Neked.

Az egyetlen, aki segített megmenteni engem.

Meg fogod újra találni a szerelmet;
neked, aki talán mélyen gyűlölsz,
de még mélyebben szeretsz.
Nem számít, hányszor próbálod tagadni.
Gyönyörű vagy belül és kívül.
 „Minél mélyebbre ás a bánat a lelketekben, annál
több örömet tudtok befogadni.”
– Kahlil Gibran
 PROLÓGUS

Fordította: Red Ruby

ARROW

MEREVEN bámulok a kezemben lévő Scotch-omba, forgatva a

borostyánszínű italt körbe-körbe a pohárban. Körülöttem zajlik az élet a
klubházban, emberek beszélgetnek, nevetnek és folytatják tovább a
dolgukat, de úgy érzem, én megfagytam, fásult és egykedvű vagyok.
Mintha a világ, mozgásban lenne körülöttem, de én egyhelyben ragadtam.
Tudom, hogy a saját démonaim és bűntudatom tart vissza, de nem
érdemlek semmilyen megváltást. A nyakam megfeszül, ahogy hátrahajtom
a fejem, emlékek játszódnak le a fejemben, mint egy régi mozifilm.
Mary összeszedi a ruháit, és lassan felöltözik.
Minden mozdulatát figyelem.
Benne minden gyengéd.
Gyönyörű.
Mi a frászt csinálok? Miért tartom őt távol?
Faye-nek igaza van – Mary páratlan, és nekem nem kellene mással is
dugnom. Még ha tud is róla. Mary egyetlen egyszer sem próbált
megváltoztatni. Olyannak fogadott el, amilyen vagyok – a hibáimmal és
mindennel együtt.
Hány nő tenné meg ugyanezt?
 – Jó utat, Arrow! – mondja lágyan, felemeli sötét haját a hátáról, és
felköti.
– Gyere ide – parancsolom lágyan.
Azonnal szót fogad.
Ő jó ebben, mindig boldoggá akar tenni, de ugyanakkor nem gyenge.
Intelligens, éles eszű és tudja, mit akar az élettől.
Épp eléggé szerencsés vagyok, hogy egyike legyek ezen dolgoknak.
El akarom mondani neki, hogy csak vele akarok lenni, és hogy a
helyes dolgot fogom tenni.
El akarom mondani neki, hogy old ladymnek akarom.
De nem teszem.
– Beszélnünk kell, amikor visszajövök – mondom, időre van
szükségem, hogy összeszedjem a gondolataimat és a megfelelő szavakat.
Az alsó ajkát rágcsálja. – Minden oké?
– Az lesz – mondom neki, megcsókolva szív alakú ajkait.
Rendben lesz abban a pillanatban, amikor elmondom neki, mennyire
szeretem.
Szemeim kipattannak és megrázom a fejem, humortalanul felnevetve.
Sosem mondtam el neki, hogy szeretem.
Halott volt miattam, és úgy halt meg, hogy azt hitte… Mit gondolhatott?
Hogy nem törődtem vele? Hogy ott kellett volna legyek, hogy megvédjem
őt? Hogy megmentsem? Talán mielőtt az élete kihunyt, azt kívánta,
bárcsak sosem találkozott volna velem, sosem pazarolt volna rám időt.
Talán igaza lett volna.
Számhoz emelem a poharat és iszok, a meleg folyadék könnyedén
csúszik le a torkomon. Mióta kiszabadultam a börtönből, valamennyi időt
a helyi sztriptízklubokban töltök, és tudom, hogy mindenki azt hiszi, hogy
szexelek, de nem. Hagyom, hogy azt higgyék. Az igazság az, hogy azért
járok oda, hogy kínozzam magam. Iszok, figyelek, lefoglalom a
gondolataimat. Amit többé nem tettem, az a dugás. Nem voltam senkivel
Mary óta. Évek óta – öt, hogy pontos legyek. Ő nem tud továbblépni, és
élni az életét, szóval nekem miért kellene? Tetszik a tény, hogy ő az utolsó
nő, akivel voltam. Amit nem tudtam megadni életében, azt megadom
halálában.
Rake sétál be egy szőke nővel az oldalán. Pontosan tudom, ki ő, mert
Rake dicsekszik vele, az óta a kurva nap óta, hogy találkoztam vele. Láttam
egy képet róla, de úgy tűnik, az sehol sem volt a valósághoz képest.
Anna.
Épp a csábítás, amire nincs szükségem.
Szemei belém fúródnak, ahogy egy kis mosolyt villant rám.
Nem viszonzom.
Lassan végigmérem a testét, csábítva magam valamivel, ami soha nem
lehet az enyém.
Amikor érzem magam megkeményedni, tudom, hogy el kell tűnnöm
innen a picsába. Felállok, lehajtom az italom maradékát, és leteszem az
asztalra. Rake bemutatja Annát mindenkinek, és el kell indulnom, mielőtt
az én köröm jön, de a lábaim úgy tűnik, nem akarnak mozdulni.
Mi van ebben a nőben? Nem tudok visszaemlékezni az utolsó
alkalomra, amikor ilyen alaposan vizsgáltam meg valakit. Számomra ők
mind egyformák, csak néhány jobb csomagolásban érkezik. Talán
mindazok a dolgok, amiket Rake mondott nekem róla az évek alatt?
Majdnem úgy érzem, mintha ismerném őt. Ő kurvára még sokkal
gyönyörűbb közelről és személyesen. Hallom a történeteket róla. Mindent,
a gyerekkori bohóckodásoktól kezdve, és hogy mit tanult az iskolában.
Rake nagyon nagyra tartja, és vagy elvakult tőle, vagy a nőnek tényleg
aranyból van a szíve. Nyilvánvalóan intelligens és édes, de van vad vonása
is. És van egy tüzes, kemény oldala is az alapján, amit hallottam. Egy
érdekes keverék egy olyan férfinak, mint én. Mary csupa édesség volt, de
ez nem pont az ő javát szolgálta – túl jó volt nekem. Az én életstílusommal
olyan nőre van szükségem, aki kezelni tud mindent, ami ezzel jár, a jót, a
rosszat, és leginkább a csúfat.
Mi a faszt gondoltam?
Nincs szükségem épp most egy nőre. Legalábbis semmi hosszú távúra.
Egy italra, és néhány készséges puncira van szükségem, nem egy old
ladyre. Anna tökéletesen tiltott-kibaszott-terület. Az utolsó nőt, akivel
törődtem megölték. Nem juttatok senkit ebbe a helyzetbe megint. Velem
lenni nem biztonságos, és egyébként sem érdemlem meg, hogy valami
szegény nő törődjön velem. Mary meghalt, és én büntetést kaptam. Nem
csak börtönbüntetést, hanem hogy egyedül legyek. Ez az én vezeklésem és
bűnhődésem.
Friss vanília illat húzott ki a gondolataimból. Valami, ami nem segített
a merevedésemen. Nagyszerű, itt álltam, rohadtul álmodozva, mint egy
kölyök, és nem tűntem el.
– Arrow, ő Anna – mondja Rake, büszkén mosolyogva. – Anna,
ismerkedj meg Arrow-val.
– Örülök, hogy találkozunk, Arrow – mondja, telt ajkai mosolyra
húzódnak minden szónál.
– Én is – bólintok felé.
Bassza meg, de gyönyörű.
Rake-re nézek, és a vállára csapok. – Indulok. Később látlak, testvér.
Nincs jogom vonzódni Rake húgához.
Szóval mi van, ha abban a pillanatban, amikor megláttam őt, a világ
körülöttem felolvadt?
Nem érdemlek ilyen édességet.
Rake a homlokát ráncolja. – Nem tudsz maradni egy kicsit? – közelebb
lép hozzám, így csak én hallom. – Azt akarom, hogy Anna érezze, hogy
szívesen látják.
 Nem akarja, hogy rémülten elrohanjon, látom a szemében. Fél tőle,
hogy Anna majd nem akar kezdeni semmit velünk, vele, vagy ezzel az
életstílussal.
Egy jogos aggodalom.
Megnyalom az alsó ajkam, nem akarom megbántani Rake-et, de most
azonnal el kell szabadulnom.
Rake megment. – Ne aggódj, menj előre.
– Köszi, testvér – mondom neki, hálás pillantást villantva rá. Nem
tehetek róla, de a pillantásom az előttem lévő nőre siklik, és látom, ő már
engem néz, elgondolkodó kifejezéssel az arcán.
Ja, ez nem jó.
– Később találkozunk, Anna – sikerül megúsznom.
Felvonja egyik finom szemöldökét – Számíthatsz rá.
Úgy érezve hagyom el a klubházat, hogy valami épp megváltozott, bár
tudom, hogy ez lehetetlen.
Mary két méter mélyen van, ahol nekem kellene lennem.
Nekem kellett volna lennem. Én választottam ezt az életet. Ő csak egy
állatorvos volt, aki a rossz férfival jött össze. Egy férfival, aki semmi mást
nem tudott ajánlani egy jó dugáson kívül. Még monogámiát sem.
Nincs szükségem rá, hogy még valakit lehúzzak magammal – amire
szükségem van, az az, hogy távol maradjak Annától, az első nőtől, aki
hosszú ideje felkavart bennem bármi érdeklődést.
Felpattanok a motoromra és elhajtok, a hetyke kis szőkéről szóló
gondolatokat félretolva a fejemben.
 EGY

Fordította: Red Ruby

ANNA

– VAN valami terved most? – kérdezi Damien, ahogy kisétálunk az

előadásról.
– A fuvarom hamarosan itt lesz. Csak haza megyek. Csomó dolgom van
– válaszolok felé fordulva.
– Ó, oké. Mit szólsz a hétvégéhez?
Damien egy kedves srác, de nem érzek semmit, amikor ránézek. Ő csak
egy barát, még az sem, inkább egy ismerős.
– Szórakozni megyek a legjobb barátommal, Lanával ezen a hétvégén
– válaszolom, egy mosolyt erőltetve. Nem akarom megvezetni, de nem
akarom megbántani sem. Borzalmas vagyok az ilyen helyzetekben.
– Talán el tudnálak vinni…
A szemem forgatom, ahogy meghallom egy motorbicikli dübörgését,
amely megállítja Damient mondat közben. A telefonomat a biztonság
kedvéért a táskámba csúsztatva így szólok: – Mennem kell, Damien.
Holnap látjuk egymást, oké?
– Viszlát, Anna.
Épp időben; óramű pontossággal.
Körbepillantok a környéken, aztán elsétálok a parkoló felé. Azt hinnéd,
hogy az én koromban már minden dráma nélkül fel tudnék szállni egy
buszra, hogy hazamenjek, de nem ez a helyzet. Nincs autóm, de gyűjtök
egyre. Mindamellett a bátyám biztosítja, hogy óra után legyen egy fuvarom
haza, különösen, ha késő délután végzek. Még nem vagyok biztos benne,
hogyan érzek ezzel kapcsolatban. Jó érzés, hogy van valaki – nevezetesen
a bátyám – aki vigyáz rám, de ugyanakkor, miután a saját dolgaimat
csináltam olyan sokáig, egy kicsit klausztrofóbiásnak érzem magam.
A bátyám az egyik kedvenc emberem a világon, és az után, hogy nem
láttam őt egy ideig, boldog vagyok, hogy újra megismerhetem. Épp csak
visszaköltöztem a városba, és könnyebb volt a költözés, mint vártam,
főként mert a legjobb barátom, Lana itt van. Kapcsolatban maradtunk
amióta elköltöztem, szóval bezsongtam, hogy most ilyen közel lehetek
hozzá. A bátyám megváltozott, de tudom, hogy még mindig szeret és
törődik velem. Én vagyok az egyetlen családtagja neki végülis. A
túlvédelmezése mindamellett, meg kell, hogy változzon. Tudom, hogy jót
akar, és próbálja pótolni az elvesztett időt, de a folyamatos kísérgetés kezd
kurvára megőrjíteni. Fél szemmel figyeli minden mozdulatomat és néha
próbál irányítani. Úgy érzem, egy rohadt börtönben vagyok. Szeretem a
bátyámat, és próbálkozom, hogy ez működjön mindkettőnknek, de még
mindketten bizonytalan talajon állunk, nem 100 százalékig kényelmes
egymással lennünk. Puhatolózunk, meglátjuk mi az, amiben változtunk, és
mi az, amiben ugyanolyanok maradtunk.
Észreveszem a kampusz többi diákjának kíváncsi pillantásait, de
figyelmen kívül hagyom őket. El tudom képzelni, hogy néz ez ki, hogy
minden nap másik pasi szed fel motorral, és mindegyikük a Wind Dragons
Motoros Klub mellényét hordja. Szerencsémre nem vagyok többé egy
fiatal, bizonytalan lány, és csak egy maroknyi ember van a világon, akiknek
a véleményére valójában adok. Valószínűleg azt hiszik, hogy egy motoros
gruppi vagyok, vagy valami ahhoz hasonló, pedig valójában csak egy
huszonöt éves PhD hallgató vagyok, és egy lány, aki történetesen a húga a
Wind Dragons MC egyik tagjának. Ha az emberek el akarnak ítélni, az
mindenkinek szíve joga, és kicsit sem érdekel.
Büszke vagyok a bátyámra. Ő az, aki. Jóindulatú, és tudom, hogy szeret
engem. Igen, ő egy motoros, és egy motoros klubhoz tartozik, amelyik jól
ismert ezen a vidéken, de ő ugyanakkor jó ember is.
Adam mindig jó ember volt.
Történetesen egy hatalmas púp is a hátamon, egy totális hímringyó, és
a hülyeségig túlvédelmező. Kislány korom óta nagyon komolyan veszi a
nagytestvér szerepét. Ennek talán köze van a tényhez, hogy mi nem tudjuk,
ki volt az apánk, és az anyánk… távol volt. Ez szépítés volt – valójában az
anyánk egy narkós volt, aki elhagyott minket, hogy gondoskodjunk
magunkról, amennyire vissza tudok emlékezni.
A bátyám azt is kötelességének érezte, hogy elijessze valamennyi
potenciális randi partneremet, és ez nem változott. Ha valami, hát ez csak
rosszabb lett. Úgy tűnik, hogy amikor a legtöbb férfi itt rájön, hogy ki a
bátyám, úgy döntenek, nem érem meg a seggberúgást, amit kapni fognak,
de bizonyos módon, ez majdnem olyan, mint egy szűrő. Nem akarok olyan
férfit, aki egy punci, és fél a bátyámtól. Egy erős férfit akarok, aki
megmondja a bátyámnak, hogy menjen a picsába, és mosolyog közben. A
gondolattól vigyorgok magamban.
Elgondolkodom, ki lesz ma a bébiszitterem.
Látva a szexi szakállat és a szűk fekete anyagba burkolt széles vállakat,
szélesen elmosolyodom, megelégedve a mai kísérőmmel. Egyenesen
odasétálok az üresben járó motorhoz, a csípőmet ringatva mindegy egyes
lépésnél.
– Jó napot, Arrow – mondom szemtelenül vigyorogva.
Összeszűkülnek a szemei. – Bajt fogsz okozni ma nekem, Anna?
Talán.
 De, csak mert szüksége van rá. A férfi alig mosolyog, így sokkal
játékosabbnak találom magam körülötte, mint bárki más körül, csak hogy
kicsikarjak belőle valami reakciót.
– Anna? – ismétli meg, furán bámulva rám, amikor nem válaszolok,
folytatom a tanulmányozását, elveszve a gondolataimban.
Basszus, de szeretem, ahogy a nevemet mondja. Biztos, hogy Arrow egy
jó tízessel több nálam, de nem látszik rajta. Legalábbis én nem látom. Jobb
teste van, mint a legtöbb korombeli férfinak, és szakálla van, ami vagányul
áll neki.
Imádom a jó szakállat.
Meg tudod mondani, hogy a szakáll alatt egy erős, szögletes állkapocs
van. Elgondolkodom, vajon van-e egy gödröcske az állán.
Ezen kívül mély érzésű barna szemei vannak, amiből tudod, hogy látta
a világon a legrosszabbat, de mégis túlélte. Halvány ráncok vannak a szeme
mindkét oldalán, azt tudatva velem, hogy valamikor sokat nevetett. Szája
telt, erőteljes, és teljesen nyalnivaló.
– Ötletem sincs, miről beszélsz – mondom neki vállat vonva. Eltolom
szőke hajam az arcomból, és egy ártatlan pillantást vetek rá. Ugyanolyan
zöld szemem van, mint a bátyámnak, és míg az övé vágyat szít az ellenkező
nemben, az enyém nem úgy tűnik, hogy ugyanezt teszi. Arrow arca
morcosabbá válik, ha ez egyáltalán lehetséges. Mi a pokolért olyan
rosszkedvű mindig? Igen, hallottam, hogy börtönben ült, de a legtöbb
motoros ül egy ponton, ugye? Legalábbis azok, akikről hallottam. Oké,
felteszem, nem kellene így általánosítanom. De Arrow ült, bár nem tudom,
miért. Hallottam a bátyámat beszélni Trackerrel, a klub egy másik tagjával.
Ezek között a motorosok között vagyok egy hónapja, vagy valahogy így, és
mindannyiuk közül Arrow az, aki egyszerre tart távolságot és tartja fent a
pajzsait.
Ő az is, akin folyton jár az eszem.
 Micsoda dilemma.
Nos, nekem legalábbis.
Láttál valaha valakit első alkalommal, és csak őt akartad? Valami
benne vonz téged, mint a láng a lepkét, mindenféle ok nélkül. Minden
alkalommal, amikor Arrow-ra nézek, érzem a vonzást. Azt az akarást, a
szükséget. Van valami benne, valami, ami hozzá csalogat. Persze ő
zsémbes és faragatlan. Temperamentumos is, töprengő és általában elég
rohadtul morcos, egy szűkszavú ember – az erős, csöndes típus. Minél több
időt kényszerült a bébiszitteremként tölteni, annál jobban rávettem, hogy
megnyíljon. Lassan, apránként elkezdett beszélni velem. Ez haladás, de
mégis, tudom, hogy hülye vagyok, hogy bármi többet remélek. Persze a
szívem száguld, amikor a közelben van, de én próbálom figyelmen kívül
hagyni ezt a kis tényezőt amennyire csak tudom. Nem változtat semmin.
Arrow a bűnös élvezetem, valami, amiről tudom, hogy nem kellene
akarnom, de mégis akarom. A helyzet az, hogy láttam kis foszlányokat
belőle, amitől hiszek abban, hogy több van benne, mint amit a világnak
mutat. Láttam őt játszani Cloverrel, az klub elnökének lányával, és
titokban epres cukorkákat adni neki. Láttam, ahogy csiklandozza őt,
Clover hangos kacagása visszhangzott a szobán keresztül. Aztán hallottam,
ahogy azt mondja neki, hogy ha bármilyen fiú packázik vele, tudassa vele,
és ő gondoskodni fog róla, mert senki sem bántja a hercegnőt.
Clover öt éves.
Senki sem mondhatja nekem, hogy a pasinak nincs szíve.
– Szállj fel a motorra, és kapaszkodj! – parancsolja, elfordulva tőlem.
Frusztrál, hogy sosem néz rám hosszabban, mint amennyire muszáj.
Egyáltalán nem vonzódik hozzám? Nem vagyok hiú, de tudom, hogy nem
vagyok szerencsétlen vagy sajnálatra méltó a külsőmet illetően. Még Adam
is azt mondta, hogy én gyönyörűbb vagyok a kelleténél, de ő a bátyám, azt
hiszem, egy kicsit elfogult.
 Talán Arrow semmi többnek nem lát, csak Adam kishúgának. De ez
nem magyarázza meg, miért tűnik mindig olyan készségesnek, hogy
otthagyjon, amikor jelen vagyok. Szeretem azt hinni, hogy könnyű velem
együtt lenni, és néha még egy kicsit mókás is.
– Hová megyünk? – kérdezem, ahogy a kezembe adja a bukósisakomat.
– Rake látni akar minket a klubházban – válaszolja kitérően.
– Akkor miért nem ő maga szed fel? – kérdezem. Nem mintha
panaszkodnék, mivel titokban sóvárgok arra, hogy Arrow körül legyek, de
mégis.
– Én közelebb voltam a kampuszhoz, szóval csak több értelme volt.
Most felszállsz a motorra, vagy itt fogunk ülni, mialatt ezek a karót nyelt
seggfejek bámulnak minket?
Körbenézek.
Igen, az emberek még mindig bámulnak. Ha nem akart figyelmet, talán
nem kellett volna viselnie a mellényét ma. Kit akarok becsapni? Az
emberek mindenképp bámulnának. Arrow impozáns. Benne van a
testfelépítésében, a vállai szélességében, és abban, ahogy viselkedik. Az
éles pillantásában. Ő csak figyelmet követel magának, és semmit sem tehet
ez ellen. Akkor sem tudna beleolvadni a háttérbe, ha próbálná.
Felpattanok a motorja hátuljára, karjaimat a dereka köré fonom,
kezemmel megragadom a bőrt és nekidőlök. Olyan illata van, mint a
bőrnek és… epres cukorka? Meg akarom kérdezni, de mielőtt tudnám,
beindítja a motort és elhúz a parkolóból. Szorosan tartom, élvezve mind az
utat, mind azt az érzést, ahogy a testem az övéhez nyomódik.
Sosem ültem motoron, amíg vissza nem költöztem ide. Ez egy új
tapasztalat volt, egy olyan, amit felfedeztem, hogy szeretem. Semmi sem
érződött felszabadítóbbnak, és rájöttem, hogy saját motoros jogosítványt
akarok. Ha ilyen érzés hátul lenni, el tudom képzelni milyen jó érzés elöl
ülni, és vezetni a motort.
 Vajon a bátyám mit gondolna az ötletről?
Adamnek és nekem nem volt a legjobb a gyerekkorunk, és felnőni sem.
Egyikünk sem beszél erről túl sokat, egymással vagy bárki mással –
legalábbis így volt, mielőtt elmentem. Miután tizennyolc lettem, az ország
másik felébe költöztem főiskolára. Az volt az az év, amikor Adam – vagy
talán Rake-et kellene mondanom – csatlakozott a Wind Dragons MC-hez.
Kapcsolatban maradtunk itt és ott, üzenetek, telefonhívások
születésnapokon és ünnepekkor, de legnagyobb részt különváltunk. Ő
elfoglalt volt, én elfoglalt voltam, és túl messze voltunk egymástól, ahhoz,
hogy bármilyen igazi hasznára legyünk egymásnak. Tudom, hogy büszke
rám. Minden alkalommal elmondta, amikor beszéltünk telefonon. Boldog
volt, hogy kezdtem magammal valamit – a nulláról kezdve váltam
valakivé, aki a statisztikák bizonyítékai szerint nem kellene, hogy legyek.
Azt is tudom, hogy a legjobbat akarja nekem, mindig azt akarta, de szinte
úgy tűnik, mintha nem tudná többé, hogyan viselkedjen körülöttem,
hogyan legyen önmaga. Megváltozott az évek alatt, felteszem, egy motoros
klubban lenni ezt teszi az emberrel, de ettől ő még mindig az én Adamem.
Keveréke a védelmezőnek, édesnek és bolondnak, és általában egy
vigyorral az arcán, vagy egy nővel a karján találni.
Az határozottan nem változott. A bátyám mindig is egy nőcsábász volt,
és mindig is az lesz. Habár ő még védelmezőbbé vált velem, mint amilyen
azelőtt volt, hogy elhagytam a várost, aminek semmi értelme, mivel többé
már nem vagyok kislány, hanem felnőtt nő vagyok. Én vagyok az egy évvel
fiatalabb kishúga, de úgy viselkedik, mintha tizenhét lennék, és próbálja
minden mozdulatomat figyelemmel kísérni. Ez először cuki volt – de
mostanra kezd rohadtul idegesítővé válni, és muszáj nekünk egy jót
beszélgetnünk. Nem tudom elképzelni, hogy bármennyivel is jobb lenne
kompromisszumkötésben, mint ahogy felnőtt, de talán használhatom a
„kölyökkutya-nézésemet”, hogy hagyja kicsit lazábban a gyeplőt. Igazság
szerint szeretek Rake és a motoros klubja közelében lenni. Csak nem
szeretem, ha kontrollálnak. A saját feltételeimmel akarok ott lenni, nem az
övéivel. Választási lehetőségeket akarok kapni, és tudni, hogy
meghallgatnak. Egy csoport körül lenni, amelyik tele van alfahímekkel,
nem könnyű.
Felsóhajtok Arrow hátánál, élvezve az élményt, hogy hozzá vagyok
préselődve egy férfihoz, akinek örülnék, ha rám szánná az idejét. Ő
veszélyes, tudom, és bárki más is tudná, aki látja őt. Ez több mint csak a
fizikai, külső megjelenése. Szinte érezheted a belőle áradó fenyegetést, a
nyers erőt. Ahhoz sem kell zseninek lenni, hogy lásd, hogy hatalmas nagy
teher van a vállán. Melleim a hátához nyomódnak, és érzem, ahogy
megfeszül, így enyhén arrébb mozdulok, ujjaim nagyobb erővel szorítják,
mint korábban.
Az utat gyorsan tesszük meg, és Arrow motorja hamarosan begurul egy
parkolóhelyre. Lemászom, visszaadva neki a sisakját.
– Köszi, Arrow – mondom neki halkan.
Morog válaszként, és elveszi a sisakot a kezemből, de nem zavartatja
magát, hogy a szemembe nézzen.
– Milyen volt a napod? – kérdezem, oldalra biccentve a fejem, és
tanulmányozva őt, ahogy leszáll a motorjáról.
Végül felpillant rám, és megdörgöli a nyaka hátulját. – Oké volt.
Legközelebb a kurva időjárásról fogsz kérdezni?
– Ha muszáj – mormogom a szemem forgatva. – Arra az esetre, ha
kíváncsi lennél, az én napom elég klassz volt.
Erre elvigyorodik, szemei kissé ellágyulnak. – Jó hallani, Anna, jó
hallani. Most húzd a segged befelé.
Próbál megszabadulni tőlem. Milyen kiszámítható.
– Arrow – mondom, kihasználva a figyelmét. – Gondolod, hogy Rake
vissza fogja fogni ezt az egész kísérgetős dolgot?
 Megnyalja a felső ajkát, aztán áthúzza rajta a fogait. Bámulom a száját,
megbabonáz, amit csinál.
Megköszörüli a torkát. – Ne nézz így rám, Anna.
– Hogy? - kérdezem, még mindig bámulva.
– Anna! –csattan fel. Leveszem róla a tekintetemet, arcom felhevül.
– Menj és kérdezd meg Rake-et, de nem hinném. Csak azt akarja, hogy
biztonságban legyél. De szar dolgok történtek korábban, és mindent meg
fog tenni, hogy semmi rossz ne érjen el hozzád. És én egyetértek vele. Most
húzd a segged befelé, mielőtt hív engem, és megkérdezi, hogy hol a
pokolban vagy!
– Oké – válaszolom, kifújva a levegőt.
Hozzám lép, és megérinti az arcomat egy majdnem cirógatással. Oké,
ez újdonság. Sosem mutatott korábban ilyenfajta érdeklődést irántam.
Pillantásunk összekapcsolódik.
Nagyot nyelek.
Elhúzódik és hátat fordít nekem. Úgy tűnik el lettem bocsátva.
– Jó veled csacsogni, mint mindig – kiáltok, ahogy besétálok a
klubházba. A jelenet előttem ismerős. Rake ott ül egy nővel az ölében,
boldogan tudomást sem véve a világ többi részéről. Faye, az elnök felesége,
és a klubház méhkirálynője Trackerrel, a klub egy másik tagjával és
barátommal beszélget. Sin, a klub elnöke sehol sem látható. Faye
megfordul, amikor észrevesz, gesztenyebarna haja keretezi csinos arcát.
Fejemmel bólintok felé, megadva a tiszteletet, mivel ő Sin old ladyje.
Tudom, hogy Faye egy vagány csaj, hallottam sztorikat róla. Hajlamos
vagyok kitérni az útjából – nem igazán kerülünk kapcsolatba, bár közel áll
Rake-hez, Trackerhez és a többi sráchoz. Azt hiszem, bármilyen más
szituációban valószínűleg igazán jól kijönnénk egymással. Csak jót
hallottam róla, de mégsem tervezem, hogy bármikor a közeljövőben
barátkozzam vele. Sosem fogom bevallani senkinek, de irigy vagyok rá.
Minden férfit az ujja köré csavart, de ami még fontosabb, egyenlőként
kezelik. Senki sem mondja meg neki, hogy mit csináljon, vagy utasítgatja.
Hallgatnak rá és tisztelik. És ez bosszant engem, hogy miközben velem úgy
bánnak, mint egy gyerekkel, ő a kedve szerint csinálhatja a dolgait.
Tudom, hogy a férfiak árgus szemekkel figyelnek Rake parancsára, és
remélem, hogy ez a figyelem csökkenni fog, amikor a bátyám rájön, hogy
egy nő vagyok, aki tud vigyázni magára. Azt hiszem, fel kell ismernie, hogy
sosem hagyott cserben, amikor fiatalabbak voltunk, és semmit sem kell
jóvátennie. Ő egy nagyszerű báty, noha kissé túlzásokba esik, ha rólam van
szó. Tudom, hogy azért van, mert olyan nagyon törődik velem, de nem
hiszem, hogy tudja, mit kezdjen vele. Vagy velem.
Tracker odasétál hozzám, amikor meglát, egy mosoly játszik az ajkain,
és a vállam köré fonja az egyik karját. – Anna Bell!
– Ne hívj engem így – válaszolom, felvonva rá egyik szemöldököm.
Tracker barátságos, könnyű kijönni vele, észbontóan pazar és tökéletesen
dugnivaló. Vállig érő szőke haj keretez egy jóképű arcot, ragyogó kék
szemekkel és telt ajkakkal. A teste lenyűgöző, karcsú és tónusosan izmos,
tetoválásokkal borítva. Ötletem sincs, miért van Allie-vel. Azt hiszem ez
egyike azoknak a dolgoknak – minthogy a jó lányok mindig az utolsók,
mert a ribanc határozottan nyer, amikor ráteszi a mancsát egy olyan
férfira, mint Tracker. Amikor első alkalommal a klubházba jöttem, Tracker
megkörnyékezett és tett egy megjegyzést a friss hús betöréséről. Egy viccel
válaszoltam arról, hogy engem nehezebb megkapni, mint Rake-et, és ezt
mindketten viccesnek találtuk. Azóta mi barátfélévé váltunk. Trackerrel
nagyon könnyű kijönni, és jó hallgatóság. Kötődtem hozzá a legelejétől.
– Ez egy nagyon cuki név egy cuki hölgynek - mondja, megszorongatva
az arcomat, jobbra-balra rázva a fejemet.
– Kopj le – mondom neki egy mosollyal, félrecsapva a kezeit.
 – Milyen volt az óra? – kérdezi, meghúzva egy szőke tincsemet.
Lehetne ennél idegesítőbb? Úgy kezel engem, mint egy húgot, aki sosem
volt neki, és eddig nem is akart, szóval teszek róla, hogy viszonozzam a
szívességet.
– Oké volt - válaszolom. – Még gondolkodom rajta, hogy abbahagyom,
és klubkurvává válok, egyébként. Úgy tűnik, ennek még mindig van
bizonyos vonzereje.
Nevet, mély dörmögéssel. – Ne hagyd, hogy Rake meghallja, hogy akár
csak viccelődsz ezzel.
– Mit csinálna? Úgy kezelne, mint egy gyereket, és emberek kísérnének
mindenhová? - kérdezem, hangom szarkazmussal teli.
– És ez – mondja vigyorogva – az oka, hogy sosem leszel klubkurva.
– Mi? – kérdezem zavarodottan.
Kuncog. – Az éles nyelved. Mi szeretjük, ha a klub női simulékonyak
és…
– Hülyék? Könnyűek? Rugalmasak? – javaslom, felületesen mozgatva
a szemöldököm.
Még jobban nevet. – Én elérhetőt mondtam volna.
Ajkaim megrándulnak és megrázom a fejem. – Nem hiszem el, hogy ezt
a beszélgetést folytatjuk épp most.
– Ez nekem egy normál beszélgetés – teszi hozzá.
– Fogadok.
– Hol van a jó barátnőd?
Összehúzott szemmel nézek rá és összeszorítom az ajkaim. – Miért
akarod tudni?
Láttam, hogy a legjobb barátnőm, Lana hogyan bámult Trackerre,
amikor először találkozott vele. Mintha ő lenne a kibaszott Superman, vagy
valami hasonló. Trackert is elkaptam, ahogy figyeli őt, de eddig nem sokat
gondoltam rá.
 Tudom, hogy Lana sosem lenne valakinek a másik nője, de Trackernek
megvannak a módszerei… Remélem, békén hagyja. Lana okos, könyvmoly,
nem sok tapasztalata van férfiakkal. Ha Tracker érdeklődést mutat iránta,
az nem egy jó dolog. Allie a nője és olyan őrült – tényleg őrült, nem csak
őrülten szerelmes –, hogy talán kikaparná Lana szemét. Nem kerülték el a
figyelmem azok a pillantások, amiket rám vet, amikor Trackerrel beszélek,
és én csak egy barát vagyok.
Természetesen Allie-nek nem árt figyelnie a háta mögé. Lana tud
csöndes és szerény lenni az idő nagy részében, de nagyon be tud pöccenni,
és nagyon fel tudja húzni magát. Higgy nekem, első kézből láttam. Ritkán
fordul elő, de amikor igen, mindenki bajban van.
Tracker vállat von, mintha egyáltalán nem számítana neki. – Csak
beszélgetek. Húzd vissza azokat a karmokat, Anna Bell.
Rake sétál oda hozzám, mintha csak most vette volna észre, hogy ott
állok. Ami lehetséges.
– Szia, hugi – mondja, borostás állát dörgölve. Szőke haj és ugyanolyan
árnyalatú zöld szemek, mint az enyém. A bátyámnak van egy szemöldök
piercingje és egy ajakkarikája, ami illik hozzá. Jól néz ki, és tudja.
Igen – Ő egyike azoknak a férfiaknak. Kihasználja a jó génjei előnyeit,
és egy nő sincs biztonságban a jelenlétében. Kíváncsi leszek, hogy mikor
fog megállapodni, és milyen fajta nő fogja rávenni. Azt hiszem, rohadtul
fenomenálisnak kell lennie, mert Rake úgy tűnik, szereti a változatosságot,
és sosem marad egy nővel elég hosszú ideig, hogy egyáltalán megismerjem.
Oké, ez nem teljesen igaz. Rake az után kezdett így viselkedni, hogy
szakított Bailey-vel a középiskolában. Ő volt az egyetlen nő, aki iránt
valaha láttam, hogy Rake komoly érdeklődést mutatott. Elgondolkodom,
mi lehet Bailey-vel mostanában.
– Szia. Miért akartad, hogy idejöjjek? – kérdezem tőle, egyenesen a
lényegre térve.
 Zavartnak tűnik. – Azt gondoltam, lóghatnánk együtt; nem láttalak
néhány napja.
Lassan pislogok.
– Oké. Ő csatlakozik hozzánk? – kérdezem, a nőre mutatva, aki
mögötte áll durcás arckifejezéssel.
– Bassza meg, nem – válaszolja, hátrafordul, és a nyakán lógónak
mond valamit.
– Legyél vele kicsit lazább – mondja nekem lágyan Tracker, hogy senki
más ne hallja.
Leesik az állam. – De… de…
Vigyorog. – Tudom, de próbálkozik.
Tudom, hogy próbálkozik, tényleg. Nincs hozzászokva, hogy az ő
közegében vagyok, és én sem vagyok hozzászokva, hogy az ő közegében
vagyok, de kezdek belerázódni. Sok ez egyszerre, túl gyors és gondolkodás
nélkül, fejjel előre bedobni valakit egy motoros klub életstílusába.
Alkalmazkodom egyébként, és tudom, hogy ez sokat jelent Rake-nek, hogy
próbálok beilleszkedni ide.
Amikor látom Rake-et elhaladni Faye mellett, és hogy megpuszilja a
feje tetejét, a torkom ég. Hogyan tud ilyen gyengéd és szeretetteljes lenni
vele, de a saját húgával nem?
Tettetem, hogy nem bánt a fesztelen ragaszkodása hozzá.
Rake mond valamit Fayenek, aki hátradobott fejjel nevet. – Most mit
csináltál?
Rake kisfiúsan vigyorog. – Semmit… még. Csak szükségem van némi
jogi tanácsra valamiről. Szakíts rám időt, te nő.
Faye jókedvűnek tűnik. – Gyere át holnap.
A bátyám bólint, és mond valamit neki olyan halk hangon, amit már
nem hallok.
 – Nem akarja elbaszni a dolgokat veled, ezért óvatos – tűnődik Tracker
mögöttem.
Köszönöm, Dr. Phil.
Sóhajtok, és a fejemet Tracker karjára döntöm. – Tudom, hogy törődik
velem. Csak azt kívánom, bárcsak ne volna olyan…
– Kéjenc? - teszi hozzá Tracker egy farkasvigyorral.
Nevetek a fejem rázva. – Nem. Majdnem olyan, mintha félne önmaga
lenni körülöttem.
– Azt hiszem, csak azt akarja, hogy büszke legyél rá, és ne rémisszen el
a motoros viselkedésével.
– Én büszke vagyok rá – mondom, összerándulva, amikor rácsap a nő
seggére, amikor az elmegy. – Oké, időnként tud disznó lenni.
Tracker hangos nevetése mindenki pillantását ránk vonja a szobában.
– Mi olyan vicces? - kérdezi Rake, ahogy odasétál és elmozdít
Trackertől. Vet Trackerre egy pillantást, amely azt mondja: Ő a húgom,
seggfej.
A szemem forgatom. Rake-nek kapóra jön ez a védelmező nagy-testvér
dolog, az már biztos. Mindig vigyáz rám, mindig is vigyázott.
Tracker felemeli a kezét, az ártatlanságát hirdetve. – Csak barátok
vagyunk, ember, tudod, hogy nem tenném.
– És miért nem? – kérdezem édes hangon. – Van velem valami baj?
A csípőmre teszem a kezem, kitolva oldalra, és vetek rá egy olyan
pillantást, ami kihívja, hogy merjen bármi mást mondani, minthogy egyike
vagyok a legszebb nőknek, akit valaha látott. Próbáltam komoly arcot
vágni, erőlködve, hogy a számat fenyegető nevetés ne törjön ki belőlem.
Tracker oldalra döntötte a fejét, végigmérve tetőtől talpig. – Te
valahogy úgy nézel ki, mint Rake, ha hunyorítasz, szóval, ja, nem, köszi!
Nem számított az ütésre, amit a gyomrába kapott. – Au. Te erős vagy
ahhoz képest, milyen kicsi vagy.
 Rake morgott. – Gyerünk Anna, és fejezd be a testvéreim
bántalmazását.
Tracker nevet, és megdörzsöli kőkemény hasát. Mintha ez egyáltalán
fájna neki.
Arrow ezt a pillanatot választja, hogy besétáljon, és mint mindig, teljes
figyelmemet magára vonja. Nézem, ahogy beviharzik a konyhába, és kijön
egyik kezében egy üveg skót whiskyvel és egy cigarettával a másikban.
Lehuppan a kanapéra, és inni kezd egyenesen az üvegből.
Nem néz fel, vagy szentel figyelmet bárkinek maga körül, amíg Faye oda
nem sétál és beszélni kezd hozzá fojtott hangon. Követem Rake-et, ahogy
elvezet egy hosszú folyosó felé, kényszerítve magam, hogy ne nézzek vissza
Arrow-ra. Megállunk egy ajtónál, és kisfiúsan rám vigyorog, ahogy
kinyitja.
– Ez a te szobád. Szóval, tudod, mindig van hol maradnod, nem számít,
mi van. – mondja, intve, hogy lépjek be. A szoba üres, leszámítva egy
káprázatos fekete bőr ágyat.
– Ez új – magyarázza, ahogy megfordulva bámulok rá.
– Van nekem saját helyem – mondom neki, zavartságot érezve. Felnőve
nem igazán volt házunk. Költöztünk egyik helyről a másikra, és
maradtunk, ahol tudtunk, kanapészörfözve, vagy anyám legutolsó
barátjával lakva. Nem volt stabil életünk, vagy sok más dolgunk, amit a
legtöbb ember természetesnek vesz. Nem mi álltunk az első helyen
anyánknál – a drog volt az. Talán ezért akarja, hogy úgy érezzem, van itt
egy otthonom? Hogy nem számít, mi van, mindig lesz egy helyem, ahová
menjek? Egy hely, ahol szívesen látnak?
A szívem megmelegedett az érzéstől, de nincs rá szükségem. Nem
vagyok többé rémült kislány. Most már egy nő vagyok, aki tudja, hogyan
gondoskodjon magáról.
 – Tudom, hogy van, de itt is van egy helyed. Velem. Sosem kell
aggódnod többé.
Úgy látszik igazam volt.
– Rake…
– Nem kell így hívnod. – mondja, nem az első alkalommal.
– Tudom, de furcsa, amikor én vagyok az egyetlen, aki Adamnek hív, és
senki sem tudja, ki a frászról beszélek. Bár még mindig Adamnek hívlak a
fejemben – próbálom elmagyarázni.
Nevetése megmosolyogtat. Szeretem nevetni látni őt. – Furcsa, hogy a
kishúgom Rake1-nek hív.
Felvonom a szemöldököm. – Szóval a beceneved olyan férfi után
kaptad, aki erkölcstelen életet él, és sokat nőzik.
A szótárat használtam ehhez. Azt mondja a kéjenc egy másik kifejezés
egy nőcsábászra, vagy feslett, kicsapongó erkölcsűre.
Abból, ahogy a pír a nyakán kúszik fel, tudom, hogy nem igazán örül,
hogy ezt a beszélgetést folytatja velem. – Talán csak szeretek…
Hasztalanul keres másik okot, hogy miért hívják Rake-nek.
– …megszabadulni a levelektől? - javaslom száraz hangon.
– Mindig okostojás voltál – mondja jóindulatúan. – Jó, szeretem a
nőket. Vess meg! Én vagyok a tökéletes példája a férfinak, akivel nem
szabadna randiznod. Tanulj belőle.
– Bizonyára van néhány jó ember a klubház körül…? – mondom
közönyösen, tettetve, hogy körülnézek.
Mint Arrow.
Ez, ahogy igazából értem.
Rake nevetése nem az, amire válaszként számítottam. – Senki sem fog
a közeledbe menni, Anna. Tudják, hogy tiltott terület vagy.

1
Rake – 1. gereblye, 2. kéjenc
 – Honnan tudnák? – kérdezem gyanakvóan, a nyakamon felmerednek
a pihék.
– Mert mondtam nekik – válaszolja, képtelen az önelégültséget
visszatartani a hangjából.
A szám tátva marad. – Miért tennél ilyet?
– Mert a húgom vagy – mondja, keresztbe fonva karjait a mellkasán.
– Igen, de nem vagyok aszexuális – válaszolom szárazon, beljebb
sétálva a szobába és leülve az új ágyamra.
– Számomra az vagy – hallom motyogni. – Nézd, Anna, most hogy itt
vagy újra… Én ott akarok lenni neked, ahogy nem mindig voltam ott a
múltban.
Ahh, a hírhedt Jacob incidens.
– Az nem a te hibád volt – mondom századik alkalommal.
Tudomást sem vesz rólam.
– Akarsz egy italt? – kérdezi, a beszélgetésnek nyilvánvalóan vége.
– Elmondhatod nekem, milyen volt a heted.
– Persze, jól jönne egy ital.
Elgondolkodom, vajon Arrow megosztaná-e az üvegét.
 KETTŐ

Fordította: Red Ruby

ÜLÖK a klubház bárjánál a vodka-narancsomat kortyolgatva, Rake és

Tracker közé beékelődve.
– Hol van Allie? – kérdezem a férfit a jobbomon.
Nem mintha kedvelném a csajt, csak azért kérdezem, hogy
beszélgessünk.
Tracker válasza egy nem-jókedvű morgás.
Az italomba vigyorgok. – Gondok a paradicsomban?
– Anna Bell, te túl fiatal vagy, hogy megértsd a koncepcióját a…
– Ugyannyi idős vagyok, mint te – vágok közbe unott hangon.
Mindketten megfordulunk, hogy egymásra nézzünk. – Te huszonöt
vagy? Tizenkilencnek nézel ki.
– Úgy döntök, ezt bóknak veszem – motyogom felemelve a poharam,
és megiszom az italomat.
– Annak kellene – válaszolja.
Egy jégkockát rágcsálok, és azt mondom – A csajod nem nagyon kedvel
engem.
– Nem kedvel senkit.
Nem kerüli el a figyelmem, ahogy lehúzza az utolsó cseppig a skót
whiskyjét.
– Kivéve téged – teszem hozzá egy vigyorral.
Önelégülten mosolyog. – Ki nem kedvel engem?
 Épp elkezdem emelni a kezem, de megragadja a csuklómat és játékosan
lent tartja. – Zsarnok.
– Milyen az iskola, Anna? – kérdezi Rake, magára vonva a figyelmem.
A bütykei lehorzsoltak és vörösek, és nem tehetek róla, de elgondolkodom,
hogy pontosan miben sántikált és mit csinált.
Talán nem akarom tudni.
– Nagyszerű, igazából. Belefutottam egy barátodba… Andrea?
Összehúzza szemöldökét zavarában. – Ki az?
Komolyan? Hány nővel fekszik le?
– Modellkülsejű vörös. Van egy tetoválása a jobb mellén. Egy
cseresznye, azt hiszem – magyarázom, figyelmen kívül hagyva Tracker
jókedvű kuncogását.
A bátyám szeme kitágul a felismeréstől. – Ó, Andrea.
– Igen, Andrea.
– Mit mondott neked? – kérdezi, ahogy önt magának egy újabb italt.
Vállat vonok. – Nem sokat, csak hogy milyen nagyszerű szerető vagy,
és hogy van egy perverz oldalad, mert szereted…
Kezét a számra téve megborzong. – Az a ribanc ezt mondta neked?
– Ezt, és többet – válaszolom, hangom elfojtott a keze alatt.
Megborzongok a részletektől, amikről úgy gondolta, megosztja velem.
Hogy Rake szereti kikötözni a nőket, karjuk összekötve a hátuk mögött,
ahogy hátulról teszi őket magáévá. Miért? Miért épp most akarnám tudni
ezeket a dolgokat? Végül elsétáltam, mert ő nem fogta be. Vagy ez, vagy
pofon vágom. A vállamon ülő angyal győzött, és visszavonultam, hogy
tettessem, sosem hallottam semmit a bátyám szexuális életéről.
– A ribanc főiskolára jár? – kérdezi Tracker, most már nagyon röhögve,
tenyerével a pultra csap, széles válla csak úgy rázkódik.
Rake elhúzza a kezét, így felé fordulok. – Nem, a mostohafiát szedte fel.
Csönd, aztán még több nevetés.
 Seggfejek.
Arrow sétál el a bárnál, és figyelmem azonnal felé fordul. Nem néz fel,
ahogy lecsapja a félig üres üvegét, lenyalva az utolsó cseppet az ajkairól.
– Arrow, jól vagy? - kérdezi Tracker, vizsgálva őt.
Felemeli az arcát.
Rövid barna haj, épp elég hosszú, hogy átfuttassam rajta az ujjaimat.
Világos barna szemek vastag fekete szempillákkal keretezve. Erőteljes,
tökéletesen csókolnivaló ajkak, és az a szakáll, amiről fantáziálok, hogy
meghúzkodom.
– Jól vagyok. Akartok a Toxicba menni? – kérdezi, szemeit rám
mereszti egy pillanatra, mielőtt visszafordul Rake-hez.
– A húgommal vagyok – válaszolja Rake egy Kurvára komolyan
gondolod? hangsúllyal.
Arrow egyenesen rám néz. – Biztos vagyok benne, hogy Anna nem
bánná.
A Toxic egy népszerű sztriptízklub, és abból, amit hallottam, egy hely,
ahol Arrow szívesen tölti az idejét alkalmanként. Próbál elbátortalanítani,
hogy feszengjek és meghátráljak. Kihív engem.
Vállat vonok. – Ki nem szereti a ciciket?
Az egy ajakrándulás volt, amit láttam? Büszkeséget érzek, hogy ezt a
sztoikus embert majdnem megmosolyogtattam.
Majdnem.
Rake felém fordul egy Miért én? nézéssel az arcán, amit sokszor visel,
mióta hazajöttem. Megvonom a vállam felé. – Mi a valódi különbség egy
sztriptízklub és e között a hely között?
Tracker nevetni kezd, és még Arrow is jókedvűnek tűnik.
Rake azonban nem. – Nem megyek egy kurva sztriptízklubba a
kishúgommal.
 A szemem forgatom. – Akkor dobj ki otthon arrafelé menet –
egyébként is tanulnom kell ma.
Sóhajt, és a fogaival az ajakkarikájával játszik. – Miért nem lógunk itt
egy kicsit először? Vagy akarsz elmenni vacsorázni?
Gyengéden elmosolyodom – tényleg próbálkozik. – Oké, a vacsora jól
hangzik.
Tracker biccent a fejével és elismerő pillantást vet rám. Én tényleg nem
értem ezeket az embereket. Ők folyamatosan szemétkednek egymással, de
ugyanakkor mindig vigyáznak egymásra. Olyan férfiak között nőttem fel,
akik úgy néztek ki, mint ők – durvák, tetoválásokkal és bőrrel borítva. De
a férfiak, akikkel anyám randizott, nem viselkedtek úgy, mint ők. Apa
nélkül felnőni kemény volt. Szívás. Hogy egy szar anyánk volt, nem segített
persze, de én mindig gondolkodtam rajta, milyen lenne az életem, ha lett
volna egy jó apám, és nem azok a férfiak, akiket anyám hozott haza, hogy
próbálja kitölteni az űrt. A szomorú igazság az, hogy Rake-et leszámítva
nem sok jó férfit ismertem életemben. Talán ezért van, hogy minden
kapcsolatom, amim valaha volt nyomorultul megbukott.
A Wind Dragons MC tagjai jó emberek. Meg tudtam ezt mondani amint
találkoztam velük, abból, ahogy üdvözöltek a családban, csak mert én
vagyok Rake húga. Nem tettek fel kérdéseket – Rake volt a bátyám, és ezt
kiterjesztve én is a családjukhoz tartoztam. Az volt az a pillanat, amikor
megértettem, miért fordult Rake egy motoros klub életforma felé – azt a
családot kínálta neki, ami felnőve nekünk sosem volt igazán. Tudom, hogy
a Wind Dragons tagjai semmilyen értelemben nem szentek. Ők vagány
férfiak, és csak elképzelni tudom a szarságokat, amikben benne vannak, de
ők nem kevernek engem bele, én pedig idejöhetek, és élvezhetem a szexi
férfiak és jó kaja előnyeit. Egyszerűen biztonságban érzem magam itt. Nem
tudom megmagyarázni, csak érzem. Az otthon ott van, ahol Rake.
Hiányzott mialatt távol voltam, néha azt kívántam, bárcsak sosem mentem
volna el. Tudom, hogy valószínűleg illegális szarságokat csinálnak, de
számomra ők csak csodálatosak, semmi egyéb. Amíg nem látom, hogy
bármilyen nő vagy gyerek megsérül, nem igazán érdekel, mit csinálnak.
Tudom, hogy a bátyám nem vonódna bele semmi túl rosszba, neki arany
szíve van.
Elfordítom a fejem, és látom, hogy Arrow figyel engem a pohara pereme
felett. Jó látni, hogy úgy döntött, használ egyet. – Ki volt a fiú, aki
beszélgetett veled ma óra után?
Összehúzom a szemeim. Érzem a bátyám tekintetét rajtam, most
kíváncsian.
– Egy barát – válaszolom. – Lehetnek nekem olyanok?
Tracker önelégülten mosolyog. – Vannak neked. – Mutat magára, és
nem tehetek róla, de vigyorgok.
– Te nem számítasz.
Kezét a szívére teszi megjátszott gyötrelemmel, aztán feladja a tettetést
és felkapja megint a poharát.
– Ha randizni fogsz valakivel – mondja Rake –, találkozni akarok vele,
mielőtt a dolgok komolyra fordulnak.
Összeszorítom az ajkaimat és a bátyámra bámulok dacos szemekkel.
– És miért tenném én azt?
– Mert tudatni fogom veled, hogy érdemes-e rád, vagy sem – mondja
közönyös hangon, megvonva széles vállait.
– És ha nem… - teszi hozzá Arrow, barna szemei csillognak. – Majd mi
elintézzük.
Mi?
Mi?
Arrow akar megvédeni engem, mikor az ideje legnagyobb részét azzal
tölti, hogy figyelmen kívül hagyjon minden alkalommal, amikor a
közelében vagyok? Nem is tudom, mit mondjak most, szóval, most az
egyszer befogom a számat.
– Semmi megjegyzés? – kérdezi Rake felvont szemöldökkel.
– Senkivel nem randizom épp most, szóval nincs mit megvitatni –
válaszolom, ahogy a szemem a szobát pásztázza, mielőtt Arrow-n
megállapodik.
Nem kerüli el a figyelmem, ahogy pillantása a melleimre szegeződik,
aztán gyorsan elvonja, mielőtt ledönti a poharában lévő aranyszínű
folyadék maradékát. A szükségesnél nagyobb erővel csapja le a poharat az
asztalra, aztán további szó nélkül kisétál a szobából.
Akkor okééé.
– Hogy van? – kérdezi Rake halkan Trackert.
Közelebb hajolok, hogy halljam, mit beszélnek.
– Dühös. És még mindig bűnösnek érzi magát, azt hiszem. Remélem
magához fog térni – mondja Tracker a bátyámnak.
Bűnös? Miben?
Rake lefelé néz. – Kurvára remélem. Úgy tűnik, mást sem csinál, csak
iszik és kefél.
Erre a fogaimat csikorgatom, nyilvánvalóan nem tetszik a gondolat,
hogy ő másik nővel van.
Ő nem az enyém emlékeztetem magam, amíg nem gyengül a sokk.
– Átlagos péntek éjszakának hangzik – teszi hozzá Tracker önelégült
mosollyal.
Mindketten nevetnek.
Én nem.
Rake befejezi az italát, aztán rám néz. – Mit akarsz enni? Ismerek egy
helyet a közelben, ahová Faye mindig szeret menni.
Ja, nem, köszi.
 Felvonom a szemöldököm, ami azt üzeni: Te pontosan tudod, mit
akarok enni. Rake megborzong és Trackerhez fordul. -- Jössz harapni
valamit velünk?
Tracker kuncog. – Láttam azt a pillantást. Mit etet veled?
– Sushi. Mindig kurva sushi – morogja, megdörzsölve az állkapcsát a
kezével.
Mosolygok, szeretem, hogy emlékszik. – Ne csinálj úgy, mintha te nem
szeretnéd.
Gyengéd pillantást vet rám, aztán lenéz üres poharába.
– Akkor jó, menjünk és etessünk meg téged.
Lecsusszanok a székemről, és átvetem a táskám a vállamon. Rake és
Tracker halkan beszélni kezdenek, így én kisétálok és megállok Rake
motorja mellett. Amikor lépéseket hallok magam mögött, megfordulok,
arra számítva, hogy a bátyámat látom, de helyette Arrow jóképű arcába
bámulok. Néhány másodpercig nem mond semmit, csak szúrós
pillantással tanulmányoz engem. Elkezdek toporogni, kényelmetlenül
érezve magam tüzetes vizsgálata alatt.
– Van valami az arcomon, vagy mi? – bököm ki.
Nem látszik jókedvűnek. – Te azzal a fickóval vagy, akivel láttalak?
Ne már, ne ezt megint!
– Nem, mondtam neked, hogy nem.
Vállat von. – Ha kedveled őt, távol maradsz tőle.
Morcosan nézek. – Nem értelek. Nem mondhatod meg nekem, mit
csináljak, Arrow.
– Csak maradj ki a bajból, Anna – mondja hirtelen, összehúzva kicsit a
szemét.
– Miért érdekel? – kérdezem, felvonva az egyik szemöldököm.
Kimondottan beszédes ma. Legalábbis az ő mércéjével mérve.
 Lágy, csúfolódó hangot ad, és rázza a fejét. – Nem érdekel. Csak Rake
miatt törődöm veled. Az utolsó dolog, amire szüksége van, hogy aggódjon
az elkényeztetett seggedért.
Elkényeztetett?
Sok minden vagyok – néhány közülük nem jó –, de egyik sem az
elkényeztetett.
– Ne csinálj úgy, mintha ismernél engem – válaszolom, miközben
bámulok rá. – Szeretem a bátyámat. Nem tudom, miért van problémád
velem, de nem hiszem, hogy igazságos.
Nem tetszik a csillogás, ami megjelenik a szemében. – Felnőtt férfiakat
is visszariasztottam attól, hogy visszabeszéljenek nekem.
Egyenesebben állok. – Tudom, hogy nem fogsz bántani engem. Rake
nem hagyná.
Arrow előredől, pillantása az ajkamra esik. – Szeretsz beszélni hozzám.
Miért?
Összeráncolom a szemöldököm. – Hogy érted?
– Minden alkalommal, amikor körülötted vagyok. Nem hagysz
figyelmen kívül. Dumálsz folyamatosan, mintha én a kibaszott barátod
lennék, vagy valami.
Összeszorítom az ajkaimat. – A barátom vagy.
Olyasvalami.
Bizonyos fokig.
Oké, nem igazán.
Ajkai megrándulnak. – Nem akarok a barátod lenni Anna, ez itt az
egész probléma.
Nos. Oké. A férfi őszinte. Várjunk, úgy érti, hogy nem akar a barátom
lenni, vagy, hogy több akar lenni, mint barát?
Szemeim kitágulnak a lehetőségre.
– Bármire is gondolsz most, abba kell hagynod.
 – Miért jársz olyan sokat a Toxicba? – bukik ki belőlem, tudni akarom.
Mindig vannak elérhető nők a klubházban, és ez nem olyan, mintha nem
kaphatna meg bárkit, akit akar.
– A nők ott tudják, mire számítsanak – válaszolja, elnézve tőlem.
– Számítsanak?
Élesen bólint. – Azt kapják, amit akarnak, és én azt kapom, amit
akarok. Probléma megoldva. Nem keresek semmit, Anna.
– Ó – válaszolom, hülyének érzem magam.
Kinyúl és ujjait lefuttatja az arcomon. Beszívom a levegőt, ahogy a
pillantásunk összekapcsolódik, zavartan attól, amit ott látok.
Vágy.
– Gyönyörű vagy, tudod? Ha más ember lennék, rád repülnék.
Annyi kérdés villan át a fejemen. Miért, csak ha másik ember lenne?
Miért nem most?
Kinyitom a számat, próbálok kigondolni valami választ, amikor Rake
kisétál. Arrow azonnal leejti a kezét az arcomról, és arrébb lép. Rake egy
barátságos gesztussal rácsap Arrow hátára, aztán odasétál hozzám.
– Gyerünk – mondja, átadva nekem egy sisakot. – De következő
alkalommal én választom ki a helyet.
Mosolygok, elfeledkezve Arrow-ról és élvezve Rake játékos hangulatát.
– Megegyeztünk.
 HÁROM

Fordította: Red Ruby

– LANA, szívdöglesztően nézel ki! – füttyentek.

