FCKIN JULY

PRESCOTT FIVÉREK I.

Virgin Bergh

1
 Virgin Bergh – Fckin July
Presco fivérek I.
©Virgin Bergh 2021
Szerkesztő: Heniko Sakka
Borító: Fazakas Emese
Kép for ása: Shu erstock

Minden jog fenntar a!

Book Dreams Kiadó

info@bookdreamskiado.hu • www.bookdreams.hu
facebook.com/bookdreamskiado
instagram.com/bookdreamskiado

ISBN 978-963-586-006-7

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített

kiadásának jogát is. A kiadó írásbeli engedélye nélkül sem a teljes mű, sem annak része
semmilyen formában – akár elektronikusan vagy mechanikusan, beleértve a
fénymásolást és bármilyen adattárolást – nem sokszorosítható!

2
 ELSŐ

Benjamen Beau Prescott arcán a felkelő nap első

sugarai simítottak végig. A lehúzott rolókon át fénnyel
árasztották el a szobát, nem kivételezve azzal a hatalmas,
tölgyfalábakon álló franciaággyal sem, ami a helyiség
középpontjában terpeszkedett, egyedüli uralkodóként. Az
ágy két oldalán található komódokon, és a falat díszítő
festményen kívül nem volt semmilyen más berendezés,
amit a reggeli sugarak bejárhattak volna. Az ágyban fekvő
férfi nem tulajdonított nagy jelentőséget a cicomának. Ez
vonatkozott éppúgy szőnyegre, mint díszpárnákra, vagy a
helyes kis nipp figurákra, amiket az édesanyja
előszeretettel gyűjtött. Benjamen nem szerette a
felesleges pénzkidobást, emiatt csakis olyan dolgokat
vásárolt, amelyek feltétlenül szükségesek voltak és
azonnali használatára váltak. A nippek semmi esetre sem
ebbe a kategóriába tartoztak. Édesanyja azonban erről
teljesen eltérő véleményen volt, teleaggatta velük az
egész házat, pincétől a padlásig. A férfit egyértelmű
elégedettség töltötte el, amikor a szülői ház ajtaján
kilépve, a legénylakását birtokba vehette, és szembesült
azzal a ténnyel, amit a felesleges kacatok hiánya okozott.
A helyiség egyetlen dísze, egy hatalmas antik
olajfestmény volt, ami a franciaágy felett kapott helyet.
Vadászatot ábrázolt, amelyen egy férfi puskával a
kezében kergetett lóháton egy szarvasbikát. Az erdő
pereméhez érve a vadhajtó kutyák körbevették a kimerült
állatot, ami terebélyes agancsával szembefordult az
üldözőjével. Benjamen gyakran felejtette pillantását a
képen, annyira lenyűgözte az állat kitartása. A
szarvasbika szeméből heves elszántság áradt. Még nem
adta fel. Mintha az üldözött és az üldöző között kitörni
készülő vihar előszele a néző arcát is meglegyintette
volna.
Szinte meg is feledkezett az ágy másik oldalán
szuszogó nőről, aki a következő pillanatban lábával

3
gyengéden meglökte őt. Még nem ébredt fel, egy halk
morgás kísérte mozdulatát. Benjamen az órájára pillantva
azonban máris kísértést érzett arra, hogy
megszabaduljon a vendégétől.
Már nem emlékezett a lány nevére sem, aki nagyon úgy
tűnt, pontosan tudja kivel van dolga. Még a hálószobába
lépve is folyamatosan vihorászott, és nem adta fel azon
elhatározását, hogy mielőbb elcsavarja Benjamen fejét.
És ez érthető is volt. A férfi elég jó partinak számított
társasági körökben, és felbukkanása általában úgy hatott
a női nem képviselőire, mint gyertyafény a lepkékre.
Azonnal köré rebbentek, flörtöltek vele, bájaikat
mutogatták, majd egytől-egyig megégették a szárnyaikat,
ha túl közel merészkedtek hozzá.
Erre a névtelen lányra is ez a sors várt. Hiába
nyújtózott el az ágyban, mint egy kis cica, Benjamennek
már a kora reggeli értekezlet járt a fejében. Hamar
felnyalábolta a földről a lány ruháját, az ágyra dobta a
megszeppent, kócos hajú szőkeség elé, majd ajtót
mutatott neki. Nem volt híve a könnyes búcsúzkodásnak,
a felesleges magyarázkodást pedig egyenesen
időpazarlásnak tartotta. Miután a bejárati ajtó
becsukódott a lány mögött, kezét a szája elé emelve
elnyomott egy ásítást és a zuhany felé vette az útját.
Amikor a legelső forró vízcseppek a zuhanyrózsából a
férfi fejére hullottak, az ébresztő villogó kijelzője hat
órára váltott. Benjamen Beau Prescott már talpon volt.
Nem is lehetett ez másképp.
Az apartman mélygarázsában két felsőkategóriás autó
tartozott hozzá. Erőteljes, határozott léptekkel a
koromfekete Maserati Quattroporte felé haladt. Egyik
tenyerében a slusszkulcsot szorongatta, míg a másik
szabad kezével sötétbarna, frissen szárított hajába túrt és
ujjaival végigszántott a tincseken. Királykék zakót viselt,
amihez ugyanolyan színű mellény és élére vasalt
szövetnadrág is tartozott. Egyedül a hófehér, keményített
ing és a fekete, elegáns bőrcipő tért el színben az aznapi
öltözetétől, ám a nappali egész alakos tükrében felmérve,
Benjamen úgy találta, ez lesz a tökéletes választás.
Lépteivel magabiztosan szelte át a garázst, miközben
sietős mozdulattal emelte fel csuklóját, hogy az ingujja

4
feljebb húzódjon, és rálátást engedjen az ezüstszínű Rolex
karórájára. Még épp időben indult el ahhoz, hogy a
reggeli csúcsforgalmat elkerülve beérjen a munkahelyére
és elsőként érkezzen a gyűlésre. Gyűlölt késni, azonban
azt sem viselte túl jól, ha megvárakoztatták. A következő
alkalommal már nem szívesen találkozott az illetővel, sőt
az esetek nagy részében már soha többé nem volt
szerencséjük egymáshoz. Később a forgalomban ügyesen
manőverezve, eszébe jutott a reggeli cicababa is, akitől
szerencsére hamar megszabadult. Ha nem lett volna ez a
komisz hétfő reggel, akkor talán belefért volna még egy
gyors menet. Azonban a hét első napja általában a
többinél is rázósabbnak ígérkezett. Megbeszélés
megbeszélést követett, sokszor ételt is csak akkor vett
magához, amikor egy-egy munkaebédre volt hivatalos.
Aznap csak egy értekezletet ütemezett be, mert délután
egy fontos üzleti találkozón vett részt, amiről még
véletlenül sem akart elkésni.
New Yorkban, a belváros felé menet szemmel láthatóan
megduzzadt a forgalom. Autójával az utolsó útszakaszon
már csak lépésben haladt, majd egy hangos sóhajt
hallatva gördült le a toronymagas épület szigorúan védett
mélygarázsába. Meg kellett volna könnyebbülnie, hogy
végre célba ért, azonban az idegesség nemhogy csökkent,
inkább erősödött benne, és apró gombócként akadt meg a
torkán. Semmi különös nem volt ebben a hétfői napban.
Néhány ember máris felismerte, hangosan üdvözölték,
miközben végigsétált az előtéren és a lift felé vette az
útját.
A Prescott High csak egy cég volt a sok közül abban a
hatalmas épületben, mégis alig akadt olyan ember, aki ne
ismerte volna már Benjamen Prescott nevét. Huszonhat
éves kora ellenére hamar a nagyok közé verekedte magát.
Erősségei közé tartozott, hogy pillanatok alatt felmérte a
helyzetet, mindig udvarias volt, higgadt, és senkinek sem
engedett a lapjaiba bepillantást. Pontos, kristálytiszta
elképzeléseit mindenáron, kíméletlenül keresztülvitte. Ha
valamiben vagy valakiben meglátta a potenciált, akkor
mindent bevetett, hogy megszerezze magának. Nem
ismert lehetetlent, ha a céljairól volt szó, ezt tartották
róla. A reggeli különös érzés aztán az irodájába lépve

5
szerencsére hamar tovatűnt. Az íróasztalához sétált, majd
megkerülve azt a padlótól-plafonig érő, hatalmas
üvegablakok előtt megállt. Minden alkalommal hagyott
magának pár másodpercet, hogy gyönyörködjön a
lélegzetelállító látványban, amit New York városa abból
az észveszejtő magasságból nyújtott. A Rockefeller Center
hetven emeletes felhőkarcolójában irodát bérelni csak az
igazán nagyok tudtak. Nemhiába, abban a városban
minden a versengésről szólt. Az embernek mindig nyitva
kellett tartania a szemét és a fülét, nehogy valamiről
lemaradjon, és Benjamen sem engedhette meg magának,
hogy valamiből ne a legjobbat szerezze meg.
Az értekezleten szerencsére időben megjelent
mindenki, így a férfinak nem volt oka idegességre.
Rutinosan elfoglalta helyét az asztalfőn, aztán nem
egészen két óra múlva csukta össze maga előtt a mappát,
lezárva az ülést. A hétfő reggeli értekezletek voltak a
leghosszabbak, és a legfontosabbak a cég életében. Hiába
Benjamen nem szerette ismételni önmagát, ezeken a
napokon mégis többször esett meg vele, hogy a
munkatársai szájába rágta a lényeges stratégiai
lépéseket. A legszívesebben mindennek ő maga járt volna
utána, pont ahogyan a legelső időkben is tette. Azonban,
ha minden beszállítóval ő tárgyal, ha minden egyes
szállítmányt felügyel, akkor nem jutott volna ideje a cég
jövőjére vonatkozó lényegesen komolyabb döntésekre.
Másrészt, az emberi mulasztások hamar felbosszantották,
és képtelen lett volna szó nélkül tűrni, ha késve érkezik
be egy-egy építkezésre a szállítmány. Bizonyosan égbe
szökött volna a pulzusa, és egy cicababa sem tudta volna
megnyugtatni. A férfi pillantása, a tanácsteremből
kilépve az ezüst-sötétkék színben pompázó pult mögött
helyet foglaló titkárnőre esett. Clarice helyén most egy
idegen nő ült. Titkárnője másfél év közös munka után
hagyta ott a vállalatot. Akaratlanul is felidézte maga előtt
formás alakját, amit kivétel nélkül ízléses ruhadarabok
fedtek. Egy kívülálló nem is gondolta volna, milyen kacér
teremtést rejt a visszafogott külső. A férfi dühében
egymáshoz préselte ajkait. Öles léptekkel irodájába
sietett, majd bevágta maga mögött az ajtót. Egyedül csak

6
önmagára haragudhatott. Hogyan követhetett el ekkora
hibát? Halk káromkodás hagyta el az ajkait.
Május tizenkettedike.
Ez a dátum már évek óta kísértette. A családjában is
mély nyomot hagytak a történtek, szörnyű,
vigasztalhatatlan hangulat uralkodott minden egyes
évforduló alkalmával közöttük. Az utóbbi években
mindent megtett, hogy elkerülje aznap a társaságukat,
inkább a négy fal között töltötte az időt, ahol kizárta a
külvilágot, biztonságot remélt. Aztán ahogy a város
elcsendesedett, az éj leple alatt, autója kormánya mögé
ülve rótta az utakat, és szellőztette ki a fejét. Idén is ezt
tervezte. Minden programját lemondta, csak járta a város
utcáit mindenféle úti cél nélkül. Maga sem értette
hogyan, az irodájában kötött ki, majd azt vette észre, már
a második üveg whiskyt bontja fel. Felejteni akart. A
múltat lehetetlenség volt megváltoztatni. Bárcsak
megtehette volna! A fekete bőrdíványnak döntötte a fejét,
szemét lehunyta, miközben elmélázva forgatta kezében a
félig telt kristálypoharat. Ha visszaforgatta volna az időt,
ha újra láthatta volna azt a mosolygós arcot, hallhatta
volna a nevetését. Ha valakinek, hát neki valóban elhitte,
hogy szebb hely lehet a világ, mint aminek látszik. „Csak
engedd, hogy meglássák, ami a lelkedben lakozik. Ha
valóban megismernek téged, szeretni fognak. Csodálatos
ember vagy, Beau.” Mintha újra hallani vélte volna azt a
lágy, dallamos hangot. Megnyugtatta. Izmait forrón
elzsibbasztotta az emlék. Ajka kiszáradt, egy újabb égető
kortyot kívánt, épp megemelte a poharat, amikor nyílt az
ajtó. Mintha egy pillanatra a lány kecses alakja rémlett
volna fel. Lehunyta szemét, ujjai megfeszültek a pohár
érdes felületén. Az illető pár lépést tett felé. Hangja halk
volt, édes, dallamos, és annyira vágyott rá, hogy ez az
emlék most valóság legyen. Hogy kirántsa valaki ebből a
végtelennek tűnő, hideg sötétségből a fényre.
– Segíthetek még valamiben, uram? Hozzak egy kávét?
Teát? Egy kis pihenés jót tenne önnek is, Mr. Prescott –
ért el hozzá az agyára nehezedő, gomolygó ködön át a
titkárnője hangja.
Óvatos mozdulattal a dohányzóasztalra helyezte a
poharat, miközben ajkáról lenyalta az alkohol cseppjeit.

7
Csak néhány percre boldog akart lenni. Felejteni. Túl
nagy kérés? Később látta be, mekkora hibát vétett.
Hirtelen kapta el a feléje kinyújtott kezet. Csuklóján
megragadva rántotta le magához Clarice-t. Titkárnője
nem ellenkezett, nem tolta el magától a szüntelenül
matató kezeket. Nem háborodott fel, nem sikoltott. Talán
az első pillanatban a pánik szegezte oda a díványra, míg
később az ajkát elhagyó nyögések arról árulkodtak ő is
élvezi a helyzetet. A birtokló, türelmetlen mozdulatokat,
ahogy a forró, izmos test ránehezedik és a díványba
préseli. Később karját átfonva a férfi nyakán, odaadóan
húzta magához közelebb, hogy ajkuk találkozhasson
egymással. Benjamen torka kiszáradt, és a vágytól
csillogó szemekbe pillantva, azonnal tudta mire vágyik.
Vissza kellett térnie az életbe. Fel-felmordulva
csókolgatta végig titkárnője hófehér, zamatosan puha
nyakának ívét. Izgatottan fejtette le válláról az inget, és a
hosszú combokon felfelé simítva sodorta el az útból a
szoknya anyagát, hogy mielőbb a nő lábai közé
férkőzhessen ujjaival. Aranybarna szeme elsötétült a
vágytól, amikor ujjával a lüktető, érzékeny pontra
tapintott. Az apró csipke fehérneműt gyors, határozott
mozdulattal félretolva elégítette ki szükségleteit.
Clarice nem sokkal később nyújtotta be a felmondását.
Benjamen ballépésnek nevezte, ami köztük történt. Túl
akart lépni a történteken. A nő azonban egyáltalán nem
értett ezzel egyet. A következő napokban igyekezett minél
jobban felhívni magára a főnöke figyelmét. Kétértelmű
megjegyzéseket tett, flörtölt vele, míg Benjamen egyik
nap munka után az irodájába hívatta. Nem akarta
kirúgni, viszont tarthatatlannak ítélte a helyzetet. A
titkárnője azt hitte, valami megváltozott közöttük. Hogy
is magyarázhatta volna el neki, aznap este túl sokat ivott
és két kézzel egy álomképbe kapaszkodott a kijózanító,
hideg valóság helyett? A karcsú, puha női test melege,
odaadó ölelése rövid időre egy kis boldogsághoz juttatta,
de ugyanúgy vigasztalódott volna bárki mással. Mindent
megadott volna abban a pillanatban egy bensőséges
érintésért, ha azt érzi, tartozik valakihez. Ám az
ellenkezője történt, és egy újabb ember tűnt el végleg az
életéből.

8
 – Szét kellene nézned a világban, és valami új dolgot
kipróbálnod, Beau – érkezett a vonal végéről bátyja
hangja.
Az utóbbi időben sokadik alkalommal merült fel köztük
ez a téma. Nem volt rest, amint testvére felvette a
telefont, köszönés után azonnal a lényegre tért.
Benjamen szerette ezt a reszelős, mégis szeretetteljes
hanghordozását. Kevés ember szólította a második nevén,
de ő köztük volt. Amikor egy erőteljes fejmosás érkezett
tőle, letorkolta az öccsét, vagy épp ellenkezőleg, az
önmagába vetett hitét kívánta megerősíteni, mindig
Beau-nak szólította.
– Rengeteget dolgozol, és tudom, minden vágyad az
volt, hogy végre megalapítsd ezt az építkezési vállalatot.
De ennek már négy éve. Mikor pihensz meg egy kicsit?
Utazgathatnál, megismernél egy helyes lányt, és akkor –
sóhajtott fel testvére. A mondat ott lógott lezáratlanul
köztük a levegőben, míg Benjamen újra egy sötét
alagútban találta magát, aminek sehogy sem látta a végét.
Lucas sosem beszélt mellé, ő pontosan így élt, ahogy
javasolta az öccsének is. Utazott, felfedezte a világot,
nem esett nehezére megismerkedni más emberekkel.
Mindig is nyitott az új dolgok felé, miközben ő sokkal
zárkózottabb volt már gyermekként is. Aztán Lucas
szerelmes lett, és az a hihetetlen boldogsága az egész
családjukra kihatott. Benjamen csak kellő távolságból
szívta magába a látványt. Mintha egy vad,
feltartóztathatatlan tornádó érkezett volna, és ez az új,
ismeretlen érzés a fellegek közé emelte a bátyját. Ő pedig
az örvényen kívül ragadt.
– Nincs erre időm. Most nem hagyhatom itt a céget.
Anya már hetek óta rágja a fülem amiatt, hogy győzzelek
meg, gyere haza. Közeledik a házassági évfordulójuk.
Neked is itt lenne a helyed mellettünk, Lucas, és akkor
alkalmad adódna személyesen is közölni velem a jó
tanácsaidat – nevetett fel nehézkesen. Látta maga előtt,
ahogy testvére elmosolyodik. Lucas már jó ideje nem
tartózkodott az Államokban, se a karácsonyi ünnepekre,
se Szilveszterre nem tért haza, édesanyjuk legnagyobb
bánatára.

9
 – Ez nem rajtam múlik, Beau. – A férfi némán bólintott,
bár testvére nem láthatta.
Lucas katonaként szolgált, és valóban nem tehette
meg, hogy akármelyik pillanatban repülőre pattanjon.
Még a hívásait is szigorúan számkijelzés nélkül indította.
– Nem tudom, mikor láthatlak újra titeket. Nincs túl
sok időm most sem, csak azt szerettem volna, hogy tudd…
Nem szabad elfelejtened, hogy neked is kijár a boldogság.
Nem élhetünk mindig a múltban. Arra sem várhatunk,
hogy jön majd valaki, aki a hajunknál fogva kirántja a
fejünket a jeges vízből, és felébreszt. Valamikor egyedül
csak te vagy képes a változás útjára lépni, különben az
élet el fog rohanni melletted…
– Lucas…
– Most mennem kell. Hívni foglak még. Öleld meg
helyettem anyát, ha találkozol vele.
Benjamen némán meredt a kezében tartott süket
telefonkagylóra, majd a helyére tette. Olyan sok mindent
mondott volna még a bátyjának, mégsem tudott
megszólalni. Lucasra sem volt igazán jellemző az
érzelmes viselkedés. Az elmúlt időszak mindannyiuk
számára nehéz volt. Bátyja még azelőtt hagyta el az
országot, hogy Benjamen megalapította volna a saját
cégét. Egy kezén meg tudta volna számolni azóta
hányszor látogatott haza, főleg telefonon tartották
egymással a kapcsolatot. És mindez az érzelmi és fizikai
távolságtartás annak a május tizenkettedikei napnak volt
köszönhető. Mindketten vezekeltek valamilyen formában.
Lucas inkább csökkentette a látogatások számát, még azt
sem árulta el nekik melyik országban tartózkodik.
Benjamen pedig nem akart egy újabb súlyt tenni a
vállára, miközben ő maga sem tudta, hogyan léphetne túl
a múlt fájdalmain. A következő pillanatban már
mocskosul önzőnek érezte magát emiatt. Lucast még nála
is nagyobb veszteség érte, mégis bátyja minden szavával
őt bátorította.
A Clarice-szel történtek után igyekezett úgy folytatni
az életét, ahogy addig is tette. Egy titkárnő, egy
munkatárs pótolható. A cég kerekei ugyanúgy forogtak
tovább.

10
 A munkájába temetkezett, majd vasárnap este
megismerkedett a bárban azzal a szőke hajú lánnyal, és
egy csodás estét töltöttek együtt. Minden a helyén volt az
életében. Miért is vágyott volna többre?

11
 MÁSODIK

A nap magasan járt az égen, amikor autójával kihajtott

a mélygarázsból és maga mögött hagyta az impozáns
felhőkarcolót. Ebédelni készült a közeli Lidoba, ahol az
étterem étlapjának nagy részét olasz ételek tették ki,
valamint a legfinomabb kókuszreszelékes vaníliagolyókat
készítették a városban. Kevesen tudták mennyire
édesszájú, pedig már az édesség gondolatára is
összefutott a nyál a szájában. Megtehette volna, hogy
mindennap ott ebédel, mégis különleges alkalmakra
tartogatta a Lido ínycsiklandozó fogásait. Sosem szerette
volna elkötelezni magát valaki vagy valami mellett, de
amikor egy sikeres szerződéskötést meg akart ünnepelni,
vagy épp egy kellemetlen, feszültséggel teli pillanatot
maga mögött akart tudni és elfelejteni, akkor ebbe az
étterembe vezetett az útja. A bátyjával való beszélgetés és
az a különleges megérzés a hétfői nappal kapcsolatban,
okot adott számára arra, hogy beüljön és a megszokott
ízek lefoglalják és csillapítsák idegességét. Pár saroknyi
távolság választotta már csak el az étteremtől, amikor
telefonja megszólalt, és a kijelzőn édesapja nevét
pillantotta meg. Édesanyja hívásaira számíthatott,
azonban ha édesapja kereste, az nem túl sok jót ígért.
Kevés közös pillanatot tudott felidézni gyerekkorából,
rendszerint lefoglalta őt a saját cége irányítása. Hideg
borzongás futott végig a gerincén, úgy nyúlt a Maserati
műszerfalára erősített készülék felé, hogy felvegye a
hívást. Apja áldozatos munkájának köszönhetően élhettek
jólétben, emlékeztette magát sokadszorra. Talán Jamie
kapott belőle a legtöbbet. Öccse még mindig a szülői
házban élt, és élvezte édesanyjuk odaadó szeretetét,
valamint figyelemmel követhette rajongását a nipp
figurák iránt.
– Szia, apa! – Benjamen igyekezett magabiztos,
elégedett hangot megütni a telefonban. Ha letörtnek,
vagy túlságosan fáradtnak mutatkozik, akkor ezt a

12
telefonbeszélgetést nemsokára egy másik követheti,
édesanyja aggódó hanghordozásával kísérve.
– Benjamen! Jó hallani a hangod! Rég beszéltünk már!
Minden rendben, fiam? – érdeklődött az apja.
Ahogy idősödött, úgy vált szorosabbá a kapcsolatuk, a
szokásos köröket nem hagyta volna el, fordult meg máris a
férfi fejében, és akaratlanul is elmosolyodott.
– Persze. Nálatok?
– Anyád újabb hóbortot talált magának, árverésekre
jár. Ha ez így folytatódik, akkor a házassági évfordulónk
megünneplésének egy nagyobb helyszínt kell majd
keresnünk. Talán Hampton Bays megfelelne. Attól tartok,
nem férne el a házunkban az a kétszáz ember a sok lim-
lomtól.
– Gerard! Kivel beszélsz? – kapcsolódott be ekkor
édesanyja is a beszélgetésbe.
A férfi mosolya még szélesebbé vált. Elképzelte maga
előtt az asszony kipirult arcát, nagy, érdeklődő tekintetét.
Biztosan ott toporgott izgalmában a férje oldalán.
– Benjamennel – felelte jóval halkabban az apja, mire
édesanyja máris hangosan üdvözölte a telefonban:
– Édesem! Már olyan rég láttunk. Mikor jössz haza?
– Francis! Most nekem van beszélnivalóm a fiúnkkal!
– Jól vagyok, anya. Talán hétvégén… – Benjamen még
hallotta, amint a szülei jóval halkabban megbeszélnek
valamit egymással, majd újra apja vette magához a szót.
– Régen voltál már itthon, fiam. Talán tényleg jót tenne
nekünk egy kis utazás jövő hétvégén a hamptoni
nyaralóba. Az egész családnak.
– Apa! Nem hinném, hogy Lucas haza tud jönni emiatt.
– Benjamen abban a pillanatban meg is bánta a szavait.
Korántsem szerette volna azt éreztetni a szüleivel,
lényegtelen számukra az összejövetel, és az évforduló
megünneplése. De a Lucas-szal való beszélgetés után nem
sok esélyt látott rá, hogy bátyját viszontláthatják. – Nem
mintha nem lenne ez egy fontos esemény. Te is tudod
mennyire szeret titeket, de inkább ne ringasd magad
hamis illúziókba.
– Ne legyél már ilyen ünneprontó! – Még a készüléken
át is érződött az apja szavaiból áradó csalódottság, amitől
Benjamen szíve elszorult. Egy szempillantás alatt

13
összeomlott az életük, és azóta sem sikerült a darabokból
újra felépíteni. Az a május tizenkettedikei nap mindent
megpecsételt. Lucas már nem volt olyan, mint előtte.
Jobbnak látta, ha kerüli azokat az embereket, akik a
legjobban szeretik, a legtöbbet jelentenek neki, és
elutazott az Államokból. Régen világot akart látni, nyitni
mások felé, míg a történtek hatására elbujdosott,
bezárkózott. És Benjamen megértette őt. A történtek után
sokáig az volt az érzése, mintha egy súlyos kard lebegne a
feje fölött, készen arra, hogy bármikor lecsapjon rá. Ez a
valami nem hagyta, hogy boldog legyen és ellazuljon.
Szerencsére a szülei mellette álltak, édesapja szavai most
is emlékeztették erre.
– Ugye te eljössz, fiam? Neked is jót tenne már egy kis
kikapcsolódás, távol a város nyüzsgésétől. Tudom milyen
reggeltől késő estig az irodában dolgozni, de még fiatal
vagy ahhoz, hogy bezárkózz a négy fal közé. Velünk is
tölthetnél közben egy kis időt, hiányzol már anyádnak,
és… – Bizonytalan viselkedése újra gyanút keltett
Benjamenben. Az apjától örökölte hajthatatlan, és egyben
szigorú természetét. Az öreg sem volt híve a
köntörfalazásnak, hamar a tárgyra tért, most mégis
vonakodott elmondani mi nyomja a lelkét. – Gyakrabban
látogass meg minket, fiam! – tette végül hozzá.
– Hogyhogy ma nem dolgozol, apa? – tört fel a kérdés
Benjamenból. Hirtelen rossz előérzete támadt. Alig haladt
közben, a forgalom teljesen beállt megint a városban.
Talán nem kellett volna kocsival nekivágnia ennek az
útnak, épp ebédidőben. – Hétfő van, nem is számítottam
rá, hogy felhívsz.
– Anyád vasárnap nem érezte jól magát, és úgy
döntöttem itthon maradok…
– Tessék? Mégis mi történt? Miért nem hívtatok fel
azonnal? – Szíve majd’ kiugrott a helyéről, ujjai
erősebben fonódtak a kormányra. A legszívesebben
azonnal megfordította volna autóját, hogy a szüleihez
siessen.
– Nem kell aggódnod, fiam. Csak egy kicsit megszédült,
már sokkal jobban van.
– Biztos? De… fel kellett volna hívnotok! – erősködött.

