-1-

Az intimitás természete
(Texture of Intimacy)

Fordította: Annie & Dee

Lektorálta: Annie

Szerkesztette: Annie & Dee

A fordítás saját szórakoztatásra készült,

kereskedelmi forgalomba nem hozható.

-2-
Eddig hivatalos és rajongói fordításban megjelent
könyvek olvasási sorrendje:

A csábítás hangja + törölt jelenetek

A bűn hangja
Vonzódás
A zuhany
A kannibál hercegnő
Látomás
Az elcsendesedés visszhangja
Borzongás
Miss Leozandra
Csábító simogatás
Feloldozás
A beszélgetés
Szabadulás
Dorian
Ajándék Kitnek
Filmes este
Megperzselve
A parti
Emlékek kereszttüzében
Karácsony a konyhában
Az igazság kötelékei

-3-
 Becserkészve
Farkas iskola
Tiszta piszok
Udvarlási nyilatkozat
Otthon
Az alfa csókja + kimaradt jelenetek
Vad éjszaka
Naya legfontosabb látogatói
Bevásárlás
Hawke követése
Az intimitás természete
Palacsinták
Kusza szükség + kimaradt jelenetek

-4-
 Lauren családfa:

Jelmagyarázat:
 Párosodott párok
 Törött és/vagy szerződéses kapcsolat
 Testvérek
 Elhunyt
 SD farkasok

-5-
 Vég

A TISZTA MENTÁL hadsereg, melyet olyan harcos mentálok

alapítottak, akik hittek benne, hogy az Elcsendesedés Protokoll a
fajuk megmentője, az érzelmek ellenségek és hogy az alakváltók a
vad szívükkel testesítik meg az összes rosszat a világban, s
muszáj őket elpusztítani. A három faj között lévő szövetség, mely
keresztülnyúlt a három fajon, triumvirátust formálva uralta a
világot, a szövetség szárnya megtört.
Ember.
Mentál.
Alakváltó.
A vonalak örökre megváltoztak. Tovább változnak… csak még
nem most. Most, ez egy erőszakmentes pillanat, egy időtlen
szünet, melyben egy, az Elcsendesedés formálta mentál és egy, a
SnowDancer farkasok közé született gyógyító sugárzó reménnyel
fedezi fel az intimitás természetének égető és megdöbbentő
voltát.

-6-
 1. fejezet

LARA MEZTELENÜL ébredt egy nehéz férfi test mellett, feje a

férfi arca alatt volt, kezei a mellkasán, lábai egybefonódtak a
férfiéval. Szikár izmok és nyers férfias hő, a férfi körülölelte őt,
megszállta őt. Ahogy Lara is tette vele. A szemei még zárva
voltak, kiélvezte a sötét víz és a finom hóval borított fenyő
illatát… és a párosodási kötelék csodás húzását, mely
kérlelhetetlenül összekötötte őt a csendes, erős telepatával, aki az
egyetlen férfi volt, akit valaha is a magáénak akart hívni.
Enyém.
Kinyitotta szemét az állatias gondolatra, kezét ökölbe
szorította Walker kemény mellkasán, a szilárd felületet
sötétszőke szőr borította, mely meghívás volt Lara érzékeinek.
Farkasa belülről a bőrének ugrott, képtelen volt magában tartani
elégedettségét, csak érinteni, cirógatni akart.
- Feltétel nélküli érintési jogok.
Ez az, amit párja adott neki. És Larának szándékában állt ezt
teljesen kihasználni, a férfi iránt érzett sóvárgása végtelen volt.
Hogy lehetne máshogy, mikor Walker annyira intelligens,
veszélyes, gyönyörű férfi volt? A könnyű alvás nem tett semmit,
hogy elrejtse a tényt, a férfi szikár és erős felépítését. Széles
vállak, kemény has, feszes izmok és vasakarat, ez a férfi
megimbolyogtathatatlanul állna minden széllel szemben. És a

-7-
férfi az övé volt, olyan imádattal érintette őt, mely szívszorítóan
szenvedélyes, áthatóan őszinte volt.
Remegett az őket összekötő fájdalmasan gyönyörű köteléktől,
megmozdult, hogy lenézzen abba az arcba, melynek tiszta vonalai
és napbarnított bőre volt, mely elárulta Walker mennyi időt
töltött a szabadban. Szempillái félkör árnyékot vetettek arcára,
sötétszőke hajába finoman szürke vegyült.
Pillangók repkedtek Lara gyomrában. Walker olyan férfi volt,
gondolta, aki sokkal jobban nézett ki, ahogy öregedett,
személyiségének elszánt ereje meglátszott az arcán. Adva volt,
hogy ő volt a legszexibb férfi, akit Lara valaha ismert, évek múlva
komoly bajba fog kerülni, egy egyszerű pillantás és úgy fogja
érezni magát, mint a főtt spagetti.
Vére pezsgett a gondolatra, hogy a férfival öregszik meg, a
természetesen sötét színű bőre sugárzóan meleggé vált. Képtelen
volt visszatartani boldogságát, hátratolta rakoncátlan tincseit és
lehajolt, hogy szájával végigsimítson a férfién, érezte, hogy
Walker ajkai éppen hogy csak megmozdultak.
- Tudtam, hogy fent vagy. – A farkas, aki a másik fele volt,
játékosan megugrott az elméjében.
Walker végigfuttatta kezét a hátán. – Ideje felkelni?
Lara nem zavartatta volna magát, hogy megnézze az időt, ha
nem lett volna Marlee és Toby, kölykök akik Walker… és most
már az ő védelme alatt álltak. Az ő családja. Az egyik a férfi lánya,

-8-
a másik az unokaöccse volt, de mindkettejük apja volt, ez a férfi,
aki képes lett volna feladni az életét egy aprócska kis esélyért,
hogy a gyerekek menedékre lelnek a SnowDancerben.
- Nem, - mondta Lara, miután gyorsan ránézett a mellettük
álló asztalon lévő órára. – Kevesebb mint egy óránk van még. –
Egy órányi béke, a csatát megnyerték, az ellenséget olyan
döntően győzték le, hogy intelligenciájuk hiányáról árulkodna, ha
visszatérnének.
Walker szempillái felemelkedtek, ragyogó zöld írisz találkozott
Laráéval. Nem volt puha. Walker soha nem lenne olyan. De a
tekintete… oly módon volt nyitott, mint előtte soha. Míg úgy nem
érezte, hogy a férfi magába invitálta őt. Teste ráhangolódott a
férfi sötét hőjére, ujjait végigfuttatta a hajában és megkérdezte, -
A gyerekek jól vannak?
Walker továbbra is cirógatta hátát, tenyerének
bőrkeményedései érzéki súrlódást keltettek sóvárgó bőrén. Annyi
ideig várt Walker érintésére. Ez darabokra szakította őt,
kivéreztette, mikor a férfi azt mondta neki ez soha nem történhet
meg, a lelke annyira sérült az érzelemmentes fagytól, ami az
Elcsendesedés volt. Most Lara tudta, hogy a hataloméhes Tanács
megpróbálta kikondicionálni a férfiből az érzelmeket, de soha
nem sikerült nekik, a szíve annyira erős volt, hogy sikerült
szeretnie a Mentálháló kegyetlen ketrecében is.
A lányát.

-9-
 Az unokaöccsét és unokahúgát.
Az elvesztett testvérét.
Az öccsét.
Walker miatt voltak és lettek egy család, mert elutasította,
hogy engedje őket szétforgácsolódni, elutasította, hogy egyiküket
is feladja, legyen szó egy hideg szemű orgyilkosról, vagy egy
összetört szívű gyerekről.
- Igen, jól vannak, - válaszolta Walker a kérdésére, kifejezése
nem változott, mely elárulta volna, hogy telepatikus
kommunikációja volt a gyerekekkel. – Toby és a barátai a
céllövöldében vannak Drewal, és Marlee Avával van.
- Ava egy jó barát. – Adva a falka pletykahálózatának
gyorsaságát és precizitását a másik nő valószínűleg már hallotta,
hogy Walker Lauren az esemény után két perccel Lara
hálószobájában volt. Lara tudta, hogy legjobb barátja elkapja
majd, hogy kikérdezhesse, de addig Ava a tőle telhető legjobbat
tette, hogy több magánidőt biztosítson nekik.
- Marlee épp azt mondta nekem, hogy Ben farkas formában
horkol, annyira kifárasztotta őt.
Nevetés bugyborékolt Lara torkában, egy kép formálódott az
elméjében a teljesen kifáradt farkaskölyökről, aki orrától a
farkáig összegömbölyödött. – Szegény Ben.
Ava fia csodálta Marleet, váratlan barátság két ártatlan és
játékos gyerek közt. Ben öt és fél éves volt, Marlee néggyel több,

- 10 -
de a korkülönbség ellenére addig nevettették egymást, míg a
gyomrukat fogva a padlón nem gurultak. Nem Lara volt az
egyetlen a falkában, aki elgondolkodott rajta, hogy ez a barátság
nem egy jövőbeli, másfajta kapcsolat indikátora volt-e, de még
csak babák voltak.
Mielőtt hangot adhatott volna gondolatainak Walker tekintete
elkapta az övét, s megtartotta. – Nem leszek egy könnyű pár.
Az erős kijelentés váratlan volt, de Lara tudta a választ. – Úgy
gondolom csodás vagy. A tökéletes társam.
- Emlékezz erre, - mondta Walker, továbbra is megtartotta
tekintetét, az intenzitása szinte fizikai érintés volt. – Amikor
megkérded magadtól mit csinálsz mellettem.
Hírtelen félelem ragadta meg Larát, formátlan, hideg dolog
született a biztos ténytől, hogy táncuk nem lesz egyszerű.
Elhessegette azt mielőtt csapdába ejthette volna őt, farkasa fogát
kimutatva vicsorgott, megtartotta a kapocs ragyogását, mely
félelmen és kétségen túli helyről származott, olyan helyről,
melyet a múlt árnyai nem érintettek meg.
Mindezek ellenére annyit mondott, - Rendben, - mert ismerte
Walkert. A férfit mélyen megsebezte az élet, amit eddig élt, a
választások, amiket meg kellett hoznia. Időbe telik neki, hogy
higgyen a boldogságban, az örökkévalóságban, ahol nem kell
egyedül sétálnia. – De ígérj meg nekem valamit.
Walker figyelmesen nézte, kezei nem hagyták abba a cirógató

- 11 -
simogatásokat.
- Hogy beszélsz velem, ha bármi problémád is van. Ne zárj be
előttem. – Ettől félt a legjobban. Tudta, hogy a Mentálhálón
Walkernek sikerült fenntartania a látszatot, hogy teljesen
Elcsendesedett, hogy ádázul érzelemmentes, jeges és szív nélküli,
még akkor is, mikor a családjáért küzdött. A hűsége feléjük
rendíthetetlen volt, az elköteleződése teljes. És egész idő alatt
senki sem gyanította, hogy Walker Lauren minden volt, csak nem
lojális az uralkodó rendhez.
Ez a típusú akarat változtatta őt sziklakemény fallá. Walker
válasza nem sima beleegyezés volt. – Megpróbálom Lara. –
Kezével közelebb nyomta magához a nőt. – De légy türelmes, ez
nem Elcsendesedés, hanem a részem.
- Szeretem a csendességedet. – A férfi annyira összpontosított,
annyira kemény volt, hogy a nő horgonyává vált. – Az egyetlen
dolog amivel megbánthatsz, ha ezt a csendességet fegyverként
használod.
- Ez nem történhet meg. – Egy figyelmeztetés, egyszerű és
kötelező.
Lara mosolygott és tudta abban minden benne volt, amit a
férfi iránt érzett, lelke meztelen volt előtte. Valaki talán azt
mondaná, hogy hatalmas hátrányban van ebben a kapcsolatban,
az érzelmei meztelenek voltak, míg a férfié a kontroll ezer rétege
alatt rejtőzött, de ő ezt másképp tudta. Soha nem fogja elfelejteni

- 12 -
a napot, amikor Walker a kezébe tette a szívét.
Megjavult. Addig, amíg nem bánod, hogy több mint néhány
seb van rajta.
Meglehet, hogy ijedt és ütött-kopott volt, de Walker szíve több
volt, mint bármely ajándék.
- Marlee, - mondta Lara, torka összeszorult az érzelmektől, -
egy igazi meglepetés. – Walker lánya fecsegő, vidám és fertőzően
nevetős volt. A lány öröme a világ felé annyira nyitott volt,
annyira ártatlan, hogy fiatalabbnak tűnt a koránál, de Lara látta
Marlee iskolai munkáját, a lány ragyogóan intelligens volt.
Egyszerűen imádta az életet.
- Nem tudom, hogy honnan szed ilyeneket. – Az ajakán lévő
tompa mosoly eltűnt ahogy beszélt. – A Marlee akit ismersz, nem
az a lány, aki a Hálón volt.
Lara visszagondolt a napra, amikor a Lauren család besétált az
odúba, több mint három éve. Marlee akkor öntudatlan volt
Sienna karjaiban, Toby pedig Walkerében, a fiú sokkal kisebb és
könnyebb volt, mint ezekben a napokban. Mindkét gyereket
keményen megcsapta a Mentálhálóról való leválás visszahatása, a
mentális hálózaté, mely biztosította a mentál faj számára a
biovisszacsatolást, mely az életükhöz szükséges volt. Ez pórázon
is tartotta őket, a Tanács könyörületére bízva és arra a
protokollra mely tiltotta az örömöt, szeretetet, szerelmet. Az
egyedüli ok, hogy a Laurenek túléltek, hogy elméjüket egy családi

- 13 -
hálóval kötötték össze.
Judd volt az első, akit Lara meglátott, a férfi orgyilkos
tekintete nem mozdult a félelmetes szemű SnowDancer
katonákról, akik a gyengélkedőre kísérték a családot. Abban a
percben tudta, hogy Judd ölne, hogy megvédje őket. Majd szeme
találkozott azokkal a világoszöld szemekkel, látta, hogy az idegen
karjaiban tart egy gyereket és megértette, hogy ez a férfi a
felületes nyugodtsága ellenére talán sokkal veszélyesebb.
Marlee mikor végül felébredt idegsokkos, elhagyatott gyerek
volt, nagy szemekkel, melyek árnyalata az apjáé voltak csontfehér
arcán. Hónapokba telt, hogy pimasz, élénk személyisége
előbukkanjon. Walkernek, jött rá Lara, néznie kellett, ahogy
lányát a Mentálháló gépezetében lévő jól viselkedő fogaskeréknek
tanították, lelkét minden fordulatnál összetörték.
Megfogva a férfi arcát azt mondta, - Kihoztad őt, biztosítottad,
hogy nem kell újra Elcsendesítenie a személyiségét.
A humor váratlan villanása. – Megnézném, hogy valaki most
próbálná Elcsendesíteni Marleet.
Lara nevetett, majd zihált, mikor a férfi keze lenti
domborulataira vándorolt. – Látom teljesen felébredtél.
- Hmm. – Ez egy alacsony, mély hang volt, melyhez órákkal a
párosodás után hozzászokott, a hangot párja akkor adta ki, mikor
valami sokkal jobban érdekelte. Bevonta a nőt egy csókba, ahogy
magára húzta őt, Lara mellbimbói Walker mellkasának szőréhez

- 14 -
dörzsölődtek, egyik kezét ökölbe szorította a hajában, Lara úgy
gondolta ez jó módja a pihegésből való felébredésnek, amikor a
komm panel csipogott. Lara felnyögött, teste aljasan sírt.
- Erre válaszolnom kell. – Mint a SnowDancer gyógyítója nem
hagyhatott figyelmen kívül egy riasztást.
Walker már kinyúlt, hogy csak audió választ nyomja meg a
kijelzőn. – Ez nem vészhelyzeti kód.
- Nem jelent semmit. Néhány újonc eltöri a lábát, ők nem
használják a vészhelyzeti kódot, mert kibírják a fájdalmat. –
Elmozdult, hogy a hátán feküdjön, frusztrált testét némi kontroll
alá próbálta vonni, ahogy Walker a komm egységbe azt mondta,
hogy – Igen?
Riadt csend, melyet egy hezitáló fiatal hang követett. – Umm…
beszélhetnék Larával?
Felismerve azt Lara felült.
- Silvia? – A lány volt a falka egyik legstabilabb tinédzsere és
nem hívta volna őt, ha nem lenne fontos. – Mi történt?
- Épp most értem vissza az egyik evakuálási helyről.
Larában farkasa üvöltésre emelte fel fejét, több mint boldog
volt, hogy a falka fiataljai elkezdtek visszatérni az odúba a
biztonságos helyekről, ahol arra vártak, hogy a csata vihara
elüljön. – Mond csak, - bíztatta a lányt, mikor Silvia hezitált.
- Tudom, hogy biztos ki vagy fáradva – bocsánatkérés volt
minden szótagban – de a kölyök, akivel összebarátkoztam nem

- 15 -
hagyja abba a sírást, mert az anyja és apja nincs itt. Hívtam volna
a gyengélkedőt, de tudom Mason mennyire szeret téged…
- Mindjárt ott leszek. – Már fel is kelt, elkezdte felhúzni
farmerjét, tudatában, hogy Walker is ezt csinálja. – Időközben
mond el Masonnek, hogy a szülei jól vannak. A ti csoportotok
néhány órával hamarabb jött vissza, az anyukája és apukája még
mindig a peremvidéken vannak.
Mikor befejezte az öltözést és megfordult azt látta, hogy
Walker kezében telefon volt. – Kapcsolatba lépek velük. – Lara
megígérte magának, hogy ma este végigcirógatja a pontosan
kifent mellkast, csókot dobott Walkernek és lekocogott az odún
kívüli területre, ahol az érkező zóna volt.
- Lara! – Nyafogta Mason és rögtön azután hogy meglátta,
mint egy kis majom rátapadt.
- Css babám. – Dédelgette a fiút, Lara eléggé hátradőlt, hogy a
szemeibe nézhessen. Silviával ellentétben felnőtt volt, a
hierarchia kristálytiszta volt.
Mason farkasa figyelemért csaholt, még ha szemei óriásiak és
nedvesek voltak. – Az anyukád és apukád úton vannak, - mondta,
biztos volt benne, hogy Walker megerősíti, ha kijön. – Nem
sérültek meg.
A fiú alsó ajka remegett. – Jönnek?
- Igen. Izgatottak, hogy újra lássanak. – Megcsókolta nedves
arcát, lejjebb engedte hangját, hogy összeesküvőként suttogjon. –

- 16 -
A te buszod szuperkorán ért vissza és meglepte őket. Szárnyai
voltak?
A fiú megrázta a fejét. - Nem… láttam.
- Menjünk el megnézni?
Hárman körbejárták a páncélozott evakuáló járművet, Mason
minden repedést és rovátkát átvizsgált a szárnyakért, amikor két
lélegzetből kifogyott felnőtt ért a tisztásra.
- Mason!
- Anyu! Apu!
Lara vigyorgott, ahogy a kölyök spontán átalakult barna szőrű
farkas alakra, s elnyelte őt egy négykarú ölelés. Lara magához
ölelte Silviát. – Jó csináltad édesem. – A lány használta a fejét,
nem vesztette el bátorságát, még akkor sem, mikor a komm
hívásra egy váratlan férfihang válaszolt.
Egy megkönnyebbült mosoly terült szét a gazdag barna
árnyalatú bőrön. – Sajnálom, hogy megzavartalak téged és
Walkert.
- Honnan tudtad, hogy Walker volt?
A mosoly vigyorrá vált, Silvia megérintette az orrát. – Farkas
vagyok. – Egy apró szünet. – És láttam, hogy csókot loptok nem
sokkal ezelőtt.
Majd a tinédzser ragyogóan örömteli nevetéssel ment el, és
Lara farkasa a sötét víz illata felé fordult, mely ezernyi titkot
rejtett.

- 17 -
 Nem leszek egy könnyű pár
És bár tudta, hogy szerelmük acélerős volt és soha nem
hajlana vagy törne meg, szíve fájt, ahogy elgondolkodott rajta,
vajon egy nap elmondja-e neki a titkait… vagy egy része örökre
elzárva, örök rejtélyben marad előtte.

- 18 -
 2. fejezet

LARA BEDUGTA fejét a részlegébe mikor visszatértek,

Walkerre pillantott, zsigerien, sóvárgóan epekedő csapás érte őt
az ötletre, hogy soha nem fogja ismerni ezt a férfit, aki
mélyebben érintette meg őt, mind korábban bárki más, vagy
valaha fogja. – Itt is fürödhetek, - mondta, aznap először érezte
magát bizonytalannak, - és találkozunk utána, hogy megkeressük
a gyerekeket.
Walker bezárta a köztük lévő távolságot, megfogta a nő állát,
tekintete egyenes volt. – Te ezt akarod?
- Nem. – Ez rekedten hangzott, egyik része sem akart elválni a
férfitól. Még nem. Nem, mikor a kapocs annyira új, nyers volt,
minden alkalommal sokkolta érzékeit, mikor tudatába került
annak létezése.
Egy gyors mosoly, ez megtörte az aggodalmat, melytől gyomra
összerándult, lábujjai begörbültek. – Soha nem tusoltam még
senkivel ezelőtt, - motyogta a férfi. Lara nem volt biztos benne,
hogy jutottak el Walker apartmanjába, miután az övéből
váltásruhát hoztak. Mert tudta, ahogy belenézett párja szemébe.
Az ugyanolyannak látta, mikor a férfi eldöntötte, hogy ’felfedezi’
az orális szex koncepcióját.
Walker verziója a ’felfedezésre’ egy összefüggéstelen, remegő
gyönyörrel teli, Lara formájú zseléhalmot hagyott hátra. A férfi

- 19 -
koncentrációja szinte művészi volt. És újra bizonyította a zuhany
alatt, mikor szappantól síkos kezeit végigfuttatta a nő testén és
azt mormogta, hogy fel akarja ’tárni’ az álló szex gondolatát. Nem
mintha Lara bánta, hogy a nedves csempéhez szegezte egy
kemény férfitest, lábait karcsú derekára kulcsolta és forró víz
zubogott rájuk, míg a poklot is ’feltárták’ az elgondolásból.
Nem meglepő módon Larának több időbe telt felöltöznie,
miután kijöttek a zuhany alól, teste folyékony volt. – Némely
okból, - mondta és csókot nyomott a férfi meztelen hátának
közepére, mielőtt ő felvehetett volna egy tiszta pólót, - nem
gondoltam volna, hogy ennyire testi vagy. – Annyira követelő
azon a csendes, elszánt Walker módon, melytől minden női sejtje
énekelni kezdett.
Walker végigfuttatta egyik ujját könnyed, szeretetteljes
cirógatásként a nő melltartójának pántja alatt, mikor Lara elé
fordult. – Egy egész gyönyörrel teli élet áll előttem, hogy
felzárkózzak.
Közelebb húzta a nőt a pánttal, kezét végigfuttatta a hátán. –
Veled.
Oh, ember. Larának tényleg nem volt esélye. – Hagyd abba. –
Ez kevésbé hangzott határozottnak. – Gyerekek, emlékszel?
Walker egy hajszálnyit hajtotta oldalra a fejét, mintha
hallgatózna. – Igen, úgy gondolom jobb, ha összegyűjtjük őket. –
Kezével körözött egyet a nő hátán, mely meleg és kicsit durva volt

- 20 -
és megválaszolta a kérdést, amit a nő fel akart tenni. – Egyikük
sem stresszes, de szükségük van a családra.
Lara farkasa teljesen egyetértett, és csak pár plusz percébe telt,
hogy tiszta farmert és a vékony, kedvenc zöld árnyalatú pulóverét
vegye fel. – Menjünk, - mondta miután belebújt sportcipőjébe.
Toby, aki úgy tűnt pár centit nőtt a legutóbbi alkalom óta, hogy
látta, nem volt többé kérdés, hogy olyan magas lesz, mint a
nagybátyja, megölelte őt vékony, de erős karjaival, mikor
megtalálta őt, hogy egy labdát rugdosott kint, öröme a
párosodásuk miatt nem volt elrejtve.
- Nagyon boldog vagyok, hogy már a családunk része vagy, -
mondta. – Már a gyengélkedőn töltött első napon, mikor annyira
meg voltam rémülve mindentől, tőled soha nem féltem. – A
szavakat áthatották az emlékek.
- A kezeid gyengédek. Mint mamáé.
Könnyek égették Lara szemeit. – Annyira szeretett téged. –
Toby anyja addig küzdött érte, míg telepatikus ajándékának
erőszakos ereje be ne szippantotta őt. Az ajándékot, amit fia
örökölt, a kardinálisok éjszakai égbolt szemei, fehér csillagok a
fekete bársonyon.
De Tobynak soha nem kell fizikálisan, vagy mentálisan
elkülönítve megküzdenie a képességével, támogató struktúrája a
burjánzó családi hálózat, más mentálok, farkasok és leopárdok. –
Remélem engeded, hogy én is szeresselek téged.