A legjobb barátom körbefordul, megrázza kicsit a fenekét, miközben
elfordul tőlem, amitől kuncogásban török ki. 158 centijével Lana apró, de
gömbölyded a megfelelő helyeken. Ujjait, amelyen kékre vannak festve a
körmei, átfuttatja a sűrű sötét haján, ami görög örökségének köszönhető.
– Köszönöm – válaszolja édes hangján, felhúzva pántnélküli fekete
ruháját. – Elkezdem a sminkem, mialatt te zuhanyozol.
Smink alatt szempillaspirált és szemceruzát ért. Ez az egyetlen dolog,
amit az arcára tesz – nem mintha szüksége lenne rá.
Kényszerítem magam, hogy leszálljak a puha bőrkanapémról. – Nem
tudom elhinni, hogy te rángatsz ki engem ma este.
Az események micsoda változása.
Lana vigyorog. – Amióta visszajöttél, minden hétvégén rávettél, hogy
kimozduljunk, és most rájöttem, hogy élvezem.
– Jó – mondom neki, ajkaim megrándulnak. – Akkor jobb lesz, ha
elhúzom a csíkot.
– Igen, jobban teszed – válaszolja Lana, még egyszer pepecselve sötét
loknijaival. – Azt gondoltam, lecsekkolhatnánk néhány bárt, tágítva a
horizontunkat.
Pislogok. – Oké, ki vagy te és mit csináltál a legjobb barátommal?
Lana utálja a változást. Mindig utálta.
 Az óvoda óta vagyunk barátok. Van egy képem rólunk az
éjjeliszekrényemen, borzalmas ruhát viselünk, és egymást öleljük négy
évesen. Barátok maradtunk akkor is, amikor elhagytam a várost, e-
mailben és telefonon tartva a kapcsolatot. Ő a legjobb barát, akit egy lány
csak kérhet. Őszinte, lojális és édes, és mindig ott volt nekem, amikor
szükségem volt rá. Olyan kedvesség árad belőle, ami úgy tűnik, vonzza felé
az embereket, és én sem voltam kivétel. Felnőve szükségem volt erre a
kedvességre, erre a lágyságra. Anyám függősége azt jelentette, hogy Adam
és én gyakrabban voltunk magunkra hagyva, hogy gondoskodjunk
magunkról, mint nem. Néha anyám elfelejtett ebédet csomagolni nekünk,
és éhesen mentünk el. Találkoztam Lanával az iskolában, és ő megosztotta
velem az ételét, megjegyzés vagy ítélkezés nélkül. Ő tényleg egy ragyogó
csillag.
– Csak szükségem van figyelemelterelésre most – motyogja olyan
halkan, hogy majdnem nem hallom meg.
Felé kapom a fejem. – Mitől? Mi a baj?
Felsóhajt és rám mered sötét szemeivel. – Semmi baj, csak…
– Mi?
Bizonytalanul ráharap alsó ajkára. – Ígérd meg, hogy sosem ismétled
ezt el.
– Tudod, hogy nem fogom.
– Nem tudok nem Trackerre gondolni – bukik ki belőle, aztán eltakarja
az arcát a kezeivel.
Szemeim kitágulnak. Lana kétszer találkozott Trackerrel, mindkét
alkalommal, amikor a bátyám őt küldte, hogy tartsa rajtam a szemét.
– Tudtam! – kiáltom, győzelmi táncot járva, ami fel-le ugrálásból és a
popsim rázásából áll.
Lana összerezzen a hangerőmtől és felsóhajt. – Mondd el, milyen hülye
vagyok.
 – Nem vagy…
– Ő foglalt – mondja, számolva az ujján. – Motoros – újabb ujj.
– Hé. Ahogy a bátyám is – teszem hozzá, önelégülten mosolyogva.
– Anna, ő a legszexisebb férfi, akit valaha láttam, és elegem van belőle,
hogy Trackerre gondolok. Ideje továbblépni. Ki a régivel, és ide az újat –
mondja élénken, lesimítva a ruháját.
– Szóval ezért viseled a legkisebb ruhadarabot, amit valaha láttam
rajtad, és akarsz elmenni bulizni? – kérdezem, lassan pislogva néhányszor.
– Lana, te káprázatos vagy. Ha Tracker valaki olyannal akar maradni, mint
Allie, az az ő vesztesége. Csomó férfi van odakint, aki szeretne a sajátjának
nevezni.
Mondja ezt olyasvalaki, aki csak egy férfit akar, aki alig néz rá.
Olyan egy álszent vagyok.
Lana nevet, és várom, hogy számon kérje rajtam a megjegyzésemet, de
nem teszi. Csak mosolyog rám és azt mondja. – Igazad van. Csomó férfi
van odakint.
Lana tud róla, hogy belezúgtam Arrow-ba, tudnia kell, de nem piszkál
miatta. Ismerve Lanát, várja, hogy én hozzam fel, vár, amíg kész vagyok
beszélni róla. Jó ebben, nagyon türelmes, de nem kerülték el a figyelmem
a mindentudó pillantások, amiket rám vet, amikor róla beszélek.
Gyors zuhanyt veszek, és állok a tükörrel szemben, meztelenül, hogy
feltegyem a sminkem. Barna, füstös szemfesték kiemeli a zöld szemeimet
és párosítva nude ajkakkal nem tűnik túl soknak. Kivasalom a hajam, így
tökéletesen egyenes, aztán teszek rá egy kis hajlakkot, egy kis dúsításért a
tetején. Egy fekete testhezálló szűk farmer és fekete hátnélküli felső mellett
döntök, belecsúsztatom a lábaimat a vörös körömcipőmbe és magamra
fújok egy kis parfümöt.
– Csodásan nézel ki – mondja Lana, ahogy kisétálok a nappaliba.
Feltesz zenét, és italokat tölt nekünk.
 – Köszi – válaszolom, elfoglalva a vele szemközti ülést. Felveszem a
poharat. – Egy jó éjszakához!
– Egy jó éjszakához! – ismétli, és a poharak csilingelnek, ahogy
összekoccintjuk őket. Iszom egy kortyot a vodka-szederlémből, aztán
rámosolygok a legjobb barátomra.
– Miért van olyan érzésem, hogy némi bajba fogunk keveredni ma éjjel?
– kérdezem felvont szemöldökkel.
– Mert te, te vagy.
– Hé! Én egy tiszteletre méltó, iskolázott nő…
Félbeszakít a nevetésével. – Igen, tudom. Biológiatudomány szakos az
állattanban, te egy hatalmas kocka vagy.
– Mintha te dumálhatnál – válaszolom vigyorogva. Lana még okosabb,
mint én. Mosolygok, amikor felteszi a szemüvegét, szexi külsejét cukira
fordítva. Gyakorlatilag vak a szemüvege nélkül, és én örülök, hogy hozza.
– Hívok egy taxit – jelentem be.
– Rég előtted járok, Anna Bell, már hívtam egyet.
– Ó, ne már, te is – panaszkodom.
Felemeli a vállát egy vállvonással. – Ragadós.
– Igen, mert Tracker szájából hangzott el – válaszolom, önelégültem
mosolyogva rá.
Levegő után kap, és feljebb tolja a szemüveget az orrán. – Egyáltalán
nem ezért!
– De igen.
– Nem is.
Egy duda jelez, félbeszakítva a vitánkat, ugyanazokat a gyerekes
szavakat, amiket négy éves korunk óta használunk. Felkapjuk a táskáinkat,
minden mást elfelejtve, bezárjuk a bejárati ajtót és becsusszanunk a taxi
hátsó ülésére.
– Mi a kocsmajárásunk első megállója? – kérdezem tőle.
 – Knox fogadója – válaszolja, lepillantva a telefonjára. Megmondom a
taxisofőrnek, hogy hova megyünk, és hátradőlök az ülésen, élvezve a vodka
adta enyhe bizsergést. Amikor megérkezünk, a kidobó kéri az
igazolványainkat, ami huszonöt évesen egy bók. Egy olyan dal szól, amit
korábban sosem hallottam, és az ütemre mozgok, ahogy a bárhoz sétálunk.
Felsóhajtok, amikor rájövök, hogy várni fogunk itt egy darabig, olyan
hosszú a sor az italokért.
– Zsúfolt a hely – mondja Lana körbenézve. – Bár elég klassz.
Bólintok – Az.
Tizenöt perccel később leadom az italrendelésünket az egyik
legdögösebb férfinak, akit életemben láttam. Van egy sebhely az arcán, de
ez nem von le férfias vonzerejéből.
– Két vodkát szederlével, legyen szíves.
– Nincs szederlevünk – válaszolja előredőlve, és furcsa pillantást
villantva rám. Más nem rendeli ezt itt?
– Narancslé?
Bólint.
– Akkor azzal legyen szíves.
Átadom Lanának az italát és visszafordulok a pultoshoz.
– Történetesen nincs felvétel, ugye?
Szükségem van egy állásra, hogy pénzt keressek, és saját pénzem
legyen. Rake továbbra is tesz pénzt a számlámra, azt mondva nekem, hogy
ez nem probléma, és hogy sok megtakarítása van, de én nem akarom azt
használni. Az csak ücsörög a számlámon, és tervezem az utolsó centig
visszafizetni neki.
Szexi úr félredöntött fejjel tanulmányoz engem. – Dolgoztál valaha
bárban korábban?
– Nos, nem…
– Akkor nem, nincs felvétel – válaszolja, félbeszakítva.
 Pöcs.
Lana megszólal. – Ő egy tudós, biztos vagyok benne, hogy képes
néhány italt keverni.
Nem tűnik lenyűgözöttnek, még akkor is, ha én totálisan túlképzett
vagyok erre a munkára.
Egy gyönyörű nő sétál a férfi mögé, zavartnak tűnik. – Reid, fel kell
vennünk valakit; ez őrültség.
Reid? Dögös név egy dögös férfinak. Szégyen, hogy ő elég goromba.
Szemei ellágyulnak, amikor a nőn landolnak, egész arckifejezése
megváltozik.
Az szerelem, épp ott. Elgondolkodom, fogok-e valaha látni ilyen
pillantást az én irányomba.
– Tudom, bébi – mondja gyengédebb hangon, mint amit velem
használt.
A nő rám pillant, és én szélesen vigyorgok. – Munkát keresek.

* * *
– Olyan öreg vagyok – motyogom, ahogy a telefonomon az órájára
nézek. Éjjel egy óra, és én kész vagyok hazamenni. Ez igazából elég
szomorú. Keresem Lanát, aki éppen a táncparketten van valami fickóval.
Nem tudom, ki volt jobban sokkolva, amikor igent mondott a meghívásra,
én vagy ő maga. Felteszem, a sok italnak, amit elfogyasztott, köze van
ehhez. Én, másrészről, a második bárnál abbahagytam az ivást, és most
nevetségesen józan vagyok. Gondolom, egyikünknek felelősségteljesnek
kell lennie. Ki tudta, hogy én leszek az? Visszaülök a bárszékre és
körbenézek, szemem kitágul, amikor egy ismerős arcot látok. Mindenki
nagy ívben kikerüli, és jó okkal. Mögötte halad Tracker és a bátyám.
Basszus.
 – Mit csinálsz itt? – hagyom figyelmen kívül Arrow-t, és kérdezem
Rake-et, aki összeszűkült szemekkel bámul engem.
Rake ajkai megfeszülnek. – Nem mondtad, hogy szórakozni mész ma
este.
– És nem is kellett volna.
Rake körbepillant a bárban. – Tudod, hogy kié ez a hely, igaz?
Megrázom a fejem. – Nem.
Arrow vigyorog, az összes foga látszik. – Mi igen.
Próbálok úgy tenni, mintha nem lennék meglepve. A bárt Riftnek2
hívják, és Lana szerint csak múlt héten nyitott. Körülbelül egy órája
voltunk itt, a harmadik megállónk az éjszaka. – Szóval? Nincs megengedve
nekem, hogy itt legyek? Utoljára, ahogy ellenőriztem, ez egy szabad ország.
– Mi a fasz? – morog Tracker. Ránézek és látom, hogy a táncparkettre
bámul. Felteszem, kiszúrta Lanát és nem tetszik nekem, ahogy ránéz.
Kicsit sem.
– Hagyd őt békén, megérdemel némi szórakozást – mondom neki,
hangomból érzi, hogy komolyan mondom.
– Anna, ha elmész, tudasd velünk. Nem akarom, hogy aggódnom
kelljen, hol vagy minden hétvégén – mondja nekem Rake, végigfuttatva
kezét a haján frusztráltságában.
Csikorgatom a fogaimat. – Rake, egyedül voltam hosszú ideig. Nem kell
úgy kezelned engem, mint egy kurva kisbabát.
Értem, hogy törődik velem, de komolyan?! Nem vagyok már kölyök
többé, tudok magamra vigyázni. Akarom a bátyám figyelmét? Igen. Akarok
az élete része lenni? Persze. Amit nem akarok, hogy elnyomjon. Tudom,
hogy az egyetlen módon vigyáz rám, amit ismer, hogy megvédjen engem
és biztosítsa, hogy semmilyen sérelem nem ér, de nem akarom, hogy

2
Rift – rés, hasadék
megmondják hová menjek, vagy, hogy le kelljen jelentkeznem nála, hogy
tudassam minden mozdulatomról.
Vagy ami még nevetségesebb – engedélyt kérjek.
Nézem, ahogy Rake arca kővé változik. – Hazamész. Most.
– Francot megyek! – kiabálom, bár egyébként is terveztem az indulást.
Rake Arrow-ra és Trackerre néz.
Mindketten vigyorognak, ördögi csillámlás van a szemükben.
Tracker a táncparkett felé veszi az irányt, míg Arrow felemel engem a
levegőbe, és a vállára vet.
A szám tátva marad a döbbenettől, mialatt a testem reagál rá, hogy
hozzá van préselve.
Oké, talán ideje menni.
 NÉGY

Fordította: Red Ruby

– TEGYÉL le, te elfajzott rohadék! – kiabáltam, öklömmel püfölve a

seggét. A nagyon szép fenekét, de mégis, nem ez a lényeg.
Ez nevetséges.
És zavarba ejtő és kínos.
Tracker beteszi Lanát a kocsiba. Nem úgy, mint én, ő soha nem állt ellen,
amikor kivezették. Mindamellett tudom, ha most megadnám magam, azt
hinnék, hogy mindig megtehetnek majd ilyen szarságokat. Megpróbálnák
irányítani az életemet, és ezt nem hagyhatom.
Nem fogom.
– Arrow, komolyan! Lecsúszik a farmerem!
Hűvös szellőt érzek a fenekemen.
Letesz, megragadja a tarkómat és a kocsi felé kormányoz.
– Talán legközelebb olyan farmert kellene viselned, ami nem mutatja
meg a segged.
Bölcsen figyelmen kívül hagyom a megjegyzését.
– Hol van Rake?
– Bent beszélget a vezetővel – válaszolja, meleg lehelete a nyakamon
olyan gondolatokat ébreszt bennem, melyeket nem kellene.
Dühös vagyok rá!
Kontrolláld magad, Anna!
– Így jöttetek rá, hol vagyunk? – kérdezem kihúzva magam, ahogy
elveszi meleg kezét a nyakamról.
 – Ja – válaszolja, szinte felvillanyozottnak hangzik ettől a ténytől. –
Mondtuk nekik, hogy figyeljenek. Abban a másodpercben, ahogy beléptél,
kaptunk egy üzenetet.
– Ha bármelyik barom közületek csak csúnyán néz Lanára…
– Lana jól van – válaszolja Arrow nyugodtan. – Húzd be a karmaidat.
– Komolyan mondom. Nincs hozzászokva a basáskodó, seggfej
módszereitekhez.
– És te? – kérdezi, ahogy kinyitja a hátsó ülés ajtaját.
Vetek rá egy éles pillantást.
– Rake a bátyám. Kezeltem őt egész életemben.
– Ez egy szép megfogalmazás – tűnődik, ajka megrándul.
– Nektek, srácok, szükségetek van saját életre. Találj valami jobb
tevékenységet szombat éjszakára – füstölgök.
Felsóhajt, aztán a rá jellemző homlokráncolás visszatér.
– Higgy nekem, elfoglalt voltam. Egy jól kinéző nő térdelt előttem, a
farkam mélyen a torkában, amikor Rake felhívott, és szólt, hogy mennünk
kell megkeresni a kishúgát. Szóval ne nyaggass pont most.
A szám tátva marad.
– Nos, ne hagyd, hogy feltartsalak. Biztos vagyok benne, hogy az a nő
igazi jó fogás – sikerült valahogy kimondanom. Mintha szükségem lett
volna arra a képre. Rohadék.
És csessze meg a lotyó is, akárki is.
Félrepillantok róla, és szállnék be a kocsiba, nem akarok a jelenlétében
lenni, amikor meglátok valakit, akit életemben sohasem akartam újra
látni.
Sohasem.
Gyorsan körbenézek Rake-et keresve, remélve, hogy nem emlékszik,
hogy néz ki.
Jacob.
 Basszus.
Jacob volt a srác, akivel randiztam középiskolában. Tizenöt voltam, és
épp csak beléptem a randi világába. Rake lényegében elijesztette a fiúk
többségét, aki rám nézett, de Jacob más volt. Két évvel idősebb nálam, és
egy évvel Rake-nél. Jóképű volt, szőke hajjal, mogyorószín szemekkel és
hatkockás hasizommal. Na mármost, azokban az időkben egy fiú
hatkockás hasizommal az ő korában nagy dolognak számított. Olyan volt,
mint nyerni a lottón. Így amikor Jacob elhívott, el voltam ragadtatva.
Népszerű, sportos fiú volt, minden lány kedvelte. Amikor Rake valahogy
rájött, hogy randizunk, és nem volt boldog. Ami azt illeti, azt mondta, hogy
nem mehetek el.
Könyörögtem.
Nemet mondott.
Sírtam.
Megadta magát, és igent mondott.
De voltak feltételek.
Közölte, hogy találkozni fog Jacobbal a randi előtt, és megvárja, hogy
hazaérjek, és ha csak egy másodperccel is tíz után leszek otthon, kiveri a
szart is a partneremből.
Ezek az ő szavai, nem az enyémek.
Beleegyeztem. Mélyen belül tetszett, hogy Rake vigyázott rám, így sosem
vitatkoztam, amikor szabályokat hozott velem kapcsolatban. Fiatal lány
voltam apa nélkül, egy olyan anyával, aki leszart, így amikor Rake törődött
velem, szükségem volt arra.
Találkozott Jacobbal a randim előtt, és tudtam, hogy nem kedveli őt. De
én fiatal és idealista lévén, naivan azt gondoltam, hogy nagyszerű srác.
Vacsorázni mentünk és moziba, aztán visszavitt a házunkhoz. A probléma
azt volt, hogy korán jöttünk haza. Rake tízre várt minket, és mi kilenckor
otthon voltunk. Amit nem tudtam, az az volt, hogy Rake maga is találkozott
egy lánnyal, és azt tervezte, hazajön kilenc harmincra, hogy biztosan itt
legyen, és lássa, hogy biztonságban otthon vagyok. Így amikor Jacob az
ajtóhoz sétált velem, és megkérdezte, hogy bejöhet-e egy italra, ekkor nem
gondoltam semmire. Szólítottam Rake-et, amikor átsétáltunk a házon, de
hamar rájöttem, hogy egyedül vagyunk. Odaadtam neki az italát, és a
kanapén ültünk, ahol megcsókolt engem. Rendben volt a csókolózás.
Akkor, amikor már a kezei elkóboroltak, nemet mondtam, erre nem álltam
még készen. De a rohadék nem hallgatott rám. Rake épp időben jött haza,
hogy megállítson valamit, ami pokolian sokkal rosszabb lett volna, mint
ami volt. Mégis magát hibáztatta, hogy nem volt ott korábban. Emlékszem,
csak boldog voltam, hogy még megvan a szüzességem.
Mintha érezné, hogy valaki figyeli őt, Jacob megfordul, és felém néz.
Rám.
Néhány feszült pillanatig tanulmányoz, majd lassan elvigyorodik. Nem
egy barátságos vigyor. Nem, inkább kaján tekintet.
Hát igen, észrevett.
Basszus.
Hátborzongató rohadék.
– Ki az a fickó, akit bámulsz? – dörmögi Arrow mögöttem.
Megfordulok, hátat fordítva Jacobnak.
– Ötletem sincs.
– Akkor kurvára miért figyeled? – kérdezi összehúzott szemmel.
– Talán jóképűnek találom – nyögöm ki valahogy, a szavak íze, mint a
sav, olyan a nyelvemen.
Arrow Jacobra bámul, de nem fordulok meg, hogy lássam, Jacob
visszabámul-e. Ha okos, nem tenné, de nem az. Legalábbis sosem szokott
az lenni.
– Rake fogja tudni kicsoda? – kérdezi végül. – Nem tetszik, ahogy most
néz téged.
 Francba.
Kezdek pánikolni.
– Kérlek, ne mondd el neki, Arrow! Rake meg fogja ölni! Azt akarod,
hogy a bátyám börtönbe kerüljön?
Arrow keresztbe fonja karjait a mellkasa előtt és lehajol.
– Kit védesz itt igazából, Anna? A bátyádat, vagy valami elegánsnak
látszó pöcsfejet?
Fújok egyet.
– Határozottan nem a pöcsfejet. Bízz bennem.
– Nos, akkor jobb, ha beszélsz – mondja Arrow, türelmesen várva.
Sóhajtok, tudva, hogy nem fogja annyiban hagyni.
– Mesélt neked Rake Jacobról? A fickóról, aki nem tudta, hogy a nem az
nem… – Arrow tesz néhány lépést Jacob irányába. Kezem a mellkasára
teszem, könyörgő szemmel nézek rá. – Ne, Arrow. Évekkel ezelőtt volt. Kb.
tíz éve. Talán még mindig dühös, amiért Rake szétrúgta a seggét.
A hangom kétkedőnek hangzik, még a saját fülemnek is.
– Milyen messzire ment el, Anna? – kérdezi Arrow összeszorított fogain
keresztül. Mellkasa enyhén emelkedik, és tudom, hogy oda akar menni.
Megnyalom az ajkaimat.
– Nem erőszakolt meg. A kezét tette…
Arrow kezébe fogja az arcomat.
–Hozzád ért?
Bólintok, lenézek, de Arrow felemeli az arcomat.
– Ne legyél zavarban, drágám, nem csináltál semmi rosszat. Az a
mocsok egyértelműen nem tudja, hogyan bánjon egy lánnyal, és hogy a
nem, az kurvára nemet jelent bármilyen kurva körülmények között.
– Régen volt, de nem akarok szembenézni vele, és nem akarok jelenetet
rendezni, szóval mehetnénk, kérlek?
Arrow mögém bámul.
 – Ő az, aki jelenetet rendez. El kellett volna menekülnie abban a
pillanatban, hogy felismert téged.
Nem akarta elengedni ezt.
Megragadom a bicepszét.
– Kérlek, Arrow.
Felsóhajt, és végigdörgöli az arcát. – Szállj be a kocsiba, oké?
Becsusszanok, és amikor becsukja az ajtót mögöttem, már tudom.
Nem fogja hagyni.
Idegesen figyelem az ablakból, ahogy odasétál Jacobhoz, és behúz neki.
Egyenesen az orrába.
Jacob a kezébe fogja az arcát, vér fröcsköl mindenhova. A Jacobbal lévő
férfiak nem lépnek közbe. Egy pillantást vetnek Arrow-ra, majd egyet
hátralépnek.
Arrow mond neki valamit, aztán az autó felé sétál.
Jacob felemeli a fejét, és rám pillant az ablakon át. Habár nem lát engem
a sötétség és a színezett ablakok miatt, de úgy érzem, mintha tudná. A
testem megborzong, és figyelem őt, ahogy a barátai felsegítik, és elhagyják
a parkolót.
Micsoda kibaszott megkönnyebbülés.
Arrow hátradől az autónál, és rágyújt egy cigarettára.
Kinyitom a számat, aztán újra becsukom.
– Hogyan tud ilyen közönyösen viselkedni ezután?
– Ki az a fickó, akit Arrow megütött? – kérdezi Tracker, én meg
ijedtemben ugrom egyet. Észre sem vettem, hogy a kocsiban van.
Elfordítom a fejem, hogy lássam Lanát, aki elaludt Trackernek dőlve, aki
szórakozottan, felvont szemöldökkel bámul rám. Ez felbosszant – ne
szórakozzon épp most.
– Valami pöcsfej, akiről nem szükséges Rake-nek tudnia – mormolom.
Tracker kuncog.
 – Rake rá fog jönni: nem tartunk vissza szarságokat egymástól.
Csikorgatom a fogamat, aztán megfordítom a dolgokat.
– Allie tudja, hogy eljöttél megmenteni egy másik nőt? – kérdezem
édesen.
– Arrow tudja, hogy akarod őt? – lő vissza.
Befogom a számat.
Vigyorog, de ugyanezt teszi.
Kiszállok az autóból, becsukom az ajtót magam mögött, majd Arrow
mellé állok.
– Hogy van az öklöd? – kérdezem, lepillantva a kezeire.
Kifúj egy adag füstöt. – Jól.
– Azt kívánom bárcsak ne kellett volna ezt tenned, de…
– De mi?
– De köszi – suttogom.
Mélyen kilélegzek, és felnézek az éjszakai égre.
– Milyen rohadt ironikus, ha ti, srácok nem rángattok ki engem, bejött
volna oda, és nekem egyedül kellett volna szembenéznem vele?
Megint hülye, tizenöt éves kislánynak érzem magam.
– És akkor csak fel kellett volna hívnod engem, és öt percen belül itt
lettem volna. Ugyanaz a kimenet. Az öklöm az arcában. Ő vinnyog, mint
egy kis lotyó.
Ajkam megrándul, ahogy visszanézek rá.
– Hogyan tudsz egy ilyen pillanatban megmosolyogtatni?
Visszatol a fülem mögé egy elkóborolt hajtincset, aztán előredől,
amelytől úgy tűnik, mintha megcsókolna. Elfelejtek lélegezni, ahogy egy
csókot nyom épp a szám külső sarkára. – Mert tudod, hogy biztonságban
vagy velem, drágám.
Pillantásunk összekapcsolódik, és egy pillanatra mindkettőnknek eláll a
szava. De aztán ő megköszörüli a torkát.
 – Mindannyiunkkal, úgy értem.
Nagyot nyelek, tettetem, hogy nem vettem észre a botlását. – Igaz.
– De tudod, hogy mindig hívhatsz, ha szükséged van valamire. Bármire.
Ha valaha bajban vagy, vagy segítségre van szükséged.
– Azt hittem, nem nagyon kedvelsz – motyogom. – Azt mondtad,
elkényeztetett vagyok.
Körbepillant, mielőtt visszanéz rám.
– Nem vagy elkényeztetett, bár púp a hátamon.
– Miért? – morgom. – Mert megzavartam a remek szopásodat?
A szája megrándul.
– Nem, Anna, mert kurvára rád gondoltam, amikor a szájában voltam.
Szent szar.
Tényleg ezt mondta?
– Tényleg ezt mondtad? – kérdezem, tágra nyílt szemmel.
Ahogy elnéz, és nem válaszol, úgy érzem, megbánta a szavakat abban a
másodpercben, ahogy elhagyták az ajkát.
Rake kisétál a klubból, és Arrow eltolja magát a kocsitól, ellép tőlem,
majd beszáll a vezetőülésbe. Visszaszállok a kocsiba, ugyanakkor, amikor
Rake beszáll az első ülésre.
Senki sem hozza fel, mi történt, és ezért hálás vagyok.
Az ablakon bámulok ki, csak haza akarok jutni. Körülbelül tíz percig
ülök ott, mielőtt a csend megtörik.
– Mit tanultál ma, Anna Bell? – kérdezi tőlem Tracker vidám,
leereszkedő hangsúllyal.
Kezem ökölbe szorul.
– Hogy találjam ki, melyik vállalkozás a tiétek, srácok, és kerüljem el
azokat minden áron.
Mindenki nevet, kivéve Arrow-t és az alvó Lanát.
– Hol dobjuk ki őket? – kérdezi Arrow Rake-et.
 – Klubház – válaszolja röviden. – Mindketten alhatnak Anna
szobájában.
– Vigyél haza – követelem, keresztbe fonva a karom a mellkasom előtt.
– Nem akarok a klubházba menni.
Nem vesznek rólam tudomást.
Trackerhöz fordulok.
– Lana sosem volt a klubházban, ne vitesd oda.
Tracker sóhajt.
– Ez nem nagy ügy. Meg kellene szoknia minket.
Figyelem, ahogy lemosolyog Lanára.
– Ráuszítod Allie-t akkor? Lana túl édes, hogy egyáltalán egy körzetben
legyen azzal a ribanccal – csikorgom, elvesztve az önuralmam.
– Anna – figyelmeztet Rake –, maradj ki ebből.
Érzem, hogy Tracker bámul engem, de nem nézek rá.
– Senki sem fogja bántani Lanát –mondja végül.
Kiröhögöm, és megrázom a fejem. Máris bántja, és még csak nem is
tudja.
– Anna, ígérem, hogy senki sem fogja bántani Lanát. Allie-t beleértve –
, veti közbe a bátyám, de hangja elveszti az acélosságát. – Emellett tudom,
mire vagy képes.
– Mi a frászt jelent ez? – kérdezi Arrow, a beszéd mellett döntve.
Rake vállat von.
– A kishúgom vagány, belevaló csaj.
Erre a kijelentésre az összes pasi elvigyorodik.
Csak hogy tisztázzuk még egyszer, én nem.
Egy olyan rossz környéken felnőni, ahol meg kellett tanulnod megvédeni
magad, nem olyasmi, amire büszke lennél, legalábbis az én szememben.
Még vagányabbá váltam Jacob után, azt hiszem, ezt elmondhatjuk.
Visszautasítottam, hogy újra áldozat legyek. Büszke vagyok arra, hogy
harcos vagyok, egy túlélő, de néha kimerítővé válik a saját hősödnek lenni.
Rake ott volt nekem, de nem mindig volt velem, így állandóan a hátam
mögé kellett néznem, és vigyáznom magamra.
Amikor az autó megáll, Tracker kiemeli Lanát, mögöttük sétálok,
figyelmen kívül hagyva Arrow-t és Rake-et. Magamon érzem a
tekintetüket, ahogy mozgok előttük, de mindannyian csendben maradunk.
Hangos zene dübörög keresztül a klubházon, de mindent és mindenkit
figyelmen kívül hagyok. Ahogy belépünk a szobámba, Tracker lehúzza a
takarót, és ágyba dugja Lanát, aztán hozzám fordul, egy Ne kezdd
arckifejezéssel.
Vállat vonok. Nincs szükség rá, hogy bármit mondjak. Nyilvánvaló, hogy
Lanával vonzódnak egymáshoz, de van egy őrült barátnője is, akivel
látszólag évek óta járnak. Amikor elhagyja a szobát, bezárom mögötte az
ajtót, bugyira vetkőzöm, és bemászom Lana mellé.
Majd holnap megbirkózom minden szarsággal.

* * *
A holnap hamarabb jön, mint reméltem. Lana még mindig alszik,
amikor felébredek, letusolok, csak akkor jövök rá, hogy nincs semmilyen
ruhám sem itt. Tudom, hogy itt kellett volna hagynom valamennyit, de
hogy őszinte legyek, nem terveztem az itt alvást. Egy törölközőt magam
köré csavarva kidugom a fejem, remélve, hogy Rake megjelenik. Persze
nincs ilyen szerencsém, és ahelyett, hogy a bátyámat látnám, Arrow-t
találom.
– Hol van Rake? – kérdezem tőle, miközben hajam végéről csöpög le a
víz a hátamon.
– Miért? – kérdezi, elbillentve a fejét, a testemet bámulva. Legalábbis
amit láthat belőle.
 – Kölcsön kell kérnem valami ruhát, melyet fel tudok venni –
magyarázom, törölköző fedte testemre mutatva.
Arrow áll, és csak ekkor veszem észre, hogy – egy, a keskeny csípőjén
mélyen ülő rövidnadrágon kívül – semmit sem visel. Lassan pislogok,
ahogy megnézem: kidolgozott hasizmok, széles vállak, izmos karok és
mellizmok, melybe szívesen belemélyeszteném a fogamat, hogy ne a
szakállával kezdjem megint. Az kibaszott szexi.
– Végeztél? – kérdezi mély hangon, melyet sosem hallottam használni
korábban.
Megköszörülöm a torkom.
– Ruhára van szükségem.
– Értettem – mondja, lustán megvakargatva a mellkasát –, vártam, hogy
befejezd a szemmel dugásomat.
– Én nem…
Sarkon fordul és elsétál. Durva.
Annyira durva.
De visszajön, kezében fehér pólót és sortot tartva.
– Köszönöm – mondom lágyan, elvéve a ruhadarabokat. Ujjai
megérintik az enyémet, és valami történik köztünk. Tudom, hogy ő is érzi,
mert visszahúzza a kezét, mintha égne.
– Komolyan mondom, Arrow – mondom reszelősen. – Köszönet a múlt
éjszakáért, Jacobbal.
Biccent.
– Ne köszönd nekem, Anna. Nem Rake az egyetlen, aki meg akarta ölni.
– De nem tetted – mondom. – És köszönöm, hogy nem mondtál
semmit, és nem csináltál belőle nagy ügyet.
Felsóhajt.
– A bátyád tudja mi történt, de elmondtam neki, hogy nem akarsz
beszélni róla, és hogy elintéztem.
 Ez az, amiért ilyen nagyra értékeltem.
– Jövök neked eggyel.
– Nem jössz nekem semmivel, Anna – mondja halkan.
Nyelek egyet.
– Oké, akkor. Talán tudnánk…
Félbeszakít. Mit akartam egyébként mondani? Talán hogy lóghatnánk
együtt valamikor?
Krisztusom.
– Ne nyisd ki az ajtót törölközőben megint, Anna – mondja reszelős
hangon. – Néhány férfi meghívásnak veheti.
– De te nem? – kérdezem, képtelen vagyok leállítani magam.
– Higgy nekem, kedves, nem akarod, hogy egy ilyen elcseszetthez legyen
közöd – mondja, mielőtt elsétál. Bámulom elvonuló hátát, amíg ki nem
kerül a látóteremből.
Azt hiszi, hogy elcseszett?
Nos, ki nem?
Becsukom, bezárom az ajtót, majd belebújok a pólóba és a sortba.
Felveszem a múlt éjszakai melltartót, de a bugyit nem, és a konyha felé
veszem az irányt, hogy kaját keressek. Egy kopasz fickó van a konyhában
– Vinnie, úgy emlékszem ez a neve.
– Hello, Vinnie – mondom, kivéve a tejet a hűtőből.
– Hello – válaszolja, és átcsúsztatja a doboz gabonapelyhet maga elől. –
Éhes vagy?
– Éhezem – válaszolom, megragadva egy tálat és kanalat, leülök vele
szemben. Kiöntöm a gabonapelyhet, ráöntöm a tejet, aztán egy hatalmas
falatnyit kanalazok.
– Mikor volt az utolsó alkalom, hogy ettél? – kérdezi vigyorogva.
– Nagyon vicces – válaszolom egy szemforgatással.
 Két nő sétál be a konyhába, csak az arcukra vastagon felkent sminket
viselve. Vinnie az arckifejezésemre pillant és felnevet.
– Arra tudnak időt fordítani, hogy annyi sminket tegyenek fel, amennyit
nőnek nem szabadna viselnie, de egy ruhát nem tudnak felvenni?
Még jobban nevet.
– Komolyan mondom! Ezért nem szeretek idejönni.
Szegény Lana ki fog sétálni, és sokkot fog kapni.
– Rake akarta, hogy meztelen maradjak – mondja az egyikük nekem.
Hamis babahangon beszél, melytől elborzadok. Miért csinálják ezt a nők?
Ez nem cuki.
– Nos, akkor jobb, ha pontosan úgy teszel, ahogy mondja – mondom
neki szarkasztikussal a hangomban.
– Ó, azt csináljuk – válaszolja a másik, mindketten figyelmen kívül
hagyják, vagy félreértik a leereszkedő hangom.
– És tudjuk, hogy milyen csodásan nézünk ki, így miért ne hencegjünk
vele?
Én is, és minden nő érezze jól magát a bőrében, nem számít milyen
forma, vagy méret, de meztelenül sétálni egy emberekkel teli házban? Nem
tudom, mit mondjak.
– Tulajdonképpen érzem, ahogy az IQ-m zuhan, csak attól, hogy a
közelükben vagyok – motyogom Vinnie-nek, aki kuncog. Közülük az egyik
nő Arrow-val volt? Talán ő volt az, akivel múlt éjjel volt. Körmömet a
tenyerembe vájom.
Ne hagyd, hogy hasson rád. Arrow nem a tiéd.
Mondd ezt a hülye szívemnek.
Emlegetve az ördögöt, Arrow sétál be, most frissen zuhanyozva és
farmerbe és lenyűgöző fizikumára olvadó szűk, fekete pólóba öltözve.
 – Arrow – sivítja a barna, átsétál hozzá, és mellkasához dörgöli a mellét.
Arrow rám pillant egy töredékmásodpercre, aztán a nő felé fordul, kezét a
vállára teszi.
Lenézek a gabonapelyhemre, megragadom a kanalat, és belapátolok
még néhány falatot, olyan hamar ki akarok jutni ebből a pokolból, amilyen
hamar csak lehetséges. A napom még rosszabb lesz, amikor Allie sétál be,
orrát fenn hordva, mint mindig.
– Anna – dorombolja –, látom, még mindig itt. Milyen kurva szánalmas.
– Értem, miért látod így – válaszolom, kijátszva ismert gyengeségét, a
bizonytalanságát. – Mivel olyan közel állok Trackerhöz, meg minden
egyéb.
Csúnyán néz rám, és átdobja a haját a vállán.
– Mintha egyáltalán feléd nézne. – Kimerülten sóhajtok.
– Meg lennél lepve.
– Anna – mondja Arrow, hangja figyelmeztetéssel teli.
Mi van? Ő kezdte.
Rásandítok. Most a barnától arrébb áll, engem figyel. Körbepillantok a
szobában.
– Nos, ez érdekes volt – mondom, ahogy felállok, és a mosogatóhoz
sétálok, elmosom a tálam és a kanalam.
– Miattad tegnap éjjel Tracker ott hagyott engem. Következő
alkalommal csinálhatnád csak azt, amit mondanak neked, így nem kellene
az emberemnek bébiszittert játszania melletted – vicsorogja Allie.
– Tulajdonképpen Tracker önként jelentkezett, hogy velünk jön, így
fejezd be a szád jártatását, Allie – teszi hozzá Arrow, aztán rám néz. –
Akartok egy fuvart haza?
– Fogunk egy taxit – mondom neki. Megfordulok, épp mielőtt
kisétálnék a szobából. – Ó, és Allie… baszódj meg.
 * * *
Lana felébred, vesz egy gyors zuhanyt, mialatt elmegyek megkeresni
Rake-et. Kopogok az ajtaján, remélve, hogy egyedül van.
– Igen – kiáltja ki.
– Én vagyok!
– Gyere be, Anna – mondja, így elfordítom az ajtógombot, és bemegyek
a szobájába.
– Kérlek, mondd, hogy egyedül vagy – mondom neki csukott szemmel.
Nevet és hozzám vág egy párnát, ami arcon talál.
– Gondolod, hogy behívnálak, ha nem volnék?
Kinyitom a szemem, felveszem a párnát a földről, és visszadobom neki.
– Sosem tudni nálad.
Leülök az ágyára.
– Mesélte neked Arrow, hogy mi történt múlt éjjel?
– Elmesélte. Amit tudni akarok, hogy te miért nem.
– Nem akartam nagy ügyet csinálni belőle. Megtanítottad neki a leckét
akkor, Rake. A szart is kiverted belőle, és Arrow kiterítette múlt éjjel.
Miközben utáltam ezt tenni, boldog vagyok, hogy rávettél, jelentsem fel,
mert nem akartam, hogy ugyanazt megcsinálja egy másik nővel.
– Örülök, hogy Arrow kezelte – válaszolja Rake. – A tesóim mindig
gondoskodni fognak rólad, ha én nem vagyok ott.
– Tudom – mondom. – Én is örülök, hogy Arrow ott volt.
– Következő alaklommal, amikor így elmentek szórakozni, szólj előtte.
– Hogy megyünk szórakozni? – kérdezem, figyelve, ahogy kezét a feje
mögé teszi.
– Kiöltözve, mint… úgy.
Az ajkamba harapok, hogy visszafojtsak egy vigyort.
– Kiöltözve, mint mi, Rake?
 – Krisztusom, Anna – morogja. – Azon a helyen minden férfi titeket
figyelt. Szerencsések voltunk, hogy kijutottunk úgy, hogy csak egy fickó
kapott ütést.
Ajkaim megrándultak.
– Nem vagy boldog, hogy visszajöttem?
Lágyan pillant rám. Viccként mondtam, de látom, hogy nem úgy vette.
– Több mint boldog vagyok, Anna, hidd ezt el nekem. – Tenyerét a szíve
fölé teszi. – Minden helyesnek érződik, tudod? Nyugtalan voltam, amikor
elmentél.
És ezért szeretem a bátyámat.
Megköszörülöm a torkomat.
– Kérdezhetek valamit?
– Persze, ki vele.
Elnézek, bámulom az ajtaját.
– Mi történt Baileyvel?
Csendben van.
Visszanézek rá, és furcsa kifejezést látok az arcán.
– Az évekkel ezelőtt volt, Anna.
– Tudom – mondom. – Csak tűnődtem rajta.
– Nem tudom, hol van – mondja. – Miután befejeztük a középiskolát,
külön utakra mentünk.
– Szerettél valakit Bailey után? – kérdezem tőle.
– Egy csomó nőt szerettem – mondja pimasz vigyorral.
A szemem forgatom.
– Nem úgy. Úgy értem szerelemmel.
Megrázza a fejét. – Miért ez a sok kérdés?
– Csak olyasmi, amit egy ideje meg akartam kérdezni tőled – mondom,
szégyenlősen vállat vonva.
 – Ez a múlt, Anna – mondja, hangja alig egy suttogás. – Többé nem
számít.
Azt gondoltam, hogy számított, de nem akartam tovább nyomulni.
– Lana zuhanyozik, és fogunk egy taxit hazafelé.
– Mindkettőtöket hazaviszlek – mondja megfellebbezhetetlen hangon.
– Főnökösködő.
– Gondoltam, szerezhetnénk valami ebédet vagy valamit az úton –
mondja.
– Sushi? – kérdezem felvidulva.
– Nem – válaszolja nevetve. – Határozottan nem. Mit szólsz ahhoz, hogy
szerzünk valami sushit neked, aztán elmegyünk egy másik étterembe, ahol
kapok egy tisztességes ebédet?
Levegő után kapok.
– Kompromisszumot kötöttél? Nem tudom elhinni!
– Ne szokj hozzá, hugi – mondja, felvesz egy másik párnát és hozzám
vágja, ezúttal elkapom a kezemmel.
– Érett viselkedés, Rake!
Hallom Lanát, hogy a nevemen szólít és felállok.
– Ó, a francba – motyogom. Az ok, amiért elsősorban idejöttem az az
volt, hogy szerezzek némi ruhát Lanának kölcsönbe.
Szegénynek egy törölközőben kell várnia, ahogy én tettem korábban, ma
reggel. Rake kiszáll az ágyból, és előhúz egy pólót és egy bokszert.
– Úgy tűnik, először hazaviszünk titeket, hogy felöltözzetek, mielőtt
elmegyünk ebédelni.
– Vagy – mondom – mehetünk autós étterembe, aztán a lakásomra, és
ott megtömjük a fejünket.
– Szeretem, ahogy gondolkodsz, Anna.
– Örülök, hogy elismered – mondom, elvéve a ruhákat és az ajtó felé
sétálva.
– Köszi, bátyó.
– Bármikor, hugi.
 ÖT

Fordította: Red Ruby

– AMIKOR felhív Summer néhány nappal később, már el is felejtettem,

hogy megadtam neki a számom egy munka reményében a bárban. Azt
mondja, hogy menjek be egy próbára. Lanával ülök a konyhában indulásra
készülődve, amikor megszólal.
– Fenekeltek el valaha?
Majdnem megfulladok a pirítósomtól. Lana ütögeti a hátam, amíg
megfordulok és ránézek. – Mi a pokolért kérdeznél meg ilyet tőlem?
Vigyorog és feltolja a szemüvegét az orrán. Ő az ártatlanság mintaképe,
amíg ki nem nyitja a száját. – Csak olvastam egy könyvet. – Mutat az ócska
romantikus regényre, amit a pirítós sütő mellett hagyott. – És kíváncsi
voltam.
Lassan pislogok párszor. – Nem, nem mondhatom, hogy elfenekeltek
valaha. Miért? Ez piszkálja a fantáziádat?
Az arca elvörösödik, ami a nyakától kúszik felfelé. – Nem azt mondtam!
Nevetni kezdek. – Ne foglalkozz Trackerrel, a bátyámmal kellene
összejönnöd helyette! Ő kétségtelenül benne van az ilyen dolgokban.
Ráüt a karomra.
– Aú!
– Fogd be! – motyogja.
– Bár úgy hallottam, az élvezetes – teszek egy próbát és komoly arcot
vágok.
– Mi élvezetes? – kérdezi a bátyám, ahogy besétál.
 Mögé nézek. – Hogy a pokolba jutottál be?
Csupa feketét visel, farmert, pólót és a mellényét. Feltart egy kulcsot.
– Csináltattam egy kulcsot, amikor beköltöztél.
Beleharapok az arcom belsejébe.
– Öt, négy, három, kettő, egy – motyogja Lana az orra alatt.
– Te elmebajos vagy, ugye tudod ezt? – kiabálom. Van egy kulcsa a
házamhoz? Muszáj megtanulnia azt a szót, hogy határok.
Csak vigyorog a kirohanásomra. – Csak vészhelyzet esetére.
– És milyen vészhelyzet van ma? – kérdezem, visszaülök és felveszem
a másik pirítósomat.
Rake egy szégyenlős mosolyt vet rám. – Reggeli?
Sármos rohadék.
– Csinálok neked valamit – mondja Lana lágyan és int neki, hogy
foglaljon helyet. Rake mellém ül és gyengéden hozzáüti a vállát az
enyémhez.
– Még mindig dühös vagy a múltkor éjjel miatt? – kérdez gyengéd
hangsúllyal.
– Arról beszélsz, amikor rávetted Arrowt, hogy szedjen össze engem és
vonszoljon ki a klubból, mintha tizennégy lennék?
Bólint, és maflán vállat von. – Aggódom miattad.
Sóhajtok, elmúlik a dühöm. – Tudom, hogy aggódsz Adam, de mi van
a szabadsággal? Évekig nélküled voltam, és elég nehéz a régi szerepemet
játszani most.
– Régi szerep? – kérdezi.
Bólintok. – A domináns, főnökösködő férfi kishúga.
Csendben van néhány másodpercig. – Megpróbálok lazítani a gyeplőn.
– Értékelném – válaszolom szárazon. – Ne érts félre, tényleg
szeretném, hogy figyelj rám, és hogy töltsünk együtt időt, de talán
könnyítenél a kontrolláló részen?
 Bólint és megköszörüli a torkát lenézve az asztalon lévő kezére.
– Megpróbálhatom. De nehéz, Anna – csak most kaptalak vissza. Nem
akarom, hogy elmenj, ezt tudod, ugye? De tudom, hogy megváltoztam, és…
– És mi? – kérdezem halkan.
– És nem akarom, hogy elmenj, mert úgy érzed, nem tudod kezelni, aki
vagyok – vallja be, még mindig lebámulva a kezeire. – És ugyanakkor
jobban meg akarlak védeni bárkinél. Te mindig a kishúgom leszel, Anna.
Mindig.
Nagyot nyelek, nem számítva ilyen őszinteségre tőle. Halkan beszélek,
így csak ő hallhatja. – Szeretlek Adam, nem számít, mi van. Nem fogok
elfutni. Sosem fordítok hátat neked. Sosem. Hiányzik, ahogyan egymással
voltunk. Tudom, hogy mindketten megváltoztunk, de azt akarom, hogy
önmagad légy körülöttem. Hiányzik az, amilyen közel álltunk egymáshoz,
és azt akarom, hogy visszakapjuk.
Felpillant rám, egy kicsit meglepettnek néz ki. – Tényleg így érzel?
Bólintok. – Így.
Megdörgöli a nyakát hátul és elharap egy káromkodást. – Nem akarom,
hogy utáld a klubot, Anna. Kurvára megrémültem, hogy őszinte legyek.
Nem akartam, hogy úgy láss minket, mint anya pasijait, haszontalan
bűnözőknek.
– Sosem gondolnám ezt rólad, Rake – válaszolom őszintén. – Büszke
vagyok rád, ezt tudod, igaz?
Abból, ahogy rám ragyog, látom, hogy a szavaim számítanak neki.
– Te vagy az egyetlen személy, akinek a véleménye érdekel Anna, így
sokat jelent nekem hallani, hogy ezt mondod. Mindig jó példát akartam
mutatni neked, és tudom, hogy nem tettem – mondja szégyenlősen nézve.
– De te csodálatosnak bizonyultál, szóval mindenesetre learatom a
babérokat.
Mindketten nevetünk ezen, megkönnyítve a pillanatot.
 – Szeretnétek átjönni mind a ketten holnap este vacsorára? – kérdezi,
felemelve a hangját, így Lana is hallja. – A nők főznek.
Persze, hogy ők.
– Naná, imádnánk átjönni – válaszolja Lana, lőve rám egy vigyort.
Tényleg?
– Valójában…
– Nincs semmi tervünk Anna, ne aggódj! – teszi hozzá Lana csintalanul
csillogó szemmel.
– Áruló – tátogom neki, ő pedig nevet. Egy vacsora, ahol az összes nő a
klubból főz, és nekem lehet, hogy néznem kell Arrow-t az egyikükkel?
Nem, nagyon szépen köszönöm.
A bátyámhoz fordulok. – Lana szeretne többet tudni a fenekelésről.
Lana szeme résnyire szűkül, és az arca paradicsompirosra változik.
– Fenekelés? – kérdezi Rake, erőltetettnek hangzik, és mindenhová
néz, csak rám nem.
– Igen – mondom. – Hallottam, hogy te szereted fenekelni a nőket, így
talán el tudnád magyarázni a pro és kontráit. Mik az előnyök?
Feláll. – Veszek reggelit a hazafelé úton – és az ajtó felé sétál.
Nevetésben török ki. – Rake, maradj. Befogom, ígérem.
Megrázza a fejét és kirohan az ajtón. – Inkább máskor, később
találkozunk!
Sóhajtok, a vigyor még mindig széles az arcomon.
Lana, másrészről, nem szórakozik olyan jól. – Utállak.
– Szeretsz.
Eltakarja az arcát a kezeivel. – El fogja mondani Trackernek, ugye?
Emiatt aggódik?
– Csessze meg Tracker – pillantok rá. – És nem szó szerint. Emellett ő
olyan típusnak tűnik, aki maga jól elfenekel.
 – És Arrow nem? – kérdezi, felemelve egyik sötét, tökéletesen ívelt
szemöldökét.
Oké, talán minden motoros olyan.
– Vártam, hogy felhozod-e Arrow-t.
Megfeszíti az ajkait. – Normálisan nem tenném, de kölcsön kenyér
visszajár, és te szívattál Tracker miatt.
Igazat szól.
– Nem hiszem, hogy van rá bármi esély, hogy Arrow és köztem
történjen valami, szóval igazából nincs mit mondani – válaszolom egy
sóhajjal. Nem tudom miért voltam ideges emiatt. Ő egy bűnöző és egy
motoros. Van elég őrültség az életemben – nem szükséges többet
meghívnom bele. Boldognak kellene lennem, hogy semmi sem fog
történni.
– Mit gondolsz arról, hogy randizz valakivel egy motoros klubból? –
kérdezem.
Oldalra dönti a fejét. – Nem tudom. Azt hiszem csak a jó oldalát láttam
a srácoknak. Sosem láttam őket bármi őrültséget vagy erőszakosat
csinálni. Tudom, hogy van másik oldaluk, de az valahogy dögös, hogy ők
vagányak.
Kuncogok ezen. – Azt hiszem, tudom, hogy a bátyám sosem bántana
minket, és ők az ő családja. Szóval most az enyémek is. Rake mindig
mögöttem lesz, és sosem hagyja, hogy bármi történjen velem. Én csak
vonzódom Arrow-hoz. Meg sem tudom magyarázni.
Kezét a csípőjére teszi. – Legalább Arrow szingli. Trackernek van egy
nője. Ott sincs esély egyáltalán, szóval nem vagy egyedül.
– Viszonzatlan vágy – bukik ki belőlem, amitől kuncogunk, noha
semmi vicces nincs igazán benne.
–A legfurcsább beszélgetést folytatjuk – tűnődöm, ajkaim
megrándulnak. – Jó újra itt lenni a városban veled.
 Lana egyetértve biccent a fejével. – Nagy szívás volt, amikor elmentél,
de most itt vagy, és nekünk ki kell hoznunk belőle a legtöbbet.
– Kihozzuk – mondom, felállok és tányéromat a mosogatóba teszem.
– Mit csinálunk ma egyébként?
Lana szélesen mosolyog. – Én a könyvtárba megyek tanulni, neked meg
próbamunkád van.
Igaz.
– Olyan viccesek vagyunk – morgom. – Csak veszek egy gyors zuhanyt.
Lana felveszi a könyvét. – Olvasok egy kicsit, amíg várok.
Megharapom az alsó ajkam, próbálok nem önelégülten vigyorogni.
– Talán következő alkalommal egyszerűen kérdezd meg Trackertől,
akármit, amit csak tudni akarsz. Vagy a legkurvásabb barátodtól.
Talán csak kérdezd Rake-et, a század hímringyóját. Azt hiszem az
egyetlen ok, amiért kínos volt neki, hogy én ott voltam. Van egy olyan
érzésem, hogyha nem lettem volna, talán még a kedvenc témája is lett
volna.
– Te vagy a legkurvásabb barátom – válaszolja Lana szárazon, amitől
felnevetek. Lana huszonöt évnyi élete alatt csak két férfival feküdt le.
Szerinte az a két férfi sem igazán tudta, mit csinálnak. Javasoltam, hogy
adok nekik egy térképet, bejelölve rajta a női csiklót. Tudom, hogy
pokolian kíváncsi, és ki akar próbálni mindent, amit azokban a
könyvekben olvas. Akárki is köt ki mellette és csalogatja ki a csigaházából,
tényleg szerencsés férfi lesz.
– Több barátot kell találnod – kiáltom ki neki, ahogy belépek a
fürdőszobába, becsukva az ajtót magam mögött.
– Te több vagy, mint amit kezelni tudok, köszönöm szépen! – kiáltja
vissza. Nem tehetek róla, de elgondolkodom azon, hol vannak azok a
barátai, akikkel lógott, amikor elhagytam a várost. Nem említett senki
mást, és egy kicsit kíváncsi vagyok, miért. Emlékeztetve magam, hogy
kérdezzem meg erről, levetkőzöm és belépek a zuhanyba, élvezve az érzést,
ahogy a meleg víz végigfolyik a testemen. Amikor a víz kezd kihűlni,
kiugrom és megtörlöm magam, aztán kiválasztom, hogy mit vegyek fel az
első munkanapomon.
Ha megkapom a munkát.
Fekete nadrág és laza fekete blúz mellett döntök, mivel emlékeztem,
hogy Summer valami hasonlót viselt. Felveszem a fekete csizmámat,
felteszek egy kis sminket, hajam lófarokba kötöm és kész is vagyok.
Amikor kisétálok, Lana felemeli a fejét a könyvéből. – Nagyon jól nézel ki.
– Köszi – mondom neki. – Se túl kurvásan, se túl profin nem akartam
kinézni.
Erre felnevet. – Nos, ezt eltaláltad. Akarsz kávézni, mielőtt kezdesz?
– Jól hangzik – bólintok.
Feláll és becsúsztatja a könyvét a retiküljébe, aztán rám mosolyog.
– Tudok is egy helyet.
Felnézek és elhagyjuk a házat, beszállunk a jobb napokat látott
autójába.
– Szükségem van egy új autóra – mormogja, ahogy mindig teszi.
– Hé, Ronald egy klasszikus – válaszolom, felemelve a kezem, hogy
piszkáljam a sztereót.
– Ronaldot le kell cserélni – mondja. – Sok kellemes időt töltöttünk
együtt, ne érts félre, de azt hiszem, bármelyik pillanatban széteshet.
Nem téved. Ronald végideje közeledik. Azt is tudom, hogy nincs pénze
lecserélni. Lana anyja a belét is kidolgozza nővérként a kórházban, és Lana
nappali tagozatos egyetemi hallgató. Később kezdte a diplomáját, mint
kellett volna, mert az anyukája beteg volt egy kis ideig, és Lana
pincérnőként dolgozott teljes munkaidőben, hogy segítsen fizetni a
számlákat. Ő mindent megérdemelt és semmije sem volt, de sosem
panaszkodott.
 – Van pénzem a bankban, amit Rake adott nekem – szerezhetnénk
neked egy új autót abból – javaslom, de máris tudom, hogy mit fog
válaszolni. Lana nagyon büszke is, és pokolian makacs.
– Anna, köszi, de tudod, hogy nem fogadhatom el – válaszolja halkan.
– Van némi félretett pénzem, nem kell aggódnod miattam többé.
– Tudom – sóhajtok. – De mindig itt vagyok, nem számít, mire van
szükséged.
Tekintve, hogy Rake pénze a bankomban csücsült, mert én túl makacs
voltam, hogy használjam valaki más pénzét, értettem, hogy ő honnan jött.
Bár az én körülményeim egy kicsit mások voltak, mint az övé – nekem csak
magam miatt kellett aggódnom, és egy bátyért, aki nekem adná a világot.
A zene ezt a pillanatot választotta, hogy bekapcsoljon, Sam Smith szólt
az autóban.
– Látod, Ronald jó hozzánk néha – mondom, megmosolyogtatva őt.
– Vannak pillanatai.

