Madison Faye

King Sized - Királyi méret

Elég rosszul kezdődik, ha az esküvőn egy férfi a menyasszonyt ősember
módjára a vállára kapja, és elszalad vele, különösen, ha az nem is az ő esküvője.
Hoppá. Ma van az esküvője. De nem én vagyok a vőlegény. De én leszek ...
A világ hívhat királynak és úriembernek, de nincs bennem semmi előkelő.
Pokolian megküzdöttem azért, hogy eljussak oda, ahol most vagyok, és ezek a
durva kezek csak egyet akarnak - hogy megfogjam és soha ne engedjem el.
A megszállottja vagyok - függök tőle. Szőke, kék szemű, ártatlan és csábító,
csókolni való ajkakkal és izgató idomokkal.
De egy rivális király - kegyetlen, gonosz szemétláda - megelőzött, és
megvásárolta a kezét és az ártatlanságát azzal az ígérettel, hogy megfizeti a
szülei adósságát. Úgy gondolja, hogy ettől az övé lesz a lány, de hamarosan
megtanulja, mennyire téved.
A híresztelések a farkamról és a koronaékszereimről nem csupán mesék.
Megérdemel egy igazi férfit. Egy jobb embert. Milton király nem megfelelő
neki.
… Ó, de én az vagyok. És olyan jól „illek” hozzá, hogy nyögdécselve még többért
könyörög. Végül is király vagyok. És a királyok elveszik, amit akarnak.
És ma este? Magammal viszem. Bármit megteszek, hogy királynőm legyen.
… Még akkor is, ha el kell rabolnom.

Rajongói fordítás!!!
 1. fejezet

Hayden

Ma lesz az az éjszaka.
Ma végre véget ér. A hónapok óta tartó várakozás, a hónapok óta tartó
számolgatás. Hónapok óta a megszállottja vagyok Neki és figyelem, ahogy a
megszállottságom tárgyát eljegyzi egy másik férfi. Egy jelentéktelen ember. A
pokolba is, még csak nem is férfi, nem az én mércéim szerint, és biztos vagyok
benne, hogy soha nem volt dolga olyan lánnyal, mint amilyen Ő.
De mindez véget ért ma este.
Ma este, a nászéjszakán. Csak esküvő nem lesz - legalábbis a királynak nem.
Eléggé rosszul kezdődik, ha az esküvőn egy férfi a menyasszonyt ősember
módjára a vállára kapja, és elszalad vele, különösen, ha az nem is az ő esküvője.
Ennél is rosszabb, ha az igazi vőlegény a rivális király. De Milton Maneford
királynak nem kellett volna meghívnia engem az esküvőjére, nem hiszen Ő a
menyasszonya.
Callie Hearst, Arbor-i hercegnő.
A függőségem. Az igézetem. A megszállottságom.
Nem vagyok olyan férfi, akinek bármi köze is lehetett volna hozzá. Lehet, hogy
király vagyok, de semmi „úriemberes” nincs bennem. Durva kezeim csak egy
dolgot akartak, azt, hogy megérinthessem és soha el ne engedjem.
Callie hercegnő. Az én Callie-m.

Természetesen tudtam, hogy ki ő, mielőtt Milton bejelentette az eljegyzésüket.

Már régóta rajta tartottam a szemem, de Milton ajándékokkal és pénzzel
lecsapott a pénzszűkében lévő szüleire, Arbor királyára és királynőjére. Így
tudott lecsapni rá, még mielőtt rámozdulhattam volna.
Már addig is utáltam, de utána meg akartam ölni, amiért egy olyan angyal
közelébe került, mint Ő.

Szőke, kék szemű, bársonyos bőrű és kicsi. Apró, de olyan a csípője, hogy szinte
könyörög a kezemhez, hogy tartsa szorosan, vagy szegezze az ágyhoz. És azok a
lábak! Elképzelem, ahogy a derekam köré tekerednek, miközben szélesre tárom
őket. Az ajkai arra lettek teremtve, hogy az enyémbe nyögjenek, amikor
megmutatom neki, mit tehet vele egy igazi férfi. Édes, angyali, gyönyörű és
kibaszottul ártatlan.
Tényleg teljesen ártatlan. Még soha nem érintették meg. Még az a szarházi
vőlegénye sem. Amellett, hogy egy nagy farok, Milton királynak nagy szája van,
különösen, amikor iszik. Néhány hónappal azelőtt egy pókerpartin vett részt,
amikor is túl sok martinit ivott, és azzal dicsekedett, hogy soha senki nem tette
még rá a kezet ifjú menyasszonyára.
A gondolat, hogy a mocskos mancsaival megérinti, a bőröm alá mászott, mire
ökölbe szorítom a kezeimet. De még nem tette. „Az esküvőig nem”, ahogy azon
az elcseszett pókerpartin elejtette.
Bassza meg, Ő sokkal jobbat érdemel Milton-nál. Megérdemelte, hogy királynő
legyen minden értelemben, és ne valami trófeája egy olyan öregedő, ápolatlan
szarházinak, mint Milton. És az az édes kis gyémánt a combjai között
megérdemelte, hogy egy olyan férfi kényeztesse, aki tudja, mit csinál. Egy olyan
féri, aki olyan érzéseket ébreszt benne, amelyekről soha nem is álmodott.
Olyan férfi, mint én. Nem a kibaszott Milton.
De, mint mondtam, ez nem fog megtörténni. Soha. Mert, nem lesz esküvő.
Nem, mert elrabolom a csinos, fiatal menyasszonyt.
A farkam fájt a gondolattól, hogy átdobom a vállamon, és elszaladok vele.
Golyóim forrón bizseregnek, amint elképzelem, hogy elviszem a saját
kastélyomba, és magamnak követelem, mint királynőmet. Az ágyamba. A
pulzusom kalapál, ahogy ott állok a folyosón az öltözője előtt. Tudom, hogy
odabent van, és egy olyan esküvőre készül, amitől fél, egy olyan férfival, akit
nem akar. El akarom vinni innen.
A kezemet öltözőjének kilincsére teszem, és lenyomom. Nincs több várakozás.
Nem kell tovább várnom, hogy eljöjjön az én időm. Nem kell többé hiányolnom
a lábait a csípőm körül, miközben a nyögései a fülembe csengenek. Ma este az
enyém lesz.
 2. fejezet
Hayden

- Ó, Riley, visszajöttél. – háttal nekem felsóhajt, mire csupasz, hibátlan vállai

megereszkednek. Fehér csipkébe öltözött, és hófehér fátyol takarja el csupasz
vállait, amitől a farkam lüktetni kezd.
Fehér, érintetlen, tiszta. Az ártatlanság mintaképe. De nem sokáig.
Ismét felsóhajt, majd lenéz a telefonjára, és megfordul.
- Hé, megtaláltad a… -
Felzihál, és hirtelen olyan fehér lesz, mint a ruhája, amikor megpillant a szobája
ajtajában. A szín gyorsan visszatér az arcába, de nagy, kék szeme tágra nyílik a
döbbenettől.
Tudja, ki vagyok.
A legtöbb ember tudta, ki vagyok. Lehetetlen nem felismerni egy széles vállú,
izmos, majd két méter magas, tetoválásokkal és hegekkel borított testű királyt.
Lehet, hogy most egy birodalom ura vagyok, de én vagyok az a király, aki tűzön,
vízen, sártengeren keresztül gázolt át, hogy eljusson oda, ahol most van. Nem a
származásom miatt „örököltem” a koronát. Vérrel és verejtékkel szereztem
meg.
- Felség, ön… - suttogja gyorsan, sietve feláll és lesimítja a ruháját. Úgy néz ki,
mintha nem tudna mihez kezdeni a kezével, miközben felnéz fölé magasodó,
hatalmas termetemre. Bassza meg, minden erőmre szükségem van, ne zárjam
azonnal a karjaimba.
- Hercegnő. – mormolom, és becsukom magam mögött az ajtót. A lélegzetem
elakad az előttem álló szépségtől. Találkoztunk már egyszer, a tizennyolcadik
születésnapi bálján, Arbor-ban. Eszembe jutott, ahogy megfogtam a kezét, és
lehajoltam, hogy megcsókoljam. Az ajkaim epekedtek utána, és sokkal többet
akartam megkóstolni a bőréből, mint csupán a kézfejét. Szerettem volna
végigfuttatni a nyelvemet minden porcikáján. Szerettem volna elvinni abból a
fülledt, születésnapi táncmulatságból, hogy ágyba vigyem, és megmutassam
neki, hogyan tudja egy igazi férfi, nővé tenni.
Valahogy akkor visszafogtam magam. Nem akarom újból elkövetni ezt a hibát.
Eszembe jutott, ahogy akkor elpirult, miközben a pillantása rám tapadt, mint
most az esküvője napján.
Ó, emlékszik rám. Látom elpiruló arcából, összefonódó ujjaiból és a nyakán
szaporán lüktető pulzusából. Halkan felmordulok látva, ahogy ruhájának tiszta,
fehér kelméje alatt a mellbimbói megkeményednek. Vastag farkam lüktet a
közelségétől, mintha csak az, hogy egy szobában lehetek vele, a kéjtől
megvadult állattá változtatott volna.

- Mit... - A nyelvét kidugja, hogy megnedvesítse az ajkait, és pislogni kezd. –

Felség, mit keres ön itt?
- Te.
- Nem teheti, úgy értem, hogy ... – dadogja, majd nagyot nyel, az ajkába harap
és a pillantása az enyémbe kapcsolódik.
Lassan felé indulok. Tetszik, hogy elakadt a lélegzete. Mohón elvigyorodok,
miközben éhes szemeim majd felfalják.
- Azt csinálok, amit akarok, hercegnő. - dorombolom. - Király vagyok.
Újra nyel egyet, még mindig az ajkába harapva.
- Ahogy a vőlegényem is. - suttogja.
Elvigyorodok. – Egyformák lennénk?
Halkan felzihál.
- Nem szabadna ...
- Ó, de én itt vagyok, hercegnő - morgom. - És tudod, miért vagyok itt.
Callie halkan nyöszörög. Arca még rózsaszínűbb lett, a szemei kitágultak, és
apró mellbimbói, mint a kavics megkeményedtek a ruhája alatt.
- Nem láthatod a menyasszonyt az esküvő előtt. - suttogja.
- Ez nem az én esküvőm.
- Nem, az enyém.
- Csak ha hozzá mész. - sziszegtem.
- Ki mondta, hogy nem megyek ...
- Én. - dünnyögöm, és egyenesen elé lépek. Callie elvörösödik, és megremeg,
majd egy sóhaj hagyja el az ajkát.

- Felség! - kiáltja, és szép, kék szemei tágra nyílnak, mint a csészealjak. - Én...
Nyöszörgött, amikor átölelem a derekát, és egyenesen magamhoz húzom.
Elakad a lélegzete, mire felnyögök. Lehajolok, és belélegzem az illatát.
- Háromig számolok, hercegnő. - mondom csendesen. A pulzusom dübörög, a
bőröm lángol, és nagy, vastag farkam minden centije lüktetett a
szmokingnadrágomban.
- És háromra elveszem, ami az enyém.
Callie halkan felnyögött.
- Ha nem akarod, mondd, hogy menjek! - sziszegem összeszorított fogaim
között. - De csináld három előtt, mert utána nem állok meg. - Felnyögök,
miközben kezeim szorosabban az édes kis testére feszülnek. A ruháján
keresztül is érzem lüktető pulzusát. - Nem tudok leállni, ha rólad van szó.
Callie szemei tágra nyílnak, és a tekintetünk összekapcsolódik.
- Egy. - morgom.
- Felség!
- Kettő.
Nyöszörög, de nem töri meg a szemkontaktust. Bassza meg, látom, ahogy a tűz
fellobban azokban a nagy, babakék szemekben. Látom, ahogy a bőre bizsereg a
vágytól, miközben a teste finoman felém ível, mintha dacolna mindennel.
Ahogy mondtam, korábban visszafogtam magam, de ez most nem fog
megismétlődni.
- Három.
Karjaim összezáródnak körülötte, magamhoz húzom, ajkaimat pedig az övére
szorítom.
És az egész világ kibillen az egyensúlyából.
 3. fejezet

Callie
Borzongás száguld végig rajtam, és a testem minden egyes idegvégződése
szikrázik és izzik a közelségétől.
Olyan közel van.
Itt van, testközelben. Közvetlenül előttem áll, mint valami álom vagy
fantázia. Mint az, amely hónapok óta a fejemben zúg. Azok a tiltott, szörnyű,
mocskos fantáziák, amelyek késő éjszakáig ébren tartanak. Fantáziák arról az
emberről, akit elképzeltem, valahányszor becsuktam a szemem, hogy kizárjam
fejemből a valóságot, a férfit, akihez feleségül kell mennem.
De ébren vagyok, ez nem álom. Valóban ott állt előttem, és azok az átható,
sötét szemek lángra gyújtanak.
Hayden Anders király.
Durva, káprázatos, és kissé ijesztő, de a látványába beleborzong a testemen, és
olyan helyeken gyújt tüzet bennem, ahol nem lenne szabad. Hayden király nem
olyan, mint a többi király. Természetesen semmiben nem hasonlít ahhoz,
akihez aznap feleségül kellene mennem.
A királyok származásuk révén lesznek királyok, de ő nem. Hayden nem. Amikor
hazájában véres polgárháború dúlt, ő a csúcsra küzdötte magát, újra
egyesítette az országot, és puszta vasakarattal békébe és jólétbe kormányozta
a népet.
Persze ezek a történetek mára már legendává váltak, és tucatszor hallottam
őket. De nem csak ezek a történetek keringenek Hayden királyról.
Érezem, ahogy elönti arcomat a forróság, ha azokra a történetekre gondolok.
Azokra, melyeket hercegnők suttognak titkon egymásnak, hogy egymást
megnevettessék és megbotránkoztassák. Mert azok nem Hayden király
uralkodói képességeiről, vagy a nem túl királyi kezdetekről szólnak, amit én és
más fiatal hercegnők mesélünk egymásnak ottalvós bulikon. Nem is a
tetoválásairól, a finoman kidolgozott állkapcsáról, a hatalmas izmairól, vagy
arról, hogy gyönyörű, bár bizonyosan erről is pletykáltunk.
Nem, Hayden király legendája, amely miatt az egész testem elvörösödött,
amikor először hallottam, majd a későbbi, mocskos álmaimat táplálta, annak a
legendája, ami a lábai között van.
Hayden király hatalmas. Mindenütt.
Érezem, ahogy az egész testem bizsereg, miközben felemelem a pillantásom
széles mellkasáról, a jóképű arcát uraló, sötét szemeihez. Ő csak egy termetes
ember, nem? Úgy értem, valójában senki nem lehet akkora, tudod, ott
lent. Nem igaz?
Mintha lenne tapasztalatom?
Beleharaptam az ajkamba, és ökölbe szorítottam az ujjaimat, hogy körmeimet a
tenyerembe fúrva, megpróbáljam száműzni az agyamban felvillanó, az előttem
álló férfival kapcsolatos mocskos gondolatokat.
Az esküvőm napján.
Megborzongtam, és éreztem, ahogy puncim összeszorul, és a mellbimbóim
apró gyöngyökké keményednek vékony, hófehér ruhám alatt.
Nem szerelemből akartam férjhez menni. Csak kötelességből. Komolyan
mondom, Milton király rettenetes. Nem ért hozzám - hála Istennek -, de
tudtam, hogy mi fog történni hamarosan. Igazából már aznap este. Hosszasan
beszélt arról, hogyan fog „nővé tenni” az esküvőnk után, és hogy fogunk
„lefeküdni”.
Undorító.
Milton egy tapintatlan, hatvanéves, izzadós, durva és undorító ember. Három
szeretője van, akikről már tudtam. Kaja szagot áraszt, és borzalmas a lehelete.
De kifizette a szüleim jelentős adósságát, és ezért jutalmat követelt cserébe.
Engem.
Szüleim ellenezték a kérését, az anyám különösen. De tudtam, mi a
kötelességem a családommal és az Arbor Királysággal szemben.
Áldozatot kellett hoznom, ezért megyek feleségül a világ legdurvább királyához.
Nos, legalábbis kellene.
De amikor Hayden király hozzám lépett, elakadt a lélegzetem, és amikor a kezei
a derekamra csúsztattak, hogy magához húzzanak, a pulzusom száguldani
kezdett, és már nem voltam annyira biztos abban, hogy ez fog történni.

Nyöszörögtem, amikor testem az övéhez simult, tenyerem a mellkasára siklott,

és a szívem a torkomba dobogott. Felziháltam, érezve a sürgetést a
szorításában és a melegséget a szemében. És amikor hatalmas, kemény teste az
én sokkal kisebb testemhez szorult, éreztem, hogy a borzongás végigszáguld
rajtam, és a vágy összegyűlik a lábaim között.
És akkor megéreztem. Valami hatalmas lüktetést éreztem a hasamon, mire
elállt a lélegzetem.
Ez nem lehet igazi, ugye? Tényleg olyan valóságos, mint amilyennek tűnt?
Elfordítom a fejemet, és érezem, amint elönt a forróság, miközben magához
szorít. Egyik keze felsiklik fehér menyasszonyi ruhám hátulján, fel egészen a
gondosan felhalmozott szőke hajfürtjeimbe a fejem tetején, és
beletúr. Meghúzza, épp eléggé ahhoz, hogy felnyögjek, és a szívem száguldani
kezdjen, miközben hátradönti a fejem, hogy egyenesen a szemembe nézzen.
- Háromig számolok, hercegnő. - morogja, amitől megborzongok. Szmokingján
keresztül is érzem a vastag dudort a lábai között, tócsává változtatva engem.
- Háromnál pedig elveszem azt, ami az enyém.
Felnyögök.
- Ha nem akarod, mondd, hogy menjek! - sziszegi feszes állal. - Tedd meg három
előtt, mert utána nem állok meg.
A keze megfeszült a testemen, és érzem, ahogy a csípőnk egymás felé mozdul,
mintha saját akaratuk lenne, vagy mintha genetikailag erre programozták volna
őket.
- Soha nem állok le, ha rólad van szó.
A szemem tágra nyílik, és a pillantásunk összekapcsolódik.
- Egy. - dorombolja Hayden.
Ez őrület, nem? Teljesen elvesztettem az eszemet, ugye? Úgy értem, Milton
szörnyű vagy sem, ez az esküvőm napja, és én itt vagyok a gyönyörű, magával
ragadó, bugyi olvasztóan tüzes Anders királlyal, centikre az ajkaitól, és azzal az
ígérettel, hogy elrabol.
- Felség! - csipogom.
- Kettő.
Felnyögök, mert tudom, hogy vége van. Tudom, hogy már az övé vagyok.
- Három.
Ajkai az enyémre tapadnak, és amikor megérzem, ahogy egész testem szinte
beleolvad, tudom, hogy elvesztem. Úgy, hogy soha nem akarok megkerülni.
Lassan megcsókol, és hagyja, hogy minden másodpercét élvezzem, miközben az
egész világ elmosódik körülöttem. A vérem tűzként lángol, a testem többre
vágyik, és amikor kitárom ajkaimat a nyelvének, nem akarom, hogy megálljon.
De lassan, mint egy elszabadult vonat leáll, ajkait néhány centire elszakítja az
enyémtől, és a tekintete felperzsel.

