-1-

Hűség és Becsület
(Allegiance of Honor)

Fordította: Annie

A fordítás saját szórakoztatásra készült,

kereskedelmi forgalomba nem hozható.

-2-
Eddig hivatalos és rajongói fordításban megjelent
könyvek olvasási sorrendje:

A csábítás hangja + törölt jelenetek

Csemete
A bűn hangja
Vonzódás
A zuhany
A kannibál hercegnő
Látomás
Az elcsendesedés visszhangja
Borzongás
Miss Leozandra
Csábító simogatás
Feloldozás
A beszélgetés
Szabadulás
Dorian
Ajándék Kitnek
Filmes este
Megperzselve
A parti
Emlékek kereszttüzében
Karácsony a konyhában

-3-
 Az igazság kötelékei
Becserkészve
Farkas iskola
Tiszta piszok
Udvarlási nyilatkozat
Otthon
Az alfa csókja + kimaradt jelenetek
Vad éjszaka
Naya legfontosabb látogatói
Bevásárlás
Hawke követése
Az intimitás természete
Palacsinták
Kusza szükség + kimaradt jelenetek
Meggyőződéses partnerek
Tánc Cooperrel
Póker parti
Éjfekete szív + kimaradt jelenetek
Vasárnap reggel
Vacsorakészítés
Éjféli titkok
Bújócska
Újévi csókok
A Tél pajzsa + kimaradt jelenetek

-4-
 Kerti házavató
A remény szilánkjai
Romantika Drewal
A farkas dala
Hűség és Becsület
Rowan
Ben és a gömbdísz

-5-
 Az író
jegyzete

Kedves Olvasók!
Köszönöm, hogy velem tartottatok a mentál-alakváltó világba
tett utazások során. Ez vad és megjósolhatatlan utazás volt, ugye?
Nagyon élveztem és minden új történettel egyre jobban
beleszerettem a világba és a karakterekbe, akik benne élnek.
A remény szilánkjai lezárja az első nagy ívet, vagy évadot, míg
megnyitja a másodikat. Azonban mielőtt teljesen elmerülnénk a
második ívben, vissza akartam tekinteni és látni mennyire
messzire jutott a világ és a benne lévők a Vonzódás óta.
Nemcsak ezt, de fel akartam fedezni a milliárdnyi kapcsolatot,
amik összekötik a karaktereket. Ezt a könyvet írva a legnehezebb
az volt, hogy nem volt esély mindenkit ragyogni hagyni, de hely
se lett volna, mert soha nem egy egyszerű kapcsolat volt. Minden
karakter számtalan módon kapcsolódik másokhoz a falkákon,
barátságokon, véren, hűségen és természetesen a szerelmen át.
Így ez a könyv, míg folytatja a mentál-alakváltó idővonalát,
mert semmi nem állandó ebben a világban, egyben egy áttekintés

-6-
a karakterek egymásba kapcsolódó életén át, azokén, akik
fontosak voltak számunkra a könyvekben és novellákba. Ekkora
kiterjedt karakterhálózattal nem mindenki kapott említést, vagy
oldalt minden könyvben (képzeld el, akkor mennyire hosszú
lenne egy könyv!), de ebben a történetben információt kapunk
sok emberről.
Még most is nem minden került be, amit a könyvbe bele
akartam tenni, így több mint egy törölt jelenet osztok meg a
hírlevelemben, ami a következő hónapokban érkezik.
Feliratkozhattok rá a weboldalamon: nalinisingh.com.
Remélem élvezni fogjátok a Hűség és Becsület könyvét, és
ezután a következő könyvet és a mentál-alakváltó széria második
évadát.
Nalini

-7-
 Hiperkocka

Senki sem tudta megjósolni ezt a pillanatot.

És ahogy az óra 2082 felé ketyeg, senki sem tudja, mi fog
történni. A világ számtalan módon megváltozott, mióta egy
kardinális psziché szemben ült egy alakváltó alfával, a psziché
próbálta elrejteni érzéseit, az alfa próbált a bőre alá látni.
Majd volt háború, pusztítás, heves szerelem.
Hűségek teszteltettek.
Az élet rendje felborult.
A vér vörösen folyt, ahogy azok, akik a hatalmat birtokolták
ártatlan életeket oltottak ki.
Katonák haltak mg,
Gyermekek születtek.
Kötelékek alakultak ki.
Szívek fonódtak össze.
Öreg gyűlölködéseket felejtettek el és a béke törékeny volt… és
a világ kritikus kereszteződéshez érkezett.
A kötelékek kitartanak?
Vagy felemelkedik a káosz?

-8-
 1. rész
1. fejezet

Lucas Hunter, a DarkRiver leopárdok alfája befejezte a hívást,

miközben mutatóujját a komm képernyőn tartotta. A furcsán
nyugodt tett meghazudtolta elméjének jelenlegi állapotát: álla
hevesen megfeszült, karmai majdnem kipattantak bőréből, ahogy
feketepárduca vicsorgott.
Még mindig küzdött a vicsorgással, mikor az egyik őrszeme
bedugta fejét a szobába. Ez a szoba volt Lucas magán irodája a
Chinatowni Központban, ahol milliárdnyi üzleti vállalkozásukat
irányították. Éjfekete haj és zöld szemek, amik élének voltak
mélybarna bőrén, vállai kemények, Clay hivatalosan a Vezető
Kivitelezési Felügyelő a DarkRiver Kivitelezőnél, de egyben a
falka egyik legmegbízhatóbb tagja volt, olyan férfi, akiről Lucas
tudta, hogy mindig védi a hátát.
Ma az őrszem úgy öltözött, mintha ki akarna menni az
építkezésre, nadrágja strapabíró fekete anyagból készült, ami
ideális volt a kinti környezethez és pólója vad zöld színű, rajta a
DarkRiver Kivitelező fehér felirata. De mikor megszólalt, azt
mondta – Jon és a barátai találtak valamit a mólónál.

-9-
 Lucas morgott, nem volt kedve az újoncok bolondozásához. –
Miért nincsenek suliban?
– Fél napjuk szabad. Valami nagy városi tanárgyűlés van. –
Clay pólójának jobb ujja megemelkedett, ahogy kezét a kilincsre
tette, felfedte a vágott vonalú tetoválást, ami visszhangozta a
Lucas arcán lévő jeleket. Lucas ezekkel a recés, állatias jelekkel
született, amik alakváltó vadászként jelölték meg őt, olyan
képességgel született, amivel követni és kivégezni tudta a
gonosszá vált alakváltókat, akik teljesen egybeolvadtak
természetük állati felével.
Azonban a vad állatokkal ellentétben a gonosz alakváltókat
nem hagyhatták kóborolni, mert bár állati bőrben voltak, nem
voltak állatok. A gonoszok gyakran azok az emberek után
mentek, akiket szerettek, mikor teljesek voltak, mintha egy
részük emlékezett volna rá, hogy egyszer kik voltak és irigyelték
falkatársaikat és szerelmeiket, hogy még mindig azt az életet
élték. Lucasnak hét éve nem kellett egy gonoszt sem kivégeznie,
és remélte ez a rekord kitart a következő hét évben, és az azutáni
hétben és így tovább.
Egy alfa sem akarta megölni az embereit.
Clay tetoválása mást jelentett, mint a DarkRiver többi
őrszeménél, a tinta jelet Lucashoz való hűségének csendes
szimbólumaként hordta. A hűség olyan volt, amit Lucas soha

- 10 -
nem vett félvállról. Egy alfa, aki nem tisztelte az erős férfiakat és
nőket nem lehetett alfa.
– Bárhogy is, odamegyek és megnézem – mondta Clay most. –
A gyerekek aggódónak tűntek.
– Veled jövök. – Lucas megkerülte az asztalát, fezült izmait
ellazításképp megrázta, ami a komm hívásnál kezdődött és még
mindig megvolt. – Jó lesz a friss levegő. Sétálni akarsz? – A
vízpart nem volt messze.
Clay ránézett nehéz fekete órájára, ami bal csuklóján volt. –
Jobb kocsival. Egy órán belül a munkahelyszínen kell lennem.
– Én visszasétálok, így ha beszéltünk a srácokkal azonnal
odamehetsz. – Kivette telefonját, üzenetet küldött, ahogy
kimentek az épületből és beültek a falka járművébe.
A válasz harminc másodperc múlva érkezett, ami csökkentette
feszültségét. Ahogy az érzelmek, amik végigcsókolták Saschával
való kötelékén. Semmi nem nyugtatta meg párducát olyan
gyorsan, mint az ő érintése. És bár olyan nő volt, aki meg tudta
gyógyítani az érzelmi sérüléseket, psziché ajándéka nagyra
becsült volt, tudta, nem próbálja meg őt manipulálni, vagy
befolyásolni. Nem Sascha szerelme nyugtatta meg őt, hanem a
tudás, hogy ő és gyermekük ép és egészséges volt.
Mellette Clay csendben maradt, miután elindultak a
Központból. Az őrszemben már nem voltak sötét érzelmi

- 11 -
suttogások, mint régen, a nagy, izmos őrszem egyszerűen csendes
volt.
– Csendes tó – mondta nem olyan régen Lucas párja, fehér
csillagos fekete kardinális tekintetében szikrák ragyogtak, amik
csak a pszichék szemében jelentek meg. – De nem üres. Clay csak
nyugodt, koncentrált és nagyon, de nagyon elégedett, romlatlan
békét érzek, mikor a közelében vagyok.
Clay nem mindig volt ilyen. Egy erős, de fegyelmezetlen
tizennyolc évesként jött a DarkRiverbe, aki soha nem volt addig
falka tagja, aki magán kívül nem ismert más alakváltó leopárdot.
Sőt, fiatalkorát javítóintézetben töltötte. Ez dühösen, elveszve és
agresszíven hagyta őt, egy nagy, veszélyes macskaként, aki nem
tudta hogy kezelje erejét és a benne tomboló dühét.
Nathan, a DarkRiver rangidős őrszeme találta meg az elveszett
fiút és húzta a DarkRiverbe. De Clay maga csinálta a nehéz
munkát, hogy őrszemmé vált, elnyerte helyét Lucas mellett.
Érzelmileg hosszú ideig törött volt, a DarkRiverbeli feladatai és
Lucashoz és a többi őrszemhez való hűsége volt, ami távol
tartotta, hogy behódoljon démonjainak.
Majd jött Talin.
A vele való párosodás, majd Jon és Noor örökbefogadása után
Clay igazán hátrahagyta a magányosságot és a múlt fájdalmát.
– Trinity Egyezmény? – Az őrszem Lucasra pillantott, mielőtt
figyelme visszatért volna az útra.

- 12 -
 Lucas lehúzta az anyósülésnél az ablakot, ujjaival az ajtó
peremét érintette meg. – Igen és nem.
A világon átívelő és úttörő együttműködési megállapodás az
ötletből a megvalósulásig nagyon rövid idő alatt jutott el,
köszönhetően a Konzorcium létezésének. Az árnyék csoport célja,
hogy destabilizálja a világot, hogy hasznot húzzon a biztos
káoszból, ami úgy ért véget, hogy ellentétes hatást váltott ki,
mikor a különböző csoportok beszélni kezdtek egymással és
rájöttek közös az ellenségük. Sajnos míg a Trinity kritikus előny
volt, hogy harcoljanak a világ stabilitásáért, a sebesség, amiben
összetették több mint egy kardinális lukat eredményezett.
A tény, hogy a sietség elkerülhetetlen volt, nem jelentette,
hogy a kérdések nem voltak púpok a hátán. Főleg mióta a tinta
alig száradt meg az első aláírásokon, a Trinitynek nem volt
adminisztratív struktúrája, ami azt jelentette, mindent ad hoc
szinten kezeltek.
De nem emiatt épült morgás Lucas torkában, párduca
agresszív védelmezésben borzolta fel magát újra a komm hívás
miatt, ami ismét az elméjébe tolult. – Aden hívott, hogy átadjon
pár titkos infót – mondta a Nyíl Osztag vezetőjére utalva.
Orgyilkosok és fekete műveleti katonák, akiknek nem voltak
vetélytársaik, a mentál faj halálos mumusai, akik most már
csendes hősök voltak.
Aden volt az, aki a Trinityt elindította.

- 13 -
 Clay gyorsan megint ránézett. – Kint vannak a karmaid.
– Bassza meg. – Lucas tudatos erőkifejtéssel visszavonta őket,
majd kisimította szeméből a haját, fekete tincsei a tarkójáig értek
most. Általában rövidebbre vágatta, kivéve hogy Sascha szeretett
beletúrni. Néha talán emberbőrt viselt, de nagyon macska volt,
nem tett semmit, hogy csökkentse esélyét a cirógatásra.
Sajnos elméjében most nem gyönyörrel teli gondolatok voltak.
– Aden emberei felvettek egy beszélgetést Nayáról a
Mentálháló hátsó csatornáin. – Sascha elmagyarázta, hogy a
mentális hálózat kapcsolta össze a földön az összes mentált,
kivéve a kiugrottakat, a tudás hatalmas tárháza volt. Az folyékony
volt és annyira hatalmas, hogy soha senki nem ismerhette meg
minden részét.
Azonban a Nyilak a legsötétebb völgyekben jártak. Hősök vagy
sem, valaki még mindig vadászott a szörnyekre, akik a
Mentálhálón bolyongtak, a kicsavarodott elmékre, akik csak ölni
és bántani akartak. Mert az évszázados hideg érzelemmentesség
ellenére, aminek ki kellett volna vágnia a mentális instabilitást és
hibák nélküli fajjá kellett volna változtatnia őket, a mentáloknak
abnormálisan magas volt a sorozatgyilkos arányuk. A Nyilaknak
volt meg egyedül az ereje és képessége, hogy elkapják ezeket a
gonosz szörnyeket.
– Miért beszélnek idegenek a kölyködről? – Clay kérdése
morgás volt. – Naya kurvára nem az ő dolguk.

- 14 -
 – Pontosan. – Lucas védelmező vágya semmi más nem volt,
csak erőszakos. Egy része azért, mert az volt aki, alfa potenciállal
született és ebben benne volt az erőteljes védelmező vágy.
Az ő esetében ezt a vágyat az a gyermekkori támadás horrorja
fente pengeélesre, ahol édesanyja meghalt és apja kritikusan
megsérült, Lucast egy ellenséges falka tartotta fogva. Fiatal,
gyenge és összetört szívű volt, hogy végig kellett néznie anyja
halálát, kétségbeesetten próbált kiszabadulni kötelékeiből, hogy
megmentse apját. Elbukott.
Az a fiú azonban már hosszú ideje nem létezett. Lucas már
férfi volt. Egy alfa, aki vérben keresztelkedett. Bárki, aki csak
meg meri érinteni bárki haját, aki védelme alatt állt, akkor letépi
a karjait. Ez csak a kezdet volt. – Adennek nem volt sok részlete
– mondta Claynek – azt mondta, hogy a beszélők nem
speciálisan Naya nevére utaltak, de megemlítettek egy mentál-
alakváltó kölyköt, leopárd apával ami vitás pont volt.
Jelenleg csak egy ilyen gyerek volt a világon, kinek mentál és
alakváltó szülője volt: Nadiya Shayla Hunter. Naya. Lucas és
Sascha tüzes, intelligens, huncut lánya, aki pár hét múlva egy
éves lesz.
Alig egy éves élet és a lány már alapjaiban megváltoztatta
Lucast.
A férfi megértette már, apja miért ment el békében. Carlo
Hunter szeretett párja, Shayla mellett harcolt, hogy megvédje

- 15 -
gyermeküket, majd küzdött a gyötrelmes fájdalommal, hogy
elvesztette őt és a hosszú ideig tartó brutális kínzás hatásai miatt.
De hatalmas sérülései ellenére békében hagyta el a világot. A
halál semmit nem jelentett, mikor fia biztonságban volt.
– Szerinted ez kíváncsiság volt? – kérdezte Caly. Az őrszem
tisztán láthatóan küzdött azzal, hogy légzését egyenletesen tartsa,
kezeit megfeszítette és elernyesztette a kormánykeréken. – Most
hogy az Elcsendesedés lehullott és a mentálok szabadon
érezhetnek, lehet kapcsolatunk, a jövőn gondolkodnak. Naya a
jövő élő, lélegző szimbóluma.
– Nem. – Még ha kíváncsiság is volt, Lucas akkor sem szerette,
hogy lányáról idegenek beszéltek, kiknek veszélyes része
fertőzően az Elcsendesedés lehullása és a mentálok
„tökéletességének felhígítása” ellen voltak, de ez sokkal rosszabb
volt. – Aden azt mondta, hogy az emberei a „tisztaság” említését
is hallották a beszélgetésben. – Nem mindenki változott meg,
főlek mikor a változás kihívta saját fajuk felsőbbségi világnézetét.
– Bassza meg. – Clay hangja nyers volt. – Azt hittem a Tiszta
mentálok halottak.
– Azok. – Az erőszakos Elcsendesedés melletti csoportot
levadászták. – De ideáik még megmaradtak és elnyelődtek a
fanatikus, ronda elmékben. Nincs bizonyíték, de a Konzorcium
talán megkeverte az avas levest.

- 16 -
 Mindezek után egy taktika, amivel nagyobb mértékben
próbálkoznak.
– Meg kellett történnie – mondta Clay váratlanul. – Mivel a P-
k hírtelen annyira erősek lettek, rohadt sok sértettség pislákolhat
az emberek elméiben, akik korábban magukat gondolták
nagykutyának. Hírtelen ezek az „alantas” mentálok hősök lettek.
Lucas biccentett. Saját tehetséges párja régen hibásnak hívta
magát, így tanították őt. – Aden emberei töredékeket kaptak el,
de voltak határozott említések, hogy Naya anyja P, és
megbeszélések, hogy kapják el mindkettőjüket. – Kezei ökölbe
szorultak, gondolkodásra kényszerítette magát. – Át fogok nézni
minden biztonsági protokollt, ami Nayát és Saschát érinti.
Tudata, hogy Sascha teljesen támogatja, párja talán
felháborodott néhány biztonsági óvintézkedésen, amit a
DarkRiver alfa pár feleként be kellett tartania, de teljesen
egyetértett mindin biztonsági intézkedéssel, ami a kölyküket
illette. Ha volt valami, amiben Sascha védelmezőbb volt, mint
Lucas, gyakran emlékeztetnie kellett őt, hogy Naya leopárd
alakváltó, több szabadságra volt szüksége, mint a hasonló korú
mentál gyerekeknek. A macskák nem szerették a ketreceket. Még
a törékeny csontú és puha babakezű kis macskák sem.
Emlékezz erre, utasította magát. Ne engedd meg az
ellenségednek, hogy olyan helyzetbe kényszerítsen, ahol
bántanod kell a gyermekedet.

- 17 -
 ***
Sascha szorosan pórázon tartotta aggodalmát, miután Lucas
figyelmeztette őt a Nayáról szóló veszélyes beszélgetésekre a
Mentálhálón. Nehéz volt, mert pontosan tudta milyen alattomos
elmék voltak a Háló sötét sarkaiban és ezen elmék közül néhány
milyen erőszakosan vetette meg az alakváltók állatias
természetét.
Számukra Sascha és Lucas csodás gyermeke abnormalitás volt.
Düh öntötte el a belsőjét.
– Mama!
Dühét kemény akarattal kontroll alá vonta, szorosabban fogta
Naya kezét, ahogy babája előtte sétált. Az ő és Lucas zöld szemű
kislányának meglehetősen jó egyensúlyérzéke volt a korához
képest és makacsul elhatározta, hogy sétálni fog, de még túl kicsi
volt az erdei talajhoz, ami nem volt teljesen egyenletes, így
Sascha segített neki egyenesen menni.
Nem mintha Naya nem állt volna már meg egyszer.
Azonban most kicsi ujjai hevesen szorították Sascha kezét,
bőre puha és arany mézbarna volt. Sascha sötétméz és Lucas
tompább arany bőrének keveréke. Ango-indiai, japán, ír, olasz,
még több, Naya gyönyörűen komplikált genetikai örökséggel
rendelkezett.
– Naya! – válaszolt ugyanolyan örömmel a hangjában, amitől
lányuk hatalmas nevetésben tört ki.

- 18 -
 Elmentek a sasfészektől, ő, Naya, Julian és Roman az utolsó
métereket tették meg, hogy elérjék a DarkRiver Yosemite
területének határát, létrehoztak egy rendszer gyülekezésre
alkalmas játszóteret a DarkRiver kölyköknek, amit a Nyíl
gyerekekkel osztottak meg. Az órák eredetileg arra szolgáltak,
hogy megtanítsák a Nyíl gyerekeket játszani, mert Aden
irányítása előtt az osztagban az edzések során elfojtották
ártatlanságukat, ahol azt tanították nekik, hogy legyenek
kegyetlen orgyilkosok és nem többek.
Nagyon gyorsan történt a változás: Az alakváltó és ember
gyerekek megtanították a Nyíl gyerekeket nevetni és játszani, míg
a baba Nyilak többször megállásra késztették vadabb
játszótársaikat, hogy gondolják át mit akartak csinálni. A legjobb
dolgok a barátságok voltak, amik kezdtek kialakulni, a gyerekek
az órákon kívül is kapcsolatban maradtak.
A falka felállított mászókákat és hintákat, bár ez nyitott terület
volt a szervezetlen játékra. Nem sok nem falkabeli ember élt
ennyire kint, de azok a kevesek, akik igen szívesen fogadták, hogy
használják a játszóteret.
– Fiúk.
Julian és Roman megfagyott, ahogy előre iramodtak, két kis
szobor farmerbe és pólóba öltözve. Sascha ajkai mosolyra
húzódtak. Időbe telt neki megtanulni ezt a hangszínt, de nagyon

- 19 -
hatásos volt, hogy megkapja kedvenc dupla bajkeverőjének
figyelmét.
Tamsyn fiai voltak az első alakváltó gyerekek, akikkel Sascha
addig találkozott, és imádta őket, bűnösnek érezte magát, hogy
elkényezteti őket, de megtanulta fegyelmezni őket, ahogy nőttek.
Nem mert rossz módon lettek volna csintalanok, hanem mert
mindketten erős személyiségek voltak és már meg kellett
érteniük mi volt megengedett, Sascha volt a főnök, mikor vele
voltak.
A falka hierarchiája okkal létezett, és a DarkRiver kölykök
számára ennek léte erős alapokat adott, amin állhattak. Nem volt
zavarodottság, sem félelem. Csak egy biztonságos hely, ahol
tesztelhették saját erejüket és belenőhettek személyiségükbe.
Furcsán úgy tűnt, ez működött a fiúk macskáján, Ferociuson
is, hála Roman és Julian heves védelmezése miatt, a macska is
nagy leopárdnak képzelete magát. Ma azonban Ferocious otthon
volt, így Saschának csak a két fiúval kellett foglakoznia,
mindketten első éves iskolások voltak.
Elérte a két imádnivaló „szobrot”, Naya még mindig fogta
kezét, Sascha azt mondta – Most már megmozdulhattok, de
maradjatok közel. – Ezek a játékórák csak akkor működnek
hosszú távon, ha mindenki biztonságban érezte magát.
A Nyilak azért voltak Nyilak, mert halálos mentális
képességekkel születtek.

- 20 -
 A felnőtt Nyilak, akik segítettek a játékórákon kiterjesztették
saját áthatolhatatlan pajzsaikat, hogy körülvegyék a fiatal Nyíl
elméket, így a gyerekek nem csaptak ki véletlenül és szabadon
játszhattak, nem aggódtak, hogy elvesztik kontrolljukat halálos
erejük felett. Ennek ellenére Sascha mindig plusz réteget adott
minden ember és alakváltó elméhez a játszótéren.
A legtöbb emberrel ellentétben az alakváltóknak erős
természetes pajzsaik voltak, de nem akartak kockáztatni.
Ashaya is általában részt vett és ők ketten le tudták fedni az
egész csoportot. Azokon a ritka alkalmakkor, mikor a tudós nem
tudott itt lenni Faith ugrott be. Sachával és Ashayával ellentétben
a jövőbelátónak nem volt gyereke, de szeretett velük játszani és
szívesen segített. És mivel Faith hiperrealisztikus illúziókat
tudott létrehozni, ami lenyűgözte a gyerekeket, népszerű vendég
volt.
Ma Sascha elérve a játszóteret azt látta mindkét nő ott volt.
Ashaya gazdag barna bőre ragyogott a napfényben, csodásan vad
göndör tincseit befonta. Azok a tincsek első pillantásra
sötétbarnáknak tűntek, de több árnyalat is volt bennük, a tiszta
feketétől az arany tincsekig. A másik nő farmert és nagyméretű
UC Berkeley pulóvert viselt, ami biztos a párjáé volt.
Mellette Faith pacsizott Keenanel, mielőtt Ashaya hat és fél
évese elrohant játszani. Mivel a Nyilak nem érkeztek meg, több
DarkRiver kölyök, valamint két nem falkához tartozó ember

- 21 -
barátaik már a mászókákra másztak. A ma csak reggeli iskolanap
hosszabb játékidőt adott és a gyerekek nagyon örültek neki. A
Nyilaknak saját iskolájuk volt, de ők is boldogan utánozták a fél
nap szünetet.
– Elmehetünk játszani Sacsha drágám? – kérdezte Julian,
pajkos kifejezése rögtön mellbe vágta Saschát.
– Igen, Mr. Ryder.
Komoly válaszára az ikrek annyira nevettek, hogy szemük
leopárdjaik arany-zöldjébe változott, mielőtt Julian kezét
Nayának nyújtotta, ahogy Roman is. – Gyere Naya!
Naya egyszerre ragadta meg mindkét fiú kezét lenyűgözően
ügyes totyogós koordinációval és együtt elmentek. – Amilyen
energetikusak – mondta Sascha Faithnek és Ashayának –
annyira hihetetlenül türelmesek vele. – Ahogy nézte őket az ikrek
felemelték Nayát a totyogósoknak való hintába és
megbizonyosodtak róla, hogy biztonságban volt.
Naya boldogan rúgott ki lábaival.
– Azok – értett egyet Ashaya mosolyogva, míg tovább figyelte
a gyerekeket. – Ez része a személyiségüknek, de egyben szövetség
is, ahogy felnőnek és ahogy a DarkRiver falkaként neveli a
gyermekeit. – A homlokát ráncolta, ahogy egy ember gyerek
majdnem elcsúszott, csak hogy egy gyors gondolkodású kölyök
megfogta.

- 22 -
 – Maureennek orvoshoz kellett vinnie a babáját – mondta
Ashaya, a DarkRiver szomszédjaira utalt. – Megkért, hogy
vigyázzunk a két lányára.
Sascha már kiterjesztette pajzsait, hogy támogassa Faitht és
Ashayát, különösen figyelt az ember gyerekekre. Az elméik sokkal
sérülékenyebbek voltak, mint az alakváltó fiataloké. –
Megvannak.
– Szeretem ezt. – Királykék V nyakú pulóverbe öltözve, ami
elütött sötétvörös hajától és csodásan állt krémszínű bőrén, Faith
az egyik padon ült, amit a gyerekek akadálynak használtak, hogy
felugorjanak rá, vagy átmásszanak rajta, vagy klubház lehetett
alatta, csak a képzelt szabott határt. – Annyi ígéret van itt, annyi
fény.
Ashaya kékesszürke szemei találkoztak Faith kardinális
szemeivel. – Pontosan tudom mire gondolsz. A gyerekek nem
gondolkodnak faji koncepcióban vagy háborúban vagy különböző
politikai ideológiákban. Csak megkülönböztetik a jó barátot a
rossztól.
Egy kocsi motorja hallatszott, tompán de nem váratlanul,
Sascha ösztönösen arra nézett. Természetesen nem látott át a
fákon, de utána érezte a telepatikus kopogást. Az elme ismerős
volt, tele hűvös kontrollal és erővel: Judd Lauren, korábbi Nyíl,
erőteljes telekinetikus és jelenleg a SnowDancer hadnagya.

- 23 -
 Elgondolkodott raja, hogy miért vezetett le a Sierra Nevada
hegyeiben lévő farkas odúból, Sascha kérdéssel válaszolt
telepatikus kopogására. Jöttél megnézni az órát? A SnowDancer
inkább a tinédzserek találkozóiba volt bevonva, de tudta, hogy
beszéltek egy játszócsoportról.
Marleet hoztam magammal, válaszolta a hadnagy. Kíváncsi,
hogy van-e más vele egykorú mentál gyerek, akivel telepatikus
játékokat játszhatott. Toby mindig játszott vele, de tudja, hogy
hagyja őt nyerni.
Sascha nem tudott nem mosolyogni Marlee testvérének és
Judd unokaöccsének említésére. Az édes, éppen tizenhárom éves
fiú, kinek volt egy kis psziché képessége és óriás szíve. A
legtöbben fiatalabbak nála, de van kontaktom Vasichoz.
Meglátjuk ismer-e olyan gyereket, aki szívesen csatlakozna egy
nem Nyíl telepatikus játszópartnerhez.
Akkor fejezte be beszélgetését Vasiccal, mikor Judd és Marlee
megérkezett. A tinédzser, féloldalasan befont eperszőke hajú lány
kinti játékhoz illő fekete vászonnadrágba és világoskék pólóba
öltözött, a póló elején vidám sárga és fehér százszorszép volt.
A kislány arca felragyogott, mikor meglátta Saschát, Judd
unokahúga odafutott és megölelte.
Sascha segített Tobynak kontroll alatt tartani psziché
képességeit, így gyakoribb látogató volt a farkas odúban, mint
legtöbb falkatársa. Úgy érezte, mintha az összes SnowDancer

- 24 -
gyereket ismerné. – Szia édes. – Szorosan megölelte a kislányt. –
Ismeret Faitht és Ashayát ugye?
– Sziasztok – mosolygott Marlee, bár Saschához bújva maradt.
– Marlee! – Kiáltotta Keenan a mászóka legfelső rúdjáról.
Marlee odament, hogy a fiatalabb fiúval beszéljen. Mint
minden gyermek, aki falkában nőtt fel hozzászokott, hogy más
korosztályból is volt barátja. Ahogy idősebb lesz, vigyáznia kell
majd a kölykökre, vagy segíteni kell az időseknek, ha kérik, így a
falka kötelékei tovább formálódtak az idősebbek és fiatalabbak
közt.
Ez furcsán hasonló volt a mentál családi csoportok
működéséhez, legalábbis a generációk közti folytonosság
tekintetében. Sascha oktatási feljegyzései szerint anyai
nagyanyja, Reina Duncan felügyelte fiatalabb korában a
fejlődését.
Ez a felügyelet távolról történt, mert Reina volt a Duncan
család feje. Ez Reina haláláig tartott, Nikita ekkor lett erő a trón
mögött. Igazából Sascha nem volt benne biztos, hogy anyja nem
manipulálta a kezdetektől a dolgokat, de Reina aláírása volt
legkorábbi iskolai és kondicionálási feljegyzésein.
Ez nem olyan család volt, amit az alakváltók ismertek, de attól
család volt.
Éppen a hasonlóságokon gondolkodott, ami mindkét fajnál
megjelent, mikor Vasic kezdte beportálni a Nyíl gyerekeket,

- 25 -
beleérve egy fiút és egy lányt, akik Marleevel voltak egy korúak.
Hármójuk kivételével – rájuk Judd vigyázott –óvatosan
letelepedtek egy fa mellé mentális játékokat játszani, amikről
Sascha tudta, hogy a telepatikus képességek erősítésére
szolgáltak, s a gyerekek korábban már játszottak.
Ennek eredményeként nem került semmibe, hogy a meglévő
játékokhoz csatlakozzanak.
Az osztagban nem volt senki olyan fiatal, mint Naya, és az ő
két éves falkatársai ma a gyógyítóikat látogatták meg. De Sascha
babája soha nem volt egyedül. A gyerekek rotációban
hintáztatták és egy édes három éves, pufi, vörös arcú Nyíl
kislány, kinek világos barna göndör tincsei voltak, Vasic
segítségével felmászott a hintába és buzgó beszélgetésbe kezdett
Nayával.
Sascha érezte kölyke boldogságát. Naya nem sokkal később
megpróbált kinyúlni új barátjáért telepatikus képességeivel, de
Sascha finoman emlékeztette, hogy először engedélyt kell kérni
és megmutatta neki hogy csinálja. Még ahogy meg is mutatta,
ellenőrizte a többi gondoskodása alatt álló gyereket, hogy ne
legyenek nyugtalanok. Nemcsak a véletlen mentális sérülések
miatt, hanem mert psziché volt, többé nem tudta nem figyelni a
többiek mentális jólétét, mentális egészségüket.
Tíz perccel később észrevette, hogy felfordulás volt a focimeccs
alatt, ami a játékok melletti területen zajlott.

- 26 -
 Egy leopárd kölyök úgy tűnt belecsípett egy Nyíl gyerek
fenekébe, aki ezért mentálisan kicsapott, ahogy a Nyíl gyerek
hírtelen megállt és elfehéredett arccal nézett egy fiatal Nyílra, aki
biztos hogy megállította a csapást, mielőtt sérülést okozott volna.
Abbot kék szeme találkozott Sascháéval és Ashayáéval. Mit
kellene tennem? Úgy tűnt ezt kérdezi.
– Intézem. – Ashaya odament a két rosszcsonthoz és a fára
mutatott.
Mindkét gyerek odavánszorgott, fejüket leszegték. Ashaya
leültette őket, távol a játéktól, csak egymás társaságában voltak
tizenöt percig.
Majd bocsánatkérésre késztette a kölyköt a harapás miatt,
miután alakot kellett váltania, így a Nyíl gyerek megértette őt.
– Rendben van – mondta a Nyíl fiú olyan nagylelkűen, hogy a
leopárd kölyök mosolygott. – Gondolkodnom kellett volna,
mielőtt cselekszem. A tanárok mindig ezt mondják. Bánthattalak
volna.
– Nekem sem szabadott volna harapnom – ismerte be
szégyenkező suttogással a kölyök. – A fogaim igazán erősek.
A Nyíl fiú biccentett, tisztán látta a párhuzamot.
– Jó fiúk. – Ashaya mindkettőt megölelte, mielőtt visszaküldte
őket a játékba, amit együtt tettek meg.
Eközben Naya telepatikusan szórakozott új barátjával, míg
Faith és Vasic lökte a hintájukat. A teleportáló aki elvesztette

- 27 -
egyik karját egy félresikerült biofúzió miatt, úgy tűnt egy másik
prototípust tesztelt. Ez metál fényben ragyogott, ami lenyűgözte
a gyerekeket, Vasic leguggolt, így kicsi kezeikkel megérinthették a
fémet, megpaskolhatták kíváncsiságukban és kérdéseket tehettek
fel.
Ez már hányadik? kérdezte Sascha, mikor a férfi lehajolt egy
kíváncsi kölyökhöz, tudatában volt, hogy a zseniális mérnök, aki
a protézis mögött állt megszállottan meg akarta találni a
megoldást Vasic sérült rendszerére.
Ez nem számít, ez Samuel tesztje a különböző
komponensekkel, mondta neki a teleportáló, ahogy felállt és
tovább hintáztatta Nayát, aki még egyáltalán nem fáradt el
ebben. Ez alkalommal a komputronikus mechanizmust teszteli,
reméli, hogy megoldja a melegedési problémát.
Ezt kellene csinálnia?
Vasic a fejét rázta, helyes arca érzelemmentes, de nem hideg
volt. Már éreztem, hogy emelkedik a hőszint a közös pontoknál.
Tudod a többiekkel a pajzsokat kezelni, míg eltávolíttatom?
Természetesen. Juddal, Faithel, Ashayával és Abottal rengeteg
mentális energiájuk volt kéznél.
Vasic csak egy percre ment el és Sascha adott a szomjas
gyereknek egy pohár vizet a Faith által hozottakból, mikor
elkapta, hogy Roman le akart ugrani a mászóka tetejéről.

- 28 -
 – Ne. – Tudta, hogy meg fogja ütni magát, talán eltöri a
karját… de félúton alakot váltott, gurulva ért földet, hogy a levegő
kiszaladt macska testéből, de más baja nem lett.
Sascha szíve zakatolt, megállította magát, hogy odarohanjon.
A leopárd kölyköknek szükségük volt a függetlenségre,
emlékeztette magát már ezredszer. De addig figyelte a fiút, míg
meg nem bizonyosodott, hogy nem ütötte meg magát, a tény
nyilvánvalóvá vált, mikor elballagott, farka büszkén meredezett
és önelégült kifejezés volt csodás kicsi arcán.
Ekkor vette észre, hogy Naya figyelmét az idősebb kölyök
kötötte le.
Sikerült nyögését visszafognia, míg a gyerek, aki inni ment oda
visszatért játszópajtásaihoz. – Naya nemsokára magas helyekről
fog leugrálni, ugye?
Ashaya megpaskolta a karját. – Túléli. Keenan is rendben van
és nem macska. Az átláthatóság értelmében, eltörte a karját,
mikor leopárd barátai próbálták megtanítani a fára mászásra, de
csak egyszer történt meg.
– Ez nem túl megnyugtató – mondta Sascha sötéten.
A másik nő meleg nevetése meghazudtolta, hogy éveket töltött
a fagyos Elcsendesedésben, feltűrte pulóverének ujját, az erdei
hőmérséklet eléggé hűvös volt annak ellenére, hogy közel voltak a
nyárhoz. – Előre várom, hogy milyen trükkökkel áll elő egy
mentál-alakváltó gyermek.

- 29 -
Egy mentál-alakváltó gyermek.
Igen, Naya az volt. Egyedülálló… és ez miatt vadásztak rá.

- 30 -
 2. fejezet

Lucasék hírtelen dugóba kerültek, egy teherautó rakománya

ömlött az útra, Clayel tíz percre voltak a mólótól. Frusztráló volt,
mert a kocsinak fel kellett volna gyorsítania a dolgokat, de Jon és
a barátai megígérték, hogy pontosan ott maradnak, ahol voltak,
míg meg nem érkeznek.
– Tudsz beszélni Tejiannal? – kérdezte Lucas, ahogy elkapta
az óceán éles illatát, a víz közel volt már. – Informáld a
Patkányokat, hogy tartsák a fülüket bármin, ami megemlíti
Nayát a DarkRiveren és SnowDanceren kívül. Még ha jóindulatú
is.
A Patkányok, közülük csak négy volt igazi alakváltó, három
felnőtt és egy gyerek, azt választották, hogy San Francisco alatti
használaton kívüli csatornákban laknak, de képesek voltak
beolvadni a város minden részébe. Ettől voltak jó kémhálózat,
míg az a hálózat nem dolgozott a DarkRivernek, a falkának volt
egy egyezménye a Patkányokkal, hogy Tejian minden fontos
információt megoszt.
A hűségért cserébe a DarkRiver megengedte, hogy egy kevésbé
erős falka éljen félelem nélkül a területén, mert a terület
domináns alakváltóiként a DarkRivernek joga lett volna elűzni a
- 31 -
Patkányokat. Brutális erővel, ha erre lett volna szükség. Ez nyers
törvény volt, de békében tartotta a ragadozókat.
Ezért Tejian és a Patkányok hűséget fogadtak a DarkRivernek
és a tudás, ami a DarkRiverhez érkezett a kisebb csoporttól az
felbecsülhetetlen volt. Ha egy üzleti vállalkozás ezeknek az
információknak volt az eredménye, akkor a bevétel egy részét
odaadták nekik. Idővel az üzletszerű megegyezés valami mássá
változott, ami nem volt szövetség… de talán elég közel állt ahhoz,
ami két, ekkora erőkülönbséggel rendelkező falka közt létrejöhet.
A Patkányok ahelyett, hogy elbújtak volna csatornáikban,
velük harcoltak San Francisco megmentéséért.
Lucas soha nem felejti ezt el.
– Vedd elintézettnek. – Clay lelassított, hogy átengedjen egy
gyalogost, aki elszámolta magát a lámpa biztosította biztonságos
átkelést illetően. – Ki akarod puhatolni a Trinity kapcsolatokat
is? Megkérni őket, hogy tartsák nyitva a fülüket?
Lucas morgott, karját az ablakkeretnek támasztotta és szemei
figyelték a vibráló várost. – Gondoltam rá, de most csak igazán
kevesükben bízom meg azok közül, akik aláírták az egyezményt.
– Mind olyan ember volt akit ismert és megbízott bennük az
ambiciózus egyezmény létrejötte előtt.
Lucas azt akarta, hogy a Trinity Egyezmény sikeres legyen,
Saschát leszámítva talán a világon mindenkinél jobban, de eddig
túl új és teszteletlen volt még. – A Trinitynek vannak fő

- 32 -
problémái – mondta Claynek. – Az első, hogy erősíted meg azok
őszinteségét, akik aláírják és a Trinity világszerte elérhető
megbeszélésének részei akarnak lenni. A Konzorcium üzemeinek
hála, ahogy másoknak, akik saját okaik miatt akarják, hogy az
egyezmény elbukjon ez biztos tény.
A béke nem volt jó mindenkinek, beleérve azokat, akik
fegyvert gyártottak és mások nyomorából húztak hasznot. A
Trinity után az emberek már nem fújtak egymásra, és a Hálón a
polgárháború szünetet tartott, ami jelenleg kitartott. Az
Elcsendesedés mellettiek nem tűntek el, de azok szerint, akik
megértették a Háló komplex politikai helyzetét, a pszichék
felemelkedése az alapjaiban rázta meg őket.
A P megjelölést összetörték az Elcsendesedés alatt,
képességük, hogy érzik az érzelmeket és meggyógyítják a szív és
elme sérüléseit használhatatlannak minősítették a faj számára,
ami kivágta az érzelmeket és erőszakos agymosással büntetett
minden deviáns viselkedést, ami eltért a satus quotól. Mégis a
múlt télen, a pszichék kategorikusan bizonyították, hogy nagyon
is szükség van rájuk.
A P-k nélkül a Mentálháló összeomlott volna, még
összeomolhat, ha kivonják őket az egyenletből.
És a Mentálháló adta biovisszacsatolás nélkül a mentál faj
rettenetesen fájdalmas halált hal másodpercek alatt.

- 33 -
 Ez a legismertebb Elcsendesedés melletti pártot zavarban
hagyta: hogy hozzanak létre érzelmek nélkül egy társadalmat,
mikor a kulcsemberek többsége psziché, az érzelmek az
éltetőelemük volt? Ennek eredményeként abbahagyták a
protestálást, míg megvitatták a problémát, még az instabil rojtos
elemek is abbahagyták a bombázások és lövések áradatát, bár
senki nem tudta megbecsülni meddig fog tartani.
Természetesen a Trinity Egyezmény nem állt egyik kimenet
mögött sem, de jelenleg a világ fókuszában volt, Beleértve
mindhárom faj elégedetlenkedőit, mindenki azt várta mi
következik, hogy a Trinity megerősödik, vagy dugába dől.
Azonban nemcsak a fegyverkészítők voltak elégedetlenek a
Trinity áramló hatásával. Kétség kívül voltak olyan üzletemberek,
mentálok, emberek és alakváltók, akiket felhúzott, hogy a Trinity
elősegített egy fajok közti üzleti hálózatot. Jó volt az olyanoknak,
akik jók voltak abban, amit csináltak. Nem annyira azoknak, akik
silányabb munkákat kellett elvégezniük, mert a versenyek nem
voltak elérhetőek a klienseik számára.
Még a legerősebb családoknak, akik hatalmas orvosi
vállalatokhoz kapcsolódtak is gyanakvó szemekkel néztek, mert
bár béke volt, bizonyos gyógyszerekre nem volt szükség, vagy
nem voltak már jövedelmezőek. – Ez kockajáték, hogy ki őszinte
és ki nem – tette hozzá Lucas. – Ez hosszú távú probléma lesz.

- 34 -
 Clay keze simán mozgott a kézi vezérlésen. – Ming LeBon
kérte, hogy aláírhassa?
– Csak hogy még jobban elcsessze a dolgokat. – Lucas nem
zavartatta magát, hogy visszatartsa morgását. – Hawke talán
nem öli még meg a rohadékot, de a SnowDancer azonnal kilép a
Trinityből, ha megengedik neki, hogy aláírja, és így mi is. – A
farkas falka és a DarkRiver vérszövetségesek voltak és Ming
LeBon veszélyeztette Hawke párjának életét más gyilkos bűnei
mellett.
– Az Elfeledettek is elmennek. – Azok a mentál lázadók, akik
az Elcsendesedés hajnalán, száz éve ugrottak ki a Mentálhálóról,
az Elfeledettek, akik emberekkel és alakváltókkal keveredtek,
most egyedülálló képességeket mutatnak, amik ismeretlenek a
„tiszta vérű” mentál lakosságban.
Ming LeBon hozzá akart férni ezekhez a képességekhez, az
Elfeledett gyerekek elrablása és megölése mögött is ő állt.
– A Nyilak is kilépnek – mutatott rá Clay.
– Nem kérdéses. – Ming volt hosszú ideig az osztag vezetője,
de abból, amit Lucas felvett, az ex tanácsnok eldobható
gyalogokként kezelte az embereit, kiiktatási parancsot adott a
„hibás” Nyilakra és saját személyes halálosztagának használta
őket.
Talán Aden kezdeményezte az egyezményt, de Lucasnak volt
egy olyan érzése, hogy a másik férfi, és az osztaga, inkább az

- 35 -
elejétől építené újra a szövetségeit, mint hogy kapcsolódjanak
Ming LeBonhoz újra valamilyen formában, még a Trinity fátyol
vékony kötelékein át is. – És – tette hozzá – amint a DarkRiver
és SnowDancer kilép, magunkkal visszük a falkán nagy részét is.
– Azokat, akik nem voltak szövetségesek, hanem barátok, vagy
akik megbíztak a két falkában, hogy segítenek nekik, sokkal
jobban, mint a születő egyezmény idegenjeiben.
Váratlan mosoly volt Clay arcán, mikor megszólalt. – Talán a
„Ming LeBonnak meg kell halnia klub” tagsági bizonyítvány
lehetne az előfeltétele az egyezmény aláírásának.
– Vicces. – Szemei előre pillantottak, de elméje ezen a
felfordult helyzeten járt, Lucas a fejét rázta. – A probléma az,
hogy egy bizonyos kisebbség azt akarja, hogy Ming a Trinity része
legyen, és bassza meg, látom az értelmét. – Az ex tanácsnok
jelenleg erővel uralkodik Európa jelentős részén. – Talán jobb, ha
a nyájban van, így szemmel tarthatjuk.
Clay morgott. – Akkor is méreg lenne.
– Igen. – Lucasnak megvolt a képessége, hogy a másik
szemszögéből is lássa a dolgokat, fegyelmezett temperamentuma
volt az oka, hogy annyi alakváltó falka őt jelölte, hogy beszéljen a
Tinityben, de soha sem fog beleegyezni a Ming problémába. –
Nem bíznék meg abban a megbeszélésben, amiben részt vesz,
mindig arra várnánk, mikor szúr hátba, Ming csak Mingel
törődik.

- 36 -
 Lucas összehúzta szemeit, ahogy az ex tanácsnokra gondolt,
kinyújtotta farmerba burkolt lábait, mikor pár sétáló embert
meglátott. – Jamie úgy tűnik túl van az időeltolódáson. – A
rangidős katona egyenesen a Salamon Szigetekről repült haza, a
távoli ország volt barangolásának utolsó állomása.
Majdnem minden macska barangolt életének egy szakaszában.
Néhányan pár hétig, mások hónapokig, kevesen évekig. Ez
természetük része volt, ami annyira macskává, mint emberré
tette őket. A világ felfedezése segített nekik felnőni, segített
belenőni új bőrükbe. Majdnem mind hazatértek, azonban
emberségük meglágyította a bennük lévő leopárd magányos
hajlamait.
A tizenhárom év alatt, míg alfa volt, Lucas csak három
barangolót vesztett el. Egyet balesetben, ami a világon bárhol
megtörténhet, kettőt sokkal boldogabb körülmények közt: a
bolygó eltérő sarkaiban találták meg a párjukat, úgy döntöttek
maradnak. Így volt kapcsolata a DarkRivernek egy indiai és egy
botswanai falkával.
– Láttam őt ma reggel – válaszolta Clay. – Megkérte Natet,
tegye vissza teljes szolgálatra, és a CTX-beli tech pozíciójába.
A „tech” rövidítést valamilyen specialista rövidítésére
használták. Ebben az esetben Jamei magasan képzett hang és
holo kép specialista volt. Bár elsőnek DarkRiver domináns és
tiszteletben tartott rangidős katona, aki az őrszemmé válás útján

- 37 -
volt. Mellette egy fiatalabb falkatárs sétált, akiben hihetetlen elő
volt.
Lucas nem gondolt rá, hogy Kit esetleg magával viszi Jamiet.
– A Ming helyez. – Clay kivillantotta fogait, ahogy előttük egy
kocsi hírtelen leparkolt, mielőtt sikerült megkerülni őket. – Ez
többségi szabály lesz?
– A Trinitynek nincs hivatalos szavazó rendszere. – Egyike
azoknak, amiket kihagytak a rohanásban, hogy létrehozzák az
egységet a Konzorcium ellen. – Mi, akiket Aden az elején bevont
nem gondoltunk rá, hogy lesznek emberek akiket kint akarunk
tartani a Trinity hálózatából. Megbeszéltük, hogy hogyan győzzük
meg az embereket, hogy higgyenek benne.
Lucas elgondolkodott rajta, vajon mi a fenének jelentkezett
önként, hogy az első kapcsolati pontja lesz az egész Trinity
üzletben huszonöt és folyton növekvő számú falkának… és ekkor
emlékezett Nayára. Az ő és Sascha okos, vicces kölykére, aki ma
reggel csókokat nyomott az arcára, mielőtt elhagyta a sasfészket,
és aki kuncogva esett össze, mikor megcsikizte. Félig mentál,
félig alakváltó, teljesen huncut, és Aden titkos információja
szerint éles fókuszban volt ma, fenyegetés azokra nézve, akik
irtóztak a változástól és meg akarták fagyasztani a világot.
Gyomra ismét megrándult, kamrai a bőrének nyomultak.
Senkinek nem engedi meg, hogy elhomályosítsa a fényét.

- 38 -
 Egyben azt akarta, hogy egy egységes világban nőjön fel, nem
egy széttörtben. Nayának soha ne kelljen két öröksége közül
választania.
Lucas az utolsó lélegzetéig küzdeni fog ezért.
– Mi a második probléma? – Clay megállította a kocsit az
embarcaderoi raktár mellett, ami a DarkRiver tulajdona volt. –
Azt mondtad kettő van.
– Sétáljunk és beszéljünk – mondta Lucas. – Talán még
időben kiérsz a helyszínre.
Kilépett a vízből érkező sós levegőbe, miután felhúzta az
ablakot, Lucas becsukta az ajtót, majd csatlakozott Clayhez,
ahogy a férfi abba az irányba ment, ahol a fiúk vártak. A napfény
ömlött rájuk a felhőtlen kék égből, a szél könnyed volt. Lucas
hallotta a távolból az enyhe beszélgetést, érezte az úton haladó
kocsik vibrálását, érezte a sóskaramella illatát a közeli
cukorkaboltból.
A napfénytől párduca kinyújtózott laza terpeszkedésbe, ellen
kellett állnia a hírtelen alakváltási vágynak és hogy a mólón
napozzon. Az nem alfa viselkedés volt, máskülönben lenyűgöző
lenne látni az emberek reakcióját a köztük lévő fekete párducra,
főleg ha besétálna egy henteshez egy kis elsőrangú húsért.
Az alakváltó macskák nagyobbak voltak, mint vadonélő
társaik, elég nagy benyomást keltene.