* * *
A második összetört poharam után hallom Reidet motyogni valamit egy
„ügyetlen tudósról”. Az ikertestvére, Ryan másrészről nevet, és mondja,
hogy ne aggódjak emiatt. Ryannel könnyű kijönni, és eszméletlenül
fesztelen. Reid elég zsémbes, és egy kicsit ijesztő. Mondták, hogy egy menő
MMA harcos, ami miatt senki sem szórakozik vele.
Summer megérkezik és átveszi az oktatásomat, hála Istennek. Reid az
idegeimre ment.
– Nagy hajtás van hétvégenként – mondja Summer. – Tudsz majd
dolgozni szombat éjszakánként?
– Igen, nem gond – mondom neki. – Melyik másik napokon van rám
szükséged?
 Oldalra hajtva fejét gondolkodik. – Szerda, csütörtök és szombat
tökéletes lenne. Van egy lány, aki megcsinálja a péntek éjszakákat most,
szóval az meg van oldva.
–Jók azok a napok nekem – válaszolom.
Bólint, aztán elmosolyodik. – Azt hiszem, jól ki fogunk jönni, Anna.
– Köszi, hogy nekem adtad a munkát, tudom, hogy ő nincs elájulva –
mondom, fejemmel Reid felé biccentve, aki komoran néz felém.
Summer nevet. – Igazából az ok, hogy nem akart felvenni téged, az…
Reidre pillant, aztán vissza rám, és lehalkítja a hangját.
– Summer! – hívja Reid, odasétál és megcsókolja a homlokát. – Biztos
vagyok benne, hogy Annának van munkája, amit csináljon.
Keresztbefonom a karjaimat a mellkasomon, a szemébe nézek, és nem
hátrálok meg. – Miért nem akartál felvenni? Mondd meg az igazat.
Felvonja az egyik szemöldökét. – Egy kissé merész egy nőtől, akit csak
harminc másodperce vettek fel.
Igaza van, de én még mindig tudni akarom, mi a fene folyik itt. Úgy
döntök, provokálom. – Jó, gondolom, meg vagy rémülve.
– Mitől? – morogja.
Hanyagul vállat vonok. – Attól, amit nem mondasz el nekem.
A fogait csikorgatja. -- Nem tudod, hogy ki vagyok, ugye?
Ő híres, vagy valami? Fogalmam sincs ki ő, kivéve, hogy rendkívül
dögös, és még annál is durvább.
Megharapom az alsó ajkam. – Nem, de ha nekem egy olyan dögös nő
lenne az ágyamban, mint Summer, én sokkal kevésbé lennék zsémbes.
Summer nevetésben tör ki.
Reid, másrészről felsóhajt, és megdörgöli az állát. – Én tudom, hogy te
ki vagy, ezért. Te zűrös vagy.
– És ki vagyok én? – kérdezem zavarodottan. – Én nem vagyok zűrös.
Én egy derék polgár vagyok, és egy jól képzett nő.
 Hallom Summer nevetését, de figyelmen kívül hagyom. – Te a Wind
Dragonshoz tartozol – ne játszd a hülyét. – válaszolja Reid, keresztbefonva
karjait lenyűgöző mellkasán. Az állam leesik. – Én nem tartozom
senkihez, kurvára köszönöm szépen.
Tanulmányoz engem, vidámnak tűnik. – Bébi, akár a homlokodra is
lehetne tetoválva, hogy a „Wind Dragon MC tulajdona”. Mindegy, meg
akartam kérdezni tőlük, hogy az nekik rendben van-e, hogy te itt dolgozol,
de nem voltak bent egy ideje.
– Te ismered őket? – kérdezem nagyra nőtt szemekkel.
Kibaszott pokol.
Ez a város túl kicsi.
– Persze, hogy ismerem – mondja önelégültség nélkül, csak puszta
tényként. Reid nyilvánvalóan egy csomó embert ismer.
– Ez egy munka, miért lenne gondjuk vele? Nem vagyok a tulajdonuk.
Seggfejek.
Reid mély hangon kuncog. – Nem tudod, hogy működik a klub, ugye?
Ez egy bár. Te egy gyönyörű nő vagy. Számold ki.
Összehúzom a szememet, figyelmen kívül hagyva a bókját. – Summer
itt dolgozik – ő dögös.
Ajkai megrándulnak. – Senki sem fog Summerhez érni.
Forgatom a szemeimet és Summerre nézek, aki vigyorog. – És senki
sem fog hozzám sem érni, még ha nincs is egy rémisztő harcos barátom.
Hadd aggódjak én magam miatt.
Elég régóta csinálom egyébként is.
– Ők egy birtokló bagázs, Anna, te tudod ezt, és én is tudom. Hogy
őszinte legyek nem akarok drámát, de Summer azt mondta, hogy ő
szeretné, hogy itt dolgozz, ezért állsz itt épp most.
 – De ez nem fair. Szükségem van egy munkára, és csak mert a bátyám
egy Wind Dragons tag, nem jelenti azt, hogy diszkriminálni kellene engem
emiatt.
Reid vállat von. – Csak őszinte vagyok veled, ahogy kérted.
Sóhajtok. – Igen, igazad van.
– Amint elterjed a szóbeszéd, hogy kihez tartozol, azt hiszem a férfiak
távol fognak maradni egyébként is. Csak nem akarom, hogy valaki
megpróbáljon elkapni, hogy feldühítse a klubot.
– Hogy érted? – kérdezem homlokráncolva.
– Mondjuk, valaki szarakodni akar a klubbal – tudják, hogy ha a
közeledbe mennek, már el is érnék ezt – magyarázza. – Nem akarom azt a
drámát a báromban, mert aztán az én problémámmá válik.
A homlokomat dörgölöm, mert kezd fájni a fejem. – Én csak italokat
fogok felszolgálni és nem aggódom olyan dolgok miatt, amikhez semmi
közöm.
Reid vigyorog. – Ahogy gondolod.
– Jó lesz – teszi hozzá Summer, megcirógatva Reid lenyűgözően izmos
karját.
Reid vet rám egy pillantást és azt mondja: – Ajánlom, hogy az legyen.
 HAT

Fordította: Suzy

PRÓBÁLTAM elrejteni a mosolyomat, amikor megláttam, hogy Arrow

vár rám óra után.
A napom hirtelen megjavult.
– Megint a rövidebbet húztad? – kérdezem, amint vigyorogva felé
sétálok.
Ahogy rám néz, egyből tudom, hogy nincs lenyűgözve.
– Rake portyázik, azt akarta, hogy vegyelek fel.
– Hová ment? – kérdeztem azon tűnődve, miért nem mondott nekem
semmit.
– Klub ügy – morogja vissza Arrow, aztán megdörzsöli a szakállát.
Basszus, de dögös.
A szeme rám vetődik és összeszűkül. Ekkor rájövök, hogy ezt hangosan
ki is mondtam.
Szent szar.
–Úgy értem, basszus, dög meleg van – dadogom a torkomat köszörülve.
Egyáltalán nem volt olyan meleg, szóval így még hülyébben hangzik.
Lenézek, így nem látja, hogy elpirultam. A legutolsó dolog, amire
szükségem van, hogy megtudja a vonzódásom mértékét, szóval, az ilyen
baromságok fecsegése egy olyan dolog, amit mellőznöm kell.
– Te is nagyon dögös vagy, Anna – válaszolta.
Valami vidámságot hallottam a hangjában?
 Felnézek és igen, ott táncol a szemeiben. Úgy döntök, hogy nem
foglalkozom vele, egy vállrándítással elintézem.
– Mi van? Jóképű fickó vagy. Bűn, hogy megcsodálom a csomagolást?
– Bassza meg – suttogja halkan.
– Mi?
– Könnyebb lenne, ha nem vonzódnál hozzám.
– Miért is? – kérdezem felhúzott szemöldökkel.
Egy izom megrándul az állkapcsában.
– Úgy gondolom, te igazán különleges és fontos vagy, Anna. De azok az
emberek, akikkel törődöm, megsérülnek. Ha okos vagy, akkor elrejted azt,
amit olyan könnyen ki tudok olvasni a szemeidből, mert arra csábít, hogy
elvegyem, amit felajánlasz.
Lenézek.
Én tényleg akarom őt.
Nem tudom, mit látott a szemeimben, de el tudom képzelni. Azt
kívánom, bár ne lennének olyan kifejezőek.
A telefonom rezegni kezd, így kiveszem a zsebemből, örülök, hogy
dolgom lett.
– Ki üzent neked? – kérdezi.
– Egy barát – kapom fel a fejem.
Damien volt, azt akarva, hogy tanuljunk együtt.
– Ennek a barátnak farka van? Mert akkor gondot okoz nekünk –
mondta reszelős hangon, vigyorogva és felvillantva a szabályos, fehér
fogait.
– Szóval, nem lehetnek hímnemű barátaim? Mindegy, még csak ne is
válaszolj erre, mert nem akarom hallani azt, amit mondanod kell –
csattanok fel, döbbenten rázva a fejemet. – Megmondom én, mit ad a
férfiaknak pár centi.
 – Befejezted? – kérdezte, nyilvánvalóan elege volt a fecsegésemből. –
Ráadásul, lefogadom, ez azt jelenti, hogy az a férfi megadja neked centiről
centire.
Most szexuális célzást tett?
– Egyelőre befejeztem – mondom, de azt akarom, hogy enyém legyen
az utolsó szó. – És én nem tudok semmilyen centiről centire, mert jó
hosszú ideje már nem szexeltem.
– Mióta? – kérdezi, figyelmesen nézve.
– Elég régóta.
– Hmmmm – válaszolja, aztán megköszörüli a torkát.
– Este is én foglak felvenni a műszakod után – mondja, miután nem
szólalok meg.
Kinyújtja a nagy kezét és átadom neki a táskámat.
– Nem emlékszem, hogy bárkinek is beszéltem a munkámról.
A barna szeme az enyémet vizsgálja.
– Rake kibaszottul össze van zavarodva amiatt, hogy munkát szereztél
magadnak, miközben ő egy rakás pénzt adott neked, hogy kitartson az
egész francos évben.
– Nem akarom az ő pénzét, meg akarom keresni a saját pénzemet.
Ez ilyen egyszerű volt.
– Önfejű.
Az ajkaim megrándul.
– Nem vagyok lusta. Tudok dolgozni, hogy eltartsam magam. Csak a
lusta nőket nyűgözi le a vagyon, miközben a keményen dolgozó nők
mennek és megszerzik maguknak a pénzt.
Arrow megrázza a fejét.
– A bátyád segíteni akar neked; legyél vele megértő. Krisztusom, te nem
vagy könnyű eset.
 – Ne érts félre, hálás vagyok neki és jó tudni, hogy ott van a pénz, ha
valaha is nehéz helyzetbe kerülnék.
– Elmondtad ezt Rake-nek?
– Persze, hogy el – felelem morcosan. – Ez egy nagylelkű dolog volt.
– Nagyon nagylelkű. Rake jó ember.
Bólintok. - Tudom; hidd el, tudom. Bármit megtennék érte. Csak azt
remélem, hogy egy kicsit nagyobb szabadságot ad majd nekem!
Vállat von, mintha őt ez egyáltalán nem zavarná.
– Ezt vele beszéld meg. Gyerünk, induljunk!
Meg se moccanok.
– Mi van? – vakkantja.
– Nem kell ilyen gorombának lenned! Tudod, egy kérlek nem ártana –
morogom a motorja felé sétálva.
– Anna, csak helyezd a kis seggedet a motoromra. Meg kell állnom
útközben és már késésben vagyok, szóval fejezd be a szarakodást – mondja
csendesen, aztán hátat fordít nekem.
– Én is meg akarok állni – mondtam.
– Nincs időnk.
– De van – mondom. – Max. egy órát fog tartani.
Oldalra dönti a fejét.
– Jobb, ha kurvára fontos.
– Pontosan mi a fene bajod van? Azt hiszem, jobban kedvelem a
csendességedet és a morgásaidat, mint azt, hogy seggfej vagy – csattanok
fel.
Kikapom a táskámat a kezéből és átvetem a vállamon.
– Menj oda, ahová menned kell; majd busszal hazamegyek.
Anélkül, hogy ránéztem volna megfordultam és a buszmegálló felé
megyek. Ez nem nagy dolog számomra; nincs problémám azzal, hogy
busszal menjek. Három lépést teszek, mielőtt a keze lecsap a felkaromra
és megállít.
– Rake azt akarta, hogy hazavigyelek, szóval hazaviszlek.
– Ne fáradj!
– Ne vitatkozz!
– Majd azt mondom Rake-nek, hogy hazavittél, így majd úgy veheted,
hogy elvégezted a bébiszitterkedést.
Összeszorítja a fogait.
– Mostanra már félúton lehetnénk. Ne vesztegesd az időt és hagyd abba
a makacskodást! Ne feledd, ma este én veszlek fel!
– Reid haza tud dobni engem.
– Azt mondtam, ott leszek, hogy felvegyelek, Anna. Az ég szerelmére,
hagyd abba a vitatkozást! – mondja fogcsikorgatva.
– Én csak nem látom értelmét…
– Anna – mondta figyelmeztetően.
– Rendben – csattanok fel, kihúzva a karomat a kezéből és a
motorjához lépkedek.
Csendben átad egy sisakot nekem, felveszi a sajátját és felszáll a
motorra. Az oldaltáskámat áthúzza a vállán, helyettem tarja, ami
szerintem valahogy cuki. Kár, hogy most bunkó. Mögé csúszok, a kezeim
megtalálják a mellénye alját és belekapaszkodom. A meleg testéhez
simulok, míg rá nem jövök, hogy mit művelek, és szándékosan hátrébb
csúszom. A legutolsó dolog, amire szükségem van, hogy közel legyek ehhez
a férfihoz. Amikor megállunk egy háznál, Arrow leszáll a motorról és én is.
– Várj itt – mondja, aztán a bejárati ajtóhoz sétál.
Körülnézek a középosztálybeli szomszédságon, megpróbálva - és
elbukva- nem kíváncsiskodni arról, hogy Arrow mit keres itt. Amikor egy
csinos barna kinyitja a bejárati ajtót és behívja, megkapom a válaszomat.
Nem számítottam rá, hogy ennyire fáj, de mégis. Elhozott magával, hogy
lássam a kibaszott barátnőjét? És csak hagyott itt állni, miközben akármit
csinál vele? Összeszorítom a fogaimat és elfordulok a háztól. Kiveszem a
telefonomat, azon voltam, hogy felhívom Lanát, jöjjön értem, amikor
meghallom őt a hátam mögött.
– Menjünk – mondja, a motorja felé biccentve.
Ez… gyors volt.
Kerülöm a pillantását és megint felszállok a motorjára.
– Most hová, Anna?
– Az állatkertbe.
A testével felém fordul, hogy rám nézzen.
– Mi a fene?
– Az állatkertbe kell mennem. Ez fontos.
Sóhajtott.
– Rendben.
Visszafordul és én elrejtem a mosolyomat. Valójában nem kellett ma az
állatkertbe mennem. Csak meg akarom osztani egy részemet Arrow-val.
Amikor megérkezünk, egymás mellett sétálunk a bejárathoz. Arrow
fenyegetően néz ki teljesen feketében, bőrmellénye elég sok pillantást
vonz. Mindenkit figyelmen kívül hagy, ehelyett lenéz rám.
– Ez az, amivel foglalkozni szeretnél az életedben?
Megrándult az ajkam.
– Valami ilyesmit.
– Szia, Anna! – köszönt Beth.
Pénztárosként dolgozik, a jegyeket kezeli.
– Szia, Beth, hogy vagy? – üdvözlöm, ahogy elhaladunk.
A szemei nagyra nőnek, ahogy észreveszi Arrow-t.
– Ummm... J-j-jól. Még több megfigyelés miatt jöttél?
Bólintok, miközben átenged engem és Arrow-t.
Megragadva Arrow-t a pólójánál fogva a kedvenc kifutómhoz vezettem.
 – Idehoztál, hogy egy óriásteknőst lássak? –kérdezi lenézve Dave-re.
– Ő egy galápagosi óriásteknős – mondom. – Több mint száz évet is
élhetnek. Nem tudom, miért, de ez a kedvenc helyem az állatkertben.
Ránézek Arrow-ra, aki vigyorogva tanulmányoz.
– Krisztusom, látnod kéne, hogy felderül az arcod, ahogy egy istenverte
teknősről beszélsz.
– Óriásteknős – javítom ki.
– Óriásteknős. Rendben. Mi mást tudsz még elmondani róla? – kérdezi
nevetve.
Ragyogok.
Több mint egy órát fog itt maradni.

* * *
Bárcsak azt mondhatnám, hogy meglepett voltam, amikor besétáltak
Knox kocsmájába éjfélkor, de nem voltam az. Még ha vitatkoztam is,
mondván, tudok fuvart szerezni haza, Arrow, Irish, Tracker és Vinnie
leültek a pulthoz és várakozóan néztek rám. Rápillantok Reidre, aki
felhúzza az egyik szemöldökét, ezzel jelezve nekem: Én megmondtam.
Arrow nem mulasztja el az üzenetváltásunkat, és összehúzza a szemeit
rám, aztán Reidre néz. Miután két órát töltött az állatkertben velem, azt
hittem, hogy Arrow talán elengedi az állandó őrizetemet, de ahogy az
elsötétült tekintetére nézek, szinte érzem a falat, amit a kirándulásunk óta
emelt. Ma vicces volt, figyelmes és kíváncsi. És jó hallgatóságnak is
találtam. Mókáztunk és élveztük egymás társaságát. Legalábbis én
élveztem az övét.
Amikor Reidre nézek, látom, hogy még engem figyel. Arrow-ra
sandítok és majdhogynem látom azt a pillanatot, amikor levonja a
következtetést, hogy biztosan Reiddel kefélek. Elnézek róla és a többi férfi
tekintetét pásztázom.
 – Milliónyi más bárban lehetnétek most – mondom nekik, a kezemet
egy konyharuhába törölve.
Tracker szélesen mosolyog, a kék szemei ragyognak.
– És hagyjuk ki a nagyszerű kiszolgálást? A fenébe is, nem. Egy sört
kérek, Anna Bell.
Valami olyan módon fogta hátra a szőke haját, hogy nem tehettem róla,
de vonzónak találtam.
– Egyébként kedvelem a pasikon a kontyot – mondtam neki.
– Gondoltam, hogy így lesz. – mondja vigyorogva.
Én még folytattam volna egy bizonyos szexi modellel, akinek szakálla
és pasikontya van. És tetkói.
Dögös és szexi!
– A többiek mit szeretnének? – kérdezem, Arrow tekintetét magamon
érezve.
– Whiskey-t – mondja Arrow, ahogy elfordul tőlem és a körülnéz a
bárban.
Irish és Vinnie szintén sört rendel. Találkoztam Irish-szal egyszer vagy
kétszer, de igazából sosem beszélgettem vele. Jóképű fickó volt, sötét hajjal
és szemekkel, és sebhelyekkel, amik csak növelték a vonzerejét. Először
kiosztom a söröket, aztán kiöntöm Arrow whiskey-jét és felé csúsztatom a
poharat.
– Írd a számlánkhoz – mondja Arrow, aztán megköszörüli a torkát. –
Kérlek.
A szemeim elkerekednek. Tényleg azt mondta, kérlek? A ma délutáni
beszélgetésünk miatt? Bólintok és egy apró mosolyt villantok rá, mielőtt a
pult másik végébe megyek, hogy kiszolgáljam a többi vendéget. Látom,
hogy Reid Arrow-val cseveg, azok ketten valamin nevetnek. Amikor
mindenkit kiszolgálok, az asztalokhoz megyek és összeszedem a
poharakat, megfogva annyit, amennyit tudok anélkül, hogy elejteném.
Ahogy visszaviszem őket, majdnem beleütközöm Tag-be, a másik itt
dolgozó srácba.
– Kell segítség? – kérdezi az óriási halmot nézve.
– Nem, viszem őket. De köszi – válaszolom rámosolyogva. – Bár
besegíthetsz a pultnál.
Kajánul elmosolyodik. - Már utasításokat adsz, hmmm?
– Mi? Hidd el, még nem láttál engem irányítani - vigyorgok, ráadásul
rá is kacsintok.
Hangosan felnevet, a fejét rázza, és a pulthoz sétál. Leteszem a
poharakat a mosogató mellé, aztán feltakarítom azt a részt, mielőtt
visszatérek előre. Figyelem, ahogy Arrow az italát kortyolgatja, a
pillantását sosem veszi le rólam.
– Laza nap az irodában? – kérdezem a könyökömet a pulton
pihentetve.
Megvonja a széles vállait.
– Bébiszittelnem kell téged, így úgy gondoltam, akár ihatok is egyet,
míg csinálom.
A mosolyom lehervad.
– Nem kell bébiszittelned engem, csak fel kell venned. Két óra múlva,
hadd tegyem hozzá. És hol van Rake?
– Odakint - válaszolja. – Mondtam neked, hogy portyázik.
– Kivel portyázik? – kérdezem, nézve, ahogy Arrow lenyal egy kis
whiskey-t telt ajkairól.
Úgy érzem, a szám hirtelen kiszárad.
Tracker felé fordulok, aki sokkal biztonságosabb terület volt.
– Szeretnél még egy sört?
– Igen, kérek – válaszolja felém csúsztatva az üres üvegét. – Hol van
Lana ma este?
– Egy randin – mondom fel sem nézve.
 – Kivel? – kérdezi csendesen. – Nem tudtam, hogy találkozgat
valakivel.
Lenyúlok a hűtőhöz és kiveszek egy másik sört, mielőtt válaszolok.
– Nem is. De most igen.
Lana nem tette, nem igazán. Néhány srác elhívta és ő kényszerítette
magát, hogy elmenjen, eltökélten arra, hogy elfelejti Trackert – de
Trackernek nem kellett tudnia erről.
Egy csapat nő sétál be, vagy hatan vannak. Csak kettő szép közülük, de
látom, hogy a körülöttem lévő férfiak bámulják őket. A pompomlány
hatásnak működnie kell. Irish odahív két nőt – persze a két szépet – és az
egyik rögtön az ölébe ül, a másik pedig Vinnie-ébe. Arrow-ra nézek és
felhúzom az egyik szemöldökömet, azon tűnődve, mikor fog előjönni
belőle a hímringyó, mint a többiből. Amikor Tracker egy középszerű szőkét
húz az ölébe, elítélem őt.
Nagyon.
– Tracker –
– Nem a te dolgod, Anna – vág közbe Arrow.
Befogom a számat és Arrow-t bámulom, de nem tudom figyelmen kívül
hagyni, amit Tracker csinál. Még csak nem is kedvelem Allie-t –
mondhatjuk, hogy utálom -, de ha nem akarsz egy nőt vagy egy férfit, akkor
befejezed vele. Nem csalod meg. A megcsalásban nincs becsületesség vagy
hűség. Csak ne legyél azzal az emberrel, ha nem vagy boldog – ez ilyen
egyszerű. Korábban megcsaltak és fáj. Van egy pillanat, még ha csak egy
gyors pillanat is, amikor elgondolkodsz azon, hogy mid nem volt, ami miatt
a csaló szükségét érezte, hogy valahol máshol keressen. Nekem volt ilyen
pillanatom. Aztán, amikor pillanatokkal később az önérzetem belém
rúgott, rájöttem, hogy nem az én hibám volt, hanem az övé. Nem én voltam
bármilyen okból is hűtlen; ennél őszintébb vagyok.
 Elsétáltam Trackertől és az új barátjától, aki már rajta lovagol most, és
a pult másik végébe állok. Ha Tracker valaha is megembereli magát, ejti
Allie-t és Lana után megy, akkor kizárt dolog lesz, hogy az ő oldalán álljak,
amikor látom, hogy így viselkedik. Italokat viszek néhány lármázó nőnek,
akik válási bulit tartanak, aztán összeszorítom a fogaimat, amikor látom,
hogy az elvált nő némi folyékony bátorság után Arrow körül páváskodik. A
pultnak dőlök, keresztbefonom a karjaimat és figyelem a műsort.
Emlékeztetnem kell magamat, hogy Arrow nem, és soha nem is lesz a
nekem való férfi.
 HÉT

Fordította: Suzy

A NŐ végigfutatja a kezét a vállán, és ekkor veszem észre, hogy egyik

férfi sem viseli a mellényét. Elfordulok, amikor Arrow belesuttog valamit
a nő fülébe, mert képtelen vagyok tovább nézni őt. Miért kellett ilyen
érzéseimnek lennie vele kapcsolatban? Sokkal egyszerűbb lenne, ha nem
lennének. Ha úgy látnám, mint Trackert, szinte családtagként.
– Jól vagy? – kérdezi Reid, ahogy megáll mellettem.
Fel kell néznem, hogy a szemébe tudjak nézni, mivel magas férfi. Talán
olyan magas, mint Arrow.
– Miért ne lennék? – válaszolom, a pult tetejét törölgetve, hogy
elfoglaljam a kezeimet.
– Mert nem vagyok hülye – mondja csendesen, üdvözlően bólintva egy
belépő vendégnek.
Felnézek Reid jóképű arcára.
– Ez csak egy kis fellángolás.
Talán ha továbbra is ezt mondogatom, magam is el fogom hinni.
– Ha elismétled, le fogom tagadni! – mondom halkan, így senki sem
hallhatja.
Reid elneveti magát, aztán elkomolyodik.
– Te egy okos lány vagy.
–Egy tudós – teszem hozzá vigyorogva. – De mire akarsz kilyukadni
ezzel?
 – Egy tudós – ismétli meg bólintva. – Én nem vagyok jó a
tanácsadásban vagy ilyenekben, de Anna, férfiként azt mondhatom, hogy
ő rossz neked. A kérdés az, hogy mit fogsz ezzel kezdeni?
– Mivel?
– Amit épp most mondtam – mondja gondterhelten. – Biztos, hogy
tudós vagy?
– Annyira, amennyire biztos vagyok abban, hogy te meg bunkó vagy –
vágom rá.
Elvigyorodik. - Tuti biztos akkor, hm?
– Úgy tűnik.
– Az összes főnököddel így beszélsz? – kérdezi ugratva.
– Nem, Reid, neked tartogatom az összes kedvességemet.
Reid felsóhajt. – Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. Néha a húgomra
emlékeztetsz, Sephie-re.
– Sephie?
Milyen elbaszott név volt ez?
– Persephone – magyarázza.
– Ó, szokott ide jönni? Úgy szeretnék vele találkozni.
Reid szórakozottan megsimogatja az arcán lévő sebhelyet.
– Néha. Most épp Skóciában vakációzik. De amikor itthon van,
általában itt van, hogy engem és Ryant zaklasson.
– Csodás nőnek tűnik – válaszolom azonnal.
– Egyébként azt hiszem, van valamim, ami felvidíthat – közli
vigyorogva.
Nézem, ahogy a hűtőhöz sétál és kinyitja az ajtaját.
– Micsoda? – kérdezem követve őt és belenézek a hűtőbe.
Négy palack feketeszeder-lé volt benne felsorakoztatva.
– Nekem? – kérdezem szélesen mosolyogva.
Bólint. - Neked.
 – Reid – mondom, körbefonva a karjaimat rajta és gyorsan megölelem.
– Köszönöm! Nem hiszem el, hogy emlékeztél rá!
Épp válaszolni akar, de Arrow jelenik meg előttünk.
– Summer tudja, hogy más lányokkal flörtölsz, amikor nincs a
közelben? – kérdezi Arrow, egy izom rángatózik az állán.
Reid összehúzza a szemöldökét és komoran néz.
– Summer tudja, hogy sosem tennék ilyet, és jogomban áll, hogy az
alkalmazottaimmal beszélgessek.
Úgy néz rám, amit nem tudok értelmezni és elsétál, otthagyva engem a
dühösnek látszó Arrow-val.
– Mi van? - kérdezem.
– Nem tetszik, hogy itt dolgozol – mondja fogcsikorgatva.
– Ennyi?
– Ennyi? A férfiak egész este a seggedet és a melleidet bámulják, és ettől
rosszul vagyok. Beszélni fogok a bátyáddal, mert az hétszentség, hogy ez
neki se fog tetszeni.
– Nem tehetek arról, ha a férfiak megbámulnak.
– Talán egy kicsit jobban eltakarhatnád – mondja lenézve a
mellkasomra.
Lenézek a felsőmre, amelyen V-nyakú volt a kivágás ugyan, de aligha
kihívó.
– Mit akarsz, mit hordjak? Garbót?
– Szerintem ez egy kurva jó ötlet – bólint.
Megőrült.
Bizonyíthatóan őrült.
Egy kibomló hajtincsemet a fülem mögé tűröm, és közelebb hajolok
hozzá.
– Ez az én életem, és nincs beleszólásod! Ki vagy te nekem, Arrow? A
bátyám barátja és a bébiszitterem. Se több, se kevesebb. Hogy merészeled
megmondani nekem, hogy mit vegyek fel! Még csak kurvásan sem
öltöztem, és semmi törvénytelen nincs abban, ha villantasz egy kis
dekoltázst!
Egy percig csak bámult rám, a levegő vibrált a feszültségtől
körülöttünk. Végül hátralép egy lépést, majd megszólal. – Tudod mit,
határozottan igazad van.
Nézem, ahogy Trackerhöz sétál, mond neki valamit, aztán elhagyja a
bárt. De nem egyedül hagyja el. Kifelé menet megragadja Miss Elváltat,
ügyelve arra, hogy a tenyerét a seggére tegye, hogy mindenki láthassa.
Felnyögök, képtelen vagyok elrejteni a fájdalmat, ám figyelmen kívül
hagyom a többi motoros kíváncsi pillantásait. Mit vártam? Eltaszítottam,
és most egy másik nőt fog megdugni. Talán így volt a legjobb? Talán így
könnyebb lesz elfelejtenem és továbblépnem, mert én biztosan senkivel
nem osztozkodom.
Mosolyt kényszerítek magamra, és folytatom az italok kiszolgálását az
este további részében, Arrow-t pedig próbálom száműzni a
gondolataimból.
És kudarcot vallok.
Milliónyi kérdés fut át az agyamon, milliónyi különböző forgatókönyv.
Visszavitte a klubházba?
A nő ott marad éjszakára?
Épp most érinti meg?
Kétségtelenül szerettem magam kínozni.
Amikor eljön a hajnali kettő, vége a munkaidőmnek, és itt az ideje, hogy
hazamenjek.
– Menjünk, Anna Bell! – szólít meg Tracker.
Reidre nézek, aki bólint, szóval blokkolok és megfogom a táskámat,
aztán Trackerhöz sétálok.
 – Kész vagyok – mondom neki, megharapva belül az arcomat, amikor
a társaságának a fenekére csap.
– Jól vagy a vezetéshez? – kérdezem, mert nem akarok felszállni vele a
motorra, ha berúgott.
– Két sör volt – válaszolja. – Rendben vagyok.
Beharapom az alsó ajkamat, de bólintok.
– Van valami mondandód számomra? – kérdezi halkan, oldalra döntve
a fejét. – Gyerünk, Anna Bell! Ne nézz így rám!
– Hogyan? – kérdezem a homlokomat ráncolva.
– Mintha azt mondtam volna, hogy meghalt a kutyád – válaszolja,
gyengéden meghúzva a lófarkamat.
Vállat vonok.
– Nem rád vall, hogy visszatartod – morogja engem tanulmányozva.
– Oké – kezdem. – Az összes általam ismert férfi közül rólad gondoltam
azt, hogy te vagy a jó. Igaz, kissé hülye, de a legjobb. Most már nem vagyok
biztos benne. Át kell értékelnem a helyzetet.
– Épp most neveztél kissé hülyének? – pislog.
– Allie-vel vagy, nem? – vigyorgok rá.
Tracker megrázza a fejét.
– Jobban jársz, ha egyetlen másik férfival se beszélsz így – nem fogják
eltűrni a szarságaidat. Szerencséd, hogy a barátomnak tartalak.
Kihangsúlyozta a szót: barátok, mintha most éppen nem úgy
viselkednék. Előrébb lépek és a fejemet a mellkasára hajtom.
– Nem kedvelem a hűtleneket.
– Nem a te dolgod. Ismered a szabályokat. És nem vagyok hűtlen. Nem
láttad, hogy elővettem a farkamat, vagy igen?
Rácsapok a karjára. - Nem kell ilyen nyersnek lenned!
– Anna, nem fogok hazudni, de hozzá kell szoknod ezekhez a
szarságokhoz. Ez az élet nem mindig kellemes, de olyan amilyen, és mi
nem ítélkezünk egymás felett. Szóval most nem kell a bírálatod, rendben?
Még csak nem is kedveled Allie-t, miért neheztelsz rám?
– Nem számít, mit gondolok. Igazad van; nem az én tisztem ítélkezni –
válaszolok lepillantva.
Felemeli az államat.
– Úgy szeretlek, mint a húgomat, Anna. Csak ne cseszegess, rendben?
Nem kellene magyarázkodnom neked.
– Akkor miért teszed? – teszem fel a kérdést.
– Mert te vagy az egyik kedvenc nő az életemben – húzódik mosolyra a
szája.
Ráemelem a tekintetemet.
– Oké, visszavonulok. Ez csak olyan…
– Milyen?
– Mi van, ha egy nap te és Lana összejöttök, aztán…
A szemei kitágulnak a felismeréstől.
– Ezért vagy dühös! Nem amiatt, amit csinálok, hanem mert azt hiszed,
egy nap ugyanezt megtehetem majd Lanával.
Bólintok.
– Azt hiszem, ezért. Olyan normák alapján ítéllek meg téged, amit bárki
másnál is használnék, aki a legjobb barátommal randizna. Nem kellene,
tudom, de ez volt az oka.
Lehajol és homlokon puszil.
– Ha olyan jó nőm lenne, mint Lana, édesem, nem basznám el. Ezt
megígérhetem neked.
Elmosolyodom. – Köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem, Tracker.
– El akarod mesélni, mi történik veled? – suttogja.
– Mire gondolsz? – kérdezem.
– Van egy kis feszültség közted és Arrow között, mi történik?
Elhúzom a számat.
 – Semmi sem történik. Nem láttad, hogy elment azzal a nővel?
– De – válaszolja. – Láttam. És az arcodat is láttam, ahogy ő is.
Összetörtnek néztél ki.
Eltakarom az arcomat a kezemmel.
– Ennyire nyilvánvaló volt? Csodás; most már mindenki tudja.
Elhúzza a kezemet az arcomról.
– Senki se tud szart se; én közelről figyeltelek.
– Ne mondj semmit, Tracker! - kérem.
– Hé, én nem ítélkezem, Anna Bell. Csak légy óvatos, rendben?
– Hazaviszem Annát – hallatszik egy dörmögő hang a hátam mögül.
A tarkómon feláll a szőr.
Azt hittem, elment.
Belesóhajtok Tracker mellkasába, aztán megfordulok és ránézek
Arrow-ra.
– Ilyen hamar visszatértél? Azt hittem, a vendégeddel töltöd az
éjszakát.
A száját összeszorítja, de csendben marad. Tracker megérinti a
hátamat, gyengéden megsimítja.
Hirtelen kimerültséget érzek, és csak haza akarok menni az ágyamba.
– Bárki is visz el, kérhetem, hogy menjünk? Fáradt vagyok, és korán
kell kelnem, hogy tanuljak – mondom halkan, a felkaromat simogatva.
Arrow előrelép, közelebb húz a testéhez. Megfogja a karomat és a
motorjához vezet, miközben búcsút mondok Trackernek, és intek Vinnie-
nek és Irish-nak – akik nem fognak egyedül hazamenni.
A hazaút kicsit feszült, aminek az okát nem tudom meghatározni.
Semmit sem kellene éreznem Arrow iránt, és ő azzal feküdhet le, akivel
akar – nem formálhattam jogot rá, és semmi közöm hozzá. Nem tudtam,
miért jött vissza; szerintem egy kis felelősséget érez irántam. Beszélnem
kell Rake-kel és elmondani neki, hogy bármennyire is értékelem a
gondoskodását, ezt a hülyeséget be kell fejezni. Nincs szükségem egy
csapat férfira, aki minden lépésemet szemmel tart. Mi van, ha haza akarok
menni valakivel? Elég idős vagyok, hogy megtegyem, ha kedvem tartja. Azt
akarom, hogy velük egyenlőnek tekintsenek, nem olyasvalakinek, akire
vigyázniuk kell. Ha ezt Rake nem fogja megengedni, akkor majd
megkérem, hogy inkább más jöjjön értem, csak ne Arrow.
Ez egy kínos beszélgetés lesz.
Ahogy a házamhoz érünk, elmormolok egy köszönömöt, és ahogy a
motor megáll, gyorsan le is szállok, de Arrow nem engedett el ilyen
egyszerűen. Meglepetésemre leszáll a motorról és magához húz. Elvéve a
sisakot a kezemből, lehajol, és a szemembe néz.
– Bassza meg – suttogja.
– Mi van?
– Ez egy rossz ötlet.
– Micsoda? – kérdezem, zavartan ráncolva a homlokomat.
Képtelen vagyok rendesen gondolkodni, hogy ilyen közel van hozzám.
Aztán, készületlenül érve engem, az ajkával végigsúrolja az enyémet.
Először finoman, egy tartózkodó, szemérmes csók. Egy édes csók. Aztán ez
a csók megváltozik.
És én elveszek.
Arrow engem csókol!
Össze sem tudom számolni, hányszor álmodtam erről a pillanatról.
Mennyire akartam ezt, és most az enyém.
Beszívja a felső és aztán az alsó ajkamat, a nyelve behatolásért
könyörög. Kinyitom a számat beinvitálva őt, megadva neki mindent, amit
akar és még többet is. Az ujjai megragadják a tarkómat, az enyémek a
bicepszén nyugszanak. Tudtam, hogy ilyen lesz vele – szenvedélyes. Éhes.
Mohó.
Tudtam.
 És most, hogy megízleltem, meg akarom tartani.
Az elképzelésemhez képest nagyon is hamar tol el magától, a tekintete
a számra szegeződött.
Teszek egy lépést hátra, sokkolódtam attól, ami történt, de utánam
nyúl.
– Mondanom kell neked valamit – mondja, megfogva a csuklómat
gyengéden, de határozottan.
– Mit? – suttogom felnézve rá.
A holdfény megvilágítja az arcát, és úgy tűnik, hogy a megfelelő
szavakat keresi.
– Nem én vagyok a te embered – mondja gyorsan. – Nem vagyok jó
ember, és nem azt mondom, hogy rossz vagyok, de …. rossz vagyok
számodra.
– Akkor miért csókoltál meg? – kérdezem.
Zavarban kellene éreznem magam, amiért elismerte, hogy tudja, tetszik
nekem, de hálás voltam a nyíltságáért. Ezt tisztázni kell, nem számít, mi
lesz az eredménye.
– Meg kellett csókolnom téged, még ha csak egyszeri alkalom volt is –
válaszolja és megsimogatja az arcomat. – Önző fasz vagyok.
– Tudom, hogy ültél – bukik ki belőlem. – Erről van szó? Hogy
börtönben voltál?
Az egyik kezével megsimítja az arcát.
– Igen, de nem csak emiatt. Megöltem a Wild Men MC elnökét. Ezt
tudtad? Ilyen emberrel akarsz együtt lenni? Vér tapad a kezemhez, Anna,
és sosem fog eltűnni.
Tudtam, hogy megölt valakit. Azt is tudtam, hogy ez nem minden.
Talán klub-háború volt? Hatalmi harc? Valami, nem tudom, micsoda.
Tudtam, hogy Arrow hűséges a klubhoz. Ezt nem róhattam fel neki. Rake
ugyanolyan volt.
 – Arrow…
– Nem csak ezért. Semmit se adhatok egy olyan rendes nőnek, mint
amilyen te vagy, Anna. És nem tetszik, hogy azokat a nagy, fájdalommal
teli zöld szemeket látva magam előtt bűnösnek érzem magam, mert meg
akarok dugni valakit.
Hirtelen egyszerre érzem magam dühösnek és zavarodottnak. Nem
tudom elhinni, hogy ezt mondja nekem – és hogy azt hiszi, azt gondoltam,
jól megtanultam az arckifejezéseimet irányítani.
– Semmit sem kértem tőled, Arrow.
Lehajtja a fejét.
– Nem kellett. A szemeid mindent elmondtak.
– Mi van, ha csak szexet akartam? - suttogom elpirulva.
– Azt akarod, hogy a bátyád megöljön? – mondja mély, rekedt hangon.
– Nem, tudod, mit? Te megérnéd ezt. De te ennél is többet érdemelsz,
Anna, és én most megpróbálom a helyes dolgot tenni.
Ahhh, igen. A bátyám. Megfeledkeztem róla.
– Nem akarom látni, hogy megsérülsz miattam. Erőszak és fájdalom jár
a nyomomban. Nem akarom, hogy elérjenek téged, megérted?
– Rendben – mondom pár pillanat múlva. – Ez a beszélgetés sosem
történt meg. Ne hagyd, hogy a nagy, zöld szemeim megállítsanak, bármit
is akarsz csinálni legközelebb, oké?
Aztán elsétálok tőle, de mielőtt beindítja a motort, majdnem biztos
vagyok abban, hogy hallom, amint ezt mondja – Hidd el, megpróbálom.

* * *
Novemberre – két hónappal később – belerázódtam a doktori
programom rutinjába, és minden erőmmel igyekeztem száműzni Arrow-t
a gondolataimból. Miután egy hosszú napot töltöttem megfigyeléssel az
állatkertben, veszek egy forró zuhanyt és felveszem a pizsamámat.
Mondtam a bátyámnak, hogy főzök neki vacsorát este, az egyetlen ételt,
amit az anyánk csinált, amikor józan volt, vagyis nem túl gyakran.
Örültem, hogy értékes időt tölthetek az én nagytestvéremmel. Lassan
kezdett egyre nyitottabbá válni velem szemben, mintha most már elhinné,
hogy nem fogom fogni magam és elhagyni őt, ahányszor olyat tesz, ami
nekem nem tetszik.
Beteszek egy kis zenét, miközben főzök. Először bepácolom a csirkét és
beteszem a sütőbe, aztán megpárolom a zöldségeket és megcsinálom a
krumplipürét. Vigyorogok, amikor Rake bekopog az ajtón – nyilvánvalóan
megtanulta a leckét, hogy mikor használja azt az átkozott kulcsot. Egy
konyharuhába törölgetve a kezeimet, a bejárati ajtóhoz sietek. Nem kellett
volna meglepődnöm, amikor kinyitom, és nemcsak Rake-et látom az
ajtóban, hanem egyúttal Trackert és Arrow-t is, de az voltam.
Arrow távol maradt tőlem az utóbbi hónapban, elkerült minden
alkalommal, és Rake meg sosem említette, ha bárkit is hozott magával.
Szerencsére úgy döntöttem, többet főzök, arra gondolva, hogy másnap
élvezhetem a maradékot. Ha tudtam volna, hogy átjönnek, meghívtam
volna Lanát is.
Oldalra lépek, hogy be tudjanak jönni. Rake vigyorog és homlokon
puszil, és Tracker is ugyanazt csinálja. Amikor Arrow belép az ajtón,
megmozdulok és követtem Trackert. Mi a fene folyik itt?
– Jó az illata – mondja a bátyám, megragadva egy széket és leül. –
Legközelebb elhozom Faye-t. Imádná.
Csodás, épp arra van szükségem, hogy nézzem, amint a férfiak
körbeudvarolják a házamban.
– Csini pizsi – mondja Tracker, rávigyorogva a babakék pamut ujjatlan
felsőmre és alsómra.
Rózsaszín unikornisok voltak rajta csillogó sörénnyel.
– Köszi – válaszolom. – A vacsora még készül.
 Tracker és Arrow leül, és figyelmen kívül hagyom a heves érzést, ami a
tekintetéből árad.
– Fogalmam sem volt róla, hogy a mi Anna Bellünk tud főzni – mondja
Tracker a bátyámnak.
Felhúzom a szemöldökömet arra, hogy a „mi Annánk”.
– Nem tudok - szólok közbe. – Nem igazán. Úgy értem, elsajátítottam
néhány fogást, de ennyi az összes tehetségem.
– Anna főzött ránk, amikor kölykök voltunk – mondja Rake,
büszkeséggel az arcán, és rám pillant. – Ha nem tette volna, minden nap
kenyeret ettünk volna.
Arrow és Tracker nem reagál a kijelentésére, és én eltűnődöm, mennyit
tudhatnak a gyerekkorunkról.
– Kértek egy sört, srácok? – kérdezem a hűtő felé tartva, mielőtt
válaszolhattak volna.
Leteszek három sört eléjük, aztán ellenőrzöm az ételt, miközben ők
beszélgetnek és ugratják egymást. Amikor kopogtattak az ajtón, ötletem
sincs, ki lehet az. Rake feláll, hogy megnézze, és amikor visszatér Dexszel
– más néven Sinnel, a klub elnökével – a szemeim tágra nyílnak, és leesik
az állam. Sinnel nem igazán ismerjük egymást. Valójában egy
fejbiccentésig terjed az ismeretségünk, amit most is megtesz, ahogy belép
a most már határozottan szűk konyhámban, és helyet foglal az asztalnál.
Megragadok egy sört, és egy szó nélkül elé csúsztatom. Majdnem olyan
volt, mintha a bárban lennék.
A négy férfi arcát figyelem.
–Valaki el akarja nekem mondani, hogy mi a fasz folyik itt?
Rake az egyetlen, aki válaszol.
– Azt akarjuk, hogy a klubházba költözz.
– Miért? – kérdezem.
 Körülnézek a kis lakásomban, a saját helyemen, a függetlenségemen.
Szeretek itt lenni és nem megyek sehová.
– Mert az biztonságosabb – mondta óvatosan. – Jobban érezném
magam a tudattól, hogy ott vagy.
Összeszorítom a fogaimat.
– És három másik férfira volt szükséged, hogy ezt elmondd?
Összeráncolja a homlokát.
– Mi? Nem, a srácok csak éhesek voltak, és én a főztöddel hencegtem.
A haragom egy része elpárolog. De csak egy része.
– Nos, boldogan megetetlek titeket, de nem költözöm a klubházba –
mondom nekik, aztán hátat fordítok, és ellenőrzöm a csirkét a sütőben.
Amikor bezárom a sütőajtót és megfordulok, szembetalálom magam
Sinnel. Jóképű férfi, jókötésű, sötét hajjal és szemekkel, amikkel beléd lát.
– Néhány napot velünk fogsz tölteni, és kész – mondja lenézve rám. –
Van néhány folyamatban lévő klub ügyünk, és arra van szükségem, hogy
Rake-nek ezen járjon az agya, ne azon aggódjon, hogy hol van a nagyszájú
kishúga, értve vagyok?
Kinyitom a számat, de be is csukom. Rake már figyelmeztetett erre –
tisztelnem kell az elnököt. Nem igazán tiszteltem őt, mert nem tett semmit,
amiért kiérdemelné tőlem, de csalhatok.
– Néhány nap – csikorgom a választ, lenyelve a büszkeségem.
Ha még egyszer meghallom a klub ügy szavakat, megütök valakit.
Sin szemei ellágyulnak.
– Jó. Faye is ott lesz; gondodat viseli majd.
Még csak nem is ismerjük egymást Faye-jel.
Ez kellemetlen lesz.
 NYOLC

Fordította: Suzy

A VACSORA hatalmas siker volt, és mind a négyen kitörölték a

tányérjaikat. Arrow csendben volt az étkezés alatt, csak akkor beszélt, ha
válaszolt. Úgy tettem, mintha nem lenne ott, és végül ellazultam és jól
éreztem magam. Elkezdtem rendet rakni és meglepetésemre mindannyian
segítettek. Még Sin is – úgy tűnt, Faye jól megnevelte.
– Kösz a vacsorát – mondja Arrow mellém érve.
– Egészségedre – válaszolom.
– Még anyáénál is jobb volt, hugi – mondja Rake a hátam mögé állva,
és átölel a karjaival.
Nagyot nyelek a fesztelen érintésére, miután annyira vágytam rá és
végre megkaptam. A homlokomra nyomott puszikkal kezdődött néhány
hete, és most ez.
Haladás.
– Köszi, Adam – mondom csendesen. – Örülök, hogy élvezted.
– Több mint élveztem – mondja, aztán a mellettem álló Arrow-ra néz.
– Vissza kéne mennünk. Jill már biztos vár téged a klubházban.
Jill?
Ki a fene az a Jill?
Ránézek Arrow-ra, aki kissé elhúzódik és megdörzsöli tarkóját. Ó, igen,
a „jaj, nekem” nézés. Elfordítom a tekintetemet, nem akarom, hogy
bűntudata legyen. Ő nem az enyém, és azzal lehet, akivel akar, akár ezzel a
Jillel is. Utáltam, hogy neve van, és hogy most már tudom, de nem az ő
hibája, hogy hülye vagyok, és nem tudom megállni, hogy akarjam őt. Még
csak nem is ismerem Arrow-t. Szerintem túlzásba viszem a romantikus
regények olvasását.
– Jill azt csinál, amit akar – motyogja Arrow. – Nem az enyém.
Rake vigyorog.
– Hallottam, hogy eléggé lekötötted a figyelmét és lefoglaltad.
– Ez az, amit hallgatnom kell, amikor a klubházban maradok? Ha igen,
akkor inkább vállalom a veszélyt itt – mondom, azonnal megbánva, ahogy
kimondtam.
Csodás, add csak a tudtára, mennyire hatással van rád.
– Nyugodj le! – mondja Rake. – Mókás lesz, megígérem.
– Határozd meg a mókát! – mondom. – Ti, srácok dugtok, isztok,
ökörködtök és lazsáltok, én egyiket sem csinálom ezek közül.
Rake megköszörüli a torkát, és úgy tűnik hirtelen hihetetlenül kínosan
érzi magát.
– Ihatsz.
Megpördülök, és csúnyán nézek rá.
– Köszi, hogy megengeded.
Elkomorodik. - Mi ez az egész igazából, Anna?
A levegőbe emelem a kezemet, mert nem mondhatom meg, hogy
igazából mi bajom van, hogy dühös vagyok és megbántott a ténytől, mert
épp most hallottam, hogy Arrow-nak van valakije, és nekem szembe kell
néznem azzal a nővel. Féltékeny vagyok és a gondolat, hogy Arrow másik
nővel van, belülről égetve megöl engem.
– Nincs szabadságom – mondom Rake-nek.
Ami igaz is volt, de túlreagálom, és ezt tudom is.
Sin ránéz Rake-re.
 – Én is átmentem ezen Faye-jel. Adj neki egy kis teret, tesó! Tudom,
hogy meg akarod védeni, és mi is mindannyian, de még fiatal és muszáj
élnie egy kicsit.
Hálásan mosolygok a valószínűtlen (váratlan?) megmentőmre.
– Köszönöm, Sin!
Épp most érdemelte ki a tiszteletemet.
– Van szabadságod – mondja Rake, a tekintete köztem és Sin között
jár.
– Tényleg?
– Ja – válaszolja. – Iskolába mész és csinálod a dolgodat. Nem vagyok
veled állandóan.
– A főiskola a szabadságom? – kérdezem szárazon. – Mi van a pasikkal?
Feszültséggel telik meg a helyiség.
– Ahogy mondtam, nem vagyok veled állandóan. Van szabadságod.
– Nem, nincs. Még csak barátom sem lehet, akit nem kell rejtegetni.
– Ki a fenével találkozgatsz? Milyen barát? Mi a fasz? – von három hang
kérdőre, egymás szavába vágva.
– Látod? – kiáltom. – Látod, mivel kell megbirkóznom?
Rake nagyot sóhajt és megdörzsöli az arcát. Észreveszem, hogy a
bütykei megint sebesek.
– A húgom vagy, még csak nem is gondolok arra, hogy te…
– Dugok? – teszem hozzá szárazon.
– Igen, arra – mondja grimaszolva.
– Nos, a húgod vagyok, és én sem szeretnék arról tudni, hogy lehetsz
fogságban, vagy szarban, de mégis hallok róla, ugye? És egyébként meg
életben vagyok.
– Nem engedünk be férfiakat a klubházba, csak ha a testvéreink –
mondja Sin, miközben kivesz egy újabb sört a hűtőből.
 – Talán akkor majd felszedek egy testvért – mondom hanyagul,
figyelmen kívül hagyva a hirtelen felvillanó négy éles, rám bámuló
szempárt.
– Ez nem történik meg – teszi hozzá Rake. – Kurvára nem.
– Miért? A saját klubtársaid nem elég jók hozzám? – kérdezem
keresztbe tett karral.
– Senki sem az, Anna – válaszolja Rake. – Senki sem elég jó neked.
A szemeim elkerekednek, mert valóban ezt hiszi.
– Ez amiatt van, ami Jacobbal történt, ugye? El kell ezt engedned,
Adam! Nem esett bajom! Megmentettél, és ezért mindig hálás leszek
neked, de most bíznod kell abban, hogy meg tudom védeni magam.
Észreveszem, hogy Adamnek hívom, valahányszor érzelgőssé válok.
Látom, ahogy a tekintete indulatossá válik, a szemei dühtől szikráznak.
– Ki se ejtsd annak a faszszopónak a nevét előttem! Szerencsés, hogy
lélegzik, és ezt is neked köszönheti.
Oké, rossz ötlet volt megemlíteni Jacobot. A levegő a helyiségben még
jobban megtelik feszültséggel, és tele van morcos, feldühödött
alfahímekkel.
Emlékeztető magamnak: sose említsd meg Jacobot megint.
A férfiak egymásra bámulnak, de csendben maradnak.
– Mi van Trackerrel? – kérdezem, azért választva őt, mert ő volt a
legbiztonságosabb. – Talán dugni akarok vele.
– Köszi szépen, Anna Bell! – fintorog Tracker.
Küzdök a nevetéssel. - Sajnálom, te voltál az első, aki eszembe jutott.
– Az nem történik meg – háborog Arrow, végre megint megszólal. –
Kurvára nem történik meg.
Ó! Szóval, ő nem akar engem, de azt se akarja, hogy mással legyek.
Elnézem a különböző arckifejezéseket, és a szememet forgatom.
– Csak próbálok rámutatni a lényegre.
 Sin ránéz a bátyámra.
– Ahogy mondtam, adj neki egy kis teret, Rake, nem gyerek már.
Rake tekintete elsötétül, de nem mond semmit.
– Talán tényleg el akar jönni a klubházba, ha adsz neki egy kis
szabadságot – teszi hozzá Tracker, amivel kiérdemel egy átható pillantást
Arrow-tól és Rake-től is.
– Nem vagy senki klub-kurvája, Anna – sziszegi az összeszorított fogai
között Rake. – Ezt nem engedem meg.
A vállára teszem a kezemet.
– Ezt tudom! De nem értetted meg a lényeget!
Megrázza a fejét.
– Nincsenek testvérek! De hagyom, hogy bárki mással randizz. Amíg jó
hozzád.
Arrow-n kívül nem volt más, aki érdekelt, de legalább ez is valami. A
pillantásom találkozik Arrow-éval, aki már engem figyelt mogorva
tekintettel.
Bólintok, a tekintetemet Arrow-n tartva, de Rake-nek válaszolva.
– Megegyeztünk.
Arrow nem akart engem, szóval egye fene. Épp most mentettem meg a
következő férfit, akivel randizom majd, a bátyámtól és a csatlósaitól.
Az élet apró örömei.
– De, Anna… - teszi hozzá a bátyám. – Ha bántanak, meghalnak.
Fájdalmak között.

* * *
A térdeimre támaszkodva lehajolok, annyira nevetek, hogy levegő után
kapkodom.
– Mit hagytam ki? – kérdezi Ryan, ahogy belép egy hatalmas dobozzal
a kezében.
 A nevetésem kuncogásba fordul, ahogy ránézek Summerre, aki
megrázza a fejét felém, eltakarva a száját a kezével.
– Nem sokat, csak a szokásost.
Felhúzza az egyik szemöldökét és leteszi a dobozt a padlóra.
– Ez a szokásos?
Summer vállat von, és hátradől a pultnak.
– Haver, pangás van. Valahogy el kell szórakoztatnunk magunkat, így
megcsináltunk egy tesztet.
Summer hozott egyet azok közül a csajos magazinok közül, és jókat
röhögtünk az e havi teszten, melynek a címe: Talpig Férfi vagy Kissé
Puhány? Ryan felveszi a magazint, és felolvas egy kérdést.
– Rendben van-e, ha egy férfi egyedül megy moziba?
Summer rám néz, és megint elkezd nevetni.
Ránézek Ryanre, és vállat vonok.
– Mi van? Csak azt mondtam, kit érdekel, ha egy férfi egyedül megy
moziba. Amíg nem csúsztatja a kezét a gatyájába, nekem rendben van.
Ryan pislog, aztán ő is elkezd nevetni. – Hihetetlen vagy, Anna.
A műszakom gyorsan eltelik, és Tracker már ott is van, hogy elvigyen a
klubházba. A cuccaim már ott vannak. Mosollyal az arcomon sétálok oda
Trackerhöz, amíg meg nem látom az arcát. Egy vörös karcolás van az állán,
a kinézete alapján körmöktől.
– Mit csináltál? - kérdezem, megfogva az állát, hogy közelebbről
megvizsgáljam. – Hagytad, hogy a ribanc megüssön?
Elsétál velem a motorjáig, mielőtt válaszol.
– Ne aggódj emiatt!
– Mivel te nem ütsz meg nőt, én megtehetem érted?
Elvigyorodik. - Köszi, hogy meg akarod védeni a becsületemet, Anna
Bell, de ne aggódj Allie miatt. Végeztem vele.
– Úgy hiszem, nem vette valami jó néven – mondom szárazon.
 Visítok, ahogy hirtelen feltesz a motorra.
– Akkor jó hiszed.
Lefogadom, hogy holnap megint összejönnek. Úgy látszik, így működik
a kapcsolatuk. Két ember, akik nem illenek össze, de mégis együtt vannak,
mert ez túl kényelmes számukra. De hé, ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Még
csak senki különleges sincs az életemben. Talán Tracker csak nem akar
egyedül lenni, és Allie volt a biztos választás, aki ismeri az életstílusát és
nincs ezzel baja.
Amikor megérkezünk a klubházhoz, Arrow sétál ki, hogy üdvözöljön.
– Szia, Anna!
Körülnézek. Most hozzám beszélt?
– Szia, Arrow! – mondom kissé bizonytalanul. Az egyik oldalamon vele,
a másikon Trackerrel sétálok be. Senki sem volt bent, amiért hálás voltam.
– Hol vannak a többiek?
– Intézik a dolgukat – válaszolja Arrow, kinyitva nekem a szobám
ajtaját.
Besétálok és ledobom a táskámat az ágyra, mielőtt lehuppanok a
matracra.
– Szóval, ki lesz itt? Hogy lehet ez biztonságos, ha senki sincs itt, és
pontosan mi is a veszély? – kérdezem.
Becsukja az ajtót és bejön, leül mellém az ágyra.
– Én maradok, és még néhány jelölt is marad. Mindenki másra szükség
van.
– Miért kell maradnod? – kérdezem a szemébe nézve.
– Mert csak – válaszolta kissé nyersen. – Az én köröm, hogy itt
maradjak.
– És a veszély? Ha azt mondod, hogy klubügy, sikítok.
Összeszorítja a száját. – Folyik most valami, ez minden, amit tudnod
kell. Ha egy másik MC gyengeséget észlel, akkor megragadja a lehetőséget,
hogy felhasználja ellenünk, és nem adhatjuk meg erre az esélyt. Amiatt,
ahol dolgozol, tudják, hogy a klubhoz tartozol, és felhasználhatják ezt a
saját előnyükre.
Eszembe jut, hogy Rake is valami hasonlót mondott.
– Miért hívnak téged Arrow-nak? – bököm ki, mert ez olyan valami,
amin már egy ideje tűnődöm.
Jól bánik az íjjal és a nyíllal? Talán van egy nyíl tetoválása. Valami miatt
nagyon mókásnak találja a kérdést, a szemében derültség csillog.
Mondhatnám úgy is, hogy megpróbál nem nevetni.
Jó volt ránézni.
Igazán jó.
A fene essen bele, nem könnyíti meg nekem.
– Ha megkérdeznéd Faye-t, biztosan elmondaná, miért – kezdi. – De
tévedne.
– Mit gondol Faye? – kérdezem, és biztosra veszem, hogy valami
mocskos dolog.
Arrow együtt volt Faye-jel? Gondolatban már elképzeltem, ahogy
megfojtom Faye-t.
Arrow vigyorog.
– Nem számít, mit gondol, az igazság a legkevésbé sem olyan érdekes.
– Akkor hajrá! – mondom, és megbököm a vállammal. – Folytasd!
– A vezetéknevem – mondta.
– Arrow a vezetékneved?
Megrázza a fejét.
– A vezetéknevem Arrowsmith. Killian Arrowsmith.
Megharapom az alsó ajkamat.
– Igazad van, ez unalmas.
– Tudom. Szerintem Faye története sokkal találékonyabb – mondja
nevetve.
 Eszembe vésem, hogy kiderítsem, mi az.
– Miért vagy most ennyire jó hangulatban? – kérdezem, mert ezt
gyanúsnak érzem. Nem hiszem, hogy valaha is láttam őt ilyen derűsnek,
különösen nem a közelemben. – Általában morcos vagy.
Feláll, és kinyújtja a kezét.
– Egy férfinak nincs megengedve, hogy derűs legyen néhanapján?
Beleteszem a kezemet a nagy, kérges tenyerébe. Azon tűnődöm, hogy
vajon Jill-e az oka ennek a hirtelen vidámságnak. Ez a gondolat nyomban
megöli az én jó hangulatomat.
– Mit csinálsz, Arrow? Egész idő alatt távol maradtál tőlem, és most
legjobb barátok vagyunk?
– Rajtad fogom tartani a szememet az elkövetkező néhány napban. Ne
tedd ezt nehézzé! – mondja, elengedve a kezemet, ahogy kinyitja az ajtót.
– Lana biztonságban lesz?
– Lana nincs senki látóterében, persze, hogy biztonságban van –
mondja türelmesen. – Gyerünk! Faye azóta akar látni, hogy megérkeztél.
– Nem ismerem Faye-t.
– Tudom; ezért akar megismerkedni veled.
– Miért?
Ekkor rám néz. - Mert családtag vagy, drágám.
Nos, ha ezt így mondja, akkor nem is hangzik olyan rosszul.
– Egy kicsit furcsa a közelében lenni – vallom be neki.
– Miért? – kérdezi engem figyelve.
– Nem tudom – mondom lassan csoszogva.
– Mondd meg nekem az igazi okot, Anna! Tudod, hogy bízhatsz
bennem – noszogat, az arckifejezése nem árul el semmit.
Összefonom a karjaimat.
– Rendben, de ne ismételd meg!
– Tudod, hogy nem fogom.
 Nagyot sóhajtok.
– Faye jobban ismeri a bátyámat nálam, és Rake közelebb áll hozzá,
szóval ez…. nem tudom.
Nem tudom elhinni, hogy ezt csak így hangosan kimondtam. Semmi
sem hasonlítható ahhoz, ha hagyod, hogy egy erős férfi megtörjön, és látja
a gyengeségedet.
Arrow szemei kitágulnak a felismeréstől.
– A bátyád kibaszottul imád téged, Anna, más miatt ne aggódj! Csak
engedd be Faye-t, jó barátod lesz. Bízz bennem!
A telefonom cseng. Damien neve jelenik meg a kijelzőn.
Arrow meglátja.
– Ki a fasz az a Damien? - kérdezi, nyugodt hangnemben, ami
visszafojtott dühvel van tele.
– Egy barát a suliból – válaszolok a szememet forgatva.
– Miért hív fel téged? – követelte.
Vállat vonok.
– Honnan kéne ezt tudnom? Nem fogadtam a hívását.
– Kefélsz vele? – kérdezi.
Elakad a lélegzetem. - Milyen jogon kérdezed ezt meg tőlem?
Elfordítja a tekintetét rólam.
A telefonom megint csörög. Damien. Ez biztosan valami fontos.
Mielőtt rájönnék a szándékára, Arrow elveszi tőlem a telefonomat és
megnyomja a zöld gombot.
– Hello – vicsorogja a vonalba. – Itt Anna barátja, még egyszer felhívod
őt, meg látogatlak!
– Arrow, mi a franc? – kiabálom, megpróbálom elvenni tőle a
telefonomat. – Ő egy barát, te seggfej! És holnap az órán szembe kell
néznem vele, szóval nagyon köszönöm!
 Arrow hátralép, és én a levegőbe ugrom, hogy megpróbáljam
visszaszerezni a telefonomat. Kinyomja szegény Damient, aki valószínűleg
sokkot kapott, és lenéz rám, mintha én lennék az, aki rosszat csinált.
– Legalább már tudja, hogy hol a helye – mondja önelégülten.
– Még soha életemben nem akartam valakit ennyire megütni –
tűnődöm megbökve a karját. – Erőszakossá válok miattad!
Van bátorsága nevetni. – Kibaszottul aranyos vagy, amikor dühöngsz,
tudtad?
– Nos, akkor várhatóan sokszor látsz majd aranyosnak – fújtatok.
Vigyorog és visszaadja a telefonomat.
– Alig várom! Most gyerünk, találkozzunk Faye-jel!
Követem a nappaliba, gyorsan üzenek Damiennek, hogy sajnálom, és
majd beszélünk az órán. Nem válaszol, de ezután nem is vártam tőle
igazán. Látta a férfiakat, akik hazavittek, és valószínűleg halálra rémült.
Így tűnik el az egyetlen barátom a fősulin. Szerintem, a jövő héten újat
kell majd szereznem. Arrow megáll, így én is. A helyiség még mindig üres,
de Arrow Faye nevét kiáltja, és ő be is sétál hamarosan.
– Hello, Anna! – mondja nekem, aztán megöleli Arrow-t. – Hallottam,
hogy itt maradsz velünk a következő néhány napra.
– Úgy tűnik – mondom neki, és leülök a kanapéra. – Hol vannak a
többiek?
– A nők elmentek beszerezni a szükséges dolgokat. Szeretjük feltölteni
a készleteket a zárlat előtt – magyarázza.
Faye tényleg gyönyörű. Várjunk, épp azt mondta, hogy zárlat?
– Zárlat? – ismétlem, Arrow-ra nézek válaszért.
– Mi van? – kérdezi.
– Mi van a munkámmal? – kérdezem. – Dolgozni kell mennem!
– Mondtam Reidnek, hogy nem mész – mondja hátradőlve a kanapén.
– Bocsánat, de mi van? – suttogom, és ökölbe szorítom a kezemet.
 Faye elhúzódik, nyilvánvalóan még Arrow előtt észrevette a dühömet.
Felállok.
– Te irányító rohadék! Nem tudtam, hogy szó szerint be leszek ide
zárva, hogy sehová sem mehetek!
– Anna, nyugodj meg! – mondja Arrow felnézve rám. – Ez a saját
biztonságod miatt van, szóval én ezt kurvára nem sajnálom és tudom, hogy
Rake sem sajnálja.
Látom, hogy Faye, egy tűnődő tekintettel az arcán, kíváncsian néz
Arrow-ra.
– Figyelmeztetned kellett volna a lányt!
Arrow Faye-re pillant.
– Szerinted, akkor eljött volna? Ő egy kibaszott méregzsák.
– És pontosan hogyan tervezed, hogy itt tartasz engem? – kérdezem
tőle. – Nem figyelhetsz éjjel-nappal, és mivel te egy hímringyó vagy, meg
ilyenek, biztosra veszem, hogy lesz olyan időszak, amikor azzal leszel
elfoglalva, hogy megmártogasd a farkadat.
Faye nevetésben tör ki, amivel meglep.
– Ó, bassza meg! – mondja a combjait csapkodva. Rám néz és vigyorog.
– Sosem láttam még nőt, magamon kívül persze, aki helyre tette Arrow-t.
Ez király!
Másrészről Arrow nem tűnik lenyűgözöttnek.
– Ne kóstolgass, Anna! – Csak ennyit mond.
Ne kóstolgassam?
Ránézek Faye-re, a nőre, akiről nem gondoltam, hogy kedvelni fogom,
de az elmúlt néhány percben valahogy a szövetségesemmé vált.
– Úgy hallottam, jó harcos vagy.
Megbillenti a fejét, valószínűleg azon tűnődve, mire akarok kilyukadni,
de aztán bólint.
 – Akarsz bokszolni? – kérdezem. – Le kell vezetnem egy kis
frusztrációt.
Szélesen elmosolyodik, megmutatva a tökéletes, fehér fogait.
– Naná, még jó hogy! Gyerünk!
– Anna… - mondja Arrow figyelmeztetéssel a hangjában.
Nem törődöm vele és elsétálok.
– Ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek! – hallom a hátam mögött a
kihívást.
Nem bízik meg bennem, igaz?
Tetszeni fog, amikor bebizonyítom neki, hogy téved.
 KILENC

Fordította: Suzy

– NE aggódj! – mondja Faye, őszintének hangzik. – Óvatos leszek

veled.
– Miattam nem kell úgy csinálnod – vigyorgok.
Feltűzöm a hajamat, így nincs az arcomban, és a karjaimat a fejem fölé
nyújtom.
– Tudod, igazából ez az első alkalom, hogy kettesben vagyunk – mondja
engem figyelve.
Az ajtó felé fordulva látom, hogy Arrow az ajtóban áll és engem néz.
– Kivéve, hogy Arrow figyel minket.
Hátat fordítok neki, és szembenézve Faye-jel, azt mondom – Igazad
van. Bár ezek nem normális körülmények.
Faye nevet.
– Hé, te akartál bokszolni!
– Tudom.
– Sok frusztrációtól kell megszabadulnod? – kérdezi mindentudó
vigyorral.
Lebiggyesztem a számat. – Valami olyasmi.
Mikor volt utoljára egyáltalán orgazmusom? Tényleg gondoskodnom
kellene róla, és haladéktalanul.
– Mehet? – kérdezem, miközben Faye nyújt egy kicsit.
 – Mehet. Mutasd, mit tudsz, Anna! – mondja hozzám lépve, maga elé
emelve az ökölbe szorított kezét. – Ha abba akarod hagyni, csak szólj,
mikor, rendben?
Bólintok, és közelebb lépek hozzá. Ő üt először, az ütését az államra
célozza. Blokkolom a kezét, mielőtt eléri az arcomat, és egy ütéssel
válaszolok. Egyikünk sem üt teljes erejéből – inkább arról szól ez, hogy ki
tud bevinni ütést, mintsem, hogy milyen erővel. Valahogy elkap,
megfordít, és a karját a nyakam köré kulcsolja egy kis szorítást alkalmazva.
Gyomron könyökölöm, amitől hátralép, a szemei megtelnek izgatottsággal
és a szája sarkai felfelé kunkorodnak.
– Azt hiszem, kezdlek megkedvelni, Anna.
Vigyorgok.
– Remélem, én is elmondhatom ezt!
Ekkor felnevet és megrázza felém a fejét. - Hadd mutassak meg neked
valamit, amit a múlt héten tanultam!
Felélénkülök a lehetőségre, hogy tanulhatok valami újat.
– Örülnék neki!
Megosztunk egy mosolyt.
Úgy tűnik, hogy végül is találtam valami közös dolgot a méhkirálynővel.