14
 – Felnőtt férfi vagy már, saját életed van. Nem
akartunk ezzel téged terhelni, vagy megijeszteni. Viszont
– sóhajtott fel az apja –, szeretnénk, ha a következő
hétvégét együtt töltené a család Hampton Bays-en. Úgy,
mint a régi szép időkben.
– Természetesen, apa, de…
– Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Míg el nem
felejtem! Megígértem Frank Lazaronak, hogy beugrok ma
hozzá. Megérkezett a szalonba a legújabb Mercedes
terepjáró, és ki akartam próbálni. Néhány holmit
elvihetnénk azzal a nyaralóba. Megtennéd nekem, hogy
elmész oda helyettem? Természetesen, ha sok dolgod van,
megértem…
– Nem, apa. Dehogyis! Elintézem szívesen – hadarta el
egy szuszra Benjamen.
Még néhány szót váltottak egymással, majd bontották
a vonalat.
Azonban út közben még később is csak azon
töprengett, ne hallgasson-e inkább a szívére és látogassa
meg azonnal az édesanyját. Ő mindenkivel szemben
elsőbbséget élvezett. A Mercedes terepjáró is megvárta,
és ha róla volt szó, az üzletkötés sem ért annyit, mint a
szeretett asszony egészsége. Eszébe jutott a délelőtt
folytatott beszélgetése a bátyjával. Lucas biztosan nem
tudott édesanyjuk állapotáról. Ha értesült volna arról a
kis szédülésről – aminek az apja nevezte –, akkor szinte
biztosan azonnal repülőre pattan, és meg sem áll a
családi házig. Imádták a szüleiket, akiktől ők is feltétel
nélküli szeretetet kaptak. Benjamen most mégis olyan ki
nem mondott kérést, reménykedést vélt kiérezni a
szavaikból, hogy újra és újra végig kellett magában
pörgetnie a beszélgetésüket. Három fiúgyermeket
neveltek fel. A legkisebb, Jamie most töltötte be a
huszonegyedik évét és a színészi pályára készült. Ha ő is
kirepül a fészekből, akkor nem marad mellettük senki,
nem lesz kit az anyja dédelgessen. Mégis mit tehetett
volna?
Rég nem fogta már el ez a nyugtalanító érzés. Egyre
biztosabban, szinte a zsigereiben érezte, tartogat még
számára meglepetéseket ez a hétfői nap. Valami

15
visszafordíthatatlan fog történni, és nem akadályozhatja
meg.
Nem sokkal dél után gurult be a koromfekete Maserati
az autószalon parkolójába. A férfi leállította az autót,
majd mobiltelefonját kezébe véve, kinyitotta az ajtót. Alig
tette ki a lábát, máris megérezte a forró, nyári
napsugarakat, amik bőrcipője orrára siklottak, és felfelé
kúsztak a nadrág szára alá. A királykék szövetnadrág
megfeszült a combján, és Benjamen pár másodpercnyi
kényelmetlenséget érzett miatta. Sosem zavarta, hogy
elegánsan kell öltöznie. Nemcsak cégvezetőként volt ez
fontos, hisz’ érdemes volt első pillanattól kezdve jó
benyomást keltenie az emberekben, hanem neki is plusz
önbizalmat adtak a méretre szabott ruhadarabok.
Elhessegette magától a pillanatnyi feszélyezettség
érzését. Július volt, ilyen tájban még nagyobb volt a
forróság odakint. Sietve kibújt királykék zakójából, majd
az anyagot egyik karjára vetette, és szabad kezével a
napszemüvegért nyúlt. Minél előbb a szalonba ér, annál
jobb!
– Kibaszott július! – morogta az orra alatt, miközben
céltudatosan szelte át a parkoló és szalon közti
távolságot. Hófehér inge második bőrként a testére
tapadt, még a királykék mellény anyaga is megfeszült a
mellkasán, miközben a levegőt vette. A legszívesebben
mindkettőtől ugyanúgy megszabadult volna, ahogy az
öltönyétől is. A beton kínzóan visszaverte a nap hevét, így
megkönnyebbült sóhajt hallatott, amikor az autószalon
fotocellás ajtaja kinyílt, és végre hűvös csempéket érzett
a lába alatt. A tüdeje felszabadult a hűvös levegőt
belélegezve.
Szüksége volt pár pillanatra, hogy újra magához térjen
és rendezze a gondolatait. Meg akarta keresni Franket,
azonban a kiállított autók között hamar felfedezte azt a
böhömnagy, matt fekete csodát, amiről az apja is
beszélhetett. A többi járművet figyelmen kívül hagyva,
azonnal felé vette az irányt. Az idő pénz, tartja a mondás,
és Benjamen Prescott pontosan tudta, mit akar.
Látatlanban is megbízott édesapja ízlésében, viszont el
kellett ismernie, valóban a legjobbat nézte ki magának.
Ha az autó nincsen lefoglalva, akkor is minden hezitálás

16
nélkül kicsengeti érte a vételárat. Az sem izgatta volna,
ha a szalonba lépve, száz ember állja körbe azt a
szépséget. Ugyanolyan vadászösztön hajtotta tegnap este
is, amikor a bárban megismerkedett azzal a lánnyal. Ő
volt a legszebb az egész szórakozóhelyen, tolongtak
körülötte a pasik, csorgatták a nyálukat, végül mégis
Benjamennel hagyta el a helyet. És nem kellett kétszer
kérnie.
Körbejártatta tekintetét a termen. Egy ezüstszínű
öltönyös alkalmazott állt pár méternyi távolságra tőle.
Kezében egy tabletet szorongatva, folyamatosan szóval
tartott egy középkorú hölgyet. Ujjával rábökött párszor a
készülékre, majd ragyogó arccal a vásárló elé tartotta. A
nő heves bólogatással reagált. Valószínűleg most
kalkuláltak egy árat, ami a vásárlónak is tökéletesen
megfelelt. Mielőtt Benjamen megszólalhatott volna,
mindketten eltűntek egy kétszárnyú üvegajtó mögött.
Tekintete újra a kiállított autón állapodott meg. Csak késő
délután kellett megjelennie a megbeszélésén, addig még
bőven volt ideje jobban szemügyre venni ezt a csodát. A
vezetőülés mögött két szürke, terepmintás ülés kapott
helyet. Máris elképzelte, ahogy saját ízlése szerint
átalakíttatja. Egyetlen széles ülésen kényelmesen
elhelyezkedhetne, természetesen két napbarnított bőrű,
hosszú combú szépség társaságában. Pezsgőt
iszogatnának, majd engedné, hogy megmutassák neki,
milyen szélesre tudják tárni azokat a csodás lábakat. Pár
pillanatig megbabonázva meredt az autó hátsó ülésére,
aztán egyik kezével meglazította nyakkendőjét. Nem volt
az a típus, aki minden este az ágyába vitt valakit. Egész
életében első helyet élvezett a bizonyítási vágy, amelynek
hátterét csak egy középső gyerek érthette meg, majd az
egyetemről kikerülve a folyamatos munka, a
feljebbjutásért vívott harc tette ki minden gondolatát.
Most azonban a légkondicionáló dacára újra elöntötte
testét a forróság. Sőt, olyan érzés fogta el, mintha
rajtakapták volna. Mély levegőt vett, tekintetével újra
körbepásztázta a termet. Mintha valami elkerülte volna a
figyelmét. Izmaira rátelepedett a várakozás súlya. Azt
hitte, egyedül van a szalonban, azonban a következő
pillanatban csodálkozva tett előre pár lépést. A terem

17
végén kialakított hatalmas recepciós pult mögött egy lány
ült. Eddig hogy nem vette észre?
– Nevetséges – szűrte ki a fogai között, míg tekintetét
le sem vette az újonnan felfedezett személyről. Talán a
nagy hőség volt a hibás. Annyira fejbe kólintotta, hogy
amikor végre betette a lábát a szalonba, minden
figyelmét csak a friss levegővételhez jutás kötötte le.
Résnyire szűkítette szemeit. Valakivel muszáj volt
tárgyalnia az autóval kapcsolatban. Öles léptekkel indult
meg a pult felé.
Több üzleti megbeszéléssel a háta mögött, hirtelen
aggodalommal töltötte el a gondolat, amiért ennyire
zavarba ejtette a lány látványa. Minden egyes lépéssel,
ami csökkentette a köztük lévő távolságot,
bizonytalanabbá vált, és nem tudott elszakadni attól a
csillogó, zöld szempártól, ami érdeklődve pásztázta végig
termetét. Mintha újra az a fiatal, iskolás fiú lett volna,
aki legszívesebben a könyvei mögé bújva töltötte az
idejét, és nem tudott mit kezdeni a női nem hirtelen
támadt érdeklődésével. Szíve a torkában dobogott,
ujjaival megigazította nyakkendőjét, mintha ellenőrizni
akarta volna kellően megfontolt, összeszedett látványt
nyújt, és nem a másik jelenléte feszélyezi. Szerencsére a
vele szemben helyet foglaló zöld szemű szépség nem
látott a fejébe. Arca nyugalmat sugárzott, és egy újabb
érdeklődő pillantást küldött felé. Benjamen egy hatásos
mozdulattal leemelte orráról a napszemüveget, majd
összehajtva a pult szélére helyezte. Akaratlanul is előre
dőlt és végigmérte a pult mögött ülő lányt. Szemöldökét
pajkosan feljebb vonta. Mitől kellett volna tartania? Már
rég nem volt az a bátortalan iskolás. A nők kimondottan
nagy része ellenállhatatlannak tartotta. A pult mögött ülő
szépség miért is lenne kivétel?
– Üdvözlöm, uram. Miben segíthetek? – kérdezte lágy
hangon. Benjamen tekintete elidőzött az arcán. A zöld
szempárhoz tartozott egy helyes kis pisze orr és egy
cseresznye piros száj. Sötétbarna fürtjeit egy hajtűvel
tűzte meg hátul. A férfi lelki szemei előtt máris felrémlett
a kép, ahogy este hazaérve a tükör előtt kibontja azt a
dús hajkoronát, majd szemét lehunyva megrázza a fejét,
hogy szabadon omoljon a vállaira, telt melleire. Képtelen

18
volt ellenállni a kísértésnek. A nyakvonalán végighaladva
pillantása megakadt a fehér ingen, amit a lány viselt. Egy
igazán egyszerű darab volt, a férfi szája mégis kiszáradt a
látványra. A két felső gombot szabadon hagyta, így többet
engedett láttatni tejfehér bőréből. A következő
másodpercben aztán a napfény cinkosan megvillant a
mellére tűzött aranyozott névtábláján, ahol kanyargós
betűkkel a neve állt: July.
„Oh, te kibaszott Július!”

19
 HARMADIK

July sietve megnyitotta számítógépe monitorján a

mappákat, miután helyet foglalt az autószalon pultja
mögött. Egy újabb vásárló lépett be az üvegajtón a
klimatizált terembe. Figyelte, amint a hatalmas terepjáró
körül cirkál, és felméri minden létező szögből. A legújabb
modell volt, az osztályán belül. Frank ragaszkodott hozzá,
legyen egy kiállítva ebben a szalonban is, hogy még több
vásárlót vonzzon be az autókereskedés. Julyt is
lenyűgözte, még akkor is, ha álmodoznia sem szabadott
arról, hogy egyszer egy ilyen csoda tulajdonosa lehet,
vagy akárcsak a volánja mögé ülhet. Zöld szempárjával
érdeklődve mérte fel az újonnan belépő idegent.
Királykék öltönyével hamar felkeltette figyelmét.
Jellemzően pénzes vásárlók fordultak meg a
kereskedésben, ez a férfi mégis más volt, mint a többi.
Akaratán kívül is vonzotta a tekintetét, és ezzel egy
időben nektarin nagyságúra húzódott a gyomra. Túl
hivalkodó volt, még a kiszámított, magabiztos léptei is
egy fenséges, színes tollazatával dicsekvő pávára
emlékeztették a lányt. Csak egy újabb beképzelt alak,
gondolta magában. Ez nem is lehetett kérdés. A legtöbb
fiatal férfinak, aki betért hozzájuk, nem jelentett gondot
kiállítani egy újabb csekket, szórni a szülei pénzét. July
látott már belőlük eleget. Azt hitték, hogy bármit
megkaphatnak, játszották a félistent a lány előtt,
miközben egy szalmaszálat sem tudtak volna egyedül
odébb tenni. Az autókat is egy újabb játékszernek
tekintették, amivel csajokat csíphettek fel és menőzhettek
a gol lubban, vagy a teniszpályán a barátaik előtt. A lány
igyekezett távolságot tartani tőlük. Mindig visszafogott
modorban beszélt, barátságosan fordult hozzájuk, így
Frank előtt sem volt oka panaszra. Főnöke gyakran
dicsérte a szorgalma és a felkészültsége miatt. Két vezető
értékesítőjük közül épp egyik sem tartózkodott a
szalonban. Karl egy újabb autót adott el, míg kolleganője,

20
Etel egy halaszthatatlan ügyre hivatkozva távol maradt. A
lány így ebédidejében is a recepciós pult mögött ragadt.
Ebben a kánikulában kevés vásárló tért be hozzájuk, így
Etel és Karl jelenléte könnyedén pótolta a lány
távolmaradását arra a harminc percre. Ez a
halaszthatatlan ügy, amire kolleganője hivatkozott
immáron három hete foglalta le teljesen, és meglepő
módon nyomot hagyott a harisnyáján pont a térdénél.
Etel minden rafinériáját latba vetette, hogy ő legyen a
következő Mrs. Lazaro. Ha a szőnyegen kellett
térdepelnie emiatt, a főnöke széke előtt, akkor arra sem
mondott nemet. July idegességében ajkait egymásnak
feszítette. Az eltelt hónapok alatt igazán megkedvelte
Franket, azonban a férfinak eszébe sem jutott még több
alkalmazottat felvenni. Etel számító viselkedése az utóbbi
időben mintha elvette volna az eszét, és állandóan
elhalasztotta July továbbképzésére vonatkozó terveit. Így
a lány szabadidejében igyekezett trükköket ellesni a
kollégáitól, felkészülni az autók kialakításából,
felszereltségükből. Kolléganője azt hitte, hogy könnyedén
elérheti a céljait egy kis kézimunkával, és Julynak egy
pillanatra gonosz mosolyra húzódott a szája. Etelnek
talán eszébe sem jutott, hogy Frank ugyanúgy
kihasználja, és szopatja őt… mindenféle értelemben.
A királykék mellényes férfi ekkor megindult egyenesen
a pult felé.
– Üdvözlöm, uram. Miben segíthetek? – tette fel a
kérdést barátságos hangon, közben kezének ujjait
összefonta maga előtt az asztalon. Az a kedves, érdeklődő
pillantás addig mindig bevált. A vásárlók többsége
olyankor megkönnyebbülve fellélegzett, majd viszonozva
a mosolyát heves szóáradatba kezdett a megtekintett
modellel kapcsolatban. Az a férfi is szemmel láthatóan
nagyon érdeklődött az új Mercedes terepjáró iránt,
mégsem találta abban a pillanatban a szavakat. Olyan
megbűvölten nézte a lányt, mintha egy másik bolygóról
érkezett volna hozzá. – Uram, miben segíthetek? –
ismételte meg a kérdést.
Feszültsége nőttön-nőtt. Alig tudta megállni, hogy ne
nyúljon az ing gombjaihoz, ne takarja el dekoltázsát a
férfi pillantása elől. Arcátlan módon legeltette tekintetét

21
July telt keblein. Nem zavartatta magát, nyelvével közben
megnedvesítette kiszáradt ajkát is. July szíve hevesebben
vert, akaratlanul is jobban kihúzta magát ültében, így
mellei ingerlően a hófehér ing anyagának préselődtek.
Micsoda öntelt alak! Markáns arcvonásai, kemény
metszésű álla, dús ajkai és mélybarna szeme bármelyik
nőre nézve veszélyes kombináció volt. A királykék
szövetnadrág megfeszült a lábain. July előtt önkéntelenül
is felrémlett a kép, hogyan festhet a férfi hátulról. Az a
kellemes tapintású szövet biztosan jól kiemelte formás
fenekét is. A vevő mély, rekedtes baritonja térítette
magához.
– Szeretném jobban megnézni azt a fekete terepjárót.
– Egy pillanat, uram. Máris szólok az értékesítő
kollégának. Ő biztosan tájékoztatja önt a kiállított
modellel kapcsolatban. – Nyelve csak úgy pörgött, ujjai
villámgyorsan dolgoztak a számítógép billentyűzetén.
Megnyitotta az autóhoz tartozó adatokat, közben olyan
érzése támadt, mintha a pult előtt várakozó férfi átlátott
volna rajta. Pillantásával végigkísérte a lány minden
mozdulatát, azt is, ahogy a telefonkagylóért nyúlt, majd
sietve tárcsázta a kolléganőjét. A lány, ajkait egymáshoz
préselve várt.
Benjamen a pultra fektetett zakójáért nyúlt, és néhány
könnyed mozdulattal magára vette. Miközben egyik karját
a kabátba bújtatta, a másikon megfeszült a hosszú ujjú
ing, makulátlan, hófehér anyaga.
July tekintetét a fehér készülékre szegezte, csak egy
gyors oldalpillantást engedélyezett magának a férfira, aki
úgy viselte ezeket a ruhadarabokat, mintha egyenesen
ráöntötték volna. Nyúlánk alkata, izmos karja, mind arra
engedett következtetni: tökéletesen tisztában van a testi
adottságaival. Sugárzott belőle a magabiztosság, és a
dominancia. Aki szemet tudott vetni egy Mercedes
terepjáróra, biztosan nem szűkölködött az anyagi
javakban, sem az önbizalomban. Két tárgyalás közt, neki
egy szalonbeli látogatás, vagy autóvásárlás csak egy kis
szórakozást jelenthetett.
July arcán – az Etelre jellemző fölényes megjegyzésre –
egy halvány árnyék suhant át, de a következő percben egy
mosolyt küldött a vásárló felé.

22
 – Ebédelni ment, azonnal itt lesz.
Benjamennek nagyon kellett fülelnie, hogy megértse a
lány szavait. Egy pult választotta el őket egymástól, egy
lélek sem volt rajtuk kívül a szalonban, mégis July túl
halkan beszélt ahhoz, hogy elsőre tisztán hallja a választ.
Pár pillanatig kérdőn bámult a zöld szemekbe, majd agya
feldolgozta a hallottakat. Azt hitte, jóval gyorsabban el
tudja majd intézni ezt a dolgot. Az apja számított rá, de
nem is ez zavarta leginkább. Hasztalan próbálta
elszakítani pillantását az előtte helyet foglaló barna hajú
lány dekoltázsáról. Amikor kihúzta magát ültében, a
csipke melltartó felsejlett az ing alatt, és Benjamen látni
vélte, ahogy a peckesen álló mellbimbók hívogatóan
merednek előre, átszúrják azt a finom anyagot. July arca
kipirult, légzése is mintha felgyorsult volna. Megkívánta
őt. Fogadni mert volna rá, hogy ez a lány megkívánta őt.
A torkát fojtogató nyögést még az utolsó másodpercben
nyelte vissza.
Egy pult választotta el őket egymástól, egy lélek sem
volt rajtuk kívül a szalonban.
Ez a tény váratlanul színes, vibráló fantáziaképek
sokaságát indította el a férfiban. Ha az eszére hallgatott
volna, akkor a pultot megkerülve, Frank irodája felé veszi
az irányt. Általában nem volt ideje arra, hogy egy
jelentéktelen kis alkalmazottal vacakoljon. Ha épp egy
értékesítő sem ért rá, nem gond. Majd megbeszéli a
dolgot a főnökkel. Az apja és Frank már régóta barátok
voltak, Benjament is kis srác kora óta ismerte. Biztosan
nem lesz ellenére, ha látogatást tesz nála, és holmi
formaságokat mellőzve, kötnek egymással üzletet.
Azonban a pult másik oldalán ott ült az a zöld szemű lány.
Túl nagy csábítást jelentett, és egyben túl nagy veszélyt.
Pillantását újra végighordozta Benjamenen, mire a férfi
akaratlanul is kihúzta magát, izmai megfeszültek. Nem
egyszerűen tetszett neki az a bájos arc, és a gyönyörű,
kívánatos domborulatok. A lány egyenes, tiszta tekintete
egy régi emléket hozott a felszínre, egy olyan pillanatot,
ami kedves volt a számára, mégis engednie kellett a múlt
homályába veszni, hogy tovább tudjon lépni. Be kellett
vallania magának: azóta sem sikerült. Egyszer, évekkel
ezelőtt belenyilallt valami a szívébe, amit később el

23
kellett némítania. A külvilág számára amúgy sem volt
látható a boldogsága, sem a vesztesége. Miért kellene
újból átélnie és egyáltalán belevágni, ha borítékolható a
csalódás? A legszívesebben azonnal hátat fordított volna
a lánynak, és ezek a gondolatok sebesen hagyták el az
ajkát is.
– Akár átmehetek a szomszéd szalonba – vetette oda
kelletlenül, mire a recepciós arca, ha lehet még vörösebb
árnyalatot öltött. Biztos megfordult a fejében, hogy ezzel
egy igazán jó üzlettől eshetnek el. Egy pillanatra
megsajnálta. Nem őt kellett volna büntetnie, de aztán
megköszörülte a torkát, és a hivatalos helyzetekben oly’
jellemző, szigorú álarcát vette fel.
– Egy pillanat türelmét kérném, uram – rebegte, majd
újra kezébe vette a telefonkagylót.
Benjamen élesen beszívta a levegőt, karját maga elé
emelte és csuklóját megrázva, feljebb sodorta az inget.
Arany karórája számlapjára vetett egy hanyag pillantást,
sikeresen titkolva a lány elől a feszültséget, ami
összerántotta szinte minden porcikáját.
– Kérlek – ütötte meg újra az a lágy, dallamos hang a
fülét. July meggypiros ajkai elváltak egymástól.
Kiütközött az arcára, mennyire szeretné megoldani ezt a
helyzetet, és odavarázsolni hozzájuk a kollégáját. A vonal
másik végén lévő alak mégis, mintha dacolt volna vele.
Idegességében fészkelődni kezdett a széken, mire a férfi
képzelete meglódult. A romantikusan bájos emlékképeket
hirtelen felváltották a testében dübörgő vágy hangjai.
Vajon milyen érzés lenne, ha a szék helyett inkább az ő
ölében fészkelődne, és az ágyékához dörzsölné a fenekét?
Egyszerűen csodás lenne épp ezzel a lánnyal
felmelegíteni az ágyát, vagy kipróbálni az autó hátsó
ülését. Nem egyszer sodort már az élet az útjába egy-egy
ilyen lányt. A bárban tucatnyi szépséggel találkozhatott,
akik ugyanúgy lazítani szerettek volna, ahogyan ő is.
Ragyogó mosollyal fogadták, hogy egy olyan férfi, mint
Benjamen kitüntetett figyelemben részesítette őket.
Igyekeztek a kedvére tenni, és azt sem bánták, ha a férfi
keze elkalandozott a szoknyájuk alatt, felsimított a
harisnyába bújtatott combjukon. Elég volt egy forró
pillantást küldenie a recepciós pult mögött ülő lány felé,

24
July arca is hamar kipirult. Benjamen elképzelte, milyen
édesen pihegne a karjaiban, miközben ajka felfedezőútra
indulna a mellei közt húzódó völgyben. Őt is ugyanolyan
hamar le tudta volna venni a lábáról, mint a többit.
Azonnal a segítségére sietett, szemében ott égett a
tettvágy, hogy kiszolgálhassa az ügyfelet, amit egy nagy
sóhajjal meg is engedett volna neki. Azonban July minden
igyekezete hiábavalónak bizonyult, az értékesítő csak
nem akart megjelenni. Ujjai megremegtek a kagylón,
amikor visszacsúsztatta helyére a készüléket. Néhány
másodpercig bizonytalanul tekintett maga elé, majd
Benjamenre emelte zöld pillantását.
– Segítek én önnek!

25
 NEGYEDIK

Benjamen tekintetével kísérte, amint a lány felpattant

a helyéről, és keblei csábítóan megugrottak a
csipkemelltartóban. Ajkai kiszáradtak a látványra,
felgyorsult a szívverése. Valami megmagyarázhatatlanul
vonzotta ebben a szépségben. Legszívesebben July elé
lépett volna, hogy feltartóztassa őt, annyira elborította
testét a vágy. Meg akarta érinteni. Hirtelen mérges lett
magára. Az adott körülmények között nem lett volna
szabad kikezdenie ezzel a lánnyal. Sokkal fontosabb és
sürgősebben megoldandó dolgok szerepeltek a lista élén,
kezdve a régóta vágyott üzlet megkövetésével, ami
dollármilliókat hozhat a cégének, a hosszú távú, sikeres
együttműködés mellett. Azonban az apja telefonhívása
ráébresztette, mennyire elhanyagolta mostanában a
szüleit. Talán mégse lenne olyan rossz ötlet egy kis időre
kilépni a taposómalomból, amiben eddig élt, ám igazán
nem hiányzott az életéből egy újabb megoldandó feladat.
Főleg egy sikeres üzlet megkötésének küszöbén nem
akarta hagyni, hogy valami vagy valaki elvonja a
figyelmét. A kezdeti dühe váratlanul az előtte haladó
lányra koncentrálódott. Ő tehetett arról, hogy Benjamen
képtelen volt odafigyelni a szavaira. Miközben az éjfekete
terepjáróhoz sétált, csábosan riszálta a fenekét, mintha
csak direkt kellette volna magát a férfi előtt. Harisnyába
bújtatott lábain az egyenesen felfelé futó varrásokat
követte tekintetével, egészen addig, amíg a szoknya el
nem takarta előle azokat. Szeretett volna rájönni, hol fut
össze az a két fekete csík, és a fenébe is! Egyre
homályosabban tudott koncentrálni. Minden gondolatát
lefoglalta az a forró, nedves öl, ahova jelenleg
legszívesebben az arcát temette volna. Elképzelte, ahogy
nyelvével végigszánt a lány lábai közt, ezzel egy édes,
remegő sóhajt váltva ki a másikból. De mintha a
vágyakozó pillantásaiból July semmit sem vett volna

26
észre. A terepjáró mellett kihúzta magát, majd a tableten
megnyitotta az autó adatait.
Benjamen újra végighordozta tekintetét formás
alakján. Nem volt rajta semmi különleges,
figyelemfelkeltő, vagy akár kihívó: egyszerű fehér ing,
fekete combközépig érő szoknya, bőrszínű harisnya,
fekete magas sarkú cipő. Úgy nézett ki, mint bármelyik
másik recepciós, akikkel eddig a férfi összefutott.
Lófarokba fogott sötétbarna haja a háta közepét verdeste,
a tincsek vége rozsdabarna – vagy talán inkább vörös –
színben izzott. A férfi idegességében megcsóválta a fejét,
ez a hétfő valóban tartogatott számára meglepetéseket.
July igyekezett úrrá lenni a karjára törő remegésen.
Magában átkozta Karlt, Etelt, de legfőképp önmagát, mert
nem volt képes az utóbbi időben a sarkára állni, és
megmondani a főnökének: nem sajátíthatja ki
kolléganőjét! Különben se dőljön be a sárkánylelkű
nőszemély praktikáinak! Etel rövid időn belül feljebb
akart kerülni a ranglétrán, mégsem az értékesítésben
megmutatkozó eredményeivel akarta ezt elérni. A
nehezen megmászható létra helyett, jelenleg
szemrebbenés nélkül egy hasonlóan kemény, kiálló
dologba kapaszkodott. Frank pedig jól ki is használta a nő
törtető ambícióit. Biztosan a széke háttámlájának dőlve
élvezte kolleganője ténykedését, közben jót derült az
újság hátsó oldalán szereplő vicc rovaton. July mégis
önmagát okolta volna, ha a vevő anélkül hagyja ott a
szalont, hogy megtekintette volna az autót, és egyáltalán
esélyt kapott volna a megvásárlására. Pillantása a
mellette álló férfira siklott, aki egyre türelmetlenebbnek
tűnt. Megköszörülte a torkát, majd a tableten megkereste
az autót bemutató anyagot. Csak össze kellett szednie
magát és magabiztosan állni a sarat. Még valami jó is
kisülhet ebből!
– 245-630 lóerő teljesítményű az autó, amint látja,
négy ajtós modell – sétálták körbe a terepjárót. –
Kipufogórendszere krómozott, ovális és látható oldalsó
kettős végcsővel rendelkezik. Az alapfelszereltséghez
tartozik a COMAND Online nevű, modern, navigációval és
internet hozzáféréssel is rendelkező infotainmant–
rendszer. Az új LED-es nappali fények és a visszapillantó

27
tükrök a luxus-terepjáró külső megjelenését finoman
módosítják. A belső térre jellemző a nemes anyagokból
kialakított színvonalas felszereltség – nyitotta ki az autó
ajtaját. – Jelenleg sötét bőrhuzattal kapható, de többféle
felszereltség közül választhat.
– Kisasszony! Megtenné, hogy mondd valamit saját
magától is? A tabletből én is mindent el tudnék olvasni. –
A férfi nyers, hűvös modora sokkal ijesztőbben hatott az
üres szalonban.
July torka elszorult, gyomra görcsbe rándult a kemény
hangnemtől. Zavarában nyelt egyet, a fejét is elfordította,
hogy ne kelljen a férfira néznie. Igaza volt. Egy
felkészültebb értékesítő biztosan nem ezzel kezdte volna,
miközben az ő szájából ez a szöveg olyan idegennek
hatott. Mintha csak robotként olvasta volna fel a száraz
tényeket. Elszégyellte magát, ezt a mellette álló férfi is
érzékelhette, mégsem könyörült meg rajta.
– Vagy tudja mit? Rákereshetek én is a honlapjukon.
Várjon! – Előkapta öltönye zsebéből a telefonját, majd
fellépett a szalon weboldalára.
– Igaza van, uram. Tekintsük meg együtt az autóról
készült bemutató videót, amíg a kollégám ideér –
ajánlotta fel gyorsan. Nehezen tudta leplezni idegességét.
Miközben végignézték a háromperces videót, a férfi
közelségétől, a testéből áradó melegtől őrült ütemben
kezdett verni a szíve. Mégis hogy rendelkezhetett valaki
ennyire erőteljes kisugárzással? July mélyen magába
szívta a ruháiból áradó fűszeres férfiparfüm illatát, és
próbált úrrá lenni a teste jelzésein. Nem emlékezett rá,
mikor volt rá férfi ekkora hatással. Még a nevét sem
tudta, be sem mutatkozott, de olyan tekintélyt parancsoló
megjelenéssel rendelkezett, ami megrészegítette és
egyben meg is rémítette a lányt.
– Azt hittem, egy ilyen magas színvonalú
kereskedésben felkészültebbek az alkalmazottak –
tekintett körbe. Mintha még mindig feszélyezte volna a
lány társasága.
– Amint ön is láthatta, én a recepción dolgozok, uram.
Értékesítő kollega sajnos nincs elérhető közelségben, de
amennyiben kívánja, szívesen megkeresem őket… –

28
Folyton elégedetlenkedik. Csak fordíts neki hátat és
rángasd ki Etelt az irodából!
Máris hátrált egy lépést, amikor a vásárló drámaian
felsóhajtott.
– Semmi gond, majd megelégszek az ön társaságával.
Ahogy telt az idő, megeredt a férfi nyelve, és akaratán
kívül vette le a lábáról a lányt. Jártas volt az autók
világában, emellé pontosan tudta mit akar, milyen
változtatásokat képzelt el a terepjárón. July szorgalmasan
jegyzetelt, miközben igyekezett figyelmen kívül hagyni
izgatottan dobogó szívét a férfi mély baritonját hallgatva.
Egyik része azt súgta, jobban tenné, ha átengedné a
terepet valaki másnak, lába mégsem engedelmeskedett és
továbbra is megbűvölten hallgatta őt. Az idegen nem tett
felesleges megjegyzéseket, mindig igyekezett lényegre
törően beszélni, szemben azokkal a vevőkkel, akik az
esetek nagy részében inkább a pénzükkel, vagy ugyancsak
vagyonos barátaik említésével voltak elfoglalva. Nem
nézték meg igazán mire költik a pénzüket, csak a lányt
akarták levenni a lábáról. A jóképű férfi távolságtartása,
okos, józan viselkedése miatt egyre inkább megtetszett
neki.
Kényelmesen elhelyezkedett közvetlenül mellette az
anyósülésen, és az ölébe ejtett tableten nyugtatta kezeit.
Megint adódott pár pillanatnyi szünet, amíg szó nélkül
felmérhette a férfit. Napbarnított bőr, sötét, oldalt
felnyírt haj, erős, határozott arcél, aranybarna szempár,
tökéletes, finoman ívelt ajkak. Még nem tölthette be a
harmincat, mégis úgy beszélt, mintha jóval idősebb lenne
a koránál. Úgy tűnt, határozott elképzelése van az őt
körülvevő világról, ha teheti, kezében tartja az irányítást
is. Egy ilyen jellem biztosan nem ismeri a meghátrálást,
bármilyen nehézséget képes megoldani az életében. Vajon
milyen baráti körrel rendelkezhet, mi jelentheti számára
a kikapcsolódást? Még azt is nehezére esett elképzelni,
hogy ez az ember a nap végén abba tudja hagyni a
munkát, és ki tudja engedni a gőzt. Akár elmerül egy
hatalmas kád, forró vízben, és lehunyt szemmel, órákig
csak áztatja magát. Talán csak az tarthatja vissza, ha van
mellette valaki. Lelki szemei előtt a következő
pillanatban máris felrémlett a kép, ahogy a férfi