- 21 -
 Toby mosolya édes volt… és volt benne egy hajszálnyi
pajkosság, mely azt sugallta neki, hogy a fiú bajkeverő újonccá
fog majd válni. – Már most is ezt teszed, szeretsz minden kölyköt
a falkában. Érzem. – Újra megölelte Larát és azt suttogta, - De ha
engem és Marleet jobban szeretnél szeretni, nem mondom el
senkinek.
- Megegyeztünk. – Nevetve kisöpörte a fiú haját a szeméből,
mikor Marlee jelent meg a sarkon Walkerrel és teljes erővel
odaszaladt hozzá, hogy karjait Lara köré fonja.
- Apu azt mondja, hogy most már a miénk vagy!
Zöld szemek és a lány arcának tiszta vonalai, az apja lánya
volt, de természete egyedülálló Marlee. – Ez igaz? – Eperszőke
hajtincsek ölelték körül az arcát, melyek megszöktek összefogott
hajából. – A miénk vagy?
Minden feszültség, mely Larában keletkezett, hogy Marlee
ellenezni fogja őt elmosódott az elragadtatott kérdéstől. – Igen, -
mondta, lehajolt, hogy átölelje Marlee kis testét, a lány kezei
cserébe köré fonódtak. – Teljesen a tiétek.
- Juppi! – Gátlástalan vidámsággal eltáncolt, megragadta Toby
kezeit, s unokatestvérét arra késztette, hogy maga körül, szédítő
körökben pörgesse őt meg. – Gyorsabban Toby! – Rikította,
ahogy haja repült, lába felemelkedett a talajról. – Ne engedj el!
Toby nevetett a lány sikításán, de ez egy jól nevelt idősebb
testvér nevetése volt, és a fiú az is volt, figyelmen kívül hagyva

- 22 -
aktuális rokoni kapcsolatukat, kezei szorosan fogták a lányét. –
Akarod hogy megálljak?
- Ne! Gyorsabban!
Lara saját nevetése közepette nézett fel, elkapta, hogy Walker
a gyerekeket nézi, kifejezése elsötétült. Odasétált a férfihoz, kezét
Walkerébe csúsztatta, szabad kezének ujjaival megsimogatta
borotválástól sima állát, míg rá nem nézett. – A tanács nem fogja
újra ellopni a boldogságra való jogukat.
A férfi nem mondott semmit, az ő párja. De Lara szerette őt,
ismerte őt… és érezte a férfi erőszakosan mély érzelmeit a
szorosan köré fonódó karjaiban. Walker hangulata sokkal
könnyedebbnek tűnt másnap és mikor elment aznap este a határ
menti rotációba, azt mondta, - Elkényezteted őket. – Bütykeivel
végigsimított a nő arcán, ajkai a fülénél voltak.
- Tudom. – Lara beismerte, hogy összetett egy tálca csokis
sütit és tejet a gyerekeknek, mindketten a nappaliban lévő
hatalmas komm képernyő előtt terpeszkedtek, hipnotizálta őket a
kvízműsor. Babrált a férfi ingjén lévő gombokkal, Walker
mellkasa széles és erős volt, s azt mondta, - Ez rendben van,
ugye? Csak néhány napig.
Bár számtalan kölyök gondját viselte már, azok mindig rövid
időszakúak voltak, ahol nem számított, ha elnéző volt. – Úgy
gondoltam, mindezek után megérdemelnek egy kis extra
babusgatást.

- 23 -
 Walker le akarta csókolni a nő szájáról azt a mosoly… majd
rájött, hogy csontig ható gyönyört tud okozni. Amikor csak akar.
Lara megadta rá a jogot. – Látom, nekem kell a keményebbnek
lennem, - mormogta, miután mindkettőjük szíve zakatolni
kezdett.
Lara összeráncolta homlokát ahogy kezével végigsimított a
férfi mellkasán, szeretetteljesen és birtoklóan egyszerre. – Tudok
kemény lenni. Kérdezd meg a fiatalokat.
Igen, a nőnek, a párjának van egy megingathatatlan bátorága.
Walker büszke volt a Lara szívében lévő erőre és elhatározására,
mely abszolút volt. De azt is tudta, hogy eredendően kedves,
sokkal könnyebben és gyorsabban bocsát meg mint bárki más,
akivel korábban találkozott, és a saját karját vágná le, ha az
meggyógyítaná más sérülését. Kétség kívül nem kicsit fogja
elkényeztetni a gyerekeket… de az anyák ezt csinálták. Amit
kellett volna csinálniuk. Soha nem állítaná meg Larát.
Mert még Marleeban, a vidám, cserfes személyiség alatt belül
volt egy olyan érettség, s Walker azt kívánta, bár ne lett volna ott.
A lánya a világ nyers realitását akkor tanulta meg, mikor lelkének
még ártatlannak kellett volna lennie, mentes minden sérüléstől.
Ehelyett az az ember törte össze a szívét, akinek mindenkitől meg
kellett volna védenie. Soha nem bocsátja meg Yelenének az ő
babájának összetört tekintetét, a kiugrásuk után hónapokkal
később lévő csúf napon.

- 24 -
 Marlee felé fordult és megkérdezte, - Apu, anyukám nem akart
velünk jönni?
Életében első alaklommal hazudott a gyermekének, azt
mondta, hogy Yelene nem volt képes időben kijutni. Nem akarta
vele megosztani a brutális igazságot, hogy Yelene kiírta a
gyermekét az életéből abban a pillanatban, hogy az veszélyes
kellemetlenséget okozott. De Marlee, az ő lánya a bölcs lelkével
megrázta a fejét és megölelte őt.
- Rendben van apu. Tudom, hogy nem szeretett minket.
- Walker?
Walker visszacsukta az emléket a hideg ketrecbe, mely fogaival
harapta őt belülről attól a naptól, hogy a lányát tartotta, nem
akarta, hogy a múlt megfertőzze a csodát, ami a családja, a párja
volt. – Jobb ha megyek, vagy elkések.
- Vigyázz magadra, - mondta Lara, szemei úgy tűntek átlátnak
a férfin, olyan helyekre, amiket csak a nő érhet el. Az a róka
tekintet begyújtott egy égető és gyötrő sebezhetőséget
Walkerben, de diszkomfort érzése ellenére küzdött a kényszerrel,
hogy bezárkózzon, hogy megpróbálja blokkolni pszichikus
képességeivel a párosodási köteléket. Az a legmélyebb szinten
sebezné meg Larát, és az egyetlen dolog, amit tudatosan soha
nem tenne, hogy bántja a párját.
- Legyetek jók Larával, - mondta a gyerekeknek, ahogy az
ajtóhoz sétált. Sütimorzsák peregtek le a szájukról, ahogy

- 25 -
bólogattak és integettek.
- Lefekvés egy óra múlva.
- Apu!
- Walker bácsi!
- Negyvenöt perc.
Nem volt több alkudozás. Visszafordult, s látta Lara
visszaharapta mosolyát, a férfi ujjal rámutatott. – Korai lefekvés
neked is – lehalkította hangját – így nem érzem majd magam
bűnösnek, hogy felkeltelek, mikor visszaérek. – Nem volt testi
férfi, mielőtt a nővel találkozott, megtanult az érintési éhségével
együtt élni, mígnem az pusztán a részévé vált, de most fel akart
fedezni minden érzékiséget benne, majd újra meg akarta tenni.
- Ez olyan dolog, - suttogta Lara, felemelkedett, hogy ajkait a
férfiéra nyomja, - ami miatt soha nem kell bűnösnek érezned
magad. Várom a felkeltésem.
A nő íze – buja, függőséget okozó, tökéletesen családi –
érződött még az ajkain, ahogy a peremterületen elfoglalta a
pozícióját. Míg nem gyakran csinált biztonsági járőrözést, az ő
megbízása, hogy felügyelje a tíz-tizenhárom éves falkatagok
oktatási és általános fejlődését, ő volt a tartalék segítő. És
felelősségének szignifikáns része a biztonsági zónában volt,
evakuálták őket, úgy érezte, hogy menjen ki.
Azonban Walker biztosította, hogy egész idő alatt
kapcsolatban maradjon a csoportjával, válaszoljon

- 26 -
aggodalmaikra és kérdéseikre. Jó gyerekek voltak, hozzá is
annyira tartoztak, mint szüleikhez. Ez volt az az igazság, amit
hosszú idejébe telt megérteni, Mindenki szülősködött a
SnowDanerben a gyerekekkel.
Walker munkájának nagy részét az tette ki, hogy biztosítsa egy
gyerek, domináns vagy szubmisszív, félénk, vagy agresszív, se
csússzon át a repedésen. Gyakran ültek kölykök a műhelyében
lévő padnál, csinálták a házijukat és délutáni nasit ettek. És
néhányat ágyba is dugott, amikor erre szükség volt. Talán nem
volt annyira szeretetteljes, mint az alakváltó szülők, de a
gyerekek úgy tűntek biztonságban érezték magukat mellette és ez
volt az, ami számított.
- Részben rangidős, részben tanár, részben edző, részben
anya, részben apa.
Ez volt, ahogy Hawke elmagyarázta a pozíciót Walkernek,
amikor az alfa először kiterjesztette a megbízást.
- Te leszel a felelős, hogy megbizonyosodj minden kölyök a
felnövés ezen ütemét zökkenőmentesen veszi oly módon, mely
során megkapják a fejlődésük következő szintjéhez szükséges
képességeket. Ha jó vagy abban, amit csinálsz, akkor a kölykök
másik szülőként tekintenek majd rád.
- Ezt a feladatot nem az alfa tölti be?
- Igen, de belőlem csak egy van. Ezért van minden különálló
korcsoporthoz felelős személyünk, így egy gyerek vagy újonc

- 27 -
soha nem érzi magát elszigeteltnek, még ha a szülei messze is
vannak az odútól.
- Az anyákkal és a tanárokkal szorosan fogsz dolgozni, és
míg ők a gyerekek egészségében és oktatásában más aspektust
töltenek be, te vagy az, aki koordinál mindent és
megbizonyosodik róla, hogy a csoportodban lévő minden
gyermek megkapja azt, amire szüksége van, hogy
biztonságban, boldognak és ösztönözve érezze magát.
Csípős éjszakai levegő rajzolódott ki, ahogy Walker átgondolta,
hogy milyen lehetőségek lesznek a gyerekek visszatértével,
amikor csípős szagot kapott el, amit hamuként azonosított. Ott
volt, jött rá, hogy átmenjen azon a területen, melyet Sienna ereje
letarolt, kopáron hagyott mindent… bár látta, valaki volt itt kint
azóta, hogy Walker utoljára leellenőrizte, megjelölte azzal, ami
ültetési rácsnak tűnt.
Jó.
Minél hamarabb kezd el a terület gyógyulni, Sienna annál
hamarabb belenyugszik, hogy mit csinált. Mert míg az
unokahúga jó képet vágott hozzá, tudta, hogy a lányt üldözik
azok az életek, amiket elvett. Az, hogy az ellenségé volt nem
jelentett különbséget, és ezért tudta Sienna megtartani a lelkét
abban erőben, mely megronthatta volna őt belülről, olyan
gonosszá változtathatta volna őt, mint az a tanácsnok, aki
gyerekként elvitte és megpróbálta fegyverré formálni a lányt.

- 28 -
 Mikor tíz perccel később egy magas, sötét hajú férfit látott
állni az alacsony dombon, mely a legjobb rálátást biztosította
Walker területének külső határaira, újra átgondolta az erőt és
romlást és az erőkifejtést, mely a belső rothadás elleni harchoz
kellett. A Nyíl kiképzés hideg és embertelen volt, arra tervezték,
hogy gyilkosokat hozzon létre. Juddot legyőzték.
- A kezemen lévő vér örökre ott lesz.
Brutális elfogadás, melyben nem voltak kifogások, bár
fiatalabb testvére kiszolgáltatott fiú volt, mikor a szülei átadták őt
az osztag edzőtermi horrorjának. Walker egyszer sem hallotta
Juddot, hogy megpróbálta igazolni a Nyílként elkövetett halálos
tetteit.
Nem, a testvére felelősséget vállat, cipelte a súlyt és amiért így
tett, megváltást talált.
- Riley hibát vétett, - kérdezte Judd mellett megállva, - és
mindkettőnek ugyanarra a helyre jelölt ki? – Ez nem lenne
jellemző a szervezett rangidős hadnagyra, de Hawke jobb
kezének, Rileynak jelenleg sok mindennel kellett megbirkóznia.
- Nem, én most egy biztonsági bejáráson vagyok. Mentesítem
Rileyt más feladatok miatt. – Judd rápillantott, az arany pöttyök
sötétbarna szemében csillogtak a hold fénye alatt. – Beszélni
akartam veled. – Fehér pólót és farmert viselt, haját az esti szél
fújta, annyira fiatalnak, gondtalannak tűnt, mint a falka újonc
katonái.

- 29 -
 Ez természetesen illúzió volt, de mégis… - Valami boldoggá
tett téged.
Még most is, furcsa volt ezt mondani, elfogadni, hogy testvére
megtörte a fájdalom és kínzás alkalmazásával benne formált
jeges Elcsendesedést, hogy szabadon érezhetett, szabadon
szerethetett.
Walker Elcsendesedése soha nem volt olyan erős, bár elfedte a
hibákat telepatikus képességének annyira finom használatával,
így senki sem tartotta őt fenyegetésnek. Az ő erős szüksége volt,
hogy elrejtse a tényt, hogy meghalna az öccséért és nővéréért… és
később a lányáért, unokahúgáért, unokaöccséért, mely arra
ösztökélte, hogy fejlessze és kifenje képességeit a legfinomabb
módon, a legkomplexebb telepatikus megtévesztésig.
Hibás kondicionálás vagy sem, azoknak az éveknek az ádáz
kontrollja meghagyta nyomait. Számtalan módon, Juddnak
messze tovább sikerült jutnia, mint neki. Az öccse kuncogott,
bebizonyítva Walker gondolatát. – Brenna, - mondta, - rávett,
hogy végigüljek egy bemutatót, hogy megtalálja a tökéletes
menyasszonyi ruhát. Nem csak ez, ragaszkodott hozzá, hogy
legyen véleményem a ruhákról.
A kép összeférhetetlen volt, de ez a Judd nem az a Judd volt,
aki jéghideg számítással dolgozott Walker mellett, hogy
biztosítsa, kiugrásukba ne csússzon hiba, kész volt szíveket
megállítani, torkokat elvágni, túszt ejteni, bármit, amire szükség

- 30 -
volt. A saját élete elhanyagolható szempont volt Juddnak, szemei
halottak, reményvesztettek voltak. Miért érdekelné Brennát egy
ilyen bemutató? Kérdezte Walker, ez egy szürreális beszélgetés
volt az orgyilkos testvérével… és furcsán mégis jólesett. Mintha
normális férfiak lennének normális élettel és szerelemmel.
Az alakváltók nem hajlandóak tradicionális esküvői ruhát
választani a párosodási, vagy kötődési ceremóniájukra.
Brennának, jutott Walker eszébe, kék jégszilánkos, ezüsttel
meghintett szemei voltak, melyek elbűvölték Marleet. Judd
válasza egy vállrándítás volt. Brenna azt mondta, csak el kell
fogadnom és tartanom kell magam a feladatokhoz, melyek a
párosodásunkból erednek, hogy segítsek neki. Egy gyors vigyor.
Minden héten.
Egy gyors megérzés a zsigereiben, Walker elgondolkodott
rajta, vajon Lara mit követel majd tőle. Számtalan emléket akart
vele létrehozni, egyiket a másik után hozzáadni, hogy a múlt
sötétségét eltemesse a jelen ragyogás. És volt?
Mi?
Véleményed.
Igen. Nyilvánvalóan nincs ízlésem.
Ahogy Judd újra vigyorgott, Walker valami mélyet érzett a
férfiban, közel vigyázó szemeihez. Judd talán egy halálos penge,
de elsősorban Walker fiatalabb testvére volt, övé, hogy megvédje.
Kivéve, hogy Walker nem volt elég erős, elég idős, hogy

- 31 -
visszatartsa Juddot, hogy elvigyék, hogy megvédje a sérüléstől,
míg már szinte össze nem volt törve, az ártatlan fiú, akit Walker
egyszer ismert el lett temetve a hit dühös, magányossága alá,
hogy a családja cserbenhagyta őt. Látni, hogy az öccse boldog,
összpontosított, egy ajándék volt. – Mit akartál megbeszélni?
- Meséltem neked a többi Nyíllal való kapcsolatomról, -
mondta Judd az éjszakai-sötét csendbe, - de emlékszel
személyesen Adenre?

- 32 -
 3. fejezet

WALKER elméje két évtizeddel ezelőttre ugrott vissza, mely

egy kisfiú képét mutatta, kinek mandulavágású szeme folyékony
barna volt, selymes fekete haját katonásan lenyírták, hogy
kordában tartsák. Törékenynek tűnt, csontjai nekinyomódtak
bőrének, de a fiúnak olyan akarata volt, mint egy Laurennek és
elméje visszhangja volt Walkerének, egy telepata, akit a hatalom
elutasított, mert képessége annyira árnyalt, finoman hangolt volt.
Mint Walkert Adent is rosszul kategorizálták, ereje messze
veszélyesebb volt, mint amit hivatalos beosztása indokolt.
A szemek tágra nyíltak, ahogy Aden rájött Walker tudja az
igazságot. – El fogod mondani? – Egy gyerek hangja, de egy
öreg tekintete.
- Nem. – Soha nem árulná el a gyermekeit. – Megtanítalak,
hogyan rejtsd el jobban az igazságot, míg már senki sem
derítheti ki.
- Miért? - Egy lapos kérdés.
- Mert megérdemled, hogy félelem vagy fájdalom nélkül élj.
Ezt nem adhatom meg neked, de egy fegyvert igen, s hogy
hogyan használd, így tudsz harcolni, ha eljön az idő.
- Igen, emlékszem Adenre. – Ahogy emlékezett minden egyes
gyerekre, akit tanított a Nyilak iskolájában, minden sérülésre és
törött csontra amit látott, minden panaszkodásra, amit zöldfülű

- 33 -
tanárként tett az osztag ’védelmező’ ágára, a feletteseire, még a
Tanácsra magára is, hogy rájöjjön senki sem figyelt. Ez
megtörhette volna őt, de Walker elutasította, hogy
meghunyászkodjon… mert megvolt a képessége, hogy a
rábízottaknak mentális fegyvert adjon és néha képes volt meg is
védeni őket, még ha csak rövid időre is. Több mint egy gyereket
tartott bent suli után, hogy látszólag bezárja őket vagy extra
képzést adjon nekik, de csak azt mondta a gyerekeknek, hogy
aludjanak, pihenjenek, gyógyuljanak amennyire tudnak,
tudatában voltak, hogy senki sem fogja kiragadni őket álmukból,
hogy szembenézzenek a horrorral, ami egy gyereket tökéletes
gyilkoló géppé változtatott.
Sokan a legfiatalabbak közül, akik érzelmeit még nem gyűrte
teljesen maga alá az Elcsendesedés, a karjaiban zokogtak az apró
kedvességre. Még mindig érezte az apró testek súlyát, hogy
könnyeik az ingjére folytak, kialakuló kondicionálásuk megtört a
Walker elméje által létrehozott telepatikus védelem mögött… a
szabadság múló pillanata.
Aden, emlékezett rá, soha nem tört össze… és nem vesztette el
a lelkét. – A fejét rázta felém, mikor vissza akartam tartani a suli
után, – mert a fiúnak olyan sérülései voltak, ami egy gyereknek
sem kellett volna, hogy legyen, karja azt mutatta, hogy újra és
újra eltört és meggyógyult – és azt mondta, tartsak bent egy
fiatalabb gyereket.

- 34 -
 - Erősebb vagyok. Túlélem. A többieknek nagyobb szüksége
van rád, mint nekem.
Judd arca felé fordult, kifejezése átható volt. Walker ritkán
beszélt az osztag iskolájában töltött idejéről, és testvére soha nem
erőltette. Ma sem tette.
- Aden még mindig azt csinálja, - mondta ehelyett. – Vezeti az
osztagot, megvédi azokat, akik töröttek, vigyáz a gyerekekre.
Walker érezte a büszkeség csendes égését a fiúért, akit ismert.
- Megkért, hogy adjam át a köszönetét, - folytatta Judd, - és
hogy mondjam el, amit tanítottál neki, segített megmenteni több
mint egy Nyíl életét, elméjét.
Ezek a szavak mindent jelentettek. – Szeretnék beszélni
Adennel, amikor biztonságos neki. – Hogy lássa a férfit, akivé a
gyermek vált.
- Megmondom neki. – Judd benyúlt a zsebébe, elővette a
fekete adatkristályt, átadta Walkernek. – Az osztag
tréningprogramjában lévő gyerekek nevei és címei. Ha bármi
balul ütne ki a Nyilak jövővel kapcsolatos tervével, ki kell
hoznunk őket.
Walker elfogadta a kristályt és Aden belé vetett bizalmának
terhét, régi harag keveredett az új reménnyel. Az azt követő
csendben végignézett a csillagokkal teleszórt tájon, pár farkast
észrevett, akik az alattuk lévő tisztáson osontak szórakozni. –
Lake, Maria, Ebony és Cadence, - mondta, azonosítva őket

- 35 -
méretük, jegyeik és színek különbsége alapján.
Lake volt az, aki felemelte fejét, mindkettőjük felé biccentett.
Walker kezének felemelésével viszonozta a köszöntést, miközben
Judd azt mondta, - Jó otthon lenni, ugye?
- Igen. – Sienna erejének felfedése után a Mentálhálón lévő
erők kétség kívül több mint fenyegetésnek tartják a családját,
talán megpróbálják bántani őket, de az a küzdelem még
várhatott. Ebben a pillanatban, mindenki, akit szeretett
biztonságban volt, és össze volt kötve egy nővel, aki a szívverése
volt egy olyan köteléken keresztül, mely annyira erős és gyengéd
volt, mint Lara maga. Csak remélte, ahogy a napok múlnak Lara
nem fogja elkezdeni megbánni a döntését, hogy olyan férfival
párosodott, aki az Elcsendesedés árnyékát cipelte minden
lélegzetvételében.