* * *
Izzadtan, a bőrömre tapadt sportmelltartómban és jóganadrágomban
sétálok ki a klub tornaterméből, és egyenesen a szobámba indulok, jobban
akarok egy zuhanyt bárminél.
– Most már értem, miről beszélt Rake, amikor azt mondta, hogy
kemény vagy – mondja Arrow, a falnak dőlve áll, az egyik lábát behajlítva
a falnak támasztja. – Megálltad a helyed.
Vigyorgok.
– Tudom. Most engedj, zuhanyoznom kell!
 A tekintetével tetőtől talpig végigpásztáz rajtam, olyan érzésem van,
mintha semmit sem hagyna ki. Amikor újra a szemembe néz, láthatom a
vágyat az övében.
– Bassza meg! – suttogja. – Tökéletes vagy.
Közelebb lép hozzám, de ekkor hangokat hallunk. Úgy tűnik, hogy a
nők visszatértek.
– Annyira örülök, hogy Arrow maradt itt – hallunk egy női hangot.
Arrow nem néz el, tekintete végig fogva tartja az enyémet, miközben
hallgatjuk a beszélgetésüket.
– Úgy tűnik, én leszek az egyetlen, aki meg lesz fektetve, míg a férfiak
távol lesznek.
Nem fordulok el, de mindent megpróbálok, hogy ne sugározzon a
szememből a fájdalom. Arrow kinyúl, és megfogja az államat.
– Gyönyörű – morogja, rekedtes hangjában vágyakozás. – De nem
nekem.
– Csak azért, mert nem érdekel eléggé, hogy küzdj azért, amit akarsz –
válaszolom az államat felemelve. – Most engedj el!
Tudja, hogy értem ezt, mert megszakítja a kapcsolatot közöttünk, és
megdörzsöli a tarkóját.
El kell engednie engem. Elég ebből az Akarlak téged, de nem kaphatlak
meg szarságból. Ha igazán akarna engem, akkor tutira megkaphatna.
– Arrow, hát itt vagy! – mondja egy nő, ahogy belénk botlik; rám néz és
összehúzza a szemöldökét. – Ki vagy te?
Arrow felé fordul és megrándul az arca. – Tűnj innen a francba, Jill!
A nő bólint és elhátrál, követi Arrow parancsát, mint egy engedelmes
kutya. Eleget láttam. Tudom, hogy több van Arrow-ban, sokkal több, de
úgy tűnik, mintha ez nem érdekelné őt. Nem akar az a személy lenni.
Olvastam valahol, hogy a legnagyobb hiba, amit egy nő elkövethet, hogy
beleszeret egy férfi rejtett lehetőségeibe.
 Én nem fogom elkövetni ezt a hibát.
Emellett úgy tűnik, hogy néhány napra bezártak a házba Arrow-val és
a barátnőjével.
Egyszerűen csodálatos.
Elkerülöm a tekintetét és elnyomakodom mellette, a testünk összeér, a
karom hozzádörzsölődik a mellkasához. Ettől a cseppnyi érintkezéstől, a
kemény, izmos testének érzésétől, fel akarok nyögni.
Ez hivatalos – le kell feküdnöm valakivel.

* * *
Faye bemutat a nőknek. A nevek és az arcok homályba vesznek, de ott
van Allie; egy vörös hajú, akit Jessnek hívnak; egy cuki lány, aki Katie és
persze Jill. Jill - Faye szerint - egy klubkurva volt, aki rátapadt Arrow-ra,
és most csak őt szolgálja. Ezek Faye szavai, nem az enyémek. Aztán ott volt
Clover, Faye és Sin gyönyörű kislánya. A motoros hercegnő, tetszett ez az
elnevezés – teljesen imádnivaló volt.
Figyelem Sint és Clovert együtt, és nem tudok elfordulni. Sin annyira
édes vele és ettől azt kívánom, bár én is így nőttem volna fel. Hálás vagyok,
amiért ott van nekem Rake, de nem kompenzálta az apafigura hiányát.
Figyelve, ahogy Sin a vállaira emeli Clovert, aki kuncog és felkiált „Apuci!”,
hiányoltam valamit, ami után évek óta nem sóvárogtam. Egy kicsi lány
vágyait és álmait, aki az apjára vár, hogy érte jöjjön és megmentse. Egy
apára, aki ezt sosem tette meg.
– Próbálok találni egy dadust – mondja Faye lenézve az alvó lányára.
Egyedül vagyunk, a nappaliban ülünk. – Lefoglal a klubnak végzett
munkám, és Sin sem figyelhet rá állandóan.
Támad egy ötletem.
 – Megkérdezhetem a legjobb barátomat, Lanát. Remekül bánik a
gyerekekkel, teljesen megbízható, és szüksége van munkára, amíg suliba
jár – válaszolok.
Faye bólint. – Egyszer találkoztam vele. Szerinted érdekelné?
– Megkérdezhetem – mondom. – Senki másra nem bíznám a saját
gyerekemet. És képes tartani a száját a klub szarságokról.
Faye mosolyog, kibont egy almaleves dobozt és belekortyol.
– Klub szarságok – ne hagyd, hogy Dex ezt meghallja!
Felkapom a poharamat az előttem lévő dohányzóasztalról, és
belekortyolok.
– Tudomásul vettem.
– Szóval, mi a fene folyik köztetek Arrow-val? – kérdezi.
Lenézek az italomra, ami hirtelen nagyon érdekessé válik.
– Fogalmam sincs, miről beszélsz.
– Tényleg –duruzsolja. – A szexuális feszültség akkora köztetek, hogy
még engem is beindít.
Belefulladok az italomba, narancs és vodka folyik le az államon.
– Szexi - vigyorog, ahogy letörlöm a kézfejemmel.
– Arrow az Arrow – mondom sóhajtva.
– Így van – mondja kíváncsi pillantást vetve rám. – Úgy szeretem őt,
mintha a bátyám lenne, tudod, de tisztában vagyok a hibáival. Azonban
aranyszíve van, és oka van annak, amiért ilyen. Régebben sokkal lazább
volt. Amikor először találkoztam vele, igaz a mogorva oldalát mutatta, de
benne volt a mókában, és elfogadta a hülyeségeimet.
Érdeklődve előredőlök és intek neki, hogy folytassa.
– Mary – suttogja. – Ő egy jó barátom volt, és Arrow nője. A férfiak
elmentek elintézni a dolgukat, és Maryt lelőtték, amikor egy másik MC
betört az épületbe.
A szemeim elkerekednek.
 – Szóval, amikor azt mondják, hogy veszélyes, kurvára a környéken
sincsenek.
– Tudom – mondja. – Akárhogy is, Arrow magára vette, és azóta
boldogtalan. Kivéve…. amikor körülötted van.
Felemelem a kezem.
– Ne magyarázd bele! Kristálytisztán látszik, hogy hogyan állunk mi
ketten. És ne feledjük Jillt!
– Nem tehetek úgy, mintha tudnám, hogy mi jár a fejében, de azt
tudom, hogy egy nő iránt sem láttam, hogy érdeklődést mutatott volna
Mary óta.
– A szexet kivéve.
Megborzong.
– Nos, igen. Amikor veled látom, olyan mintha megint életet lehelnél
belé. Jól esik ezt látni.
– Szerette Maryt? – kérdezem, de már tudom a választ.
Bólint, szomorúság tűnik fel az arckifejezésén.
– Nincs senki, aki nem szerette Maryt. Kedves volt, édes és szelíd.
Sosem tudtam, hogy hogyan végezte egy olyan motoros mellett, mint
Arrow, de megvolt benne minden jó dolog a világban.
Beharapom az arcomat. Sosem lennék képes hasonlítani hozzá, és nem
is kellene számítanom erre. Nyilvánvaló, hogy nem Arrow az én emberem.
Bárcsak képes lennék megfékezni ezt a hülye vonzódást iránta! Már az is
elég rossz, hogy minden este alkalmi ribancokat szed fel – az
összehasonlítás a halott ex- szerelmével nem az, amit akarok. Sajnálom a
veszteségét; azt kívánom, bárcsak még az övé lenne Mary. Arrow
megérdemli a boldogságot; azt akarom neki.
– Miért mondod ezt el nekem? – kérdezem Faye-t.
A kezeit tördeli.
 – Úgy gondolom, jó lennél neki. Szerintem akar téged, de harcol ellene.
Hagyja, hogy a múltja irányítsa a jövőjét. Nem engedi meg magának, hogy
boldog legyen a bűntudat és a fájdalom miatt, amit még mindig magában
hordoz Mary halála óta.
Csodálkozom, hogy miért érzi magát bűnösnek. Nem az ő hibája volt.
Az életmódja veszélyes, és biztos vagyok abban, hogy Mary tudta ezt. Talán
azért, mert nem tudta megvédeni őt… Igen, el tudom képzelni, hogy egy
Arrow-hoz hasonló férfinak bűntudata van emiatt. Valószínűleg egy nagy
rakás szarságot cipel a vállain.
– Miért hívjátok őt Arrow-nak? – kérdezem témát váltva.
Nem azon kell gondolkodnom, hogy hogyan működik Arrow agya. Arra
van szükségem, hogy elfelejtsem, bármi közöm van hozzá. Bárcsak ilyen
könnyű lenne!
Faye nevet. Nagyon.
– Emlékszem, egy reggel kisétáltam a konyhába, és ő ott állt, reggelit
készített pucér seggel. Megrémültem. Megfordult, mosolyogva és
vidáman, mintha semmi baj nem lenne a meztelenségével. Aztán lenéztem
és megláttam a…
Elpirulva elhallgat.
– Péniszét – javaslom.
– Igen – mondja. – A péniszét, és hatalmas volt. Hosszú, egyenes,
vastag és pontosan felém irányult, mintha rámutatott volna a következő
áldozatára vagy valami.
– Mint egy nyíl – vélekedek.
– Igen – kuncog. – Mint egy nyíl.
Mind a ketten röhögésben törünk ki.
– Mi olyan vicces? – kérdezi Arrow, ahogy belép a szobába, leül és Faye-
ről rám néz.
– Semmi – mondjuk egyszerre.
 Az egyik szemöldökét felhúzza ránk, és azt mondja. – Tudtam, hogy ti
ketten együtt gondot fogtok jelenteni.
– Gondot? Ötletem sincs, miről beszélsz – válaszol Faye ártatlanul
lenézve a manikűrjére.
– Mi csupán beszélgettünk a…
Faye rám emeli a szemeit és megint elkezdünk nevetni.
Arrow megrázza a fejét.
– Na, halljam! Nézzetek magatokra, vihogtok, mint a kicseszett
tinédzserek.
Elkomolyodok.
– Faye épp azt mesélte, hogy mit gondol arról, hogy mindenki Arrow-
nak hív téged.
Nyomatékként lenézek az ágyékára.
Arrow szemei összehúzódnak.
– Ti a farkamról beszélgettetek?
Faye levegő után kapkod.
– Nehogy Dex meghallja, hogy ezt mondod!
– Ez az igazság – csúfolódik Arrow.
– Csak elmeséltem neki a történetet – mondja Faye vigyorogva. – Szép
idők.
– Anna? – morogja Arrow.
Ó, a francba, még mindig az ágyékát nézem.
– Igen? – válaszolok kedvesen, ártatlan arckifejezéssel.
Ekkor csinál valamit, amitől le akarom tépni a ruháit, és végignyalni
minden ínycsiklandó centijét.
Mosolyog.
Szája mindkét sarka felkunkorodik, és a szemei szórakozva csillognak.
– Mit nézel, Anna? – kérdezi, tekintete a nevetés határán van.
A tekintetem Faye-re irányul, aki nagy szemekkel bámul Arrow-ra.
 – Semmit – motyogom.
De ez nem semmi volt; ez valami volt.
Valami hatalmas.
Arrow telefonja megcsörren, tönkretéve a pillanatot és hirtelen feláll,
belevakkantva a telefonba – Mondjad!
Elhagyja a szobát és besétál a klubszobába, hogy egyedül legyen.
– Van valami ötleted, mi folyik itt? – kérdezem csendesen.
Faye sóhajt és megdörgöli a homlokát.
– Arrow néhány éve megölte egy másik MC elnökét. Sin és az új elnökük
megegyeztek a fegyverszünetben, de én őszintén úgy gondolom, hogy egész
hátralévő életükben egymás torkán lesznek. Valahányszor valami
befuccsol, a mieink a Wild Men MC-t okolják; nem tudom, hogy tényleg
miattuk-e vagy sem.
– Szóval mi fuccsolt be ezúttal? – kérdezem.
– Egy üzlet sült el balul, és Dex és a többiek odamentek, hogy
lerendezzék és elsimítsák a dolgokat a másik féllel.
– Drogokat árulnak? - suttogom, körülnézek, hogy biztos legyek benne,
senki sem hallgatózik.
Megrázza a fejét. – Többé már nem.
Okkkééééé.
– Tényleg tudok dolgokat, Anna, de nem mondhatok túl sokat. Az
ügyvédjükként a fülemet nyitva és a számat csukva tartom.
Ő volt az ügyvédjük?
Szóval, biztosan többet tud, mint amennyit elárul. Mindent minden
tagról, Rake-et is beleértve.
Meg akarom ölni a bátyámat, amiért belerángatott ebbe a szarba. Az
ujjam köré tekerem egy tincsemet, és nagyot sóhajtok.
Faye vigyorog. - Ne aggódj, ez nem olyan rossz.
Ránézek az arcára és azon tűnődöm, hogyan került oda, ahol most van.
 – Hogy lettél Sin old ladyje?
Mosolyog.
– A lényeg, hogy Dex és én szomszédok voltunk, amikor felnőttünk.
Összefutottunk egy este egy bárban, és azzal végződött, hogy összejöttünk.
Így lettem terhes Cloverrel. Elhagytam a várost, a tervem az volt, hogy
egyedülálló anya leszek, ám Dex megtalált és visszahozott. Igazából a
klubházba hozott, szóval hozzád hasonlóan engem is bedobtak ebbe a
világba.
– Nem semmi történet – mondom, lassan pislogok, próbálom
megemészteni ezt az információt.
Bólogat.
– Hogy őszinte legyek, nem tudtam, hogy Dex megadhatja-e nekem,
amire szükségem van. De egymásba szerettünk, és számomra nincs senki
más; csak ő. Elfogadtam a klubot vele együtt, és szeretem ezeket a
srácokat. Most ők a családom.
Látom a szavai igazságát. Egy nagy, nem szokványos család voltak.
– Mindannyian jó srácok, ezt már a kezdettől fogva megmondhattam.
Kemények, ennek ellenére jók.
Faye mosolyog, a szemei ragyognak.
– Ők azok, amik. Ne érts félre, de nem akarok rosszban lenni velük.
Nevetek.
– Igen, határozottan nem, de hűségesek azokhoz, akikkel törődnek.
Bevallom, meglepett, hogy milyen könnyen befogadtak itt a férfiak. Tárt
karokkal üdvözöltek, csak mert Rake húga vagyok. Őszintén, szerintem Sin
volt a legóvatosabb velem.
Faye oldalra dönti a fejét, gondolkodó kifejezés jelenik meg az arcán.
– Szerintem Dex nem akarta, hogy Rake megbántódjon, ha úgy
döntesz, hogy nem akarod, hogy bármi közöd legyen hozzánk. Tudod, ez
az élet nem való mindenkinek. Szóval, azt hiszem, egy kissé gyanakvó volt.
Elnökként egy kicsit komolyabban veszi a dolgokat, mint régen. Minden
egyes testvérével törődik, és sokat vesz a vállára, mindenkit boldognak
akar látni. Azt is tudta, hogy Rake közvetlen veled, és nem tudta, hogy Rake
adott-e át neked információkat a klubról. De higgy nekem, már tudja, hogy
te egy jóságos, őszinte nő vagy, és hogy szereted a bátyádat és sosem
árulnád el őt.
Nyelek egyet.
– Sosem gondoltam erre így. De igazad van, sosem ártanék Rake-nek
vagy ennek a klubnak.
Arrow sétál vissza a szobába, dühösnek tűnik. Jill jön be a nappaliba a
nyomában, mellé siklik. Arrow ellép tőle, öklével a falba üt, aztán
kiviharzik a szobából. Faye és én összenézünk.
– Megyek, beszélek vele – mondja Jill, megigazítja a haját, mielőtt
elindul arra, amerre Arrow ment.
– Tudatlan ostoba – motyogja Faye az orra alatt. – Hol a francban
találta ezt Arrow?
– Toxic? – találgatok, hivatkozva a város egyik népszerű
sztriptízbárjára.
Faye nevet. – Szart se törődik vele.
Ettől még nem fájt kevésbé.
– Jill nem alszik vele a szobájában; a lányokkal alszik.
Ezt tudtam. Valójában van egy olyan érzésem, hogy Arrow biztosította,
hogy tudjak erről, mert az előző este előttem mondta azt Jillnek, hogy
egyedül megy lefeküdni.
– Egy kissé távolságtartó voltál velem – csúszik ki Faye száján. – Vagy
csak én képzeltem így? Volt egy olyan érzésem, hogy esetleg nem kedvelsz
engem.
Beharapom az ajkaimat.
 – Nem igazán nem kedveltelek. Azt hiszem ez valamiféle féltékenység
volt.
A szemei elkerekednek. – Miféle féltékenység?
Megdörzsölöm az arcomat, eltűnődöm, hogyan magyarázzam el a
legjobban.
– Hülyeség volt, és tényleg nem volt semmi bajom kifejezetten veled;
csak azért volt, mert te és Rake sok időt töltötök együtt, és közel álltok
egymáshoz. Olyan közel, ahogy neki és nekem kellett volna lennünk; de
még mindig az újraismerkedésben vagyunk, és Rake próbál engem
mindentől megvédeni, beleértve a saját igazi önmagát is.
A szemei megvillannak a felismeréstől.
– Higgy nekem, a bátyád jobban szeret bárminél. Szerintem egy kis
időbe telik, míg puhatolózik, remélve, hogy itt ragadsz ezen az őrült helyen
ezekkel a baromarcú emberekkel.
Mindketten nevetünk.
– Elmondta, hogy nem akarja, hogy megint elmenj, tehát beleragadt
abba, hogy bár meg akarja mutatni neked azt az embert, akivé vált, és nem
akarja, hogy kizárd az életedből, mert olyat látsz, ami nem tetszik neked –
magyarázza tovább.
– Ennél jobban kellene ismernie – motyogom.
Faye megrántja a vállát. – Egy ideig távol voltál. Az idő megváltoztatja
az embereket.
Ezt megismételhetné.
– Szeretem a bátyámat, és szerintem egy kissé birtoklónak
mutatkoztam – mondom, ahogy elér a felismerés. – Csodás, jobban
kedvelem, mint amit be akarok ismerni.
Faye erre felnevet.
– Az elnök old ladyjeként az összes srácommal törődöm. Szerintem a
fele már szeret téged és remélem, itt maradsz. Tök jó, hogy van egy nő,
akivel bokszolhatok, valaki, aki állja az ütéseimet, és visszaadja teljes
erejéből.
Vigyorgok.
– Nők, akiket összeköt az erőszak, micsoda nagyszerű páros vagyunk.
– Motoros nők, bébi, keménynek kell lennünk – mondja. – Ha nem
azok lennénk, velünk is úgy bánnának, mint vele.
A hüvelykujjával Jill felé bök, aki még mindig Arrow ajtaján kopogtat.
– Menj a picsába! – hallom Arrow-t üvölteni.
Faye-jel együtt megrettenünk.
Jill elkezd sírni.
Csak az első hivatalos napom a motoros klubházban.
 TÍZ

Fordította: Suzy

ARROW a klubház játékszobájában járkál, csalódottan futtatja végig a

kezét a haján.
– Ott kellene lennem velük.
– Miért nem vagy? – kérdezem felemelve a dákót az asztalról, miután
lőttem vele.
– Nem hagyom, hogy a történelem megismételje magát – mondja
kötekedve.
Leküld egy kis whiskyt. Majdnem azt mondom neki, hogy ha valami
történne most, túl részeg lenne ahhoz, hogy bármit is csináljon.
Ehelyett a nyelvembe harapok.
Blade, az egyik jelölt sétál be és suttog valamit Arrow-nak, aki bólint.
Nem igazán beszéltem még egyik jelölttel sem a három közül, és nem úgy
tűnik, hogy nagyon buzgólkodnának, hogy megismerjenek engem.
– Hello, Blade! – mondom, próbálok barátságos lenni.
Blade gyorsan Arrow-ra néz, mielőtt bólint felém. - Anna.
– Nincs valami dolgod? – néz rá összehúzott szemmel.
Komoran nézek Arrow-ra és megszólalok, amint Blade elhagyja a
szobát.
– Nem kell ilyen durvának lenned!
A válasz az, hogy iszik még egy kicsit.
 Jill és Allie sétál be az italaikkal a kezükben, odaállnak Arrow két
oldalára. Nem veszem le a szememet Allie-ről, akin látszik, hogy kicsit be
van csípve. De amikor Arrow mellkasára teszi a kezét, elegem lesz.
Ránézek Arrow-ra, és hozzá beszélek.
– Azonnal vedd le annak a kurvának a kezét a mellkasodról, Arrow,
mielőtt eltöröm!
Lenéz, mintha csak most venné észre, hogy Allie hozzáér, aztán gyorsan
lerázza magáról a kezét.
– Faszom – morogja. – Ha azt hiszed, ha valaha is hozzáérnék egy
testvér nőjéhez, akkor kurvára nem ismersz egyáltalán. Most kifelé innen!
– ránéz Jillre és egy gúnyos, fitymáló mosolyra húzódik a szája. –
Mindketten!
Nagyot nyelek, ahogy kimennek, aztán előrelépek, hogy eltűnjek.
– Maradj! – parancsolja, még csak rám sem néz.
Azt akarja, hogy maradjak, így és ilyen hangnemben kérve engem?
Rennndbennn.
Elviharzok mellette, be a szobámba. Az ajtót zárom épp, amikor
benyomakodik.
– Nem tudod, hogyan értsd, és mire figyelj, ugye?
– Pontosan jól értem, köszönöm. Csak nem értem, miért kellene
figyelnem rád. Most elmegyek zuhanyozni és aztán az ágyba, szóval
kedvesen megkérlek téged, hogy húzz el.
Rám pislog, aztán látom, hogy az ajka megrándul.
Ez még jobban felidegesít.
– Nem igazán értem, mi olyan vicces – mondom, leülök az ágyra és
felnézek rá. Ahelyett, hogy kiviharzana a szobából, ahogy reméltem, leül a
padlóra a lábaimnál. – És minden nővel így beszélsz?
Még csak nem is kedveltem Allie-t vagy Jillt, de akkor is.
 – A legtöbb nő nem beszél vissza nekem. Szerintem szórakoztató, hogy
te megteszed minden alkalommal – válaszolja, egy kis szünetet tart, majd
folytatja. – És sosem beszélnék hozzád így, Anna, szóval nem, nem
beszélek így minden nővel.
Hátrahajtja a fejét a matracra és nem tehetek róla, de hagyom, hogy a
kezem odanyúljon és érezzem a haját. A koponyáját masszírozom, és
amikor felnyög, az ujjaimat továbbra is a vastag, selymes hajában tartom.
– Olyan jó érzés – mondja csendesen egy elégedett sóhaj kíséretében.
– Mi van benned?
– Én is feltehetném ugyanezt a kérdést – motyogom, folytatva a
tevékenységemet. – Meddig vagyok ideragadva veled?
– Nem vagyok olyan rossz – mondja, kinyújtja a kezét, és lazán
megpihenteti a combomon.
A testem bizsereg erre az egyszerű érintésre, és egyszerre akarom azt,
hogy feljebb nyúljon a kezével, meg azt, hogy mégse.
– Olyan jó sem vagy – mondom visszaemlékezve a korábbi
beszélgetésünkre.
– Nem, szerintem sem. Bár ma este az leszek.
Ötletem sincs, miről beszél, de amikor felkel és felemeli a takarómat,
becsusszan a lepedőim alá, a szemeim elkerekednek.
– Nem alhatsz itt.
Figyelmen kívül hagy, próbálja kényelembe helyezni magát. Amikor
felül és leveszi magáról a pólóját, összefut a nyál a számban, és úgy döntök,
hogy talán itt aludhat. A teste tökéletesen faragott és markáns, és felvillan
a kockás hasa, mielőtt visszahajtja a lepedőt, hogy eltakarja magát. Érzem,
hogy a mellbimbóim megkeményednek, képtelen vagyok kiűzni a fejemből
a látványt.
Szent szar, szép példány.
 – Aludni is fogsz, vagy egész éjjel ott állsz majd tátott szájjal? Ha így
maradsz, talán olyan ötleteim támadnak, amitől mindketten bajba
kerülhetünk – mondja rekedtes hangon.
Ez a szexi hangja? Mert ebbe bele tudnék egyezni. A fürdőbe megyek,
lezuhanyozok és megmosom a fogam, aztán felveszem a pizsamámat.
Amikor visszasétálok a szobába, Arrow még ébren van és engem figyel.
Tényleg mellette fogok aludni? A lábaim az ágy másik oldalára visznek.
Felemelem a takarót és mellé csúszom.
Szerintem ez egy igen.
– A lábaid kibaszottul hidegek – panaszkodik, de közelebb húz
magához, a biztonságos karjai közé.
Hogy fogok aludni, ha így hozzá leszek préselődve? Az egész teste
kőkemény, acél a lágyságommal szemben. Védve érzem magam. Elnyelve
a nagy teste által, az erejével körülölelve.
Ugyanakkor jobban be vagyok gerjedve, mint amennyire egyáltalán
emlékszem az érzésre.
– Arrow? – suttogom.
– Aludj! – válaszolja, megpuszilja a tarkómat.
Ez egyszer, azt teszem, amit mond.

* * *
A meleg és a biztonság érzésével ébredek. Amikor kinyitom a szemem,
az első, amit meglátok, az két álmos, mosolygó, barna szem, amik engem
néznek.
Majdnem sikoltok, gyorsan felemelem a fejem.
– Arrow, mi a franc?
Vigyorog.
– Olyan aranyosan nézel ki, amikor alszol. És a kis horkoló hangok,
amiket kiadsz magadból.
 – Én nem horkolok! – válaszolom felháborodva, elhúzódok tőle az
ágyban.
Látom, hogy már zuhanyozott; a haja nedves és érzem a belőle áradó
tiszta illatot.
Visszahúz, egyenesen a testéhez.
– De igen.
– De nem.
– Édesem – mondja mosolyogva. – De igen.
– Bizonyítsd! – követelem önelégülten.
A szemeim elkerekednek a rettenettől, ahogy azt mondja – Oké – és
elveszi a telefonját az éjjeli szekrényről.
– Mondd, hogy nem tetted! – hörgöm, elfordulok, és a párnámba
temetem az arcom.
De megtette.
Lágy, horkoló hangot hallok a telefonból.
Oldalra fordítom a fejemet, hogy ránézzek, a legmocskosabb
arckifejezésemmel, amit el tudok képzelni.
– Most átléptél egy határt!
– Nem akartam megmutatni senkinek – nevet fel.
– Nem ez a lényeg – csikorgom, próbálom elrejteni a zavaromat.
Ki akarja igazán hallani magát, ahogy horkol?
Kizárt, hogy cuki legyen ez a szar.
Valaki öljön meg, kérem, most!
– Ez a lényeg. Bízhatsz bennem; csak egy kicsit bosszantani akartalak.
Látod, ki is törlöm – mondja, képtelen elrejteni egy vigyort.
Ki akarom venni a telefont a kezéből, hogy magam töröljem ki, de
ehelyett alatta végzem. Mielőtt rájövök, mire készül, mielőtt a
következményekre gondolhatnék, a szája az enyémen van, határozottan és
követelőzően.
 És tökéletesen.
Jobb, mint amit elképzeltem, és hidd el, sokszor elképzeltem.
Az ajkai teltek és puhák, és pontosan tudja, hogyan használja a nyelvét,
ahogy megnyalja az enyémet, kóstolgatva. Finom íze van, mint az epres
cukorkának.
Ez nem csak egy csók, ez a csók.
És én elveszem benne.
A karjaimat a nyaka köré fonom, ahogy mindenemet beleadom a
csókba, szavak nélkül mutatom meg neki, mennyire akarom őt.
Hozzám dörgöli a medencéjét, és érzem a keménységét, érzem a farka
méretét, amiről Faye mesélt.
Hatalmas.
És nagyon kemény.
Felemelem a csípőmet, több súrlódást akarok. Arrow hirtelen felemeli
a fejét, elhúzza a száját, figyelmen kívül hagyja a tiltakozó hangomat. Lenéz
rám, a gyengéd, elnehezült, lapos pillantással figyel engem. Nyel egyet, a
torka mozog, ahogy a tekintetét leszegi az ajkaimra. Megnyalja a sajátját,
mintha még több kóstolót akarna.
Halk, nyöszörgő hangot hallatok és megragadom a szakállát, azt
akarom, hogy visszatérjen hozzám.
Többet akarok abból, amit már adott nekem. Tudtam, hogy többet
képes adni és én akartam azt. Akartam mindent, amit felkínált. Ebben a
pillanatban semmi más nem számított.
– Édes Anna – motyogja, a szemei még mindig az ajkaimon.
– Arrow…
– Tudom – mondja, a szót mintha a torka mélyéből préselné. – A
francba, nem kellett volna megcsókolnom téged. Önző voltam, egy újabb
kóstolót akartam.
 Csak egy kóstolót? Ezt az jelenti, hogy többé nem fog előfordulni? Ez
nem tetszik nekem. Egy cseppet sem. Azt hiszi magáról, hogy önző, de én
azt akarom, hogy az legyen. Rá akarok kiabálni.
Légy önző.
Légy önző!
Nem érdekel. Számomra az az önző dolog, hogy távol tartja magát
tőlem, különösen ez után a csók után.
– Arrow…
– Bassza meg!
Igen, kérlek!
Ekkor gyengéden eltol magától, és ez nem tetszik. A mutatóujjával
megérinti az arcomat, olyan gyengéd az érintés, hogy libabőrös leszek.
Zihál, az ujja most már az államon mozog. Aztán elrántja a kezét és kiugrik
az ágyból, megáll mellette és engem bámul, határozatlanság van az arcára
írva.
A magam részéről zavart vagyok. Hogy érezhette azt, amit épp
csináltam, és nem akar belőle többet? Miért húzódik el tőlem? Nem vagyok
szakértő a szerelemben, de nem hiszem, hogy ez a fajta kapcsolat
mindennapos dolog. Én még sosem tapasztaltam ezelőtt, viszont Arrow
idősebb nálam, és már volt szerelmes ezelőtt. Tudtam, hogy nem szerelmes
belém, de biztosan érzett legalább vágyat.
Ökölbe szorítja a kezét az oldalánál.
Aztán látom őt, szinte, mint egy lassított felvételen, ahogy kisétál a
szobámból, bezárja az ajtót maga mögött.
Úgy érzem, vagy egy órán át bámulom az ajtót. Fájdalmat, magányt és
szexuális frusztrációt érzek, nem egy jó kombináció. Miért érzek egyre
mélyebben iránta, ha tudom, hogy mindig így fog végződni? Mindketten
tudjuk, hogy semmi sem történhet, mégis miért játsszuk ezt a játékot? Úgy
néz ki, mintha mindig összejönnénk, amikor valamelyikünknek gyenge
pillanata van, de aztán szétválunk, amint a pillanat elmúlik. Ez nem azt
jelenti, hogy ilyennek kell lennie egy kapcsolatnak, de nem is erre van
szükségünk, ugye?
Hosszasan lezuhanyozom, figyelmen kívül hagyom a szűkölködő
testem. Ha orgazmust okoznék magamnak, az nem lenne annyira
kielégítő, mintha Arrow csinálná, szóval bármennyire is csábító, hogy
hagyjam az ujjaimat elkalandozni, nem teszem. Ehelyett megmosom a
fogam és elkészülök a napra, miközben végig Arrow enyémen lévő ajkaira
gondolok. Hogy tudott csak így kisétálni? Tudom, hogy én képtelen lettem
volna rá, különösen olyan könnyen, ahogy ő. Nem akar annyira engem,
mint ahogy én őt?
A düh táplálja a következő döntésemet.
A szobámat elhagyva Arrow keresésére indulok. Magyarázatra van
szükségem, nekem kell… valami. Akár benne vagyunk, akár nem. Nem
tudom ezt folytatni tovább. Megállok az ajtajánál és felemelem a kezem,
hogy bekopogjak, de az ajtó kinyílik, mielőtt a bütykeim megérinthetnék a
fát.
Jill sétál ki elégedett vigyorral az arcán.
Elakad a lélegzetem és próbálok nem orra esni.
– Lehet, hogy kissé fáradt – suttogja, hogy csak én hallhassam.
Mögé nézek és látom, ahogy Arrow sétál ki fürdőből olyan meztelenül,
mint a születése napján. Ezúttal a gyönyörű teste semmit sem jelent
számomra.
Csupán tiszta fájdalmat és haragot érzek.
Hogy. Merte. Ezt.
Úgy nézek rá, hogy pontosan értse, mit gondolok most. Hagyom, hogy
a szemeimből szivárogjon a fájdalom, egy pillanatra leengedem a
pajzsomat, hogy érezze, amit én érzek.
Az arca megrándul.
 – Anna – mondja, kinyújtja a kezét felém.
De én végeztem.
Elsétálok valami elterelést keresve. Amikor nem találok semmit,
dühösebb leszek.
Amikor Arrow nem jön utánam, úgy döntök, hogy erre a hülyeségre
nekem nincs szükségem. Nem kell itt ragadnom a klubban, ami nem az
enyém, olyan emberekkel, akik csak azért törődnek velem, mert a bátyám
az, aki.
Nincs szükségem rá.
És az kurva biztos, hogy nem tartozom ide.
Kisétálok, és amikor nem látok senkit, elvigyorodok önelégülten
magamban. Biztosan még alszik mindenki – persze Jillt kivéve. Ki tudta,
hogy a kurvák ilyen korán kelők?
A tekintetemet a kijáratra szegezve fürgén sétálok, amíg elérem a
kerítést. Odafigyelve arra, hogy lezárjon, mielőtt elmegyek, így senki más
juthat be, kislisszolok egyenesen a szabadságba. Semmilyen módon sem
szeretnék veszélyeztetni senkit, és nem szeretném a biztonságukat sem
kockáztatni. De részemről végeztem.
V. É. G. E.
Felsétálok az úton, amíg el nem érem a főutat. Kiveszem a telefonomat
a farmeromból, és felhívom Lanát.
– Megszöktem és szükségem van valakire, aki felvesz – mondom a
telefonba.
Üzentem Lanának, és naprakészen tartottam mindenről, a zárlatról,
Arrow-ról és arról, hogy miért veszett nyomom. Szóval tudja, hogy hol
vagyok, és miért vagyok ott.
Egy kis szünet van a másik oldalon, mielőtt megszólal.
– Írd meg az utca nevét, ahol vagy!
– Oké, szia!
 Leteszem és beírom az utca nevét, aztán megnyomom a KÜLDÉST. A
telefonnal a kezemben belenézek a napba. Ez egy szép nap, és a szabadság
még sosem volt édesebb.
Kinek kell Arrow?
Ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt minden elsötétült.
 TIZENEGY

Fordította: Red Ruby

– ZAVARODOTTAN ébredek, testem egy puha matracon pihen, a

csuklóm össze vannak kötve a fejem fölött.
Hol vagyok?
A szemem rebegve kinyílik, és a mennyezetre bámulok, hirtelen
összezavarodva. Mi történt?
Egy férfi köszörüli meg a torkát és a testem megmerevedik, a szívem
zakatolni kezd a félelemtől. Lassan a szoba távolabbi sarka felé nézek, az
ott álló férfira, aki fesztelenül dől a falnak. Sosem láttam őt korábban
életemben, és fogalmam sincs, mit akar most tőlem, de tudom, hogy nagy
szarban vagyok.
Miért csináltam ilyen hülyeséget? Az Arrow-helyzet szórakozik a
fejemmel és a józan eszemmel, és nekem most annyi.
Szép munka, Anna.
– Jó reggel, napsugár – mondja a férfi egy vigyorral.
Kinyitom a szám, hogy visítsak, de gyorsabb, mint a villám és máris
rajtam van, befogva a szám a kezével. – Nem foglak bántani, oké?
Bólintok.
Nem ezt mondják mindig? Hogyan játsszam ki őt? Nem tudom.
Okosnak kell lennem ebben a helyzetben, mert tudom, hogy egy rossz
lépés halálos következményekhez vezethet.
Például, hogy holtan végzem.
– Igen, a tét elég magas.
 Elveszi a kezét.
– Nem foglak bántani, ígérem – győzköd.
Igaz, mintha el kellene hinnem neki.
– A dudor a fejemen mást mond – csikorgom, megnyalva az alsó
ajkamat. A szám száraz és olyan érzés, mintha hosszú ideje nem ittam
volna egy csepp vizet sem. – Ki vagy te? És mit akarsz tőlem?
Áll ott, tanulmányozva engem. – A Wind Dragons küldött egy
szállítmányt fel északra, amit megpróbáltunk elcsípni. Az embereim közül
kettőt elfogtak. Te kedvesem, te vagy minden, amire szükségem van, hogy
biztosítsam, az embereim élve kerüljenek ki onnan.
Megharapom az arcom belsejét. Hogyan értette, hogy én vagyok
minden, amire szüksége van? El fog cserélni – vagy csinál velem valamit?
– Mit szándékozol csinálni velem? – kérdezem halkan, alsó ajkam
enyhén remeg.
Oldalra dönti a fejét, intenzív kifejezéssel az arcán figyel engem. – Nem
fogsz megsérülni Anna, amíg meghallgatod, amit mondanom kell.
Megfontolom, amit mondott nekem. Rake elvitt két embert? Mit csinál
velük? Móresre tanítja őket, amiért beleavatkoznak a dolgaiba? Sosem
játszott szépen másokkal.
– Mi van a szállítmányban? – kérdezem halkan, meg akarok tanulni
mindent a klubról, amiről semmit nem tudok. Azonban azonnal
megbánom a szavakat, amint elhagyják a számat. Igazán nincs szükség rá,
hogy feldühítsem ezt az embert épp most, olyan kérdéseket feltéve, amikre
nincs jogom tudni a választ.
De szerencsémre a férfi csak vigyorog, szeme csordultig van jókedvvel.
– Semmi, ami miatt a kis fejednek aggódnia kellene.
A vidámsága miatt hagyják el a következő szavak a számat.
– Leereszkedő rohadék – motyogom, arckifejezésemmel megmutatva neki
neheztelésemet. – Tudod, nem nézel ki egy emberrabló, bántalmazó
pöcsnek.
Igazából jóképű volt. Magas, vékony, és tetoválásokkal borított, kócos
fehérszőke hajjal és kristályzöld szemekkel.
Morog. – Nem én csináltam az emberrablást, és mondtam nekik, hogy
ne bántsanak téged, szóval bocsánat azért.
Őszintének hangzik, mégis valami nem klappol. Miért nem akar
bántani engem? Csak mert nő vagyok? Nem gondolom, hogy ez számítana,
figyelembe véve, hogy nem volt gondjuk azzal, hogy meglőjék Maryt.
– Wild Men MC, igaz? – kérdezem, kockázatot vállalva. Nem visel
mellényt, csak sötét farmert és egy felhajtott ujjú fehér inget.
Bólint, szemei elsötétülnek. – Látom, a hírnevünk megelőz minket.
Ahogy mondja, attól úgy hangzik, mintha ez nem lenne egy igazán jó
dolog, és igaza van.
– Ha eloldozlak, gondot fogsz okozni? – kérdezi összekötözött kezeimet
bámulva. – Vannak más férfiak is a házban és az épület körül, és
biztosíthatlak, egyikük sem olyan kedves, mint én vagyok.
– Jó leszek – válaszolom. – Csak kikötnél? A kötelek belevágnak a
csuklómba.
Gyorsan feláll és elvágja a köteleket. Fontolgatom, hogy tökön rúgom
és elfutok, de először meg kell vizsgálnom a helyzetet. Ha vannak kint
emberek, esély sincs rá, hogy kijussak. Arról sincs fogalmam, hogy merre
van a kijárat. Úgy döntök, kivárom az időmet és kipuhatolom a helyzetet,
mielőtt megöletném magam. – Kaphatok egy kis vizet, kérlek?
Bólint és elhagyja a szobát, egy perc múlva visszatér egy üveg vízzel és
némi fájdalomcsillapítóval.
– Köszi – mondom elvéve mindkettőt tőle. – Szóval kinek köszönhetem
a lehetséges agyrázkódást?
 Ajkai megrándulnak. – Az Ranger3 lenne.
Ezek a férfiak a leghülyébb neveket adják egymásnak.
– És mi a te neved? – kérdezem.
Furcsa kifejezés tűnik fel az arcán, mielőtt válaszol nekem. – Hívj
Talonnak4.
– Akkor Talon.
Oldalra dönti a fejét. – Hisztérikus sikoltozásra, de legalább sírásra
számítottam.
– Akkor egy gyengébb nőt kellett volna elrabolnotok.
Próbálok úgy tenni, hogy ne lássa, hogy összecsinálom magam a
félelemtől, pedig így van.
Ezen nevet, és a bal oldalon lévő ajtóra mutat. – A fürdőszoba ott van.
Ne gondolj arra, hogy valamivel próbálkozol Anna, mert meg fogod bánni.
A levegőben lebegő figyelmeztetéssel elhagyja a szobát, és bezárja maga
mögött az ajtót. Ellenőrzöm a fürdőt, semmit sem találok, amit
fegyverként használhatnék. Még egy tükör sincs ott, amiből azt gondolom,
hogy ez az a szoba, ahol minden foglyukat tartják. Most, hogy Talon
elhagyta a szobát, megengedem magamnak, hogy rettegjek. Rake el fog
jönni értem, tudom. Csak remélem, hogy hamarosan. A gyomrom korog.
Helytelennek tűnik éhesnek lenni egy olyan pillanatban, mint ez, de sajnos
nem tudom szabályozni. Visszaülve az ágyra, hátam a fejtámlának
támasztom és tehetetlennek érzem magam.
Nem szeretem tehetetlennek érezni magam.
Szemem körbejár a szobán, keresve bármit, ami segíthet nekem.
Amikor Talon azt mondja, hogy nem fog bántani, hiszek neki. De ha
kísértem a szerencsémet, nem tudom, hogy ez igaz marad-e. Úgy tűnik,
mintha egy óra telt volna el, mielőtt Talon besétál egy zacskónyi étellel.

3
Ranger: csavargó, járőr
4
Talon. karom
 – Gondoltam, talán éhes vagy – mondja kis mosollyal.
Jól gondolja, nem mintha bevallanám.
– Te vagy az elnök? – bukik ki belőlem, tudni akarom, miért ő van itt
velem, és nem valaki más.
– Én vagyok az elnökhelyettes – mondja, az alsó ajkára harapva. – Az
apám volt az elnök, mielőtt megölték.
– Ó, családi meló, mi? – mondom, nem tudva, hogyan válaszoljak erre.
Elveszem a zacskót a kezéből és kinyitom, belekukkantva egy burgert és
sült krumplit látok. – Bármi elképzelés, hogy mikor tudok innen elmenni?
Szeme megrebben, arckifejezése elsötétül. – Mondtuk nekik, hogy
nálunk vagy; megőrültek, ahogy számítottunk rá. Gondoltam,
megizzasztom őket egy kicsit, szóval azt mondtam, hogy holnap találkozok
velük, üzletet köthetünk és cserélhetünk.
Elgondolkoztam ezen. – Ez azt jelenti, hogy hosszabb ideig hagyod
velük az embereidet a szükségesnél.
Ismét elfoglalja a helyét a falnál, úgy áll, mint akkor, amikor először
láttam őt. – Túl fogják élni.
– A klubok mindig a nőiket használják egymás ellen? – Nem tudtam
megállni, hogy megkérdezzem. Ez nem olyan világ, amiben élni akartam,
mégis rám erőszakolták. Valahogy nem tűnt igazságosnak, hogy engem
használtak alkualapnak egy olyan világban, amibe nem tartoztam bele.
Egy izom rángott Talon állkapcsában. – Nem ismered a klubot régóta,
ugye?
Megrázom a fejem. – Egyáltalán nem. De hallottam Maryről, a nőről,
akit megöltek.
Talon félrenéz, ádámcsutkája fel-le mozog, ahogy nyel. – Az emberek
az elnökük utasítása ellenére tették azt. A maguk feje után mentek, és a
klubunk szenvedte meg. Apám sosem akarta volna, hogy egy ártatlan nő
megsérüljön – ő nem olyan volt –, mégis ezt a terhet most nekünk kell
cipelnünk.
– Mi történt a férfiakkal? – kérdezem.
Talon összeszorítja az öklét. – Mind halott. Az apám is meghalt –
miattuk. Ha nem ölték volna meg őket, magam tettem volna meg.
– A saját klub testvéreidet? – kérdezem felvonva egyik szemöldököm.
– Elárultak minket – ez minden, amit mond. – Most egyél, biztos éhes
vagy.

* * *
Felébredek, és azonnal elborzadtam magamtól, hogy elaludtam.
Egyedül vagyok a szobában szerencsére, és úgy tűnik egyedül hagytak. Az
ajtóhoz sétálok és megpróbálom kinyitni, de még mindig be van zárva és
nem moccan. Persze nem vagyok olyan szerencsés, de legalább senki sem
bántott. Használom a mosdót – olyan gyorsan, ahogy csak tudom – aztán
visszaülök az ágyra. Mivel semmi más dolgom nincs, a gondolataim
száguldanak, különböző forgatókönyvekkel állva elő. Hol van Rake?
Remélem, jól van, és nem aggódik túlzottan miattam. Biztosan azt hiszi,
hogy Isten tudja, mit csinálnak velem, és csak elképzelni tudom, milyen
eszeveszett lehet.
Hol van Arrow? Hogyan reagál most?
Talán megint ágyban van Jill-lel.
Á, ez nem volt hangulatromboló.
Az ajtó nyikorogva kinyílik, és Talon sétál be, őt követi egy másik férfi
– egy rémisztő külsejű.
– Megyünk a találkozóra – mondja Talon, kitartva nekem a kezét.
Bizonytalanul elfogadom és felnézek a másik férfira.
 – Hadd találjam ki, te Ranger vagy? – kérdezem nagyot nyelve. Tiszta
bőrbe öltözött nagydarab férfi, ravasz, sötét szemekkel és kakastaréj
frizurával.
Nevet rajtam, vállai rázkódnak. – Nem édes szívem, nem Ranger
vagyok. Én Slice5 vagyok.
– Slice – ismétlem, ízlelgetve a nevetséges nevet a nyelvemen. – Nem
is akarom tudni, miért hívnak téged így.
– És én nem akarom elmesélni neked – válaszolja simán.
Mindkét oldalamon egy-egy férfival elhagyom a szobát és először vetek
pillantást arra, hol tartottak. A Wild Men klubháza különbözik a Wind
Dragonsétól. Egyrészt kevésbé otthonos, másrészt kevésbé tiszta. Férfiak
ülnek egy asztal körül, isznak és furcsán viselkednek. Tudom, hogy reggel
van, bár nem tudom mennyi az idő, de felteszem, fent voltak egész éjszaka.
– No, mi van itt nekünk? – dúdolja az egyik férfi, amitől az összes többi
megfordul, hogy rám nézzen.
Nagyszerű.
Talon figyelmen kívül hagyja őket, és a garázsba vezet egy drágának
kinéző fekete négykerékhajtásúhoz. Kinyitja az ajtót nekem és vár, hogy
becsusszanjak a kocsiba, de habozik, ahogy becsukná az ajtót.
– Anna – mondja halkan, szemei az enyémbe fúródnak. – Ők ott jók
hozzád? Rendesen bánnak veled?
Szemöldököm összevonom, csodálkozva, miért aggódik egyáltalán.
– Ők jók hozzám.
Egyszer bólint, láthatóan elégedett. – Jó.
Aztán becsukja az ajtót, még jobban összezavarva hagyva engem. Slice
beszáll az utasülésre utánam, mert Talon vezet. Az út feszülten telik, a
levegő sűrű a két férfi között, nyilvánvalóan felkészülnek, hogy szembe

5
Slice: jelentése: szeletel, hasít
néznek a Wind Dragonsszal szemtől-szembe. Azt gondolták, hogy ez simán
fog menni? Vagy aggódtak, hogy valami történhet?
– Hová megyünk? – kérdezem kíváncsian, megtörve a feszült csendet
és oda-vissza nézve a két férfi között.
– Egy biztonságos helyre – válaszolja Talon, ujjai megszorítják a
kormánykereket. – Ne aggódj, biztonságban leszel a bátyáddal, mielőtt
észrevennéd.
– Hogyhogy mindenki ilyen sokat tud rólam? – kérdezem tőle
homlokráncolva. Ez egy kissé furcsa. Sok ember kapcsolódott a klubhoz,
de úgy tűnik, mintha kinéztek volna engem maguknak. Könnyű célpont
voltam? Nem tetszik ennek a hangzása.
– A város egyik legnépszerűbb bárjában dolgozol, és a klub rajtad tartja
a szemét, bárhová mész. Mindenki tudja, ki vagy – mondja Slice szárazon.
– Nem tudom, miért voltál olyan hülye, hogy egyedül sétálgass. Seggbe
rúgnálak, ha az én húgom lennél.
– Nos, szerencsére nem vagyok – csattanok fel. – Nem vagyok klubtag,
a saját életemet élem. Dolgozom a bárban, iskolába járok. Én egy kurva
tudós vagyok. Nem gondoltam, hogy bárki bármit csinálna velem, mert az
egyetlen bűnöm, hogy rokonságban vagyok Rake-kel!
A férfiak elhallgatnak a kirohanásomra, és Talon kényelmetlenül
megköszörüli a torkát. – Hallgatnod kellene a bátyádra. Más férfiak talán
nem olyan kedvesek, mint én vagyok.
Összehúzom a szememet. – Amit tennem kellene, hogy visszaköltözöm
az ország másik felébe és egy békés életet élek távol a basáskodó
seggfejektől.
Slice elneveti magát, ami igazán idegesítő hang. – Édes szívem,
mindkét klubnak van chaptere(1) ott. Nem léphetsz meg, nem számít, mi
van. Ha azt hiszed, hogy a bátyád nem követett figyelemmel, amíg távol
éltél, akkor te tényleg egy hülye tudós vagy.
 Pislogok. Eszembe sem jutott soha, hogy Rake rajtam tartaná a szemét,
mialatt az ország másik felében éltem, de ez olyasminek hangzik, amit ő
megtenne.
Megdörgölöm a homlokom. – Elköltözöm valahová messzire. Skócia
talán? Mit szólsz Írországhoz? Azt hallottam Galway gyönyörű hely,
érdemes meglátogatni az évnek ebben az időszakában.
– Fogd be – parancsolja Slice, ahogy behajtunk a raktárba.
– Ez az a hely? – kérdezem, az ablakhoz tapasztva az arcom, mert ez
egy hatalmas, sötét, üres tér a semmi közepén. Tökéletes ilyen ügyletekhez,
mint ez.
– Csöndet, Anna – mondja Talon, körbenézve a raktárban. Követem az
utasítását és ugyanazt teszem. Hol vannak az emberek? Libabőrös lesz a
karom, amíg várom, hogy valami történjék.
Aztán feltűnnek a sötétségből, egyik a másik után.
Először Arrow-t látom, aztán Rake-et. Tracker és Sin lép elő az
árnyékból.
Mérgesnek tűnnek.
És úgy értem mérgesnek.
Halálosan.
Tekintetem megpihen Arrow-n, akinek testtartása merev, öklei
összeszorítva az oldalainál.
Hirtelen nem tehetek róla, de sajnálom Talont. Miért csak két emberrel
jöttek ide? A helyükben én biztosítottam volna, hogy jusson egy emberem
mindegyikre velem szemben, de mit tudok én?
A Wind Dragon férfiak az autó felé lépnek, egységesen, bősz haragjuk
által egyesítve. Mit kéne tennem? Azt akarják, hogy kiszálljak a kocsiból?
Talon és Slice egyszerre mindketten kiszállnak, Slice kinyitja az ajtómat és
kihúz engem, közel sem olyan gyengéden, ahogy Talon tette. Vetek rá egy
csúnya pillantást, amit nem lát, mivel a fejem fölött bámul át. Aztán
megpördülök, és a tekintetem azonnal összekapcsolódik Arrow-éval.
Pillantása tetőtől talpig végigpásztáz, talán sérüléseket keres? Szája
szorosan összeszorítva, szemei résnyire összehúzva, de éberek. Impozáns,
és gyilkolásra kész. Ez olyasmi, amivel talán nem kellene viccelnem, látva,
hogy ez olyasvalami, amire kifejezetten képes.
Hol vannak az embereim? – kérdezi Talon, csikorgatva a fogait. – Azt
mondtátok, itt lesznek.
Körbenézek, és úgy érzem, itt történik valami.
Mert a két férfi, akiket úgy volt, hogy leszállítanak, nincs itt.

(1) Chapter: Társklub, amely azonban az anyaklubtól- mind gazdasági, mind

társasági téren függetlenül működik, akár egy másik országban, vagy városban.
Nálunk is így hívják a Motoros Klubok (Motorcycle Club - MC), nincs magyar
neve.
 TIZENKETTŐ

Fordította: Red Ruby

– JÓL vagy? – kérdezi a bátyám, egy lépést téve felém. – Anna,

válaszolj!
Rémültnek hangzik, így gyorsan válaszolok – Jól vagyok, nem sérültem
meg.
– Fizetni fogtok, amiért hozzáértetek – csikorogja Arrow, mire
felvonom a szemöldököm. Milyen szép tőle, hogy törődik velem.
Megborzongok. Oké, ez rosszindulatú volt tőlem. Vannak fontosabb
dolgok, amik miatt aggódhatunk most, mint a viszonzatlan szerelmem és
a tény, hogy Arrow Jillt dugta meg helyettem.
Talon szorítása a felkaromon szorosabbá válik, kihúzva engem a
gondolataimból.
– Talon, fájdalmat okozol – mondom lágyan, mire azonnal elengedi a
karom.
– Hol vannak? – követeli Slice, úgy néz ki, mint aki meg akar ütni
valamit. – Vagy a Wind Dragons nem tartja a szavát?
– A furgonban – válaszolja Sin, a sarokban parkoló fekete furgon felé
biccentve. – Hagyjátok Annát, hogy idesétáljon hozzánk, aztán mehettek
és megkaphatjátok őket. Megtartottuk a szavunkat, és mindig ezt tesszük.
Így mindenki sértetlenül sétál ki innen.
Ők akarták irányítani a helyzetet. Megtartották a szavukat, de
biztosítékot is akartak, hogy én elmegyek velük ma. Ez egy okos terv volt.
– Megsérültek? – kérdezi Talon, a furgon felé bámulva.
 Sin teli szájjal vigyorog. Eddig a pillanatig sosem vettem észre, hogy
milyen rémisztő tud lenni a pasi. – Egy kissé talán megütötték magukat,
de túl fogják élni.
Talon gyengéden megtolja a hátamat, csendben jelezve, hogy szabadon
mehetek. Egy kis lépést teszek előre, aztán egy másikat.
– Anna – mondja Rake halkan, amitől felnézek rá.
Odafutok hozzá, bezárva a távolságot kettőnk között, és karjaimat köré
csavarom, végre teljesen biztonságban érezve magam.
– Jézus, félig halálra rémítettél. Rohadtul sajnálom, Anna – suttogja
Rake a fülembe. Összeszorítom a szemem és csak ölelem őt. Talon és Slice
összeszedik az embereiket, és beteszik őket az autójukba.
– Légy óvatos, kiben bízol, Anna – kiáltja Talon, küldve nekem egy
bocsánatkérő pillantást, mielőtt beszáll és elhajt. Legyek óvatos, hogy
kiben bízom? Mi a pokolról beszél? Hagyni fogom, hogy a jövőbeli énem
aggódjon emiatt, mert most épp ott vagyok, ahol lenni akarok, a bátyám
karjaiban, ismét biztonságban és érinthetetlenül.
– Gyerünk. Vigyünk téged haza, kis harcos hercegnő – mondja a
bátyám, a furgon felé vezetve engem. Arrow hozzám sétál, elállva az utam.
Van egy vágás az ajkán, úgy néz ki, mint akinek behúztak egyet. Kinyújtja
a karját, de aztán az utolsó pillanatban visszahúzza. Átkozódik, aztán tesz
még egy lépést felém, olyan közel, hogy majdnem érintkezünk. Érzem a
teste melegét, finom illatát. Nyugodtan állok, nem mondok semmit és nem
mozdulok.
Csak figyelek.
– Mi a faszt gondoltál? –suttogja dühösen. Kezei felemelkednek, hogy
megfogják az arcom, szinte mintha észre sem venné.
Testem megborzong az érintésétől.
– Kurva életbe, Anna!
 Az érzelem a szemében megöl engem. A beléjük maródott nyers
fájdalom olyan rossznak tűnik általában sztoikus arckifejezésén.
– Sajnálom – suttogom. Ez mind az én hibám volt, sosem kellett volna
elmennem.
– Hagyd őt – parancsolja Rake, elhúzva Arrow-tól és beemelve a furgon
hátuljába. Tracker jön és leül mellém, és hagyja, hogy a fejem a vállára
tegyem.
Az út haza csöndes, kínos és feszült. Meg tudom mondani, hogy
mindenki iszonyú dühös rám, de meg is könnyebbültek, hogy
biztonságban vagyok. Elgondolkodom, hogy melyik érzelem fog nyerni a
végén. Figyelembe véve alfahím beállítottságukat, szavazatomat a dühre
fogom tenni.
Hamarosan megtudom, igazam van-e.
Miután biztonságban bent voltunk a klubházban, és a
megkönnyebbülés amiatt, hogy a megszokott biztonságban voltam, az
ordítozás megkezdődött. Nem volt több annál, amit megérdemeltem, de
nem azt jelentette, hogy élveztem. Meg kellett hallgatnom, hogy elmondják
pontosan minek tettem ki őket, és hogy mennyire aggódtak miattam.
Annyira sajnáltam, olyan rohadtul sajnáltam és sokszor elmondtam nekik.
Tudom, hogy ez nem kárpótol semmiért, de akartam, hogy tudják, hogy
megtanultam a leckét. Ez nem volt játék. Mindig azt mondtam, hogy nem
vagyok kölyök, amikor Rake úgy kezelt engem, mintha az lennék, de ma
úgy viselkedtem.
Teljesen szarul éreztem magam.
– Mi a francért sétáltál csak úgy ki, amikor mondtuk neked, hogy nem
biztonságos? – kérdezi Rake, fel-alá járkálva. – Azt hiszem, tíz évet
öregedtem! Krisztusom, Anna! Ha valami történt volna veled…
– Jól voltam – mondom, legalább tizedszer. – Nem bántottak. Tudom,
hogy elcsesztem, és sajnálom, oké?
 Annyira lefoglalt az Arrow miatti sértettségem, hogy gondolkodás
nélkül cselekedtem. Tudtam, hogy az egészről én tehettem, de most csak
ágyba akarok menni. Muszáj jól kisírnom magam, de nem akarom, hogy
bárki a szemtanúja legyen.
Felnézve látom, hogy Arrow néz rám elveszett kifejezéssel az arcán.
– Ki ütött meg? – kérdezem csendesen, hangom elfojtott.
Rake-re néz, szemeim kitágulnak.
– Te ütötted meg? – kérdezem Rake-et.
Bassza meg, én okoztam ezt. Nem gondoltam, hogy lehetséges, hogy
rosszabbul érezzem magam, de épp most bizonyítottam be magamnak,
hogy tévedtem.
– Jobban rajtad kellett volna tartania a szemét – mondja Rake, kezével
a haját dörgölve. – Szükségem van egy kurva italra, némi fűre és egy meleg,
készséges nőre.
Ezzel kiviharzik. Úgy tűnik, mintha nem titkolná előlem többé, az
rohadtul biztos.
– Szerencsés voltál ez alkalommal, Anna. – mondja Tracker lágyan,
pillantása mégis helytelenítéssel teli. – Hallgatnod kellett volna ránk.
Remélem megtanultad a leckét ez alkalommal, és nem próbálsz valami
hülyeséget csinálni megint.
Sin olyan pillantást vet rám, ami megrémisztene egy gyengébb nőt.
– Olyan rohadtul boldog vagyok, hogy nem az én húgom vagy.
Nos, aucs. Ez fájt. Miután láttam Rake arcát, azt hiszem, Sin az igazat
mondja. A bátyám nem érdemelte meg, hogy aggódnia kelljen miattam,
miután veszélybe sodortam magam. Sin ezután elmegy, és ami engem illet,
hálás vagyok a távollétéért. Leejtem a vállaimat. Egyetlen férfi maradt a
szobában.
Felé fordulok, teljes figyelmem neki szentelem.
 – Sajnálom, hogy Rake megütött miattam –mondom Arrow-nak,
pillantásunk összekapcsolódik. – Nem akarok gondot okozni köztetek
srácok, és higgy nekem, megtanultam a leckét.
– Anna…
Visszajátszva, hogy látom őt Jill-lel, a fájdalom teljes erővel tér vissza.
Érezhetem úgy, hogy kapcsolódom Arrow-hoz, de semmi nem sülhet ki
belőle. Azután, ahogy ma viselkedtem, kétlem, hogy egyáltalán akar még.
Jill határozottan egy könnyebb lehetőség a számára.
– Azt hiszem, egálban vagyunk most – mondom, mozgásra
kényszerítve ajkaimat.
Szükségem van rá, hogy megszakítsam a kapcsolatot kettőnk között.
Felállok és mozdulok, hogy elhagyjam a szobát, amikor végül
megszólal.
– Hogyhogy?
Vállat vonok. – Te bántottál engem, és én fájdalmat okoztam neked
viszonzásként. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy egálban vagyunk.
– Anna…
Figyelmen kívül hagyom és elmegyek.
Aztán, amikor végül egyedül vagyok, hagyom, hogy folyjanak a
könnyeim.

