Ella Frank & Brook Blaine

The Elite Series 01

Danger Zone
Titkos Információk

Hívónevek

Grant „Panther” Hughes Hadnagy

Óvatos, öntudatos és kegyetlen a levegőben. A nevét pedig éjfekete
hajáról kapta.

Mateo „Solo” Morgan Hadnagy

Olyan, mint maga Han Solo, merész és hajlamos csak magára gondolni.

Pete „Gucci” Carter Hadnagy

Hívónevét azután kapta, miután a tiszti képzésen eltöltött napja után
annyit ivott, hogy belehányt egy női Gucci kézitáskába.

Billy „Houdini” Wasowski HadnagyBármibe képes ki– és belekeveredni –

legyen az kellemetlenség, nők bugyija vagy egy veszélyes helyzet fent a
levegőben.
Tia „Whiplash” Castaneda Hadnagy
Hívónevét a gyakornokaitól kapta, miután többüknek komoly
nyaksérülésük lett, mikor követni próbálták őt.

Paul „Utah” Weinberger Hadnagy

Mindenki életét pokollá változtatta a tiszti képzésen. U.T.A.H =
UpThightAssHole (Méretes Seggfej)

Abcde „Alphabet” Szabelska Hadnagy

A tiszti kiképzés első napjától fogva senki sem tudta kimondani a nevét,
ezért mindenki úgy szólította, hogy „Alphabet”.

Darell „Phantom” Anderson Hadnagy

Megvan az a képessége, hogy eltűnjön, amikor szükséges.

Victor „Midnight” Levy Parancsnok

Kiütve találtak rá egy tengerparton, egy sztriptíztáncos társaságában,
akinek a neve Midnight volt. A mai napig tagadja.

Pamela „Ketchup” Heinz Parancsnok

Egy olyan névvel, mint Heinz, magáért beszél.

Franklin „Razor” Hughes Kapitány

A harci kiképzés során a legélesebb fordulatok és manőverek, az ő
nevéhez fűződnek.
1. Grant Hughes
Egyike volt azon forró nyári estéknek, mikor a legjobb, amit megtehetsz,
hogy egy sörrel a kezedben kifekszel a partra és a feletted elhúzó repülőket
bámulod, miközben hallgatod, ahogy a hajtóművük hangjától megremeg az
ég. Legalábbis ezt kellene tennem. Ez lenne az okos döntés, a
felelősségteljes választás ahelyett, ahova épp tartok.
Bassza meg! Az elkövetkező tíz hétben a lehető legjobban kell
viselkednem, és ha szükségem van egy szabad éjszakára, hogy túléljem,
akkor élek a lehetőséggel.
Egy izzadtságcsepp gördült le a nyakamon a fullasztóan meleg
bukósisakom alól, miközben arra vártam, hogy a lámpa váltson. A
lenyugvó nap mögöttem lilára és kékre festette az eget. Amint a lámpa
zöldre váltott, a motor alattam felbömbölt és belevetettem magam az
éjszakába.
Percekkel később óvatosan leparkoltam a Ducati 848 motorommal egy
nevenincs bár előtt – istenem, hogy ez milyen sablonos volt –, majd
leállítottam a gépet. Tétovázás nélkül szálltam le, majd levettem a sisakomat
és az ülés mögé csatoltam. Kibújtam a bőrdzsekimből, a meleg szél pedig
hamar felszárította az izzadtságot a bőrömről. Zene szűrődött ki, ahogy a
bejárati ajtó kinyílt majd becsukódott. Várakozás bizsergett a zsigereimben.
Olyan régen volt már, ki voltam éhezve.
Ahogy beléptem, a szemem gyorsan hozzászokott a bent levő
félhomályhoz. Úgy nézett ki, mint bármelyik másik bár az Államokban:
repedezett műbőr boxok voltak körbe, egy öreg zenegép volt elhelyezve a
teljesen felszerelt bárhoz közel, a TV–ben valami adás ment, de senki nem
figyelt rá. Szombathoz képest nem voltak túl sokan, de ez nem igazán
számított, ugyanis határozott céllal voltam itt. Egy gyors körbetekintés után
megállapítottam, hogy még nem érkezett meg. Utamat így a bár felé vettem,
de közben teljesen tudatában voltam az éhes tekinteteknek.
– Egy Heinekent kérek – mondtam a csaposnak. Rákönyököltem a pultra,
a dzsekimet pedig ledobtam magam mellé. Ha leülök, az azt jelenti, hogy
társaságra vágyok, ezzel viszont el is intéztem volna az estémet. A pultos
kinyitotta és elém tolta az üveget. Egy nagyot kortyoltam a jéghideg sörből,
és a TV–re pillantottam. Nem a sportcsatorna volt beállítva, hanem a helyi
hírek. A hétvégi légiparádéról mentek felvételek, miközben úgy éreztem,
hogy valaki figyel.
A bár mögötti órára nézve úgy döntöttem, figyelmen kívül hagyom a bőrömet
perzselő tekintetet, és magamban elátkoztam a máris késő randipartneremet.
Az utolsó dolog, amire szükségem volt, hogy egyedül ácsorogjak, mint aki
valakire vár. Az nem én vagyok. Én nem az a fajta vagyok, aki bemegy egy bárba
és keres magának valakit, akivel eltölthet néhány kellemes percet. Inkább a
tervez–és–végrehajt típus vagyok. Így nem érhetnek meglepetések. Nincs semmi,
ami a képembe robbanhatna.
Ezt észben tartva, figyelmemet a Hornet F/A–18 típusú repülőre
szegeztem, ami épp orsózó manővert végzett a felvételen. Azt hiszem, jó
munkát végeztem a ne–gyere–közel–hozzám kisugárzásommal, de pár
perccel később valaki mégis mellém lépett, oly módon betolakodva a
személyes terembe, hogy biztos lehettem benne, nem igazán a mellettem
levő üres szék érdekelte.
Fenébe, erre igazán nem volt szükségem!
– Helló, foglalt ez a szék?
A férfi hangjának eltökélt tónusa alapján biztos voltam benne, hogy meg se
fordul a fejében az elutasító válasz. Ezt bizonyította, mielőtt bármit is
mondhattam volna. Éreztem, ahogy az ismeretlen elsiklik mellettem olyan
közel, hogy csupasz bőrömön éreztem a testéből áradó hőt.
Összeszorítottam fogaimat és lassan a hívatlan látogató felé fordultam,
miközben már a kösz-de-nem beszédre készültem, de szavaim végül
elakadtak valahol a torkomban.
Figyelembe véve, hol is voltunk, azon kaptam magam, hogy egy pár
bársonyos whiskey színű szempárban merülök el, amiket sűrű fekete
szempillák kereteztek. Rövid barna haja, bronzos aranybarna bőre volt, és
aztán ahogy én csak álltam ott, mint valami szobor, telt ajka ragyogó
mosolyra húzódott.
Pokolba, az egyik legszebb férfi volt, akit valaha is láttam! A probléma
az, hogy ezt ő is tudta.
– Úgy veszem, hogy ez egy nem. – Elképesztő szemeit
kendőzetlenül futtatta végig testemen, fekete trikómtól kezdve a
farmeromig, és mikor végre tekintete visszatért az arcomra, rám
kacsintott.
– Szerencsés vagyok.
Arrogáns, vakmerő és öntelt. A pasiban megvolt minden, amit kerültem,
mikor egy gyors dugásra került sor. Amire szükségem volt, az a
megbízhatóság és a diszkréció.
Félrenéztem és kortyoltam még egyet a sörömből.
– Ülj oda, ahova szeretnél.
– Ahh. Értem.
– Mit értesz?
A szemem sarkából láttam öntelt vigyorát és azt, amikor vállat vont.
– Két elméletem van. Az egyik az, hogy játszod a nehezen
kaphatót, vagy…
Az ösztöneim azt súgták, hogy ne menjek bele, de felé fordultam. Mikor a
tekintetét az enyémbe fúrta, rájöttem, hogy hibáztam.
– Vagy?
– Vagy te vagy az agresszor.
– A mi?
– Te vagy az, aki utána megy annak, amit akar és nem az, akit
becserkésznek.
Felhorkantam és visszafordultam a TV felé, tovább imitálva, hogy nézem, de a
srác közel hajolt hozzám, újra behatolva a személyes terembe.
– Nos? Melyik?
– Talán egyik sem.
– Vagy talán hazudsz. – Hangja elmélyült. – Azt akarod, hogy
visszamenjek a bár túlsó végébe?
Nem tudtam elfojtani a kuncogást, ami kitört belőlem, mert akármennyire
nem akartam a figyelmet, el kellett ismernem a pasi kitartását. Ha nem
vártam volna valakit, talán még elbűvölőnek is találtam volna.
– Még egyet – mondtam a pultosnak, és felemeltem az üres üveget.
Átnéztem a vállam felett, még egyszer az ismerős férfit keresve, aki miatt itt
voltam, de még mindig nem érkezett meg, szóval szembefordultam azzal a
férfival, aki szinte könyörgött a figyelmemért.
Ezúttal hagytam tekintetem elkalandozni a testén, szorosan rásimuló sötét
farmert és egy olívazöld pólót viselt, ami úgy simult izmos felsőtestére, mint
valami második bőr. Ellenállhatatlan volt a maga szívtipró–de–imádni–
fogod–minden–egyes–percét módján, és a fenébe is, ezt a farkam is
észrevette!
 – Ó, kérlek, csak nyugodtan. Szeretnéd, hogy felálljak? – Már kezdett
felemelkedni, de kinyújtottam a kezem és a mellkasánál fogva nyomtam
vissza. Nem éreztem mást, csak kemény izmokat az ujjaim alatt, és
gondolkodás nélkül nyaltam végig ajkamon. Fenébe, nagyon csábító volt.
Mikor a pultos elém tolta a következő üveget, elrántottam a kezem és az
üveg felé nyúltam.
– Nem vagy valami beszédes.
– Nem azért vagyok itt, hogy beszélgessek.
– Nem? – Ezúttal sikerült talpra állnia, és arrébb löknie a széket. – Ezzel
egyet tudok érteni.
Felsóhajtottam, félig bosszúsan, félig felizgulva. Tudtam, végül melyik
fog győzni. – Nézd, megtisztelő az érdeklődésed, de terveim vannak és
nem veled.
A pasi a mellkasához kapott, mint akit szíven lőttek.
– Au! Kegyetlen vagy!
– Jobb, mintha vesztegetnéd az idődet.
– Ahha. Szóval hol van a partnered?
– Késik – feszült meg az állkapcsom.
– Nekem sokkal inkább ez hangzik idővesztegetésnek. Én sosem
várakoztatnálak meg – Közelebb hajolt, szinte már suttogott. – Jövök és
elmegyek minden egyes alkalommal, amikor csak szólsz.
Francba. Nagyot nyeltem, a farkam erősen tiltakozott a makacsságom ellen.
Olyan könnyű lenne feladni. Megragadni, térdre kényszeríteni, és
egyszerűen elhallgattatni. Éreztem, amint az eltökéltségem kezd gyengülni,
ahogy belélegeztem mámorító illatát. Két másodpercre voltam attól, hogy
az óvatosságomat a szemetesbe dobjam, mikor felnéztem és megláttam azt,
akire eddig vártam.
– Roppant csábító ajánlat – mondtam vigyorogva, miközben elhúzódtam
tőle. – De pont most lépett be, akire eddig vártam. – Néhány
bankjegyet dobtam a bárpultra, és felvettem a dzsekimet. De mielőtt
elsétálhattam volna, a pasi megragadta a karomat.
– Ez az én szerencsém. – Valamilyen furcsa oknál fogva még mindig
vigyorgott. – Egyébként, még meg se mondtad a nevedet.
– Nem, valóban – kacsintottam rá, miközben elsétáltam, de a vállam felett
még visszaszóltam neki. – Legyen szép estéd.
2. Mateo Morgan

Az a tag ott a túloldalon egyszerűen nem illett Mr. Nagyágyúhoz.

Túlságosan… unalmas volt. Mint azok a srácok, akikről első látásra meg
tudod mondani, hogy életed legunalmasabb dugása lesz.
Miután megittam a söröm maradékát és kértem meg egyet, a boldog párt
néztem, amint helyet foglaltak a bár egyik félreeső boxában, és valamiféle
kínos beszélgetésbe kezdtek. Nem értettem, miért volt erre szükség,
hiszen nyilvánvaló volt, hogy csak egy dugás erejéig jöttek össze, de talán
az egyiküknek extra alkoholos támogatásra volt szüksége.
Újra azon kaptam magam, hogy végigfuttatom tekintetem a fekete hajú
félistenen, aki lepattintott, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan nem azt
akarta. Pusztán kötelességtudat állhatott a háttérben, mivel határozottan
úgy festett innen a dolog, hogy nem a legjobb módon fog véget érni az
este számára.
Mégis mi a fenét lát abban a pasiban? Nem mintha érdekelne, csak zsigeri
kíváncsiság, hogy Nagyágyú hogyan éri el, hogy felálljon neki valaki olyanra,
mint ő. Mintha megérezte volna, hogy figyelem, felnézett. Még a terem
túloldaláról is lehetetlen volt elkerülnöm, hogy azok a babakék szemek
magukba szippantsanak. És ha képes is lennék elfordítani a tekintetemet, ott
van még a tökéletesen kidolgozott teste, amiről szinte ordított, hogy hosszú
órákat töltött minden egyes izomkötege tökéletesítésével.
Sajnálatos, hogy az a test nem lesz jól megdolgoztatva az este
folyamán. Puhapöcs által biztosan nem.
Felnevettem, ahogy a hideg sörösüveget a számhoz emeltem, elérve
Nagyágyúnál – aki még mindig figyelt –, hogy összeráncolja
szemöldökét. Összeszűkült szemében a kérdés szinte olyan volt,
mintha hangosan kimondta volna. Mi olyan rohadtul vicces?
Ha magától nem jött eddig rá a válaszra, nem én leszek az, aki elmondja
neki.
Nekidőltem a pultnak, könyökömmel hátratámaszkodtam, a sört a
kezemben fogva, fejemet oldalra billentettem. Ennek a pasinak kihívásra
van szüksége és nem arra a biztos–hogy–csalódásra ott előtte. Ajkam felfelé
görbült, majd azt a csábító mosolyomat villantottam felé, aminek a
sikerrátája 95 %–os. Vártam, hogy leessen neki, mekkora hibát követett el.
Egy pillanatig fogva tartotta tekintetemet, és amikor már azt hittem, sínen
vagyok, megrázta a fejét, mondott valamit Puhapöcsnek, és kicsusszant a
boxból. Ahogy a „randipartnere” illedelmesen követte, továbbra is őket
figyeltem. Sikeresen kiprovokáltam valamilyen reakciót a pasiból, de hogy
mit, abban nem voltam biztos.
Most éppen útjára engedi az idiótát, aki képes volt késni, és utána megszerzi
méltó jutalmát? Vagy – igen, amilyen kurva szerencsém van – éppen
hátraviszi a bár mögé, és bebeszéli magának, hogy jobban érdekli az a srác,
akinek épp a kezét szorongatja, mint én.
Ahogy Nagyágyú hosszú ujjait a kis szaros keze köré fonta, rögtön
elképzeltem milyen érzés lenne, ha azok az ujjak a farkam köré fonódnának.
Szélesebb terpeszbe álltam, a farmerom kezdett kényelmetlenül szűk lenni,
mialatt a párocska a tömegen keresztül felém vette az irányt. Tudtam, hogy
nem ide jönnek, de élesen metszett állának és borostás arcának gondolatára
csak még jobban megkeményedtem. Mert a pokolba is, mennyei érzés lenne
a lábam között érezni őt!
Mintha csak a gondolataimban olvasna, Nagyágyú felém fordította a fejét,
tekintetét pedig úgy fúrta bele az enyémbe, mintha épp rakétát lőtt volna
ki felém. Mielőtt még eltűnhettek volna a bár hátsó felében, rákacsintottam,
és végignyaltam a sörösüveg száján, majd belekortyoltam.
Bassza meg.
Ha tényleg a legunalmasabb emberbe akarja feldugni a dákóját, aki csak
besétálhatott a bárba, akkor csinálja úgy, hogy közben végig rám gondol.
Mert valljuk be, mindketten tisztában vagyunk vele, kit is akar valójában
megkóstolni – és az nem az a srác, akire éppen hamisan mosolyog.
Mikor végleg eltűntek a látóteremből, körbenéztem más lehetséges jelölt
után kutatva. Miután a NAFTA fenyegetően közel volt már, azzal a tervvel
érkeztem ma este ide, hogy valaki megfektessen. Tíz gyötrelmes hét állt
előttem, ami tíz hét cölibátust jelentett. De az egyetlen személy, aki
felkeltette az érdeklődésemet, jelenleg valaki olyat kefélt éppen, aki
feleannyira sem volt érdekes, mint én. Szóval a tervem úgy fest,
zuhanórepülésbe kezdett.
A bár felé fordultam, és intettem a pultosnak. Nem igazán volt
szükségem a tequilára, de azután, hogy a lehetőségem, hogy megdugjon
vagy én dugjam meg, elszállt, már igen. A B-terv lépett életbe, mégpedig
az, hogy leiszom magam a sárga földig. Nem is lehetne jobb első
benyomást tenni a kiképzőimre, mint egy jó kis másnapossággal. Nem
mintha bármi másra számítanának Mateo Morgantól. A szememet forgattam,
miközben ledöntöttem a felest.
Tökéletesen tisztában voltam a ténnyel, hogy a hírnevem megelőzött
engem, de így is felvettek a világ legjobb harcipilóta-kiképző akadémiájára.
Hé, tudták mit vesznek a nyakukba, amikor kiküldték nekem a meghívót! A
legutolsó értékelésem szerint: Mateo Morgan egy kiváló pilóta, azonban
aggodalmunkat fejezzük ki meggondolatlan viselkedésére, agresszív manővereire
vonatkozóan, valamint csekély a hajlandóságára csapatjátékosként.
– Csapatjátékos – morogtam magam elé. Talán én is egy kibaszott
csapatjátékos lennék, ha a többiek végre kihúznák a fejüket a seggükből, és
megtanulnák, hogyan kell egy kibaszott repülőt vezetni!
Lehúztam a következő felest, most nem igazán éreztem az égető érzést.
A kezemmel megdörzsöltem az arcomat. Nem azért jöttem ide, hogy
gondolkozzak, hacsak nem a farkamról van szó. És elutasítom azt, hogy
csak ücsörögjek itt kilátások nélkül. Talán ez volt az egyetlen melegbár a
külvárosban, de ahogy kinézett, több esélyem lenne találni valakit egy
sikátorban. Betérni bármelyik bárba közel a bázishoz nem lett volna okos
dolog, főleg nem úgy, ahogy a mi kis közösségünkben a pletykák terjedtek.
Nekem pedig már így is volt egy céltábla a hátamon.
Kértem még egy utolsó pohárral, elhessegetve zavaró gondolataimat.
Készen álltam rá, hogy keressek valaki sokkal ígéretesebbet, amikor
Nagyágyú dugócimbije kisétált a bárból – egyedül.
Hát ez egy érdekes fejlemény…
Pénztárcámat a hátsó zsebembe sülyesztettem, és elindultam abba az
irányba, ahonnan a srác feltűnt. Mennyi volt? Talán öt perc? Biztos, hogy
kevesebb, mint tíz.
Felhorkantam. Úgy tudtam.
A rövid folyosón úgy tűnt, kétoldalt több szoba is volt – erről eddig én miért
nem tudtam? –, de mielőtt még kitalálhattam volna, hogy melyikben is
voltak, Nagyágyú lépett ki az egyik szobából a jobb oldalon.
Egy gyors pillantásból meg tudtam mondani, hogy semmi említésre méltó
nem történt. Alig volt kócos, lenyűgöző arca nyugodt volt, semmi jele nem
látszott rajta az izgalomnak.
– Oooh, ilyen korán elmész?
Hangomra felkapta a fejét, és ahogy tekintetünk találkozott, nem voltam
meglepve, hogy a szemében kielégültség helyett csak frusztrációt láttam.
– Tudod, én is szeretem a gyors dugásokat, de ez valami egyéni rekord
volt. Hadd találjam ki, nem állt fel neki?
Mikor Nagyágyú szeme fenyegetően villant, ajkam megrándult. Semmi
nincs, amit jobban szeretek, mint egy kis veszélyt, ami felpörgeti az
adrenalint a testemben, és úgy fest ez a pasi felgyorsítja a pulzusomat
nulláról százra, egy másodperc alatt.
Oh, és ugyancsak el tudja érni, hogy képtelen legyek befogni a számat.
– Ahh, nem ez volt az? Akkor talán neked nem állt fel. – Amint a szavak
elhagyták a számat, Nagyágyú közelebb lépett, amivel hátrálásra
kényszerített egészen addig, míg a fenekem nem érintette meg a falat. Nem
tudtam elrejteni a vigyoromat. Úgy fest, érzékeny területet érintettem.
– Nem adod fel ugye?
Hagytam, hogy a szemem elvándoroljon az arcától, ami alig pár centire volt
az enyémtől. Tekintetemet végigvezettem csábító testén, amivel azt akartam,
hogy nekem feszüljön, majd visszatértem az arcához.
– Nem, ha látok valamit, ami kell nekem.
Nagyágyú egyik kezét megtámasztotta a falon a fejem mellett, szeme
szinte már fekete volt. A fenyegetés még mindig ott volt a tekintetében,
de mellette megjelent a vágy is, ami korábban hiányzott.
– És az téged egyáltalán nem érdekel, ha az a valami konkrétan kifejezi,
hogy nem foglalkoztatja a dolog?
– Nem mindig. Mert így néha sokkal több szórakozást ígér.
– Szórakozást?
– Nos, garantálhatom, hogy nem sétálnál ki kevesebb, mint öt perc után.
Ééééés – pillantottam le kettőnk közé –, eléggé nyilvánvaló, hogy nincsenek
merevedési problémáid.
– Ezzel sosem volt problémám.
– Nem?
– Nem.
– Akkor? – Mondjuk már úgy is tudtam a választ: Kibaszottul a rossz pasit
vitted hátra magaddal. De azt akartam, hogy Nagyágyú beismerje magának.
– Egy pár whiskey színű szem, napbarnította bőr és egy száj, amit
legszívesebben a sajátommal hallgattatnék el. De valamilyen oknál fogva
tudom, hogy most ezt nem tehetem meg.
Nos, a fenébe ez ígéretesnek hangzott – és egyben meglepett, mivel nem
számítottam tőle őszinte válaszra. Övénél fogva húztam közelebb, hogy
végre eltüntethessem a távolságot köztünk, és érezhessem, amint nekem
feszül. Éreznem kellett azt a kőkemény testet, és amikor csípőjével
előrelökött, nem tudtam megállítani a torkomból feltörő nyögést. Erekciója
keményen feszült a sajátomnak, csípőmet előredöntöttem, hogy újra
érezhessem őt.
– Ez az, amit akarsz? – kérdezte, hangja mély és rekedt volt.
– Úgy érzem, ez az, amit mindketten akarunk.
– Talán. – Hüvelykujját végighúzta az ajkamon, majd továbbhaladt a
nyakamon és a pólómon. Éreztem, amikor kitapogatta a dögcédulámat,
majd közelebb hajolt. Én várakozóan becsuktam a szememet, hogy végre
birtokba vegye a számat. De helyette…
– De ismerem a fajtádat, te az a fajta zűr vagy, amit nem
engedhetek meg magamnak.
Majd Nagyágyú vagy legyen bármi is a neve, leeresztette a kezét, és hátrébb
lépett. Még egyszer utoljára végignézett rajtam, majd az ajtó felé fordult.
– Szóval ennyi? – löktem el magam a faltól. – Még a nevedet se mondod
meg?
Megállt, és a válla felett nézett vissza.
– Miért akarod tudni a nevem?
Egy vigyor kíséretében úgy döntöttem, adok neki még egy utolsó emléket
magamról.
– Hogy tudjam, kinek a nevét kiáltsam, amikor később a csúcsra
juttatom magam.
Meglepetés suhant át az arcán, mielőtt éhség vette volna át a helyét, majd
előre hajtotta a fejét, és felnevetett. Elkezdte kinyitni az ajtót, de megállt.
Amikor visszafordult felém, csak ennyit mondott.
– Grant. Ezt a nevet kell majd mondanod.
3. Mateo Morgan
Hívóneve: Solo

– Solo, itt az én emberem! – Éreztem egy tenyér érkezését a vállamon,

miközben a nekem kijelölt öltözőszekrény ajtaját nyitottam ki.
Hátrapillantottam, és ott állt Gucci, vagy más néven Pete Carter, a legjobb
barátom, idióta vigyorral az arcán. – El tudod hinni, hogy itt vagyunk?
– Kibaszottul igen – mondtam, miközben összepacsiztunk, majd
következett az a kézfogás, amit még nagy álmokat kergető, buta tinikként
kezdtünk el használni egy évtizeddel ezelőtt. Most annyiban volt más, hogy
már idióta rohadékok voltunk még nagyobb álmokkal.
– Láttad már a gépedet? – kérdezte, miközben kinyitotta a mellettem levő
öltözőszekrényt.
– Tudod, hogy igen.
– Valami faszfej az enyémre rátett egy táblát, amin az állt, hogy Chanel.
Kibaszott Chanel. El tudod ezt hinni?
Felhorkantam, miközben a táskámból a szekrénybe pakoltam a cuccaimat.
– Gucci, Chanel könnyű összekeverni.
– Ó, baszd meg ember! A te hibád, hogy ezzel a névvel kell szívnom egész
életemben.
– Kellett neked a kiképzés első napján belehányni egy csaj táskájába.
Gucci felnyögött, és fejét az öltözőszekrényének ajtajába ütögette.
– Négy kör Wisemen koktél után, te elvártad volna tőlem, hogy magamba
tartsam azt a szart? Miért nem lehetett a nevem „Wisemen”?
– Te most tényleg azt szeretnéd, hogy válaszoljak rá? – kérdeztem
megemelve egyik szemöldökömet.
– Vagy „Lightweight”. Fenébe, még azt is szívesebben használnám.
– Lehetett volna rosszabb is. Szívhattál volna mondjuk azzal, hogy
„Hányás” vagy „Taccs”.
– Igen, igen. – Gucci behajigálta a cuccait a szekrénybe, közben
folyamatosan azt morogta, hogy Chanel…
Közben jobban figyelve volt másodpilótámnál, én minden cuccomat a
helyére tettem. Végigfuttattam ujjaimat a felakasztott, sárgásbarna repülős
egyenruhán – a zöld megfelelője volt most rajtam. Készen álltam az első
napra. A Naval Aviation Fighter Academy (Haditengerészeti Vadászpilóta
Kiképző Akadémia) vagy röviden NAFTA, a kaliforniai Mesamirban lesz az
otthonom az elkövetkező tíz hétben. Hozzászoktam, hogy minden holmim
elfér egy katonai zsákban, hiszen bázisról bázisra vándoroltam, éppen ahová
küldtek, és sehol sem eresztettem gyökeret. Ki tudja, hol a fenében fogok
kikötni azután, hogy itt végeztem. Gondolom, függ attól, hogy belebukom
vagy megnyerem az egész kibaszott versenyt.
– Nos, hogy van a segged a tegnap este után? – Gucciból idióta vihogás tört
ki, majd még hozzátette. – Vagy még túl fáradt ahhoz, hogy válaszolj?
– Roppant figyelmes vagy még mindig, Gooch – vigyorogtam, majd
becsuktam az öltözőszekrényt.
– Mit mondhatnék, anyukám jó nevelésének az eredménye.
Miközben nekidőltem a szekrényemnek, eszembe jutott a tegnap este és Mr.
Nyagyágyú. Az az enyhe kellemetlenség, amit a testemben éreztem reggel.
Bárcsak attól lett volna, hogy kellőképpen beledöngöl a matracomba azzal
a tökéletes testével…., de az alkohol okozta a nem–vagyok–a–topon
állapotomat.
De ezt Guccinak nem kellett tudnia.
– Az anyád egy csodálatos asszony, akit a balszerencse azzal áldott meg,
hogy a fiának szólíthat.
Gucci egy teliszájas vigyort küldött felém.
– Akárhogy is, én vagyok a kedvenc fia.
– Mert te vagy az egyetlen fia.
– Pontosan. Heather és Holly kénytelenek megküzdeni a kedvenc lány
címért, de én mindig a kedvenc fia maradok.
– Te hülye vagy.
– Te pedig nem válaszoltál a kérdésemre. Akkor hadd találjam ki. – Gucci
egyik ujjával az állát ütögette. – Elmentél az egyik szakadt bárba a város
szélén.
Rendben, az hogy ilyen gyorsan kitalálta, aggodalomra adhat okot. De ha
valaki ismer lepukkant bárokat, az nem más, mint Gooch.
– Letetted azt a formás kis segged a bárpult végébe, és rendeltél magadnak
egy – állt meg Gucci egy pillanatra és végignézett rajtam, majd bólintott –,
egy sört kezdésnek. De úgy fest, utána volt némi keményebb is. Aztán
átvizsgáltad a homályos belső teret, valami duzzadó izomzatú nagydarab
férfi után kutatva.
– Rendben – emeltem fel a kezem. – Kérlek fejezd be, mert hányni fogok.
– Mond meg, ha tévedek!
– Tévedsz?
Gucci szeme elkerekedett, én pedig igyekeztem annyira semleges arcot
vágni, amennyire lehetséges. De a gazember túl régóta ismer.
– Háh! Hazudsz!
– Én nem.
– Az ott – Gucci a szemöldökömre mutatott. – Rángatózik. A bal oldali. És
csak akkor rángatózik, amikor hazudsz.
A rohadék jobban ismeri a testbeszédemet, mint én.
– Rendben. Eltaláltad.
– Ahha, és te, hmm, betaláltál? – kacsintott rám Gucci, miközben belebújt
a repülős egyenruhájába. Szememet forgatva ültem le a padra.
– Ismersz.
– Igen, ismerlek. És az, hogy nem dől belőled a szó, az azt jelenti, hogy vagy
életed legrosszabbja volt, vagy nem sikerült összehoznod.– Volt valami –
belebújtattam a lábam a bakancsomba, miközben újabb vigyorra húzódott
Gucci szája.
– Persze, hogy volt valami.
– Igen – mondtam, bosszúság hallatszott ki a hangomból. – És te mi
csodálatosat csináltál tegnap este?
– Az éjszaki járaton voltam. Semmi repülői mosdós szex, de megszereztem
a légiutaskísérő telefonszámát.
– Milyen izgalmas.
– Ezért próbálom rajtad keresztül átélni, hogy ne érezzem a teljesen kárba
ment hétvégémet.
– Te bárnak hívtad, ami maximum egy csehó volt a város szélén nulla
lehetőséggel, kivéve egyet.
Gucci nekidőlt a szekrényének, és izmos karját összefonta maga előtt.
– Na, végre. És?
– És egy vad és forró menetet nyomtunk le. Most boldog vagy? – Gucci
hátravetett fejjel nevetett.
– Ezúttal még a nevét sem tudtad meg, ugye? Csak vad és forró menetként
ismerted meg.
– Tulajdonképpen megtudtam – mondtam, miközben felálltam. – Grant.
– Grant? Biztos vagy benne, hogy ez az igazi neve?
– Már mi a fenéért hazudott volna?
– Huh. Hogy is nézett ki ez a Grant gyerek?
– Jézusom, ugye nem akarsz egy részletes beszámolót? – sóhajtottam,
fejemet meg egyik oldalról a másikra döntöttem. – Kicsit magasabb, mint
én, isteni test, éjsötét haj, mint egy…
– Párducé? – fejezte be Gucci, majd elnézett mellettem, amikor még többen
léptek be az öltözőbe.
– Hát igen, azt hiszem.
Egyik méretes karjával átfogta a vállam, és amikor már épp azon voltam,
hogy megkérdezzem mi a terve, akkor a többiek felé mutatott, akik épp
beléptek és elkezdték kipakolni a felszerelésüket.
Felimerés cikázott át a gerincemen, ahogy a hosszú lábakat, formás feneket
és széles vállakat néztem, néhány lépésre tőlem. Éhes pillantásomat tovább
vezettem éjfekete hajára, ami tényleg olyan volt, mint egy párducé. Ekkor
Gucci közelebb hajolt hozzám.
– Kérlek, mond, hogy ő nem ugyanaz a Grant, akivel együtt nyögtetek.
Mindenemet odaadtam volna a nemleges válaszért, amikor Grant vakító kék
szeme találkozott az én tekintetemmel. Összerándult a gyomrom.
– A picsába.
4. Grant Hughes
Hívóneve: Panther

A katonai zsákom pántját határozott mozdulattal átvetettem a vállam felett,

és felnéztem a krémszínű épületre, melyen az állt: Naval Aviation Fighter
Academy (Haditengerészeti Vadászpilóta Kiképző Akadémia).
Tizenkét éves voltam, amikor utoljára itt jártam. Akkoriban végig az apám
nyomában voltam, miközben ő dolgozott. Néztem a pilótákat, és azt
kívántam, bárcsak én is egy lehetnék közülük. Tizennégy év telt el azóta , és
ugyan az apám már nem szolgált itt, mint az akadémia egyik legjobb
kiképzője, de öröksége követni fog abban a percben, ahogy átlépem az
épület ajtaját.
Vettem egy mély lélegzetet, megfeszítettem a vállamat, és emlékeztettem
magamat arra, az hogy itt lehetek, azt csakis a magam erejéből értem el. Nem
számít a nevem, nincs az a vadászpilóta, aki valamilyen szívesség által
juthatott volna be ide. Az emberek így szokták ugyanis megöletni magukat.
– Tervezed, hogy bemész, vagy állsz még itt egy kicsit?
– Nos, csak nem a nagy Houdini személyesen? – vigyorogtam, miközben
öklünket összeütve köszöntöttük egymást. – Mégis, hogy a pokolba sikerült
bejutnod?
– Ugyan, tudod, hogy megy ez. Szexuális ellenszolgáltatások.
Habár tudtam, hogy viccelt, de nem tenném rá a nyakam, hogy valaha nem
ajánlotta fel a testét azért, mert valamit el akart érni. Houdini volt a
megtestesült déli szépfiú, egy nagy adag kéjencséggel megfűszerezve. Úgy
nézett ki, mint Robert Redford, amikor Butch Cassidyt játszotta. A
szemében egyfajta folyamatos csillogás volt, a mosolyával pedig bárkiről le
tudta varázsolni a nadrágot.
A nevéhez méltóan ő bárhová képes volt bejutni, és természetesen kijutni
onnan.
– Ha csak egy másodpercre is megfordulna a fejemben ennek a lehetősége, már
a parancsnok irodájában lennél, hogy gondolják át újra. Mindenki tudja,
mekkora kockázatot jelentenek nálad az egyéjszakás kalandok. Ez olyasmi, amit
nem engedhetünk meg magunknak a levegőben.
Houdini hosszasan végigmért tetőtől talpig, lassan rágta a rágóját, majd
közelebb hajolt.
– Aww, ne aggódj Panther. Biztosíthatlak, hogy dorombolni fogsz, mielőtt
lelépnék.
Rám kacsintott, én pedig belebokszoltam a karjába. Nem sok embernek
engedem meg, hogy így beszéljen velem, de Houdinit már évek óta ismerem.
Elbűvölő szemétláda.
– Egy kicsit korán érkeztél, nem?
– Te beszélsz? Azt hittem, már rég bent vagy és a versenyre készülsz.
– Milyen versenyre? – vigyorogtam.
Houdiniből kitört a nevetés, és kaptam tőle egy alapos hátba veregetést.
– Nehogy azt hidd, hogy hagyom, hogy csak úgy elsétálj. Nem fogom
átengedni neked a trófeát.
– Mmm. Azt majd még meglátjuk.
Belépve ugyanaz az előtér fogadott, mint amire emlékeztem, leszámítva a
fémdetektorokat és a még több biztonsági embert. Bejelentkeztünk a
recepción, majd a fémdetektorok felé vettük az irányt. Illedelmesen előre
engedtem Houdinit.
– Hölgyeké az elsőbbség. – Ezzel kiérdemeltem egy bemutatást, mielőtt
Houdini elsétált volna mellettem.
Miután levettük a futószalagról a zsákjainkat, követtük a jelzéseket, amik
elvezettek oda, ahol át tudtunk öltözni a repülős egyenruhánkba, még
eligazítás előtt. A folyosón friss festék illata terjengett, a krémszínű falak
megegyeztek az épület homlokzatának színével. Ez is más volt, mint amire
emlékeztem, régen szürkés drapp színe volt.
– Hughes hadnagy.
Az erőteljes hang megtorpanásra késztetett. Megfordultam, hogy lássam,
amint Ancog parancsnok közeledett lendületesen felénk. Magas és
tiszteletet parancsoló kisugárzása volt. Megállt előttem, én pedig kihúztam
magam.
– Ancog parancsnok – mondta. Mély hangja visszhangot vert a falak között.
– Együtt dolgoztam az apjával.
– Örülök a találkozásnak Uram.
– Elmondhatatlan öröm számunkra, hogy Razor fia végre csatlakozott
hozzánk. Alig várjuk, hogy láthassuk, hogyan teljesít fent a levegőben. – Már
majdnem az ajtónál voltunk.
– Számomra a megtiszteltetés. Minden erőmmel azon leszek, hogy az apám
és a NAFTA büszke legyen rám.
Mintha egy mosoly jelent volna meg Ancog parancsnok száján. Bólintott, és
csak ezután vette észre Houdinit, aki szintén kapott egy kurta bólintást.
Miután Ancog elment, Houdini felém fordult.
– Nem akarok nyomást gyakorolni rád, de ha nem nyersz, akár ki is tagadhat
majd az öreged.
A francokat – gondoltam, és megpróbáltam elfelejteni, amiket a parancsnok
mondott. Még nincs itt az ideje, hiszen az órák még el sem kezdődtek.
– Menjünk.
A folyosólabirintus végén elérkeztünk az öltözőkhöz, és tőlünk jobbra
észrevettünk több gyakornokot is. Úgy festett, Houdini ismeri őket –
természetesen ő mindenkit ismer –, és egy gyors bemutatkozás után
beléptünk az öltözőbe.
– Harmincöt, harmincöt – morogtam az orrom alatt. Mikor megtaláltam,
ledobtam a táskámat és kinyitottam a szekrényemet. Kétrepülős egyenruha
lógott benne. Amikor épp az egyik után nyúltam volna, nevetés ütötte meg
a fülemet a terem túloldaláról.
Jobbra néztem, ahol két srác beszélgetett. Velük eddig még nem
találkoztam. Egymással dumáltak, és látszott rajtuk, nem érdekli őket, hogy
még be sem mutatkoztak a többieknek.
Egyikük akkora volt, mint egy ház, és eltöprengtem rajta, hogyan férhet be
egy repülő pilótafülkéjébe. A másik sokkal vékonyabb volt. Mivel háttal
álltak nekem, nem láthattam az arcukat, ezért, amikor Houdini lépett
mellém, hogy kinyissa a szekrényét, azon vettem észre magam, hogy felé
fordulok és megkérdezem.
– Ki az a kettő ott?
Houdini kilesett mellettem a terem túloldalára, és amikor észrevette az ott
álló két embert, a szemét forgatva fordult vissza.
– Gucci és Solo.
Ennél többet nem mondott, helyette inkább visszafordult, és folytatta a
dolgai bepakolását a szekrénybe. Elkerekedett a szemem mikor a nagyobbik
felém nézett.
– Solo? Az, aki…
– Igen, az a felelőtlen idióta, aki miatt majdnem elveszített egy gépet a
Tengerészet a múlt hónapban. Az a Solo. Nem tudom kinek a farkát kellett
leszopnia, hogy idekerüljön, de látszólag működött. Csak a baj van vele.
A két férfit tanulmányoztam. Vajon kettejük közül melyik lehet az a híres
Solo? Ám amikor a nagydarab a karjával átfogta a másik vállát, és felém
fordította, már tudtam, hogy melyik az.
Találkoztam a bajjal tegnap este, csak azt nem tudtam, hogy ide is követni
fog.
Bassza meg.
5. Phanther

Éreztem, ahogy a pillantását a tarkómba fúrja.

