A HERCEG

Föl -alá járkálva próbál tam ki sétálni magamból az idegességet . Amíg a Párválasztó csak
valami

távol i terv vol t -a jövőm egyik lehetősége –, addig ki fejezet ten érdekesnek tűnt . Most
azonban? Hát ,

már koránt sem vol tam ennyi re biztos a dologban.

Megtörtént a szereplők laj st romba vétele, az adatokat többször i s el lenőrizték. A palota

személyzete

új feladatokat kapot t , tervezni kezdték a ruhakol lekciókat , a szobákat sorban rendbe tet
ték a vendégek

fogadására. A tempó egyre fokozódot t , ami egyszerre vol t izgalmas és riasztó.

A lányok számára a benevezéssel kezdődöt t minden, amikor ki töl töt ték a

formanyomtatványokat –

ezt mostanra biztosan meg i s tet ték több ezren. Számomra azonban az egész ezen az estén
vet te

kezdetét .

Tizenki lenc éves let tem. Most már megnősülhet tem.

Megtorpantam a tükör előt t , és új ra megigazí tot tam a nyakkendőmet . Ma este a

szokásosnál több

tekintet szegeződik majd rám. Fontos vol t , hogy azt a „magabiztos herceg" benyomást kel t
sem, ami t

mindenki elvárt tőlem.

Minthogy a kül sőmet i l letően mindent a legnagyobb rendben talál tam, el indul tam apám

dolgozószobája felé.

Útközben köszönésképpen oda-odabiccentet tem a tanácsadók és az i smerős palotaőrök felé.

Nem

vol t könnyű elképzelni , hogy al ig két héten belül ezeken a folyosókon hemzsegni fognak a
lányok.

Határozot tan kopogtat tam – ezt maga apám várta el így . Nagyon úgy tűnt , hogy mindig
van mi t

tanulnom tőle.
Maxon, mindig határozot tan kopogj !

Maxon, ne járkál j folyton fel -alá a szobában!

Maxon, légy fürgébb, okosabb, jobb!

– Szabad!

Amikor beléptem a dolgozószobába, apa egy pi l lanat ra el fordul t a tükörképétől , így

üdvözöl t . – Á,

szóval i t t vagy. Anyád i s mindjárt jön. Készen ál l sz?

– Természetesen – felel tem. Ezen kívül nem vol t más el fogadható válasz.

Egy dobozkáért nyúl t , és odatet te elém az í róasztal ra.

– Boldog születésnapot .

Lehántot tam az ezüstös csomagolópapí rt , ami alat t fekete dobozt pi l lantot tam meg. Új

mandzset tagombok vol tak benne. Apát valószínűleg túl ságosan lekötöt ték uralkodói
gondolatai , így

felej thet te el , hogy már karácsonyra i s mandzset tagombokat kaptam. De az i s lehet , hogy ez
együt t jár

a szereppel . Elképzelhető, hogy amikor ki rály leszek, én i s két szer ajándékozom majd meg
ugyanazzal

a fiamat . Ehhez persze először i s egy feleséget kel l szereznem.

Egy hi tvest . Ajkam hangtalanul formál ta meg a szót . Fel tűnően idegen érzés vol t kimondani .

– Köszönöm, apa. Azonnal be i s teszem a kézelőmbe.

– Ma este muszáj lesz a legjobb formádat hoznod -jelentet te ki , miközben sikerül t el

szakadnia a

tükörtől . -Mert mindenkinek egyedül a Párválasztó jár majd a fejében.

– Ahogy az enyémben i s – mosolyogtam rá kényszeredet ten, miközben azon tanakodtam

magamban, hogy elárul jam-e neki , mennyi re ideges vagyok. Végtére, egyszer ő i s végigcsinál
ta

mindezt . Hajdanán akár neki i s lehet tek kételyei .

Nagyon úgy tűnt , hogy az érzéseim kiülhet tek az arcomra.

– Pozi t ív hozzáál lást , Maxon. Ennek tulajdonképpen izgalmasnak kel l lennie – buzdí tot t .
– Izgalmas i s. Csak az hökkent meg egy kicsi t , hogy minden mi lyen gyorsan történik – felel
tem,

miközben igyekeztem arra koncent rálni , hogy átdugjam az ingem kézelőjén a fémpöcköket .

– Neked talán gyorsnak tűnik – kacagot t fel –, én vi szont már évek óta ezen dolgozom.

Összeszűkül t szemmel pi l lantot tam fel rá.

– Ezt hogy érted?

Ekkor nyí l t az aj tó, s belépet t raj ta az anyám. Apa arca azonnal felderül t , mint mindig.

– Amberly, mesésen nézel ki – jelentet te ki , s el indul t felé.

Anya szokás szerint most i s úgy mosolyodot t el , mintha nem hinné, hogy bárki fel figyelhet rá,
aztán

átölel te apát .

– Azért remélem, nem túl mesésen. Nem szeretném, ha rám i rányulna a figyelem. – Elengedte
apát ,

hozzám lépet t , és szorosan körém fonta karját . – Boldog születésnapot , fiam!

– Köszönöm, anya.

– Az ajándékod már útban van – súgta oda, aztán új ra apa felé fordul t . – Nos, akkor
elkészül tünk

mindannyian?

– Bizony el . – Apa felé nyúj tot ta a karját , ő belekarol t , én pedig meghúzódtam az

árnyékukban.

Mint mindig.

– Fel ség, hozzávetőlegesen mennyi idő múlva veszi kezdetét a Párválasztó? – tudakol ta az
egyik

riporter. A videokamerák lámpáinak kereszt tüzében át forrósodot t az arcom.

– A neveket pénteken húzzák ki , a lányok pedig a rá következő pénteken érkeznek meg –

válaszol tam.

– Fel ség, nem ideges? – kiál tot ta felém egy új hang.

– Amiat t , hogy olyan lányt veszek feleségül , aki t még nem i s i smerek? Ez benne van a
munkaköri

leí rásomban -kacsintot tam rá, és a bámészkodó vendégsereg felnevetet t .

– És ez csöppet sem nyugtalaní t ja, fel ség?

Felhagytam azzal , hogy megpróbál jam megtalálni a hanghoz tartozó arcot . Többé-kevésbé
abba az

i rányba fordul tam, amerről a kérdés jöt t , s csak remélni tudtam, hogy nem tévedek nagyot .

– El lenkezőleg, ki fejezet ten izgatot t vagyok. – Fogjuk rá.

– Biztosak vagyunk abban, fel ség, hogy ki tűnően választ majd. – Egy fényképezőgép vakuja

tel jesen elvakí tot t .

– Úgy van! – kiabál ták be mások i s.

Vál lat vontam.

– Nos, nem i s tudom. Nem lehet normál i s az a nő, aki engem választ .

Új ra felkacagtak, én pedig megragadtam az alkalmat , hogy ezzel véget vessek a beszélgetésnek.

– Bocsássanak meg, de több rokonom i s érkezet t látogatóba, és nem szeretnék udvariat lan lenni .

Hátat fordí tot tam az új ságí róknak és fotósoknak, s nagy levegőt vet tem. Hát már az egész este i
lyen

lesz?

Körülnéztem a Dí szteremben – a sötétkék terí tő az asztalokon, a káprázatos dí szvi lágí tás

mind a

pompát érzékel tet te –, s azonnal belát tam, hogy a menekülés nem reál i s lehetőség. Ál lami

t i szt ségvi selők az egyik sarokban, riporterek a másikban – nem akadt egyet len zug sem,
ahol

nyugalomra vagy békére lelhet tem volna. Figyelembe véve, hogy kinek a születésnapja vol t ,
az ember

azt hihet te volna, hogy lehet némi beleszólásom abba, hogyan i s történjen az ünneplés. De
valahogy

sosem így alakul tak az események.

Épp sikerül t a tömeg elől elhúzódnom, amikor azt éreztem, hogy apám mel lém lép, átkarol
és

megszorí t ja a vál lamat . Et től meg a várat lanul rám i rányuló figyelemtől azonnal új ra rám
tört a

szorongás.
– Mosolyogj ! – parancsol t rám foj tot t hangon, s miközben fél revont , odabiccentet t
fontosabb

vendégei felé. Engedelmeskedtem.

Daphne i s megérkezet t az apjával Franciaországból . Elkaptam a pi l lantását . Szerencsénk vol

t , hogy

a mulat ság időpont ja épp egybeeset t azzal , hogy apáinknak meg kel let t tárgyalnia a
folyamatban lévő

kereskedelmi egyezményt . Daphne a francia ki rály lánya vol t , s így időről időre összefutot
tunk. A

családomon kívül talán ő vol t az egyet len személy , aki t közelebbről i smertem. Jó érzés vol t egy
barát i

arcot i s látni a teremben.

Ból intot tam felé, ő pedig magasra emel te pezsgőspoharát .

– Nem válaszolhat sz minden kérdésre i lyen szarkaszt ikus modorban. T e vagy a koronaherceg.
Azt

kel l látniuk, hogy képes vagy az uralkodásra. – Apa keze mintha a szükségesnél jóval
erősebben

szorí tot ta volna a vál lamat .

– Elnézést kérek. De mivel ez egy part i , úgy í tél tem meg...

– Nos, ebben az esetben rosszul í tél ted meg. Elvárom, hogy nagyon i s komolyan vedd ezt
az egész

felhaj tást , mi re el jön a Hí radó ideje.

Megál l t , szembefordul t velem. Szürke szeme ál lhatatosan fürkészte arcomat .

Új ra elmosolyodtam, mert tudtam, hogy a vendégek miat t pontosan ezt követel i meg tőlem.

– Természetesen. Mindössze annyi történt , hogy egy pi l lanat ra rosszul í tél tem meg a helyzetet .

Karja aláhul lot t , másik kezével ajkához emel t egy pohár pezsgőt .

– Erre mintha ki fejezet ten haj lamod lenne.

Megkockáztat tam egy pi l lantást a terem túloldalán ál ló Daphne felé, és a szememet forgat tam,
mi re

ő elnevet te magát , mert nagyon i s pontosan tudta, hogyan érzem magam. Apa követ te a
tekintetem
út ját .

– Hogy az a lány mindig mi lyen csinos! Kár, hogy nem vehet részt a sorsoláson.

Vál lat vontam.

– Daphne nagyon kedves teremtés. De sosem éreztem i ránta semmi különöset .

– Helyes. Mert az ri tka nagy ostobaság let t volna tőled.

Igyekeztem nem venni tudomást a sértő megjegyzésről .

– És egyébként i s, már al ig várom, hogy találkozhassam azokkal a lányokkal , akik valóban

szóba

jöhetnek.

Ez a mondat nagyon i s kapóra jöt t neki , s engem maga előt t terelgetve új ra el indul t .

– Maxon, el jöt t az ideje annak, hogy meghozz bizonyos valódi döntéseket az életedet i l
letően. Jó

döntéseket . Biztosra veszem, hogy túl ságosan ridegnek találod a módszereimet , de muszáj ,
hogy

fel fogd a helyzeted jelentőségét .

El foj tot tam magamban egy sóhaj t . Próbál tam már döntéseket hozni . Csakhogy ehhez te
nem bí zol

meg bennem eléggé.

– Apa, ne aggódj . Szívemen vi selem a hi tvesem kiválasztásának feladatát – felel tem, erősen

remélve, hogy a hangom megnyugtat ja majd szándékom komolysága felől .

– Messze többről van i t t szó annál , mint hogy egyszerűen csak jól ki jöj j valakivel . It t
van például a

Daphnéval való kapcsolatod. Remekül elvagytok, de neki aztán tényleg semmi hasznát nem
vennéd. –

Belekortyol t az i talába, s közben odaintet t egy vendégnek, aki mögöt tem haladhatot t el .

Új ra csak megpróbál tam uralkodni az arcomon. Nem tet szet t az, hogy i lyen i rányba tart a

beszélgetésünk, úgyhogy zsebre vágtam a kezem, és tekintetemmel végigpásztáztam a termen.

– Azt hi szem, i l lene körbejárnom a meghívot takat .

Csak legyintet t , minden figyelmét a pezsgőjének szentel te, én pedig vi l lámgyorsan leléptem.
Bármennyi re törtem i s a fejem, nem igazán értet tem, mi re akart ki lyukadni ezzel a vi
selkedéssel .

Semmi oka nem vol t arra, hogy i lyen ot rombán nyi latkozzon Daphnéról , hi szen a lány fel
sem

merülhetet t lehetőségként .

A Dí szteremben a lelkesedés a tetőfokára hágot t . A duruzsoló vendégseregből többen i s

megeml í tet ték, hogy egész Il léa csaki s erre a percre várt : az izgalomra, ami t egy új
hercegné jelent , a

lázas várakozásra, hogy ki rály legyen belőlem. Most először éreztem át a helyzet súlyát , s
kezdtem

aggódni , hogy összeroppanok alat ta.

Sorra ráztam meg a felém nyúj tot t kezeket , s kedvesen fogadtam az ajándékokat ,
amelyekre semmi

szükségem nem vol t . Sebtében kérdeztem valami t egy fotóstól a gépe lencséjéről , aztán
csókokat

nyomtam a ki rályi család tagjainak, barátainak, no meg jó csomó vadidegennek az arcára.

Végül egy pi l lanat ra magamra maradtam. T ekintetemet végighordoztam a tömegen. Biztosra

vet tem, hogy éppen valahol máshol kel lene lennem. Amikor meglát tam Daphnét , azonnal
el indul t

felém. Annyi ra kedvem let t volna pár percnyi fel szabadul t csevegéshez, de erre még várnom kel
let t .

– Jól mulat sz? – lépet t mel lém anya.

– Úgy nézek ki?

Végigsimí tot t makulát lanra vasal t öl tönyömön.

– Igen.

– Csak ez számí t – mosolyogtam rá.

Fél rebi l lentet te a fejét , arcán gyengéden derűs ki fejezés jelent meg.

– Gyere csak velem egy percre.

Felé nyúj tot tam a karom, ami t boldogan el fogadot t , s a fényképezőgépek kat togása
közepet te a

folyosó felé sétál tunk.

– Jövőre nem lehetne ki sebb ünnepséget szervezni? -tudakol tam.

– Nem valószínű. Addigra szinte tel jesen biztos, hogy megházasodsz, és a feleséged talán

ki fejezet ten meg akarja majd adni a módját annak, hogy megünnepel je el ső együt t töl töt t
éveteket .

Összevontam szemöldökömet , ami t kizárólag anya nézet t el nekem.

– És mi van, ha ő i s inkább a vi sszafogot t dolgokat szeret i?

Halkan felnevetet t .

– Sajnálom, szívem, de amikor egy lány benevez a Párválasztóba, rendszerint a vi sszafogot t

ságból

való kiutat keresi .

– Ez veled i s így vol t? – tűnődtem fennhangon. Sosem hoztuk szóba, hogyan kerül t a
palotába.

Különös választóvonal vol t ez ket tőnk közöt t , olyan, ami t nagyon fontosnak tartot tam –
én már

beleszület tem mindebbe, ő azonban a saját döntése alapján jutot t ide.

Megtorpant , felém fordul t , és kedvesen mesélni kezdte:

– T el jesen beleestem az arcvonásaiba, amelyeket a tévé képernyőjén megpi l lantot tam. Úgy

álmodoztam apádról , ahogy most rólad fantáziál több ezer lány.

Megpróbál tam magam elé képzelni , amint befont hajú, fiatal lányként Honduraguában
bámul ja

vágyakozva a televíziót . Szinte hal lot tam, ahogy fel sóhaj t minden alkalommal , amikor a képen
látható

fiatalember megszólal .

– Minden lány álmodik arról , hogy mi lyen lehet hercegnőnek lenni – folytat ta anya. – Hogy
mi lyen

érzés lehet az, amikor valaki elbűvöl i , leveszi őket a lábukról , amikor korona kerül a
fejükre... A

sorsolás előt t i héten egyéb sem járt a fejemben. Akkor még nem tudtam, hogy ennél jóval
többről van

szó. – Szomorú ki fejezés jelent meg arcán. – El sem tudtam képzelni , hogy mekkora lesz raj
tam a
nyomás, vagy hogy mi lyen kevés magánéletem marad. De azzal . hogy hozzámehet tem
apádhoz. hogy

megszülhet telek téged. – Megsimogat ta az arcom. – Ezzel minden álmom valóra vál t .

Nem vet te le rólam a tekintetét , pedig lát tam, hogy csi l logó könnycseppek gyűlnek a szeme

sarkában. Muszáj vol t tovább beszél tetnem.

– Ezek szerint nem bántál meg semmi t?

– Egyál talán nem – rázta meg határozot tan a fejét . – A Párválasztó megvál toztat ta az
életemet ,

méghozzá a lehető legjobb értelemben. És pontosan erről szeretnék beszélni veled.

– Nem vagyok biztos benne, hogy értem, mi re célzol -néztem rá összeszűkül t szemmel .

Nagyot sóhaj tot t .

– Négyes vol tam. Egy gyárban dolgoztam. – Elém tartot ta mindkét kezét . – Az uj jaimon
száraz,

repedezet t vol t a bőr , a körmeim alá beivódot t a kosz. Nem vol tak kapcsolataim, nem vol
t társadalmi

státusom, nem vol t semmim, ami mél tóvá tet t volna a hercegné szerepére. és mégi s, most i t t
vagyok.

Bizonytalanul meredtem rá.

– Maxon, ez az én ajándékom neked: megígérem, mindent megteszek azért , hogy ezeket a

lányokat

a te szemeden keresztül lássam majd. A t iéden, s nem egy ki rályné, nem egy anya szemén
keresztül .

Még ha nagyon alacsony kasztból való lányt választasz magadnak, még ha mások úgy vél ik i
s, hogy

nincs benne semmi érték, én mindig arra figyelek majd egyedül , hogy te miért akarod őt .
És

megteszek minden tőlem telhetőt , hogy támogassalak a döntésedben.

Egy lélegzetvételnyi szünet után rájöt tem, mi re céloz.

– Ezek szerint apának ez nem jutot t ki? És neked sem?

Kihúzta magát .
– Minden lánynak meglesznek a maga előnyös és hát rányos vonásai . Akadnak majd olyan
emberek,

akik az ál talad kiválasztot t teremtésekben a legrosszabbat lát ják, míg másokban pedig a
legjobbat , s

neked közben fogalmad sem lesz arról , hogy miért i lyen szűk látókörűek. De bárhogy dönt s
i s, én

mindig i t t leszek neked.

– Ez eddig i s így vol t .

– V alóban – ból intot t , és belém karol t . – Azt i s tudom, el jöt t az ideje annak, hogy
másodhegedűs

legyek egy másik nő mel let t , és ez így van rendjén. Az i rántad való szeretetem azonban
sosem múl ik

el , Maxon.

– Ahogy az enyém sem. – Remél tem, hogy érzékel i , mennyi re őszintén beszélek. El sem
tudtam

képzelni olyan körülményeket , amelyek miat t anya i ránt i mélységes rajongásom mérséklődne.

– Tudom. – Megérintet te a karomat , és elkezdet t vi sszaterelni a mulat ságba.

Még akkor i s a szavai jártak a fejemben, amikor új ra beléptünk a tapsoló, mosolygó vendégek közé.

Anya hihetet lenül bőkezű embernek számí tot t , nem vol t hozzá fogható. Ezt a
tulajdonságát

igyekeztem i s a magamévá tenni . Ha valóban ez az ajándéka számomra, akkor nyi lván sokkal
többet

jelent , mint azt jelenleg meg tudnám í télni . Anya ugyani s sosem adot t olyan ajándékot ,
ami t ne

gondol t volna át alaposan.

A vendégek jóval tovább maradtak, mint azt i l lőnek vél tem. Arra jutot tam, hogy ez nyi
lván egyike

azoknak az áldozatoknak, amelyeket az előjogokért muszáj meghoznunk. Senki sem szeretné, ha

véget

érne egy palotában rendezet t part i . Még akkor sem, ha a palota kívánsága ki fejezet ten ez lenne.

Az egyik Német Szövet ségből érkezet t , igen részeg mél tóságot egy palotaőr gondjai ra
bíztam,
köszönetet mondtam minden udvari tanácsadónak az ajándékokért , és kezet csókol tam szinte az
összes

hölgynek, aki csak át lépte a küszöböt . Az én szememben ezzel le i s tudtam a

kötelességeimet , és

másra sem vágytam, csak arra, hogy pár órát békében töl thessek el . De amikor el indul tam,
hogy

megszabadul jak a hosszasan időző mulatozók társaságától , egy sötétkék szempár lát tán
boldogan

megál l tam.

– Kerül sz engem! – jegyezte meg Daphne incselkedve. Franciás akcentusa valósággal

csiklandozta

a fülemet . Mindig vol t valami dal lamos minden megszólalásában.

– Erről szó sincs. Csak sokkal többen jöt tek el , mint képzel tem volna. – Hát rapi l lantot tam
arra a jó

néhány vendégre, aki mintha még mindig ragaszkodot t volna ahhoz, hogy majd a palota
ablakaiból

csodál ja meg a napkel tét .

– Apád. na, ő aztán tényleg élvezi az i lyen eseményeket .

Felnevet tem. Úgy tűnt , Daphne annyi mindent megértet t abból , ami t sosem mondtam ki
hangosan.

Ez néha ki ssé nyugtalaní tot t i s. Vajon mi mindent láthat még, ami ről én nem i s tudok?

– Túl tet t még magán i s.

– Ugyan, legközelebb új ra felül fogja múlni magát – vont vál lat a lány.

Csak ál l tunk ot t , és hal lgat tunk, pedig éreztem, hogy szeretne még valami t mondani . Az
ajkába

harapot t , aztán odasúgta nekem: – Vál thatnánk egy szót valahol ket tesben?

Ból intot tam, felé nyúj tot tam a karom, és az egyik folyosóról nyí ló szalon felé kí sértem.
Némán

lépkedet t mel let tem, mintha szavai t arra az időre tartogatná, amikor már becsukódot t
mögöt tünk az

aj tó. Bár már többször i s beszél tünk négyszemközt , most valahogy nyugtalaní tot t a vi selkedése.

– Nem kértél fel táncolni – fordul t hozzám, és a hangja megbántot tan csenget t .
– Egyál talán nem táncol tam. – Apa ezút tal ragaszkodot t ahhoz, hogy klasszikus zene
legyen. Az

Ötösök mind igen tehet ségesek vol tak, de a muzsikálásuk tempója inkább csak lassúbb
táncokat tet t

lehet ségessé. T alán ha tényleg akartam volna táncolni , akkor Daphnét i s felkérem. De ez
valahogy

annyi ra nem tűnt helyénvalónak akkor , amikor mindenki jövendő – egyelőre rej télyes ki létű
–

választot tam felől kérdezősködöt t .

Daphne mélyről jövőn sóhaj tot t egyet , aztán fel -alá kezdet t járkálni a szobában.

– A hazatérésem utánra szerveztek nekem egy randevút -fogot t bele. – Frederick... így
hívják.

T ermészetesen találkoztunk már . Remekül lovagol és nagyon jóképű. Négy évvel idősebb
nálam,

szerintem ez az egyik oka annak, hogy papa annyi ra kedvel i .

A vál la fölöt t hát rapi l lantot t rám, arcán halvány mosoly tűnt fel .

Jelentőségtel jesen vi sszanevet tem rá.

– Hova i s jutnánk apáink jóváhagyása nélkül?

– Két ség nem fér ahhoz, hogy tel jesen elveszet tnek éreznénk magunkat – kuncogot t . –
Fogalmunk

sem lenne arról , hogyan él jünk.

Én i s elnevet tem magam. Annyi ra hálás vol tam azért , hogy van valaki , akivel együt t
viccelődhetünk

ezen. Vol tak alkalmak, amikor csak így lehetet t túlélni .

– Nos, igen, papa helyesl i a dolgot . De azért elgondolkodtam azon. – Lesütöt te a szemét , s
hi rtelen

annyi ra félénknek tűnt .

– Min gondolkodtál el?

Egy ideig csak ál l t ot t , továbbra i s a szőnyegre meredt . Végül rám nézet t sötétkék szemével .

– Te helyesled?

– Mi t?
– Fredericket .

Felkacagtam.

– Hát , hogyan i s tudnék válaszolni erre? Hi szen nem i smerem.

– Nem – bökte ki foj tot t hangon. – Nem rá céloztam. hanem az öt let re. Helyesled, hogy
randizzak

vele? Eset leg hozzá menjek feleségül?

Arcvonásai ki fejezéstelenek vol tak, mintha kőből faragták volna őket . Mintha t i tkol t volna
valami t ,

ami t én egyelőre fel sem fogtam. Értet lenül megvontam a vál lam.

– Nem az én dolgom ezt helyeselni vagy rosszal lni . Sőt tulajdonképpen még csak a t ied
sem –

tet tem hozzá, és ki ssé el fogot t a szomorúság mindket tőnk helyzete miat t .

Daphne uj jai görcsösen egymásba fonódtak, mintha ideges lenne, vagy fájdalmai lennének.
Nem

értet tem, mi ről lehet szó.

– Szóval téged ez csöppet sem zavar? Mert ha nem Frederick, akkor majd jön Antoine. És
ha

mégsem Antoine, akkor Garron. Egy sereg fiatalember vár rám, s közöt tük nem akad egy
sem, aki t

akár csak feleannyi ra a barátomnak éreznék, mint téged. Egy idő után kénytelen leszek a
kezemet az

egyiknek nyúj tani , és téged egyál talán nem érdekel?

Ez tényleg elég borúsnak hangzot t . Egy évben jó, ha háromszor találkozhat tunk, és én i s
bizton

ál l í that tam, hogy Daphne a legközelebbi barátom. Hogy mi mi lyen szánalmasak vagyunk!

Nagyot nyel tem, azon töprengtem, mi lenne a megfelelő válasz.

– Biztos vagyok benne, hogy minden el rendeződik.

A lány szeméből várat lanul könnyek csordul tak ki . Magyarázatot vagy megoldást keresve
tétován

körülnéztem a teremben, s minden egyes el telő másodperccel egyre kínosabban éreztem magam.
– Kérlek szépen, Maxon, mondd, hogy nem csinálod végig ezt az egészet ! Ezt nem teheted!
–

kérlel t .

– De hát mi ről beszél sz? – faggat tam riadtan.

– A Párválasztóról ! Kérlek, ne vegyél el valami i smeret len lányt ! Ne kényszerí t s engem

se arra,

hogy hozzá kel l jen mennem egy idegenhez.

– Nekem muszáj . Ez Il léa hercegeinek a sorsa. Közrendű hajadonokkal házasodunk.

Daphne hozzám szaladt , és megragadta a kezem.

– De én szeret lek! Mindig i s szeret telek! Kérlek szépen, ne vegyél el valami más lányt .
vagy

legalább kérdezd meg apádat , hogy én i s szóba jöhetnék-e.

Szeretet t? Mindig i s?

Szavai tól elál l t a lélegzetem, azt sem tudtam, hogyan fogjak bele a válaszba.

– De Daphne. hogyan? Fogalmam sincs, mi t mondjak.

– Mondd azt , hogy beszél sz apáddal – kérlel t , és reménykedve törölgetni kezdte a könnyei
t. –

Halaszd el a Párválasztót annyi időre, hogy egyál talán esélyünk legyen meggyőződni arról ,
hogy

érdemes-e belefognunk. Vagy engedélyezd, hogy én i s indulhassak. Lemondok a koronámról .

– Kérlek szépen, ne sí rj – sut togtam.

– Képtelen vagyok abbahagyni ! Hi szen örökre elveszí thet lek! – T enyerébe temet te arcát , s
halkan

felzokogot t .

Én meg csak ál l tam ot t , mint valami sóbálvány , mert at tól ret tegtem, hogy ezen a
helyzeten még

képes vagyok rontani . Pár feszül t másodperc után felemel te a fejét . Amikor megszólal t ,
maga elé

meredt , nem nézet t rám.

– Nincs raj tad kívül senki , aki igazán i smerne. És te vagy az egyet len, aki t igazán i smerek.

– Ez még nem szerelem – t i l takoztam.

– Ez nem igaz, Maxon. Ot t a közös múl tunk, ami éppen a megsemmi sülés határára kerül t .
És

mindezt pusztán a hagyomány kedvéért . – T ekintetét továbbra i s valami láthatat lan

dologra

függesztet te a szoba közepén. Képtelen vol tam rájönni , hogy éppen mi járhat a fejében. Az
már

nyi lvánvalóvá vál t , hogy egyébként sem tudok valami sokat arról , ami foglalkoztat ja.

Daphne végül felém fordul t .

– Maxon, könyörgöm, kérdezd meg apádat ! Még ha nemet i s mond, legalább tudni fogom,
hogy

megtet tem mindent .

Én azonban már ekkor biztos vol tam abban, hogy mindent megtet t , hát közöl tem vele azt ,
ami t

muszáj vol t .

– Ezen már túl vagyunk, Daphne. – Szét tártam a karomat , majd hagytam, hogy erőt lenül
lehul l jon

az oldalam mel lé. -Ennél többre nem számí thatunk.

Hosszasan a szemembe nézet t . Épp olyan jól tudta, mint én, hogy semmiképpen sem
úszhatnám

meg, ha apámtól ennyi re felháborí tó dolgot kérnék. Azt i s lát tam, hogy vadul kutat a gondolatai
közöt t

egyéb megoldás után, de vi l lámgyorsan belát ta, hogy i lyen egyszerűen nem létezik. Ő a saját
koronája

rabszolgája vol t , én pedig az enyémé, és ezen a tényen már nem lehetet t vál toztatni .

Biccentet t , vonásai új ra sí rósan el torzul tak. Elbotorkál t egy pamlaghoz, leroskadt rá, de
igyekezet t

tartani magát . Meg sem moccantam, remélve, hogy így nem tetézem a fájdalmát . Annyi ra
szeret tem

volna megnevet tetni , csakhogy ebben a helyzetben nem talál tam semmi vicceset . Eddig fel
sem

merül t bennem, hogy képes lennék összetörni valaki szívét .

Nagyon nem tet szet t nekem ez az érzés.

Ekkor döbbentem csak rá, hogy ez mostantól igen gyakran fog megtörténni . A következő
néhány

hónap során összesen harmincnégy lányt küldök majd el a palotából . Mi lesz, ha

mindannyian így

vi selkednek?

Nagyot szusszantot tam, mert már a gondolatát i s ret tenetesen kimerí tőnek talál tam.

A neszre Daphne felnézet t . Arcki fejezése lassan megvál tozot t .

– Neked csöppet sem fáj? – tudakol ta. – Annyi ra azért nem vagy jó színész, Maxon.

– Dehogynem!

Felál l t , némán végigmért .

– De nem ugyanazért , mint nekem – sut togta. El indul t felém, tekintete kérlelőn szegeződöt
t rám. –

Maxon, te szeret sz engem.

Mozdulat lanul ál l tam.

– Maxon, te szeret sz engem – i smétel te meg határozot tabb hangon. – Ez így van.

Kénytelen vol tam elkapni a tekintetem, mert a szemében tükröződő érzéseket ki ssé el túlzot
tnak

éreztem. Beletúrtam a hajamba, megpróbál tam szavakba foglalni mindazt , ami a fejemben járt .

– Még sosem beszél t nekem senki úgy az érzései ről , ahogy te tet ted. Nincs kételyem afelől
, hogy

komolyan gondol tál minden szót , nekem azonban ez nem megy, Daphne.

– De ez még nem jelent i azt , hogy nem i s érzel így . Mindössze azt nem tudod, hogyan mondd el .
Az

apád gyakran olyan hideg, mint a jég, édesanyád pedig megtart ja magának az érzései t . Még
sosem

lát tad, mi lyen az, amikor emberek felhőt lenül , fel szabadul tan szeret ik egymást , ezért nem
tudod,

hogyan fejezhetnéd ki magad. De hogy ezt érzed, az egészen biztos, efelől nincs két ségem.
Éppen

annyi ra szeret sz engem, mint én téged.

Lassan megráztam a fejem. Ret tegtem, hogy ha csak egy szót i s szólok, új ra zokogni kezd.
– Csókol j meg! – követel te.

– Hogy micsoda?

– Csókol j meg. Ha képes vagy megcsókolni , és utána még mindig azt ál l í tani , hogy nem
szeret sz,

akkor soha többé nem hozom fel ezt az egészet .

Hát rálni kezdtem.

– Nem. Sajnálom, de nem megy.

Nem akaródzot t beval lani , hogy ezt szó szerint értet tem. Azt ugyan nem tudtam, hány
fiúval

csókolózot t eddig Daphne, de abban biztos vol tam, hogy ez a nul lánál nagyobb számot
takar . Erre

célzot t i s pár éve, egy nyáron, amikor nála jártam Franciaországban. Hát ez vol t . E téren
fölém

kerekedet t , arról pedig szó sem lehetet t , hogy még nagyobb hülyét csinál jak magamból .

Ő i s hát ralépet t , s bánata hi rtelen haragba csapot t át . Felkacagot t , de szemében

jókedvnek szikráját

sem lát tam.

– Tehát ez a válaszod? Nemet mondasz? Úgy döntöt tél , hogy hagysz elmenni?

Vál lat vontam.

– Maxon Schreave, te egy idióta vagy! A szüleidnek sikerül t tel jesen tönkretennie téged!
Eléd

ál l í thatnának ezer lányt , az sem számí tana. Túl ostoba vagy ahhoz, hogy meglásd a
szerelmet , még ha

az orrod előt t van i s.

Megtöröl te a szemét , és megigazí tot ta a ruháját .

– Istenemre, remélem, soha többé nem kel l látnom téged!

Egy pi l lanat ra fi t tyet hánytam a mel lkasomat abroncsként szorí tó félelemnek, s amikor el
lépet t

mel let tem, megragadtam a karját . Nem akartam, hogy örökre el tűnjön az életemből .

– Daphne, annyi ra sajnálom!

– T e csak ne sajnál j engem – felel te hűvösen. – Sajnáld inkább magadat . T alál sz majd
feleséget ,

hi szen azt muszáj lesz, de annyi szent , hogy megi smerted a szerelmet , és hagytad el foszlani .

El rántot ta a kezét , aztán magamra maradtam.

Boldog születésnapot nekem.

Daphne i l lata olyan vol t , akár a cseresznyefakéreg és mandula elegye. T izenhárom éves kora
óta

használ ta ezt a parfümöt . T egnap este i s ezzel hintet te be magát , s ennek még akkor i s
tudatában

vol tam, amikor ő éppen azt kívánta, bár sose találkoznánk többé.

A csuklóján vol t egy sebhely , t izenegy évesen szerezte, fára mászás közben. Az egészről én

tehet tem. Akkoriban még nem vi selkedet t annyi ra ki sasszonyosan, én pedig rávet tem – ha
egészen

őszinte akarok lenni , inkább belehergel tem –, hogy a parkot szegélyező fák egyikén másszon
versenyt

velem, egészen a legtetejéig. Én nyertem.

Daphne szinte megbénul t , annyi ra ret teget t a sötétben, és mivel nekem i s megvol tak a
magam

félelmei , sosem csúfol tam ki ezért . Ahogy ő sem engem. Legalábbi s olyan dologban sosem,
ami

igazán számí tot t .

Al lergiás vol t a tengeri herkentyűkre. A kedvenc színe a sárga vol t . Ha beleszakad, akkor
sem let t

volna képes t i sztán énekelni . Táncolni vi szont nagyon i s tudot t , s talán épp ezért jelentet
t neki akkora

csalódást , hogy múl t éj jel nem kértem fel .

T izenhat éves vol tam, amikor karácsonyra küldöt t nekem ajándékba egy új fényképezőgép-
táskát .

Bár korábban semmi jelét nem mutat tam annak, hogy le kívánnám cserélni a régi t , olyan
sokat

jelentet t nekem, hogy tudja, mi t szeretek, hogy onnantól inkább azt használ tam, ami t
tőle kaptam.
Még mindig azzal jártam fotózni .

Kinyúj tóztam az ágyban, és a fényképezőgépem felé fordul tam, ami abban a bizonyos
táskában

pihent . El tűnődtem, Daphne vajon mennyi időt töl thetet t azzal , hogy épp ezt a darabot
válassza

nekem.

T alán igaza vol t . T alán tényleg több van közöt tünk, mint hi t tem volna. Minthogy
kapcsolatunk

el szórt találkozásokból és alkalmanként i telefonbeszélgetésekből ál l t , álmomban sem hi t

tem volna,

hogy történelmünk darabkái így összeadódhatnak.

Most pedig Daphne már a repülőn ül , útban Franciaország felé, ahol Frederick várja.

Kimásztam az ágyból , ledobtam gyűröt t ingemet és szövetnadrágomat , majd a zuhanyozó

felé

indul tam. Miközben a víz elmosta születésnapom maradékát i s, megpróbál tam másra gondolni .

Csakhogy Daphne érzelmeimre vonatkozó vádjai ki tartónak bizonyul tak. Hát egyál talán nem

i smerem a szerelmet? V agy belekóstol tam, majd elhaj í tot tam? És ha így történt , akkor
mégi s hogyan

leszek képes végigcsinálni a Párválasztót?

A palotában tanácsadók futkostak mindenfelé, kezükben a Párválasztó benevezési lapjainak

kötegei ,

és ál landóan olyan mosol lyal pi l lantot tak felém, mintha tudnának valami t , ami t én nem.
Időről időre

akadt egy-egy , aki megvereget te a vál lam, s valami biztatót súgot t a fülembe, mintha
érzékelné, hogy

hi rtelen kételkedni kezdtem abban az egyet len eseményben, ami re egész életemben vártam,
amihez

mindig i s akkora reményeket fűztem.

– A mai adag ki fejezet ten ígéretesnek tűnik – mondta az egyik.

– Ön igen szerencsés – így a másik.

S miközben egyre gyűl tek a nevezési lapok, nekem más sem járt a fejemben – csak Daphne
és az ő
met sző szavai .

Az előt tem heverő pénzügyi jelentést kel let t volna tanulmányoznom, ehelyet t azonban
apámat

figyel tem. Lehet séges, hogy valahogyan keresztbe tet t nekem? Úgy intézte, hogy kimaradjon
az

életemből egy alapvető tapasztalat , egész pontosan az, hogy mi lyen egy romant ikus érzelmi

kapcsolat? Azt lát tam, hogyan vi selkedik anyával . Ha szenvedély jelei t nem i s tapasztal tam
közöt tük,

annyi biztos, hogy kedvel ték egymást . Ez talán nem elég? Nekem nem ugyanerre kel lene
törekednem?

Töprengve bámul tam magam elé. Apa talán úgy í tél te meg, hogy ha valami többre vágynék,
akkor

i szonyúan érezném magam a Párválasztó során. V agy eset leg úgy vél te, hogy csalódot t lennék, ha
nem

találnék rá valami re, ami megvál toztat ja az életemet . V alószínűleg jól tet tem, hogy sosem
eml í tet tem

neki azt , hogy pontosan ebben reménykedem.

De az i s előfordulhat , hogy nem vol t semmi i lyen szándéka. Az emberek egyszerűen

olyanok,

ami lyenek. Apa szigorú vol t , kemény , akár egy kard, amely egyre élesebbé vál t egy olyan
ország

i rányí tása során, amely folyamatosan háborúknak és lázadók támadásainak vol t ki téve. Anya
inkább

olyan vol t , mint egy meleg takaró – a nincstelen gyerekkor meglágyí tot ta a szívét , s mindig azon
vol t ,

hogy óvjon és vigasztal jon.

A szívem mélyén tudtam, hogy inkább rá hasonl í tok. Ezt csöppet sem bántam, de azzal i s
t i sztában

vol tam, hogy apa zokon veszi .

Úgyhogy talán mégi s szándékosan érte el , hogy nehezen tudjam ki fejezni az érzéseimet ,
mert így

akart megedzeni , keményebbé tenni .

Túl ostoba vagy ahhoz, hogy meglásd a szerelmet , még ha az orrod előt t van i s.
– Szedd össze magad, Maxon! – Apám hangjára összerezzentem, és azonnal felé kaptam a fejem.

– Igeni s!

Az arca fáradt ságról árulkodot t .

– Hányszor mondjam még el? A Párválasztó lényege az, hogy biztonságos, ésszerű döntést
hozz, és

nem az, hogy újabb alkalmad nyí l jon az álmodozásra.

Öl tönyös t i szt ségvi selő lépet t a helyi ségbe, s átnyúj tot t apának egy levelet . Én közben
összeszedtem

az előt tem heverő papí rkupacot , s az asztal lapjához veregetve egy köteggé rendeztem.

– Igeni s.

Miközben a levelet olvasta, még egyszer alaposan végigmértem.

Talán.

Nem.

Jobban belegondolva, inkább nem. Azt akarja, hogy férfi legyek, nem pedig azt , hogy robot .

Apa felhorkant , összegyűrte a papí rt , és a szemetesbe haj í tot ta.

– Istenverte lázadók!

A következő délelőt t jó részét a szobámban dolgozva töl töt tem, hogy el rej tőzzem a
kíváncsi

pi l lantások elől . Úgy tűnt , jelentősen nagyobb adag munkát tudtam volna elvégezni , ha
magamra

maradhat tam, és ha vélet lenül mégsem sikerül t , akkor legalább nem vol t ot t senki , hogy
lehordjon

érte. Aztán vi szont egy üzenet érkezet t , s rögtön tudtam, hogy ez nem tarthat így egész nap.

– Hívat tál? – kérdeztem, amikor beléptem apa bel ső dolgozószobájába.

– Hát i t t vagy – emel te rám éber pi l lantású szemét , és összedörzsöl te két kezét . –
Holnap lesz a

nagy nap.

Nagy levegőt vet tem.

– Igen. Vegyük át , hogy mi lesz a Hí radóban?

– Nem, nem! – Kezét hátamra fektet te, hogy előretessékel jen, erre azonnal kihúztam
magam, és

szapora léptekkel bel jebb kerül tem. – Az elég egyszerű lesz. Egy ki s bevezető, egy röpke
csevegés

Gavri l lal , aztán pedig adásba kerül a lányok neve és fotója.

Ból intot tam.

– Nem tűnik, bonyolul tnak.

Amikor az asztalához értünk, kezét egy vaskos aktakupacra helyezte.

– Ezek lennének azok.

Lepi l lantot tam. Elkerekedet t a szemem. Nyel tem egyet .

– Na már most , van úgy huszonöt lány , akinek az esetében tel jesen nyi lvánvaló, hogy miért

lennének tökéletesek a hercegné szerepére. Remek családból származnak, vagy olyan

kapcsolataik

vannak más országokkal , amelyek hasznosnak bizonyulhatnak. Akadnak köztük olyanok i s, akik

egyszerűen csak sugárzóan szépek. -Rá igen kevéssé jel lemző módon i t t oldalba bököt t a
könyökével ,

mi re el léptem mel lőle. Számomra ez nem vol t játék. – Sajnos nem érkezet t figyelemre mél
tó jelöl t

mindegyik tartományból . Ezt kihasználva bedobtunk néhány eléggé el térő helyzetű lányt i s,
s így

sikerül fenntartanunk azt a benyomást , hogy a válogatás vélet lenszerű. Majd látni fogod,
hogy

akadnak köztük Ötösök i s. Az alat t vi szont semmi . Valami féle szintet mégi scsak muszáj
tartanunk.

Új ra meg új ra végiggondol tam a szavai t . Mindig i s azt képzel tem, hogy a választásomat a sors
vagy

a végzet diktál ja majd, ehelyet t egyszerűen csak apám műve vol t .

Hüvelykuj ját surrogva végighúzta a papí rkupac szélén.

– Nincs kedved belekukkantani? – tudakol ta.

Új ra a vaskos kötegre néztem. Nevek, fotók, l i sták arról , hogy miben tehet ségesek a lányok.
Minden
lényeges részletet fel tüntet tek. Ugyanakkor abban i s biztos vol tam, hogy a
formanyomtatványon nem

szerepel t kérdés, amely azt fi rtat ta volna, hogy mi nevet tet i meg a jelentkezőket , vagy
minek hatására

árulnák el legsötétebb t i tkukat i s. Ez i t t csak egy halom kül sődleges vonás laj st roma,
koránt sem

emberi lények. Ám a stat i szt ikák alapján ők jelentet ték az egyedül i esélyemet .

– Te választot tad ki őket? – El szakí tot tam tekintetem az aktákról , hogy apára nézzek.

– Igen.

– Az összeset?

– T ulajdonképpen igen – felel te mosolyogva. – Mint azt már eml í tet tem, maradtak benne
néhányan

pusztán a lát szat kedvéért , de összességében úgy vélem, ígéretes a felhozatal . Sokkal jobb,
mint az

enyém vol t .

– Neked i s az apád választot ta ki a lányokat?

– Párat igen. De azok más idők vol tak. Miért kérded?

– Szóval erre gondol tál , ugye? – emlékeztem vi ssza korábbi szavai ra. – Amikor azt
mondtad, hogy

már évek óta dolgozol raj ta.

– Nos, biztosra kel let t mennünk azt i l letőleg, hogy bizonyos lányok elérik a megszabot t
korhatárt ,

és akadtak tartományok, ahol több lehetőség közül i s választhat tunk. De bízz bennem,
imádni fogod

őket .

– Valóban?

Imádni fogom őket? Mintha bizony számí tot t volna neki bármi t i s. Mintha ez i s csak egy
újabb

alkalom let t volna arra, hogy a ki rályi hatalom, a palota, meg ő maga az előtérbe kerülhessen.

