Helen Cooper

A milliárdos Alfa

Prológus
Ha ez volt az utolsó óra utolsó percének utolsó másodperce,
csak az arcod akarnám látni. Minden, amire szükségem
lenne, az érintésed.
Minden, amire vágynék, a mosolyod. Ha ez volt az utolsó
lélegzet, csak annyit akarnék elmondani, hogy szeretlek.
Minden lépést azért teszek, hogy megtaláljalak. Minden
mozdulatot azért teszek, hogy közel legyek hozzád.
Sajnálom, hogy ez lett a vége.

Első Fejezet
- Ajánlanék neked valamit - kuncogott Hailey és leült az
ágyam szélére.

- Ó, nem - nyögtem. - Csak egy ajánlatot ne.

- Gyerünk Evie - grimaszolt -, csak mondj igent.

- Nem mondok igent, amíg nem tudom az ajánlatot -

letettem a könyvet az ágyra és felhúztam a szemöldököm.

- Semmiség.

- Hailey, csak mondd.

- Szóval - kis szünetet tartott -, Josh randira hívott engem.

- Oké? - felelem, miközben próbálom nem sajnálni magam.

- És nos, szombat este van, és úgy érzem szórakozni kellene

mennem.

- Vesztemet érzem - kacsintottam rá.

- Hupsz - kuncogott ismét. - Bocs, Evie.

- Szóval, mit akarsz?

- Dolgoznom kellene ma este… - kezdte és sóhajtottam.

- Azt akarod, hogy találkozzam Josh-al, és kérjem meg, hogy
várjon meg téged?

- Nem - az alsó ajkába harapott és megnyerően rám

mosolygott. -

Azt akarom, hogy helyettem menj be dolgozni.

- Semmiképp - ráztam a fejem. - Lehetetlen.

- Kérlek - megragadta a kezem. - Örökre szeretnélek téged.

- Nem, Hailey - eltoltam a kezét és kiugrottam az ágyból. -

Semmiképp sem megyek dolgozni ma este helyetted -

indulatosan ráztam meg megint a fejem. - Egy frászt! -
Haileyre bámultam és már csak attól ideges lettem, hogy a
munkájára gondoltam.

- Egy agglegény party lenne - felugrott és csillogó kék

szemekkel közelít felém. - Két másik lány is lesz ott.

- Nem.

- Nem sokat kell tenned. - Mogorván rám nézett. - Csak

kicsit flörtölni.

- Hát persze.

- Talán egy vagy két öltánc - vállat vont. - Ennyit.

- Egy vagy két öltánc, a fenébe is, nem!

- Kérlek, Evie. Tényleg szükségem lenne erre a randira. És

Starr és Crystal rendesek. Nem fognak erőltetni.

- Tudod, hogy nem tudok…

- Ötezer dollárt kapsz. - szakított félbe engem, mire leesett
az állam.

- Mi? - A szemem kikerekedett és nyeltem egy nagyot.

Ötezerből egy csomó számlát ki lehetne fizetni. - Ötezer.

- Igen, valami gazdag srác nősül meg - vont vállat. -

Minimum ötezer egy éjszaka.

- És megtarthatom az egészet?

- Ja - vigyorgott rám. - Higgy nekem, nem lesz olyan rossz.

Néhány srác nem is akarja, hogy levetkőzz. Aggódnak, hogy
a menyasszonyaik megtudják.

- Szóval csak táncolnom kell? - Összeráncoltam a

szemöldököm, míg gondolkodtam rajta.

- Ja - vigyorgott. - Hagyd a többi lányt táncolni és maradj a

háttérben.

- Nem tudom - sóhajtottam. - Tudod, hogy interjúm lesz

hétfőn.

Készülnöm kellene rá.

- Csak egy éjszaka - néz félre Hailey. - És mi van, ha nem

kapod meg a munkát hétfőn?

- Nem tudom. - sóhajtottam és beletúrtam a vállamig érő

barna hajamba. - Ha nem kapom meg a munkát, akkor
rácsesztem.

- Tudod, hogy fizetem az albérletet - Hailey megdörzsölte a

vállam.

- De nem tudom fedezni a hitelkártyád vagy a

diákkölcsönöd.
- Tudom - rámosolyogtam. - Már a lakbér is nagy dolog.
Szerencsés vagyok, hogy olyan barátom van, mint te.

- Lehet, hogy lesz néhány gazdag bankár is ott. Bankárok,

akik talán tudnak segíteni az érdekedben.

- Gondolod? - kétkedve néztem rá.

- Gondolom - bólintott.

- Hailey - nyögtem és becsuktam a szemem.

- Emlékezz, pont most mondtad, hogy szerencsés vagy,

hogy a barátodnak tudhatsz.

- Szerencsés vagyok - sóhajtottam.

- Annyira, hogy megteszed nekem ezt a szívességet? -

mosolygott, én vonakodva bólintottam. Visított és
megragadott a derekamnál. -

Köszönöm, köszönöm, köszönöm. - hadarta izgatottan.

- Remélem, nem követek el ezzel hibát.

- Hidd el, minden rendben lesz. A srácok szeretni fognak.

- Nem emiatt aggódom - becsuktam a szemem. - Nem

akarom, hogy egy csapat fickó tapizzon engem.

- Nem fognak - Hailey megrázta a fejét. - Tudják, hogy az

szabályellenes.

- Rendben - sóhajtottam és a tükörbe néztem. Néztem a

tükörképem és azon tűnődtem, hogy mibe másztam bele.
Enyhén döbbent tekintettel bámultak rám vissza a zöld
szemeim. Fogalmam sem volt, hogy miért mentem ebbe
bele. Nos, ez nem igaz. Az ötezerért. A kutatás érdekébe
tettem. Már közel állok ahhoz, hogy felvegyenek. Ha nem
jutok hamarosan pénzhez, akkor lőttek a hitelességemnek,
és sokkal nehezebb lesz oknyomozói riporteri állást kapnom.
Melyik riporternek volt rossz hitele?

- Mit kellene felvennem? - lepillantottam a sortomra és

pólómra, és felnyögtem a gondolattól, ahogy elképzeltem,
hogy ennél jóval kevesebb legyen rajtam.

- Várj csak! - Hailey kifutott a szobából. - Crystal átküldött

egy listát a fickók kívánságaival.

- Vannak kívánságok?

- Jól jönnek a tippek - kiáltott vissza Hailey - Várj csak, hadd

nézzem meg - visszajött a hálószobába és ledobta magát
mellém az ágyra, miközben a telefonját nézte. - Oké -
szünetet tartott és rám nézett. - Nem vagyok benne biztos,
hogy el kellene mondanom.

- Hailey… - motyogtam. - Csak mondd.

- Mindenkit bikiniben akarnak.

- Bikini? Hol van a buli? A parton?

- Arra gondolsz, hogy a strandon lesz? - vigyorgott. - Attól

jobban éreznéd magad?

- Nem és nem - sóhajtottam. - Hol van?

- Egy exkluzív klubban a városban. Gondolom a Lower East

Side-on.

- Rendben - felé biccentettem - Adsz pénzt taxira?

- Ötezer dollárt kapsz, Evie.

- A buli után. Nem akarok vonattal menni. Három átszállás
lenne -

beharaptam az alsó ajkam. - Negyven dollár kellene

kölcsönbe.

- Kölcsönbe? - hátradöntötte a fejét és rám nézett. - Vissza

fogod fizetni?

- Ha ma este kapok ötezret, akkor a pokolba is, igen.

Visszaadom -

mondtam és mindketten nevettünk.

- Rendben - mondta végül, ahogy átadott nekem hatvan

dollárt. -

Legyen jó éjszakád.

- Igen, fantasztikus lesz - forgattam a szemem. - Amiről

majd mesélhetek az unokáimnak.

- Sosem tudhatod - vigyorgott.

- Higgy nekem, tudom. Ez nem az az éjszaka lesz, amire

valaha is emlékezni szeretnék.

- Nem fogadnék rá - kacsintott rám. - Sosem tudhatod, hogy

kivel találkozol.

Második Fejezet
- Hogy keverem magam mindig ilyen helyzetbe -
sóhajtottam, mikor két meztelen lánnyal találtam magam
egy szobában.
- Bocs, mit mondtál? - vigyorgott rám Starr, az egész arca és
teste csillogott.

- Semmit - ráztam meg a fejem. - Csak azon tűnődtem, hogy

milyen jelmezt kell viselnünk.

- Jelmez? - Starr úgy nézett rám, mint egy őrültre - Milyen

jelmez?

- Azt gondoltam, hogy jelmezt fogunk ma este viselni… - a

hangom elcsuklott. Istenem, meg fogom ölni Haileyt.
Hazudott a bikinivel kapcsolatban?

- Ne aggódj, édes - nevetett Starr, miközben megigazította a

szőke parókáját. - Hailey mondta, hogy helyettesíted őt ma
este és hogy nem leszel benne a meztelenkedésbe.
Felvehetsz egy bikinit és úgy ugorhatsz ki a tortából.

- Kiugrani a tortából? - összeráncoltam a szemöldököm. -

Hogy

érted ezt?

- Azt jelenti, hogy kiugrasz a tortából és táncolsz egy kicsit -

szólt hozzá a beszélgetéshez a másik lány, Crystal is. -
Hacsak nem táncolsz többet is?

- Ööö, a torta jól hangzik - mondtam gyorsan. - És kapok

ötezer dollárt.

- Igen - bólintott Starr. - Többet is kereshetnél, ha többet

táncolnál.

- Igen?

- Úgy gondolom, hogy összeszedek ma este huszonötezret -

vigyorgott. - Ezek a gazdag pasasok jól fizetnek egy kis
seggrázásért -

egészen a padlóig leguggolt, miközben riszálta.

- De meztelennek kell lenned? - kérdeztem, miközben

próbáltam elkerülni, hogy ne a fel-lehimbálózó melleit
bámuljam.

- Neked nem kell - rázta a fejét. - De ez az, amit ezek a

gazdag pasik akarnak. Annyira őrült táncot akarnak,
amennyire csak lehetséges. A francba is, hajlandó vagyok
őrültnek lenni huszonöt ezerért.

- Mennyire őrültnek? - kérdeztem és a szívem megállt.

Netán szexelésnek is szemtanúja leszek, vagy valami? Úgy
értem, tudtam, hogy riporterként majd látnom kell az élet
magvasabb oldalát is, de nem voltam benne biztos, hogy
pont ezzel akarom kezdeni.

- Ne aggódj, kislány - rázta Crystal a fejét. - Mi úrilányok

vagyunk -

felragasztott két csillagot a mellbimbóira. - Nem dugunk

velük, vagy szopjuk le őket. Csak táncolunk.

- Ja, mi nem vagyunk kurvák - Starr lebiggyesztette az ajkát

és világos vörös rúzst kent fel rá.

- Sajnálom, nem állt szándékomban erre utalni - kezdtem,

de Starr nevetésben tört ki.

- Kislány, ez nem olyan komoly, hidd el nekem - átadott

nekem egy bikinit. - Vedd fel. Mark begurítja hamarosan a
tortát. Bent kell maradnod, amíg nem hallod meg a jelzést.
Aztán csak kiugrasz. Amikor kiugrasz, táncolsz egy kicsit,
majd visszajössz ide és vársz ránk.
- Ennyi? - néztem meglepetten. - Úgy gondolom, ezt meg
tudom csinálni. - Elvettem tőle a bikinit. Alapvetően két
zsinórból állt. A kezemben tartottam és vettem egy mély
lélegzetet. Tényleg ki akartam ugrani egy tortából egy zsinór
bikiniben? Nem igazán. - Van esetleg más valami, amiből
választhatnék? Nem vagyok benne biztos, hogy ebben jól
mutatna a testem. - Nevettem kínomban, Starr és Crystal
kacagásban tört ki. - Ez egy igent jelent? - kérdeztem
reménykedve.

- Kislány, csak vedd fel - forgatta a szemét Crystal. - Ez jó

lesz. És ne felejtsd el levenni a szemüveged.

- Ó - beharaptam a szám. - Otthon hagytam a

kontaklencsémet.

- Kislány, az se érdekel, ha egy elefánt hátsójában hagytad -

forgatta ismét a szemét. - Nem mehetsz ki ebben a

könyvtáros néni szemüvegben.

- Hacsak nem képzi a táncod részét - tette hozzá Starr. -

Ezek a férfiak szeretik a szexi könyvtáros kinézetet.

- Nem sokat látok nélküle.

- Semmit nem kell látnod - válaszolta Crystal. - Csak

csipkedd magad és vedd fel a bikinit. Mindjárt ki kell
mennünk. Ha késünk, a fickók dühösek lesznek.

- Oké - sóhajtottam és körülnéztem. - Van valahol egy

öltözőkabin, ahol felvehetem? - A hangom elhalt, amint
mindketten úgy néztek rám, mintha megőrültem volna. -
Vagy éppenséggel itt is felvehetem -

sóhajtottam és kicsatoltam a farmerem. Hailey igazán

tartozott nekem. Ez nagyon kínos lesz. Nem érdekelt, hogy
ki kell ugranom egy tortából, egy rakás idegen pasi fog látni
ebben a zsinór bikiniben, ami semmit nem bízott a
képzeletre. Összerezzentem, ahogy felvettem a felső részt.
Olyan kicsi volt, hogy egy rossz mozdulattól kibuggyantak a
melleim. Az egyetlen mentő tényező az volt, hogy legalább
a mellbimbóim takarta.

