Használj engem

Kimberly Knight
Kimberly Knight - USE ME - Használj engem
A fordítás az alábbi mű alapján készült:
Kimberly Knight - USE ME
Copyright © 2018 by Kimberly Knight

Hungárián edition © Book Dreams Kiadó 2023

Hungárián translation © Fazakas Emese
A szöveget gondozta: Bakos-Fejér Anikó,
Fazakas Emese
Borító:
Fazakas Emese
Kép forrása:
Shutterstock
Book Dreams Kiadó

ISBN: 9789635861477
 Prológus

Rhys

Tizennégy évvel korábban.

A középiskola szívás.
Valójában elsőévesnek lenni szívás. A szüleim mindig azt mondták, hogy
a középiskolás éveim lesznek a legjobb évek az életemben, de nem tudom,
mikor jön el végre az a pillanat, mert most nagyon utálom.
A szekrényemnél álltam, és elővettem a könyveimet az ötödik órára,
amikor megláttam őt. A folyosó végén lévő dupla ajtón sétált be, és nem
volt egyedül. Soha nincs egyedül. Nem tudom, miért akarnak az emberek
annyira barátkozni vele. Talán azért, mert mindenki fél tőle.
Én is félek tőle.
Bunkó végzős, aki csak terrorizálta a gólyákat. Együtt jégkorongoztunk a
válogatott csapatban, és az edzéseken következmények nélkül megúszhatta,
(és meg is úszta) hogy a palánkhoz csapott minket, amikor csak akart.
Mellé szarságokat mondott. Nem számított, hogy kik vagyunk, vagy
tettünk-e bármit. Örömét lelte abban, hogy mindenkivel szemben
seggfejként viselkedik, és úgy tűnt, hogy én kaptam a főszerepet, különösen
azután, hogy az edző engem tett be a kezdő csapatba a legutóbbi meccsen
helyette. Belefáradtam, hogy lökdösnek, leköpnek, megbotlanak bennem,
ezért minden nap, edzés után, apám súlyzóit használtam a garázsban abban
a reményben, hogy összeszedem magam és szétrúgom a seggét. Csak azt
akartam, hogy békén hagyjon, és nyugodtan beszélgessek, nevessek a
barátaimmal. Normális középiskolás diák akartam lenni. Nem akartam,
hogy félelemben kelljen élnem, mert valami seggfej azt hitte, hogy
bokszzsáknak használhat az iskolán kívüli foglalkozásokon.
És sajnos még hónapok vannak hátra a tanévből.
Begyömöszöltem a könyveimet a hátizsákomba, amikre még szükségem
volt a nap hátralévő részében és a házi feladathoz, remélve, hogy sikerül
megszöknöm mielőtt meglát. Épp, amikor kiléptem a folyosó másik oldalán
lévé) ajtón, hallottam a hangját.
- Hé, köcsög! - Nem álltam meg. - Colé! - kiáltott mögöttem. - Ahha, a
kisbaba hazaszalad anyucihoz,
A srácokkal, akikkel együtt volt, felnevettek mögöttem, de ekkor sem
fordultam meg, továbbmentem. Talán, ha azt gondolja, hogy nem hallom,
békén hagy. Gyors léptekkel sietett utánam a hóban, és mielőtt észbe
kaptam volna, a hátizsákom a földre zuhant. Megpördültem, hogy
felvegyem, közben próbáltam nem ránézni, de a düh eluralkodott rajtam.
Rávillantottam a tekintetem. Abban a pillanatban végre szembeszálltam
volna a seggfejjel. Nem érdekelt, hogy ő és a barátai szétrúgják a seggem.
Elég volt!
De mielőtt megszólaltam volna, vártam.
Egy kést tartott a kezében.
Lenéztem a földön fekvő hátizsákomra, és észrevettem, hogy a pántokat
elvágták. Így esett le a táska a vállamról. Amikor kiegyenesedtem
meglökött, és újra a földre estem. A hótól kezdett átázni a farmerom.
- Azt hiszed, te valami nagy, vagány hokis vagy, aki bejöhet a sulimba, és
átveheti a helyemet, te köcsög? - Havat rúgott az arcomba. - Szart se érsz.
Reménykedj, hogy nem
látlak a sulin kívül, mert nem fogsz tudni járni, ha egyszer szétrúgom a
segged! Vigyázz magadra. Így vagy úgy, de visszakapom a helyemet.
 Még egyszer, utoljára rám rúgta a havat, mielőtt ő és a csatlósai leléptek.
Még akkor is röhögtek, miközben besétáltak az ajtón, amin keresztül
próbáltam megszökni.
Alig vártam, hogy hazaérjek. Dupla súlyokat akartam emelni, hogy
gyorsabban elérjem a célomat.
Egy nap még megbánja, hogy zaklatott engem.
Egy nap, amikor szétrúgom a seggét.
 1.

Ashtyn

Napjaikban.

- Ashtyn Valor vagyok. Köszönjük a figyelmet. Jó éjszakát, Chicago! -

bólintottam, miközben kedvesen mosolyogtam, és egy szívet rajzoltam a
mellettem lévő papírra, mintha valami fontosat akarnék írni, miközben
vártam a jelet, hogy már nem vagyunk adásban.
- Tiszta a terep. - Az emberek mozgolódni kezdtek, amikor az élő
közvetítés véget ért.
A hírstúdióm egy kicsit más volt, mint a szokásos helyi híradó. Általában
a szerkesztőségekben ugyanazok a bemondók jelentették az öt-, hat- és
tízórás híreket, de nálunk csak öt- és tízórás adás volt, és minden idősávban
más bemondó. Miután megszereztem a mesterdiplomámat újságírásból,
rengeteget dolgoztam azért, hogy én lehessek az, aki minden este közvetíti a
híreket. Az ötórás műsorsávot akartam megkapni, hogy az esti híreket
mondjam, de az elmúlt két évben csak a késő éjszakai híreket közvetítettem.
Bőven maradt időm, hogy napközben elvégezzem a házimunkát és az egyéb
teendőimet, mielőtt délután négykor beértem a stúdióba. És a pasim
időbeosztásával is összhangban volt. Corey légiforgalmi irányító az O'Hare
repülőtéren, nagyrészt éjszakai műszakban dolgozott. Bár én csak hétfőtől
péntekig dolgoztam, az ő beosztása állandóan változott. De ez nem
számított. Megoldottuk.
- Holnap találkozunk - mosolyogtam rá Mitchre, a műsorvezető társamra,
miközben levettem a mikrofonomat.
 - Jó éjszakát - válaszolta.
Felálltam és kifelé indultam a helyiségből.
- Megérkeztek a szokásos virágok - vigyorgott Abby, a legközelebbi
barátom a csatornánál, amikor elmentünk egymás mellett. Teljesen
ellentétek vagyunk külsőre, de a személyiségünk megegyezett. Nekem
szőke hajam van, neki barna. Nekem zöld szemem, neki barna. És négy
centivel magasabb vagyok nála.
- Bárcsak az igazi barátomtól jönnének - mormoltam, és tovább sétáltam
az asztalom felé.
Már legalább egy éve, minden héten virágokat kaptam egy titkos
hódolótól. Szerettem, mert feldobták az asztalomat. Azt kívántam, bárcsak a
barátomtól érkeznének, akivel tíz hónapja együtt vagyunk.
Ahogy közelebb értem az íróasztalomhoz, feltűntek a vörös rózsák a
látóteremben. Minden csokorhoz egy-egy üzenet is tartozott a titkos
hódolómtól. A legelsőn ez állt:

Kedves Ms. Valor! Gyönyörű voltát ma este.

-SA

Az üzenetek egyre mélyebb érzéseket fedtek fel:

Kedves Ashtyn! Te vagy a legszebb nő az egész világon.

-SA

A múlt heti pedig szinte hátborzongató:

‘Kedves Ashtyn! de vagy az, akire gondolod amikor valaki megkérdezi,

mi jár a fejemben.
-SA
Kivettem a kis kártyát, ami kilógott a ma esti csokorból.

Kedves Ashtyn! Gondolsz rám legalább annyit, mint én rád?

- SA

Feltételeztem, hogy az SA a titkos hódolóm monogramját jelenti. Miután

elolvastam a kártyát, kidobtam a szemetesbe, majd fogtam a táskámat és
elindultam haza.

Néhány nappal később, Corey végre találkozik a legjobb barátommal,

Jaime-vel. Jaime és én a középiskola óta barátok vagyunk, és elfoglalt
életmódunkból adódóan ritkán láttuk egymást, amióta Coreyval
randevúzom. Nehéz összehozni a találkozókat, mert késő esténként
dolgoztam, a hétvégéket pedig Coreyval töltöttem, amikor ő nem dolgozott.
De ma este végre dupla randink lesz.
Az időjárás kezdett kissé hűvösödni estére, ezért farmert, és egy fekete-
rózsaszín, virágos blúzt választottam, hozzá pedig magassarkút vettem fel.
Hosszú, szőke hajamat magas lófarokba fogtam, ezüst fülbevalót és
nyakláncot tettem fel.
Elkészülve léptem ki a nappaliba, és láttam, hogy Corey a kanapémon ül
és tévét néz.
- Kész vagy?
- Azt hiszem - sóhajtott fel, megragadta a távirányítót, és kikapcsolta a
tévét.
- Nem akarsz jönni? - indultam az ajtó felé.
- Csak nem értem, miért kell a barátaiddal vacsoráznunk.
- Hogy érted ezt? - léptem vissza, és a mogyoróbarna szemébe néztem.
 - Jobban szeretem, ha csak mi magunk vagyunk.
- Hónapok óta nem láttam a barátomat.
- Ezért is egyeztem bele, hogy egyáltalán elmegyek. - Hátrasimította
szőke haját, és felkapta fekete kabátját, majd vállat vonva felvette.
- Mi a baj a barátaimmal? - Valahányszor javasoltam, hogy csináljunk
valamit a barátaimmal, neki dolgoznia kellett.
- Nincs velük semmi baj. Egyszerűen nem értem, miért akarsz velük
lógni.
- Viccelsz, ugye?
- Miért viccelnék? - tépte fel az ajtót. - Inkább itthon maradnék, és
nézném a meccset.
A baseballszezonban nehéz elszakítani Coreyt a tévétől, mert a Cubs
mostanában nem olyan rossz. Azt hittem, hogy a szezon végeztével ennek
vége lesz, de aztán kezdődött a hoki. Úgy tűnt, hogy a hoki a függőség egy
teljesen új szintjét jelenti számára. Igaz, hogy Chicagóban élünk, és a hold
rajongás hatalmas ebben a városban, de Corey soha nem hagyott lei egy
meccset sem. Nincs problémám a sporttal. Sőt, a munkámból kifolyólag
képben kellett lennem vele. Azzal van problémám, hogy Corey számára
elsődlegessé vált ez, számomra pedig nem. A kapcsolatunk elején,
szombatonként, amikor a Cubsnak meccsei voltak, Corey elvitt vacsorázni.
Azokra az időkre vágytam. Most pedig tapintatlankodott, amikor a
barátaimmal akartam vacsorázni.
-Jól van. Felejtsd el. - Sarkon fordultam, és elindultam vissza a
hálószobámba, hogy átöltözzek. Néhány lépést tettem, amikor megszólalt.
- Ne, várj. Bocsánat. Megyek. Ez lesz rajtad?
Mi a pokol?
- Igen - fordultam lassan szembe vele.
- Nem gondolod, hogy túl kihívó?
 - Farmernadrág van rajtam - ráncoltam össze a szemöldököm.
- Kint van a vállad.
- Viccelsz velem?
- Csak nem akarom, hogy az emberek azt bámulják, ami az enyém.
- Ezek csak vállak - nevettem fel.
Corey arca vörösödni kezdett, majd vett egy mély levegőt-
- Jó, de vegyél fel kabátot.
- Mindegy - sziszegtem, miközben felkaptam a bőrdzsekimet. Már amúgy
is terveztem, hiszen az időjárás zord odakint.
Nem beszéltünk az étterembe vezető úton. Soha nem hallottam olyat,
hogy valaki nem akarja megismerni a párja barátait. Talán azután, hogy már
találkozott velük, és nem jöttek ki egymással, de nem előtte.
Amikor besétáltunk az étterembe, Idült a mosoly az arcomra. Amint
megláttam Jaime-t, rohantunk és megöleltük egymást.
- Hogy vagy? - húzódtam hátrébb, és végignéztem karcsú alakján. -
Fantasztikusan nézel ki!
- Köszönöm! -Jaime ragyogott. Mogyoróbarna szemei csillogtak az
étterem falait sorakozó fehér díszlámpáktól. Szőke haját a válla mögé
fésülte. - Te is.
A férje felé fordultam. Rövid, fekete hajához kristálykék szempár
tartozott, ami szinte egzotikusnak tűnt. Jaime jól választott.
- Örülök, hogy látlak, Chase - öleltem meg.
- Én is, Ashtyn - válaszolta.
- Corey, ő a legjobb barátom, Jaime és a férje, Chase. Srácok, ő Corey -
mutattam be őket egymásnak.
Mindhárman kezet fogtak egymással. Vártunk még néhány percet, hogy
asztalhoz üljünk. Corey és Chase a sportról beszélgettek, míg Jaime és én
mindenről, hiszen volt mit bepótolnunk. Az ételek finomak voltak, és
minden rendben ment egészen a számla érkezéséig.
- Mivel Ashtyn ötlete volt ez a dupla randi, úgy illik, hogy ő fizessen,
nem igaz? - nevetett Corey.
Dühösen néztem rá, de aztán gyorsan elmosolyodtam, és beleegyeztem,
hogy ne okozzak bajt. Chase felajánlotta, hogy fizet, de én leintettem.
Coreynak igazat adtam. Az én ötletem volt az este, és nemokozott gondot,
hogy fizessek, mert eleget kerestem ahhoz, hogy ne kelljen egy férfitól
függnöm.
- Ashtyn Valót vagyok. Köszönöm, hogy velem tartottak. Jó éjszakát,
Chicago!
Újabb hét telt el munkával, és hétfőn újabb virág érkezett.

Ashtyn,
‘Ka mosolyogsz, bevilágítja a tévémet.
-SA

Amikor napokkal később, pénteken hazaértem, meglepődtem, hogy

otthon találom Coreyt, a kanapén kiterülve. Nem laktunk együtt, és ma este
azt hittem, hogy dolgoznia kell, ezért nem számítottam rá még néhány órán
át.
- Szia! - köszöntem, és a kulcsaimat a bejárati ajtó melletti asztalon lévő
tálba dobtam.
- Szia! - válaszolta, és nem mozdult a kanapéról.
- Azt hittem, dolgoznod kell ma este - rúgtam le közben a magassarkút a
lábamról.
- Beszélnünk kell - dörzsölte meg a tarkóját, és felült.
Összeszorult a gyomrom. A rettegett két szó, amivel soha nem szabadna
mondatot alkotni. Meg sem mozdultam, miközben őt bámulva vártam, hogy
folytassa.
- Francba! - sóhajtott. - Ez nehéz, és nem akarom, hogy kiborulj.
Még mindig nem mozdultam. Nem tudtam megmozdulni. A szívem
kontrollálatlanul dobogott, és a legrosszabbra gondoltam. Kirúgták?
Szakítani akar? Megcsalt
engem? Beteg? Elleptek a kérdések, de nem tudtam megszólalni, a lábam
pedig a földbe gyökerezett vele szemben.
- Ülj le - ütögette meg a mellette lévő párnát.
- Csak mondd el - ráztam meg a fejem.
Újabb mély lélegzetet vett, és elfordította a fejét tőlem, miközben
kinézett a lakásom tizenötödik emeleti ablakán.
- Mostanában sokat gondolkodtam ezen. Itt az idő.
- Minek az ideje? - Nem voltam benne biztos, hogy miért tettem fel a
kérdést. A lelkem már megmondta a választ.
- Le tudnál ülni, kérlek?
- Kiköpnéd végre? - fontam keresztbe a karomat a mellkasom előtt.
- Láttam a Pinterest tábládat - nyögött fel. - Nyitva hagytad.
Értetlenül pislogtam, hogy a Pinterestnek mégis mi köze ehhez.
-És?
- Különböző dolgokat akarunk - vonta meg a vállát.
- Különböző dolgok? Mint például én házi kekszet akarok készíteni
mandulalisztből, te pedig sima lisztből? - kérdeztem szarkasztikusán.
- Mi? - pislogott.
- Nem értem, hogy a recepttáblámnak vagy a csináld magad táblámnak,
mi köze van ahhoz, hogy különböző dolgokat akarunk az életben.
- Nem ezt láttam.
- Mit láttál akkor?
- Volt egy mappád vagy olyasmi a képzeletbeli esküvőnkről.
 A szívem megállt. Nem hittem el, hogy ez megtörténik. Minden egyes
nőnek, aki férjhez akart menni, volt egy albuma esküvői tervekkel. Igaz, az
enyém titok, és el sem jegyeztek, de ide-oda feltűztem cuccokat. Nem
feltétlenül Coreyval terveztem az esküvőmet. Csak ötleteket szúrtam,
amikor eljön az ideje. Nem számítottam arra, hogy Corey meglátja.
- Össze vagyok zavarodva - ismertem be végül.
- Azt akarod, hogy lebetűzzem?
- Miért probléma egy esküvői képgyűjtemény?
Soha nem beszéltünk házasságról. Csak azt hittem, hogy ezen az úton
haladunk, hiszen majdnem tizenegy hónapja járunk.
- Ez azért probléma, mert nem akarok megházasodni.
- Velem?
- Senkivel - jelentette ki tárgyilagosan.
- Szóval szakítani akarsz? - suttogtam.
Corey felállt, és tett egy lépést felém. Hátrébb léptem, ő pedig
felsóhajtott.
- Ash, nem akarlak bántani, de szerintem így lesz a legjobb. Néhány
hónapig jól megvoltunk, de mást akarunk a jövőnkkel.
- Azt hittem, szeretsz. - Egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
Tett még egy lépést, de nem erősítette meg, hogy egyszer már mondta,
hogy szeret.
- Jó volt, amíg tartott.
- Amíg tartott?
- Azt hiszed, csak veled találkozom? - vigyorgott.
- Hogy mi? - kiáltottam.
- Vannak mások is, Ashtyn.
- Azt mondtad, hogy szeretsz.
 - Azt mondtam, amit hallani akartál. - Újabb könnyek csordultak ki a
szememből. - Ez nem játék.
- Nem?
- Harminchét éves vagy. A húszas éveidben nem élted ki magad?
- Körbe-körije járhatunk ezen. Sajnálom, de továbblépek.
- Ki... Kifelé! - Az ajtóhoz mentem és kinyitottam. - Menj...
- Holnap felhívlak, hogy eljöjjek a cuccaimért - vigyorgott rám,
miközben az ajtóhoz sétált.
- Szerencséd lesz, ha nem építek belőle máglyát! - sziszegtem.
- Nem a te stílusod, bébi.
- Ki a franc vagy te?
Ez nem az a srác, akivel az elmúlt hónapokban randiztam. Olyannak tűnt
most, mintha egy pszichopatával randiztam volna.
Megállt, és visszafordult, amikor a lakásom ajtajában álltam.
- Nem érted? Azért színleltem veled mindent, mert dögös vagy.
Aztán elment.
Néztem, ahogy kattan az ajtó, aztán a fapadlóra rogytam, és még több
könnycsepp csörgött le az arcomon, miközben a szívem megszakadt a
mellkasomban. Hogy történhetett ez? Miért történt ez? Egy részem úgy
érezte, hogy az én hibám. Olyan sokáig vártam, hogy megpróbáljak
megállapodni. A húszas éveimben önmagámnak és karrieremnek éltem, és
reméltem, hogy a harmincas éveimben családot alapíthatok.
Tévedtem.
Mivel lassan éjfélre járt, bemásztam a zuhany alá, hogy még többet
sírjak. A könnyeim összekeveredtek a szappannal és a vízzel, mindet
elnyelte a lefolyó, így eltűntek az életemből.
Akárcsak Corey.
 Az önutálat után magamra vettem a pizsamámat, és álomba sírtam
magam.

Amikor másnap reggel felébredtem, zöld szemeim feldagadtak, vörösek

és duzzadtak voltak az előző éjszaka elszenvedett sós könnyektől és
szívfájdalomtól. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy Corey szakított
velem, vagy hogy azt mondta, csak azért használt ki, mert jól nézek ki.
Kurvára utálom őt!
Miközben a kávém a bögrémbe csöpögött, a bejárati ajtóhoz mentem,
hogy megszerezzem a reggeli újságot. Bár ma szombat van, és nem
dolgozom, mégis lépést kellett tartanom magam mindennel, ami a világban
történik. Együtt kell élnem a hírekkel. Ahogy rápillantottam a címlapra, egy
részem azt várta, hogy egy olyan főcímet fogok látni, ami így szól:
Friss hírek: Ashtyn Valor és Corey Pritchett szakítottak.
De persze a szakítások nem kerülnek be a reggeli hírekbe, hacsak nem
vagy híres, és én nem voltam az. Kivéve
Chicagóban, azt hiszem, de ott csak egy helyi híradós vagyok. Valójában
sosem beszéltem sokat a nyilvánosság előtt a randizós életemről. Még a
tavalyi, chicagói Emmy- díjátadóra is egyedül mentem, mert Coreynak
dolgoznia kellett. Legalábbis ő ezt mondta. A tegnapi után, valószínűleg egy
másik nővel volt.
A második csésze kávé után a telefonom megszólalt, Corey küldött egy
SMS-t:

Corey: Behívtak, hogy helyettesítsek ma reggel valakit. Nyolc körül

átjövök a cuccaimért.
 Nem válaszoltam.
Helyette átöltöztem edzőruhába, lementem az épületben lévő
edzőterembe, és harminc percig futottam, hogy megpróbáljam levezetni a
dühömet.

Aznap este 19:48-kor lezuhanyoztam, felöltöztem a legszebb

farmerembe, amiben Corey szerint jól néz ki a fenekem, és egy fekete
pulóverbe, amiből kivillant a vállam. Azt akartam, hogy azt higgye, jól
vagyok, holott valójában nem vagyok biztos benne, hogy valaha is jól
leszek. Szerettem Coreyt.
Vagy legalábbis azt hittem.
Ilyen gyorsan ki tudok esni a szerelemből? Könnyebb ezt gondolni,
tekintve, hogy mennyire dühös vagyok, de ugyanakkor a szívem még
mindig fáj.
19:55-kor elindultam bort keresni. Azt hittem, hogy Corey talán
valamikor megitta a maradékot, de a pulton találtam fél üveggel. Elővettem
egy poharat, és töltöttem magamnak egy egész pohárral a bordó
folyadékból.
19:58-kor kiürült a poharam, és kitöltöttem a maradék bort, de ezúttal
úgy kortyolgattam, hogy közben az internetet böngésztem, és a világ
híreivel foglalkoztam.
20:09-kor kopogtak az ajtómon. Coreynak még mindig volt kulcsa, és
arra számítottam, hogy magától bejön, mint mindig. Emlékeznem kell rá,
hogy elkérjem tőle.
Az ajtóhoz sétáltam, a bortól a másodperc töredékére megszédültem,
ennek ellenére kinyitottam az ajtót, hogy meglássam a jóképű arcát. Úgy
értem, a szemétláda arcát. Folyton azt kellett mondogatnom magamnak,
hogy ő egy seggfej. Istenem, de imádom az arcát. Szerettem, ahogy a rövid
szakálla csiklandozott a lábam között. Ahogy rángattam a szőke haját, és
nyögtem, amikor elélveztem. És ahogy a mogyoróbarna szemei csillogtak a
reggeli fényben, amikor minden szombat reggel elmosolyodott a
gödröcskével a szája szegletében.
Nem! Azonnal hagyd abba, Ashtyn! - szidtam magam legbelül.
- Szia! - köszönt, mintha mi sem történt volna előző este.
- Szia! - hunyorítottam. - Azt hiszed, örülök, hogy látlak?
- Írtam neked SMS-t.
- Leszarom.
- Hozom a cuccaimat, és már megyek is.
- Előbb add ide a kulcsomat.
Beletúrt a zsebébe, és előhúzta a kulcsait. Miután levette a karikáról,
átadta nekem. Megpróbáltam a zárban, hogy megbizonyosodjak róla, hogy
ez a megfelelő kulcs, aztán lenyúltam, és felvettem a dobozt, amit én
csomagoltam neki. A mellkasához toltam.
- Tessék. Viszlát.
Elkezdtem becsukni az ajtót, de megállított.
- Még egy utolsó kefélés?
- Igen, kefélek még egy utolsót veled. - Horkantás szökött ki a
mellkasomból.
Hátralendítettem a lábam, hogy legyen elég lendületem becélozni, majd
egyenesen a golyóiba rúgtam.
- Baszd meg!
A szemei tágra nyíltak, mielőtt elejtette volna a holmiját. A doboz
tartalmának egy része kiesett, ezért félrelöktem azokat az útból, és végül
becsaptam az ajtót. Nem tudom, meddig nyögött az ajtóm előtt, de 20:34-
kor elmentem még több borért az italboltba.
A hűvös levegő beszivárgott a pamut farmeromon át. Határozottan több
borra volt szükségem. Elégre, hogy elzsibbasszam a fájdalmat és a hideget.
Október végén jártunk, és legalább tíz fokosra hűlt a levegő. A szerencse
úgy hozta, hogy esett az cső. Fogalmam sincs róla, talán az ég utánozta a
síró szívemet, mintha az is összetört volna. Csak úgy illett, hogy az
esernyőmet a lakásomban hagytam. Túlságosan feldúlt és sértett voltam
ahhoz, hogy törődjek vele, ezért elindultam a belvárosi utcán, hogy
megkeressem a legközelebbi italboltot. Az épületek mentén sétáltam,
próbáltam az ereszek alá húzódni, és távol maradni az esőtől, amíg
rábukkantam egy bárra, amely néhány háztömbnyire volt a lakásomtól.
Mivel a bár közelebb volt, mint az italbolt, meggondoltam magam, és úgy
döntöttem, inkább oda megyek.
Amit nem tudtam, hogy ez a döntés megváltoztatja az életemet.
 2.

Rhys

Bámultam, ahogy Bridgette felnyögött, csípője ringott, és sötétbarna haja

a hátára omlott. Szép háta van.
A pokolba is, szép feneke van.
Hiányozni fog az a fenék.
Ismét felnyögött, a háta meggörnyedt, ahogy valami fickó a farkát
beledöfte. Nem az én farkam volt, és nem miattam nyögdécselt. Nem,
valami fickó volt az ágyamban, és dugta a barátnőmet, miközben én a
hálószobám ajtajában álltam. Akárhányszor láttam ezt a forgatókönyvet a
tévében vagy filmekben, mindig volt egy gondolat a fejemben, ami azt
mondta, hogy ha ez velem történne meg, akkor atombombaként robbanva
megölném a fickót. Ahogy azonban az előttem lévő élő pornót bámultam,
nem voltam dühös vagy mérges. Hanem - szórakozott.
Tapsoljak, amikor végeznek?
Fütyüljek?
Fizessek nekik a műsorért?
Mind a hármat meg kellene csinálnom.
Mielőtt bármit tehettem volna - például abbahagyhattam volna a
bámulást, Bridgette sikított. Egy sikoly, amit olyan jól ismertem. Egy
sikoly, ami azt jelentette, hogy elélvezett. A srác lökött még egyet, majd
morogva elernyedt.
- Az év női előadója pedig ... Bridgette Walters - kezdtem tapsolni.
Megfordult, elengedte az ágyrácsot, és felemelte a lepe- dót, hogy
betakarja magát. Eltakarta a testét, amit az elmúlt két évben minden nap
láttam meztelenül.
- Rhys! - zihálta. - Korán hazajöttél.
Igen, korán hazaértem. A mérkőzést, amelyről tudósítottam, törölték,
mivel a jég nem alkalmas játékra. Ez egy ritka helyzet. Nem ismertük a
részleteket, de az előző este tartott koncert miatt volt. Eddigi életemben
csak egyszer hallottam ilyesmiről, és az is egy arizonai előszezoni meccs
volt. Miután a stábom és én élőben közvetítettük, hogy a Chicago
Blackhawks és a San Jose Sharks közötti mérkőzést elhalasztják,
hazamentem.
Kuncogtam, és ránéztem a csávóra, ahogy a farkát takarta a párnámmal.
- Jelöljelek az Év Férfi Előadója címre?
- Miről beszélsz? - kérdezte Bridgette.
- Úgy értem, még soha nem láttam élő pornót - kuncogtam, és kettejük
között intettem a mutatóujjamat -, de ez az előadás nagyon jó volt. Biztos
vagyok benne, hogy ti ketten nyerhettek valamit a pornódíjátadón
Vegasban.
- Pornódíj? - horkantott fel Bridgette.
- Mennem kell - mondta a srác.
- Ne, ember. Maradj. Edd meg az ételemet. Használd a zuhanyzómat. A
francba, pénzt akarsz, mert ágyba vitted a barátnőmet?
El voltam keseredve. Talán nem voltam teljesen elragadtatva a helyzettől.
Bámult rám, nem reagált. Ez azt jelentette, hogy tudta, Bridgette-nek van
barátja? Tudta, hogy ez az én lakásom? A, ki a faszt érdekel? Már nincs
barátnőm. Megfordultam, hogy elmenjek, de aztán mégis visszafordultam,
hogy végső búcsút vegyek Bridgette-től.
- Fogd a szarjaidat, és tűnj el! Ha itt vagy, amikor visszajövök, hívom a
zsarukat. - Felkaptam a kulcsaimat az ebédlőasztalról, ahová pillanatokkal
ezelőtt dobtam.
 Nyolc évig voltam sporthíradóriporter egy helyi csatornánál. A
Blackhawksról kellett tudósítanom, és imádtam. Felnőtt koromban a sport
volt az életem, és mivel nem kaptam esélyt a Nemzeti Jégkorong Ligában
játszani, mert sosem voltam draftolva, úgy döntöttem, a sportról szeretnék
beszélni a megélhetésért. Újságírói diplomát szereztem, és
szenvedélyemmé, életemmé vált a közvetítés. A feladatom az volt, hogy a
játék előtti és utáni műsorokat, valamint a köztes közvetítéseket csináljam.
Szezon elején jártunk, és bár általában csak hajnali órákban voltam otthon,
ma este úgy döntöttem, hazaviszem a munkámat, és áttanulmányozom a
statisztikákat. Azonban nem ezt lőttem ki a teendőim listájáról.
Kiderült, hogy a barátnőm egy csaló kurva.
Rájöttem, hogy anyám jól tippelt, amikor azt mondta, hogy egy plusz
lepedőt kell tartanom az előszobaszekrényben. Bár nem gondoltam, hogy
erre a konkrét dologra gondolt.
A legjobb lesz, ha ma este inkább iszom a vacsorámat.
Kisétáltam a lakásomból, úgy döntöttem, hogy elfelejtem a munkát és a
kurvákat, sétáltam néhány háztömböt az esőben, amíg egy olyan bárba nem
értem, ahol hetente néhányszor megfordultam. Bridgette általában velem
jött, és egy-egy barátunkkal buliztunk, táncoltunk egy kicsit az asztalunk
mellett, ha úgy éreztük, hogy jó a hangulat, és söröztünk zárásig, de ma este
másképp lesz.
Ma este többre volt szükségem egy sörnél.
Beléptem a bárba, a testem azonnal felmelegedett, és egyenesen a fából
készült bárpulthoz sétáltam. Szombat esti tömeghez képest kissé korán volt,
így sikerült még helyet foglalnom a pultnál.
Egy hely, amit majd nem akarok elhagyni az utolsó felszólításig.
A csapos elkapta a tekintetemet, és odalépett hozzám.
- A szokásos?
 - Ma este nem, Tommy. Kérek egy erős seven and seven-t.
Tommy bólintott, majd megfordult, hogy elkészítse az italom, miközben
én elővettem a telefonomat a zsebemből, és elkezdtem törölni az összes
képet Bridgette-ről és rólam.
Bassza meg az a kurva!
Miután kitöröltem néhányat, a csapos elém csúsztatta az italomat, én
pedig átadtam neki a hitelkártyámat.
- Tartsd nyitva a számlát.
Ismét megrázta a fejét, majd elment, hogy kiszolgáljon mást is.
Visszatértem a telefonomhoz, és sorba töröltem a képeket az-italom
kortyolgatása közben. Aztán a semmiből egy kéz ragadta meg a karomat;
megijesztett.
- Ő a barátom, bocsánat.
Felnéztem az engem megérintő kézről egy nő zöld szemébe, akit azonnal
felismertem: Ashtyn Valor az egyik chicagói éjszakai hírcsatornától. Nem
lehetett úgy Chicagóban élni, hogy az embernek farka van, és ne tudta
volna, ki az az Ashtyn Valor. Biztos vagyok benne, hogy az emberek csak
azért nézték az esti híradását, hogy lássák őt a szűk ruháiban. Gyönyörű. És
megérintett engem.
Azt mondta, hogy a barátja vagyok?
Füstös zöld szemei könyörögve elkerekedtek, hogy segítsek.
- Igen - egyeztem bele, miközben felálltam, és a karcsú vállára tettem a
karomat.
A titokzatos férfi pislogott, és néhány pillanatig a karomat bámulta, majd
visszatekintett Ashtynra.
- Maga Rhys Cole-lal jár? - Úgy tette fel a kérdést, mintha nem tudná
elhinni, hogy két híradós randizik. - Tényleg?
- Tényleg - nézett rám Ashtyn mosolyogva.
 - Mióta is...? - vigyorogtam rá. Elakadtam, próbáltam kitalálni egy olyan
időtartamot, ami hihető lenne, tekintve, hogy nem jártunk, és még sosem
szerepeltünk együtt a nyilvánosság előtt. Igaz, kit érdekelt igazán a helyi
híradósok szerelmi élete? Engem nem. Bár ahogy belenéztem az egzotikus
fekete pöttyökkel tarkított sötétzöld szemébe, azonnal érdekelt, hogy
valójában kivel randizik. Talán házas? De ha az lenne, akkor csak meg
kellett volna villantania a gyűrűjét ennek a fickónak. Azonban úgy
viselkedtünk, mintha egy pár lennénk, tehát ez azt jelentette, hogy nem az.
Ugye?
- Holnap lesz négy hónapja - válaszolt helyettem Ashtyn.
- Igen - értettem egyet, és a mosolyom már a gondolatra is szélesebb lett.
Ki is az a Bridgette?
Ashtyn és én elfordítottuk a fejünket, és visszanéztünk a világosbarna
hajú férfira, de észrevettem, hogy Ashtyn nem akar vele szemkontaktust
teremteni.
- Az én hibám - lépett le a fickó.
Ashtyn azonnal elernyedt a karom alatt, amely még mindig a vállán volt.
- Köszönöm - lehelte.
Visszaültem a bárszékre, és testemmel szembefordultam vele.
- Gyakran nyomulnak rád a srácok?
Feltételeztem, hogy igen. Csak rá kell nézni! Egyenes szőke haj,
lenyűgöző zöld szemek, karcsú vállak, amelyek biztos vagyok benne, hogy
lapos hashoz vezetnek. A mellei éppen elég nagyok ahhoz, hogy
belesimuljanak a tenyerembe, a fenekében nem voltam túl biztos, de ahogy
a farmer a combjait ölelte, megkeményített. Ha szingli lennék - várjunk
csak, szingli vagyok -, rá tudnék hajtani, és nem bánnám, ha
megismerkednék Ashtyn Valorral.
 - Nem - válaszolt enyhe mosollyal. - Általában nem vagyok egyedül egy
bárban szombat este. Vagy bármilyen más este, ami azt illeti.
- Én sem - nevettem. - Mi a különleges alkalom?
- Szakítottam az igazi barátommal - nyúlt a borospohárért és kiitta.
- Au - fogtam meg a mellkasomat, mintha megsebesültem volna. - Nem
biztos, hogy tetszik, hogy arra célozgatsz, én vagyok az álbarátod.
- Hát... Úgy értem... - nevetett fel.
- Tudom. Csak ki akarsz használni - mosolyogtam.
- Sajnálom, és köszönöm! Nem álltam készen arra, hogy egy random
fickóval beszélgessek - mosolygott.
- Mint én.
- Szerencsére tudom, ki vagy.
- Ahogy én is tudom, hogy ki vagy.
- Ez az ára annak, hogy benne vagyunk a tévében.
- Híresek vagyunk errefelé - viccelődtem.
- Ha te mondod.
Mindketten nevettünk.
- Hadd hívjalak meg még egy italra. Legalábbis, hogy fenntartsam a
látszatot, mint a barátod.
Ashtyn megfordult, hogy az üres poharára nézzen.
- Persze. Még egyet.
Felemeltem a karomat, és intettem a csaposnak.
- Ha ettől jobban érzed magad, én is most szakítottam a barátnőmmel -
mondtam, miközben Tommy töltött az i iáiból.
- Sajnálom - felelte Ashtyn, és a poharáért nyúlt.
En pedig belekortyoltam a whiskymbe.
- Te is rajtakaptad, hogy megcsal téged?
Ashtyn fuldoklóit a sötétvörös folyadéktól.
 - Mi? Rajtakaptad, hogy a barátnőd egy másik pasival kefél?
Bólintottam, és újra kortyoltam az italomból.
- A kibaszott ágyamban.
- Azta! - kerekedett el a szeme.
- Tudom - válaszoltam, és intettem Tommynak. Ezúttal nekem volt
szükségem újabb körre. - Ma este a kanapén alszom, amíg nem tudok új
lepedőt venni.
- Nincs tartalék?
- Férfi vagyok. Csak egyre van szükségem.
- Nyilvánvaló, hogy kettő kell.
f elnevettem, és megböktem a vállát a kezemmel.
- Rendben, anyámnak igaza volt.
- Okosnak tűnik - nevetett fel Ashtyn.
- Mindenképpen elmondom neki, hogy Ashtyn Valor okosnak tartja.
Odáig lesz.
- Oh, kérlek. Ugyanolyan híres vagy, mint én. Nem fogja érdekelni.
- Neked több Emmy-díjad kell, hogy legyen, mint nekem.
Ashtyn több Emmy-díjat is kiérdemelt: Kiváló híradós tudósítás, Kiváló
folyamatos híradós tudósítás, Kiváló riport, Kiváló oknyomozó újságírás és
Kiváló üzleti és gazdasági tudósítás.
- Összehasonlítjuk őket?
- Csak egy módon derülhet ki, hogy ki a jobb - kuncogott. - Nekem öt
van.
- Nekem is - mosolyogtam.
- Akkor egy csónakban evezünk - szélesedett el a mosolya.
Még néhány kortyot ittunk az italunkból, aztán megkérdeztem:
- Akarsz beszélni róla? - kérdeztem.
Összevonta a szemöldökét.
 - Te akarsz beszélni arról, hogy miért dobtak?
- Őszintén szólva, kíváncsi vagyok, hogy miért tenne ilyet egy idióta.
Kibaszottul gyönyörű vagy.
- Azt hiszem, a fejembe szállt a bor, mert megesküdtem volna rá, hogy
csak úgy rám hajtottál - pirult el az arca, miközben ujját a pohár ajkán
forgatta.
- És ha igen? - kortyoltam az italomból.
- Valóban?
- Mindketten egyedülállóak vagyunk, Ashtyn - vontam vállat.
- Frissen szingli - pontosította. - Nem keresek másik igazi barátot.
- És sem keresek másik igazi barátnőt - mosolyogtam.
- Mennyi ideig voltál vele?
Nem feltétlenül volt összetörve a szívem, de ilyen szarságok
megtörténnek. Sóhajtottam.
- Két év.
- És te bele akarsz ugrani ebbe - intett a kezével köztünk -, bármi is
legyen ez.
- Legyünk őszinték. Ez a nőknél más, mint a férfiaknál. Nem ugyanazzal
a fejjel gondolkodunk.
- De én lány vagyok, és nem tehetek csak úgy ragtapaszt a szívemre.
- Miért nem? Ahhoz, hogy túljuss valakin, valaki más alá kell kerülnöd,
vagy hogy is mondják - ittam egy újabb kortyot.
- Nem vagyok elég részeg ehhez a beszélgetéshez - nevetett.
- Ezen segíthetünk - vigyorogtam. Ismét felemeltem a karomat, hogy
Tommy felé intsek. - Két feles Fireballt.
- Azta! - horkantott fel Ashtyn.
- Nézd, Ashtyn. Csak szórakozom veled, de ha tényleg vissza akarsz
menni a lakásodra, én benne vagyok.
 - Nem tudom - bámult rám.
- Nem tudod, vagy nem akarod?
- Mindkettő - sóhajtott.
- Oké, nos - csúsztattam át a feles, fahéjas whiskyt -, igyunk az új
barátságra.
Összekoccintottuk a poharakat, majd lehúztuk a tüzes finomságot.
Rövid ideig csendbe burkolóztunk, mielőtt újra megszólalt:
- Kicsivel kevesebb, mint egy évet voltunk együtt. - Bólintottam.
- Szívás, mi?
Sóhajtott.
- Igen, de kérdezhetek valamit?
- Természetesen.
- Szeretnél megházasodni?
- Veled? - nevettem.
- Nem. Úgy általában.
A válasz a nyelvem hegyén volt, de valami mélyen bennem ki akarta
fejteni. Őrült érzés volt. Nem sokat tudtam Ashtynról, csak annyit, hogy
mivel foglalkozik. Tudtam, hogy az elmúlt néhány évben részt vett az
Emmy-díját- adón, de az útjaink még sosem keresztezték egymást. Most
mindketten a szívfájdalmunkat ápoltuk piával, és a házasságról
beszélgettünk.
- Igen - válaszoltam egyszerűen.
- Az exem nem. Igazából ezt kezdte részletezni, amikor szakított velem,
de aztán tudatta velem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akivel találkozgat.
- A mobilja rezgeti a falapon, és mindketten a telefonjára bámultunk.
Képernyővel lefelé feküdt, így nem derült ki, hogy ki küldött neki üzenetet.
- Emlegetett szamár - mondtam feltételezve, hogy az exe az.
- El kellene olvasnom? - kereste a tekintetem.
 Egy pillanatra elgondolkodtam.
- Miért jöttél ebbe a remek intézménybe? - kérdeztem, és a hátam mögé
böktem, hogy a félhomályos, téglafalú bárra mutassak.
- Felejteni.
- Én is - értettem egyet. - Szóval tedd el a telefonodat, és segíts
elfelejteni.
- Van egy jobb ötletem - húzódott mosolyra az ajka.
- Valóban?
Felkapta a telefont a pultról, bekapcsolta a kamera módot, megfordította
a nézetet, hogy egy szelfit készítsen.
- Karolj át - kérte.
Habozás nélkül megtettem, hatalmas vigyorral az arcomon. Éppen
mielőtt Ashtyn elkapta volna a képet, még közelebb hajoltam, és egy csókot
nyomtam a csupasz vállára, ahol a pulóvere lecsúszott. Ahogy az ajkaim
találkoztak a puha bőrével, hallottam a kép kattanását. Nem szólt semmit,
miközben lassan felém fordította a fejét, hogy rám nézzen.
- Sajnálom, csinálj másikat.
Nem sajnáltam. Valójában újra megtenném, de ehelyett pózoltunk a
képhez, mindketten hatalmas mosollyal, majd újra kattant a zár. Néztem,
ahogy Ashtyn rákattint a Facebook-alkalmazásra a telefonján, hogy
közzétegye a képet.
- O, hadd jelöljelek be. - Felkaptam a telefonomat, rákerestem a nevére a
Facebookon, és elküldtem a kérést.
- Azt hiszem, a seggfej még mindig az ismerősöm.
- És a ribanc még mindig az enyém, úgyhogy ne felejts el megjelölni -
vigyorogtam.
- Ez a terv.
 Miután közzétette a képet a Facebookon, rányomtam és elmentettem a
galériámba. Meg akartam kérni, hogy küldje el a másikat, de nem tettem.
Ehelyett megkérdeztem:
- Kérsz még egy italt?
- Jobban teszem, ha nem iszom, különben túllépek a határaimon, és sokat
beszélek.
- Nem felejtetted el - mutattam rá.
- Akkor segíts elfelejtenem! - nézett a szemembe.

1 Seven and Seven mindössze két összetevőből származik, és innen ered a neve is: Seagram's 7Crown Whisky (kanadai eredetű
kevert whisky) és 7-Up (szénsavas citrom-lime szódaital).
 3.

Ashtyn

Próbáltam higgadtan viselkedni.

Harminchárom éves felnőtt vagyok, akinek Összetörték a szívét, és most
az egyik leglenyűgözőbb férfival beszélgettem, akit valaha láttam. Igaz, ha
tudtam volna, hogy ez fog történni, nem ittam volna meg előtte fél üvegnyi
bort odahaza. A bor és a fahéjas whisky segített felejteni, de a törésponton
voltam. Ha felállók, lehet, hogy nem tudok egyenesen járni. Most már el
tudtam képzelni a címlapot:

Friss hírek: Ashtyn Valor tegnap este meztelenkedett Fhys Cole-lal

Annak ellenére, hogy épp most tettem fel a képet rólunk a Facebookra,
még nem álltam készen arra, hogy az egész világ megtudja, hogy mi egy
kamu barát és barátnő vagyunk. Azt akartam, hogy csak egy ember tudja
meg. Azt akartam, hogy Corey meglássa a képet, és megbánja, hogy valaha
is összetörte a szívemet. Rhys nem tűnt összetörtnek a szakítása miatt, és
megpróbált közeledni hozzám. Barátság extrákkal? Egyszer azt hallottam,
hogy nem létezik olyan, hogy barátság extrákkal, mert mindig lesz valaki,
aki többet akar. Én nem akartam többet. Épp most szakítottam Coreyval, és
egymillió év alatt sem gondoltam volna, hogy ma este egy új sráccal
találkozom, és vele akarok lenni. Úgy értem, melyik nőnek ne tetszene?
Rhys olyan, mint egy sportoló. Ujjnyi hosszú, sötétbarna haja arra
csábított, hogy végigsimítsak rajta, és ahogy vibráló kék szeme az én zöld
szemembe nézett, arra késztetett, hogy megnyíljak, és elmondjam neki
minden titkomat. És amikor megmutatta a féloldalas mosolyát, amitől a
gödröcskéi is elmélyültek, legszívesebben az ölébe bújtam volna, hogy
felfedezzem a sima arcát, miközben vágytól telve megcsókolom.
- Nem felejtetted el - mondta.
Valójában nem felejtettem el Coreyt. Tudtam, hogy néhány órán belül
nem is fogom, de ahogy Rhys kék szemébe néztem, kicsúsztak a szavak a
számon:
- Akkor segíts nekem elfelejteni.
Elvigyorodott, előrehajolt, és mielőtt észrevettem volna, az ajkai az
enyémhez tapadtak. Éreztem a whisky ízét, ahogy a nyelve szétválasztotta
az ajkaimat. Nem haboztam. Nem is tudtam. A Coreyval való csókolózás
édes kis köszönő- vagy búcsúcsókká változott. Nyelv nélkül, kivéve, ha
éppen szexeltünk, de akkor sem tartott sokáig, mert rögtön a lényegre
tértünk. De ahogy Rhys csókolt, az teljesen más. Cseppet sem ártatlan.
Forró, szenvedélyes és tüzes. Akárcsak a Fireball, amit nemrég
fogyasztottunk el. A whisky felmelegítette a belsőmet, és az is, ahogy Rhys
a nyelvét használta, hogy segítsen felejteni. A keze a tarkómat ölelte, és
szerettem volna végigsimítani a sötétbarna haján, de ellenálltam. Nyilvános
helyen voltunk, és mindketten rivaldafényben.
- Nos? - kérdezte, miután visszahúzódtam.
- Lassan haladok
Aztán mintha nem is csókolóztunk volna, Rhys témát váltott, és a
munkáról beszélgettünk. Elmesélte, hogy a ma esti meccsét egy véletlen
jégprobléma miatt törölték, én pedig meséltem neki az esti hírektől, a
céljaimról, és mindenről, amit a zsongó szám ki akart önteni. A szakmám
miatt mindenről naprakésznek kellett lennem, így amikor Rhys a
Blackhawks aktuális szezonjáról beszélt, és arról, hogy szerinte hogyan
fognak szerepelni, gond nélkül tudtam követni, különösen, mivel apám és a
testvéreim hardcorc szurkolók, és Corey soha nem hagyott ki egy meccset
sem.
- Bridgette utálta a sportot.
- Ne érts félre, de hogyan randizhat egy sportban karriert befutott férfi
egy olyan nővel, aki utálja a sportot? - pislogtam a nyers kérdésemre.
- A szex nagyszerű volt - vonta meg a vállát.
- Úgy tűnik, nem adtál neki eleget - kuncogtam.
- Máris a tökömet szorongatod, Ashtyn? - kérdezte. - Ez aztán a mélyütés.
- Nem biztos, hogy helyén való. Az exem valószínűleg már az egyik nőjét
keféli a másik után.
- Valószínűleg igazad van.
Rhys szavai szúrtak. Részegnek kellett volna lennem ahhoz, hogy ne
fájjanak, vagy hogy elfelejtsem őket.
- Ki a kedvenc játékosod? - kérdeztem témát váltva.
- Általában, vagy a Hawksban?
- Mindkettő.
Úgy vigyorgott, mint egy gyerek, áld épp a hőséről akar beszélni.
- Nos, az én örök kedvencem Gretzky. Nincs olyan gyerek, aki a
nyolcvanas-kilencvenes években nőtt fel, aki szerette a hokit, és ne
gondolta volna, hogy olyan lesz, mint Wayne.
- Gyerekkoromban az apám és a testvérem mindig róla beszéltek.
- Igen, ő volt az egyik legnagyobb.
- És ki a kedvenc minden idők kedvenc Blackhawk játékosod?
- Hát, amikor tízéves lehettem, azt hittem, hogy profi leszek. Ez volt az
álmom, mert ötéves korom óta játszottam, és tízévesen azt hittem, hogy
nagyon jó vagyok.
Gretzky a fénykorában volt, de nem láthattam minden meccsét, akkoriban
csak a helyi sportokat nézhettük. De az egyetlen srác, aki abban az évben
megragadott, az Jeremy Roenick volt. Abban a szezonban a Blackhawksot a
Stanley Kupa döntőjébe segítette, és nyolc szezonjából háromban száz pont
fölé jutott. Azért is kedveltem őt, mert durva és erős, átverekedte magát az
ellenfeleken, hogy a hálóba lőhessen. Olyan akartam lenni, mint ő.
- Játszottál az NHL-ben?
- Dehogy - rázta meg a fejét. - Soha nem válogattak be. Régen dühös
voltam, mert ez volt az álmom, de most már nem vernek meg a
megélhetésért.
- Sokat verekednek, mi? - kuncogtam.
Tudtam, hogy a harc technikailag rendben van a jégkorongban, csak még
soha nem láttam ilyet. De Rhys arra késztetett, hogy megnézzek egy
meccset.
- Igen
- Találkoztál már ezzel a Roenickkel?
- Nem. Már jóval azelőtt lecserélték, hogy úgy döntött cm, sportriporter
leszek - ráncolta össze a homlokát.
- Azért a vendégcsapatoknál játszania kellett, nem?
- 2009-ben vonult vissza, én pedig nem kaptam rá lehel őséget -
válaszolta.
- Egy utolsó kör? - kérdezte a csapos.
- Akarsz még egyet? - fordult felém Rhys.
- Nekem elég volt. Haza kell mennem.
Nem is tudtam, milyen későre jár. Hirtelen hajnali kettő leli.
- Elkísérlek.
- Köszönöm.
Rhys kifizette a számlát, beleértve az első pohár boromat is, én pedig
vállat vonta már a bőrdzsekimben állva. Miután felvette a kabátját,
kiléptünk az őszi levegőre. Elállt az eső.
 - Szívás, hogy törölték ma este a meccset.
- Igen, de ha nem így lett volna - mondta, miközben elindultunk a
lakásom irányába -, akkor nem sétálok be a ribanc barátnőmhöz, és nem
találkoztam volna veled.
Éreztem, ahogy a forróság megcsapja az arcom.
- Ez igaz, de bárcsak más körülmények között találkoztunk volna.
- Nem tudom - jelentette ki. - Akkor nem lettem volna az álbarátod
néhány órára.
- Ezt még egyszer megköszönöm - nevettem.
- Bármikor, Cupcake.
- Cupcake? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen.
- Miért Cupcake?
- Mert meg akarlak kóstolni, és be akarlak habzsolni. - A válaszára
megbotlottam a járda egy képzeletbeli bukkanóján, és majdnem elestem. -
Jól vagy? - kérdezte.
- Először viselek magas sarkút - viccelődtem. Aztán felnéztem, és
rájöttem, hogy megérkeztünk. - Itt lakok.
Rhys az épületre, majd az utca túloldalára bámult, mielőtt visszanézett
volna rám.
- Valóban?
- Igen - bólintottam.
- Abban az épületben lakom - mutatott az utca túloldalán lévőre.
- Tényleg?
- Őrület, mi?
- Igen. Akkor talán valamikor összefutunk.
Előrelépett, és miközben kezei az arcomhoz simultak, azt suttogta:
- Ezt szeretném.
 Aztán az ajka az enyémre tapadt, és a testem azonnal felforrósodott. A
nyelve ismét követelőző volt, és a pokolba, ha nem hívom be egy kávéra,
ami szexhez vezetne.
Nem tudtam.
Az nem én lennék.
De megcsókolhattam. Mert jól csókol.
Addig akartam csókolni, amíg fel nem kel a nap. Aztán ez a gondolat arra
késztetett, hogy arra gondoljak, úgy nyalogat, mintha cukormáz lennék egy
süteményen, és ettől csak nedves lett a bugyim a lábam között.
- Add ide a telefonodat - mondta Rhys, amikor szétváltunk. Belenyúltam
a táskámba, majd odaadtam neki. Néhányszor ráütött a képernyőre. -
Használj engem valamikor.
- Használjalak?
- Ha el akarod őt felejteni, hívj fel. Bármikor használhatsz engem.
A képernyőre néztem, amikor visszaadta a telefonomat, és rájöttem, hogy
elmentette a számát.
- Még egyszer köszönök mindent, és azt is, hogy megpróbáltál segíteni
felejteni.
- Bármikor, Cupcake. Egyszer még nagyon boldoggá leszel egy fickót.
Még egyszer utoljára megcsókolt, mielőtt átsétált az utcán.

Másnap reggel - vagy inkább délután - arra ébredtem, hogy a telefonomat

elárasztották az értesítések a Facebookon, és érkezett egy SMS Jaime-től:

Jaime: Láttam a képet rólad és Rhys Cole-ról. Corey tudja, hogy tegnap
este egy másik sráccal voltál?
 Nem volt erőm válaszolni neki, ezért megnyitottam a Facebookot, és
elolvastam az összes kommentet, amit az emberek írtak a fotóhoz, amit
előző este posztoltam Rhysről és magamról. Amikor az övéhez értem,
mosolyogva olvastam:

Rhys: Használj bármikor ;)

Néhány barátom válaszokat írt alá, és megkérdezték, hogyan

„használtam” őt. Coreytől azonban nem érkezett semmi. Nem számítottam
rá, hogy hozzászól, de ez azt is jelentette, hogy nem fogom tudni, hogy
látta-e a bejegyzést vagy sem. Akkor és ott elhatároztam, hogy
megszakítom az ismeretséget, és már nem érdekel, hogy látta-e a képet.
Bassza meg!
Ahelyett, hogy visszaírtam volna Jaime-nek, inkább küldtem egy
üzenetet Rhysnek, mielőtt kimásztam az ágyból:

Én: Ha a sportközvetítés nem jönne be neked, álbarátként remekül

kereshetsz. Köszönöm, hogy kihasználhattalak.

Nem írtam alá, hogy ki vagyok, mert azt hittem, hogy az üzenetem majd
megteszi ezt helyettem. Aztán beírtam Corey nevét, és töröltem az
ismerőseim közül, majd töröltem minden képet, amit valaha is készítettem
magunkról.
Miután kimentem a mosdóba, a telefonom megszólalt:

Rhys: Én csak az álbarátod akarok lenni.

Elmosolyodtam, miközben az ajtóhoz sétáltam a vasárnapi újságért, és

begépeltem a választ:
 Én: Ezzel együtt tudok élni.

Azonnal érkezett a válasz:

Rhys: Használj bármikor, Cupcake: :P

Az első kávém után válaszoltam Jaime-nek:

Én: Corey és én szakítottunk. Biztos vagyok benne, hogy nem érdekli,

hogy Rhys-szel voltam.
Az első kávém után válaszoltam Jaime-nek:
39
Én: Corey és én szakítottunk. Biztos vagyok benne, hogy nem érdekli, hogy Rhys-szel voltam.
Nevettem, és elindultam egy csésze kávéért, miközben elolvastam az
utolsó üzenetét. A gondolattól, hogy Rhys úgy nyalogat, mintha cukormáz
lennék egy süteményen, megint megremegett a gyomrom, de kellett egy kis
idő, hogy a szívem meggyógyuljon, mielőtt továbblépnék a következő
sráchoz.
Igaz vagy nem.

Elmosolyodtam, miközben az ajtóhoz sétáltam a vasárnapi újságért, és

begépeltem a választ:

Én: Ezzel együtt tudok élni.

Rhys: Használj bármikor, Cupcake: :P

Azonnal érkezett a válasz:

Csak reméltem, hogy igen.

 A telefonom csörögni kezdett, és Jaime neve villant fel a képernyőn.
Megforgattam a szemem, és vettem egy mély lélegzetet, mielőtt fogadtam
volna a hívást. Nem éreztem kedvet magyarázkodni az elmúlt huszonnégy
óráról, de ő a legjobb barátom, és tudtam, hogy csak idő kérdése, hogy
kifaggasson.
- Helló?
- Hogy érted azt, hogy Corey szakított veled?
Felnyögtem, és elmondtam neki, mi történt, kivéve azt a részt, ahol azt
állította, hogy végig megcsalt.
- Sajnálom, ami közted és Corey között történt, de valahogy előre láttam,
hogy ez lesz.
- Hogyan?
- Mert egy totális seggfej, és csak magával törődik.
- Alig ismered őt - javítottam ki.
- Pontosan ez a lényeg. Nem akart átjönni a karácsonyi bulimra, ezért
egyedül jöttél. És dolgoznia kellett, amikor júliusban a grillpartit tartottuk.
- Mert dolgoznia kellett - hangsúlyoztam.
- Kényelmesebb volt dolgoznia, Ash.
- Igazad van. Más nőkkel is lefeküdt, amíg velem volt.
- Meg fogom ölni.
- Semmi baj.
- Tényleg?
Egy pillanatra elhallgattam, miközben élveztem a ragyogó napsütést.
- Semmi olyan, amit a bor ne tudna helyrehozni.
És Rhys, ha felhívom.
- Sajnálom. Szeretlek, de örülök, hogy szakítottatok. Lesz majd valaki
jobb neked. Ha már itt tartunk, mesélj erről a képről Rhys Cole-lal, amit
tegnap este posztoltál.
 Elmosolyodtam az emlékekre.
- Elmentem a Judy’s-ba egy italra, és ő ott ült mellettem a bárpultnál.
- Ti ketten nagyon meghittnek tűntetek.
- Mi csak ivócimborák lettünk a tegnap éjszakára.
A vigyorom kiszélesedett, ha Rhysre gondoltam, és arra, hogyan jött a
megmentésemre.
- Személyesen is ugyanolyan dögös?
- Jaime! - dorgáltam mosolyogva.
- Mi van? Csak tudni akarom.
Egy pillanatra elhallgattam, még mindig vigyorogtam, mint egy bolond.
- Dögösebb.
- Ha nem lenne összetörve a szíved Corey miatt, megnehezíteném a
dolgodat, amiért nem jöttél össze Rhys-szel.
- Nem így történt.
Nem akartam beszélni neki a csókokról, mert összetört a szívem Corey
miatt. Jó volt megismerni Rhyst, de most, hogy Careyről és a történtekről
beszéltem, és nem folyt alkohol az ereimben, megint fájt a szívem. Még ha
egy csaló seggfej is volt, a szívemnek egyszerűen csak egy kis szünetre és
időre van szüksége, hogy meggyógyuljon.
- Rendben. Sajnálom. Szóval, mit tehetek érted?
Megvontam a vállam, bár ő nem látott engem.
- Semmit. Úgy értem, csak időre van szükségem.
Tudtam, hogy nehéz lesz. Az elmúlt hónapokban a szabadidőmet
Coreyval töltöttem. És most nincs Corey. Úgy éreztem, mintha megrepedt
volna a szívem a mellkasomban. Igaza van Rhysnek? Találkozom majd egy
sráccal, és boldog leszek végre? Nem lettem fiatalabb az elmúlt
hónapokban.
- Akarsz ma este velem vacsorázni?
 - Így kaphatnék egy-két italt. Holnap munka után be kell ugranom egy
italboltba.
- Persze. Mondd meg hol és mikor, én pedig ott leszek, hogy segítsek
berúgni.
És ezért volt Jaime a legjobb barátom. Megértett engem.
 4.

Rhys

Amire hazaértem, Bridgette eltűnt. Hála a kibaszott Úrnak! Hálás

voltam? Még zsibbadt állapotomban is észrevettem, hogy a lakásomban
csend van. Nem zúgott csajos drámasorozat a tévében, nincs hangos
gügyögés, nincs Food Network BS, amitől mindig megéheztem, és nincs
szex sem ma este.
Bár hazamentem volna Ashtynnel. Basza meg, elmentem volna vele.
Nem volt elég, hogy megcsókoltam. Többet akartam. Amikor azt
mondtam neki, hogy használjon ki, komolyan gondoltam. Mindketten
használhatnánk egymást, hogy elfelejtsük az exeinket. De akartam-e
esztelen szexet, hogy túljussak Bridgette-en?
De még mennyire!
Minden szexet akartam, hogy kitörölhessem azt a képet, ahogy Bridgette
egy fickó farkán lovagol az ágyamban. El kell égetnem a lepedőmet.
Fogalmam sincs, mióta csalt, mert őrült munkaidőben dolgoztam a meccsek
miatt. A legtöbb hokimeccset éjszaka tartották, és hetente egy-két hazai
csapat lépett a jégre, így nem értem haza, amíg a bárok be nem zártak.
Amikor a nyugati parton játszottunk, néhány órával korábban értem haza.
Imádtam ezt. De azt nem, hogy arra jövök haza, hogy a barátnőm megcsal.
Miután lezuhanyoztam, levettem az ágyamról a mocskos lepedőket, és a
szemétbe gyömöszöltem, majd a kanapémról levett takaróval lefeküdtem az
ágyamra. A kanapén akartam aludni, de miért tettem volna, amikor a matrac
is rendben van? A matrac rendben van? Megnéztem, de nem találtam rajta
foltokat. Még ha lenne is, nem tudnám, hogy az enyém-e vagy sem. Bassza
meg. Új matracot akarok venni. Úgy döntöttem, hogy a kanapén alszom.
A magamra terített takarón Bridgette illatát éreztem. Mindennek
Bridgette-szaga volt: vanília. Egy évvel ezelőtt adtam neki egy kulcsot, és
beköltözött. Nem kértem rá, de egyik nap még csak a fogkeféje volt nálam,
a másik nap pedig az egész szekrénye.
Francba.
Ez a gondolat rádöbbentett, hogy nem kértem vissza a kulcsot, és ő sem
hagyta ott. Kinyitottam a telefonomat, hogy üzenetet küldjék neki, de a
zárolási képernyőmön egy facebook-értesítés jelent meg, hogy be vagyok
jelölve egy fotón. Ez elfeledtette velem, hogy mit is csinálok.
Elmosolyodtam, mert pontosan tudtam, hogy melyik fotó az. Miután
elhúztam az értesítést, feloldottam a telefonomat, és abban a pillanatban,
amikor a kép a képernyőmet díszítette, szélesebb lett a vigyorom. Egymás
után jöttek a kommentek, hogy milyen nagyszerű, hogy két fiatal híradós
különböző csatornákról együtt mutatkozik. Nem tudtam, miért látják ezt
furcsának az emberek. Én nem. Talán azért akadtak ki az emberek, mert ők
a barátaink, és még nem terjedt el a hír, hogy mindketten szinglik vagyunk?
Ha tudnák, hogy az én ajkaim megízlelték az övét...
Hagytam egy megjegyzést, aminek csak ő tudhatja a jelentését:

Én: Használj bármikor ;)

Bármikor lennék az álbarátja.