Hi rtelen értelmet nyert az a Daphnéra vonatkozó megjegyzése, amikor odavetet te, hogy a
lány
semmi hasznomra nem lenne. Nem érdekel te, hogy azért töl tök-e vele sok időt , mert olyan bájos,
vagy

mert jó társaság – csak az izgat ta, hogy Daphne maga Franciaország. Apa szemében még
csak

személy sem vol t . És minthogy tulajdonképpen már mindent megszerzet t Franciaországtól ,

ami t csak

akart , a szemében onnantól kezdve a lány fölöslegesnek számí tot t . Két ségem nem vol t
afelől , hogy

apa habozás nélkül sutba dobta volna az imádot t hagyományát , ha valami olyan értéket
fedez fel

Daphnéban, aminek hasznát vehet i . De mivel i lyesmi ről szó sem vol t , pont ról pont ra
ragaszkodot t az

előí rásokhoz.

Mélyet sóhaj tot t .

– Ne lógasd már az orrod. Azt hi t tem, izgatot t leszel . Hát bele sem akarsz kukkantani?

Megigazí tot tam a zakómat .

– Mint arra már céloztál i s, nincs i t t semmi , ami miat t álmodozhatnék. Majd meglátom a
lányokat

akkor , amikor mindenki más i s. Most pedig, ha megbocsátasz, be kel l fejeznem annak a

törvénykiegészí tésnek az elolvasását , ami t te ál l í tot tál össze.

Nem vártam meg, hogy elbocsásson, egyszerűen csak el jöt tem, de úgy éreztem, a válaszom

elégséges ok a távozásra.

Lehet , hogy apának nem ál l t szándékában keresztbe tenni nekem, de at tól még csapdaként
él tem

meg a helyzetet . Az ál tala személyesen kiválasztot t többtucatnyi lány közöt t kel lene
ráakadnom arra

az egyre, aki nekem i s tet szik. Hogyan lehet séges ez egyál talán?

Igyekeztem megnyugtatni magam. Végtére i s apa i s ráakadt anyára, aki mégi scsak egy
csodálatos,

gyönyörű, okos nő. V i szont akkoriban mintha nem manipulál ták volna ennyi re a mezőnyt .
És

mostanra minden megvál tozot t , legalábbi s apa szerint .

Daphne szavai , apa ügyeskedése és a saját , egyre fokozódó félelmeim együt tes
eredményeképpen

elkezdtem úgy ret tegni a Párválasztótól , mint még soha.

Nagyjából öt perccel azelőt t , hogy egész jövőm ki tárul t volna előt tem, úgy éreztem, hogy
bármelyik

pi l lanatban elhányhatom magam.

Egy igazán kedves sminkeslány fel i tat ta a verej téket a homlokomról .

– Jól érzi magát , uram? – kérdezte, miközben tovább dolgozot t raj tam a kendővel .

– Mindössze az keserí t el , hogy i t t ez a rengeteg rúzs, és nincs köztük egy sem, ami
igazán az én

árnyalatom lenne. -Ilyeneket anya szokot t mondani : nem az én árnyalatom. Sosem értet tem
pontosan,

hogy ez mi t i s jelent .

A fiatal nő felkuncogot t , ahogy anya és az ő sminkese i s.

– Azt hi szem, rendben i s vagyok – mondtam a lánynak, s belepi l lantot tam a stúdió falára
erősí tet t

tükrökbe. -Köszönöm.

– Én i s elkészül tem – jelentet te ki anya, és a két sminkes már távozot t i s.

Az egyik kozmet ikai szer dobozkájával matat tam, igyekeztem nem gondolni a múló

másodpercekre.

– Maxon, édesem, tényleg minden rendben? – kérdezte anya, de nem rám nézet t , hanem a

tükörképemre. Vi sszabámul tam az övére.

– Egyszerűen csak, csak

– T udom. Ez minden érintet t számára idegtépő alkalom, de végső soron nem történik semmi
más,

mint az, hogy meghal lgat juk néhány lány nevét . Ennyi az egész.

Lassan beszívtam a levegőt , aztán biccentet tem. Így i s lehet szemlélni a dolgot . Nevek.
Mindössze

ennyi . Csak egy névl i sta, és semmi több.

Új ra mélyet lélegeztem.
Mi lyen jó, hogy ma al ig et tem valami t .

Megfordul tam, és átmentem a felvétel helyszínére, ahol apa már ot t várt rám a székem mel let t .

A fejét csóvál ta.

– Szedd már össze magad! Szörnyen nézel ki .

– Te hogyan bi rkóztál meg vele? – kérdeztem esdekelve.

– Önbizalommal néztem szembe a kihívással , hi szen én vol tam a herceg. És ezt teszed
majd te i s.

Muszáj , hogy arra emlékeztesselek: te vagy a főnyeremény? – Az arca fáradt ságról árulkodot t ,
mintha

ezt már rég fel kel let t volna fognom. – Ők versengenek teérted, és nem fordí tva. A te életed
egyál talán

nem vál tozik meg, leszámí tva azt , hogy a következő hetekben kénytelen leszel elvi selni
néhány

túl ságosan i s izgatot t lányt .

– És mi van, ha egyikük sem tet szik meg nekem?

– Akkor válaszd azt , aki t a legkevésbé utál sz. Ha lehet , olyan valaki t , akinek hasznát vehet
jük. De

emiat t ne idegeskedj , én majd segí tek.

Ha ezt megnyugtatásnak szánta, akkor határozot tan kudarcot val lot t .

– Tíz másodperc! – kiál tot t fel valaki . Anya a székéhez lépet t , és megnyugtatóan felém kacsintot
t.

– Ne felej t s el mosolyogni ! – kötöt te a lelkemre apa, majd magabiztosan a kamerák felé fordul t .

Ekkor felcsendül tek a himnusz hangjai , aztán valaki beszélni kezdet t . T udatában vol tam
annak,

hogy figyelnem kel lene, de minden önfegyelmemre szükségem vol t ahhoz, hogy higgadt és

kiegyensúlyozot t képet vágjak.

Nem i s fogtam fel sokat a felkonferálásból , aztán egyszer csak meghal lot tam Gavri l i
smerős

hangját .

– Jó estét kívánok, fel ség – mondta. Rémületemben nagyot nyel tem, de aztán rájöt tem,
hogy apát
szól í tot ta meg.

– Mindig örülök, ha látom, Gavri l .

– Nagy várakozással tekint a bejelentés elé?

– Ó, igen. Ot t vol tam tegnap a teremben, ahol épp a sorsolást végezték. Akiket kihúztak,
mind

nagyon szép lányok. – A hangja olyan magabiztosan, olyan természetesen csenget t .

– Ezek szerint mári s tudja, hogy kik vesznek részt a versenyben? – kérdezet t rá izgatot tan Gavri l .

– Csak néhány nevet , al ig párat . – Az el ső hangtól az utol sóig szemenszedet t hazugság vol
t , de

hihetet len könnyedséggel hagyta el apa száját .

– És önnel megosztot ta az édesapja ezt az információt , uram? – Gavri l hozzám fordul t , s

ahogy

megmozdul t , a zakója haj tókájára tűzöt t ki s jelvény megvi l lant a lámpák vakí tó fényében.

Apa i s rám nézet t , és tekintetével arra emlékeztetet t , hogy mosolyognom kel l .

Engedelmeskedtem,

majd megválaszol tam a kérdést .

– Dehogy . Én akkor látom majd őket , amikor mindenki más i s. – Ó, azt kel let t volna
mondanom,

hogy a hölgyeket , nem egyszerűen csak őket . Merthogy ők a vendégeink, nem a házi
kedvenceink.

Igyekeztem izzadó tenyeremet fel tűnés nélkül megtörölni a nadrágom szárán.

– Fel ség – fordul t anyához Gavri l –, van-e valami lyen tanácsa a kiválasztot tak számára?

Anyára függesztet tem tekintetemet . V ajon mennyi időbe tel t , mi re i lyen tökéletes, i lyen
elegáns

modorra tet t szert? V agy mindig i s i lyen vol t? Szerényen oldal ra bi l lentet te a fejét , ami től még
Gavri l

i s tel jesen el lágyul t .

– Az, hogy élvezzék az utol só, át lagos lányként töl töt t estéjüket . Nem számí t , mi történik
a

későbbiekben, holnaptól meg fog vál tozni az életük. – Bi zony hölgyeim, az önöké és az
enyém i s. – És
van még egy régi , de bevál t tanácsom: legyenek önmaguk!

– Bölcs szavak, ki rálynőm, bölcs szavak. – Gavri l a kamerák felé fordul t , és lendületesen
intet t

egyik karjával . -ezzel fedjük i s fel , ki az a harmincöt i fjú hölgy , aki részt vesz a
Párválasztón.

Hölgyeim és uraim, gratulál janak velem együt t Il léa következő leányainak!

Anya a kezemre simí tot ta a magáét , de úgy , hogy a kamera ne lássa. Beszívtam a levegőt . Ki fúj
tam.

Aztán új ra be.

Csak egy sor név . Nem nagy ügy . Egyál talán nem olyan, mintha csak egyet jelentenének be,
és ő

lenne a kiválasztot t .

– Mi ss Elayna Stokes Hansportból , Hármas – olvasta hangosan egy kártyáról Gavri l .

Összeszedtem

magam, hogy lelkesebben mosolyogjak. – Mi ss Tuesday Keeper Waverlyből , Négyes – folytat ta.

Még mindig izgatot t képet vágva apához hajol tam.

– Rosszul vagyok – súgtam oda neki .

– Csak lélegezz egyenletesen – szűrte a szót a fogán keresztül . – T udtam, hogy tegnap mégi
s meg

kel let t volna nézned őket .

– Mi ss Fiona Castely Palomából , Hármas.

Anyára pi l lantot tam, aki rám mosolygot t .

– Nagyon csinos.

– Mi ss America Singer Carol inából , Ötös.

Amikor az Ötös szót meghal lot tam, azonnal rájöt tem, hogy apa egyik eleve ki selej tezésre ki
szemel t

áldozata lehet . A lány képét nem i s lát tam, mivel az új túlélési tervem az vol t , hogy
elbámulok a

moni tor fölöt t , és rendület lenül mosolygok.

– Mi ss Mia Blue Ot taróból , Hármas.

Túl sok vol t az információ. Majd később megjegyzem az arcukat és nevüket , amikor nem
bámul

rám az egész ország.

– Mi ss Celeste Newsome Clermontból , Ket tes. -Felvontam a szemöldököm, bár a lány arcát

természetesen nem lát tam. De ha Ket tes, akkor fontos személy lehet , így hát cél szerű olyan
képet

vágnom, mintha nagy hatással let t volna rám.

– Clari ssa Kel ley Belcourtból , Ket tes.

A névsorolvasás egyre csak ment tovább, nekem pedig annyi ra arcomra fagyot t a vigyorgás,
hogy

már az izmaim i s belesajdul tak. Egyre csak az járt a fejemben, hogy ez mennyi t jelent nekem, hogy
az

életem egyik lényegi fontosságú darabja épp most kerül a helyére, és még csak örülni sem
tudtam az

egésznek. Mennyi re megvál toztatot t volna mindent ebben a pi l lanatban, ha lehet séges let
t volna a

szobámban magamra maradva kihúznom a neveket egy nagy tálból , s mindenki mást
megelőzve,

egyedül szemügyre venni az arcukat .

Ezek a lányok az enyémek vol tak. Ez vol t az egyet len a vi lágon, ami t jelenleg elmondhat
tam

magamról .

És közben persze mégsem vol t így egészen.

– Ezzel meg i s lennénk – jelentet te be Gavri l . – íme, ők a Párválasztó kiválasztot t szépségei . A

jövő

héten felkészülnek arra, hogy a palotába utazzanak, mi pedig izgatot tan várjuk az érkezésüket
.

Kapcsol ják be készülékeiket jövő pénteken, amikor a Hí radó különszáma kizárólagosan

ezeknek a

szemrevaló hölgyeknek a bemutatásával foglalkozik majd.

– Maxon herceg – fordul t új ra felém –, gratulálok, uram. Micsoda lélegzetelál l í tó i fjú hölgyek!

– Szóhoz sem tudok jutni – válaszol tam, és ez szóról szóra így i s vol t igaz.
– Aggodalomra semmi oka, uram, biztosra veszem, hogy a lányokra bízhat ja a beszédet ,
mihelyt

pénteken megérkeznek. Önök pedig – nézet t új ra a kamerába – ne feledkezzenek meg arról , hogy i
tt,a

közszolgálat i adón tájékoztatást nyúj tunk a Párválasztó legfri ssebb eseményei ről . Jó éj szakát , Il
léa!

Megszólal t a himnusz, a fények kialudtak, s én végre el lazí that tam az izmaimat .

Apa felál l t , és rácsapot t a hátamra, ami től összerezzentem.

– Ügyes vol tál . Sokkal jobban ment , mint képzel tem volna rólad.

– Fogalmam sincs, hogy pontosan mi i s történt .

Felnevetet t , mi re csat lakozot t hozzá az a néhány tanácsadó, aki még mindig a stúdióban téblábol
t.

– Megmondtam neked, fiam, i t t te vagy a fődí j . Semmi okod arra, hogy idegeskedj .
Egyetértesz,

Amberly?

– Biztosí that lak, Maxon, hogy a hölgyeknek jóval több az oka az aggodalomra, mint neked –

erősí tet te meg anya, és végigsimí tot t a karomon.

– Így van – ból intot t rá apa. – Éhen halok. Menjünk, és élvezzük ki az utol só néhány
békés

étkezésünket .

Felegyenesedtem és lassan megindul tam ki felé. Anya mel lém szegődöt t .

– Az egészből szinte semmi t sem lát tam – val lot tam be neki sut togva.

– Átküldjük hozzád a fényképeket és a jelentkezési lapokat , úgyhogy nyugodtan

végigtanulmányozhatod az összeset . Kicsi t olyan ez, mint összei smerkedni valakivel . Fogd
fel úgy ,

mintha a barátaiddal töl tenél időt .

– Anya, nekem nincs túl sok barátom.

Mosolyából vi lágosan ki tűnt , hogy ezzel t i sztában van.

– Igen, a palota erre tényleg nem sok lehetőséget nyúj t -értet t egyet . – Nos, akkor gondol j
Daphnéra.

– Mi van vele? – kérdeztem ki ssé nyugtalanul .

Anyának nem tűnt fel zaklatot t ságom.

– Daphne lány, és t i ket ten mindig i s jóban vol tatok. Próbáld úgy fel fogni , mintha vele lennél .

Magam elé meredtem. Anya észre sem vehet te, de miközben az egyik szívemben dúló vihart

elcsi t í tot ta, a másikat felkorbácsol ta.

A veszekedésünk óta ahányszor csak Daphne az eszembe jutot t , sosem arra gondol tam,
hogyan

jöhet ki Frederickkel , vagy hogy mennyi re hiányzik nekem. Kizárólag a vádjai jártak a fejemben.

Ha szerelmes lennék belé, akkor nyi lván az ő vonásai töl tenék be a gondolataimat . V agy
ma este,

miközben fel sorol ták a Párválasztón részt vevő lányokat , azt kívántam volna, hogy az ő neve i s
legyen

köztük.

T alán igaza vol t , és tényleg nem tudom, hogyan kel l kimutatni az érzéseimet . De még ha így i s
van,

egyre biztosabb let tem abban, hogy nem vagyok belé szerelmes.

A lelkem egy része uj jongot t , hogy ezek szerint mégsem maradtam le semmi ről . Úgy
kezdhetek

hozzá a Párválasztóhoz, hogy szabadjára engedhetem az érzéseimet . Másfelől azonban

bánatos

vol tam. Mert még ha fél re i s értet tem volna a saját érzelmeimet , legalább azzal
eldicsekedhetnék,

hogy az életben egyszer már megtapasztal tam a szerelmet , hogy tudom, pontosan mi lyen i s.
Csakhogy

erről még mindig a leghalványabb fogalmam sem vol t . Úgy vél tem, ennek elvi leg így i s kel
lene

lennie.

5.

Végül mégsem néztem meg a jelentkezési lapokat . Bőven vol t okom arra, hogy ne
foglalkozzam

velük, azonban az döntöt t , hogy meggyőztem magam: az a leghelyesebb, ha a

bemutatkozáskor
mindannyian t i szta lappal kezdünk. Egyébként i s, ha apa részletesen végigrágta az összes
jelöl t

adatai t , akkor én talán nem i s vágyom erre.

Igyekeztem kel lő távol ságot tartani a Párválasztó szereplői és saját magam közöt t , míg
csak

testközelbe nem kerülünk.

Péntek reggel épp a harmadik emeleten jártam, amikor megütöt te a fülemet két lány dal
lamos

kacaja, akik a második emelet i lépcsőn időzhet tek éppen: – El sem hi szem, hogy i t t vagyunk! T e
igen?

– lelkesedet t élénk hangon az egyik. Aztán mindket ten csi l ingelő nevetésben törtek ki .

Hangosan elkáromkodtam magam, majd berohantam a legközelebbi helyi ségbe, mert új ra

meg új ra

hatalmába kerí tet t a szorongás, hogy szombaton egyszerre kel l szembenéznem az összes
lánnyal .

Arról senki sem vi lágosí tot t fel , hogy ez miért i s olyan fontos, de úgy sej tet tem, ahhoz
lehet köze,

hogy akkorra ki ssé átalakí t ják a kül sejüket . Hi szen ha egy Ötös úgy kerül be a palotába,
hogy semmi

segí t séget nem kap, nos, nem hinném, hogy komoly esélyei lennének. T alán arra vol t jó az egész,
hogy

igazságosabban indulhasson a válogatás. Di szkréten elhagytam a szobát , ahová el rej tőztem,

és

vi sszatértem a sajátomba. It t igyekeztem kiverni a fejemből a történteket .

Aztán legközelebb, amikor épp apa dolgozószobája felé tartot tam, hogy beadjak neki valami i
ratot ,

egy i smeret len lány hangjának foszlányai ütöt ték meg a fülemet , s et től eluralkodot t raj tam a
ret tegés.

V i sszamentem a szobámba, aprólékos pontossággal megt i sztogat tam a fényképezőgépem

lencséi t , és

átpakol tam a tel jes fotós fel szerelésemet . Ezzel foglalatoskodtam egészen est ig, amikor már
biztos
lehet tem abban, hogy a lányok mind a számukra ki jelöl t szobákban vannak, s végre
kimerészkedhetek

a folyosóra járkálni .

Ez egyike vol t azoknak a dolgoknak, amelyekkel apa idegei re tudtam menni . Azt ál l í tot ta,
idegesí t i ,

hogy fel -alá mászkálok. De mi t i s mondhat tam erre? Ha a folyosót rót tam, valahogy mindig
jobban át

tudtam gondolni a dolgokat .

A palota csöndes vol t . Ha nem let t volna tudomásom a számos új vendégről , nem i s sej tet tem
volna,

hogy már megérkeztek. T alán nem találok mindent olyan másnak, ha sikerül elérnem, hogy
ne

koncent rál jak a vál tozásokra.

Ahogy a folyosó vége felé tartot tam, egyfolytában azok a mi lesz, ha... t ípusú kérdések
gyötörtek,

amelyek addig i s.

Mi lesz, ha egyik lányba sem leszek képes beleszeretni? Mi lesz, ha egyik sem szeret meg
engem?

Mi lesz, ha a valódi lelki társam meg sem érkezet t a palotába, mert a tartományában
valaki mást

értékesebbnek í tél tek meg?

Leül tem a lépcső tetején, és fejemet a tenyerembe haj tot tam. Hogyan kel lene ezt
végigcsinálnom?

Hogyan találhatok rá valaki re, aki t szeretek, aki vi szont szeret , aki t el fogadnak a szüleim,
aki t imád a

nép? Arról nem i s szólva, hogy ennek a személynek okosnak, vonzónak és ki fogástalan
modorúnak

kel l lennie, hogy nyugodtan bemutathassam minden ál lamelnöknek és nagykövetnek, akivel

csak

összehoz a sors.

Ráparancsol tam magamra, hogy hagyjam a bizonytalankodást , és koncent rál jak a pozi t ívabb
mi
lesz, ha, kérdésekre: Mi lesz, ha i stenien érzem majd magam, miközben alaposabban megi
smerkedem

ezekkel a lányokat? Mi lesz, ha mindannyian bájosak, viccesek és gyönyörűek? Mi lesz, ha az

elvárásokat messze meghaladva apám i s helyesléssel fogadja azt a lányt , aki a leginkább
megtet szik

nekem? Mi van, ha a hozzám tökéletesen i l lő társ már most abban reménykedik az ágyában
fekve,

hogy őt választom majd?

T alán, lehet séges, hogy ebből mégi s kikerekedhet mindaz, ami ről mindig i s álmodoztam,
még

régebben, mielőt t még valósággá vál t volna? Ez vol t az egyet len esélyem arra, hogy párt
talál jak

magamnak. Oly hosszú időn át Daphne vol t az egyet len, akivel megoszthat tam
gondolataimat – senki

más nem érthet te igazán, mi lyen az életünk. Most azonban valaki mást i s befogadhatok a
vi lágomba,

és ez így még sokkal jobb i s lesz, mint régebben bármi lehetet t , mert , mert ő, ez a lány az enyém
lesz.

Én pedig az övé. Mindig ot t leszünk egymásnak. Ő ugyanaz lesz nekem, ami anya mindig i s
vol t

apa számára: vigasz forrása, nyugalom, amely segí t neki lehiggadni . Én pedig a védelmezője
lehetnék,

aki végigkalauzol ja az életen.

Amikor felál l tam, és el indul tam lefelé, tel jesen magabiztosnak éreztem magam.
Ragaszkodnom

kel l valahogy ehhez az érzéshez. Azt haj togat tam magamban, hogy a Párválasztó pontosan
ezt kel l ,

hogy jelent se számomra. A reményt .

Mi re leértem az el ső emelet re, még egy mosoly i s megjelent az arcomon. Azt nem ál l í
tanám, hogy

tel jesen el lazul tam, de annyi szent , hogy el szánt vol tam.

– „.nekem muszáj , ki kel l , – ütöt te meg a fülemet valaki ziháló, el fúló hangja, ami vi
sszhangot vert
a folyosón. It t meg mi folyik?

– Ki sasszony , most vi ssza kel l mennie a szobájába! -Hunyorogva végignéztem a folyosón,

aztán

egy holdfénytől megvi lágí tot t részen észrevet tem egy palotaőrt , aki éppen egy lányt – egy
lányt ! –

próbál t távol tartani egy aj tótól . Sötét vol t , ezért az arcvonásai t nem nagyon láthat tam, de
annyi biztos

vol t , hogy a haja élénkvörös, mert azt a benyomást kel tet te, mintha mézből , rózsaszi
rmokból és

napsugárból ál l t volna.

– Kérem! – A lány csak ál l t ot t remegve, s egyre két ségbeeset tebbnek tűnt . Miközben
közel í tet tem

feléjük, azon töprengtem, hogy mi t i s tegyek most .

A palotaőr mondot t valami t , ami t nem hal lot tam meg. Még közelebb kerül tem, s közben

igyekeztem megfej teni , hogy mi i s folyhat az aj tónál .

– Nem, nem kapok levegőt – hebegte a lány , és az őr karjaiba omlot t . A férfi elkapta, de
közben

elej tet te a pálcáját . Ez mintha fel ingerel te volna.

– Engedjék el ! – adtam ki a parancsot , amikor végre odaértem hozzájuk. Pokolba a

szabályokkal ,

nem hagyhat tam, hogy ennek a lánynak baja essék.

– Összeeset t , fel ség – magyarázta az őr. – Ki akart menni .

T i sztában vol tam azzal , hogy a palotaőrök feladata mindannyiunk biztonságáról

gondoskodni , de

mi t tehet tem?

– Nyi ssák ki az aj tót ! – parancsol tam rájuk.

– De, fel ség

Szigorú tekintet tel meredtem a férfi ra.

– Nyi ssák ki az aj tót , és engedjék ki ! Most rögtön!

– Mári s, fel ség.

Miközben az aj tónál ál ló őr elkezdte kinyi tni a zárat , én a lányt figyel tem a másik
karjában, ahogy

szédelegve igyekszik talpra ál lni . Mihelyt kinyí l t az aj tó, beáradt raj ta és körbeölel t
bennünket a

meleg, édes angelesi szél . Amikor a lány megérezte meztelen karján a leheletét , azonnal
megmozdul t .

Az aj tóhoz léptem, onnan néztem, ahogy tántorogva megindul a kertben, meztelen talpa alat t
halkan

megmegzörren a simára gereblyézet t kavics. Még sosem lát tam hálóinges lányt , s bár az igaz, hogy
ez

a bizonyos i fjú hölgy abban az adot t pi l lanatban nem vol t túl kecses, a látvány különös
módon mégi s

magával ragadot t .

Észrevet tem, hogy az őrök sem vet ték le róla a tekintetüket , és ez ki fejezet ten zavart .

– T ovább! – utasí tot tam őket halkan. Megköszörül ték a torkukat , majd megfordul tak, és
arccal a

folyosó felé megál l tak. – Amennyiben nem hívom magukat , maradjanak i t t – adtam ki a
parancsot ,

aztán ki léptem a kertbe.

Látni nem igazán lát tam a lányt , vi szont t i sztán hal lot tam. Zihálva kapkodot t levegő
után, mintha

már-már zokogot t volna. Remél tem, hogy erről szó sincs. Aztán megpi l lantot tam, ahogy
magába

roskadva kuporog a füvön, karját és fejét egy kőpadon nyugtat ja.

Úgy tűnt , nem vet te észre a közeledésemet , ezért ál l tam ot t egy darabig, és vártam, hogy

fel figyel jen a jelenlétemre.

Egy idő után kezdtem ki ssé kínosan érezni magam. Úgy í tél tem meg, hogy nyi lván
köszönetet

szeretne mondani , ezért megszól í tot tam.

– Most már jól van, kedvesem?

– Nem vagyok a kedvese! – vágot t vi ssza indulatosan, miközben fejét oldal ra kapta, hogy
rám
nézhessen. Még mindig árnyékba burkolózot t , de haja megcsi l lant egy felhőkön át törő
holdsugárban.

Annak el lenére, hogy arcát homály fedte, a szavaiból vi lágosan ki tűnt a szándéka. Hol i t t a hála?

– De hát mi t tet tem, amivel megbántot tam? Hát nem megadtam azt , ami re vágyot t?

Nem felel t , csak el fordul t , és folytat ta a sí rást . V ajon miért haj lamosak a nők ennyi re a

könnyezésre? Igazán nem akartam modortalannak tűnni , de muszáj vol t megkérdeznem.

– Már megbocsásson, kedvesem, de továbbra i s szándékában ál l sí rni?

– Ne nevezzen így! Éppúgy nem vagyok a kedvese, mint az a harmincnégy idegen lány , akik szintén

i t t vannak a kal i tkájában!

A baj szom alat t elmosolyodtam. Az egyik félelmem eddig az vol t , hogy a lányok ret tentően

igyekeznek majd a legelőnyösebb oldalukat mutatni , hogy ál landóan megpróbálnak majd jó

benyomást tenni rám. Ret tegtem, hogy miután heteket áldozok arra, hogy megi smerjek
valaki t , s azt

képzelem róla, hogy ő az igazi , az esküvő után egyszer csak tel jesen más személyi séget
mutat , olyat ,

ami t ki nem ál lhatok.

Erre i t t vol t rögtön egy i fjú hölgy , aki t a legkevésbé sem érdekel t , hogy ki vagyok. Még ő
szidot t le

engem!

Körbesétál tam, s közben azon gondolkodtam, hogy mi t i s mondot t . El tűnődtem, eset leg
zavarja-e,

hogy i t t járkálok körülöt te. És ha igen, vajon megmondaná-e nekem?

– Ez nem vol t valami igazságos ki jelentés. Önök az én szememben mind kedvesek – fej
teget tem.

Igen, valóban igyekeztem távol tartani magamtól mindent , aminek köze vol t a
Párválasztóhoz, de ez

még nem jelentet te azt , hogy a lányok ne lennének a szememben értékesek. -Mindazonál tal
arra még

rá kel l jönnöm, hogy melyikük a legkedvesebb.

– Tényleg azt mondta, hogy „mindazonál tal? – kérdezte hi tet lenkedve.

– At tól tartok, hogy igen – felel tem felnevetve. – Nézze el , az i skoláztatásom következménye.
Erre motyogot t valami t , ami t nem tudtam kivenni .

– Tessék?

– Azt mondtam, nevet séges! – ordí tot t fel . Hű, neki aztán van temperamentuma! Apa erről
biztosan

nem tud. Mert ha így lenne, egy i lyen heves vérmérsékletű lány nem juthatot t volna be a

kiválasztot tak közé. Még szerencse, hogy nem apa, hanem én vagyok az, aki ebben a
zaklatot t

lelkiál lapotában belebot lot t . Különben már öt perce csomagolhatot t volna, hogy hazamenjen.

– Micsoda? – tudakol tam, holot t biztosra vet tem, hogy erre a helyzet re célzot t . Ilyesmiben

semmi féle tapasztalatom nem vol t .

– A verseny! Ez az egész! Hát még soha senki t nem szeretet t? Így akar feleséget választani

magának? Tényleg ennyi re sekélyes lenne?

Ez fáj t . Sekélyes?! Odamentem mel lé, és leül tem a padra, hogy könnyebben
beszélgethessünk.

Bárki vol t i s ez a lány , azt szeret tem volna, ha megért i , honnan jövök, és hogyan
festenek a dolgok az

én szemszögemből . Azon vol tam, hogy ne vonja el a figyelmemet csípője, dereka és lába
íve, vagy ha

már i t t tartunk, meztelen lábfeje látványa.

– Értem ám, hogy miért láthat ja sekélyesnek ezt a helyzetet , hogy miért tűnhet mindez
valami féle

olcsó szórakozásnak – jegyeztem meg bólogatva. – A saját vi lágomban én eléggé zárkózot t

ember

vagyok. Nem találkozom valami sok nővel . Akikkel mégi s, azok diplomaták lányai , és ál
talában nem

sok mindenről tudunk beszélgetni . És azt i s csak akkor , ha sikerül találnunk egy nyelvet ,
amin

megért jük egymást .

Elvigyorodtam, mert eszembe jutot tak azok a kínos pi l lanatok, amikor véget nem érő
vacsorákat

kel let t végigülnöm olyan i fjú hölgyek oldalán, akiket elvi leg mulat tatnom kel let t volna,
csak éppen
lehangoló módon kudarcot val lot tam, mert a tolmácsokat lekötöt te az, hogy a pol i t ikai
ügyek

fordí tásában segédkezzenek. A lányra néztem, és arra számí tot tam, hogy ő i s mulat ságosnak
talál ja a

helyzetemet . De amikor ajka továbbra sem húzódot t mosolyra, megköszörül tem a torkom,
és

folytat tam.

– T ekintve, hogy a körülmények olyanok, ami lyenek, eddig még nem nyí l t alkalmam
szerelmesnek

lenni -közöl tem uj jaimat csavargatva. A lány mintha nem let t volna tudatában, hogy egész
mostanáig

nekem ezt tulajdonképpen nem i s vol t szabad. De aztán eluralkodot t raj tam a kíváncsi ság.
Abban

reménykedve, hogy nem vagyok egyedül , hangot adtam legbizalmasabb kérdésemnek. – És

magának?

– Nekem igen – felel te. Mindössze két szó vol t , de csak úgy áradt belőlük a büszkeség és a bánat .

– Akkor maga szerencsés.

Lepi l lantot tam a fűre. Nem kívántam tovább időzni enyhén zavarba ej tő tapasztalat
lanságom

témájánál , ezért folytat tam.

– Anyám és apám i s így házasodot t össze, és ők igen boldogok. Remélem, én i s meglelem

a

boldogságot . V agyi s találok egy nőt , aki t egész Il léa kedvel , aki a társam lesz, és segí t ,
amikor más

nemzetek vezetői t lát juk vendégül . V alaki t , aki megi smeri a barátaimat , és a bizalmasom lesz.
Készen

ál lok arra, hogy feleséget keressek magamnak.

Még én i s t i sztán hal lot tam a szavaimból kicsendülő két ségbeesést , a reményt , a
vágyakozást .

Lassan új ra hatalmába kerí tet t a kétely. Mi van, ha az i t teniek közül senki sem szeret meg?

Nem, szögeztem le magamban, ebből valami jó fog ki sülni .

Lenéztem a lányra, aki a maga módján szintén két ségbeeset tnek tűnt .
– Tényleg kal i tkának érzi a palotát?

– Igen – lehel te. Majd egy másodperc múlva hozzátet te: -Fel ség.

Felnevet tem.

– Nemegyszer éreztem így magam i s. De i smerjük be, azért igen tet szetős kal i tka.

– Magának! – vágot t vi ssza. – Töl t se csak meg a kal i tkáját harmincnégy férfival , akik
ugyanazért a

dologért harcolnak. Aztán kíváncsi leszek, hogy még mindig szépnek találná-e.

– Csak nem összekaptak egymással miat tam? Hát a lányok nem jöt tek még rá, hogy i t t én
vagyok

az, aki választ? – Nem igazán tudtam, hogy izgatot t legyek vagy aggódjam, de azért ez
érdekes

gondolat vol t . Talán, ha valaki ennyi re akar engem, akkor én i s akarni fogom.

– T ulajdonképpen nem fejeztem ki pontosan magam -magyarázta. – Mert két dologért folyik a
harc.

V annak, akik magáért küzdenek, és vannak, akik a koronáért . De mindannyian úgy gondol
ják, hogy

már t i sztában vannak azzal , mi t i s kel lene mondaniuk, és hogyan kel lene vi selkedniük
ahhoz, hogy

egyértelműen őket válassza majd.

– Á, igen. A férfi vagy a korona. At tól tartok, vannak, akik nem lát ják a különbséget . – A
fejemet

csóvál tam, és a fűre meredtem.

– Sok sikert hozzá – jelentet te ki mókásan.

Csakhogy ebben nem vol t semmi mulat ságos. Mert éppen hogy megerősí tet te egyik
legkomolyabb

félelmemet . De aztán a kíváncsi ság új ra erőt vet t raj tam, pedig biztosra vet tem, hogy hazudni
fog.

– És maga melyikért harcol?

– Én tulajdonképpen tévedésből vagyok i t t .

– Tévedésből? – Ez meg hogyan lehet séges? Ha beküldte a nevét , ami t aztán ki sorsol tak,
és
önszántából jöt t ide, akkor.

– Igen. V alahogy úgy . Szóval , ez egy hosszú történet -motyogta. T udtam, hogy idővel meg

szeretném majd hal lgatni a történetet . – És most , most i t t vagyok. Az a tervem, hogy élvezem az
étel t ,

amíg ki nem rúgnak innen.

Képtelen vol tam el lenál lni . Ki tört belőlem a nevetés. Ez a lány az el lentéte vol t
mindennek, ami re

számí tot tam. Arra vár csak, hogy ki rúgják? Csak az ennivaló miat t marad? Meglepő módon

ki fejezet ten élveztem a beszélgetésünket .

T alán tényleg olyan egyszerű lesz minden, ahogy anya ígérte, és szépen lassan megi smerem a

lányokat , ahogy az Daphnéval i s történt .

– Maga micsoda? – kérdeztem. Nem lehet Négyes fölöt t , ha ennyi re lázba tud jönni az étel

gondolatától .

– Tessék? – tudakol ta, mert nem értet te, mi re céloztam.

Nem kívántam megbántani , ezért elég magasan kezdtem.

– Ket tes? Hármas?

– Ötös vagyok.

Szóval ő az Ötösök egyike. T udtam, hogy apa nem lesz el ragadtatva at tól , hogy barátkozom vele,
de

végső soron, mégi scsak ő vet te be a kiválasztot tak közé.

– Á, igen, akkor az étel tényleg elég jó mot iváció arra, hogy maradjon. – Új ra elnevet tem
magam,

aztán megpróbál tam ki si labizálni ennek a roppant szórakoztató fiatal nőnek a nevét . –
Elnézést , de a

sötétben nem tudom leolvasni a brossáról a nevét .

Enyhén megrázta a fejét . El töprengtem azon, hogy mi hangzik majd jobban, ha rákérdez, hogy miért

nem tudom még a nevét : egy hazugság (jelenleg túl sok munkám akadt ahhoz, hogy
minden adatot

megjegyezzek), vagy az igazság (annyi ra szorongtam a Párválasztó miat t , hogy a legutol só pi

l lanat ig
halogat tam a dolgot )?

Ekkor döbbentem rá arra, hogy ez a bizonyos legutol só pi l lanat már a múl té.

– America vagyok.

– Hm, nagyszerű – felel tem felnevetve. Már csak a neve miat t i s nehéz vol t elhinnem, hogy sikerül
t

bejutnia a Párválasztóba. America a régi ország neve vol t , az önfejű és tökélet len országé,
aminek

alapjain új raformál tuk erős nemzetünket . Bár az i s lehet , hogy apa éppen emiat t választot
ta ki : hogy

megmutassa, a múl t nem zavarja és nem ret tent i meg, még ha a lázadók oly szívósan és
ostobán

ragaszkodnak i s hozzá.

Számomra vol t ebben a névben valami dal lamos.

– America, kedvesem, remélem, maga i s talál majd valami t ebben a kal i tkában, amiért
érdemes

küzdenie. Az eddigiek alapján úgy sej tem, érdemes lenne megnézni , mi lyen az, amikor valóban
harcba

szál l .

Lecsúsztam a padról , mel lé térdel tem, és megfogtam a kezét . T ekintetét összefonódó uj

jainkra

szegezte, nem nézet t rám, és ezért igen hálás vol tam. Mert ha rám pi l lant , láthat ta
volna, mekkora

hatással vol t rám az, amikor először t i sztán ki rajzolódot t előt tem az arca. A felhők éppen
odébb

sodródtak, s a Hold megvi lágí tot ta vonásai t . Mintha nem let t volna épp elég, hogy ez a
lány

egyértelműen nem fél at tól , hogy önmaga maradjon, s bármikor szembeszegül velem, mel lé
még

káprázatosan szép i s vol t .

Sűrű szempi l lái alat t a szeme kék vol t , akár a jég -hűvössége el lensúlyozta haja lángoló
árnyalatát .

Arca sima, s a sí rástól még mindig enyhén kipi rul t . Ajka lágy és rózsaszínű, enyhén elnyí l t ,
ahogy
összefonódó kezünket tanulmányozta.

Mel lkasomban mintha valami megrebbent volna, mintha várat lanul megcsapot t volna egy
kandal ló

vagy egy nyári délután melege. Az érzés egy pi l lanat ra még velem maradt s fura dolgokat
művel t a

pulzusommal .

Gondolatban rendesen lehordtam magam. De jel lemző i s, hogy belebolondulok rögtön az el

ső

lányba, aki i ránt egyébként valóban szabad valami t éreznem! Butaság vol t . Túl gyorsan
történt ahhoz,

hogy igaz legyen, ezért elhessentet tem magamtól azt a melegséget . Ugyanakkor a lányt
nem akartam

elküldeni . Idővel még kiderülhet , hogy olyan személy , aki t érdemes i t t tartani . America
egyértelműen

olyan valaki vol t , aki t meg kel l nyernem magamnak, márpedig az i lyesmi nem megy egyik
napról a

másikra. Vi szont most rögtön hozzáfoghatok.

– Ha ez örömöt szerezne, eset leg szólhatok a személyzetnek, hogy maga a kertet szeret i .
És akkor

éj szaka bármikor ki jöhetne ide anélkül , hogy meg kel lene verekednie az őrökkel . De azért
szeretném,

ha mindig lenne a közelében egy palotaőr . – Egyelőre semmi szükség arra, hogy azzal
riogassam,

mi lyen gyakoriak a palota el len intézet t támadások. Amíg van mel let te egy őr, semmi baja nem
eshet .

– Én, én azt hi szem, nem akarok magától semmi t . -Gyengéden elhúzta a kezét , és a fűre bámul t .

– Ahogy óhaj t ja. – Egy kicsi t csalódot t vol tam. Mi féle szörnyűséget tet tem, hogy így el
lök

magától? Talán ezt a lány lehetet len i s megnyerni . – Most már hamarosan indul befelé?

– Igen – sut togta.

– Akkor magára hagyom a gondolataival . Egy őr az aj tónál várja majd. – Szeret tem volna, ha
érzi ,
hogy nem siet tetem, de közben ret tegtem at tól , hogy bármelyik lány várat lan támadás
áldozatává

válhat . Még ő i s, aki mintha komolyan egyál talán nem kedvel t volna.

– Köszönöm, ööö, fel ség. – Hangjából sebezhetőséget éreztem ki , s ekkor jöt tem rá, hogy talán
nem

velem van a baj . T alán csak annyi ra a hatása alá kerül t mindannak, ami vele történik
ezekben a

pi l lanatokban. Hogyan i s okolhatnám emiat t? Úgy döntöt tem, hogy megkockáztatok egy
újabb

vi sszautasí tást .

– Kedves America, megtenne nekem egy szívességet? -Új ra megfogtam a kezét , mi re

kételkedő

arccal rám nézet t . V ol t valami abban, ahogy rám emel te a tekintetét , mintha az igazságot
keresné az

enyémben, s meg i s akarná találni bármi áron.

– Talán.

Hangja reményt adot t , ezért elvigyorodtam.

– Ezt azért ne eml í t se a többieknek. Az igazat megval lva, holnapig nem lenne szabad
egyikükkel

sem találkoznom, és nem szeretnék senki t felzaklatni . – Halk, horkantó hang tört fel
belőlem, ami t

szinte azonnal vi ssza szeret tem volna csinálni . Komolyan mondom, néha tényleg nekem van
a

legszörnyűbb nevetésem. – Bár azt semmiképpen sem nevezném romant ikus találkának,
ahogy maga

ordibál velem. Maga talán igen?

America végre pajkosan vi sszanevetet t rám.

– Egyál talán nem. – Elhal lgatot t , aztán ki fúj ta a levegőt . -Nem mondom el senkinek.

– Köszönöm. – Be kel let t volna érnem a mosolyával , aztán távoznom kel let t volna. De arra
sarkal l t

valami legbelül -talán az, hogy arra nevel tek, mindig törjek előre, mindig törekedjek a sikerre
–, hogy
megtegyek még egy lépést . Kezét az ajkamhoz húztam, és csókot lehel tem rá. – Jó éj t .
-Aztán már

mentem i s, mielőt t alkalma nyí l ik új ra lehordani , vagy mielőt t esélyem lesz valami
ostobaságot

csinálni .

Szeret tem volna vi sszanézni , hogy lássam az arcát , de úgy éreztem, nem vi selném el , ha vi
szolygó

ki fejezés ülne raj ta. Ha apa most olvasni tudna a gondolataimban, valószínűleg csöppet sem
tet szene

neki , ami t tapasztal . Annyi minden után mostanra igazán keményebbnek kel lene lennem.

Az aj tóhoz érve odaszól tam az őröknek: – A hölgynek még szüksége van egy ki s időre. Ha
fél órán

belül még mindig nem tért vi ssza, akkor kérem, f inoman vegyék rá arra, hogy bejöj jön. –
Belenéztem

mindkét palotaőr szemébe, hogy lássam, fel fogták, mi re célzok. – Ezenkívül az lenne a

legi ldomosabb, ha a történteket nem eml í tenék senkinek. Értet ték?

Ból intot tak, én pedig el indul tam a főlépcső felé. Már ot t jártam, amikor megütöt te a
fülemet az

egyik palotaőr sut togó hangja: – Mi az, hogy i ldomos?

Szememet forgatva lépkedtem föl felé a lépcsőn, de mihelyt felértem az el ső emelet re,
valósággal

rohanni kezdtem a szobám i rányába. V ol t egy hatalmas erkélyem, ami a kert re nézet t . Úgy
gondol tam,

nem lépek ki , nem hozom a lány tudtára, hogy figyelem, de azért odabal lagtam az ablakhoz,
és

fél rehúztam a függönyt .

America még vagy t íz percig maradt kint , és minden el telő perccel egyre jobban
megnyugodot t .

Lát tam, ahogy megtörl i az arcát , lesimí t ja a hálóingét , aztán el indul befelé. Felmerül t
bennem, hogy

kiugrok a második emelet i folyosóra, hogy vélet lenül új ra összetalálkozzunk, de aztán

meggondol tam
magam. A lány ma este egyértelműen zaklatot t vol t , jó esély van arra, hogy eléggé ki fordul
t magából .

Ha azt akarom, hogy maradjon valami esélyem nála, akkor kénytelen leszek megvárni a holnapot .

Holnap, amikor elém lép harmincnégy másik lány . OÓ micsoda idióta vol tam, hogy eddig
vártam.

Az í róasztalomhoz léptem, előástam a lányok aktái t , s elkezdtem nézegetni a fotóikat .

Fogalmam sem

vol t , kinek az öt lete lehetet t az, hogy nevüket az i rat tartó hátul ján tüntesse fel ,
mindeneset re nem vol t

nagy segí t ség. Megragadtam egy tol lat , és a neveket elkezdtem rákörmölni a képekre.
Hannah, Anna,

hogyan fogom valaha i s nem összekeverni őket? Jenna, Janel le és Cami l le, ezt komolyan
gondol ták?

Ebből kész kataszt rófa lesz. Legalább néhányat meg kel lene tanulnom. Utána meg majd segí
tenek a

brossaik, amíg meg nem jegyzem az összes nevet .

Mert képes leszek rá. Méghozzá remekül fogom csinálni . Muszáj . Be kel l bizonyí tanom,
hogy

képes vagyok i rányí tani , döntéseket hozni . Egyébként hogyan bíznának meg bennem, mint
a

ki rályukban? Hogyan bízhatna meg bennem maga a ki rály?

A kiemel t aktákra koncent rál tam. Celeste, erre a névre emlékeztem. A tanácsadók egyike
eml í tet te,

hogy a lány model l , sőt mutatot t i s róla fotót egy képes magazinban, amiben fürdőruhát
reklámoz.