Felvettem az alsót és összeráncoltam a szemöldököm, mert

a seggem teljesen kilátszott. Rendes körülmények között
sosem vettem volna fel ilyet. És ha azt mondom, hogy soha,
azt jelenti, hogy még akkor sem, ha valaki száz dollárt
fizetett volna nekem érte. Felnevettem, ahogy rájöttem,
hogy ötezer dollárért csinálom. Ó, a szégyen. Lenéztem a
testemre és végigsimítottam a gyomrom fölött. Soha senki
nem tévesztene engem össze egy Victoria’s Secret modellel.
És volt egy olyan érzésem, hogy nem fogok tudni kicsikarni
semmilyen információt a bankárokból a partin.

Valótlannak tűnt a gondolat, hogy táncolás közben körbe

járok és kérdezgetem az embereket, hogy esetleg tudnak-e
valami belső

információt a Wall Streetről.

- Ne aggódj - nézett rám mosolyogva Starr. - Ezek a fickók

nem szeretik a csontkollekciókat. Szeretik, ha van valami
fognivaló egy nőn.

- Uh, köszi - visszamosolyogtam rá, bár nem voltam benne

biztos, hogy ez most bók volt vagy sem. Nem szerettem
volna, ha úgy emlegetnek, mint a húsos csaj. Vékony
akartam lenni, szép, lapos, és feszes hassal, és az sem baj,
ha egy kicsit izmos. Bár tudtam, hogy felesleges most
emiatt aggódnom, nem tudom az időt visszaforgatni.

- Hé lányok, van valamelyikőtöknek bronzosítója? -

Kérdeztem gyorsan, mert eszembe jutott egy cikk, amit
olvastam az egyik magazinban, hogy jobban ki tudod emelni
a tested vonalait egy kis sminkeléssel.

- Igen, tessék - adta oda nekem Crystal. - Kicsit sápadtnak

tűnsz.

- Ez a hasamra kell, nem az arcomra - válaszoltam égő

arccal.

- Ó, hupsz - grimaszolt Starra és mindketten nevetésben

törtek ki.

- Rendben - sóhajtottam. - Mostanában nem volt alkalmam

napbarnítottá válni.

- Sok srácnak bejön a sápadt külső - grimaszolt ismét

Crystal, sötét kreol színű bőre fénylett, ahogy végigmért. -
Úgy hívják, hogy őszibarack és tejszín. Nevezheted magad
ma este Peaches-nek.

- Parancsolsz? - ráncoltam össze a szemöldököm. -

- A.Te.Neved.Ma.Este.Peaches.Lesz - mondta Crystal lassan.

- Ha megkérdezi valamelyik fickó.

- Ó, oké - vontam vállat és felkentem a barnító krémet,

remélve, hogy ettől jobban néz ki a hasam.

- Hacsak nem akarod, hogy máshogy nevezzenek?

- Mint például?

- Mint például szűk pun… - kezdte kuncogva, de Starr

megérintette a vállát.

- Légy kedves, Crystal. Szükségünk van arra, hogy Peaches

kiugorjon a tortából. A kérések közt szerepelt.
- Rendben - húzta össze a szemét Crystal. - Készen vagy?

- Azt hiszem, igen - fogtam a szemüvegem és a táskámba

tettem. -

Mit tegyek?

- Várj itt. Hozzuk a tortát. Csak ülj benne és ugorj ki, amikor
egy nagy durranást hallasz.

- Oké - bólintottam. - Ez elég egyszerűnek tűnik.

***

Ültem a tortában és hallgattam a zene lüktetését és a

férfiak hangját a háttérben. Melegem volt és izzadtságcsíkok
futottak le a testemen.

Megpróbáltam kicsit megmozdulni, de nem volt hely. Aztán

egy nagy durranást hallottam - Ez volt a jel? - motyogtam
magamnak, ahogy ott ültem. Meghallottam egy másik
durranást is, és kiugrottam a tortából.

„TÁDÁMM” - kiáltottam, amikor felugrottam és a torta

darabkái szanaszét repültek.

- Úgy volt, hogy meg kell várnod a jelzést - ordított rám

Crystal, ahogy kiugrottam a tortából.

- Hallottam a jelzést - mondtam erőtlenül, a háttérből egy

rap dal basszusát hallottam. Akkor milyen durranást
hallottam? Grimaszoltam, miközben kimásztam a tortából.
Éreztem, hogy két kéz ragad meg, amikor megbotlottam,
felnéztem és egy férfi arcát láttam. - Bocsánat -
motyogtam és elfordítottam a fejem. Nem igazán tudtam
kivenni, hogy hogyan nézett ki.

- Semmi gond - a hangja mély volt, ahogy előttem állt, még

mindig a karomat fogva. Az ujjai a bőrömbe mélyedtek, és
kissé megremegtem a hűvös érintéstől. - Jól vagy?

- Igen, minden rendben. Kösz - ellöktem magam tőle és

Crystal és Starrt kerestem, hogy most mit kellene tennem.
De ők elfoglaltak voltak az öltánccal, amit két srácnak adtak
elő. Hmm.

- Szükséged van segítségre?

- Rendben vagyok - ráztam meg a fejem és az ajkamba

haraptam.

Már láttam elúszni az ötezrem. - Próbálom kitalálni, hogy mit

kellene tennem.

- Talán adnod kellene egy öltáncot? - javasolta viccesen.

- Nem hiszem - ráztam meg újra a fejem, ahogy

körbenéztem a teremben lévő öltönyös fickókon.

- Akkor tánc?

- Azt hiszem - sóhajtottam és azt motyogtam. - Ez gáz.

- Elnézést, hogyan? - Hajolt felém és egy pár világoskék

szembe bámultam, pár centire az arcomtól.

- Semmi - nyeltem, miközben az arcára koncentráltam.

Nagyon dögös volt.

- A barátod téged néz. Szerintem kezdj el dolgozni - suttogta

a fülembe, megfordultam és megláttam Crystalt, ahogy
sötét pillantással néz engem. Sóhajtottam és előre-hátra
elkezdtem mozogni a rap-dalra.

- Hé, szexi - pár méterről egy túlsúlyos, kopasz fickó fütyült

nekem.

- Egy köteg pénzt adok egy öltáncért.

- Egy köteg? - ismételtem és tettem egy lépést hátrafelé.

- Egy köteg százast - vigyorgott és rengeteg készpénzt

tartott fel. -

Mi a neved?

- Peaches - mondtam határozatlanul. Nem akartam neki

öltáncot

adni.

- Tejszínnel szeretem a barackot. Te lehetsz a barack és én

adom hozzá a tejszínt - viccelődött, én pedig ledermedtem.

- Velem van - a fickó szembe velem a karjaiba vont. -

Rendben van Peaches?

- Uh, igen - bólintottam lassan. - Sajnálom, ő kért fel előbb

táncolni.

- Mindegy - fordult el a kopasz fickó.

- Kösz - suttogtam a fickónak és megpróbáltam hátralépni. -

Ez szoros volt.

- Hova mész? - elmélyült a hangja és komolyan nézett rám. -

A táncom akarom.

- Oh, az komoly volt?

- Én mindig komoly vagyok - mosolygott rám, aztán újra
beszélni kezdett. - Mi a neved?

- Evie - mondtam, ahogy visszasétáltunk a székéhez. Úgy

értem Peaches.

- Evie Peaches - vigyorgott, ahogy a szoba hátsó részén leült

egy kanapéra.

- Peaches - grimaszoltam. - Ez a táncos nevem.

- Oké - megütögette az ülést maga mellett. - Ülj le, Peaches.

- Azt hittem, egy táncot akarsz?

- Később - újra megütögette maga mellett a helyet. -

Beszélgessünk először.

- Oh, oké - leültem mellé, kínosan éreztem magam

bikiniben.

Hátradőltem és próbáltam visszafojtani a lélegzetem, hogy

a hasam laposnak tűnjön.

- Jól vagy? - összeráncolta a szemöldökét, ahogy rám nézett.

- Igen, természetesen - mondtam mereven, a testem égett a

szégyentől, ahogy rám bámult. Nem elég hogy feszélyezve
éreztem magam, de még szégyelltem is, és a sírás
kerülgetett.

- Új vagy ebben a műfajban?

- Mondhatjuk - bólintottam.

- Ne aggódj - fogta meg a kezem. - Lazíts.

- Nem akarod a táncot? - kérdeztem reménykedve, ahogy
visszanéztem rá. Talán hagy itt ülni és beszélgetni egész
éjszaka. Talán csak rosszul érezte magát amiatt, hogy új
vagyok, és nyilvánvalóan nem vagyok egy szinten Crystallal
és Starral. Talán ő egyike azon kedves fickóknak, akik úgy
gondolják, hogy lealacsonyító egy nő számára a sztriptíz.

- Nem, akarom, hogy táncolj - vigyorgott és megnyalta a

száját. - A világért ki nem hagynám.

- Oké - sóhajtottam és felemelkedtem.

- De nem most - rázta meg a fejét. - És nem itt.

- Hm? - ráncoltam a szemöldököm. - Mikor és hol? Nem

vagyok prosti, ha azt gondolod. Nem megyek az autódba és
nem csinálok semmit - A hangom elcsuklott, ahogy
ránéztem. Ez a pasas fantasztikusnak és gazdagnak tűnt.
Nincs rá szüksége, hogy olyasvalaki kegyeiért fizessen, mint
én. Sokkal többet kaphat ingyen is nálam sokkal szebb
nőktől.

- Nem akarlak a kocsimba vinni - rázta a fejét. - Mondd

Peaches,

miért dolgozol itt? Úgy tűnik, hogy nagyon kényelmetlenül

érzed magad.

- Egy barátom miatt - sóhajtottam. - Tudom hogy hangzik ez.

Klisés, igaz? Pénztelen, főiskolás lány kipróbálja a vetkőzést

a móka, vagy bármi kedvéért. De nem vagyok főiskolás és
ez nem mókás. De pénzszűkében vagyok, és a szobatársam
azt mondta, hogy ötezret kapok a ma estéért - vontam
vállat. - És azt mondta, hogy nem kell szexelni vagy ilyesmi,
tehát úgy gondoltam, miért is ne?
- Szóval ez még új dolog neked?

- Igen - bólintottam. - Nem nyilvánvaló?

- Már akkor biztos voltam benne, hogy fogalmad sincs a

dolgokról, amikor kiugrottál a tortából. - Mondta nevetve.

- Ja, Crystal és Starr sem voltak lenyűgözve. - Morogtam,

ahogy visszaemlékeztem a két lány arckifejezésére. - De
reméljük, nem vették észre.

- Kötve hiszem, hogy bárki is észrevette. A legtöbb pasi be

van szívva.

- Ja, ez egy legénybúcsú.

- Észrevettem - nevetett és elpirultam. Felém nyúlt és az

ujjai végig simítottak a nyakamon. Visszatartottam a
lélegzetem és azon gondolkodtam, hogy vajon mit fog
ezután csinálni. Azért fohászkodtam, hogy ne akarja
megmarkolni a mellem vagy esetleg még lejjebb nyúlni.

Nem voltam biztos benne, hogy mit tennék, ha megpróbálna

megujjazni vagy esetleg valami mást csinálni. Egy pillanatra
becsuktam a szemem, azon elmélkedve, hogy mit kellene
tennem, amikor visszaült a helyére.

- Idegesnek tűnsz - suttogta lágyan a fülembe. Kinyitottam a

szemem és kínosan rámosolyogtam.

- Nem - cincogtam, miközben megköszöntem istennek, hogy

levette a kezét rólam, bár a testem nem örült neki. A
testemnek kimondottan tetszett a meleg érintése a
bőrömön.
- Mit szólnál egy tánchoz most? - dőlt hátra a kanapén és
elmosolyodott, amint megváltozott a zene. Egy gyors ütemű
hangos dal szólt, amit nem is ismertem, és idegesen
felálltam.

- Meg tudod csinálni - suttogtam magamnak, bár ötletem

sem volt, hogy mit kellene tennem. Arra számított, hogy
leveszem a ruháim? Arra számított, hogy hozzádörgölöm
magam? Arra számított, hogy megérinthet engem? Nyögni
lett volna kedvem, amint elkezdtem előtte táncolni, az
arcom mélyvörösen izzott. Egy sólyom tekintetével nézett
engem, ahogy ügyetlenül előre-hátra mozogtam.

- Ne légy ideges - morogta, ahogy megragadta a kezem és

maga felé húzott. Botladozva az ölébe ültem úgy, mintha
meglovagolnám. Ez hiba volt. Éreztem a keménységét a
lábam közt, és beharaptam az ajkam, ahogy éreztem, hogy
nedves leszek. Ez annyira kínos volt, és ő is tudta, mert
vigyorogva bámult rám. Finoman megfogta a csípőmet és
oda-vissza mozgatni kezdte.

- Csak táncolj itt az ölemben - előrehajolt és megnyalta a

fülem. -

Attól mindketten jól fogjuk magunkat érezni.