- 39 -
 – Szeretni kell ezt a napfényt – mondta Clay ekkor. – Ettől
össze akarok gömbölyödni és puhánnyá válni, mint az a cirmos
ott.
Lucas vigyorgott, elmondta az őrszemnek, min gondolkodott.
Clay mosolya lassú, mély volt. – Csináljuk meg Halloweenkor.
Lesokkoljuk a turistákat. Elüldözhetjük azokat, akik gonoszak a
boltosokkal.
Lucas olyan mélyen mulatott, ahogy egy macska csak tudott,
kikerülte a kis ugató kutyát, ami egy masztif volt. Lucas egy
kemény pillantással elhallgattathatta volna, de minek vegye el
egy kutya álmát?
– A második probléma a szavazó rendszerhez kapcsolódik –
mondta, ahogy sétáltak. – Ez az irányadó alapszerződés vagy
alapszabály hiányából adódik. – Valami, ami mélyen szükséges
volt, hogy sikeres legyen az ennyire eltérő társulatnál, aminek
tagjai az egész világot behálózzák.
Most az egyezmény egy kommunikációs megállapodás volt, és
megvoltak a hozzá szükséges eszközök. De hogy igazán stabilizáló
erővé váljon, ami elveszet az Egyesült Földi Szövetséghez, sokkal
összefüggőbbnek kell lennie. Főleg mert a bizalom egy hatalmas,
komplikált kérdés maradt az egész tagság számára.
– Itt vannak a srácok.
Lucas biccentett, már elkapta az illatukat, felismerte őket,
mint falkát. Vállaik feszültek voltak és sportcipőbe bújtatott

- 40 -
lábaikkal idegesen topogtak, a négy tinédzser kis csoportba bújt
össze, arcuk szokatlanul komoly volt.
Észrevéve Clayt és Lucast Jon mondott valamit a srácoknak és
a fiúk odafutottak, hogy a móló közepén találkozzanak velük. A
négy tizenhat éves fiú koruknak megfelelően volt öltözve, fehér
póló volt nyitott, különböző színű és típusú ingjük alatt, alatta
szörfnadrág, ami a térdükig ért és ragyogóan színes sportcipők,
amit személyre szabtak.
Azonban bár öltözékük szörfre utalt, légdeszkák voltak náluk.
Együtt nézve mindennapi látványt nyújtottak.
– Itt lógtunk, mikor megláttuk – mondta Jon, lenyűgözően
gyönyörű arcára árnyék vetült kopott szürke sapkájából és
határozott lila szemeit mogyoró kontaktlencsékkel rejtette el.
Bizonyos veszélyes csoportok tudták, hogy a tinédzser létezett
és a DarkRiver része volt, de nem volt oka rá, hogy látható
célpont legyen. Most a városban lévő több ezer fiúhoz hasonlított.
De nem olyan volt. Jon egyike volt az Elfeledetteknek, a fiatalabb
generáció tagja, aki lenyűgözően új képességeket mutatott.
A DarkRiver megígérte, hogy fedezi a fiút, ha nem akar
kontaktlencséket, vagy nem akarja befesteni fehérszőke haját, de
Jon úgy döntött ez biztonságosabb a barátaira és kis húgára
nézve, ha a radar alatt marad, míg idősebb és erősebb nem lesz. –
Megállítja az embereket, hogy bámuljanak – mondta Lucasnak,

- 41 -
megdörzsölte nyakát, ahol korábban Crawlers bandatetoválás
volt. – Csak egy akarok lenni az újoncok közül, megérted ugye?
Lucas megértette, sokkal jobban, mint Jon rájött volna. Clay,
Talin, Noor és a DarkRiver volt Jon első igazi családja, az első
alkalom, hogy olyan emberek voltak körülötte, akikre bármikor
számíthatott. Utálta, ha emlékeztették rá, hogy bármiben is eltért
a falkatársaitól.
– Ez az, amit a vízben megláttatok vagy elkaptatok a móló
alatt? – kérdezte Clay a fiút, akit örökbefogadott. Ez problémás
lehetett volna Jon múltja miatt, de a DarkRiver összes férfija
közül Clay volt az, aki a legjobban megértette milyen elveszett
fiúnak lenni.
Ő és Jon jól passzoltak egymáshoz.
Most a fiú a fejét rázta, míg körülötte a többi tinédzser másra
nézett, csak az alfájukra, vagy Clayre nem. – Mi csak erre lógtunk
és megláttuk és érdekesnek tűnt, szóval őőő – arany bőre elpirult
– ezek a srácok a bokámnál fogva lelógattak a mólóról és
kihúztam.
Lucas párduca le volt nyűgözve a csoport találékonysága miatt
és nevetve fújtatott a nagyon kölykös viselkedésük miatt, elvette
az üveget, amit felé nyújtottak. Látta miért ragadta meg a
figyelmüket. Az üveg lime zöld volt és kis réteg kagyló borította.
Bedobva a vízbe a napfény alá, úgy ragyoghatott, mint egy ékszer.
– Fiúk, kinyitottátok?

- 42 -
 Ismét Jon válaszolt. Határozottan domináns volt, és Lucas
biztos volt benne, hogy a falka sarokkövévé fog válni. Nem
hezitált volna Nayát Jonra hagyni, ez mindent elmondott arról,
mennyire bízott és hitt a fiúban.
– Igen uram. –Jon hangja kristálytiszta volt. – Láttuk a dugót
és azon viccelődtünk, hogy találunk egy üzenetet benne. És
akkor… – Felemelte kezét, átadta a vékony, feltekert lapot
Claynek. – Nem akartam megpróbálni visszatenni, talán
eltéptem volna.
– Helyesen cselekedtél. – Clay óvatosan kitekerte a vékony
papírt, így ő és Lucas elolvashatta.

A nevem Leila Savea és tengerbiológus vagyok. Elraboltak,

míg egyedül dolgoztam a Csendes-óceánon pár kilométerre
Samoa partjaitól és egy hideg, szürke cellában tartanak fogva.
Megsebesítették az arcom, felvágták, azt mondták így a
teleportáló, aki arcokat is használni tud helyek mellett, nem
talál meg. Nem tudom, hogy ez igaz-e, vagy csak bántani
akartnak.
Gyakran bedrogoznak, de ma késtek a dózissal. Ma tudok
írni.
Egy hete, vagy talán tíz napja hoztak ebbe a szobába, hogy
drogot teszteljenek rajtam és mikor nem figyeltek elloptam az

- 43 -
üveget, ami kint volt a polcon. Sok üveg volt. Mintha valaki
gyűjtötte volna őket egyszer, de most már por takarta.
Máskor papírt és tollat találtam, mikor az egyikük a
szobámban hagyta a laborköpenyét.
El fogom rejteni az üveget és ha kivisznek, akkor vizet fogok
keresni. A víz bárhova elviheti. Elviheti az embereimhez.
Nem fognak megtörni.

Volt egy finom változás a tintában, amivel a következő sorokat

írták, ami azt jelenthette, hogy azokat később írták hozzá. A
szavak, a hangszín elég idő eltelést mutatták, hogy az író dacos
lelke kezdett megtörni a nyomás alatt.

Miane, kérlek segíts. Annyira messze vagyok az otthonomtól

és fáj. Hideg van itt. Mindenhol hó van, de nincs óceán, ami
táplálná a lelkem. Erősen hallgattam, de csak a szelet, a fákat és
fogva tartóimat hallom. Az óceán nem beszél itt.
Még ha meg is szökök a börtönből, nem jutok messze, mielőtt
a testem feladná. Nem való nekem az ilyen hideg. Azt akarják,
hogy bizonyos helyekre ússzak, rossz dolgokat tegyek. Azt hiszik
senkinek sem fogok hiányozni, mert egyedül szeretek úszni.
Kérlek hiányolj. Nekem hiányzol.
Próbálnak megtörni, gépezetté, szolgává változtatni.

- 44 -
 Nem tudom merre vagyok. De láttam dolgokat, mikor először
idehoztak. Elszámolták a drog mennyiségét és majdnem
felébredtem. Ez egy négyzet alakú beton épület a hó és fák
közepén. Annyi hó van, hogy bántja a szememet, mikor kinézek
a börtönöm tetején lévő keskeny ablakon.
Az épület oldalán van egy szimbólum, tompa és öreg.
Egy lelkiismeretesen, kézzel rajzolt szimbólum követi. Egy
háromszög benne KOV betűk, a betűk nehézkesek és zömökek.
Néha hallok kacsákat. És mintha néha egy folyó, vagy forrás,
vagy tó lenne a közelben. Nem látok semmit, de hallom őket. És-

A levél itt ért véget, mintha az író kifutott volna az időből, vagy
megszakították volna. Amit Leila Savea leírt, az fagyos volt.
Lucas szemei találkoztak Clayével, mielőtt a Lucas kezében
lévő üvegre néztek volna. A kagylók az üveg negyedét borították,
az óceánban való hosszú hánykódás miatt. Az esély, hogy Leila
Savea még él kicsi vagy szinte semmi volt.
Ez nem számított.
Dühe hideg, fagyos dolog volt, ami égett benne, Lucas a
tinédzserekhez fordult, akik intelligenciája és szíve megértette,
mit találtak. – Büszke vagyok rátok – mondta, mert a kölyköknek
hallania kellett ezt az alfájuktól. – Most már mi gondoskodunk
róla. – Eljuttatja az üveget és az üzenetet a BlackSeanek, azoknak
az embereknek, akiket Leila Savea el akart érni.

- 45 -
 – Megtaláljuk őt? – Jon ujjai csontfehérek voltak a légdeszka
szélén.
Lucas megfogta a fiú nyakát, lehorgonyozta őt a falka érintési
jogában. Jon talán Elfeledettnek született, de most már
DarkRiver volt. És Lucas nem fog hazudni a falkatársának. –
Nem tudom, de minden tőlünk telhetőt megteszünk.
Senki sem érdemelte meg, hogy megkínozzák, meggyötörjék és
fogságban tartsák a Konzorcium karmai közt.

- 46 -
 3. fejezet

Miane Levéque, a BlackSea alfája befejezte a komm

megbeszélést Lucas Hunterrel és düh volt a vérében és
elhatározás a csontjaiban. Leila, édes, boldog, kocka Leila, aki
imádta a napot és az óceánt, és aki soha nem volt annyira
elégedett, csak ha az általa tanulmányozott trópusi halakkal
úszhatott, most hideg dobozba volt bezárva, bedogozták és
bántották.
Haldoklik.
Felkapta fejét, ahogy Malachai kezével megfogta a vállát és
megszorította. A nagy férfi a képernyőn kívül állt, de titokban
figyelte beszélgetését a leopárd alfával. – Nyomokat adott
nekünk – emlékezette. – Az üveg maga egy nyom.
Miane megkérte a DarkRivert, hogy adja át azt a BlackSea
egyik megbízható emberének, aki képes olyan teszteket is
lefuttatni, amit a macskák nem. Ők nem értették meg a vizet,
nem ismerték minden hangulatát és ízét. Nemcsak só és
frissesség volt, Minden óceánnak saját komplexitása volt. Az
óceán eltérő részeinek eltérő személyisége volt.
– Leila mindig okos volt. – De a legokosabb fiatal nő sem
tudta megosztani, amit nem tudott.
- 47 -
 A komm panel ismét csipogott, jelezte, hogy a DarkRiver
küldött nekik valamit.
Letöltve látta, hogy Lucas átküldte az információt a
háromszögű szimbólumról, amit Leila leírt. A beszélgetés alatt
futatták a keresést. – Ez egy régen nem használt közmű logója. –
Kanadai Olcsó Villamosság. – Több száz lehetséges épület van
Kanada szerte.
– Várj. – Malachai legördített, rá nem jellemző keménységgel
káromkodott.
Miane jobb keze majdnem mentál volt képességében, ahogy
érzelmeit kontrollálta.
– A történelmi feljegyzések szerint negyvenöt éve csődbe ment
– mondta neki. – A mellékállomások helyei, a KOV
infrastruktúra részei illenek legjobban Leila leírásába, elvesztek.
Néhányat, gondolta Miane, kétségtelenül elpusztított az idő és
az emberi behatás. A többit talán elrejti a fa, ahogy Leila leírta,
míg a többit más legális okból újrahasznosítottak. – Ez az
egyetlen igazi nyomunk. Lefuttatjuk, még ha minden
mellékállomást is át kell néznünk.
Malachai nem mondta neki, hogy ez lehetetlen volt, Leila
hosszú ideje halott lehet és porrá válik, mire megtalálják a
megfelelő helyet. Csak annyit mondott – Okosan kell
gondolkodnunk. – Fakó arany szemei megtartották az övéit, a
szín annyira tiszta volt, hogy néha nem hitte el, hogy igazi.

- 48 -
Malachai szeme olyan volt, mintha a napfény átvágott volna a
legtisztább vízen a legfehérebb homokú strandon.
Ez illett ahhoz, ami volt, a világ számára ismeretlen titok.
– Meg kell csinálnunk a teszteket – folytatta – hogy legyen
ötletünk, hol dobhatta ki az üveget és mikor.
Mert nagy volt az esély, hogy Leila nem a régi KOV épületben
volt.
Miane elutasította, hogy azt higgye a ragyogó fiatal nő már
halott volt, mint több a BlackSea sérültjei és széleskörű tagjai
közül. Azok, akik egyedül, vagy kis csoportokban úsztak. Akiknél
a Konzorcium nem hitte, hogy hiányolni fogják a tagokat.
Hiányzol Leila.
A lány az eltűnt tagok listáján volt, az eltűnését egy másik
egyedül úszó nő jelentette, aki havonta egyszer keresztezte Leila
útját és aki heteken át kereste őt a Samoa melletti meleg vizeken.
Megtalálta Leila kis kutató hajóját, messze hánykolódott a
zónától, ahol a barát szerint Leila normális körülmények közt
horgonyzott.
– Vannak embereink Kanadában – emlékeztette Miane
Malachait, könyörtelenül elvágta az emléket, hogy Leila barátja
mennyire zokogott, mikor jelentette eltűnését, hogy könyörgött
Mianenek, hogy megtalálja.
Ő annyira kedves Miane. És gyermeki csodálattal néz a
világra, úgy hiszi, hogy az emberek inkább jók.

- 49 -
 Miane keze olyan szorosan szorult ökölbe, hogy körmei
belevágtak tenyerébe, azt vette észre, hogy megszólalt. –
Kiküldök egy üzenetet, riadóztatom az embereinket. – A kanadai
táj tele volt tavakkal és az alakváltók, akik otthonunknak hívták a
BlackSea tagjai voltak.
Malachai arca elsötétedett. – Eljuthat az egyik árulónkhoz.
Miane torkába majdnem epe tolult.
A felfedezés, hogy a BlackSeanek biztosan volt legalább egy
árulója szörnyű volt. Nem volt más magyarázat arra, hogy
kívülállók hogy tudták olyan pontosan megjósolni a BlackSea
legelszigeteltebbek helyeit, azokat az egyedül lévő vízi
alakváltókat, akik általában jól elrejtett helyeken aludtak szerte
az óceánban és tengerpartokon, folyómedrekben és tópartokon.
Az árulás felismerése bármely falkát szíven ütötte volna, de
gonoszul szívet tépő volt az olyan egyedülálló genetikával
rendelkező falka számára, mint a BlackSea. A vízi alakváltók
párokban, vagy kis csoportokban éltek. Néhányan hatalmas
iskolákat vezettek, de azok az alakváltók „csapatelmékben”
gondolkodtak. Ez okossá és erőssé tette őket, mikor
csoportműködésről volt szó, de elég különbözőek voltak, hogy
kezeljék a kívülállókat, akik a főnökkel akartak beszélni. Az
iskoláknak nem volt vezetőjük, igazi többsejtű organizmus volt.
A másik oldal, hogy a víz volt az otthona a veszélyes és
erőteljes, de halálos ragadozóknak, akik ritkán léptek

- 50 -
kapcsolatba más fajjal. Ez jól működött az elmúlt évszázadok
során, de a világ fejlődött és földön lévő óceánok, tavak és folyók
erőforrássá és kereskedelemmé váltak, kis hajókról halásztak,
amit az alakváltók könnyen el tudták kerülni a nagyfenekű
halászhajók erős hálóit, elszigeteltségük kezdte megölni őket.
Miane felmenői voltak azok, akik kinyúltak társaikért, miután
elvesztették családjuk felét egy hatalmas halász konglomerátum
miatt, akik nem törődtek azzal, hogy a vízi alakváltók
figyelmeztették őket, hogy törvényesen kérték a területet
alakváltó használatra. A nagy üzletek tudták, hogy a vízi
alakváltók mennyire szét voltak szórva, és nem volt módjuk a
szabályokat érvényesíteni és az évtizedek teltek, az emberek
hozzászoktak, hogy figyelmen kívül hagyják őket.
Összegyűltek, hogy megalapítsák a BlackSeat, soha nem az
erőről szólt, bár az erő nagyon fontos volt. A BlackSea azért jött
létre, hogy az emberei biztonságban legyenek, így megvédhetik
és nevelhetik a fiataljaikat a tiszta vizekben a kívülállóktól távol,
szabadok voltak a halálos hálóktól és csapdáktól.
Most a falkában valaki kiárusította tagjait, akiknek a leginkább
szüksége volt a BlackSeare.
– Szükségünk van ott szemekre – mondta, gyomra
összeszorult. – Nemcsak Leila, hanem minden eltűnt miatt. – Ez
volt a második alkalom, hogy bármi nyomuk volt egyik elrabolt
falkatársukhoz. – Meg kell kockáztatnunk.

- 51 -
 – Had foglalkozzak vele én. – Malachai erőfal volt előtte, olyan
férfi, aki soha nem vesztette el a fajét. – Személyesen ismerem
több kanadai tagunkat, olyanokat, akikben megbízok. Átadom
nekik az infókat, hogy azoknak adják át, akiben megbíznak. Ez
lecsökkenti az árulás lehetőségét.
– Csináld. – Miane tudta, hogy agya ködös volt a haragtól,
döntéshozó képességei nem a legjobbak voltak most. Szüksége
volt Malachai nyugalmára, ahogy nyugodt pont volt a tomboló
óceánban.
Mikor tiszta arany szemeivel a helyére szegezte őt, amilyen
színt sem embernél, mentálnál vagy földi alakváltónál nem
láthattál, visszabámult. – Mi van?
– Úsznod kell. – Ez utasítás volt. – Túl hosszú ideje vagy távol
a víztől.
Felesleges volt mondani, hogy egy vízi alakváltó sem viselte jól
a szeparációt. Leila alán már halott a szükség miatt, fogva tartóti
figyelmen kívül hagyták, hogy a vízi alakváltóknak annyira
szükségük van az úszásra, mint a légzésre. Egy erős felnőtt
éveken át élhet anélkül, hogy elég vize lenne az alakváltásra, de
talán beleőrülnek. Leila mindig kicsi és fizikailag törékeny volt,
elméje volt a legfontosabb eszköze.
Alakváltó formában Leila finom és színes volt, mint a halak,
amiket tanulmányozott. Egy csinos trópusi táncos, aki semmit

- 52 -
nem tudott az ellenségükkel folytatott háborúról, aki BlackSea
embereket rabolt el, hogy orgyilkosokká alakítsa őket.
A földön élők gyakran elfelejtették, hogy a vízben fenyegetést
keressenek, figyelmen kívül hagyták a folyókat és forrásokat,
mikor blokkoltak más útvonalakat a területen. Ez olyan dolog
volt, amit a BlackSea hosszú ideje kihasznált. A tény, hogy a
Konzorcium rájött az ismét az árulóra mutatott. Ember, mentál,
még a földi alakváltók nem értették meg őket. Csak a víz
lényeként érthetted meg teljes potenciálját.
Leila annyira szerette az óceánt, hogy alig ment ki a
szárazföldre.
Most ketrecben volt, egy kopár helyen messze az óceántól.
Miane emlékeztette magát Leila makacsságára, hogy a másik
nő hogy lett a legfiatalabb tengerbiológus, végtelen
elköteleződésével és hatalmas kemény munkájával. Egy nő olyan
erős akarattal harcolni fog a túlélésért. – Nem szeretek messze
lenni Lantiától – mondta végül Malachainak.
A világ nem tudott erről az úszó városról, ami mélyen az
Atlanti óceán közepén volt és a bázisuk, nem tudtak a városról,
ami sokkal nagyobb volt a hullámok alatt, mint felett. Az egész
régiót erősen ellenőrizte a BlackSea és felette repülés
szempontjából tiltott zóna volt. A légiközlekedés megengedett
volt, de csak olyan nagy magasságban, ami lehetetlenné tette a
kémkedést, hogy ezt biztosítsák, a Lantia hullámszerű íveit kicsi

- 53 -
antennákkal vették körül, ami olyan jelet bocsátott ki, hogy
tönkretett bármilyen radar vagy hang lokátor jelzést.
A víz alatt, az óceán a BlackSeaé volt.
Bárki, aki behatolt a tisztán megjelölt és hivatalosan
meghatározott határokon tudta, hogy a büntetés halál volt, és a
BlackSea végrehajtotta. A világ túl sokat bántotta őket, hogy a
BlackSea higgyen a könyörületben. Főleg mivel ilyen messze az
óceánban senki sem jutott el, ha balesetet szenvedett. Nem,
bárki, aki megpróbál felszökni Lantiába pontosan tudja, mit
kockáztat.
– Annyi fiatalunk van itt – tette hozzá.
– Akiket több ezer erős emberünk véd – emlékeztette
Malachai. – Rossz döntéseket hozol, mert dühös és fáradt vagy.
Menj.
Miane volt az első, a földi alakváltók szavával élve az alfa, de
pontosan tudta, hogy Malacha nem hezitálna az óceánba dobni
őt. Nem mintha sikerülne neki. Vagy túlélné. Mégis, hogy velejéig
hűséges jobb keze fenyegette őt, még ha burkoltan is, arra oda
kellett figyelnie. – Tartsd őket biztonságban – utasította a férfit,
megfordult a sarkain, a város távoli peremére ment.
Lantia számos helyéről az óceánba ugorhatott volna, az egész
város úgy épült, hogy könnyen hozzáférjenek az óceánhoz, de
fontos volt, hogy az emberei lássák őt, lássák, hogy jelen, erős és
kontrollált volt.

- 54 -
 Főleg most.
Mikor levetkőzött és lemerült a hullámok alá, a só ismerős
érzete és az óceán hidege üdvözlően csókolta meg bőrét, több test
is merült vele. A vízben váltottak alakot, simán, gyorsan, az
óceánra voltak felépítve.
Ez volt az otthonuk. A halálukig védeni fogják.
És meg fogják találni a hiányzó tagjaikat. Minden. Egyes.
Tagot.

- 55 -
 4. fejezet

– Meg akarom ölni a Konzorciumot – mormogta Mercy,

miután elolvasta Lucas e-mailjét, amit az őrszemeknek küldött ki
az elrabolt BlackSea taggal kapcsoltban. – Kis darabokra akarom
vágni, s bedobni őket a kanyonba, amit Arizonában látogattunk
meg.
– A sasok talán megsértődnének a területükre került avas hús
miatt – mondta párja szelíden, ahogy mellette állt, saját alfája
üzenetét olvasta éppen.
– Hmm. – Mercy telefonját a legközelebbi vízszintes felületre
tette, majd hátradőlt a veranda korlátjának, ami régi kabinjában
volt.
Mivel annyira közel volt már a szülés, a DarkRiver gyógyítóhoz
közel kellett lennie, Rileyval meghozták a döntést, hogy egy héttel
hamarabb eljönnek otthonukból. Egy szabad kabint kértek a
DarkRiver területén, de a falkatárs, aki jelenleg Mercy régi
kabinjában lakott szívesen átengedte nekik.
Rina mindössze annyit kért, hogy súgják meg a kimenetelt, a
farkas-leopárd kölykök számát és nemét, így megnyerheti a tétet.
Mikor Mercy helyette megfenyegette, hogy lelövi, Rina nevetett
és elment, de nem anélkül, hogy előtte a falkatárs heves
- 56 -
szeretetével meg nem ölelte, aki tudta, hogy érintését soha nem
utasították el.
Az elmékre elmosolyodott, azt mondta – Az avas hús nagyon
jó. És a sasok a szövetségeink. – De a farkasokkal ellentétben a
DarkRiver-WindHaven szövetség még csak most alakult, nem az
első lépcsőfokon álltak, de még nem is a legvégsőn.
– Tudom. – Ujjait összecsapta. – Eldobálhatom a SnowDancer
területén. A farkasoknak semmi ízlése, így nem fogják
észrevenni.
Az ő csodás farkas párja rámorgott.
Nevetve Mercy ujjaival a férfi selymes, mogyoróbarna hajába
túrt. A férfi is a korlátnak dőlt, szeme a telefonján volt, míg
Mercy a férfinak dőlt. – Hawke?
Riley biccentett, kissé megmozdult, így a nő jobban tudta
cirógatni őt, azok az oda nem illő pillák csodásak voltak. – Öt nap
múlva összehívott egy hadnagyi megbeszélést. Talán a BlackSea
dolgait beszéljük át. – Eltette telefonját, teljesen felegyenesedett,
széles vállú és csokoládébarna szemű férfi volt, aki úgy nézett a
nőre, aki a mindene volt.
Nő és leopárd, Mercy minden része imádta őt.
Hozzábújt, mosolygott, mikor Riley kezét a hasára tette. –
Hogy érzed magad?
Szíve pépes volt, mert párja cirógatta, azt mondta – Mintha
mindig terhes lettem volna. – A három huligán öccse szerint

- 57 -
közel huszonhét hónapja volt az. A SnowDancer és a DarkRiver
gyógyítói szerint nyolc hónapos.
Mercy lenézett a hasára, Riley jobb keze erős és meleg volt a
görbületen, míg bal kezével a tarkóját masszírozta, Mercy a
legjobban „viselkedő” hangján beszélt a farkas-leopárd babákkal.
Ez a hang volt azt, amit ő és a huligánok hallottak saját anyjuktól,
mikor gyerekek voltak. – Úgy volt, hogy korán jöttök – mondta a
babáknak, akik már így is sokat jelentettek neki. – Az iker
szülések koraszülések. – Többségében, vagy az anyák robbannak
fel vagy zuhannak hírtelen a hasukra.
Riley belecsípett a fülébe.
Mercy dorombolt, kezét becsúsztatta a pólója alá, hogy ujjaival
hasának kemény vonalán játsszon. Istenek, párja felpörgette
motorját. – A szexre kijönnek a babák – mondta, megcsókolta a
torkát.
Riley megremegett, kezét kezdte felcsúsztatni, hogy megfogja
mellét, majd hírtelen pislogott és a fejét rázta. – Csak fel vagy
pörögve. – Összevont szemekkel vádolta meg.
Mercy kivillantotta fogait, kezdte kigombolni a férfi ingjét,
miközben összezavarta őt. – A gyerekeid megőrjítenek. – Az
alakváltó iker terhesség soha nem tartott végig. Soha.
Jelenleg úgy tűnt a farkas-leopárd bébik nem kaptak erről
tájékozatót.

- 58 -
 – Ennek így kellene mennie? Mindig az én gyerekeim lesznek,
ha huncutok?
– Természetesen. – Lehúzta Riley pólóját, csontig ható
gyönyörrel dagasztotta vállának izmait, dorombolás épült fel
benne. – Az én gyerekeim angyalok lesznek – mondta, mikor
mindketten pontosan tudták, hogy a nő volt, aki az ördögfióka
géneket hozta. Viszont a Kincaid család Drewval dicsekedhetett.
– Bár ezek a babák lenyűgöző melleket adtak nekem.
Riley tekintete odasiklott, lélegzete elakadt. – A melleid
mindig lenyűgözőek voltak.
Mercy fogai alsó ajkába haraptak, ujjával intett felé. – Csókolj
meg.
Párja nem próbált meg ellenállni. Megmozdult, hogy egyik
nagy, durva bőrű kezét az arcára tegye, majd ajkai a nőén voltak
és Mercy egész teste felé ívelt. Mikor Riley kezével lesimított,
hogy megérintse egyik nehéz mellét, Mercy nyögve dorombolt.
Azok a mellek fájtak, mint a pokol, mikor inkább őrjáratozni
akart, nem mintha meg tudná tenni, mikor egyensúlya olyan volt,
mint egy részeg kacsáé, de el kellett ismernie, hogy vicces volt.
Főleg, mikor Riley azt csinálta. Megremegett, ahogy Riley egyik
vállán letolta bő felsőjét és melltartóját, hogy helyére kezét és
száját tegye, ujjaival a hajába túrt és ott tartotta őt.

- 59 -
 Szerencsére a kabin a DarkRiver terület mélyén volt és erdő
vette körbe, ami végtelen egyedüllétet biztosított nekik, mert
Mercy nem akart máshol lenni.
– Istenek – suttogta rekedten, valamikor azután, hogy Riley
levette a felsőjét és melltartóját, hogy csak egy rövidnadrágban
volt. – A farkasok tudnak mindent.
Riley kuncogott, pupillájában benne volt farkasa borostyánja,
mikor felnézett rá, mielőtt az ajkait követelte volna egy birtokló
csókba, amitől vonaglani kezdett. – Magamban akarlak –
mondta, keze ökölbe szorult a hajában.
Riley karmával súrolt végig a mellén. – Légy jó kiscica. –
Belecsípett az ajkába. – TE-
– Terhes és teljesen le akarom teperni a páromat módban
vagyok. – Az alakváltók ismertek voltak, hogy az egész terhesség
alatt aktív szexuális életet értek, de az ő túl védelmező párja
konok volt ezen a héten, aggódott, hogy véletlenül bántani fogja
őt, vagy a farkas-leopárd kölyköket. – A hiány fáj.
Igen, szégyentelen volt.
Riley mellkasa morgott. – Nem játszhatsz velem ennyire
könnyen már.
Mercy bimbói fájtak a vibrálástól, pont úgy cirógatta a
tarakóját, ahogy a férfi szerette… majd nagyon bűnösen
elmosolyodott. – Ha átérnék a derekamon, akkor gondoskodnék
róla én.

- 60 -
 Riley szemei felforrósodtak. – Boszorkány.
– A te boszorkányod. Most légy velem, mielőtt meghalok a
szükségtől. – Cirógatta lenyűgöző vállait, hihetetlen mellkasát. A
férfi testétől bele akart harapni és karmolni és rámászni.
– Mercy, mi van ha-
Hallotta az aggodalmat a hangjában, ujjait végigfuttatta a
hajában és megállt a játékban, hogy megtartsa tekintetét. –
Semmi sem megy félre. – Már nem a szexről beszéltek. – Bivaly
egészséges vagyok, ahogy a farkas-leopárd bébik is.
A párja elvesztette a szüleit, ő nevelte fel testvéreit, majd húgát
elrabolta és megkínozta egy szörnyeteg. Ami Drewt illeti, az
átkozott kékszemű farkast lelőtték! Az, hogy Brenna meggyógyult
és egészséges volt és Drew megígérte, hogy nem löveti le magát
újra nem gyógyította meg a sebeket, amit a férfi hatalmas szíve
hordott.
Kezével felsimított, hogy megfogja arcát, mind a farkashoz,
mind a férfihoz beszélt. – Ha bármi probléma van, a
gyógyítókhoz megyek. – Hagyta had lássa komolyságát, érezze a
párzási köteléken. – Szörnyű vagyok terhesként, de szörnyen
anya akarok lenni Riley, és látni, ahogy apává válsz. Nem
vállalok kockázatot, sem számít mi történik.
A férfi remegve lélegzett, homlokát Mercyéhez hajtotta. –
Tudom. Csak…

- 61 -
 – Tudom bébi. – Megcsókolta és hozzá dörgölőzött, míg a férfi
már nem remegett, hagyta, had vegye át a csók vezetését. Az ilyen
kis engedések nem jöttek könnyedén, egyik részétől sem, de ha a
SnowDancer hadnagya Riley Kincaid hagyni tudja, hogy lássa
félelmét, majd hogy tartsa őt, akkor a DarkRiver őrszeme Mercy
Smithnek nincs vele problémája, hogy átengedje neki az
irányítást, mikor arra volt szüksége, hogy szeresse a nőt.
Sokkal gyengédebb volt, mint valaha, de ez rendben volt, mert
gyengéden vagy durván, a párja mindig elérte, hogy felnyögjön a
megfelelő időben. Ez a rekord nem ma tört meg.
Mikor végül bementek és lefeküdtek az ágyba, ahol egy
bizonyos farkas őrületbe kergette, majd birtokló tartással
beleharapott a vállába, lassan, mélyen és ó keményen hatolt belé.
Finom erőfeszítéseik ellenére a farkas-leopárd bébik
önelégültek, makacsok és boldogok voltak a testében, pont mint
az ördögfiókák.

- 62 -
 5. fejezet

Judd egy órával ezelőtt tért vissza a SnowDancer odúba,

mellette ült izgatott unokahúga az összkerékmeghajtátos
kocsiban. Megtalálta a kapcsolatot Nyíl játszótársaival, amire
Judd nem számított, legalábbis nem ilyen gyorsan. A Marlee
korabeli Nyíl gyerekek már szigorúan kondicionáltak voltak, és
az osztagban végbement változások még nem tartottak elég ideje,
hogy teljesen kitörjenek.
De elfelejtette, hogy Marleet bevegye a képletbe.
Bátyjának lánya bárhol barátokat talált, ahova ment,
személyisége ragyogó napfény volt. A Nyíl gyerekek azt vették
észre, hogy elkapta őket a vidám vihar, ami Marlee Lauren volt,
egy kicsit kábultan, de mohón jöttek ki belőle, hogy többet
lássanak Marleeból.
Ha Judd valaha megkérdőjelezte lázadó vonásait, csak arra
kellett gondolnia, mi történt volna Marleevel a Hálón, hogy
személyiségét beletörték volna egy meghatározott dobozba,
napfényét kioltották volna, míg csak szürkeség lenne. Ez pokoli
kép volt, ami megerősítette minden döntését, hogy segített az
Elcsendesedés lehullásában és az elrohadt rendszer
felbomlasztásában, ami támogatta azt.
- 63 -
 Most a lány, aki reggel egy hatalmas öleléssel fogadta és azt
mondta neki – Szeretlek Judd bácsi! – elment a korosztályával,
hogy erdei képességeket tanuljon, míg Judd jó pár falkatársával a
buja zöldben állt az odún kívül és a DarkRiver által küldött
adatokat nézte. Ahogy Leila Saeva fogva tartásáról és lehetséges
tartózkodási helyéről olvasott azon gondolkodott milyen
kapcsolatai voltak Kanadában.
Nem volt kapcsolata, de sok teleportálásra képes telekinetikust
ismert, maga is egy volt közülük. Koncentrálhatnak a
szimbólumra, sokkal gyorsabban kizárhatják a találatokat, mint
lábon vagy levegőben megközelítve.
Majd lapozott és rájött a szimbólumot nemcsak a
melléképületeken használták, hanem villanyoszlopokon,
raktárakon, elektromos szekrényeken a házakban és az utcákon.
Eltette a telefonját, az fejét rázta alfája felé. A másik férfi
arany-ezüst haja ragyogó volt a hegyi napfényben, szemei fakók,
veszélyes farkas kékek voltak. Azok a szemek lehetetek jegesek és
ijesztőek, mint Hawke maga, de ma az alfa arca kemény volt a
dühtől, ami azokra irányult, akik ketrecbe zárták a gyengéket és
védteleneket.
A SnowDancer farkasok alfájának nem volt ideje gyávákra.
Ahogy Juddnak sem. – Még Vasic sem tudja leszűkíteni –
mondta Hawkenak, saját dühe jegesen csókolta ereit. – Túl sok a
lehetőség. – Még ha a fele el is pusztult az évek alatt, több ezer

- 64 -
lehetőség maradt. – Mikor próbálok a szimbólumra koncentrálni
a semmibe nyúlik. – Próbálta megtalálni a szavakat, hogy
elmagyarázza képességét, ami szerves része volt. – Az agyam nem
tud egy pontot sem megtartani, mert túl sok hasonló van.
Hawke biccentett. – Rájöttem, de meg kellett próbálnunk. –
Fekete pólója megfeszült a vállain, ahogy kezeit a csípőjére tette,
az alfa tekintett a többiekre, akik mellette álltak az odún kívüli
Fehér Zónában. – Bármi más ötlet?
Ahogy falkatárai a homlokukat ráncolták míg gondolkodtak,
Judd ráébredt a körülöttük lévő csendre. Ez egyszer tetszett neki,
mikor kiugrott a Hálóról. Most rossznak érezte. Lennie kellene
kölyköknek, akik nevettek és egymást üldözték a nap ezen idején,
míg puha kezek szorultak lábára és kérték meg hogy labdázzon
velük, vagy „reptesse” meg őket.
Helyette Hawke, Judd, Indigo, Riaz, Drew és Sienna álltak a
hegyi napfényben, míg a hadnagyok, Cooper, Tomás, Jem, Kenji,
Matthias és Alexei mobil konferencián hallgatta őket, a
készüléket Riaz tartotta.
Így jelen volt Riley is, a SnowDancer rangidős hadnagya és
Judd sógora. A másik férfi jelenleg a DarkRiver területének
alsóbb részén volt. A párja közelebb akart lenni a DarkRiver
gyógyítójához most, hogy közel volt a szüléshez és senki sem
ellenkezett vele. Ez volt az első farkas-leopárd alakváltó

- 65 -
terhesség. Mercy erős egészsége ellenére mindkét falka aggódott
a komplikációk miatt.
Riley volt a legrosszabb, de olyan nyugodt Riley stílusban
tartotta össze a dolgokat, mintha minden rendben lenne vele. Az
egyedüli ok, amiért Judd máshogy látta, az saját párja volt.
Brenna három hete elvitte őt a bátyjához és Judd egy nagy ölelést
adott a férfinak, amit Riley csonttörő erővel viszonzott.
Ezután Judd elkapta a hatalmas pánik csillogását Riley barna
szemében. Brennával ellentétben Judd nem tudott szeretettel
segíteni, de meg tudta tenni, hogy átvett pár dolgot Riley
feladataiból. Minden hadnagy a falkában megtette, és akik nem
voltak hadnagyok besegítettek más területeken, így adtak
Rileynak szabadságoz, hogy párjára és nemsokára megszülető
farkas-leopárd bébikre koncentráljon.
Riley megérdemelte ezt.
Azonban Riley továbbra is részt vett a távolból a
megbeszéléseken. Túlságosan védelmező domináns volt, hogy
elfelejtse felelősségeit. Hawke is biztosította, hogy Riley a falka
bizonyos dolgaival foglalkozhasson, hogy a másik férfi ne legyen
megszállott a közelgő szülés miatt, főleg a lehetséges
kockázatokat nézve Mercyre.
Hangok törték meg a váratlan csendet, Tomás és Alexei
beszéltek meg pár kérdést az egész, BlackSea eltűnt embereiről
szóló helyzetről. Kenji és Riaz, mint a vízi alakváltókkal

- 66 -
leginkább kapcsolatban állók, megválaszolták azokat. Kétséget
kizáróan a Konzorcium volt az elrablások mögött, a velencei
események előtt egy évvel a BlackSea rövid összefoglalót adott a
SnowDancernek, ami minden kétséget kizárt.
Azonban Coopernek volt egy olyan kérdése, amit korábban
nem gondoltak át. – Honnan a faszból tudta a Konzorcium, hogy
a BlackSea mely embereire csapjanak le, vagy hogy tartsák utána
őket? – kérdezte a hadnagy. – Én alig tudok megtudni valamit a
BlackSea működéséről, és mi szövetségesek vagyunk.
– A pokolba. – Mondta Jem. – A BlackSeanek árulója van,
talán több is.
Hawke élesen fújta ki a levegőt. – Nem csoda, hogy Miane
nem említette.
Juddnak nem kellett több magyarázat, egy alfa sem akarta
megszellőztetni falkája szennyesét. Hogy Miane Levéque
megbízott a SnowDancerben és a DarkRiverben az a BlackSea
kétségbeesésének jele volt. Próbálták megtalálni tagjaikat maguk,
de elbuktak. Miane emberei uralták talán a vizet, de segítségre
volt szükségük, mikor az elraboltat a földön tartották fogva.
– Vannak farkas falkák Kanadában. – Indigo összefonta
karjait fehér pólója előtt, fekete haját copfba fogta és hosszú,
karcsú teste a játékos kékszemű farkasnak dőlt, aki a párja volt,
és Judd sógora. Aki egyben a falka vadásza volt, aki levadászta és
kivégezte a gonoszakat.

- 67 -
 A Kincaid család erőssé nőtt.
Judd párja annyira kemény volt, mint a bátyai.
– A többségükkel jó a kapcsolatunk – tette hozzá Indigo. –
Csak azon múlik Miane akarja-e hogy kutassunk.
– Feltételezem nem. – Drew arca szokatlanul komoly volt,
gazdag barna haja borzas volt attól, amit a megbeszélés előtt
csinált. – A BlackSea tisztázta, hogy nem akarják, hogy más
tudjon róla mennyi emberüket rabolták el.
Judd meg tudta érteni a falka óvatosságát. A vízi alakváltók
most már jelentős erő voltak, de finom volt az egyensúly. A víztől
való függésük és szétszéledt helyei miatt leggyengébbjeik könnyű
prédák voltak, és a Konzorcium rájött erre. A BlackSea nem
engedhette meg, hogy más is rájöjjön.
– Kanada tele van vízzel – mutatott rá Sienna Hawke mellett
állva a körben, tengerészkék pólóján festékcsíkok voltak és kicsi
kézlenyomatok, ami arra mutatott, hogy az óvodából jött, és a
kölykök duhaj hangulatban voltak.
Hawke párja miatti pozíciója és erőszakos mentális képességei
ellenére Judd kardinális unokahúga maga hozta meg a döntést,
hogy lépésről lépre halad, ahogy társai is. Ennek eredményeként
technikailag nem volt a SnowDancer rangidős tagja, hogy részt
vegyen a gyűlésen, de Hawke megkérte, hogy kezdjen részt venni
rajtuk akkor és amikor tud, mert a jövőben egyszer a falkatársai
hozzá fordulnak majd tanácsért, mint alfájuk párjához.

- 68 -
 Jó volt, hogy Sienna kezdett belenőni ebbe az új szerepbe, még
ha tovább is folytatta katonai kiképzését. Judd arra számított
unokahúga ellenáll, mert tisztázta nem akart csak úgy átugrani a
hierarchián, nem mintha bárki ellenezte volna jogát, mióta
látták, hogy védte meg a SnowDancert, de Sienna egyetértett
Hawke kérésével és részt vett, hogy mindent megtanuljon, amit
egy erőteljes alfa párjaként tudnia kellett.
A szerelem többet adott, mint elvett. És a szerelemtől mindig
adni akarunk.
Ezeket Xavier Perez atya mondta. Judd barátja és lázadó társa
jelenleg valahol Dél-Amerikában volt, kereste a nőt, akit
szeretett. Az ember férfi már talán elérte őt, de Peruba való
érkezése napján súlyos sérülést szenvedett, miután egy sofőr
elvesztette uralmát a kocsi felett és felhajtott a járdára. Ez egy
hónapja volt, most már eléggé meggyógyult, hogy tovább
kutasson az egyenetlen területen.
Judd felajánlotta, hogy Xaviert a céljához teleportálja, ahogy
Kaleb is, de Xavier kitartott amellett, hogy maga csinálja.
Be kell bizonyítanom, hogy megérdemlem.
Megértette Xavier szükségének mélységét, ahogy Brennával
való szerelembe esése előtt nem tudta volna, figyelme visszatért a
másik dologhoz. Riaz biccentett Sienna kijelentésére. – A
BlackSeanak biztos van nagy kockázattal járó embere, aki
Kanadát használja saját élőhelyként – mondta a másik hadnagy.

- 69 -
– Miane nem akarja lebuktatni őket. A másik oldalról ez jelenti,
hogy rengeteg szemük és fülük van szerte az országban.
– Hagyjuk, had vezessen a BlackSea – mondta Hawke. – Riaz,
Kenji, maradjatok velük kapcsolatban, biztosítsátok őket
támogatásunkról. – Felhajtotta ingjének ujjait. – Lucas megkért,
hogy figyeljünk rá, bármi is kapcsolódik Nayéhoz. Úgy tűnik
bizonyos mentálok a Hálón felé néznek, és érdeklődésük nem
baráti. – Farkas kék szemei fagyossá váltak, ahogy beszélt, a
belőle áradó erő szinte tapintható volt.
Ez volt az oka, hogy a mentálok óvatosan bántak az erős
alakváltó alfákkal. Néha Judd elgondolkodott rajta, hogy
unokahúga hogy kezelte párját. Sienna erő volt, amit brutális
körülmények közt fentek ki, de fiatal volt… és azonnal kihívta
Hawkeot, ahogy lábát az odúba tette, soha nem lépett vissza, még
ha bölcsebb is lett volna. Ez emlékezető volt, hogy a lány eléggé
vad volt, hogy kezelje az állatias farkast, aki a párja volt.
– Lucasnak okés, ha átadom a kontaktjaimnak? – kérdezte
Judd, nem mondta Kaleb nevét, bár mindenki tudta, hogy ő és a
világ legveszélyesebb telekinetikusa barátok voltak. Régi szokás
volt, hogy védte a férfi kilétét, abból az időből, mikor ők ketten,
és Xavier, lázadók voltak, akik az árnyékokból dolgoztak.
Hawke biccentett. – Belátásod szerint dönts, csak azokkal
beszélj, akikben megbízol, hogy utánanéznek a Naya iránt
érdeklődőknek.

- 70 -
 Kaleb nem volt „jó” a szó átlagos jelentésében, de Judd tudta,
hogy a másik férfi soha nem bántaná a DarkRiver gyerekeket, egy
egyszerű okból, a falka fontos volt a párjának. És ami fontos volt
Saharának, azt Kaleb megvédte. – Most megcsinálom. – Ellépett
a csoporttól, felhívta Kalebet.
Moszkvában kora reggel volt, de volt egy olyan érzése, hogy
fent lesz.
Igaza volt.
– Kiküldök egy nyomkövető programot a Hálón, hogy figyeljen
a gyerek említésére – válaszolt Kaleb, miután Judd elmagyarázta
a helyzetet.
Megértette, hogy hogy Kaleb mekkora hatalmas
adatmennyiséget tudott pillanatok alatt átszitálni, megköszönte
barátjának.
Kaleb válasza egyszerűvolt. – A DarkRiver megvédte és
táplálta Saharát, mikor szüksége volt rá.
Ezek a szavak hűen tükrözték a hűséget, amire a halálos férfi
képes volt, hogy milyen messzire menne el, hogy megvédje az a
pár embert, aki kiérdemelte a hűségét. Ez egyben megcsillantotta
személyiségének más aspektusát, a kegyetlen bosszút, amik
kiszab bárkire, aki valaha bántja Saharát.
Fekete és fehér, mindkettő megvolt Kalebben.
A szürkében élni olyan volt, amit könnyedén tett.

- 71 -
 – Hallottál Xavieről? – kérdezte Judd, hosszú ideje elfogadta
Kaleb Krychek természetének dualitását.
– Egy hete – válaszolta Kaleb. – Felajánlottam neki, hogy
elportálom őt, de továbbra is azt mondta, hogy szüksége van rá,
hogy egyedül menjen,
Kaleb soha nem árulta el érzelmeit, még barátai közt sem.
Valószínűleg csak Sahara láthatta ezt az oldalát. De most
Juddnak volt egy olyan érzése, hogy frusztrálta őt Xavier
hajthatatlansága. Ahogy Juddot. De néhány dolgot csak erővel
lehetett elérni. – Tudja, hogy bármikor hívhat minket, ha
segítség kell.
Az, hogy mindketten azonnal válaszolnának, ha hívnák őket,
az kimondatlan ígéret volt.
Kaleb nem válaszolt, nem is volt rá szükség, nem két férfi közt,
aki hosszú ideje egymás mellett harcolt. – Mennem kell –
mondta helyette. – Ena Mercanttal találkozom.
Judd felemelte szemöldökét. Meglehet, hogy négy éve nem
volt már a Mentálhálón, de mélyen kapcsolódott Nyíl társaihoz.
Ennek eredményeként és az információk, amikhez hozzáfért
tudta a Mercantok továbbra is árnyékerő voltak. Az mondták a
családnak több téglája és bábja volt, mint a Hálón lévő összes
mentálnak. Silver Mercant hosszú ideje Kaleb segédje volt, de
Ena Mercant volt a család visszavonult matriarchája, akit évek
óta nem láttak nyilvánosan. Megzsaroltad?

- 72 -
 – Meghívást kaptam – válaszolt Kaleb. – Azon gondolkodom
elviszem Silvert a mérgek miatt előkóstolónak. Ena hírneve a
hatékony kegyetlenség.
És itt volt a csontszáraz humor, amit a világ többi része nem
vett észre, még kevésbé értett meg. Judd tudta Kaleb soha nem
lesz más csak szürke, de barátjában több fény volt, mióta Sahara
visszatért az életébe. Judd megértette, hogy a szerelem mit tesz
az emberekkel. Egyszer ő is a sötétségben sétált, azt hitte nem
több egy gyilkosnál, képessége, hogy mozgatja a test sejtjeit
átkozott.
Egy makacs farkas kellett hozzá, hogy megváltoztassa őt, hogy
emlékeztesse rá, hogy férfi volt, hogy joga van élni és szeretni.
Ahogy Sahara magához ölelte Kalebet. És remélték Xavier Ninája
is magához öleli a barátjukat.
– Kiküldök egy keresőosztagot, ha nem érsz vissza vacsorára –
mondta most Kalebnek. – Még ha a Nyilak egyet is értenek
abban, hogy ha a Mercantok eltemetnek egy testet, akkor azt
soha nem találják meg. – Érdekesség, egy Mercant se kötött ki az
osztagban, a családnak megvolt a módja, ahogy megtartotta a
gyerekeket.
– Látod, miért akarom az oldalamon tudni őket – mondta
Kaleb, mielőtt letette.
Judd visszatért a megbeszélésre, mikor látta a többiek olyat
beszéltek meg, amit a SnowDancer gyógyítója Lara javasolt

- 73 -
közösen a DarkRiver gyógyítójával, Tamsynnal két hete. A két
gyógyító erősen javasolta a SowDancer-DarkRiver
együttműködését, hogy elrendezzenek mindent Mercy és Riley
farkas-leopárd bébijeinek születésére.
– Tedd Mercyt felelősnek – mondta Judd meglepetésére
Indigo.
Nem azért javasolta Indigo a leopárd nőt, mert ők ketten
barátok voltak. Hanem mert a partik tervezése nem éppen a
domináns ragadozó alakváltó nők feladatköre volt. Ez az anyákra
és szubmisszívekre illett, akik sokkal tapasztaltabbak voltak
abban, hogy kivel kellett veszekedni, hogy létrejöjjön az esemény.
Majd Indigo hozzátette – Teljesen megőrül és ez olyan, amin
dolgozhat Rileyval, hogy figyelembe vegye a farkas nézőpontot.
Ami a fizikai dolgokat érinti, mindkét falkából kaphat segítséget.
– Luc ugyanezt javasolta. – Hawke szemei farkas humorral
ragyogtak. – Azt hiszem a macska fél, hogy Mercy letépi valaki
fejét, ha nem csinálhat most valamit, mivel nem járőrözhet és
kérték ne menjen be a CTX-be.
Judd tudta Mercy a kommunikációban dolgozott, mikor nem a
DarkRiver őrszemi feladataival foglalkozott. Ezt a munkát
folytatta eddig, de ez most már napi és fárasztó körutakat
jelentett San Franciscoban, ami azt jelentette nem lenne a
DarkRiver gyógyítója mellett a nap nagy részében.
Senki sem vállalta a kockázatot, legkevésbé Mercy és Riley.

- 74 -
 – Ez jó ötlet – vette észre Judd, hogy ezt mondja, miután
átgondolta Indigo szavait. – Mercy szociális és tapasztalt a
kommunikáció terén. Valamint már nincs rotációban, ami azt
jelenti nem lesz változás a DarkRiver napi beosztásában.
– És nem kell aggódnunk, hogy nem veszi figyelembe a farkas
szempontokat az esemény során – mondta Drew olyan hangon,
amiben nyitott szeretet volt testvére és Riley leopárd párja felé. –
Ő és Riley azt akarják, hogy farkas-leopárd bébik mind a
SnowDancerben mind a DarkRiverben otthon legyenek.
Hawke szemei ragyogtak. – Négy farkasra fogadok.
Arany szemek farkassá változtak, Riaz horkantott. – Mercyről
beszélünk. Talán önelégülten leopárdokat szül. Ötöt.
A többiek lehurrogták jóslatát, ahogy saját tétjeiket tették meg.
Judd kettő-kettőre fogadott. Azt mondták a farkas-leopárd
alakváltók magukhoz illő szülőjük dominanciájához
kapcsolódnak és Judd se Mercy se Riley ellen nem fogadna. Ők
voltak a legkiegyensúlyozottabb domináns pár, akiket látott. És
nem gondolta, hogy Mercy elég nagy lenne ötös ikerhez. Hármas
vagy négyes iker inkább.
A hangok hírtelen megemelkedtek, ahogy a csoport barátian
vitatkozni kezdett.

- 75 -
 6. fejezet

A gyerekek pát pillanattal később rohantak ki a Fehér Zónába,

engedélyt kaptak a szökésre, bármi miatt is voltak bent. Judd a
legkevésbé sem volt meglepve, mikor légvonalban a felnőttek felé
futottak, nagy játszópajtások, akik mindig hagyták, hogy rájuk
másszanak.
– Hawke! Hawke! – A barna szemű, selymes hajú Ben
megragadta az alfája kezét, ahogy a távol lévő hadnagyok
vigyorogva köszöntek el. – Tényleg lesz egy parti, ahol ott lesz
Julian, Roman, Keenan és mindenki?
Ez megmagyarázta a levegőben lévő izgalmat, gondolta Judd,
ahogy lenyúlt, hogy felemeljen egy kislányt, aki túl kicsi volt,
hogy átnyomakodjon a falkányi kölyök közt. A vállára emelte,
gyengéden egy helyben tartotta a kezével, nem pedig
telekinetikus erejével. Az ilyen fiatal gyerekek megijedtek, ha
nem érezték a kezét.
A kislány nevetett és kirúgott ragyogó kék szandálos lábával.
Mielőtt a falkában élt volna Judd soha nem értette meg az
alakváló szülők miért költenek annyi időt és pénzt a gyerekek
ruháztatására, mikor azok a gyerekek bármely percben
gondolkodás nélkül alakot válthattak, megsemmisítve ezzel a
- 76 -
dolgokat. Most már senkinek nem kellett megmagyaráznia neki.
Judd adta Bennek azt a szuperhősös pólót, amit most viselt.
A hat, de nemsokára hat és fél éves fel-le ugrált Hawke igenlő
válaszára. – Lesznek játékok? És famászás?
Ben azon kevés farkasok közé tartozott, aki tényleg tudott fára
mászni, még farkas formában is. Ez leopárd játszópajtásainak,
Juliannak és Romannak köszönhető, azok ketten talán egy évvel
voltak fiatalabbak, de ugyanannyira csínytevők voltak, mint Ben.
A legutolsó alkalommal, mikor hárman együtt voltak, Tamsyn
Larához jött konzultálni, valahogy sikerült bejutniuk egy
szekrénybe és felfalniuk a finom csokit, amit az anyák
desszertként akartak megenni egy munkavacsora után.
A csokoládéval összekent gazfickókat a szekrényben való
hortyogás közben kapták el.
– Nem hiszem, hogy játék nélkül parti lenne – válaszolt
Hawke vigyorogva, mielőtt Bent a hátára emelte volna, ahol a
kölyök kismajomként lógott. – Nem tudok semmit a mászásról.
Jobban szeretem a földet a mancsaim alatt.
– Vicces! – mondta Ben, a körülöttük lévő gyerekek kórusban
ismételték.
– A leopárd módszerekkel fertőzted meg a falkatársaidat? –
kérdezte Indigo sötéten, bár szemei ragyogtak.
– Nem – ráncolta homlokát Ben. – Mit jelent a fer-tőz?