29
meztelenül nyújtózik egyet a kádban, fejét hátraveti,
majd egy mély, érces, rekedtes sóhaj hagyja el az ajkait,
miközben July feje felemelkedik a habokból a kitárt lábai
között. Egy csábos mosolyt küld a férfi felé, majd feje
újra lebukik és kényeztetni kezdi a legnemesebb
testrészét. Arca kipirult, és elnyíló ajkakkal bámult maga
elé a távolba. Fantáziálgatását egy heves mozdulat törte
meg. A vevő buzgón igyekezett felhívni magára a
figyelmét, egyik kezével vadul integetni kezdett a lány
orra előtt.
– Tessék? – Nehezen tudott kiszakadni a képzeletbeli
férfialak meztelen testének bűvköréből, de a vevő morcos
arckifejezése hamar visszarántotta a valóság talajára. A
férfi orrlyukai kitágultak, majd idegesen kifújta a
levegőt. July meg mert volna esküdni rá, hogy le fogja
teremteni az előbbiért, mégsem tette meg.
– Mindenekelőtt szükségem lesz egy többnyelvű
szoftverre, ha külföldön is meg akarom túráztatni a kocsit
– magyarázta. Két kezével határozottan megragadta maga
előtt a kormányt. July le sem tudta venni szemét a
kézfején megjelenő erekről, a hosszú ujjairól. Durván a
lány kibontott hajába markolna velük, miközben ő…
– Meg akarja túráztatni – ismételte meg a férfi szavait,
majd nyelt egy nagyot. A másik erre egy oldalpillantással
jutalmazta, szemöldöke kérdőn megemelkedett, mire a
lány jobbnak látta, ha gyorsan lejegyzeteli a hallottakat.
– Nemsokára nyaralni indulunk, és szükségünk lesz egy
megbízható autóra. Az sem kizárt, hogy ezzel a kocsival
tesszük majd meg az utat, emiatt jobb lenne, ha mind
kényelmesen elférnénk. Tudja, az a sok csomag…
– Többen is mennek? Hányan? – fordult felé
izgatottabban a lány.
– Természetesen. A családommal megyek – jelent meg
egy mosoly a férfi ajkain, de többet nem akart elárulni.
Julynak egy pillanatra megállt a szívverése. Addig
eszébe sem jutott, hogy ez a jóképű idegen talán már
összekötötte valakivel az életét. Az is lehet, otthon várja
egy feleség, gyerekek. Olyan szeretettel ejtette ki a száján
az imént: a családom. Biztosan nagyon közel állhatnak
egymáshoz, fontos szerepet töltenek be a férfi életében.
Nehezen elképzelhető, hogy egy ilyen korú ember a

30
szüleivel induljon el egy hosszú útra, vagy túrázni
menjenek. Sokkal nagyobb az esélye, hogy a barátnőjét
viszi magával. July hirtelen magára sem ismert, olyan
hamar öntötte el a féltékenység. Az eltelt percekben buta
módon fantáziált valakiről, akit ma látott életében
először, és most ismerte csak fel, hogy valójában semmit
sem tudott róla. Túl könnyű volt elképzelni, hogy egy
agglegénnyel van dolga, aki magasról tekint a világra és
mindent az irányítása alatt tart, csak a munka, a
haszonszerzés, na és persze a pénzköltés tölti ki minden
idejét. A férfi a pult előtt mégis olyan leplezetlenül
megbámulta, hogy azt a reményt keltette benne, nem
tartozik senkihez. Ez a gondolat keserű ízt hagyott maga
után a lány szájában.
– Érdemes lenne elvinni egy rövidebb körre előtte.
– Hogy mondja?
– Egy próbakörre. Ön is eljöhetne velem. Akkor
eltekinthetnénk a szoftvertől, és amúgy is szívesebben
hallgatnám vezetés közben az ön hangját, holmi monoton
női hang helyett.
– Ez lehetetlen, uram. Én nem járok az autó mellé –
rázta meg a fejét hevesen, majd amikor rádöbbent, mit is
mondott, gyorsan igyekezett kijavítani magát. – Vagyis,
úgy értem, biztosan van olyan kollégám a szalonban, aki
felkészültebb nálam, és meg tudja válaszolni a vezetés
közben felmerülő kérdéseit. – Csakis önmagát hibáztatta,
talán félreértette azt a pillantást. Bár… képtelenség!
Visszaidézte a férfi tekintetét. Már az emlék hatására is
végigfutott testén a remegés, és ölét forróság járta át.
– Hm – bólintott egyet a férfi. – Ezt sajnálattal hallom.
Akkor talán… – fújta ki lassan a levegőt, közben kezét az
ajtónyitó gombra fektette.
Minél hamarabb elhagyja a szalont, annál jobb!
Frankkal a formaságokat ezután akár telefonon is
könnyen tudja egyeztetni. Nem akarta megvárni, amíg
egy lelkes értékesítő megjelenik, és átveszi July helyét.
Senki mással nem kötött volna szívesebben üzletet, mint
ezzel a lánnyal. Készült kiszállni az autóból, aztán
mégsem tudta megállni, és az utolsó pillanatban az
anyósülésen helyet foglaló szépségre pillantott. July
gondterhelt arckifejezését látva, nem tudta megállni,

31
hogy ne érintse meg őt. A lány szempillája megrebbent,
ahogy a férfi forró tenyere az ölében nyugvó kézfejére
simult. Olyan finoman ért hozzá, vigyázóan, nehogy
megtörje a varázst. Mintha attól félt volna, a következő
pillanatban kitárja maga mellett az ajtót, és megszökik
tőle. Eszében sem volt őt elriasztani. Beszéd közben
inkább a jól megszokott nyers modorát vette elő,
csakhogy távolságot tartson. Azonban ez nem sikerült
hosszú távon. Akaratlanul is szóba hozta a családját és az
utazást. Nehezére esett nem kimutatni érzelmeit. Egy
gyengéd pillantást küldött a másik felé. Keze felfelé
siklott July puha bőrén. Ujjai alatt érezte, ahogy a lány
teste megremeg. Mintha egy színes, vibráló buborékba
kerültek volna, egy elzárt világba, ami csak a kettőjüké.
Benjamen pillantása a lány elnyíló ajkára révedt.
Gyönyörű volt, hívogatóan puha, duzzadt. Mélyen
beszívta a levegőt. Fegyelmeznie kellett magát, miközben
a sötét szempillával árnyékolt zöld szempár veszélyesen
csábítóan tekintett rá. Egyik tenyerét megtámasztotta a
lány arca mellett a fejtámlán, miközben közelebb hajolt
hozzá. Tekintete July ajka és szeme közt ide-oda
vándorolt, csak pillanatok választották el attól, hogy
lecsapjon. Azonban ekkor valahol a terem másik végében
becsapódott egy ajtó, majd egy izgatott női hang ért el
hozzájuk, aki megállás nélkül a lány nevét ismételgette.
Benjamen először azt hitte, csak képzelődik, majd a hang
egyre idegesebbé vált, és egy férfié is társult hozzá.
Lehunyta a szemét, majd erőszakkal kellett elfordítania
fejét is, csak Julyra ne nézzen.

32
 ÖTÖDIK

Egy magas, hosszú combú, napbarnított, platinaszőke

hajú nő közeledett feléjük, akit Frank Lazaro követett pár
méterrel lemaradva. A férfi jól ismerte már ezt a típust.
Az üres recepciós pult előtt még bosszús kifejezéssel az
arcán beszélt a főnökével is, majd amint észrevette
Benjament, máris széles mosolyra húzódtak vörösre
rúzsozott ajkai. Határozott – már-már tulajdonosra
jellemző – fellépése jelezte, értékesítőként dolgozhat a
cégnél, és ő lehetett az is, aki lerázta a telefonban a lányt.
Menet közben kihúzta magát, így a krémszínű,
combközépig érő ruha második bőrként feszült a testén,
fekete tűsarkú cipője még inkább érvényre juttatta
hosszú lábait. Magabiztosan mozgott a szalonban, és
szemének csillogása, göndör, szőke tincseinek igazgatása
kecses, hosszú ujjaival máris bekapcsolta a vészriadót a
férfiban. Bárhonnan is nézte ezt a dolgot,
mindenféleképpen köszönettel tartozott ennek a nőnek,
hogy akaratlanul is, de kettesben hagyta őket Julyval.
– Benjamen! Rég láttalak már! – kerülte meg Frank
sietve az értékesítőt, hogy kezét nyújtsa a férfi felé.
– Igen, az utóbbi időben nagyon lefoglaltak az üzleti
ügyeim, sajnos kevés idő jutott mindenre. – Magában még
hozzátette: az igazán fontos dolgokra. Újra eszébe jutott
édesapja hívása. Az eltelt évek alatt valóban egyre inkább
elhanyagolta a családját, ahogy a család régi barátait is. A
külön költözés, és a saját cég alapítása, felvirágoztatása
valóban felemésztette minden idejét, rossz
kombinációnak számított.
– Megértelek. Fiatal vagy még, nem az olyan vén
rókákkal akarod tölteni az idődet, mint én – nevetett fel
Frank, és olyan szeretetteljes tekintettel nézett
Benjamenre, hogy attól csak még jobban elszégyellte
magát. Gyerekkorában sokkal gyakrabban összejárt a két
család, és amíg a felnőttek a ház háta mögött kialakított
placcon sütögettek, addig a gyerekek a kertben rúgták a

33
labdát, játszottak a kutyával. Frank és az apja nagyon jó
barátságot ápoltak, hétvégenként eljártak hol pecázni, hol
teniszezni. Milyen kár, hogy azok az idők már elmúltak.
Benjamen megköszörülte a torkát, majd viszonozta az
előtte álló idős férfi kedves mosolyát.
– Anya biztosan fel fog hívni a nagy családi
összeröffenés miatt. – Mindketten elnevették magukat.
– Tudod, hogy meghívó nélkül is számíthattok rám…
– Ragaszkodik a formaságokhoz, bár még nem
döntöttek a helyszínről, ezért is jöttem el hozzád.
– Ó, igen! Apád mesélte, hogy érdekelné az új terepjáró.
– Igen. Én jöttem el helyette megnézni, a kisasszony
pedig volt szíves körbevezetni, így tüzetesebben
szemügyre vehettem azt a szépséget. – Benjamen hangja
egy pillanatra elakadt, majd a mellette csendben
várakozó nőre tekintett. July. Alig telt el néhány perc,
hogy ne jutott volna eszébe a lány. Ezzel ellentétben
Frank, mintha csak akkor vette volna észre alkalmazottját
a férfi oldalán.
– Ó, July! Remélem, segítségedre volt! – küldött egy
mosolyt a lány felé, aki erre idegesen megigazította a
fehér ing gallérját, majd ujjai végigfutottak a gombokon.
Mintha titkon valami áruló jelet keresett volna magán.
Láthatóan még mindig az autóban történtek hatása alatt
volt. Arca kipirult, és még véletlenül sem nézett volna a
férfira. Ezzel szemben Benjamen pillantása egy ideig a
lányon időzött, aki úgy állt az oldalán, mint aki
összement a mosásban. Főnöke derűs mosolyát sem
viszonozta, pedig Franknek igazán nem lehetett rá
panasza. Habár nem volt túlságosan felkészült – közben
Benjamen is belátta, nem várhatta el ugyanazt a
felkészültséget egy recepcióstól, mint egy értékesítőtől,
aki pontosan ismerte a szalonban kiállított modelleket, és
nem egyszer mutatta be őket a vásárlóknak –, helyette
egész idő alatt szolgálatkész és kedves volt hozzá. Újra
heves vágy fogta el, hogy a lány közelében maradhasson.
– Teljes mértékben. Nagyon segítőkész és felkészült
volt a hölgy. Igazán büszke lehetsz rá. – Rá sem kellett
pillantania, biztosan tudta, July szemei a meglepetéstől
elkerekedtek. Ilyen dicséretre biztosan nem számított
tőle. – Kívül-belül felmértük az autót, és arra gondoltam,

34
hogy akár már ma elvinném egy tesztvezetésre. –
Benjamen mohón megnyalta az ajkát, miközben lelki
szemei előtt már egy széttárt lábakkal az autó
motorháztetőjén ülő, kócos, barna hajú recepciós bájos
arca jelent meg.
July mintha érzékelte volna vágyai erőteljes
növekedését, egy lépést távolodott tőle. Megérezhette,
hogy ez a kijelentés nem csak az autóra vonatkozott.
Benjamen tudta, hogy önmagának is ellentmond, és a
saját szabályait rúgja fel, ha most kikezd ezzel a lánnyal,
de képtelen volt a józan eszére hallgatni. July szavakkal
elutasította őt, miközben a teste egészen mást üzent felé.
– Természetesen, fiam! Etel mindjárt hozza is neked az
autó kulcsát.
– A… a kért változtatások, extrák – lépett gyorsan Etel
mellé July, aki ki is kapta a kezéből a feléje nyújtott
tabletet. Etel arcán egy mindent tudó, ám udvarias
mosoly jelent meg, mire a lány idegességében lesütötte a
szemét. Benjamen nem halogathatta tovább a dolgot.
– Frank! Julyval olyan jól megértettük egymást. Ha
nincs ellenedre, szeretném, ha ő is csatlakozna hozzám a
tesztvezetésen. – Miközben Frank szorgos bólintásokkal
jelezte egyetértését, July mintha lefagyott volna.
Kétségbeesett pillantást vetett a főnökére, majd alsó ajkát
beharapva némán megrázta a fejét. Benjamen fejében
akkor megfordult a gondolat, túlságosan önzően
viselkedett, nem lenne szabad így lerohannia Julyt. Akár
kész lett volna visszatáncolni, azonban Etel hamarabb
szólalt meg.
– Uram! July nem egy képzett értékesítési tanácsadó.
Mi lesz a recepcióval? – Benjamen meghökkenve kapta fel
a fejét, majd körbetekintett az üres autószalonban.
Szemöldökei közelebb ugrottak egymáshoz. Értetlenül
figyelte a July ajkain feltörő megkönnyebbült sóhajt.
Pedig ez a nő képes volt negatív színben feltüntetni őt a
főnöke és egy ügyfél előtt. Nem volt ez így rendjén.
Szerencsére Frank is osztotta a véleményét. Nem mondott
volna Benjamennek nemet.
– Amíg July nincs itt, addig te ülsz be a pult mögé. Úgy
emlékszek, amúgy is most töltené az ebédidőt, kell valaki
a helyére. – Etel homlokán sötét felhők gyülekeztek,

35
összeszorította ajkait, de nem mondott semmit. Benjamen
biztosra vette, csak az ő jelenléte akadályozta meg abban,
hogy kikérje magának a leminősítést. Micsoda arrogáns,
fennhéjázó nő! Ez is megerősítette abban az
elhatározásában, hogy el kell innen vinnie a lányt. Újra
kettesben kell maradniuk. Csak még egy kis időre. A vágy
is vezérelte, viszont July csüggedt arcára pillantva megint
az a rég elfeledettnek hitt érzés szorította el a szívét.
Egyszer valaki a bizalmába fogadta őt, meglátta a jót
benne, és ehhez elég volt egy véletlen találkozás.
– July nagyon sokat segített, hölgyem. Ha nincs
ellenére, szívesen elviszem ebédelni is – fordult utolsó
mondatával már a megszeppent lány felé.
July szólásra nyitotta dús, meggyszínű ajkát, de nem
jött ki hang a torkán.
– Rendben van, fiam. Menjetek el pár órára! – ütögette
meg Benjamen karját Frank nevetve, mire a férfi ábrázata
is felderült.
– Ki tudja? Talán vissza se hozom.
July morcos arccal ült Benjamen mellé az autóba.
Morcosan szíjazta be magát, de még a táskáját is olyan
morcosan fogta a kezében, mintha most szállítanák az
első tanítási nap az iskolába. Benjamen elfojtott egy
mosolyt a lány kipirult arcára pillantva. Elérte, hogy újra
kettesben legyenek, bár még ő maga sem döntötte el, mit
kezdjen ezzel a helyzettel. A legszívesebben a combjára
fektette volna a kezét, majd végigvezette volna ujjait
egészen a szoknya szegélyéig. Talán annál feljebb is. De
nem volt szabad, már így sem látott tisztán. A lány
közelsége teljesen blokkolta az érzékszerveit. Orrában
érezte parfümje illatát, fülében bájos hangját, és
legszívesebben le sem vette volna róla a szemét. Minden
mozdulata, lélegzetvétele vonzotta a tekintetét, ahogy
bőrének puhasága az ujjait. Régóta nem érzett már ilyen
fokú vonzalmat valaki iránt. A vágy hangja mellett
azonban hamar felébredt benne a védelmező ösztön is.
Hasonló helyzetben esett meg a legelső találkozása
Emmával is. Egy gimnáziumba jártak. Kicsengettek utolsó
óráról, a diákok megállíthatatlanul özönlöttek kifelé az
iskola kapuján. Aki nem volt elég fürge és figyelmes, az
hamar a földön találta magát, vagy a falnak szorítva,

36
pont, mint Emma. Zavartan álldogált egy darabig, míg
néhány srác a könyveit is sikeresen kiverte a kezéből. A
lány szidalmain jót nevettek, és visszafordultak, hogy
még inkább ráijesszenek a lányra. Emma a falhoz
szorítva, ám villámló tekintettel és felszegett állal nézett
szembe velük. Később azt mondta, nem volt szüksége
Benjamen segítségére, a fiú mégis kötelességének érezte
megvédeni őt. Ha valamit a fejébe vett, nem tágított, míg
Emma is túl csökönyösnek mutatkozott ahhoz, hogy
bárkit segítségül hívjon. Egy addig teljesen ismeretlen
érzést keltett életre Benjamenben. Védelmezni akarta őt,
kimenteni a kellemetlen, vagy ijesztő helyzetből. Most
évek múltán ez az érzés újra megjelent. Vigyázni akart
erre a lányra. Nem tetszett neki, ahogy Frank levegőnek
nézi, Etel pedig kellemetlen helyzetbe hozza mások előtt.
Muszáj volt tennie valamit. Ennek pedig az lett a vége,
hogy July rá haragudott. Legalábbis olyan sértett arcot
vágott, amit Benjamen hirtelen nem is tudott mire vélni.
– Bekapcsoljak valami zenét? – kérdezett rá a tőle
telhető legbarátságosabb hangon. Igyekezett oldani a
köztük lévő feszültséget. Maguk mögött hagyták az
autószalon épületét. Benjamen normál tempóban próbált
haladni a belváros felé vezető úton. Nem szívesen botlott
volna rendőrbe. Megállítják, igazoltatják, aztán July arcát
látva talán még tömlöcbe is vetik. Pedig úgy érezte,
inkább köszönetet érdemelt volna a kis kiruccanás
ötletéért.
– Igen. Úgy legalább kipróbálhatja az infotainmant
rendszert. – Benjamen a tárgyilagos hangot hallva,
beszívta, majd lassan kifújta a levegőt. Nem akart a
lánnyal vitába bocsátkozni, de nem volt túl sok
gyakorlata abban, hogy kezeljen egy ideges nőt. Julynak
pedig megnyugtatásra volt szüksége.
– Még nem vezettem ekkora terepjárót. Talán mégis
jobb, ha nem hallgatunk közben zenét, az csak elvonná a
figyelmem – magyarázta tőle eltérő kedves, mély hangon.
July csodálkozva kapta rá a pillantását. Beleegyezően
bólintott.
– Hova megyünk?
– Még én sem tudom – küldött felé egy ideges mosolyt
Benjamen. – Talán mehetnénk egyenesen a belváros felé,

37
aztán kereshetünk egy hangulatos éttermet. – July az
étterem szó hallatán megint beharapta az alsó ajkát,
mintha egy rá nézve túlságosan is veszélyes helyet
említett volna a férfi.
Benjamen más esetben azt tapasztalta, a nők többsége
örül annak, ha kettesben akar maradni, és étterembe
invitálja őket. Sőt, egy kétértelmű, többet sugalmazó
megjegyzés csak feldobta a kedvüket. A mellette helyet
foglaló lány azonban más volt. Emlékeztetnie kellett
magát: July nem önszántából jött vele, csak a főnöke
utasítására. Ő ezt egy üzleti útnak tekintette.
A következő percben a lány ajkán kicsusszanó
megjegyzés csak még inkább meggyőzte erről.
– Nem ragaszkodom az ebédhez – vett egy mély
lélegzetet, úgy folytatta: – Tudom, csak udvarias akart
lenni hozzám, de nem szükséges valóban beülnünk egy
étterembe. Az autóval kapcsolatban tudok segíteni önnek,
elhoztam magammal néhány prospektust és kérdőívet is,
amiket…
– De én ragaszkodok hozzá, July.
– Tessék? – kerekedtek el a zöld szemek. A mappából
közben előhalászta az említett papírokat, de a férfi
hangjára remegő kezeit visszafektette az irathalom
tetejére.
– Ragaszkodom hozzá, hogy elmenjünk együtt ebédelni.
– Benjamen nehezen tudta leplezni idegességét a lány
előtt. Agya vészesen kattogott egy igazán meggyőző és
ésszerű válaszért. – Nem vette ki az ebédszünetét. Most
biztosan éhes lehet, és ha már bent járunk a városban,
miért ne ejthetnénk útba egy éttermet is?
– Nem fogadhatom el öntől, mert…
– Miért is nem? Nem túl gyakran mozdulhat ki
napközben abból a szalonból. Volt alkalma már ezelőtt
részt venni tesztvezetésen?
– Nem, de…
– Na, látja! Sőt, észrevettem milyen csillogó szemekkel
mérte fel ön is ezt a terepjárót. Le sem tagadhatja,
ugyanannyira élvezi, hogy végre benne ülhet és
kipróbálhatja, mint ahogyan én is…
– Valóban – bólintott egyet July, és szája szegletében
végre megjelent egy gyengéd mosoly.

38
 Benjamen elégedetten húzta ki magát ültében,
mellkasa forrón égni kezdett. Hirtelen döbbent rá, ez a
lány jelenleg sokkal jobban érdekelte, mint akár az
éjfekete terepjáró. Csak July miatt ragaszkodott annyira a
tesztvezetéshez is.
A lány pár perccel később újra megtörte a csendet.
Talán ő is megérezte a köztük támadt feszültséget, és
előkereste a terepjáró felszereltségére vonatkozó
iratokat. Amennyire tudta, megerősítette a férfi
feltevéseit, vagy megválaszolta a kérdéseit. Benjamen
eközben igyekezett a vezetésre koncentrálni, úgy érezte,
mindkettőjük érdekében ez a leghelyesebb. Legalábbis
arra a fél órára képes volt csak az autóra figyelni, így
alkalma nyílt beszélgetni Julyval. Önkéntelenül is kedvenc
étterme felé vette az irányt, miközben a mellette ülő lány
nagy, csillogó szemekkel, elmélyülten figyelte a belvárosi
forgatagot.
– Már nem messze vagyunk a Lidotól.
– Gyakran jársz oda? – fordult felé July. Egyik könyökét
megtámasztotta oldalt, az ablakon beömlő fény
megcsillant sötétbarna, lófarokba fogott haján, finom
arcvonásain.
Benjamen nehezen találta a szavakat. Ismeretlen
forróság öntötte el a mellkasát. Még Emma jelenlétében
sem érezte ugyanezt.
– Hm? Mi az? – kérdezett rá July, miközben egy édes
mosoly is megjelent ajkán, két, apró gödröcskét mélyítve
orcáira.
Mögöttük egy autóduda hangja harsant, mire a férfi
észbe kapott, és újra meglódultak előre. Hogyan képes
olyan hamar elterelni a figyelmét ez a lány?
– Csak tegezésre váltottál – jegyezte meg, mire July
ajkait egy ijedt sikkantás hagyta el. Benjamen halkan
felnevetett. – Semmi gond.
– Oh, én… ne haragudj! Vagyis… ne haragudjon! –
rázogatta már pipacsvörös arccal a fejét.
– Mondom, semmi gond. Engem nem zavar.
– De ön mégiscsak az ügyfelünk, és…
– Ne bánkódj miatta!
– De a főnökömnek nem tetszene, ha én…

39
 – Frank a családunk egyik régi, jó barátja.
Gyerekkorom óta ismerem. Ennél nagyobb dolgok miatt
sem kapja fel a vizet. Nem vetted még észre? Nem olyan
könnyű ám kihozni a sodrából – nevette el magát újra a
férfi, July szégyellős, lesütött pillantását látva.
– Nem szoktam vele túl gyakran találkozni, de nem
szeretném, ha rosszat gondolna rólam.
– Nem fogom neki elmesélni, ez köztünk marad, ha
téged megnyugtat. – July végre újra a férfira emelte a
tekintetét.
– Megköszönném.
– Hát, rendben. Viszont meghívlak most ebédelni, és
nincs semmi kifogás! – emelte fel mutatóujját.
July épp mondani akart volna valamit, de a férfi
határozottságát látva, csak bólintani tudott.
Délután egy óra is elmúlt, így szerencsére több szabad
asztal közül tudtak választani a Lidoban. Benjamen az
egyik ablak melletti helyhez vezette Julyt. Pár pillanatig
végigfuttatta tekintetét a termen, majd a szabad székek
felé kísérte a lányt. July azonnal megérezte habozását, és
nyelvével megnedvesítve ajkát a férfira pillantott.
– Üljünk inkább egy másik asztalhoz?
– Nem, nem. Megfelel majd itt is. – Sok szabad asztal
közül válogathattak volna, Benjamen mégsem egy meghitt
sarokba kísérte.
– Nem ez a szokásos helyed – állapította meg July. Át
sem gondolta, máris kicsúsztak a szavak ajkain és ő maga
is meglepődött ezen. Nem értette mi történt vele. A
szalonban Benjamen még olyan távolinak tűnt, annyira
megközelíthetetlennek, kimértnek. Még azért is
megszólta a lányt, hogy nem volt felkészültebb a kiállított
modellek terén. Aztán valami megváltozott. Ahogy
egymás mellett ültek a kocsiban, majd megérkezett Frank
és Etel, a férfi is sokkal kedvesebb lett vele. Vajon mit
akar ezzel elérni? July agya vészesen kattogott, mégis az
asztal másik oldalán helyet foglaló férfira pillantva, egy
kellemes érzés sugárzott végig a testén. Jól érezte magát
vele. Mindeközben az esze azt súgta, jobban teszi, ha nem
dédelget hiú ábrándokat. Ez csak egy munkaebéd, nem
képzelhetett bele többet. Nem ismerte Benjamen családi
állapotát sem, és sosem kezdett volna ki nős férfival.

40
 A következő pillanatban tekintete akaratlanul is
Benjamen ajkára vándorolt. Csodálatos lett volna átélni,
ahogy azok az ajkak mohón az övére tapadnak, és a férfi
a lehető legközelebb vonja magához, birtoklóan a
karjában tartja és percekig el sem engedi.
És July annyira kívánta, bárcsak megtette volna.
Amennyire félt a közelében maradni, legbelül a vágy
feltartóztathatatlanul arra sarkallta, hogy együtt legyen a
férfival. És ez egyáltalán nem volt helyes gondolat.
Egyáltalán nem ismerte ezt az embert. A tartózkodó
magatartása inkább volt védekezés, nehogy még nagyobb
tüzet szítson benne. Nem akart ennél is jobban vágyni rá,
nem akarta megismerni sem, mert az csak táplálta volna
a remény magvát. Benjamen helyes arcára pillantva, jobb
lett volna ezt a szívfájdalmat még csírájában elfojtani,
idejében elkerülni. De nem tehetett mást, eljött vele.
Most pedig ez a férfi újra meglepetést okozott neki.
Bőven akadt félhomályos sarok, ahova leülhettek volna,
mégis egy jól látható helyet választott.
– Szeretném, ha mellettem biztonságban éreznéd
magad – szólalt meg váratlanul, mintha csak olvasott
volna July gondolataiban. Csak pár pillanatra
kapcsolódott össze a tekintetük, aztán intett is a
pincérnek.
Szavai még később is ott visszhangoztak a lány
fülében. Meg sem kellett szólalnia ahhoz, hogy Benjamen
értse a jelzéseit, olvasson a gondolataiban. Ha lehet még
jobban vágyott rá. Hiába igyekezett meggyőzni magát
arról, Benjamen az ügyfelük, mégsem tudott vele
hosszútávon tartózkodó maradni. Még magáznia sem
sikerült. Benjamen közelében mintha a bensőséges légkör
annyira magától értetődő lett volna, mint ahogy levegőt
is vett. Csak az nyugtalanította, hogy a családi állapotát
még azóta sem sikerült tisztázni. Amennyire kedves volt
hozzá a férfi, olyannyira őrizte meg előtte
titokzatosságát.
– Látom, ízlik a csirke – jegyezte meg mosolyogva
Benjamen, miközben a lány pár perc leforgása alatt máris
eltüntette az étel nagy részét. July arca tűzben égett, és
szégyenlősen lesütötte a pillantását is. – Vagy csak túl
éhes voltál már.

41
 – Talán mindkettő – bólintott July, tekintetét újra az
aranybarna szempárba fúrva, majd kezébe emelte a pohár
ásványvizet és ivott egy kortyot. – A kolléganőmnek dolga
akadt és pont akkor töltöttem volna az ebédszünetem –
vallotta be.
Benjamen megértően bólintott egyet.
– Velem is sokszor megesik, egy megbeszélés annyira
elhúzódik, hogy nem tudok elszabadulni az irodámból.
Olyankor rendelek magamnak valamit, de amikor csak
tehetem, itt töltöm az ebédszünetem.
– Akkor mondhatni ez a törzshelyed? – puhatolózott
egy mosollyal, mire Benjamen arca váratlanul megfeszült.
Nagyot kellett nyelnie, mielőtt válaszolt volna.
– Mondhatni. – Pár percig csak szótlanul ette az ételt,
úgy szólalt meg újra. – El szeretném kerülni, hogy egyes
dolgok a szokásommá váljanak. Az ember hajlamos
belefeledkezni az élvezetbe, elkényelmesedni, megszokni
a jót, közben ezek az apróságok elterelik a figyelmét jóval
fontosabb dolgokról. Mint például a munka – vett egy
mély levegőt, úgy tette hozzá –, vagy a család.
– Valóban olyan rossz lenne, ha lenne egy törzshelyed?
Ahol mindig azokat az ételeket szolgálják fel, amiket a
legjobban szeretsz?
Benjamen csendben az üres tányérra fektette az
evőeszközöket, sötétbarna szempárja July arcát fürkészte.
– Neked van ilyen? – kérdezett vissza, és pillantásától a
lány vére máris felpezsdült az ereiben. Orcáin vöröslő
rózsák nyíltak, mégis állta Benjamen tekintetét.
– Most… most nem rólam van szó – jegyezte meg
rekedtes hangon, majd váratlanul nemet intett a fejével. –
Még nem találtam meg. Ahova járok, azoknak a helyeknek
mind praktikussági okai vannak.
– És ha kiderülne, hogy a kedvenc helyed nagyon
messze esik tőled? – A férfi elnyíló ajkakkal várta a lány
válaszát, míg July összefonta ujjait az ölében.
Beleremegett abba a pillanatba. – Ha egyszer rátalálsz, és
utána mindig az jár majd a fejedben, hogy újra vissza kell
térned oda?
– Akkor valószínűleg a fizetésem felét elkölteném
benzinre, olyan sokszor elcsábulnék – nevetett fel
idegesen.