V alószínűleg ő a legérzékibb kiválasztot t , és ezt semmiképpen sem tartot tam hát ránynak. Aztán L
yssa

képmása ugrot t ki a többi közül , bár koránt sem pozi t ív értelemben. Szóba sem jöhet ,
hacsak nincs

igen megnyerő egyéni sége. T alán túl fel színes vagyok, de olyan nagy baj , hogy erre
vágytam? Áh,

El i se. Ferde vágású szeméből í télve ő lehet az a lány , akinek apa szerint rokonai élnek Új
-Ázsiában.
Már csak emiat t i s versenyben kel l tartani .

America.

Alaposan szemügyre vet tem a fényképet . A lány mosolya annyi ra sugárzó vol t .

V ajon minek örülhetet t ennyi re? Rám gondol t talán? És vajon elmúl t már az, ami t azon
a napon

i rántam érzet t? Mert nem tűnt valami boldognak at tól , hogy találkozhatot t velem. Bár , a
végén azért

elnevet te magát .

Holnap új rakezdem az egészet vele. Nem vol tam ugyan biztos abban, hogy mi t i s keresek,
de az ő

fotójáról annyi minden nézet t vi ssza rám, ami pontosan az vol t , ami nekem kel l . Talán az
akarata vagy

a becsületessége vol t az, talán kézfejének sima bőre vagy az i l lat szere, de tel jesen biztos
vol tam

abban, hogy azt akarom, kedvel jen meg engem ez a lány.

És ezt vajon hogyan fogom elérni?

6.

Magasra emel tem a kék nyakkendőt . Nem. Inkább a barna? Az sem. Hát már minden nap
ennyi

vacakolással jár majd az öl tözködés?

Eléggé szeret tem volna jó el ső benyomást tenni a vendég lányokra – i l letve jó második
benyomást

egy bizonyos lányra –, és nagyon úgy festet t , ez főként a helyes nyakkendőválasztáson múl
ik. Mélyet

sóhaj tot tam. A lányok mári s elérték, hogy úgy érezzem magam, mint egy rakás szerencsét lenség.

Igyekeztem anya útmutatását követni , és megmaradni saját magamnak, a hibáimmal együt

t . Végül

fogtam azt a nyakkendőt , ami legelőször kerül t a kezembe, befejeztem az öl tözést , és hát
rasimí tot tam

a hajam.

Ki léptem az aj tón, és a szüleimet a főlépcső közelében talál tam, amint foj tot t hangon
tanácskoztak
épp valamin. Nem szeret tem volna megzavarni őket , úgyhogy fontolóra vet tem a hát só
lépcsőt , de

anya odaintet t magukhoz.

Amikor megál l tam mel let tük, elkezdte megigazgatni a zakóm uj ját , aztán mögém kerül t ,
hogy

lesimí t sa a hátul ját i s.

– Ne felej t sd el – kötöt te a lelkemre –, hogy a lányok mind szörnyen idegesek, és most

leginkább

azt kel lene elérned, hogy ot thon érezzék magukat .

– Vi selkedj úgy, mint egy herceg – emlékeztetet t apa. -Mindig tudd, ki i s vagy.

– Nem kel l el sietned a döntést – igazí tot ta meg anya a nyakkendőmet . – Mi lyen csinos darab!

– De ne tart s versenyben senki t , aki ről úgy gondolod, hogy nincs esélye nálad. Minél előbb el
jutunk

a valódi esélyesekig, annál jobb.

– Légy udvarias.

– Légy magabiztos.

– Egyszerűen csak beszélgess.

Apa nagyot sóhaj tot t .

– Ez nem t réfadolog. Ezt sose feledd.

Anya el tartot t magától .

– Fantaszt ikus leszel . – Aztán új ra odahúzot t , erősen magához szorí tot t , majd megint hát
ralépet t , és

megint igazgatni kezdte raj tam a ruhát .

– Na, jól van, fiam. Indul j – jelentet te ki apa, és a lépcső felé intet t .

– Az ebédlőben várunk.

Megszédül tem.

– Ööö, igen, Köszönöm.

Egy másodpercre megál l tam, hogy levegőt kapjak. T udtam, hogy szüleim csak segí teni
szeretnének,
mindeneset re sikerül t összezúzniuk mindazt a lelki békét , ami t nagy keservesen
megszereztem addig.

Emlékeztet tem magam, hogy mindössze üdvözölnöm kel l a lányokat , akik épp annyi ra
reménykednek

abban, hogy minden jól sül majd el , mint én.

Ekkor új ra eszembe jutot t , hogy Americával i s megint beszélni fogok. Az legalább mulat tató
lesz.

Erre próbál tam gondolni , miközben leszaladtam a lépcsőn az el ső emelet re, és el indul tam a Dí
szterem

i rányába. Ot t vet tem egy nagy levegőt , bekopogtam, majd benyi tot tam.

Az őrök mögöt t ot t várt rám a lányok serege. V akuk vi l lantak, a fényképészek igyekeztek

megragadni az ő reakciójukat i s, meg az enyémet i s. Rámosolyogtam a reménykedő arcokra,

s már

at tól jóval nyugodtabbnak éreztem magam, hogy lát tam, mennyi re szívesen vannak i t t .

– Fel ség. – Megfordul tam. Si lvia felemelkedet t a mély bókból . Ki s hí ján megfeledkeztem
arról ,

hogy ő i s i t t lesz, s ugyanúgy oktat ja a lányokat protokol l ra, mint engem, amikor kicsi vol tam.

– Üdvözlöm, Si lvia. Ha nem gond, szeretnék bemutatkozni az i fjú hölgyeknek.

– T ermészetesen – felel te el fúló hangon, és új ra meghajol t . Néha annyi ra drámaian tudot t

vi selkedni .

Körbehordoztam tekintetem az arcokon, America lángoló fürt jeinek csi l logását keresve.
Beletel t

egy ki s időbe, mert a figyelmemet el -el terel te az, hogy a teremben szinte minden csuklón,
fülcimpán

és nyakon megvi l lant valami . Végül csak rátalál tam a terem hátul jában. Az ő arca nem
ugyanarról

árulkodot t , mint a többieké. Rámosolyogtam, de nem vi szonozta, inkább összezavarodot tnak

tűnt .

– Hölgyek, ha nem bánják, szeretném egyesével idehívni önöket , hogy megi smerkedjünk.
Biztos

vagyok benne, hogy önök épp úgy szeretnének mielőbb enni , akárcsak én. Nem veszem
igénybe sok
idejüket . És kérem, nézzék el , ha nem jegyzem meg gyorsan a nevüket , de önök azért
eléggé sokan

vannak.

A lányok közöt t páran kuncogni kezdtek, én pedig örömmel vet tem észre, hogy közülük többet i s
be

tudok azonosí tani . Az el ső sor szélén ál ló i fjú hölgyhöz léptem, és felé nyúj tot tam a
kezem. Lelkesen

megrázta, aztán a pamlagok felé indul tunk, amelyekről tudtam, hogy már korábban odakészí
tet ték,

pontosan a célból , hogy ot t mutatkozhassak be a lányoknak.

Sajnálatos módon L yssa éppoly kevéssé vol t vonzó egyéni ség élőben, mint a fotóján. Et től

függet lenül érdemel t egy esélyt , így hát elkezdtünk beszélgetni .

– Üdvözlöm, Lyssa.

– Üdvözlöm, fel ség. – Szája olyan széles mosolyra húzódot t , hogy úgy tűnt , ez már
fájdalmas lehet

számára i s.

– Hogy tet szik a palota?

– Nagyon szép. Ilyen szépet még sosem lát tam. Nagyon szép i t t . Juj j , ezt már mondtam, igaz?

Válaszképpen rámosolyogtam. – Semmi baj . Örülök, hogy ennyi re tet szik. Ot thon mivel

foglalkozik?

– Ötös vagyok. Az egész családom kizárólag szobrászat tal foglalkozik. It t i s lát tam néhány

elképesztően szép darabot . Tényleg szépek.

Igyekeztem fenntartani az érdeklődésemet , de ez a lány tel jesen hidegen hagyot t . Na de mi

van

akkor, ha valaki t úgy mel lőzök, hogy vol taképp nincs rá semmi megfogható okom?

– Köszönöm. És, ööö, hány testvére van?

A következő pár percnyi beszélgetés során a szép szót nem kevesebb, mint t izenkét szer
használ ta,

én pedig megál lapí tot tam, hogy erről a lányról nem kívánok többet megtudni .

Ideje vol t továbblépnem. T udtam, kegyet lenség lenne i t t tartanom a palotában, miközben
már
biztos, hogy ket tőnk számára nincs közös jövő. Elhatároztam, most rögtön elkezdem ri tkí tani
a

mezőnyt . T i sztességesebb lesz a lányokkal szemben, és talán még apa el i smerését i s

kivívom vele.

Végtére i s, ő maga mondta, hogy szeretné, ha elkezdenék valódi döntéseket hozni .

– Nagyon köszönöm, hogy rám szánta az idejét , L yssa. Amikor mindenkivel végeztem,
megtenné,

hogy még egy kicsi t i t t marad, hogy beszélhessek magával?

Elvörösödöt t .

– Hát persze.

Felál l tunk. Iszonyúan éreztem magam, mert tudtam, azt hi szi , hogy a kérésem jelent valami
t , pedig

erről szó sem vol t .

– Megtenné, hogy ideküldi a következő hölgyet?

Ból intot t és bókol t , aztán ment , hogy szól jon a mel let te ülő lánynak, aki t azonnal fel i
smertem:

Celeste Newsome vol t . Azt az arcot csak egy idióta felej tet te volna el .

– Üdvözlöm, Celeste.

– Üdvözlöm, fel ség – felel te, és pukedl izet t . A hangja édesen csenget t , s ekkor ébredtem
csak rá,

hogy e lányok közül jó néhány komoly hatással lehet majd rám. T alán nem i s az lesz a
valódi

problémám, hogy egyikükbe sem szeretek bele. Lehet , hogy mindegyikbe belebolondulok, és
képtelen

leszek választani közülük.

Intet tem, hogy telepedjen le mel lém.

– Úgy tudom, ön model lkedik.

– Bizony! – vágta rá élénk hangon, mintha igencsak feldobná, hogy ezt mári s tudom róla. –
Főként

ruhákat mutatok be. Többen mondták, hogy elég jó alakom van hozzá.
Naná, hogy szavai nyomán le kel let t pi l lantanom az eml í tet t alakra, és valóban,
tagadhatat lanul

remek vol t .

– Élvezi a munkáját?

– Ó, igen! Hihetet len, hogy a fényképezés során a másodperc tört része alat t sikerül
megragadni

valami gyönyörűt .

Et től fel lelkesül tem.

– Pontosan erről van szó! Nem tudom, hogy hal lot t -e róla, de én i s szeretek fotózni .

– Tényleg? Akkor egyszer megpróbálkozhatnánk egy közös munkával .

– Az nagyszerű lenne. – Hát , ez sokkal jobban ment , mint hi t tem volna. Tíz perc leforgása
alat t

sikerül t kihúznom egy nevet a l i stáról , egy másik valakivel pedig közös érdeklődési kört
találnom.

Celeste-tel valószínűleg akár egy órán át i s el tudtam volna fecsegni , de ha enni i s

akarunk, akkor

tartanom kel let t a tempót .

– Kedvesem, annyi ra sajnálom, hogy abba kel l hagynunk, de ma délelőt t mindenkivel meg
kel l

i smerkednem – kértem tőle elnézést .

– T ermészetesen. – Azonnal fel i s ál l t . – Nagyon várom, hogy folytassuk a

beszélgetésünket .

Remélhetőleg mielőbb.

Ahogy rám nézet t , nem i s igazán talál tam erre szavakat . Elpi rul tam, és enyhén lehaj tot
tam a fejem,

hogy ezt leplezzem. Vet tem néhány mély levegőt , s igyekeztem a következő lányra összpontosí
tani .

A következő percekben sorra kerül t Bariel , Emmica, Mini és többen mások i s. Eddig szinte

mindenki összeszedet t vol t , és kel lemes társaságnak bizonyul t . Csakhogy én ennél jóval
többre

vágytam.
Újabb öt jelöl t , majd nagyon érdekes dolog történt . Éppen előreléptem, hogy köszönt sem a
felém

tartó karcsú, barna lányt , de megelőzöt t , és felém nyúj tot ta a kezét .

– Üdvözlöm, Kri ss vagyok.

Nyi tot t tenyerére meredtem, s már megráztam volna a kezét , amikor hi rtelen vi sszarántot ta.

– Ó, a mindenségi t ! Pedig bókolni akartam! – Ezt rögtön meg i s tet te, s fejét csóválva
egyenesedet t

fel .

Elnevet tem magam.

– Olyan ostobán érzem magam. A legalapvetőbb dolog, és nekem mégi s sikerül el rontanom.
– De

azért mosolygot t , és et től az egész jelenet inkább megragadó let t .

– Ne aggódjon, kedvesem – intet tem, hogy foglal jon helyet . – Történt már ennél rosszabb.

– Tényleg? – sut togta, és lát szot t raj ta, mennyi re izgalmasnak talál ja az információt .

– Nem fogok részleteket közölni , de igen. Maga legalább megpróbál t udvarias lenni .

Szeme elkerekedet t , vi sszanézet t a lányokra, s egyértelműen azt próbál ta ki találni , ki vi

selkedhetet t

nevelet lenül velem. Örül tem, hogy sikerül t di szkréten kezelnem a dolgot , hi szen épp előző
éj jel

történt az, hogy valaki sekélyesnek nevezet t , s ez t i toknak számí tot t .

– Nos, Kri ss, mesél jen nekem a családjáról – fogtam bele.

Megvonta a vál lát .

– Gondolom, tel jesen át lagos. A szüleimmel élek, mindket ten tanárok. Azt hi szem, én i s
szívesen

taní tanék, de mel let te í rogatok i s. Egyke vagyok, amibe mostanra sikerül t beletörődnöm.
Éveken át

rimánkodtam a szüleimnek egy testvérért . De sosem adták be a derekukat .

Elmosolyodtam. Egykének lenni nem egyszerű.

– Biztosra veszem, hogy ez azért alakul t így, mert csak magára akartak figyelni .

Felnevetet t .
– Önnek ezt mondták a szülei?

Megdermedtem. Eddig még senki sem kérdezet t rólam semmi t .

– Nos, nem egészen. De tel jesen megértem, hogyan érez -köntörfalaztam. Már elkezdtem
volna

fel tenni az előre ki talál t kérdéseimet , de a lány gyorsabbnak bizonyul t nálam.

– Hogy érzi magát ma?

– Jól vagyok. Habár ez az egész ki ssé nagy falat – böktem ki , s ezzel talán túl ságosan i s
őszinte

választ adtam.

– De önnek legalább nem kel let t ruhába bújnia – jegyezte meg.

– Vi szont micsoda móka let t volna, ha megteszem!

Kacagás tört ki belőle, és én i s vele nevet tem. Magamban Celeste mel lé helyeztem Kri sst ,
és

megál lapí tot tam, mennyi re különbözők. Ebben a lányban vol t valami , nagyon egészséges.
Amikor

lejárt az időnk, még mindig nem alakul t ki róla tel jes kép bennem, mert ál landóan vi
sszakérdezet t , és

vi sszaterel te rám a beszélgetést . Arra azonban rájöt tem, hogy mi lyen nagyszerű teremtés,
méghozzá a

szó legjobb értelmében.

Majdnem egy egész órába beletel t , mi re el jutot tam Americához. Ez idő alat t három
egyértelműen

érdekes jelöl t akadt , köztük Celeste és Kri ss, akikről sej tet tem, hogy a közvélemény i s
kedvelni fogja

őket . Csakhogy Ashley , a közvet lenül előt te sorra kerülő lány olyan i jesztően nem nekem
való vol t ,

hogy mindezt sikerül t tel jesen kivernie a fejemből . Így amikor America felál l t , és el indul t
felém,

másra sem gondol tam, csaki s rá.

Akár szándékos vol t , akár nem, a szemében csi l logot t egy ki s pajkosság. Fel idéztem
magamban

éj szakai vi selkedését , és rádöbbentem arra, hogy ez a lány a maga a két lábon járó ribi l l ió.
– America, ugye? – jegyeztem meg t réfálkozva, amikor közelebb ért .

– Igen. Biztos vagyok abban, hogy már hal lot tam a nevét , de azért mégi s, emlékeztetne,?

Felkacagtam, és megkértem, hogy ül jön le. Közelebb hajol tam hozzá, és odasúgtam: – Jól
aludt ,

kedvesem?

Szeméből vi lágosan kiolvashat tam, hogy a tűzzel ját szom, de a szája azért mosolyra húzódot t .

– Még mindig nem vagyok a kedvese. És igen, mihelyt lecsi l lapodtam, már ki fejezet ten jót

aludtam. A szobalányaimnak úgy kel let t reggel kihúzni az ágyból , annyi ra jó vol t benne. –
Az utol só

mondatot úgy val lot ta be, mintha t i tok let t volna.

– Örömmel hal lom, hogy jó vol t , kedve, – Áh, nála muszáj lesz felhagynom ezzel a fordulat
tal . –

America.

Lát tam raj ta, hogy nagyra értékel i az erőfeszí tésemet .

– Köszönöm. – Aztán lehervadt arcáról a mosoly , s talánha elgondolkodot t volna, al só ajkát

szórakozot tan rágcsálva kereste a szavakat .

– Nagyon sajnálom, hogy undokul vi selkedtem -jelentet te ki végül , és mintha fel sem tűnt
volna

neki , mennyi re megbámulom. – Elalvás előt t rájöt tem, hogy bár számomra ez egy különös
helyzet ,

mégsem szabad ezért magát okolnom. Nem tehet arról , hogy belekeveredtem mindebbe, hi
szen a

Párválasztó sem az ön öt lete. – Végr e valakinek fel tűnt ! – Emel let t , amikor éj szaka
szörnyen éreztem

magam, ön igazán kedves vol t velem, én pedig, nos hát , én szörnyen vi selkedtem.

A fejét csóvál ta, én pedig azon kaptam magam, hogy a szívem szaporábban ver.

– Tegnap kidobathatot t volna, de nem tet te – szögezte le. – Ezt nagyon köszönöm.

Meghatot t a hálája, mert annyi t már tudtam róla, hogy ő aztán sosem lenne más, mint
őszinte. S

ezzel el i s értünk ahhoz a témához, ami t meg kel let t eml í tenem, ha előrébb akartunk
jutni . Közelebb
hajol tam hozzá, és lekönyököl tem a térdemre – a társaságában egyszerre éreztem magam

oldot tabbnak és feszül tebbnek, mint a többiekkel .

– America, maga eddig nagyon őszinte vol t velem. Ez egy olyan tulajdonság, ami t én szívből

csodálok, és megkérném, hogy válaszol jon egyet len kérdésemre.

Habozva rából intot t .

– Maga azt ál l í t ja, hogy tévedésből van i t t , ezért azt fel tételezem, hogy nincs kedve i t t
lenni . V an-e

bármi esély arra, hogy bármi féle, bármi féle érzelmet táplál jon i rántam?

Míg a válaszára vártam, úgy éreztem, mintha már órák óta figyelném, hogyan gyűröget i a
ruhája

fodrai t , s miközben ül tem mel let te, arról győzködtem magam, hogy mindezt csaki s azért
teszi , mert

nem szeretne túl lelkesnek tűnni .

– Fel ség, ön nagyon kedves. – Igen. – És vonzó. – Igen! -És tapintatos. – IGEN!

Abban biztos vagyok, hogy amikor elvigyorodtam, elég idiótán nézhet tem ki , de annyi ra örül
tem,

hogy látot t bennem jót i s az előző éj szaka után.

Aztán halk hangon hozzátet te: – De bizonyos nagyon i s létező okok miat t nem hi szem,
hogy

érezhetnék bármi t i s ön i ránt .

Most először vol tam hálás azért , hogy apa rászoktatot t az önfegyelemre. A hangom ki
fejezet ten

higgadt vol t , amikor megtudakol tam: – Ezt ki fej tené?

Új ra tétovázot t egy ideig.

– At tól tartok, az én szívem már foglal t .

És a szeme könnybe lábadt .

– Jaj , kérem, ne sí rjon! – kérlel tem foj tot t hangon. -Sosem tudom, mihez kezdjek, amikor a
nők

el sí rják magukat .

America elnevet te magát ezen a hiányosságomon, és zsebkendőjét a szeme sarkához érintet

te.
Annyi ra örül tem, hogy i lyennek látom – i lyen fel szabadul tnak és őszintének. Hát persze,
hogy van

valaki , aki vi sszavárja. Egy ennyi re igazi , eleven lányra már rég lecsaphatot t valamelyik igen
okos

fiatalember . El sem tudtam képzelni , hogyan kerülhetet t America mégi s a palotába, de ez vol
taképpen

nem i s az én feladatom vol t .

Csak abban vol tam biztos, hogy még ha nem i s az enyém a szíve, akkor i s azt szeretném,
ha

mosolyogva távozna.

– Szeretné, ha most rögtön hazaengedném a szerelméhez? – ajánlot tam fel .

Rám nézet t , de a mosolyát ezút tal inkább grimasznak neveztem volna.

– Hát éppen erről van szó, Nem szeretnék hazamenni .

– Tényleg? – Hát radől tem, uj jaimmal a hajamba túrtam, ő pedig új ra rám nevetet t .

De ha America nem akar engem, és nem akarja azt az ot thoni fiatalembert sem, akkor mi az
ördögöt

akar?

– Lehetek önnel tel jesen őszinte?

Naná, a legtel jesebb mértékben! Ból intot tam.

– Nekem muszáj i t t lennem. A családomnak nagy szüksége van rá, hogy i t t legyek. Ha
megengedné,

hogy akár csak egy hetet maradjak, az nagy áldás lenne számukra.

Ezek szerint nem a koronáért harcol , de mégi scsak van valamim, ami re vágyik.

– Úgy ért i , hogy szükségük van a pénzre?

– Igen. – Legalább vol t benne annyi t i sztesség, hogy szemmel láthatólag szégyel l je magát
emiat t . –

És mert ot thon vannak, bizonyos személyek – folytat ta jelentőségtel jes pi l lantással –, akiket
most

képtelen lennék vi szont látni .

Beletel t egy másodpercbe, mi re leeset t , mi re i s célzot t . Már nincsenek együt t a

szerelmével . Még
mindig vannak érzései a fiú i ránt , de már nem tartozik hozzá. Ból intot tam, mert fel fogtam,
mi lyen

helyzetben lehet . Ha nekem lehetőségem nyí lna arra, hogy egy hét re elmenekül jek a saját
vi lágom

terhei elől , én i s fejest ugranék a lehetőségbe.

– Ha ön haj landó lenne megengedni , hogy maradjak, akár csak egy rövidke időre, szívesen

felajánlanék cserébe valami t .

Ez kezdet t érdekesnek tűnni .

– Cserébe? – Ugyan már, mi t tudna felkínálni cserébe?

Az ajkába harapot t .

– Ha megengedné, hogy maradjak, – Nagyot szusszant . -Na szóval , csak magára kel l nézni .
Maga

egy herceg. Egész nap ret tentően el foglal t , mert vezetnie kel l az országot , és akkor még
arra i s időt

kel lene találnia, hogy harmincöt , na jó, harmincnégy lány közül ki talál ja, hogy ki legyen az az egy .
Ez

elég sok munkának tűnik, nem igaz?

Bár el ső hal lásra viccnek i s tűnhetet t az ajánlata, igazság szerint Americának mérhetet len

pontossággal sikerül t a szorongásaim kel lős közepébe találnia. Rából intot tam a szavai ra.

– Magának nem lenne jobb, ha lenne egy bel ső embere? Valaki , aki segí tene? Tudja, mint egy
barát .

– Egy barát?

– Igen. Engedje meg, hogy maradjak még, és én segí teni fogok. A barát ja leszek. Azzal nem
kel l

foglalkoznia, hogy nekem udvarol jon. Már tudja, hogy nem táplálok gyengéd érzelmeket ön i
ránt . De,

mondjuk, beszélgethetne velem, amikor csak kedve van, én meg igyekeznék segí teni . Múl t éj
jel azt

mondta, hogy szüksége lenne egy bizalmasra. Hát akkor , amíg nem talál egy igazi t , addig
eset leg ez a

személy lehetnék én, ha szeretné.

Ha szeretném, Ahogy a dolgok ál l tak, ez a választási lehetőségem nem vol t meg, de legalább
ezen a

lányon segí thetnek. És így talán valamivel tovább élvezhetném a társaságát . Apa
természetesen

i szonyúan megharagudna, ha kiderülne, hogy az egyik lányt ki fejezet ten erre tartom, de et től csak
még

jobban megtet szet t az öt let .

– Már szinte minden lánnyal beszél tem, aki csak ebben a szobában van, és el sem tudok
képzelni

senki t , akiből jobb barátom válna. Örülnék, ha maradna.

Figyel tem, ahogy a teste lassan el lazul . Annak el lenére, hogy tudtam, a szíve nem az
enyém,

leküzdhetet len vágyat éreztem azi ránt , hogy mégi s próbát tegyek vele.

– Gondol ja, hogy at tól még szól í thatnám „kedvesemnek"? – érdeklődtem meg incselkedve.

– Eszébe ne jusson – súgta vi ssza. Fogalmam sem vol t , hogy komolyan gondol ta vagy sem,

mindeneset re határozot tan kihívásnak hangzot t .

– Azért én nem adom fel . Nem az a faj ta vagyok.

Lebiggyesztet te az ajkát , már-már bosszúsan, de azért tulajdonképpen mégsem.

– Őket i s így hívta? – kérdezet t rá egyenesen, és fejével a többi lány felé intet t .

– Igen, és senkinek sem vol t el lene ki fogása – vágtam vi ssza t réfásan önelégül t képet vágva.

A mosolya még mindig enyhén kihívó vol t , amikor új ra megszólal t .

– Nos, én pontosan ezért nem szeretném.

Ezzel felál l t , és véget vetet t a beszélgetésünknek, ami t új ra csak ki fejezet ten mókásnak
talál tam. A

többiek koránt sem igyekeztek ennyi re szabadulni tőlem. Enyhén meghajol tam, ami t elnagyol
t

pukedl ivel vi szonzot t , és már ment i s.

Magamban elmosolyodtam, amikor rá gondol tam, és összehasonl í tot tam a többi lánnyal .
America

csinos vol t , még ha amolyan csi szolat lan gyémánt módjára i s. Szépsége nem vol t
szokványos, és
egyértelműen lát tam, hogy nincs tudatában annak, hogyan néz ki . V ol t benne valami , a
modorát

ki finomul tnak nem mondhat tam, ám a büszkeségében mégi s vol t fejedelmi vonás. Na és
persze

csöppet sem vágyot t rám. Ennek el lenére képtelen vol tam szabadulni a késztetéstől , hogy
ne hagyjam

annyiban.

Hát így alakul t , hogy a Párválasztóból végre valami előnyöm i s származot t : ha már
egyszer i t t vol t

velem a palotában, akkor arra i s esélyem nyí l t , hogy próbát tegyek vele.

– Ha azt kértem önöktől , hogy maradjanak, akkor kérem, ne hagyják el a széküket . Ha

nem, akkor

vi szont menjenek át Si lviával az ebédlőbe. Hamarosan én i s csat lakozni fogok.

Lát tam, ahogy a lányok egymásra pi l lognak, vol tak, akik összezavarodva néztek, és akadtak,
akik

önelégül t képet vágtak. Biztosra vet tem, hogy helyesen választot tam, most már csak az a
feladat vol t

hát ra, hogy elküldjem őket . Ami nem tűnt túl bonyolul tnak, különösen azt figyelembe véve, hogy
még

al ig i smerjük egymást . Mihez i s ragaszkodnának akkor?

A terem tel jesen kiürül t , leszámí tva azt a nyolc i fjú hölgyet , akik mind mosolyogva ál l tak elém.

V i sszanéztem rájuk, és hi rtelen belém hasí tot t , hogy bárcsak már azelőt t ki talál tam volna,
mi t

mondok majd nekik, hogy így fel sorakoztak előt tem.

– Köszönöm, hogy rám szánják ezt a pár percet – kezdtem bele, aztán semmi sem jutot t
eszembe. –

Ööö, én csak szeretnék köszönetet mondani azért , hogy el jöt tek a palotába, és alkalmam
nyí l t

megi smerkedni önökkel .

A legtöbben kuncogtak vagy lesütöt ték a szemüket . Clari ssa hát ravetet te a haját .

– Sajnálat tal kel l közölnöm azonban, nem hi szem, hogy lenne közös jövőnk. Ööö, akkor
most
távozhatnak i s? – Ez inkább hangzot t kérdésnek, mint ki jelentésnek, és hálás vol tam az
égnek, hogy

legalább apa nem hal lot ta.

Az egyik lány – talán Ashley? – azonnal zokogásban tört ki , mi re minden izmom megfeszül t .

– Ez azért van, mert festetem a hajam? – kérdezte a mel let te ál ló lány.

– Hogy mi?

– Azért , mert Ötös vagyok, ugye? – kérdezet t rá Hannah.

– Maga Ötös?

Clari ssa odafutot t hozzám, és megragadta a kezem.

– Esküszöm, képes vagyok sokkal megnyerőbb i s lenni !

– Micsoda?

Szerencsére az egyik palotaőr valahogy leválasztot ta rólam, és kikí sérte a teremből . Csak ál l tam ot
t,

néztem, ahogy elmegy , s tel jesen megdöbbentet t az érzelmek áradása. Ezeknek a lányoknak
elvi leg

hölgyként kel lene vi selkednie. Mi a nyavalya folyik i t t?

– De miért? – tudakol ta az egyik lány olyan kedves, fél szeg hangon, hogy szó szerint belém nyi
lal l t

tőle a fájdalom. Mintha új ra átél tem volna azt a jelenetet Daphnéval .

Azt nem lát tam, pontosan melyikük szólal t meg, de amikor rájuk néztem, mindannyiuk arcán

ugyanaz a csalódot t ki fejezés ül t , mint akinek éppen szét foszlot t minden reménye. De hát
mindössze

húsz perce találkoztunk! Akkor meg hogyan lehet séges?

– Sajnálom – nyögtem ki , és szörnyen éreztem magam. -Egyszerűen csak nem éreztem semmi t .

Amikor Mia előrelépet t , szinte tel jesen sikerül t lepleznie, hogy a sí rás szélén ál l . Pusztán
az

önfegyelméért minden t i szteletem az övé vol t .

– És mi van azzal , hogy mi mi t érzünk? Az nem számí t?

Oldal ra bi l lentet te a fejét , barna szeméből kiolvastam, hogy elvárja a választ .

– T ermészetesen számí t , – T alán be kel lene adnom a der ekam. Végtére i s, nem muszáj
az el ső nap

elküldenem senki t . De mi féle kapcsolatunk alakulhatna ki ezek után? Hozok egy döntést ,
egy lány azt

mondja, hogy el siet tem, mi re én megadom magam?

Nem. Ez az én döntésem. Ki kel l ál lnom mel let te.

– Nagyon sajnálom, ha fájdalmat okoztam, de olyan hatalmas feladat az, hogy harmincöt

tehet séges, bájos, szép nő közöt t megtalál jam azt az egyet , aki t feleségül veszek.
-Őszintén, nagy

t i sztelet tel beszél tem. – Az ösztöneimre kel l hal lgatnom. Ez legalább annyi ra az önök
boldogsága

érdekében történik, mint az enyémért . Remélem, hogy az együt t töl töt t rövidke idő után
barátként

búcsúzhatunk el .

Miát nem hatot ta meg a beszédem, fagyos pi l lantást vetet t rám, majd el sétál t mel let tem,
és ki lépet t

az aj tón. Szinte az összes lány követ te a példáját . Nagyon úgy festet t , hogy nem barát ságban
válunk el .

Bár Ashley tűnt a legfel indul tabbnak, mégi s ő vol t az, aki mel lém lépet t , aztán némán
megölel t .

Ügyet lenül próbál tam átkarolni , csak éppen szinte tel jesen lefogta a karomat .

– El sem hi szem, hogy mári s véget ért . Komolyan azt hi t tem, hogy van esélyem –
mormol ta kábán,

monoton hangon. Mintha magában beszél t volna.

– Sajnálom – i smétel tem el új ra.

Hát ralépet t , megtöröl te a szemét , és mihelyt sikerül t vi sszanyernie az önuralmát , nagyon

elegánsan

bókol t előt tem.

– Sok szerencsét , fel ség.

Aztán felemel t fővel el indul t .

– Ashley – szól tam utána, mielőt t az aj tóhoz ért volna.

Megtorpant , a tartásán i s lát tam, hogy új ra reménykedik.

Nem. Nem tehetem. Szi lárdnak kel l maradnom.

– Önnek i s sok szerencsét .

Ashley rám mosolygot t , aztán távozot t .

Egy másodpercnyi csönd után a teremben tartózkodó palotaőrökre néztem.

– Maguk i s mehetnek – utasí tot tam őket , mert annyi ra vágytam egy ki s magányra. A
pamlaghoz

léptem, ahol a lányokkal beszélget tem, és kezembe temet tem az arcom.

Hi szen csak egy lányt vehetek feleségül . Ennek meg kel let t történnie. T alán úgy tűnt ,
mintha

elkapkodtam volna, de nem így vol t . Megfontol t döntést hoztam. Határozot tnak kel l lennem.

De azért így i s el fogot t a kétely . Ashley a legvégén annyi ra kedves vol t . Elképzelhető,
hogy mári s

elkövet tem egy hibát? De hát nem éreztem semmi t , amikor ot t ül t velem szemben,
érzésnek egy

szikráját sem.

Nagy levegőt vet tem, és kényszerí tet tem magam, hogy felál l jak. Ez megtörtént . Ideje
tovább lépni .

Vol t további huszonhét lány, aki re mostantól oda kel l figyelnem.

Arcomra mosolyt eről tetve végigsétál tam a széles folyosón, majd beléptem az ebédlőbe, ahol
már

mindenki falatozot t . Hal lot tam, ahogy néhány szék lába csikorogva hát racsusszan a parket tán.

– Hölgyek, kérem, maradjanak a helyükön. Élvezzék csak a reggel i jüket . – Nincs semmi baj . Minden

tökéletes.

Megcsókol tam anya arcát , apának megvereget tem a vál lát , majd én i s helyet foglal tam.
Annyi ra

szeret tem volna abba a mintacsaládba tartozni , aminek a közvélemény tartot t bennünket .

– Néhányan mári s távoztak, fel ség? – tudakol ta Just in, miközben ki töl töt te a kávémat .

– T udja, egyszer olvastam egy könyvet egy népcsoport ról , ahol hagyomány vol t a pol
igámia. Egy
férfinak több felesége i s lehetet t . Őrület . Az imént töl töt tem pár percet nyolc igencsak
boldogtalan

nővel egy szobában, és elképzelni sem tudom, miért vágyna bárki i lyen tapasztalat ra – jegyeztem
meg

könnyeden, pedig az érzés nagyon i s valós vol t .

Just in elnevet te magát .

– Mi lyen jó i s, hogy önnek csak egyre van szüksége, uram.

– V alóban. – Kortyolgatni kezdtem a kávémat , feketén, ahogy szoktam, és Just in szavai

jártak a

fejemben.

Csak egyre van szükségem. No de hogyan fogok rátalálni?

– Hányan távoztak? – tudakol ta apa, miközben felvágta az étel t a tányérján.

– Nyolcan.

– Kezdetnek jó – biccentet t .

Bár a kétely továbbra i s emésztet t , úgy tűnt , legalább ez rendben van.

Sóhaj tot tam egyet , és megpróbál tam kialakí tani egy tervet . A lányokkal egyenként kel l

megi smerkednem. Végighordoztam tekintetem a helyi ségen, s hatalmasat nyelve latolgat tam,
mennyi

idő és energia kel l ahhoz, hogy közelebb kerül jek huszonhét lányhoz.

A kiválasztot t i fjú hölgyek közül néhány fel figyel t arra, hogy nézem őket , és vi
sszamosolyogtak

rám. Annyi szépséges nő vol t i t t . Az az érzésem támadt , hogy az ebédlőben ülő lányok
közül jó

néhányan randizhat tak már, és talán ostobaság, de ez a fel i smerés alaposan rám i jesztet t .

Aztán megpi l lantot tam Americát , aki éppen epres süteményt tömöt t a szájába, és
tekintetét a

mennyezet re emel te, mintha az ízétől a mennyekben járna. El foj tot tam fel törő
nevetésemet , és

hi rtelen körvonalazódot t bennem egy terv.

– Lady America? – szól í tot tam meg udvariasan. Ki s hí ján megint felkacagtam, amikor megál
lt a
szájában a falat , s nagyra nyí l t szemmel felém fordul t .

Kezét ajka elé kapta, igyekezet t mielőbb lenyelni a süteménydarabkát .

– Igen, fel ség?

– Hogy ízl ik az étel? – Kíváncsi vol tam, vajon neki i s eszébe jutot t -e az előző éj szaka,
amikor

beval lot ta, hogy főként az étkezések miat t szeretne maradni . V alahogy fel szabadí tó érzés
vol t úgy

t réfálkozni egy egész teremre való ember előt t , hogy a lényeget egyet len személy érthet te csak.

Talán csak képzel tem, de mintha pajkos szikrát lát tam volna megcsi l lanni a szemében.

– Az étel nagyszerű, fel ség. Ez az epres sütemény , nos, hát , van egy húgom, aki nálam
sokkal

jobban szeret i az édességet . Szerintem neki ez annyi ra ízlene, hogy el i s sí rná magát .
Egyszerűen

tökéletes.

Én i s számba vet tem egy falatot , mert időt kel let t nyernem ahhoz, hogy a tervem hibát lanul haj
t sam

végre.

– Tényleg úgy hi szi , hogy el sí rná magát?

America gyönyörű arcán töprengő ki fejezés jelent meg.

– Igen, fel ség. Érzelmek dolgában nincsenek gát lásai .

– És erre akár pénzt i s fel merne tenni? – csaptam le.

– Ha lenne pénzem, ami t fel tehetnék, biztosan mernék rá fogadni – felel te sugárzó mosol lyal .

Tökéletes. – És pénz helyet t mi t merne fel tenni? Az a benyomásom, hogy maga ügyesen
köt

üzleteket .

Apa szúrós tekintet tel rám nézet t . Ezek szerint mások számára i s nyi lvánvaló vol t , hogy
mi i t t

t réfálkozunk.

– Hát , mibe szeretne fogadni? – kérdezet t vi ssza America.

Egy olyan el ső randevúba, ahol nem sülök fel . Egy estébe valakivel , aki t nem kel l
megpróbálnom
elbűvölni , mert ezt eleve lehetet lennek tart ja. Egy lehetőségbe, hogy új ra beindí t sam ezt
az egészet

anélkül , hogy minden lány megutálna.

– Magami t szeretne? – mosolyogtam rá.

Alaposan fontolóra vet te. T ulajdonképpen bármi t kérhetet t volna. Arra i s készen ál l tam,
hogy ha

kel l , akár meg i s vesztegetem.

– Ha a húgom el sí rja magát – kezdet t bele habozva –, akkor egy héten át nadrágot szeretnék vi
selni .

A terem kacagásban tört ki , én pedig összeprésel tem az ajkam. Mintha még apát i s
szórakoztat ta

volna a mondat , legalábbi s úgy tet t . Nekem pedig az tet szet t , hogy miközben a többiek
jót nevet tek a

kérésén, ő nem szégyel l te el magát , nem pi rul t bele, nem gondol ta meg gyorsan magát .
America ezt

akarta, és kész.

Vol t ebben valami elbűvölő.

– Ál l a fogadás. És ha mégsem sí r, akkor tartozik nekem egy sétával a parkban holnap délelőt t .

Az ebédlőben hi rtelen többféle hangot hal lot tam, köztük apa sóhaját a választásom miat t .

Lehet séges, hogy ő nálam jóval alaposabban mérte fel a jelöl teket . America nyi lván nincs a

választot t jai l i stáján. Az ördögbe i s, tulajdonképpen al ig kerül t be a kiválasztot tak közé.

America egy ideig gondolkodot t , aztán rából intot t .

– Nem könnyű önnel alkudozni , fel ség, de el fogadom.

– Just in? Kérem, csomagol jon össze egy adag epres tortácskát , aztán küldje el a hölgy
családjának.

Legyen ot t valaki , amikor Lady America húga megízlel i , hogy tudathassa velünk, valóban el
sí rta-e

magát az i fjú hölgy . Erre nagyon kíváncsi vagyok. – Just in gyorsan ból intot t , és rám
vigyorgot t , aztán

már ment i s. – Lady America, eset leg í rhatna egy rövid levelet i s, ami t elküldhetne a
csomaggal , és
elmondhatná benne a családjának, hogy minden rendben van önnel . Sőt szerintem ezt
mindannyian

megtehetnék. Reggel i után í rjanak haza, mi pedig gondoskodunk arról , hogy a családjuk
még ma

megkapja a levelüket .

A lányok – az én i fjú hölgyeim – vidáman mosolyogtak. A délelőt t folyamán mindannyiukkal

megi smerkedtem, a legtöbbjük nevét el i s talál tam, jó néhányat elküldtem, és

megszerveztem az el ső

randevúmat . Bár megrázó tapasztalat vol t , összességében mégi s sikeres kezdetnek mondtam
volna.

– Fel ség, elnézését kérem, hogy i lyen soká tartot t . Be kel let t mennünk egy városi but
ikba –

magyarázta Seymour, aki maga mögöt t húzot t egy nadrágokkal megrakot t ruhatartó ál lványt .

– Semmi baj – felel tem, és odébb tol tam a papí rokat az í róasztalomon. Korábban úgy
határoztam,

hogy a nap hát ralevő részében a szobámban dolgozom. – Mi t talál t?

– Többféle lehetőségünk i s van, uram. Biztos vagyok benne, hogy ezek közöt t talál valami t
a hölgy

számára.

Végtelen zavarban bámul tam az akasztókra.

– Na szóval , mi lyen nadrágot hordanak a nők?

Seymour a fejét csóválva mosolygot t .

– Ne aggódjon, fel ség, kezemben tartom az ügyet . It t van például ez a fehér , ami kicsi t
nőiesebb, és

jól i l l ik bármi lyen föl sőrészhez, amivel a szobalányok előál lhatnak. Ugyanez igaz erre a nadrágra i
s.

Több darabot i s felmutatot t , én pedig igyekeztem rájönni , mi től lehet jobb az egyik, mint
a másik,

és ki találni , hogy Americának melyik tet szene.

– Seymour, nem tudom, számí t -e, de a hölgy Ötös. Gondol ja, hogy ebben jól érezné magát?

Seymour végigmérte a nadrágokkal tel i ál lványt .

– Ha a palotában van, akkor a hölgy nyi lván vágyik a fényűzésre.

– De ha fényűzésre vágyna, akkor vajon nadrágot kért volna? – makacskodtam.

Seymour biccentet t .

– Farmer . – Az ál lvány hátul só részéből előhúzot t egy vászonnadrágot . Még sosem vi sel
tem

farmert . Nem tűnt különösebben vonzó ruhadarabnak. – Úgy sej tem, ez lesz a nyerő.

Új ra szemügyre vet tem a lehetőségeket .

– Igen, akkor legyen ez, de csapja hozzá azt az el sőt i s, meg talán még egyet . Ezek
méretben jók

lesznek neki?

Seymour elvigyorodot t .

– Ráigazí t tat juk, és estére már el i s készülnek vele. Ezek szerint az i fjú hölgy nyerte meg a

fogadást?

Vál lat vontam.

– Még nem, de azt remélem, hogy ha így i s lesz, és közben többet kap tőlem, mint
amiben

reménykedet t , akkor talán magától i s el jön velem.

– Biztosan nagyon tet szik önnek – jelentet te ki Seymour, majd ki tol ta az ál lványt a folyosóra.

Nem felel tem, de miközben becsuktam az aj tót , elgondolkodtam azon, ami t mondot t . V ol t
valami

Americában. Még az i s vonzot t benne, hogy nem kedvel t . Ez megmosolyogtatot t .

8.

– Egészen biztos? – faggat tam.

– Egészen – felel te a futár.

– Egyet len könnycseppet sem ej tet t?

– Egyet lenegyet sem – vigyorgot t vi ssza rám.

Megtorpantam America aj taja előt t , s magam sem tudtam, miért kalapál olyan szaporán a
szívem.

Nem érez i rántam semmi t , ezt tel jesen egyértelművé tet te. És én i s főként ezért választot
tam őt az
el ső találkozómra. Könnyű randi lesz.

Arra számí tot tam, hogy az egyik szobalánya nyi t majd aj tót , de amikor az aj tószárny
kicsapódot t ,

America ál l t előt tem, és igyekezet t elnyomni egy gunyoros mosolyt .

– Merőben a lát szat kedvéért , megtenné, hogy belém karol? – kérdeztem, és felé nyúj tot
tam a

karom. Nagyot sóhaj tva el fogadta, s velem tartot t a folyosóra.

Arra számí tot tam, hogy elkezd panaszkodni , hogy azt mondja, valójában meg kel let t volna
nyernie

a fogadást , de csöndben maradt . Vajon felzaklat ta valami? Tényleg ennyi re nincs kedve velem
tartani?

– Sajnálom, hogy nem sí rt – próbálkoztam beszélgetést kezdeni .