- 77 -
 Indigo nevetve összeütötte kezeit. – Ki akar fogócskázni?
Hawke a hunyó.
– Juhé! – Az egyetértő hullám megrázta a fákat, mielőtt a
gyerekek szétszéledtek volna, Ben lemászott, hogy elfusson olyan
gyorsan, ahogy lábai bírták.
A kicsivel idősebb gyerekek eközben a Fehér Zóna másik
sarkában bújtak össze. Ahogy egy vigyorgó Riaz kocogott el
mellettük az odú felé, hogy eltegye a mobil komm egységet,
Juddnak sikerült belátnia a testek közé, rájött, hogy színes vízi
léggömböket töltöttek meg hatalmas vizes palackokból, amit
kicsempésztek.
Judd előtt Hawke összevonta szemeit Indigora. – Rendben,
tudom ki lesz a következő.
A hadnagy anélkül futott el, hogy hátranézett volna, örömtelin
integetett a gyerekek felé, míg Drew Hawke útjába állt. – Nem
foghatod meg a páromat – mondta a vadász, kezeit kinyújtotta
teste mellett.
Judd leengedte a kislányt, akit tartott, így a totyogós
elbújhatott, telekinetikus erejével elmozdította Drewt az útból.
– Hé! – Sógora rámorgott, ahogy Hawke elfutott, hogy elkapja
Indigot, alfájuk azt tette, hogy morgott és több kölyök után eredt
út közben, akik visítva futottak. Sienna eközben nevetve próbálta
a visszatérő Riazzal csapdába csalni Indigot.

- 78 -
 – Mi a pokol volt ez? – vicsorgott Drew, vállai folyékonyan
mozogtak sötétkék pólója alatt, aminek ezüst dizájnja akkor
jelent meg, mikor feldobta kezeit.
– Emlékszel, mikor háborús játékot játszottunk és majdnem
eltörted a bordáim? – Ez még azelőtt volt, hogy Judd Brennával
párosodott volna, mikor Drew meg volt bizonyosodva, hogy nem
jó az ő babahúgának. – Úgy döntöttem még haragszom miatta.
– Megkaptad a revansod! – Drew válasza félig farkas volt,
karmai kipattantak kezeiből. – Majdnem egy napra
kificamítottad a vállam!
Judd azt tettette, gondolkodik. – Azt csináltam, ugye? –
Telekinetikus erővel ellopott egy lufit a vállalkozó szellemű
csoporttól, azt mondta – Vagy talán csak azt akartam, hogy itt
legyél és megtehessem ezt – és a lufit Drewra dobta.
Az a farkas arcába repült.
Drew morgott, ahogy az arcáról a mellkasára csepegett a víz,
Juddnak ugrott és leterítette őt. Ekkor a másik férfi koszt és füvet
markolt fel karmos kezeivel és az egészet Judd hátába kente.
Judd próbálta lesodorni sógorát, nem sikerült neki, mikor a
kölykök izgatottan arra futottak.
– Tessék Drew – mondta az egyik és egy pink vizes lufit adott
neki.

- 79 -
 Drew kivillantotta fogait és a lufit egyenesen Judd nyakánál
lukasztotta ki, így a víz végigfolyt a hátán és mellkasán, a koszt
sárrá változtatta. – Hupsz.
Judd most már piszkosan harcolt, szerzett pár lufit. Ez
alkalommal a mohó gyerekek adták neki. Majd sikerült neki és a
sarat Drew arcába kente. A kölykök, fiatalok és idősebbek
szerették ezt az új játékot. A sarat gyorsan lekaparták róluk lelkes
kezeikkel, míg a kölykök kis démonként nevettek.
Judd most leült, Drew hátát neki támasztotta, érezte, hogy
valami épült a mellkasában.
– A te hibád – morogta Drew. – Emlékeztess, hogy fojtsalak
meg.
– Megjegyeztem. – Ez az erőteljes érzés csak tovább épült.
Ekkor egy kölyök megállt a sár lepucolásában, nagy kék
szemekkel meredt rá. – Judd bácsi nevet!
Judd ekkor jött rá, hogy nevetett. Csendben, vállai remegtek,
de a nevetés nem tudott bent maradni. Drew belekönyökölt a
hátába. – Nem vicces ember. Új póló volt rajtam.
Judd nevetése erősödött, míg Drew meg nem adta magát és
kuncogni kezdett. Judd hasa fájt, mikor felnézett és egy gyönyörű
szőke SnowDancert látott kilépni a Fehér Zóna mészárlásába.
Párja kacsú, szürke, bokáig érő nadrágba és fehér ingbe volt
öltözve. Színes lapos narancs cipők kilógtak a professzionális
megjelenésből.

- 80 -
 Haja, ami megnőtt, bonyolult kontyba volt fogva, féloldalas
frufruja keretet biztosított finom csontú arcának.
– Értem – mondta, odaállt Judd és Drew elé, ökölbe szorított
kezei a derekán voltak. – Míg én komoly megbeszélés miatt
voltam az egyetemen, ti itt játszadoztok. – Próbált komolynak
hangzani, aminek teljesen ellent mondott jeges kékkel tört barna
szemeiben lévő csillogás.
Azok a lenyűgöző szemek emlékeztettek a traumára, amit egy
szörnyeteg kezei közt tapasztalt és sajátjává váltak. A gonosz
mentál sorozatgyilkos, aki elrabolta és megkínozta Brennát meg
akarta jelölni, meg akarta törni őt, majd véget vetni az életének.
De a férfi volt az, aki végül meghalt. Brenna túlélte,
megerősödött, visszakövetelte életének minden részét. És a
szörnyeteg? Száműzte az elméjéből, míg a férfi már nem tudta őt
rémálmaiban kísérteni.
Az emberek Juddot hívták keménynek, ő semmi volt Brenna
Shane Kincaidhez képest.
– Akarsz csatlakozni hozzánk? – Kinyújtotta saras kezét, míg
Drew azt mondta – Igen Bren. Gyere játszani. – Hangja
gyanúsan vidám volt.
Brenna kezdte felemelni kezeit, majd rájött, hogy bátyja és
párja semmi jót nem akarnak, hátralépett. – Mindkettőtöket
szeretlek, de nem. Nem, mikor ezeket a ruhákat viselem.

- 81 -
 A nő gyönyörű és hihetetlenül okos volt, egyben Judd párja.
Valamint a Fehér Zóna közepén volt, gyerekek közt, akik rájöttek,
hogy a felnőttek játékos kedvükben voltak. Az első lufi tíz
másodperc múlva találta el a hátán. Meglepetésében felsikoltott,
amit egy második lufi követett, ami elölről áztatta el, felfedve
egyszerű fehér melltartójának vonalait, amit Judd reggel látott,
hogy felvett.
Szerette nézni, ahogy öltözött, ahogy energikusan mozgott és
csacsogott reggel. És szerette, ahogy kielégítette tapintás utáni
éhségét a saját éhségével. Judd semmit nem szeretett jobban,
mint a kezeit érezni magán.
– Mivel már vizes vagy… – Felállt, kezdett a nő felé közeledni.
– Maradj távol – utasította Brenna. – Judd Lauren, komolyan
mondtam! Nem leszek mindenhol saras –
Próbálta viselkedésre késztetni a férfit, tisztán látszott nem
hallgat rá, elrohant a fák közé, lerúgta cipőit közben.
Judd utána akart futni… csakhogy a bokáját erős kéz kapta el.
Minden levegő kifutott a tüdejéből, ahogy előre esett a foltra,
amit a kölykök sárpocsolyává változtattak. Mikor visszanézett,
látta, hogy egy bizonyos kék szemű farkas vigyorog rá. –
Emlékszel, mikor telekinézist használtál ellenem? – kérdezte. –
Úgy döntöttem még haragszom miatta.
Judd levegőt vett és kezeivel felnyomta magát a sárból.
Drew szorítása erősödött.

- 82 -
 És Judd elővette Ben bajkeverő kézikönyvét. A kölyök mesteri
volt az ártatlan félrevezetésben. Judd félrevezetése nem volt
ártatlan. – Indigo a földön van – mondta, miután azt tettette,
hogy a Fehér Zóna túlsó része fele nézett. – Azt hiszem Hawke
füvet etet vele.
Drew szorítása gyengült, ahogy fejével arra fordult, amerre
Judd nézett. – Micsoda? – Ez morgás volt. – Hol?
Judd azelőtt kiszabadult, hogy a vadász rájöhetett volna
hazudik, követte párja illatát az erdőbe, ami a Fehér Zónán kívül
volt. Brenna ügyesen használta az előnyét, de míg a nő farkas
volt, addig ő Nyíl. Egyben teleportra képes is volt. Bár nem csalt,
követte őt azokkal a nyomkövetési technikákkal, amiket
megtanult, mióta a SnowDancer igazi részévé vált, nem pedig a
falkán kívül létezett.
Mikor elkapta Brennát, az azért volt, mert a nő megállt
pihenni egy nagyobb, mélyebb tónál. Tükörsima felületét a
napfény csókolta és sárga közepű lila virágok vették körül,
valamit apró fehér vadvirágok, amik a százszorszépre
emlékeztették Juddot, a hegyi növényzet gyorsan
alkalmazkodott, hogy túlélje a magaslaton. Óvatosan szélnek
szembe ment, a nő nem kapta el illatát, hátulról ragadta meg.
– Judd! – kiáltotta, ahogy a férfi átkarolta és sáros arcát az
övéhez dörgölte, szintén sáros mellkasa hozzátapadt vizes
hátához.

- 83 -
 Judd nem várta, hogy lábfejeit beleakasztja a lábaiba,
kibillenti őt egyensúlyából. Együtt estek a tóba, együtt bukkantak
fel.
Brenna vizet fröcskölt rá, vigyorgott. – Megérdemelted!
– Úgy is le kellett mosnom a sarat. – Lebukott, tisztára
dörzsölte az arcát, majd felbukkant és egyik karját a dereka köré
csavarva magához húzta. A nő teste puhán íves és karcsún izmos
volt, Brenna technikus volt, nem katona, de farkasa imádott futni
a holdfény alatt, részt vett bizonyos előírt tréning edzéseken
azokkal a falkatársakkal, akik nem voltak szubmisszívek, de
eléggé dominánsak sem, hogy őrjáratozzanak, mint a falka
hajtóereje.
Kaptak harci kiképzést, így támogatást tudtak nyújtani, ha a
SnowDancer olyan támadást szenved el, ami áttör a
dominánsokon. A tréning intenzív és rendszeres volt, s
kielégítette a nőben lévő farkas dominanciáját, míg megengedte
Brennának, hogy más területen dolgozzon.
Mert igazi eszköze ragyogó elméje volt.
– Milyen volt a megbeszélés?
– Jó. Az egyetem azt akarja, hogy tanítsak ott.
Judd nem érzett meglepődést. Bár Brenna fiatal volt, egyben
szakterülete élvonalába tartozott, ötletei élvonalbeliek voltak. –
Akarsz?

- 84 -
 – Gondolkodom rajta. – Elméje már máson volt, mosolygott
és lábait a dereka köré csavarta, míg karjaival lazán átölelte
nyakát. – Gondolod elég messze vagyunk a Fehér Zónától, hogy
ne zavarjanak meg?
Judd ismerte ezt a hangszínt, ami kissé rekedtes és puha volt
egy időben. Teste azonnal reagált rá, mintha erre kondicionálták
volna. Az Elcsendesedés brutális elfojtásával ellentétben azonban
ezt a kondicionálást ő választotta és akarta.
Megragadta buja íveit, nyitott csókot kezdeményezett,
erekciója tovább keményedett, ahogy Brenna megnyalta a
nyelvét. Judd keze összeszorult rajta, teste engedelmeskedett a
nő utasításának. Párja tanította meg neki a gyönyört egy életnyi
kínzás eredményezte fegyelem után, ami végleg véget vetett
gyerekkorának és most vágyott a gyönyörre. Vágyott rá. Csak
Brennával lehetett az a férfi, aki követelt és adott és aki elsüllyedt
az érzékiségben.
Egyik kezével felsimított a hátán, el akarta mélyíteni a csókot,
mikor hangokat hallott, érezte a dobogó lábakat. Épp megtörte a
csókot, hogy lássa az inváziót, ahogy a Fehér Zónában lévő
felnőttek tömegesen beugrottak a tóba, sokan hangosan
prüszkölve és kemény csapkodásokkal. Brenna fejét hátradobva
nevetett, ahogy ő is csapkodott, kiszabadult, hogy
visszafröcsköljön. Judd nézte a nő vigyorát, a szikrázását és ő is
játszott.

- 85 -
 Ez többé nem volt idegen tapasztalat.
Ahogy pár perc múlva csókot lopott párjától, remélte, hogy
Xavier barátjának is lesz esélye hasonló boldogságra, hogy
megtalálja az ő Nináját. Ők hárman, akik összeálltak egy kis
lázadó sejtté – Judd, Kaleb, Xavier – a pap volt kétségtelenül az,
aki a lelke mélyéig jó volt. Talán megbotlott, talán belenézett az
űrbe, de Xavier Perez soha nem esett bele a sötétségbe.
Megérdemelte az örömet, megérdemelte, hogy megtalálja a
szerelmet, amit évekkel ezelőtt elvesztett a véres telepatikus
csapások során.
Sok sikert barátom.

Levelek Ninának
Xavier Prez atya magán naplójából
2073. július 08.

Nina.
Az egyszeri falunk fantom képei vesznek körül engem. Alig
három hónap telt el a mentál támadás óta és már nincs itt senki.
A testek eltűntek, ahogy a házak. Semmi jele nem maradt a
vibráló helynek, ami az otthonunk volt.
Szinte hallom, hogy nevetsz erre, míg írom ezt a levelet. Soha
nem írtam neked romantikus cetliket, mint Jorge Fiorellának,
még miután annyira utaltál is rá, hogy kalapáccsal vághattál

- 86 -
volna fejbe. Miért írnék levelet, gondoltam, mikor Nina
mellettem van és szerethetem őt a hangommal, a kezeimmel, a
testemmel?
De most elvesztettelek és csak a toll és tinta maradt.
Láttalak a szikláról a folyóba ugrani. Én kértem, hogy ugorj.
Azt hittem biztonságban leszel, hogy a víz messze visz a
mészárlástól.
A csend ronda, obszcén. Egy nehéz lepel.
Azokban a hónapokban, miután a mentálok megöltek
mindenkit, akit szerettem, többször visszatértem remélve, hogy
visszataláltál, de semmi nyomod nem találtam. Senki sem
ismerte a nőt, aki a folyóból jött. Senki sem hallott az én
Ninámról. Soha nem adtam fel. Mert az első nap, hogy elég idős
lettem, hogy emlékezzek saját gondolataimra két dogot tudtam:
Én Isten embere voltam és egy nap elveszlek feleségül.
Megtalállak Nina. Nem számít mibe kerül, vagy meddig kell
keresnem téged. Megtalállak.
A te Xaviered.

- 87 -
 7. fejezet

Kaleb nem gondolta komolyan, hogy elviszi Silvert az Ena

Mercanttal való találkozóra, de most, hogy rangidős segédje
besétált az irodájába, míg ő begombolta tengerészkék,
hajszálcsíkos zakóját mégis átgondolta. Mert a Mercantok…
szokatlanok voltak.
Politikai értelemben és hírszerző hálózatukat nézve
fontosságuk kiterjedt volt. A legtöbb ember árnyékjátékosoknak
látta őket, akik a hatalmon lévőket bábként akarták manipulálni,
de Kaleb mindig mást látott: egy családot, aki az Elcsendesedés
ellenére család maradt. Szorosan integrálódott egység voltak,
egymáshoz mélyen hűségesek.
Kaleb először azért vette fel Silvert, mert „be” akart kerülni a
Mercantok közé, megtartotta, miután rájött, hogy a Mercantok
bizalma nem volt olyan egyszerű. Ez könnyű döntés volt: Silver
volt a legjobb segéd, akivel valaha dolgozott, aki hatékonyan
dolgozott vele, ennek volt az is bizonyítéka, hogy ilyen korán itt
volt. Azonban Silver teljesen képes volt önálló döntéseket hozni
és megtette azon döntésekhez szükséges lépéseket.

- 88 -
 Kaleb nem bízott benne. Csak kevés emberben bízott, de
hosszú ideje eldöntötte, hogy a nő vagy magával hozza a Mercant
családot vagy sem, Silver jelentős érték volt az oldalán.
A következő kérdésével bizonyította értékességét.
– Uram – mondta. – Szeretné, hogy részt vegyek önnel a
megbeszélésen?
– Nem – válaszolta, ezzel egy időben felállított egy mentális
szűrőt Lucas Hunter gyermekének említése miatt. Ez csendben
fog futni a háttérben, amíg ki nem kapcsolja. – Az hiszem a
nagymamádnak és nekem egyedül kellene beszélnünk.
Silver kifejezése nem változott meg. Mindig hűvösen rendezett
volt, nem számított a nyomás, jégszőke haját kifinomultan fogta
fel és szoknyakosztümbe öltözött, hozzá magas sarkút vett fel. A
mai kosztümje szürke volt fehér inggel. Magas sarkúja fekete
volt. Kaleb csak azért vett észre ilyen dolgokat, mert fegyvernek
látta őket, Silver messze túl intelligens volt, hogy nem praktikus
lábbelit vegyen fel, csak ha valamilyen módon előnye származott
belőle.
– Ha javasolhatok valamit – mondta most a nő.
Kaleb biccentett. Tudatában volt saját erejének és hatalmának,
de az arrogancia olyan hiba volt, amit próbált lekerülni. Ez csak
keserű kimenetelt eredményezett. Nézd meg Ming LeBont,
kapaszkodott, hogy helyet csináljon magának a világba, miután
elvesztette irányítását a valaha volt leghalálosabb orgyilkosok

- 89 -
osztaga felett. Ha a Nyilak még mindig hűségesek lennének
Minghez, akkor több ereje lenne, mint Kalebnek.
De Kalebet Sahara mélyen lehorgonyozta, hogy miatta annyira
őszinte legyen, amennyire lehetséges volt, míg Mingnek nem volt
senkije, akiben igazán megbízott. Nehéz volt bizalmat építeni,
mikor a beosztottad állandó félelemben élt a halál vagy kínzás
miatt, mert Ming nem tolerálta a hibákat. Kaleb sem, de nem
büntette meg a hibákat, amik őszinték voltak, vagy azokat,
amiket egy érdemes cél miatt követtek el. Tudta, hogy ne csak a
győzteseket jutalmazza meg, hanem azokat is, akik elbuktak, de
kihúzták magukat és újra próbálkoztak. Ha máshogy tenne az
elfojtana minden innovációt és hajtóerőt.
Leginkább az emberei tudták, hogy soha nem felejtette el
azokat, akik hűségesek voltak.
Ahogy nem felejtette el Silvert, mikor ott volt az idő, hogy
valakit a világot átívelő Vészhelyzeti Mentési Hálózat
koordinálására jelöljön. Igen, Sahara nógatta őt, de nemcsak
mert nem akarta elveszteni részben Silver figyelmét a VészHáló
miatt, és nem azért mert nem bízott benne, hogy képes rá.
– Mercant nagymama hajlandó veled dolgozni – mondta
Silver, ahogy ezek a gondolatok átsuhantak a fején. – Ne
inzultálja az intelligenciáját, hogy hazudik neki, vagy elkendőzi az
igazságot, és akkor úgy jön ki a megbeszélésről, hogy mindent
megkap, amit akar.

- 90 -
 Kaleb megtartotta Silver pillantását, ami szokatlan árnyalatú
volt, ami a Mercant családfa genetikai öröksége volt. A bátyjának
is ilyen volt a szeme, ahogy az anyjának és nagyanyjának –
Értettem – mondta. – Meglep, hogy tanácsot adsz, ami talán
segít a nagymamád ellen.
– Ez nem segítség – válaszolta. – Ez biztosítás, hogy nem
követ el hibát, ami mindkét fél számára sok időt vesz el.
Kaleb megértette a melléküzenetet: A Mercantok bármely
okból, de úgy döntöttek, hogy üdvözlik a soraikban. Minden,
amit tennie kell, hogy elfogadja és együtt dolgozik velük. –
Köszönöm Silver.
A nő kissé oldalra döntötte a fejét, átadta a papírvékony
szervezőt, ami Kaleb cégének prototípusa volt. – Ha előtte alá
tudná írni ezt a szerződést.
Kaleb szkennelte a szöveget, hogy biztos legyen benne
pontosan az, amit akart, majd aláírta. – Nincs semmi
megszakítás, csak ha vészhelyzet van.
– Igen uram.
Már azokra a koordinátákra koncentrált, amit adtak neki,
Kaleb a találkozó helyére portált, bár teleportálhatott volna
egyenesen Ena Mercanthoz. A nő reflektorfényt kerülő hajlama
ellenére volt egy nem olyan régi képe róla. Nem minden
teleportáló tudott az emberekhez úgy menni, mint a helyekhez,
de Kaleb ezzel a képességgel született.

- 91 -
 Azonban ezekben a körülményekben súlyos inzultus volna
vendéglátója felé.
Nem tudtam ellenállni, suttogta az ismerős telepatikus hang,
ami végigment a kötelékükön és Kaleb saját ereje megnövelte,
míg Sahara el tudta őt érni telepatikusan, nem számított a
távolság, ami elválasztotta őket. Milyen Ena Mercant belső
szentélye?
A Kalebben lévő sötétség kinyújtózott a fény alatt, ami Sahara
volt. Még ágyban vagy? Melegben, álmosan és csókjaitól
kipirultan hagyta őt ott, mikor kiportált.
Tudod mennyire szexi vagy, mikor öltönyben vagy? volt a
válasza. Főleg ha kigombolod az ingedet, és kiveszed a
mandzsettákat. Nézni téged így egy megvalósult erotikus álom.
Kaleb magában mosolygott. Igen, tudom. Sahara tisztázta,
hogy imádja nézni őt, számtalanszor magához ölelte az ágyban,
miután lezuhanyozott és öltözött. Abba kellene hagynom?
Gyere haza és ugrathatsz ezután a találkozó után. Túl korán
mentél el.
Kaleb belső mosolya elmélyült, még ha arca kifejezéstelen is
volt. Egy birodalmat kell irányítanom.
Pfff. Mit számít újabb millió, vagy öt, mikor itt van neked…
Nem tudom mennyi pénzed van.
Sok. És a miénk, nem az enyém. Egy birodalmat épített neki,
mindent Saharának épített. Ena Mercant otthona olyan, mint a

- 92 -
képen, amit mutattam neked. Hűvös sötét kőpadló, acélszürke
falak, sötétebb szürke kanapék.
Tényleg? Kissé kiábrándult. Valami váratlant vártam. Ő egy
Mercant.
Kaleb körbenézett a szobában, észrevett valamit, amit elsőre
nem. Van egy váza tele sötét vörös rózsákkal az egyik falon. Egy
sima, erőszakos színcsapás a szürkében. Talán finom
emlékeztető, hogy aki átlépi a Mercantokat véres halált halnak?
De viccelj, utasította Sahara. Ezek az emberek veszélyesek.
Ahogy én is, emlékeztette a nőt, aki aggódott érte, aki szerette
őt, minden kicsavart belső sérülésével. De megígérem, hogy
semmit nem veszek készpénznek. A Merchantok halálos
ellenségek lehetnek.
Elsétált a hatalmas, lejtett ablakok mellett, amik egy ködös
szakadékba néztek. A világnak ezen része az éjszakába indult, de
Ena ablakai nem a ragyogó fényekkel világító városra néztek.
Nem, a szakadék alatt sziklák és hullámzó óceán volt. Ez érdekes.
Elküldte Saharának a képet, amit látott.
Ugyanebben a pillanatban egy másik jelenlétet érzett.
Megfordulna azt a nőt látta, akivé Silver válik ötven év múlva.
Ugyanazok a szemek, ugyanazok az élesen finom vonalak. A
különbség az volt, hogy Ena Mercantnak selymes fehér haja volt
és nem viselt szoknyakosztümöt, hanem nadrágot, ami
folyékonyan kísérte a lábát, az anyag színe hasonló volt a

- 93 -
tejeskávéhoz, amivel Sahara megitatta Kalebet három napja. Ena
felsője ugyanolyan színű és anyagú volt, és lefolyt a derekán és
befedte a karjait.
Lábain fekete lapos talpú cipő volt. Hosszú ezüstláncot viselt,
ami a mellei alatt ért véget és egy díszes fém medál volt, aminek
vörös volt a közepe.
A mentálok ritkán hordtak ékszereket, de Kalebnek volt egy
olyan érzése, hogy ez nem ékszer volt. – Ena – mondta,
határozottan a nő keresztnevét használta.
Ena Mercant talán árnyék erő volt, de Kaleb maga volt az erő.
Jobb, ha nem felejti el. Döntése nem volt arrogancia, csak
hűvös taktika, ami miatt robbanásszerűen emelkedett fel, és
megmaradt a tápláléklánc tetején. Még Pax Marshall is, aki most
tesztelgette erejét a többiek ellen, nagy ívben kerülte Kalebet.
– Kaleb. – Ena Mercant hangja reszelős volt, ami
természetesnek tűnt. – Mit gondolsz a kilátásról?
Kaleb megfordult, hogy a nő mellette álljon, azt mondta – Ez
hasonló ahhoz, mint az otthonomnál. – Dolgozószobája kis
meredélyként nyúlt ki a szakadékba. – Nem akarsz közelebb élni
a nagyvárosi területhez? – A legtöbb mentál ezt választotta.
– És te? – Ena szemei továbbra is a távoli hullámokon maradt.
– Nem, de én teleportáló vagyok.
Elena elegánsan oldalra hajtotta fejét. –Tökéletes érv. –
Kinyúlt kezével. – Gyere, üljünk le beszélni.

- 94 -
 ***
Kaleb két órával később hagyta ott a megbeszélést, megértette,
hogy a Mercantok vele voltak, és hogy Ena Mercant talán a
legveszélyesebb személy, akivel valaha találkozott. A nő kegyetlen
intelligenciájához kegyetlen ambíció párosult. De ahol a többiek
az ambíciót magukért használták, Ena azért, hogy növelje a
család erejét.
– Elfogadtuk, hogy egy vagy közülünk – mondta Ena
közvetlenül neki. – Ne áruld el a családot és mi soha nem
árulunk el téged.
Ez sokkal jobb kimenetel volt mit amire várt. – Nem leszek
olyan, mint a családod többi tagja Ena – mutatott rá. – Csak
magamtól fogadok elutasítást. – És Saharától. De Ena
Mercantnak ezt nem kellett tudnia.
Az idősebb mentál úgy nézett rá, ami semmit nem árult el… de
az nem volt olyan zárkózott, mint a megbeszélés elején. –
Tudatában vagyunk, hogy egy ragadozót hívunk magunk közé
Kaleb. De soha ne felejtsd el, hogy a ragadozókat egy mérgezett
nyíllal le lehet teríteni.
Kaleb mosolygott. – Akkor megértjük egymást. – A két
ragadozó úgy döntött, hogy együtt dolgozik és fedezi a másik
hátát.

- 95 -
 – Igen. – Ena kezével felemelte finom csontszínű porcelán
csészéjét, a fakózöld folyadék, amivel tele volt nem a mentál
nutrion lista része volt. – Üdv a családban.
Az irodájába portált vissza, nem Saharához, mert a nőnek húsz
perccel ezelőtt el kellett mennie egy találkozóra, Kaleb becsukta
az ajtót és átgondolta a nap történéseit. A Mercantok nem
fogadnak be könnyen és Kaleb nem akarta elherdálni a
bizalmukat. Olyan férfi volt, aki értékelni tudta segítőit és a
Mercantok hírszerző hálózata maga olyan erő volt, ami számtalan
személyt buktatott meg.
Találata volt.
A mentális riasztás tompa volt és része a milliárdnyi adatnak,
ami egyszerre folyt át az elméjén, de egy pillanatra megnézte.
Érdekes. Keresése megtalált egy említést a DarkRiver alfa
gyerekéről.
Belépett a Mentálhátóra, elméjét annyira jól elrejtette, hogy
szellem volt, kilőtte magát a találat pontos helyére. Körülötte a
Mentálháló hatalmas feketeség volt, ami milliónyi csillagnak
adott otthont, ami a Hálón lévő mentálokat jelentették. De ami
egyszer csak fekete és fehér volt, most finom arany szálak fontak
át mindent.
A Méhsejt, amit a pszichék hoztak létre, a törékeny arany
struktúra, ami megóvta a Hálót az összeomlástól. A ragyogó,
egyszer tiszta fekete helyek közt a Méhsejt kötelékei közt most

- 96 -
szikrák ragyogtak, ami a pszichék mentális hálózatának
hullámzására utalt. A kutatások azt mondták, azok a szikrák azért
voltak olyan ragyogóak, mert a Hálónak sok gyógyulásra volt
szüksége.
Azonban ma figyelme nem a szikrákon vagy a finom arany
szálakon volt, ami összekötötte az embereket a P-kkel és a P-ket
másokkal. Az adatra koncentrált, ami az elmék közti üres
helyeken végtelen folyamokban folytak állandóan.
Azonban csak egy része érdekelte.
… mentál alakváltó képességgel?
Elkapta a beszélgetés első részét, ami kiváltotta a riasztást,
megállt, hallgatózott.
Ilyen személynek irigylésre méltó képességei lehetnek.
Tényleg ezt hiszed? Ne felejtsd el, hogy a gyereket
lerombolják állatias ösztönei.
Az alakváltók intelligensnek bizonyultak.
Igen, de a mentálok intelligensebbek. Nadiya Hunter nem
valószínű, hogy hasonló mentális erővel bír.
Kalebnek nem kellett többet hallania. Kevesebb mint egy
percig tartott beazonosítani az elméket, akik egy egyetem
intellektuálisai lehetnének. Mint minden akadémikus, voltak
pajzsaik, de hasztalanok voltak. Beültetett egy komplex „jelentő”
programot az elméjükbe, ami akkor kel fel, ha a személy olyan

- 97 -
beszélgetésbe kezd a gyerekről, ami veszélyt jelent majd rá,
hagyta tovább értekezni őket.
Azzal a tudattal tért vissza elméjébe, hogy a mentál faj nagy
része még mindig nem látott túl felsőbbrendű érzetük
buborékán. Azok, akik kivirágzottak az Elcsendesedés után
voltak azok, akik tudták az igazságot, tudták, hogy vetélytársaik
ugyanolyan élesen intelligensek és képesek a fejlesztésre. Az
emberek esetében még inkább ez volt, mert sokáig félreállították
vagy bántották őket.
Említették a gyermeket, üzente Juddnak. Nem fenyegetőleg.
„Intellektuális” kíváncsiság. Úgy tűnik csak a hangjuk hallatása
miatt beszélnek.
A válasz azonnali volt. Reméljük ennyiben marad.
Igen, gondolta Kaleb, Nadiya „Naya” Hunter nagy
kíváncsiságot képviselt. Átgondolta a vérfürdőt, ami kitörne, ha a
gyermek megsérülne, úgy döntötte, hogy a Hálóelmét és
Sötételmét is figyelésre utasítja. A Hálóelme a Háló könyvtárosa
és őrzője volt, feladata az volt, hogy rendet teremtsen az
elmékből áradó adatok káoszában. A Sötételme messze más volt,
kicsavarodott és öngyilkos lény.
Kaleb mindkettőhöz tudott beszélni. Megértette mindkettőt.
Yin és yang. Sötétség és fény. Ártatlan és horror.
Azonban mikor az iker lények odamentek hozzá zavartak
voltak. Vagy a Hálóelme volt zavart és a Sötételme ambivalens.

- 98 -
Követte őket a Hálóra, Kaleb azon a részen találta magát, ami
sötét volt. Halott. Nem voltak psziché szikrák. Sem elme a
szekcióban. Se Méhsejt szálak. Ez nem volt szokatlan. A Háló
egyes részei katasztrofikus sérülést szenvedtek a pszichék
ébredése előtt és kezdte összeölteni magát.
A jelenlegi javulást nézve ez évekbe telik, egy egész
generációba, talán kettőbe, hogy azok a szekciók helyrejöjjenek.
Addig egy elme sem horgonyozik itt. Semmi sem éli túl, vagy ha
igen, akkor dühöngő őrült lenne.
??!
Követte a Hálóelme szótlan sürgetését, változtatott
nézőpontján… és meglátta a problémát. A rothadás, a betegség
terjedt. Azonban nem úgy, hogy a legtöbb ember észrevenné.
Nem, a Háló finom szálai szó szerint szálról szálra váltak szét a
felszín alatt. Kaleb csak azért látta, mert a Hálóelme saját
látásmódját erőltette rá. – Megmutattad a pszichéknek?
A válasz negatív volt, a P-k ébersége kezdett a kifáradáshoz
érkezni.
Kaleb nem tudott vitatkozni. Sahara együtt dolgozott a Psziché
Koalícióval, és megosztotta aggodalmát, hogy a P megjelöléstől
túl hamar kértek túl sokat. – Egy megjelölés sem bír el ennyi
felelősséget – mondta, sötétkék szemei szenvedélyesek voltak. –
Lehetetlenné válik majd a teherbírással zsonglőrködni. Rettegek,

- 99 -
hogy legjobb erőlködéseink ellenére, hogy ne kövessük el a múlt
hibáit, kezdenek majd összeomlani a nyomás alatt.
A probléma az volt, hogy más nem tudta megtenni azt, amit a
P-k.
Most úgy tűnik, hogy erőkifejtésük sem állította meg a
Mentálháló mentális szövetének alattomos széthullását. A
Hálónak esélyt adtak a harcra, de küzdött, hogy ne essen
darabjaira. Mégis… első gondolatai ellenére ez nem olyan volt,
mint a fertőzés feltámadása. Inkább egy mélyebb probléma jele,
egy strukturális gyengeség, ami először megengedte a
fertőzésnek, hogy megtelepedjen.
– Azért történt, mert nincs elég P ezen a helyen? – kérdezte a
Hálóelmét, mert ha ez volt a gond, a P-k át tudják szervezni
magukat, hogy megjavítsák a sérülést, mielőtt kritikus lesz.
A Hálóelme negatív választ küldött neki.
Azonban a Sötételme beúszott a halott területre, eggyé vált
vele. Azok ketten ugyanazon levesből származtak, tele haraggal,
dühvel, irigységgel és más sötét érzelmekkel, amiket hosszú ideig
a mentál faj elutasított, hogy érezzen. Csakhogy nem tűntek el.
Csak összegyűltek a Háló sötét részein, míg kettévágták a
Hálóelmét egy stabil ártatlanságra és egy gyilkos sötétségre.
Azonban ma egyik fél sem tudta megmondani neki a
Mentálháló miért törik össze, szálról szálra, még ha a Méhsejt
harcol, hogy egyben tartsa, míg a színes szikrák a P-k

- 100 -
kisugárzásai voltak, amik átterjedtek az elmék közti sötét helyek
közt.
A Mentálhálónak gyógyulnia kellene. Helyette egyszerűen
lassabban haldoklik.

- 101 -
 8. fejezet

Sascha letette a telefont az Ivyval folytatott zavaró beszélgetés

után. P társa és a Psziché Koalíció elnöke hívta, hogy
megbeszéljék az információt, amit Kaleb Krychek osztott meg
vele. Ezen felül volt még a lehetséges fenyegetés, amire korábban
Lucas figyelmeztette, így több szinten aggódott.
Naya volt és mindig is ő lesz a prioritása, de több ezer gyerek
volt a Mentálhálón is. Még ha a Méhsejt nem is hagyta
összeomlani a Mentálhálót, mint a p-k ébredése előtt egyes
szektorokkal megtörtént, a bomlás és a rejtett gyengeségek
hatással lesznek a fejlődő fiatal elmékre.
Frusztrálta, hogy nem tudott Ivynak válaszokat adni. Részben,
mert kiugrása óta nem volt tagja a Mentálhálónak és minden
adatot másodkézből kapott meg, de leginkább azért, mert a
sötétben botorkált. Senki sem tudta megmondani, hogy száz
évnyi érzelmeket összetörő erőltetett kondicionálás milyen
sérüléseket okozott.
– Jövök – mondta, mikor Naya kérdő hangokat hallatott a
nappaliból.
Ez a legtöbb embernek „az te”-nek hangzott, de Sascha tudta,
hogy lánya a tejéről kérdezett. Félretette most az elméjében lévő
- 102 -
problémákat, Naya túl jó volt abban, hogy érzékelje az érzelmi
változásokat, Sascha mélyet lélegzett, hogy megnyugtassa magát.
– Úton van kicsim.
Épp feltette a tejet lassan melegedni a tűzhelyre, mikor Ivy
hívta. Naya szerette, ha Sascha így készítette el a tejét, főleg ha
tett bele egy kis ét csokit.
– Anyja lánya – mondta Lucas bűnös vigyorral minden
alkalommal, mikor Sascha csokit tett Naya tejébe. Nem sokat,
soha nem annyit, hogy elrontsa babájuk egészségét. Csak a
legapróbb ízesítést, ami most már jutalom volt, mivel Naya
lassan egy éves lett és kezdte felfedezni az ételeket. A tej kitart
addig, míg Lucas hazaér és együtt vacsorázhatnak, az alakváltók
igyekeztek minél többször együtt enni a kölykeikkel.
Naya elméje ekkor érintette meg az övég, éhes gondolatokat
küldött.
Sascha ajkai kis mosolya húzódtak, minden stressz elolvadt
benne. – Tudom, hogy nem éhezel apróság.
Az ő és Lucas babája okos volt, de még mindig baba.
Bűnös kuncogás hallatszott a nappaliból. Sascha mosolya
elmélyült, mondta magának legyen határozott. Ez extrém nehéz
volt, mikor Naya elég okos volt, hogy imádni valósága minden
bajból kihúzta és mikor Sascha rettegett, hogy összetöri babája
szívét, ahogy vele tették, mikor sebezhető gyerek volt. Tudatosan
tudta, hogy a gyengéd korrigálás nem olyan volt, mint a durva

- 103 -
leckék, amiket gyerekként meg kellett tanulnia. A gyermek
biztonságban volt, hogy elég csintalan legyen.
Lucas tegnap este lefekvéskor végigkergette Nayát a
sasfészekben, a baba járása talán imbolygott kicsit, de rakéta
volt, ha mászni kellett. Csak pelenka volt rajta, harsányan és
hangosan nevetett minden alkalommal a határozott – Nem, -re,
mikor Lucas elkapta és a kiságyba tette.
Ezután kimászott, egy hónapja jött rá, hogy tud megszökni, és
újrakezdődött a játék. Természetesen Lucas macska volt, annyira
élvezte a mókát a lányával. Eközben Sascha a nappaliban ült egy
csésze forró csokival és élvezte a látványt, ahogy párja a
kölykükkel játszott.
Erősnek kellett tettetnie magát, mikor Naya odarohant és
hangos hangokkal és kezeinek vad gesztikulációival könyörgött. –
Nem Naya – mondta, a nyelvébe harapott, hogy ne nevessen. –
Ideje lefeküdni. Menj a papával.
Naya ekkor rámorgott, szemei pajkosságtól csillogtak.
És ekkor Sascha megtört, annyira erősen nevetett, hogy letette
a csokit, mielőtt kiöntötte volna. Lucas a fejét rázta, ahogy Naya
lehuppant pelenkás fenekére és csatlakozott hozzá, a kezeit
csapkodva nevettette meg anyját. – Nincs fegyelem. – Lucas
látszólag morgott, mielőtt felvette rendetlenkedő kölyküket. – És
neked – dörmögve hozzábújt Nayához, amitől még jobban
nevetett és megpaskolta borostás állát – ideje lefeküdni.

- 104 -
 Végre elaltatta a kicsit, ahogy meztelen mellkasára fektette és
körbe járkált.
Ma a kölykük a nappaliban játszott a konyhasarok mellett.
Sascha bezárta a sasfészek ajtaját, hogy biztosítsa Naya nem tud
kimenni az erkélyre, és Lucas gyerek biztossá tette a sasfészek
közös területeit, így Naya kedve szerint mászkálhatott. A
legtöbbször a járást gyakorolta. És nem számított hányszor esett
el, egy kis szünet után újra felállt.
Makacs, határozott baba.
Sascha kinézett a konyhából, látta, hogy Naya a Faithtől és
Vaughntól kapott ábécé kockák építésével volt elfoglalva.
Mellette volt az eléggé megtépázott farkas plüss, „A Játék Amit
Nem Nevezünk Nevén”. Hawke adta, mikor Naya újszülött volt,
és apja elkeseredésére megmaradt a kedvenc játéka.
Bár Lucas élvezte, mikor Naya leopárddá vált és morgott és
„harcolt” a farkassal. Majd mosolyogott és azt mondta – Az én
lányom.
Sascha gyengéden nevetett és feljegyezte, hogy lopja el a
játékot, hogy kimossa, miután Naya aludni tért valamikor a
héten, figyelme visszatért, hogy kavargassa a melegedő tejet. Míg
várt, hogy a megfelelő hőmérsékletet elérje felvette szervezőjét és
befejezte az üzenet olvasását, amit Tamsyn küldött neki a közös
DarkRiver-SnowDancer eseményről, amit ő és Lara javasolt,
hogy megünnepeljék Mercy és Riley babinak születését.

- 105 -
 A farkas-leopárd bébik elvégre mindkét falkához tartozni
fognak.
Ez jó kifogás volt, hogy elismerjük a falkák milyen mélyen
kötődtek egymáshoz, írta a gyógyító. Azt hiszem rá kell jönnünk,
hogy lassan mindenkinek hozzá kell szoknia, hogy a farkas-
leopárd bébik születésével egy sokkal erősebb egész két
független részei leszünk.
Az eredeti üzenethez Tamsyn hozzátette: A SnowDancer
javasolta, hogy Mercy irányítsa ez. Látom ennek értelmét.
Sascha mosolygott. Lucas is Mercy mellett döntött, de hallani
akarta ezt a farkasoktól, hogy egy sokkal aktívabb részvételt
akartak-e. Bosszantani fogja, hogy ő és a farkasok, főleg Hawke,
egy hullámhosszon voltak.
Vigyorogva válaszolt Tamsynnak, megköszönte az információt
a gyógyítónak és megígérte, hogy átadja, mikor Lucas visszatért a
sasfészekbe. Ő és párja megosztották a gyerekfelügyeleti
dolgokat, mikor Naya otthon volt, de soha nem voltak egymás
vagy a falka elérhető távolságán kívül.
Mint alfa Lucasnak volt a legnagyobb munkaterhelése, de
Sascha maga alakította ki helyét a DarkRiverben, több szálat
összekötött, így a férfi szabadon láthatta a szélesebb képet.
Saschának hiányzott Naya, mikor távol volt tőle, de az alakváltó
kölykök gyarapodtak a falkatársakkal való érintkezésből. Ennek

- 106 -
eredményeként Naya gyakran volt a bölcsödében vagy játszani a
barátaival.
Tudatában volt a felelősségnek, ami az alfa párból eredt,
falkatársaik több mint elégedetten vállalták, hogy vigyáznak
ezekre a játék délutánokra, de Sascha és Lucas is kivette belőle a
részét.
Nayának annyira kellett a szüleit látnia, mint más kölyköket.
A falka a családi kötelékekből épült fel.
Letette a szervezőjét, mikor a tej egy kissé melegebb lett, mint
Naya szerette, kikapcsolta a tűzhelyet és a tejet óvatosan egy
csőrös pohárba töltötte. Pont jó lesz a hőmérséklete, mire Naya
türelmetlen kezeibe kerül. Éppen egy kis ét csokit öntött a párja
szerint saját rejtekhelyéből, mikor érezte, hogy az ő és párja
szívét összekötő párzási kötelék felhullámzott.
Sascha mosolygott és Nayára nézett. – Papa nemsokára itthon
lesz.
Naya arca felragyogott, bizonytalan lábakkal az ajtóhoz futott.
Kis kezével az ajtót püfölve azt mondta – Pa-pa! Pa-pa! – Beszéd
készsége és megértése nagyon közel volt a mentálokéhoz, nem
mint az alakváltókéhoz, ez az anyjával való telepatikus kapcsolat
miatt volt.
Sascha feltette a tetőt a csőrös pohárra, mielőtt mezítláb a
babája után sétált és felvette volna. Csak mikor erősen fogta

- 107 -
akkor nyitotta ki az ajtót és kinézett a kora esti sötétségbe. Lucas
egy perccel később ugrott fel az erkélyre.
Futott onnan, ahol estére a kocsit leparkolta, az alakváltók
óvatosak voltak, hogy ne okozzanak kárt a környezetben, amiben
éltek, még ha sokat is kellett hazáig futniuk. Lucas pólója a
mellkasára tapadt, ami nehezen emelkedett. Kondíciójából
adódóan igazán gyorsan futott.
– A legjobb rekordodat akarod megdönteni? – kérdezte
Sascha, ahogy Naya az apja felé nyúlt, karjai izgalmukban
tekergőztek.
Lucas vigyora csupa bűn volt, szemei a párducáé voltak ekkor.
Csókot nyomott Naya arcára miután a karjaiba vonta, Saschát a
tarkójánál fogva húzta közelebb és egy határozottan felnőtt
csókba vonta a száját. Még azután is, hogy három éve volt a párja,
Sascha elolvadt.
Kezét a férfi mellkasára nyomta, Lucas szíve erősen és gyorsan
dübörgött a keze alatt és izzadság és a férfinak az illata vette
körül, Sascha lábujjhegyre állt és csak akkor törte meg a csókot,
mikor elfogyott a levegője. – Örülök, hogy hazaértél. – Reggel hat
óta nem látta, mikor Lucas egy nemzetközi konferenciára ment,
amit a DarkRiver Chinatowni Központjának komm szobájában
tartottak. Ennek köze volt a törékeny Trinity Egyezményhez, túl
sok résztvevő volt, ami miatt nem az otthoni képernyőt
használta.

- 108 -
 Mivel Saschának nem volt külső találkozója, így ő maradt
otthon Nayával, bár nem igazán voltak otthon. A délutáni
játékidő mellett délelőtt lementek Anuhoz, hogy Naya a nő
babájával játszhasson, a jó természetű kétéves és Naya gyorsan
barátok lettek.
Saschának volt alkalma kávézni a nővel, ahogy gyermekeiket
játék közben figyelték. Az újoncok trükközésére számított a fiatal
anya nősténytől, Anu feladata volt hogy felügyelje a tizenegy-
tizenhárom közti fiatalok egészségügyi állapotát, de Anu a fejét
rázta, mert a gyerekek az elmúlt pár hétben semmi trükkel nem
álltak elő.
– A jó viselkedés nem tart sokáig – jósolta mű komolysággal,
csinos telt arcán gyanakvó vonalak jelentek meg. – Csak altatnak,
hogy hamis biztonságérzetünk legyen. Majd… lecsapnak!
Sascha azt gondolta megosztja a párjával Anu kijelentését,
mikor Lucas az alsó ajkába csípett.
– Örülök, hogy itthon vagyok – mondta. – Pokoli nap volt. –
Újra megcsókolta, keményen és gyorsan, mielőtt újra Nayára
nézett volna. – Miért húzod apád haját?
Naya mosolya tiszta vidám macska volt. – Uuu.
Sascha összeszorította gyomrát, hogy harcoljon a nevetéssel,
tudta az csak bátorítaná Nayát. De Istenek, annyira nehéz volt,
nem tudta Tamsyn hogy oldja meg ezt az ikrekkel. Akik
egyformán megtanították Nayának, az upsz szót, hogy akkor

- 109 -
használja, ha bajkeverés közben kapták el. Még csak az uuu-t
tudta kimondani, de jelentése tiszta volt. Tudta az ikrek neveit,
de nem tudta még kimondani, hogy Roman és Julian, csak Ro és
Jul.
– Uuu helyes. – Lucas Nayára morgott.
Naya visszamorgott, a hang imádnivaló volt és kölykük
büszkesége hatalmas, boldog dolog, amit Sascha nem tudott
fapofával végignézni. Elfordult, hogy elrejtse könnyes szemeit és
nevetését, így Naya nem jön rá, mennyire cukin ki tud kerülni a
bajból, mélyeket lélegzett. Csak mikor kontroll alatt volt fordult
vissza és vette karjaiba Nayát. – Gyere, idd meg a tejed így papa
le tud zuhanyozni.
Visszamentek, Lucas bezárta az ajtót. – Biztonságos, hogy
elengedd a szabaduló művészt.
Sascha imádta kézben tartani Nayát, szerette meleg súlyát, de
megtanulta, hogy a leopárd alakváltó kölyköknek az volt a
legjobb, ha bizonyos fokú függetlenséget megengedtek már fiatal
korukban is. Mikor Nayának ölelés kellett, megtalálta őt. Így
újabb csókot lopott, mielőtt letette volna őt a játszó szőnyegre,
amin lánya a kockákat rakta össze. Majd nézte, ahogy párja a
zuhanyzóba ment.
Mélyet sóhajtott.
Nem volt fair, hogy mennyire jól nézett ki a régi farmerben és
sima pólóban.

- 110 -
 A férfi átnézett a válla felett, mikor elérte az összetekert
függönyt, amivel elválasztották a nappalit az alvó területtől,
mikor vendégük volt, vigyorgott. – Tartsd meg, míg a hercegnőnk
elalszik.
Sascha tovább bámult a vad párducra, akit a férfi bőre alatt
látott járkálni. – Ó, szándékoztam is.
Lucas kuncogott, ahogy a háló melletti zuhanyzóhoz ment.
Sascha a konyhába ment, felvette a csőrös poharat és Nayához
vitte. – Tessék kicsi lány.
Naya biztos kézzel fogta meg a gyerek biztos poharat, kis ujjai
mindkét oldalról rászorultak. Szemei elkerekedtek, mikor egyet
kortyolt a pohárból, amit úgy terveztek, hogy ne folyjék ki kezeire
a tej. – Cso!
– Igen, csoki. Nagyon jó voltál Anunál, és azt gondoltam
jutalmat érdemelsz. – Sascha felállt és a konyhába ment, hogy
befejezze az előkészületeket. Naya étele egyszerű volt, mikor
beugrott délután az ikrekért Tamsyn adott egy friss csupor
babáknak való ragut, amit Naya imádott.
Ha a felnőtteké ilyen egyszerű lenne.
– Rendben – mondta és folytatta, amit Naya teje előtt
elkezdett.
Végtére szörnyű szakács volt, de biztonság kedvéért pár dolgot
megtanult és mivel Lucas már három napja gondosodott róla,
hogy egyenek, úgy volt fair, ha most ő jön.

- 111 -
 Azonban nemcsak képességei voltak annyira rosszad, de
semmi nem volt ahhoz képest, hogy Lucas mennyire szexi volt,
míg főzött. Főleg, hogy hajlamos volt rá, hogy csak farmert
viselve flangáljon a sasfészekben, ami eléggé alacsonyan lógott.
Sóhajtott az emlékre, majd vigyorgott, mert valószínűleg úgy jön
ki a zuhany alól, hogy csak egy törölköző lesz rajta, betette a
sajtos krumplit az előmelegített sütőbe.
Azt tervezete, hogy csirke lesz mellé, amit korábban a sütőbe
tett, mikor Ivy Jane nyugtalanító hívása befutott. Remélte, hogy
a csirke nem ég oda, vagy sül túl. Ez az ősellensége maradt, több
ezer más dologgal együtt.
Felvette szervezőjét, bement a nappaliba. Figyelt Nayára, míg
Lucas zuhanyozott, majd félretette aznapra a munkát. De először
válaszolnia a kell az üzenetre – Ááá!
Felugrott, mikor azt érezte valami a bokájába harap, még épp
időben nézett le, hogy lássa a kis fekete szőrös fejet eltűnni a kis
pink asztal alatt. Szemei hatalmasok voltak, lábujjhegyen
közelebb ment, azon volt, hogy benéz az asztal alá, mikor mély
szükségét érezte, hogy ezt párjával tegye meg. – Lucas – suttogta,
elérte őt a kötelékükön át.
A zuhany egy szívveréssel később megállt, majd egy vizes
Lucas, fehér törölközővel a derekán jelent meg, pont úgy, ahogy
elképzelte. – Mi történt?