- Nem tudom - motyogtam, ahogy mozogtam az ölében. És

kezdtem megérteni mennyire könnyen át lehet lepni a
határokat ilyen szituációkban. Olyan volt mintha szárazon
lovagolnám meg. Lassan jobban felizgultam, mint máskor,
amikor szexre készülök egy pasival, akivel randizok. Olyan
érzés volt mintha egy kicsit kurva lennék. Most
tulajdonképpen magamat és őt is kielégítettem pénzért?
Felnyögtem, amikor megéreztem, hogy előre hátra mozgat
egyre gyorsabb tempóban, a melleim a mellkasához
csapódtak és éreztem, hogy egy kicsit lecsúszik az ülésben,
úgy, hogy a melleim most már az arcát verdesték.
Megpróbáltam eltolni a kezét a csípőmről, de megrázta a
fejét.

- Ne, ne hagyd abba - motyogta és idegesen megnyaltam a

szám. Én táncoltam, de ő határozta meg, hogy mi történjen.

- Úgy gondolom, le kellene most állnom - suttogtam, amint

megéreztem a száját a mellbimbómon és az ujjait a
seggemen, ahogy előre-hátra mozogtam.

- Ne még - nyögte, és éreztem, ahogy a lábaim közt lehúzza

a cipzárját. - Még tíz másodperc - motyogta és éreztem,
ahogy az alsógatyájából kiveszi a farkát, ami a lábaim közt
ágaskodott. Két másodperc múlva felugrottam, amikor
megéreztem a farkát a nedves puncim mellett.

- Felejtsd el - ráztam a fejem, miközben lenéztem rá. -

Bocsánat, de nem tudom folytatni a táncot.

- És mi van, ha felajánlok neked húszezret, hogy befejezd? -

nézett rám összeszűkült szemmel.

- Nem, sajnálom - figyeltem, miközben rendbe szedte

magát.

- És mi van, ha százezret?

- Hogy befejezzem a táncot, vagy hogy szexeljek veled? -

motyogtam, a gondolat is elborzasztott, hogy megfontoltam

az ajánlatát.

- Hogy befejezd a táncot - várakozóan mosolygott rám.

- A te micsodáddal kint?
- Igen, a farkammal a lábaid között. Nem lenne rajtad bugyi
-

mondta röviden. - De nem hatolok be.

- Nem - mondtam csendesen. - Bocsánat, de nem tudom

megtenni

- ráztam meg a fejem és felsóhajtottam. - Akármennyire is

szeretnék százezer dollárt, nem tudom megtenni.

- Biztos vagy benne? - kérdezte lágyan. - Készpénzt adok.

- Biztos - sóhajtottam és a padlóra néztem. Százezer sokáig

elég lenne.

- Jó - felugrott és megragadta a kezem. - Gyere velem.

- Mi? - zavartan néztem fel rá.

- Átmentél a teszten.

- Milyen teszten?

- Később elmagyarázom. Menjünk a cuccaidért.

- Mi? - összezavarodtam és a szemöldököm ráncoltam. -

Miről beszélsz?

- Elmegyünk.

- Nem mehetek el. Még nem fizettek ki.

- Odaadom neked az ötezret. Menj és hozd a cuccaid, öltözz

fel és kint találkozunk tíz perc múlva.

- Ööö, összezavarodtam.
- Elmagyarázom később - szorította meg a kezem. - Most
tedd, amit mondtam neked, és hozd a dolgaid.

- Oké - sóhajtottam, miközben bólintottam. - Azt hiszem

én…

- Peaches - az ajkamra tette az ujját. - Maradj csendben.

Hozd a

cuccod, és találkozunk kint. Még van hét perced.

- Oké, mellesleg hogy hívnak? - váltottam témát, hogy

elrejtsem az ingerültségem.

- Elmondom, ha kint találkozunk - Vigyorgott és éreztem,

ahogy az ujjai a hasamat érintik, a köldököm körül
simogatott. - Elmondok neked mindent kint. Ne késs. Nem
fogod szeretni, ha elkésel.

***

Elsiettem, de nem igazán tudtam mit is érzek. Vonzódtam

hozzá.

Felizgatott, de a viselkedése felbosszantott. Hét percem

van? Igazán? És ki mondta ezt? Nem a főnököm. Ráadásul
nem is ismertem őt. Egy részem azt akarta mondani, hogy
„kösz, nem”, de nem tudtam, hogy mire is mondok nemet.
Tudtam, hogy a nap második legnagyobb hibáját készültem
elkövetni. Az első az volt, hogy eljöttem Haileyt
helyettesíteni.
A második dolog az lett volna, hogy kimegyek és találkozom
a jóképű

idegennel. Úgy éreztem magam, mintha egy filmben lettem

volna, miközben felvettem a ruháim. Nem voltam benne
biztos, hogy helyesen döntöttem, de nem állítottam le
magam. Megragadtam a táskám, feltettem a szemüvegem
és kisiettem.

- Késtél - összeszorította a száját, ahogy bámult rám.

- Miről késtem el? - összehúztam a szemem,

komfortosabban éreztem magam a saját ruháimban.

- Mondtam, hogy hét perced van - nézett velem

farkasszemet és kezdtem magam úgy érezni, mintha egy
szófogadatlan gyerek lennék.

- És? Nem szeretem… - kezdtem, de a pillantásától

elhallgattam. -

Mi ebben olyan nagy ügy? Itt vagyok.

- Két perces késéssel.

- Tényleg, haver? Két perc miatt panaszkodsz?

- Két perc… - kezdte.

- Tedd túl magad rajta - szakítottam félbe és láttam a

meglepettséget a szemeiben. - Mi az ajánlatod és hol van a
pénz?

- A pénz?

- Az ötezer? - mondtam és pénzhajhásznak éreztem magam.

Ezen majdnem felnevettem. Nem tudtam, hogy honnan
merítettem ezt a bátorságot.
- Ötezer? - oldalra biccentette a fejét. - Úgy fest a pénz
jobban érdekel, mint én.

- Jobban, mint te? - Hangosan felnevettem. - Miről beszélsz?

- Peaches, miért jöttél ki? - csettintett az ujjával és egy limo

megállt a járdaszegély mellett.

- Igazából nem tudom - motyogtam, miközben egy izmos

pasi kiugrott a vezetőülésről és kinyitotta a hátsó ajtót.

- Köszönöm, Tyler. Várj bent - bólintott a sofőrnek, aztán

visszanézett rám. - Mehetünk?

- Menni, hova?

- Egy kicsit nagy a szád, igaz? - Ráncolta a homlokát.

- Mit jelentsen ez?

- A bárban zárkózottabbnak tűntél.

- Talán mert meg voltam rémülve - grimaszoltam. -

Általában a napjaimat nem egy szál bikiniben töltöm,
miközben egy csapat mocskos vénember fixíroz.

- Mocskos vénembernek tartasz engem?

- Nem.

- A megmentődnek tartasz? - kérdezte mosolyogva.

- Nem - felnevettem, mert csalódott arcot vágott. - Nem

mentettél meg semmitől. Úgy értem egy kicsit még mindig
titokzatos vagy.

Megkértél, hogy táncoljak neked. És most arra kértél, hogy

jöjjek ki, hogy pénzt adj nekem ki tudja mire.
- És mégis jöttél.

- Tudni szeretném, hogy mit akarsz - vontam vállat.

- És az ötezredet akarod - nevetett. - Kocsikázzunk. Tyler

kezd aggódni.

- Mi miatt aggódik? - Rosszallóan mértem őt végig. - Azt kell

mondanom, hogy elég idős vagy ahhoz, hogy tudj magadról
gondoskodni.

- Hátraléptem és a sötét haját bámultam. - Valójában, egész

biztos vagyok benne, hogy ősz hajszálad is van.

- Nem udvarias dolog megsérteni a megmentődet, Peaches.

- Hívj Evie-nek, és ahogy már mondtam, nem vagy a

megmentőm.

- Szállj be a kocsiba, Evie.

- Fenébe is, nem. - Még egy lépést hátráltam. - Nézem a

Gyilkos elméket és a Különleges ügyosztályt. Azt hiszed,
hülye vagyok?

- Evie. Nekem ehhez nincs türelmem - sóhajtott és láttam,

ahogy lüktet az ér a nyakán, ahogy dühösen rám nézett.
Bámultam őt.

Szemüveggel a fényben sokkal jóképűbb volt. A haja

sötétebb volt, mint ahogy gondoltam. Majdnem fekete, a
szemei pedig világoskékek.

- Add ide a pénzt és mindenki mehet a maga útjára.

- A maga útjára? - Pár pillanatig bámult, aztán nevetni

kezdett. - Te más vagy.
- Mitől vagyok más?

- Attól, amit gondoltam - Közelebb lépett, felemelte a

szemüvegem és bámult engem néhány másodpercig,
mielőtt visszatette volna az orromra. - Azt hiszem, a
szemüveg bátorságot ad neked.

- Nem, a ruha ad bátorságot - rámosolyogtam, miközben a

testem megremegett a közelségétől.

- Várj csak! - Előre dőlt és egy másodpercig keményen

megcsókolt.

Éreztem, hogy a testem megfeszül, amikor forró ajkai az

enyémhez nyomódtak. Még akkor is éreztem az érintését,
amikor ő már a limo felé ment. Figyeltem, ahogy előrehajol
és súg valamit Tylernek. Aztán hátralépett és az autó
elhúzott, majd visszasétált hozzám. - Oké, hol is tartottunk?

- Nem tudom - kábultan megráztam a fejem. - Hova ment a

barátod?

- Haza - biccentett. - Nem örült neki, de azt teszi, amit

mondok.

- Miért nem örült?

- Mert nem szeret furcsa nőkkel egyedül hagyni.

- Milyen furcsa nőkkel? - kérdeztem ostobán. - Velem?

- Igen. Nem tudja, hogy milyen terveid vannak velem.

- Nem tudja milyen terveim vannak veled? - Tátva maradt a

szám. -

Hogy mi van???
- Nos, nem mindennapi dolog, hogy egy agglegény
megérkezik a legénybúcsújára és aztán nem sokra rá lelép
onnan az egyik sztriptíz táncossal - vigyorgott. - Vagy talán
mégis.

Harmadik Fejezet
Fordította: Jane

- Mit mondtál? - Tágra nyílt szemekkel néztem rá és az arcán

szétterülő önelégült mosolyra. - Ez a te legénybúcsúd? -
Nagyot nyeltem, miközben rá bámultam. - Vagyis te vagy a
pasi, aki meg fog nősülni?

- Igen is és nem is - nevetett és elkapta a kezem.

- Ne érj hozzám! - mondtam és elrántottam a kezem.

- Ez az én legénybúcsúm, de nem nősülök meg.

- Tessék? - zavarodottan néztem rá.

- Szeretek bulikat szervezni, csak úgy szórakozásból.

Kíváncsi vagyok kiket ismerhetek meg.

- Kit ismerhetsz meg? - kérdeztem szemöldök ráncolva.

- Olyan lányokat, mint te.

- Olyan lányokat, mint én? - ismételtem meg. - Ez meg mit

jelent?

- Lányokat, akik benne vannak egy kis szórakozásban, és

szeretik jól érezni magukat.

- Nem vagyok benne a szórakozásban és most nem is érzem

jól magam. - Megráztam a fejem, eléggé rosszul éreztem
magam. Vajon ez olyan dolog volt, amit gyakran csinált?

- Soha nem kényszerítek senkit arra, hogy olyat tegyen,

amit nem akar. - Komoly tekintettel nézett rám és kihúzott a
zsebéből egy köteg pénzt. - Itt van az öt ezer dollár,
elveheted és elmehetsz. - Odanyújtotta nekem. - Vagy
lehetsz kalandvágyó és sokkal többet is kereshetsz.

- Vagyis feküdjek le veled pénzért?

- Nem. - Megrázta a fejét.

- Akkor?

- Meg kellene bíznod bennem és türelmesen kivárni.

- Nem tudom, hogy bízom-e benned.

- Ez érthető. - Bólintott, a keze még mindig felém nyújtva, a

pénz csak pár centire az ujjaimtól.

- Hányszor csináltad már ezt? - Kérdeztem csendesen,

miközben azon gondolkodtam, hogy miért állok még mindig
ott, mint valami bolond.

- Egyszer - bólintott. - Csak egyszer csináltam ezt ezelőtt.

- Csak egy kamu legénybúcsúd volt eddig?

- Nem, sok kamu legénybúcsúm volt, de csak egy olyan nőt

ismertem meg a partikon, akivel megállapodást akartam
kötni.

- És mi történt?

- Az nem fontos most. Nos, mit mondasz?

- Nem vehetsz meg - mondtam, miközben megnyaltam az
ajkaimat.

- Meg hát valójában nem is tudom, hogy mire mondanék

igent.

- Türelmesnek kell lenned.

- Még a neved sem tudom.

- Grant.

- Mint Grant elnök?

- Mint Grant Slate. - Hátrább lépett. - A nevem Grant Slate.

Csak egy férfi vagyok, aki jobban meg akar ismerni téged.

- A legtöbb pasi, aki jobban meg akar ismerni, az előbb

meghív egy italra.

- Meghívhatlak egy italra?

- Ők nem ajánlanak öt ezret egy italért.

- Én ötvenezret ajánlok azért, hogy egy hetet tölts velem. És

bármilyen italt, amit választasz.

- És nem várod el, hogy lefeküdjek veled ötvenezerért.

- Ha lesz is szex köztünk, az nem a pénz miatt lesz.

- Már az is hülyeség részemről, hogy itt állok. - Megrázom a

fejem és a földet bámulom. - Ez tiszta őrültség. Nem is
ismerlek. Akár egy sorozatgyilkos is lehetsz.

- Nem vagyok az.