* * *
Miután addig sírtam, amíg nem maradt könnyem, és magyarázkodtam
és bocsánatot kértem Lanától, vettem egy fürdőt, kihasználva az időt, hogy
a vízben áztassam magam. Kiderült, hogy Lana jött, hogy felvegyen engem,
és amikor nem voltam ott, megcsörgette Trackert. Hogy honnan volt meg
a száma neki, az olyasmi, amit tervezek megkérdezni tőle következő
alkalommal, amikor látom. Tracker hívta Arrow-t, és mindenki
bepánikolt, ismerve, hogy mit hisznek, és tudnak a Wild Men történetéről,
és nőkkel szembeni erőszakosságáról. A férfiak gyorsan dolgoztak, vissza
akarván kapni engem, és aggódva, mikor Talon azt mondta, hogy ott tart
éjszakára. Mindent egybevéve kimerült voltam. Elrabolva és túszként
fogva tartva lenni rohadtul kimerítő, és inkább soha nem csinálnám újra.
Megértem, hogy szerencsés voltam abban az értelemben, hogy nem
bántottak, erőszakoltak vagy kínoztak meg, de mégis, meg voltam ijedve.
Vissza akartam menni a lakásomba ma, de azt mondták, nem, hogy
maradjak még legalább két éjszakát, és most az egyszer panaszkodás
nélkül hallgattam rájuk. Nem volt szükségem rá, hogy további zűrt kezdjek
– az biztos. Amikor a buborékok eltűntek és a borom elfogyott,
kivonszoltam magam a fürdőből, és besétáltam a szobámba csak egy
törölközőbe csavarva. Megtorpantam az ágyamon ülő, fejét a kezében tartó
Arrow láttán. Az egész dolog emlékeket kellett, hogy visszahozzon
Maryről, arról, hogy megsérült, és ő nem volt ott, hogy bármit tegyen.
Együtt érzek vele, tényleg, de most eléggé leragadtam a saját gondjaimnál.
Önzőnek kellett lennem.
– Arrow…
– Miért mentél el, Anna? – kérdezi, felemelve a fejét és engem figyelve.
– Dühös voltam – mondom. – Nem gondoltam, hogy igazán veszélyben
vagyok – úgy értem mi volt ennek az esélye? Hülye voltam, arrogáns és
naiv.
És azt kívánom, bárcsak visszacsinálhatnám.
– Miért? – követeli, barna szeme villámlik. – Miért voltál dühös?
Miért voltam dühös? Ezt komolyan kérdezi?
– Biztosan nem lehetsz ennyire hülye, Arrow. Az ágyamból Jillhez
mentél megdugni őt – megcsókoltál engem, hogy aztán benne legyél.
Neked talán nincsenek érzéseid irántam, de ez nem jelenti azt, hogy nekem
sincsenek. Belefáradtam, hogy játszadozol velem, szóval kérlek, csak menj
el, és hagyj pihenni!
 Nem vagyok a legjobb formámban, a pajzsaim leeresztve, az ellenálló
képességem tesztelve, az akaraterőm átmenetileg darabokban.
Új napra és friss kezdetre akarok felkelni. Szükségem van időre, hogy
visszanyerjem az erőmet.
– Szóval ezért mentél el? Veszélyeztetve magad, miért is, hogy
visszavágj nekem? – kérdezi acélos hangon.
– Nem…
– Nos, működött. Kurvára aggódtam miattad, ha valami történt volna
veled… Az istenit, Anna, ha dühös vagy, odajössz hozzám, és tudatod
velem. Ha magunk vagyunk, mondod, amit mondanod kell, de nekem
mondod. Amit nem csinálsz, az az, hogy elsétálsz, amikor mi egy kibaszott
zárlat alatt vagyunk, az emberek felét halálra rémítve. Mi megvédjük, ami
a miénk, Anna, és tetszik, vagy sem, te a miénk vagy.
Boldog voltam, hogy az övék vagyok, de ez nem jelentette azt, hogy én
tökéletes vagyok.
Leülök az ágyra, és a falat bámulom. – Elszúrtam. Nem gondolkodtam.
– Nem, te nem – mondja egy morgással. – Jobban kellett volna tudnod.
– Sajnálom, oké? Nem vagyok ehhez szokva, de tudom, hogy ez a
bátyám világa, és én eléggé szeretem őt ahhoz, hogy jobban próbálkozzak.
Nem fogom újra elbaszni, oké? – mondom rémülten, hogy azt fogja
mondani nekem, hogy hagyjam el a klubházat és sose jöjjek vissza.
Arrow felém fordítja a fejét és közelebb húzódik, gyengéden a karjaiba
zár.
– Sajnálom – mondom neki. – De Talon nem egy rossz srác. Legalábbis
nem hiszem, hogy az.
Teste megfeszül. – Ne is említsd annak a nyavalyásnak a nevét előttem.
Szerencsés voltál Anna, és muszáj, hogy rájöjj, mennyire.
Megerőszakolhattak, vagy kurvára megkínozhattak volna, hallasz engem?
– Tudom – csukom be a szemem.
 – Nem azért mondom ezt, hogy felbosszantsalak – mondja, hangja
gyengédebbre vált. – Csak tudnod kell, hogy mázlid volt ezúttal. Talon
nem bántott téged, és ezért tud még levegőt venni, de valaki más esetleg
nem cselekedett volna ugyanígy. Sok gonosz van kint ebben a világban
Anna, és ők majd megvesznek, hogy kiszívják az életet valami olyan
gyönyörűből és ártatlanból, amilyen te vagy.
– Fel kell öltöznöm, Arrow – mondom neki. – Reggel beszélhetünk.
Bármiről, kivéve kettőnket, természetesen.
Feláll, és azt hiszem, hogy el fog menni, de e helyett felkapja a
hálóinget, amit az ágyamra fektettem és letérdel elém, átcsúsztatja a
pamutot a fejemen és lehúzza. Eltávolítja a törölközőt, hagyja, hogy a
földre essen, de a szemei az enyémre tapadva maradnak, ahogy az anyag
befedi meztelen testemet. Kinyitom a szám, hogy megkérdezzem, mit
csinál, amikor a karjaiba húz és feláll, lehúzza a takarót és lefektet. Épp
úgy, mint a másik éjjel, leveszi a pólóját és becsúszik az ágy túloldalára.
Aztán átnyúl és lekapcsolja a lámpámat, sötétségben hagyva a szobát.
– Aludj – mondja, karjaiba véve, fejem a meleg mellkasán fekszik.
– Engedd, hogy tartsalak.
A helyzet velem emlékeztette őt arra, hogy mi történt Maryvel?
Ugyanaz az MC volt végül is, talán ez visszahozta a rossz emlékeket,
feltámasztott régi démonokat.
– Oké, de Arrow – suttogom. – Ha vissza tudnám hozni Maryt neked,
megtenném. Azt akarom, hogy tudd ezt.
Teste megfeszül. – Miért mondasz ilyet, Anna?
Szerette őt. Megtennék bármit, hogy boldog legyen, még ha nem is
velem.
Vállat vonok. – Azt gondoltam talán ő jár az eszedben azután, ami
történt. Én tényleg sajnálom, tudod. Nem akarom, hogy fájjon neked.
Megérdemled, hogy boldog légy, Arrow. Akarom, hogy az legyél.
Mary tökéletes volt neki. Hogyan tudna valaki versenyezni azzal?
Egyszerű – nem tudna.
Álomba zuhanok, mielőtt hallhatnám a válaszát.
 TIZENHÁROM

Fordította: Red Ruby

EGYEDÜL vagyok az ágyban, amikor felébredek, és bár gyötrelmes

csalódottságot érzek, azt mondom magamnak, így a legjobb. Kihasználva
az időmet felöltözöm, lassan megfésülöm a hajam, még a sminkemre is
fordítok időt – bármit, hogy elkerüljem, hogy kisétáljak oda, és
szembenézzek mindenkivel. Megnézek egy videót arról, hogyan csináljam
meg a hajam egy tekervényes fonatba, ami egész nap eltartana nekem,
amikor Faye kopogtatás nélkül besétál a szobámba.
Feltartom a szabad kezem. – Tudom, tudom. Egy önző szemét vagyok.
– Nos, amíg tudod… - válaszolja vigyorogva. – Hogy érzed magad? –
kérdezi és leül mellém. – Fordulj meg, befonom a hajad.
Hátat fordítok neki és hátradöntöm a fejem, becsukva a szemem,
miközben keresztülfuttatja ujjait a hajamon.
– Elmondod, mi késztetett futásra tegnap? Azt hittem egész jól
elvoltunk itt.
Bűntudat áraszt el. – Dühös voltam valami miatt.
Vagy valaki miatt.
A kifogásom egyre hülyébben hangzott minden alkalommal, amikor ki
kellett mondanom.
– Arrow – találgat, kezei megállnak egy pillanatra.
– Igen, de nem számít. Semmi sem lehet belőlünk egyébként sem,
kivéve, ha szarakodást akarok kezdeni közte és Rake között.
És ez csak egy volt a sok probléma közül, ami az utunkban áll.
 Megáll. – Ez a valódi ok?
– Egyike azoknak – mondom. – A másik az, hogy neki nyilvánvalóan
gondjai vannak, amin dolgoznia kell. Azt hiszem, úgy gondolja, nem
lennék biztonságban vele. De én máris mélyen benne vagyok a klubban -
ez már nem számítana. Talán úgy érzi, hogy nem tudna senki mást szeretni
Maryn kívül? Őszintén nem tudom.
Mélyet sóhajt. – Megéri a harcot, tudod. És a harc az, amit tenned
kellene, hogy elérd, hogy tisztán lássa a dolgokat.
Hagyom leülepedni ezeket a szavakat.
– Nem tudom, hogy jó motoros old lady válna-e belőlem.
Faye felvakkant mögöttem. – Látnod kellett volna engem, amikor
először jöttem ide. Joghallgató voltam, és fenn hordtam az orom, elítélve
Dex minden mozdulatát, míg végül megértettem. Te egy erős nő vagy
Anna, és ez minden, amire szükséged van, hogy egy motoros asszonya
legyél. Fel a fejjel, és csak csináld!
– Lefeküdt Jill-lel! – csikorgom, utálom kimondani a szavakat, mert ez
valóságossá tette. – Hogy tudta ezt tenni velem, tudva, hogy mennyire meg
fog bántani?
– Ki mondja? – kérdezi Faye.
– Láttam.
– Láttad őket kefélni? – kérdezi megemelt hangon.
Megdörgölöm a homlokom. – Nem, láttam Jillt elhagyni Arrow
szobáját, őt magát pedig meztelenül a szobában. És persze Jillnek mondani
kellett valamit, hogy az orrom alá dörgölje.
– Hmm – mondja. – Tudod, Arrow megmondta neki, hogy tűnjön el a
klubházból. Miután elmentél, elvesztette az önuralmát. Ne is nézz be a
játszószobába, mivel totálisan szétverte. Azt hiszem, nagyon sokat érez
irántad, de nem tudja, mit kezdjen vele, vagy hogyan kezelje.
 Lehet, hogy azért rúgta ki Jillt, mert bűnösnek érezte magát, miután az
ágyamban aludt, aztán ment és megdugta őt.
És úgy is kellene éreznie.
– Talán csak találnom kellene egy pasit, forrón, mocskosan szexelni
vele és levezetni a frusztrációmat, ahelyett, hogy egy olyan férfi után
hajtok, aki nem akar engem – mondom.
– Faye, hagyd el a szobát – csikorogja Arrow, és a vad düh éles a
hangjában.
Mindketten felugrunk, és az ajtóra nézünk, ahol áll, félig kint, félig
bent.
Faye épp csak egy centire hagyta nyitva az ajtót, így Arrow-nak anélkül
kellett kinyitnia, hogy meghallottuk volna.
Nos, ez kínos.
Mekkora az esélye, hogy épp időben jött, hogy hallja az utolsó szavakat
a számból?
Ilyen a szerencsém.
– Nem fejeztem még be a haját – panaszkodik Faye.
– Faye…
Arrow nem vidám.
– Oké, oké – motyogja Faye, egy tágra nyílt szemű pillantást vetve rám,
mielőtt elmegy. Arrow becsapja az ajtót utána és elfordítja a zárat.
Nyelek egyet.
– Igen? – kérdezem, igyekszem nyugodt hangon beszélni. – Mit akarsz,
Arrow? Mit szólnál egy másik csókhoz tőlem, így eléggé felizgulnál, hogy
menj és megdugj egy másik, egyszerűbb nőt?
Körbenéz a szobában, mielőtt pillantásunk találkozik. – Nem dugtam
meg őt, Anna.
Tettetem, hogy nem tudom, miről beszél. Meg kell próbálnom
megőrizni valamennyit a büszkeségemből. – Kit?
 – Anna – mondja gyengéden. – Kijöttem a zuhanyból, és ő ott volt,
várt. Elküldtem a dolgára. Nem őt akartam, bár pokolian könnyebb lett
volna, ha azt teszem. És az volt a második, extrém hideg zuhanyom aznap,
mert olyan kurvára fel voltam izgulva, de próbáltam a helyes dolgot tenni
azzal, hogy távol maradok tőled. Kurvára nem volt könnyű.
– Ó – mondom, szám kissé nyitva marad. – Azt mondta…
– Nem számít, hogy mit mondott, ez az igazság, rendben? Szóval
kurvára ne fenyegetőzz azzal, hogy elmész valami másik fickóval kefélni,
mert nem akarsz nyomást gyakorolni rám, Anna.
– Arrow…
– Nem szoktam magyarázkodni, Anna, és kurvára nem tetszik, hogy ezt
kell most csinálnom. Vagy hiszel nekem és bízol bennem, vagy nem.
Ez nem volt ilyen egyszerű, ugye?
Szemeim enyhén összeszűkülnek. – Nem tehetjük ezt, Arrow. Vagy
akarsz engem, vagy nem. Vagy magadévá teszel, vagy nem. Nem tudom ezt
az előre-hátra szarságot csinálni.
Megdörzsöli a nyaka hátulját. – Miért?
– Mit miért? – kérdezem.
– Mi a francért kell olyan gyönyörűnek lenned, hogy nem tudlak kiverni
a fejemből?
– Ó – mondom megint, veszettül pislogva. Tényleg ezt gondolta rólam?
Persze, hogy igen, Arrow nem mond dolgokat, amiket nem gondol
komolyan. Basszus, ez a bók jól esik. Jó tudni, hogy ugyanannyira akar
engem, mint amennyire én akarom őt.
– Van itt valami, amit senki sem tud. Mielőtt feladtam és megdugtam
Jillt, senkivel sem voltam Mary óta. Öt év, Anna. Csak azért dugtam őt
meg, hogy megpróbáljalak kiverni a fejemből, és kurvára megbántam.
Neked kellett volna lenned. Szarok Jillre. Csak nem akartam fájdalmat
okozni neked.
 Nem szexelt öt évig? Mary miatt?
– Miért? – kérdezem.
Egyenesen a szemembe néz. – Nem érdemellek meg téged. Nem
érdemlek semmit. Hogy lenne igazságos, hogy a halálát okoztam, és most
boldog lehetek? – Megáll és vesz egy mély levegőt. – Nem tudok újra
keresztülmenni egy hasonló dolgon. És veled… rosszabb, Anna. Kurvára
rosszabb.
Halk, gyengéd hangon beszélek. – Nem fogom úgy végezni, mint Mary,
Arrow. És ami vele történt, az nem a te hibád. Bárki lehetett volna aznap.
– Anna…
– Tudom, hogy szeretted Maryt, de ő azt akarná, hogy boldog legyél,
Arrow – mondom, szemeim könyörögnek neki, hogy higgyen nekem.
– Azt akarná – válaszolja, szomorúan mosolyogva. – Mindig olyan jó
volt, olyan tökéletes, tudod? Nehéz volt ennek a nyomába érni. Ő lágy volt.
Sosem ellenkezett velem, sosem emelte fel a hangját. Nem nekem
teremtették.
Megáll és vesz egy mély levegőt.
– De te, Anna? Te vagy az én tökéletes párom. Te nekem készültél, mert
nem csak elfogadsz engem, hanem ugyanakkor eléred, hogy jobb ember
akarjak lenni. Mert kihívsz engem, és nem félsz elmondani a
véleményedet. Harcos vagy Anna, és pontosan ez az, amit akarok. Azt
gondoltam, ha megdugom Jillt, csökkentené, hogy ne akarjalak ennyire,
de nem. Nem leszek elégedett, amíg meg nem kaplak.
– Velem kellett volna lenned, nem Jill-lel, és kurvára dühös vagyok,
hogy elvette, ami az enyém.
Komolyan utálom azt a ribancot.
Szemei elsötétülnek. – Basszus, hallani, hogy így beszélsz…
– Mit? Mit tesz ez veled, Arrow? – követelem.
 Lenyúl és megigazgatja magát. – Sosem akartam ennél jobban benne
lenni valakiben egész életemben.
Néhány feszült pillanatig bámuljuk egymást. – Rake valaki jobbat akar
neked…
– Rake-nek alkut kell kötnie – mondom makacsul felemelve az állam.
– Gondolod, hogy valami basáskodó bűnözőt választanék, ha lenne
választásom? Te vagy az nekem, akár tetszik, akár nem.
Ajkai megrándulnak erre.
– Próbáltalak nem akarni téged Arrow, de ezek a dolgok nem így
működnek – mormolom halkan. – Ez megőrjít. Mindent túlgondolok,
próbálom mindezt megérteni, de igazából mindaz, ami lejön, hogy akarlak
téged. Jobban, mint amennyire bármit akartam életemben.
Mosolyog, az ágyhoz sétál, leül és az ölébe húz. – Nem tudom, mi ez
velünk. Engem is megőrjít. Egy ajándék vagy, amire nem számítottam, és
pokolian biztos, hogy nem érdemlem meg.
Nem hiszem, hogy ez igaz.
Homlokomat az övének döntöm. – Arrow. Csókolj meg.
– Anna…
A saját kezembe veszem a dolgokat. Megragadva a szakállát és
magamhoz húzva az arcát rabul ejtem ajkait egy csókban, amit egyhamar
nem fog elfelejteni. Annyira elmozdulok, hogy lovagló ülésben legyek az
ölében, kezem a vállán, megragadom ott helyben. Felnyög, kezei
mozdulnak, hogy megfogják a fenekem egy-egy félgömbjét és megszorít.
Lassan dörgölőzöm hozzá, érzem, ahogy kemény farka felállva követel
figyelmet. A helyemen tart, így nem tudok többé mozdulni.
Elgondolkozom miért, mígnem meghallom a hangot, hogy valaki kopog az
ajtómon.
– Anna! Gyere, kész a reggeli – kiáltja a bátyám, megszakítva minket.
Arrow farka kissé puhábbá válik ettől.
 Felsóhajtok, arcomat a nyakába temetve. – Az tuti, hogy ilyen
frusztráltnak lenni megkönnyebbülés nélkül nem tesz jót az
egészségemnek.
– Nem te vagy az egyetlen, akinek a szexuális vágya kielégítetlen –
mondja, kifújva a levegőt.
Felemelem a fejem. – Nekem nem voltak csettintésre ugró nőim az
elmúlt néhány hétben.
A fenekemre csap. – Örökké fel fogod ezt hozni ellenem? És ne mondd,
hogy ez megcsalás volt, mert nem volt. Nem voltunk együtt, és próbáltalak
kiverni a fejemből. Nem mintha kurvára működött volna, de
próbálkoztam.
– Szóval mit mondasz? Mi most együtt vagyunk? – kérdezem, tisztázni
akarom a helyzetet egyszer s mindenkorra.
– Amit mondok, az az – mondja, ahogy kezei felfelé mozdulnak a
combomon, lustán cirógatva –, hogy úgy látom, nincs más lehetőség
számunkra. Az enyém vagy, Anna, ennyi az egész. Ez nem választás, ez
tény.
– Nem kell ilyen boldognak hangzanod ettől – horkantok. Úgy hangzik,
mint aki egy börtönbüntetésről vagy valamiről hasonlóról beszél.
Felemeli az egyik kezét, hogy megragadja az állam a hüvelykujja és
mutatóujja közt. – Nem vagyok boldog ettől. Sosem gondoltam, hogy újra
fogok érezni valamit egy nő iránt, és nem vagyok biztos benne, hogy képes
vagyok az lenni, akire szükséged van. Nem akarok fájdalmat okozni,
Anna…
– Anna! Siess! – ordítja Rake megint.
Megcsókolom Arrowt egyszer, lágyan, csak az ajkaink sima érintése,
aztán lecsusszanok az öléből. További szó nélkül kinyitom az ajtót, és
kisétálok a szobából. A bátyámat a konyhában találom, ott ül, előtte egy
étellel teli tányér. A mellette lévő székre mutat a villájával, csendesen hívva
engem.
– Ki főzött? – kérdezem, megragadva egy tányért és szedek magamnak
némi rántottát és bacont.
Rake vállat von. – Az egyik nő. Jess, azt hiszem.
Helyet foglalok mellette. – Még dühös vagy rám?
Szemei ellágyulnak, ahogy rám néz. – Tudod, hogy nem tudok rád
sokáig dühös maradni.
Örülök, hogy így érez.
Csendben eszem az ennivalómat, elgondolkodva, hogy hogy a legjobb
megközelíteni az Arrow témát. Nem akarom, hogy ők ketten harcoljanak
miattam. Hosszú ideje barátok voltak, és én nem akarok közéjük állni.
Arrow-nak igaza van, sokkal könnyebb lenne, ha csak távol tudnánk
maradni egymástól. Bizonyos módon azt hiszem, önzőek vagyunk, de
ugyanakkor ilyen érzések, mint ez nem gyakran fordulnak elő. Velem még
korábban soha. Sosem éreztem ilyen azonnali vonzalmat valaki iránt
korábban. Ez vonzalom? Vagy elragadtatás? Valami összeköt minket, egy
kapcsolat. Nem tudom megmagyarázni, és befejeztem, hogy
megkérdőjelezzem.
– Sajnálom, hogy meggyötörtelek és aggódtál – mondom. – És
sajnálom, hogy bevonódtam valamibe, amibe nem kellett volna.
Rake lerakja a villáját, és belém fúrja zöld szemét. – Te vagy a
kishúgom, Anna. Hallottam, amit Sin mondott neked, de én nem
kérhetnék jobb húgot. Igen, te erős akaratú vagy, önfejű és általában egy
púp a hátamon, de melyik húg nem az?
Mosolygok ezen. – A legjobbtól tanultam végül is.
Mosolyog, most már lenézve a tányérjára. – Igazad van.
– Minden más rendben ment az… utatokon? – kérdezem.
Bólint egyszer, de nem mond semmi mást a témáról.
 – Mik a terveid mára? – kérdezem, könnyedén témát váltva.
– Ma a Riftbe megyek, hogy lássam, hogy megy. Te ma iskolába mész?
– Ja, dolgoznom kell a disszertációmon. Most, hogy az elrablásomnak
vége, azt hiszem itt az ideje visszatérni a valóságba.
– Csak te tüntetnéd fel ezt ilyen rossz színben – mondja vigyorogva.
– Igen, nos, nem sérültem meg, szóval lehetett volna az egész sokkal
rosszabb – mondom csendesen.
Rake lerakja a kenyerét. – És ezért lélegeznek még.
– Nem akarom, hogy bárki megsérüljön miattam – mondom neki,
veszek egy falat tojást és lassan rágom. – Szóval kinek kell megköszönnöm
a ma reggeli jó hangulatodat?
Önelégülten mosolyog. – Még az ágyamban alszanak, ha be akarsz
menni és vetni rájuk egy pillantást.
– Ők? Egy disznó vagy néha, Adam – mondom undorodva,
hangsúlyozva igazi nevét.
– Hé, te kérdezted!
– És te túl sokat árultál el.
– Nem az én hibám, hogy csak egy nő nem tud kielégíteni engem.
Bailey tudta, de nem emlegetem fel őt.
Ehelyett a szemem forgatom. – Amikor megtalálod az igazit, bízz
bennem, ő több lesz, mint amit kezelni tudsz.
– És addig a napig – válaszolja – szabad vagyok, hogy felfedezzem a sok
gyönyörű nőt, aki az utamba kerül.

* * *
Arrow bejön a konyhába, épp amikor feltakarítok. Haja nedves, és jó
illata van, lime és szappan. Ha az enyém lenne, akkor végigfuttatnám most
a kezem rajta, és boldog asszony lennék.
 – Mi történt Jill-lel? – kérdezi tőle Rake összevont szemöldökkel, és
egyáltalán észre sem véve a szobát megtöltő feszültséget.
Arrow pillantása gyorsan rám vetül, mielőtt megköszörüli a torkát és
válaszol. – Végeztem vele.
– És? Továbbpasszolhattad volna, nagyszerű volt abban, hogy …
Amit épp mosogattam tányért bevágom a mosogatóba, aztán
megfordulva látom, hogy ők ketten engem bámulnak. – Kérhetném, hogy
ezt akkor beszéljétek meg, amikor nem vagyok itt?
Elsétálok mellettük és elindulok, hogy megkeressem Faye-t.
Pontosan ez a megfelelő idő az edzőteremhez, amire most szükségem
van.

* * *
Lehuppanok a matracra, nehezen kapok levegőt, térdeim behajlítva
előttem. – Ez egy klassz rúgás volt.
Faye, a hátán fekve felém fordítja a fejét. – Tudom. Ugye? És egy férfi
nem számítana rá.
– Milyen régóta vagyunk itt?
– Egy órája.
– Jobb, ha veszek egy újabb zuhanyt, és készülődök az órámra.
– Mi történt Arrow-val? – kérdezi Faye felülve és rám nézve.
– Kis kíváncsi.
– Igen – válaszolja vigyorogva. – Szeretem a pasit, és azt akarom, hogy
boldog legyen. Szóval kérlek, mondd, hogy volt valami előrelépés.
Az alsó ajkam rágcsálom, mielőtt válaszolok. – Csókolóztunk, és
bevallottuk az érzéseinket. Azt hiszem meg fogjuk próbálni, hogy
működjön, de Arrow-nak először beszélnie kell Rake-kel. Én megtenném,
de azt hiszem, hogy ahogy a klub működik, először Arrow-nak kell
megtennie, amit kell.
 – Igazad van, hagyd, hogy Arrow intézze. Tudod – mondja, enyhén
hezitálva –, jó barátok voltunk Maryvel. Ő egy csodálatos nő volt, gyönyörű
és édes. Arrow egyszer sem mondta neki, mennyire akarja őt, vagy vallotta
meg neki az érzéseit.
– Tudom, hogy sosem helyettesíthetem Maryt…
Faye a szavamba vág. – Arrow-nak nem kellene ezt éreztetnie veled.
Nyelek egyet. – Nem tette. Azt hiszem, inkább én gondolom túl a
dolgokat és... – fújok ki egy nagy levegőt. – Nem tudom. De ez helyesnek
érződik köztünk, tudod? És fel akarom fedezni, mi lehet belőlünk. Nem
akarom egyébként, hogy Rake dühös legyen, azt nem tudnám kezelni.
Faye bólint, megértés villan a szemében. – Ha van bármi, amit tehetek,
hogy segítsek, tudasd velem. Bár Dex szét fogja rúgni a seggem, hogy
belevonódtam. De Arrow megérdemli, hogy boldog legyen. Kevesebbet
iszik, ezt mindannyian észrevettük. Nem ment a Toxicba sem olyan sokat,
és boldogabb, összeszedettebb. Azt hiszem célt adtál neki, Anna, és
szüksége volt erre.
– Nem tudok minderről – mondom egy kicsit szégyenlősen, lebámulva
a kezeimre. – Úgy értem, azt hiszem, boldoggá tudom őt tenni, tudod.
Remélem, hogy tudom.
Faye kuncog. – Csúnyán beleestél, Anna Bell.
– Ne már, te is – nyögök fel a becenévre.
De igazából boldog voltam. Faye most már a barátom volt, és Arrow-
nak igaza volt, ő jó volt barátnak.
– Hé, ez jól hangzik – válaszolja, feláll és leporolja a nadrágját.
– Mennem kell Cloverért. Este találkozunk, ha visszajössz ide.
– Oké. Köszi a testmozgást.
Vigyorog. – Ez totálisan mocskosan hangzott.
A szemem forgatom, ajkam megrándul. – Komolyan?
Vigyorog és kihúzza haját a copfból. – Majd találkozunk, Arrow nője.
 Megrázom a fejem, ahogy kisétál az edzőteremből, aztán kényszerítem
magam, hogy felálljak.
Arrow nője.
A fenébe is, tetszett, ahogy ez hangzott.
 TIZENNÉGY

Fordította: Red Ruby

– LÁTTAD Trackert? – kérdezi tőlem Allie, bedugva fejét az ajtómon.

Mi a francért tőlem kérdezi? Nem vagyok Tracker felügyelője. Nem értem
Allie-t. Vagy csak egy szar alak? Vagy egy nő, aki a védőfalai mögé bújik,
ami az ő esetében a szemétkedés és általános kellemetlenkedés?
– Nem – válaszolom. – Nem láttam őt egész nap.
Talán rejtőzködik előle. Én ezt tenném.
Bosszús hangot ad, és dobbant a lábával. – Annyira elegem van ebből a
szarságból!
– Miért nem hívod csak fel? – mormolom, lebámulva a tankönyvemre
azt kívánva, Allie bárcsak spontán elégne. – És mi a frászért vagy a
szobámban?
– Nem veszi fel – válaszolja vonakodva. – Ha egy másik ribanccal van,
meg fogom ölni! És a csajt is!
Becsapom a tankönyvem. – Kérhetném, hogy húzz el és hagyjál ki
engem a szarságaidból? Tanulni próbálok!
– Bassza meg, egy dög vagy – válaszolja, kissé meglepettnek hangzik.
– Mit szólnál egy kis kurva segítséghez, hogy megtaláljam őt?
A telefonom üzenetet jelez Lanától.

Gyere át, unatkozom.

 – Tracker üzenget neked? – kérdezi Allie, keresztbefonja karjait a
mellkasán és próbál a telefonomra lesni. Ez most komoly?
– Még itt vagy? – kérdezem, felvonva az egyik szemöldököm. Leteszem
a telefonom és sóhajtok. – Nem tudom, hogy hol van, Allie, de ha
megtudom, megmondom neki, hogy keresed, oké?
– Anna, el kell mennem egy kicsit – mondja Rake, ahogy belép a
szobába. Allie-re néz. – Itt minden rendben?
– Nem hagy békén – mondom drámaian. – Rá kellene venned, hogy
elmenjen.
Rake figyelmen kívül hagyja kitörésemet. – Akarsz velem jönni, Anna?
– Kidobsz később Lanánál? Szüksége van egy kis Anna-időre.
Egyébként is az én időm itt lejárt, most hazamegyek.
Arca enyhén elborult erre. – Így érzel az itt maradással kapcsolatban?
Összehasonlítod a börtönnel? Bassza meg, Anna. Én szeretem, hogy itt
vagy.
Francba, most dögnek érzem magam.
– Visszajövök hétvégén, mit szólsz ehhez? Tudod, csak szeretek a saját
lakásomban lenni – mondom neki, próbálom vele megértetni. Allie
csendben elhagyja a szobát, nyilvánvalóan untatja a beszélgetésünk.
– Igen, igen – motyogja. – Gyere, meg kell állnom a Riftnél, aztán
ebédelhetünk, mielőtt elviszlek Lanához.
Szélesen mosolygok. – Köszi, bátyó.
Szemei ellágyulnak. – Szedd össze akkor a cuccaidat.
– Oké – mondom, felállok és megragadom a táskám. Arrow sétál be pár
másodperccel később, épp időben, hogy egy kompromittáló helyzetben
találjon, előredőlve, az ágyam alatt keresve a tollamat.
– Próbálsz megölni, ugye, drágám? – kérdezi, megköszörülve a torkát.
Hirtelen az ágyra ülök. – Igen, szándékosan vártam ebben a
pozícióban, abban a reményben, hogy beugrasz.
 Kuncog ezen. – Akkor szerencse, hogy én voltam. Maga mögé néz,
aztán azt mormogja – Bassza meg.
Becsukja és bezárja az ajtót, hozzám lép és felemel álló helyzetbe. Aztán
szó nélkül, ajkai összeolvadnak az enyémmel. Kezei a fenekemen, felemel
a levegőbe, és én keskeny dereka köré fonom a lábaimat. – Benned kell
lennem – mondja a számnak. – De nem lehetek.
– Miért nem?- suttogom, ujjaimat a hátába mélyesztem, próbálok
olyan közel jutni a testéhez, amennyire tudok.
– Nem tehetem ezt vele – mondja fogcsikorgatva. – Kurvára nem
tehetem. Először beszélnem kell vele. El kell neki mondanom.
Frusztráltan felnyögök, és homlokomat a mellkasára fektetem.
Hirtelen hanyatt fektet az ágyon, és elkezdi felemelni maxi szoknyámat.
– Arrow?
– Shh – csitít, felfuttatja kezeit a combomon és lehúzza fehér
csipkebugyimat. Levegőért kapkodok, ahogy szélesre tárja a lábaimat,
férfias elismerés hangját hallatva mélyen a torkában.
– Gyönyörű – mondja lágy, rekedtes hangon, aztán a szája már rajtam
is van, és gyengéden megnyal. Hátam ívbe feszül az ágyon, ahogy figyelmét
a csiklómnak szenteli, megragadom a lepedőt és hátracsapom a fejem a
párnába.
– Arrow, jóságos ég – suttogom, lenézek, hogy lássam fejét a combjaim
között, a látvány olyan erotikus, hogy egy nyöszörgés szabadul el
ajkaimról. Hatalmas kezei a combjaimon, széttár engem magának, feje
enyhén fel-le mozog, ahogy tehetséges szájával imád engem. Az orgazmus
végigkúszik bennem, és teljes erővel csap le rám. Megfogom a mellettem
lévő párnát és elfedem az arcom, így senki sem hallja, hogy sikítok. Arrow
folytatja, szopogatja a csiklómat, amíg kifacsar belőlem minden lehetséges
kiáltást, az élvezet minden egyes hullámát, amitől a combjaim remegnek,
és a szemeim fennakadnak. Elmozdítom a párnát az arcomból és finoman
fészkelődök, tudatva vele, hogy elég volt. Ez túl sok, túl érzékeny. Felemeli
a fejét és önelégült, elégedett pillantással néz rám.
– Ennek a nyelvnek figyelmeztetéssel kellene járnia – lihegem.
Megtörli a száját a keze hátuljával, aztán egyszer megcsókolja a
combom belső felét. Hallom, hogy Rake a nevemet kiáltja, és gyorsan,
remegő lábakkal felugrom az ágyról. Arrow áll és grimaszol, megigazgatja
magát, izgalma a farmerjának feszül. Megnyalom az ajkaimat, semmit sem
kívánok jobban, mint hogy gondját viseljem annak a nagy problémájának.
– Később - mondja rám tekintve, ígérettel szemeiben.
Felkapom a táskámat a földről, aztán rájövök, hogy nem viselek
egyáltalán bugyit. – Hol van a bugyim?
A földre néz, felkapja és felemeli maga elé. Vigyorogva nyújtja nekem,
de előbb megszagolja, mielőtt átadja.
– Dilis – mondom, ahogy elveszem a kezéből és felcsúsztatom
magamon. – Mikor látlak legközelebb?
Elgondolkodva megdörzsöli a nyaka hátulját. – Holnap beszélek Rake-
kel, utána jövök és találkozunk.
Nagyon nyelek. – Oké.
Bezárom a kettőnk közötti távolságot, és egy édes csókot nyomok az
ajkaira, képtelen vagyok megállítani magam, hogy ne futtassam végig a
kezem a farmerjában lévő dudoron. – Jobban teszed, ha nem használsz
senki mást, hogy segítsen ezen.
Szemei elsötétülnek. – Ahogy elmész, megyek és veszek egy hideg
zuhanyt.
– Ez egy ígéret, hogy nem kefélsz senki mással, amíg kitaláljuk, mi is
van kettőnk között? – kérdezem merészen, pillantásom nem hagyja el az
övét.
Kissé megdönti a fejét, amit beleegyezésnek veszek. Újabb gyors csók
és kisétálok a szobából, ahol Rake vár rám a motorja előtt.
 – Tudod – mondom a bátyámnak –, talán itt az ideje, hogy megkapjam
a saját motoromat.
Mosolya olyan széles, hogy nem tehetek róla, de vele mosolygok.
– Meg foglak tanítani motorozni, aztán boldogan veszek neked egy
motort – mondja, kezembe adva egy sisakot.
– Egy élénk rózsaszín motort?
Nevet ezen. – Ha ez az, amit akarsz.
Még mindig mosolyogva szállok fel a motorja hátuljára.
Az élet egyre jobb.

* * *
A valaha volt legrosszabb napom volt.
Egy hosszú és fárasztó megfigyelő nap után az állatkertben a
buszmegállóban várok. Korán befejeztem az óráimat és nem vettem a
fáradságot, hogy üzenjek Rake-nek, mert könnyebb volt csak buszra
szállni, mint zaklatni valakit egy fuvarért.
– Szia, Anna – szól Damien, odajön és mellém áll.
– Szia, Damien – mondom mosolyogva. – Milyen volt a napod?
Láttalak beszélgetni néhány diákkal, és nem akartam megszakítani.
Vigyorog. – Az egy örömmel fogadott megszakítás lett volna, tekintve,
hogy egész nap bébiszitteri kötelezettségem volt.
– Rád osztották, hogy körbevezesd a gólyákat, mi? – piszkálom.
Kezeit a zsebébe dugja. – Valami olyasmi. Szükséged van egy fuvarra
haza? Épp ott parkolok – mondja, fejével a diákparkoló felé biccentve jobb
oldalon.
Az autójára nézek és megfontolom. – Köszi, de minden rendben. Közel
lakom.
– Biztos vagy benne? –kérdezi homlokráncolva. – Őszintén nem
bánnám.
 Damien édes. Beszélünk órán néha, általában a munkáról, arról, amit
csináltunk, de semmi személyes. De ahogy mondtam, ő édes és nincs arra
szükségem, hogy Rake vagy Arrow a szart is kiijessze belőle.
– Nekem jó így – mondom, ahogy a busz megérkezik. – Később
találkozunk.
Felszállok a buszra, mielőtt ellenkezhetne.
Tíz perccel később, ahogy leszállok, elkezd esni.
Ilyen az én szerencsém.
Nedvességtől csöpögve, és rossz hangulatban sétálok a megállótól a
lakásomhoz, ami pár percet vesz igénybe. Ahogy a bejárati ajtóhoz sétálok
majd meghalva egy forró zuhanyért, észreveszek valamit, ami megállásra
késztet.
Az ajtó nyitva.
Mi a franc?
Két lépést hátra téve előhúzom a telefonom és a parkolóhoz sétálok,
ahol lesznek emberek. Tárcsázom Rake-et.
– Anna?
– Szia Rake, a lakásomhoz tudnál jönni, kérlek?
Csendben van egy pillanatra. – Beszélj hozzám, Anna.
– Épp most értem haza, és az ajtó nyitva van. Valami nincs rendben.
Úgy értem, lehet, hogy semmiség, talán én hagytam nyitva az ajtót?
De tudom, hogy nem.
– Biztonságban vagy? –vakkantja a telefonba, és mozgást hallok
körülötte.
– Igen, a parkolóban vagyok, így tisztán látszom a főútról – mondom
lábaimmal csoszogva.
– Jó kislány – dünnyögi. – Úton vagyok.
– Köszi, Rake.
– Ó, és Anna?
 – Igen?
– Kurvára hívnod kellett volna, amikor végeztél az óráiddal.
Leteszi és otthagy meghunyászkodva a telefonnál.
A járdaszélen ülök, felemelem a fejem, amikor motorok dübörgő
hangját hallom tíz perccel később. Csak elképzelni tudom a leckét, amit
kapni fogok Rake-től, arról, hogyan lehetett volna mindezt elkerülni, ha
csak a klubházban élnék, ahogy ő akarta. Beletörődve a sorsomba felállok,
ahogy Rake és Arrow közeledik, mindketten ugyanolyan komor
kifejezéssel arcukon. Arrow felemeli a kezeit hozzám, ahogy odasétál, de
leejti őket az utolsó pillanatban. Rake a karjaiba húz, miközben Arrow
figyel, az arcomra mered. Úgy néz ki, nagyon meg akar érinteni engem, de
nem teheti a bátyám jelenlétében. Ismerem az érzést, mert én is a
karjaiban akarok lenni.
– Jól vagy? – kérdezi tőlem, szemünk összekapcsolódik. Bólintok.
– Bemegyek és ellenőrzöm – mondja gyengéd pillantást vetve rám,
mielőtt elsétál a lakásom irányába. Rake és én követjük és figyeljük, ahogy
eltűnik a lakásom belsejében.
– Kurva élet, Anna, biztonságban lennél, ha nem lennél olyan makacs,
és csak ott maradnál, ahová tartozol.
– Ne kezdd, Rake – mormogom, az ajtót bámulva, várva, hogy Arrow
újra megjelenjen. Amikor megteszi, üres a keze.
– A hely egy roncs. – mondja. – Nem úgy tűnik egyébként, mintha
bármi is hiányozna. A zár törött.
Talán mert nincs semmi ellopnivaló értékem. Szerencsére Lana nem
volt itt, mivel van kulcsa és akkor ugrik be, amikor kedve van. Egy kulcs,
amit tényleg én adtam neki, nem úgy, mint a bátyámnak.
Arrow leveszi a bőrdzsekijét, és a vállamra teszi. – Szinte reszketsz,
Anna.
Sóhajtok. – Hosszú nap volt.
 – Azt látom. Gyere, segítek feltakarítani a helyet – mondja Arrow,
karjával a vállam körül bevezet engem.
Édes, olyan kurvára édes.
– Köszi – besétálva az otthonomba fintorgok. Arrow leveszi rólam a
karját, ahogy belépünk a konyhámba, és megtekintem a lakásomnak
nevezett katasztrófát.
– Bassza meg! Nem kellene hívnom a zsarukat? – kérdezem.
– Nincsenek zsaruk – mondja Rake. – Kivéve, ha azt akarod, hogy
egyikünket letartóztassák.
A szemem forgatom. – Ti srácok elmehettek akkor, szart se csináltatok.
Én hívom a zsarukat.
– Nem fognak semmit csinálni, Anna – mondja Arrow. – Hagyd, hogy
mi kezeljük! Ne aggódj, rendben?
Sóhajtok, aztán megfordulva látom, hogy Arrow és Rake egy halk
beszélgetést folytatnak, amit nyilvánvalóan nem kellene hallanom. Vagy
ebben az esetben, látnom.
– Mi az? – követelem. – Mit nem mondtok el nekem?
– Semmit – mondják mindketten egyszerre, próbálnak ártatlannak
tűnni.
És elbuknak.
Az ujjammal mutatok. – Ne szarakodjatok, mondjátok el nekem, mi
folyik itt.
Figyelmen kívül hagynak.
– Hívd a nőket, hogy segítsenek – mondja Arrow Rake-nek.
– Gyorsabb lesz, és Anna kimerültnek tűnik. Nincs szükség rá, hogy ezt a
szart csinálja.
Rake vigyorog. – Hívjam Jillt?
Csikorgatom a fogaimat. Miért emlegetik ennek a nőnek a nevét még
mindig?
 – Bassza meg Jill – válaszolja Arrow. – Én sokkal inkább a Faye és Jess
vonalon gondolkodtam.
– Ó – válaszolja Rake elszomorodva. – Az old ladyk.
Tényleg nincs most időnk erre. Belépek a nappalimba, hogy lássam, a
hely kuka. Minden fejre van állítva, bár nem tudok egy okkal sem előállni,
miért tenné ezt valaki. Nyilván nincs semmi értékem, ők láthatták ezt.
Felkötve a hajam egy kócos kontyba gyorsan belépek a szobámba, és
átöltözöm száraz ruhába, aztán elkezdem rendezni a helyet. Faye és Jess
ugranak be együtt Trackerrel és még Allie-vel is. Értékelem a segítséget.
Két órába telik, mire minden visszakerül a helyére. Arrow azt választotta,
hogy nekem segít összerakni a szobámat, és én szó szerint megremegek,
ahogy elkezdi átnézni a fiókjaimat.
– Arrow, abbahagynád? – kérdezem, morcosan nézve rá, miközben
kinyitja a bugyis fiókomat.
– Csak megbizonyosodom, hogy minden rendben működik.
Nem is tudom, mit válaszoljak erre.
– Tudod, hogy visszajössz a klubházba ma este, ugye? – kérdezi
közönyösen, kihúzva egy rózsaszín tangát és megnyújtva az ujjai között.
– Nem, én nem. Minden jó most. Itt maradhatok. És látom, hogy még
nem beszéltél Rake-kel.
Rake sétál be épp, miután kimondtam ezeket a szavakat. – Ezt
elrendezzük, aztán Arrow és én később elmegyünk ma este.
– Hová mentek? – kérdezem. – És nem költözöm teljes időre vissza a
klubházba, de ott fogok maradni akármeddig, amíg ez rendeződik.
– Jó. Mostanra ez működik.
– Hová mentek? – kérdezem újra.
Rake vigyorog. – Sztriptízklubba, iszunk pár italt.
Tekintetemmel nem csak elítélem Arrow-t, hanem ki is rovom rá a
büntetést.
 Villant rám egy bocsánatkérő pillantást, és a később szót tátogja.
– Jó – motyogom.
Vannak más dolgok, amikért aggódjak most.

* * *
Faye bedugja a fejét az ajtómon, amint befejezem a szobámat. – Anna,
menjünk el ma este. Hallottam, hogy a pasik is mennek.
– Jól hangzik – mondom neki. Esély sincs rá, hogy otthon üljek,
mialatt Arrow egy sztriptízklubban van.
Látom, hogy Faye bajkeverően vigyorog, pillantása Arrow-ra
szegeződik, mielőtt újra rajtam landol. – Szükséged van rá, hogy
megfektessenek, és azt hiszem, a ma estének kellene lennie annak az
éjszakának.
Szemeim nagyra nőnek.
A szarkeverő!
Ártatlanul rámosolygok Arrow-ra és Rake-re, belemegyek a játékba.
– Tudom is, hogy mit viseljek.
Rake megrovóan néz Faye-re, mialatt Arrow lebámul rám, szeme
tikkelni kezd kicsit.
Igen, nem nagyon tetszik neki az ötlet.
– Faye, ne mondd a húgom nevét és azt, hogy „megfektetve” soha többé
ugyanabban a mondatban – morogja a bátyám.
Faye felvonja egyik szemöldökét. – Elmondhatnék dolgokat Annának,
dolgokat, amiket láttam!
Rake megragadja és befogja kezével a száját. Felnéz. – Arrow, kint elől
találkozunk. Faye elvisz téged a klubházba, Anna.
Hátrafelé sétál vele, valószínűleg prédikációt fog tartani neki.
Arrow megcsókolja a homlokomat. – Az ágyadban leszek ma éjjel,
Anna.
 Az a hely talán már foglalt lesz éjjel, Mr. Arrowsmith – válaszolom,
önelégült mosoly játszik az ajkaimon.
Arrow vigyorgással lep meg. – Mindketten tudjuk, hogy nem ez lesz a
helyzet, drágám.
Pimasz rohadék.
Egy gyors csók a számra, és elment.
 TIZENÖT

Fordította: Red Ruby

FAYE sétál vissza a bárból két röviditallal a kezében. Sin a saroknál áll,
éhes kifejezéssel az arcán figyeli a nőjét. Ők ketten egy csodálatos pár,
erősek és annyira szerelmesek. Töltöttem egy kis időt a lányukkal is most
este, és Clover egy kincs. Ő egy derűs, szellemes ötéves, és meg tudtam
mondani, hogy abszolút ragyogó szépség lesz, amikor idősebb lesz. Még
azt is elmondta nekem, hogyan szokott Arrow bácsikája epres cukorkát
csempészni neki.
Körbepillantok a Knox’s Tavern-ben egyszer, aztán Faye-re nézek,
ahogy átad nekem egy rövides poharat. Ez nem pontosan az, ahogy
elképzeltem, ahogy az éjszaka zajlik, de tettettem, hogy nincs minden
mozdulatunk górcső alá véve, és próbálom élvezni az italokat.
– Imádom ezt a számot! – kiáltja Faye egy eltúlzott őrlő mozdulatot
téve, amitől nevetek. A táncparkettre rángat és nem sokkal később az
embere ott van, megragadja őt a csípőjénél, és úgy néz rá, mint aki meg
akarja dugni ott helyben a táncparketten. Visszaindulok a bárhoz,
harmadik keréknek érezve magam, és leülök Reid elé.
– Mikor húzod vissza a segged a munkába? – kérdezi.
– Miért? – válaszolom. – Hiányolsz?
Vigyorog és egy újabb rövidet tölt nekem. – Csak nem akarom, hogy
bárki mást be kelljen tanítanom.
A szemem forgatom. – Te szeretsz engem. Valld be, Reid Knox, vagány
MMA harcos. Te szeereeeccc engem.
 Visszahúzza a rövidet. – Meggondolva, talán elég volt neked.
Közelebb hajolok. – Van egy kérdésem. Mit tudsz arról a Talon
fickóról?
Reid úgy tűnik, mindenkiről mindent tud.
Felemelkedik a szemöldöke. – Talon?
– Wild Men Talon – magyarázom el bővebben.
Reid egy feszült másodpercig tanulmányoz engem. – Tudom, hogy
senki sem fog örülni, hogy kérdezősködsz róla.
Vállat vonok. – Kíváncsi vagyok. Ő nem volt rossz srác – tudod, az
emberrablástól eltekintve.
Reid megdörgöli az arcát. – Olyan boldog vagyok, hogy nem az én
húgom vagy.
Levegő után kapok. – Miért mondogatja ezt mindenki?
– Talán, mert egy bajkeverő vagy – javasolja.
Lebiggyesztem az ajkam. – Hol van Ryan? Ő kedvesebb.
Kuncog ezen. – Ez a házassági évfordulója, így elment kényeztetni a
feleségét. Hogy van Arrow?
Összehúzom a szemeim. – Mi van Arrow-val?
Nem válaszol, csak vet rám egy Milyen hülyének nézel engem?
pillantást.
– Mindenki tudja? – morgom.
– Mindenki, kivéve Rake-et.
Oké, ettől totálisan szarul érzem magam. Nem akarom, hogy Rake
kivételével mindenki tudja. Rake-nek kellene az elsőnek lennie, aki tudja.
Bár Arrow és én nem igazán tettünk semmit hivatalosan, és nem is fogunk,
amíg Rake nem tudja, de ettől még helytelennek érződik, és nem tetszik.
Arrow jobban teszi, ha beszél Rake-kel ma este. Nyilván a sztripperek
békésebb hangulatba fogják hozni. Arrow-nak vennie kellene neki egy
öltáncot, vagy valamit.
 – Semmi sem folyik köztünk… még – térek ki.
– Jobban teszed, ha visszatérsz holnap este – mondja Reid témát
váltva, amit értékelek.
– Itt leszek – mondom neki. – Igazából szeretek ezen a helyen dolgozni.
– Nos, akkor szerencsés vagyok – mondja vigyorogva, aztán elsétál,
hogy kiszolgáljon egy vevőt. Amikor valaki karjait körém fonja hátulról,
ösztönösen a gyomrába könyökölök.
– Aucs – mondja Tracker, felemeli a pólóját, és átdörgöli a kezét egy
lenyűgöző szett hasizmon.
– Mintha fájna – mondom. – Csak mutogatni akarod a szexi
hasizmaidat.
Mosolyog és kiteszi a kezét. – Jó, ha értékelnek. Akarsz táncolni?
A kezem nyújtom neki – Mutasd az utat.
Belépünk a táncparkettre, és Tracker azonnal magához húz. Felvonom
a szemöldököm határainak nyilvánvaló hiányára, de ő csak egy fiús vigyort
villant rám és táncolni kezd.
– Hol van a házisárkány? – kérdezem a fülébe, így csak ő hall engem.
Rosszallóan int a levegőben kezével. – Leszarom.
Megrázom a fejem, és vele szinkronban mozogni kezdek a zenére.
Kiderül, hogy Tracker jó táncos. Lökve és őrölve mozgatja a csípőjét,
amitől pontosan értem, hogy Lana mit lát benne.
Szent isten, ő egy szexbomba.
Egyik percben Trackernek préselődöm, a következőben elhúznak a
testétől, és Arrow mögé vagyok lökve. Hallom, hogy Arrow dühösen mond
valamit Trackernek, egy csomó káromkodást hozzátéve, aztán a
csuklómnál fogva kivonszol a bárból.
– Mi a fene történt? – kérdezem, amikor a motorjánál állunk,
felemelem a kezem és megérintem duzzadt arcát.
 Elmozdítja az arcát. – Mialatt én a bátyáddal vagyok, próbálom kurvára
a legjobbat adni, hogy együtt legyünk anélkül, hogy elvesztenénk őt, te itt
vagy hozzápréselődve egy másik testvéremhez?
Oké, dühös.
És bár ez egy ártatlan tánc volt, igaza van.
Mellkasa fel-le hullámzik, és a pillantástól, amit vet rám, meg akarok
hunyászkodni.
Bocsánatot kell kérnem.
– Arrow…
– Jobb, ha megéred mindezt a szarságot, Anna – mondja összeszorított
fogakon keresztül. – Mary sosem lett volna…
Zihálásom megállítja őt mondat közben. Kurvára nem hiszem el, hogy
ezt mondta. Egyszerűen nem hiszem el.
– Nos, sajnos Arrow, Mary nincs itt – csattanok fel, mellkasom
összeszorul. – De én igen. Egyedül ültem, és Tracker táncolni hívott. Mint
egy barát, szóval nem untam halálra magam. Te vagy az egyetlen, aki
érdekel, bár általában egy farok vagy! Tudod én soha nem is gondolnék
arra, hogy rajtad kívül mással legyek. Kurvára megőrülök érted!
Hangulata azonnal megváltozik, a levegő könnyebbé válik körülöttünk.
– Anna, én…
Feltartom a kezem. – Meg fogom próbálni élvezni az éjszaka hátralévő
részét.
– Elmondtam Rake-nek – mondja. – Nem volt boldog. Valójában
kurvára dühös volt. Lehet, hogy úton van ide, hogy magával vigyen.
Fejem visszaesik a nyakamon. – Haza tudnál csak vinni, kérlek? Vagy
hívjak egy taxit?
Bólint, megdörgöli a nyaka hátulját. – Nem hívsz egy kurva taxit, Anna.
Tudsz kapaszkodni, vagy túl sokat ittál?
 – Jól vagyok – mondom neki, csöndben maradok, ahogy felteszi rám a
sisakot és felsegít a motorjára.
Mary sosem lett volna…
Minden ide vezet, ugye?
Én nem vagyok Mary – sosem leszek Mary. Ő elment, én pedig itt
vagyok.
Csak remélem, hogy megérti ezt, mielőtt túl késő lesz.

