A gyermekrajz

Tészabó Júlia

A gyermekrajz-téma megjelenése a pedagógiai gondolkodásban

• Az a feltételezés, hogy a rajz az esztétikai képzés és az ember integráns nevelésének
alapvető része már Johann Heinrich Pestalozzi 18. századi nevelési elképzelésében is szerepelt.
• Követői, pl. Friedrich Fröbel is osztották ezt a nézetet
• John Ruskin támadta először az ipari iskolák rajztanítását – azt kell tudni, hogyan lássunk,
és nem mintákat kell másolnunk.

Művészetpedagógiai megközelítések
• A művészetpedagógiai törekvésekből kinövő gyermekrajz kutatások két iránya :
• 1. Ruskin szellemében: a rajzoktatás reformja felé továbbmutató, az oktatásra
koncentráló
• 2. a    gyermektanulmányozás szellemében: a gyermekrajzoknak, mint a gyermeki
önkifejezés eszközének kutatása.

• A gyermektanulmányozás és ezen belül a gyermeki alkotások tanulmányozása az első

lépés az idealizált gyermekképtől a valódi gyermekek viselkedésének vizsgálatához
• A gyermekrajz fejlődését a gyermeki személyiség fejlődésével összefüggésében vizsgálták,
annak leképezésének tekintették.

A gyermekrajzokról alkotott felfogások változásai

• A 19. század előtt nem figyeltek fel rájuk, bár a gyerekek rajzoltak
• A 19. század közepétől a gyermekrajzokat a gyermekek művészetének tekintették és a
gyermeket magát művésznek. Munkáikat a felnőttek művészetéhez viszonyították, s annak egy
primitív változataként fogták fel, s mint ilyent párhuzamba állították a primitív népek
művészetével.
• A 20. századra már a gyermekkor új képéhez kapcsolták, önálló gyermeki jellemzőként
tárták fel és elemezték.   
• Elemzésüknek 20. század második felében megjelenő vonulata a gyermeklélektan
területe, diagnosztikai és terápiás módszerekbe épült be.

Korai megközelítések: rokonság a primitív művészetekkel

• „A gyermekek művészi kísérletei felé forduló fokozott figyelmet a századforduló primitív
művészet iránti érdeklődése is magyarázza. A lényegretörő formaadással megfogalmazott,
jelképileg telített, a mindennapi élettel szoros kapcsolatban álló közösségi művészet új
eszményének a prehisztorikus, törzsi, népművészet és gyermekművészet egyaránt megfelel, és
viszont: valamennyi mélyreható befolyással van a századforduló modern művészeti irányzataira.
• Lichtwark, James Sully és Carl Götze kimutatta a gyermekrajzok analógiáit a primitív
népek művészetében, míg a lélektan irányából a téma kutatása kapcsolatot talál a patologikus
művészettel is. Siegfried Lewinstein a gyermekművészetet a primitív, prehisztorikus és
népművészet paralel jelenségeiként tárgyalja, amely – megismételve a művészetek történetének
fejlődését – a jelképes és ornamentális látásmód felől jut el a tipikus konvencionális
természetábrázolásig.” (Révész Emese)

Ernst Haeckel (1834-1919)

• Darwin evolúcióelméleti tanainak követője, biológus
• Biogenetikai alaptörvénye: fejlődéstörvény, az egyed szerveinek fejlődése rövid idő alatt
keresztülmegy a törzsfejlődés fokozatain.
• Pedagógiai hatása társadalmi aspektusokkal: Friedrich Fröbel
• A századvég biológiai evolucionizmusa, historizálva az egyedfejlődés folyamatát, a
gyermekkorban az emberiség ősállapotát leli fel, és vele szoros párhuzamba állítja az ősformákat
megőrző prehisztorikus és természeti kultúrákat.