- Mintha elmondanád, ha az lennél. - A szememet forgattam
és sóhajtottam. - Mennem kéne.

- Nem állítalak meg. - Egy lépéssel közelebb jött és az

ajkaimat bámulta. - Gyönyörű szemeid vannak, még ezzel a
ronda szemüveggel is.

- Nem is ronda a szemüvegem. - Nagyot nyeltem, amikor

még egy lépéssel közelebb jött.

- Nem, önmagukban nem rondák. Inkább azt kellett volna

mondjam, hogy gyönyörű szemeid vannak, még ha olyan
szemüveget is viselsz amitől szürke egér külsőd lesz. -
Levette a szemüvegem és előre hajolt. - Nagyon szép és
élénk. Amikor dühös vagy, olyanok mintha zöld tűz nyilakat
lőnének rám.

- Akkor talán nem kellene ilyen közel jönnöd. Nem akarod

megégetni magad. - Suttogtam, ahogy az ajkai az
enyémhez közelítettek.

- Én nem égek el. - Kék szemei ragyogtak, ahogy az ajkai

újra az enyémhez értek. Ezúttal elkapta a derekamat és
magához húzott, ahogy szájával az enyémet ostromolta.
Éreztem, ahogy a nyelve a számba csúszik és könnyen
megadtam magam, szívni kezdtem a nyelvét és élveztem a
belőle áradó forró érzékiséget. Könnyen megadtam magam,
amikor egy olyan férfiről volt szó, mint Grant. Még a neve is
szexi. Grant Slate. A francba, tudtam, hogy bajban vagyok.
Mindig okos lány voltam. Soha nem voltak alkalmi
kapcsolataim és soha nem estem bele senkibe. És íme, volt
valami Grantben ami összezavarta az érzékeimet és az
agyamat. Amikor végre elhúzódott tőlem, a testem
remegett és a gondolataim zavarosak voltak. A karjába
kapaszkodtam, hogy egyenesen tudjak állni.
- Nem csókolhatsz meg csak úgy - ziháltam, amikor végül
össze tudtam szedni magam.

- Az előbb még nem aggódtál ennyire.

- Azért, mert te, te, csak…- hadartam, abban sem voltam

biztos, hogy mit mondok. - Azt hiszem mennem kell.

- El akarsz menni? - Ujjaival a hajamba túrt. - Tényleg el

akarsz menni? Vagy csak egy kis hang a fejedben mondja
neked, hogy el kellene menned?

- Ja, a józan eszem azt mondja, hogy húzzak el a francba

innen.

- Húzz el a francba?

- Ez csak egy mondás.

- Ismerem.

- Akkor miért kérdeztél rá?

- Nem azt kérdeztem, hogy mit jelent.

- Nehéz eset vagy.

- Én vagyok nehéz esett? - kérdezte mosolyogva. - Te vagy a

nehéz

eset.

- Mennem kellene.

- Velem vagy nélkülem?

- Azt sem tudom, hogy mit akarsz tőlem. Ezért azt kell
mondanom, hogy nélküled. - Vállat vontam és láttam azt a
csalódottságot az arcán, amit én a testemben éreztem.
Miért érdekelt? Jóképű és láthatólag nagyon gazdag.
Bármilyen nőt megkaphatna.

- Nagy kár.

- Mi nagy kár?

- Úgy gondolom, hogy szórakozhatnánk.

- Nem tudom milyen szórakozásról beszélsz, Grant Slate.

- Akkor miért nem hagyod, hogy megmutassam, Evie

Peaches?

- A nevem nem Evie Peaches.

- Akkor szeretnéd, ha inkább Hamvas baracknak és

Tejszínnek hívnálak?

- Uh, ne. Undorító volt az a pasi.

- Nem mint én, igaz?

- Te nem vagy undorító. - Őszintén mondtam és sóhajtottam.

Ha bármilyen más körülmények között találkoztunk volna,
nagyon örültem volna neki. Izgatott lennék, hogy valaki, aki
ennyire jóképű, érdeklődik utánam, de ez nem egy
hétköznapi helyzet volt. Egy pasi sem ajánlott még nekem
öt ezer dollárt valamiért. A francba, még egy húszast sem
ajánlott soha senki. Voltam olyan randikon is, ahol a pasi
elvárta, hogy én fizessek.

- Örülök, hogy ezt hallom.

- Azt hiszem ez az, amikor hívnom kellene egy taxit -

mondtam és az alsó ajkamba haraptam.
- Hacsak nem jössz haza velem.

- Nem vagyok prosti - ráztam meg a fejem.

- Már mondtam neked…

- Tudom, tudom. Nem várod el, hogy szexeljünk. -

Bólintottam. -

Csak olyan furcsa ez az egész.

- Mi furcsa?

- Hogy mit vársz el az ötvenezer dollártért. - Megvontam a

vállam. -

Úgy értem, bármi lehet, kivéve a szexet. Még az anált is

jelentheti. -

Megrázkódtam.

- Úgy gondolom az anál is a szexhez tartozik. - Nevetett. -

Hacsak nem mondasz ellent ennek a ténynek.

- Soha nem próbáltam. - Mondtam grimaszolva.

- Nem tudod, mit hagysz ki. - Vigyorgott.

- Egy nagy adag fájdalmat, na azt hagyom ki.

- Gyere el hozzám ma este, fejezd be a táncot és holnap

reggel elmondom, hogy mit akarok az ötvenezerért.

- Nem is tudom. - Ráztam meg a fejem, annak ellenére,

hogy egy kis hang a fejemben üvöltözött velem. Mi
veszítenivalód van, Evie? Csak egy táncról van szó. Nem ez
az izgalom, ami után mindig is epekedtél ?
- Csak egy éjszakára - mosolygott. - Reggel elmehetsz.
Felhívhatom Tylert és eljön értünk. Bízhatsz bennem. És
bízhatsz Tylerben is. Nem fogjuk hagyni, hogy bármi
bántódásod essék.

- Nem tudom. - Mondtam fej rázva. - Nem ismerlek téged

sem, meg

ezt a Tylert sem.

- Tyler a sofőröm és ő egy volt zsaru.

- És? Ez semmit nem jelent nekem. Tyler akár lehet a CIA

volt főnöke is, ami engem illet.

- Soha nem volt tagja a CIA-nek.

- Miért akarod ennyire, hogy elmenjek veled?

- Csak veled akarom tölteni az éjszakát. Nem érdekel, hogy

mit csinálunk. Olyan messzire mehetünk el, amennyire
akarod vagy éppen semmit sem kell tennünk.

- Mi lesz rajtad amikor táncolni fogok? - az alsó ajkamba

haraptam.

- Nem fogok meztelen öltáncolni.

- Azt viselhetjük, ami most rajtunk van, ha ettől jobban

érzed magad.

- Csak egyszerűen nem értem, miért akarod, hogy pont én

menjek.

- Én sem értek sok mindent, de az nem jelenti azt, hogy

attól nem is teszem meg őket.
- Ok - mély levegőt vettem. - Hívhatod Tylert. Veled megyek.
Egy tánc. Aztán megnézhetünk egy filmet vagy valami.
Aztán eljövök.

- Jó tervnek hangzik - mondta, miközben már vette is elő a

telefonját. - Nem fogod megbánni.

***

- Miért mentem ebbe bele? - Dörmögtem magamban, ahogy

ott álltam Grant mosdójában. - Miért egyeztem bele, hogy
eljöjjek vele? -

sóhajtottam, amikor újra elővettem a telefonomat. Abszolút

semmi térerő

nem volt ebben a házban. Azt sem tudtam valójában, hogy

hol vagyunk.

Tyler tíz másodperccel az után, hogy Grant elővette a

telefonját, már ott is termett és már be is lettem tuszkolva a
limuzin hátsó ülésére még azelőtt, hogy felfoghattam volna,
hogy mi is történik.

- Jól vagy? - Hallottam a kopogtatást az ajtón és hirtelen

mozdulatlanná dermedtem.

- Igen, jövök - Válaszoltam és lehúztam az üres WC-t. Mit is

gondoltam?

- Hé - Grant felém bólintott az ágy széléről, ahol ült.

- Hé - én is bólintottam, miközben a szemüvegemet

piszkáltam.
- Leveheted a szemüveged. - Mondta, ahogy felé
közeledtem.

- Nem fogok látni, ha leveszem a szemüvegem.

- Pedig a klubban úgy tűnt, mintha az segített volna, hogy

ellazulj.

- Nem kell ellazulnom.

- OK. - Megvonta a vállát és hátra dőlt az ágyon. - Én készen

állok.

- Mire? - Mereven álltam, miközben körbenéztem a

szobában.

Kevésbé volt férfias, mint amire számítottam, mivel az

ágynemű fehér volt és a falak is krémszínűek voltak. Az
összes dekoráció a szobában sokkal diszkrétebb volt, mint
amit én elképzeltem egy ilyen pasinak, mint Grant.

A háza ugyanakkor óriási volt. Amikor a felhajtottunk az

úton sokkolt a látvány, hogy milyen hatalmas a ház, aztán
amikor Tyler kinyitotta az ajtót nekünk és utána eltűnt, félni
kezdtem. Most pedig bizonytalan vagyok és egy kicsit
izgatott is. A félelemnek van egy olyan afrodiziákum hatása,
amiről eddig nem is tudtam.

- A táncomra. - Néztem, ahogy meglazítja a nyakkendőjét.

- Az ágyon?

- Problémád van vele?

- Nehéz az ágyon táncolni.

- Biztos vagyok benne, hogy ki fogsz valamit találni.

- Szép házad van.

- Nem azért vagy itt, hogy a házamról beszélgessünk.

- Mit akarsz, mit tegyek az öt ezerért? - csak úgy köptem ki

magamból a szavakat, miközben a testem remegett, ahogy
az ágy felé mentem. Grant ott feküdt az ágyon, az inge két
felső gombja ki volt gombolva, tekintete homályos volt.

- Azt tehetsz, amit csak akarsz.

- Amit csak akarok? És mi van ha nem akarok semmit sem

csinálni?

- Akkor nem csinálsz semmit. - Felült és intett, hogy menjek

oda. -

Ez az amit akarsz?

- Nem tudom. - Sóhajtottam, mert szégyelltem magam,

hogy egy kicsit felizgatott a látványa. Nem is ismertem őt.
Egy idegen számomra, és mégis vágytam az érintésére.

- Túl sok ember aggódik azért, hogy mit fog a környezete

gondolni róla, még azelőtt, hogy bármit is tenne. Miért
harcolsz a testeddel? Miért nem bízol az elemi
ösztöneidben?

- Nem tudod, hogy mit akar a testem.

- Már abban a pillanatban tudtam, amikor az ölembe ültél.

Tudtam abban a percben, amikor bele egyeztél, hogy eljössz
az otthonomba. -

Leszállt az ágyból és elindult felém, közben elkezdte

kigombolni az ingét. -

Már akkor tudtam, amikor kiugrottál a tortából.

- Mit tudtál?

- Tudtam, hogy akarlak téged. - Levette az ingét és a földre

ejtette.

Megbabonázva néztem a mellkasát, tökéletesen ki volt

dolgozva, mint ahogy azt gondoltam, de a nagy heg, ami az
oldalán húzódott meglepetésként ért.

- Hol szerezted azt? - A hegre mutattam, de ő figyelmen

kívül hagyta a kérdésemet, válasz helyett, inkább elfordult
és a gardróbhoz ment. Néztem, ahogy egy nagy vastag
ezüst láncot vesz elő.

- Mit csinálsz? - Ziháltam, ahogy a láncot a karja és a

mellkasa köré tekerte.

- Szeretem a fém érintését a bőrömön. Az erőmre

emlékeztet. -

Felém fordult, miközben végig húzta a láncot a testén.

Az izmai megfeszültek, mintha száz férfi ereje lakozna

benne, aztán rám bámult üres tekintettel. Nagyot nyeltem,
míg néztem, ahogy a vastag fém láncszemek körülölelik a
testét, mint egy kígyó. Valami annyira vonzó volt ebben a
mozdulatban, hogy nem tudtam levenni a szemem a
mellkasáról.

- Mit fogsz csinálsz? - suttogtam, míg ő úgy közeledik felém,

mint egy ragadozó a prédája felé.

- Amit csak te akarsz.

- És mi van ha én nem akarok semmit?

- Akkor van egy kis gondunk.

- Akkor van egy kis gondunk. - Ismétlem meg, amikor már
ott áll előttem, a szemei fogva tartják az enyémet, ahogy
továbbra is húzogatja a láncot a mellkasa körül.

- Félsz?

- Mit gondolsz? - Szemeim nagyra nyílnak, a hangom

akadozik.

Mély levegőt veszek. - Meg fogom ölni Haileyt.

- Kit? - kérdezi homlok ráncolva.

- A legjobb barátnőmet. Helyette dolgoztam ma este. -

Behunytam a szemeimet, hogy kerüljem az átható
pillantását, miközben a testem remegni kezdett. - Otthon
lettem volna, épp TV-t néztem volna most, ha ő

nem kér meg erre. - Szemeim tágra nyíltak, ahogy a

karomhoz ért.

- Miért vagy ennyire dühös? - Kérdezi gyengéden. - Attól a

ténytől, hogy elmentél helyette dolgozni, vagy attól, hogy
most itt vagy?

- Attól a ténytől, hogy egy idegen előtt állok, aki egy nagy
ezüst láncot visel - mondtam nagyot nyelve és lassan
megnyaltam az ajkaimat.