42
 A férfi pupillái kitágultak, tekintetét végigvezette a
lányon.
– Ez esetben meg kell kóstolnod az étterem
legfinomabb desszertjét, a kókuszreszelékes
vaníliagolyókat.
July végig magán érezte a férfi fürkésző pillantását,
miközben elfogyasztották a desszertet. Benjamen jól
mondta. Valóban kihagyhatatlan finomság volt. Pont,
mint Benjamen. Maga sem értette mi ütött belé. Nem volt
szokása ilyen hamar felfigyelni valakire, sőt elcsábítani
férfiakat, de most minden porcikája azt kívánta, bárcsak
a férfi is ugyanúgy érezne, ahogy ő, és csillapítaná a
vágyait. Hozzá akart érni. Kezét végigvezetni Benjamen
fehér ingbe bújtatott karján, érezni a testéből áradó hőt,
ajkát a nyakán lüktető érre tapasztani, és lehunyt
szemekkel csak csókolni. Minden együtt töltött pillanattal
egyre jobban erősödött benne a vágy, azonban Benjamen
a desszertes eset óta nem küldött felé több jelet.
Visszafogottan ült, a lány tanulmányairól, előző
munkahelyeiről érdeklődött, July pedig próbált értelmes
válaszokat kicsikarni magából.
– A helyedben én minden alkalmat kihasználnék, hogy
itt ebédelhessek – hordozta végig pillantását az éttermen
July. Szinte biztos volt benne, Benjamen képes lenne a
tekintetéből olvasni, ettől nyomban fülig pirult. A
vörösség sebesen lefelé kúszott a nyakán át, egészen a
hívogató dekoltázsáig.
– Talán megfogadom a tanácsod. – Rekedtes, mélyről
jövő hangjától felálltak a pihék a lány karján.
– Igazán jól éreztem magam. – Benjamen elnézte July
feszengését, és nem tudta megállni, a mosoly az ajkára
költözött. De kár, hogy nem maradhattak tovább. Ez a
lány még képes lenne és felborítaná a napjára vonatkozó
terveit. De ahogy Julynak is mondta, hitt abban, az
embernek nem szabad megengednie, hogy a szokások
rabjává váljon. Sem tárgyakkal, sem helyekkel, de még
emberekkel sem tehetett kivételt. July ezt úgysem értette
volna meg. Kár lett volna vele bármilyen bensőségesebb
kapcsolatba bonyolódni. De mire is gondolt? Máskor egy
egyéjszakás kaland pontosan elég lett volna, de tartott
tőle, most túl kevésnek bizonyulna.

43
 – Elszaladt az idő. Jobb lesz, ha visszavisszük a kocsit,
és megyek tovább a következő tárgyalásra – magyarázta
egy fokkal hűvösebben, mint szerette volna.
July szempillája megrebbent, arcán kiütközött a
csalódottság, ami váratlanul jó érzést keltett a férfiban.
Talán a lány is ugyanúgy élvezte a társaságát, mint ahogy
ő Julyét. Talán legközelebb is találkozhatnának, jutott
eszébe, pedig nem is olyan rég, még pont az
ellenkezőjéről győzködte magát.
– A kérdőíveket még nem töltöttük ki – sóhajtott fel,
mire a férfi halkan beszívta a levegőt. Hát, minden
lehetőséget meg kell ragadni!
– Add csak ide! Holnap majd beugrok velük.
July agya visszafelé úton végig kattogott. Nem volt
mersze a magánéletéről kérdezni a férfit. Ő maga sem
tudta, hogyan hozakodhatna elő ezzel a témával.
Benjamen egy vásárló volt, akivel elfogyasztott egy üzleti
ebédet. Ennél többről nem lehetett szó. Mégis elszorult a
szíve, ha csak arra gondolt, valaki ennél sokkal több időt
tölthet a férfi mellett, és élvezheti a társaságát. Biztosan
a kisujját sem kellett mozdítania ahhoz, hogy magának
barátnőt találjon. Miért pont őt akarta volna jobban
megismerni? A férfi ebéd közben mutatott visszafogott
viselkedésének hatására, July lassan kétségbe vonta az
autószalonban történteket is. Mi van, ha félreértette
Benjamen viselkedését? Erre a gondolatra újra elszorult a
szíve. Muszáj volt távol tartania magát a férfitól, mert a
saját vonzalmával kapcsolatban ezzel szemben egyre
biztosabbá vált.
Benjamen a szalon bejárata előtt leparkolt a sötét
terepjáróval, majd kezét leengedve a kormányról,
tekintetét Julyra emelte. Két gondolat csatázott benne. Az
egyik arra ösztökélte, ismerje meg jobban a lányt, kérje el
a számát, hívja el kávézni, a másik pedig hevesen
tiltakozott mindezek ellen. Kávézni? Mikor is hívott el
egy nőt utoljára kávézni? Sosem volt az a tipikus randizós
típus. Amíg bátyja moziba hívta a barátnőit, vagy
fagyizni, bringázni, addig Benjamen rendszerint kerülte
az ellenkező nem képviselőit. Mindig azt mondogatta, jól
megvan egyedül, és szívesebben temetkezett a könyveibe,
néha egy-egy makett építése kötötte le annyira, hogy az

44
olvasmányait is félretegye. Aztán gimnáziumba került,
beválogatták a kosárlabdacsapatba, és hirtelen
megváltozott a helyzet. A lányok már régebben is
érdeklődtek Lucas Prescott félszeg, visszahúzódó öccse
iránt, de ez csak fokozódott miután látták a meccseken
nyújtott eredményeit. Amikor megemelte pólóját, hogy
egy-egy verejtékcseppet letöröljön az arcáról, és
láthatóvá vált kidolgozott hasizma, atletikus, szálkás,
leizzadt felsőteste, sok női néző vágyakozva felsóhajtott a
lelátón. Heves, irányító viselkedése már a játék során is
megmutatkozott, hamar vezéregyéniség lett a csapatban.
A lányok pedig odavoltak érte, annak ellenére, vagy talán
épp amiatt, mert nem játszotta az agyát előttük, és nehéz
volt a szívéhez férkőzni. Élete során csak egy lánynak
sikerült. Benjamen halkan felsóhajtott. Be kellett
ismernie magának, ez a helyzet nagyon emlékeztette a
múltban történtekre, ugyanazt a bizonytalanságot érezte,
mint akkor.
– Akkor holnap – suttogta July.
Talán túl sokáig hallgatott, a lánynak viszont nem
maradt több ideje, vissza kellett mennie az üzletbe.
– Köszönöm még egyszer, hogy eljöttél – préselt ki
magából egy mosolyt, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve
July felé hajolt. A lány megmerevedett az ülésben,
szabálytalanabbá vált a légzése. Benjamen nézte, ahogy
mellkasa emelkedik és süllyed, és borzongás járta át a
testét. Elégtételt érzett, hogy Julynak sem közömbös,
mégsem akart visszaélni a helyzettel. Egyszerűen nem
tehette meg. Ajka csak egy villanásnyi, forró pillanatra
érintette a lány orcáját. Orrlyukai kitágultak, miközben
magába szívta a ruháiból áradó kellemesen friss
virágillatot, és ajka alatt érezte azt a selymesen puha
bőrt. A fenébe is! Még többet akart ízlelni belőle, de a
józan esze szerencsére megálljt parancsolt a vágyainak.
July lába még akkor is úgy remegett, mint akár a
kocsonya, amikor Benjamen már rég elhajtott az
autójával, ő pedig újra az autószalon hűs levegőjét
élvezte. Pedig nem történt semmi, emlékeztette magát.
Benjamen csak az arcára adott egy csókot búcsúzáskor,
abban pedig nincs semmi szenvedélyes, intim gesztus.
Nem több, mint amit az ismerősök, vagy akár a barátok is

45
adnak egymásnak. Mégis ki akart robbanni a szíve a
helyéről, amikor a férfi ajka érintette a bőrét. Olyan közel
hajolt hozzá, hogy könnyedén a testéhez simulhatott
volna. Nem bánta volna ugyanakkor azt sem, ha
Benjamen többet merészel, és kezét a lány combjára
vezeti. Elég volt ezt a mozdulatot elképzelnie, érzéki
képek villantak fel lelki szemei előtt. A férfi azonban
természetesen úriember maradt.

46
 HATODIK

– Mi történt köztetek? – kérdezett rá szemrebbenés

nélkül Etel, aki láthatóan alig várta már, hogy átadja a
helyét Julynak. A lány arca árulkodóan elvörösödött,
torkát idegességében megköszörülve átfutotta a pultján
heverő papírokat.
– Mi történt volna? Kipróbálta az autót, én pedig
segítettem neki, amiben tudtam. – Etel cinikusan
megemelte a szemöldökét. – Sokkal jobb kérdés, hogy te
miért nem tudtál jönni segíteni?
– Épp… benne voltam valamiben – suttogta zavartan,
közben a katalógusokat kezdte el rendezgetni maga előtt.
Mindketten pontosan tudták miért maradt távol, és July
jobbnak látta, ha nem feszegeti tovább a témát. Ő sem
szívesen avatta volna be a titkaiba kolleganőjét.
Másnap Benjamen valóban megjelent az
autószalonban. July hiába győzködte magát arról, nem
sokat számít neki a férfi látogatása, mégis azon kapta
magát, hogy folyamatosan a bejáratot fürkészte
tekintetével. Ostobának érezte magát, mert a tegnapi
találkozás túlságosan mély nyomot hagyott benne, és alig
várta, hogy újra láthassa Benjament. Később csalódottan
állapította meg, a másiktól csak egy halvány biccentés
érkezett, amikor elsétált a pult mellett, majd a főnöke
irodája felé vette az irányt. Csaknem egy egész órát
töltött bent, mialatt Etel társaságában átbeszélte a
szerződés mindenre kiterjedő részletét.
July idegesen rendezgette maga előtt a papírjait, és
minduntalan az járt a fejében, ez talán a legutolsó
alkalom, hogy láthatja a férfit. Frank, a családjuk jó
barátja volt, így vele a szabadidejében is találkozhatott a
városban. Nem kellett ahhoz ilyen nagy utat megtennie,
hogy meglátogassa. Arra gondolni sem mert, hogy
Benjamen majd az ő társaságát keresi. A férfi épp több
ezer dollárt hagyott ott egy autóért, hogyan is
gondolhatta, hogy majd pont egy kis alkalmazottra figyel

47
fel? Csak egy megszokott üzleti ebéden vettek részt, amin
kényelmesen elcsevegtek egymással. Nem képzelhetett
ebbe többet. A hideg, logikus érvek azonban
szempillantás alatt semmivé foszlottak, amikor Benjamen
ismét megjelent a pult előtt. July várakozásteljesen
pillantott rá. Érezte, szíve felszökik egyenesen a torkába,
és ott folytatja tovább dobogását. Ajkai résnyire elnyíltak,
miközben felmérte a férfit. Benjamen ugyanúgy öltönyt
viselt, mint előző nap, csak a királykék szín helyett egy
grafitszürke darabot választott. Megint olyan elegáns
volt, mint akit skatulyából húztak ki. Nyakkendőt nem
viselt, hófehér inge felső két gombja szabadon szétvált
egymástól, még többet láttatni engedett napszítta
bőréből. July nyelve hegyével megérintette alsó ajkát,
majd zavarában fülig pirult. Benjamen szó nélkül öltönye
belső zsebébe nyúlt, majd előhúzott onnan egy
névjegykártyát, és a pultra fektette.
– A kérdőívet a kolléganőjének már átküldtem kitöltve.
Szerettem volna önnek még egyszer megköszönni a
segítséget. Ha a jövőben viszonozhatom. – Hosszú ujjait
lassan végighúzta a kártyán. – Viszlát! – Mire July újra
felemelte fejét, Benjamen alakja már eltűnt a fotocellás
ajtó mögött.
A kártya egész délután ott hevert előtte az asztalon.
Legszívesebben felhívta volna legjobb barátnőjét, Annát,
hogy elújságolja neki a hírt, mégsem tette. Még a tegnapi
ebédmeghívásról is bőszen hallgatott. Más ügyfelekkel
eddig sikerült megtartania a távolságot, és ebbe a
találkozásba sem akart többet látni, mint ami volt. Egy
üzleti ebéd, talán egy kis flört. Nem lett volna helyénvaló
kikezdenie egy ügyféllel. Főnöke pedig szinte a fiaként
tekintett Benjamenre, olyan elragadtatással fogadta, mint
egy családtagot. Egy modell, egy fiatal színésznő, vagy
akár egy gazdag vállalkozó lánya inkább illett volna a
férfi mellé. Ha mindezt elmesélte volna a barátnőjének,
ha minden fejében zsongó gondolatról tájékoztatta volna
őt, akkor sem lett volna előrébb. Egyetlen helyes válasz
létezett csak: a felejtés. Benjamen azonban most sem volt
képes szó nélkül kisétálni az életéből. Névjegykártyáját
ott hagyta, reménnyel kecsegtetve a lányt. Néha hozzáért,
ujjait megmozgatta a papír felületén, majd lemondóan

48
odébb tolta. Mégis mit jelentett az, hogy: ha a jövőben
viszonozhatom? Állást akart talán ajánlani neki? Vagy egy
újabb ebédmeghívás ígérete lehetett?
Hiába igyekezett a munkájára koncentrálni, gondolatai
újra és újra visszatértek Benjamenhez. A telefonszáma,
email címe is ott szerepelt a papírdarabon. Csak fel
kellene emelni a kagylót, és… ábrándozott, Frank azonban
pont azt a pillanatot választotta arra, hogy megjelenjen a
szalonban. Fültől fülig érő mosollyal sétált oda a lányhoz,
majd egyik karjával lazán megtámaszkodott a pulton.
Eleinte a mindennapos dolgokról beszélgettek, majd
váratlanul szóba került Benjamen is.
– Remélem, jól viselkedett veled tegnap. – Komoly
pillantásától összeszűkült a lány gyomra.
– Igen, Mr. Lazaro.
– Kedvellek téged, July. Jól végzed a munkád, ügyes
vagy, udvariasan bánsz a vásárlókkal, és jól kijössz a
többiekkel. – Tekintete pár pillanatra a távolba révedt. –
Szeretném, ha nálunk maradnál.
– Nem áll szándékomban elmenni, uram – rázta meg
riadtan a fejét. Hirtelen egy orbitálisan nagy
ostobaságnak tűnt, hogy kapcsolatba lépjen Benjamennel.
Végre egy olyan jól fizető állással rendelkezett, ahol
szívesen dolgozott, és akár feljebb is kerülhetett idővel a
ranglétrán. Frank bólintott.
– Ha elfogadod egy vén róka tanácsát – résnyire
szűkített szemekkel mérte fel maga előtt a lányt –,
Benjament már gyerekkora óta ismerem. Jó fiú ő, de nagy
nőcsábász. Ne hagyd, hogy magába bolondítson –
magyarázta mély, mormogó hangján, majd kezét a nadrág
zsebébe süllyesztve, komótos léptekkel elindult az irodája
felé.
Otthon még késő este az ágyán ülve is a névjegykártyát
szorongatta a kezében. Ahányszor mobiljára vándorolt a
tekintete, és elképzelte, hogy ír Benjamennek egy
üzenetet, Frank Lazaro szavai jutottak eszébe. Félt
megtenni a következő lépést, túlságosan sok kétely
merült fel benne. Minek is kockáztatta volna az állását, a
főnöke bizalmát? Nem beszélve a szíve épségéről. A
következő pillanatban az éjjeliszekrényhez hajolt, majd

49
legfelső fiókját kihúzva, a többi kacat közé vetette a
tenyérnyi papírlapot.
Négy nap telt el, mióta utoljára találkoztak egymással.
Szombat volt. Julynak minden egyes nap eszébe jutott
Benjamen, azonban igyekezett lebeszélni magát arról,
hogy hiú reményeket tápláljon a férfi iránt. Felidézte a
legelső találkozásukat, amikor hétfőn belépett a szalonba,
és megállt a pult előtt. Szinte levetkőztette tekintetével a
lányt. July teste már az emlék hatására is forrón reagált.
Bárcsak olvashatott volna a férfi gondolataiban. Letörten
sóhajtott fel. Az autót már kedden kiszállították hozzájuk,
Benjamennek azóta már biztosan volt alkalma többször is
kipróbálni. Ki tudja, mikor indulnak majd az általa
említett vakációra? Talán már az óceán parton sütteti a
hasát, vagy a többiekkel labdázik, esetleg merül egyet a
vízben. Bár így vacsoratájban inkább egy kis hangulatos
étterem teraszán képzelte el őt, egyik kezében egy pohár
vörösborral, méretre szabott öltönyében, ami alatt
hófehér inget visel. July előtt felrémlett a kép, ahogy a
ruhadarab az üzletben Benjamen kidolgozott felsőtestére
tapadt, mire egy halk nyögés hagyta el az ajkát.
Mindeközben ő mit csinált? Természetesen egy tábla
csoki és egy akciófilm társaságában töltötte az estét.
– Bejöhetek? – dugta be ekkor váratlanul a fejét Anna,
a lakótársnője. Miközben megállt az ajtóban, máris
beszökött a lány szobájába a forralt bor erős, fűszeres
illata.
– Persze – küldött felé egy mosolyt July. Feljebb
tornázta testét az ágyban, ki akart szakadni ebből a
képtelen merengésből.
– Elfogyott a narancs – jegyezte meg Anna, miközben
várakozásteljesen barátnőjére pillantott. Vállával
becsukta maga mögött az ajtót.
July néhány pillanatig értetlenül pislogott rá, próbálta
megfejteni szavainak értelmét.
– Tessék?
– Elfogyott a narancs. Ennyi borhoz pedig kell még
narancs és alma is.
– Hát akkor menj le a boltba és vegyél! – July szinte
büszke volt magára, hogy ilyen jó tippel tudott szolgálni.
Anna barátnője náluk töltötte a hétvégét, egész délután a

50
konyhában, a tűzhely mellett szorgoskodtak, nevetgéltek,
July pedig nem szerette volna őket zavarni. Georgina
olyan ritkán tudott elutazni hozzájuk, és a barátnőjével
kettesben időt eltölteni.
– Én rád gondoltam. – Ez már nem is célzás volt,
inkább pontos találat. July halkan felnevetett.
– Mi közöm nekem a borodhoz? – vonta fel huncutan a
szemöldökét, direkt ugratva a barátnőjét. – Akár te is
leugorhatsz, vagy az a szőke hajú amazon, aki telepakolta
egészséges ételekkel a hűtőnket, miután megérkezett.
Pedig csak két napra jött – forgatta a szemét.
Anna hirtelen felkapott egy párnát, majd a lányhoz
lökte.
– Az a szőke hajú amazon csak jót akar, és biztosan
megtenné, ha megkérném rá – halkította le a hangját.
– Nincs olyan, amit ne tenne meg a kedvedért –
jegyezte meg szeretettel a hangjában July. Pár pillanatra
elgondolkozva meredtek maguk elé, majd újra Anna törte
meg a csendet.
– Tudod, hogy nem ismeri a környéket. Ha egyszer
leküldöm, attól félek, még nem talál vissza. A bor alatt
nem zárhatom el a gázt, Georginát meg nem hagyhatom
magára egy villanytűzhellyel.
– Azért jó tudni, hogy felnőtt emberekről beszélünk –
nevette el magát July, mire lakótársnője csak legyintett
egyet.
– Nem veszel komolyan. Most akkor lemész, vagy nem?
– Lemegyek – sóhajtott fel.
– Rendben, akkor hozz még egy kiló kenyeret, tojást és
zsemlemorzsát is. Georgina zöldség fasírtot akar
készíteni holnap, és nem hiszem, hogy túl korán felkelünk
majd az ágyból.
– Hé! – dobta vissza a párnát July. – Jó, hogy nem
hátizsákkal induljak el bevásárolni, mint Zsákos Bilbó.
– Nyugi, majd hozok neked a borból kóstolót –
kacsintott rá Anna, és gyorsan el is hagyta barátnője
szobáját.
July még indulás előtt gyorsan felmérte magát az
előszoba tükrében. Csak egy fekete cicanadrágot és egy
feliratos pólót kapott magára, amire egy sötétkék
kardigánt húzott. Lábait megmozgatta a kedvenc, fekete

51
tornacipőjében, majd a hátára vette a mustársárga
hátizsákot. Pár perccel ezelőtt halászta elő a szekrény
mélyéről. Ha nagyritkán utaznia kellett, akkor
szívesebben csomagolta hátizsákba a dolgait, minthogy
egy nehéz bőröndöt húzott volna maga után.
Szombat este hét óra is elmúlt már, amikor benyitott a
tőlük pár saroknyira lévő éjjel-nappaliba. Rajta kívül csak
egy alkalmazott tartózkodott a boltban, aki a pult mögött
unottan egy újságot olvasgatott. A lány gyorsan eltűnt a
sorok között, és igyekezett minél hamarabb bedobálni a
szükséges dolgokat a kosarába. Ezért a nemes
cselekedetéért biztosan elkortyolgat majd otthon legalább
két vagy három pohár bort. Már az illata is mennyei volt,
hát akkor milyen finom lehet az íze! Izgatottan
végighúzta nyelvét alsó ajkán, majd a gyümölcsök elé
érve, letette a földre maga mellé a kosarat, úgy nyúlt egy
zacskó után. A rádióból épp Charlie Puth – We don’t talk
anymore száma szólt. A zene ütemére egyesével
rakosgatta a narancsokat a zacskóba, közben játékosan
riszálta a fenekét is.
– We don’t talk anymore – dúdolta, majd tett a
zacskóba egy gyümölcsöt. – We don’t talk anymore –
suttogta, és ment utána a másik narancs.
– Mekkora hülyeség ez a szám – szólt ekkor közvetlenül
mellőle egy hang. Ha ez a lelkiismerete, elég fura, hogy
pont ilyen rekedtes, férfihangon szólal meg, jutott eszébe,
majd oldalra fordította a fejét. A következő pillanatban
elállt a lélegzete. Az nem lehetett, hogy Benjamen állt
mellette, teljes életnagyságban. Kezében egy nagy
mosollyal forgatott egy érett narancsot. Oké-oké. Nem a
mosolyával forgatta azt a narancsot, bár July már azon
sem lepődött volna meg. Ez a férfi bármire képes volt.
Még arra is, hogy szombat este váratlanul felbukkanjon a
helyi éjjel-nappaliban. A lány érezte, amint lassan
melegség árad szét a testében. Újra láthatta Benjament.
– Helló Július! – kacsintott rá.
A férfi hangja mély volt, duruzsolós. Nehezen fogta
vissza magát, hogy ne nyúljon azonnal a lány után. July
alig egy karnyújtásnyira állt tőle, bájosan mosolygott és
olyan természetes szépség, melegség áradt belőle, amit
eddig Benjamen más nők jelenlétében nem is tapasztalt.

52
Magához akarta vonni és forrón megcsókolni. Amióta
kitette a lányt a szalon előtt, csak ez járt a fejében. Nem
szívesen engedte el. Őrültségnek hangzott, pedig így volt.
Még volt egy fontos tárgyalása beütemezve arra a napra,
mégsem tudott másra gondolni, csakhogy el kellett volna
kérnie a lány számát. Aztán kedden megadta neki az
esélyt, hogy felvegye vele kapcsolatot, July azonban nem
tette meg. Benjamen azóta több ezerszer átrágta magában
ezt a kérdést. Mégis mire számított? Neki kellett volna
kezdeményeznie, elhívnia egy italra a lányt. Az kevés
volt, hogy az elérhetőségeit megadta. Mivel túlságosan is
viszont akarta őt látni, ezért kevés volt. July sugárzó
arcát látva, végre fellélegezhetett. Az utóbbi napokban
nem tudta kiverni a fejéből, próbálta magát lebeszélni
róla. Ha egy szórakozóhelyen találkoznak, talán nem
zavarta volna ennyire a dolog, viszont így nem tudta
maga sem, mi lenne a helyes. July kedves volt, értelmes
és az étteremben eltöltött idő bebizonyította a férfi
számára, mennyire közvetlen és érzelmes emberrel van
dolga. A többi nő, aki eddig Benjamen életében
megfordult mind a ravaszságáról, kacér természetéről
volt híres. Nyíltan kikezdtek a férfival, szó szerint
elcsábították, és tagadhatatlanul vonzotta őket Benjamen
vagyona is. Julyban azonban ennek a színjátéknak a
szikráját sem tudta felfedezni. Pontosan ezért tartott tőle.
Fogalma sem volt, hogyan viselkedjen vele, de arról
képtelen lett volna lemondani, hogy újra lássa a lányt.
Főleg, mert egyre inkább úgy érezte, a családja érdeke is
ezt kívánná. Délután végre látogatást tett a szülői házban.
Édesanyja határtalan örömmel fogadta, mégis Benjamen
előtt sem tudta titkolni meggyengült állapotát. A
nappaliban ültek le egymással beszélgetni, majd az apja
hívta félre Benjament. A férfi fejében még mindig ott
visszhangoztak a szavai.
– A házassági évforduló, főleg a harmincötödik,
hatalmas dolog. Remélem, egyszer neked is részed lesz
ekkora boldogságban. Megnyugtatna a tudat, ha látnám,
hogy boldog vagy. Határtalanul boldog, és kiteljesedtél…
– Ne aggódj, apa. Én most is teljesnek érzem magam.
– A három gyermekem közül mindig is te voltál a
legönállóbb, Benjamen. Már kisfiúként is megalkottad a

53
saját kis világodat, és most arra törekszel, hogy felépítsd
azt a valóságban is. Nem lehetnék ennél büszkébb rád –
sóhajtott fel az apja, kezét a fia vállára téve.
– Te voltál a példaképem, apa. Te is rengeteget
dolgoztál azért, hogy ott legyél, ahol most vagy. A céged
részvényei azért érnek most annyit, mert te megtettél
mindent – akadt el egy pillanatra a férfi hangja.
– És megérte? Olyan kevés időt töltöttem veletek.
– Ez nem igaz, apa. Ha szükségünk volt rád, mellettünk
álltál.
– Ennél többet is tehettem volna. Sokkal többet
törődhettem volna veletek, de szerencsére ott állt
mellettem anyád. Nélküle semmire sem mentem volna.
Benjamen, gondolkozz el ezen… Próbálj meg valakit
beengedni az életedbe, találj valakit, aki mellett
kiteljesedhetsz.
Benjamen szótlanul figyelte, amint July összecsomózza
a nejlonzacskó száját, majd beejti a bevásárló kosárba. A
lány tekintete aztán hamar újra megtalálta őt.
Magabiztosnak, határozottnak akart tűnni, olyan
önállónak, amilyennek apja is lefestette. Hiába volt két
fiútestvére, mégis úgy érezte, egyedül önmagára
számíthat. Mindig az a legjobb, amit ő visz véghez, és
nem kér mások segítségéből. Most azonban kivételt
kellett tennie.
– Nem számítottam rá, hogy itt találkozunk – bukott ki
köszönés helyett a lány ajkán.
– A környéken jártam és… – vont egyet a vállán
Benjamen. A csillogó, zöld szemekbe pillantva nehezére
esett további magyarázatot adni.
– Hogy őszinte legyek, arra sem számítottam, újra
viszont látjuk egymást. – July édes, csilingelő hangját
hallva, a férfi szíve körüli melegség egyre csak erősödött.
– Bevált az autó?
– Még nem próbáltuk ki, bent áll a garázsban. Egy hét
múlva lesz esedékes a kirándulás, akkor tudok majd csak
nyilatkozni – próbált nyugodtabban lélegezni és a
mondandójára koncentrálni. Közben July tett egy lépést
az almák felé, majd egy nejlonzacskóba beleejtett pár
darabot. A férfi gyorsan megkerülte őt, és felemelte a

Í
54
bevásárló kosarat. – Így könnyebb lesz – engedett meg
egy mosolyt, mire a lány zavartan bólintott egyet.
– Hova utaztok?
– Hampton Bays-en van egy házunk.
– Az jó – bólintott, és lassú léptekkel elindult a sorok
között. – Még sosem jártam ott. Gyerekkoromban sokszor
elutaztunk Bloomsburgbe, Pennsylvaniába a szüleimmel,
mert ott élnek a nagyszüleim. Azokat a vakációkat mindig
nagyon szerettem. Nem volt olyan zajos, mint New York,
és az utcán is tudtam játszani a többi gyerekkel. – July
halkan felkuncogott. – Esténként mindig elmentünk a
Brennans Big Chillbe. Ott készítik a legfinomabb fagyit,
amit életemben ettem. Biztos neked is ízlene. Olyan nagy
gombócokat adnak, hogy alig bírtam el a kelyhet a
kezemben, mindig lefolyt az ujjamon a vanília meg a
puncs. Annyira imádtam – nevetett fel újra, felidézve a
gyerekkori emlékeit. Még az arca is kipirult, miközben
izgatottan mesélt Benjamennek.
A sor közepén jártak, és ahogy July szava elakadt, úgy
állt meg közvetlenül vele szemben a férfi is. Julyból
sugárzott a boldogság. Annyira természetesen, nyíltan
mesélt, hogy Benjamen nem tudta megállni. A
bevásárlókosarat letéve a kezéből, közvetlenül a lány elé
lépett, és a karjára simította a tenyerét. July csillogó
szemekkel pillantott fel rá, hátát a polcnak vetette,
mellkasával ösztönösen simult közelebb a férfihoz.
– Nem hívtál fel – lehelte az arcához közelebb hajolva
Benjamen. Ujjai játékosan felfelé haladtak a lány karján.
– Nem tudtam mi lesz…
– Hogy mi lesz?
– Ha találkozunk egymással – sóhajtotta July, mire a
férfi az utolsó centimétereket is áthágta kettőjük között.
Már a lány ajkait égette a lehelete.
– Ez lesz – mormogta rekedtes hangon, majd éhesen
lecsapott a lány szájára. Olyan forrón csókolta, szívta
magába a lány édes ízét, mintha teljesen kikapcsolta
volna körülöttük a valóságot. Nem létezett abban a
pillanatban más, csak ők ketten. Mennyei élvezet volt
édes, húsos ajkát kóstolni. Amikor nyelve besiklott és
találkozott July nyelvével, minden önuralmára szüksége
volt ahhoz, hogy ne ott a boltban szabadítsa meg őt a