●●●

LARA a nyakára nyomott csókra ébredt, kissé durva,

éjszakától hűvös kezek voltak alvástól meleg bőrén. – Hazajöttél.
Walker ölelésébe fordult, orrát a nyakához szorította, beszívta
a részegítő sötét víz illatot, mely ezernyi rejtélyt rejtett. - … az
idő?
- Nemrég múlt hat. – Egy csók, forró, nedves és érzéki, a férfi
teste mozdult, hogy betakarja Laráét, kezeivel felhúzta a
combjáig érő selyemhálóinget, a szilvaszín annyira sötét volt,

- 36 -
hogy majdnem feketének tűnt a sötétben. – Szeretem ezt.
- Tudom. – Lustának, álmosnak és szexinek érezte magát,
csonttalanul feküdt, ahogy a férfi lehúzta bugyiját és visszatért
pozíciójába felette, teste intim módon nyomódott combjai közé.
Ettől Larának nyögnie kellett, háta felívelt Walker felé.
- Gyere belém.
Walker nem vitatkozott, egyszerűen belémártotta ujját, hogy
ellenőrizze készen áll-e, mielőtt lassan és könnyedén beléhatolt
volna. Lara lihegését elnyelte egy csók, mellbimbói
hozzádörzsölődtek a férfi mellszőréhez, ahogy Walker eléggé
felemelkedett róla, hogy hálóingjét levegye, mielőtt ismét bőr
bőrrel érintkezhetett. Ez olyan dolog volt, amit Lara észrevett a
párján. Most Lara eléggé áttört azokon a pajzsokon, melyek távol
tartották a férfit, Walker szerette az érintést, akár szexuális volt,
akár nem. Soha nem érzi majd komfortosan magát a legtöbb
ember esetén az érintés jogával, de vele annyira követelő és
adakozó volt, hogy fájt tőle a szíve.
Ujjaival Walker hajában játszott, mely a férfi tarkóját súrolta,
összekulcsolta bokáit a férfi hátán és puhán nyögött a csodás
érzésen, ahogy a férfi feszítette, kitöltötte őt. Mikor Walker
lehajtotta fejét, hogy gyengéd könnyedséggel megnyalja
mellbimbóját körmei a férfi hátába vájtak. – Még, drágám.
Férfias motyogást hallott, bár füleivel nem hallott semmit és a
férfi megadta neki, amit akart. Lara felívelt az érzésektől, kezei

- 37 -
ökölbe szorultak Walker hajában. Felhúzta a férfit, mikor a
gyönyör túl sok lett, végigcsókolta útját Walker torkán és végig az
állkapcsán a füle alatt lévő pontig, amitől mindig megremegett.
Egy nedves simítás a nyelvével, egy rekedt kérés és a lassú és
lusta lassúvá és könyörtelenné vált.
Gyönyör csapott végig Larán, nem összetörően, hanem lassú
hullámokban, orgazmusa végtelen volt. Érezte, hogy Walker még
kemény, száját a férfi torkára csúsztatta, csókolta és dédelgette,
míg Walker elélvezett és csodás súlyként összerogyott rajta.
- Ez volt ám az ébresztő, - motyogta Lara, mikor Walker eléggé
felébredt, hogy a hátára forduljon, Lara pedig félig rajta feküdt.
Walker köröket rajzolt a hátára az ujjaival. – Örülök, hogy
tetszett. Amint tudod, nemrég még szűz voltam.
Lara nevetett a gyengéd emlékeztetőre, amikor felajánlotta,
hogy gyengéd lesz a férfihoz. – Gyorsan tanulsz Mr. Lauren. –
Ásított, magukra húzta a takarót. - Milyen volt az őrség?
- Problémamentes, - volt a rövid válasz, de ezután azt mondta,
- Judd ott volt egy ideig.
Lara érezte, hogy Walker szavai többet jelentettek, mint amit
mondott, ujjait szétterpesztette a férfi mellkasának melegén. –
Beszélni akart veled?
Walker hosszi ideig csendes volt.
- Egy fiúról beszéltünk, akit ismertem. Egy kiképzés alatt lévő
Nyílról.

- 38 -
 És ezután, hogy az éjszaka utolsó nyomai is eltűntek az égről,
párja mesélt neki az iskolateremről, ami évekig az övé volt,
elmondott olyan dolgokat, amikről a nő kérdés nélkül tudta, hogy
másoknak soha nem mondott el, még a testvérének sem.
Könnyek zárták el a torkát, hogy mi mindennek volt Walker a
szemtanúja, a gyerekek fájdalmának… és a felismeréstől, hogy
párja meghívta őt életének abba a részébe, melyet ez idáig csak
futólag pillanthatott meg, s most egyik titkát megosztja vele.

●●●

AZT a napot az jellemezte, hogy a falka nagyobb sebességre

kapcsolt, a még evakuáltak negyvennyolc órán belül
visszaérkeznek. Míg nem volt szükség gyógyításra, annak ellenére
szükség volt Larára, ahogy Walkerre is. A hét olyan pörgésben
telt el, mely során segíteniük kellett a gyerekek odú területén való
megérkezésében, eltörölni aggodalmaikat és – Larának –
beszélni azokkal a falkatagokkal, akik annyira komolyan
megsérültek, hogy más esetben halottak lettek volna.
Tai igazi farkas stílusban kerülte őt, de közel a hét végéhez
végül megtalálta őt az odúhoz közel lévő vízesésnél. Törött
koponya, katasztrofikus sérülés a szerveiben, a lézer a fél testét
megégette, Tai annyira kritikus állapotban volt, hogy Lara
magára zárta az irodáját a csata utóhatásaként, s egy komor
percre könnyekben tört ki, a szíve összetört, mert úgy érezte a fiú

- 39 -
kicsúszik a kezei közül.
Helyet foglalt Tai mellett a sziklás kiszögellésen, mely e
lezúduló vízre nézett, lábuk lelógott a szegélyen, s mély lélegzetet
vett a csípős levegőből. Az ég ragyogó hegyikék volt, a vízesés
finom permetét érezte a bőrén, de farkasa a mellette lévő fiatal
hímre összpontosított.
- Hogy vagy Tai?
- Jól. – Tiszta felháborodás. – Komolyan Lara, úgy nézek ki,
mint akinek segítség kell?
Nem úgy nézett ki. Élénk kékeszöld szemek, melyek a
sarkainál kissé vágottak voltak, és gazdag aranybarna bőr, vállai
erősek voltak, a fiú erősnek és fiatalnak és szerencsésen élőnek
látszott. Lara hangját gyengéden tartotta. – A legtöbb
alakváltónak nem kell szembenéznie halandóságával, míg arra
nem áll készen. – Férfi és nő, hasonlóan ebben a korban
sebezhetetlennek tartja magát, és ennek így is kellett volna
lennie. – Téged ebbe belekényszerítettek.
Tai a vízesésre meredt, nem pislogott. És Lara arra gondolt, a
fiú egyszerűen elutasítja, hogy beszéljen. Ha ezt tette, akkor a nő
csak kicsit tudott segíteni, bár rangban felette állt, de egy
paranccsal nem járna sikerrel, nem egy olyan erős és elszánt
farkasnál, mint Tai. A fiúnak meg kellett bíznia benne.
- Tudod, hogy mi bosszantott a legjobban, mikor azt a csapást
kaptam a fejemre? – kérdezte majdnem tíz perccel később. –

- 40 -
Mikor rájöttem, hogy talán nem kerülök ki élve?
Lara megkönnyebbülten engedte ki a levegőt, megrázta a fejét.
– Mi?
- Hogy többé nem lesz ostoba harcom Evievel. – Tai
féloldalasan elmosolyodott, melytől arca gyönyörűvé vált. –
Ostobaság mi?
Lara aggódását elsöpörte, hogy nem érzett keserűséget Tai
szavaiban. – Élvezed azokat a harcokat, vagy ami utána lesz?
Tai vigyora elmélyült. – Egy úriember soha nem mesél. –
Mosolya eltompult az ok intenzitására, ami az emléket éles
fókuszba állította, Hawke mondott valamit neki vagy két éve,
hogy Taiban megvan a potenciál, hogy egy nap a SnowDancer
hadnagya legyen. Most a fiatal férfi visszanézett a vízesés
tajtékozására. – Annyi minden van, amit meg akarok csinálni az
életemben, de Evie? Ő van minden listám elején azóta a nap óta,
mikor rájöttem, egyikünk sem kölyök már.
Lara arra gondolt, hogy Evie is ilyen rajongással nézett Taira.
– Időbe telik, míg megteszed a lépéseket, - mondta a nő, arra a
férfira gondolt, aki ugyanennyire lankadatlanul szerette őt,
kiegyensúlyozott és biztos… de a szenvedély nyers mélységével,
megy még erősebbé vált.
- Elég nagy tököt kell növesztenem, hogy Indigo elé álljak, -
motyogta Tai. – Első alkalommal, amikor Eviere úgy néztem,
jeges bámulást kaptam és összeaszottak.

- 41 -
 Lara nevetett a hadnagyra való utalásra, aki Evie idősebb, és
nagyon védelmező nővére volt, megbökte vállával a fiúét. –
Hazudós. Lefogadom kiszöktetek Evievel, mielőtt mindenki
megtudta volna, hogy egy pár vagytok.
Egy nagyon elégedett vigyor volt a válasz.
- Tényleg jól vagyok Lara, - mondta újra, mikor megszólalt. –
Tudom, hogy a korombeli srácok nem gondolnak a halálra meg
ezekre, de a generációmnak nem volt választása. Mi vagy az odút
ért erőszak alatt, vagy az után születtünk.
Az erőszak, melyet egy mentál ’kísérlet’ uszított rájuk letarolta
a falkát. Sokan közülük meghaltak, hátrahagyták kölykeiket, akik
hírtelen anya, vagy apa nélkül maradtak, vagy legrosszabb
esetben árvák lettek. Tai nem vesztette el a szüleit, de mindenhol
körbevette a veszteség, a nagybátyja, legjobb barátjának az apja,
kezdő katona kuzinja, a lista folytatódott. Természetesen
megértette a halált.
- Van… az életedben…
Tai domináns ösztönei miatt karját a nő köré csavarta, hogy
vigasztalja, nagyobb testének vad hőjébe húzta. – Tudod milyen
szarság szakadt rám és a többiekre, mikor gyerekek voltunk. –
Mosolya mosolygásra csábította Larát. – Nem voltunk
traumatizáltak, vagy döbbentek. Pokolba, büszkén és merészen
nőttünk fel, láttuk, hogy a SnowDancer nemcsak túlélte, hanem
beleköpött ellenségei arcába, hogy annyira erőssé váltunk, hogy

- 42 -
félni kezdtek tőlünk.
Lara visszagondolt a tinédzser Taira, és hajára, mely
kiborította az anya farkasokat, s érezte, a hasában lévő csomó
kioldódik. – Beszéltél Evievel arról, mi történt? – Elfogadni, hogy
a fiú elvontan beszélt a halálról, a sajátjával szembenézni éles
csapás lehetett, és ezt el kellett ismernie. Tai horkantott. – Azt
hiszed hagyott nekem választást? Sumbisszív a seggem. – Lara
ajkai megrándultak a szeretettel teletűzdelt morgásra,
aggodalmának utolsó szálai is lecsillapodtak. Tudta, hogy Evie
biztosítja, Tai mentálisan és fizikálisan is egészséges legyen.
- Csak veled ilyen, tudod. – Evie igazi szumbisszív volt,
boldogan engedte át Tai farkasának az irányítást. Ez nem
jelentette azt, hogy ne szeretné a fiút oly ádázan, ahogy ő szerette
a lányt.
- Tudom, nem is lennénk másképp együtt. – Tai karját
továbbra is a vállán nyugtatta, a fiú egy csókot nyomott a hajába.
– Nos, nem kell többé bujkálnom előled? – Nevetve Lara
megfogta a fiú arcát és csókot nyomott a szájára oly falkatag
könnyed szeretetével, aki játszott vele, mikor a fiú bébi volt és
bekötötte sebeit szörnyű tinédzser korában.
- Okoskodó. Visszajöhetsz velem – Megállva rámosolygott a
férfira, aki kilépett a fák közül. – Csak egy pillanat, hess.
- Annyira nem kívánatosnak érzem magam. – Gyors hellót
intett Walkernek erre a mosolyogtató állításra, felkelt és az odú

- 43 -
felé kocogott.
- Ez egy kellemes meglepetés, - mondta Lara, ahogy párja
elfoglalta Tai helyét mellette, farmer borította combja az övéhez
szorult. Remegett a boldogságtól, farkasa próbált Walkerhez
bújni, bundája bőrének nyomult.
- Csak öt percem van. – Kezeivel megfogta Lara kezét, bütykeit
a szájához emelte, ez a váratlan simogatás elvette Lara lélegzetét.
– Láttam, hogy megcsókolod Tait.
Lara félre hajtotta fejét az éles állításra. – Évek óta a falkában
vagy. Tudod mennyire szeretetteljesek vagyunk.
- Előtte nem tartoztál hozzám.
Lara ösztöne elsőre nevetni akart, ugratni őt jogtalan
féltékenysége miatt, de valami a férfi kifejezésében megállította,
gondolkodásra késztette őt. Az érintés becses ajándék volt
Walker számára, amit nem osztogatott könnyen. És egy csók a
szájra… olyan tett volt, amit a férfi csak vele csinált. – Nem
tudtam, hogy ez fáj neked, - mondta, megcsókolta a férfi bütykeit
viszonzásképp, - és nagyon sajnálom.
Walker kezét a nő combjára tette, mikor Lara azt elengedte, s
megszorította. – Rosszul reagáltam, - ismerte el. – Te egy
gyógyító vagy, és a falkának vannak bizonyos jogai rád.
Lara karját a férfi köré csavarta, a testének dőlt. – Nem
tudnám visszatartani a szeretetemet, - mondta, remélte, hogy
Walker megérti. – Az minden ösztönöm ellen menne.

- 44 -
 - Soha nem kérnék tőled ilyet. – Ez egy csendes ígéret volt,
Walker haját borzolta a lágy szellő, ahogy a napfényben lenézett a
nőre azokkal a ragyogó, újlevél színű szemeivel. – Tudom ki vagy
Lara. Büszkévé tesz, hogy a párom vagy. – Larát könnyek
fenyegették. – Viszont, - mondta kissé remegve.
Walker kinyúlt szabad kezével, hüvelykujját végigfuttatta Lara
arcán. – De… nem szájon, ha az egy felnőtt férfi. Azzal nem tudok
megbirkózni.
Kérésének meztelen őszintesége szíven ütötte Larát. – Csak
téged, - ígérte és ez nem áldozat volt.
A szeretet szeretet volt. Talál másik módot, hogy kimutassa a
felnőtt férfiaknak, ha szükségük van rá. – Mindig csak te. – A
férfi megfogta az arcát, megdöntötte fejét, míg homlokaik össze
nem értek. – Sajnálom, tudom, hogy nehéz eset vagyok, -
mondta, ez olyan kijelentés volt, mely nehéz volt a ki nem
mondott dolgoktól.
Lara játékosan az orrához dörzsölte az övét, elutasította, hogy
engedje a múlt magába szippantsa a férfit. – Több mint egy
alakváltó férfi lesz teljesen morgós, ha a párjához más férfi ér,
ellentétben te teljesen értelmes voltál.
Egy felemelt szemöldök, mely azt sugallta a nőnek, a férfi nem
értett egyet ezzel a leírással. Igazolta ezt a csók, amit egy
másodperccel később adott neki. – Azt tervezem, hogy nagyon
’értelmes’ leszek ma este, - fenyegette meg a nőt.

- 45 -
 A parázsló hangtól Lara testének minden sejtje figyelmesen
felkelt. És amikor a férfi ismét elragadta a száját, rájött, hogy az ő
komplex, elbűvölő, függőséget okozó párja leejtette pajzsait, ajtót
nyitott neki… mélyebben magába invitálta őt.

- 46 -
 4. fejezet

NÉGY NAPPAL később Walker letette a szófa rá eső részét az

új családi részlegben és biccentett Juddnak, hogy tegye ő is ezt.
Öccse telekinetikus erejének ellenére, ő és a többiek segítettek a
költözésben, s a nehéz dolgokat kézzel emelték meg, így őrizték
meg Judd mentális erejét vészhelyzet esetére. Teljesen
felemelkedve öccse körbenézett a szobában. – Szép. Több a hely,
mint a régi szállásotokon.
Az volt, egy fontos növekedés. Ha Lara olyan nő lett volna,
mint más nők a falkában, akkor maradhattak volna a családi
szálláson, amit Walker korábban a gyerekekkel osztott meg, de a
nőnek közel kellett lennie a gyengélkedőhöz. Ennek
szükségszerűsége eredményezte, hogy új részlegüket ilyen
sebességgel szervezték meg, az építész csapat ledöntötte a falakat
Lara eredeti elkülönített apartmanja és két másik egység között,
átalakítva olyanra, mely alkalmas egy családnak. Egy nagy
családnak.
Lara elmondta neki, hogy az egész részt arra tervezték, hogy
átalakíthassák, ha eljön az ideje. – A gyógyítók körül mindig
vannak gyerekek, - mondta a nő, mikor Walker megjegyezte az
alapterület növekedését. – A sajátunk, örökbefogadott,
falkatársak… jó dolog, hogy már hozzászoktál. – A nő szívből
jövően mosolygott rá. – Valószínűleg idősebb falkatársak is

- 47 -
alszanak itt. Nem bánod, ugye?
- Nem. – Tudta, hogy a nő annyira sokat gyógyított
gyengédségével és szeretetével, mint a képességeivel. Nem nehéz,
hogy olyan otthona legyen, ahol a falka otthon és szeretetben érzi
magát. – A család nekem is fontos. – És a falka család volt. Most
az ő belső családjuk legfiatalabb tagja boldogan ült a szobájában
a babaházzal, míg Toby a poszterjei közül tett fel párat, mindkét
gyereket új dédnagyszülőik ’felügyelték’. Lara anyja Aisha is
felbukkant, ahogy elfoglaltságai megengedték, mindig volt
nassolnivaló a kezében. Walker életében nem volt igazi
anyafigura, ő volt a családjának vezetője fiatal kora óta, így
időnként néha megijedt, ahogy Aisha kapcsolódott hozzá, Walker
úgy gondolta úgy bánik vele, mintha a fia lenne. Ez furcsa érzés
volt, de nem kellemetlen, főleg hogy Aisha soha nem felejtette el,
hogy felnőtt férfi volt.
Eléggé vicces, hogy orgyilkos öccsét sokkal fiatalabbként
kezelte.
- Elhízunk miattad, - mondta Judd, mikor a nő megjelent az
ajtóban, s a férfi elvett két mogyoróvajkrémes sütit a tányérról,
amit Aisha tartott. Horkantva Aisha belecsípett Judd kemény
bicepszébe. – Akkor diétára foglak. Addig is… - Adott még neki
két újabb sütit, mielőtt párat átadott volna Walkernek és elment
volna a nyitott nappali/étkező konyha területére. – Toby!
Marlee! A sütik a pulton vannak.

- 48 -
 Judd vigyorgott, ahogy a gyerekek örömteli köszönömökkel
kijöttek. – Örökbe fogadhatlak nagymamámnak én is?
Ezért kapott egy legyintést a feje hátoldalára, ahogy Aisha
kisétált az apartmanból. – Hívj öregnek és megbánod kölyök.
Nevetve öccse megdörzsölte fejét. Walker érezte, hogy arca
mosolyba gyűrődik. Lara és Brenna lépett be az apartmanba pár
másodperccel Aisha távozása után, mindketten a régi
apartmanban lévő utolsó ruhákkal teli dobozokat hozták a
kezeikben. Walker szíve megsajdult Lara mosolyára, loknijai,
melyet smaragdzöld színű selyem szalaggal fogott össze,
ragyogtak az odú mesterséges fényében. Az ő párja. Akit úgy tűnt
nem érdekli, hogy nem olyan volt mint az alakváltó férfiak,
akikkel felnőtt, soha nem lesz olyan, nem számít milyen sokáig
élt a Mentálhálón kívül.
Mégis… egy része körültekintő, óvatos volt, hogy lássa az első
jelet, hogy a nő boldogtalan a kapcsolatukban. Walker tudta,
hogy ez a része azokban az évtizedekben jött létre, ahol az öröm
délibáb volt, saját túlélésére koncentrált, de nem tudta kitörölni,
nem tudta mássá formálni magát, jobb férfivá. Lara szemei
ebben a pillanatban találkoztak az övéivel, homlokát ráncolta.
Átvágott a szobán, lábujjhegyre állt, hogy ajkaival végigsimítson
a férfién, s azt mondta, – Rajongok azért, aki vagy Walker
Lauren, - mintha hallotta volna a gondolatait.
Walker megfogta a nő nyakát, ajkait az övére nyomta, magába

- 49 -
szívta Lara ízét, ezét a nőét, aki látta azon részeit is, amik
létezéséről régen elfelejtkezett. – Tartsd magad ehhez. – Egy
rekedt parancs a párjától, mielőtt eltűnt volna Brennával a fő
hálószobában.
Megfordulva Walker aranypöttyös barna szemek
kereszttüzében találta magát. – A párosodás jót tesz neked, -
mondta Judd, arckifejezésének változása mély érzelmet árult el.
Miattad vagyok életben, hogy szeressem Brennát. És mindig
nagyon nem fairnek tűnt, hogy neked nincs ilyen féle szeretet az
életedben.
Walker soha nem tudta, hogy testvére így érez. Laráig nem
értettem meg a hiányát. Családjának biztonsága volt az egyedüli
célja, Judd tiszta telepatikus hangja ismét megjelent. Aden azt
mondta, tudni, hogy mi megcsináltuk, van életünk reményt ad
neki, bár nem használta ezt a szót. Nem tudom, hogy egyáltalán
megérti-e a szó jelentését. Judd addig csendben volt, míg új
helyre nem tették az étkező asztalt. Talán kegyetlennek hangzik,
de örülök, hogy nem érti, hogy mit jelent az, hogy van egy olyan
kapcsolata, mint nekem Brennával, neked Larával.
Walker átgondolta, milyen élete volt Adennek, az életet, amit
egyszer Judd élt. Úgy gondolod a tudás megőrjítené őt?
Nem tette ezt velünk? Pontosan tudni, hogy mit nem
érhetnénk el soha.
Walker megrázta a fejét. A cél vitatható. Megtapasztalni az

- 50 -
egyetlen mód, hogy tudd. A ragyogás, az érzelmek nyers csapása,
nem voltak rá szavak, melyek tisztán leírhatták volna.
- Tedd oda baloldalra, - mondta Walker hangosan, látta, hogy
Drew és Hawke megérkezett a második kanapéval, őket Indigo
követte, hat díszpárnával a kezeiben, feje oldalt bukkant fel.
- Meg kell mondanom, - mondta vontatottan a vigyorgás
közben, - soha nem gondoltam, hogy párnadobáló típus vagy.
- Én vettem őket, - mondta mögüle Sienna vászontáskával a
kezében. – Marlee és én választottuk ki a dizájnt. – Tekintete
Walkerre siklott, és a lány szemeiben átható boldogság emléke
volt, hogy életében először ő volt a felelős a saját környezetéért.
Walker visszaidézte, ahogy Sienna és Marlee végigbújta a
katalógust, mennyire izgatottak voltak, hogy megvegyék a
díszpárnákat, olyan precízen a helyükre tenni őket, ahogy
akarják. Egy apró dolog, de számított.
- Minden megvan? – kérdezte, kezét végigfuttatta a lány
jellegzetes sötét rubinvörös haján, mikor mellé állt. Kristine haja.
Sienna neki dőlt, kardinális szemeiben csillagok ragyogtak,
ahogy megszólalt. – Átadtam a helyet a végső ellenőrzésre,
felvettem minden apró-cseprő dolgot. Tiszta, de Evie, a gyerekek
és én holnap még egyszer kitakarítjuk, hogy biztos kész legyen a
következő lakók számára.
- Köszönöm drágám, - mondta Lara, doboz nélkül jött ki a
hálóból. - De most… - odasétált a hűtőhöz, kivett egy üveg

- 51 -
pezsgőt és egy habzó szőlőlét. – Egy köszönet tőlünk.
A sima italozás egy rögtönzött vacsorába ment át, melyet
teljessé tett a gyorskaja, amit Riley és Mercy hozott, mikor
befejezték a San Franciscói őrjáratukat, és a különleges sütik,
amiket Lara anyja készített. Visszatérve a gyakorlatból, amit a
hidro állomáson a gyakornokaival végeztek, Lara apja Mack is
csatlakozni tudott.
Ahogy Walker ült és figyelte a hangok apályát és áradását, a
nevetést az asztal körül, egy váratlan vokális zenét, rájött, hogy
családja számtalanszor megnőtt az évek során. Minden Lauren
pár hozott egy adag családot és barátot a mixbe, hozzáadva a
köteléket, ami őt, Juddot, Siennát és a gyerekeket összekötötte,
és azok a kötelékek tovább fognak nőni, az életek
összekuszálódnak és összekapcsolódnak.
Ez egy csodás hálózat volt, gyönyörű és erős. Családjának
egyetlen egy tagjának sem kell többé egyedül harcolnia, vagy
megsérülnie. Szemei annak a nőnek a vad loknijaira tévedtek, aki
eltörölte a végtelen magányosság gyötrelmeit, mely annyi ideig
élt benne, azt hitte elméjének egy része volt. Még most is, bár
nevetett valamin, amit Indigo mondott, keze gyengéd melegség
volt a combján, az intimitás már ismerős. Walker karját Lara
székének hátára tette, ujjaival megcirógatta a haját.
Figyelmen kívül hagyva, hogy mit hoz a jövő, egy dolgot
tudott: Soha nem tér vissza ahhoz, amilyen volt, a teste nem volt

- 52 -
más, csak egy eszköz, amit azért gondozott, mert hasznos volt.
Annyira sokká vált, az ő és párjának gyönyör forrásává.
Rókabarna szemek találkoztak az övével.
- Boldog vagy?
Walker az egyik loknit az ujjára csavarta, válasza ösztönös volt.
– Igen.
Lara mosolya lassú, mély volt és neki szánta… és ez volt az az
éjszaka, amikor a nő a férfit a hátára nyomta, nem rejtett
szenvedéllyel és édes nőies birtoklással kóstolta őt, míg végül
Walker idegei túltöltődtek érzékiséggel, gerincén oly intenzíven
száguldott végig a gyönyör, mennydörgés volt a vérében.