- 112 -
 Sascha az asztal felé mutatott és intett, hogy térdeljen le. Lucas
szemében éberség volt, ami azonnal emberiből párduccá vált,
letérdelt Sascha mellett. Aztán együtt letették tenyerüket és
benéztek az asztal alá, amire Naya „takarítás” során rátette
játékait.
Zöld leopárd szemek ragyogtak rájuk, mikor egy kis leopárd
kölyök ugrott rájuk, legalábbis akart. Nem volt nagyon
koordinált, inkább végigcsúszott a padlón. Büszkeség égett a
szemeiben, mentális jelenlétében, a morgásában.
Lucas visszamorgott, kuncogott és megsimogatta Naya kicsi
fejét, mikor megpróbált ráugrani. Koncentrációja nagyon fiatal
gyereké volt, mikor Sascha felé fordult és megpróbált az ölébe
mászni, Sascha leült a térdeire.
Szíve szinte felrobbant gyermekének új formája miatt. Éjfekete
bunda, mint apjáé, kivéve a ragyogó zöld szemeket, párducának
részei el voltak rejtve a feketében, Naya lenyűgözően szép volt.
Sascha küzdött a boldogság könnyeivel, azt mondta – Okos
kislány. – Mondták neki, hogy az alakváltó gyerekek egy éves
koruk körül váltanak alakot, és Naya szülinapja alig egy hét
múlva lesz, éber volt, de azt gondolta, hogy fog érezni egy kis
mentális változást, mikor Naya először vált alakot. – Miért nem
éreztem az alakváltást?
– Mert neki ez normális. – Lucas a hátára feküdt a
játékszőnyegen, nem érdekelte, hogy vizes volt.

- 113 -
 Naya ezt csendes meghívásnak vette, azonnal odafutott, hogy
nehézkesen felmásszon a mellkasára. Utána meg kellett állnia
pihenni, teste zihált Lucas simogatása alatt. Miután pihent felállt
rajta, hogy játékosan az arca felé kapjon. Lucas gyengéd kezekkel
eltérítette, de látszott, hogy nem gond, ha folytatja a játékot. – Ő
mindig Naya, bármilyen formában is van.
– De mikor te váltasz alakot vadabbnak érezlek. – Sascha nem
tudta hogy magyarázza meg.
– Ő baba, közel az állatias természetéhez.
Naya felnézett és dorombolt, mikor Sascha megsimogatta,
majd lefeküdt a hasára, lábai szétterpeszkedtek. Sascha segített
neki felállni, ahol ismét „harcolni” kezdett az apjával, abban a
biztos tudatban, hogy apja minden ál támadást kezelni tudott.
– Nincsenek karmok. – Lucas elkapta az egyik pici mancsot és
megérintette a karmot.
Mikor Naya nyávogó hangot adott ki, karmai még kint voltak,
Lucas kipattintotta karmait, majd visszahúzta őket. Naya három
másodpercig oldalra biccentette fejét… és visszahúzta karmait. –
Jó kislány. – Lucas megcsókolta az arcát.
Boldogan Naya Sascha felé fordult. Sascha képtelen volt
ellenállni, felvette édes babájukat és megölelte. Kicsi szíve túl
gyorsan vert, bundája puha volt. Sascha visszaemlékezett az első
alkalomra, mikor egy kölyköt állati formában fogott meg. Julian
nagyobb volt, mint Naya most, de épp ennyire aranyos. Akkor

- 114 -
nem tudta elképzelni, hogy egyszer a saját kölykét fogja majd.
Szemei égtek.
Naya csak egy kicsit hagyta, hogy tartsa őt, mielőtt ficánkolt
volna, hogy tegye le. Körözött Lucas és Sascha körül, elesett és
felkelt, elcsúszott, Naya dorombolt és morgott, és gyakran
szüleinek dőlve pihent.
Sascha egyik keze Lucas csupasz mellkasán volt, nem tudta
nem nézni a lányukat. – Emlékszel az első napra, mikor Juliant
fogtam?
– Arra, mikor elárultad magad?
Sascha mosolygott kezdeti könnyei ellenére. – Bárcsak
megtarthattam volna a csizmát, amit megrágott.
– Megtartottál engem. Jobb szuvenír vagyok. – Lucas térdénél
behajlítva felemelte a lábát, a törölköző feltárta izmos combjait.
Sascha elméje szétcsúszott. – Hagy ezt abba – utasította a
csodás felnőtt párducot, aki a padlón feküdt, míg csodás bébi
párducuk kis párduc fogaival próbálta megharapni a férfi karját.
– Nem lehetsz ilyen szexi, míg Naya ilyen aranyos.
A szíve tartósan felrobbanna.
Lucas kuncogott, a hasára fordult, és a törölköző nem maradt
a helyén. Mielőtt Sascha a helyére húzhatta volna a levegő
széttört fénnyel telt meg és utána egy hatalmas fekete párduc ült
mellette. Örömtelin Naya próbálta megharapni Lucas farkát, de

- 115 -
nem tudta elkapni, mert mindig arrébb húzta. Naya azzal az
aranyos, botladozó mozgással ment, és Lucas ismét elhúzta.
Sascha nevetett, ahogy Naya újra és újra próbálta elkapni.
Ez az egyszerű játék lenyűgözte és felizgatta a kicsit, míg végül
Sascha ölébe mászott és annak a totyogósnak a gyorsaságával
aludt el, ami volt. Sascha kezével végigsimított Naya puha
bundáján, fényt kapott el a szeme sarkában. – Most meztelen
vagy. – Próbált párjára úgy meredni, hogy nem nézte a testét. –
Azt akarod meghaljak?
Lucas kuncogott, úgy mozgott, hogy karjával mögötte
támaszkodott meg, testének alsó részét így nem látta. – Nem
bírom kivárni, hogy elvigyem futni, hogy megtanítsam neki az
erdőt, megmutassam hogy másszon fel a sasfészekbe.
Sascha dübörgő szíve tovább gyorsult. – Ó Istenem, sokkal
mozgékonyabb lesz. – Míg minden más módon baba volt.
Lucas megérintette az orrát. – Ő macska. Megtanítjuk neki a
szabályokat is.
– Le fog ugrani az erkélyről? – Mikor Lucas tette, a
mozdulatában erő volt. A gondolat, hogy Naya apró teste ekkorát
ugrik, erre Sascha majdnem hiperventilálni kezdett.
Lucas a hátát masszírozta, nyugtató dorombolás volt
mellkasában. – Nem holnap, vagy utána. Több időbe kerül, míg
felépíti az erejét.

- 116 -
 Saschának olyan érzése volt, hogy Naya elkerülhetetlen
ugrására készíti fel őt és ez rendben volt. Minden nőnek szüksége
volt a cirógatásra és biztosításra, mikor babája azon volt, hogy
lerepüljön az erkélyről. – Annyira csodás macskaként is.
– Természetesen az. – Lucas hozzá dörgölőzött. – A te lányod.
– A mi lányunk.
– A miénk. – Ujjak csúsztak Sascha kibontott hajába, Lucas
mosolyogva csókolta meg, míg lányuk az ölében aludt. Valamikor
a csók során Naya spontán alakot váltott, és a vacsora odaégett.
Sem Lucas, sem Sascha nem törődött vele. Nem, mikor lányuk
édesen hortyogott álmában.

- 117 -
 9. fejezet

Az Építész, aki összehozta a Konzorciumot, aki előre látta az

Elcsendesedés lehullását a láthatáron és aki megértette az
erővákuumban hagyja a világot, átnézte a Trinity Egyezmény
legutolsó adatait.
Ha sikeres lesz, a Trinity és az eljövendő Egyesült Földi
Szövetség megöli a Konzorciumot, de az egyezmény most alig
emelkedett ki a vízből. Mégis az Építész semmit sem vett
biztosra. A Konzorcium úgy döntött, hogy elbújik, miután
legfelső tagságuk egyik emberét elkapta a Nyíl Osztag, de ez nem
jelentette azt, hogy nem csinálhattak kis hatású zavargásokat.
Az Emberi Szövetségnek például kevés türelme lesz, ha a
területükön ember ellenes zavargások lesznek. Ha megtörténik,
akkor az Építész tudott rá csoportot. Csak megfelelő irányba
kellett őket lökdösni és a katalizátor pusztító erőre emelkedik.
Ez kis dolog volt, de mindek káosz valahol el kellett kezdődjön.
Ami a nagyobb műveleteket illette, azt a Konzorcium egy
másik fő tagja indítja el… Az Építész lenézett a Nadiya Hunterről
szóló összegzésre. Az megvetően üres volt, de a Konzorcium
forrásai szerint a gyerek még nem volt egy éves. Azonban fontos

- 118 -
szimbólum volt, ami kezdett nőni, ahogy a mentálok kezdtek
kijönni az Elcsendesedés utáni kábulatból és kezdtek körbenézni.
Az Építész Konzorciumbeli tagjainak igaza volt: A gyerek
megfelelő módon való megölésében benne volt a potenciál, hogy
egy véres háborút robbantson ki a mentálok és alakváltók közt,
míg az emberek kereszttűz alá kerülnek. Ez végleges lövés lesz,
ami végérvényesen széttöri a Trinityt és minden békereményt,
amit ígért, s ami komolyan meghiúsította a Konzorcium terveit.
Azonban egy egyszerű hiba és a DarkRiver és erős
ellenfeleinek dühe kizárólag a Konzorcium felé fordul majd. Az
Építész eléggé ismerte a ragadozó alakváltókat, hogy tudja addig
nem állnak meg, míg a Konzorcium minden tagja halott nem
lesz.
Nadiya Hunter áldozatával kapcsolatos mellett és ellenérvek
még meggondolás alá estek, de minden részlet a helyén lesz, ha
és amikor az Építész úgy dönt, hogy ideje volt „megmozdulni”.

- 119 -
 10 fejezet

Lucas Nayát a kiságyba tette és a biztonsági korlátokat a

helyére húzta, amit teljesen fel kellett emelni, mikor Naya szökni
kezdett. Ez biztonságban tartotta. Lucas és Sascha a legkisebb
hangra is felébredt, de ez csak óvatosság volt.
Azzal a szőrős zöld takaróval takarta be, amit Tamsyn kötött,
az átkozott farkas játékot mellé tette, majd megérintette puha,
fekete haját és a nőre nézett, aki mellette állt. – Jól csináltuk.
Sascha karját köré csúsztatta, kardinális szemeiben szikrák
voltak, ahogy Nayára nézett. – Igen és mókás volt csinálni. –
Hírtelen a homlokát ráncolta. – Csokis tejet ivott és nem
mosattam vele fogat. Általában nem alszik el ilyen gyorsan, még
nem is vacsorázott.
– Ha felébred éhes lesz, és ha egyszer nem mossa meg a fogát
attól nem lesz baja – biztosította Lucas párját. – Én is gyakran
csináltam gyerekként, lenyűgöző mennyi cukorkát tudtam
megenni.
– Kösz a figyelmeztetést. Most menj, vedd fel a farmered.
Lucas kuncogott, kihúzta Saschát a gyerekszobából amit ő és
falkatársai építettek nem sokkal Naya születése után. A

- 120 -
hálójukhoz építették, így ha Naya megszökött a kiságyból, akkor
el kellett mennie az ágyuk előtt, ha ki akart szökni.
– Bármi megmenthető? – kérdezte, mikor felvette farmerjét és
kiment a konyhába.
– Hmm. Azt hiszem a krumpli még jó.
– A szuper olvadt sajt még olvadt sajt. – Lucas megnézte az
asztalon lévő tepsit. – Csirke?
– Csupa szén. – Sascha mogorván nézett arra, mielőtt
csalódottságában a fejét rázta. – Omlett?
– Igen.
Ők ketten együtt készítették el az omlettet. – Hallottál bármit
Nikitáról? – A nem sokkal ezelőtti gyilkossági kísérlet komoly
károkat okozott Sascha anyjának.
– Sophie azt mondja túl keményen hajtja magát. – Hangja
megfeszült. – Aggódik, hogy visszaesik.
Lucas kezével megsimogatta a haját, rámutatott a
cáfolhatatlan igazságra. – Nikita nem szokott hozzá, hogy feladja
az irányítást, még rövid időre is. – A mentál faj korábbi
tanácsnoka és az Uralkodó Koalíció jelenlegi tagja könyörtelen
volt, aki hozzászokott a hatalomhoz.
Sascha biccentett, mélyet lélegzett. – Eddig rendben van.
Sophie informál az állapotáról. – Ma nem mondták ki a szavakat,
Saschának a saját sebezhető gyerekére kellett koncentrálnia, nem
az anyjára, aki gyakorlott halálos védekező és támadó volt.

- 121 -
 Kevesebb mint tíz perc múlva leültek enni, székeik egymás
mellett voltak, nem szemben. Lucas szerette, ha szeretetteljesen
megérinthette párját és Sascha is felvette ezt a macska szokást,
gyakran cirógatta, ahogy együtt ettek.
Érintési jogok egy párosodott pár közt. Egyszerű. Mély
szükség.
Lucas érezte aggodalmát, hogy az felemelkedik most, hogy
Naya aludt, de csak érintéssel beszéltek, míg mindent megettek
és Sascha felvágott pár gyümölcsöt desszertnek. Sascha ekkor
kérte, hogy mondjon el minden részletet, amit Aden emberei
hallottak.
Arca egyre sötétebb lett sötétméz bőre alatt, ahogy Lucas
beszélt. – Ez olyan csoport, mint a Tiszta mentálok?
– Nincs nyilvánvaló jele, hogy valami annyira koncentrált
lenne. – Lucas kényszerítette magát, hogy nyugodt legyen,
párjának most szüksége volt rá. – Szeretném fokozni a biztonsági
protokollokat körülötte. Az emberek és nem csak a mentálok is
kíváncsiak rá.
Dorian is kutatott ma, felfedezte, hogy az egyedüli, élő mentál
és alakváltó vérű gyerekkel kapcsolatban sokkal nagyobb az
érdeklődés a világ számos csoportja közt, mint a falka korábban
gondolta volna. A csoportok többségének kevés vagy semmi
információja sem volt Nayáról, csak hogy létezett. De Lucas nem
akart hazardírozni a kölyke életével. – Az a kíváncsiság tovább

- 122 -
fog nőni – állkapcsa megszorult – néhány rohadék csak politikai
gyalogot lát benne, amit ki lehet használni.
Sascha szaggatottan biccentett, de szavai meglepték őt. –
Semmi, ami megfojtja őt Lucas. – Szemei tiszta obszidiánok
voltak, mikor Lucas először beszélni kezdett, és most éjfél-kék
ragyogás volt bennük, ahogy érzelmeivel harcolt. Nem tudta,
hogy minden kardinális szem csinált-e ilyet, vagy csak a
pszichékre korlátozódott, de a hatás kísértetiesen gyönyörű volt.
Párduc és férfi, Lucas imádta Sascha szemeit, bármilyen
hangulatban is volt.
– Semmi, aki ketrecbe zárja – ismételte.
– Megígérem. – Tudta, hogy Sascha a gyerekkorára gondolt,
hogy képességét hogy gyömöszölték bele a dobozba. – A
körülötte lévő fizikai biztonság nem fog változni. – Aznap délután
összehívta őrszemeit, akik nem tudtak személyesen részt venni
azok telefonon kapcsolódtak be, megkérdezte véleményüket,
hogy hogy lenne leghatásosabb megvédeni a falka kölykeit
anélkül, hogy összetörnék lelküket.
– Megnöveljük a figyelmeztető szenzorokat a területünk körül
– mondta Saschának. – Ez anélkül hatásos, hogy Naya vagy a
DarkRiver más kölykének szabadságára hatással lenne. – Naya
esetében a veszély szintje megnőtt abban a pillanatban, hogy
alakot tudott váltani és mozgékonyabb lett. – Megkértem Doriant
és Emmettet, hogy lépjenek kapcsolatba a szerelőinkkel és

- 123 -
biztosítsák, hogy a falka járművei elég biztonságosak és erősek,
és csendben megnöveljük a biztonsági jelenlétet ahol a kölykeink
összegyűlnek.
– Ha nem tudják elkapni Nayát, akkor egy másik kölyköt
próbálnak meg – suttogta felismerve Sascha. – Miattunk és amit
képviselünk, a DarkRiver Trinityben képviselt ereje miatt. – Bár
fehér vonalak keretezték a száját, de nem pánikolt. – Tudatnunk
kell minden barátunkkal, nemcsak a Patkányokkal és a
SnowDancerrel. Minél többen figyelnek és hallgatóznak, annál
nagyobb az esély, hogy elkapjuk a kísérletet, mielőtt elindulna.
A DarkRiver régen nagyon elszigetelt volt, mint a többi falka,
de az az idő elmúlt. Először jöttek a farkasok, majd a barátságuk
egyre több mentálhoz, emberhez, több alakváltóhoz kapcsolta
őket. – A sólymoknak van engedélye elrepülni a területeink felett
és talán észrevesznek bármilyen gyanús mozgást. – Lucas a
homlokát ráncolta, hüvelykujjával végigsimított párja nyakán,
ahogy megfogta azt. – Kik még?
Ők tetten összetettek egy listát és eldöntötték kivel beszélnek,
kivel nem. Lucas tudta, hogy talán túlreagálják, de ez jelentősen
jobb volt, mintha semmit nem tennének, mikor ártatlan életek
voltak veszélyben.
Sascha utána kávét főzött a férfinak, magának forró csokit. Ez
volt az ő nyugtató itala, de ami leginkább megnyugtatta őt az volt,
mikor bement a gyerekszobába és megnézte Nayát. Lucas vele

- 124 -
ment, saját párducának is látnia kellett, hogy kölyke
biztonságban és kényelemben feküdt boldogan
összegömbölyödve. – Fenébe – motyogta. – A mellkasához
szorítja azt az átkozott farkast.
Sascha vállai remegtek, a csillagok kezdtek visszatérni a
szemébe. Lucas kivicsorította rá fogait, azt tettette, hogy
megtámadja. Sascha megugrott, majd kirohant a szobából. Lucas
párduca érdeklődve ült fel és megkezdődött a vadászat. Elkapta
őt a másik szobában, gyengéden az ágyra dobta, mielőtt ráfeküdt
volna. – Enyém – mondta, testének alsó része a nőéhez
nyomódott.
Az önelégült kijelentés a ragadozóé volt. De ez a ragadozó
szerette a nőt, akit fogva tartott, soha nem bántaná őt.
Sascha ujjait a hajába túrta, azt mondta – Valami más is
történt, ugye?
Lucas egy percre lehajtotta fejét, hagyta had cirógassa őt. Majd
ahogy összefonódva feküdtek elmondott mindent a levélről, amit
a fiúk találtak a bebörtönzött, megkínzott vízi alakváltóról. Kezei
ökölbe szorultak a fehér lepedőn. – Ez az első új információnk,
ami egy eltűnt BlackSea tagról van, mióta elkapták az ember
vezérigazgatót, és ez a nő segítséget hívott, de talán már halott
volt.
Sascha a fejét rázta. – Mindig van remény. Senki sem
gondolta, hogy Brenna megcsinálja és most nézz rá.

- 125 -
 Lucas biccentett, ez jó emlékeztető volt. A SnowDancer
fizikailag és mentálisan össze volt törve, mikor megmentették.
Mégis legyőzte a sötétséget, ami azzal fenyegetett, hogy elnyeli,
Brenna egy „baszd meg”-et mondott a szörnyetegnek, aki
bántotta és az életet választotta. Nemcsak visszanyerte az élete
feletti irányítást, felvállalt egy Nyilat és a párjának követelte.
Lucas mélyen tisztelte Riley húgát.
– Egyikőnk sem adja fel Leilát – ígérte. – Hacsak meg nem
találjuk a testét, addig élőként gondolunk rá. – Egy nő, aki elég
keményen küzdött, egyedül, messze a tengertől, ami az otthona
volt, nem érdemelt kevesebbet. – Segítene, ha Miane szélesebb
információ megosztást engedélyezte, de nehéz helyzetben van.
Sascha összevonta szemöldökét, bár ujjaival tovább simogatta
a haját. – Nincs mód, hogy kiszűrjük a Konzorcium kémeit a
Trinityben, ugye?
Lucas belecsípett az ajkába, mert megtehette, azt mondta – A
pszichék ki tudják szűrni a megtévesztést?
– Lehetséges. – Sascha visszacsípett, amitől Lucas vigyorgott.
– De még ha a Psziché Kollektíva hírtelen eldobná etikai kódexét
és mindenkit szkennelni kezdene, a legveszélyesebb kémeknek
tömör pajzsaik lennének. Egy P talán felveszi a felszíni
érzelmeket, de minden más el van előlük zárva.
Lucas végigsimított az oldalán és feltűrte vékony felsőjét,
mellkasában mélyen dorombolt a kontaktus miatt. A buja, meleg

- 126 -
hőjét érezte az ő durvább bőrén. Remegve Sascha lábait köré
kulcsolta. – Miért kérdezted? – mormogta, lélegzete a férfit
csókolta. – Tudod, hogy egy psziché sem lenne becstelen. Az
ilyen szkennek csak engedéllyel lehetséges, mint az üzleti
tárgyalásokon, ahol mindkét félnek van P-je.
Lucas szemei párduccá váltak, ahogy macskája elméjének
felszínére emelkedett, kihasználta idejét, hogy megcsókolja
párját, nyelvével végigsimított az övén, ahogy lustán felfedezte a
testét. – Mert – mormogta pár perc múlva az ajkainak – a saját
kutatásaid mutatták, hogy nem minden P jó. – A legtöbb igen, de
mint minden lény, a P-k is hűségesek voltak. – Mi van, ha a
Konzorcium soraiban van egy P? Mi van, ha egy P tényleg hisz
benne, hogy a faji béke és ennek következménye rossz a
mentálokra nézve?
Sascha pislogott, majd addig nyomta a férfi mellkasát, míg le
nem gördült róla. A férfi mellé térdelt, térde az oldalának
nyomódott, ahogy Lucas keze ismét a topja alá csúszott, hogy
bőrt érjen, Sascha rábámult. – Igazad van – suttogta. – A „jó” és
a „rossz” relatív fogalmak. Egy P, aki bármely okból ember vagy
alakváltó ellenes, vagy csak simán a mentálok tisztasága mellett
áll minden ilyen dolgot igazolhat.
Kezével megdörzsölte az arcát. – Nem tudom milyen hatása
lenne a P-re, hogy a bántás, amit okoznak visszahat-e rájuk, vagy
megvédi őket a hiedelmük. – Homloka ráncba szaladt. – Még

- 127 -
mindig nem tudunk eleget a P megjelölésről, főleg miután a
Tanács száz évet töltött azzal, hogy kitörölje létezésünket.
– Alice emlékei még véletlenszerűek? – kérdezte, a ragyogó
kutatóra utalt, aki egy évszázadot töltött kényszerített krionikus
alvásban, és most a SnowDanerben élt.
Sascha biccentett, frusztrációja szinte tapintható volt. – Annyi
kritikus tudása van, de mélyen el van zárva benne. – A részvéttől
elszorult a torka. – Feltételezem a hosszadalmas sokk és a szerv
sérülése a hosszú alvás miatt, amiben volt, ez áll emlékeinek
lyukai mögött.
– Kemény, hogy eddig eljutott. – Lucas nem tudta elképzelni,
hogy alszik, majd egy nap arra ébred, hogy a távoli jövőben van,
ahol Sascha, Naya halott, legközelebbi barátai halottak. – Azt
hiszem megőrülnék.
– Erősebb, mint hinné. – Sascha szemei sötétek voltak az
átható érzelmektől. – De a szíve törött, kis részekre tört. – A fejét
rázta, ujjaival megérintette a férfi vadász jelét. – Fáj, még ha csak
meg is próbálom elképzelni veszteségét.
Lucas szabad kezével megfogta Sascháét, csókot nyomott rá.
Nem kellet kimondania, mindketten tudták: Ha egyikőjük
meghal, míg Naya fiatal, akkor a másik harcolna és túlélné
összetört szíve ellenére is. – Mi van, ha egy P úgy dönt elrejti a
képességeit? – kérdezte, visszatért egy kevésbé érzelmes témára.

- 128 -
 – Az a személy kiváló kém lenne – mondta Sascha lassan. –
Belülről tudná elpusztítani a Trinityt, egyszerűen az eltérő
vélemények bátorításával vagy azzal, hogy csendben növeli az
agresszió szintet.
–A te megjelölésed messze veszélyesebb, mint bárki
észrevette volna.
Sascha kifejezése hírtelen feszesen szomorú volt. – Néha azt
kívánom bárcsak ne jöttem volna rá képességem másik oldalára
– suttogta, nehezen nyelt. – De ma, mikor azt mondtad, hogy
néhány gonosz ember Nayáról beszélt, tudtam, nem hezitálnék a
sötét oldalt használni, hogy megvédjem. Nem számít a
visszahatás.
Lucas nógatta, hogy lovagló ülésben üljön rá, majd lehúzta, így
cirógathatta és megcsókolhatta. Ott volt azon a napon, mikor
rájött elmegyógyító képességének másik oldalára, érezte szörnyű
bánatát. – Semmi sem fehér és fekete cicus – emlékeztette,
megengedte, hogy karmai kicsúszva megérintsék a bőrét. – A
karmaimat használhatom védelemre, de arra is, hogy kitépjem
más torkát.
Párja lassan biccentett, bár arca gondterhelt maradt. – A
Trinity egy ragyogó jövő képét hordozza… de el kell fogadnunk,
hogy azoknak is a fóruma lehet, akik káoszt és pusztítást akarnak
ültetni.

- 129 -
 – Most – ismerte el Lucas – a Konzorcium megveri a Trinityt
az együttműködés terén. – Azt az ellenséges csoport tagjainak
önérdekeltsége vezeti, akik mindenki más ellen együtt dolgoznak.
Akik aláírták a Trinity Egyezményt másfelől elvesztek a
rivalizálásban, ami annyi ideje vezette a világot. Mentál az
alakváltó ellen. Ember a mentál ellen. Nagy üzlet a kicsi ellen, a
lista végtelen volt,
– Az Egyesült Földi Szövetség távoli álom ugye? – Sascha
szemei ismét csillagtalanok voltak.
– Legalább az álom létezik. – Mire Naya felnő, talán az EFSZ
teljesen működni fog.
– Ki tudja? – mormogta Sascha. – Lehet egy nap a kölykünk
vezeti majd a szövetséget. – Gerince megmerevedett a férfi
érintése alatt.
Lucas tudatában volt Sascha elméje merre ment, megfogta
állát és megtartotta pillantását. – Biztonságban tartjuk Nayát. –
Ez morgott ígéret volt.
– Igen. – Hangja elszánt volt. – Meg fogjuk védeni.
Lucas elengedte állát, hogy kezével végigsimítson csodásan
rosszul viselkedő haján, finoman meghúzta az egyik vastag
tincset, lenyűgözte az, és ahogy a tincs a kezébe kapaszkodott.
– Annyira macska vagy. – Ez rekedt kijelentés volt.
Felkönyökölt, hogy nyelvével végigsimítson a nő ajkain,
csókba csábította, ami azzal végződött, hogy alatta feküdt, magas

- 130 -
és gömbölyű a megfelelő helyeken. Félretették a politikát és a
kinti világot, a nővel játszott, aki nyilvános kiugrásával indította
el a hullámokat, ez a psziché, kinek gyengéd szíve és vad
bátorsága volt.
Sascha izgalmától lüktetett a farka.
– Lucas. – Sascha követelve érintette meg a tarkóját, míg
lábait ismét a dereka köré tekerte, ajka a torkára siklott.
Igen, párja pontosan tudta, hogy szereti, ha megérinti őt.
Ahogy ő is pontosan tudta érzéki gyengeségeit.
Sokkal nehezebben nyomta őt az ágynak, egyik kezét a pólója
alá csúsztatta, hogy megfogja egyik buja mellének súlyát.
Párduca a mellkasában morgott, teljesen büszke volt, hogy a nő
az övé volt.
Egy kis morgás hallatszott a babaszobából.
Megtörték a csókot, mindketten arra néztek. Ismét morgás
hallatszott.
Sascha teste remegni kezdett, arca nevetéssel telt meg. –
Valaki határozottan nem alszik.
Reménytelin csendben maradtak. Öt másodperccel azután,
hogy Lucas ajkát ismét Sascháéra nyomta, Naya ismét
imádnivaló hangot adott ki, ami talán egy felnőtt párduc
torokhangjának utánzása lehetett. Ebben türelmetlenség,
izgalom és semmi álmosság nem volt.

- 131 -
 Lucas leejtette fejét, belecsípett Sascha kulcscsontjába. –
Miért gondoltuk, hogy ha lesz egy kölykünk az jó ötlet?
Sascha ismét nevetett. – Talán éhes. Még ha nem is, nem
hiszem, hogy szigorúaknak kellene lennünk a lefekvési idővel.
Nem ma este.
– Igaz – értette egyet Lucas, ahogy orrát a nőéhez nyomta. –
Nem ma este. – Ma a babájuknak extra törődésre és figyelemre
volt szüksége.
Felkeltek, bementek a babaszobába azt vették észre, hogy egy
kis fekete párduc próbálta átdugni fejét a kiságy rácsain. Lucas a
fejét rázta, ahogy Naya megfagyott és széles szemű ártatlan
pillantást lőtt felé, felvette a gyereküket és csupasz mellkasára
tette.
Morgását a kislány sokkal izgatottabbja visszahangzotta.
Lucas belecsípett az orrába, egy szeretetteljes tett egy párduc
és csíntalan kölyke közt. – Akarsz enni hercegnő?
Naya fejét a férfi mellkasának nyomta, türelmetlen hangokat
adott ki.
– Éretem. Először az erdőben akarsz futni. – Tudta, hogy Naya
nem tud igazán futni- Alig tud menni anélkül, hogy elesne. De
ma este párduc akart lenni.
Naya ficánkolt kijelentésére, karmai finom barázdákat
szántottak a bőrébe.

- 132 -
 Ez alkalommal nem javította ki, a ragadozó alakváltó
szülőknek finoman kellett meghatározni a vonalat aközt, hogy
gyermekeik ne használják karmaikat játszótársaik ellen és hogy
vadan használják, mikor ellenség ellen védekeznek. Mivel
jelenleg védelmező hangulatban volt, Lucas úgy döntött, hogy
először a vad rész jön.
Idősebb játszótársai nemsokára úgyis megtanítják neki a játék
szabályait.
Letette a gyereket a földre, levette farmerjét, párja sóhajtására
vigyorgott, és alakot váltott. Majd mielőtt Naya megszökhetett
volna fogaival megfogta a nyakán lévő szőrnél. Kicsi teste
ösztönösen elernyedt a tartásban, ahogy Lucas a bejárati ajtó felé
ment.
Sascha már kinyitotta, így egyenesen az erkélyre ment, aminek
csak az egyik oldalán volt korlát. Hátranézve látta, hogy párja
szorosan becsukta szemeit, prüszkölve nevetett és leugrott. A
macska eleganciájával landolt az erdei talajon, kölyke
biztonságban volt. Letette Nayát, felnézett és Saschára morgott,
hogy tudja sértetlenek voltak.
Sascha átnézett a peremen, egyik keze a szívén volt, és haja az
arca köré esett. – Lejövök – mondta kifulladva. – Ne menjetek
messze.
Ő és Naya alig mentek egy métert, mire Sascha lemászott a
kötéllétrán, hogy csatlakozzon hozzájuk. Csupa ingatag végtag és

- 133 -
vad kíváncsiság, Nayát egyszerre több ezer dolog zavarta meg.
Lucas a szülő türelmével nézte őt, megjutalmazta, mikor valamit
jól csinált, segített neki felkelni, mikor elesett.
Az este hűvös és nyugodt volt a kis családjuk közül, a csillagok
felettük ragyogtak és mikor Sascha letérdelt mellé, feje a hátán
volt, ahogy nézték Nayát szentjánosbogárra vadászni, Lucas szíve
túl nagynak érződött, hogy elférjen a mellkasában.
Ezért a nőért, ezért a gyerekért mindent megtenne.
A Trinity nem győzi le őt.
Ahogy a Konzorcium sem.

- 134 -
 11. fejezet

Kaleb nem volt meglepve, mikor aznap késő este Ivy Jane
kérte, hogy mutassa meg neki a veszélyesen finom új sérülést a
Mentálhálón. A Psziché Kollektíva elnöke bebizonyította, hogy
puha külseje vas akaratot rejt. Kaleb azon lepődött meg, hogy
Nyíl kíséret nélkül jelent meg a Hálón.
– Hol van Vasic? – A teleportáló Ivy férje és az osztag
másodparancsnoka volt.
Ivy helyette megválaszolta a fel nem tett kérdést. – Psziché
vagyok Kaleb. Pontosan tudom mennyire szereted Saharát.
És Sahara a barátainak hívta a P-ket. Ezért Kaleb soha nem
bántaná őket, csak ha veszéllyé válnának az ő szívére nézve.
Akkor természetesen véres cafatokra tépné őket.
Kaleb nem szeretett ennyire átlátszó lenni. A benne lévő
kicsavarodott sötétség agresszív állásba elemelkedett fel, túl
hosszú ideje harcolt az ellenséggel, hogy könnyen megbízzon. –
Átmegyünk a pajzsokon Elnök Asszony?
Ivy nevetve válaszolt. – Nem szükséges. Láttalak titeket
együtt, emlékszel? Úgy néztél rá… mintha ritka, csodás ajándék
lenne. – Mentális hangja még puhább lett. – Akit dédelgetni,

- 135 -
védeni kell. Tudom, mert ugyanezt látom Vasic szemeiben, mikor
rám néz.
A fizikai világban Kaleb az asztala mellett állt, felvonta
szemöldökét. – Vasic tudja, hogy egyedül vagy itt?
– Sahara tudja, hogy egy túlvédelmező neandervölgyivel
párosodott?
Kaleb ajkai mosolyra húzódtak. Ivy éles válasza közel volt
ahhoz, amit Sahara mondana hasonló körülmények közt. – Kész
vagy? Erősek a pajzsaid? – Talán nem értékelte, hogy bizonyos P-
k mennyire jók voltak abban, hogy átlássanak egy férfi bőrén, de
nem engedi, hogy bármi bajuk legyen.
A P-k nélkül a Háló meghal és Saharának szüksége van rá,
hogy lélegezni, élni tudjon.
– Igen.
– Találkozzunk ezeken a koordinátákon. – Már a sötét más
mentál elméktől mentes fertőzött területnél volt, pajzsai annyira
hatásosak voltak, hogy azelőtt észrevette Ivy jelenlétét, hogy a nő
odaért volna.
A mentális lenyomatában színes szikrák voltak, amiket csak a
P megjelölésnél lehetett látni.
Kaleb az Elcsendesedés gonoszságát első kézből tapasztalta
meg, de nehéz volt elképzelni a kondicionálás mértékén, amin a
P-knek át kellett esnie, hogy teljesen elhomályosuljanak.

- 136 -
 Kaleb számára az, hogy a P-k túlélték mindezt olyan mentális
rugalmasságot mutatott, ami nem volt látható a Hálón lévő más
megjelöléseknél. – Gondolkodtál, hogy vállalkozásnál dolgozz? –
kérdezte Ivyt, ahogy a nő mozdult, hogy megvizsgálja a bomló
területet.
– Miért? Új alkalmazottat keresel?
Kalebnek már volt két P a soraiban. Mivel jó előrelátó volt, a
P-k túl szétfeszítettek voltak azoknál, akik alkalmasak voltak
vállalati munkára, még ha meg is kérték, hogy tartsák fent a
nehéz Méhsejtet.
Kérték, nem utasították.
Ez volt a különbség a Psziché Kollektíva és a Háló más
szervezetei közt. Valamint a Nyíl Osztag támogatása, vagy senki
nem psziché nem venné komolyan a kéréseiket. A száz évnyi
Elcsendesedés megtanította a mentáloknak, hogy csak a
kegyetlenek és hidegvérűek élték túl.
Kaleb is ebben hitt Saharáit. A nő, akiért elpusztítaná a
világot, kivéve hogy arra kérte mentse meg, nem veszett el a
horror ellenére, amit túlélt. Sértetlen lélekkel került ki belőle,
ugyanaz a gyengéd Sahara volt, aki először nyújtott baráti kezet a
fiú felé, aki csak fájdalmat és elszigeteltséget ismert.
Ha volt is kegyetlen rész a testében, még nem találta meg.
Majd jöttek a pszichék. Kaleb látta azokat a színes szikrákat,
amik a pszichékhez tartoztak, kezdte megérteni a mentális erőt,

- 137 -
amire egy P-nek szüksége volt, hogy ne törjön meg az évtizedes
mentális elfojtás ellenére se. Tudta milyen megkötve lenni, hogy
addig húzzák a pórázt, míg már lélegezni sem tudott.
Akik alábecsülik a P-ket, csúnya meglepetésben lesz részük.
– Azt hittem mostanra megbetegít a politika – mondta Ivynak.
– Ajánlhatok egy fizetési csekket, ami azonnal a világ legjobban
fizetett állásai közé repít és sokkal nyugodtabb környezetben
dolgozhatsz.
– Nagyon kedves vagy – mondta nyílt elismeréssel – de már
megszoktam a Kollektívabeli helyem.
Az ajánlata ellenére Kaleb sokat gondolt rá, Ivy Jane Zen talán
a kezdetekkor bizonytalan volt benne, hogy képes vezetni, de
most már olyan erő volt, akivel számolni kellett. – Az ajánlat
nyitva áll bármely magas gradiensű P számára, aki átlagos 8-tól
5-ig tartó munkát akar.
Míg a Méhsejtnek a Háló minden P-jére szüksége volt, tisztán
látszott, hogy nem minden P bírta elviselni a nyomást. Azok a P-k
más területen voltak hasznosak, beleérve a specializálódott
orvoslást és együttműködést azokkal, akik az ellenfeleikkel
szemben előnybe akartak kerülni egy tárgyalás során. A psziché
etika nem engedte meg az aktív szkent a szkennelt egyén
engedélye nélkül, de az alakváltók a próbálkozás nélküli
szkenneléseket is érezték, a P-k bármely faj rejtett érzelmi
áradásait felvették bármely helyzetben.

- 138 -
 Még „passzív” módban is az munkaadójuk előnyére fordították
a dolgokat.
Ivy hosszú ideig csendes volt, ahogy a Háló problémás részére
koncentrált, de mikor megszólalt válasza váratlan volt. – Észben
tartom. Nem ajánlanék más vállalatok számára saját emberemet,
de neked… igen. – Mintha kitalálta volna meglepetését,
hozzátette. – Sahara miatt. Nem hagyná, hogy rosszul bánj egy P-
vel.
Kaleb ismét nem volt bene biztos, hogy bármely módon
szeretett kiszámítható lenni. Sahara, telepatált a nőnek, aki
kezében tartotta a szívét az első naptól, hogy találkoztak, kérlek
akadályozd meg, hogy „kedvesnek” vagy szavahihetőnek tűnjek.
Főleg a P megjelölés számára.
Sahara nevetése fény volt a sötétben, a fényesség körülölelte
lelkének legkicsavarodottabb részeit. Esély sincs rá. A
csillagfényes égbolt alatti moszkvai külvárosi otthonukban
kiment a házból, hogy karjait köré csavarja. A P-k pontosan
tudják mennyire veszélyes vagy, de tudják, hogy te és
képességeid mellettük állnak.
Csak egy oldalon állok. Kezeit megszorította a nőén. A tiéden.
Vigyázni fogsz a barátaimra, ugye Kaleb?
Ne legyen belőlük túl sok.
Én is szeretlek.

- 139 -
 Kaleb ajkai mosolyra húzódtak, ahogy figyelme visszatért a
Mentálhálóra és Sahara visszament a házba, miután megcsókolta
hátát, amitől megvert lelke elégedetten gömbölyödött össze. –
Mit látsz? – kérdezte Ivyt.
– A rojtosodás új, de a fertőzés nem annyira rossz, mint a
Méhsejt előtt – mormogta. – Akkor a Menálháló szó szerint
részről részre rothadt, mintha üszkösödött volna.
Kaleb várt.
– A Méhsejt itt nem látható – folytatta kis szünet után – de
jelen van a psziché érzékeim számára. Azok a finom érzelmi
szálat tartják vissza ezt a szekciót az összeomlástól. – Az előttük
lévő élettelen feketeségre mutatott.
– De? – Kaleb talán nem P volt, de egy egész életet töltött az
emberek olvasásával. Először, hogy megjósolja a pszichopata
tetteit, aki gyerekkorát uralta, később azonban rájött, hogy így
tudhatja meg az emberek titkait. És a titkok hatalmat adtak.
– A felszín alatti bomlás? – kérdezte Ivy. – Erodálja az
alapokat, amin a Méhsejt ül, és minden rojtos szállal a halott
szekció nehezebb lesz. Amennyire vékonyak itt, a Méhsejt szálai
simán szétpattanhattak, és ha megteszik…
Kaleb átnézte a területet. A rothadt szekció néptelen volt, de
voltak horgonyzott elmék, amik a feketeség közelében voltak. Ha
összeomlik, akkor több száz, ha nem ezer elmét visz magával az
örvény, ami mindent elszív körülötte. – Akarod, hogy

- 140 -
elmozdítsam ezeket az elméket? – Kaleb maga nem tudta
megtenni, de a Hálóelme tudott bizonyos igazításokat tenni.
– Nem. – Ivy hangában érződött, hogy tudatában volt
döntésének kockázatával, hogy az egyensúlyon életek múltak. –
Ha elmennek, viszik magukkal a Méhsejtet is. Akkor már nem
lesz, ami a Háló ezen részét tartsa, s az olyan masszív szakadást
eredményez, hogy katasztrofális láncreakciót indíthat el.
Elszippantja az életeket, amiket meg akartak menteni.
– Az elmém egy része ezt a területet fogja ellenőrizni. – Kaleb
feladatát normális esetben a Hálóelme végezné, de nyugtalanító
gyanúja volt, hogy ha a Háló maga rojtosodott, akkor az arra
vigyázó lény is.
Már jó ideje látszottak a jelek, ha visszagondolt rá. Kihagyó
koncentráció, elvesztett adatdarabok, a növekvés hiánya, mióta
Kaleb gyerek volt. Igen, a lény jeges ütemben nőtt a mentál
elmékhez képest, de semmi fejlődést nem mutatott két évtizede.
Tulajdonképpen úgy tűnt vissza fejlődött sokkal gyerekesebb
állapotba.
Az ok, amiért Kaleb korábban nem vette észre, mert elterelte a
Sötételmében rejlő erőszakos potenciál. Bár soha nem választotta
szét az ikerlények közt az elfogadását, a Sötételmét mindig úgy
kezelte több figyelemre volt szüksége.
Ezzel vitathatatlanul elrejtette ikre finom degenerációját.

- 141 -
 Kaleb meggondolta, hogy megossza Ivyval a gyanúját, úgy
döntött a P-k már így is túl vannak terhelve. Még egy aggodalom
lenne a közismert szög, ami végzetes törést okozna. –
Figyelmeztetlek, ha a Háló teljesen hibahatára eléri a hetvenöt
százalékot ezen a részen. – Amikor az elmék el nem mozdítása
túlsúlyozza a lehetséges veszélyt és láncreakciót.
Ivy figyelme rajta függött. – Fenn tudsz tartani ilyen hosszú
távú megfigyelést anélkül, hogy veszélybe sodornád magad?
Pszichék. Magukra voltak a legveszélyesebbek, hogy másokért
aggódtak.
– Igen – mondta, amint a gondolat átsuhant az elméjén.
Mint duális kardinális, az egyedüli a Hálón, Kaleb mérhetetlen
mentális képességeit az elméje megtanulta úgy kihasználni, hogy
ne égjen ki. Egy sima ellenőrző program nem fog megjelenni
belső mentális barométerén. Nem mintha nem tudna
katasztrofikus földrengést okozni, hogy közel sem kerül a
kiégéshez.
Kaleb ismét a halott szekcióra nézett. – Ennyit látsz?
– Törött szálak – mormogta. – Rojtos szélek. Mint mikor egy
természetes anyag szálról szálra szakad szét.
– Ha az aktív pszichék jelenléte okozta a sérülést, akkor a
bomlásnak semmi értelme. – Nen, mikor annyi P volt ébren,
Kaleb látta, hogy a szikrák meggyógyították a rothadást, hogy
merültek el benne.

- 142 -
 – Ez olyan… mintha valami ellenünk dolgozna és erősebb
lenne. – Ivy frusztrált hangot hallatott, mielőtt mentális jelenléte
megfagyott volna. – A Hálóelme, érzem.
Ahogy Kaleb is és ezzel egy időben a lény elküldött neki egy
képet, amit lehetetlen volt félreérteni. – A méhsejt struktúrája,
de megközelítőleg minden harmadik hatszög hiányzik – mondta
Ivy Jane megsegítésére, nem volt benne biztos, hogy a Hálóelme
mindkettőjükhöz beszélt.
– Egy alapvető dolog hiányzik – suttogta Ivy. – E nélkül a
Háló soha nem lesz egész. – Megállt. – Újabb elvesztett
megjelölés?
Kaleb a fejét rázta a mentális téren. – Lehetetlen. Szigorúan
titkos adatokhoz férek hozzá az Elcsendesedés előttről. Nincs
másik eltemetett megjelölés, mint a P volt.
– Mikor kérem a Hálóelmét, hogy tisztázza, csak érzelmi
zuhatagot kapok, fájdalom, veszteség, összetörtség. – Könnyek
voltak Ivy mentális hangjában. – Annyi fájdalom Kaleb. Mint a
sötételmében.
Kaleb arra az időre gondolt, mikor a p-k felébredtek és
létrehozták a Méhsejtet. A Hálóelme remény csodálkozása,
örömteli nevetés volt az elméjében. – Elvesztették a reményt –
vette észre, hogy kimondta, bár nem ismerte az érzést.

- 143 -
 Ivy válasza tele volt bánattal. – Igen, igazad van. A Hálóelme
sokáig kitartott, elrejtette a P-ket, megvédett minket, de most
rájött, nem tudjuk megállítani a fájdalmat. Nem teljesen.
És a Hálóelme nélkül nem létezik a Sötételme sem.
Kaleb kinyitotta érzékeit, az iker lényekért nyúlt, megkérdezte
mi hiányzik, mire van szükségük. Az érzelmek elképesztő
veszteséggel tértek vissza, kép képet követett, ahogy a testből
bizonytalan kezek szervet téptek ki, a személyt véresen hagyták
és alig maradt életben.
Mikor? kérdezte Kaleb, egy naptár és egy huszonnégy órás óra
képét használta.
A naptár lapjai embertelen ebességgel pörögtek visszafelé,
ahogy az óra is visszapörgött, körbe és körbe.
Egy perccel éjfél után, 1979-ben állt meg.
Az Elcsendesedés hajnalán.

- 144 -
 12. fejezet

Két órával Ivy a Háló furcsa és veszélyes gyengeségével

kapcsolatos vizsgálata után Aden Kai, a Nyíl Osztag vezetője, a
világ azon a táján napfényben fürdő irodájában hallgatta meg a
nő jelentését, majd felajánlott bármilyen segítséget, amit ő vagy
az osztag nyújtani tudott. Ahogy beszélt tudta, hogy a Nyilak nem
tudtak többet tenni, mint megvédeni a P-ket és gyorsan
reagálnak, hogy összevarrják a mentális szövetet, amin milliók
élete függött.
Ez olyan csatamező volt, amihez nem voltak meg a megfelelő
fegyvereik.
Ahogy befejezte az Ivyval való telefonálást, átnézte a
napirendjén lévő dolgokat. A Trinity Egyezmény volt a legelején,
a Ming helyzet komoly probléma, ami igazi világon átívelő
erőszakot eredményez, ha nem jól kezeli. Ott volt még Leila
Savea, a BlackSea eltűnt emberének esete.
Miane Levéque közvetlenül informálta Zairát az elrabolt
tengerbiológus üzenetéről, Aden parancsnoka és a BlackSea alfa
kezdő barátok voltak, mindkét nő annyira veszélyes volt, mint a
másik. Az, hogy Zaira és Vasic hazavitt hármat Miane emberei

- 145 -
közül, attól a BlackSea alfa inkább hajlamosabb volt megbízni
bennük.
– Te megérted mekkora ajándék egy gyerek élete – mondta a
nő egyszer Adennek, szemei inkább feketék voltak, nem
mogyorók, amit általában látott. – Ez közös alapot ad, amin
állhatunk.
Míg Aden azt számolta hogy tud az osztag a BlackSea nő
hazavitelében segíteni, nem azért, mert Leila Savea ártatlan volt.
Aden szívében nem gondolhatott erre, először Nyilai állapotára
kellett gondolnia, stratégiája hosszú távú volt. Az osztagnak más
erős csoportokkal kellett kapcsolatot építenie. Az ilyen
kapcsolatok mentik meg a sebezhetőiket, mikor a világ a köztük
lévő legveszélyesebb ragadozók ellen fordul.
Ezzel a gondolattal az elméjében értesítette a legfrissebb
részletekről az embereit, majd felhívta Lucas Huntert. – Lucas –
mondta, mikor az alfa válaszolva megjelent a kis képernyős
eszközön, a férfi mögött fényesre polírozott farönk volt.
A napfénytől nehéz volt Lucas arcát kivenni.
– Megkaptam az üzeneted. – Abban a leopárd alfa javasolta,
hogy küldjék egyszerű szavazásra a Ming helyzetet azok közt,
akik aláírták az egyezményt.
Ennek eredménye eldönti a Trinity jövőjét.

- 146 -
 – Egyetértesz? – Lucas vállai megmozdultak, ahogy
árnyékosabb helyre ment. A jobb arcán lévő karmolás nyomok
hírtelen élesen kirajzolódtak.
– Igen – válaszolt az alfa kérdésére. – Nem mehetünk előre,
míg Ming próbálja megmérgezni a Trinityt.
– Gondoskodom a szavazás kivitelezéséről. – A leopárd alfa
szemei annyira macskásan ragyogtak, Aden tudta, már nem
Lucas ember alakjához beszélt, nem számított milyen bőrt viselt.
– Az embereid hallottak mást is Nayáról?
– Nem, de lehetséges, hogy pár adat összefügg vele, amit most
kaptam – mondta Aden. – Egy névtelen csoport egy hónapja
ötfős zsoldos csapatot keresett. A művelet helyszíne San
Francisco.
Lucas vicsorgott, de hangját emberinek tartotta, ahogy azt
mondta – Köszönöm Aden.
– Azonnal informállak, ahogy megtudom, ki fogadta el az
ajánlatot.
Tisztán fagyos düh volt a DarkRiver alfában az információra,
amiket Aden emberei találtak meg, egy biccentéssel
kijelentkezett.
Aden ismét egyedül volt az irodában, a Trinityre gondolt. Ez az
ő ötlete volt és még mélyen hitt az egyezményben, nyilvánvaló
volt, hogy a világ megoszlása sokkal mélyebben futott, hogy ez
könnyű utazás legyen.

- 147 -
 Elvezetheted a lovat a vízhez, de nem veheted rá, hogy igyon.
Még ha majd szomjan is hal. Nem, mikor a túloldalon lévő
zebrával harcol inkább.
Zaira hallotta, ahogy Velencében az emberek ezt mondták,
egyik este mormogta Adennek, hozzáadta saját velős gondolatát.
Mégis azok elleni megvetése ellenére, akik ezeket a problémákat
okozzák, az ő hűséges támogatója maradt. – Megcsinálod Aden –
mondta két estével korábban, éjféli sötét szemei lenéztek rá,
ahogy könyökére támaszkodott. – Mindig megcsinálod, ami az
elmédben van, még ha évekig is tart.
Leghalálosabb parancsnoka hírtelen keskenyen elmosolyodott,
a lámpa fénye meleg ragyogást kölcsönzött bőrének, aminek
árnyalata a krém és napbarnított köz volt, a szín gyönyörűen
váltakozott, attól függött az évszakban milyen erős volt a nap. –
Nézz rám. Évtizedekbe tellett, de most itt vagyok, meztelenül az
ágyadban. Bárki, aki Aden Kai ellen fogad, olyan idióta, mint a
lovak.
Arca mosolyba szaladt a csípős szavak emlékére, otthagyta az
irodát és kisétált a napsütötte területre. A Völgy, ahogy az osztag
nevezte az elszigetelt területet, ami két sziklás hegység közé
ékelődött, többé nem volt kopár pusztaság, mint régen. Újonnan
épült kabinok álltak kis csoportokban, míg puhán íves utak
vezettek a Völgyben végig a házakhoz.