- Most már az enyém vagy, hercegnő. - mondja csöndesen, és magához szorít. -

Te leszel a királynőm.
 4. fejezet

Hayden

Ajkainak ízétől tűz száguld végig a testemen, egy láng, amely minden
testrészemet meggyújtja. Izmaim megfeszülnek, az állam összeszorul, és a
farkam kőkeményen lüktet a lábaim között. Érzem, hogy a bennem lakozó
vadállat tombol, hogy kiszabaduljon. Nem akarok mást, mint a fogaimmal
letépni testéről a ruhát, szélesre tárni a combjait, és nagy, vastag farkam
minden centijét szűk pinájának mélyére csúsztatni.
De nem teszem. Az feldúlná, de én időt akarok neki adni. Szeretném, ha
nyöszörögne és vonaglana örömében, és könyörögne nekem, mielőtt elveszem
a szüzességét. Felnyögök a gondolatra, előnedv szivárog kemény farkamból,
miközben golyóim bizseregnek a vágytól, hogy megkönnyebülhessenek.
- Mindent megadok neked, hercegnő. - mormogom csendesen, szorosan
magamhoz ölelve. Érzem, ahogy hatalmas testem ölelésében megremeg. - Légy
a királynőm!
- Én… én ma férjhez megyek. - suttogja, miközben ajkai még mindig vörösek és
duzzadtak a csókunktól.
- Nem, nem mész.
Felzihál.
- Nem mész feleségül ahhoz a semmirekellőhöz. - sziszegem.
- Férjhez kell mennem.
Ismerem a megállapodás körülményeit. Tudtam, a családja adósságáról, és
arról, hogy Milton keselyűként csapott le rá, hogy megkaparintsa. Láttam a tűz
szikráját a lány szemében, és még ha fel is dühít, megértem az elszántságát.
Gyűlöli a megállapodást, de büszkesége és elszántsága, hogy megvédje a
családja becsületét, sokat jelent neki.
De nem hagyom.
Csodálom az elszántságát, de nem engedem, hogy hozzákösse magát egy olyan
szarzsákhoz, mint Milton király. Ő az enyém, és nem az övé. Igényt tartok rá. Az
enyém kell, hogy legyen. Elrabolom, és örökre megtartom.
Ő az enyém.
- Férjhez mész hozzá, pedig soha még csak meg sem érintett. - Nem kérdés volt.
Állítás.
Callie megrázza a fejét. – Nem. - suttogja.
- És megremeg tőle a tested?
A lélegzete elakadt, amikor megszorítom, és a szemei tágra nyílnak, amikor a
pillantásunk összekapcsolódik. – Nem. - zihálja.
- Kihagy a pulzusod, amikor megérinti a bőrödet?
Callie megrázza a fejét, és nagyot nyelt, miközben hozzá hajolok.
- És mondd csak, hercegnő! - súgom halkan, ajkaim alig érintik az övét. - Olyan
nedves lesz tőle az édes kis puncid, mint amilyen tőlem?
Felnyög.
- Te... - lihegi, és elakad a lélegzete. - Nem mondhatsz nekem ilyesmit.
- Mit?
- Ilyesmit.
- Szerintem tetszik neked, ha így beszélek veled.
- Én... nem ezt mondtam.
- Nem is kellett. - dorombolom. A kezeim a csípőjére siklanak, hogy megtartsák.
Magamhoz húzom, és hagyom, hogy érezze nagy, kemény farkam minden
centiméterét. Hagyom, hogy érezze, hogy szükségem van rá.
- Tudom abból, ahogy a bugyid elázott.
Leesett az álla, mint hercegnői felháborodásának utolsó apró darabkája.
- Nem is…
- Miért nem derítjük ki?
Felzihál, amikor felkapom, könnyedén felemelem, és ringatom a testét,
miközben végigcipelem a szobán. A lélegzete elakadt és belém kapaszkodik,
amikor elszántan a fal melletti tükrös öltözőasztalkához sietek vele. Leteszem a
szélére, és mielőtt még egy szót is szólhatna, ajkaimat az övére szorítom, hogy
újra megízlelhessem.
Ó, de sokkal többet teszek, mint megkóstolom.
A kezeim lecsúsznak, és a derekáig felhúzom menyasszonyi ruhájának lágy,
fehér kelméjét. Callie zihálva a számba nyög, ujjaival a karjaimba markol,
miközben magasra tolom ruhájának fehér redőit, és széttárom hosszú
lábait. Közéjük állok, és beledörmögök a szájába, miközben kezeim a combjaira
siklanak, majd még feljebb vándorolnak.
Callie zihálva, tágra nyílt szemmel megtöri a csókunkat, amikor ujjaim apró
bugyijának széléhez érnek, és végigsimítok rajta. Érzem, ahogy a teste
megremeg alattam, és a csípője felemelkedik, hogy válaszoljon az érintésemre.
Ujjaim a bugyi széle alá akaszkodnak, és lassan elkezdtem lehúzni. Felmordulok,
mert érzem, hogy a bugyija nedves, forró puncijához tapad. Hátralépek,
végighúzom a lábán, és élvezem, ahogy csupasz puncija lassan feltárul, majd a
fehér, csipkés bugyit az arcomhoz emelem.
Az illata lángra lobbantja a bőrömet és farkam olyan erősen lüktetett, hogy azt
hiszem, kilyukasztja a szmokingnadrágomat. Callie elpirult. Az egész testem
megfeszül és bizsereg, amikor belélegezem annak a lánynak az édes illatát, akit
azóta akartam, mióta megláttam.
Egy nyögéssel félredobom a bugyit, visszalépek a lábai közé, és szélesre tárom
őket.
- És most, kis hercegnőm! - súgom az ajkaiba, amelyek megremegnek, amikor
felnyög. - Most mindenütt megkóstollak.
A kezem felfelé indul sima combján, miközben a lélegzete elakadt. Puha mellei
nekem nyomódnak, kezei a karjaimba markolnak. Feljebb siklanak az ujjaim, és
amikor megérintem a combjai közötti finom bőrt, hangosan felnyög, és ajkait az
enyémhez szorítja. Hevesen megcsókolom, miközben az ujjaimat mozgatom.
Bassza meg.
Olyan, mint a nedves, forró, selymes menyország. Belenyög a csókomba, én
pedig felnyögök, amikor ujjaimat fürgén végigcsúsztatom csöpögő, nedves
pináján. A nedvei teljesen eláztatnak, és amikor a hüvelykujjamat a csiklójára
nyomom, Callie nekem feszül, és vadul belenyög a számba.
És ez csak a kezdet volt.
A szám a nyakára siklik, megcsókolom és beleharapok puha bőrébe, mire
felkiált. Ujjaim sima punciját simogatták, majd a szám lejjebb mozdul,
harapdálva, szopogatva és csókolgatva a kulcscsontját, miközben körmei a
hátamba karmolnak. Le akarom tépni a ruhát a testéről, de pillanatnyilag csak
arra tudok koncentrálni, hogy megkóstoljam azt a lányt, akit hónapok óta
megszállottan kívántam.
Hófehér ruháján keresztül megcsókolom a mellét, és finoman beleharapok a
mellbimbóiba. Kezeim szélesre tárják a lábait, ahogy lejjebb haladok, és
figyelem, ahogyan a hasa és a mellkasa megemelkedik, miközben felzihál. A
ruha fehér anyagát magasan a dereka fölé tolom, és térdre ereszkedtem, hogy
birtokba vegyem a zsákmányomat.
Bassza meg, a puncija tökéletes. Sima, rózsaszín, és kurvára készen áll rám. A
farkam megrándul a lány láttán, és alig várja, hogy belesüllyedjen azokba a
selymes ajkakba, és minden centijét belemerítse. Szorosan megragadom a
combjait, és széttárom a lábait, mielőtt lehajolok.
Amikor a nyelvem hozzáér, Callie örömében felkiált, csípője megrándul, és az
arcomhoz nyomja magát.
- Ó, Istenem ... - lihegi, és nyöszörög, amikor a nyelvem ismét megérinti. Ezúttal
halk morgással a torkomban végignyalom a pináját, és izgatom kemény
csiklóját. Addig izgatom, míg csípőjét mozgatni nem kezdi, miközben
megkóstolom édes mézét. Ujjaim a combjába mélyednek, és amikor lejjebb
mozdulok, és nyelvemet mélyen a puncijába csúsztattam, Callie mélyen
felnyög.
Gyengéden megdugom a nyelvemmel. Felsikolt és felnyög, mire feljebb siklik a
szám. Mohó csiklóját az ajkaim közé szívom, forgatom rajta a nyelvemet, és
örömének nyögései betöltik a szobát.
Gyorsítok, és a nyelvem végigsiklik édes kis pinájának minden milliméterén,
miközben a csípőjét az arcomba tolva remeg az öltözőasztal szélén. Kezeim
szélesre tárják a combjait, nyelvem izgatja a csiklóját, és mélyen a puncijába
merül. Felmordulok a tudattól, hogy én vagyok az első férfi, aki megkóstolja,
megérinti, és így gyönyörködik benne. A farkam megfájdul izmos combjaim
között. Lenyúlok, végigsimítom a nadrágomon keresztül, és érzem, ahogy lüktet
a farkam. Ragadós előnedv szivárog a makkomból, átáztatva a nadrágomat, és
felélesztik a vágyamat, hogy a lány hangos sikoltását hallhassam.
Callie nyöszörögni kezd, és egyre hangosabban nyög, ziháló lélegzete betölti a
fülemet, miközben egyre gyorsabban dugom a nyelvemmel. Felnyögök,
miközben sima, feszes punciját nyalom, kortyolom édes nedvét, és elvesztem
az önuralmam, miközben egyre magasabbra és magasabbra repítem. Saját
gyönyöröm mordulása visszhangzik benne, miközben a pont felé sodródik,
ahonnan nincs visszatérés.
Azt akartam, hogy ez a kis hercegnő elélvezzen, most azonnal.
- Élvezz el, hercegnő! - morgom a puncijába, és nyelvem örvénylik a csiklóján,
miközben gyönyörkiáltásai betöltik a szobát, és a csípője az arcomhoz tapad. -
Élvezze el a nyelvemen, élvezz el hercegnő!
A nyelvem kavarog a csiklóján, mire hirtelen felrobban.
Callie szétesik, amikor az orgazmus végigszáguld tökéletes testén. Csípője az
öltözőasztal szélén vonaglik, lábai görcsösek, és szűk kis pinája elárasztja a
nyelvemet édes nedvével. A farkamat simogatva felnyögök, és addig nyalom a
csiklóját, míg a gyönyör le nem csillapodik a testében, és ő össze nem omlik
előttem.
Egy másodperc alatt felkelek, magamhoz húzom és hevesen megcsókolom.
Érzem a habozását, amikor belekóstol a nyelvembe, de lassan, nyögdécselve
kinyitja a száját, és mohón visszacsókol.
Jó kislány.
Hátranyúlok, az öltözőasztalhoz rántom a széket, ráülök és magammal húzom
Callie-t. Felnyög, amikor lovaglóülésbe az ölembe ültetem, kezeimet
felcsúsztatom a ruhája alatt, hogy szorosan megmarkoljam a fenekét. Éhesen,
mohón csókol, teste úgy vonaglik rajtam, mintha többet akarna, mint amennyit
adok neki.
A csípőmhöz szorítom, és kapkodó zihálásából tudom, hogy érzi, ahogy nagy,
vastag farkam minden centimétere lüktet a lábai között a nadrágon keresztül.
Ismerem a pletykákat. Tudom, hogy a hozzá hasonló hercegnők kuncogva és
pirulva mesélik egymásnak. Nem tévednek, és Callie-m mindjárt meglátja a
bizonyítékot.
Felnyög, amikor a fenekére tett kezeimmel a farkamon mozgatom, és érzem,
ahogy síkos, forró kis puncija eláztatja a nadrágom.
Jó.
Mindig is magamon akartam érezni édes illatát.
- Ezt te teszed velem, hercegnő. - nyögöm az ajkába, miközben a csípőmet
megemelem. - Ezt teszed velem, mióta megpillantottalak.
Hevesen megcsókol, a teste megremeg, amikor hatalmas, kemény csomagomat
a puncijához simítom. Érzem, ahogy kezei közénk siklanak, és az ujjai mohón
matatnak az övemen.
- Gyerünk, angyalkám! - dorombolom az ajkába, megszorítva a fenekét. - Érints
meg! Mindenem a tiéd. Amikor elviszlek innen, mindenem a tiéd lesz és csak a
tied, és te is csak az enyém leszel.
Nyöszörögve erősebben megcsókol, és az ujjai merészen elindulnak a
testemen. Megmarkolja a köztünk lévő hatalmas dudort, amitől felnyögök, és
kioldom az övemet. Lerángatom a cipzárt, érzem, ahogy felzihál. Kapkodva
veszi a levegőt, amikor benyúlok a nadrágomba, és lassan előveszem a
farkamat.
Callie lélegzete elakadt, amikor kibuggyan a nadrágomból. Hosszú, vastag, és
lüktet a vágytól. Ragadós előnedv szivárog a hegyéből, végigcsorogva izmos
faszomon. Az arca elvörösödik, ahogy döbbenten a nagy farkamat bámulja.
- Ó, istenem! - suttogja nagyot nyelve.
Felnyögök, miközben magamhoz húzom, és lassan megcsókolom.
- És mindez a tiéd, hercegnő. Hamarosan, nem most, hanem hamarosan, ezzel
a fasszal teszlek a magamévá. Hamarosan, amikor feleségül veszlek, szélesre
tárom a szűk kis pinádat a farkammal, és belenyomulok, hogy a magamévá
tegyelek. Az enyém lesz az egyetlen fasz, amit ismersz, angyal. Ez lesz az
egyetlen farok, amelytől úgy elélvezel, hogy soha nem is álmodtad volna. Ez az
a fasz, ami hiányozni fog, amikor nem tölti be az édes kis puncidat.
Callie a számba nyög, kezei az arcomat szorítják, miközben hevesen
megcsókol. Érzem, ahogy a csípője mohón az enyémhez csapódik, és a kezeim a
csípőjére szorulnak. Lassan magamhoz húzom, és amikor érzem, hogy síkos,
forró kis pinája felcsúszik a nagy farkam alsó részén, örömömben felnyögök.
Callie is. Felzihált, amikor megérzi, hogy lüktető faszom sima ajkaihoz és sajgó
csiklójához dörgölőzik. Feljebb tolom, és sóvár pináját végighúzom lüktető
szerszámomon.
- Ó, Istenem! - nyöszörgi hevesen az ajkaimba. Teste az enyémbe olvad, amikor
elkezdtem fel-le mozgatni a farkamon. Nem hatolok bele, de hagyom, hogy
minden egyes centimet érezze a lábai között. Érzem, ahogy ajkai a farkamhoz
tapadnak, ragacsos nedve lecsöpög a golyóimra, miközben előre-hátra
mozgatom. Sikamlós pinája lágy, pehelykönnyű simogatásnak tűnik a farkamon,
és érzem, ahogy golyóim sajognak a kielégülésre vágyva. Előnedv folyik a
duzzadt makkomból, lecsöpög a farkamon, hogy bevonja a punciját, miközben
egyre gyorsabban ringatja magát rajta előre-hátra.
- Érezd, milyen kemény vagyok tőled, hercegnő! - mondom. - Érezd, hogy tele
vannak a golyóim! Később, amikor már az enyém leszel, nem állok meg itt.
Érezni akarom, ahogy ebbe a pompás kis punciba becsúszik a farkam. Figyelem
a gyönyörű arcodat, miközben felnyögsz az élvezettől, amikor először leszek
benned. Megcsókolom ezeket az ajkakat, miközben a farkam minden
centiméterét beléd csúsztatom, megmutatva, hogy egy igazi férfi hogyan csinál
nőt belőled.
Callie felnyög a gyönyörtől, miközben ajkait az enyémekre simítja, és éhesen
megcsókol. Csípője az enyémhez simult, kezeimet szorosan az édes kis
fenekéhez szorítom, miközben fel-le ringatom a farkamon, amíg nem érzem,
hogy mindketten közel vagyunk.
- Miért várjunk? - nyögi. - Csak… - Felemeli a csípőjét, és amikor megérzem,
ahogyan puha puncija ingerli fájdalmasan érzékeny makkomat, majdnem
kurvára elveszek. Majdnem megfogom a csípőjét, hogy egy mozdulattal tövig
belemerüljek.
De nem. Nem így. Nem, amikor róla volt szó.
Soha nem bántanám a hercegnőt. Soha. És majd, amikor az enyém lesz, akkor is
lassan csinálom. Hogy soha ne felejtse el, milyen jó érzés volt, amikor benne
voltam, és elvettem a szüzességét.
- Nemsokára. - sziszegtem, megcsókolom és visszaigazítom, hogy a farkam alsó
részéhez dörgölőzzön. Megragadom a csípőjét, és elkezdem mozgatni alatta a
sajátomat, hogy érezze a testem erejét, miközben a farkamat hozzá dörzsölöm.
- Hamarosan, hercegnő. - nyögök fel. - Egyetlen porcikád sem lesz, amelyik ne
lenne az enyém. Hamarosan, de addig nem, amíg nem leszel a királynőm.
Keményebben kezdtem lökni, szorosan tartom, miközben előre-hátra
ringatózik, nagy farkam minden átkozott centijén. Örömkiáltásai betöltik a
szobát. Érzem, ahogy ragacsos méze végig csöpög rajtam, bevonva a farkamat,
miközben szűk kis pinája fel-le csúszkált a faszomon, mindkettőnket mind
közelebb és közelebb véve a beteljesüléshez.
- Gyerünk, bébi! Élvezz rá a farkamra, kislány! - nyögöm az ajkába, éhesen
megcsókolva. - Szeretném érezni, ahogy a hercegnőm elélvez nekem.
Hamarosan, mint a királynőm élvezel el a farkamon.
Fellököm a csípőmet, és mindketten összeomlunk, amikor szorosan belém
kapaszkodik.
- Élvezz el! Élvezz el a nagy farkamon, kislány. Élvezzen el a puncid, ettől a nagy
fasztól, hogy rád üríthessem a golyóimat. Összemocskollak a spermámmal. Légy
jó lány, és élvezz el, most!
Callie felsikolt, amikor az orgazmus felrobban benne. Egész teste megfeszül és
megremeg. Hátaveti a fejét, hosszú szőke haja végigomlik a hátán, a teste ívbe
feszül. Érzem, ahogy a puncija a farkamon lüktet, édes nedve lecsorog rajta és
bevonja a golyóimat
Ez már túl sok az önuralmamnak.
Felnyögök, és tovább mozgok alatta, miközben a farkam minden centije fel-le
csúszkál a punciján, míg én is elélvezek. Felüvöltök a golyóim megfeszülnek, és
a farkam megrándul. Vastag, ragacsos, fehér sperma spriccel duzzadt
makkomból, és fröccsen Callie-re, miközben felkiáltok. Felnyögök, és a bőrére
ürítem forró magomat. Vastag patakokban fröccsent a hasára és a combjaira,
és összekenem vele szűz pináját is.
Lenézek, és felnyögök a látványtól. Fehér menyasszonyi ruhája felgyűrődött a
derekára, nagy farkam a csupasz punciján lüktet, és csillogó, fényes, ragacsos
spermám beborítja.
Megjelöltem.
Örökre.
Hozzá hajolok és megcsókolom. Lassan, majd egyre hevesebben, amikor
csendesen benyög a számba.
Egy hangos kopogás az ajtón szétzúzta a pillanatot. Újra dörömbölnek, és Callie
elhúzódik tőlem.
- Callie! - Egy lány szólítja az ajtón kívülről. - Hé, én vagyok az. Zárva van az ajtó!
Callie szemei tágra nyílnak.
- El kell bújnod!
Összevonom a szemöldököm. - Semmi ilyesmit nem kell tennem.
- Nem, az… - nyelt egyet, és elpirul. - Ezek a koszorúslányaim! Mi lesz, ha itt
találnak, így?
Mohón elmosolyodok. - Akkor pontosan elmondom nekik, mit csinálok.
Callie az ajkába harap, nagy, kék szemével rám néz
- Mit is?
- Elrabollak.
Callie elpirul, mire még jobban vágyom rá. A ragyogás az arcán arra késztet,
hogy mielőbb elvigyem őt innen.
- Kérlek, hadd intézzem el én! Ha bejönnek, és itt találnak, akkor óriási ügyet
csinálnak belőle, és akkor soha nem szabadulok meg tőlük.
Felmordulok, de lassan bólintok, és a pillantásom rátapad.
- Még nem végeztünk, angyal. És nem mész hozzá feleségül.
- Én... nem akarok. - suttogja, mire lehajolok és gyengéden megcsókolom.
- Nem is fogsz.
- Hogyhogy?
Összeszorul az állkapcsom, miközben a pillantásom fogva tartja.
- Elintézem.
Ismét megcsókolom, majd lassan elhúzódok, és kérlelhetetlenül talpra
segítem. Figyelem, ahogy elpirul, és a ruháját igazgatja, tudva, hogy a bőrén
érzi a magomat.
- Callie!
Ismét felhangzik a türelmetlen kopogás. - Csajszi, zárva van az ajtó!
- Feltételezem, hogy van egy titkos folyosó a könyvespolc mögött?
Callie kérdően megemeli a szemöldökét. - Honnan tudod…
Felnevetek
- Mert az én palotámban is van. - Lehajolok és újra megcsókolom. Bassza meg,
soha nem akarom abbahagyni. De előbb meg oldanom ezt a helyzetet.