●●●

EGY pár nappal a költözés után Lara morgott, ahogy letépte az

inget, amit le akart venni, karmai kiszabadultak és megtépték a
finom anyagot. Walker leejtette kezeit az ingéinek gombjairól, oly
módon nézett a nőre, ahogy szokott, mintha átlátna Lara bőrén.
– Muszáj vadásznod menni?
- A gyógyítóknak gondjuk van a vadászattal, - motyogta a nő,
hírtelen mérges lett a férfira, hogy annyira tisztán látta őt, míg a
férfiből annyi minden rejtély volt a számára. – Ez a gyógyító
ösztönünkkel ellentétes. De- vett egy mély levegőt azért, hogy
kitisztítsa a fejében lévő ködöt – tudok végig futni.
Farkasa belülről kaparta a bőrét, készen ált a fák közt

- 53 -
versenyezni, a szél a bundáján keresztül fúj, az éjszakai illatok
élesek és ragyogóak az orrának. Szinte érezte az orrlyukaiba fújó
hideg, metsző levegőt, majdnem érezte a mancsai alatt összetörő
leveleket, bőre remegett az alakváltás szükségétől.
Walker visszagombolta a gombokat, elzárta a kilátást, amit
Lara indulata ellenére is élvezett. – Megkérem Juddot, hogy
figyeljen a gyerekekre.
- Nem, itt maradsz, - mondta Lara, lerúgta cipőit és
lecsúsztatta szoknyáját. – Egy órán belül itt vagyok. – Ezután
kiadta az őt marcangoló, ádáz és kíméletlen frusztrációt. Egy
veszélyes szünet volt, mielőtt a párja újra megszólat volna,
hangja sima, hűvös… halálos volt.
- Azt hiszed hagyom, hogy egyedül legyél este odakint, amikor
az ellenég a falka küszöbén volt kevesebb mint két hete?
Lara nem hagyta megfélemlíteni magát. – És azt hiszed, hogy
megkérdőjelezheted az intelligenciámat? – Ez vicsorgásként
hangzott, teste és elméje készen állt a harcra. – Nem vagyok
gyerek. Eléggé tudom, hogy a biztonságos zónában maradjak.
Walker nem kiabált, nem volt dühös, mely csak fokozta a nő
mérgét. Helyette a férfi odasétált hozzá és feszült testét a karjaiba
vonta, Lara majdnem meztelen bőre a férfi felöltözött testéhez
szorult. Az anyag súrlódása túl sok volt Lara érzelmileg túlhevült
húsának és meglökte a férfit. – Ezt most nem tudom kezelni.
Walker elengedte őt, de állának vonala kristálytisztává tette,

- 54 -
hogy a nő nem megy ki egyedül. Rendben, gondolta Lara és nem
fáradt, hogy levegye fehérneműjét, alakot váltott, milliónyi
fényszikrává vált, mielőtt farkas alakba olvadt volna össze, aki a
másik fele volt.
Szőre felállt, kimancsolt az apartmanból és az odúból. Ezután
futott, kihívta párját, hogy tartsa vele az iramot. Walker nem volt
olyan gyors, mint ő, de okos volt. Sikerült őt követnie, mikor a nő
elszáguldott. Farkasa szerette Walker leleményességét,
elszántságát még jobban. Ez megállította, hogy kitérjen ez elől az
erős, veszélyes férfi elől, aki az övé volt, és egymás mellett
futottak a gyémánttal hintett Sierrai ég alatt, az éjszakai állatok
susogása megfagyott, amikor a farkas és párja elhaladt, mielőtt
visszatértek volna saját dolgukhoz.

●●●

WALKER testén minden szőrszál felállt az üvöltés üldöző

hangjára, mely felszállt az éjszaka során, mikor ő és Lara egy kis
domb tetején megálltak, szívük dübörgött a rohanástól, a magas
fenyőfák ezüst sora és hullámzó fű volt előttük.
Lara farkas formája ragyogó sziluett volt a hold alatt, egy
pillanatra mozdulatlan lett, mielőtt hátradobta volna fejét és
csatlakozott volna. A vad zene volt a legszebb harmónia, amit
Walker életében hallott, annyira élő, hogy arra késztette a férfi is
adja hozzá hangját, annyira vad, hogy letépte civilizált bőrét, s

- 55 -
állatias szívet hagyott hátra.
Csak mikor a zene véget ért, az éjszaka csendes, de komplex
mélységű volt, mely azt mondta a férfinak, nem hall mindent,
amit Lara, ekkor végigfuttatta kezét a nő hátának finom vonalán,
bundája a felső rétegén túl sűrű és puha volt a tenyere alatt. –
Valami baj van és nem mondod el nekem.
Lara feje megrándult, s Walkernek nem kellett farkasnak
lennie, hogy megértse.
- Igen, ez egy parancs. – Utálta a nőt boldogtalannak látni. –
Kérted, hogy ne zárkózzak be. Te se tedd ezt velem.
Lara oly módon tudná őt bántani, mint senki más ezen a
földön, megtaposná őt kívül és belül, de az egyetlen dolog, ami
jobban fájna mindennél, hogy kizárná abból a szerető
melegségből, mely a férfi életének szerves része lett. A farkas
félre nézett… és hírtelen a levegő megtört a tenyere alatt, a teste
milliónyi fényszilánkra esett. Walker megfagyott, a szíve vadul
vert. Lara bizalma szétvágta őt, azt üzente neki, hogy a nő az övé.
Soha nem hagylak cserben. Ez egy megújított fogadalom volt
abban a pillanatban, hogy újra követelte a nőt.
Egy szívveréssel… egy örökkévalósággal később éjszakától
hűvös bőrt tapintott, egy rókabarna szemű nő térdelt előtte,
kezeivel megfogta a férfi arcát. – Nem miattad, nem miattunk. Te
vagy a mindenem. – Walker érzett valamit a nő szünetében, az
ádáz őszinteségében, nem igazán értette mit, érzelmei a torkában

- 56 -
ragadtak. – Gyere ide, - mondta hangja reszelős volt.
Mikor végre az ölében volt, további követelés nélkül dédelgette
a nőt, míg Lara hozzá nem gömbölyödött, keze a férfi szívén volt.
Walker tudta, hogy Lara jól viseli a hideget, de levette az ingjét és
belebujtatta őt. Lara vitatkozás nélkül megcsinálta, ezután fejét
visszahatotta a vállára, lábai bársonyosak voltak a férfi keze alatt.
– Senki sem, - egy hosszú, elismerő sóhaj – fog meggyőzni, hogy
van ennél szebb hely a világon.
Walker nem tagadta a szavait, a Sierrai éjszaka majdnem
fájdalmasan gyönyörű volt, de figyelme a párján volt, mi
okozhatta, hogy rá nem jellemző módon felcsattant a férfira.
Csak egy lehetséges válasz volt.

- 57 -
 5. fejezet

- ALICE? – Az ember tudóst meg nem nevezett felek krionikus

kómába helyezték több mint száz évvel ezelőtt és most kómában
feküdt a SnowDancer gyengélkedőjén. Elméjében olyan titkok
voltak, melyek talán segíthettek Siennának jobban megérteni
képességeit, de vajon az esetleg felébredő elme úgy működik
majd, ahogy kell, az megválaszolatlan kérdés volt.
Lara ökölbe szorította a kezét a férfi mellkasán, megremegett.
– Nem tudom elérni, nem számít, mit próbálok. – Ezt nem
frusztráltan, hanem fájdalmasan mondta. – Nem érdemi azt,
hogy úgy haljon meg, hogy nem is élt. Ma tudtam meg, hogy
annyi idős volt mint én, amikor elvittél, nem volt esélye, hogy
befejezze a munkáját, szerelembe essen, gyereke legyen. A
rohadékok ellopták tőle. – Könnyek gördültek végig az arcán. –
Vissza akarom adni neki az életét, de nem megy.
Walker közelebb húzta őt magához. – Tudod, hogy amit Alice-
szal csináltak az nagy kockázatú, kísérleti eljárás volt, a tény,
hogy sikerült életben tartanod az a képességed bizonyítéka.
- A logika nem segít, mikor a farkasom csak meg akarja
gyógyítani.
Reménytelen, jött rá Walker, így érezte most magát Lara. És
egy olyan nőtől, aki annyira erős és elszánt gyógyító, mint Lara ez
szörnyű csapás volt. Alice szinte soha nem volt távol a

- 58 -
gondolatairól és ez intenzív stressz-forrás volt a számára, a férfi
semmit sem változtatott volna meg a nőben, mert a képessége,
hogy gondoskodjon, személyiségének belső magját adta.
- Mond el, - mondta Walker és csak tartotta Larát és
hallgatott.
Sokkal később, ahogy sétáltak vissza az odúba és az ágyukba,
Lara csókot nyomott a torkára. – Köszi, hogy meghallgattál. –
Újabb puha csók, ujjaival Walker mellkasát cirógatta, lábaik
egybe fonódtak. – Én is mindig itt vagyok a számodra, ha kell.
Walker soha nem osztotta meg a napi aggodalmait senkivel, ő
volt a család feje, hozzászokott, hogy tanácsot kérnek tőle, és ezt
a szerepet nem ellenezte. Nem, illett hozzá. De nem ezt a szerepet
töltötte be Lara életében, nem ezt akarta betölteni.
- Holnap találkozom Siennával, - mondta, és úgy érezte, hogy
egy visszavonhatatlan lépést tett meg az új úton, ahol olyan nővel
sétált, aki soha nem fogadta el, hogy ő törött volt. Minden
sebhelyével együtt elfogadta, megtanította, hogy sokkal több
lehet, mint hitte. – Aggódom érte.

●●●

MÁSNAP kora délután beszélgetése Larával még élénken élt az

elméjében, mikor leült Siennával szemben egy kis, elszigetelt
tisztáson. Ők ketten hat hónappal a SnowDancerhez való
csatlakozásuk után fedezték fel, teljessé tették a farönkök,

- 59 -
melyeket szék gyanánt használtak. Az évek során ez lett a családi
megbeszélésen nem hivatalos helye. Egy udvarias mentális
kopogás tört be Walker gondolatai közé. Válaszolt rá, hallotta
Judd hangját az elméjében. Késni fogok. Tizenöt percen belül ott
vagyok.
- Meglep, hogy Hawke nincs veled, - mondta, miután válaszolt
a testvérének. – Főleg figyelembe véve a dolgokat. – Sienna
halállal való találkozása után az alfa szinte azonnal agresszívan
védelmezővé vált vele.
Sienna szemei töprengőek voltak, hajfonatának végére
szegeződtek. – Most nem tud eltűnni az odúból, mivel mindenki
annyira zavartan érzi magát.
Hawke jelenléte, jött rá Walker, segített a legvégső szintig
lecsillapítani a falkatársaikat.
- Nektek kettőtöknek nincs sok időtők egymásra. – Ez
aggasztotta őt, mind az alfának mind Siennának szüksége volt
egy alkalomra, hogy kifújják magukat, levegőt vegyenek.
Sienna tekintete találkozott az övével, és a férfi tudta, hogy a
lány felismerte aggodalmát, mielőtt még azt mondta volna, -
Rendben van. Hawke biztos benne, hogy egy héten belül, vagy
korábban a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba.
Tudatában Hawke ösztönös képességének, hogy képes volt a
falka lüktetését olvasni biccentett. – Hogy vagy?
- Stabilan. – Fogaival az alsó ajkaiba harapott. – Már

- 60 -
amennyire meg tudom ítélni.
Walker tudta, a lány miért nem tudott neki teljes választ adni.
Sienna egész életét úgy élte, hogy félnie kellett a benne élő erőnek
dühétől, a tény az volt, hogy nem volt teljesen irányíthatatlan,
időbe telt, míg leülepedett. Felnézett a mentális hálózatra, ami
összekötötte őket, Sienna elméjére koncentrált. Az karmazsin
arany színnel izzott, gyönyörű, halálos erő, mely átáramlott a
családi köteléken keresztül Walkerhez, az elméjének
központjában lévő kavargó örvényt etette. A csatáig egyikük sem
értette meg az örvény létrejöttének okát. Most már tisztán látták,
hogy Sienna erejének egyfajta szelepjeként működött, lehántotta
annak romboló potenciálját.
- Nincs jele veszélyes felépítésnek. – A halálos szinergiának,
mely katasztrofális potenciállal rendelkező bombává alakítaná át.
- Nem olyan régen levezettem egy nagy adag energiát, -
mondta Sienna annyira halk hangon, hogy Walkernek
koncentrálnia kellett, hogy meghallja őt, szemei éjfélek voltak a
szorosan tartott érzelmek miatt. – A becslésem szerint nem
tudunk alapos analízist végezni a hat héten belüli lecsapolás
alatt.
- Egyetértek.
- És folytatnom kell a hideg tűz hosszú távú ellenőrzését.
- Természetesen. – Walker elkapta a lány ijedt tekintetét,
mikor Sienna felnézett, ez a lány, aki annyira a lánya volt, mint

- 61 -
Marlee. – Minden mentálnak, akinek magas gradiensű képessége
van, ezt kell tennie. Tudod Judd mindig tudatában van
telekinetikus erejének pontos szintjével. – Ezt többé nem
tudatosan tette az öccse, hanem egy közel automatikus válasz
volt. – Ez semlegesíti a kockázatot, hogy véletlenül sérülést
okozzon.
- A Ps-mentáloknak, - folytatta Walker, látta, hogy a lány rá
figyel, - meg kell tanulniuk blokkolni a pszichometriát a
mindennapi életükben, hogy biztosítsák, nem öntik el őket más
emberek emlékei és érzelmei. – A Ps-mentálok a
megjelölésükben különbözően specializálódhatnak, de az erejük
alapja a képesség, hogy felvegyék az ’emlékek visszhangját’,
melyek fizikai tárgyakon, mint ajtó kilincsen, vagy gombon
maradtak.
Verbális beszédből mentális beszédre váltott. A telepaták már
megszületésüktől pajzsokat fejlesztenek az idegen ’zajok’ ellen, te
ezt gyerekként megtanultad. Sienna kifújta a levegőt, szemei
nem voltak többé teljesen feketék. – Ettől teljesen… normálisnak
hangzik. – Amikor az ő X képessége soha nem volt normális. -
Tudatos odafigyelést kell fejlesztenem, míg az elmém megtanulja,
hogy automatikusan csinálja.
- Ez már automatikus. – A hideg tűz megjelölte őt attól a
naptól kezdve, hogy az X marker először aktiválódott, létezésének
központi tényezőjévé vált. – Amit meg kell tanulnod, hogy tett ezt

- 62 -
a tudatosságot a háttérbe, így az nem fog dominálni a
gondolataidban, csak ha szükséges. – Sienna megérdemelt egy
félelem nélküli életet, és Walker minden tőle telhetőt megtesz,
hogy biztosítsa a lány eléri azt. Soha nem akarja őt úgy látni,
mint az anyja, Kristine halála után. Siennát öt éves korában Ming
LeBonn tanácsnok vitte el ’edzeni’ és nem engedtek meg neki
semmilyen családdal való érintkezést, kivéve az anyjával. Húga
öngyilkossága után Walkernek, hogy lássa Siennát a
leghidegvérűbb és racionális érdekhajhászás miatt sikerül
bejutnia, hogy a lány genetikailag Lauren volt és a képessége a
családi egységhez tartozott. Kristine vagyonának
végrehajtójaként, melybe beletartozott genetikai öröksége is,
Walkernek volt joga a bejutáshoz.
Hogy Ming megtagadja a kérelmét, áttört volna a mentál
társadalom alapkövén. És azon a ponton a tanácsnok civilizált
maszkot viselt, Walker kapott engedélyt, hogy találkozzon
Siennával, csak egy nagyon kontrollált környezetben, de a lány,
aki az első találkozásukkor megjelent, egy kicsavarodott árnyéka
volt a vibráló, huncut gyereknek, akire emlékezett. A lány
tekintete hideg, tompa, hangja színtelen… remény nélküli volt.
Ha nem lett volna Judd képessége, hogy sokkal titkosabb
találkozókra beteleportáljon, párosítva Walker telepatikus
dobozkészítő képességével, mely megengedte Sienna elméjének
az egyedüllétet Ming állandó megfigyelése alatt – a képességet

- 63 -
Judd megtanulta és átadta Siennának - akkor talán soha nem
értek volna be a tompa páncél alá, amit a lány a külvilágnak
mutatott.
- A hideg tűz, - mondta most Walker, visszahúzta elméjét a
múlttól és a jeges dühtől, mely továbbra is ingerelte őt belülről, -
az egyik részed, de többé már nem a legfontosabb oldala a
létezésednek.
- Nem, - suttogta Sienna, derengő csodálkozás volt az arcán, -
ugye? – Ajkai mosolyra görbültek, elégedett nevetés tört fel a
torkából… és Walker elméje ismét megteltek annak a gyereknek a
képével, aki volt, egy ragyogás a szemében, mely első
találkozásuk alkalmával rabul ejtette őt, nem sokkal a lány
születése után.
- Ha bármi történik velem – Kristine ujjai nagyon gyengédek
voltak, ahogy a takarót a Walker kezében lévő apró test köré
csavarta, egy csendes jele a nő tökéletlen Elcsendesedésének –
vigyázni fogsz rá?
- A halálomig.
Amikor Sienna nevetése megjelent a szemében, felállt és felé
lépett, Walker is felállt, kinyújtotta karjait és szorosan magához
vonta, mint mikor húgának babája megszületett. Repülj Sienna,
mondta, szíve fájt, hogy Kristine nem volt itt, hogy lássa a csodás
nőt, akivé lánya válik. Magasabbra és erősebben, mint azok,
akik ketrecbe zártak téged el tudnák képzelni.

- 64 -
 ●●●

LARA farkasa boldogan mancsolt a bőre alatt, a csendes

pulzálás után, mely a párosodási köteléken keresztül Walker
érintése volt, mikor szeme a kék és zöld üvegspirálra esett, amit a
férfi megjavított. Megjavítottam. Amíg nem bánod, hogy több
mint pár repedés van rajta.
Lara mellkasa, mint mindig, összeszorult az emlékre. Ez volt a
helyzet Walkerrel, nem mondott sokat, nem tett nagy
gesztusokat, de mikor beszélt…
- Annyira szeretlek téged, - suttogta, arra gondolt, ahogy a férfi
tartotta, hallgatta őt, beszélt hozzá ágyuk intim sötétségében. Az
ő csendes, erős, intenzíven egyedi párja felé sétált, egyszerre egy
lépést megtéve. Hacsak a türelem ugyanezt az eredményt hozná
Alicenál. Az ember tudós reagálás nélkül feküdt Lara kezei
között, ahogy leellenőrizte a nő életjeleit, a bőre sápadt, a csontjai
túl közel voltak a bőréhez. Lara a többi nővel tovább kutatott a
válaszok után, de sikerült levezetnie frusztrációját, mely segített
neki megnyugodni, és sikerült kilöknie Alicet a gondolatai közül,
mikor elhagyta a betegszobát.
Ő és a nővére, Lucy eldöntötték, hogy kihasználják a
haladékot, melyet a falka jelenlegi egészégi állapota biztosított,
hogy elvégezzenek néhány praktikus feladatot, Lucy önként
jelentkezett, hogy rendbe rakja a raktárt. A harc káosza kis időt
adott a pontosságra, mint a részletekre és a naplózásra, és a harc

- 65 -
előtti készletek sajnos szavatosságukat vesztették.
Lara ezzel szemben azon volt, hogy frissítse a betegek
kartonjait. A tény az volt, hogy nem volt szüksége rá, hogy bármit
lejegyezzen. Fotografikus memóriája volt, mint a legtöbb
gyógyítónak, fel tudott idézni minden sérülést, vagy betegséget,
ami a betegeit érintette. De gondolnia kellett a jövőre, arra a
személyre, aki átveszi a helyét, amikor akadályoztatva lesz, vagy
nem számíthatnak rá.
Két órával később a szemei szárazak voltak és küzdött az
állropogtató ásítással, felnézett és Riordant látta belibbeni az
irodájának ajtaján. A fiatal hím nagyon ismerős módon ringatta a
karját. Az unalom eltűnt a tudatosság alatt. – Eltört? – kérdezte,
s már meg is kerülte az asztalt.
A fiú rákvörös lett. – Nem igazán.
- Nem igazán? – Odaérve hozzá jelentős duzzanatot és
zúzódásokat látott. – Akkor a kezed egy kicsit tört el?
A fiú lehajtotta fejét. Meglepődve, Riordanban is benne volt a
fiatalokra jellemző önteltség, Lara beterelte a gyengélkedőbe és
leültette őt a kezelőágyra. – Akarsz róla beszélni velem? –
kérdezte, figyelmen kívül hagyta a technikai felszerelést,
végigfuttatta rajta a kezét. Mint újonc katona Riordannak
amilyen hamar csak lehet teljesen működnie kellett.
- Nem.
Lara képessége azt mondta neki, hogy ez csúnya törés volt.

- 66 -
Homlokát ráncolta a recés szélekre, amiket érzett, megkérte,
feküdjön a hátára. A fiú ellenállt, míg Lara néma fenyegetésként
fel nem emelte szemöldökét. Mindketten tudták, Lara rangban
felette állt.
- Ki fogom egyenesíteni, - mondta Lara, miután a fiú abba a
pozícióba került, amit kért, majd erős fájdalomcsillapítót
nyomott a bőrébe, mielőtt ismét vitatkozhatott volna vele. A
dominánsok, fiatalok vagy öregek, voltak mindig a
legrosszabbak. A legutóbb, mikor Indigo megsérült Larának meg
kellett fenyegetnie, hogy idehozza a hadnagy anyját, csak hogy a
hosszú lábú nő együttműködjön vele.
Riordan összerándult a helyi érzéstelenítő legfinomabb
érintésére, ami elmondta Larának mennyire súlyos volt a fiú
sérülése. Tudatában a fiú büszkeségének, a képességét használta,
hogy a további fájdalmat csillapítsa. Csak mikor a feszültség
kiszállt Riordan testéből, akkor simított ismét végig a kezén,
megerősítve a törés helyét és komolyságát.
- Olyan, mintha a sebet az elmédben látnád? – kérdezte
Riordan, sokkal inkább magának tűnt most.
- Hmm? – Ez egy szokatlan sérülés volt, mintha a csont
szétzúzódott volna. Ha Riordan nem alakváltó lenne fajának
erősebb csontsűrűségével, akkor Larának csontszilánkok
garmadájával kellene megbirkóznia a kis csontok helyett.
- Mindig gondolkodtam rajta, mikor a gyógyító dolgot

- 67 -
csinálod, mit látsz?
- Nem olyan, mint egy szkennelés, - motyogta Lara, elméjében
a sérült pontra koncentrált, - nem annyira vizuális. – Az O-
mentálok ezzel szemben így látták a dolgokat, Lara tudta, mert
volt lehetősége jó párral hosszú beszélgetést folytatnia az orvosi
iskolában.
Leginkább ezeknek az interakcióknak köszönhető, hogy sokkal
árnyaltabb képe volt a mentálokról, mielőtt a Laurenek
kiugrottak volna a SnowDacerbe. A mentál diákok, tudta Lara,
sokkal szigorúbb technikai nyelvvel, kevésbé az érzelmi vetülettel
foglalkoztak, de ők mind felszentelték magukat a betegek és
sérültek megsegítésére, ennek az elhivatottságnak köszönhető,
hogy az O megjelölés volt a legismertebb és legelfogadottabb az
összes megjelölés közül a nem mentálok közt.
- Sokkal inkább egy ’érzés’ gondolom, - folytatta. – Nehéz
leírni, de szinte olyan, mintha abban a pillanatban a tested
részévé válnék, képes vagyok felfedni minden törést, vagy
sérülést.
Riordan lenézett, amikor a nő kiegyenesítette a kezét. – Hú, ez
nagyon hátborzongató, - mondta, boldogan lubickolt a
gyógyszertől, - hogy nem fáj, még ha tudom, ez a karom.
Lara továbbra is a fiú vénáit és ereit figyelte, ahogy a manővert
csinálta, nem akarta elvágni őket, vagy további sérülést okozni. –
Ez egy nagyon komoly törés, Rory.