– Dehogy sajnál ja! – vágot t vi ssza pajkosan. T réfálkozó hangjából tudtam, hogy minden
rendben

van vele. T alán elkalandozot t a figyelme, de mi ket ten mintha viccelődve tudtunk volna
csak

kommunikálni . Ha sikerül ezt a hangot megütnünk, akkor minden jól megy majd.

– Még sosem fogadtam semmiben és semmi re. Jó érzés vol t nyerni .

– Szűz kéz – jegyezte meg rögtön.

– Talán – mentem bele. – Legközelebb fogadjunk abban, hogy sikerül -e a húgát megnevet tetni .

Tekintete elgondolkodva megpihent a mennyezeten, és ki tudtam találni , mi járhat a fejében.

– Mi lyen a családja?

Elhúzta a száját .

– Ezt hogy ért i?

– Ahogy kérdeztem. A családja nyi lván egészen más, mint az enyém. – V annak testvérei ,

valószínűleg pici házban laknak, el sí rják magukat a sütemény ízétől , Képtelen let tem volna
magam

elé képzelni , mi lyen lehet az élet a családjában.

– Hát , az már biztos. Kezdjük rögtön azzal , hogy nálunk senki sem reggel izik talpig t iarában.

– Ezek szerint a Singer-házban a t iara inkább a vacsoraasztalnál jelenik meg?

– Természetesen.

Kibukot t belőlem egy halk kuncogás. T et szet t a szel lemessége. Amikor éppen haj landó vol
t

megcsi l logtatni , akkor ki ssé magamra emlékeztetet t . Felkel tet te a kíváncsi ságomat , hogy
vajon lehet e ennyi re meglepő hasonlóság két olyan személy közöt t , akik mintha két tel
jesen különböző vi lágból

származnak.

– Öten vagyunk testvérek, és én vagyok a középső.

– Öten?! – Aj jaj , ez talán túl hangosan szakadt ki belőlem.

– Bizony , öten – felel te, s mintha meglepte volna a döbbenetem. – Az országban a legtöbb

családban sok a gyerek. Ha lehetne, nekem i s sok gyerekem lenne.

– Hm, igazán? – Egy újabb hasonlóság, méghozzá mi lyen személyes téren!

Szégyenlős igenjéből rájöt tem, hogy ez számára i s eléggé személyes dolog. T alán nem kel let t
volna

zavarba jönnöm at tól , hogy olyan valakivel beszélem meg jövendő családomat , akivel talán
együt t

tervezzük majd el a gyerekeink számát , de mégi s ez történt .

– Nos, a nővérem, Kenna egy Négyeshez ment feleségül -folytat ta. – Most gyárban dolgozik.
Anya

azt szeretné, ha én i s legalább egy Négyest találnék magamnak. – Miért , mi a baj az Egyesekkel?
– De

én nem akarnám abbahagyni az éneklést . Ahhoz túl ságosan imádom. – Ó, értem már , ezzel
mi r e

célozhat . Az ot thoni f ickó valószínűleg egy jóképű Ötös.

– Persze, most már Hármasnak számí tok. – A hangja szomorúan csenget t . – Ez elég fura.

Mindeneset re, ha lehet , szeretnék megmaradni a zenénél . Kota a következő testvérem a

sorban.

Képzőművész. Az utóbbi időben nem sokat lát tuk. El jöt t , hogy elbúcsúzzon tőlem, de nagyjából
ennyi

vol t minden.

Megbántot t ságot vagy sajnálkozást hal lot tam ki utol só pár mondatából , de nem hagyot t
időt , hogy
rákérdezzek.

– Utána én következem – mesél te, ahogy a lépcső felé sétál tunk.

– America Singer, az én legközelebbi barátom – nevet tem rá.

– Úgy bizony – forgat ta viccesen a szemét , amelynek kékje megcsi l lant a fényben. Szavai
különös

módon vigasztalón hatot tak rám.

– Utánam May jön. Ő a húgom, aki galádul cserbenhagyot t , és nem bőgöt t a süt i től .
Komolyan

mondom, az i lyesmi t rablásnak nevezik! El sem hi szem, hogy nem sí rt . És igen, ő i s

képzőművész.

Én, én imádom Mayt . És aztán jön Gerad. Ő a legki sebb, csak hétéves. Még nem jöt t rá,
hogy a zene

vagy a képzőművészet érdekl i . Főleg labdázni szeret és rovarokat tanulmányozni , ami

remek dolog,

leszámí tva azt , hogy ezekből nem lehet megélni . Megpróbál tuk rávenni , hogy kí sérletezze
ki , mihez

lenne kedve. Na mindegy, hát ennyien vagyunk.

– És a szülei? – faggat tam tovább, mert szeret tem volna pontosabb képet kapni róla.

– És az ön szülei? – kérdezet t vi ssza.

– Az én szüleimet i smeri .

– Nem. Én a közösségnek mutatot t vonásaikat i smerem. V alójában mi lyenek? – akarta

tudni , és

nyomatékképpen megrángat ta a karomat . Bármi lyen gyerekesen i s vi selkedet t , a mozdulat

megmosolyogtatot t .

Közben azonban kicsi t össze i s zavarodtam. Mi t i s mondhatnék el neki a szüleimről?

At tól tartok, anya beteg. Sokat fáj a feje, és annyi ra kimerül tnek tűnik. Fogalmam sincs
arról , hogy

ez amiat t van-e, ahogy felnőt t , vagy később történt vele valami . Bi ztosra veszem, kel lene
hogy legyen

legalább még egy testvér em, de nem tudom, ennek köze van -e az ál lapotához vagy nem.
Apa... apa
néha...

Ki léptünk a kertbe, ahol már vártak ránk a fi lmesek. Azonnal összekaptam magam. Nem
akartam,

hogy most velünk legyenek. Nem tudtam, mennyi re leszünk őszinték egymással , de abban
biztos

vol tam, hogy ez nem fog megtörténni , ha nézőközönségünk van. Intet tem a stábnak, hogy
menjenek

el , de mi re új ra Americára pi l lantot tam, az arcki fejezése távol ságtartó vol t .

– Jól van? Mert mintha ki ssé feszül t lenne.

Vál lat vont .

– Önt a sí ró nők hozzák zavarba, engem pedig az, ha hercegekkel sétálgatok.

– Mi olyan zavarba ej tő bennem? – húztam el a szám t réfásan.

– Az egyéni sége. A szándékai . Nem igazán tudom, hogy mi a cél ja ezzel a ki s sétával .

Ennyi re rej télyes let tem volna? T alán tényleg így vol t . Mestere let tem az udvarias
mosolyoknak és

fél igazságoknak. Csakhogy egyál talán nem szeret tem volna, ha ő i lyennek lát .

Ki s szünet után odafordul tam hozzá.

– Ááá! Szerintem mostanra már tudja, hogy nem az a faj ta férfi vagyok, aki kerülgetné a
forró

kását . Megmondom én egészen pontosan, hogy mi t akarok magától . – Egyszerűen csak szer
etnék

megi smerni valaki t . Igazán jól megi smerni . Es úgy érzem, azt szeretném, ha ez a személy te
lennél , még

ha el i s mész majd.

T et tem egy lépést felé, aztán földbe gyökerezet t a lábam, mert béní tó fájdalom hasí tot t
belém.

Felordí tot tam, két rét görnyedtem és hát rálni kezdtem. Ez a néhány lépés már-már elvi
selhetet len

érzés vol t , de arról szó sem lehetet t , hogy lábamat felhúzva a földre vessem magam, pedig
ösztönösen

ezt tet tem volna. Hányingerem támadt , és azzal i s meg kel let t küzdenem. Egy herceg nem
okádja el
magát , és nem fet reng a füvön.

– Ezt meg miért csinál ta? – Ez az én hangom let t volna? Igazán? Mert inkább egy
láncdohányos

ötéves ki slányéra emlékeztetet t .

– Ha csak egy uj jal i s hozzám nyúl , még ennél i s rosszabbul jár!

– Hogy micsoda?!

– Azt mondtam, ha csak.

– Nem-nem, ostoba ki slány, ezt el sőre i s hal lot tam. Én azt kérdeztem, hogy mi re célzot t ezzel?

America csak ál l t elkerekedet t szemmel , s kezét szája elé kapta, mintha rájöt t volna, hogy
i szonyút

hibázot t . A palotaőr lépteinek zajára megfordul tam, s míg egyik kezemet testemre tapasztot
tam, a

másikat felemel tem, és intet tem nekik, hogy távozzanak.

Mi t csinálhat tam? Mégi s mi t képzel t , mi t fogok,?

Valahogy összeszedtem magam, ha másért nem, azért , mert ezt muszáj vol t megtudnom.

– Mégi s mi t gondol t , mi vol t a szándékom? – kérdeztem tőle.

Lesütöt te a szemét .

– America, mi t gondol t , mi t akarok magától? -Ragaszkodtam a válaszhoz.

Vi selkedéséből egyértelműen kiolvastam, hogy mi t képzel t . Így még senki sem bántot t meg.

– It t , mindenki szeme lát tára? Maga azt hi t te, az ég szerelmére! Én mégi scsak úriember vagyok!

S bár a fájdalomtól al ig lát tam, mégi s kihúztam magam, és el indul tam. Aztán eszembe
jutot t

valami .

– De miért ajánlot ta fel a segí t ségét , ha i lyen kevésre tart?

Nem felel t .

– Ma este a szobájában fog vacsorázni . Ezzel majd holnap foglalkozom.

Távoztam, ami lyen gyorsan csak tudtam, mert másra sem vágytam, csak minél távolabb lenni
tőle,

s azt remél tem, valahogy magam mögöt t hagyhatom dühömet és a megalázot t ság érzését
i s.
Indulatosan vágtam be magam mögöt t szobám aj taját .

Egy másodperccel később bekopogot t a komornyikom.

– Hal lot tam, hogy megérkezet t , fel ség. Hozhatok önnek valami t lefekvés előt t?

– Jeget – nyüszí tet tem.

El i szkol t , én pedig az ágyamra zuhantam. T ombol t bennem a harag. El takartam szemem,

úgy

próbál tam a történteket megemészteni . El sem hi t tem, hogy pár perce még készen ál l tam
arra, hogy

megnyí l jak a lány előt t , hogy tényleg közünk legyen egymáshoz.

Elvi leg ez let t volna a legel ső, simán lezaj ló randim!

Felhorkantam, aztán hal lot tam, hogy a komornyikom odacsúsztat egy tálcát az éj jel i
szekrényemre,

majd sietve távozik.

Mégi s mi t képzel t magáról ez a lány? Egy Ötös, aki rátámad jövendő ki rályára? Ha haj
lanék az

i lyesmi re, akár komoly büntetést i s kaphatna.

Egyértelműen távoznia kel l . Ezek után szó sem lehet arról , hogy i t t tart sam.

Órákon át rágódtam a helyzeten, azon töprengve, hogy az adot t pi l lanatban mi t kel let t
volna

mondanom vagy tennem. Ahányszor csak átél tem a történteket , mindig fel lobbant bennem a
düh.

Mi féle lány tesz i lyesmi t? Miért képzel te, hogy neki ronthat a hercegének?

V agy százszor átmentem új ra a jeleneten, s mi re el jutot tam odáig, hogy utol jára i s végiggondol
jam,

az indulatom elpárolgot t , s a helyén inkább csak valami féle ámulat maradt .

Hát America semmi től sem fél?

Nem mintha azt terveztem volna, hogy elméletemet a gyakorlatban i s kipróbálom,

mindeneset re

el tűnődtem, vajon a többiek tennének-e engedményeket egy hasonló helyzetben, amiben azt
hihet ik,
hogy ki akarom használni őket . Akár azért , hogy később eldicsekedhessenek vele, akár
azért , mert

aggódnak, hogy mi t tehetek velük, amennyiben nem engednek.

America azonban határozot tan gátat szabot t minden i lyen jel legű közeledésnek, mielőt t
bármi i s

történhetet t volna, s csöppet sem izgat ta, hogy mi t szólok hozzá. Ugyan sikerül t tel jesen fél
reértenie a

szándékaimat , annyi szent , hogy nem hagyta magát . Ezért szívből csodál tam. Azt kívántam,
bár

bennem i s meglenne ez a vonás. Talán ha elég sokáig i t t marad, a palotában, akkor el tanulhatom
tőle.

A fenébe i s! Muszáj hagynom, hogy tovább maradjon.

A PALOTAŐR

– Ébresztő, Leger.

– Szabadnapom van – motyogtam, és a fejemre húztam a takarót .

– Ma senkinek sincs szabadnapja. Kel j fel , aztán elmondom.

Nagyot szusszantam. Ál talában izgatot tan mentem szolgálatba. A megszokot t feladatok, a

fegyelem, a nap végén az érzés, hogy valami t elvégeztem – ezt mind élveztem. A mai nap
azonban

más tészta vol t .

T egnap este, a hal loweeni mulat ság vol t az utol só esélyem. Amikor Americát felkérhet tem
arra az

egyet len táncra, és elmesél te nekem Maxon távol ságtartásának okát , végre adódot t egy
percem, hogy

emlékeztessem arra, kik i s vagyunk, és ezt tel jesen át i s éreztem. Még mindig ot t vol t a
bennünket

összefűző kötelék. A Párválasztóval járó feszül t ség egy ki ssé talán kikezdte, de egyelőre ki tartot t .

– Mondd, hogy várni fogsz rám – könyörögtem.

Nem felel t , de et től még nem hagyot t el a remény.

Egészen addig nem, míg ot t nem termet t mel let te a herceg, akiből csak úgy áradt a kel lem, a
jómód
és hatalom tudata. Ennyi vol t . Vesztet tem.

Bármi t duruzsol t i s Maxon America fülébe a táncparket ten, az mintha ki söpört volna a
fejéből

minden fenntartást . Odasimul t ahhoz a fiatalemberhez, egyik zeneszámot a másik után

táncol ták

végig, s úgy bámul t a szemébe, mint régen az enyémbe.

Hát igen, talán egy kicsi t tényleg sokat i t tam, miközben őket figyel tem. És a hal lban a
váza talán

valóban azért tört el , mert a falhoz vágtam. S lehet , hogy zokogásom hangját azzal foj tot
tam el , hogy

beleharaptam a párna csücskébe, nehogy Avery meghal l ja.

A very reggel i szavai alapján még arra i s van esély , hogy Maxon tegnap éj jel megkérte
America

kezét , és a hivatalos bejelentés miat t kel l szolgálatba lépnünk.

Hogyan leszek képes elvi selni azt a pi l lanatot? Hogyan tudok majd ot t ál lni , és közben
rájuk

vigyázni? A herceg olyan gyűrűt ajándékoz neki , ami t én sosem engedhetnék meg
magamnak, olyan

életet , ami lyet tőlem sosem kaphatna, és ezért Maxont az utol só leheletemig gyűlölni fogom.

Felül tem, de továbbra sem néztem fel .

– Mi van? – kérdeztem, pedig a fejem lüktetve belesajdul t minden szótagba.

– Baj van. Nagy baj .

A homlokomat ráncolva felpi l lantot tam. A very az ágya szélén ül t , az ingét gombol ta. T
ekintetünk

találkozot t , s szemében aggodalmat lát tam.

– Ezt hogy érted? Mi féle nagy baj? – Azonnal vi sszafekszem, ha kiderül , hogy csak valami
hülye

drámáról van szó, mert éppen nem talál ják a megfelelő színű abroszokat , vagy valami i lyesmi .

Avery hatalmasat sóhaj tot t .

– Ismered Woodworköt? Tudod, barát ságos fickó, sokat nevet .

– Aha. Néha együt t járőrözünk. Kedves fiú. – Régen W oodwork i s Hetes vol t , s nagy
családunk és

korán meghal t apáink miat t szinte azonnal megtalál tuk a közös hangot . Keményen
megdolgozot t

mindenért , és tel jesen nyi lvánvaló vol t , hogy ő nagyon i s rászolgál t az új kaszt jára. –
Miért? Mi van

vele?

Avery kábán meredt maga elé.

– Éj jel raj takapták az El i t egyik tagjával .

Megdermedtem.

– Micsoda? Hogyan?

– A kamerák. A riporterek t i tokban felvet ték a palotába érkezet t vendégeket , és az

egyikük fülét

megütöt te valami lyen zaj az egyik benyí lóban elhelyezet t szekrény felől . Kinyi tot ta az aj
taját , és ot t

talál ta Woodworköt Lady Marlee-val .

– De hát , – ki s hí ján ki szaladt a számon, hogy ő America legjobb barátnője, de még időben
észbe

kaptam –,ez elképesztő! – fejeztem be végül a mondatot .

– De még mennyi re! – A very fogta a zokni ját , és folytat ta az öl tözködést . – W oodwork
mindig

olyan józannak tűnt Biztos túl sokat ihatot t .

Ez valószínűleg igaz i s vol t , de erősen kételkedtem abban, hogy ezért alakul tak így a
dolgok.

W oodwork okos fiú vol t . Épp annyi ra szeret te volna gondját vi selni a családjának, mint
én az

enyémnek. Mindössze egy magyarázata vol t annak, ha megkockáztat ta, hogy raj takapják, és
ez

ugyanaz vol t , mint amiért én i s vál lal tam a veszélyt : nagyon szerelmes vol t Marlee-ba.

A halántékomat masszí rozva vártam, hogy megszűnjön a fej fájásom. Muszáj vol t
összeszednem
magam, túl ságosan i s komoly dolog vol t az, ami megtörtént . Amikor ezt fel fogtam, a szemem
azonnal

felpat tant .

– Meg, meg fogják ölni őket? – kérdeztem halkan, mintha at tól félnék, hogy ha hangosan

kimondom, akkor azzal mindenkinek eszébe jut tatom: a palotában bizony így végeznek az
árulókkal .

Avery a fejét rázta, mi re a szívem feldobogot t .

– Megpálcázzák őket . Az El i thez tartozó többi lánynak és a családjuknak ot t kel l ülnie az

el ső

sorban. Odakint már ácsol ják a pel lengért , úgyhogy mindannyian szolgálatban vagyunk
megint . V edd

fel az egyenruhádat .

Felál l t , és az aj tóhoz lépet t .

– És igyál egy kávét , mielőt t szolgálat ra jelentkeznél– vetet te hát ra. – Úgy festesz, mintha te
lennél

az, aki re pálcázás vár.

A harmadik és negyedik emelet elég magasan vol t ahhoz, hogy innen el lehessen látni a vastag
falak

fölöt t , amelyek a palotát a külvi lágtól elválasztot ták, ezért i s siet tem fel a negyedikre,
egy nagy

ablakhoz. Lenéztem a ki rályi család és az El i t számára kialakí tot t ülőhelyekre, meg az

emelvényre,

ami Marlee-ra és W oodworkre várt . Úgy tűnt , az őrség és a személyzet több tagjának
ugyanaz jutot t

eszébe, mint nekem – üdvözlésképpen biccentet tem az ablaknál ál ló két másik őr és a komornyik
felé,

akinek a l ibériája makulát lanra vol t ugyan vasalva, arcára azonban redőket vont az
aggodalom. Ekkor

kinyí l t a palota kapuja, s a tömeg harsány él jenzése közepet te kivonul tak az El i t tagjai és
családjuk.

Két szobalány érkezet t futva mögénk. Rái smertem Lucyra és Maryre, és helyet csinál tam
nekik

magam mel let t .

– Anne i s jön? – kérdeztem.

– Nem – felel te Mary –, ő úgy lát ja, nem helyes i lyesmivel foglalkozni , amikor annyi a munka.

Ból intot tam. Ez nagyon i s Anne-re val lot t .

Amióta csak elkezdtem éj szakánként America aj taja előt t őrködni , gyakran összefutot tunk a

komornáival , s bár a palotában mindig i s azon vol tam, hogy pontosan úgy vi selkedjek, ahogy
azt

elvárják, velük egy idő után nem vol tam annyi ra hivatalos. Szeret tem volna jól megi smerni
azokat az

embereket , akik az én barátnőmről gondoskodnak, s tudtam, örökre hálás leszek mindenért ,

ami t érte

tesznek.

Lepi l lantot tam Lucyre, és észrevet tem, hogy a kezét tördel i . Bár még nem vol t annyi ra
régen a

palotában, az fel tűnt , hogy amikor ideges, szorongásáról vagy tucatnyi szokás árulkodik. A

kiképzőtáborban azt taní tot ták, hogy a palotán belül mindig figyel jem a nyugtalanság jelei t , s
ezeket a

személyeket ne tévesszem szem elől . T udtam, hogy Lucy semmi féle veszélyt nem jelent , s
amikor

i lyen idegál lapotban lát tam, mindig úgy éreztem, muszáj lenne ol talmaznom és védenem.

– Biztos abban, hogy ezt végig akarja nézni? – súgtam oda neki . – Nem lesz szép látvány.

– T udom. De annyi ra kedvel tem Lady Marlee-t – felel te foj tot t hangon. – Úgy érzem, i t t
kel l

lennem.

– Már nem i l let i meg a „lady" cím – jegyeztem meg, mert biztosra vet tem, hogy
lefokozzák a

legal só kasztba.

Lucy elgondolkodot t .

– Az a lány, aki az életét kockáztat ja a szerelméért , megérdeml i , hogy így szól í t sák.

– Remek érv – vigyorodtam el . Lát tam, hogy keze görcsös remegése alábbhagy , s egyet len
röpke

pi l lanat ra mosoly suhant át az arcán.

Az addig él jenző tömeg megvető bömbölésbe kezdet t , amikor a megbi l incsel t Marlee és W
oodwork

átbiceget t a murvás sávon a palota kapuja előt t kiürí tet t terület re. Az őrök elég gorombán
rángat ták

őket , s ahogy elnéztem Woodwork járását , úgy sej tet tem, korábban alaposan helybenhagyhat ták.

Nem hal lot tuk ugyan a szavakat , csak nézhet tük, ahogy vétküket a vi lág tudomására
hozzák. Én

főleg Americán és a családján tartot tam a tekintetem. Mayen lát szot t , mekkora erőfeszí
tésébe kerül

uralkodni magán, mert védekező mozdulat tal fonta maga köré két karját . Mr . Singer arca

nyugtalanságról árulkodot t , de különben higgadtan vi selkedet t . Mer egyszerűen csak nem

értet te az

egészet . Úgy szeret tem volna, ha ki találhatom a módját annak, hogy ot t legyek mel let te,
átölel jem, és

elmondjam neki , minden rendbe jön – anélkül , hogy magam i s a szégyenpadon végezném.

Jól emlékeztem arra, amikor Jemmyt a lopásért megkorbácsol ták. Ha helyet cserélhet tem
volna

vele, habozás nélkül megteszem. Ugyanakkor az i s eszembe jutot t , mi lyen hihetet len

megkönnyebbülés vol t , hogy azon kevés alkalommal , amikor elemel tem valami t , engem
nem kaptak

el . Úgy sej tet tem, America nagyon hasonlóan érezhet i magát : azt kívánja, bárcsak ne kel
lene Marleenak mindezen átmennie, de közben hálás i s azért , hogy nem bennünket kaptak raj ta.

Amikor a pálcák lecsaptak, Mary i s, Lucy i s összerándul t , pedig a tömeg zaján kívül egyebet
nem

hal lot tunk. Egy-egy csapás közöt t mindössze annyi időt hagytak, hogy W oodwork és Marlee

megtapasztal ja a fájdalmat , de ne szokhasson hozzá, s már jöt t i s a következő ütés, amely

nyomán

még perzselőbben sajogtak sebeik. Az emberek megkínzása külön művészet . Úgy tűnt
azonban, a

palotában ezt sikeresen el saját í tot ták.

Lucy tenyerébe temet te arcát , és halkan sí rdogál t , Mary pedig átölel te, hogy megnyugtassa.
Én i s

épp erre készül tem, amikor szemem sarkából vörös hajat lát tam megvi l lanni .
Mi t művel? Csak nem egy palotaőrrel verekszik?

T estemben hi rtelen el lentétes érzések feszül tek egymásnak. Szeret tem volna lerohanni , és

vi sszalökdösni Americát az ülőhelyére, ugyanakkor azonban másra sem vágytam, csak hogy

megragadjam a kezét , és elvigyem innen. Boldogan megél jeneztem volna, s egyidejűleg

esedeztem

volna azért , hogy hagyja ezt abba. Sem a hely , sem az idő nem alkalmas arra, hogy felhívja
magára a

figyelmet .

Lát tam, ahogy átvet i magát a korláton, s ruhája szegélye meglebben. Csak ekkor , csak
amikor a

földre zuhant , majd felpat tant , csak akkor jöt tem rá arra, hogy nem elmenekülni akar az
előt te zaj ló

rémálom elől , hanem azt tervezi , hogyan juthatna el Marlee-hoz.

Mel lkasomat félelem szorí tot ta és büszkeség feszí tet te.

– Ó, édes i stenem! – kapkodot t levegő után Mary.

– Ki sasszony, ül jön le! – esedezet t Lucy kezét az ablaküvegnek nyomva.

America rohanni kezdet t , egyik cipőjét már elvesztet te, de még mindig nem adta fel .

– Ül jön le, Lady America! – ordí tot t fel az egyik mel let tem ál ló őr.

El jutot t az emelvény legal só lépcsőfokáig. Fejemben lázasan lüktetet t a vér.

– A kamerák veszik az egészet ! – kiál tot tam felé az üvegen át .

Egy őr végül utolérte, és a földre teperte. America hányta-vetet te magát , nem adta fel . Pi l
lantásom a

ki rályi családot kereste: mindannyian a földön vonagló vörös hajú lányt bámul ták.

– Vi ssza kel lene térniük a szobába – néztem Mary és Lucy felé. – Szüksége lesz magukra.

Sarkon fordul tak, és már szaladtak i s.

– T i ket ten, menjetek le a földszint re, és el lenőrizzétek, nincs-e szükség erősí tésre – utasí
tot tam az

őröket . – Nem tudhat juk, láthat ta-e az eseményeket olyan valaki , aki t eset leg felzaklatot t a
dolog.

Elvágtat tak az el ső emelet i rányába. Americával akartam lenni , ebben a szent percben a
szobájába
szeret tem volna rohanni , de tudtam, hogy az adot t körülmények közöt t türelmesnek kel l
lennem. Az a

leghelyesebb, ha most magára marad a szobalányaival .

Múl t éj jel azt kértem tőle, hogy várjon majd rám, mert úgy vél tem, még előt tem fog hazatérni .
Ez a

gondolat most új ra felmerül t bennem. Haj landó lesz-e a ki rály elnézni America vi selkedését?

Minden porcikám sajgot t , olyan feszül ten próbál tam lélegezni , gondolkodni és közben
kiértékelni a

helyzetet i s.

– Csodálatos – lehel te mel let tem a komornyik. – Micsoda bátorság!

Elhát rál t az ablaktól , és indul t dolgára, én pedig magamra maradtam, s azon tűnődtem,
vajon az

emelvényen közszemlére ki tet t párra gondol , vagy az összekoszolódot t ruhájú lányra. Ahogy
ot t

ál l tam, és igyekeztem megemészteni a történteket , a pálcázás egyszer csak véget ért . A ki

rályi család

távozot t , a tömeg feloszlot t , s csak néhány palotaőrt lát tam, aki t azzal bíztak meg, hogy
bevigye a két

ernyedt testet , amelyek ájul tukban i s egymás felé hajol tak.

2.

Még jól emlékeztem, mi lyen vol t , amikor al ig vártam, hogy a fára épí tet t ját szóházhoz
siethessek,

de az óra mutatói mintha hát rafelé mozogtak volna. Ez most vagy ezerszer rosszabb vol t .
Most

tudtam, hogy baj van. Tudtam, hogy Americának szüksége van rám. És mégsem rohanhat tam hozzá.

A legtöbb, ami t tehet tem, az vol t , hogy cserél tem azzal a palotaőrrel , akinek éj jel az aj
taja előt t

kel let t volna posztolnia. Kénytelen leszek a munkába temetkezni , míg le nem szál l az éj ,
és új ra

láthatom.

Épp a konyha felé igyekeztem, hogy megkésve bár , de megreggel izzek, amikor panaszkodó

mondatok ütöt ték meg a fülem.

– Látni akarom a lányomat ! – Azonnal rái smertem Mr . Singer hangjára, habár ennyi re

két ségbeeset tnek még sosem hal lot tam.

– Sajnálom, uram, de biztonsági okokból most azonnal ki kel l kí sérnünk önöket a palotából –
felel te

egy palotaőr.

A hangja alapján Lodge lehetet t . Épp a folyosó sarkán jártam, de ki lestem, és valóban
Lodge

próbál ta lecsi l lapí tani Mr. Singert .

– De hát az óta a vi sszataszí tó jelenet óta elzárva tartot tak bennünket , a gyerekemet
elhurcol ták, és

azóta sem lát tam! Találkozni akarok vele!

Magabiztos képpel feléjük siet tem és közbeavatkoztam.

– Lodge palotaőr, engedje meg, hogy ezt én intézzem.

Lodge biccentet t , és már odébb i s ment . A legtöbb esetben az i lyen határozot t vi selkedés
meghozta

az eredményét , és az emberek engedelmeskedtek. Egyszerű és hatékony módszer vol t .

Mihelyt Lodge már messzebb járt a folyosón, odahajol tam Mr. Singerhez.

– Uram, i t t nem beszélhet így . Láthat ta, hogy mi történt , pedig ot t mindössze egy
csókról és egy

lehúzot t cipzárú ruháról vol t szó.

America apja ból intot t , aztán uj jaival beletúrt a hajába.

– T udom. T udom, hogy igazad van. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni , hogy mindezt

végignézet ték vele. El sem hi szem, hogy ezt Mayjel i s megtet ték.

– Ha ez bármi vigaszt jelent , America komornái nagyon odaadó teremtések, és biztosra

veszem,

hogy gondoskodnak róla. Arról nem értesül tem, hogy megjelent volna a kórházi szárnyban,
úgyhogy

nyi lván nem sérül t meg. Fizikai lag legalábbi s nem. Úgy hal lot tam – i stenem, de gyűlöl tem,
hogy ezt

hangosan ki kel l mondanom! –, hogy Maxon herceg a többieknél jobban kedvel i .

Mr. Singer ajka halvány mosolyra húzódot t , de a szeme nem nevetet t .

– Ez igaz.

Minden önuralmamra szükségem vol t ahhoz, hogy ne kezdjem el arról faggatni , hogy mi t
tud. –

Úgy vélem, a herceg türelemmel vi sel i majd, amíg America megbi rkózik a veszteségével .

Biccentet t , aztán olyan halkan szólal t meg, mintha magában beszélne.

– Többet vártam tőle.

– Uram?

Mélyet sóhaj tot t és kihúzta magát .

– Semmi . – Körülnézet t , és tekintetéből nem tudtam volna kiolvasni , hogy ámulat tal
szemlél i a

palotát , vagy inkább undorodik tőle. – T udod, Aspen, America sosem hinné el , ha azt ál l í
tanám, hogy

elég jó ehhez a helyhez. És bizonyos szempontból igaza i s van. Merthogy túl jó hozzá.

– Shalom? – Mindket ten megfordul tunk, és meglát tuk Mrs. Singert és Mayt , ők a kereszt
folyosó

felől érkeztek a táskáikat cipelve. – Készen vagyunk. Beszél tél Americával?

May el lépet t anyja mel lől , és apja oldalához simul t . Mr. Singer védelmezőn átölel te.

– Nem sikerül t . De Aspen megnézi , mi van vele.

Ugyan semmi i lyet nem ígértem, de szinte már családtagnak számí tot tam náluk, úgyhogy
biztosra

vehet te, mindent meg fogok tenni . Naná, hogy megteszem.

Mrs. Singer gyorsan magához húzot t .

– El sem tudom mondani , mi lyen megnyugtató, hogy i t t vagy , Aspen. Több eszed van,
mint az

összes palotaőrnek együt t .

– Csak meg ne hal l ják – jegyeztem meg t réfásan. Rám mosolygot t még egyszer, majd hát ralépet t .

May i s odaszaladt hozzám, s egy ki ssé lehajol tam, hogy a fejünk egy magasságban legyen.

– May , adnék neked néhány ölelést , jó? Megtennéd, hogy elmész hozzánk, és
továbbpasszolod az

ot thoniaknak?
Ból intot t és a vál lamba fúrta a fejét . Vártam, hogy eleresszen, de nem lazul t az ölelése.
Aztán

várat lanul a fülemhez emel te a száját .

– Ne hagyd, hogy bánt sák Americát .

– Sosem hagynám.

Még szorosabban ölel t , és én i s erősen kapaszkodtam belé. Annyi ra szeret tem volna
megvédeni

mindat tól , ami körülveszi .

May és America összei l lő páros vol t , s több hasonló vonásuk vol t , mint bármelyiküknek fel
tűnt

volna. A ki slány jel leme még kialakulóban vol t . Senki sem védte a vi lágtól , ő védte saját
magát .

Amikor járni kezdtünk, America al ig pár hónappal vol t idősebb, mint most May , s mégi s
képes vol t

olyan döntést meghozni , amelyhez a legtöbb nálunk idősebb embernek sem let t volna
bátorsága.

Csakhogy míg America t i sztában vol t azzal , mennyi rossz dolog vesz körül bennünket , s
azzal i s,

mi lyen következményekkel járhat , ha lebukunk, May gyakorlat i lag tánclépesben sasszézot t

át az

életen, és tel jesen vak vol t a vi lág borzalmai ra.

Aggasztot t , hogy ez az ártat lanság ma valamennyi re megkopot t .

Végül enyhül t a szorí tása, ekkor felegyenesedtem, és kezet nyúj tot tam Mr . Singernek.
Megrázta,

aztán halkan odasúgta nekem: – Örülök, hogy i t t vagy neki . Így mintha az ot thona egy
darabkája i s

vele lenne mindig.

A szemébe néztem, és annyi ra szeret tem volna rákérdezni , hogy mi t tud. Azon töprengtem,
hogy

még ha nem i s biztos benne, legalább gyaní t -e valami t . Mr . Singer nyí l t tekintet tel bámul t vi
ssza rám,

miközben megpróbál tam t i tkai t leolvasni az arcáról , hi szen erre i s kiképeztek. Arról
fogalmam sem
vol t , hogy mi t rej teget előlem, de minden két séget kizáróan éreztem, hogy valami t biztosan.

– Vigyázni fogok rá, uram.

Rám mosolygot t .

– T udom. És magadra i s vigyázz. V annak, akik szerint ez a beosztásod veszélyesebb, mint

ha Új Ázsiába i rányí tot tak volna. Örülnénk, ha épségben térnél haza.

Ból intot tam. A vi lágon létező több mi l l ió szó közül Mr . Singernek valahogy mindig sikerül
t azt a

néhányat kiválasztania, amelytől úgy érezte magát az ember, mintha valóban számí tot t volna.

Valaki a kereszt folyosón közel í tet t felénk.

– Így velem még sehol sem bántak – morogta valaki . – És hogy ez épp a palotában történjen!

Egyszerre kaptuk arra a fejünket . Úgy tűnt , Celeste szülei i s zokon vet ték a kérést , hogy
távozzanak.

Az anyja egy hatalmas táskát cipel t , egyetértően csóvál ta a fejét férje szavai ra, és időről
időre

hát ravetet te szőke fürt jei t . Az jutot t eszembe, hogy oda kel lene menni hozzá, és a
markába nyomni

egy haj tűt .

– Maga! – szól t oda nekem Mr . Newsome. – Jöj jön csak, és vigye ezeket a holmikat ! –
Ezzel

leengedte bőröndjei t a padlóra.

– Nem a cselédje – vágot t vi ssza Mr . Singer . – Azért van i t t , hogy megvédje önöket . V
igye csak

maga a saját táskái t .

Mr. Newsome a szemét forgat ta, majd a feleségéhez fordul t .

– El sem hi szem, hogy a mi kicsikénknek egy Ötössel kel l közösködnie. – Egyértelműen

szándékosan sut togot t olyan színpadiasan, hogy mindannyian hal lhassuk. – Nagyon remélem,
hogy

nem veszi át annak a lánynak a lompos szokásai t . A mi kicsikénk túl jó az effaj ta al

janéphez. – Mrs.

Newsome új ra hát radobta a haját , s én azonnal rájöt tem, ki től tanulhat ta el Celeste,
hogyan kel l éles
karmokra szert tenni . Na nem mintha többre számí tot tam volna egy Ket testől .

Képtelen vol tam el szakí tani a tekintetem Mrs. Newsome elégedet t , rosszindulatú arcáról ,
de aztán

fülemet foj tot t hang ütöt te meg. A mel let tem ál ló May épp belezokogot t az anyja szoknyájába.
Mintha

nem let t volna már így i s épp elég nehéz ez a mai nap.

– Remélem, biztonságos út juk lesz, Mr . Singer – súgtam oda neki . Csak biccentet t , és már terelget
te

i s ki felé a családját a palota aj taján. Lát tam, hogy odakint autók várnak arra, hogy el szál l í
t sák őket .

America a gondolatát i s gyűlölni fogja annak, hogy nem búcsúzhatot t el tőlük.

Odaléptem Mr. Newsome-hoz.

– Ne izgassa magát , uram. Ha i t t hagyja a bőröndjei t , gondoskodni fogok róluk.

– Ügyes fiú – felel te Mr . Newsome, megvereget te a hátam, majd megigazí tot ta a

nyakkendőjét , és

magával húzta a feleségét i s.

Mihelyt ki léptek a kapun, odabal lagtam a bejárat mel let t ál ló asztalhoz, és a fiókjából
elővet tem

egy tol lat . Egyértelmű vol t , hogy ezt csak egyszer ját szhatom el , úgyhogy megpróbál tam
rájönni , a

Newsome család melyik tagját utálom éppen a legjobban. Úgy döntöt tem, hogy Mrs.
Newsome-ot , ha

másért nem, már csak May miat t i s. Kinyi tot tam a bőröndje cipzárját , bedugtam a tol lat ,
majd

ket tétörtem. Az egyik kezemre ráfröccsent egy csöpp t inta, de minthogy több ezer dol lárnyi
értékű

ruha hevert előt tem, igazán semmi ség vol t letörölni . Aztán csak néztem, ahogy Newsome-
ék

beszál lnak a kocsiba, poggyászukat bedobják a csomagtartóba, és engedélyeztem magamnak

egy

félmosolyt . Ugyanakkor persze tudtam, hogy bármekkora elégtétel t jelentet t i s tönkretenni

Mrs.
Newsome néhány ruháját , hosszabb távon simán túl teszi raj ta magát . Pár nap, és már pótol ta i s a
pórul

járt darabokat . May azonban egész életében nem fogja el felej teni azokat a szavakat .

***

A mel lkasomhoz szorí tot tam a tálkát , úgy lapátol tam a számba a vi l lával a sül t tojást és
felvagdal t

kolbászt , mert szeret tem volna mielőbb végezni és kimenni . A konyha zsúfolásig megtel t

palotaőrökkel és szolgálókkal , akik mind rohamtempóban tömték a fejüket a szolgálatuk előt t .

– Egyfolytában azt mondogat ta a lánynak, hogy szeret i -mesél te éppen Fry . – Az

emelvénynél

posztol tam, és végig hal lot tam. Még amikor a lány már elájul t , Woodwork akkor sem hagyta abba.

Két szobalány csüggöt t minden szaván. Az egyik szomorúan oldal ra bi l lentet te a fejét .

– Hogyan tehet te ezt velük a herceg? Hi szen szerelmesek vol tak egymásba.

– Maxon herceg jó ember. Ő csak betartot ta a törvényt -vágot t vi ssza neki a másik komorna.

– De azért , szóval egész végig?

Fry ból intot t .

A másik szobalány a fejét ingat ta.

– Nem csoda, hogy Lady America oda próbál t futni .

Megkerül tem az asztal t , és át sétál tam a helyi ség túloldalára.

– Elég rendesen belém térdel t – osztot ta meg velünk Recen, és az arca enyhén megrándul t
az

emléktől . – Nem kaphat tam el , mielőt t neki lendül t volna, levegőt i s al ig tudtam venni .

Az orrom alat t somolyogni kezdtem, bár természetesen együt t éreztem vele.

– Az a Lady America aztán fenemód bátor . A ki rály őt i s pel lengérre ál l í t tathat ta volna
azért , ami t

tet t . – Egy tágra nyí l t szemű, lelkes komornyik mintha az egészet mulat ságnak tekintet te volna.

Új ra odébbál l tam, mert tartot tam at tól , hogy ha tovább hal lgatom őket , még el jár a
szám, és

mondok valami ostobaságot . Amikor elhaladtam A very mel let t , csak biccentet t . Már a
szemöldöke, a
szája vonalából meg tudtam ál lapí tani , hogy éppen semmi kedve senki társaságához.

– Lehetet t volna rosszabb i s – sut togta egy szobalány.

A barátnője ból intot t .

– Legalább életben maradtak.

Nem menekülhet tem. A tucatnyi beszélgetés gyakorlat i lag összemosódot t , s fülemben egyet
len

mondat folyamként dobol t . Mindenfelől America neve vet t körül , mindenki őt emleget te.
Az egyik

pi l lanatban a büszkeség feszí tet t , a következőben valósággal elvakí tot t a harag.

Ha Maxon valóban t i sztességes férfi lenne, akkor America már eleve nem i s kerülhetet t
volna ebbe

a helyzetbe.

Új ra meglendí tet tem a fej szét , s ket téhasí tot tam a fát . Jóleset t meztelen mel lkasomon a nap
melege,

és valamelyest segí tet t túl tenni magam a dühömön az, hogy üthet tem-vághat tam valami t .
Mert

emésztet t a harag Woodwork és Marlee, valamint May és America miat t . Magam miat t .

Felál l í tot tam egy újabb tuskót , majd nagyot nyögve felemel tem a fej szét .

– Maga most fát vág, vagy a madarakat próbál ja riogatni? – kiál tot t oda valaki .

Amikor megfordul tam, pár méternyi re egy idősebb férfi t lát tam, aki egy lovat vezetet t
kötőféken.

Olyan mel lényt vi sel t , ami lyet azok az alkalmazot tak, akik a palotán kívül dolgoznak. Arca
csupa

ránc, de a kor a mosolyát nem fakí tot ta meg. Az vol t a benyomásom, hogy valahol már láthat
tam, csak

nem emlékeztem pontosan.

– Elnézést , csak nem rái jesztet tem a lóra? – kérdeztem.

– Á, nem – felel te és közelebb lépet t . – De nagyon úgy hangzik, mintha rossz napja lenne.

– Hát , – jegyeztem meg új ra magasra emelve a fej szét –, a mai nap senkinek sem valami
jó. –

Lecsaptam, és a tuskó ket téhasadt .

– Bizony. Nagyon úgy fest . – Megvakargat ta a ló fülét . -Ismerte?

Nem felel tem azonnal , nem igazán tudtam, hogy van-e kedvem beszélgetni .

– Nem valami jól . Pedig sok vol t bennünk a közös. Képtelen vagyok elhinni , hogy
megtörtént .

Szinte lehetet len, hogy ezzel mindent elveszí tet t .

– Eh! Amikor az ember szerelmes, a „minden" nem tűnik fontosnak. Főleg, amíg még fiatal .

Alaposabban szemügyre vet tem a férfi t . Egyértelműen lovász lehetet t , és talán tévedtem, de
úgy

t ippel tem, fiatalabb, mint a kül seje mutat ja. T alán valami olyasmin ment keresztül , ami től
korán

megöregedet t .

– Ebben igaza van – i smertem be. Én tán nem let tem volna haj landó mindent kockára tenni
Merért?

– Bármikor új ra megtenné. Ahogy az a lány i s.

– És én i s – mormol tam a földet bámulva.

– Mi az, fiam?

– Semmi . – A vál lamra vetet tem a fej szét , majd újabb farönkért nyúl tam, remélve, hogy
ért i a

célzást és távozik.

Ehelyet t azonban maradt , csak kicsi t erősebben támaszkodot t a lónak.

– Szép, szép, hogy az ember dühöng, de valójában nem vezet semmi re. Azon kel l el
tűnődnie, hogy

mi t tanulhat az esetből . Mert egyelőre úgy fest , csak annyi t , hogy agyba-főbe verjen valami t ,
ami nem

fog vi sszaütni .

Meglendí tet tem a fej szét , de az ütés mel lément .

– Nézze, értem, hogy segí teni szeretne, de nekem i t t dolgom van.

– Ez nem munka. Ez csak egy jó adag cél talan düh.

– Na jó, és hová kéne céloznom vele? A ki rály nyakára? Maxon hercegére? A magáéra? –
Új ra
lecsaptam, és ezút tal el i s talál tam a fát . – Mert ez így nincs rendben. A vi lágon mindent
megúsznak.

– Kicsodák?

– Hát ők. Az Egyesek. A Ket tesek.

– Hi szen maga i s Ket tes.

Ledobtam a fej szét és felüvöl töt tem.

– Én Hatos vagyok! – csaptam a mel lemre. – Bármi lyen egyenruhát i s adtak rám, alat ta én
továbbra

i s egy carol inai fiú vagyok, és ez már így i s marad!

Megrázta a fejét és megrántot ta a ló kötőfékét .

– Nagyon úgy hangzik, mintha magára férne egy lány.

– Van barátnőm! – kiabál tam utána.

– Akkor engedje csak közel magához. Merthogy i t t nem a jó célért lenget i az öklét .

3.

Hagytam, hogy végigfolyjon a testemen a forró víz, s szeret tem volna, ha ez az egész nap i s követ i a

példáját , és szintén el tűnik a lefolyóban. Egyfolytában a lovász szavai jártak a fejemben, s

tulajdonképpen minden másnál jobban feldühí tet t az, ami t a fejemhez vágot t .

Közel engedtem magamhoz Americát . Tudtam, hogy miért harcolok.