- És ettől dühös vagy, vagy izgatott?

- Mi vagy te? Valami kibaszott tanár vagy valami? Mi van

ezzel a sok kérdezősködéssel?

- Miért fojtod el a szexualitásodat?

- Micsoda? - Leesett az állam, ahogy rábámulok, forróság

önti el az arcomat.
- Miért nem tudod élvezni, hogy itt vagy velem? Nem foglak
bántani.

- Táncolok neked egyet és aztán megyek. - Az ajkamba

harapok. -

Megtarthatod a pénzed. Azt hiszem, rossz benyomást

keltettem magamról.

- Oh, és miért?

- Szerintem azt hiszed, hogy olyan formában szeretnék

veled lenni,

amit valójában nem is akarok. - Dadogtam, ahogy a duzzadó

bicepszét néztem. A francba, annyira kidolgozott és izmos
volt. Még soha nem láttam egy férfit, aki ennyire izmos és
fit, mint ő. Hozzá akartam érni, hogy ellenőrizzem, hogy
annyira kőkemény-e, mint amilyennek látszik.

- Értem. - Mondtam és egy lépést hátralépett. - Ezt

csalódottan hallom.

- Gondolom. - Vállat vontam és elfordultam,

reményvesztetten és magányosan éreztem magam. Egy
részem azt akarta, hogy könyörögjön, hogy adjak neki egy
esélyt. Egy részem azt akarta, hogy vággyal és izgalommal
teli tekintettel nézzen rám, olyan áthatóan, hogy ne tudjak
nemet mondani. Mélyen legbelül nem akartam nemet
mondani.

- Állj. - Hangja mély volt és gyengéd, ugyanakkor parancsoló

és felemésztő és a lábam abban a pillanatban megállt a
levegőben. - Nézz rám!

Lassan felé fordultam, az arcát bámultam. Teljesen eltűnt a

klubban megismert nevetgélő, cukkoló férfi, helyette itt állt
előttem egy komoly, rendíthetetlen férfi, olyannyira, hogy
azon gondolkoztam, hogy egyáltalán ugyanaz az ember-e.

- A láncokkal nem megijeszteni akartalak téged. - Lehúzta

magáról és a földre dobta őket. - Nem fogom rajtad
használni.

- Szerintem sem. - Megrázkódtam, ahogy a nagy fém

kupacot néztem a tehénbőr szőnyegén.

- Szóval, ez az este nem úgy alakul, ahogy azt én

elképzeltem. -

Ajkai apró kis mosolyra húzódtak.

- Miért, hogy képzelted el? - Kérdeztem kíváncsian, de akkor

megszólalt a telefonom. Ránéztem, majd a táskámra és

miután bólintott, hogy vegyem fel, a táskámhoz mentem,
elővettem a telefonom és fogadtam a hívást. - Hello!

- Evie, hol vagy? - Hailey hangja idegesnek tűnt. - Starr és

Crystal épp az előbb hívott fel. Azt mondták, hogy csak úgy
eltűntél.

- Nem akartam, csak úgy eltűnni. - Dadogtam, bűntudatot

érezve és remélve, hogy ezzel nem veszélyeztettem Hailey
munkáját. - Csak el kellett jönnöm onnan.

- Hol vagy? Miért nem vagy otthon? Mi történt?

- Hát úgy is mondhatjuk, hogy megismertem egy pasit. -

Suttogtam gyorsan, abban a reményben, hogy hátha nem
érti, amit mondok.

- Hogy mit tettél? - kiabálta a telefonba.

- Hailey. - Elfordultam a vigyorgó Granttől. Úgy tűnt egy
kicsit túlságosan is élvezi a hallgatózást. - Elmondom,
amikor haza érek.

- Evie Johnson, most azonnal gyere haza. - Üvöltötte a

telefonba.

- Azt hittem randin vagy.

- Ott is vagyok és ő is itt van, de elküldöm, amikor haza érsz

-

sóhajtott. - Nem szabad összejönnöd azokkal a pasikkal.

Nem ismered őket, Evie. Lehet, hogy egy pszichopata.

- Nem pszichopata - suttogom, remélem Grant nem hallja

meg. -

Amint tudok, hazamegyek.

- Evie, mondd el, hogy hol vagy és érted megyek. - Hailey

hangja aggodalommal teli volt, és én azon voltam, hogy
megfordulok és elkérem Granttől a címet, amikor
megéreztem a kezét a derekamon. Egy pillanatra
ledermedtem és ránéztem. - Evie? - Hailey tovább kérlelt a
fülemnél, és én épp bele akartam szólni, amikor Grant
kivette a telefont a kezemből, és megszakította a hívást.

- Mit csinálsz? - Kérdeztem leesett állal, amikor az ágyra

dobta a telefont.

- Valamit, amit már akkor meg kellett volna tennem, amikor

kijöttél a fürdőből. - Maga felé fordított és keményen
megcsókolt, ajkai erőteljesen ostromolták az enyémet. Kezei
felsiklottak a hátamon, egészen addig, míg az ujjai a
nyakamba és tarkómba nyomódtak, így nyomva közelebb
magához. Éreztem, ahogy a nyelvét a számba csúsztatja,
ujjaival a hajamba túrt, majdnem fájdalmasan markolva a
tincseimet. Ziháltam, amikor megéreztem a nekem
nyomódó merevedését és a hátához emeltem a kezem. A
bőre annyira hideg és puha volt, izgatottan fel-le jártattam
az ujjaimat a hátán.

- Hazudtam neked korábban. - Hátrahúzódva a fülembe

suttogott.

- Miről? - Dadogtam, ahogy a vállaiba kapaszkodtam, mivel

a vágy eluralkodott az eszemen.

- Arról, hogy elég lesz a tánc. Többet akarok tőled, mint egy
tánc, Evie. Sokkal többet. - Morogta, majd felkapott, és
minden erőfeszítés nélkül az ágyhoz vitt, ráfektetett, majd
mellém feküdt.

- Mit akarsz? - nagyot nyeltem, ahogy az ujjai a nyakamat

simogatták.

- Mindenedet akarom. - Szemeiben szenvedély gyúlt és az

ujjai helyére az ajkát tapasztotta. Behunytam a szemem,
amikor megéreztem a fogait a bőrömön, egyszerre szívta és
harapta azt. Egy apró nyögés hagyta el az ajkaimat, amikor
a keze a mellemet érintette. A fejemben millió gondolat és
érzelem keringett, ahogy a testem elöntötte a gyönyörűség.
-

Rendben lesz így? - suttogta a bőrömbe.

- Igen - bólintottam gondolkodás nélkül. - Igen, rendben van

így.

- Helyes - Hangja rekedtté vált. - Ez a válasz, amit hallani

akartam.
Negyedik Fejezet
Fordította: Jane

- Most le fogom venni a ruháidat. - Az ujjai a felsőm

pántjával játszadoztak, míg szemeivel az arcomat fürkészte
a beleegyezésemért. Egy aprót bólintottam és remegés
futott át rajtam az érintésétől.

Grant teste az enyémhez simul, ahogy sorra leveszi a

ruháimat. Az ágyon fekve nézek fel rá, el sem tudom hinni,
ami éppen történik. Tegnap este még a kanapén ültem és
TV-t nézve azt kívántam, bárcsak izgalmasabb lenne az
életem, és tessék ma este egy idegen pasi ágyában vagyok.
Ez nem rám vall. Nem szoktam ilyeneket csinálni. De ennek
ellenére, nem tudtam parancsolni magamnak. Nem akartam
leállítani magam. Ez az egész izgalmas és veszélyes volt és
Grant a legjóképűbb és a legérzékibb pasi, akivel valaha is
voltam. Minden pórusából árad a szexualitás. Remegtem
zavaromban, ahogy ott feküdtem majdnem teljesen
meztelenül. Minden egyes ruhadarabomat levette, kivéve a
bugyimat.

- Te döntöd el mikor akarod levenni. - suttogta, mielőtt

lehajtotta a fejét a mellemhez és elkezdte szopogatni a
mellbimbómat. Behunytam a szemem, ettől az intim
érintéstől és felkiáltottam, amikor a fogai súrolták az
érzékeny bőrömet.

- Nyisd ki a szemeidet. - morogta, miközben a másik

mellemhez hajolt.

- Azt akarom, hogy nézd, hogy ki teszi ezt veled.

Kinyitottam a szemeimet, a hangjában lévő követelés

hallatán és ő
elégedetten bólintott, amikor a tekintetünk találkozott. Ajkai
rátaláltak a másik mellemre, és elkezdte gyengéden szívni,
miközben továbbra is bámulta az arcomat.

- Szereted, ha egy férfi a melledet szívja, Evie? - kérdezte,

ahogy csókokkal felfelé haladt az ajkaimhoz.

- Jó érzés. - Bólintott, fájdalmasan tisztában voltam vele,

hogy válaszolnom kell neki, ha azt akarom, hogy az este
folytatódjon.

- Azt akartad elhitetni velem, hogy nem érdekel téged ez a

dolog, de egész idő alatt akartad ezt, igaz?

- Nem. - Ráztam meg a fejem. - Vonzódtam hozzád, igen, de

nem vagyok az a fajta lány…

- Ne mondd nekem, hogy nem vagy az a fajta lány, akinek

egy éjszakás kalandjai vannak.

- Pedig ez az igazság. Általában nem fekszem össze

idegenekkel.

- Akkor mégis miért tettél velem kivételt?

- Nem tudom. - Enyhén megráztam a fejem és végighúztam

az ujjaimat a hátán, amikor a mellkasa a melleimnek feszült.
- Lehet, hogy csak nem tudtam megállj parancsolni
magamnak.

- Igen, talán az is lehet. - Bólintott, mielőtt újra megcsókolt,

ujjai fel-le simogatták az oldalamat. Apró kis nyögés hagyta
el a számat, amikor elhúzódott tőlem és levetett magáról
mindent, kivéve a boxerét.

- Készen állok arra a táncra - mondta, aztán leült az ágy

melletti székre.
- Tessék? - kérdeztem homlok ráncolva, kábának és
megfosztva

éreztem magam az érintése nélkül.

- A táncomat akarom. - Rám vigyorgott és megnyomott

valamit az éjjeliszekrényen. Hirtelen meghallottam a zenét
és a fények is kialudtak.

Meghallottam Nat King Cole Unforgettable (Felejthetetlen)

dalát és lassan elkezdtem felülni az ágyon, miközben
nevettem a zeneválasztása miatt. A legtöbb pasi valami
R&B vagy rock dalt választott volna egy sztriptízhez, nem
egy ilyen régi, érzelmes dalt. A szobában csend honolt, csak
a halk zenét lehetett hallani. Grant tekintete tele volt
vággyal és türelemmel, ahogy rá néztem, miközben azt sem
tudtam mit csináljak.

Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam. Itt ültem én,

majdnem teljesen meztelenül, és ott volt ő, forrón és
keményen várt rám. Egy részem azon elmélkedett, hogy
hogyan kerültem ebbe a helyzetbe? Nem pont ezt akartam
elkerülni, akkor, amikor elvállaltam Haileytől ezt a munkát?

Attól féltem, hogy valamelyik pasi többet akar majd egy

táncnál. És most mégis itt vagyok, és önszántamból
felkínálom magam egy férfinak, akit egy bulin ismertem
meg. Egy pasi a legénybúcsúról. És mi van akkor, ha
hazudott? Ha mégis tényleg megnősül? Akkor én ettől
ribanc vagy családromboló leszek? Az alsó ajkamba
haraptam, azt kívántam bárcsak azt mondaná, hogy siessek,
de ő meg sem szólalt, miközben tovább szólt a zene. Csak
ültünk ott, egymást bámulva. Aztán eszembe jutott az
utolsó párkapcsolatom, hogy mennyire unalmas és
kiszámítható volt. Az utolsó pasim egy öt perces numerás
volt, semmi előjátékkal, abszolút nem érdekelték az én
szükségleteim és én mennyire vágytam egy izgalmasabb
társra. És titkon egy olyan munkára vágytam, mint Haileyé,
fel akartam fedezni a szexualitásomat. És most, itt vagyok.
Itt volt a nagy lehetőség, hogy megtegyem azt, amit soha
nem gondoltam, hogy meg fogok. Abban a pillanatban
tudtam, hogy végig fogom csinálni. Tisztában voltam vele,
hogy a testem és az agyam is ezt akarja. Remegtem az
izgalomtól, ahogy tudatosult bennem, hogy egy éjszakás
kalandom lesz a legszexibb pasival, akivel eddig
találkoztam. Pár másodpercig azon kezdtem el rágódni,
hogy ez azt jelenti, hogy ribanc vagyok? Ha felajánlja az öt
ezer dollárt vagy akár többet, akkor biztos voltam benne,
hogy el fogom fogadni, de nem a szex miatt, hanem inkább
a táncért. Egy részem nem volt biztos benne, hogy van
bármilyen különbség a két dolog között. Azon
gondolkodtam, hogy csak próbálom magammal ezt elhitetni,
hogy jobban érezzem magam. Ha lefekszem vele és utána
elfogadom a pénzt, akkor kurva leszek? A testem felhevült a
gondolattól, ahogy az alsó ajkamba haraptam, elmerülve a
gondolataimban.

- Egy pennyt egyért? - kérdezte lágyan, megszakítva a belső

vívódásomat.