55
ruháitól. Ujjaival durván a karjára markolt, és olyan
szorosan tartotta a karjaiban, mintha attól félt volna,
bármelyik pillanatban kámforrá válik a lány, vagy, ami
még ennél is rosszabb: kiderül, csak álmodta az egészet.
Forró, kis puha testét magához szorította, mellkasán
érezte a lány szívverését, és szinte belefeledkezett a
mámorba. July halkan, zihálva kapkodta a levegőt, amikor
ajkuk elvált egymástól. Benjamen megrészegülve a
vágytól hátrált tőle egy lépést, de szemét le sem tudta
venni gyönyörű arcáról. Nem érzett még soha ilyen
mértékű vágyat más nő iránt. July tekintetét az övébe
fúrta, miközben mellkasát önkéntelenül is kidüllesztette.
Benjamen döbbenten állapította meg, a csókcsatájuk
közben a kapucnis felső zipzárja lentebb húzódott.
Láthatóvá vált számára, ahogy a fekete póló vékony
anyagát szinte átszúrták a lány peckes mellbimbói.
Tekintete megvillant, és egy morgó hang tört fel a torkán.
Mielőtt még bármit tehetett volna, July folytatta útját
előre a sorban. Pár perccel később összeszedte a többi
szükséges dolgot is, de közben végig kerülte a férfi
tekintetét. Inkább hátat fordított neki, úgy tett, mintha az
iménti kis közjáték meg sem történt volna.
Benjamen szótlanul követte őt a pénztárhoz. Nem
tudta mire vélni azt a hirtelen jött erős vonzalmat, amit a
másik ébresztett benne, viszont képtelen volt letagadni,
hogy létezett. Már a lány közelsége, hangjának édes
dallama, pillantása is arra ösztökélte, hogy mellette
maradjon, és hamar legyűrje a köztük lévő távolságot.
Ajkán egy mosoly rajzolódott ki, miközben a kassza előtt
állva, tekintete July ajkára vándorolt. Olyan vörös és
duzzadt volt, mint egy érett, ízletes eper. És pont olyan
édes is, tette hozzá magában, visszaemlékezve a csókra.
Benjamen ragaszkodott ahhoz, hogy hazáig kísérje. A
hátizsákot is hamar elkapta a kezéből, majd a hátára
vetve szavak nélkül sétáltak végig az utcán, mígnem
elérték a lány otthonát. A legszívesebben egészen a
bejárati ajtóig követte volna, de pontosan tudta, hogy
még annál is többet akarna. Nem lett volna képes
visszafogni magát, ha Julyról van szó. Amikor újra
találkozott a tekintetük, ugyanaz a heves vágy öntötte el
a testét. El kellett nyomnia a feltörni készülő erőteljes

56
nyögést. Emlékeztetnie kellett magát, mindig ott rontotta
el, hogy élt a kínálkozó lehetőséggel, vagy megteremtette
a helyzetet, ahol a másik már képtelen volt nemet
mondani neki. A titkárnője megbízott benne, felnézett rá,
mégis képes volt őt is kihasználni. Hogy is gondolhatta
azt, hogy egy gyors, érzelemmentes együttlét ugyanúgy
nem jelent semmit a másiknak, és tudják majd folytatni a
közös munkát? Sóvár tekintetét végighordozta az előtte
álló lányon. Lassítania kellett a tempón.
– A boltban azt mondtam neked, hogy a környéken
jártam, de ez… csak féligazság. Téged akartalak látni,
miattad jöttem erre, és ha akarod… – halt el Benjamen
hangja, nyelvével megnedvesítette ajkát. Régen érezte
magát ennyire zavarban.
– Igen, akarom – bólintott szaporán a lány. Arcán egy
fültől-fülig érő mosoly tündökölt, ami aztán pillanatok
alatt el is halványult. A férfi megütközve pillantott rá,
máris közelebb lépett hozzá. Olyan önkéntelenül jöttek
ezek a mozdulatok tőle, ha July közelében volt. Ha csak
egy árnyalatnyi szomorúságot, bizonytalanságot
megérzett rajta, máris ösztönösen meg akarta őt
nyugtatni és vigasztalni.
– Mi a baj?
– Én csak…
– Frank miatt aggódsz? – A lány oldalra döntötte a
fejét, úgy pillantott fel rá.
– Szeretném, ha ez köztünk maradna – bólintott. Egyik
kezét lágyan Benjamen mellkasára fektette, érezte szíve
felgyorsult ütemét. – De tudnom kell valamit, mielőtt… –
harapta be édesen az ajkát. Benjamen már leejtette
kezéből a hátizsákot a földre, és tenyerét July arcára
simította. Ujjbegyével finoman körkörösen simogatni
kezdte a kipirult bőrét. – Benjamen – suttogta halkan.
Halványan megrázta a fejét, majd szabad kezével
lefejtette magáról a férfi ujjait.
Benjamen döbbenten pillantott rá. Vett egy mély
lélegzetet.
– Mondd csak!
– Van valakid? – tette fel halkan a kérdést, még
pillantását is lesütötte, mintha félt volna a férfi

57
válaszával szembesülni. – Barátnő, menyasszony,
feleség…
– Nem, nincsen.

58
 HETEDIK

Fogalma sem volt, hogyan röppent el a hétvége,

mindvégig Benjamen megnyugtató szavai jártak a
fejében. „Nem, nincsen.” A férfi még egy búcsúcsókot
nyomott az ajkára, majd elköszöntek egymástól. A
legszívesebben behívta volna. Visszaemlékezett a
mozdulatra, ahogy ujjai lassan végigsimítottak széles,
kidolgozott mellkasán, és pillanatok múltán is a tenyere
alatt érezte a forróságot. Felidézte a férfi parfümjének
mámorító, fűszeres illatát, azt a heves vágyat, ahogy
magához ölelte őt, és viszonozta a csókjait. Nem lett
volna képes neki ellent mondani. Volt valami
megfejthetetlen vonzalom kettőjük között, July mégsem
tudta félresöpörni a kétségeit. Mielőtt még fejest ugrott
volna ebbe az érzésbe, tudni akarta, hogy nincs más rajta
kívül Benjamen életében. Tudni akarta, hogy szabad
emberrel van dolga. Minden együtt töltött perccel csak
erősödött benne az érzés, ezt a férfit bármelyik nő
szívesen látná az ágyában, akár társaságként az oldalán.
Magas volt, kisportolt testalkatú, jóképű, és amikor a
vágy felizzott a tekintetében, olyan veszélyesen
elsötétültek a szemei, még a lány lába is beleremegett.
July még sosem tapasztalt ilyen erős vonzalmat. Alig ért
fel a lakásba, a hiányérzet már meg is érkezett, és
csalódottan sóhajtott, amikor szobája ajtaját becsukta
maga mögött. Késő este az ágyában fekve sem tudott
aludni, állandón visszaidézte magában a boltban
történteket. Hiába kapta tekintetét folyamatosan a
telefonra, később ő maga is rájött, ha újra hallani akar a
férfiról, neki kell ezúttal kezdeményeznie. Benjamen még
a boltban is megjelent csak azért, hogy találkozzanak, ő
sem lehet ezután gyáva. Megremegett a keze miközben
beütötte a számát a készülékbe, és gombóc képződött a
torkában az idegességtől. A másodpercek is hosszúra
nyúltak, amíg Benjamen felvette a telefont.
– Halló!

59
 – Halló! Itt July – harapta be ajkát. Szíve vadul
dobogott a mellkasában. Hát, volt mersze felhívni
Benjament!
– July – érkezett a mély, érces hang a vonal másik
végéről. – Épp zuhanyoztam, azért nem tudtam hamarabb
felvenni a telefont.
– Persze, megértem – köszörülte meg a torkát. Lelki
szemei előtt máris megjelent a kép, ahogy egymást
kényeztetik a zuhanyfülkében, aztán Benjamen a hideg
csempének nyomja a hátát, egyik lábát felemeli és előre
dől. – Megvárlak…
– Már itt vagyok! – nevetett fel Benjamen, mintha
megérezte volna July zavarát. – Örülök, hogy hívtál.
Teljesen kiment a fejemből, hogy elkérjem a számod. Már
azon gondolkoztam, hogy írok neked egy hivatalos e-
mailt, vagy inkább visszafordulok…
– Talán az lett volna a legjobb…
– Meg sem kérdeztem, miért kellett az a sok gyümölcs?
– váltott témát hirtelen a férfi.
July megkönnyebbülten felsóhajtott. Talán még ő sem
tudta volna szavakba foglalni, amire vágyott,
kényelmesebb volt, ha a hétköznapi témáknál maradnak.
– Lakótársnőm forralt bort készített.
– Ilyen időben? De hiszen… nyár van!
– Tudom-tudom – nevetett fel July, és hátát már az ágy
támlájának vetette, úgy húzta fel a paplan alatt magához
a lábát. – Télen meg majd kergetjük a zenélő fagyis
furgont. – Benjamenből ebben a pillanatban olyan hangos
nevetés szakadt ki, hogy a lány mellkasát melegség
árasztotta el. Bensőjében valami azt súgta, ez talán már
több lehet, mint szimpla vágy, amit a férfi iránt érez.
Az autószalonban azonban csak a munkájára igyekezett
összpontosítani. Nehezére esett, gondolatai néha
elkalandoztak, és olyankor ajkára egy mosoly költözött.
Benjamen már most befészkelte magát a szívébe, és azon
töprengett, hogy történhetett ez meg. Több mint nyolc
millió ember élt New Yorkban, naponta több fiatal
férfival összefutott. Annával amikor csak tudtak
igyekeztek kimozdulni a lakásból. Eljártak házibulikba,
szórakozóhelyekre, így volt alkalma új emberekkel
megismerkedni. Könnyen feloldódott egy új társaságban,

60
azonban egy ismerkedést sem vett olyan komolyan, mint
a mostanit. Benjamenben első pillantásra megfogta
valami, és nem is lehetett volna boldogabb, hogy a férfi
viszonozta az érdeklődését. Még akkor is, ha nem egy
körben mozogtak, és July csak szimpla alkalmazott volt
egy autókereskedésben. Fejében egy józan hang néha
emlékeztette erre. Túlságosan mesébe illő volt a
találkozásuk, és Benjamen egyre komolyabbá váló
érdeklődése. Valóban lehetett ekkora szerencséje?
– July! Hé! July! Hallasz? – állt meg ekkor a pult előtt
Etel csípőre tett kézzel. Nemrég pillantott rá az órára,
még pontosan öt perce volt ebédidőig, és egy vásárló sem
tartózkodott a kiállító teremben.
– Tessék?
– Kihoztad már az alkatrészeket? – vonta fel a
szemöldökét, ujjait idegesen járatta a pult tetején.
– Milyen alkatrészeket?
– Karl azt mondta, segítesz neki.
– A nagy részét még tegnap a helyére pakoltuk, és azt
mondta, hogy ma már nincs rám szüksége – felelte
türelmesen.
– Menj be hozzá és segíts neki! – érkezett egy rosszalló
pillantás az aranyszőke hajú értékesítőtől. July kérdőn
felvonta a szemöldökét. Ezt már a férfival megbeszélték,
különben sem hagyhatta órákra üresen a recepciós pultot.
Nem tartozott a feladatkörébe, hogy alkatrészeket
cipeljen, de aztán a nyelvére harapott, mielőtt ez
kicsúszott volna a száján. Szívesen segítette az
értékesítők munkáját, ha ideje adódott, és ilyen
alkalmakkor tanulhatott is tőlük. Azonban ez a parancsoló
hangnem egyáltalán nem tetszett neki. Etel még egy
újabb szúrós pillantást küldött felé, mire egy nagy
sóhajjal felállt a helyéről és megkereste Karlt a
raktárban. A férfi épp rendet rakott a dobozok között.
Átnézte a tartalmukat, majd felcímkézte őket.
– Te meg mit keresel itt? – fordult hátra, majd egy
csodálkozó pillantással felmérte a lányt.
– Segítek neked.
– Nagyon aranyos vagy, de nincs szükségem rá – rázta
meg a fejét. Valamit gyorsan ráfirkantott a doboz tetejére
ragasztott vignettára.

61
 – Hát, Etelnek erről egész más a véleménye. – Karl
megforgatta a szemét. – A szalon kong az ürességtől, nem
mintha múlt héten olyan nagy forgalmunk lett volna.
– Igen, ebben a dögmelegben szerintem a legtöbb
ember legszívesebben a parton henyél, vagy a lakásukban
maradnak, lehúzott rolók, ventilátor mellett.
– Attól tartok én a parton elég hamar leégnék, és úgy
néznék ki, mint egy bikinis grillcsirke – nevette el magát
a lány, miközben Karl mosolyogva megcsóválta a fejét.
– Keríts magad mellé valakit, aki tíz percenként beken
téged naptejjel, vagy ez esetben megöntöz pácolajjal. Elég
jó foglalkozásnak hangzik – kacsintott rá Karl, majd
mindketten elnevették magukat.
Húsz perc és újabb három felcímkézett doboz után
elindultak a raktár másik végébe.
– Köszönöm, hogy segítesz ezeket elpakolni.

– Nem tesz semmit – rázta meg a fejét July, de a

szomorúság egy pillanatra megcsillant a szemében.
– Ne vedd a szívedre Etel hülyeségeit. Ma biztos bal
lábbal kelt fel, és irigykedik rád a jó üzlet miatt.
– Ezt hogy érted?
– Én is hallottam, hogy sikerült eladni azt a terepjárót.
Alig volt itt egy hetet, és máris akadt rá vásárló. Néha
nem is tudom, mi lenne velünk Frank régi jó barátai, vagy
az üzleti kapcsolatai nélkül. Az utóbbi időben nem nagyon
foglalkozik ezzel a szalonnal.
– Nem csak rajta múlik, Karl. Mi is mindent
megteszünk, és valahol örülök annak, hogy nem hagytam
kisétálni az ügyfelet. – Julynak muszáj volt elkapnia a
pillantását munkatársáról, arcára máris pír költözött, és
szaporábban vert a szíve, hacsak Benjamenre gondolt.
Nem hagyhatta őt kisétálni az életéből.
– Rendes lány vagy, July. Azt hiszem, jó értékesítő
válna belőled. Ha szeretnéd, beszélek majd erről
Frankkel. Időnk van, mint a tenger…
– Köszönöm – küldött felé egy hálás pillantást a lány.
Később, amikor minden doboz a helyére került, July az
öltözőszekrénye kulcsát a kezében szorongatva sietett
végig a folyosón. Az ebédidejét Karllal töltötte, és a hasa
folyamatosan megkordult az éhségtől. Arra gondolt,

62
legalább egy müzliszeletet magához vesz, mielőtt
visszasétálna a recepciós pulthoz. A folyosón azonban kis
híján beleütközött a főnökébe.
– Hova indultál, July? – kérdezett rá olyan
arckifejezéssel, mintha ő is aznap bal lábbal kelt volna
fel.
– Csak az öltözőszekrényemhez – akadt el a lány a
hangja. Nem látta még sosem ennyire idegesnek a
főnökét. Frank szúrós szemekkel pillantott rá, mintha épp
rajta kapta volna valamin.
– Ülj vissza a pult mögé! Ha jól tudom az ebédszüneted
már lejárt, és mindjárt érkezik hozzánk pár ügyfél. Azt
akarom, hogy a helyeden legyél – intett a fejével a folyosó
vége felé, majd várakozó testtartással állta el a lány útját.
– Természetesen, uram – sóhajtotta July.
Másnap a helyzet majdnem szóról szóra
megismétlődött, csak akkor már Etelnek kellett segítenie
a fénymásolásban épp az ebédidejében. A szalon
dolgozóival mind egy közös konyhát használtak, és a
tumultus elkerülése végett mindig ugyanabban a
meghatározott időpontban ment el ebédelni. Olyankor egy
másik kolleganő ült a helyére, aki az utóbbi időben
mintha felszívódott volna. Még maradt tíz perce, hogy
visszaüljön a pult mögé, addig gyorsan megmelegítette az
ebédjét.
– Szia, July! Minden rendben? – toppant be akkor a
konyhába Karl.
– Ü-hüm.
– Ó, jó étvágyat! – pillantott a férfi mosolyogva a mikro
felé, majd kezét hirtelen bátorítóan a lány vállára tette.
Kevés emberrel sikerült összebarátkoznia az
autószalonban, de Karl bizonyosan köztük volt. Sosem
közeledett hozzá, nem tett félreérthető megjegyzéseket
sem, így July ezt a könnyed érintést is egy baráti
gesztusnak találta. Mintha szavak nélkül is azt
kommunikálta volna felé: egy cipőben járnak.
Etel azonban valamiért egyáltalán nem így értelmezte
a látottakat. July később vette észre, kolleganője ajkait
szigorúan egymáshoz préselve, a konyhaajtóból figyeli
őket. Igyekezett különösebben nem nagy figyelmet

63
fordítani a kolleganőjére, hamar bekanalazta a levest,
majd az üres tányért a mosogatóba tette.
– Már két perccel túllépted az ebédszüneted – jegyezte
meg ekkor a háta mögül rosszmájúan a nő. July háttal
állva neki, először lehunyta a szemét és kifújta a
benntartott levegőt. – Ha engem kérdezel, ideje lenne
visszamenned.
Nem akart vele vitába szállni, mégis amikor
megfordult feltartóztathatatlanul szöktek ki ajkán a
szavak.
– Szerintem van még húsz perc az ebédidőmből –
szegte fel a fejét makacsul. Ami jár az jár. Vagy nem? Ó,
dehogy! Etel szeme máris a barna hajú lányra villant.
– Fél egykor már a pult mögött van a helyed. Tudod,
hogy bármikor jöhet egy ügyfél, és mi sem vagyunk bent.
– De neked segítettem az ebédszünetemben. A
fénymásolással eltöltöttem húsz percet – morogta az orra
alatt idegesen. Nem akarta felemelni a hangját, de a
kolleganője sem volt túlságosan tapintatos vele.
– Ez egy munkahely, July. Tudod, hogy ilyenkor már mi
ebédelünk Karllal. Neked bent kell ilyenkor maradnod! –
csattant a hangja a levegőben. July összepréselte ajkát, és
a kolleganőjét kikerülve a kijárat felé igyekezett, amikor
Etel még hozzátette. – Később ne felejts elmosogatni
magad után! Tudod, hogy nem vagyunk egymás cselédei.
– July keze ökölbe szorult, és már készült valami cifrát
válaszolni, amikor Karl közbe lépett.
– Nyugi! Majd én elmosogatom a tiédet is. Menj csak!
– Köszönöm.
Kellett egy kis idő ahhoz, hogy lehiggadjon és
megpróbálja tisztázni magában a dolgokat. Eddig sem
volt túl fényes a kapcsolata kolleganőjével, az utóbbi
napokban azonban ez jelentősen romlott, és July nem
tudta megmagyarázni ennek az okát. Lett volna alkalma
kellemetlen helyzetbe hozni Etelt mások előtt, az orra alá
dörgölni, hogy tud a főnökükkel folytatott viszonyáról,
mégsem tette meg. Az nem az ő stílusa lett volna. Etel
azonban egyre lenézőbben viselkedett, és tartott tőle, ha
nem enged a nő kéréseinek, még képes lenne bemártani
őt a főnökük előtt. Alig fordult meg fejében a gondolat,

64
amikor Frank megjelent a recepciós pult előtt, és azonnal
az irodájába hívatta.
– Foglalj helyet, July! – bökött fejével az íróasztal
túloldalán lévő székek egyikére, miközben ő maga egy
nehéz bőrfotelbe telepedett le. Néhány pillanatig
szigorúan méregette maga előtt a lányt, aki
idegességében lábait szorosan egymáshoz nyomva
hangtalanul várakozott. Frank megköszörülte torkát,
majd előredőlt, összekulcsolt kezeit az íróasztalon
nyugtatva maga előtt. – Nem egészen három hónapja
dolgozol itt nálunk. Egy igazán jó recepciós kiválasztása
nem egy könnyű feladat, és sokan pályáztak erre az
állásra. Nem tudok mindig személyesen jelen lenni, ezért
is volt a legfontosabb szempont a munkakör betöltése
kapcsán, hogy olyasvalakivel találkozzanak először a
vásárlóink, aki önmaga is pozitív képet fest a cég
arculatáról. Ugye, érted?
– Igen, uram…
– Nem mindegy hogyan fogadják őket. Udvariassággal,
közvetlenséggel, egy barátságos mosollyal sok mindent el
lehet érni. Akár egy jó kapcsolatot is megalapozhatunk
vele – meredt a távolba. – Ezért sem volt mindegy, ki
kerül a recepciós pultba. – A férfi tekintete váratlanul
elkomorult. – Mindezek mellett a rugalmasság, a
szorgalom sem elhanyagolható tulajdonság.
– Tudom, uram. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy
ellássam a feladataimat. – Frank szemöldöke
csodálkozásában a homlokába szökött, majd kelletlenül
bólintott egyet.
– Mostanában túl sok panasz érkezik rád, és a
munkádra – sóhajtotta. July gyomra elszorult
idegességében. Nem akart hinni a fülének. – Nem tudom,
mi lehet a gond, talán túl kényelmesnek találod ott kint
azt a széket, vagy esetleg érkezett egy sokkal jobb
ajánlat… Azt hittem, az a hatalmas bónusz hét elején
meggyőzött téged arról, hogy jó helyed van itt. Karl
szerint beválnál akár értékesítőként is, de ebben én nem
vagyok olyan biztos… Elárulod mégis mi történt?
– Minden tőlem telhetőt megteszek uram, hogy
maximálisan elvégezzem a feladataim – ismételte szinte
gépiesen, majd elcsukló hangon hozzátette – segítem az

65
értékesítők munkáját is. Nem értem milyen panasz
érkezhetett rám, hisz’ ahogy ön is látta, mindig
odafigyelek a munkámra…
– Pont ez a gond, July. Nem vagy a helyeden, amikor
szükségem lenne rád. Túl hosszúra nyújtod az
ebédszüneteidet, közben a többiek sem haladnak a
munkájukkal – sorolta kíméletlenül. July szeme
csodálkozásában elkerekedett, ajkai elnyíltak egymástól,
és szíve úgy dübörgött a mellkasában, mintha azonnal ki
akarna szakadni onnan. Mégis hogy gondolhatta ezt róla
Frank? Hisz’ mindent megtett! Talán Etel beszélhette tele
a fejét, de ez akkor sem lehet mentség. Egy ilyen
tapasztalt vállalkozó, mint ez a férfi, biztosan nem adna
egy olyan nő véleményére, aki bármikor szó nélkül kész a
lábai elé vetni magát, majd lehúzni a nadrágja sliccét,
hogy örömet szerezzen neki. Az a nő bármire képes lenne,
hogy elérje a célját. De akkor mégis miért akarná pont őt
eltaposni? – Nem tudom, mit gondoljak, July. Ennél
sokkal többet vártam tőled – ingatta a fejét. – A bónuszról
már kiértesítettek, a pénzügyet keresd meg ezzel
kapcsolatban. A hónap végén a fizetéseddel együtt fogják
majd elutalni. Kérlek, gondolkozz el azon mit akarsz a
jövőben. Én is ezt fogom tenni – intett egyik kezével a
lány felé, majd az asztalán fekvő iratok
tanulmányozásába kezdett.
Később hiába nézte át az email levelezését, és a
papírokat az asztalon, egyik sem a pénzügyről érkezett.
Szerda reggel a kolleganői világosították fel arról mi
történt. Frank azt hitte, már régen tudomása volt a
bónuszról, eközben a kollégái annyira úsztak a
munkában, hogy idejük sem volt eljuttatni hozzá a papírt.
Amikor végre a kezei közé kapta, és végigfutotta a benne
leírtakat egy pillanatra megszédült. Az irodából kilépve a
hideg falnak vetette a hátát, és szemét lehunyva, mély
levegőt vett. Nem akarta elhinni, amit a nyomtatványon
látott. Benjamen elintézte, hogy a terepjáró eladása után
járó bónusz összegét ő kapja meg, és nem Etel. Eszébe
jutott, végül is tényleg ő adta el azt az autót. Marasztalta
az ügyfelet, segíteni akart neki, miközben kolleganőjét
eredménytelenül próbálta elérni telefonon, nem jelent
meg. Csillogó szemei újra és újra a lapon szereplő

66
hatalmas összegre vándoroltak. A legszívesebben
felkiáltott volna örömében. Aztán a pult mögött ülve
többször végigvette magában a történteket, de mindig
arra jutott, Benjamen érdeme lehetett, hogy az ő tenyerét
ütötte a bónusz. Ha a főnökén múlt volna, talán kap egy
szóbeli dicséretet, de Etelnek ítélte volna az összeget. Ha
tanácstalan is lett volna a döntését illetően, akkor Etel
kebleinek látványa biztosan meggyőzte volna őt a
„legjobb megoldásról”. July magabiztosan kihúzta magát
ültében, és végre úgy érezte, világosan lát.
Még aznap este felhívta Benjament, hogy megköszönje
neki a bónuszt.
– Halló! Itt July!
– Szia! Tudtam, hogy te leszel az – nevetett fel a vonal
végén a férfi, mire July pajkosan beharapta az alsó ajkát.
Mennyire kár, hogy nem tartózkodott Benjamen is a
szobájában, nem ült ott vele szemben az ágyban. Biztosan
a karjaiba vetette volna magát.
– Igen? Mégis miből?
– Mások nem szoktak ilyen későn hívni…
– Ó…
– Be kell vallanom, már első alkalommal elmentettem a
számod, és a telefonom kijelzi a neved. – Mély, öblös
nevetésétől, vagy a túl egyszerűen kikövetkeztethető
választól, July arca lángolni kezdett.
– Hát, ez jogos. De – vont egyet a vállán – nem tehetek
róla. Magától jön, hogy bemutatkozzak.
– Nem mondtam, hogy zavar. Örülök, ha felhívsz. És
szeretem… – köszörülte meg a torkát a férfi –… szeretem
hallani a hangod. – A lány szívét megint elöntötte a
boldogság. Benjamen annyira kedvesen ejtette ki a
szavakat, annyira lágyan szólt hozzá, mint addig senki
más. Mintha mindig is erre a férfira várt volna.
– Köszönöm a bókot. Hogy telt a napod?
– Egész nap az irodámban ültem, és te jártál a
fejemben – hadarta el szinte egy szuszra. July gyorsan az
ölébe húzott egy párnát, hogy fültől-fülig érő vigyorát
elrejthesse. Annyira boldognak érezte magát, a
legszívesebben felsikított volna örömében. Mégis hogy
lehetett ennyire kedves ez a férfi? – July? Nem hallak.
Ugye még itt vagy?

67
 – Igen – vett egy mély lélegzetet. – Itt vagyok, és azt
hiszem, egyformán telt a napunk.
– Pedig már azt hittem, nem is gondolsz rám.
– Nem hívhattalak hamarabb, és nem is akartalak volna
zavarni. Biztosan sok fontos üzleti megbeszélésed volt…
– Miattad kijöttem volna.
– Kérlek – sóhajtott fel a lány.
– Tessék. Mit szeretnél? – Nem sokon múlt, hogy July
azt válaszolja: téged, azonban ehhez még nem érezte
eléggé bátornak magát. Megköszörülte a torkát.
– Ha már itt tartunk, meg szerettem volna neked
köszönni a bónuszt. Nagyon hálás vagyok érte,
Benjamen…
– Ez természetes, Július.
– Ha a főnökömön múlt volna, akkor szerintem Etel
kapja – ingatta a fejét a lány, majd tekintete újra
felragyogott, és mosoly ívelte ajkait felfelé. – Ezért is
akartam megköszönni, hogy te rám gondoltál.
– Holnap munka után elvinnélek valahova. Mondjuk,
kávézni?
– Persze, benne vagyok – bólogatott szaporán July, és a
kelleténél erősebben markolta a kezében a telefont.
Mintha Benjamen kezébe kapaszkodott volna. Mintha egy
lehetőség adódott volna a boldogságra, ami még a
bónusznál is többet ért.