- Visszajövök érted, angyal. - súgom az ajkába, és még egyszer megcsókolom,

majd elhúzódok, és a titkos kijárat felé veszem az irányt. Íze még érződik az
ajkaimon, amitől a farkam ismét megkeményedik.
 5. fejezet

Callie

Még.
Alig ment el, de azóta is ez a gondolat, zakatol a fejemben. Többet akartam.
Istenem, mindent akartam vele. Azt akartam, hogy visszamásszon a lábaim
közé, megcsókoljon, megérintsen és megtegye azokat az őrült, csodálatos
dolgokat, amiket azért tett, hogy sikításra késztessen.

De ismét dörömbölnek az ajtón, ami magamhoz térít.

- Callie basszus, elaludtál? Engedj be minket!
A szívem száguld, és a pulzusom kalapált, amikor lesimítom a menyasszonyi
ruhámat. Megborzongok, amikor megérzem, ahogy Hayden magja finoman
csordogál a combjaim között. Olyan baromira mocskosnak érzem magam,
tudván, hogy mi van a ruhám alatt.
De nincs időm álmodozni, amikor a barátaim így dörömböltek az ajtón. Gyorsan
átmegyek a szobán, kinyitom, és szélesre tárom a nagy, nehéz fa ajtót.
- Szent fasz, elég sokáig tartott.
Riley elsuhan mellettem, hosszú, szőke haja vadul és szabadon lobog, rózsaszín
koszorúslány ruhája pedig gomolyog körülötte, mint egy sifonvihar. Riley
mindig is tudta, miként kell belépni egy szobába.
Mögötte Lola, zöld szemeit forgatva felhorkan, miközben egy sötét hajfürtöt
igazít a füle mögé, és követi Riley példáját. - Komolyan, mi a fenének volt
bezárva az ajtó?
- Talán csak egy kis magánéletre vágyott a nagy napon?
Faith az egyetlen, viszonylag normális barátom. Mosolyogva követi Lolát a
szobába, és becsukja maga mögött az ajtót.
- Ó, igen. Biztos csak azon gondolkodott, hogy milyen különleges és varázslatos
is ez a nap. - mondja Riley szárazon, miközben ajkairól csöpög a szarkazmus.
Lola a homlokát ráncolja és belekönyököl Riley-ba.
Tudnak az alkuról. Ezek a lányok, bármennyire különbözőek vagyunk is, a
legjobb barátaim, még ha nem is vagyok biztos benne, hogy bármelyikünk is
pontosan tudja, miként lehetséges ez. Riley, bár ma különösen elszabadult,
mindig is egy kissé vad gyerek volt. Ahogy Lola is, aki egy kicsit visszafogottabb,
mint Riley. Faith a legértelmesebb. Határozottan kerülte a bajt, amit Riley és
Lola aktívan keresni látszott. Azt hiszem, ennek okai a szigorú szüleik voltak.
És mégis, mindannyian a legjobb barátok vagyunk. Gondolom azért, mert
mindannyian ugyanazokban az előkelő körökben nőttünk fel, ami valójában egy
igen szűk világ. Lehetséges, hogy mind a négyen királyi hercegnők vagyunk, de
egyikünk sem vette félvállról a barátságot, ahogy néhány hercegnő tette.
Bármi is történt, egymás bizalmasai voltunk, és most mindannyian
koszorúslányok az esküvőmön. És igen, tudják, miért csinálom. Tudják, hogy
nem vagyok őrülten szerelmes Miltonba, és távolról sem találom vonzónak.
Lehet, hogy ellenzik az egészet, de megértik, miért teszem.
De azt nem tudják, hogy mi történt az imént. Nem tudják, hogy olyan dolgokat
éreztem, amilyeneket még soha életemben. Nem tudják, hogy az a sötét,
veszélyes, durva ember, akiről hónapok óta titokban fantáziáltam, besétált a
szobámba, megcsókolt, mintha az övé lennék, és kétszer, olyan keményen
elélveztem tőle, ahogyan előtte még soha. Nem tudják, hogy forró spermáját a
bőrömön hagyta, beborította vele a puncimat, és felébresztette bennem a
vágyat.
- Ugye tudod, hogy az a feladatom, hogy segítsek neked, igaz? - Riley
elvigyorodik. Magas sarkú cipőbe bújtatott lábát egy székre teszi, felrántja
koszorúslányruháját, és felfedi a combján a harisnyakötőjébe dugott kis
fémflaskát.
Faith nagyot sóhajt.
- Komolyan gondolod?
Riley vállat vont. - Igen. Ez egy esküvő, Faith. Nyugi!
- Talán neked kellene megnyugodnod. - motyogja Faith. - Azóta kóstolgatod,
mióta ideértél.
Nem téved. Riley mindig is kissé vad volt, de ma még vadabb a szokásosnál,
még akkor is, ha nem árulja el, hogy miért.
Ránk pillant, végül felnyög, majd elengedi a flaskát és leengedi a lábát.
- Rendben, akkor bénák leszünk.
Riley felsóhajt, miközben felém lép. - Sajnálom, tudom, hogy az a dolgom, hogy
segítsek, amiben tudok, de az is, hogy elmondjam neked, hogy mindannyian itt
vagyunk neked, nem számít…
Morcosan néz rám, és elhátrál előlem. Az arcomra mered és megemeli az egyik
szemöldökét.
Nagyot nyelek. - Mi van?
- Teljesen ki vagy pirulva.
Próbálom eltüntetni az arcomról a pírt.
- Nem, nem vagyok.
- Uh, de igen, az vagy. - mondja Lola kíváncsian rám nézve.
- Csak izgatott vagyok.
Mindhárman száraz, lapos pillantást vetnek rám.
- Rendben! - motyogja Faith.
Igen, megértették. Megértették, hogy miért megyek feleségül Milton királyhoz,
de mindannyian elég jó barátaim ahhoz, hogy ne rontsák el. Ez volt a mi
világunk, ebbe születtünk bele. És néha a hercegnők olyan férfiakhoz mennek
feleségül, akiket nem akarnak. Olyan férfiakhoz, mint Milton király.
De lehet, hogy mégsem. Talán inkább megszököm azzal a férfival, aki az imént
berontott a szobámba és az életembe, és mindent felforgatott. Azzal a férfival,
akitől eláll a lélegzetem, aki után vágyom, és aki olyan dolgokat tett velem,
amiket soha nem gondoltam volna.
- Még mindig úgy gondolom, innunk kellene. - motyogja Riley.
Lola elvigyorodik. - Gondolod, eleget hoztál, hogy elosztogasd?
- Rendben, baszd meg!
Faith és Lola felkuncognak, miközben átkarolom Riley-t.
- Hé, ez az én esküvőm, és azt mondom, azt csinálsz, amit akarsz.
- Köszönöm! - mondja őszintén. - Nos, talán később, te és én ihatnánk egyet, de
nem adok ennek a két banyának.
Lola hangosan felnevet. - Vagy elmondhatád a lányoknak, hogy kivel smároltál
korábban. Szórakozz csak velünk!
Riley, a mindig rendíthetetlen és mindig nyugodt Riley, hirtelen élénkpiros
lesz. Leesett az álla, és a szeme tágra nyílt.
- Nem smároltam senkivel.
- De igen. - vigyorog Lola.
- Ó, és kivel? - kuncog Faith.
- Nem tudom, mit gondolsz, mit láttál, de…
- Sven királlyal. - mondja Lola önelégülten, és felhúzza a szemöldökét.
Riley a kezébe temeti az arcát. - Utállak.
Felnevetek, és szorosabban megölelem.
- Hé, Sven király jóképű! - mondja Faith vidáman.
- Uh, nem, ő dögös. - vigyorog Lola.
- Igen, nos, el a kezekkel tőle! - motyogja Riley.
Lola felhorkan. - Miért, a tiéd?
- Nem, azért, mert apád beleőrülne.
Ezúttal Lolán van a sor, hogy elpiruljon. Mélységesen.
- Ő nem az apám. - mondja csendesen.
- Pedig úgy viselkedik.
Lola gyámjára, Xavier Danes-re, Bandiff hercegére utalnak. Ő nem Lola apja, de
azóta vigyáz rá, mióta az igazi évekkel ezelőtt lelépett. Tehát nem, a herceg
valójában nem az apja, de határozottan volt benne egyfajta védelmezési
kényszer, amikor Loláról volt szó, és ami miatt szerettük Lola-t ugratni.
És tény, hogy jóképű férfi volt.
A gondolataim elkalandoznak, és hirtelen már nem figyelem a barátaim között
elhangzó ugratásokat. Nem, azon gondolkodom, mit tettem, azzal a gyönyörű,
nálam idősebb, erős férfival, pillanatokkal azelőtt, hogy a barátaim besétáltak
volna a szobámba.
Azzal a férfival, akitől kihagyott a pulzusom, aki miatt úgy éreztem, hogy élek,
úgy ahogy még soha. Elpirulok, arra gondolva, ahogy megérintett, és felhúzta a
ruhámat. Ahogy lecsúsztatta rólam a bugyit, és rám tette a száját. Vagy
ahogyan a hatalmas farkát mozgatta fel-alá a szűz puncimon, amíg el nem
élveztem, mint még soha.
Egy gondolat szöget üt a fejembe, mire hirtelen megpördülök, és az
öltözőasztal környékét vizslatom a szememmel.
Hol a pokolban van a bugyim?
- Oké, különben is... - mondja Riley hangosan.
- Végeztünk a smárolás és Sven király témájával?
Riley megficskázza Faith-t, amikor felém fordul
- Apropó, a varrónő a földszinten várja, hogy átadd ruhát egy utolsó simításra a
ceremónia előtt.
A ceremónia. Amin feleségül megyek egy férfihoz, akit utálok. Azokra a
dolgokra gondolok, amiket Hayden mondott nekem, arról, hogy elrabol és
elvisz innen. De most, hogy nem vagyok a karjaiban, és nem izzik közöttünk a
vágy, egyre inkább csak üres szavaknak tűnnek az ígéretei. Mármint pontosan
mikor fog elrabolni? És hogy tudnám megtenni? Végül is Milton törleszti a
szüleim tartozását, és egészen biztos vagyok benne, hogy nem teszi meg, ha
esküvőm napján lelépek egy másik férfival.
Riley biztosan látta az arcomat, mert mosolyog, amikor szorosan magához húz
és átölel.
- Hé, túl fogod élni, rendben?
Morcosan bólintok.

- Rendben, akkor vedd le a ruhát!

Kérdőn felemelem a szemöldököm. - Mit?
- A menyasszonyi ruhád? Tudod, az a nagy, fehér dolog, amit viselsz? Hogy a
varrónő a földszinten elvégezhesse rajta az utolsó simításokat?
Az arcom elsápad a gondolattól, hogy mi van alatta, vagy inkább mi nincs
alatta.
- Uh, nem lehet. - mondom gyorsan, és megrázom a fejem.
Lola felsóhajt. - Callie, tudod, hogy nekünk is van mellünk, igaz?
Dühösen elpirulok. Igen, nem is az a baj, hogy meztelen vagyok a ruha alatt,
hiszen már sokszor öltöztem át a barátaim előtt, hanem az, hogy kíváncsiak
lennének rá, hogy miért nincs rajtam bugyi.
Nem, ami megállított, az a tény volt, hogy a ruha alatt még mindig merő ragacs
voltam. Hayden spermája az én nedvemmel keveredve csillogott a bőrömön.
Az, hogy nem viseltem fehérneműt, nem volt nagy dolog, de az, hogy elárulom
az okát, egyenesen elképzelhetetlen.
- Oké, megint teljesen elpirultál. - néz rám kíváncsian Riley. - Te és szagos
Milton csak nem rosszalkodtatok a nagy nap előtt?

Szélesen rám vigyorog, én pedig felnyögök. - Uh, nem. Kizárt dolog.

- Ó, hála Istennek!
Faith azonnal eltakarja a száját, és megdöbbentnek látszik, amiért hangosan is
kimondta, de a másik kettő csak kuncog.
Lola végül visszafordul, és kíváncsian néz rám.
- Szétjött a hajad.
- Igen?
- A hajad, amellyel körülbelül egy órát töltöttem azért, hogy feltűzve maradjon
a fejed tetején?
Eszembe jutott, hogy Hayden kezei a hajba túrtak, és hátra rántotta a fejem,
miközben megcsókolt. A hajam kiszabadult a csatokból, amelyekkel Lola olyan
keményen dolgozott.
- Sajnálom, ez, uh, szétesett.
Lola összeszorítja az ajkát. - Mit rejtegetsz?
- Semmit!
- Nem, határozottan csendes vagy. - szólal meg Riley.
- Na, menj vissza Sven királyhoz! - motyogom.
Faith felcsattan, de szőke barátunk felemeli a szemöldökét, és ujjával megböki
Faith-t.
- Ó, ujjal akarsz mutogatni? Mi lenne, ha elmondanám ennek a kettőnek, kivel
szórakoztál olyan jól a rózsakertben.
Faith-nek leesett az álla. - Semmi ilyesmit nem csináltam!
Lola felhorkan, int a többieknek, miközben sóhajtva mögém áll, hogy elkezdje
megigazítani a hajamat.

- Oké, rendben, szégyenlősködj, ha akarsz. Tök mindegy. Kimegyünk, te kibújsz

abból a ruhából, és felküldjük a varrónőt. És akkor folytatódhat ez az esküvő,
rendben?
Csendben bólintok.
- Hé, soha nem lehet tudni. - mosolyog rám Lola. - Talán jön valami jóképű
herceg, aki elrabol.
Talán.
 6. fejezet

Hayden

Az ital már majdnem Sven ajkához ért, amikor elvettem tőle, a saját számhoz
emeltem és legurítottam.
Whisky. Jó.
- Szolgáld ki magad! - vicsorog a barátom, megragadja az üres poharat, és rám
mered. - Mi a fasz bajod van?
- Szükségem volt egy italra.
- Egy bárban vagyunk. - morogja.
Tényleg. Nem érdekel. Forr a vérem, fel vagyok húzva és a testem szinte perzsel
az imént történtektől. Miatta.
Csak úgy megtörtént. A lánnyal, akinek hónapok óta a megszállottja vagyok.
Régebb óta, mint kellene. Ahogy mondtam, ma este véget ért a várakozás és az
önmegtartóztatás. Kizárt, hogy feleségül menjen Milton királyhoz, és ha ezért a
vállamra dobva kell kilépnem vele a kibaszott ajtón, ám legyen.
A csókja maga volt a mennyország. Az íze a legédesebb bűn. Korábban azt
hittem, hogy a rabja vagyok, de most már tudom, hogy akkorát tévedtem, hogy
szinte fel sem tudom fogni. Nemcsak a rabja lettem, Ő a mindenem. Nehezebb
volt otthagyni Őt, mint ahogy azt képzeltem. Otthagyni az angyalomat, miután
olyan közel volt hozzám, miután megcsókoltam, elélveztettem és megjelöltem,
felért egy kínzással.
Szóval igen, muszáj volt kivennem Sven kezéből az italát, ahelyett, hogy
megvártam volna, hogy kiszolgáljanak a bárból.
A barátom ismét rám néz, majd megfordul, és rendel még két italt.
- Hol a pokolban voltál? - puhatolózik Cole, és sötét homlokát összeráncolja a
pohara pereme felett. A nyakán lévő tetoválások, kilátszanak az inge és a
szmokingkabátja alól, és hullámoznak, miközben ledönti a whiskyt.
Mosolyognom kell.
Ez az egyik oka annak, hogy ilyen jó barátaim. Egyikünkre sem illik a „felséges”
jelző. Egyikünkre se, talán Xavier-t kivéve, a fejedelmi és kulturált megjelenése
miatt. És azért, mert valamivel idősebb, mint mi. Ezután Sven következik, aki
királynak született a királyok hosszú sorában, és úgy is néz ki. De aki ismeri őt,
tudja, hogy úgy el tudja engedni magát a barátai társaságában, hogy abban
semmi „felséges” nincs. Az ő tetoválásait eltakarják a ruhái, ellentétben Cole-lal
és velem.
De az életkorbeli különbségek és annak ellenére, hogy mi módon lettünk azok,
akik most vagyunk, Sven Northlund királya, Cole luthani herceg és Xavier,
Bandiff hercege, és én, mind közel állunk egymáshoz. Mindannyian elég
„egyszerűek” voltunk ahhoz, hogy észrevegyük egymást. Mi négyen olyanok
vagyunk, mint a testvérek. Időnként úgy is harcolunk, mint a testvérek, de soha
nem volt tartós harag közöttünk.
Hogy miért hívtak meg mindnyájunkat Milton kibaszott esküvőjére, az rejtély
volt számunkra. Egyikünk sem kedvelte. Valójában Xavier és én nem titkoltuk
túlzottan a megvetésünket, a harsány, ápolatlan király iránt. De Milton számos
jellemhibájának egyike volt a kérkedés.
És ez az oka annak, hogy ma elveszíti a menyasszonyát.
- Te készülsz valamire. - mondja Xavier nyugodtan, rám szegezve a tekintetét.
- Talán.
- És talán köze van Milton csinos, fiatal menyasszonyához?
Idősebb barátomra meredek. - Meglehet.
- Megéri?
Megfeszül az állkapcsom, amikor összehúzott szemmel Xavier-re nézek. -
Tényleg köveket akarsz hajigálni az üvegházban? (Ez azt jelenti, hogy nem szabad más
embereket kritizálni olyan rossz tulajdonságok miatt, amelyek önmagunkban is jelen vannak.)