- 148 -
 De bár az újonnan ültetett kertek virágzottak és a nap
ragyogott, nem hallott gyerekhangokat, nem látott fiatal Nyilakat
játszani. Órájára pillantva megerősítette, hogy délutáni órák
voltak.
A kívülállók úgy látnák, hogy a Nyíl tanítási struktúra és
menetrendje sokkal korlátozóbb volt, ahol kevés volt a fejlesztési
lehetőség, de a kívülállók nem értették meg, hogy mikor egy
gyerek egyszerűen gyermeki hisztije közben fel tudta robbantani
más elméjét, szüksége volt falakra, biztonságot és
megjósolhatóságot akart.
Paradox módon ezek a határok miatt sokkal szabadabbnak
érezték magukat.
A korlátozásokat feloldhatták, mikor a gyerekek eléggé
önellátóak voltak saját képességeik terén. Ezt a lépést már
ellenőrizték és végrehajtották a tinédzsereknél, akik a zöld
területen kint tanultak, mikor megkerülte a sarkot. Mert míg a
struktúra fontos volt, úgy a képesség is, hogy önálló döntéseket
hozzanak és képesek legyenek tisztán gondolkodni.
Ezeket a gyerekeket nem kényszerítik arra az útra, mint Adent
és társait, de a legtöbben a vérben úszó árnyékokban kötnek
végül ki.
Elcsendesedés vagy sem, ameddig a mentál fajt az elméje
határozza meg, szükség lesz vadászokra, akik biztonságban
tartják az ártatlanokat. Mint minden erő, a mentális erőnek is

- 149 -
volt másik oldala. Az alakváltók vaddá válhattak. A mentálok
gyilkos őrültekké.
Ami többé nem volt elkerülhetetlen, az a magányos vadász az
árnyékokban. Minden Nyílnak volt otthona, családja itt. Még a
legtöröttebbjeiknek.
– Aden.
Megállt, hogy beszéljen a tinédzserekkel, mikor hezitálva
szóltak neki, meghallgatta visszajelzéseiket a közös tanulásról,
ahogy a nap melegítette fekete pólója hátát, ami Nyíl
uniformisának része volt. – Hagylak titeket dolgozni – mondta
tíz perc után. – Ne felejtsétek el, hogy a ti korcsoportotok vigyáz
ma délután az öt év alattiakra.
Remi, a RainFire leopárdok alfája volt, aki javasolta Adennek,
hogy szervezze be a tinédzsereket, hogy vigyázzanak az osztag
legfiatalabbjaira. Az alakváltó falkák így működtek, az idősebb
gyerekek gyakran vigyáztak a fiatalabbakra, ez az elrendezés
korcsoportokon átívelő kapcsolatokat épített ki, elmosta a
határokat, ami gyakran a Nyilakat meghatározó dobozban
tartotta.
Ugyanez vonatkozott a gyerekek és felnőttek közti
kontaktusokra.
Aden szülei technikailag idősek voltak, de nem látta, hogy
Marjorie Kai vagy Naoshi Ayze anélkül tudna kapcsolatba lépni a
fiatalokkal, hogy megjavíthatatlan sérüléseket okoznának

- 150 -
gyengéd szívükben. Aden nem várta volna a távoli Nyíltól, aki
majd négy évtizedet élt az Elcsendesedésen, de Yuri végtelen
türelemmel tanította a gyerekeket.
És talán, de csak talán azok a gyerekek is tanították Yurit.
Az igazság az volt, hogy Edward öngyilkossága óta Aden
aggódott a rangidős Nyilakért, beleértve Zaira legmegbízhatóbb
emberét. Tudta, hogy Yuri küzdött az Elcsendesedés lehullásával,
bizonytalan volt, hogy beillett-e az új világba. Tegnap azonban
Aden elé váratlan látvány tárult: Yuri egy kinti asztal mellett ült,
míg Carolina a padon állt mellette, a hatéves keze a vállán volt, és
fakó szőke haja hátra volt kötve, ahogy intenzíven a szervezőre
bámult, amit a férfi javított.
Hevesen koncentrált, homlokát ráncolta. – Meg tudom
csinálni Yuri – mondta. – Meg tudom. Kérlek, megpróbálhatom?
Ez az Elcsendesedés lehullása előtt lehetetlen jelenet lett
volna, de megtörtént. Yuri viselkedhetett volna az edzőjeként és
elhallgattatta volna egy logikus érvvel a gyerek kérését, hogy
Carolinának nem volt meg a kézügyessége, hogy ilyen komplex
dolgot javítson meg. De tegnap Yuri odaadta a hat évesnek a kis
lézer eszközt, majd gyengéd kezét erősen tartotta és segédkezett,
míg a „kislány” megjavította az eszközt.
Kifejezése nem változott meg közben, de hogy ott volt a napon,
növelte egy kis gyerek önbizalmát… annak ereje volt.
Egy kis kedvesség megváltoztathat egy életet.

- 151 -
 Zaira ezt több mint egy Nyílnak mondta, és lassan nem
hivatalos mottóvá vált a felnőttek közt. Mikor egy Nyíl, aki nem
tapasztalta meg a szülői szeretetet, vagyis az osztag nagy része,
nem tudta hogy s mint reagáljon egy gyerek szükségére,
alapértelmezettnek vették a kedves választ, még ha az edzésük
ellen is ment. Aden nem gondolta, hogy Zaira rájött
megdöbbentő hatást váltott ki szavaival, a felnőtt Nyilak
szerették a struktúrákat, főleg egy új, furcsa területen, ahol
navigálni próbáltak, ebben a családban, amit építettek.
Zene suttogott a levegőben, elvitte hozzá a nyitott ablakon át, a
művészet olyan ajándék volt, ami száz év után tért vissza a
mentálokhoz. Az Elcsendesedés évszázada miatt nem voltak
tanáraik. Embereknek és alakváltóknak volt, de az osztag nem
engedett be bárkit a Völgybe, akit nem ismertek kívül, belül.
Így a gyerekek rögzített leckéket kaptak.
A hangokból ítélve, amit Aden hallott, jelenleg lelkesek voltak,
még ha nem is voltak összhangban. Mosolya elmélyült,
megkereste Vasicot és Zairát. A legfontosabb emberek az
életében a Völgyben voltak aznap reggel, és nem volt meglepve,
hogy együtt voltak. Párja és legjobb barátja nem voltak mindig
barátok, de ezekben a napokban gyakran együtt léptek fel, mikor
úgy gondolták Adennek pihennie kell.
Ma azonban egy gondban lévő telekinetikus tinédzserről
beszéltek, akinek egy képzett Tk segítségére volt szüksége. –

- 152 -
Stefan – mondta Zaira Adennek, mikor odament és úgy ált, hogy
testük összeért. – Szerinted lesz ideje egy újoncra?
– Két hete nem beszéltem vele – mondta Aden, mivel
megegyeztek a mentor kiválasztásában. Stefant talán „hibásnak”
nevezték az edzés során és elvitték az osztagból, de a Nyilak a
sajátjuknak tartották. – Vasic, Stefan jelenlegi munkája
megengedi neki, hogy újonca legyen? – Mikor legutoljára hallott
róla, a mélytengeri állomás felújítás alatt állt.
Vasic kinyújtotta új protézis kezének ujjait, mintha tesztelné, a
bőr ragyogó obszidián volt, hibátlanul illeszkedett Nyíl
uniformisához. – Nem vagyok benne biztos, de a héten
találkozom vele egy telekinetikus edzésre. Megkérdem.
Mint született teleportáló, Vasic gond nélkül tudott a
mélytengeri állomásra menni. Számára ez nem volt más, mintha
más országba portált volna. Nem volt gond a nyomásváltozás
sem, mivel az Alarison a nyomás ugyanolyan volt, mint a
felszínen. Nem mintha ez zavarta volna Vasicot.
A nagy távolságokra teleportálni képes Tk-k voltak olyanok
mint ő, Vasic nem szenvedett a hírtelen nyomás változás miatt. A
kutatók még mindig küszködtek ezzel a kis képességgel, mióta az
első teleportáló rájött mit tud tenni, szívességet tett egy merülési
vészhelyzetnél.
– Nézd meg, meg tudod-e ítélni a mentális állapotát – mondta
Aden. – Talán nem volt egyedül, de napi szinten több tonna víz

- 153 -
alatt van. – Mindig elgondolkodott Stefan furcsa
munkaválasztásán, adva mentális „hibája” miatt, amiért kirúgták
őt az osztag edző programjából.
– Tudod, hogy évek óta annyira stabil, mint egy kő. – Vasic
mosolya inkább hallható volt mint látható. – Legalább nyíltan
megoszthatja az okot, hogy miért.
Aden nem vitatkozhatott Vasic érvével. – Azért ellenőrizd le,
hogy boldogan marad-e az Alarison. – Az Elcsendesedés
lehullása mindent megváltoztatott, nem volt ok, hogy Stefan a víz
alatt maradjon, ha nem akart ott lenni.
– Megkérdem.
Barátja protézise felé biccentve Aden azt mondta – Meg
mernék esküdni, hogy tegnap egy fémszínű protézis volt rajtad.
– Az volt – erősítette meg Vasic. – De ebben az egységben
Samuel felméri az eltérő komponenseket. Ez – ismét
megfeszítette obszidián kezét – az új kreációja.
– És hatásosabb, mint az előzőek? – A tehetséges tudós
mélyen megrendült, mikor a legutolsó protézis szikrákat szórt, a
csukló rész leesett az alkarról.
– Ó, nagyon hatásos – mondta Zaira. – Mutasd meg neki
Vasic.
Vasic körbenézett, mielőtt felvett volna egy ágat.
Keze összeszorult rajta. Por szállt a levegőben.

- 154 -
 – Látod, nagyon hatásos. – Zaira halál komoly volt a felszínen.
– De nem túl hatásos, ha Vasic meg akarja simogatni Ivy haját,
vagy közel akarja tartani őt, vagy ha felvenne egy pohár vizet,
hogy igyon.
Vasic protézis kezét egy kőre zárta. Az is porrá vált, mint a bot.
– Azt hiszem bebizonyítottam, hogy ez a szorítás csak egy
dologra jó: „mindent zúzz össze”.
Aden rájött, barátja is jól szórakozott. – Rain csalódott lesz –
mondta, ahogy Vasic kezdte levenni a protézist.
Tk-jával a földre lebegtette, a teleportáló feltűzte ingének ujját
szabad kezével. – Samuel addig nem adja fel, míg bele nem hal,
vagy sikerrel nem jár. Legutoljára, mikor a protézis
meghibásodott, addig húzta a haját, míg minden irányba állt,
majd kijelentette, hogy Ahab és a protézisem az ő bálnája.
– Határozottan a protézis mellett döntöttél? – Aden nem várta
ezt. – Mikor legutoljára beszéltünk róla inkább ellene voltál.
– Nincs szükségem rá – ismerte el Vasic. – Alkalmazkodom. –
Az ujjat feltűzte, elteleportálta a hibás darabot. – De Samuel
megmentette az életemet, eléggé furcsa, de megszállottsága
lehorgonyozza őt. Havonta csak három, négy órát kér tőlem, elég
fizetség az életért, amit adott nekem.
– Nem jött rá, hogy már nincs szükséged protézisre? – Zaira
kezeit a csípőjére tette, tisztán bosszankodott a férfi miatt, akit

- 155 -
egész életében szinte figyelmen kívül hagyott. – És ha sikerül
neki, akkor mi lesz? Akkor rajtad marad.
Vasic váratlan humorral válaszolt. – Biztos vagyok benne,
hogy Samuel nem igazán törődik vele, hogy tényleg használni
fogom. Hogy működő egységet hozzon létre a sérülésem helyén,
az az ő bálnája. Mikor megcsinálja, akkor nem leszek a radarján
és új megszállottságot talál magának.
Aden teljesen egyetértett: Vasic rejtély volt, amit Samuel Rain
meg akart oldani. Ez nem jelentette azt, hogy Aden nem védené
meg a férfit élete végéig. Őrült zseni vagy sem, Rain megmentette
Aden legjobb barátját. Ez olyan adósság volt, amit soha nem
lehetett megfizetni. – A BlackSea helyzet – mondta a köztük
beálló csendbe. – Nincs új adat a forrásaink szerint az elrabolt
tengerbiológusról. Az alakváltók is ezt mondják.
Érezte, hogy Zaira teste törési pontig feszült, kezét hátának
alsó részére tette. Ez csendes emlékeztető volt, hogy többé nem
ketrecbe zárt gyerek volt, hanem hogy szeretője mellett állt a
napfényben. Szabadon.
Sötét szemű pillantást kapott halálos parancsnokától, mielőtt
mélyet lélegzett és érezte, hogy a nő izmai ellazulnak.
– Feltételezem nem sikerült semmit találnod a Kanadai Olcsó
Villamosság logójáról? – kérdezte Vasictól.
A másik férfi a fejét rázta. – Juddnak igaza volt. Túl sok a
hasonló találat a KOV logóra és nem tudok Leila arcára sem

- 156 -
koncentrálni a sebek miatt. – Téli szürke szemeiben sarkvidéki
fagy volt.
– Zaira segít neked benne – mondta Aden legjobb barátjának.
– Mondj el neki mindent.
Vasic azonnal biccentett. Míg a teleportáló nem volt tudatában
Zaira gyerekkorának részleteivel, ott volt az utolsó megmentés
alatt, megértette éhségét a kiszabadításra.
– Trinity – mondta Vasic, ahogy a Völgy másik részéről
hangok értek el hozzájuk, ahol egy harcművészeti óra volt. –
Kitart?
– Törékeny. Túl sok a megosztás a történelmünkben.
– Egy találkozó hasznos lenne. – Vasic leguggolt, hogy
megsimogassa a kis fehér kutyát, aki a Völgy másik részéről
futott vissza. Ahogy megtette jegygyűrűjén megcsillant a fény,
arany szikrát hozott létre. – Ha nem is a nyilvánvaló kockázat
miatt.
– Igen. – Zaira összefonta karjait, lábai kis terpeszben voltak.
– Ez könnyű célpontot adna a Konzorcium felé vagy bárkinek,
aki a világon lévő hatalom nagy százalékát akarja birtokolni.
Aden átgondolta Vasic szavait, valamint Zaira kockázatra
mutató értékelését, kis ötlet alakult ki benne. – A Konzorcium
taktikáját ellene használjuk fel – mondta. – Nem nagy központi
gyűlés lesz, csak egy kicsi, ahol bemutatjuk a terület kulcsfiguráit
egymásnak.

- 157 -
 – Korlátozzuk a gyűlések információ áradását, míg
összetartást érünk el. – Vasic bólintott.
– Velencében – mondta Zaira, szemeit kissé összehúzta – az
Emberi Szövetség és én megértettük egymást. Így béke volt. –
Lehajolt, hogy megsimogassa Rabbitot, mikor a kutya odament,
farka háromszorosan járt. – Csak ismerni a szomszédod és
beszélgetést kezdeményeztek az könnyen kivon sok helyi
problémát.
– Tesztelni kezdem az ötletet – mondta Aden, majd Vasicra
pillantott. – Hogy van Tarvish? – Folytatva az osztag döntését,
hogy a Nyíl gyerekeket aktív szolgálatú Nyilakhoz osztották be, a
fiatal telekinetikus fiú most már Ivy és Vasic családi egységének a
része volt, amiben benne volt egy kutya, aki most a hátán feküdt,
nyelve extázisban lógott ki és lábai az égben voltak, ahogy Zaira a
hasát simogatta.
– Beilleszkedett a gyümölcsösbe. – Vasic hangjában mély,
csendes öröm volt, mikor az otthonáról beszélt. – Sok időt tölt
Nagyapával.
Akkor, gondolta Aden, a gyerek jó kezekben volt. Zie Zenben,
aki igazából Vasic dédapja volt, több bölcsesség volt, mint amit a
legtöbb ember valaha elérhetett, még ha két életnyit is leélt.
– Tudsz maradni? – kérdezte Zaira Adent. – Küzdhetnénk.

- 158 -
 Aden imádta eszét és taktikai képességeit Zaira ellen
használni, de most a fejét rázta. – Öt órakor Devraj Santossal van
megbeszélésem.
Az Elfeledettek kérték az osztag segítségét, hogy
megbirkózzanak az új, erőszakos képességekkel, amik
megjelentek a gyerekeikben. Aden biztos volt benne, hogy a
változások korábban kezdődtek, főleg Santos generációjában, de
az Elfeledettek vezére nem mondott semmit a képességéről.
Azonban az Ivyal való beszélgetése más, kritikus probléma
megbeszéléséhez vezetett Devvel. Az Elfeledett hálózat vibráló,
élő dolog volt a Mentálhálón lévő halálos bomláshoz képest, ami
szétfeszíti azt. Meglehet, hogy a másik férfi értékes rávilágítást
adhat Adennek, amit átadhat a P-knek. – El tudsz vinni –
kérdezte Vasicot – vagy kérjem meg Neridát?
– Három percen belül itt vagyok érted. – Vasic elportálta
Rabbitot, egyedül hagyva Adent és Zairát.
Amikor a nő, aki Adené volt pólóját megragadva vonta közel és
olyan csókot követelt, hogy elfogyott a levegője. Kezdek benne
szakértő lenni, telepatálta a nőnek, mikor agya ismét működött.
Eleget gyakorlunk. A férfi elméjében Zaira fekete tűz volt.
Előtte csóktól duzzadt ajkak és birtokló érintés volt, valamint
jeges elhatározás. – Ma találkozom Mianeel.
– Légy óvatos. – Aden megfogta az arcát. Annyira finom
csontjai voltak, hogy szemben állak akaratának intenzitásával. –

- 159 -
A Konzorcium talán elbújt, de csak hibernálták magukat, az
esélyre várnak, és tudják mennyire fontos vagy nekem.
– Azt is tudják, hogy bestiaként tudok harcolni. – Zaira
mosolya csupa fog volt. – A legutolsó orgyilkos óta, akit
elkaptam, komoly besorozási problémáik vannak, ha engem
akarnak elfogni.
Aden látta a felvételt, ahogy Zaira megérintette az orgyilkos
szemét a pengéjével. A felszínen jeges kontroll volt, míg álaltias
küzdelem zajlott benne. Megnyerte a csatát, nem adta meg magát
a benne élő dühnek. És kinyilatkoztatta: Ne szórakozz egy Nyíllal,
főleg egy kicsi Nyíllal, sötét hajjal, éjfél szemekkel és veszélyes
járással.
– De légy óvatos – mondta, szíve kint volt, hogy lássa. –
Szükségem van rád. – Zaira az övé volt, az egyedüli személy a
világon, aki először hozzá tartozott.
– Aden. – Zaira ujjaival megérintette az ajkát, gyűrűjének
rubintja csendesen képviselte a benne élő tüzet. – Te is maradj
biztonságban. Vagy megöllek.
Aden érezte, hogy a nevetés a vállát rázza. – Hallottam és
megértettem az utasítást, Parancsnok.
– Helyes. – Zaira kezét Aden tarkójára csúsztatta, magához
hűzte. – Most csókolj meg, mielőtt Vasic visszatér.

- 160 -
 Levelek Ninának
Xavier Perez atya magán naplójából
2074. február 14.

Nina.
Tíz hónap telt el, hogy a mentálok jöttek. Tíz hónapja, hogy
láttalak leugrani a vízbe. Tíz hónapja, hogy megígértem mögötted
leszek.
Nem voltam. Sajnálom Nina. Harcoltam velük, harcoltam,
hogy biztonságban legyél, hogy ne tudják meg, merre mentél.
Nem voltam gyáva, ezt megígértem neked. Nem vagyok életben
és azért írom ezt a levelet, mert elbújtam. Harcoltam Nina.
Annyira keményen harcoltam.
Egyesével kaptak el minket a telepatikus csapásaikkal.
Azoknak a teste, akiket szerettünk rám estek. Mikor tudatomhoz
tértem nehéz hegy voltak rajtam… és tudtam, megmentették az
életemet. Mert az öcsém és Jorge miatt a katonák nem vették
észre, hogy életben voltam, volt pulzusom, Miattuk élek.
És mégis egy bárban ülök, eliszom az életemet, mert mi haszna
az életnek, mikor egyedül vagyok, Isten, család, barátok nélkül,
nélküled? Bármit megtennék, bárkivel harcolnék, ha csak te itt
volnál velem. De elmentél és elhagyom Istent a kegyetlensége
miatt.
Xavier

- 161 -
 13. fejezet

Negyvennyolc órával azután, hogy Aden elmondta Lucasnak a

lehetséges fenyegetést Naya irányába, a DarkRiver frissítette
biztonsági protokolljait a fiataljaik körül. A benne lévő párduc
sokkal nyugodtabb volt most, hogy kölyke és a védelme alatt lévő
többi kölyök jól védve volt, Lucasnak több türelme volt, hogy a
Trinity remegő építményével foglalkozzon.
– Aden kész tesztelni a Trinity kicsi „gyűlését”, ahol különböző
csoportokat mutatnak be egymásnak – mondta Vaughnnak.
A DarkRiver őrszeme elterült Lucas Chinatowni Központban
lévő irodájának székén. Borostyán haját szépen összekötötte a
tarkóján és szemei inkább a macskáé voltak, nem az emberé,
Lucas legközelebbi barátja nem volt benne a Trinityben, a
politika nem volt Vaughn erőssége, de mint Lucas többi őrszeme,
a férfi is nagyon intelligens volt.
Elolvasta az emlékeztetőt, miután Lucas a papírvékony
képernyőt felé fordította, Vaughn a fejét rázta. – Mond meg neki,
hogy ne egyszerre tervezze be előre ezeket a gyűléseket. Állítson
fel egy megbízható csapatot, ami egy, max két óra alatt összetesz
mindent.

- 162 -
 Lucas felvonta szemöldökét. – Nehéz az embereket olyan
gyorsan összevonni.
– Így tovább tart a kapcsolatok kiépítése, de ha nincs terv,
akkor senki sem tudja levadászni a résztevőket a csoportból.
Ez a ragadozó válasza volt.
– Igazad van. – Sokkal jobb, jött rá, ha lassan haladnak, nem
pedig siettetik és megadják az ellenségnek, amit akartak.
– A munkám itt véget ért. – Vaughn macska eleganciával állt
fel, szemében mosoly volt, ami egyre ritkább volt, mielőtt
megtalálta J-mentál párját. Előtte Vaughn magányos volt, még
egy falka közepén is. Hűséges barát, megbízható őrszem, de
mindig kicsit távol tartotta magát.
Ez részben jaguárja természete volt, de részben a lelket
perzselő gyász visszhangja.
– Helló Naya kisasszony – mondta most a jaguár, lenyúlt és
felvett egy kis kölyköt, aki beszökött a szobába.
Lucas párduca üdvözlően morgott benne.
Igazából kölykének beszökése „beszökési kísérlet” volt, de
annyira élvezte, hogy képes alakot váltani, hogy mindig megtette,
mikor tudta. Felesleges mondani hogy ruhában tartani hiábavaló
kísérlet lett volna. A jó dolog az volt, hogy az alakváltók
hozzászoktak az örömtelin szökdöső pucér babák látványához.
Ez a baba a szomszédban lévő bölcsödében volt, biztos
bemászott a szomszédos ajtón. Nem mintha nehéz lenne kint

- 163 -
tartani egy kölyköt. Az ajtó csak akkor volt zárva, ha megbeszélés
volt olyan üzletfelekkel, akikben a DarkRiver nem bízott eléggé,
hogy gyerekei közé engedje.
Az üzleti bizalom messze más volt, mint mikor a családdal
kapcsolatos bizalomról volt szó.
Naya megengedte, hogy Vaughn a mellkasán tartsa egy
kezével, dorombolni kezdett. Szerette a jaguárt.
– Óvatosan. – Lucas szíve fájt gyermeke boldogsága miatt. –
Legközelebb csokival ver át téged.
Vaughn kuncogott, ujjával megdörgölte Naya fejének búbját. –
Hazamegyek, hogy fussak egyet, mielőtt Faithel találkozom.
Naya bömbölt, vagy legalább is megpróbálta. Ez macskaszerű
morajlásnak hangzott.
Vigyorogva Lucas fordított. – Azt hiszem veled akar menni. De
nem igazán fogsz vele futni.
Vaughn pillantása elkapta az övét, szemének szíve majdnem
arany volt. – Rendben leszel, ha elviszem? Csak motorbiciklim
van, de válthatok SUV-ra.
Lucas küzdött saját védelmező ösztöneivel, azt mondta –
Szereti a motorbiciklit. – Vaughn kiváló sofőr volt és a motor
mozgékonysága előnyt adott, ha valaki megpróbálná követni
Vaughnt és Nayát, hogy bántsa őket.
Lucas nem lopja el a gyermek örömét, hogy azt mondja
maradjon biztonságban.

- 164 -
 – Igen – értett egyet Vaugnh. – Kis sebesség démon. – Nayát a
vállára tette, ahol összegömbölyödött, mintha mindig ezt tette
volna, farkát horgonyként a férfi nyaka köré fonta. – Ember
alakban futok majd, viszem, ha elég volt neki. Üzenj majd hova és
mikor vigyem. – Játékosan meghúzta Naya farkát. – Gyere Naya
kisasszony. Menjünk futni. De először kijelentkeztetünk a
bölcsödéből, így a gondozók nem aggódnak majd.
Naya morgott és elköszönő hangot adott Lucas felé, ahogy
Vaughn az ajtó felé sétált. Lucas minden nélkül megbízott
barátjában. Mégis érezte a vágyat, hogy kilőjön és megölelje.
Fogát csikorgatva küzdött álaltias vágyával.
A kölyök biztonságban volt, Vaughn halálos ragadozó volt.
Haláláig küzdene, hogy megvédje… és jó volt, hogy a jaguár
kinyitotta szívét a kis, sebezhető falkatárs felé. Lucas remélte,
hogy Naya határozott szeretete segít neki, hogy meggyógyuljon a
megrázó veszteségből, amit gyerekként élt át.
Lucas telefonja rezgett.
Pillantása elsiklott az ajtóról, ahol Vaughn és Naya eltűnt,
válaszolt a vonal végén lévő párjának. Természetesen érzékelte,
hogy csendesen küzdött ösztönei ellen, amik kis fiúként alakultak
ki, mikor nem tudta megvédeni szüleit a halálos támadástól.
Megkínozták őt, de Lucas el tudta viselni. Az, hogy végig kellett
néznie szülei halálát, az végérvényesen megjelölte elméjét.
Sascha megértette a brutális versengő vágyat benne.

- 165 -
 – Jól vagyok – mondta neki. – Vaughn viszi Nayát haza. Mit
szeretnél hol tegye ki?
– A sasfészekben. Visszaérek, mire odaér. – Sachsa hangjában
nevetés volt. – Tudod, hogy órákra elrabolta és Naya boldogan
rabolódott el.
– Hagyja, hogy ujjaival az odúja falára fessen, ezért. – Kölykük
mindig ragyogóan tisztán került elő, egy csepp festék sem volt
rajta, de Naya nem tudott titkot tartani.
– Felejtsd el a falakat, Faith azt mondta, hogy legutoljára arra
ment haza, hogy Naya az ujjával Vaughnra festett.
Lucas kuncogott, hogy a csendes, erős őrszem boldogan volt
vászna egy buzgó totyogósnak, megkérdezte – Milyen volt az
edzés? – Sascha a SnowDancer területén volt, Toby Laurennel
dolgozott.
– Sokkal hallgatagabb, mint általában. Lara figyelmeztetett,
hogy talán a tinédzser-fiú-itisz első szakaszában van.
– Emlékszem arra a szakaszra. A mogorvaság
alapkövetelmény.
– Nem tudom Tobyt mogorvának elképzelni. – Megállt,
susogás hallatszott. – Mennem kell. Kezd ideges lenni.
Letéve Lucas elküldte Vaughn javaslatát a gyűlésekkel
kapcsolatban Adennek, felkelt és a munkaterületre ment. Ki
kellett nyújtania az izmait, látnia kellett, hogy halad a projekt. Így
nem fog aggódni állandóan Naya miatt.

- 166 -
 Néha egy alfának el kell engednie és bíznia a falkájában, hogy
vigyáz arra, aki a legtöbbet jelenti neki.
***
Vaughn a DarkRiver Yosemite területére fuvarozta az
elégedett Nayát, akit biztonságban bekötött szintetikus bőr
kabátja alá, csak a feje látszott ki és szemeivel bandzsított, ahogy
a szél a bundáját fújta, leparkolta a motort az erdőben erre
kialakított helyen. Azzal ellentétben, mikor egyedül vagy Faithel
utazott, bejelentkezett Jamienél és Desireenél, a két rangidős
katona volt felelős, hogy nyomon kövesség a falka gyermekeinek
városba utazását és hazajövetelét.
Egy kölyök sem fog eltűnni, vagy hírtelen hiányozni.
Még a motoron ült, telefonját használva jelentkezett be,
informálta falkatársait, hogy Naya biztonságban volt a DarkRiver
területének szívében.
Biztosította, hogy ne hagyjanak nyomot, érzékei magas fokon
voltak.
Lábát átlendítette a motoron, miután eltette telefonját, a
mellkasán lévő hőforrást adó kölyökhöz beszélt. – Remélem
értékeled, hogy öregasszonyként motoroztam veled. – Soha nem
bocsátaná meg magának, ha Naya az ő felügyelete alatt sérülne
meg.
A kis párduc álla alá nyomta a fejét.

- 167 -
 Megvakarta őt az álla alatt, mosolygott. Az igazság az volt,
hogy még mindig fájt Nayát látni, fogni őt. Túlságosan Skyera
emlékezette őt. Baba húga jaguár volt, nem leopárd, de
ugyanolyan pajkos lélek, ugyanolyan szeretetteljes édesség volt
benne. Vaughn talán kísértést érzett, hogy távolságot tartson
legjobb barátja kölykétől, megvédje magát, de ez lehetetlen volt.
Abban a pillanatban, hogy felvette őt születése után, Nadiya
Shayla Hunter birtokolta szívének egy részét.
– Igen, otthon vagyunk – mondta, mikor a kislány kérdő
hangokat adott ki. – Le. Nyújtsd ki a lábaidat. – Óvatos kezekkel
letette őt a földre, nézte remegős lábait.
Majd „futni” kezdett, míg ő egy álmos öt éves sebességénél
lassabban sétált. Naya farka büszkeségében összegömbölyödött,
az erdő minden hangjára morgott, a nagy ragadozó, aki megeszik
mindent, ami bemerészkedik a területére.
Vaughn is hozzáadta morgását, válaszul elismerő pillantást
kapott.
A futásra készülve kabátját a motornál hagyta, de Naya tovább
kitartott, mint hitte. Végül kifáradva megengedte, hogy felvegye
őt és a mellkasára téve teljes sebességgel rohanni kezdjen, a
Yosemite magas fenyői zöldes-barnás maszatként folytak el
mellettük, míg csizmás lába alatt a fű buja zöld volt, ami
visszahajlott lépteinek macska könnyedsége után.

- 168 -
 Apró karmok vájtak belé, de nem mondta, hogy ezt csak a
játékban használhatja. Csak kapaszkodott. De nem volt rémült.
Természetesen nem. Ő egy alfa lánya volt.
Fel volt villanyozva.
Lassú kocogásra váltott, mikor majdnem otthon volt, majd
sétált, mikor belépett a barlangrendszerbe, ami otthonát rejtette.
A levegőben elkapott illatra vigyorogni kezdett, jaguárja vad
üdvözlésképp a felszínre emelkedett. – Helló Vörös.
Faith odanézett a kanapéról, csak egy kis ruha volt rajta, egy
tányér müzlit evett. – Naya!
Örömteli kiáltására Naya ficánkolt, hogy odafusson.
Vaughn kis segítségével Faith mellé mászott a kanapéra,
mancsait Faith csupasz combjára tette és kíváncsian a müzlire
bámult. Tisztán látszott, hogy azon gondolkodik a ragyogó színű
müzli finomnak néz ki, kiöltötte nyelvét.
Faith épp időben húzta el a tálat. – Nem szabad. Bajba kerülök
Lucasnál és Saschánál, hogy rossz dolgokra tanítalak.
Naya lehuppant a fenekére, alakot váltott és megragadta Faith
tengerzöld ruháját, míg a nevére hasonlító hangokat adott ki. –
Itt is van. – Faith egy kanál müzlivel etette meg Nayát, miután
megbizonyosodott róla, hogy elég puha volt a tejtől, ami
megkönnyíti neki az evést.
Vaughn nézte Nayát enni, majd többet kérni. – Éhes a mai sok
alakváltás után. – A fiatalok számára jelentős energiát igényelt,

- 169 -
mert testük még a fejlődés közben volt és mert az alakváltás
furcsa dolgokat csinált ilyen korban.
Mint a kölyök Nayának sokkal veszélyesebb fogai voltak, mint
a totyogó Nayának.
– Nem tudom elhinni, hogy alakot vált. – Faith kis vendégüket
több müzlivel etette. – Igen, nagyon okos vagy – mondta,
lehajolva megpuszilta Naya arcát. – És igazán éhes.
Vaughn kiment a konyhába és megtalálta a müzli dobozát és a
tejet. Mindkettőt a Faith melletti kis asztalra tette, megfogott egy
takarót és Naya köré tekerte, hogy ne veszítsen hőt. – Túl kicsi,
hogy úgy szabályozza a testhőjét, mint mi – mondta Faithnek,
mikor kérdő tekintettel nézett rá.
– Akkor biztosítanom kell, hogy a takaró körülötte marad?
– Úgy négy-öt percig. – Meghúzta Naya haját. – Ne fázz meg
Naya kisasszony.
Lelkes biccentést kapott, amitől buja fekete haja ragyogott a
szimulált napfényben. – Rendben lesz, ha már berendezkedett
ebben a formában – mondta párjának. – Csak érintsd meg a
bőrét, légy biztos, hogy nem fagyos. – Faith megerősítve
biccentett, csókot nyomott a nő égőn vörös hajára. – Lemosom az
izzadságot.
Faith felfelé fordította a fejét, így meg tudta csókolni ajkait.
Kezével végigsimított karcsú nyakán, belecsípett az ajkába, majd
megnyalta az érzéki fájdalmat. Faith akkor nyúlt fel kezével, hogy

- 170 -
megfogja az állát, mikor Naya megfogta a tányért. – Fae! –
mondta, mintha nyelvével a Faitht próbálná megformálni.
Faith nevetett, sikerült egyenesben tartania a tányért. –
Tudom. Kevesebb csók, több müzli.
Naya a kezével tapsolt. – Csók! – Ez elég tiszta volt, főleg
mikor Faith felemelte felét Vaughnhoz.
Vaughn ismét visszaemlékezett Skyera, az érzelmek csomó
volt a torkában, megcsókolta a nő orrát. Egyszer. Kétszer. Ahogy
Naya nevetett, Fait felemelte Vaughn kezét, olyan gyengédséggel
csókolta meg hátoldalát, ami többet mondott minden szónál.
Bütykeit végigfuttatta párja arcán, mielőtt a zuhanyzóba ment,
ami olyan volt, mint egy kőfalon lezúduló zuhatag, olyan tett,
amibe sok energiát áldozott.
Vaughn hallotta párját és barátja kölykét élénken beszélgetni,
ahogy levetkőzött és a víz alá lépett. Naya annyira elkötelezett
volt, hogy az szinte igazi – ha nagy részt egyik oldalon
érhetetlennek tűnő – beszélgetés volt. A hangoktól kuncogott, és
ez alkalommal a Skyeal kapcsolatos emlékei boldogak voltak.
Ő volt ennyire csacsogó, mindennel telebeszélte a fejét a nap
alatt, beleérve kedvenc játékait és virágait és hogy miért volt a
nap sárga, míg a fű zöld? És miért zümmögtek a méhez? Arca
ráncba szaladt, ahogy minden kérdést megfontolt, míg várt a
válaszára.

- 171 -
 Sokszor ostobaságokkal válaszolt, amitől annyira nevetett,
hogy karjaival ölelte át a hasát.
A fű azért zöld, mert ilyen a bogarak kakija.
A méhek azért zümmögnek, mert kicsi helikopterek.
Lemosta a habot, míg a húgával kapcsolatos boldog emléken
mosolygott, megtörölközött, majd tiszta farmert vett fel.
Megragadott egy otthagyott pizza szeletet a délutáni nasiból,
mikor Faitht hívták. A nő válaszolt rá, Naya elfoglalt volt egy
kartondobozzal, amiben Vaughn a szobrokhoz való vágó
szerszámokat tárolta.
A doboz most a fején volt.
Vaughn vállai remegtek.
Faith mosolya elmélyült, ahogy meglátta Naya bohóckodását,
de miután lerakta hangja csendes volt. – Az apám azt mondja
Tanique a városban van.
Vaughn tudta, hogy párjának mennyire fontos volt, hogy
igazán megismerje féltestvérét. Találkoztak már, de csak futólag.
– El akarsz menni?
Faith biccentett. – Ha tudunk. – Nayát az ölbe vonta, mikor a
kislány a dobozt lelökte, ásított és ökleivel a szemét dörzsölte. –
Tanique múzeum szerződésen van, de csak ma van a városban.
– Felveszek egy pólót, öltöztesd fel Nayát. Indulunk, amint
kész vagy.

- 172 -
 Faith lenézett az álmos kislányra, akit ringatott. A régi takarót
egy puha pinkkel helyettesítette, így Naya az arcát dörgölhette
hozzá, ahogy kicsi karmaival azt dagasztotta. – Annyira nem kell
sietnünk. – Suttogta. – Imádom fogni őt.
Vaughn leült a párja mellé, karját kinyújtotta mögötte. –
Csinálhatnánk saját kölyköt magunknak. – A gondolat, hogy egy
ilyen törékeny új életért lesz felelős már nem volt ijesztő, most
hogy egy éve Naya körül volt, számtalanszor felelt érte.
Biztonságban tartotta.
Faith mosolya félénk, ijedt, boldog volt. – Szeretnék… de nem
most. Még csak most szokom hozzá s sötét látomásokhoz.
Azok a látomások figyelmeztetés nélkül jöttek és
kapcsolódhattak egy nagy katasztrófától kezdve gyilkosságon át
kis balesetig bármihez. – Ma?
– Nem volt. – A vállára dőlt, míg tovább cirógatta Nayát. –
Mielőtt gyereket csinálnánk, sokkal magabiztosabb akarok lenni
a sötét látomásokban, míg egyedül leszek a babánkkal. Képesnek
kell lennem meglovagolni. – Felpillantott, kardinális tekintete
meztelen volt. – Soha nem akarom megijeszteni a babánkat,
hogy rosszul reagálok egy rémálomra.
– Nincs sietség Vörös. – Vaughn hozzábújt, tudatta vele, hogy
mindig ott volt. Minding. – Rengeteg időnk van. – Együtt
játszhattak és nőhettek fel. – Tudni fogjuk mikor állunk készen.

- 173 -
 Faith csókot nyomott Naya puha hajába, ahogy végül becsukta
szemeit, vastag, íves pillák vetettek árnyékot az arcára. Párjának
gyengéd mosoly ült az arcán, ahogy felnézett. Faith ajkai elváltak,
majd becsukta őket, míg szemei hatalmasok lettek.
– Vörös? – Vaughn azonnal felült a laza pózból. – Látomásod
van?
A fejét rázta. – Az öcsém Ps mentál – nyögte ki. – Kilences a
gradiensen.
Vaughn kifújta a levegőt, ismét csonttalanná vált. – Igen,
tudom. – Amit Vaughn nem értett meg teljesen, hogy hogyan
működött Tanique képessége. A fiatalabb férfi dolgokat látott,
mikor megérintette a fizikai dolgokat, ez tiszta volt. De hogy
pontosan mit látott, ha volt is vizuális része a képességének, vagy
csak szimpla visszhangokat hallott, az Vaughn számára nem volt
tiszta.
– Az üzent a palackban. – Faith hangja feszült, intenzív volt. –
Ide tudod hozni? Nagyon fontos.
Vaughnnak ekkor esett le. Levette lábát a kifényezett tönkről,
ami kávézó asztalként működött, felkelt. – Nem tudom a
BlackSea hova vitte, miután átadtuk, de tudom kit kérdezzek.

- 174 -
 14. fejezet

Vaughn otthagyta a szobát, hogy Faith dolgozójából

telefonáljon. Mind DarkRiver őrszem volt kontaktja a
BlackSeahez, ahhoz a rangidős falkataghoz, aki éppen a
tárgyalásokért volt felelős. Ma Malachai Rhys volt az. A nagy férfi
meghallgatta Vaughn kérést, majd egy perccel később
kapcsolatba lépett Miane Levéquevel.
Vaughn tudta, mit csinált Malachai, míg Miane meg nem
jelent a képernyőn és anélkül beszélni kezdett volna, hogy ő
bármit mondott volna. – Az üveg a laborban van az egyik úszó
városunkban – mondta az alfa. – Kérhetek egy szívességet a
BlackSea részéről így a teleportáló el tudja vinni, de mond meg,
megbízhatok-e ebben a Ps-mentálban.
Vaughnt nem lepte meg az óvatossága, a mentálok hosszú
ideig az alakváltók ellenségei voltak, és most Vaughn csak párban
bízott meg. – Nem adhatok teljes garanciát – válaszolta. –
Tanique Faith öccse és hűséges a NightStarhoz. És a NightStart
Anthony Kyriakus vezeti, aki nem szereti a Konzorciumot.
A nagykereskedelmi káosz és erőszak rossz volt a J-
mentáloknak, akik a NightStar erejét adták, főleg most, hogy
sokan nyitottak a sima, üzleti szerződéseken kívülre. Ha volt
- 175 -
valami, amit Vaughn tudott Anthonyról, az az volt, hogy védte a
jövőbelátóit, beleértve Faitht, méghozzá kegyetlen akarattal. – A
másik oldala – tette hozzá – Tanique nem a NightStarnál nőtt fel,
hanem az anyai családnál, így talán van olyan hűsége, amiről
nem tudunk.
– Faith NightStar volt, aki az öccsét javasolta?
Vaughn látta Miane merre akart kilukadni. – Nem látomásban
– tisztázta – de olyan volt a hangja, hogy tudtam, nem nyerhetek
ellene.
– Bolond lennék nem megfogadni a világ legjobb jövőbelátó
tanácsát. – Miane kezét a csípőjére tette, krémszínű hosszú ujjú
ingje folyékonyan mozgott rajta, amitől Vaughn elgondolkodott,
hogy ez olyan kísérleti luxus anyagból volt, ami híressé tette a
BlackSeat.
– Az üvegre a következő két, három órában szükségünk lenne
– ismételte Vaughn.
Miane kurtán biccentett, ami csendes ígéret volt. – Ez nagy
kockázat a részünkről macska.
– Néha még a cápáknak is hinnie kell.
Miane ajkai mosolyra húzódtak a rejtett kérdésre, hogy mi az
alakváltó természete, de nem volt humor a szemeiben. –
Megölöm Tanique Grayt, ha elárul minket.
Vaughn tudta, ha Miane valaha ilyet próbálna meg, akkor az
útját állná. Jaguárja sem felejtené el az árulást, de mint ő, Faith

- 176 -
is elvesztette az egyik testvérét. Vaughn nem gondolta, hogy
elviselné még egyszer. De teljesen meg volt győződve párja
képességeiről, még ha nem is volt látomása, Faith „látott”
dolgokat.
Mint ma reggel, azt javasolta, hogy szintetikus bőr kabátját
viselje, mikor egyáltalán nem akart ma motorozni. Ha
elutasította volna, akkor haza kellett volna jönnie úgy egy órával
később, miután egyik falkatársa szívességet kért, ami a városba
vezetett. És három nappal ezelőtt felhívta Tamsynt, hogy
elmondja a gyógyítónak tudott egy jó helyet, ahol csoki darabokat
lehetett venni.
– Megvettem őket – mondta Tamsyn Vaughnnak, mikor
tegnap egymásba rohantak. – Ma Roman hazajött és
emlékeztetett, hogy csoki darabkás sütit ígértem az ő és Jules
egész osztályának, miután befejezik a projektet. Teljesen
elfelejtettem, itt küszködnék, ha Faith nem ad jó tippet.
Kis dolgok, apró események, de tett össze őket. – Nem hiszem,
hogy meg kell ölnöd Taniqueot – mondta Mianenek, de
megtartotta a tekintetét, hogy a nő is tudja, ő is nagy ragadozó
volt, dominanciája olyan nagy volt, hogy Lucas sem tudta
mindenre rávenni. Vaughn jaguárja választotta, hogy kövei Lucas
párducát, ami kiérdemelte tiszteletét és hűségét. – Megérted, ő
családtag.

- 177 -
 Miane nem pislogott. – Feltételezem te és Malachai jól
kijönnétek egymással – mondta, mielőtt befejezte a hívást.
Vaughn öt perc múlva üzenetet kapott, hogy ossza meg a
teleport koordinátáit. – Nemsokára visszajövök – mondta
Faithnek és megfogta koszos pólóját, amit a szennyes kosárba
dobott.
Kifutott a barlangból, húsz perccel később állt meg teljesen,
mikor csak fák vették körül, ami mind egyformának tűnt.
Felakasztotta a pólót, aminek elején határozott kelta dizájn volt.
Majd a képet elküldte Mianenek Nem lepte meg, hogy a
teleportáló, aki egy kis tároló dobozzal jelent meg egy magas,
fekete Nyíl ruhába öltözött férfi volt.
A legutóbbi bombázások és katasztrófák közbeni életmentő
akciói után Vasic világszerte ismert lett. De Vaughn korábbról
ismerte. Ne volt ott, mikor ez a téli szürke szemű férfi orvost
hozott, aki megmentette Dorian életét, de hallotta a részleteket
azoktól, akik látták az incidenst. A teleportáló és orvos, akiről az
egész világ tudta, hogy erő volt, általa nyújtott segítség nélkül
Vaughn őrszem társa és barátja halott lenne.
– Köszi – mondta, mikor elvette a dobozt Vasictól. – Mit ígért
neked Miane? – Vasic nem volt kereskedelmi teleportáló, vagyis
a BlackSea nem alkalmazta őt.
A másik férfi tekintete tiszta fagy volt. – Mit ígért neked?
Vaughn kivillantotta fogait. – Semmit.

- 178 -
 Nem gondolta, hogy a Nyíl válaszolni fog, de Vasic azt mondta
– Az élet nem mindig költség-nyereség arányú. Ezt a mentálok
hosszú ideje elfelejtették. Valamit a barátságért teszünk, vagy
mert így helyes.
Vaughn már kedvelte a Nyilat, aki nem hátrált meg egy
ragadozó általi kihívástól, de most úgy érezte egy nap Vasicot
barátnak hívhatja majd.
***
Kilencven perccel később Faith és Vaughn elvitte az alvó Nayát
Tamsynhoz, ahol Sascha a gyógyítóval és a falka pár szubmisszív
tagjával találkozott. Tahoe felé mentek egy nagysebességű
járművel. És most Faith egy kis konferencia szobában ült, a párja
mellette volt, az apjára és a testvérére várt.
Megszokta, hogy arca érzelemmentes legyen, mikor az apjával
találkozott. Anthony tisztázta, hogy ez a titok az övék volt, semmi
köze nem volt az üzlethez, ami az Elcsendesedés után is
folytatódott. A NightStar mentál klán talán erős volt, de erős
ellenségei is voltak. Anthony túl látható célpont volt. Elutasította,
hogy Faithből is az legyen, mikor sikeresen beilleszkedett nem
publikus életébe.
– Egy gyereket már elvesztettem. Többet nem fogok.
Faith kis veszélyben maradt, mert megölni vagy megsebesíteni
őt jelentős kárt okozna a NightStar számára. Azonban ez a
kockázat közelében sem volt annak, amire ha a NightStar

- 179 -
ellenségei rájönnek, Anthony rettenetes alkukat kötött, hogy
biztonságban tartsa őt. Egy kívülálló sem tudta, hogy Anthony
Kyriakus, a NightStar mentál klán feje, korábbi mentál tanácsnok
és jelenleg az Uralkodó Koalíció tagja szerette a gyerekeit.
Az apja ebben a pillanatban lépett be, magas, előkelő vonású,
fekete hajú, halántékánál ezüst szálakkal, kifejezése az
Elcsendesedés megtestesítése volt. – Vaughn. Faith.
Biztonságban az ablaktalan szobában, amiben nem volt
megfigyelő rendszer Faith megölelte a férfit, aki hosszú ideje
Elcsendesedett volt, hogy könnyen kimutassa érzelmeit. De
karjait a nő köré fonta, illata ismerős volt, és hangja mély, ahogy
azt mondta – Jól vagy? – Az egyszerű, színtelen kérdésben annyi
szeretet volt, hogy attól csomó volt Faith mellkasában.
Nyelt egyet, hátrahúzódott, hogy felnézzen az arcába. – Igen
apám. Jól vagyok.
Anthony az arcát nézve azt mondta – Látom a feszültség
nyomait.
– Tegnap maratoni ülésem volt – ismerte el. – Semmi
veszélyes. Vaughn egész idő alatt a közelben dolgozott és
szüneteket is tartatott velem.
– Fizikailag meg kellett szakítanom a transzot – mormogta
Vaughn, morgás volt a hangjában.

- 180 -
 – Minden gyönyörűen folyt, tovább akartam folytatni. De –
feltartotta kezét, mikor apja beszélni akart volna – ma és holnap
szünetet tartok, hogy pihenjek.
A mentális erő energiát égetett el, de az erőszak, gyilkosság és
természeti katasztrófa sötét látomásai zsigerien kiszívóak voltak.
Az ilyen látomások hetekig üldözték őt. Szerencsére soha nem túl
későn látott, csak kis figyelmeztetéseket, amiket el tudott juttatni
az embereknek, akik elkerülték a csonttörő baleseteket, vagy
személyes katasztrófákat.
– Faith. – Anthony megtartotta pillantását barna szemeivel,
karizmája átható volt. – Tudom, hogy nem szeretted a TEC 3
összeköttetésű széket a kabinodban –
– A „nem szerettem” gyenge kifejezés rá. – A karján lévő apró
szöszök felálltak, hátralépett, hogy Vaughn mellett álljon.
A párja azonnal felsőteste köré csavarta karját, hogy izmos
testéhez húzza. Ez csendes ígéret volt. Egy halálos, ha annak
kellett lennie.
A levegő visszatért a testébe, a mellkasában lévő fájdalmas
csomó kioldódott. – Utáltam azt a széket. – Teljes hosszában
állítható, testére szabott vonalakkal, ez figyelt és küldött el
mindent, míg a hideg, elszigetelt egyfős kabinban élve használta.
– Gyűlölted a betolakodást, hogy az adatok az orvosokhoz
kerültek – folytatta apja. – A szék maga elengedhetetlen bárki
számára, aki figyel a jólétedre. – Szemei Vaughnra siklottak.

- 181 -
 A jaguár, aki Faithhez tartozott ujjával végigsimított a
keresztcsontján, a DarkRiver macska nyugtatta párját. – Nincs
szükségem technológiára, hogy biztosítsam Faith biztonságát a
látomásai alatt.
– Tényleg nincs rá szüksége – erősítette meg apját.
A TEC 3 összeköttetésű állítható szék elleni erős negatív
érzelmei ellenére tudta, hogy Anthony csak a legjobbat akarta
neki, ahogy minden tettével, amivel gyerekeit védte. Elveszteni
Marinet egy pszichopata miatt halálossá fente azt a védelmezést.
– Biztonságban vagyok – mondta. – Ígérem. – Nem tudta
kontrollálni sötét látomásait, de soha nem ment Vaughn nélkül
egy kontrolláltba sem.
– Tudom, hogy a ti köteléketek erős – válaszolta az apja – de
Vaughn sem ellenőrizheti az egészséged minden percben.
Faith rájött apja közel sem értette meg a párzási kötelék
szépségét és intenzitását. Úgy döntött most nem erőlteti, azt
mondta – Ki akarod dobni a régi székem?
– Nem. – Anthony hangja hűvös volt, hogy megzabolázta
pattogó válaszát. – Egy következő generációs prototípus, a
legjobb egészség ellenőrző rendszerrel, beleértve egy vészhelyzeti
kapcsolattal az orvosokhoz, ha életjeleid egy bizonyos pont alá
esnek. Azt akarom, hogy legyen egyed.

- 182 -
 Faith bőre viszketett a gondolatra, hogy újra azt a széket
használja, ami kémkedett utána. Kinyitotta száját, hogy
elmondja, de Vaughn gyorsabb volt. – Adj egy percet Anthony.
Az apja további szavak nélkül elhagyta a szobát, bezárta maga
mögött az ajtót.
– Nem akarom a széket. – Faith karjait összevonva bámult
párjára.
– Vörös, ki tudod kapcsolni az ellenőrző funkciókat, ugye?
Faith makacs csendben maradt, míg Vaughn ujjaival
végigsimított az állán, amiről tudta, hogy a jaguártól származott.
– Igen – ismerte el. – Ki tudjuk venni a csipet, így
lobotomizáljuk.
– Akkor – Megfogta az arcát, hüvelykujjával végigsimított az
arcán – elfogadhatod az apád ajándékát. Nem a legmelegebb és
ölelgetős fajta, de te a kislánya vagy. Próbál vigyázni rád, ahogy
Lucas teszi Nayával.
Faith alsó ajka remegett. Annyira be volt zárva az emlékekbe,
hogy mennyire gyűlölte a széket, hogy elfelejtette miért alkották
meg eredetileg. Hogy biztonságban legyen. – Szeretlek.
Vaughn mosolya tiszta önelégült macska volt. – Tudom.
Faith ál ütéssel reagált, mielőtt az ajtót kinyitva visszaengedte
az apját.
– Próbaidőre kipróbálom a széket. – A túl könnyű kapituláció
gyanús lenne Anthony számára. – Megbénítunk minden

- 183 -
továbbító folyamatot. Bármilyen adatot gyűjt – ami nulla lesz –
szigorúan az otthonunkban marad.
– Nem akarlak ellenőrizni Faith. Csak meg akarok adni
minden biztonságot neked.
Faith megadta magát és megölelte távoli, veszélyes, szerető
apját újra. – Köszönöm.
Anthony megérintette fejének hátoldalát, mielőtt az ajtóra
nézett volna. Pár másodperccel később halk kopogást hallottak.
Bár szétváltak Anthony nem szólalt meg vagy ment az ajtóhoz.
Mikor kinyílt Faith rájött biztos telepatikusan válaszolt. A
NightStarnál senki sem merné zavarni az apját.
– Uram. – A 182 cm magas fiatal férfi, aki megszólalt
feltűnően Anthony előkelő vonásait örökölte mokka színű bőre és
fekete, göndör haja alatt. Ps-mentál volt, ajándéka a
pszichometria volt… és egyben az öccse.
– Tanique – mondta Anthony. – Ismerd meg a féltestvéredet
Faitht és párját Vaughn D’Angelot.
Tanique egy udvarias biccentéssel üdvözölte Vaughnt, de
figyelme Faithen volt. – Már hosszú ideje akartam veled beszélni.
– Én is így érzek. – Faith kinyújtotta kezét, mielőtt emlékezett
volna rá, hogy Tanique az Elcsendesedésben nőtt fel és vele
ellentétben nem hagyta el a Hálót, hogy egy alakváltó falkához
csatlakozzon, ahol az érintés a mindennapi élet szerves része volt.