- Bocsánat, mit mondtál? - felnéztem rá, a mellbimbóim

ágaskodtak, ahogy bámulta őket.

- Úgy tűnik nagyon elmerültél a gondolataidba. Talán

segíthetek?

- Én csak… - bele kezdtem, aztán elhallgattam. Hogy

tudnám elmagyarázni a dilemmámat, anélkül, hogy
elrontsam a hangulatot?

Valójában sehogy. Megráztam a fejem és felálltam. - Csak

abban reménykedtem, hogy zenét váltasz - mondtam
lágyan, ahogy egy kis mosollyal az arcomon elindultam felé.
- Valami olyat szeretnék, amire tudom mozgatni a csípőmet,
nem olyat, amit általában egy romantikus film végén
szoktam hallani.

- Oh? - Vigyorgott, ahogy megálltam előtte.

- Ez nem éppen egy romantikus történet. - Ügyetlenül

rámosolyogtam, miközben a hatalmas dudorodását
bámultam.

- Az attól függ, neked mi számít romantikának. - Megvonta a

vállát és megnyomott valamit az asztalon. Azonnal más
zene szólalt meg és meghallottam Usher dallamos hangját,
ahogy azt mondja, teljesen bele vagyok zúgva. Grantre
mosolyogtam és elkezdtem előtte körözni a csípőmmel. A
szemei sötétebbek lettek, amikor rájött, hogy a tánc el is
kezdődött. Megfordultam és az öle fölé helyezkedtem és a
zene ritmusára mozogni kezdtem. Pár másodperccel később
elkapta a derekam és úgy helyezett el az ölében, hogy pont
a farkán mozogtam. Éreztem, ahogy a bugyim teljesen
elázik, ahogy a farka a puncimnak nyomódott, mintha át
akarná szakítani az anyagokat. A kezei körül ölelték a
derekamat, ahogy előre hátra mozogtam rajta. Aztán a kezei
felfelé kúsztak a melleimhez, ujjai közé csippentette a
bimbóimat, ahogy a melleimmel játszadozott.

Gyorsítottam a táncom ütemén, miközben mozogtam és

nyögtem, ahogy megéreztem a bugyimnak feszülő
merevedését. Anélkül, hogy észrevettem volna, ki vette,
vastag volt és kemény a lábaim között. Nehezen és mélyen
vette a levegőt és éreztem, hogy mennyire forró a teste,
ahogy magához húzott és elkezdte csókolgatni a nyakam.

Az ujjai a melleimről a hasamra siklottak, majd be a

bugyimba, és elkezdte vadul dörzsölni a csiklómat. Tudtam,
hogy érzi, mennyire nedves vagyok, mert majdnem
elélveztem, amikor belém csúsztatta az ujját.

Behunytam a szemeimet és a testemet elárasztó élvezetre

koncentráltam, miközben egyre gyorsabban mozogtam.
Grant enyhén felemelt és éreztem, ahogy oldalra tolja a
bugyimat, majd ráengedett a farkára.

Gyorsan és erősen hatolt belém és én felkiáltottam, mert

hirtelen már nem az ölében táncoltam, hanem vele
magamban. A testemet elöntötte a vágy, ahogy
megéreztem őt, kemény, férfias, birtokló és én elkezdtem
vadul mozogni rajta, mert szükségem volt a teljes
megkönnyebbülésre.

Grant morgott a hátam mögött, miközben tovább dörzsölte

a csiklómat.

Minden olyan szürreálisnak tűnt, ahogy folytattam a

táncolást, miközben dugtunk.

- Élvezz el nekem, Evie. - A fülembe suttogott, ahogy az ujjai

még gyorsabban mozogtak és a farkát még mélyebbre tolta
belém. - Akarom érezni, ahogy felrobbansz körülöttem,
mielőtt beléd élvezek.

- Ohh…- kiáltottam, ahogy az orgazmus végig söpört rajtam.

Egy picit előre döntött és éreztem, ahogy elélvez bennem,
forrón és gyorsan, és csak miután ráomlottam, gondoltam a
védekezésre. Hülye! - morogtam magamban. Hülye, hülye,
hülye. Nem is ismerem ezt a pasit, és most el kell mennem,
hogy STD és terhességi tesztet csináltassak. Éreztem, ahogy
az izgalom gyorsan elpárolog belőlem, amikor rájöttem
mennyire nagy butaságot csináltam.

Grant felemelt és az ágyhoz vitt és ő is lefeküdt mellém.

- Tiszta vagyok, egyébként. - A hajammal játszadozott és a
vállam csókolgatta.

- Honnan tudtad? - dadogtam.

- Mert én is ugyan ezt a választ remélem. Óvszert kellett

volna használnom, sajnálom.

- Rendben van. - Megráztam a fejem. - Nekem is eszembe

kellett volna,

hogy jusson - nyögtem, mert az ujjai újra rátaláltak a

melleimre.

- Igen, nem okos dolog azzal foglalkozni, amivel te és még

óvszert sem hordasz magadnál.

- Micsoda? - lefagytam és megrökönyödve néztem rá.

- Feltételezem, hogy fogamzásgátló tablettát szedsz vagy

tapaszt hordasz - folytatta, ahogy a nyakamat csókolgatta.

- Hogy értetted, amit mondtál az előbb? - suttogtam.

- Mit hogy értettem?

- Azt, hogy óvszert kellene, magamnál hordjak, amiatt, amit

csinálok.

- Nos, ha sztriptíz táncosnő vagy és az a szokásod, hogy

haza mész a pasikhoz, akkor tényleg kellene, hogy legyen
nálad óvszer.

- Mondtam már neked, nem ezzel foglalkozom. - Dühösen

fordultam felé. - Ma csak egy barátomat helyettesítettem.

- Persze. És hadd találjam ki, azért csinálod, hogy ki tudd

fizetni a sulit? Vagy azért, hogy a beteg szüleiden segíts?
- Mi?? - Leesett az állam. - Nem hiszel nekem? Hallottad,
amikor hívott a barátnőm.

- Evie, hányszor hívott már fel a barátnőd, hogy megtudja,

hogy hol vagy? Ez is része a színjátéknak? - vállat vont, az
ujjai a lábai közé csúszta, de én hirtelen elhúzódtam tőle. -
Mindketten tudjuk, hogy ez egy játék, szóval leállhatsz vele.

- Én nem játszottam. - Megráztam a fejem, össze voltam

zavarodva attól, amit rólam gondolt.

- Rendben van, akkor van egy kérdésem számodra. Még

mindig elvárod, hogy fizessek neked? - A hangja lágy volt,
ahogy a fülembe suttogott és én lefagytam.

- Nos, öt ezret ígértél. - Suttogtam, anélkül, hogy

gondolkodtam volna.

- De az a táncért volt, nem pedig másért. - Ahogy beszéltem

tudtam, hogy mennyire szánalmasan hangzik. Még én sem
hittem magamnak.

- Ja, ahogy mondtam, sokkal óvatosabb kellene legyél a

munkádban, Evie.

- Soha nem csináltam ilyet ezelőtt. - Magam köré tekertem a

lepedőt. -

El akarok menni. - Az alsó ajkamba haraptam és a szemébe

néztem.

- De én még nem állok készen arra, hogy elengedjelek. - Az

ujjai a vállamat cirógatták. - Miért akarsz elmenni?

- Azon kívül, hogy épp most neveztél hazugnak és

kurvának?
- Bocsáss meg, látom valóban megbántottalak. Felejtsd el,
amit mondtam, nyilvánvalóan tévedtem.

- Tényleg így gondolod? - kérdeztem.

- Igen, tévedtem. Kérlek, mondd, hogy még nincs vége az

éjszakának.

- Mit akarsz csinálni? - vigyorogtam, mert hirtelen jobban

éreztem magam és újra be voltam gerjedve.

- Először is, menjünk, együnk és igyunk valamit, aztán

tovább szórakozhatunk.

- Enni? - csodálkozva néztem rá.

- Igen, enni. Szükséged lesz az erődre, ahhoz, amit

terveztem számodra.

Ötödik Fejezet
Fordította: Jane

- A nappaliban megvárhatsz, amíg elmegyek a konyhába és

készítek

nekünk valamit. - Grant végig kísért a folyóson egy

hatalmas szobához. -

Ülj le és nézd a TV-t, ha akarod. - Aztán bólintott és egy

gyors csókot adott. - Jól áll neked az ingem. - Kacsintott,
ahogy kigombolta az ing felső

gombját és hátra lépett. - Hmm, talán még egyet. - Az ujjai

súrolták a mellemet, ahogy még egy gombot kigombolt,
aztán vigyorogni kezdett. -
Igen, sokkal jobb. - Megnyalta az ajkait, ahogy engem
bámult, tulajdonképpen teljesen meztelen voltam az inge
alatt. - Maradj itt, mindjárt jövök.

- Ok - bólintottam és bementem a nappaliba. Éreztem,

ahogy az ing felcsúszik, ahogy megyek és egy kicsit
kényelmetlenül éreztem magam a szobában, gyakorlatilag
meztelenül.

- Éjszakázás? - Nagyot ugrottam ijedtemben, amikor

meghallottam a bársonyos hangot.

- Igen. - Megfordultam és megláttam Tylert, egy szál piros

rövidnadrágban. Az izmai csak úgy duzzadtak, ahogy ott állt
egy törölközővel a vállán. A haja le volt nyírva, de úgy tűnt,
hogy szőke, a szemei kékek és sötétek és csalódottan
néztek rám. - Segíthetek? -

kérdeztem, és még kényelmetlenebbül éreztem magam,

mert tudtam, hogy a melleim félig kilátszanak az ingből.

- Nem - dörmögte, közben a lábaimat bámulta. Szemei

összeszűkültek, ahogy végig nézett a testemen. - Semmi
olyat nem tudsz mondani nekem, amit már nem tudok.

- Ez meg mit jelent? - homlokráncolva felé indultam, közben

szorosan tartottam az ing elejét. Mi a franc bajuk volt
ezeknek a férfiaknak ebben a házban.

- Okos lány vagy te. - Vállat vont és egy lépést tett előre. -
Vagy úgy vélem, azt hiszed, hogy okos vagy.

Nem válaszoltam neki, ahogy felém közeledett, kék

szemeiben bizalmatlanság volt. Dühösnek tűnt és nem
tudtam mi a gond. Egy színészre emlékeztetett. Nem volt
kifejezetten jóképű, de annyira kidolgozott volt a teste, hogy
az arca egy különleges szexi kinézetet kölcsönzött neki. Az
izmait bámulva megborzongtam. Tyler olyan ember volt, aki
képes lenne egy ujjal kicsinálni.

Elfordultam tőle, egy kissé zavarodott voltam. Nem értettem

mit keres itt és azt sem, hogy miért érzem, hogy forr a
levegő körülöttünk.

Kellemetlenül éreztem magam hirtelen, és az egyedüli hely,

ahol akartam lenni, az az otthonom volt. Gyors léptekkel
eltávolodtam tőle és a kandallóhoz mentem. Egy tucat
fénykép volt a párkányon, és én gyorsan szemügyre vettem
őket, hogy eltereljem a figyelmem.

- Ő ki? - mutattam egy fényképre. Tyler a homlokát ráncolva

oda jött mellém és arra a képre nézett, amelyikre mutattam.

- Ne foglalkozz vele - mondta és felém fordult. - Nem kellene

itt lenned.

- Miért nem? - kérdeztem kíváncsian. - Mióta dolgozol

Grantnek? -

kérdeztem, abban a reményben, hogy emlékeztesse rá,

hogy jobb, ha vigyáz, hogy mit csinál, mert én a főnökével
vagyok.

- Elég ideje, ahhoz, hogy tudjam, hogy ha okos lennél, akkor

most nem lennél itt. Nem vagy különleges, remélem, tudod -
mondta, miközben megfogta az ingem ujját.

- Tudom - bólintottam, miközben sértetten elhúzódtam tőle.

- Tudom, hogy nem én vagyok az első lány, akit így csípett
fel.

- Nem, nem te vagy.

- Szóval, mi történt a legutóbbi lánnyal? - kérdeztem
kíváncsian, figyelmen kívül hagyva a dühös tekintetét.

- Nem akarod tudni - mondta drámai hangsúllyal.

- Oh? - hirtelen lefagytam és rá bámultam. - Miért nem?

Pár másodpercig bámult, majd meghallottuk a közeledő

lépteket.

- Mondtam neked kislány, nem kellene itt lenned. - Megrázta

a fejét és ellépett mellőlem. - Próbáltam Eugeniet is
figyelmeztetni, de nem hallgatott rám.

- Ki az, az Eugenie? - kérdeztem, de akkor hirtelen kinyílt az

ajtó.

- Megjöttek az italok. - Grant rám meredt, ahogy felém

közeledett a pohárral. Aztán észrevette a sarokban álldogáló
Tylert. - Te ébren vagy?

- Igen. A konditeremben voltam. Csak köszönni ugrottam be.

- Bízom benne, hogy te és Tyler jól elvoltatok. - Grant

kíváncsian méregetett és éreztem a furcsa feszültséget a
szobában.

- Igen - bólintottam. - Rendes pasi - mondtam egy gyenge

mosoly kíséretében.

Tyler felmordult a válaszom hallatán. Ránéztem és ugyanazt

a csalódottságot láttam a tekintetében, mint azelőtt.

- Lelépek, Mr. Slate. Van valamire szükségük?

- Rendben vagyunk. Köszönöm, Tyler.