Cole és Sven fütyülnek, Xavier pedig sötéten rám mosolyog. - És ez mit jelent?
- Ez azt jelenti, hogy ne játszd az ártatlant. Láttam, hogy nézel rá.
Összeszorul az állkapcsa.
- Kire? - mordul fel, hangjában figyelmeztetéssel. Általában nem szoktam
ilyesmivel húzni a legjobb barátaimat, de Callie miatt forr a vérem. És ha Xavier
meg akar szorongatni, amiért olyan lányra vetettem szemet, akire nem kellett
volna, azonnal visszavágok.
- Lehet, hogy szemet vetettem a menyasszonyra, de nem én vagyok az, aki a
saját csinos, fiatal gyámleányán tartja a szemét. Akarsz beszélni Lola
hercegnőről?
Sven olyan pillantást vetett rám, amely azt mondja, hogy „Fogd be a
pofád!”. Cole tekintete inkább ezt tükrözi: „Bassza meg, most jön a bunyó.
Kinek az oldalára álljak?”

Látom, hogy Xavier ki akar törni, vagy fel akar robbanni, de visszafogja
magát. Igen, ő ilyen jó. Ehelyett hűvösen rám mosolyog, bár hangja
figyelmeztetően cseng.
- Törődj a magad dolgával! - motyogja csendesen.
- Te is.
A barátom elmosolyodik. - Csak ne tégy semmit, ami miatt kirúgnának minket
az esküvőről.
Elvigyorodok. - Tényleg itt akarsz lenni?
Xavier röhög. - Pusztán szórakozásból.
Cole és Sven vállai ellazulnak, amikor a feszültség elpárolog.
- Különben is. - motyogja Xavier. - Nem te vagy az egyetlen, aki miatt aggódom,
hogy kirúgnak minket erről a faszságról. - Megfordul, és kemény pillantást vet
Cole-ra, aki nem tudja megakadályozni, hogy sunyi vigyor kússzon az arcára.
- Miattam?
Hírhedt barátomra pillantok. Cole hercegnek tehetsége van ahhoz, hogy bajba
kerüljön. Főleg, ha nőkről van szó. A pasas nem szent, de nem is akkora nőfaló.
Csak ért hozzá, hogy kompromittáló helyzetekbe kerüljön, még akkor is, ha
semmit nem csinál.
Néhány hónappal ezelőtt volt egy királyi szarvihar, amikor uruni királya túl
korán érkezett a nyári rezidenciájára, és feleségét, a királynőt meztelenül
fürdőzve találta Cole-lal. Az igazság az, hogy Cole engedélyt kapott, hogy a
palotában maradjon, és mivel senki sem volt a közelben, gatya nélkül ment
úszni. Jemma királynő, aki talán egy kicsit furcsán értelmezte a házassági hűség
fogalmát, és körülötte legyeskedett, meglátta Cole-t, levetkőzött és beugrott
hozzá. Amikor Rodney király besétált, észrevette kettejüket, és a
vadászpuskájával majdnem szétlőtte Cole fejét.
Cole elsimította a dolgot és biztosította a királyt az ártatlanságáról, de a hír
elterjedt. És ez csak egy volt a több tucat történet közül, amelyben Cole
kompromittáló helyzetben találta magát. És, ha hozzáadjuk azt a sok vad
dolgot, amit Cole ténylegesen csinált, mint például a furcsa tivornyák Vegasban
vagy a millió dolláros tétek a kockaasztalnál, a pasas megszolgálta a hírnevét,
amit a felső tízezer műveltebb tagjai „kétes hírűnek” neveznek.
És az elképesztő az egészben, hogy Cole imádja.
- Mi a fenét csináltál? - mordul rá Sven.
- Semmit, esküszöm. - mondja Cole vidáman. Egyértelmű, hogy hazudik.
- Ne hidd, hogy nem figyellek. - motyogja Xavier.
- Köszi, apu.
Xavier dühbe gurul, de Sven és én vigyorgunk. Mivel Xavier idősebb nálunk,
mindenféle becenévvel illetjük, mint például az „apa” és az „vénember”. Túl
szórakoztató ahhoz, hogy lemondjunk róla. Főleg, hogy így feldühíthetjük.
- Hát akkor! - emeli fel Sven a poharát. - Cole rosszalkodik, Xavier végre enged a
kísértésnek, amit már évek óta érez, és Hayden pedig a kibaszott menyasszony
után koslat. Ennyi?
A homlokomat ráncolva nézek rá. - És te ártatlan vagy?
- A legkevésbé sem.
Mindannyian felröhögünk.
- A boldog párra! - nyerít Cole. - Fogadjunk, hogy szar esküvő lesz!
Koccintunk. Iszunk. Beszélgetünk. De fejben nem vagyok ott. A szívem sincs.
Mert mindkettő visszatért abban a szobába Callie-hez. Az, hogy otthagytam,
felért egy kínzással. Távol maradni tőle maga a pokol. Többre volt szükségem.
Bassza meg, többre vágyok. És nem állok le, amíg az enyém nem lesz.
Teljesen az enyém.
Bassza meg ez az esküvő. Ő az enyém.
 7. fejezet

Callie

Végül sikerül elszakadnom a barátaimtól. Nem arról van szó, hogy nem akarok
velük lenni, hanem térre van szükségem, hogy kitisztítsam a fejem. A szokásos
ruháimba, - az esküvői ruhámat elvittem a varrónőnek-, a palota keleti
szárnyának üres termeiben barangolok. A pulzusom lüktet, a bőröm bizsereg,
és minden gondolatomat Hayden tölti ki.
Még mindig érzem Őt magamon, olyan ragacsos vagyok a ruháim alatt. Vadnak,
mocskosnak és dögösnek érzem magam tőle.
És még többet akarok. Vágyom utána, oly módon vágyom az érintésére, ahogy
életemben még soha semmire. Tudom, hogy alig ismerjük egymást, de Hayden-
nel olyat érzek, amilyet még soha egyetlen férfival sem éreztem. Főleg nem
Milton-nal. Nem, Hayden királlyal azt a szikrát éreztem, amiről mindenki azt
mondja, hogy az valami különleges.
És ó, én éreztem azt a szikrát. Úgy éreztem, hogy teljesen elemésztett, hogy
futótűzként száguldott át rajtam.
Annyira elmerülök a gondolataimban, hogy észre se veszem Őt, csak amikor
egyenesen nekimegyek. Felzihálok, tenyeremet a mellkasának támasztom, és a
szívem a torkomban dobog.
- Te!
Éhesen elvigyorodik, elkap, amikor megbotlok, és izmos karjaival átölel.
- Meglepettnek tűnsz, hogy látsz.
Az ajkamba harapva elpirulok. - Hogy jutottál át az őrök mellett a palotának
ebbe a szárnyába?
- Király vagyok, hercegnő. - dorombolja halkan. - Milton őreit ki kell rúgni.
Elmosolyodok, érzem, hogy a forróság átáramlik rajtam, ahogy megérzem a
közelségét. Hatalmas, izmos teste hozzám simul, erős kezei szilárdan tartanak,
miközben a szemembe néz.
- És mi járt a fejedben?
Forrón ég az arcom. És míg én a szavakat keresem, látom, hogy vigyor kúszik fel
az arcára.
Ó, tudja! Pontosan tudja, mi járt az eszemben.
- Biztos izgatott vagy az esküvő miatt.
Megrázom a fejem, a pillantásunk összekapcsolódik.
- Nem, nem erről van szó. - mondja. Megszorít, mire megugrik a pulzusom.
- Akkor talán valami olyasmire gondoltál, ami korábban történt. - morogja, és
tekintete nem ereszti az enyémet.
- Talán. - suttogom.
- Talán attól pirult el az a gyönyörű arcod. - mondja csendesen. - És a szíved is
olyan gyorsan ver.
- Ki mondja, hogy zakatol a szívem?
- Én. - mordul fel, mire elakad a lélegzetem. - És fogadok, hogy ennek az oka az,
hogy már csöpög is az a csinos kis puncid.
A szemeim tágra nyílnak, a pulzusom száguldozni kezd. Még soha senki nem
beszélt így velem. Meg kellett volna botránkoznom, vagy dühbe gurulnom. De
nem érzek mást, csak hogy elönt a forróság, miközben ezt mondja.
Igen, igaza van. Nem csak a korábbi gondolataimban merültem el, a testem
többre vágyik. A bőröm minden centimétere bizsereg érte, a testem minden
porcikája kívánja az érintését és a csókját.
És a lábaim között teljesen átáztam. A bugyim nedvesen tapad a puncimhoz,
ahogy a combjaimat összeszorítom.
De aztán a korábbi gondolataim, mint valami méreg elkezdenek bekúszni a
fejembe. Itt van ez a pompás, sötét, hatalmas ember - a király -, aki azt mondta,
hogy el akar vinni engem innen. De vajon ezek csak szavak voltak? Csak egy
ostoba, naiv kis hercegnő vagyok, aki bedőlt az ígéreteinek, amelyeket
valószínűleg már számtalan nőnek mondott.
- Nem, hercegnő.
Durva szavai kiszakítanak kavargó gondolataimból.
- Tessék?
- Amire gondolsz. Minden rá van írva a gyönyörű arcodra. És a válaszom, nem. -
Megrázza a fejét, magához szorít, miközben a szemei hevesen lángolnak. - Nem
volt színjáték, nem volt hazugság, sem süket duma. Nem, hisz rólad van szó.
Soha. Amikor azt mondtam, hogy elviszlek téged innen, elviszlek erről a színlelt
esküvőről? - Szeme sötét tüzet gerjeszt az enyémben. - Megteszem. Ha a
vállamra vetve kell is átvigyelek téged azon az átkozott kapun, akkor is
megteszem. De csak akkor, ha akarod.
Nagyot nyelek, a szívem száguldani kezd, miközben ujjaim a zakójába
markolnak. És bólintok. Először lassan, majd egyre gyorsabban mozgatom a
fejem, miközben a vigyor elterjed az arcomon.
- Igen, kérlek. - suttogom hevesen, és közelebb bújok hozzá. Megborzongok,
amikor egész testében felmordul, eztán lehajol és felemel a földről. Ajkaink
összeérnek, majd összeforrnak, és a világ többi része megolvad.
Belenyögök Hayden csókjába, és elveszek benne, amikor a vágy végigszáguld a
testemen. Felnyög, kezei végigsiklanak a testemen, és kemény testéhez
szorítanak.
Nagyon kemény a teste. Nyöszörgök, amikor megérzem, hogy vastag farka a
hasamnál lüktet, és ezúttal nem habozok. Felejtsd el, hogy „hercegnős”,
„illedelmes és visszafogott”. Csessze meg. Ki akarok szabadulni abból a
posványból, amelybe belekényszerítettem magam. Hayden-nel az oldalamon
tudom, mit akarok, és nem kell úgy tennem, mintha egy olyan hercegnő, mint
én, nem akarná ezeket a dolgokat.
A kezem közénk siklik, és amikor bedugom a szmoking nadrágjának elején,
megborzongok az izgalomtól.
Istenem, milyen nagy! Olyan hatalmas, szinte hihetetlen, bugyi olvasztóan
nagy. Nincs összehasonlítási alapom, de van valami fenséges a méretében, és
vastag, hatalmas farkának érzésében, amely olyan erős izgalmat kelt bennem,
amilyet még soha nem éreztem. Simogatom, és érzem, ahogy pulzál és lüktet,
és közben elönt az izgalom.
- Több kell belőled. - nyögi a fülembe. Nagy kezei lecsúsznak a testemen, a
fenekemig, és magához húz. - Többet akarok abból az édes puncidból.
Lihegve felnyögök, miközben ismét megcsókol. Átölel, a lábaim a derekát, a
karjaim pedig a nyakát fonják át. Éhesen megcsókol, majd megfordul,
végigsétált a folyosón, berúgja az első ajtót, és belép rajta. Az egyik
vendégszobában vagyunk. A szoba sötét, és az ágy be van vetve. A szívem
kihagy egy ütemet.
Ez az a pillanat. Ez az, amikor az én jóképű, csodálatos királyom a magáévá tesz,
és bebizonyítja, hogy senki másé nem lehetek a világon, csak az övé.
Hayden az ágyhoz lép, lefektet, és rám mászik, mire a pulzusom a fülembe
dobban. Felnyögök, éhesen megcsókolom, és még szorosabban tekerem a
lábaimat a dereka köré, miközben nagy, kemény teste nekem nyomódik.
- Én… készen állok. - suttogom az ajkaira, miközben kezei az ágyhoz
szorítanak. - A tiéd akarok lenni, teljesen.
Hayden felnyög, és még hevesebben megcsókol, majd lassan elhúzódik.
- Nem, hercegnő. - mondja csendesen.
A szívverésem kihagy, mire a keze felemelkedik, hogy megfogja az arcomat,
megakadályozva, hogy elrejtsem.
- Úgy értem, még nem, Callie. - mondja. - Az igazira vártál...
- Te vagy az igazi. - suttogom hevesen.
Elvigyorodik, az állkapcsa megrándul, és a szeme megvillan, amikor lehajol,
hogy újra megcsókoljon.
- Az enyém leszel, hercegnő. - nyögi. - Minden egyes porcikád az enyém lesz,
örökre a magamévá teszlek. De addig nem, amíg össze nem házasodunk. Nem,
amíg férj és feleség nem leszünk.
A szemem tágra nyílik. Ez lehetséges? Arról volt szó, hogy elrabol és elvisz erről
a színlelt esküvőről, és most ezt akarja?
A szívem megdobban a gondolattól, és még szorosabban kapaszkodok belé.
- Akarod, hercegnő? - morogja. - Akarsz a királynőm lenni, az egyetlen
mindörökké?
A racionális énem azt mondaná, hogy gondoljam át. A normális énem azt, hogy
lassítsak és gondolkodjak el azon, hogy mi a fenét csinálok. De ezeken túl
vagyok, és tudom, mit akarok. Hayden valóságosabb, mint bármi, amit valaha
elképzeltem. Azt érzem, hogy ő az életemnek egy olyan darabja, amely
hiányzott nekem anélkül, hogy tudtam volna róla.
Tehát nem kell gondolkodnom. Nem, mert már tudom a választ.
- Igen! - zihálom, és átkarolom. - Százszor is igen!

- Légy az enyém, angyal! - suttogja, miközben éhesen megcsókol. - Az enyém és

csak az enyém. Légy a feleségem és a királynőm!
Felnyögök, ahogy a testünk összesimul, ajkaink összeforrnak és a szívünk
egyként dobban.
- Balhé lesz. - morogja. - Az lesz. De nem hagyom, hogy hozzád érjen. Soha nem
engedem, hogy bárki a világon bántson téged, szerelmem.
- Tudom, hogy nem hagyod. - nyögöm.
A vérem felforr, és ahogy rátekeredem a testére, vastag farka lüktetve hozzám
préselődik. Felnyögök, mozgatom a csípőmet. Úgy vágyom rá, de azt akarja,
hogy megvárjuk az esküvőt.
- Én… még mindig annyira kívánlak. - nyöszörgöm lihegve, miközben teste az
enyémen ringatózik.
- Jó. - morogja vadul, mire megborzongok. Megfordít minket, aztán felül az ágy
szélére, és lábra állít maga előtt. Kezei a derekamra csúsznak, meghúzza a
ruhám szalagjait, és letépi őket. Feljebb mozdul, lerántja a mellkasomon
lévőket is, ezzel meglazítva az egész ruhát. Kezei magasabbra, a vállamig
mozdulnak, és lassan letolja rólam a ruhát. Felzihálok, amikor lecsúszik a
vállamon és a karjaimon, átsiklik csupasz melleimen, majd lágy kupacba a
lábaim köré hullik.
Hayden felsóhajt, izmai megfeszülnek, a szemei szikrát szórnak, ahogy tekintete
fel-alá jár a testemen.
- Gyönyörű! - nyögi, kezeivel a csípőm felé nyúlva. Szorosan magához húz, ajkai
a hasamon, és csipkés bugyim mentén kalandoznak.
- Olyan kibaszottul gyönyörű vagy és kurvára az enyém. - morogja a bőrömbe,
amitől megremegek. Ujjai a bugyim széle alá csúsznak, és elkezdi lassan
lehámozni rólam. Lihegek, és elakad a lélegzetem, amikor fájdalmasan lassan
lehúzza rólam, egészen a combomig.
- Mutasd meg, angyal! - nyögi, és a bokámig tolja a bugyit. Lélegzete a
puncimat izgatja. - Mutasd meg nekem azt az édes kis pinádat!

Felzihálok, arcomat elönti a pír, és a vérem hevesebben száguld, mint

valaha. Kezeimet lecsúsztattam a hasamon és a csípőmön, hogy ujjaim
rátaláljanak a síkos, ragacsos forróságra a lábaim között. Szétterítem az
ajkaimat, és lassan feltárom magam előtte. Hagyom, hogy mindent lásson.
- Tökéletes! - leheli. - Tökéletes vagy, angyal.
Lehajol, és amikor a szája a lábaim közé csúszik, az élvezettől felsikoltok.
Nyelve lassan végigsimít rajtam, az ajkaimat izgatja és a csiklómat paskolja. A
kezei a fenekemre csúsznak, erősen szorítva a szájához húz, amikor mélyebbre
tolja a nyelvét. Vadul felnyögök, kezeimmel a hajába túrok, és az egész testem
megremeg, amikor elkezdi nyalni a puncimat.
Egyik kezével lenyúl, és amikor meghallom a cipzár hangját, megremegek a
várakozástól. Hayden nyelve mélyen belém nyomódik, gyengéden bassza a
puncimat, mielőtt feljebb siklana, hogy a csiklómat izgassa. Sikoltozok a
gyönyörtől, a hajába markolok, és mozgatom a száján a csípőmet, miközben a
kéj végigárad bennem. Hirtelen feláll, letépi a zakóját és az ingét, és letolja a
nadrágját.
Visszahúz magához, nagy farka a combomon és a puncimon lüktet, miközben
lágyan megcsókol. Megízlelem a saját nedvemet az ajkán, és ettől még jobban
felforr a vérem. Vadul visszacsókolom. Visszahúz az ágyra, és belenyög a
csókba, amikor ráesem. Kezei lecsúsznak a testemen, megint megfogja a
fenekemet, és magára von. Nyöszörgök, amikor megtöri a csókot, hogy
hatalmas karjaival felemeljen és izmos, kidolgozott testére tegyen. Magasabbra
húz, a lábaimat szélesre tárja, én pedig felnyögök, amikor a szájára emel.