- 184 -
 Bármi Elcsendesedés utáni változás lassú és hezitáló lesz a
számára.
Faith kezeit leejtve azt mondta – Most már végleg NightStar
vagy? – Minden felnőtt mentál megválaszthatta, hogy családja
mely ágához akart tartozni. Tanique is megtette, de nem
tizennyolc évesen. Ennek ellenére Anthony fizetett a családnak,
aki felnevelte és oktattatta őt, hogy már nem kapnak pénzt
képességei után.
Harminc volt az a pont, ami felett nem lehetett váltani.
Tanique alig huszonnégy és fél volt.
– Igen – mondta. – A NightStar most már az otthonom, de
sokat utazom. – Öccse továbbra is őt nézte csodás, fakó rőtbarna
szemeivel, amitől még feltűnőbb lett az arca. Majdnem
macskaszerű, öccse szemeiben sötétbarna és sárga barázdák
voltak az íriszénél.
Faith úgy érezte öccsét annyira érdekelte őt, mint őt az öccse.
– A képességem jobban beillik a J-mentálok közé, mint az
anyai családomban elterjedt telepatikus képességek közé –
mondta olyan hangon, ami a fiatal Anthonyéra emlékeztette őt. –
Nem igazán tudták, hogy használjanak, de apánk tudja. Kis
munkát végzek a gyűjtők számára, de túlnyomórészt amit
csinálok az múzeumokhoz tartozik, akik meg akarják erősítetni a
kiállítás eredetét vagy azon tárgyakét, amiket el akarnak adni.

- 185 -
 Faith a fejét rázta, büszkesége az öccse felé elöntötte a szívét. –
Nemcsak ezt csinálod – javította ki. – Tudom, hogy több mint
egy elveszett gyermeket segítettél megtalálni.
Tanique nem pislogott, vagy váltott pozíciót, de elkapta
kifejezésében a finom változást. – Apánk tanította meg, hogy
nemcsak gépek vagyunk, akik ajándékukat használják. –
Rápillantott apjukra, pillantásában nem rejtett tisztelet volt. –
Igen, támogatni kell magunkat, de választhatjuk azt, hogy
képességünket a társadalom javára használjuk… és a saját
lelkünkért – fejezte be hezitálva.
Ebben a pillanatban Faith látta, hogy öccse még küzdött, hogy
megtalálja a helyét, nem mint tehetséges Ps-mentál, aki
kilométereken át cipelt egy gyereket a sűrű dzsungelben, miután
felvette az elvesztett hátizsákot és megpillantotta, hogy elrablója
hova vitte a fiút.
– Néha a jó dolgot választani nehéz – mondta gyengéden – de
megéri. – A sötét látomások miatt magzati pózba csavarodott,
míg el nem fogadta azokat, mint ajándékának része és átvette
felette az uralmat. Most néha életet mentett. Ezzel szemben az
intenzív mentális kontroll, egy gyilkos álmában való fájdalmas
létezés egyáltalán nem számított.
Tanique úgy biccentett, mint Anthony így Faith elmosolyodott.
Testtartása és edzése, az öccse hírtelen a DarkRiver fiataljaira
emlékeztette őt. Imádnivaló volt. Talán utálná a leírást, amiben

- 186 -
érzelem volt, de arra gondolt, hogy idősebb testvérként
gondolhatott ilyen dolgokon. – Reméltem, hogy valamiben
kérhetek segítséget.
– Örömmel segítek. – A férfi válasza olyan gyorsan érkezett
szavaira, hogy Faith rájött, ő is annyira fel akarta építeni
kapcsolatukat, mint Faith. – Van egy tárgyad a részemre?
Faith az asztalon lévő dobozra mutatott. – Benne van. Meg
tudod nézni érzel-e valamit? – Ez határozottan tétova kérdés volt
a részéről, semmilyen módon nem akarta befolyásolni.
– Ki tudod nyitni a dobozt? – Tanique hangja sokkal
magabiztosabb volt most, hogy szakterületén voltak. – Így nem
térít el a dobozt hordó benyomásai.
– Gondolnom kellett volna rá.
Mikor kinyitotta a dobozt Tanique egyszerűen egy hosszú
percig nézte a kagylóval borított üveget, mielőtt kiemelte volna,
óvatos volt, hogy bütykei ne súrolják a doboz belsejét. A levél túl
törékeny volt, hogy elküldték volna, de Miane az eredeti utazás
során letört darabot elküldte. Az üres sarkot egy kis műanyag
védte.
Tanique egyelőre a dobozban hagyta.
Az első szavakat pár másodperccel az üveg megfogása után
mondta. – Fiatalság, kíváncsiság, női energia, hideg düh. Egy
felszíni réteg, valószínűleg azoktól, akik az elmúlt napokban
megfogták.

- 187 -
 Faith nem szakította meg, bár lenyűgözte, hogy milyen
gyorsan és pontosan felvette ezeket.
– A tenger – mormogta, ujjait végigfuttatta a kagylókon. –
Hallom az elmémben a törő suttogást… de nem kell elmondanod,
hogy ez az üveg az óceánban volt.
Fejét jobbra biccentette, mintha küzdene, hogy meghalljon egy
távoli hangot.
– Kor – mormogta. – Régi kor visszhangja, évtizedekkel ez
előttről. Egy idősebb férfi tisztította meg az üveget… de van egy
mély, új lenyomat is. Egy lány… nem, egy nő. Egy fiatal nő, aki
nem olyan régen fogta, de eléggé mostanában és hosszú ideig,
hogy a lenyomat nem tűnt el.
Mikor Faithre nézett a nőnek vissza kellett szorítania
zihálását.
Látta, hogy váltak a mentál szemek teljesen feketévé. Az övé is
ezt tette, mikor érzelmei elöntötték vagy hatalmas mennyiségű
mentális energiát használt. Látta Sascha szemeiben a színeket,
mikor psziché képességeit használta… de ilyet soha nem látott.
Tanique írisze ragyogó fakó zöld volt. Mintha visszatükrözné az
üveget.
– Félt, de heves volt. Fájt neki. – Összeszorította szemeit,
leengedte fejét, csak hogy harminc másodperc múlva megrázza. –
Ennyim van.

- 188 -
 Nem annyi volt, mint amiben Faith reménykedett, de
lenyűgöző volt testvérét munka közben látni. – Köszönöm, hogy
megpróbáltad.
– Nem tudok másra gondolni, mint az idős férfira, aki
rengeteg időt töltött az üveggel. – Szemei normálisak voltak, a
műanyagra nézett, amiben a papírdarab volt. – Lehet…?
Faith biccentett. Tudta, hogy a vízi alakváltók nem ajánlották
volna fel a papírt egy Ps-mentálnak, ha nem várták volna el, hogy
megérintse. Míg testvére képesítése rejtett és múzeumokon kívül
nem nagyon volt ismert, és néhány bűnügyi osztálynak, aminek
volt forrása egy Ps-mentálra, a legtöbben összekötötték a
pontokat.
Ez alkalommal nem kellett megkérnie, hogy nyissa ki neki a
műanyagot. Kinyitotta, a papírt egyenese a tenyerére rázta.
Tanique gerince megmerevedett, állkapcsa összeszorult. –
Fájdalom – mondta. – Újra düh. Még több fájdalom. Gyötrelem.
Faith látta, hogy testvére másik keze ökölbe szorult az
oldalánál, és kezdett rájönni, hogy Ps-mentálnak lenni azt
jelentette, hogy az érzelmek bombáztak. Hogy élte túl testvére az
Elcsendesedést? Ez olyan kérdés volt, amit egy nap feltesz neki,
mikor egyedül lesznek és nem éri magát túlcsordulva.
– A fiatal nő, aki megérintette az üveget, ő a hajón szerezte a
papírt. – Légzése szaggatottabbá vált, ahogy teste ringatózni
kezdett, mintha ő is a hajón lett volna. – A hajó gyors volt… de

- 189 -
nem sokáig. Eszeveszetten szerezte meg a papírt, mielőtt túl késő
lett volna és elértek volna hozzá. Otthon, az otthonára gondolt,
mikor legutoljára hozzáért. – Elengedte a papaírt, hogy
levitorlázzon a dobozba, kinyitotta szemeit.
Faith meg akarta köszönni, de Tanique még nem végzett.
– Töredékesen láttam, amit ő – mondta. – Valami, ami talán
egy fal része lehet, a lábujjának képe, úgy tűnt lánc van a
csuklóján. – Újabb mély lélegzetet vett, arcát nehéz volt olvasni,
de teste feszülőségtől vibrált. – Egy öreg jel, pattogzott fehér
festékkel írták a szürkés fára: Edward Kikötő. Az Edward előtt
az atmoszféra. Régi fadeszkák a lábai alatt, alatta víz… és ennyi.
– Megvannak – mormogta Vaughn, telefonjával már elküldte
a részleteket a BlackSeanek, amiket Tanique adott nekik.
Faith kinyújtotta kezét öccse felé. – Köszönöm.
Tanique kicsit hezitált, mielőtt megfogta volna. – Sajnálom,
hogy nem tudtam pontosabb lenni. Bajban van, ugye?
– Igen és segítettél. – A jel, amit felvett nagyon specifikus volt.
– Addig nem értettem igazán, míg nem láttalak dolgozni, de a
képességeink ugyanabban a kontinuumban vannak. Nem tudom
miért nem listázzák együtt a Megjelölés táblázatban. – A
homlokát ráncolta, hogy megtalálja a szavakat, amivel ki tudná
fejezni magát. – Mindketten azt látjuk, ami nincs ott. Az én
esetemben azt, ami lehet, míg te azt látod, ami megtörtént.

- 190 -
 Tanique pislogott… és ujjai még jobban Faith kezére szorultak.
– Talán írnunk kéne erről egy vitaindító esszét.
– Szerintem is kellene. – Faith mosolygott a kifogásra, hogy
több időt tölthessen az öccsével. – Már menned is kell?
Kimehetünk egy kicsit beszélni.
De Tanique a fejét rázta. – Mióta hivatalosan a NightStar része
vagyok, nem biztonságos a számodra, ha nem üzleti
kontextusban kötnek össze minket.
Faithben a csalódottság összeszorította a belsőjét. – Ó,
természetesen.
Vaughn sétált oda. – Mi van, ha ti ketten a DarkRiver
otthonának területén találkoztok? Ott nincsenek kíváncsi
szemek.
Faith nem bajlódott azzal, hogy elrejtse elégedettségét, mikor
Tanique beleegyezett.
– Tanique – mondta Anthony, miután Faith és Vaughn átadta
Taniquenak a személyes elérhetőségeiket, így közvetlen
kapcsolatba léphetett velük. – Itt vannak érted. – Áthatóan
nézett rá. – Légy óvatos. A képességed eléggé ritka, hogy még
senki sem jött rá teljesen a sebezhetőségedre, de NightStar vagy.
Ne engedd le a védelmedet.
– Igen uram. – Rőtbarnás szemek találkoztak Faithével. –
Remélem hamarosan találkozunk.

- 191 -
 Faith is ezt remélte. Megölelte öccsét. Tanique lefagyott, de
nem válaszolt. Egyben nem lökte őt el és ez elég volt mára. – Alig
várom.
Anthony addig várt, míg Tanique elment. – Elküldettem a
széket a DarkRiver Központjába.
– Köszönöm apám. – Majd csendes huncutsággal noszogatta a
jaguár szeme, aki a párja volt, azt kérdezte – Duncan tanácsnok
jól van?
Anthony válasza jeges volt. – Menned kellene, vagy nem érsz
haza csak a kora reggeli órákban. – Finoman megérintette haját,
mielőtt elment volna.
Vaughn addig tartotta vissza magát, míg a kocsiban nem
voltak és egy étterem felé mentek késő esti csemegére. – Az apád
és Nikita. Szeret veszélyesen élni.
Faith a szemével szúrta le a mellette lévő szórakozott macskát.
– Dühös volt.
– Nem, azt mondta a lányának, hogy foglalkozzon a saját
dolgával.
– Azt tenném, ha nem noszogattál volna. – Elbabrált egyszerű
fehér topjának szélével, amit farmerjéhez és csizmáihoz vett fel. –
Szerinted tényleg abban vannak? Kapcsolatban? – Faith el tudta
képzelni, hogy apja egy nőt szeret, de Nikitát? – Sascha anyja
egy…

- 192 -
 – Egy hideg, szívtelen ribanc? – Segített Vaughn, mielőtt
hozzátette volna – Egy dolog közös bennük.
– Mi?
– Mindketten ölnének a gyerekükért.
Faith lassan bólintott, majd tovább gondolt arra a bonyolult
képre, hogy milyen kapcsolat lehet két ennyire jegesen kontrolált
ember közt és az hogy működhetett. És hogy melyikük hajlana el
a bizonyos helyzetekben, mikor mindketten hozzászoktak, hogy
vasököllel irányítják a területüket? Ami a fizikai intimitást
jelenti…
Megremegett, azokat a gondolatokat nagyon messzire
száműzte az elméjéből. – Csendet – utasította, mikor párja
kuncogott, míg szeme tudástól csillogott. – Holnap átmenjünk
megnézni Mercyt, miután végeztél a műszakoddal?
Vaughn combja megfeszült, ahol megérintette. – Nem. Csak
arról panaszkodna hogy bármikor felrobbanhat. – Rosszkedvűen
morgott. – Soha nem láttam nőt, aki ennyire rosszul viselte volna
a terhességet.
– Csak pár hete van hátra, mikor nem lehet annyira aktív,
mint általában. – Még Mercy fitt teste is azt mondta egy pont
után, hogy „Elég”. – Tudod, hogy szereti a társaságot és tudom,
hogy hiányzik neked, hogy nem futsz bele a járőrözés során.
Vaughn ismét morgott, de megállt egy pékségnél és vett Mercy
kedvenc fordított ananász tortájából.

- 193 -
 Faith mosolygott, elgondolkodott rajta, hogy újra ellophatják-
e Nayát és elvihetik őt látogatóba. De mosolya elhalványult,
ahogy meggondolta mi történt aznap este. – Szerinted Tanique
olvasása segített?
– Az Edward Kikötő nem hivatalos névnek hangzik – mondta
Vaughn. – Ha egy magánszigeten állították fel, nem lesz könnyű
megtalálni. – Vállat vont a macskák könnyedségével. – De ez
sokkal több, mint amivel a BlackSea ezelőtt rendelkezett. – Arany
szemek néztek rá egy szívdobbanásig. – Most látni fogjuk, hogy
vadásznak.

Levelek Ninának
Xavier Prez atya magán naplójából
2074. március 22.

Nina.
Tovább írom neked ezeket a leveleket tudván, hogy velem
halnak majd, de nem tudok megállni. Te voltál az, akinek mindig
elmondtam a titkaimat. Most van egy másik.
Nem egy férfi. Egy katona. Egy mentál.
Olyan, mint akik a falunkba jöttek, hogy gyilkoljanak, mert
elutasítottuk, hogy elfojtsák a régió minden kereskedelmét, hogy
elvágjuk magunkat a megélhetéstől. Az egyedüli különbség, hogy

- 194 -
ez a mentál sokkal veszélyesebbnek tűnik. Tequilát ittam és
elmondtam neki az emberei gyilkos gonoszságát.
Azt gondolta részeg vagyok, hogy nem tudom miről beszélek.
Tévedett.
A bárban az új helyemen is látom. Valakire vár, aki miatt
idejött. Civil ruha van rajta, próbál beolvadni, a legtöbb embert
megtéveszti, de tudom hogy sétálnak a mentál katonák és ahogy
szemük a területet vizsgálják át.
Meg fogom ölni.
Szinte hallak a fejemben, azt mondod, hogy ne kövessek el
halandó bűnt, de az ital, a vér és a bánat elmosta a hitemet. Csak
bosszút akarok. Ha nem kaphatom el azokat a férfiakat és nőket,
akik elvettek tőlem téged, mindenkit akit szerettem, akkor
elveszem a társaikat.
Xavier

- 195 -
 15. fejezet

Mercy és a mindig falánk farkas-leopárd babák az elmúlt pár

napban jók voltak. Nemcsak mert Vaughn és Faith tortát, híreket
és Nayát vitték tegnap, ma Mercy és a benne lévő focicsapat
mindenféle finomságot kapott. Naya és az ő „büszkesége”, hogy
képes alakot váltani, azt az imádnivaló nem tudta leírni.
A kislány sokkal mozgékonyabb volt párducként, Mercy alakot
váltott és finom játékokat játszott az alfája kölykével. Mert terhes
volt vagy sem, még tudott alakot váltani. A tudósok próbálták
kitalálni a miértjeit ennek a bizonyos trükknek az elmúlt
évszázadokban, de eddig csak annyit tudtak mondani, hogy az
alakváltók mindkét formában léteztek, egy terhes alakváltó, aki
alakot vált, az kontrollálja az embrió vagy magzat helyzetét és az
embrió vagy magzat vele vált alakot.
Ennek ellenére Mercy aggódott az alakváltás miatt az első
alkalommal, mikor megtudta hogy terhes, mert lehetséges volt,
hogy a farkas-leopárd babák nem ugyanolyan állattá válnak, mint
ő. De nemcsak azért, mert mind Lara és Tamsyn biztosította,
hogy semmi rossz nem történik, tudta, ha nem vált alakot, az
sokkal több bajt okoz neki, és ezzel a farkas-leopárd babáknak.
Alakot váltott.
- 196 -
 És a farkas-leopárd babák tovább nőttek, boldogok voltak
minden formában.
Tegnap szinte biztos volt, hogy érezte örömüket, ahogy Faith
és Vaughn vele együtt játszott Nayával. Jaguár falkatársa is állat
formában volt, míg Faith meztelen lábbal vidáman forgott a
fűben Nayával. Majd Riley visszatért a futásból, hogy meghozza
azt, amit Mercy akart, csatlakozott hozzájuk és a nap majdnem
tökéletes volt.
Főleg Naya eszelősen izgatott reakciója miatt, mikor Rileyt
farkas alakban látta. Lehet azt gondolta, hogy a férfi az élő
verziója A Játék Amit Nem Nevezünk Nevénnek és hiba nélkül
nekiugrott. Egyszer, mikor Mercy és Riley még nem költözött a
kabinba vigyáztak Nayára, Mercy arra ért haza, hogy párja farkas
formában aludt a napon, míg Naya össze volt gömbölyödve a
hátán, egyik keze birtoklón szorult össze a bundájában.
A kép szinte agyonütötte, térdei gyengék lettek, hogy le kellett
ülnie a veranda lépcsőire és nézte őket pihenni. Tegnap pedig
látta, mennyire türelmes volt Naya bohóckodása során… kifújta a
levegőt.
Istenek, az ő szexi, csendesen stabil farkas párja pokoli apa
lesz.
Mindennek tetejében az övé volt a feladat, hogy összetegye a
DarkRiver-SnowDancer eseményt. Tudta, hogy Lucas azért adta
neki a feladatot, hogy lefoglalja és ne őrjítse meg Rileyt, de

- 197 -
morgó hangokat adott Lucasnak és Hawkenak, mikor
megkérdezték, hogy áll vele, titokban élvezte ezt.
Egy őrszem nem szokott csak ülni. Neki valamit csinálnia
kellett.
Legalább sem az alfája sem őrszem társai nem akarták elfedni
előtte a rossz híreket, mint a BlackSea helyzet fejleményét és a
Nayára leső lehetséges fenyegetést. Segített Jamienek és Dezinek
modernizálni a DarkRiver falka kölykei miatti biztonsági
protokolljaival kapcsolatos kommunikációs lehetőségeket,
biztosította, hogy ők hárman mindent lefednek, nem hagyva
ezzel lukat.
Azon is járt az agya, hogy a két falka hogy tud segíteni Leila
Savea megmentésében, de most semmit nem tehettek. Amit
tehetett, hogy mélyíti a DarkRiver és SnowDancer közti
köteléket, vérszövetségük nemcsak megvédi a falkákat azoktól a
rohadékoktól, akik az árnyékokban mozgatják a szálakat, hogy
annyi káoszt okozzanak, amennyit tudnak, hanem egyben
ezeknek a seggfejeknek a bukásához is vezethet.
A személyi szinten a legfontosabb az volt, hogy a két falka
közti vérkötelék miatt a farkas-leopárd babák egy egyesült
csoport két független falkájában nőnek fel.
– Látjátok babák – mondta, megpaskolta a hasát – ti vagytok
a béke ereje az emberek terén, vagy legalábbis egy csapat farkas
és leopárd közt.

- 198 -
 – Ismét magadhoz beszélt Merce? – kiáltott ki öccse a
konyhából, ahova bebörtönözte.
– Fogd be és főzz Frenchie!
Bastien bedugta fejét az ajtón, sötétvörös haja és zöld szemei
miatt a nők kedvence volt. Kár számukra, hogy fülig szerelmes
volt édes párjába. Aki szintén annyira oda volt érte. Eléggé, hogy
kiálljon Mercyvel szemben. Mivel Mercy nem fogadna el olyan
nőt, aki nem harcolna Basért, Mercy szerette Kirbyt.
Bastien kedvesének volt gerince.
– Azt hittem a terhességtől puha, ragyogó és édibédi leszel.
– Édibédi? – Az összegyűrt papírt a fejéhez dobta. – Ez
egyáltalán magyar?
A férfi feldobta kezeit, a papírt a levegőben kapta el. – Kirbyt
nem sokkal munka után vettem fel, és még voltak gyerekek az
óvodában, mert a szüleiket feltartották, így ott lógtunk. Úgy tűnik
a „bédit” bármihez hozzá lehet kapcsolni. – A hatalmas fakanállal
a hasára mutatott, fehér pólóját és fekete zsebes nadrágját
részben fekete kötény fedte. – Tudnod kellene, mert nemsokára
ilyen szavakat fogsz hallani.
Mercy mosolygott. – Jer ide.
Az ő nagy, izmos testvére gyanakodva nézett rá. – Miért? –
kérdezte, nem mozdult meg az ajtóban.
– Tank méretű vagyok és lassabb, mint egy ittas medve. Nem
foglak megharapni. – Mercy ujjával hívta.

- 199 -
 Bastien összevonta szemöldökeit, odament, ahol testvére ült a
hatalmas karosszékben, amit Riley a konyhaasztalhoz tolt,
papírok és a szervezője volt előtte. Mikor intett neki, hogy
hajoljon le, arca még jobban elsötétedett, de lehajolt. Kezét izmos
vállára tette és megcsókolta az arcát, illata ismerős volt, hogy
szinte biztos volt benne, hogy érezte a farkas-leopárd babák
fészkelődtek, hogy nagybátyjuk közel volt.
Bastien felegyenesedett, gyanakvó kifejezése teljesen váddá
vált. – Mit kell most főznöm neked?
– Cseresznyés pitét a speciális kérgével.
– Cseresznyés pitét? – bámult rá Bastien. – Tudod mennyi idő
elkészíteni a speciális kérget? És még hoznom kell cseresznyét.
Mercy a legjobb „ikrekkel vagyok terhes” mosolyát lőtte felé. –
Szeretlek.
– Grrr. – Kezével a hajába túrva Bastien újra lehajolt és csókot
nyomott a homlokára. – Megcsinálom neked a pitét, miután
végeztem az ebédre kért raguddal.
Mercy mosolygott, ahogy a férfi a konyha felé ment, ismét
megpaskolt a hasát. – Igen, Bastien bácsi a legjobb.
– Ne cseszekedj – morgott öccse a konyhában. – Csinálom az
átkozott pitédet.
Mercy nevetett, felvette a régi típusú laptopot, amin az
összejövetel ötletei voltak, hivatalosan ekkor üdvözlik a farkas-
leopárd babákat, de Mercy tudta ez csak kifogásvolt.

- 200 -
 Itt volt az ideje: a DarkRiver és a SnowDancer már túljutott az
óvatos szomszédok és óvatos szövetségesek szakaszán, hogy igazi
szövetségesekből vérkötelékkel összekötött barátok legyenek,
akik saját életük árán is megvédenék a másikat. Míg soha nem
lesznek egy falka, az állataik túl különbözőek voltak, annyira
közel álltak egymáshoz, amennyire lehetett. Ez az ünnepség
ennek elismerése lesz.
Az ünnep tervezése általában nem egy őrszem feladata volt, és
nem olyan, amiben Mercy szakértő volt, de nem egyedül csinálta.
Riley jobb volt ezekben. Annak ellenére, hogy olyan agresszívan
domináns volt, mint Mercy, ő volt általánosan a felelős a
SnowDancerért. Egy csoport vicsorgó farkas szervezésében
szerzett tapasztalata meglepően jó volt, mikor egy ilyen hatalmas
esemény megszervezéséhez emberek kellettek.
Tegnap este csinálta, míg Mercy pár gyakorlatot végzett el,
míg megfigyelőt játszott. És morgott. Ajkai megremegtek.
Szegény Riley. Olyan párja lett, aki elutasította, hogy egy helyben
üljön, mikor gondoskodni akart róla. Az ő csodás farkasa nem
jött rá, hogy ő is gondoskodott róla, amit Rileynak leginkább
kerülnie kellett az a csend és béke volt. Ha időt ad neki a
gondolkodásra és aggódásra, akkor rákapcsol.
– Lenyűgöz a türelmed – mondta Indigo egy hónapja, a farkas
hadnagy kíváncsi volt. – Azt vártam, hogy mostanra véresre
karmolod a túlvédelmezése miatt.

- 201 -
 Mercy megígérte Indigonak, hogy a karmolás a láthatáron
volt, de az igazság szerint Riley elnyerte a jogot, hogy aggódjon. A
hatalmas szíve? Annyira hevesen szeretett, hogy semmit nem
tartott vissza, semmi védelme nem volt a sérülés ellen. Egy ilyen
férfinak engedhetett egy kicsit, elfogadta, mire volt szüksége,
hogy egyensúlyban tartsa magát.
Farkasa mellett ott volt neki a falka két gyógyítójának
segítsége, mikor az esemény szervezéséről volt szó. Plusz
köszönhetően Rileynak, körülbelül tudta, mennyi emberre van
szüksége a feladatokhoz. – Bas?
– Igen?
– Csinálsz valami kaját a –
– N. E. M. Nem.
– De lenyűgöző szakács vagy.
– Én a DarkRiver pénzügyi vagyonában vagyok zseni, nem a
személyes szakács rabszolgád vagyok.
Mercy vigyorgott, mert amennyire morgott, az öccse áldozott
rá időt az erősen zsúfolt napjában, mert ő pénzügyi zseni volt, s
most itt lógott vele. A kaja csak kifogásvolt, ez a családról szolt. –
Kirbynek okés, hogy itt vagy? – Bastien és Kirby nemrég
párosodott, érthetően birtoklóak voltak egymással szemben.
– Viccelsz? Imádja a farkas-leopárd babákat. – Újra bedugta a
fejét. – Azt hiszem alkalmanként aggódik, hogy ő hiúz én meg

- 202 -
leopárd. A farkas-leopárd babák biztosítják, hogy ez soha nem
lesz probléma.
Mercy eléggé ismerte sógornőjét, hogy megértse félelme
gyökereit. – Csak szeresd őt. – Kirby sokáig egyedül volt, most
már volt falkája és megértette, hogy tartozik valahová, de egy kis
extra szeretet segít neki bebetonozni a felfedezést.
– Annyira szeretem, hogy a szívem fáj. – Bastien arca
ellágyult. – Okos, szexi, vicces, tökéletes.
– Most hánytam a számba. – Öklendezést tettetett, nem volt
elég gyors, hogy kikerülje vagy elkapja a párnát, amit Bastien a
legközelebbi kanapáról ragadt meg és dobott felé. A mellkasán
találta el, annyira kis sebességgel, hogy tudta szándékosan
gyengéden célzott. Három huligán öccse visszavált azzá, ami volt:
védelmező DarkRiver domináns.
Azt gondolná az ember, hogy nem lökték őt a saras
pocsolyába, vagy gáncsolták el, vagy játszottak vele kemény focit,
ami után zúzódásai voltak. Természetesen ő maga sem volt
ártatlan huligán. Igazából ő lökte először Bast és Sagét a sárba.
Vigyorgott gyerekkori kemény és bukdácsoló játékaikra, azt
mondta – A hiúzod átjön munka után?
– Írtam neki, hogy tudja szükséged van másik konyhai
szolgára, így be lesz fogva cseresznyés pite készítésre. – Mélyen
mosolygott. – Azt mondta, hozza, amire szükség van.
– Mondtam már, hogy imádom a párodat?

- 203 -
 – Ő igazán imádnivaló.
Mercy nevetett az önelégült macska tekintete miatt, visszatért
a tervekhez, míg Bastien eltemette magát a konyhába.
Az első gond a hely volt.
Általában, mikor a DarkRiver összegyűlt, az a Falka Körében
volt, A SnowDancernek is volt egy ilyen a területén. A DarkRiver
kisebb falka volt és így kisebb volt ez a tér. Azonban a
SnowDancer ünneplő területe a Sierra Nevadában volt, és
magasabban. Ha az ünneplést nem sokkal a szülés után tartják,
akkor Mercynak és a farkas-leopárd babáknak fel kell utazniuk
oda.
A babák talán védőjátékosok a testében, de nagyon kicsi
lesznek és nem akarta kis testüket sokkolni. Más lenne, ha a
Sierra Nevadában születnének, de helyette a DarkRiver Yosemite
területén jönnek a világra. Azt akarja, hogy erősebbek legyenek,
mielőtt felviszi őket.
És a farkasok, akik meg akarták őket látogatni, örömmel
fogadják a DarkRiver területen.
– Hmmm. – Ujjával megérintette az asztalt, felvette telefonját,
hogy kapcsolatba lépjen Rileyval. A párja aggódott, hogy akkor
fog szülni, mikor nincs mellette, vonakodva ment el futni a
SnowDancer területére. Nem vitatkozott vele aggodalma miatt, a
legtöbb alakváltó iker szülés a terhesség ilyen szakára már véget
ért.

- 204 -
 A farkas-leopárd babáknak szigorú utasítást adott, hogy
maradjanak bent, míg apu távol volt. Mercy szinte érezte, hogy
hallgatnak rá, teljesen hitte, hogy viselkedni fognak, mert nem
akart szülni, míg Riley nincs mellette. Vége.
Parti helyszíne? üzente neki. A DR kör kicsi és nem akarok
olyan magasra menni a babákkal a szülés után.
A babák félig farkasok lesznek, válaszolta Riley. Nem fogják
bánni.
Ez jó pont volt. Annak ellenére, hogy babáik mit választanak,
mivé alakulnak, Riley és az ő génjeiket örökölték. És Riley a
magasabb szintekre épült, alig érezte a hideget. Egyben kemény,
csodás, szexi volt azokkal a nagy vállakkal és fal testtel, ami
megcsinál mindent, amit kitalált neki.
Mercy összeszorította combjait. Rád akarok ugrani.
A terhességi hormonjaid megölnek minket… és boldogan
halunk meg.
Mercy kuncogott, kezét a szájára csapta, mielőtt Bas
meghallotta és kíváncsivá vált volna.
Mi van az otthonunk körüli területtel? Küldte Riley.
Tudta, hogy nem a kabinról, hanem az állandó otthonukról
beszélt, ami egy svájci faház volt, részben a hegybe építve. Ez is
szintemelkedéssel jár, válaszolta, de nem akkorával. És ott volt a
tinédzserek és korai húszasok új évi bulija. Egy sikeres kísérlet,
hogy a két falka ugyanolyan korú tagjai átlépjék a falka vonalait.

- 205 -
 Az egyedüli probléma, hogy nem vagyok benne biztos, hogy
elég hely van.
Mercy átgondolta Riley pontját. Fákat kivágni nem volt
lehetőség. Egy alakváltó sem károsította a környezet ilyen
múlandó esemény miatt. Használhatjuk a házunkat és a
körülötte lévő területet és az emberek bemehetnek a fák közé.
A házhoz közel a fák nem nőttek egymáshoz olyan közel, így
nem akadályozza meg a keveredést. Elég nyitott területünk van a
táncra és a gyerekeknek játékra.
Riley egyetértett, mielőtt üzent volna: Pár óra és otthon
vagyok. Jól vagy?
Egyre jobban kövérebb vagyok, de egyébként boldog. Ahogy
a farkas-leopárd babák is.
A férfi egy csokor szívet küldött vissza. Elolvadt. A
SnowDancer rangidős hadnagya, Riley Kincaid nem üzent pink
szíveket. Elmentette az üzenetet, a mellkasához szorította egy
percre a telefonját, mielőtt elküldte volna saját szíveit. Farkas
kölyköket is tett hozzá. Mert talán kicsit bolond és érzelgős volt a
párjával. Ettől nem látja őt gyengébbnek.
Utána élénk volt, kidolgozott több ötletet. Egy átmeneti
tánctér, talán háttérvilágítás?, biztos volt, ahogy a fákon szépek
lesznek fények. Minden pont mellé leírta a két falka tagjainak
nevét, akik jók voltak benne. Riley tud segíteni a SnowDancer
résszel, mikor visszatér.

- 206 -
 Kaja persze sok kell. Mindenki tud hozni, Bastien ugratása
ellenére, a kaja hozatala elég általános volt a SnowDancer és
DarkRiver körében. – Bas?
– Igen?
– Legyen egy speciális tortánk?
– Milyen? Fele farkas, fele macska, tele veszéllyel?
Tudta, hogy csak szórakozott vele, de tetszett neki az ötlet. –
Az vicces lenne. A farkas és a leopárd babák imádnák.
Megsimogatta a hasát, mikor megállt a munkában. A hely
prémium volt ott. Tamsyn legutolsó szkennjei szerint a farkas-
leopárd babák egymás köré voltak csavarodva, mint a perecek,
egy láb egy arcban, egy kar egy áll alatt, ás kreatív módok, hogy a
legtöbbet kihozzák a kis helyből.
– Majdnem itt az idő – suttogta nekik. – Az apukátok és én
alig várjuk, hogy a karjainkban tartsunk titeket.
Még ha ajkai mosolyra is húzódtak az örömtől, egy része
emlékezett a sötétségre, ami a világ széleit nyaldosta, egy párduc
kölyökre növekvő fenyegetésre és egy nőre, aki fogságban volt.
Mikor a Trinity Egyezményt először bejelentették, remélte, hogy
a farkas-leopárd babák a békébe születnek.
Ma elfogadta, hogy sokkal bonyolultabb, sokkal hosszabb lesz
a procedúra.

- 207 -
 16. fejezet

Korábbi tanácsnok és korábban a Nyíl Osztag vezetője, Ming

LeBonnak szüksége volt rá, hogy a Trinity Egyezmény része
legyen, nemcsak információs okokból, hanem mert máskülönben
elveszti a jövedelmező üzleti lehetőségeket. Nikita Duncannel
ellentétben az üzlet nem volt központi helyen Ming fontossággal
kapcsolatos személyes hierarchiájában, de régen megtanulta,
hogy a pénz hatalom volt.
Mióta a farkasok és az osztag határozottan blokkolta
lehetőségeit, hogy aláírja az egyezményt, a többségen át kell
bejutnia. Így politikát játszott. Inkább félelmet használna, hogy
elérje céljait, de az visszahatna ebben a helyzetben. Nem, jobb, ha
kapcsolatokat kezd építeni a kisebb csoportokkal és hízeleg nekik
az érdeklődéssel.
Valamint nagyobb számú mentál vállalkozások állnak majd ki
mellette, akik nem voltak olyan „boldogok” az egyezmény miatt,
mint amit publikusan mutattak. Együtt biztosítják Ming
jelentkezésének elfogadását a Trinitybe. Természetesen ezután
kitalálja, hogy vegye át az irányítást az együttműködő egyezmény
felett és a saját érdekeire használja fel.

- 208 -
 A Trinity Egyezmény potenciálisan túl befolyásoló volt, hogy
olyanok kezében hagyja, akiknek nem volt tapasztalata, hogy
ekkora hatalmat birtokoljanak.

- 209 -
 17. fejezet

Azt hiszem Lucasnak és Hawkenak tangóznia kellene a

rendezvény nyitányaként. U.i.: A farkas-leopárd babák: még
mindig tizennégy hónapos terhes vagyok.
Sascha nevetésben tört ki Mercy üzenetére, ahogy
összegömbölyödött a karosszékben, ami Lucas Chinatowni
Központjában lévő iroda sarkában volt. Volt egy sokkal simább,
nyilvános irodája egy másik szinten, de ez a Központ közepén
volt.
– Mire ez a nevetés? – Lucas odanézett, ahol a komm
képernyő előtt állt, épp véglegezte egy új üzleti projekt részleteit,
amibe a DarkRiver egy hatalmas mentál családdal lép be.
Sascha felolvasta az üzenetet. – Igennel szavazok a tangóra –
tette hozzá. – Látni akarom, ahogy összeér az arcotok.
Lucas morgása nagyon alfa volt. – Nemsokára meg kell
szülnie, így nem fog unatkozni és bajt keverni.
– Azt hiszem egyet ért veled. – Legutoljára Mercy azt írta: Azt
hiszem a köldököm kilőtt. Talán új divat lesz a fánk luk.
Lucas visszafordult, ahogy a komm képernyő újra csöngött. –
A BlackSea – mormogta neki, mielőtt megérintette volna a
képernyőt a válaszért.
- 210 -
 A nő, aki hívta éles arccsontokkal, hibátlan bőrrel
rendelkezett, oylan árnyalattal, amit Sascha szerint egy mentál
családon sem látott volna. A mentálok az Elcsendesedés alatt
klinikai módon keverték a géneket, hogy a család előnyére
szolgáljon, míg a bőr árnyalata végül a spektrum kevésbé átlagos
részén kötött ki, nem a két szülő közt. Riaz szerint, aki a
leginkább kapcsolatban állt a BlackSeaval, Miane egyiptomi apa
és algír anya szerelmének gyümölcse volt.
Ennek eredménye egy feltűnő, erős nő lett.
Haját sarkain kissé felívelő szeme felett vágtak le, a szemek
jelenleg áttetsző mogyorók voltak. Azonban Sascha látta őket
obszidiánnak. Ez nem aggasztotta őt, nem mikor a mentál
szemek teljesen feketévé válhattak. De a feketeség Miane
szemében… a legmélyebb óceán sötétje volt, ami sokkal
állatiasabb részének visszhangja volt.
– Lucas. – A BlackSea alfa hangja hűvös volt, de Sascha érezte
a bőre alatt forró feszültséget. Mint psziché technikailag csak az
elérhető távolságban lévők érzelmét kellene éreznie, de a
technikaiság nem volt minden. Hitt abban, hogy a pszichék
észrevétel nélkül megtanulták az érzelmi jeleket.
Sascha megbeszélte ezt Ivy Janeel és a fiatal Tobyval.
Mindketten egyetértettek, de Toby más szögből látta: – Mivel mi
mindig tudatában vagyunk az érzelmeknek, feltételezem

- 211 -
hozzászoktunk, hogy szétválasszuk őket. Mint az alakváltók az
illatokat.
Egy ravasz meglátás egy ravasz fiútól.
– Miane – válaszolt Lucas, míg Sascha nem ment a képernyő
elé. – Tanique információi segítettek?
Miane a fejét rázta. – Kanadára koncentráltunk, mert valahol
el kellett kezdeni, de eddig nincs semmi.
– Segíthetünk, ha szeretnéd.
A BlackSea alfa biccentett, mielőtt elmondta volna miért hívta.
– Épp most beszéltem Aden Kaial. Azt javasolta, hogy vegyek
részt a Trinity gyűlésén két óra múlva mentál családok vezetőivel
és néhány Emberi Szövetség vállalati vezetővel. Mindegyiket
érdekel parti terület, ami érintkezik a vizeinkkel.
– Azon gondolkodsz miért a rövid idő?
– Kai azt mondta, hogy ne legyen erőszakos megszakítás és én
kapok egy órányi extrát, mert nekem hosszabb idő odaérni a
találkozóra. De míg hajlandó vagyok megkedvelni a Nyilakat,
tudatában vagyok, hogy megvannak a saját motivációjuk és
céljaik, ami nem mind van összefüggésben a BlackSeavel.
Sascha rájött, a DarkRiver hivatalos szövetséges volt. Az
alakváltók nem vettek könnyedén ilyen kijelentéseket.
– Ez igaz. – Lucas kezeit a csípőjére tette, finom pamut ingje
megfeszült bicepszein. – Mindenesetre a szokásos óvatosságot

- 212 -
javaslom, nem ismerjük minden fél motivációját, aki aláírta az
egyezményt.
Miane kurta biccentéssel jelentkezett ki és nem köszönt el.
Nézte, ahogy párja a komm képernyőt használta, hogy gyors
szerződéseket frissítsen, Sascha elgondolkodott rajta Lucas
rájött-e, hogy világon elismert erős figurává vált. Valószínűleg
nem. Ilyen gondolatok ellene voltak falkaközpontú
természetének.
Soha nem üldözte a hatalmat az erő érdekében, soha nem is
fogja, de ahogy Miane is demonstrálta, Lucas méltó lett a
bizalomra a befolyásos alakváltó hálózatban.
Újabb hívás érkezett, ahogy befejezte, amit csinált. Sascha felé
fordult. Látta, hogy felhúzta szemöldökét. – Jen Liunak ás nekem
ma nem volt megbeszélésünk.
Kiderült a Liu család matriarchája visszajelzést akart egy
alakváltó falkáról, akikkel a Liuk együtt dolgoznak. – A
kontaktjaink azon a területen sajnálatosak kevesek – mondta az
ezüst hajú nő, kinek éles arcvonásai voltak. – Nem kérek titkos
adatokat, csak szeretném tudni, hogy üzleti értelemben
megbízhatóak-e.
– Nagyon – válaszolta Lucas. – Kis falka, de ha belementek az
üzletbe és nem avatkoztok bele a tervekbe, ha véglegeztétek,
akkor időben és a költségvetésen belül befejezik.

- 213 -
 – Köszönöm. Ha hasonló visszajelzést szeretnél egy mentál
vállalatról, akkor csak hívj.
Sascha ekkor jött rá, hogy Lucasban nemcsak a világon lévő
alakváltók bíztak meg, hanem elismertséget is kezdett szerezni a
mentálok közt is. – Naya – suttogta, megértés csavarodott rá
meleg takarókén.
A párja kérdőn nézett rá.
– Alakváltó és mentál – mondta – mindegyik bevont fél tudja,
soha nem ártanál a Trinitynek. A te, a mi gyerekünk miatt,
akinek egy egyesült világban kell felnőnie.
Párja szemei inkább a párducé voltak, nem az emberé. – Fair
értékelés, nem?
– Igen. – Letette lábait és felkelt, hogy Lucashoz menjen,
karjait a dereka köré csavarta, ahogy egymás mellett álltak. –
Nem bánod, hogy tudják?
Fejét kissé oldalra biccentette, tekintetük találkozott, Lucas a
fejét rázta. – Nem, ha ennek eredményeként az emberek
megbíznak bennem, és így bíznak a Trinityben is.
Egy kíváncsi mentál érintés lépett kapcsolatba Sascha
elméjével. – Naya Clayel mókázik.
A legcsendesebb őrszem volt Naya egyik kedvence. Befeküdt a
vállára, ahogy hatalmas szemekkel nézte a mozdulatait, nem
számított mit csinált, és Nayánál szokatlan módon nem
követelte, hogy letegye, s szabadon felfedezzen. Clay azt mondta

- 214 -
azért, mert van tapasztalata a kislányokkal, köszönhetően
örökbefogadott lányának, Noornak.
Párja, Talin szerint másként volt. – Mindig pillecukor volt a
szíve – a homokszínű hajú nő ugratta az egyik nap, míg a férfi
Noort az egyik, Nayát a másik karjába vonta. – Részt vett a tea
parikon, mikor kicsik voltunk. Még meg is itta a nem létező teát
és azt mondta finom volt.
Clay morgott a nőre, akit Tallynak hívott. – Várj, míg szabadok
lesznek a kezeim.
Morgásának félelmetesnek kellett volna lennie, Clay veszélyes
leopárd volt. De Noor morgott és azt tettette lecsap Clayre,
amitől Naya hisztérikusan nevetni kezdett, amitől Sascha és
Talin is nevetni kezdett. Clay vigyora hatalmas volt, az egyszer
dühös őrszem mélyen békében és elégedett volt az életében.
Sascha mosolygott az emlékre, egy mentális csókkal válaszolt
Naya érintésére. Itt vagyok kicsim.
– Azon gondolkodom Nayának találkoznia kellene Nikitával –
mondta Lucas szinte ezzel egy időben.
Sascha szája tátva maradt. – Még csak nem is kedveled.
Nikita a része volt annak a rendszernek, ami szántalan
alakváltót taposott el, annak a szervezetnek volt a tagja, ami
tudatosan rejtette el a világ legrosszabb sorozatgyilkosait. Ez
több száz halálhoz vezetett, beleértve Dorian kishúgának halálát,
a halála széttépte az őrszemet és felbőszítette Lucast.

- 215 -
 A SnowDancer majdnem elvesztette Brennát ugyanaz a gyilkos
pszichopata miatt.
– Talán nem szeretem őt – mondta Lucas – de életben tartott
téged a nehéz körülmények közt és ő Naya nagyanyja. –
Hüvelykujját végigfuttatta arcán, az érintés fontos volt.
Saschának soha nem kellett gondolkodnia rajta, hogy Lucas
szereti-e, sem az értelmi, sem a fizikai világban. Ahogy azon sem
kellett aggódnia, hogy éhezni fog az érintésre, ahogy életének
annyi évén át éhezett. – Mégis – mondta, próbálta az értelmet
látni javaslatában, de nem sikerült – megbízni benne, hogy
hozzáférjen Nayához?
Párja arca elsötétedett. – Inkább ismerje meg Naya
gyerekkorában, mint felnőve legyen rá kíváncsi, a kíváncsi
kölykök így kerülnek bajba.
Sascha ezzel nem tudott vitatkozni. Pontosan tudta a
DarkRiver tinédzserek mennyi bajba keveredtek, egy tinédzser
kíváncsisága az erőteljes, halálos nagyanyja felé sokkal
veszélyesebb bajba sodorhatja. – Nem hiszem, hogy Nikita
valaha is bántaná – mondta, kezét Lucas egyik, izmos, feszült
karjára tette.
– Egyetértek – mondta. – Máskülönben a macska kíváncsiság
vagy sem, harminc méternél közelebb nem engedem hozzá. –
Egyik karjával megfogta a nő tarkóját, tekintetük találkozott. –
Ha meg akarjuk csinálni, akkor hamarosan meg kell történnie.

- 216 -
Nikita még gyenge a gyilkossági kísérlet miatt, védelme lent van.
Naya talán találkozni tud a maszk alatti nővel.
A párduccal ellentétben, aki a párja volt Sascha psziché szíve
nem tudott ilyen könyörtelen gyakorlatiassággal gondolkodni, de
tudta Lucasnak igaza volt. El kell vinniük Nayát Nikitához, míg
volt rá esély, hogy kötődni fog a babájukhoz, mert miután Sascha
anyja kötődik a gyerekhez, a haláláig harcolna, hogy megvédje a
sebezhető életet.
Sascha ezt azután értette meg, hogy kiugrott a Mentálhálóról.
– Kitalálunk Sophival egy időpontot – mondta. – Biztosítjuk,
hogy Nikita nem tudja, így nem készülhet. – Nikita rangidős és
megbízható segédje, Sophia Russo, nagyon olyan nő volt, aki
ellent mondott Nikitának, ha az az ő érdekét szolgálta.
– Sophia még aggódik, hogy Nikita mennyire keményen hajtja
magát?
Sascha biccentett, azt mondta – Legalább Anthony rajta tartja
a szemét. Ha bárki ráveheti az anyámat, hogy pihenjen, azt kell
mondjam, hogy ő az. – Félretéve bármi is volt Nikita és a
NightStar mentál klán feje közt, Sascha tudta Nikita tisztelte
Anthonyt.
– Faith apja nagyon bátor férfi.
Lucas komoly kijelentésére ajkai kis mosolyra húzódtak és
elméje nem rángatta az aggodalmat az anyjáért, aki elhagyta… és
megmentette őt. – Ha a pajzsaik nem volnának olyan erősek –

- 217 -
ismerte el bűnös suttogással – talán félredobnám az etikai
kódexet és meglesném az érzelmeiket.
A párduc zöld szemek elismerően csillogtak. – Lefogadom te
és mindenki más, aki ismeri őket. – Belecsípett, majd tiszta
macskásan csókolta meg. – Megkeresem Vasicot – mondta utána
– meglátjuk beleegyezik-e a teleportba.
Sascha biccentett, tudatában volt, ő és Naya nem mehet be
nyilvánosan Nikita uradalmába. – Ha Vasic nem tudja
megcsinálni, akkor más tervet eszelünk ki. Anyám nem enged
más teleportálót a birodalmába, míg gyenge.
– Vasic Nyíl – mutatott rá Lucas. – Veszélyes egyben.
– Egy P-hez kötődött. – Nikita az érzelmeik miatt gyengének
tartotta őket, de elfogadta, hogy jól ítélték meg az embereket.
– Plusz – Lucas összevonta szemeit – Aden tisztázta, hogy a
Nyilak nem fognak puccsot elkövetni. Ez beleillik anyád
döntéseibe.
Saschának hírtelen gondolata támadt. – Mi van, ha Anthony
vele van, mikor bemegyek? – suttogta, elméje visszaugrott a
kórházi várakozásra és Anthony csendes, intenzív jelenétére.
Lucas megállt ingjének kigombolásában, hogy felvegye jobban
kedvelt pólóját és farmerjét, most, hogy elmegy az irodából.
Bárki, aki hívja, míg kint volt, egy alakváltó alfát kap, aki
ellentétes a DarkRiver vezérigazgatójával. Ez finom különbség

- 218 -
volt és állandó készenlétre ösztönzi most, hogy a DarkRiver több
volt egy kis, jelentéktelen falka szerepénél.
Megállított kifejezés volt az arcán, azt mondta – Ha ott lesz…
– És gonoszul, macskásan mosolygott. – Akkor meg akarom
zavarni őket és enyhíteni a kíváncsiságunkon, hogy mi is zajlik
köztük zárt ajtók mögött.
Sascha vállai remegtek, anyja iránti aggodalmát átvette az
öröm, hogy Nikita talán olyasmit csinál Anthonyval, nem
számított, hogy mennyire valószínűtlen, adva, hogy kikről volt
szó. Semmilyen kapcsolat, ami Anthony és Nikita közt létrejön
nem volt megjósolható vagy megérthető mások közt. – Néha
annyira macska vagy.
– Miaú.
Sascha nevetett, kiment az irodából, mielőtt engedett volna a
vágynak és megcirógatja, mert akkor nem állt volna ott meg. A
falkatársaik elkapták volna őket és soha nem hagyták volna őket
ezzel békén. Helyette ment megkeresni a kölyküket. Naya élénk
hangja azelőtt bejelentette jelenlétét, mielőtt meglátta volna. Még
mindig Clayel volt, aki a képernyőn a kivitelezési leírásokat
ellenőrizte, ami messze figyelmét követelte, Naya boldogan a
vállán lógott, míg Dorianhez, a másik őszemhez beszélt, aki Clay
mögött egy vázlatrajz felett dolgozott.
Egy másik, kisebb, pár hónapos baba feküdt Dorian mellett a
plüss hordozóban. A pici boldogan aludt, csupa sötét pilla és telt

- 219 -
arcocska. Fehér zoknikba, és pink egyrészesbe volt öltözve,
aminek az elején százszorszép volt festve. Meglepően sötét,
selymes haja egy fehér szalaggal volt finoman felkötve.
Sascha csak fel akarta venni és jól megölelgetni.
– Ez jó lesz? – kérdezte Dorian Nayát, egy régi háromszög
vonalzóval húzott egy vonalat, ezt jobban szerette, mint a modern
eszközöket, mikor építészeti munkáról volt szó. Fehérszőke haja
ragyogott az ablakon beömlő fényben, ami az épület közepén
volt, a nyitott tervezés kihasználta a maximális teret és fényt.
– Nem mondod. – Odanézett az alvó babra, ahogy Nayának
válaszolt, kinyúlt és megérintette a baba orrát. A kislány
mosolyogott álmában és úgy tűnt még mélyebben aludt.
– Igen – mondta Dorian, mikor Naya újra mondott neki
valamit.
Beleértve a „Dor” szót több alkalommal. Naya határozottan
ismerte falkatársait.
– Ő Mialin Corrina – mondta Dorian, mintha teljesen
megértette volna Naya kérdését. – Ria és Emmett kislánya.
Játszhatsz vele, mikor kicsit nagyobb lesz.
Sascha az asztalnak dőlt és csak nézte négyüket. Legkevésbé
sem volt meglepve, mikor Lucas menedzser asszisztense, Ria
mellé állt. A fejét rázta, az alacsonyabb nő azt mondta –
Esküszöm, ezektől a srácoktól felrobban a petefészkem.
– Még rosszabb, ha a párodról van szó, ugye?