Solo.
Természetes, hogy az a nyomulós pasi tegnap estéről jelenleg mögöttem ül,
mert miért is lenne olyan egyszerű az élet?!
Tekintetemet Levy parancsnokon tartottam. Ő volt a felettesünk, és
igyekeztem rá figyelni dacára annak, hogy pánik lüktetett az ereimben. Vajon
ezzel a nemtörődöm viselkedéssel Solo képes lenne engem felfedni a
társaink és az oktatóink előtt? A magánéletemet mindig féltve őriztem
bizonyos okok miatt. Most meg itt van ez a srác, aki már a puszta jelenlétével
veszélyezteti azt, amiért olyan keményen megdolgoztam.
Ezért nem létesítettem kapcsolatot soha senkivel a katonaságból. Ha meleg
vagy, az már nem ellenkezik többé a szabályokkal, de az emberek mégis
máshogy néznek rád és viselkednek veled. Tudom, mit gondol erről az
apám. Lakat van a számon és mindent úgy kell intéznem, hogy senki ne
szerezzen róla tudomást, legfeljebb a legközelebbi barátaim, de ők nem
beszélnek. A pokolba, épp ezért megyek mindig a városon kívül eső
bárokba, ahol nem valószínű, hogy fecsegő szájú egyénekbe botlok. Ahogy
megláttam Solo dögcéduláját tegnap este, az érdeklődés amit éreztem iránta,
már nem számított. Nem fogom kockáztatni a karrieremet senki kedvéért!
Hála az égnek, tegnap végül nem a farkammal gondolkoztam.
De a fenébe, sosem gondoltam volna, hogy valaha is újra felbukkan az
életemben és főleg nem itt.
Bassza meg. Bassza meg. Bassza meg.
Miért kell a sármos és jóképű férfinak, akit szerencsére tegnap leráztam, egy
gyalázatos hírnévvel rendelkező pilótának lennie a tengerészetnél?
Az asztal alatt ökölbe szorítottam a kezem és kényszerítettem magam arra,
hogy figyeljek az eligazításra. A terem elején Levy parancsnok felállt,
tekintete rideg és kutakodó volt.
– Azért vannak itt, mert mindannyian bebizonyították, hogy a saját
csoportjukban a legjobbak. – Levy parancsnok pont előttem állt meg, kezét a
háta mögött kulcsolta össze. – Az Elit. Hölgyeim és uraim, ez nem csak egy
név, hanem kitüntetés. A legnagyobb megtiszteltetés a Tengerészetnél, éppen
ezért minden szem magukra fog szegeződni az elkövetkező tíz hétben.
Nem kerülte el a figyelmem, hogy tekintetét végig Solón tartotta, miközben
beszélt. Talán abban reménykedett, hogy némi félelmet tud kicsikarni a
srácból, aki köztudottan nagyon vakmerő.
– Mikor majd végeznek – ha végeznek –, ott vállalnak munkát a világon,
ahol csak akarnak. De figyelmeztetnem kell önöket, hogy életük
legmegterhelőbb két és fél hónapja elé néznek. Tervezett és nem tervezett
felszállásokkal kell szembenézniük, néha csak pillanatok lesznek a
felkészülésre. Párokban fognak repülni, és mint csapat kell együtt
dolgozniuk, miközben folyamatosan versenyeznek egymással is.
A gondolatra, hogy párba osztanak azzal a férfival, aki még mindig a
tarkómat bámulta, nyugtalansággal töltött el, de itt süllyedjek el, ha ezt
kimutatom. Ez a verseny az enyém és én sosem veszítek! Nem most fogom
elkezdeni.
Levy parancsnok visszasétált a terem elejébe.
– Csak egyikük végezhet a tábla legtetején…
Mögöttem valaki felröhögött.
Levy parancsnok összerezzent, és elnézett a vállam felett.
–Valami vicceset mondtam, Morgan hadnagy?
– Ami azt illeti, igen – felelte Solo arrogánsan, nemigen finomkodott.
– Minekutána elég fontosnak tartotta, hogy megzavarja vele az órámat, talán
velünk is megoszthatná.
Minden tekintet Solóra szegeződött. Nem akartam feltűnést kelteni, így
hátranéztem én is a vállam felett. Repülős egyenruhája kiemelte kidolgozott
testét. Solo hanyagul ült a széken, kezét lazán lelógatta annak támláján.
Olyan vigyorral az arcán, mintha a világon semmi sem érdekelné, mintha
nem a tengerészet legjobb és legelismertebb pilótáival teli teremben ülne.
– Azt mondta, csak egyikük lehet a tábla legtetején – mondta Solo, majd rám
nézett. Szeme most inkább aranyszínű volt, mintsem barna a világítás miatt,
de a gonosz csillogás ugyanúgy ott volt. – Az, hogy én vagyok felül, a
kedvenc pozícióm.
Majd rám kacsintott, kibaszottul kacsintott, az a szemétláda! Én meg úgy
fordultam vissza előre, mint akit pofon vágtak. Most tényleg ezzel
poénkodott? Lehetett volna még ennél is egyértelműbb?
– Senki se akar hallani a szexuális életedről, seggfej – szólt be neki Utah,
ezzel előidézve, hogy halk nevetés hullámozzon végig a termen.
– Nem a szexuális életemről beszéltem – felelte Solo. – De ha már így
felhoztad, ebben az esetben nem érdekel, ki van felül.
Mindenható Uram ott fenn az égben… Pont erre a gondolatra volt még
szükségem.
Vagy elképzelésre.
– Elég volt! – csattant fel Levy parancsnok, aki tekintetét Solóra szegezte. –
Az óra után az irodámba azonnal, hadnagy! – Mikor Utah felvihogott, még
hozzátette. – Maga is Utah.
Hirtelen néma csend lett a teremben, senki sem akart letolást egy seggfej
miatt már az első napon.
– Az első repülésük alkalmával párokba rendeződnek. Vezér és kísérő. Én
fogom kijelölni a partnerüket, aki a kiképzés végéig az is marad. A szerepek
minden egyes felszálláskor változni fognak.
Lenéztem az előttem levő iratgyűjtőre, majd átnéztem a F/A–18A Super
Hornet repülési útmutatóját és specifikációit.
– Nos, tudom a többségüknek már ismerősek ezek a gépek vagy legalábbis
annak kellene lennie. De biztos, ami biztos, azoknak, akik még mindig nem
fogták fel, mekkora megtiszteltetés az, hogy itt lehetnek, adok maguknak
még egy könnyű napot. – Levy parancsnok elhallgatott, tekintetét
végigvezette a termen. – Élvezzék ki. Ez lesz az utolsó.
A parancsnok odament az asztalához, amiről felvett egy csíptetős írótáblát
és tollat. Elérkezett az idő, most fogja kihirdetni a párokat.
– Akkor most mindenki figyeljen. Utah lesz a vezér és Houdini lesz a kísérője.
Phantom? Maga lesz a vezér és Alphabet lesz a szárnysegédje. Gucci? Maga lesz
a vezér és Whiplash a kísérő. És az alapján, amit hallottam Whiplash-ról, legyen
hálás, hogy nem osztoznak egy pilótafülkén… – Gúnyos nevetés hangzott fel,
és Whiplash szúrós tekintettel fordult Gucci felé.
– Csak egyszer hányjál le, vezér ide vagy oda, tőből vágom le a golyóidat.
Ahogy a parancsnok folytatta a párok felsorolását, egyre jobban a fülemben
lüktetett a vérem.
Mindenki tudta, hogy akivel párba leszel osztva, az képes felemelni vagy
összetörni, mikor repülésre kerül a sor. Ahogy a lista egyre szűkült, és a
nevem még mindig nem hangzott el, úgy szorítottam egyre görcsösebben a
ceruzámat. Csodálom, hogy még nem törtem el.
Már csak pár név maradt, de én egyiküket sem választottam volna, főleg nem
azt a bizonyos egyet. De csak nem lehetek ilyen szerencsétlen…
– Solo? Maga lesz a vezér és Panther lesz a segédje. Rendben!
Határozottan lehetséges.
– Azt akarom, hogy mindannyian együtt dolgozzanak. Emlékezzenek rá,
hogy ebben a konkrét esetben csapatként kell együttműködniük. Rendben,
akkor menjünk végig a tájékoztatón – vette fel a saját tájékoztató füzetét.
Miközben a lapokat nézte, hallottam magam mögött egy szék mozgását. Az
apró szőrszálak is felálltak a tarkómon.
Ne nézz oda. Ne nézz oda. Utasítottam magam. De mikor az a túlságosan
ismerős hang belesuttogott a fülembe…
– Ami engem illet, szeretek összejönni a csapatommal. Mi a helyzet veled?
– Oldalra kaptam a fejem, és annak az öntelt szemétládának a nyugodt
tekintetével találtam szembe magam.
Hihetetlen. Ez az utolsó dolog, amire szükségem van. Hogy hozzákössenek
egy felelőtlen, öntelt nagymenőhöz, aki úgy gondolja, bármit megtehet, amit
csak akar, következmények nélkül. Beleértve a piszkálásomat.
De nem harapok rá a csalira. Egyetlen ok miatt vagyok itt és senki sem fog
eltéríteni tőle, hogy a célomat sikerre vigyem, főleg nem az, akinek már így
is egy céltábla van a hátán. Közömbös kifejezéssel az arcomon, tartottam a
szemkontaktust. Nem hagyom, hogy észrevegye, mennyire a bőröm alá
férkőzött. Egy apró mosoly jelent meg a szája sarkában, majd hátradőlt a
székén, én pedig visszafordultam.
Ez egy hosszú tíz hét lesz, ha ez az első napi nevetséges színjáték
folytatódik.
6. Solo

Ma van a szerencsenapom.
Először is újra találkozom a jóképű Granttel tegnap estéről, utána pedig még
párba is raknak vele. Ahogy drága anyám mondta, ez egy jel.
A jeges pillantások után, amit egész reggel jelzésként lövellt felém, Grant –
vagy Panther – nem igazán örül a jelenlétemnek, és nem kell hozzá zseninek
lenni, hogy kitaláljam, miért.
Panther az a tipikus tengerészkölyök, aki erre született az igazi nagykutyának
számító kapitány utódjaként, és le merem fogadni, hogy apuci nem örül a
kisfia szexuális beállítottságának.
Kár – gondoltam, mikor vége lett az eligazításnak, és megkaptuk az utasítást,
hogy szerelkezzünk fel. Miközben mindenki elindult az öltözők felé, én
visszamaradtam, hogy megvárjam Guccit, de közben tekintetemet továbbra
is azon a gyönyörű férfin tartottam, aki előttem vágtatott ki.
Ó igen, Panther dühös volt.
– El akartam mondani neked, hogy ma viselkedjél odafenn. De miután máris
sikerült felkerülnöd a parancsnok bajkeverő listájára, csak annyit kérdezek:
kész vagy rá, hogy ma szétrúgják a segged?
Valahogy sikerült elszakítanom a tekintetemet Pantherről, ha csak annyira
is, hogy észleljem Guccit és az arcán lévő arrogáns vigyort.
– Ha a helyedben lennék, ezt a gondolatot egyből el is felejteném, mert
képtelenség, hogy majd te szétrúgod a seggem. Eddig se sikerült, ezután se
fog.
– Tudod, egyszer majd jön valaki, aki jobb, mint te – vigyorgott gúnyosan
Gucci.
– Igen? Az biztos nem te leszel és nem is ma lesz.
– Ha te mondod.
Követtem Guccit, be az öltözőbe, oda, ahol a cuccaink voltak. Panthert
vettem észre, néhány lépésre tőlünk.
– Plusz az egyetlen srácnak, akinek lenne esélye elkalapálnia, a partnerem
lett.
– Panther? – tört ki Gucciból a nevetés. – Sokkal inkább a felügyelődnek
lett beosztva. Olyan boldog volt, mintha életfogytiglani börtönbüntetésre
ítélték volna.
Nem tudtam ezzel vitába szállni, de ez nem fog elriasztani. Mindenki tudta,
hogy Grant „Panther” Hughes, Franklin „Razor” Hughes kapitány fia az
egyik legjobb pilóta volt. Az egyetlen, akit le kell győznöm.
Az, hogy egy párba raktak vele, csak növeli a nyerési esélyeimet. Plusz,
sokkal több időt tölthetünk el kettesben. Amit én, mint egy bónuszt látok,
ő viszont úgy érezte, mintha a sors a pokolba taszította volna.
– Ugyan, hozzá fog szokni. – Felvettem a magassági repülős egyenruhát és
megkötöttem a derekamon, majd elkezdtem a patentokat becsatolni végig
az oldalamon. – Felnőtt ember vagyok, ugye tudod?
– Felnőtt ember? Úgy érted nőttél, mint gomba a réten?
Bemutattam Guccinak a középső ujjamat, majd folytattam a patentok
bekacsolását, végül felhúztam a cipzárt. Megbizonyosodtam afelől, hogy
mindenhol megfelelően tart. A ruházatunk minden egyes darabját ránk
szabták. Majd levettem a túlélő mellényt a fogasról, tekintetem pedig
Panther irányába kalandozott, aki épp a saját egyenruháját vette fel, ami ki
volt terítve a padlóra.
Kezemmel a torziós hevedert szorítottam, miközben azt néztem, hogyan
húzza fel a combjára az egyenruhát. Majd felegyenesedett, hogy
belecsúsztathassa kezét a ruha ujjába, én meg nem tudtam ellenállni, hogy
végig ne vezessem tekintetemet kemény izomzatán egészen addig, ahol a
mellénye alja kiemelte ágyékát.
Fenéééébe. Semmi sem hoz annál jobban lázba, mint egy pasi teljes repülési
felszerelésbe öltözve. Határozottan örültem annak, hogy az egyenruha
tűzálló volt, mert Panther minden kétséget kizáróan felhevített.
– A pokolba! – Elszakítottam Pantherről a tekintetemet, hogy lássam, amint
Gucci a fejét ingatja. – Te tényleg nem vicceltél? Tényleg együtt voltatok.
Nos, lényegében nem. De ezt már nem vonhatom vissza. Helyette inkább
csendben maradtam.
– Ebből az egészből katasztrófa lesz.
– Abbahagynád az aggódást? Francba. Rosszabb vagy mint egy tyúkanyó.
Minden rendben lesz. – Legalábbis ezt mondogattam magamnak, miközben
beleléptem a saját mellényembe, és felhúztam magamon. De amikor be
akartam csatolni a vállamon a hevedereket, egy tekintetet éreztem
magamon. Még épp időben néztem fel, hogy lássam, amint Panther engem
figyel.
Ajkait egy vékony csíkká préselte össze, szeme összeszűkült, miközben
végignézett rajtam tetőtől talpig. Amikor elérkezett az arcomhoz,
arckifejezése érzéketlen maradt. Nos, ugyanezt én nem mondhattam el.
Tehát lenyúltam, és megigazítottam a farkam, ami köszönhetően a kis
mustrájának életre kelt.
Ahogy reméltem, Panther tekintete követte a mozdulatomat, és mikor
gyorsan visszatért az arcomhoz, ugyanazt a mosolyt villantottam rá, mint
tegnap este, majd rákacsintottam.
Vártam valamiféle reakciót. Nem kifejezetten egy mogorva tekintetet, de
reménykedtem valami tüzes pillantásban vagy szájnyalogatásban, bármiben,
ami jelezte volna, hogy hatással voltam rá.
De semmi. Panther arca totálisan kifejezéstelen maradt, miközben
meghúzta a mellkasán a mellénye pántjait. Majd fogta a sisakját, sarkon
fordult, és kimasírozott az öltözőből. Gyorsan befejeztem az öltözködést,
mielőtt még túl messze juthatott volna.
– Találkozunk fent – mondtam, miközben megveregettem Gucci vállát.
Felkaptam a sisakomat, és a hangár irányába indultam. Panther határozott
léptekkel haladt, de gyorsan utolértem.
– Ugye nem próbáltál nélkülem távozni? Ugye? – Felvettem a
napszemüvegemet, mikor kisétáltunk a hangárból a tűző napra. A teljes
felszerelés alatt olyan volt, mintha kint ötszáz fok lett volna.
Panther előre szegezte tekintetét.
– Megfordult a fejemben.
– Nézd, nem tudom mit hallottál rólam, de szerencséd van, hogy engem
kaptál partnerül.
Felhorkant.
– Te nem így gondolod? Valaha repültél velem? – Mikor Panther továbbra
is csendben maradt, szinte dorombolva folytattam. – Akkor nem tudod,
eddig mit veszítettél.
Panther rögtön megállt, szinte letépte magáról a napszemüvegét. Kék
szemében tűz lángolt, végre valamiféle reakció, amit már alig vártam.
– Felfogtam! Játszod itt az engedetlen pilótát, hogy elrejtsd a
bizonytalanságodat. Egy figyelemhajhász vagy, ami miatt képtelen vagy
befogni a szádat, és mivel mindennél jobban meg akarod nyerni ezt a
versenyt, ezért szórakozol velem! – Összeszorította állkapcsát, és közelebb
lépett hozzám, hogy a többiek, akik a gépeik felé tartottak, ne hallhassák
meg. – A magánéletemet nem verem nagydobra. Mondj még egyszer bármi
olyat, mint a mai órán, és kibaszottul kicsinállak. Végzek veled. Szóval, ha
tudod mi a jó neked, akkor befogod a pofádat, visszaveszel az arcodból, és
tisztán repülsz.
Panther visszavette a napszemüvegét, és elsétált. Nem tudtam elrejteni a
vigyoromat. A dühöngő Panther rettentően izgató.
7, Panther

Sose gondoltam volna, hogy képes lennék megölni valakit. Egészen ma

reggelig. Pedig lehetséges, sőt akármelyik percben meg is történhet.
Már annak sem örülök, hogy belefutottam Solóba, de hogy ő lesz a
partnerem végig a verseny alatt? Ez most valami karma, és jól seggbe akar
rúgni? Nem emlékszem, hogy bármi rosszat elkövettem volna, amiért ezzel
a hírhedt pilótával kellene szívnom. Ha a hülyeségeivel elcseszi a
lehetőségemet az első helyre, az határozottan a halálos ítélete lesz.
Ahogy odaértem a számomra kijelölt géphez, belekezdtem a felszállás előtti
ellenőrzésbe. Solo a mellettem lévő gépen ugyanezt tette.
Felejtsd el! Összpontosíts az előtted álló feladatokra! Maradj nyugodt és legyél felkészülve
bármire!
Miután leellenőriztem mindent, beültem a pilótafülkébe és becsuktam a
szemem. Vettem egy mély lélegzetet, majd lassan engedtem ki, hogy teljesen
kitisztuljon a fejem. Erre születtem, és senki sem fogja elvenni tőlem a
lehetőséget, hogy bebizonyítsam.
Felvettem a sisakomat, becsatoltam a maszkot, és vártam az utasításra. Solo
úgy helyezkedett, hogy előttem szállhasson fel, és mikor megkapta a szabad
jelzést, kilőtt a kifutópálya felé.
Indulás!
Az adrenalin szétáradt az ereimben, olyan eufóriát előidézve, amire az
alkohol képtelen volt. Évek óta repülök már, de egy dologra nem
számítottam az első felszállásom után, hogy sosem fogom megunni ezt az
érzést. Egy vadászgéppel repülni semmihez sem hasonlítható, amit az
életem során valaha átéltem. Miután megkaptam a jelet az indulásra,
beindítottam a motorokat, és végigszáguldottam a felszállópályán. Az egész
testem beleremeg, ahogy fokozom a tempót, és végül a gép elemelkedik a
talajtól a tiszta kék ég felé, egyetlen felhő sem zavarja a kilátást.
A szívem hevesen ver, mégis folyamatos ellenőrzés alatt tartom a gépet.
Előre nézve észreveszem Solót egy pillanatra, miközben folytatom az
emelkedést kilencszáz méterre.
Életedben először viselkedj normálisan, Solo!
A mai feladat egyértelmű. A parancsnok látni akarja az alap harci
modorunkat, és azt, hogyan boldogulunk közelharcban. Ezt már
rengetegszer gyakoroltuk. A lényeg, hogy az ellenfeled gépe mögé kell
kerülnöd, elfognod az észlelt betolakodót, majd letéríteni a pályájáról, és
elhagyatni vele a területet.
Ha nem távozik? Nos, akkor jobb, ha imádkozol, hogy tudod alkalmazni
mindazt, amit megtanultál.
A zúgó légcsavarszél meghajlította a gép szárnyait miközben elfordultam.
Ezt a hangot sosem fogom megunni. Alakzatba helyezkedtünk Solóval,
körülbelül három méterre voltam onnan, ahol a gépe sugárhajtója
felforrósította a levegőt. Ezután ellenőriztem a repülési irányt és a
hosszúsági adatokat, hogy megbizonyosodjak arról, a megfelelő helyen
vagyok.
Mint segéd, a mai feladatom a vezér folyamatos figyelemmel kísérése, és
meg kell bizonyosodnom arról, hogy a gép elejétől a végéig minden rendben
van-e. Solónak, mint a vezérnek pedig a legbiztonságosabban kell
végrehajtania a rábízott feladatot.
Tudom, hogy a saját feladatomat a tőlem telhető legpontosabban és
legnagyobb odafigyeléssel végzem el, de ami Solót illeti, ki tudja, épp mi jár
a fejében.
– Phanter, kedves tőled, hogy végre csatlakoztál hozzám itt fent. Jól nézek
ki hátulról?
Egyetlen egy dolog van, amit én és a legtöbb pilóta ki nem állhatunk,
mégpedig a felesleges beszédet. A „lakat a szádon és csendben maradsz”
szabály, nem igazán működik azoknál a férfiaknál, akik csevegni akarnak a
levegőben. És valamiért, Solo olyannak tűnik, akit ez a szabály kicsit sem
érdekel. De jó nekem.
– A helyemen vagyok, tisztán látlak. Végezzük el, amiért jöttünk.
– Óó, semmi szívélyes beszélgetés?
– Nem azért vagyok itt, hogy szórakoztassalak Solo. Győzni akarok.
– Mindkettőt nem lehetne?
Már éppen azon voltam, hogy megmondjam Solónak fogja be és figyeljen,
mikor a semmiből felbukkant Gucci gépe és blokkolta Solo helyzetét.
Ezután pedig, ahogy lenni szokott itt fent, a dolgok néhány másodperc alatt
őrült tempóra váltottak. Mikor Solo kilőtt, és elkezdett emelkedni, világos
volt, hogy éppen valami komolyabb helyzetváltásra készül.
Nem volt más választásom, mint követni őt. Belekezdtünk a leggyorsabb és
legextrémebb emelkedésbe, amire ember csak képes lehetett. A gépek
elérték a teljes függőleges helyzetet. A robajló szél által ránk nehezedő G
nyomás hatására, a testem vibrálni kezdett.
Az érzés, ahogy a határaidat feszegeted. A tudás, hogy erre csak egy
maréknyi nő és férfi képes, az ego és merészség, valamint a félelem és
intelligencia keverékével ruházott fel. Mikor Solo végre elérte az emelkedése
csúcsát, és élesen balra kormányozta a gépet, tudtam - elsőkézből
tapasztaltam meg az egot és a merészséget. Őrült szarházi.
Ahogy Gucci követte a mozdulatot, Solo fordulatok és pörgések sorozatába
kezdett, minden egyes mozdulatával arra törekedett, hogy megakadályozza
Guccit a tüzelésben. De semmi esélye nem volt neki ilyen manőverek
sorozata közben, tiszta tüzelési célpontot találni.
Igyekeztem lépést tartani a vezetőmmel, és el kellett ismernem, Solo
pokolian jó pilóta volt. Gyors, vakmerő és precíz, és ma a szabályok szerint
játszott. Világos volt, hogy okkal volt itt. Miután sikeresen kijátszottuk és
leráztuk őket, a hátuk mögé kerültünk és megsemmisítettük a célpontjainkat.
Nos, talán ez mégsem lesz akkora katasztrófa, mint amitől féltem.
– A pokolba is, igen - szólt bele Solo a rádióba, miután megnyertük az első
kört. – Megmondtam Gooch-nak, hogy nem ma lesz a napja, amikor legyőz.
– Nem rossz – mondtam, és éreztem, ahogy a megkönnyebbülés szétárad
bennem. A legrosszabbra készültem, de tisztán repült és szétrúgtuk
mindenki seggét.
– Nem rossz? Ennyit tudsz csak mondani dicséretként?
– Már így is kellőképp nagy az egód. Gyerünk vissza a bázisra.
Mikor Solo nem válaszolt, ezt egyetértésnek vettem, és egy jobb fordulattal
visszaindultam a NAFTA-ba. Nem kellett sok idő hozzá, hogy észrevegyem,
Solo nem követett.
– Solo? Valami gond van? – körbenéztem, és észrevettem őt, amint
egyenesen felfelé repült, kondenzcsíkot húzva maga után. – Mit csinálsz?
– Csak megmutatom Gooch-nak kié a nagyobb.
Ó, hogy a pokolba.
– Fejezd be a szemétkedést, és irány vissza a bázisra.
– Nem lehet. Hosszúra és vastagra kell csinálnom.
– Mit kell hosszúra és vastagra csinálod?
– A farkam az égre.
– A midet az égre…? - Nem találtam a szavakat, miközben Solo ereszkedni
kezdett, és határozottan egy pénisz kezdett kirajzolódni a kondenzcsíkból,
amit maga után húzott. Színtiszta horrorral a tekintetemben néztem, ahogy
a fallosz tövében egy nyolcast kezdett rajzolni.
– Hé Panther, kellőképp nagyok lettek a golyóim?
Nem válaszoltam. Ebben nem vagyok hajlandó részt venni, mert azok a
csíkok nem viccesek és rettenetesen dühös leszek, ha emiatt a hülyeség miatt
pontokat veszítek.
– Ugyan már ember, nem lehetnek apró golyóim. Csak annyit mondjál, hogy
megfelelő méretűek-e.
Figyelmen kívül hagytam Solót, belekezdtem az ereszkedésbe, mikor a
leszállópálya feltűnt a láthatáron. Abban a pillanatban, amint a gép földet
ért, újra hallottam a hangját.
– Tesó, ez a pénisz gyönyörű lett. Nézz fel, és mondd meg mennyire izgató
a farkam.
Lehetetlen volt nem észrevenni azt a hatalmas rajzot az égen, és nem tudni
mi is volt az.
Meg fogom őt ölni.
8. Solo

Az átöltözés Pantherrel együtt nem mondhatnám, hogy bekerül majd az

életem top tíz legjobb pillanatai közé, de még így sem tudom azt mondani,
hogy nem érte meg. Egy hatalmas B+ a legjobb barátomnak, aki pokolian
viccesnek találta, de ezt az oktatóinkról már nem mondhatom el.
Nem az én hibám, hogy a kondenzcsíkok tovább látszottak, mint kellett
volna. Úgy gondoltam maximum egy pár percig fog látszani, de még mindig
ott volt, és most magyarázatot várnak tőlünk.
Hoppá vagy mégsem.
Mikor kijöttünk Levy Parancsnok irodájából, és az öltöző felé vettük az
irányt, éreztem a Pantherből áradó feszültséget. Mióta leszálltunk, egy szót
sem szólt hozzám. Hogy ez a pasi mennyire aggodalmaskodó.
– Hát, azt hiszem Levy Parancsnok nem volt elájulva a farkamtól –
mondtam. – Elmondhatom, most először fordul ilyen elő velem.
– Fogd be – sziszegte Panther az összeszorított fogain keresztül.
– Te is lenyűgözőnek találtad? Nyugodtan megmondhatod az igazat –
Gyorsan körbenéztem az üres folyosón. – Senki sincs itt, hogy hallhassa,
amint bevallod, tetszett neked.
Akár még vicces is lehetett volna, ahogy ökölbe szorította a kezét, ha nem
tudtam volna, hogy rajtam akarja használni. Talán kellett is volna.
Valami oknál fogva, hiába tudtam, hogy meg fog ütni, nem segített abban,
hogy befogjam a számat.
– Szóval el lettünk fenekelve. De ez nem jelenti azt, hogy kizártak minket.
Ahogy beléptünk az öltözőbe, Panther olyan erővel szorított a falhoz, hogy
a levegő is kiszaladt a tüdőmből. A szeme izzott, ahogy rám nézett, arca
pedig csak centikre volt az enyémtől.
– Mégis mit képzelsz te magadról?
– Én…
– Azt gondoltad, hogy jó ötlet lesz hülyéskedni és tiszteletlennek lenni nem
csak velem, de az egész tengerészettel? Nem volt elég, hogy megnyertük az
első kört, neked utána el kellett cseszni az egészet? Azt hiszed nagyon vicces
volt?
– Azt hiszem, te nem így gondolod.
– Szerencsés vagy, hogy itt lehetsz. Szerencsés vagy, hogy még mindig itt
vagy. És mert én vagyok az a szerencsés, akinek szívnia kell veled, rajtam áll,
hogy többet ne kövess el ekkora marhaságot.
Fenébe, hogy lehet ennyire vonzó? Valamiért teljesen beindít, ha sikerül
Panthert felidegesítenem. És ahogy most a falhoz présel izmos testével, már
látom magam előtt a jövőt, még több égi fallosz.
– Nem csinálhatsz többet ilyet, Solo. Össze kell fejben szedned magad.
– Késő – néztem le kettőnk között a nyilvánvaló erekciómra.
Mikor Panther követte tekintetem, a dühöt döbbenet váltotta fel az arcán.
Hirtelen távolabb lépett.
– Nem értelek téged – mondtam, ellöktem magam a faltól. – Úgy teszel,
mintha egy farok látványa megijesztene, akár fent az égen vagy éppen az
enyém. Közben mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz.
Panther szeme elkerekedett, körbenézett van-e társaságunk.
– Jobb lesz, ha visszaveszel a hangodból.
– Különben mi lesz? – léptem közelebb hozzá. – Meg fogsz ütni? Tudom,
hogy ezt akarod.
Panther felnevetett, megragadta az egyenruhámat és közelebb rántott
magához.
– Tisztázzunk valamit. Nem ismersz engem. Semmit sem tudsz rólam és a
terv az, hogy ez így is marad.
– Mert „zűrös” vagyok? – vigyorogtam, és kezemet a csuklójára fontam. –
És ez megijeszt téged?
– Nem félek tőled.
– Ó, akkor csak saját magadtól?
Panther állkapcsa megrándult, még erősebben markolta az egyenruhámat.
– Életedben csak egy másodpercig tudnál úgy viselkedni, mintha ez az egész
jelentene számodra valamit?
– Hogy mindezt az arcomba vágjad? Bízz bennem, határozottan jelent
számomra valamit.
Panther ellökött magától.
– Hihetetlen vagy.
– Hívtak már sokkal rosszabbnak is.
– Miért nem vagyok meglepve… – Sarkon fordult, és határozott léptekkel
indult el. Szorosan a nyomában követtem őt, és a szemem széles válláról
karcsú derekára vándorolt.
– Tudod, talán ha egy kicsit lazítanál, máris nem látnál annyira…
– Dühítőnek?
Megrándult a szám, amikor megállt a szekrénye előtt és felrántotta az ajtaját.
– Én inkább őrjítőre gondoltam…
Panther megragadta a szekrény fém ajtaját és tűzzel a szemében nézett rám.
Bárki más által fenyegetve éreztem volna magam. De teljesen begerjedtem
a belőle sugárzó dühtől, ami egyáltalán nem volt meglepő. Odavoltam a
veszélyért, és Panther pont olyan veszélynek látszott, akitől jobb, ha távol
tartod magad.
De abban mi lenne a szórakozás?
– Tudod, elgondolkoztam azon, mi lehet az, ami a legjobban idegesít téged
bennem. Az, hogy képes vagyok lépést tartani veled a levegőben, esetleg,
hogy én tudom, mi az a szórakozás és te láthatóan nem, vagy az, hogy
nagyon igyekszel utálni engem, mégis mindennél jobban meg akarsz dugni.
Panther olyan erővel szorította a fémajtót, hogy az ujjai elfehéredtek.
Láttam, amint egy ér lüktet a homlokán, és őszintén megvallva teljesen
ledöbbentem, hogy még nem vágott képen. A jelenlegi helyzetben
mindketten tisztában voltunk azzal, hogy megérdemelném.
Mintha ezt az embert kőből faragták volna, és a pokolba is, nem én lettem
volna, ha nem próbálom meg felőrölni.
– Valaha is átfutott az agyadon az, hogy nem mindenki a farkával
gondolkodik? Hogy néhányan azért vagyunk itt, mert büszkék vagyunk rá,
hogy a hazánkat szolgálhatjuk és nem azért, mert olyan nagymenő munkánk
van, amivel, ha dicsekszünk, biztos bejutást biztosít néhány seggbe?
Panther végignézett rajtam, és mikor szeme megállapodott az arcomon, a
tekintetében nem volt semmi hízelgő. Semmi érzelem nem látszott rajta,
szinte már unott volt, és ha nem láttam volna a még mindig elfehéredő ujjait,
el is hittem volna neki.
– Kemény munka és elkötelezettség árán jutottam el idáig. Tízszer többet
kellett bizonyítanom a tanáraimnak és az apámnak, hogy elnyerjem a jogát
annak, hogy ide tartozom. És most azzal szívok, hogy egy nemtörődöm,
gyerekes kisfiúra kell vigyáznom, aki képtelen bizonyítani egészen addig,
amíg nem a farkáról és a méretéről kell beszélnie. Tudod te, ez mennyire
ellenszenves? – hajolt közelebb Panther. – Talán tegnap este meg akartalak
dugni. De tíz másodperc elég volt ahhoz ma az órán, hogy boldog legyek
azért, mert a megérzéseim veled kapcsolatban igaznak bizonyultak. Ez a
különbség aközött, ha zsigerből cselekszel vagy a biztonságra játszol. Nos,
egészen addig, amíg nem azért vagy itt, hogy bocsánatot kérj, mert
elcseszted az első napom, el az utamból.
9. Panther