Friedrich Fröbel (1782-1852)

Ernst Haeckel
biogenetikus rekapitulációs elméletének hatása Fröbelnél
a foglalkozások egymásutánjában

• 1. Földművelési vágy – nem beszél, játszik, földet turkál: Fröbel: természet a

gyermekkertben
• 2. Lakásépítési ösztön - korán, székekből, könyvekből, játék: Fröbel: építő szekrények
• 3. Ruházat előállítása – örömet érez, mikor játékait öltözteti, anyagok: rongy vagy papír,
később fonás-szövés. Fröbel: papírfűzés, papírfonás, magas színvonalra is emelkedhet.
• 4. Műösztön – ókori , gyermeknél korán, „valami szépet készíteni”, órákig lefoglalja.
Fröbel: foglalkoztató eszközei „mindenféle tápot adnak, a szépérzelem kifejtésére, szépészeti
idomok” készítése önmaguktól.

A gyermekrajz tanulmányozásának megindulása

Corrado Ricci (1858-1934)
• 1894-1896. a pármai Nemzeti galéria igazgatója
• A gyerekek szabad rajzainak első tudományos vizsgálatát végezte el
• „L’Arte dei bambini” 1887. Bologna. Németre 1906-ban „Kinderkunst” címmel fordították
le. Lipcsében jelent meg.
• Szerinte a gyermekrajz fejlődése a művészet történetében a stílusok változásait ismétli
meg – tehát nem tudta új kontextusba helyezni   

Alfred Lichtwark: Die Kunst in der Schule, 1887

• A gyermekrajzok magyarázatára struktúrát dolgozott ki
• Elsőként ismerte fel a gyermekek első rajzai és a primitív népek ábrázolásai közti
hasonlóságot – ennek magyarázatához a biogenetikus alaptörvényt használta fel: az egyén az
ember általános fejlődésének megfelelően fejlődik, és a gyermek ugyanazokon a szakaszokon
megy át művészetében, mint az emberiség történelme folyamán. Ezen kívül a gyermek a dolgok
ábrázolása során egyszerűsít, ahogy az emberiség mindig mindenütt tette.
• A gyermekrajzok természetes fejlődésének három szakasza nála:
1. leegyszerűsített vonal rajz
2. szimbolikus rajz (vonalak kombinációja formák kialakítása céljából)
3. realisztikus rajz (ezt tekintette a legmagasabb szintnek), a korabeli német művészet hatására
nyilván.

Carl Götze: Das Kind als Künstler 1898

• gyermekek szabad rajzainak kiállítása Hamburgban, a Kunsthalléban
• a gyermekrajzokat japán és amerikai gyerekrajzokkal
• Moki indián gyerekrajzokkal (Aby Warburg gyűjteménye)
• az ősi és primitív művészet alkotásaival együtt állította ki
• felhívást intézett gyermekrajzok gyűjtésére
• művészetpedagógiai tanáregyesületet hozott létre, és 1898-ban kiállították a Gyermek
mint művész gyerekrajzait
• a tanár szerepe: a tanárnak nem feladata a rajzok bírálata

James Sully: Studies in Childhood 1895

• brit pszichológus
• az evolucionista irányzat képviselője
• A gyermeki képzelet
• Az értelem fejlődése, félelem, erkölcs
• A gyermek, mint művész és
• Az ifjú rajzoló című fejezetekben elemzi a gyermekrajzokat, kiemeli fontosságukat

Georg Kerschensteiner és Siegfried Levinstein

• Mindketten a gyermekrajzokat a gyermeki önkifejezés eszközeként értelmezték, de míg
Kerschensteiner az új rajzoktatás számára kívánt rendszeres és empirikus alapokat nyújtani,
Levinstein az ábrázolási mód fejlődésével foglalkozott.