Törölközni kezdtem, nem kapkodtam el , szeret tem volna, ha a berögzül t szokások segí tenek

lehiggadnom. Amikor az egyenruha kikeményí tet t anyaga a bőrömhöz ért , azonnal t i

sztábban lát tam,

hogy mi a célom, mi felé haladok. Elvégeznivaló dolgom vol t .

Mindennek megvan a maga rendje, és a végén ot t lesz nekem Mer.

Igyekeztem összeszedni magam, miközben a harmadik emeleten a ki rály dolgozószobája felé

tartot tam. A kopogtatásomra Lodge nyi tot t aj tót . Biccentet tünk egymás felé, aztán
beléptem. Nem

mindig éreztem úgy , hogy a ki rály jelenléte megféleml í tene, de e falak közöt t tanúja vol
tam már

annak, amint ezrek életét vál toztat ta meg uj jai egyet len intésével .
– És további intézkedésig minden kamera ki van t i l tva a palotából – jelentet te ki Clarkson
ki rály ,

egyik tanácsadója pedig lázasan jegyzetel te a tennivalókat . – Biztosra veszem, hogy a lányok
tanul tak

a ma történtekből , de azért tudassák Si lviával , hogy dolgozzanak többet az i l lemen. Nem i

s értem, mi

ütöt t abba a lányba, hogy i lyen ostobaságot tet t – csóvál ta a fejét . – Ő vol t a favori t .

T alán az ön favori t ja, öt löt t fel bennem, miközben átvágtam a helyi ségen. Az í róasztala
hatalmas

vol t , és sötét . Nesztelenül a kimenő postát tartalmazó tálca után nyúl tam.

– Ezenkívül fel tét lenül tart suk raj ta a szemünket azon a lányon, aki odarohant hozzájuk.

Hegyezni kezdtem a fülem, és szándékosan lassabban mozogtam.

A tanácsadó a fejét rázta.

– Fel ség, senkinek sem tűnt fel . A lányok olyan temperamentumos teremtések, ha valaki
eset leg

mégi s rákérdezne, akkor nyugodtan fogjuk a dolgot az el szabadul t érzelmeikre.

A ki rály egy darabig hal lgatot t , majd hát ratol ta a székét .

– T alán így van. Még Amberly-vel i s megesik néha. De az a helyzet , hogy azt az Ötöst
sosem

kedvel tem. Csak töl teléknek vet tük be, már régen ki kel let t volna esnie.

Tanácsadója elgondolkodva bólogatot t .

– Miért nem küldi egyszerűen haza? Ki lehetne találni valami ürügyet , amivel kizárhatnánk
a

versenyből . Ez nem jelenthet gondot .

– Maxon rájönne. Nagyon figyel mindenre, ami azokkal a lányokkal kapcsolatos. Nem számí t
–

közöl te a ki rály , és vi sszatelepedet t az asztalhoz. – Egyértelműen nem való ide, és ez előbb

vagy

utóbb mindenki számára nyi lvánvalóvá vál ik. Ha kel l , akkor akár agresszív módszereket i s

választhatunk. Lépjünk tovább, hol az a levél , ami Olaszhonból jöt t?

Felmarkol tam a postát , és mielőt t távoztam volna, gyorsan meghaj tot tam magam.
Köszönésemet

senki sem vi szonozta. Nem igazán tudtam, hogyan érzem magam. Azt akartam, hogy America a
lehető

legtávolabb legyen Maxontól . Amikor azonban Clarkson ki rály a Párválasztóról beszél t , az a

benyomásom támadt , mintha lenne a dologban valami több i s, valami sötét ügylet . America
áldozatul

eshet a ki rály szeszélyének? Ha ő csak „töl telék", vajon valakinek tervei vannak vele? Ki
fejezet ten

azért hozták ide, hogy majd kiej t sék? És ha ez igaz, van eset leg olyan lány , aki a tervek
szerint

megnyeri a versenyt? És az a lány vajon még a palotában van?

Így legalább lesz min töprengenem egész éj jel , amíg őrt ál lok America aj taja előt t .

Végigperget tem a borí tékokat az uj jaim közöt t , s közben elolvastam a címzést .

A ki s postázóban három idősebb férfi osztályozta a kimenő és bejövő postát . V ol t egy

kosár ,

KIVÁLASZTOTT AK fel i rat tal , ami tel i s-tele vol t a rajongók leveleivel . Nem vol tam biztos
abban,

hogy a lányok erről részletes tájékoztatást kapnak.

– Hahó, Leger! Hogy i tyeg? – tudakol ta Charl ie.

– Nem valami fényesen – val lot tam be, és egyenesen a kezébe adtam a köteg levelet , mert
nem

szeret tem volna, ha valahol elkeveredik.

– Hát , mind lát tunk már jobb napokat i s, nem igaz? De legalább életben maradtak.

– És hal lot tál arról a lányról , aki oda akart rohanni hozzájuk? – pördül t meg Mert in a

forgószékében. – Nem semmi , ugye?

Colé i s felénk fordul t . Elég hal lgatag fickó vol t , tökéletesen i l let t ide, a postázóba, de ez
még az ő

érdeklődését i s felkel tet te.

Ból intot tam, és összefontam a két karom a mel lemen.

– Igen, hal lot tam.

– És mi t gondol sz az egészről? – kíváncsi skodot t Charl ie.

Vál lat vontam. Úgy tűnt , a többség szerint America hősiesen cselekedet t , de ha ezt valaki egy
olyan

személy előt t hozza szóba, aki odaadó híve Clarkson ki rálynak, akkor komoly zűrbe kerülhet .

Egyelőre a semleges vélemény vol t a leginkább cél ravezető.

– Őrület ez az ügy. – Rájuk hagytam, hogy eldönt sék, őrül t jó vagy inkább őrül t rossz.

– Ez tagadhatat lan – bólogatot t Mert in.

– Mennem kel l őrködni – jelentet tem ki ezzel le i s zárva a beszélgetést . – Holnap

találkozunk,

Charl ie. – Tréfás t i sztelgésre emel tem a kezem, mi re elmosolyodot t .

– Vigyázz magadra.

Végigbal lagtam a folyosón a raktárhoz, hogy magamhoz vegyem a pálcám, habár sok értelmét
nem

lát tam. Többre tartot tam a kézi fegyveremet .

Lementem a lépcsőn, és épp leértem a második emelet re, amikor meglát tam Celeste-et , aki
felém

tartot t . Mihelyt fel i smert , azonnal megvál tozot t az arcki fejezése. Úgy tűnt , az anyjával
el lentétben

benne maradt egy árnyalatnyi szégyenérzet .

Bizonytalanul felém lépkedet t , aztán megtorpant .

– Palotaőr.

– Ki sasszony – üdvözöl tem és meghajol tam.

Arca nagy összpontosí tásról árulkodot t , miközben magában végigvet te a mondanivalóját .

– Csak arról szeret tem volna meggyőződni , t i sztában van azzal , hogy a tegnap est i
beszélgetésünk a

vi lágon semmi féle személyes jel leggel nem bí rt .

Ki s hí ján a képébe nevet tem. Az lehet , hogy a keze egy pi l lanat ra sem csúszot t a vál lam,
i l letve a

karom vonala alá, de annyi szent , hogy az érintésével egyértelműen flörtölni kívánt . Ő
maga i s igen
közel kerül t ahhoz, hogy megszegje a szabályokat . Amikor elárul tam neki , hogy korábban
Hatos

vol tam, azt javasol ta, gondolkodjak el azon, hogy nem érdemesebb-e a palotaőri szolgálat
helyet t

inkább model lkedéssel foglalkoznom.

Egészen pontosan a következőket mondta: „Amennyiben ez a verseny nem vál taná valóra a

reményeimet , nos, mostanra ugyanabban a kasztban vagyunk, úgyhogy keressen meg, ha i t t végzet
t ."

Celeste nem az a faj ta lány vol t , aki türelmesen várna valaki re, így egy percig sem képzel tem,
hogy

valóban vonzalmat érezne i rántam, s gyaní tot tam, hogy tegnap este csak azért mondot t i
lyeneket , mert

a kel leténél valamivel többet ivot t . Egy dolog azonban tel jesen egyértelműen kiderül t a

beszélgetésünkből : nem szerelmes Maxonba. Még csak a közelében sincs ennek az érzésnek.

– Természetesen – felel tem.

– Mindössze tanácsot akartam adni a karrierje dolgában. Amikor valaki egészen más kasztba
kerül

át , nagyon nehéz az új helyzethez alkalmazkodni . Ehhez sok szerencsét kívánok, de azt fel
tét lenül

hangsúlyozni szeretném, hogy engem kizárólag Maxon herceghez fűznek érzelmek.

Kevésén múl t csak, hogy rákérdezzek. Annyi ra közel ál l tam hozzá. De aztán a szemébe
néztem, és

lát tam, hogy a két ségbeesés meg a ret tegés csatázik benne. És végtére i s, ha őt
bevádolnám, azzal

magamat i s bajba sodornám. T udtam, hogy Maxon neki nem sokat jelent , és abban sem vol tam
biztos,

hogy vannak-e i t t olyan lányok, akik a hercegnek számí tanának – legalábbi s szerintem nem úgy vol
tak

fontosak számára, ahogy azt kel lene –, de mi t nyernék azzal , ha keresztbetennék Celeste-
nek, vagy

valami féle ját szmába bonyolódnék vele?

– Én pedig ugyani lyen odaadóan őrködöm a biztonságán. Jó estét kívánok, ki sasszony.

A szemében lát tam, hogy maradt benne kétely , és tudtam, nem tel jesen elégedet t a
válaszommal .

Csakhogy a hozzá hasonló lányokra nagyon i s ráfér időnként egy ki s riadalom.

Nagy levegőt vet tem, és bekanyarodtam America szobája felé. Úgy szeret tem volna bemenni
hozzá!

Át akartam ölelni , beszélni hozzá. Megál l tam az aj taja előt t , és fülemet a fájához simí tot
tam. A

szobalányai hangjából tudtam, hogy nincs egyedül . De aztán meghal lot tam kapkodó
lélegzését ,

kimerül t sí rdogálásának szipogó neszét .

Képtelen vol tam elvi selni a gondolatát , hogy egész nap idebent zokogot t . Ez vol t az utol só
csöpp.

Azzal nyugtatgat tam a szülei t , hogy Maxon kedvel i a lányukat , és hogy meg fogja
vigasztalni

Americát . Mivel még mindig könnyek közöt t talál tam, a herceg valószínűleg semmi t sem
tet t ezért .

Én talán nem kaphatom meg őt , de Maxonnak kutya kötelessége lenne úgy bánni vele, mint
egy

hercegnővel . Mindeddig azonban látványosan kudarcot val lot t .

Tudtam, egyszerűen csak tudtam, hogy America az enyém kel lene legyen.

Nem törődve a következményekkel bekopogtat tam. Lucy nyi tot t aj tót , s reménykedve rám

mosolygot t . Ebből arra következtet tem, hogy talán tudok majd segí teni .

– Elnézést kérek a zavarásért , hölgyek, de sí rást hal lot tam, és szeret tem volna
megbizonyosodni

arról , hogy mindannyian jól vannak. – Óvatosan el léptem Lucy mel let t , és olyan közel
mentem

America ágyához, amennyi re csak mertem. Amikor tekintetünk összekapcsolódot t , olyan

eleset tnek

tűnt , hogy minden önuralmamra szükségem vol t ahhoz, hogy ne kapjam fel , és menekí t sem el
innen.

– Lady America, nagyon sajnálom, ami a barátnőjével történt . Hal lot tam, hogy igen közel ál
l tak

egymáshoz. Ha bármi re szüksége lenne, i t t leszek.

Némán nézet t rám, és szeméből lát tam, az el tel t két év minden apró, közös emlékét fel
idézte

magában, s ezekre épí tené azt a jövőt , amiben mindig i s reménykedtünk.

– Köszönöm. – A hangja félénk vol t , de egyben reménykedő i s. – A kedvessége sokat jelent nekem.

Halványan rámosolyogtam, pedig a szívem vadul kalapál t . A fény annyi árnyalatában lát tam már
az

arcát azon ezernyi , lopot t pi l lanat során. Szavai alapján nem maradt bennem két ség afelől ,
hogy szeret

engem.

America szeret engem. America szeret engem. America szeret engem.

Muszáj kimódolnom, hogyan töl thetnénk együt t egy ki s időt , csak mi ket ten. Nem lesz
könnyű, de

el tudom intézni .

Másnap reggel már órákkal a szolgálatom kezdete előt t készen ál l tam. Át tekintet tem a
palotaőrök

helyzetét , a takarí tók útvonalai t , a ki rályi család, a katonák és a személyzet étkezési beosztását .
Addig

tanulmányoztam, míg a fejemben minden információ összeál l t , és megpi l lantot tam a

réseket a

biztonsági rendszeren belül . Néha felöt löt t bennem, hogy fel figyel t -e erre más palotaőr i s,
vagy én

vol tam az egyet len, aki alaposabban szemügyre vet te.

Mindeneset re let t egy tervem. Már csak Americához kel let t valami módon el jut tatnom az
üzenetet .

A délutáni beosztásom a ki rály dolgozószobájához szól í tot t , ahol az a hihetet lenül

unalmas feladat

let t osztályrészem, hogy az aj taja előt t posztol jak. Jobban szeret tem, ha járkálhatok, vagy
legalább a

palota valamelyik nyi tot tabb részén vagyok. Őszintén szólva, bárhol szívesebben vol tam, mint

Clarkson ki rály fagyos tekintete előt t .

Lát tam, ahogy Maxon megkí sérel dolgozni . Ma elég szét szórtnak tűnt , csak ücsörgöt t a ki s
asztalánál , ami t utólag, mintegy mel lékesen ál l í tot tak be a helyi ségbe. Képtelen vol tam
kiverni a

fejemből a gondolatot , hogy micsoda egy idióta, ha i lyen ot rombán tudot t vi selkedni
Americával .

A délelőt t közepe táján berontot t az aj tón Smi th, azon őrök egyike, akik már évek óta a
palota

szolgálatában ál l tak. A ki rályhoz sietet t és fürgén meghaj tot ta magát .

– Fel ség, az El i t két tagja, Lady Newsome és Lady Singer összekülönbözöt t .

A szobában mindenki elnémul t , és a ki rályra függesztet te a tekintetét .

– Már megint vernyákol tak, akár a macskák? – sóhaj tot t nagyot a ki rály.

– Nem, fel ség. A kórházi szárnyban vannak. Folyt egy ki s vér i s.

Clarkson ki rály a fiára nézet t .

– Két ségtelen, hogy az egészről az Ötös tehet . Nem gondolhatod komolyan, hogy versenyben
tartod.

Maxon felál l t .

– Apa, a tegnapi nap után mindannyiuk idegei szörnyű ál lapotban lehetnek. Biztosra veszem,
hogy

nem könnyű feldolgozniuk a pálcázás látványát .

A ki rály felé bököt t a mutatóuj jával .

– Ha az Ötös kezdte a huzakodást , akkor neki annyi . Ezt te i s tudod.

– És ha Celeste vol t az? – kérdezet t rá a fia.

– Erősen két lem, hogy egy i lyen pozíciójú lány ennyi re lealacsonyodna, ha nem provokál ják.

– De azért elküldenéd? – makacskodot t Maxon.

– Nem az ő hibája vol t .

Maxon ál l ta a sarat .

– Kiderí tem, hogy mi történt . Biztosra veszem, hogy semmi komoly.

A gondolatok összevi ssza kavarogtak a fejemben. Nyi lvánvaló, hogy a herceg nem bánik
olyan

rendesen Americával , mint kel lene, de akkor meg miért ragaszkodik ennyi re ahhoz, hogy
versenyben
tart sa? És ha nem sikerül bebizonyí tania, hogy nem America a vétkes, akkor vajon lesz-e
még időm,

hogy találkozzam vele, mielőt t távozna?

A palotában a hí rek gyorsan terjedtek. Perceken belül megtudtam, hogy szóban Celeste
provokál ta

ugyan, de America vol t az, aki nekieset t a másik lánynak. Esküszöm, kedvem let t volna ki
tüntetni

érte. Mindket ten versenyben maradtak – úgy tűnt , tet teik kiol t ják egymást –, de nagyon
úgy hangzot t ,

mintha Americának ehhez nem lenne valami sok kedve.

Amikor erről értesül tem, a szívem mélyén még biztosabb let tem abban, hogy sikerül t őt

vi sszanyernem.

A szobámba rohantam, s igyekeztem mindent belepréselni abba a néhány percbe, amim

maradt .

Ami lyen gyorsan (és olvashatóan) csak tudtam, lefi rkantot tam az üzenetemet . Aztán fel siet
tem a

másodikra, s a folyosón várakoztam, míg meg nem pi l lantot tam America szobalányai t , akik
épp

indul tak enni . Amikor a szobájához értem, hosszan tanakodtam magamban, hol i s hagyjam a
cet l i t , de

valójában egyet len i lyen hely vol t csak. Nagyon remél tem, hogy ot t megakad majd raj ta a szeme.

Már vi sszafelé igyekeztem a főfolyosón, amikor rám mosolygot t a szerencse. Nem lát tam

semmi féle sérülést Americán, úgyhogy nyi lván Celeste vol t az, akinek a vére folyt . Ahogy
azonban

közelebb ért hozzám, észrevet tem egy ki s duzzadt részt az arcán, ami t szinte tel jesen el
takart a haja.

De ami ennél lényegesen fontosabb vol t , a szeme izgatot tan fel ragyogot t , mihelyt fel i smert .

Istenem, de szeret tem volna leülni , és egyszerűen csak el töl teni vele egy ki s időt !
Megpróbál tam

egyenletesen lélegezni . Ha most vi sszafogom magam, talán később sikerül négyszemközt

beszélnünk.

Megtorpantam egy pi l lanat ra, amikor a közelembe ért , meghajol tam és odasúgtam neki : –
Befőt tesüveg.

Aztán felegyenesedtem és továbbmentem, de tudtam, hogy meghal lot ta. Egy másodpercre
mintha

elgondolkodot t volna, aztán szinte futva indul t a szobája felé, hát ra sem nézet t .

Elmosolyodtam, örül tem, hogy új ra i lyen elevennek látom. Ez az én kedvesem.

***

– Halot t? – csat tant fel a ki rály. – Ki öl te meg?

– Nem tudjuk biztosan, fel ség. De nem i s számí tot tunk másra a lefokozot t szimpat
izánsoktól –

felel te a tanácsadója.

Nesztelenül léptem a helyi ségbe, hogy begyűj t sem a postát , és azonnal rájöt tem, hogy a
boni tai

helyzet ről van szó. Több mint háromszáz családot sorol tak át minimum egy kaszt tal lej
jebb, mert a

gyanú szerint segí tet ték a lázadókat . Nagyon úgy festet t , hogy nem hagyták annyiban a dolgot .

Clarkson ki rály a fejét csóvál ta, aztán várat lanul hatalmasat csapot t az asztal ra. A helyi
ségben

mindenki ugrot t egyet , engem i s beleértve.

– Hát ezek a népek nem lát ják, hogy mi t művelnek? Hogy tönkretesznek mindent , amiért

megdolgoztunk, és mi véget t? Hogy olyan pályát követhessenek, amelyben eset leg kudarcot
val lanak?

Én biztonságot kínál tam nekik. Én rendet teremtet tem számukra. Erre ők lázadoznak!

Naná, akinek megvan mindene, ami re csak vágyhat , vagy ami re szüksége lehet , az nem
fogja

megérteni , miért akarja ugyanezt magának egy át lagember i s.

Amikor besoroztak, egyszerre vol tam halálosan rémül t és feldobot t . T udtam, hogy vannak,
akik a

katonaságot a halálos í télet tel tart ják egyenlőnek. De a rám váró élet legalább
izgalmasabbnak tűnt ,

mint az ál landó admini szt rat ív és házimunka, ami t tovább kel let t volna végeznem, ha
Carol inában
maradok. Egyébként pedig, mihelyt America elutazik, már nem maradt volna az életemben semmi
jó.

Clarkson ki rály felpat tant , és fel -alá kezdet t járkálni .

– Ezeket a személyeket meg kel l ál l í tani ! Ki i rányí t ja éppen Boni tát?

– Lamay . Úgy határozot t , hogy átmenet i leg átköl töztet i a családját egy másik helyre, és
megkezdte

az előkészületeket az eddigi kormányzó, Sharpe temetésére. Úgy tűnik, a buktatók el lenére

büszke az

új pozíciójára.

A ki rály felemel te a kezét .

– Lám csak! Egy ember , aki el fogadja a sorsát , s teszi a kötelességét a közjó érdekében.
Miért nem

képes erre mindenki?

Felmarkol tam a leveleket , ezért elég közel ál l tam a ki rályhoz, amikor folytat ta.

– Lamay azonnal l ikvidál jon minden gyi lkossággal gyanúsí tot t személyt . Még ha téved i s,
ezzel

egyértelmű jelzést küldünk a népnek. És talál juk meg a módját annak, hogyan tudjuk
megjutalmazni

azokat , akik hasznos információval szolgálnak. Fontos lenne, hogy a Dél iek közöt t legyenek,
akik a

tenyerünkből esznek.

Gyorsan el fordul tam, s azt kívántam, bár ne hal lot tam volna semmi t . Nem támogat tam a
lázadókat .

Az esetek jó részében közönséges gyi lkosok vol tak. Csakhogy a ki rály mai tet teinek semmi
köze nem

vol t az igazsághoz.

– Hé, maga! Ál l jon meg!

Hát ranéztem, mert nem tudtam, hogy kihez intézte szavai t a ki rály . Hozzám. Csak ál l tam,
míg

lefi rkantot t egy rövid üzenetet , összehaj tot ta a papí rt , majd a levélcsomag tetejére helyezte.

– Ez i s menjen el a postával . A postázóban meglesz a pontos cím. – Ezzel olyan hanyagul

nyomta a
kezembe a borí tékköteget , mintha semmi értéke nem let t volna. Csak ál l tam ot t földbe
gyökerezet t

lábbal , s úgy éreztem, képtelen vagyok elbí rni a súlyát . – Menjen már – utasí tot t végül , s
én

engedelmeskedtem, mint mindig.

Fogtam a leveleket , és csigatempóban vánszorogtam a postázó felé.

Nem tartozik rád, Aspen. Azért vagy i t t , hogy védelmezd a ki rályságot . Ennyi t erről .
Összpontosí t s

Americára. Felőlem ot t pusztulhat az egész vi lág, csak ő az enyém legyen.

Kihúztam magam, és tet tem, ami t kel l .

– Hahó, Charl ie!

Füt tyentet t , amikor meglát ta nálam a vaskos paksamétát .

– Hű, de szorgalmasak vol tak ma!

– Nagyon úgy fest . Khm, i t t van ez, a ki rálynál nem vol t ot t a cím, de azt mondta,
hogy i t t meglesz

– mutat tam Lamay levelére a köteg tetején.

Charl ie széthaj tot ta a papí rt , hogy megnézze, kinek szánták, aztán gyorsan végigfutot t
szeme a

szövegen. Mi re végzet t , az arca gondterhel t vol t . Előbb hát ranézet t , hogy ki hal lhat ja,
aztán rám

emel te a tekintetét .

– Te olvastad? – tudakol ta halkan.

A fejemet ráztam. Nagyot nyel tem, bűntudatom vol t , hogy nem val lom be, t i sztában
vagyok az

üzenet tartalmával . Talán tehet tem volna el lene, én azonban csak a dolgom végeztem.

– Hmmm – hümmögöt t Charl ie, megpördül t a székével , és karjával levert egy halom

szét szort í rozot t levelet .

– Na neee már, Charles! – nyögöt t fel panaszosan Mert in.

– Három órámba tel t , mi re összeraktam.

– Nagyon sajnálom. Majd én összedobom megint . Figyel j csak, Leger , van i t t még két
dolog. –
Charl ie egy árválkodó borí ték után nyúl t . – Ez neked jöt t .

Azonnal rái smertem anya kézí rására.

– Köszönöm. – Erősen markol tam a borí tékot , annyi ra vágytam az ot thoni hí rekre.

– Szívesen – vetet te oda, majd egy drótból font kosár után nyúl t . – És megtennél nekem
egy

szívességet? Levinnéd ezt az adag szemetet a kazánhoz? Nem ártana azonnal el tüzelni az egészet .

– Persze.

Charl ie biccentet t , én pedig el tet tem a levelemet , hogy jobban markolhassam a drót fogantyút .

A fűtőház nem vol t messze a katonák szál lásától . Amikor odaértem, óvatosan letet tem a
kosarat ,

aztán kinyi tot tam az egyik kazán aj taját . Csak egy ki s parázs pi slákol t benne, ezért
egyenként

dobál tam be a papí rokat , levegősen, hogy ne aludjon ki a tűz.

Ha nem kel let t volna annyi ra óvatosnak lennem, valószínűleg nem tűnt volna fel , hogy az
üres

borí tékok és fél recímzet t levelek közöt t ot t van a Lamaynek küldöt t üzenet .

Charl ie, te meg miben mesterkedsz?

Csak ál l tam ot t , és megpróbál tam eldönteni , mi tévő legyek. Ha vi sszavinném, abból

rájönne, hogy

lebukot t .

Akarom én azt , hogy megtudja, tet ten értem? És azt akarom, hogy Charl ie-t elkapják?

Végül bedobtam a kazánba a levelet , és végignéztem, ahogy elég. Elvégeztem a feladatomat , a

posta

többi része pedig indulhat út jára. Nem lehet majd tudni , ki t hibáztassanak, és ki tudja,
hány életet

sikerül t így megmenteni .

Már épp elég halál , épp elég kínszenvedés vol t .

Elbal lagtam, és közben mostam kezeimet . Egy idő után mindenki t utolér az igazság, azt i s,
aki

helyesen, azt i s, aki helytelenül cselekszik. Most azonban nehéz let t volna eldöntenem,
hogy ez
melyik vol t inkább.

Amikor vi sszaértem a szobámba, türelmet lenségemben fel téptem a borí tékot , annyi ra szeret
tem

volna már hal lani az ot thoniak felől . Csöppet sem tet t boldoggá, hogy anyának nélkülem
kel l

boldogulnia. Csekély vigaszom vol t , hogy legalább pénzt tudok küldeni neki , hi szen
egyfolytában

aggódtam a családunk biztonsága miat t .

Nagyon úgy tűnt , hogy az érzés kölcsönös.

Tudom, hogy szerelmes vagy belé. De at tól még ne csinál j semmi butaságot .

T ermészetesen legalább két lépessel előt tem járt , s magától képes vol t mindenre rájönni . Már
akkor

tudot t Americáról , mielőt t beval lot tam volna neki , s azt i s tudta, mi lyen düh foj togat ,
amikor pedig

egy szót sem szól tam. Most , amikor gyakorlat i lag egy egész ország választot ta el tőlem,
arra

figyelmeztetet t , hogy ne tegyem meg azt , ami ről pontosan tudta, hogy mennyi re szeretném.

A papí rlapra meredtem. A ki rály mostanában nagyon i s harapós kedvében vol t , de úgy vél
tem,

sikerülhet elkerülnöm, hogy fel figyel jen rám. Anya ugyan még sosem adot t nekem rossz t
ippet ,

vi szont azt sem tudhat ta, hogy mennyi re jó vagyok abban, ami t csinálok. Összetéptem a
levelet , és

útban az Americával való találkozómra a foszlányai t bedobtam a kazánba.

5.

Az időzí tésem tökéletes vol t . Ha America a következő öt percen belül megérkezik, akkor senki
sem

fog bennünket észrevenni . Pontosan tudtam, mi t kockáztatok, de képtelen vol tam távol
tartani tőle

magam. Szükségem vol t rá.

Az aj tó megnyikordul t , majd azonnal be i s csukódot t .

– Aspen?
Régebben hányszor hal lot tam ugyanezt a hangot !

– Pont mint a régi szép időkben, ugye?

– Merre vagy? – Ki léptem a függöny mögül , mi re meglepetésében elakadt a lélegzete. –

Rám

i jesztet tél -korhol t játékosan.

– Nem ez lenne az el ső alkalom, és nem i s az utol só.

Americáról sok mindent el lehetet t mondani , de azt nem, hogy az osonás az erőssége let t
volna.

Miközben azon mesterkedet t , hogy el jusson hozzám a helyi ség közepére, sikeresen
belegyalogol t egy

kanapéba, két asztalkába, és megbot lot t a szőnyeg szélében. Igazán nem akartam ezzel i s
idegesí teni ,

de tényleg jó let t volna, ha kicsi t óvatosabb.

– Csi t t ! Ha ekkora zaj t csapsz, az egész palota megtudja, hogy i t t vagyunk – súgtam felé,
szavaimat

inkább incselkedésnek, mint komoly figyelmeztetésnek szánva.

Kuncogni kezdet t .

– Sajnálom. Nem kapcsolhatnánk fel a vi l lanyt?

– Nem. – El indul tam felé, hogy ne kel l jen a bútorokat kerülgetnie. – Raj takaphatnak
bennünket , ha

valaki a folyosóról észreveszi a fénycsíkot az aj tó alat t . A palotának ezt a részét ugyan

nem túl sűrűn

el lenőrzik, de jobb, ha okosan vi selkedünk.

Végül csak el jutot t hozzám, s mihelyt megérintet tem, az egész vi lág boldogabb helynek
tűnt . Egy

röpke pi l lanat ra magamhoz szorí tot tam, aztán elkezdtem a sarok felé húzni .

– Egyál talán honnan tudsz erről a szobáról?

– Palotaőr vagyok – vontam vál lat . – És értem a dolgom. Úgy i smerem a palotát , akár a tenyeremet
.

Minden rej tet t át járót , minden búvóhelyet , még a legeldugot tabb ki s helyi ségeket i s. És
vélet lenül azt
i s tudom, mikor van őrségvál tás, melyik területeket el lenőrzik fel színesebben, és hogy mely

időszakokban őrködnek a legkevesebben. Ha valaha t i tokban szeretnél körülnézni a

palotában, akkor

én vagyok a te embered.

– Hihetet len – mormol ta, s hangjából az elképedés mel let t a büszkeséget i s kihal lot tam.

Gyengéden megrángat tam a kezét , mi re lehuppant mel lém, s a beszűrődő holdfény egy
keskeny

sávjában megpi l lanthat tam vonásai t . Rám mosolygot t , de aztán elkomolyodot t az arca.

– Szerinted tel jesen biztonságban vagyunk? – T udtam, hogy W oodwork háta és Marlee keze rémlet
t

fel előt te, s a ránk váró szégyenre és veszteségre gondol , amennyiben raj takapnának
bennünket . És ez

még a szerencsésebb eset . De erősen hi t tem a képességeimben.

– Bízz bennem, Mer . Elképesztően sok dolognak kel lene egybeesnie ahhoz, hogy valaki i t t
ránk

talál jon. Biztonságban vagyunk.

A kétely megmaradt a szemében, de amikor átkarol tam, azonnal hozzám simul t .

Ugyanannyi ra

szüksége vol t erre az érintésre, mint nekem.

– Hogy vagy? – Jó érzés vol t , hogy végre megkérdezhet tem.

Sóhaja olyan mélyről tört fel , hogy beleremegtem.

– Azt hi szem, alapjában véve megvagyok. Sokat szomorkodtam, és sokat vol tam dühös. –
Mintha

észre sem vet te volna, hogy keze önkéntelenül a térdemre tévedt , pontosan oda, ahol
régebben mindig

a farmerom egyik szakadásával ját szot t . – Legfőképp azt szeretném, ha vi sszacsinálhatnám

ezt a két

napot , és vi sszakaphatnám Marlee-t . No meg persze Cartert i s, pedig őt nem i s i smertem.

– De én igen. Nagyszerű ember . – A családjára gondol tam, s el tűnődtem azon, hogyan

boldogulhatnak a családfenntartó nélkül . – Azt mondják, végig azt kiabál ta Marlee-nak, hogy
szeret i ,
hogy ezzel segí t sen neki elvi selni az egészet .

– Így vol t . Legalábbi s az elején biztosan. Engem közben elvonszol tak.

Elmosolyodtam, és csókot nyomtam a feje búbjára.

– Igen, arról i s hal lot tam. – Mihelyt kimondtam, azonnal szöget ütöt t a fejembe, miért nem
árul tam

el , hogy lát tam i s. Már azelőt t tudtam a tet téről , hogy a személyzet sugdolózni kezdet t volna
róla. Úgy

tűnt , így dolgoztam fel a történteket : mások megdöbbenésén, gyakran csodálatán keresztül .
-Nagyon

büszke vagyok rád, hogy nem adtad meg könnyen magad. Ez az én kicsikém.

Még közelebb hajol t hozzám.

– Apa i s büszke vol t rám. A ki rályné pedig azt mondta ugyan, hogy nem kel let t volna így

vi selkednem, de örül , hogy megtet tem. Az egész olyan érthetet len. Mintha már-már jó öt let let t
volna,

ami t csinál tam, de azért mégsem. És semmi re sem mentem vele.

Erősen ölel tem, mert nem szeret tem volna, ha kételkedni kezd valamiben, ami t az adot t pi
l lanatban

annyi ra magától értetődőnek tartot t .

– Jól tet ted. Nekem sokat jelentet t .

– Neked?

Nem vol t kel lemes beval lani a szorongásaimat , de Americának tudnia kel let t róluk.

– Igen. Időről időre el töprengek azon, hogy megvál toztál -e a Párválasztó miat t . Annyi ra
lesik

minden kívánságotokat , s minden olyan fényűző körülöt tetek. Folyton azon jár az eszem,
hogy vajon

még a régi America vagy-e. A tegnapi tet ted vi szont egyértelműen jelezte, hogy az vagy;
hogy nem

sikerül t megvál toztatniuk.

– Ó, dehogynem, csak nem ezen a téren – csat tant fel éles hangon. – Engem a palota főleg
arra

emlékeztet , hogy nem erre szület tem.

Aztán hi rtelen fel támadó indulata szomorúsággá szel ídül t , hozzám búj t , fejét belefúrta a

mel lkasomba, mintha azt hinné, ha elég erőtel jesen próbálkozik, akkor sikerül majd el rej
tőznie a

bordáim közöt t . Arra vágytam, hogy a karomban tarthassam, olyan közel húzzam a
szívemhez, hogy

már-már a részévé vál jon, s távol tart sak tőle minden fájdalmat .

– Figyel j rám, Mer – fogtam hozzá, mert tudtam, hogy ezen a rossz részen át kel l
lábalnunk, ha el

akarunk jutni valami jóhoz. – Maxonnal az a helyzet , hogy tulajdonképpen egy színész.
Mindig

tökéletesen kiegyensúlyozot tnak mutat ja magát , mintha fölöt te ál lna mindennek. De ő i s csak
ember , s

éppolyan összezavarodot t , mint bárki más. T udom, hogy kedveled, mert különben nem maradtál
volna

i t t ennyi ideig. De t i sztában kel l lenned azzal i s, hogy ez az egész nem valódi .

Ból intot t , amiből úgy sej tet tem, hogy nem vol t tel jesen újdonság számára, ami t mondtam,
hogy erre

valami módon mindig i s számí tot t .

– Jobb, ha már most vi lágosan lát sz. Mert mi lenne, ha hozzámennél , és csak akkor jönnél rá?

– Tudom – lehel te. – Ezen magam i s elgondolkodtam már.

Igyekeztem el tekinteni at tól , hogy ezek szerint már el töprenget t azon, mi lyen lehet
Maxon

hi tvesének lenni . Ez i s a pakl iban vol t , előbb vagy utóbb gondolnia kel let t rá. Ezen már túl vol
tunk.

– Neked akkora szíved van, Mer! T udom, hogy nem teszed túl magad egykönnyen mindenen,
de

azzal nem teszel semmi rosszat , hogy megpróbálod.

Nem felel t , a szavaimat gondol ta át éppen.

– Olyan hülyének érzem magam.

– Nem vagy hülye – t i l takoztam.

– Dehogynem.
Muszáj vol t felderí tenem.

– Mer, szerinted én okos vagyok?

– Hát persze – vágta rá könnyeden.

– Ez így i s van. Túl okos vagyok ahhoz, hogy valami butuska lányba szeressek bele. Úgyhogy hagyd

i s abba ezt az egészet .

Nevetése sóhajnál al ig vol t több, de az i s elegendő vol t ahhoz, hogy a szomorúságán át

törjön.

Nekem i s megvol tak a magam fájdalmai a Párválasztó miat t , és fontos vol t , hogy
pontosabban ért sem

az ő gondjai t . Nem America akart benevezni a sorsolásra. Én kértem ezt tőle. Az egész az én
hibám.

Már vagy tucat szor szeret tem volna elmagyarázni , miért tet tem, s könyörögni , hogy bocsásson
meg,

ami t tulajdonképpen már meg i s tet t . Csakhogy nem érdemel tem meg. T alán most . T alán
el jöt t végre

az idő, amikor végre tényleg bocsánatot kérhetek tőle.

– Úgy érzem, olyan sokat bántot talak – szólal t meg szégyenkezve. – Nem i s értem, hogyan

szerethet sz még mindig.

Mélyet sóhaj tot tam. Úgy vi selkedet t , mintha neki kel lene elnézést kérnie, pedig pont fordí tva
vol t .

Fogalmam sem vol t , hogyan magyarázhatnám el neki . A szavaim nem fejezhet ték ki , mi t
érzek

i ránta. Hi szen még magam sem értet tem mindig.

– Egyszerűen csak így van, és kész. Az ég kék, a nap ragyog, és Aspen mindörökké szerelmes

Americába. Így ál l össze a vi lág. – Arca a mel lkasomon pihent , ezért érezhet tem, hogy
elmosolyodot t .

Még ha képtelen i s vagyok bocsánatot kérni , legalább azt egyértelművé tehetném, hogy
micsoda

tévedés vol t az a bizonyos utol só találkozásunk a ját szóházban. – Komolyan, Mer , te vagy az
egyet len

lány , aki t valaha i s magamnak akartam. El sem tudom képzelni , hogy valaki mással legyek
együt t .
Persze megpróbál tam erre i s felkészülni , a biztonság kedvéért , de, nem ment .

Ami t a szavak képtelenek vol tak közvet í teni , azt megtet te a testünk. Nem csókolóztunk, csak
némán

ölel tük egymást , és talán ennél többre nem i s vol t szükség. Új ra éreztem mindazt , ami t
annak idején

Carol inában, és biztosra vet tem, hogy megint az a szerelmespár lehetnénk. Sót talán annál több i
s.

– Nem szabad tovább i t t maradnunk – szólal tam meg egy idő múlva, és úgy szeret tem
volna, ha ez

nem így van. -Eléggé bízom az í télőképességemben, és szerintem nem kel lene kockáztatnunk.

America vonakodva felál l t , én pedig magamhoz húztam egy utol só ölelésre, abban
reménykedve,

hogy az emléke velem marad, míg új ra nem láthatom. Erősen kapaszkodot t belém, mintha
félne at tól ,

hogy elengedjen. T udtam, hogy az elkövetkező időszak nagyon megvi selő lesz számára, de
bármi

történjen i s, én ot t leszek neki .

– T udom, hogy nehéz elhinni , de vol taképpen sajnálom, hogy Maxonról kiderül t , nem
valami

rendes fickó. V i ssza akartalak szerezni magamnak, de nem azon az áron, hogy neked fáj jon.
És

különösen nem így, ahogy a dolgok alakul tak.

– Köszönöm – sut togta.

– Komolyan gondol tam.

– T udom. – Egy másodpercig tétovázot t . – Csakhogy még nincs vége. Amíg i t t vagyok,
addig nincs

vége.

– Persze, de jól i smerlek. Addig maradsz, ameddig csak lehet , hogy a családod továbbra i s

megkapja a pénzt , és velem i s találkozhass, de Maxonnak vi ssza kel lene forgatnia az idő
kerekét , ha

ezt a csorbát ki akarná köszörülni . -Ál lamat a feje búbján nyugtat tam, s magamhoz húztam még
annyi
időre, amennyi re csak mertem. – Ne aggódj , Mer. Én majd vigyázok rád.

6.

V alahonnan távol ról érzékel tem, hogy álmodom. Americát egy terem túl só végében lát tam
egy

t rónhoz kötözve. Maxon egyik kezét a vál lára tet te, és lenyomta, hogy engedelmeskedjen
neki .

America nyugtalan tekintete az enyémet kereste, küszködöt t , hogy el jusson hozzám. Aztán

megéreztem, hogy Maxon engem i s figyel . A tekintete fenyegető vol t , s abban a pi l

lanatban nagyon

emlékeztetet t az apjára.

T udtam, el kel l jutnom Americához, hogy kioldozzam, és elmenekülhessünk. Csakhogy

képtelen

vol tam megmoccanni . Én i s le vol tam ugyani s kötözve, méghozzá ahhoz az emelvényhez,
amihez

korábban W oodwork. Libabőrös let tem, jeges félelem kerí tet t hatalmába. Nem számí t ,
mennyi re

küzdünk, sosem tudjuk megmenteni egymást .

Maxon egy párnához lépet t , felkapta róla a dí szes koronát , majd vi sszament Americához,
hogy a

fejére helyezze. A lány bizalmat lanul meredt rá, de nem t i l takozot t , amikor a herceg csi l
logó, vörös

fürt jei re tet te a koronát , ami nem maradt meg a helyén, új ra meg új ra lecsúszot t .

Maxont ez nem térí tet te el cél jától , előkapot t valami t , ami mintha kétágú kampó let t
volna. Új ra

odaigazí tot ta a koronát a helyére, majd erőtel jes mozdulat tal odaszúrta a kampót , s ezzel
America

fejéhez erősí tet te. Amikor a kampó ágai t benyomta, éles nyi lal lást éreztem két ponton a
hátamban,

ami annyi ra fáj t , hogy felordí tot tam. Vártam, hogy azonnal elkezd ömleni a vérem, de nem így
történt .

Helyet te America fején kezdet t lecsorogni egy vérpatak a kampó ütöt te sebből , elkeveredet
t haja
vörösével , megszínezte a bőrét . Maxon mosolyogva tűket kezdet t belenyomkodni , egyiket a
másik

után, én pedig minden alkalommal felüvöl töt tem, amikor America bőre felhasadt , s rémül
ten

figyel tem, ahogy a korona alól áradó vér lassan megfoj t ja.

Ekkor riadtam fel . Ilyen rémálomban már hónapok óta nem vol t részem, Americáról pedig
még

soha életemben nem álmodtam rosszat . Fel i tat tam a verej téket a homlokomról , s közben
azt

haj togat tam magamban, hogy mindez nem a valóság. Csakhogy a kampók mintha még mindig
a

bőrömbe mélyedtek volna, s erősen szédül tem.

Szinte azonnal W oodwork és Marlee jutot t eszembe. Álmomban boldogan elvi sel tem volna
minden

fájdalmat , ha ez azt jelent i , hogy America nem szenved. W oodwork i s ezt érezhet te? Ő i s
azt kívánta,

kínozzák meg akár két szeresen, csak Marlee-t kímél jék meg?

– Jól vagy , Leger? – kérdezte A very . A szobában sötét vol t , úgyhogy nyi lván a
forgolódásomat

hal lhat ta meg.

– Igen. Bocsánat . Rosszat álmodtam.

– Semmi gond. Nekem sem megy valami jól az alvás.

Megfordul tam, hogy arccal felé nézzek, bár semmi t sem láthat tam. Csak a rangidős t i sztek

kaphat tak olyan szobát , aminek ablaka i s vol t .

– Mi van? – kérdeztem.

– Nem tudom. Bánnád, ha egy kicsi t hangosan gondolkodnék?

– Dehogy . – A very nagyon jó barátom vol t . T ermészetes, hogy rászánok pár percnyi t az

alvásidőmből .

Hal lot tam, hogy felül . Alaposan megrágta, ami t mondani készül t .

– Egyre csak Woodworkön és Marlee-n jár az eszem. Meg Lady Americán.

– Mi van vele? – szegeztem neki a kérdést , és én i s felül tem az ágyban.

– Amikor lát tam, hogy Lady America Marlee-hoz rohan, először dühös let tem. Mert arra

gondol tam, nem igaz, hogy nincs ennél több esze. W oodwork és Marlee hibázot t , és ezért
meg kel let t

őket büntetni . A ki rálynak és Maxon hercegnek muszáj kézben tartani az i rányí tást , nem igaz?

– Igen.

– De amikor a szobalányok és a komornyikok beszél tek az eset ről , valahogy mintha dicsérték
volna

Lady Americát . Ezt nem értet tem, mert úgy vél tem, hogy ami t tet t , az nem vol t helyes.
De az a

helyzet , szóval a személyzet régebben i t t van, mint mi . T alán ők már többet tapasztal
tak. Lehet , hogy

tudnak valami t . És ha így van, és ha ők úgy lát ják, hogy Lady America helyesen cselekedet t , akkor
mi t

nem veszek észre?

V eszélyes terepre tévedtünk. Csakhogy A very a barátom vol t , egész életemben nála jobb nem
akadt .

Az életemet i s rábíztam volna, és a palota pontosan az a hely vol t , ahol nagyon i s

szükségem lehetet t

egy szövet ségesre.

– Ez tényleg jó kérdés. Szöget üt az ember fejébe.

– Pontosan. Meg ot t van például az, amikor a ki rály dolgozószobájában vagyok szolgálatban.

Ál talában ot t dolgozik a herceg i s, aztán van úgy , hogy valamiért el kel l mennie. Clarkson
ki rály

olyankor fogja Maxon herceg anyagai t , és a felét vi sszacsinál ja. De miért? Nem képes
megbeszélni

vele? Azt hi t tem, felkészí t i a kormányzásra.