A bejárati ajtó hangjára felriadtam.

 Elaludtam a kanapén, amíg a fejemet a szobába lépő magassarkú cipők
hangjára kaptam fel.
- Mit keresel itt? - nyögtem fel.
Bridgette becsukta maga mögött az ajtót.
- Azt reméltem, hogy beszélhetünk.
- Miről akarsz beszélni? - Felálltam, és elindultam, hogy egy csésze kávét
öntsek magamnak.
- Sajnálom.
- Sajnálod? - nevettem. - Hadd találjam ki, véletlenül ráestél?
- Mi? - kérdezte, miközben mögém jött. Leült a bárszékre, amíg én
előkészítettem a Keurigot.
- Ráestél a farkára?
- Sajnálom - ismételte meg sóhajtva.
Nem válaszolt a kérdésemre, de tudtam a választ. Megfordultam, és
keresztbe tettem a karomat a mellkasom előtt.
- Sajnálod? Mióta tart?
- Számít ez?
A barna szemébe bámultam, nem válaszoltam. Számított-e? Vissza
akartam-e kapni? Nyilvánvalóan azért volt itt, hogy beszélgessünk, ami azt
jelentette, hogy újra össze akart jönni. Akartam én ezt? Megbízhattam volna
benne újra?
- Miért? - kérdeztem végül.
- Nem igazán tudok rá válaszolni, csak úgy megtörtént - fordította el a
fejét.
- Hányszor?
- Csak néhányszor.
- Itt? Az ágyamban?
- Igen - suttogta. - De utána kitakarítottam.
 A Keurig gurgulázott mögöttem, jelezve, hogy a kávém már majdnem
elkészült.
- Csak menj - sziszegtem, és megfordultam a kávémért.
- Bébi...
- Semmi, amit mondasz, nem fogja rendbe hozni ezt a helyzetet,
Bridgette. Vége van. Takarodj a picsába! - förmedtem rá.
A hűtőhöz mentem a tejszínhabért, miközben ő lecsúszott a bárszékről.
- Tudod, hogy csak azért voltam veled, hogy hokisokkal találkozhassak.
Ugye?
- Azt hittem, utálod a sportot - fordultam vissza a hűtőszekrénytől.
- Igen, de az nem jelenti azt, hogy nem akarok együtt lenni az egyikkel.
Tudod, mennyi pénzt keresnek?
Tudtam.
- Jó szórakozást a mostani áldozathoz - csaptam be a hűtőszekrény
ajtaját. - Vigyázz magadra, Bridge, és hagyd a kibaszott kulcsodat az
asztalon.
Nincs annyi koffein a világon, hogy ezt a napot jobbá tegye.

A következő pénteken a Hawks a Nashville Predators ellen játszott.

Bridgette-ről nem hallottam semmit, és Ashtynről sem a találkozásunk utáni
reggelen kívül. Igaz, hogy csak egy üzenet volt, de legalább a száma
megvan. Minden időmet a munkahelyemen töltöttem, átnéztem a következő
meccsek statisztikáit, nem akartam hazamenni egy üres lakásba. Ha tudtam
volna Ashtyn lakásának számát, átmentem volna hozzá. Biztos vagyok
benne, hogy tudnék találni egy okot, talán még SMS-t is írhatnék neki, de
nem akartam utána futni. Ő is szarságokon ment keresztül, és az idő majd
megmutatja, mi legyen.
 A hét folyamán néhány este megnéztem az adását, és minden alkalommal
lebeszéltem magam arról, hogy kapcsolatba lépjek vele. Azt mondtam neki,
hogy engem használjon ki, ne fordítva. Ha ő nem akar találkozni velem,
akkor biztos vagyok benne, hogy van valaki más számomra. Ez nem
akadályozott meg abban, hogy éjszakánként rá gondoljak, miközben
kivertem.
- A pihenőszobában mennek a hírek - tájékoztatott Kenny, miközben
lecsúszott a velem szemben lévő fülkében az íróasztali székébe. Néhány
centivel alacsonyabb nálam, bozontos barna haja és barna szeme van.
Kenny a legjobb barátom, mióta mindketten az állomáson kezdtünk, és
olyan, mintha a jobb kezem lenne.
- És?
- A csajod ma este nagyon dögös.
- A csajom? - néztem rá kíváncsian.
- Ashtyn Valor.
- Ő nem a csajom - terült el a mosoly az arcomon.
- Mindenki látta a képet, és a kommentet aznap este, amikor rajtakaptad
Bridgette-et a megcsaláson. Összeraktuk.
Ledobtam a tollamat a papírtömbre, hátradőltem, és hátrafordítottam a
fejem, hogy ránézzek.
- Nincs mit összerakni. Azóta az este óta nem beszéltem vele.
- De te akarod - erőltette vigyorogva.
- Mik vagyunk mi, gimnazisták?
- Csak azt mondom, hogy ha meglenne Ashtyn Valor száma, akkor én is
ott lennék rajta, és alatta - kuncogott.
- És ezért vagy egyedülálló.
- Miért mondod ezt?
- Azt hiszed, hogy rád nézne, ha hallaná, hogy így beszélsz?
 - Nem tudhatom. Te viszont, igen - hangsúlyozta, és előrehajolt.
Sötétbarna szemei felcsillantak, mintha szórakozott lenne, és többet akarna
tudni.
- Elfoglalt voltam - hazudtam. Dolgoztam, amennyit csak tudtam, de csak
azért, hogy meneküljek.
- Menj, nézd meg a tévén a pihenőszobában, ha visszajössz és azt
mondod, hogy nem akarod megdönteni, akkor ejtem a témát.
Nem kellett kimennem a pihenőszobába. Tudtam, hogy Ashtynnel akarok
lenni. Még mindig a puha ajkaira gondoltam, és arra, hogy nem csak az
ajkaimon akarom érezni őket.
- Nem, haver. Csak találnom kell valaki mást, aki felmelegíti az ágyamat.
Holnap estét a Judy’s-ban töltjük - mutattam kettőnkre.

Mióta szakítottam Bridgette-tel, a lakásomat visszaalakítottam

agglegénylakássá. Az egész lakásomból száműztem a virágokat vagy a
rojtos szarokat, és új lepedőt, új párnákat és egy új paplant vettem az
ágyamra. Új matracot nem vettem. Ehelyett kiporszívóztam a szart is, és
reméltem, hogy ez beválik. A tévémben is csak az ESPN-t kapcsoltam, mert
ha még egy ordibálós meccset kellene látnom középkorú nők között,
akiknek gazdagnak és előkelőnek kellene lenniük, elvesztettem volna a
maradék józan eszemet.
Ahogy felkészültem, hogy elinduljak a srácokkal, eszembe jutott egy
emlék az egyéves évfordulónkról Bridgette-tel:
- A fenébe! - füttyentettem. - Bébi, ez a ruha. Istenem, ez a ruha.
- Tetszik? - Bridgette megpördült, és a tekintetem azonnal a fenekére
tévedt, amelyet egy rövid, nagyon rövid, piros ruha takart.
- Igen, de az összes többi srácnak is ebben a városban.
 Nem tudtam megmozdulni, ahogy továbbra is bámultam. Tudtam, hogyan
néz ki meztelenül, de ez a ruha valami más volt. A teste minden egyes ívét
körülölelte.
- Nem érdekel. Veled vagyok, és ez az egyéves évfordulónk. Jól akartam
kinézni.
- Nem biztos, hogy kibírom a vacsora végéig. Maradjunk itthon és
rendeljünk pizzát.
- Különleges vacsorát ígértél nekem.
A John Hancock Building kilencvenötödik emeletén lévő Signature
Roomban foglaltam asztalt. Láttam képeket a kilátásról onnan föntről, és
úgy gondoltam, hogy tökéletes lesz. Ráadásul most már megengedhettem
magamnak.
Lehajolt valamiért, nem voltam benne biztos, hogy mit akart, mert abban
a pillanatban, ahogy megtette, a szoknyája felfedte a csupasz punciját.
- Azt hiszem, szeretlek - mondtam ki, mielőtt átgondoltam volna.
- Szeretsz engem?
Szeretem? Imádtam látni őt abban a ruhában. És azt is szeretném látni,
ahogy leveszi azt a ruhát. És kurvára imádtam a puncit, és épp most
pillantottam meg Bridgette punciját. De mivel a számnak saját akarata volt,
így belementem.
- Igen, szeretlek - hazudtam.
- Én is szeretlek - visított Bridgette.
*
Az az éjszaka elég sokba került nekem. Tudnom kellett volna, hogy
Bridgette egy aranyásó. Homárt rendelt és több koktélt. Amikor aznap este
hazaértünk hozzám, túl fáradt volt ahhoz, hogy megünnepelje az
évfordulónkat, ezért elaludt, miközben én a zuhany alatt kivertem
magamnak.
 Ashtynre gondolva űztem el az emléket. Még mindig éreztem az ajkait az
enyémen. Emlékeztem arra, milyen íze volt a bornak a nyelvén, és arra,
ahogyan szétnyitotta a száját, hogy elmélyítsem a csókot, annak ellenére,
ahogyan az esténk korábban alakult. Ha őszinte voltam magamhoz, az
elmúlt egy hétben arra a csókra gondoltam. Többet akartam, de a labda
ismét az ő térfelén volt. A nőknek időre van szükségük, meg ilyen
szarságok.
A telefonom zümmögött, Kenny küldött egy üzenetet:

Kenny: Itt vagyok, menjünk.

Ahelyett, hogy visszaírtam volna neki, felkaptam a kulcsaimat, és

elindultam, hogy lent találkozzunk, és átsétáljunk a bárba.
A Judy's egy tipikus bár volt, ahol az emberek szerettek kikapcsolódni
péntek vagy szombat este. Rusztikus sport- bár-hangulatot árasztott, de csak
alkoholt szolgáltak fel. Ételt nem lehetett kapni, de bármilyen sportmeccset
követni lehetett, mert mindenhonnan tévék világítottak, amelyeken mindig
ment valami. A meccseket elnémították, miközben zene szólt, de nem volt
szükségem arra, hogy más közvetítők elmondják, amit már tudtam előre.
Az idő kezdett hűvös lenni éjszaka, de nem akartam a kabátot cipelni,
amíg elengedem magam, és én el akartam engedni magam. A hosszú
munkaidő kezdett kikészíteni. Az újságírás nem volt az, aminek látszott, de
amikor az embernek élnie kellett a szakmájának, az a részévé vált. Még
mindig szükségem volt hetente legalább egy estére, hogy kiengedjem a
gőzt.
- Szia! - üdvözöltem Kennyt, amikor kiléptem az épület dupla ajtaján. Ő
is hasonlóan volt öltözve, mint én, farmerben és gombos ingben.
- Már ideje volt. Lefagynak a golyóim.
- Várhattál volna az ajtón belül is, te seggfej - nevettem.
 - Mindegy. Clark és Jett ott találkozik velünk.
Elindultunk, közben felpillantottam Ashtyn épületére, azon tűnődve,
vajon melyik emeleten lakik, és hogy otthon van-e. Istenem, ez a nő teljesen
felkavart belülről.
Ma este mindenképpen meg kell dugnom valakit.
Amikor elmentem inni a srácokkal, Kenny a vendégparkolómban parkolt,
mert így könnyebb, mint az utcán helyet találni. Ráadásul tízből kilencszer
az én kanapémon aludt, vagy ha dugni akart, akkor az ő lakására ment.
Clark és Jett ugyanabban a városrészben laktak, és általában együtt utaztak
Uberrel. Jett a társműsorvezetőm, Kenny és Clark pedig a hírszerkesztőink,
akik megbizonyosodtak róla, hogy a statisztikák helyesek, mielőtt Jett és én
egész Chicagónak elmondtuk volna. Jó, ha vannak barátaim, akikkel együtt
dolgozom. Egész este nem kellett kérdéseket feltennem a Blackhawksról,
mert ők már tudták, mi a helyzet. Csak együtt lógtunk, és egy jó kis részeg
éjszakát tölthettünk el.
Megtettük a pár háztömböt a Judy’s-ig, aztán egyenesen bementünk a
méhkasként zúgó bárba, ahol Jett és Clark várt ránk. Jett olyan testalkatú,
mint egy hokis, mert az is volt. Pokolian harcos típus. Körbe-körbe ment,
legtöbbször a sisakok lerepültek, közben ujjnyi hosszú fekete haja össze-
vissza lobogott. De a kék szemében az elszántság az, amitől a legtöbb férfi
félt, amikor szemtől szemben állt vele. Az évek során rengeteg
agyrázkódást szerzett, de az utolsó meccsén kapott agyrázkódás utáni
szindróma elég volt. Soha nem tért vissza a jégre profiként.
Clark pont az ellenkezője. Nem játszott profiként, és a főiskolán sem
hokizott. Ugyanazért lett sportújságíró, amiért én is. Szerette a játékot. Sötét
haját mindig úgy állította be, mintha csak épp most kelt volna ki az ágyból,
és amikor azzal viccelődtünk vele, hogy egy nővel hempergett, ferde
mosolyra húzta a száját, és azúrkék szemei alattomosan csillogtak.
Nőcsábász volt, mert úgy nézett ki, mint a szomszéd fiú a pulóvereivel és a
szarságaival, de én tudtam az igazságot. Kölcsönadta a nőknek a cukrot,
cserébe egy kis nyalakodós kóstolóért.
- Rendeltél nekünk egy kört? - kérdeztem tőle.
- Nem - kuncogott Jett.
- Seggfej. - Felemeltem a kezem, hogy felhívjam Tommy figyelmét.
Odajött hozzám.
- A szokásos vagy seven and seven? - kérdezte.
Bár a seven and seven nagyon jól hangzott, de most muszáj volt
visszafognom magam.
- A szokásos - válaszoltam.
Tommy felkapott egy pintes poharat, és elkezdett nekem egy Miller Lite-
ot tölteni a csapból.
- Itt van a csajod - bökdösött Kenny.
Arrafelé fordítottam a fejem, amerre ő nézett, és elmosolyodtam, amikor
megláttam, hogy a feneke a háttérben játszódó dal ütemére mozog.
A csajom tényleg itt van.
 5.

Ashtyn

Kedves Ashtyn!
Amikor azt hittem, mindent tudok rólad, megleptél.
Elolvastam ezt az idézetet és rád gondoltam:
A bor palackozott építészet. - ‘Robert Luis Stevenson
- SA

A hétvége után jólesett, hogy megkaptam a heti rózsáimat. Jó érzés tudni,

hogy valaki csodál engem, csakhogy ettől az üzenettől felállt a szőr a
tarkómon.
„Amikor már azt hittem, mindent tudok rólad, megleptél.”
Mit jelent ez? A gondolat, hogy egy random személy minden héten
virágot küld nekem, most már kezdett furcsának tűnni, bár biztos vagyok
benne, hogy a színészek, a modellek és az írók állandóan kapnak
ajándékokat a rajongóiktól. Nem jelent az semmit, igaz?
Ahogy telik az idő, az ember azt hinné, hogy minden nap könnyebb lesz,
de azon kaptam magam, hogy arra az egy alkalomra gondolok, amikor
Corey azt mondta, hogy szeret:
A meleg szél összeborzolta szőke hajamat, miközben Corey kézen fogott,
és elvezetett a Navy Pierhez, ahová vacsorázni indultunk. Kezdtem érezni
dolgokat iránta. Imádtam vele lenni, és alig vártam a szombat reggelt,
amikor mellette ébredhetek. Tudtam, hogy szeretem őt. El akartam neki
mondani, de vártam, hogy ő mondja ki először, mert nem voltam biztos
benne, hogy mit érez. Még csak öt hónapja jártunk, de tudtam, hogy örökké
tarthatna. IÍ1 tudtam képzelni magam, ahogy végigsétálok az oltárhoz egy
fehér ruhában az összes barátunk és családtagunk közt, amit... feltűztem, a
Pinterestre. Ezt akartam.
Ezt akartam Coreyval.
- Hová megyünk vacsorázni?
- Riva Crab House.
Elmosolyodtam. A rák az egyik kedvenc ételem.
Evés közben ráláttunk a vízre, és utána úgy döntöttünk, hogy elsétálunk a
móló végéig.
- Ott volt a bálom - mutattam a móló végén lévő hatalmas bálterem
üvegablakaira.
- Az enyém is - kuncogott Corey. Különböző középiskolákba jártunk, és
négy év különbség van köztünk, de tudtam, hogy ez a bálok közös
helyszíne. - Én voltam a bálkirály.
- Nem voltál - paskoltam meg játékosan a karját, és kuncogtam.
- De igen.
- Miért nem mondtad ezt soha?
- Tizenkilenc évvel ezelőtt volt.
- Olyan öregnek mondasz minket - nyögtem fel. Korban nem sokkal
maradtam el tőle, tizenöt év telt el a bálom < >la. Éppen akkor hangos
dübörgés hallatszott, és amikor (elnéztem, csillogó ezüst záporozta az eget.
- Imádom a i űzi játékot. Olyan szépek.
Odanéztem, és láttam, hogy Corey engem figyel.
Te is szép vagy, Ashtyn.
- Nem kell elkápráztatnod. Már a tiéd vagyok. Közelebb húzódtam hozzá
és az eget néztem.
- Nem próbállak elcsábítani. Tényeket közlök. - A derekam köré fonta a
karját és kuncogott.
 - Köszönöm! - néztem rá.
- És szeretlek - mosolygott.
Hogy lehettem ilyen hülye? Aznap este minden tökéletesnek tűnt. Igaz,
Corey soha többé nem mondta azt a szót, és ezt jelnek kellett volna vennem,
de nem gondoltam volna, hogy ilyen jó színész.
Szombat reggel, ahogy a reggeli újságot olvastam, a telefonom
zümmögött mellettem.

Jaime: Csajos este ma?

Általában a szombat estéimet Coreyval töltöttem, mint aznap este is,

amikor elmentünk megnézni a tűzijátékot, de most bizonyos értelemben
szabad lettem, és szükségem van a barátaimra, hogy eltereljem a
gondolataimat a szakításomról...

Én: Judy’s?

Jaime: Találkozunk nálad kilenckor.

Pontban kilenckor kopogtak az ajtómon. Amikor kinyitottam, Jaime és a

barátaink, Kylie és Colleen álltak ott hatalmas mosollyal az arcukon. Minél
többen, annál jobb. Most már válaszolhattam az égető kérdéseikre, és
készen is álltam rá.
Amikor mi négyen összejöttünk, úgy néztünk ki, mintha a Szex és New
York egyik epizódjából léptünk volna ki. Kylie sötétbarna haját magas
lófarokba fogta, frufruja tökéletesen omlott a homlokára. Barna szemei
csillogtak, miközben egy üveg Patront tartott a kezében. Colleen vörös haját
pixie fazonra vágatta, és vékony testalkata ellentétben állt nagy, zöld
szemeivel, de passzolt az arcához. Jaime pedig lazán begöndörítette szőke
haját.
- Hoztunk tequilát! - visította Jaime, és Kylie felém tolta az üveget.
Ekkor vettem észre, hogy Colleennél van egy zacskó lime, pár csomag
chips és egy doboz salsa.
- Csajos estét tartunk itt? Azt hittem, a bárba megyünk.
Mindhárman megkerültek, és beléptek a lakásomba.
- Ez csak az előbuli - erősítette meg Kylie.
- Így csak egy-két italra lesz szükségünk a Judy’s-ban.
- Vagy hogy ti hárman húzzátok az időt, és kérdezősködjetek Corey-ról -
jegyeztem meg, és követtem őket a konyhába.
- Rhysről is szeretnénk tudni - vigyorodott el Jaime.
Annak ellenére, hogy mindent elmondtam neki, amit Rhysról tudni
lehetett, eltelt egy hét, és láthatóan azt hitte, hogy jobban
összemelegedtünk. Nem így volt. Azóta nem hallottam felőle.
- Rhys? - kérdeztem, leültem egy bárszékre, amíg ők nekiláttak
kikészíteni a feleseket és a rágcsálni valót.
- A szakításotok óta nem hallottunk felőled - jelentette ki Kylie.
Ez igaz. Nem válaszoltam az üzeneteikre. A szakításom utáni vasárnap
egész nap otthon maradtam. Nem akartam beszélni az emberekkel, össze
voltam zavarodva az egész helyzet miatt. Az egyik percben még összetörték
a szívemet, a következőben pedig már egy új sráccal csókolóztam. Egy
sráccal, akiről nem hallottam, és valószínűleg csak a bugyimba akart
férkőzni, de nem voltam az a típus, aki gyorshívószámon tartotta volna a
légyott hívásokat. Bár a gondolat, hogy Rhys volt az, mélyen a
gyomromban megmozgatta a dolgokat.
 - Alapvetően majdnem egy évet pocsékoltam el az életemből azzal, hogy
egy sráccal randiztam a semmiért.
Jaime odajött hozzám egy feles tequilával.
- De hogy érzed magad valójában?
- Az alkohol az új legjobb barátom ezen a héten.
Legtöbbször, miután hazajöttem a munkából, ittam egy pohár bort, majd
vettem egy forró zuhanyt, mielőtt lefeküdtem volna, ittam még egy
pohárral. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy aludjak, mert valahányszor
bor nélkül próbáltam megtenni, bemásztam a king-size ágyamba, és
kinyújtottam a kezem a hideg, üres térbe, majd elsírtam magam, mielőtt
felkeltem, hogy bort keressek.
- Nos, itt van még néhány - nyújtotta át Jaime a felest, én pedig felkaptam
egy lime-ot az előttem lévő pultról, ahol Kylie szeleteket vágott.
- De tényleg - kezdte Colleen, miközben kinyitotta a tortilla chipset -,
Rhys Cole-ra hajtasz?
- Csak azért, mert készítettem egy képet az egyik műsorvezetőtársammal,
még nem jelenti azt, hogy randizom vele.
Jaime mellettem ült, egy feles Patronnal az orra előtt.
- Nem azért, mert lefényképezted. Hanem azért, mert még sosem láttunk
téged így mosolyogni. Kurvára ragyogtál, pedig épp akkor szakítottál
Coreyval.
- Nem ragyogtam - motyogtam. - A sok bortól volt. És talán a Fireballtól.
És mert megcsókolta a csupasz vállamat, amitől libabőrös lettem. Ezt a
részt kihagytam. Azt a részt is kihagytam, amikor megcsókoltuk egymást -
háromszor.
- Hagyjuk ezt abba. Nem akarok a pasikról beszélni - húztam le az
italomat.
 - Ez a lényege a csajos estéknek - nevetett Kylie. - Nos, akkor beszéljünk
mindannyiunk szerelmi életéről.
- Mindannyian házasok vagyunk. - Colleen nevetett. - Unalmas, előre
betervezett a szexuális életünk.
- Én már nem szexelek. És nem is házasodom - sóhajlottam.
- Biztos vagyok benne, hogy Rhys Colé készen állna a szexre. Ő mondta,
hogy használd ki, szóval kurvára használd ki! - Jaime felém csúsztatta a
felest.
- Nem azt akarta, hogy úgy használjam ki - hazudtam. - Úgy értette, hogy
lesz az álbarátom, ha megint meg kell menteni valami sráctól.
Kylie öntött nekem még egy adagot, és felém nyújtotta. Észrevettem,
hogy én vagyok az egyetlen, aki ivott, és most csak én kaptam a második
körből.
- Szóval ma este keresel egy srácot, akivel hazamehetsz és szexelhetsz.
Nem halsz bele egy kis szórakozásba. Ne feledd, nekünk horkolás és fingás
jár otthon, de te átélhetsz egy forró szexet egy idegennel.
- Forró szex egy idegennel?
- Szex, ahol feladod az irányítást, és csak érzel. Nem kell azon aggódnod,
hogyan néznek ki a melleid, miközben ;i hátadon fekszel, vagy hogy lóg-e
egy kicsit a hasad. Csak menj, izzadj és végezz vele - sóhajtott fel Colleen.
Talán a lányok tudtak valamit. És talán Rhysnek igaza volt. Talán
szükségem van valakire, hogy elfelejtsem Coreyt. Egy próbát megér.
- Nem fogok semmit sem kapni, ha ti hárman itt faggattok engem.
Kezdjük el a műsort.
Még két feles után, chipsszel és salsával a hasunkban, kint voltunk az
ajtón, és a Judy'shoz sétáltunk. Még mindig két felessel előttük jártam, és
éreztem ezt. Ki az a Corey? Miért ne próbálhatnék meg találkozni valaki
mással? Otthon maradhattam volna, megehettem volna egy egész gallon
fagylaltot és megihattam volna hozzá egy egész üveg bort, de nem lennék
boldog, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek a barátaimmal, és komolyan
fontolóra veszem ezt az szex egy idegennel dolgot.
- Szia! - köszöntem a csaposnak, miközben a csajokkal az emberek
között manővereztünk. Ugyanaz a srác volt, mint egy hete.
- Mit parancsolsz?
- Négy vörösbort. A házi is jó lesz. - A csajos esték nem az ízléses ivásról
szóltak.
- Nem - vágott közbe Jaime. - Négy feles Patron és ... - gondolkodott egy
pillanatig. - Négy seven and seven.
Elmosolyodtam, mert eszembe jutott, hogy Rhys is ezt itta a múltkor.
Általában nem ezt az italt rendeltem volna, de Rhys ajkán megízlelve nem
volt rossz. Jaime felém fordult, miután a csapos odébbállt, hogy elkészítse
az italainkat.
- Ma este nincs bor. Holnap nem kell dolgoznod, nincs barátod, aki leköt,
és a lányokkal hazafelé Uberrel megyünk. Lazíthatsz. Minél lazább vagy...
- Végeztél? - nevettem. - Nem akartam ellenkezni, anya.
Már a tequilát ittuk. Ha még egyet lehúzok, és rá egy seven and seven,
máris elengedem magam. Tisztában vagyok vele. Azt is tudtam, hogy erre
szükségem van ahhoz, hogy felszedjek valakit.
- Jó. Most pedig tedd le a felesed, és foglaljunk egy asztalt. - Jaime
átnyújtotta a hitelkártyáját a csaposnak, és mondta neki, hogy tartsa nyitva
a számlát. Mind a négyen koccintottunk a poharainkkal, majd lehúztuk az
agávés finomságot.
Egy magas tetejű asztalhoz jutottunk átlósan a rúdtól. Ha tíz-tizenöt
perccel később érkezünk, a bár tele lett volna. Tizenegy után forrósodott fel
igazán a hangulat. Ennyit tudtam a bárokba járásról. Valójában nem vagyok
benne biztos, hogy az ereimben áramló alkohol-e az oka, vagy mi, de a zene
mintha hangosabb lenne, annak ellenére, hogy több test tömörült össze a kis
térben.
Felcsendült Liam Pajne - Slrip That Down dala, és mintha a csípőmnek
saját akarata lett volna. Lecsúsztam a székről, és az asztal mellett kezdtem
el ringatózni a ritmusra. Kylie csatlakozott hozzám, és mire észbe kaptam,
már mindannyian énekeltünk és nevettünk, miközben a fenti hangszórókból
tovább szólt a zene. Elengedtem magam, nem törődve azzal, hogy valaki
figyel-e, vagy hogy valaki ismer-e, esetleg felismer-e engem. Nem mintha
nagy híresség lennék ebben a városban, de néha felismertek az idősebb
emberek, akik lefekvés előtt nézik a híreket. Ez is a műsor része.
Colleen mögém intett a fejével, jelezve, hogy nézzek hátra. A szívem
megállt, amikor megláttam a férfit, akivel egy hete találkoztam. Rhys a
bárpultnak támaszkodott, egy korsó sörrel a kezében, és egy hatalmas
vigyorral az arcán, amivel megnehezítette a táncomat. Visszamosolyogtam,
majd a barátaim felé fordultam, amikor a dal váltott. Már nem tudtam az
ének szövegére, de még a ritmusra sem koncentrálni, mert a gondolataim
kizárólag a mögöttem álló férfira irányultak. Vajon táncolni fog velem?
Kemény, mint ahogy feltételezem? Újra összejött a barátnőjével? Sokat járt
ide, vagy csak szombatonként? Vajon a vele való szex beleszámítana abba,
hogy felszedek valakit?
Nem tartott sokáig, hogy legalább az egyik választ megkapjam. Inkább
kettőt. Mielőtt észbe kaptam, egy kemény - és úgy értem, tényleg kemény -
test nyomódott a hátsó felemhez. Minden barátom szeme tágra nyílt, én
pedig elmosolyodtam, és úgy éreztem, hogy lebuktam. Nem tudtam, miért.
Rhys és én nem voltunk egy pár, de úgy éreztem, mintha titkolóznék
előttük. Persze az egyetlen titok az a három csók volt, ami semmit sem
jelentett.
 Rhys mellém lépett, és kinyújtotta a kezét, bemutatkozott a lányoknak.
Aztán visszafordult, és a fülembe súgta:
- El kellene mennünk hozzám.
Szerencsém volt, hogy az alkoholtól már kivörösödtem, mert biztosra
éreztem, hogy elpirultam. Úgy tűnt, Rhys ilyen rövid idő alatt képes
mosolyt csalni a szívembe, még akkor is, ha szomorú és magányos vagyok.
Talán ő a kulcs ahhoz, hogy a szívem újra egész legyen? Még akkor is, ha
csak álbarát és barátnő vagyunk. A szavai olyanok, akár a kábítószer, ami
azonnal hatott a testemre, és úgy tűnt, hogy a nevetés ezzel a férfival a
gyógyulás útját jelentette számomra.
Nem válaszoltam. Nem tudtam. Úgy értem, igent akartam mondani, de a
barátaimmal voltam. Aztán a tekintetem elkalandozott Rhys mellett, és
megláttam három másik srácot, akik felénk sétáltak.
- Hölgyeim - mondta az egyik srác biccentve.
Rhys emlékezett a barátaim nevére, amikor bemutatta őket és engem
Kennynek, Jetinek és Clarknak. Jettet felismertem, mint Rhys
társműsorvezetőjét, de a többiek nem voltak sportközvetítők. Rhys
említette, hogy vannak újságírók a csatornájánál, így feltételeztem, hogy ők
segítettek statisztikákat és egyéb sporttal kapcsolatos dolgokat szerezni.
- Még egy kör? - kérdezte Rhys mindenkire mutatva.
- Fizeted? - kérdezte Kylie.
Rhys elmosolyodott, amikor a lányok és én visszaültünk a helyünkre.
- Természetesen - válaszolta.
- Nekem elég volt - jelentettem ki. - Ha még egyet iszom, neked kell
hazavinned.
- Nem mintha nem arra hajtanék, Cupcake.
Rhys kacsintott, majd a bárpulthoz ment. A barátai követték. Miután halló
távolságon kívülre kerültek, mindhárom barátom felszisszent:
 - Cupcake?
- Meg akar nyalni és meg akar enni - vontam meg a vállam. Szóhoz sem
jutottak, ahogy tátva maradt a szájuk. - Csak viccelt - vontam meg a vállam
ismét.
- Nem viccelt - suttogta Jaime. - Ha nem mész el vele, nem vagyunk
többé barátok! - folytatta.
- Kitagadsz, mint barátot, amiért nem teszem szét a lábam egy srácnak? -
nevettem.
- Nem - helyesbített. - Mert nem tetted szét a lábad annak a fickónak.
Követtem, ahogy az ujjával a bárpult felé mutatott. A srácok felvették az
italainkat, fejenként kettőt, aztán elindultak felénk.
- Majd meglátom, mi lesz.
- Mi a részleteket akarjuk - jelentette ki Colleen.
Sok minden történhet egy óra alatt, de engem az izgatott leginkább, mi
történt az utolsó találkozásunk óta.
 6.

Rhys

- Tudtam, hogy valami van közted és Ashtyn Valor között - suttogta

Kenny, amikor a bárpulthoz léptünk.
- Semmi sincs.
Még.
Miután a kezem és a szám érintette Ashtynt, csak még jobban vágytam a
folytatásra. és a szám érintette Ashtynt, csak még jobban vágytam a
folytatásra. Nem kétséges, hogy érezte, milyen kemény vagyok, ahogy a
farkam a fenekéhez dörzsölődött tánc közben. Nem tehettem róla. A
közelében akartam lenni és nem érdekelt semmi. Azt akartam, hogy tudja...
Francokat! Tudnia kell, hogy még mindig akarom őt.
- Azt mondtad, kefélni akarsz ma este. Miért nem Ashtynnel?
Nem néztem Kennyre, miközben beszélt. Ehelyett Ashtynt néztem. Igen,
kefélni akartam ma este.
- Most szakított a barátjával. Nem akarok a visszavágója lenni.
Nos, talán megtettem. Mondtam neki, hogy használjon szexre, csakhogy
egy részem tudja, ha egyszer megkapom, akkor nem fogok tudni jóllakni
egyetlen alkalommal.
- Haver - vágott közbe Jett. - Nincs semmi gond egy kis sexszel a
táncparketten felnőttek között.
A tekintetem az övére siklott, és nevetni kezdtem.
- Ki vagy te? R. Kelly?
- Ne hasonlíts ahhoz a gyerekhez... - szűkítette össze sötét szemeit.
- Te idéztél az egyik dalából.
 Jett átnyúlt előttem, hogy elvegyen két italt, amit Tommy tett elénk.
- Nem, azt mondom, hogy keféld szét az agyát.
- Kinek a számlájára? - kérdezte Tommy.
- Az enyémre - válaszoltam, és megragadtam az utolsó két seven and
sevent. Mindketten két poharat vittünk. Amikor visszaértünk a kisasztalhoz,
Ashtyn elé tettem az egyiket. - Tommy azt mondta, hogy ezt isszák a
hölgyek. Remélem, nem baj.
- Tökéletes - szólalt meg Jaime Ashtyn előtt. - Igazából azt hiszem, hogy
nekünk - mutatott körbe, Ashtynt és engem kikerülve -, mennünk kellene
dalt választani a zenegépből.
- Jó ötlet - válaszolta Kenny, és hátba veregetett, miközben néztem,
ahogy mind a hatan távoznak.
Nem ez volt az első alkalom, hogy Ashtyn és én kettesben maradtunk a
bárban, de ez volt az első alkalom, hogy közönség figyelte minden
mozdulatunkat. Ahogy mellette álltam, és mindketten az italunkat
kortyolgattuk, a tekintetem a bár hátsó részében ülő csoportra esett.
Mindegyikük felváltva nézett minket, és amint rájöttek, hogy figyelünk,
ahelyett, hogy egymással beszélgetnének, gyorsan megfordultak, mintha
rajtakapták volna őket. Tudtuk, hogy mi a helyzet.
- Furcsák a barátaink - néztem le Ashtynre.
- Nagyon furcsák - értett egyet, és ivott egy kortyot az italából.
- Hogy vagy? - Igen, feltettem ezt a kérdést annak ellenére, hogy tíz
perccel ezelőtt a farkam próbált játszadozni vele.
- Megvagyok - meredt rám füstös, zöld szemekkel. - És te?
- Jól - hazudtam. Úgy értem, jól voltam, de nem nagyszerűen. Próbáltam
minden időmet a munkára fordítani, hogy ne kelljen semmi másra
gondolnom. Már Bridgette sem érdekelt. Minél több idő telt el a
szállításunk óta, annál inkább rájöttem, hogy sosem szerettem őt. Szerettem
őt, mint embert, és szerettem vele tölteni az időt, és szexelni is szerettem
vele, de nem voltam szerelmes belé. Ha az lettem volna, megkérem a kezét,
de a házasság gondolata meg sem fordult a fejemben.
- Hogy megy a munka? - kérdezte.
Egy pillanatig bámultam rá, mielőtt megszólaltam.
- Tényleg csevegni fogunk?
- Hogy érted? - pislogott.
Beszélgethettünk volna a munkáról, az időjárásról, a kedvenc színeinkről
meg mindenféle szarságról, de az idő ketyegett, mielőtt a barátaink
visszajönnének, úgyhogy csak úgy belevágtam. Lehajoltam, és a
könyökömet az asztalra támasztottam mellette.
- Úgy értem, hogy a barátaink odaát nyilván azt akarják, hogy az
időjárásnál kicsivel többről csevegjünk. És őszinte leszek veled, Ashtyn,
sokat gondolok rád. Arra gondoltam, hogy a szád más helyeken is
megcsókolhatná a testemet.
Elmondtam neki a kibaszott igazságot, remélve, hogy ő is így érez.
- Mindketten szinglik vagyunk - folytattam -, még két perc és
visszajönnek a barátaink, majd folyamatosan célozgatnak arra, hogy
menjünk hozzám. Szóval, Ashtyn, Cupcake, hadd fizessem ki a számlát, és
húzzunk innen a picsába.
A tekintete gyorsan a barátainkra siklott, majd vissza rám.
- Oké - vonta meg mosolyogva a vállát.
- Vedd fel a kabátodat, és találkozzunk a bárpultnál - vigyorogtam.
Odasétáltam a bárpulthoz, és intettem Tommynak, hogy kurvára gyorsan
kell aláírnom a hitelkártya-számlát. Nem kell elbúcsúznunk a barátainktól,
vagy jó éjszakát kívánnunk, vagy bármi más. Amint megfordultak, és látták,
hogy elmegyünk, tudni fogják, hogy hozzám megyünk. Kennynek Jettnél
vagy Clarknál kell aludnia, vagy a kibaszott kocsijában a
vendégparkolómban. Nem érdekel. Ráfirkantottam a nevemet a
hitelkártyaszámlára, megragadtam Ashtyn kezét, aztán villámgyorsan
elhagytuk a bárt.
- Nálad vagy nálam? - kérdezte.
- Nos, van új ágyneműm, amit fel kell avatnom. - Elvigyorodtam, és
megrántottam a kezét, hogy átkeljünk az úttesten.
- Alig várom!
- Igen? - kérdeztem.
- Ha már őszinték vagyunk egymáshoz, az elmúlt héten sokat gondoltam
rád.
- Nem is tudod, mennyire boldoggá tesz ez engem.
Rekordidő alatt értünk a házhoz, de a lift nem volt elég gyors. Izgatott
lettem, a szívem hevesen vert, ahogy a szabad kezemmel többször is
megnyomtam a felfelé gombot, amíg végre megérkezett. Ashtyn lépett be
először, még mindig a kezemet fogva. Ahogy az ajtó becsukódott, a szám
találkozott az övével, és minden emlék a korábbi csókjainkról felidéződött
bennem. Az ajkai puhák, édesek és egy kicsit követelőzőek voltak. Olyan,
mint az első korty single mait whisky egy hosszú nap után: édes, lágy és
frissítő. Belementem a játékba, a falnak támasztottam, és újra
hozzányomtam a csípőmet. Ha a lift nem lenne elég gyors, lehámoztam
volna róla a farmert és a selymes ingét, hogy megtegyem mindazt, amiről
az elmúlt héten álmodtam a testéről.
Amikor végre felértünk az emeletre, elléptem a meleg testétől, és a kezét
fogva a bejárati ajtóhoz irányítottam. Mielőtt elővettem volna a kulcsomat,
az ajtóm melletti falhoz szorítottam, és újra megcsókoltam. Nem tudtam
betelni vele. Ugyanakkor próbáltam megtalálni a kulcsaimat a zsebemben,
de nehezen ment.
 Végül kinyitottam az ajtót, és elindultunk befelé. Abban a pillanatban
fogalmam sem volt, hol van a hálószobám. Nem is érdekelt. Ashtyn a
lakásomban volt, a kezem végigsimította a testét, és az ajkaim még mindig
őt ízlelték. Elkezdtük ledobálni a ruháinkat, nyomot hagyva a bejárati
ajtótól a nappaliig. Két másodpercnyire lehettem attól, hogy a kanapé
háttámlájára döntsem, és magamévá tegyem, de félbeszakított.
- Hol van a hálószobád?
- Csak az ágyban tudsz dugni, Cupcake?
- Nem, de gondoltam, meg akarsz szabadulni a rossz emlékektől -
húzódott el.
Igen. És mivel úgy kezdtük ezt a kapcsolatot - vagy nevezzük, ahogy
akarjuk -, hogy lezártuk az előzőt, igazat adtam neki. Új emlékekre van
szükségem az új lepedőhöz. Ashtyn illatát akarom érezni a párnámon, nem
pedig a mosószerét, amit használtam.
A hálószobámba vezettem, miközben részben levetkőztünk.
- Fordulj meg - utasítottam.
Ashtyn megfordult, én pedig odamentem hozzá, oldalra simítottam szőke
haját, majd végighúztam az ujjamat a gerince mentén, mígnem elértem a
melltartó csatjához. Előre hajtotta a fejét, éreztem, ahogy az érintésemtől
felforrósodik a bőre. Előrehajoltam és végigcsókoltam a hátát az ujjaim
nyomán. Igazam volt, az ajkaim többet akartak a testéből, nemcsak a
csókját, és ahogy Ashtyn felnyögött, tudtam, hogy ő is ezt akarja. Ahelyett,
hogy ismét megálltam volna a kapocsnál, folytattam az utamat. Lassan
haladtam lefelé a testen, ujjaim kibújtatták farmerjának nikkelgombját a
résen, majd lehúztam a cipzárját. Mindvégig csókokkal borítottam a testét,
míg el nem értem a farmerja övéhez. Lehámoztam róla a nadrágot, míg
végül egy melltartóban és a hozzá illő bugyiban állt előttem.
 - Kibaszottul őrült - lihegtem, miközben Ashtynt néztem az apró
bugyiban.
- Ki? - nézett hátra a válla fölött. A tekintetem találkozott az övével.
- Kibaszott őrült.
- Egyetértek - mosolygott.
A kezem a csípőjén lévő pamuthoz siklott, lecsúsztattam a lábán, amíg
kilépett a bugyijából. Magam mögé hajítottam, majd kikapcsoltam a
melltartóját, és ugyanabba az irányba dobtam.
- Fordulj meg - suttogtam. A szívem hevesen kalapált, előrevetítve a
látványt, amivel mindjárt szembesülök. Amikor megfordult, és lenézett rám,
a farkam nekifeszült a farmerem cipzárjának.
- Miért csak én vagyok meztelen?
Ez jó kérdés volt.
Ajkaim újra az övére tapadtak. Csókolóztunk, miközben a farmerom
kigombolásán dolgoztam. Csókolóztunk, miközben lerángattam a lábamról.
És csókolóztunk, miközben kiléptem a boxeremből. Miután mindketten
teljesen meztelenek voltunk és a szánk összeolvadt, hátraléptem vele, amíg
az ágyam végéhez nem ért. Aztán, amint a királyi méretű ágyam közepére
csúszott, rámásztam. Végigcsókoltam a nyakát, a mellét, nem hagytam
abba, amíg nyelvem meg nem ízlelte a punciját. Édes volt, majdnem olyan,
mint a whisky, amit aznap este ittam, és Ashtyn torkából hallatszó nyögések
azt súgták, hogy jó úton járok. Nyelvem utat tört az édes mélységbe,
amilyen mélyre csak lehetett, majd csiklóját kényeztettem hozzátéve az
ujjamat, amíg felnyögött, összeszorította a combját és elélvezett.
Egyetlen szó sem hangzott el, ahogy lassan végigsimítottam a kezemmel
a sima, elefántcsont bőrén a vádlijától egészen a melléig. Ajkaim
visszatértek az övéhez, kemény farkam az oldalába nyomódott, kezem
pedig a mellbimbóját csípte. Nem tudtam, meddig bírom még, de vártam,
hogy Ashtyn légzése visszatérjen a normális kerékvágásba. Igaz, még
mindig a testét dolgoztattam, ahelyett, hogy hagytam volna pihenni. Nem
tehettem róla.
Egy meleg kéz a farkam köré fonódott, ajkaink szétváltak. Puha kezével
simogatni kezdett, amit nem hagyhattam, mert már az elélvezés szélén
álltam. Az éjjeliszekrénybe nyúltam, elővettem egy óvszert, majd felültem a
sarkamra, hogy magamra tekerjem. Ashtyn keze lecsúszott rólam, széttárta
a lábait várta, hogy belehatoljak.
Nem vesztegettem tovább az időt, miután mélyen elmerültem benne,
lábai a derekam köré fonódtak. Az ajkaim újra az övéit csókolták, úgy
mintha szükségem lenne rájuk, hogy lélegezni tudjak. Csókoltam,
amennyire csak tudtam.
Csípőmmel Ashtynén ringatóztam, ahogy testünk szinkronban mozgott
egymással. A puncija időnként megfeszült, amitől halkan felmorogtam.
Bassza meg, élvezi! Annyira kibaszottul jó! Nem akartam abbahagyni, mert
féltem, hogy ez lesz az egyetlen alkalom, amit együtt töltünk, de el kellett
élveznem. Megszakítottam a csókunkat, gyorsabban löktem, a golyóim a
lábai közé csapódtak. Ashtyn háta ívbe feszült, ahogy megfogta a melleit. A
látvány, ahogyan magával játszott, arra késztetett, hogy felnyögjem a
felszabadulásomat, ugyanakkor megremegett alattam, a puncija az utolsó
cseppig elnyelte a nedűmet.
Miután rendbe hoztam magam, arra számítottam, hogy meglátom
Ashtynt, amint visszaveszi a ruháit. Ehelyett az ágyamban feküdt, szőke
haját a párnámon szétterítve. A látvány mosolyt csalt az arcomra.
- Ugye tudod, hogy a kamu barát és barátnő itt maradnak éjszakára? -
kérdeztem az ágy felé haladva.
Nem akartam, hogy elmenjen. Bemásztam a takaró alá, így a meztelen
teste az enyémhez simult.
 - O, igen?
- Igen - csókoltam meg a csupasz vállát.
- Akkor jobb, ha lekapcsolod a villanyt, hogy aludjunk. Elmosolyodtam,
és úgy tettem, ahogy javasolta.
 7.

Ashtyn

Rendkívüli hírek: Ashtyn Valor és Rhys Colé tegnap este pucérra itták
magukat!
Oké, lehet, hogy csak én voltam részeg, de mindenre emlékeztem.
Ahogy gyakorlatilag minden porcikámat megcsókolta.
Ahogy a lábaim közé nyalt.
Ahogy belém hatolt, amitől a hátam ívbe feszült és elélveztem.
Biztos, hogy be voltam állva, amitől ellazultam, és beleegyeztem, hogy
hazamenjek vele. Nem bántam meg.
Amikor felébredtem, enyhén éreztem a kávé illatát. Nem ébredtem erre
az illatra, mióta elköltöztem a szüleimtől. Corey egyszer sem csinált nekem
kávét vagy hozott reggelit az ágyba. Mindig én ébredtem fel először.
Valójában egyik korábbi barátom sem ébredt fel előttem. Rhys nekem főzött
kávét, vagy csak magának?
Kimásztam a meleg ágyból, felkaptam a ruháimat, és a fürdőszobába
mentem, hogy felfrissüljek, amennyire csak tudtam. Miután felöltöztem, az
ujjammal megfésültem hosszú, szőke hajamat, és vettem egy korty
szájvizet, mielőtt a konyha felé vettem az irányt. A hálószobából kilépve
megálltam a folyosó végén lévő asztalnál. Két hálószoba között állt. Az
egyik a fő hálószoba volt, a másik pedig egy iroda. Akár az én lakásomban.
A vékony, fa asztalon Rhys képeit láttam, azt feltételeztem, hogy
jégkorongozókkal pózol, mert dedikálták neki. Mosolyogva néztem meg
mindegyiket, aztán megfordultam, és végigsétáltam a folyosón abba az
irányba, ahonnan a kávéillat jött. Nem tartott sokáig, amíg megtaláltam,
mert abban a pillanatban, ahogy kiértem a folyosóról, a konyhát jobbra
találtam. Rhys a reggelizőpultnál ült, háttal a nappalinak. Sportújság és egy
csésze kávé volt előtte.
- Te is olvasol újságot?
Lehet, hogy furcsa kérdés, de úgy értettem, hogy nem az internetről
szerzi a híreket.
- Csak azokért a dolgokért, amiket előző este kihagytam. Általában
mindent a telefonomon vagy a számítógépen szerzek be.
- Én is - mosolyogtam.
Rhys lecsúszott a barna székről, a tekintete a testemen barangolt.
- Ülj le. Csinálok neked egy csésze kávét.
Nem kaptam kávét az ágyba, de a tény, hogy Rhys elkészíti nekem, még
jobbá tette a dolgot. Miközben betette a kapszulát a Keurigbe, felkaptam az
újságot, és elkezdtem átfutni a címlapját. Corey sosem értette, valójában
miért veszek és olvasok újságot, amikor a hírek mindig kéznél voltak, de ez
azért van, mert minden, amit tudni akartam, ott állt feketén-fehéren. Igaz,
Rhyshez hasonlóan én is sokat olvastam a neten, de van valami a reggeli
újságolvasásában, miközben kávét szürcsölgetem, amitől úgy érzem, hogy
az életünket nem a közösségi média és az értesítések emésztik fel.
Hogy kéred?
- Tejszín és édesítő - néztem fel a kék szemébe.
Azt vártam, hogy azt mondja, hogy nincs édesítő, és igazi cukorral kell
innom, de nem így történt. Elmosolyodott és megfordult, hogy éppen azt
tegye, amit kértem. Majd elém tette a bögrét, és leült mellém a székre.
- Mit akarsz ma csinálni?
- Veled? - A forró bögre megállt az ajkam előtt.
Elmosolyodott, amitől a gödröcskék megjelentek az arcán.
- Igen. Végül is kamu barát és barátnő vagyunk. Ráadásul feltételezem,
hogy mindkettőnknek szabadnapja van.
 - Honnan tudod, hogy nincsenek terveim?
- Van?
- Nincs, de azt hittem, hogy tegnap este mindketten csak a szexuális
frusztrációt és szívfájdalmat engedtük ki magunkból.
Rhys felém fordult, térdei a combom oldalához nyomódtak.
- Megtettük, de ez nem jelenti azt, hogy itt meg kell állni.
- Nem állok készen a randizáshoz - vallottam be.
- Én sem - ismerte el. - Csak arra gondoltam, hogy együtt tölthetnénk a
napot, és nem kell egyedül ülnünk, miközben az exeinkre gondolunk.
Rhysnek igaza volt. Miután hazamegyek - bár töröltem Coreyt az
ismerőseim közül -, mégis felmennék az oldalára, hogy megnézzem, nem
posztolt-e képet valaki mással.
- Mire gondolsz? - kérdeztem.
- Nos, az időjárás-jelentést nézve úgy tűnik, hogy ez lehet az utolsó
napunk, amikor megfelelő a hőmérséklet szabadtéri programokhoz. Mielőtt
észrevennénk, havazás és szar idő lesz. Szóval, mit szólnál, ha
csónakáznánk a Michigan-tavon?
- A barátok együtt csónakáznak a Michigan-tavon, kettesben?
- Talán, de a kamu barát és barátnő biztosan.
- Úgy tűnik, ez egy igazi randevú lesz.
Megfogta a kezemet, és végigsimított a hüvelykujjával a hátamon.
- Csak két ember, akik nem akarnak egyedül lenni egy hajón, és
megismerkednek egymással. Még azt is megígérem, hogy nem csókollak
meg... sokszor.
- Sokszor? - vigyorogtam.
Megvonta a vállát, és elengedte a kezemet, majd odanyúlt a kávéjáért.
Mielőtt belekortyolt volna, elvigyorodott.
- Mit mondhatnék, csodálatos ízed van.
 Az arcom felhevült a szavaitól. Felkaptam a kávémat, hogy
elgondolkodjak azon, amit javasolt. Azt a két alkalmat, amit vele töltöttem,
élveztem. Igaz, a legutóbbi alkalom szexbe torkollt, és azt határozottan
élveztem. Nem akartam hazamenni, és Coreyt lesni, ahogy gondoltam, hogy
fogom, de Rhysszel elmenni erre a nem-randira úgy ereztem, mintha igazi
randi lenne. Készen állok erre a lépesre?
belé fordítottam a fejem, és elmosolyodtam.
Oké, de az ebédet magunknak vesszük.
Megegyeztünk.
Miután megittuk a kávénkat, Rhys elkísért a lakásomhoz, hogy
elkészülhessek. Arra számítottam, hogy csak az épület bejárati ajtajáig jön,
de meglepett, és egészen az ajtómig kísért. Nem csókolt meg, és abban a
pillanatban, ahogy elsétált, rájöttem, hogy én is ezt szeretném. Annyira
össze voltam zavarodva. Az agyam azt mondta, hogy ez csak egyéjszakás
dolog volt, hogy megkaptuk, amit akartunk, és ő már régen elment. A
testem azt mondta, hogy többet akarok. És talán többet is kaptam volna,
mivel együtt akarjuk tölteni a napot.
Sokszor voltam túrázni a .Michigan-tavon. Még arról is szó esett, hogy
valaki egy privát úszó szigetet épít a tó közepén. A Paradise csak egy rövid
hajóútra van, és mindent meg akartam tapasztalni, a napozóteraszoktól a
medencékig, a kabinoktól a gyógyfürdőig és az éttermekig, amiről
olvastam. Tudósítani akartam a helyről, amikor megnyílik.
Farmert, egy lila pulóvert és a sötétszürke Chuck Taylorsomat vettem fel.
Amikor leértem a lépcsőn, egy fekete Mazda terepjáró parkolt a járda
mellett, Rhys pedig nekitámaszkodott. Ahogy odasétáltam hozzá,
mindkettőnk arcán mosoly húzódott.
- Cupcake - köszönt, és egy lépést tett felém a kocsitól.
- Még mindig így hívsz a tegnap este után?
 - Azt akarod mondani, hogy egész életedben csak egy süteményt ettél?
- Nem - horkantottam fel.
Közvetlenül előtte megálltam, ő pedig előrelépett annyira, hogy szinte
orrával érintette az orromat.
- Pontosan. Most, hogy belekóstoltam, nem állok meg egynél.
-Valóban? - Újra felkuncogtam, bár a gyomrom összeszorult a
gondolattól.
Hátralépett, és kinyitotta nekem az utasoldali ajtót, én pedig beültem.
- Hát, legalábbis remélem, hogy jut még. A muffin kurva finom.
Az arcom kezdett fájni a széles mosolytól, ami szétterült rajta. Világos
volt számomra, hogy Rhys már korábban is lenyalta a mézes sütemények
cukormázát, és őszintén szólva, nem akartam neki azt mondani, hogy nem
teheti.
Rhys elvitt minket a Navy Pierhez. Rájöttem, hogy nem voltam ott azóta
az este óta, amikor Corey azt mondta, hogy szeret. Most új emlékeket
szerzek. Bezártuk a táskámat a kocsiba, hogy ne kelljen kivinnem a vízre.
Miután becsukta a csomagtartó ajtaját, észrevettem a Blackhawks matricát
az ablakon.
- Nem gondoltam volna, hogy lökhárítómatricás fickó
- Képviselnem kell a srácokat.
Kiléptünk a parkolóházból, és a körhinta előtti épülethez értünk.
- Megyünk egy piahajó körre?
- Semmi rossz nincs egy kis nappali ivászatban - mosolyodon el Rhys.
Nem vagyok ellene a nappali ivásnak. Ha otthon leskelődnék Corey után
a Facebookon, valószínűleg egy pohár bor lenne előttem.
76
- Jól hangzik.
Ragaszkodtam hozzá, hogy én fizessem az utat. Ez nem randi. Legalábbis
ezt mondogattam magamnak. Rhys ma még egyszer sem csókolt meg.
Semmi jó reggelt puszi. Sem búcsúcsók. Semmi „most zuhanyoztam, és
baszottul jó illatú vagyok” csók. Még a kezemet sem fogta meg. Szóval
nem randin vagyunk. Csak két barát, akik egy piás körútra mentek.
Miután fizettünk, felszálltunk egy többszintes kék-fehér hajóra. Több
volt, mint egy hajó. Hatalmas, és úgy gondoltam, hogy legalább ezer ember
elfér rajta. Azt az utasítást kaptuk, hogy azt csinálhatunk, amit csak akarunk
a tavon töltött két órában. Voltak játékok a felső fedélzeten, büfé a középső
szinten, és néhány nyitott bár mindenütt. Mivel még nem reggeliztünk, egy
kétfős asztalhoz ültünk az ablakkal szemben, miután kezdetnek salátával
töltöttük meg a tányérunkat. Mindketten rendeltünk egy-egy koktélt, majd
élveztük a kilátást, miközben távolodtunk a várostól.
- Ott, abban az épületben - mutatott Rhys az Aon Grand Ballroomra -,
szexeltem először.
Majdnem megfulladtam a saláta falatomtól.
- A bálteremben?
- Ifjúsági bál Natalie Westwooddal.
- Az én bálom is ott volt, de túl elfoglalt voltam a tánccal.
- Akkor mindent rosszul csináltál, Cupcake.
Felnevettem, aztán csevegtünk, miközben ettünk még egy kört a
svédasztalról.
Utána Rhys felvezetett a felső fedélzetre, ahol az emberek ittak, nevettek
és olyan játékokkal játszottak, mint a asztalikorong és az életnagyságú
Jenga.
- Akarsz valamit játszani?
- Persze - vigyorogtam.
Vettünk még egy-egy koktélt. Mivel az egyetlen játék, amit igazán
ismertem, az a Jenga volt, úgy döntöttünk, megvárjuk a jelenlegi játék
végét. Legalább húsz éve nem játszottam. Miközben arra vártunk, hogy a
másik csapat a helyére tegye a darabokat a játékuk után, Rhys elment, hogy
hozzon nekünk még egy italt. Nem kérdezte. Csak csinálta. Te tagadhattam
volna mindent, amit akartam, de ez egy randevúnak tűnt.
Egy másik párossal játszottunk: kettő a kettő ellen, felváltva stratégiailag
kivettünk egy-egy fadarabot a rétegből, és a torony tetejére helyeztük.
Minél közelebb kerültünk az alsó rétegek eltávolításához, annál jobban
kezdett eluralkodni rajtam a szorongás. Nem akartam én lenni a vesztes, aki
miatt a magas torony leomlik.
- Gyakran csinálod ezt? - kérdeztem Rhyst.
- Jengát?
- A piahajózást.
Lényegében egy bár volt a vízen, játékokkal.
- Még soha, de mindig ki akartam próbálni. Na, és te?
Szintén - mosolyogtam.
El kellett ismernem, hogy miközben egy hajón iszogatniuk, a háttérben a
chicagói égboltvonallal szórakoztató volt a játék.
Ez persze addig volt így, amíg ő oda nem jött hozzánk.
- Rhys!
Nem kérdés volt. Tudta, hogy ő az. A hangneméből tudtam, mielőtt
bármelyikünk felé fordult volna.
Először Rhys fordult meg, aztán én is követtem. Néhány pillanatig nem
szólt semmit, mintha időt szánna arra, hogy összeszedje a gondolatait.
Egyenesen a lány barna szemébe nézett. Én viszont csak végigpillantottam
rajta. Nem voltam benne biztos, hogy az exe vagy sem, de nem úgy tűnt,
mintha izgatott lenne a lány jelenlététől. Hosszú, barna a haja, őzike a
szeme és karcsú a teste. A mellei megpróbáltak kibuggyanni az ujjatlan
felsőjéből.
- Bridgette - szólalt meg Rhys.
 Az exe. Rhys ezt vonzónak találta? Ahogy bámultam őt, elképzeltem,
hogyan láthatta Rhys az ágyában egy másik férfival.
- Nem számítottam rá, hogy itt találkozunk - mosolygott a nő.
- És? - kérdezte Rhys.
Miközben kínosan álltam, azon töprengtem, hogy be kellene-e
mutatkoznom. Tegyek úgy, mintha a barátnője lennék, ahogy ő is kisegített?
Fogalmam sem volt, mit tegyek, mert nem voltam biztos benne, hogy még
mindig táplál iránta érzelmeket. Éppen most szakítottak, mint Corey és én,
és ha hasonló helyzetbe kerülnék, azt szeretném, ha Rhys újra az álbarátom
lenne.
Bridgette tekintete rám szegeződött, és dühösen nézett. Ezt jelzésnek
vettem, hogy közelebb lépjek Rhyshez, és becsúsztassam a karomat az
övébe. Ereztem, hogy Rhys megmozdul, lenéz a karomra. Nem néztem rá.
Ehelyett Bridgette-re vigyorogtam.
- Tudnánk beszélni? - kérdezte a nő.
- Utálok udvariatlan lenni - mosolyogtam, majd felnéztem Rhys kék
szemébe -, de azt hiszem, van süti a büfében, és még nem ettünk desszertet.
Rhys összevonta a szemöldökét, majd elmosolyodott.
- Cupcake?
- Cupcake - erősítettem meg.
Rhys megfogta a kezemet, nem vettünk tudomást Bridgettről, csak
gyorsan odaszóltunk Jenga-ellenfeleinknek, hogy ők nyertek.
Ahogy a második szintre értünk, nem mentünk a desszertasztalhoz. Meg
akartam győződni arról, hogy Rhys tudja, mit értek sütemény alatt, ezért a
női mosdóba vezettem. Egyetlen mosdó volt, és szerencsére üres. Bezártam
az ajtót, majd a jóképű arcát bámultam, és azon tűnődtem, vajon hányszor
használták már ezt a helyiséget pontosan erre a célra.
 - Van itt sütemény? - kérdezte Rhys, és körbenézett az óceáni tematikájú
mosdóban.
- Csak az, amire vágysz - léptem előre, és levettem a pulóveremet.
- Ez a legjobb - nyalta meg az ajkát, miközben nézte, ahogy a mosdó
pultjára teszem a ruhámat.
Mindketten az ajtóra néztünk, amikor a kilincs megmozdult, én pedig
visszatartottam a lélegzetemet, mert aggódtam, hogy valaki besétál és
rajtakap minket.
- Jobb lesz, ha sietünk. Nem mintha kidobnának minket a hajóról. A tó
közepén vagyunk. Igaz.
Rhys lehajolt, és a bokámig húzta a farmeromat, magával rántva a
bugyimat is. Azt vártam, hogy szétfeszít, amennyire csak tud ebben a
szögben, sőt, még a vállára is teszi a lábamat, hogy jobb szögből tudjon
nyalni, de ehelyett felemelt, és a pult szélére ültetett a pulóverem mellé.
Levette a Chucksomat, majd a farmeromat, és csak a fekete fűzős
melltartóm maradt rajtam.
- Megint meztelenebb vagyok, mint te - mondtam.
- Mivel csak rövid időnk van, mielőtt valaki betöri az ajtót, később
kóstolnom meg a Cupcake-edet.
Figyeltem, ahogy előveszi a pénztárcáját a hátsó zsebéből, majd előhúzott
egy óvszert. A pénztárcát a pultra dobta, miközben fogai közé harapta a
fóliát.
- Úgy látom, felkészülten jöttél.
- Olyan, mint egy American Express. Soha nem szabad enélkül elmenned
otthonról - mosolygott.
Kuncogtam, miközben kigombolta a saját farmerját, majd lecsúsztatta a
bokszeralsójával a csípőjéről, és felhúzta az óvszert. A kilincs ismét
megmozdult. Ezúttal nem néztük meg, hogy valaki bejön-e. Helyette
széttártam a lábaimat Rhysnek, hogy merüljön el bennem. Ő pontosan ezt
tette, nem ellenőrizve, hogy készen állok-e. Készen álltam. Már a gondolat,
hogy újra vele lehetek, elég volt ahhoz, hogy nedves legyek. Vágyakoztam,
hogy újra az enyémen érezzem ajkait - egyenesen sóvárogtam rá.
- Csókolj meg - suttogtam.
Azúrkék szeme találkozott az enyémmel, ajka a számra tapadt, és
felgyorsította a tempóját. Csókolóztunk, a karjaim a nyaka köré fonódtak, a
hátam pedig a mögöttem lévő tükörhöz simult.
- Köszönöm - motyogta a számba.
81
- Mit?
Hátrébb húzta a fejét, de ki-be mozgott bennem.
- Hogy hagyod, hogy kihasználjalak.
Nem kellett magyarázkodnia. Furcsa mondat volt, de ugyanakkor
tökéletesen illeszkedett ahhoz, amit megpróbáltam tenni érte. A szexet arra
használtuk, hogy eltereljük a gondolatait az exéről. Az exéről, aki még
mindig ugyanazon a hajón volt. Vagy az exéről is, aki éppen ezt a mosdót
próbálta használni. Nem számított.
Az számított, hogy azt akartam, hogy ez a férfi boldog legyen. Amikor
vele voltam, ő boldoggá tett engem, ezért úgy éreztem, hogy nekem is ezt
kell tennem. Ott voltunk egymásnak, hogy elűzzük a sötétséget, ami
túszként tartott minket, mert a fájdalom túl friss és nyers volt ahhoz, hogy
egyedül feldolgozzuk.
És be kellett ismernem, hogy élveztem az üldözést.
 8.