Georg Kerschensteiner (1854-1932) gyermekrajz elemzései

• Kb 300.000 gyerekrajzot elemzett abból    a szempontból, hogy hogyan fejlődhet egy nem
irányított gyerek rajzkészsége    a primitív modelltől a teljes térbeli reprezentációig.
Rajzfejlődési szakaszok:
• 1. tiszta séma
• 2. a séma keveredik a látszaton alapuló rajzzal
• 3. a látszaton alapuló rajz
• 4. a formán alapuló ábrázolás
• Nem jelent meg benne a művészi ábrázolás, mint szint
• A mechanikus másoló geometrikus gyakorlatokat elvetette
• Rajzosztályok életkorok szerint
• A rajzbeli érettség végső pontját a realisztikus ábrázoláshoz való eljutás jelentette, de a
köztes fázisok lélektani és antropológiai differenciálását    képviselte.
• „A rajztanítás ne csak egyszerűen a reprezentáció iskolája legyen, hanem a megfigyelés
iskolájává kell válnia.”

Siegfried Levinstein:
Das Kind als KünstlerKinderzeichnungen bis um 14. Lebensjahr. Mit Paralellen aus der
Urgeschichte, Kulturgeschichte und Völkerkunde. Lipcse, 1905.
• Gyermektanulmányi megközelítés
• Témák: ember, állat, növény, a perspektíva
• Prehistorikus és etnográfiai párhuzamok    (eszkimó gyerekrajzok)
• A gyermekrajz nem más, mint nyelv – hatott Nagy Lászlóra
• A rajz és a beszéd közti párhuzamok
• Rajz és beszéd a gyermek képzeletének, gondolatainak külső érzékelhető jelekkel való
kifejezése
• https://archive.org/details/daskindalsknstl00levigoog

Gyermekrajz kiállítások
• A művészeti nevelés törekvéseit kísérő folyamatos kiállítási tevékenység két iránya:
• 1. pedagógiai és gyermektanulmányi: a vizsgálatok során összegyűlt rajzokon keresztül
kívánták bemutatni a gyermeki önkifejezés korábban rejtett fejlődési szakaszait, és hozzájárulni a
rajztanítás reformjához.
• 2. művészeti: mivel e gyermekalkotásokat bizonyos szempontból műalkotásoknak
tekintették, a biogenetikus elmélet e korban divatos megközelítésmódja alapján, bennük a
művészet gyökereit keresték, párhuzamokat véltek felfedezni a művészet történeti fejlődése és a
gyermekrajz fejlődése között.
• Ez a két irány annyit is jelentett, hogy a pedagógia és a gyermektanulmány mellett a
művészeti élet képviselői is aktívan részt vettek a gyermekművészet körüli vitákban és a
társadalom széles rétegeit megmozgató rendezvények szervezésében és propagálásában.

Gyermekrajzok a Die Kunst im Leben des Kindes kiállításokon

• 1901. Berlin: „Die Kunst im Leben des Kindes. Három témakör:    művészi faliképek otthon
és az iskolában, művészi gyermekkönyvek, A gyermekrajzokat bemutató rész címe: "Das Kind als
Künstler„ volt.
• 1902. Lipcse „Die Kunst im den Leben des Kindes” már széles értelemben fogta fel a
gyermekművészetet, nemcsak a gyermekek alkotásaira, hanem a gyermek környezetének
művészi alakítására is kiterjedt. Így a gyermekrajzok mellett játékok, képeskönyvek,
gyermekszobai falidíszek és bútorok, valamint iskolaépületek, tantermek, rajztermek építészeti
tervei szerepeltek. A gyermekrajzokat bemutató rész címe itt is "Das Kind als Künstler„ volt.
• A Magyar Iparművészet (1902. p. 187-188), A gyermek, mint művész című cikkében
számolt be.
• 1905. Hamburg

Magyar recepciók
• Új Idők, 1898. II. 94. A gyermekek művészete
• Sully: Studies of childhood
• Shuni: Notes of childrens drawings
• Lombroso Paula: Meglesni a gyermeki lélek fejlődését
• „A gyermekrajzok tanulmányozása … fölvilágosító magyarázattal szolgálhat a művészet
őstörténetének nem egy problémájára is.”
 