Életem során eddig sosem éreztem magam ennyire megalázottnak és

dühösnek. Első nap a világ legtekintélyesebb repülési akadémiáján, rögtön a
parancsnokom irodájában kötöttem ki, és valami olyan miatt lettem leszidva,
amit nem is én követtem el.
Nagyszerű. Abszokibebaszottul nagyszerű.
Miközben bedobtam a kesztyűmet a szekrényembe, megkönnyebbülve
láttam, hogy Solo végre felfogta mi a helyzet és befogta, mert esküszöm
mindenre, ami szent, hogy két másodpercre voltam attól, hogy a képével
közelebbről is megismertessem az öklöm – ez valami olyasmi, ami teljesen
távol áll tőlem.
De istenem, volt valami végtelenül irritáló a srácban. Akár azzal, hogy egy
hetvenmillió dollár értékű repülőt zsírkrétának használ vagy éppen olyan
dolgok hagyják el a száját, amit legszívesebben elfelejtenék. Solo tudja,
hogyan kell egy másodperc alatt felidegesíteni.
– Szent szar, ez volt a legmenőbb dolog, amit életem során valaha is láttam
– mondta Gucci, miután beviharzott az öltözőbe a többiekkel a sarkában.
Lepacsiztak, és úgy nevettek, mintha ez az egész nem került volna majdnem
a programban való részvételünkbe.
– Ember, tele van vele minden platform! – Phantom a telefonját nézte, majd
Solo felé fordította a képernyőt, akinek a vigyora csak még szélesebb lett.
Felé néztem, és amikor felnézett rám, vigyora bizonytalanná vált. Majd vállat
vont és figyelmét inkább arra összpontosította, hogy fürdőzzön a rá és
menőségére összpontosuló figyelemben. Erre már igazán nem voltam
kíváncsi.
Becsaptam az öltözőajtót, és a rám szegeződő tekinteteket figyelmen kívül
hagyva, kimasíroztam az öltözőből. Houdinivel szorosan mögöttem.
– Hé, várj egy percet.
Tartottam a tempót, végigszáguldottam a termeken, hogy még a következő
óra előtt gyorsan egyek valamit.
– Nos, mi történt? Te is bajban vagy?
– Hát, nem kaptam pluszpontokat érte az biztos.
Houdini felhorkantott a nevetéstől, majd a kantinba belépve felvett egy
tálcát, de továbbra is a nyomomban volt.
– Azt el kell ismerned, hogy a srácnak van humora.
– Sokkal inkább halálvágya.
– Meg az is. Minél több ilyet csinál, én annál magasabbra kerülök a listán.
Megfordultam úgy néztem rá.
– És nem gondolod, hogy ez a szar rám is vonatkozik? Hogy ez a kis akció
nem fog engem is elkísérni mindvégig, míg itt vagyok? Végig a pályafutásom
során? – Elvettem egy pulykás szendvicset és egy tányér salátát.
– Nem is te csináltad.
– Nem, de én vagyok az a szerencsés tökkelütött, akit összeraktak egy
öngyilkos hajlamú idiótával.
– Utálom ezt mondani, de inkább téged, mint engem…
– Igen. – Kényszerítenem kellett magam, hogy lélegezzek és nyugodjak meg.
Végighaladtam a soron, és kifizettem az ebédemet. Houdini csatlakozott
hozzám az egyik boxban, bölcsen csendben maradt, míg a dühöm alább
nem hagyott.
Az apám mindig azt mondta - fontos, hogy ne foglalkozzak a múlttal, de
mindig legyek felkészülve arra, ami jöhet. A levegőben minden túl gyorsan
történik, te pedig egyedül a kiképzésedben és a reakciódban bízhatsz. És
technikailag, amit Solo csinált, nem tartozott a feladathoz, egyáltalán nem
tesz nekem jót, ha a hülyeségén agyalok. Semmit nem tehetek már, de abban
biztos voltam, hogy az apámnak lesz egy-két szava azzal kapcsolatban, mit
rontottam el.
Miután befejeztem a szendvicsemet, Houdini megkérdezte.
– Szerinted direkt csinálja?
– Mi van? – Megtöröltem a szám és ittam egy kortyot.
– Solo. Szerinted szándékosan keveri magát bajba?
– Miért csinálná ezt bárki szándékosan magával?
– Ha én azt tudnám. Talán, ami a bátyjával történt, összezavart valamit a
fejében.
Egy pillanatra elgondolkodtam a dolgon, majd vállat vontam.
– Nem fogok itt ücsörögni és azon merengeni, mi lehet a belső indoka
Solónak, mit és miért tesz.
– Csak kíváncsi vagyok. Még sosem láttam senkit, aki már az első nap
kétszer is szembement a szabályokkal és én az első sorból nézhettem végig.
– Lehet nem csak vakmerő, de szerencsés is.
Houdini oldalra döntötte a fejét úgy tanulmányozott engem.
– Te tényleg nem kedveled a srácot, ugye?
– Nem mondod, és erre mi engedett következtetni?
– Csak sosem láttalak ennyire dühösnek. És ez nem rád vall.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy te nem lennél dühös, ha a helyemben
lennél?
– Nem mondom – emelte fel védekezőn a kezét Houdini. – Csak én a
humoros oldalát is észrevenném. Egy pénisz az égen? Ugyan már, rohadt
vicces. És kreatív.
– Most ehhez tényleg nincs hangulatom.
– Akkor beszélj arról, hogy mi egyéb zavar még.
Houdinin kívül csak egy maroknyi ember tud a titkomról, és talán
beszélhetnék neki Solóról. Tudom, hogy nem mondana semmit és a
pokolba is, talán segítene, ha valaki az én oldalamon is állna, miután Solo
hős státuszra emelkedett amiatt a hülye farok miatt.
– Nem ma találkoztam vele először. – Megfogtam a poharamat, és a
hüvelykujjammal letöröltem róla a párát. – Már összefutottunk. Nem
végződött túl jól.
– És?
– Vége.
– Gyerünk már. Ennyit tudsz csak mondani? Mégis milyen összefutás?
– Egy olyan bárfélében, ahova te nem akarsz menni.
– Hova nem akarok… Óóóó! A francba! – Houdini hátradőlt a széken, és a
szeme elkerekedett. – Meleg?
– Nem hiszem, hogy csak a pia és a dekoráció miatt volt ott.
– Talán nem tudta, milyen bárban van. Nem idevalósi, igaz?
Megemeltem egyik szemöldököm és vártam, hogy az a bizonyos kis
villanykörte felgyúljon Houdini fejében. Csak pár másodpercig tartott mire
leesett neki.
– Rád mozdult? Ugye? És te lekoptattad? Nem, várj, megdugtad és
megbántad, ugye? Fenébe, nagyon jó vagyok.
– Nem nyúltam hozzá. Ezt most tisztázzuk.
– Ez úgy hangzott, mintha ez lett volna az este legtisztább része – kacsintott
Houdini.
– Minden egyes alkalommal a vicceid egyre rosszabbak lesznek, ugye tudod?
– Ne terelj, végre elérkeztünk az izgi dolgokhoz.
– Neked a szenvedésem ennyit jelent? Izgi dolgok?
Houdini beleharapott a fasírtos szendvicsébe és vállat vont.
– El kell ismerned, ez egy igen szaftos dolog. Most pedig elég a
mellébeszélésből, teregesd ki a szennyest.
Nagyot sóhajtottam, és megpróbáltam emlékeztetni magam, miért
gondoltam azt, hogy beavatni őt jó ötlet.
– Nincsenek részletek, amit elmondhatnék, se szaftos, se semmilyen.
Bepróbálkozott…
– Tudtam, totál odavan érted.
– Én megköszöntem, de nem kértem belőle és vége a történetnek.
– Leszámítva, hogy mégsem – vágott közbe teli szájjal.
– Pontosan.
– Basszus, ember. Ez jobb, mint egy szappanopera. Mondd csak, egyből
megismert miután újra találkoztatok?
– Nos mivel nem vak, ezért a válasz egyértelműen igen.
– De álljunk meg egy perce, ha ő volt, aki rád mozdult, és te
visszautasítottad, akkor miért is vagy totál kiakadva? Hacsak… - Houdini
úgy bólogatott, mint aki most fejtette meg az évszázad rejtélyét. – Továbbra
is játszani akar a párduccal?
Istenem ments meg Houdinitől és az ő rettenetes humorérzékétől.
– Játszani a párduccal? Komolyan?
– Miért az jobban hangzik, hogy simogatni a párducot?
– Semmi nem hangzana jobban. De kösz, ezt most nem tudom kiverni a
fejemből.
– Szívesen. Tehát akkor mi a probléma? Ő kefélni akar és te… nem?
Ahogy Houdini végül felmérte a helyzetet, egy nyögés szaladt ki belőle.
– Vagy te is akarod. Ez az ugye? Így hetero szemszögből is nagyon jól látom
a vonzerejét. Solo dögös.
Édes Istenem.
– Hagyd abba a szövegelést, mert az anyámra esküszöm, megfogom a
szendvicsed maradékát és ledugom a torkodon.
– Áá, szóval te így szereted, hm?
Mikor kinyúltam a tányérja felé, Houdini kartávolságon kívül húzta azt.
– Ugyan már, csak hülyéskedek. De most komolyan, ha az kell, hogy újra
nevetni lássalak, hogy meghúzod Solót, azt mondom, csináld. Nem
olyannak tűnik, aki hosszútávú kapcsolatot keres, ha érted mire gondolok.
– Viszont ő az a típus, aki nem tudja befogni a száját – sóhajtottam. –
Megvan az oka, miért nem kezdek senkivel sem a seregből. Túl bonyolult
lenne, ha valami történne. És Solo az, akivel együtt jár a baj.
– Értem pajtás. Csak úgy gondoltam levezetnétek némi feszültséget kettőtök
között.
– Az egyetlen feszültség kettőnk között az, hogy úgy viselkedik, mint egy
tinédzser, aki mindenkinek be akarja bizonyítani az ő farka nagyobb
mindenkiénél.
Ahogy Houdini válaszra nyitotta a száját, egyik ujjamat figyelmeztetően
emeltem fel.
– Ha még egyszer megemlíted azt a péniszt…
Houdini hülye vigyorral az arcán tért vissza a szendvicséhez. Én pedig csak
arra tudtam gondolni, hogyan fogom túlélni nem csak ezt a versenyt és a
kiképzést, hanem hogy valaki olyannal vagyok párban, aki hatására a
megszokott fegyelmezettségem csak halvány emlékké változik.
10. Solo

Így utólag visszagondolva ez a pénisz dolog nem volt a legjobb ötlet, hogy
kitűnjek az első napon, de egyáltalán nem bántam meg. Hogy tehettem
volna, hiszen sikerült Panthert felidegesítenem. Azon felül, hogy én legyek
a legjobb az akadémián, a provokálni Panthert lett a második legfontosabb
dolog a listámon. Egy pár ok rá – először is, túlságosan dögös, hogy békén
hagyjam, másodszor pedig, ha zavarom, nem tud majd koncentrálni, ami
segít abban, hogy szétrúgjam a seggét. Nem mintha rá lennék szorulva.
A nap további része eseménytelenül zajlott, hiszen csak tantermi oktatás
volt. Utána elmentünk Guccival egy közeli kocsmába és igen, a már
halványuló művem még mindig az égen volt, ami kellőképpen
felbosszantotta a helyieket ahhoz, hogy a híradós furgonok megjelenjenek
mikor épp távoztam. Sajnálatosan a Tengerészet nem nevezte meg az
elkövetőt – engem –, szóval bármiféle interjú szóba sem jöhetett. Nagy kár.
Felpörgettem a motorját a rubintvörös Yamaha YZF-R1-es motoromnak,
miközben arra vártam, hogy a lámpa váltson. Amint felvillant a zöld jelzés,
kilőttem és végigszáguldottam az úton. Miután eljöttünk a kocsmából, és
láttam a naplementét, úgy döntöttem a napot legjobb lenne egy óceánpart
melletti motorozással lezárni. Minden annyira nyílt volt itt: a végtelen kék
ég, a víz és a hegyek a távolban. Nem úgy, mint azok az apró helyek, ahol
megfordultam utazásaim során. Ha valaha is úgy döntök, hogy letelepedek
valahol, az egy olyan hely lesz, mint ez. Nem mintha a közeljövőben
lehorgonyoznék bárhol is. Nem, sokkal jobban szeretem a szabadságot,
hogy nem tudhatom merre visz az utam következőleg. Néhányan talán ezt
túlságosan magányosnak találják… és talán az is volt. De a jó dolog az
egyedüllétben, hogy mindig egy kocsmányira vagy csak a társaságtól.
Ahogy a nap végleg lebukott a víz alá és a sötétség megérkezett, utamat a
barakkok felé vettem. Nem tartott sokáig beköltözni, mivel nem volt több
cuccom egy nagyobb zsáknál. És legalább nem kellett aggódnom azon, hogy
a kis helyet még egy szobatárssal is meg kell osztanom. Nem, az Elit tagjai
saját szobát kaptak, ami határozottan üdítő volt az elmúlt évek közös
barakkjai után. Azt ugyan nem bántam volna, ha Pantherrel kellene
osztoznom, még ha félig nyitott szemmel kellene aludnom is, nehogy
megfojtson egy párnával az éjszaka közepén.
Lelassítottam egy ellenőrző pontál, hogy végigmenjek a bázis biztonsági
előírásain, majd utamat az egyszemélyes barakkok felé vettem. Ez lesz az
elkövetkezendő hetekben az otthonom. Már állt ott egy motor, ami
eszméletlenül jól nézett ki. Odaálltam mellé, végignéztem rajta, miközben
leállítottam a motort.
Fenébe, egy csillogó áramvonalas rakéta. Egy eredeti fekete Ducati 848.
Miután leszálltam a saját motoromról és levettem a sisakomat, körbejártam
a gyönyörűséget. Nem nyúlhatsz egy másik férfi vagy nő motorjához, de a
pokolba is nagyon szívesen végighúznám a kezemet a csillogó festésen, majd
elvinném egy körre, csak hogy lássam, mit tud a kicsike.
Éppen az eleje felé haladtam ennek a bűnre csábító gépnek, amikor
észrevettem, hogy egy ajtó kinyílt. És az összes ember közül pont Panther
lépett ki.
Nem tudom, mit mond el ez rólam, de mikor a szeme rám szegeződött -
ahogy szerintem az ő motorja mellett állok -, harag futott keresztül az arcán,
a farkam pedig életre kelt a nadrágomban.
Persze, hogy a motor az övé volt. Mintha enélkül nem lett volna elég szexi.
A kép, ahogy combjával átfogja ezt a gyönyörűséget… A farkam kezdeti
érdeklődését egy másodperc alatt kőkemény merevedés váltotta fel.
Panther kilépett az ajtón, majd tekintete rám szegeződött. Semmi jó nem
látszott a tekintetében, csak nézett, ez pedig nem segített, hogy kedvemet
szegje abban, hogy közelebb akarjak kerülni hozzá.
Ez a pasi mindig annyira komoly, és ahogy odasétált a parkolóba, majd
megállt előttem, nem tudtam ellenállni, hogy ne piszkáljam. Főleg, mert
imádtam, amikor megbüntettek.
– Nos, látom mégiscsak szereted, ha valami szép és vastag van a lábad
között. Jó tudni. Már kezdtem arra gondolni, hogy tegnap véletlenül rossz
bárba tévedtél be.
Panther nem mondott semmit. Karját keresztbe fonta a mellkasán. Fekete
trikója ráfeszült mellkasára, ami azóta izgatja a fantáziámat, mióta tegnap
találkoztunk.
– Úgy értem, szinte teljesen biztos voltam, nem tévedtél el azok után, hogy
nekiszorítottál ott a falnak. De a mai kis tagadok-mindent színjátékod után,
jó tudni, hogy nem képzeltem az egészet.
Panther a szemöldökét ráncolta, és amikor világos lett számomra, hogy nem
harapott rá a csalira, figyelmemet a motor felé fordítottam.
– Gyönyörű a kislány.
Nem voltam biztos benne mire számíthatok tőle, talán egy „el a kezekkel a
motoromtól”-t.
– Miből gondolod, hogy kislány? – Majdnem kiült arcomra a döbbenet.
Oldalra döntöttem a fejemet, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg jól
hallottam-e. De csak úgy, mint azelőtt, semmi önelégült arckifejezés vagy
akár egy kötekedő félmosoly. Úgy állt ott, mint valami megközelíthetetlen
kőszobor, és ha nem hallottam volna a saját fülemmel, akár azt is
gondolhattam volna, hogy saját magamat kínzom.
– Azt mondod nekem, hogy ez a csábító bestia, amit minden nap a lábad
közé veszel, pasi?
Panther végignézett rajtam, majd a motor felé fordult, és egyik ujjával a
tankot kezdte el cirógatni.
– Nem mondok neked semmit.
– Hol marad akkor a szórakozás?
Panther a válla fölött nézett rám, és egy pillanatra ugyanazt a csillogást
láttam a szemében, mint tegnap este. Majd pislogott, a csillogás pedig
tovatűnt.
– A szórakozás az, hogy neked fogalmad sincs a válaszról.
– Nos, nem mintha nem bánnál vele szuper finoman.
– Van fogalmad róla mit jelent az, hogy finom?
Vállat vontam és zsebre dugtam a kezem.
– Persze. Tudok én is finom lenni. – Majd tekintetemet Panther farmerbe
bújtatott tökéletes fenekére vezettem. – Nagyon tetszik a farmerod.
Tökéletesen illik rád.
– Ezt jelenti nálad a finom?
– Hát igen, mert amit valójában mondani akartam, hogy neked van a legjobb
segged, amit valaha is láttam. Látod? Finom voltam.
Panther csak nézett rám, majd megrázta a fejét.
– Egész végig ezt fogod csinálni, míg itt vagyunk?
– Nem értem, miért ne? Jobbat el sem tudok képzelni. – Ekkor valami az
eszembe jutott. Panther válla felett a szoba felé néztem, ahonnan kijött. –
Az a te szobád vagy féltékenynek kellene lennem?
– Semmi közöd hozzá – vigyorodott el Panther.
– Oh, szerintem meg igen – mondtam. Kezem végigfuttattam motorjának
az ülésén. Semmi megbánást nem éreztem azért, mert megérintettem, mikor
a tulaja alig egy lépésre állt tőlem, és úgy figyelte a mozdulatot, mint valami
sas. – A mellette lévő szoba az enyém.
Semmi reakciót nem mutatott, de nem azért, mert nem volt rá semmiféle
hatással, ebben biztos voltam.
– És? – kérdezte.
– Roppant célszerű. Társak az órákon, szomszédok…
– Csak véletlen – vont vállat.
– Vagy a sors.
– Figyelembe véve, hogy húszan vagyunk, nincs túl sok hely.
– Halle kibaszottul Lujah – mondtam, közelebb mentem a motor
hátuljához, oda, ahol Panther mozdulatlanul állt. – Szerinted van közös
ajtónk?
– Nincs.
– Az nem jó. Talán vágok egy kukucskáló lyukat a falba. Tudod. Csak, hogy
megbizonyosodjak… dolgok felől.
Panther következő cselekedete meglepett. Felnevetett. Nevetett!!!
11. Panther

Fantasztikus, hogy pár sör képes kiűzni a feszültséget az emberből. Az

utolsó óránk után egyenesen a szobámba mentem, hogy ott várjam meg az
elkerülhetetlen telefonhívást az apámtól. A világ összes kincséért sem
vártam volna meg a fatális véget nyilvános helyen. Inkább kinyitok pár
üveggel, és néhány óra csend meg némi alkoholos bizsergés után a mai nap
eseményei már csak egy rossz emlékek lesznek.
Legalább is egyelőre.
Tehát, mikor Solo elejtett egy viccet a szobám falán levő kukucskáló
nyílásról, nem tudtam mást tenni, mint nevetni. Hihetetlen ez a pasi.
Hihetetlenül jóképű is – tette hozzá egy hang a fejemben. Sajnálatos, hogy ez a
pasi péniszeket rajzolgat az égre, úgy viselkedik, mint egy idióta, akit semmi
nem érdekel és mégis pont iránta kell érdeklődést mutatni a farkamnak.
Mikor Solo körbejárta a motoromat, majd megállt a sajátja mellet, volt
esélyem jól megnézni az ő sportos tűzpiros Yamaháját, ami tökéletesen
illett hozzá. Látszott a kicsikén, hogy nincs előtte akadály az utakon.
Veszélyes kombináció Solo barna hajával, ami a sisaktól szexin borzas volt,
zsinóros bőrkabátjával és csípőfarmerjával.
– Csak nem nevetést hallottam? – kérdezte Solo egyik szemöldökét
megemelve. – Azt hittem, nem tudod, hogy kell.
– Vagy csak nem talállak olyan viccesnek, mint a többiek.
– Vagy egyszerűen csak nincs humorérzéked.
– Más területeket erősítek vele.
– Például? – csillant fel Solo szeme.
– Biztos, hogy akarod tudni?
– Mi másért kérdeztem volna meg? – mutatott magára. – Nem
finomkodok, emlékszel?
– Nem hiszem, hogy valaha is el tudnám felejteni.
– Helyes! Akkor feladat teljesítve. Ugye az eszedbe sem jutott, hogy amit
fent csináltam, az csak Gooch-nak szólt?
Istenem, most kell tőle megszabadulnom, mert ahogy egyre jobban
ellazulok, úgy kezd a flörtölésével behálózni.
– Ha ez igaz, akkor meg kellene látogatnod egy orvost, mert van egy kis
problémád a lenti régióban.
Solo rám villantotta szívtipró mosolyát.
– Vagy akár te magad is leellenőrizhetnéd.
– Az nem fog megtörténni! – léptem hátra fejemet rázva. Bármennyire is
csábító ajánlat volt.
Mikor Solo is lépett egyet felém, én tovább hátráltam. Már így is túl
messzire mentem. Kell némi távolság, mégpedig azonnal.
– Miért nem?
A számomra legjobb döntést meghozva inkább nem mondtam semmit,
sarkon fordultam, hogy bemenjek a szobámba, abba, amelyiknek közös a
fala van a férfival, aki bejött nekem. Mármint nem bejön nekem… hanem
követ engem. Nincs olyan forgatókönyv, amiben Solo bármilyen módon
bejönne nekem. Sem most sem máskor.
– Panther?
Tudtam, hogy csak mennem kellene tovább. Becsukni, bezárni az ajtót.
Helyette mit csináltam? Megálltam, megfordultam és rögtön meg is bántam.
Solo a járdán állt velem szemben, gyönyörű tekintete rám szegeződött, míg
válaszomra várt. Én pedig a közelsége miatt nem láttam mást, csak dús
ajkait. Annyit kellett volna tennem, hogy felényúlok és magamhoz vonom,
hogy megízlelhessem.
Ha más emberek lennénk egy másik helyen, képtelen lennék neki ellen állni.
De egy felettünk elhúzó repülő morajlása emlékeztett rá, kik és hol vagyunk.
– Mi az?
– Csak egyetlen másodperc erejéig el tudnád ismerni, hogy a tegnapi este
téged is pont ugyan annyira feltüzelt, mint engem?
Egy pillanatig csak néztem őt, azon gondolkoztam, mi lehet a célja, mert ha
Solóról volt szó, mindig volt valami célja.
– Miért? Nem fogsz vele sehova se eljutni. Főleg nem át az ajtómon.
Solo bűnre csábító ajka felfelé görbült, minek hatására még jobban
megkeményedtem a nadrágomban. Krisztusom, annyira jó volt ránézni.
Szinte lehetetlen volt elszakítanom róla a tekintetem.
– Na ebben határozottan tévedsz. Teljesen beindulok tőle. És tudod mit?
Basszus, egyáltalán nem voltam felvértezve valaki olyannal szemben, mint
Solo. Munkán kívül, a pokolba is igen. Kétségem sincs afelől, hogy életem
egyik legjobb éjszakája lenne vele. De itt egy olyan kísértést jelentett, ami
csak a bajt hozza rám.
– Ma este mikor a neved fogom nyögni, biztos lehetsz benne, hogy hallani
fogod, Grant! – És egy kacsintással, ami határozottan arra volt tervezve,
hogy felforrjon a vérem, Solo odasétált az ajtajához, kinyitotta, majd a válla
felett visszanézett felém. Teljesen bambán ácsorogtam az ajtóm előtt.
– Nyugodtam szólíts Mateónak, mert ha élvezetről van szó nem szeretem
Solóban csinálni.
12. Solo

– Hé Solo, vonszold ide a segged! – Gucci hangja még a zenét is túlharsogta,

miközben lefelé haladtam a parton, ahol a csapattársaim már gyülekeztek az
esti tábortűzhöz. A kiképzésünk első hetének végeztével itt volt az ideje egy
kis lazításnak. A ma esti buli volt az első olyan lehetőségünk az
összejövetelre, ami nem a NAFTA falai között zajlott. Részemről sokkal
inkább az vonzott, hogy láthatom Panthert félmeztelenül, de pár órát a
többiekkel is elhülyéskedek.
Ledobtam a törölközőmet egy hűtőláda mellé és odasétáltam Guccihoz, aki
épp hosszú, piros rudakat döfött le a homokba.
– Szükségem van rád a csapatomban – mondta, és egy újabb rudat döfött le
mélyen a homokba, majd stabilizálta, hogy így biztosan egyenesen álljon.
– Mégis mi a fenét csinálsz?
Gucci megfogott pár darab műanyagot és talpra állt.
– Szóval, úgy hívják ezt a játékot, hogy találd el a botot. Ezeket a poharakat
szépen ráhúzod a botokra. Az ellenfeleink megpróbálják leverni őket, ha
sikerül nekik, kapnak egy pontot, de csak akkor, ha nem kapjuk el a poharat,
mielőtt még földet érne. Világos?
Houdini és Whiplash fele néztem, akik épp a sajátjaikat állították fel.
– És mit fogunk használni, amivel leverhetjük a poharakat?
– Ezt. – Gucci felemelt egy frizbit, mire felhorkantam.
– Kérlek, mond, hogy ez egy ivós játék.
– Olyan játék, amilyennek akarjuk.
Elvigyorodtam, majd egy pacsi után visszamentem oda, ahova ledobtam a
törölközőmet. Odavittem a hűtőládát, ahol a mi térfelünk lesz. Néhány srác
már szorgosan építette a helyet, ahol később a tábortűz lesz, mellettük
néhány csaj vihorászott. Páran a vízben voltak vagy éppen a nap utolsó
sugarait próbálták kihasználni napozás céljából. Először sehol nem láttam
Pathert, aztán megláttam egy alakot, amint kiemelkedik a vízből, fényes
fekete haja volt, nekem pedig összefutott a nyál a számban.
Fenébe, egy víztől csöpögő Panther talán túl sok lesz nekem, legalábbis a
többiek előtt.
Mielőtt még a farkam reagálhatott volna a látványra, kivettem egy hideg sört,
kinyitottam és egyből lehúztam a felét. Éreztem, hogy a mai este kihívás elé
fogja állítani az önuralmamat. Panther elintézte, hogy az első nap után
többet ne maradjunk kettesben. Így nem volt más választásom, mint
megelégedni azzal, hogy messziről figyeltem. Gondolatban képeket
készítettem róla, amit elraktároztam éjszakára. Mivel ma határozottan meleg
volt, ezért alig vártam, hogy kapjak egy kis ízelítőt a pőre valóságból.
– Kész vagytok, vagy mi lesz? – kiabálta Houdini.
Letettem a söröm majd levettem a pólómat, így már csak egy rövidnadrág
volt rajtam.
– Oké, kezdhetjük – mondta Gucci és elhelyezkedtünk a botok mögött.
– Hölgyeké az elsőbbség. – Houdini odaadta a frizbit Whiplash-nak, mire ő
csak a szemét forgatta.
– Baszd meg! – És olyan erővel dobta el a frizbit, hogy Gucci még akkor se
tudta volna elkapni a poharat, ha akarta volna.
Houdini csak hápogott, majd végig vezette tekintetét partnere bikinivel
takart felsőtestén egészen az apró farmersortig.
– Hát… ez…
– Lehengerlő? Menő? – kérdezte Whiplash. – Tisztában vagyok vele, szóval
nem kell eljátszanod, hogy meglepődtél.
Ránéztem Guccira, tekintetemből tisztán kiolvasható volt, hogy Houdininek
fogalma sincs, hogyan kezelje a helyzetet. Gucci ezután visszadobta a frizbit,
egy Houdinihez közelebb eső poharat megcélozva, aki még mindig az
előzőleg történtek hatás alatt volt, így hagyta leesni a poharat.
– Most játszunk, vagy mi lesz? – kiabáltam, mire Houdini végre felébredt és
figyelmét újra a játékra összpontosította. Egyik oldalról a másikra repült a
frizbi, ahogy a poharak repültek, úgy ugrottunk utánuk a homokba, mielőtt
még leértek volna. Whiplash ugyan olyan jó volt a játékban, mint mi, de
szegény Houdini úgy festett, nem tud túljutni zavarán a partnerével
kapcsolatban. Ami láthatóan egyre jobban zavarta Whiplash-t.
– Istenem! – kiáltott fel, mikor Houdini egy újabb poharat hagyott leesni. –
Új társat akarok. Hé, Panther, gyere és mutasd meg a barátodnak, hogyan
használja a kezét.
– Tudom, hogyan kell használni a kezem – morogta Houdini, de már nem
is figyeltem rá, mert Panther elindul kifele a vízből, úszónadrágja
hozzátapadt a testéhez. Kezét végighúzta a haján, a víz kavargott a bokája
körül, a pokolba is a pasi szinte nem eviláginak tűnt. Figyelve arra, hogy az
állam ne verdesse a bokám, tekintetem végig vezettem testének minden
egyes vizes négyzetmilliméterén. És még folytattam volna a bámulást, ha
Gucci nem köhinti el magát, ezzel arra késztetve, hogy tekintetem
elszakítsam Pantherről.
– Problémád adódott a célzással, Houdini? – jött közelebb hozzánk. És ha
azt gondoltam, hogy az segíteni fog a lában között keletkezett problémán,
ha nem nézek rá, tévedtem. A tudat, hogy felénk közeledett és nekem
szembe kell vele néznem, szart se segített azon, hogy lenyugtassam magam.
Oké, jelenleg tudtam volna élvezni pár percet, hogy lenyugtassam magam,
de miután ez jelenleg nem volt megoldható, úgy festett, kényszerítenem kell
a farkamat az együttműködésre.
– Szóval mi is a játék lényege, ténylegesen? – Panther odalépett Whiplash
mellé, aki a kezébe adta frizbit.
– A botokra kell céloznod és leverni róla a poharakat.
Ekkor már majdnem biztos voltam benne, hogy képes vagyok
visszafordulni és bekapcsolódni a beszélgetésbe. Plusz, nem hagyhattam ki
a lehetőséget, hogy szívassam kicsit az ellenfeleinket. Panther felé néztem és
közvetlen az előttem levő boton elkezdtem fel lemozgatni a kezem.
– Igen, Panther, csak a botomat nézd.
Gucci felröhögött mellettem, Whiplash felnyögött, Panther viszont nyugodt
maradt, mint mindig. Kezét végighúzta a frizbin, tekintetét a homokra
szegezte, hogy alig egy másodperccel később a keze lendüljön, és a korong
útjára induljon. De ahelyett, hogy az előttem levő botot célozta volna meg,
Gucciét találta el és a rajta levő pohár átrepült a feje felett, majd landolt a
homokban.
– Igen! – kiáltotta Whiplash és kezével a levegőbe boxolt. – Erről beszéltem!
– Pather egy önelégülten vigyorgott rám.
– Sokkal jobban vonz az, akinek nagyobb botja van. Bocsi, de az nem te
voltál.
– Talán a legnagyobb egojú – tört ki a nevetés Whiplash-ből. Vigyorogva
vállat vontam. Szóval ez a helyzet. Ha Panther azt gondolja, hogy ezzel fel
tud idegesíteni, csúnyán pofára fog esni.
– Talán itt az ideje, hogy megmutassam, kinek van nagyobb botja. Mert meg
kell mondanom, ismerem Gooch-ot egy ideje, és…
– Hé, ember ez nem vicces!
– Tudod, hogy ez az igazság.
Whiplash úgy csinált, mint akinek hánynia kell. Phanter pedig keresztbe tette
a kezét széles mellkasán és erőteljesen felém biccentett a fejével.
– Ti ketten befogjátok még ma és játszunk, vagy továbbra is szövegelni
akartok?
Jogos, vissza a játékhoz. De mire itt végzek, senkinek sem marad kétsége
afelől, hogy kinek van nagyobb botja mindenkinél, és az a valaki nem Guccié
lesz.
13. Panther

Öt kör és szétrúgtuk Solóék seggét. Nem vagyok büszke rá, de kihasználtam a

tényt, hogy Solo képtelen volt levenni rólam a szemét. De mi mást
mondhatnék? Azért voltam ott, hogy nyerjek és mikor elértünk az ötödik kör
végére, Gucci bedobta a törölközőt a túlélés érdekében.
– Rendben, feladom – mondta. – Több rugdosást már nem bír el a seggem
tőletek.
Gucci szavaira Solóra néztem, aki épp kortyolt egyet a söréből, majd így szólt.
– Csak a magad nevében beszélj. Én szeretem érezni másnap, mert az azt
jelenti, hogy mindent beleadtam.
A pasi annyira el volt telve a megjegyzéseitől, hogy késztetést éreztem arra, hogy
körbe nézzek, senki sem akar belekötni, vagy ami rosszabb, beverni a képét. De
mindenki csak nevetett és a saját dolgával volt elfoglalva. Ez arra késztetett,
hogy elgondolkozzak azon, milyen érzés lehet, ha ennyire jól érzed magad a
bőrödben. Akár csak egy napig is.
Mikor visszamentünk arra a partszakaszra, ahol a tábortűz már nagyban
lobogott, észrevettem, amint Solo és Gucci Utah-val beszélget. Mindhárman
nevettek valamit és mikor Utah elkezdett rajzolni valamit az ujjával a levegőbe
nem kellet zseninek lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, a beszélgetés az égre
rajzolt pénisz legendájáról zajlott.
Bámulatos volt, hogy egyetlen lázadó cselekedet örökre isteni magaslatokba
emelte Solót, az enyémet pedig rosszallás övezte – legalábbis az oktatók
körében. Az első nap után tisztán észrevehetően változott a parancsnokok
hozzáállása velem kapcsolatban és ugyan tudtam, hogy nem csináltam semmi
rosszat, éreztem a felém irányuló elítélést.
Próbáltam elengedni, próbáltam rajta túllépni. De az első nap után mindenre
figyelnem kellett, a legjobbat kellett kihoznom magamból, minél gyorsabban ki
az ajtón, vissza a lakókörzetembe, mielőtt Solo kiszúrhatott volna magának és
bármibe is belekezdhetett volna.
Néhányan ezt menekülésnek gondolták, szerintem viszont önvédelem volt. A
pasi veszélyes volt az egészségemre nézve. Az életemről ne is beszéljünk. Száz
százalékban arra kellet koncentrálnom, amiért itt voltam.
Repülés.
Győzelem.
Bebizonyítani magamnak, hogy megérdemeltem azt, hogy itt legyek.
A probléma csak annyi volt, hogy látszólag későn zártam ki ezt a gyönyörű
férfit, aki engem bámult a tűz túloldaláról.
A lángokkal közöttünk nem tudtam nem azt figyelni, ahogy a lángok fénye
táncolt Solo csupasz bőrén. Nem vette vissza a pólóját, csak úgy, mint a
többségünk. Teljes erejével élvezhettük a meleg, nyári levegőt. Néhányan már
találtak maguknak társaságot az estére. Úgy élvezték a szabadságot, ahogy
nekem nem volt rá lehetőségem. Azon gondolkoztam, milyen lenne, ha csak
úgy odasétálhatnék Solo mellé és elvezetném az egyik homokdomb mögé.
Nem ellenkezne, ebben száz százalékig biztos vagyok. De a gondolatra, hogy
bárki megtudhatja a titkom, amit annyira őrzök, és a pletyka eljuthat apám
fülébe, arra ösztönzött, hogy a pólóm után nyúljak és felvegyem.
Miután teljesen felöltöztem, megkockáztattam egy pillantást Solo irányába, aki
még továbbra is engem figyelt. Egyik kezében egy doboz sört fogott a másik
kezét pedig bedugta a nadrágjának zsebébe. Ahogy tekintetét végig vezette
rajtam, nyelvét úgy húzta végig alsó ajkán, hogy péniszem életre kelt a
nadrágomban.
Fenébe… a tekintete perzselt, perzselőbb volt, mint a tűz lángjai kettőnk
között. És mikor tekintetét újra az enyémbe fúrta, majd elvigyorodott, tudtam
minél, előbb el kell innen mennem.
Míg Houdinit lefoglalta az, hogy mindenki tudatára hozza, ne menjenek
Whiplash közelébe, lehetőségem nyílt a feltünésmentes távozásra. Vagyis
majdnem feltünésmentes. Éreztem magamon Solo tekintetét, miközben a
motoromhoz mentem és beindítottam.
Némi szerencsével ő ott marad és talál magának valami random srácot, akivel
elszórakozhat. Nem akartam erre gondolni, de ez volt az, aminek történnie
kellett. Világos volt, hogy a köztünk levő vonzalom nem vezet sehová, nekem
pedig távol kell tartanom magam a csábítástól.
Egy időre elvesztem a gondolataimban, mikor figyelmes lettem egy másik
motor hangjára. Belenéztem a visszapillantó tükörbe és Solót láttam, amint
mögém ér.
Francba. Mégis mi a fenét csinál?
A probléma ott kezdődött, hogy pontosan tudtam, mit csinál és pontosan ezt
próbáltam elkerülni. Istenem, észrevehette valaki, hogy együtt távoztunk? Solo
szándékai túlságosan nyilvánvalók voltak. Mégis mit gondol, mi fog történni,
ha követ engem? Azért, mert mindenki lent volt a parton, nem azt jelenti, hogy
a lába elé vetem magam. Talán ő így gondolkozik, de én nem így működök.
Sosem voltam és sosem leszek ilyen.
Kilőttem, villámsebesen suhantam végig az utcán, de a természetesen nem volt
akkora szerencsém, hogy lerázzam őt. Végig a nyomomban maradt, egyszer
nem hibázott. Hasítottunk az éjszakában, olyan simán kerülgettük az előttünk
levőket, mintha valami koreográfiát csináltunk volna. Egy pillanatra
megpróbáltam kizárni a tudatomból a közelgő összecsapást, és csak a motorom
puszta erejére és a körülöttem süvöltő szélre koncentrálni. Talán egész éjjel csak
motoroznom kellene, távol maradni, míg a nap fel nem kel.
Az ösztönöm mást gondolt, így mielőtt még észrevehettem volna, befordultam
a bázisra. Miután elmentem a biztonságiak előtt, lelassítottam, nem akartam
felhívni magamra a figyelmet. Solo elhajtott mellettem, a válla felett visszanézett
rám és az állával felém bökött.
Mégis mi a poklot akar ez jelenteni? Ha versenyezni akar, azt már megtehette
volna előbb is. Ha azt hiszi, követni fogom, akkor nincs eszénél.
Mégis… követtem őt, akaratlanul is, mikor befordultam a barakkok felé, ő már
ott várt. Olyan volt, mintha kész lenne rögtön indulni, ha én visszafordulnék.
Közvetlen mellette álltam meg, csendben átkozva a házkiosztás isteneit, amiért
egymás mellé tettek be minket. Anélkül, hogy leállítottam volna a motort,
ránéztem, ő visszanézett rám, de mivel a sisakja még mindig rajta volt, nem
láthattam az arcát. Ha lehetőségem lett volna rá, el tudnám képzelni, milyen
pokolian önelégült lehetett, amiért valahogy arra a következtetésre jutott, hogy
nyert, mert itt találkozott velem. Ha ő láthatta volna az arcom a sisakomon
keresztül, ugyanazzal a rosszalló tekintettel találta volna szembe magát, amit
úgy látszik, képtelen vagyok levetkőzni, ha a közelemben volt.
Hosszú ideig egyikünk sem mozdult. Farkasszemet néztünk egymással és
mindketten nyerni akartunk.
Pontosan ezt akarta. Az idődet. A figyelmedet. Hogy csak őt figyeld…
A pokolba is nem.
És ezzel a gondolattal, megráztam a fejem és leállítottam a motort.
14. Solo