Rhys

- Találkozunk ugyanitt csütörtökön a Prédámé Live-ban, mielőtt a

Blackhawks a St. Louis Blues ellen lép pályára! További szép estét
kívánok!
Magam elé pakoltam a papírokat, miközben vártam, hogy tiszta legyen a
terep. A Blackhawks épp most verte meg a Minnesota Wilds-ot
hosszabbításban, és kimerültem.
- És vége!
Ellentétben Ashtynnel, én csak akkor kerültem a képernyőre, amikor
meccs volt. Hetente kétszer-háromszor harminc vagy hatvan percet, a
meccs előtt és után. Jett és én a Blackhawksról beszélgettünk, vagy a
következő mérkőzésekről, vagy az éppen befejeződött meccsről, és arról,
hogy mire számíthatunk a következő játékon. Voltak még interjúk a
mérkőzések közvetítőivel és az érkező játékosokkal is, és persze a
szerkesztőségben töltött órák, mert a munkánk több volt, mint az élő
közvetítés.
Annyit járt a fejemben Ashtyn, mintha valóban randiznánk. Pedig nem.
Leginkább csak dugtunk, és ezzel teljesen meg vagyok elégedve.
Huszonnégy órát töltöttünk együtt, de csak néhányszor dugtunk, és a
hajón töltött idő a semmiből jött. De szükségem volt rá. Szükségem volt rá,
hogy elmerüljek a pillanatban, és elfelejtsem azt a ribancot, aki minden Ők
nélkül szart akart kavarni Ashtyn és köztem. Amikor a nevemet hallva
megfordultam, majdnem azt hittem, hogy káprázik a szemem. Egymillió év
alatt sem gondoltam volna, hogy Bridgette-be futok bele egy hajón a
Michigan-tó közepén.
Ahogy a barna szemébe néztem, úgy éreztem, csapdába estem. Vagy
legalábbis azt hittem, hogy abban vagyok. Lelkileg felkészültem egy
cicaharcra. Ashtyn azonban a tőlem kapott becenevet kihasználva
lerángatott a mosdóba.
Kurvára imádtam Ashtyn muffinját.
Miközben felkaptam a cuccaimat az asztalomról, a zsebembe nyúltam a
telefonomért, hogy küldjék egy üzenetet Ashtynnek. Az együtt töltött
éjszakánk és napunk óta csak rá gondoltam, ezért szerettem volna, ha eljön
hozzám.
Azonban minél tovább vártam, annál inkább úgy gondoltam, hogy talán ő
is ugyanezt teszi. Ha folytatni akartam bármi is volt köztünk -, akkor
legalább kommunikálnom kellett vele, és megmutatni neki, hogy még
mindig érdekel. Több mint valószínű, hogy hazafelé tartott, és tudni
akartam, milyen volt a napja. Ma nem tudtam elcsípni az adását, hogy
belenézzek, de az elmúlt két hétben az esti hírek lett az új kedvenc
műsorom.
Ahogy Ashtynnek írtam üzenetet, közben kaptam egyet Bridgette-től:

Bridgette: Hiányzol, bébi. Hívj fel!

A képernyőt bámultam. Mikor nyugszik már le ez a lány? Ez jár, ha tíz

évvel fiatalabb emberrel randizol.
- Még mindig áll a póker pénteken? - lépett hozzám Kenny.
A srácok minden héten átjöttek hozzám, sört és chipset hoztak, én pedig
rendeltem néhány serpenyős pizzát. Mivel a hokimeccsek más-más
napokon voltak, a pókert arra a napra tettük, ami beleillett a beosztásunkba.
Ezen a héten ez péntek estére esett.
 - Persze.
- Az Ashtyn? - bökött Kenny a telefonom felé.
- Bridgette - javítottam ki.
- Mit akar az a kurva? - sóhajtott.
- A kapcsolatunkat - indultunk el.
- Tényleg azt hiszi, hogy miután megmondta neked, csak azért van veled,
hogy hokisokkal ismerkedjen, te visszafogadod?
- Képzelődik - vontam meg a vállam.
- Komolyan. Soha nem kedveltem őt. Persze, jó volt ránézni, amikor
Judy’s-ban táncolt, a mellei gyakorlatilag kiestek, de sosem tudtam, mit
látsz benne valójában. Nem igazán kifinomult nő.
- Elég sokáig vártál, hogy elmondd nekem. Mi történt volna, ha
megkérem a kezét?
- Tudtam, hogy nem vagy olyan hülye.
Szerencsére nem voltam.
Miután az autónkhoz értünk, elhajtottunk.
Amikor hazaértem, arra számítottam, hogy Bridgette vár rám. Amilyen
szerencsém van, csinált egy másolatot a kulcsból. Ahogy kinyitottam az
ajtót, csend és sötét fogadott. És béke.
Bekapcsoltam a tévét az ESPN-re, próbáltam kevésbé csendesnek és
magányosnak érezni a szobát, mielőtt a zuhanyzó felé vettem az irányt.
Előtte elküldtem Ashtynnek az üzenetet, amit már egy órával korábban
akartam.
Mosolyogtam válasz közben:

Én: Megcsinálták. És én is. Otthon vagy?

Ashtyn: Igen. És te?

 Én: Én is. Nem akarsz átjönni?

Mielőtt megnyomtam a küldés gombot, arra gondoltam, hogy teszek egy

kacsintó mosolygós szmájlit is, de végül nem tettem. Ehelyett elküldtem az
üzenetet, majd beálltam n zuhany alá. Amikor végeztem, Ashtyn válasza
várt rám:

Én: Milyen volt az estéd? Lemaradtam az adásodról, de biztos vagyok

benne, hogy fantasztikus voltál.

Ashtyn: Csak egy újabb nap a hírekről. Hallottam, hogy u Blackhawks

nyert, ez azt jelenti, hogy neked is jó estéd volt?

Magamban azért fohászkodtam, hogy áthívjon, miközben felvettem a

boxeremet.
Arra gondoltam, hogy megkérdezem, ha már ő nem telte meg:
zuhanyzó felé vettem az irányt. Előtte elküldtem Ashtynnek az üzenetet,
amit már egy órával korábban akartam.

Ashtyn: Már ágyban vagyok

Tudnék mit kezdeni a helyzettel.

Én: Rendben. Mi van rajtad?

Egy srácnak meg kellett ezt próbálnia. A pöttyök táncoltak a

képernyőmön, amíg a nappalimba rohantam, kikapcsoltam a tévét, majd
bemásztam az ágyamba. Segített, hogy a lepedőnek még mindig Ashtyn
illata volt. Tetszene, ha belemenne az ötletembe.

Ashtyn: A válaszom „semmi” kellene, hogy legyen?

 Felnevettem.

Én: Segítene abban, amit most elképzeltem rólad.

Ashtyn: Oké, akkor meztelen vagyok.

Nem voltam biztos benne, hogy igazat mond, de belementem.

Én: Az ágyban vagy?

Ashtyn: Igen.

Én: Csiklandozd a hasad.

Ashtyn: Csiklandozzam a hasam?

Én: Csak csináld. Futtasd az ujjbegyidet könnyedén végig, a hasadon,

majd egészen fel a mellbimbódig.

Ashtyn: Mit csinálsz, amíg csipkedem és masszírozom u mellem?

Nem mondtam, hogy simogassa a melleit. Egyszerűen csak sodródott.

Minden a terv része volt. Ha még nem is volt igazán meztelen, biztos
voltam benne, hogy mire végzek, már az lesz.

Én: Mit akarsz? Mit tegyek?

Újra az apró ugráló pöttyök táncát néztem a kijelzőn, kikezdték, aztán

abbahagyták, majd újra elkezdték, és végül választ kaptam.

Ashtyn: Meztelen vagy?

 Én: Igen.

Hazudtam, de gyorsan levettem a boxeremet, és a földre dobtam, hogy

orvosoljam a helyzetet.

Ashtyn: Azt akarom, hogy te is csípd meg a mellbimbódat.

Felnevettem.
Én: Honnan tudtad, hogy szeretem, ha a mellbimbómat csipkedik?
Ez nem feltétlenül igaz. Még sosem történt ilyen, de úgy döntöttem, hogy
belemegyek.

Ashtyn: Mert jó érzés. Jó érzés neked is?

Igen. Ezt akartuk csinálni. Ashtyn belement.

Én: Igen, Cupcake. Nedvessé tesz?

Azonnal készen álltam, amint Ashtyn nedves puncijára gondoltam.

Ashtyn: Eláztam.
Felnyögtem, és néhányszor végigsimítottam kezemmel a kemény farkam
hegyén, mielőtt visszaírtam.

Én: Küldj egy képet a melleidről.

88
A három pont újra táncolt a képernyőmön, miközben egyik kezemmel a
telefonomat fogtam, a másikkal pedig lassan simogattam a farkamat. Aztán
a pontok megálltak, én pedig visszatartottam a lélegzetem és vártam.
És vártam.
És vártam.
És vártam.
 Végül megcsörrent a telefonom, és Ashtyn neve megjelent a képernyőn.
- Cupcake?
- Nem küldök neked meztelen képet.
Talán nem bízik még bennem. Előbb-utóbb meggyőzném.
- Az arcodnak nem kell benne lenni.
- Tudom - válaszolja, majd rövid szünet után, újra megszólal. - Kemény
vagy?
- Igen - folytattam lassan a farkam simogatását. Nem akarom elsietni.
Halkan belenyög a telefonba. - Megérinted magad? - kérdeztem.
- igen.
- Hol? - biztosra akartam menni, hogy az elképzelt kép a fejemben
helyes.
- A lábam között. A bugyimon keresztül érzem menynyire nedves
vagyok.
O, Jézus. Ashtyn nem meztelen, ahogy korábban mondta, de nem számít.
Az számít, hogy magához nyúlt.
- Bassza meg, Ashtyn. Folytasd.
- Simogatom magam, és úgy teszek, mintha itt lennél velem - nyögött fel.
- Három percen belül ott lehetek - jelentettem ki, és vártam a
jóváhagyását.
- Mondd el, mit tennél velem, ha itt lennél - válaszolta.
Oké...
- Először is, ha úgy lépnék be hozzád, hogy éppen megérinted magad, és
elázott a bugyid, hagynám, hogy játssz magaddal, amíg nézem.
- Igen? - sóhajtott a telefonba, és tudtam, hogy tényleg magához nyúlt.
- Igen. Megtennéd nekem? Tegyél úgy, mintha ott lennék.
- Mmm... hmm.
 - Lassan az ágyhoz sétálok és megcsókollak. A nyelvem a szádba csúszik.
Ujjaiddal utánozd, ahogy a nyelvem a tiéd körül kavarog.
- Igen - nyögi.
Tovább simogattam magam, még mindig nem siettem el semmit.
- Körülbelül egy perccel később végignyalom a nyakadat a
mellbimbódig, ügyelve arra, hogy ugyanolyan kemények legyenek, mint én.
- Az tetszene.
- Keményednek a mellbimbóid, Cupcake?
- Igen! - lehelte.
-Játssz újra a csiklóddal.
Megint felnyögött, és tudtam, hogy a keze egyenesen a lábai közé került.
Bassza meg, bárcsak az enyém lenne ott.
- Egyre lejjebb és lejjebb csókolgatnálak, amíg el nem érek a puncidat
simogató kezedhez. Eltolnám, és a nyelvemmel helyettesíteném. Érzel
engem?
- Igen! - lihegte.
- Amíg a csiklódat a számmal kényeztetem, a combodhoz nyúlok, lassan
felfuttatom a kezem, hogy felemeljem a segged, és közelebb húzzam a
puncidat az arcomhoz.
Fogalmam sem volt, mit mondok, mert ha az arcom a combjai között
lenne, nem tudnám megdönteni a csípőjét.
Azonban az arcomat nekinyomnám, és élvezettel lakmároznék a
muffinjából.
- Nagyon ügyes vagy a cukormáz nyalásában. - Kuncogó hangot adott ki,
ami újabb nyögésbe fulladt.
Basszus, imádom ezt a hangot!
- Igen, bébi. A muffinod olyan, mint egy soha el nem múló mámor.
Készen állsz arra, hogy benned legyek?
 - Igen! - nyögte. - Istenem, igen!
- Akkor beléd csúszok, a farkammal tágítalak, amíg mélyen beléd nem
temetkezek.
Újabb nyöszörgést engedett ki, és tudtam, hogy az ujjai benne vannak,
ahogyan a farkamat képzelte el.
- Jó érzés? - kérdeztem, és elkezdtem gyorsabban felle csúsztatni a
kezemet a farkamon. Az előváladék már bevonta a kezemet, így
könnyebben mozgott, miközben simogattam.
- Annyira jó.
Mindketten ziháltunk a telefonba, és én egyre közelebb kerültem ahhoz,
hogy elélvezzek, már attól is, hogy hallottam a nehéz légzését a kagylón
keresztül. A gondolat, hogy a végsőkig feszíti magát, és úgy tesz, mintha ott
lennék, kurvára felizgatott. Istenem, a hangok, belenyögdécselt a fülembe,
örökké velem maradnak. Tudtam, hogy mostantól kezdve minden
alkalommal, amikor kiverem, erre a pillanatra fogok gondolni, hallom a
lélegzetvételét, a nyögéseit, a zihálását.
- Még mindig érzel magadban?
- Igen - lihegte megint. - Azt hiszem, elélvezek.
- Bassza meg - nyögtem -, én is, bébi!
Mindketten erősen fújtattunk még néhány pillanatig, majd mielőtt
elélveztem volna, megkérdeztem:
- Készen állsz?
Nem válaszolt valódi szavakkal. Ehelyett újra és újra felnyögött, zihálásai
rövidek voltak, mintha levegőre szomjazna. Aztán hallottam, hogy elélvez.
Volt egy kis szünet a légzésében, és elképzeltem azt az arcot, amelyet már
kétszer is láttam elélvezni. Követtem őt, a kitörő ondóm zsinórban lövellt a
hasamra.
92
 Csendben voltunk, mindkettőnk légzése próbált visszatérni a normális
kerékvágásba.
- Befejezted? - kérdezte néhány másodperc múlva.
- Igen, Cupcake.
- Bárcsak itt lennél.
- Ugye?
- Igen.
Egy zsebkendőért nyúltam az éjjeli szekrényemen, hogy rendbe szedjem
magam.
- Ezt csak mondod, vagy áthívsz?
- Több orgazmusra is képes vagyok - válaszolta rövid szünet után.
- Bassza meg, igen, Cupcake.
- Szólok a portásnak, hogy jössz - kuncogott a fülemben.
- Három perc és ott leszek.
Volt valami extra lendület a lépteimben másnap reggel a stúdióba
haladva. Mondanám, hogy az éjszaka történései miatt, de a szexuális
életünk Bridgette-tel sem volt egyáltalán rossz. Azt mondtam Ashtynnek,
hogy a szexuális életem Bridgette-tel fantasztikus volt, és az elején az is
volt, de a lendület két év alatt alábbhagyott. Így működtek a kapcsolataim?
Rengeteg barátnőm volt életem elmúlt harminchárom éve alatt, és mindig
azt gondoltam, hogy a szexuális életem fantasztikus. Kizárt, hogy
unatkoztam volna, miközben elmerültem egy nőben, de Ashtynnel más volt.
- Valaki boldog ma reggel. - Kenny keresztbe font karral az asztalomnak
dőlt. Jett és Clark felnézett, és egy-egy bólintással egyetértettek. - Már alig
várom, hogy pénteken elnyerjük az összes pénzedet.
- O, igen? Ezt, majd még meglátjuk.
Arra számítottam, hogy Kenny dolgozni indul, de nem lelte.
- De komolyan. Te és Ashtyn találkoztatok tegnap este?
 - Miért vagy annyira kiakadva az Ashtynnel való kapcsolatomon? -
dőltem hátra a székemben.
- Csípem azt a nőt, akivel végre randevúzol, és remélem, van egy-két
szabad barátnője - vonta meg a vállát.
- Vagy három - értett vele egyet Clar. Jett is bólintott, majd ivott egy
kortyot a kávéjából.
Hang nélkül felnevettem.
- Először is, nem randevúzunk. Másodszor, fogalmam sincs, vannak-e
egyedülálló barátai.
A három nő, akivel Ashtyn szombaton Judy’s-ban volt, karikagyűrűt
viselt.
- Nos, derítsd ki.
- Tudom, hogy a segítségemre van szükséged ahhoz, la >i>y lefeküdj
valakivel.
Baszd meg!
Mindannyian nevettünk.
Azt sem tudom, mikor látom újra. Nem randevúzunk, c. a későbbiekben
sem tervezzük.
Természetesen megpróbáltam orvosolni ezt a helyzetet, de mondtam,
hogy lassan kell játszanom. Mi nem kerestünk kapcsolatot, és nem akartam
olyannak látszani, mint az a srác, aki szexre használja, annak ellenére, hogy
azt mondtam neki, hogy használjon engem. Ezt akartam azon az éjszakán,
amikor találkoztunk, de most már őszintén tetszett minden, ami Ashtyn
Valorról szól. Valamilyen szinten szerettem volna jobban megismerni. Az a
személy akarok lenni, akit felhívhat, amikor felejteni akar, és azt akarom,
hogy ó legyen az, akit én is hívhatok.
Főleg, hogy Bridgette nem hagyott békén.
 9.

Ashtyn

Minden munkanapot egy találkozóval kezdünk, amin megbeszéljük a

közelgő adásokat, és minden riportert egy vagy több történethez rendelünk.
Amíg a riporterek a terepen vannak, a híradó műsorvezetői általában
reklámokat készítenek az esti műsorhoz, majd egy ebéd vagy vacsora
következik, mielőtt adásba kerül. Nem hiányzott a terepmunka, különösen a
tél közepén, de volt egy történet, amiről szerettem volna tudósítani.
- Biztos, hogy újra vissza akarsz menni a helyszínre? - kérdezte Leonard,
áld a főnököm és egyben a hírigazgató Is.
Bólintottam, és mosoly terült szét az arcomon, miközben a napi
találkozón a szerkesztőség asztala körül ültünk.
- Igen.
- Ki ne akarná felfedezni az úszó szigetet? - kérdezte gúnyosan Mitch. -
Féltékeny vagyok, hogy Ashtyn említette először.
- Igen, lestoppoltam, az enyém - nevettem.
Bár sikeres állomás voltunk, és voltak híradós riportereink, akik a
helyszínen tudósítottak a történetekről, azért vannak kivételek. Ez volt az
egyik, amelytől azt reméltem, hogy kijutok a szerkesztőségből, hogy
ténylegesen tudósítsak a hírekről, ahelyett, hogy csak olvasnám őket.
Azonban még közel sem voltam ahhoz, hogy nyilvános legyen. Még túl
kellett élnünk a telet, de ma reggel láttam egy blogbejegyzést, amely szerint
haladnak a munkálatok, és először a történetet akartam felfedezni.
Szerettem volna felvenni velük a kapcsolatot, és indulás előtt megbeszélni
egy interjút, remélve, hogy a nap folyamán az egész szigetet használhatom.
- Rendben, a tiéd - bólintott Leonard, és írt az engedélyező füzetébe. -
Bármi más? - Mindenki egymásra nézett, miközben a fejünket ráztuk. -
Akkor találkozunk itt kilenckor.

A promóciós videóim után megkívántam egy pumpking spice lattét, és

még azelőtt akartam, hogy élőznünk kellett volna.
- Hé! El akarsz jönni velem a Starbucksba? - kérdeztem Abbytől,
miközben az íróasztalához sétáltam.
- Tudnál inkább hozni nekem is egy kávét? Visszahívást várok egy
sztorival kapcsolatban, amit ma este akarok közölni.
- Persze - mosolyogtam. - Mit szeretnél?
- Egy nagy pumpking spice lattét kérek.
- Rendben. - Megpróbált pénzt adni, de visszautasítottam.
- Én fizetek.
Miután felkaptam a kabátomat, elindultam, hogy lesétáljak a
legközelebbi Starbuckshoz. A nap éppen lenyugodott, és bár alkonyodott, ki
tudtam venni a lámpánál álló autóját. Nem kellett benéznem az ablakon,
csak tudtam. A mellkasomat uraló érzésből tudtam, hogy a kettővel előttem
álló piros Mustang Corey autója. Minél közelebb éltem, annál jobban
imádkoztam, hogy a lámpa zöldre váltson.
De persze nem így lett.
A szívem hevesebben vert, és a tempóm is lassulni kezdett, ahogy
elmentem az autó mellett. Minden erőmmel igyekeztem, hogy ne fordítsam
el a fejem és ne nézzek rá, de természetesen elfordítottam a fejem, így végül
azért imádkoztam, hogy ne forduljon felém.
Nincs ilyen szerencsém.
A tekintetünk összeakadt, a lábam megremegett, és elakadt a lélegzetem.
Azonban nem álltam meg. Ehelyett gyorsan elfordítottam a fejem, mintha
csak egy másik személy lenne az autóban. Ilyen lenne most az életem?
Lépnem kellett, vagy továbblépnem. Ezért volt jó, amit Rhys-szel
csináltam. Megmentettem őt az exétől, és ő is megmenthet engem az
enyémtől.
Gyorsan bementem a Starbucksba, és elővettem a telefonom, hogy SMS-t
küldjék Rhysnek, miközben sorban álltam a rendelésre.

Én: Épp most láttam egy őrült faszt.

Imádtam azt a becenevet, amelyet Rhys választott Coreynak. Tökéletesen

passzolt. Ez is mosolyt csalt az arcomra, miközben beírtam a szöveget, és
vártam a válaszát. Nem tudtam, hogy azonnal válaszol-e, de reméltem.
Szükségem volt a figyelemelterelésre.
Megrendeltem a kávékat, és mielőtt a nevemet kiáltották volna, kaptam
egy SMS-t.

Rhys: Hol?

Én: A lámpánál volt, amikor az adásszünetben kávézni sétáltam.

Rhys: Mondott neked valamit?

Én: Nem. Tovább sétáltam.

Rhys: Hol vagy most?

 Én: Várom a kávémat.

Üzenet helyett csörgött a telefonom. Rhys volt az.

- Helló - szóltam bele.
- Jól vagy?
- Nos, most már tudom, mit éreztél a hajón. Bár az a találkozás rosszabb
volt, mint az enyém. Nem is tudnám, mit tennék, ha szembekerülnék
Coreyval. Valójában szemtől szemben, és nem úgy, hogy húsz-harminc
méter van közöttünk. Valószínűleg pofon vágnám.
- Azt akarod mondani, hogy találkozzunk egy gyors menetre a
mosdóban? - nevetett.
Mosolyogtam. Ha nem lenne munkám, akkor bevállaltam volna.
Rhysszel lenni olyan, mint egy kis menekülés minden gondom elől. Mint
egy stresszoldó, de annál több. Olyan, mintha azon az estén találkoznunk
kellett volna Judy’s-ban, egymás megmentő jóként.
- Megtenném, de nekem kell levezetnem a híreket, meg minden.
- Akkor ma este a póker után.
- Pókerezel?
- Próbálkozom vele minden héten. Néha a munka köz beszól.
- A barátaiddal, akikkel tegnap este találkoztam?
- Igen, és két másik sráccal.
- Hány órakor ér véget?
- Amikor vége lesz.
Hallottam, ahogy újra nevet.
- Szóval, azt akarod, hogy üljek le és várjak rád a telefon mellett?
- Igen, és légy meztelen.
- Persze. Álmodj csak tovább! - horkantottam fel nevetve.
 - De komolyan, majd írok, ha elmentek, és ha még ébren vagy, átmegyek
hozzád.
- Oké - bólintottam, bár nem láthatott. A pultos a nevemen szólított,
jelezve, hogy készen vannak az italaim. Időre léptem. - Kaphatnék egy
hordozót? - kérdeztem a baristától. Ő bólintott.
- Majd felhívlak este - mondta Rhys.
- Oké, ne felejtsd el megnézni a híradómat. Nézettség meg minden
szarság.
- Már a csatornára kapcsoltam - válaszolta a fülembe nevetve.
Letettük a telefont, én pedig megragadtam a világosbarna hordozót, és
megfordultam, de egyenesen egy kemény testbe ütköztem. A forró kávé
végigfolyt a szürke gyapjúkabátom elején.
- Annyira sajnálom - motyogtam, és lenéztem a talpam alatt a tócsára.
- Nekem kell elnézést kérnem - jelentette ki a srác. - Megúsztam
szárazon.
- Igen, de én mentem neked - néztem fel a barna szemebe. - Nagyon
sajnálom.
- Ne tedd. Hadd vegyek másikat.
Elmosolyodtam és lenéztem a padlóra.
Nem szükséges. Tényleg. Az én hibám volt.
Nos, legalább hadd tisztítsam meg a kabátodat.
A Starbucks egyik alkalmazottja felmosóval érkezett eltakarítani a
felfordulást:
- Már csinálunk neked kettő másikat.
A férfi és én arrébb léptünk, hogy feltakaríthasson.
- Látod, nem történt semmi baj. - Elvettem egy szalvétát, amit a srác
nyújtott nekem. - Köszönöm.
- Te Ashtyn Valor vagy, igaz?
 Halványan elmosolyodtam, és bólintottam, miközben megpróbáltam
felitatni a kávét a kabátomról.
- Én vagyok.
- Élőben még szebb vagy.
Az egész testem lángolt a szégyentől. A bókok egyszerűen ilyen hatással
voltak rám.
- Köszönöm.
- Komolyan, hadd tisztíttassam ki a kabátodat.
- Tényleg nem probléma.
- Akkor legalább hadd hívjalak el vacsorára.
Felpillantottam, és alaposabban megnéztem a srácot. Egyáltalán nem
nézett ki rosszul. Rövid, világosbarna haja volt, és kedves mosolya. Ez
minden, amit láttam anélkül, hogy levette volna a kabátját.
- Hacsak nincs pasid.
Egy pillanatig haboztam. Corey és én szakítottunk, Rhys és én pedig
csak... keféltünk.
- Nincs.
- Akkor hadd vigyelek el vacsorázni. - Vissza akartam utasítani, hogy a
kiömlött kávé nem egyenlő a vacsorával. - Ez így működik, igaz? -
kérdezte.
-Mi?
- Azokban a romantikus filmekben. A srác és a lány véletlenül
találkoznak, és ez oda vezet, hogy egymásba szeretnek.
Elkerekedett a szemem a meglepetéstől a romantikus filmre való utalása
hallatán. A férfiak általában nem néztek szerelmi történeteket, hacsak nem
kényszerítették rájuk a nők az életükben, és akkor általában tetszett nekik,
de több mint valószínű, hogy ezt soha nem vallották volna be. Azt mondta
ez a srác, hogy szereti a romantikus filmeket? Én igen, különösen akkor,
amikor a kedvenc romantikus regényemet megfilmesítik.
- Viccelek. De komolyan szeretnélek elvinni vacsorázni. Philip vagyok -
nyújtotta a karját.
- Örülök, hogy megismerhetlek - fogtam meg a kezét.
A barista ismét a nevemen kiáltott, és miután megragadtam a hordozót,
lassan megfordultam. Éppen azt akartam mondani, hogy „nem, köszönöm”,
de megelőzött.
- Mindenkinek ennie kell.
Még egy pillanatra megálltam, és átgondoltam, mi is történik valójában.
Igaza volt, és talán a romantikus történetírók valóban tudták, miről
beszélnek. Talán így kellett találkoznom a következő személlyel, akivel
randiznom kell. És Philip tudomása szerint szerelmes leszek.
- Rendben. Hadd adjam meg a számomat. Tényleg vissza kell mennem a
stúdióba.
- Persze - mosolyodon el, és elővette a telefonját a zsebéből. - Te mondod
az éjszakai híreket.
Bólintottam, majd elhadartam a számomat, miközben elmentette a
telefonjába. - Felhívlak, hogy megbeszéljük, És még egyszer elnézést a
kávéért.
- Valóban nem a te hibád volt.
Kinyitottam az ajtót és visszamentem dolgozni. A visszaúton rájöttem,
hogy Philip ismerősnek tűnik számomra. Nem tudtam hova tenni, de volt
egy olyan érzésem, hogy mar láttam.
A telefonom jelzésére ébredtem fel. Felkaptam az éjjeliszekrényről, és
hunyorogva olvastam a képernyőn megjelenő üzenetet.

Rhys: Ébren vagy, Cupcake?

Elmosolyodtam és visszaírtam.

Én: Nem.

Rhys: Meztelen vagy?

Nevettem, és eszembe jutott, hogy a minap, ebből a kérdésből hogyan lett

több.

Én: Nem.

Rhys : Az akarsz lenni?

Én: Mire gondoltál?

Rhys: Három percen belül ott lehetek, és megmutatom.

Magamban kuncogtam. Legutóbb három percnél tovább tartott neki

átsétálni az utcán.

Én: Várni foglak.

Hat perccel később kopogtattak az ajtón. Csak egy hosszú póló volt
rajtam, nadrág, bugyi és melltartó nélkül. Ha nem félnék attól, hogy egy
szomszéd meglát, amikor kinyitom az ajtót, meztelenül várnék rá.
- Cupcake - köszönt Rhys, és előrelépett.
 Megragadtam az ingét és behúztam. Becsukta maga mögött az ajtót, de
nem mozdultunk.
- Még mindig gondolsz rá? - kérdezte.
- Nem. - Igazat mondtam, de csak akkor nem gondoltam rá, amikor
aludtam. Egész este az járt a fejemben, mit gondolhatott Corey, amikor
meglátott. Vagy legalábbis egy részem azt remélte, hogy a látványom őt is
megzavarta.
- Mert aludtál?
Nevettem. Úgy tűnt, Rhys jobban ismert, mint gondoltam.
- Talán.
- Tényleg ezt akarod csinálni?
- Hát... nincs rajtam bugyi - haraptam az ajkamba.
Rhys kék szemével lefelé meredt, mintha átlátna az alvós pólómon.
Mielőtt észbe kaptam volna, felemelt a levegőbe, és a lábaim a dereka köré
fonódtak, ahogy a hálószobába vitt. Több szó nem esett, amíg le nem tett az
ágyra, és mindketten elkezdtünk levetkőzni.
- Négykézláb.
Elmosolyodtam és megfordultam, hogy a kezemen és a térdemen álljak.
Nem volt előjáték. Nem kellett meggyőződnünk arról, hogy a másik készen
áll-e. Minden készenállt, miközben egy kicsit széttártam a lábaimat, és
váriam, hogy az ágy besüppedjen mögöttem.
- Szeretem, hogy az utca túloldalán laksz velem szemben - kuncogtam.
- Jól jön, mi?
Az ágy besüppedt, és Rhys tenyerével megragadta a fenekemet. - Annyira
praktikus - húzta végig ujjait a puncim résén. - Biztos vagy benne, hogy
nem álmodtál rólam semmi rosszat?
Megráztam a fejem.
Szóval, mindig nedves vagy?
 - Csak ha rólad van szó.
Ez igaz. A múltban mindig szükségem volt legalább csókra és
simogatásra ahhoz, hogy beinduljak, de ha Rhysre gondoltam, és hallottam,
milyen kanos, készen álltam.
- Krisztus. Ne mondd ezt nekem, különben minden este az ajtódnál fogok
várni. - nyögött fel.
- Megdugnál már végre?
Rhys nyögve válaszolt, majd hallottam, hogy feltépi az óvszer
csomagolását. Nem telt bele sok idő, mire megragadta a csípőmet és belém
csapódott. Felkiáltottam, ahogy betöltött, élveztem az utazást és a gyönyört,
ami minden egyes lökésével egyre csak nőtt bennem. Már nem voltunk
idegenek szexben, de nem érdekelt. Semmi sem hozott zavarba, ami történt.
Csak arra gondoltam, milyen jó érzés Rhys farka, ahogy eltalálja azt a
pontot, ami nyögésre késztet.
- Elég hallanom a nyögésed, hogy elélvezzek - mordult fel, és mélyen
belém döfött.
- Közel vagyok - lihegtem.
Egyik kezével körbenyúlt, megmarkolta a mellemet, majd megcsípte a
mellbimbómat. Áramütésként hatott a testemre, végig a gerincemen,
egyenesen a lábujjaimhoz, ahol hűvös érzés kezdett kialakulni a lábamtól
felfelé. Furcsa volt, mert bár a testem forrónak éreztem, és enyhe csillogás
jelent meg a bőrömön, a szikrára volt szükségem, mi előtt magával sodort
az orgazmus. Rhys morgott még né hányszor, majd elcsendesedett, és
elélvezett az óvszerbe.
Előrehajolt, megcsókolta a hátam közepét, majd ki csusszant belőlem.
Kiment a fürdőszobába, majd néhány másodperccel később visszatért, és a
bokszeréért nyúlt.
- Várj - mondtam.
 Felnézett rám.
- Akarsz maradni éjszakára?
Rhys rám meredt, miközben feküdtem a takaró alatt.
- Csak ha meztelenül alszol.
Elmosolyodtam, és felemeltem a takarót, hogy megmutassam neki, hogy
még mindig ruha nélkül vagyok. Visszadobta a boxeralsóját a padlóra, és
vigyorogva bemászott mögém. Nem tudtam, hogy mi történik köztünk, de
ha csak barátok vagyunk, akkor határozottan élvezem az előnyöket.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a nap besüt a redőnyön keresztül, és

egy meleg kéz simogatja a belső combomat. Mindeközben kávészagot is
éreztem.
- Kávét ittál nélkülem? - motyogtam, miközben Rhysre néztem.
Az éjjeliszekrény felé gördült.
- Erre a kávéra gondolsz?
- Igen - ültem fel mosolyogva.
Rhys átnyújtotta nekem a mennyei, meleg nedűvel teli csészét.
- Ez az út a szívedhez?
Megállítottam a csészét a szám előtt.
- Utána akarsz járni?
Rhysen volt a sor, hogy válaszoljon.
- Imádom, amit csinálunk, Cupcake, de nem hiszem, hogy mindketten
készen állnánk erre.
Bólintottam, és kortyoltam egyet, mielőtt válaszoltam volna.
- Egyetértek. Szóval, a „ne kérdezz, ne mondd cl” szituációt csináljuk?
- Mit jelent?
 - Randizni fogunk másokkal? - vontam meg a vállam.
106
- Akarsz?
- Nem vagyok benne biztos - kortyoltam még egyet a kávémból, és Rhys
is. - De tegnap este elhívtak.
- Elmentél?
Meséltem Rhysnek Philipről. Vajon elmennék, ha felhívna?
- Bár nem akarom, hogy vége legyen annak, ami most van, de azt hiszem,
talán el kellene menned ezzel a sráccal. Lehet az is, akit keresel.
A gondolat, hogy nem folytathatjuk azt, ami köztünk volt eddig,
elszomorított.
- Ha egyáltalán elhív.
- Egy épeszű srác sem hagyná ki a lehetőséget, hogy elmenjen veled.
Kivéve Coreyt. nem voltam elég neki.
- Meglátjuk. Még abban sem vagyok biztos, hogy randizni akarok. -
Megértőén bólintott. - Akarsz reggelizni? - kérdeztem.
- Szeretnék, de a szüleimmel eszem, majd be kell mennem a ma esti
meccs miatt.
- O! - kaptam fel a fejem. - Mit szólt anyukád, hogy együtt lógtunk?
- Nem mondtam el neki. - nevetett Rhys.
- Nem látta a képünket?
- Nem használja a Facebookot.
- Szóval nem tudja, hogy Ashtyn Valorral kefélsz? - kötekedtem.
- Nem, és nem áll szándékomban elmondani anyámnak, hogy kivel
fekszem le.
- Beugrók a zuhany alá. Akarsz csatlakozni hozzám? Tudod, hogy
spóroljunk a vízzel, meg mindennel - mosolyogtam.
- Soha nem utasítom vissza ezt az ajánlatot.
 10.

Rhys

Ashtyn elment, hogy előkészítse a zuhanyt, míg én befejeztem a kávémat.

Éppen az utolsó kortyomnál tartottam, amikor énekelni kezdett, és a hangja
beszűrődött a hálószobába. Valami rap dalt énekelt. Nem emlékeztem a
nevére, de elmosolyodtam, amikor meghallottam, hogy a szavak között
elakadt. Ebben a nőben minden mosolyra késztetett. Kivéve, amikor
elmondta, hogy randevúzni hívták.
Próbáltam hűvös maradni, de féltékeny voltam. Persze elmentünk
hajókázni, de én akartam elhívni vacsorázni, majd visszavinni hozzám.
Forrni kezdett a vérem a gondolattól, hogy talán hazamegy ezzel a fickóval.
Bassza meg! Azt hittem, még nem áll készen a randizásra. Azt hittem, én
sem, de most...
Bassza meg!
Bassza meg!
Bassza meg!
Az egyetlen esélyem az, hogy a randi szar lesz, és visszarohan hozzám.
Visszarohan, hogy kihasználjon.
Használjon arra, hogy elfelejtse az összes többi férfit az életében.
Én azonban most nem használtam ki.
Ki is volt Bridgette?
Talán randiznom kellett volna?
Jelzett a telefonom az éjjeliszekrényen, hogy üzenetem érkezett. Rögtön
eszembe jutott, hogy ki is volt Bridgette.
 Bridgette: Hibát követtem el. Sajnálom. Kérlek, hívj

Nem válaszoltam. Ehelyett megittam az utolsó korty kávém, és

csatlakoztam Ashtynhez. A víztakarékosság sokkal fontosabb lett.
A szüléimét abban a zsúfolásig megtelt étteremben pillantottam meg,
ahol havonta egyszer villás reggeliztünk. Ez a mi szokásunk. Negyvenöt
percre laktak innen, és a hoki-szezonban az időbeosztásom miatt egyre
ritkábban láttam őket, de arra ügyeltünk, hogy havonta legalább egyszer
találkozzunk. Ráadásul a nővérem, Romi és a férje, Shane is mindig
eljöttek.
Anya vett észre először. Felállt, elsétált apám mellett és magához ölelt.
- Örülök, hogy ládák, édesem!
- Én is, anya.
Elváltunk egymástól, és megöleltem apámat.
- Apa.
Az emberek azt mondták, hogy hasonlítok az apámra, és én is azt látom.
Ugyanolyanok az arcvonásaink, de nekem a hajam olyan színű, mint
anyámé - legalábbis mielőtt őszülni kezdett volna.
Leültünk a reggelizőhely rusztikus faasztalához, és amíg a pincérnőre
vártunk, hogy rendelhessünk, beszélgettünk.
- Hol van Romi és Shane?
- Romi nem érezte jól magát, ezért nem jönnek - válaszolta anya.
Megvontam a vállamat. Valószínűleg jobb, hogy nem jöttek, mert anyám
mindig megkérdezte, amikor a közelükben voltam, hogy mikor nősülök
meg. Rengeteg unokát akart, és úgy látszik, ez az ő szemében azzal járt,
hogy megnősülök. Azonban soha nem kérdezte meg Bridgette előtt, és
tőlem sem, hogy mikor fogom megkérni Bridgette kezét.
- Hol van a barátnőd? - kérdezte apa.
Eddig még soha nem szólították a nevén.
 - Szakítottunk - kortyoltam a vizemből, ami már az asztalon volt.
- Ö, hála az égnek! - lehelte anyám.
- Örülsz, hogy egyedülálló vagyok? - mosolyogtam.
- Örülök, hogy végre beláttad, hogy jobbat is találsz.
- Mint Ashtyn Valor? - kérdeztem, mert tudtam, hogy anyám örülne, ha
Ashtynnel járnék.
- Igen. Randizol vele? - nyílt tágra anya kék szeme.
- Nem, de barátok vagyunk.
Anya előre hajolt, könyökét az asztalra támasztotta, állát pedig a
tenyérebe:
- Milyen?
Anyám mindig nézte Ashtyn műsorát, azt mondta, hogy a többi
műsorvezető idegesíti. Talán a színvonal, vagy a mosolya olyan érzést
keltett a nézőben, mintha örülne a történetnek, amiről beszámol.
Mindig lenyűgözött, amikor láttam az adását vacsora közben a
szüleimnél, mert Ashtyn dögös volt. Nem hivalkodó és egyszerű. Mindig
megvártam, amíg a hírek véget érnek, hogy megnézhessem őt, aztán
hazamentem.
És most lefeküdtem vele.
- Ő minden, amit elképzeltél róla, és még annál is több.
- Szóval, jársz vele? - kérdezte apa.
Mosolyogva gondoltam a ma reggelre... és a tegnap És téré.
- Nem. Csak barátok vagyunk. Valójában velem szemben lakik.
Apa kíváncsian nézett rám, mintha tudná, mire gondolok valójában.
- Találkozhatok vele? - kérdezte anya.
Bólintottam.
- Biztos vagyok benne, hogy nem bánná.
- Mikor?
 Ez jó kérdés volt, mert ha Ashtyn hamarosan randevúzni kezd, akkor
fennáll az esélye, hogy mindez elmúlik.
- Nos, most készülnöm kell az Emmy-díjátadóra. - A Híradás &
Dokumentumfim kategóriában az Emmy-díjat minden évben a Nemzeti
Televíziós Művészeti és Tudományos Akadémia adta át. Általában ősszel
tartották, de Chicagóban és a középnyugati államokban december elejére
esik a ceremónia. - A héten veszem meg a ruhámat.
Apa megrázta a fejét. Azt hittem, bosszús, mert tudta anyám valódi
indítékait. Nem azért, mert találkozni akart Ashtynnel. Ez azért volt, mert
minden olyan nővel szereiét! volna találkozni, akivel össze tudna hozni.
- Abbahagyhatnánk a szerelmi életemről való beszélgetést, és
elkezdhetnénk a Hawk szezonjáról beszélni? Gondolod, hogy idén
hazahozzák a kupát?

Bridgette: Beszélhetnénk?

A telefonomat bámultam, miközben az íróasztalomnál ültem, és a ma esti

meccs statisztikáit néztem át. Ha nem válaszoltam, folyamatosan jöttek az
üzenetek.

Én: Elfoglalt vagyok.

Természetesen azonnal válaszolt.

Bridgette: Átmehetek a meccs után?

Felhorkantottam.
 Én: Nem.

Bridgette: Kérlek! Beszélni akarok veled.

Én: Nincs miről beszélnünk. Kérlek, ne írj többször.

Bedobtam a telefonomat az asztalfiókomba, és felkészültem az adásomra.

Kimerült voltam. A meccs hosszabbításba torkollott, és nem akartam

mást tenni, mint bebújni az ágyba.
Bebújni az ágyba Ashtynnel.
Nem így működik a „barátok extrákkal” dolog, ugye? Nem érdekelt.
Írtam Ashtynnek egy SMS-t, mielőtt elindultam volna a stúdióból.

Én: Ébren vagy, Cupcake?

Mire hazaértem, Ashtyn válaszolt.

Ashtyn: Igen. Judy’s-ban vagyok Jaime-vel. Gyere, csat lakozz hozzánk

egy italra.

Ilyen a felkorbácsolt punci? Bassza meg. Ashtyn puncija olyan

számomra, mint a heroin. Tudtam, hogy hallottam már valahol ezt a
kifejezést, de csak most értettem meg. Ez több, mint puszta szex. Vágytam
rá.
- Cupcake - léptem Ashtyn mögé, és a fülébe súgtam.
- Eljöttél - fordult meg mosolyogva Ashtyn.
- Igen - ültem le a mellette lévő székre. - Örülök, hogy újra látlak, Jaime.
 - Én is - mosolygott Jaime.
- Nem iszol? - kérdezte Ashtyn.
- Nem, fáradt vagyok.
- Nekem mondod? Ebéd után szundítottam egyet a kanapén.
- Van valami, amibe ti ketten be akartok avatni?
Mindketten Jaime-re néztünk.
- Te már tudod. Ne tégy úgy, mintha egész este nem vallattál volna -
kuncogtam.
- Rólam beszélsz, Cupcake?
- Ez hízelgő - kerekedett el a szeme.
- Nos, ez az én végszavam a távozásra - mondta Jaime gúnyosan.
- Ne! - tiltakozott Ashtyn. - Maradj még egy italra.
- Az embered fáradt, nekem pedig haza kell mennem a kicsikéimhez.
Chase valószínűleg nyakig ül a szarban - állt fel.
- Az embered fáradt. - Tetszett a hangzása.
- Rendben, megvárjuk, amíg az Ubered megérkezik.
- Nem, srácok, maradjatok.
- Nem probléma. Megvárjuk veled.
Jaime elővette a telefonját, és feltételeztem, hogy fuvart hívott.
- Két percen belül itt lesznek.
- Ki kell fizetned az italokat? - kérdeztem Ashtyn, mi közben felálltunk.
- Nem, már rendeztük.
A lányok megölelték egymást, és Jaime beszállt az autóba. Ashtyn és én
elindultunk a lakásunk felé.
- Néztem a meccset - vallotta be.
- Igen? - vigyorogtam.
- Még a játék utáni műsorban is láttalak, de nem hallót tam semmit. Már
a bárban voltunk.
 - Biztos vagyok benne, hogy a sportbeszélgetések nem a te műfajod.
- Nos, a magamévá tehetem. El akarok menni egy meccsre.
- Meg tudom oldani - kaptam fel a fejem.
- Valóban?
- Vannak kapcsolataim - kuncogtam. Általában kaptam kedvezményt a
jegyvásárlásnál. Néha szereztem ingyen jegyet, de nem használtam fel
azokat.
- De te nem tudnál elmenni, ugye?
Megráztam a fejem, és éppen, amikor azt akartam mondani, hogy igaza
van, éreztem, hogy valaki figyel. Balra néztem, és láttam, hogy Bridgette a
lakásom bejáratánál áll, és minket bámul.
- A francba - sziszegtem. Bridgette tekintete találkozott az enyémmel,
majd átsétált az utcán felénk. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán szétnézett-e
az úton, mielőtt elindult, csak sietősen lépkedett.
- Most kibaszottul szórakozol velem.
- Hogyan? - kérdezte Ashtyn.
- Bridgette.
Ashtyn éppen akkor fordult meg, amikor Bridgette kiabálni kezdett:
- Szóval, őt dugod?
- Hogy mondod? - sziszegte Ashtyn.
- Menj haza, Bridgette! - léptem előre, hogy elálljam az ólját.
- Ne mondd meg, mit csináljak!
- Csak menjünk - fogta meg a karomat Ashtyn.
- Fogd be, te kurva! - sziszegte Bridgette.
Annyi gondolat cikázott a fejemben, de mielőtt bármit is (ehettem volna,
Ashtyn mellém lépett.
- Elég vicces nézni, ahogy megpróbálod az egész szókincsedet egy
mondatba sűríteni. Néha jobb, ha befogod a szádat, és azt a benyomást
kelted, hogy talán hülye vagy, mintha kinyitnád, és minden kétséget
eloszlatnál.
Bridgette szóhoz sem jutott.
Megdöbbentem.
Dióhéjban, Ashtyn hülyének nevezte Bridgette-et, de mégis azzal az
előkelőséggel tette ezt, amiről Ashtyn híres volt. És ez az, amiért anyám
csodálta ezt a nőt. Ezért szerettem én is.
Megfogtam Ashtyn kezét, és besétáltam az épületébe, miközben
Bridgette döbbenten állt a járdán.
 11.

Ashtyn

A tegnap este más volt.

Miután sikerült lerázni Bridgette-et, felmentünk hozzám. Arra
számítottam, hogy Rhys nekem esik. Ez volt a mi gyógyírunk a kellemetlen
dolgokra. Amikor összefutottunk az exeinkkel, szexeltünk egymással. De
meg sem próbált közeledni. Ehelyett bebújtunk az ágyamba és elaludtunk.
És ez egyáltalán nem zavart.
Már a második reggel, hogy a kávé illatára ébredtem.
- Hozzá fogok szokni - vigyorogtam, és Rhys felé fordultam.
- Ezt remélem - nyúlt a bögrémért, hogy ideadja.
- Azt hittem... - vettem el tőle.
- Csak vicceltem, Cupcake. Tudom, hogy mi ez, de nem fogok csak úgy
elmenni. Barátok vagyunk, nem igaz?
- Természetesen, de... - haboztam.
Tényleg meg akartam kérdezni, ami a nyelvem hegyén volt? Vagy akár
azt is elmondani neki, hogy kezdem úgy érezni, talán újra randizni
szeretnék, és ha Philip hívna, elmennék vele.
- De mit?
Feszülten mosolyogtam, még mindig nem voltam biztos benne, de végül
feltettem a kérdést:
- De visszamész Bridgette-hez?
- Bassza meg! Nem!
- Tegnap este másodszor fordult elő, hogy megjelent, amikor együtt
voltunk. Nem vagyok benne biztos, hogy valaha is feladja.
 - Kibaszottul őrült.
- Aggódnom kellene? - kérdeztem.
- Úgy érted, hogy bánthat? - vonta össze a szemöldökét.
-Nos, tegnap este elég dühösnek tűnt, és most már tudja, hogy csak az
utca túloldalán lakom.
- Huszonhárom éves, és kidobta a legjobb pasi, akivel valaha együtt
lehetett - fonta körém a karját.
- Nem vagy túl beképzelt?
- Folyton visszajössz - kacsintott.
Ez igaz volt. Rhys nagyszerű srác. Annyira nagyszerű, hogy ha elhívna
egy igazi randira, elmennék vele. Kíváncsi voltam, hogy működne a dolog
kettőnk között, de azt mondta, hogy most nem akar komoly kapcsolatot,
úgyhogy talán csak randiznom kellene, és jól ereznem magam? A házasság
és a gyerekek várhatnak. A negyvenes éveik elején is szülnek már a nők
gyereket. Én is megtehetném. Szóval, ha Philip hív, elmegyek vele
vacsorázni. Semmi rossz nem lehet egy vacsorában.

Ashtyn,
A rózsa vörös. Az ibolya kék. A cukor édes. És te is.
- SA

Az úszó sziget fejlesztőjétől szerettem volna friss információkat kapni,

mert az utolsó hírek szerint még mindig nem jelentették be a befejezés
időpontját. Éppen, amikor elküldtem az e-mailt, megcsörrent az asztali
telefonom.
- Ashtyn Valor - köszöntem.
A férfi megköszörülte a torkát.
 - Helló... Philip vagyok.
Elakadt a lélegzetem, mielőtt válaszoltam volna.
Felhívott, hogy elhívjon, és most nem voltam biztos benne, hogy el
akarok-e menni. Nem akartam abbahagyni, amit Rhys és én csináltunk. Mi
van, ha Philip az, akivel együtt kellett lennem, és Rhys csak azért volt, hogy
túljussak Careyn? Utáltam arra gondolni, hogy Rhys csak a pót lék. Ő több
annál.
Csak egy vacsora.
- Szia, hogy vagy?
- Szeretném, ha végre beleegyeznél, hogy velem vacsorázol.
Egy pillanatig hezitáltam, de aztán rászántam magam.
- Szombaton szabad vagyok.
- Akkor szombaton.
- Tökéletes. Hova gondoltad?
- Voltál már a Signature Roomban?
Nem, de mindig is el akartam menni. Az étterem a John Hancock épület
kilencvenötödik emeletén van.
- Nem, de úgy hallottam, csodálatos a kilátás.
- És az étel is nagyszerű.
- Oké. Ott találkozunk.
- Érted menjek?
Nem akartam, hogy egy idegen megtudja a címemet. Ta Ián más lenne a
helyzet, ha nem tudná, ki vagyok, vagy ha nem láthatna a tévében, de
elővigyázatosnak kellett len nem, amikor csak tudtam, ezért adtam meg
Philipnek csal az irodám számát.
- Talán a harmadik randin- csipkelődtem.
- Ó, szóval lesz még két randi?
- Ha az első randi jól megy - kuncogtam.
 - Semmi kényszer.
- Egyáltalán - erősítettem meg.

Rhyst nézni, ahogy a hokiról beszél, olyan volt, mintha egy pár cipőt
bámulnék a kirakatban. Gyönyörű és izgalmas, de nem lehetett megérinteni.
Meg akartam fogdosni.
Szomorúság lett úrrá rajtam, ahogy az ágyban fekve néztem az adását.
Miért nem lehetett Rhys az, aki el akart vinni vacsorázni? Ugyanolyan
randevúval is beérném, mint a piás hajóúton. De ő még nem állt készen.
Elaludtam, miközben Rhys a háttérben a kapura lövésekről és az
erőjátékról beszélt.

Egész héten nem láttam Rhyst. Tudtam, hogy elfoglalt, ahogy én is az

voltam, de az elmúlt négy hétben legalább írniuk egymást - vagyis nálam
találkoztunk. Azonban úgy nini, hogy amint elmondtam neki, hogy randim
lesz, nem áll szóba velem. Egy nappal azután, hogy Philip felhívott,
megírtam Rhysnek. Talán az én hibám a távolságtartása, de ii/i hittem, hogy
csak barátok vagyunk. Nem számítottam hí, hogy nem beszél velem.

Én: Szóval....szombaton randim lesz.

Harminc perccel később válaszolt az üzenetemre:

Rhys: Nekem meccsem lesz.

Én: A Signature Room-ba visz. Voltál már ott?
 Ezúttal csak öt perc telik el, hogy válaszoljon.

Rhys: Egyszer. Elvittem Bridgette-et a tavalyi évfordulónkra.

Bámultam a válaszát. Bár egy másik sráccal mentem az étterembe,

azonnal féltékeny lettem, ahogy elolvastam a szavakat.

Én: Ajánlanál valamit? Sosem voltam ott.

Rhys: Nos, mivel egy másik csávóval mész, ne szerénykedj.

Mosolyogva válaszoltam:

Én: Ez a legdrágább az étlapon?

Rhys: A tenger gyümölcsei csúcs szerintem. De egyedül nem küzdesz

meg vele.

Váltottunk még néhány üzenetet, aztán abbamaradt, és azóta nem

hallottam felőle.
A Philippel való randevúmra egy igényes, rózsa mintás, maxi
hosszúságú, krepp anyagú ruhába öltöztem; hosszú ujjú, apró fodros
részletekkel. Tekintettel arra, hogy kint tél van és havazik, egy térdig érő
fekete csizmára esett a választásom, a derekamon egy fekete övvel
kiegészítőként, és hozzá a gyapjúkabátommal, amelyet sikerült
kitisztíttatnom a kávés incidens után.
Mielőtt hívtam volna egy Uber-t, megmustráltam a hajamat, amit lazán
begöndörítettem, hogy egy kicsit több volument adjak neki, majd felhúztam
a kabátomat. A kocsi néhány másodperccel azután állt meg, hogy leértem a
lépcsőn. Becsusszantam. Gondolkodás nélkül pillantottam Rhys épületére.
Enyhe fájdalom szorította össze a szívemet, amikor rájöttem, hogy tényleg
egy másik férfival randizom. Elképzeltem, ahogy kirohan, kinyitja a kocsi
ajtaját, és kirángat, hogy megmondja, nem akarja, hogy elmenjek. Azonban
tudtam, hogy nincs otthon, mert azt mondta, hogy ma este meccse van.
Mi van, ha soha többé nem látom Rhyst? Ha Philippel sikerülnek a
dolgok, el tudnám hagyni azt a férfit, aki megnevettetett? Azt, aki minden
reggel kávét főzött, amikor együtt voltunk? Akivel jól érezhettem magam,
és nem érdekelt, hogyan néz ki a fenekem, miközben belém nyomult
hátulról?
A kocsi megállt a felhőkarcoló előtt, és rögtön láttam, hogy Philip kint áll
a dermesztő hidegben. Amikor meglátta, hogy kiszállok a kocsiból,
odasietett, és a kezét nyújtotta.
- Köszönöm - mosolyogtam rá. - Remélem, nem vártál sokáig.
- Egyáltalán nem - mutatott maga elé, hogy induljunk.
A lift már várakozott, amikor beléptünk az épületbe. Philip megnyomta a
kilencvenötödik emelet gombját.
- Úgy látom, rendben kijött a kávé a kabátodból.
Bólintottam.
- Látod? Mondtam, hogy nem nagy ügy.
Tényleg nem volt az. A kabátom sötétszürke és a tisztítás után semmi
nyoma nem maradt a kiömlött kávénak.
- Igazad volt. A K & K Cleaners kiváló munkát végez.
- Hogyan... - Mielőtt megkérdezhettem volna, honnan tudja, melyik
tisztítót választottam, kinyílt a liftajtó.
Miután a ruhatárnál leadtuk a kabátjainkat, leültettek minket egy ablakkal
szembeni asztalhoz. Philip párolt rövid bordát rendelt kezdésnek, és egy
üveggel a legdrágább Merlot-ból az étlapon. Nem voltam biztos benne,
hogy ezzel engem akart lenyűgözni, vagy tényleg szereti azt a bort.
 - Honnan tudtad, hogy a K&K Cleanersbe járok? - Chicagóban több
vegytisztító is működött. Tovább olvasta az étlapot, mintha nem is hallana. -
Philip?
- O, bocsáss meg.
- Honnan tudod, hogy a K&K Cleanersbe járok? - ismételtem meg a
kérdést.
- Nem tudtam, csak egy szerencsés tipp volt. Ott van a stúdiód mellett.
- Igaz - engedtem ki a visszatartott levegőt.
Újra az étlapot tanulmányoztuk, majd miután sikerüli választanom,
megkérdeztem:
- Mit dolgozol?
- Atomenergia-mérnök vagyok.
- Ez elképesztő!
- Igen, egyáltalán nem unalmas radioaktív anyagokkal játszani és pénzt
kapni érte.
- Biztos.
A pincér odajött, és mindkettőnknek töltött egy-egy pohár vörös Merlot-
ot, majd közepesen átsült steaket rendeltem. Abban a pillanatban, ahogy a
szavak elhagyták a számat, alig vártam, hogy elmondhassam Rhysnek.
Büszke lenne rám.
Belekortyoltam a boromba.
- Tudod, nagyon ismerősnek tűnsz nekem, de nem tudom biztosan,
honnan.
- Judy’s - válaszolta, mielőtt kortyolt volna a poharából.
-Judy’s? - döbbentem le.
Az egyetlen ember, akivel Judy’s-ban találkoztam, Rhys volt, majd a
barátai, amikor legközelebb ott voltam. Amikor Jaime-vel voltam a minap,
nem beszéltünk senkivel, kivéve amikor Rhys megjelent.
 - Van barátod? - kérdezte témát váltva, ahelyett, hogy tisztázta volna,
mikor találkoztam vele a Judy’s-ban.
- Ha lenne barátom, akkor nem randiznék veled - vontam össze a
szemöldököm.
Bólintott, és ivott még egy kortyot a borból.
- Szóval, te és Rhys szakítottatok?
- Rhys? Nem járok Rhysszel - akadt el a lélegzetem.
Philip felnevetett.
- Egy hónapja azt mondtátok, hogy négy hónapja randiztok. Szóval
szakítottatok, vagy...
Döbbenten bámultam rá, ahogy feleszméltem. Ő volt az a fickó, aki miatt
találkoztam Rhysszel. Az, akit le akartam rázni, amikor Corey miatt
próbáltam alkoholba fojtani a bánatom. Nem tudtam jól megnézni a fickót,
mert nem akartam szemkontaktust teremteni valakivel, akinek hazudtam.
De ismerősnek tűnt, és most megerősítette a gyanúmat.
Vagy csak lefekszel vele? - tette fel a kérdést, mielőtt válaszolhattam
volna az előzőre.
Felálltam, hogy elmenjek, de megfogta a kezem.
- Csak azt próbálom kitalálni, van-e versenytársam. Aznap este volt, és
Rhys nyert. Nem vagyok mérges.
Néhány pillanatnyi habozás után nyeltem egyet és visszaültem.
- Rhys és én csak barátok vagyunk. Aznap este nem akartam, hogy
zavarjanak, mert valóban szakítottam a barátommal.
- Corey.
- Honnan tudsz Corey-ról? - futott végig a borzongás a tarkómon.
- A Facebook feldobott, miután találkoztunk - vigyorgott.
- A profilom privát - válaszoltam.
 Erről gondoskodtam, mert nem akartam, hogy véletlen szerű emberek
jelöljenek vagy kövessenek. Volt azonban egy üzleti oldalam, de azon soha
nem osztottam meg semmi személyeset.
- A profil képed viszont nem.
- Ő - leheltem, miközben Philip ismét felvilágosított.
Tények rólam és az életemről.
De a szakításunk után töröltem az összes Corey-ról készült képet. Vagy
legalábbis azt hittem, hogy igen.
- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni. Csak meg akar tam
bizonyosodni arról, hogy nem kerülök valami szerelmi háromszögbe.
Vettem egy mély levegőt, mielőtt válaszoltam volna.
- Nem, nincs semmi ilyen.
És komolyan is gondoltam, mert ezután a randi után soha többé nem
találkozom a sráccal. Valami nem stimmelt az egész beszélgetéssel és vele
kapcsolatban.
- Jó, akkor érezzük jól magunkat - nézett ki Chicago látképére, ahogy én
is. Néhány percig csendben voltunk, miközben néztem, ahogy szállingózik
a hó az égből, és el tűnik a sok emelet alatt.
A telefonom hangosan jelzett az asztalon. Csendben imádkoztam, hogy a
pincér hozza a vacsoránkat, de egy hamis vészhelyzeti üzenet is jól jött
volna. Normális esetben nem venném a fáradságot, hogy megnézzem, ki az,
de nekem minden ürügyre szükségem volt, hogy eltűnjek innen.