A gyermekrajzok fejlődésének kutatása

• A kezdeti kutatásoktól kezdődően a képi ábrázolás és a kognitív fejlődés összefüggései is
megjelentek
• Rajzfejlődési tipológiákat alakítottak ki, életkorok szerint, a firkától a realista ábrázolásig
• A spontán rajz megszűnése, „a rajzi törés” kérdésköre korán megjelent, lezárva a spontán
rajzolás korszakát
Georges-Henri Luquet (1876-1965)
• Les Dessins d’un enfant, 1913
• Le Dessin enfantin, 1927
• Kutatásai a képi kommunikáció területére terjedtek ki
• A gyermekrajz-elemzés egyik úttörője, hatott a    fejlődéspszichológiára, és Piaget-re is

• A gyermekek rajzfejlődésével kapcsolatos kutatásai antropológiai kutatásaival

párhuzamosak, kölcsönösen hatottak egymásra

Luquet: A rajzfejlődés 4 fázisa

• A gyermek szórakozásból rajzol. Számára a rajzolás játék.
• A rajzfejlődés fázisai: négy szakasz vagy fázis
• 1. az akaratlan rajz szakasza. Észreveszi, hogy mások rajzai ábrázolnak valamilyen tárgyat,
valamint rájön, hogy képes vonalakat húzni, de még nincs tisztában azzal, hogy e vonalak is
ábrázolhatnak tárgyakat. Csak később ébred rá, hogy e vonalak hasonlíthatnak tárgyakhoz.
Ezután akarattal húz ilyen vonalakat. A későbbiekben ezek realizmusra való törekvése változik
fokozatosan.
• 2. szakasz: nehézségek a szintetikus látás hiánya miatt: nem képes koherensen látni a
különböző részleteket. Csak a maga kedvére rajzol
• 3. szakasz: A gyermekrajz tetőpontja. Intellektuális realizmus jellemzi . Szabadon és
nyilvánvalóan tudatosan kívánja reprodukálni a tárgyat, és nemcsak ami látszik, hanem „az
egészet”.
• 4. szakasz: vizuális realizmus, amely alá van vetve a perspektívának, ha ez nem is mindig
sikerül. Ez már a felnőtt rajztudása. Ügyességétől,kultúrájától, stb. függ rajza minősége.

Jean Piaget (1896-1980)

• La représentation du monde chez l’enfant, 1926
• A gyermeki gondolkodással foglalkozó művei sorába illeszkedik
• Jelek (nyelv) és szimbólumok (rajzok) alkotása a kisgyermekkorban
• Korrelációt mutat ki a gyermekrajzok és a primitív művészet között, a biológiában és a
történelemben a kognitív fejlődés összevethető.

Viktor Lowenfeld (1903–1960)

• Creative and Mental Growth 1947
• Forrásai:
• pszichoanalitikus iskola: a gyerekek művészetében tükröződnek az esztétikai, társadalmi,
fizikai, intellektuális fejlődés jelenségei
• Életkori rajzfejlődési szakaszok, német források nyomán

Herbert Read (1893–1968)

• Education Through Art 1943
• a nevelés fő célja, hogy gondozza mindannak a növekedését, ami minden emberi lényben
egyéni, individuális, harmonizálja az egyéniséget, amit annak a társadalmi csoportnak organikus
egységéből vonnak ki, amihez az egyén tartozik.
• művészet útján való nevelés, a nevelés olyan fajtája, amely alkalmas a modern ember
lelki egyensúlyának megteremtésére.
• megteremti a lehetőséget arra, hogy az ember spontán és alkotó módon éljen,
megteremtse ösztönéletének, érzelmi életének és intellektualitásának harmóniáját.