Felkiáltok, amikor a puncimat a szájára húzza, és a nyelve mélyen belém

nyomul. Hatalmas kezei ringatnak, előre-hátra mozgatják csípőmet, és hagyja,
hogy hihetetlen nyelvén lovagoljak. Gyönyör robban át rajtam, hátravetem a
fejem, és teljesen elengedem magam, ahogy egyre vadabbul és vadabbul
ingerel.
Hátrapillantok, és amikor a szemem vastag, lüktető farkára mered, mely
keményen áll kockás hasizmai alatt, érzem, hogy a méhem megfeszül.
Odanyúlok, és amikor az ujjaimat köré fonom, ő belenyög a puncimba.
- Én... meg akarlak kóstolni. - suttogom. - Tudod, én még nem… . Még soha. De
akarom.
Istenem annyira akarom. Hayden miatt egyszerre érzem magam mocskosnak és
rohadtul szexinek. Arra késztet, hogy ajkaimat, nagy, csodás farkára szorítsam,
és a számmal imádjam. És pontosan ezt akarom tenni.
Felvisítok, mert Hayden megpördít, és úgy fordít, hogy az ágy lába felé nézzek,
ő pedig visszahúz a szájára. Felnyögök, amikor a nyelve végigsiklik az ajkaimon,
miközben kezei szilárdan tartják a csípőmet. Ismét lenyúlok, és mindkét
kezemmel megmarkolom, bár nem érem át a farkát. Lehajolok, pulzusom a
fülemben kalapál, és felnyögök, amikor a nyelve mélyen belemerül a puncimba.
Simogatom, élvezem selymes, acélkemény férfiasságát. Kövér, krémes, fehér
folyadékcseppek gyöngyöznek duzzadt makkján, majd lecsöppenek, és
bevonják a kezeimet.
Kitátom a számat, lehajtom a fejem, és lassan bekapom vastag, duzzadt
makkját.
Hayden felnyög, miközben farkának csúcsát izgatom, és az arcom beesik,
miközben szopni kezdem. Remegek a gyönyörtől a száján, miközben az enyém
fel-alá siklik nagy farkán. Nyöszörgök körülötte, szürcsölöm a nedvét, és érzem
a remegését. Az érzéstől, hogy ekkora hatalmam van egy ilyen nagy és férfias
dolog felett, az egész testem bizseregni kezd.
Simogatom, és megnedvesítem a nyelvemmel, miközben ajkam fel-alá jár a
farkán. Alattam Hayden izmai megfeszülnek és hullámzani kezdenek. Kezei a
csípőmre és a fenekemre simulnak, lehúzva puncimat éhes szájára, miközben
egyre keményebben és gyorsabban nyalja a csiklómat. Hangosan nyögök, és a
testem szinte megolvad, amikor bűnös nyelvét ide-oda mozgatja gyötrődő
csiklómon, vadul hajszolva engem a gyönyör felé.
Éhesen nyöszörögve szopom a farkát, a szám fel-alá siklik vastag, gyönyörű
férfiasságán. Az egyik kezemet hatalmas, nehéz golyóihoz csúsztatom és
ujjaimmal gyengéden masszírozom őket. Hayden izmai megfeszülnek,
hangosan felnyög, és amikor farka lüktetni kezd puha ajkaim között, újra
megérzem, azt az izgalmas szikrát. Nem engedem ki a számból, duzzadt
makkját szopom, és megkóstolom édes ízét, miközben simogatom a hosszát és
ingerlem a golyóit.
Az ajkai a csiklóm köré zárulnak, és amikor a nyelve tekeregni kezd a kis
csomón, elolvadok. Felmordul, még gyorsabban mozgatja a csípőmet, és olyan
erősen és birtoklóan tartja a testemet, ahogy a puncimat izgatja. Keményebben
és gyorsabban szívom a farkát, simogatom síkos dákóját, miközben a lehető
legmélyebben a számba engedem.
Az világ kezd elmosódni körülöttem, a kéj elárasztja az egész testemet.
Varázslatos nyelve újra és újra feltüzeli sajgó puncimat, amíg már biztosra
veszem, hogy fel fogok robbanni.
- Azt akarom, hogy elélvezz a nyelvemen, hercegnőm. - nyögi belém, miközben
a nyelve a csiklómon örvénylik, és a farka hatalmasra duzzadva lüktet a
számban. - Azt akarom, hogy a szűk, szűz pinád elélvezzen, és nekem adja édes,
felséges mézedet.
Ajkai összezárulnak a csiklómon, és amikor a nyelve újra és újra a kemény kis
csomót dögönyözi, elélvezek.
Elönt az orgazmus, és felkiáltok, amikor hullámai átcsapnak felettem.
Felnyögök, visszaengedem a farkát a számba, és olyan mélyen és erősen
megszívom, amennyire csak tudom. A gyönyör újra és újra végigszáguld rajtam.
- Baszd meg, Callie... - Megmozdul, hogy elhúzódjon , de ellököm a kezét, és
vastag farkát nem engedem ki a számból. Hayden ordít a gyönyörtől, izmai
megfeszülnek, miközben kezei szorosan markolják a fenekemet.
- Óvatos hercegnő. Ha így folytatod, megtöltöm azt az édes kis szádat a
magommal.
Pontosan.
Nyöszörgök, fel-le mozgatom rajta a számat, miközben mindkét kezemmel
erősen simogatom. Érzem, hogy megfeszül a hasizma, a lélegzete elakad...
aztán felrobban.
Hayden hatalmas farka lüktet az ajkaim között, vastag hegye még nagyobbra
duzzadt, aztán hirtelen kitör. Nyögdécselek, mikor megérzem, hogy a sperma
forró, vastag, édes sugara a nyelvemre fröccsen, és lecsorog a torkomon.
Minden cseppjét lenyelem, miközben egyre több ragacsos ondót pumpál a
számba, végül zihálva elhúzódok.

Meztelenül, lihegve fekszem hatalmas, izmos testén. Elpirulok és vigyorogva az

ajkamba harapok, aztán előrehajolok és megnyalom a farkát. Hayden felnyög,
és amikor a sperma lecsöppen a hegyéről, az izgalom újra végigszáguld rajtam,
és lenyalom.
- Mocskos kislány. - nyögi, a testemet simogatva. Az ajkamba harapva
mosolygok, miközben hátrapillantok a vállam fölött.
- Mocskosul jó vagy mocskosul rossz?
- A legjobb kibaszott módon mocskos, kislány. - nyögi. Ajkai a combjaim közé
merülnek, és amikor nyelve átsiklik az érzékeny csiklómon, lihegve felnyögök,
és a csípőm önkéntelenül is mozogni kezd. Azt hittem, csak ugrat, de Hayden
folytatja.
Nyelvével megpöcköli a csiklómat, amitől elakad a lélegzetem, és a gyönyör
friss hulláma végigszáguld rajtam, majd ki-be tolja a puncimba. A farka még
mindig kőkemény, és csak lüktet és lüktet előttem. Hayden nyelve táncol a
csiklómon, és az ajkaimat harapdálja, majd feljebb siklik a szája. Keze a
csípőmről a fenekemre csúszik, visszahúz magához, és szélesre tárja. A nyelve
magasra kúszik, egyre magasabbra, és hirtelen elakad a lélegzetem, ahogy
megérzem.
A nyelve áthatol szűk, tiltott nyílásomon, mire egész testem rázkódni kezd a
nyers gyönyörtől.
- Ó, Istenem!
- Még nem veszem el a szüzességedet, hercegnő - nyögi. Farka lüktet előttem,
miközben nyelve finoman örvénylik a fenekemen.
- De van valami más.
A szemem tágra nyílik, amikor mocskos, tiltott és fájdalmasan forró ígérete
végigsuhant rajtam.
Ó, Istenem...
- Soha nem bántanálak, hercegnő. - dorombolja, és amikor a nyelvét újra
megforgatja a szűk izomgyűrű felett, a mocskos vágy nyögésként tört fel az
ajkaimból.
- Akarom! - suttogom kipirult arccal, és a pulzusom száguldani kezd, miközben
komisz nyelve izgatja és nyalogatja a legtitkosabb részemet.
- Jó. - morogja. - Mert ott is az enyém leszel.
 8. fejezet

Callie

Felnyögök, amikor Hayden erős karjaival felemel, és letesz az ágyra, miközben

mögém mászik. Kezei a csípőmre siklanak, és felemeli a fenekemet a levegőbe,
miközben az arcomat lihegve az ágyneműbe temetem. Nyelve és ajkai a
combom hátsó részén barangolnak, mire a vágytól megborzongok, és villám
cikázik át a testemen. Egyik kezét a lábaim közé csúsztatja, és amikor a
hüvelykujjával a csiklómon kőröz, nyögdécselni kezdek.
Érzem, meleg leheletét a bőrömön, és amikor szája a combjaim közé siklik,
megmarkolom az ágyneműt.
- Érezd magad úgy, mint egy királynő, hercegnőm! - nyögi.
Nyelve átsiklik a fenekem szoros izomgyűrűjén, és a világom szétesik. Reszketve
kapkodom a levegőt, amikor ismét a legeldugottabb testrészemben kavarog a
nyelve. Arcom olyan szenvedéllyel lángol, amilyet még soha nem éreztem.
Hayden felmordul, hüvelykujjával lassan kőrözve a csiklómon, míg másik
kezével erősen a fenekemet markolja. Nyelve táncol rajtam, izgatja a
fenekemet, és tüzet gyújt a testemben.
Kínzó lassúsággal mozog, a nyelve észbontó módon kavarog, majd a hegyét
belém nyomja. Felkiáltok, annyira bujának, mocskosnak, és szexinek érzem
magam egyszerre. Ívbe hajlik a hátam, ellentartok neki, miközben az ágyneműt
markolom, és az agyam zsibbad az élvezettől.
A nyelvét ki-be tolva, bassza a seggemet, miközben a csiklómat simogatja.
Egész testemben tombol a forróság, és reszketek, amikor újra megszólal.
- Tudom, hogy tudni akarod, milyen érzés, hercegnő. - dörmögi, és végigsimít a
nyelvével. - Tudom, hogy tudni akarod, milyen érzés a nyelvemmel a seggedben
elélvezni úgy, ahogy a rossz lányok szoktak. Rajta, kislány! - morogja. - Légy
rossz kislány, és élvezz el!
Nyelvével újra és újra a fenekemet ostromolja, és amikor a hüvelykujjával
körözni kezd a csiklómon, és a nyelve hegyét mélyen belém mártja,
felrobbanok. Orgazmusomat a lepedőbe sikítom, markolom és az öklömre
csavarom. Nyögdécselve hátratolom a fenekem, és hagyom, hogy az öröm
végigjárja a testemet, ahogy az ujjai és nyelve az orgazmusig sodornak.
Még mindig remegek és kapkodom a levegőt, amikor Hayden hátulról még
közelebb jön hozzám. Felnyögök, a vágytól és a nyers szükségtől. Vastag,
hatalmas farka a combomon lüktet, miközben óriási kezei szorosan
megmarkolják a derekamat. Hayden megmozdítja a csípőjét, és halkan
felmordulok, amikor megérzem a fenekemnél hatalmas dákóját, és a tiltott
vágy végighullámzik bennem.
- Bassza meg, angyal! - nyögi, és megragadja a farkát. Határozottan tartja, az
ajkaimat ingerli a vastag, duzzadt makkal, miközben remeg. - Érzem, milyen
nedves vagy. Érzem, hogy a szűk puncid mennyire akarja, hogy belényomuljak
és te az enyém legyél. És meg is teszem, hercegnő. Hamarosan, amikor
összeházasodunk. De most…!
Pompás farka felsiklik a seggemhez, és addig izgat, míg megremegek. Duzzadt,
sima makkja a szűk izomgyűrűhöz siklik, és befészkeli magát érintetlen
nyílásomba, miközben egész testem remeg a várakozástól.
- Nyílj meg nekem, angyal! - morogja Hayden csendesen. Hatalmas farkának
hegyét ellenálló nyílásomhoz szorítja. - Soha nem bántanálak, Callie. Soha nem
bántanám a királynőmet. Nyílj meg nekem teljesen! Nyisd meg nekem a szűk
kis seggedet, és olyan dolgokat mutatok neked, amilyenekről soha nem is
álmodtál.
Hangosan felnyögök, a testem remeg, és a puncim olyan nedves, hogy
gyakorlatilag a combomra csöpög a nedvem. Ideges vagyok, és kissé félek, de
tudom, hogy nincs mitől tartanom. Hayden soha nem hagyná, hogy bárki
bántson, főleg nem ő maga. Megsimogat, amivel megnyugtat. Kicsit betolja a
farkát, és ezúttal, amikor a gyönyör elönti a testemet, teljesen megnyílok
előtte.
Lassan, óvatosan tör előre, vastag farkának hegyét beljebb csúsztatja, úgy nyílik
meg számára feszes gyűrűm. Felkiáltok, szorosan markolom a lepedőt, és
próbálok megnyugodni. Ívbe hajlik a testemet, amikor érzem, hogy izmaim
kezdenek ellazulni. Az állkapcsom elernyed, és amikor megérzem, hogy végre
becsúszik, hangosan felnyögök.
- Pontosan így, angyal. - hörgi, megszorítja a csípőmet, mire megborzongok.
Felmordul, mélyebbre nyomul, újabb centiméterrel beljebb szűk fenekemben.
- Érzem, hogy elnyelsz, hercegnő. - nyög fel, hátrahúzza a csípőmet, és elkezd
mélyebbre nyomulni bennem. - Érzem, hogy ez az édes kis popsi megnyílik
előttem, és minden centimet befogadja.
Ököllel szorítom a lepedőt, miközben buja, izgató, mocskos kéj örvénylik
bennem. Hayden alám nyúl, ujjaival a csiklómat simogatja, és farkát egyre
mélyebbre csúsztatja. Felnyögök, ahogy beljebb nyomul, miközben kitágít.
Fantasztikus érzés, ahogy kitölt. Vastag férfiassága egyre mélyebbre csúszik,
duzzadt feje mélyen a szűz fenekembe nyomul. Kapkodom a levegőt, arcom
eltorzul a gyönyörtől, miközben Hayden a farka minden centijét belém temeti,
és hasizmai megfeszülve a fenekemhez simulnak.
- Ó, Istenem, igen... - nyöszörgöm erősen lihegve és remegve. Érzem, ahogy
teljesen kitölt. Lüktet bennem, golyói a puncimhoz préselődnek, miközben a
fenekem megfeszül rajta.
- Baszd meg, angyal! - ordítja. Ujjai a csípőmbe vájnak, rám hajol, és őrölni kezd
a csípőjével, mire felnyüszítek. - A kis hercegnőmnek tetszik ez a nagy, vastag
fasz a buja kis seggében?
- Igen! - sikoltom és hátra lököm magam.
- Szereted mocskos kislánynak érezni magad, akinek az esküvője napján
megbasszák a buja kis seggét?
- Ó, basszus ... - nyöszörgöm, fuldokolva a gyönyörben. - Én... el akarok élvezni,
kérlek! - nyögök fel. - Azt akarom, hogy dugj meg, és tégy a magadévá!
- Ó, hercegnő! - megborzongok, amikor izmos teste rám hajol, ajkát pedig a
fülemhez simítja. - Már az enyém vagy.
Hátrahúzódik, és remegni kezdek, amikor vastag farka kicsusszan belőlem.
Felnyög, és visszalöki magát, mire felsikoltok a gyönyörtől. Minden centijét
tövig belém temeti, nehéz golyói a puncimhoz nyomódnak. Megint
visszahúzódik, lassan. Nem áll meg, egészen a hegyéig kihúzza, és egy
pillanattal később tövig belém merül ismét.
Felkiáltok, a takaró összegyűrődik a markomban, és a tiltott gyönyör végigárad
rajtam, miközben ez a hatalmas, erős, domináns és hihetetlen ember
elélveztet. A gyönyör és a hév elegye kavarog bennem, attól, hogy ilyen nagyon
szeretnek és birtokolnak. Egyszerre érzem magam védettnek, valamint bujának
és mocskosnak. De legfőképpen szabadnak érzem magam. Magával ragad és
utat mutat nekem, hogy önmagam lehessek.
Hayden ordítva egyre gyorsabban és gyorsabban mozog, nagy farka kitölti a
fenekemet. Hátralendülök, hogy találkozunk, így hatalmas farka tövig merül
tüzes fenekembe. Egyik kezét a puncimra szorítja, és ujjaival a csiklómat
izgatja. A másikkal a hajamba túr, és belemarkol. Felzihálok, mire ő megrántja,
és meglódul a pulzusom, miközben felhúz magához. Nyögök a gyönyörtől,
kezeim hátracsúsznak a csípőjére, miközben a nyakamra siklik a szája.
- Szorítsd a farkam, kis hercegnőm! - nyögi a fülembe. Csípőnk összeér,
miközben újra és újra belém tolja a farkát. - Vedd be a farkam mélyen, és érezd
mennyire akarlak. Élvezz el, légy az enyém! Senki másé. Csak az enyém.
Ujjai végigsiklanak a csiklómon, kemény kidolgozott teste a hátamhoz szorul, és
hajamat az öklére tekeri. Hatalmasat sikítok, miközben a gyönyör hulláma kezd
ismét magával ragadni.
- Te… te... - Nyöszörgöm, képtelen vagyok szavakat alkotni, miközben a hullám
egyre erősebb lesz, és a tűz forrni kezd bennem.
Hayden gyönyörű farka ki-be csúszik bennem, mélyen és tökéletesen baszva a
fenekemet. Érzem, ahogy megfeszülnek az izmai, és a fülembe dorombol a
nyögése.
- Gyere, hercegnő! - morogja. - Élvezz el, a farkammal mélyen a szűk kis
seggedben! Élvezz el, és fejd meg a farkam, amíg minden egyes cseppemet
beléd nem ürítem. - Mélyen belém csapódik, ujjai a csiklómat dörzsölik.
- Élvezz most, angyal! Élvezz el nekem!
Nem emlékszem a belőlem feltörő hangra, csak arra, ahogy a fehér izzás
felrobban bennem. Emlékszem, sikoltoztam, megfeszültem és felrobbantam.
Éreztem, ahogy hatalmas kezei szorosan tartanak, miközben a golyójáig belém
merült.
Orgazmusom végigszáguld rajtam, és eláll a lélegzetem, amikor Hayden ordítva
elélvez. Zihálok, a farka pulzál bennem, ahogy forró spermájának vastag sugarai
belém fröccsennek. Az egész világ elhomályosul, miközben a fenekem mélyén
pumpálja belém a magját, majd egymás karjában az ágyra roskadunk.
Hayden ajkai megtalálják a nyakamat, és lassan, gyengéden megcsókol,
miközben kezei simogatva, nyugtatnak. Halkan felnyögök, ragyogva a
boldogságtól, és miközben erős, izmos testéhez fészkelődöm, karjait szorosan
köré fonja.
- Most mi lesz? - súgom. Nem biztos, hogy tudni akarom. Végül is, még azok
után is, amit éppen tettünk, feleségül kellene mennem egy másik férfihoz. A
mai napon. Igen, az a másik férfi szörnyű és kegyetlen, és egyáltalán nem
szerettem. Csak azért tenném, hogy a szüleim adósságát megfizessem. De ő
mégiscsak egy király. És még ha Hayden is az, hogyan állíthatná meg mindezt?
De amikor Hayden szorosan átölel, magához húz, és megcsókolja a nyakamat,
hirtelen valami új érzés támad fel bennem.
Reményt érzek.
- Most? - halkan felnevet, és ajkai a bőrömre simulnak. - Most, hercegnő,
feleségül veszlek.
 9. fejezet