* * *
Arrow nem visz haza.
Visszavisz a klubházba, ahol figyelmen kívül hagyom, lezuhanyozom és
bebújok az ágyba. Az ágy előtt áll, figyel, mialatt próbálok úgy tenni,
mintha nem lenne ott.
– Nem úgy értettem – mondja a csöndbe. – Nem kellett volna ezt
mondanom. Úgy értem, elszúrtam, hogy összehasonlítottalak kettőtöket,
tudom. Csak kicsúszott.
Alvást színlelek, és néhány pillanat múlva elhagyja a szobát.
Amikor következő reggel felébredek, rájövök, hogy Arrow nem jött
vissza a szobámba, és bizonyos okokból ez bosszant. Miután felöltözöm,
besétálok a konyhába és ott látom Arrow-t és Rake-et szemtől szembe
állni.
– Rake?
Felém pördül. – Anna, mi a franc?
Összehúzódom. – Beszélhetnénk egyedül, kérlek?
– Később beszélünk – mondja Arrow-ra bámulva, aki egy kicsit
magasabb nála, és erősebb felépítésű, de Rake szívós. Ahogy nekem, neki
sem volt választása, hogy az legyen. – Arrow és én elrendezünk némi
szarságot a ringben, ugye?
Arrow bólint, de nem tűnik boldognak tőle, ahogy Rake.
 Sin viharzik be a konyhába Faye-jel a sarkában, rosszalló tekintetet vet
rám, aztán azt parancsolja: Templom, most!
Nagyszerű.
Mindenki, akinek pénisze van, eltűnik a csak klubtagoknak fenntartott
szobában, mialatt a nők ott állnak kíváncsi kifejezéssel az arcukon. Akkor
egyik a másik után megfordul és rám bámul.
Tehetetlennek érezve magam vállat vonok.
Faye és én leülünk a kanapéra, várjuk, hogy meglássuk, mi történik
legközelebb.
– Mi történt? – suttogom.
– Arrow elmondta Rake-nek múlt éjjel. Rake nem vette túl jól. És azt
hiszem, a férjem csak nagyon dühös, hogy két klubtagja közé kerültem.
Faye nem zavartatja magát azzal, hogy tagadja.
Látom, hogy az alsó ajkába harap. – Mi az?
– Semmi, csak… Ez annyira nem jellemző Arrow-ra. És olyan… dögös.
Összeszorítom az ajkaimat. – Komolyan?
Vigyorog. – Mi az? Még nő vagyok, végül is.
A szemem forgatom rá, újra Arrow-ra összpontosítok. Még mindig
dühös vagyok rá a Mary dolog miatt, de ez az az idő, amikor a háta mögé
kell állnom. Ott bent kéne lennem vele, együtt vagyunk ebben benne.
Egy órának érződik, de valójában tizenöt perccel később a férfiak
kisétálnak. Arrow és Rake egyenesen azonnal hozzám jönnek, és nagyot
nyelek az kifejezéstől az arcukon.
Mindketten kurvára nem boldogok.
– Anna – mondják egyszerre. Felállok, egyikről a másikra nézek.
– Igen?
Sin sétál mögéjük, és lebámul rám. – Te okoztad ezt, úgyhogy figyelni
fogod.
 Tátogok. – Én okoztam ezt? Mi a franc, nem vagyunk a középkorban!
Amit csinálok, és akivel csinálom az én dolgom, és csak az enyém.
Arrow lehajol, és a fülembe suttog. – Nyugodj le, Anna. Rake és én
megharcoljuk ezt. Szükségem van rá, hogy összekapd magad most
azonnal. Meg tudod tenni?
Bólintok, aztán Rake-hez fordulok, aki most még dühösebbnek tűnik.
Nagyszerű.
Karomat a bátyám vállára teszem és a legjobb kiskutya-pillantásomat
vetem rá, ami általában működik nála.
Semmi.
Vaó, tényleg dühös.
– Sajnálom Rake. Nem akarlak megbántani, de úgy tűnik, nem tudom
elfelejteni a rohadékot.
Rám néz, aztán sóhajt. – Jobbat akartam neked, Anna
Nagyot nyelek a szemeiben lévő csalódottság miatt. – Azt akartad, hogy
itt legyek veled, ebben az életstílusban. Kérlek, ne légy rám mérges most,
hogy eldöntöttem, a része leszek.
– Basszus – átkozódik, aztán megpuszil a homlokomon. – Megbánt
téged, és én megölöm. Lassan.
– Szóval nem fogtok harcolni? – kérdezem, hallani a reményt a
hangomban.
Rake lassan elmosolyodik. Egy ördögi csillanás a szemében borzongást
küld végig a gerincemen.
– Francot nem, szükségem van rá. – Lenéz rám. – És maradj ki belőle,
Anna. Te akartál egy motoros nője lenni – most ülj itt, harapj a nyelvedbe
és hagyd, hogy elvegyem, amivel tartozik.
Szemem elkerekedik. Rake sosem beszélt így velem egész életemben.
Ellépek tőle, nem a bátyámra nézek, hanem Rake-re, a klubtagra. Arrow
hátulról a derekam köré fonja karjait és megpördít. Akkor, mindenki
szeme láttára a szája birtoklóan az enyémre tapad.
Lényeg kiemelve.
Én az övé és ő az enyém.
És most mindenki tudja ezt.
 TIZENHAT

Fordította: Aiden

REMEG a gyomrom a félelemtől, ahogy Rake és Arrow arccal

egymással szemben áll. Miért kell ezeknek ilyen barbár módon
viselkedniük? És Sin odafordít, hogy nézzem. Arrow lehúzza magáról a
pólóját, megvillantva csupasz, kidolgozott mellkasát, amitől kicsit jobb
kedvre derülök. Faye mindent tudóan rám mosolyog, majd tekintete
visszatér a két impozáns férfira, akik farkasszemet néznek csak arra várva,
hogy kezdődjön a harc. Rake is ledobja a pólóját, majd mindketten
elfordulnak tőlem és Sinnel beszélgetnek. A tetovált sárkányokat bámulom
a hátukon és azok visszabámulnak rám.

Ezek a férfiak a saját szabályaik szerint élnek, és semmit sem tudok

tenni ellene. Ha Arrow-t akarom, jobb észben tartanom, hogy nem
változtathatom meg. Úgy kell elfogadnom őt, ahogy van, és így is teszek.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy feladom. Csak azt, hogy
gondolkodnom kell, mielőtt megszólalnék.
Megpróbálom.
Arrow hátranéz rám, mielőtt megindulnak Sintől. Hagyja, hogy Rake
egyszer megüsse, egyenesen az arcán, aztán morog neki valamit halkan.
Megkezdődik a harc. Behunyom a szemem, mikor meghallom, hogyan
csapódik hús a húsnak, tudván, hogy nekem nem számít, ki nyeri ezt a
harcot. A számomra legfontosabb két férfi épp a szart is kiveri egymásból,
és nem tehetek mást, mint itt ülök és hagyom nekik, hogy úgy
viselkedjenek, mint az idióták. Remélem, mire kiadják magukból teljesen
ezt az agressziót, Rake megbocsájt Arrow-nak és elfelejtik ezt az egészet.
Már nem úgy van, mint régen, amikor még meg kellett védenie a
becsületemet, mert néhány pasas elvette az ártatlanságomat. Arrow és én
még nem feküdtünk le egymással. Felnézve látom, hogy a bátyám arcáról
csöpög a vér, és Arrow szája felhasadt. Sötét pillantást vetek Sinre, de ő
csak vigyorog rajtam.
Miért akarok én bármit is ezektől az emberektől már megint?
– ELÉG! – kiáltok, ahogy a torkomon kifér, miközben felállok.
Mindketten meglepetten fordulnak felém.
– ELÉG – mondom újra, a hangom remeg. Felkapok egy
elsősegélydobozt a fürdőszobából, aztán ellátom Arrow arcát. Rake körül
már két nő sürgölődik. Óvatosan kezem közé veszem Arrow arcát,
felemelem, hogy közelebbről megvizsgáljam. Nem szeretem sérülten látni,
még akkor sem, ha most már tudom, hogy számítsak ilyesmire.
– Kibaszott hülye – morgok magamban, letörölve a vért és
megvizsgálva a sebet. Fájdalmasnak tűnik, de ő úgy tesz, mintha ott sem
lenne.
– Nincs jobb egy jó meccsnél – vigyorog, fogai véresek.
Fintorogva összeráncolom az orrom, átvizsgálom a bordáit.
– Máshol is megsérültél?
Megrázza a fejét és talpra áll.
– Jól vagyok, ideje lefeküdni.
– Tessék? – nézek rá hirtelen.
– Buzog bennem az adrenalin, drága, és elnyertem a díjat. Most
menjünk szobára – mosolyog önelégülten.
Olyan romantikus.
Ja, nem.
Körülnézve látom, hogy mindenki minket néz.
 – Senkinek sincs dolga? – kérdezem a díszes kompániát.
Faye megrázza a fejét és vigyorog.
Arrow, mint aki csak erre várt, felkap a karjaiba és átvisz a szobám
küszöbén, mint valami menyasszonyt. Az ágyra dob, fölém hajol és
megcsókol, kicsit megrándul a száján lévő seb miatt.
– Ha te nem akarsz... – emelem fel a csípőm és érzem, mennyire kíván
– csinálhatom magamnak is.
– Pokolian esélytelen, drága – válaszol vigyorogva, lehúzza rólam a
farmert. Majd a fekete felsőm, melltartóm, végül a bugyim következik.
Teljesen meztelenül fekszem előtte, szégyenlősség helyett hatalmat érzek,
ahogy néz rám.
Kedvére való, amit lát és nekem tetszik, hogy így van.
Megnyalom az alsó ajkam. Neki sem kellett több.
– Nos, megérte várni – mondja dörmögve – Annyira megérte.
– Örülök, hogy tetszem – suttogom. – Most rajtad a sor.
Ledobja a farmerját, és alatta nem visel alsóneműt.
A szemem elkerekedik és összefut a nyál a számban a méretes farka
láttán.
Ez aztán a farok.
Mielőtt befejezhetném a csodálkozást, lefekszik és magára ültet.
– Élvezni akarom a kilátást – mondja, ahogy hüvelykujjával megérinti
a mellbimbóimat. – Csókolj meg.
Nem kellett kétszer kérnie.
Lehajolok és óvatosan megcsókolom a száját, amíg keze
végigkalandozik a testemen, ki nem hagyva egyetlen részemet sem.
– Imádom ezt a feneket – sóhajt vágyakozva, és kétszer meg is paskolja.
– Benned akarok lenni, Anna.
Én is ugyanezt akarom.
– Óvszer?
 Szitkozódik.
– Szedek gyógyszert, ha te…
A számat nézi, és megkönnyebbülten kifújja a levegőt.
– Tiszta vagyok, Anna.
– Jill?
– Voltam vizsgálaton, miután szakítottunk, semmilyen veszélyt nem
jelentek rád, Anna.
Barna szemébe nézve bólintok, marokra fogom kőkemény farkát és
magamba csúsztatom. Nagyon nedves vagyok, de lassan haladok,
vastagsága teljesen kitölt engem. Lenyomom a csípőm, míg a farka teljesen
bennem nincs. Állkapcsa megfeszül, de szeme egy pillanatra sem engedi el
az enyémet, a köztünk lévő kapcsolat erősebb, mint valaha.
– Dugj meg, Anna – követeli kicsit felülve, és bekapja az egyik
bimbómat. Előre mozdulok, testem ösztönösen mozogni kezd fel és le a
farkán.
Soha nem éreztem ennél jobbat.
Elnyílik a szám és becsukódik a szemem, ahogy átadom magam az
élvezetnek. Arrow hirtelen átfordul velem, hogy ő kerüljön felülre, és olyan
iramot kezd el diktálni, hogy meg kellene ijednem tőle, de nem teszem.
Még jobban fokozza a tempót.
– Nyisd ki a szemed, Anna – parancsolja, mikor a szemhéjam lezárul.
– Látni akarom azokat a gyönyörű zöld szemeidet, miközben baszlak.
Válaszul felnyögök, szélesebbre tárva a lábam, csendesen könyörögve,
rebbenő szemekkel.
– Arrow...
Megcsókol, hogy elhallgattasson. A mellbimbóim a mellkasának
dörzsölődnek, lenyúl, hogy kényeztesse a csiklómat is. Mikor elkezdi
csókolgatni és nyalni a nyakam, az orgazmusom elér egy olyan pontra,
ahonnan már nincs visszaút. Elélvezek, majd a nevét kiabálom újra és újra,
a gyönyör hullámai a hátukra vesznek, ahogy folytatja testem édes
kínzását.
Túl sok.
Nem elég.
Több kell.
Azt akarom, hogy sose hagyja abba.
Mikor magamhoz térek, az arcát figyelem. Keze közé veszi az arcom és
engem néz, ahogy élvez, a teste remeg az enyém felett. Sosem láttam olyan
látványos testet, mint az övé.
Fényes, verítékkel borított, hullámzó izmokban gyönyörködöm. Haja
az arcába hull, boldogságtól sugárzó tekintette az enyémbe fúródik.
Megmarkolom a szakállát, lehúzom magamhoz, hogy megcsókolhassam.
Elmosolyodik, amitől a világomban kisüt a nap.
– Örökké itt akarok maradni – mondja csípőjét hozzám dörzsölve.
Elmosolyodom, ahogy törődést követelően melleimre hajtja a fejét.
Kizárt dolog, hogy beérjük és befejezzük még egymással.

* * *
Hivatalos lett a kapcsolatunk.
És növelnem kell az állóképességemet.
– Nem érzem a lábam – panaszkodom, felülök és legeltetem a szemem
a csupasz testén. Nem hiszem, hogy valaha is belebetegednék a látványba.
– Hamar hozzá fogsz szokni – nevet fel Arrow.
Megragadja a derekam és visszahúz magára pihenni.
– Mit gondolsz, hallott engem valaki? – kérdezem halkan. A gondolat,
hogy Rake esetleg meghallhatott, zavarba ejt. – Ha a bátyám hallotta, hogy
a neved sikoltozom, azonnal elhagyom a házat és sosem jövök vissza.
– Nincs itt semmi az ember körül, amit nem látnak vagy hallanak,
emiatt ne aggódj, és ne idegeskedj – ez minden, amit mond.
 Olyan hangos voltam?
Szeretnék meghalni.
Beletemetem az arcom a mellkasába és felnyögök. Arrow kezével a
hajamba túr, ujjaival finoman szétválasztva tincseimet.
– Fáj még az arcod? – kérdezem.
– Nem, dehogy – sóhajtja.
– Hazudsz.
– Nem, dehogy.
– Makacs.
– Babám, mi állandóan harcban vagyunk. Nem nagy ügy – mondja
könnyedén.
– Biztosan – mormolom, majd hozzányomom az ajkam a mellkasához.
Nyom egy puszit a fejem búbjára.
– Dolgozol éjjel?
Bólintok és előveszem a telefonom. Már három óra.
– Szent szar, órák óta ágyban vagyunk! Reid szétrúgja a seggem, ha
nem vagyok ott.
– Senki nem érhet a seggedhez rajtam kívül!
Forgatom a szemem és felkelek az ágyról.
– Lezuhanyozom, eszem valamit, aztán indulok dolgozni.
Arrow a hasára fordul, kivillantva feszes hátsóját.
– Szép kis kerek cipók – morgom.
Jól mulat, miközben figyeli, hogy figyelem. Élvezetes látványt nyújtó
fenekéről a sárkány tetkóra és hátának izmaira vándorol a szemem.
– Nem rossz egy vénembertől.
Kisfiús mosolyt villant rám.
– Kit nevezel te vénnek?
– Nem én, az tuti.
Feltolja magát négykézlábra, megragad, és maga alá gyűr.
 – Egyelőre te vagy az, aki nem tudott velem lépést tartani, hmmmm.
– Nem szexeltem egy ideje, elnézést, hogy három menet után
elfáradtam – mondom összehúzott szemmel.
Ajkát az enyémhez nyomja, nyelve könyörög, hogy engedjem be. Amint
megnyílok neki, tenyerébe fogja az arcom, és éhes csókokkal halmoz el.
Mikor elhúzódik, rám néz, és azt mondja:
– Nem bírok estig várni, hogy újra benned lehessek.
– Este? Ma este munka után visszamegyek a lakásomba – felelem.
– Ne szórakozz. Azt hiszed, adsz egy kis kóstolót, aztán csak úgy
elsétálhatsz?
Lebiggyedt szájjal lesem a drámáját.
– Nem sétálok el csak úgy, csak hazamegyek. Holnap órám van.
Oldalra billenti a fejét.
– Akkor veled maradok, miután felveszlek a bárnál.
– Jó. Mi a terved ma estére?
Felszalad a szemöldöke a kérdésem hallatán.
– Mi van? – kérdezem.
– Te most azt várod el tőlem, hogy minden lépésemről beszámoljak?
Mert ez esetben jobb, ha tudod, hogy az nem én vagyok.
Leesik az állam.
Mi a franc?
– Miről beszélsz? – kérdezem homlokomat ráncolva. – Csak azt
kérdeztem, mit csinálsz ma este.
Bólintott.
– Így van. Csak jó tanács, drága, ne kérdezz. Ott leszek, ahol leszek,
mondtam, felveszlek munka után.
Hogy lett két és fél másodperc alatt az édesből seggfej?
Megpróbálom eltolni magamtól, de nem engedi.
– Mennem kell, különben el fogok késni.
 – Haragszol?
Egy pont oda.
Figyelmen kívül hagyom a kérdését és szabadulnék tőle.
– Arrow, eressz el! – mondom összeszorított fogakkal.
Elenged, gyorsan kimászom az ágyból, bemenekülök a fürdőszobába,
és kulcsra zárom magam mögött az ajtót.
Azt hiszem hülyeség volt azt hinnem, hogy Arrow egyenlő félként kezel.
Nem tudom, hogy egyáltalán van-e, aki igen.
Megnyitom a csapot, lehunyom a szemem, hagyom, hogy a forró víz
lemossa a testem, és megpróbálom kitisztítani a gondolataimat.
De nem segít.
A nap hátralévő részében kerülöm Arrow-t.
 TIZENHÉT

Fordította: Aiden

MEGLEPETÉSEMRE Lana bukkan fel a bárban.

Megölelem és meghívom egy italra, várva, hogy mindenki ki legyen
szolgálva, mielőtt visszatérek és megállok előtte.
– Úgy érzem, mintha évek óta nem beszéltünk volna.
– Tudom – mondja –, pont ezért döntöttem úgy, hogy meglátogatlak.
Hogy mennek a dolgok?
Gyorsan vázolom neki a helyzetet, amitől kikerekedik a szeme, és
mosoly bujkál szája szegletében.
– Te tényleg Arrow-val randizol? – ismétli meg a kérdést harmadszor
is.
Vállat vonok.
– Nem hiszem, hogy a randizás a megfelelő kifejezés. A dugás sokkal
helyénvalóbb rá. – Mivel nyilvánvalóan nem tehettem fel egy rohadt
kérdést sem a férfinak anélkül, hogy átlépek egy határt.
Ledönti az italát.
– Nem semmi történet.
– Tudom – válaszolom. -- Nincs kedved holnap velem ebédelni a
délelőtti órám után?
Beleegyezően bólint. – Jól hangzik. Reggel anyámmal megyek
vásárolni, de aztán nincs más programom.
– Miért nem tartod a kapcsolatot a többi sulis barátoddal? – kérdezem.
 Megvonja a vállát. – Miután leléptél, magányos voltam; igazából
senkivel sem akartam tartani.
– Miért? – kérdezem ijedten.
Elfordul a székén és félrenéz.
– Azt hiszem, jól elvoltam egyedül is, vagy nem tudom.
Rendben, látom rajta, hogy valamit nem akar megosztani velem.
Megjegyzem és egy adandó alkalommal visszatérek rá. Ha valaki bántotta
az én Lanámat, jobban teszi, ha futásnak ered.
– Az ő veszteségük – válaszolom, és ez 100%-ig így van.
Belemosolyog az italába.
– A te életed sokkal izgalmasabb, mint az enyém.
– Igen, bár nem vagyok biztos benne, hogy ez jó dolog – válaszolom egy
kis mosollyal a szám körül. Egy igazán dögös pasi lép be a bárba, ibolyakék
szeme és sötét haja van, és beszélgetésbe elegyedik Reiddel és Ryannel.
Irtó szexinek találom a két gödröcskét az arcán és a pont megfelelő
borostát az állán. Lanára pillantok, hogy vegye észre ő is.
– Ő sokkal érdekesebbé tehetné az életemet – mondja vigyorogva.
– E felől kétségem sincs – felelem.
A fickó felénk néz, Lana és én gyorsan elkapjuk róla a tekintetünket.
Lana elpirul, amiért lebuktunk. A szemem sarkából látom, hogy felénk
közeledik. Lana nem mutat érdeklődést, belebámul az italába, míg én
felemelem a fejem és barátságos mosolyt küldök felé.
– Helló – mondom.
– Üdv, a nevem Dash – válaszol olyan mosollyal, amitől holtbiztos
sokan ledobták már a bugyijukat.
– Anna. És ő itt Lana – mondom a barátnőm felé biccentve.
– Szia – emeli fel Lana a fejét egy félszeg mosoly kíséretében.
Dash bólint és a Lana melletti helyre mutat.
– Leülhetek?
 Lana rám néz, aztán bólint.
Elfojtok egy vigyort.
– Hozhatok neked még egy italt, Dash? – kérdem.
– Jól vagyok így, köszönöm – válaszolja, és ezt jelnek veszem, hogy
elmenjek, figyelmen kívül hagyva Lana neheztelő pillantását. Odamegyek
Reidhez és Ryanhez és megállok közöttük.
– A haverotok nagyon dögös.
Reid nem is figyel, de Ryan vidáman néz rám. Az est hátralevő része
gyorsan eltelt. 30 perccel a munkaidőm vége előtt megérkezik Arrow. Épp
a pénztárgéppel foglalatoskodom, mikor belép. Oda sem kell néznem, hogy
tudjam, ő az. Mintha érezném őt.
A teremben megváltozik a légkör, sűrűbbé válik. Felemelem a
tekintetem, ő pedig ott áll karba tett kézzel és egyenesen rám néz. Helyet
foglal a pult sarkán. Még mindig dühös vagyok rá, de jelen pillanatban
legszívesebben letépném a ruháit, és lelépnék vele. Talán Arrow-t túlélni
az egyetlen lehetőség az, ha a szexpartnere vagyok? Az világos, hogy
egyáltalán nem úgy néz ki, mintha valaha is elmélyülne vele a
kapcsolatom. Olyan zárkózott, és elvárja, hogy ne kérdezzek róla semmit?
Hát én nem tudok így élni. Őszinte, bizalmas kapcsolatra vágyom.
Biztonságra, ahol kimondhatom, amit akarok, és az lehetek, aki akarok.
Egy társat akarok, nem olyasvalakit, aki azt gondolja, irányíthat engem.
Megértem, hogy a klub olykor teljes embert kíván. Felfogom. Tudom, hogy
valójában a klub ügye és üzlete nincs összefüggésben velem, és nem
kapcsolódik hozzám, de ugyanakkor én vagyok az egyetlen, akit elraboltak
miattuk. A tudás hatalom, és nélküle úgy érzem magam, mintha vakon
tapogatóznék. És mindezen felül ott van az a tény, hogy Arrow
nyilvánvalóan még nem dolgozta fel a Maryvel történteket.
Még csak nem is akarom érinteni sem a témát.
Miután néhány percig nem törődtem vele, odamegyek hozzá.
 – Sört?
Bólint, szemei résnyire szűkülnek.
– Így üdvözlöd a pasidat, mikor látod?
– Épp dolgozom – válaszolom.
Az alsó ajkába harap.
Félrenézek, kikapok egy sört neki a hűtőből.
– Mindjárt végzek.
Bólint egyet, aztán megfordul és szétnéz a bárban. Ma éjjel nincsenek
sokan, csak pár asztalnál ülnek emberek. Lana egy órája távozott, Dash
felajánlotta, hogy elkíséri a kocsijáig. Kíváncsi vagyok, mi történt.
Lezárom a kasszát, mikor Reid szól, hogy hazamehetek. Lerakom a
mosogatórongyot és megragadom a táskámat, egyáltalán nem lelkesedve
a gondolattól, hogy szembe kell néznem Arrow-val. Szó nélkül feláll és
elkísér az ajtóhoz. Még ki is nyitja nekem. Odasétálunk a motorjához, és
szó nélkül érkezünk a lakásomhoz. Arrow türelmesen vár, míg
megkeresem a kulcsaimat és végre kinyitom az ajtót. Besétálok előtte, ő
bezárja maga mögött. Felkapcsolom a villanyt, lerakom az asztalra a
táskám.
– Akarsz enni vagy inni valamit? – kérdezem ránézve, mielőtt a
konyhába indulnék.
– Nem, köszi – válaszolja. – Faye megetetett, mielőtt a Knoxba
mentem.
Tudom, nem kellene, hogy bosszantson, de mégis bosszant. Egyedül
nekem kellene etetnem őt, nem másnak. Elhessegetem magamtól a
nevetséges gondolatot, egyenesen a fürdőbe megyek, hogy vegyek egy
gyors zuhanyt lefekvés előtt. Mikor kijövök, Arrow az ágyamon fekszik, a
mobilját nyomkodja. Lerakja, mikor észreveszi, hogy ott állok.
– Gyere ide – mondja szelíd, de határozott hangon.
 Egy hosszú pólón kívül semmi más nincs rajtam, felmászom az ágyra,
fejem a meleg mellkasára hajtom.
– Ha haragszol rám, mondd el, miért, Anna. Nem vagyok
gondolatolvasó – mondja csendesen – Nem szeretem, ha nem szólsz
hozzám, vagy figyelmen kívül hagysz. Tudom, hogy még nem ismerjük túl
jól egymást, így most ezt elnézem, de legközelebb elvárom, hogy kinyisd
azt a nagy szád és mondd el, mi nyomja a begyed.
Nagyok nyelek.
– Arrow, én egy egyszerű dolgot kérdeztem tőled, amit bárki mástól is
kérdeznék, te meg letámadsz. Ha így akarod, akkor miért kell egyáltalán
beszélni? Ennyi erővel csak keféljünk, aztán menjen mindenki a dolgára.
Tapintható a feszültség a szobában. Csöndben van, de érzem, hogy
füstölög magában. Próbál uralkodni magán.
– Nem szeretem, ha kérdőre vonnak – mondja pár pillanat elteltével. –
Azt meg pláne nem, ha egy picsa teszi.
Ezt nem csak úgy mondja.
Felemelem a fejem és megpróbálok elhúzódni tőle.
– Te kibaszott arrogáns fasz.
A számra rakja a kezét.
– Még nem fejeztem be. Te nem csak egy picsa vagy, szóval igazad van,
nem kellett volna így kiakadnom. Ez nekem is új, drágám.
– Hogyhogy új? Mi van….
Nem akarom a nevét sem kimondani.
– Mary más volt. Nem tett fel kérdéseket – mondja halkan, kissé
félénken. – Nem akarlak ezzel felzaklatni, tudod? Te másmilyen nő vagy –
te egy erős nő vagy, és ez nagyon tetszik benned. Önmagam lehetek
melletted és tudom, hogy nem fogsz ijedten elszaladni, mert inkább teljes
erővel vissza fogsz vágni. Kurvára szeretem ezt, Anna. Nyilvánvalóan
vannak dolgok, amiket nem tudok és nem is fogok neked elmondani, és
emiatt nem neheztelhetsz rám.
– Értem – bólintok.
– Jó, akkor nincs itt semmi probléma. Most akkor add meg azt a csókot,
amit akkor kellett volna, mikor ma este először megláttál – követeli.
Vonakodva bár, de hozzásimulva, a számat az övére tapasztom.
Azonnal visszacsókol, átvéve az irányítást. Keze felsiklik a combomon és
felhördül, mikor rájön, hogy semmi sincs a póló alatt.
– Fogadjunk, hogy dugni akarsz – dörmögi a fülembe, gyengéden
harapdál, majd csókolgatja a nyakam, nyalva és szívva épp csak olyan
erősen, hogy ne hagyjon rajta nyomot. Könyörgő hangot adok ki, tudatva
vele, hogy többre van szükségem. Lehúzza rólam a pólót, ledobja a padlóra,
majd felkel, az ágy mellé áll, és megszabadul a ruháitól. Figyelem minden
mozdulatát, élvezem a látványt, nyalogatom az ajkaimat tudván, mi vár
rám. Tudja, mire gondolok, rögtönzött bemutatót tart nekem, hasizmait
dörzsölgetve álló farka felett. Eszembe jutnak Faye szavai: „pontos, mint
egy nyíl”, és nem tudom visszatartani a kuncogást. Szó szerint az arcomra
céloz a farka. Arrow felvonja egyik szemöldökét, aztán megragad, mohón
megcsókol, ökle köré tekeri a hajam és gyengéden meghúzza.
– Mi olyan vicces? – kérdezi mély hangon.
– Semmi – felelem.
Megfordít, és háttal magához húz. Felnyögök a gyönyörtől, ahogy
meztelen bőrünk egymáshoz ér. Ajka a legérzékenyebb pontomon csókol,
a nyakam és a vállam közti kis gödröcskében, egyik keze a melleimmel
játszik, míg a másik simogatva elindul rajtam lefelé.
– Olyan nedves vagy – mormolja, visszahúzva, tartva a csípőmet és
négykézlábra tol előre. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül egyetlen
lökéssel belém csusszan hátulról, ami arra ösztönöz, hogy megragadjam a
lepedőt és folytatásért könyörögjek.
 – Gyönyörű – mondja határozottan. Hátranézve látom, hogy lefelé
bámul, oda, ahol összekapcsolódunk.
– Érintsd meg a csiklódat, Anna.
Lenyúlok és simogatom magam, a combjaim remegni kezdenek.
Amikor már majdnem elélvezek, Arrow kihúzódik belőlem, megfordít,
majd szája rátapad a puncimra és felfal, miközben a szájába élvezek.
– Ó, Istenem – mondom zihálva, mikor magamhoz térek.
Fölém hajol és mosolyog, szemei sötétek, tele szenvedéllyel.
– Még nem végeztem veled, Anna.
Elmosolyodom, mikor újra belém hatol.
 TIZENNYOLC

Fordította: Aiden

– HA azért jöttél, hogy megint elrabolj, véged – mondom Talonnak,

mikor meglátom az ajtóm előtt – Mi az utolsó kívánságod? Mit keresel itt?
A táskámba nyúlok, és túrni kezdek a rózsaszín zsebkésem után.
– A szomszédban volt dolgom – néz rám vigyorogva.
– Minden túszodat meglátogatod? Vagy csak enyém a megtiszteltetés?
– pislogok rá.
Megnyalja az ajkát, mielőtt beszélni kezd.
– Csak biztos akartam lenni, hogy minden rendben, és elnézést kérni a
történtek miatt. Kibaszott szar ötlet volt odacipelni téged, de akkor ez volt
az egyetlen választásom. Ha lett volna más lehetőség, megtettem volna,
rendben?
Úgy nézett ki, komolyan gondolja és fontos számára, hogy higgyek neki.
A zsebkésem helyett a lakáskulcsom után matatok.
– Egyedül vagy?
Zsebreteszi a kezét és bólint.
– Igazából miért vagy itt, Talon? – kérdezem fürkésző szemekkel.
Lenéz.
– Csak beszélni akarok veled valamiről.
– Miről? – kérdezem.
– Van valami, amit muszáj megmagyaráznom.
Ebben a pillanatban meghallom egy motor dübörgését és
összerezzenek.
 – Jobb, ha most mész, Talon.
– Csak ezt hadd mondjam el, Anna – dörzsöli meg hátul a nyakát.
– Azt akarod, hogy Arrow a szart is kiverje belőled? – nézek rá
hunyorogva.
– Tudok magamra vigyázni, ne aggódj – mondja gúnyosan.
– Nem erről van szó. Nem akarok több drámát. Szóval, kérlek, a
kedvemért, menj – mondom, lassan kifújva a levegőt, és türelmet erőltetve
magamra.
Megrándul egy izom az állkapcsán, elárulva, hogy dühös, de bólint és
odébbáll.
Miért mentettem meg azt az embert, aki elrabolt?
Valami komolyan nincs rendben velem, de legbelül érzem, hogy Talon
sosem bántana engem.
Megkönnyebbülten felsóhajtok, amikor eltűnik a háztömb oldalán.
Kinyitom az ajtót Arrow-ra várva. Felhajt a járdára, fekete farmer és fekete
póló van rajta. A haja frissen mosott, fésült és valamit szorongat a kezében.
– Hé, szépségem – üdvözöl, a karjaiba kap és megcsókol.
– Szia – felelem, miután szája elengedte az enyémet. – Mi van a
kezedben?
– Oh, tényleg – jut eszébe –, vettem neked valamit. Egy ajándék.
Félszeg, de imádnivaló.
– Remélem, tetszik.
Megfogja a kezem, a dobozt a tenyerembe rejti és rázárja az ujjaimat.
Szétnyitom a kezem és felemelem.
– Még ne nyisd ki – mondja elpirulva. – Várj, míg elmegyek – néz körül.
- Kérlek.
Bólintok és megpróbálom elrejteni a mosolyomat.
– Mi lenne, ha csak elfordulnál, én meg kinyitnám most?
– Anna…
 – Kérlek szépen – mondom a számat biggyesztve, elővéve a legcukibb
kiskutya nézésemet.
– Rendben – feleli nagyot sóhajtva. – Nyisd ki.
Kinyitom a dobozt, amiben a selyembélésen egy karkötő lapul. Arany,
gyémántokkal kirakva. Megfordítom, a belsejébe egy feliratot véstek.
K.A. és A.W.
Killian Arrowsmith és Anna Ward.
Milyen romantikus gesztus Arrow-tól.
Felnézek rá, és mulatok, hogy pironkodik, meghatódva az ajándékától.
Nem volt szükségem ajándékokra, de ez a felirat igazán sokat jelent a
számomra.
– Imádom – mondom neki – Köszönöm, Arrow. Ez meseszép. Segítesz
felvenni?
Megkönnyebbülten bólint, segít felrakni az ékszert a csuklómra. Aztán
bekísér a házba, kezét a hátamon tartva.
– Van némi elintéznivalóm ma éjjel, így nem maradhatok – mondja. –
Csak látni akartalak, mielőtt indulok.
– Rendben – felelek.
– Szeretném, ha a klubházban maradnál.
– Igenis, értettem – válaszolom, amúgy sem volt tervben, hogy bárhová
is mennék.
Szeme rám villan, szája megfeszül.
– Anna….
– Lana később átjön, rendben? Szóval nem leszek egyedül.
– Kérd meg, hogy maradjon éjszakára – kér Arrow. – Egyezség?
– Te most egyezséget ajánlasz, Arrow? Nekem? Egy jelentéktelen
nőnek? Most megleptél – válaszolom két oktávval magasabban.
– Aranyos – feleli szórakozottan. – Ez jóval több, mint egy jelentéktelen
nő ahhoz, hogy magára vonja a figyelmemet, Anna.
 Kézen fogva átkísérem a nappaliba, és lerakom az ajándékát a
dohányzóasztalra.
– Ezt bóknak veszem.
– Az is volt – feleli helyet foglalva.
– Hogy van Rake? – kérdem, és mellé ülök. A verekedés óta nem láttam,
és párszor felhívtam, de sosem vette fel. Ez nagyon fájt. A legvadabb
álmaimban sem gondoltam, hogy dob engem, főleg úgy, hogy csak nemrég
találkoztunk újra.
– Ne aggódj Rake miatt; rajta fogom tartani a szemem. Adj neki egy kis
időt, hadd duzzogjon, majd lecsillapodik – mondja gyengéden, és az
arcomat fürkészi.
– A bátyám nem duzzog – mondom felháborodottan.
– Persze, hogy nem – vigyorog Arrow. – El akarsz menni vacsorázni?
– Te most randira hívsz?
Arrow szeme elkerekedik, zavartan krákog.
– Baszki – bukik ki belőle.
– Mi van?
-- Nem emlékszem, mikor randiztam utoljára – vallja be kicsit
félszegen. – Igazából nem volt rá időm, vagy nem volt egyébre szükségem,
mint szexre.
– Bájos – motyogom a számat húzogatva – Látom, kifogtam a
főnyereményt.
– Nem te fogtál ki engem, drágám. Én fogtalak téged és ezt sose feledd
– mondja kuncogva.
Szemeimet forgatom.
– De kérlek, azóta akarlak, mióta először megláttalak.
– És én már akkor is akartalak, mielőtt találkoztunk.
– Micsoda? - kérdezem az arcát kutatva – Mit jelentsen ez?
Megnyalja az ajkát, mielőtt válaszol.
 – Rake mutatott egyszer rólad egy képet. Még évekkel ezelőtt. Azonnal
felállt a farkam, ahogy megláttalak. Már akkor tudtam, hogy téged akarlak.
– Egy képről? - kerekedik ki a szemem.
– Egy képről – feleli pléhpofával. – Te voltál a leggyönyörűbb nő, akit
életemben láttam. És kurva nagy gáz, hogy pont a húga voltál.
– De ez nem tartott vissza téged – mondom gúnyolódva.
Hátranyom és rám fekszik keresztben a kanapén.
– Mindig megkapom, amit akarok, Anna. Legjobb, ha eszedbe vésed.
– Édes, hogy így gondolod – felelem vidáman. – Nyilvánvalóan igaz is
volt, míg nem találkoztál velem.
– Micsoda szemtelenség, Anna – húzza el a száját. – Talán meg kellene,
hogy dugjalak érte, hogy visszavegyél?
A szívem hevesebben kezd verni.
– Megpróbálhatod.
Lehajol hozzám, és végigcsókolja az állam vonalát.
– Szerintem még tetszene is neked, nem igaz?
A lélegzetem is elakad, ahogy a fülemhez ér, majd szája elindul lefelé a
nyakamon. Mikor megérzem leheletét a mellbimbómon a vékony
pamutpólón keresztül, felnyögök.
– Tudod, most mit akarok? – kérdezi lágyan.
Remélhetőleg a válasznak köze van az ő szájához és az én puncimhoz.
– Mit?
Felemeli a fejét és rám vigyorog.
– Vacsorázni menni. Kibaszottul éhes vagyok.
– Ha most nem teszel magadévá, Arrow, nem leszek jó vacsorapartner!
– csapok rá a vállára.
– Csak szórakozom, sosem hagynám, hogy nélkülözzön a nőm. Soha –
vigyorog.

Hála az égnek.
 Kuncogni kezd, akkor jövök rá, hogy ezt hangosan ki is mondtam.
Felülve lekapom a pólómat és kikapcsolom a melltartómat, mindkettőt a
padlóra dobom.
– Hol is tartottunk? – kérdezi csillogó szemmel.
– Kevesebb duma, több szex! – felelem és rávettem magam, hogy
szenvedélyes csókkal ajándékozzam meg. Belemarkol a fenekembe és
szorosan magához húz.
És ekkor belém csap a felismerés.
Szerelmes vagyok Arrow-ba.
Szeretem őt, pedig tudom, hogy nem lenne szabad.
Elhessegetem a gondolatot, magunkra figyelek, a nyelvére a számban,
a kezére, ami épp leveszi rólam a nadrágot.
Elveszek benne, és nem vonom kérdőre magam.
Így nem kérdezem meg magamtól, hogy tudna-e ő engem valaha is
viszontszeretni.
Mert nem vagyok benne biztos, hogy tudni akarom a választ.
– Vedd le a ruháid – mormolom, amikor a szája elválik az enyémtől. –
Akarlak. Most azonnal.
– Ahogy óhajtod, Anna – feleli rekedt hangon, ahogy lehajol a
mellbimbómhoz.
Oké, ezt meg tudnám szokni.
Végül, miután megkapom életem legjobb előjátékát, megszabadul a
ruháitól.
És azután szerelmeskedik velem.

* * *
Vacsora után Arrow megvárja velem, míg Lana megérkezik. Miután egy
hosszú csók kíséretében elválunk, Lana felé fordulok, aki mindentudóan
néz rám.
 – Na, ez aztán csók volt – mondja, feltolva szemüvegét az orrán.
– Ez az – mondom, figyelve a távolodó Arrow-t, mielőtt bezárom az
ajtót.
– Mi volt Dash-sel múlt éjjel?
Átmegyünk a nappaliba, az arcom kicsit kipirul, ahogy eszembe jut, mi
történt itt pár órával ezelőtt. Leülök oda, ahol szexeltünk, így szegény Lana
nem tud odaülni.
– Elkísért az autómig és elkérte a számom. Odaadtam neki és
váltottunk pár üzenetet és hívást, de…
Elhallgatott. Kiről is beszélünk már megint? Oh, Dash.
– De mi? – kérdezem.
– Tracker is felhívott – feleli óvatosan.
Felé kapom a fejemet.
– Az igen. Tudni szeretném, honnan tettetek szert egymás
telefonszámára.
Felhúzott szemöldökkel néz rám, lófarka végével játszadozik.
– A telefonodból tudta meg a számom. Otthagyhattad valahol.
– Micsoda egy bunkó – mormolom – Mit üzen neked? Úgy szeretem
Trackert, mint a saját bátyámat, de ő még nem szakított Allie-vel, és a csaj
még mindig a klubházban lakik. Ne keveredj bele abba a kupiba. Nem
szeretném, ha bajod esne.
– Neki csak egy barátra van szüksége, Anna – mondja Lana óvatosan.
– Hé, én vagyok a barátja – mormogom.
– Csak barátok vagyunk, semmi szükség Anna-rohamra. Sosem lennék
olyannal, akinek van barátnője; nem vagyok „házasságtörő” – vihog.
Kirobban belőlem a nevetés. – Anna-roham? Általános iskolás
koromban hallottam utoljára ezt.
– Így neveztük, mikor elvesztetted a türelmedet és kijöttél a sodrodból.
Nincs rá jobb kifejezés – dől hátra nevetve.
 – Nahát! – csattanok fel olyan hangosan, hogy ijedtében ugrik egyet. –
Nézd csak, ki beszél, kicsi, ártatlan Lana! Én már láttam, milyen az, mikor
elveszíted a türelmedet, és nem valami szép dolog. A pokolba, még én is
megijedtem.
– A különbség kettőnk közt az, hogy te minden nap kijössz a sodrodból.
Én meg jó, ha évente egyszer – mondja kipirult arccal.
Ez volt az igazság.
– Hát – mondom, miközben keresztbe rakom a lábaimat –, a te
dühkitörésed rosszabb, mint az enyéim együttvéve. Mindenki menekül,
amerre lát. Elhasználtad már az éves dühkitörés adagodat? Szeretném
bevetni Allie-vel szemben.
Ezen mindketten jót nevettünk.
– Mi a terved ma estére? – kérdezi.
– Outlander nézés és perverzkedés Jamie Fraseren, mi más? – nézek rá
hitetlenkedve.
– Még jó, hogy vettem az alkalomhoz illő pizsamát! – vigyorog.
– Miféle pizsamát? – pattanok fel.
Előveszi a táskáját és kihúz belőle egy alvós felsőt, amin ez olvasható:
„Ma inkább Jamie-vel alszom.”
Szemeim nagyra nyílnak. – Nekem is kell egy ilyen, most azonnal.
– Természetesen neked is hoztam egyet – forgatja a szemeit.
– Szeretlek – mondom neki sóhajtva.
– Én is szeretlek. De nem hiszem, hogy viselned kéne, ha Arrow-val
alszol.
Elvigyorodom, ahogy eszembe jut, milyen képet vágna.
– Azt hiszem, ebben igazad van.
Bekuckózunk éjszakára, mint a régi szép időkben.
Minden percét imádom.
Annak ellenére, hogy Arrow hiányzik.
 TIZENKILENC

Fordította: Jane

– MEDDIG leszel még mérges rám? – kérdezem Rake-et csípőre tett

kézzel. Azért jöttem el a klubházba, hogy két dolgot intézzek el. Első, Arrow
még mindig nem jött vissza, második, Rake kerül engem.
– Nem vagyok mérges – mondja, miközben szemez a reggelivel, amit
hoztam neki, de nem nyúl hozzá.
– Most komolyan azért nem eszed meg az ételt, amit hoztam, mert
neheztelsz rám, és duzzogsz? – emelem a magasba a kezem.
Lebiggyeszti az ajkát, tényleg duzzog. A kedvenc reggelijével teli
zacskóra mutatok, croissant, bagel, és pár röszti volt benne.
– Kérlek, edd meg, vagy én fogom.
A mellkasához húzza a tasakot, hogy ne tudjam elvenni. Visszafogom a
vigyorgást, ő meg sóhajt.
– Adam – mondom, mert eredményt akarok elérni nála. – Most már ez
az én családom is. Gondolj bele, nagyobb biztonságban vagyok Arrow
mellett, mint nélküle. Szeretem őt – mondom halkan.
– Nem akarom végignézni, hogy veled is az történik, ami Maryvel
– mondja, miközben rám szegezi a tekintetét.
– Bárki meghalhatott volna aznap este – válaszolom. – Nem Arrow
hibája volt.
Lehajtja a fejét.
– Tudom! Bassza meg! Te vagy a kishúgom, Anna. Én vagyok az, aki
elbaszta. Én vagyok az önző, mert azt akartam, hogy mellettem legyél, így
idehoztalak, és most a klub egyik legnagyobb, legveszélyesebb seggfejével
vagy együtt. Nem tudtad volna Trackert vagy valaki mást választani? – néz
rám szemrehányóan.
Tracker? Komolyan azt hitte, hogy ő a legjobbak közül való?
Végigveszem az összes pasit, és sajnálatosan lehet, hogy igaza van. Tracker
jó srác volt, annak ellenére, hogy voltak gondjai Allie-vel. Közelebb lépek
hozzá, és átkarolom.
– Szeretlek, tudod, ugye? Soha nem akarnálak megbántani, vagy
csalódást okozni neked, és nagyon rossz, hogy ennyire elkerülsz. Te vagy
az egyedüli családtagom, Rake, te voltál az egyedüli, aki maradt nekem. De
nekem adtad a te MC családodat, habár eleinte nem voltam túlságosan
feldobva tőle – vallom be. – De most már semmit nem változtatnék rajta.
Köszönöm. És Arrow tökéletes úriemberként viselkedett velem.
Kivéve az ágyban, de azt neki nem kell tudni.
– Úriember? – Hitetlenkedve ismétli meg a szavaimat. – Sok
mindennek hívták már Arrow-t, de ennek még sosem.
– Most már megeszed a reggelit, amit hoztam? – vigyorgok rá.
– Szerintem igen – válaszolja, miután belenézett a tasakba. Arcon
csókolom.
– Velem töltöd a napot?
Bólint és hatalmasat harap a croissant-ból, a fél péksütemény eltűnik a
szájában.
– Helyes. Tudod, hogy mikor jön vissza Arrow? – kérdezem, miközben
igyekszem leplezni a haragom, mert egy szóval sem említette, hogy
hosszabb időre el fog tűnni. Rake rám néz, és kisfiús mosoly jelenik meg
az arcán.
– Nem is olyan jó egy motoros nőjének lenni, ugye?
Motoros csajának? Senki nem mondott erről semmit.
– Hmmm.
 – Legalább most már nem kell, megzsaroljalak, hogy gyere el a klubba
– kuncog.
Tracker érkezik meg Trace–szel, Jess férjével.
– Te – mutat rám.
– Én mi? – kérdezek vissza.
– Kell kérnem tőled egy szívességet.
Azonnal gyanús lesz a dolog.
– Figyelek – mondom óvatosan.
Odajön hozzám, és átkarolja a derekam.
– Gyere, beszéljük ezt meg a hálószobámban.
Felhúzom a szemöldököm erre a kijelentésre.
– Nem hiszem, haver, hacsak nem akarod, hogy végre pofán vágjam
Allie-t.
– Nincs itt, gyere már – mondja a tarkóját dörzsölve.
Megragadja a karom és a szobájába vezet. Visszapillantok Rake-re, de
csak megvonja a széles vállait.
– Nos, mi van? – kiáltok oda neki. – Eleinte egy klubtag sem érhetett
hozzám, most már bárki beterelhet a szobájába?
– Most már Arrow-é vagy, senki sem merne hozzád érni úgy – mondja
nevetve.
Amint belépünk Tracker szobájába, rám néz és beszélni kezd.
– El akarom hívni Lanát egy randira – mondja.
Tudhattam volna, hogy erre megy ki a játék.
– És?
– És azt szeretném, hogy mondd meg, hogy melyik a kedvenc étterme
– mondja könyörgő kék szemeivel.
– Tudod, hogy szeretlek Tracker, de az Isten szerelmére, Allie még
mindig itt lakik veled! Nem hiszem, hogy bárkit is el kellene hívnod
randizni, főleg nem Lanát, ameddig nem rendezed le ezt a szart.
 Elsötétül a tekintete, de nem bánom, amit mondtam. Ez az igazság,
akár tetszik neki, akár nem.
– Úgy gondolod, hogy nem vagyok elég jó neki?– mondja feszülten.
– Tracker…
– Nézd, tudom, hogy valószínűleg senki nem elég jó Lanának, én is
látom, hogy mennyire értékes nő. De azért jó tudni, hogy valaki, akit jó
barátomnak gondoltam, úgy látja, hogy én nem érek semmit – nevet fel
szomorúan.
– Tracker…
Kinyitja az ajtót és kimegy, otthagyva egyedül, pocsékul érzem magam.
Pár percig még ott maradok, gondolkodom, aztán meglátok egy tollat és
egy pink noteszt az ágy mellett. Biztos, hogy Allié. Kitépek egy lapot, aztán
Trackernek címezve írok egy üzenetet.

Tévedsz, tudom, hogy mennyire értékes vagy.

De te is tudod?
Bocs, hogy ilyen bunkó voltam.
Szeretettel, Anna Bell.

Miért tartja maga mellett Allie-t? Talán ő a védőhálója vagy valami

megnyugvást nyújtó személy? Fogalmam sincs, de rájövök, hogy mennyire
ítélkező vagyok, és olyanba ütöm bele az orrom, ami nem az én dolgom.
Nagyon óvom Lanát, de valójában meg kellene, kérdezzem őt, hogy mit
gondol erről az egészről. Nincs jogom dönteni. Otthagyom az üzenetet az
ágyon, és elmegyek megkeresni Rake-t. Van miről beszélgessünk.

* * *
Valami folyik az arcomra. Nagy nehezen kinyitom a szemem, és Rake
ott áll fölöttem, vizet csöpögtet rám egy üvegből.
– Mi a francot művelsz? – kérdezem, miközben felpattanok, és valami
olyat keresek, amit hozzávághatok.
 – Elaludtál – mondja fejét rázva. – Micsoda parti állat vagy te.
– Mennyi az idő? – kérdezem, miközben a szemem dörzsölöm.
– Hajnali egy, Anna, menjünk bulizni! – mondja vidáman.
– Beszívtál? – kérdezem pislogva. Jogos a kérdés azt tekintetbe véve,
ahogyan viselkedik.
– És hova akarsz menni? – kérdezem. Egész nap együtt voltunk,
moziba mentünk, biliárdoztunk, vacsoráztunk. Aztán mindenki piálni
kezdett, és én is beszálltam pár körre. Vagy lehet túl sok körre.
– Menjünk a klubba – mondja. – A Riftbe, emlékszel?
– Abba, ahova múltkor is elrángattatok? – kérdezem szárazon. Régi
szép idők.
– Ja – mondja, miközben vizet fröccsent rám.
– Egyszer élünk! – mondom. – Hadd öltözzek át.
– Van tíz perced – mondja. – Elmegyek, összeszedem a bandát.
Ránézek, és csak most veszem észre, hogy már indulásra készen van,
farmer és egy fekete póló van rajta, az, amelyiket tőlem kapott.
– Jól van – mondom, majd bezárom az ajtót, miután kimegy. Farmer
van rajtam és egy fehér póló, ami nem lesz jó bulizni. Tudom, hogy már
nincs időm zuhanyozni, de megmosom az arcom, a fogam, és enyhe
sminket teszek fel. A hajam borzalmas, de már nincs időm helyrehozni.
Egy szűk farmert veszek fel, és egy fekete has villantó felsőt. Belebújok a
tűsarkúmba, egy kis parfüm, aztán a táskám magamhoz veszem, és már
indulok is kifelé.
Rake, Tracker, Trace, Sin és Vinnie ott vannak a játékszobában,
nevetnek és isznak. Minden tekintet rám szegeződik, ahogy belépek.
– Mi van? – kérdezem egy kicsit kényelmetlenül.
– Körülbelül tizenöt perc alatt kész lettél – mondja Tracker, nyoma
sincs a korábbi dühének. – Lenyűgöző teljesítmény. Arrow igazán
szerencsés seggfej.
 Ezzel kiérdemel egy tockost Rake-től. Szemem forgatom, majd Sinre
nézek.
– Faye is jön?
Megrázza a fejét, de nem ad semmi magyarázatot. Jól van akkor.
– Hol van Arrow? – kérdezem Trackert. Még nem jelentkezett tegnap
este óta, és már teljesen kivagyok miatta.
– Ott lesz a Riftben– válaszolja Tracker, miközben rám néz. – És
nagyon jól kell viselkedned, mert a Wind Dragon chaptereiből sok pasi lesz
ma este ott.
– Fejtsd ki a jó viselkedést.
– Érezd jól magad, de tartsd a szádat. Meg légy a közelünkben.
Ezt képes vagyok megtenni. Talán. Átnyújt egy italt, és iszom belőle egy
kortyot, majd köhögni kezdek.
– Szent szar, Tracker!
– Mi van? Nem bírod a vodkát? – nevet.
– Tisztán nem! Nem vagyok alkoholista, te seggfej! – csattanok fel, a
poharamat meg leteszem.
– Miért vagy ilyen morcos? – kérdezi. – Pihentél és mindent
megkaptál.
Rake nevetni kezd. Felveszek egy dákót és megfenyegetem vele őket, de
ettől csak még jobban nevetnek.
– Miért én vagyok az egyetlen csaj, aki ma este elmegy bulizni? –
kérdezem tőlük, ők meg csak egymásra néznek.
– A többi nő tudja, hogy hol a helye – mondja Tracker, majd nevet a
saját viccén. Vállon csapom.
– Egyáltalán hogy vagy képes nőt szerezni, fel nem foghatom.
– Biztos a hatalmas piercinges farkam miatt – vág vissza. – Vagy a
bájos modorommal.
Tágra nyílnak a szemeim, majd az ölére nézek.
 – Van piercing a farkadban?
– Ja. Akarod látni? – kérdezi, s már gombolja is ki a nadrágját.
Rake a fejére csap. Az igazság az, hogy meg akartam nézni, de nem
akartam Trackert megöletni. Vinnie odajön és nagyot kortyol a
vodkámból, beletölt némi gyümölcslevet és átnyújtja.
– Köszi, Vinnie.
Legurítom a pohár tartalmát.
– Ez a beszéd – mondja Rake, miközben átkarol. – Igyunk egy felest,
aztán húzzunk el innen.
Lecsapom a poharat és bólintok. Miért is ne?

* * *
Az egyik újonc, Blade, elvisz minket a Riftbe. Páran próbáltak vitába
szállni velem, és motorral akartak jönni, de kivertem a balhét. Nincs
ittasan vezetés. Amikor belépünk teljesen más a hangulat a klubban, mint
legutóbb. Sokkal több a motoros, és sokkal több a félmeztelen nő. Tracker
a balomon, míg Rake a jobbomon áll. Úgy érzem magam, mintha testőrök
vennének körül. Arrow a bárpultnál áll, háttal nekem. Egy olyan férfival
beszélget, akit eddig nem láttam, sebhelyes. A beszélgetés nem valami
barátságos, ezért nem akarom megzavarni őket.
– Elmegyek a mosdóba – mondom Rake-nek. Mivel elég sokat ittam
indulás előtt, így biztosan sokszor el kell majd mennem a mosdóba ma
este. Elvégzem a dolgom a mosdóban, megmosom a kezem, miközben egy
nő jön be, és nagyon ismerősnek tűnik. Vajon hol láttam? Próbálok az
emlékeim között kutatni, de semmire se bukkanok.
– Ismerlek téged – mondja fennhangon, vigyorogva nézni az arcképét
a tükörben. – A házam előtt vártál, amikor eljött hozzám Arrow.
Szóval ő az. Most már emlékszem, Arrow azt mondta, hogy el kell
intéznie valamit, míg én a motornál maradtam. Megvonom a vállam.
 – Az nem azt jelenti, hogy ismersz engem.
– Abszolút nem vagy olyan, mint Mary. Úgy tűnik pont az ellenkező
irányba indult el ezúttal.
Úgy teszek, mintha nem okozott volna fájdalmat ezzel, határozottan
nem fogom engedni ennek a nőnek, hogy lássa a gyengeségemet. A
szemébe nézek.
– Ha mondanivalód van, mondd ki.
Mosolyogni kezd.
– Arrow soha nem fog senkit úgy szeretni, mint a testvéremet.
Ő Mary testvére? Erre nem számítottam. Félmosolyt erőltetek az
arcomra.
– Akkor miért vagy itt? Próbálsz a testvéred nyomdokaiba lépni?
Felemeli a kezét, hogy megüssön, de elkapom a karját és
hátracsavarom.
– Velem nem lehet baszakodni – köpöm a szavakat. – Soha nem
mondtam egyetlen rossz szót se a testvéredről, és soha nem is fogok. De ha
azt akarod, hogy rossz viszonyba legyünk, akkor egy egész hadseregre lesz
szükséged, hogy leteríts, mert én nem olyan vagyok, mint a többi nő.
– Engedj el! – sipákolja.
– Megértettél? – kérdezem keményen.
Bólint, én meg elengedem. Belenézek a tükörbe, majd utoljára felé
pillantok.
– Legyen szép estéd – mondom neki negédesen.
Majd kimegyek, míg ő ott áll tágra nyílt szemekkel, karján az
ujjlenyomatommal. Szuka. A legrosszabb az egészben, hogy azt hiszem,
igaza van.
 HÚSZ

Fordította: Jane

AMIKOR visszamegyek Trackerhöz és Rake-hez, végre Arrow is

észrevesz. Azonnal odajön, és a karjaiba vesz. Épp veszekedni akarok vele,
amikor gyorsan megcsókol, majd elhúzódik, és a fülembe suttog.
– Olyan kibaszottul hiányoztál. Sajnálom, hogy nem hívtalak, ezekkel a
faszokkal foglalkoztam, és nem tudtam, hogy mikor fognak lelépni.
Megfogja az arcom és újra megcsókol, belém fojtva a szót.
– Kérsz egy italt?
– Nem, épp eleget ittam.
– Víz?
– Az jó lesz.
Kézen fogva vezet a pulthoz.
– Egy vizet – mondja a pultosnak, aztán újra rám figyel. – Nagyon
kívánatosan nézel ki ma este, Anna.
– Igyekszem – válaszolom vigyorogva.
– Nem kell igyekezned, annyira természetes szépség vagy, hogy a
legtöbb nő csak álmodik róla.
– Milyen elbűvölő vagy – vágok vissza, majd kiveszem a kezéből az üveg
vizet, kinyitom, iszom egy kortyot, hagyom, hogy a hűvös víz végigfolyjon
a torkomon.
– Szóval ezért utasítottad vissza az ajánlatunkat – mondja a férfi
végignézve rajtam, akivel Arrow az előbb beszélt. – Gyönyörű nő.
Nem tudom nem észrevenni, hogy Arrow közelebb húzódik hozzám.
 – Az, igaz?
– Aki pont itt áll – morgom.
A férfi vigyorogni kezd. Olyan ötven év körüli lehet, de jól tartja magát.
– Igazán tűzről pattant.
És ezt egy mondat alapján leszűrte? Ez a férfi egy zseni. A szemem
sarkából látom Mary testvérét, de abban a pillanatban elfordul, amint
észreveszi, hogy nézem. Helyes.
Arrow végigsimít a hátamon, keze végül megállapodik a derekamon.
– Befejeztük? – kérdezi a pasit, szeme rajtam.
– Holnap találkozom Sinnel, hogy átvegyük a részleteket – válaszolja a
férfi.
Arrow bólint, aztán a táncparkettre vezet. Egy kezével az államat fogja,
a másikkal a derekamat, megcsókol, majd a zene ritmusára mozogni kezd.
– Dühös voltam rád.
– Tudtam, hogy az leszel – vigyorog. – És azt hiszem, jól kezeltem a
helyzetet.
A szám tátva marad. – Nem kezelted jól.
– De, de – vágja rá, arcán flegma kifejezés. – Ha ez nem működött
volna, akkor elvittelek volna sushizni.

A francba! Tudja mi a gyenge pontom.