Jaime: Hogy megy a randi?

- Minden rendben?
- Azt hiszem. Csak ki kell mennem a mosdóba, és visszahívom a
barátomat.
 - Semmi gond - mondta Philip, és az üveg borért nyúlt, hogy újratöltse a
poharunkat.
Megragadtam a táskámat, és felálltam. Éppen sarkon akartam fordulni,
hogy megkérdezzem a hostesst, merre van a mosdó, amikor visszanéztem
Philipre, és láttam, hogy valamit beletesz az italomba.
Ledermedtem, a szívem hevesen kezdett verni. Be akar drogozni? Hogy
történhetett ez? Természetesen nem feküdtem volna le vele ma este, de
említettem neki, hogy ha jól alakulnak a dolgok ezen a randin, akkor lesz
még több is. Hogy lehetne több, ha bedrogoz? Soha többé nem találkoznék
vele, főleg, ha holnap úgy ébrednék fel, hogy nem cm lékszem semmire.
A mosdó helyett a ruhatárhoz siettem, odaadtam a jegyemet, és a liftek
felé fordultam, hogy távozzak. Nem akartam elbúcsúzni Philiptől, és nem
akartam maradni vacsorára sem. Ha visszamennék, biztos, hogy jelenetet
rendeznék, és ezt nem hagyhattam, hogy az interneten terjedjen. Ahelyett
újra és újra megnyomtam a lift gombját, amíg meg nem érkezett. Aztán
ugyanezt tettem az előcsarnok szintjének gombjával, amíg a földszintre
nem értem. Még in ra sem vettem a fáradtságot, hogy Ubert hívjak. Ehelyett
lógtam egy taxit, és elhúztam a picsába.
 12.

Rhys

Amint véget ért az adás, hazamentem. Nem voltam a legjobb

hangulatban. A Blackhawks veszített, és Ashtyn randevúzni ment.
Amikor Ashtyn említette, hogy elmegy azzal a sráccal, azt mondtam neki,
hogy dolgozni fogok. Részben igaz volt, mert a Hawks korai meccset
játszott, de tisztességes időben érek haza. Még csak nem is hallottam felőle,
mióta írt arról, hogy randizni fog, és ettől még rosszabb kedvem lett. A
borzalmas hangulatom egész héten kitartott.
Míg barátok voltunk, én többet akartam tőle. Azonban lehet, hogy túl
sokáig vártam a lépéssel. Azt hittem, hogy időt adok neki, hogy kitalálja,
mit akar, vagy gondolkodjon, ezért soha nem erőltettem, hogy több legyen.
Aztán ami kor említette, hogy egy srác el akarja vinni valahova, csak
hagytam, hogy megtörténjen.
Kurvára hagytam, hogy megtörténjen.
Amikor leparkoltam a garázsban, azon agyaltam, hogy Ashtyn ezzel a
sráccal van együtt, és vajon jól érzi-e magái. Nem akartam olyan őrült pasi
lenni, aki üzenetekkel bombázza vacsora közben. Ha végül megtetszett neki
a srác, akkor ő és én csak egymás pótlására voltunk hivatottak.
Ahelyett, hogy felmentem volna a lakásomba, úgy döntöttem, hogy
elmegyek Judy’s-ba. Szükségem volt egy italra, és nem olyanra, ahol
egyedül ittam. Ha mást nem, akkor Tommyval beszélhetek. A csaposok
csinálnak ilyes mit, és Tommyval kialakult egyfajta barátság közöttünk.
amióta az elmúlt években gyakran jártam Judy’s-ba.
Amikor odaértem, a bárpulthoz sétáltam, leültem, és rendeltem egy
Seagram’s7 Crown whiskyt. Nem sörös este volt. Szükségem volt az extra
alkoholtartalomra, amit a whisky biztosított. El kellett felejtenem Ashtynt.
Őrület, hogy úgy éreztem magam, mintha ugyanabban a bárban lennék, és
megpróbálnék elfelejteni egy nőt. Bár ezúttal tényleg ideges voltam emiatt.
Mérges, hogy Ashtyn ajka hozzáérhet ahhoz a fickóhoz. A szája
megérintheti a férfi más részeit, vagy a fickó megízlelheti őt. Az egész
helyzet feldühített. Utólag visszagondolva, meg kellett volna mondanom
neki, hogy azt akarom, hogy velem randizzon, és csak velem legyen.
- Rossz meccs volt a Blackhawks számára.
Tommy letette elém az italom. Átadtam neki a hitelkártyámat. A kassza
melletti pohárba dugta, tudta, hogy nyitva tartom a számlámat.
- Az - értettem egyet.
- Gondolod, hogy ebben a szezonban végig mennek?
Megvontam a vállam, majd kortyoltam egyet az italomból. Most az
egyszer nem akartam a jégkorongról beszélni. Valójában nem akartam
semmiről beszélni, csak nem akartam egyedül otthon lenni. Azt akartam,
hogy az alkohol bejusson a szervezetembe, és megnyugodjak.
- Jó esélyük van rá.
Bólintott, és elment, hogy kiszolgáljon egy másik vendégnek, miközben
én kortyolgattam az italomból, hogy javítsam a hangulatomat. Már
majdnem kiürült a poharam, amikor valaki mellém állt.
Megfordultam, és a napom még rosszabb lett.
- Kibaszottul szórakozol velem! - csikorgattam a fogamat.
- Csak hallgass meg!
Felálltam, az egész testemet elöntötte a düh. Ma nagyon nem volt jó
napom.
- Nincs miről beszélnünk, Bridgette. Csak kurvára hagyj békén. Vége
van!
-Valami gond van? - kérdezte Tommy, a pult másik oldalán.
 - Ha nem mész el, megkérem Tommyt, hogy hívja a zsarukat -
figyelmeztettem.
Egy részem azt akarta, hogy ez megtörténjen, de a másik részem soha
nem tudta volna feljelenteni. Csak azt akar tam, hogy békén hagyjon, hogy
tovább léphessek. Emlékezzen arra, hogy ki okozta a problémát.
- Ne keverjük bele a zsarukat - könyörgött Bridgette. Csak láttam, hogy
egyedül vagy, és gondoltam, hogy szakítottál Ashtynnel.
- Nyilván azért, mert nem hagysz békén. Nem vettem a fáradságot, hogy
kijavítsam Ashtyn miatt. Nem volt éri elme.
- Mert szeretlek, és azt akarom, hogy együtt legyünk.
- Annyira szeretsz, hogy egy másik sráccal kellett dug nőd az én
ágyamban?
Láttam a szemem sarkából, hogy Tommy a bár mögötti telefon után
nyúlt. Enyhén megráztam a fejemet felé, mire visszatette a kagylót.
- Hibát követtem el - nyafogta Bridgette. - Kérlek!
- Azt is mondtad, csak azért vagy velem, hogy találkozhass hokis
játékosokkal. Azt hiszed, annyira hülye vagyok, hogy visszafogadjalak?'
- Hazudtam. Bántani akartalak, mert...
- Mert te kaptál rajta engem, és a te szíved tört össze?'
- Sajnálom. Hibáztam.
Közelebb léptem hozzá. A vérem lüktetett az ereimben. Végeztem vele.
Ezt befejezem.
- Leszarom, és ha még egyszer meglátlak a közelemben, akár csak
véletlenül is, kurva gyorsan szerzek egy távoltartási végzést!
- Nem adsz még egy esélyt? - Egy könnycsepp gördült végig az arcán.
- Nem. Most pedig, menj el. Végeztünk. Akkor döntöttél így, amikor úgy
gondoltad, nem baj, ha egy másik fickó farka is benned van.
 A vicc az, hogy ez a legjobb dolog, amit Bridgette tett velem. Akkor még
nem tudtam, de visszagondolva, ő csak ott volt mellettem, hogy elteljen az
életem.
Bridgette rám pillantott, majd kiviharzott a bárból. Remélem, örökre
eltűnik az életemből.
- A Hawks vesztett ma este, és még csaj problémáid is vannak. Hozok
egy másik italt.
Halkan kuncogtam, miközben néztem, ahogy Tommy megragadja a
whiskys üveget.
- Nem is tudom, hogyan lehetne ennél rosszabb - túrtam a hajamba
visszaülve a székre.
Aztán mintha az élet gúnyt űzött volna velem, nevetve sétált be a
barátaival. Felelevenedtek az elsőéves emlékeim. Közelebb lépett, és bár
már majdnem húsz éve nem láttam, egy hosszú sorban is azonnal kiszúrnám
kibaszott Corey Prichettet. Még mindig ott volt az a pimasz vigyor a képén,
ami megmutatta azt a kibaszott gödröcskéjét, amibe legszívesebben
beledugtam volna egy cigarettát. Bár most nagyobb és erősebb voltam.
Nem én voltam a legkeményebb fickó, de ahogy elnéztem, amikor belépett
az ajtón, végre nagyobb vagyok nála. Kivéve, hogy ő nem volt egyedül, én
viszont igen.
O és a két barátja a bárpult felé sétáltak, én pedig előre fordultam
Tommyhoz, mert nem akartam szemkontaktust teremteni Coreyval. Ittam
két kortyot az italból, amit Tommy öntött, azt akartam, hogy hasson. Éppen
egy újabb kortyot akartam inni - egy kortyot, ami közelebb vitt volna
ahhoz, hogy befejezzem az italom, és elmehessek -, amikor meghallottam a
hangot.
A hangot, ami gyerekkoromban traumát okozott.
- A francba! Ezt nem hiszem el. Srácok, ez Rhys Colé!
 Lehunytam a szemem, nem fordultam felé. Helyette a poharamért
nyúltam.
Valaki - valószínűleg Corey - hátba csapott.
- Nem láttalak...
- Nem elég régen - köptem ki, de még mindig nem néztem rá.
- Mi az, túl híres vagy a régi középiskolás haverodhoz? Megittam a
maradék italomat, és intettem Tommynak. - Fizetek!
-Úgy menekülsz, mint a középiskolában? - nevetőn Corey.
Felálltam, a vérem újra lüktetett. Most már két centivel magasabb voltam
nála, és a mai napom után legszíveseb ben szétvertem volna az arcát.
- Mint a gimiben? - gúnyolódtam. - Egy kibaszott pöcs voltál a gimiben,
és ahogy akkor, most sem akarok veled foglalkozni.
- Tessék, Rhys - nyújtotta felém Tommy a számlámat, hogy írjam alá.
- O, hazaszaladsz anyuhoz?
Elvettem a cuccot Tommytól, és odafirkantottam a nevem. Aztán
visszafordultam Coreyhoz.
- Már a negyvenet taposod. Nőj már fel, baszd meg!
- Nem vagy szerencsés. Lehet, hogy a középiskolában elfoglaltad a
helyemet a jégen, de egyikünk sem került be profik közé - szólt utánam, de
nem álltam meg a kijárat felé.
Nyilvánvalóan még mindig el volt keseredve, hogy elfoglaltam a kezdő
pozíciót a középiskolában. Fogalmam sem volt, mit csinált suli után, de ha
elég jó lett volna, bekerül a profi csapatba. Nem az én hibám.
Arra számítottam, hogy Corey követni fog, és balhézni akar. Készen
álltam. Ökölbe szorítottam az ujjaimat, ahogy « lakásom felé tartottam, de
amikor néhány méterrel lejjebb megfordultam, senki sem volt mögöttem. A
hó elkezdte lehűteni a dühömet, és amikor elértem az épületemhez,
felmentem a lifttel az emeletemre, hogy bebújjak az ágyba, és reggel
felébredve egy új napot kezdjek. Egy olyan napot, ami remélhetőleg jobb
lesz. De ahogy végigmentem a folyosón az ajtóm felé, észrevettem, hogy
valaki ül a padlón.
- Cupcake - térdeltem elé, láttam, hogy könnyben úszik az arca. - Mi a
baj?
- Olyan hülye vagyok - nézett fel szipogva.
- Bántott téged az a fickó? - töröltem le hüvelykujjammal egy
könnycseppet, miközben a szívem a mellkasomban összeszorulva várta a
választ. A mai nap után megölném ezt a fickót, különösen azért, mert
bántotta azt, akit annyira szeretek.
- Nem, de meg akarta tenni - rázta a fejét.
Újra forrni kezdett a vérem, ami lehűlt a hóban hazafelé jövet.
- Hogy érted?
- Minden rosszul ment a randin, és amikor a mosdóba mentem felhívni
Jaime-t, hogy valami ürüggyel hívjon el a hindiről, láttam, hogy valamit
beleönt a boromba.
- Megittad? - feszültek meg az izmaim, a szívem kihagyott egy ütemet.
- Persze, hogy nem. Leléptem - tiltakozott.
- Jó. - Azonnal megkönnyebbültem, és leültem mellé. Tudott rólad és az
exemről.
- Hogyan?
Ashtyn vállat vont.
- Azt mondta, hogy a Facebookon keresett rám, de a profilom mindig is
privát volt. Ráadásul töröltem minden közös képet az exemmel.
- Talán azelőtt csekkolt, hogy találkoztál vele?
- O, és ő az a Judy’s srác, aki megpróbált felszedni az első este, amikor
kimentettél.
 - Hm - dörzsöltem meg az álam, miközben próbáltam feldolgozni, amit
mond. Fejét a váltamra hajtotta, én pedig, közelebb húztam magamhoz. -
Jól értettem, hogy a srác, aki odament hozzád a Judy’s-ban azon az
éjszakán, amikor találkoztunk, ugyanaz a fickó, aki leöntött kávéval? -
Bólintott. - És tud az exedről és nyilván rólam?
- Nos, azt hiszem, tud rólad, hiszen tudta, hogy ki vagy.
- De törölted az összes régi képedet az exedről a facebookon?
Soha nem ellenőriztem, mert nem akartam látni, hogy megtette-e. Csak
szexre használtuk egymást, és bár többel akartam vele, nem tudtam rávenni
magam, hogy megnézzem, mert tudtam, hogy fájna, mivel nyilvánvalóan
még mindig érzett valamit iránta.
- Igen, és soha nem tettem közzé semmi személyeset az üzleti oldalamon.
- Nem akarom, hogy még egyszer találkozz azzal a fickóval - jelentettem
ki.
Nem érdekelt, hogy csak barátok vagyunk. Az emberi őrültnek tűnt, és
nem akartam, hogy bármi történjen Ashtynnel.
- Nem fogok. Ki vagyok borulva. - Felnézett rám, a szemei vörösek
voltak a sírástól. - Itt maradhatok éjszakára?
- Természetesen, Cupcake - álltam fel, és nyújtottam a karomat, hogy
felsegítsem. - Addig maradhatsz, ameddig csak akarsz.
Bementünk egyenesen a hálószobába. Nem vetkőztettük le egymást, vagy
kezdtünk egymás kényeztetésébe. Aduim egy pólót Ashtynnek, majd
miután átöltöztünk, mindketten bemásztunk az ágyba. Magamhoz húzva
tartottam ölelésben. Már majdnem elaludtam, amikor megszólalt.
- Mi van, ha nem láttam volna, hogy azt a szart beleteszi ti boromba,
vagy ha normálisan viselkedett volna?
- Nem hiszem, hogy emiatt aggódnod kellene. Láttad, és az ösztöneid a
helyükön voltak.
 - Majdnem túl későn.
- De most már itt vagy.
- És soha nem akarok elmenni - sóhajtott fel.
Felemelkedtem, és lenéztem rá. Ashtyn a hátára fordult, és a sötétben az
éjjeliszekrényen lévő órából áradó fényben halványan ki tudtam venni az
arcát. Éppen elég volt ahhoz, hogy megtaláljam az ajkát. Gyengéden
megcsókoltam.
- Akkor ne menj.
- Nem költözhetek csak úgy hozzád.
- Nem arra kérlek, hogy költözz hozzám. Arra kérlek, legyél a csajom.
- A barátnőd?
- Igen, Cupcake. Nincs rá esély, hogy valaha is újra elengedjelek egy
másik férfival, szóval akár az enyém is lehelsz.
- Legyek a tiéd? Készen állsz, hogy újra randevúzz? Bridgette...
Bridgette és én befejeztük, veled akarok lenni.
Lassú mosolyra görbítette az ajkát.
Én is veled akarok lenni.
Jó, és megígérem, hogy soha nem kábítalak el.
Egy kicsit túl késő van ehhez, bébi.
- Sajnálom - dőltem a hátamra.
- Mivel már randizunk, szeretnél mesélni az éjszakádról? - kérdezte.
Sóhajtottam. Nem igazán.
- Valójában elég szívás volt.
- Igazán?
Ereztem, hogy felém fordul.
- Nos, először is a Blackhawks veszített.
- O, jaj! - szisszent fel.
 - Tudom. Aztán elmentem Judy’s-ba inni, és megjeleni a kibaszott
Bridgette.
- Hogyan?
Bólintottam a sötétben.
- Mondtam neki, hogy ha még egyszer meglátom, távoltartási végzést
kérek.
- Helyes.
- Igen - sóhajtottam. - Aztán az éjszakám rosszabb let i.
- Mi történt? - körözött gyengéden puha ujjával a mell kasomon, és nem
akartam, hogy valaha is abbahagyja.
- Összefutottam a középiskolai zaklatómmal.
- Gyerekként zaklattak? - állította meg az ujját.
- Elsőéves voltam - javítottam ki. - Az a seggfej szere tett a folyosókon
mászkálni, és a nála kisebbeket piszkálni Rosszabb lett, amikor az edző
engem tett a kezdő pozícióba, és nem őt.
- Mi történt ma este, amikor megláttad? - kuncogott.
- Felhívtam a figyelmét, hogy már öreg.
- Na, ne! - horkantott fel, és a hátára gördült.
- De! Elsős korom óta nem láttam, mert akkor végzőé volt, és ma este
úgy próbált viselkedni, mintha a legjobb haverok lennénk. Valami
megjegyzést tett arra, hogy benne vagyok a tévében, két másodpercre
lehettem attól, hon pofán verjem.
- De nem tetted, ugye?
- Nem. Mondtam neki, hogy nőjön fel, és eljöttem.
Ashtyn ismét megmozdult, de ezúttal a csupasz mellkasomra tette a fejét.
A karom a háta köré fonódott, és az ujjaimmal a karján simogattam végig.
- Büszke vagyok rád.
A szívem felmelegedett.
 - Ez sokat jelent, Cupcake.
- A ma este mindkettőnknek elég őrült volt - bújt közelebb hozzám.
- Igen, az volt - sóhajtottam, majd elaludtam Ashtynnel ii karomban. A
legjobb módja volt egy szar nap befejezésének.

Néhány nappal később Ashtyn a szüleihez ment hálaadásra, én pedig az

enyémhez. A szüléink mindössze tizenkét mérföldre laktak egymástól.
Furcsa belegondolni, hogy álmaim nője olyan közel lakott hozzám felnőtt
koromban, és mégsem találkoztam vele.
- Helló - köszöntem, és beléptem a bejárati ajtón.
Azonnal megcsapta az orromat a pulyka illata, és a gyomrom
megkordult. Mindenki tudja, hogy hálaadáskor nem reggelizel vagy
ebédelsz. Minden a vacsoráról szól, és ma reggel, mielőtt elváltak útjaink,
alaposan megizzadtam Ashtynnel, így különösen éhes voltam.
A konyhában vagyunk - válaszolt anya.
A szüleim még mindig abban a kétszintes házban laktak, amelyben
felnőttem, és néha hiányzott, hogy egy csendes környéken éljek, de most
már a világért sem cserélném cl. Hányán mondhatják el magukról, hogy a
barátnőjükkel szemben laknak? És ez kurva jó, mert nem kellett beülnöm a
kocsiba, és harminc percet autóznom.
Becsuktam az ajtót, és elindultam a felújított konyhába, amely egy óriási
hátsó udvarra nézett. A nővérem és a férje már ott voltak, és amikor
befordultam, Romi odarohant hozzám.
- Ez igaz? - ölelt magához.
- Mi igaz?
- Ashtyn Valorral randizol?
 Kiszabadítottam magam a szorításából, és anyámra néztem, majd vissza
rá.
- Mi a fene van Ashtynnel kapcsolatban?
- Ő nem olyan, mint az a nyavalyás Bridgette - forgatta a szemét.
- Romi - szólt rá anya.
- Mi van? Ez az igazság!
Bólintottam, és egyetértettem a huszonkilenc éves hú gommal, aki még
mindig szeretett pletykálni.
- Ez valóban így van.
- Szóval te és Ashtyn...? - folytatta, hogy megkapja a választ, amit
nagyon szeretett volna hallani.
- Nos, most együtt vagyunk - nevettem.
- Tényleg? - Anya abbahagyta valaminek a kavarását a tűzhelyen, és
hatalmas mosollyal az arcán nézett rám.
- Igen - erősítettem meg újra, miközben a konyhaszigeten lévő tálcáról
leemeltem egy répát.
- Ez a legjobb hír, amit ma hallottam - sóhajtott anyám.
- Mi felül tudjuk múlni - jelentette ki Romi, és hatalmas mosollyal az
arcán a férjére nézett. - Gyereket várunk!
A picsába. Kétségtelen, hogy anyám még jobban elkezd majd üldözni.
 13.

Ashtyn

Rendkívüli hírek: -Ashtyn Valor szakított Corey Pritchett-tel, És most

Rhys Cole-lal randizik - hivatalosan.
A Philippel való borzalmas randevúmat követő hétfőn ti munkahelyemre
érve, húsz hangpostaüzenetet kaptam (öle. Nem viccelek. Húszat!

Philip: Ashtyn, itt Philip. Hová mentél?

Philip: Ashtyn, megint Philip vagyok. Aggódom.
Philip: Megint Philip. Kérlek, szólj, ha jól vagy.

Csak jöttek és jöttek...

Philip: A ruhatáros lány mondta, hogy elmentél. Legalább szólhattál

volna.
Philip: Tudod, mit? Baszd meg, te kurva!

És végül...

Philip: Amúgy is csak meg akartalak dugni. Valószínűire, pocsék vagy az

ágyban.

Mindegyiket elmentettem arra az esetre, ha valami történne velem, de

nem mondtam el senkinek. Mit kellett volna mondanom? Nem tudtam a
vezetéknevét, vagy bármit is róla, és gyakorlatilag soha nem tett velem
semmit. Már túl késő volt ahhoz, hogy megvizsgálják, volt-e valami a
borban. Azután a nap után nem is hívott többet.
Szerencsére.
Abby, óramű pontossággal egy virágküldeményt hozott az asztalomhoz.
- Feketék - állapítottam meg, miközben a kezében tartott csokrot néztem.
- Tudom! Őrület, mi?
Soha nem láttam még fekete rózsát személyesen. Miután Abby az
asztalomra tette őket, kihúztam a kártyát a vi rágok közepéből.

Ashtyn,
mint egy fekete rózsa, sötétségedé gyönyörűen végzetes.

Fogalmam sem volt, hogy mit jelent a levél, de a fekete rózsák

gyönyörűek, és bár nem írta, hogy SA-tól jöttek, tudtam, hogy ő küldte.

Ismét egyedül jelentem meg a hálaadás napján a szüleimnél. Idén azt

terveztem, hogy magammal viszem Coreyt. Nyilvánvalóan ez már nem
jöhetett szóba, és mivel Rhys és én éppen most kezdtünk el hivatalosan
randevúzni, úgy döntöttünk, hogy kitartunk az eredeti terveink mellett, és
megtartjuk a saját hálaadásunkat. Kicsit túl korai volt még, találkozni a
családdal, pedig az elmúlt három éjszakát nála töltöttem, mert féltem
egyedül maradni. Ma este sem lesz ez másként, mert azt terveztük, hogy
vacsora után találkozunk.
-Jól vagy? - kérdezte anya, és magához ölelt, miközben krumplit
hámoztam.
-Jól vagyok - mosolyogtam.
 - Minden rendben van Coreyval? - hunyorított mogyoróbarna szemeivel,
miközben aggódva összevonta szemöldökét.
- Most egyedül vagyok.
- És mi a helyzet azzal a fiatalemberrel, aki a Blackhawks meccsek előtt
ad műsort?
- Rhys Colé. - A vigyorom egyre szélesebb lett, ha csak rá gondoltam.
- Igen, ő. Láttam a képedet a Facebookon.
- Mindenki látta azt a képet - nevettem. Valószínűleg még Philip is...
valahogy.
- Nagyon jóképű.
- Ha azt mondom, hogy randevúzunk, boldog leszel? - A szeme
elkerekedett, és mosolygott.
- Igen.
- Akkor randizunk.
- Kivel jársz? - kérdezte a sógornőm, Jessica. Ő az idősebbik bátyám,
Ethan felesége.
Felé fordultam egy krumplival a kezemben, és elmondtam nekik, hogy
Rhys és én most kezdtünk randevúzni hetekig tartó beszélgetés után. Ez a
beszélgetés oda vezetett, hogy apám és a testvéreim a vacsora kezdetéig
könyörögtek, hogy szerezzek nekik ingyen jegyeket egy Blackhawks
meccsre. Most, hogy randevúztam valakivel a szakmában, azt hitték,
vannak kiváltságaim. Még abban sem voltam biztos, hogy Rhys kaphat
ingyen jegyeket, ezért csak azt mondtam nekik, hogy meglátom, mit
tehetek.
 - Szia, apu - köszöntem, miközben beléptem a nappaliba, ahol ő és a
bátyáim éppen focit néztek. A feleségeik és anya a konyhában készültek a
pitékkel, a három unokaöcsém pedig valahol máshol a házban csinálni
valamit.
Kiosontam a konyhából, mert néhány percig beszélni akartam apámmal.
Élete nagy részében rendőr, majd nyomozó volt a chicagói rendőrségnél.
Majdnem hét éve ment nyugdíjba, de mindig tudta, mit kell tennie. Ethan, a
bátyám jelenleg is nyomozó, de nem gondoltam, hogy bekell vonnom még
őt is. Csak apám tanácsára volt szükségem.
- Kölyök - karolta át a vállamat.
- Kérdezhetek valamit?
- Természetesen.
- Amikor a rendőrségnél voltál, voltak sztárügyeid? fordultam felé.
- Miért? Valaki zaklat? - kerekedtek el acélkék szemei.
Nyeltem egyet.
- Nem vagyok benne biztos.
- Mit kérdeztél apától? - kérdezte Ethan.
Azt hittem, túlságosan belemerült a játékba ahhoz, hogy meghallja,
ahogy apánkkal beszélek.
- Minden ok, csak egy bírság - intettem.
- Semmi nem oké - csattant fel a másik bátyám, Cartet, és bekapcsolódott
a beszélgetésbe.
Sóhajtottam. Néha utáltam, hogy idősebb testvéreim vannak. Ethan hat
évvel volt idősebb nálam, Carter pedig három évvel. Az iskolában remek
volt, amíg az összes barátom randevúzni akart a bátyáimmal, különösen
akkui, amikor egyetemre mentek. A gimnáziumi barátaim imád ták, hogy
főiskolás srácokat ismerek. Nem tudták, hogy a bátyáim seggfejek. Most,
hogy mindannyian a harmincas éveinkben jártunk, szerettük egymást, de
még mindig md- lak bunkók lenni. Soha nem hagytak ki egy alkalmat sem,
hogy piszkáljanak valamivel.
- Ki zaklat téged? - kérdezte apa.
- Nem vagyok benne biztos, hogy zaklat, de elmentem randevúzni ezzel a
sráccal, és az egész hátborzongató volt.
- Azt hittem, Rhys Cole-lal jársz - mondta Ethan.
- Igen. Ez néhány nappal azelőtt történt, mielőtt Rhys és én hivatalossá
tettük.
Ethan felém hajolt a fotelból. Láthatóan megfeledkezett a focimeccsről,
és most nyomozós hangulatban volt.
- Miért volt ez a másik fickó hátborzongató?
- Ne törődj vele, minden rendben - vontam meg a vállam.
- Ashtyn, jobb, ha elmondod nekünk - fenyegetőzött apa.
- Nagy lány vagyok.
- És sok beteg fasz van odakint - jelentette ki Ethan.
- Meg kell látogatnunk ezt a fickót? - kérdezte Carter.
- Nem. Nem tudok róla semmit. Sem arról, hogy hol él. Még a
vezetéknevét és a telefonszámát sem tudom - forgattam a szemem.
Azt hittem, hogy legalább a telefonszámát megkapom a Hindinkön, de
mivel az rövidre sikeredett, szó szerint sémiim sem tudtam róla a
keresztnevén és azon kívül, hogy nukleáris mérnökként dolgozik. Azt sem
tudtam, hogy hol.
- Csak mondd el, miért kérdeztél a zaklatókról - erői- lei le apa.
Felsóhajtottam, és elmondtam nekik, hogy Philip ott volt a bárban,
amikor találkoztam Rhysszel, aztán hogyan futottam össze vele a
Starbucksban, és hogyan mentem el vele randevúzni, tudott Coreyról, bár
azt hittem, minden nyomot töröltem róla, és hogy láttam, amint beleszórt
valamit a boromba.
 - Megpróbált megerőszakolni téged? - állt fel Ethan, dühös arccal.
- Kijutottam onnan, ezért nem tette meg.
- Bárcsak többet tudnál erről a fickóról, úgy tudnánk kezelni - jelentette
ki apa.
- Csak azt akarom tudni, hogy úgy hangzik-e, mint egy zaklató.
- Úgy hangzik - motyogta Carter.
. - Ha újra látod, hívj fel. - Ethan keresztbe fonta a kar ját. - Még akkor is,
ha újra összefutsz vele a Starbucksban.
Bólintottam.
- Van még valami. Hetente egyszer kapok virágot a munkahelyemen egy
titkos csodálótói.
- Virágok? Milyen virágok? - kérdezte apa.
- Rózsák.
- Van hozzá kártya? - kérdezte Carter.
- Igen - bólintottam újra. - Általában arról szólnak, hogy milyen csinos
vagyok.
- És nem találod őket furcsának? - kérdezte Ethan.
- Nem, szerintem kedvesek. Jó érzés virágot kapni egy rajongótól.
- Szerinted ugyanaz a fickó? - kérdezősködött tovább Ethan.
- Nem - ráztam meg a fejem. - Már körülbelül egy éve kapom őket, és
most találkoztam Philippel valamivel több mint egy hónapja a Judy’s-ban.
- Azt javaslom, hogy ne menjen vissza Judy’s-ba - mondta apa.
- Oké. Valószínűleg ez a legjobb.
Meg tudom csinálni.
- Kész a pite - kukucskált be anya az ajtón.
Elindultunk a konyha felé, hogy vegyünk egy szeletet.
- Csak hívj, ha valami más történik. - Ethan megszorította a vállamat.
Bólintottam.
 - Igen, akkor megyünk, és elverjük azt a fickót, mint ahogy a gimiben
csináltuk azokkal a srácokkal.
Forgattam a szemem.
- Az már bűncselekmény - rázta apa a fejét.
- Ha elkapnak minket - nevetett fel Carter.

Én: Otthon vagy?

Rhys: Majdnem. És te?

Én: A kocsimban ülök.

Rhys: Átjössz?

Én: Tiszta ruhákra van szükségem. Mi lenne, ha nálam aludnánk ma

este?

Rhys: Már úton vagyok.

Tíz perccel később Rhys besétált az épületbe. Az előcsarnokban

várakoztam, és Jóséval, az egyik portással beszélgettem. Volt néhány
portás, akik kinyitották az ajtót, amikor megérkeztünk vagy távoztunk,
átvették a csomagokat, ha nem voltunk otthon, és figyelték a látogatókat,
akiket korábban nem láttak. Egy kicsit nagyobb biztonságban éreztem
magam, mert tudtam, hogy valaki mindig figyeli az épület bejárati ajtaját.
- Szia, Cupcake - lehelt csókot az ajkamra Rhys. - Váltál rám?
- Csak egy jó barátommal, Jóséval beszélgetek - kacsintottam José-ra és
búcsút intettem.
 Rhys átkarolta a vállam, miközben a lifthez sétáltunk.
- Milyen volt a hálaadás?
- Alig várom, hogy kiszabaduljak ebből a farmerből. Túl sokat ettem -
nyögtem fel.
- Én is, de még szükségem van desszertre.
A nyelvem hegyén volt, hogy megkérdezzem, hogy milyen volt a pite? A
desszert mindig is része a hálaadásnak, de aztán felnéztem, és láttam, hogy
mosolyog, pontosan tudtam, mire gondol.

A legtöbb nő szeret vásárolni. Főleg, ha a barátaival van, és koktélokat

kevernek - délben. Ez volt a napirendemen, amíg Rhysnek meccse volt.
Ruhát kellett vennem az Emmy-gálára, és nem akartam egyedül menni
vásárolni, at tói tartva, hogy összefutok valakivel, akit nem akarok látni.
A lányokkal úgy döntöttünk, hogy előbb megvesszük a ruhám, aztán
ebédelünk. Nem bíztam abban, hogy jóllakottan sikerül ruhát választani. Az
Emmy-gála olyan volt, mint - nos, az Emmy-gála. Minden évben
végigsétáltunk a vörös szőnyegen, majd, amikor beértünk, volt egy nyitón
bár, majd a díjátadó.
- Ez tetszik nekem - jelentette ki Kylie, amikor kijöttem a próbafülkéből.
Megpördültem és néztem magam a tükörben a térdig érő, fekete,
nyakpántos koktélruhában. Tökéletes ellentétben az összes kedvenc
tévéműsorunk szereplőinek járó Prime Time Emmy-kel, nekem nem kellett
ezreket költenem a ruhámra. Valószínűleg azért fizették őket, hogy viseljék
ezeket a ruhákat.
- Nekem is - fordultam szembe a lányokkal.
- Egyetértek - bólintott Colleen.
 - Dögösen nézel ki - értett egyet Jaime.
- Nem akarok dögös lenni, ez munka.
- Igen, de ott lesz a pasid is - derült fel Jaime, én pedig forgattam a
szemem.
- Nem együtt megyünk - javítottam ki. - Hozza az anyját.
- Szóval már találkozol a családjával? - kérdezte Kylie.
- Csak az anyja - megfordultam, hogy visszamenjek az öltözőbe.
Az esemény szervezői készítették az ülésrendet, és általában minden
csatornát egy helyre ültettek, hacsak nincs külön kérés. Kevesebb mint egy
hét volt hátra az Emmy-díjátadóig, így úgy gondoltam, Rhys és én nem
fogunk egymás mellett ülni.
- Ha megkapod a beleegyezését, biztos vagyok benne, hogy meghívnak
karácsonyra - kiáltott fel Jaime.
Bezárkóztam a próbafülkébe, és elkezdtem szétcipzátozni a ruhát.
- Srácok, teljesen kikészítetek ezzel a sok családi beszélgetéssel.
Menjünk, igyunk valamit.
Miután kifizettem a ruhámat, elmentünk a Cheesecake Factoryba, ahol
egy pohár bor után elmeséltem nekik, mi történt Philippel. Jaime már tudta,
mi történt a randevúmon, mert felhívtam, amikor a taxiban ültem, és
visszafelé tartottam a társasházamba. Másodpercekre volt attól, hogy
átjöjjön, de mondtam neki, hogy meglátogatom Rhyst, ahelyett, hogy az
üres lakásba mennék. Colleen és Kylie sokkot kapott, de miután
biztosítottam őket, hogy jó! vagyok, mert előttük ülök és egy Margaritát
szopogatok, megkönnyebbülten fellélegeztek.
Most, hogy mindenki tudta, soha többé nem akartam Philipre gondolni.
 14.

Rhys

Az Emmy.
Őszintén szólva, csak a nyitott bárba mentem.
Természetesen az elmúlt néhány évben élveztem bezsebelni a díjakat. Ha
lenne kandallóm, kitenném, hogy mindenki láthassa őket. Ehelyett az
irodámban tartottam azokat. Nem bánnám, ha kiegészíthetném a
gyűjteményemet. Mint minden évben ugyanazt a fekete-fehér szmokingot
viseltem, mert abban reménykedtem, hogy szerencsét hoz.
Mivel a szüleim csaknem egy órányira laktak a várostól, apám anyámmal
a városba jött, és bejelentkeztek egy szállodába - amit én fizettem -, oda,
ahol az Emmy-gálákat tartották. Apám tévét akart nézni, amíg lent voltunk.
Valószínűleg szobaszervizt és valamit Pay-Per-View-2n rendelne, de nem
bántam.
Ashtyn és munkatársa, Abby együtt jöttek, és azt terveztük, hogy
találkozunk a bálteremben. Valószínűleg külön asztalnál fogunk ülni,
hacsak anyám nem beszél rá valakit, hogy cseréljen. Támogatnám ebben.
Miután találkoztak, biztos vagyok benne, hogy anyám azt fogja mondani,
hogy holnap vegyem feleségül.
Felmentem a lifttel arra az emeletre, ahol a szüleim laklak, végigmentem
a folyosón, amíg meg nem találtam a szobaszámúkat, majd bekopogtam az
ajtón. Apám egy boxerben nyitott ajtót.
- Szóval ma este nem fested pirosra a várost? - ugrat tam, miközben
elmentem mellette, és bementem a szó bába.
 Becsukta az ajtót és követett.
- Szó sem lehet róla. Azt rendelhetek vacsorára, amit akarok, azt nézhetek
a tévében, amit akarok, és nem kell, hogy anyád halálra nyaggasson. Én itt
maradok.
- Hallottam! - kiabált anya a fürdőszobából.
Apa a szemét forgatta.
- Készen vagy, anya?
A fürdőszoba fehér ajtaja kinyílt, és anyám egy hosszú ujjú, smaragd
színű, térdét takaró ruhában lépett ki.
- Igen. Olyan izgatott vagyok!
- Gyönyörű vagy, anya! - pusziltam arcon mosolyogva.
- Köszönöm! Nem tudtam, mit vegyek fel, hogy találkozok a barátnőddel.
- Szinte az összes barátnőmmel találkoztál. Miért lenne ez másképp?
Megerősítésért apára néztem, de nem figyelt ránk. A hatalmas ágyon,
keresztbe tett lábakkal feküdt, és a távirányi tót nyomkodta.
- Igen, de ő egy híresség - kapta fel a táskáját anya.
- Nincs szükséged a táskádra - emlékeztettem. - A bál terembe megyünk.
- Benne van a fényképezőgépem.
- A telefonodra gondolsz?
Elővett egy digitális fényképezőgépet, amelyet legalább tíz éve hordozott
magával.
- Nem, a fényképezőgépemre.
Nevettem.
- Már senki sem fényképez fényképezőgéppel.
- Szeretnék egy képet készíteni Ashtynnel.
- Bízz bennem. Majd készítünk képeket, de a telefonommal csináljuk -
mutattam a szmokingkabátom belső zsebére, hogy nálam van a telefonom.
- És ha nyersz még egy Emmyt?
 - Biztos vagyok benne, hogy Ashtyn intézkedik ebben az esetben.
Anya felsóhajtott, és visszatette a fényképezőgépét a táskájába.
- Oké, akkor készen állok.

A hagyományos vörös szőnyeg a bálterem előtt volt, a Nemzeti

Televíziós Művészeti- és Tudományos Akadémia Chicago hátterével.
Leértünk a szőnyegen, megálltunk egy képért, majd megállított egy
újságíró, aki a Blackhawks szezonjáról akart kérdezni. A válaszom mindig
ugyanaz volt: Jó esélyük van arra, hogy végigmenjenek.
- Kérsz egy italt, anya?
- Igen.
Átmentünk a bárba, ahol rendeltem egy sört, anyámnak pedig egy pohár
Rosét. Miközben az italainkat kortyolgatva álltunk, Ashtynt figyeltem, de
nem láttam őt sehol. Elővettem a telefonom, hogy SMS-t küldjék neki.
Én: Megérkeztél már?
A három pont automatikusan táncolni kezdett a képernyőn.
Ashtyn: Most sétálunk be.
- Itt van Ashtyn - mondtam hangosan, miközben visszaüzentem neki.
Én: A bár mellett vagyunk, jobbra.
- Hol van? - kérdezte anya.
- Néhány percen belül itt lesz. Most jön befelé - kuncogtam.
Anya a bejárati ajtók felé fordította a tekintetét, és a csajom belépett egy
fekete ruhában, amiből a vállai kilátszottak. Csupasz vállak, amelyeket
megcsókoltam az első este, amikor találkoztam vele.
- Élőben még szebb.
Egyetértőén bólintottam, és néztem, ahogy Ashtyn fürkészi a tömeget.
Amikor a tekintete találkozott az enyém mel, mindketten elmosolyodtunk.
Mondott valamit a barátjának, majd elindult felénk. A mosolyom egy
cseppet sem lankadt az idő alatt, amíg átsétált a termen.
- Cupcake! - köszöntem, és lágyan megcsókoltam. Tudod, mit tesznek
velem a vállaid.
- Viselkedj! - szisszent fel, és játékosan meglökött.
- Jó leszek, legalábbis megpróbálom.
- Ön biztosan Mrs. Colé - nyújtotta Ashtyn a kezét.
Anya figyelmen kívül hagyta, ehelyett tárt karokkal mozdult felé.
- Annyira örülök, hogy végre találkoztunk. És kérlek, hívj Claire-nek!
- Szóval, anya, ő Ashtyn. Ashtyn, ő az anyám, Claire mutattam be
egymásnak őket, szarkasztikusán. Még azelőtt akartam, hogy megölelik
egymást, de Ashtynt látni egy szili ruhában, ami tökéletesen megmutatja
formás alakját, elterelte a figyelmemet. Arra gondoltam, hogy berángatom
őt a mosdóba, hogy kettesben legyünk.
- Örülök, hogy találkoztunk - mosolygott Ashtyn.
- Kérsz valamit inni, Cupcake?
- Cupcake? Ez egy megnyerőén aranyos kifejezés - kuncogott anya.
Ashtyn tekintete az enyémre siklott, én pedig elmosolyodtam anyám
szavain. Igen, pont most akartam megnyalni Ashtyn muffinját.
- Azt kérek, amit anyukád.
A bár felé fordultam, és rendeltem egy Rosét Ashtynnek, miközben ő és
anyám isten tudja, miről beszélgettek. Anya valószínűleg azt kérdezte tőle,
hogy mit gondol egy tavaszi esküvőről. Mindketten nevettek, és én
megdöbbentem, mert anyám először nevetett az egyik barátnőmmel.
A csapos elém tette a rózsaszín bort, majd miután borravalót adtam neki,
megfordultam és visszamentem a hölgyekhez.
- Hová tűnt a munkatársad? - kérdeztem, és átnyújtottam Ashtynnek az
italát.
 - Elvegyült az emberek között.
- Tudod, kivel szeretnék találkozni? - kérdezte anya.
- Kivel? - kérdeztem.
- Barbarával az esti híradóból. Évek óta benne van, és szeretnék egyszer
találkozni vele.
- Bemutathatom - ajánlotta Ashtyn.
- Igazán? Nagyon szeretném - lelkesült fel anya.
Ashtyn a termet fürkészte.
- Ott van. Odamenjünk most?
Anya rám nézett, én pedig vállat vontam.
- Nem bánom. Valójában meg kell látogatnom a férfimosdót.
Elindultak, de megragadtam Ashtyn csuklóját, és megállítottam.
- Miután bemutattad őket, találkozzunk a férfimosdóban.
- És itt hagyjuk az anyádat? - kérdezte suttogva.
- Bízz bennem. lefoglalja Barbarát, és mutatni akarok neked valamit.
- Kíváncsi vagyok - csillant fel Ashtyn szeme.
Elváltak útjaink, kisétáltam az ajtón abba az irányba, ahol feltételezésem
szerint a mosdók vannak. Igazából nem érdekelt. Keresni akartam egy
nyugodt helyet, ahol végre megcsókolhatom.
Megtaláltam a mosdót, és ahelyett, hogy bementeni volna, a falnak
támaszkodva vártam Ashtynre. Nem láttam senkit bemenni, és amikor
megpillantottam Ashtyn, ahogy közeledik a folyosón, elmosolyodtam.
- Mit akarsz mutatni nekem?
- Ez inkább olyan, hogy megmutatom az enyémet, hu te is megmutatod a
tiédet - ugrattam, de valójában minél többet gondolkodtam ezen, és minél
inkább azt hittem, hogy senki sincs a mosdóban, más gondolatok is
megfordultak bennem.
- Rhys! - nyögött fel.
 - Gyerünk, Cupcake. Gyorsak leszünk. - Nem mozdult, így hát
odasétáltam hozzá. - Olyan lesz, mint amikor a piás hajóúton voltunk.
- Amikor a piás hajóúton voltunk, az emberek nem tudtak bármikor ránk
rontani. Itt olyan emberek vannak, akik kel együtt dolgozhatunk.
- Igaz. - Ujjaimmal végigsimítottam az arcán, és lesöpörtem a válláról a
hosszú, szőke fürtjeit. - De ettől még izgalmasabb, nem?
- Férfi főnököm van. Mi van, ha bejön?
- Akkor jobb, ha nem hangoskodsz.
Megfogtam a kezét, és ő készségesen elindult mögöttem.
- Nem hiszem ei, hogy ezt csináljuk, főleg úgy, hogy a munkatársaink itt
vannak a folyosó végén - motyogta. - I is az anyád!
Kinyitottam a női mosdó ajtaját.
- Pompás. Itt csináljuk.
Néhány másodpercig bámult rám, miközben tartottam az ajtót. Végül
előre lépett, bekukucskált, majd berántott.
- Vajon kiderül ebből valami, amikor kimegyünk a nyilvánosság elé?
- Akarod, hogy kiderüljön? - vigyorogtam.
- Ez tényleg felizgat - harapott az alsó ajkába.
- Persze, hogy felizgat, Cupcake. A gondolat, hogy elkapnak, mindenkit
izgat. Csak nem vallják be - húztam be az egyik fülkébe.
- Mi van, ha valaki éppen ide akar bejönni?
- Akkor jobb, ha most kurvára sietünk, nem? - Becsuktam és bezártam
magunk mögött az ajtót. - Vedd le a bugyidat!
Ashtyn egy pillanatig habozott, majd megtette, amit kértem. Elvettem
tőle, a csipkét a zsebembe dugtam, és elkezdtem lehúzni a nadrágom
cipzárját. Szembefordult velem, a hátát a falnak támasztva, és miután
felcsúsztattam egy óvszert, amit a tárcámban tartottam, a feneke alá nyúlva
felemeltem, és a farkammal ingereltem a nyílását, miközben a lábait a
csípőm köré tekerte.
- Készen állsz, bébi?
Felnyögött válaszul, miközben a farkammal körbejártam a csiklóját. Ezt
igennek vettem és elmerültem benne. Hátravetette a fejét, felfedve a nyakát,
és miközben belé hatoltam, gyengéden szívtam és nyalogattam a bőrét. Újra
felnyögött, ezúttal hangosabban.
- Shh, hacsak nem akarod, hogy valaki meghalljon minket.
- Jó érzés - lihegte.
- Igen, bébi.
Bár a szex mindig jó érzés volt, különösen Ashtynnel, volt valami abban
a gondolatban, hogy bármelyik pillánál bán besétálhat valaki, és meghallhat
minket. Ez csak fokozta a vágyamat, ami miatt újra és újra erősebben
nyomni tam, Ashtyn háta pedig fel-le csúszott a falon.
Aztán megtörtént.
Nem hallottam, hogy kinyílt az ajtó, de hallottam, hogy a nők
beszélgetnek.
- Remélem, idén jó lesz a kaja. Tavaly a csirke, amit kap tam, száraz volt.
- Tudom. Utálom azt - válaszolta egy másik nő.
Ashtyn rám nézett, a szemei elkerekedtek. Elmosolyod tam, és a szájára
tettem a tenyerem. Nem lassítottam, melyen elmerültem benne újra és újra,
amíg a torokhangon fel nem nyögött. Saját halk nyögésemmel követtem őt,
majd megcsókoltam, amíg meg nem hallottam, hogy az ajtó b< csukódik, és
nem hallottam több hangot a szobában.

Miután rendbe hoztuk magunkat visszasétáltunk a bal terembe, és

megtaláltuk anyámat. Még mindig úgy beszeli Barbarával, mintha óvodás
koruk óta a puszipajtások lennének. Amennyire tudtam, most már a legjobb
barátnál lettek. Anyámnak sikerül éreztetnie mindenkivel, hogy barátként
vagy családtagként kedveli. Jeget is képes lenne egy adni egy eszkimónak.
Biztos voltam benne, hogy a személyiségemet tőle örököltem, és ezért
éreztem jól magam a kamera előtt.
- Hát itt vagytok! Megtaláltam az asztalainkat, és mivel nem ültünk
mindannyian együtt, elcseréltem Ashtynt valakivel. Remélem, nem gond?
- De igen, anya. Hatalmas probléma - nevettem.
- Azt is hallottam, hogy a desszertek abból a sütős kihívás műsorból
lesznek, ami a tévében van: Cupcake Battle.
- Imádom ezt a műsort! - kiáltott fel Ashtyn. - Fogadok, hogy a
sütemények finomak.
- Most már soha többé nem néznék ugyanúgy egy igazi muffinra -
vigyorogtam.
Miután felszolgálták a vacsorát a díjátadó ünnepségen, kihirdették a
nyerteseket. Ashtyn és én is egy-egy Emmy-t nyertünk, a képeket pedig a
telefonunkkal készítettük. Valahányszor ránézek az idei Emmy díjamra,
mindig a mosdó és ez az este jut eszembe.
Fantasztikus este volt.

Visszakísértük anyámat a szobájába. Apám menetszerűen horkolt, így

búcsút suttogtunk egymásnak, és megöleltük anyát. Aztán Ashtyn és én
fogtunk egy Ubert és elindultunk haza.
- Szeretnéd kitenni az Emmy-díjainkat a kandallód fölé? - kérdeztem egy
idegen kocsi hátsó ülésén.
- Nálam akarod tartani?
 - Szeretném kitenni, hogy dicsekedhessünk a barátainknak, milyen
fantasztikusak vagyunk.
- Ha jól emlékszem, nem ez az első.
- Nem - ráztam meg a fejem. - De ez az első alkalom, hogy a barátnőm is
nyert egyet ugyanabban az évben. De lehetnek akár könyvtámaszok vagy
kandallóvégek.
Bármi is az a pokoli kandallóvég. Az övé a jobb oldalra kerülhetne, az
enyém pedig a balra.
- Bolond vagy, de rendben. Mindegy. Ez azt jelenti, hogy ma este nálam
alszunk?
- Persze. Csak haza szaladok a töltőmért, és átöltözök, hogy holnap
szégyenszemre ne szmokingban menjek dolgozni.
- Szégyen séta, mi? - nevetett fel Ashtyn.
- Tudod, mire gondolok.
- Oké. Előkészítem a zuhanyt - mosolygott.
- Gyors leszek! - nyögtem fel.
Egy pillanattal később az autó lehúzódott Ashtyn háza elé. Elvette tőlem
az Emmy-met, és kiszálltunk a kocsi el lentétes oldalán.
- Hagyd nyitva az ajtót, és várj meg a zuhanyzóban - szóltam vissza az
utca túloldaláról.
- Csak menj már! - nevetett, és megfordult, hogy besétáljon az épületbe.

Ahogy rohantam a lakásomba átöltözni, eszembe jutott egy gondolat.

Felhívtam Ashtynt.
- Helló?
- Hé! El akarsz menni holnap a Garfield Parkba?
- A télikertbe?
 - Igen. Holnap mindkettőnknek szabadnapja lesz. Ez lehet az első
hivatalos randink.
Halk kopogást hallottam a háttérben, ahogy a hálószobámba mentem
átöltözni.
- Persze. Évek óta nem voltam ott.
- Én is átöltözöm, és előtte reggelizhetünk.
- Küldettél nekem virágot?
Megtorpantam, és összevontam a szemöldököm a kérdésére.
- Nem, miért?
- Van itt valaki, aki virágot hozott.
Furcsa érzés járta át a testemet. Az egyetlen módja annak, hogy leírjam,
hogy lesüllyedt a gyomrom.
- Ilyen későn?
- Valószínűleg Jósé az. Néha felhozza a csomagokat, ha szünetet tart, és
hiányol, amikor belépek az ajtón. Tartsd egy kicsit.
- Miért... - kezdtem a mondandóm, de abbahagytam, amikor Ashtynt
ismét beszélni hallottam.
- Philip, mit keresel itt?
- Ki az a Philip? - kérdeztem, de nem válaszolt.
- Ashtyn, Ashtyn, Ashtyn, azt hitted, hogy ilyen könnyen megszabadulsz
tőlem?
- Ashtyn! - kiabáltam.
Megint nem válaszolt. Dulakodást hallottam a vonal másik végén.
A lábam magától kezdett el mozogni. Futottam a folyosón a lift felé,
amilyen gyorsan csak bírtam. Nem voltam biztos benne, hogy bezártam-e a
liftajtót. Újra és újra megnyomtam az átkozott gombot, de nem jött elég
gyorsan a lift. A szívem annyira dobogott, hogy azt hittem, kiugrik a
mellkasomból, átrohan az utcán, és előbb ér oda Ashtynhez.
Felmentem a lépcsőn, sietnem kellett - meg kell mentenem a csajomat.
Minden lépésemnél hallottam, amint Ashtyn kiabál.
 15.

Ashtyn

Kinyitottam neki az ajtót, mint egy idióta.

Mielőtt kopogtatott volna, csak annyi időm volt, hogy levegyem a
kabátom, és rátegyem az Emmy-díjat. Olyan volt, mintha a folyosón várt
volna rám - meg akart győződni, hogy egyedül vagyok.
Abban a pillanatban, amikor a virágokat elhúzta, és megláttam, hogy
Philip az, az idegeim a legmagasabb fokozatra kapcsoltak.
Honnan tudta, hogy hol lakom? És hogyan jutott ál José-n? De, amikor
hazaértem, Jósé nem volt az íróasztalánál. Szüneten volt? Kiment a
mosdóba?
- Philip, mit keresel itt?
- Ashtyn, Ashtyn, Ashtyn, azt hitted, hogy ilyen könnyen megszöksz
tőlem?
Mielőtt becsukhattam volna az ajtót vagy elrohanhat tam volna, Philip
eldobta a csokor vörös rózsát, és belépett. A telefon kicsúszott a kezemből,
és úgy éreztem, mintha a mentőövem is elvesztettem volna abban a
pillanatban. Fogalmam sem volt, hogy Rhys még mindig a vo nal másik
végén van-e, vagy egyáltalán tudta-e, hogy Philip itt van. Soha nem
mondtam el Rhysnek Philip nevét, és még ha hallotta is, hogy
megkérdeztem Philipet, hogy mién van itt, ez nem azt jelentette, hogy Rhys
úton van, hogy segítsen nekem.
Minden lassított felvételben történt.
 Hátráltam egy lépést. Philip tett egy lépést előre. Tettem még egy lépést
hátra. Philip újra előre lépett. Lassan közeledett, kimérten, mintha nem
akarna megijeszteni.
Mélyen belül pánikolni kezdtem, és imádkoztam, hogy Rhys berontson
az ajtón, és megmentse a helyzetet.
- Mit akarsz? - suttogtam, barna szemébe nézve. A vérem olyan hevesen
áramlott, hogy a fülemben visszhangzott a hangja. A testem remegni
kezdett, miközben lassan hátrafelé lépkedtem. Nem akartam megfordulni és
elfutni, mert tudtam, hogy elkap. Ráadásul nem volt hova mennem.
- Hát nem nyilvánvaló? - Megnyalta az ajkát. - Akarlak.
- Szóval úgy gondoltad, hogy ha bedrogozol az megoldás?
- Ezért hagytad ott a vacsorát? Láttad, ahogy a Rohypnolt a borodba
tettem?
Bólintottam.
Philip felnyögött, mintha csak most jött volna rá a hibájára.
- Tovább kellett volna várnom. Akkor most velem lennél itt.
- Gondolod? - Folyamatosan hátráltam a konyhám irányába, remélve,
hogy sikerül megragadnom egy kést. Nem voltam benne biztos, hogy mit
csinálnék, ha a kezemben lenne, de legalább úgy erezném, hogy én vagyok
előnyben, és nem fordítva.
- Igen, de ehelyett te még mindig kibaszott Rhys Cole- lal vagy, és ezt
nem fogadhatom el. - A hajába túrt, mintha csalódott lenne.
- Mi...? - Vajon figyelt engem?
Eléggé beteg ahhoz, hogy valahonnan a közelből megfigyelje, Rhys és én
mit csináltunk a hálószobában? Vagy csak spekulált, mert látott engem
Rhysszel, mielőtt feljöttem?
Elvigyorodott.
 - Többet tudok, mint gondolnád. Elfutottál egyenesen Rhys Colé ágyába.
Szerinted ez milyen érzéseket kelt ben nem, Ashtyn?
- Miért gondolod ezt? - kérdeztem annak ellenére, hogy igazat mondott.
- Nem hazajöttél.
- Ez nem azt jelenti, hogy Rhyshez mentem.
Felhorkantott.
- Ennyire hülye vagyok szerinted?
- Nem tudom. Nem ismerjük egymást.
- Én ismerlek. Azt is tudom, hogy apád zsaru volt, a bátyád pedig jelenleg
nyomozó. Van egy másik testvéred, aki orvos lett. O, és ne feledkezzünk
meg édesanyádról...
- Elég! - tettem még egy lépést hátra. - Miért csinálod ezt? Ha nem
próbáltál volna meg bedrogozni, akkor maradtam volna, és ki tudja, mi
történt volna.
- Tudom, mi történt volna, Ashtyn. Láttalak vele.
- Te... láttál engem vele?
- Judy’s-ban, a lakásodnál, az ő lakásán. Nálad. Még a hajóúton is.
- Követsz engem?
Éreztem, hogy izzadni kezd a tenyerem. A tény, hogy Philip követett
engem, megerősítette a gyanúmat. Aztán a szavainak egy része még
mélyebbre hatolt bennem: Nálad.
- Persze. Várnom kellett a tökéletes alkalomra, hogy az enyém legyél.
- Soha nem leszek a tiéd!
- Te az enyém vagy! - üvöltötte.
Néhány méterre voltam a konyhától, készen álltam az utolsó lépésre,
amikor Philip megragadott a karomnál fogva, megpörgetett, és valamit az
orromra és a számra nyomott.
Mielőtt minden elsötétedett, még hallottam, hogy Rhys kiált az ajtónál.
De már túl késő volt.
 16.