Tyler bólintott, aztán egy pillanatra még rám nézett, mielőtt
kilépett az ajtón. Hirtelen úgy éreztem, hogy a szobában túl
meleg van, mintha kisebb lenne, sötétebb és veszélyesebb.
Egy másodpercre átfutott az agyamon, hogy megpróbálom
visszahívni Tylert a szobába, de tudtam, hogy nem tehetem.
A csalódott kék szemei villantak be, ahogy az ajtót
bámultam és azon gondolkodtam, hogy vajon miért nézett
így rám.

- Úgy tűnik, nagyon megbízol Tylerben - mondtam Grantnek,

miközben a tökéletes testét és jóképű arcát néztem.

- Tudom, hogy Tyler mindenben fedez engem. - Grant

bólintott, ahogy átnyújtotta a poharat. - Nemsokára érkezik
a grillezett sajt is. Remélem, szereted.

- Imádom a grillezett sajtos szendvicset - mondtam és már

attól korogni kezdett a gyomrom, hogy rá gondoltam.

- Gondoltam, hogy így lesz - mondta, miközben engem

nézett, ahogy belekortyoltam a whiskybe, amit adott. A
torkom és a gyomrom égett, ahogy lenyeltem az italt és
remegni kezdtem, ahogy felém lépett. - Nagyon szép lány
vagy, Evie.

- Köszönöm. - Lassan megnyaltam az ajkaimat, miközben ő

elismerően méregetett.

- Szerencsés vagyok, hogy úgy döntöttél, hogy velem töltöd

az éjszakát.

- Megfogta a csuklómat és magához húzott. Éreztem a

merevedését a hasamnak nyomódni, és nagyot nyeltem. -
Nem történik meg velem gyakran, hogy olyan lányt ismerek
meg, mint te. - Megpuszilta az orrom hegyét, majd a kezébe
vette a melleimet.
- Nem történik meg velem gyakran, hogy olyan pasit
ismerek, mint te -

válaszoltam őszintén, közben a nagyon átlagos életemre

gondoltam.

Előredőltem és megcsókoltam, és ő elismerően nézett rám,

majd gyengéden visszacsókolt. A nyelve utat tört a számba,
és én türelmetlenül szívni kezdtem, jobban élveztem az ízét,
mint az whiskyét, ami az előbb ittam.

- Szóval te meg Tyler, miről beszéltetek? - kérdezte lágyan,

amikor elhúzódott tőlem.

- Nem sok mindenről. - Megráztam a fejem és ziháltam,

amikor felemelte az ingem hátulját és elkezdte cirógatni a
seggem.

Nem voltam biztos benne, hogy miért hazudtam. Meg

akartam kérdezni tőle, hogy ki Eugenie és hogy mi történt
vele. Tudni akartam, hogy miért olyan bizalmas Tylerrel,
amikor Tyler arra figyelmeztetett, hogy tartsam magam
távol tőle, de én mégsem tettem. Valami mélyen legbelül
azt mondta, hogy fogjam be a számat.

- Szeretkezni akarok veled újra - suttogta, miközben a

nyakam harapdálta és szívta. - A kanapén akarlak
megdugni.

- És mi lesz a sajtos szendviccsel? - kérdeztem lágyan, míg ő

a kemény farkához húzta a kezem. Gyengéden
megszorítottam, mire ő morogni kezdett.

- A francba a sajtos szendviccsel! - A kanapé széle felé

húzott, aztán a karfára fektetett. A fenekem a magasban
volt és éreztem, ahogy a hideg levegő cirógat, miközben ő a
hátam mögé mászott. Elővette a farkát és én azonnal
benedvesedtem, ahogy a hegyét hozzám érintette és
dörzsölni kezdett vele. - Vagy éhes vagy? - kérdezte, majd a
farka hegyét belém csúsztatta és megállt. - Inkább ennél
előbb?

Mozgatni kezdtem a csípőm válasz gyanánt és ő morogva

lassan belém hatolt. Kopp-kopp. Lemerevedtünk a
kopogtatás hallatán és Grant kihúzódott belőlem, majd
felhúzott a kanapéra.

- Igen? - kérdezte dühösen.

- Valami ég a konyhában, uram. - Tyler belépett a szobába

és minket bámult, éreztem, ahogy az arcom lángolt az
érzelemmentes tekintetétől. A puncim még mindig remegett
Grant behatolásától. Az ajkamba haraptam, amikor
rájöttem, hogy újra elfelejtettem megemlíteni az óvszert.
Tyler arcát bámultam és tudtam, hogy elítél. Oda akartam
menni hozzá, hogy letöröljem azt a fölényeskedő nézést az
arcáról.

- Oh, a fenébe! - Grant sóhajtott és rám nézett. - Úgy tűnik,

mégis csak enni fogunk előbb. Jövök rögtön. - Végig ment a
szobán, majd megállt az ajtóban. - Jössz, Tyler?

- Egy perc és ott vagyok, uram. - Tyler továbbra is engem

bámult, én viszont Grant arcát néztem. Dühösnek és
bosszúsnak tűnt, de egy szót sem szólt, csak kiment a
szobából. Mi folyik itt? - Nem hallottad, amit mondtam? -
kérdezte lágyan, ahogy jött felém.

- Mit hogy halljak? - dadogtam, miközben a gyilkos kék

szemeibe néztem.

- Mondtam neked, hogy ez nem az a szituáció, amiben

szeretnél lenni.
Hülye vagy?

- Ne beszélj velem így! - mondtam mérgesen. - Semmi jogod

nincs hozzá, hogy elítélj.

- Nem ítélkezem.

- Nehogy azt mondd nekem, hogy még soha nem volt egy
éjszakás kalandod. De feltételezem mivel nő vagyok, nekem
nem lehet, és én nem érezhetem jól magam.

- Ez nem egy éjszakás kaland. - A szemei fogva tartották az

enyémeket, aztán elkapta az ingemet és maga felé húzott, a
tenyere a mellemhez nyomódott.

- Miről beszélsz? - homlokráncolva nagyot nyeltem és a

mélykék szemeibe néztem, majd a száját bámultam. Mi van
velem? Komolyan vonzódtam Tylerhez is?

- A tűzzel játszol. - Tekintetét rám szegezte, majd az

ajkaimra.

- Mi van? - gyorsan megnyaltam a számat.

- Hagyd abba az „azt- akarom-hogy-megdugj-nézést” -

Morogva, hirtelen ellépett tőlem.

- Miről beszélsz? - ordítottam. - Neked elment az eszed!

- Oh, bocsánat, lehet, hogy ez csak az „azt-akarom-hogy-

megcsókolj-nézés” volt - nevetett és a fejét rázta. - Így jobb?

- Azt hiszem jobb, ha elmész. Ha elmész most, akkor nem

mondom el Grantnek, hogy mit csináltál.

- Amit én csináltam? - nevetett. - Nem én vagyok a nagy

gonosz farkas, Evie - fejét rázta, miközben felém indult.
Lassan felemelte az ingem, és végig nézett a meztelen
testemen, majd leengedte. - De van egy olyan érzésem,
hogy már be is engedted a farkast, nem igaz? Hagytad,
hogy megkóstoljon és most egész éjjel lakomázni akar.

- Hagyjál békén! - Mondtam, majd pofon vágtam. - Mit

gondolsz, mit csinálsz?

- Gőzöm sincs - Összeszorította az ajkait és hátralépett. -

Nyilvánvalóan, fogalmam sincs róla.

- Menned kellene - Az ajkamba haraptam, és éreztem, hogy

már a fejem is fájni kezd.

- Nem tudom, hogy mit gondolsz, hogy milyen játékba

csöppentél,

Evie. Nem tudom, hogy tényleg sztriptíz táncosnő vagy-e és

csak úgy teszel, mintha ártatlan kislány lennél, vagy a
sztori, hogy csak a barátnődnek segítesz igaz, de azt el
tudom mondani neked, hogy nyakig benne vagy a pácba. És
most elmegyek. Legyen kellemes az estéd.

- Hova mész? - kérdeztem lágyan, amikor eszembe jutott

Grant és a láncok a szobájában. Lehet, hogy az, hogy Tyler a
közelben volt, mégsem olyan rossz dolog. Lehet, hogy
tévedtem Granttel kapcsolatban. Volt valami Grantben, ami
megrémített, annak ellenére, hogy fantasztikus volt az
ágyban.

- Az ágyba - mondta, miközben végig nézett a testemen. -

Egyedül -

suttogta és én zihálni kezdtem.

- Egy disznó vagy! Nem akarok ágyba bújni veled!

- Hmm? - mosolygott és rám kacsintott. - Csak azt
mondtam, hogy egyedül bújok ágyba.

- Tudom. Csak… - a hangom elakadt, ahogy rádöbbentem,

hogy lehet valami olyat feltételeztem, ami nem is igaz. -
Legyen szép estéd. - egy gyenge kis mosolyt küldtem felé
és a kanapéhoz mentem. Mi bajom volt?

Eljöttem egy pasival, le is feküdtem vele, de most mégis egy

másik után vágyom. Egy seggfej után?

- Seggfej - suttogtam az üres szobába, ahogy felálltam és

visszamentem a kandallóhoz, ahol Eugenie fényképét
nézegettem. Ki volt ez a lány? A fényképét tanulmányoztam
és nagyot sóhajtottam. Fiatalnak tűnt, talán 19 vagy 20
éves lehetett. Szép mosolya volt és nagy kék szemei, a haja
hosszú volt és szőke, gyönyörű volt. Nagyon gyönyörű volt,
ahogy szeretettel teli tekintettel a kamerába mosolygott. Ki
volt ő? És ki készítette a képet?

- Mit csinálsz? - Grant lépett be a szobába. Hátrapördültem,

bűnösnek éreztem magam, mintha rajta kaptak volna
valamin, amit nem lett volna szabad csináljak.

- Hát… semmit - megráztam a fejem és a kanapéhoz

mentem. -

Megcsináltad a szendvicseket?

- Igen. Nem tudom, hogy Tyler miért nem vette le a

serpenyőt a tűzhelyről. - Grimaszolt egyet, a szép vonásai
eltorzultak. - Néha úgy gondolom, ki kellene rúgnom.

- És miért nem teszed? - elvettem egy szendvicset és

elkezdtem majszolni.
- Olyan, mintha családtag lenne - vonta meg a vállát. - Nem
rúgod ki a rokonodat.

- Igen - bólintottam, miközben a szendvicsemet rágtam.

- Nos, hol is hagytuk abba? - vigyorgott és maga felé húzott.

- Együnk és utána szeretkezzünk.

- Fáradt vagyok - hazudtam, amikor megéreztem, ahogy

megmarkolja a fenekem.

- Azt hiszem, fel tudlak ébreszteni - a hangja lágy volt, de az

ujjai erősebben markoltak belém, mint eddig. - A legjobbat
akarjuk kihozni ebből az éjszakából, nem igaz? - az ujjai a
lábaim közé siklottak és megborzongtam, amikor belém
csúsztatta egyik ujját. - Nem igaz, Evie? -

morogta a fülembe, ahogy még egy ujját belém nyomta.

- Igen - nyögtem, elejtve a szendvicsemet nekidőltem. Az

élvezet, ami átjárta a testem elfeledtetett velem mindent.
Hogy tudta ilyen gyorsan elterelni a gondolataimat?
Felkiáltottam, amikor a harmadik ujját is belém csúsztatta,
és elkezdte gyorsan ki-bemozgatni bennem. - Ohhh… -

kiáltottam, és a mellkasába haraptam, amitől izgatottan

morogni kezdett.

- Tudtam, hogy rossz kislány vagy - mondta, és kihúzta

belőlem az ujjait, majd újra a kanapéra döntött. Vártam,
hogy újra magamban érezzem, de e helyett egy csapást
éreztem a hátsómon.

- Mit csinálsz? - ziháltam, miközben ő újra rácsapott a

fenekemre.
- Shh… - megrázta a fejét, és megragadta a csípőmet, majd
újra lecsapott, ezúttal erősebben, és már azon voltam, hogy
elhúzódom tőle, amikor megéreztem a farkát a puncimnál. -
Shh… - morogta újra, miközben belém nyomult. - Ugye
milyen jó érzés? - alám nyúlt és a kezébe vette a melleimet,
közben lassú mozdulatokkal dugni kezdett.

- Igen - nyögtem, ahogy a testem reagálni kezdett az

érintésére.

Felkiáltottam, ahogy felnyúlt és a hajamba markolt, oldalra

húzva a fejem.

Remegni kezdtem, annyira mélyen volt bennem és olyan

közel vitt az orgazmushoz. Reszketett a testem, és egy
másodpercre lefagytam, ahogy a kandalló felé néztem és
megláttam Eugenie fényképét, mintha minket nézne. Az
alsó ajkamba haraptam, amikor végre felfogtam, hogy
abszolút semmi fogalmam nem volt arról, hogy mibe is
keveredtem. Ami egy Haileynek tett szívességként indult, az
most egy őrült fordulatot vett, és nem voltam biztos benne,
hogy egy egyéjszakás kaland, hogy tudta máris
megváltoztatni az életemet.