Viktor Lowenfeld és Herbert Read a rajzolás szakaszairól

• Viktor Lowenfeld Creative and Mental Growth 1947
• Az önkifejezés első szakasza (firka) 2-4 éves kor
• Az első reprezentációs kísérletek (pre-sematikus szakasz) 4-7 éves kor
• A forma fogalom kialakulása (sematikus szakasz) 7-9 éves kor
• Kezdődő realizmus (gang age) 9 - 11 éves kor
• Pszeudo naturalista korszak ( az eszmélés korszaka, önkritika) 11 -13 éves kor
• A döntés korszaka    13-16 év    (rajzol-e tovább, vagy sem)

• Herbert Read Education Through Art 1943

firka    2 - 4 éves kor
vonal 4 éves kor
leíró szimbolizmus 5 - 6 éves kor
leíró realizmus 7 - 8 éves kor
vizuális realizmus 9 - 10 éves kor
visszaesés (elnyomás) 11 - 14 éves kor
művészi felébredés 14 éves kor

Nagy László (1857-1931)

• Megszervezte 1906-ban a magyar Gyermektanulmányi Társaságot, ügyvezető elnöke volt
• A gyermek című folyóirat alapítója, szerkesztője
• Kutatási területe a gyermek érdeklődése (A gyermek érdeklődésének lélektana. Bp. 1908)
Az érdeklődés fejlődésének fokai (szakaszai) szerinte az érzéki, a szubjektív, az objektív, az
állandó és a logikai érdeklődés.
• A gyermek erkölcsi fejlődését vizsgálva erkölcsi fejlődési tételeket állapított meg, s
ezekhez is pedagógiai következtetéseket kapcsolt.
• „Fejezetek a gyermekrajzok lélektanából” 1905.: öt éven át gyűjtött rajzanyag
gyermektanulmányi szempontú elemzése
• Levinstein munkájának hatása
• Az érdeklődéssel kapcsolatos vizsgálataihoz kapcsolódik, személyiségfejlődési
szempontok
• A rajzoltatás szempontjainak kifejtése a könyv utolsó fejezete.

• Nagy László Levinstein nyomán elemzi a maga, öt éven át gyűjtött rajzanyagát. Talán nem
is ismerte Kerschensteiner munkáját (könyvében a külföldi szakirodalom listáját Levinstein
alapján állította össze, akinek kötete röviddel Kerschensteineré előtt jelent meg), de
szemléletmódjában mindenképpen Levinstein állt hozzá közelebb. Munkája bevezetőjében külön
kiemeli: gyermektanulmányi és nem a rajztanítás reformjával kapcsolatos elképzelések
irányították kutatásaiban (bár egyébként személyében kötődött a rajzoktatás reformjának
képviselőihez, s a reformpedagógia hazai képviselőihez is.)
• „A gyermek rajzolja azt, a mit maga körül, otthonában, az iskolában , a természetben lát s
ha rajza naív és kezdetleges, az sem baj, annál inkább utat a gyermekek benső lelki életének
megfigyeléséhez s idővel a gyakorlat révén úgyis tökéletesedik.”
• „Az iskolai rajztanítás, mint az egész világon, legújabban nálunk is nagy átalakuláson
megy keresztül. Szakít a stilizált minták, arabeszkek, rozetták, mértani formák hideg többnyire
értelem nélkül való másolásával s a természethez fordul, azt igyekszik a gyermekekkel
megfigyeltetni és ábrázoltatni.”
• „Hogy a gyermek azon rajzaiba, amelyekkel valamit elbeszél, mennyi művészi elemet visz
bele, mily ösztönszerűséggel vagy öntudatossággal, milyenek ezek a művészi elemek: ezek a
gyermekrajzoknak mindenesetre fontos és érdekes, de nem fő, nem alapvető tulajdonságai”.
• „A legújabb vizsgálatok tisztán lélektani alapra helyezkedtek, s e vizsgálatok alapja lett
azon felfogás, amelynek utolsó kiváló képviselője Levinstein, hogy a gyermekrajz nem más, mint
nyelv.” Ugyanakkor megállapítja, hogy a művészi szempont sem mellőzhető, hiszen a gyerek a
maga rajzait alkotásoknak tekinti, de csak ebben az értelemben alkalmazható. (Nagy László,
1905.)  