– Menjünk haza, beléd akarok temetkezni. Hacsak nem akarod, hogy
itt és most magamévá tegyelek.
– Itt van a bátyám, szóval kösz, de nem.
Nem mintha csak ez lenne az egyedüli ok. Soha nem szexeltem
nyilvánosan, és nem hiszem, hogy egyhamar a fétisemmé fog válni.
Felhördül.
– Akkor menjünk. Unok már ezek között az emberek között lenni.
Elköszönünk mindenkitől. Rake megcsókolja a fejem búbját, ezzel a
tudtomra adja, hogy minden rendben, és mosolyogva hagyom el a klubot.
Már majdnem felülök Arrow motorjára, amikor Mary testvére kiszalad a
klubból, arcán pánik. Sír, teste megállíthatatlanul remeg. Rossz érzés kerít
hatalmába.
– Mi a baj, Janet? – kérdezi Arrow. – Miért sírsz?
– Hogy lehetsz együtt vele? – kérdezi, majd rám mutat.
– Semmi közöd hozzá – mondja szemöldök ráncolva.
– De az, ha szarságokat beszél a testvéremről! Hogy te soha nem
szeretted őt, és hogy egy kurva volt!
Szemembe tűz gyullad, ökölbe szorítom a kezem. Most ezt komolyan
csinálja?
– Te megjátszós ribanc! – szisszenek fel idegesen. – Soha nem
mondtam ilyet!
Janet folytatja a sírást, keményen tolja a hisztit. Szánalmasan néz ki.
Oscart kellene, hogy kapjon, de csak az után, hogy pofán vágom. Felé
lépek, de Arrow elkapja a karom, visszatart.
– Megfenyegetett a mosdóban. Fájdalmat okozott nekem, Arrow. Vajon
Mary mit szólna ehhez?
Arrow lenéz rám, látom rajta, hogy Maryre gondol. Ez a nő Mary
testvére, és Mary nyilvánvalóan törődött vele, ami azt jelenti, hogy Arrow
valamilyen szinten felelősséget érez iránta.
Arrow Janetre néz.
– Gyere, Janet, hívok neked egy taxit.
– Nem – sikolt. – Addig nem, míg nem hiszel nekem.
Kihívóan nézek fel Arrow-ra, kíváncsi vagyok, mit mond neki.
Megdörzsöli a nyakát.
– Tényleg ilyet mondtál? – kérdezi csendesen.
– Nem – válaszolom, egyenesen a szemébe nézve.
– Megfenyegetted őt?
 – Igen, de csak miután lehordott mindennek és kezet emelt rám –
harapok az ajkamba.
Janetre néz, és még én is látom a megvetést és a szánalmat a
tekintetében.
– Hazaviszem őt, Anna – mondja. – Maradj itt Rake– kel. Visszajövök
érted. Nem akarok egész este miatta aggódni.
Váó.
Még azok után is, hogy hogyan nézett rá, hogy tudja milyen játékot
játszik, mégis őt választja. Úgy teszek, mintha nem látnám a nő flegma,
megvető arckifejezését, és anélkül, hogy hátrapillantanék, visszamegyek a
klubba.
– Anna! – kiált utánam, de nem fordulok meg. Túlságosan dühös
vagyok. Hallom, ahogy elindítja a motort, ahogy visszaérek a klubba,
elkezdem keresni a bátyámat, mert semmit nem akarok, csak haza menni.
* * *
Nem megyek egyenesen haza, hanem iszom párat, majd egy másik
motoros bárba megyek.
– Mi ennek a helynek a neve? – kérdezem Trackert, aki épp üzenetet ír
valakinek.
– Eléggé elmosódottak a szavaid, Anna Bell, ez azt jelenti, hogy nem
kapsz több tequilát – mondja.
– És vodkát? – biggyesztem le a számat.
– Csak vizet – válaszolja nevetve.
– Nagyon jó ember vagy, Tracker – mondom, és a vállára hajtom a
fejem. – Miért nem dobod azt a kurvát egyszer s mindenkorra, hogy el tud
hívni Lanát?
– Azt hittem, hogy nem akarod, hogy együtt legyek vele.
 – Azt akarom, hogy becsületes legyél vele szemben, ez azt jelenti, hogy
ejtened kell Allie-t. És bocs, hogy ilyen szemét vagyok, de Lana nagyon
fontos nekem, tudod?
– Tudom – borzolja össze a hajam.
– Helyes.
– Allie az egyik elhalálozott klubtag lánya, ezért is lakik ott –
magyarázza. – Egy kicsit komplikált.
– Mindig az – mondom megfontoltan.
– Arrow?
– Az utolsó ember, akiről beszélni akarok most.
– Nagy kár, pedig épp most írt üzenetet, hogy hol a picsában vagy.
– Igen, nos – sóhajtok. – A ribanc Janetet választotta helyettem.
Tracker tanulmányozni kezd. – Engedd meg neki, hogy elmagyarázza,
Anna Bell. Tudom, hogy meg van őrülve érted.
– Tízszer jóképűbb vagy, amikor részeg vagyok – motyogom.
– Kösz, asszem – válaszolja összeszűkült szemekkel.
Rake meghallotta, amit mondtam és nevetésbe tör ki, olyannyira, hogy
az ölében ülő nő leesik a földre.
– Hoppá– mondja, majd felhúzza a lányt a földről.
– Miért is lógok én veletek? – elmélkedek hangosan, miközben a nő az
ágyékát simogatja.
– Mert a pasid dobott – vágja rá Tracker.
– Ja, tényleg.
– Gyere már, csak ökörködök veled – vigyorodik el.
– Fúj, ezt tartogasd Lanának.
– Fúj?? Mi vagy te, tini?
– A veled való szex nem nyerő. Olyan vagy, mint a testvérem és
Lanához tartozol.
 – Én meg mondtam már neked, hogy túlságosan hasonlítasz Rake-hez,
így a farkam abszolút nem mutat érdeklődést irántad.
Mosolygok.
– Jó tudni. Ezért vagyunk barátok. Legjobb barátok. És hah! Nem
tagadtad le, hogy Lanához tartozol.
Nevet, jókedvűen rázza a fejét.
– Köszönöm a képet a piercinges farkadról, biztosan nagyon fájt –
mondom. – Oh, és igen, tényleg nagy farkad van.
És Arrow pont ekkor érkezik meg.
– Mi a fasz? – morogja, tekintete köztem és Tracker között villog. Ha
egy perccel hamarabb jön, akkor nem ez lenne a helyzet.
– Mit keresel itt? – kérdezem tőle, kihúzva magam.
– Elveszem azt, ami az enyém – csattan fel. – Gyerünk!
Makacsul felemelem a fejem.
– Sehova nem megyek veled. Majd hazamegyek a fiúkkal.
– Anna, kurvára ne provokálj – mondja összeszorított fogakkal.
– Ma este már provokálva lettél és elbuktál, Arrow. Szóval, hagyjál a
francba békén, mert te vagy az utolsó ember, akit most látni akarok.
Felkap, a vállára vesz és elindul velem. Déjá vú érzésem támad. Mindig
így lesz ez köztünk?
– Arrow, hidd el, nem akarod…
– Nekem te ne mondd meg, mit akarok, Anna – mondja, szemtelenül a
szavamba vágva. Kimegyünk a bárból, és figyelmen kívül hagyom a
füttyögést, ami fogad.
Arrow letesz, előveszi a telefonját és valósággal beleugat.
– Blade, kell egy fuvar.
Bontja a hívást, majd lenéz rám, nem túl boldog arckifejezés terül szét
a túlságosan is jóképű arcán.
– Hol a motorod? – kérdezem.
 – Túl részeg vagy ahhoz, hogy felülj rá – mondja. – Blade elvisz minket,
később meg eljön a motorért.
– Haza tudnál vinni? – kérdezem halkan, földre szegezett tekintettel. –
Csak aludni akarok.
– Aludhatsz, amint visszaértünk a klubházba.
– Egyedül.
– Nem fog megtörténni, Anna. Nem érdekel, hogy mennyire dühös
vagy, de akkor is mellettem fogsz aludni, ott, ahol a helyed van. Ne
provokálj.
– Ne provokálj – gúnyolom ki, miközben a táskámba keresgélek a
telefonom után. Sóhajt. Felnézek, amint meghallom, hogy valaki
közeledik. Egy nő áll meg Arrow mellett, de nem túl közel, és megnyalja az
ajkait.
– Szia! Azon tűnődtem, hogy vajon lesz-e buli nálatok ma este. A
barátaimmal szeretnénk elmenni.
Kitolja a melleit, én meg Arrow-t bámulom, de ő nem szakítja el a
tekintetét a lány arcáról.
– Miért nem mész be a bárba, és kérdezed meg, hogy valamelyik
testvéremet érdekli–e a dolog – válaszolja neki Arrow unottan.
– Ó – mondja döbbenten. – Abban reménykedtem…
– Nem látod, hogy itt állok mellette? – kérdezem fennhangon.
Felém fordul, mintha csak most vett volna észre.
– Ó, én azt feltételeztem…
Felé lépek.
– Ja, nos, legközelebb ne feltételezz. Nem vagyok jó passzban, és nagy
kár lenne, ha rajtad vezetném le ezt, nem igaz?
– Anna – csattan fel Arrow, odalép, megragadja a karom. – Hagyd
abba!
 Blade abban a pillanatban fordul be a kocsival, és Arrow valósággal
bedob a hátsó ülésre, majd beszáll mellém.
– Szia, Blade!– köszönök neki hangosan.
– Helló – válaszolja, majd hátrafordulva Arrow felé fordul. –
Klubházba?
– Ja – mondja. – Kösz, haver.
– Semmi gond. Jó este volt? – kérdezi Arrow-tól.
– Jobb is lehetett volna – mondja, miközben engem néz.
– Az enyém is lehetett volna jobb is – vágok vissza. – Sokkal jobb.
Blade kuncogni kezd, de Arrow rászól. Beszélgetni kezdenek, én meg
lehunyom a szemem, a kocsi mozgásától eléggé rosszul vagyok.
– Jól vagy, Anna? – kérdezi Arrow. A kocsi megáll, ő meg becipel a
klubházba. A hely még mindig zajos, a zene és a nevetés már kintről
hallatszik.
Óvatosan lefektet az ágyra.
– Maradj itt, hozok egy kis vizet – mondja, majd eltűnik. Én meg arra
használom az időt, hogy összeszedjem magam és pisiljek, majd meztelenre
vetkőzöm. Kilépek a fürdőből és felsikítok. Tracker áll ott, vigyorogva
bámulja a meztelen melleimet. Amikor felfogom, hogy sem elnézni nem
fog, sem elmenni, elkapom a takarót és magamra tekerem.
– Szóval, egy kicsit sem hasonlítasz Rake-hez – mondja kimérten.
– Te perverz! Elfordulhattál volna – duzzogok.
Védekezően felemeli a kezeit.
– Csak azért jöttem, hogy megnézzem, jól vagy-e. Most megyek, még
mielőtt Arrow…
– Mi a fasz? – morogja Arrow a hátunk mögül. Csodás.
– Épp elmentem – mondja Tracker, majd sietve távozik.
– Hogy lehet, hogy ahányszor hátat fordítok, ez a fasz mindig ott van
körülötted? – kérdezi Arrow feszülten.
 – Ő a barátom, aki előtérbe helyezi az én érzéseimet – teszem hozzá.
– Picsába, milyen makacs vagy – mondja, majd felém nyújtja a hideg
vízzel teli üveget.
– Te meg egy seggfej vagy.
– Soha nem állítottam az ellenkezőjét.
 HUSZONEGY

Fordította: Red Ruby

– KI volt az a férfi, akivel a bárnál beszélgettél? – kérdezem Arrow-t

másnap reggel. Még mindig dühös vagyok rá, de kíváncsi is. A
kíváncsiságom nyer.
– Nem ismerted fel? – kérdezi tőlem Arrow. – Híres.
– Nem. Ki ő?
– Egy helyi legenda. Rocksztár. A te időd előttről, felteszem.
– Szóval vele voltál egész éjjel, és nem tudtál még egy üzenetet sem
küldeni nekem?
Hangsúlyomra élesen rám pillant. – Akadt némi problémánk; elfoglalt
voltam. Most elég legyen.
– Miből legyen elég? – kérdezem mézes-mázas hangon.
– A szemétkedésből.
Nos, akkor ...
Összeszűkülő szemmel pillantok rá. – Higgy nekem, nem láttál még
szemétkedni.
Az ég felé fordítja a szemét.
– Isten nem fog segíteni – mormogom az orrom alatt.
– Igen – válaszolja, hirtelen vidámnak hangzik. – Kezdem ezt látni.
Felkapom a pirítósomat és befalom.
– Hazavinnél, kérlek? – kérdezem tőle, amikor végeztem. Rake sétál
be, úgy néz ki, mint akinek vad éjszakája lehetett.
 – Kiszívták a nyakad? – kérdezem tőle. – Kivel voltál? Egy tizenhat
évessel, aki meg akarta mutatni, hogy szexuálisan aktív?
Nem talál viccesnek. – Anna, ne olyan kurva hangosan!
Önelégülten mosolygok. – Akarod, hogy csináljak neked egy kis
reggelit?
Kiskutya szemeket vet rám. – Megtennéd?
Felállok. – Igen, megtenném. Menj, vegyél egy zuhanyt, mert bűzlesz.
Elhagyja a szobát.
– Igen, vele édes vagy – morogja Arrow.
– Igen, nos, Rake nem rázott le múlt éjjel – csattanok fel. Eszembe
jutnak a szavak, amiket múlt éjjel mondott nekem arról, hogy Janet
minden, ami maradt neki Maryből, de még mindig úgy érzem, hogy nem
úgy kellett volna kezelnie, ahogy tette. Azt is érzem, hogy Janet tudja, hogy
Arrow mennyire bűnösnek érzi magát, és ezt saját előnyére használja.
– Anna, mondtam neked…
– Mit dobtál be Janetnek aznap, amikor megálltunk a házánál? –
kérdezem tőle, látni akarom, hogy az elméletem helyes-e. Janet
kihasználja Arrow-t, és biztos vagyok benne, hogy Arrow támogatja is őt.
– Miért? – kérdezi, mintha nem volna jelentősége.
– Válaszolj a kérdésre, Arrow!
Vállat von, rájátszva. – Elmaradt a bérleti díjával.
Aha! Tudtam.
Hátat fordítok neki, hogy elrejtsem az arckifejezésem, és néhány tojást
kezdek sütni Rake-nek. Arrow odajön mögém, és a hátamhoz simul. – Meg
kell fékezned a féltékenységed, Anna.
– Mintha te beszélhetnél! – gúnyolódom.
– Én férfi vagyok.
Ő férfi.
Egy férfi, pillanatnyilag kemény farokkal, ami a seggemnek nyomódik.
 De ez nem kifogás.
– Ezt csak azért mondod, hogy felbosszants? – kérdezem, szándékosan
hozzádörgölve a fenekem.
– Drága, ne harcolj velem a harc kedvéért, mert veszíteni fogsz –
suttogja a fülembe.
Két nő sétál arra, és Arrow odahívja őket. – Be tudnátok fejezni ezt a
reggelit Rake-nek? Anna nagyon elfoglalt lesz.
Bólintanak.
Arrow a szobájába vezet, otthagyva a nőket a feladatra, hogy
megetessék a bátyámat. Becsapja az ajtót maga mögött, és az ágyra ül az
ölébe emelve engem, így meglovagolom őt.
– Fejezd be, hogy dühös vagy a múlt éjszaka miatt. Nem választottam
őt helyetted, oké? Ő Mary húga, így rajta tartom a szemem, mert tudom,
hogy Mary ezt akarná. Te erős vagy bébi, ő nem az.
– Nem érdemlek mást, csakis azt, hogy első helyen legyek nálad, Arrow
– mondom neki. – Janet hazudott. Sosem mondanék semmi rosszat
Maryről. Csak jó dolgokat hallottam róla, különösen Faye-től. Janet egy
manipulatív ribanc, és nem fogom elfogadni a szarságait csak azért, mert
ő egy gyenge pontod.
Megnyalja az alsó ajkát. – Te vagy a prioritásom Anna, és sajnálom, ha
másképp gondoltad miattam. És most elmondom neked, te vagy az, akit
akarok, kurvára nem érintek meg senki mást, és nem is akarok. Janet szart
se jelent nekem veled összehasonlítva. Ha őszinte vagyok, a bűntudatom
miatt gondoskodom róla, mivel Mary halála az én hibám volt.
– Nem volt a te hibád – mondom neki. – Tudta mit csinál, ha
belekeveredik egy motoros klubba.
Mély hangot hallat a torkában, de nem válaszol. Tudom, hogy nem hiszi
el, amit mondani próbálok, felteszem ez olyasmi, amire magának kell majd
rájönnie.
 – Komolyan mondom – mondom neki.
– Nem tudom mit tettem, hogy kiérdemeljelek, Anna – mondja lágyan,
pillantásunk összekapcsolódik.
– Akkor ne szúrd el, Arrow – suttogom vissza. – Bánj velem úgy, ahogy
megérdemlem.
– Quinn-nek igaza volt – elmélkedik. – Tűzről pattant vagy.
Quinn? Az idősebb férfi a bárnál múlt éjjel?
– Nos – mondom. – Meg fogsz csókolni, vagy sem?
Felcsúsztatja egyik kezét a combomon. – Hol akarsz megcsókolva lenni
Anna? A szádon vagy a puncidon?
Az arcom elpirul.
Megköszörülöm a torkomat. – Talán mindkettőt csinálhatjuk.
Vigyorog, aztán szája lecsap az enyémre.

* * *
Néhány nappal később pokoli napom van.
Miután lekésem a buszt a kampusznál, hívok egy taxit. Egy nap, amikor
szükségem van kísérőre, és senki sem jelenik meg.
Tipikus.
Miután kifizetem a taxisofőrt, aki fogatlanul mosolyog rám, nem tudok
bemenni a lakásomba, mert nem találom a kulcsaimat. Kopogok a
gondnok ajtaján, de nincs otthon. Leülök az első lépcsőn, és akkor elkezd
esni. Újra próbálom hívni Arrow-t, és szerencsére ez alkalommal válaszol.
– Anna? – kérdezi, ahogy felveszi.
– Ki vagyok zárva a lakásomból – mondom neki.
– Azonnal ott leszek – mondja, aztán leteszi.
Öt perccel később felbukkan, kezében lóbálva a tartalék
kulcscsomómat.
 – Szia – mondom, karjaimat teste köré csavarom. – Úgy tűnik, az, hogy
Rake-nek van egy másolata, kapóra jött.
Megcsókolja a fejem búbját. – Tudom. Gyerünk, juttassunk be téged.
Amikor bent vagyunk, Arrow elkezdi pakolni néhány holmimat.
– Mit csinálsz? – kérdezem, ahogy kihúzza a bőröndömet a
vendégszobából.
– Beköltözöl. Rake és én eldöntöttük – mondja. – Egyébként is az idő
nagy részében nálunk vagy, Anna. És ha nem akarsz a klubházban
maradni, akkor én fogok ideköltözni hozzád. Te döntesz.
Körbenézek a silány lakásomban. – Nem tudom, Arrow.
– Akarod, hogy vegyek egy lakást magunknak? –kérdezi közönyösen.
– És szükséged van egy autóra is. Rake mondta, hogy felajánlotta, hogy
vesz neked egyet, és te nemet mondtál. Azzal mi van?
– A saját autómra gyűjtök, nem akarom, hogy bárki más vegye meg
nekem – mondom.
Kezével megdörzsöli az arcát. – Hát persze. Muszáj megválogatnod a
csatáidat, Anna.
Felvonom az egyik szemöldököm. – Úgy tűnik, neked most azonnal
meg kell fogadnod a saját tanácsodat.
Abbahagyja a pakolást és odalép hozzám, egy mosoly játszik az ajkain.
– Te más vagy, ugye tudod ezt?
Lehajtja a fejét és gyengéden megcsókol, lassan, mintha a világ összes
ideje az övé lenne. – Azt akarom, hogy velem élj, ez az, amit kérdezek.
– Ezzel kellett volna kezdened – mondom neki mosolyogva. A nyaka
köré fonom a karjaimat, a testét használva, hogy felemeljen, és köré fonom
a lábaimat. – Miért nem maradunk a klubházban egyelőre, és majd
meglátjuk onnan hová megyünk?
Megkönnyebbültnek tűnik. – Oké. Basszus, örülök, hogy beleegyeztél.
Rake mondta, hogy hívjam őt, ha el kell rabolnunk téged.
 Egy csókot nyomok a nyakára. – Tudok egyetértő lenni időnként.
– Jó tudni – mondja, lélegzete megakad, ahogy nyitott szájjal csókokat
hintek lefelé a nyakán.
– Tudod, sosem dugtunk konyhaasztalon korábban – mondom,
magam mögött az asztalra pislantva.
Arrow a tenyerébe veszi a fenekem, megragadja mindkét gömböt.
– Nem, tényleg nem. Telhetetlen vagy, Anna.
– Panaszkodsz? – kérdezem, keresztülfuttatom ujjaimat a haján és
megragadom.
– Kurvára nem – válaszolja, visszasétálva velem, és az asztalra dönt.
– Több vagy, mint amit elképzeltem, Anna.
Mosolygok, ahogy megcsókol, szavaira melegség járja át a
mellkasomat. Tudna Arrow újra szeretni? Tudna engem szeretni?

* * *
Később aznap éjjel a klubházban üresen találom Arrow oldalát az
ágyban. Kibóklászok a konyhába innivalóért, és meghallom a férfiakat a
játékszobában. Ahogy bemennék a szobába, meghallok valamit, amit
nyilvánvalóan nem kellene hallanom.
– Biztonságosabb itt neki. Köszi, hogy idehoztad, tesó – mondja Rake.
Arrow akarta, hogy beköltözzek? Vagy csak azt csinálta, amit a bátyám
parancsolt?
– Azt hiszem, el kellene mondanod neki, hogy ki kutatta át a házát –
hallom Arrow-t. – A tudás hatalom, Rake - hiba őt a sötétben tartani.
Tudják ki tette?
– Én vagyok a bátyja.
– És én vagyok a pasija – szúrja közbe Arrow. – Mindent megteszek,
hogy biztonságban tartsam, de tudnia kell, szóval van pár napod, hogy
elmondd neki, vagy én fogom.
 – Baszd meg, Arrow, ő az én kibaszott kishúgom, és te ismered a
történetét. Most képes vagyok megvédeni őt egy csomó dologtól. Ő okos,
tanult és gyönyörű. Jó élet vár rá, bár te benne vagy – ami egyébként nem
volt a terv része.
Arrow felmordul. – Nagyobb biztonságban van velem, és ezt te is
tudod. Senki, akinek van egy kis esze, nem fog baszakodni velem, Rake. El
kell mondanod Annának az igazat.
Rake hideg hangja megállít. – Higgy nekem Arrow, az összes ember
közül pont te nem akarod, hogy elmondjam Annának az igazat.
– Miért? – mordul fel Arrow.
Kinyitom az ajtót és belépek. – Mit mondj el nekem, Rake?
Két pár bűnös szem néz felém.
 HUSZONKETTŐ

Fordította: Red Ruby

RAKE vádló pillantást lő Arrow-ra, aztán újra rám néz, zöld szemei
ellágyulnak.
Felsóhajt. – Gyere és ülj le, Anna.
Idegesen helyet foglalok mellette. – Tudjuk ki cseszte szét a lakásodat.
A Wild Men MC egyik tagja volt.
– Miért? – kérdezem zavartan. – Honnan tudod?
Talon hagyná, hogy ezt tegyék velem?
Rake sóhajt. – Valaki látta őt elhagyni a lakásodat. Lenyomoztuk.
Egyike volt azoknak a férfiaknak, akiket elkaptunk, hogy szórakoztak a
szállítmányunkkal, az egyik, akit elcseréltünk érted Talonnal.
– Nem értem – mondom remegő hangon.
Rake sóhajt. – Nyilvánvalóan bosszút akart, és rajtad akarta kiélni.
Óvatosnak kell lenned, Anna. Mi csak tegnap jöttünk rá mindenre, és
emiatt kell, hogy itt legyél velünk, ahol biztonságban tudunk tartani.
Arrow-ra nézek. – Szóval te nem igazából akartál velem élni, csak azt
tetted, amit tenned kellett. Értem.
– Nem, Anna, nem érted. Itt akarlak téged – mondja gyorsan Arrow.
– Helyes.
– Anna – mondják mindketten egyszerre.
– Talon sosem bántott engem; hogyhogy ez a férfi akar? – kérdezem
őket.
 – Talon nem ártatlan, Anna; miért viselkedsz úgy, mintha az lenne? –
csattan fel Rake homlokráncolva.
– Hé, nem téged tartott fogságban, oké? Hanem engem. Higgy nekem,
nem bántott, és nem hiszem, hogy megtenné.
– Szóval te vagy a gyengéje – válaszolja Rake nyeglén. – Az nem jelenti
azt, hogy ez elég lesz, hogy megmentsen téged, ha az emberei téged
akarnak. Ő nem az elnök, Anna, ő az elnökhelyettes. Nem ő dönt
mindenben.
– Szóval? Ez a férfi azért jött, hogy bántson? De én nem voltam ott,
szóval dühös lett és szétrombolta a helyet?
Arrow válaszol ez alkalommal. – Ez az, aminek kinéz. Nem tudjuk
biztosan.
– Azt hittem elkaptátok – mondom komoran. – Mit mondott?
Arrow összerezzen, és Rake megremeg.
– Mit csináltatok?! – kiabálom felállva.
– Semmit, amiért aggódnod kéne – válaszolja Arrow kurtán. – Gyere,
menjünk vissza az ágyba.
Kinyitom a számat, aztán csattanva becsukom. – Ti ketten hihetetlenek
vagytok, tudjátok?
Megölték a férfit? Nem akarom, hogy egyikük börtönbe menjen. Nem
hiszem, hogy azt tudnám kezelni.
Arrow megfogja a kezem, de elhúzom tőle, és visszaviharzom a
szobájába.
Amikor ágyba jutunk, a karjaiba húz. A testem egy pillanatra
megmerevedik, mielőtt ellazulok.
– Aludj – suttogja.
Bár dühösen, de róla álmodom.

* * *
 – Két vodka-áfonyát kérek! – mondja a fiatal nő. Rámosolygok és
elkészítem az italokat, mialatt Summer elveszi a pénzt, és odaadja neki a
visszajárót.
– Mikor ér ide Reid? – kérdezem Summert. Váratlanul nagy volt a
forgalom, és mi tartottuk a frontot, várva, hogy Reid és Tag
megérkezzenek.
– Úton van – válaszolja, aztán elmegy, hogy kiszolgálja a következő
vendéget.
Ezen a reggelen Arrow-ra és Rake-re is dühösen ébredtem fel,
különböző okokból. Arrow-ra, mert nem tudom, hogy igazán akarta-e,
hogy vele éljek, és Rake-re, mert szarságokat rejtegetett előlem. Korán
kibújtam az ágyból ma reggel és Lanához mentem, aztán egyenesen
dolgozni jöttem. Egy órával korábban – hadd tegyem hozzá –, ennyire
kétségbeesett voltam, hogy eltereljem a fegyelmemet, és ne kelljen
megbirkóznom a saját gondolataimmal. Tudom, hogy Arrow jön ma este,
hogy felvegyen, követelve, hogy legyek ésszerű. Tudom, hogy mindketten
csak próbálnak megvédeni, de ha valamibe belekeveredem, jogom van
tudni róla. Megtarthatják a klub titkait, de amikor valami férfi van odakint,
hogy bántson… Nos, jobb félni, mint megijedni.
Reid megérkezik, és azt mondja, hogy tartsak szünetet. Ellenőrzöm a
telefonom és látok egy üzenetet Arrow-tól.
Akarsz sushizni menni a műszakod után?
Próbálok küzdeni a mosolyom ellen, de veszítek.
Nem vagyok ilyen egyszerű. - Írom vissza.
A telefonom néhány másodperccel később pittyeg.
Mit szólsz a sushihoz, amit követ egy fürdő, egy masszázs, és sokszoros
orgazmus?
Jókedvűen megrázom a fejem.
Elteszem a telefonom és visszamegyek dolgozni.
 * * *
– Nem lehetsz még mindig dühös, elvittelek sushizni! – kiáltja
mögöttem, ahogy besétálok a fürdőszobába. A csípőmnél fogva tart és néz
rám a tükörben, pillantásunk összekapcsolódott. Lenéz, aztán elkezdi
lassan lecsúsztatni a nadrágomat és a bugyimat, meztelenül hagyva
deréktól lefelé.
– Anna – dörmögi.
– Hmmm?
– Akarlak, kedvesem. Annyira akarlak – mondja egy mély morgással.
Kigombolja a farmerjét és hagyja, hogy összegyűrődjön a bokájánál.
– Akkor vegyél el – követelem halkan, oldalra döntve a fejem, ahogy ott
kezd csókolni. Addig szívja a nyakamat, amíg ficánkolni nem kezdek, aztán
kinyújtja a kezét, hogy megfogja a melleimet. Megmarkolja, hüvelykujjai
átsiklanak a megkeményedett mellbimbóimon, miközben farkát hozzám
dörgöli. Egyszerre több mindent csinál – ez tetszik.
– Arrow – nyöszörgöm.
Lecsúsztatja a kezét, gyengéden cirógat vastag ujjával, belém
csúsztatja, aztán a csiklómmal játszik.
– Akarom, hogy hozzám költözz, Anna – mondja reszelősen a fülembe.
– Azt akarom, hogy velem legyél, szóval ne próbálkozz és fordítsd ezt
ellenem.
Megragadja a csípőmet, a mosdó fölé dönt, és egyetlen sima lökéssel
belém siklik. Káromkodok, ahogy a fenekemre csap, aztán nyögök, ahogy
ki és be mozog, eltalálva az összes megfelelő pontot.
– Az enyém vagy, Anna – mondja kicsúszva belőlem. – Nem érdekel
milyen kurva dühös vagy rám, milyen kötekedős vagy. Szeretem a
szemtelenségedet, a gondolkodásmódodat. Kemény leszek tőle minden
kibaszott alkalommal.
 Újra lök, ezúttal keményebben. – Ez a punci az enyém, és senki sem fog
soha kóstolót kapni belőle most már.
Megragadja a hajamat és hátrahúzza a fejem, aztán előrehajol és foglyul
ejti a számat egy heves, birtokló csókban. Szeretem, amikor nyers velem,
amikor hagyja, hogy az irántam érzett szenvedélye átvegye az irányítást.
Mohón csókolom, elveszek mindent, amit ajánl, és többet követelek. Az
alsó ajkamba harap, mielőtt elengedi a hajam.
Együtt élvezünk el, mindketten hangosan.
Arrow gyengéden kihúzza magát belőlem, és édes csókokat ad a
derekamra, mindkét gödröcskémre.
– Hadd engedjek egy fürdőt neked. Olvashatsz ott és ihatsz bort –
mondja gyengéd pillantást vetve rám. A szívem felmelegszik. Mondtam
neki a múltkor, hogy ez az egyik kedvenc időtöltésem. A lábaim inognak
egy kicsit, így a karjaiban visz, hagyja, hogy az ölében üljek és tart, mialatt
feltölti a kádat, aztán behelyez a meleg vízbe.
– Köszi, Arrow – mondom neki. – Csatlakozol hozzám?
Önelégülten mosolyog. – Mindketten tudjuk, hogy esélytelen, hogy
beférjek abba a kádba.
Végignézek rajta. Jól megtermett férfi, magas, széles, tele izommal.
– Ülhetek az öledben – mondom neki.
Erre elvigyorodik. – Oké, kedvesem, ha ez az, amit akarsz.
– Igen – válaszolom.
– Hadd szerezzek némi italt magunknak – mondja, megcsókolja a
fejem tetejét, aztán elhagyja a szobát.
Elpihenek a kádban, behunyom a szememet és élvezem. Arrow
visszatér egy pohár vörösborral nekem és egy jéghideg sörrel magának.
Levetkőzik, és én előre húzódom, így be tud csúszni mögém. A lábai között
ülök, térdei kilógnak a vízből, a fejem hátrahajtom meleg mellkasára.
– Bántottad azt az embert? – kérdezem, a szemeim még mindig csukva.
 Megmerevedik, de válaszol. – Igen.
Kezei megfogják a melleimet, nem kérdez semmit, csak élvezi, hogy
megérint.
– Ez bosszant téged? – kérdezi, amikor csöndben maradok.
– Csak nem akarom, hogy visszamenj a börtönbe – vallom be.
– Nem megyek sehová – mondja. – Miért mennék, amikor minden,
amit akarok, itt van pont a karjaimban.
Megszorítja a melleimet, hogy kihangsúlyozza a mindent.
Mosolygok ezen.
Arrow felveszi a borospoharat, és az ajkaimhoz viszi. A finom merlot
lecsúszik kiszáradt torkomon, az íz elárasztja a nyelvem.
– Honnan szereztél bort? – kérdezem.
– Elküldtem Blade-et a boltba ma, hogy vegyen.
Vigyorgok. – Nem tudtál magad menni?
– Tudtam volna – mondja. – De Sinnek szüksége volt rám, hogy
megcsináljak neki valamit.
Nem zavartatom magam, hogy megkérdezzem tőle, mi volt az.
– Arrow?
– Igen, Anna?
– Azt hiszem, többszörös orgazmust ígértél nekem – mondom egy
vigyorral.
A teste rázkódik, ahogy nevet. – Azt hiszem azt tettem, és ne aggódj,
mindig betartom az ígéreteimet.
– Számítottam rá – mondom.
– Meghaltam egy kóstolóért a puncidból egész nap, Anna. Higgy
nekem, ahogy kiszállunk innen, a hátadra fektetlek az ágyon, lábaiddal a
levegőben és dőzsölök.
Arcom elvörösödik. – Basszus, mocskos egy szád van.
Megcsókolja a vállam. – Szereted.
 Szeretlek – gondolom.
– Talán ki kellene szállnunk most – mondom, magam elé képzelve,
amit Arrow mondott.
Mélyen kuncog és gyengéden a nyakamba harap. – Azt gondolom,
igazad van. .Hirtelen megéheztem.
Nyelek egyet.
Állja a szavát.
Háromszor.
 HUSZONHÁROM

Fordította: Red Ruby

KÖVETKEZŐ reggel belesétáltam valamibe, amit sosem akartam látni.

Mint egy idióta, úgy léptem be Tracker szobájába arcomon mosollyal,
és egy teli tányérnyi kajával. Amire bukkantam, az egy nagyon meztelen
Tracker és Allie nővérjelmezben, aki térdel, Tracker farkával a szájában.
Döbbenetemben letettem a kaját az éjjeliszekrényre és kifutottam.
Most a szobámban rejtőzöm, egyszerre érezve, hogy csalódtam
Trackerben, és hogy sajnálom magam, amiért láttam valamit, amit nem
tudok elfelejteni.
– Miért rejtőzködsz itt? – kérdezi Arrow, amikor visszajön akárhonnan
a pokolból, ahová a klub miatt ment.
– Láttam Allie-t valamin fulladozni.
– Mi van? – kérdezi. – Jól van?
– Tracker farka volt, szóval igen. Felteszem, jól van, de én nem. Sosem
heverem ki, és soha többé nem fogok ugyanúgy nézni rá, vagy egy nővér
jelmezre.
Arrow rám bámul egy pillanatra, aztán nevetésben tör ki.
– Mi ilyen vicces? – kérdezem, lábammal dobolva
türelmetlenségemben. – És Tracker azt mondta, hogy nem akarja Allie-t
többé, hanem igazából Lanát akarja.
Arrow kijózanodik. – Maradj ki ebből, Anna.
Nem mondok semmit.
 Arrow ezt úgy veszi, hogy azt tervezem, hogy kezdek vele valamit –
máris túl jól ismer. – Komolyan mondom. Ez senkire nem tartozik, kivéve
Trackert. Nem kell, hogy úgy érezze, elítélik itt. Független, és úgy tesz,
ahogy neki tetszik.
– Nem fogok mondani semmit – mondom, tudva, hogy a rosszallás az
arcomon önmagáért beszél.
– Ez igaz, nem fogsz – mondja nyomatékosan. – Úgy gondoltam,
elugorhatnák ebédelni valamit.
– Az tetszene. Kimehetünk a hátsó úton? – kérdezem és felállok.
– Bébi, fejezd be, hogy ilyen prűden viselkedsz. Az alapján, amiket a
múlt éjjel csináltunk, tudom, hogy nem vagy az – mondja, és még jobban
nevet.
Ajkamat összeszorítom. – Nem arról van szó. Zavarban vagyok, hogy
rájuk nyitottam! Most a szemükbe kell néznem. Nos, legalábbis
Trackerébe, Allie bassza meg.
– Túl fogod élni. Nem mintha tetszene, hogy bármelyik másik férfit
meztelenül látod, de ne már, látnod kellene az arcodat! – mondja nevetve.
Kihúzom a vállaimat. – Ha-ha, nagyon vicces. Most jussunk ki innen.
Kinyúl és megfogja a kezem, aztán az ajkaihoz viszi, megcsókolja a
bütykeimet.
A szívem repes.
– Kurvára nem eszem ma sushit, egyébként – mondja, rám vigyorogva.
– Steaket akarok.
– Rendben. Azt hiszem, elmehetek steakezni.
Kéz a kézben sétálunk ki a motorjához. Felteszem a sisakomat, amikor
Vinnie odarohan, és mond valamit Arrow-nak halk hangon, így nem
hallom.
– Bassza meg! – kiáltja Arrow, aztán rám néz. – Anna, el kell
halasztanunk, drágám.
 – Minden oké? – kérdezem, közelebb lépve hozzá.
– Minden rendben lesz. Este látlak. Csak kísérettel hagyd el a
klubházat! Nem kérem, Anna! Közlöm!
Gyorsan megcsókol, aztán felszáll a motorjára és elhajt.
Még mindig ott állok, amikor Tracker hozzám sétál. – Szép műsort
kaptál?
Összerándulok, egy másodpercre becsukom a szemem. – Annyira
sajnálom, Tracker. Lenyűgöző test egyébként.
És tényleg az. A pasi úgy néz ki, mint Adonisz, csupa selymes bőr és
faragott izmok.
Szégyen, hogy ő Tracker.
Látom elmosolyodni. – Miért állsz itt kint, úgy, mintha valaki megrúgta
volna a kiskutyádat?
– Arrow-nak el kellett mennie valahová, sürgősnek tűnt. Remélem
minden oké.
Nehéz figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy történnek dolgok, de nem
tudom mik azok, vagy tudok-e segíteni valahogy. Csak várnom kell és
remélni, hogy semmi sem romlik el, hogy Arrow hazajön minden éjjel.
Tracker gyorsan előhúzza a telefonját a farmerja zsebéből, és megnyom
néhány gombot. – Bassza meg, igen. Nekem is mennem kell. Sinnek
szüksége van rám. Menj be, Anna!
És ezzel másodszor is elhessegetnek tíz percen belül.
Befelé veszem az irányt, hogy egy új ebédpartnert keressek, de senki
sincs a közelben, kivéve a jelölteket. Faye-nek saját háza van, és csak néha
van körülöttünk. A többi állandó párnak szintén van saját helye. Csak
Arrow, Vinnie, Rake, Tracker, Allie és a három jelölt lakik itt állandóan,
aki jön és megy, bár nem szokatlan, hogy más egységek tagjai beessenek,
vagy, hogy Rake hozzon haza egy háremnyi nőt, akik nem akarnak
elmenni. Azon vagyok, hogy beadjam a derekam, és csak csináljak egy
szendvicset magamnak, amikor Lana hív.
– Szia – mondom a telefont a vállam és a fülem közé fogva.
– Szia, sok dolgod van? Gondoltam, elmehetnénk és ebédelhetnénk.
Mosolygok. – Tíz perc múlva jövök, és felveszlek.
– Mivel veszel fel? – kérdezi, zavarodottnak hangzik.
– A srácok egyike elvisz engem a terepjáróval.
– Ó, oké. Akkor hamarosan látlak.
Mindketten lerakjuk, és megyek, keresek egy jelöltet.

* * *
– Gondolod, hogy a nők az alfahímeket preferálják? Vagy a cuki, kocka
férfiakat? – kérdezi tőlem Lana egy falat pizza után.
– Miért teszed fel nekem ezeket a szokásosnál furcsább kérdéseket? –
kérdezem.
Vállat von, lenéz a tányérjára. – Csak kíváncsiság.
– Alfahímeket, határozottan.
A szemeit forgatja. – Tudjuk, hogy te igen.
Köhögök. – Aha. Tracker.
Egy félénk mosolyt villant rám. – Ő elbűvölő. Perelj be!
– Mi történt Dash-sel? – kérdezem. Reméltem, hogy összejönnek.
– Beszéltünk párszor, de nem találkoztunk. Nagyszerű pasi, de nem
Tracker.
Ami talán egy jó dolog.
– Nem tudom, mit mondjak neked, Lana. Tracker a barátom, de Allie
még ott van a klubházban vele. Úgy vélem, magadnak kell eldöntened, és
tudod, hogy mindig mögötted fogok állni, nem számít, hogy mit választasz.
Vagy kit.
– Gondolod, hogy ő még mindig lefekszik Allie-vel? – kérdezi komoran.
 Kurva életbe.
Levegőért kap. – Összerezzentél, láttam! Ez azt jelenti, hogy igen.
– Lana…
Feltartja kicsi kezét. – Ne mondj többet, Anna, ne mondj többet!
Hál’ istennek!
Kinyitom a számat, hogy beszéljek, amikor valaki elfoglalja a széket
mellettem.
– Szia – mondja Talon, elcsenve a tányéromat, és harapva egyet a
kajámból.
Tátott szájjal bámulok rá.
– Umm, Anna?
Lanára nézek, és megköszörülöm a torkom. – Lana, ez Talon, az
elrablóm. Talon, ez Lana a legjobb barátom. Bámuld őt így tovább, és a
villámat a szemedbe szúrom.
– Örülök a találkozásnak, Lana – mondja Talon mosolyogva.
Lana nem tűnik olyan izgatottnak. – Te vagy az, aki elrabolta őt?
– Nos, valójában Ranger csinálta az elrablást, ha bele akarsz menni a
részletekbe. Én csak a…
– A bébiszitterem volt- szúrom közbe.
Bólint. – Igaz. Voltak jó pillanataink, ugye, Anna?
Nem zavartatom magam kommentálással. – Megkérdezhetem, mit
csinálsz itt?
Vállat von és hátra dől, karját lazán a szék háttámláján átveti. – Erre
jártam és láttalak, köszönni akartam.
Akkor Blade besétál és meglátja Talont. Arca kővé mered. Mielőtt
pisloghatnék, a telefonja a fülénél van. Talán Arrow-t hívja.
– Arrow dühös lesz, Talon – el kell tűnnöd innen.
Furcsa pillantást vet rám. – Szereted őt, Anna?
Nyelek egyet. – Miért kérdezed ezt tőlem?
 – Ez fontos.
– Valamint nem tartozik rád – csattanok fel, elgondolkozva, hogy mi a
fenében sántikál.
Pár másodpercig csendben van, mielőtt megszólal. – Beszélnem kell
Arrow-val.
– Szóval megint engem használsz, hogy felkeltsd a klub figyelmét? Ezt
az egész engem-használsz-biztosítékként dolog kezd unalmassá válni.
Felsóhajt, és fejét egyik oldalról a másikra hajtja. – Te sokkal több vagy
annál Anna, higgy nekem.
– Még több válasznélküliség. Épp amire kurvára szükségem van.
Felvonja egy szemöldökét. – Elég nagy a szád.
Blade leül Talonnal szemben és körbepillant. – Mit akarsz? Hagyd ki
belőle a csajokat.
– Nem fogom bántani őket – mondja oldalpillantást vetve rám.
– Váltani akarok néhány szót Arrow-val.
– Miért? – kérdezi Blade.
– Ez Arrow-ra és rám tartozik – lő vissza Talon.
– Itt lesz – mondja Blade, szemei rajtam. – És nem lesz boldog, hogy
bevontad Annát.
– Nem jelentek fenyegetést Annára.
Lana nagy szemeket mereszt rám. – Ja, nem hiszem, hogy randizni
fogok egy motorossal végül is.
– Okos húzás – motyogom.
Talon egy elbűvölő mosolyt villant rá. – Ó, ugyan már, nem vagyunk
mindannyian olyan rosszak.
Lana összeszorítja az ajkait. – Igaz.
Talon sóhajt. – Hiányoznak a régi idők, amikor a nők féltek tőlem.
Erre elvigyorodom. – Biztos vagyok benne, hogy még mindig fognak,
csak találj egyet, aki nem olyan vagány, mint Lana és én.
 Összeborzolja a hajam. – Te elég vagány vagy, mi?
– Vedd le a kurva kezedet róla – csikorogja Blade, arca vörössé válik.
Ajjaj.
Látom, ez gyorsan fokozódik.
Blade telefonja csörög, és Talonra néz. – Kint van.
Talon lenéz rám, egy szomorú kifejezés villan fel az arcán. – Vigyázz
magadra, Anna.
Szemöldököm összeráncolódik. Mit hagytam ki? Valami folyik itt, de
nekem a leghalványabb ötletem sincs, mi lehet az.
– Mindketten maradjatok itt – mondja Blade követve Talont kifelé.
– Szent szar – motyogja Lana.
Visszacsúsztatom a tányéromat Talon oldaláról, és eszem egy falatot a
salátámból.
– Hogy tudsz enni ilyenkor? – kiabál suttogva Lana.
Leteszem a villámat. – Mit akarsz csinálni?
Feláll, megragadja a táskámat. – Menjünk és nézzük meg, mi folyik itt!
Követem őt az első ablakhoz, ahol az arcát az üveghez tapasztja.
Az emberek a kávézóban bámulni kezdenek.
– Komolyan, Lana?
Felém fordul. – Mi van? Minden, amit látok, hogy Talon és Arrow a
motorjaik mellett állnak és beszélgetnek.
Megragadom a kezét és kisétálunk.
Látom, hogy Arrow rázza a fejét, mire Talon a zsebébe nyúl, és előhúz
néhány papírt. Arrow rájuk pillant, aztán Talon mellkasához csapja őket.
Arrow lenéz a földre, mialatt Talon ajkai mozognak, nyilvánvalóan mond
neki valamit.
Mi a frász folyik itt?
Lanára nézek, aki még zavarodottabbnak tűnik, mint én, aztán vissza
Arrow-ra, időben, hogy lássam, ahogy behúz egyet egyenesen Talon
arcába. Próbálok odarohanni, de Blade megjelenik és visszatart. Talon
nem üt vissza, de valami okból majdhogynem… elégedettnek tűnik?
Arrow észreveszi, hogy ott állunk és odaviharzik, még csak rám se néz.
– Vidd őket haza – parancsolja Blade-nek. – Most.
Aztán visszasétál a motorjához, felszáll és elhajt.
Talon figyeli, ahogy elmegy, aztán ő is ugyanazt teszi.
– Gyerünk – mondja Blade az autóba terelve minket.
Lanát dobjuk ki először, aztán visszahajtunk a klubházba.
Az ágyunkon ülök és várom, hogy Arrow hazajöjjön és magyarázatot
adjon.
 HUSZONNÉGY

Fordította: Red Ruby

ÉJFÉL van, amikor az ajtó nyitásának hangja felébreszt. Felkapcsolom

a lámpát, figyelem, ahogy Arrow belép a szobába, leül az ágyra és leveszi a
cipőjét.
– Hé, hol voltál? – kérdezem tőle.
Csend.
– Arrow?
– Ne ma éjjel, Anna – mondja végül, levetkőzik, és bebújik a takaró alá.
Értem nyúl és odamegyek hozzá. Karjaiba vesz és átölel, de valami nem
stimmel.
Valami megváltozott.
Durván magához fordítja a fejem, és majdnem kétségbeesetten csókol.
– Szükségem van rád, Anna – mondja érzelmektől elfojtott hangon,
kezei lefelé vándorolnak a hátamon. – Add nekem magad.
Visszacsókolom, lábaimat keskeny dereka köré fonom, és átfuttatom a
kezemet a haján.
– A tiéd vagyok – mondom neki, hátrahajolok, hogy lehúzzam a
pólómat. Gyorsan kihasználja a lehetőséget, előrehajol és megnyalja a
melleimet, egyszerre egyet. Lágyan ráharap, mialatt kezei próbálják
eltávolítani az alvós sortomat.
– Le – morogja. – Vedd le.
Gyorsan leveszem a rövidnadrágom, és ott ülök előtte.
– Gyönyörű – suttogja. – És mind az enyém.
 Ajkunk újból összekapcsolódik, miközben felemel, hogy lovaglóülésben
üljek a derekán. Amikor feljebb húz - így az arcán ülök - kicsit gátlásosnak
érzem magam. Amikor elkezd nyalni az élvezet morgó hangjait hallatva,
ellazulok, addig a pontig felizgulva, ahol nincsenek gátlások. Lenézek az
arcára, képtelen vagyok elfordulni, amint kóstolgat engem, félig lehunyt
szemhéja mögül figyel, amitől még izgatottabb leszek. Csak elképzelni
tudom, hogyan nézek ki, kezeim szorítják a fejtámlát, meglovagolva az
arcát, szétterpesztve neki, így úgy tud örömet szerezni nekem, ahogy
szeretne. Kezei bebarangolnak, megszorítják a hátsómat és lehúznak rá. A
saját ujjaim a melleimért nyúlnak, megszorítják a mellbimbóimat, ahogy
érzem, hogy robbanni fogok.
– El fogok élvezni, Arrow – nyögöm, fejem hátrahanyatlik az élvezettől.
– Basszus!
Combjaim remegnek, ahogy az orgazmusom elér. Összeszorítom a
szememet, elveszek az élvezetben.
Arrow szívja a csiklómat, elnyújtva az élvezetemet. Az ujjaim a
combjaimba vájnak, amíg az utolsó hullám megrohamoz.
Lihegek egy kicsit, lenézek Arrow-ra és lecsúszom róla. – Az istenit.
Felül és megtörli a száját. Végigmérem tetőtől talpig, látom kőkemény
farkát és tudom, hogy figyelemre van szüksége. Lecsúszom a testén, így a
lábai között vagyok, és a számba veszem minden bevezetés nélkül. Kezei a
hajamba gabalyodnak, gyengéden ösztönözve engem, ahogy felül, és figyel
engem. Felnézek rá, annyira beveszem őt, amennyire tudom, és aztán
visszacsúszom.
Káromkodik és kicsúszik a számból.
– Maradj így – követeli, és megkerülve mögém jön. Tartja a csípőmet,
ahogy gyorsan belém hatol, úgy kefélve engem, mintha birtokolna. A
tempója felgyorsul és tudom, hogy majdnem kész rá, hogy elélvezzen.
Kihúzódik és átfordít engem, majd visszacsúszik belém. – Látni akarom az
arcod, amikor elélvezek.
Döf még néhányszor, arca eltorzul az élvezettől, ahogy az orgazmusa
megrohanja.
Szemei sosem hagyják el az enyémeket.
Kapaszkodom belé, ujjaim a hátán belemélyednek sárkány
tetoválásába.
– Anna – suttogja, megtámasztva magát fölöttem. Lehúzom, így a súlya
rajtam van, de nem bánom. Szeretem ennek az érzését.
– Szia – mondom felmosolyogva rá.
Ajkai megrándulnak. – Szia, drága.
– Hiányoltalak ma – mondom, de azonnal megbánom, amikor az egész
teste megmerevedik, és az arckifejezése hirtelen mellőz minden érzelmet.
– Mi a baj? – kérdezem halkan.
Megrázza a fejét és kicsúszik belőlem, a hátán fekszik. – Semmi, semmi
baj.
Fejemet a mellkasára fektetem, és karjaimat a dereka köré tekerem.
– Szeretlek, Arrow – mondom neki.
– Anna – suttogja, hangja fojtottnak hangzik.
– Nem kell mondanod semmit. Csak akartam, hogy tudd. Az első
alkalom óta, amikor láttalak, tudtam, hogy akarlak. Még csak
megmagyarázni sem tudom – fecsegem, aztán megcsókolom a mellkasát.
Kezével megnyugtató körökben simogatja le és fel a hátamat, de nem
mondd semmit válaszként.
Nem számítottam rá, hogy megteszi.
Becsukom a szemem, és hagyom, hogy az álom elragadjon.

* * *
 A következő két hétben Arrow elhúzódik tőlem. Ez mások számára
talán nem észrevehető – még mindig törődő és védelmező volt – de én meg
tudtam mondani a különbséget.
Valami történt, ami miatt távolságot tart kettőnk között. És azt hiszem,
ennek köze van ahhoz, hogy rádobtam az SZ-bombát. Miért kellett azt
mondanom neki, hogy szeretem? Igen, ez az igazság, de ha tudtam volna,
hogy így fog viselkedni, rohadtul megtartottam volna magamnak ezt az
apró információt.
Későn jön ágyba, és korán kel. Majdnem olyan, mintha nem akarna
olyan sokat a közelemben lenni. A játékossága eltűnt és majdnem
visszatért ahhoz, amilyen volt, amikor először találkoztam vele.
Ez kicsit sem tetszik.
Nem tetszik, hogy ülök és várok, hogy hazajöjjön éjjel.
Nem tetszik, hogy többé nem önmaga.
Miért gondolja, hogy védenie kell magát tőlem?
Egy dolog, ami nem változott, az a szex. Még mindig akar engem, és ez
gondolom jó dolog.
Oké, nem tudom többé, hogy mit gondoljak.
Tegnap egy ajándékkal jött haza.
Egy autóval.
Vett nekem egy kurva autót.
Egy vadonatúj, drágának kinéző autót.
Nem akarok autót.
Arrow-t akarom vissza.
Egyedül ébredek az ágyban, amihez még mindig nem szoktam hozzá.
Nem akarok hozzászokni. Amikor besétálok a konyhába, látom, ott ül és
egy sört dédelget. Az órára nézek. Reggel kilenc van.
– Reggelt! – mondom, ahogy kinyitom a hűtőt és megragadom a tejet.
 – Reggelt, Anna – mondja csendesen. – El akarod vinni egy körre az
autót ma?
Vele? Persze.
– Jól hangzik – mondom neki mosolyogva. – Talán szerezhetnénk
némi ebédet, vagy valamit.
Issza a sörét, az üveg fölött néz rám. – Igazából meg akartam kérni
Vinnie-t, hogy vigyen el téged. Van egy csomó dolgom, amit meg kell
csinálnom a Riftben ma.
– Ó, jó – mondom lenézve, így nem látja csalódottságomat.
– Ne zavard Vinnie-t, megkérem Trackert, hogy vigyen el.
Állkapcsa megfeszül. – Mi a gond Vinnie-vel?
– Semmi. Csak kényelmesebben érzem magam Trackerrel, vagy Rake-
kel, ha ez olyan nagy ügy.
Gúnyos hangot hallat.
– Mi van veled, Arrow? – kérdezem meg tőle egyenesen. – Azért van,
mert azt mondtam neked, hogy szeretlek? Nem tudtam, hogy ez ennyire ki
fog borítani.
Lecsapja az üvegét megugrasztva engem. – Nem erről van szó, Anna.
Nem mond semmi mást.
Okééé akkor.
– Jó – mondom, megragadok egy gabonapelyhes dobozt, és öntök
valamennyit egy tálba, aztán tejbe fullasztom.
Arrow feláll, a szék karistolja a padlót, ahogy hátratolja. – Későn leszek
ma itthon.
Persze, hogy későn leszel.
Hozzám sétál és kezébe fogja az arcomat, kezei hidegek a sörösüvegtől.
Felemelve az államat megcsókolja az ajkaimat. – Remélem, tetszik neked
az autó.
 – Tetszik, köszönöm. Bár nem kellett volna – mondom neki, nem
akarok hálátlannak hangzani, de azt akarom, hogy tudja, hogy nem
számítok semmi ilyesmire tőle, vagy bárki mástól.
– Bármit a nőmnek – mondja, megcsókolva még egyszer utoljára,
mielőtt eltűnik.
Bármit, kivéve az az egy dolgot, amit akarok.
Őt.

* * *
Elérkezik a hétvége és a klub partit tart. Faye rohangászik körbe-körbe,
szervezve a dolgokat, és én megyek el bevásárolni Trackerrel.
Sétálunk végig a sorok között, én tolom a kocsit és ő úgy viselkedik,
mint egy kölyök az édességboltban.
– Ezekre szükségünk van – mondja, megragadva egy karton üdítőt.
– És ezekre.
Neki mindenre „szüksége van”.
Amikor lesétálunk a következő soron, megragadok egy megadoboz
óvszert. – Amire szükséged van, az ez.
Bedobom a kocsiba.
Vigyorog. – Többre lesz szükségem, mint az. Jó ötlet, talán ráveszem az
egyik nőt, hogy sétáljon körbe kiosztva ezeket. – Szünetet tart –
Meztelenül.
– Disznó vagy – válaszolom meggyőződés nélkül.
– Lana jön? – kérdezi, kicsit bizonytalannak hangzik.
– Nem – válaszolom. – Nem fogom rávenni erre. Nem annyira bízik a
férfiakban.
– Ő egy felnőtt nő, fejezd be, hogy babusgatod, Anna Bell.
– Én nem babusgatom. Ő egy finom nő. Nincs szüksége rá, hogy tudja,
hogy te - akit kedvel - orgiákban veszel részt.
 – Kedvel? – kérdezi vigyorogva. Persze, hogy ez az egyetlen dolog, amit
meghallott.
Vállat vonok, próbálok kamuzni. – Mondtam neki, hogy egy szép,
piercinges farkad van, és ennyi elég volt.
Megrángatja a lófarkamat. – Lana nem olyan.
– Nem, nem, ő nem. – vallom be.
– Ezekre szükségünk van – mondja, rámutatva valami más szarságra,
amire határozottan nincs szükségünk.
– Tracker, nem hiszem –
Kiskutya tekintetet vet rám.
– Jó.
Éljenez.
Eh, mit érdekelt ez engem? Nem én fizettem mindezért a szarért.
 HUSZONÖT

Fordította: Red Ruby

EZ a parti nem hasonlított semelyikre, amelyen valaha voltam

korábban. A hely megtelt durva külsejű férfiakkal – néhány jóképű,
néhány nem – és egy csomó nővel.
Egyikük sem volt szégyenlős.
Lepillantok szűk, fekete, magas derekú farmeromra és fekete topomra.
A hasam kilátszik, de még mindig én vagyok talán a legjobban elfedett nő
a szobában. A hajam leeresztve és jó magasra feltupírozva, mert így nagyon
dúsnak látszik, és a szememre füstös sminket tettem fel. Mégis, én egy
összejövetelhez öltöztem, a többi nő pedig…
Nos, szexhez.
Amikor megláttam Allie-t abban, ami a fehérneműjének tűnt, sosem
képzeltem, hogy mindenki más is így öltözne fel.
Fogom az italomat, a számhoz emelem, és kényszerítem magam, hogy
igyak egy kortyot.
– Jól vagy? – kérdezi Arrow lehúzva engem, hogy üljek az ölébe.
– Igen, csak nézelődöm – mondom.
Megcsókolja a tarkómat. – Gyönyörűen nézel ki Anna, de ha ezek a
férfiak nem hagyják abba, hogy így bámulnak rád, azt hiszem gondunk
lesz.
Megfordulok és rámosolygok. – Te vagy az egyetlen, akié vagyok. Hadd
nézzenek.
– Én vagyok? – kérdezi hirtelen.
 – Mi vagy te?
– Akié vagy.
Elkomorodom. – Tudod, hogy igen, Arrow, mi ez az egész?
Megnyalja alsó ajkát. – Semmi. Szükségem van egy italra. Kérsz még
egyet?
Már ittas, és nem hiszem, hogy szüksége lenne még egyre, de nem
mondok semmit. Nem láttam őt ilyen sokat inni, amióta először
találkoztunk. Nem kerüli el a figyelmem az aggódó pillantás sem, amit
Rake vetett rám, amikor korábban látta Arrow-t. Mindenki tudja, hogy van
vele valami, de nem tudjuk mi az. Nem fog beszélni, és senki sem akarja
erőltetni, de valaminek történnie kell.
Feláll kezével a derekamon. – Ne mozdulj innen, oké? Azonnal
visszajövök.
Bólintok és elfoglalom a székét, ahogy a konyhába megy.
– Szia – mondja Faye, ledobva magát a mellettem lévő székbe. – Arrow
azt mondta, társaságra van szükséged. Olyan öregnek érzem magam;
komolyan készen állok rá, hogy aludni menjek.
– Ki vigyáz Cloverre? – kérdezem mosolyogva.
– Dex anyja – válaszolja, összeráncolva az orrát.
– Nem kedveled?
Vállat von. – Inkább ő nem kedvel engem. Dex öccsével randiztam.
Szemeim kitágulnak. – Ez aztán elég jó történetnek hangzik. A
hosszabb verziót, kérlek.
Nevet. – Mennyi időd van?
Körbenézek. – Látszólag az egész éjszaka.
Elmosolyodik és elmesél nekem mindent, ami történt – micsoda
történet volt. További másfél órát beszélgetünk, aztán Faye elmegy, hogy
megkeresse Dexet.
 Amikor Arrow még mindig nem tért vissza, azon vagyok, hogy
elinduljak megkeresni, de ekkor egy férfi sétál oda hozzám. Körbenézek
egy ismerős arcért, de senkit nem látok. A férfi elfoglalja a mellettem lévő
helyet, szemei bebarangolják a testemet, szája komisz mosolyra
kunkorodik.
– Mit csinál egy ilyen kifinomult nő, mint te, itt? –kérdezi.
Nem tudom, mit mondjak erre. A férfi mellényt visel, szóval
nyilvánvalóan egy tag.
Kortyolok az italomból. – Csak élvezem a bulit, várom a pasimat, hogy
visszajöjjön.
Vigyorog. – Ha én lennék a pasid, nem hagynálak itt ülni egyedül egy
ilyen partin.
Kierőltetek egy mosolyt. – Valójában épp indultam megkeresni, de
örülök a találkozásnak.
Hazugság, Anna.
Kezét a hátamra teszi. – Ha nem találod őt, biztos vagyok benne, hogy
én el tudnálak szórakoztatni.
Gyakorlatilag futottam a konyhába.
Amikor elhaladtam a játszószoba mellett, beleütköztem valakibe.
Janet.
Úgy tűnik nincs szerencsém.
– Még itt? – vicsorogja.
– Nyilvánvalóan – merengek. – Most húzz a fenébe az utamból!
Vigyorog. – Cuki, hogy ennyire bízol Arrow-ban. Ha én lennék a
helyedben, ki sem engedném a látóteremből.
– Nos, akkor jó, hogy én nem te vagyok.
Nem tetszik az önelégült kifejezés az arcán.
 – Tudod, még úgy, hogy Arrow olyan nagyon szerette Maryt, sem volt
hűséges hozzá. Egyáltalán. Más nőket kefélt állandóan. Szóval milyen
esélyed van neked?
Janet elsétál, tágra nyílt szemmel, sokkosan hagyva engem.
Arrow nem volt hűséges Maryhez, a nőhöz, akiről azt állítja, hogy olyan
nagyon szerette?
Nem tudom, ezt hogyan dolgozzam fel épp most.
Folytatom az utam a konyhába, ahol Arrow-t egyedül ülve találom.
Bámul le az italába, mintha abban lenne az élet összes kérdésére a válasz.
Akkor hirtelen felemeli a poharat, és keresztülhajítja a szobán.
Megugrom.
– Arrow? – mondom, belépve a helyiségbe. – Mi a baj?
Egy mély sóhajt présel ki magából, előredől és frusztráltan a tarkóját
dörzsöli. Megállok előtte, és hátradöntöm a fejét, arcát a kezembe fogom.
Hüvelykujjam gyengéden cirógatja állkapcsát, ahogy beszélek.
– Beszélhetsz nekem, tudod. Bármiről. Nem foglak elítélni.
– Ahogy valami jó történik az életemben, valahogy elbaszom, még ha
ez csak egy kegyetlen csavarja volt is a kurva végzetnek.
Lefagyok. – Mit jelent ez egyáltalán?
Eltolja a kezemet az arcától és feláll, tompának tűnik. – Menj vissza a
szobába és zárd be az ajtót, Anna.
– Mi? – kérdezem, arcom eltorzul zavaromban. – Mit fogsz csinálni?
– Csak beszélnem kell a testvérekkel, aztán jövök az ágyba. Csak egy
percre van szükségem.
– Oké – mondom, bizonytalanul elhagyom a konyhát, és visszavonulok
a hálószobánkba.
Mindamellett, amikor egy óra múlva nincs a szobában, aggódni kezdek.
Nem tetszett az a kifejezés az arcán, különösen, amikor nem tudtam, hogy
mi okozta. Szóval elmegyek megkeresni. Amikor belépek a játszószobába,
ott látom őt, Trackerhöz és Rake-hez beszél.
A beszélgetés hevesnek látszik.
Egy másodperccel később, egy nő sétál oda hozzá és ül az ölébe. Mintha
egy bűbáj törne meg a jelenléte által, a férfiak befejezik a beszédet,
elveszettnek tűnnek a saját gondolataikban.
Arrow nem tolja le a nőt magáról. Csak ül ott, iszik, nagyon
boldogtalannak látszik, és talán egy kicsit bűnösnek.
Miért érezné magát bűnösnek?
Tudom, hogy bűnösnek érezte magát Mary miatt, de azzal
megbirkózott. Képzeletemben úgy gondoltam, hogy talán én segítettem
neki megbirkózni vele valahogyan.
A nő megcsókolja a nyakát.
Még mindig nem tolja el.
A mellkasom ég.
Felteszem sok minden változott az utolsó órában, mialatt én jó
kislányként ültem a szobában, várva Arrow visszatérésére.
Rake észreveszi, hogy a nő Arrow nyakát csókolgatja, arckifejezése
halálossá válik.
– Hagyni fogod, hogy valami ribanc megérintsen, amikor a húgom vár
rád? – kérdezi hangosan, kezei ökölbe szorulnak.
Tracker zavartnak tűnik, aztán egy kicsit dühösnek. – Arrow? Mi a fasz,
ember?
– Mi a faszt csinálsz Arrow? – kérdezi Rake. – Mindezek után? Kurvára
kiverem a szart is belőled!
– Ne baszd el, és veszítsd el őt – mondja Tracker. – Meg fogod bánni.
Arrow humortalanul nevet. – Máris elvesztettem őt, szóval mi a lényeg?
Rake és Tracker pillantásokat váltanak. – Mi a francról beszélsz?
 – Hogy érted, hogy máris elvesztetted őt? El kell magyaráznod most,
mielőtt elvesztem a fejem – morogja Rake.
Előrelépek, felfedve magam.
– Igen Arrow, hogy érted?
Arrow felpillant rám, bűnös kifejezés terül el az egész arcán.
Az ölében ülő nőre nézek. – Takarodj innen!
Arrow-ra néz, aki úgy néz rá, mintha csak most realizálta volna, hogy
ott van. Egy szó nélkül letolja magáról.
Egy parányit kurvára késő, nem?
– Mi a fasz, Arrow? – kérdezem, a kezem remeg a dühtől.
És a fájdalomtól.
És a kurva zavarodottságtól.
Nem mond semmit, így elmegyek. Nem akarom, hogy bárki lássa,
milyen nagy hatással van ez rám.
Hallom a férfiakat kiabálni vele. A nevemet kiáltja, de kurvára szar.
Nem értem őt! Jól volt ezelőtt, bár tudom, hogy valami zavarta őt, aztán
valami nővel az ölében ülve találom? Miért nem tolta le? Mi a franc folyik
a fejében?
Rejteget valamit.
Nincs szükségem erre a szarra.
Nincs szükségem egy férfira, aki nem biztos az érzéseiben. Tudja, hogy
szeretem. Tudja.
Nyilvánvalóan ez nem elég.
Én nem vagyok elég.
Jól van, akkor. Nem tudok itt maradni ma éjjel – összepakolok egy
táskát, és Lana háza felé veszem az irányt.
Kilépek a hűvös levegőre és megnézem a helyet, egy halom motor és egy
pár pasi áll körben és beszélgetnek. Elkomorodom, amikor nem mást
látok, mint Slice-t, Talon barátját. Mit csinál itt? Egyenesen hozzá sétálok,
vigyorgok a majdnem ideges kifejezésen, ami átsuhan az arcán. Tiszta
feketébe van öltözve, mellény nélkül. Besunnyogott talán? Mire készül?
– Egy kicsit közel vagy az ellenség főhadiszállásához, nem gondolod? –
kérdezem halkan, így csak ő hallhatja.
Szemei összeszűkülnek. – Mit akarsz?
– Mit csinálsz itt? – kérdezem tőle. – Jobban teszed, ha nem azt
tervezed, hogy bántasz valakit.
Ajkai megfeszülnek. – Mit akarsz?
– Egy fuvart akarok. El kell tűnnöm innen. Tartozol nekem, és ne is
gondolj rá, hogy bárhová máshová viszel, mint ahová menni akarok!
A kocsikulcsomat a szobámban hagytam, és pokolian biztos vagyok
benne, hogy nem fogok visszamenni a klubházba.
Talont hívja.
Talon azt mondja neki, hogy csinálja.
– Hadd beszéljek Talonnal először, így tudom, hogy nem fogsz megölni
engem, vagy valami hasonlót– mondom.
Átadja nekem a telefont. – Szia, Talon.
– Jól vagy, Anna? – kérdezi, aggódónak hangzik.
– Egy gyors menekülésre van szükségem. Mit csinál Slice itt egyébként?
– kérdezem tőle.
– Nem érdekes. Bízhatsz benne. Az életemet is Slice-ra bíznám.
– És mit jelent ez nekem?
Hallom sóhajtani. – Te és én mindketten tudjuk, hogy beszélnünk kell.
Miért nem hagyod, hogy Slice idehozzon téged?
Beszélnünk kell. Válaszokra van szükségem.
– Rendben – mondom neki, aztán leteszem a telefont, és visszaadom
Slice-nak.
– Vigyél Talonhoz, kérlek.
Csikorgatja a fogát. – Kurvára pattanj fel a motoromra, hercegnő.
 Olyan csúfosan mondja, hogy hercegnő, hogy be akarok húzni neki. De
nem teszem, mert most szükségem van rá épp.
Felszállok a motorjára.
Az egész hazafelé úton érzem, ahogy a szívem összetörik.