Panther leszállt a motorjáról és már félúton volt a szobája felé, mire akár csak
egyet is pislogtam.
Nem vagyok hülye. Hatvan százalékban biztos vagyok benne, hogy nem akarta,
hogy kövessem. A maradék negyven viszont szinte könyörgött, hogy mozduljak
meg.
Láttam, mikor engem nézett, mikor azt hitte, nem figyelek. Annak ellenére,
hogy határozottan… milyen szót is használt? Finomkodó.
Jó dolog, hogy tudok olvasni a finomkodó sorai között és látom, csak játssza a
nehezen kaphatót.
Panther már a kulcsát tette a zárba, mikor utolértem. Mielőtt még bemehetett
volna, közé és az ajtó közé álltam, mire egy lépést hátrált, és megrázta a fejét.
– Nem adod fel, ugye?
– Nem, ha valami olyat látok, amit akarok.
– Még akkor is, ha téged nem akarnak?
Lassú mosolyra húzódott a szám.
– Ó, nagyon is akarnak.
Panther paranoiásan körbenézett, függetlenül attól, hogy teljes csend honolt
ezen a kései órán. Nem nézett újra a szememben, helyette inkább a sisakot nézte
a kezében.
– A parton kellett volna maradnod. – Majd hirtelen felemelte a fejét. – Nem
dugok meg senkit a bázison.
– Akkor menjünk el a bázisról.
– Kurvára nem érted, ugye?!
– Nincsenek téveszméim. Hallom, amit a száddal beszélsz, de a szemed teljesen
mást mond nekem. – Majd határozottan lenéztem egy pontra. – Akárcsak a
tested.
Hátammal még mindig az ajtónak voltam dőlve, de úgy döntöttem, szerencsét
próbálok, mert hát ki tudja, mi lesz. A gomb könnyen elfordult, én meg azon
kaptam magam, hogy benyomom az ajtót és belépek a szobába, miközben
Panther arcán figyelmeztető kifejezés suhant át.
– Ha csak egyetlen pillanatig is azt hiszed, hogy behívlak, akkor nagyot fogsz
csalódni.
– És akkor mit fogsz tenni, kint fogsz ácsorogni egész éjjel?
– Nem. Szépen fogod magad és elhúzol a szobámból, vissza a sajátodba.
Körbenéztem Panther szállásán, mielőtt még visszafordultam felé.
– Hát ez nem valami csapatszellem-építő dolog tőled. Itt vagyok, hogy
szorosabbra fűzzem a kapcsolatot a partneremmel, jobban megismerjem,
jobban tudjunk együtt dolgozni, erre te teljesen ellenségesen viselkedsz.
Panther végignézett a háztömbön, de még mindig nem volt itt senki rajtunk
kívül, majd azzal az éles kék szemével rám nézett.
– Teljesen hülyének látszok?
– Őszintén? Nem. Olyannak tűnsz, akit rohadtul akarok látni meztelenül, akivel
szexeláni akarok. Nem a hülye jut rólad eszembe.
Panther ujjai összeszorultak a sisakja körül és nem voltam biztos benne, de az
a gyanúm támadt, arra gondol, hogy hozzám vágja.
– Kifelé a szobámból.
Nem tudom mi ütött belém – talán az emlék, mikor Panther félmeztelenül és
vizesen kisétált a vízből, de csücsörítettem, léptem egyet hátrafelé és megráztam
a fejem.
– Nem.
– Solo! – sziszegte Panther összeszorított fogakkal. Megálltam az ágya mellett
és végigkalandozott rajta a tekintetem.
– Tudod, szerintem a te ágyad nagyobb, mint az enyém…
– Solo! Húzzál kifele a szobámból!
Visszafordultam Panther felé, aki még mindig az ajtóban állt, majd letettem a
sisakom az asztalra.
– Van egy ötletem. Miért nem jössz ide és kényszerítesz?
Panther úgy nézett rám, mint akinek elment az esze. És tényleg. Csak vegyük
figyelembe, hogy jelenleg túszul ejtettem a szobáját.
– Addig nem megyek oda, míg el nem hagyod a szobát.
– Miért? Félsz?
– Attól, hogy véletlen megöllek és börtönben végzem? Igen, határozottan félek
tőle.
Fejemet oldalra billentettem és ujjam végighúztam az államon.
– Tudod mit gondolok?
– Nincs annyi pénz a világon, amivel rá lehetne venni arra, hogy találgassak.
Elvigyorodtam és elindultam oda, ahol Panther rendületlenül ácsorgott.
– Félsz beljebb jönni, mert tudod, abban a minutumban, ahogy az ajtó
becsukódik, nincs több kifogás, hogy távol tartsd magad tőlem.
Panther állkapcsának rándulására az én farkam is ugrott egyet. Úgy nézett ki,
mint aki épp, hogy kontroll alatt tudja tartani magát. Én akartam lenni az, aki
miatt elveszti a fejét.
– Mond, hol akarsz megérinteni először? Megvannak azok a helyek, amiket
előnyben részesítek, de hallani akarom a te verziódat. Hova tennéd először a
kezed?
– Mit szólnál, mondjuk, ha a nyakad köré?
Felnevettem és végighúztam az ujjam a V-nyakú pólóm kivágásánál.
– Én inkább a mellkasomra gondoltam. Talán kezdhetnéd ott, utána pedig,
tudod, haladhatnál lefelé.
Végighúztam a kezem a pólóm feszes anyagán, és ahogy ujjaim elhaladtak a
hasizmaimon, Panther tekintette követte mozdulatom.
– Ugyan már, Panther… senki sincs itt. Csak te és én, meg ez a hatalmas,
kényelmes ágy.
– És mégis mit gondolsz, mi fog történni, ha beljebb megyek? Beledoblak az
ágyba? Hogy feladom?
– Mmm, minden fiú álma.
– Akkor álmodj tovább.
– Tervezem. De ez nem minden, amit akarok.
Figyeltem, ahogy Penther mellkasa egyre gyorsabban emelkedik és süllyed.
Majd ránézett a sisakjára és csak egy másodpercre volt szükségem, hogy
rájöjjek, azt tervezi, hogy elfut.
– A helyedben nem tenném – mondtam. – Itt leszek, mikor visszajössz és addig
már a többiek is…
– Nem tennéd.
Vállat vontam, leültem az ágya szélére, és szélesre tárt lábban kínáltam fel
magam neki.
– Tégy próbára.
Talán határozatlanságot láttam átsuhanni jóképű arcán? Talán megfontolja a
dolgot?
Nem kellet sokat várnom a válaszra, mert Panther elindult befelé, a levegő
pedig a torkomon akadt. Szent szar, tényleg megtörténik! Panther feladja a harcot!
Várakozóan nyaltam végig ajkamon, miközben Panther bezárta az ajtót, majd
letette a sisakját az öltözőasztalra.
Igen, szabadítsd fel a kezed, hogy bebarangolhasd vele a testem!
Visszatartottam a lélegzetem, alig vártam, hogy mi lesz a következő lépése.
Panther pedig a széttárt lábam közé lépett.
15. Panther

Mivel Solo folyton taktikázik, talán a kulcs ahhoz, hogy leszereljem, az, ha
elhitetem vele, hogy nyert.
Tehát közel léptem hozzá és lenéztem rá. Minden csábító volt Solóban, a
pimasz szája, amit sosem képes befogni, a feszes póló, ami tökéletes rásimul
mellizmaira, szörfnadrágja, ami tökéletesen kiemelte fenekét.
Észrevettem. Hogy a fenébe ne vettem volna észre?! Pokolian megnehezítette,
hogy ne akarjam őt nézni minden egyes nap minden egyes percében. És ez
határozottan dühített. Úgy fest, Solo legfőbb célja, hogy addig kínozzon, míg
meg nem adom magam, itt az ideje, hogy a saját fegyverét fordítsam ellene.
Solo tekintete pont megfelelő magasságban volt, hogy végignézhesse, amint
kezem végighúzom a nadrágom elején és elkezdem masszírozni ágyékom.
– Bassza meg – nyögte, felemelte a kezét, hogy megszabadítson a felesleges
ruhadarabtól, de én hátráltam egy lépést és elvettem kezem a farkamról.
– Semmi érintés… még nem.
– Rendben, csak folytasd, amit elkezdtél.
– Igen? – Újra visszavezettem kezem, és lassan végigsimítottam magamon. –
Tetszik? Élvezed, ha magamhoz nyúlok?
– A fenébe is, igen! – Solo szinte már lihegett, és végighúzta kezét erekcióján.
– Helyes. Akkor mutasd meg, amid van.
Mikor Solo elkezdte kioldani nadrágja zsinórját, megráztam a fejem.
– Előbb a pólódat vedd le.
Olyan gyorsan szabadult meg a ruhájától, hogy majdnem felnevettem. Majd
tekintete az arcom és a kezem között vándorolt, várta a következő utasításomat.
Kár volt érte, tényleg, mert ha bárhol máshol lettünk volna, mint ahol voltunk,
levetkőztem volna előtte és vágyakozó testéhez préseltem volna magam. Tehát
az egyetlen lehetőségem, ha belemegyek Solo versenyébe és nyerésre játszok.
– Akkor most rajtad a sor? – kérdezte Solo, miközben hátradőlt az ágyamon.
Mikor megfogtam a pólóm szélét, Solo keze megállt merevedésén, talán azt
hitte, abbahagyom, amit csinálok, ha megmozdul.
– Szeretnéd?
– Jobban, mint a következő levegővételt.
Erre csak elvigyorodtam, mert a fenébe is, a szavai határozottan simogatták az
egómat. Nyilvánvaló izgalma a sajátomat is hevítette. Ugyan tudtam, hogy ez
az egész hova vezet, mégis hagytam, hogy az érzés egy pillanatra engem is
magával ragadjon.
Ahogy pólómat áthúztam a fejemen, Solo csípője folyamatosan hullámzott az
ágyon, torkából pedig egy mély nyögés szakadt fel. Felsőmet odadobtam mellé
az ágya, de amikor érte nyúlt és az orrához emelte, majd megszagolta, muszáj
volt erősebben megszorítanom a péniszem.
– Basszus, iszonyatosan jó illatod van! – Solo tekintetét az enyémbe fúrta,
miközben egyik kezében a pólómat tartotta, a másik kezével újra merevedését
kezdte el masszírozni. – Nap, só és férfi. Maga a férfi. Gyere ide hozzám.
Édes Jézusom. Annak a szájnak szinte már képtelenség ellenállni. Tudtam, ha
gyorsan nem veszem vissza az irányítást, olyan gyorsan ott találom magam Solo
lába közt az ágyon, hogy arra sem fogok emlékezni, miért is lenne rossz ötlet.
– Nem, nem – ráztam meg a fejem és magam felé intettem. – Mi lenne, ha te
jönnél ide?
Kétségtelenül ezer örömmel követte azokat az utasításokat, amik a
hálószobából érkeztek. Solo gyorsan felült az ágy szélére és még jobban
szétterpesztette lábait. Ahogy közéjük léptem, rögtön a nadrágom derekához
nyúlt, de megráztam a fejem.
– Kezek az ágyon.
És mint korábban, Solo most is követte az utasításom. Felnézett rám azokkal a
gyönyörű szemeivel, amit hosszú és dús szempilla keretezett. Képtelen voltam
ellenállni, hogy ne érintsem meg. Gyengéden végighúztam ujjaim állkapcsán az
álláig, majd megfogtam és felemeltem a fejét.
– Állj fel – suttogtam.
Solo ajkai szétnyíltak, majd nyelvével benedvesítette a száját, miközben felállt.
Sebesen vette a levegőt, szemét félig lehunyta. Megragadtam a csuklóját és
háttal nekinyomtam az ajtónak. Elé álltam, kezeit a feje fölé emeltem és egy
helyben tartottam.
Solo felém nyomta magát, kétségbeesetten próbált találni valamit, amivel
enyhítheti a mindkettőnk testén eluralkodó kínt. Nekem viszont más ötletem
volt. Közel hajoltam hozzá, ajkaink szinte már összeértek.
– Talán partnerek vagyunk a levegőben, de ha ilyesmire kerül sor, kénytelen
leszel egyedül repülni.
Megfogtam az ajtógombot elfordítottam és kinyitottam az ajtót. Solo hátradőlt,
szája a döbbenettől szétnyílt, gyorsan megfogtam a felsőjét és utána hajítottam.
– Holnap találkozunk… partner! – És rácsaptam az ajtót.
16. Panther

Egy igazi napsütéses hétfő reggel. Sikeresen Solomentesre teljesítettem a

hétvége maradék részét. Ha eszembe jut az arckifejezése, mikor kilöktem
azt ajtón, majd a képére csuktam azt, megfizethetetlen emlék marad.
Megalapozta a jókedvem, de hogy ne legyen felhőtlen, a golyóimat gyötrő
fájdalom a társam maradt.
Ha kínosan is érezte magát a történtek után, Solo semmi jelét nem mutatta.
Ugyanolyan nemtörődöm volt, mint mindig, mindenből viccet csinált, egyik
alkalommal még rám is kacsintott. A srác javíthatatlan volt a maga majdnem
megnyerő módján.
Majdnem.
– Hölgyeim és uraim, ma egy igen különleges vendégünk lesz – mondta Levy
Parancsnok, mikor megállt a terem elején. – Vezető parancsnok volt a
NAFTA-nál és az egyik legjobb harci pilóta a tengerészet történelmében.
Kérem, üdvözöljék Franklin Hughes Kapitányt, hívónevén Razort!
A vérem megfagyott az ereimben, miközben lassan megfordultam és
végignéztem, ahogy az ajtó kinyílt és az apán sétált be rajta. Szinte azonnal
érezhető volt a légkörváltozás, vagy pusztán csak belőlem jött az egész. Az
apám egy domináns személyiség, ez pedig sugárzott belőle, akár a
tengerészetnél volt, akár máshol. Semmi sem változott, mikor otthon volt,
mindig irányított, minden cselekedetéből sugárzott a felsőbbrendűség.
A tény, hogy semmit nem hallottam felőle Solo rögtönzött levegőben
alkotása után, és hogy még csak meg sem említette a látogatását... Csak
felkelt ma reggel, és úgy döntött, hogy ide jön? Semmi jót nem jelentett. A
szó legszorosabb értelmében.
Néhányan felém néztek, én pedig rögtön közönyös arckifejezést öltöttem
fel és kényszerítettem magam, hogy vegyek néhány mély levegőt. Nem
akartam, hogy bárkinek is feltűnjön a testemet elárasztó jeges veríték. Vagy,
hogy azt feltételezzék, bármi okom lehet félni valaki olyantól, mint az apám.
Habár képes volt még a szart is kiijeszteni belőled.
Előttem a sorban Solo hátradőlt a székén, felém fordult és megemelte egyik
szemöldökét. Talán azt akarta kérdezni vele, hogy tudtad, hogy ide fog jönni?
Vagy rendben van az, hogy itt van? Nem tudtam és még nem tudom rá a választ.
Nem, miközben az apám szembefordult a teremmel.
– Köszönjük, hogy eljött, Kapitány! – Levy Parancsnok jelezte az apámnak,
hogy övé a terep.
Egyenesen állt, megjelenése még magasabbá tette őt a maga száznyolcvan
centiméterénél. Dús, ősz haja és a katonai uniformis még előkelőbbé tette
megjelenését. Lassan, mintha a világ összes ideje az övé lenne,
végighordozta tekintetét mindenkin, mintha felmérte volna, mennyit érünk.
Sosem volt még ilyen csend a teremben, még Solo is érezte, hogy jobb, ha
befogja a száját.
Mikor egy pillanatra tekintete találkozott az enyémmel, semmit nem lehetett
kiolvasni belőle. Gyorsan tovább is haladt a következő emberre. Feszültség
járta át a testem, miközben arra vártam, hogy kiderüljön, miért is jött ide.
– Szóval maguk az Elit – kezdett bele végre. Ugyan semmi nem érződött a
hangján, én mégis hallottam a benne levő szarkazmust, ami direkt nekem
szólt. – A tengerészet legjobb harci pilótái. Egyetértenek?
Senki nem merte megkockáztatni, hogy egy szót is szóljon és ezzel magára
vonja a figyelmet. Apám erre önelégülten elmosolyodott.
– Akkor ez egy nem? Senki sem gondolja úgy, hogy önök a legjobbak? –
kérdezte. – Ez kiábrándító. Akkor mégis mi a fenét csinálnak maguk itt?
– Én vagyok a legjobb – mondta Solo, egy lusta mosoly jelent meg az ajkán
és lazán hátradőlt a székén.
– Ó? – Az apám Solo felé fordult, én pedig legszívesebben felnyögtem
volna. Naná, hogy neki kellett az elsőnek lennie, aki megszólalt. Éreztem,
hogy még nem végzett. – És mi a neve, Hadnagy?
– Mateo Morgan, uram. Majd láthatja a trófeán, mikor vége lesz a
versenynek.
– Ez egy merész kijelentés – füttyentett az apám. – Maguk is egyetértenek,
hogy Morgan Hadnagy a legjobb maguk közül?
Egy horkantás hallatszott valahonnan a teremből, de apám éles szeme szinte
rögtön megtalálta, akitől érkezett. Utah.
– Nem hiszem, hogy bárki egyetértene ezzel a kijelentéssel, Uram – mondta
Utah. – Főleg a múlt heti, hogy is mondjam, incidens után.
– Incidens?
– Igen Uram. A rajz az… égen.
– Ahh! – Apám visszafordult Solo felé, aki büszkén vigyorgott. – Szóval
maga lenne az égi Michelangelo. Solo, ugye?
– Én lennék az, Uram. És ha már a festészet nagyágyúiról beszélünk, jobban
szeretem azt a Leonardo ipsét.
Elfojtott nevetés hangzott fel, apám tekintete megkeményedett.
– Aznap Panther volt a partnere, igaz?
Amint felhangzott a nevem, több tekintet is felém fordult. Senki előtt nem
volt titok, mennyire dühös voltam amiatt a farok-az-égen dolog miatt.
Viszont semmiképpen nem akartam megszólalni, míg ténylegesen hozzám
nem beszélnek.
Pusztán azért, mert ilyet nem csinálsz az apám jelenlétében. Otthon sem, a
bázison végképp nem.
– Igen. Viszont teljes felelősséget vállalok a Kalifornia egén megjelent
művészeti alkotásért. Panthernek fogalma se volt a bennem rejtőző
művészről.
Ha képes lettem volna, biztos, hogy felnyögök, azután pedig közöltem volna
Solóval, hogy duguljon már el. Egyáltalán nem veszi észre, hogy egyre
mélyebbre és mélyebbre ássa el magát?! Persze, a kis haverjai biztos úgy
gondolják, mennyire vicces mutatvány volt. Az apám arcán az egyedüli
érzelem a hitetlenkedés volt. Hitetlenkedés, hogy bárki olyan hangnemben
mert vele beszélni, mint azt Solo tette, és valaki ilyen szinten tiszteletlen,
nemcsak a tengerészettel szemben, hanem a kiváltsággal szemben is, hogy
egy több millió dolláros géppel repülhet.
Az egyetlen, amit az apám kellőképpen belém nevelt, hogy tiszteljem az
uniformist és mindent, ami vele járt. Ez egy olyan dolog, amitől sosem tért
el.
– Mondja meg nekem, Solo! Szórakoztatónak tartja elherdálni ezen
nagyszerű ország adófizetőinek pénzét azzal, hogy elviszi egy kicsit furikázni
azt az eszközt, amit arra terveztek, hogy megvédje őket?
A picsába. A picsába. A picsába.
Ebben a pillanatban azt kívántam, bárcsak lenne módom rá, hogy közöljem
Solóval, tegyen lakatot a szájára. Egyszer régen én is megkaptam ezeket a
típusú kérdéseket az apámtól, és ha Solo azt hiszi, győztesen kerülhet ki,
akkor nagyon nagyot téved.
– Úgy gondolom, jó, ha látják, mit csinálunk ott fent, és hogy nem mindig
vesszük magunkat halálosan komolyan.
– És úgy gondolja, ennek a legjobb módja volt egy hatalmas falloszt rajzolni
az égre, és ezzel kockáztatni nem csak a maga, de a partnere helyét is a
programban?
Érezhető volt a teremben a feszültség, majd ahogy kihúztam magam a
széken, apám tekintete rám szegeződött.
– El tudom képzelni, mennyire örült a vezetője az aznapi akciójának,
Hughes Hadnagy.
Mégis mi a fenét gondol, mit csinál? Ha az nem lenne elég rossz, hogy
bejelentés nélkül bemasírozott az egyik órámra, de most még azt is elvárja,
hogy mindenki előtt szembe forduljak a partneremmel?
Nem bánom, ha szabad akaratomból kell megmondanom Solónak, hogy egy
pöcs. De nekem kell ezzel az emberrel együtt repülnöm a kiképzés további
részében, bíznunk kell egymásban ott fent! Nem számít, mekkora idióta tud
lenne néha, nem fogom a busz alá lökni csak azért, mert az apám úgy akarja.
– Fogalmam sem volt Solo akciójáról egészen addig, míg le nem szálltam,
mivel nem volt része az utasításnak. Ám nem hiszem, hogy bármilyen
rosszindulatú szándék vezérelte volna.
17. Solo

Te szent szar! Panther most tényleg megvédett engem… az apjával

szemben?! Nos, azt hiszem, kibaszottul megdöbbentem. Ha valaki
félrehúzott volna, hogy azt mondja nekem, ez a pasi, aki került, idegesített
és lecseszett a lábamról, amikor csak lehetősége adódott rá, ezen a reggel
megvéd engem, egyszerűen azt mondtam volna, hogy hazudik.
Pokolba, ha csak egy pillanatra is felém nézne és egy félmosolyt villantana
rám, totál sokkban lennék az elmúlt hétvége után. De Panther helyettem
inkább az ő kedves apukájával nézett farkasszemet, viszont én meg képtelen
voltam csillapítani őrült pulzusom.
Annyira menő volt! Nem csak azért, mert megmutatta lojalitását a partnere
felé, hanem mert Hughes Kapitány egy rémisztő szemétláda volt.
– Rosszindulatú vagy sem, helytelen és gyerekes, nem illő viselkedés egy
Elit-gyakornokhoz. És magának kellene a legjobban tisztában lennie ezzel.
Ó…basszus! Azt hiszem, itt az ideje, hogy közbelépjek.
– Uram, Panther igen erőteljesen kifejezte, mennyire helytelennek tartotta a
tettemet aznap.
Mikor a kapitány tekintete visszatért hozzám, biztos voltam benne, hogy azt
gondolta, ezzel akartam fedezni magam. Balszerencsémre, semmi sem
ingathatta meg az elhatározásomat, még a leghalálosabb tekintet sem, amit
valaha láttam.
– Valóban?
– Igen. – Pantherre néztem, akinek az arcáról semmit nem lehetett leolvasni.
– Maga volt a megtestesült profizmus. Büszke lehet rá.
A Kapitány arca vörösre váltott és Levy Parancsnok ekkor döntött úgy, hogy
itt az ideje közbelépni.
– Úgy vélem, amit Solo mondani próbál, az az, hogy mindenki megtanulta
a leckét, és soha többet nem fog ilyesmi előfordulni. Ugye?
Oké, azt hiszem, ezzel egyet kell értenem.
– Igen, Uram.
– Nagyon helyes. Most pedig mit szólnának, hogy gyorsan átszaladnánk a
mai anyagon? Biztos vagyok benne, hogy a Kapitány érdekesnek találja
majd, amit eddig tanultak.
Nos, az órát hívhatjuk az óra a pokolban-nak is. Hughes Kapitány egy olyan
férfi, akinek határozott véleménye van mindenről, és miután végigvettük az
aktuális anyagot, úgy döntött, az egészet kidobja a kukába és egy teljesen
más órát tart. Értsd úgy, hogy azt, amit ő akart.
És én azt hittem, Panther egy karót nyelt, mindent a könyv szerint típusú
pasi. Ami igaz is, de még nem volt azon az extrém szinten, mint amilyenen
az apja, legalábbis még nem. Most már értettem, Panther miért lett olyan,
amilyen. Egy ilyen ember mellett felnőve ez nem meglepő. Szinte már nem
is tudtam hibáztatni azért, mert majdnem minden nap szét akarta rúgni a
seggem.
Egy gyors megbeszélés után Levy Parancsnokkal, mikor is figyelmeztetett,
hogy legközelebb ne legyek olyan beszédes, megfogtam a jegyzetfüzetem és
az üres osztályteremből kimentem a kantinba.
A gyomrom méltatlanul korgott az utolsó fél órában, mivel az utolsó óra
nagyon elhúzódott. De minekután a délutáni repülést Hughes Kapitány
miatt törölték, nem kellett rohannom az ebéddel. Úgy festett, másoknak is
ugyanez az ötlete támadt, mert a folyosók üresek voltak. Mikor befordultam
az egyik sarkon, dühös hangok ütötték meg a fülem. Elfojtott volt, így körbe
is néztem, honnan jöhetett. Az egyik ajtó résnyire nyitva volt, csendben
odalopóztam, készen arra, hogy kihallgassak valami szaftosat.
– Hogy merészelted megvédeni azt a fiút?! Ez akár a helyedbe is kerülhetett
volna! Mit gondolsz, az mégis hogy vette volna ki magát?! Hogy a fiamat
kirúgták az Elittől?!
A francba. Besétáltam Hughes Kapitány és…
– Nem okozott semmi kárt, és többet nem fog előfordulni – felelte Panther.
– Hogy lehetsz ennyire biztos benne? Hallottad őt ma? Ez egy degenerált.
Nem hagyom, hogy egy ilyen pimasz és érdektelen valakivel érintkezz.
Ohh, köszi, Seggfej Kapitány.
– Ez mégis mit jelentsen? Nem tudom teljesen elkerülni. Egy csoportban
vagyunk és…
– De nem kell, hogy a partnered legyen.
Na álljunk csak meg! Micsoda?
– Beszélek a tanáraiddal. Nem fogod megnyerni a versenyt, ha egy ilyen
partnerrel raknak össze, mint ez a Solo. Tehát utasítom őket a cserére. Azt
sem értem, miért raktak egy párba titeket! – Hughes Kapitány hangja
ellentmondást nem tűrő volt, éreztem, ahogy összeszorul a gyomrom. Nem
tart elég jónak ahhoz, hogy együtt repüljek a fiával? Tényleg ezt mondta?
Éreztem, amint a harag egyre nőtt bennem, egy hajszál választott el attól,
hogy megmondjam neki, valójában mit is gondolok az ötletéről, de ekkor
Panther szólalt meg és ezzel visszatartott valami olyantól, amit később
megbántam volna.
– Nem. Ezzel nem értek egyet.
– Már megbocsáss?
– Solo a partnerem kezdetektől fogva, és azt akarom, hogy ez így is
maradjon. Talán olyan, amilyennek mondtad, de ő az egyik legjobb pilóta,
akivel valaha találkoztam. Azt akarod, hogy nyerjek? Akkor a legjobbal kell
párban lennem.
Hogy az a magasságos! Az állam a padlót súrolta. Hallanom kellett a
továbbiakat is.
– Ez egy hiba… – kezdte Hughes Kapitány.
– Akkor ez az én hibám lesz! – mondta Panther.
Hosszúra nyúló csend állt be. Már azon gondolkoztam, mi történhet a
szobában. Kétségtelen, hogy Panther éppen egy vérre menő fakasszem-
csatát vív apucival, és el kell ismernem, hallani őt, ahogy szembe ment az
apjával, még egy plusz pontot adott a kibaszott-szexi-listához.
– Ne gyere hozzám sírva, ha ez az egész szar majd az arcodba robban! –
vetette oda, majd az ajtó kivágódott, én pedig felkenődtem a falra, mikor
elviharzott. Hála az égnek, hogy az ellenkező irányba ment el, mert volt egy
olyan érzésem, ha észreveszi, hogy ott állok, a halálos ítéletem írtam volna
alá.
RIP Solo
Pantherre vártam és nem voltam teljesen biztos, hogy mit is kellene
mondanom, mikor meglátom őt, de szerintem a „kösz, hogy megvédtél
Seggfej Kapitánnyal szemben” talán jó kezdet. Pár perc elteltével Panther
továbbra se jött ki a szobából, ezért megkockáztattam, hogy belesek.
Egyik keze a csípőjén, másik kezével a homlokát fogta, úgy támaszkodott
neki az ablaknak. Csak nézett ki a kifutókra a messzeségben. Úgy festett, ez
egy amolyan személyes pillanat. De mikor hagytam én őt valaha is békén?
Nem is most fogom elkezdeni.
Pantherből egy hosszú és mély sóhaj tört fel, aminek úgy festett, sosem lesz
vége. Majd elfordult az ablaktól és ledermedt, mikor meglátott.
– Mióta állsz ott?
18. Panther

Az utolsó ember, akit látni akartam, ott állt az ajtóban és engem nézett.
– Mióta? – kérdeztem újra, Solo pedig közelebb lépett.
– Elég régóta.
Nagyszerű. Kibaszottul nagyszerű.
– Nézd… én csak meg akartam…
– Nem – ráztam meg a fejem. – Nem fogom ezt veled megbeszélni.
– Panther…
– Ne ártsd bele magad a dolgomba!
Solo sóhajtott és sarkon fordult, úgy tűnt most az egyszer hallgat rám és
elmegy. De helyette behajtotta az ajtót és bezárta.
– Neked elment az eszed?
– Ezt most költői kérdésnek veszem – mondta, nekidőlt a falapnak és kezét
keresztbe fonta a mellkasán. – Hallottam, amit az apádnak mondtál…
– Persze, hogy hallottad.
– És értékelem, hogy küzdöttél értem.
– Hogy küzdöttem érted? – pislogtam. – Még hogy küzdöttem érted? Az
egyetlen ok, amiért ebbe a szarba kerültem, te magad vagy!
– Na, megint itt tartunk. Rendben, ki vele, mondjad.
– Nem kell neked semmit elmondanom, mert most szépen elmész.
– Látod, szeretnék, de úgy érzem, már én is érintett vagyok.
– Mert kibaszott szemétláda vagy, aki mindig beleártja magát mások
dolgába.
– Nem tehetek róla, hogy az ajtó nyitva volt, mikor épp elmentem mellette.
Két kezemmel dörzsöltem az arcom, előbb harc az apámmal, most meg ez.
Van valahol egy újraindító gomb, amit esetleg használhatnék?
Leengedtem a kezem és Solo szemébe néztem. Talán megtalálhatnám a
könyörületes oldalát – már ha van neki olyan.
– Nézd, túl nagy kérés lenne, ha egyszerűen csak hagynánk ezt az egészet?
– Több mint örömömre szolgálna, ha elfelejtenénk. De akkor mi másról
beszélhetnénk helyette?
Úgy néztem rá, mint akinek ténylegesen elment az esze. Solo gonoszul
elvigyorodott.
– Ötlet? Nincs? Nekem van egy pár. Talán kezdhetnénk azzal, hogy tegnap
este kidobtál a szobádból.
Úgy néztem Solora, hogy kész csoda volt, hogy ne nyílt meg alatta a föld és
nyelte el azonnal. Ennek az embernek nincs fogalma, mit jelent az, hogy
diszkréció, időzítés vagy maga az élet, ha azt gondolja, jelenleg vagyok olyan
hangulatban, hogy erről beszéljek.
– Látom rajtad, nem igazán tetszik ez a lehetőség. Akkor a következő. –
Mikor Solo egy lépést tett az ajtóból, automatikusan hátrálni kezdtem. Nem
voltam abban a hangulatban, hogy szórakozzanak velem. – Akkor mi lenne,
ha arról beszélnénk, hogy azt mondtad az apádnak, én vagyok az egyik
legjobb pilóta, akit valaha láttál.
– Mi lenne, ha nem?
– Ahw, nem kell szégyenlősnek lenned, Panther! Nyugodtan bevallhatod,
hogy szerinted menő vagyok.
A szám megrándult, mindennek dacára. Ki a fene ez a pasi, hogy úgy látszik,
semmi nem tudja felidegesíteni? Mintha Solo úgy járna a világon, hogy végig
azt gondolja, tudjátok mit, kurvára nem érdekel! És be kell vallanom, most
ebben a pillanatban szívesen osztoznék a világnézetén. Mindent odaadnék
azért, hogy ne érezzem azt, amit az apámmal való beszélgetés után. Bármit,
hogy ne érezzem ezt a vonzalmat ezért az őrjítő emberért itt előttem.
De akárcsak az engedelmes kiskatona, akinek nevelve lettem, elnyomtam az
összes érzelmemet, ami jelezhette volna a jelenlegi állapotomat.
– Muszáj utamra engedned.
– Vaaagy mi lesz?
– Vagy kénytelen leszek elmozdítani a kibaszott útból. Most tényleg nem
vagyok jó hangulatban.
Solo tett egy lépést felém.
– Milyen hangulatban vagy most?
Már éppen nyitottam a számat, hogy pár hazugsággal lerendezzem, mikor
belém fojtotta a szót.
– És ne gyere nekem mindenféle baromsággal. Hogy érzed magad általában
egy ilyen négyszemközti beszélgetés után a kedves, öreg apáddal? Nem
tudom elképzelni, hogy ez volt az első ilyen menetetek.
– Nem tartozik rád.
– Tudom, de mond el.
Összeszedtem minden önuralmam, kezem ökölbe szorult az oldalamnál.
Mit szoktam ilyenkor csinálni? Leggyakrabban felpattanok a motoromra és
egész éjszaka vezetek. Vagy beszállok egy repülőbe és keresztülhasítok az
égen. Bármit megteszek, hogy kiűzzem magamból a csalódottságot némi
adrenalinlökettel. És ha ezt bárki megértheti, az nem más, mint Solo.
– Repülök vagy motorozok – hallottam meg saját magam.
– Miért?
– Miért? – Solo bólintott, én pedig vállat vontam. – Nem tudom. Valahogy
segít. A sebesség…
– A magasság?
A szívverésem egyre gyorsabb lett, ahogy Solo kérdése keresztülszelte a
levegőt kettőnk között, ugyan úgy, mint mikor beülök a hangárban a
gépembe. Ez nem jó, egyre közelebb állt hozzám, és ahogy a szívverésem
emelkedett, úgy kezdtem szédülni.
Ki kell innen jutnom, mielőtt még valami olyat teszek, amit később
megbánok.
– Pather?
– Huh?
Solo most már pontosan előttem állt, és mikor végignyalta alsó ajkát, nekem
vissza kellet fojtanom egy nyögést.
– Nekem az egyet dolog, ami majdnem olyan érzést nyújt, mint egy pilóta
fülke… – mondta Solo, tekintetem ajkára tapadt. – A szex.
Időm se volt reagálni, Solo megragadta a nyakam és ajkát ajkamra
tapasztotta. Lefagytam, képtelen voltam felfogni, mi is történik. Csak Solo
száját éreztem, ahogy az enyémen mozgott. Az összes indok, hogy ez miért
is rossz ötlet kirepült a fejemből. Tudtam, semmi esélye annak, hogy véget
vessek ennek az egésznek, míg legalább egyszer meg nem ízlelem őt.
19. Solo

Panther megcsókolt.
Panther megcsókolt.
Hogy az a… Panther végre megcsókolt!
Ha nem én lennék az a szerencsés félnótás, aki a csók másik végén
helyezkedik el, el sem hinném, hogy megtörténik. De azután, hogy a nyelve
besiklott a számba és táncra hívta az enyémet, már kétség sem fért hozzá.
Grant „Panther” Hughes még a lelket is kicsókolta éppen belőlem, és nem
úgy festett, mint aki abba akarja hagyni.
Nem akartam, hogy ez a pillanat csak úgy elrohanjon mellettem. Felnyúltam
és belekapaszkodtam ennek a tökéletes férfinak a bicepszébe, még pont
időben, mielőtt a lábaim remegni kezdtek volna. Szorosan markoltam a
repülős egyenruhája ujját, mikor Panther a derekam köré fonta egyik karját
és közelebb rántott magához.
Szentséges pokol. Mikor először nyúltam Panther felé, nem voltam biztos
benne, milyen válaszra számíthatok. Talán megüt? Vagy újra elutasít? De
még a legvadabb álmaimban sem mertem volna elképzelni ezt!
Álmodoztam róla, persze. Hogy előre láttam-e? A francba is, nem. A pokol
is előbb fagyott volna be, minthogy azt gondoljam, Panther része lehet az
egyik legforróbb csókcsatának, amiben valaha szerepem volt. De a
torkomból felszakadó nyögés és a közvetlen érintkezés Panther testével,
belőle is kicsalogatott egy mély morgást. Tudtam, nem álmodok, mert ez a
hang egyenesen az ágyékomig hatolt.
Képtelenség, hogy elengedjem, most, hogy ott van, ahol mindig is akartam.
A karomat nyaka köré fontam, és mikor erekciómat hozzádörzsöltem az
övéhez, Panther elszakította ajkát az enyémtől.
– Pokolba! – Mély volt a hangja, még szokottnál is mélyebb, és erre a
reszelős hanglejtésre a testem megremegett. Panther szemében tűz égett,
ahogy tekintetét az enyémbe fúrta. Mikor nyelvét végighúzta alsó ajkán,
mintha még egyszer meg akarna ízleni, csípőmet újra előre toltam, hogy
megtudjam, mi lesz a következő lépése.
Panther kezét, ami eddig a csípőmet fogta, levezette a fenekemre, és ahogy
belemarkolt, úgy kezdett el hátrafelé tolni. Hagytam, hogy oda vezessen
ahova akart. Mikor hátam az ajtónak ütközött, egy nyögés szakadt fel
belőlem a becsapódás hatására. Nem volt lágy, akárcsak a férfi, aki előttem
állt.
Kis terpeszbe álltam, reméltem, Panther – igen, pontosan így – egyik lábát
közéjük csúsztatja. Mikor ágyékával a merevedésemet súrolta, szemem
lecsukódott, és egy mély morgás tört fel torkomból.
– Miért vagy ilyen pokolian csábító?
A kérdés olyan halk volt, hogy szinte alig hallottam meg, de mikor
kinyitottam a szemem, és láttam, ahogy Panther tekintete arcomon
kalandozik, tudtam, nem értettem félre. Pupillája hatalmas volt, szeme szinte
fekete. Csípőjével újra mozgásba lendült, kőkemény erekciója az enyémhez
nyomódott.
Panther felnyögött, mikor megérintette arcom, hüvelykujjával végigsimított
alsó ajkamon.
– Olyan kibaszott gyönyörű. Nem igazságos… – suttogta.
Nekinyomva az ajtónak nem sok mozgásterem maradt. De ha őszinte
akarok lenni magammal, nem változtattam volna semmin. Helyette inkább
a számba szívtam az ujját, csípőmmel pedig körözni kezdtem ágyékán és
csak figyeltem, ahogy Panther még egyszer elveszti hihetetlen önuralmát.
Először állkapcsa megmerevedett, majd az orrlyuka kitágult, és mikor
nyelvem hegyét végighúztam hüvelykujján, majd enyhén megharaptam,
Panther elrántotta kezét és helyette egy brutális csókkal váltotta fel.
Kemény, forró, mint maga a szex, amilyennek egy csóknak lennie kell. Ha
tegnap este is így csókolt volna, nem távoztam volna olyan csendesen, mint
ahogy megtettem. Ezt a csókot arra találták fel, hogy elpusztítsa minden
agysejtemet. Kezével megfogta a lábam és felemelte a csípőjéhez, bokámat
ráfontam combjára és úgy kezdtünk el mozogni mintha mindketten
meztelenek lettünk volna és a közelben egy ágy is lett volna.
Nem tudom, meddig állhattunk így, hozzátapadva az ajtóhoz. Lehettek
percek, órák, akár napok… annyit tudtam csak, hogy ennyi nem volt elég,
mert mikor Panther elkezdett elhúzódni, minden egyes idegszálam
tiltakozott ellene.
Ahogy ajkunk és testünk elvált egymástól, csak figyeltem őt. Ajka
megduzzadt, mellkasa szaporán emelkedett, erekciójának látványától pedig
magamhoz kellett nyúlnom.
– Ne! – Az utasítás rekedt volt, de tisztán kivehető, miközben szemét az
ágyékomra szegezte.
– Miért ne?
Panther megnyalta ajkát és egy pillanatig azt hittem, nem fog válaszolni.
– Mert ha megteszed, nem vagyok biztos abban, hogy képes leszek kisétálni
ebből a szobából.
Ez volt az első alkalom, hogy beismerte, akar engem. Hogy ténylegesen akar
engem.
– És az annyira rossz dolog lenne?
– Nem lenne okos döntés.
– De rossz lenne?
Panther becsukta a szemét és látszott rajta, hogy keresi magában a türelme
megmaradt morzsáit.
– El kell mennem. Kérlek, csak engedj el.
Eltoltam magam az ajtótól és oldalra álltam. Panther odalépett és a zár felé
nyúlt. Nekitámasztottam a fejem a falnak és észrevettem, amint utoljára
visszanéz.
– Tényleg annyira rossz lenne?
Panther visszavezette tekintetét az arcomra, és megrázta fejét.
– Nem, túl jó lenne és ez a legnagyobb baj.
Mielőtt még bármit válaszolhattam volna, Panther elfordította a zárat,
szélesre tárta az ajtót, és már ki is lépett a folyosóra. Otthagyott engem
egyedül, miközben azon gondolkoztam, hogyan tudnám elérni, hogy
meggondolja magát.
20. Panther

Ki kell jutnom innen!