– Nem tudom. T alán hogy megtart sa a hatalmat? – Abban a pi l lanatban, hogy kimondtam ezt a
szót ,

ráébredtem, hogy legalább részben igaznak kel l lennie. Nem először gyaní tot tam, hogy
Maxon nem

tud mindenről , ami az országban folyik. – A herceg talán nem olyan rátermet t , mint ami
lyennek a
ki rály szerint mostanra lennie kel lene.

– És mi van, ha a herceg több mint rátermet t , csak éppen a ki rálynak ez nem tet szik?

El foj tot tam fel törő nevetésemet .

– Azt nehéz elhinni . Maxon szét szórt .

– Hmmm. – Hal lot tam, ahogy A very a sötétben fészkelődik. – T alán igazad van. Egyszerűen
csak

úgy tűnik, hogy az emberek máskent vi szonyulnak hozzá, mint a ki rályhoz. És ahogy Lady
Americáról

beszélnek, abból az derül ki , ha ők választhatnák a hercegnét , akkor rá szavaznának. Ha Lady

America

amolyan engedet len személy, akkor nem lehet séges, hogy Maxon herceg i s az?

Kérdéseivel olyan pontokra tapintot t , amelyeket nem kívántam el i smerni . Lehet séges, hogy
Maxon

valóban szembeszegül az apjával? De még ha így i s van, vajon kri t ikusan vi selkedik a ki rályi

hatalommal szemben i s, és mindazzal , ami t csak jelképez? Sosem vol tam nagy rajongója a
ki rályság

intézményének. Nem hi t tem, hogy képes lennék szívből gyűlölni valaki t , aki szintén el lene
harcol .

Csakhogy America i ránt érzet t szerelmem mel let t minden el törpül t , s mivel Maxon ot t ál l t
köztünk,

nem hi t tem, hogy bármi olyat mondhatna vagy tehetne, ami től én rendes embernek fogom
tartani .

– Komolyan fogalmam sincs – jelentet tem ki őszintén. Nem ál l í tot ta le azt , ami t W
oodworkkel

művel tek.

– Igaz, de ez még nem azt jelent i , hogy tet szet t i s neki a dolog. – A very ásí tot t egyet .
– Én csak

ennyi t mondok: arra képeztek ki bennünket , hogy alaposan szemügyre vegyünk minden
palotába

érkező személyt , és próbál juk meg eldönteni , hogy vannak-e t i tkos szándékai . De talán
ugyanígy

kel lene el járnunk azok esetében i s, akik már a falakon belül tartózkodnak.
Elmosolyodtam.

– Ebben igazad lehet – i smertem el .

– Naná. Én vagyok ennek a kócerájnak az agya. -Neszezet t kicsi t a takarójával miközben

készül t

vi sszafeküdni .

– Aludj csak, agyt röszt . Holnap szükségünk lesz a szürkeál lományodra – t réfálkoztam.

– Meglesz. – Egy tel jes percen át csönd vol t , aztán új ra megszólal t . – Hé, kösz, hogy meghal lgat
tál .

– Szívesen, bármikor. Mi másra valók a barátok?

– Na ja. – Új ra nagyot ásí tot t . – Hiányzik Woodwork.

Mélyet sóhaj tot tam.

– Tudom. Nekem i s.

Nem igazán az injekciókkal vol t bajom, bár beadás után még vagy egy órán át fenemód
éget t a

helyük. Ennél lényegesen rosszabb vol t az, hogy mintha valami fura, lüktető energiát jut tat
tak volna

velük a szervezetembe, ami szinte egész napra velem i s maradt . Gyakorta lehetet t látni ,
hogy a

palotaőrök órákon át rót ták a futóköröket , vagy valami komoly fizikai megterheléssel járó
feladatot

választot tak maguknak, hogy sikerül jön mielőbb elégetni ezt a fölös energiát . Ashlar doktor
odafigyel t

arra, hogy mindig csak az őrök egy része kapja meg az adagját , sose egyszerre az összes.

– Leger palotaőr – szól t ki a rendelőből , mi re bementem és megál l tam az í róasztala mel

let t , a ki s

vizsgálónál . A kórházi szárny elég nagy vol t , ezt az injekciót azonban jobban szeret ték
négyszemközt

intézni .

Üdvözlésképpen biccentet t , én pedig el fordul tam, és néhány cent inyi re letol tam a
nadrágom

derekát . Nem vol tam haj landó megrezzenni , sem akkor , amikor a hideg fertőt lení tőszerrel át
töröl ték a
bőrömet , sem pedig akkor, amikor belém hatol t a tű.

– Kész i s vagyunk! – jelentet te ki vidoran a doktor . -Keresse meg T omot a vi taminok és a

járandósága miat t .

– Igeni s, uram. Köszönöm.

Minden lépés fájdalommal járt , de ezt nem mutat tam.

T om a markomba nyomot t néhány pi rulát meg egy pohár vizet . Miután lenyel tem őket ,

odafi rkantot tam a nevem kezdőbetűi t a cet l i jére, átvet tem a pénzt , beugrot tam vele a
szobámba, aztán

azonnal indul tam a farakás felé. Mári s éreztem, mennyi re eluralkodot t raj tam a mozgásigény.

A fej sze minden egyes suhintása megkönnyebbülést jelentet t , ami szörnyen rám fért . Ezen
a napon

különösen túlpörögtem, mert az injekció hatásán kívül még nyugtalaní tot tak A very kérdései
és az a

bal jós álom i s.

Eszembe jutot t , hogy a ki rály Americát egyszerűen csak „töl teléknek" nevezte. Most , hogy

Maxonnal i s összekülönbözöt t , elég valószínűt lennek tűnt , hogy America nyerhessen, de at

tól még

el tűnődtem azon, vajon mi történne, ha olyan ember kerülne ki győztesen a versenyből , akinek a ki
rály

szíve szerint sosem adná át a koronát .

És ha Marlee tényleg nagy kedvenc vol t , sőt talán a ki rály személyes kiválasztot t ja, akkor

mostantól kinek a győzelmében fog reménykedni?

Igyekeztem összpontosí tani , de az ol thatat lan mozgásvágy következtében a gondolataim

összevi ssza kavarogtak. Meglendí tet tem a fej szét , aztán új ra, meg új ra, s csak két órával
később

hagytam abba, amikor már nem maradt mi t felaprí tanom.

– Arrafele van egy egész erdő, ha még nincs kedve abbahagyni .

Megpördül tem, s mögöt tem ot t ál l t a mosolygós öreg lovász.

– Azt hi szem, mostanra talán végeztem – válaszol tam neki . Ahogy a lélegzésem egyre

szabályosabbá vál t , már tudtam, hogy az injekció hatásának a legrosszabb részén túl jutot tam.
Az idős férfi közelebb lépet t .

– Valamivel jobban fest . Nyugodtabbnak tűnik.

Felkacagtam, éreztem, hogy az ereimben keringő gyógyszer lassan beál l a megszokot t mértékre.

– Ma egészen másfaj ta energiát kel let t elégetnem.

Fesztelenül lehuppant a favágótönkre. Nem igazán tudtam ki igazodni ezen az alakon.

Izzadt tenyeremet a nadrágomba töröl tem, azon töprengtem, mi t i s mondjak.

– Szóval , elnézést a múl tkoriért , Nem akartam magára förmedni , csak…

– Semmi gond – emel te magasra a kezét . – Én meg nem akartam tolakodó lenni . Csak
éppen annyi

embernél tapasztal tam már , hogy a rossz környezet től ridegebbé vagy makacsabbá válnak,
és végül

kihagyják a lehetőséget , hogy a vi lágukat jobbá tegyék, mert addigra csak a rosszat lát ják benne.

Vol t valami a hangjában és az arcvonásaiban i s, ami től úgy éreztem, mintha már jól i smerném.

– Értem, hogy mi ről beszél , és nem szeretném így végezni – ráztam meg a fejem. – De néha annyi
ra

dühbe gurulok. V an, hogy úgy érzem, túl ságosan sokat tudok, vagy hogy olyasmiket művel
tem,

amiket nem lehet jóvátenni , és az egész tel jesen körülvesz. És ha olyasmi t tapasztalok,
aminek sosem

lenne szabad megtörténnie.

– Akkor nem tudja, mi t kezdjen magával .

– Pontosan.

Biccentet t .

– Hát , én a maga helyében el töprengenék azon, hogy mi a jó. Aztán fel tenném magamnak a
kérdést ,

hogyan tudnám ezt még jobbá tenni .

Felnevet tem.

– Ennek semmi értelme.

Felál l t .

– Csak gondol ja át alaposan.

Miközben vi sszabal lagtam a palotába, azon törtem a fejem, hogy honnan i smerhetem. T alán
járt

Carol inában, mielőt t a palotában kezdet t volna dolgozni . A Hatosok közöt t nem vol t ri
tka az effaj ta

vándorlás. De bárhol járt i s, bármi t i s látot t , nem hagyta, hogy az megkeserí t se. Meg kel
let t volna

kérdeznem a nevét , de mivel úgy tűnt , épp elégszer bot lunk egymásba, úgy gondol tam,
majd

legközelebb pót lom. Ha nem vol tam i szonyúan rossz hangulatban, akkor ki fejezet ten rendes
fickónak

tűnt .

Megmosakodtam, s már a szobám felé tartot tam, de még mindig a lovász szavai jártak a
fejemben.

Mi a jó? És hogyan tudnám még jobbá tenni?

Kezembe vet tem a borí tékot , amiben a pénzemet tartot tam. A palotában egy fi l lért sem
kel let t

köl tenem belőle, így az egészet hazaküldhet tem a családomnak. Ál talában.

Gyorsan levelet í rtam anyának.

Bocsánat , ezút tal kevesebb, mint lenni szokot t . V alami közbejöt t . Jövő héten többet
küldök.

Szeret lek. Aspen.

Fizetésem kevesebb mint felét a levél lel együt t a borí tékba gyömöszöl tem, aztán fél retol
tam, és

újabb papí rlapot húztam magam elé.

Fejből tudtam W oodwork címét , mivel már vagy tucat szor í rtam helyet te a borí tékokra. Az

emberek többsége nem i s sej tet te, mennyi re sok az í rástudat lan, W oodworköt azonban
annyi ra

zavarta, hogy mások eset leg ostobának vagy érdemtelennek tart ják miat ta, hogy én vol tam az
egyet len

palotaőr, aki re ezt a t i tkát rábízta.

Sok mindentől függöt t ugyan – lakóhelytől , az i skola méretétől , hogy hány Hetes jár oda –,
mindeneset re egy ember akár egy évt izednyi i skolába járás után i s azon kaphat ta magát ,
hogy szinte

semmi t sem tud.

Koránt sem arról vol t szó, hogy W oodwork valahogy kihul lot t az oktatásügy hálójának egy
résén.

Inkább arról , hogy szándékosan lökték egy tátongó gödörbe.

És most fogalmunk sem vol t arról , hogy hol lehet , mihez kezd, sőt arról sem, hogy Marlee ot t
van-e

még vele.

Mrs. Woodwork

Aspen vagyok. Mindannyian sajnál juk, ami a f iával történt . Remélem, ön jól van. It t
küldöm az

utol só f i zetését . Csak bi ztos akartam lenni abban, hogy megkapja. Vigyázzon magára.

T anakodtam azon, hogy í rjak-e még valami t . Nem szeret tem volna, ha azt hi szi ,
könyöradományt

kapot t , ezért az tűnt a leghelyesebbnek, ha nem ci frázom. De időről időre talán küldhetnék
neki

névtelenül még egy ki s pénzt .

A család jó dolog, és Woodworké még mindig megvol t . Muszáj megpróbálnom segí teni nekik.

8.

Kivártam, míg mindenki elal szik, aztán benyi tot tam America aj taján. Nagyon megörül tem,
hogy

még ébren vol t . T i tokban azt kívántam, hogy maradjon fent és várjon rám, s amikor oldal ra bi l
lentet te

a fejét , és felém fordul t , úgy képzel tem, ő i s reménykedet t abban, hogy ma éj jel meglátogatom.

Mint mindig, most i s nyi tva hagytam az aj tót , aztán az ágya fölé hajol tam.

Ho

gy

va

gy?
– Jól , legalábbi s azt hi szem. – Pontosan lát tam raj ta, hogy ez nem igaz. – Celeste ma
mutatot t

nekem egy cikket . Azt hi szem, nem szívesen beszélnék róla. Annyi ra elegem van abból a lányból !

Mi ütöt t ebbe a Celeste-be? Hát azt hi szi , meggyötörhet másokat , és addig

mesterkedhet , míg el

nem nyeri a koronát? A puszta tény , hogy még versenyben van, csak újabb példája Maxon
förtelmes

ízlésének.

– Gondolom most , hogy Marlee elment , a herceg egy darabig senki t sem fog hazaküldeni .

Úgy lát tam, minden erejét össze kel let t szednie ahhoz a lemondó ki s vál l rándí táshoz.

– Hé, minden rendben lesz – vigasztal tam, és megszorí tot tam a térdét .

Erőt lenül rám mosolygot t .

– Tudom. Csak annyi ra hiányzik Marlee. És tel jesen össze vagyok zavarodva.

– Mi t nem értesz? – tudakol tam, és kicsi t kényelmesebb helyet kerestem magamnak, hogy

zavartalanul hal lgathassam végig.

– Semmi t . – A hangja elkeseredet ten csenget t . – Hogy mi t keresek i t t , hogy ki vagyok.

Pedig azt

hi t tem, hogy tudom. -A kezét tördel te, mintha így könnyebben megtalálna a pontos ki
fejezést . –

Mintha arra sem lennék képes, hogy vi lágosan elmagyarázzam.

Amikor ránéztem, megértet tem, hogy Marlee elvesztése, no meg a rádöbbenés Maxon valódi

jel lemére olyan igazságokat fedet t fel előt te, amelyekről azt sem tudta, hogy léteznek. Ez

ki józaní tot ta, talán túl ságosan i s gyorsan. Most pedig bénul tnak tűnt , mintha tartana at tól , hogy
bármi t

i s tegyen, mert nem tudhat ja, mi következhet minden újabb lépése után. America tanúja
vol t annak,

ahogy elvesztet tem az apámat , ahogy megbi rkóztam Jemmy megkorbácsolásával , s lát ta,
hogyan

küszködtem, hogy a családomat biztonságban tudhassam, hogy képes legyek etetni őket .
Csakhogy ő
ezt mind csak lát ta, de nem tapasztal ta meg. Leszámí tva azt a nyavalyás bátyját , a családja
együt t

vol t , s America még sosem vesztet t el senki t .

Leszámí tva talán téged, te idióta, vádaskodot t egy hang bennem, de elhárí tot tam a
gondolatot . Ez

most róla szól , nem rólam.

– Mer, pontosan tudod, hogy ki vagy. Ne hagyd, hogy megpróbál janak megvál toztatni .

A keze megrándul t , mintha szeretet t volna lenyúlni , hogy megragadja az enyémet . De

végül

mégsem tet te.

– Aspen, kérdezhetek valami t? – Arcáról lerí t t a szorongás.

Ból intot tam.

– T udom, hogy fura, de ha nem at tól válna az ember hercegnévé, hogy hozzámegy egy
herceghez,

hanem egyszerűen csak egy foglalkozás lenne, akkor szerinted én alkalmas lennék rá?

Nem tudom, mi re számí tot tam, de erre egészen biztosan nem. Képtelen vol tam elhinni ,
hogy még

mindig foglalkoztat ja a hercegnévé válás gondolata. Persze az i s lehet , hogy tévedtem. T alán
csak

el ját szot t egy gondolat tal , s Maxon fel sem merül t benne, amikor megfogalmazta.

Figyelembe véve, hogyan vi szonyul t mindenféle nyi lvánosság előt t történő eseményekhez,
úgy

sej tet tem, tehetet lennek fogja érezni magát , amikor olyan dolgokkal kel l szembenéznie,
amelyek zárt

aj tók mögöt t zaj lot tak le. Annyi mindenben vol t nagyszerű, de.

– Sajnálom, Mer , de nem. Egyszerűen nincs meg benned az a hideg számí tás, ami ehhez az
élethez

kel l . – Igyekeztem éreztetni vele, hogy ezt nem sértésnek szántam. Hi szen engem pontosan
az tet t

boldoggá, hogy ő nem i lyen személy.

Összevonta vékony szemöldökét .

– Hideg számí tás? Hogyhogy?

Ki fúj tam a levegőt , és megpróbál tam ki találni , hogyan válaszolhatnék neki úgy , hogy
közben ne

kel l jen részletekbe bonyolódnom.

– Mindenüt t ot t vagyok, Mer . Mindenféle a fülembe jut . Lent Délen elég nagy a fel
fordulás, főleg

azokon a vidékeken, ahol sok az alacsonyabb kasztba tartozó. Az idősebb palotaőrök szavaiból
azt

vet tem ki , hogy ezek az emberek sosem értet tek egyet Gregory Il léa módszereivel , s már
igen régen

háborognak. A pletyka szerint a jelenlegi ki rályné éppen emiat t vol t olyan vonzó lehetőség
a

ki rálynak. Dél ről jöt t , így egy időre megbékí tet te az elégedet lenkedőket . De úgy tűnik, ennek
vége.

America figyelmesen végighal lgatot t .

– Ezzel még nem magyaráztad el , hogy mi t értesz hideg számí táson.

Mi baj származhat abból , ha megosztom vele azt , ami t tudok? Két éven át sikerül t t i
tokban tartania

a kapcsolatunkat . Igazán megbízhat tam benne.

– V alamelyik nap, még a hal loweeni események előt t odarendel tek az egyik i rodába, ahol
éppen a

lázadókkal szimpat izáló Dél ieket tárgyal ták ki . Azt az utasí tást kaptam, hogy vigyek át egy
köteg

borí tékot a postai részre. Több mint háromszáz levél vol t , America. Háromszáz családot
fokoztak le

egy kaszt tal pusztán azért , mert nem jelentet tek bizonyos dolgokat , vagy mert segí tet tek
valakinek,

aki t a palota veszélyesnek tart .

Levegő után kapot t , s lát tam, ahogy hi rtelen több lehet séges forgatókönyv i s kibontakozik előt te.

– Bizony . El tudod képzelni? Mi lenne, ha veled történne meg i lyesmi , miközben mást sem
tudsz,

csak zongorázni? És akkor egyik napról a másikra elvárják tőled, hogy képes légy rendesen
elvégezni
valamelyik i rodai feladatot . Egyál talán hogyan találnál munkát? Azt hi szem, ez üzenetnek
tel jesen

egyértelmű.

Hi rtelen valami más kezdte foglalkoztatni .

– És azt tudod, Maxon tud erről?

Ez jó kérdés vol t .

– Szerintem tudnia kel l . Nincs már messze az a nap, amikortól ő i rányí t ja az országot .

America ból intot t . It t vol t hát még egy annak a sok újdonságnak a tetején, ami t eddig
megtudot t az

ál l í tólagos „fiújáról".

– Csak ne szól j erről senkinek, kérlek – könyörögtem. -Az ál lásomba kerülhet , ha kiderül ,
hogy

nekem járt el a szám. – És az lenne a legkevesebb, tet tem hozzá magamban.

– Hát persze. V edd úgy , hogy már el i s felej tet tem. – A hangja könnyed vol t , így próbál
ta leplezni ,

mennyi re nyomaszt ja a sok aggodalom, szorongás. Hősies erőfeszí tése megmosolyogtatot t .

– Úgy hiányzik, hogy veled legyek, távol a palotától . Hiányoznak a régi gondjaink – panaszol tam el .

Mi t nem adtam volna, hogy azért kel l jen csak morognom, mert vacsorát készí t nekem?

– Értem, hogy mi re célzol – kuncogta el magát . Ez most őszinte nevetés vol t . – Az

ablakomon át

ki surranni sokkal könnyebb vol t , mint a palotában lopakodni .

– És valahogy összekaparni neked azt az egyet len pennyt jobb érzés vol t , mint amikor
semmi t sem

tudok adni . -Megkocogtat tam az ágya mel lé ál l í tot t ki s befőt tesüveget . Mindig i s biztató
jelnek

tartot tam, hogy még a palotában i s a keze ügyében tartot ta. – Egészen az elutazásod előt t i
napig

fogalmam sem vol t arról , hogy mindet összegyűj töt ted -tet tem hozzá, s vi sszaemlékeztem,
mennyi re

meglepet t a súlyuk, amikor a markomba öntöt te a pennyket .

– Persze, hogy megtartot tam őket ! – kiál tot t fel büszkén. -Ha nem vol tál velem, akkor
másom sem

vol t . Néha kiöntöt tem az ágyra az összeset , alátartot tam a kezem, aztán belemarkol tam. Jó
vol t tudni ,

hogy van valamim, amihez hozzáértél .

Éppolyan reménytelen eset vol t , mint én. Nekem ugyan nem vol t semmim, ami t tőle
kaptam volna,

de úgy őrizget tem minden együt t töl töt t pi l lanatunkat , mintha gyűj teni való tárgy lenne.
Ha éppen

ráértem, végigpörget tem az emlékeimet . Több időt töl töt tem Americával , mint hi t te volna.

– Mihez kezdtél azzal a sok pennyvel? – merenget t hangosan.

Rámosolyogtam.

– Ot thon várnak. – America elutazása előt t már vol t egy ki s pénzem, ami t arra gyűj töt
tem, hogy

összeházasodhassunk.

Mostanában pedig anya tet t fél re minden fizetésemből egy keveset , és biztosra veszem,
tudta, hogy

mi re szeretném köl teni . De ennek a vagyonkának a legértékesebb részét azok a pennyk jelentet
ték.

– Mi re várnak?

Egy rendes esküvőre. Igazi gyűrűkre. A saját ot thonunkra.

– Azt nem árulhatom el .

Hamarosan mindent megoszthatok már vele, de egyelőre még mindig azon dolgoztunk, hogy

vi sszatalál junk egymáshoz.

– Remek, tart sd csak meg a t i tkaidat – jelentet te ki , és úgy tet t , mintha bosszús lenne. –
Amiat t

vi szont ne aggódj , hogy nem tudsz semmi t adni . Már annak örülök, hogy i t t vagy , hogy
mi ket ten

valahogy helyrehozhat juk a dolgainkat , még ha nem i s olyan minden, mint régen vol t .

Elkomorodtam. Hát valóban i lyen messze lennénk mindat tól , ami valaha vol t? Olyan távol ,
hogy
ezzel külön foglalkoznia kel let t? Nem. Számomra koránt sem. Mi még mindig ugyanaz a két
carol inai

fiatal vol tunk, és számomra fontos vol t , hogy ezt America ne felej t se el .

Az egész vi lágot a lába elé szeret tem volna terí teni , de abban a pi l lanatban mást sem mondhat
tam a

magaménak, csak a ruhámat . Lepi l lantot tam, letéptem egy gombot az egyenruhámról , és
felé

nyúj tot tam.

– Szó szerint nincsen semmi másom, de ezt talán megtarthatnád. Ez olyasmi , ami t én i s

megérintet tem, s ha éppen a kezedbe veszed, néha eszedbe juthatnék róla. Azt pedig tudod,
hogy én

mindig gondolok rád.

Átvet te tőlem az apró, aranyszínű gombot , s úgy megbámul ta, mintha a Holdat ajándékoztam
volna

neki a csi l lagokkal . Ajka megremeget t , tétován vet te a levegőt , mintha a sí rás határán ál
lna. Lehet ,

hogy ezt el szúrtam?

– Nem tudom, hogyan kel lene rendesen elmondani -val lot ta be. – Úgy érzem, fogalmam sincs
arról ,

hogyan kel l bármi t i s jól csinálni . De én, én nem felej tet telek el , jó? Még mindig i t t őrizlek.

Kezét a mel léhez emel te, lát tam, ahogy uj jai a bőrébe mélyednek, úgy igyekszik lecsi l lapí
tani

mindazt , ami odabent háborog.

Igen, még rengeteg feladat ál l előt tünk, de éreztem, nem lesz olyan nehéz, ha tudom, hogy
nem

vagyok egyedül .

Rámosolyogtam, más nem i s kel let t . – Ez nekem elég.

9.

Értesül tem arról , hogy a ki rály az El i t tagjaival készül teázni , így tudtam, hogy amikor
bekopogok,

America nem lesz a szobájában.

– Leger palotaőr – üdvözöl t Anne, amikor széles mosol lyal aj tót nyi tot t . – Micsoda öröm új ra
látni !

Szavai hal latán Lucy és Mary i s odajöt t , hogy köszönjön.

– Üdv, Leger palotaőr – biccentet t Mary.

– Lady America nincs i t t . A ki rályi családdal teázik – tet te hozzá Lucy.

– Ó, azt tudom. Arra gondol tam, hogy eset leg beszélgethetnék-e egy kicsi t a hölgyekkel?

– Hát persze! – Anne intet t , hogy kerül jek bel jebb.

Az asztal felé indul tam, mi re mári s futot tak, hogy kihúzzanak nekem egy széket .

– Nem-nem, maguk ül jenek le – ragaszkodtam hozzá.

Mary és Lucy helyet i s foglal t , mi Anne-nel ál lva maradtunk.

Letet tem a sapkámat , s kezemet Mary székének hát támláján nyugtat tam. Szeret tem volna,
ha

oldot tan csevegnek velem, s remél tem, hogyha lazí tok a hivatalos kül sőn, akkor ez lehet ségessé
vál ik.

– Miben lehetünk a segí t ségére? – kérdezte Lucy.

– Csak biztonsági el lenőrzést végzek, és arra vol tam kíváncsi , nem tapasztal tak-e bármi
szokat lant .

V alószínűleg ostobán hangzik, de a legapróbb dolgok i s hasznosak lehetnek, amikor az El i t

biztonságáról van szó. – V ol t ebben valami igazság i s, no persze nem a palotaőrség

feladata vol t az

effaj ta információ begyűj tése.

Anne elgondolkodva haj tot ta előre a fejét , Lucy tekintete azonban a mennyezet felé fordul
t,

miközben erősen koncent rál t .

– Nem tűnt fel semmi különös – szólal t meg el sőként Mary.

– Lady America tulajdonképpen a hal loweeni part i óta nem nagyon akt ív – tet te hozzá Anne.

– Ez Marlee miat t van? – t ippel tem, mi re válaszképpen csak ból intot tak.

– Nem hinném, hogy túl tet te raj ta magát – jegyezte meg Lucy. – Nem mintha kárhoztatnám ezért .

Anne megpaskol ta a vál lát .

– Hát persze, hogy nem.

– Ezek szerint leszámí tva a Hölgyek Szalonjában és az ebédlőben töl töt t időt , tulajdonképpen csak
a

szobájában tartózkodik?

– Igen – felel t Mary . – Lady America régebben i s haj lot t erre, de az utóbbi néhány
napban, olyan,

mintha rej tőzködne.

Ebből két fontos következtetést vontam le. Először i s, America már nem töl t időt ket
tesben

Maxonnal . Másodszor pedig, hogy találkozásainkra senki sem figyel t fel , még a hozzá
legközelebb

ál lók sem.

Mindket tő hozzájárul t ahhoz, hogy a szívem vígabban kezdjen kalapálni .

– V an bármi más, ami t tehetnénk? – tudakol ta Anne. Elmosolyodtam, mert én i s pontosan

ezt a

kérdést tet tem volna fel a helyében, arra próbál tam volna rájönni , hogyan lehet elébe menni
bármi féle

problémának.

– Nem hinném. Egyszerűen csak továbbra i s figyel jenek oda mindenre, ami t látnak vagy hal
lanak,

és nyugodtan lépjenek velem kapcsolatba, amennyiben úgy vél ik, hogy valami nincs tel jesen
rendben.

Arcukról leolvashat tam, mi lyen lelkesek, mennyi re szeretnének segí teni .

– Leger palotaőr, maga nagyszerű katona – dicsért meg Anne.

A fejemet ráztam.

– Mindössze teszem a dolgom. És mint azt tudják, Lady America abból a tartományból
érkezet t ,

ahonnan én i s, ezért különösen szeretnék rá vigyázni .

– Az olyan vicces, hogy ugyanoda valósiak, és most tulajdonképpen a személyi testőre let t – fordul
t

hozzám Mary. – Carol inában i s egy környéken laktak?

– Fogjuk rá. – Azon vol tam, hogy semmi konkrétat ne mondjak.

Lucy arca fel ragyogot t .

– És i smerte fiatalabb korában? Mi lyen vol t gyerekként?

Muszáj vol t elnevetnem magam.

– Néhányszor összefutot tunk. Fiús ki slány vol t . Jobb szeretet t kint lenni a bátyjával , mint
odabent , a

házban. Makacs vol t , mint egy öszvér, és úgy emlékszem, nagyon-nagyon tehet séges.

Lucy kuncogásban tört ki .

– Szóval alapjában ugyanolyan, mint most – bökte ki , mi re mindannyian felkacagtak.

– Tulajdonképpen igen – ból intot tam rá.

E szavaktól még jobban szétáradt a mel lkasomban az imént i jó érzés. America ezernyi i
smerős

vonásból ál l t össze, és ezek még mindig ot t vol tak az elegáns ruhák és ékszerek alat t .

– Ideje lenne indulnom a földszint re. Nem szeretném kihagyni a Hí radói . – Átnyúl tam a
lányok

felet t , hogy magamhoz vegyem a sapkámat .

– Eset leg magával tartanánk mi i s – javasol ta Mary. – Már majdnem annyi az idő.

– Hát persze. – A személyzet számára a Hí radó vol t az egyet len műsor , ami t szabad vol t
nézni , és

ezt csak három helyen tehet ték: a konyhában, a varrószobában, ahol a szobalányok a
ruhákat

készí tet ték, és a nagy személyzet i nappal iban, ami pihenés helyet t inkább további
feladatok

elvégzésének cél ját szolgál ta. Én a legszívesebben a konyhában vol tam. Anne ment előt tünk,
Mary és

Lucy pedig hát ramaradt velem.

– Leger palotaőr , valami t hal lot tam arról , hogy vendégek érkeznek a palotába – ál l t meg
egy

pi l lanat ra Anne, hogy megossza velem az információt . – De lehet , hogy csak szóbeszéd.

– Nem, igaz a hí r – felel tem. – A részleteket nem i smerem, de úgy tudom, két különböző
csapat

látogató jön majd.

– Juj j ! – Mary hangja enyhén gunyoros színezetet öl töt t .

– Előre látom, hogy megint mehetek asztal terí tőt keményí teni . Anne, figyel j csak, bármi
feladatot

i s kapsz, nem cserélhetnénk? – Ezzel szaporázni kezdte, hogy beérje az előt tünk haladó
szobalányt , és

tárgyalásokat kezdhessenek az egyelőre i smeret len megbízásokról .

Odatartot tam a karomat Lucy elé.

– Hölgyem?

Elmosolyodot t , belém karol t , és előkelő képet vágot t .

– Jó uram?

El indul tunk a folyosón. Miközben t i sztázták, hogy mi lyen feladataik lesznek, és melyik ruhát
kel l

mielőbb beszegni , rájöt tem, hogy miért akkor érzem magam szinte a legboldogabbnak,
amikor

America komornáival időzöm.

Mert a társaságukban Hatos lehetek.

Letelepedtem a pul t ra, az egyik oldalamon Lucy ül t , a másikon Mary . Anne a lábát vál
togatva

pi sszegte le a többieket , amikor a Hí radó megkezdődöt t .

Ahányszor csak a lányokat vet te a kamera, azonnal fel tűnt , hogy valami nincs rendben.
America

arca elkeseredet t vol t . S ami még ennél i s szörnyűbb: számomra vi lágos vol t , hogy ezt
igyekszik nem

mutatni , csak éppen látványosan kudarcot val l vele.

De mi nyomaszt ja ennyi re?

A szemem sarkából lát tam, hogy Lucy a kezét tördel i .

– Mi a baj? – súgtam oda neki .

– A ki sasszonynak valami baja van. Látom raj ta. – Lucy a szája elé kapta a kezét , és
idegesen

rágcsálni kezdte az egyik körmét . – Mi történhetet t vele? Lady Celeste meg úgy fest , mint
a
zsákmányát cserkésző macska. Mi lesz velünk, ha ő nyer?

T enyeremet az ölében pihenő kezére simí tot tam, mi re csodák csodája, abbahagyta a
fészkelődést , s

értet lenül meredt rám. V ol t egy olyan érzésem, hogy az emberek ál talában nem
foglalkoztak Lucy

idegeivel .

– Lady Americával minden rendben lesz.

Biccentet t , szavaim megnyugtat ták.

– Annyi ra kedvelem – sut togta. – Szeretném, ha maradna. Olyan, mintha mindenki éppen
akkor

menne el , amikor szükségem van rá.

Ezek szerint Lucy elvesztet t valaki t . T alán nem i s csak egyet len személyt . Rögtön úgy
éreztem,

mári s jobban értem a szorongásai t .

– Nos, én biztosan i t t maradok a nyakán négy éven át . -Szel íden oldalba böktem a
könyökömmel ,

mi re elmosolyodot t , és a szeméből nem csordul tak ki az odagyűlő könnyek.

– Maga olyan kedves, Leger palotaőr. Mindannyian így gondol juk ám. – Megtörölget te a szemét .

– Hát , én i s nagyon helyesnek tartom magukat , hölgyek. Mindig örülök, ha összefutunk.

– Mi nem i s vagyunk hölgyek – felel te lesütöt t szemmel .

Megráztam a fejem.

– Ha Marlee továbbra i s hölgy , mert feláldozta magát valaki kedvéért , aki sokat jelentet t
neki ,

akkor maguk i s egyértelműen azok. Én úgy vélem, maguk minden áldot t nap az életüket
ajánl ják fel .

Valaki másnak áldozzák az idejüket , az erejüket , s ez pontosan ezt jelent i .

Lát tam, hogy Mary t i tokban rám emel i a tekintetét , aztán vi sszanéz a tévé képernyőjére. Akár
Anne

i s meghal lhat ta a szavaimat . Mintha enyhén felénk hajol t volna, hogy ne maradjon le semmi ről .

– Magánál jobb ember már nincs i s, Leger palotaőr. Rámosolyogtam.

– Idelent nyugodtan szól í t sanak mind a hárman Aspennek.

10.

Nagyjából t íz perccel azután, hogy elkezdtem őrködni , a fal bámulása már minden
érdekességét

elvesztet te. Jóval elmúl t éj fél , s mindössze annyi t tehet tem, hogy napkel téig számolom az
órákat . De

legalább mérhetet len unalmam azt jelentet te, hogy America biztonságban van.

Egész nap semmi eml í tésre mél tó nem történt , leszámí tva azt , hogy hivatalosan i s
bejelentet ték a

vendégek érkezését .

Nők. De mennyi nő!

Részben persze biztatónak tartot tam a hí rt . A palotába látogató hölgyek fizikai lag nem vol
tak túl

fenyegetőek. Szavaikkal azonban képesek vol tak akár egy háborút i s ki robbantani , at tól függően,
hogy

mi lyen hangsúl lyal mondták ki őket .

A Német Szövet ségből érkező delegáció régi i smerősnek számí tot t , ami biztonsági
szempontból

nem csekély könnyebbséget jelentet t . Az olaszhoniak azonban számomra egyelőre i smeret

lenek

vol tak.

Egész éj jel America járt a fejemben, egyre azon töprengtem, minek tudható be, hogy olyan

el szontyolodot tnak tűnt a Hí radóban. Abban azonban nem vol tam biztos, hogy szeretnék
rákérdezni

nála, mi i s történt . Inkább hagyom, hadd dönt se el ő maga. Ha alkalma nyí l ik megosztani
velem az

érzései t , meg fogom hal lgatni . Most vi szont a verseny következő szakaszára kel l
összpontosí tania.

Minél tovább marad a palotában, annál több időnk lehet együt t .

Köröztem egy kicsi t a vál lammal , s hal lot tam, ahogy az ízületeim megroppannak. Már csak
néhány

óra. Kihúztam magam, és ekkor let tem figyelmes arra, hogy egy kék szempár kukucskál ki
rám a
folyosó beugró része felől .

– Lucy?

– Hahó! – köszönt vi ssza, és már ki i s lépet t a folyosóra. Mögöt te ot t vol t Mary , karján
egy ki s

kosár, benne valami szalvétába csavarva.

– Lady America hívat ta magukat? Minden rendben van? -Ezzel már nyúl tam i s az aj tóki l incs felé.

Lucy a mel léhez emel te keskeny kezét . Idegesnek tűnt .

– Ó, nincs semmi baj . Ööö, mi csak azt akartuk megtudni , hogy i t t van-e.

Értet lenül hunyorogtam, és leengedtem a karom.

– Hát , i t t vagyok. Valami re szükségük van eset leg?

Összenéztek, aztán Mary szólal t meg.

– Egyszerűen csak fel tűnt , hogy az utóbbi időben nagyon sokat van szolgálatban. Úgy
gondol tuk,

biztosan éhes lehet .

Ezzel szétnyi tot ta a szalvétát , s a kosárban muffinokat , süteményeket és kenyeret pi l lantot

tam meg.

Valószínűleg a reggel ihez készí tet t adagból tet tek fél re néhányat .

Halványan elmosolyodtam.

– Ez igazán kedves maguktól , de, Egy: szolgálatban t i los enni . Ket tő: talán fel tűnt , hogy
elég erős

fickó vagyok. -T réfásan megfeszí tet tem a karomat , mi re elnevet ték magukat . – T udok én
vigyázni

magamra.

Lucy oldal ra bi l lentet te a fejét .

– T i sztában vagyunk vele, micsoda izmai vannak, de az i s egyfaj ta erőre val l ám, ha valaki
képes

el fogadni a segí t séget .

Szavai t hal lva ki s hí ján elál l t a lélegzetem. Bárcsak hónapokkal ezelőt t mondta volna ezt
nekem

valaki ! Mennyi boldogtalanságot kerülhet tem volna el .

Ket tejük arcát fürkésztem – olyan vol t , mint America azokban az utol só, ját szóházban töl
töt t

órákban: reménykedő, izgatot t , kedves. T ekintetem vi sszasiklot t a kosárra. Tényleg ál

landóan ez

történik velem? El idegení tem magamtól azt a néhány személyt , aki mel let t őszintén saját
magam

lehetek?

– Jó, akkor kössünk alkut : ha valaki felbukkanna, azt mondjuk majd, hogy egyesül t erővel
a földre

tepertek, és erőszakkal megtömtek ennivalóval . Vi lágos?

Mary elvigyorodot t , és felém nyúj tot ta a kosárkát .

– Mint a nap.

Kivet tem egy darab fahéjas kalácsot , és beleharaptam.

– De maguk i s esznek, ugye? – kérdeztem tel i száj jal .

Lucy izgatot tan összekulcsol ta a két kezét , mielőt t valami neki tet sző süteményt kereset t
volna a

kosárban, de Mary se soká kéret te magát .

– No és mégi s, mennyi re bi rkóznak jól? – tudakol tam t réfásan. – Csak szeretnék

meggyőződni

arról , hogy st immel -e a fedőtörténetünk.

Lucy kuncogásban tört ki , és a szája elé kapta a kezét .

– Bármi lyen különösen hangozzék i s, ez nem része a kiképzésünknek.

Leeset t az ál lam.

– Hogy micsoda? Hi szen i t t a legfontosabb dolgokról van szó! T akarí tunk, szolgálunk, kézi
tusában

jeleskedünk.

Falatozás közben fel -felnevet tek.

– Komolyan beszélek. Ki maguknál a főnök? Levelet í rok neki .

– Reggel majd szóba hozzuk a rangidős komornánál -ígérte Mary.

– Helyes. – Egy újabb falat , és tet tetet t felháborodással csóvál tam a fejem.
Mary nyel t egy nagyot .

– Maga nagyon vicces, Leger palotaőr.

– Aspen.

Új ra elmosolyodot t .

– V agyi s Aspen. A palotában tervez maradni , amikor lejár a megbízatása? Mert biztosra
veszem,

hogy ha kérvényezné, megtartanák ál landó szolgálatban.

Most , hogy már Ket tes vol tam, tudtam, hogy szeretnék katona maradni , de hogy a palotában?

– Nem így terveztem. A családom Carol inában él , úgyhogy valószínűleg megpróbálok majd ot
t

szolgálni , ha lehet .

– De kár! – sut togta Lucy.

– Azért még ne kezdjen el szomorkodni . Addig négy egész évem van hát ra.

Halvány mosoly tűnt fel az arcán.

– Ez igaz.

De azért t i sztán lát tam, hogy nem vet te ennyi re könnyedén a dolgot . Eszembe jutot t ,
amikor

korábban azt mondta, hogy akiket megkedvel , azok ál talában el tűnnek az életéből , és
keserédes érzés

fogot t el , ha arra gondol tam, hogy most már én i s fontossá vál tam számára. Mert hát
természetesen ő

i s sokat jelentet t nekem. Ahogy Anne és Mary i s. Kapcsolatunk azonban kizárólag

Americának

köszönhetően alakul t ki . De hogyan vál tam én fontossá az ő szemükben?

– Nagy a családja? – tudakol ta Lucy.

Ból intot tam.

– Három fiútestvérem van, Reed, Becken és Jemmy , és három húgom: Kamber és Cel ia, akik
ikrek,

meg Ivy. Ő a legfiatalabb. És ot t van anyám i s.

Mary kezdet t vi sszacsomagolni a kosárba.

– És mi van az édesapjával?

– Meghal t néhány éve. – Végre el jutot tam odáig, hogy ezt anélkül tudtam kimondani , hogy
legbelül

tel jesen összeomlot tam volna. Olyan béní tó érzés vol t , mert még mindig szükségem vol t
apára. Ezzel

mindannyian így vol tunk. Csakhogy én szerencsésnek mondhat tam magam, hi szen vol tak
apák, akik

egyszerűen csak el tűntek az al sóbb kasztok sül lyesztőjében, s a hát rahagyot t családtagok
kénytelenek

vol tak vagy önerőből boldogulni , vagy maguk i s kasztot vesztet tek.

Csakhogy az én apám mindent megtet t értünk, egészen a legvégső időkig. Hatosok vol tunk,
így az

élet számunkra mindig nehéz vol t , de ő gondoskodot t arról , hogy egy bizonyos határ fölöt t
maradjunk,

hogy valamennyi re büszkék lehessünk arra, akik vagyunk, és amivel foglalkozunk. Én i s i lyen
ember

akartam lenni .

A fizetés talán tényleg jobb a palotában, de ha közelebb vagyok az ot thonomhoz, akkor

jobban

tudok gondoskodni a családomról .

– Sajnálom – lehel te Lucy. – Az én édesanyám i s meghal t pár éve.

Azzal , hogy megtudtam, elvesztet te a legfontosabb személyt az életében, Lucy vi selkedése

értelmet

kapot t , s hi rtelen jóval t i sztábban lát tam, kicsoda i s ő.

– Az élet már soha nem lesz a régi , ugye?

Megrázta a fejét , szemét továbbra i s lesütöt te.

– De et től függet lenül meg kel l próbálnunk rátalálni a jóra.

Felemel te a fejét , s arcán mintha reménykedő ki fejezés jelent volna meg. Képtelen vol tam
levenni

róla a tekintetem.

– Fura, hogy ezt mondja.

Először Maryre kapta a pi l lantását , aztán vi ssza, rám.

– Miért?

Vál lat vontam.

– Egyszerűen csak fura. – A számba dugtam az utol só falat kenyeret , majd levereget tem uj jaimról
a

morzsákat . – Hát , hölgyeim, nagyon köszönöm az ennivalót , de most már ideje indulniuk. Nem
valami

biztonságos dolog éjnek évadján a palota folyosóin szaladgálni .

– Rendben – válaszol ta Mary. – Egyébként i s ideje elkezdenünk a bi rkózótehet ségünkön dolgozni .

– Menjenek, és ugorjanak rá Anne-re – tanácsol tam. – A meglepetés ereje csodákat művel ,

úgyhogy

csak ne becsül jék le.

Új ra elnevet te magát .

– Nem fogjuk. Jó éj t , Leger palotaőr. – S már el i s fordul t , hogy el indul jon vi sszafelé a folyosón.

– Várjanak! – szól tam utánuk, mi re megtorpantak. Fejemmel a fal felé intet tem, amely
mögöt t egy

t i tkos át járó húzódot t . – Megtennék, hogy azon az úton mennek vi ssza? Nyugodtabb lennék.

– Persze! – mosolyogtak rám.

Integet tek, amikor el lépdel tek előt tem, aztán amikor a falhoz értek, és Mary megnyomta a
gombot ,

Lucy valami t a fülébe súgot t . Mary ból intot t , és sietve megindul t lefelé, a másik lány
azonban

vi sszajöt t hozzám.

Miközben közeledet t , megint a kezét kezdte tördelni . Új ra megmutatkoztak raj ta a

nyugtalanság

apró jelei .

– Én, én nem vagyok valami jó abban, hogy ki fejezzem magam – i smerte be, s közben egyik lábáról

a másikra ál l t . -De szeret tem volna megköszönni , hogy i lyen kedves velünk.

– Semmi ség – ráztam a fejem.

– A mi szemünkben nem. – Még sosem lát tam i lyen tüzet a szemében. – Nem számí t ,
hányszor
dörgöl ik az orrunk alá a konyhalányok, hogy mi lyen szerencsések vagyunk, az ember csak
akkor érzi

ezt át valójában, amikor valaki értékel i a munkáját . Lady America pontosan ezt teszi ,
pedig erre

egyikünk sem számí tot t . És maga i s i lyen. Mindket ten kedvesek, méghozzá minden
erőlködés nélkül .

– Röpke mosoly suhant át az arcán. – Csak gondol tam, tudnia kel l , hogy ez nagy dolog.
Mindannyiunk

közül talán Anne szemében a legjelentősebb, de ő sosem mondaná ki .