Rhys

Mire átértem az utca túloldalára, már tárcsáztam a 911-et, és elmondtam

nekik, amit hallottam. Hívásban akartam maradni Ashtynnel, miközben
átrohanok, de fontosabb volt, hogy segítséget hívjak.
A kezelő azt akarta, hogy velük is maradjak a vonalban, de tudtam, hogy
szükségem lesz a szabad kezemre.
Jósé nem volt sehol, miközben a liftre vártam, arra gondoltam
magamban, hogy veszek egy kibaszott házat, meri évekig kellett várni arra,
hogy a rohadt lift leereszkedjen. Esélyem sem volt, hogy rövidebb idő alatt
felérjek a tizenötödik emeletre. Az sem számított, hogy két lift van egy más
mellett, mert mindegyiknek örökkévalóságig tartod, amíg leért. Legalábbis
annak éreztem, közben elképzeltem, ahogy Ashtyn az életéért küzd.
- A francba! - Felnyögtem, és megböktem a kibaszol i gombot, mintha
gyorsabb lenne a lift, ha erősebben nyomom.
- Valami baj van, Mr. Colé?
Odanéztem, és láttam, hogy Jósé mellettem áll.
- Te engedtél be egy férfit virággal Ashtynhez?
Jósé összevonta sötét szemöldökét.
- Nem, de most jöttem vissza a vacsoraszünetről. Miért, van valami
probléma? A virágok általában nem...
- Igen, kurva nagy probléma van! - sziszegtem félbeszakítva. - Ashtynt
most támadják meg, én pedig kibaszol i virágokról beszélgetek veled,
miközben arra várok, hogy a kibaszott lift gyorsabban felérjen, bassza meg!
 - Megtámadják? - kerekedett el fekete szeme.
- Igen! - üvöltöttem, amikor jelzett a lift. - Hívd a kibaszott rendőrséget!
Nem érdekelt, hogy már megtettem. Talán gyorsabbak lesznek, ha egynél
többen hívják őket. Nem tudom. Amit tudtam, az az, hogy a szart is ki
fogom verni a fickóból. Nem csak azért, mert bánthatja Ashtynt - vagy még
rosszabb. Amikor gyerek voltam, és Corey szekált, hazamentem súlyzózni.
Soha többé nem akartam olyan helyzetbe kerülni, hogy ne tudjam
megvédeni magam. És most meg kellett védenem a nőmet.
Éppen, amikor az ajtók záródni kezdtek, láttam, hogy egy másik férfi is
odasétál. Általában udvariasan tartottam az ajtót. Ma este nem.
Nem ma este, haver.
A lift úgy haladt, mintha az ég felé kúszott volna. A másodpercek
óráknak tűntek mire felért, még azelőtt kiléptem, hogy az ajtó teljesen
kinyílt volna, majd végigrohantam a folyosón, és magamban imádkoztam,
hogy időben odaérjek.
- Ashtyn! - kiáltottam, átlépve a küszöböt. Elrohantam a földön heverő
rózsák mellett, és az előttem álló férfi felé fordítottam. - Kurvára engedd el!
Megfordult, Ashtyn ernyedt testét a mellkasához szorította, miközben az
orrára és szájára kendőt szorított. Meghalt? Kurvára megölte őt? Nem
voltam elég gyors, hogy megmentsem? Nem hittem el, hogy ez
megtörténik.
- Tudtam, hogy megjelensz. - Szabad karjával a háta mögé nyúlt, és egy
fekete Glockot húzott elő.
Megálltam, és feltartottam a kezem, amikor rám szegezte a pisztolyt.
Minden szándékom az volt, hogy én legyek a hős. Be akartam rohanni és
megmenteni a napot, Ashtyn megmentője akartam lenni. Egészen addig,
amíg egy pisztolycsővel álltam szemben, amely rám szegeződött.
 - Mi a faszt csinálsz? Engedd el! - kiabáltam, bár md tam, hogy nem
fogja megtenni, mert rosszfiúk nem csinál nak ilyet.
- Nem tehetem - morogta. - Megvan, amit akarok.
Akkor jöttem rá, hogy Ashtyn nem halt meg. Egyértelmű volt, hogy
Ashtynnel akar lenni, és ha megöli, akkor egyikünk sem lehet vele. El
kellett érnem, hogy elengedje' Ashtynt. Biztosan lesznek zúzódásai, de
akkor rátámadhatok a fickóra, és remélhetőleg megszerzem a fegyvert.
- Jól van. Csak engedd el. Ő egy megbocsátó ember. Biztos vagyok
benne, hogy boldogok lesztek együtt.
- Akkor menj el.
- Nem lehet. Legalább tudnom kell, hogy jól van.
- Jól van - sziszegte. - Körülbelül tíz perccel azután, hogy leveszem ezt a
kendőt az arcáról, felébred. Csak egy kis éter, hogy kiüssem, és haza tudjam
vinni.
- Csak vedd el a kendőt. Hadd maradjak vele, amíg fel nem ébred, hogy
elköszönhessek.
Mintha szirénákat hallottam volna a távolból. Soha nem értettem, miért
csinálták ezt a rendőrök. Így nem üldözhet nek bűnözőket. Olyan, mintha
bejelentenék az érkezésüket, amikor a valóságban lopakodniuk kellene.
- A minap tőlem sem köszönt el. Te sem kapod meg ezt az örömet.
- Hogy fogsz túljutni rajtam? - kérdeztem. Ahogy tar tóttá Ashtynt, nem
volt lehetősége elindulni. Magával kel lett volna rángatnia, vagy cipelnie, az
pedig lehetőségei adna nekem, hogy léphessek.
- Nos, lelőlek, aztán elmegyek, ahogy terveztem.
- Akkor csináld! - Abban a pillanatban, amikor ez a három szó elhagyta a
számat, rájöttem, hogy egy férfi elött állok, aki fegyvert szegezett rám, és
nem féltem. Csak Ashtyn érdekelt, mert beleszerettem. Nem tudtam, mikor
történt, de azt igen, hogy bármit megtennék érte, és ebbe beletartozott, hogy
bekapok egy golyót miatta.
Philip vigyorogni kezdett, mintha szívesen lelőne, de aztán kissé oldalra
rándult a feje.
- Hívtad a rendőrséget?
- Természetesen hívtam a zsarukat.
Magasabbra emelte a karját, és a zsigereim mélyén tudtam, hogy
másodpercekre van attól, hogy meghúzza a ravaszt. Azt mondják, hogy
mielőtt meghalsz, az életed lepereg a szemed előtt, de ami az enyém előtt
lepergett, az az éjszaka volt, amikor találkoztam Ashtynnel. A találkozás
vele, életem legjobb éjszakájává változtatta legszarabb éjszakámat.
Megismertem azt a személyt, akinek az ágyba akartam vinni a kávét.
Bevillant a kép, hogy elmentünk a piás hajóútra, majd a forró szex a
fürdőszobában. Aztán volt még egy, amikor azt mondtam anyámnak, hogy
meg fogom kérni Ashtyn kezét. Nem számít, hogy ez soha nem történt meg.
Láttam, mert ezt akartam az életembe. Nem érdekelt, hogy csak két hónapja
találkoztunk, vagy hogy csak most kezdtünk el randizni. Ő az, aki teljessé
teszi a világomat. Mindent kikerekedett, ha vele lehettem. Ő tett boldoggá.
- Dobd el a fegyvert! - szólt hátulról egy hang.
Megfordultam a hangra, és láttam, hogy a fickó, akinek nem tartottam a
liftajtót, belép Ashtyn lakásába, Philipre emelt fegyverrel.
- Nos, ez kezd igazán családi üggyé válni - nevetett fel Philip.
A farmerba és fekete kabátba öltözött férfira bámultam, karjaimat még
mindig védekezésképpen felemeltem. Családi ügy?
- Azt mondtam, dobd el a kibaszott fegyveredet!
- Nem fog megtörténni - válaszolta Philip. - Ha mégis, akkor te leszel
fölényben, mert tudom, hogy nem fogod lelőni a húgodat.
Húgát? Hát, ez egy kínos első találkozás lett.
 - Állj mögém, Rhys.
Ashtyn bátyja mögé húzódtam.
Soha nem találkoztam a bátyjával, de abból kiindulva, amit Ashtyn
mondott, már korábban ő is nézte az adásaimat. Bár fogalmam sem volt,
hogy miért van fegyvere, de az én érdekemben állt, hogy pajzsként
használjam. A szirénák egyre közeledtek, és én csak azt akartam, hogy a
zsaruk már itt legyenek. Minél tovább tartott ez az egész, annál jobban
féltem, hogy nem úgy végződik, ahogy akartuk.
- Csak el kell dobnod a fegyvert, és senki sem sérül meg.
- Nem.
Hangos durranásra megugrottam. Philip ránk bámult, lyuk tátongott a
homloka közepén, majd lassan bíborvörös vér kezdett szivárogni a fejéből.
Ashtyn bátyja lőtte le.
Kibaszottul fejbe lőtte!
Philip hátraesett karjában Ashtynnel, majd Ashtyn elgurult, miután a férfi
karjai meglazultak körülötte, és a ruha leesett az arcáról. Döbbenten álltam,
és még mindig azon töprengtem, hogy a bátyjának volt mersze lelőni
Philipet. Ashtyn testvére megmozdult, elrúgta a fegyvert Philip elei télen
testétől, majd felkapta Ashtynt, és letette a kanapéra.
- Jól vagy? - kérdezte Ash bátyja. Pislogtam. - Rhys.
Megint pislogtam, de ezúttal rájöttem, hogy tátott szájjal bámulom
Philipet.
- Te... te lelőtted.
- Természetesen. Fegyvert szegezett ránk, a húgom pedig kibaszottul
eszméletlen.
Ekkor kaptam fel a fejem, és Ashtyn felé rohantam. A bátyja ellenőrizte a
pulzusát a nyakán.
- De megölted!
 Nem tudtam, miért döbbentett meg, mert egészen biztos vagyok benne,
hogy én is megöltem volna a rohadékot. Talán az döbbentett meg, hogy a
szemem előtt halt meg az a férfi.
- Meg kell mondanom, hogy ez volt az első alkalom számomra, de nem
hagyhattam, hogy bármelyikünknek is baja essen. Ashtyn lélegzik, és a
mentősök bármelyik pillanatban itt lehetnek. - Elei vette a mobiltelefonját,
megnyomott néhány gombot, majd a füléhez tartotta. - Igen, diszpécser. Itt
Valor nyomozó, 57689-cs jelvényszámmal. Az alábbi címen... - kezdte el
hadarni Ashtyn címét. - Tájékoztatom, hogy civilben vagyok, lövések
dördültek, és a gyanúsított elhunyt.
- Te zsaru vagy? - kérdeztem, miközben visszacsúsztatta a telefonját a
zsebébe.
- Igen.
- Nem mintha nem lennék hálás, de hogyan kerültél ide a többi rendőr
előtt?
- Ashtyn mesélt nekem erről a srácról, amikor találkoztunk hálaadáskor.
- Mit csinált? - kérdeztem, miközben Ashtynre néztem. Ha nem tudnám,
azt hinném, hogy csak alszik a kanapén, nem pedig eszméletlenül hever az
étertől.
- Igen, és most tettem le a szolgálatot, meg akartam tudni, hogy van-e
több információja erről a srácról. A portás nem akart beengedni, de
megmutattam neki a jelvényemet, és elmondta, hogy Ash-t megtámadják.
Felálltam, és mély levegőt vettem, próbáltam csillapítani az adrenalint,
ami még mindig áramlott az ereimben.
- Ha egy másodperccel később érkezel, lelőtt volna, szóval köszönöm.
Felém fordult, és kinyújtotta a kezét.
- Szívesen. Legközelebb tartsd meg nekem a kibaszol i liftet. Egyébként
Ethan vagyok.
 Kezet fogtam vele.
- Megteszem, és a fenébe is, bárcsak más körülmények között
találkozhattunk volna.
 17.

Ashtyn

Arra ébredtem, hogy a szoba tele van emberekkel.

169
Rögtön észrevettem, hogy a kanapémon fekszem egy takaró alatt.
Egy gyors pillantásából felmértem, hogy még mindig az Emmy-díjátadón
viselt ruhámban és cipőmben vagyok. Nem tudtam, mi történt, de nem
voltam sehol megkötözve, és nem állt felettem Philip sem.
Amikor a hangok felé fordultam, az első ember, akit megláttam a
zűrzavarban, a bátyám volt.
- Ethan?
Rám nézett, amikor a nevén szólítottam, és felém indult. A másik oldalon
Rhys pillantottam meg, ő is közelebb lépett. Valami megrántotta a karomat,
akkor vettem észre, hogy egy női mentős van mellettem, aki
vérnyomásmérő mandzsettát tett a felkaromra.
- Hogy érzi magát? - kérdezte a mentős.
- Zavartan. Mi történt?
- Hamarosan kitisztul a feje. Az éter csak folyamatosan adagolva hatásos.
És meg kell kérdeznie egy nyomozót a történtekről. Én nem tudom, mi
történt.
- Mennyi ideig voltam kiütve? - Úgy éreztem, órák, sőt napok teltek el.
- Talán húsz percig - válaszolta Rhys.
- Mi történt? - kérdeztem ezúttal Rhyst. Észrevettem, hogy még mindig a
szmokingjában van.
- Majd mindent elmondok, amint kitisztul a szervezetedből az éter.
 Elfordítottam a tekintetem és a bátyámra néztem.
- Mit csinálsz itt?
- Ez egy hosszú történet.
Rhys átnyújtott nekem egy üveg vizet, amit eddig szorongatott.
- Igyál egy kis vizet.
- Igen - értett egyet a mentős. - Pihennie kell, és be kell vinnünk a
kórházba, de előbb közelebb juttatjuk az ablak hoz, a friss levegő segít
gyorsabban kitisztítani a fejét.
- Kórházba kell mennem?
- Azt tanácsolom, menjen el.
Rhys és Ethan felsegítettek a kanapéról, majd az ablak hoz vittek, ahol a
mentős egy széket helyezett el. Rhys ki nyitotta az ablakot. A hideg téli
levegőtől összerázkódott a testem. Ittam pár kortyot a vízből.
- De nem kell kórházba mennem, igaz?
- Nos, mivel csak elkábítottak, és a keringésed stabil, nem kell, de...
- Nem szeretnék kórházba menni. - Újabb mély lélegzetet vettem a friss
levegőből. Már kezdtem egy kicsit jobban érezni magam, és tekintettel arra,
amit az éterről tud tam, az orvosok érzéstelenítésként használták, mint a Pro
pofolt. - A másik bátyám orvos, és ha nem leszek jobban, kivizsgáltatom
magam.
- Oké - mondta a mentős. - Csak ígérje meg, az ablak előtt marad, és sok
vizet iszik.
Bólintottam. A mentős még egyszer megmérte a vérnyomásomat.
- Mi történt Philippel? - kérdeztem Rhyst és Ethant is, nem törődve, ki
válaszol.
Rhys és Ethan összenéztek, de a bátyám volt az, aki először válaszolt.
- Ő...
 Rhys letérdelt mellém, a fülem mögé fésült egy kósza, szőke tincset, és
megszólalt, mielőtt Ethan befejezhette volna:
- Már nem bánthat téged, Cupcake.
- Börtönben van? - Megerősítésért felnéztem a bátyámra. Ethan mély
levegőt vett.
- Nem. Lelőttem.
Felkaptam a fejem és a szemem elkerekedett a döbbenettől. Nem vettem
észre, hogy Ethan megérkezett. Azt feltételeztem, hogy csak utána hívták
ide.
- Tényleg?
- Megöltem, Ash.
- Kétségtelenül - válaszoltam szárazon.
A gyomrom kezdett összeszorulni, ezért visszafordultam az ablak felé, és
mélyet beszívtam a hideg, friss levegőből.
Egy nyomozó jött oda, és elrángatta Ethant.
Rhys gyengéden simogatta a hátamat.
- Át akarsz sétálni hozzám?
- Igen. - Nem akartam a lakásban maradni.
Rhys a mentősre nézett, ő pedig bólintott.
- Ha tud járni, akkor rendben. Csak lassan.
- Megkérdezem, hogy elmehetünk-e. - Rhys felállt, és néhány
másodpercig beszélt a bátyámmal. Miután úgy tűnt, számot cseréltek,
visszajött. - Mehetünk. Ethan elintézte, hogy csak holnap reggel jöjjenek a
nyomozók felvenni a vallomásodat.
Bólintottam, miközben fel akartam állni. Rhys kinyújtotta a karját, és úgy
vezetett, mintha kilencvenéves kislány lennék. Valójában úgy is éreztem
magam, mintha az lennék. Csak akkor kezdtek tudatosulni bennem a
történtek, amikor megláttam a padlón a lepedővel letakart alakot, miközben
Rhys a bejárati ajtóm felé vezetett. Elakadt a lélegzetem, amikor rájöttem,
ki van a fehér lepedő alatt.
- Ez az?
- Igen. - Rhys úgy fordult, hogy eltakarja a látványt.
- Halott? - Ethan azt mondta, hogy lelőtte. Nem fog tam fel, hogy ezzel
azt akarta mondani: megölte.
- Igen. - Rhys összefűzte az ujjainkat, elmentünk a nyomozók mellett, és
kiléptünk a bejárati ajtómon. - A francba. Nem hoztam a kabátodat. -
morogta Rhys halkan.
- Nem gond. Csak az utca túloldalára sétálunk. Azt hí szem, túlélem.
Rhys levette a szmokingkabátját, és a vállamra terítette. Meleg volt, és
olyan illatú, mint az ő bőre. Ahogy kiléptünk a liftből, Rhys magához
húzott, és a vállamra fektette a karját
- Miss Valor! - rohant utánunk Jósé. - Jól van?
- Igen, jól vagyok - bólintottam megállva.
Megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Nem hiszem el, hogy ez a vacsoraszünetem alatt történt!
- Őszintén szólva, Jósé, azt hiszem, a férfi erre a pillanatra várt.
Nem tudtam, hogy ez igaz-e vagy sem, de csak is így történhetett.
Ráadásul, amilyen buta voltam, azt hittem, virágot hoztak, amíg az Emmy-
díjátadón voltam, és Jósé volt az, aki felhozta nekem. De öt óra után már
nincs kiszállítás Az ostobaság elhomályosította az ítélőképességemet.
- Tudom, de ha...
- Ön portás, nem biztonsági őr.
- Igen, de mindig tudom, hogy ki jön be, és hagyja el a/ épületet.
- Kivéve, ha szolgálaton kívül vagy a szünetben - cm lékeztette Rhys.
- Igaz - bólintott, és lassan elmosolyodott.
- Nem a te hibád. - Megfogtam a könyökét, és enyhén megszorítottam.
 Rhys és én az ajtó felé léptünk, és Jósé pedig kinyitotta nekünk.
- Jó éjszakát.
Átsiettünk az utcán, majd fel Rhys lakásába. Amikor már bent voltunk,
Rhys a zuhanyzóhoz kísért, majd azt mondta, hogy mindjárt hoz egy italt.
Arra számítottam, hogy még több vizet hoz nekem, de ehelyett, miután
lezuhanyoztam, és belebújtam a pólójába, átnyújtott egy poharat, benne egy
cent borostyánszínű folyadékkal.
- Whisky? - kérdeztem, miközben megszagoltam.
- Segít aludni - bólintott.
- Mi a helyzet veled? Ott kellett lenned, amikor Ethan lelőtte Philipet.
- Ott voltam - sóhajtott fel, majd elfordította a fejét. Úgy éreztem, nem
akarja, hogy lássam, valójában mennyire félt.
- És jól vagy? - Zavart állapotomban korábban eszembe sem jutott
megkérdezni, de mostanra kitisztult a fejem, jobban éreztem magam, és
egyre több minden derengett fel a történtekből.
- Nos... láttam meghalni egy fickót veled a karjában. Ez nem olyan dolog,
amivel ki vagyok békülve.
- Ethan lelőtte, miközben én... - suttogtam, de nem tudtam befejezni a
gondolatot.
- Igen - bólintott. - Igyál, és elmondom, amit szeretnél tudni.
Rhys levetkőzött, bement zuhanyozni, miközben én a hálószobába
mentem, és kortyolgattam a whiskyt az ágyban. Amikor csak egy
törülközővel a derekán kijött a fürdőszobából, az éjjeliszekrényéhez lépett,
és megitta a whiskyjét. Még mindig az erős italt kortyolgatva néztem,
ahogy Rhys pizsamanadrágba bújik, majd felkúszik a plüss matracra, és a
fejtámlának támaszkodik, ahol én is ültem.
- Hol kezdjem?
 Éreztem, hogy a szívem egy kicsit gyorsabban kezd verni. Tudni akartam,
mi történt, de mégis ideges lettem, mintha egy szakadék szélén állnék, és
már az ugrás gondolata is szorongást és nyugtalanságot keltene.
- Azt hiszem rögtön az után, hogy elájultam. - Hallgat tam próbáltam
feldolgozni az egész történetet, majd min tán befejezte, felsóhajtottam. - Azt
hiszem, szükségünk van még egy italra.
 18.

Rhys

- Hé, buzeráns! - Sietve gyömöszöltem be a könyveimet a hátizsákomba;

el akartam menni edzésre, és ki akartam kerülni Corey Pritchett
tűzvonalából. - Hozzád beszélek! - Megragadta a hátizsákomat, és rácsapott
az enyémmel szemben lévő szekrényre.
- Nem vagyok buzeráns! - sziszegtem.
- Nem? Ezért hokizol, igaz? Az összes fiút meztelenül láthatod az
öltözőben, és ez feldob.
- Baszd meg! - Leköptem, nem törődve azzal, hogy megüthet.
- Meg akarsz baszni, köcsög?
- Ne mondd ezt többet! - Meglöktem, és mielőtt észbe kaptam volna,
előhúzott egy pisztolyt a háta mögül. - Mit csinálsz?
- Azt hiszed, így beszélhetsz velem?
- Mit fogsz csinálni azzal a fegyverrel? - kérdeztem.
- Mit gondolsz? Le foglak lőni, aztán elmegyek, ahogy terveztem.
- Akkor csináld!
Hangos pukkanást hallottam, majd egy golyó jelent meg ii homloka
közepén. Nem Corey volt, hanem Ashtyn támadója, Philip.
felriadtam, a pulzusom lüktetett. Amikor rájöttem, hogy otthon vagyok az
ágyamban Ashtynnel, hátradőltem, és a sötét mennyezetet bámultam. Arra
számítottam, hogy Ashtyn nem tudja átaludni az éjszakát, de én álmodtam
az őrült szarságot. A múltam és a jelenem összefonódott egy furcsa, meg
nem történt álomban. Egyikről sem szerettem volna többször álmodni.
 Nem tudom, mennyi ideig feküdtem a semmibe ha múlva, de amikor
Ashtyn megmozdult mellettem, a nap már bevilágította a keleti horizontot.
- Jó reggelt, Cupcake. - Megfordultam, és a füle mögé tűrtem egy
hajtincsét.
- Reggel van?
- Igen, de már nem sokáig - mosolyogtam. - Kérsz cm kávét? - Bólintott,
én pedig felkeltem az ágyból, de a hűvös fapadlótól hideg érzet áradt a
testemben. - Kell egy kandallós ház.
- Kapcsold be a fűtést.
- O, igen! - kiáltottam, miközben végigmentem a folyosón, és megálltam
a termosztátnál. Miután feltekertem a fűtést, továbbmentem a konyhába, és
főztem két esés. । kávét, majd visszatértem a hálószobába. - El akarsz
menni a Garfield Parkba?
- Nem. Nem igazán. - Ashtyn felült, és elvette tőlem .1 egyik bögrét. -
Egész nap itt akarok feküdni, és semmit sem csinálni.
- Nem lehet - ültem le mellé. - Valószínűleg hamarosan itt lesznek a
nyomozók. - Felnyögött. - És szerűin m szívnod kellene egy kis friss
levegőt.
- Valószínűleg havazik.
- Igen, de biztos vagyok benne, hogy a télikertben mi lég van. -
Kortyoltam egyet a kávéból.
- Tényleg nem akarok menni sehova. Még a lakásomba sem akarok
visszamenni, ha nem gond?
- Én sem akarom, hogy visszamenj, de legalább el kell sétálnunk
valahova ebédelni. Biztos akarok lenni benne hogy friss levegőt szívsz,
ahogy a mentős tanácsolta.
Tudtam, hogy szüksége van a friss levegőre, de azt akartam, hogy
kimozduljon a lakásból, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét. Nekem is ki
kellett tisztítanom a fejemet.
Néhány pillanatra elhallgatott.
- Oké, de csak azért, mert ennünk kell.

Ashtyn telefonja pontosan nyolc órakor kezdett végeláthatatlanul rezegni

és szólózni. Eljutott a hír a szüleihez és a barátaihoz is. Miközben
mindenkit megnyugtatott, hogy itt vagyunk, én arra koncentráltam, hogy
elmerüljek ti jégkorong világában. Jó érzés elterelni a gondolataimat az
estéről, bár amire emlékezni akartam, az az Emmy-díj volt, nem pedig a
borzalmas after party. Lehet, hogy a szmokingom mégsem hozott
szerencsét? A barátaimnak fogalmuk sem volt, mi történt, és az összes
Facebook üzenetük az Jimmyről szólt a tegnap esti posztom alatt, amit még
a szállodában töltöttem fel.
Két órányi szüntelen telefonálás után két nyomozó jelent meg. Ashtyn és
én külön-külön tettünk vallomást. Miután leültünk a kanapémra, a
nyomozók pedig a dohányzóasztalom két végén lévő székeken ültek,
tájékoztattak minket arról, hogy mit tudnak eddig Philipről és az
indítékáról.
- Apád beszélt Gordon kapitánnyal. Azt akarja, hogy néhány hétre
állítsunk egy beépített embert a lakásod elé.
- Szükséges ez? Philip meghalt, igaz? - kérdezte Ashtyn.
- Igen, meghalt, de apád aggódik érted.
Ashtyn bólintott.
- Ha kell, minden nap elviszem a munkahelyére, és hazahozom -
ajánlottam fel. - Ráadásul vele leszek este. Nem lesz egyedül.
- Bár ez valószínűleg nem lesz kivitelezhető az ön munkarendje miatt,
Mr. Colé, de azt sem hiszem, hogy szükséges - mondta Cooper nyomozó.
 - Rendben, de megtenném. - Megdörzsöltem Ashtyn térdét. - Nem
akarom, hogy félj.
- Lehet, hogy van egy másik zaklatom - vallotta be.
- Mi? - kérdeztem kissé meglepetten felemelve a hangomat.
- Valaki minden hétfőn rózsát küld nekem a munkahelyemre. - Ashtyn
felsóhajtott.
- Nem tudod, leitől származnak? - kérdeztem.
- Aláírása, SA, vagyis titkos csodáló.
- Philiptől származtak - közölte Van Drake nyomozó. - Majdnem egy évig
figyelt téged.
Hideg futott végig a testemen. Hogyan figyelhette valaki egész idő alatt,
és ő nem tudta? Szándékos volt a találkozó a Starbucksban? El sem tudtam
képzelni, mi járhat most Ashtyn fejében.
- Most már vége - húztam magamhoz.
A szobában néhány másodpercig csend volt.
- Honnan tudod, hogy Philip volt az? - kérdezte Ashtyn.
Ma reggel átmentünk a házába, és számos képet találtunk rólad,
kettőtökről, rólad és más férfiakról, akikkel együtt voltál, köztük élő
felvételeket a lakásodról. - válaszolta Van Drake nyomozó.
- Hogyan? - sikoltott fel Ashtyn.
- Videokamerákat rejtett a füstérzékelőkbe.
- Micsoda? - ugrottam fel, készen arra, hogy megöljem, pedig halott volt.
- Úgy tűnik, valahogy bejutott a lakásodba. Ráadásul a hitelkártya adatai
alapján hetente vásárolt a The Flower Pot-nál, ami azt jelenti, hogy virágot
küldött neked.
- De honnan tudod, hogy ő vette a virágokat nekem?
- Miért gondolod, hogy nem ő volt az? - kérdeztem.
 - Nem arról van szó, hogy azt gondolom, nem ő volt az. Csak biztos
akarok lenni, hogy nincs még egy zaklatom.
- Mielőtt idejöttünk, beszélgettünk a The Flower Pot tulajdonosával. Az
összes rendelést, amit a munkahelyedre szállítottak, az ő hitelkártyájához
kötötték, amit a nyilvántartásukban tartottak.
- Szóval vége? - kérdezte Ashtyn.
- Igen, úgy gondoljuk - bólintott Cooper.
- Nem tudom elhinni, hogy az egészet ő csinálta. Csak két hete
találkoztam vele, és most már halott.
- Nem azt mondtad, hogy majdnem két hónapja találkoztál vele először
Judy's-ban? - kérdezte Van Drake a füzetét lapozva.
- Igen, de az csak egy pillanatig tartott. Lekoptattam.
Van Drake bólintott.
- Tekintettel arra, amit elmondtál nekem, és amit a házában láttunk, azt
gondoljuk, hogy figyelt és várt. Amikor Judy’s-ba mentél, először egyedül
voltál, igaz?
- Igen.
- Úgy gondoljuk, hogy akkor döntött úgy, hogy megteszi a kezdőlépést,
de elutasítottad.
- Még egyszer köszönöm, hogy akkor ott voltál - nézett rám Ashtyn.
- A legjobb döntésem volt, hogy elmentem abba a bárba aznap este -
válaszoltam, és nem úgy értettem, hogy pusztán azért, mert megkíméltem őt
valami őrült embertől. Valószínűleg most balra pöccinteném a Tinderen, ha
nem találkoztam volna vele aznap este.
- Szerencsés vagy, hogy az események úgy alakultak, ahogyan
megtörténtek - szólalt meg Cooper. - Ha nem láttad volna, hogy valamit az
italodba csúsztat azon az És tén, amikor randiztál vele, akkor nem lehet
megmondani, mi történhetett volna veled.
 Nem akartam erre a forgatókönyvre gondolni, és biztos voltam benne,
hogy Ashtyn sem. Az életnek van egy furcsa módja arra, hogy úgy dolgozza
ki magát, ahogy kellett. Egy szer hallottam, hogy soha nem tudhatod,
mennyire fontos valami vagy valaki, amíg majdnem elveszíted. Ez igaz
arra, ahogyan Ashtyn iránt éreztem, és nem álltam készen, hogy
elengedjem.

Miután a nyomozók elmentek, Ashtyn és én elsétáltunk egy kávézóba az

utca végén, és a terv szerint megebédeltünk. A szülei át akartak jönni, hogy
megbizonyosodjanak róla, hogy Ashtyn jól van. De Ashtyn egyedül akart
maradni. Ezt megértettem, de mivel friss levegőre volt szűksége, szinte
kényszerítettem, hogy velem jöjjön ebédelni. Esett a hó, és minden egyes
kimondott szónál látni lehetett a leheletünket. Élveztem a friss levegőt, és
úgy tűnt, mintha lekerült volna Ashtyn válláról a mázsás súly. Nem akart
egész nap ágyban maradni, megkérdezte, akarok-e moziba menni, mielőtt
hazaindulunk.
Haza.
Megütött a szó, de nem bántam. Amikor Bridgette-tel voltam, olyan volt,
mintha behatolt volna a magánszférámba. Most, Ashtynnel, nem akartam,
hogy elmenjen, még akkor sem, ha az utca túloldalán lakott.
Miután megnéztünk egy filmet, megittunk egy csésze kávét, majd egy
Uber hazavitt minket.
- Akarod, hogy felmenjek hozzád, és hozzak neked néhány ruhát? -
kérdeztem, miután az autó megállt a lakásom előtt.
Egy pillanatra elgondolkodott a kérdésemen.
- Igen, én itt maradok, és beszélek Jóséval, ha ez rendben van. Nem állok
készen arra, hogy megnézzem, hogyan néz ki a lakásom.
 - Tudod, hogy szeretek a szolgálatodra lenni. Kacsintottam, és
megcsókoltam a száját, mielőtt bementünk az épületbe.
- Ms Valor! - mosolygott Jósé. - Hogy van?
Miután Ashtyn átadta a kulcsait, továbbmentem a liftek felé, ő pedig ott
maradt, hogy Jóséval beszélgessen. Amikor a tizenötödik emeleten voltam,
kiszálltam, és lassan elindultam a folyosón. Nem tudtam, mit fogok látni,
mert Ethan volt az, áld előző este bezárt. Amikor végre a zárt ajtóhoz értem,
arra számítottam, hogy sárga figyelmeztető szalag lesz az ajtókereten, mint
oly sokszor a tévében és a filmekben. De nem volt semmi. Az ajtó be volt
csukva, mintha egy férfi nem halt volna meg odabent huszonnégy órával
korábban.
Becsúsztattam a kulcsot a zárba, és miután elfordítottam, meggondoltam
magam. Elővettem a telefonomat a zsebemből, és Ethan számát tárcsáztam.
- Halló? - válaszolt.
- Helló, Ethan. Rhys vagyok.
- Minden rendben?
- Igen. Azért hívtalak, hogy megkérdezzem, rendben van-e, ha bemegyek
Ashtyn lakásába, és összepakolok neki néhány ruhát.
- Sárga szalag van az ajtón?
- Nem, nincs.
- Akkor igen. A nyomozásnak ez a része véget ért.
- Oké. - Mielőtt lenyomtam volna a kilincset, újra meg szólalt.
- Ash veled van?
- Nem - ráztam a fejem. - Egyedül jöttem fel, hogy el vigyek neki néhány
ruhát.
- Jó. Felhívtam egy helyszíneltakarító céget, de csak hol nap tudnak
kimenni.
- Nem tudom még, hogy vissza akar-e jönni holnap munka után.
 - Vigyázz rá, rendben?
- Természetesen. - Kurvára berohantam egy szobák egy őrült férfihoz, aki
megpróbálta elrabolni. Nem soka tettem, csak eltereltem a figyelmét, amíg
egy rendőr meg érkezett, de készen álltam, hogy harcoljak érte, és halálon
napjáig vigyázni fogok rá.
Letettük a telefont, majd lassan kinyitottam az ajtói Nem volt ott Philip
testének krétával rajzolt körvonala, é nem volt szétfröccsent agy az egész
szobában. Ehelyett a egyetlen dolog, ami úgy nézett ki, mintha lelőtték
volna egy kis vértócsa volt, ahol feltételezésem szerint a feje pihent, amíg a
halottkém el nem vitte.
Tudtam, hogy minél tovább bámulom a sötét bíborvörös tócsát, annál
inkább átélem újra, amit láttam. Így ha Ashtyn szobájába siettem, és
felkaptam néhány ruhát, fogalmam sem volt, hogy mit szeretne viselni, de
nem akartam túl sokáig húzni az időt. Átkutattam néhány fiókot
összeszedtem néhány fehérneműt, majd a fürdőszobák: mentem, hogy
vigyek néhány piperecikket is. Amit nem vi szék el, és szüksége lesz rá, azt
megveszem neki, amíg készen nem áll arra, hogy eljöjjön érte. Felkaptam a
két Emmy-díjat is, amit nyertünk, mert még mindig meg akar tam mutatni
őket, de ezúttal azért, hogy emlékezzünk az este jó részére is.
183
- Készen állsz? - kérdeztem a liftből kilépve, amikor leértem.
- Igen. Megvan minden, amire szükségem lesz néhány napig?
Búcsút intettem Jósénak, amikor kiléptünk az épületből.
- Igen, Cupcake, de otthagytam a vibrátort, amit az éjjeliszekrényedben
találtam, mert most az én feladatom lesz boldoggá tenni téged.
 19.

Ashtyn

Friss hírek: ...

A saját friss hírem gondolata túl szürreálisnak tűnt ah hoz, hogy
befejezzem a mondatot. Friss hírekről számol tam be szinte minden este, de
amikor engem érintett, nem akartam, hogy igaz legyen.
Tudtam, hogy a történteknek van egy jó oldala is. Bár megtámadtak és
majdnem elraboltak, Philip meghalt. A bátyám eljött, és ismét megvédett,
mint mindig. Fiatalabb koromban azt hittem, hogy a testvéreim túlságosan
óvnak, de most hálás voltam neki.
Ma este lenne az első, amikor hazatérek egy üres lakásba.
Haza...
Nem akartam visszamenni a sajátomba. Rhys adott egy kulcsot a
lakásához, de nem lesz ott, amikor hazaérek. A legtöbb este a meccs után
csak hajnali egy után ért haza. Ma este sem lenne ez másképp.
Az elmúlt héten nem dolgoztam - a főnök parancsára -, de nem voltam
egyedül. Amikor Rhys dolgozott, Jaimie , Kylie vagy Colleen átjött és
velem maradt.
Tudtam, hogy Rhys volt az, aki mindent összehangol! velük, és ettől még
jobban megkedveltem őt. Sőt, bizton voltam benne, hogy beleszerettem.
Rhys a leggondoskodóbb, legmegfontoltabb, legszórakoztatóbb férfi, akivel
valaha találkoztam, vagy randiztam, és ez nem azért van, mert először ő
hozott nekem kávét az ágyba. Amikor vele voltam, megnevettetett, és
amikor dolgozott, hiányzott.
 - Akarod, hogy elvigyelek dolgozni? - kérdezte Rhys a fürdőszobába
lépve, miközben sminkeltem.
- Megtennéd értem?
Egész idő alatt, amíg a sminkemet csináltam, próbáltam magam biztatni,
hogy egyedül kell a parkolóházba mennem. Miután este végzek, több mint
valószínű, hogy a garázs üres lesz.
- Természetesen. Tudod, hogy a stúdióm csak néhány háztömbnyire van,
de szerinted Abby haza tud hozni?
- Ha nem, akkor találok egy fuvart.
- Ha nem, akkor írj SMS-t. Majd kitalálok valamit.
Felé fordultam és a nyaka köré fontam a karjaimat.
- Köszönöm, de azt hiszem, meg tudom oldani.
- Biztos vagyok benne, hogy képes vagy rá, de ez nem akadályoz meg
abban, hogy aggódjak érted.
Lágyan megcsókoltam ajkait és hátraléptem, hogy befejezzem a
sminkemet.
- Írok neked, amint itthon vagyok.
Megint elhangzott ez a szó. Tetszett az érzés, hogy Rhys lakása az én
otthonom is.
- Jó. - Megcsókolta az arcomat, majd elindult vissza a hálószobába. -
Szólj, ha készen állsz az indulásra, Cupcake.

Rhys leparkolt a Mazda terepjárójával a munkahelyem bejárata elé.

Enyhén havazott, és az emberek az utcán sétáltak, de néhány óra múlva a
város utcái üresek lesznek. Haboztam, mielőtt kiszálltam a kocsiból. Talán
nem álltam készen arra, hogy visszamenjek dolgozni. Mi van, ha van egy
másik zaklatom, és arra vár, hogy lépjen? Philippel átéli rémálom után, az
volt a legfrissebb hír, hogy megtámadtak az otthonomban. Philip és az én
nevemet mondták be, valamint a bátyámét is, mivel ő volt az a rendőr, aki
részt vett a lövöldözésben. Furcsa érzés, hogy a nevem szerepel a hírekben,
de most, egy héttel később, úgy tűnt, minden elcsendesedett.
- Próbálj meg nem sokat gondolni rá. Vége. Nem báni hat téged. - fogta
meg a kezem Rhys.
- Tudom. Csak furcsa érzés.
- Nekem is. Túl vagyunk ezen. Együtt.
- Tudom. - Áthajoltam és megcsókoltam.
- Megpróbálom elérni az adásodat ma este.
- Dettó. - Elmosolyodtam, és kinyitottam az ajtót.
Minden olyannak tűnt, mint bármelyik másik napon. Ahogy az
íróasztalom felé tartottam, az emberek telefonáltak vagy gépeltek a
számítógépükön, mintha egy hétig sem lettem volna távol.
- Hé, Ashtyn. Hogy vagy? - kérdezte Mitch, miközben kijött a
pihenőszobából.
- Megvagyok - fordultam meg, hogy válaszoljak.
- Örülök, hogy visszatértél, és minden rendben van veled.
- Kösz. Én is örülök.
- Küldeményt kaptál - jelentette ki Abby a hátam mögött.
A szívem megállt, és eszembe jutottak a Philiptől érkezett hétfői
küldeményeim.
- Virágok?
- Igen, de nem úgy néznek ki, mint a megszokottak.
- Mi? Ez, hogy?
- Nézd meg - mosolygott.
 Minden, amit a rendőrség mondott nekem a virágszállításokról, téves
lehetett. Azt mondták, hogy Philiphez kötődnek, de ha a halála után is
virágot kapok, akkor hogyan lehet? Úgy állította be, hogy minden héten
automatikusan kézbesítsenek? Múlt héten hozták, és senki sem szólt? Ha ez
a helyzet, miért szállítana a virágbolt még mindig, miután a zsaruk
megvizsgálták az üzletet? Talán nem törődtek vele, mert a pénz az pénz, és
mindenki mindig keresni akart.
Amikor végre az asztalomhoz értem, rájöttem, hogy Abbynek igaza van.
A virágok másképp néztek ki. Átlátszó vázában voltak, és csak néhány szál,
nem a szokásos tizenkettő. Kicsit közelebb léptem. Marcipánból készültek.
Összeráncoltam a szemöldököm és kihúztam a kártyát.

Ashtyn, minden módon, ahogy csak lehet,

nyalni akarlak.
- Rhys
 A kártyát a mellkasomhoz szorítottam, mintha valaki a vállam fölött
olvasná a cetlit. A titokzatos virágokkal kapcsolatos minden aggodalmam
elillant, és azonnali mosoly terült szét az arcomon. Rhys küldött nekem egy
csokor muffin-virágot, ami úgy nézett ki, mint a lila petúnia, és ez még egy
ok, amiért szerethetem őt.
A változásra gondoltam, és rájöttem, hogy valójában szeretem Rhys
Cole-t. Nem csak elbuktam. Elbuktam, és szerelmes lettem. Ez makulátlan
friss hír volt.
Friss hírek: Ashtyn Valor szerelmes Rhys Cole-ba!
- Ezek a sütemények? - lépett mögém Abby.
- Ma nindzsa vagy, vagy mi?
- Miről beszélsz? - nevetett fel.
- Mindig mögöttem bukkansz fel.
- Még soha nem rejtetted el a leveleket. Rhys mocskos üzenetet írt
neked?
- Neeem! - hazudtam.
- Csak egy muffint kérek.
- Később - nevettem. - Itt az ideje az értekezletnek.
- Megölsz. Egy órája érzem ezeket az illatokat.
- Itt voltak, amikor jöttél? - kérdeztem, miközben meg ragadtam a
jegyzettömböm és a tollam.
Elindultunk a konferencia terem felé.
- Oké. Mindenről tudtam. Rhys megkért, hogy vegyem át őket neked.
- Szóval tudod, mi van a kártyán?
- Nem, esküszöm, hogy nem néztem meg!
Bementünk a konferenciaterembe.
- Nem biztos, hogy hiszek neked.
- Becsszó!
 - Rendben. Ez azt is jelenti, hogy tudod, hogy haza kell vinned, mivel
beszéltél a barátommal?
- Igen, és elviszlek.
- Köszönöm.
Elfoglaltuk a helyünket, és elkezdődött a napi érteke? let.

Miután mindent átnéztünk az adásunkhoz, és olyan történeteket

kerestünk, amikkel sikert érhetünk el, mindenki elkezdte összeszedni a
holmiját, amíg Leonard újra ménem szólalt.
- Mielőtt mindenki elmegy, van egy bejelentésem. Bat bara megkeresett
ma délután, és átadta a felmondását.
Mindenki döbbenten nézett az őszülő nőre, aki zavartan elmosolyodott.
- Melyik állomásra költözöl? - kérdezte Mitch.
- Nem erről van szó. - Barbara megrázta a fejét. - Ideje visszavonulni.
- Azta! - lélegeztem fel. Tudtam, hogy eljön az ideje, csak nem
számítottam arra, hogy ilyen hamar. Barbara az esti híreket csinálta, amióta
az eszemet tudtam. Azelőtt is híreket olvasott, hogy elvégeztem volna a
főiskolát.
- Szóval mindannyian tudjuk, hogy ez mit jelent, igaz? - kérdezte
Leonard. Elkerekedett a szemem a reménytől. Ez azt jelentette, amit
gondoltam? - Ashtyn... - Mosolyogtam Leonardra, és vártam, hogy
folytassa. - Tudod, hogy ez mit jelent?
Bólintottam.
Amióta felvettek, Leonard tudta, hogy mindig az esti híreket akartam
vezetni, nem a késő esti híradást. Ez volt, amit a legjobban akartam az
életben - vagyis, amit akartam az életben, mielőtt Corey szakított velem. A
legjobb nézettséggel rendelkezett.
- Készen állsz, ha beköszönt az új év?
Az két hét múlva lesz, de ismét bólintottam.
- Igen!
- Akkor menjünk, beszélgessünk az irodámban.
Gratuláltak Barbarának és nekem, miközben kijöttünk a teremből.
Követtem Leonardot az irodájába, becsukta az ajtót, és leültem az íróasztala
előtti székre.
- Tehát igent mondasz, hogy az esti híradóra válts?
- Természetesen. Ott akarok lenni!
- Tökéletes, és csak hogy tisztában legyél vele, ez fizetésemelést is von
maga után.
- Nagyon szépen köszönöm!
- Holnap a marketingcsapattal együtt dolgozhatsz a váltás promóján.
- Remek. Izgatott vagyok.
- Jó. És csak hogy tudd, örülök, hogy visszatértél!
- Köszönöm - mosolyogtam.
- Jó műsort ma estére.
- Köszönöm! - mondtam újra, és felálltam, hogy el menjek.
Az emberek azt mondják, hogy ha elérik a mélypontot, az egyetlen út
felfelé vezet. Azt hittem, hogy a Coreyval való szakítás a mélypontom,
amikor a valóságban ez az a változás, amire szükségem volt az életemben,
hogy minden darab a helyére kerüljön.
 Néhány órával később felmelegítettem a mikrohulláméi sütőben
vacsorára egy csésze tésztát - vagy amit egy bögrés tésztának hívtam, mert
a csésze tészta, viccesen hangzott a nyelvemen. Már ettem egy muffint, és a
levesem után még egyet akartam.
A telefonom jelezte, hogy üzenetem érkezett.

Rhys: Jól vagy, Cupcake?

Én: Igen, köszönöm a süteménycsokromat. Már alig várom az összes

módot, amit az üzenetedben ígértél. ;)

Rhys: A kedvenc desszertem.

 20.

Rhys

Nem voltam benne biztos, hogy mire számítsak, amikor hazaérek, de

határozottan nem arra, hogy a két lány, a Baby Got Back-et énekli
mikrofonként használva az új Emmy-díjainkat.
Először nem hallották, hogy megérkeztem, így az ajtófélfának
támaszkodva keresztbe fontam a karomat, egy hatalmas kibaszott mosollyal
az arcomon néztem őket.
- Ó, selymes hátsójú csajszi. Azt mondod be akarsz ülni mercimbe? Nos,
használj ki, használj ki. Mert ez a popsi elárulja, hogy zamatos vagyok.
Ashtyn a pikáns szavakra megrázta a fenekét.
Hangtalanul felkuncogtam.
- Nem is ez a szöveg! - nevetett Abby.
A csípőjüket ütemre mozgatták, Abby pedig megfordult, a szája kinyílt,
mintha énekelni készülne, de aztán megállt, ahogy a tekintete találkozott az
enyémmel. Megbökte Ashtynt, de ő tovább táncolt. Még mindig hatalmas
vigyor ült az arcomon, mert a világ legjobb érzése nézni, ahogy végre újra
nevet a csajom. Kétségtelenül tudtam, hogy szeretem őt. Egyszerűen nem
akartam elmondani neki és elriasztani, mert most kezdtünk randevúzni. De
megteszem, ha eljött az ideje.
Ashtyn végül rám nézett, és abbahagyta a táncot. Amikor még mindig az
ajtóban álltam, odarohant, és átkarolta n nyakam.
- Tigris!
- Tigris? - vigyorogtam.
 Ashtyn hátrahúzta a fejét, karjai még mindig a nyakam körül.
- Igen. Rawrrrrr. - Úgy harapta a fülemet, mintha ő lenne a tigris, és nem
én.
Kuncogtam.
- Rendben, Cupcake. Gondolom, jó estéd volt?
Ashtyn kiszabadult, elkezdte ringatni a csípőjét a dal többi részére, és
elindult Abby felé.
Becsuktam az ajtót.
- Abs és én játszottunk egy játékot.
- Milyen játékot? - Elkezdtem kigombolni a kabátomat, miközben
ránéztem, és láttam, ahogy Abby a sztereóm fele sétál, hogy kikapcsolja a
zenét.
- Amikor hazaértünk, már a második félidő ment. Be kapcsoltuk a tévét,
és úgy néztük a műsorodat, ahogy mondtam. - Összefolyt minden szava.
- Igen? - Felakasztottam a kabátomat, majd néztem Ashtyn feneket,
ahogy tovább rázta zene nélkül.
- Úgy döntöttünk, hogy ivós játékot játszunk, ahol minden alkalommal,
amikor te vagy Jett azt mondtad, hogy „lövés”, innunk kellett.
- Hányszor volt ez? - Feltételeztem, hogy sokszor, mert amióta a hokit
közvetítettem, a játékosok a lehető legtöbb szőr próbáltak gólt szerezni.
- Elveszítettük a fonalat, de sok volt - vont vállat Ashtyn.
- Azt elhiszem - vigyorogtam.
- Jobb, ha indulok. - Abby felkapta a táskáját.
- Nem vezethetsz haza - tiltakoztam.
- Csak néhány órával ezelőtt ittam párat. A többit meg, játszottam, és
hagytam, hogy Ash jól érezze magát. - Ki nyitotta az ajtót.
- Köszönöm.
 - Ne menj, Abs! - Ashtyn kinyújtotta a kezét, mintha meg akarná ragadni
Abbyt, de ő kiment az ajtón.
- Holnap találkozunk, Ash. Egyél egy kis vacsorát, jó? Becsukta az ajtót
és elment.
- Nem vacsoráztál? - kérdeztem.
Valamivel hajnali egy után lehetett.
- Ettem egy csésze nyers férfit.
- Egy csésze nyers férfit? - nevettem fel.
- Igen, csirke ízűt.
- Nos, én éhes vagyok. - Nem voltam éhes, de neki szüksége volt rá, hogy
egyen, és... felszívja valami a gyomrában a piát. Soha nem láttam még ilyen
részegnek, mint most. - Hogy hangzik a reggeli?
- Mennyi az idő?
- Nem tudom, de nem izgalmas reggelizni vacsorára, Cupcake? -
indultam a konyha felé.
- Csinálsz palacsintát? - suttogta mögöttem.
- És bacont.
- Te vagy a világ legjobb barátja. Még virágnak látszó süteményeket is
küldesz nekem.
Mosolyogva kinyitottam a hűtőt, hogy kivegyem a nyers tésztát.
- Örülök, hogy tetszettek.
En akartam az lenni, áld most virágot küld neki. Én akartam lenni a
mindene. Eszembe jutott, amikor Romi süteménycsokrot készített anyának
az ötvenedik születésnapjára, ezért felhívtam egy helyi boltot, és SMS-ben
megkérdeztem Abbyt, hogy munkába menet el tudna-e menni érte.
Nyilvánvalóan megtette, és aztán egész éjjel vigyázott a csajomra. Vissza
kell fizetnem neki. Szingli? Összehoznám Kennyvel vagy Clarkkal.
Elgondolkodtam rajta.
 Ashtyn leült a reggelizőpultnál lévő bárszékre.
- Imádtam őket. Vörös bársonyból voltak.
Kivettem a bacont, és a sütő felé fordultam.
- Megmutatod, hogyan nyaltad le a cukormázat?
- Igen, kettőn is gyakoroltam - kuncogott.
Amíg a szalonna sült a sütőben, gyorsan lezuhanyoz tam, remélve, hogy
Ashtyn - most az egyszer - nem csal lakozik hozzám. Bár azt akartam, hogy
úgy szopogassa és nyalogassa a farkamat, mintha cukormáz lenne egy
süteményen, attól is tartottam, hogy valahogy összetéveszti az igazival, és
részegen belém harap.
- Mit csinálsz odalent? - kérdeztem egy törülközőt a derekam köré
csavarva, miközben bementem a hálószobába. Ashtyn a földön ült, a
pólóját, a melltartóját már le vette, és éppen egyik nadrágszárából készült
kibújni.
- Csatlakozni akartam hozzád.
- Mindjárt kész a reggeli.
- Mennyi az idő?
- Eljött a reggeli ideje, aztán megyünk aludni. Amikor felébredünk,
megmutatod, hogyan nyalod a cukormázat nevettem.
- Sütsz palacsintát?
- Igen - nyújtottam felé a kezem, hogy felálljon. Kisegítettem a
nadrágból, és visszaadtam rá a pólóját. Ha fel meztelen lenne főzés közben,
biztosan megégetném az ételt. - Gyerünk. A bacon már majdnem kész kell
legyen.
Kéz a kézben sétáltunk végig a folyosón, és amikor a konyhába értünk,
utasítottam, hogy üljön le egy zsámolyra Megcsókoltam a fejét, majd
átmentem a sütőhöz.
- Mindig meztelenül főzöl?
 Lenéztem a csupasz mellkasomra és a csípőm köré csavart törölközőre.
- Tulajdonképpen nem vagyok valami jó szakács.
- De most főzöl.
- Nem nehéz betenni a bacont a sütőbe, hozzá beállítasz egy időzítőt. A
palacsinta pedig könnyű, ha a tészta már elkészült, és csak vizet kell
hozzáadni.
- Te vagy a legjobb - nyögte ki ismét. Ezúttal a hűvös gránitnak
támasztotta a fejét.
- Ne aludj, bébi. Lel kell itatnod valamennyit abból a whiskyből.
- De fáradt vagyok.
- Mesélj a napodról.
A fejét a kezébe hajtotta, míg én siettem és elkészítettem a
palacsintatésztát.
- Szóval ma előléptettek.
Abbahagytam az előre elkészített tészta üvegének rázását.
- Tényleg?
-Jövő évtől az öt órai híradóban leszek. - Ashtyn elmosolyodott.
- Szent egek, Cupcake! - Magamhoz húztam, hogy átöleljen, aztán
keményen megcsókoltam. Halványan éreztem a whisky ízét. - Annyira
büszke vagyok rád!
- Mindig is abban reménykedtem, hogy ebben az időrésben leszek.
- Miért nem mondtad el hamarabb?
- Elfelejtettem - vonta meg a vállát. - A Fireball segít felejteni -
kuncogtam.
- Igen, igen.
A sütő időzítője lekapcsolt, és megnéztem a bacont. Még néhány perc
kellett neki, így visszatértem a palacsintához.
- Gondolod, hogy lesz egy új zaklatom, ha adásba kerülök?
 Abbahagytam a tészta öntését.
- Remélem, nem. Inkább szólj, ha újra kezdesz virágul kapni egy titkos
hódolótól, vagy valami srác rád támad. Az állás betöltve.
- Most te vagy a főnököm?
Mosolyogva néztem rá a vállam fölött.
- Igen, kicsim, az vagyok. - Nem akartam irányítani, vagy szarozni, de
tudnia kellett, hogy nem megyek sehova. Ha minden éjjel hajnali egykor
szalonnát és palacsintát kell sütnöm neki, akkor meg is teszem. Tetszik, ami
most köztünk van. Persze a szexszel és egymás kihasználásával kezdődött,
hogy elfelejtsük az exeinket, de most már el sem tudtam képzelni egy
éjszakát anélkül, hogy ne aludtam volna el vele a karjaimban.

Úgy tűnt, a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba. Vagy amit

Ashtyn és én normálisnak tartottunk. Még mindig nem akart hazamenni, de
nem bántam. El mentünk a lakásába, és összeszedtünk néhány holmit.
Amikor Bridgette-tel voltam, adtam neki egy kulcsot, de aztán azonnal
megbántam, mert a szarjaival volt tele a lakásom. De Ashtyn cuccainak
látványa teljesen más érzést keltett bennem. Nem zavart, hogy a fogkeféje
az enyém mellett van, vagy hogy a melltartója a szobám sarkában lévő üres
széken hevert. Valójában egy hónapot adtam neki, mielőtt felajánlottam,
hogy keressünk új lakást együtt. Egy olyan otthont, ami messze van attól,
ahová Ashtyn utálta betenni a lábát.
Ashtyn dolgozott, én pedig a pókerasztalnál vártam a srácok érkezését,
amikor kopogtattak az ajtón. Kinyitottam, és Kenny egy hat darabos Blue
Moont tartott a kezében.
- Korán jöttem?
- Igen, haver - vigyorogtam. - Segíthetsz felállítani az asztalt.
 Kenny becsukta az ajtót, és követett a helyemre.
- Tehát Ashtyn hivatalosan is beköltözött?
- Azóta, hogy tegnap kérdezted? - vigyorogtam, mire vállat vont, majd
letette a konyhaszigetre a sört.
- Igen.
Kinyitottam a pókerzseton-tartót, és elkezdtem rendezni azokat.
- Nem fogok hazudni. Egyáltalán nem bánom, ahogy a dolgok alakultak.
-Nem olyan őrült, mint Bridgette, igaz? - Kenny kibontott egy sört, és
felém nyújtotta.
- Szerintem senki sem olyan őrült, mint ő. Bassza meg, haver... -
Elhallgattam, alig hittem el, mit készültem kimondani. - Azt hiszem,
szeretem őt.
- Ashtynt?
- Igen, Ashtynt.
- A fenébe is, ember. - Kenny a szabad kezével megveregette a vállamat. -
Mikor mondod el neki?
Belekortyoltam a sörbe, miközben elgondolkodtam a kérdésén. Nem
voltam benne biztos. Nem tudtam, mit érez, és még sosem voltam igazán
szerelmes. Persze, mondtam
 Bridgette-nek, de ez csak a vágyakozás miatt volt, mert tudtam, hogy
nincs rajta bugyi a ruhája alatt, és az eset után soha többé nem mondtam ki.
Amikor Bridgette azt mondta, hogy szeret, én csak bólintottam, és témát
váltottam. Úgy tűnt, nem bánja, hiszen az én pénzemből élt. De ha Ashtyn
elköszönne tőlem, szeretnék a kék vonal elé ugrani, amikor a vonat beért az
állomásra.

- Amikor biztosan tudom, hogy nem fogja összetörni a szívem.

- Nos, alig várom, hogy elmehessek Vegasba a legény búcsúdra.
- Hűha! - nevettem. - Ki a fene beszélt házasságról?
- Nem tudom, de most már mindannyian szaros papucsok vagytok.
- Ne legyél féltékeny, mert rendszeresen dugok.
Kopogtattak az ajtón, és Kenny elindult.
- Elégedett vagyok a sok puncival, amit kapok, köszönőm szépen.
- Tök mindegy. Csak nyisd ki az ajtót.
Nem akartam tovább vitatkozni Kennyvel. Minden este más nővel
lehetett, ha akart. Én minden este Ashtynnel és csakis Ashtynnel akartam az
ágyamba bújni.

A hétvégén, miután Ashtyn visszatért a munkába, vettünk egy

karácsonyfát. Mivel minden időnket nálam töltőt tűk, oda vittük a fát, és
feldíszítettük. Nem volt kandallóm, amin a Mikulás lecsúszhatott volna,
ezért vettem egy elektromos kandallót, és arra akasztottuk fel a zoknikat.
Ráadásul jó volt összebújni és filmet nézni a 3D-s effektusból táncoló
lángok illúziói előtt. Annyiszor volt a nyelvem hegyén, hogy elmondjam
Ashtynnek, mit érzek iránta. Még sok közös karácsonyt akartam. De ha ő
nem így érez, átlói tartottam, hogy talál majd valaki jobbat, ezért lei kellett
találnom egy tervet.
 21.

Ashtyn

Ahogy haladtam a sötét utcán a Judy's felé, folyamatosan néztem hátra a

vállam fölött, nem követ-e valaki. Nem voltam benne biztos, hogy ez az
érzés valaha is elmúlik, de nem fogok többé félelemben élni. Chicago
egyfajta sétáló város. Azt akartam, hogy el tudjak menni kávézni az adásom
előtt. El akartam sétálni Judy’s-hoz, ha a barátaim inni akarnak valamit.
Újra én akartam lenni.
Az elmúlt egy hét alatt egy kicsit újra normálisnak éreztem magam.
Egyedül mentem a munkahelyemre és haza, és is Rhyshez, ha ő dolgozott.
Még mindig nem aludtam a lakásomban, de már nem azért, mert féltem.
Hanem azért, mert egy fickó meghalt a nappalimban. Szerencsém volt,
hogy Rhys még nem unt meg.
Ethan felbérelt valakit, hogy kitakarítsa a helyet, de valahányszor
átléptem a küszöbön, a tekintetem arra a helyre tévedt, ahol láttam Philipet
egy fehér lepedő alatt. Ha eljön a nap, úgy rendezem a bútorokat, hogy
eltakarják azt a helyet, ahol Philip meghalt, és égve hagyott fénynél alszom,
hátha kísérteni akarna. Vagy elköltözöm. Nem szeretnék Rhysszel szemben
lakni, ha összetörné a szívem.
Besétáltam a Judy’s-ba, és megláttam Jaime-ot, aki a bár közepén ült egy
magas asztalkánál.
- Szia, csajszi - köszöntem, miközben levetettem a kabátomat.
 - Imádom a karácsonyi vásárlást - viccelődött Jaime a köszönés helyett,
és kortyolt egyet a vörösborából. Észre vettem, hogy nekem is rendelt
egyet.
- Igen. Láthatod mennyi ember küzd az utolsó Nert Nitro Longshot
Smash-ért - vágtam vissza, emlékezve az év legmenőbb játékára, amiről
már beszámoltunk.
- Kérlek szépen, én már hálaadás előtt végeztem a be vásárlással. Profi
vagyok.
- Ha végre lesznek gyerekeim, minden titkodért hozzád fordulok -
kortyoltam egyet a gyümölcsös borból.
- Te és Rhys babát terveztek?
- Még csak néhány hónapja járunk. Nem áll szándékomban teherbe esni -
horkantottam fel.
- Oké, de úgy babáznék kicsit.
- Szülhetsz még.
- Dehogy. Nem akarok több szaros pelenkát - rázta meg a fejét. - Thomas
már szinte bili edzett.
- Akkor meg kellene győznöd Kylie-t vagy Colleen-t.
- Mi ketten gyakrabban találkozunk - mondta.
- Remek. Mit szólnál, ha egy év házasság után kérdeznéd meg?
- Te és Rhys összeházasodtok? - Összefonta karjait az asztalon, és kissé
előrehajolt, mintha valami hatalmas titkot kellene elmondanom neki.
- Tudomásom szerint, nem. Ismét ugyanazt tudóin mondani: csak néhány
hónapja randizunk - forgattam a szememet.
Jaime túl sokat kérdezősködik.
- Ti ketten tökéletesek vagytok egymásnak, és még soha nem láttalak
ilyen boldognak.
- Hát, köszönöm. Örülök, hogy végre jóváhagytad a pasimat.
 - Szívesen. Szóval mesélj erről a tervről.
- Ne felejts el melegen öltözni ma este. - Búcsúcsókot adtam Rhysnek,
mielőtt elindultam volna dolgozni.
Szenteste volt, és holnapra terveztük, hogy mindkettőnk szüleihez
megyünk ebédelni és vacsorázni, ezért úgy döntöttünk, hogy reggel átadjuk
egymásnak az ajándékokat. A probléma az volt, hogy az én ajándékomat
éjszaka tudtam odaadni, mert csak akkor lenne időm megcsinálni.
- Elmondod, mit csinálunk? - kérdezte.
Megráztam a fejem és felkaptam a kabátom.
- Elrontod a meglepetést.
- Rendben. Akkot írj, amikor lent vagy, és készen állok. Ez elképesztő
lesz!
 22.

Rhys

Amikor Bridgette-tel randiztam, úgy éreztem, hogy az életem valamiféle

rutinban van. Soha nem akartam szaki tani vele, mert úgy gondoltam, hogy
a munkabeosztásom túl őrült, és nem tudnék mással randizni. Nem vettem
észre, hogy könnyű megtalálni a megfelelő személyt. Az is segített, hogy
Ashtyn és én nem hivatalosan éltünk együtt Bridgette mindig el akart menni
valahova és elkölteni a pénzemet.
Bár visszagondolva, azt hiszem, azért tette, mert azt remélte, hogy
összefutunk olyan hokisokkal, akiket ismerek. A probléma ezzel az, hogy a
legtöbbjük házas volt. Legalábbis azok, akik már befutottak, és nagy pénzt
kerestek. Még azt is tudta, hogy a legtöbbjüknek hiányoznak a fogai. Úgy
értem, a jégkorongban szinte bátorítják a verekedés i, és ezért sokuknak
gyakorlatilag műfogsoruk van.
Mindezzel azt akarom mondani, hogy amikor Ashtyn karácsonyi
ajándékán gondolkodtam, arra jutottam, hogy ékszert veszek neki.
Feltételeztem, hogy legalább egy havi fizetésemet valami aranyra kell
költenem, de minél többel töprengtem a tökéletes ajándékon, annál inkább
rájöttem, hogy ez nem Ashtyn. Nem hordott feltűnő dolgokat, és nem várt
drága vacsorákat minden szombat este. A kanapén akart összebújni és filmet
nézni, ahelyett, hogy kiöltözött volna egy éjszakai városnézésre. Kurvára
tökéletes volt. Kibaszottul rendkívüli.
Szóval egy reggel, miközben Ashtyn énekelt a zuhany alatt, eszembe
jutott a legcsodálatosabb ajándék. Csak reméltem, hogy nem nevet ki...
 Ashtyn: Legyél ott 5-re.