- 68 -
 A fiú grimaszolt. – Shh. – Hangja suttogássá halkult. – A
barátaim elfelejtették a babanevem. A legtöbben.
Lara ajkai mosolyra húzódtak, azt mondta, - Nem
emlékeztetem őket, ha elmondod, hogy a fenébe hoztad ezt össze.
– Riordan nem volt a balesetveszélyes emberek közt az odúban.
A fiú arca vörös lett, tekintetét az ajtóra szegezte, Lara
odament és becsukta, mielőtt visszatért volna, hogy a fiún
dolgozzon. Ahogy csinálta, megakadályozta, hogy a
gyógyszerektől bebóduljon, így Riordan tiszta fejjel, fájdalmon
nélkül tudott gondolkodni. Majdnem öt percébe telt beszélni.
- Egy ostoba hiba volt, - motyogta. – Semmi különleges. Egy
kis edzőteremben voltam, kis súlyemelést végeztem. Erőnléti
edzésként.
Lara hangja könnyed volt, ítélkezés nélküli. – Rendben. – A
nagyobb csontdarabokat egyesítette, a legrosszabb sérülésen
dolgozott, mely magába foglalta a csontszilánkok eltávolítását,
így a szilánkok nem lesznek repeszek a véráramában. Lara
képessége megengedte, hogy felcsalogassa azokat a felszínre, de
finom csipesszel kellett azokat kihúznia. Riordan felnyögött.
- Ne nézd.
- Nem tehetek róla. – Úgy hangzott, mintha a fogát
csikorgatná. – Nos, hiányozni fog pár darab a csontomból?
- Nem, stimulálom a testedet, hogy javítsa meg magát. – Nem
teljesen pontos, mivel Lara volt az elsődleges energiaforrás, de

- 69 -
elég közel volt hozzá. – Ezért leszel ezután éhes. Egyél nagy
kalóriatartalmú ételt.
- Rendben.
Lara megelégedett, minden apró, veszélyes töredéket kivett,
visszatért, hogy a számos törést meggyógyítsa. – Épp azt
mesélted, hogy történt ez.
Újabb nehéz csend, mielőtt a fiú végül azt mondta, - Úgy
döntöttem, hogy súlyemelést végzek, kivéve, hogy rossz gombot
nyomtam meg és hirtelen egy tonnát nyomott. Rossz szögben
billent félre, a mellkasom, vagy a karom eltörése közül
választhattam.
Lara a homlokát ráncolta ahogy rájött, a fiú fekvenyomásról
beszélt. – Miért edzel egyedül? – A felderítőknek kötelező a
fekvenyomás, és Riordannak több esze van, mint hogy fittyet
hányjon a szabályra.
- Gondolkodnom kellett. – Feszült szavak.

- 70 -
 6. fejezet

LARA arra összpontosított, hogy a csont összeforrjon,

megtartotta magának a válaszát. Amikor felnézett az ágy feletti
digitális órára látta, hogy már több mint negyven perce
koncentrál, látta, hogy Riordan szemeit becsukva egy
félmosollyal az arcán fekszik. – Rory? – suttogta.
– Ébren vagyok. – A fiú szeme kinyílt, a mosoly meleg volt
azokban a gyönyörű barna szemekben, mely kisfiú kora óta
szívtipróvá tette. – Amikor gyógyítasz… olyan érzés, mint a
napsütés. Annyira kellemes.
A szavai megmosolyogtatták Larát. Megpuszilta a fiú arcát,
megsimogatta csokoládébarna tincseit, majd felállt. Kidörzsölni a
hátából a fájdalmat, mielőtt azt mondta, – Mi hozott ki így a
sodrodból, hmm?
Lara vigyázott rá, amikor még csak tinédzser volt, a fiú
elbájolta a kedvességével és a bajkeverésével – most már felnőtt,
felelősségteljes tagja lett a falkának, de mindig megőrizte
jókedvét. Soha nem látta még ilyen feszültnek.
– Semmiség.
– Tudod bármit is mondasz el nekem bizalmasan, az köztünk
fog maradni. – Az emberi orvosok felesküdtek a titoktartásra. A
dolgok kicsit másképp működtek egy falkában, hiszen voltak
olyan helyzetek, ahol a hierarchia Larának megengedte és

- 71 -
elvárta, hogy megosszon információkat, de figyelmen kívül
hagyva ezt, soha osztott meg információkat, amikről a
falkatársak azt kérték, kezelje bizalmasan.
Hosszú, merev tekintet. – Még most se, hogy párosodtál?
– Walker megérti, hogy ki vagyok, - mondta, közben
odafordult azokhoz az izmokhoz, ínszalagokhoz és erekhez,
amiket a fiú meg- vagy szétzúzott. – Nem várja el, hogy eláruljam
a bizalmat.
Ez olyan fontos dolog volt Lara számára, hogy párosodási
táncuk alatt is felhozta. – Lesznek előtted titkaim, - mondta,
hogy mennyire kritikus volt az őszinteség Walker számára Yelene
miatt. – De ezeket a titkokat bizalmasan adják nekem, nem
oszthatom meg. Megérted?
Walker ahogy szokta, kisöpörte a nő haját az arcából,
megtartotta tekintetét. – A titkok amiket megtartasz,
falkatársaid bizalmának elismerése. Nem nekem szánták őket.
Az emlék felragyogott, ahogy Riordan mellkasa egy nagy
levegővételtől megemelkedett, a hosszú kifújástól lesüppedt. –
Emlékszel, amikor Hawke szétcsapott minket a Wildban? -
kérdezte, utalva a SnowDancer területétől nem messze lévő
bárra/klubra, amit a fiatalabb falkatagok látogattak– bár ahogy
Lara tudta, senki sem volt ott a harc óta. A most a falkáról szólt.
- Az az esemény legenda lett. – A hír hogy Hawke Siennát a
vállán vitte ki futótűzként terjedtek a falkában. – Soha nem

- 72 -
felejtjük el, amíg élünk.
Riordan bűnösen mosolygott. – Micsoda éjszaka volt.
Mosolya olyan gyorsan tűnt el, ahogy jött, váratlan érettség
vette át a helyét. És gondolta Lara – ez az a férfi, akivé válik.
Könnyen nevet, nagy szíve van, de olyan mélység van benne, ami
meglepheti azokat, akik csak a felszínt látják.
– Találkoztam valakivel- mondta el. – A DarkRiverből.
– ÓÓ. –Közben elkezdte ellenőrizni az apró ereket,
megjegyezte, hogy nem merült ki annyira egy ilyen összetett
gyógyítás során, mint általában szokott. – Ez a lány vezet téged a
táncba?
– Nem, nem erről van szó. Nem bánom, ha játszhatok vele. -
Egy újabb vigyor a farkastól, aki volt. – Azt hiszem megvan az
esély, hogy komollyá váljon köztünk.
– Oké, szóval mi a gond? – Elkapta a fiú pillantását és azt
mondta, - Tudom, hogy ő leopárd, de a leopárd/farkas
kapcsolatok most már nem tabuk. Nem azután, hogy Mercy és
Riley sikeresen párosodtak.
– Igen, de az egyik őrszem a másik hadnagy, - mutatott rá
Riordan. – Hawke beszélt nekünk a két falka közti finom
különbségekről és hogy óvatosnak kell lennünk, hogy biztosak
legyünk mindkét fél ugyanazt akarja az udvarlás során.
– De?
– De nem tudom, hogy el kellene-e mondanunk az alfáinknak,

- 73 -
mikor a kapcsolat komolyra fordul, ugyan vannak szabályok,
amiket követnünk kell, hogy biztosan ne sértsük meg a
szövetséget, ha valami rosszul sül el. Riley és Mercy közvetlenül
hozzáfértek az információkhoz, és volt befolyásuk, hogy
megjavítsanak bármilyen problémát, mielőtt a suttogások elértek
Hawkehoz és Lucashoz.
Lara megértette. Bár a DarkRiver-SnowDancer szövetség
sziklaszilárd volt, a két falka még mindig csak tanulta, hogyan
navigáljanak ezeken az ismeretlen vizeken. – Ha jól ismerem
Hawket, ő már tud is a problémádról. – Az alfa nem ért semmit,
ha nem ismerte a falka szívverését. – De azért elültetek egy
bogarat a fülébe, nem a te és a lányod helyzetéről, hanem az
egész falkaközi randizós helyzetről.
Riordan jó kezével felnyúlt, hogy megérintse a nőét. –
Köszönöm, Lara. Megcsinálnám én, - mondta, és Lara tudta,
hogy az igazat mondja, - de nem akarom, hogy ő vagy Lucas túl
nagy figyelmet szenteljen nekünk még. Ez… olyan új még.
– Megértem. – Nagyra értékelte, hogy a Walkerrel való párzási
tánca nagyrészt privát volt, és meg tudta érteni, hogy Riordannak
ugyanerre van szüksége. – De mesélsz nekem róla?
A fiú buja barna szemeiből melegség áradt. – A neve Noelle.
– Zach húga? – Egy másik férfi DarkRiver katona volt.
– Igen. Eléggé védelmező vele és Lissával, - motyogta Riordan
olyan fiatal fiúk hangján, akik világszerte egy másik férfi

- 74 -
kishúgának udvarolnak.
– Lissa és Noelle ikrek.
– Igen. – Lara elméje megtelt az egypetéjű iker képével,
mindkettőnek hosszú, fekete haja, élénk tengerszínű szemei és
napcsókolta részszínű bőrük volt. – Nagyon aranyosak. – Az
elmúlt két évben belenőttek a testükbe. – Hány évesek? 18?
Riordan bólintott. – Egy évvel fiatalabbak, mint én. – Egy
szünet. – Lissa egy vad, csacsogó tornádó, - szeretetteljesen
elvigyorodott – amíg Noelle szelíd és csendes. Olyan mint egy
békés hely a világban, de van ereje. – Farkasa megjelent a
szemében. – Amikor először találkozol kettőjükkel, úgy
gondolnád, Lissa viszi a prímet, de láttam, hogy Lissa mindig
kikéri Noelle tanácsát, ha fontos a dolog.
A fiú, gondolta Lara, teljesen beleesett Noellebe. – Zach tudja,
hogy ti ketten randiztok?
– Nem, de Lissa igen – nem hinném, hogy Noelle bármit is
eltitkolna előtte.
– Ez zavar téged?
Riordan egy pillanatig elgondolkodott a válaszon, amitől Lara
hitt neki, mikor a fiú megszólalt, - Nem. Tudtam, hogy kezdetek
óta milyen közel állnak egymáshoz. – Odanyújtotta a kezét a
szkennelő alá, várt, amíg Lara duplán leellenőrzi, hogy minden
úgy van, ahogy kell.
– Utálok sunnyogni, - nyögte ki miután Lara letette a

- 75 -
készüléket, - és ezért van szükségünk tiszta útmutatásra ebben a
helyzetben Hawketól és Lucastól. A dolgok állása alapján Noelle
nem akarja Zachet felesleges stressznek kitenni.
Lara homlokát ráncolta. – Miért? Zach annyira kemény, mint
más katonák.
– Igen, de most egy kicsit megőrült, amióta Annie terhes és
minden más miatt.
– Mi? Mióta? – Amíg Lara nem ismerte jól Zachet, a párját
igen. A másik nő tanár az alakváltó területen lévő iskolában és a
SnowDancer-DarkRiver szövetség óta több farkas költözött a
területre, és több mint pár kölyök járt az iskolába.
Lara a szülői értekezleten találkozott Annievel, amire azok a
párok helyett ment el, akik akkor nem voltak a városban, és azóta
kapcsolatban maradtak.
– Egy héttel ezelőtt derült ki, - mondta vigyorogva Riordan.
– Nos, nagyon örülök nekik.
Lara még egy órával később is mosolygott a hír miatt, amikor
ebédelni ment Walkerrel, egy kis tisztáson telepedtek le, ahol
ráláttak a tóra. A nap sütött és itt volt a SnowDancer belső
általános iskolájának elsős osztálya, a kölykök a kavicsos parton
töltötték az idejük nagy részét, tanáraik gyengéd felügyelete alatt.
Mély elégedettséggel nyitotta ki a kis hordozót, amiben a Walker
által hozott ebédjük volt és felnevetett. – Összefogtál megint az
anyámmal.

- 76 -
 ●●●
WALKER a fejét rázta, amikor Lara egy falat gombás-fűszeres
rizottót nyújtott neki, amit a férfi a konyhából hozott ki – Aisha
és a férfi tökéletesen egyetértettek abban, hogy Larára vigyázni
kell, bár a férfi párja nem mindig értékelte a kettőjük szövetségét.
– Én inkább az unalmas csirkés, szalonnás szendvicsemet
szeretném.
Lara közelebb csúszott a férfihoz, csípője a Walkeréhoz
nyomódott, a meleg nőies illat minden lélegzetvételében benne
volt.
– Hagyod valaha is, hogy ezt elfelejtsem?
Walker befejezte a fél szendvicsét, felvette a második felét
miután a Lara által hozott kávéból ivott volna. – Nem. –
Furcsának és mégis tökéletesnek érezte az incselkedést, hogy
tudja, megvan a képessége, hogy ilyen módon játsszon vele. Az
orrát ráncolta a férfira, megevett egy újabb villányi ételt, mielőtt
azt mondta, - A kedvemért rá tudnál nézni a hálóra?
– Bármit, amit kérsz. – Lara félbehagyta az evést, feltűnt a
farkas a szemeiben. – Imádlak.
A nő szerelme megdöbbentette, ahogy mindig… de azt hitte,
hogy mélyen belül majd hozzászokik. Soha nem venné magától
értetődőnek, de talán felkészül rá és ez egy lenyűgözően szép
ajándék, amit a nő neki adott, a szerelmi, törődési várakozást.
– Mit akarsz megtudni?

- 77 -
 – Egy meglehetősen komplex gyógyítást csináltam korábban, -
mondta, közben egy kortyot ivott a kávéból, amikor Walker az
ajkaihoz emelte, - de egyáltalán nem érzem magam kimerülve.
Érdeklődés villant fel. – Úgy gondolod, hogy a hálón lévő lény
Sienna felesleges erejével táplál téged? – Minden pszichés
hálózatnak, volt egy ’elméje’. A SnowDancer Hálón lévő, amibe
beletartozott az egész családja, de ez csak egy kis pötty volt, nem
olyan hatalmas, mint a Hálóelme, ami a Mentálháló őrzője és
könyvtárosa volt. De létezett és ahogy a csata utóhatásában
észlelték, hatással volt a hálóra.
Lara rágott és nyelt, mielőtt válaszolt volna. – Áthalad az
elmémen.
Walker kinyitotta mentális szemeit, megvizsgálta az
energiaáramlatokat, amik a család és a vérkötelékeken haladtak
át, látta, hogy ma reggel után átrendeződtek. – Elsőbbséget
élvezel, - mormolta, megszorítva ezzel a nő felemelt térdét. –
Amikor szükséged van energiára, közvetlenül és egyenesen
hozzád megy.
– Ezt jó tudni. Ha valaha egy prioritási sorrend kell, jobb ha
meg tudom ítélni, mit tehetek és mit nem. – Befejezve a rizottóját
Lara visszatette a melegen tartó edényt a dobozba. – Tessék, -
mondta majd Walker kezébe tette a második szendvicset. –
Remélem több ételt veszel magadhoz. Túl magas és izmos vagy,
hogy túléld két szendviccsel, unalmas vagy sem.

- 78 -
 Lara homlokráncolása, ahogy beletúrt a hordóba, attól a férfi
régóta eltemetettnek hitt részei buzgón nyújtóztak az életre. Soha
senki nem aggódott érte, nem úgy mint Lara. Ha azelőtt képzelte
volna el, mielőtt egy pár lettek, akkor talán bosszús reakciót
jósolt volna az ilyen gondoskodásra, de a legkevésbé volt bosszús,
hogy párja gondoskodni akart róla. Nem, amikor ő is hasonló,
átható szükségét érezte, hogy gondoskodjon a nőről.
– Itt is van. – Lara felfedezett egy zárt edényt, kinyitotta,
felfedve ezzel két másik vastag szendvicset. – Komolyan? –
nevetve nézett rá. – Ó, várj ezek sonkával, sajttal és
paradicsommal vannak töltve. Te vadember.
Walker a tarkójánál fogva magához húzta Larát, megcsókolta
nevető ajkait. – Edd meg a gyümölcseidet, - mormolta ezután,
megharapta a nő alsó ajkát… és beszívta, mikor az már nem volt
elég.
Nem volt biztos benne, hogy az étel hogyan került félre, Lara
elnyúlt alatta a fűben, de közben egy forró, nedves csókban
forrtak össze, kezei Lara hasának lágy bőrére siklottak, amikor
valaki vizet fröcskölt a hátára és a nyakára.
Walker megfordult és egy ártatlannak tűnő farkas kölyök
szemébe nézett, aki szárazra rázta magát, miután a tóba ugrott és
odaszaladt a kis lejtőre hozzájuk. Felismerve a kis gazembert,
Walker megragadta a grabancát és a szőrös kis fej arcát az övével
emelte egy magasságba. – Nagy bajban vagy.

- 79 -
 Ben morgott rá, az állához kapott a kis karmaival, amik nem
okoztak sérülést. Rekedt nevetés fonódott össze a kölyök
morgással. Walker megfordult és látta, hogy Lara háttal ült,
ahogy megigazította a csinos tavaszi zöld kardigánját, amit
felsőként viselt. – Add csak ide. –Lara a fejét rázta a tanár felé,
aki elindult a lejtőre a kis szökevényért. Az idősebb férfi
mosolyogva köszönte meg, mielőtt visszament a partra.
– Te, - folytatta Lara, - fejezd be az ebéded, mielőtt letelik az
időd. – Walker rájött, hogy csak húsz percük van, így
engedelmeskedett, közben Lara megpuszilta Bent, mielőtt letette
a kölyköt a napra.
– Szárítkozz meg, aztán megölellek. – Ben hatalmasat
sóhajtott, de leült a fenekére, a kis orrával Walker felé fordult és
füleit úgy hegyezte, mintha megfagytak volna. Walker nevetni
akart, így kettétörte szendvicsét és odatartotta, hogy a kölyök el
tudja venni a fogaival. Lara odahajolt hozzá, amikor Ben letette a
szendvicset a fűbe és lefeküdt, hogy meglepő eleganciával
falatozni kezdjen. – Olyan édesek ebben a korban. – Szeretet volt
minden szóban.
– Szeretnél sajátot? – Lara ujjaival átfogta a férfi bicepszét és
megszorította. – Walker… komolyan beszélsz? - Hatalmasra
tágultak a szemei. – Nem voltam benne biztos…- azután –
gondoskodtam róla, hogy ne essek teherbe.
Walker megfogta az arcát, a fejét rázta, ismét megrázta a nő

- 80 -
szerelmének mélysége és nagylelkűsége. – Nincs benne
hasonlóság. – A fájdalmas tapasztalat Yelene miatt, mikor
elvesztette meg nem született gyerekét a nő pénzsóvár vágya
miatt, hogy megvédje az ő ’szennyezetlen vérvonalát’, nem
vakította el őt az igazságra, hogy Lara haláláig harcolna, hogy
megvédje a gyermekeiket. – Akarok még gyereket és veled
akarom őket.
Lara szemei nedvességtől csillogtak, a hangja rekedten
hangzott, mikor beszélt. – Az alakváltók kevésbé termékenyek,
mint a Mentálok vagy az emberek, ezért időbe telhet, de remélem
nem tart soká.
Karjait a férfi nyaka köré fonta, csókokat dobott az arcára, a
boldogsága fényesen ragyogott. – Marlee és Toby olyan jó
idősebb testvérek lesznek. Nem akarok túl nagy korkülönbséget.
Walker torka elszorult, szorosan tartotta a nőt. Senki nem
vádolta volna meg, hogy ebben a pillanatban elfelejtette volna
Tobyt és Marleet, de nem tette, hatalmas szíve volt.
Egy hideg orr furakodott közéjük, melyet izgő-mozgó test
követett, Ben izgatottan csatlakozott az örömükhöz, bár kíváncsi
szemeiből ki lehetett olvasni, hogy nem értette mi történt.
Kuncogva Walker felkapta a kölyköt az ölelésükbe.
– Igen, - mondta Lara és még több szeretetet adott a fiúnak, -
Szeretnék egy olyat, mint ő… az apukája zöld szemeivel.

- 81 -
 7. fejezet

LARA, ahogy visszatért a gyengélkedőbe másodjára is

megbizonyosodott róla, hogy termékeny, testében minden sejt
zsongott a várakozás gondolatára, hogy egy élet fejlődik a
méhében, az életet, amit párja iránt érzett szerelmének megrázó
szépsége hoz létre. A gyógyítóknak nem volt előnyük a
lakossághoz képest, mikor fogantatásról volt szó, de remélte,
hogy nem fog sokáig tartani. Még ha időbe is telik, a késlekedés
kevesebbet jelentett, mint a Walker szívén lévő szörnyű seb, ha
nem is gyógyul meg, többé már nem fog neki úgy fájni. Lassan de
biztosan az ő lenyűgöző, komplex, csodás párja ledobja magáról
az Elcsendesedés elhúzódó bilincseit és megmutatja azon részeit,
amit a túlélés miatt el kellett temetetnie.
A férfi Benre való kuncogására gondolt, a lassú búcsúcsókjára
és érezte, hogy az ajkai buta mosolyra görbülnek.
– Egek, - nyögött fel Ava, aki épp belesüppedt az asztal másik
oldalán a székbe, - el vagy bűvölve. Olyan édes, hogy azt hiszem
lyukas lett a fogam.
Lara legjobb barátja feje felé dobott egy puha játékot, amit az
egyik beteg adott neki. – Újonnan párosodtam, - világosította fel.
– Jogom van elbűvölve lenni, köszönöm szépen.
Sóhajtva Ava kezével beletúrt vállig érő selymesen sötét
hajába. – Igaz, nem vagy olyan cinikus vén tyúk, mint én.

- 82 -
 – Kérlek, láttalak tegnap délután határozottan borzasan
kijönni az irodádból, egy bizonyos Mr. Stone kíséretében, akinek
gyanús zúzódás volt a nyakán és az ingje félre volt gombolva.
Ava szégyentelenül mosolygott. – Hé, van egy babánk és egy öt
és fél évesünk a világ legkíváncsibb természetével. Kreatívnak
kell lennünk.
Egy órával ezelőtt ő is beleesett Ben kíváncsi tekintetébe, Lara
vigyorgott. – Szerencsés vagy, hogy a párod kreatív típus.
Spencer ’Spence’ Stone volt a falka hivatalos fényképésze –
nem csak az örömé, de a fájdalomé, a háború és a veszteségé is.
Kint volt a csatatéren, ő készítette az egyetlen ismert képeket
Sienna X-tüzéről, egymás után lőtte a képeket és továbbította az
odúba őket, amíg a lángok oda nem értek hozzá. Még akkor is,
amikor rájött hogy nem égett, valahogy sikerült felemelnie karját
a tűz fölé és egyetlen képet készített a lángoszlopról, mely
beburkolta Hawkeot és Siennát.
– Igen. – sóhajtotta álmodozva Ava. – Ezt a férfit megáldotta a
kreatív osztály.
Lara nem hitte, hogy a barátnője Spencer kamerai vitézségéről
beszélne. – Ő csinál képeket, amikor te, tudod?
Ava felemelte szemöldökét, fiáéhoz hasonló sötét szemei
bűntudat nélküli csintalansággal teltek meg. – Nem beszélek. De
várd ki, mikor egy újszülöttel és egy tinédzserrel kell
megbirkóznod, aki olyan édes mint ő, Toby az őrületbe fog

- 83 -
kergetni napról napra. Aztán nevetni fogok.
A Walkerrel közös gyerek ötletére pillangók repkedtek a
gyomrában. – Annyira el vagyok bűvölve.
– Mondtam neked. – mondta Ava megnézve a telefonján a
bejövő üzeneteit. Arckifejezése hírtelen teljesen kéjes lett. –
Bocsi, ejtenem kell téged. Mr. Stone visszajött az odúba, a baba a
nagynénjénél, Ben az iskolában és én mára végeztem. Adios.
Lara tíz perccel később is vigyorgott, hogy Ava milyen gyorsan
lelépett, amikor Riley elkapta a raktárból kifelé menet, ahol
Lucyval röviden beszélt. A rangidős hadnagy egy kis adattáblát
tartott a kezében.
– Te és Walker megállapodtatok a párzási ünnepségetek
napjában? Jó lenne a falkát tájékoztatni, van egy csomó ember,
aki biztosítani akarja, hogy ott legyen az ünnepségen
A férfi szavaitól Lara farkasa hátra akarta dobni fejét, énekelni
akart az örömtől. – Beszélgettünk róla múlt éjjel, - mondta és
beütötte a dátumot az adattábla naptárjába. – Ez jó lesz?
– Két héttel Hawke és Sienna párosodási ünnepsége után, -
mondta Riley. – Neked jó lesz?
– Tökéletesen hangzik.
Walkernek látnia kellett, hogy Sienna magához öleli új
pozícióját a SnowDancerben és akkor még jobban fogja élvezni az
ő estéjüket. És mint gyógyító, Lara tudta, hogy Hawke
párosodása és a hozzá kapcsolódó ünnepség kritikus volt a falka

- 84 -
egészégében. Mindenkinek szüksége volt rá, hogy táncoljon, hogy
elfelejtse a harc okozta vért és fájdalmat, és hogy annak az
alfának a párosodását örömtelien harsogják, aki szinte már
gyerekként a vérét adta értük.
– Bármilyen terv az ünnepségre? – Riley nyugodt és szilárd
tekintete találkozott az ő pillantásával. – Van egy hosszú listám
az önkéntesekről, akik segíteni akarnak.
A melegség testének minden centién szétáradt a férfi szavaira.
– Egy héten belül adok neked egy előzetes vázlatot.
Ebben az esetben Walker tipikus férfivé vált, elfogadta
mindazt, amit ő javasolt. Ez frusztrálta, ezért olajos testű férfi
táncosokat adott a tervhez, hozzáadva tejszínhabot és
stratégiailag elhelyezett egy vagy két pompont. Erre volt válasz,
elég acélos. – Nem.
Az adattáblát a zsebébe süllyesztetve Riley bólintott. – Jól
hangzik. – Arckifejezése ellágyult. – Nagyon örülök neked, Lara.
Ő egy jó ember.
– Tudom,- mondta olyan mosollyal, melyről tudta, benne volt
párja iránti elégedettsége és viszonozta Riley szeretetteljes
ölelését, a férfi teste olyan szilárd volt, mint a fal. – Hova mész
most?
– Lemegyek ásni a szekcióba, amit újratelepítünk.
Lara féltékenyen morgott. – Élvezd ki. Még robotolnom kell a
többi beteg kartonjaival.