68
 NYOLCADIK

Benjamen alig tudott aludni aznap este. Azon kapta

magát, hogy folyamatosan a lány szavait idézi fel
magában. Nem akarta elárulni neki, ezeket a késő esti
hívásokat az otthonában csak a közeli családtagjainak
tolerálta. Amikor a bejárati ajtó bezárult a háta mögött,
újra a saját kis világában volt, pont ahogy gyerekként
elképzelte, viszont most már szabadon ki is élvezhette a
saját birodalmát. Csendre, nyugalomra vágyott, és abban
a száztíz négyzetméteres apartmanban valóban nem
háborgathatta senki. Újra elővehette a kedvenc könyveit,
ellenben több, régi makettet a szülei házában hagyott.
Már gyerekként is nagy műgonddal állította össze őket.
Imádta megtalálni a sok, apró részlet helyét, és nézni,
ahogy azokból összeáll a végén egy nagy egész. Talán
apjának igaza volt a legutóbbi beszélgetésükkor.
Elhanyagolta a fiait. Lucas gyakran a vele egyidős
haverjaival töltötte az időt, míg hét évvel fiatalabb öccse,
Jamie ideje nagy részében anyjuk szoknyáján lógott. Hát,
neki is le kellett foglalnia valamivel magát. Sosem volt
nyűgös, akaratos gyerek, nem érkezett rá panasz az
iskolában sem. Kivéve miután megismerkedett Emmával.
A férfi egy nagyot sóhajtott. July annyira emlékeztette
őt rá. Habár külsőleg nem hasonlítottak egymásra, a
természetükben és a kisugárzásukban volt valami azonos
és figyelemreméltó. Hiába akart hidegen, kimérten
beszélni a lánnyal, nem volt kérdéses, már az első
pillanattól fogva levette a lábáról. Neki felvette volna a
telefont az éjszaka közepén is, sőt akár egy konferencia
hívást is megszakított volna a kedvéért. July komoly
érzelmi viharokat idézett elő benne. Megköszönte a
bónuszt, így a férfit emlékeztette arra, amit oly’ sok nő
keresett eddig nála: az anyagi támogatást. A következő
pillanatban pedig megint őszintén megnyílt neki.
Bizonytalan hangján is érződött, tart a kolleganőjétől.
Benjamen, ha tehette volna, a legszívesebben magához

69
ölelte volna Julyt. Pontosan tudta, milyen érzés, ha
valakit mellőznek, észre sem vesznek, majd profi módon
képes lesz elsajátítani ezt a szerepet. A hűvös páncélt
látva, egy nő sem keresett nála vigaszt, és ő sem nyílt
volna meg egyikőjük előtt sem.
Csütörtök tizenkét óra volt.
A férfi összerendezte a nehéz tölgyfaasztalon fekvő
papírokat maga előtt. Lett volna miről gondolkodnia,
mégis – ahogy már az utóbbi napokban is – csak a lány
járt a fejében. Nem esett nehezére könnyedebb
hangnemet megütni Julyval szemben. Szemébe pillantva,
hangját hallva gyengédség fogta el. Mintha egy hang
legbelül azt suttogta volna: Ő az. Nem vehette semmibe,
nem tolhatta félre, és egyáltalán nem felejthette el.
Mintha csak a múlt megismétlődött volna, és Benjamen
ugyanabban az ijesztő örvényben találta volna magát. Ám
most két kézzel kapaszkodott Julyba. Gondolataiból a
mobiltelefon hangja ragadta ki.
– Tessék! – szólt bele idegesen, majd azonnal meg is
bánta. A hívó fél Lucas volt.
– Beau…
– Mi a baj? Mi történt? – pattant fel azonnal a helyéről,
kezét ökölbe szorítva, karját megfeszítve tartotta maga
mellett. Bár a bátyja nem állt vele szemben, sőt arról sem
volt fogalma, jelenleg hol tartózkodik, mégis megérezte,
hogy valami történt. Szíve is elszorult a félelemtől annak
gondolatára, testvérét valami baj érhette.
– Ne aggódj, minden rendben – érkezett a halk,
bizonytalan válasz.
– Nem hiszem. Mi történt? Mondd el!
– Nem… tényleg nincs semmi baj. Legalábbis… nem
tudom. – Egy nagyot sóhajtott. – Az biztos, hogy nem
fogok tudni hazautazni anyáék évfordulójára.
– Anya nagyon örülne neki, rég láttunk már. Az egész
családnak nagyon hiányzol, Lucas…
– Még nem tehetem meg. Most nem lehet.
– Mégis meddig akarod ezt csinálni? Egyre távolabb
tolsz minket magadtól, pedig ránk mindig számíthattál. –
Már jóval hamarabb tudta, bátyja le fogja mondani ezt az
eseményt is. Azt hitte, azzal teszi a legjobbat, ha távol
marad a családjától. Közülük Lucast viselhették meg

70
legjobban a történtek, de sosem beszélték meg az
érzéseiket egymással.
Pár percnyi hallgatás után Lucas hangja törte meg a
csendet.
– Azért voltam képes eljönni, mert tudtam, ti anyáék
mellett maradtok…
– Lucas, mi a gond? Megijesztesz – túrt bele idegesen
sötétbarna hajába. Abban a pillanatban azt kívánta,
bárcsak bátyja mellett lehetne.
– Már napok óta ő kísért álmaimban. Nem reméltem
soha, hogy minden újra normális lehet az életemben, de
nem tudok nem rá gondolni. Ha egyszer elfelejthetném őt,
csak egy kis időre, ha elfelejthetném a múltat…
– Megkönnyebbülnél. Újra levegőt tudnál venni, a múlt
súlyai nélkül – suttogta maga elé meredve a férfi.
Testvére a vonal végén fájdalmasan felkacagott.
– Jaj, Beau. Ha ilyen könnyű lenne, mint ahogy te
mondod…
– Mi sem felejtettük el – kezdett volna bele, de bátyja
mintha nem is hallotta volna a szavait, váratlanul
hozzátette.
– Találkoztam valakivel. De rosszul érzem magam a
lelkiismeret furdalástól. Nem járhat nekem ekkora
boldogság…
– Miért ne járhatna? – vágott most Benjamen a testvére
szavába indulatosan. Hirtelen felrémlett előtte July
mosolytól ragyogó arca.
– Mert akkor elengedném őt. Hozzá szoktam már, hogy
mindennap ezzel a teherrel ébredek. Nem tudom, mi
lenne velem nélküle. Mihez kezdenék akkor? Mindig ott
volt a gondolataimban, mióta…
Hosszú percekig mindketten hallgattak. Benjamen
torka elszorult a fájdalomtól és a feltoluló emlékek
sokaságától.
– Talán most jött el az a pillanat, amikor választanunk
kell a múltunk és a jövőnk között. Olyan érzés, mintha
eddig háttal kezdtél volna el sétálni, emiatt végig
bukdácsoltál a sima talajon. Pedig ha a jövőddel szembe
mernél nézni, akkor futni is tudnál – meredt hosszasan
maga elé, majd felsóhajtott. – Ha ott akarsz ülni továbbra
is a múlt sötétjében, akkor az is a te döntésed, Lucas. De

71
akkor életed végéig fogoly maradsz, és csak kívülről
nézheted mások boldogságát, vagy épp azt, amit
tartogathatna számodra az élet.
– Mióta lettél ilyen bölcs, öcskös? – nevetett fel
testvére, ugratta szeretettel teli hangon.
– Mostanában én is megtapasztaltam valami újat, és
volt időm elgondolkozni az életemen. Néhány napja még
pont te javasoltad, hogy foglalkozzak a jövőmmel. Miért
ne tehetnénk azt mindketten?
– Igazad van. Köszönöm, hogy meghallgattál, Beau. Azt
hiszem, bele kell kapaszkodnunk abba, ami boldoggá tesz.
Hiányoztok nagyon! Vigyázz magadra, Beau!
Benjamen még jóval később is testvére szavain
töprengett. Lucas állandóan titkos expedíciókon,
küldetéseken vett részt, most sem tudták, pontosan hol
tartózkodik. Talán Európában, Ázsiában? Mind nagyon
féltették őt, mégsem tarthatták vissza. Érezte, bátyjának
is végig kell mennie a saját útján, akkor is, ha nagyon sok
nehézséggel, akadállyal jár majd. Csak annyit tehettek,
hogy mindvégig mellette álltak, és támogatásukról
biztosították. És most végre talált magának valakit.
Menyasszonya elvesztése után kész csodának számított,
hogy Lucas valaki iránt érzelmeket kezdjen táplálni.
Benjamen pontosan ismerte az érzést, milyen félelemmel
jár kitárni a szívét és megbízni valakiben. Bátyjával egy
cipőben jártak. A férfi egy nagyobb sóhajt hallatva dőlt
vissza a fekete, bőr karosszékébe. Még mindig
elcsodálkozott azon, milyen hamar megbízott Julyban, és
képes volt közel engedni, utána menni, csak mert látni
akarta. Soha nem volt még ilyen egyszerű szeretnie
valakit. Csak abban reménykedett, most nem baltázza el,
és a lány is viszonozza majd az érzéseit.
July kérésére, nem az autószalon előtt találkoztak,
hanem a lány lakása előtt vette fel. Egy lenge, világoskék
alapon virágos ruhát viselt, amit két vékony, spagetti
pánt tartott meg a vállain, és egy csinos hófehér szandált,
színben hozzáillő válltáskával. Kiengedte a barna
hajkoronáját, ami most lágy hullámokban omlott a
vállára. Az út alatt végig fecsegett. Mesélt a tegnap esti
vacsorájáról. Első alkalommal rendeltek lakótársnőjével
egy óriás, pepperónis pizzát, majd egyszerre tépték fel a

72
hűtő ajtaját, hogy hideg tejjel öblíthessék le a forró
élményt. Nevetve emlékezett vissza, mennyire folytak a
könnyei, és aztán mégis egy újabb szeletért nyúlt.
– Olyan vörös volt a fejem, mint akár egy paradicsom –
emelte fel már mindkét kezét, hogy szemléltesse a
férfinak. Benjamen alig tudta leplezni a vigyorát. – Anna
szerint, ha sok pizzát eszek, nem csak színben fogok
hasonlítani, hanem alakra is. Most képzeld el! Mint egy
nagy, gömbölyű paradicsom. – Kerekedett el a szeme,
ajaki közben elnyíltak egymástól, ahogy a távolba révedt.
– Úgyis aranyos lennél.
– Gondolod? – fordult felé July.
– Persze. És akkor jobban beléd tudnék csípni – nyúlt
váratlanul a lány felé, majd ujjaival a derekába csípett.
July megugrott az ülésen és hangosan felkacagott.
– És mit gondolsz a ruhámról? – támasztotta meg
könyökét és pár pillanatig várakozón a férfira meredt. –
Olyan a mintázata, mint egy viktoriánus stílusú
karosszéknek. De lehetne akár tapéta is – tűnődött el
hangosan. – Anna szerint úgy nézek ki, mint egy
kifinomult modorú úrihölgy. Már csak a hajamat kellene
kontyba fésülni, vagy csinos csigákba – nevetett fel,
közben kezével barna, hullámos tincseihez nyúlt, és
elsöpörte őket a válláról. Benjamen a legszívesebben
magához ölelte volna őt. Érezte, amint szíve
felforrósodik, és képtelen levenni a tekintetét Julyról.
Gyönyörködött a szépségében, magába szívta azt a
boldogságot, amit a lány mellett töltött idő adott neki.
– Szerintem lélegzetelállítóan nézel ki – állapította
meg, mire a lány azon nyomban fülig pirult.
– Igen, egy lélegzetelállító tapéta – nevetett fel July
zavartan, közben egy tincset a füle mögé simított.
Combjait egymáshoz préselve, és alsó ajkát
idegességében beharapva olyan édes látványt nyújtott,
amitől Benjamen ereiben máris felforrt a vér.
Megköszörülve torkát, igyekezett a forgalomra
összpontosítani.
– Hova menjünk?
– Ahova te szeretnél, én nem ismerek túl sok éttermet a
városban.
– Hát, a törzshelyemre már elvittelek.

73
 – Most már bevallod, hogy az a törzshelyed? Mintha
múltkor enyhén tiltakoztál volna – kacagott fel édesen
csipkelődve a lány. Láthatóan újra elemében volt.
– Igazad van. Valóban nem szeretek kötődni dolgokhoz,
de azt hiszem, néha érdemes kivételt tenni, és fejest
ugrani az ismeretlenbe.
– Valóban így gondolod? – tátotta el a száját. – Mi
történt? Mintha kicseréltek volna – bólintott egyet
elismerően. Csak tréfálkozni akart, Benjamen azonban a
következő pillanatban már komoly arccal fordult felé.
– Te történtél, July. Találkoztunk egymással, és azt
hiszem, úgy döntöttem, most mindent egy lapra teszek
fel. – Magabiztos hangjától végigszaladt a lány gerince
mentén a borzongás. Elakadt a szava is. Tekintetük
összekapcsolódott, és érezte, Benjamen komolyan beszél.
Amennyire megismerte az utóbbi pár napban, a férfi
kellően tárgyilagosan szemlélte a világot, megfontolta
lépéseit, és olyan szabályok szerint élt, amiket nem
szívesen hágott volna át. Vele mégis kivételt tett.
– Benjamen – dőlt előre könnyedén, majd végigsimított
a férfi combján. Nem bírta ki, hogy ne érjen hozzá, ne
éreztesse vele, milyen sokat jelent neki a férfi vallomása.
De bármennyire is szerette volna, még nem érkezett el
annak az ideje, hogy színt valljon és a nyakába boruljon
örömében. Tapasztalatból tudta, ha túl könnyen kimutatja
érzéseit, akkor a férfiak többsége meghátrál, vagy épp
elégedetten dől hátra és nem küzd tovább a figyelméért.
Elszorult a szíve, ha csak arra gondolt, Benjamen milyen
könnyedén félre dobhatná őt, és keresne helyette valaki
mást. A sor újra megindult előttük, a férfi megint a gázra
lépett, és előre figyelt. – Alig pár napja ismerjük egymást
– tette hozzá habozva, kezét is visszahúzta. – Nem is
tudom, mit mondjak.
– Kezdésként válassz egy éttermet! Amelyiket csak
szeretnéd – ajánlotta fel.
– Vigyázz, mert szavadon foglak – kacagott fel a lány.
Végül valóban egy olyan hely mellett döntött, amire
Benjamen nem is számított. Egy kis falatozó volt a
Brooklyn híd közelében, ahol a kínálat nagy részét
hamburgerek tették ki. A férfi elismerően bólintott,
miután leparkolt néhány méterre a helytől.

74
 – Fogadjunk, itt még nem jártál! – küldött felé egy
hatalmas mosolyt July, majd táskáját kezébe kapva,
gyorsan előresietett a járdán. Benjamen nevetve követte,
még a bejárat előtt érte utol és kapta el derekánál fogva.
July egész lénye vibrált. Lélegzetvisszafojtva tekintett fel
rá. Zöld szemében mintha csillagok perdültek volna
táncra. Annyira kacér volt, tüzes, és mégis elképesztően
édes. Nem tudta megállni, ajkait a szájára tapasztotta.
– A telefonban tegnap este említetted, ha én nem
döntök úgy, akkor elestél volna a bónusztól. Ez hogy
lehetséges? – kérdezett rá később, amikor már
mindketten eltüntették a hamburgerük felét. El kellett
ismernie, a lány jó ízléssel rendelkezett. A hely valóban
nem volt olyan előkelő, amilyenekhez mostanában
hozzászokott, viszont a családias környezet és a finom
ételek hamar elnyerték a tetszését. Az sem volt mellékes,
hogy a csók után, July el sem eresztette a kezét és
sugárzott a boldogságtól. Egy ablak melletti,
kétszemélyes asztalhoz telepedtek le, és Benjamen
hirtelen vissza sem tudott emlékezni, mikor volt utoljára
ennyire felszabadult. Minél többet akart tudni a lányról,
és végre azokat a kérdéseket is fel akarta tenni, amik már
az elejétől fogva foglalkoztatták. Valami nem volt
rendben az autószalonban, bár reménykedett benne nem
lesz helyes ez a megérzése.
– Tudod, hogy csak a recepción dolgozom – vont egyet a
vállán July, majd ivott még egy kortyot az üdítőjéből.
– Ezt úgy mondod, mintha az nem lenne egy fontos
munka.
– Annyira nem fontos, mint a többieké – sóhajtotta.
Benjamen összevont szemöldökkel azonnal tiltakozni
akart, de a lány megelőzte. – És ez így rendben is van.
Nem azért vettek fel, hogy autókat adjak el. Arra ott
vannak az értékesítők, és nagyon jól végzik a
munkájukat. – Ajkát beszívta, tekintete néhány pillanatig
elidőzött az apró buborékokon, amik felbukkantak az
üdítőben. Arcára egy halvány, bizakodó mosoly ült ki. –
Elgondolkoztam azon párszor, hogy nekem ez mennyire
menne. Talán bele tudnék tanulni…
– Ebben biztos vagyok – nyúlt a keze után az asztal
felett Benjamen. Szorosan tartotta meleg tenyerében,

75
hüvelykujjával lágyan simogatta, apró köröket írt le a
lány kézfején. July halkan felkuncogott.
– Amikor legelőször találkoztunk a szalonban,
egyáltalán nem ez volt az érzésem. Inkább mintha
kételkedtél volna – nevetett fel újból. Benjamen szemét
forgatva, csóválta meg a fejét.
– Szerencsére hamar észhez tértem. De még mindig
nem értem, miért is ne téged illetne a bónusz? Ha jól
emlékszem, senki más nem volt rajtunk kívül a
kereskedésben.
– De az értékesítés Etel és Karl feladatköre, és utána
természetesen minden papírmunkát a kolleganőmmel
intéztél.
– Nem hiszem, hogy képes lettem volna az üzletre
figyelni, ha te is ott vagy és közben a hangod hallhatom –
csúszott ki teljesen váratlanul a vallomás az ajkán.
– Nem is tudtam, hogy ilyen könnyen el tudom terelni a
figyelmét, Mr. Prescott – szólt incselkedően.
Benjamen azon kapta magát, egy falat sem megy le a
torkán, sőt, ha ezt így folytatják az összes vére az alsó
testtájaiba fog áramlani. És nem tud mit ellene tenni.
Már azzal is kínozta magát, hogy ujjával July selymes
bőrét kényeztette, közben pillantása a dekoltázsán
időzött, és ennek hatására egyre erotikusabb
fantáziaképek lepték el az agyát. Ugyanez a szenvedély
ott égett July pillantásában is. Az ételt még gyorsan
becsomagoltatták, majd kéz a kézben siettek vissza az
autóhoz.
– Hova megyünk? – érkezett az izgatott kérdés az
anyósülésről, miközben újra besoroltak a forgalomba. –
Igaz, arról volt szó, hogy kávézunk, de ha akarod, máshol
is megihatunk valamit, vagy elfogyaszthatjuk a
desszertet…
– Másra sem tudok gondolni – morogta a férfi, és July
tisztán kiolvashatta a szeméből egyre növekvő vágyát.
Lassan bólintott egyet, majd az út további részét már
szavak nélkül tették meg.
Benjamen a Central Park egyik félreeső részén parkolt
le. Keze még mindig a kormányon nyugodott, szemét
lehunyva tartotta, és próbálta szabályozni lélegzetvételét.

76
 – Nem akarlak lerohanni, de melletted úgy érzem,
képtelen vagyok visszafogni magam. Valami állandóan
arra sarkall, hogy hozzád érjek – magyarázta rekedtes
hangon, közben egyik kezével lágyan July arcán simított
végig. A másikból erre egy halk nyögés szakadt fel.
– Nekem tetszik, ahogy hozzám érsz – suttogta, és
közelebb bújt a férfihoz. Lehunyt szemekkel, ajkát
felkínálta neki. A látványtól kiszáradt a férfi torka, szíve
egyre erőteljesebb ütemben vert a mellkasában.
Mindketten ugyanazt akarták. Csak meg kellett volna
tennie az utolsó lépést, és a lány biztosan az övé lett
volna.
– Ennyire megbízol bennem, július?
– Igen. Talán nem kéne? – tapadtak az édes,
meggyszínű ajkak a szájára. Csak egy pillanatig tartott,
de máris fordult egyet vele a világ. – És hoztam neked
valamit, aminek biztosan nagyon fogsz örülni. Inkább
odaadom most, míg el nem felejtem – nevetett fel
zavartan. – Ó! Hol van a táskám? – nézett körbe az
autóban, majd a következő pillanatban felfedezte a kis,
fehér dolgot a hátsó ülések előtt. – Megvan. Valahogy
hátracsúszott, de mindjárt kiszedem – szíjazta ki gyorsan
magát, és felmászott az ülésre.
Benjamen sóvárgó tekintettel követte, ahogy a lány
feltérdel mellette, és nyári ruhája könnyed anyaga
felhúzódik a combjain. Biztos volt benne, mindketten
idegesek a folytatás miatt, és valóban nem szeretett volna
véletlenül sem olyat tenni, amivel elriasztja Julyt. Vágya
azonban egyre erősebbnek bizonyult. Érezte, amint
keménysége nadrágja anyagának feszül, szemét le sem
tudta venni a formás idomokról, amik hirtelen elé
tárultak.
– Megvan! – érkezett a hangja a hátsó ülésről. – Uh,
basszus! Kicsit beragadtam – magyarázta, majd elkezdett
a férfi orra előtt ficánkolni. Valóban, a két első ülés
között próbált hátranyúlni, hogy elérje a táskáját, de nagy
igyekezetében túlságosan előre dőlt. – Ez így nem lesz jó!
Benjamen! Segítenél? – kiáltott újra. Mindkét lába fel-alá
kalimpált a férfi orra előtt, aki komótosan kicsatolta
magát és egy nagy levegőt véve a lány combja után nyúlt.
– Sikerült megtámasztanom magam az üléseken, csak
Í
77
húzz kérlek vissza. Így elég kényelmetlen – nevetett fel.
Alig értek el Benjamen tudatáig a szavai. Figyelmét már
rég a napbarnított, csinos lábszár, puha, érzékeny bőr
kötötte le, amin olyan jó lett volna végigsimítani. A ruha
már alig takart valamit a lány fenekéből, és ahogy
előredőlt pont Benjamen elé tárult fehér, selyem
bugyijának vonala. Újabb mély levegőt kellett vennie,
farka megrándult a nadrág szorításában. – Benjamen? –
Ez az édes hang! Tenyerével óvatosan felsimított a
combon, mire a lány teste beleremegett. – Mit csinálsz? –
kérdezte rekedtes hangon. – Mit akarsz?
– Desszertet – morogta, közben pillantását le sem vette
az aprócska, finom anyaggal takart szemérméről. Gyorsan
kibújt a zakójából, majd a fejtámlának döntötte tenyerét,
és szabad kezét lassan végigcsúsztatta a combokon.
Ujjaival felsodorta a ruhát, hogy szabaddá tegye a csinos,
gömbölyű popsit. Mintha csak álmodott volna. Pont olyan
gyönyörű volt, ahogy elképzelte. Már a szalonban is
megcsodálta a csípőjének a ringását, ahogy a szoknya a
félgömbökre simult, és most ott voltak előtte. – Istenem,
July. Csodálatos vagy. – Mélyről feltörő, rekedtes hangja
elveszett a lány kitárt lábai közt. Mélyen magába szívta a
levegőt, szinte megrészegült az illatától. Az egyik feszes
félgömbbe kapaszkodva, még közelebb hajolt, úgy ízlelte
meg a vékonyka anyagon keresztül az ízét. – Mennyei –
lehelte egy újabb nyelvcsapás előtt. July teste abban a
pillanatban megrázkódott. Kicsit megmozgatta a fenekét,
mintha közelebb akart volna férkőzni Benjamenhez, de
cseppet sem szabadulni. A férfi agyára már egy sötét
fátyol borult, másra sem tudott gondolni, csak hogy újra
megízlelhesse a lányt. Ujjaival félretolta a fehérneműjét,
úgy szolgálta ki magát. Nyelvével egyre beljebb
furakodott, ujját mozgatta a forró, nedves ölben, közben
csókokkal borította be a fenekét. – Annyira kívánlak, July.
El sem hiszed, mennyire megőrülök érted – motyogta
elfúló hangon. Egyik kezével gyengéden rácsapott feneke
egyik félgömbjére. Tenyere halványan érintette csak,
mégis July egész testében beleremegett, és édes,
nyöszörgő hangot adott ki. – Ugye élvezed te is? – Majd a
másik oldalról is megpaskolta a fenekét. Már egy
árnyalatnyi pirosság látszódott rajta, de ez csak még

78
jobban beindította. Remegő ujjaival nadrágjához kapott,
és fél kézzel igyekezett lehúzni a sliccét. Muszáj volt
kiszabadítania a férfiasságát. Nem tudta meddig képes
még türtőztetni magát. Minden idegszála Julyért kiáltott,
majd’ felrobbant a vágytól. Amikor azonban keménységét
végre a kitárt lábak közé vezette, a lány kicsit megugrott.
– Kérlek ne…!
– Csak engedd el magad, hidd el, isteni lesz – morogta
vágytól fűtött hangon. Szavai azonban láthatóan nem
hatották meg Julyt. Fickándozni kezdett, apró lábai néha
eltalálták a férfi lábszárát, aki döbbenten figyelte a
mutatványát. Lassan kúszott előre, mígnem aztán
mellkasával a hátsó ülésre zuhant.
Benjamen azonnal kimászott a vezetőülésről, majd
lehúzott sliccel a hátsó ajtót tépte fel maga előtt.
Igyekezte csillapítani magát, nem akart Julyra ijeszteni,
de már azt sem tudta elképzelni, hogy kiengedje a karmai
közül. Félig még a hátsó ülésen feküdt, barna haja
összekócolódott, ruhája egészen a derekáig felcsúszott.
Gömbölyű fenekét a magasba tolta, míg teste olyan
cicásan meghajlott, mint, aki épp nyújtózkodik. Benjamen
alig kapott levegőt a látványtól. Férfiassága keményen
ágaskodott, jelezve csillapíthatatlan, egyre fokozódó
vágyát.
– Ben…jamen – nyögte, amikor megpillantotta maga
mellett a férfit. Az szó nélkül mászott be hozzá, majd
gyengéden hátrasegítette, és az ölébe húzta. A következő
pillanatban ajkuk máris egymáson csattant. Az apró
kezek a sötétbarna hajtincsekbe túrtak, míg a lány fel-
lemozgatta magát Benjamen ágyékán.
– Hogy lehetsz ennyire édes? – borította be csókokkal a
lány nyakának vonalát, aztán váratlanul megemelte és
maga elé fektette a hátsó ülésre. July zöld szempárja
nagyra nyílt, szaporábban vette a levegőt, arca kipirult.
Benjamen meg sem tudott szólalni ennyi szépség láttán. A
kellemes forróság körbeölelte a szívét, és valahol
megérezte, nem csak a vágyai vezérelték a tetteit. Ezt a
lányt a karjaiban tartani egészen más érzés volt, mint
bárki mást. Sokkal különlegesebb.
A virágos ruha spagetti pántjait lassan letolta a
vállairól, majd gyengéd mozdulatokkal levetkőztette őt.

79
July egy édes, nyöszörgő hangot adott ki, amikor
Benjamen ajkai körbeölelték egyik, majd a másik
peckesen álló mellbimbóját. Lehunyt szemmel élvezte,
ahogy a forró tenyér végigsiklik a combján, majd lábai
közé vándorol és újra simogatni kezdi a legérzékenyebb
pontját. Fejét hátravetette, lábait széttárva várta, hogy
Benjamen végre magáévá tegye.
– Nagyon óvatos leszek, édes. Vigyázni fogok rád –
suttogta közelebb hajolva Benjamen, miután a
védekezésről gondoskodva egyik kezével felsodorta
magára az óvszert. July hangosan felnyögött alatta,
amikor a kemény, lüktető férfiasság fokozatosan a forró,
nedves ölébe hatolt. Szeme lecsukódott, mintha csak egy
játék baba lett volna. Benjamen megragadva combját,
bent tartotta magát néhány pillanatig, hogy a lány
megszokhassa a méretét. Figyelte July arcát, összeugró
szemöldökét, ahogy meggyszínű ajka „o” betűt formáz.
Olyan tökéletesnek látta abban a pillanatban, olyan
édesnek. Mintha csak egy angyalt tartott volna a
karjaiban. Lassan kihúzta magát egészen, miközben végig
figyelte a lány reakcióit, a megkönnyebbült sóhaját. July
csillogó szemekkel felpillantott rá. Bizalom. Ezt üzente
felé a tekintete. Odaadás. Nyúlt a következő pillanatban
Benjamen keze után, jelezve, újra szüksége van rá, és
folytassa. És ő nem tudott ellenállni a csábításnak. Újra
belevezette magát, de már jóval lassabban, finomabban
kezdett mozogni. A lány lassan felvette vele a ritmust, és
úgy mozgatta magát, ahogy a férfi lökte egyre mélyebbre
magát benne. Benjamen csak arra tudott koncentrálni,
hogy neki jó legyen, és kicsikarja belőle az élvezetes
hangokat. Mintha abban a pillanatban ő lett volna a
leggyönyörűbb nő a Földön, akinek csak öröm és
elégedettség juthat. Ujja megtalálta a csiklóját, és apró,
gyengéd mozdulatokkal egyre csak hajtotta a gyönyör
felé. Majd érezte, a lány teste megfeszül alatta, fejét
oldalra vetette, és Benjamen kezébe kapaszkodva,
remegve élvezett el. Gyönyörtől ragyogó arcát látva,
levegőért kapkodva, a férfi is követte őt. Testével szinte
maga alá temette a lányt, hosszú percekig zihálva ölelte
magához, arcát, July nyaka és válla közti mélyedésbe
temetve.
É
80
 – Töltsd nálam az estét – mormogta. Évek óta nem
akarta megengedni magának, hogy bárki iránt ilyen fokú
vonzalmat, kötődést érezzen, de most nem tudott féket
tenni a nyelvére. Tudni akarta, hogy July mellette marad
és az éjszakát is nála tölti.
– Rendben – érkezett a halk válasz, amitől azonnal
átjárta testét a megkönnyebbülés. Egy csókot nyomott a
lány ajkaira.
Már a bérház tágas parkolójába irányította autóját,
amikor hirtelen elfogta az izgatottság. A következő
pillanatban aztán meglepetésként érte a felismerés: ez
egy boldog izgalom volt. Pont az, amiről Lucas-szal is
beszélgettek mostanában egyre gyakrabban egymás
között. Amikor megérkezik valaki az életedbe, akinek
helyet szeretnél adni, és biztos vagy benne, hogy nála
jobb embert nem is találhattál volna erre a feladatra.
A nappaliban csak egy nagy szőnyeg és egy krémszínű
dívány fogadta őket. A lány csodálkozva tekintett körbe.
Alsó ajkát beszívta, mire orcája két oldalán édes
gödröcskék jelentek meg.
– Ugye nem most költöztél ide? – vonta fel egyik
szemöldökét pajkosan. Benjamen kezét a nadrágzsebébe
süllyesztve várakozott mellette. Mosolyogva nemet intett
a fejével.
– Már közel négy éve itt lakok.
– Hát, az már biztos, hogy jó dolga lehet a
takarítónődnek. Igencsak kevés munkát adhatsz neki –
kacagott fel, majd körbepördült. Jobban szemügyre vette
a nappaliból nyíló többi helyiséget is.
– Ott van a konyha, és a fürdő, jobbra pedig két szoba –
magyarázta halkan Benjamen. Eddig még senkinek sem
kellett ilyen módon bemutatnia a lakását, ez egy eléggé
újfajta élményt jelentett a számára.
July máris eltűnt mellőle, a konyha felé sietett, hogy
aztán ott is körbe pillantson. Már a konyha és a nappali
küszöbén álldogált, amikor a férfi odaért hozzá.
– Milyennek találod? – tette fel akaratlanul is a
kérdést.
– Olyan üres – nézett mélyen Benjamen szemébe.
– Persze. Pont ilyennek akartam. Letisztult és… –
Önmaga sem találta hirtelen a megfelelő szavakat. Talán

81
azok a szavak pont olyan szomorúan és fájdalmasan
hangzottak volna, mint az utóbbi évei. – Olyan, mint én –
kapta el a tekintetét a lányról. Majd közvetlenül maga
mellől hallotta hangját, July forró tenyerét a karjára
vezette.
– Tudod, mit gondolok én? De lehet, hogy mellélövök!
Ki tudja? – Édes, csilingelő hangja szinte balzsamként
hatott Benjamen szívére. Mély levegőt vett, és bátorítólag
a lányra mosolygott.
– Ne kertelj!
– Arra gondoltam, hogy még önmagaddal szemben sem
vagy őszinte. Azaz ember, akit én ismerek, valójában
nagyon is szeretne ragaszkodni. Csillogó szemekkel
kanalazza a kedvenc desszertjét, és visszatér ugyanarra a
helyre egyetlen fogás miatt. Késő este megjelenik egy kis
éjjel-nappaliban csak amiatt, hogy lásson valakit. Mi ez,
ha nem ragaszkodás? Biztosan egy csomó új dolog vár
felfedezésre, és egy csomó régi porosodik valahol a
padláson, mert te nem vagy elég bátor…
– Ma elég bátor voltam. Ugye? – kérdezte, egészen
közel hajolva a meggyszínű ajkakhoz. July szava elakadt,
majd bólintott egyet. – De nem akarom a régi maketteket
elővenni, mert…
– Én szívesen megnézném őket – csapott le máris a
témára a lány.
– És újakat sem akarok gyűjteni, mert aztán…
– Kitehetnéd őket az asztalra, a polcokra – mutatott
körbe csillogó szemekkel.
– July. Amint látod, itt nincsenek sehol polcok.
– Akkor fel kellene szerelnünk néhányat – bólintott
magabiztosan, mire a férfi felvonta szemöldökét. Alig
bírta visszafogni nevetését. – Fel… kellene…
szereltetnünk néhányat – húzta ki magát büszkén, aztán
tett egy nagy kört a nappaliban. Benjamen csak
mosolyogva csóválta a fejét, miközben bevallotta
önmagának, egyáltalán nem is tartotta olyan nagy
őrültségnek ezt az ötletet. Julyval polcokat szerelni?
Maketteket vásárolni? Miért is ne? – És tudom, mivel
győzhetnélek meg igazán – duruzsolta. Alsó ajkán
végigfuttatta a nyelvét, majd fogaival a puha húsba
harapott.