Hayden

Tudom, hogy őrültség. Tudom, hogy részben rossz. Ugyan Milton hatalmas
seggfej, és helytelen, hogy Callie-nek fizetésképpen feleségül kell mennie
hozzá, hogy a hazáját megmentse, de tönkreteszem az esküvőt - ami számomra
szent dolog. Ezért várok azzal, hogy elvegyem Callie szüzességét. Mert sokat
jelent számomra. És mégis tönkreteszem az esküvőjét.
Döntöttem. A házasság sokat jelent számomra, ezért nem okoz problémát,
hogy elvegyem Őt Milton királytól. Mivel Milton számára ez csak üzlet,
meghiúsítom, mikor karjaimban a menyasszonnyal kilépek azon a kurva ajtón.
Nem érdekel, hogy ez őrültség, vagy milyen következményekkel jár, ha
tönkreteszem annak a szarházinak az esküvőjét. Callie az enyém, és senki másé.
Ő az én menyasszonyom, nem az övé.
Callie-nek vissza kellett mennie a szobájába, hogy találkozzon a varrónővel. El
akarom vinni innen, de előbb tervet kell készítenem. Az eltűnése riadalmat
keltene, amely ezt megnehezítené.
Céltudatosan lépkedve keresek egy csendes helyet, miközben előveszem a
telefonomat, és felhívom Anton-t, a legfőbb tanácsadómat. Anton és én a
háború óta ismerjük egymást, amely szinte tönkretette a hazánkat. Korábban
apám legközelebbi barátja volt egy másik háború során. És most ő a
legmegbízhatóbb emberem, és tanácsadóm, ha arra van szükségem.
És ez most ilyen alkalom.
- Biztos vagy benne.
Mosolyognom kell. A legtöbb ember eszét vesztette volna, vagy megkérdezi,
hogy teljesen elmebeteg vagyok-e. De nem Anton. Csak megerősítésre volt
szüksége, és készen áll a megvalósításra.
- Az vagyok - mondom. - Patrick atya...
- Üzenek érte. A helikopteren lesz harminc percen belül, mielőtt felszállna gép.
Megemelem a szemöldököm. Anton „hatékonysága” minden pénzt megér.
Patrick atya a nagyapám ideje óta a családom barátja volt. Ő eskette meg a
nagyszüleimet, és a szüleimet. Amikor a szüleim fiatalon meghaltak, ott volt
mellettem. Lényegében ő jelenti a családot számomra, és nem akarom, hogy
más adjon össze minket Callie-vel.
Ismertetem a terveimet, és Anton megvalósítja őket.
- Felség.
Szünetet tartok, már vagy milliószor mondtam neki, hogy szólítson Hayden-
nek. De Anton régi vágású férfi, és számára egy király az király, függetlenül
attól, hogy a háborúban egymás mellett szolgáltak.
- Van még valami. Bár várhat.
- Valóban?
Szünetet tart. - Nem, nem igazán.
- Mondd!
- A légierő pilótái a földre kényszerítettek agy teherszállító repülőgépet.
Káromkodom.
- Ugyananolyat, mint legutóbb. - mondja öreg barátom. - Drogszállítmány
hamis elektronikai berendezésekbe rejtve. A repülőgép ugyanahhoz a kamu
céghez van bejelentve.
- Bassza meg! - sziszegem, és összeszorítom a fogaimat. Amióta békét
teremtettem Rince-ben, az ország egyre gyarapszik. Az emberek boldogok, a
foglalkoztatás az egekbe szökött, a családok főiskolára küldik a gyermekeiket,
és a gazdaság fellendült. Egészségügy, iskolák, közbiztonság - mindezt a legtöbb
királyság irigyli. De a sötétség belemélyesztette karmait az országba - és még
nem tudtam ellene tenni.
A drogok a veteránokat sújtják a legjobban. A háború maga a pokol, ezt
személyesen is igazolhatom. A férfiak más-más módon dolgozzák fel a poklot,
és a titokzatos kereskedő - bárki is legyen az a fasz - behálózta őket. Apró
mellszobrokkal kezdődött itt-ott, de az utóbbi időben már teherszállító
repülőgépeken érkezik a drog az országba. Sokat feltartóztatunk, de tudom,
hogy minden lefülelt gép mellett volt egy másik, amit elmulasztottunk.
- Tudom, hogy most más dolgok járnak a fejében, felséges uram...
- Nem, ez fontos. - Sóhajtom. - Köszönöm, hogy értesítettél.
- Ezért vagyok, királyom. Ezúttal megszereztük az egyik telefonjukat, mielőtt
megsemmisíthették volna. A technikusok most is dolgoznak rajta, miközben
beszélünk.
Bólintok. - Jó. Tájékoztass!
- Természetesen, felség. És a helikopter hamarosan megérkezik.
- Köszönöm, Anton.

A hívás után egy percig csendben füstölgök. Az országomat elárasztó

kábítószer-probléma aggasztó volt, de Anton nem tévedett, most más dolgok
foglalkoztatnak. Callie az enyém lesz sőt, most már a menyasszonyom. Ez azt
jelenti, hogy bizonyára viszály lesz köztünk Milton királlyal. Persze, hogy
lesz. Most az a feladatom, hogy kitaláljam, hogyan tudnám enyhíteni.
Összeszorul az állkapcsom. Meg kell találnom a barátaimat. Azt akarom, hogy
Sven, Xavier és Cole előre tudják, hogy hamarosan beüt a szar, és
mindnyájunknak el kell menekülnie innen, mielőtt Milton elhamarkodottan
cselekedne.
Kirohanok az üres szobából, és elindulok a folyosón, amikor egy női nyögés
hangja megállít. Összevont szemöldökkel fordulok a félig csukott ajtó felé,
amely mellett éppen elhaladtam. Nyilvánvalóan nem csak Callie és én
lopakodunk Milton palotájában.
Megrázom a fejem, és épp tovább akartam menni, amikor meghallom a férfi
hangját.
- Mondtam, hogy a szemtelen csitriket megbüntetik, nem?
Összeráncolom a homlokom. Ezt a hangot bárhol felismerném.
Sven.
Más körülmények között természetesen hagyom a barátomat, bármire is
készül. De az események nagyon gyorsan, és hamarosan bekövetkeznek.
Szükségem van arra, hogy a barátaim készen álljanak az indulásra, amikor
szükséges. Később is elnézést kérhetek tőle, amiért tönkretettem a
szórakozását.
Hangosan bekopogok. Elég hangosan ahhoz, hogy halljam, ahogy a lány felzihál,
és Sven az orra alatt káromkodik. Adok nekik még négy másodpercet, mielőtt
kinyitom az ajtót és bemegyek.
- Mi a fasz bajod van?
Sven arca bosszús, a szeme vadul villog és az állát szorosan összeszorítja. Inge
kilóg a nadrágjából és teljesen ki van gombolva. Rám mered, miközben
besétálok. A lánynak nyoma sincs.
- Beszélnem kell veled.
- Kicsit elfoglalt vagyok. - sziszegi hevesen. - És nem sétálhatsz be csak úgy egy
kibaszott szobába, amikor csak akarsz.
- Király vagyok. - mondom vigyorogva.
- Én is az vagyok, baszd meg! - köpi.
- Kopogtam.
Bemutat nekem, amikor rávigyorgok, de aztán megrázza a fejét.
- Mi van, Hayden?
- Készen kell állnod, hogy leléphessünk.
A homlokát ráncolja. - Ó? Lelépünk az esküvőről?
- Valószínűleg. És gyorsan.
Sven az arcomat tanulmányozta. - És miért?
- Mert elveszek valamit Milton-tól, ami nem az övé
Az állát simogatva lassan bólint. - És mégis az a benyomásom, hogy Milton azt
hiszi, hogy az övé.
Nem mondok semmit, Sven pedig még jobban összehúzza a szemét.
- És fehérbe van csomagolva ez a dolog, Hayden? - morogja.
- Talán.
A barátom káromkodik, és a szeme a szoba túloldalán lévő szekrény ajtajára
meredt, majd elkapja a karomat, és az ajtó felé ránt, amelyen éppen bejöttem.
- Kérlek, mondd, hogy szivatsz!
- Ismersz. Szerinted hazudok?
A fejét rázva felnyög. - Callie hercegnő? Elvesztetted a kibaszott eszed?
- Csak egy kicsit, de nem hátrálok meg, Sven.
Összeszorítja az állát, pillantása az enyémre szegeződik és tele van tűzzel. De
lassan ellazul és bólint.
- Rendben.
- Rendben?
- Hayden elég régóta ismerlek ahhoz, hogy tudjam, milyen makacs fasz
vagy. Azt is tudom, hogy még soha nem láttam az arcodon ezt a kifejezést, ami
sokat elmond.
- Azt mondja, hogy Ő az enyém, és senki másé, főleg nem Milton-é. - morgom.
Sven bólint. - Nos, akkor melletted állok. A többiek is.
- Jó, köszönöm. - Megköszörülöm a torkom, és összeráncolom a homlokom. -
Elnézést a zavarásért!
- Nem tudom, miről beszélsz.
Sven szenvtelen arcát látva forgatni kezdem a szemeimet. - Te és a
barátod. Sajnálom, hogy alkalmatlankodtam.
- Csak én vagyok itt...
- Ki van gombolva az inged.
- Átöltöztem.
- Rúzs van a nyakadon.
Összeráncolja a szemöldökét, de csak vállat vont.
- Ó, és Sven? - emelem fel a szemöldökömet, és az állammal a szoba hátsó
része felé biccentek. A kandalló mellett álló hatalmas, magas támlájú szék
mellett, egy kis, rózsaszín, csipkés bugyi fekszik.
- Egy kis szórakozás még a házasság előtt…
Sven megpördít, megragad a galléromnál fogva, kilök a szobából és az ajtóval
szemközti falhoz penderít. Felmordulok, mire ő dühösen rám vicsorog, és
szorosan megmarkolja a galléromat.
- Vigyázz a szádra! - veti oda.
Érdekes... még soha nem láttam ilyennek a barátomat. Olyan élénk és
védelmező, bármit rejteget is. Vagy bárkit. A reakciója nem olyan volt, mintha
egy random lányt hozott volna fel a szobájába bolondozni. Mintha ez a valaki
fontos lenne a számára. Ugyanígy reagáltam volna, ha Sven Callie-ről beszél.
És hirtelen megvilágosodom. A barátomra pillantok.
- Ki az? - kérdem csendesen.
- Hagyd!
- Amíg nem Callie az, én támogatlak, függetlenül attól, hogy ki az.
Elmosolyodik, szorítása lazul, hátralép, és megrázza a fejét.
- Felkeltetted a kíváncsiságomat.
- Később. - motyogja. - Majd később beszélünk róla.
Bólintok. - Patrick atya úton van.
Sven füttyentve megemeli a szemöldökét. - Azt csinálod, amire gondolok?
- Igen.
Bólint. - Jó. Büszke vagyok rád, ember. És örülök neked.
- Én meg annak örülök, amit később majd elmondasz nekem. - A szoba felé
biccentek, mire elvigyorodik.
- Gondolom, szükséged lesz egy tanúra, amikor feleségül veszed azt a lányt, az
esküvője napján, mielőtt Milton megtudná.
Felröhögök. - Azt hiszem, igazad van.
- Ott leszek.
- Köszönöm. - mondom, és határozottan megrázom a kezét. - Ha látod Xavier-t
és Cole-t...
- Gondoskodom róla, hogy megtudják. Készen állunk az indulásra. Azonkívül… -
megköszörüli a torkát, és visszapillant a szobába.
- Lehet, hogy nem te vagy az egyetlen, aki olyannal megy el innen, aki nem az
övé, Hayden.
 10. fejezet

Callie

Felsikítok, amikor a sarkon befordulva, belerohanok valakibe. A szívem a

torkomban dobog, és nagyon ugrok, mire rájövök, hogy ki az, aki szintén
felsikoltott.
- Faith?
A barátnőm zihál, arca kipirult és a mellkasához szorítja a kezét.
- Callie, a frászt hoztad rám!
- Mit keresel itt, ebben a szárnyban? - hadarom. Úgy tudtam, hogy a palota
minden területét lezárták az őrök az esküvőre. Pontosan ezért használtuk ezt a
szárnyat, Hayden és én arra, amit csináltunk. Arcom ég a gondolataimtól,
ajkainak és érintéseinek emlékétől.
- Én is ezt kérdezhetném tőled. - böki ki gyorsan, szeme lopva körbepillant, és
az arca olyan kipirult, mint az enyém.
Hirtelen valami bekattan.
- Várj! - mondom lassan, és ránézek. - Mit csinálsz ebben a szárnyban, és miért
rohangálsz ilyen izgatottan?
- Mi van? - krákogja. - Semmit!
Aztán hirtelen úgy tűnik, hogy ő ugyanezen gondolkodik velem kapcsolatban, és
leesik az álla.
- Te… - Az ajkába harap, de megrázza a fejét. - Nem. Kizárt, ne törődj vele! Ma
van az esküvőd.
- Kérdezd meg! - mondom csendesen.
- Mit kérdezzek?
- Amire készülsz.
Faith az ajkába harap. - Meg akartam kérdezni, hogy titokban találkozgatsz-e
valakivel, de…
- Igen. - A szó suttogva hagyja el ajkaimat, mire Faith szeme tágra nyílik.
- Callie!
- Ó, kérlek, csak nem azt akarod mondani, hogy te is itt találkoztál valakivel?
Elpirul, tekintete az enyémbe fúródik, miközben bizonytalanul felsóhajt. -
Lehet. - mondja csendesen.
Felkuncogok, reszketve az izgalomtól.
- Oké, háromig számolunk, aztán kimondjuk, rendben?
Faith bólint, és nagyot nyel.
Három ujjamat felemelem, és mindketten hangosan számolunk.
- Egy, kettő, három...
- Hayden király.
Megdöbbenek, és elpirulok, amikor rájövök, hogy Faith egy szót sem szólt a
„három” után. És most engem bámul, az álla szinte a padlóig ér.
- Faith! - visítom. - Te hazug, azt mondtad...
- Callie! - zihálja. - Férjhez mész!
- Igen. - suttogom. - De nem Milton királyhoz.
A barátnőm rám mered, és lassan megrázza a fejét. - Hú, ez…
- Őrület?
- Uh, igen, egy kissé. De egyben csodálatos is? - csendben felnevet. - Soha nem
gondoltam volna, hogy szökevény menyasszony leszel. - Füttyent. - Oké, hú, ez
óriási.
Azt akartam mondani, hogy „nem csak ez történt”, de határozottan megállítom
magam, mielőtt teljesen zavarba jönnék.
- Csak ez a dolog Milton királlyal, a szüleimmel és az adóssággal?
Vigasztalóan mosolyog, és megszorítja a karomat. - Tudom.
- Nem szeretem Miltont, Faith. És ha feleségül megyek valakihez, úgy értem ... -
Sóhajtva elhallgatok. Istenem, jó érzés ezt megosztani valakivel.
- És Hayden-t szereted?
Bólintok, érzem, ahogy az izgalom végigszáguld rajtam.
- Tudom, hogy csak most találkoztunk, de ő…
- Értem. - mondja gyorsan Fait, és elpirul, miközben mély lélegzetet vesz. - Hidd
el, nagyon is értem. Még akkor is, ha mindenki azt fogja mondani, hogy Ő nem
hozzád való, vagy botrányosan viselkedsz, vagy ha mindenkit kiborítasz.
Megemelem a szemöldököm. - Ööö, van valami, amit elmondanál?
Az ajkába harap, a szeme csillog és az arca mélyen elvörösödik, miközben
megrázza a fejét.
- Ó, Istenem, el kell mondanod!
- Később, rendben? - suttogja. - Szóval, mikor szöksz el Hayden királlyal?
- Azt hiszem, hamarosan.
- Nos, az esküvő két órán belül kezdődik, úgyhogy azt hiszem, ketyeg az óra. -
rám nevet, majd erősen magához szorít. - Mit akarsz, mit tegyek?
- Nos, azt hiszem, lesz egy kis gond.
Felhorkan. - Például, amikor nem vonulsz végig a padsorok között?
- Például akkor, igen.
- Nos, bármire is van szükséged, itt vagyok neked. És tudom, hogy Lola és Riley
is mindent megtesznek, amire szükséged van. Valószínűleg sokkal őrültebb
dolgokat, mint amiket én valaha is meg tudnék csinálni.
Felnevetek. - Nos, először is, azt hiszem, ahhoz kell segítség, hogy felvegyem az
esküvői ruhámat.
Faith a homlokát ráncolja. - De nem mész férjhez.
- Ó. - az ajkamba harapva elmosolyodok, miközben végigárad bennem az
izgalom. - De igen. És ehhez kellene a segítséged.
 11. fejezet

Callie

- Tudod, csodálatosan nézel ki.