- 85 -
 A papírmunkával 5:10-ig volt elfoglalva, ezt csak egy tizenöt
perces szünettel szakította meg, mikor Toby és Marlee hazaértek
a suliból, hogy átöltözzenek és uzsonnázzanak, mielőtt suli utáni
tevékenységre mennének. Bár Toby már elég idős volt, hogy
vigyázzon az unokahúgára, Lara szeretett velük lenni. És,
mosolyogva gondolt a visszahívott emlékre, ahogy arcon
csókolták, mikor úgy szaladtak el, ahogy hazaértek, a gyerekek
várni kezdték, hogy lássák őt, ha Lara elfoglalt volt a
gyengélkedőn akkor megkeresték őt. Ez volt az egyik legjobb
érzés a világon. Ugyanakkor már nehezen állt neki dolgozni,
miután elküldte őket és úgy döntött, eleget tett, hogy enyhítse
bűntudatát.
– Lucy, menj haza! - kiabált a nővérnek, eközben bezárta a
fájlt, amin dolgozott. A fiatalabb nő egy perccel később a raktár
ajtajában tűnt fel, kihúzta hajgumiját, hogy újracsinálja
összekuszálódott copfját.
– Az idő elrepül, amikor leltározok, - mondta száraz hanggal.
– A harmadával megvagyok. Szeretnéd ha most megrendelném a
dolgokat vagy majd a végén?
– Ahogy csinálod. Jobb, ha valamiből kifogyunk, mintha
mindenből kevés lenne.
– Megcsinálom a titkos recepten alapuló csoki browniekat és
megvesztegetek valakit, hogy elindítsam a műveletet és
felgyorsítsam a dolgokat.

- 86 -
 – Már kértem. – Kitalálta, hogy Lucy értékelné a segítségét. –
Nincs szerencsénk, az emberek most teljesen le vannak kötve az
ültetéssel. Bár a SnowDancer megnyerte a csatát, de az
erőszakosság törött, vagy elpusztított felszereléssel hagyta a
falkát, az erdő egy részét újra kell ültetni, falkatársak, akik városi
otthonai megsérültek, sérült komm vonalak, az ellenség hajóinak
hulladékai, amit el kellett takarítani… és a lista folytatódott.
– A fenébe. Igazán szükségünk lenne egy elszánt nyilvántartó
emberre. – Lucy kezeit a derekára tette, majd hátrahajolt, hogy
kilazítsa az izmait. Lara bólintott.
– Beszéltem róla Avával. – Humán erőforrásokból diplomázott
így Ava volt az, aki átlátta a műveleteket, hogy megtalálja a
legjobb embert a falka belső munkáira.
– Készít nekünk egy rövid listát, amin átmehetünk, de azt
hiszem jobb lenne várni, amíg leülepednek a dolgok egy kicsit,
mielőtt interjúkat tartanánk.
– Remélem Ava listája tele van szexi férfiakkal más
szektorokból.
Lara nevetett a panaszos kívánságon. – Szünet van?
– Fogalmad sincs róla, mindenki kedvel engem, de azt
akarom, hogy elcsábítsanak! A kedves Lucy azt akarja, hogy egy
csodásan izmos férfi észrevegye és felfalja szexi Lucyt. – A fejét
rázva Larával hagyta el a gyengélkedőt, a szobája a folyó
túloldalán volt. – Volt pár katona, aki meglátogatott ma.

- 87 -
Segítettek nekem az ellátmánnyal. Beszélgettünk.
Ezért volt Lucy kivételes nővér, aki megértette, hogy nem
minden gyógyulás történik csak a gyengélkedőn és Larát
naprakészen kell tartani a falka egészségével kapcsolatban.
– Fiatalabb férfiak, - tette hozzá a másik nő, ahogy beinvitálta
Lara a családi házba. Üres volt, a gyerekek későn érnek haza, de
látszott a család keze nyoma. Szétszórt iskolai hátizsákok,
tankönyvek és játék adattáblák az dohányzóasztalon, Walker
dzsekije lógott a sajátja mellett az ajtótól balra lévő akasztón, a
sötét víz és hófedte erdei fenyő csendes, mély illata húzódott a
gyerekek ragyogóbb, pimaszabb illata alatt. Farkas és nő, minden
része egyszerű, mély boldogságot érzett, hogy otthon van.
– Foglalj helyet, - mondta Lucynak. – Készítek gyógynövényes
teát, mindketten túltoltuk a kávét ma.
– Van borsmentás és csokoládés, amit múltkor ittunk? – a
szőke nő ragyogott, amikor Lara feltartotta a dobozt, mielőtt leült
volna a konyhaasztalhoz és folytatta volna a korábbi témájukat. –
Azt hiszem, hogy a srácok sokkal kényelmesebben érzik velem
magukat, mert barátok vagyunk és együtt nőttünk fel.
– És mert jó vagy abban, amit csinálsz. – Lucynak eredendően
jó szíve volt, mely lecsillapított fiatalt és öreget egyaránt. – Hogy
vannak?
– Rendben, általánosságban vannak problémáik, amikről
beszéltünk, mindegyiküket semlegesítette a szonikus fegyver,

- 88 -
hogy tehetetlenek a mentálokkal szemben. A tapasztalat kísérti
őket.
Az alakváltók a mentálokat arrogánsnak nevezték, de Lara jól
ismerte a fajuk sajátos arroganciáját, különösen akkor, amikor
fizikai erőről volt szó. Nehéz lecke volt rájönni, hogy az egyik
erősségük – erős hallás – átalakítható gyötrő gyengeséggé.
– Hogyan kezelted?
– Hallgattam. Ahogy már beszéltünk róla, sok embernek csak
ki kell adnia magából. – Lucy elfogadta a teát, amit Lara nyújtott
felé, majd mélyen beszívta az erős aromát. – És rámutattam arra,
hogy most már ismerik a gyengeségüket, ellenállhatnak és
tehetnek ellene valamit.
Lara leült a nővérrel átellenben, élvezte saját teájának illatát. –
Jó. Ez visszaadja a kezükbe az irányítást.
Ez kritikus, amikor domináns farkasokról volt szó. – Azt
hiszem, működött, de biztos vagyok benne, hogy tudják,
bármikor itt vagyok, ha beszélni akarnak.
– Hála Istennek, hogy úgy döntöttél hogy a falka mellett
dolgozol. – Lara imádta a fiatal nővért. – Ami a randizást illeti,
próbálkoztál a macskáknál? Nem akarom, hogy valaki a területen
kívül elcsábítson és ellopjon.
A bejárati ajtó kinyílt, mielőtt Lucy válaszolhatott volna, a kis
forgószél, ami Marlee volt karjait vad szeretettel fonta Lara köré.
– Éhezem. Kaphatnék tortát?

- 89 -
 Lara nevetve szorosan átölelte. – Egy gyümölcs a tálból ki fog
segíteni vacsoráig.
Kicsit sem szégyenlősen Marlee kikapott egy almát, mielőtt
megölelte Lucyt. – Szia, Lucy! Velünk vacsorázol? Szeretnéd látni
a művészeti projektemet?
– Igen, maradj Lucy, - mondta Lara. – Főzős hangulatban
vagyok, te lehetsz a helyettesem.
Egy hétszemélyes vacsora parti lett a vége. Toby egyik barátja
engedélyt kapott, hogy velük egyen és Walker haza hozott egy
tizenkét éves kislány kölyköt, akinek a szülei későn érnek haza a
területen kívül lévő munkájuk miatt. Ahogy leültek enni, a társa
odanyúlt hozzá és bütykeivel megsimogatta az arcát, a szerető
gesztus miatt Lara farkasa a bőrének feszült.
– Szia, neked, - suttogta.
Walker megfogta a nő arcát és a gyerekek és Lucy örömére
megcsókolta őt, mielőtt visszafordult volna az asztalhoz. Lara
addig nem vette észre, hogy a férfi Tobyt és Marleet figyeli,
mielőtt mindenki tányérja púpozva nem lett. Marlee jelenleg a
kölyökkel kuncogott, akit Walker hozott haza, míg a fiúk Lucyval
csevegtek egy új filmben lévő csavar hatékonyságáról.
Minden gyerek jól volt, de volt valami Walker szemeiben,
ugyanannak a fájdalomnak az árnyéka, amit a párosodásuk
napján látott, ahogy Toby Marleehoz fordult. Lara ebben a
pillanatban tudta, hogy lukas az ismerete, hogy mik történtek a

- 90 -
férfi életében pontosan azelőtt, mielőtt kiugrott volna. - Walker?
– ujjaival megérintette a combját. – Édesem, mi van?
Walker kezét a nőére zárta. – Néha, amikor látom Marleet
nevetni – mondta, érdes hangja annyira halk volt, hogy csak Lara
fülei hallották, – és emlékszem arra az időre, amikor a lányom
nem értette mi az a boldogság. Csak azt, hogy mi az a fájdalom. –
A tekintete a vigyorgó Tobyra vándorolt, a fájdalmas emlékek
benne voltak a hangjában, ahogy beszélt. – És Toby, tele volt
fájdalommal miután Kristine öngyilkos lett, féltem, hogy
elveszítem őt is, a nővérem kedves kis fiát.
A férfi minden szavából érződő éles fájdalom összeszorult
Larában. Összefonta az ujjaikat, amikor a párosodási kötelékük
zsigeri kötésén keresztül ’beszélt’ hozzá, megfürdette a férfit a
szerelmében, az örömében, amit érzett, hogy a párja lehet, a
vidám elégedettségben, amit farkasa a gyerekekből érzett. Walker
tekintete kiélesedett, az árnyékok elhalványultak és egy mély
boldogság váltotta fel, ami Lara egész testét dalra fakasztotta.
És tudta, nem fogja megkérdezni a férfit az árnyékokról, nem
ma este. Nem, csak szeretni fogja, szeretettel, gyönyörrel és
érintéssel szegül ellen a szomorúság minden hosszú
suttogásának. Walker elmondja neki, amikor készen áll, hitt a
bizalomban, ami összekapcsolta őket, többé nem félt, hogy soha
nem ismeri meg ennek a csodálatos férfinak a szívét, aki az övé
volt. Talán egy kicsit több időbe telik, több türelem kell hozzá…

- 91 -
de egy egész életük volt rá.
●●●
WALKER éjfél felé ébredt fel, Lara rá volt csavarodva és rájött,
hogy el se tudta képzelni már a nő nélkül az estéket. Még a
gondolat is gyötrő fájdalmat okozott a mellkasában. Ez
megdöbbentő érzés volt egy olyan férfi számára, aki mindig hideg
ágyban feküdt, úgy hitte, hogy teljesen önellátó, de már nem
akart harcolni ezzel. Azt akarta, hogy örökre érezze Lara bőrének
melegét, a kezeit a szívén, hogy fürtjei az állát csiklandozzák.
Óvatosan mozdult, hogy lenézhessen Lara alvó arcába, ujját
végigfuttatta finom fülkagylóján. Párja olyan szeretetteljes és
gyengéd volt. Annyira jó volt. Ez teszi őt gyógyítóvá. Lehet, hogy
egy SnowDancer, de ha elhozná neki egy mentál tanácsnok
összezúzott testét, ő megtenne mindent, hogy meggyógyítsa az
ellenséget, függetlenül attól, hogy az ellenség egy nap rátámad.
Ez volt ő. Ezért volt rá szüksége. Mert Walker nem volt ilyen
jó. A férfi mindent megtesz, hogy megvédje őt az erőszaktól,
pislogás nélkül ontana vért érte. Tudta, hogy Lara látta a
gyilkolás képességét benne, megértette, hogy erkölcsi iránytűje
más, mint a nőé, de emellett ugyanúgy szerette őt.
Nem tudta, mit tett, hogy kiérdemelte őt, ezt az életet, ahol
olyan szenvedélyesen szerették, hogy az izzó fény volt a szívében,
de tudta, hogy a haláláig harcolna, hogy megtartsa őt. Lara az
övé volt.

- 92 -
 8. fejezet

ÓVATOSAN félresöpört egy fürtöt, amik alvás közben

csikizték Larát, érezte, hogy ajkai mosolyra görbülnek, amikor a
nő ráncolta az orrát, mielőtt újra álomba merült volna. Mindig ez
volt, mikor egy fürtöt kisimított, és szerette, hogy tudott róla.
Ahogy azt is, ha egy ujját végigfuttatná a torkán, Lara
felsóhajtana és belefordulna az érintésbe, kezei a férfi bőrére
szorulnának. Ettől Walker egész teste megfeszült, húsa éhezett a
nőre, bár csupán két órája osztoztak szenvedélyes és csodás
érintési jogokban.
Másra koncentrált, elkezdett játszani a Lara vállán lévő vékony
pánttal, bőrkeményedéses ujjai dörzsölték a nő bőrét. Nem
húzódott el, Lara világossá tette, hogy szereti a kezeit. Ehelyett
lehúzta a pántot a kezein és lehajolt, hogy ajkait a felfedett, forró
bőrre nyomja, a nő íze olyan függőség volt, hogy egész hátralevő
életében élvezni akarta.
Lara kis alvó hangot adott ki, az egyik kezével a férfi hajába
fúrt, magánál tartotta őt, ahogy Walker kezét a combjára és
feljebb a derekára csúsztatta, ezzel egy időben feltűrte
hálóingjének rövid, finom anyagát. Walker megtapasztalta az
érzéseket, annyi rétegét, mióta elhagyta a Hálót, de minden
alkalommal, mikor Larához ért felfedezte, van még mit érezni,
felfedezni.

- 93 -
 Végigcsókolta a torkát, Lara pulzusa dübörgött a nyelve alatt, a
melle feszes és tökéletes volt a tenyerébe.
– Ó, - Lara akadozva lélegzett, melyet követett egy rekedt, –
Ne hagyd abba.
Walker hüvelykujjával végigsimított a bimbón. – Ezelőtt, -
mormolta a szájába, – ismerten ennek a mozdulatnak a
mechanikáját, de sosem értettem meg. – Hogy ez lehet vidám
vagy intenzív, parázsló vagy vad… ezernyi különböző érzés,
játszott a sajátjával és Laráéval, hogy minden alkalommal a
gyönyör új elemét hozza létre.
Ma, ez lassú, lusta és játékos érintés volt. Lara keze ökölbe
szorult a hajában, ajkaival puhán és buján simított végig az
arcán. – Tudod, mit találok szexinek? Ezeket a pizsama alsókat,
amiket az ágyban hordasz. – A lábaival végigsimított a kék és
fekete csíkos anyagon. Walker tudta, hogy Lara mikor
incselkedik vele és ezért érzéki büntetésként belecsípett az alsó
ajkába.
– Ezek, - mondta, ahogy a nő pimasz mosolya körbeölelte, -
nem sokkolják a mi legfiatalabb gyerekünket, ha bejön, miután
rosszat álmodott.
A disszidálásuk első napjaival ellentétben Marleenak ezekben
a napokban ritkán volt rémálma, de nem szabadult még meg a
hegektől, amiket a Mentálháló ejtett az elméjén. Amikor az álmai
jöttek ő azonnal átszaladt Walkerhez. Ezért volt a hálószoba

- 94 -
ajtaja esténként mindig nyitva, kivéve, hogy most pár perccel
ezelőtt elfordította a zárat.
Lara végigcsókolta a nyakát, széttárta combjait, hogy még
jobban átölelje a férfi testét. – Egy alakváltó falkában nő fel. –
Fogak dörzsölése. – Fogadni mernék rá, hogy nem hozná
zavarba.
Walker úgy érezte igaza van. Az alakváltók tiszteletben
tartották mások személyes terét, sosem feltételezték még az
alkalmi érintési jogot sem azokkal, akiket nem ismertek, de a
meztelenséget természetesnek tekintették, ami logikus
eredménye annak, hogy miután alakot váltanak, legyen az öreg
vagy fiatal, a váltás után meztelenek voltak.
– Nos, - mormolta, - engem zavarba hozna.
Lara nevetett, lélegzete forró volt a férfi bőrén. – Ó,
szégyenlős, szegény kis drágám.
Walker felhúzta Larát a torkáról, hogy a száját követelje,
beszívta a nevetését, keze lefelé haladt a köldöke felé és egyre
lejjebb a bugyija csipkéjéig, lassan és mélyen megcsókolta, amíg
a tenyere alatt be nem nedvesedett, az illata meghívás volt. Nem
sietett, folytatta a lassú csábítást, amíg a nő nyugtalanul nem
kezdett el fészkelődni alatta, az ízletes húsa duzzadt volt a csipke
alatt.
Walker párja több mint boldogan működött együttműködött,
amikor a férfi félrehúzta a lágy anyagot, sóhajtott, amikor rájött,

- 95 -
hogy már levette a pizsama alsót, mielőtt visszatért hozzá. Félig
feltárt mellét a mellkasának dörgölte, Walker újra lehajtotta a
fejét, megcsókolni őt az egyik kedvenc gyönyöre volt, Lara lábait
a derekára fonta, hálóingje felgyűrődött a dereka köré.
Selymes, nőies és lágy volt, körülvette a férfit, követelte őt.
Walker egyik kezét közéjük csúsztatta, hogy megfogja erekcióját,
odahelyezte magát szűk bejáratának forróságához, azt
megkérdezte, – Igen?
– Kérlek. – Egy fülledt meghívás, Lara teste felemelkedett,
hogy üdvözölje övét. Walker remegett, ahogy belécsúszott,
mintha haza ért volna. Az egyik karjára támaszkodott,
kontrollálta a lökés kényszerét, szabad kezének ujjaival
félrehúzta a hálóing pántját, ujjbegyeivel végigsimított Lara
melleinek csupasz halmain. A nő felnyögött, körmeit a hátába
vájta, ahogy a belső izmai összeszorultak a férfi körül, a nő húsa
üdvözlésképp olvadt még volt. – Jól érzed magad bennem.
Lara szavai cirógatás volt, annyira mámorító, mint testének
birtokló ölelése. Ajkait a nő torkára csúsztatta, végigcsókolta a
melléig, incselkedett vele a fogaival, ajkaival… amíg mozgott
benne, lassan és könnyedén.
Csak nemrég párosodtak, de tudta, hogy figyeljen a társa
testének hangjaira és semmit nem felejtett el, ami gyönyört
okozott neki.
– Gondolkodsz, - rótta meg. Walker az érzékeny bimbót a

- 96 -
fogai közé vette, Lara zihálására engedte el. –A pillanatról.
Tapasztalatból tudta, hogy hamarosan megadja magát ennek a
tiszta érzésnek.
– Tudod hogy, - Lara lágyan felnyögött, ahogy Walker
ráérősen kihúzta magát, majd olyan finoman visszacsúszott, - ez
az őrületbe kergetsz.
– Hmm, - Walker lenyúlt, kezét újra a testük közé fúrta, hogy
pontosan ott és úgy érintse meg, ahogy Lara a legjobba szerette, a
tudás azért volt a birtokában, mert Lara elsuttogta neki, mikor
megkérte rá a nőt, hogy tanítsa meg neki a gyönyör pontjait, az ő
vad, érzéki párja, aki semmit sem tagadott meg tőle. – Így jobb?
Lara teste megfeszült majd összetört a váratlan extázis alatt, az
izmai a férfi köré zárultak. Walker összeszorította fogait, hogy
visszatartsa a sürgető kényszert – ma este nem volt sietős
kedvében – és aztán, amikor a nő lágy lett alatta, gyengéd
érzékiséggel csókolta meg, dédelgette az orgazmus rengésein.
Nehéz szemhéjak felemelkedve feltárták Lara éjszakai fényű
szemeit. – Azt hiszem, - mormolta, megcsókolta a nyakát. – Ez a
türelem a mellékhatása a kontrollnak, amit a Mentálhálón
tartottál fent.
Walker a torkánál tartotta Larát, elakadt a lélegzete, amikor a
nő egy érzékeny pontot nyalt végig. – Lehet.
Egy mosoly a bőrén. – Szerencsés én.
Walker lepillantott a kielégült, elragadtatott arcra és azt

- 97 -
suttogta. – Nem, én vagyok a szerencsés.
Minden hosszú, mély lökésnél a nő szemébe nézett, élvezte a
kezeinek érintését, ahogy végigcsúsznak hátán, ahogy próbálta őt
lehetetlenül közel húzni magához, ragyogott a gyönyör második
hullámától, azok a farkas fényes szemek ködösek voltak… és
bevonták a férfit a gyönyör hullámába, mely rövidre zárta idegeit.
●●●
ELMENT, összerogyott párja teste mellett, combjai
leszögezték a nőét és kezei a mellein voltak, feje Lara felé fordult
a közös párnán. Alig kapott levegőt, de mivel Lara is ezzel
küzdött, elégedetten feküdt tovább, forrón, édesen és boldogan.
Boldog.
Ez a szó ma nem illett oda, egy rossz kulcs fordult el, miután
az ebédlő asztalnál bevillant egy emlék. Ujjakat érzett a tarkóján,
nekidörzsölődött a hírtelen fagyos feszültségnek. – Walker?
A múlt a védelmébe ütközött, s minden erejére szüksége volt,
hogy küzdjön a kényszerrel, hogy kiengedje.– Nem akarom
bemocskolni magunkat azzal ami elmúlt.
Lara addig böködte, míg Walker megmozdult, eléggé, hogy a
nő az arcát felé tudta fordítani. – Erősebbek vagyunk, mint az
emlékek, erősebbek, mint a fájdalom. – Egy ragyogó mosoly. –
Párosod pár vagyunk, egy család.
Annyira egyszerű, erős, Lara szavai áttörték benne a gátat. De
időbe telt neki beszélni, időbe, hogy visszagondoljon az erőszak

- 98 -
karmazsin ködén a múlt ezen töredékére. Lara nem mozdult,
nem próbálta erőltetni. Nem, párja inkább közelebb bújt és
tartotta őt, mintha tudná, hogy ebben a pillanatban jobban
szüksége van az érintésre, mint valaha.
– A nap, amikor elrendelték a rehabilitációt, - kezdte végül,
hangja kemény dörzspapír volt, – akkor értem haza, amikor már
Yelene csomagolt, mert nem akarta, hogy az ő génjei velem
pusztuljanak, - ez volt az oka, hogy hidegvérű érzéketlenséggel
vetette el a meg nem született gyereküket – rájöttem, hogy
kivette a suliból Marleet és Tobyt. – A szaggatott, brutális szavak
megvágták a torkát, vérzett tőle.
– Rendben van, - mondta Lara nyílt aggodalommal. – Nem
kell elmondanod, ha bánt téged. – Walker ökölbe szorította kezét
Lara hajában, lehorgonyozta magát a nő melegében és vad
szívében.
– Nem, el kell mondanom neked. – Szüksége volt rá, hogy
elfogadja őt az általa elkövetett szörnyű hibák, és az azok okozta
fájdalom ellenére. – Yelenenek szándékában állt, hogy elmondja
a gyerekeknek, hogy pakolják össze a dolgaikat jótékonysági
célokra, mert a rehabilitáció után zöldségek lesznek, nem fogják
azok hasznát venni.
Borzalom színezte Lara szemeit.
– Ez nem Elcsendesedés, Walker ez tiszta kegyetlenség.
Walker megsimította Lara oldalát, érezte a dühöt, ami benne