Hatodik Fejezet
Másnap reggel Grant előtt ébredtem fel. Testem merev volt
és fájt a

szeretkezéstől. Felsóhajtottam, amikor kinyitottam a

szemem és végiggondoltam, hogy milyen szexben volt is
részem. A szégyen érzése söpört végig rajtam, amikor
rájöttem, hogy egy egyéjszakás kalandom volt egy totál
idegennel. Egy idegennel, akivel sztriptíz táncosként
találkoztam. Jó, igazából nem voltam sztriptíz táncos, de
éjszaka az voltam.
- Jó reggelt, Evie - Grant megcsókolta a vállam és arccal
szembe fordultam vele. Nem igazán voltam tisztában a
protokollal egy egyéjszakás kaland után.

- Jó reggelt - rámosolyogtam és a csillogó smaragdzöld

szemeibe bámultam. A reggeli fényben még helyesebbnek
tűnt.

- Jól aludtál? - Ujjai a köldökömmel játszottak és fészkelődni

kezdtem.

- Jól - bólintottam.

- Úgy vélem, azon töprengsz, hogy mikor kapod meg a

pénzed? -

Ujjait finoman becsúsztatta a lábaim közé.

- Nem - összezártam a lábam és rosszallóan néztem. Attól,

hogy megemlítette a pénzt, határozottan prostituáltnak
éreztem magam. -

Egyáltalán nem gondoltam rá.

- Nyisd szét a lábad - mondta, miközben megharapdálta a

fülcimpámat.

- Nem - Megráztam a fejem és lebiggyesztettem az ajkam,

dühös voltam a gondolattól, hogy azt hiszi, bárhogy
beszélhet velem és utána még meg is kaphat.

- Tudod, hogy akarod - suttogta a fülembe, ahogy

megnyalta.

- Tyler veled él? - váltottam témát és teljesen felé fordultam.

A kezét mozdulatlanul a lábam közt hagyta.

- Igen, természetesen.
- Mint a sofőröd?

- Olyasmi - szűkültek össze a szemei. - Miért kérdezed?

- Nincs oka - ráztam meg a fejem és felnyögtem, ahogy

megcsípte a mellbimbóm. - Hamarosan mennem kellene -
ziháltam, ahogy előre hajolt és elkezdte a bal mellbimbóm
szopni.

- Vonzódtál Tylerhez? - kérdezte lágyan, fogaival harapdálta

és húzogatta a bimbóm. Kissé megráztam a fejem, ahogy
Tyler arca elém villant. Egy pillanatra elképzeltem, hogy ő
van velem az ágyban.

- Nem, persze, hogy nem - elhúzódtam Granttől, arcom

égett a szégyentől. Mi volt a baj velem?

- Jóképű fickó - vont vállat. - Nagyon, nagyon izmos.

Majdnem mint egy birkózó.

- Te olyan izmos vagy, mint bármelyik birkózó, akiket a tv-

ben láttam - könnyedén megérintettem a karját és
mosolygott.

- Nem annyira, mint ő - megfeszítette az izmait. - Más

okokból kifolyólag vannak ilyen kidolgozott izmaink.

- Igazán? - kérdeztem könnyedén, azon tűnődve, hogy

milyen okok lehetnek azok.

- Igen - Kiugrott az ágyból és felkapta a láncokat a földről,

majd a karja köré tekerte. - Különböző elképzeléseink
vannak a szórakozásról.

- Igen? - A szívem megállt egy pillanatra a meztelen teste

látványától. Csak a vastag lánc takarta. A farka keményen
és mereven állt.
Éreztem, ahogy a testem remegni kezd, csupán csak a
látványától. Vastag volt és csak arra tudtam gondolni, hogy
mennyire kitöltött engem múlt éjjel.

- Szeretek szórakozni menni és lányokkal találkozni,

kellemesen eltölteni velük az időt - vont vállat. - Nem mindig
helyesli.

- Azt hiszem ez nem az ő dolga, nem? - mondtam, miközben

Tyler intő szavaira gondoltam. - Felnőtt vagy és azt
csinálhatsz, amit akarsz.

- Pontosan - mosolygott és ledobta a láncot az ágyra, a

lábam közelébe. - Örülök, hogy egyetértesz. Néhány ember
rám néz és azt gondolja… - szünetet tartott és beszállt
mellém az ágyba. - Nem számít, mit gondolnak. - rám
mosolygott és megcsókolt.

- Kicsoda Eugenie? - nem tudtam megállni, hogy ne tegyem

fel a kérdést, amire egész éjszaka gondoltam.

- Mi? - megdermedt, hideg szemekkel nézett rám.

- Láttam egy képet tegnap a nappaliban. Tyler azt mondta,

hogy Eugenie a neve. Nagyon szép.

- Semmit sem kellett volna mondania neked - ökölbe

szorította a kezét, miközben kifejezéstelen tekintettel nézett
engem.

- Bocsánat, nem tudtam.

- Ha csak rá gondolok, úgy érzem, hogy halott vagyok.

- Sajnálom - a számba haraptam, miközben a fejemben egy

hang kiabált velem, hogy egyáltalán felhoztam ezt a témát.
- Nem tudhatod, mit vesztettem. Nem kapok levegőt
nélküle. Nem tudok gondolkodni nélküle. Nem létezem
nélküle.

- De itt vagy - mormoltam. - Életben.

- Olyan vagyok, mint egy robot - vont vállat. - Nem tudom,

hogy ez élet-e.

- De még mindig életben vagy.

- Igen - bólint szomorú szemekkel. - Igen, életben.

- Nagyon szeretted? - kérdezem, igazán tudni szeretném,

hogy mi történt.

- Igen - mondja egyszerűen.

- Mi történt?

- Elhagyott - megváltozott az arckifejezése. - De elég ebből.

Nem akarom tönkre tenni a hangulatot a múltammal.

- Megértem - mosolyogtam gyengéden. - De most el akarok

menni.

Hívnád Tylert, és megkérdeznéd, hogy elvinne-e? -

Próbáltam nyugodt hangon beszélni. - Van néhány
elintéznivalóm.

- Nem tehetem - rázta meg a fejét.

- Hogy érted ezt?

- Attól tartok, nem engedhetlek elmenni - eltávolodott tőlem

és ismét a fejét rázta.
- Mi? - tátva maradt a szám, és bizonytalanul ránéztem. -
Ezt hogy érted?

- Úgy értem, hogy ma nem fogsz a bejárati ajtón távozni.

- Nem állíthatsz meg - felültem és megpróbáltam kitalálni,

hogy viccel-e.

Röviden rám mosolygott.

- Meg tudlak és meg is foglak. Szükséged van a

segítségemre.

- Mi? - ráncoltam össze a szemöldököm. - Nincs szükségem

a

segítségedre. Mi a faszról beszélsz? - éreztem, ahogy a vér

az arcomba tolul. - El akarok most menni.

- A tagadás nem jó dolog, Evie, már ha ez az igazi neved.

- Mi? - A szívem hevesen vert, ahogy bámultam. - Miről

beszélsz?

- A tested annyira nyitott volt tegnap este. Élvezted a

szeretkezést?

- Grant mosolya megnyerő volt, mint mindig, de most mögé

láttam. A tekintete üres volt, ahogy a testem bámulta és
azon töprengtem mi folyik itt.

- Jó volt a tegnap este, igen - bólintottam és magam köré

tekertem a lepedőt. Eugenie-ről kérdezni őt hiba volt.
Idejönni hiba volt. Most kezdtem megérteni, hogy ezelőtt
miért nem volt soha egyéjszakás kalandom. Behunytam a
szemem pár másodpercre, hogy megpróbáljam összeszedni
a gondolataim. Aztán rájöttem. Hívnom kell egy taxit. Nem
számít mennyibe kerül. Csak ki kell jutnom innen.
Megragadtam a lepedőt és kiugrottam az ágyból.

- Mit csinálsz? - rosszallóan nézett, ahogy a táskámhoz

sétáltam és kivettem a telefonom.

- Hívok egy taxit. Ha Tyler elfoglalt ma, nem akarom zavarni.

-

halványan rámosolyogtam és gyorsan kinyitottam a

telefonom.

- Nem, Evie. Nem hívsz taxit - rázta meg a fejét. - Mondtam,

hogy nem mehetsz el.

- Azt akarod, hogy még egy éjszakára maradjak? Nem

gondoltam, hogy ilyen jó vagyok - viccelődtem, remélve,
hogy ez változtat valamit ezen a rémálomba illő szituáción.

- Majd később beszélünk. Menj zuhanyozni és öltözz fel - a

szekrényéhez sétált. - Itt egy sort és felső, amit felvehetsz.

Illeniük kell rád. Alsóneműre nincs szükség. Nem hiszem,
hogy sokáig rajtad lesznek a ruhák.

- Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet - ráztam meg a fejem,

ahogy átadta a ruhákat. - Biztos vagyok benne, hogy van
programod mára, és nekem is.

- Nem akarsz maradni, Evie? Nem akarod az ötezred?

- Tudod mit, rendben van - motyogtam. - Rosszul érezném

magam, ha elvenném a pénzt - hazudtam. - Még mindig
kellett az ötezer, de nem akartam mondani. Nem akkor,
amikor úgy kezdett viselkedni, mint egy elmebeteg. Tudtam,
hogy okosabb, ha elmegyek és elfelejtem a pénzt.
Megtanultam a leckét, Haileyt pedig megölöm, ha
meglátom. Soha többé nem teszek neki szívességet.

- Ne hazudj nekem, Evie. Tudom, hogy akarod a pénzt -

nevetett.

- A múlt éjszaka többről szólt, mint a pénzről - néztem,

ahogy a kezébe veszi a farkát és elkezdte húzogatni.

- Vedd le a lepedőt - fátyolos szemekkel nézett rám. -

Annyira szexi vagy.

- Mit csinálsz? - A szex gondolatától forró lett a testem.

Mérges voltam magamra, mert begerjesztett ez a fickó,
miközben az járt a fejemben, hogy vajon őrült-e.

- Amit inkább neked kellene - felém lépkedett. - A száddal. -

vigyorogva megállt előttem. - Örömöt okoznál a száddal,

Evie?

- Én nem… - kezdtem, amikor kopogtattak az ajtón.

- Igen? - szólalt meg Grant bosszúsan, amikor Tyler sétált be

a

szobába. - Tudunk neked segíteni?

- Nem voltam benne biztos, hogy megkapta az üzenetem,

uram, fontos hívása van a dolgozószobában. - Tyler hangja
monoton volt, néhány pillanatig engem bámult, mielőtt újra
Grantre nézett - Mondjam, hogy túl elfoglalt?

- Nem, rendben van. - elengedte a farkát, és a szekrényhez

sétált, felvett egy köntöst és anélkül ment ki a szobából,
hogy bármit is mondott volna nekem. Félszegen bámultam
Tylerre, aki nem úgy tűnt, hogy meg volt döbbenve attól,
hogy a főnöke meztelenül állt előtte.

- Rendben vagy? - elsötétülő szemekkel rám nézett, és nem

voltam benne biztos, hogy sajnálatot érez irántam, vagy azt
gondolja, hogy idióta vagyok.

- Haza tudnál vinni? - kérdeztem őt bizakodóan. - Egy perc

alatt készen leszek. Csak fel kell vennem a ruháimat.

- Nem - rázta meg a fejét. - Csak Granttől fogadok el

utasítást.

- Kérlek - könyörögtem neki. - Csak haza akarok menni.

- Hosszú éjszaka? - billentette meg a fejét és a gyűrött

lepedőre nézett.

- Ez nem tartozik rád - melegség öntötte el a testem, ahogy

rábámultam, miközben győzködtem magam. Te nem
vonzódsz ehhez a férfihoz.

- Nem - egyetértően bólintott.

- Kérdeztem őt Eugenie-ről - az ajkamba haraptam, Tyler

gondterhelt arcot vágott. - Zaklatott volt. Azt hiszem,
Eugenie összetörte a szívét.

- Igen, össze - hunyorogva bámult rám.

- Azt hiszem az igazi szerelem volt - folytattam. - Talán egy

nap újra együtt lehetnek?

- Nagyon valószínűtlen - rázta meg a fejét, és elindult az ajtó

felé.

- Miért? - Kérdeztem gyorsan, nem akartam, hogy elmenjen.

- Eugenie halott - egyenesen a szemembe nézett és
felsóhajtott. -

Szóval, hacsak nem tér vissza a sírból, nem gondolom, hogy

újra látni fogja őt.

- Mi történt vele? - ziháltam és hozzáfutottam. Ó miért is

vállaltam el a munkát múlt éjjel?

- Ahogy múlt este is mondtam, nem akarod tudni.

- Kérlek - Megragadtam az ingét, megdermedt egy

pillanatra, mielőtt a falhoz nyomott volna. Elkapta a kezem
és hátul a testemhez szorította őket, így nem tudtam
megmozdulni.

- Fogalmad sincs, mibe keveredtél bele, Evie Johnson.

Semmiről sincs fogalmad se - suttogta egyenesen a
számnak, a kék szeme felvillant, ahogy lenézett az ijedt
arcomra. - Senki nincs itt, aki megmenthetne téged.

- Mi van veled? - suttogtam elnehezedett légzéssel, ahogy

idegesen megnyaltam az ajkam.

- Lehet, hogy még annál a szörnynél is rosszabb vagyok,

mint akivel együtt voltál - könnyedén megnyalta az ajkam,
miközben mély hangon beszélt és még jobban nekem
nyomta magát. - Hallgatnod kellett volna rám múlt éjjel. Ez
egy játék két farkassal. A kérdés, hogy készen állsz rá, hogy
játssz mindkettőnkkel?
Document Outline
Start