82
 – Azt én is – sóhajtott fel sóvárogva Benjamen. Máris
kigombolta ingének legfelső két gombját, mire a másik
halkan felkacagott.
– A táskámban van! Gyere! – húzta magával a
konyhába.
A pulton csak July fehér táskája árválkodott. Benjamen
csodálkozva figyelte, ahogy kiemel belőle egy kis,
műanyag dobozt, majd a kezébe nyomta. Fedelét
felemelve egy hang sem jött ki a torkán.
– Te kókuszreszelékes vaníliagolyókat készítettél
nekem.
– Az étteremben azt kérdezted tőlem, mi lenne, ha a
kedvenc helyem túl messze esne tőlem. Mi lenne, ha
egyszer rátalálnék egy olyan helyre, ahova szívem szerint
mindig visszavágynék. Én ezért szerettelek volna pont
ezzel megajándékozni. Mert neked ez a hely, és az
édesség olyan sokat jelent.
Benjamen meg sem tudott szólalni. A dobozt a
konyhapultra téve szorosan magához ölelte Julyt. Nem is
hitte, hogy valakinek kitárni a szívét, ekkora
boldogsággal jár majd. Az este nagy részét hosszas
beszélgetésekkel és egymás testének feltérképezésével
töltötték. Majd valamikor hajnalban, elalvás előtt
kibukott ajkán a kérdés, és meghívta magukhoz Julyt
hétvégére. Legbelül egy kis hang arra figyelmeztette:
elsieti. Majd a lány arcára pillantani, mélyen magába
szívni illatát, érezni puha, forró testét a karjában,
felülírta minden kételyét.

83
 KILENCEDIK

– Hát, ezt marhára elsieted, ha engem kérdezel! –

toppantott a lábával Anna. July szobájának küszöbén állt,
karját összefonta mellkasa előtt, és igencsak bosszús
arcot vágott. July szinte szárnyalt örömében, és még
lakótársnője helytelenítő pillantása, majd aggodalmas
kirohanása sem gátolta meg ebben.
– Érzem, hogy megbízhatok benne – ismételte már a
századik alkalommal is Annának.
– De múlt héten találkoztatok először. Egy újabb
gazdag pasas, aki bármit megkaphat. Egy több milliós
autót vásárolt tőletek, csak mert úgy tartotta kedve.
Bezzeg, ha én találkozni szeretnék a szüleimmel, akkor
vonatra kellene ülnöm – vágott fintorgó arcot.
– Anna! A szüleid csak két saroknyira laknak tőlünk –
nyomott el egy mosolyt July, mire barátnője mérgesen
összevonta a szemöldökét.
– Az nem számít! Különben is, most látogatták meg egy
rokonunkat Marylanden, szóval igazam van.
– Természetesen – sóhajtott fel July. – De igazán nem
kell aggódnod miattam. Megbízhatsz Benjamenben, ő egy
rendes férfi…
– Olyan nem létezik…
– Na, ne csináld már! – forgatta a szemét a lány, majd
egy nagy sóhajjal lehuppant a bőröndje mellé az ágyra.
Annát nehéz volt meggyőzni, ha valamiről már volt egy
kialakult véleménye.
– Mindegyik a farkával gondolkodik, és elveszti az
eszét, ha megjelenik egy új punci a színen.
– Annyira nem áll messze ez az elképzelés tőled sem.
– Nekem nincs farkam, és az eszemre hallgatok. Jobban
tennéd, ha te is most elővennéd és használnád a tied. –
Pár pillanatig farkasszemet néztek egymással. July
dacosan megrázta a fejét.
– Remélhetőleg én majd egészen mást veszek elő, ha
újra kettesben leszünk Benjamennel. Ő pedig használni

84
fogja a…
– July! – kerekedett el barátnője szeme, mire July ajkai
elé kapva kezét, felnevetett.
– Ajj, ne legyél már ilyen régimódi. Szerintem
természetes, hogy minél közelebb szeretnék kerülni
Benjamenhez. Ha találkoztál volna már vele, megértenéd.
– Nem hinném – perelt vele azonnal Anna, száját
elhúzva.
– Akkor csak próbálj megérteni. Neked ott van
Georgina, de nekem hónapok óta nem volt senkim, és ő
annyira helyes pasi. Jól érzem magam a társaságában. Azt
sem tudom, mikor éreztem ezt utoljára! – tárta szét a
karját. Lakótársnője egy nagy sóhajjal ült le mellé.
– Jól van. De feltétlenül kérd el a címet, ahova mentek
és add meg a telefonszámát is, hogyha téged nem érlek el,
akkor őt zargathassam…
– Hát, legalább őszinte vagy! Zargatni akarod –
nevetett fel. – Ahh, rendben. Elkérem majd tőle.
Esküszöm, rosszabb vagy, mint az anyám – lökte meg
Anna vállát mosolyogva, de a következő pillanatban
szorosan átölelték egymást.
– Csak féltelek. Elég sok szörnyű dolgot mutogatnak
esténként a híradóban. Sok bolond ember van, July.
Elhiszem, hogy tetszik neked, de próbálj meg lassabban
haladni. Kérlek…
Visszaemlékezett, akkor milyen serényen bólogatott
barátnője szavaira, miközben legbelül megingathatatlanul
tudta, Benjamen semmi rosszat nem tenne vele. Ő is
érezte azt a láthatatlan szálat, ami összekötötte őket. Vele
minden annyira más volt. Olyan volt ez a kapcsolat, mint
egy kis pislákoló fény a sötét alagút végén. Ha el is
határozta, hogy lassít a tempón, mégsem tudott nemet
mondani Benjamen meghívására. Ez nem alakulhatott
rosszul.
Délután előbb végzett, tudta, hogy még Anna sem lesz
otthon, mire hazaér. Már előző este összekészítette a
holmiját a hétvégére, Benjament pedig jóval későbbre
várta, mégis a város forgatagában a férfi munkahelye felé
vitt az útja. Benjamen mesélt róla, Manhattan középső
részén fekvő, sokak által látogatott épületegyüttes, a
Rockefeller Center egyik hatalmas irodaházában dolgozik.

85
Nem titkolta el a lány elől mennyire gazdag, nem tehette
meg bárki, hogy abban az impozáns, hetven emeletes
felhőkarcolójában béreljen irodát. A Prescott High
azonban igen. Magas sarkúját egy sokkal kényelmesebb
tornacipőre cserélte még az autóban, így sokkal
gyorsabban haladt. Lófarokba fogott, barna hajába
belekapott a szél. Mire a felhők közé törő, irdatlan magas
épülethez ért, arca kipirult, és izgatottabban szedte a
levegőt. Győzködte magát, nem azért érkezett, hogy
meglátogassa a férfit. Benjamennek fontos tárgyalásai
voltak, és a hétvégi pihenés előtt biztosan el akart
rendezni mindent. Összefogott hajából kiszabadult
tincseit füle mögé tűrte, és érdeklődve sétált be az üveg
forgóajtón. Jobbra két ezüst lift repítette a magasba az
embereket. Pár lépésnyire tőle egy üveg mögött képeket,
és hosszabb leírásokat vehetett szemügyre az épületről.
Egy ideig érdeklődve szemlélte a régi fekete-fehér
képeket, majd a lift ajtók kinyíltak és emberek csoportja
szállt ki belőlük. Mindenki elegánsan öltözött, a legújabb
stílusban. A férfiak öltönyt, nyakkendőt viseltek, míg a
nők drága ruhákba bújtak, csinos, tűsarkú cipőjük
kopogását verte vissza a hideg márványpadló. Karórájára
pillantott. Még bőven volt ideje, hogy hazaérjen és
elkészüljön, mire Benjamen megérkezik. Azt tervezték,
késő délután elindulnak, hogy estére a Prescott család
üdülőjéhez érjenek. Beleborzongott az izgalomba. Olyan
volt ez az egész, mint valami tündérmese. Ajkai széles
mosolyba szaladtak már annak gondolatára is, hogy
órákat töltenek majd egymás mellett az autóban.
Kellemes bizsergés járta át a testét. Csodálkozva kapta
oldalra a fejét, amikor váratlanul az egyik mellette
elhaladó nő szájából meghallotta a férfi nevét.
– Hogy az ördög vinné el Prescottot! – Mobilját füléhez
emelve, idegesen hadonászott szabad karjával. Néhány
mellette elhaladó ember mérgesen pillantott rá, miközben
táskáját magához szorítva, elkezdett kutatni benne.
Ingerült hangja újra elért Julyhoz. – Sam! Megmondtam
már, ezt el kellett még intézzem. Többet úgysem hallunk
egymásról, különben sem hiányzik, hogy újból
féltékenységi jelenetet rendezz. – Megforgatta a szemét,
majd táskáját kissé magasabbra emelte, hogy folytassa a

86
kutatást. – Tudom, rászedett. De akkor is szükségem volt
egy ajánlólevélre tőle. Benjamen pedig nem ellenkezett.
Szerintem akármit megtett volna már, csak hogy házon
kívül tudhasson, és többé ne keresztezzék az útjaink
egymást. – Egy sóhaj kíséretében leejtette a táskát, ami
ide-oda ingott a könyökhajlatán. – Annyi energiát tettem
ebbe a cégbe, te is tudod hány alkalommal túlóráztam,
aztán ez lett a vége. De szerencsére többé nem látjuk
egymást. Undorító egy alak. Ahh, leteszem. Később
visszahívlak, ha már a kocsiban vagyok. – Gyorsan
kinyomta a telefont, majd a táskájába süllyesztette,
közben egy hosszú, sötétkék szalagon függő beléptető
kártya kiesett az oldalsó zsebből. July nagyot nyelt, majd
a következő pillanatban gyorsan lehajolt érte.
– Elnézést, hölgyem. Ez az öné – nyújtotta át a kártyát
az idegen nőnek.
– Köszönöm – nyögött fel panaszosan, miközben elvette
July kezéből. – Pont ezt kerestem. Vissza kellett volna
adnom nekik, de teljesen kiment a fejemből. Most
mehetek vissza – rázta meg a fejét. – Ön is itt dolgozik? –
July ajkáról gondolkozás nélkül gördültek le a szavak.
– Még nem, csak körbenéztem.
– De tervezi? Melyik cég érdekli? – bökött fejével a
falba épített aranyozott cégtáblákra.
– A Prescott High… hirdetését olvastam. –
Kényszerítenie kellett magát, hogy egy kedves mosolyt az
arcára varázsoljon. Nyugalmat erőltetett magára. Ez csak
egy kis hazugság volt, igazán nem volt ebben semmi
rossz. Benjamen úgysem tudja meg, hogy utánuk
érdeklődött.
– Ahh, gondolom a megüresedett titkárnői állás miatt.
Ha rám hallgat, jobban teszi, ha felköti a gatyáját.
Rengeteg a munka náluk. És ha még ez lenne a
legnagyobb baj. Szép summát fizetnek, de ezért még
köteles elviselni a cégvezető szeszélyeit is.
– Hm, milyen szeszélyeket? – lépett közelebb a nőhöz. –
Egy jó fizetés a mai világban elég csábító tud lenni.
– Megértem, én is így voltam vele. – Összevonta
szemöldökét, lassan felmérte maga előtt Julyt. Nem tűnt
lenézőnek, vagy szánakozónak, inkább mint aki együtt
érez a lánnyal, önmagát látja benne. – Hónapokig

87
keményen dolgoztam, de Benjamen Prescott még ennél is
többet akart. Tönkretette a kapcsolatomat.
– Tönkre…? – próbálta volna megismételni, de hangja
közben elhalt. A másik szomorúan bólintott egyet.
– Sammel most leszünk egy évesek, már össze is
költöztünk. Aztán ez a férfi egyik este…megkörnyékezett.
Van egy olyan sejtésem, nem én voltam az első. Ha rám
hallgat, inkább elkerüli jó messzire. Nem érdekli őt
semmi más csak a cége és saját maga. Ha egyszer
megkapja, amit akar, könnyedén félredobja, majd tovább
lép. – July torka elszorult, egész teste megmerevedett a
fájdalomtól.
– Köszönöm, hogy elmondta – nyögte ki, mire a nő
tenyerét bátorítóan a karjára simította.
– Nem tesz semmit. Nők vagyunk, ahol tudjuk, segítsük
egymást! Most mennem kell! Vigyázzon magára! – Újra
elsietett a lift felé. July kővé dermedve állt néhány
pillanatig. Azt hitte, azonnal elhányja magát. Fordult
egyet vele a világ, és ezúttal újra sötétségbe borult a
jövőbe vezető út előtte.
Percekig az autója kormányára borulva sírt. Sokáig
tartotta magában a fájdalmat, a nő előtt sem mutatta ki,
valójában mennyire megrázták a hallottak. Meglepődött,
mint ahogy bárki más tette volna a helyében, azonban a
torkát szorító érzés egyre csak fokozódott kocsija felé
tartva. Autója védelmében aztán végre utat engedhetett
fájdalmának, és feltartóztathatatlanul ömlöttek szeméből
a könnyek. Szíve azt súgta, beszéljen Benjamennel, hívja
fel, tisztázza vele a helyzetet. A férfi az első ebéd óta
olyan közvetlenül, felszabadultan viselkedett a
társaságában, July képtelen volt elhinni, tőle is ugyanazt
akarná, mint a többi nőtől. Egyéjszakás kalandot. Bár
számtalanszor elképzelte, ahogy gyönyörű, csillogó
ruhába öltözött nők körbelengik a férfit, és kacér
pillantásokkal hamar elcsábítják őt. Biztosan nem egyszer
megtörtént már. De Benjament sem kellett féltenie. Nem
számított, hogy fülledt éjszakai klub, vagy világos
irodaház, könnyen az ujja köré tudta csavarni a legújabb
zsákmányát. A szórakozáson túl, azonban meg sem
fordult a fejében, hogy Benjamen ennyire érzéketlenül
viselkedne az alkalmazottaival szemben. Egy éveken át

88
hűségesen dolgozó alkalmazott sem számított volna arra,
hogy ugyanolyan bánásmód jár neki, mint bármelyik
ledér, éjszakai pillangónak. Ezek a nők az állásukat
kockáztatták. Benjamen azonban kihasználta a
helyzetüket, és semmire sem volt tekintettel. Elég volt a
titkárnője bánatos arckifejezését maga elé idéznie. Nem
érdemelte meg, hogy Benjamen így bánjon vele. Az
érzéseit és a kapcsolatát semmibe véve átgázoljon rajta.
Otthona elé érve, szinte már el is döntötte magában,
lemondja a férfi meghívását. Igaz, meg akarta hallgatni
Benjamen véleményét is, de attól félt, a férfi
könnyűszerrel meggyőzné őt. Mégis milyen válaszra
számíthat? Csak egy forró kaland volt az egész, azóta már
meg is bánta? Julytól ennél sokkal többet akar? Egy olyan
embertől, aki egy hűséges munkatársat, akivel nap mint
nap dolgozik, semmibe vesz, mégis mire számítson?
Ugyanolyan könnyelműek lehetnek a lánynak tett ígéretei
is. Kedves volt hozzá, talán élvezte is, amilyen könnyedén
leveszi a lábáról. Ó, mennyire élvezhette! July a szobájába
érve már dühösen dobta a táskáját az ágyra. Az a nő jól
mondta: fel kellett kötnie a gatyáját, ha Benjamen
Prescottról volt szó.
Benjamen késő délután ért a már ismerős háztömb elé.
Felajánlotta, segít a lánynak lecipelni a hátizsákját,
azonban July mintha meg sem hallotta volna. Csend
telepedett a vonalra, majd a férfi csodálkozva fedezte fel,
a másik már le is tette a telefont. Pár perc múlva a
sötétbarna üstök megjelent a bejárati ajtóban. July egy
válltáskát szorongatott a kezében, míg a hátán a már jól
ismert mustársárga hátizsák függött. Benjamen széles
mosollyal sietett elébe. Egy szempillantás volt, amíg
ajkuk találkozott egymással. Forró borzongás futott végig
a férfi gerincén, és July elakadó lélegzete jelezte, ő is
ugyanígy érezhet, mégis távolabb lépett tőle. Arcát
fürkészte, míg a férfi nem állhatta meg, hogy egy
kiszabadult tincset a füle mögé ne tűrjön. Az együtt
töltött este emlékképei még ott égtek benne, vibráltak
minden porcikájában. Egy új kezdetet jelentett
mindkettőjük számára. Valahol legbelül érezte, ez a dolog
egészen különleges, és minden pillanattal még többet
akart belőle. Tagadhatatlanul elégedett volt, hogy July

89
elfogadta a meghívását, bár még ő maga sem tudta,
hogyan kezeli majd a helyzetet a szülei előtt. Mégis ő volt
az egyetlen olyan lány közel s távol, akit szíve szerint
bemutatott volna nekik.
A lány egy lépést távolodott tőle, zavar ült ki az arcára,
ami csak egy szemvillanásnyi ideig tartott. Mosolyra
billentek ajkai, és érdeklődve a hatalmas terepjáró felé
bökött a fejével.
– Ezzel utazunk? – A férfi mély levegőt vett, mielőtt
válaszolt volna.
– A szüleim úgy döntöttek, hogy inkább egy másik
autóval teszik meg az utat. Természetesen a csomagok
nagy része ebbe a kocsiba került, de a tiédnek még tudok
helyet szorítani. – Huncut villanás jelent meg a lány
szemében.
– Reméltem is. De az sem zavar, ha a táskáim az
anyósülésre kerülnek, keresek majd helyet magamnak
máshol. Mondjuk az öledben – nedvesítette meg az alsó
ajkát, mire a férfi szemöldöke meglepetésében a
homlokába ugrott, pupillája kitágult.
– Nem is számítottam rá, hogy ilyen terveid vannak
velem – szólt morgó hangon, miközben egyenesen a lány
szemébe nézett. July állta a tekintetét, ami egy újabb
meglepetésként érte a férfit. Legbelül mindig is élvezettel
figyelte hamar elpiruló arcát, azt a természetes
kedvességet, bájt, ahogyan a lány viselkedett. Az a
huncut, kissé ravasz csillogás sosem jelent meg a
tekintetében. Legalábbis eddig. Benjamen hirtelen
kíváncsi lett, hová vezet majd mindez.
Hatalmas előrelépésnek érezte, hogy Julyt meghívta
magukhoz. Eddig egyetlen alkalommal vitte haza a
barátnőjét bemutatni még évekkel ezelőtt, és annak is
olyan vége lett, amire egyáltalán nem számított. Teljesen
elment a kedve attól, hogy valaki mellett elkötelezze
magát. Nagyon bízott benne, Julyval most teljesen más
lesz a helyzet, és a lány évődése nem egy újabb rossz
tapasztalat előszele. A szülei csak a legközelebbi
barátaikat hívták meg a holnapi összejövetelre. Édesanyja
még mindig gyengélkedett, és jobb szerette volna
családiasabb körben ünnepelni az évfordulót. Legkisebb
fiuk, Jamie már ott volt velük, így a férfi könnyebben

90
leküzdötte aggodalmát édesanyja állapota miatt. Sőt,
indulás előtt felhívta a szüleit, hogy elújságolja nekik a
hírt: nem egyedül fog érkezni. Hosszú idő után, bizalmat
szavazott valakinek.
– Hogy telt a napod? – kérdezett rá, miután a lány
percekig nem szólalt meg, csak kifelé bámult az ablakon.
Hiába közeledett az este, a városban nem állt meg az élet,
sőt pezsegni kezdett. Sokan munkából hazafelé tartottak,
vagy hasonlóan Benjamenhez, a hétvégi házukba
igyekeztek, a városon kívül tölteni a szabadidejüket.
– Ugyanúgy, mint a többi – vont egyet a vállán July. Úgy
tűnt, mint aki nagyon mélyen a gondolataiba merült, és
nem szívesen szakadt ki onnan. Végül mégis egy
mosollyal Benjamen felé fordult, szeme azonban nem
csillogott. – Délután szétnéztem egy kicsit a városban,
régen jártam már a Rockefeller Centerben.
– Ha szóltál volna, hogy jössz, szakítottam volna időt
kettőnkre – kapta oldalra a fejét a férfi.
– Kettőnkre. Jó ezt a te szádból hallani – duruzsolta
July. Szavai édesen csengtek, mégis a férfi érzett
mögöttük egy kimondatlan szomorúságot. Mintha történt
volna valami, amit a lány nem akar elárulni. Vagy csak
újra bizonytalanná vált kettőjüket illetően?
– Komolyan is gondolom, múltkor már említettem
neked. Ha szükséged van rám, bármikor a
rendelkezésedre állok.
– Valóban? Mióta is ismerjük egymást?
– Nem számolom a napokat, de pontosan tudom, mit
akarsz ezzel mondani.
– Igen?
– Túl kevés – sóhajtott fel. – De nem számít. Talán
veled is előfordult már, hogy évek alatt sem sikerült
kiismerned valakit és igazán kellemetlen meglepetést
okozott – pillantott kérdőn a lányra, mire July zavartan
bólintott. Mintha lett volna valami a háttérben, amiről
Benjamen nem akart beszélni. Halkan felsóhajtott.
Annyira szeretett volna megbízni a férfiban. Mesélt már
neki a munkahelyéről, a szürke hétköznapjairól, és egész
estéjét a tökéletesen gömb alakú kókuszgolyók
előállításával töltötte. Csakhogy örömet szerezzen neki.

91
Benjamen mégis óvatos maradt, nehezen mesélt magáról.
Nehezen fedte fel előtte az érzéseit.
A rádióállomások közül kiválasztott egyet, és az út
további részében csendben ültek egymás mellett. Amikor
órák múltán a terepjáró megállt a kétszintes, hófehérre
mázolt, cölöpökön álló ház előtt, a szülei tárt karokkal
fogadták őket. July alig szállt ki mellőle az autóból,
édesanyja már fürge léptekkel le is szaladt a lépcsőn, és
buzgón mindkét kezét nyújtotta az érkező vendég felé.
Mire Benjamen megkerülte az autót, már be is
bemutatkoztak egymásnak.
– Már nagyon vártunk titeket. Apád mondta, hogy lesz
egy meglepetésed, de arra nem számítottam, hogy egy
bájos kislányt hozol magaddal – ölelte magához a fiát.
– Látod, anya – sóhajtotta a férfi, és fülig pirult,
miközben July mosolyogva nézte őket.
– Üdvözlünk a köreinkben, July. Jó, hogy el tudtál jönni.
Pár nap pihenésre mindenkinek szüksége van. Sokat
mondom ám Benjamennek is. Ki kell néha szellőztetnie a
fejét, hogy új gondolatai támadjanak, és tisztábban lássa
a világot – ölelte félig magához a lányt az édesapja, majd
felkísérte a lépcsőn. Benjamen csak ingatta a fejét. El sem
hitte, milyen örömet okozott ezzel a szüleinek. Ragyogott
a tekintetük, ahogy Julyra pillantottak. Alig hagyták
szóhoz jutni, szinte díszvendégként kezelték. Még
elővette bőröndjeiket a hátsó ülésről, és édesanyjával
együtt követte őket felfelé.
– Nagyon kedves lánynak tűnik – halkította le a hangját
az asszony, miközben az előttük sétáló Julyra bökött.
– Valóban az. Közvetlen és barátságos, nem találkoztam
még egy ilyen emberrel, mint ő – bukott ki a férfi ajkain a
vallomás. Édesanyja mosolyogva bólintott.
– Örülök, hogy elhoztad magaddal.
Gyerekként jóval több időt töltött Hampton Bays-en,
így természetesen a régi szobáját készítették nekik elő az
emeleten. A tér nagy részét egy hatalmas, fehér, műbőr
huzatú franciaágy foglalta el, amin egy világoskék, krém
csikózású, horgolt takarót vetettek át. Az ágy támlájánál
négy darab, azonos színben pompázó tollpárna állt
egymás mellett. Ez a két szín uralta az egész helyiséget
is. Benjamen a küszöbön állva várakozott, hagyta, hogy a

92
lány felfedezze magának a szobát. Már a házba lépve is
észrevette, amint a meglepődés átsuhant az arcán,
mégsem mutatta ki nyilvánvaló lelkesedését a ház iránt.
Szó nélkül követte a férfit végig a folyosón, majd felfelé
az emeletre. Csak a szobába lépve lélegzett fel, és lassan
pontról-pontra felmérte a berendezést, úgy jelent meg az
arcán a nyugalom, majd az elragadtatás.
– Igazán kellemes itt – fújta ki a levegőt, miközben újra
végigtekintett a szobán. A világoskék, bolyhos szőnyegen,
ami a faltól egyenesen az erkély ajtóig futott, a
világosbarna, két ajtós, tölgyfa szekrényen, ami a szoba
másik végében, az ággyal szemben kapott helyet, egy
hozzá tartozó asztal társaságában, amin egy vázában egy
hatalmas csokor virág illatozott. July mosolyogva sétált
oda, és szagolt bele a színes csokorba. Kezdett feloldódni.
Mezítelen lábfejével a puha szőnyegen rugózott, közben a
fekvőhely felé akasztott színes festményt csodálta.
Benjamen egyik kedvence volt. Egy vitorlást ábrázolt, ami
épp kiköt a stégnél. Ha a hálószobáját díszítő vadászat
egy nyílt összecsapást jelenített meg, úgy a hajó békés
állapota a férfira is mindig nyugtatóan hatott. Ebben a
házban mintha mindannyian maguk mögött tudták volna
hagyni a város nyüzsgését, pihentek, kikapcsolódtak, és
csak ezt a kék égboltot látták. Hirtelen eszébe jutott
Lucas. Milyen kár, hogy a bátyja nem ünnepelhet velük,
és nem élheti át velük együtt ugyanazt a gondtalanságot,
mint gyerekként. Újra a mellette álló lány derűs arcára
pillantott. Az élet most egy új esélyt kínált számára a
boldogságra. Élnie kellett vele.
– Szerintem én vagyok az egyetlen, aki a családból a
jégre merészkedik. Anya is csak a pálya széléről tud
kiabálni – magyarázta Jamie, közben az asztal közepére
helyezett hatalmas tálak egyikéből gyorsan kanalazott a
tányérjára egy nagy adag főtt krumplit. Kiderült, jelenleg
a színészi karrierjét egyengeti, és kapott egy
mellékszerepet egy sorozatban, mint hokijátékos.
– Inkább aggódok az épségedért – javította ki remegő
hangon az édesanyja, homloka közben máris ráncba
szökött. July mosolyogva figyelte a jelenetet. Benjamen
magukra hagyta őket, és az édesapjával bort választott a
pincében a vacsorához.

93
 – Felesleges! Sosem estem még el a jégen – fordult
Julyhoz tányérjával a kezében, majd a lány üres
tányérjára vetett egy pillantást. – Add ide! Szedek neked!
– nyújtotta felé a szabad kezét.
– Igazán nem kell.
– Dehogynem! Ahogy megjelenik a bátyám, majd szedsz
magadnak két kanállal, és végül alig eszel valamit.
Ismerem már ezt – rázta meg a fejét, mire July mosolya
máris elhalványodott. Odanyújtotta neki a tányérját.
– Jamie – suttogta összevont szemöldökkel az asztal
túlsó oldaláról Francis. Jamie csodálkozva rá, majd Julyra
kapta a tekintetét. Épp egy nagyobb darab húst
egyensúlyozott a tányérjára.
– Ja! Nem úgy értettem! Még egy csajt se mutatott be
nekünk – rázta meg a fejét.
– Jamie – pisszegte le újra édesanyja.
– Most meg mi a gond? – A nő megforgatta a szemét,
July pedig felsóhajtott. – Örülök neki, hogy eljöttél. Csak
ezt akartam mondani. És ha nem szedsz magadnak most,
akkor azon kapod magad, Benjamen az összes kaját
belapátolta – magyarázta, miközben nagy műgonddal
pakolt mindegyik ételből a lány tányérjára. July teste a
következő pillanatban megrándult, majd kezét a szája elé
téve próbálta visszafojtani a nevetését. Benjamen és az
édesapja pont ezt a pillanatot választotta, hogy két üveg
borral megjelenjenek az ebédlőben.
– Mi az, édes? – nyomott egy puszit a lány arcára,
miközben helyet foglalt mellette, és öntött
mindkettőjüknek a vöröslő nedűből.
– Csak meséltem neki egy kicsit rólad – rántott egyet a
vállán Jamie. – Jobb, ha tudja, milyen pókhasú vagy –
nézett egyenesen testvére szemébe, mire Julyból a
következő pillanatban kirobbant a nevetés.
– Kérlek, bocsáss meg az öcsémnek. Néha képes úgy
viselkedni, mint egy öt éves. – Benjamen összeszűkült
szemekkel az asztal túloldalán helyet foglaló Jamie-t
bámulta, aki már vidáman falatozott. Fel se vette bátyja
szavait. – Karácsonykor született. Az ember azt hinné,
hogy simán le tudjuk ezzel mindkét ünnepet. Az öcsém
szerint olyankor minden róla szól – rázta meg a fejét, de
szája sarkában már ott bujkált a mosoly.