- 99 -
vibrált. – Olyan volt, mintha soha nem lett volna a gyámjuk, -
mondta, a bepillantásnak most sem lett több értelme, mint
korábban, - mintha soha nem tett ígéretet rá, hogy gondoskodik a
gyerekeiről.
Morgás tört fel Lara torkából.
– A gyógyítóknak talán gondjuk van a gyilkolással, de ha ez a
nő a kezeim közt végzi, érzéstelenítő nélkül vájom ki a szívét.
Walker megfordult, hogy közrefogja őt, arcát Laráéhoz
dörgölte és elárulta a legszörnyűbb dolgot. – Én voltam az, aki
Yelenet választotta társszülőnek. – Annyira körültekintő volt,
amikor olvasta a mentál orvosok jelentését minden egyes
jelöltről, mély háttérellenőrzést végzett és leellenőrizte a
személyiségüket, mielőtt Yelenet választotta volna. És még így se
tudta megvédeni a védelmében lévő sebezhető életeket.
– Soha nem fogom megbocsátani magamnak ezt. – A
bűntudat borotvaéles pengeként szorította a gyomrát. – Ahogy
Marlee nézett, mikor rájött, hogy az anyja elhagyta őt, olyan kicsi
és összetört volt; ahogy Toby merev és csendes lett, akkor
megértette, hogy elveszített egy másik anya figurát, az én hibám
és ez mindig így lesz.
– Ne hagyd, hogy nő gonoszsága felemésszen, - mondta a
párja, kezeivel megfogta az arcát és kényszerítette, hogy
szándékosan nézzen bele ádáz borostyán farkas szemeibe. – Nem
vagy szuperhős, és nem vagy előrelátó, hogy megjósold a jövőt. A

- 100 -
legjobb döntést hoztad abban a helyzetben.
A karmai kicsit szúrták az arcát, ahogy a nő farkasa a felszínre
tört. – Yelene gyávasága egyedül az övé. Amikor állást kellett
foglalnia ő megtört, amíg te kockáztattad az életedet és az
erődből mindent megtettél, hogy megvédd a családod. Emlékezz
erre, ne a nőre, aki a saját bőrét mentette és elvesztett mindent.
Amikor beszélni akart, Lara megrázta a fejét, hangja éles volt
ahogy folytatta. – Meg fogsz bocsátani magadnak. – Ez parancs
volt. – Mert ha nem, a szükségtelen bűntudatod elveszi a
boldogságod és Walker? A gyerekek téged figyelnek. Ha nem
lépsz ki a fénybe, akkor ők se fognak.
Walker remegett, mert tudta, hogy Larának igaza van, a
homlokát hozzányomta. – Azt akarom, hogy rosszalkodjanak, -
suttogta. – Azt akarom, hogy visszabeszéljenek és hisztizzenek. –
A gyerekek mindketten annyira jól viselkedtek, hogy aggódott
értük, hogy egy részük fél egy újabb szörnyű elhagyástól. –
Amikor megteszik, talán kezdem majd elhinni, hogy jól vannak.
Lara ajkai felfelé görbülte, a benne lévő érzelmek
gyomorszájon rúgták a férfit. – Meg fog történni. Higgy az
erejükben és a szeretetünkben. – Karmait visszahúzta,
megcirógatta az arcát. – Ott van nekik Sienna példának.
És az unokahúga igazi ’ördögfióka’ volt Aisha szerint (akinek a
szívében az ördögi gyerek egy lágy pont volt, mivel Sienna a
konyhában edénymosogatással tette jóvá a hibáit.) – Keményen

- 101 -
meg kell dolgozniuk azért, hogy megdöntsék a büntetési
rekordot. – Walker Siennának sosem ismerte be, de néhány most
már hírhedt mutatványa miatt büszkeségében vigyorogni akart.
- Marleera fogadok, - mondja Lara. – Az anyám szerint van
benne egy kis ’ördögfióka’, ami a felszín alatt pezseg.
Walker erre az állát dörzsölte. – Úgy hallottam, hogy a
csendesekkel kell jobban vigyázni. – Lara motyogta neki ezt
rekedt hangon, mikor nem sokkal ezelőtt gyönyörtől sikoltozott.–
Tobyra teszek.
– Áll a fogadás, Mr. Lauren. – Körmeit lágyan végighúzta a
hátán, puhán és gyengéden mosolygott. – Rendben van Walker.
Engedd el a múltat. Nincs követelése feléd.
Walker tudta, hogy túlságosan nehéz Larának, de
megborzongott és a saját testével befedte az övét, az ő karjai és
lábai körülölelték, egyik kezével a nő a haját simogatta.
– Minden rendben van, kedvesem, - mondta újra Lara. –
Minden rendben. – Minden szinten magához ölelte, a melegsége,
benne a férfi hőjével, Walker megtette amit párja parancsolt neki
és megtörte az utolsó avas láncot, ami ahhoz az élethez kötötte,
ahonnan korábban kiugrott… megtette az első lépéseket a
megbocsájtás útján.

- 102 -
 9. fejezet

LARA ÚSZOTT a csontig hatoló érzésben, hogy igaza volt,

Walker befejezte a telefonbeszélgetést a leopárd gyógyító társával
a következő nap, aztán elment hogy felügyelje a kültéri
gyakorlást. Fél óra elteltével Hawke felbukkant mellette. Az alfa
felhúzta a szemöldökét, amikor észrevett három kölyköt, két fiút
és egy lányt, akik törökülésben a fűben ültek, arcuk megfeszült,
karjaikat keresztbe fonták. – Azok hárman miért nem vesznek
részt?
– Ez a büntetésük. – Walker nagyon gyorsan megtanulta, hogy
az alakváltó gyerekek utálnak kimaradni a fizikai
tevékenységekből.
– Van egy kis gondom, mióta az evakuáltak visszatértek az
odúba. – Összezavarta a gyerekeket, amikor elvitték őket, hogy a
biztonságban aggódjanak, amíg a családjuk és a falkatársaik
harcoltak, megsérültek. – Néhány kölyök úgy gondolta hátra
kellett volna maradniuk és segíteniük.
Hawke végigszántott haján, ami annyira egyedi ezüstarany
volt, mint szőre farkas formában, kifújta a levegőt. – A jövő
dominánsai, feltételezem. Nehéz elfogadniuk, hogy védve
legyenek egy olyan helyzetben, ahol tudják, falkatársaik a
tűzvonalban vannak.
Walker oly módon értette meg a kölyköket, ahogy azok fel sem

- 103 -
fogták. Brutális volt számára elhagyni az odút, amikor Lara,
Sienna és Judd hátramaradt. De szükséges volt, az erejére
szükség volt, hogy pajzsot biztosítson a legkiszolgáltatottabbak
számára. – Beszélni akarsz velük?
– Te vagy a felügyelőjük, te dolgod.
– Hagyd rám. – Azt tervezte, hogy mindegyik gyerekkel
csendben elbeszélget.
Hawke bólintott, halvány hajában megcsillantak a nap
sugarai. – Nem te vagy az egyetlen, akinek gondjai vannak. A
legrosszabbak az idősebb tinédzserek, akik a felnőtté válás
kapujában vannak.
– Észt vertél beléjük?
– Nem. – Egy metsző mosoly. – Meghagyom Siennának és a
többi újoncnak. Semmi sem rosszabb, mint amikor a
hierarchiában közvetlen feletted állók gorombítanak le, azok az
emberek, akikkel vetélkedsz.
Walkert elhívták és adott pár instrukciót a két fiúnak, mielőtt
visszatért volna a Hawkeal való beszélgetéshez. – Nem hiszem,
hogy ez, - finom bólintás a három kölyök felé, - komoly lenne.
Csak a falka stabilitására és fegyelmére van szükségük, hogy
lenyugodjanak.
– Mi a helyzet Marleeval és Tobyval? Bármi gond?
Walker nem tudta megmagyarázni, hogy miért, de volt egy
távoli érzése, hogy most a falka iránt érdeklődő alfával beszél,

- 104 -
nem Hawkeal a férfival. Az alfa attól a perctől törődött a Lauren
gyerekekkel, hogy befogadták őket a SnowDancerbe, függetlenül
a felnőttek felé való gyanakvástól és Walker ezért tisztelte őt.
- Marlee elég fiatal ahhoz, hogy felzárkózzon, - habár a lánya
mélyebben, finomabban érzett, mint más emberek megérhetnék
– de Tobynak vannak nehézségei. – Lara volt az, aki ezt
észrevette az unokaöcsén, hogy néha furcsán halk volt.–
Beszéltem vele erről és úgy gondolom rendben lesz.
– Olyan sok erőteljes érzelem van mindenhol, - mesélte neki a
fiú, – boldogság, megkönnyebbülés, aggódás, ami jön. Nehéz
mindet kizárni, de jobb leszek az árnyékolásban.
– Sienna, - kezdte Walker és fókuszt váltott. – boldog. – Ez
kijelentés volt, nem kérdés, mert ma reggel látta őt és érezte,
hogy egyre jobban stabilizálódik. És akkor hírtelen Hawkeal a
férfival beszélt ismét, nem pedig az alfával.
– Én vagyok a párja Walker. – Ez egy morgás volt. –
Tudatosan soha nem tennék semmit, amivel boldogtalanná
tenném, te is tudod.
Igen, tudta. De – Rájöttél, hogy ezzel kapcsolatban nem tudok
racionális lenni.
Sienna az ő védelme alatt állt és ez a védelem nem ért véget
azért, mert már párosodott. Örökké tartani fog.
– Igen, igen. – mormolta a másik. – Nem fogom sértésnek
venni, mert tudom, hogy ilyenkor a logika nem játszik szerepet az

- 105 -
ösztönös védelmezésben
Nem játszott. Soha sem.
– Ők sokkal jobban hasonlítanak rám. – Az igazság amit
megértett, amikor először látta, hogy egy szülő letörli a
könnyeket a gyermeke arcáról. – A Mentálhálón. Az emberek,
akik Elcsendesedése kifelé tökéletes, de akik halálukig
harcolnának, hogy megvédjék fiataljaikat. – Nem azért, mert
ezek a gyerekek a genetikai örökségük, hanem mert az ösztönt
mélyen egy zsigeribb szükség vezérli.
– Tudom. – Hawke, ez az alfa, aki gyerekként látta a mentál
faj legrosszabbját összefonta karjait, farkas-kék szemei olyan
jövőbe néztek, ami közelebb jött minden egyes pillanattal.
– Az ő hajnaluk közeleg. Nem érzed ezt?
– De. – A törött mentálok San Franciscóba való szivárgása, a
Nyilak szavainak meg nem szegése, a korruptak növekvő
kétségbeesése, hogy hatalmukat megtartsák. A változás olyan erő
volt, ami a világot a markában tartotta. Néhányaknak a
következmények pusztítóak lesznek. Másoknak egy üdvözlő
szabadság. Néhányan harcolni fognak ellene, mások magukhoz
fogják ölelni, de senki sem fog elmenekülni.
Walker nem gondolta, hogy még az ő életében meglesz a
változás fájdalmasan örömteli, összetörő hulláma, de
szándékozott vasmarokkal megragadni azt.
●●●

- 106 -
 AHOGY a napok hetekbe fordultak, Lara elégedettsége még
jobban növekedett. Walker mosolya már nem volt olyan ritka, a
kötelék közöttük olyan összetetté és szépségessé nőtte ki magát, a
párja hangja, amihez hozzászokott, hogy hallja az apartman
meleg csendjében, ahogy az után beszélgettek, hogy a gyerekek
ágyba kerültek. Meggyőzte magát, hogy a korábbi félelmei már a
múlté, amikor megtörtént.
Két nappal Hawke és Sienna párosodási ceremóniája előtt,
éppen benne volt az Aliceszel kapcsolatos munka
részletezésében, amikor érzett… egy záródást a párosodási
kötelékükben.
Egy pillanat múlva a kötelék nyugodt, szinte fagyos lett.
Sokkosan fájdalmasat zihált az érzelmek hirtelen hiánya miatt, az
asztalán lévő kis komm egységhez futott és beütötte Walker
műholdas telefonját. Kicsengett aztán felvétel nélkül hangpostára
kapcsolt, ami nem tett semmit, hogy csökkentse aggódását.
Átgondolta, hogy mit is mondott a férfi a mai délután
menetrendjéről, egyszerű kis séta egy kis csoportú gyerekkel az ő
felügyelete alatt, azzal a céllal, hogy egy új projekt stresszmentes
környezetét dolgozzák ki.
Soha nem kockáztatná a gyerekeket, hogy egy olyan szekcióba
vigye őket, amit a SnowDancer védelme nem tisztított meg és
nem hallott riadót, hogy megtámadták volna a gyerekeket. Mégis
Walker teljesen eltűnt a vas kontroll brutális ereje alatt, amitől

- 107 -
úgy érezte, hogy párzási kötelékük fuldoklik.
Kényszerítette magát, hogy lélegezzen, gondolkozzon,
eldöntötte, hogy kimegy és követi a kötelék vonzását, amíg rá
nem talál. Lehet, hogy semmiség, de – Ne, ne menj oda. – Ezzel
az éles figyelmeztetéssel sikerült elmondania Lucynak hogy
kimegy és elment.
Alig érte el a Fehér Zóna közepét, a fiatalok biztonságos
játszóterét a SnowDancerben, amikor Walker kitört a fák közül,
egy gyerek erőtlen testével a karjaiban. A gyógyító ösztöne előtört
benne és teljes erőből rohanni kezdett, mielőtt tudatosan ez
mellett nem döntött volna.
– Mi történt? – Tyler volt a karjaiban, a fiú fekete bőre vékony
izzadság rétegtől ragyogott, amit ’rossznak’ érzékelt.
– Amennyire tudom, - kezdte Walker a mellkasa zihált a
rohanástól, - allergiás reakció. Egy rovarcsípés, talán növény.
Összeesett, miután rövid légzésre és szédülésre panaszkodott,
gyorsan történt, kevesebb, mint fél perc telt el a panasz és az
összeesés közt.
Az allergiás reakció a falkák hosszú idejű természetes
környezete miatt olyan ritka volt az alakváltó népességben, szinte
elhanyagolható, de nem volt semmi, ami azt mutatta volna, hogy
a gyerek nem egy kivétel a szabály alól. – Fektesd a fűben a
hátára.
Mindent mást kizárva kezeit a gyerek torkára tette, azon

- 108 -
dolgozott, hogy kinyissa a lezárt légutakat. Ha Walker nem
reagált volna úgy, hogy a kölyköt elhozza neki, hanem helyette
segítséget kér, akkor elveszíthették volna Tylert.
- Egyenlőre sikerült megnyitnom a légutakat. –Lett egy kis
ideiglenes haladéka, leellenőrizte a fiú testét nyomok után, hátha
észreveszi mi okozta a halálközeli reakcióját. A toxin vagy a
méreg eltérő kezelést igényel, mint a növény által okozott válasz.
– Ott. – Ott volt a bokáján, a zoknija felett. – Valamiféle
csípés.
Újra dolgozni kezdett rajta, hogy a légutak tiszták maradjanak
és a szíve folyamatosan verjen, megkérte Walkert, hogy hozza a
fiút a gyengélkedőbe. - Hol van Judd? – Tudta, ha lehetséges lett
volna Walker riasztotta volna telekinetikus öccsét az első jelre,
hogy Tyler veszélyben van és vészhelyzeti teleportálást kért
volna.
– Az ország másik felében van este nyolcig. A mentális erejét
már annyira elhasználta az elmúlt pár napban, így
visszateleportálni az odúba kiütötte volna, így semmit sem tudna
segíteni Tylernek.
– Nem hiszem, hogy egy Tk hogy ennél gyorsabban idehozta
volna Tylert, mint te. – Lara felkapta a szkennert, ahogy Walker
elhelyezte Tylert a gyengélkedő ágyán. Odafordulva a nőhöz azt
mondta, - Mennem kell. Ott hagytam a többi kölyköt egyedül és
meg vannak rémülve.

- 109 -
 Lara bólintott, összpontosított arra, hogy mi is történt a betege
testében. – Menj. Rögtön szólok neked, amint jobban lesz.
Lucy ott volt segíteni miután Walker távozott – megsimogatta
Tyler fekete tincseit és bütykeivel végigsimított Lara arcán.
Amikor a fiú szülei megérkeztek, Lucy biztosította, hogy a
kétségbeesett pár ne zavarja Larát.
Lara megértette az aggódásukat és a félelmüket, de figyelnie
kellett. A szkennerek megerősítették azt, amit gyanított: A méreg
rettenetes negatív reakciót váltott ki a gyerek testében, a
legrosszabbat, amit valaha látott. Az átlagos alakváltók, gyerek
vagy felnőtt, talán egy kis bizsergést érzett volna, talán egy órán
át egy viszkető piros pöttyel küzdött volna meg, de neki ez jött.
Tyler egész teste leállással fenyegetett.
– Most már elkaptalak. Jól leszel. – motyogta, ahogy
beinjekciózta gyógyszerrel, ami enyhíti ezeket a rossz
mellékhatásokat, mielőtt képességével stabilizálná a testének
rendszerét. Nem csak helyrehozta az egyenetlen széleket, hanem
azon is dolgozott, hogy soha többé ne reagáljon ilyen veszélyes
módon egy hasonló csípésnél.
Ha egy O-mentál vagy ember orvos megkérdezte volna,
hogyan csinálta, amit csinált, akkor nem tudta volna
megmagyarázni, kivéve azt mondhatta volna, hogy érzékelte az
egyensúlyhiányt, az ok forrását. Csak annyit kellett tennie, hogy
Tyler testét vissza kellett billentenie a megfelelő egyensúlyba. A

- 110 -
feladat három órát vett igénybe.
– Megsemmisítettem egy másik extrém reakció kockázatát, -
mondta ezután a szülőknek, a nyakából próbálta közben
kidörzsölni a merevséget. – Meg kellene védenie őt más
allergének ellen is, de még bent tartom megfigyelésen a
gyengélkedőn, lefuttatok pár tesztet, hogy biztos legyek benne.
– Amit csak akarsz. – Megölelték Larát, a pár bement, hogy az
alvó fiúkkal legyenek.
– Hívtad Walkert? – kérdezte Lara Lucyt miután egyedül
maradtak, azonnal kiadta az utasításokat, miután tudta Tyler
meggyógyul.
– Igen. – válaszolta a nővér. – Még mindig a többi gyerekkel
van, meg akar bizonyosodni róla, hogy rendben vannak.
Lara nem is várt kevesebbet a párjától. – Hawke?
– Nincs az odúban, de tájékoztattam őt. – Lucy megállította,
amikor Lara egyenesen az irodájába akart menni. – Le kell ülnöd
pihenni. Van friss kávé és szendvics a váróteremben. Tudok
kezelni mindent, amire Tylernek és a szüleinek szüksége van.
Lara teljesen kimerülve nem vitatkozott… de nem számít
mennyire pihenni akart, nem tudott. Nem amíg a kötelékük
ennyire jegesen nyugodt Walker felén.
A távoliságától kiabálni akart, farkasa belülről kaparta a bőrét.
Belenézett a férfi szemébe, látta az intenzív, védelmező aggódást,
ami belülről tépte és mégis ha a köteléken keresztül kellett volna

- 111 -
megítélnie, azt mondaná, hogy nem érintette meg a tragédia.
Zokogás tört fel a torkából. Istenek, annyira mérges volt rá.
●●●
WALKER épp hazakísérte az utolsó rábízottat és azon volt,
hogy egyenesen a gyengélkedőbe menjen és megnézze Tylert,
amikor megpillantotta Marleet és Tobyt a Fehér Zónában.
Mindketten a saját kis elfoglaltságukban vettek részt és nem
látták őt, amiért hálás volt. Nekidőlt az odú külső falának, a követ
finom páfrány fedte, így láthatatlan volt a légi megfigyelésnél,
hosszú, mély lélegzetet vett és küzdött a kényszerrel, hogy
mindkét gyereket a karjába zárja.
Ma annyira hamar elveszíthette volna Tylert. Kiengedte a
levegőt amit belélegzett, megfordult és ránézett arra nőre, aki felé
sétált, homlokát ráncolta, amikor rájött, hogy nem érezte meg
csak amikor már előtte állt.
– Tyler felébredt. – A nő csatlakozott hozzá a falnál. – Nem
emlékszik mi történt, ami szerintem szerencse.
Lenyúlva Walker megfogta a kezét, amit hidegnek érzett. –
Hogy vagy? – Az arca gyűrött volt, a szája körül megfeszült a bőr.
– Sienna ereje nem töltött fel?
– Nem volt rá szükségem. Ez inkább teljes koncentrációt
igényelt. – Megtörte a kapcsolatot köztük és Marlee felé intett,
amikor a lányuk feléjük nézett.
– És te? – kérdezte gyengéden Lara, miután Marlee visszatért

- 112 -
a barátaival való csevegéshez. – Félelmetes lehetett látni, ahogy
Tyler összeomlik és fulladozik.
A tény az volt, hogy Walker elméje hipergyorsan csúszott
nyugalomba abban a pillanatban, hogy rájött mi megtörtént, az
érzelmei lezáródtak. Megbizonyosodott róla, hogy a fiú légútjai
nincsenek teljesen elzáródva és utasításokat adott a két
idősebbnek a csoportban, hogy figyeljenek a kicsikre, aztán
Larához rohant. Egész idő alatt ádáz védelmező düh tombolt a
nyugalom alatt. Nem fog több gyereket elveszíteni a felügyelete
alatt.
Nem mintha sok gyerek Nyilat vesztett volna el, az ő testük és
elméjük megtört a kegyetlen rendszer edzése alatt, nem
számított, hogy Walker mit tett, hogy enyhítse a szenvedésüket.
Emlékezett minden arcra és névre. Kísértették őt. Nem volt
hajlandó még egy arcot hozzáadni a listához.
Azonban amikor szólásra nyitotta a száját, ez jött ki, - Jól
vagyok, - és ezt a választ azok az évtizedek táplálták, amit az
Elcsendesedés ketrecében töltött, elméje még autópilóta módban
volt.– Szeretném látni. – Kinyúlt, hogy újra megfogja Lara kezét,
zsigeri szinten volt rá szüksége.
Lara összekulcsolta a kezeit. Walker minden izma megfagyott
és alig hallotta, hogy a nő azt mondja,– Tyler örülne a
látogatásnak, - a fülében csak úgy száguldott a vér.
– Mi a baj? – Ezelőtt csak egyszer– a viharos udvarlásuk alatt

- 113 -
– lökte így el ő magától Lara. Azon a napon fojtogatta a kopár
kétségbeesés, ma a düh forró lángja égette őt. Mert tudta, Lara
csak akkor tesz ilyet, ha valami megbántotta. És még mindig nem
szólalt meg, nem mondta el neki mi sebezte meg.
– Lara.
– Megint ugyanazt csinálod, - suttogta végül, a hangjában
harag parázslott, olyan finom fájdalommal, mely pengeként
vágott. – Tudom, hogy dühös vagy és itt mégis, - öklével
megütögette a mellkasát – nem érzek semmit. Csak a nyugalom
délibábját, amit rám dobtál, hogy megakadályozz, hogy lássalak.
– Egy csepp könny gördült le az arcán. – Miért csinálod ezt,
Walker?
Walker mozdulatlanná vált az első szavaira, elkapta az
eltévedő focilabdát, ami a lábánál pattogott. Megfordulva
visszarúgta, majd ezután megfogta Lara alkarját, mikor a nő el
akart fordulni és sétálni.
– Tudtad, ki vagyok, amikor elfogadtad az udvarlásomat. – Ha
nem tudja elfogadni annak aki volt, akkor a törések a belsejében
állandóvá és visszafordíthatatlanná válhatnak.
– És te is tudtad, ki vagyok. – A farkas borostyán szemei
látszottak buja árnyalatú bőrén. – Nem vagyok törékeny. Nem
fogok eltörni, ha engeded, hogy lássam a fájdalmad, a dühöd, az
aggodalmad.
Ez olyan volt, mintha a nő szíven ütötte volna. – Olyan

- 114 -
dolgokat mondtam el neked, amit eddig senkinek. – Kiabálni
akart, de hangja halálosan nyugodt volt.
- Igen. – A könnyek ragyogtak a borostyán szemekben, a
hangja suttogássá csendesült.
– A világot jelentette, hogy megosztottad a titkaidat. A világot.
A pánik küzdött, hogy csökkentse szenvedélyes fogadalmát,
megütött egy botot.
– Akkor miért? – Miért sétál el tőle, miért tépi darabokra a
férfit?
– Nem elég, hogy beengedsz a múltadba, ha kizársz a
jelenedből. A mi jelenünkből, - mondta gyengéden. – Szükségem
van rá, hogy melletted sétáljak, hogy a pajzsod legyek, ahogy te az
enyém. Nem tudom kezelni ha bezárkózol, ha kizársz, ha elvágsz,
amikor tudom, hogy szenvedsz.
Walker torkában dobogott a szíve, a bőre felforrósodott majd
kihűlt. – Ha nem tudok ennyire megnyílni? – Túl fiatalon tanulta
meg, hogyan zárja el az elméjét, rejtse el az érzelmeit, különösen
veszélyes helyzetekben.
– Ne, Walker. – A hangja ádáz volt, fejének hátulján lévő
csatból megszökött loknik tompa vörös-narancs árnyalattal
ragyogtak a napfényben, ahogy a fejét rázta. – Nem lesz könnyű
dolgod, ne add fel anélkül, hogy megpróbálnád. Mindenkinél
jobban tudom, milyen erős az akaratod!