Megragadtam a kabátom, vállat vontam, aztán mert okos seggfej voltam,

magamhoz vettem a kesztyűmet és a [lapkámat. A ruhám alá aláöltözőt is
vettem. Ashtyn azt mondta, hogy öltözzek melegen, és én ezt csináltam.
Csak abban reménykedtem, hogy nem izzadom szét a golyóimat.
Amikor leértem a földszintre, az épületben vártam, amíg meg nem láttam
Ashtynt leparkolni. A kék Volvója tulajdonképpen nagyon szép volt, fűtött
kormánykerékkel, fűtött szélvédővel, fűtött ablaktörlőkkel, fűtött első- és
hátsó ülésekkel. És volt benne némi lóerő is.
Kinyitottam az utasoldali ajtót, és bedugtam a fejemet.
- Hátul üljek, hogy sofőrködhess?
- Nem! - nevetett. - Tedd be ide a segged, és csukd be HZ ajtót. Odakint
fagy van.
Pont ezt tettem.
- Esik a hó, Cupcake. A jég szó szerint hullik az égből.
- Igen, de melegen öltöztél?
- Még a termo alsóneműmet is felvettem. - kacsintottam.
- Én is.
Lenéztem, láttam, hogy farmert visel, és nem azt a ruhát, amiben a
híreket közvetítette.
- Most megmondod, hová megyünk?
- Dehogy.
- Lesz pia?
- Dehogy.
- Zene?
 - Dehogy.
- Étel?
- Dehogy.
- Szex?
Rám nézett, miközben a lámpára vártunk.
- Ha jó vagy.
- Biztos vagyok benne, hogy rajta vagyok azon a csinos kis listán -
vigyorogtam.
- Igen rajta vagy. Igen, az vagy. Csak ne szúrd el a kő vetkező egy
órában, és szexelni fogsz, amikor hazaérünk.
Beleegyezően bólintottam. Teljesen jó leszek. Különösen, ha a szex is
szóba kerül. Vagy a kanapén. Vagy a konyhapulton. Vagy a zuhany alatt.
Nem voltam válogatós.
Ashtyn a Grant Park felé kanyarodott.
- Cupcake, nem akarom szétrobbantani a buborékodat, de a park zárva
van.
- Tudom - válaszolta, és lehajtott a parkolóházba.
A kapunál egy őr állt, vártam, hogy azt mondja, zárva vannak, de ehelyett
biccentett Ashtynnek, és kinyitotta a kaput. Zavartan fordultam meg, hogy
ránézzek.
- A munkámmal járó kiváltságok - vonta meg a vállát Ashtyn.
- Oké... - Tétováztam, miközben vezetett és leparkolt. - Szóval, mit
fogunk itt csinálni?
- Még mindig meglepetés.
Mivel a kibaszott parkban akartunk ünnepelni, a hosszú alsónadrágom
határozottan jó döntés volt.
Miután leparkoltunk és kiszálltunk a kocsiból, felvettük a kesztyűinket,
Ashtyn pedig megfogta a kezemet, és a minigolfpálya melletti rész felé
indultunk.
- Minigolfozni megyünk?
- Dehogy. - Megrázta a fejét, és tovább ment.
Ahogy sétáltunk, a távolban megpillantottam a korcsolyapályát. Ez nem
egy tipikus korcsolyapálya volt. Valójában korcsolyaszalagnak hívták, mert
a pályát belesüllyesztették a talajba, amelyen feküdt. Nem csak körbe-körbe
lehetett korcsolyázni. Enyhe emelkedők és lejtők voltak rajta, és olyan
alakot követett, mint egy szalag a két szikla- mászófal körül.
- Korcsolyázni fogunk?
- Kicsit - válaszolta, és addig rángatott, amíg a korcsolyakölcsönző
épülete előtt nem álltunk.
Egy másik férfi nyitott ajtót, és ahogy elhaladtunk mellette, Ashtyn név
szerint üdvözölte és megköszönte.
- Szóval, csak csúsztatsz egy kis pénzt ezeknek a fickóknak, és ők
beengednek? - cukkoltam.
- Mondtam, hogy kapok juttatásokat.
- Akarom tudni, hogyan?
- Nem úgy. Jézusom! - nevetett fel.
Elmosolyodtam, és követtem, ahogy odasétált a korcsolyakölcsönző
bódéhoz. Két szett korcsolya várt ránk.
- Készen állsz a versenyre? - kérdezte Ashtyn miután felvettük azokat.
- Verseny? - nevettem.
- Igen. A vesztesnek kell ma este kényeztetnie.
- Csakugyan? - nevettem.
- Igen.
- Ugye, emlékszel, hogy mondtam neked, ötéves korom óta
jégkorongozom?
- Honnan tudod, hogy nem gyakoroltam? - vonta meg a vállát.
 - Készen állsz? - álltam fel könnyedén a pengékre, mintha normál
csizmák lennének rajtam. Ashtynnek viszont a pult oldalába kellett
kapaszkodnia, hogy megtámaszkodjon.
- Csak várnod kell, és meglátod.
- Rendben, Apolo Ohno. Lássuk, mire vagy képes.
Kisegítettem Ashtynt az épületből, és átmentem a szabadtéri jégpályára.
Miután levettük a pengeburkolatot, úgy gondoltam, segítenem kell neki,
hogy ne essen a jégre. Én nek ellenére könnyedén korcsolyázott.
- Aki először ér vissza, az a győztes.
- Értem - válaszoltam, és mellé álltam indulásra készen.
Hagyjam, hogy nyerjen? Nem bántam, örömmel meg teszem. Tudta,
hogy szeretem nyalni a sütijét. De ha egy nő bármiben legyőz, főleg a
sportban, akkor soha nem nyelhetsz ellene. Romi egyszer legyőzött engem
Horse-ban, amikor kosárlabdáztunk, és a húgom a mai napig azt hiszi, hogy
ő jobb kosárlabdában, mint én.
- Készen állsz? - kérdezte Ashtyn, és mielőtt válaszol hattam volna,
elindult.
- Hé! - kiáltottam, és utána iramodtam.
Majdnem végig a nyomában voltam, de alaposan feladni a leckét. A
kibaszott hosszúgatya, a farmerom és a kabátom alatt olyan helyeken állt
fel, ahol nem akartam, hogy ott legyen. Nevettünk és nyögtünk, és még
többet nevettünk, miközben a szalag körül száguldottunk. Előrébb húzód
tam, és ahogy az utolsó kanyarhoz értem, megláttam a jé gén álló
embereket, akik egy célszalagot tartottak. Ashtyn mindent beleadott ebbe az
estébe, de ahogy közelebb korcsolyáztam, felismertem az egyik férfit. Nem
a garázskísérővolt az, vagy az a fickó, aki beengedett minket a korcsolya
kölcsönző épületébe.
A példaképem, Jeremy Roenick.
 Hátranéztem a vállam felett Ashtynre. Mosolyogva korcsolyázott
mögöttem. Egyértelműen azt akarta, hogy nyerjek, és most már tudtam,
miért.
A tekintetem találkozott Jeremyével, és ő mosolygott, ahogy
átkorcsolyáztam a szalagon. Mindig is úgy ismertem, hogy jó kapcsolatot
ápol a rajongóival. Annak idején hallottam róla, hogy mosolyogva megállt,
hogy autogramot adjon. Soha nem találkoztam vele, de tudtam, hogy ha
valaha is lenne lehetőségem összefutni vele, akkor rendes fickó lenne. És
igazam volt, mert melyik visszavonult hokis állna ki éjfélkor a hóba, hogy
találkozzon egy rajongóval?
Úgy tűnik, Jeremy Roenick megtette.
 23.

Ashtyn

Nem hittem el, hogy képes vagyok ilyen csodálatos lehetőséget megadni
Rhysnek. Ismertem egy srácot, aki is mert egy másik srácot, aki ismerte a
pasit. És az a fickó tudta, hogy Jeremy a városban van, és ő pont elcsípte a
játékot a minap. Jeremy tudta, kicsoda Rhys, és hajlandó volt valóra váltani
a karácsonyi kívánságomat.
Látni Rhys arcát abban a pillanatban, amikor meglátta Jeremy Roenicket
a célban, fantasztikus volt. Szívmelengető volt látni, ahogy beszélt
Jeremyvel, és elmondta neki, hogy tízéves kora óta ő a példaképe.
Hihetetlen volt látni Rhys arcát, amikor levettem a kabátomat, majd az
alatta viselt Roenick Blackhawks mezt, és átadtam Jeremynek, hogy írja
alá.
Amikor hazaértünk, Rhys elfelejtette, hogy ő volt az, aki megnyerte a
versenyt, úgyhogy ő csinálta az összes kényeztetést.

Nem a kávé illatára ébredtem. Hanem arra, hogy egy kéz simogatja a
szétválasztott combjaimat. Egy kéz, amely las san felfelé vándorolt, majd
belecsúszott a bugyimba, mielőtt még kinyitottam volna a szemem.
Felnyögtem.
- Meztelenül kellett volna aludnod, Cupcake.
- Fáztam - lihegtem.
- Most fázol?
 - Nem.
Rhys letépte rólam a takarót, majd ugyanazt tette a bugyimmal is. A szája
a szétnyitott lábaim közé került, és a nyelvét a puncim aljától a csiklómig
vezette, mintha az izgalmam minden cseppjét ki akarná inni. Én voltam a
reggeli kávéja vagy a reggelije, ami energiát adott neki a nap további
részéhez. Azt mondják, a reggeli a nap legfontosabb étkezése, és egy olyan
fehérjeforrás birtokában voltam, amit már alig vártam, hogy
megkaphassam.
Rhys belém csúsztatta egy ujját, majd még egyet, miközben a nyelve a
csiklómat izgatta. A lepedőbe markolva felnyögtem, a hátam ívbe feszült,
ahogy az orgazmus végigsöpört a testemen. A térdem remegni kezdett,
miközben úgy dolgozott rajtam, mintha egy rockbanda basszusgitárja
lennék. Minden pengetés a megfelelő húron volt. Erősebben markoltam a
lepedőt, amint az orgazmus megállíthatatlanul birtokba vette a testem, a
fogásom megfeszült, hallottam a lepedő szakadását.
Néhány pillanatig csendben voltunk, miközben a légzésem visszatért a
normális szint közelébe.
- Eltépted az ágyneműt, kicsim.
- Mit csináltam?
Rhys a kezem felé mutatott. Követtem a tekintetét, és megpillantottam a
szakadást a pamuton.
- Veszek újakat.
Elmosolyodott, miközben ajkait az enyémre tapasztotta.
- Háromszázhatvanöt ágynemű szettet veszek, ha az kell ahhoz, hogy
mindennap így elélvezz.
- Nos, karácsony van.
- Nem ez volt az ajándékod.
- Akkor mi az én ajándékom? - kuncogtam.
 - A Télapó hagyott neked valamit a fa alatt.
- Hogyan jött be? Nincs igazi kandallónk.
- Ismer egy srácot, aki ismer egy srácot. - Rhys elvigyorodott.
Megráztam a fejem és felnevettem.
- Előbb nyissuk ki az ajándékot, aztán mivel mindkettőnknek le kell
zuhanyoznia, spórolhatunk a vízzel, In együtt zuhanyozunk - kacsintott.
Nem akartam vitatkozni. A zuhanyzós szex izgalmasan hangzott.
Rendkívül kíváncsi voltam, mit vett nekem az első karácsonyunkra.
Miután felvettem a pólómat és a pizsama alsómat, lesétáltam a folyosóra,
a konyhában találtam meg.
- Először is kávéra van szükségem - mondta.
- Miért van szükséged kávéra ahhoz, hogy kinyithassam az ajándékomat?
- Majd megtudod. Hozok neked egy csészével.
Megfordultam, a kanapéhoz sétáltam és leültem. Egy perccel később egy
nagy gőzölgő bögrét nyújtott felém.
- Köszönöm - vettem el tőle.
Néhány kortyot ivott a kávéjából, majd letette a dohányzóasztalra, mielőtt
felkapott egy közepes méretű, becsomagolt dobozt, amely nemrég került a
fa alá. Én voltam a felelős az ajándékok becsomagolásáért, és amikor
néhány napja a fa alá tettem azokat, ez a doboz nem volt köztük.
- Ezt tegnap vetted? - cukkoltam.
- Nem, de tegnap csomagoltam be - vigyorgott.
Kinyújtottam a kezem és elvettem tőle. Nehezebb volt mint gondoltam,
hogy lesz.
- Jézus. Ebben téglák vannak?
Rhys felnevetett, és ismét a kávéjáért nyúlt.
- Csak nyisd ki, amíg megiszom a kávémat.
Letéptem a papírt, és amikor már láttam, hogy mi az meglepődtem.
 - Vettél nekem karaokegépet?
- Azt hittem, szeretsz énekelni. A minap az Emmy-díjjal... - Elhallgatott,
és rám vigyorgott.
- Részeg voltam - forgattam a szemem.
- Nyilvánvaló, de a zuhany alatt is énekelsz.
- Ezt nem tudom használni a zuhany alatt - nevettem.
- Ez igaz, de ez nem a teljes ajándékod.
- Hogyan?
Mély levegőt vett, mintha ideges lenne.
- Igen, a gép csak a körítés.
- Körítés? - ráncoltam össze zavartan a szemöldököm.
Lehajtotta a kávéja maradékát, és az asztalon álló iPad-jáért nyúlt.
- Tulajdonképpen egy koncertet fogok rendezni neked.
- Te? - horkantottam fel.
- Énekelni fogok neked - A karaoke gépet lecserélte az iPadre.
- Viccelsz!
- Nem. - Kinyitotta a dobozt, és rájöttem, hogy nincs teljesen leragasztva.
Már kinyitotta.
- Miért fogsz nekem énekelni? És miért most?
- Majd meglátod. - Csinált néhány dolgot a gépen, majd rám nézett. -
Nyisd meg a karaoke alkalmazást, és kövesd u lépéseket.
Lenéztem az iPadre, és észrevettem, hogy ez az egyetlen alkalmazás a
képernyőn. Megérintettem az ikont, és megnyílt a dalok listája.
Visszanéztem Rhysre, nem törődve a címekkel.
- Kész vagy? - kérdezte Rhys.
- Te? - kuncogtam.
- Nos, nem vagyok Ed Sheeran, szóval ne gúnyolódj a hangomon -
vigyorodott el.
 - Nem fogok! - mosolyogtam.
- Most, körülbelül huszonhárom percen keresztül nem tudsz megállítani.
- Huszonhárom percig fogsz énekelni?
- Igen. Hat dalt kell énekelnem neked.
- Oké. - Elmosolyodtam és visszadőltem a kanapéra. Magamra dobtam
egy takarót, és a műsorra várva kortyolgattam a kávémat.
Rhys mély levegőt vett, megköszörülte a torkát, majd megnyomott
valamit a gépen.
- Ezt is felveszem, hogy bármikor meghallgathasd, ami kor csak akarod.
Felnevettem, de elhallgattam, amikor egy country dal gitárjának
pengetése csendült fel.
Rhys énekelni kezdett, mindannyiunk arcára mosok ült ki. Az iPad felé
bökött a fejével, én pedig lenéztem, hogy lássam a képernyőn gördülő
szavakat. Arról énekelt, hogy találkozik egy lánnyal, aki mosolyt csal az
arcára és olyanról, aki átmegy az utcán, és amikor megmozdul, meg,
változik az egész világ. Bár megváltoztatta a szöveget, hogy a zöld
szemeimről énekeljen, és ne a dalban szereplő baba kékről. Észrevettem,
hogy az ének, a velem való találkozásról szól, ettől a mosolyom nem
lankadt. Valójában még, nagyobb lett, ellen kellett állnom a késztetésnek,
hogy együtt énekeljek vele.
Miután a dal véget ért, azonnal elkezdődött egy másik. Amint elkezdett
énekelni arról, hogy egy telefonhívásnyila van, rájöttem, hogy az
alkalmazás főképernyőjén lévő lis tán szereplő dalokat kifejezetten Rhys
állította össze. Olyan volt, mint a saját tracklistje.
Rhys továbbra is arról énekelt, hogy csak egy hívásnyira van, ha barátra
van szükségem, hogy Superman semmit sem ér ellene, és bárhová is
megyek, nem vagyok egyedül.
 A hangja gyönyörű volt. A hónapok alatt, amíg együtt jártunk, nem is
vettem észre, hogy jó énekhangja van.
A felsőtestemet ringattam, ahogy a szavakat hallgattam, és azt kívántam,
bárcsak lenne egy öngyújtóm, amit fel tudnék tartani. Rhys kezdett kicsit
ellazulni, mintha végre kényelmesen érezné magát, amikor előttem énekel,
és rajtakaptam magam, ahogy halkan vele együtt énekeltem a szöveget.
A zongora elhalkult, és egy gitár pengetése kezdett el Szólni, ahogy a
következő dal sorra került. A szemem tágra nyílt, amikor rájöttem, milyen
dalt énekel.
- JT? - suttogtam.
Rhys bólintott. Felkaptam a fejem a szerelembe esés említésére. Tudtam,
hogy ez csak egy dal, de egyértelmű volt, hogy ő választotta, és most azt
énekelte, hogy nem baj, ha beleszeretek. Azt énekelte nekem, hogy nem
csak az oké, hogy beleszeressek, hanem hogy ő lesz az a férfi, aki
meggyógyítja a szívemet. Ő volt az a srác, aki meggyógyította a szívemet.
Az előző két dal a kapcsolatunk idővonala volt, de most azt énekelte, hogy
szerelmesnek kell lennem belé. Tényleg komolyan gondolta? Vagy túl sokat
olvastam bele ezekbe a dalokba?
Arról énekelt, hogy ő az utolsó hang, amit éjszaka hallok, és hogy azt
akarja, hogy én legyek az, aki visszanéz rá, amikor minden reggel
felébredünk. Tovább ringatóztam a székemben, miközben ő tovább énekelt
a karácsonyfa mellett. A szavakat hallgatva rájöttem, hogy nem is rossz
szeretni őt. El kellett mondanom neki, hogy tényleg szeretem, de mielőtt
egy szót is kiejthettem volna, elkezdődött a következő dal, és Rhys gyorsan
belekortyolt a hűsítő kávémba.
- Kiszáradt a torkom - suttogta.
Bólintottam, nem tudtam mit mondani. Aztán a dal felerősödött, és a
felismerés ismét rám tört.
 - Savage Garden? - suttogtam.
Bólintott, és énekelni kezdett. Határozottan ismertem a dalt. Ez volt az
egyik legnépszerűbb dal, amikor gimnazista voltam. Minden lány azt
akarta, hogy a fiúja igazán, őrülten és mélyen beléjük szeressen, és én is
közéjük tartoztam Most itt voltam a tökéletes férfival, és ő azt énekelte,
hogy ő lesz az álmom, a vágyam, a fantáziám, a reményem, .1 szerelmem
és minden, amire szükségem van. Ő volt mind ezek a dolgok, és ahogy
énekelte a lassú dalt, egy gombot kezdett képződni a torkomban.
Rhys ezeken a dalokon keresztül azt mondta nekem, hogy örökké velem
akar lenni. Én is örökké vele akartam lenni. Együtt akartam énekelni vele,
de még csak suttogni sem tudnám a szöveget, különben sírva fakadnék.
Éreztem, ahogy a szívem óriásira duzzad a mellkasomban, m lebénultam a
sokktól; nem akartam elrontani ezt a pillanatót, mert végre elmondta, hogy
szeret.
Én is szerettem őt.
A gitár elhalkult, és mielőtt felállhattam volna, hogy a karjaiba rohanjak,
egy másik szám kezdődött. Fogalmam sem volt, hányadik számnál tartunk.
Azt mondta, hogy hal dal van, amit el akar énekelni nekem. Hat dal,
amelyben kifejezte, mennyire szerelmes belém - legalábbis most ma i ezt
feltételeztem.
A következő dal egy újabb country dal volt. Ez arról szólt, hogy
megtaláltam a szőke hercegemet, és hogy szeretem a romantikus filmeket.
Aztán arról énekelt, hogy ő úgy tudna szeretni engem, mint Rómeó Júliát.
Azt énekein, hogy csak adnom kell neki egy esélyt, de én pontosan ezt
tettem. Bár összetörték a szívemet, amikor találkoztunk, de újra
kinyitottam, és mindezt neki köszönhettem.
Rhys arról énekelt, hogy megmozgatja az eget és a földet, bármit
megtesz, ha vele leszek. Én voltam a barátnője, és ahogy hallgattam, hogy
befejezi a dalt, rájöttem, biztosan belém szeretett, mielőtt megkért, hogy a
barátnője legyek. Vagy legalábbis ezt feltételeztem, a dalok sorrendjéből.
Akkor ez, hogy jelentheti azt, hogy időrendben vagyunk? Találkozott
velem, egy hívásnyira volt tőlem, amikor szükségem volt rá, hogy
elfelejtsem a múltam - de azt énekelte, hogy nem baj, ha beleszeretek,
mielőtt arról énekelne, hogy mélyen szeretem, és hogy ő az én elbűvölő
hercegem. Aztán felfogtam, hogy nem nekem énekli, hogy nem baj, ha
szerelmes vagyok belé.
Engedélyt adott magának, hogy szerelmes legyen belém.
Könnyek szúrták a szememet. Annak ellenére, hogy akkor találkoztunk,
amikor mindkettőnket összetörtek és félünk, mégis beleszerettünk
egymásba. Nem tudtam, hogyan, és mikor történt, de a szerelem soha nem
áll meg. Itt vagyunk karácsony reggelén, és megkaptuk a saját karácsonyi
csodánkat.
- Ez fontos - mondta Rhys, és eltartotta a mikrofont.
Nem vettem észre, hogy a dal véget ért, ezért bólintottam, még mindig
mozdulatlanul ülve. Nem érdekelt, hogy milyen számnál tartunk. Rhys azt
mondta, hogy szeret, és én azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson.
Újabb dallam csendül fel, ahogy a következő dal elkezdődött.
Összeráncoltam a szemöldököm, amikor eszembe jutott, hogy melyik dalról
van szó. Vagy ami még jobb, bárki is énekelte az eredetit.
- Tényleg One Direction? - nevettem.
Rhys elmosolyodott, de minden nevetés abbamaradt, amikor
megmozdult, leült mellém, és elkezdte megérinteni minden egyes
testrészemet, amikor a szöveg passzolt hozzájuk. Aztán abban a pillanatban,
amikor azt énekelte, hogy szeret, a könnycseppek, amelyeket próbáltam
vissza tartani, kicsordultak. Még abban sem voltam biztos, hogy a
dalszöveg nagy része mit jelent, mert minden egyes alkalommal, amikor
elénekelte, hogy szerelmes belém, úgy tűnt, hogy minden elhalványul,
kivéve ezeket a szavakat.
- Te szerelmes vagy belém? - suttogtam, amikor a dal véget ért.
Rhys még mindig mellettem ült, és lassan elmosolyodott.
- Igen, Cupcake. Kurvára nagyon szeretlek.
Egy könnycsepp végigcsordult az arcomon a takaróra. - Én is szeretlek.
- Ne sírj. - Hüvelykujjával letörölte a könnyeimet.
- Sírok, mert boldog vagyok.
- Ez azt jelenti, hogy tetszett a műsorom? - nevetett fel Megforgattam a
szemem a nevetséges kérdésre, és ne kiestem Rhysnek. Visszahuppantunk a
kanapéra, és a reggelizést aznap már másodszorra valami egészen más
váltotta fel.
Aztán ismét a zuhany alatt.

Dél körül érkeztünk meg Rhys szüleinek házához. Éhes voltam, mivel a
reggelit elfelejtettük, és amire befejeztük azt, ami a reggelit helyettesítette,
már ideje volt indulni. 1 minden nap kihagynám a reggelit, ha olyan lenne,
mim a mai volt.
Amikor beléptünk a bejárati ajtón, Rhys édesanyja mai ott toporgott,
mintha egész reggel az ablakon keresztül várta volna az érkezésünket.
- Ashtyn! - mosolygott, és magához ölelt.
- Boldog karácsonyt, Claire!
- Nagyon örülök, hogy el tudtál jönni - húzódott el.
- Köszönöm, hogy itt lehetek!
- Add ide a kabátodat - mondta Rhys.
 Kibújtam a gyapjúkabátomból, és átadtam neki. Claire intett, hogy
menjek be az otthonába, és ahogy a konyha felé tartottunk, elhaladtunk a
kandallóban égő tűz mellett, és egy kis fájdalom perzselte meg a szívemet.
A lakásomban is volt kandalló, és tudtam, hogy Rhys is szeretne egyet.
Bárcsak kibírnám tíz percnél tovább, amíg felkapkodom a ruháimat...
Rhysre néztem, ahogy követett, és a lángok felé böktem a fejem.
- Keresnünk kellene egy olyan helyet, ahol van ilyen.
- Együtt fogtok lakni? - torpant meg Rhys anyja.
Tekintetem Rhysre meredt, és rájöttem, hogy az imént azt mondtam,
össze kellene költöznünk. Gyakorlatilag együtt éltünk, de ez még nem volt
hivatalos. Voltak még dolgok, amiket el kellett intézni, mielőtt közös
otthonunk lesz. Például eladni a lakásomat. És ha úgy döntünk, hogy
keresünk egy nagyobb helyet, ahol van kandalló, akkor az ő lakását is el
kell adnunk.
- Ez csak egy eshetőség. - Rhys rám kacsintott, miközben válaszolt az
anyjának.
- Hallottad ezt, Romi? A bátyád és Ashtyn talán összeköltöznek!
Végül befordultunk a konyhába, és láttam, hogy még néhányan állnak a
konyhaszigetnél, és sajtos mártogatóst esznek.
- Ne hozd zavarba szegény lányt, anya. - Egy nő, áld nagyon hasonlított
Rhys fiatalabb változatára, odalépett hozzám, és kinyújtotta a kezét. - Romi
vagyok, Rhys húga.
- Örülök, hogy megismerhetlek - mosolyogtam.
- Ó a férjem, Shane - mutatott a mögötte álló férfira.
Vele is kezet fogtam.
- És ez a nagydarab fickó az apám - jelentette ki Rhys
- Örülök, hogy találkoztunk, Mr. Colé.
- Kérlek, szólíts Andynek - fogtunk kezet.
 - Nem akarom zavarba hozni Ashtynt, Romi. Csak azt mondom, hogy a te
kis csemetéd nem biztos, hogy az egyetlen unokám lesz.
- Hűha! - Rhys megadóan feltartotta a kezét. - Még, nem is szexeltünk. -
A szemem tágra nyílt, amikor Rhys átkarolta a vállamat, és azt suttogta: -
Ne légy zavarban, Cupcake. Tudják, hogy csak viccelek.
Nem voltam biztos benne, hogy ez rosszabb-e.

Egyet letudtunk. Egy még hátra van.

Csodálatos volt Rhys családjával lenni. Jól éreztem magam, és azt
hiszem, jól beilleszkedtem közéjük.
Az anyja továbbra is csodálatos volt, és az apja is. A nővére nem tudta
abbahagyni a ragyogást, én pedig féltékem voltam, hogy végre családot
alapít. Nem arról van szó, hogy azt gondoltam, Rhysnek és nekem azonnal
bele kellene vágnunk a babaprojektbe, csak azért, mert szerelmesek
vagyunk. Hanem azért, mert hamarosan harmincnégy éves leszek, és az idő
ketyeg.
Rhys és én átmentünk a szüleim házához a karácsonyi vacsorára. Már
jóllaktam, de feltételeztem, hogy a jövőben minden karácsony így fog telni.
Legalábbis mindig is ezt akartam, vagy talán jövőre a hálaadást az ő
szüleinél, a karácsonyt pedig az enyémnél tölthetnénk, aztán a következő
évben cserélnénk.
- Tudom, hogy találkoztál Ethannel, de van egy másik bátyám. Ráadásul
van apám is - emlékeztettem.
Rhys rám nézett, miközben leparkolt.
- Nem vagyok ijedt. Ethan kedvel engem.
- Persze - felhorkantottam.
 Nem voltam benne biztos, hogy bármelyik bátyám is elfogadná a
barátomat. Túlságosan védelmezőek, és úgy viselkednek, mintha még
mindig gimnazista lennék, és valami srác csak a gatyámba akarna bújni.
- Nos, ő tudja, hogy vigyázok rád, és az apák és a nagytestvérek csak ezt
akarják.
- Remélem - sóhajtottam.
Mi van, ha nem kedvelik Rhyst? Mi van, ha Ethan csak azért volt kedves,
mert Rhys megpróbált megmenteni?^ Nem minden napi történet, hogy
majdnem elrabolnak, és a barátodat majdnem lelövik. De szerették a
jégkorongot, és a jégkorong volt Rhys élete. Ráadásul minden meccsen
megnézték Rhyst a tévében, ahogy a családja is látta az adásaimat.
Kiszálltunk a kocsiból és a bejárati ajtóhoz sétáltunk. Nyitva volt, így
beléptünk. Apa, Ethan és Carter a kanapén ültek, és készen álltak a
különleges karácsonyi focimeccsre. Ritkán fordult elő, de idén minden adott
volt, és ettől izgatottak lettek. Nem is az a két csapat játszott, akiket
szerettek. De ez foci, és ők férfiak.
Apa felállt, amikor beléptünk a szobába.
- Apa, ő Rhys. Rhys, ő az apám, Glen.
Rhys kinyújtotta a kezét.
- Örülök, hogy találkoztunk, uram - nyújtotta a kezét Rhys.
- Hasonlóképpen.
- Ashtyn testvére vagyok, Carter - mutatkozott be a bátyám.
- Én is örülök a találkozásnak.
Ethan is kinyújtotta a kezét.
- Rhys.
- Ethan.
- Anya és a lányok a konyhában vannak? - kérdeztem.
Apa bólintott.
 - Hamarosan elkészül a vacsora. Remélem, éhes vagy.
Felnyögtem, és arra gondoltam, hogy egy nap alatt tíz kilót hízok, és
annyit eszem, hogy ki kell gurítaniuk, meri túl kényelmetlen lesz
megmozdulni.
- Ismerkedj meg a nőkkel, aztán gyere vissza, és csinál hatsz férfias
dolgokat.
- Férfias dolgok? - nevetett Rhys.
- Nézed, ahogy a férfiak egymást ütik, miközben labda i próbálnak
szerezni - intettem a TV felé.
- Futball -jelentette ki Rhys, mintha fogalmam se lenni róla.
- Ne hagyd magad becsapni, Rhys. Minden sportághoz ért - szólt közbe
apa.
A munkámból adódóan tudtam az alapokat. Fogalmam sem volt a
statisztikákról és ilyesmiről, amit sok srác tudói i, amikor a sportról
beszélgettek egy sör mellett. Most pedig kérdezzen tőlem bármit a Scandal
vagy a How to Get Away with Murder és abból is képben lennék.
- Tudom, hogy többet tud, mint amennyit elárul. Tegnap este rávette
Jeremy Roenicket, hogy találkozzon velem, és aláírjon nekem egy mezt.
Mindannyian rám néztek, én pedig megvontam a val lám.
- Ismerek egy srácot, aki ismer egy srácot.
- Alig várom, hogy lássam, mit vettél nekünk karácsonyra - derült fel
reménykedve Carter.
- Semmit - ráncoltam a homlokomat, aztán az ajtó felé néztem, ahova a
táskákat tettük, amiben a becsomagolt ajándékok várakoztak.
- Ne legyél ilyen, Ash. Megmentettem az életét - jelentette ki Ethan.

Igen, és bár szereztem nekik dedikált mezeket, ez sosem lesz elég.

 24.

Rhys

Őrültség arra gondolni, az egyik éjszaka a legközelebbi bárba sétáltam

ahelyett, hogy egy ribancra mászom, a lég jobb döntés volt, amit valaha
hoztam.
Bármi, amit valaha tettem.
El sem tudom képzelni, milyen lenne az életem Ashtyn nélkül. Persze,
lehet, hogy randiznék - lehet, hogy lenne egy másik Iparát nőm is -, de
tudtam, hogy ő a legjobb dolog, ami valaha történt velem. A lelkem mélyén
tudtam a csontjaimban. Tudtam a lényem legmélyén. Csak, reméltem, hogy
ő is hasonlóan érez.
Amíg Ashtyn dolgozott, én pedig az adását néztem, fog, tam a
laptopomat, és elkezdtem keresni az eladó házakat. Említette, hogy keres
egy kandallós helyet, és én is ezt akartam. Nem akartam emlékeztetni arra,
hogy van egy a lakásában, mert egyértelmű volt, hogy soha többé nem akar
ott aludni. Több mint boldog lennék, ha végleg hozzám költözne, és miért
ne vehetnénk valamit, amit megoszthatunk Néhány hónap múlva azonban
már nem is lenne szükségünk kandallóra, mert az időjárás melegedni kezd.
Talán egy olyan helyre lenne szükségünk, ahol van medence és kandalló.
Mindkettőből a legjobb.
De hajlandó lennék eladni a lakásomat, és együtt venni valamit? Ő is
megtenné? Mi lenne, ha szakítanánk? Természetesen soha nem akartam
szakítani, de néha a sorsnál más tervei vannak.
Okosnak kellett lennem.
 Néhány órával később elfordult a kulcs a zárban, és Ashtyn lépett be.
- Helló, Cupcake.
- Helló.
- Hogy ment a munka?
- Visszaszámolom a napokat, amíg végre tisztességes órában érek haza.
Kibújt a kabátjából, és az ajtó melletti kampóra akasztotta.
- Ha már itt tartunk, van még kedved meccsre menni?
- Igen - mosolygott.
- Oké. Hozok neked és a lányoknak jegyeket.
Megcsókoltam a homlokát, a laptopom még mindig az ölemben volt,
mert ezt a szart csináltam az elmúlt néhány órában. Végre kezdett újra a
régi önmaga lenni. Abból tudtam, hogy nem félt többé egyedül lenni. És
nem említette, hogy még több virágot kapna, vagy emberek zaklatják őt.
Remélhetőleg az összes őrült már a múlté.
- Zuhany után az ágyba bújsz?
- Néhány perc múlva. Csak hozzád akarok bújni.
- Összebújhatunk az ágyban - vigyorogtam.
- Tudom, de adj pár percet a lazításra. - Ashtyn elvigyorodott.
- Oké. Amíg pihensz, lenne egy kérdésem.
- Mi az?
- Komolyan gondoltad a múltkor, amikor azt mondtad, hogy szerezzünk
egy olyan helyet, ahol van kandalló? - dörzsöltem meg idegesen a tarkómat.
Ashtyn kissé lehajtotta a fejét, és az ajkába harapott. - Nos... - Letettem a
laptopot a dohányzóasztalra, és szembefordultam vele. Ha azt mondanám,
hogy akarom, beleegyeznél?
Bólintott, de nem mondott semmit.
- Jó, mert azt hiszem, ezt kellene tennünk.
- Igen? - mosolygott.
 - De nem azt mondom, hogy meg kell szabadulnunk a lakásainktól.
- Nem értem - vonta össze a szemöldökét.
Megfogtam a kezét, és a hüvelykujjammal végigsimítottam a hátán.
- Gyakorlatilag együtt élünk, és bár azt akarom, hogy minden este
hazajöjjünk egymáshoz, nem vagyok benne biztos, hogy a lakásaink eladása
helyes döntés lenne.
- O! - ráncolta a homlokát.
- Nem azt mondom, hogy nem akarom. Szerintem, ha megengedhetjük
magunknak, keressünk egy olyan helyei, ami a miénk, és adjuk ki a
társasházi lakásokat. Szerintem többért adhatjuk ki őket, mint a
jelzáloghitelünk, és ha ketten fizetünk jelzálogot egy házra. - Mosolyogtam,
próbál tam megnyugtatni.
- Egy ház?
Bólintottam.
- Nem tudom, te, hogy vagy vele, de nekem többé mai nincs szükségem
erre a helyre - jelentettem ki, vagyis arra gondoltam, hogy a városban éljek,
és minden gyalogosan elérhető legyen.
- Szóval a külvárosba akarsz költözni?
- Igen, de csak akkor, ha találunk egy házat medencével és kandallóval -
nevettem.
Egy pillanatra elgondolkodott.
- Tudod, mire gondoltam?
- Mire?
- Ugyanerre. Bár arra nem, hogy kiadom a lakásomat, de azt hiszem,
igazad van.
- Igen?
- Igen.
 - Jó. Most pedig térjünk át arra, hogy ennek a helynek minden
centiméterén dugunk, mielőtt elköltözünk. - Felálltam és magammal
húztam.

Újra esett a hó. Kurvára hideg volt, és a hülye seggem mégis

megegyezett a barátaimmal, hogy jó móka lesz egy kibaszott jachton
szilveszterezni. Kenny rábukkant egy Speakeasy hajóút hirdetésére, és azt
akarta, hogy menjünk. Amellett, hogy a csajommal köszöntöttem az új évet,
már nagyon vártam a pókerbajnokságot, amit a hajón rendeztek. A
srácokkal évek óta gyakoroltunk, bár nem tudtuk, hogy ez gyakorlás. Nem
voltam benne biztos, hogy a hajón hogyan fogják megrendezni a versenyt,
de reméltem, hogy a döntő asztalnál a barátaimmal egymás ellen fogunk
játszani. Legalább nagyobb esélyem lenne némi pénzzel távozni.
Fekete, csíkos öltönyt, fekete, gombos inget, piros nyakkendőt, fekete-
fehér Oxford cipőt, és fekete-fehér fedorát viseltem. Úgy éreztem magam,
mint egy gengszter. Talán nem is volt olyan rossz a húszas évekbeli
öltözködés. Ráadásul, ahogy Ashtyn kinézett...
Aranyszínű, szatén estélyit vett fel, amely a nyakában kulcsolódott össze.
Az anyag körbeölelte minden egyes centiméterét, azonban nem tudtam
abbahagyni a csupasz vállainak a bámulását. Volt valami abban, ahogy a
nyakának íve a karcsú vállai felé hajlott, amitől összefutott a nyál a
számban, és azért könyörgött, hogy érintsem meg. Arra vágytam, hogy
végigsimítsam a nyelvemmel a bőre minden egyes centiméterét, és ne
hagyjam abba, amíg mindketten meztelenek és kielégültek nem leszünk. De
erre most nem volt idő.
- Készen állsz, Cupcake?
- Igen - vette magához a retiküljét.
 Uberrel lementünk a Navy Pierhez, és találkoztunk Kennyvel, Jett-tel,
Clarkkal és Abbyvel. Mindenki úgy öltözött fel, mintha visszautaztak volna
abba az időbe, ami kor az alkohol még illegális volt, és rengeteg
underground klubba térhettél be, ahol lehetett inni és kártyázni. A lég több
nő flapperruhát viselt, de nekem jobban tetszett, ahogy Ashtyn ruhája
körbeölelte az idomait, bár nem bánnám, ha a flapperruhája alá be tudnám
csúsztatni a kezem
- Ez nem ugyanaz a hajó, amivel a pia hajózáson voltunk? - kérdezte
Ashtyn, miközben mindannyian felmentünk a fedélzetre.
- Persze, hogy az.
- Talán felállítják a Jengát, hogy Abs és én játszhassunk valamit.
- Nem akarod látni, ahogy nyerek? - vigyorogtam.
- Ma este én nyerek! - jelentette ki Kenny.
- Ugyan már. Minden héten veszítesz - tette hozzá jen
- Három nyertes lehet, és ma este az egyik én leszek jelentette ki Clark.
Igaza van. Egy első, második és harmadik helyezés is van. A harmadik
helyezett ötszáz dollárral távozhat, a második ezer dollárral, az első pedig
ötezret kap.
- Bolondok, tudjátok, hogy én vagyok a jobb játékos forgattam a szemem.
- Bár szívesen nézném, ahogy ti négyen cicaharcoltok, de egy italt még
jobban szeretnék - jelezte Ashtyn.
- Helyes - értettem egyet. - Igyunk valamit, aztán találjuk ki a vacsora
helyzetét.

A vacsora a hasunkban volt, és néhány ital is elfogyott, mire a verseny

elkezdődött. Kilencvenkilencen játszottunk az első helyért. Tizenegy asztal
volt, mindegyiknél kilenc játékos. Hat asztal volt az alsó szinten, öt a
középső szinten, a döntő asztal pedig a felső szinten. Minden asztal
győztese továbbjutott a lóversenyre, így a döntő asztal tizenegy főből állt. A
helyeket véletlenszerűen választották ki, és én egy asztalnál ültem Clarkkal.
Én nyertem.
- A döntő asztalhoz mész? - kérdezte Ashtyn hatalmas mosollyal az arcán.
- Természetesen.
- Ne légy ilyen beképzelt - lökte meg a vállam.
- Minden héten játszom, Cupcake. Olyan, mintha a második életem
lenne.
- Hát nem a lapokon múlik a szerencse? - kérdezte Abby. Ő és Ashtyn az
elmúlt egy órában a játékot figyelte, amíg nyertem.
- A szerencsénél többről van szó. Tudnod kell, hogy mikor tartsd meg, és
mikor dobd be a lapokat. - És most ez megragadt a fejemben. - Ráadásul -
hajoltam közelebb és suttogtam nekik -, jól blöffölök.
- Úgy érti, jó hazudozó - szólt közbe Clark.
- Ne légy dühös, mert vesztettél.
- Jövő héten visszavágó! - horkantott fel.
- Rendben - vigyorogtam.
- Hölgyeim, nem akarnak még egy italt inni, amíg várakozunk? -
kérdeztem.
- Nem akarjátok megnézni, Kenny és Jett játékát? - kérdezte Ashtyn.
- Nem, nem akarom elterelni a figyelmüket. Hadd tegyék a dolgukat -
ráztam meg a fejem.
Felmentünk a fedélzeti bárhoz, és mindenki rendelt egy italt. Néhány
perccel később Jett is csatlakozott hozzánk.
- Nos? - kérdeztem. - Legyőzted őket?
- Nyertem.
Bólintottam.
 Clarkra nézett, mire él vállat vont.
- A seggfej csalt.
- Kurvára nem csalok. Szar vagy - nevettem.
- Menjünk, sétáljunk a hajón - mondta Ashtyn Abbynek. - Hadd
hasonlítsák össze a fiúk...
- Óvatosan, Cupcake. Tudod, mi történt legutóbb, ami kor ezen a hajón
voltunk.
Lassan felém fordította a fejét, és hunyorítva nézel i rám, de mielőtt
válaszolhatott volna, Kenny is csatlakozol i hozzánk.
- Kit győzhetek le az utolsó asztalnál?
- Engem - válaszolta Jett.
- És engem - erősítettem meg.
Kenny Clarkra nézett, de Clark megrázta a fejét.
- Rhys csalt.
- Haver, én nem csalok.
A tekintetemet Ashtynre szegeztem, néztem, ahogy el sétál. Amikor azt
mondtam, hogy a ruhája minden hajlatát átöleli, komolyan gondoltam.
Ahogy néztem, ringatózó fenekét a szaténban, a farkam megfeszült a
nadrágomban. Az sem segített, hogy ez egy olyan hajó volt, ahol egyszer
min keféltünk a fürdőszobában. Még mindig úgy vágytam ra, mint forró
levesre egy hideg éjszakán.
- Összehozol Abbyvel? - hajolt hozzám Kenny.
- Majd beszélek a csajommal.
- Igazi legjobb barát vagy.
- Igen - értettem egyet.
- Hagyod, hogy nyerjek?
- Dehogy.
- Jónak kell tűnnöm Abby előtt.
 - Ahhoz több segítségre lesz szükséged, mint a győzelem.

A kulcs a győzelemhez az, hogy ne legyél részeg, amikor eljön a döntő

ideje. A probléma ott kezdődött, amikor belépett a helyiségbe, azt kívántam,
bárcsak holtrészeg lennék. A testem megmerevedett, és a düh végigfutott az
ereimben.
Corey Kibaszott Pritchett besétált a terembe, és elindult a döntő asztal
felé. Nem tudtam, hol van Ashtyn, és valószínűleg ez volt a legjobb, mert
nem akartam, hogy szemtanúja legyen annak, ahogy elvesztem a fejem.
Amikor utoljára láttam Coreyt, egyedül voltam, és tudtam, hogy ha
megpróbálná, több mint valószínű, hogy sikeresen szétrúgná a seggem.
Most viszont velem voltak a srácok, és nem volt hová mennem. Még
legalább két óránk volt a ha- jóúton, és most, hogy tudtam, hogy Corey is
ugyanezen a hajón van, ez lesz életem leghosszabb két órája.
Összevont szemöldökkel néztem, és azt kívántam, bárcsak a
tekintetemmel ölni tudnék. Miután leült, körbenézett az asztalnál, és amikor
a pillantása találkozott az enyémmel, felismerés jelent meg az arcán.
Vigyorgott.
Kibaszottul rám vigyorgott, én pedig nem akartam mást csinálni, mint
átrepülni az asztalon és szétrúgni a seggét.
- Colé - mondta röviden a nevem.
- Pritchett.
Éreztem, hogy a barátaim rám néznek, de nem vettem le Coreyról a
halálos pillantásomat.
- Nem tudtam, hogy itt vagy.
- Hasonlóképpen.
Egy nő mögé lépett, és a vállára tette a kezét.
 - Hozhatok valamit inni, édesem? - hajolt le hozzá.
Édesem? Ennek fogalma sincs milyen valójában ez az ember.
Bassza meg! Hol van Ashtyn? Azt akartam, hogy Corel lásson vele.
Tudja, hogy én nyertem, mert Ashtyn a. enyém. Olyan valakivel jártam, akit
mindenki ismert, c. nem ezzel a csajjal, aki úgy nézett ki, mintha az
utcasarkon állt volna. Oké, ez talán egy kicsit durva, mert nem ismertem ezt
a nőt, de a gimnáziumi zaklatómmal randizott, szóval minden kegyetlen név
helytálló.
Ahogy ránézett semmilyen érzelem nem volt benne Mintha egy
alkalmazott lenne, semmit sem tudna róla, ki véve talán a nevét.
Lefogadom, hogy Fahéj vagy valami hasonló szarság. Úgy döntöttem, hogy
azt teszem, amit anyám tanított nekem. Kedvességgel fogom megölni.
- Igen, hozz nekem egy Whiskey kólát, jó?
- Neked bármit - csókolta arcon a nő, majd rám nézel i
- Ismered ezt a fickót? - kérdezte Kenny, és hüvelyujjával Corey irányába
mutatott.
Mosolyogtam. Úgy mosolyogtam, mintha Corey és Én kibaszott
jóbarátok lennénk.
- Igen. Corey és én ugyanabba a középiskolába jártunk
- Bemutatsz minket? - kérdezte Jett.
Nem. Ez a gondolat meg sem fordult a fejemben.
Végül megadóan sóhajtottam, és bemutattam őket.
Mindenki más az asztalnál ezt úgy értelmezte, hogy megismerkedtünk
egymással, ők is kezet fogtak. Kurvára nem értem hozzá a velem szemben
ülő seggfejhez.
Az osztó megkeverte a lapokat, és mindenkinek adott kettőt.
Zsebkirályok. Ez az, baszd meg! Lassan játszottam ki a kezdő lapomat,
csak az egyik srác tétjét adtam meg. Kenny, Jett és Corey is megadta. A
többiek bedobták. Az osztó felfordított három lapot: pikk kettes, kör tízes és
treff király.
Nem mutattam semmilyen érzelmet, ahogy a lapokat bámultam, tudván,
hogy van egy hármasom. Segített a dühöm. Soha életemben nem gondoltam
volna, hogy összefutok ezzel a seggfejjel, és most egy hónapon belül ez a
második alkalom.
Dupla.
A hívó játékos ismét licitált, és a többiek megadták a tétet. Az osztó
felfordított egy kor kettest. Full house-om volt.
Miközben azon gondolkodtam, hogy mennyit tegyek fel, Ashtyn besétált
azajtón. Mintha minden rendben lett volna a világomban, egymásra
mosolyogtunk, ahogy a tekintetünk találkozott, majd, amikor megragadtam
a zsetonokat, hogy emeljek, Corey megszólalt, és egyetlen szóval
felforgatott mindent.
- Ashtyn?
Néztem, ahogy felfigyel a nevére, és úgy éreztem, mintha egy kést döftek
volna a szívembe.
- Corey? - kérdezte. Nyilvánvalóan tudta, ki ő.
All-in, már nem érdekelt a lassú játék.
Miközben néztem a lapcserét, nem figyeltem az ellenfeleimet, Corey
elmosolyodott, és úgy beszélt Ashtynhoz, mintha nem is érdekelné a játék.
- Fogalmam sem volt, hogy itt vagy ezen a bulin.
A kés egy centivel mélyebbre hatolt.
- Most azt kívánom, bárcsak ne lennék - válaszolni Ash.
A tekintetem Ashtynre siklott. Úgy tűnt, mindenkivel jól kijön. Ráadásul,
ha az ember a nyilvánosság előtt áll, akkor is mosolyognia kell, amikor
legszívesebben szemen szúrna valakit, különösen most, hogy minden
élőben zajlik. Honnan ismeri ezt a seggfejet?
 - Ne legyél már ilyen - fedte fel a kártyáit Corey és be dobta az asztal
közepére.
Ashtyn rám nézett.
- Jól vagy? - kérdeztem.
Nem tudtam, hogy mi folyik itt, azon kívül, hogy kezdtem azt hinni, hogy
mindketten utáljuk ezt a fickót. De ő miért utálta?
- Emlékszel, mikor utoljára voltunk ezen a hajón? kérdezte tőlem.
- Igen - bólintottam.
- Most rajtam a sor, hogy összefussak az exemmel.
A kés a szívemben megfordult, és a legkínzóbb fájdalmát okozta, amit
valaha is éreztem, amikor rájöttem, hogy az a személy, akit a legjobban
gyűlöltem, azzal járt, akit a világon a legjobban szeretek.
El kellett tűnnöm az asztaltól.
Igazából le akartam ugrani a hajóról, és kiúszni a partra, hogy egyedül
lehessek, de ez nem volt sem észszerű, sem megvalósítható.
Corey Kibaszott Pritchett volt az exe.
Tudja, milyen érzés átölelni őt. Megízlelni őt. Hallani a nyögéseit. Volt
már benne, az enyémben, ami az enyém. A kettévágott szívem megpróbált
kitörni a bordáim közön A nyomás erősödött a mellkasomon, úgy éreztem,
hogy megborulok és meghalok. Meg akartam halni, tudván, hogy egy ilyen
gonosz embert szerethet egy ilyen kedves ember. Mit árult el ez arról, hogy
szeret engem?
Az asztalra néztem, és észrevettem, hogy a barátaim még mindig bent
vannak.
- Egyikőtök hívjon.
- Mi van? - kérdezte Jett.
- Az osztó után bedobom a lapokat.
 - Mit csinálsz? Azt akarod mondani, hogy tegyünk fel mindent, és
reméljük, hogy bedobod? - kérdezte Kenny.
- Próbálom odaadni neked az összes pénzemet.
- Mi van? - kérdezte Jett és Kenny kórusban.
Ashtyn és Abby mellett Clark úgy nézett rám, mintha valaki más lennék.
Talán igen, és ezért szeretett Ashtyn, mert egykor az ördögöt szerette.
- El akarok tűnni innen. - A tekintetem Ashtynre vándorolt, és ő
összeráncolta a szemöldökét, valószínűleg csodálkozott, hogy miért
reagálok így az exére. Talán azt feltételezte, hogy azért dobtam el az esélyt,
hogy öt lepedőt nyerjek, hogy megdugjam a fürdőszobában, hogy elfelejtse
Coreyt. Nem ez volt a helyzet. Olyan messzire kellett mennem, amennyire
csak lehet, mivel egy kibaszott hajón voltunk.
A srácok egymásra meredtek, miközben türelmetlenül toporogtam arra
várva, hogy eldöntsék, mit tegyenek. Végül Kenny hívott, Jett pedig
bedobta a lapjait. Az osztó feliordított egy pikk négyest, én pedig habozás
nélkül bedobtam a lapjaimat az asztal közepére. Aztán felálltam, friss
levegőt kellett szívnom. Ashtyn hozzám lépett, de Corey megszólalt, és
megakadályozott, hogy kimenjek az ajtón.
- Ti ketten randiztok?
- Ez nem rád tartozik - néztem rá.
- Megeszed a maradékomat - vigyorodott el Corey.
- Fogd be a pofád.
- Ó, felbolygattam a kedélyedet. Hazaszaladsz anyuéi hoz?
- Hagyd békén, Corey - sziszegte Ashtyn.
- A barátnőd vívja a csatáidat?
- Így gondolod? - nevettem.
- Nem számít. Csak egy lyuk volt, amibe beledugtam a farkam.
 - Mi a szart mondtál? - ragadtam meg az ingét az arcába hajolva, közben
a kalapom leesett a fejemről.
- Hűha - hallottam a hátam mögül, és karok próbálta! elrángatni Coreytől.
Meg sem mozdultam.
- A biztonságiak ki fognak dobni, haver - jelentette k r Kenny.
- Nem valószínű, mivel a kibaszott tó közepén vagyunk. Mi lenne, ha
inkább a vízbe dobnálak? - néztem Coreyra.
- Uram - mondta valaki. Nem tudtam, hogy ki az, de nem is érdekelt.
- Azt hiszed, beszélhetsz így a nőmről? - sziszegtem.
- Az enyém volt először.
- Uram - mondta ismét valaki. Figyelmen kívül hagy tam, még mindig
Corey ingét szorítottam az öklömben v próbáltam türtőztetni magam.
A felismerés felötlött bennem, ahogy feldolgoztam a szavait. Nem
számított, hogy övé volt először, mert most vele voltam, és kurvára
szerettem mindenét.
- És én vagyok az, aki élete végéig vele leszek - löktem hátra, ahogy
elengedtem az ingét.
Amikor megfordultam, Ashtyn tekintete találkozott az enyémmel, és
őszintén szólva abban a pillanatban nem tud tam, mit tegyek. Dühös
voltam, de nem rá, egyedül akartam lenni.
- Uram. - Újra hallottam, és megfordultam. Egy nadrágkosztümös nő,
rádióval a kezében állt velem szemben. - El kell hagynia ezt a szobát.
- Már tervben volt - vágtam rá, miközben felvettem a kalapomat, és
kisétáltam az ajtón. A hideg levegő megcsapta az arcom, de nem volt elég
ahhoz, hogy lehűtsön. Szükségem volt még egy italra. Kopogó lépteket
hallottam a hátam mögött.
- Rhys.
- Ne most - néztem hátra a vállam fölött Ashtynre.
 - Haragszol rám?
- Nem, de most egyedül akarok lenni - álltam meg, és fordultam vele
szembe.
- Nem megyek vissza hozzá - jelentette ki.
- Tudom - sóhajtottam. Legalábbis reméltem, hogy így van.
- Nem értem, miért vagy ilyen dühös. Csak azért járatta a száját, mert egy
seggfej, áld azt hiszi, hogy ő Isten ajándéka.
Újra felsóhajtottam, próbáltam megnyugodni.
- Megbeszélhetnénk ezt később? Tényleg szükségem van egy kibaszott
italra.
- Rendben, ahogy akarod.
Ashtyn elindult, de megfogtam a csuklóját, és megállítottam. Közelebb
léptem hozzá, és gyengéden megsimítottam az arcát.
- Nem haragszom rád, de ő is a múltam része.
- Hogyan? - kérdezte elkerekedett szemmel.
- Most nem akarok beszélni róla. Szükségem van egy italra, aztán
egyedül kell lennem néhány percig, amíg mindent feldolgozok.
- Miért löksz el magadtól?
- Nem löklek el. Csak össze kell szednem a gondolataimat.
Smaragdzöld szemei az én kék szemeimbe meredtek, most rajta volt a
sor, hogy felsóhajtson.
- Oké, de akkor rendben vagyunk?
- Természetesen. Csak adj egy kis időt - mosolyogtam
- Oké. Visszamegyek Abbyhez, és majd megkereslek, ha már majdnem
éjfél van.
Előrehajoltam, és az ajkaimat az övéhez nyomtam.
- Köszönöm. És ne aggódj miattam. Semmi olyan, amit a whisky ne
tudna helyrehozni.
 - Azt hiszem, most kellene szexelnünk - mosolygoi i Ashtyn.
Egyetértőén bólintottam.
- Bár szívesen bevinnélek a mosdóba, ahol korábban szexeltünk, de azt
hiszem, ezen a szakaszon már ml vagyunk. Nem gondolod?
- Igazad van. Az én jövőm te vagy.
- Az enyém pedig te. Szeretlek.
- Én is szeretlek.
- Nemsokára találkozunk. - Meg akart fordulni, de én megint
megállítottam azzal, hogy megragadtam a csuklója i
- Beszélj Abbyvel Kennyről.
- Mi van vele?
- Azt akarja, hogy hozzuk össze őket - vigyorogtam.
- Tetszik neki? - lepődött meg Ash.
- Szerintem aranyosnak tartja. Nem biztos, hogy néhány szónál többet
beszéltek egymással.
- Ez izgalmas. Már régóta össze akartam hozni valakivel.
- Beszélj vele, én iszom egyet.
Újra megcsókoltam, majd elment, én pedig a bár irányába indultam. Mire
odaértem, már lenyugodtam, de még, fel kellett dolgoznom, hogy életem
szerelme azzal a sráccal járt, aki megvert a gimiben.
 25.

Ashtyn

Fogalmam sem volt, Rhys miért viselkedett úgy, mintha meg akarná ölni
Coreyt. Persze nem voltam túl boldog, amikor néhányszor összefutottunk az
exével, de soha nem akartam neki ártani. Nos, oké, talán meg akartam
pofozni, de soha nem tettem volna meg. Rhys azonban Corey arcába hajolt,
és a zsigereimben tudtam, hogy ha csak ők lennének a szobában, ökölbe
csaptak volna. Rhys elmondta, hogy Corey az ő múltjának is része.
Hogyhogy? Mit tehetett Corey, ami ilyen reakciót váltott ki Rhysből?
Abból, amit Rhysről tudtam, mióta együtt jártunk, édes volt, kedves, és egy
cseppet sem volt gonosz.
Visszasétáltam a szobába, ahol a pókerjáték folytatódott. Az asztal Rhys
helyét kivéve tele volt, és Kenny rám nézett, miközben Abby és Clark felé
tartottam.
- Mi a fene volt ez? - kérdezte Kenny.
- Nem akarja elmondani - vontam meg a vállam.
A kártyalapokat folyamatosan osztogatták, miközben beszélgettünk.
- Majd én megmondom - jelentette ki Corey. - A rohadék mindig elszalad,
mert fél tőlem.
- Fél tőled? - Tekintetem Coreyra kaptam. - Honnan ismered egyáltalán?
- Igen, haver. Világosíts fel minket - szólt közbe Jett, savasan csipkézve a
szavait. - Mondd el nekünk, hogyan hergeled fel az egyik legkedvesebb
srácot, akit ismerek.
Corey néhány zsetont dobott az asztal közepére.
 - A barátod egy punci. Már a középiskola óta az.
Középiskola óta ismerik egymást?
- Baszd meg, ember! - mutatott Coreyra. - Ki a fasznál képzeled magad? -
Kenny felállt, amitől a széke a fapadlóra borult.
- O, Kenny nagyon dögös, amikor ideges - suttogta nekem Abby.
Minden egyes szóval, amit Corey mondott, szerettein volna az arcába
vágni. De a nyilvánosság előtt nem tehettem, mert nem akartam, hogy
kirúgjanak, ha valami felkerül az internetre, ezért meg kellett őriznem a
hidegvéremet, még ha nem is voltam nyugodt.
- Uraim - figyelmeztette őket az osztó -, ha ez így folytatódik, - meg kell
kérnem mindenkit, hogy hagyja el az asztalt.
- Neki kell távoznia - köpte Kenny, és Corey felé mutatott.
- Csak nyugodjunk meg - mondta nekik Clark. - Fejezzük be a játékot,
utána mindannyian távozhatunk.
Azok a játékosok, akiket nem ismertem, mind bólogattak, és egyetértést
motyogtak. Kenny leült, és a tekintetem visszatért Coreyra. Ő vigyorgott.
Mit láttam benne valaha is? Hogy gondoltam valaha, hogy
összeházasodhatunk. Nem kellett ismernem a teljes történetet Rhysről és
Coreyról ahhoz, hogy tudjam, Corey és én szakítása a legjobb dolog volt,
ami valaha történt. Emiatt az összes pont összekapcsolódott, az összes
csillag és az összes hold egy vonalba került. Elkerültem egy golyót, az
biztos.
Legszívesebben odarohantam volna Rhyshez, hogy megvigasztaljam, és
elmondjam neki, hogy nem érdekel Corey, és valójában soha többé nem
akarok beszélni róla. Megőrjített a várakozás, hogy türelmes legyek, és időt
adjak Rhysnek, de nyilvánvalóan történt valami, ami miatt ennyi év után
így viselkedett.
 Mindvégig szúrós tekintettel néztem Coreyra, amíg ki nem szállt. Corey
kiesésekor csak Kenny és Jett maradtak. Kenny és Jett jók voltak, és
világossá vált, hogy Rhysnek igaza volt. Nem csak a szerencse kellett
hozzá, hanem ügyesség is. Azt kívántam, bárcsak még mindig játszana,
mert látni akartam, ahogy mosolyog, és úgy játszik a barátaival, mint
otthon.
- Megnézem Rhyst. Keress meg minket, ha ennek vége, vagy harminc
perc múlva, mielőtt az óra éjfélt üt - mondtam Abbynek.
- Oké, addig figyelem...
- Kennyt - fejeztem be a mondatot és kacsintottam.
- Túl jól ismersz engem - mosolygott.
Kuncogtam, és az ajtó felé indultam. Rhys azt akarta, hogy beszéljek
Abbyvel arról, hogy összejöjjenek Kenny- vel, de nem volt rá okom. Előbb-
utóbb úgyis megtörténik.
Elindultam a bár felé, ahol Rhys azt mondta, hogy ott lesz. Már vagy
harminc perc telt el, és ha több időre van szüksége, akkor... Hát, nem
tudtam, mit fogok csinálni, mert egy hajón voltunk, az Isten szerelmére.
A hóesés abbamaradt, és amikor a szabadtéri bárhoz értem, láttam, hogy
Rhys egy hőlámpa alatt áll, és egy idősebb férfival beszélget. Rhys
megfordult és elmosolyodott, amikor meglátott. Nyilvánvalóan megérte,
hogy hagytam neki egy kis időt. Mindenki máshogy dolgozza fel a haragot,
és jó tudni, hogy Rhysnek időre van szüksége ahhoz, hogy lenyugodjon.
Rhys kinyújtotta a kezét, és én megfogtam, amikor közel értem hozzá.
- Otis, ő a barátnőm, Ashtyn.
Otis felém nyújtotta a karját, én pedig kezet fogtam vele.
- Hát persze. Te csinálod az esti híreket...
- Valójában az esti híradót fogja vezetni - jelentette ki Rhys.
- Holnap lesz az első nap - mosolyogtam.
 - Gratulálok! - sugárzott Otis.
- Köszönöm!
- Otisnak van egy karaoke bárja.
- Igazán? - néztem meglepődve Otisra.
- Igen, és hallottam, hogy szeretsz énekelni.
- Ezt nem mondanám - derült fel az arcom. - Valójában ő itt a
karaokeénekes - mutattam Rhysre.
Mindannyian nevettünk.
- Nos, ha egyszer eljönnétek kiénekelni a szívetekéi, hívjatok. - Otis
átadta Rhysnek a kártyáját.
- Kösz, haver. Biztos vagyok benne, hogy elmegyünk válaszolta Rhys.
- Jobb, ha megkeresem a feleségemet. Fel kell készülni az éjfélre, meg
ilyesmi. Örülök, hogy megismerhettelek ti teket. - Újra kezet fogtunk.
- Kérsz egy italt? - kérdezte Rhys, miután Otis elmem.
- Persze.
A bárpult felé fordult, elengedte a kezemet, és ujját fel emelve jelezte,
hogy újabb italt kér. Fogalmam sem volt, mit rendelt, amíg a pultos le nem
tett egy pohár Rose-t a bárpultra.
- Ki maradt még az asztalnál? - kérdezte Rhys, miközben átnyújtotta
nekem a poharat.
- Kenny és Jett.
- Corey nem?
- Dehogy - ráztam meg a fejem.
- Szóval itt ólálkodik?
Belekortyoltam a boromba, és a poharat a mellettünk lévő magas asztalra
tettem.
- Azt hiszem, igen.
- Nem hiszem el, hogy az exed Corey Pritchett - vett egy mély levegőt.
 - Nem hiszem el, hogy együtt jártatok a középiskolába - sóhajtottam.
- Elmondta?
- Igen, de csak ennyit mondott - bólintottam.
- Csak az első évben jártunk együtt gimibe.
- Igazán? És ennyi idő után is emlékszel rá?
A távolba nézett, és beletelt néhány percbe, mire válaszolt.
- Kicsit nehéz elfelejteni azt a fickót, aki Ők nélkül megvert.
- Ő volt az, aki zaklatott téged? - A szemeim tágra nyíltak, miközben a
gyomrom összeszorult.
- Szinte minden nap. - Ivott egy kortyot az italából.
Elszorult a torkom, ahogy eszembe jutott, amit Rhys korábban mesélt a
zsarnokáról, és arról, hogy pár hete összefutott vele ugyanazon az éjszakán,
amikor Philip megpróbált megerőszakolni.
- Most már tudom, miért utálod őt annyira.
- Régen volt, de bassza meg, felforr a vérem attól, hogy tudom, ő az exed.
Néhány pillanatig hallgattunk. Nem tudtam, mit mondjak, mert én sem
tudtam megváltoztatni a múltamat, ahogy ő sem az övét. Azt sem tudtam,
mit tennék az ő helyében. Engem nem zaklattak gyerekként. Valójában a
népszerű lányok közé tartoztam. Amit tudtam, az az, hogy szeretem Rhyst.
Bejött az életembe, és olyan, mint napsütés az eső után. A gondolat, hogy
elhagy, a világom végét jelentené. Nem tudnék továbblépni az életemmel,
ha ő nem lenne benne. Rhysre van szükségem, hogy boldoggá tegyen.
Közelebb léptem, és Rhys átkarolt. Mielőtt kitalálhattam volna, mit
mondjak, maga az ördög lépett oda.
- Még rajtad van a bugyid, Colé?
Éreztem, hogy Rhys teste megfeszül.
- Bassza meg - sziszegte.
 - Ne feledd, hogy a visszavágás szar dolog, sok ével vártam arra, hogy
visszakapjam - vigyorgott Corey.
Minden harag, amit kordában tartottam, kitört belőlem.
Megpördültem és meglöktem Coreyt.
- Fogd be a pofád, Corey! - Corey hátratántorodott, Rhys pedig
megragadta a derekam, és megpróbált visszahúzni, de én tovább nyomtam,
miközben kiabáltam. - Semmi közünk sincs hozzád. Hagyj minket békén!
Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy ki van körülöttem, és az sem,
hogy a kirohanásom bejárja az egész internetet. Annyira elegem volt Corey
baromságaiból.
Egy lány jelent meg Corey mellett. Csinos volt, szőke, nagy mellekkel, és
aranybarna bőre. A kurva a télben barnult le.
- Ne nyúlj az emberemhez! - sziszegte a lány.
Meghátráltam, és nem azért, mert azt hitte, hogy a férfi miatt fogunk
veszekedni, hanem rájöttem, hogy Rhys és én jobbak vagyunk ennél.
Jobbak annál a szemétnél, amit ez a két ember jelentett.
- Rendben. - emeltem fel a kezem, aztán megragadtam Rhys kezét. -
Corey, ugorj egy fejest a hajó elejéről.
Magam után húztam Rhyst. Fogalmam sem volt, hogy hová, de nem
akartam ott állni velük. A hajó hátsó részéhez mentünk, ahol emberek
álldogáltak. Egyre kevesebb helyre tudtunk menni, és alig vártam, hogy
partra szállhassak. Istenem, bárcsak ne egy hajón lennénk.
- Ugorj egy fejest a hajó elejéről? - Rhys felnevetett.
Felnyögtem, és felnéztem a sötét égre.
- Most nagyon mérges vagyok. Nem figyeltem arra, mit mondok.
Rhys átkarolta a vállamat, és magához húzott.
- Ha te nem lépsz közbe, leütöttem volna, és a zsaruk valószínűleg már a
mólón várnának rám, mire visszaérünk.
 - Mekkora volt ennek az esélye? - Csalódottan forgattam a szememet.
Még mindig éreztem, ahogy a forróság végigfut az ereimben. Gyűlöltem
Coreyt. Utáltam. Mi lett volna, ha soha nem szakít velem? Mi lett volna, ha
megkérte volna a kezem, ahogyan azt hittem, hogy egyszer majd megteszi?
Láttam volna az igazi arcát?
- Mi lenne, ha soha többé nem jönnénk fel erre a hajóra?
- Én is ugyanerre gondoltam - hajtottam a vállára a fejem, és a csillogó
égboltot néztem.
Néhány percig így maradtunk, amíg a barátaink csatlakoztak hozzánk.
- Hát itt vagytok! - mondta Kenny.
- Ki nyert? - kérdezte Rhys.
- Természetesen én - mosolyodott el Jett.
-Mindjárt éjfél van - lépett oda egy pincér egy tálca pezsgővel.
Mindannyian trombitát ragadtunk, és rájöttem, hogy a hajó másik végén
lévő asztalon hagytam a Rosémat. Hát jó. Percekre voltunk attól, hogy
visszatérjünk a mólóra, és hazainduljunk.
.Miközben vártuk, hogy az óra éjfélt üssön, lopva Abby irányába
pillantottam. Ő és Kenny nevetgéltek és beszélgettek. Tudtam, hogy össze
fognak jönni. Valószínűleg az is segített, hogy egy kibaszott hajón
ragadtunk.
Soha többé nem akartam ezt.
Nem szállók fel hajókra.
Nem sokkal később az emberek tíztől kezdtek vissza számolni. Amikor
egyhez értünk, mindannyian koccintottunk az új évre, és Rhys és én
csókolóztunk. Tűzijáték kezdett dörögni a távolban. Amikor megcsókolsz
egy emberi nem tudhatod, hogy valóban ő a megfelelő.
Világos volt, hogy ez a személy számomra Rhys.
 Az esti hírekre való átkapcsolás nem sokban különbözött a késő esti
hírektől, kivéve, hogy korábban végeztem. A napi megbeszélés még mindig
ugyanabban az időpontban volt, mint korábban, de most, amikor
megérkeztem a munkahelyemre, először a promóciós videókat csináltam
meg ahelyett, hogy a megbeszélést, és utána a promóciót.
Miután felfrissítettem a sminkemet a stúdióban lévő egyetlen öltözőben,
küldtem Abbynek egy üzit. Rhys ma este dolgozott, én pedig szerettem
volna megtudni, mi van Kennyvel és Abbyvel. Tudtam, hogy néhány napja
együtt lógtak, miután elmentünk szilveszterkor, de tudni akartam, hogy
tényleg összejöttek vagy sem.