Az ajkamba harapok, amikor Faith felé fordulok. - Köszönöm.
- Még mindig nem hiszem el, hogy valóban megteszed.
- Megpróbálsz megállítani?
- Egyáltalán nem. - vigyorog, miközben átölel. - Csak nagyon izgulok érted. Úgy
értem, ha megteszed ...
A barátnőm nyel egyet, és félrenéz. Faith-t szigorú szülei arra kényszerítik, hogy
feleségül menjen egy olyan sráchoz, akit ők választottak ki. Valójában itt
mutatták be neki, de a történtek miatt, még arra sem volt alkalmam, hogy
megkérdezzem, hogy sikerült a találkozó. De aztán felébredt bennem a gyanú,
hogy nem ő az a férfi, akivel korábban találkozott, amikor nekiütköztem.
- Nem kell hozzámenned, te…
- Hol a csapda?
Mindketten megpördültünk a férfias hangra, amikor a szoba ajtaja szélesre
tárul. Elhátrálok, megriadva a hatalmas termettől, a szép arctól és parancsoló
megjelenéstől. Átható, kék szeme köztünk jár, majd rám hunyorít.
Faith összeráncolja az orrát, és csengő hangon megszólal, amikor közénk lép.
- Bocsásson meg? Ki a fene maga... -
- Faith, minden rendben. - mondom, mert hirtelen felismerem a belépő férfit.
- Sven király. - bólintok mereven, és pukedlizek.
Ő megköszörüli a torkát, és még mindig rám mered. - Ha van egy csapda, akkor
tudni akarom.
- Csapda?
- Hayden-nel. - Összeszorul az állkapcsa.
- Úgy érti, hogy megpróbálom-e átverni?
- Mondd meg te.
Csak bámulok rá, miközben Faith mellettem dühöng.
- Úgy érti, hogy azon kívül, hogy elhagyom a vőlegényemet az esküvő napján
Hayden kedvéért, amely csődbe juttathatja a saját országomat és háborúhoz
vezethet? Úgy érti, hogy ezen kívül készülök-e valamire?
Szélesen elmosolyodik.
- Már értem, miért szeretett beléd.
- De nagy szerencse. - motyogja Faith szárazon.
- És látom, miért barátkozik veled.
Faith a homlokát ráncolja. - Ki, Callie?
Sven király szeme felszikrázik, miközben megrázza a fejét. - Riley.
Mi van?
Nem volt lehetőségem megkérdezni, mert a háta mögött ismét kinyílt az ajtó.
És a szívem szárnyra kapott.
Ezúttal Hayden érkezett, aki egy idős, ősz hajú férfit vezetett, majd egy másik,
sötét bőrű férfi következett, aki körülbelül húsz évvel idősebbnek tűnt, Hayden-
nél.
- Hercegnő! - dorombolja Hayden mosolyogva, amikor hozzám lép, és kezét a
derekamra csúsztatja. A szeme felcsillan, amikor szorosan magához szorít, és
átölel azokkal a nagy, erős karjaival.
- Csodálatosan nézel ki.
- Már láttad ezt a ruhát. - suttogom a fülébe elpirulva.
- És ha továbbra is emlékeztetsz, akkor el kell halasztanunk. - suttogja vissza.
- Ó?
- Mert újra meg akarlak dugni benne.
Izgatottan megborzongok az incselkedés hallatán.
- El a kezekkel!
Felzihálok, amikor Hayden karjai eleresztenek, és megfordulok, hogy lássam,
ahogy az idős férfi éles tekintettel figyeli, miközben az ujjával figyelmeztetően
integet.
Felkuncogok.
- Szerelmem! - nevet Hayden. - Ő itt Patrick atya. Nagyapám óta a családom
barátja. És ő itt - fordul a nagydarab, testes férfihoz, aki mögötte áll. - Anton, az
én…
- Inas. - mondja a férfi éles hangon, egyenes háttal.
Hayden forgatja a szemét. - Barátom és tanácsadóm.
Patrick atya megköszörüli a torkát, és kissé meghajol előttem. - Nagyon csinos
vagy kedvesem, de ne nyúlkáljunk, amíg a ceremónia véget nem ér. Rendben,
Hayden?
- Felség. - motyogja Anton sötéten.
Hayden csak sóhajt és megrázza a fejét.
Patrick atya mindnyájunkat a szoba túlsó vége felé terel, a hatalmas ablakok
közelébe, melyek a kastély rózsakertjére néznek. Sven király, Hayden mögött
áll, Faith pedig mögöttem. Anton az ajtó mellett marad.
Hayden megfogja a kezem, a szívem zakatol, ahogy Patrick atya előrelép.
- Ők a tanúk? - Megfordul és meghajol Sven előtt. - Sven király! Felség.
- Atyám. - válaszolja a nagy ember.
- És te kedvesem! - fordul Patrick atya Faith felé, és kedvesen rámosolyog. -
Pierre király lánya vagy, hmm?
Faith bólint. - Igen.
- Nagyszerű. - Mosolygott, amikor visszafordul felénk. - A gyűrűk?
Hayden bólint, sajnálkozva elhúzza a kezét az enyémtől, hogy benyúljon a
kabátja zsebébe. Felsóhajtok, amikor két gyönyörű gyűrűt nyújt Patrick
atyának. Leesett az állam.
- És ezek csak úgy a zsebedben voltak?
- Ezek a szüleimé voltak. - Melegen rám mosolyog, miközben a pulzusom
száguldani kezd, és végighullámzik rajtam a boldogság. Könnybe lábad a
szemem az érzelmektől, és megszorítom a kezét.
- És éppen a zsebedben voltak, mi? - suttogom lélegzetvisszafojtva.
- Talán felkészülten érkeztem.
- Mert?
- Azért, hogy elraboljalak és feleségül vegyelek. - morogja csendesen, lángba
borítva a bőrömet. Istenem, meg akarom csókolni, de tudom, hogy Patrick atya
valószínűleg mondana valamit, vagy elhessegetne. Szinte mindegy.
Patrick atya megköszörüli a torkát. - Hát akkor. Kezdhetjük?
Elmondjuk a szöveget.
Megfogjuk egymás kezét. A szívem zakatolt, amikor hangosan kimondjuk az
esküt. Hayden ujjára húztam a gyűrűt, ő pedig az enyémre.
- Férjnek és feleségnek nyilvánítalak benneteket.
Patrick atya alig mondja ki a szavakat, felsikoltok, mert Hayden felkap,
körbeforgat, és megcsókol. Beleolvadok, és olyan boldogságot érzek, amilyet
soha nem ismertem.
- És most, feleségem! - dorombol a fülembe. - Most itt az ideje, hogy valóban az
enyém légy.
 12. fejezet

Hayden

Elégek érte, sóvárgok utána. Egész lényemet felemésztette a szükség, hogy

elvegyem és teljesen a magamévá tegyem. A karjaim szorosan ölelik a
feleségemet, amikor elindulok vele a szobából, ahol éppen fogadalmat tettünk,
és összeházasodtunk. Alig mondtuk ki az „igen”-t, minden gondolatom és
minden vágyam arra összpontosított, hogy megcsókoljam, megkóstoljam,
kicsomagoljam abból a ruhából, széttárjam a lábait, és becsusszanjak a combjai
közötti édes mennyországba.
És most már az enyém.
Végigvonulok Milton palotájának üres termein, amíg meg nem találom, amit
keresek: a királyi és magas rangú személyek elszállásolására szolgáló elnöki
vendéglakosztályt. Nem ideális, mert egy tökéletes világban Callie-t a saját
ágyamba vinném. De nem tudok várni, többé már nem. Belököm az ajtót,
átviszem a küszöbön, és berúgom mögöttünk az ajtót.
Callie felnyög, karjaival a nyakamat öleli, miközben magához húz egy éhes,
mély csókra. Belemordulok az ajkába, erősebben szorítom a testét, és érzem,
ahogy a vér tűzként száguld az ereimben. A farkam fájdalmasan keményen
lüktet, hogy kiszabaduljon a nadrágomból. Callie egész testével rám fonódik,
megmarkolja a galléromat, amikor hozzám préselődik, mintha alig várná, hogy
megkaphasson.
És meg is fog kapni. Az utolsó centimig, örökké.
Leteszem a feleségemet a hatalmas ágy elé, és mögé lépek. Felzihál, amikor a
kezem végigsiklik a testén, és megrántja a vékony, hófehér ruhát összetartó
szalagokat, miközben ajkaim a nyakát és a fülét kóstolgatják.
- Szeretném, ha ez az ágyunkban történne, szerelmem.
- Rengeteg időnk lesz rá. - zihálja, és elfordítja a fejét, hogy ajkait az enyémhez
szorítsa. - De most…
- Most azonnal. - dünnyögöm. - Egy másodpercet sem várok, hogy a magamévá
tegyelek.
- Tégy a magadévá! - suttogja, és lüktető farkam megrándul, miközben ajkaimat
az övére tapasztom. Sóváran, hevesen csókolom, mintha nem akarnám, hogy az
ajkai elfelejtsék az érzést. Felnyögök, amikor meghúzom a ruha többi szalagját,
hogy lehúzhassam a testéről. Lecsúsztatom a pántokat a válláról, mire az egész
csillogó, fehér ruha a lába mellett a földre hullik.
Felnyögök, és lágy kis testét az enyémhez húzom. Kőkemény farkam a
fenekéhez simul. A kezeim végigsiklanak a csípőjén, majd a hasán. Nyöszörög,
amikor a kezem becsúszik a bugyija alá, és amikor mélyen a lábai közé tolom, és
megérzem a forró, síkos, ragacsos nedvességet a combjai között, éhesen
felmordulok.
- Mondd csak, angyal! - suttogom hevesen a fülébe. - Ennyire nedves volt ez a
mohó kis punci, miközben elmondtuk a házassági fogadalmunkat?
- Igen. - nyögi.
- Bassza meg! - mordulok fel, és gondolat, hogy a szűz puncija ilyen nedvesen
csöpögött, miközben megfogadta, hogy örökké az enyém lesz, még jobban
beindít. Betolom az ujjamat az ajkai közé és végigsimítok rajta, amitől elakad a
lélegzete. Még tovább izgatom, összegyűjtve harmatos nedvességét, és
végigdörzsölöm kemény kis csiklóján. Callie felnyög, és lélegzete elakad a
gyönyörtől. Érzem, ahogy keze hátracsúszik közöttünk, ujjai lüktető kemény
farkamat izgatják, miközben én a punciját ingerlem.
De többre van szükségem.
Négykézlábra állítom az ágy szélére. Felnyögök, ahogy mögé térdelek, és
ujjaimat a bugyijának szélébe akasztom. Lassan, áhítatosan húzom le róla,
mintha a világ legjobb kibaszott ajándékát bontanám ki. Lecsúsztatom róla a
bugyit, és éhesen felmordulok, amikor szűk, rózsaszín kis pinája síkosan feltárul
csinos combjai között.
- Mutasd meg, szerelmem! - dörmögöm. - Mutass meg nekem mindent!
Callie remegve kapkodja a levegőt, miközben hátranyúl, és kezét a fenekére
csúsztatja.
- Tárd ki magad előttem, kis feleségem! - nyögöm fel. - Mutasd meg nekem azt
az édes kis puncit és azt a gyönyörű kis popsit!
Felnyög, szorosan megmarkolja a fenekét, és úgy tesz, ahogy kértem. A vérem
száguldozik az ereimben, amikor előrehajolok, mint egy megszállott. Kezeim
felcsúsznak a combján, miközben belélegzem izgalma mámorító illatát. A
francba, legszívesebben palackoznám, hogy mindig érezhessem.
Vagy talán csak le kéne hajolnom és végigfuttatni a nyelvemet a kis punciján,
azért, hogy megbizonyosodjak róla, hogy örökké az enyém. És én ezt is teszem.
Callie felkiált és ívbe hajol a kéjtől, amikor a nyelvemmel végigsimítok az ajkain,
és beledugom a nyílásába. Amikor belenyögök a puncijába, és a nyelvemmel
baszom az édes kis pináját, a vér végigdübörög az ereimen. A farkam
megrándul a nadrágomban, ahogy kigombolom az ingemet, és elhajítom,
miközben a nyelvemet mélyen belé fúrom. A csiklójára siklik a nyelvem,
megforgatom a kemény kis gombon, mire a kéjtől felsikolt. Őrjöngve
kigombolom a nadrágomat, kirántom az övemet, és letolom a nadrágomat,
hogy kiszabadítsam lüktető farkamat. Megmarkolom, és a feleségem szűk kis
puncijába nyögve ütemesen simogatni kezdem.
Gyorsabban és mélyebben nyalom, a csiklóját pöckölöm, majd nyelvemet
mélyen a nyílásába döföm. Callie, gyönyörét a szobába kiáltva darabokra hullik,
amikor a háta ívbe hajlik, és csípőjét a számhoz szorítja. Egyik kezemmel
szorosan megmarkoltam a fenekét, előre-hátra ringatom a nyelvemen,
miközben a másikkal a faszomat verem. Vastag, fehér előnedv szivárog a
makkomból, síkos nedvességgel vonva be farkamat.
Újra és újra megforgatom a nyelvemet a csiklóján, kezem szorosan markolja a
fenekét, a hüvelykujjam pedig lassan, kis körökben izgatja a fenekét.
Ő a feleségem, a mindenem, mindörökké. És most megmutatom neki, mit
tartogatok számára, a közös életünk során. Nevezetesen, hogy minden egyes
alkalommal keményebben fog elélvezni, mint azt valaha is elképzelte.
- Élvezz a nyelvemre, kislány! - mormogom belé, és felnyögök, miközben szívom
a fájó csiklóját. - Élvezzen el ez a csinos kis punci! Élvezz el, kis feleségem. Élvezz
el, most!
Ajkaim a csiklójára tapadnak, és hevesen forgatom rajta a nyelvem, miközben a
puncijába dörmögök. És Callie hirtelen elélvez.
Sikolt, amikor az orgazmus végigszáguld rajta, és egész teste remeg az
élvezettől. Felnyög, csípőjével a számnak feszül, miközben tovább nyalom,
egyre lassabban, míg végül levegőért kapkodva elhúzódik.
Az ágyra omlik, levegő után kapkodva felkuncog, miközben én felállok és
lerúgom a nadrágomat.
- Ó, istenem! - zihálja, és felnyögve a hátára gördül. - Meg akarsz ölni a
házasságunk első napján?
Házasság. Sóváran felmordulok a szóra, érzem, hogy a szívem dübörög és
megduzzad a szerelemtől e lány iránt. Ő a feleségem, most és mindörökké. Az
enyém, egyedül az enyém. Az ágyhoz lépek, mire remegve felzihál, és
szemeiben fellobban a láng, miközben az ajkába harap. Lassan ráfekszek, és
hatalmas testemmel beborítottam. A kezeim a hajába túrnak, és amikor
hevesen megcsókolom, tudom, hogy minden rendben van a világon.
A többit majd később kitalálom. Nem, a többit majd később közösen kiderítjük,
férjként és feleségként.
Közénk nyúlok, megmarkolom a farkam és a combjai közé csúsztatom. Callie
halkan felnyög, amikor lüktető makkomat végighúzom bársonyosan puha
ajkain, mire hívogatóan megemeli a csípőjét.
Felmordulok, végigsimítok a farkamon, miközben a szemébe nézek. Kövér,
ragacsos előnedv csöppen le duzzadt makkomról, végigcsorogva punciján és a
combján. Férfiasságom hegyét a csiklójához dörzsölöm, amitől csendesen
felzihál, és a keze felcsúszik a bicepszemen, majd a farkamat finoman, sima
nyílásához nyomom.
- Nem fog sokáig fájni, angyal. - suttogom.
- Szerintem, egyáltalán nem fog fájni. - mondja félénken. - Ültem már lovon.
Elmosolyodok, majd megcsókolom, mire felzihál.
- Gyere, lovagolj meg!
- Csődöröm! - zihálja.
Behatolok a puncijába, és felnyögök, olyan hihetetlenül szűk. Olyan sima, olyan
feszes, olyan nedves, és én annyira készen állok, hogy elvegyem a szüzességét.
Mélyebbre tolom a makkom a puncijában, és érzem, ahogy a forró kis pinája
lassan megnyílik előttem.
- Királyom! - suttogja mélyet nyögve.
Előre nyomulok, a farkam hegye egyre mélyebbre siklik, miközben mohó kis
pinája magába szippant.
- Szerelmem! - leheli Callie.
Ajkaim az ajkára simulnak, és hirtelen beljebb siklok. Callie felzihál, szorosan
belém kapaszkodik és felnyög, amikor mélyebbre merülök bene. Hevesen
megcsókolom, elnyelve kéjes nyögéseit, amikor a farkam minden centijével
belehatolok. Mélyebbre csúszok, miközben a sima, mennyei puncija elnyel, és
egy utolsó hatalmas nyögéssel tövig nyomulok benne.
Callie nyöszörögve belém kapaszkodik, és nekem löki a csípőjét. Mélyen őrölök
a puncijában, mire felkiált. Lábai izmos derekam köré fonódnak, nyelve az
enyémmel kavarog.
- Most már az enyém vagy, angyal. - nyögök fel. - Most és mindörökké.
- A tiéd. - suttogja hevesen az ajkaimba, és megcsókol, miközben megemeli a
csípőjét.
Lassan hátrahúzom a csípőmet, hagyom, hogy nagy farkam minden kemény,
vastag centije tökéletes pinájának bejáratáig csússzon. Csak vastag, megduzzad
makkomat hagyom a puncijában. Farkam lüktetve pulzál a vágytól, ahogy a
hegyéből szivárog az előnedv. A pillantásunk összekapcsolódik, miközben
lassan, centiről centire egyre mélyebbre tolom a férfiasságomat, míg ismét
tövig elmerülök benne.
- Érezd, ahogy kitágítom ezt a kis puncit, szerelmem! Érezd, ahogy a puncid
olyan szorosan markol, mintha csak emlékezni akarna az érzésre, ahogy
kitöltöm!
Közénk nyúlok, végigsimítok a csiklóján, miközben lassan hátrébb húzódok,
majd előrelendülök. Felnyögök, az izmaim megfeszülnek, miközben ütemesen
előre, hátra mozgatom a csípőmet. Érzem, ahogy szűk, síkos puncija minden
mozdulatnál összeszorul körülöttem. Callie felkiált, hátraveti a fejét, és a
nyakamba kapaszkodva, mozgatja a csípőjét, amikor egyre keményebben és
gyorsabban kezdem baszni. Cuppogás, nyögés, és kéjes nyöszörgés hangjai
töltik be a szobát. Tenyerembe veszem az arcát, hevesen megcsókolom,
miközben édes kis punciját a magamévá teszem.
- Ez olyan kurva jó érzés. - nyögi belém kapaszkodva, miközben elakad a
lélegzete a gyönyörtől. - Istenem, annyira kitöltesz.
- És mindez a tiéd, angyal. - morgom. - Mindenem a tiéd, örökre.
- Férjem! - nyögi.
- Feleségem! - sziszegem, és mélyebbre tolom a farkam, miközben felsikolt.
Hirtelen megragadom, ő hangosan felzihál, és gyorsan a hátamra gördülök,
hogy Callie meglovagolhasson. Felnyögve az ajkába harap, és önkívületében
összeráncolja a homlokát, miközben ütemesen mozgatja a csípőjét, érezve,
milyen kibaszottan mélyen vagyok benne.
- Lovagold meg a vastag farkamat, kislány! - morgom, és kezeimet a fenekére
csúsztatva birtoklóan megmarkolom. - Lovagolj fel-le a faszomon! Szeretem
érezni, ahogy befogadod az egészet. Szeretem érezni, ahogy megszorítasz, és
édes mézeddel bevonod a golyóimat. És azt akarom, hogy elélvezz, angyal. Azt
akarom, hogy elélvezz a férjed nagy, vastag, duzzadt farkán.
Callie felsikolt, felemeli a csípőjét, és nyögve visszasüllyed. Ujjai a mellkasomba
mélyednek, ahogy fel-le siklik a farkamon. Szűk kis pinája körém szorul, és
minden alkalommal megszorít. Felemelem a fejem, a nyelvemmel izgatom és
megszívom az egyik rózsaszín, fájóan kemény mellbimbóját. Ujjaim a fenekébe
vájnak, és a bőrébe nyögök, miközben egyre gyorsabban lovagol a farkamon.
- Ez az, angyal. - nyögöm. Az izmaim megfeszültek és hullámozni kezdenek. -
Fogadj be minden centit. Addig mozgasd azt a csinos kis puncidat a farkamon,
amíg az édes mézed a golyóimra nem csorog.
Felsikolt, gyorsabban lovagol, és fel-le ugrál a faszomon. Az egész arca eltorzul
a gyönyörtől. Arcának vörös színe átterjedt a mellére, miközben tökéletes
pinája sima, bársonyos satuként markol.
A golyóim megfeszülnek, a farkam erősebben lüktet, mint valaha. Muszáj
beleélveznem, szükségem van rá, hogy megjelöljem a magommal úgy, hogy a
sperma a lábán csöpögjön.
- Minden centit, szerelmem! - nyögöm, és összeszorítom az állam, miközben az
ujjaim belemélyednek. Egész testében remeg, ahogy egyre gyorsabban mozog
rajtam, feszes kis pinája tövig magába fogad, minden alkalommal.
- Hayden! - nyögi, miközben a haja az arcába hull, ahogy vadul lovagol. - Én… ó,
istenem, elmegyek…
- Gyerünk, angyal! - sziszegem összeszorított fogaimon keresztül, miközben a
farkam még nagyobbra duzzad, és a golyóim bizseregnek, hogy végre
megkönnyebbülhessenek. - Élvezz el, szerelmem! Mindenem. Feleségem.
Callie felsikolt és hirtelen az egész teste felgyorsul, amikor az orgazmus hulláma
végigáradt rajta. Megvadulva fel-le ugrál rajtam, mint egy megszállott,
miközben egész teste reszket és remeg az orgazmustól. Felordítok, szorosan
megmarkolom a csípőjét, és olyan mélyre lököm magam benne, amennyire
csak tudom, és hirtelen elélvezek. Callie felkiált, érzi, ahogy forró, sűrű
spermám mélyen a méhébe lövell, megtöltve a punciját a ragacsos magommal.
Hosszan egymásba kapaszkodva élvezünk, míg végül az ágyra zuhanunk.
Átkarolom, szorosan magamhoz húzom és éhesen csókolom. A farkam még
mindig benne van, és soha nem akar kijönni.
- Köszönöm a nászajándékot! - suttogja nagy vigyorral az arcán, miközben
lehajolt, hogy lágyan megcsókoljon.
- Boldog esküvő napját, szerelmem! - nyögöm vissza, kezeimmel a bőrét
simogatva. Ez jelent minden. Ő jelent minden.
- És most mi lesz? Csak úgy elmegyünk?
- El szeretnél menni?"
- Ööö, igen. - fújtat, majd hirtelen a homlokát ráncolja.
- Mi az?
- Az én… - Megrázza a fejét.
- Mondd, angyal! - szólok halkan.
- A szüleim és a hazám. - Nagyot nyel. - Ez elég önző dolog volt tőlem. Úgy
értem, Milton…
- Nem fizetné ki a szüleid tartozását. - mondom sötétedő arccal.
Callie a homlokát ráncolva néz rám. - De így szólt az alku. Úgy értem, hogy ezért
kellett volna feleségül mennem hozzá.
- Hazudott, angyal.
Anton nem csak a helikoptert és Patrick atyát hozta el nekem. Titkos
információkat is. Új információk, amelyek mindent megváltoztatnak. Már egy
ideje figyelem és ellenőrzöm Milton-t, és a nyomozócsoportom végre áttörést
ért el. Milton nem akart Callie szüleinek egy fillért sem fizetni. Csak eljátszotta,
hogy Őt megszerezze. Van pénze, és még némi kölcsönt is adott nekik. De az
apja és az anyja egyetlen centet sem láttak volna, miután Callie-t törvényesen
magához köti. Ennek igazolására emlékeztetők és dokumentumok voltak a
birtokomban.
Ó, és ez még nem minden. Anton elhozta nekem az adu ászt, amellyel
tönkreteszem Miltont. A csempészrepülőn dolgozó technikus csapat gyorsan
dolgozott, és vajon mit találtak a telefonon?
Nos, ez mindent megváltoztat. Elloptam a menyasszonyát, akit soha nem
érdemelt meg. És most minden a kezemben van, amivel tönkre tudom tenni.
Haladéktalanul.
Nincsenek elvarratlan szálak. Semmi olyasmi, amivel később engem vagy Callie-
t zsarolhatna.
Nem, Callie az enyém, és ezt rohadtul biztosra veheti mindenki.
Callie megdöbben, amikor mindent elmondok neki, és a fejét rázza, miközben
hallgat.
- Akkor, most mi lesz? Mi történik most?
Rámosolygok, és lágyan megcsókolom.
- Most, feleségem… - mondom. - lelépünk innen. De először meg kell
buktatnom egy királyt.
 13. fejezet