- 115 -
 10. fejezet

WALKER NEM volt biztos abban, hogy mit is várhat Larától,

amikor este hazaért a betervezett találkozó után azokkal a
falkatársaival, akiknek a felelőssége az odúban hasonló volt az
övéhez, vagy összekapcsolódott az övével. Az anyák, tanárok,
edzők és egyéb ’tagok’ rendszeresen összegyűltek, hogy
biztosítsák a kölykök megkapják azt a figyelmet, amire szükségük
van. Az agya ma nem volt benne a dologban, a magány szüksége
mardosta őt, de megfékezte kaotikus érzelmeit, mert ezek a
találkozók a csata után sokkal fontosabbak voltak.
Annak eredményeként, hogy sok mindent megbeszéltek, a
találkozó sokáig tartott, az apartman csendes volt, amikor
belépett. Benézett Marlee szobájába, látta, hogy teljesen elterült
az alvás közben, a karja és lába a négy égtáj felé állt. Ettől el akart
mosolyodni. Baba korában is ilyen volt. Az Elcsendesedésnek
nem sikerült ’megjavítania’ mielőtt a család kiugrott volna.
Betakarta, gyengéd puszit nyomott a lány, alvástól meleg
arcára, majd halkan kopogott Toby ajtaján, csak a fiú hívására
lépett be. A fiú már olyan korban volt, amikor szüksége volt a
privát térre, valamire amire Walkernek mindig emlékeztetnie
kellett magát, neki Toby mindig a húga kisfia lesz, akit rábíztak.
– Szia, - Az unokaöccse lerakta a kémregényét, amit olvasott, a
digitális fedőlap fekete sziluettel teli rikító narancs színű volt.

- 116 -
Walker leült az ágya szélére. - Biztos, hogy elég idős vagy már,
hogy ezt olvasd?
Toby válasza egy vigyor volt. Néhány percig beszélgettek, Toby
elárulta, hogy a junior futballcsapatot fogja vezetni. – A kölykök
azt hiszik, hogy a szabályok csak javaslatok. –A szemeit forgatta,
de Walker látta, hogy meg volt elégedve a felelősségével.
Összekócolva a haját Walker felállt. – Jól fogod csinálni. – A
szavai annyira keveset mondtak, pedig olyan büszke volt Tobyra.
Komoly tekintet. – Tudom, én csak lemásolom a dolgokat,
amiket te csinálsz. Olyan akarok lenni, mint te.
Walker szíve összefacsarodott, lehajolt, hogy átölelje a nyurga
testet, érezte, hogy Toby karjai köré záródnak. És tudta, hogy
sokat tanulhat ettől a fiútól, aki a vére volt.
Toby nyílt szívében olyan bátorság volt, ami kevesekben volt
meg. – Ne maradj fent túl sokáig, - mondta, amikor elhúzódott
tőle, de Toby olyan gyerek mosolyával mosolygott, aki kétség
kívül tudta, van helye a család szívében.
– Jó éjt, Walker bácsi.
– Jó éjt, Toby.
Lara az ágyban olvasott, amikor belépett a szobájukba. Soha
nem volt olyan férfi, aki habozott volna, de ma este bizonytalan
volt, hogyan olvasson a csendjében. Lara mindig beszélt vele,
még ha dühös is volt. Besétált a fürdőbe anélkül, hogy
megszakította volna a csendet, levette a ruháját és belépett a

- 117 -
forró permet alá.
Amikor ott volt, nem arra koncentrált, ahogy a nő vissza se
nézve otthagyta aznap délután, de érezte magában hogyan érez, a
szerelmét megrendíthetetlenül érzékelte. Megrázkódott, tenyereit
a csempére nyomta, fejét a zuhany alá hajtotta. Összehasonlította
a nő szerelmének egyszerű, kérlelhetetlenségét egy
vérszegényhez, megtörölte magát és a törölközőt a derekára
csavarta, visszasétált a szobába. Lara letette az olvasóját, az ő
felén lekapcsolta a villanyt, a hátán feküdt, egyik keze a feje alatt
volt… és Walker látta, amit korábban nem.
Azt a hálóinget viselte, amit a férfi a legjobban szeretett.
Minden élénken vibrált benne, ahogy rájött miről beszélt neki.
Egyszerűen nem figyelt rá eléggé. Ezt a hibát még egyszer nem
követi el. Ledobta a törölközőt egy székre és befeküdt a lepedő
alá, leoltotta a villanyt, majd utána nyúlt. Lara jött hozzá, meleg,
lágy, és az övé volt. Megfordult, hogy beterítse a nőt a testével,
alkarjai fejének két oldalán voltak.
– Nekünk, - suttogta, - párosodott párként meg volt az első
veszekedésünk?
Lara úgy érezte, hogy minden feszültség kiszakad belőle ettől a
csendes kérdéstől. Amikor Walker egy szó nélkül eltűnt a zuhany
alatt majdnem sírva fakadt. Most, a torkát szaglászta, és
belélegezte a tiszta, férfias illatát, a farkasa a bőrének ugrott.
– Igen. Ez is hozzátartozik.

- 118 -
 Walker lejjebb engedte a súlyát, hogy még intimebb módon a
combjai közé helyezkedjen.– Ebben az esetben, már várom a
következő veszekedésünket.
Walker játszott vele, jött rá Lara, ez a férfi, aki sosem hitte,
hogy a szívének van kapacitása ilyen fényre. Torka összeszorult
az érzelmektől, egyik lábát a derekára csavarta, kezeivel
végigsimított még nedves vállain, a férfi soha nem szárította meg
teljesen és ezt általában Larának kellett befejeznie.
– Sajnálom, hogy rád kiabáltam majd ott hagytalak, - mondta
és rettenetesen érezte magát, hogy kerülte az érintését.
Tudattalanul védte így magát a fájdalomtól, de amint
lenyugodott eléggé, hogy gondolkodjon, rájött, hogy ezzel
bántotta őt, bántotta a társát. Ez majdnem megölte őt. – Nem
akartam megtagadni az érintés jogát tőled.
Walker hozzádörgölőzött, megcsókolta a homlokát. – Tudom.
Minden rendben. – Az állkapcsa durva volt a borostától,
végigdörzsölt a haján.
– Meg tudsz nekem bocsájtani? – Lara szemei égtek a
kendőzetlen kérdéstől.
– Mindig. – Az ajkaival rátalált a nőére, csókja egy
visszakövetelés, testének hője és súlya fizikai cirógatás. Lara
megadta magát a férfinak, szerette, ahogy Walker szerette őt, a
végtagjaik olyan tökéletesen összegubancolódtak, hogy nem
tudta hol kezdődik ő, hol végződik Walker. És amikor a gyönyör

- 119 -
rájuk tört, a testük egybefonódott, amikor együtt zuhantak.
●●●
LARA ARCA párja mellkasán feküdt, amikor kiemelkedett a
vágy bágyadt ködéből, Walker karja körülötte volt, a nő lábai a
férfi körül, mindketten síkosak voltak az izzadságtól, szívük
dübörgött.
– Le kéne zuhanyoznod újra. – Walkernek sokáig tartott
válaszolni, hogy Lara már félig elaludt, mikor a férfi hangja
átvágott az egymásban megtalált gyönyör hullámain.
– Az árnyékolásom az ilyen esetben ösztönös. – Egy csendes
vallomás. – Fiatalon meg kellett tanulnom, hogy hogyan kell
létrehozni és fenntartani, amikor rájöttem, hogy az
Elcsendesedésem hibás.
Mert, értette meg Lara teljesen éberen, a férfi szerette a
testvéreit – és később a gyerekeket – eléggé, hogy harcoljon
értük, eléggé, hogy eljusson egy Nyílhoz és egy fiatal lányhoz, akit
egy tanácsnok edzett.– El kellett rejtenem az érzelmeim
legkisebb jelét is.
Ez volt az igazság, jött rá Lara abban a pillanatban, amikor
megtörte elsöprő válaszának fojtogatását. A bólintást a sötétben
is látta, a farkas éjszakai látása tökéletes volt.
– A disszidálás után tudtam, hogy meg kell adnom a
gyerekeimnek, Siennát is beleértve az érzelmi támogatást is,
amire szükségük van, de tény, hogy a normál esetek során tudok

- 120 -
úgy működni, hogy leengedem a pajzsot, nem mindig vagyok
tudatában, hogy az magas stressznél visszacsapódik.
– Tudom, rájöttem. – Ez emlékeztette, hogy erős, csendes,
csodálatos a párjának vannak sebei, amiket biztos, hogy még a
külvilágnak sem mutatott meg, azért, hogy stabil otthont
biztosítson a gyerekeknek.
– Ahogy reagáltam, ütöttem… pánikoltam, - ismerte be, Lara,
megmozdult, hogy Walker szemeiben nézzen. – Ez volt az első
alkalom, hogy annyira eltávolodtál, hogy alig éreztelek és ez
sokkolt, a farkasom megijedt.
– Sajnálom. – Walker lehúzta magához és megcsókolta a szája
sarkait. Lara érezte a férfi bánatát, hogy fájdalmat okozott neki,
simogatta a mellkasát.
– Nem tudtad. Most már megértem az árnyékolást, szóval
nem fogok pánikolni. – Aggódni fog, de együtt kitartanak, kitart
amíg el nem jön hozzá. Mert mindig érte fog nyúlni. Ahogy ma is.
– Csak szándékosan ne csináld, oké?
Félresöpörte Walker homlokáról a hosszú, sötétszőke
tincseket.– Megígérem, hogy nem foglak így ellökni, mint ma.
Walker csendje mély volt, a szemei fogva tartották az övét,
amíg úgy nem érezte, hogy beszívja a zöld mélység. – Miért vagy
ilyen türelmes velem? – kérdezte végül a férfi, hangja nyers volt.
– Frusztrálnia kell, hogy annyira más vagyok, mint az alakváltó
férfiak.

- 121 -
 A férfiak, akik az érzelmeiket az arcukon viselik és a
csontjukban van egy nő iránti rajongásuk, akit a sajátjuknak
tartanak. Lara erre felnevetett, öröme fertőző volt.
– Szeretlek, mert az vagy aki, s nem annak ellenére, te
csodálatos férfi. – Lara szenvedélyesen megcsókolta a férfit,
amivel megbillogozta őt, ami miatt a gyönyörtől ki akart
nyújtózni, mint a macskák. – Mindent szeretek benned, -
folytatta Lara két csók között, - a becsületességedet, a képességed
arra, hogy olyan mélyen és valódian szeress, a bátorságod, még
ha van egy limit is, hogy mennyit beszélsz egy nap-
Kuncogás hangzott, amikor Walker megfordult velük,
megcserélve pozíciójukat.
– Megint ingerelsz?
– Talán.
Megkóstolta Lara mosolyát, borostás állát büntetésképp az
arcához dörzsölte. Lara bűnösen kiáltott, próbálta ellökni őt, még
ha lábai köré is csavarodtak… és ebben a pillanatban kopogás
hallatszott az ajtón. Lara elcsendesedett, figyelt éles farkas
füleivel. Walker kinyúlt telepatikus érzékeivel, a lányát találta
kint.
– Egy rémálom? – kérdezte Lara, már ki is szállt és felvette
köntösét.
– Nem, de valami hasonló. – Walker legördült a másik oldalon
és felhúzta a pizsama alsóját, amit korábban nem vett fel.

- 122 -
Egyszerre értek az ajtóhoz. Kinyitva Marleet a karjaiba húzta.
Habár a lánya mindig tiltakozott, hogy ő már túl nagy, de ma este
nem tette. Lara gyengéden szólt hozzá.
– Mi bánt, kicsim? – kérdezte ahogy mind leültek az ágyra.
Marlee, aki sosem sírt, most Lara kezét úgy fogta, mint valami
mentőövet, annyira zokogott, hogy nem tudott beszélni.
– Itt vagyunk, édesem! – Lara odahajolt, hogy kisöpörte
Marlee haját az arcából. – Mondd el nekünk, hogy mi a baj. –
Pillantása találkozott a férfiéval, aggodalom volt a napbarnított
arcon. Egyik karját a párja köré csavarta, közel volna Larát, míg
próbált a lányukkal telepatikusan beszélni.
Marlee?
Annyira meg va-vagyok ijedve, volt minden, amit kapott,
mielőtt a könnyek ismét kitörtek.
Walker nem lepődött meg, amikor a kócos Toby megjelent az
ajtóban. A fiú mindig felkelt, ha Marlee zaklatott volt.
– Mentem és hoztam neki tejet, amikor észrevettem, hogy
veletek van, - mondta és feltartotta a meleg poharat.
Walker bólintott neki, hogy jöjjön be. Tejet az ágy melletti kis
asztalra téve Toby Lara mellé ült és odahajolt, hogy meghúzza
Marlee haját. – Ne sírj, Marlee-Barley, fehérrépává változol.
Marlee a könnyein át elmosolyodott ezen a nevetséges
kijelentésen és a zokogás lassú zihálássá vált. A lány továbbra is
Walkerhez tapadt, azonban Lara kezén lévő kezének bütykei

- 123 -
fehérek voltak a szorítástól.
– Mi történt? – kérdezte Walker és Lara Tobyt is behozta az
ölelésbe.
– Rossz gondolataim voltak, - volt a színtelen válasz. –
Felébredtem és nem tudtam aludni, ekkor kezdtek rossz
gondolataim lenni és nem tudtam megállítani őket. – Minden
szavából sütött a fájdalom, ahogy leírta mi történt a súlyos
szorongás során. – Nem tudtam megállítani őket.
– Elárulod nekünk ezeket a gondolatokat? – kérdezte Lara
gyengéden.
– Azt gondoltam mi van ha a Tanács eljön és újra elvisz
minket? Akkor többé nem lehetünk egy család.
A férfi pillantása találkozott Laráéval, nem kellett hozzá
mentál orvos, hogy feltárja a lányuk félelmét. Mélyen belül
Marlee a saját boldogságától ijedt meg. Walker megértette.
Éjszakánként néha ő is felijedt, biztos volt benne, hogy új élete
egy álom, és egy steril ágyban aludt, nem pedig Lara melegsége
mellett, a családja biztonságban volt a veszélytől.
– Ez nem fog megtörténni, - mondta Walker határozottan,
közben Lara elengedte Tobyt és letörölte Marlee könnyeit,
kisimította a kicsi haját. – Most már a SnowDancer része
vagyunk és a falkánk kiáll értünk. – Senki sem bánthat egy
SnowDancer gyereket és úszhatta meg.
– Igen, - felelte Toby, ismét bebújt Lara ölelésébe, - plusz

- 124 -
Walker bácsi és Judd bácsi, Sienna és Hawke túl ijesztőek a
Tanácsnak.
Walker szemei összeszűkültek, amikor Marlee ajkai egy igazi
mosolyra húzódtak, a vihar sokkal gyorsabban ült el mint
gondolta.
Mit csinálsz Toby? Tudta, hogy még egy kezdő psziché is, mint
Toby el tudta venni a negatív érzéseket.
Egy kicsit segítettem neki. Elvettem a rossz érzéseket, így tud
gondolkodni
Hogy vagy? A sötétség megtapasztalása volt az ára annak,
amit egy psziché fizetett az ajándékáért.
Jól vagyok. Tisztában vagyok Marlee félelmének lehetséges
mellékhatásával, szóval a pánik nem ragadhat el engem úgy,
mint őt.
Walker feljegyezte, hogy később ossza meg a telepatikus
beszélgetés részleteit Larával, figyelte, ahogy párja felvette a tejet,
amit Toby hozott. – Marlee? Miért nem iszod meg ezt édesem.
Lara kezét elengedve a lányuk kiugrott az öléből. – Túl nagy
vagyok már, - mondta, és a pír felkúszott az arcán.
De zavara ellenére elfogadta Lara ölelését és pusziját, aztán
nekidőlt Lara lábának míg ivott a tejből. – Úgy viselkedtem, mint
egy csecsemő, - mondta miután megitta a tej felét.
Toby oldalba bökte. – Te vagy a család babája, Marlee-Barley.
– Nem is. – Egyenesen kuzinjára nézett, befejezte a tejet, a

- 125 -
poharat az ágy melletti asztalra tette. – És te babább vagy, mint
Sienna.
– A babább egy nem létező szó. – Toby a karjai közé húzta,
amikor felé pördült, mindketten nevettek, ahogy Toby próbálta
megvédeni magát Marlee „mancsai” elől.
Lara mosolygott és nekidőlt Walkernek. A férfi karját köré
csavarta, arcát a nő ruganyos, selymes loknijainak szorította és
figyelte a gyerekeket, ajkai felfelé húzódtak ártatlan örömük
láttán.
Aztán Lara is nevetett, amikor Marlee tökéletesen utánozta
egy farkas morgását, és Toby majd megszakadt ettől, amitől
kontrollálhatatlan nevetésben tört ki, s unokahúga prédája lett,
és mosolya vigyorrá vált.
A családom. A párom.
Rókafényes tekintet találkozott Walkerével, ahogy Lara
megfordult, hogy ránézzen, mintha meghallotta volna a
gondolatait. – Jó érzés, ugye? – mosolyogva megcsókolta az állát.
– A saját kis falkánk.
– Igen.

- 126 -
 Epilógus

LARA SZINTE el sem hitte hogy párosodási ünnepségük estéje

volt. Párja karjaiban ringatózott az jazz banda élő zenére,
körülnézett a Falka Körében, a táncparkett középen volt, amit
piknik asztalok vettek körül.
Az asztalok mindenféle finomságot garmadáját tartalmazta,
amelyet mind felnőttek és gyerekek élveztek, az anyja, gondolta
Lara mosolyogva, kétségtelenül azóta a nap óta tervezte a menüt,
hogy Lara és Walker párosodtak. Óriási festett pillangók
díszítették a fákat; Marlee hozzájárulása a tervhez. A fán lévő
teremtményeket Toby és a barátai vágták ki és ragasztották össze,
mielőtt Marlee, Sienna, Evie, Brenna és számtan fiatal falkatag
kifestette, beleértve a kis izgága, de tehetséges Bent.
– Nézd meg mit csinált a kis babám, - mondta Ava örömtelien
korábban, rámutatott egy pillangóra, melyet lelkes, örömteli
festése szinte életre keltett. – A Stone művészi tehetség tisztán
érezhető.
Most ez a pillangó és a többi is tündérfényként ragyogott, ami
megszínezte a kora esti sötétséget, a falkatársak hangjai és a
gyerekek nevetése összefonódott a zenével.
– Boldog vagy? – Walker lélegzete simogatta a homlokát,
férfias hőjétől farkasa a bőrének ugrott, ahogy megtette reggel,
mikor egy kora reggeli futásra alakot váltott.

- 127 -
 – Olyan boldog vagyok.
A falka párosodásuk miatti boldogsága tisztán érezhető volt
azóta, hogy Walker udvarolni kezdett neki, de Lara ma estig nem
értette meg annak kiterjedtségét. Puszik az arcára, ölelések,
elsuttogott gratulációk ajándékokkal együtt, és csak jöttek
folyamatosan. Walker az egész este folyamán az emberekkel
kezet rázva találta magát, számtalan gyerek ölelte meg.
– Jól érzed magad? – kérdezte Lara, tudta, hogy Walker
jobban szeretett háttérbe húzódni.
– Téged ünnepellek. – Ajkainak lassú görbülése. – Tökéletes
este.
– Walker.
Walker lehajtotta fejét és egyik kezét Lara tarkójára csúsztatta,
majd lassú, tökéletes türelemmel csókolta meg… annyira hosszan
és mélyen, hogy mély üvöltések hallatszottak körülöttük. De a
társa nem engedte el, amíg kész nem volt.
Lara frusztrált és felhevült volt, kezeit ökölbe zárta a finom,
fehér pamutingen, remegő lélegzetet vett. – Amikor már azt
hiszem, meg tudom jósolni, mi lesz a következő lépésed…
Walker megsimogatta az ajkát, a másik kezét lecsúsztatta
hátának aljára, közel tartotta magához. Jobban szeretlek, mint
azt képes lennék szavakba önteni, vagy leírni. Te vagy az én
csillagfényem a sötét éjszakában.
Lara szemei könnyektől csillogtak a romantikus nyilatkozattól,

- 128 -
suttogva válaszolt, - Most tetted meg.
A férfi mozdulatlanná vált. – Lara hallottad ezt?
– Igen természetesen. – mondta, elszipogta a boldogság
könnyeit. – Nincs akkora hangzavar. – Walker ajkai mosolyra
görbültek, és ezután már úgy vigyorgott, ahogy otthonuk privát
szféráján kívül ritkán tette. Hallod ezt is?
– Igen, én… - Lara szemei kitágultak, ahogy rájött, hogy a férfi
szája nem formált szavakat. – Ez lehetetlen.
Tudott két alakváltó/mentál párról, akik között volt
telepatikus kommunikáció, de mindkét esetben voltak szokatlan
körülmények. – Nem rendelkezem mentál génekkel.
Walker megfogta az arcát, behajtotta a térdeit, hogy szemeik
egy síkba kerüljenek. – Igen, de van egy olyan képességed, ami
lehet egy mentálnak is. Van racionális értelme, hogy van itt
kapcsolat, még ha az alakváltó gyógyítást többé nem ismerik el
igazi pszichikus ajándéknak.
Lara gondolkozni próbált, elveszítette a fonalat, az agya teljes
káosz volt.
– Beszéljünk később a logikáról.
Izgatottság bugyogott Larában, ez alkalommal ő csókolta meg
a férfit, belecsípett az alsó ajkába, megszívta az érzéki fájdalmat,
farkasa ki akart törni a testéből.
– Hallasz engem, ha erősen koncentrálok? – Walker megrázta
a fejét, homlokát ráncolta.

- 129 -
 – Nem. De idővel fejlődhet.
Tudván, hogy a telepátia csak egy irányban működött, nem
csökkentette végül az örömét, nem amikor a legnagyszerűbb
ajándékot kapta, a képességet hogy hallja Walker gyönyörű
gondolatait róla.
– Beszélj hozzám, - suttogta, közelebb bújva. – Szeretlek a
fejemben hallani.
Walker mosolygott. Mondtam már, hogy mennyire tetszik a
ruhád?
– Nem. – Átkarolta a férfi nyakát, Walker keze nyakban
megkötős, vörös ruhájának csípő részén volt.– És én sem
mondtam neked, hogy milyen szexi vagy öltönyben. – Az
acélszürke tökéletesen illett hozzá. – Ez azt teszi velem, hogy
megragadjam a nyakkendőd és berángassalak a hálószobánkba.
Nem hallanál tőlem tiltakozást.
Lara lenyúlt, hogy az ing egyik gombjával babráljon, ahogy
folytatták a ringatózást a zenére, és gyengéd, csodálkozó hangon
azt mondta, - A csillagfényed?
A mindenem vagy.

- 130 -