• A könyv második részében dolgozza fel saját vizsgálatának anyagát.

Részei:
• két gyerek rajzfejlődését vizsgálta öt éven keresztül (longitudinális megfigyelés) az egyéni
vizsgálatok módszerével
• iskolákban, előre megadott szempontok szerint készíttetett nagy mennyiségű rajz
feldolgozása a tömeges megfigyelés módszereit alkalmazva
• meghatározta a rajzfejlődés menetét, szakaszait és leírja az egyes szakaszok sajátosságait.
 

• A rajzoltatás szempontjainak kifejtése a könyv utolsó fejezete. Címe a

Gyermektanulmányi Társaság (ekkor még Bizottság) által már ekkor tervezett gyermekművészeti
kiállításra, s azon belül a gyerekek spontán (ösztönszerű) rajzainak külön csoportban való
szerepeltetésére utal: „Utasítások az ösztönszerű rajzok összegyűjtésére. A gyermekművészeti
kiállítás rendezőbizottsága ösztönszerű rajzcsoportjának munkálata.”
• Minden valószínűség szerint már ezek a szempontok vezették a saját kutatásának alapjául
szolgáló, több kiállításon szereplő, majd a Gyermektanulmányi Múzeumba került rajzanyag
összegyűjtésekor is.

A magyar gyermekrajz kiállítások

• 1903. Nagybecskerek. Streitmann Antal, gimnáziumi rajztanár és festő szervezésében.
• 1905. Kolozsvár Holló László rajztanár szervezésében
• 1905. Iparcsarnok, Budapest: Györgyi Kálmán szervezésében. Az új rajzoktatás
eredményei. Bárczy István, Györgyi Kálmán és Nádler Róbert említődik Lyka lelkes cikkében
• 1910. Budapest, Iparművészeti Múzeum. A Nagy László kezdeményezésére beindult
rajzgyűjtést és az új rajztanítás eredményeit mutatta be. A kiállítás megvalósulásában Györgyi
Kálmán részt vett, de fő szervezője és az anyag összegyűjtője Ács Lipót, szekszárdi rajztanár volt.

1912. A Magyar Gyermektanulmányi Múzeum

Tudományos feladata: a gyermek fejlődésének egyéni és fajfejlődéstani bemutatása

Gyakorlati célja: a gyermektanulmányi vizsgálatok eredményeinek pedagógiai, ipari és művészeti
alkalmazásának bemutatása és népszerűsítése.
Osztályai:
• 1. gyermektanulmányi osztály: a gyermek egyéni fejlődését mutatja be (gyermekrajzok)
őre: Nagy László
• 2. néprajzi osztály: primitív, analfabéta felnőttek ösztönszerű alkotásai és a gyermekek
hasonló alkotásai. Gyűjtötte és rendezte Nagy László
• 3. pedagógiai osztály: újabb kísérletek és eredmények. A rajzoktatás természetszerű
módja. Összeállította Györgyi Kálmán
• 4. ipari osztály: ipari úton termelt gyermekjátékok, melyek higiéniai, pedagógiai és
esztétikai szempontból a gyermekeknek ajánlatosak

A Gyermektanulmányi kiállítás 1913

A gyermekrajz hatása a képzőművészetekre

• A gyermekek művészete a huszadik század elejének avantgárd művészeire nagy hatással
volt
• Törekvés az elfogadott képi konvenciók elvetésére és egy egyszerűbb és közvetlenebb
forma keresése a világ megismerésére és ábrázolására
• Nem a külső világ utánzása, hanem belső, érzelmek megjelenítése
• A gyermekek művészetében egyfajta primér nyelvre ismertek, az érzelmek nyelvére, és
saját elveszett gyermekkorukat idézte meg, elveszett, emlékeikben élő vágyott és rekonstruált
gyermekkor