- 220 -
 – Ó Istenek, igen. – Ria sóhajtott, barna szemei melegek
voltak a szeretettől, ahogy a babájára nézett. – Emmett csinálja
ezt, mikor mesét mond neki és álomba ringatja. A szívem minden
alkalommal hatalmasat dobban. Utána órákig zéró akaraterőm
van, a párom kérheti, hogy meztelenül táncoljak, míg bongó
dobokon játszik és megteszem.
Sascha szimpátiájában biccentett. – Az első alkalommal,
mikor arra mentem be a szobába, hogy Naya Lucas mellkasán
aludt, míg ő is aludt, keze a csupasz fenekét fogta… – Sascha
sóhajtott, öklével megdörgölte a szívét. – Nem hiszem, hogy
valaha felépülök belőle.
– Még ha csak rágondolok, hogy Emmett a babánkkal van… –
Ria szipogott, alsó ajka remegett.
Sascha kezét a normális esetben kőkemény nő köré csavarta. –
Tudom. – Csókot nyomott Ria barna hajába, szeretetteli volt az
érintési jog, amit a közelálló falkatársak engedtek meg maguk
közt. – A petefészkeid megtanulják kezelni.
Ria szipogva nevetett.
Dorian meghallotta a hangot, odanézett. – Nocsak. – A helyes
férfi, aki kegyetlen dühben égett, mikor Sascha először
találkozott vele, odament, hogy Riát Sascha kezeiből magához
vonja. – Azt hittem a szemeid csak tüzet tudnak lőni.
Ria megütötte a karját. Semmi hatása nem volt, mivel a férfi
tiszta izom volt.

- 221 -
 Kuncogva az őrszem megcsókolta az arcát. – Megvannak a
leírások, amiket kértem?
– Tessék. – Ria odanyomta szervezőjét a mellkasához, de
semmi hatása nem volt. – Mennyire rontottad meg a babámat
ma?
– Határozottan egy szőke építésznél fog dolgozni, mikor felnő
– mondta Dorian egy szívtipró vigyorral.
Ria odament a kölykéhez, megcsókolta pufók arcát, elsimította
a finom hajszálakat, amik kicsúsztak a szalagból, és csak
ragyogott. – Nézz rá, igazi angyal.
Nayához fordult, Sascha babájának arcát kezeibe vonta, és
csókokkak borította el. Naya kuncogott és visszapuszilta. – A
barátod Mialin a rossz viselkedését hajnali háromra tartogatja –
mondta újabb csókok közt, mielőtt Dorainhez fordult. – Emmett
egy óra múlva elhozza a kölykünk nagyanyját, hogy elvigye őt egy
nagymama-unoka időtöltésre.
– Ó ember – panaszkodott Dorain. – Csak pár óránk volt vele.
– Ma. – Ria megbökte őt.
Sascha nézte falkatársait a napfényben, nem érzett félelmet,
csak heves elhatározást, hogy biztonságban tartja őket. Bárki, aki
megpróbálja bántani a DarkRiver fiataljait, véresre marcangolva
végzi. Még egy pszichének is volt töréspontja, túl sokáig nyomod
és visszaüt. Keményen.

- 222 -
 A világ azt hitte, hogy ismeri a P-ket és mit tudnak tenni. Nem
tudták.
***
Párját és gyermekét a városi Központban hagyva Sascha a férfi
irodájában dolgozott, míg Naya boldogan játszott a lent lévő
bölcsödében, Lucas Doriannel és Clayel kiment egy építkezésre.
Ő és őrszemei épp befejezték a megbeszélést, mikor Clay hívást
kapott. A másik férfi kezével intett Lucasnak, hogy maradjon,
míg befejezi.
– Teijan – mondta, miután letette. – A Patkányok felvették
valami foszlányát, bizonyos jeleket, hogy zsoldosok érkeztek a
területre.
Lucas összevonta szemeit. – Milyen zsoldosok?
– Elég jók, hogy a Patkányok gondban vannak, hogy
megtalálják őket. Csak az afrikai közösség suttogását kapták el. –
Clay összefonta karjait, izmai megfeszültek ragyogó mahagóni
bőre alatt. – A közösség elég ijedt ezektől az emberektől és eléggé
DarkRiver pártiak, hogy átadják az infókat, de nem úgy tűnik,
hogy többet tudna a Halotti Maszk csoportról.
Dorian levette a ragyogó sárga sisakot, amit viselt, kezét
nedves hajába túrta. – Jó név, ha meg akarod ijeszteni az
embereket.
– Úgy tűnik ebben az esetben illik rájuk. – Clay álla erősen
összeszorult. – Teijan kutatásai szerint senki sem látta őket, de

- 223 -
azt pletykálják ők felelősek több mészárlásért és elrablásért
Afrika szerte.
Lucas elméje azonnal a Nayával kapcsolatos fenyegetésre
ugrott, de tudta, a zsoldosok száz más okból is itt lehetnek,
beleérve Lucast, Hawkeot, vagy még Nikitát is. – Bármi ok a
Rendőrség adatbázisainak meghekkelésére?
Dorain válaszolt. – Ha a Patkányok ennyire sötétben vannak,
akkor a Rendőrségnek semmi ötlete nem lesz, hogy a faszok a
városban vannak. – Az őrszem élénk kék tekintete bősz volt. – De
bármi is fog történni, nemsokára bekövetkezik. Mind tudjuk,
hogy az ilyen csoportok nem mennek egy területre, csak ha
képesek lecsapni.

Levelek Ninának
Xavier Perez atya magánnaplójából
2074. március 23.

Nina.
Nem öltem meg a férfit, a mentált. Volt pisztolyom,
figyelmeztetés nélkül le akartam lőni, mert csak így lephetsz meg
egy elit katonát, de mikor ki akartam venni a pisztolyt a bár
mögötti sikátorban, a kezem megfagyott a zsebemben.
Nem a félelem, vagy gyávaság miatt.

- 224 -
 Telekinézis miatt.
Ahogy néztem, hogy felém sétál, azt gondoltam meg fog ölni és
szégyenkezve, de elismerem megkönnyebbültem. Végre, nem lesz
több fájdalom, több bántás, nem látlak újra és újra a vízbe
ugrani.
De mikor odaért hozzám, az a férfi nem ölt meg. Azt mondta –
Ha lelősz engem, a saját érdekeid ellen teszed. Azért vagyok itt,
hogy megállítsak egy mészárlást.
Nevettem, de kihívott, hogy vele menjek.
– Vagy inkább leinnád magad?
A szavai belém vágtak. Hogy elítéljen egy mentál orgyilkos?
Nem.
A mentál katonával megyek, a férfival, aki gyilkosokkal járt.
Xavier

- 225 -
 18. fejezet

Egy nap telt el. Kettő. Három. A negyediken, mikor semmi

gyanús nem történt és a Patkányok nem jelentettek semmit a
Halotti Maszkról, a DarkRiver nem hagyott alább az éberséggel,
de kezdtek azon gondolkodni, hogy a zsoldosok egyszerűen csak
elmentek valahova máshova.
Sascha közben nem hagyott fel az életével, de Nayát a
Yosemite területén tartotta, mélyen a falka szívében. Azonban ez
nem mehetett örökké. A kölykének hiányoztak a DarkRiver
Központjában lévő bölcsődei barátai, így Lucas reggel elvitte őt.
Most fél kettő után Sascha felvette őt és hazafelé tartottak, hogy
meglátogassák Mercyt.
Egy páncélozott járműben ültek, ami nem mutatott mást, csak
hogy egy védelmező tank volt. Egy DarkRiver kölyök sem megy
mással az előrelátható jövőben. Az egész flottát leellenőrizték a
szerelők, miután a Nyilak először szóltak a Nayával kapcsolatos
ronda dolgokról, a járműveket azoknak a családoknak jelölték ki,
akiknek a városba kellett menniük.
Gyakran vittek el másokat, de ma Naya és Sascha maguk
voltak a kocsiban.

- 226 -
 Lucasnak integetve hagyták ott a DarkRiver Központjának
parkolóját, a férfi kis távolságban állt, míg elmentek Nayával. Egy
csókot küldött neki, majd Nayának, a babájuk biztonságban volt
a speciális babaülésben, amiből kilátott az ablakon, de Sascha is
látott tőle.
Sascha hallotta, hogy Naya is cuppogó hangokat hallatott,
ahogy zajosan küldött csókokat. – Szia Papa!, Szia Papa!
Ez lefoglalta őt, míg Sascha besorolt a forgalomba.
Természetesen nem volt egyedül. Dorian egy erős Jeepben volt, ő
kísérte őt és Nayát haza. A DarkRiver meghozta a döntést, hogy
nem teszi ugyanabba a járműbe a kíséretet, mikor szükség volt
rá, a második jármű sokkal erősebb volt, hogy lesöpörjék, plusz
így két szempár tudta az utat nézni.
A hátsó lámpát villantotta fel, hogy elismerje az őrszemet,
mosolygott, mikor a férfi cserébe a fényszóróval világított. Majd
Sascha az útra koncentrált, míg Nayát biztonságban tartja.
Számtalanszor megtette már, de soha semmit nem vett
garantáltnak. Mégis ez volt a kedvenc része.
– Nézz a fákra Naya – mondta, ahogy elmentek a Presidio
mellett. – Azok eukaliptusz fák.
– Kalipt?
– Igen, eukaliptusz. – Könnyű volt megjutalmazni a lányát,
boldoggá tenni őt. Soha nem értette meg, hogy anyja az

- 227 -
Elcsendesedés alatt hogy volt képes kizárni az erőszakosan erős
anyai sürgetést. – Tudod melyik állat eszik eukaliptusz leveleket?
– Koa!
Sascha nevetett, teljesen tudatában volt, hogy megvolt az esély
Naya nem érti teljesen a beszélgetésüket. De babája tudta a
választ, mert számtalanszor elmentek erre, és minden
alkalommal izgatott lett.
– Jó kislány – mondta Sascha. – A koalák eukaliptusz leveket
esznek. – Ahogy vezetett, mesélt Nayának az erszényesekről, akik
az erszényükben hordták kicsinyüket.
Naya mentális lenyomata boldog volt Sascha elméjében,
babája örömmel hallgatta anyja hangját. Mikor Sascha kifogyott
a koalákkal kapcsolatos tényekből mesélt Nayának az eljövendő
DarkRiver-SnowDancer eseményről. Még pár perc és tudta a
kölykük el fog aludni. Ez jó időzítés volt, a pihenés után
energetikus és aktív lesz Mercy és Riley látogatása során.
Épp baleset nélkül elmentek a privát út mellett, a görbülő út
előttük forgalommentes volt, mikor egy hatalmas teherautó,
aminek elején fém rudak voltak nagy sebességgel kilőtt az útról.
Egyesen Dorian Jeepjébe szaladt. Az őrszemnek sikerült a teljes
ütközést elkerülnie hogy gyorsan megpróbált elfordulni, de ez
nem volt elég.
A teherautó teljes sebességgel csapódott a Jeep hátsó felébe,
megtörte az erős fémet és Dorian kocsiját az oldalára döntötte. A

- 228 -
fém sikoltott, ahogy a teherautó tolta az aszfalton, szikrák
pattogtak a kontaktustól… mikor egy nagyobb, felszerelt
teherautó száguldott Sascha irányába.
A ragyogó fekete jármű csikorogva állt meg az úton, elzárva
Sascha útját.
Sascha ösztönösen lassított, mikor látta mi történt Doriannel.
Most megállt. Ha mást tesz akkor belecsapódik az útjában lévő
megerősített kamionba. Abban olyan emberek voltak, akik
bántani akarták a babáját. Akik már bántották Doriant.
Furcsa nyugodt érzés szállta meg.
– Nem – mondta.
– Mama?
– Rendben van Naya. A mamának szüksége van rá, hogy
csendben legyél és egy pillanatra erősen fogd a pajzsaidat. –
Ahogy beszélt nézte, hogy előtte a teherautó ajtai kinyúlnak,
maszkos férfiak és nők terepmintás ruhában szálltak ki és
fegyverük Sascha kocsijára célzottak. – Okés édesem? –
megismételte az utasítást mentális képpel. – Megértetted?
– Kés.
Sascha érezte, hogy Naya mennyire keményen koncentrált,
hogy fenntartsa törékeny új pajzsait. Nem tartanának ki egy
felnőtt telepata ellen, de újabb kis védelem volt. Sascha már saját
védelmét Naya köré tette, hogy ne érezze, mint fog Sascha tenni.
Nayának nem kellett tudnia minden fejleményről, ami a

- 229 -
pszichékkel való munka során jött létre. az ő szerető psziché
anyja rájött, hogy hozzon létre fegyvert a képességéből.
És megtanulta hogy használja mindhárom faj ellen.
Beleértve a mentál elmék ellen, akik megpróbálták
szétbombázni a pajzsait.
Nem volt szüksége létező kapcsolatra egyetlen célpontjával
sem.
Talán elkerülhetetlen volt, hogy Sascha volt az, aki rájött,
mindazon áltan nemcsak ő volt a legtovább kint a Mentálhálórót,
nem mentál elmék vették körbe, akik eléggé megbíztak benne,
hogy kíséreli nyulai legyenek. És kritikusan nézve nem egy,
hanem számtalan nem mentál elméhez volt kötve. Aggódott,
hogy eszközt ad a Hálón lévő ellenségeik kezébe az emberek és
alakváltók ellen, felfedezését csak négy pszichével osztotta meg,
mind a négyben mélyen bízott.
Egyikük, még kardinális társa sem tudta megismételni sikerét
a mentál fajon belül. A többiek tudtak segíteni az embereknek és
alakváltóknak, hogy elvették érzelmi fájdalmukat vagy
csökkentették azt, de azonnal kifáradtak, ha valami agresszívet
akartak tenni.
Egyszerűen nem tudtak a megfelelő „frekvenciára” kapcsolni,
Sascha így tudta legjobban leírni, mint csinált, mikor képességét
nem mentál elméken használta. Nem volt különbség, ha az elme

- 230 -
emberé, ami a mentális behatolás miatt sebezhető volt, vagy
alakváltóé, akik genetikailag erősebbek az ilyen behatások miatt.
– Még csak nem is érezzük a frekvenciát – mondta neki Ivy
Jane. – Mikor megpróbálom, szörnyű fájdalmat érzek, mint
mikor hatással akarok lenni a Mentálhálón kívül lévőkre.
A többiek egyetérttettek.
Édes Jaya volt, aki azt mondta – Erre a gyermeked születése
után jöttél rá. Talán a kapcsolat adja meg neked a képességet. –
A homlokát ráncolta. – Az ő elméje engedheti meg, hogy
megtaláld a nem mentál frekvenciát. Mikor felnő és az anya
gyermek kapcsolat anya felnőtt gyermek kapcsolattá válik, lehet
eltűnik.
Ez jó teória volt, de Sascha most csak azzal törődött, hogy
bánthatja az embereket, mentálokat, alakváltókat, embereket,
akik bántani akarják a babáját. Nehéz volt, hogy megtanítsa
magát erre, ami psziché ösztönei ellen mentek, de megígérte
magának, hogy csak akkor használja képessége ezen részét,
mikor nem volt más lehetősége és nem tud mást tenni, hogy ne
hagyja győzni a gonoszt.
– Dor! – Naya hírtelen izgatott lett, ahogy megfordult a
székében, mintha próbálná Doriant megnézni. – Mama, Dor!
– Ne aggódj babám. Dorian erős. Rendben lesz. – Az őrszem
élt, érezte a Csillagok Hálóján, ugyanúgy, ahogy Naya rájött,
valami baj volt. A csillaga pislákolt a mentális hálón, amit a falka

- 231 -
alfájával kötött véreskü hozott létre, de nem súlyosan, mert
Lucas energiát öntött a sérült őrszembe.
Az alakváltók nem tudták mit csinálnak, de Sascha tisztán
érezte ezt akkor. Lucas köteléke az őrszemmel azonnal arany
ragyogással „felébredt”, mikor Dorian megsérült. Lucas már
kereste Dorian kocsiját, próbált kapcsolatba lépni vele. Ösztönös
éberség miatt fogja hívni, Sascha tudta, hogy ez nem tudatos
mentális kapcsolat volt. Más volt, mint a mentálok közt, de attól
még mentális kapcsolat.
Lucas megpróbálja majd elérni Saschát, de tudta, telefonja a
táskája alján volt, és akkor elnémította a kocsi mobil komm
rendszerét, ahogy megállt. Nem engedhette meg, hogy
megzavarják koncentrációját. Egyben nem oszthatta meg
energiáit, hogy biztosítsa Lucast a párzási köteléken. Meg fogja
érteni.
Miután ennek vége, meg fogja érteni, miért tette, amit tett.
Ezek a gondolatok egy pillanat alatt átfutottak elméjén, amíg
kalibrálta, hogy hogyan küldje ki a horror és rémület bénító
hullámát: a potenciális formába öntött legrosszabb rémálmok
koncentrált dózisát. Előtte a kocsinál az egész csapat szinte
egyszerre esett össze, fegyvereik előttük feküdtek, ahogy
összegömbölyödtek és sikoltottak és sikoltottak, kezeik a szemeik
előtt voltak, hogy hiábavalóan próbálják meg blokkolni a psziché
pulzust.

- 232 -
 Kettő az oldalára fordult és hányt.
Jó volt, hogy Naya nem volt elég nagy, hogy kilásson az
ablakon. Sascha már elsötétíttette a Naya melletti ablakot,
egyben blokkolta babája hallásának nagy részét, eleget hagyott,
hogy ne féljen és hallja az anyját. Most mosolyogva fordult felé,
míg kinézett a hátsó ablakon, hogy Dorian még csapdába esve
volt a kocsiban.
A kamion ajtai nyitva voltak. Egy férfi feküdt
összegömbölyödve a vezető oldalon ajtónál, a másik közte és a
kamion közt feküdt. Azt tervezték, hogy körbeveszik őt minden
oldalról. Sascha nem igazán törődött vele, figyelme Dorianen
volt.
Mert az őrszemnek sikerül kimásznia a Jeepből.
Erősen bicegett, de jól volt.
Megállt, mikor elindult feléjük, felemelt valamit a füléhez, ami
telefonnak tűnt.
Mikor telefonja egy szívveréssel később tompán megszólalt,
sikerült kinyitnia a mellette lévő ülésen a táskáját és hisztérikus
kezekkel kitúrta. Megvolt! – Dorian, jól vagy?
Naya sóhajtva megnyugodott. – Dori!
Az őrszemre koncentrált, mély fájdalomdöfést érzett, ami
Dorianen át pulzált, ahogy kölykének ártatlan kiáltása végigfutott
a vonalon. – Sascha? – hangja murvás volt.
– Igen?

- 233 -
 – Le tudsz fedni?
Sascha szemei kitágultak. – Hogy állsz még? – Azonnal egy
pajzsot dobott a férfi elméje köré, hogy megvédje őt az adásától.
– Azt reméltem elég messze vagy. – És azt, hogy megbocsátja
neki, ha a szélén volt, míg biztosította, hogy a kamion mellett
elkapja az orgyilkosokat, így nem bánthatják őt, míg be volt
szorulva.
– Tudtam, hogy te vagy az – mondta Dorian, hangja kevésbé
volt feszült, felé intett. – És ez semmi volt, mint amit ezek a
rohadékok éreznek most. Feltételezem az, hogy a hálón
kapcsolódsz hozzám, annak van ehhez köze.
– Odamegye-
– Nem, maradj a kocsiban. Vigyázz a manóra és mond meg
neki, Dori üdvözli. – Ahogy nézte megböködte sérült lábában a
támadót. – Ezek a rohadékok lent vannak és megcseszték. –
Elégedettnek hangzott. – Meddig tartasz ki? Bénítsam meg őket?
– Fegyver volt a kezében, kibiztosította, a térd felé mutatott vele.
Izzadság folyt végig a gerincén, hogy mit tett és Dorian mire
kéri őt. De ki kellett tartania, mert a fenyegetés Nayára és
Dorianre még megmaradt. – Kitartok, míg megérkezik a segítség.
– Az első robbanás vitte el a legtöbb energiát. Bár nem tudta a
pulzálást örökké fenntartani, vagy akár egy óráig, tudta, nem lesz
rá szüksége. – Lucas erre tart?
– Igen – válaszolta Dorain. – A falka felével, minden irányból.

- 234 -
 Ez nem tűnt túlzásnak. Azonban először számtalan ember jött,
akik ezen a területen éltek és akik segítséget akartak nyújtani.
Megbotlottak, pedig Sascha adásának szélét kapták el, Mikor
gyorsan lecsökkentette a sugarat, későn jött rá, mekkora
távolságra ért el, befutottak otthonaikba és kötéllel tértek vissza,
hogy megkössék a támadókat.
Utána Sascha hallotta, hogy a DarkRiver után kezdtek azonnal
kiabálni, miután látták a határozott karambolt. Ekkor még nem
jöttek rá, hogy az összetört kocsiban egy leopárd volt, csak
veszélyt láttak és azonnal a DarkRiverért nyúltak.
Az ember lakók segítettek megkötözni három földön lévő
támadót, mire a DarkRiver megszállta a területet. Ahogy
megérkezett Drew és Indigo is. A SnowDancer pár a városban
volt, mikor a DarkRiver vészhelyzeti hívása kiment a helyi
kapcsolatokon.
Teijan egy gyors motorral érkezett, ahogy Max Shannon is.
Sascha nem tudta,hogy az ex zsaru, aki Sophia Russo férje volt,
benne volt a riasztási hálóban, bár tudnia kellett volna. Ő volt
Nikita biztonsági főnöke, és Nikita hibája ellenére bebizonyította,
megvédi gyermekét és unokáját.
– Jól vagyunk. – Kimászott a kocsiból, mikor Lucas futott oda.
Addig bezárva maradtak, hogy Dorian se aggódjon, míg a többi
dolgot intézte, így tovább tudta igazítani adását, hogy ne okozzon

- 235 -
gondot a segítségnek. – Jól vagyunk – ismételte, ahogy a férfi
átölelte.
– Naya?
– Nem látott és hallott semmit. Csak kicsit aggódik Dorian
miatt. – Szíve a bordáinak csapódott, teste remegett. – Fáj neki.
– Jason elsősegélyt ad neki. – Hátrahúzódott, így megnézhette
volt-e sérülése, azt mondta – Ezután Doriant rögtön kórházba
viszi, hogy biztosítsa nincs belső sérülése, Tamsynnak már
szóltunk.
– Papa!
Lucas ökölbe szorította kezét és mély, nyugtató levegőt vett.
Majd egyik keze erősen Sascha körül maradt, a vezető ajtaján át
behajolva mosolygott Nayára. – Helló hercegnő. Mit csinálsz?
Azt hittem már hazaértél.
Naya válasza buzgó és nagyrészt érthetetlen volt.
– Igen – mondta Lucas, inkább a hangszínre válaszolt, nem a
szavakra. – Papa gondoskodni fog róla. Ne aggódj.
Naya mosolygott.
Lucas odanyúlt és megérintette az orrát, mielőtt
felegyenesedett volna. – Hazaviszlek. – Ez morgás volt, a
párduca a szemeiben volt. – Ne vitatkozz vele, rendben?
– Nem fogok. – Sascha torka száraz volt. Izmait zselének
érezte. Annyira a férfi mellett kellett lennie, mint Lucasnak
mellette. De azelőtt, hogy engedne a vágynak és eltemetné magát

- 236 -
párja karjaiban, volt még egy dolog, amit meg kellett tennie. –
Látnom kell Doriant.
– Menj. – Lucas a kocsi mellett maradt, így Naya látja és hallja
őt, ahogy az elfogást felügyelte.
Míg Sascha azonnal megszakította az adást, mikor elég ember
volt, hogy ártalmatlanítsák és elfogják a támadókat, a zsoldok
diszorientáltak voltak és remegtek, mikor a DarkRiver
járművekbe lökték őket. Dorain eközben egy fekete SUV
hátuljában ült, az ajtót úgy állították, hogy kizárja a napfényt,
míg Jason Dorianen dolgozott.
Tamsyn vette maga mellé a fiatal férfit, mint asszisztenst,
miután látszott rajta érdekli az orvoslás. Nem volt meg az
alakváltók gyógyító képessége, de nem számított, mert alkalmas
volt a gyógyításra. Az újabb orvos leveszi a súlyt Tamsyn
vállairól, mikor úgy sérülnek meg a falkatársak, amihez nem kell
speciális figyelem.
Ami érdekes volt, hogy Jason nem mutatta a barangolási
vágyat. Ez hasonló volt a gyógyítóknál, szerettek a falkájuk
mellett maradni. Ha utaztak, azok csak kis távolságok voltak.
– Még ha nincs is gyógyító képessége – mondta Tamsyn
Saschának – azt hiszem a szívében gyógyító, ő más módon
dolgozik a hajtással. Jegyei több mint jók, hogy orvosi iskolába
kerüljön.

- 237 -
 Nyugodt és higgadt, a huszonegy éves elállította Dorain fején a
vérzést. Azonban nem volt esélye letörölni a rozsdavöröset, ami
végigfolyt Dorain arcán. Túl elfoglalt volt, hogy a kézi szkennerrel
ellenőrizze az őrszemet törött csontok és belső sérülések terén.
Dorain arcán már volt egy nagy zúzódás és késtég kívül testén
is. A színek élénkek voltak szörfös arany bőrén. És fehérarany
hajában vörös volt a sérülés miatt.
– Dorian. – Majdnem könnyekben tört ki, ujjaival
megérintette az őrszem arcának nem sérült részét.
Dorian megfogta a kezét, csókot nyomott a tenyerébe. – Jól
vagyok Sascha drágám. Egy kicsi zúzódás, de az a rohadékok és
az átkozott kamion miatt volt. Te nem ijeszthetsz meg engem.
Sascha a pulzusra gondolt, amit kiküldött és tudta, hogy
szörnyűnek kellett lennie. És a férfi még akkor is küzdött, hogy
megvédje őt és Nayát. – Segíthetek neked?
A férfi kíváncsian nézett ré, ami annyira macskás volt, nem
kellett a szemének változása, hogy tudja, most a macskához
beszélt. – Csináld.
A férfi rezzenve nevetni kezdett, ahogy ártatlan boldogságba
csavarta, amiről tudta farkaskölyök és leopárdkölyök íze volt. –
Fenébe, ez jó. – A vigyora csodás volt. – Meg tudod változtatni a
szerencse forgását.
Jason elégedett volt, hogy az őrszem már nem vérzett,
felnézett Dorain bokája mellől. – Én is akarok belőle.

- 238 -
 Sascha ugyanazt az érzést töltötte a fiatal férfiba.
– Hűha! – Vigyorogva feltartotta tenyerét. Sascha lepacsizott
vele, mielőtt bűnösen Dorianre nézett volna.
Az őrszem ujjával intett, s mikor közel hajolt hozzá, puha
csókot nyomott az ajkaira. Egy szeretetteljes érintés a falka
tagjától, ami azt üzente neki minden rendben volt. – Kemény
vagyok – suttogta. – Menj cirógasd Lucast. Ki van akadva.
Sascha még remegett belül, otthagyta Doriant és Jasont egy
újabb hullámnyi gyerekes örömmel, ami annyira tiszta és
korlátlan volt, hogy a két férfi nevetve esett össze. Majd
egyenesen Lucas karjaiba sétált. Addig fogta remegő alakját, míg
újra lélegezni tudott. Ekkor ő is végigsimított a férfi erősen
feszült izmain.
– Sértetlen vagyok, és a lányunk is – suttogta alig hallhatóan,
tudatában volt az őket hallgató éles füleknek a kocsiban. – Nem
vagyunk könnyű prédák.
– Pokolba is, nem. – Keményen megcsókolta, karmai a haját
és bőrét súrolták, ahogy egyik kezével megfogta az arcát. – Gyere
párom. Vigyük haza a kölykünket, van itt elég ember, akiben
bízunk, hogy informálnak minket.

- 239 -
 19. fejezet

Clay volt, aki felhívta őket a legfrissebb információkkal, a

leopárd volt a felelős, miután Lucas elment. Közben elérték a
sasfészket. Nayát az építőkockáival játszva hagyták ott, az
erkélyre mentek, hogy beszéljenek Clayel. Lucas csak hanggal
válaszolt és kihangosította az őrszemet, hogy Sascha is hallja.
– Ez ugyanaz a zsoldos csapat, amiről a Patkányok
figyelmeztettek – mondta Clay. – A kilétükről a Nikita által
biztosított hátsó csatornákon bizonyosodunk meg.
Sascha már kapott hívást Max Shannontól. Átadta Nikitának a
hívást, aki első kézből akarta látni, hogy Sascha és Naya jól
voltak. Sascha hallotta anyja kegyetlen hangját, tudta, hogy nem
olyan gyenge lenne, mint most volt, kitépné az igazságot a
zsoldosok elméjéből. Az, hogy utána sétáló zöldségek lennének a
legkevésbé sem érdekelte Saschát.
– Hogy a picsába maradtak ennyi ideig a radar alatt? –
kérdezte Lucas, ahogy Sascha gyomra összeszorult.
Talán ő és az anyja nem különböztek annyira.
– Ők egy töredék csapat. Idejöttek és felállították a dolgokat,
addig nem mozdulnak, míg az idő nem megfelelő. Majdnem
lehetetlen elkapni őket, ha nem kapod el őket a megjelenéskor.
- 240 -
 – Úgy hangzik, hogy beszélnek. – Finom remegés futott végig
Sascha bőrén.
A kijelentés utolsó szava megbicsaklott.
Lucas megfogta a tarkóját. – Emlékezz – mormogta halkan,
hogy csak ő hallja – azt tetted, amit kellett, hogy megvédd a
kölykünket. Azok a rohadékok elvitték, bántották volna őt.
Sascha remegve biccentett, a telefonban Clay azt mondta –
Egyikük elég gyorsan beszélni kezdtek, mikor megfenyegettem
hogy kap még egy adagot abból, ami az úton történt. – Az őrszem
hangjában elismerés hallatszott,
– Soha nem kínoznék meg senkit – tört ki Sascha, gyomra
összerándult az ötletre.
– Tudom Sascha – mondta Clay váratlan gyengédséggel. – De
a rohadékok nem.
A férfi azonnali egyetértése kioldotta hírtelen félelmét, hogy
falkatársai szörnyetegnek tartják majd őt most, hogy tudják mire
képes.
– Tudatában voltak a DarkRiver erejének, mikor elvállalták a
munkát – folytatta Clay – de az asztalra letett pénz elég volt,
hogy vállalják a kockázatot. Teljesen arra koncentráltak, hogy
Dorian a fenyegetés, míg Sascha puha célpont.
Lucas állatias morgása végighullámzott Sascha csontjain. –
Mentálok? – vicsorgott, ahogy Sascha úgy simogatta, mint ő
korábban a nőt.

- 241 -
 – Négy mentál és három alakváltó – válaszolt Clay. –
Oroszlán, ha hihetünk neki. Nem erős dominánsok, vagy soha
nem szereztük volna meg tőlük ennyire gyorsan az infókat, de
elég erősek.
– Oroszlán? – Lucas a fejét rázta.
Érezte Sascha zavarodottságát, azt mondta – Az
oroszlánoknak a család a fontos, a büszkeségre építenek és
kitartanak mellette, jobban, mint más macska alakváltók a
világon. A zsoldosság a magányosoknak való.
– Az elégedetlenkedő szerint ők hárman egy család – tette
hozzá Clay. – Egy báty és két húg. – Az őrszem hangja nyerssé
vált a következő szavaknál. – Arra bérelték fel őket, hogy
elrabolják Nayát, de Nayát élve kellett elvinniük, vagy nem
kapják meg a pénz másik felét.
Düh áramlott végig Saschán, ez félrenyomta az őt nyomasztó
bűntudatot. Ugyanazt a dühöt érezte Lucasban. A férfi marka
azzal fenyegetett, hogy összetöri a telefont. – Ki volt az ügyfél?
– Minden névtelen volt, egy kiszabadítással, miután elfogták
Nayát. – Clay szemei keményen és macskásan ragyogtak. – De az
oroszlánnő, aki a zsoldosokat vezette nem volt ostoba. Volt
embere, a bátyja, aki elektronikusan nyomon követte a
nyomokat. A bátynak sikerült a pénz felét visszakövetnie egy kis
céghez, ami egy texasi ocelot falkához, a SkyElmhez tartozik.

- 242 -
 Sascha a homlokát ráncolta, képtelen volt elképzelni egy
sokkal kisebb macska falka, kik jele arany és fekete volt, miért
támadná meg a DarkRivert.
Mellette Lucas karmai kipattantak, de hangja racionális volt. –
Volt bármi dolgunk velük?
– Mercy egész végig velem volt. – Clay a füléhez ért, hogy
megmutassa Mercy hogy vett részt a kihallgatáson. – Lefuttat
minden adatot, amit szereztem, és azt mondja semmi dolgunk
nem volt velük. Amit képes volt kiásni, hogy jól ismertek a
régióban, bár közel sem a legerősebbek. És a Trinity része. – Clay
szavaiba nyers morgás éle keveredett. – Nincs semmi értelme,
hacsak ez nem egy megkerülés, vagy-
– vagy a Konzorcium tagjai is – egészítette ki gyengéden
Sascha, mert az alakváltók mértéküket tekintve nem voltak
azonosak. Minden falkának megvolt a saját gondolata a politikai
szövetségesek terén. Adva, hogy a Konzorcium hogyan
próbálkozott korábban a három faj csoportjai közt bajt szítani,
ahogy sikerült a BlackSea legsebezhetőbb úszóit elkapniuk,
kétség kívül vannak alakváltó tagjaik: tanácsadók, akik
hatalomért és pénzért elárulták a saját embereiket.
– Tépjétek darabokra a bizonyítékokat – morgott Lucas, majd
bizonyította, hogy elméje jegesen tiszta maradt dühe ellenére. –
Lehet sokkal mélyebb játék is itt.

- 243 -
 – Micsoda? – Clay azonnal káromkodott, hogy beszélt. – A
Konzorcium… vagy a pokolba Ming LeBon arra próbál uszítani,
hogy kivégezzük a SkyElmet? Miért?
– Hogy elcsesszék a Trinityt, hogy mi leszünk a rossz fiúk? Ki a
fasz tudja? Használj bármit, hogy szétszedd darabjaira, és
használd Maxon keresztül Nikita titkos rendszereit. – Lucas keze
ökölbe szorult Sascha hajában. – Nem teszünk egy lépést sem,
míg biztosak nem leszünk. A DarkRiver nem játszik egy csapat
hataloméhes rohadék kedve szerint.

- 244 -
 2. rész
20. fejezet

Sienna nem tudta elhinni Hawke mit tett. Egyszerűen nem

tudta elhinni! Épp visszatért a SnowDancerbe a Kittel való ebéd
után és informálni akarta Hawkeot arról, amit a fiatal katona
mondott a Naya elrablási kísérlete miatti aznapi városi
hangulatról.
Kit megosztott vele pár bizalmas hírt, de nem kérte, hogy
titkolja el Hawke elől. Az emberek nem várták el, hogy a párok
titkot tartanak egymás előtt. És Sienna tudta Hawke nem szólna
semmit, ha azt mondaná nem mondhat többet. Igazság szerint
hízni akarta őt, míg örült Kitnek, a leopárd az egyik legközelebbi
barátja volt és önző örömet érzett, hogy azt mondja neki
késleltessék kicsit a dolgokat.
Csakhogy párja nem volt ott, hogy beszéljen vele. Egy üzenetet
hagyott privát csatornájukon, a részlegükben. Egy üzenetet. –
Meg fogom ölni – mormogta, a gyengélkedő melletti folyosón
mászkált. – Meg fogom kínozni Ő Alfaságát, majd szétrúgom-
Megállt, mielőtt Walker mellkasába csapódott volna. –
Mennem kell – mondta, megpróbálta megkerülni.

- 245 -
 A férfi egyszerűen úgy állította meg, hogy kezét a karjára tette.
Sienna megfagyott. Soha nem lenne tiszteletlen a férfival, aki
minden értelemben az apja volt. – Walker bácsi, mennem kell –
mondta, bőrén érezte a szükség vibrálását. – Hawke
konfrontálódni fog Mingel.
– Ez üzleti találkozó – mondta Walker.
Sienna élesen szívta be a levegőt. – Te tudtad? – Az árulás
arcon csapta. – Miért nem mondtad el? – Még ha dühös is volt
Hawkera, meg tudta érteni csökönyös viselkedését. Alfa párja
annyira védelmező volt vele, hogy néha azelőtt cselekedett, hogy
átgondolta volna. És mikor Ming LeBonról volt szó, sokkal
állatiasabb farkas volt, nem civilizált férfi. Ez nem menti fel, hogy
mit tett, de legalább volt értelme.
De nagybátyja belement ebbe, mikor pontosan tudta Sienna
mennyire tud vigyázni magára? Értetlenül bámult a férfi arcába,
Walker kifejezése nyugodt volt Sienna dühe ellenére.
– Hawke képtelen tisztán gondolkodni, ha Ming a közeledben
van. – Walker megtartotta tekintetét szokatlan világosabb zöld
szemeivel. – De kérted volna, hogy vele menj.
– Persze, hogy kértem volna! – Sienna kezei ökölbe szorultak.
– Ming harci telepata! – Át tudja törni Hawke természetes
pajzsait sokkal kisebb erővel, mint más Tp a földön, pillanatok
alatt megöli őt.
– Judd vele van.

- 246 -
 Megkönnyebbülés és árulás egyszerre érte el őt. – Ő is? –
követelte. – Én voltam az egyedüli felnőtt Lauren, akit nem
informáltak Hawke tervéről?
Walker mindkét kezével megfogta vállait, egy helyben tartotta,
mikor el akart futni. – Hawke hideg fejjel csinálja ezt Sienna. –
Egy aprót elmosolyodott. – Eléggé hűvösen, hogy tudja jobb ha
bocsánatot kér, mint hogy meggyőzzön téged a tervről.
– Ne pártfogolj Walker bácsi! – Ez üvöltésként hangzott. –
Nem vagyok már gyerek! Ő a párom!
Walker hosszú pillanatig nézett rá, elég hosszúig, hogy Sienna
izegni-mozogni akart. De ahelyett, hogy helyreigazította volna
fejét oldalra döntötte. – Igen – mondta. – Hawkenak beszélnie
kellett volna veled. Ahogy Juddnak és nekem is – arckifejezése
változott, az elpusztította Siennát – de nem tudtunk segíteni
magunkon. A szívünk része vagy.
Sienna minden dühe összeomlott.
A férfi karjaiba omlott, hagyta, hogy melege és ereje
körbevegye, lehorgonyozza, arcát füstös kék ingjébe temette,
szemei forróak voltak. Walker volt a nyugodt horgony
gyerekkorának ronda viharában, miután az anyja meghalt, az
egyetlen személy, akire számítani tudott, mikor egy szörnyeteg
markába került. Ő volt az, aki a Larueneket családdá változtatta,
elutasította, hogy elengedje őket. Egyszer sem árulta el őt.

- 247 -
 – Sajnálom, hogy kiabáltam – mondta, mikor az érzelmi vihar
után beszélni tudott. – Csak aggódom Hawkeért.
Walker megfogta fejének hátoldalát, azt mondta – Érzel bármi
bajt a párzási köteléken?
Sienna a fejét rázta, a felfedezés eléggé megnyugtatta, hogy az
aggodalmán és dühén át tudjon gondolkodni. – Miért beszél
egyáltalán Minggel? Hawke utálja, apró cafatokra akarja tépni a
karmaival.
– Menjünk ki. Elmondom neked az okait.
– Bármi is az, akkor is meg fogom fojtani, mikor visszaért.
***
Hawke tudta, hogy párja heves dühébe sétál, amint visszatér
az odúba, de ez nem számított. Nem, mikor ma elindítja Ming
LeBon végének a kezdetét.
Ugyanabban a szobában lenni, mint a korábbi tanácsnok és
érezni hideg fémes illatát és nem kizsigerelni őt az ösztönei ellen
ment, de farkasa megértette, hogy ezzel megvédte a kölyköket. És
most bár nehéz volt lenyelni, de Ming stabilizáló jelenléte sok
kölyköt védett meg Európában.
Ez meg fog változni.
Ha Hawke lassan kilökdösi Minget a hatalomból, hogy látható
áldozat legyen, akkor az lesz, farkasa hajlandó volt ebben a
vadászatban az emberre hallgatni. Mert mindkét része tudta
előbb vagy utóbb, Hawke fel fogja tépni Ming torkát. Mert

- 248 -
fenyegette Sienna életét, mert vadászott rá, mikor gyerek volt,
mindazokért, akiket Ming megkínzott és megölt.
– Ahogy az üzenetben írtam Mr. LeBon, a SnowDancer
versenyajánlatot tett. – A szavakat egy gyenge ember mondta az
ablak előtt álló asztal mögött. Stenson jó munkát végzett, hogy
nyugodt maradt, de Hawke érezte a feszültség savanyú illatát a
bajszos férfi fakó, fehér bőrén.
Nem minden nap esett meg, hogy egy kis számítógépes cég két
felvásárlási ajánlatot kapott: egyet a korábbi tanácsnoktól, aki
mondhatni Európa nagy részét uralta, és egyet az ország
legnagyobb alakváltó falkájától.
Hawke háttal az ablaknak állt az asztal mellett. Ming mellett
ülni egy tartalék széken az asztal túloldalán nem volt opció. Judd
kint állt az iroda ajtaja előtt, de Hawke szinte érezte őt, tudta,
hogy a másik férfi az elméjét védte a mentális támadásoktól.
Bármilyen trükkje is volt Mingnek, akkor mindent be kell vetnie
egy ex Nyíl és egy alfa farkas ellen.
– A SnowDancer nem arról ismert, hogy érdeklődik az
innovatív komputronika terén.
Hawke vállat vont Ming fagyos megjegyzésére. – Azok élik túl,
akik alkalmazkodnak.
– Növelem az ajánlatom tíz százalékkal.
Stenson Hawkera nézett.
– Túlajánljuk – válaszolta Hawke. – Egy százalékkal.

- 249 -
 Ming újabb ajánlatott tett, Hawke egy százalékkal többet
ajánlott. Így mentek addig, míg Ming rájött: A SnowDancer
elhatározta, hogy megveszi ezt a céget és irányítást szerez
innovatív ötleteik felett.
Az, hogy Ming nem lopta el az ötleteiket az okos felépítésnek
volt köszönhető. Stenson volt a felelős a pénzügyekért és az
ajánlatokért, de semmit nem tudott az ez mögött álló
technológiai áttörésekről, amit üzleti részről kellett értékesítenie.
A vállalat sikeresen eltitkolta fejlesztőinek kilétét.
Egy mentál sem tudott titkot kiszedni annak az elméjéből, ha
nem tudta ki volt a célpontja.
– Úgy tűnik a cég a tiéd. – Ming további szavak nélkül
távozott.
Hawke kivillantotta fogait.
Mikor Stenson hátrahőkölt rájött, sokkal inkább farkas
agresszivitás volt benne, mint ember mosoly. De a férfinak hozzá
kell szoknia, hogy előbb utóbb farkasokkal kell dolgoznia.
Mivel Yuki és a DnowDancer többi jogi sasa leellenőrizte a
részleteket, Hawke aláírásával véglegezte a részleteket, majd
kezét nyújtotta Stensonnak. – Örülök, hogy együtt dolgozunk
majd.
A megzavarodott férfi a fejét rázta. – Nem lesz szerkezeti
átalakítás?

- 250 -
 – Csak egy SnowDancer csapat fog átugrani, hogy átmenjetek
a részleteken. De most úgy gondoljuk, hagyjuk, hogy folytassátok
a dolgokat. – Hawke elsősorban azért vette meg a céget, hogy
frusztrálja Minget és biztosítsa az ex tanácsnok nem vetheti meg
lábát a világ ezen pontján, de igazából jó beruházás volt. – Most
ha megbocsát, van egy másik üzlet, amit meg kell kötnöm.
Öt perccel ezután elvágta Minget attól, hogy megszerezze egy
Liechtensteinen kívüli pénzügyi vállalkozás nagy részét, és egy
órával később Judd vezetett vissza az odú felé, a vállalat felé
tisztázta, hogy el fogják veszteni a legnagyobb ügyfelüket, a
SnowDancert, ha beegyeznek, hogy Ming LeBonnan
dolgozzanak.
Ez háború volt és az embereknek meg kellett választaniuk az
oldalukat.
Mikor letette Judd felemelte szemöldökét. – Ha nem tudnám
jobban, azt hinném kegyetlen vezérigazgató vagy.
– Én egy kegyetlen vezérigazgató vagyok. – Ez volt a hivatalos
megnevezése minden üzletnek, ami a SnowDancer jele alatt
futott. – Te vagy az, aki javasolta, hogy figyeljünk Mingre, hogy
megpróbál-e beszivárogni a SnowDancer üzleti érdekeltségeibe.
– Ezért volt, hogy Hawke tudta Ming mire készül, ott volt neki a
SnowDancer Coopere és a DarkRiver Bastiene, akik egy
hálózatnyi szemmel és füllel rendelkeztek a régió üzleti köreiben.

- 251 -
 – Soha nem gondoltam, hogy üzleti csatába kezdesz, mikor
nem kényelmes számodra.
– Nem a kedvenc módom így harcolni – kis megértés – de jó
tudnom, hogy több millióba kerül ez neki. – Kicsit levágnak a
rohadék pénzügyi bázisából.
– Meddig mész el?
– Ameddig kell. – Amíg ezt a stratégiai játékot játssza, a
SnowDancernek meglesz az ereje és pénze, hogy nemcsak
megakadályozza, hogy Ming belépjen a területre, hanem hogy
megtörje Ming szorítását Európán. – Korábban is gondolhattam
volna rá, de annyira le akartam tépni a fejét, hogy nem
gondoltam másra. – Most hogy megtette, Hawke kezdte élvezni a
vadászatot. – Annyira meg fogom kopasztani, hogy nem lesz
szövetségese és az életéért fog futni az utcákon. Ekkor letépem a
fejét.
Judd szemei ragyogtak. – A hatalmi bázis elvesztése rosszabb
lesz Ming számára, mint a halál.
Hawke ismét kivillantotta fogait. – Akkor a rohadék ma sok
fájdalomban részesül.
Hawke telefonja rezgett a bejövő üzenettől, amiben Cooper
erősítette meg, hogy a SnowDancer most már tíz százalékkal
rendelkezett egy cégben, amire Ming támaszkodott, hogy másik
vállalkozásait támogassa. Adj hat hónapot, írta Cooper, és 51%-

- 252 -
ékunk lesz. A legjobb része, hogy a SnowDancer hosszú távon
profitál abból, hogy megszívassuk LeBont.
Hawke farkasa hátradobta fejét benne és győzedelmesen
felüvöltött.

Levelek Ninának
Xavier Perez atya magánnaplójából
2074. március 28.

Nina.
Már jó pár napja nem írtam neked. A mentál orgyilkos és én a
hegyekben voltunk, nyomot hagytunk, hogy álcázzuk a
nyomokat, amik elrejtették a falusiakat, ha más orgyilkosok
jönnének ölni.
Azt hittem harcolni fogunk, vért ontunk, de a mentál azt
mondta, okosnak kell lennünk, nem részegen elködösült agyúnak
lennünk és emlékeznünk kell rá, ketten vagyunk egy egész
halálos osztag ellen.
– Egyenként nem győzünk ellenük – mondta. – Csak
lopakodva és ravaszan, és az ellenségnél okosabban.
Soha nem harcoltam így, az árnyékokban. Még akkor sem,
mikor egy emberi lázadó csoporttal voltam egy hónappal azután,
hogy a falunk eltűnt, kész voltunk erőszakot használni azok ellen,

- 253 -
akik ártani akartak az embereinknek. Bármely lázadó, aki ez alatt
halt meg, hős volt.
A mentál orgyilkos nem tudott semmit erről a lázadó sejtről.
Soha nem árulnám el azokat az embereket olyannak, aki talán
egyszer ellenem fordul, De mondott valamit, ami kísértetiesen
találó volt: Ne próbálj meg hős lenni Xavier. Egy halott hős nem
tud senkinek sem segíteni.
Xavier

- 254 -
 21. fejezet

Éjszaka lett, mire Hawke és Judd felért az odúba.

Türelmetlenség karmolta Hawkeot. Keresett valamit, hogy
elméje ne éhezzen párjáért, azt mondta – Mikorra értek
Brennával Cooper területére? – Tudta, hogy ők ketten a
műholdas állomáson lévő barátokat látogatják meg. – Vezettek,
ugye?
Judd a fejét rázta. – Azt terveztük, hogy a holnap este nyolcas
gyors repülőjáratot kapjuk el, mivel csak pár napig tart az utunk.
Így több időt tudunk ott lenni. – Az odú garázsában megállította
a kocsit. – Sok sikert Siennával. – Felesleges volt mondani, hogy
szüksége volt rá.
Otthagyta a hadnagyot, hogy leparkolja a kocsit, kikocogott a
közös részlegükbe. Félúton járt, mikor rájött a pázási kötelék
másfelé húzta. Visszafordult, felfutott a sötétben a fák közt, míg
majd húsz perc múlva egy emelkedőn látta meg őt, ahogy a lent
lévő területre nézett.
Telihold volt, testét kiemelte a csillaggal hintett égbolton.
Megütötte őt, hogy a nő az övé volt. A párja. Lenyűgöző, erős
és… dühös.

- 255 -
 Megrándult, ahogy veszélyes fekete kardinális pillantást lőtt
fel, Hawke összeszedte magát. – Hiányoztam?
Sienna morgott, mielőtt lehúzta volna magához egy csókra,
kezeivel a hajába túrt. Ez a követelés, jelölés, dühös üdvözlet
csókja volt. Hawke felnyögött, kezei a derekán voltak, teste
kőkemény volt egy pillanat alatt, mikor Sienna ellökte magától. –
Ha még egyszer megteszed ezt velem, soha nem bocsátom meg.
Hawke dühöt várt, nem a hangjában lévő rideg élt. – Walker
javasolta, hogy beszéljünk veled, hogy tudd, mi fog történni.
– A páromnak beszélnie kellene velem. – Obszidián tekintete
áttetsző tűzzel égett, hangja tompa volt.
Hawke belsője összecsavarodott, ez nem düh volt. Ez több,
keményebb volt annál. – Jönni akartál volna és a pokolba is, nem
vittelek volna el. – Még a gondolat is, hogy Ming közelébe volt,
attól farkasa állatias gyilkoló géppé vált volna.
– Nézz erre! – Sienna kitartotta kezét, amin vörös és
borostyán tűz táncolt. – Nem vagyok tehetetlen! Én vagyok a
világon a legkevésbé tehetetlen!
Hawke kezével Sienna hajába túrt, megragadta. – De az enyém
vagy, hogy megvédjelek! – Szíve erősen vert. – Ha bármi történik
veled-
Nem tudta kimondani, nem tudott rá gondolni sem. – Túl sok
embert vesztettem el bébi. Nem veszthetlek el téged.

- 256 -
 Mikor Sienna megfogta az arcát, kezei hevesek és gyengédek
voltak egyszerre. – Nem fogsz. Ebben együtt vagyunk benne. –
Körmei a bőrébe vájtak. – Bízz bennem! Bízz bennem, mint
párodban!
– Megbízom! – Hawke hangja egyre inkább morgássá vált. –
Miért gondolod másként?
– Miért titkolózol előttem? – kiáltotta Sienna, mellkasa nehéz
volt.
Egy ideig egymásra bámultak, egy végtelen szívveréssel később
ajkaik egy szenvedélyes csókban egyesültek, hogy Sienna
mindent felgyújtott körülöttük. Hawkenak aggódnia kellett
volna, de soha nem aggódott a nő miatt, aki baromira birtokolta
őt. Hideg tüze mindig ismerte a falkát. És határozottan ismerte a
párját.
Hawke a földre döntötte őt, vagy talán a nő döntötte le őt.
Letépte Sienna ruháit, Sienna az övéit, meztelen testük egymásoz
súrlódott, és mikor felhúzta combját és megbökte farkával, azt
vette észre nedves volt és készen állt.
Mélyen belé hatolt, leszögezte a földre.
Egyet lökött, kettőt és Sienna annyira erősen szorult össze
körülötte, hogy nem tudta visszatartani magát. Fogaival kapta el
vállát, annyira erősen, hogy tudta megjelölte. Helyes. Azt akarta,
hogy a jelét viselje. Sienna körmei biztosították, hogy ő is viselje a
nő jeleit.

- 257 -
 A tűz forrón vörösen világított, majd borostyánként, veszélyes
csókként veszélyes párjától. Egy pár, aki még mindig dühös volt,
mikor a tűz a földbe süllyedt, hogy összegabalyodva és
meztelenül hagyja őket a csillagok alatt, vagy öt percig egyikül
sem tudott lélegezni.
Hawkenak tudnia kellett volna dühös párját kezelni. Nem
tudta kezelni a fájdalmat az arcán.
Megfogta az arcát, azt mondta – Sajnálom. – Nehéz volt egy
alfának kimondania, de soha nem a párjának, soha, mikor
rohadtul elcseszte. – Meg akartalak védeni, de csak bántottalak
téged. Rohadtul sajnálom.
Sienna szemei sötétek, csillagtalanok maradtak, de kezét a
férfi szívére tette. – Annyira aggódtam érted.
Hawke tudta, mennyire megőrülne, ha tudná a nő egyedül volt
Minggel, seggbe akarta rúgni magát. – Elvittem Juddot –
mondta, tudta nincs mentség arra, amit ellene tett, a fájdalomra,
amit okozott. – De seggfej voltam. Elismerem. Soha nem
csinálom újra.
Sienna ajkai mosolyra húzódtak a sarkaiban, az első csillagok
megjelentek a szemeiben. – Azt hiszem ez bekerül a
történelemkönyvekbe – mondta, ahogy megkönnyebbülés söpört
végig Hawkeon. – Egy nyílt bocsánatkérés Ő Alfaságától.