94
 – Ez így is van. Miközben mások a születésnapjukra
kapnak egy jó könyvet, lemezt, vagy bicajt, addig én
mehetek apával fenyőfát választani, díszíteni.
– Akkor azt is mondd el, hogy pontosan ilyen szép
sorrendben minden évben megkaptad az ajándékaidat is.
Legutóbb például egy új snowboardot – morogta az orra
alatt Benjamen, közben finoman szelt magának késsel-
villával a húsból. July le sem tudta venni pillantását a
kezeiről. Annyira precízen, visszafogottan csinálta,
minden mozdulatából sugárzott a kifinomultság. Családja
körében sem emelte fel a hangját, de nem is engedte el
túlságosan magát, inkább csendben piszkálódott, évődött
testvérével. Jamie-vel ezen kívül sem hasonlítottak
egymásra. Öccse édesanyjuk világosbarna hajszínét
örökölte, félhosszú tincseit hátrasimította, és olyan igazi
csibészes kölyök képe volt, hogy egy esdeklő pillantással
bármilyen rosszaságot kimagyarázhatott. Vacsora alatt
megállás nélkül locsogott, és főképp a lánynak címezte
kérdéseit.
– Mostanában van a születésnapod? – July csodálkozva
kapta rá a tekintetét, még Benjamen kezében is megálltak
az evőeszközök, érdeklődve fordult felé.
– Honnan veszed? – kuncogott fel.
– Ez pofon egyszerű. Július van, téged Julynak hívnak, a
szüleid nem hagyhatták ki ezt a ziccert.
– Jamie! – csapott homlokához az anyja, szemét is
lehunyva.
– Most meg mi van? Hülyeséget kérdeztem?
– Jaj, dehogy – nevetett egyre hangosabban July. –
Igazság szerint jövő héten ünnepeljük – bólintott.
– Oh, ezt nem is mondtad – jegyezte meg Benjamen,
szemét le sem vette a mellette helyet foglaló lányról.
– Látod, ide kellett hoznod a barátnődet, hogy
kiderítsem – húzta ki magát büszkén Jamie, mire mind
nevetésben törtek ki.
Amikor kettesben maradtak ez a jó hangulat mintha
megtört volna, és Julyt újra elfogta a bizonytalanság.
Nem lehetett panasza Benjamenre, sem a családjára,
mindannyian nagyon kedvesek voltak hozzá. A szülei
vacsora közben gyerekkori történetekkel szórakoztatták,
felelevenítettek olyan kedves emlékeket, amikre még a

95
fiúk is alig emlékeztek. Szóba került a harmadik fivér,
Lucas, bár róla csak visszafogottan nyilatkoztak. Minden
szavukból érződött a fájdalmas hiányérzet, és valahogy a
lány egyik pillanatról a másikra hirtelen a család
részének érezte magát. Őszinte érdeklődésük,
figyelmességük, szeretetük teljesen meglágyította a
szívét. Később miközben Benjamennel sétáltak fel a közös
szobájukba, és szeme sarkából a férfit figyelte, hirtelen
kétsége támadt, hogy olyan rossz ember lenne. Rossz
döntéseket hozhatott, de olyan kíméletlenül mégsem
viselkedhetett, ahogy azt Clarice lefestette.
Észre sem vette, már hosszú percek óta a szoba
közepén állt szótlanul hálóingjével a kezében. Épp
fürödni indult, de gondolatai annyira magával ragadták,
hogy egy tapodtat sem tudott mozdulni.
– July, édes. Mi a baj? – sétált oda hozzá Benjamen,
kezét lágyan a vállára tette. A lány mély szomorúságot
tükröző pillantása a szívéig hatolt. – Mondd el, kérlek.
Már ideút közben is éreztem, hogy valami nyomja a
szívedet. – Keze közben a lány forró arcára siklott,
hüvelykujjával gyengéden simogatni kezdte.
– Annyira jól érzem magam melletted.
Kimondhatatlanul jól – suttogta. Benjamen halkan
beszívta a levegőt, türtőztetnie kellett magát, hogy ne
vegye azonnal a karjaiba Julyt. Rég nem érezte már
ennyire boldognak magát.
– Akkor mi a baj? – July a férfira emelte tekintetét.
– Be kell vallanom, amikor a centerben jártam,
összefutottam véletlenül valakivel. Kihallgattam egy
beszélgetést. Aztán nem is tudom mi ütött belém, de
többet akartam tudni rólad, és Clarice…
– Clarice?
– Igen, ő volt – nyelt egy nagyot a lány, kissé hátrébb is
lépett, hogy levegőhöz jusson.
– Mit mondott neked?
– Azt, hogy kihasználtad őt. Rengeteget dolgozott
melletted, aztán kihasználtad őt, lefeküdtél vele, majd
félredobtad. – Mintha megállt volna az idő. Benjamen
beszívta alsó ajkát, fejét is lehajtotta, közben
emlékezetében felderengtek annak az estének a képei.
Mennyire borzalmasan érezte magát, mintha egy sötét

96
gödör mélyére került volna, ahova nem jutott el fény.
Belekapaszkodott volna bárkibe, aki segíteni tud rajta. –
Benjamen – hátrált még egy lépést tőle July.
– Igen, Clarice-nek igaza van. Lefeküdtem vele, csak
kihasználtam őt. Semmit sem jelentett nekem. Utána azt
vártam, sikerül majd neki tovább lépni ezen, de ahogy a
kép is mutatja… – tárta szét a karjait.
– Nem áltatom magam. Tudom, hogy előttem sok nő
volt már az életedben, fogalmam sincs mennyivel lehetett
dolgod, de…
– Az nem is számít, July – nézett rá kérlelőn és nyúlt a
keze után.
– Nem tudom kiverni a fejemből, hogy ő megbízott
benned. – A férfi felsóhajtott.
– Voltál már igazán rossz passzban? Amikor úgy
érezted, olyan mélyre süllyedtél, ahonnan nem tudsz
többé kimászni? Valami ilyesmit éreztem akkor.
Pontosabban két hónappal ezelőtt. Tudom, hogy ez nem
mentség. Clarice azt hitte, ebből több is lehet, és
szakítani akart a barátjával. Nem voltam magamnál, és
utána már nem tudtam visszacsinálni. De téged nem
akarlak elveszíteni, July. Sosem tennék olyat, amivel
megbánthatlak. Ugye elhiszed? Mondd, hogy elhiszed! –
A lány akkor karjait szótlanul Benjamen dereka köré
fonta, és szorosan magához ölelte őt. Fejét a férfi
mellkasára hajtotta, szemét lehunyva élvezte a forró test
közelségét. Nem mondott semmit, nem is faggatta
Benjament arról az estéről, és az okairól. Ennek titkon a
férfi örült. Még nem lett volna képes beszélni róla, de
legbelül érezte, eljön majd az a pillanat.

97
 TIZEDIK

Késő éjjel volt, a házra sötétség borult, a franciaágyat

is csak a rolókon beszökő sápadt hold fénye világította
meg. Ez volt a második este, amit együtt töltöttek. July
nem kérdezősködött, mégis, mintha felhúzott volna egy
vékony falat kettőjük közé. Talán túl hamar találtak
egymásra. Amilyen hévvel szerették egymást az ágyban,
és mutatták ki figyelmességüket, valami meggátolta őket
abban, hogy továbblépjenek. Benjamen ezt pontosan
érezte. Múltkor magával ragadta a vágy, miközben July
ajándékkal készült neki. A lakásába érve pedig őszintén
érdeklődött iránta. Egy múltbéli rossz tapasztalat miatt
nem taszíthatta őt el magától.
– July – suttogta a sötétben, mire a lány egy picit
megmoccant, de nem fordult hátra. – Nem volt olyan sok
nő az életemben, mint gondolod. Volt valaki, aki fontos
volt nekem. Nagyon fontos. De aztán egyáltalán nem úgy
alakultak a dolgok, ahogy én azt elképzeltem.
Hozzászoktam már, hogy az én érzéseim, álmaim,
vágyaim nem számítanak, aztán megismertelek téged.
Mintha egy álmom teljesült volna… – Tekintete
végigfutott a lány gerince mentén, egészen addig ahol a
paplan már eltakarta előle a csábos domborulatokat. July
csak egy vékony hálóinget viselt, sötétbarna, hullámos
tincseinek egy része beterítette a párnát. Benjamen nem
tudta megállni, mutatóujjának hegyével végigsimított a
gerinc vonalán. Egy hang sem érkezett, csak a lány vállai
emelkedtek meg egy pillanatra, aztán újra
visszasüllyedtek. – Olyan ellenállhatatlan vagy. Téged
gondolom folyamatosan megkörnyékeznek a férfiak. Le
sem tudják venni rólad a tekintetük, amikor abban a kis,
fehér blúzodban és a fekete szoknyában megjelensz
előttük. Biztosan körüludvarolnak – mormogta maga elé,
és egy kicsivel közelebb húzódott a lányhoz.
– Dehogyis – ért el hozzá a halk kuncogás.

98
 – Dehogyisnem – nyögte, majd lassan előrehajolt, és a
lány csupasz vállára lehelt egy csókot. July belerázkódott,
majd öntudatlanul is, de közelebb tolta a fenekét
Benjamenhez. A férfi arcára egy széles mosoly ült ki.
Tenyerét levezette a lány karján át, egészen a derekáig,
ahol megpihent pár pillanatig, majd váratlanul közelebb
rántotta magához őt. July feneke egyenesen az ágyékának
préselődött. Még mindig köztük volt a paplan, de
Benjamen szorgalmasan borította el apró csókokkal a
nyak és váll hajlatát. – Meseszép vagy és annyira édes.
Nem tudok veled betelni – nyögte a fülébe. July lehunyt
szemekkel élvezte közeledését, nem lett volna ereje
eltolni magától Benjamen matató kezeit. Ő is érezni
akarta őt. A férfi ujjaival már a mellbimbóját cirógatta a
vékony hálóing anyagán át.
– Ahh – bicsaklott hátra a feje, úgy kínálta fel a nyakát
tüzes csókjainak. Pillanatok alatt szabadította meg a
ruhájától, majd hamar maga felé fordítva, esett ajkainak.
Úgy érezték, mintha egy színes, vibráló új világ nyílt
volna meg előttük, ahol csak ők ketten léteztek. July
lehunyt szemmel élvezte, ahogy Benjamen a hátára
fekteti, majd teljesen lehúzza róla a paplant, a ruhát,
aztán a lábai közé fészkeli magát. Belső combjait forró
csókokkal borította el, míg a lány izmait megfeszítve,
hátradöntött fejjel, csukott szemekkel várt a
beteljesülésre. Mintha messziről hallotta volna a saját
hangját, ahogy Benjamen nevét kántálja. Talán fel is
kiáltott? Igen, amikor a férfi nyelve váratlanul a
szeméremajkai közé csapott, és szívni kezdte a csiklóját.
Az volt az a pont, amikor úgy érezte, a lelke azonnal
kiszakad a testéből, ahol elméje egy színes, örvénylő és
végtelen térbe zuhan. Csak a férfiba kapaszkodott, tőle
várhatott segítséget. Hosszú pillanatokig csak vibrált
körülötte a világ, majd valahonnan messziről a férfi
megnyugtató, érdes, mély hangját hallotta.
– Édes, Július.
July lábai remegtek az izgalomtól. Szívének üteme
felgyorsult, nehezen tudott újra szabályosan lélegezni.
Még nem nyitotta ki a szemét. Benjamen forró nyelve a
peckesen meredő mellbimbókra siklott. Nyalta, szívta
őket, közben forró, mezítelen testével betakarta a lányét.

99
Kezei birtoklóan, és egyben védelmezően fedezték fel July
érzékeny pontjait.
Másnap egymás karjaiban ébredtek a hófehér paplan
alatt. July elégedett nyögést hallatva dörgölte arcát
Benjamen mellkasának, kezével erősebben kapaszkodott
belé. Mintha csak biztosítani akarta volna magát arról, az
előző éjszaka valóban megtörtént, és Benjamen mellett
ébredt. Még álmos, de csillogó tekintettel nézett fel
arcába, aztán kicsit feljebb tornázta magát, hogy ajkát a
másikéra tapaszthassa.
– Mmm – mordult fel Benjamen, tenyerét a lány
hátának döntötte, úgy vonta még közelebb magához.
Férfiassága máris kielégülésért kiáltott, keményen
csapódott a lány csupasz hasához. July mélyen beszívta a
levegőt, majd huncut pillantással, vöröslő arccal nyúlt
azonnal a paplan alá, hogy rámarkolhasson. Alig futtatta
végig hosszán ujjait, odalentről ajtócsapódás, majd éles
kiáltás hallatszott. Dübörgő léptek zaja ütötte meg a
fülüket. – Istenem, hány óra van? Már itt vannak? – nyúlt
egyik kezével Benjamen a karórája után, aztán elgyötört
arccal fordult vissza a lányhoz. – Tíz óra elmúlt, édes. Le
kell mennünk a többieknek segíteni.
– Én előbb rajtad szeretnék segíteni – biggyesztette le
ajkát, és váratlanul jóval erősebben rámarkolt Benjamen
duzzadó férfiasságára. – Szükséged van rám – suttogta a
férfi ajkaihoz közelebb hajolva.
– Ó, de még mennyire! Várhatnak még vagy negyed órát
– vigyorodott el, és a paplant lesodorva magukról az
ölébe ültette a lányt.
Dél körül sikerült megjelenniük az ebédlő asztalnál. Az
ágy után, a fürdőben is újra szerették egymást. July fel
sem tűzte később a haját, kibontva hagyta a makrancos,
hullámzó tincseket, amiknek a vége vizesen omlott előre
a vállain. Benjamen le sem tudta venni róla a tekintetét,
ha épp nem ölelte át, nem fűzte össze ujjaikat, vagy nem
sugdosott pajzán dolgokat a fülébe. Legalább tizenöt
ember sürgölődött a házban, és öt kint a kertben állította
fel a virágokkal, szalagokkal díszített kaput. Majd
megjelentek az első vendégek is, Benjamen pedig kivétel
nélkül mindenkinek igyekezett bemutatni Julyt. Frank
láttán egy rövid időre összeszűkült a lány gyomra, de

100
Benjamen folyamatos kedveskedése minden kellemetlen
érzést elfeledtetett vele. Mellette biztonságban érezte
magát, mintha hirtelen minden helyére került volna az
életében. Nem számított, mit gondol róluk Frank, mi lesz
később, ha ez a férfi az oldalán marad és megnyílhatnak
egymásnak.
– Trevor Noah azt mondja, nincs annál nagyobb
ajándék, minthogy valaki minket választ. Amikor
harmincöt évvel ezelőtt hűséget fogadtunk egymásnak, a
legboldogabb emberré tettél a Földön. Aztán három
gyönyörű gyermekkel ajándékoztál meg, és úgy hiszem,
ez nem történhetett volna meg, ha nem hiszel bennem és
támogatsz. Te engem választottál, és ezért sose lehetek
eléggé hálás. Nagyon szeretlek, Francis – csuklott el a
férfi hangja. Egymással szemben álltak a feldíszített kapu
előtt, miközben a vendégek hófehér székeken foglaltak
helyet. July ajkai mosolyra húzódtak, majd fejét lehajtva
kipöckölt egy könnycseppet szeme sarkából. Benjamen
óvatosan ölében nyugvó keze után nyúlt, ujjaikat szó
nélkül fonta össze egymással.
– Már a legelső alkalommal éreztem, hogy te leszel az
igazi. Ezerféle dolog kötötte le a figyelmem, sosem
találtam a helyem, aztán megismertelek téged, Gerard.
Azt hiszem, abban a pillanatban a szívem választott.
Megnyugvással töltött el a tudat, te végig mellettem
leszel és elkísérsz ezen az úton. Szeretlek – simított végig
lágyan férje arcán Francis.
A pincérek később a vendégsereg között
végighordozták a pezsgős poharakkal megpakolt
tálcáikat, majd mindenki koccintott a boldogságukra. July
szabad karját Benjamen karjába öltötte, fejét a vállának
döntötte, úgy figyelte a szüleit. Vidámak voltak,
elégedettség és nyugalom sugárzott belőlük, ami lassan
minden jelenlévőre átragadt. Még órákig ünnepeltek a
vendégekkel, a ház háta mögött kialakított kis tánctéren
legalább ötven ember gyűlt össze. Benjamen képtelen volt
kiengedni karjaiból a lányt.
– Sok helyet fel fogunk együtt fedezni, July. Lesznek
kedvenc helyeink – suttogta füléhez közel hajolva. Lágyan
ringtak a zene ütemére, miközben Benjamen egyik
kezében July kezét tartotta, másikat a derekán nyugtatta.

101
 – Nemcsak a Lido? – jelent meg egy incselkedő mosoly
a lány arcán.
– Nemcsak a Lido – hajolt le a meggypiros ajkakhoz,
majd egy forró csókot lehelt rájuk. Aztán még egyet. July
karját a férfi nyaka köré fonva simult közelebb és szemét
lehunyva élvezte a pillanatot. Szívük hevesebb ütemre
kapcsolt. Benjamen már azt tervezte, kézen ragadja, majd
magával húzza a házba, hogy újra kettesben maradjanak,
amikor telefonja váratlanul rezegni kezdett a zsebében. A
kijelzőre pillantva arcára aggodalom ült ki, és gyorsan
körbetekintett a vendégeken. – Most… most el kell
mennem egy kicsit – simított végig a lány karján. – Jamie!
Gyere ide, kérlek! – intette magához öccsét. – Táncoltasd
meg Julyt! – préselt ki egy mosolyt, majd a következő
pillanatban ott is hagyta őket.
– Mi történt? – bukott ki akaratlanul a lány ajkain,
Benjamen után pillantva.
– Biztos egy sürgős üzleti ügy – vont egyet a vállán
Jamie. Tekintetével követte Julyét. – Nehezen tud
elszakadni a cégétől, az is már kész csoda, hogy hétvégére
el tudott szabadulni – húzta el a száját, majd gyengéden
vezetni kezdte a lányt.
– Lucas üzleti ügyben maradt távol? – próbált
puhatolózni.
– A bátyám katona, vagy valami ilyesmi. Külföldön
szolgál. Általában titkos küldetéseken vesz részt, sosem
tudjuk épp hol tartózkodik. Benjament hívja, ha baj van,
minket anyuékkal ritkábban keres. Mintha csak gondot
jelentenénk neki, nem is érdekli, mi van velünk…
– Szerintem csak meg akar titeket védeni. Nem
mindenki tudja ugyanúgy kimutatni a szeretetét. Valaki
állandóan a másik nyomában jár, a kedvét keresi, vigyáz
rá, valaki csak távolról óvja. Ha katona, akkor biztos
óvatosnak kell lennie, nem sodorhatja veszélybe a
családját.
– Igazad lehet – sóhajtott fel Jamie. Nem is vették
észre, hogy közben megálltak a táncparkett egyik szélén.
– Csak nagyon hiányzik. Néha eszembe jut, hogy ez lehet
az oka a távol maradásának, de nagyon félek attól, mi
van, ha nem. Ha ránk sem tud nézni, mert mi is eszébe
juttatjuk, ami Emmával történt.

102
 – Ki azaz Emma?
– Lucas menyasszonya volt, de négy évvel ezelőtt…
Szóval… – Jamie vett egy mély levegőt, látszott az arcán,
össze kell gyűjtenie minden erejét, hogy folytathassa.
Eltekintett July válla fölött a távolba, majd újra a ház felé
kapta a fejét. – Ne haragudj, July!
July is követte Jamie tekintetét. Apja épp öles léptekkel
besietett a házba anyjával együtt, őket pedig Jamie
követte. Néhány pillanatig idegesen várakozott, aztán a
vendégeket kerülgetve ő is utánuk ment. Benjamen a
nappali egyik díványán foglalt helyet, kezében még
telefonját szorongatta, aggodalmas pillantással fogadta
az érkezőket.
– Lucas az – formázta ajkával hang nélkül.
– Édesem – lábadt azonnal könnybe édesanyja szeme,
kezét a szája elé kapta, közben férje egyik karjával óvón
magához vonta.
– Nincs semmi baj – suttogta.
– Itt van mellettem, anya. Beszélj vele! – szólt a
telefonba, majd átnyújtotta a készüléket édesanyjának,
aki remegő kézzel átvette.
– Lucas – peregtek le a könnyek Francis arcán. Mindkét
kezével szorosan rámarkolt a telefonra.
July a nappali küszöbén állva némán figyelte a
jelenetet. Benjamen tenyerébe temette arcát, egy ideig
meg sem mozdult a kanapén. Mindannyian az asszony
szavait hallgatták, szinte lélegzetvisszafojtva. – Minden
rendben lesz, kisfiam. Bízz benne! Bárcsak ott lehetnék
melletted. Apád is itt van és Jamie is. Minden a
legnagyobb rendben lesz, Lucas – nyugtatgatta
szeretetteljes hangján. July szemébe könny szökött,
karjait átfonta testén, pillantását le sem tudta venni
Benjamenról. Mintha egy irtózatos teher nyomta volna a
vállát, magába roskadva ült, szemével egy pontra meredt
szüntelenül. Megállt körülöttük az idő.
Sokáig egyikük sem szólalt meg, miután Francis letette
a telefont, és lassan helyet foglalt fia mellett a kanapén.
Egyik kezét nyugtatóan a hátára simította, mintha csak
erőt akart volna önteni belé.
– Lucas jól van – pillantott fel a férjére. – Valaki, aki
nagyon sokat jelent neki kórházba került, és most

103
mellette van. Ha tehetném, azonnal utána mennék.
Egyedül van és retteg attól, hogy őt is el fogja veszíteni.
– Nem lehet ilyen kegyetlen vele az élet! – tört ki
Gerard.
– Csak imádkozhatunk érte, hogy ne így legyen.
Annyira féltem őt. Emma halálát se tudta feldolgozni, és
most… – Az asszony be sem tudta fejezni a mondatát,
Benjamen váratlanul felpattant mellőle.
– Nemcsak őt viselték meg a történtek! – kiáltott fel. –
Nem tehet úgy, mintha csak neki fájna! – Szülei riadtan
pillantottak utána, miközben kiviharzott az ajtón, fel az
emeletre.
July a közös szobájukban találta meg. A nyitott
erkélyajtóban állt, meg sem fordult, amikor a lány háta
mögött becsukódott az ajtó.
– Benjamen – suttogta. Hosszú, nehéz percek múltán
szólalt meg a férfi.
– Én hoztam őt haza. Mindig is nehezen boldogultam
társaságban, a gimnáziumban sem voltak barátaim.
Csapattársak, haverok, mind Lucas miatt ismertek. Emma
volt az egyetlen, aki magam miatt ismert, magamért
szeretett – csuklott el a hangja. Lehajtotta fejét, tenyerét
az ajtófélfának támasztotta. July szíve elszorult, hangot
sem mert kiadni. – Mindig azt mondta, jobb ember
vagyok annál, mint aminek tartom magam. Nem voltam
az, July. Ki akartam őt sajátítani. Az első pillanattól fogva
vigyázni akartam rá, és nem tudtam mit kezdeni a
mérhetetlen szabadságvágyával. Nem félt semmitől és
senkitől. Büszke volt és szívós. Tudod, azt hiszem, inkább
nekem volt szükségem rá. – A lány tett néhány bátortalan
lépést felé. Mintha a férfiról abban a pillanatban lehullt
volna az álarc, és bepillantást engedett volna az
érzéseibe, a sérült lelkéhez. Hirtelen July előtt világossá
vált a fegyelmezett, távolságtartó viselkedésének oka.
Nem akart kötődni senkihez, mert akkor felmerült volna
annak a veszélye, újra magára marad. Benjamen
felkészült rá, nem őt fogják választani. Ezért ő sem akart
választani senkit. Ez a nyílt, érzelmes kirohanása
azonban sokat jelentett. Átszakadt egy gát, és még
önmaga sem jött rá, milyen súlyos titkát bízta rá az előtte
álló lányra. Felfedte előtte a legsebezhetőbb oldalát.

104
 – Mi történt?
– Találkozott Lucas-szal. – Benjamen egy mély levegőt
vett, majd szembefordult vele. – Találkoztak. Ennyi elég
is volt ahhoz, hogy minden álmom összetörjön. Anya azt
mondta kint, hogy bízott benne apa végigkíséri az útján,
és már az első pillanattól fogva tudta, hogy így lesz. Mert
ő az igazi. És igaza van. – Keserűen elmosolyodott. –
Emma csak barátként tekintett rám. Hazahoztam, mert
olyan büszke voltam rá, egyszer az életben el akartam
dicsekedni azzal, hogy van valaki, aki engem akar.
Minden szabad percünket együtt töltöttük. Későn jöttem
rá, hogy nem ugyanazt érzi, amit én. Biztosan szeretett,
de amikor meglátta a bátyámat, egy csapásra
megváltozott minden. Akkor Lucas már a katonai
egyetemre járt.
– Benjamen…
– Elengedtem őt, és akkor törte össze először a szívem.
Megint egyedül maradtam, de azzal vigasztaltam magam,
azt hittem, hogy Lucas mellett majd biztonságban lesz –
hasított a férfi dühös hangja a szoba csöndjében. – A
családunk tagja lett, anyáék, Jamie mind odavoltak érte.
Négy éve májusban Lucas-szal Balira mentek nyaralni.
Azt tervezte, a tengerparton megkéri a kezét. Teljesen
váratlanul, a semmiből bukkantak fel a terroristák.
Gépfegyverrel a kezükben járták végig a partot, lőtték
halomra az embereket. A bátyám csodával határos módon
túlélte. De Emmát elvesztettük.
– Jézusom – hágta át az utolsó pár lépést is July, majd a
férfi karjaiba vetette magát.
– Azt hittem, vége mindennek, aztán találkoztam veled,
és megmozdult bennem valami. – A férfi lassan két
kezébe fogta a lány arcát. – Fogalmam sincs, hogy mi vár
ránk, de már azért is hálás lehetek, hogy most mellettem
vagy.
Ruhában feküdtek le egymás mellé az ágyra. Benjamen
a lány mellkasára hajtotta a fejét, és miközben July
folyamatosan simogatta őt, csendben elszenderedett.
A vendégek, a felszolgáló cég emberei mind-mind
elhagyták a házat, lassan csend és sötétség borult a tájra.
July a párnájába kapaszkodva, felhúzott lábakkal feküdt
az ágyon. A nyitott erkélyajtón át beáramló hűvös levegő

105
felsiklott karcsú, napbarnított lábszárán, libabőrt hagyott
maga után. Reszketni kezdett. Szempillája megrebbent, és
még erősebben szorította magához a párnát. A következő
pillanatban felpattantak a szemhéjai. Egyedül feküdt az
ágyban, Benjamen eltűnt mellőle. Lassan egyik karjával
megtámaszkodott, körbepillantott a szobában, de nem
látta őt sehol sem. A fürdőszoba ajtó résein át sem
szűrődött ki fény. Tekintete a nyitott erkélyajtóra siklott.
Úgy emlékezett, mielőtt lefeküdtek volna, becsukták.
Csendben felkelt az ágyból, majd karjával átfonva a
testét, cipőbe bújtatva a lábát elindult az ajtó felé.
Benjament a parton találta meg. Ugyanazt a ruhát
viselte, mint előző nap, csak sötét öltöny kabátját hagyta
el. Hófehér ingjét feltűrte a karján, feszesen állt, kezét a
nadrágzsebébe süllyesztette. Az óceánt figyelte némán.
July egy ideig tétován figyelte, viaskodott magában
megzavarja-e. Lehet direkt nem ébresztette fel a férfi.
Egyedül akart maradni a gondolataival. Aztán mégis tett
egy lépést előre. Csinos, elegáns bőrszandálja a homokba
süppedt. A szél feltámadt, a testének feszült, mintha csak
fel akarta volna tartóztatni őt. Rakoncátlan tincseit
meglobogtatta.
– Meg fogsz így fázni. Gyere be!
– Július van – fordult meg Benjamen, arcán egy kedves
mosollyal. Tekintete azonban tele volt bánattal.
– Valóban – bólintott July. – Nem tudtál aludni? – Egy
fejrázás volt a válasz. Olyan érzést keltett a lányban, mint
aki visszahúzódott a csigaházába.
– És te?
– Én nélküled nem tudtam aludni. Hiányoztál. –
Benjamen mély levegőt vett, fejét oldalra fordítva a
távolba meredt. Mintha elgondolkozott volna July szavain.
– Mi lenne, ha bemennénk? – Ajkait egymásnak feszítette,
majd összeszűkült pillantással mérte fel maga előtt a
lányt.
– Eltűnődtem azon, mi van, ha mindent elrontok. Ha
nem vagyok hozzád való – sóhajtotta.
– Nem rontottál el semmit sem.
– Nem akarok neked fájdalmat okozni, július.
– Én sem neked.

Ú
106
 – Úgy érzem, nem veszel komolyan. Egyáltalán nem
viccelek.
– És ez máskor sem jellemző rád – mosolyodott el a
lány, mire Benjamen megcsóválta a fejét. – Hidd el, meg
tudlak érteni. Nagyon sokat jelentett nekem, hogy tegnap
a bizalmadba avattál, és meséltél Emmáról. Közelebb
éreztelek magamhoz, mint valaha. Sokan engem sem
vesznek észre. Miért is törődnének egy fehér blúzos,
fekete szoknyás lánnyal a pult mögött? De azt hiszem, ez
volt a legszebb a mi találkozásunkban. Mi észrevettük
egymást. Különlegesnek láttuk a másikat. – Őszinte,
gyengéd tekintete megdobogtatta és egyszersmind
összeszorította a férfi szívét. – Amikor azt kívántam,
bárcsak újra láthatnánk egymást, te megjelentél.
– Mert újra látni akartalak.
– Igen, és ez számít a legjobban. Nekem te kellesz –
nézett mélyen a férfi szemébe. – És természetesen a
pénzed – bólintott eltökélten, mire Benjamen előbb
elképedt, majd hangosan nevetni kezdett.
– Legalább egyikünknek van humorérzéke.
– Igen. És jobb, ha tudod, a terveim közt szerepel egy
kalandos út a bútoráruházba. Kellenek azok a polcok.
– Lehet ezt még fokozni? – kapott színpadiasan a
szívéhez. Már egészen közel álltak egymáshoz, testük
súrolta a másikét. Benjamen sérült, bizonytalan
tekintetében újra megjelent a fény.
– A telefonomon sütemény receptek sora található,
azok közül is kiemelt helyen áll a kókuszreszelékes
vaníliagolyó.
– Rendben, július. Te nyertél – hajolt le egészen a lány
ajkaihoz. Forró csókban találkoztak egymással, miközben
Benjamen szorosan magához vonta Julyt. A szél közben
feltámadt, July barna tincseibe kapott, hűs, tengervíz
hullott arcukba.
– De a legfontosabb mind közül… Tegnap este azt
ígérted, a jövőben sok kedvenc helyünk lesz, de azt
hiszem, én már megtaláltam a számomra legkedvesebbet
– fúrta arcát a férfi mellkasához és lehunyt szemekkel
élvezte az erős, biztonságot nyújtó karok ölelését.

107
A sorozat következő része:

Prescott fivérek II. - A pillangó

108