Minden összemosódott, miközben elhagytam az épületet. Az agyam egy
tányér kásához volt hasonló. Tényleg megcsókoltam Solót? A bázison?! Pár
perccel azután, hogy összevesztem az apámmal?
Ráültem motoromra, majd indítottam. Még nem tudtam, merre megyek, de
abban biztos voltam, hogy képtelen vagyok tovább itt maradni. Szinte vakon
hajtottam végig az utcákon, megpróbáltam száműzni apám szavait a
fejemből, megpróbáltam elfelejteni, milyen jó érzés volt Solót csókolni.
A picsába, tényleg megcsókoltam őt! És ha mindez nem lett volna elég, az
érzéstől, ahogy kemény teste az enyémnek feszült, szinte eszemet
vesztettem. Azalatt az idő alatt, míg megpróbáltam őt figyelmen kívül
hagyni, minden egyes alkalommal ellöktem magamtól, de a kettőnk közötti
feszültség akkor robbant fel, mikor a legkevésbé sem számítottam rá.
Senki sem látott minket.
Próbáltam lenyugtatni magamban a pánikot.
Senki sem tudja.
Nyeltem egy nagyot… Azért motoroztam keresztül a városon, hogy egyszer
csak a reptérnél találjam magam? Volt egy park a közelben, amennyire vissza
tudtam emlékezni, mindig is elhagyatott volt. Mielőtt még megtanultam
volna vezetni, gyakran elbicikliztem ide, hogy a fel- és leszálló repülőket
nézzem.
Motorom leparkoltam a rozsdás hinták mellett. Pont akkor néztem fel,
mikor egy Boeing 737 végigszáguldott a kifutópályán és súlyos testével a
levegőbe emelkedett. Mindig borzongással töltött el, hogy milyen
könnyedén irányítják ezeket a monstrumokat a pilóták. Minden egyes
felszálláskor azon gondolkoztam, hova vezethet az útjuk. Soha nem jött
szóba, hogy utasszállítót vezessek, mivel az apám az volt, aki, így pedig nem
volt a lehetőségeim között, még ha az is akartam volna lenni.
Leültem a körhinta rácsai közé és hátradőltem, a kezemen megtámaszkodva.
Meglepően békés volt a környezet, leszámítva a gépek zaját. Pontosan erre
volt szükségem, hogy rendet tegyek a fejemben lévő káoszban, és
lenyugtassam a testem.
Néhány pillanattal később kövek nyikorgása figyelmezett, már nem vagyok
egyedül. Nem fárasztottam magam azzal, hogy megforduljak megnézni,
hogy ki érkezett. Hiszen már tudtam.
– Mond csak, te nyomkövetőt tettél rám? – mondtam, tekintetemet
továbbra is a kifutón tartottam, ahol egy újabb repülő kezdte meg
emelkedését.
Solo felnevetett és közelebb lépett hozzám.
– Ugyan. Egyszerűen csak rögtön követtelek.
Zavarnia kellett volna, hogy követett, hogy megint megzavart
magányomban.
– Foglalt ez a hely? – Rámutatott a mellettem levő helyre a körhintán, és
azon vettem észre magam, hogy nem zavar az ittléte. Ha őszinte akarok
lenni, számítottam rá, hogy jönni fog. Talán valahol reménykedtem is benne.
– Úgysem állítana meg semmiben, ha azt mondanám, igen.
– Örülök, hogy végre felfogtad – ült le vigyorogva.
– Mint ahogy már említettem, nem vagy valami bonyolult.
– Nem, nem vagyok.
Csendben néztük végig, ahogy egy következő madár a magasba emelkedett.
Motorjai elég hangosak voltak, hogy elnyomják a fejemben levő
gondolatokat. Pontosan emiatt választottam akaratlanul is ezt a helyet.
Szemem sarkából láttam, amint Solo az ajkát masszírozta. Azt az ajkat, ami
amennyire szép, annyira ízletes is volt.
– Elég gyorsan elrohantál.
– Igen.
– Nem kérek bocsánatot.
Ez a mondat annyira Solóra vallott, hogy akaratlanul is elmosolyodtam.
– Nem vagyok meglepve.
– Azt akarod, hogy bocsánatot kérjek?
Felnéztem az égre, miközben végiggondoltam. A testem az agyammal
hadakozott. Az egyik felem azt kívánta, hogy egyszerűen felejtsük el ezt a
dolgot, ami kettőnk között van, a másik felem viszont kétségbeesetten
akarta mindazt, amit felkínál nekem.
– Csak egy egyszerű igen vagy nem – dőlt hátra Solo, akár csak én.
– Sokkal bonyolultabb annál – ráztam meg a fejem.
– Az apád miatt?
A tény, hogy rögtön rájött az összes lelki vívódásomnak az okára, meglepett.
– És még hozzátenném ezt is – folytatta. – Úgy gondolom, hogy nem akarja,
hogy bárki is megtudja.
– Inkább úgy fogalmaznék, nem akarja azt, hogy az legyek, aki vagyok.
– Áá! – Tartott egy kis szünetet, míg egy újabb gép húzott el. – De te mit
akarsz?
Válaszra nyitottam számat, de mikor nem tudtam mit mondani, csak a
szemöldökömet ráncoltam.
– Azt hiszem, ez is bonyolult. – Solóra néztem – És mi van veled? Mi a te
történeted?
– Értem. Szóval megpróbálod magadról elterelni a szót – vigyorgott. – Na
lássuk. Negyed évszázaddal ezelőtt születtem, voltak szüleim, meghaltak,
volt egy bátyám, ő is meghalt. Én lettem a legmenőbb vadászgéppilóta a
tengerészetnél, aztán találkoztam veled.
Francba!
Hallottam a bátyjáról, de arról fogalmam se volt, hogy egyáltalán nincs
családja.
– Solo, én…
– Minden rendben. Jól vagyok – intett felém.
Nem hiszem, hogy én jól lennék ebben az esetben, és Solo se tűnt egy
legyőzhetetlen szuperembernek, akit az évek múltával már meg sem érintene
ez az egész. A nemtörődömsége elgondolkoztatott, hogy vajon milyen mély
lehet a fájdalma.
– Megkérdezhetem, mi történt a szüleiddel?
– Öregkor – vont vállat. – Kései gyerek voltam, és azután ami Joséval
történt… Tudtad, hogy a dolgok hármasával történnek? Bumm, egy, kettő,
három! Egy éven belül pedig tessék, árva Solo. – Egy rekedt nevetés szakadt
fel torkából. – Érted? Árva… Egyedül… Solo.
Nem lepett meg, hogy viccet csinál az életének legfájdalmasabb
eseményéből. Úgy látszik, ő így próbálja feldolgozni. Félvállról vesz mindent
és mindenkit, hogy elrejtse a gyengeségeit, mélyen eltemeti magában, ahol
senki sem találhatja meg.
– Sajnálom, ami a családoddal történt – feleltem halkan.
– Megmondtam, hogy jól vagyok.
– Rendben van, ha mégsem.
Egy ránc jelent meg Solo szemöldökei között és válaszra nyitotta a száját.
Biztos voltam benne, hogy valami roppant okoskodó válasz lesz, de úgy
látszik, meggondolta magát. Helyette lenézett a kezére.
– Nem tudom, mi a rosszabb. Szülők nélkül lenni, vagy ha olyan szüleid
vannak, akiket utálsz.
Cipőm sarkával vonalakat rajzoltam a homokba. Igazság szerint bármit
csináltam volna,
csak ne kelljen a mellettem ülőre néznem.
– Nem utálom őt. Csak a legjobbat akarja nekem.
– Miért véded őt?
– Ő az apám. Te is láttad őt. Ő egy olyan ember, aki előtt mindenki
meghajol. Ha csak egy hajszállal elmaradok a tökéletestől, azzal rossz fényt
vetek rá.
– Hmm. Szerintem már így is tökéletes vagy. – Solo addig böködött, míg fel
nem néztem rá. Ekkor elmosolyodott, amitől sötét szeme csillogni kezdett.
– Le merem fogadni, hogy még akkor is baromi tökéletes vagy, mikor éppen
nem vagy az.
Egy pillanatig farkasszemet néztünk, majd nevetve fordultam el.
– Csak újra meg akarsz csókolni.
– Hogy a fenébe ne! Még azt is tökéletesen csinálod.
Erre csak a szememet forgattam, mire ő felnevetett.
– Ez az igazság. Ami, tudod, rohadtul idegesítő. Azt hittem, ez valami
fellángolás és mikor megcsókollak, akkor kiderül, hogy úgy csókolsz, mint
valami hal, amitől majd rémálmaim lesznek.
– Mégis miért reménykedtél benne?
– Mert akkor végre nem gondolnék rád folyton.
21. Solo
Meglepetés csillogott Panther szemében, de nem igazán értettem a miértjét.
Teljesen nyilvánvaló a vonzalmam iránta és ez lassan kezd az őrületbe
kergetni, mert egyszerűen nem értem. Nem tudok tőle távol maradni,
bármennyire is szeretnék.
Rendben, azt azért tisztázzuk, annyira keményen azért nem is próbálkoztam.
Mindenhol ott volt, az órákon, a mellettem levő szobában, kész tortúra.
Igazi kínzás, amit saját magamnak okoztam… Nos, a fenébe is! Jelenleg még
nem tudom miért, de nem akarok tőle távol maradni, és mondhat bármit,
tudom, igazából ő sem akarja, hogy békén hagyjam.
– Letörölheted a képedről ezt a meglepett ábrázatot. Nem hiszem, hogy
újdonságot mondtam.
– Ha a verseny megnyerésébe is legalább annyi energiát fektetnél, mint a
becserkészésemre, nagy eséllyel elvehetnéd tőlem azt a serleget.
– Ohó, most ki is a beképzelt? – nevettem. – Egy dolgot tudnod kell rólam.
Nem szeretek veszíteni.
– Úgy gondolom itt az ideje, hogy elkezdj hozzászokni a csalódottsághoz.
– Megcsókolsz majd, hogy jobb legyen? – Mikor Panther szeme
elkerekedett, felnevettem. – Tudod, hogy megelőzd a csalódottságom.
– Tudod, sosem találkoztam még hozzád hasonlóval – ráztam mega fejem.
– Ezt most bóknak veszem.
Panther ajkai megremegtek, és nem tudtam nem arra gondolni, milyen érzés
volt, amikor az ajkamhoz ért. Hogy milyen édes volt…
– Solo?
– Hmm?
– Azt kérdeztem, hogy mindig ilyen voltál?
– Legyél egy kicsit pontosabb. Mindig ilyen kitartó? Vagy ennyire menő
pilóta? Vagy annyira jól csókolok, hogy azok a férfiak, akiket valaha
megcsókoltam, elfelejtették azokat, akik előttem voltak? – Megálltam és
rákacsintottam Pantherre. – És igen, ezt átvitt és szószerinti értelemben
értem.
– Látod, pontosan erre gondoltam. Te mindent azonnal kimondasz, ami az
eszedbe jut, nem számít, kik vannak körülötted.
– Nos, igen, de miért ne tenném?
Panther megemelte egyik szemöldökét.
– Ó, hát nem is tudom, talán profi hozzáállás, diszkréció, magánélet?
Folytassam?
Vállat vontam, majd meglöktem őt.
– És veled mi a helyzet? – Panther már épp válaszolni akart, de újfent nem
tudott mit mondani. Gonoszul elvigyorodtam. – Régen olyan voltam, mint
te. Összeszedett, meg minden szar.
– Ilyennek látsz engem? Összeszedett?
– Eddig csak így engedted magad láttatni. Leszámítva a mai délutánt. A
láncok akkor egy kicsit lazultak.
Panther úgy döntött, figyelmen kívül hagyja ezt a kijelentésem.
– Mi változott?
– Belefáradtam.
– Belefáradtál?
– Aha. Baromira fárasztó tökéletesnek lenni minden egyes percben. Nem
gondolod? Plusz egy idő múlva nagyon unalmas is. Úgy értem, ne mond
nekem, hogy Puhapöcs ott a bárban azon az estén képes volt annyira
feltüzelni, mint én ma a bázison.
Panther tekintete a számra vándorolt és a világon senki sem lett volna képes
megállítani abban, hogy nyelvem végighúzzam alsó ajkamon. Az emlék,
ahogy kemény teste az enyémnek feszül, kezével erősen markolja csípőmet
valami olyan, amit soha nem fogok elfelejteni. És volt még valami nagyobb
részlet, amire majd… később fogok visszaemlékezni.
– Nem tudom.
Kényelmesebb pozíciót kellett keresnem a körhintán, mert az emlékek
hatására újra merevedésem kezdett lenni.
– Bocsánat, de meg tudnád ismételni? Nem hallottalak.
Panther felemelte tekintetét és semmi nem lett volna képes felkészíteni a
benne kavargó vágyra. Láttam rajta, mikor végre feladta és elmondja, amit
tudni akartam.
– Tudod, hogy teljesen összezavarsz? A nyugalmamat, a figyelmemet…
melletted megfeledkezek magamról és ez… veszélyes.
Meg akartam neki mondani, hogy mindez csak a fejében létezik. Az a
munka, amit minden nap csinál, beszáll egy harci repülőbe és felemelkedik
vele az égbe, sokkal nagyobb veszélyt hordoz magában, mint amit én
jelentek a számára. Láttam a küzdelmet, ami felváltotta a vágyat szemében.
Tudtam, hogy Panther félelmei nagyon is valóságosak. Legalább annyira
valós, mint az a szenvedély, amit abban a szobában éreztem.
Néhány csendes perc elteltével Panther nagyon sóhajtott és talpra állt.
– Jobb, ha én most visszamegyek – mutatott a motorja felé. – Még végig
akarok menni az anyagon holnapra.
Bólintottam és én is felálltam.
– Igen, persze én is ezt fogom tenni.
– Te tényleg át akarod nézni a mai tananyagot? – ráncolta a szemöldökét
össze Panther.
– Rendben, nem – nevettem fel. – Elmegyünk kajálni Gooch–val, de meg
lefekvés elött biztos átnézem.
Mikor Panther megfordult és elindul a motorja felé, én is követtem.
– Tudod, hogy bármikor átjöhetsz miután visszaértem és akár együtt is
átnézhetjük? – Nem kellett látnom Panther arcát ahhoz, hogy tudjam egy a-
pokolba-is-nem volt ráírva. De mikor kikapcsoltam a sisakomat és
kiegyenesedtem, észrevettem, ahogy Panther csak ült a motorján, kezében a
sisakjával és engem nézett. Miközben sisakját a fejéhez emelte, csak ennyit
mondott.
– Látod? Veszélyes… – Majd egy további szó nélkül beindította a motort és
elhajtott.
Ezúttal hagytam elfutni. Én is felvettem a sisakomat és felültem a motorra.
De mindketten tisztában voltunk vele, hogy még nem végeztünk egymással.
Közel sem.
22. Panther

Az elmúlt huszonnégy óra egy igazi hullámvasút volt. Az apám

felbukkanása. Solo megcsókolt. Én visszacsókoltam. Követett engem és
valami olyat csináltam, amit még soha, bepillantást engedtem neki a magam
köré emelet fal mögé.
Most pedig kiderült, hogy Solóval ellenségek leszünk a mai repülés alatt. Ez
pedig a tegnapi összes érzelmet átváltoztatta színtiszta rivalizálássá.
Egyikünk sem szeret veszíteni, viszont nem nyerhetünk mindketten. Tehát,
ha sikeresen legyőzőm Solót, csak elképzelni tudom azt a rengeteg
méltatlankodó megjegyzést, amit kapni fogok tőle.
Talán ettől egy kicsit leszáll majd rólam. A kérdés csak az, hogy tényleg ez
lenne az, amit akarok?
Az agyam logikus oldala azt mondja, igen, de nem tudom elnyomi a vágyat,
ami akkor ébred fel bennem, mikor eszembe jut, ahogy Solo teste az
enyémnek feszült, és a csók, amivel kikergette az összes gondolatot a
fejemből. Ő egy olyan kockázatot jelent nekem, amit nem vagyok hajlandó
felvállalni.
De.
De…
– A fenébe, ez nagyon jónak ígérkezik – mondta Houdini a vállam felett,
miközben az eligazító táblán a mai beosztást néztük. – Nos, szerinted Solo
sírva fakad mikor legyőzöd, vagy egyszerűen fejest ugrik valamelyik
szikláról?
– Eléggé merész azt feltételezni, hogy nyerni hagyom Panthert – sétált be
Solo a terembe. Ledobta magát az egyik székre mögöttünk, lábát pedig
feltette az előtte levő asztalra. – Ha a helyedben lennék, inkább azon
aggódnék, hogy Gucci öt másodpercen belül ki fog lőni.
– Előbb fogja telerókázni a pilótafülkét, ahogy hallottam.
– Ó, ugyan kérlek! – Gucci gyilkos pillantást lövellt Houdini felé, mikor
belépett az ajtón. – Sosem történt olyan, hogy visszatettem volna az
ebédemet a fülkébe. Most komolyan, mindenkivel külön le kell játszanom
ezt? Egy istenverte táska volt.
– Csak megpróbál felidegesíteni, Gooch. – Solo egy félmosolyt küldött
Houdini felé. – Nem menj bele, csak olajat öntesz a tűzre.
– Szerintem inkább a saját dolgoddal kellene törődnöd. Ez a fiú itt ma
keresztül fogja kergetni a segged az égen.
Solo szemében szikrák pattogtak, ahogy felém nézett.
– Egész jó időtöltésnek tűnik.
Célozgatásának hatására összerándult a gyomrom, de most nem hagyhatom,
hogy összezavarjon. Tisztán kell tartanom a fejem, jobban, mint bármikor,
és csak a mai repülésre kell koncentrálnom. Amiben biztos vagyok, hogy az
egyik legnehezebb lesz. Solo nem fog kesztyűs kézzel bánni velem és nem
is akarom, hogy így tegyen.
Mikor épp sikerült jó mélyen eltemetnem magamban a tegnap történteket
Houdini fordult felém.
– Ez a gyerek alig várja, hogy kihívhasson. Vigyázz magadra odafent –
suttogta.
– Nem aggódok – vállam felett Guccira néztem. – Te kapd el őt.
– Biztos lehetsz benne, hogy meglesz – vigyorgott Houdini.
Miután az oktatókkal végigmentünk az eligazításon, megkaptuk a felszállási
engedélyeket. Átmentünk az öltözőkbe felszerelkezni. Solo és én maradtunk
utoljára így végignézhetjük az összes páros harcát.
– A legjobbat hagyják utoljára. – Solo hangja olyan volt mintha dorombolt
volna a fülembe. – Úgy fest, ez a mai a szerencsenapom.
Nem fordultam felé, a legutolsó dolog amire szükségem volt, hogy megint
a fejembe férkőzzön, mikor olyan keményen megdolgoztam azért, hogy
száműzzem onnan.
Befejeztem az öltözködést, mindent kétszer ellenőriztem, hogy a helyén
van-e, majd elindultam a hangár felé, hogy megnézzem az első meccset.
Houdini és Gucci.
– Ahh. Már megint nem foglalkozol velem. Én meg már azt hittem, hogy
tegnap végre valami helyrebillent kettőnk között.
– Ne most, Solo! – Meggyorsítottam lépteim, de még így is könnyedén
utolért.
– Ahw, ne legyél ideges. Gyengéd leszek.
– Nem, nem leszel az.
– Igen, igazad van. Csak megpróbáltalak jobb kedvre deríteni.
– Jól érzem magam. Nem félek tőled és nincs szükségem arra, hogy felbaszd
az agyvizem.
– Miért, más testrészeddel megtehetném?
Édes Jézus Adj Erőt!
– Húzz innen!
– Megtenném, de nagyon úgy fest, egy irányba megyünk.
Szememet forgatva kinyitottam a nézőtér ajtaját és Solóval a sarkamban
besétáltam. Ez a pasi egy pillanat alatt változik idegesítőből csábítóba, majd
egy újabb szempillantás alatt vissza idegesítőbe. Annyira nehéz volt
összeegyeztetni a versenybeli Solót Mateóval, aki tegnap egy teljesen másik
oldalát mutatta meg nekem. A Solóban, akit ma látok, egy csepp
sebezhetőség se volt.
Szerencsére a Houdini és Gucci között zajló harc kellőképpen lekötötte az
érdeklődését. Így az idióta megjegyzései a kettejük repülésének szóltak és
nem az én bosszantásomnak.
Eléggé szoros küzdelem volt és mikor már azt hittem, Houdini veszíteni
fog, hátulról befogta Guccit.
– Lehet, fogadnunk kellett volna, Panther – nevetett Solo. – Legalább ma
egyszer nyertél volna.
Éreztem a ránk szegeződő pillantásokat, a feszültséget a levegőben. Egyre
nőtt bennem az elhatározás, hogy egyszer és mindenkorra elhallgattassam.
Az idő hátralevő részében inkább bedugtam fülhallgatómat és kizártam a
külvilágot. Az eget néztem, a csatákat, kielemeztem és elraktároztam minden
pilóta repülési technikáját a későbbi kihívásokra.

Végre elérkezett az idő. Követtem Solót a hangárba, az adrenalin kezdte

elárasztani a testem. Nem az idegességtől, hanem a várakozástól, a
kihívástól. Valami veszélyeset fogok csinálni, amiből a végén győztesen
kerülök ki.
És természetesen szétrúgom az ellenfelem seggét.
Mikor megálltam a gépem előtt, Solo rám kacsintott.
– Alig várom, hogy levadásszam a segged.
– Alig várom, hogy szétrúgjam a tiédet.
Végigmentem a kötelező, felszállás előtti ellenőrzésen, majd felvettem a
sisakom. Felmásztam a pilótafülkébe és bekötöttem magam. Sosem fogom
megszokni, hogy ez az én munkám. Hogy minden egyes nap, mikor
munkába jövök, összekötöm magam egy repülőgéppel. Az oxigénmaszk és
a beépített ejtőernyő. Olyan, mintha eggyé válnék ezzel a mechanikai
mesterművel. A gép a test, és te vagy az agy, aki irányít.
Elhelyezkedtem az ülésen és gondolatban még egyszer leellenőriztem
mindent. A megszokásnak itt nincs helye, mert nem arról szól. A túlélés,
mindenről meg kell bizonyosodni mielőtt ott fent túl késő lesz.
Az ülés kemény, nem volt túlzottan kipárnázva, ami annak a ténynek
köszönhető, hogy két rakétán és egy katapultülésen ültem. Mikor mindennel
elégedett voltam, felmutattam hüvelykujjam és felkészültem a felszállásra.
Kivontattak a kifutópályára, majd miután felszállási pozícióba
kormányoztam a gépet, elmondtam egy imát, hogy biztonságban
hazaérjünk. Talán biztos, ami biztos, még azt is hozzá kellene adnom, hogy
kérlek segíts, hogy tisztán és okosan manőverezzek és szétrúgjam Solo seggét.
Amint megkaptam a tiszta jelzést, bekapcsoltam a rakétákat. Egy
másodperccel később végig száguldottam a kifutópályán, a testem pedig
belepréselődött az ülésbe a gyorsulási nyomástól. Mire elértem a kifutó
végét, felkapcsoltam a sebességváltót és a segédszárnyakat több mint
háromszáz kilométer per órával száguldottam.
A sebesség öröme teljesen átjárt, és mikor a gép felemelkedett, a rám
nehezedő néhány G-nyomás hatására éreztem, ahogy testem átjárja az
eufória.
Erre születtem, itt nevelkedtem ennek az akadémiának a termeiben.
Lejjebb ereszkedtem és arra vártam, hogy Solo is csatlakozzon hozzám.
Egyre elszántabb voltam, hogy bebizonyítsam, okkal vagyok itt és az nem
más, mint a győzelem.
23. Solo

Izgatottan vártam a szabad jelzést, hogy végre fej-fej mellett repülhessek az

egyetlen emberrel, akit versenytársnak tekintek ezen a megmérettetésen. Az
adrenalin lüktetett az ereimben, mire megkaptam a jelzést.
Tudtam, hogy ma néhány agyafúrt manővert kell végrehajtanom, ha le
akarom győzni Panthert. Megkapom az indulás jelzést, nyaktörő sebességgel
végigszáguldok a kifutón és csak egyetlen cél lebeg a szemem előtt, a
győzelem.
Pillanatok alatt elemelkedek a földtől, ágyúgolyóként lövök ki az égbe.
Ujjaimmal az irányítópanelt szorítom. Ezeket a gépeken nem úgy tervezték,
mint az utasszállítókat. Ott a biztonság és a kényelem a legfontosabb, egy
harcigépnél ez tökéletesen az ellentéte.
Az irányíthatóság miatt instabilabbá tervezték, a szárnyak sokkal
merevebbek voltak és a turbulencia hatását a bensőd legmélyén is érezted.
Egy átlagember a belét is kiokádta volna, de nem én. Én ezért a szarért
éltem. A pokolba, gyakran gondoltam arra, hogy a tüdőm jobban működik
rakétaüzemanyaggal, mint oxigénnel, olyan régóta jártam gépek között.
De amilyen gyorsan jött ez a gondolat, olyan gyorsan távozott is, mert
elértem a mai feladatban meghatározott magasságot. Panther, bárhonnan is,
megjelent a bal oldalamon és élesen bevágott elém, ezzel védekezésre
kényszerített.
– Picsába! Honnan került ide? – morogtam.
Pulzusom őrült tempóra váltott, az összes érzékem a maximumon
működött. Az agyam pokoli tempóban töltötte be az összes lehetőséget.
Értékelte és elvette a különböző esetforgatókönyveket és a lehetséges
veszteségi lehetőségeket. Átfutott az agyamon, hogy élet és halál döntéseket
meghozni másodpercek alatt nem a világ legnormálisabb munkája. De
ahogy Panther gépe megközelítette az enyémet, tudtam, mi lesz a legjobb.
Mert éppen akkor, amikor befogott volna engem, döntöttem. Élesen
visszafordultam, ezzel változtattam az íven, előidézve, hogy vagy mellélő
vagy eltalál.
Pantherrel a jobb oldalamon tudtam, most már nem változtathatok a
meghozott döntésemen. Felemeltem a gépet, egyre magasabbra
kapaszkodott az égen. Előkészültem az első forgásra és beleirányítom
kettőnket az úgynevezett „gördülő olló” manőverbe.
Utálom. Nem egyszerű végrehajtani és mind a támadót, mind a védőt képes
szar helyzetbe hozni. De hé, engem is ugyan azzal az utasítással küldtek fel
akár csak őt, ne veszítsek.
Átemeltem a gép orrát a hurok legtetején, megbizonyosodtam, hogy az
emelkedési vektor megfelelő, majd egy forgással elé ereszkedtem. Tudtam,
hogy pokolian fontos, hogy a gépem orra előbb érjen le, mint az övé fel.
Ahogy elkezdtünk egymás körül forogni ott a nagy kékségben, a szívem
olyan hevesen vert, hogy egy normál ember ott kapott volna stroke-ot.
Mikor másodszorra emelkedtem fel, a gravitációt hívtam segítségül, hogy
fokozzam a fordulat élességet. Ahogy elfordultam, kicsit megpihentem és
hagytam, hogy a gépre nehezedő G-k irányítsák a függőleges mozgást.
Panther meg fog dolgoztatni. Francba! Pokoli nehéz bármilyen
helyzetmeghatározás ennek a manővernek a során és még nehezebb
behatárolni az ellenfeled. Hagyta, hogy tovább védekezzek, de mikor a
harmadik emelkedésbe kezdtem, minden megváltozott. Csak
másodpercekkel voltam gyorsabb nála, és ami egy egykörös csatának indult,
hamar kétkörössé vált. Ez megadta nekem az előnyt, hogy Panthert magam
elé kényszerítsem.
Fej-fej melletti küzdelem, mindketten megpróbáltunk túljárni a másik eszén
egy újabb sorozatforgással, de már nem volt semmi, ami kizökkenthetett
volna. Panthernek két lehetősége volt, vagy belengeti a fehér zászlót vagy…
– A szarházi! – Csinálhatjuk a nehezebb módon!
Nos, nem hagyott nekem sok választási lehetőséget. Minden egyes forgással
egyre jobban megközelítettük a földet. Vészesen közel voltunk a veszély
zónához. De nem fogok meghátrálni. Nem fogok veszíteni.
– Gyerünk Panther. Add fel te, csökönyös rohadék! – Amint a magasságunk
egyre jobban csökkent, úgy váltak a forgások egyre kivitelezhetetlenebbé.
Eljött az ideje a végső döntésnek. Feladom és vesztek, vagy még jobban a
föld közelébe kényszerítem, ahol kénytelen a lapos olló műveletre és kitérni,
vagy orral belefúródik a sivatagba, amit le mertem fogadni, hogy nem akart.
Meghoztam a döntést, elmegyek a végsőkig. Nos majdnem a végsőkig.
Mikor Panther felfogta, hogy minden rajta múlik és nem fogom feladni
addig, míg ő, jobbra rántotta a gépet, ezzel feladta és engedett nekem.
Elhúztam felette, tudtam Panther fújni fog rám a történtek miatt, a nevéhez
méltóan.
Keményen nekem jött, én pedig megtoroltam. Talán engednem kellett
volna, mikor már világos volt, hogy elkaptam, de ő úgy döntött, folytatja
ahelyett, hogy feladná. A versengő oldalam előjött egy kicsit játszani.
Plusz, senki sem sérült meg és a végére még a forgást is be tudtam fejezni.
Panther dühével meg majd később foglalkozok, most nem hagyom, hogy ez
elrontsa a kedvem.
Épp most tángáltam el a NAFTA kishercegét, és a pokolba is kibaszottul jó
érzés.
Panther abban a pillanatban kipattant a gépből, amint megállt mellettem.
Szinte letépte a sisakját, gyönyörű arca eltorzult a dühtől.
– Megvagy! – vigyorogtam rá.
– Neked kibaszottul elment az eszed?! Meg akartál ölni mindkettőnket?!
– Az nem lett volna vicces. Akkor nem lenne esély egy visszavágóra. –
Lemásztam a létrán, sisakommal a kezemben. Alig tettem le a lábam a földre,
Panther ott állt előttem, egyik ujjával a mellkasomra bökött.
– Meggondolatlan és veszélyes volt. Nem szórakozásból voltunk ott fent, te
szarházi, egy hetven millió dolláros repülővel.
– Nyugodj már meg. Nem te fizetted.
– Neked csak ennyi jutott el az agyadig? Majdnem megöltél mindkettőnket
azzal az utolsó pár körrel…
– Akkor nem kellett volna belemenned – dörgöltem az orra alá. Egyáltalán
nem zavart, hogy dühös. Túl jó érzés volt, hogy nyertem.
Panther megragadott a karomnál fogva, maga felé fordított és erősen
megrázott.
– Tudod, mi a te legnagyobb bajod? Azt hiszed, te vagy az egyedüli ott fent.
Hogy a te életed az egyedüli, ami számít.
– Ez lenne az enyém? Mond csak, és a tiéd mi? – léptem közelebb. Nem
fogok meghátrálni, sem a levegőben, sem itt a földön. – Csak mérges vagy,
mert vesztettél. Megértem. Szívás. Lépj túl rajta.
– Azt hiszed, dühös vagyok azért, mert egy szemét húzással elérted, hogy
nyerjél? Nekem nincs szükségem csalásra, hogy nyerjek…
Összeszorítottam az állkapcsom.
– Nem vagyok egy kibaszott csaló…
– Uraim, fejezzék be! Menjenek és öltözzenek át! – Levy Parancsnok hangja
zengte be a hangárt. Felnéztem és akkor vettem észre, hogy mindenki
minket figyel a nézőtérről.
Panther szeme összeszűkült és leplezetlen megvetéssel nézett rám, majd
megrázta fejét és hátrébb lépett. Sarkon fordult és elviharzott az öltözőbe.
Ezúttal maradtam még, hogy lenyugtassam magam. Mikor percek múlva
sem sikerült, a pokolba is utána mentem. Ezúttal egy szót sem szólt hozzám,
még csak rám se nézett.
Érezhető volt a feszültség, akár csak a haragja, ahogy mindent csapkodott.
A helyzet pedig csak rosszabb lett, mikor a többiekkel együtt végig kellett
beszélni a gyakorlatot. Tekintetük köztem és Panther között járt, mintha azt
várták volna, hogy bármelyik pillanatban egymás torkának fogunk esni.
Nem akartam beverni a képét. Csak helyére akartam tenni, és alattam egy
egész jó helynek tűnt.
Miután az oktatóink sokkal civilizáltabb módon marasztaltak el, mint azt
Panther tette, habár technikailag semmi rosszat nem tettem, elengedtek
minket. Panther úgy rohant el, hogy csak úgy porzott utána az út.
Azon kaptam magam, hogy követem őt, mert az egyik gyengém lett Panther
halálra idegesítése. A felém irányuló szenvedély olyan volt, mint valami
elektromos ütés a farkamnak. Nem hagyhattam, hogy olyan könnyen
meglógjon.
Közvetlen a motorja elé léptem, miközben beindította. Kezem az övé mellé
tettem a kormányra és keresztülordítottam a zúgáson.
– Még mindig dühös vagy? Mit szólsz egy visszavágóhoz?
– Félre! – Panther felcsapta a rostélyt a sisakján.
– Komolyan mondom. Ne csak a szád járjon.
– Nőj fel, Solo.
– Ó, csak nem félsz? – Ellöktem magam a motortól és hátra léptem. –
Felfogtam. Nincs harag.
Megfordultam, hogy elsétáljak, nem telt bele három másodperc és
meghallottam a hangját.
– Rendben, benne vagyok!
24. Panther

Ha Solónak még nem volt elég, akkor tessék, most megkapja!