Fogalmam sem vol t , hogyan válaszol jak erre. Egy másodpercig tépelődtem, aztán mindössze
ennyi

hagyta el az ajkam: – Köszönöm.

Lucy biccentet t , ő sem tudta, mi t mondhatna erre, majd el indul t az át járó felé.

– Jó éj t , Mi ss Lucy.

Úgy pördül t meg, mintha a vi lág legcsodásabb ajándékát kapta volna.

– Jó éj t , Aspen.

Amikor elment , gondolataim vi sszatértek Americához. Ma annyi ra feldúl tnak tűnt . De azon i
s

el tűnődtem, vajon tud-e arról , mennyi re befolyásol ja a vi selkedése a környezetét . Az

apjának igaza

vol t : túl jó ő ehhez a palotához.

V alamikor időt kel l találnom arra, hogy elmondjam neki , akarat lanul i s képes segí teni
másoknak.

Egyelőre azonban csak abban reménykedhet tem, hogy most pihen, és bármi történt i s vele,
nem

aggódik.

Felkaptam a fejem, amikor három komornyik száguldot t el mel let tem. Az egyik megbot lot t .
Épp a

folyosó torkolata felé tartot tam, amerről érkeztek, hogy körülnézzek, amikor megszólal t a szi réna.

Korábban sosem hal lot tam ezt a jelzést , de t i sztában vol tam azzal , hogy mi t jelent : lázadók.

V i sszarohantam, és berontot tam America szobájába. Ha már a személyzet i s fut , akkor

talán
késésben vagyunk.

– A francba, a francba, a francba! – motyogtam. Muszáj lesz rohamtempóban felöl töznie.

– Hogyan? – hebegte álmosan.

Ruhák. Meg kel l találnom a ruhái t .

– Kel j fel , Mer! Hol van az i stenverte cipőd?

Ledobta magáról a takarót , és ugyanezzel a mozdulat tal bebúj t a cipőjébe.

– Megvan. Szükségem van a köntösömre – tet te hozzá, s miközben ráigazí tot ta a cipőt a
lábára,

arrafelé intet t , amerre megtalálhatom a ruhadarabot . Örül tem, hogy i lyen gyorsan fel fogta,
mennyi re

kel l sietnünk.

Az ágy végében rátalál tam a pongyola puha kupacára, és megpróbál tam rájönni , hol lehet az eleje.

– Ne vesződj vele, inkább kézben vi szem. – Elkapta tőlem a ruhadarabot , és már rohantunk
i s az

aj tóhoz.

– Sietned kel l – figyelmeztet tem. – Nem tudom, mennyi re juthat tak közel .

Ból intot t . Éreztem, ahogy lüktetve árad bennem az adrenal in, és bár tudtam, hogy nem
lenne

szabad, vi sszarántot tam, és magamhoz szorí tot tam a sötétben.

Számat a szájára tapasztot tam, belemarkol tam a hajába, úgy húztam magamhoz. Ostobaság.
Ó de

nagyon nagy ostobaság! Közben azonban vagy ezer okból annyi ra helyénvaló i s. Mintha egy

örökkévalóság tel t volna el azóta, hogy utol jára így csókolóztunk, de azonnal rátalál tunk a
régi

ri tmusra. America ajka meleg vol t , rái smertem a bőre ízére. A halvány vaní l iás aroma alat t

megéreztem a haja, az arca, a nyaka természetes i l latát .

Akár egész éj jel ot t maradtam volna, s éreztem, hogy talán neki sem lenne el lenére, de
muszáj vol t

az óvóhelyre küldenem.

– Indul j . Gyorsan! – parancsol tam rá, s ki löktem a folyosóra, aztán hát ra sem pi l lantva a
kereszt folyosó felé indul tam, hogy szembenézzek azzal , ami ot t várhat rám.

Kikaptam a fegyveremet a tokjából , s körülnéztem mindkét i rányban, hogy tapasztalok-e

bármi

szokat lant . Csak egy komorna szoknyája lebbent , amint éppen beugrot t a hozzá legközelebb
eső t i tkos

búvóhelyre. Nagyon remél tem, hogy Lucy és Mary már el jutot tak Anne-hez, sikerül t el rej
tőzniük, és

távol vannak minden veszélytől .

Amikor meghal lot tam a lövések fél rei smerhetet len zaját , végigrohantam a folyosón a
főlépcső felé.

A hangok alapján a lázadók biztosan el lenőrzésük alat t tarthat ták az el ső emeletet ,

úgyhogy

letérdel tem a saroknál , s tekintetemet a lépcső kanyarulatára szegezve vártam.

Másodperc sem tel t bele, és futó alak jelent meg a lépcsőn. Egy szempi l lantás alat t felmértem,
hogy

a férfi a behatolók közé tartozik. Céloztam, tüzel tem, és el talál tam a karján. Nyögve hát rálni
kezdet t , s

még lát tam, amikor egy palotaőr odaért , és el fogta.

A folyosó felől erős robaj ütöt te meg a fülemet , amiből arra következtet tem, hogy a
lázadók

rátalálhat tak az egyik oldal lépcsőre, s már útban vannak a második emelet felé.

– Ha elkapnátok a ki rályt , öl jétek meg! V egyetek magatokhoz mindent , ami t csak elbí rtok!
Hadd

tudják meg, hogy i t t jártunk! – üvöl töt te valaki .

Ami lyen nesztelenül csak tudtam, a vi sszhangzó él jenzés i rányába osontam, meg-meghúzva
magam

a folyosó szögleteiben, ál landóan körülnézve. Egy alkalommal hát rapi l lantot tam, és két
egyenruhás

alakot pi l lantot tam meg. Intet tem, hogy bukjanak le, és óvatosan haladjanak előre. Amikor
közelebb

értek, lát tam, hogy A very és T anner az. Nem i s kívánhat tam volna jobb embereket ahhoz,
hogy
fedezzenek. A very sasszemű lövész vol t , T annert pedig az haj tot ta, hogy mindig többet ,
mindig

jobban tel jesí t sen a többieknél , mivel neki vol t a legtöbb vesztenivalója i s.

Azon kevés t i szt közé tartozot t , aki már házasemberként lépet t szolgálatba. Jó néhányszor
elmesél te

nekünk, hogyan panaszkodik a felesége amiat t , mert T anner a hüvelykuj ján vi sel i a
jegygyűrűjüket – a

nagyapjától örököl te, és nem vol t pénzük arra, hogy a méret re igazí t tassa. Megígérte a
feleségének,

hogy mihelyt hazatér , ez lesz az el ső dolog, ami t megcsinál tat , és ha már pénzt köl t , az
asszonynak i s

vesz egy szebb gyűrűt .

Ő már megtalál ta a maga Americáját , s pontosan miat ta vol t mindig annyi ra éber.

– Mi folyik i t t? – tudakol ta sut togva Avery.

– Azt hi szem, az imént hal lot tam a vezetőjük hangját . Azt parancsol ta az embereinek,
hogy

végezzenek a ki rál lyal , és rabol janak el mindent , ami t csak bí rnak.

Tanner felegyenesedet t , a fegyverét a füle mel lé emel te.

– Meg kel l őket találni , és biztosí tani , hogy i t t fent maradjanak, távol az óvóhelytől .

Rából intot tam.

– Valószínűleg túlerőben vannak, de ha nem hívjuk fel magunkra a figyelmet , akkor azt hi szem.

A folyosó túl só végén kivágódot t egy aj tó, s egy komornyik i szkol t ki raj ta, mögöt te két
lázadó. Az

a fiatal fiú vol t , akivel a konyhában beszélget tem. Rémül t vol t , lát szot t raj ta, hogy azt
sem tudja,

merre jár éppen. A lázadók kert i szerszámokat markol tak, de így legalább nem tudnak vi sszalőni
ránk.

Megpördül tem, szétvetet tem a lábam és céloztam.

– Le! – kiál tot tam, és a komornyik azonnal engedelmeskedet t i s. Tüzel tem, s az egyik lázadót
lábon

talál tam. A másikat Avery kapta el , és akár így tervezte, akár nem, az ő lövése komolyabb sebet
ütöt t .
– Megyek, el fogom őket – jelentet te ki Avery. -Keressétek meg a vezetőjüket .

Néztem, ahogy a komornyik fel tápászkodik, és bevet i magát egy szobába, csöppet sem
törődve

azzal , hogy oda bárki könnyűszerrel bemehetet t , i l letve ki i s jöhetet t onnan. Egyszerűen csak
szüksége

vol t a biztonság i l lúziójára.

Újabb ordí tásokat hal lot tam, fegyverek dörrenését , és tudtam, hogy ez a borzalmasabb
támadások

egyike lesz. Érzékszerveim kiélesedtek, ret tentően koncent rál tam. Küldetésem vol t , és semmi
másra

nem figyel tem.

T annerrel fel surrantunk a harmadik emelet re, ahol azt tapasztal tuk, hogy a behatolók több
asztalkát ,

műtárgyat , dí sznövényt már tönkretet tek. Egy lázadó épp a fal ra fi rkál t valami t holmi
darabos

festékkel , ami t valószínűleg magával hozhatot t . Gyorsan odalopakodtam mögé, és főbekól

intot tam a

pi sztolyom markolatával . Miután összecsuklot t , lehajol tam, hogy el lenőrizzem, mi féle

fegyver van

nála.

Egy másodperc múlva újabb lövöldözés hangja ütöt te meg fülünket a folyosó túl só vége felől
, mi re

T anner berángatot t egy fel fordí tot t pamlag mögé. Amikor a zaj elhal t , ki lestünk, hogy
felmérjük a

kárt .

– Hatot számol tam – közöl te.

– Én i s. El tudok kapni közülük ket tőt , talán hármat i s.

– Az elég lesz. De a többi eset leg rohamra indulhat . És lehet , hogy van fegyverük i s.

Körülnéztem. Felemel tem egy összetört tükör szi lánkját , levágtam egy csíkot a pamlag
huzatából ,

és körbetekertem vele az üvegdarabot .

– Ha túl közel jutnak hozzád, akkor használd ezt .

– Szép darab – jegyezte meg Tanner, majd célzásra emel te a fegyverét . Én ugyanezt tet tem.

Gyorsan tüzel tünk, és mindket ten leterí tet tünk két -két lázadót . A maradék ket tő
megpördül t , ám

nem menekülőre fogta, hanem felénk rohant . V i sszaemlékezve a parancsra, hogy élve kapjuk
el a

lázadókat , mert így ki lehet őket val latni , alacsonyra céloztam, de a lövéseim nem talál tak
célba,

olyan szaporán kapkodták a lábukat .

Meglát tuk, hogy egy hatalmas termetű férfi végigdöcög a folyosón T anner oldalán, felém pedig egy

idősebb, inas, zaklatot t pi l lantású alak tartot t .

– A fenébe! T e kaptad ki a jobbikat ! – kommentál ta a helyzetet T anner , majd átugrot t

egy szék

fölöt t , és tel jes sebességgel rohant az el lenfele felé.

Egy szempi l lantás múlva már én i s talpon vol tam. Az idősebb lázadó üvöl tve közel í tet t felém,
kezét

karomként begörbí tve maga elé emel te. Elkaptam az egyik karját , s hamarjában összetákol t
késemmel

lecsaptam a mel lkasára.

Nem vol t valami erős férfi , tulajdonképpen egy kicsi t szánakoztam i s raj ta. Amikor
megmarkol tam

a karját , ki tudtam tapintani a csont jai t .

Felnyüszí tet t és térdre rogyot t , én pedig hát racsavartam a karját , majd megkötöztem kezét
-lábát .

Még mindig ezzel foglalkoztam, amikor valaki hátul ról elkapot t , és a falhoz vágot t . Egy
port rénak

estem neki , és homlokomat megvágta az összetörő üveg.

Szédül tem, a vér a szemembe csörgöt t , úgyhogy nem tudtam kivenni el lenségem arcát . Egy

pi l lanat ra eluralkodot t raj tam a páni félelem, de aztán eszembe jutot t mindaz, ami t a
kiképzésen

tanul tam. Miközben hátul ról lefogot t , én lekuporodtam, s a magasságkülönbséget használ

tam arra,

hogy átvessem a vál lam fölöt t .

Bár termet re nagyobb vol t nálam, végignyúl t a törmelékkel borí tot t padlón. Épp keresni
kezdtem

valami t , amivel megkötözhetem, amikor nekem rontot t egy újabb lázadó, s megint a földre kerül
tem.

Egy nagydarab alak a hasamra ül t , és leszorí tot ta a karomat .

A lehelete pál lot t vol t , bűzös. Egyenesen az arcomba beszél t .

– Vigyél a ki rályhoz – parancsol t rám reszelős hangon.

Válaszképpen csak megráztam a fejemet .

Elengedte a karomat , megmarkol ta a zubbonyomat , én pedig felemel tem a kezem, hogy el

lökjem

magamtól a fejét . Csakhogy ruhámnál fogva felhúzot t , majd beleverte a padlóba a fejemet ,
s et től

azonnal elernyedt a fogásom, a karom lehul l t a testem mel lé. Forogni kezdet t velem a vi
lág, és al ig

kaptam levegőt . A lázadó a tenyerébe vet te a fejemet , s kényszerí tet t arra, hogy ránézzek.

– Hol , van, a ki rály?

– Nem tudom – zihál tam, miközben igyekeztem úrrá lenni a fejemben tomboló fájdalmon.

– Ugyan már, szépfiú – gúnyolódot t . – Add nekem a ki rályt , és eset leg meghagyom az életed.

A búvóhelyet semmi lyen körülmények közöt t nem eml í thet tem meg. Még ha gyűlöl tem i s
mindazt ,

ami t a ki rály művel t , ha őt átadnám az el lenségnek, azzal America i s a kezükre jutna, és ez

szóba sem

jöhetet t .

Eset leg hazudhatnék. Azzal talán nyernék magamnak egy ki s időt , és megpróbálhatnék
kikerülni

ebből a helyzetből .

Vagy meghalhatnék.

– Negyedik emelet – hazudtam. – Ti tkos szoba a kelet i szárnyban. Maxon i s ot t van.

Szája vigyorra húzódot t , undorí tó lélegzete megcsapta arcom, amikor kurtán fel röhögöt t .

– Na lám, nem i s vol t olyan nehéz, ugye?

Nem válaszol tam.

– És ha el sőre felel tél volna, akkor talán ezt sem kel lene megtennem.

Két kezével durván megragadta a torkomat , és foj togatni kezdet t . Már eddig i s szédül
tem, de ami

ezután következet t , az maga vol t a gyöt relem. A lábam rángatózot t , fel felvetet tem a
testem, hátha

sikerül ledobnom magamról , de semmi értelme. Egyszerűen túl nehéz vol t .

Éreztem, hogy a végtagjaim nem engedelmeskednek az agyamnak, s minden oxigén el szivárog

a

szervezetemből .

Ki mondja majd el anyának?

Ki gondoskodik a családomról?

,de legalább Americát megcsókol tam még egyszer, utol jára.

,még egyszer, ...utol jára.

T udatom kavargó ködfátylán túl mintha el sül t volna egy fegyver , s a nagydarab lázadó
teste

elernyedt és lecsúszot t rólam. A torkomból különös hangok törtek fel , miközben igyekeztem
mohón

levegőt szívni a tüdőmbe. – Leger! Jól vagy?

Szemem előt t el sötétül t a vi lág, így nem láthat tam A very arcát . De a hangját hal lot tam.
És ez elég

i s vol t .

11.

Az akció kiértékelésére a kórházi szárnyban kerül t sor , mivel a katonák közöt t oly sokan
vol tak,

akiknek egyébként i s ot t lát ták el a sérülései t .

– Sikerként értékel jük, hogy ma éj jel csak két embert vesztet tünk – jelentet te ki a
parancsnokunk. –

Figyelembe véve a lázadók számát , csaki s a kiképzésüknek és egyéni tehet ségüknek

köszönhet jük,

hogy nem hal tak meg többen.

Szünetet tartot t , úgy téve, hogy ezt érdemes lenne megtapsolni , de ehhez túl ságosan
elcsigázot tak

vol tunk.

– El fogtunk huszonhárom lázadót , akiket val latás után el fognak í télni , ami fantaszt ikus
eredmény .

Ugyanakkor a halot tak száma csalódást okozot t . – A parancsnok kemény tekintet tel meredt
ránk. –

Tizenhét . Tizenhét halot t lázadó.

Avery lekapta a fejét . Már beval lot ta, hogy ezek közül ket tő az ő műve vol t .

– Elvárjuk, hogy kizárólag akkor öl jenek lazadót , ha közvet len életveszélyben forognak, vagy ha azt

lát ják, hogy a behatolók a ki rályi család egy tagjának az életére törnek. Élve kel l nekünk ez
a

söpredék, hogy kikérdezhessük őket .

Hal lot tam, hogy a kórházi szárnyban többen i s halkan morgolódnak. Ez a parancs nekem
sem

tet szet t . Annyival gyorsabban végeznénk, ha egyszerűen l ikvidálnánk a palotába lépő

lázadókat .

Csakhogy a ki rály válaszokat akart , és a szóbeszéd szerint megvol tak a módszerei arra, hogy
kínzással

csikarja ki az információt a lázadókból . Nagyon remél tem, hogy sosem tudom meg, pontosan miből
is

ál lnak ezek a módszerek.

– Ezt leszámí tva azonban remek munkát végeztek, amikor megvédték a palotát , és eloszlat
ták a

fenyegetést . A nap hát ralevő részére az eredet i beosztás van érvényben, kivéve, ha azon
kevesek közé

tartoznak, akiknek súlyos a sérülése. Ha tudnak, aludjanak egyet , aztán készül jenek fel a
szolgálat ra.

Ami lyen ál lapotban van a palota, hosszú napunk lesz.

A főkomornyik úgy lát ta a legjobbnak, ha a ki rályi család és az El i t tagjai odakint

dolgoznak,

miközben a személyzet odabent azzal foglalkozik, hogy el fogadható ál lapotba hozza az

épületet . Al ig
néhány napon belül várható vol t a Német Szövet ség és Olaszhon ki rályságának
hölgydelegációja, és a

szobalányoknak így i s elképesztően sok dolga akadt .

A nap vakí tóan sütöt t , s a kimerül t séggel és kényelmet lenre kikeményí tet t
egyenruhámmal együt t

ez bőven elég vol t ahhoz, hogy förtelmesen érezzem magam. Ha ehhez még hozzávet tük nyi
lal ló

fej sebemet , a foj togatás kívül ről nem látható nyomai t , no meg valami sebet a lábamon,
ami re nem i s

emlékeztem, akkor nyi lvánvaló lehetet t , mennyi re nyomorul t ál lapotban vol tam.

Az egész napban egyedül az vol t a jó, hogy így America közelében lehet tem. Figyel tem,
ahogy

Kri sszel egy asztal mel let t ülve tervezget i az eseményt , amelyért ők vol tak felelősek.
Celeste-et

leszámí tva még sosem tűnt fel , hogy America feszélyezve érezné magát bármelyik lány
társaságában,

de ezen a napon a testbeszéde arról árulkodot t , hogy Kri ss jelenléte zavarja. A másik lánynak
azonban

ez mintha egyál talán nem szúrt volna szemet , zavartalanul cseveget t vele, és időről időre
átkukucskál t

Maxon felé. Egy kicsi t engem i s aggasztot t , hogy America oly gyakran követ i Kri ss példáját
, de azt

azért nem hi t tem, hogy megvál toztak volna az érzései . Hogyan i s tudna valaha úgy nézni a
hercegre,

hogy közben ne képzel je maga elé a sikol tozó Marlee-t?

A pázsi ton elhelyezet t asztalok és sát rak már-már azt a benyomást kel tet ték, mintha a ki rályi
család

kert i mulat ságot adna. Ha nem lát tam volna a saját szememmel , nehezemre eset t volna elhinni ,
hogy a

palotában mekkora a fel fordulás. It t kint mintha mindenki azon let t volna, hogy el felej t se
a támadást ,

és továbblépjen.
Nem tudtam eldönteni , hogy ez azért van így , mert számukra sokkal i jesztőbb lenne
tovább

foglalkozni az incidenssel , avagy azért , mert egyszerűen csak nem vol t rá idejük. Az i s
felmerül t

bennem, hogy ha a ki rályi család venné magának a fáradságot , és elgondolkodna ezeken a

támadásokon, akkor talán megtalálnák a módját annak, hogy a jövőben megakadályozzák őket .

– Nem i s tudom, minek vesződöm vele – jegyezte meg a ki rály a kel leténél talán ki ssé

harsányabban. Átnyúj tot t valakinek egy i ratot , majd halkan kiadta az utasí tást . – Erről
töröl je Maxon

jegyzetei t . Túl ságosan el terel ik az ember figyelmét .

Szavai még ot t csengtek a fülemben, amikor America rám emel te a tekintetét , és alaposan

szemügyre vet t . T udtam, hogy aggódik a fejemen látható kötések és a sánt ikálásom miat t .

Rákacsintot tam, remélve, hogy ezzel megnyugtathatom kicsi t . Fogalmam sem vol t , képes
leszek-e

kibí rni az egész napos őrködést , és aztán még szolgálatot cserélni az aj tajához beosztot t
palotaőrrel ,

de ha ez vol t az egyet len lehetőségem arra, hogy…

– Lázadók! Menekül jön mindenki !

A palota kapuja felé fordul tam, biztosra vet tem, hogy tévedtek.

– Mi? – kiabál t át Markson.

– Lázadók! A palotán belül ! – ordí tot ta Lodge. – Jönnek!

Lát tam, ahogy a ki rályné felpat tan, és szobalányai védelmében már fut i s a palota
oldalához, ahol

vol t egy t i tkos bejárat .

A ki rály felkapta a papí rjai t . A helyében én inkább aggódtam volna az életem miat t , mint
azért ,

hogy elkavarok valami információt , tel jesen mindegy, mi ál l azokban az i ratokban.

America még mindig az asztalnál ül t , es mintha ledermedt volna. T et tem egy lépést felé, de
Maxon

elém ugrot t , és a karjaimba lökte Kri sst .

– Fusson! – parancsol t rám. Haboztam, mert csak Americán járt az eszem. – Rohanjon!
Ekkor azt tet tem, ami t tennem kel let t , és megindul tam. Kri ss új ra meg új ra Maxont
szólongat ta.

Egy szempi l lantással később lövéseket hal lot tam, s a palotából egy csapat ember tódul t
ki , katonák és

lázadók vegyesen.

– T anner! – ordí tot tam, és megál l í tot tam társamat , aki már vágtatot t volna a csődület
felé. A

karjába löktem Kri sst . – Kövesd a ki rálynét !

Egyet len szó nélkül engedelmeskedet t , én pedig már futot tam i s vi ssza Merért .

– America! Ne! Gyere vi ssza! – kiál tot ta Maxon. Riadt tekintetét követve megpi l lantot tam

Americát , amint rémül ten szalad az erdő felé, sarkában a lázadókkal .

Nem.

Az őrök tüzelni kezdtek, lövéseik szaggatot t ri tmusa mintha kihangsúlyozta volna, ahogy
America

i jedten, ide-oda szökel lve menekül a veszély elől . A megtömöt t zsákokkal rohanó lázadók
már ki s

hí ján utolérték. Ez a csapat fiatalabbnak és edzet tebbnek tűnt az éj szakainál , s felöt löt t
bennem, hogy

eset leg a gyerekeik, akik most próbál ják befejezni azt , ami t a szüleik elkezdtek.

Előhúztam a pi sztolyomat és tüzelőál lást vet tem fel . Célba vet tem az egyik lázadó fejét , és
gyors

egymásutánban hármat lőt tem. Lövéseim cél t tévesztet tek, mert a fickó cikkcakkban i szkol t
, majd

bevetet te magát egy fa mögé.

Maxon két ségbeesésében el indul t az erdő felé, de nem juthatot t messze, mert az apja elkapta.

– Hagyják abba! – ordí tot ta a herceg, miközben igyekezet t ki szabadulni a ki rály szorí tásából . –
Még

el talál ják Americát ! Tüzet szüntess!

Bár America nem vol t a ki rályi család tagja, azért erősen kételkedtem abban, hogy bárki
megróna,

ha lelőnénk ezeket a lázadókat , s így nem lennének kihal lgatható ál lapotban. Ki rohantam a
kert tel
szomszédos mezőre, új ra felál l tam, és még két szer lőt tem. Semmi .

Maxon megragadta a gal léromat .

– Azt mondtam, hagyják abba!

Bár néhány cent ivel magasabb vol tam nála, és ál talában véve i s gyávának tartot tam, a
szemében

most olyan indulat lángol t , ami kivívta a t i szteletemet .

– Elnézést kérek, uram.

El lököt t magától , el fordul t , beletúrt a hajába, és fel -alá kezdet t járkálni . Még sosem lát
tam

i lyennek. Egy kicsi t arra emlékeztetet t , amikor az apja kezdi elveszí teni a türelmét .

Én csak legbelül érezhet tem mindazt , ami neki az arcán i s megjelenhetet t . Az El i t je egyik
tagjának

nyoma veszet t – a lány , aki t szeret tem, el tűnt . Nem tudtam, hogy America fürgébb lesz-e
a

lázadóknál , vagy talál -e magának rej tekhelyet . A szívem hol vadul kalapál t a rémület től ,
hol szinte

megál l t , annyi ra lesúj tot t a reményvesztet t ség.

Megígértem Maynek, nem hagyom, hogy bármi bántódása essen. Kudarcot val lot tam.

Hát ranéztem, bár nem vol tam biztos abban, hogy mi lyen látványra számí thatok. A lányoknak
és a

személyzet tagjainak mind sikerül t biztonságos helyre menekülnie. Idekint nem maradt senki
más,

csak a herceg, a ki rály és vagy egy tucat palotaőr.

Maxon végül ránk emel te a pi l lantását . Arcki fejezése ket recbe zárt vadál latéra
emlékeztetet t . –

Hozzák vi ssza! Hozzák vi ssza, most azonnal ! – kiál tot ta.

Nekem i s az járt éppen a fejemben, hogy berontok az erdőbe, mert el sőként szeret tem volna
odaérni

Americához. De hogyan találok rá?

Markson előrelépet t .

– Gyerünk, fiúk! Fogjunk hozzá. – Nyomában mindannyian kivonul tunk a mezőre.

Mintha ólomlábakon jártam volna, de azon vol tam, hogy összeszedjem magam. Ma nagyon ébernek

kel l lennem. Meg fogjuk találni , ígértem meg magamnak. America keményebb ter emtés,
mint mások

hinnék.

– Maxon, te menj vi ssza anyádhoz – hal lot tam meg a ki rály utasí tását .

– Ezt nem gondolhatod komolyan. Hogy lehetnék képes elüldögélni az óvóhelyen, amikor

Americának nyoma veszet t? Akár meg i s halhatot t . – Hát ranéztem, s lát tam, ahogy Maxon

előregörnyed, és teste görcsösen megvonagl ik, ki s hí ján elhányja magát a gondolat tól i s.

Clarkson ki rály fel rántot ta, erősen megmarkol ta a vál lát és megrázta.

– Szedd össze magad! Fontos, hogy téged biztonságban tudjunk. Indul j ! Most azonnal !

A herceg ökölbe szorí tot ta kezét , könyökét enyhén behaj tot ta, és a pi l lanat tört részéig
komolyan

elhi t tem, hogy meg akarja ütni az apját .

Tévedhetek, de biztosra vet tem, hogy a ki rály akár el i s puszt í that ja a fiát , ha úgy hozza a kedve.
Én

pedig nem akartam, hogy a fickó meghal jon.

Maxon párszor nagy levegőt vet t , aztán ki rántot ta magát apja szorí tásából , és bevágtatot t
a

palotába.

Azonnal el fordí tot tam a fejem, s erősen remél tem, hogy a ki rály nem vet te észre, hogy
mindennek

tanúja vol tam. Egyre jobban foglalkoztatot t fiával kapcsolatos elégedet lensége, de az imént i
jelenet

után kénytelen vol tam belátni , hogy i t t jóval többről lehet szó, mint arról , hogy Maxon
pontat lan

jegyzetekkel körmöl i tele az i ratokat .

Hogyan aggódhat valaki ennyi re a fia biztonságáért , miközben i lyen agresszíven vi selkedik vele?

Épp akkor értem be a többi katonát , amikor Markson megszólal t : – V an i t t valaki , aki
jól i smeri az

erdőt?

Mindenki hal lgatot t .

– A területe hatalmas, és mint láthat ják, mihelyt pár méternyi re behatol tunk, két széles
sávban

elágazik. A palota fala jó százhúsz méteren át egyenesen fut mel let te, aztán kanyarodik csak
el , de az

erdővel érintkező szakasz nincs valami jó ál lapotban. A lázadók számára nem lehet komoly
akadály

át jutni a romos részeknél , különösen, ha belegondolunk, hogy elöl , a megerősí tet t fal sem
jelentet t

gondot nekik.

Na, szép!

– Felál lunk egy vonalban, és lassan elkezdjük át fésülni az adot t sávot . Keressenek
lábnyomokat ,

elej tet t holmi t , meghaj l í tot t ágakat , bármi t , ami információt nyúj that arról , merre
vihet ték a lányt . Ha

besötétedik, vi sszajövünk lámpákért és pihent emberekért .

Egyenként a szemünkbe nézet t .

– Nem ál l szándékomban üres kézzel vi sszatérni . V agy meghozzuk a hölgyet élve, vagy a hol t
testét ,

de ma estére a ki rály vagy a herceg választ kel l kapjon. Megértet ték?

– Igen, uram! – kiál tot tam, a többiek pedig csat lakoztak.

– Rendben. Oszol janak szét és ál l janak fel egy vonalban!

Al ig tet tünk meg néhány métert , amikor Markson felemel te a kezét , és megál l í tot t .

– Elég erősen sánt í t , Leger. Biztos, hogy képes a feladat elvégzésére? – kérdezte.

Meghűl t bennem a vér , s szinte már lát tam magam, amint ugyanúgy elvesztem a fejem,
mint az

imént Maxon tet te. Az ki van zárva, hogy én ne tart sak a csapat tal !

– Tel jesen jól érzem magam, uram – felel tem katonásan.

Markson új ra végigmért .

– Ehhez a feladathoz ki fogástalan ál lapotú csapat ra van szükség. Talán jobb lenne, ha i t t maradna.

– Nem, uram – vágtam rá azonnal . – Még sosem fordul t elő, hogy nem engedelmeskedtem
egy
parancsnak, uram. Kérem, hadd ne kel l jen most elkezdenem.

A tekintetemből vi lágosan kiolvashat ta, mennyi re komolyan gondolom, mert igen el szántan

rámeredtem. Arcán félmosoly tűnt fel , ból intot t , és már fordul t i s a fák felé.

– Rendben. Indul junk.

Mintha lassí tot t felvételen zaj lot t volna minden. Elkiál tot tuk America nevét , aztán megál l
tunk, és

vártuk, hogy kapunk-e választ . Gyakran a legenyhébb szel lő susogása i s megtorpanásra

késztetet t

bennünket . Néha valaki lábnyomra bukkant , de a talaj annyi ra száraz vol t , hogy két
lépéssel később

már semmi sem lát szot t , s így legfel jebb az időnket veszteget tük. Két alkalommal i s
ruhafoszlányokra

bukkantunk alacsonyan kiál ló ágakon, de egyik sem emlékeztetet t arra a holmi ra, ami t America vi
sel t .

A legrosszabb az vol t , amikor pár csepp vért talál tunk. V agy egy órát töl töt tünk azzal ,
hogy a

környékén átvizsgál junk minden fát , alaposan szemügyre vegyünk minden göröngyöt , ami t

elmozdí that tak a helyéről .

Közeledet t az este, tudtuk, hogy hamarosan nem lesz elegendő a fény.

A többiek haladtak tovább, én azonban még vagy egy percen át mozdulat lanul ál l tam. Más

körülmények közöt t gyönyörűnek talál tam volna a környezetemet . A szűrt fény olyan
benyomást

kel tet t , mintha nem i s napsugár let t volna, hanem annak a kí sértete. A fák egymás felé
nyúj tóztak,

mintha ret tenetesen vágynának társaságra, az erdőből alapvetően szomorú, keserédes hangulat
áradt .

Nekem pedig fel kel let t készülnöm arra az igen valós lehetőségre, hogy amikor innen ki
lépek,

America nem lesz velem. V agy ami még annál i s rosszabb, hogy a testét hozhatom csak vi
ssza

magammal .
Ennek már a gondolata i s dermesztően hatot t rám. Hát miért harcolok majd ezután ebben
a

vi lágban, ha nem őérte?

Megpróbál tam a jót keresni . Bennem America vol t az egyet len jó dolog.

Lenyel tem könnyeimet és kihúztam magam. Egyszerűen csak tovább kel l harcolnom.

– Mindent tűvé kel l tenni – emlékeztetet t bennünket Markson. – Ha megöl ték,

előfordulhat , hogy

valahol felakasztot ták vagy elásták a testét . Nagyon figyel jenek oda.

Szavai tól új ra el fogot t a rosszul lét , de igyekeztem nem törődni vele.

– Lady America! – kurjantot tam el magam.

– It t vagyok! – A hang felé kaptam a fejem. El sem mertem hinni . – Erre, i t t vagyok!

Ekkor meglát tam Americát , ahogy maszatosan, mezí t láb fut felém, s azonnal a tokjába
löktem a

fegyveremet , hogy ki tárhassam a két karomat .

– Hála az égnek! – sóhaj tot tam. Annyi ra szeret tem volna ot t , rögtön megcsókolni . Él t , és
ot t vol t , a

karomban, s ezzel egyelőre be kel let t érnem. – Megvan! Él ! – kiál tot tam a többiek felé, s
lát tam,

ahogy az egyenruhás alakok azonnal megindulnak felénk.

America enyhén reszketet t . Érzékel tem, mennyi re kábul t még a történtektől .

Sajgó lábammal nem törődve felemel tem, magamhoz szorí tot tam, ő pedig át fogta a
nyakamat és

belém kapaszkodot t .

– Annyi ra ret tegtem, hogy csak a hol t testedet talál juk meg – val lot tam be. – Megsérül tél?

– Csak a lábam. Egy kicsi t .

Lepi l lantot tam, és valóban, vérző karcolásokat lát tam a lábán. Mindent összevetve
szerencsések

vol tunk.

Markson megál l t előt tünk, s igyekezet t leplezni , mennyi re örül , hogy rátalál tunk.

– Lady America, van bármi féle sérülése?

– Csak néhány karcolás.

– Tet tek kí sérletet arra, hogy bántalmazzák? – faggat ta tovább.

– Nem. Utol sem értek.

Az én kicsikém.

A katonák arca örömtel i elképedést sugárzot t , de mindegyikük közül Markson tűnt a

legboldogabbnak.

– Szerintem a palotában tartózkodó lányok közül senki sem tudta volna lehagyni őket .

America nagyot szusszant , aztán szája mosolyra húzódot t .

– A palotában tartózkodó lányok közül egyedül én vagyok Ötös.

Felkacagtam, és hal lot tam, hogy a többiek i s elnevet ik magukat . Az al sóbb kasztoknak ezek
szerint

vannak hasznos tulajdonságai .

– Jó meglátás. – Markson megvereget te a vál lamat , aztán Americára nézet t . – Akkor most

vi sszavi sszük. – S további utasí tásokat osztogatva már indul t i s előre.

– Tudom, hogy gyors vagy és okos, de azért eléggé megi jedtem – súgtam oda már menet közben.

A fülemhez emel te a száját .

– Hazudtam a t i sztnek.

– Ezt meg hogy érted? – kérdeztem foj tot t hangon.

– Az a helyzet , hogy egy idő után utolértek. -Rámeredtem, s egyre azon járt az eszem, mi

szörnyűség eshetet t meg, ami t America nem akart a többiek előt t beval lani . – Nem
történt semmi , de

vol t egy lány, aki meglátot t . Bókol t , aztán el futot t .

Először csak mérhetet len megkönnyebbülést tapasztal tam. Aztán értet lenséget .

– Bókol t?

– Én i s meglepődtem. Egyál talán nem tűnt dühösnek vagy fenyegetőnek. Ami azt i l let i ,
pont úgy

nézet t ki , mint bármelyik át lagos lány . – Ki s szünetet tartot t , aztán hozzátet te: – Könyvek
vol tak nála,

méghozzá ki fejezet ten sok.

– Igen, ez mintha tényleg gyakran előfordulna -jegyeztem meg. – Fogalmam sincs, mi re

használhat ják a könyveket . Úgy t ippelem, gyúj tósnak. Azt hi szem, elég hideg lehet ot t , ahol
élnek.

Egyre nyi lvánvalóbbá vál t , hogy a lázadók mindent tönkre akartak tenni a palotában –
berendezési

tárgyai t , falai t , még azt a biztonságérzetet i s, ami t sugárzot t s pusztán azért hurcol ták
magukkal a

ki rály nagy becsben tartot t kincsei t , hogy tűzre vessék, mintha ezzel i s jókora középső uj
jat

mutatnának be a monarchiának.

Ha nem let t volna el ső kézből származó tapasztalatom arról , mi lyen könyörtelenek tudnak lenni ,
ezt

tulajdonképpen viccesnek talál tam volna.

A többiek olyan közel lépkedtek hozzánk, hogy a továbbiakban nem beszélget tünk, de az út

hát ralevő része jóval rövidebbnek i s tűnt most , hogy America a karjaimban vol t . Szeret tem
volna, ha

tovább tart . A mai események után azt akartam, hogy sose legyen olyan helyen, ahol nem
tarthatom

raj ta a szemem.

– A következő pár napban eléggé sok lesz a dolgom, de igyekszem mielőbb el jönni hozzád – súgtam

a fülébe, amikor megpi l lantot tuk a palotát . Akkor most vi ssza kel l nekik adnom.

Felém hajol t .

– Rendben.

– Leger , vigye fel Ashlar doktorhoz, aztán vegye úgy , hogy szolgálaton kívül van. Szép
munkát

végzet t ma -jelentet te ki Markson, és új ra megvereget te a vál lam.

A folyosók még mindig tele vol tak az el ső támadás nyomai t el takarí tó személyzet tel , a
kórházi

szárnyban pedig annyi ra gyorsan intézkedtek az ápolónők, hogy több szót már nem vál that
tam

Americával . De miközben lefektet tem az ágyra, s végignéztem rongyos ruháján és összekari

stol t
lábán, egyre csak arra gondol tam, hogy mindez az én hibám. Ha vi sszamentem a történet
legelejére,

akkor vi lágos vol t , hogy én tehetek róla. Ideje, hogy elkezdjem mindenért kárpótolni .

Amikor éj jel beosontam a kórházi szárnyba, America már aludt . Megmosdat ták, de az arca
még

álmában i s szorongást tükrözöt t .

– Hé, Mer! – sut togtam, miközben megkerül tem az ágyát . Meg sem moccant . Nem mertem
leülni ,

még azzal az ürüggyel sem, hogy mindössze azt a lányt látogatom, aki t én mentet tem
meg. Csak

ál l tam fri ssen vasal t egyenruhámban, ami t csak arra a pár percre vet tem fel , hogy ezt az
üzenetet

átadjam.

Kinyúl tam felé, hogy megérint sem, de aztán vi sszahúztam a kezem. Alvó arcába néztem, és

beszélni kezdtem:

– Én, én azért jöt tem, hogy elmondjam, mennyi re sajnálom. Mármint a mai napot . – Nagy
levegőt

vet tem. -Azonnal utánad kel let t volna futnom. Meg kel let t volna védjelek. De nem tet tem, és
akár meg

i s halhat tál volna.

Álmában ajkával ki ssé csücsörí tet t , majd új ra el simul tak a vonásai .

– Őszintén szólva, még ennél i s több olyan dolog van, amiért bocsánatot kel l kérnem – i smertem
be.

– Sajnálom, hogy annyi ra dühbe gurul tam ot t a fán, a ját szóházban. Sajnálom, hogy valaha
arra

kértelek, küldd be azt a hülye nevezési lapot . Egyszerűen csak meggyőződésem, -Nyel tem
egy

hatalmasat . – Meggyőződésem, hogy talán te vagy az egyet len, akinél mindent rendbe
tudok hozni .

Apát nem menthet tem meg. Jemmyt nem tudtam megvédeni . Al ig-al ig sikerül annyi pénzt
keresnem,

hogy a családom valahogy megél jen belőle, és egyszerűen csak az járt a fejemben, hogy neked
esélyed
nyí lhatna egy jobb élet re i s, mint ami t én nyúj tani tudok neked. Aztán meggyőztem
magam arról ,

hogy akkor szeret lek igazán, ha erre ráveszlek.

Csak néztem Americát , és azt kívántam, bárcsak akkor i s lenne bátorságom mindezt beval lani
neki ,

amikor képes vi sszaszólni , és érvelni amel let t , hogy rosszul látom a dolgokat .

– Fogalmam sincs arról , Mer , hogy vi ssza tudom-e csinálni . Ahogy azt sem tudom, vajon ugyanaz a

pár lennénk-e, mint régen vol tunk. De nem hagyom abba a próbálkozást . Számomra te vagy az
igazi –

sut togtam, és lemondóan vál lat vontam. – T e vagy az egyet len személy , akiért valaha i s
küzdeni

akartam.

Annyi mindent kel let t volna mondanom, de ekkor meghal lot tam, hogy nyí l ik a kórházi
szárny

aj taja. Maxon öl tönye még a sötétben i s összetéveszthetet len vol t . Magam elé meredve el
indul tam,

megpróbál tam úgy vi selkedni , mintha egyszerűen csak járőröznék.

A herceg nem köszönt rám, szinte észre sem vet t , miközben America ágya felé tartot t .
Figyel tem,

ahogy odahúz mel lé egy széket , és letelepszik rá.

Fel lángol t bennem a fél tékenység. At tól az el ső naptól kezdve a bátyja lakásában – at tól
a

pi l lanat tól fogva, hogy rádöbbentem, mi t érzek America i ránt – mindig i s arra kényszerül
tem, hogy

távol ról szeressem. Maxon azonban mel lé ülhetet t , megfoghat ta a kezét . Az ő kaszt jaik
közt i

különbség nem számí tot t .

Az aj tónál megál l tam, és onnan néztem vi ssza az ágy felé. A Párválasztó csak kikezdte a
bennünket

összefűző köteléket , Maxon azonban arra i s képes vol t , hogy tel jesen átvágja, ha túl
ságosan közel

kerül Americához. Képtelen vol tam pontosan felmérni , hogy America ezt mennyi re engedi meg
neki .
Nem vol t más választásom, kénytelen vol tam megadni a kedvesemnek azt az időt , ami re
netalán

szüksége vol t . Úgy lát tam, ez mindannyiunkra ráférne.

Egyedül az idő dönthet i el , hogy mi lesz velünk.

BÓNUSZ FEJEZETEK

Kérdezz-felelek Kiera Cass-szal

Gyerekkorodban mi vol t a kedvenc könyved?

T alán furcsa, de nem emlékszem arra, hogy külön kedvenceim let tek volna. Azt tudom, hogy
a

szüleim vet tek nekem olyan Di sney-köteteket , amikhez kazet tán mel lékel ték az adot t
mesét , így a

felolvasot t történetet már azelőt t végigkövethet tem, hogy megtanul tam volna olvasni . Arra
is

emlékszem, hogy a legtöbb barátomnál korábban megi smerkedtem a betűkkel , és az

óvodában én

olvastam fel a többi gyereknek.

De fura! Erre egészen eddig nem i s gondol tam. Úgy vélem, ez azt jelent i , hogy már a
kezdetek

kezdetétől fogva szeret tem a könyveket !

Mikor jöttél rá arra, hogy író szeretnél lenni?

T ulajdonképpen vélet lenül jutot tam el odáig. Úgy alakul t , hogy adódtak bizonyos
problémáim,

amiket nem igazán tudtam megoldani , és egy nap egyszerűen csak elhatároztam, hogy ezeket
egy

történet szereplőjének a nyakába csapom, aztán megnézem, mihez kezd velük. Az olvasás
mindig i s

segí tet t abban, hogy elboldogul jak az élet dolgaival , így aztán ki fejezet ten helyénvalónak
tűnt , hogy

egy történet felől közel í t sek a problémához, és ezzel a módszerrel végül i s valóban sikerül t t
i sztábban

látnom. Azt a vázlatot azonban sosem fejeztem be, mert közben újabb és újabb szereplők
formálódtak
meg a fejemben, s mindegyiknek megvol t a maga története. Úgy emlékszem, America a
harmadik

lehetet t ezek sorában, ugyanakkor az el sők egyike vol t , akik valósággal kikövetel ték, hogy megí
rjam a

történetüket .

Mi inspirál ta a Párválasztó?

A Párválasztó úgy születet t , hogy más történetek – főként a bibl iai Eszter és Hamupipőke –
kapcsán

elkezdtem mi let t volna, ha, t ípusú kérdéseket fel tenni . Azon tűnődtem, hogy mielőt t a
palotába kerül t

volna, hogy a többiekkel versengjen, nem lehet séges-e, hogy Eszter szerelmes vol t a
szomszédban

lakó fiúba. A ki rály őt választ ja, ami csodálatos dolog, de ha veszí tene, akkor sem mehetne soha
haza.

Elképzelhető, hogy szerelmes vol t valakibe, és hagynia kel let t kihunyni ezt az érzést?
Mindig i s

nagyon foglalkoztatot t Eszter szíve. Hamupipőke pedig sosem vágyot t hercegre. O csak egy
szabad

estét szeretet t volna, meg egy ruhát . Azt fel tételezzük, hogy miután elnyerte a párját ,
boldogan él t ,

míg meg nem hal t , de mi van, ha erről szó sincs? Mi van akkor , ha a hercegnőség jóval
nagyobb teher

annál , mint képzel te volna?