* * *
Nem kedvelem Slice-t.
Egyenesen a klubházukba visz. Az úton volt időm gondolkodni, átvenni,
hogy mi történt, és megpróbálom összerakni a kirakós darabjait, ami
Arrow utóbbi viselkedése.
Rájövök, hogy az utóbbi időben két dolog történt.
Az egyik, amikor Arrow beszélt Talonnal, és a másik, hogy azt mondtam
neki szeretem.
Azt gondoltam, az előbbinek kellett lennie, és reméltem, hogy nem az
utóbbi volt.
Talon volt valahogy a kulcs az egészhez, és örültem, hogy a klubházában
vagyok, így követelhetek néhány választ.
Nagyon szükségem volt rájuk.
Lecsúszom Slice motorjának hátuljáról, alig várva, hogy
megszabaduljak tőle. Átadva neki a sisakját, egy köszönömöt motyogok.
Az ajtó felé biccent. – Talon ott van.
Az ajtóhoz sétál, és én követem.
– Hol vannak a többiek? – kérdezem tőle, körbenézve az üres helyen.
– Kint – válaszolja, megáll az ajtónál és kétszer kopog.
– Gyere be – hallom Talont kiáltását. Slice kinyitja az ajtót, de csak én
sétálok be. Talon felnéz, fehérszőke haja a homlokába hullik. Eltolja az
arcából, és villant rám egy kis mosolyt.
– Jó látni téged Anna – mondja csendesen. – Foglalj helyet.
Leereszkedem a székbe, és várakozóan bámulok rá.
 Vigyorog. – Semmi mondandó? Nincsenek emberrablási
szemrehányások?
– Ezúttal nincsenek. Van egy olyan érzésem, hogy te tudsz dolgokat, és
igazi válaszokat akarok most rögtön – mondom erős, egyenletes hangon.
Humortalanul nevet. – Tudtam, hogy Arrow nem mondaná el neked.
– Elmondani, mit? – követelem. -- Elegem van az egészből. Csak
mondd, mi folyik itt!
Kijózanodik. – Sosem akartalak bántani téged, Anna, remélem,
elhiszed ezt.
Nem tetszik, ahogy ez hangzik.
– Mit mondtál Arrow-nak aznap? – kérdezem.
Talon kiereszt egy mély sóhajt. – Ez inkább arról szól, amit mutattam
neki.
Benyúl egy fiókba és kihúz egy darab papírt. Ránéz egyszer, mielőtt
átcsúsztatja az asztalon. Reszkető kézzel veszem fel, és elolvasom az
elejétől a végéig.
– Kicsoda Samuel Price? – kérdezem tőle, alsó ajkam remeg.
Talon hirtelen bizonytalannak tűnik. – A mostohaapám.
Nagyon nyelek. – Mi? Én nem…
Egy születési anyakönyvi kivonatot nézek.
Az én születési anyakönyvi kivonatomat.
Nem tudtam, hogy van nekem. Csak azt feltételeztem, hogy anyám
elvesztette.
Azt mondja, hogy az apám neve Samuel Price volt.
Kizárólag zavarodottságot éreztem.
– Anyám hozzáment az apádhoz. Én kisbaba voltam akkoriban, és apád
a sajátjaként nevelt fel – mondja gyengéden. – Ez az, amit Arrow-nak
mutattam. Tudtam, hogy ez össze fogja törni – és ő kurvára megérdemelte
azután, amit tett.
 Nagyon nyelek, miután legelőször életemben hallom apám nevét.
– Nem tudom ezt elhinni – mormolom.
– Miért Arrow-nak mondtad, és nem nekem, vagy Rake-nek? – bököm
ki.
Összerándul. – Meg akartam ölni Arrow-t. De nem tettem, miattad.
Szóval felteszem, ez volt az én elcseszett módszerem a bosszúra.
– Ez miért bosszú? – kérdezem tőle, szemöldököm összeráncolom
zavaromban.
Akkor Talon vesz egy mély levegőt. – Anna, tudod, hogyan halt meg az
apám, igaz?
– Apának hívtad? – kérdezem, nem tudva, hogyan érzek ezzel
kapcsolatban.
Bólint. – Igen.
Én voltam Samuel lánya, de nem ismertem őt, ahogy Rake sem. Mégis
Talont, aki nem volt a vére, felnevelte és ő hívhatta őt Apának.
Talon apja volt az elnöke a Wild Men MC-nek, emlékszem, hogy ezt
mondták.
A gondolataim száguldanak, hogy mindenre rájöjjek, de akkor belém
vág.
A Wild Men MC megölte Maryt. Faye mondta, hogy betörtek egy éjjel,
amikor az összes férfi elment elintézni valamit, csak a nőket és a jelölteket
hagyva a klubházban.
Arrow bosszút állt.
Megölve az elnöküket.
Az apámat.
Eltakarom az arcom a kezemmel, küszködöm, hogy levegőt kapjak. A
mellkasom ég, a fájdalom olyan erős, hogy meglep, hogy nem állok
lángokban.
 Sosem találkoztam az apámmal és most már sosem lesz rá esélyem. A
veszteség érzése elhatalmasodik rajtam. Elveszteni valamit, ami
elsősorban sosem volt az enyém.
Nem tudom, hogyan dolgozzam ezt fel. Zavarodott vagyok és
megbántott. Még mindig akarom Arrow-t. Miért nem mondta el nekem?
Ezt tőle kellett volna megtudnom. Tudott mindent egész idő alatt és
megtartotta magának. Helyette lassan eltolt magától, tudva, hogy abban a
másodpercben, hogy az igazság felszínre kerül, elveszthet engem. Kizárom
a gondolataimat Arrow-ról, és elhatározom, hogy felteszem a többi
kérdést, amelyekre válaszra van szükségem.
– Mióta tudtad? – Majdnem suttogok.
– Hogy te és Rake a gyerekei voltatok? Igazából apa elmondta nekem
néhány hónappal azelőtt, hogy meghalt – mondja, kezével a mellkasát
dörzsöli.
Az ajkamba harapok, bátorságot gyűjtve, hogy feltegyem a következő
kérdést. – Miért nem akart minket?
Talon grimaszol, aztán lenéz az asztalra. – Amennyire én tudom, apa
házas volt anyámmal, amikor a ti anyátokkal volt. Anyám volt az old ladyje,
és a tiétek volt…
– A kurvája – pótolom ki üres hangon.
Sóhajt. – Anna, ez nem volt…
– Miért nem jött soha, és látogatott meg minket? – követelem. – Miért,
ő csak megdugta anyát aztán elfutott, amikor Rake megszületett? Aztán
visszajött, teherbe ejtette velem és elhagyta megint?
Egy pillanatig csend van.
– Nem tudom, hogy pontosan mi történt. Tudom, hogy apa látta Rake-
t, amikor kisbaba volt. Aztán anyám rájött, és azt mondta neki, hogy ha
valaha meglátogatja az anyádat, akkor elhagyja őt, és sosem jön vissza.
 Az állkapcsom összeszorul. – Szóval „apád” úgy döntött marad, és
vigyáz rád, a felesége kölykére, és figyelmen kívül hagyja Rake-et és
engem, a saját vérét.
Talon szégyenkezőnek tűnik, arca elborul. – Nem mondtam, hogy ez
helyes volt, Anna. Csak elmondom neked, hogy mi történt.
– És hogyan születtem én akkor? – kérdezem.
– Apa folytatta anyád látogatását hébe-hóba – mondja vállrándítva.
– A gyenge pillanatai, mondaná.
Egy „gyenge pillanat” miatt születtem?
Nagyszerű.
– Szóval tudta, hogy mi ott voltunk egy drogos anyával, de sosem
zavartatta magát, hogy tegyen emiatt bármit. Vaó, igazi győztesnek
hangzik.
Talon csendben marad.
– Anyád még él? – kérdezem tőle.
Bólint. – A tiéd?
Megrázom a fejem. – Kábítószer túladagolás.
Elveszek a saját gondolataimban, ötletem sincs meddig voltam
csendben.
Talon megköszörüli a torkát. – Mondj valamit!
– Szóval tudtad, hogy a mostohahúgod voltam, és mégis elraboltál?
– Nem sérültél meg, és Rangerből a szart is kivertük, amiért bántott
téged – mondja. – És hogy őszinte legyek, látni akartam, hogy milyen vagy.
Végigfuttatom a kezemet az arcomon. – Te kurvára őrült vagy.
– És te Anna, lenyűgöztél. Bátor voltál, okos és gyönyörű. Higgy nekem,
apa volt, aki lemaradt rólad, nem fordítva.
Egy kis mosoly játszik az ajkaimon. – Azt hiszem, ebben az egyben
igazad van.
– Örökölted a szemeit, tudod – mondja csendesen.
 – Igen, anyámnak barna szeme volt – mondom, lebámulva a
tányéromra. – Mindig tudtam, hogy apámtól kaptam őket, akárki is volt ő.
– Anyád sosem mondta neked? – kérdezi.
– Nem, mindig azt mondta, hogy nem tudja, ki volt az.
A homlokát ráncolja. – Sajnálom Anna.
– Ne sajnáld – mondom neki. – Nem a te hibád volt.
Fáradtnak érzem magam.
Kimerültnek és üresnek.
Tompának.
– Talon, el tudnál vinni Lana házához? – kérdezem tőle.
Nyel egyet, feláll és odasétál hozzám. – Sajnálom Anna. Gyere, persze,
hogy elviszlek oda.
Próbálok mosolyogni, de azt hiszem, inkább grimasz lesz belőle.
Hogyan csesződött el minden ennyire?
 HUSZONHAT

Fordította: Red Ruby

AMIKOR biztonságban Lanánál vagyok, ágyba dugva a

vendégszobában, ellenőrzöm a telefonom. Ötvenkét nem fogadott hívás és
húsz üzenet. Nem akarva, hogy bárki aggódjon, küldök egy üzenetet Rake-
nek.
Lanával. Biztonságban vagyok.
Azonnal válaszol.
Hála az égnek! Aggódtam Anna.
Újabb üzenet.
Jövök és felveszlek.
Ja, ez nem fog megtörténni.
Nem, holnap vissza fogok menni – válaszolom.
Jó, szeretlek. Beszélnünk kell.
Én is szeretlek, bátyó.
Nem olvasom el Arrow üzeneteit, vagy ellenőrzöm a hangpostámat.
És szintén nem is alszom.

* * *
Lana bedugja a fejét az ajtónyíláson. – Reggelt!
– Reggelt – hangom tompa a fáradtságtól.
Összeráncolja a szemöldökét és kinyitja a száját, aztán megrázza a fejét.
– Tudtad, hogy Arrow a tornácomon ül elöl?
 Felülök. – Mi?
Honnan tudta egyáltalán, hogy Lana hol lakik?
– Igen, fogalmam sincs, hogy mióta van ott. Anya látta őt, amikor
munkába ment, és küldött nekem egy üzenetet.
Lassan pislogok párat. – Megijesztette őt?
Lana vigyorog. – Nem. Nyilvánvalóan aggódott miatta, mivel Arrow
pokolian néz ki.
Tipikus.
Lana anyja egy szent volt – és határozottan továbbadta kedves és szelíd
természetét a lányának.
Egy frusztrált sóhajjal kikelek az ágyból, és a bejárati ajtóhoz sétálok.
Amikor kinyitom, Arrow-t látom ott ülni, hátával a falnak dőlve, lehajtott
fejjel. Megsemmisültnek tűnik, és utálom ezt. Felnéz, amikor
megköszörülöm a torkom.
– Mit csinálsz itt, Arrow?
Megnedvesíti az ajkait. – Nem fogadnád a hívásaimat.
– És jó okkal – csattanok fel. – Nem akartam beszélni veled. Hogy
kerültél egyáltalán ide? Jobban teszed, ha nem motoroztál, mert pokolian
piás voltál!
Összerezzen, és elgondolkodom, hogy még mindig ittas-e egy kicsit.
– Tracker dobott el – mondja, keresztülfuttatva kezét a haján.
– Tudunk beszélni?
Körbenézek. – Miért nem toltad le azt a nőt az öledből?
Nyel egyet. – Csak jött és odaült. Annyira el voltam foglalva azzal, hogy
kurvára sajnáljam magam, hogy nem is gondolkodtam. Csak ült ott, Anna,
ez nem olyan, mintha dugtunk volna. Tudod, hogy sosem lennék hűtlen
hozzád.
– És honnan tudnám ezt? Még Maryhez sem voltál hűséges, pedig őt
szeretted.
 Arckifejezésébe fájdalom és bűntudat mar. – Ki mondta neked ezt?
– Igaz? – kérdezem.
– Nem pontosan.
– Mit akar ez jelenteni?
– Mary tudta, hogy nem voltam kizárólagos vele – mondja eltolva
magát a földről, és feláll előttem. – Amikor meghalt, tudtam, hogy
elcsesztem. Jobban kellett volna bánnom vele. De megtanultam a leckét is,
hogy soha ne becsüljem alá senkinek az értékét, soha ne vegyek senkit
magától értetődőnek. Ez az, ami miatt sosem tenném ezt veled.
– Janet mondta – mondom. – És amikor besétáltam, láttam azt a nőt
kényelembe helyezni magát az öledben, mialatt te csak ültél ott, mintha az
naponta előfordulna, hogy valaki más segge nyomódik az ágyékodnak!
Arrow szitkozódik, és kezét az arcomhoz emeli. – Sajnálom, nem
akarlak bántani téged Anna, sosem akartalak.
– Ne sajnáld, csak mondd el, hogy miért nem gondoltad, hogy
megérdemlem, hogy tudjak az apámról. Vagy, hogy Talon a
mostohatestvérem vagy, hogy…
Elakadok.
– Vagy, hogy megöltem az apádat? – kérdezi megtört hangon. – Bassza
meg. El akartam mondani neked, Anna. Szándékoztam elmondani neked.
– Elcsuklik a hangja. – De hogy a picsába mondod ezt el valakinek?
Különösen valakinek, akit szeretsz?
Szeret engem?
– Nem tudom Arrow, de tudom, hogy azt kívánom, bárcsak elmondtad
volna nekem – válaszolom, félrenézve. Legyőzve ülök le a veranda
lépcsőire.
– Nem akartalak elveszteni téged, Anna. Nem veszíthetlek el téged.
Tudnod kell, hogy ha tudtam volna… Ha tudtam volna, nem tettem volna
meg. Bassza meg, Anna. Nem tudtam. Még nem is ismertelek téged
akkor…
– Basszus – motyogja, letérdel előttem. – Szeretlek Anna, ugye tudod
ezt?
A szívem összeszorul minden egyes szavára.
– Vissza akartam mondani neked, amikor te mondtad nekem,
akartam…
– Miért nem tetted? – kérdezem.
Miért most? Akarom kérdezni. Csak azért mondja, mert azt hiszi, el fog
veszíteni?
– Mert tudtam, hogy nem érdemeltem meg, hogy kimondjam azt a szót,
és nem érdemlem meg most sem, de önző vagyok, ha rólad van szó.
Arrow megölel, szorosan körém fonja a karjait, és azt mondogatja, hogy
mennyire sajnálja, hogy soha nem tudta, és ha megváltoztathatná,
megtenné.
Hiszek neki.
– Nem tudtad, Arrow – mondom neki. – De nekem időre van
szükségem, egyedül, oké? Csak fel kell dolgoznom mindezt.
Úgy tűnik, megszakad a szíve, de nekem rendbe kell hoznom, és össze
kell szednem magam most. Nem tudok rendbe hozni bárki mást, amikor
én olyan összetörtnek érzem magam.
– Anna, ne kérd tőlem, hogy hagyjalak egyedül! Kurvára nem megy.
– Csak adj nekem néhány napot, Arrow –mondom neki. – Kérlek!
– Oké – suttogja, megcsókolja a homlokom, aztán lecsap és
megcsókolja az ajkaimat egyszer.
A gyengéd csók véglegesnek érződik.
Mintha búcsút mondana.
Érzem a vágyat, az irántam érzett szükséget, ahogy lüktet belőle.
 El akarom neki mondani, hogy minden rendben lesz – de nem tudom
most azonnal.
Túlzottan össze vagyok zavarodva.
Blade felszedi Arrow-t, és visszamegyek az ágyba.
Átfordulok és arcomat a párnába temetem, egy apáért sírva, akit
elvesztettem, de sosem volt az enyém, és a férfiért, akit szerettem, de nem
tudtam, meg tudok-e neki bocsátani.

* * *
Következő reggel egy óriási csokor virág és egy hatalmas plüss teknős
érkezik Lana bejárati ajtajához.
Tudom, hogy van virág minden alkalomra, de nem hittem, hogy van
arra egy, ha rájössz, hogy a férfi, akit szeretsz, megölte az apádat, akivel
sosem találkoztál. A narancssárga tulipánok mindamellett gyönyörűek
voltak, és a kedvenceim.
A kártyán ez volt olvasható:
Ne tegyél le rólam. Szeretlek.

Arrow.
 HUSZONHÉT

Fordította: Red Ruby

KÖVETKEZŐ nap Rake belép az ideiglenes szobámba Lanánál, bejön,

leül mellém, és a karjaiba húz. – Hogy érzed magad?
Vállat vonok. – Nem igazán tudom, hogy őszinte legyek. Bénultan, azt
hiszem. Te?
Felsóhajt. – Sosem ismertem őt, Anna, és ő nyilvánvalóan nem törődött
vele, hogy megismerjen minket. Otthagyott minket a ribanc anyánkkal,
pedig tudnia kellett, hogy tönkretették a drogok. Arrow, másrészről
mindig mellettem állt, a testvérem, és mindig ott lesz nekem.
– Téged nem érdekel, hogy apa halott, mert ő egy ellenséges motoros
klub elnöke volt? – kérdezem tőle komoran. Egyértelmű volt, hogy a klub
többet jelentett neki, mint egy apa, akit sosem ismertünk. Hogy lehet, hogy
nekem nehezebb ezt így néznem?
– Néha saját családot kell alapítanod, Anna – mondja szomorúan
mosolyogva.
Ez a szomorú igazság. Nem akarok arra gondolni, hogy Arrow megölte
az apámat, azonban én még csak nem is ismertem azt az embert soha.
Szeretem Arrow-t, és ő mindig jó volt hozzám.
– Mikor mondta el neked Arrow? – kérdezem tőle.
– Miután ti ketten beszéltetek. Le van sújtva, Anna – mondja,
zaklatottnak tűnik.
– Mit akarsz tenni Talonnal kapcsolatban? – kérdezem tőle. Nem
tudtam most Arrow-ra gondolni.
 Tekintete enyhén megkeményedik. – Semmit. Elrabolt téged, Anna, és
tudta, hogy te vagy a mostohahúga. Ez többet mond el bármilyen szónál.
Ő egyébként nem is vérrokonunk – csak mert a rohadék felnevelte őt, az
nem jelent szart se. És elsősorban az ő anyja hibája, hogy nekünk sosem
volt apánk.
– Ez nem igaz. A mi apánk hibája, hogy nem volt ott nekünk, nem Talon
anyjáé. Bár ő is ribancnak tűnik. Váó, az apánknak tényleg rossz ízlése volt
a nők terén – mondom keserű nevetéssel, aztán folytatom. – Azt kívánom,
bárcsak Talon elmondta volna nekem az igazat, ahelyett, hogy mindent
Arrow vállaira pakolt.
Nem számít milyen szélesek és erősek voltak.
– Azt hiszem, ő Arrow-ra akarta rakni, bosszúként az apja megöléséért.
Belenevetett Arrow arcába, és azt mondta neki, hogy most ő fog elveszíteni
valakit, akit szeret.
Felemelem a fejem a bicepszéről. – Ezt mondta Arrow-nak?
– Ja. Arrow szarul érzi magát, Anna; sosem láttam őt ilyennek életében.
Még akkor sem, amikor Maryt megölték.
Nem tudom, mit mondjak erre.
Megölte az apámat. Nem azt kellene akarnom, hogy semmi közöm ne
legyen hozzá? De nem így érzek. Nem tudom elképzelni az életemet Arrow
nélkül.
– Annyira össze vagyok zavarodva – mondom Rake-nek. – Nem
tudom, mit tegyek, vagy hogyan érezzek.
– Szereted Arrow-t? – kérdezi.
– Ez ilyen egyszerű? – kérdezem szipogva. – Persze, hogy szeretem őt.
Rake kedvesen mosolyog. – Akkor azt hiszem, igen, ilyen egyszerű.
– A szerelem nem mindig elég.
 Rake bólint. – Valószínűleg. De gondolj erre – az apánk sosem vette a
fáradságot, hogy meglátogasson minket, vagy, hogy ellenőrizzen minket,
hogy egyáltalán utánanézzen élünk-e, vagy halunk. Mit tett Arrow érted?
– Gondomat viselte, mindig.
Rake megpuszilja az arcomat. – Nem mondom meg neked, mit tegyél.
Én szeretlek, nem számít, mi van, ezt tudod.
– Te sokkal jobban veszed ezt, mit én.
Rake kuncog. – Az én pasim nem ölte meg az apánkat.
A karjára csapok. – Nem, de a testvéred megtette.
– Arrow a családom, Anna, nem ez a Samuel fickó. Semmi sem fogja
ezt megváltoztatni – mondja felállva. – Akarod, hogy szerezzek neked
bármit?
– Nem, én jól vagyok, csak egyedül akarok lenni egy darabig.
Rake állkapcsa megfeszül, de biccent egyszer, mielőtt elhagyja a szobát.
Két kérdés jár a fejemben.
Élhetek együtt a ténnyel, hogy Arrow megölte Samuelt?
És meg tudok-e neki teljes mértékben bocsátani? Nem érdemli meg,
hogy az arcába vágjam ezt, akárhányszor haragszom vagy dühös vagyok.
Ez mindent vagy semmit.
Egy szemhunyásnyit sem alszom azon az éjszakán, a fejem tele van
Arrow-val.

HÉT NAPPAL KÉSŐBB

– Ki az ágyból Anna! – szól Lana, lehúzva rólam a takarókat.

– Miért? – kérdezem, még félig aludva.
– Mert nem alhatsz egész nap, emeld fel a lusta segged!
Kinyitom egy szemem. – Te épp kiabáltál velem?
Vigyorog. – Igen, szóval most tudod, hogy nem szórakozom.
 Kényszerítem magam, hogy felüljek, és vessek Lanára egy csúnya
pillantást.
Csak mosolyog.
– Szóval kaptam egy hívást Faye-től ma, hogy kezdjek, mint Clover
dadusa.
– Fontolóra veszed? – kérdezem tőle. – Ez jó pénz.
– Tudom – válaszolja. – Igazán jó pénz, de van egy probléma.
Kihúzom magam ültömben. – Mi?
– Tracker és Allie körül kell majd lennem. Nem tudom, hogy kezelni
tudom-e ezt, hogy őszinte legyek – suttogja, lenézve a lábaira. – A helyzet
az, hogy igazán fel tudnám használni a pénzt, és ki tudnám anyut is
segíteni néhány számlával, szóval el akarom fogadni.
Amikor javasoltam Lanát Faye-nek, nem is gondoltam Trackerre.
Francba.
– Neked nem kell…
Lana felsóhajt. – Ő csak egy férfi, igaz? Talán valaki új megragadja
majd a szemem.
Nem akartam mondani neki, hogy ha bármi hasonlót érez Tracker
iránt, mint amit én érzek Arrow iránt… nos, kétlem, hogy azok az érzések
eltűnnek egyhamar.
– Ez a te döntésed, Lana. Megkérdezhetem Reidet, hogy szüksége van-
e valaki másra – javaslom, de látom a szemében, hogy máris eldöntötte,
hogy elfogadja az állást.
– A pénz… váó, részmunkaidős munkáért és az időpontok, amikor
szüksége van rám, összeegyeztethetőek az órarendemmel.
– Órára kell mennem, de tovább beszélhetünk, amikor visszajöttem.
Megpuszilja az arcomat. – Menj, vegyél egy zuhanyt.
– Fogok.
 Elmegy és én bepattanok a zuhany alá, elgondolkodva, vajon jó
választás volt-e Lanát közelebb hozni a klubhoz.
És közelebb Trackerhöz.

* * *
Több mint meglepett vagyok, amikor Tracker beáll Lana behajtójára kb
egy órával később. Figyelem, ahogy elszánt kifejezéssel az arcán kilép az
autóból. Arrow minden nap hívott a múlt héten, de máskülönben
tiszteletben tartotta a kívánságomat, hogy egyedül legyek. Beszéltünk pár
percet, megkérdezte, hozhat-e valamit, szükségem van-e valamire. Olyan
édes volt és megértő. Megkért, hogy jöjjek vissza a klubházba, de mondtam
neki, hogy még szükségem van egy kis térre.
Mindenki más is tiszteletben tartotta a kívánságaimat – de úgy tűnik ez
meg fog változni.
Kinyitom neki az ajtót.
– Szia, Tracker.
– Anna Bell – mondja, haloványan mosolyogva, és megpuszilja az
arcom. – Hol van Lana?
– Iskolában. Mit tehetek érted? – kérdezem tőle, ahogy körbenéz a
házban, befogadva minden apró részletet.
– Pakold össze a cuccaidat, elég a duzzogásból! Hazahúzod a segged,
ahová tartozol! – mondja, hangsúlya ellentmondást nem tűrő.
Összeszorítom az ajkaimat. – Nem tudom, Tracker, én…
Durván közbevág. – Szereted Arrow-t?
– Persze, hogy szeretem – válaszolom azonnal. Ezzel kapcsolatban
nincs kérdés. Imádom a pasit. Fülig szerelmes vagyok belé.
– Kurvára szenved, Anna. Ne tedd ezt vele. Menj és szabadítsd ki a
szenvedéséből! – mondja kissé mogorván. – Ez mindannyiunkat bánt, így
látni őt. És ne mondd el neki, hogy én bármit mondtam.
 Kinyitom a szám, aztán becsukom.
Igaza van.
Igaza van, és már tudtam a múlt héten. Miért pazarlom az időt? Nincs
szükségem térre, Arrow-ra van szükségem.
Vagy szeretem és akarom őt, vagy nem.
Nincs köztes állapot.
És én nagyon akarom őt.
Mi a frászt csinálok?
– Látom, kezded megérteni – tűnődik vigyorogva. – Láttam őt
lepattintani minden egyes nőt, aki felé nézett. Higgy nekem Anna, tényleg
nagy hatással vagy szegény fickóra.
– Milyen nők? – kérdezem, próbálom a csípősséget távol tartani a
hangsúlyomtól.
Vállat von, de nem tehetek róla, látom a vigyort, amit próbál elrejteni
előlem. – Gyere, szedjük össze a szarjaidat.
A „szarjaim”, ahogy olyan kifinomultan kifejezte, nem sok. Elmentem
megvásárolni mindent, amit használtam, és minden belefért egy táskába.
Besegít az autóba, aztán megáll. – Jó, hogy visszatérsz, Anna Bell.
Mosolygok. – Köszi, hogy visszahozol.
Azt gondolom, csendes utunk lesz hazafelé, de Tracker úgy dönt, hogy
csacsogós lesz.
– Menned kéne, és a szart is kikefélni belőle. Ó, és szopd le, alaposan!
Pislogok párat. – Köszi a tanácsot, Tracker.
– Szívesen. Tudod, még mit szeretünk mi férfiak igazán? Szeretjük,
amikor ti…
Megcsípem a vállát.
– Aucs – morogja.
– Kérlek, fogd be! – könyörgök neki.
 – Meg kéne állnom óvszerért? – kérdezi vidáman. – Arrow milyen
méret? Vagy talán vizes lufik megtennék?
Nevetek ezen. – Arrow dákója hatalmas, ne inzultáld a jelenlétemben.
– Hűha, sértődékeny.
– Miről maradtam le? – kérdezem.
– Rake dühös volt, hogy elmentél, Arrow búslakodott. Igazán
szánalmas. Azt hiszem kétszer sétált ki az ajtón, hogy jöjjön és
megszerezzen, de aztán visszafordult. Tiszteletben akarta tartani a
kívánságaidat, függetlenül attól, hogy ez majdnem megölte őt.
Fenébe, az én Arrow-m.
Hamarabb kellett volna visszatérnem.
A gondolataim zavarosak voltak, így felteszem, szükségem volt erre az
időre a magam számára, de én nem akartam senkit bántani a folyamat
során, és tudtam, hogy bántottam Arrow-t és Rake-et is.
Csak magamra gondoltam akkoriban, próbáltam feldolgozni a saját
problémáimat.
Sóhajtok, és kibámulok az ablakon. – Nem tudtam, hogyan birkózzak
meg ezzel. Mindenki visszatartott dolgokat tőlem, és látom, hogy ez nem
igazán változtatott volna semmin. Arrow nem akart elveszíteni vagy
megbántani, és én látom, hogy honnan jött. Ez egy bonyolult helyzet volt.
– Tudom Anna, és senki sem hibáztat téged. Azt tetted, amit tenned
kellett, ez csak egy pár napos szünet volt – Arrow csinál úgy, mintha örökre
elvesztett volna – morogja.
– Talán úgy gondolta, hogy nem fogok visszajönni.
– Nos, tévedett – válaszolja. – És higgy nekem, ha nem jöttél volna
vissza pár napon belül, elment volna és megszerzett volna. Kis híján
megtört, még én is láttam. Nem szándékozott nélküled élni.
Tracker leparkolja az autót, és besétálunk a klubházba egymás mellett.
 Rake vigyorog és hozzám fut, felemel a karjaiba. – Hála az égnek,
visszajöttél, hugi!
– Jó újra itt lenni – mormogom, szemeim a szobát kutatják Arrow után.
– A szobájában van – mondja megpuszilva az arcom. Mosolygok, és a
szobához sétálok, csakhogy azt zárva találom. Kopogok párszor.
Nincs válasz.
Hangosabban kopogok.
– Húzz el! – kiáltja, hangja rekedtes, grimaszolok tőle.
– Arrow? – kiáltom.
Az ajtó másodperceken belül kitárul.
Tanulmányozom őt.
Sötét karikák a szemei alatt, lehorzsolt arc, a haja egy merő kóc.
– Bejöhetek? – kérdezem halkan.
Pislog. – Itt vagy.
Mosolygok ezen, besétálok a szobába, és szembe fordulok vele.
Becsukja az ajtót maga mögött és bezárja a teret kettőnk közt néhány
lépéssel. – Hiányoltalak, Anna.
Csendben bámulok rá, míg folytatja.
– Amikor öltem Maryért, hogy megbosszuljam, egyszer sem
gondoltam, hogy elveszítem az egyetlen nőt, akit valaha is úgy láttam, hogy
old ladymmé teszem. Kurva házasság. Még csak nem is gondoltam soha
arra, hogy valaha megházasodom életemben, amíg nem találkoztam veled.
El tudja képzelni magát, hogy elvesz feleségül? Akartam azt. Jobban,
mint bármit akartam valaha.
– Nekem is hiányoztál, Arrow. Csak meg voltam bántva. Meg kellett
békélnem a ténnyel, hogy sosem fogok találkozni az apámmal, és
elsősorban, hogy ő sosem akart engem. A gondolataim mindenfelé jártak,
és szükségem volt időre, hogy feldolgozzam. Főként sajnáltam magam,
ami hülyeség volt. Nem akartalak bántani a folyamat során, vagy ellökni
magamtól. Megbocsátok neked, Arrow. Akkor nem tudtad, ki volt ő, akkor
még engem sem ismertél. Amikor beléd estem, tudtam, milyen ember
vagy. Tudom, mire vagy képes. Azt is tudom, hogy sose bántanál.
– Anna…
– Semmi más nem számít, Arrow, kivéve ezt – mondom, lábujjhelyre
állok és megcsókolom az arcát. – Ennek, amink van, sosem tudnék hátat
fordítani. Szeretlek, Arrow.
– Igazán megbocsátasz? – kérdezi reményteli hangon.
Bólintok. – Tudtam, hogy amikor eljövök hozzád, teljesen meg kell,
hogy bocsássak neked, vagy ez nem fog működni köztünk. De
megbocsátottam, Arrow.
– Annyira édes – mormolja. – Olyan rohadtul meg voltam ijedve, hogy
nem fogsz visszajönni hozzám. Adtam neked pár napot, mielőtt elmegyek
Lana házához.
– Mit szándékoztál csinálni? – kérdezem.
Szemei lemosolyognak rám. – Bármit, amit kell, Anna, bármit. Nem
szándékoztam nélküled élni. Kóstolót adtál nekem abból, milyen újra élni,
igazán élni. Mielőtt találkoztam veled, nem éltem, csak haldokoltam. Nem
tudok visszamenni oda. Annyira megőrülök érted, hogy zavarban kellene
lennem.
Felnevetek erre.
Lehajtja a fejét és megcsókol, hátradöntve a testem és erős kezeibe
fogva az arcom. Olyan íze van, mint az epres cukorkának, amin tudom,
hogy gyakorlatilag él, és amit megoszt Cloverrel, amikor senki sem látja.
Amikor elhúzódik, lemosolyog rám. – Én is szeretlek, Anna. Sajnálom,
hogy elbasztam.
Megnyalom az ajkaimat. – Mindig megcsókolhatsz újra.
Vigyorog. – Basszus, szeretlek.
Az ágyra dob, ajka az enyémet falja.
 – Sose hagyj el újra, Anna! – parancsolja mély hangon. – Hallasz?
– Nem foglak – motyogom a szájának. – Ne adj rá újra okot.
Leveszi a felsőmet.
– Nem fogok, kedvesem, soha többé – csikorogja, mielőtt szája a
testemen van, incselkedik, ingerel, megmutatja, mit hagytam ki. – Az
enyém vagy, Anna, kurvára ne felejtsd el megint!
– Sosem felejtettem ezt el, Arrow – suttogom, megrángatva a pólóját,
némán könyörögve neki, hogy vegye le. Megadja magát nekem, áthúzza
fehér pólóját a fején, és elhajítja valahová a szobában. Levegőért kapok,
amikor meglátom kézzel írt betűkkel felvarrva a nevemet a bordáin.
– Mikor csináltattad ezt? – kérdezem, ujjaimat átfuttatva a gyönyörű
tintán.
– Aznap, amikor elmentél – mondja, és hátratol az ágyra. Meg kell,
kóstoljalak.
Alhasam összeszorul a gondolatra.
Felemeli a szoknyámat, lehúzza a bugyimat, és rám teszi az ajkait.
Nézem sötét hajú fejét, mielőtt becsukom a szememet és hagyom, hogy
felemésszen a gyönyör.
Basszus, olyan rohadt jó érzés.
Kényszerítem magam, hogy kinyissam a szememet, figyelni akarom őt,
ahogy kényeztet, csípőmet felemelve a szájához.
Megragadva a csípőmet az ágyhoz szögezi a testem, így mozdulni sem
tudok, aztán folytatja a nyalogatásomat a redőimen keresztül. Amikor
átfuttatja nyelvét a csiklómon, a hátam önkéntelenül felível.
– Arrow – nyögöm ki, lenyúlva, és az ujjaimat keresztülfuttatva a haján.
– A számon akarsz elélvezni, vagy a farkamon? – húzódik hátra.
– Mindkettőn – válaszolom.
 Szája sarkában mosoly bujkál, mielőtt lehajtja a fejét, és folytatja a
nyalogatásomat. Amikor megszívja a csiklómat, az orgazmusom a
semmiből sújt le rám.
– Basszus, basszus, basszus – mondom csikorogva, összeszorított
fogaim közül, nehezen lélegezve.
Olyan. Kurva. Jó.
Amikor a testem végül elernyed, elmozdítja a száját, és megtörli a
kézfejével. Kielégültnek érezve magam, az ujjammal intek neki.
– Mit akarsz, Anna? – kérdezi, ahogy lehúzza a nadrágját.
– A számban akarlak – mondom neki merészen, feltérdelve és várok.
Átkozódik és közelebb lép hozzám, így kemény gerjedelme az arcom
előtt van.
– Nyisd ki a szád, kedvesem – duruzsolja, megérintve az állkapcsom
oldalát a kezével. Azonnal megnyílok neki, beszívva hosszát a számba,
olyan mélyre, amennyit be tudok fogadni. Felnyög, lebámul rám, barna
szemei annyi szenvedéllyel vannak telve, hogy a szívem repesni kezd.
Hagyja, hogy párszor megnyaljam, mielőtt elhúzódik. – Benned kell
lennem, Anna, most.
– Hogy akarsz engem? – kérdezem szétterpesztve combjaimat
invitálásként.
Megint átkozódik. – Feküdj a hátadra, szükségem van rá, hogy lássam
az arcodat.
Lefekszem az ágyra, megtámasztja magát fölöttem, aztán becsúsztatja
magát egy hosszú lökéssel.
– Olyan kurva jó, Anna – suttogja. – Olyan nagyon hiányoztál.
– Te is hiányoztál nekem – válaszolom, lehúzom az arcát és
megcsókolom a száját. Folytatja a pumpálást, és lenyúl, hogy játsszon a
csiklómmal, amíg újra elélvezek, ez az orgazmus sokkal erőteljesebb, mint
az utolsó. A nevét kiáltom, ahogy befejezem, és hamarosan csatlakozik
hozzám, erős combjai remegnek, ahogy elélvez bennem. Később a hátára
fekszik, a karjába húz, és egy gyengéd csókot helyez a fejem tetejére.
– Sosem hagylak elmenni – mormolja.
– Sosem akarom, hogy hagyj – suttogom vissza.
Kezei megfeszülnek körülöttem.

* * *
Kidörgölve az álmot a szememből bekószálok a konyhába, hogy lássam,
ahogy Arrow ott áll pucér fenékkel, és reggelit készít.
Maroknyi feszes hátsó.
– ’Reggelt! – mormolom álmos hangom, ahogy a látványt csodálom.
– Mi ez veled és a pucér főzéssel?
Megfordul és szélesen elvigyorodik. – ’Reggelt, gyönyörű!
– Mit készítesz? – kérdezem, egy csókot nyomva várakozó ajkaira,
mielőtt belekukkantok a serpenyőbe, és a kezem végigsiklik feneke
félgömbjén.
Arrow lekapcsolja a tűzhelyet, aztán felém fordul. A farka kemény, a
hasamba nyomódik.
– Nem te vagy az egyetlen, aki épp most ébredt – mormolja vigyorogva,
lepillantva magára.
Én is lenézek és összecuppantom az ajkaimat. – És mit szándékozol
ezzel kapcsolatban csinálni?
Arrow megnyalja az alsó ajkát, aztán a levegőbe emel, egy sikkantás
szökik ki a számon.
– Kinyallak, aztán megkeféllek, aztán megetetlek. – Ajkai lecsapnak az
enyémre.
Aztán pontosan azt csinálja, amit mondott, hogy fog.
HÁROM HÓNAPPAL KÉSŐBB

Felülve az ágyon hívom a számot, amit kaptam. A negyedik csengésre

válaszol.
– Igen.
– Talon – mondom. – Anna vagyok.
Csendben van néhány másodpercig. – Szia Anna, minek köszönhetem
a hívásod?
– Találkozhatunk valahol? Azt gondoltam, lóghatnánk együtt.
– Mikor? – kérdezi azonnal.
– Fél óra múlva. Mit szólsz a kávézóhoz, ahová a múltkor beugrottál?
– Rendben – mondja. – Akkor később találkozunk.
Felöltözöm a kedvenc kopott, szakadt farmernadrágomba és egy
egyszerű fekete trikóba. Nem foglalkozom semmilyen sminkkel és
leengedve hagyom a hajam, hagyom, hogy magától száradjon meg. Ahogy
elhagyom a hálószobát, feltűnik, hogy a klubház csendes. Talon hagyott
nekem pár üzenetet az elmúlt hónapokban, és az volt a benyomásom, hogy
találkozni akart velem, hogy legyünk együtt egy kicsit. Azt hiszem, hogy
bár nem vagyunk vérrokonok, ettől még családtagnak tekint engem.
Tudom, hogy szerette az apámat, és engem egy kapcsolódási pontnak lát
hozzá. Nem rossz srác, így egy hónappal az után, hogy megkeresett, úgy
döntöttem, hogy miért ne; Talon lehetne az életemben. Nem került nekem
semmibe, és egy furcsa módon kapcsolódtunk egymáshoz.
Látom, hogy Arrow és Rake együtt isznak, és próbálok észrevétlenül
elsétálni.
– Váó, hová gondolod, hogy mész? – kiált fel Rake, megállítva engem.
– Megyek kávézni egyet Talonnal – mondom neki.
 Arrow arcán aggodalom villan, mielőtt el tudja fedni. Elfordul tőlem, és
inkább az italára koncentrál. – Kurvára nem fogsz egyedül menni, Anna!
Veled jövök.
– Nem jöhetsz velem, Arrow. Nem fog bántani. Emellett egy nyilvános
helyre megyek, ugyanabba a kávézóba, ahol legutóbb láttam őt – mondom
összehúzott szemmel.
Ma van az évfordulója Mary halálának.
Arrow egész nap töprengett, és tudom, hogy egyedül akar lenni. Amikor
megkérdeztem, akar-e beszélni róla, nemet mondott. Amikor követtem a
bárba, egy szót sem szólt hozzám. A fejében ragadt, és időre van szüksége,
hogy feldolgozza. Időre, amit meg fogok adni neki. Bármit, amire szüksége
van. Eldöntöttem, hogy távol maradok, és mivel Talon épp a minap lépett
velem újra kapcsolatba, arra gondoltam, miért ne? A bátyám nem örült
neki, de én kíváncsi voltam, miért akart Talon olyan nagyon elérni. Talán
csak egyedül érezte magát, és beszélni akart valakivel. Mióta Damien úgy
kerül, mint a pestist, jól jön egy új barát.
Rake állkapcsa makacsul megfeszül. – Blade elvisz téged, és ez
végleges.
Rámutatok az ujjammal, aztán leejtem. Nincs értelme vitatkozni vele.
– Mondd meg Blade-nek, hogy most indulunk.
Rake bólint, és elhagyja a szobát.
Arrow hátát bámulom. Nem hagyhatom csak így itt. Tudom, hogy nem
akarja, hogy találkozzak Talonnal, de ez olyasmi, amit meg akarok tenni,
és nem irányíthatja minden mozdulatomat. Odasétálok hozzá, és
megérintem a vállát. – Visszajövök, oké? Semmi sem változott, Arrow.
Elfordítja a fejét és szomorúan mosolyog. – Szeretlek, Anna – mondja.
– Csak emlékezz erre. Ne hagyd, hogy a mocsok szórakozzon a fejeddel!
Arrow azt hitte, hogy meg fogom gondolni magam? Hogy hirtelen
megutálom azért, ami az apámmal történt? Mert nem. Úgy értettem, ahogy
mondtam, és a megbocsátás az megbocsátás. Nem fogom újra felhozni azt,
ami történt, kivéve, ha egyikünk beszélni akar róla, sohasem haragomban,
és nem használom fegyverként ellene. Sosem tenném ezt vele.
– Én is szeretlek, Arrow, és tudom, hogy szeretsz engem – suttogom,
megcsókolom az arcán. – Ő a mostohatestvérem, és beszélni akar velem.
Ennek semmi köze ahhoz, hogyan érzek irántad, az érzéseim nem fognak
változni. Tudom, hogy a mai egy nehéz nap neked, így azt akarom, hogy
meglegyen a tered. Ha akarod, hogy elmenjek veled a temetőbe később,
tudasd velem. Vagy ha egyedül akarsz menni, vagy Faye-jel, az is oké. Ha
szükséged van rám, csak hívj, oké?
Lefuttatom a kezem a hátán, aztán további szó nélkül elhagyom a
klubházat.

* * *
Első alkalommal amióta Talont ismerem, nincs a szokásos vigyor az
arcán. Pontosan ugyanazon a széken ül, amit utolsó alkalommal is
elfoglalt, és kissé bizonytalannak tűnik. Kihúzom a mellette lévő széket, a
padló csikorgásának hangjára felnéz.
– Szia - mondja, kicsit még jobban kihúzva a széket, hogy leüljek.
– Szia – mondom leülve. – Rendeltél valamit enni?
– Nem – mondja a fejét rázva. – Rád vártam.
Mindketten egy burgert és sült krumplit rendelünk, aztán egymásra
nézünk, ahogy a pincérnő elmegy.
Amikor az ételünk megérkezik, kinyitja a száját, hogy mondjon valamit,
de aztán megrázza a fejét, és eszik egy krumplit helyette.
– Te és Rake fogtok valaha beszélni? – kérdezem.
Talon szomorúan mosolyog. – Kétlem. Nem érez semmilyen rokoni
kapcsolatot velem. Meglep, hogy hagyott eljönni.
 Kintre mutatok. – Egy jelölt rajtam tartja a szemét az autóból. És hogy
érted, hogy hagyott eljönni? Önálló nő vagyok, tudod?
Ekkor Talon nevet, ami egy mély, zenei hang. – Értékes áru vagy, azért.
– Szeretem őt – teszem hozzá lassan.
– Rake-et?
– Nos, természetesen szeretem Rake-et, de Arrow-ra gondoltam.
Ajkai megfeszülnek. – Megölte az apánkat.
– Megölte a te apádat. És ha tudta volna, nem tette volna meg – teszem
hozzá.
– Egy gyilkost védesz? Aki megölt valakit a saját véredből? – kérdezi
összevont szemöldökkel.
– Azért tette, mert az emberetek megölte Maryt, valakit, aki fontos volt
neki. Emellett azt mondod, hogy te nem öltél meg senkit?
Nemet int a fejével.
– Megvertél valakit? Megfenyegettél valakit?
– Természetesen megtettem ezeket a dolgokat, nem vagyok ártatlan, de
sosem vettem el életet – mondja.
– Még –teszem hozzá.
Összeszorítja az ajkait erre, és nem mond semmit. Mit lehet erre
mondani?
– Hagyni fogják, hogy újra találkozz velem? – kérdezi Talon, eltolva a
tányérját.
– Nincs választásuk, és persze, hogy újra látni akarlak – mondom.
– Talán találkozhatnánk egyszer egy hónapban, vagy valami hasonló.
Szélesen elmosolyodik, átfuttatja kezét fehérszőke haján. – Az tetszene.
– Jó – válaszolom. – De meg kell, hogy értsd, hogy szeretem Arrow-t,
és nem fogom elhagyni.
– Anna – teszi hozzá, állkapcsa hirtelen megfeszül. – Sosem fogom
helyeselni, hogy Arrow-val vagy.
 – Nem kértem a jóváhagyásodat – mondom határozottan. – Nem kell,
hogy kedveld Arrow-t, de körülöttem nem leszel tiszteletlen vele.
Ajkai megrándulnak. – Megjegyeztem.
– Szóval, mesélj magadról. Mindenről, amiből kimaradtam – mondom,
oldva a hangulatot.
– Nos – kezdi. – Emlékszem, hogy lecsúsztam egy csatornán, és akkor
ott volt a fény vé….
Nevet, amikor belecsípek.
Mesél nekem egy kicsit a gyerekkoráról, de úgy érzem, szándékosan
kihagy dolgokat.
– Nem állok nagyon közel az anyámhoz – mondja. Viszont az apámhoz
– a mi apánkhoz – közel álltam.
Biccentek és szomorúan mosolygok. – Hé, legalább neked ott volt.
Elkomorodik. – Sajnálom. Nem úgy értettem…
– Ez rendben van, Talon – mondom. – Megbékéltem mindennel,
aminek köze van apámhoz. Őszintén, úgy érzem, ő a te apád volt, nem az
enyém. Kérdezhetek valamit?
– Persze.
– Miért kerestél folyton?
Sóhajt. – Őszintén szólva, Anna, úgy érzem, mintha családtag lennél.
Szeretném, ha jelen lennél az életemben. Ez nem bűntudat, bár azt
kívánom, bárcsak apa ott lett volna neked. Oké, talán van egy kis bűntudat.
Valahogy úgy érzem elvettem valamit, amit nem nekem szántak. De nem
ez az, amiért az életed része akarok lenni mostantól.
Bólintok, elfogadva a válaszát. – Azt hiszem, értem. Talán mesélhetnél
nekem valamikor néhány menő sztorit róla.
– Én benne vagyok – mondja, reménytelinek tűnve.
Kényelmes csend telepedik ránk.
– Egy nap te leszel az elnöke a Wild Mennek? – kérdezem.
 Bólint, és vizsgálgatva rám néz. – Igen, az leszek. Ez gondot fog okozni?
– Nem, ha nem hagyjuk.
– Nem akarok közéd és Rake közé állni. Tudom, hogy ő ott volt neked
egész életedben, mialatt én csak most léptem be az életedbe.
– Rake és én jól leszünk, mindig úgy vagyunk. Tudod, van bennetek
valami közös. Ő sem akarja, hogy Arrow-val legyek – vallom be neki.
– Igazán? Miért? – kérdez Talon komoran. – A testvérei egyikével?
Ennek jó dolognak kellene lennie - közel tartani téged.
– Azt mondta, jobbat akart nekem – mondom neki. – Talán egy
öltönyös férfit. Egy diplomást. Valakit, aki minden este hazajön hatkor, és
nem él veszélyesen.
– De te nem azt akarod? – kérdezi.
Felvonom a vállam egy rándítással. – Én csak Arrow-t akarom. Nem
határozott céllal mentem, hogy egy motorost keressek. Igazából senkit
nem kerestem. Csak megláttam őt, és akartam.
– És így megszerezted – válaszolja, ajkai megrándulnak. – Higgy
nekem Anna, te illesz ebbe az életstílusba. Erős vagy és szívós, de belül
édes, amit senki sem lesz képes lerombolni. Arrow-nak rohadtul térdre
kellene borulnia hálásan, hogy van valaki olyanja, mint te.
Gondolataimban bevillan Arrow a térdein, elmondva nekem, hogy
mennyire sajnálja.
– Ő nem tökéletes, de az enyém – válaszolom. – Jó hozzám.
– Jobban is teszi – mondja fenyegető hangsúllyal.
– Szóval, neked van nő az életedben? –kérdezem témát váltva. – Bárki,
akit meg kell fenyegetnem?
– Senki különleges – mondja nevetve.
A szemem forgatom. – Ez egy kód arra, hogy csak klubkurvák?
 Arckifejezése ártatlanná válik. – Hol tanultál ilyen szót, Anna?
Fogalmam sincs, miről beszélsz. Nem vagyok biztos benne, hogy a Wind
Dragons hogy működteti a klubját, de…
– Tartogasd ezt, Talon – mondom neki vigyorogva.
– Azt hiszem, be kellene szereznünk egy kis desszertet, mit szólsz
ehhez, hugi? – kérdezi, egy fiús vigyort villantva rám.
– Azt hiszem, olvasol a gondolataimban.
Mindketten mosolygunk.

* * *
Amikor aznap később visszatérek a klubházba, Arrow vár rám.
– Eljössz velem a temetőbe? – kérdezi – Mindenki megy.
– Persze, hogy megyek – mondom. – Nem kellene virágot vennünk
útközben?
Hálás kifejezéssel az arcán bólint. – Tudod, Anna, amikor Maryre
gondolok, bűntudatot érzek. Egy jó asszony, akivel nem bántam
megfelelően, egy asszony, aki meghalt, megfizetve az árát ennek az
életformának. Egy asszony, akivel még csak nem is tudtam elköteleződni.
Felsóhajt és kezébe veszi az enyémet. – Sosem szerettem senkit úgy,
ahogy téged szeretlek, Anna. Sosem. Csak akartam, hogy tudd.
Felemelem a kezét az ajkaimhoz és megcsókolom az ujjait.
– Megértelek Arrow, ugye tudod?
Tudom, hogy nem akarja, hogy aggódjak amiatt, hogy kiborul Mary
halálának évfordulóján. Az igazság az, hogy nem aggódom. Szeretett
előttem, és ez rendben van, mert ő most az enyém, és ez minden, ami
nekem számít.
– Milyen volt az ebéd Talonnal? – kérdezi.
– Jó volt; mondtam is neki, hogy megpróbálhatnánk és megtehetnénk
ezt minden hónapban – mondom neki, kinyúlva, hogy begomboljak egy
gombot az ingén. Figyelmen kívül hagyom rosszallását, és felmosolygok rá.
– Gyere, menjünk.
A nappaliban Faye vár ránk a többi klubtaggal. Arrow-hoz szalad, aki
szorosan megöleli. Figyelem az ölelésüket, és szerencsésnek érzem
magam, hogy Arrow az életében tudhatja őt, és most már én is. Faye
nagyszerű barát, és egy idiótának érzem magam amiatt, ahogy először
éreztem, amikor találkoztam vele. Tudom, hogy ők ketten álltak
legközelebb Maryhez, és hagyom őket gyászolni.
Több mint meglepett vagyok, amikor Sin körém fonja karjait. – Jó
asszony vagy Anna, és pokolian jó old lady válik belőled.
Önelégülten mosolygok. – Köszönöm, Sin. Soha nem tudtam, hogy
kedvelsz.
– Nem tetszett, hogy Rake és Arrow harcol miattad, de látom, hogy
értékes nő vagy. Arrow kitett magáért – mondja vigyorogva.
– Örülök a jóváhagyásodnak – motyogom, de aztán mosolyogva felé
fordulok. – Te magad sem vagy túl rossz.
Erre felnevet, és a fenébe is, tényleg jóképű pasas.
Vinnie hátulról körém fonja egy karját. – Mindenki indulásra kész?
– Igen.
Irish kinyitja az autó ajtaját nekem, és becsusszanok. – Köszi, Irish.
– Szívesen, Anna – válaszolja szexi akcentusával.
Arrow és Faye jönnek ki utolsónak a klubházból, Arrow pillantása
azonnal utánam kutat.
– Az autóban van, nyugodj le – mondja neki fejét rázva Sin.
Arrow kinyitja az ajtót. – Motorozni akarok.
Kiemel az autóból és a motorjához visz, majd ráhelyez. Rám tesz egy
sisakot, de nem zavartatja magát azzal, hogy magára vegyen egyet. – Tarts
szorosan, kedvesem.
Mosolygok. – Mindig azt teszem.
 És mindig azt fogom.
Amikor odaérünk, mindannyian a sírnál állunk, mindenki néhány
lépéssel hátrébb, kivéve Faye-t és Arrow-t. Könnyek ömlenek a
szememből, ahogy érzem, sugárzik belőlük a fájdalom.
Faye virágokat helyez el a sírkőre, és halkan beszél.
Arrow néhány szót szól, aztán csak áll.
Mindannyian megérintjük a sírkövet, aztán eljövünk.

ARROW

– Remélem, boldog vagy Mary, bárhol is vagy – mondom a sírkőnek.

– Tudom, hogy te mindenedet nekem adtad, és én nem értékeltelek téged
eléggé, és sajnálom. Tudom, hogy ha találkoztál volna Annával, szeretnéd
őt. Épp úgy, mint én. Sosem fogom őt készpénznek venni, Mary. Sajnálom,
hogy elvesztetted az életed, és ezt a terhet örökké cipelni fogom.
Veszek egy nagy levegőt. – Megöltem az apját. Kurvára megöltem az
apját, és ha vissza tudnék menni és megváltoztatni, megtenném. Nem
ölném meg őt bosszúból a halálodért. Emiatt kis híján elvesztettem Annát.
Nincs semmi, amit ne tennék meg Annáért. A gondolat, hogy majdnem
elvesztettem őt…
Basszus.
– Remélem, boldog vagy Mary, bárhol is vagy – suttogom, aztán
elfordulok.
Ellépek a kőtől és ránézek.
Az én Annám.
Életem szerelme. Ha hinnék mindebben a szarságban, azt mondanám,
ő a lelki társam.
Itt áll, könnyekkel a szemében, sírva egy nőért a múltamból.
Nincs féltékenység a szemében, nincs sértettség.
Csak megértés.
Hogy a francba lehetek ilyen szerencsés?
Én, egy kibaszott bűnös.
Egy romlott ember.
Egy vétkes ember.
Hogyan kaphattam egy ilyen angyalt?
Egy gyönyörűség, egy kurva tudós.
A valaha élt legédesebb nő.
A karjaimba veszem, és megcsókolom a feje tetejét.
Felteszem, Isten tényleg hisz a megbocsátásban.