Végeztem ezzel az önimádó seggfejjel, akinek nem számít, mibe kerül, csak
a csúcson legyen. Többet nem fog velem szórakozni!
– Harmadik és Sunset sarka – vetettem oda neki a motorok zúgásán
keresztül. Ezzel kilőttem, végigszáguldottam a bázisom, az adrenalin
szétáradt a testemben jobban, mint a repülés alatt. Csalódottság és harag
keveréke, egy olyan kombináció volt, amire Solo nem volt felkészülve.
Egy szabályok nélküli versenyt akart? Hát most kibaszottul megkapja!
Elértem a Harmadik és Sunset kereszteződését, ami a napnak ennek a
szakában lényegében kihallt volt. Nem kellett sokat várnom, hogy Solo
befusson. Megállt mellettem, és felpörgette a motorját. Felcsaptam a
rostélyom és előre mutattam olyan harminc kilométer távolságra.
– Ennek az útnak a vége a Black Rock Cliff. Ismered?
Solo bólintott.
– Ha zöldre vált – mutattam a közlekedési lámpára és ezzel lecsuktam az
ellenzőt. Felkészültem! Minden egyes szívverés, mint a visszaszámolás…
Négy… Három… Kettő… Egy…
A lámpa zöldre váltott.
Villámként száguldottam végig Mesamir utcáin. Mindent vörösben láttam,
tudatom mégis tiszta volt. Solo ezúttal nem fog nyerni. A saját módszerével
fogom legyőzni és minden percét élvezni fogom. Nézheti a porfelhőt
utánam.
Elévágtam, ezzel akadályozva őt, szemét húzás rögtön a legelején. A
tükörben láttam, hogy balra mozdul, követtem és újra blokkoltam őt.
Ezúttal jobbról próbálkozott, de egy autó előttünk arra kényszerítette, hogy
visszahúzódjon mögém. Elvigyorodtam.
Hogy okos döntés volt fényes nappal versenyezni, mikor bárki megláthat?
Pokolba is, nem! De nem terveztem, hogy bárki is elkapjon. Ahogy
elhaladtunk az autó mellett, Solón is látszott, hogy ugyanezen a véleményen
van.
Mintha ez a pasi a veszélynek élt volna, bárkivel képes összeakaszkodni
ennek okán. Azt hiszi, legyőzhetetlen. Képtelen vagyok felfogni, hogy képes
valaki erkölcsi normák nélkül élni az életét. De ő… túl sokat képzel magáról.
Itt az ideje, hogy valaki visszarángassa az egóját a földre.
Előttünk néhány éles kanyar, az egyik oldalon sziklafal, a másik oldalon csak
a nagy kékség. Az első kanyarnál annyira bedőltem a motorral, hogy akár
még az aszfaltot is megérinthettem volna. Szinte egy centiméter sem volt
köztem és az út között. Solo tartotta velem a tempót, nagyobb távolságra
volt szükségem.
Könnyedén hajtottam keresztül a második kanyaron, de mikor
felemelkedtem, Solo ott volt, alattomosan, belülről furakodott mellém. Egy
autó jött szembe, kénytelen voltam feladni a helyzetem és besorolni mögé.
Francba! Könyörtelen volt földön és égen. Semmi se zavarhatta meg. Ha
valamit meg akart nyerni, akkor azt el is érte. Ha meg kellett szegni hozzá a
szabályokat, akkor megtette.
Ettől is csak még jobban be akartam verni a képét.
Amint kitisztult a másik oldal, megragadtam a lehetőséget és kivágtam.
Csúcson járattam a motort, ennek köszönhetően sikerült felzárkóznom Solo
mellé. Fej-fej mellett haladtunk, kanyarról kanyarra. Elé kell kerülnöm,
mielőtt még egy újabb autó…
Picsába!
Felé rántottam a kormányt, ezzel majdnem kiütöttem Solót. Egy furgon éles
dudája hallatszott, miközben elhaladt mellettünk. A szívem a torkomba
dobogott, ez túl közel volt. De nem hagyom, hogy Solo nyerjen! Ezúttal
nem!
Solo felém nézett, mikor az út végre kiegyenesedett. Szerencse, hogy a sisak
elnyomta a hangját, csak elképzelni tudom azt a szitokáradatot, amit épp
rám zúdított, miután majdnem felkenődött miattam a sziklafalra.
Félúton voltunk a cél felé, itt volt az ideje, hogy még jobban a lovak közé
csapjak. A gond csak az volt, hogy miután lejöttünk a hegyről, át kellett
vergődnünk a parti forgalmon.
De ez nem fog lelassítani, ami azt jelentette, hogy az elővigyázatos oldalamat
szabadságra küldtem. Némi előnyt szerezve bevágtam Solo elé. Könnyedén
cikáztam az autók között, határozottan átlépve a sebességkorlátot.
Szerencsére csak pár piros lámpa volt előttünk és azok is a távolban. Mert
Solo érdekli a faszt viselkedésétől eltérően én nem fogom mások életét
kockáztatni.
Az első lámpánál felugrattam az üres járdára, így kikerülve az álló kocsisort,
míg Solo folytatta a közöttük való szlalomozást. Értékes időt vesztett így el,
már azt hittem, hogy a lámpa meg fogja állítani. De helyette átgázolt
mindenkin, épp, hogy kikerült egy kanyarodó autót. Dudák tömkelege
hangzott fel utána. Visszafordultam, hogy meggyőződnek nem ölt meg
senkit.
Meggondolatlan idióta!
25. Solo

Magamban átkozódtam, miközben még jobban a gázra léptem. Be kell

hoznom a távolságot, amit elvesztettem Pantherrel szemben. Határozottan
mindent megtesz azért, hogy nyerjen. De nem fogja ezt a győzelmet olyan
könnyen megszerezni.
Nem követtem el semmi illegálisat a levegőben, viszont az, hogy nem
követtem a szabályokat úgy, ahogy azok le vannak írva, kellőképpen
feltüzelte őt. Ha már a bázison mindenki előtt nem rúghattuk szét egymás
seggét, kellett találni egy más módot, hogy levezessük az elfojtott agressziót.
Őszintén, tudtam volna jobb módját is ennek, de ott a főszerep a
meztelenségé lett volna és valami egészen más lett volna a lábunk között,
mint a motor.
Előttem Panther eszméletlen sebességgel hajtott végig az autók mellett és
ha épp nem vesztésre álltam volna, ezen még akár jól is szórakoztam volna.
Valaki olyan, mint ő, aki mindig követte a szabályokat, most céltudatosan
szegte meg őket.
A parti forgalom úgy hiányzott, mint púp a hátamra. Előttem Panther pont
ácsúszott a sárgán, mire odaértem már piros volt, így én is felkanyarodtam
a járdára.
Végre, közelebb voltam. Muszáj lesz valamivel előrukkolnom, ha meg
akarom ezt nyerni, és én utálok veszíteni.
Sikerült felzárkóznom mögé. Rögtön tudtam, mikor vett észre, mert egy
feltartott középső ujjat kapok rá válaszul.
Rettentően dühös! Gonosz félmosolyra húzódik a szám. Pont ez az, amire
szükségem van.
Minden egyes előzési próbálkozásomat kivédte, ezzel tovább szította
bennem a türelmetlenséget. Már majdnem elértük a célt, nem maradt sok
időm. Ha egy megátalkodott hullajelölt lennék, akkor egyszerűen
meglökném a hátsó kerekét, ezzel kilökve őt. A probléma ezzel csak annyi,
hogy nagy valószínűséggel én is ugyanott kötnék ki. Az ötlet pedig, hogy
levegyem Panthert a lábáról, nem tartalmazott gipszet, csak ágyat. Vagy falat.
Vagy konyhapultot. Igazán nem vagyok válogatós.
Eljátszottam, hogy jobbról előzök, így meg tudom előzni balról, de Panther
nem vette be a trükköt. Rendületlenül megőrizte a vezetést az utolsó
szakaszig, majd lekanyarodott a partra.
Homok szóródott mindenfelé a nyomában, arra kényszerítve engem, hogy
oldalra húzódjak. Épphogy csak ki tudtam kerülni a sziklákat a part oldalán.
Eddig általában senki nem jön le és ennek pár egyszerű oka van. Az erős
hullámzás miatt nem lehet úszni, a sziklák árnyéka pedig megnehezíti a
napozást. Tökéletes hely volt a befejezéshez. Miután kikerültem egy újabb
sziklát, majdnem egyvonalban voltam Pantherrel. Csak még egy kicsit, még
egy kis erő és…
Mintha direkt elraktározott volna némi pluszt, a motorjában, Panther kilőtt,
egyenesen át a célvonalon.
Basszameg! Basszameg ő, meg az az istenverte, szteroiddal felpumpált motor is!
Amint megálltunk, Panther lepattant a motorról, lekapta a sisakját, ami
nekem jóval több időbe került. Keresztülvágtam a homokon, a közelben a
tenger rendületlenül ostromolta a sziklákat.
– Te ugye most kurvára csak szívatsz? Végig a járdán? – böktem mellkason.
– Megmondtam, nincsenek szabályok. – Panther szemében perzselő tűz
égett.
– Eszembe sem jutott, hogy egyáltalán tudod, hogyan kell csinálni az
ilyesmit.
Panther közelebb lépett.
– Akkor most már te is tudod, milyen érzés az, ha valaki nem követi a
szabályokat? – Hangja halk és rekedt volt. Éreztem, ahogy farkam
mocorogni kezdett a nadrágomban. – Csak nem szét akarod rúgni a seggem?
– Nem a rugdosás jutott eszembe. Inkább, valami sokkal kellemesebbet
csinálnék azzal a testrészeddel.
Panther egy szempillantás alatt tette meg a maradék két lépést, ami
elválasztott minket. Mellkasát nekinyomta az enyémnek.
– Te csak erre tudsz gondolni?
Félrenéztem, de ennek semmi köze nem volt a megfutamodáshoz.
– Ha rólad van szó, akkor igen. Plusz az elmúlt húsz percben folyamatosan
a segged néztem. Meg kell mondanom, határozottan…
Panther megérintette az arcom, ezzel belém fojtotta a szót. Tekintetét az
enyémbe fúrta, ujjai durván a bőrömbe vájtak. Erőszakossága még jobban
feltüzelte a vágyam és arra ösztönzött, hogy tovább feszegessem a határokat.
– Aw, gyerünk, ne állj itt meg – mondtam. – A dolgok, most kezdenek
érdekesek, lenni.
Panther lépett egyet előre, ezzel engem hátrálásra kényszerített. Hirtelen
elvesztettem egyensúlyom, mikor lábam belemélyedt a homokba. Panther
elvigyorodott, és folytatta előrenyomulását egészen addig, míg két hatalmas
szikla közé vájt öbölbe be nem vezetett minket, amit hosszú évek alatt a víz
alkotott ilyenné.
Távol mindenkitől. Távol a kutató pillantásokól. Teljes takarásban voltunk,
mikor hátam a sziklafalhoz ért, Panther is megállt, majd leengedte a kezét.
– Gombold ki a kibaszott farmerodat!
26. Panther