Hayden

Nem félek. Egy cseppet sem. Semmim se lenne, ha félnék, és Callie-vel az

oldalamon tudom, hogy legyőzhetetlen vagyok. Berohanok Milton király
esküvői vendégekkel teli bankett termébe. Nem vagyok egyedül. Callie-t már
hiányolták.
A beszélgetés abbamarad, megdöbbenés és kíváncsi pillantások kísérnek
minket, amikor Milton asztala felé lépkedünk a százszorszépekkel kirakott
folyosón. A király arca vörös és izzadt, már teljesen részeg. Kortyol egyet a
söréből, és átkarolja a csinos, de rémült konyhai dolgozó derekát.
Megfordul, amikor észrevesz, és vigyor önti el az arcát. - Ahhh, Hayden! -
Felkuncog, látszólag észre sem veszi, hogy a terem elcsendesedett és mindenki
minket bámul, vagy azt, hogy kinek a kezét fogom.
- Gyere, igyál egy pohárral…
A beszéde akadozni kezd, és összehúzott szemmel Callie-re bámul, aki ott áll
mellettem, büszkén és bátran fogva a kezemet, és gyémántgyűrű csillog az
ujján.
- Mi a fasz ez? - vicsorog Milton, miközben a mosoly eltűnik az arcáról.
Tántorogva talpra áll, az arca vörös, mit a cékla
- Vedd le a kezed a menyasszonyomról!
Soványan elmosolyodom, és megrázom a fejem. - Úgy érted, a feleségemről?
Zavarodottnak tűnik, malac szemei körbejárják a termet, majd újra rám néz.
- Mit jelentsen ez?
- Az jelenti… - csattan fel Callie, és előrelép. - … hogy nem leszek a feleséged.
Soha nem is akartam, még akkor sem, amikor belementem a hazám
megmentése érdekében. De te akkor sem fizetted volna ki a tartozásokat, igaz?
Milton arca sötétvörös árnyalatot ölt, szemei vadul villannak, miközben
mocskolódni kezd.
- Hazudsz, te rágalmazó, áruló ribanc! Őrség! - ordítja. A terítéket és az ételt
lesöpri a padlóra. - Tartóztassák le ezt a... -
- Úgy tűnik, nálam van a géped személyzete, felség.
- Várjanak!
Milton király a kezét felemeli, hogy megállítsa a ránk küldött őröket.
- Mit mondtál?
Elmosolyodok. - Azt mondtam, úgy tűnik, nálam van a géped személyzete. A te
géped, nem? A te géped, a te kamu vállalatod? A te drogod? - Az utolsó részt
szinte köptem, a dühöm feltámadt.
Ezt találta Anton csapata. A hazámat elárasztó és az embereimet megmérgező
kábítószer egy helyről és egy embertől származik: Milton királytól. Úgy tűnik,
hosszú távú célja volt, hogy tönkretegye a hazámat. Bűnözéssel és káosszal
akarta destabilizálni az országot azért, hogy segítséget kérjek tőle. És a
segítségének ára Rince Királyság, lett volna.
De ennek most vége.
- Én…nem, ez…
- Hazugság? Rágalom?
Rávicsorgok. - Dokumentumok, beszélgetések, papírok, banki nyilvántartások
vannak a birtokomban.
Be kell vallanom, hogy a mosoly az arcomon, amikor azt figyeltem, ahogy a szín
kifut az arcából, több mint, kielégítő volt.
- Mielőtt elkezdesz megalázkodni… - sziszegem neki. - Nem, nem fogok
háborúzni veled. Az már nem én vagyok. Az életemnek azt a részét már magam
mögött hagytam.
Megszorítom Callie kezét, a feleségemét, és tudom, hogy ez igaz, az életem
azon része véget ért. Évekkel ezelőtt magam mögött hagytam a harcokat, de
Callie-vel az oldalamon biztosan tudom, hogy végleg véget ért. Ezenkívül mit
tenne a háború, azon kívül, hogy megbüntetné azokat a szerencsétleneket, akik
Milton markában vannak? Nem, a háború nem megoldás. Milton a célpont.
- Látod, nem kell háborúznom az egész országoddal, Milton. - mondom. - Csak
téged kell megcéloznom. És meg is teszem.
A szeme tágra nyílik, az arca elsápad.
- Az Egyesült Nemzetek Szervezetének, Hágának és a Nemzetközi Királyi
Tanácsnak mind a birtokában vannak azok a dokumentumok, amelyeket a
csapatom feltárt, és biztos vagyok benne, hogy körülbelül vagy egy tucat
nemzetközi törvényt megsértenek.
- Nem, ez… - Milton a fejét rázva dadog. - Nem, Hayden, te… -
- Megbüntetem azt az embert, aki bántani akarta a feleségemet? - mondom. -
Igen, igazad van. - Mosolyra húzom a számat, és a padlón szétszórt ételek felé
biccentek. - A helyedben elkezdenék ételre spórolni, felség. Olyan
befagyasztott számlákkal és nemzetközi embargóval számolhatsz, amelyről
álmodni se mertél.
- Mit akarsz? - suttogja rekedten Milton. A terem elcsendesedett körülöttünk.
- Akarok? - Elmosolyodok. - Nem, Milton, ez nem tárgyalás. Már mindenem
megvan, amit akarok. - A karomat Callie derekára fonom, és magamhoz húzom,
élvezve, Milton homlokán a ráncokat.
- A helyzet a következő. Először is, Callie az enyém. Amúgy sem érdemeltél meg
egy olyan nőt, mint ő.
Látom, ahogy megrándul, a nyelvébe harap, miközben árad belőle a düh.
- Másodszor, a drogterjesztést abbahagyod. Azonnal. Tudom, hogy a
nemzetközi közösség hamarosan lépni fog ez ügyben. Nem állítod elő, és nem
adod tovább a hazámnak, vagy a sajátodnak azt a szemetet. Robling jobb
uralkodót érdemel.
- De, én vagyok a király! - köpi dühösen.
- És elérkeztünk a harmadik ponthoz. - mondom csendesen.
Milton arca elsápad.
- Távozol. Még ma. Lemondasz a trónról, és hagyod, hogy Robling új királyt
válasszon.
Milton ordít. - Tessék?!
- Véged van. - mondom.
- A faszt van!
- A feljegyzéseket kiadtuk a lakosságnak, miközben beszéltünk. Azt javaslom,
tűnj el, mielőtt megtámadnák a kastélyt, és kidobnának.
Milton dühében köpköd, füstölög és vicsorog, miközben rázza a fejét.
- Tartsd meg a kurvát. - köpi. - Őt akarod? Minden...
Felsikolt, amikor fél másodperc alatt letudom a köztünk lévő távolságot, és a
gallérjánál fogva átrántom az asztalon, és behúzok neki.
Kétszer.
Őrei ott maradtak, ahol voltak.
- Válogasd meg a szavaidat, amikor a feleségemmel beszélsz! - sziszegem a
fülébe, mielőtt ellépek tőle. Milton felemeli a fejét, vérző szájjal és tágra nyílt
szemekkel bámul kettőnkre.
- Te… feleségül vetted?
- Igen, megtette. - veti oda Callie.
- A mi esküvőnkön?
- Igen - vágja rá. - Igen, akkor.
- Te hazug kis... -
Gyorsan becsukja a száját, és arrébb megy, amikor vicsorogva felé indulok, és a
kezét felemeli, mintha megállíthatna. Szánalmas viselkedés egy királytól.
- Soha többé nem is gondolsz rá, világos?
Milton bólint, kábának és elveszettnek látszik.
- Most elmegyek, Milton. És magammal viszem a feleségemet. Ismét azt
javasolnám, hogy távozz, mielőtt a polgárok bejönnének a fejedért, de hé! -
mosolygok. - Élvezd a bulit!
Ezzel megfordulok, kezemet Callie-ébe csúsztatom, és elhagyom a termet,
oldalamon a királynőmmel.
- Várj, tényleg...
Vigyorogva a feleségem felé fordulok. Ott áll teljes tökéletességében a fehér
ruhájában, miközben tűz lobog a szemében, és visszamosolyog rám.
- Gyere ide!
Felkuncog, miközben a karomba veszem, és amikor a vállamra dobom, még
hangosabban sikít és nevet. És így sétálok ki Milton palotájából, pontosan úgy,
ahogy mondtam.
Ki a kapun, Callie-vel a vállamon.
Anton indulásra készen áll a helikopterrel és Milton pázsitjának közepén vár
minket. Leteszem Callie-t a fűbe, átkarolom és megcsókolom, beleadva a
csókba mindazt, amit érzek, míg már egyikünk sem kap levegőt, és lihegve
szétválunk.
- Hát így kell megcsókolni egy feleséget.
Megpördülök, amikor meglátom, hogy Sven kinyitja a helikopter ajtaját.
- Készen állsz, hogy eltűnjünk innen?
- Abszolút. - nevetek, és megszorítom Callie kezét. - De várj, hol vannak a
többi…
Teljesen kitárja a helikopter ajtaját, mire Callie is és én is megdöbbenünk.
Ott van mind a három barátom. De mondjuk úgy, hogy nincsenek egyedül. De
ez egy másik nap története.
Csak az számít, hogy megszereztem, amiért jöttem.
A feleségemet. A királynémat. A szerelmemet.
Az enyém.
A fedélzeten az ölembe húzom, ajkaim összeolvadnak az övével, és átkozottul
hosszan és lassan csókolom, miközben új életünk felé repülünk, amit a sors
nekünk szánt.
 Epilógus

Callie

Aznap ugrottam. Levetettem magam a szikláról. Korábban láttam, hogy merre

tart az életem, de nem nagyon tetszett. De aztán találkoztam Hayden-nel, és
minden megváltozott.
És a fenébe is, örülök, hogy leugrottam.
Az élet nem mindig ad boldog befejezést. Tudom, és Hayden is tudja, hisz oly
sok mindent látott már életében. De ez csak arra késztetett bennünket, hogy
értékeljük mindazt, amit kaptunk. Mert amit kaptuk, az a tökéletes boldogan
éltek, míg meg nem haltak.
Hayden rendezte a szüleim tartozását. És nem úgy, ahogy azt Milton ígérte,
hogy pénzzel oldja meg a problémát. Nem, Hayden leült a szüleimmel, és tervet
készített. Nos, nem igaz. Először leült a szüleimmel, és elnézést kért, amiért
nem kérte az engedélyüket. De száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a
szüleim nem haragudtak. Soha nem tetszett nekik az az ötlet, hogy feleségül
menjek Milton királyhoz, és mindketten jól ismerték Hayden történetét.
Mondanom sem kell, hogy teljes szívvel elfogadták az utolsó pillanatban történt
választásomat. Második „esküvőt” tartottunk, ezúttal a családommal és a közeli
barátokkal, ami éppolyan varázslatos volt, mint először, abban a kis szobában
Patrick atyával.
Nos, Hayden ezek után ült le a szüleimmel, hogy megnézze, hogyan segíthet
Arbor pénzügyi helyzetén. Végül kereskedelmi megállapodást kötött a két
királyság, amely pénzt hozott Arbor-nak, jobb munkahelyeket és iskolákat
teremtett Rince-nek. Ami azt illeti, a két királyság közötti gazdasági partnerség
fantasztikusan működik. És mivel mi házasok vagyunk és a két királyság így
kötődik egymáshoz, mindkét ország polgárai el voltak ragadtatva az új
megállapodások miatt.
Milton lemondott Robling trónjáról.
Nos, nem, ez nem egészen így történt. A kudarcba fulladt esküvő után Milton
bezárkózott a palotájába, amelyet aztán a saját testőrei rohamoztak meg, és
átadták a nemzetközi törvényszéknek. Igen, a hírek, miszerint a királyuk
drogokkal látja el a háborús veteránokat, nem éppen volt ínyükre. Jelenleg
börtönben ül, trón fosztva, koronájától megfosztva, pénz és rang nélkül.
Kábítószer kereskedelem, korrupció, szervezett bűnözés ellene a vád. Robling
népe nem volt megelégedve vele, a börtönben összeült a parlament, és
eltávolították a trónról.
Leszavazták a királyság intézményét, és inkább miniszterelnököt választottak.
Rince királynője lettem, Hayden király oldalán. És a királynője lettem annak is,
hogy első próbálkozásra felcsináltak, Hayden király ágyában. Igen, ez
számunkra is meglepetés volt, de őszintén, nem is lehetnénk boldogabbak.
Soha nem mondta ki, de tudom, hogy a Hayden vad külseje mögött lakozó
férfinak hiányzott a család. Szülei fiatal korában meghaltak, és felnőtt életének
meghatározó részét háborúskodással töltötte. Így hamarosan érkező kislányunk
hírére új életre kelt.
Ígéretéhez híven Hayden aznap mindenki szeme láttára a vállára dobva átvitt a
kapun. És a másik ígéretéhez híven nincs olyan nap, amely elmúlhatna bűnös
szája, csodálatos ujjai vagy tökéletes farka nélkül. Mint mondtam, megtaláltuk
a boldogságot, és mindketten biztosak vagyunk benne, hogy ezt soha nem
felejtjük el.
És persze nem mi voltunk az egyetlenek, akik megtalálták a szerelmet annak az
esküvőnek a napján, amely soha nem történt meg. Riley, Faith, Lola és én -
mind a négyen olyasmit találtunk, amire nem számítottunk.
Valójában Hayden és én épp egy esküvőre tartunk, egy másik szerelmi történet
megpecsételésére, amely aznap kezdődött ...
De azt hiszem, Lola jobban el tudná mesélni saját történetét.
Csak azt tudom, hogy megtaláltam a szerelmet és az új életet, amire nem
számítottam. Megtaláltam azt az embert, aki ellopta a szívemet - vagy talán
megtalálta. Szerelmesek vagyunk, úton van a gyermekünk, és életünk hátralévő
részét együtt éljük le.

Ettől, és a fantasztikus szextől bizseregnek a lábujjaim.

Vége