Én: Mit csinálsz a vacsoraszünetben?

Abby: Az unalmas salátámat eszem. Miért?

Én: Ebédelj korábban, hogy elmehessünk vacsorázni.

Abby: Oké. Történt valami?

Én: Nálam semmi. Csak hiányzik a barátom.

Abby: Oké. Találkozunk később.

Az adásom után az asztalomnál vártam Abbyt, amikor SMS-t kaptam.

Féltem, amikor elolvastam, hogy kitől van.

Corey: Gratulálok az esti híradóhoz való átálláshoz.

 Bámultam a szavakat a kijelzőn, és ujjaim a betűk fölött lebegtek, mielőtt
válaszoltam. De nem tettem. Mit lehetett volna? Megköszönjem?
Bassza meg.
- Kész vagy? - kérdezte Abby az asztalomnál.
- Igen. Találd ki, ki írt nekem SMS-t? - álltam fel.
- Ki?
- Corey! Elindultunk a liftek felé.
- Mit akart?
- Gratulálok az esti híradóhoz való átálláshoz.
- Válaszoltál neki?
- Isten ments! - Beléptünk a liftbe, és Abby megnyomta az előcsarnok
gombját.
- Valószínűleg szakított azzal a prostival.
- O, Istenem! - nevettem, a hasamat fogva. - Kurva volt, mi?
- Az volt. Kenny...
- Ha már Kennyről beszélünk... - vonogattam a szemöldököm. - Ti
kerten?
- Ez privát dolog.
Felsikoltottam, amikor a lift megállt, és a földszinten kinyíltak az ajtók.
Nem gondoltam volna, hogy egy harminchárom éves nő ennyire izgatott
lehet, amikor a munkatársa közli vele, hogy a barátja barátjával randizik.
De én mégis sikongattam.
- Felvehetem a Roenick-mezt a meccsre? - kérdeztem Rhys-t. Néhány
hete, hogy átmentem az esti híradóba, és Rhys szerzett nekem négy jegyet.
Meghívtam Jaime-el, Kylie-t és Colleent. A bátyáim természetesen
irigykedtek. Azt hiszem, Ethan még fel is hívta Rhyst, és azt mondta neki,
hogy Rhys tartozik neki, és össze kell hoznia egy közös meccset.
246
- Nem - mondta határozottan.
 - Igazán? - ráncoltam a homlokomat.
- Nem arról van szó, hogy nem akarom, hogy a meze met viseld. Hanem,
mert alá van írva, és nem akarom, hogy valami baja legyen.
- Igaz. Erre nem gondoltam - bólintottam egyetértőén.
- Van Toews, Kané, Crawford és Tootoo mezem. Válassz egyet.
- Miért van ennyi?
- Nekem adták. Nem fogom visszautasítani a mezekei.
- Melyik a legjobb játékos?
- Tudod, hogy erre nem tudok válaszolni. Ehhez elfogulatlannak kell
lennem.
- Akkor melyiket vegyem fel?
- Nos, Toews a kapitány...
- Akkor azt veszem fel.
- És Crawford a kapus - mosolyodott el Rhys.
- O... - Rájöttem, hogy elfogja mondani, hogy ki-ki csoda.
- Tootoo...
Kuncogtam a név hallatán. Miért is ne mondaná el? Rhys abbahagyta és
rám nézett.
- Mi az? - kérdeztem.
- Nem fontos. Csak válassz egy mezt. Nem tévedhetsz - sütötte le a
szemet.
Egy pillanatig gondolkodtam.
- Crawforddal megyek. Az egész játékot végigjátssza, igaz?
- Általában.
- Jó. A lányok viselhetik a többieket?
- Persze - bólintott Rhys és a szekrény felé fordult.
 A lányokkal lesétáltunk a lépcsőn, közelebb az üveghez. Rhys az üvegfal
mellett, a pálya felőli oldalon szerzett nekünk helyeket, így alaposan meg
kellett köszönnöm neki. Miután leültünk, készítettünk egy szelfit
négyünkről, és elküldtem a bátyáimnak, a háttérben a jéggel. A képet a
Facebookra is feltettem, és küldtem Rhysnek egy köszönő üzenetet.
Az első szünetben a lányokkal elmentünk sört és nachost enni. A
telefonom rezgeti a farmerom hátsó zsebében.

Corey: Láttalak a tévében. A barátod adja neked ezeket az üléseket?

A szememet forgatva visszadugtam a telefont a farmeromba. Arra a

beszélgetésre összpontosítottam, amit a lányok folytattak arról, milyen
vicces, hogy csajos estét tartunk egy jégkorongmeccsen, és a férjük otthon
van a gyerekekkel. Megfájdult a szívem a gondolattól. Mélyen legbelül
szerettem volna részt venni a beszélgetésben. Tudni akartam, milyen érzés
szeretni valakit, mielőtt még találkoztál volna vele. Tudni, milyen érzés azt
érezni, ahogy a pocakodban mozog. És milyen érzés ránézni valakire, és
tudni, hogy te teremtetted.
Komolyan gondoltam? Akarok egy babát, most?
 26.

Rhys

Két nappal ezelőtt újabb rémálmom volt. Úgy tűnik, hogy Coreyval való
találkozás tette ezt velem. Bár ez az álom más volt.
Ahelyett, hogy Bridgette megcsalt volna egy névtelen sráccal az
ágyamban, Ashtyn és Corey együtt voltak. Az egyetlen dolog, ami miatt
túljutottam ezen a rémálmon, az volt, hogy Ashtyn mellett ébredtem, és
tudtam, hogy velem van.
Akárcsak ma reggel.
Megmozdult mellettem, mintha ébredezne. Ujjammal lassan cirógattam,
mintha összekötném az összes apró szeplőt puha bőrén.
- .Mit csinálsz? - kérdezte álmosan.
Mosolyogva néztem rá, miközben találkozott a pillantásunk.
- Tudod...
Végigsimítottam kemény mellbimbóján, amely átütött az alvóspólóján, és
megforgattam a csúcsán, mielőtt ugyanezt tettem volna a másikkal is.
Megremegett mellettem, ezt pedig jelnek vettem, hogy betakarjam a
testemmel, a hasát használva arra, hogy keményebbé tegyem magam.
Keményebbé, hogy bele tudjak csúszni, és felkeltsem egy jó reggelt
szexszel.
A számat az övéhez szorítottam. Ashtyn ajka kinyílt és a nyelvemet
kereste. A nyelvem a szájában dolgozott, majd kissé hátrahúztam a fejem,
és enyhén megharaptam az alsó ajkát. Minden centimétere cukor volt
számomra, és amint megízleltem az első ízét, tudtam, hogy nem tudok
leállni. A pólója után a boxerem került le rólam, majd lehúztam a bugyiját
is.
Mindketten meztelenek voltunk, a nyelvemmel végigsimítottam a torkán
és a nyakán, miközben nyögött és hátrahajtotta a fejét. A számmal
rátapadtam a torkára, éreztem, ahogy a pulzusa az ajkaim között lüktetett.
Ha nem vigyázok, el kell takarnia a nyomokat a bőréről, mielőtt adásba
kerülne. Vagy egész Chicago tudtára adhatná, hogy egy felülmúlhatatlan
reggeli szexben volt része.
Akárhogy is, csak a dolgomat teszem.
És jól.
Kissé oldalra fordultam, végigsimítottam a kezemmel a mellkasán, és
meg sem álltam, amíg meg nem találtam a keresett forróságot. Jézusom.
Kurvára készen áll mindig. Annyira készen állt, hogy éreztem, ahogy a
mellkasomra nyomódik, és mielőtt észbe kaptam volna, helyet cseréltünk.
Ashtyn rám vigyorgott, ahogy a csípőmre terpesztett, majd birtokba vette az
ajkaimat.
Éreztem a melegét, ahogy a farkamhoz csúszott.
- Óvszer - nyögtem ki.
Ez volt a legtöbb, amit tehettem, mert ha nem vagyok benne hamarosan,
úgy elélvezek, mint egy fiú, aki először bolondozik egy lánnyal.
Ashtyn odanyúlt az éjjeliszekrényemhez, és előveti egyet. Azt vártam,
hogy átadja nekem, de ehelyett ő nyitotta ki, majd elvégezte a feladatot. A
szája visszatért az enyémhez, én pedig hazavezettem magam.
Levegő után kapkodott, megszakítva a csókunkat, mi közben kitöltöttem.
- Basszus. Igen - nyögte, miközben benne ringatóztam. Olyanok voltunk,
mint egy jól beolajozott gép, ahogy újra és újra elmerültem benne. Ő
nyöszörgött, én nyögtem, és éppen mielőtt elélvezett volna, a
mellbimbójába kapaszkodtam, és erősen szívtam.
 - A francba! - sziszegte orgazmus közben.
Én még nem voltam kész.
Benne maradtam, miközben oldalra fordítottam, majd mögé
helyezkedtem és felemeltem a lábát, hogy szétfeszítsem. Karjával a
nyakamba kapaszkodott.
- Istenem, kicsim - nyögtem fel. - Ha ebből a szögből nézem, ahogy a
melleid ugrálnak, két másodpercen belül megérkezem.
- Nem - tiltakozott nyögve.
Elmosolyodtam, még mindig pumpáltam belé. Tudtam, hogy újra el akar
élvezni, és én ezt el is akartam érni. Felgyorsítva a tempómat, együtt
ringatóztunk, majd kezemmel megkerestem a csiklóját, és az ujjammal
köröztem rajta a lökéseim ritmusában.
- Rhys - nyögte Ashtyn.
- Ez az, Cupcake.
Te jó ég, ha a nevemet nyöszörgésként hallottam az ajkán, az majdnem
elég volt ahhoz, hogy elveszítsem.
- Gyorsabban - lihegte. Az ujjaim erősebben nyomódtak a csiklójához. -
Közel vagyok.
Felgyorsítottam a lökéseimet, végül éreztem, hogy újra remegni kezd.
Ezúttal ahelyett, hogy a mellbimbóját szopogattam volna, a fülcimpájába
haraptam, és egy borzongás futott végig a gerincemen, ahogy a latexbe
élveztem.
Mindketten izzadtak voltunk, de tudtam, hogy jól megdugtam.

Ashtyn kezdte áthordani hozzám a cuccait. Úgy döntöttünk, hogy először

az ő lakását adjuk ki bérbe, aztán keresünk egy helyet, ahová
költözhetnénk, mielőtt az enyémet is bérbe adnánk. Miután talált bérlőt, azt
terveztük, hogy a cuccait raktárba helyezzük. Ez egy újabb Ők volt, amiből
tudtam, hogy ő csak és kizárólag velem van.
Január közepén a zsaruk közölték Ashtynnel, hogy a nyomozást lezárták.
A férfi legalább egy éven át követte és megszállottan rajongott Ashtynért. A
rendőrség órákon át tartó felvételeket talált róla otthon, és olyasmit, ami
úgy nézett ki, mintha egy neki készített hálószobát találtak volna a
pincében. Olyan volt, mint amit a tévében vagy valami hasonló szarságban
látott. Szerencsére vége lett az őrületnek.
- Mit akarsz ma csinálni? - kérdeztem, miközben Ashtyn és én
kortyolgattuk a reggeli kávét, és újságot olvastunk.
- Nem tudom - nézett rám vállat vonva. - Te mit szeretnél?
Egy pillanatra elgondolkodtam a kinti napsütést bámulva.
- Mit gondolsz a magasságról?
- Miért?
- Van egy ötletem.
- Világosíts fel - hajtotta össze az újságot, és a kezébe támasztotta az
állát.
- Hadd telefonáljak egyet. - Letettem én is az újságot, és felkaptam a
telefonomat, miközben az irodám felé tartottam.
- Ki kell menned telefonálni a szobából?
- Ez egy meglepetés.
- Miért?
- Majd meglátod.
Elintéztem a hívást és visszamentem a konyhaszigethez.
- Elintéztem, mehetünk.
- Hova?
- Még mindig meglepetés.
 Ashtyn felnyögött, én pedig felnevettem, miközben visszaültem mellé a
székbe.
- Visszavágó karácsonyra.
- Igen, de akkor találkoztál a példaképeddel. Én Channing Tatummal
találkozom?
- Hogyan? - kiáltottam fel. - Channing Tatum a példaképed?
- Nem, de nem bánnám, ha találkoznék vele - nevetett.
- Mije van neki, ami nekem nincs? - fontam keresztbe karjaimat a
mellkasomon.
- Azok a táncmozdulatok - válaszolta mosolyogva.
- Nekem is vannak mozdulataim.
- Mutasd meg.
- Jó, nem ismerem a mozdulatait - morogtam. - Van más is?
Egy pillanatra elgondolkodott.
- Semmi, ami érdekelne.
- Jó - mosolyogtam.
- Szóval, elmeséled, mit terveztél mára?
- Dehogy - kortyoltam egy utolsó kortyot a kávémból.
- Ahhh! Nem vagyok benne biztos, hogy szeretem a meglepetéseket -
nyögött fel.
- Dehogynem, Cupcake. Mindenki szereti a meglepetéseket - mindenki
szereti a meglepetéseket.

Izgatottan néztem az arcát, amikor rájött, hogy mit csinálunk ma.

Csináltam már ilyet, de nem egy barátnővel, hanem Kennyvel, és biztos
voltam benne, hogy ezúttal sokkal jobb lesz.
254
3
Szex egy repülőgép fedélzetén, technikailag legalább egy mérfölddel a föld felett.
- Most már megtudhatom?
- Nem - válaszoltam, és kinyitottam az autót.
- Mikor fogom tudni?
- Ha odaérünk.
Beültünk az autóba és elindultam a Chicago-i repülőtér felé. Nem fogunk
csatlakozni a Mile-high klubhoz.
Legalábbis ma nem.
- Repülünk valahova? - kérdezte Ashtyn, miközben a távolban lévő
irányítótoronyra nézett.
- Nem pontosan.
- Ezt, hogy érted? Egy repülőtérre megyünk.
- Vitorlázó géppel repültél már valaha?
- Nem igazán - horkantott fel.
- Akkor ma fogsz. .
- Ezt most komolyan mondod? - kérdezte elkerekedett szemekkel.
- Halál komolyan.
- Mindjárt szívrohamot kapok.
- Jobb, ha nem. Ma repülnöd kell.
- Hogyan?
Ahhoz az épülethez mentem, ahova telefonon irányítottak.
- Ismerek egy srácot, aki ismer egy srácot.
- Az én szövegemet használod? - forgatta a szemét.
- Általában ezt három héttel előre le kell foglalni.
- Tényleg?
- Igen - erősítettem meg, és kinyitottuk az ajtót, hogy kiszálljunk az
autóból.
Miközben az ablaknál várakozott, és az aszfaltra nézett, bejelentkeztem.
Alá kellett írnia néhány papírt, majd találkoztunk egy FAA tanúsítvánnyal
rendelkező repülésoktatóval. Ashtynnek a repülőgép mechanikájának
minden csínját-bínját elmesélte, miközben én figyeltem. Átnézték a
műszerfalat, majd elvégezték a kisrepülőgép repülés előtti ellenőrzését.
Ezután mindhárman bemásztunk a repülőgépbe. Ashtyn és a pilóta elől
ültek, én pedig hátul. Egész idő alatt mosolyogtam, miközben néztem, hogy
mindent megtanul, amit a repülőgép vezetéséről tudnia kell. Láttam, hogy
sugárzik belőle az öröm, ahogy mindent magába szívott, és tudtam, hogy a
szombati tervem helyes döntés volt. Ez egy őrült, hirtelen ötlettől vezérelt
terv volt, de Ashtyn ragyogását látva ez az, amit akartam tőle.
Becsatoltuk magunkat a négyszemélyes, egymotoros repülőgép
pilótafülkéjébe, és Ashtyn a kifutópályára gurított minket. A repülőgép
irányítása hasonló, mint az autóvezetés, de természetesen több kezelőszerv
van, ha már egyszer ténylegesen a levegőbe kellett juttatni a gépet.
Miután az irányítótoronytól megkaptuk az engedélyt a felszállásra, a
pilóta átvette a vezetést az FAA biztonsági előírásai miatt. A pilóta még
mindig irányította a gépet, amikor felemelkedtünk az utazómagasságra, és
Ashtyn rám nézett.
- Ez elképesztő - mosolygott.
Visszamosolyogtam.
- Tudom - válaszoltam a fülesbe, amit viselnünk kellett.
- Rendben, Ashtyn. Az irányítás a tiéd - mondta a pilóta.
Ashtyn visszafordult, és átvette az irányítást. Nem habozott, amikor a
pilóta különböző utasításokat adott neki.
Emelkedtünk, ereszkedtünk, többször megfordultunk, és j amikor már
közel voltunk a célállomásunkhoz, Ashtyn rádión értesítette az
irányítótornyot, hogy a pilóta számára szabad-e a leszállás.
Leszálltunk a Grand Genf repülőtéren, ahol egy fekete autó várt ránk.
- Hová megyünk? - kérdezte Ashtyn a haját igazítva.
 - Ebédelni.
- Ebédelni?
- Elmegyünk a Grand Geneva Spa and Resortba itt Wisconsinban
ebédelni, mielőtt hazarepülünk.
- Hogy lehet ez most a való élet? - nevetett. - Úgy érzem magam, mint
egy híresség.
- Nos, te híresség vagy.
- Csak Chicagóban.
- Igaz, de technikailag barid lefoglalhatja ezt az élményt.
- Fogalmam sem volt, hogy ez lehetséges. Köszönöm.
Odahajolt, és puha ajkait az enyémre tapasztotta.
- Ez jobb, mint otthon ülni és nézi a műsorokat.
- Persze, hogy jobb.
Miután az autó kitett minket a bejáratnál, a Grand Caféba mentünk
ebédelni.
- Köszönöm, hogy ezt megteszed értem. - Ashtyn elmosolyodott, és
kinézett az ablakon a tóra.
- Szívesen, jó móka egy kis kiruccanás, igaz?
- Ez elképesztő.
- Ha már a csodálatosról beszélünk, találtam néhány házat, amit meg
kellene néznünk.
- Igen? - mosolygott.
- Itt vannak, mutatom. - Elővettem a telefonomat a zsebemből, és
megnyitottam az ingatlanügynök honlapját, ahol néztem a házakat.
Odamentem az elsőhöz, és átadtam Ashtynnek a telefonomat. - Mit
gondolsz erről?
Végigpörgette a képeket.
- Nincs kandalló.
 - De van egy medence.
- De mi kandallót és medencét akarunk, igaz?
- Oké. - A telefonomért nyúltam. - Mit szólsz ehhez?
Ashtyn visszavette a telefont, és megnézte a következő képeket.
- Szerintem menjünk, nézzük meg, mert ha kicsi a szekrény, akkor szóba
sem jöhet.
- Oké - nevettem. - Mi lenne, ha felhívnám az ingatlanügynökömet, és
megkérném, hogy állítson össze néhány helyet, amit megnézhetnénk a jövő
hétvégén?
- Tetszene - hajolt át az asztalon, és puha ajkait az enyémhez nyomta.

A következő pénteken Ashtyn felnyögve csukta be maga mögött az ajtót,

miután hazaért a munkából.
- Rossz napod volt? - kérdeztem, és kortyoltam a sörömből.
- Nem, remek napom volt - akasztotta fel a kabátját.
Letettem a sörömet a dohányzóasztalra.
- Szóval, mi ez a nyögdécselés?
A San Jose Sharks és a Minnesota Wild meccsét néztem, ami éppen akkor
kezdődött. A Sharks ellen játszottunk dupla meccset, hogy pótoljuk az
októberben elmaradt játékot. A dupla meccsek általában nem voltak
szokványosak a jégkorongban, mert a hoki megerőltető és kimerítő, de meg
kellett csinálni.
- Corey...
- Corey? Mi a fasz?
Ashtyn felsóhajtott, és lerogyott a kanapéra.
- Folyton SMS-eket ír nekem.
Rögtön elvesztettem az érdeklődésemet a meccsre.
 - Hogy érted azt, hogy folyton SMS-eket ír?
- Folyamatosan SMS-eket küld véletlenszerű szarokról.
- Mint például? - Próbáltam megőrizni a hidegvéremet, de őszintén
szólva az, hogy Corey Ashtynnel kommunikált, a végsőkig próbára tette a
türelmemet. Ki a faszom csinál ilyet? Egy kibaszott seggfej, aki a saját
szemével látta, hogy Ashtyn továbblépett. Mit mondhatott vagy akarhatott?
Ashtyn feloldotta a telefonját, és olvasni kezdte őket.
- Láttalak a tévében. A barátod szerezte neked azokat a helyeket? Túl jó
vagy ahhoz, hogy most visszaírj? Milyen volt a napod? Nem ma van az a
nap, amikor megismerkedtünk? Hiányzol...
- Hogy mi van? - kaptam ki a telefont a kezéből, és elolvastam a többi
üzenetet.
Corey: Hiányzol. Hívj fel.
Corey: Szeretlek. Tudom, hogy azt mondtam, hogy hazudtam, de az
hazugság volt.
Corey: Kérlek, legalább írj vissza. Hibáztam.
Corey: Nem tudom megállni, hogy ne gondoljak rád.
Corey: Kicsim, szakíts azzal a vesztessel, és feleségül veszlek. Szeretlek.
- Menj hozzá feleségül? - sziszegtem. - Megkérte a kezed?
- Nem mondanám, hogy egy üzenetben küldött lánykérés hiteles.
A testem megfeszült, ahogy a düh sugárzott az ereimben. Meg akartam
ölni. A szart is ki akartam verni belőle, ahogy ő tette velem évekkel ezelőtt,
de addig nem álltam volna le, amíg lélegzik.
- Leszarom. Ki a faszom csinálja ezt? - A kanapéra dobtam a telefont.
- Számít? Egyszer sem válaszoltam neki, és nem is hívtam vissza.
- Miért nem mondtad, hogy üzent neked?
- Mert csak újév után kezdte.
- Már majdnem egy hónapja! - sziszegtem.
 - Nem akartam, hogy olyan dühös legyél, mint most.
Bámultam rá, feldolgozva, amit mondott.
- Dühös vagyok, mert csak azért csinálja ezt, mert randizol velem.
Gondolkozz rajta.
Elkezdtem ide-oda járkálni a tévé előtt.
- Nem számít. Veled vagyok.
- Szerinted abbahagyja?
- Letiltom a számát.
- Jó - léptem arrébb. - Várj!
- Várjak?
- Add ide a telefonod - nyújtottam felé a kezem.
- Miért? - szorította a mellkasához, távol tőlem.
- Mert fel fogom hívni azt a rohadékot.
- Mi? Miért?
Odaléptem hozzá még mindig felé nyújtott kézzel.
- Mert megvolt a lehetősége, Cupcake. Ő elengedett, én pedig soha nem
engedlek cl. Ezt tudnia kell.
- Csak letiltom a számát, és kész.
- Amíg fel nem bukkan a munkahelyeden, vagy valami szarság. Ezt az
utat már bejártuk egy zaklatóval. Nincs szükségünk még egyre - álltam meg
előtte.
- Ha zaklatni akar - amit nem fog tenni -, akkor is megteheti, ha felhívod.
A pokolba is, lehet, hogy ettől még jobban fogja csinálni.
- Ezt meg kell tennem.
- Miért?
Végigsimítottam a kezemet az arcomon és felsóhajtottam.
- Mert nem nyerhet.
- Nem fog nyerni. Ha valaki nyer, akkor az te leszel - intett felém.
 - Csak hadd tegyem meg. Meg kell tennem.
Egy pillanatig bámult rám, majd átnyújtotta a telefont.
- Oké.
- Tényleg?
- Igen. Miután kiderült, hogy zaklattak, utánanéztem a témának, és azt
olvastam, hogy a zaklatóval való szembe- szállás jót tesz a zaklatóttnak.
Természetesen soha nem akartam elmondani neked, hogy ki ő. Úgy
gondoltam, jobb lesz, ha hagyjuk a dolgot.
Erről nem tudtam. Az, hogy ismét megpróbálta tönkretenni az életemet,
az volt az utolsó csepp a pohárban. Már nem voltunk gyerekek.
Mielőtt lebeszéltem volna magam róla, kivettem a kezéből a telefont,
megtaláltam a számát a névjegyzékében, és megnyomtam a gombot, hogy
felhívjam. Kétszer csörgött, mielőtt felvette volna.
- Ashtyn! Köszönöm...
- Nem Ashtyn vagyok.
- Colé.
- Igen, én vagyok az. Ne hívd fel a barátnőmet!
Újra járkálni kezdtem a nappaliban, mert nem bírtam egyhelyben állni.
- Bárkit felhívhatok, akit csak akarok.
- Haver, már nem érdekled őt. Te csak a múltja vagy.
- Örülök, hogy így gondolod, de én másképpen tudom.
- Régebb óta ismerem, és az enyém volt először.
- Miért érdekel ez téged egyáltalán? Továbbléptél azzal a szőkével.
- Nem érdekel az a csaj.
- Oké, hagyd békén Ashtynt, vagy...
- Fenyegetsz?
- Kellene?
- Nem tenném, különben... - nevetett.
 - Különben mi? Úgy megversz, mint a középiskolában? Sokkal nagyobb
vagyok, seggfej, és akár tetszik, akár nem, Ashtyn és én együtt vagyunk.
- Nem sokáig.
- De, sokáig. Örökre. - A pillantásom találkozott Ashtyneval, és
elmosolyodott. Megpróbáltam visszamosolyogni, de a nevetéstől a
fülemben, csalódottan lehunytam a szemem.
- Szóval megmutatta neked a Pinterest tábláját? Ti ketten most
összeházasodtok?
- Nem tudok semmilyen tábláról. - Ashtyn a szemét forgatta, és a fejét
rázva felsóhajtott. - És igen a válasz a másik kérdésedre, ha megengedi.
- Nem, ha megállítalak.
Letette, én pedig elvettem a fülemtől a telefont. Fogalmam sem volt, mire
gondol, de úgy éreztem, a mi kis játékunknak még nincs vége.
 27.

Ashtyn

Néhány hete, amikor a barátaimmal a meccsen voltam, azt gondoltam,

hogy babát szeretnék. Ez rövid életű volt, mert az, hogy képes vagyok
bármikor repülőre ülni és el utazni egy gyógyfürdőbe... inkább ez az én
stílusom.
Legalábbis egyelőre. A biológiai órám ketyegett, de szerettem, ami Rhys-
szel történt, és nem akartam elijeszteni őt.
Ráadásul, hogy hozhattam volna egy babát a világra, amikor ennyi dráma
történik? Kibaszott Corey. Csak azt akartam, hogy békén hagyjon. Minden
üzenete zavaros volt, és miután Rhys felhívta, azt gondoltam, hogy talán
Corey csak azért csinálja, hogy szakítsunk.
- Ha megkérdezhetem, mit csinálsz? - kérdeztem.
- Semmit. Milyen tábláról beszelt?
Vettem egy mély lélegzetet. Ha azért ijedt meg, mert előre terveztem,
akkor jobb, ha most tudom meg.
- Van egy esküvői táblám a Pinteresten.
Néhány másodpercig hallgatott.
- Ennyi?
Bólintottam.
- Igen. Corey...
- Bassza meg, Corey. Nem akarok még egyszer arról a seggfejről
beszélni.
- Oké. Add vissza a telefont.
 - Mit fogsz csinálni? - kérdezte.
- Letiltom a számát.
Pontosan ezt tettem.
A következő hetekben Rhys és én több házat is megnéztünk. Már nem
volt szükségem a város zajára és nyüzsgésére. Kandallót és medencét
akartam. A pokolba is, kan- dallót akartam a medence mellé. Egyik
megnézett ház sem volt az igazi, de addig is találtam egy bérlőt a
lakásomhoz. Furcsa volt tudni, hogy egy idegen lakik a lakásomban, de
amióta Philip meghalt benne, egyáltalán nem éreztem, hogy az enyém
lenne. Az új bérlőt nem zavarta, hogy egy embert megöltek a nappalimban.
Sőt, paranormális író, és úgy gondolta, hogy ez segít neki az írásban.
Mindenki a maga módján fejlődik, gondolom.
Egyesek talán azt gondolják, hogy a közös házvásárlás mindössze négy
hónapnyi randevú után túl gyors. Lehet, hogy egyesek számára az, de ha az
ember tudja, akkor tudja. Rhysszel más volt, mint bármelyik férfival, akivel
korábban randiztam. Megmosolyogtatott, megnevettetett, és biztonságban
éreztem magam, amikor vele voltam. És majdnem golyót kapott, hogy
megvédjen engem. Ha ez nem igaz szerelem, akkor nem tudom, mi az.
- A lányok ma este munka után átjönnek. Megnézzük a meccset.
Rhys egy pillanatra rám meredt, ahogy az ágyban feküdtünk. Ez olyasmi,
amit hetente néhányszor csináltunk. Mintha úgy éreztük volna, minél
tovább maradunk az ágyban, annál jobban lelassul az idő, így több időt
tölthetünk együtt.
- El akarsz késni a munkából?
- Tessék? - kuncogtam.
- Épp most izgattál fel azzal, hogy a lányok átjönnek megnézni a
meccset. Biztos vagyok benne, hogy ezzel a mondattal még jobban beléd
szerettem.
 - Nos... - pirultam el.
- Legközelebb azt fogod mondani, hogy átjönnek pókerestre.
A szemem tágra nyílt.
- Igen! Csináljuk ezt! Rendezzünk pókerbajnokságot, amikor megvesszük
a házat. Mint egy házavató buli, csak pókerrel.
- Tudsz egyáltalán játszani? - nevetett.
- Nem, de megtaníthatsz. Van időnk.
Rhys elvigyorodott, és rám gurult.
- Te, Ashtyn Valor, a halálomat fogod okozni.
- El fogok késni - emlékeztettem.
- Nem fogsz elkésni. Gyors leszek.
Hevesen megcsókolt, és a szavához hűen, nem késtem el a munkából. Pár
másodperccel előbb értem oda.
Munka után be akartam ugrani az italboltba, hogy vegyek pár üveg
vodkát. Mivel péntek este volt, a lányok és én talán mindet megisszuk. Nem
én vezettem, és Rhysnek van egy titkos reggeli menüje, ami meggyógyítja a
másnaposságot. Ráadásul rá tudnám beszélni, hogy megint csak egy
törölközőben készítse el.
Miközben a sminkemet frissítettem fel adás előtt, láttam, hogy Abby
elsétál mellettem.
- Szia! - kiáltottam.
- Mi újság? - kukucskált be.
- Szeretnél valamit megosztani velem?
- Miről? - kérdezte mosolyogva.
265
Letettem a szempillaspirált, és felé fordultam.
- Tudsz róla, hogy Rhys és a srácok minden héten pókereznek? -
Csípőmet a sminkes szekrénynek támasztottam, és keresztbe tettem a
karom. Bólintott. - És tudod, hogy én is ott lakom? - Megint bólintott.
 - Nos - kuncogtam, és kissé szórakozottan megráztam a fejem. - Hogy a
srácoknak legyen idejük egyedül játszani, bemegyek a hálószobába, és
olvasok, de bármit csinálok akkor is hallom őket.
- Oké.
- Tudod, mit hallottam szerda este?
Abby lassan mosolyogni kezdett, mintha tudta volna, mit fogok mondani.
- Mondd csak.
- Mondjuk úgy, hogy tudom, hogy Kenny nem alszik otthon.
- Nem csókolózok és fecsegek erről - vonta meg a vállát.
- Úgy tűnik, Kenny igen - nevettem.
- Férfiak!
Visszafordultam a tükör felé. Miután megigazítottam a hajam, elindultam
a mikrofonhoz, majd helyet foglaltam Everett, az esti hírek jelenlegi
főbemondója mellett. Miután visszavonul, sorban állok, hogy elfoglaljam a
pozícióját, mint Barbara leigazolásakor.
- Nagy terveid vannak a hétvégére? - kérdezte Everest, és lesimította a
zakóját.
- Nem hiszem. Rhys és én valószínűleg bepótoljuk a The Blacklistet.
- Ah. Jó műsor.
- Hé, Everett? - Hallottam a producerünk, Chantel hangját a fülemben.
- Igen? - válaszolt Everett. - Rendkívüli hírünk van egy lövöldözésről,
ami harminc perce történt. Ezzel kezdjük. - Jól hangzik - válaszolta, majd
rám nézett. - Be akarod mondani?
- Tényleg? - vigyorogtam.
- Persze, miért ne?
- Köszönöm!
- Öt perc múlva élő - mondta ismét Chantel a fülembe. Megköszörültem a
torkom és vártam a jelet.
 - Jó estét, Everett Johnson vagyok.
- Én pedig Ashtyn Valor vagyok. - Úgy olvastam a monitort, hogy nem
tudtam, miről fog szólni a történet: - Ma este a River North környékéről
érkező friss hírekkel kezdünk. Egy piros Ford Mustangot vezető férfi tüzet
nyitót egy másik járműre, mielőtt elhajtott. A hatóságok keresik, és arra
kérik önöket, hogy jelentkezzenek, ha bármilyen információval
rendelkeznek a hollétéről. A fekete Mazdát vezető áldozat... - Elakadt a
szavam, amikor megpillantottam a Blackhawks-matricával a hátulsó autót,
amelyet élőben közvetített a tévé. A szívem gyorsabban kezdett verni.
- Ashtyn - suttogta Everett.
Nem tudtam megszólalni, miközben a monitorra bámultam. Arra,
amelyik Rhys autójáról mutatott felvételeket. Amelyiken sárga rendőrségi
szalag zárta le az utca egy részét, és amelyiken tucatnyi rendőr sétálgatott,
miközben a nyomozást végezték.
Ez nem történt meg.
Everett vette át a szót:
- A fekete Mazda terepjárót vezető áldozatot kórházba szállították. Az
állapotáról egyelőre nincs hír.
- Piros Mustang. Kórházba szállították - mondtam hangosan. Csak
suttogtam, de ismét éreztem, hogy Everett rám néz, miközben én továbbra
is a monitort bámultam. - Mennem kell. - Felálltam, és elkezdtem levenni a
mikrofonomat. Mindenki elhallgatott, miközben tovább adták a
távozásomat. Bámultak rám, és halványan hallottam, ahogy Everett a
kamerához beszél, de csak arra tudtam gondolni, hogy Corey lelőtte Rhyst.
Vagy legalábbis feltételeztem, mivel egy piros Mustangja volt. Hogy a
faszba történhetett ez? Reggel még Rhysszel voltam, és most bemondom,
hogy Corey lelőtte, miközben munkába tartott. Alig pár háztömbnyire a
munkahelyemtől lőtte le.
 - Hé, mi a baj? - Abby megállított, amikor kifelé tartottam a
szerkesztőségből.
- Corey lelőtte Rhyst.
- Mi?
Megkerültem, és az íróasztalomhoz rohantam, hogy felkapjam a táskámat
és a kocsikulcsomat.
- Mennem kell, Abs.
- Felhívom Kennyt.
Nem vártam meg, bár éreztem, hogy jön utánam. Röviden hallottam,
hogy telefonál, de nem figyeltem rá. Arra koncentráltam, hogy Rhyshez
jussak. Tudtam, hogy Carter baleseti sebész, és egyszer azt mondta nekem,
hogy minden lövés az ő traumatológiai központjába kerül. Oda kellett
mennem, hogy megkeressem Rhyst, de hogyan fogok vezetni, miközben a
szívem millió mérföld per órával ver, és nem tudtam kiverni a fejemből a
tetthelyet?
- Kennynek fogalma sem volt róla. Azt mondta, próbálták hívni Rhyst,
mióta nem ért be a munkahelyére.
- Mert lelőtték! - kiáltottam, és kikaptam a táskámat az íróasztalom alsó
fiókjából. Mennem kellett.
- Hadd vigyelek el. A sürgősségi osztály előtt kiteszlek.
- Oké - értettem egyet. - Siessünk.
Abby az íróasztalához sietett, én pedig a lifthez mentem, és többször
megnyomtam a hívógombot. Amikor kinyílt az ajtó, Abby odarohant
hozzám. Beszálltunk, és újra megnyomtam egy gombot. A parkoló szintre
mentünk, de ha nem ereszkedik gyorsabban a felvonó, el fogom veszíteni az
eszemet.
- Biztos vagyok benne, hogy jól van.
- Ezt nem tudhatjuk - kaptam felé a fejem.
 - Tudom, de így kell lennie.
- Igen - sóhajtottam.
Elértünk Abby kocsijához, és beültünk. Miközben vezetett, azon
gondolkodtam, mi történhetett, ami miatt Corey lelőtte Rhyst. Aztán Rhys
halála lebegett a szemem előtt. A könnyek elkezdtek végigfolyni az
arcomon.
- Minden rendben lesz - Abby megsimította a térdemet.
Nem néztem rá. Helyette felnéztem a sötét égboltra, és imádkoztam, hogy
minden rendben legyen.
- Honnan tudod, hogy az exed volt?
Pislogtam Abby kérdésére.
- A francba - sziszegtem, és kotorászni kezdtem a táskámban. - Fel kell
hívnom a bátyámat.
- Biztos vagyok benne, hogy várhat.
- Ő egy zsaru. Meg kell mondanom neki, hogy szerintem Corey tette.
- Akkor hívd fel. Már majdnem a kórháznál vagyunk.
Megnyomtam a gombot, hogy felhívjam Ethant. Néhány csörgés után
felvette.
- Ash.
- A munkahelyem közelében lévő lövöldözésen dolgozol?
- Nem, miért?
- Rhys az áldozat.
- Ezt most komolyan mondod?
- Igen - kiabáltam. - És aki a Mustangot vezeti, az Corey, az exem.
- Biztos vagy ebben?
- Egy kibaszott Mustangja van, Ethan, és neki és Rhysnek van közös
múltuk.
- Mi a vezetékneve?
 - Pritchett - mondtam, és eszembe jutott, hogy Corey soha nem
találkozott a családommal. Soha nem akart találkozni velük.
- Tudod a címét? - Megadtam neki a lakás helyét, ahol egyszer már
jártam. A címet nem tudtam, de azt igen, hogy hol van. - Hogy van Rhys? -
A torkom kezdett végleg összeszorulni, ahogy az adrenalin kezdett
csökkenni.
- Nem tudom. Úton vagyok a kórházba.
- Tájékoztass, utánanézek Coreynak.
- Köszönöm.
Tetettem a telefont, és az ablakon bámultam ki a semmibe, miközben egy
könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Kenny már úton van? - szipogtam.
- Természetesen.
- Jó - bólintottam. Annyi gondolat futott át a fejemen.
Abby megállt a sürgősségi osztály előtt.
- Megyek, leparkolok, és bent találkozunk.
- Köszönöm.
A kilincsért nyúltam, és könnyeimet törölgetve kiszálltam a kocsiból.
Úgy éreztem, mintha futóhomokban járnék, ahogy berohantam a kórházba.
A lábaim próbáltak mozogni, de a szívem azt mondta nekik, hogy nem elég
gyorsak. Amikor végre beértem, egyenesen a pulthoz mentem.
- A barátomat keresem. Lőtt sebbel hozták be - mondtam, amikor a nővér
felnézett rám.
Rám pislogott, amikor rájött, hogy ki vagyok.
- Ms. Valor. Ki a barátja?
- Rhys Colé. - Idegesen néztem körbe, Rhys bármilyen jelét keresve.
Talán még Carter is itt lehet. Nem voltam benne biztos, hogy dolgozik-e, de
azt tudtam, ha igen, a sürgősségin osztályon van.
 A nő elkezdett gépelni a számítógépén, és hallottam, hogy a hátam mögül
a nevemet kiáltják. Megfordultam, és láttam, hogy Kenny és Abby rohan
befelé.
- Megtudtál valamit? - kérdezte Kenny.
Megráztam a fejem.
- Mr. Colé a műtőben van - nézett rám együttérzően a hölgy.
Tudtam, hogy ez minden, amit kapni fogok, ami az információt illeti. A
pokolba is, szerencsém volt, hogy egyáltalán ennyit mondott, hiszen csak a
barátnője voltam.
- Műtét? - kérdezte Kenny.
- Sajnálom, de csak ezt tudom elmondani, hacsak nem a családhoz
tartoznak. Felmehetnek a sebészeti szárnyba és ott várakozhatnak.
- Az hol van?
A nővér útbaigazított, és elindultunk abba az irányba.
- Megnézem, hogy el tudom-e érni a bátyámat. Ő itt orvos.
Bólintottak, és tovább sétáltunk, miközben tárcsáztam. A telefon csörgött,
de nem vette fel.
- Nem veszi fel.
- Gondolod, hogy ő csinálja a műtétet? - kérdezte Abby.
- Fogalmam sincs - sóhajtottam. Úgy éreztem, mintha abban a pillanatban
semmit sem tudnék, pedig mindent tudnom kellett volna, mert annyira
féltem.
- Claire és Andy már úton vannak? - Kenny megkérdezte, ahogy
beléptünk a liftbe.
- Nem én hívtam őket. A francba, nem hívtam őket. - hadartam
elkerekedett szemekkel
- Semmi baj, Ash - érintette meg Abby a karomat. - Hívd fel őket most.
 - Rendben. - Elővettem a táskámból a telefonomat. A kezem izzadt,
ahogy végigpörgettem a névjegyeket, Claire számát keresve. Ahogy
megnyomtam a gombot, hogy felhívjam, mindhárman kiléptünk a sebészeti
emeletre.
- Ashtyn! - kiáltott fel Claire. - Mi történt? Néztem...
- Felismerted az autót?
Egy pillanatra elhallgatott.
- Mit?
- A kocsi a történetben, amit közvetítettem, mielőtt elszaladtam.
Beértünk a sebészeti váróba, és helyet foglaltunk egy fal mellett. Claire-
nek ismét eltartott néhány pillanatig, mielőtt válaszolt.
- Úgy nézett ki, mint Rhys autója, de ő dolgozik.
- Nem - ráztam meg a fejem, és ismét könnyek szöktek a szemembe. Már
majdnem itt volt az ideje a meccs előtti élő show-jának, és senki sem tudta,
hogy hiányzik, amíg Jett élő adásba nem kerül. - Ő volt az áldozat.
- Ez nem lehet!
A könnyek a kék ruhámra csöppentek.
- De igen.
Hangosan kapkodta a levegőt, én pedig elmondtam neki, melyik
kórházban vagyunk, és hogy a sebészeti váróteremben várakozunk.
- Nem mondanak nekünk semmit, mert nem vagyunk családtagok.
- Indulunk.

- Akarsz... - kezdte Abby, amikor Claire és Andy besétált a tolóajtón.

Mindhárman felálltunk, én pedig Rhys szüleihez rohantam, és a lehető
legszorosabban öleltem magamhoz Claire-t.
 - Hogy történt ez? - kérdezte zokogva a karomban.
A nyelvem hegyén volt, hogy megmondjam neki, hogy Corey az, de
visszatartottam, mert bár zsigerből tudtam, hogy ő az, meg akartam várni,
amíg biztosra nem megyünk.
- Nem tudom - válaszoltam a könnyeimet nyelve.
Elengedtük egymást, és láttam, hogy Andy egy nővérrel beszélget a
folyosón. Talán megállította, amikor arra járt. Végül visszatért hozzánk.
- A nővér azt mondta, Rhyst nemrég vitték be a műtőbe, és amint kint
lesz, egy orvos jön, hogy tájékoztasson minket.
Megöleltem Andyt, majd Kenny lépett oda, és mindkettőjüket megölelte,
miközben letöröltem a könnyeimet.
Miután Kenny üdvözölte őket, bemutatta nekik Abbyt.
- Andy, Claire, ő a barátnőm, Abby.
- Sajnálom Rhyst - mondta Abby együttérzően.
- Kemény fiú. Ki fogja bírni - válaszolta Andy tárgyilagosan.
Kemény volt. De még mindig aggasztott, hogy egy olyan apróság, mint
egy golyó, elveheti tőlem a legnagyobb dolgot az életemben.
- Megyek, megnézem, találok-e kávét - mondta Abby.
Szerettem őt, és örültem, hogy Kennyvel elkezdtek valamit.
- Veled megyek - ajánlotta fel Kenny, és mindketten elindultak.
A szürreális érzés visszatért, amikor leültem Andy és Claire mellé. El sem
tudtam képzelni, min mehetnek keresztül. A gyerekeknek túl kell élniük a
szüleiket. Mi van, ha ebben az esetben nem így lesz? Nem tudtam, hogy
Rhys mennyi ideig volt a műtőben, de néhány percnél hosszabb idő egy
golyó eltávolítására túl hosszú az én tetszésemnek. Legszívesebben
odarohantam volna, hogy megöleljem, megcsókoljam, végigsimítsam az
egész testét, hogy megbizonyosodjak róla, hogy még életben van.
De mi van, ha mégsem?
 Mi van, ha fejbe lőtte? Mi van, ha valamelyik artériát érte a lövés, és nem
tudták elállítani a vérzést? Annyi forgatókönyv futott át a fejemen újra és
újra. A bizonytalanság megölt. Ráadásul mit mondasz a barátod szüleinek
ebben a helyzetben? Azt akartam mondani nekik, hogy minden rendben
lesz, de ezt nem tudtam, és nem akartam hamis reményt kelteni bennük.
Abby és Kenny öt csésze kávéval tértek vissza. Abbyt bámultam, ahogy
felajánlotta, hogy elkészíti Andy és Claire kávéját úgy, ahogyan ők szeretik,
Kenny pedig tejszínt és cukrot húzott elő a kabátzsebéből.
- Abby - szólítottam meg, amikor eszembe jutott egy gondolat.
- Igen? - nézett rám.
- Nem kell visszamenned dolgozni?
Nem akartam, hogy elmenjen, de sietve jöttünk el, és nem szóltam
senkinek.
- Felhívtam Leonardot, és elmondtam neki, mi történt. Azt mondta, hogy
maradjak és vigyázzak rád.
Felsóhajtottam, és a torkom újra összeszorult.
- Köszönöm.
Megint elhallgattunk, kortyolgattuk a kávénkat, amikor egy újabb
gondolat jutott eszembe.
- Mi a helyzet Rhys munkájával Nem kezdődött el a meccs?
- Elintéztem - jelentette ki Kenny.
Bólintottam, és belekortyoltam a kávémba. Szar íze volt, de legalább volt
valami elfoglaltságom, amíg vártunk.
Végül kijött egy orvos.
- O'Neill családtagjai.
Fizikailag hallani és érezni lehetett, ahogy mind az öten belesüppedtünk a
helyünkre.
- Miért tart ez ilyen sokáig? - kérdezte Claire.
 - Tekintsünk rá úgy, mint valami jó dologra. Még mindig dolgoznak rajta,
tehát nem halt meg - veregette meg a térdét Andy.
A szavaira összeszorult a szívem.
- Ne mondj ilyet, Andy! - kiáltott fel Clair.
- Csak azt mondom, hogy gondolkodjunk pozitívan.
- Csak tudni akarom, hogy jól van-e - válaszolta.
Abbyre és Kennyre néztem. A fiú átkarolta a lány vállát, a lány feje pedig
az övén pihent. Miért nem lehetünk mi is olyanok most Rhysszel? Bármit
megtennék, hogy a karjaiban lehessek, és tudjam, hogy minden rendben
van. Ehelyett életem szerelme éppen az életéért harcol, és talán soha többé
nem ölelhetem magamhoz.
Miközben tovább vártunk, két nyomozó érkezett.
- Mr. és Mrs. Colé? - köszönt a férfi.
- Igen? - válaszolt Andy.
- Coulson és Bailey nyomozók vagyunk - villantotta meg a jelvényét
Coulson nyomozó, majd Bailey nyomozó is megmutatta a sajátját. - A fia
lelövése ügyében nyomozunk - mondta.
- Tudják, mi történt? - kérdezte Andy.
- A szemtanúk szerint egy piros Mustangot vezető, fehér férfi lőtte le.
Ismert a fia olyan férfit, akire illik a leírás?
Rám pillantottak, én pedig felálltam.
- Szerintem Rhys nem ismer senkit, aki ilyen autót vezet, mi nem igazán
tudjuk - válaszolta Andy.
- Én igen.
Mindenki felém fordult.
- A bátyja, Valót nyomozó említette, hogy lehet, hogy az ön volt párja.
Igaz ez? - kérdezte Coulson.
- Igen, van múltjuk, és Corey tényleg Mustangot vezet.
 - Elküldtünk egy csapatot a lakására. Körülbelül egy órán belül többet
tudunk.
- Tényleg azt hiszed, hogy az a köcsög lőtte le? - kérdezte Kenny.
- Üzengetett nekem, és néhány hete Rhys mondta neki, hogy hagyjon
békén. Említett valamit arról, hogy megakadályozza, hogy együtt legyünk,
de nem gondoltam, hogy ! meg akarja ölni.
- Van még valaki, aki számításba jöhet? - kérdezte Bailey nyomozó.
Mindannyian a fejünket ráztuk.
- Oké - jegyezte meg Coulson. - Utánajárunk Mr. Pritehettnek, és ha
bármi más eszébe jut, hívjon minket - nyújtotta át a névjegy kártyáját.
- Köszönöm, nyomozók - szólalt meg Clair.
- Reggel első dolgunk lesz, hogy beszéljünk Rhysszel, és felvegyük a
vallomását. Meg akarjuk várni, amíg a műtét után elmúlik a nyugtató
hatása, de nem túl sokáig.
Ez azt jelentette, hogy rendbe fog jönni? Tudták?
Miközben ismét vártuk, hogy megtudjunk valamit Rhysről, a zsigereim
mélyén tudtam, hogy Corey lőtte le. Csak azt nem értettem, hogy miért.
Szakított velem, de most, hogy boldogan randiztam valaki mással, el akarta
cseszni az egészet.
Teltek a percek, és végül kijött egy másik orvos. Amikor megfordult,
rájöttem, hogy Carter az. Felálltam és odasiettem hozzá.
- Carter!
- Szia, Ash - mosolygott. Tényleg mosolygott, annak ellenére, hogy a
kibaszott kórházban voltam, és azt akartam tudni, hogy a barátom életben
marad-e. - Rhys kijött a műtőből.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Ön a sebész? - kérdezte Andy
- Igen - válaszolt Carter.
 - Ő a bátyám - magyaráztam.
- Igen, és Rhys rendbe fog jönni - mondta Carter.
- Ó, hála Istennek - zihálta Claire.
Az ajkamba haraptam, visszaszorítva a könnyeket, amelyek úgy
döntöttek, hogy újra megjelennek.
Ezúttal a megkönnyebbüléstől.
- A golyó nem ért fő artériát, el tudtuk távolítani, és helyre tudtuk hozni a
károsodást a deltoid izomzatban, az inakban és a környező szövetben.
Fizikoterápia után teljesen fel kell épülnie, de néhány napig itt fogjuk
tartani, hogy megfigyeljük.
- Láthatjuk őt? - kérdezte Kenny.
- Még mindig altatásban van, nem vitték át a megfigyelőbe. A látogatási
időnek valószínűleg vége lesz, mire felébred, de amint felébred, és
átvisszük egy szobába, valamelyikőtöket beengedjük.
- Köszönöm, Carter - öleltem meg.
Kezet rázott Andyvel, majd távozott.
Rhys rendbe fog jönni, de a gondolat, hogy Corey még mindig odakint
rohangál az utcákon, rendkívül idegessé tett. Reméltem, hogy amikor a
zsaruk megjelennek a lakásán, ő ott lesz, és végre lezárhatjuk a múltat.
277
 28.

Rhys

Bizonyára így érezte magát Ashtyn, amikor felébredt, miután kiütötte az

éter. Bár, ahogy kinyitottam a szemem, nem láttam senkit, akit ismertem
volna. A szoba tele volt műtősruhás emberekkel, gépekkel és erős
fényekkel. Miért voltak a fények olyan átkozottul erősek?
- Hogy érzi magát, Rhys? - Jobbra néztem, és láttam, hogy egy nővér
gépel egy számítógépen.
- Mintha meglőttek volna - dünnyögtem rekedten. Alig tudtam beszélni,
mert a torkom keménynek és száraznak éreztem.
- Mert meglőtték - válaszolta a nő mosolyogva.
Igazából semmit sem éreztem, csak rendkívül fáradt voltam. Aztán
minden visszatért, és eszembe jutott, hogy mi történt:
Kihajtottam a parkolóházból, és a munkahelyem felé fordultam. Most az
egyszer nem esett a hó, de rohadt hideg volt. Bár egész életemben
Chicagóban éltem, a tél sosem lett könnyebb, de az, hogy Ashtyn minden
este melegítette az ágyamat, csak egy bonusz volt. Persze, az elmúlt két
évben mindig volt egy nő az ágyamban - Bridgette -, de Ashtyn más.
Amikor reggel felébredtem, Ashtyn valamilyen módon megérintett. Még ha
csak a karját szorította is az enyémhez, akkor is melegen ébredtem, és a
szívemben izzottak azok a furcsa, kusza érzések.
Szerelem.
Amikor a zene megszólalt a rádióban, elmosolyodtam. A One Gall Away
szólt, és a karácsonyi reggel elárasztotta az emlékeimet.
 Igen, ez a szerelem.
Charlie épp énekelt, amikor úgy éreztem, hogy valaki engem bámul.
Balra fordítottam a fejem, és megpillantottam. Corey kibaszott Pritchett.
Felpörgette a Mustangját, én pedig a szememet forgattam. Kibaszott pöcs.
Mekkora az esélye, hogy összefutok vele? Aztán eszembe jutott, hogy
Ashtyn látta őt a munkahelye közelében, és ez elgondolkodtatott, hogy
vajon követ-e minket.
Ő volt a legszebb nő, akit valaha láttam, és valószínűleg bármelyik férfi
ölni tudna azért, hogy a helyemben lehessen. Tudtam, hogy bár Philip
elment, valószínűleg többen is lesznek még, köztük Corey. Remélhetőleg a
jövőbeli zaklatok nem lesznek ilyen szélsőségesek. Nem volt baj, hogy én
vagyok a srác a lánnyal, akit mindenki meg akart ismerni. Az, áld fogja a
kezét, és azon tűnődik, hogyan lehettem ilyen szerencsés. Ez én lennék,
amíg csak lélegzem, és nem Corey Kibaszott Pritchett, vagy bármelyik
másik férfi, mert soha nem akarom elengedni őt.
Corey letekerte az ablakot, és átkiabált.
- Hé, köcsög!
Nem válaszoltam.
Helyette előre fordítottam a fejem, és vártam, hogy a lámpa zöldre
váltson. Amikor az felgyulladt, ráléptem a gázra. Corey ugyanezt tette, de
ahelyett, hogy lassan haladt volna előre, elszáguldott mellettem, majd elém
került a sávomban. Beletaposott a fékbe, én pedig épphogy megálltam,
centiméterekre lehettem attól, hogy belemenjek.
- Mi a fasz? - kiáltottam dühömben, amikor megálltunk.
A mögöttem lévő autók dudálni kezdtek, a bal sávban lévő autók pedig
továbbhajtottak. Belenéztem a visszapillantó tükörbe, és kerestem a helyet a
mellettünk elhaladó autók sorában, hogy megkerülhessem Coreyt. A
szemem sarkából láttam, hogy kiszáll a kocsijából.
 Ez történt.
Ez volt az a pillanat, amire egész életemben vártam.
A pillanat, amikor végre szembeszállhatok azzal a fickóval, aki szerint
bokszzsák vagyok, nem pedig ember.
Aztán ahogy bámultam őt, a vezetőoldali ajtóhoz lépett, láttam, hogy a
háta mögé nyúl, és akkor, életemben másodszor, egy fegyver csövébe
néztem.
- Most kibaszottul szórakozol velem?!
- Mondtam, hogy leállítalak - köpte.
A szemem a fekete lyukra tapadt. Arra, amelyik bármelyik pillanatban
kilőheti a golyót, amelyik véget vet az életemnek. Hogy történhetett ez
megint? Hogy a faszba lehetett ez az én életem? Ezúttal nem lesz Ethan, aki
odarohan, hogy megmentse a helyzetet. Egyedül voltam a kocsimban.
- Tedd le a fegyvert, Corey - kiáltottam, és nem tekertem le az ablakot,
mintha az megállíthatna egy golyót. Megadásként feltartottam a kezem, és
halványan eszembe jutott, hogy a mögöttem lévő autók már nem dudáltak,
és már nem hajtott el mellettünk egyetlen autó sem. Valószínűleg mindenki
attól félt, hogy rájuk fogja fordítani a fegyvert. Bár én voltam az egyedüli
szerencsés.
- Fogd be! - harsogta. - Elegem van a kibaszott pofádból.
- Miről beszélsz?
- Amikor Ashtyn melletted van, azt hiszed, hogy valami nagy vagány
vagy. Nos, ki van most fölényben?
- Oké, öregem - értettem egyet, miközben egy fegyverrel célzott az
arcomra. - Tedd le a fegyvert, és megbeszéljük.
- Nem érted. Mindent elvettél tőlem.
- Ashtyn nem akar visszakapni.
 - Én sem akarom visszakapni. Azt akarom, hogy megfizess, amiért
tönkretetted az életemet!
Egy szempillantás alatt történt. Nem láttam, hogy Corey elsütötte volna a
fegyvert. Amit hallottam, az az ablakom betörése volt, aztán éles, égető
fájdalmat éreztem a karomban, ahogy összerezzentem. Megragadtam a
karomat, próbáltam elállítani a szúrást, és a vérzést, amelyről feltételeztem,
hogy a vállamból ered, és az ingemre és a kabátomra folyt. Aztán szótlanul
néztem, ahogy Corey visszarohan a kocsijához, és elhajt.
Nem tudtam, mit tegyek. Életben voltam. Magamnál voltam, és akkora
fájdalmat éreztem, amikor egy kicsit is megmozdítottam a karomat, hogy
legszívesebben elájultam volna. Még mindig a karomat szorongattam,
amikor egy férfi odarohant, és szinte feltépte az ajtómat.
- Eltalálta?
- Igen - lihegtem.
- A segítség már úton van.
- Egy perc, és átvisszük egy magánszobába.
Pislogtam néhányat, majd rájöttem, hogy a nővér a számítógép mögött
hozzám beszél.
Bólintottam, és visszaaludtam, már nem tudtam nyitva tartani a szemem.

Amikor felébredtem, újabb hangokat hallottam.