Valahol aközött, hogy legyőztem Solót, ő pedig lekaptam a sisakját, hogy

kellőképpen lecsesszen a lábamról, a bennem felgyülemlett harag és
csalódottság végre elérte tetőpontját. Ez volt az egyetlen kifogás, amivel elő
tudtam állni, miközben azt néztem, amint ez az istencsapása elkezdte
kigombolni a farmerét.
A pokolba is, kit akarok én átverni? Nem ezek miatt voltam itt. Nem ezek
voltak az okai annak, hogy ezt a félreeső helyet választottam céljául ennek
az eszement versenynek. Az igazi ok, amiért idehívtam, amiért ezt a helyet
választottam, az volt, hogy valahol a tudatom legmélyén, tudtam, mi fog
következni.
Ez első percben, amikor megláttam Solót abban az átkozott bárban, tudtam,
hogy az enyém lesz. Ennek pedig most jött el az ideje.
– Hmm, gomboljam ki a farmerom? – Solo nyelvét csábítóan végighúzta az
alsó ajkán, miközben kipattintotta a legfelső gombot.
– Azt mondtam, nem?
– Igen, de legutóbb is, mikor ugyanitt tartottunk, átvertél és kipenderítettél
a fenébe. Nem szeretnék egy ismétlést belőle, szóval…
Villámsebesen a farmerja után nyúltan, elrántottam a sziklától, szorosan
magamhoz. Kihívóan elvigyorodott, miközben kezem levezette a
cipzárjához.
– Olyan érzés, mintha ismételni akarnék?
Solo megfogta a karom, ugyanúgy, mint aznap, mikor majdnem felfaltam őt
abban a bezárt szobában.
– Nem érzek semmit… Ahh, a picsába! – nyögött fel, mikor becsúsztattam
kezem nadrágjába, és megérintettem kőkemény férfiasságát. Solo ujjait
belemélyesztette a felső karomba, én pedig újra nekitoltam őt a sziklafalnak.
– Akkor ez mi volt, ha nem érzel semmit? – Határozottan végigsimítottam
merevedésének teljes hosszán, csak hogy bizonyítsam igazam. Lehajoltam
hozzá, ajkam szinte súrolta az övét. – Hazug.
– Istenem! – Ajkamon éreztem forró leheletét.
– Élvezed, ugye? – Erősebben megszorítottam lüktető farkát, mire válaszul
Solo szempillája megremegett. – Szeretnéd, ha itt és most megfordítanálak,
letolnám a nadrágod, és megdugnálak?
Solo csípőjével felém mozdult, még többet akart. Gyönyörű whiskey színű
szeme elsötétült a benne kavargó kéjtől. A józan esze utolsó morzsáját
összeszedve, beleharapott alsó ajkába, és bólintott.
– Igen, én is így gondoltam. De még nem döntöttem el, hogy megérdemled–
e.
Solo mellkasa egyre szaporábban emelkedett és süllyedt.
– Megérdemlem? Mit?
Másik kezemmel megfogtam az állát, és feljebb emeltem a fejét. Ajkam végig
húztam ajkán.
– A farkamat a seggedbe.
Solóból egy mély elkínzott nyögés tört fel, majd közvetlen utána, egy halk
nevetés következett.
– Mi olyan vicces?
– Semmi. – A fejét hátradöntötte és egy kicsit gyorsabban kezdte mozgatni
csípőjét, így automatikusan hozzá igazítottam a kezem mozgását. – Csak
arra gondoltam, hogy imádom, mikor igazam van.
Hirtelen abbahagytam kezem mozgatását, helyette viszont erősebben
ráfogtam erekciójára. Mikor Solo kinyitotta a szemét, ajka bűnös mosolyra
húzódott. Olthatatlan vágyat éreztem, hogy azonnal megcsókoljam.
– Szeretsz te a kezdeményező lenni.
Solo ellökte magát a sziklától, kezét felvezette a vállamon egészen a
nyakamig.
– Rendben van. – Amikor nem kapott tőlem választ, folytatta. – Egészen
addig, míg azt adod nekem, amit én adnék neked.
Solo száját az enyémre tapasztotta, mielőtt még bármit is mondhattam
volna. Nyelvével behatolt az ajkaim közé, miközben hátrafele tolt a
sziklához, majd teljes testével nekem dőlt.
Torkomból artikulálatlan nyögés tört fel, miközben nyelvem csatára kelt az
övével az irányításért. Éreztem, hogy előváladéka benedvesíti ujjaimat,
miközben egyre hevesebben nyomult markomba. Ennek hatására egyre
elviselhetetlenebb lett saját kínzó erekcióm.
– A fenébe, Grant! – szakította el ajkát az enyémtől Solo, csípője egy percre
nem állt meg. Testemen borzongás futott végig, ahogy kimondta a nevem.
– Az első perctől ezt akartam, amint megláttalak.
Kihúztam a kezem nadrágjából, hogy megfogjam fenekét és visszahúzzam
magamhoz. Azt akartam, folytassa, amit elkezdett és ne a szája járjon. De
mielőtt megtehettem volna, megfogta a csuklómat, kettőnk között felemelte
a kezem, és végig nyalt ujjaimon.
Merész mozdulatát egy kihívó mosoly követte. Viszont amit ezután
mondott, attól majdnem a nadrágomba élveztem anélkül, hogy bármi is a
farkamhoz ért volna.
– Hmmm, jó ízem van. Meg akarsz kóstolni?
Mindennél jobban akartam, és nem érdekelt, milyen formában történik meg.
Az ujja, a nyelve vagy éppen a farka. Csak arra tudtam gondolni, hogy ölni
is képes lennék azért, hogy nyelvemen érezhessen ízét. Letérdeltem előtte és
a farmerja felé nyúlam.
– Ó, basszameg! – Solo lenézett rám, és mikor ujjaim nadrágjának a
derekába akasztottam, hogy eltávolítsam a felesleges ruhadarabot az útból,
ő egyből a segítségemre sietett és kiszabadította börtönéből kőkemény
farkát.
Érintés után már tudtam, hogy pénisze hosszú és vastag, de végignézni,
ahogy kezét végighúzza tövétől egészen az előváladéktól csillogó, vörös
makkig, na arra a látványra összefutott a nyál a számban. Meg akartam
ízlelni, érezni akartam az ajkaim közt, a nyelvemen, de amit mindennél
jobban akartam, az az, hogy Solo miattam elveszítse a józan eszét.
Tekintetem végifuttattam feszes, izmos testén, mielőtt még átadtam volna
magam az élvezetnek, volt még egy dolog…
– Vedd le a felsődet!
Solo megnyalta ajkát, majd egyetlen mozdulattal lerántotta a pólót izmos
felsőtestéről. Ahogy kidolgozott hasizma végre láthatóvá vált, lábam közé
nyúltam és megszorítottam magam.
Pokolian szexi volt.
Miután a póló lekerült, Solo ledobta a földre és farka köré fonta kezét, majd
egy határozott mozdulattal végig simított rajta.
– Még valamit? – Rekedt hangjában vágy és türelmetlenség érződött. Mikor
megráztam fejem, folytatta. – Helyes. Most pedig nyisd ki a szádat, Grant!
Golyóim megrándultak, az első gondolatom az volt, hogy megmondom
neki, fogja be, de a vágy, hogy megízleljem, sokkal erősebb volt.
Így inkább kinyitottam a számat.
27. Solo
Sosem tárul még a szemem elé izgatóbb kép annál, mint az, ahogy Grant
„Panther” Hughes előttem térdelt.
Szent szar!
Ha valaki azt mondta volna, hogy a mai napom így fog végződni, azt
mondtam volna neki, hogy elment az esze. De ahogy lenéztem az előttem
térdelő, pokolian szexi pasira, amint nyelvével megérinti a – ahh, basszameg
igen – farkam, tudtam, ezt álmomban se tudtam volna elképzelni.
Hogy is tudtam volna? Hiszen a valóság messze felülmúlt minden
képzeletet. Abban a pillanatban, mikor felszálltam a motoromra, hogy
szembe nézzek Pantherrel, a kettőnk közötti feszültség úgy pattogott és
sistergett, mint egy július negyedikei tűzijáték. Készen arra, hogy
felrobbanjon.
Minden akaraterőmre szükségem volt, hogy ne hatoljak be egyből kívánatos
szájába, le egészen a torkáig, pedig minden egyes porcikám ezért remegett.
Úgy festett, ki akar minden egyes pillanatot élvezni, én pedig nem akartam
siettetni. Ha úgy akar szopogatni, mint valami cukorkát, nem fogom
megakadályozni benne.
Ahogy ez a gondolat keresztülfutott a fejemben, Panther ajka közé vette a
makkomat és megszívta. Istenem, hihetetlen érzés volt. Sarkam jobban
belefúrtam a homokba, hogy biztosabban álljak, mikor Panther erősebben
megfogta a csípőmet a jobb egyensúly érdekében, majd olyan mélyen a
szájába fogadott, hogy megesküdtem volna, félig már a torkában voltam.
Vettem egy bizonytalan lélegzetet, és kezemet végighúztam haján, egészen
a tarkójáig. Mikor Panther kiengedett ajkai közül, egy mély nyögés szakadt
fel torkomból.
– Baszd meg!
Felnézett és mikor ajka felfelé görbült, ágaskodó férfiasságom
hozzányomtam szájához. Azonnal kinyitotta előttem, de ezúttal, miközben
mélyen a torkára engedett, tekintetét végig rajtam tartotta. Halk morgást
hallatott, mikor erősebben fogtam meg tarkóját. Engedtem neki, mikor
elkezdett visszahúzódni, majd újra mélyen a szájába hatoltam. Nem
ellenkezett, száját nagyobbra tátotta, vállát ellazította, és engedte, hogy
irányítsam és ezzel megadta nekem életem legfenomenálisabb szopását.
Piszkosul jó volt benne. Talán nem tárja a világ elé, melyik oldalon is játszik,
de ettől függetlenül határozottan tudja, mit csinál és látszik rajta mennyire
élvezi. Csípőm egyre gyorsabban mozgott, egyre mélyebbre hatoltam,
eközben Panther a fenekemre csúsztatta a kezét. Erősen belemarkolt, hogy
egy helyben maradjak, ezután pedig olyan mélyen engedett a szájába, hogy
orra hozzáért fanszőrzetemhez.
– Krisztusom! – A fejem nekidöntöttem a sziklának. Neki volt a
legtehetségesebb szája, amiben valaha a farkam járt és mindez nem volt elég.
Lenéztem rá, az arcát az ágyékomba fúrta, a szája péniszem töve köré
feszült.
Fájóan kemény erekcióm tiltakozóan lüktetett, mikor Panther
visszahúzódott, a tekintete találkozott az enyémmel, arca kipirult a vágytól.
Megmarkoltam a felsőjét, hogy talpra állítsam. Felállt és magához rántott,
mielőtt még bármelyikünknek lehetősége lett volna másra is gondolni azon
kívül, hogy hol érintsük meg egymást.
Ajkával támadást indított az enyém ellen, én pedig hihetetlen gyorsasággal
kibontottam nadrágját és becsúsztattam kezem farmerjába.
Panther elszakította tőlem ajkát, mikor megszorítottam forró, lüktető farkát
és elkezdtem mozgatni rajta a kezem. Ő csípőjével előre döfött és egy mély
nyögés hagyta el száját.
– Jézusom, Matheo! Gyorsabban!
Engedelmeskedtem kérésének, majd közelebb hajoltam hozzá és fogaimat
végighúztam állkapcsán.
– Így jobb?
– Igen!
Ahogy újra nekinyomtam a sziklának, kicsit oldalra léptem, így combját a
lábam közé fogtam, ezáltal képes voltam mindkettőnkkel egyszerre
foglalkozni. Figyelmét rám összpontosította, mikor nedves farkam
nekidörzsöltem a combjának.
– Kibaszottul kívánlak – suttogtam a fülébe, miközben kezemet a csípőm
hullámzásának ritmusára mozgattam erekcióján.
Panther a fenekembe markolt és olyan közel húzott magához, amennyire
csak lehetséges volt. Fejét úgy fordította, hogy ajkával újra rátaláljon az
enyémre.
– Megőrjítesz!
Alsó ajkát fogaim közé vettem és enyhém megharaptam, mielőtt szabadon
engedtem volna.
– Tudom – suttogtam és keményen megcsókoltam. Elvettem tőle azt, amit
eddig is akartam. Mindent.
Nyelvemmel szájába hatoltam, felnyögtem, mikor megéreztem saját ízem.
Ez mintha áramütésként hatott volna Pantherre, egyre eszeveszettebb
tempóban lökte magát markomba. Éreztem, hogy egyre közelebb ér a
beteljesüléshez, már nem érdekelte az, hogy hol vagyunk, és mit csinálunk.
Már egy új cél lebegett mindkettőnk szeme előtt, az, hogy végre
megérinthetjük egymást, hogy végre együtt szállhatunk és ez felülírta annak
a lehetőségét, hogy bárki megláthatott minket.
Fényes nappal, nadrágom letolva, csupasz seggel, eszemet vesztve
dörzsölöm merevedésem a combjához, miközben a kezemet őrült
tempóban mozgattam a nadrágjában, ő pedig éppen ajkával falja fel az
enyémet. Kockázatos volt, egy hülye ötlet, ami miatt mindketten komoly
bajba kerülhettünk volna, de mikor Panther megmerevedett és forró
spermája elárasztotta kezem, már semmi más nem volt fontos a világom.
Leszartam mindent és mindenkit.
Hírnév, munka, a helyem a világ legelismertebb repülős iskolájában, semmi
nem érdekelt, mert végre…
– Édes Istenem… – értem a csúcsra én is Pantherrel.
Borzongás futott végig a gerincemen, az élvezet közvetlen válaszként
érkezett Panther heves orgazmusára. Úgy remegtem, mint a kocsonya. A
tekintetünk találkozott, mikor felemeltem fejem, kék szemében nyugalom,
kielégültség volt. Megszorította fenekem és alig hittem a szememnek,
elvigyorodott.
– Mond csak, egész délután a nadrágomban akarod hagyni a kezed?
Pár pillanatig csak pislogtam rá, majd valamilyen csoda folytán sikerült
működésbe hozni az agyam.
– Nem is tűnik olyan rossz ötletnek. Ráadásul még te sem engedtél el, szóval
ez így igazságos, ha engem kérdezel.
Panther még jobban megszorította fenekem.
– Ez…
– Fantasztikus volt?
– Mhmm. – Panther tekintete az ajkamra vándorolt.
– Én megmondtam.
– Sosem állítottam az ellenkezőjét. – Panther végigcsúsztatta kezét csupasz
bőrömön, majd megfogta a nadrágomat és elkezdte visszahúzni rám. – Azt
mondtam, hogy hiba lenne.
Hátra léptem, éreztem, hogy vége a pillanatnak, mikor Panther felhúzta
cipzárját, én is ugyanazt tettem.
Együtt sétáltunk vissza a motorokhoz. Csendben vettem fel sisakomat,
mikor elindítottam a Yamahát, Panther felé fordultam.
– Amúgy még annyit… – Panther rám nézett, én pedig felpörgettem egy
kicsit a motort. – Csak, hogy tudd, van egy olyan érzésem, te leszel a kedvenc
hibám, amit valaha is elkövettem.
Ezzel kilőttem, vissza a bázis felé. Otthagytam őt, csináljon azt, amit akar.
28. Panther
Másnap reggel, éppen az öltözőben voltam, mikor meghallottam Solo
nevetését. Éjjel szinte semmit nem aludtam, minden gondolatom a parton
történtek körül forgott. Én is akartam, csak Isten tudja megmondani
mennyire, de a tudat, hogy nyilvánosan, ahol bárki megláthatott volna,
hagytam, hogy elveszítsem a fejem, nem hagyott nyugodni. A testemben
áramló adrenalin átvette az iránytást, és mielőtt kettőt pisloghattam volna,
ott térdeltem azelőtt a férfi előtt, akit hetek óta elutasítottam.
Azt nem mondom, hogy megbántam. Hiába voltam összezavarodva, ha
csak eszembe jut, ahogy csókoltuk egymást, ahogy a feszültség elszállt a
testemből, mikor szinte egyszerre élveztünk el… Francba! Már a
gondolattól is újra kemény leszek. Tudtam, hogy nem lenne szabad, mégis
többet akartam.
- Min mosolyogsz annyira? – kérdezte Houdini, kikukucskálva az
öltözőszekrénye mögül. – Akár azt is gondolhatnám, hogy boldog vagy,
mert „megöltem Solót a tegnapi után” de az előbb láttam, szóval?
- Csak készen állok, hogy ma megmutassam neked mi is az igazi repülés.
Houdini felhorkant, majd bedobta a cipőjét a szekrénybe.
- Mintha ez megtörténhetne. Mellékesen láttam a mai beosztást Levy
asztalán, és te ma Alphabetet kaptad.
- Szerencséd van – a vállam felett Solo és Gucci felé néztem, akik ugyanúgy
egymás vérét szívták, mint Houdini és én. Mikor Solo elnevette magát azon,
amit a barátja mondott neki, tekintetünk találkozott. Szeme felragyogott,
majd egy pillanatra elhallgatott. Ez a pillanatnyi habozás pont elég volt
Guccinak, hogy érdeklődve körbe nézzen. Gyorsan hátat fordítottam nekik.
Az utolsó dolog, amire szükségem volt, hogy bármi féle pletyka szárnyra
kelljen, remélem Solónak van annyi esze, hogy senkinek se beszéljen a
tegnap történtekről.
Éppen a napszemüvegem vettem ki a szekrényemből, mikor egy nagyon is
ismerős hang szólított meg.
- Hé – Solo még mindig az utcai ruhájában, farmerben és motoros dzsekiben
volt. Kezét nadrágjának a hátsó zsebébe sülyesztette, szája apró mosolyra
húzódott.
Jól nézett ki. Túlságosan is. Haja még nedves volt, mintha rögtön az után
vette volna fel a bukósisakját, hogy lezuhanyozott. Ebben pedig volt valami
kifejezetten szexi, emlékeztetnem kellett magam arra, hogy hol is vagyunk,
mielőtt még beletúrok a hajába.
A körülöttünk levő szemek és fülek miatt csak állammal felé biccentettem
köszönés képpen.
- Hé.
Nem ez akartam mondani, és abban is biztos voltam, hogy neki is sokkal
több mondanivalója van. De a szavak kimondatlanul maradtak kettőnk
között. Mit is mondhattunk volna? Hé, haver neked is fantasztikus volt a tegnapi
nap? Nincs kedved egy második menethez?
Nem ez az a hely, ahol ezt meg fogjuk beszélni legfőképpen most, hogy
Solónak végre nem járt el a szája. Előre hátra hintázott a sarkán, majd egy
gyengéd mosollyal az arcán hátat fordított, és visszament a szekrényéhez
átöltözni.
Ekkor tűnt fel, az öltözőre telepedett síri csend. Mindenki visszafojtott
lélegzettel figyelt. Ja, tényleg. Arra vártak, vajon egymás torkának esünk-e. Tegnap
mindketten szinte őrjöngve hagytuk el a bázist, nem csoda, hogy azt várták,
ma folytatjuk-e azt, amit tegnap elkezdtünk.
De nem történt semmi ilyesmi. Rám mosolygott. Jesszusom, vajon mi
játszódhatott le a többiek fejében?
- Ez meg mi volt? – suttogta Houdini, de még mindig olyan csend volt, hogy
nem lepett volna meg, ha Solo is hallja a terem túloldalán. – Miért volt
ilyen… kedves?
Csak egy módja volt annak, hogy végre ejtsük a témát, és remélem Solónak
is van annyi esze, hogy belemegy a játékba.
- Tegnap megkapta, ami járt neki – megfogtam a jegyzetfüzetem, és
bezártam az öltözőszekrényem ajtaját. – Elég, ha ennyit tudsz.
Ahogy kifele mentem, felvettem a napszemüvegem. Mikor elhaladtam Solo
mellett láttam, ahogy elvigyorodik. Oké rendben, mindketten megkaptuk a
magunkét, és utána le is arattuk győzelmünk gyümölcsét. De a részleteket
senkinek sem kell tudnia.
A délelőtti elméleti órák elmaradtak, így egy gyors eligazítás után, máris
készülhettünk a következő repülésre. Most is egyéni küldetések voltak,
partner nélkül. Alphabetet kaptam célpontul, egy kedves srác volt, akinek a
nevét senki sem volt képes kimondani, innen kapta a hívónevét. Habár
kiváló pilóta volt, nem telt sok időbe, hogy elkapjam, és ezzel megszerezzem
az aznapi leggyorsabb győzelmet.
Alphabet még mindig emiatt pufogott, mikor leültünk az egyik hosszú
asztalhoz az ebédlőben. Szépen lassan mindenki csatlakozott hozzánk, egy
részük a győzelemtől felpörögve, a többiek a vereség miatti keserű szájízzel.
- Igazad volt Panther – Utah kirántotta az egyik széket, megfordította és
lovaglóülésben leült rá. - Ez itt, tényleg egy igazi szemétláda.
Solo önelégült vigyora egy percre sem fakult, miközben elhaladt mellettünk
az önkiszolgáló pult felé.
- Ebből csak annyi hallottam, hogy „Köszönöm Solo, alig várom a
következő kört.” – rám kacsintott, majd elvett egy tálcát.
- Te tényleg azt hitted, hogy a tegnapiak után, majd szépen fog küzdeni?
Mert ezesetben, megérdemelted a vereséget – ingattam a fejem.
Szemben velem, Houdini megemelte egyik szemöldökét.
- Te most véded őt?
- Nem. Csak azt mondom, hogy bármire képes a győzelemért, és ezt
mindannyian láttuk.
- Akkor ez azt jelenti, elismered, hogy jobb nálad? – kérdezte a Whiplash, és
közelebb hajolt hozzám.
- Erre a következtetésre jutottál abból, amit mondtam?
- Ugyan már Panther. Mond el nekik, mennyire élvezed, mikor mindent
megteszek a győzelemért – mondta Solo, miközben ledobta a tálcáját
Whiplash mellé.
- Csak annyira, mint mikor szálka megy az ujjamba – feleltem.
- Szóval élvezed, ha egy kicsit fáj – heccelődött Solo. – Jó tudni.
Legközelebb majd teszek róla, hogy egy kicsit fájjon.
- Nem értem, hogy vagy képes még mindig szövegelni – mondta Whiplash.
– Azt vártuk, hogy minimum eltörte az állkapcsod.
- Azt adom, amit kapok. Talán sajog egy kicsit, de mi lenne, ha Panthertől
is megkérdeznéd, hogy az övé hogy van ma?
Sikeresen majdnem kiköptem a sültkrumplit a számból, végül sikerült
lenyelnem, majd ittam rá egy korty vizet.
- Az állkapcsom teljesen jól érzi magát – mondtam.
- Biztos vagy benne? Egy kicsit se sajog? Pedig elég kemény igénybevételnek
volt kitéve.
A pokolban fogok elégni!
- Semmi olyan, amit ne tudnék elviselni.
- Óóóó – Solo gonosz vigyorától, gyorsabban kezdett dobogni a szívem. –
Akkor most visszatértünk, a fájdalom-élvezet témához?
Nevetés hangzott fel az asztalnál, én pedig rosszallóan forgattam a szemem,
és inkább egy nagy falatot tömtem a számba az ebédemből. Vagy ez, vagy
tovább jártatom a számat, és a csend általában mindig jobb választásnak
bizonyult számomra.
Balszerencsémre ezt Soloról nem mondhattam el.
29. Solo
Meg kell mondanom, mindig benne voltam egy kis évődésben, de ha ez
Panther szájából hangzik el, annál jobb. Ugyanabból a szájból, amire a
reggeli kicsit hosszúra nyúlt zuhanyzásom alatt gondoltam, mikor úgy
szopott le, mintha soha életében nem ízlelt volna finomabbat.
Mennyei volt.
Velem szemben Phantom megrázta a fejét.
- Tényleg azt hittük, hogy végez veled. Szinte tüzet okádott, annyira dühös
volt.
- Nem történt semmi olyan, amit ne tudtam volna kezelni.
Beletunkolt egy sültkrumplit a ketchupba, és bekapta, miközben rágta,
folytatta:
- Most vagy nagyon bátor húzás volt, vagy aláírtad a halálos ítéleted, hogy
kikezdtél a befutóval. Még nem döntöttem el.
Befutó? Mivan?
- Ezt ki mondja?
- Én.
- Nem, úgy értem a befutót?
Phantom megtörölte a száját, majd rádobta szalvétáját a tálcára.
- Ha azt hitted, hogy Hughes Kapitány fiacskájának már nincs a zsebében
ez az egész, akkor eddig álomvilágban éltél.
A szemem sarkából láttam, ahogy Panther ledermed. Biztos vagyok benne,
hogy tisztán hallotta, mit hazudozik össze Phantom, de inkább nem szólt
egy szót sem.
Nekem nem megy olyan könnyen a hallgatás.
- Hogy van a látásod Phantom? – kérdeztem.
- Tökéletesen, ahogy az elvárható. Miért?
- Puszta kíváncsiság, mert úgy tűnik elkerülte a figyelmed, hogy tegnap
alaposan elvertem Hughes Hadnagyot fent a levegőben – kortyoltam párat
a vizemből, és vállat vontam. – Talán engem kellene befutónak nevezni.
- Téged? Befutónak? – horkant fel Gucci. – Előbb fagy be a pokol.
- Még megtörténhet. Tudod, ez a fránya klímaváltozás – magamon éreztem
Panther tekintetét, felé néztem és láttam, amint lassan kiengedte ökölbe
szorított kezét. Látszott rajta, hogy igyekszik megőrizni az önuralmát, talán
épp arról beszélte le magát, hogy oda menjen Phantomhoz, és lecsapja a
tálcájával. Miután vett egy nagy levegőt, alig észrevehetően felém biccentett,
majd az itala után nyúlt.
- A fenébe srácok, mennünk kell – nézett Whiplash az órájára, és az éppen
csak megkezdett szendvicsét a tálcájára dobta. Olyan gyorsasággal állt fel,
hogy a széke hátradőlt. A többség csak nézte őt, míg meg nem szólalt. –
Elkésünk, elmúlt kettő.
Szinte azonnal kitört a káosz, ahogy mindenki felugrott a helyéről, több
felől káromkodás hallatszott. Határozottan bajban leszünk, ha csak egy
másodpercet is késünk a gyakorlati óránkról. Végigrohantunk a folyosókon,
de közben valami az eszembe jutott, egy ötlet, aminek semmi köze nem volt
ahhoz, vajon ma mit fogunk tanulni Levy Parancsnoktól.
Ahogy a többiek beözönlöttek a terembe, én lemaradtam, és mielőtt Panther
elhaladt volna mellettem, megállítottam.
- Beszélhetnék veled?
- Igen, de nem most rögtön – mondta, de mielőtt még kinyithatta volna az
ajtót, folytattam.
- Hova ez a nagy sietség? Már így is elkéstünk.
Egy pillanatig habozott, majd intett felém, hogy folytassam. Apró győzelem,
hogy elértem, szabályt szegjen.
- Szereted a mexikói kaját?
- Azért kell elkésnem, mert neked feltétlen tudnod kell, hogy mit szeretek és
mit nem?
- Még egy percbe nem fogunk belehalni. Szóval?
Panther megmasszírozta a halántékát, majd egy nagyot sóhajtott.
- Igen, szeretem. Miért?
- Hatkor a Salsa’s off Boundary-ban leszek.
Másodpercek teltek el, és Panther csak nézett rám, mint aki arra vár, hogy a
lényeget megtudja.
- Nálad ez a módja annak, hogy megkérdezd, elmennék-e veled?
- Mi másért mondtam volna el neked?
- Nos, egyszerűen meg is kérdezhetnél – látszott rajta, hogy határozottan jól
szórakozik.
- Rendben. Talán te is ott leszel hatkor a Salsa’s off Boundary-ban?
- Azt hiszem, már van programom – lépett el mellettem Panther, de mielőtt
kinyitotta volna az ajtót, megfogtam a csuklóját és magam felé fordítottam.
- Grant, olyan hat körül, ki leszek éhezve valami ínycsiklandozóra, és
szeretném, ha az te lennél.
Panther álla landolt a padlón, mire én elvigyorodtam.
- Úgy értem, szeretném, ha csatlakoznál hozzám.
Panther tekintete az ajkamra tévedt, és ahogy egy nagyot nyelt, csak arra
tudtam gondolni, amikor farkam mélyen a torkára engedte. Fenébe, ha csak
rágondolok merevedésem lesz.
Szép lesz álló farokkal besétálni az órára.
- Uraim, van valami elfogadható indokuk rá, miért a terem elött ácsorognak,
és nem bent vannak, mint a többiek?
Panther elrántotta a kezét.
Mikor megfordultam, a NAFTA egyik új kiképzője állt velem szemben.
- Morgan Kapitány. Miért nem lep meg, hogy itt kint találom magát a
folyosón?
- Elnézését kérem, Parancsnok – mondtam. – Épp csak tisztáztunk ezt-azt.
Heinz Parancsnok szúrósan pillantott ránk, a szemüvege fölött, és ugyan
alig érte el százhatvan centiméteres magasságot, mégis olyan érzést keltett,
mintha lenézett volna ránk.
- A tegnapi előadásuk után, azt feltételeztem, hogy minden nemű
összetűzést mellőzni fognak.
- Kevesebb összetűzés, Parancsnok, több együttműködés – emeltem meg
egyik szemöldököm Panther felé. – Úgy hiszem, Hughes Kapitánynak és
nekem sikerült egyességre jutnunk. Nem igaz, Kapitány?
Panther egy pillanatig csak nézett rám, és mikor már azt hittem, ellenkezni
fog, bólintott egyet.
- Igen, úgy fest, sikerült megegyeznünk.
Kiengedtem a bent tartott levegőt, és a leglehengerlőbb mosolyommal
fordultam újra Heinz Parancsnok felé.
- Látja? Nincs szükségünk az öklünkre.
- Akkor javaslom, foglalja el a helyét a tanteremben, mielőtt még Levy
Parancsnok a gépével együtt földkörüli pályára állítja magát – majd
Pantherhez fordult. – Magát is Kapitány. Biztos vagyok benne, hogy az apja
örömmel értesülne az újabb kihágásukról.
- Nem, biztos vagyok benne, hogy nem örülne neki. Elnézését kérem
Parancsnok – Panther enyhén meghajolt előtte, majd egy utolsó pillantást
vettem rám, és bevonult a terembe. Vártam még egy kicsit, mielőtt követtem
volna, képtelen voltam letörölni a vigyort az arcomról.
Nemcsak azért mert, megint sikerült Panthert rávennem egy kis
szabályszegésre, hanem a ma esti randi miatt is. Még a Levy Parancsnok
szeméből áradó rosszallás sem tudta elrontani a kedvem.
30. Panther
Öt ötvenötkor bekanyarodtam az étterem előtti parkolóba. Miközben
elhaladtam a parkoló autók mellet, észrevettem Solo tűzpiros motorját.
Az idevezető úton azon gondolkoztam, hogy ez az egész mennyire jó ötlet.
Mikor leállítottam a motorom Soloé mellet, és a szívem hevesebben kezdett
el verni, már tudtam, hogy végül ugyanígy döntöttem volna.
Abban a pillanatban, amikor tegnap egyedül hagyott a parton, nem tudtam
másra gondolni csak arra, hogy folytatást akarok. Minden erőmre szükségem
volt, amikor visszaértem a bázisra, hogy ne kopogjak az ajtaján, hogy ne
menjek be hozzá, és ne szabadítsam meg az összes ruhájától. Minden
gondoltam körülötte forgott.
Hogy nézhet ki meztelenül?
Mik azok, amik feltüzelik az ágyban?
Milyen hangod ad, mikor végre a testébe hatolok?
Milyen érzés lenne, mikor belém hatol?
Képtelen voltam ezeket a kérdéseket kiverni a fejemből. És a válaszokat rá,
amiket a zuhany alatt majd később az ágyban, élénken magam elé képzeltem.
Kifejezett csoda volt, hogy a mai napot képes voltam úgy eltölteni a
közelében, hogy nem volt folyamatos merevedésem. Ez nagyrészt annak is
köszönhető, hogy tegnap és ma reggel, többszőr megjártam a csúcsot a
markomnak köszönhetően.
Leállítottam a motort és levettem a sisakomat. Solo motorját néztem, és
tudtam, hogy az este folyamán minden kérdésemre választ fogok kapni.
Semmi kétség, azzal, hogy ma idejöttem, magam vettem a nyakamba az
összes ezzel járó problémát. De ez nem állíthat meg, leszálltam hát a
motorról, rögzítettem a sisakom, és elindultam befelé, hogy levadásszam azt
a férfit, akit az óta kívánok, mióta először megláttam.
Keresztülmentem a parkolón egyenesen a kétszintes épület felé. Mielőtt még
beléptem volna, végignéztem magamon, tengerészkék ing, farmer és fekete
bakancs. Hétköznapi viselet mellett döntöttem, mivel tudtam, hogy ez nem
egy kiöltözős hely, de ahogy közeledtem az ajtó felé, elbizonytalanodtam.
Fejezd be! Mondtam magamnak, majd megfogtam a kilincset és kinyitottam
az ajtót. Amint beléptem a zsúfolt előtértbe és az ajtó becsukódott
mögöttem, képtelen voltam megállítani a bennem feltörő pánikot.
Rengetegen várakoztak asztalra, és én csak arra tudtam gondolni, hogy „Mi
lesz, ha meglátok valakit, akit ismerek? Mi lesz, ha ő is észrevesz, és valahogy az apám
fülébe jut, hogy Solóval vacsoráztam?” Ahogy ezek a gondolatok kergették
egymást a fejemben, egyszer csak meghallottam a nevem.
- Grant? Grant! Erre!
A hang irányába fordultam, amit már álmomból felkeltve is tudtam, kihez
tartozik. Amint megláttam Solót, elállt a lélegzetem.
Gyönyörű volt. Nem mintha ezzel nem lettem volna tisztában, de annyiszor
láttam őt a repülős egyenruhájában, hogy szinte elfelejtettem, hogyan fest
nélküle. Mármint nem úgy értem, hogy minden nélkül, azt hiszem, egy
meztelen Solo látványa jelenleg a halálomat okozná. De így civil ruhában
szemkápráztatóan nézett ki.
Fekete bakancsot, szűk fekete farmert és vörösbor színű mély v-kivágású
pólót viselt. Felsője nemcsak duzzadó izmait hangsúlyozta ki, de a kivágás
láttatni engedte a dögcéduláját, valamit napbarnított bőrét is.
Farkam életre kelt, mikor a tömegen keresztül elindult felém. Ahogy
közelebb ért, észrevettem, hogy mindkét fülében volt egy-egy ezüst karika,
a csuklóján pedig egy bőr és egy gyöngy karkötőt viselt.
Rettenetesen izgató látványt nyújtott, és amikor megállt előttem, majd rám
villantott egy szívdöglesztő mosolyt, muszáj volt emlékeztetnem magam
arra, hogy nyilvános helyen vagyunk. Nem kaphatom el, és csókolhatom ki
belőle még a lelket is.
- Eljöttél. – Ahogy rám nézett, szemében boldogság csillogott.
- Mondtam, hogy itt leszek.
- Igen, de nem voltam biztos benne, hogy nem csak szórakoztál velem –
mondta, és még közelebb lépett hozzám.
Egyik szemöldökömet felvonva néztem rá.
- Hidd el nekem, észre fogod venni, ha majd elszórakozok veled. De először
is, ha jól emlékszem, ígértél valami ínycsiklandó harapnivalót.
Solo végighúzta nyelvét alsó ajkán. Édes Istenem, ha ez a beszélgetés
jelzésértékű volt, akkor ez az este maga lesz a tortúra. Mert ilyen közel lenni
hozzá úgy, hogy egy újjal sem érinthetem meg, sokkal nehezebb, mint
képzeltem. Erre a nap folyamán, fokozatosan jöttem rá.
Solo intett, hogy kövessem. Igyekeztem nem túl feltűnően nézni, ahogy a
nadrágja kiemelte fenekét. Ha esetleg valaki felismerne, akkor szimplán csak
eltöltök egy estét a partneremmel. De Solo erre is gondolt, direkt egy
külvárosi éttermet választott, közel ahhoz a bárhoz, ahol először
találkoztunk.
Szemben ültetett le a bejárati ajtóval, mintha tudta volna, én is ezt
választanám, hogy figyelni tudjam a bejáratot. Nem tévedett, ezt a szokást,
még a rendőr barátaimtól vettem át.
Ahogy mindketten helyet foglaltunk, egy pincér jelent meg az asztalnál.
Salsát és chipset tett le, majd miután felvette az italrendelésünket, távozott.
Solo kivett egy chipset a kosárból és alaposan belemártotta a csípős szószba.
- Mmm. Minél fűszeresebb annál jobb.
- Azt hiszem, ez az életed legtöbb területére igaz.
Lenyelte a falatot, és ajka újra arra a szexi félmosolyra húzódott.
- Örülök, hogy észrevetted.
- Elég nehéz nem észrevenni.
- Ezt bóknak veszem. Azt még el kell mondanom, örülök, hogy sikerült
felkeltenem az érdeklődésed.
A pincér letette elénk az asztalra a söröket, én pedig egy nagyot kortyoltam
a hűvös italból, míg átgondoltam, mit is akarok mondani. Őszintének kell
lennem, hogy ne legyen köztünk semmi féle félreértés.
- Ugye tudod, hogy ez nem jó ötlet.
- A vacsora? A túl sok csípős salsa?
- Ez – mutattam kettőnk közé. – Bármi legyen is ez.
- Akkor miért vagy itt?
Egy nyers és őszinte kérdés, akárcsak a velem szemben ülő férfi. Nem is
vártam tőle mást.
- Mert – emeltem a számhoz az üveget –, érdekelsz. Nagyon is.
Ezzel egy újabb csábító mosolyt érdemeltem ki. Rá kellett jönnöm, hogy
mindent megadnék azért, hogy ezt a mosolyt minél többször láthassam.
Tekintetem a fülében levő ezüst karikára siklott. Azon az estén is a fülében
volt, de a bázison szigorúan tilos bármi féle ékszer viselése, ezért meg is
feledkeztem róluk.
- Tetszenek? – kérdezte.
- Igen. Van még valami meglepetésed a számomra?
- Van, de azt majd neked kell megkeresni.
Francba! Az este hátralevő részében azon fogok gondolkozni, hogy mit
rejteget még a ruha alatt. Már a puszta gondolatra is kényelmetlen lett a
nadrágom.
- Ugyanezt én is megkérdezhetném, de inkább majd felfedezlek a
nyelvemmel.
Az Isten verje meg! Elkezdtem izzadni. Miközben megtöröltem a
homlokom, akaratlanul is felnevettem.
- Nem fogod megkönnyíteni a helyzetem, ugye? Tudod mit? Inkább ne
válaszolj. Szeretsz mindent a keményebb oldaláról megközelíteni, legyen az
a hangárban vagy azon kívül.
Solo halkan felmordult.
- Igazad van. Szeretem, ha kemény. Főleg ha rólad van szó.
31. Solo
A teljes döbbenet, ami kiült Panther arcára, keveredett némi élvezettel és
talán egy csipet kielégületlenséggel? Mintha minden egyes alkalommal
felbőszíteném a pasit, amikor kinyitom a számat. Mégis ezt valamiért
izgatónak találja. Legalábbis a tegnapi mutatványa után a parton erre a
következtetésre jutottam.
- Ezért kellene távoznom – mondta.
- Akkor miért nem teszed meg?
Panther a kezében levő sörösüveget nézte.
- Nem tudom. Tényleg nem tudom.
- Ebben tudok segíteni.
Felnézett rám és összevonta a szemöldökét.
- Segítesz nekem kitalálni?
- Egyszerű. Mindig is a szabályok szerint játszottál, és most néhányat meg
akarsz szegni.
Panther felhorkant és megrázta a fejét.
- És arra következtetésre jutottál, hogy erre a legmegfelelőbb személy te
vagy?
- Nos, tegnap a te szádban járt a farkam...
- Jézusom – nézett körbe Panther, hogy figyelnek-e minket. Rendkívüli
hír… Senkit nem érdekeltünk.
- Kérdezhetek tőled valamit?
- Van egy olyan érzésem, hogy megbánom, ha igent mondok.
Közelebb hajoltam, de nem azért, hogy halkabban beszéljek, hanem hogy
jobban lássam az arcát.
- A lehengerlő modoromat leszámítva, láttad valaha is, hogy bárki
szemétkedett volna velem?
- Ez hogy érted?
- A NAFTA-nál. Bármilyen módon, törtek valaha pálcát felettem?
Bármilyen gyűlölködő megjegyzés a tanárainktól, vagy a társainktól?
- Nem. Mégis mi a fenéről beszélsz…
- Meleg vagyok – Panther csak ült velem szemben, és megpróbálta kitalálni,
mégis hova akarok kilyukadni. Viszont mielőtt még bármint mondhatott
volna, folytattam. – Homoszexuális vagyok, és ez kibaszottul senkit sem
érdekel. Mit gondolsz? Szerinted mennyire érdekelné őket, ha rólad is
kiderülne?
Mereven nézett engem, majd mocorogni kezdett a székén.
- Az más…
- Miért is? Mert te olyan különleges vagy?
Panther szemében jeges kifejezés jelent meg.
- Pontosan tudod miért. Az apám pokollá teheti az életem. Nem vehet
mindenki félvállról mindent úgy, ahogy te teszed. Óvatosnak kell lennem –
lerakta a sörösüveget és felállt. – Tudod mit, ez egy rossz ötlet volt…
- Várj – állítottam meg a csuklójánál fogva, mielőtt még elviharzott volna.
Én is felemelkedtem a székről, így már egymással szemben álltunk. –
Sajnálom. Csak segíteni próbáltam.
Egy sóhaj kíséretében, Panther lenézett a csuklója köré fonódó ujjaimra.
Míg magában azon tanakodott, mit is mondjon, visszavezettem az asztalhoz.
- Ugyan már. Csak egy vacsora. Befejeztem, ígérem.
Panther egy aprót bólintott, majd visszaült a helyére, én is követtem a
példáját. Jeleztem a pincérnek, hogy kérnénk még egy kör sört, és gyorsan
megittam azt, ami még előttem volt.
Miért kell nekem mindig mindenbe beleavatkoznom? Mikor tisztán látszik,
hogy nincs szükség a segítségemre? De képtelen vagyok megváltozni.
Mintha a számnak saját akarata lenne, és ezen semmi nem tud változtatni.
De Panther miatt legalább ma este megpróbálom befogni.
- Értékelem, hogy segíteni próbálsz – mondta végül. – De jelenleg nincs más
választásom.
Mondhatni csomót kellett kötnöm a nyelvemre, mert persze, hogy volt
választása. Csak még maga sem tudta, mik az igaz céljai.
De nem most volt itt az ideje, hogy a probléma mélyére ássunk. Annak volt
itt az ideje, hogy visszaváltsunk arra, amiért ma ténylegesen ide hívtam.
- Mintha egy kicsit túlságosan fel lenne öltözve Hughes Hadnagy –
váltottam vissza arra az érzéki hanglejtésre, amivel az előbb elmondtam
neki, hogyan is szeretném, ha ez az este végződne. – Talán néhányat azok
közül a gombok közül, nem is tudom, esetleg kigombolhatna.
Panther lenézett az ingére majd vissza rám, és a feszültség eltűnt a szeméből,
helyét a könnyedség vette át.
- Gomboljam ki?
Hátra dőltem és vállat vontam.
- Vagy ha szeretnéd le is téphetem őket.
Panther szája mosolyra húzódott.
- Tetszik az ötlet? Ahogy letépem rólad az inget?
- Nincs ellenemre.
Elvettem egy chipset és belemártottam a szószba.
- Biztos lehetsz benne, hogy észben fogom tartani. Tudod, a későbbiekre.
- Később?
Lenyeltem a falatot és előre hajoltam. Tekintetem Pantherébe fúrtam, hogy
biztos ne érthesse félre azt, amit mondani fogok.
- Talán, már nem vagy éhes…
Panther pupillája összeszűkült. A tekintetéből áradó erő hatására, kénytelen
voltam a lábam közé nyúlni, hogy megigazítsam magam a nadrágomban.
Egyetlen szót se szólt, mégis úgy éreztem, mintha kezét lüktető farkam köré
fonta volna, és végigsimított volna rajta teljes hosszában.
- Ó, határozottan éhezem.
Farancba! Francba! Francba! Mikor Panther ilyen, mint az első találkozásunk
estéjén, örülhetek, ha egy mondatot képes vagyok kinyögni. Olyan, mintha
valami átkapcsolna benne, az összes aggodalom eltűnik belőle, és felveszi
ezt az arrogáns stílust, ami olyan kibaszottul illik hozzá.
- Valóban? – sikerült kinyögnöm, de fogalmam sem volt, hogyan, mivel az
összes vér az agyamból délre vándorolt.
- Úgy bizony. De valami olyanra, ami nincs az étlapon.
Benedvesítettem kiszáradt ajkam, és ahogy Panther követte tekintetével
nyelvem útját, egy nyögés tört fel belőlem.
- Most komolyan beszélsz?
Arckifejezése, kétséget sem hagyott afelől, hogy minden szavát komolyan
gondolta. Ajkai megfeszültek, arcán enyhe pír jelent meg, és az állkapcsa
enyhén rángatózott. Minden jel arra utalt, hogy ugyanúgy a határait feszegeti,
akárcsak én.
- Úgy hangzik, mintha nem gondolnám komolyan?
- Úgy hangzik, mintha azt ajánlanád fel, hogy itt helyben felfalsz. Szóval, ha
ez nem történik meg itt és most az asztalon, akkor baromi gyorsan abba kell
hagynod, amit csinálsz.
Ördögi mosolyra húzódott az ajka, arra a mosolyra, ami minden egyes róla
alkotott fantáziámban ott volt. Pokolian csábító látványt nyújtott, és amikor
halkan szitkozódni kezdtem, kitört belőle a nevetés.
- Hmm pedig ha jól emlékszem, azt mondtad, nem szereted a könnyű
dolgokat.
Kész, ennyi! Felálltam, és nem érdekelt, hogy elrejtsem a szemmel látható
eredményét annak, amit velem művelt. Örömmel vettem tudomásul, hogy
Panther sem próbálja meg tettetni, hogy nem nézett meg alaposan.
Néhány bankjegyet dobtam az asztalra, majd lehajoltam hozzá, míg ajkunk
már csak pár centiméterre volt egymástól.
- Nem szeretem. Úgy szeretem, ha forró és kemény. Pont úgy, mint
amilyenné te tettél engem.
Panther szeme elkerekedett, én pedig tekintetem mellkasára vezettem.
- Van egy hotel Boundary északi végén. Amint képes leszel kisétálni innen,
ott várok rád.
Felegyenesedtem, és már majdnem indultam, mikor Panther megfogta a
kezem.
- Miért gondolod azt, hogy ott leszek?
Elvigyorodtam, miközben kiszabadítottam kezem szorításából.
- Mert akár csak én, te sem tudod távol tartani magad tőlem.
32. Panther
Megteszem.
Az óvatosság utolsó szikráit is száműzöm magamból, és ez egyszer azt
csinálom, amit én akarok, nem pedig azt, amit elvárnak tőlem.
Lehetséges, hogy emiatt egyszer még csúnyán szétrúgják a seggem? Talán…
Valószínűleg. Viszont jelenleg sokkal jobban izgat az, hogy valami egészen
mást csináljanak eme testrészemmel.
Bekanyarodtam a hotel parkolójába, és szinte azonnal észrevettem Solo
motorját. Biztos, ami biztos, a parkoló egyik félreeső részén álltam meg,
távol a bámészkodó tekintetektől. Nem mintha a csapattársaink közül bárki
járna a városnak ezen részén, de jobb az óvatosság.
Miután leállítottam a motort, még egyszer megnéztem az üzenetet, amit Solo
küldött nekem.
Solo: 323
Keresztülmentem az előcsarnokon egyenesen a liftekig, közben végig azt
éreztem, hogy egy hatalmas világító felirat van fölöttem, amiből mindenki
megtudhatja, hova megyek, és mit fogok csinálni. Hiába senki sem figyel
rám.
Lehet, egy kicsit paranoiás vagyok?
Vettem egy nagy lélegzetet, beléptem a liftbe és megnyomtam a harmadik
emelet gombját. Ahogy az ajtó becsukódott, levettem a kabátomat, és még
egyszer feltettem magamnak a kérdést. Jó ötlet volt ide jönni? De arra, hogy
megvitassam ezt magammal már nem volt időm, mert a lift megállt a
harmadik emeleten, az ajtó kinyílt, Solo pedig ott ált nekidőlve az
ajtókeretnek.
A döntés megszületett.
Sisakommal a kezemben közeledtem felé. Solo lassan végignézett rajtam.
Tekintete annyira átható volt, hogy szinte éreztem, amikor megállapodik a
csípőm alatt, ezzel olyan reakciót váltva ki belőlem, amit képtelenség lett
volna elrejteni.
A szívem egy ütemre lüktetett péniszemmel. A kéj szétáradt az ereimben, és
a vágy átvette felettem az irányítást. Azóta kívántam, amióta először
megláttam őt, de eddig visszafogtam magam. Minden egyes nap ellenálltam,
megtagadtam a testem által követelt kielégülést, csak sóvárogtam utána.
Ekkor Solo perzselő tekintete újra találkozott az enyémmel, és a bennem élő
vadállat karmait kimeresztve készen állt rá, hogy kitörjön.
Kezemet csípőjére csúsztattam, majd betoltam a szobába, kabátomat és
sisakomat ledobtam a földre és lábbal becsuktam az ajtót.
Most először Solo egy árva szót sem szólt, helyette inkább a tetteket
választotta, mert amint az ajtó becsukódott mögöttem, akcióba lendült.
Ajkát olyan hévvel szorította enyémre, amitől hátrálni kezdtem, egészen
addig, míg a hátam az ajtónak nem ütközött. Majd lenyúlt kettőnk közé és a
farmeromon keresztül kezdte el masszírozni duzzadt férfiasságom.
Pillanatok alatt lettem fájdalmasan kemény, és ekkor eszembe jutott, mit is
mondott korábban Solo a fájdalom és élvezet keverékéről. Közel volt a
megváltás, Istenem mennyire közel, ahogy egyre mohóbban szívtam számba
Solo nyelvét, nem tudtam másra gondolni csak arra, mennyire szükségem