Wassily Kandinsky és Franz Marc: Der Blaue Reiter Almanach, 1912

• 144 illusztráció, köztük több gyerekrajz reprodukciója , párhuzamok pl az indiánok
művészetével is megjelentek benne.
• Inspirációt jelentettek a modern művészet számára
• Kandinsky 1908-tól gyűjtötte a gyerekrajzokat és kiállításainak is részét képezték
• Kandinsky: „A gyermek közömbös a gyakorlati jelentés iránt, míg mindent friss szemmel
néz, és természetes képessége van a dolgok önmagukban való befogadására.”

A Kunstschau (1908), Kokoschka és a gyermekművészet

• „A homo aestheticus kulurális eszményével összekapcsolódott a Kunstschau-csoport
különleges érdeklődése a „gyermek mint művész” iránt. Ez volt az alapja annak, hogy Kokoschka
résztvett a kiállításon, és ez adta az alkalmat a bajkeverő ifjú művésznek, hogy elhelyezze
kakukktojásait az esztétikai gyönyörök kertjében. …
• „A gyermek művészete” kitüntetett helyet kapott a Kunstschau 1908-on, a kiállítási
épület első termét ennek szentelték. Franz Cizek professzor … szervezte a kiállítást…
Ebben a művészeti és nevelői közegben Kokoschka bámulatosan eredeti művet alkotott, az
Álmodó fiúk-at, egy költői tündérmesét színes litográfiák sorával. (Kokoschka: Die Traumenden
Knaben, 1908) (Carl E. Schorske)

Gustav Friedrich Hartlaub: Der Genius im Kinde, 1922.

• Az avantgárd képzőművészet képviselői, az expresszionisták, kubisták és az absztraktok, a
gyermekrajzot magukévá tették,    s ezzel új kapcsolatot hoztak létre a gyermekkori kreativitás és
a felnőtt művész világa között.
• Ez a kapcsolat növelte a kulturális érzékenységet, amelynek célja egyrészt a „gyermeknek
a gyermekben” való védelme, másrészt a „gyermeknek az emberben, a felnőttben” való
védelme volt.
• A gyermekrajz saját törtvényeinek alapján működik, de ez    nem mentes a felnőtt vizuális
modelltől.
• Az új rajztanítás megőrzi ezt a kapcsolatot
• A könyv alapja a mannheimi Kunsthalléban 1921-ben rendezett kiállítás
• Képanyaga válogatás a rajzokból a gyermek művészet és az avantgárd művészet közti
párbeszéd példáiból
• Paul Klee : „a művészet a kisgyermekkorban kezdődik… a modern művészeknek    a
gyermekek művészetét „komolyan modellként kell használniuk”.

Szakirodalom:

• Feuer Mária: A gyermekrajzok fejlődéslélektana. - Budapest : Akad. K., 2000

• Gerő Zsuzsa: A gyermekrajzok esztétikuma és más írások. - Budapest : Flaccus, 2003
• Kárpáti Andrea: Firkák, formák, figurák : A vizuális nyelv fejlődése a kisgyermekkortól a
serdülőkorig. - Budapest, 2001. - Pécs : Dialóg Campus
• Nagy László: Fejezetek a gyermekrajzok lélektanából, 1905
• Révész Emese Művészeti nevelés a gödöllői művésztelep mestereinek elméletében és
gyakorlatában Ars Hungarica, 2003/1, 73-110. http://www.revart.eoldal.hu/cikkek/godolloi-
muvesztelep/muveszeti-neveles-a-godolloi-muvesztepelen.html
• Körösfői-Kriesch, A (1901): A művészi nevelés kérdéséhez, In: Műcsarnok, vol. 5. p. 465