- Egy ideig néha magánál lesz, néha pedig alszik, amíg az érzéstelenítés
elmúlik.
- Nem maradok sokáig.
Kinyitottam a szemem, és láttam, hogy Ashtyn egy nővérrel beszél.
- Cupcake - suttogtam.
 Ashtyn felém fordította a fejét, aztán az ajtóból oda rohant hozzám, és
megragadta a karomat a sértetlen oldalon.
- Hé, tigris! Hogy érzed magad?
- Corey volt - válaszoltam, bár nem ez volt a kérdése.
- Tudom. Már beszéltem a zsarukkal - bólintott.
- Elkapták?
- Nem biztos.
- Ashtyn. - A nővér bedugta a fejét a szobába. - Utálom ezt tenni, de a
látogatási idő lejárt, és Rhysnek szüksége van a pihenésre.
- Igen - válaszolta Ashtyn. - Reggel az első dolgom lesz, hogy
visszajövök.
- Nem fogok hazudni, Cupcake. Hiányozni fog, hogy ma este veled
aludjak.
Lehajolt, és az ajkait az enyémhez simította.
- A morfium a szervezetedben majd segít elfelejteni.
- Azt akarom, hogy te segíts elfelejteni.
- Látom, egy életveszélyes élmény nem változtatott meg téged - nevetett
fel.
- Nem, amikor te is benne vagy.
- Pihenj egy kicsit. Amint látogatókat fogadhatsz, találkozunk - csókolt
meg újra.
Megfogtam a csuklóját, hogy ne tudjon ellépni.
- Rendben leszel ma este?
- Abbynél maradok.
- Jó - bólintottam.
Lehajolt és újra megcsókolt.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek, Cupcake.
 A fájdalomcsillapítóim fantasztikusak voltak. Nem éreztem semmilyen
fájdalmat, és úgy aludtam, mint egy kisbaba. A nővérek néhány óránként
bejöttek, hogy ellenőrizzék az állapotomat, és elvégezzék a többi szart.
Minden alkalommal azt mormolták, hogy milyen jól vagyok, aztán
elmentek, én pedig visszaaludtam.
Ashtyn, ahogy ígérte, besétált a szobámba, mielőtt a reggelit hozták
volna.
- Azért jöttél, hogy megmosdass? - vigyorogtam.
Ashtyn, kezében egy csésze kávéval kuncogott, és kissé megrázta a fejét.
- Látom, jól érzed magad ma reggel. - Lehajolt, és megcsókolta az
ajkamat.
- Nem is látszik, hogy meglőttek.
- Szerintem ez a morfium miatt van, ami még mindig az ereidben kering.
- Legalább a fájdalom nem emlékeztet arra, hogy meglőttek - vontam
meg a vállam. - Még mindig nem tudom elhinni.
- Én sem - sóhajtott, és leült az ágyam melletti székre.
- Van valami hír Coreyról?
- Nem hallottam semmit, de a zsaruk hamarosan itt lesznek.
A szemeim elkerekedtek, amikor rájöttem, hogy előző este nem
dolgoztam.
- Tudják a munkahelyemen, hogy mi történt?
- Igen, Kenny elmondta nekik.
- Bassza meg... - lihegtem, és felnéztem a törtfehér mennyezetre, még
mindig nem akartam elhinni, hogy ez az egész megtörtént.
- Annyira féltem - vallotta be Ashtyn.
Odanéztem, és könnyeket láttam a szemében. Megfogtam a kezét, és
összefűztem az ujjainkat.
- Nem tudsz ilyen könnyen megszabadulni tőlem, Cupcake.
 - Nem is akarok! - sütötte le a szemét.
- Tudom. Csak vicceltem. Tudod, hogy így terelem el a figyelmem.
Minden rendben.
Abban a pillanatban egy férfi és egy nő lépett be a szobámba, mindketten
öltönyt viseltek.
- Jó reggelt, Mr. Colé. Coulson nyomozó vagyok, ő pedig Bailey
nyomozó. Hogy érzi magát?
Oké, már meguntam ezt a kérdést.
- Hatnak a gyógyszerek - válaszoltam őszintén.
Ashtyn megbökte a karomat - azt, amelyik nem volt összevarrva.
- Rhys!
A nyomozók nevettek.
- Ms. Valor - szólalt meg Coulson -, jó újra látni önt. És azt kell
mondanom, hogy jó látni, hogy jó hangulatban van, Mr. Colé.
- Kérem, szólítson Rhysnek, és őszintén szólva, jobb kedvem lesz, ha
elmondják, hogy elkapák a rohadékot.
- Bárcsak megtehetnénk - jelentette ki Bailey. - Azonban azért vagyunk
itt, hogy felvegyük a vallomását, és hogy megtudjuk, tudja-e, ki lőtt
magára.
- Igen, tudom. Corey kibaszott Pritchett.
- Ezt mondta nekünk Ms. Valor is. Utánajárunk. - Bailey Ashtynre nézett.
Saját szememmel láttam őt, ahogy belebámultam a fegyver csövébe.
- Tudja, miért lőtt önre? - kérdezte Coulson.
- Gimnázium óta ismerjük egymást - kezdtem, majd mindent elmondtam:
hogyan vert meg, hogyan randevúztak Ashtynnel, mi történt szilveszterkor,
majd a telefonhívásomat. Azt is elmondtam nekik, hogy mit mondott,
mielőtt lelőtt.
 - Oké. Nos, ahogy már említettem, bárcsak azt mondhatnánk, hogy
őrizetbe vettük - jelentette ki Bailey nyomozó.
- Hogyhogy nem kapták el? - kérdezte Ashtyn.
- Nem találtuk meg - válaszolta Bailey.
- Szökésben van?
A nyomozók nevettek a szóhasználatomon.
- Még nem sikerült megtalálnunk - válaszolta Coulson. - Nem ment haza.
- Elmentek a munkahelyére? - kérdezte Ashtyn.
- Legközelebb oda megyünk - jelentette ki Coulson.
- Korábban késő délutáni műszakban dolgozott.
- Meg fogjuk találni - jelentette ki Bailey.
Kurvára jó lenne.

Egy nappal később kiengedtek a kórházból. A szüleim és a húgom,

valamint Kenny, Jett és Clark is meglátogattak. Senki sem tudta elhinni,
hogy ez történt. Én sem, de ami a legjobban aggasztott, hogy Corey még
mindig szabadon járkált.
A zsaruk visszajöttek aznap reggel, amikor kiengedtek a kórházból, hogy
tájékoztassanak minket a fejleményekről, és hogy megtudják, hallottunk-e
valamit. Nem hallottunk semmit, és elmagyaráztuk, hogy Ashtyn letiltotta
Corey számát. Amikor megkérdezték, hogy hajlandó lenne-e feloldani a
számát, úgy éreztem, kiakadok. Csak azt akartuk, hogy békén hagyjanak
minket, és úgy tűnt, az együttlétünk halálos kombináció.
Ashtyn feloldotta a számát, abban a reményben, hogy felhívja, de
számomra az egyetlen megoldás, amivel elő tudtam állni, hogy vennünk
kell egy házat, messze onnan, ahol Corey tudja, hogy Ashtyn él. Még ha
nem is ott lakott, csak az utca túloldalán, de ha el akartunk sétálni Judy’s-
hoz, ebédelni vagy bárhova, akkor megvan rá az esély, hogy Corey előbújik
az árnyékból, és újra lecsap.
Nem hagyhattam, hogy ez megtörténjen.
Tudtam, hogy munkába menet és munkából jövet is bármelyikünket
meglephet, ahogy velem is próbálkozott, de egyelőre egyszerre csak egy
dolgot fogunk csinálni, azonban idővel mindent elintézünk.

Egy hét telt el a lövöldözés óta, és én visszatértem a munkahelyemre. A

szezonnak néhány hónap múlva vége lesz, és utána Ashtyn és én messzire,
nagyon messzire költözünk a belvárosból. Nem érdekelt, hová, amíg csak ő
és én leszünk ott, és minden gondunk a múlté lesz.
- Biztos vagy benne, hogy készen állsz a visszatérésre? - kérdezte Ashtyn,
miközben felhúzta a cipzárját a szilvaszínű ruháján.
A fejemet a kezemre hajtottam, és felé fordultam, miközben az ágyban
feküdtem.
- Csak egy kicsit fáj. Nem nagy ügy.
- Igen, de Norcót szedsz, amitől ülve alszol el. Már megtörtént egyszer. A
vécén voltál.
- Kényelmes volt.
- Be voltál tépve.
- Még mindig be vagyok.
Ashtyn megforgatta a szemét, majd bement a fürdőszobába.
- Pontosan ezért kellene itthon maradnod. Ha adásba leszel, az emberek
figyelni fognak téged - folytatta bentről.
- Minden rendben lesz. Ráadásul, ki akarok jutni innen. - Intettem körbe a
szobára utalva, bár ő ezt nem láthatta.
 - Oké, de ha nem érzed jól magad, biztos vagyok benne, hogy Jett nem
bánná, ha helyettesíthetne.
Azon a napon, amikor meglőttek, nem volt senki, aki helyettesíthetett
volna, ezért Jettnek mindent magának kellett csinálnia. Úgy hallottam, hogy
profiként kezelte a helyzetet. Tényleg profi, mert az utolsó néhány meccsen
végül Jeremy Roenicket hívták be helyettem. Úgy tűnik, hallotta, mi történt,
és felajánlotta a szolgálatait. Azt kell mondanom, hogy amikor újra láttam
őt a tevében, ahogy a hokiról beszél, megmelengette a szívemet. Vagy csak
a drogok beszélnek belőlem. Jól éreztem magam tőlük, és a fájdalom szinte
nem is létezett. Ráadásul a sebem napról napra jobban nézett ki, és a
varratok majdnem felszívódtak.
Esténként lefeküdtem, és másnap reggel úgy ébredtem, hogy nem volt
rémálmom. Nem voltam biztos benne, hogy miért, de örültem neki, mert
nem akartam újra átélni a lövöldözést. Minden nap írtam Ethan-nek, hogy
megtalálták-e Coreyt, de mindig azt válaszolta, hogy nem. Nem találták
meg a mobiltelefonja GPS-ének segítségével, nem használta a hitelkártyáit,
és nem ment haza. Olyan, mintha eltűnt volna.
Csak reménykedhettünk.
- Minden rendben lesz. Nem szedem tovább a fájdalomcsillapítóimat.
Ashtyn telefonja megcsörrent.
- Itt van Abby.
Abby minden nap felvette Ashtynt, együtt mentek a
munkahelyükre, és megbeszéltük, hogy Kenny elvisz engem a munkába,
azokon a napokon, amikor meccs van.
- Gyere, adj egy kis cukrot, Cupcake.
 29.

Ashtyn

Corey két hónapja tűnt el.

Valahányszor kiléptem a házból, visszanéztem a vállam fölött.
Szerencsére néha elfelejtettem, hogy bármelyik pillanatban előugorhat egy
fa mögül. Amitől egy kicsit jobban megnyugodtam, hogy Rhys és én
vettünk egy házat.
Együtt.
Rhys körülbelül egy hónapja adta ki a lakását, és a dolgaink szépen
haladtak. Az új otthonunk egy kétszintes, bézs színű faház volt, fehér
kerítéssel és piros ajtóval. Az élőkért pazar zöldben pompázott, a hátsó
udvaron pedig olyan medence volt, amilyet mindig is szerettünk volna.
Négy hálószoba biztosította, hogy mindannyiunknak saját irodája lehessen,
és van egy hatalmas konyha, amelyben Rhys minden szombat reggel
reggelit készített nekem. Tökéletes minden.
A házavató bulinkon végül póker estet tartottunk, ahogy javasoltam. És
bár Rhys megtanított játszani, mindenki, beleértve Kennyt, Jettet és Clarkot
is, vesztett ellene. Azzal viccelődtek, hogy a nyereményéből vehetnénk
valamit a háznak. Most azt fontolgattuk, hogy veszünk egy pezsgőfürdőt a
hátsó teraszra, hogy ezzel is gazdagítsuk a mi kis külvárosi
paradicsomunkat.
Minden tökéletes volt...
Kivéve, hogy nem tudtuk, hol van Corey.
 Próbáltunk nem gondolni rá, de mindig ott motoszkált a gondolat a
háttérben... A munkán és otthonon kívül már nem mentünk sehova, és én
ezzel ki voltam békülve, mert csak azt akartam, hogy Rhys biztonságban
legyen. Ha Rhys és én soha nem kezdtünk volna el randizni, akkor mindez
nem történt volna meg. Lehet, hogy Philip pincéjébe lennék bezárva vagy
halott lennék, de Rhyst soha nem lőtték volna le. Őrület belegondolni, hogy
egy véletlen találkozásból egy olyan játék lett, amit Rhys és én meg
akartunk nyerni. A szerelem játéka. Csak azt kívántam, bárcsak ne kellett
volna az életünkért harcolnunk, mert a szerelemnek nem szabad ilyennek
lennie. Az embereknek nem kellene meghalniuk azért, hogy együtt
maradjanak.
Szerencsére Rhys és én még életben vagyunk.
Az elmúlt két hónap során úgy döntöttem, hogy nem tudok terepen
dolgozni, nem tudok riportokat készíteni, vagy bármi ilyesmit. A stúdióban
maradtam, biztonságban. Beszéltem Rhysszel és a főnökömmel, és úgy
döntöttem, hogy nem dolgozom terepen, amíg Coreyt el nem kapják. Ez azt
jelentette, hogy a sztori, amit az úszó szigetről akartam írni, valaki máshoz
kerül. Elkeserített a dolog, de Rhys azt mondta, hogy elvisz, amikor
kinyitnak, és amúgy is csak látni akartam.
Ma este azonban a Blackhawks szezon utolsó hazai mérkőzésére
készültem. Rhys mindenkinek szerzett jegyet: Jamienek, Kylienak,
Colleennek, Abbynek, a testvéreimnek, a családjaiknak, a szüleimnek, Rhys
szüleinek, a nővérének, Rominak és a férjének, Shane-nek. Egy penthouse
lakosztályban bérelt helyet, ahol volt kaja, italok, tévék, amelyek
közvetítették a meccset - benne Rhys műsorával a meccs előtt és közben-,
és kilátás nyílt a jégre.
Szupernek tűnt.
 Ismét kölcsönadta a Crawford-mezét, és miután Abbyvel és Kennyvel
befutottunk a stadionba, hogy találkozzunk a többiekkel, arra vártunk, hogy
a lakosztályba kísérjenek. Végül megjelent egy hölgy, és miután
megerősítette, hogy a jegyeink a penthouse lakosztályba szólnak,
csoportosan felvitt minket a szobába. Én voltam az utolsó, aki felment.
- Hugi - szólt Carter, átvetve a karját a vállamon, amikor beléptünk a
szobába. Megálltunk a néma tévé előtt, ahol Rhys és Jett előzik majd. -
Rhys a legjobb srác, akivel valaha is randiztál.
- Tudom, de csak azért mondod, mert valóra vált az álmod, hogy ingyen
Hawks jegyeket kapj - löktem el játékosan.
- Megmentettem az életét! - vágott vissza.
- Ez igaz, de csak vállon lőtték.
- Szerencséd van, hogy befogadjuk - szólt közbe Ethan.
- Hagyd békén a húgodat - szólt rá anyám -, inkább foglalkozz a
gyerekeiddel.
Mindkét bátyámnak két gyereke van, és a gyerekek a stadionra néző
lakosztály korlátjának dőltek. Tyson, Ethan legfiatalabb fia, a hasán fekve
egyensúlyozott a fekete korláton, és egyenesen lefelé nézett, mintha
Superman lenne. Cohen, Ethan legidősebb fia és Jacob, Carter legkisebb fia
úgy nézett Tysonra, mintha két másodpercre lennének attól, hogy pontosan
ugyanezt tegyék.
- A francba - motyogta Ethan, és odasietett, hogy megmentse a fiát a
zuhanástól.
Carter követte.
A bárpult felé néztem, és láttam, hogy mindkettőjük felesége italt rendelt.
Nekem is szükségem van egyre.
- Köszönöm, anya. Hozhatok neked egy italt?
- Persze. Egy pohár bort. Megyek, beszélek egy kicsit Claire-rel.
 Elmosolyodtam, és a bárpult felé fordultam. A barátaim már sorba álltak.
- Szóval, mikor költöztök össze? - kérdeztem Abbyt és Kennyt.
Kenny szeme elkerekedett.
- Nem haladunk olyan gyorsan, mint te és Rhys - válaszolta Abby.
- Kérlek - horkantam fel, és hüvelykujjammal Kenny irányába mutattam.
- Minden héten arról pletykál a srácokkal, hogy mennyit van nálad, meg
ilyesmi. „Abbynek van a legjobb kávéja. Abby minden reggel omlettet
készít nekem. Ma este, amikor átmegyek Abbyhez...”
- Értjük. - Kenny kuncogott, mintha zavarban lenne.
- Szóval nemsokára összeköltöztek? - mosolyogtam.
Egymásra néztek és vállat vontak. Nevettem, és előrébb álltam a sorban,
miután a sógornőmék is megkapták az italukat.
- Ash, mit kérsz? - kérdezte Jaime.
- Két vörösbort kérek.
A csapos elkezdett tölteni egy pohár vörösbort.
- Milyen a ház? - kérdezte Kylie.
- Jó. Nagy - nevettem.
- Felszenteltetek minden helyet? - kérdezte Jaime.
A szemem elkerekedett, és a szüléimre, majd Rhys szüleire néztem.
Aztán visszafordítottam a fejem a lányok felé, és elvigyorodtam.
- Nem szeretnétek tudni.
- Ez egy igen - jelentette ki Colleen.
Megvontam a vállamat, nem erősítettem meg, hogy valóban igazuk van.
A medencét is kipróbáltuk egyszer, de még túl hideg volt ahhoz, hogy
ténylegesen élvezzem, viszont tudtam, hogy ezen a nyáron sokkal több időt
fogunk ott tölteni.
További piszkálódás és kötekedést megelőzvén a jég fölött a fények
elhalványultak, jelezve, hogy a mérkőzés hamarosan kezdődik. Miután
odacsúsztattam anyámnak az italát, leültem apám és Andy mellé a
lakosztályunk első sorában lévő ülésekre.
- Szia, kölyök - köszönt apa.
- Szia, apa.
- Épp arról beszéltem Andyvel, hogy elmegyek egy Cubs meccsre. Te és
Rhys szeretnétek jönni?
Egy pillanatra elgondolkodtam. Régebben jobban szerettem a baseballt,
mint a hokit, de Rhys előtt sosem voltam oda a sportokért.
- Megkérdezem tőle.
Apám visszafordult Rhys apjához, és újra beszélgetni kezdtek. Ahogy
néztem őket beszélgetni, melengette a szívem. Ez volt az, amire mindig is
vágytam. Megvolt a srác, a családom szerette őt, én is szerettem őt, és
együtt éltünk. Még anyám és Claire is beszélgetett, mindketten nevettek. A
szívem még nagyobbat dobbant.
A Blackhawks tagjai egy-egy sötétített alagútból korcsolyáztak ki a jégre,
ahol a kapu előtt, majd a jég közepén álltak fel egy sorban, szemben a
kapuval a piros vonalon. A himnusz eléneklése után végre elkezdődött a
mérkőzés.
A korongot bedobták, és a játékosok elkezdtek korcsolyázni, hogy a
korongot bejuttatva megpróbáljanak gólt szerezni. Még onnan is hallottuk,
ahogy a korcsolyák hasítják a jeget, vagy amikor a játékosok megálltak, a
palánkhoz ütköztek, de azt is, amikor valaki a hálóba lőtte a korongot.
- Ms. Valor? - Felnéztem, és egy fekete nadrágos, Blackhawks-pólós
hölgy állt mellettem.
- Igen?
- Minden szünetben vannak játékok a szurkolók számára. Arra
gondoltunk, hogy a második szünetben csatlakoznál-e a játékhoz?
 Ez azt jelentette, hogy lemaradok Rhys adásáról. Haboztam, de a
családom és a barátaim szinte egyszerre kiabálták:
- Igen, menj!
- Több díjat is nyerhetsz. Talán még egy új mezt is.
- Menj! Menj!
Kuncogva gondoltam arra, hogy talán megkaphatom a saját Crawford
vagy Kané vagy bárki más mezét, ha tényleg nyerek.
- Oké, persze.
- Nagyszerű. A második szakasz közepén visszajövök és lekísérem a
jégre.
Már látom is a főcímet...

Rendkívüli hírek: Ashtyn Valor pocsékul játszik a jégen. Ráadásul seggre

esett.

Az első félidő véget ért, és a lakosztályunkban mindenki a

tévékészülékekhez vonult. Andy feltekerte a hangerőt, és Rhys jóképű arca
betöltötte a képernyőt. Dögös volt, ahogy Rhys tette a dolgát. Nem fogok
hazudni. Minden este, amikor a műsorát néztem, felizgultam. Amikor
beszélt, birtokolta a kamerát. A szüneti műsora csak tizenkét percig tartott,
mert a játékszünet tizenöt perces volt. Kedden, a Hawks utolsó meccsén
megfogadtam, hogy egyetlen másodpercet sem hagyok ki Rhys műsorából.
Miután vége lett a szünetnek, és visszatértünk a meccsnézéshez, még
idegesebb lettem. Miért nem kaphattam olyan sportolói géneket, mint a
bátyáim? Ők egész gyerekkorukban sportoltak, de mégis én vagyok az, aki
lemegy a jégre. Talán jenga lesz az. Tökéletesen tudnék jengázni. Persze ez
nem volt valószínű, mert valami gyorsabbnak kell lennie, hogy a Hawks
tehesse a dolgát, miután lejár a tizenöt perc.
Gondolataimba merülve nem vettem észre, hogy eljött az idő.
 - Ashtyn, készen áll?
- Készen állok, amennyire csak tudok - néztem fel a hölgyre.
- Ne legyél nyámnyila, és menj! - harsogta Ethan, miközben a pálya felé
mutatott.
A szememet forgatva álltam fel.
- Sok szerencsét - üvöltötte mindenki, miközben követtem a hölgyet.
- Brittany vagyok.
- Örvendek. - Elértünk egy lifthez, hogy lefelé induljunk. - Pontosan mit
fogok csinálni?
- Két korongot kell a hálóba lőni.
- Ez minden?
Beléptünk a liftbe, és Brittany megnyomta a gombot.
- A kék vonalról, majd a középső piros vonalról kell lőni. Minden sorért
jutalom jár.
- O... mit nyerhetek?
- Ha sikerrel jársz, akkor majd kiderül.
- Ez így működik? - kuncogtam.
- Ez a szabály - vonta meg a vállát.
- Mégis mire számíthatok?
Egy pillanatra elgondolkodott.
- Az egyik talán egy mez, de lehet, hogy valami más.
- És a másik?
- Ezt nem mondhatom el.
A lift jelzett, és kisétáltunk a stadion földalatti csarnokaiba. Legalábbis
ezt feltételeztem. Az egész ipari jellegű, törtfehér betonból készült falakkal.
Végigmentünk a folyosón, és aztán egy olyan helyre értünk, ami
homályosan úgy nézett ki, mint az a sétány, ahová a játékosok korcsolyával
mennek ki a jégre közvetlenül a meccs kezdete előtt.
 Brittany és én az alagútban maradtunk, és ő adott nekem egy általános
leírást arról, hogy mit kell tennem. Megszólalt a dudaszó és a játékosok
elkorcsolyáztak a kis- padjuk felé és az öltözőjükbe.
- Oké, indulhatunk.
- Egy pillanat - állítottam meg. - Nincs szükségem korcsolyára?
- Kisétálhat a jégre. Csak menjen lassan, és nem fog elesni - mosolygott.
- Jó lenne. - Legalább a Chucks cipőmben voltam, és nem valami magas
sarkúban.
- Minden rendben lesz. Szőnyegeken állhat a lövés helyén.
Fellélegeztem, majd követtem Brittanyt a jégre, amilyen lassan csak
tudtam. Csúszós volt, de eljutottam az első szőnyegig a kék vonalnál.
Hallottam, ahogy a barátaim és a családom a bal oldali lakosztályban
sikoltozva és kiabálva éljeneznek nekem.
- Hölgyeim és uraim, ma este különleges vendég van az arénában.
A szavai megnyugtattak, de aztán eszembe jutott, hogy ezt a részt nem
közvetíti a televízió, mert az emberek Rhys- t nézik, és Corey nem tudja,
hol vagyok.
- Ashtyn Valort az esti híradóból ismerhetik. Két lövést próbál bevinni.
Az egyiket a kék vonalról, a másikat pedig a piros vonalról. Mennyire
szurkoljunk neki?
Az emberek éljeneztek, én pedig a szőnyeg közepére, a kék vonalhoz
mentem. Miközben próbáltam jól megfogni az ütőmet, Tommy Hawk, a
Blackhawks kabalafigurája, aki egy óriási fekete sólyom, kikorcsolyázott,
és úgy állt meg a kapu előtt, mintha ő lenne a kapus.
Nevettem, és Brittany felé fordítottam a fejem.
- Nem könnyíted meg a dolgomat, ugye?
Mosolyogva beszélt a mikrofonba.
- Meg tudod csinálni, Ashtyn!
 A tömeg ismét éljenzett, beleértve a lakosztályban lévőket is. Ők voltak a
leghangosabbak, ami bátorítást adott, hogy a lehető legjobbat nyújtsam.
Beállítottam a korongot, végül elütöttem. Nehezebb volt, mint gondoltam,
de néztem, ahogy végigsiklik a jégen és Tommy Hawk lábain keresztül. A
kezét a szemére vetette, és vereséget színlelt. A közönség továbbra is
éljenzett.
- Egy megvan, még egy hátravan! - mondta Brittany a mikrofonba.
Odamentem a távolabbi szőnyeghez, és azt tettem, amit előtte is: addig
igazítottam a fogásomon és a korongon, amíg úgy éreztem, hogy egy
vonalba kerültem a háló közepével. Lendítettem, és figyeltem, ahogy a
korong ismét átcsúszik a háló felé. Visszatartottam a lélegzetem, ahogy
egyre közelebb ért, és Tommy Hawk ismét úgy tett, mintha esélye sem
lenne védeni, amikor a korong a hálóba került. Ledobta az ütőjét, és úgy
tett, mintha feldúlt lenne. Nevettem, és Brittany felé fordultam, készen állva
a díjaimra.
- Nálam van az egyik díj. - Egy Blackhawks-pólót tartott a kezében. - A
másik pedig Tommy Hawknál.
Visszafordultam hozzá, és ott állt előttem, kezében egy szögletesnek tűnő
ékszerdobozzal. Aztán Tommy Hawk levette a fejét. Szó szerint leemelte a
fekete madár fejét a testéről, én pedig pislogtam, és rájöttem, hogy abba az
izzó kék szempárba bámulok, amit minden nap és minden éjjel látok.
- Rhys? - suttogtam.
Nem szólt semmit, miközben elkezdett féltérdre ereszkedni. A tömeg
megőrült, épp olyan vadul ordított, mint ahogy a szívem csapkodott a
mellkasomban. Ha nem a szőnyegen álltam volna, tudtam, hogy megcsúszik
a lábam, és seggre esek. Nem akartam, hogy ez a baleset bekerüljön a
történetbe, amikor Rhys megkéri a kezem, ezért teljesen mozdulatlan
maradtam, és a kezemmel eltakartam a számat.
í
- Cupcake... - kezdte, és rám mosolygott.
- Nem hallunk, ember! - szakította félbe valaki kiabálása.
Mindketten kuncogtunk, és azt hittem, ez volt a lényege. Egyikünk sem
akarta megosztani ezt a pillanatot, még akkor sem, ha körülbelül
tizenkilencezer ember előtt álltunk.
Rhys folytatta, még mindig a kezében tartva a dobozt. Most vettem észre,
hogy nyitva van, és egy nagy szemű gyémánt ragyogott rám. Nem tudtam
megmondani, hogy mi az, vagy hogy néz ki, mert könnyek kezdtek gyűlni a
szememben, amitől Rhys és a gyűrű képe elmosódott előttem.
- Ahogy mondtam, Cupcake, az első pillanattól kezdve, hogy
találkoztunk, nem tudtam megállni, hogy ne gondoljak rád. Te voltál a fény
az én sötétségemben, úgy akartam tenni, mintha az, ami köztünk történt,
egymást használjuk arra, hogy kitöltsük a szomorúságot, amit mindketten
éreztünk. De minél több időt töltöttünk együtt, rájöttem, hogy mindig is te
voltál a kulcs a szívemhez. Boldoggá teszel. Szabadnak érzem magam.
Érzem, hogy élek. És bár nem bánom, hogy kihasználnak, mert valljuk be,
bébi, bármikor kihasználhatsz, azt akarom, hogy az enyém legyél.
- A tied vagyok - suttogtam.
- Akkor gyere hozzám feleségül, és tegyük hivatalossá - mosolygott.
Bólintottam, és egy „igen”-t motyogtam, mielőtt Rhys felé vetettem
magam. Egy gyémántgyűrű sokkal jobb nyeremény, mint egy mez. Rhys
elkapott, és felállt, aztán átsiklottunk a jégen, a karom a nyaka köré
tekeredett, az ajkam pedig az övéhez szorult.
A tömeg ismét ujjongott, és Brittany beleszólt a mikrofonba:
- Azt hiszem, igent mondott.

Friss hírek: Ashtyn Valor igent mondott!

 30.
Rhys

Ashtyn a feleségem lesz.

Amikor az első szünet közvetítése után az arénába rohantam, a szívem
millió mérföld per órával vert.
Kenny kitett a hátsó rakodó zónánál, én pedig berohantam. A terepen
lenni megvan a maga előnye, különösen, hogy kedvezményesen kaptam egy
lakosztályt az éjszakára, így mindenki, aki fontos volt számunkra, ott
lehetett, hogy megnézze a lánykérésemet. Mindenki tudta, hogy mi fog
történni, és amikor levettem a kabala fejét, és Ashtyn meglátta, hogy én
vagyok az, rájöttem, hogy senki sem leplezett le.
Megdöbbent.
Néhányan talán azt gondolják, hogy az eljegyzés hat hónappal a
megismerkedésünk után egy kicsit túl korai lenne. De ha tudod, akkor
kurvára tudod, és nem akartam, hogy még egy nap úgy teljen el, amikor
nem az enyém.
Ideges voltam, mert bár vettünk egy házat együtt, nem voltam biztos
benne, hogy Ashtyn ilyen rövid idő alatt ennyire elköteleződne. Még
mindig fennállt az esélye annak, hogy tizenkilencezer ember előtt összetöri
a szívemet. Szerencsémre igent mondott.
Ashtynnel a karjaimban lekorcsolyáztam a jégről, és miután elhagytuk a
pálya szélét, leültettem.
- Hogyan csináltad mindezt? - kérdezte Ashtyn, és lenézett a kerek, pavé
halo eljegyzési gyűrűre, amelyen kis gyémántok foglalták körbe a nagyobb
gyémántot egy fehérarany karika tetején. Nem voltam benne biztos, hogy
tetszeni fog neki, de az ékszerüzletben a fickó azt mondta, hogy „Az
univerzum központja” eljegyzési gyűrűnek hívják, és Ashtyn határozottan
az egész galaxisom központja.
- Ismerek egy srácot, aki ismer egy srácot.
- Az én szövegemet használod - nevetett.
- Igen - mosolyodtam el, és a kezembe fogtam a kezét. - Tudod, hogy
hívják ezt a gyűrűt? - Megrázta a fejét, és még mindig a csillogó gyémántot
bámulta. - Az Univerzum középpontja.
- Igen? - nézett fel rám.
- Igen. Azért kellett megszereznem, mert, Cupcake, te vagy az
univerzumom középpontja.
- Nem szeretnék máshol lenni - mosolyodott el.
Az ajkamat az övéhez nyomtam, és addig csókoltam, amíg erővel le nem
kellett állnom, mert sok szar dolgunk volt még hátra, én pedig még mindig
egy kibaszott kabalajelmezben álltam. Újra megfogtam a kezét, és Tommy
Hawk öltözőjéhez sétáltunk, majd beléptünk. Egy kanapén ült, és a szüneti
műsort nézte.
- Helló.
- Hogy ment? - állt fel. Ashtyn mellettem felmutatta a kezét. - Ez az.
Gratulálok!
- Köszönjük! - válaszoltuk Ashtynnek
Elkezdtem levetkőzni a jelmezemből, és minden egyes darabot átadtam
Tommynak. Nem ez volt az igazi neve, de nem is kellett tudnom, mi az.
Csak a jelmezére volt szükségem, hogy megtegyem, amit akarok.
- Úgy tűnik, Jett nélküled is jól boldogul - állapította meg Ashtyn,
miközben a tévét nézte.
- Szerzett gyakorlatot, amikor lelőttek, emlékszel? Tommy összeráncolta
a szemöldökét. - Kicsit barom vagyok.
 - Inkább egy szerencsés szamár - javított ki Ashtyn.
- Remélem, ma este szerencsém lesz - kuncogtam.
- Vedd el. - Tommy nevetett.
- Majd meglátjuk. Vissza kell menned dolgozni?
- Dehogy. Jett mindent elintéz.
- Oké. Akkor menjünk a családunkhoz.
- Ők már tudtak róla - biccentettem Tommy felé.
- Igaz. Menjünk, mutassuk meg nekik a gyűrűmet.
Az elmúlt hat hónapban Ashtyn, az anyukája, az én anyukám és Ashtyn
barátnői mind az esküvőnket tervezték. Ashtyn megemlítette, hogy van
néhány ötlete a Pinteresten, és a lányok megőrültek. Én kimaradtam belőle.
Az egyetlen beleszólásom az volt, hogy...
Kit akarok átverni? Nem volt beleszólásom semmibe, és ez nem is baj,
mert csak az érdekelt, hogy Ashtynt feleségül vegyem.
A szezon végeztével a Blackhawks bejutott a rájátszásba, de végül nem
jutott tovább a második fordulóból a Stanley-kupába. Idén erősen indult a
szezon, és bíztam benne, hogy ez lesz az ő évük. A szezonok közötti
szabadidőmben a napokat a golfpályán töltöttem a srácokkal, majd az
éjszakákat a menyasszonyommal.
Jól alakult minden.
Volt barátnőm, barátaim, és Romi is megszülte a babáját. Most már egy
kislány büszke nagybátyja lettem, akit alig vártam, hogy elkényeztessek.
Romi és Shane Margaretnek nevezték el. Én Maggie-nek vagy Magsnek
hívtam. Ez már eldöntöttem előre.
Ma azonban Ashtynt feleségül veszem. Az egész esküvő egy túlzás, de a
sok történés után, amivel szembesültünk, a megismerkedésünk évfordulóján
a feleségemmé tenni őt a valaha volt legjobb kibaszott randi.
 Corey még mindig nem került elő, így a biztonság kedvéért Ashtyn és én
nem tartottunk hagyományos legény- és leánybúcsút, mert nem tudtuk, mire
képes az exe. Nem volt kedvem ahhoz, hogy megint lelőjenek, és amilyen
szerencsétlen vagyok néha, akkor is tüzet nyitna, ha nagy a tömeg
körülöttünk.
Az, hogy Ashtynnel otthon lehettem, mindent megért. Amíg ő borítékokat
címzett, filmeket néztünk. Mikor a neten keresett neki tetsző esküvői
ruhákat, a DVR-ről néztünk. Amikor ő az ülésrendet készítette, vacsorát
főztünk. És amikor az első táncdalunkat választottuk, a hátsó teraszon
táncoltunk a csillagok alatt.
Az élet határozottan jó volt. Főleg ma.
- Tessék. - Belenéztem a fürdőszoba tükörbe, ahol álltam, és láttam, hogy
Kenny belép. Egy ital volt a kezében. - Gondoltam, jól jönne egy
Seagrams7 whisky.
- Kösz. - Elvettem tőle az italt, kortyoltam egyet, majd visszafordultam a
tükör felé, hogy megigazítsam a fekete nyakkendőmet. Béreltem egy
lakosztályt a Westinben, a helyszíntől nem messze, és Kenny, Jett, Clark és
én ezt használtuk arra, hogy elkészüljünk, mielőtt a Sportmúzeumba
mentünk volna, hogy megnősüljek. Ashtyn a saját lakosztályában volt egy
másik emeleten, és készülődött, majd az én lakosztályomat használjuk a
házasságunk kiteljesítésére - egész kibaszott éjszakán át.
- Ideges vagy?
- Az kellene legyek?
- Hallottam, hogy néhány srác előtte az - vont vállat Kenny.
- Én nem. Ő az enyém.
- Akkor igyál, és pecsételjük meg a sorsodat.
Megforgattam a szemem a vicce hallatán, és belekortyoltam az italomba,
készen arra, hogy megkezdjem életem következő fejezetét.
 Ashtyn nemcsak, hogy beleegyezett, hogy egy sportmúzeumban
házasodjunk össze, de ez az ő ötlete volt. A sport iránti szeretetem átragadt
rá. A srácokkal bementünk a Chicagói Sportmúzeumba, és egy fekete
öltönyös férfi fogadott minket.
- Mr. Colén - nyújtotta a kezét. - Gratulálunk!
- Köszönöm - fogtam vele kezet. - Kenny, Jett, Clark, ő Matt. Ma este ő
lesz a felelős a biztonságért.
Még két fekete öltönyös fickó sétált ki a múzeumból.
- Csak az esküvőre készülő dolgozók vannak bent, és a lelkész.
- Tökéletes - válaszolta Matt. - Ő itt Noah és Liam. Ők segítenek abban,
hogy szemeim és füleim legyenek ma este.
Ashtyn és én, beleértve az apját és a bátyját, Ethant is, megegyeztünk,
hogy a biztonság kedvéért fel kellene bérelnünk egy biztonsági szolgálatot
az éjszakára, mivel Corey még mindig Chicagóban lehet. Jobb volt biztosra
menni, mint megijedni, és ha ez azt jelentette, hogy fel kellett bérelnem egy
biztonsági őrt az esküvőmre, akkor megteszem.
- Fantasztikus.
- Most már nyugodtan bemehet - intett Matt, hogy menjünk be a
múzeumba.
A próbánk estéjén Ashtyn és én végigsétáltunk a helyszínen, ahol
láthattuk, hogy hol lesz minden felállítva. De, amikor beléptem a
helyszínre, szürreális érzés volt mindent látni. Az interaktív kiállítások,
nyitott bár, és kilátás a tóra. Tökéletes volt minden.
Ahogy végigmentünk a helyszínen, elhaladtunk a kiállított emléktárgyak
mellett. Mindegyik asztalra fehér vásznat terítettek, középen pedig lila
rózsákat és levendulaillatú virágokat. Gyertyák voltak elhelyezve, de még
nem gyújtották meg, és minden egyes terítéken aranyszínű papírból készült
ültetőkártya állt, amelyen lila színnel volt felírva a vendégek neve.
Gyönyörű volt. A lányok kitettek magukért.
Továbbhaladtam a fából készült táncparkett mellett az épület hátsó
részébe, ahol székeket áhítottak fel, és a Michigan-tó irányába néztem. A
két oldalt egy fehér szövetből készült sétány választotta el.
- Rhys - köszönt a lelkész, és kezet nyújtott.
- Mason - fogtam vele kezet.
- Szép öltöny.
Lenéztem magamra, megigazítottam az öltönyöm sötétszürke zakóját.
Alatta sötétszürke mellényt, fehér inget és fekete nyakkendőt viseltem. A
srácok is hasonlóan öltöztek fel, csak a fekete nyakkendő és mellény helyett
lilát kaptak, hogy illeszkedjen a ruhájuk Ashtyn által választott téma
színvilágához.
- Köszönöm.
- A vendégeknek hamarosan meg kell érkezniük...
- A francba - motyogta Kenny, Mason szavába vágva. - Majdnem
elfelejtettem. - Visszafutott abba az irányba, amerre jöttünk, majd néhány
másodperccel később egy kis dobozzal a kezében jött vissza. - Tedd ezt a
szart a hajtókádra.
Elvettem a kitűzőt, amit átnyújtott nekem. Szárított levendula és egy lila
rózsa volt rajta egy kötegbe rendezve. A zakómra tűztem, és a fiúk követték
a példámat.
- Ahogy mondtam - kezdte újra Mason -, a vendégek hamarosan
megérkeznek. Nyugodtan kísérd őket a helyükre.
Bólintottunk, és visszamentünk a bejárathoz, ahol fogadtuk és a helyükre
kísértük az érkező vendégeket.
Aztán eljött az idő.
 A fiúk visszamentek a folyosóra, majd egy lassú dallam kezdett el szólni.
A koszorúslányokkal a karjukon, kettesével léptek vissza. Mindegyik
koszorúslány padlizsánszínű, fűzős stílusban készült ruhát viselt, amely
illett a pasik nyakkendőjéhez és mellényéhez. Nem volt virágszórónk vagy
gyűrűhordozónk, szóval tudtam, hogy a következő személy, akit látni
fogok, Ashtyn lesz. Egy másik dal kezdett szólni a hangszórókból, és az idő
megállt. Nem tudtam, melyik dal ez, de a nő arról énekelt, hogy meddig
fogja szeretni az illetőt. A válasz az volt, amíg a csillagok fölöttük vannak.
De minden szó eltűnt, amint megláttam Ashtynt.
Fehér, pánt nélküli ruhát viselt, amelynek szoknyáján óriási rózsa
formájú fodrok voltak. Most már tudtam, miért nem láthatták a férfiak a
ruhát, mielőtt a menyasszonyuk az oltárhoz lépett. Meg akartak ölni minket.
Ashtyn kurvára lélegzetelállítóan festett, és szó szerint levegőt sem kaptam,
miközben az apjával az oldalán lépkedett felém.
Ez tényleg megtörténik?
Remélem, nem fog megbotlani.
Mély levegőt vettem, próbáltam újra oxigénnel megtölteni a tüdőmet, de
nem sikerült. Egy látványosság volt. Ő volt a legjobb barátom, és nem
akartam volna mással tölteni az életem hátralévő részét. És nem is tölteném
soha.
Igazán szerencsés voltam, hogy aznap este besétáltam a Judy's-ba.
Átvettem Ashtyn kezét az apja kezétől, és megcsókoltam az arcát.
- Meg akarsz ölni, Cupcake? - suttogtam.
- Hogy? - ráncolta össze a homlokát.
- Elállt a lélegzetem, ahogy felém jöttél.
Valószínűleg azt hitte, hogy ez csak egy szöveg, de én kurvára komolyan
gondoltam.
 - Üdvözöljük a családot, a barátokat és a szeretteinket - kezdte Mason. -
Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megünnepeljük Ashtyn és Rhys
házasságát. Azért jöttek ide, hogy osztozzanak ebben a hivatalos
elköteleződésben, amelyet egymás iránt tesznek, hogy felajánlják
szeretetüket és támogatásukat ehhez az egyesüléshez, és hogy Ashtyn és
Rhys együtt kezdhessék meg házaséletüket a számukra legfontosabb
emberekkel körülvéve. Akarod-e, Rhys, hogy ez a nő a feleséged legyen?
- Kurvára igen - Mindenki felkuncogott, Mason pedig haragosan nézett
rám. - Igen, haver. Kurvára akarom.
Mason kissé megrázta a fejét, és folytatta:
- Elfogadod, Ashtyn, hogy ez a férfi a férjed legyen? Elmosolyodott és
egyenesen a szemembe nézett.
- Igen - nevetett.
- Kifogásolja valaki Rhys és Ashtyn közötti házasság egyesülését? Akkor
most szóljon. - folytatta Mason.
- Kurvára igen!
A tekintetem a hang felé fordult, és láttam, hogy Corey a folyosó végén
állva rám szegezi a fegyverét.
Megint.
 31.

Ashtyn

Néhány menyasszony attól tart, hogy esni fog a nagy napon. Én most a
haláltól féltem. Attól is féltem, hogy elveszítem életem szerelmét, mielőtt
végül férj és feleségként elkezdhetnénk a közös életünket. Másodpercekre
voltunk attól, hogy hivatalos legyen a dolog, és most másodpercekre
vagyunk attól, hogy megtudjuk, mi lesz a sorsa ennek a játéknak, amibe
belekényszerítettek minket.
- Most biztos csak szarakodsz velem! - mondta Rhys, és magához rántott.
Hallottam, hogy körülöttünk mindenki sikoltozik, és a székeket a padlón
tologatták, ahogy mindenki igyekezett félreállni az útból. Aztán minden úgy
tűnt, mintha lassított felvételen történne, mintha egy epikus harci jelenetet
látnék a tévében. Apám, aki az első sorban ült, felénk indult, miközben
Ethan, aki a második sorban ült, megfordult, és elővette a fegyverét.
- Tedd le a fegyvert! - parancsolta Ethan.
Corey elgyötörtnek és kimerültnek tűnt. Gonosz vigyorra húzta a száját.
- Nem.
Nem tudom, hogyan jutott be három biztonsági őr mellett. De amint
megláttam a ruháját, rájöttem, hogy ő lehetett az egyik ember, aki a
rendezvényen dolgozott. Ugyanolyan fekete nadrágot és fehér inget viselt,
mint a többiek.
- Azt mondtam, dobd el a kibaszott fegyveredet! -kiabálta ismét Ethan.
- És én azt mondtam, hogy nem. Ez a seggfej mindent ellopott tőlem.
- Ha nem dobod el a fegyvert, lövök - jelentette ki Ethan.
 - Tudod, milyen érzés, amikor az ember a pályán van, de aztán jön valaki,
és hirtelen a kispadra kerül?
- Még mindig rossz érzéseket táplálsz a középiskolából? - mondta Rhys.
Mi a fene? Szóval ennek semmi köze hozzám?
- Igen. Most a profik között lehetnék, ahelyett, hogy bujkálnék és
kanapén heverésznék, hogy elkerüljem a zsarukat.
- Ez az utolsó figyelmeztetés - jelentette ki Ethan.
- Leszarom. Itt az ideje, hogy Rhys megtanulja, milyen érzés mindent
elveszíteni.
Corey kissé elfordította a fegyvert, és szembefordította velem, de mielőtt
lőhetett volna, az egyik biztonsági őr a földre lökte. A fegyver, amit Corey
tartott, végigcsúszott a padlón, és Ethan odasietett, hogy felkapja.
Corey-t két biztonsági őr fogta le, mindkét oldalán egy- egy karját tartva,
Ethan pedig a 911-et hívta.
A düh forrt a véremben. Nem akartam, hogy ez az ember azt higgye,
elrontotta a napomat.
A napot, amelynek megtervezése hat hónapig tartott.
A napot, amire hét órámba telt felkészülni.
A napot, amikor feleségül megyek a legjobb barátomhoz.
Ez nem az a nap, amit Corey Pritchett el fog rontani, bármennyire is
próbálkozott.
Kibontakoztam Rhys karjaiból, elszaladtam apám mellett, akibe anyám
karolt, és az emberek mellett, akik még mindig a helyükön ültek.
- Ashtyn! - Hallottam az emberek kiabálását.
Nem álltam meg, ahogy a fehér vászonszőnyegen Coreyhoz siettem. A
tekintete találkozott az enyémmel, és el- vigyorodott. Tényleg mosolygott.
Ettől csak még dühösebb lettem. Karok próbáltak megragadni, de én
hárítottam azokat. Halványan hallottam, hogy Ethan is a nevemet kiáltja.
Semmi és senki nem tudott megállítani. Én voltam a menyasszony, és ez
volt az én napom.
Erősen meglöktem Corey mellkasát és kiabáltam.
- Meg foglak ölni! - Karok fonódtak a derekam köré, de tovább ütöttem
Corey mellkasát. - Ki vagy te, hogy megjelenj itt? Lelőtted Rhyst,
elmenekültél, és most azt hiszed, hogy felbukkanhatsz itt, befejezni, amit
elkezdtél?
- Azt terveztem, hogy megöllek, te kurva.
- Évek óta nem találkoztatok, és most hirtelen bosszút állsz ellene?
- Ashtyn - suttogta Rhys, és rájöttem, hogy a karjai próbálnak
visszarántani. Nem mozdultam. Válaszokat akartam.
Corey nem válaszolt.
- Válaszolj! - kiabáltam, és arcon vágtam.
- Baszd meg!
Tökön rúgtam.
Jó érzés volt látni Corey fájdalmas képét. Megpróbált megfordulni, de az
őrök erősen tartották. A zsaruk megérkeztek, végül hagytam, hogy Rhys
visszahúzzon.
- Vége, Cupcake. Börtönbe kerül.
- Ennyit a biztonságiak felbérléséről - sóhajtottam.
Legalább ma este kisétálhattam, és nem kellett attól tartanom, hogy
Corey a semmiből bukkan fel... ismét.
- Beszélek a koordinátorral, és kiderítem, hogyan kezdett el nekik
dolgozni.
- Még mindig feleségül akarsz venni? - kérdeztem, miközben Rhys kék
szemébe néztem. Nem akartam, hogy elhagyjon.
- Természetesen - ráncolta a homlokát.
- Mi lenne, ha most tennénk meg?
 - Ezt most komolyan mondod?
Lehet, hogy a sokk még nem ért véget, de ezt a pillanatot nem akartam
elszalasztani.
- Igen.
Rhys megfogta a kezem, és odamentünk, ahol Mason a szüleinkkel
beszélgetett.
- Még mindig összeházasodnánk.
- Persze, édesem - mosolygott Claire.
- Nem - rázta a fejét Rhys. - Most! Most összeházasodunk.
Mindannyian megrökönyödtek a szavain.
- Most? - kérdezte Mason.
- Most - erősítettem meg.
- Hogyan? - kérdezte anyám és Claire egyszerre.
Ethant kerestem a tekintetemmel. A zsarukkal beszélt.
- Hadd kérdezzem meg Ethant.
Odaszaladtam a bátyámhoz.
- Még összeházasodhatunk?
- Fel kell vennünk mindenki vallomását.
- Gondoltam, de nem lehet valamit tenni? Ez az én esküvőm.
Egy könnycsepp kezdett legördülni az arcomon. Basszus, nem tudtam
sírni. Ez volt az esküvőm napja... legalábbis reméltem, hogy az lehet.
- Hadd lássam, mit tehetek.
Megöleltem, majd visszamentem Rhyshez.
- Felhív egy srácot, aki ismer egy srácot - vicceltem.
- Csak a letartóztató tiszt fogja megadni neki az engedélyt - szólalt meg
apa.
És ez történt.
 - Az esküvő után kifelé menet vagy a fogadás alatt mindenki vallomást
tehet. A szertartás közben pedig felveszik az általad felbérelt biztonsági
őrök és a személyzet vallomását.
- Köszönöm! - öleltem meg Ethant.
- Oké - mondta Mason. - Ültessünk le mindenkit, és kezdjük elölről.
- Mindenkit megkérek, foglalják el újra a helyüket, most szeretném
feleségül venni életem szerelmét - közölte Rhys a vendégekkel.
Az emberek a másodperc töredékéig haboztak, de aztán visszamentek a
terembe, amely úgy nézett ki, mintha semmi sem történt volna. Rhys
visszakísért a folyosóra, aztán megfogtuk egymás kezét, és egymás
szemébe néztünk. A lányok és a fiúk újra elfoglalták a helyüket a két
oldalunkon.
- Rendben, hol tartottunk? - köszörülte meg Mason a torkát.
- Senki sem tiltakozik! - jelentette ki Kenny Rhys mellől.
Halkan kuncogtam, Rhys pedig elvigyorodott. Legalább tudtunk nevetni
a helyzeten. Csendben maradtunk, miközben Mason folytatta:
- Térjünk a lényegre, rendben? - Bólintottunk. - Kérem, mindenki álljon
fel! - Mindenki felállt. - Akarjátok-e, akik ma itt jelen vagytok, szeretettel
körülvenni Rhyst és Ashtynt, felajánlva nekik barátságotok örömeit, és
támogatni őket a házasságukban?
- Igen - válaszolta egyszerre mindenki, és Mason utasította őket, hogy
üljenek vissza.
- Elérkeztünk a szertartásotok azon pontjához, amikor elmondjátok
egymásnak a fogadalmatokat. De mielőtt ezt megteszitek, arra kérlek
benneteket, hogy emlékezzetek arra, hogy a szeretet lesz az alapja egy
hosszú távú és elmélyülő kapcsolatnak. Nincs gyengédebb kötelék, nincs
szentebb fogadalom, mint amit most tenni fogtok. Ha képesek vagytok
megtartani a fogadalmat, amit ma itt tesztek...
 - Azt hittem, nekivágunk? - kérdezte Rhys félbeszakítva Masont.
Felnevettem, mert én is erre gondoltam. Ez a szertartás valószínűleg
hosszabb, mint egy katolikus mise.
- Oké, akkor mondjátok el a fogadalmatokat. - Mason megrázta a fejét, és
elmosolyodott.
Rhys rám mosolygott, és én azonnal izgatott lettem, mert sosem tudtam,
mi jön ki a száján. És igazam is volt.
Elkezdett énekelni.
- Úgy robbantam be ide, mint egy romboló golyó... - Mindenki nevetni
kezdett, én pedig a szememet forgattam, de ő folytatta. - Vicceltem! De
komolyan, Cupcake. Elénekelhetném neked az összes megírt szerelmes
dalt, és egyik sem mondaná el neked, mennyire szeretlek. Te vagy az én
szeletem a mennyországból, a végtelenségem, az univerzumom, és ezen
semmi sem változtathat. Nincsenek őrült exek - intett abba az irányba,
amerre Corey belépett -, nincsenek zaklatok. Senki. Senki sem vehet el
téged tőlem. Ma, holnap, nyolcvanévesen is szeretni foglak. És esküszöm
neked, hogy amikor hat láb mélyen leszek, akkor is szeretni foglak, mert te,
Ashtyn Valor, te vagy az életem, és ezen semmi sem változtathat.
Könnyek folytak végig az arcomon, hogy mennyire valóságosak voltak a
szavai. Háromszor került olyan helyzetbe, amelynek a vége akár hat láb
mélyen is lehetett volna, és már csak az emlék is elég volt ahhoz, hogy
elszoruljon a torkom, és ne tudjak megszólalni.
- Ashtyn? - mondta Mason néhány másodperc múlva.
Nyeltem egyet, és Rhys letörölte a könnyeket az arcomról, már az
érintése is elég volt ahhoz, hogy emlékeztessen arra, hogy nem vették el
tőlem, és ott állt előttem, hogy megvallja, mi van a szívében.
- Ma és minden nap arra gondolok, milyen szerencsés vagyok, hogy
tavaly mindketten azt hittük, hogy az alkohol a megoldás. De
visszatekintve, a válasz nem az volt, hogy belefojtjuk a bánatunkat. A
válasz az volt, hogy egymásra találtunk. Te hoztad el a fényt, amire
szükségem volt, hogy meglássam a jövőmet, és most itt vagyunk, hogy
hivatalosan is férj és feleség leszünk, és csak arra tudok gondolni, hogy
ezen semmi sem változtathat, mert ennek így kellett lennie. - Vettem egy
levegőt, és letöröltem a könnyeimet, amelyek továbbra is potyogtak. - Az
örökké soha nem lesz elég hosszú, mert amíg csillagok vannak az égen,
szeretni foglak. Lehet, hogy hat láb mélyen még mindig szeretni fogsz, de
én ott leszek melletted. Nélküled nem lennék egész, és esküszöm, hogy
szükségem lesz rád, amíg csak lélegzem.
- Megkaphatnánk a gyűrűket? - kérdezte Mason.
Kenny és Jaime átadta mindkettőnknek a megfelelő gyűrűket, majd
Mason után elismételtük, hogy a gyűrűk egymás szerelmének emlékei,
majd egymás bal kezére csúsztattuk azokat.
- Szerelmetek és elkötelezettségetek erejével, valamint a rám ruházott
hatalom által most férjnek és feleségnek nyilvánítalak benneteket.
Megcsókolhatjátok egymást!
Rhys egy lépést tett előre, az arcomat két tenyerébe vette és
szenvedélyesen megcsókolt. Aztán úgy buliztunk, mintha semmi sem
történt volna Coreyval. A tortánk természetesen muffinokból készült, és bár
őrült egy éjszaka volt, végre Mrs. Ashtyn Colé lettem.
 Epilógus

Három évvel később

- Elkaplak! - Figyelmeztettem, és körbe-körbe kergettem az üvöltő

gyereket az ebédlőből a konyhán át a nappaliba, majd az előszobába, és
vissza az étkezőbe. Dylan sikoltott és nevetett válaszul. - Menekülj!
- Apu! Nem - nevetett Dylan.
Próbáltam kifárasztani az energiabombát, mert Ashtynnek és nekem egy
esküvőre kellett mennünk, és anyám átjött, hogy vigyázzon rá éjszaka.
Kenny és Abby belevágtak a közös életükbe. Kennynek két évbe telt, mire
megkérte Abby kezét. Meglepett, hogy nem tette meg hamarabb, de ők nem
voltak olyan gyors hullámvasúton, mint Ashtyn és én. Nem hiszem, hogy
bárki is velünk tartott volna a hullámvasúton, de nem változtatnék rajta.
Corey börtönbe került, és harminchét évet kapott, mert megpróbált
megölni. Ashtyn most az esti hírek vezető műsorvezetője, és nekem már
nyolc Emmy-díjam van, Ashtynnek tíz, de ki számolja? Összeházasodtunk,
majd két hónappal később teherbe esett Dylannel. Most a második babát
várjuk. Lányban reménykedtem, mert Romi nem tervezett több gyereket.
Ethannek és Carternek csak fiaik voltak, és anyám meg Ashtyn anyja is újra
és újra könyörögtek, hogy szülessen egy lány a családba, mintha
beszélhetnék a spermámmal, és elmondhatnám neki, hogy jobb lenne, ha
vaginával születne a baba.
- Rendben, kis szaros. Ideje szundikálni, hogy zuhanyozhassak anyuval.
- Zuhany anyuval?
- Vizet takarítunk meg, haver, mert megpróbálsz kienni minket a
vagyonúnkból. Munkát kell szerezned - kaptam fel, és elindultam az
emeletre. Dylan nevetett. - Tudom. Vicces az öreged.
- Vicces - értett egyet.
Betettem Dylant a kiságyába.
- Légy jó fiú, és aludj, oké?
Felnézett rám, majd kezdett felülni.
- Nem, nem. Csukd be a szemed, és amikor kinyitod, miután felébredtél,
Nagyi itt lesz.
- Nagyi?
- Igen, haver. Kenny bácsi és Abby néni hivatalossá teszik a dolgot, és
biztosra kell mennem, hogy nem ijed meg a csirkefogó.
- Chicken nuggets.
Nevettem.
- Nagyi készít neked vacsorára. Kapsz egy pelust is, jó? - Odaadtam neki
a barna maciját. - Boo maci álmos. Aludj vele egyet.
Dylan közelebb bújt Boo macihoz, majd lehunyta a szemét. Nem voltam
biztos benne, hogy a szavaim, a kibaszott medve, vagy az a tény, hogy tíz
percig kergettem őt a házban hozta meg a várt alvást. Bármi is volt az, azt
jelentette, hogy ideje vizet spórolni.
- Sietnünk kell - tájékoztattam Ashtynt, és besurrantam mögé a zuhany
alá.
- Készen állok - válaszolta, és addig tolt, amíg a beépített zuhanyülésen
ültem. - De te még nem.
Mindketten lenéztünk az ágyékomra.
- Semmi olyasmi, amit a szád ne tudna helyrehozni.
Ashtyn elmosolyodott, és újabb szó nélkül térdre ereszkedett, majd
megragadta a farkamat. Azonnal keményedni kezdtem. Szopogatott. Nyalta.
Néhány mozdulatot tett a nyelvével a hegyén, és kőkemény lettem.
- Nem spórolunk a vízzel - mutattam rá.
 - Mi van? - kérdezte, mire a farkam kicsúszott a szájából.
- Semmi. Folytasd, bébi!
Ashtyn visszatért a feladatához, nyelvével végigsimított a farkam alján.
Megragadta a kezével, és a fejével szinkronban simogatott.
- Bassza meg! - nyögtem fel, és a fejemet a csempézett falnak hajtottam.
- Mmmm - nyögte, és rezgéseket küldött végig az egész testemen a
farkamról egyenesen a golyóimig. Megmarkolta a golyóimat, és
masszírozni kezdte. Egyre közelebb kerültem az elélvezéshez, de aztán
abbahagyta. Szó nélkül felállt, az ölembe ült, és a farkam köré vezette
magát.
Óvszer nélkül.
A legjobb érzés az egész világon.
Ashtyn először a nászutunkon engedett magába óvszer nélkül.
Megkérdezte, mit gondolok arról, hogy a negyedik hálószobánkat
gyerekszobává alakítsuk, és én teljesen egyetértettem. Az a délután - és a
Hawaii-szigeteken töltött nászutunk többi része - azzal telt, hogy
megpróbáltuk összehozni Dylant. Nem fogant meg azon az utazáson, de két
hónapnyi próbálkozás után újabb kilenc hónapot tölthettem gumi nélkül.
Miután Ashtyn megszülte Dylant, elkezdte szedni a tablettát, és éppen öt
hónappal ezelőtt döntöttünk úgy, hogy megpróbálkozunk még egy babával.
Aki egyszer csupasz szőrén üli meg a lovat, az soha többé nem akar
használni nyerget.
Most, ahogy lenéztem az összesimuló csípőnkre, a kis domborodó
pocakjára, a büszkeség kezdett dagadni a mellkasomban. Nem vagyok egy
nagy sírós típus - egy könnycseppet sem ejtettem, amikor meglőttek -, de
aznap, amikor Dylan megszületett, úgy sírtam, mint egy kibaszott kisbaba.
- Igen, kicsim - biztattam.
 Ashtyn előre-hátra ringatózott, hogy a farkam olyan mélyre menjen,
amennyire csak tudott. A mellei az arcomban ugráltak, és én
belekapaszkodtam az egyikbe, mert meg kellett kóstolnom. Bármelyik
részét. Nem számított. Imádtam ennek a nőnek minden porcikáját.
- Közel vagyok - lihegte.
- Én is - válaszoltam, és megragadtam a fenekét, hogy még közelebb
kerüljön.
A nyakamba nyögött, és elélvezett, ahogy rám hajolt. Pontosan mögötte
voltam, és úgy ömlöttem a puncijába, mintha krémet csurgatnának egy
muffinba. A mai napig nem tudok úgy ránézni egy süteményre, hogy ne
Ashtyn Cole-ra gondoljak, a feleségemre, a lelki társamra.

Abby hivatalosan Mrs. Kenny Blackwell lett.

Senki sem tiltakozott a házasságuk ellen, és miután felszolgálták a
vacsorát, Ashtyn és én a táncparketten táncoltunk, mielőtt haza kellett volna
indulnunk. A DJ elkezdte játszani Percy Sledge - When A Man Loves a
Woman slágerét, és miközben Percy elénekelte azokat a szavakat, amelyeket
a szívemben éreztem Ashtynról, összeszorított csípővel ringatóztunk.
- Emlékszel, mit mondtam neked azon az éjszakán, amikor találkoztunk?
- kérdeztem a fülébe suttogva.
- Sokat kérdeztél tőlem, de mire célzol? - emelte fel a fejét a vállamról.
Kedvesen elmosolyodtam. Hát nem vicces, hogy változik az élet? Az
egyik percben még alkohollal akarod levezetni a dühödet, a következőben
pedig találkozol azzal az emberrel, aki miatt lélegzel. Azzal, aki az
univerzumod középpontja.
- Mondtam, hogy egy nap igazán boldoggá fogsz tenni egy srácot. És
tudod, mit?
- Mit?
- Megtetted.