van rá, hogy végre megtörténjen. Ez az egész arra a napra emlékeztetett,
mikor először ízleltem meg ott a sziklák között. Eszeveszett tempót
diktáltunk, ott érintettük és csókoltuk egymást, ahol csak tudtuk, ahogy
most is. Úgy estünk egymásnak, mintha a cél elérése valami féle verseny lett
volna. Fenekébe markoltam, úgy húztam közelebb magamhoz, ezzel arra
kényszerítettem, hogy nagyobb terpeszben álljon. Így csípője minden egyes
mozdulatával, még nagyobb kéjt biztosított lüktető farkamnak.
Nem kaphattam eleget attól a tehetséges és igéző szájától. Éreztem, amint
erekcióját nekidörzsöli lábamnak, ugyanúgy ki volt éhezve a kielégülésre,
mint én.
- Bassza meg! – nyögte, majd ajka rögtön visszatért ajkamhoz, de közben
kezét farmerének elejére tette. Kész, ennyi volt, minden fogadás érvényét
vesztette.
Ellöktem magam az ajtótól, megtörve ezzel a kettőnk közti kapcsolatot.
Mögé léptem, és most én toltam őt előre egészen addig, míg teljesen az
ajtóhoz nem simult. Szexi feneke így tökéletesen illeszkedett farkamhoz.
- Szép manőver – mondta kifulladva. Vigyora kiszélesedett, miközben előre
nyúltam és ellöktem kezét nadrágjáról, hogy magam gomboljam ki és
húzzam le cipzárját. Mivel a kezem el volt foglalva, ezért Solo élt a
lehetőséggel, hátra nyúlt és pillanatok alatt kigombolta farmeromat.
Akaratos és mohó…
Mielőtt még tovább haladhatott volna, megfogtam csuklóját és szorosan
tartottam a háta mögött. Mikor Solonak feltűnt az ellenállás, válla felett rám
nézett, és a vigyorából rögtön rájöttem, mennyire felizgatta ez az új fajta
korlátozás.
- Mi lesz most, Hadnagy?
Beképzelt szemétláda. Szorosabban fogtam csuklóját, és addig toltam előre,
míg kénytelen volt oldalra fordítani a fejét, vagy különben megkockáztat egy
orrtörést. Vágytól kipirult arcát nekinyomta az ajtónak, én pedig olyan közel
léptem hozzá, hogy ágaskodó férfiasságomat szinte hozzá préseltem
fenekéhez.
- Megszabadulok az összes kibaszottul felesleges ruhadarabodtól, hogy
végre megadhassam neked azt, amire azóta vágysz, hogy először leültél
mellém.
Solo vágytól izzó tekintettel nézett rám.
- És mit gondolsz, mire vágyok?
Már maga a kérdés is felesleges volt, hisz az elmúlt hetekben minden
alkalmat megragadott rá, hogy tudassa velem, mennyire szeretné, ha
meztelenül kötnénk ki egymáson. Úgy festett, Solo szeret mindent bevetni,
ha szexről an szó.
Hozzá hajoltam és végighúztam nyelvem az arcán.
- Egy vad és kemény dugást, amiután holnap, nehéz lesz elhagynod ezt a
szobát.
Ha azt hittem, ettől majd Solo elhallgat, akkor nagyot tévedtem.
- Holnap? Ahhoz nagyon sok energiára lesz szükséged.
- Istenem, nagyon szereted járatni a szádat.
- Hidd el nekem, ezt ma este még nagyon is értékelni fogod.
A hangjában rejlő csábító ígéretnek képtelen voltam ellenállni. Egy
ellentmondást nem tűrő csók erejéig rászorítottam számat az ajkaira,
válaszul Solo erősebben nyomta magát kezemnek. Amikor felemeltem
fejem, méltatlankodóan felnyögött, mire gonosz vigyorra húzódott szám.
- Ezt ígéretnek veszem. Most pedig állj nyugodtan és csendben.
- Igen, Uram – mondta Solo olyan hangsúllyal, mintha a bázison lettünk
volna, majd rám kacsintott. Még nem engedtem a csábításnak, és nem
csókoltam meg újra, meg akartam tanítani neki, mi is az a csend. Inkább
elengedtem csuklóját, majd kezem becsúsztattam nadrágjába, és
alsónadrágjával együtt lerántottam szinte már tökéletes fenekéről.
Ahogy térdre akartam ereszkedni mögötte, egy tetoválást pillantottam meg
jobb combjának felső részén. Francba, vajon ez volt az a meglepetés, amit
korábban említett? Lejjebb húztam róla a ruhát, és egy csillag vonalai
rajzolódtak ki előttem, pontosabban nem csak egy, az nem illene Solóhoz.
Ó nem, négy csillag tekergett lefelé a combja belső része felé, egészen a
térdéhez.
Basszameg! Határozottan izgató tetoválás volt. Mielőtt még átgondoltam
volna, mit is teszek, letérdeltem, megragadtam csípőjét és a combja közepén
lévő csillag körvonalát körbe rajzoltam nyelvemmel.
Solo felnyögött, válla felett rám nézett, és mikor tekintetünk találkozott
megismételtem, válaszul egy, az ördögöt is megszégyenítő vigyorra húzódott
a szája.
- Tetszik?
Nyelvem végighúztam combjának belső felén, egészen addig, míg bele nem
tudtam harapni feneke alsó részébe.
- Nagyon.
Figyelmem újra az imént felfedezett meglepetésre összpontosítottam.
Ujjaimat körbe vezettem a csillagokon, érintésem nyomán libabőr jelent
meg combján. Leengedtem kezem és hátra dőltem a sarkamra.
- Tüntesd el az utamból, a bakancsod és a ruháidat Mateo.
33. Solo
Azt hiszem az erotikus fantáziák listáján eznetúl Panther a parancsolgató
hangja lesz az első, vigyorogtam magamban, miközben levettem a nadrágom
és bakancsom.
Amikor nyelvével megérintette a tetoválásomat, csak még jobban feltüzelt.
Akárcsak az, ahogy elképzeltem, amint a sarkán ül, és azon tanakodik, hol
érintsen meg következőleg.
- Kibaszottul ott ahol akarsz – válaszoltam meg a ki nem mondott kérdést.
Panther homályos tekintettel nézett fel rám. Majd hirtelen térdre
emelkedett, két erős tenyere közé fogta a fenekem és masszírozni kezdte.
Akaratlanul is felnyögtem, és csípőmet felé löktem.
Másodpercek múlva, ajkát végighúzta bőrömön, apró harapások
kíséretében. akármennyire is élveztem minden egyes harapást, többet
akartam, mégpedig azonnal.
- Rohadt gyorsan fejezd be az előjátékot! – morogtam – Nincs szükség rá.
Panther ajka azonnal eltűnt, és már meg is bántam, hogy megszólaltam. De
ahogy megéreztem, hogy felállt, majd elkezdte levenni rólam a felsőmet,
borzongás futott végig rajtam a várakozástól.
- A hátsó zsebemben – kezemmel továbbra is az ajtónak támaszkodva
néztem le összegyűrt ruháimra a padlón. – Baloldal.
Panther kivette az óvszereket és a síkosítót, szerencsére voltam olyan okos,
hogy hoztam magammal. Majd a még mindig teljesen felöltözve hozzám
simult. Sikeresen utat talált a fülemhez, és szájába szívta egyik fülbevalós
fülcimpámat, ha lehet még inkább kemény lettem tőle. Közben síkosítótól
nedves ujját fenekemhez vezette.
Igen! Istenem igen!
Egyik kezével széthúzta fenekem, a másikkal pedig bejáratom kezdte
masszírozni. Felsőtestemmel előre dőltem, míg csípőmet hátra fele toltam.
- Istenem! – szívta be Panther a levegőt. Egyik ujját határozottan belém
vezette.
- Még egyet – tört ki belőlem, mikor elkezdte ujját mozgatni bennem.
Két ujj és egy karnyújtásnyira levő orgazmus… maga volt a kínzás. Tiszta,
leplezetlen kínzás, amiért akár meg is halnék, de szerencsére Panther pont
kéznél volt. Nem vicceltem, amikor azt mondtam, felejtse el az előjátékot.
Azt akartam, hogy bele döngöljön az ajtóba, és kétségem sem volt afelől,
hogy ő is ezt akarta.
Magam mögé nyúltam, és alsónadrágján keresztül megfogtam méretes
erekcióját. Panther lélegzete hirtelen elakadt.
- Készen állsz? – kérdezte. Farka löktetett a markomban, készen arra, hogy
végre kielégülést találjon.
- Már két héttel ezelőtt kész voltam, ott a bárban.
- Mmm – Panther kihúzta ujjait testemből, majd hallottam amint feltépi az
óvszer csomagolását és felhúzza magára.
- Csináld! – kezemet feljebb csúsztattam az ajtón, fenekem jobban kitoltam
felé. – Dugj meg úgy, hogy képtelen legyek járni, ahogy ígérted.
Az ember, aki visszafogta magát mindentől, eltűnt. Helyét egy olyan állatias
ösztönlény vette át, ami már réges-rég könyörgött a szabadságért. Panther
egy erőteljes lökéssel mélyen belém hatolt, izmai megfeszültek, egy pillanatig
csak állt hozzám simulva, mintha az érzés, hogy bennem, van túl sok lett
volna farkának. Szüksége volt pár pillanatra, hogy összeszedje magát.
Majd megtalálta a vállam és a nyakam közötti pontot, és belém mélyesztette
fogait. A fájdalom amit okozott, egyenesen a farkamban összpontosult. És
ekkor elkezdett mozogni. Nem finomkodott, eszeveszett tempóban
mozgatta csípőjét. Szemem fennakadt, és önkéntelenül szitkozódni
kezdtem.
Tudtam, hogy vad lesz. Tudtam, hogy fantasztikus lesz. De arra az érzésre,
hogy Panther bennem van, nem voltam felkészülve. Még sosem éreztem
ilyet. Erős volt, fékevesztett és ugyanolyanmohó, mint én, úgy mozgott
bennem, mint aki soha többe nem kefélhet. Én pedig csak annyit tehettem,
hogy próbáltam egyhelyben tartani magam.
- Francba! – nyögte Panther a fülembe, egyik kezével megragadta a vállam
és magához rántott. Mélyen belém lökte magát, majd egy pillanatra megállt.
– Neked van a legszűkebb segged, amiben valaha jártam.
Megfeszítettem és összeszorítottam izmaim, kemény farka körül, ezzel adva
igazat neki. Ekkor másik kezét körbe fonta csípőmön, majd megragadta az
erekciómat.
- Ahhpicsába! – csípőm magától mozdult, szinte felnyársaltam magam a
farkára. Panther újra neki nyomott az ajtónak, én pedig megtámasztottam
magam.
Pont időben, mert úgy tűnt, minden, amit Panther ezidáig visszatartott,
végre felszabadult. Egyik kezét fejem mellett az ajtónak támasztotta, a
másikkal szorosan csípőmet markolta, és könyörtelen ütemben lökte magát
testembe. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy az önkívület eluralkodjon
felettem.
Pontosan ezt akartam azóta, hogy megláttam őt abban az istenverte bárban.
Panthert, amint addig ostromolja testem, míg másra már gondolni sem
tudok, csak a kielégülésre. Panther megremegett mögöttem, és olyan mélyre
lökte magát, amennyire csak képes volt, majd úgy nyögte nevemet, mint
valami imádságot. Végül hosszan élvezett el bennem.
Ahogy nevem visszhangja elhalt a csendes szobában, a mögöttem levő
kemény test elhúzódott tőlem. Felnyögtem a veszteség érzésé miatt,
megfordultam és nekitámaszkodtam az ajtónak. A saját szemmel akartam
látni azt a pokolian szexi pasit, aki az előbb úgy kefélt meg, mintha nem
lenne másnap.
Farkam még mindig kőkeményen ágaskodott, irigyen sóvárgott azután,
amiben az előbb részem volt. Lenyúltam és markomba fogtam. Panther alig
egy lépésre állt tőlem, arca kipirult, szeme félig lehunyva, farmerja letolva,
de inge még mindig szépen begombolva feszült rajta. Lehúzta magáról az
óvszert, és bedobta a kukába. Mikor visszafordult félem, csak ennyit
mondtam.
- Most én jövök.
34. Panther
Krisztusom! Ez volt életem legjobb dugása, de Solo arckifejezése, ahogy
felém fordult, azt sugallta, hogy még messze nincs vége az estének. Habár
az előbb éltem át egy földrengető orgazmust, éreztem, amint farkam újra
éledezni kezd. A vágy továbbra is kavargott bennem.
Nem is lehetett volna másként, mikor Solo meztelenül állt előttem, erekciója
türelmetlenül várta, hogy végre megkapja a neki is járó kielégülést.
Még sosem láttam őt így teljes valójában, de most szinte hihetetlen volt az
elém táruló látvány. Izmos combok, az egyiken ott rejtőztek azok a szexi
csillagok. Felkarján hullámozni kezdtek kidolgozott izmai, amikor egy lépést
tett felém. A behúzott sötétítő függönyök rései közt bekúszó napsugarak
megcsillantak a fülében levő ezüst karikákon.
Úgy közelített felém, mint valami ragadózó és anélkül, hogy egyetlen szót is
mondott volna, tudtam, mi következik. Solo megragadott az ingemnél
fogva, és egy fullasztó csokra magához rántott. Kigombolta a felső két
gombot, majd egy kicsit elhátrált tőlem, és egy határozott mozdulattal ketté-
tépte az ingem. Gombok repkedtek mindenfelé.
- Hoppá – nézett rám.
Nevetnem kellett ezen az „tökös legény” vagyok életfelfogástól.
- Még mindig tetszik? – kérdezte.
- Nincs ellenemre – vettem le és dobtam a padlóra ingem maradványát. Majd
lerúgtam bakancsom és kiléptem a nadrágomból. – Érdekes utam lesz vissza
a bázisra.
De Solo már nem figyelt rám. Túlságosan lefoglalta, hogy szemügyre vegye
testem minden egyes négyzetcentiméterét. Mellkasom felé nyúlt, előbb
érzékeny mellbimbómon simított végig hüvelykujjával, majd elindult lefelé
a hasizmomon.
- A tested… - Keze megállt csípőm vonalánál, majd következő szavait
ajkaim közé suttogta. – Magam alá akarlak gyűrni.
Mielőtt még rájöhettem volna, a következő lépésre, Solo meglökött, én
pedig háttal landoltam az ágyon. Úgy mászott felém, mint egy ragadozó, aki
épp becserkészi áldozatát.
És igen, merevedésem újult erővel tért vissza.
- Holnap is érezni akarom – mondtam, majd feljebb toltam magam az
ágyon, amíg már teljesen rajta nem feküdtem. Mivel még mindig teljesen el
voltam lazulva, az átélt orgazmustól, a következőt tettem hozzá. – Képes rá,
Hadnagy?
Solo felmordult és kezével megtámaszkodott a fejem mellett. Erekcióját az
enyémhez dörzsölte.
- Mmm… - mondta, ajkát csak egy hajszál választotta el az enyémtől. Mikor
közelebb hajoltam, hogy megcsókolhassam, kitért előlem és visszanyomott
a matracra. - Megmondtam, hogy most én jövök.
Arrogáns hangsúlyától még keményebb lettem.
- Tedd a talpad az ágyra – minden erőmre szükségem volt, hogy ne élvezzek
el azonnal.
Behajlítottam a lábam, és azt tettem, amire utasított. Solo lehajolt és ajkát
mellbimbómra tapasztotta. Pulzusom őrült tempóban kezdett el dübörögni.
Fogai közé vette majd megszívta, ezt egészen addig folytatta, amíg egy mély
nyögés tört fel torkomból. Ekkor rám nézett, elvigyorodott és bőrömet
csókokkal borítva haladt lefelé.
A szegycsontom vonalát követve, végig a hasizmom kockáin, gerincem ívbe
hajlott, hogy még többet kaphassak attól az izgató szájától. Beletúrtam
hajába, és a tarkójánál belemarkoltam a tincseibe, majd határozottan lefelé
kezdtem nyomni a fejét. Engedett akaratomnak, addig haladt lefelé, hogy
már teljesen széttárt lábam között feküdt.
Solo tekintetét az enyémbe fúrta, a szemében kavargó vágy hatására
csípőmet önkéntelenül felé löktem. De a velem játszadozó, kis rohadék csak
megrázta a fejét.
- Ne mozdulj – és felkelt az ágyról.
Hirtelen annak az éjszakának az emléke rémlett fel előttem, mikor
kidobtam őt a szobámból. Pánik futott keresztül rajtam, de ahogy Solo
felvette a nadrágját, majd óvszert és síkosítót vett ki belőle, a pánikot
megkönnyebbülés váltotta fel.
Ennél jobban kellene már ismernem. Solo addig nem fog sehova sem
menni, amíg meg nem kapta azt, amire oly régóta várt. Hogy végre mélyen
bennem lehessen.
Visszasétált az ágyhoz, rám nézett, kinyitotta a síkosítós üveget és egy adag
gélt a kezébe nyomott. Ezután kézébe vette erekcióját és lassan, fel-
lemozgatta rajta kezét. Édes Istenem! A látványra, ahogy Solo előkészíti
magát, teljesen elvette az eszem. Szélesebbre nyitottam terpeszem,
megfogtam lüktető farkam, leutánoztam mozdulatait.
- Istenem! Grant! Basszameg!
Solo hangjában a feszültség arról árulkodott, hogy az a lánc, ami még
visszatartotta, vészesen közel került ahhoz, hogy elszakadjon. Miután
megemeltem csípőm, hogy még jobban láthassa, mit csinálok, a szemébe
vad ragyogás költözött, ahogy újra felmászott az ágyra.
Most, hogy a figyelme arra az egy pontra összpontosult, ahova be akart jutni,
Solo széttárt lábam közé térdelt, majd végigsimított combom felső részén.
Utána visszahúzta kezét a külső részén, egészen a térdhajlatomig, végül
közelebb rántott magához.
- Húzd fel a térdedet – mondta, és végighúzta herémen nedves ujját. Máskor
talán ellenkeztem volna, de nem most. Képtelen voltam bármi mást tenni
azon kívül, hogy engedelmeskedtem neki. Megfogtam a térdemet, és
egészen a mellkasomhoz húztam. Solo állatiasan felmordult.
- Igen, pont így – mondta, miközben ujjával lüktető bejáratom körül körzött.
Régen volt már részem egy jó dugásban, de biztos voltam benne, hogy ezen
Solo hamarosan változtatni fog. Már alig vártam.
35. Solo
Nem tudtam dönteni melyik volt a jobb – az ahogy Panther széttárt lábakkal
feküdt előttem, vagy az érzés, amikor ujjaimmal testébe hatoltam. A nyögés,
ami elhagyta a száját, miközben ellazítottam az izmait, érzéki és sürgető
vággyal volt teli. Arra ösztönzött, hogy még gyorsabban, még mélyebbre
hatoljak, hogy minél előbb benne lehessek.
Ahogy szemét lecsukta és ajka szétnyílt, Panther maga volt a megtestesült
szexuális csábítás, akivel valaha is együtt lehettem. Ennek az éjszakának
minden egyes pillanatát ki fogom élvezni, és elraktározni az emlékeim
között. Pokolian reménykedtem benne, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom,
de nem most volt itt annak az ideje, hogy ezen agyaljak. Csak azt akartam
neki adni, amit én is kaptam tőle.
- Igazad volt – Panther kinyitotta a szemét, és alsó ajkába harapott. – Nincs
szükség előjátékra.
Megfeszült ujjaim körül, és ennél többet nem is kellett mondania. Ujjaimat
lüktető férfiasságom váltotta fel, centiről centire hatoltam belé, kiélvezve
arcának és testének minden egyes rezdülését.
- Ó Istenem – fejemet hátra hajtottam, amikor már annyira mélyen voltban
benne, amennyire csak lehetett. Megremegtem az erős szorítástól és a rajtam
keresztül cikázó gyönyörtől. Majdnem átbillentett azon a bizonyos határon.
Pokolba is, nem! Ez nem fog megtörténni. Kibaszottul nem.
- Annyira jó, túl jó – Panther szinte lehelte a szavakat, szorosan markolta az
alatta levő lepedőt. Lassan kezdtem el mozogni, meg akartam bizonyosodni
róla, hogy nem megyek el túl korán. Még nem voltam felkészülve rá, hogy
vége legyen. Hiszen még éppen csak elkezdődött.
Annyira kihúzódtam, hogy éppen csak a makkom maradt benne.
- Igen, és csak még jobb lesz. –Egy határozott lökéssel mélyen belé
hatoltam. Hangosan felnyögött, tudtam, hogy amíg élek nem felejtem el
érzékiségtől túlfűtött hangját. Ahogy egyre hevesebben mozogtam benne,
megfogta és megszorította felkarom.
- Azt akarom, hogy adj bele mindent – úgy feszült meg farkam körül, mint
valami satu.
Megálltam a mozgásban és felemelkedtem, majd megfogtam egyik térdét és
a mellkasához nyomtam, hogy még jobb szögben tudjak behatolni.
- Látni akarom, ahogy magadhoz nyúlsz, miközben keféllek.
Panther pupillája kitágult, alig látszott kék írisze, miközben lenyúlt és kezét
elkezdte fel-lemozgatni farkán.
- Igggen… - kezdtem el újra mozogni, ahogy mozgásom egyre gyorsult,
Panther keze is egyre gyorsabban mozgott erekcióján. Perzselő látvány volt,
ahogy a „csak szabályok és semmi más” ember teljesen elvesztette a kontrolt
miattam. Azt hittem, ennél nincs is izgatóbb a világon, míg Panther torkából
egy mély nyögés fel nem tört, hangjában nem volt más csak szex.
Elengedtem a lábát, és közel hajoltam hozzá, meg kellett ízlelnem.
Kezemmel megtámaszkodtam feje mellett, addig Panther a lábával átfogta a
fenekemet és közelebb rántott magához, még mélyebben húzott magába.
Basszus, éreztem, ahogy a farkam lüktet, azzal fenyegetett, hogy előbb lesz
vége a dolognak, mint készen álltam volna rá. Beleharaptam Panther alsó
ajkába, mire ő automatikusan szétnyitotta nekem száját. Nyelvemmel
behatoltam és akaratlanul is felnyögtem az ízére.
A tökéletes elegye a szexnek, a vágynak és a férfinak. Amikor elkezdett
vonaglani alattam, a gondolatra, hogy képtelen nyugton maradni,
megmarkoltam a lepedőt a feje mellet és olyan hévvel kezdtem el dugni,
ahogy azt mindig elképzeltem.
Vad és erős mozdulatok, szinte beledöngöltem a matracba. Betartottam az
ígéretem, hogy még holnap is érezni fogja. Panther átkarolta a nyakam és
felvette velem a ritmust. Olyan szorosan összeolvadtunk, mint a vadszőlő,
ami felkúszik a fára, amiről nem tudni, hol kezdődik ez egyik, és hol
végződik a másik. Éreztem, ahogy izmai megmerevednek, majd Panther
elszakította száját ajakaimtól. Belenéztem abba a perzselő tekintetbe és
éreztem, ahogy az orgazmus végighasít rajtam a gerincemtől egészen a
herémig.
- Kibaszottul ez egyik legjobb hiba, amit valaha is elkövettem – nyögte
Panther, olyan hangon, ami minden idegvégződésemre hatással volt. Majd
felemelkedett és száját az enyémre szorította. Még egyszer utoljára mélyre
löktem magam.
36. Panther
Résnyire nyitottam a szemem, fény szűrődött be a behúzott függönyök
résein. Fogalmam sem volt, mennyi lehetett az idő. Izmaim sikítva
ellenkezetek, mikor kinyúltam a telefonomért.
- Ilyen keményen megdolgoztattalak? - kérdezte Solo. Rekedtes hangjára
felé fordultam. Hason feküdt mellettem, kezét a párnája köré fonta, szeme
még csukva volt.
- Azt hiszem, szükségem lesz egy jeges zuhanyra – nevettem, miközben újra
a telefonmért nyúltam. Korán volt még, alig múlt fél hat, de minekután
valamivel éjfél után dőltünk ki, fogjuk rá, hogy pihentető volt az éjszaka.
Nem mintha panaszkodnék.
- Azt hiszem, ezt most panasznak veszem – vigyorgott Solo. – Késében
vagyunk?
- Nem – visszatettem a telefont az éjjeliszekrényre, és szembe fordultam
vele. Végre kinyitotta a szemét, habár úgy tűnt, igen sok erőfeszítésébe
került.
- Nem vagyok biztos benne, hogy képes leszek mozogni – Solo szavait félig
elnyelte a párna. – Talán tehetnél valamit az ügy érdekében.
- Olyan hajnali kettő körül kifogytunk az óvszerből.
- Francba! Tényleg.
Fel kell kelnem, felöltözni és visszamenni a szobámba, hogy lezuhanyozzak,
de képtelen voltam megmozdulni. Úgy estünk egymásnak órákon át, mint
valami ketrecharcosok. Biztos voltam benne, hogy szereztem néhány
horzsolást és kék foltot.
De a fenébe is! Eddig fogalmam se volt róla, mit veszítenék azzal, ha
elutasítanám Solót. Vagyis... mélyen magamban, nagyon is jól tudtam, hogy
ha egyszer megízlelem őt, akkor végleg a rabja leszek. Vele töltöttem el
életem eddig legpiszkosabb, legszenvedélyesebb éjszakáját. Solo ugyanolyan
volt, amikor repült, és amikor kefélt. Beképzelt, de mindig tudta, mit csinál,
agresszív… és kiszámíthatatlan. A tűzzel játszanék, ha függőjévé válnék egy
olyan férfinak, mint ő.
Ez nem történhet meg. Ez a mindent felemésztő dolog kettőnk között, nem
vezet sehova, és ezt mindketten tudtuk.
- Te valami nagyon komoly dolgon gondolkozol már kora reggel.
- Honnan tudod? – fordultam felé, Solo szeme ekkor ismét csukva volt.
- Ide hallom, ahogy a kicseszett fogaskerekek forognak az agyadban. Te
sosem állsz le?
Tekintetem végigvezettem a párnát ölelő karján.
- Határozottan biztos vagyok benne, hogy múlt éjjel kikapcsoltam őket.
Kinyitotta a szemét és egyszerűen gyönyörűnek láttam. Nem mintha ezt
valaha is beismerném neki, de még soha sem találkoztam olyan férfival,
akinek ilyen dús és hosszú szempillái lettek volna. Hihetetlen volt, mintha
kihúzta volna a szemét és szempillaspirált is használna hozzá, de tudtam,
hogy ilyet sosem tenne. Solo szeme mindig ilyen magával ragadó, ilyen
elbűvölő volt, és az, hogy ne bámuljam folyamatosan, igen gyorsan nagy
problémává nőtte ki magát.
- Hmmm, na igen. Éééés???
Nem tudtam megállni, hogy el ne vigyorodjak.
- Így próbálod megkérdezni, hogy megbántam-e?
- Persze, megközelíthetjük így is. De én inkább arra lennék kíváncsi, hogy
neked is annyira jó volt, mint nekem?
- Bizonytalannak érzed magad?
Solo felnevetett, majd a hátára fordult, a takaró lecsúszott róla annyira, hogy
már alig takarta a csípőjét.
- Úgy nézek ki, mint aki bizonytalan?
Tekintetem végighordoztam testén, és éreztem, ahogy péniszem életre kel.
- Kibaszottul, hihetetlen vagy.
- Tényleg? – fordult felém.
- Igen. De ne gyere nekem itt ezzel a meglepett ábrázattal. Nagyon is
tisztában vagy a képességeiddel, ezt már az első éjjel világossá tetted a
számomra.
- Nos, igen. Viszont sosem tűnt úgy, hogy ez izgatna téged, szóval nem
voltam biztos abban, mit is gondolsz valójában.
Gondolkodás nélkül gördültem fölé, kezemmel megtámaszkodtam a feje
mellett, a takaró lecsúszott rólam felfedve csupasz fenekem, de így ott
maradt kettőnk között.
- Azt hiszem, baromi nehéz lesz ezentúl a közeledben lennem és nem arra
gondolnom, hogy néztél ki és milyen hangokat adsz ki, mikor elélvezel –
ágyékom hozzádörgöltem Soloéhoz.
- Basszus… - Solo megemelte csípőjét, erekcióját az enyémhez nyomta a
takarón keresztül, ezzel még intenzívebbé téve a súrlódást.
- Még annyit, hogy te vagy a leggyönyörűbb férfi, akivel valaha találkoztam,
és ez csak még nehezebbé fogja tenni azt, hogy elfelejtsem a tegnap éjszakát.
Solo szeme elkerekedett, és mikor le akartam gördülni róla, hogy
felöltözzek, kezét a nyakam köré fonta, majd magához húzott, és alsó ajkam
a szájába szívta. Az élvezet apró szikrái járták át a testem.
- Mi a fenéért akarsz elfelejteni valamit, ami ennyire jó? – kérdezte, mikor
elengedett.
Miért is?
Kinyitottam neki számat, miközben továbbra is hozzá dörzsöltem
erekciómat. Még egy utolsó alkalomból nem lehet baj? Ugye?
Solo látszólag ugyanezen az állásponton volt, mert megfogta a fenekem és
még szorosabban magához húzott.
- Azt hiszem, hogy pont erre gondolnak, mikor azt mondják, kellj fel
vidáman – suttogta Solo a számba, majd egy újabb szédítő csókba vont,
miközben csípőnk egyre gyorsabban mozgott.
Nem tudom, honnan volt még energiánk egy következő körre, de úgy tűnt,
hogy egyikünk merevedését sem aggasztották ilyen gondolatok.
Fejemet Solo nyakába fúrtam, és egyre gyorsítottam mozgásomat. Nem
kellet semmi más, csak a takaró érintése és az, hogy Solo merevedését az
enyémnek feszítse, az orgazmus egyre csak közeledett és közeledett…
- Istenem – kiáltott fel Solo. Megremegett, ahogy a kielégülés
keresztülsöpört rajta, ez elég volt ahhoz, hogy én is elérjek a csúcsra.
Csípőmmet előre löktem egyszer, majd még egyszer és… Végre. Olyan
intenzíven élveztem el, hogy szinte elvesztettem az eszméletem.
Nyögéseimet elnyelte Solo nyaka. Mozgásom lelassult, súlyommal
ránehezedtem, Solo pedig átfogta a derekamat.
- Nem hagyom, hogy elfelejtsed, szóval sok sikert a próbálkozáshoz.
A nyakába mosolyogtam, majd felemeltem a fejem.
- Ha az emlékeztetőidet az öltözőn kívül tudnád hagyni, azt megköszönném.
- Te most azzal vádolsz, hogy nagy a szám?
- A legnagyobb, amit valaha láttam.
- Látod, fantasztikus dolgokat tudok csinálni vele rajtad – vigyorgott, majd
rácsapott a fenekemre, ezzel sikeresen hozzányomott az előbbi kis
szórakozásunk bizonyítékához.
- Szükségem van egy zuhanyra!
- Helyes. Veled tartok.
Mikor fel akart állni, visszanyomtam az ágyra.
- Nem itt.
- Miért nem? Azt hiszed, nem tudom távol tartani tőled a kezem?
Kezemet megtámasztottam az ágyon és hozzá hajoltam.
- Nem csak hiszem, hanem tudom.
37. Solo
Ha nem dugtuk volna végig az egész éjszakát, akkor most azt gondolnám,
hogy Panther megint csak húzza az agyam. Fogalmam sincs, hogy képes a
farkam még a működésre, de éreztem, pusztán pár perc kellene még és újra
készen állna.
Panther az ágy mellet állt, és sajgó izmait igyekezett ellazítani. Biztos voltam
benne, hogy ugyanúgy érzi magát, mint én. Azt, hogy hogyan fogom rávenni
magam arra, hogy kimásszak az ágyból még nem tudtam. Kell pár nap, hogy
kipihenjem ezt az éjszakát. Fenébe! Ki gondolta volna, hogy egy vadállat
rejtőzik a jófiús viselkedése mögött!
Miközben Panther a szétszórt ruháit kereste a szobában, addig én
kihámoztam magam a takaróból majd kezemet a fejem alá tettem. Mikor
lehajolt a széttépett ingéért, tökéletes rálátást biztosított kerek fenekére.
Tisztában voltam vele, hogy edz, többszőr láttam az edzőteremben súlyokat
emelni, de az, hogy meztelenül állt előttem, mégis teljesen más volt.
Felvette a jobb napokat is látott inget és megrázta a fejét.
- Ezzel most mit csináljak? Hogy menjek vissza benne a bázisra?
- Semmit, ne vedd fel. Kibaszott szexi tested van. Sőt a nadrágod se kell
felvenned.
Panther felnevetett, és basszus, még ez is érzéki volt.
- Azt hiszem, kissé kényelmetlen út lenne.
- Igen, igazad van. Plusz nem akarom, hogy bármi baja legyen bizonyos
részeidnek, amiket a későbbiekben még használni szeretnék.
Panther körbenézett a szobában, hátha talál valami egyéb megoldást.
- Csak dzsekit vegyél fel. Mmm igen. Farmer, bakancs és bőrdzseki semmi
más. Na, ez egy olyan kép, ami később még a hasznomra lesz.
- Később? Miután elmentem? – Panther elindult a fürdőszoba felé. – Amint
kiléptem az ajtón, emeled fel a segged, és indulj el utánam, máskülönben el
fogsz késni.
- Eh, pár perc késés nem igazán számít.
- A mindennapos párperc is összeadódik, ezt te is tudod.
- Igen is, Uram – tisztelegtem Panthernek, mire felemelt középső ujját
kaptam válaszul. – Csak pár perc lesz.
- Egy pár perc, hát persze – mondta. – Ma az oktatókkal kell megküzdenünk,
szóval emeld fel a segged, és tegyél úgy, mint akit érdekel, a helye az
akadémián.
- Érdekel. Csak jelenleg másra összpontosítok. Tehetek én róla, hogy a te
segged elvonja a figyelmem minden másról?
- Felkelni! Most!
Kivettem a fejem alól a párnát, és keresztül dobtam a szobán. Pontosan
Panther fenekét találtam el, mielőtt még becsukhatta volna maga mögött az
ajtót.
Utáltam bevallani, de igaza volt. Már így is párszor elkéstem, és őszintén,
Levy Parancsnok csak arra várt, hogy a következőt hozzá adhassa a már
meglevőkhöz. Szóval kelletlenül átlendítettem a lábam az ágy szélén,
felültem, majd megropogtattam a nyakam.
A fürdőszobából vízcsobogás hangja szűrődött ki. Panther – gondolom
indulás előtt – gyorsan megmosakszik. Felálltam és kinyújtóztam, élveztem,
ahogy a testem fájdalmasan lüktetett.
Fenébe, pont ezt akartam, hogy Panther annyira megdolgozzon, hogy még
reggel is érezzem. Sosem éreztem még magam ennyire kielégülve.
Ahogy ez a gondolat szöget ütött a fejemben, a fürdőszoba ajtó kinyílt, és
Panther lépett ki rajta ekkor már teljesen felöltözve. Pont, úgy ahogy
elképzeltem.
Az egynapos borostával és a hátra fésült hajával, csoda volt, hogy a térdeim
képesek voltak megtartani. Észvesztő látványt nyújtott.
Alulöltözöttségemmel egy percig sem törődve odasétáltam hozzá.
Megfogtam és az ujjam köré csavartam a dögcéduláját, majd még egy utolsó
csókra magamhoz húztam. Panther azonnal megragadta ezt az utolsó
pillanatot, mielőtt visszatérnénk a bázisra és úgy tennénk, mintha semmi
sem változott volna. De amikor kezével átfogta derekam és szorosam
magához húzott, semmi kétség sem maradt, hogy minden megváltozott.
Ahogy szétváltunk, Panther az ajtókilincs után nyúlt, én pedig elindultam a
fürdőszoba felé, hogy összekészüljek. De mielőtt még becsukhattam volna
magam mögött az ajtót, a nevemet hallottam. Nem az igazit, hanem a hívó
nevem. Solo.
Visszanéztem rá a vállam felett, és ekkor vált kristály tisztává, hogy
Panthernek olyan érzésekkel kell megküzdenie, amiknek tegnap még nyoma
sem volt. És most ezeket megpróbálja a már jól ismert, kifürkészhetetlen
arckifejezése mögé elrejteni.
- Ne hidd, hogy ez bármi is megváltozott. Még mindig versenytársak
vagyunk.
Tisztában vagyok vele, hogy csak megpróbál újra némi távolságot létrehozni
kettőnk között, kár, hogy az a hajó már elment. Nem fogom törölni a
memóriámból, nem teszek úgy, mintha semmi sem történt volna. Ránéztem,
majd megfogtam péniszem és látványosan végighúztam rajta kezem.
- Ha jól tudom, mi sosem szűntünk meg versenytársaknak lenni. Az egyetlen
kérdés, ami maradt, az az, hogy legközelebb melyikünk lesz a toppon.
És ezzel, becsuktam az ajtót.
38. Panther
Egy gyors zuhany és ruhaváltás után épp csak pár perccel az óra kezdete
előtt értem oda. A csoport többi tagja már a teremben várta az eligazítást.
Ahogy átléptem a küszöböt, a szokásos helyén Solót pillantottam meg.
Párszor pislognom kellet, hogy biztos legyek benne, nem képzelődők.
Hogy a pokolba tudott előbb ideérni nálam? Hiszen én jötten el előbb, és
az utolsó kép róla az volt, hogy anyaszült meztelenül áll és egyáltalán nem
siet sehova. Mikor Houdini észrevett, és a nevem szólított, Solo is felém
fordult, felemelte a kezét és elkezdte ütögetni az óráját.
Okoskodó szemétláda. Mégis, hogy csinálta? Teleportált?
- Épp itt volt az ideje, hogy idetold azt az ocsmány képedet – mondta
Houdini, amikor leültem mögé. – Nem szoktál késni. Minden rendben?
Semmi kétségem nem volt afelől, hogy Solo mindent hall, szóval semmi
esély arra, hogy nemet mondjak. Helyette inkább kurtán bólintottam, és
elővettem az irattartómat.
- Minden rendben. Csak átaludtam az ébresztőmet, ennyi.
- Ennyi? Hosszú volt az éjszaka, vagy mi?
- Csak nem tudtam aludni. Hagyjuk.
Libabőrös lett a tarkóm, a rám szegeződő tekintettől.
- Csak nem attól félsz, hogy ma a Parancsnokkal kell felszállnod? – csiripelte
Gucci mögülem.
Solo társa felé fordultam, majd megemeltem egyik szemöldököm.
- Úgy nézek ki, mint aki retteg?
Vicces hangsúlyomra, Gucci hátra dőlt a székén és így tekintetem találkozott
Soloéval. Egy tollat pörgetett az ujjai között. Azon ujjak közt, amik tegnap
éjjel még bennem jártak.
Francba! Most nem szabad erre gondolnom!
- Nem hinném, hogy őt bármi megijeszthetné. De lehet, hogy valami
egészen más miatt maradt fent egész éjjel.
Talán csak én képzeltem bele, de mintha extrán kihangsúlyozta volna azt,
hogy egészen más.
- Egyetlen egy oka lehetne annak, hogy késve érkezzek, amikor a
Parancsnokkal kell repülnöm. Mégpedig egy kibaszott jó dugás, hogy
megérje a méretes seggberugás, amit utána kapok.
Hogy az a nagy szája! Nem tudom, mit szeretnék jobban, beverni vagy
inkább megkefélni. Bár tulajdonképpen azt már megtettem, de ha most arra
gondolok, abból semmi jó nem fog számomra kisülni.
Inkább visszafordultam a jegyzeteim felé, és nagy gonddal kezdtem őket
tanulmányozni.
Mondjanak, amit akarnak.
- Rendben, mindenki megérkezett? – kérdezte Levy Parancsnok mikor
besétált az ajtón. Egy gyors biccentéssel jelezte, mikor észrevett. – Örülök,
hogy végül ön is csatlakozott hozzánk Hughes Hadnagy.
Mi a fene? Nem késtem el. Vagy korábban már erre járt, és benézett a
terembe? Nagyszerű, ez a nap egyre jobb és jobb lesz.
- Mint már mindannyian értesültek róla, a mai lesz az a nap, mikor
megmutathatják nekem, mit is tanultak. Már eltelt két hét, én pedig látni
akarom, hogy kellő figyelmet fordítottak az itt elhangzottakra és tanultak
bármi újat ott fent.
Általában mindig volt valaki, aki valamilyen arrogáns vagy nagyképű
beszólással kommentelte az aznapi repülést. Most viszont senki sem merte
megemlíteni, hogy képes, vagy éppen meg akarja verni a Parancsnokot.
Bár ismerek valakit, aki biztosan úgy gondolta, hogy képes bárki ellen nyerni,
aki fent volt az égen. Sokkal inkább halál biztos voltam benne.
- Felteszem, mindannyian átnézték a mai repülési menetrendet és azt, amit
elvárok önöktől. Biztonságos, ésszerű és tiszta repülést. Nem akarok
hősködést látni – a Parancsnok körbenézett a teremben, majd tekintetét
Solóra szegezte. – Ma senkinek sem osztogatnak érmeket, azért mert ők
voltak a legnagyobb nagymenők. Világos? Különben is, az aki azt az érmet
már elvitte, nem más, mint én. Öltözzenek fel és találkozunk a hangárban.
Panther? Maga lesz az első, minekután ön futott be utoljára. Ne kelljen egy
másodperccel se többet várnom magára.
Amint Levy elhagyta a termet, minden szem rám szegeződött, nem lehetet
nem kihallani a lehordó hangnemet, ami szorosan hozzá tartozott ehhez a
munkához.
- Ma nem szeretnék a helyedben lenni – mondta Whiplash miközben
elindult a női öltözők felé. – Remélem Solonak tényleg igaza volt, és megérte
a csaj. Mert úgy fest, nagyon a bögyében vagy Levy-nek.
Kuncogás hangzott fel mögöttem mikor besétáltam az öltözőbe.
- Hogyne. Biztos vagyok benne, hogy megérte a csaj – mondta Solo.
Semmilyen válaszra nem nyílt lehetőségem, mert tele volt a terem, és amit
mondani akartam, nem olyasmi volt, amit bárki másnak is hallania kellett
volna. Helyette gyorsan átöltöztem, és elindultam a hangár felé, alig vártam,
hogy újra a pilótafülkében ülhessek és bizonyíthassak.
Ahogy keresztülmentem a nézőtéren, Solo csatlakozott hozzám. Olyan
halkan beszélt, hogy csak én hallhassam.
- Tehát? Megérte?
Felhorkantam, ahogy megráztam a fejem.
- Nem? Nos, kár. Ez most fájt.
- Nem mondtam nemet.
- De igent sem.
Megálltam, szembe fordultam vele és megcsodáltam durcásan lebiggyedő
ajkát.
- Biztos vagyok benne, hogy ma reggel már nyögtem neked azt, hogy igen.
Solo szája a döbbenettől szétnyílt. Én pedig egy kacsintás kíséretében
folytattam utam a hangár felé, hogy egy újabb égi rodeón vegyek részt.
39. Solo
Hogy az a piszkos lapokkal játszó szemétládája, suhant át a fejemben a
gondolat, amint a mai reggelen már másodjára sétált el tőlem. Kegyetlen
húzás volt a részéről ilyeneket mondani nekem. Mégis azon kaptam magam,
hogy vigyorgok, miközben eltűnt a szemem elöl. Végül én is bementem a
nézőtérre. Háromszázhatvanöt fokban elhelyezett üvegablakok és üvegtető
biztosította a tökéletes kilátást arra, ami az égen történik. Egy kényelmes
légkondicionált helység, jobb, mint kint állni a tűző Kaliforniai napon.
Megfogtam egy széket, ami a kifutók felé nézett, abba az irányba ahol
Panther épp a gépét ellenőrizte. Valami azt súgta, hogy ma nem lesz
előzékeny Levy Parancsnokkal szemben. Alig vártam, hogy láthassam, amint
legyőzi a tanárunkat, hiszen minden megvolt benne hozzá.
- Hölgyeim, mi a mai fogadási alap? – kérdezte Gucci miközben levetette
magát mellém. – Egy húszas Levyre?
- Biztos vagyok benne, hogy csak viccnek szánta, Hadnagy, mivel a bázis
egész területén nem csak tilos, de illegális is a szerencsejáték – Heinz
Parancsnok karját összefonva állt az ajtóban.
- Oh, Heinz Parancsnok. Észre sem vettem – Gucci tekintetében a picsába
felirat villogott, majd inkább vigyorát bögréje mögé rejtette. –
Természetesen csak vicceltem. Nincs nekem teletömve a zsebem pénzzel.
- Legyen óvatos, Hadnagy – felelte szúrós tekintettel. Majd elfordította a
kapcsolót, ami lehetővé tette a számunkra, hogy halljuk a levegőben zajló
beszélgetést. Hasznosabb volt, mikor csapatok voltak fent, de egyben
biztonsági előírás is, arra az esetre, ha bármi probléma merülne fel. Valamint
volt még két TV is az egyik sarokban felállítva, amik a pilótákat mutatták
külön-külön.
- Pantherre fogadok – hajoltam közelebb Guccihoz. – És emelem hússzal.
- Rendben – vigyorgott Gucci.
Panther már a kifutó felé fordította a gépet, szinte láttam magam előtt,
ahogy az idegesség és az adrenalin keveredik benne, miközben felkészül a
felszállásra. Másodpercekkel később mozgásba lendült, egyre gyorsabban és
gyorsabban száguldott a kifutón, majd egyszer csak felemelkedett. Levy
Parancsnok már ott volt valahol a felhők között. Fel kellett vennem a
napszemüvegem, hogy a nap kevésbé vakítson el.
Pontosan, ahogy gondoltam, Panther ma nem játszadozott. Amint elérte a
repülési magasságot és kiszúrta Levyt, rögtön támadásba lendült.
Számítottam némi átkozódásra a Parancsnok részéről, de mindvégig néma
csendben és teljes koncentrációban maradt. Panther sem volt az a magával
beszélgetős típus, és valamiért ez a csend még inkább kiemelte a kettejük
között zajló harcot, ahogy fel-felbukkantak a felhők között.
- Fenébe! – monda Gucci majd elfüttyentette magát. – Panther felvette a
kesztyűt.
A pokolba is igen, gondoltam, mikor Panther előbb függőlegesen majd egy
csavarral közvetlen Levy mögé került. Tökéletes mozdulat volt, többeknek
elakadt a lélegzete.
- Jézusom, elkapta – monda Whiplash.
De amint kimondta a szavakat, Levy élesen jobbra húzta a gépét és kilőtt,
ezzel kikerült Panther lővonalából, mielőtt még be tudta volna fogni.
A küzdelem folytatódott, egyik fél sem engedett, egyikük se mondott egy
szót sem, ami engem a végtelenségig idegesített. Ha én lettem volna ott fent,
akkor elmondtam volna a társaimnak, hogy mivel fogok uralkodni az
ellenfelem felett.
De nem. Panther nem ilyen. Ő az az erős, de csendes típus, aki megőrjít, de
egyben fel is tüzel. És most ettől a szótlan repüléstől teljesen begerjedtem.
- Itt jönnek újra – kiáltott fel Houdini. – Szerintem most meg lesz neki.
Senki sem mert levegőt venni, amikor Panther szinte a semmiből
megközelítette Levyt. És mikor már azt hittem, hogy bejelenti győzelmét,
olyan szavak hagyták el száját, amit soha sem akartam tőle hallani.
- Levegő a pilótafülkében – hangja éles volt, de továbbra is nyugodt, mégis
hallani lehetett benne a kezdődő pánikot. – Készen állok a katapultálásra.
Hogy micsoda? Felugrottam a székről, a szívem megszűnt verni, ahogy
odarohantam az ablak elé.
- Csökken a magasság. Elveszítem az irányítást.
Basszameg! Basszameg! Ez nem történhet meg! Ez csak valami tévedés lehet!
De ahogy ott álltam a többiekkel az ablaknál, elborzadva néztük, ahogy
Panther gépe elkezd zuhanni a föld felé.
A termet átjáró csend már nem a feszültség és izgalom miatt volt, helyüket
átvette a rémület és az aggodalom, mivel a gép másodpercek alatt háromezer
métert zuhant.
Olyan volt, mintha a legrosszabb rémálmod kelne életre, de ha csak egy
pillanatra is félre nézel, szem elől tévesztheted a gépet, olyan gyorsan zuhant.
Ahogy ott álltam, nem tehettem mást azon kívül, hogy imádkozok azért,
hogy Panther megfelelő pozícióba kerüljön, közben a gyomrom
összeszorult és hányinger kerülgetett.
- Gyerünk, Panther! – mondta Houdnini, Panther legjobb barátjának a
szavai tükrözték az én gondolataimat. Mindannyian egyetlen pillanatra
vártunk. Arra, amire olyan alaposan kiképeztek, de amiről mindig reméltük,
hogy sosem érkezik el. Egy pilóta sem akar abba a helyzetbe kerülni, hogy
képes legyen időben katapultálni. Ténylegesen ez volt az utolsó dolog,
amivel meg tudtad menteni az életed. De mikor a lehetőségeid kimerültek
abban, hogy vagy fejjel előre belezuhansz a Csendes-óceánba vagy
katapultálsz és pokolian reménykedsz abban, hogy mikor földet érsz,
minden végtagod épségben megússza és túléld, akkor nem marad túl sok
választásod.
Egy másodperccel később, Panther széke alatti rakéták fénye bevilágította
az eget, ő pedig kilőtt az égbe, mint valami rongybaba. A világ elhallgatott
egy szívdobbanásnyi időre, majd még egyre és ekkor a felhangzó szirénák
hangja egészen a szívemig hatolt.
Kitört a káosz, valaki kiabált, de én csak néztem, ahogy a gép
irányíthatatlanul belecsapódik a vízbe. Majd eszeveszetten kezdtem keresni
Panther ejtőernyőjét az égen, vagy annak bármi jelét, de nem láttam
semmit…
Eltűnt.