V alahogy ez a két gondolat összekapcsolódot t a fejemben, és akkor már tudtam, hogy olyan
lányról

szeretnék í rni , aki nagyon szerény körülmények közül érkezik, s megragadja a herceg
figyelmét , de

mivel már szerelmes valaki másba, nem igazán akarja ezt az egészet . T udtam azt i s, hogy
a hősnőm

olyan folyamaton megy majd keresztül , amely során többet megtud a vi lágról , mint képzel te
volna, és

ebből let t végül a Párválasztó.

Mi vol t a legjobb rajongói reakció, amiben eddig részed vol t?

A való vi lágban akadt már olyan olvasóm, aki úgy jöt t el egy dedikálásra, hogy a magával
hozot t

Párválasztó és El i t kötetek tel i s-tele vol tak ragasztgatva vagy ötven post -i t cet l ivel .
Később

nyolcadmagával ot t maradt , és elkezdtek ezerféle komoly kérdést fel tenni a szereplőkről

és a regény

vi lágáról . Addig nem i s sej tet tem, hogy az emberek ennyi re oda fognak figyelni a
műveimre.

Ugyanezen a dedikáláson eset t meg az, hogy felbukkant egy lány Coke Zéróval és Wheat
Thins

krékerrel fel szerelkezve (í rás közben ezekkel tömöm a fejem), amikkel szándékában ál l t

megvesztegetni , mert szeret te volna, ha végül úgy alakí tom a történetet , hogy America
Aspen társa

legyen. Olyan helyes vol t !

Az interneten a T umbl r vol t az, ami tel jesen elképesztet t ! Az olvasók hihetet len rajzokat

készí tet tek, szerepjátékos oldalakat hoztak lét re, rajongói folytatásokat í rtak, és csodás
elméletekkel

ál l tak elő az utol só kötetet i l letően. Azért olyan mesés ez az egész, mert a
dolgozószobámban tel jesen

egyedül vagyok, amikor í rok, és ezt SOSEM unom meg, ha azt láthatom, hogy másokat
éppúgy

fel lelkesí t a történet , mint engem. Ez annyi ra jó!

Hogyan választasz nevet a szereplőidnek?

Eredet i leg szinte az összes babanév vol t , ami t nem használhat tunk fel . Az Amberly ,
Kamber ,

T uesday , Emmica, még az America i s olyan ki slánynév vol t , ami re a férjecském nemet
mondot t . így

hát a regénybel i gyermekeimnek ajándékoztam őket , mert tudtam, hogy ot t jó helyen lesznek.

Időről időre előfordul , hogy elkezdek keresgélni egy név után. Az Aspent úgy talál tam, hogy
valami

férfias, de azért romant ikus hangzású néven törtem a fejem. És akkor következzen egy tény i
s:
kevésén múl t , hogy nem vál toztat tam a nevét Apsenre, mert gépelés közben folyton
felcserél tem két

betűt . Néha az i s megesik, hogy barátoktól vagy zseniál i s olvasóktól kölcsönzök. A három
könyvben

legalább öt olyan név van, ami a korai rajongóktól származik.

Munka szempont jából az egész második kötet nagyon nehéz vol t . Mások már korábban

figyelmeztet tek arra, hogy a folytatás mindig kemény dió, és nekem semmi i lyen
tapasztalatom nem

vol t . Eléggé tet szet t mindaz, ami ebben a részben történik, aztán mégi s az let t a vége,
hogy a könyv

tel jes közepét törölnöm kel let t . Két szer i s. Még mindig előfordul , hogy olyan
cselekményrészeket

keresek a történetben, amelyek sosem kerül tek nyomtatásba.

Érzelmi szempontból vi szont Az Igazi utol só néhány fejezete vol t az, aminek az megí rása

megvi sel t , méghozzá több okból i s.

A Párválasztó melyik jelenetét írtad meg legelőször?

A könyv el ső sorát . Annyi ra t i sztán lát tam magam előt t , ahogy az a lány éppen megkapja
a levelet ,

amely meg fogja vál toztatni az életét , és hozzáérni sincs kedve. A tel jes el ső kötetet
egyenes időrendi

sorrendben í rtam, nagyjából olyan módon, hogy amikor úgy éreztem, el jutot tam egy fejezet
végére,

mindig megkérdeztem Americát : „És ezután mi történt?" Az El i tnek már külön-külön í rtam
meg

jelenetei t , aztán ezeket a végén összefűztem, Az Igazi t pedig a végén kezdtem, és onnan
haladtam

vi sszafelé.

Mi t mondana America hat szóban?

Az el ső kötet elején: Kérlek, hadd ne kel l jen ezt csinálnom! A második kötet végén:
Hoppá, lehet ,

hogy ez mégi s megy?

Mi t mondana Aspen hat szóban?

Az el ső kötet elején: Sosem adom fel a harcot érted. A második kötet végén: Kérlek, ne
add fel a

harcot .

Mi t mondana Maxon hat szóban?

Az el ső kötet elején: Istenem, remélem, a lányok kedvelnek majd.

A második kötet végén: Várjunk csak, én most ki t szeretek?

A sorozat melyik szereplőjével tudsz a leginkább azonosulni?

Mayjel . Csak eléggé későn ébredtem rá, hogy a valódi életben ő meg én igazi öribarik lennénk. May

már majdnem t izenöt éves, én pedig másra sem vágyom, csak arra, hogy vele együt t
lapozgathassak

képes új ságokat és hal lgathassak popzenét . Nem igazán tudom, mi t árulhat el mindez
rólam, aki a

harmincas éveimben járok, de nem i s érdekel különösebben. May az én nagy kedvencem.

A sorozat melyik szereplője lepett meg a legjobban?

Sok szereplőnek vol tak olyan t i tkai , amelyekkel az elejétől fogva t i sztában vol tam, így az
el ső

kötetet már úgy í rtam meg, hogy mindvégig szem előt t tartot tam az utol sóban történteket i
s. Nem sok

minden lepet t meg. Be kel l val l jam, arra nem számí tot tam, hogy Kri ss ennyi re
beszédesnek bizonyul .

Úgy képzel tem, szépen el lesz a hát térben, de aztán amikor Maxon és America kapcsolata
kezdet t

megromlani , Kri ss valahogy előrefurakodot t a fejemben, és kikövetel te, hogy ő i s kapjon egy
esélyt .

A sorozatban melyik esemény lepett meg a legjobban?

Azt már elég korán tudtam, hogy Marlee-nak van egy t i tka, de beletel t egy ki s időbe, mi re
pontosan

ki talál tam, hogy mi i s az, és hogy le fog lepleződni . Amint ezt t i sztáztam, meg kel let t
békülnöm a

ténnyel , hogy őt és Cartert meg fogják büntetni . Utána kel let t olvasnom, hogyan i s megy
egy i lyen

pálcázás, mi lyen eszközöket hasznainak, és mi féle sérülések, sebek maradnak utána.

Mihelyt ráébredtem, mi i s történik majd Marlee-val , nagyon nehéz vol t megemésztenem a
dolgot .

Meg-megál l tam í rás közben, vagy sí rtam egyet . Nem i s tudom igazán, hogy maga az
incidens

döbbentet t meg, vagy inkább az, hogy mennyi re kötődöm ezekhez a képzeletemben élő
emberekhez.

Tényleg együt t szenvedek velük.

Van-e a szereplők között olyan, aki t i smerős után mintáztál meg?

Igen i s, meg nem i s. Az biztos, hogy felhasználom i smerősök jel lemvonásai t , vagy legalábbi
s

azokat az érzéseket , amiket a nevük kel t bennem. Gyerekkoromban i smertem egy igen kel
lemet len

természetű Celeste-et , úgyhogy amikor az a lány besétál t a repülőtérre, azonnal tudtam, hogyan
fogják

hívni . És elképesztő mennyi ségű nevet vet tem kölcsön i smerősöktől , például az öcsémtől ,
Geradtól .

(Csak megjegyzem, hogy igen muzikál i s fiú, úgyhogy nagyon jó ki s Ötös válna belőle.)

A legtöbbet valószínűleg Cal lawaytől , a férjemtől kölcsönzök. Többször i s megkérdezte, hogy

Maxon alakját vajon róla mintáztam-e, és az igazság az, hogy tulajdonképpen igen, de közben
nem i s.

Ha fiúkról í rok, abba mindig belekerül egy csipetnyi Cal lawayből . Hogyan i s kerülhetném
ezt el? Ő

számomra a szerelem, ő a pasas, akibe beleestem. Azok a dolgok, amiket vonzónak találok benne,
egy

idő után valahogy megjelennek könyveim lapjain. Aspen szenvedélye és odaadása? T i sztára Cal
laway .

Az, hogy Maxon néha olyan okostojás, de emel let t annyi ra édes i s? Cal laway.

Még abban i s Cal laway alakja réml ik fel , ahogy Carter az emberekre néz. Képtelen vagyok

el lenál lni neki !

Mindig i s tudtad, hogyan ér majd véget America története?

T ulajdonképpen igen. 2009-ben magánkiadásban megjelentet tem egy könyvet , a Si r ent (A

szi rén).
Ez egy Kahlen nevű lányról szól t , aki akkor éppen az Óceán szolgálójaként él t . Kahlen nem
vol t

valami boldog a körülményei miat t , és szeret te volna, ha erről mindenki tudomást szerez.
Ha

kérdeztem tőle valami t , olyan nem fordulhatot t elő, hogy ne válaszol t volna.

Amikor America megszólal t és azt mondta, hogy legyen az ő története a következő, azt hi t
tem,

hogy ő i s i lyen lesz, és al ig várja majd, hogy mindent megoszthasson velem. Csakhogy ő egészen
más

személyi ség, és több mint gyakran megeset t , hogy mondatokat adtam a szájába. Mi re el
jutot tam az

el ső kötet végéhez, két dologra jöt tem rá. Az egyik az vol t , hogy sikerül t Americát tel
jesen

fél reértenem, és kénytelen leszek vi sszamenni a történet elejére, hogy át í rjam az egész
könyvet . A

másik pedig az vol t , hogy végül nem azt a szereplőt választot ta magának társul , aki ről
eredet i leg ezt

képzel tem.

Nem szántam időt arra, hogy megtudjam, mi re vágyik, befolyásol t az, hogy én mi lyennek
lát tam.

Amikor végre valóban meghal lot tam a hangját , nyi lvánvalóvá vál t , hogy tévedtem. Al ig
várom, hogy

megjelenjen az utol só kötet , és végre megoszthassak mindent , ami az eredet i végződésben

történt

volna. Hihetet lenül drámai vég vol t ! Mármint úgy értem, abszolút téves, de őrül ten drámai !

Ha Il léában élnél , beneveznél a Párválasztóba?

Az at tól függ. V an az én életemben egy Aspen? Maxonhoz hasonlóan a hercegnek sincs

senki je?

Azt hi szem, ha szingl i lány lennék, talán én i s bedobnám a nevemet a versenybe, de csaki s
akkor , ha a

szóban forgó herceg kedves pasinak tűnik. Értem én, hogy ő a szerelmet keresi , no de hát
én i s!

Ugyanakkor azonban, ha már lenne valaki az életemben, akkor nem hi szem, hogy ez menne nekem.
De bárhogy történne i s, annyi szent , hogy valami ri tka szörnyű hercegné lenne belőlem.

Hol csókolózott először Aspen és America?

A fára épí tet t ját szóházban.

Aspen pár évvel idősebb, így ő már csókolózot t jó néhány lánnyal a városban. A Hatos lányok
mind

ret tentően szeret ték volna megkaparintani maguknak, mert amel let t , hogy kivételesen
jóképű,

Aspenben van valami „tudnék ám én rosszfiú lenni , csak éppen nem akarok", ami mintha
különösen

vonzaná őket . De ezek a csókok nem jelentet tek sokat , és amikor a szívében lángra lobbant
a szikra

America i ránt , akkor el tökél te, hogy mindenáron leveszi a lábáról .

America, aki még nem vol t egészen t izenöt éves, sosem érzet t ehhez foghatót , és nem
igazán tudta,

mihez kezdjen, amikor várat lanul beköl tözöt t gondolataiba és a szívébe az a fiú, aki t egész
életében

i smert és kerül t .

A szül inapi bul iban Aspen átadta Americának a képeslapot , és a következő két hétben
minden

másnap találkoztak a ját szóházban. Csak beszélget tek és viccelődtek, megosztot ták egymással
azokat

az apróságokat , amelyek oly sokat jelentenek, amikor az ember éppen ráeszmél arra, hogy
tet szik

valakinek. A második hét végére azonban Aspen tényleg nem bí rta már tovább.

America éppen hozzábúj t , és a fejét a vál lán pihentet te, amikor Aspen várat lanul a
tenyerébe fogta

az arcát , maga felé fordí tot ta és megcsókol ta. America szeme hatalmasra nyí l t , mert egy
kicsi t

megdöbbent azon, hogy megcsókol ják, de Aspen szorosan magához ölel te. Pár másodperc kel
let t csak

ahhoz, hogy a lány átkarol ja a nyakát , és az ölébe ül jön. Azon az éj szakán mást se nagyon
csinál tak,

csak csókolóztak.
Mondanál egy olyan dolgot Americáról , ami t a könyvekből nem tudhatunk meg?

V alószínűleg több olyan apró vonása van, ami ről az olvasók nem tudnak, csakhogy én sosem
jövök

rá, hogy ők ezeket nem i smerik, én vi szont igen. Remélem, ez így érthető valamennyi re,
Amikor

felmerül valami újdonság Maxont vagy Aspent i l letően, az engem éppen annyi ra
megdöbbent , mint

bárki mást , mivel én America szemén keresztül látom a történetet , nem pedig az övékén át .
Számomra

csöppet sem szokat lan arról beszélni , hogy America fél ig zsidó, pedig ezen mások meg
szoktak

hökkenni . „Tényleg?" Én azonban már évek óta nézegetem a családfáját , úgyhogy számomra
ez

tel jesen nyi lvánvaló.

Úgy érzem, kicsi t suta választ adtam, de akkor i s így van!

A kiválasztot t lányok: a Párválasztóban résztvevők tel jes l i stája

Marlee Tames Kentből , Négyes Elayna Stoles Hansportból , Hármas Tuesday McKay Waverlyből ,

Négyes Ol ivia Wi t t s Zuniból , Hármas Fiona Cast ley Palomából , Hármas Celeste Newsome

Clermontból , Ket tes

Emmica Brass Tamminsből , Négyes Samantha Lowel l Sonage-ből , Hármas

Mini Lee Dakotából , Hármas Kri ss Ambers Columbiából , Hármas

Bariel Prat t Sotából , Ket tes Ashley Broui l let te Al lensből , Hármas Janel l Stanton Likelyból ,
Hármas

Amy Everhart At l inból , Hármas T al lulah Bel l Hundsonból , Ket tes Anna Farmer
Honduraguából ,

Négyes Kayleigh Poul in Sumnerből , Hármas Emi ly Arnold Labradorból , Hármas

El izabeth O'Brien Fennleyből , Hármas Natal ie Luca Bankstonból , Négyes L yssa Bow Whi
tesból ,

Ötös Hannah Carver Boni tából , Ötös El i se Whi sks Angelesből , Négyes Jenna Banks
Midstonból ,

Hármas Clari ssa Kel ley Belcourtból , Ket tes C. C. Lands St . George-ból , Négyes
Lai la Toi l Panamából , Négyes Reel i Tanner Denbeigh-ből , Négyes Mikalea Coveny Calgaryból ,

Hármas Cami l le Astor Baffinból , Ket tes

Mia Blue Ot taróból , Hármas Zoe Peddler Lakedonból , Négyes Sosie Keeper Yukonból , Négyes

Leah Sacks Domincából , Hármas America Singer Carol inából , Ötös

Mi tesz valaki t Egyessé? A kasztok l i stája

Kiera megjegyzése:

Ez csak egy ál talános vázlat arról , melyik foglalkozás nagyjából melyik kasztba tartozik be a

Párvál aszt óban. T i sztában vagyok azzal , hogy nem jelenik meg benne a föld minden lehet
séges

tevékenysége, de remélhetőleg a l i sta nyomán a határvonalak t i sztábban rajzolódnak ki .

EGYESEK: ki rályi család, ki rályi rokonság, egyházi mél tóságok

KETTESEK: mindenféle hí rességek, például az MTV -n látható zenészek, hivatásos sportolók,

model lek, valamint pol i t ikusok és a besorozás út ján katonai , rendőri , tűzol tói és palotaőri
pozícióba

kerülő férfiak

HÁRMASOK: tanárok, pedagógusok, fi lozófusok, fel találók, í rók, tudósok, orvosok, ál

latorvosok,

fogorvosok, épí tészek, könyvtárosok, mindenféle mérnök, terapeuták vagy pszichológusok,

fi lmrendezők, zenei producerek, jogászok

NÉGYESEK: gazdálkodók, ékszerészek, ingat lanügynökök, biztosí tási ügynökök, ét termi

főszakácsok, épí tkezési projektmenedzserek, ét termek, üzletek szál lodák tulajdonosai

ÖTÖSÖK: hivatásos zenészek és énekesek, mindenféle képzőművész, színész, táncos és

ci rkuszművész

HA TOSOK: admini szt rátorok, ki szolgáló személyzet , háztartási alkalmazot tak, varrónők, bol t i

eladók, szakácsok, sofőrök

HETESEK: kertészek, épí tőmunkások, gazdaságban dolgozók, árok– vagy medencet i szt í tók;
szinte

az összes szabad levegőn végzet t foglalkozás

NYOLCASOK: mentál i s vagy fizikai betegségben szenvedők (különösen abban az esetben, ha

nincs, aki gondjukat vi selné), kábí tószerfüggők, ot thonról megszököt t fiatalok, haj léktalanok

America Singer családfája

SINGER

-2024

Marcus (Andrews)

Stage, Ötös

Al icia (Cohen) Singer,

Ötös

Alex (Cohen) Singer ,

Ötös

El le Fout ley ,

Hármas/Ötös

Cohen] (Art hu r Singer, Singer, Ötös J _Ötös

Mariah Turner, Ötös

Amel ia Keys

Alexi s Singer, Ötös

Emmi t Singer, Ötös

Shalom Singer, Ötös

Samantha Singer

America Singer,

Ötöl /Hi rmal

Ken na Singer, Ötöl /Négyes

Ast ra Orders, Négyes

America hát tere

Kiera megjegyzése:

Al icia huszonket tő, Alex Cohen pedig huszonnégy éves vol t , amikor apjuk meghal t a 4.

vi lágháborúban. Alex éppen végzet t a Jul l iardon, a húga pedig készül t elkezdeni orvosi
egyetemi
tanulmányai t . Amikor Alex megkapta az értesí tést arról , hogy nevét Singerre vál tozat ták és
besorol ták

az Ötös kasztba, nem értet te az egészet , és figyelmen kívül hagyta a levelet . A kaszt
rendszer

bevezetéséről előzetes tudomása tulajdonképpen csak a fel ső t ízezernek vol t .

Alex menyasszonya, az akkor még Hármas El le, az egésszel nem törődöt t , de amikor a
rendszer

átértékelése lezárul t és vi sszavonták a taní tási engedélyét , majd' megszakadt a szíve. Al

iciát azonnal

ki rúgták az egyetemről , s közöl ték vele, hogy neki a törvény szerint művésznek kel l lennie.

A Singer családfa eléggé t ipikusnak számí t Il léában. Szinte mindannyian a kaszt jukon belül

kötöt tek házasságot , és vi szonylag fiatalon hal tak meg. Alacsony társadalmi státusuk el lenére a
Singer

család tagjai vonzók és tehet ségesek, így az Ötösök vi szonylatában elég jól elboldogulnak.

America szülei munkájuk során találkoztak. Amikor Shalom eladot t hat képet egy tehetős

Ket tesnek, a férfi part i t rendezet t , hogy kérkedjen új szerzeményeivel , amin a művésznek
i s meg

kel let t jelennie, hogy elemzést nyúj t son festményei ről . Magdát arra szerződtet ték, hogy

zongorajátékával hát térzenét szolgál tasson, és Shalomot azonnal megragadta a lány tehet
sége. Magda

azonban egy darabig nem vet t róla tudomást , mert abban reménykedet t , hogy házasság út
ján sikerül

egy kaszt tal föl jebb kerülnie. Végül a férfi figyelmessége és elbűvölő természete megnyerte
magának.

Mihelyt megszület tek gyerekeik, a pénzügyi gondok miat t kezdtek el távolodni egymástól .
Bár

továbbra i s szeret ték egymást , házasságukban ál landóan jelen vol t a szorongás az anyagiak
miat t .

Magda eddigi legnagyobb diadala az, hogy America bekerül t a Hármasok kaszt jába, s míg a
palotában

van, az anyja ezt dörgöl i az orra alá mindazon családoknak, akik korábban nem vol tak velük
kedvesek.
Magda csak életük legcsöndesebb pi l lanataiban képes igazán megmutatni Shalomnak, hogy
még

mindig szeret i .

America ugyanazt tart ja a szerelemről , mint az apja. Sok mindent az apja szemén keresztül
lát , és a

családon belül mindig i s hozzá húzot t .

Ha nem ál l í tot ták volna fel a kaszt rendszert , America vezetékneve Cohen let t volna.

Aspen családi hát tere

Kiera megjegyzése:

Aspen családját eleinte szinte egyál talán nem érintet te a kaszt rendszer bevezetése. A va és
Logan

Gi l lespi csöndesen éldegél tek Hármasként . Mindket ten í rók vol tak, méghozzá nagyon i s
hazafias

érzelműek. Az egyik szomszédjukat azon kapták, hogy lázadókat rej teget , mi re Gregory Il léa
arra

í tél te a családot , hogy Nyolcasként folytassák életüket , és mivel azt fel tételezte, hogy a
környezetük i s

tudhatot t az i l legál i s tevékenységről , csak éppen nem jelentet te, a lakótömbjükön belül
mindenki mást

i s egy kaszt tal lefokoztak.

A mostanra Négyes Gi l lespi család összei smerkedet t Mercerékkel , akiknek vendéglője vol t .
Ezt

életképes elgondolásnak talál ták, és összeszedtek annyi pénzt , hogy nyi ssanak egy saját ét termet ,
majd

Orin lányuk hozzáment Mercerék fiához, Noah-hoz. Orinnak és Noah-nak négy lánya születet
t . Nem

tudtak arról , hogy eközben Orin szülei elkezdtek azért takarékoskodni , hogy a legidősebb
lány , Lena

megpróbálhassa vi sszavásárolni azt a Hármas státust , ami eredet i leg a családé vol t , s
majd így

segí thesse többi testvérét .

Lena meg i s kapta a pénzt , aztán jelentős részét arra fordí tot ta, hogy ki fizesse belőle a
büntetést ,

ami t azért rót tak ki rá, mert férjhez akart menni az ét termük egyik fel szolgálójához, egy
ragyogó zöld

szemű fiatalemberhez, Elec Legerhez. Csöndben kihúzták a várakozási időszakot , t i tokban

összeházasodtak, majd hazatértek Lena szüleihez, hogy elmondják nekik a hí rt .

Lenát minden további nélkül ki rúgták a családból , s így csak Elec maradt meg neki . Öt
hónapon át

vol tak haj léktalanok, mi re sikerül t annyi pénzt összespórolniuk, hogy vehessenek belőle egy
aprócska

lakást , ami aztán hamarosan megtel t gyerekekkel – gyerekekkel , akiket a szüleik imádtak.

Aspen végignézte, hogyan hal bele apja egy olyan betegségbe, aminek még csak a nevét sem tudták,

mert ahhoz sem vol t elég pénzük, hogy elmenjenek egy orvoshoz, aki felál l í that ta volna a
diagnózi st .

A kór gyorsan terjedt a testében, és Elec egy hónapon belül meghal t .

Lena mélyen meggyászol ta férje elvesztését . S bár mostanra szűkös körülmények közöt t ,
egyedül i

szülőként vi sel te hét gyerekük gondját , sosem bánta meg, hogy feleségül ment hozzá.
Aspen apjáról

nem maradtak fényképek, de a holmi ja még mindig ot t van a házban, és Aspen gyakran
kapja azon az

édesanyját , hogy éppen apja valamelyik tárgyát t i sztogat ja, majd fél tő gondoskodással vi
sszateszi a

helyére.

Azonban azt i s jól lát ja, hogy anyja halál ra dolgozza magát . Ez a fő oka annak, hogy
átértékel te

jövőjüket

Americával . Odaadóan szeret i ugyan, de az ő szemében óriási a különbség aközöt t , hogy az

ember

beleszület ik egy életmódba vagy lesül lyed oda.

A kaszt rendszer előt t Legerék vezetékneve Hunt ington vol t .

Maxon családi hát tere

Kiera megjegyzése:

A Schreave családnál megfigyelhető a ki rályi famí l iákra jel lemző drámai vonás. Gregory
mindig i s

úgy hi t te, hogy egy árnyalat tal többet ér legjobb barát jánál , Brenton Schreave-nél , de
szüksége vol t

valaki re, akivel átbeszélhet i tervei t , és erre Brenton vol t a legalkalmasabb. Az ő húgát ,
Bethanyt vet te

Gregory feleségül , és gyermekeik már azelőt t megszület tek, hogy fokozatosan magához
ragadta volna

a hatalmat . Mi re az ország élére kerül t , már belefáradt a férj és apa feladataiba. Az a

szóbeszéd járja,

hogy a zuhanás, ami Bethany halálát okozta, nem i s annyi ra baleset , mint inkább öngyi
lkossági

szándék vol t .

Gregory érdekházasságba kényszerí tet te legidősebb gyerekét , Katherine-t , s azzal , hogy

hozzáadta

Swendway hercegéhez, már azelőt t megerősí tet te uralkodói pozícióját , hogy sort kerí tet t
volna a fiai

kiházasí tására. Amikor Spencer a nővére esküvője után néhány évvel rej télyes körülmények
közöt t

meghal t , mindenki érdeklődése a legi fjabb Il léa, Damon felé fordul t . A Párválasztót azért
hívták

élet re, mert az országban felerősödtek az elkeseredet t hangok. A borús hangulat kivál tó
okai közöt t

szerepel t a rossz gazdasági helyzet , az ál lampolgárok tömegeinek zúgolódása az újonnan

bevezetet t

kaszt rendszer miat t , valamint a ki rályi család két tagjának halála. A Párválasztó alkalmat
adot t az

uralkodói vérvonal fri ssí tésére, egyben a közvéleményt i s kedvezően befolyásol ta.

A legel ső verseny az elejétől a végéig csalás vol t . Damon a lányok legalább felével lefeküdt
, majd
másnap hazaküldte őket , végül pedig feleségül vet te Grace-t , aki t az apja választot t ki
számára. A

második Párválasztó győztese, Abby , kedvel te ugyan Just in herceget , de sokkal erősebben
vonzódot t

unkatestvéréhez, Porterhez. Összeesküvést szőt tek, hogy Just in életére törjenek, a haldokló
Gregory

pedig arra biztat ta a lányt , menjen csak hozzá Porterhez, hogy ezál tal ne szakadjon meg a
ki rályi

vérvonal .

Abby szendén el fogadta Porter kezét , s már az esküvő előt t terhes vol t a férfi fiával .
Csakhogy

egymás i ránt érzet t szenvedélyük hamar megkopot t . Ha Abby oly könnyűszerrel megszabadul t
az el ső

férjétől , akkor a második miért jelentene neki gondot? Porter ezért óvatos távol ságot tartot
t tőle, s

egyet len fiuk, Clarkson olyan családban nőt t fel , amelyben mindennaposnak számí tot t az
ordí tozás,

vádaskodás és időnként az erőszak i s.

Saját Párválasztójának Amberly vol t a sztárja, nemcsak szépsége miat t , de azért i s, mert
nagyon

megnyugtató hatással vol t a hercegre. Az el lentéte vol t mindennek, ami t Clarkson valaha i
s i smert , s

ezért már a kezdetektől fogva vonzódot t hozzá. Délen ki sebb felkelés tört ki ugyanebben
az

időszakban, emiat t a herceg felvetet te apjának, hogy az országot talán megbékí tené, ha
erről a

vidékről származó lányt venne feleségül , és frigyük valóban lecsi l lapí tot ta a lakosság egy részét .

Clarkson azonban sosem vol t képes felülkerekedni bizalmat lanságán. Amberly ugyan ebből

mindenki másnál többet lát , de még ő sem tud mindent . Clarkson azért nyomja el annyi
ra a családját ,

mert ezt hi szi normál i snak. Amberly őszintén szeret i a férjét , és elnézi a hibái t . Maxon
azért nem

követ i apja példáját , mert a ki rályné vérmérsékletét örököl te.

A Párválasztó: a hivatalos lejátszási l i sta

SARA BAREILLES: „FAIRYTALE"

„Nem i zgat a tündérmeséd"

„Nem akartam a ki rályi családhoz tartozni . Nem akartam Kiválasztot t lenni . Még csak meg
sem

akartam próbálni a dolgot ." – 1. fejezet

ALL-AMERICAN REJECTS: „DIRTY LITTLE SECRET"

„Megtartalak, mocskos ki s t i tkom. Ne szól j másnak, vagy te i s csak újabb csalódás leszel . "

„Szóval , azzal , hogy i t t vol tunk, összebújva, ráadásul már életbe lépet t a ki járási t i lalom
i s,

mindket ten komoly bajba kerülhetünk. Azt most nem i s eml í tem, hogy anyámtól mi t kapnék."–
2. fejezet

GUSTER: „WHAT YOU WISH FOR"

„Es nem vál ik valóra, ami t kívántál . Ez nem lep meg, ugye, édes?"

Ugye, t i sztában vagy azzal , hogy csak annyi t ígérhetek, hogy benevezek. Azt nem tudom elérni ,
hogy

ki i s válasszanak?

– Igen, tudom. De szerintem megéri próbálkozni vele. " – 3. fejezet

MICHELLE BRANCH: „GOOD-BYE TO YOU"

„Te vol tál az egyet len, aki t szeret tem, az egyet len dolog, amihez megpróbál tam ragaszkodni ."

„Magához szorí tot t , és utol jára megcsókol t – úgy igazából megcsókol t . Aztán el tűnt az éj
szaka

sötét jében. Es mivel ebben az országban él tünk, s mert olyan törvények vannak, amelyek
miat t

r ej tőzködnünk kel l , még csak azt sem tehet tem meg, hogy utánakiál tok. Nem mondhat tam
el neki még

egyszer, hogy szeretem. " – 5. fejezet

JIMMY EAT WORLD: „BIG CASINO"

„Elegánsan, jól nevel ten fogadom majd, amikor kihúzzák a nevem."

Mi ss America Singer Carol inából , Ötös" – 5. fejezet PARAMORE: „ALL I WANTED"

„Követhetnélek a kezdetekig, csak hogy új ra átélhessem. "

„Őt utálom! Téged szeret telek! Téged akartalak! Mást sem akartam soha, csak téged!" – 6. fejezet

ONE REPUBLIC: „MADE FOR YOU"

„Hát nem érzed azt a szeretetet , ami mintha mind csak rád várna?

„A tömeget megrészegí tet te az öröm. Ezeknek az ember eknek a szomszédságában fogunk

élni , és ők

al ig várták, hogy megpi l lanthassák az érkező lányokat . Egyikünk egy napon ki rályné lesz. " – 8.
fejezet

PARAMORE: „FENCES"

„Mindig szem előt t vagy, mindenki láthat s tanulhat tőled.

T e még mindig nem érted?" „Es valóban, for gatócsoportokat lát tam a ter em több pont ján i
s, a

kamerák ráközel í tet tek a lányok cipői re, interjúkat készí tet tek velük." – 9. fejezet

JIMMY EAT WORLD: „THE MIDDLE"

„Hé, ne í rd le magad még. Csak képzeled, ha úgy érzed, hogy

kihagytak mindenből ." „– Nem i s vagyok t i tokzatos – vágtam közbe.

– De, egy kicsi t az vagy . Es az ember ek sokszor nem tudják, hogy a csöndességet az önbi
zalom vagy

a félelem jeleként értelmezzék. Ezért aztán úgy néznek rád, mint valami apró r ovarra,
hátha et től

annak i s fogod érezni magad. " -10. fejezet

ONE REPUBLIC: „MERCY"

„Mást sem akarok már, csak szétesni . "

„– T ekintve, hogy a körülmények olyanok, ami lyenek, eddig még nem nyí l t alkalmam szer
elmesnek

lenni . Es magának?

– Nekem igen – felel tem tárgyi lagosan." – 10. fejezet

OK GO: „IT'S A DISASTER"

„Ez kataszt rófa. Ez valami hihetet len baj . "

„Képtelen vol tam a szemébe nézni . Hogyan magyarázzam el neki , hogy a felkészí tésem során utal
tak

arra, hogy kérhet tőlem i lyen alávaló dolgot? Hogy a sötét ség és az el szigetel t ségünk miat t

bi zonytalanul ér eztem magam? Hogy eddig csak egy f iúval vol tam ket tesben, és ebből
vontam le

következtetéseimet . " – 12. fejezet

PARAMORE: „LET THE FLAMES BEGIN"

„így táncolunk majd, amikor megpróbálnak levadászni minket"

„Nem tel t sok időbe, hogy én i s fel fogjam, mi ről van szó. A lázadók bejutot tak a palotába.
" – 13.

fejezet

FICTION PLANE: „TWO SISTERS"

„Mindkét oldalamon egy-egy gyönyörű szempár. "

„A mosolyok alapján legalább egy tucat lánnyal találkozot t már . Múl t éj jel sok időt töl töt
tünk

együt t , és ezalat t főleg annyi történt , hogy megríkatot t . Hát mi féle barát az, aki megtart
ja magának a

t i tkai t , miközben nálam meg eléri , hogy elárul jam a magamét?" – 16. fejezet

JASON MRAZ: „A BEAUTIFUL MESS"

„Olyan ez, mint alámerülni el lentmondásaid mélyére, mert hát ez van, ez van"

„Egyál talán nem számí tot tam rá, de elöntöt t a melegség. Engem akart legelőször
megcsókolni . " –

18. fejezet

ELBOW: „THE BONES OF YOU"

„Még a csont jaidat i s szeretem, és sosem feledem."

„Egyszerr e tűnt idegennek és i smerősnek. Annyi új vonása let t . De azok a szemek... azok
bi zony

Aspen szemei vol tak." – 20. fejezet

FALL OUT BOY: „A LITTLE LESS SIXTEEN CANDLES, A LITTLE MORE,TOUCH ME"

„Beval lom, el szúrtam, s úgy szórom a »sajnálom«-okat , mintha még mindig i t t lennél ."
„Megál l t az ágyam előt t , és csöndben a padlóra fektet te a kezében tartot t pálcát . – Szereted?

A sötétben al ig lát tam ugyan, de belenéztem mélytüzű szemébe. A pi l lanat tört részéig azt
sem

tudtam, hogy mi t felel jek.

– Nem." – 22. fejezet

LINKIN PARK: „FAINT"

„Nekem ne merj hátat fordí tani , engem ne végy semmibe."

„Le kel l kí sérnünk az alagsorba. Megtámadtak bennünket . " -23. fejezet

FRAY: „ALL AT ONCE"

„ Van ember, akihez mindig vi sszajársz. Ot t ál l , pont előt ted.

„Ha ez ennyi r e egyszerű lenne, akkor mostanra már mindenki t ki zártam volna a versenyből .

Pontosan tudom, hogyan érzek i rántad." – 24. fejezet

ELBOW: „MEXICAN STANDOFF"

„Egyik lábamról a másikra ál lok. Mi t i s láthatot t ebben a férf iban?"

Szóval őt választod, és nem engem? – kér dezte elkeser edet ten. – Nem választom sem őt ,
sem téged.

Magamat választom."– 25. fejezet

JACK'S MANNEQUIN: „SPINNING"

„Nem tudom, hol vagyok, de ez a történet megy tovább"

„Ledobtam magamról a takarót , és lendületesen neki indul tam a napnak" – 25. fejezet

Az El i t : a hivatalos lejátszási l i sta

JASON MRAZ: „L WON'T GIVE UP"

„Mert bár a csi l lagok fent ragyognak, több i s akad, mely a földre hul l ."

„.s ezért nagyvonalúan időt adot t arra, hogy továbbléphessek. Közben ő i s igyekezet t találni
valaki t

a lányok közöt t , akivel boldog lehet , amennyiben én végül arra jutnék, hogy képtelen
vagyok

megszeretni – 1. fejezet

PIERCES: „SECRET"
„Ha megmutatom, azt i s tudni fogom, nem árulod el , ami t mondtam."

Es mi t szólnál ahhoz, ha magaddal vihetnéd a naplót , és pár napig nálad i s maradhatna?

– Ezt szabad?– tudakol tam elhűlve.

– Nem – nevetet t rám vi ssza Maxon. " – 3. fejezet

NEON TREES: „ANIMAL"

„Na, már megint ! En barátnál inkább több szeretnék lenni . "

„A pi l lanat tört része alat t rádöbbentem, mi lyen kibí rhatat lanul fél tékeny let tem a
gondolat tól , hogy

Maxon mást szerethet ." – 4. fejezet

KELLY CLARKSON: „YOU FOUND ME"

„Át törtélminden bi zonytalanságomon."

„A mondatnak ezernyi befejezése tükröződöt t Aspen szemében, s mindegyiknek hozzám vol t köze.
Azt

lát tam benne, hogy még mindig vár rám. Hogy jobban i smer bárki másnál . Hogy egyformák
vagyunk.

Hogy a palotában töl töt t két hónap nem teszi semmi ssé a megelőző két évet . Hogy nem
számí t , mi

történik, Aspen mindig ot t lesz nekem." – 6. fejezet

SWITCHFOOT: „ON FIRE"

„Ot t ál lok, a magam peremén, mindennek a szélén. "

„Egyet len pi l lanat ra úgy érezhet tem, raj tunk kívül nincs más az egész vi lágon." – 8. fejezet

FOO FIGHTERS: „THE PRETENDER"

„ Végeztem azzal , hogy én legyek a józan, sose mondom már: nem tudtam."

„Magas sarkú cipőmben, ruhámban ügyet lenül bukdácsolva a korlát felé igyekeztem. –
Marlee!

Marlee! – kiál toztam, s r ohantam, ahogy csak tudtam. Már majdnem el jutot tam a
lépcsőhöz, de ekkor

utolért két őr, és ezt a küzdelmet nem nyerhet tem meg." – 9. fejezet

THE WEEPIES: „LOVE DOESN'T LAST TOO LONG"

„Bárcsak tévednék, de a szerelem egyszerűen nem tart túl soká."

„America, tudom, hogy fel zaklatot t a dolog, de kérlek... Hi szen megmondtam neked, te vagy
az

egyet len. Kérlek, ne csináld ezt !" – 10. fejezet

PAT BENATAR: „HIT ME WITH YOUR BEST SHOT"

„Al jasul küzdesz, de nem számí t , csöppet sem i zgat"

„Celeste épp időben nézet t át a vál la felet t , így megláthat ta, amint feléje lendülök." – 11. fejezet

THE CAB: „ENDLESSLY"

„Csak én vagyok, angyalnak ugyan nem lehet nevezni , de örökké foglak szeretni ."

„Egyszerűen csak így van, és kész. Az ég kék, a nap ragyog, és Aspen mindörökké szer elmes

Americába. " – 12. fejezet

BEN FOLDS: »THE BEST IMITATION OF MYSELF"

„Úgy érzem, talán elakadtam, s azon töprengek, ki vagyok, pedig ezt tudni szoktam."

„A Hí radó alat t tartot tam magam, s végig uralkodtam az érzéseimen, amíg velem vol tak a

szobalányaim. De mihelyt elküldtem őket és egyedül maradtam, tel jesen összeomlot tam." – 14.
fejezet

MUSE: „APOCALYPSE PLEASE"

„Nyi lvání t sd vészhelyzetnek, gyere, és képvi seld, mi lyen sürgős a dolog."

„Ma este azonban ér eztem az érintésében, hogy muszáj vol t megtennie. Mert ha valami
balul sül el ,

akkor ez lehet az utol só csókunk."– 15. fejezet

OWL CITY: „GOOD TIME"

„Nem számí t , hogy mikor, mert mindig épp akkor lesz a legjobbkor."

„Amikor én következtem, hogy a vendégeinkr e emel jem poharam, valósággal sikol toztak a

gyönyörűségtől , felhaj tot ták a borukat , majd falhoz vágták a poharakat Err e ugyan nem
számí tot tunk

Kri sszel , de csak vál lat vontunk, és mi i s utánuk küldtük a magunkét – 19. fejezet

FRAY: „NEVER SAY NEVER"

„Képzeld el , hogy te vagy a mindenség ki rálynője. Mindenen uralkodsz, amíg a szem el lát . "
„Számomra i s pontosan ez vol t a kér dés. Még mindig fogalmam sem vol t arról , hogy képes
lennék-e

a feladat ra, ugyanakkor abban sem vol tam bi ztos, hogy fel akar om adni . S most , hogy új
ra

megtapasztal tam Maxon kedvességét , megint helye let t a szívemben i s. Még számos t i
sztáznivaló

probléma akadt , de mégsem tudtam volna feladni a versenyt . Most nem " – 20. fejezet

ONE DIRECTION: „THEY DON'T KNOW ABOUT US"

„Fogalmuk sincs, miben vagyunk a legjobbak. Ezt csak te tudod, meg én, ez a mi ki s t i tkunk."

„Maxon nem tud arról , hogy versengünk, így talán nem i s tesz akkora erőfeszí téseket . Nekem vi
szont

r ej tőzködnöm kel l , s koránt sem adhatok neked annyi mindent , mint ő. Akárhogy nézem,
egyikünk

számára sem igazságos a verseny – 22. fejezet

JIMMY EAT WORLD: „BELIEVE IN WHAT YOU WANT"

„Fényképezőgéped vakuja felvi l lan, nem jelent semmi t . "

„Elhatár oztam, hogy egyelőr e nem kér dezek rá a naplóban olvasot takra. A her ceg akkora

szerénységet és alázatot mutatot t az uralkodás terén – ahogy i rányí tot t , ami lyen ki rály
szer etet t volna

lenni –, ezért egyszerűen nem várhat tam el tőle, hogy olyan kér désekr e i s felel jen,
amelyekr e

koránt sem bi ztos, hogy i smeri a választ" – 24. fejezet

PARAMORE: „FEELING SORRY"

„Elegem van abból , hogy folyton várok rád. Mi sem leszünk már f iatalabbak."

„Maxon a fejét ingat ta.

– Ez így nem megy . Válaszra van szükségem. Mert nem küldhetek haza olyan valaki t , aki
ezeket

eset leg vál lalná, s

aki engem akarna, ha kiderül , hogy te a végén cserben hagysz"– 25. fejezet

PARAMORE: „THAT'S WHAT YOU GET"

„Ha csak egyszer i s elkezdek gondolkodni , ez a szív fel fog

lázadni . " „Aspen követet t .

– Mi most komolyan valami hülye tervezet miat t veszekszünk? Szembepördül tem vele.

– Nem. Mi azért veszekszünk, mert te sem értesz semmi t . "

– 26. fejezet

NO DOUBT: „EX-GIRLFRIEND"

„Mindig i s tudtam, egyszer még az exbarátnőd leszek. Remélem, ugyanolyan jó helyem lesz a

szívedben, mint az összes többinek."" „Egyr e csak vártam, hogy Maxon ráparancsol , hogy
másszon

már le róla, s közl i , hogy nem Celeste az, aki r e vágyik. Csakhogy meg sem szólal t . Helyet
te

megcsókol ta a lányt . "

– 26. fejezet

P ARAMORE: „BRICK BY BORING BRICK" „Mély gödröt ásunk, hogy betemessük a várat ."

„Nagy levegőt vet tem. – Úgy vélem, el kel lene törölnünk a kaszt rendszert ." – 27. fejezet

MUSE: „RULED BY SECRECY" „Azonnal elbújnak, ha megvál tozik a szél járás. " „A folyosón a

levegőt apró, gyorsan süví tő tár gyak töl töt ték meg, mint valami r ohamra induló méhraj .
Egy őrt

el talál tak, el zuhant , feje hatalmas csat tanással csapódot t a márványhoz. Sikol tani akartam,
amikor

meglát tam, hogy a mel léből öml ik a vér." – 28. fejezet

CIVIL WARS: . „POISON AND WINE"

„Nincs választási lehetőségem, de így i s téged választalak" „Nem azt ér eztem, hogy jobbá
teszem

Maxon életét . Azt ér eztem, hogy én vagyok az élete. Nem olyan vol t , mintha fel r obbant
volna

körülöt tünk a vi lág, nem vol t tűzi játék -vol t vi szont tűz, ami lassan, a legbensőmből ki
indulva egyr e

jobban perzsel t ." – 29. fejezet

DUFFY: „MERCY"

„Azt képzeled, hogy én csak amolyan mel lékszer eplő leszek. " „Kri ss vol t a legkomolyabb el
lenfelem
a versenyben, közben azonban ő kerül t a legközelebb ahhoz i s, hogy a barátomnak
nevezhessem "– 31.

fejezet

Table of Contents

A HERCEG

A PALOTAŐR

BÓNUSZ FEJEZETEK

Kérdezz-felelek Kiera Cass-szal

A kiválasztot t lányok: a Párválasztóban résztvevők tel jes l i stája

Mi tesz valaki t Egyessé? A kasztok l i stája

America hát tere

Aspen családi hát tere

Maxon családi hát tere