- 258 -
 – Okostojás. – Cirógatta a nőt, ahogy beszélt, elnézést kért a
szavaival és az érintésével is. – Komolyan, a szívemmel
gondolkodtam, nem a fejemmel.
– Ugh. – Sienna megnyomta a mellkasát. – Ne nehezítsd meg,
hogy haragudjak rád.
Kifejezése azonnal megváltozott. – Nem fogod újra megtenni
ugye? Hogy kihagysz a döntésekből, ami mindkettőnkre hatással
vannak?
Hawke a mellkasához vonta, ahogy a hátára gördült, kiseperte
a hajat az arcából. – Megígérem.
Sienna biccentett. – Oké. Tudom, hogy mindig megtartod az
ígéreteidet.
A Hawke szíve körüli kéz kezdett elengedni. – Akarod tudni
miért mentem el a találkozóra?
Mikor Sienna bólintott, elmondta, farkas és férfi önelégült
volt, mikor Sienna arcán elismerés volt a taktika miatt. – Nem
számítottam rá, hogy fogod Judd ötletét és így viszed véghez –
mondta utána, kinyújtotta lábait. – Hevesen intelligens vagy, de
nem gondolkodsz mindig sunyin.
Farkasa ezt bóknak vette. – A macskák sunyik – morgott. – De
mostanában sok időt töltöttem Lucassal. Szerintem valami rám
ragadt.

- 259 -
 Sienna mosolya éles volt. – Tetszik az ötlet, hogy szórakoztok
Ming pénzügyi bázisával. – Szemeit gondolkodva húzta össze. –
Tudod, hogy Devraj Santos is utálja őt?
Hawke biccentett. Nem tudott igazi részleteket, hogy Ming mit
tett Dev feleségével Katyával, de nem is volt rá szüksége, mert
tudta, hogy Ming LeBon fogságban tartotta őt. Dev gyűlölete
Ming felé olyan volt, amit legutoljára akkor vett fel, mikor az
Elfeledett vezér ellátogatott a SnowDancer területére, mikor
meglátogatott a SnowDancerbe bevett gyereket, azzal védték meg
a külvilág felé, hogy a farkasok magukénak követelték.
Hawke mondott valamit Mingről, hogy nemsokára halott lesz
és Dev egyetértett, hangja majdnem olyan fagyosan fémes volt,
mint a mentálok, kivéve, hogy düh volt mögötte, amit Hawke is
érzett.
– Katya fejbe lőtte. A rohadék túlélte.
Végigfuttatta kezét párjának szexi görbületén, ahogy Dev
dühös szavai visszhangzottak az elméjében, azt mondta – A
Nyilaknak is utálniuk kell őt. – Nem volt nehéz kitalálni abból,
hogy az osztag elhagyta Ming vezetését, még akkor sem, ha Judd
nem lenne kapcsolatban az aktív Nyilakkal.
– Hmm. – Sienna megérintette csóktól duzzadt ajkait. – A
SnowDancer csak pár alkalommal tudja félrelökni Minget, de
végül rá fog jönni az összes üzleti érdekeltségünkre és el fogja
kezdeni kerülni azokat, amikre hatással lehetünk.

- 260 -
 Hawke kivillantotta fogait. – Csak ez is kielégítő. – Azt jelenti
a falka Minget olyan üzleti döntésekbe kényszeríti, ami nem a
legjobb neki.
– Igen, de ha pár embert még bevonnánk…
Hawke nem szokott hozzá, hogy a falkán kívüli emberekkel
játsszon, Lucassal igen, de a macska a vérköteléken keresztül
bizonyította hűségét. De látta Sienna ötletének pozitív oldalait. –
Elég emberrel, hogy Ming számára nehéz lesz megjósolni ki
miben lehet érdekelt, vagy kit mi érdekelhet.
Sienna biccentett. – Devnek van pénzügyi szakembere, de nem
vagyok benne biztos, hogy a Nyilaknak is, azt tudom, Judd
semmilyen pénzügyi képzést nem kapott kiképzése alatt.
Mindent maga tanult meg. Senkit nem akarunk rossz helyzetbe
hozni.
Hawke belecsípett, csak mert megtehette, morgott, mikor
válaszként a körmeivel vájt belé. Nem ellenkezett ellene. – Ez
akkor vicces, ha Ming kivételével mindenki nyer – értett egyet. –
Megkérem Juddot, hogy ellenőrizze le a Nyilaknak van-e
pénzügyi zsenije. Ha kell adhatunk nekik kölcsön. – Kezével
végigsimított Sienna sötét rubint haján. Igen, gondolta farkasa,
ez sokkal jobb. A párommal dolgozni, ötleteket kidolgozni.
Sienna rámosolygott, ujjával végigsimított az orrán. – Érzem,
hogy a farkasod itt mászkál. Akarsz futni? Úgy is őrjáratoznom
kell.

- 261 -
 – Igen. – A farkasa a bundájában akarta érezni ujjait, bele
akart csípni a fogaival, játszani vele a holdfény alatt.
Sienna felállt, kinyújtotta kezét felé. Hawke lassan állt fel,
élvezte meztelen testének látványát, hogy a holdfény megcsókolta
és csak gyönyörű haja takarta el, amivel minden formában
szeretett játszani. Sienna mosolygott, ez volt a legszebb része. Az
elméjében ezt a képet tartotta, mikor alakot váltott, a váltás
csavarodó fájdalma és hihetetlen extázisa öntötte el, ahogy teste
milliónyi fénydarabra robbant, majd más formában állt össze.
Ez is ő volt. Mindig. Minden formában.
Megrázta testét, hogy bundája a helyére rázódjon, észrevette,
hogy párja a farmerjét vette fel. Felvette pólóját, míg el volt
fordulva, Hawke elmancsolt.
– Hawke! – Felháborodott kiáltása pár másodperc múlva
hallatszott. – Add vissza!
Hawke prüszkölve nevetett, nagyobb sebességre kapcsolt.
Dühödt kiáltás harsant a levegőbe, de Sienna nem ment utána.
Mikor visszanézett azt látta, hogy a férfi ingjét vette fel, ami a nő
dühös, türelmetlen kezei miatt egyik oldalán elszakadt. A
kettészakított részt összekötötte a hasán, majd rávigyorgott és
felvette a farmerját.
– Feltételezem erre nincs szükséged? – mondta, mielőtt
összegyűrte és ledobta volna az emelkedőről.

- 262 -
 Hawke elejtette a pólót, visszalopakodott és figyelmeztetés
nélkül a fenekébe harapott. Sienna felkiáltott, kezét a megcsípett
részre szorította, szemében dühvel fordult felé. – Bajban vagy.
Tűz gyulladt fél centire az orrától.
Hawke olyan hangot hallatott, ami sokkal elterjedtebb volt az
ijedt kölykök, nem pedig a kőkemény alfák közt, hátraugrott…
hogy hallja párja kemény nevetését, s hogy alig kapott levegőt.
Majd térdre esett és kezei a bundájában voltak, arcát
hozzányomta, míg ékszer vörös haja a férfira esett és az élet
tökéletes volt.
***
Hawke Siennával tartott az őrjáraton. Miután a kijelölt helyre
futottak, amit neki jelöltek ki, mesélt a Kittel való ebédjéről, a
baba macska alfáról, akit barátjának tartott.
– Ne morogj. – Sienna rámeredt figyelő pozíciójából.
Hawke farkas formában ült mellette, bundáját a szél fújta.
Ismét morgott, csak hogy bosszantsa.
Sienna szemei ragyogtak, rámutatott. – Azt hiszem túl sokat
lógsz a macskákkal. Kezdesz sunyi lenni.
Ez alkalommal a morgás az inzultus miatt volt.
Sienna ajkai mosolyra húzódtak. – Megvagy. – Letérdelt, kezét
végigfuttatta arany-ezüst bundáján, míg szemei a területet
figyelték, azt mondta – A város dühös, de nyugodt. Elterjedt,

- 263 -
hogy mennyire gyorsan megállították az elrablási kísérletet, és ez
segített az agressziót büszkeségbe fordítani.
Hawke biccentett. Ez furcsa volt az alakváltók szempontjából,
a városban élő emberek egy kis birtoklást éreztek a DarkRiverrel
szemben olyan értelemben, hogy az ő falkájuk milyen erőt
mutatott fel. A furcsa helyzet az volt, hogy jó pár helyi mentál is
ezt érezte, sokkal hűségesebbek voltak a falkákhoz, mint az
Uralkodó Koalícióhoz. Ez nem olyan volt, amit Hawke vagy
Lucas korábban tapasztalt vagy hozzászokott, de alfaként
ugyanazt a gyakorlati előnyt látták.
És mint két férfi, akik erős védelmezési ösztönnel születtek,
elutasították, hogy elhagyják az embereket, akik bíznak bennük,
még ha nem is a falkájuk része volt. Ez is olyan helyzet volt, amit
Hawke nem tudott előre megjósolni. Az alakváltó alfák jó okkal
nem működtettek nagy, vagy másmilyen politikai irodát,
elsődleges fókuszuk csak a falkájuké volt.
Az utóbbi soha nem fog megváltozni, de a kommunikációs
csatorna a falkák és területeik más lakói közt erős volt és jobban
használták, mint korábban. Bármely fenyegetés a területük
részére azt a falkákra tekintették fenyegetésnek, és ezzel minden
tettükkel megvédték azokat, akik az otthonuknak hívták ezt a
területet.

- 264 -
 – Még nincs hír arról, hogy kik állnak a zsoldosok mögött –
tette hozzá Sienna. – Legalább is Kit nem tud róla. – Sienna
ismét felállt, a határig sétált.
Hawke vele sétált.
– Leila Savea továbbra is eltűnt – Sienna hangja komor volt. –
Csoda lesz megtalálni őt, ugye? – Szemeik találkoztak, a nőében
lévő fájdalom átható volt.
Egyszer ő is egy rémálomban volt csapdába ejtve.
Hawke azt kívánta, bárcsak azt mondhatná neki meg fogják
találni a BlackSea elveszett tagját, de Sienna nem akart üres
nyugtatást, túlságosan megtapasztalta a nyers valóságot, hogy
elfogadja.
Ahelyett, hogy olyan szavakat adna neki, amiknek semmi
jelentősége nem volt, megtartotta pillantását, Sienna biccentett,
megértette ígéretét: Senki sem áll le Leila Savea keresésével, míg
meg nem találják… vagy meg nem lesz a teste. Ha valamilyen
kifürkészhetetlen okból mások megállnak, a SnowDancer
felveszi a kesztyűt.
Együtt újra sétálni kezdtek.
Néha beszéltek, de inkább csak élvezték, hogy együtt voltak.
Ahogy az este szürke hajnalra váltott Tai jött leváltani Siennát. A
fiatal katona, széles vállaival és enyhén mandulavágású
kékeszöld szemeivel vigyorogva üdvözölte Hawkeot, de
megértette, hogy ne ugrassa alfáját, mert egész éjjel a párjával

- 265 -
volt. Hawke nem állt az ugratás felett, de Tai túl fiatal volt, még
nem nyerte el a jogot, hogy ennyire informálisak legyenek.
Sienna volt az egyedüli kivétel a szabály alól. Attól a naptól,
hogy belépett az odúba úgy tűnt egyedüli célja őrületbe kergetni
Hawkeot. Akkor és ott tudnia kellett volna, hogy a nőt a párjának
szánták.
– Miért mosolyogsz?
Még farkas formában volt, kérdő pillantással nézett fel.
– Nem számít milyen formában van. Tudom. – Válaszolt a ki
nem mondott kérdésre. – Itt bent érzem. – Ökölbe szorított
kezével megdörzsölte a szívét. – Valami mulattat.
Anélkül kezdett futni, hogy figyelmeztette volna a nőt, kihívta,
hogy tartson lépést vele. Nevetve Sienna vele rohant az odú felé.
Mindketten tudták a férfi visszafogta sebességét, de az semmit
nem vett el a szórakozásból. A farkasa szeretett vele futni.
Átfutottak a Fehér Zóna harmatos területén, majd eliramodtak
az odúba és el az ijedt falkatársak mellett, akik elugrottak az
útjukból. Egyikük odakiáltott – Viselkedjetek a korotoknak
megfelelően, ne pedig csecsemőként!
Újabb morgás hangzott – Méltóság Hawke!
Mindkét heccelő Hawke barátja volt, szavaikba nevetés
vegyült, és öröm, hogy Hawke megtalálta a párját, a boldogságot.
Tovább versenyeztek a folyosókon, amik a korai idő miatt
csendesek voltak, bebotladoztak a részlegükbe és Sienna

- 266 -
becsukta maguk mögött az ajtót. Hawke alakot váltott ez alatt.
Utána azonnal a karjaiba vonta, a szobába futott vele és az ágyra
dobta.
Sienna haja rubintvörös legyezőként vette őt körül, arca
kipirult a futástól és légzése nehézkes volt. – Ez vicces volt!
Hawke ráfeküdt, reggeli csókot adott neki, farkasa a
mellkasában morgott. – Azért mosolyogtam, mert eszembe jutott
mennyire púp a hátamon tinédzser voltál.
– Már akkor szerettél. – Megbökte a vállát. – Ismerd el.
– Soha. – Vigyorgott és felkelt az ágyról, mielőtt a nő vándorló
kezei miatt lehetelten lett volna mást csinálnia, mint
levetkőzetnie, és elérni, hogy a nevét sóhajtsa. – Enned kell és
utána aludni.
Sienna morgott. – Velem alszol?
Hawke képes volt alvás nélkül is működni, de mivel a
SnowDaner nem volt riadókészültségben, nem volt rá szüksége. –
Igen, Sienna Lauren Snow – mondta ki nevét, mert tetszett neki,
ahogy hangzott. – Veled alszok.
Sienna felkelt és hátranyúlva gyorsan befonta a haját. – Jó.
Reggelizzünk.
Szinkronban, nem volt szükség több megbeszélésre együtt
kimentek az ebédlőbe, ahol azoknak a falkatársaknak volt
kikészítve étel, akik esti műszakból tértek haza, vagy korán
kezdtek.

- 267 -
 – Sin! – Sienna legjobb barátja Evie intett nekik az asztal
mellől, ahol egyedül ült, egy csésze kávét ivott. – Szia Hawke.
– Jó reggelt. – Lehajolva csókot nyomott a halántékára, a nő
haja hűvös, selymes fekete volt érintése alatt és szemei a
legszürkébbek voltak.
Lenyűgöző volt, hogy mekkora különbség volt Sienna és Evie
között, bár majdnem egy korúak voltak. Indigo szubmisszív húga
annyira fiatal volt az életben, amit élt, annyira ártatlan. a benne
lévő alfa érezte a védelmezést a nő felé, soha nem látná őt nőnek.
Sienna… farkas és férfi is elfogadta az erős másik felet, mikor
túl fiatal volt, hogy másnak lássa.
– Mit csinálsz? – kérdezte Sienna barátját, ahogy Evie kávét
töltött neki és Hawknenak a pulton lévő kávéfőzőből.
Hawke mosolyogva elfogadta a kis ajándékot. Ha azt mondta
volna hoz magának kávét, akkor lelopta volna a fényt a
szemeiből, feleslegesnek érezte volna magát. Nem volt az. Egy
szubmisszív sem volt az. A dominánsok voltak a falka harcosai. A
szubmisszívek hozták létre az otthont, amit megvédtek.
Ez tökéletes egyensúly volt egy egészséges falkában.
– Taial volt reggelim – Evie arca boldogságában pirult el. –
Mondta, hogy téged vált le, így arra gondoltam megvárlak.
Hawke pont elfogadta a forró bacon tekercset, amit Evie adott
oda a tálcáról egy perccel korábban, mikor figyelme elkapta, hogy
a szobába egy másik nő is besétált. Alice Eldridge. Egy tehetséges

- 268 -
kutató, akit kényszerrel tettek krionikus alvásba száz évre és arra
ébredt fel, hogy mindenki, akit ismert meghalt.
A haja kezdett visszanőni, göndör, gazdag barna és arany
tincsei illettek barna bőréhez, ami visszanyerte ragyogását. A
teste már nem volt csont és bőr. Újra mászni kezdett,
visszanyerte finoman izmos alakját, amivel nem sokkal az alvás
előtt rendelkezett. De Alice szemei továbbra is hajthatatlanul
szomorúak voltak. Képtelen volt a falkatársát így látni, letette a
tekercset, otthagyta Siennát Evievel beszélni, odament Alicehez.
Még azt sem fogadta el, hogy a SnowDancer része volt, nem
volt biztos a világban eltöltött helyében, de attól még a férfi
felelőssége volt. Nem mondott semmit, karjait gyengén köré
zárta, elég lazán, hogy el tudjon menekülni, ha akart volna.
Megfagyott, mint az ijedt őz.
Egy pillanatra. Kettőre. Háromra.
Egy óvatos pillanat.
Alice fejét Hawke mellkasára hajtotta és karjaival átölelte.
Hawke szorosabban fogta.
Minden alakváltó tudta, hogy az érintés néha olyan sebeket is
meggyógyított, amiket a szavak nem.
– Köszönöm – suttogta utána. – Nekem… ez miért biztonságos
érzés? Te idegen vagy.

- 269 -
 Mert még egy ember is észrevette egy alfában lévő erőt. – Az
enyém vagy – mondta Hawke neki. – A család része vagy. Ne
felejtsd el.
Alice remegve mosolygott, mielőtt biccentett volna és
csatlakozott volna hozzájuk reggelizni.
Mosolyogva Evie öntött neki teát és egy tekercset adott
suttogva – Hallottam egy pletykát, hogy egy bizonyos domináns
ma randira hív el.
Alice felnyögött, hosszadalmas szomorúsága tompult,
legalábbis most, a mérgesség hulláma miatt. Evie pontosan ezt
akarta elérni, még ha nem is volt tudatában. A szubmisszívek jók
voltak benne, hogy megadják azt a többieknek, amire szükségük
volt.
– Mi van a farkasokkal? – Alice olyan nőisen vicsorgott, amit
Hawke farkasa értékelt. – Kristálytisztán megmondtam,
egyáltalán nem állok készen randizni.
Sienna lenyelte saját tekercsét, a fejét rázta. – Ezt mondtad, de
az a bizonyos farkas azt hallotta, „ó azt akarja próbálkozzak
keményebben”.
Hawke bölcsen befogta a száját és elkezdett egy újabb
tekercset, az elsőt már elpusztította. Evie felkelt, hogy kávét
öntsön neki, de figyelme a beszélgetésen volt.
– Menjek el és legyek rémes? – kérdezte Alice. – Untassam
halálra a denevér kaki ezoterikus kutatásaival, vagy a tarackbúza

- 270 -
egészségre gyakorolt hatásaival? – Szemei ragyogtak. – Ebben
van némi vonzerő.
Evie a fejét rázva azt mondta – Ne, mert a többiek azt fogják
gondolni, jobb munkát végeznének és versenyezni fognak, hogy
lássák kivel érzed majd jól magad.
– Igen. – Sienna biccentett. – Egyben a kérdéses férfi igazán
belefektet a randiba, úgy fogja érezni megbántották az érzéseit
majd rá kell jönnöd hogy kezelj egy duzzogó farkast.
Alice Hawke párjára bámult. – Míg az, ha simán elutasítom
őket nem bántja meg az érzéseiket?
Sienna és Evie a fejüket rázták, Evie volt az, aki
megmagyarázta. – A farkasok szeretik a jó vadászatot. Úgy
értem, hallottad Drew mit tett, mikor udvarolt a nővéremnek?
A beszélgetés eredményeként Alice nevetett. – Nem, nem tette
meg! – mondta több alkalommal, csakhogy megerősítsék Drew
ott tette és igen, megtette azt.
Hawke boldog volt, hogy párja és falkatársai mellett volt, csak
vigyorgott és hallgatott.
***
Hosszadalmas reggelijük végével ébren volt, mikor Indigo
hívta, amire tudta válaszolnia kell. Le akart vetkőzni az alváshoz,
pólója gombócban volt a kezében.

- 271 -
 – Egy Pax Marshall nevű mentál – mondta hadnagya a komm
vonalon. – Megkeresett minket és szerintem mérlegelni akarod
őt.
Igaza volt, Pax Marshall nemcsak vezérigazgató volt. Egy
kegyetlen férfi volt, aki huszonnégy évesen emelkedett a családi
hierarchia tetejére, Judd titkos információi szerint a Hálón új
erőként tartják számon.
Hogy máshoz is hűséges volt, vagy csak saját magához, az
más kérdés volt. De ha nincs vér a kezein, nagyon meg lennék
lepve.
Judd szavai voltak az elméjében, Hawke felvette pólóját és azt
mondta – Kapcsold Marshallt.

- 272 -
 22. fejezet

Aznap délután a SnowDancer hadnagya, Cooper épp kiment

volna az odújából a San Gabriel hegyek peremére tartott, mikor
hívást kapott az alfájától. Hawke mesélt neki Pax Marshallról, a
Marshall Csoport fejéről, aki megkereste őket egy üzleti
vállalkozással, ami Arizonában volt, a határ mellett, amiért
Cooper felelt.
– Nem bízom benne – mondta Hawke őszintén. – A
Mentálhálón azt mondják, hogy Pax az anyja nyakát is elvágná,
hogy előre jusson. – A bepillantás kétség kívül Juddtól jött.
Cooper vállat vont. – Judd barátja Krychek sem éppen
vattacukor. – Mégis ellenben a SnowDancer hadnagyával kötött
barátágától vagy hogy felajánlotta segítségét San Franciscóban,
azt pletykálták róla, hogy ölt, hogy felmásszon a létrán, de olyan
párja volt, aki napi szinten pszichékkel dolgozott.
– Pontosan. – Hawke szemei farkas-kéken ragyogtak. –
Beszélj Marshallal, hogy lássuk tudunk-e vele dolgozni. Ha igazi
lehetőség, akkor áss az egész üzlet etikai mélységébe.
– Mindig. – Cooper összefonta karjait, bronz bőre elnyelte az
irodája ablakán beáradó napfényt. Az az iroda magasan a hegy
természetes íve felett volt, ami az odút rejtette. – Lucas kölyke jól
- 273 -
van? – Farkasa morgott, még mindig feldühítette a gondolat,
hogy gyereket akartak bántani.
Hawke kezével a hajába túrt. – Igen, a rohadékok nem értek
Nayához. Lucas emberei még ásnak, de a nyomozásban eddig a
SkyElm ocelot falka neve jött ki. Figyelj, hogy hallasz-e valamit
róluk.
– Vedd elintézettnek. – Sajnos Cooper semmit nem tudott
Hawkenak a Konzorciummal kapcsolatban jelenteni. Alfája kérte,
hogy nyomozzon az árnyékcsoport után a pénzügyi kontaktjait
felhasználva, hogy talál-e bármi nyomot. – Ezek a csótányok
nagyon jól rejtőzködnek – mondta Hawkenak. – Valaki ezt
átgondolta, elzárt minden infót.
– Dolgozz tovább rajta. Informállak, ha bármit kiásunk.
A megbeszélés véget ért, Cooper Juddot kereste, a másik
hadnagy aznap reggel érkezett meg az odújába a párjával, aki
közeli barátja ennek az odú technikai tagjainak. A látogatás alatt
a nők találkozhattak, de jó lehetőség volt Judd és Cooper
számára, hogy közösen töltsenek el egy kis időt. Ismerték
egymást, ahogy a többi hadnagyot is, de elengedhetetlen volt,
hogy közelebb kerüljenek a hadnagyok, akik napi szinten együtt
dolgoztak.
Cooper számára Jem, Kenji és Tomás volt a napi kapcsolat.
Mégis farkasa kedvelte Juddot. Ahogy Cooper emberi oldala
is. A másik hadnagy bebizonyította hűségét a falka felé, és erős,

- 274 -
intelligens párja a szívével a szemében nézett rá. A férfi aki
megérdemelte egy SnowDancer nő elismerését és tiszteletét? Az
jó volt Cooper könyve szerint.
– Judd – mondta, észrevette a másik férfit az odún kívül.
A korábbi Nyíl tréningruhában volt. Természetesen ez is fekete
volt. Úgy tűnik a Nyilak nem jutnak túl ezen.
– Van egy perced? – kérdezte Cooper.
– Több is, ha kell. – Barna szemeiben aranyak ragyogtak,
ahogy Cooperre nézett. – Azt terveztem, hogy kipróbálom az új
akadálypályát, amit az újoncaid tettek össze. Azt hallottam jó.
– Pokoli a jobb leírás. – Cooper morgott. – Ördögi a másik.
– Kitűnő.
Kisétált hadnagy társával, Cooper az akadálypálya felé vezette.
– Pax Marshall, tudsz róla teljes infót adni? Üzletről akar
beszélni.
– Egy korábban kevésbé ismert személy, aki a családi csoport
magaslatára emelkedett – mondta Judd. – Az ösztöneim azt
mondják, ő volt az erő a vezetés mögött, mielőtt átvette volna az
irányítást, legalábbis az elmúlt tizenkét hónapban az elődje
uralma alatt.
Judd megállt, ahogy Cooper elkapott egy elgurult labdát és
visszadobta volna a közelben játszó gyerekeknek. – Azt
pletykálják ő állt az apja autóbalesete mögött, ami a halálát
okozta, de nincs bizonyíték. Lehet, hogy ő propagálja ezt, a

- 275 -
mentálok félik és csodálják a kegyetlen célszerűséget, mikor okos
módon használják.
Cooper megdörzsölte az állát, hüvelykujja megdörzsölte a bal
arcán lévő sebet. – Fiatal. Huszonnégy ugye?
– Igen. De ne becsüld őt alá. – Judd hangja hűvös
figyelmeztetés volt. – Amellett, hogy extrém intelligens, 9-es
telepata.
Cooper füttyentett, tudatában volt, hogy a mentál gradiens 10-
ig ment. A kardinálisok voltak a skála tetején, de hallotta, hogy a
Háló néhány veszélyes tagja épp a kardinális státusz alatt volt.
Judd volt rá a tökéletes példa.
– Paxot nem kötötték egyenesen semmilyen erőszakhoz –
folytatta a másik férfi, de ez csak azt mutatja nagyon jól elrejti a
nyomait. – Megállt. – Egy dolgot megmondhatok, még az osztag
sem talált bizonyítékot, hogy benne lenne bárki halálában, akit
ártatlannak tartok.
– Kegyetlen, de fair ember – mondta Cooper. – Vagy egy elég
okos szörnyeteg, hogy eltitkolja a bűnöket, amik nem festenek
róla pozitív képet.
– Pontosan.
Cooper vigyorgott, ahogy Judd telekinézist használt, hogy
elkapjon egy leeső kölyköt és a földre lebegtesse a hatalmas
szemű fiatalt.

- 276 -
 – Összességében Pax Marshall egy számító ember – mondta
Judd, ahogy a mentést automatikusan tette, elméje másokon
volt. – A benyomásom? Ez legális üzleti lehetőségnek tűnik.
Azért nyúl a SnowDancer után, mert a SnowDancernek van egy
bizonyos erőszintje az Elcsendesedés és Trinity utáni világban.
– Igen, rájöttem. – Nemcsak a falka pénzügyi helyzete az, ami
vonzhatta Pax Marshallt, hanem a többi csoportra való hatásuk.
– Szerinted hátrahagyta az Elcsendesedést?
Judd erős negatív válaszként a fejét rázta. – Aden
kapcsolatban van vele, és biztos benne, hogy Pax jéghideg a
felszín alatt. Kapcsolatban áll a Méhsejttel, de a psziché kapcsolat
csak kis változást látott a gondolkodásban, úgy érzem az
Elcsendesedést fegyvernek látja egy olyan világban, ahol az
érzelmek túszul ejtik az embereket.
Cooper megállt az akadálypálya elején. – Ez jó rálátást ad a
pasira. Köszi. – A pálya felé mutatott. – Menj, próbált ki. Itt állok
és nevetek majd rajtad.
– Kihívás elfogadva.
Míg Judd el nem kezdte, Cooper akkor jött csak rá, hogy a
másik egy elcseszett telekinetikus volt. Ó, Judd nem csalt. Nem,
csak jobban mozgott. Nehéz volt elmagyarázni bárkinek, aki nem
látott egy Tk-t mozogni, de míg nem voltak olyan folyékonyak,
mint az alakváltók, rohadt közel voltak hozzá. És Judd Lauren
korábbi Nyíl volt, szellemnek edzették.

- 277 -
 Folyékony ködként mozgott.
Mégis ugyanannál az akadálynál seggre esett, ami Coopert is
legyőzte először. Tapsolt, míg Judd felkelt, sötéten nézett az
akadálypályára, Cooper odakiáltott. – Ne érezd magad rosszul. A
kölykök is leestek ott.
– Vicces Coop. – Majd a makacs férfi visszament a pálya
elejére és újra kezdte.
Ez alkalommal elegánsan túljutott az akadályon.
A nap végére Judd hétszer kezdett neki a pályának és egyszer
sem fejezte be. Többször beütötte magát és zúzódása keletkezett,
az arcát is megvágta, zuhanyzás után ivott egyet Cooperrrel, míg
a kint felállított asztal mellett ültek. – Mennyiszer próbáltad,
mielőtt sikerült? – kérdezte Coopert.
– Egyszer.
– Részegnek tűnök? – Feltartotta narancsléjét, a mentálok
nem viselték jól az alkoholt és a Cooper által ismert mentálok
kerülték azt.
Cooper farkasa farkas nevetéssel villantotta ki fogait. –
Tízszer. Így három lehetőséged maradt, mielőtt hivatalosan is
legyőztem egy Nyilat.
– Holnap meglesz. – Judd letette italát és felkelt megvizsgálni
a grillt, amit Cooper hozott ki.
Cooper el akarta magyarázni a funkcióit, mikor figyelmét női
hangok ragadták meg.

- 278 -
 Három nő sétált ki az odúból. Egy Juddhoz tartozott, egy
Brenna barátja volt és a harmadig nagyon is Cooperé volt. Grace
egyenesen a karjaiba sétált, ragyogó és friss volt a zuhany után. –
Á – mormogta csak a nő fülébe. – Reméltem, hogy lehetőségem
lesz veled zuhanyozni. – Elmondta neki, hogy belső csöveken
mászott át, hogy megvizsgálja a mesterséges fényrendszert, ami
megvilágította az odút. A nő kissé elpirult krém bőre alatt, párja
lábujjhegyre állt és a torkához dörgölőzött. – Először össze kell
koszolnod.
Majdnem felnyögött, farka reagált a nő szavaira, mintha
kezeivel simogatott volna végig rajta, vagy beszívta volna csinos
szájába. – Mikor lettél ennyire rossz Grace? – Tetszett neki.
Pokolian is.
– Mióta egy bizonyos hadnaggyal kell foglalkoznom. – Pimasz
párja megfordult, hogy megnézze az asztalt. – Ti srácok mindent
előkészítettetek.
Cooper karját köré csavarta, ahogy több falkatárs csatlakozott
hozzájuk, mind hozott tányért, hogy megossza. Ez kis
összejövetel volt a tiszta esti égbolt alatt, ahol az étel illata és a
beszélgetés áradt körülöttük. Az emberek mentek és jöttek, ahogy
a műszakok váltották egymást, az atmoszféra halk és nyugodt
volt. Cooper végül a földön ült, ahogy sokan az idősebb
falkatársak közül, akik egy órával később csatlakoztak hozzájuk.

- 279 -
Gracet a lábai közé húzta és így ő melegben és hozzá dőlve
maradt.
Egy ponton észrevette, hogy a nő szemeit becsukta és nézte,
ahogy álomba szenderült, arra az időre gondolt, mikor mélyen
szubmisszív párja aggódott, hogy kapcsolatba lépjen egy
dominánssal. Akkor teljesen csodálkozva nézett rá, mikor azt
mondta neki egy nap a karjaiban fog elaludni, s nem foglalkozik a
világgal, még ha kezét gyengéden, birtoklón a torkára is teszi.
Farkasa kinyúlt benne, elégedett és büszke volt. Párjának ezer
dominánshoz való bátorsága volt.
***
Másnap kora reggel csókkal köszönt el Gracetől, majd két
falkatárssal kocsiba szállt és elment a határra, hogy Pax
Marshallal találkozzon. Hármuknak kőkemény természetes
pajzsuk volt, hatásosságát a falka mentál tagjai is megerősítették.
Judd ajánlkozott, hogy csatlakozik hozzájuk, de Cooper a fejét
rázta. – Nem akarjuk, hogy a Pax féle mentálok azt gondolják
sebezhető célpontok vagyunk nélküled.
Judd bólintva azt mondta – Emlékezz rá, ha minden
félremegy, még egy 9-es gradiensű sem tudja áttörni a
pajzsaitokat jelentős károkozás nélkül, és ahhoz rengeteg erő
kell. Karmoljátok ki a torkát a telepatikus csapás első jelére. Ne
adjatok neki második lehetőséget.

- 280 -
 Cooper gondolt rá, hogy fegyvert vigyen, de végül elvetette.
Ismét arról volt szó, hogy megmutassák, egy SnowDancer sem
volt könnyű préda. Tudatosan döntött úgy, hogy farmerben,
csizmában és egyszerű fehér pólóba öltözve megy el. Pax
Marshall mindig zakóban volt. Cooper nem fogja megkönnyíteni
neki.
Viszont Pax Marshall lepte meg őt. A helyes szőke férfi, kinek
vonásai élesen előkelőek voltak, szemei kékek, khaki zsebes
nadrágban, fehér pólóban és Cooper csizmájához hasonlóban
jelent meg. A találkozási helyük, Pax kérésére, Arizona üres
területe volt, ami a SnowDancerhez tartozott, de nem
hasznosították, mert ahhoz túl kicsi volt.
A terület nyitott volt, nem volt lehetőség csapda felállítására.
– Nos – mondta Cooper, miután bemutatkoztak. – Mi a kérés?
– Már megnövelte a másik férfi politikai és manipulációs
készségeivel kapcsolatos becsléseit, Pax úgy öltözött, amivel
Cooper komfortos volt.
– Ez a terület kiváló helyszín lenne a látható komputronikus
cég bővítése során.
Cooper felvonta szemöldökét. – Kivéve, hogy egy elhagyott
raktár van a vitatott terület közt. – A SnowDancer még nem vette
meg a gyárat és hozzá tartozó területet, az örökösök keservesen
küzdöttek a vitatott celláért, ami miatt annyi vita volt, hogy

- 281 -
szinte alig ért már valamit. Minden fejlesztéshez a falkának
szüksége lenne mindhárom parcellára.
– Többé nem vitatott – mondta Pax, arca jéghideg volt.
Vagyis nem tettette, hogy nem Elcsendesedett volt. Ez is,
gondolta Cooper, ki volt számolva. Pax gyorsan rájött, hogy
Coopernek jó mellébeszélés radarja volt, így egyenesen játszott.
Vagy csak ezt a benyomást mutatta. – Nem lenne? – Cooper
összefonta karjait. – Legutoljára azt hallottam, hogy azzal
fenyegették meg egymást, hogy rozsdás késsel ölik meg a
másikat.
Az ember családok őszintén meg tudták rémiszteni a farkast.
– Megvettem – mondta Pax. – Fizettem mindkét félnek.
Ami azt jelenti Pax belopakodott a SnowDancer orra alatt. Ami
egyben azt jelentette, jelentősen előre be kellett ruháznia, de még
mindig a SnowDancer kezében volt a nyerő kártya. – Miért
fizetnél kétszer egy hasznos, de nem első osztályú földért? –
kérdezte Cooper, gondolatainak többi részét megtartotta
magának.
Pax jeges kék tekintetével a távolban lévő komputronikus gyár
felé nézett. – Ahogy ma reggel óta a gyár és a területe is az
enyém.
– Meg akarod venni tőlünk a parcellát?
– Nem.
– Ó? Miért?

- 282 -
 – Nem hiszem, hogy elég ostoba lennél, hogy nem jöttél rá, ez
egy kritikus rész a sakktáblán.
Cooper vigyorgott. Igen, a SnowDancer megértette a terület
értékét. Ez a terület a legfinomabb komputronikus eszközök
gyártásáról volt ismert. Nincs nehéz gépkocsi közlekedés, sem
igazi lakosság, az ég tiszta a repülőktől, köszönhetően egy öreg és
senki által nem háborgatott szabályzás miatt, és nem volt
légszennyezés.
Tiszta levegő. Csendes környezet. Víz a közlekedéshez.
A szentháromság, mikor magas minőségű komputronikus
eszközök gyártásáról volt szó.
És a SnowDancernek volt hozzáférése a vízhez. –
Körbevettünk téged Marshall.
– Felvehetek teleiknetikusokat – mutatott rá Pax, hangja még
fagyosabb volt.
Érdekes. Ha a férfi farkas lett volna, felhízta volna Coopert.
Mivel nagymértékben halálos, Elcsendesedett mentál volt, ez
kétség kívül okos pszichológiai játék volt.
– Azonban – folytatta a másik férfi – sokkal hatásosabb lenne,
ha partnerek lennénk.
A következő megbeszélés éles szélű, tiszta üzlet volt. Cooper
nem tett ígéretet, de kikalapácsolta az alkut, amit Hawke és
hadnagyai elfogadhatnak, természetesen ha Pax más teszteken is
átmegy. Az etikát és környezetet is beleértve.

- 283 -
 Volt még egy dolog. – Sok üzleted van Ming LeBonnal? –
kérdezte mellékesen.
A mentál férfi megállt és Cooper ezt valódinak érezte. Pax nem
számított a kérdésre, nem készült rá.
– Egy kicsi igen – mondta végül. – Miért?
Cooper vállat vont. – Azt beszélik jelentős veszteségeket
szenvedett. Talán ki akarsz lépni, mielőtt összeomlana az egész. –
Mást nem fog mondani, nem, mikor Ming teljesen tisztában volt,
hogy a SnowDancer háborút hirdetett ellene.
– Köszönöm a tanácsot. – Pax hangja semmit nem árult el, de
egy nappal később a pénzügyi hálózat attól zúgott, hogy a
Marshall Csoport elvágta kötelékeit a LeBonn Vállalattal.
Pax Marshall úgy tűnt oldalt választott.
Ez nem jelentette azt, hogy nem volt kígyó a fűben.

- 284 -
 23. fejezet

Ming LeBon egy órával ezelőtt beszélt Pax Marshallal anélkül,

hogy megtudta volna a Marshall Csoport hírtelen miért adta el
minden részvényét, ami a LeBon Válallattal kapcsolatos volt. Az
arrogáns fiatal telepata, aki megszerezte az irányítást a Marshall
birodalom felett csak azt mondta, „ez a család hosszú távú
tervének a része”.
De Ming hallott suttogásokat a Marshall Csoportban lévő
kémjeitől, hogy Pax Marshall jövedelmező szerződést kötött a
SnowDancerrel. Ez nem lehetett véletlen.
Kiküldött egy levelet, amiben egyik kémét arra utasította, hogy
szerezzen több adatot, mikor a Trinity hivatalos pecsétjével
ellátott levelet megkapta. Abban az állt, hogy az egész testület
szavazott a csatlakozási kérésével kapcsolatban. A hátsó üzletek
ellenére, amiket megkötött, a szavazás nem kedvezett neki.
Összegyűrte a levelet. – SnowDancer.
Ming nem szokott hozzá, hogy ilyen nyíltan elzárják valamitől:
az emberek többsége túlságosan is félt tőle, hogy megpróbálja.
Egyben nem engedi meg a farkasoknak, hogy olyan helyzetbe
kényszerítsék, ahol veszít az arculatából a világ előtt. Az érzelmek
nem számítottak neki, de hatalmi bázisára mért csapás hatása
- 285 -
nagy volt. Már szinte látta az áramló hatást ebben az egy
elutasításban, az elvesztett lehetőségeket, hogy lecsíptek
pénzügyi szövetségeseiből.
Az összegyűrt levelet a kukába dobta, eldöntötte, ha a
SnowDancer és a szövetségeseik háborút akartak, akkor megadja
nekik. Ming harci telepata volt, de egyben mester stratéga. Senki
sem tudja megverni őt ebben a csatatéren. Nem a bosszúra
szomjas állatias vággyal rendelkező farkasok.
– Küld el a megkeresés piszkozatát – mondta segédjének.
Véglegezi a megkeresést, mikor itt lesz az ideje, kiküldi
minden félnek, beleértve a farkasokat és a Nyilakat is. Ezt nem
titokban csinálja majd. Nem, azt akarta, hogy a világ lássa a
Trinity összeomlását.

- 286 -
 24. fejezet

Lucas több embert is kijelölt, hogy nyomon kövesség az ocelot

falkát, akikhez a Saschát és Nayát megtámadók kapcsolódtak, de
Dorian volt az, aki a legnagyobb részét csinálta.
Lába eltört az ütközés során, de sem ő sem Jason nem mondta
el, nem akarták Saschát további aggodalomba taszítani, hogy
több bordája eltört és sok zúzódás volt a mellkasán. A törött
borda fájdalma mindenkinek púp volt a hátán, még Tamsyn sem
tudta teljesen meggyógyítani, így Dorian néhány hétig távol lesz
az aktív szolgálatból.
Tamsyn arra is utasította az őrszemet, hogy műanyaggal
bevont lábát pár napig ne terhelje. – Vagy megfordítom a
gyógyítást, amit végeztem és akkor tizennégy nap helyett
hónapokig így maradsz.
Ennek eredményeként Dorian számítógépével több mint
egyszer átment Mercy és Riley kabinjába. Itt az üzenet szerint,
amit Mercytől kapott, a szőke őrszem társaságot nyújtott neki,
biztosította, hogy Riley ne stresszelje túl és mindent kikutatott az
ocelot falkáról.

- 287 -
 Biztos vagyok benne, hogy olyan dolgokat hekkel meg, amik
miatt lecsukják, jegyezte meg Mercy. Figyelj a fekete öltönyös
pasikra.
Ez a negyedik napja volt Dorian kényszer „szabadságának”,
amit a kabinjában eltöltve töltött, üzenetet küldött Lucasnak:
Jelentésem van az ocelotokról.
Lucas kérhette volna, hogy komm vonalon keresztül küldje el,
de le akarta ellenőrizi az őrszemet, hogy hogy volt, követte az
utasításokat és megfelelően gyógyult. Vaughn, Clay és Emmett,
valamint Tammy is, mind voltak Dorian és Ashaya otthonában
most, hogy földre volt kényszerítve, informálták Lucast, de
párduca nem elégedik meg mással, míg saját szemével nem látja
őt.
Dorian, mint a falka többi dominánsa elég makacs lehet a
sérülések miatt. Mindig túl keményen hajtotta magát, ez a
látenssége miatt volt, hogy képtelen volt leopárd alakra váltani.
Mikor a többiek talán kétségbe estek volta, Dorian fájdalmát
lankadatlan képzésekbe csatornázta. Ezért lett építész, tanult
meg repülni, hekkelni, lett kiváló mesterlövész. Egyik sem
mulasztotta el a fájdalmat, hogy képtelen volt alakot váltani, de
lefoglalta elméjét, hogy ne őrüljön bele.
Lucas öröme az első alkalommal nyers düh volt benne, mikor
megtudta, hogy Dorain alakot váltott. Ma, ahogy a szőke őrszem
az otthona ajtajában találkozott vele, felmérte a műanyaggal

- 288 -
bevont lábának egyensúlyát, majd megnézte a mellkasát. – Hogy
vannak a bordáid?
Dorian finoman megérintette puha, sötétszürke pólóját,
mosolya féloldalas volt. – Majdnem helyrejött és nem, nem
hazudok. A párom minden este szkennli a gyógyulási folyamatot.
Mivel Ashaya tudós volt, és még fontosabb hevesen szerette
Doriant, Lucas biccentett. Úgy tűnik az őrszem követte az
utasításokat, ha az egészségéről volt szó. – Kit vagy bent akarsz
beszélni? – Dorian építészeti képességei tükröződtek az
otthonán, amit épített. Tele volt üvegpanelekkel, amiket lombok
és levelek takartak, s ravaszan engedte be a napfényt, míg olyan
volt, mintha az erdőben sétáltál volna.
Lucasnak saját sasfészke után Dorian otthona volt a kedvence
a falkában. De ma bőre viszketett, hogy kint legyen. Mégis,
Dorian sérült volt és lehet kényelmesebben akart lenni, a másik
férfi döntését követi.
De Dorian azt mondta – Határozottan kint. Nézd az eget.
Az a színek üstje volt, a nap épp lenyugvóban volt.
Dorian átnézett a válla felett, ahogy kilépett. – Keen! Akarsz
kint labdázni?
A válasz azonnali volt. – Igen!
Dorian örökbefogadott fia másodpercekkel később futott el
mellette, egy focilabda volt a kezében. – Szia Lucas!

- 289 -
 Lucas karjaival felemelte a hat és fél évest, azt mondta – Mi
újság Keenan?
– Arany csillagot kaptam a suliban. – Keenan kékesszürke
szemei ragyogtak, sötétbarna bőre belülről ragyogott. – Mert
segítettem a barátomnak összeadni.
– Helyes. Büszkévé teszed a falkát. – Összeborzolta a fiú haját,
letette a földre, férfi és párduc egyszerre boldog volt, hogy ilyen
nyílt öröm volt a fiú arcán, aki messze túl komoly volt, mikor
először a falkába került. – Azt hallottam speciális óráid is
vannak. – Nyilvánvaló volt, hogy Keenan nagyon tehetséges, de a
normál iskolamenet túl könnyű volt neki, hogy untatta, de nem
akarta, hogy elszeparálják korcsoportjától.
A szülei egyetértettek a döntésével, ahogy Lucas is. Még a
tehetséges gyerekeknek is meg kellett adni a lehetőséget, hogy
gyerekek legyenek, hogy zenét tanuljanak a barátaikkal,
játszanak a szünetekben, részt vegyenek csoport
tevékenységekben, ami inkább kommunikációról szólt, és hogy
együtt dolgoznak, nem pedig speciális tudást építenek.
– Ez Elcsendesedésben a gyerekeknek nem lehettek barátaik –
mondta Ashaya Lucasnak, mikor Keenan oktatását beszélték
meg, hangja vastag volt az érzelmektől. – Nem akarok magányt a
fiamnak, és félek, hogy ez történik vele, ha átugrik osztályokat és
sokkal fiatalabb lesz, mint az osztálytársai.

- 290 -
 Ennek eredményeként a DarkRiver egy speciális oktatást
hagyott jóvá Keenan részére, ami azt jelentette a tanársegéd
sokkal előrehaladottabb feladatokban foglakozott vele, míg
ugyanabban az osztályban volt, mint osztálytárai. Mikor a
többiek matekoztak, akkor Keenan is, csak sokkal nehezebb
szinten. Mikor sport vagy zeneóra volt, akkor az osztálytársaival
volt.
Ashaya és Dorian ki tudta volna fizetni a tanársegédet maguk
is, de a kölykök a falka felelősségei voltak, ők voltak a falka szíve.
Egy alfa tisztessége volt, hogy biztosította számukra, amire
szükségük volt.
– Igen! – Keenan fel- és leugrált Lucas előtt. – A tanárom neve
Shonda, és fáj miatta az agyam!
Lucas leguggolt Keenan elé. – Ez jó dolog?
Határozottan biccentett. – Szeretek keményen gondolkodni. –
Felnézett Dorianre. – Apa, nézed, ahogy rúgom a labdát? Néha
már be is tudom rúgni a kapuba.
Ahogy Lucas felállt inkább érezte, mint látta a Dorianon átfutó
érzelmeket az ártatlan kérésre. Nyelt, az őrszem azt mondta –
Lucas és én figyelünk, míg beszélünk.
Keenan ragyogóan elmosolyodott, rövid távolságba futott a
kabin levéllel beszórt területére, míg Lucas és Dorian a fáknak
dőltek. – Minden alkalommal szíven üt, mikor apának hív –

- 291 -
ismerte el az őrszem rekedt hangon. – Rohadtul itt. – Kezét a
szíve felé nyomta, mintha a szerv fájt volna.
– Mikor kezdte?
– A lábam után. – Dorian finoman megérintette a zöld színű,
áttetsző műanyagot. – Azt mondta, „Apa, ez olyan, mint ami a
kezemen volt!” – Az őrszem vigyorgott. – Annyira izgatott volt és
annyira átlagos. Nem nagy dolog tudod? De nekem igen.
Lucas megértette. Egy gyerek bizalmát elnyerni az mérhetetlen
ajándék volt. – Hallottam a BlackSearól – mondta az érzelmi
csendbe. – Lecsökkentették Tanique látomását Edward
Kikötőjéről húsz lehetséges helyre és azt tervezik egyenként
ellenőrzik. Természetesen ha a hely Kanadában van.
Dorian összefonta karjait. – Rohadtul tehetetlennek érzem
magam.
– Itt vagyunk, ha a BlackSeanek szüksége lesz ránk. –
Racionális szavaival ellentétben Lucas ugyanazt a feszültséget
érezte, mint Dorian. A dominánsok a védelmezésre épültek fel. –
Miane és a hadnagyai mostanra megőrülhettek. – Leila Savea
csak egy volt a BlackSea eltűntjei közül.
– Igen. – Hosszú ideig csendben volt. – Kyliera emlékezet.
Hogy hogyan fogtam a baba húgom a karjaimban és semmit nem
tehettem, hogy visszahozzam az éltbe.
Emlékek rohanták meg Lucast. A nevető fiatal falkatársról,
kinek életét véres, brutális módon ellopták. – A rohadék

- 292 -
megfizetett érte – mondta morogva. – Semmi sem fogja a húgod
visszahozni, de soha ne felejtsd el, hogy igazságot szolgáltattunk
érte.
Dorian bólintott. – Keenanre nézek és érezem ezt a mély
fájdalmat, mert tudom, hogy nem ismeri meg vicces, szerető
nagynénjét, akije lehetett volna. Szinte látom, hogy játszott volna
vele, hogyan tanította volna meg cselezni. – Nyelt egyet,
mosolygott, mikor Keenan gólt rúgott. – De úgy érzem itt van,
figyel minket. Kylie mindig ezt csinálta.
Ashaya sétált ki a kabinból, mielőtt Lucas válaszolhatott volna,
két csésze volt a kezében és lába csupasz volt. Sima narancs színű
ruha volt rajta, amitől bőre egy árnyalattal sötétebbnek tűnt
fiáénál, szemei letaglózóan kékesszürkék voltak, amit Keenannek
is átadott.
– Kávé. – Mosolya napsugár volt, elűzte a sötétséget, szemei
Dorianen voltak, mintha érezte volna a fájdalmat, ami átvágott
párja lelkén, kijött válaszolni neki.
– Köszönöm Shaya – mondta Lucas, határozottan a Dorian
által párjának adott becenevet használta, ahogy csendes húzással
visszahúzta az őrszemet a csodás jelenbe. Ha Lucas egy dolgot
tudott, akkor az az volt, hogy Kylie örömöt akart imádott
bátyjának.
A provokáció működött.

- 293 -
 Dorian mélyen a torkában morogott ahogy elfogadta a kávét,
oldalához ölelte Ashayát, göndör tincsei ki voltak engedve, a
lenyugvó napfényben megcsillantak a rejtett árnyalatok benne. –
Miért hoztál neki kávét? – morgott. – Most soha nem megy el.
Ashaya nevetett és megcsókolta Doriant, ujjai egy hosszú
pillanatig az állán feküdtek, mielőtt Lucas felé fordult volna. –
Hallottad, hogy Mercy felhúzódzkodást akart csinálni?
Lucas majdnem kiköpte a kávét a nevetés miatt. – Sikerült
neki?
– Azt mondta hetet sikerült csinálnia, mielőtt Riley
megállította – mondta Dorian, leopárdjának szórakozása volt a
szemeiben. – El tudod képzelni az arcát, mikor besétált erre?
Lenyűgöző látvány lehetett. – Szegény Riley. – Lucasnak volt
ötlete Mercy miért bohóckodott, mert mikor egy domináns
ragadozó alakváltó szeretett, akkor teljes odaadással szeretett.
– Míg ott voltam – tette hozzá Dorian – akkor a dolgok
sűrűjébe kerültem. Azt kellett tettetnem, hogy a bordáim
megölnek és kis segítségre van szükségem. Azt hittem Riley egy
pont után széttép.
Dorian tudós párja nevetve fedte meg őt, gyengéden
megpaskolta a mellkasát, ahogy Keenan kiáltott neki. – Hagylak
titeket beszélni. Egész nap a laborban dolgoztam az Emberi
Szövetség implantátumán. – Mosolyának szélei eltompultak. – Ki
kell nyújtanom a lábamat a jövőbeli focisztárunkkal.

- 294 -
 Dorian kezét a nőére zárta, összevonta szemöldökeit. – Várj.
Mit nem mondasz el?
Ashaya oldalra nézett, hogy Keenan biztos boldogan játszik,
mielőtt válaszolt volna. – Még nem tudom biztosan. – Hangja
zavart volt. – De… van egy rossz érzésem az implantátumokkal
kapcsolatban, hogy hónapokon belül, ha nem korábban végük
lesz. Nemcsak egyszerűen a hatásosságukra értem. Hanem a
degradációra, ami kihat az agyra is.
Lucas csendben szívta be a levegőt, minden mulatság eltűnt
belőle. – Ugyanarról az implantátumról van szó, ami Bo fejében
van?- kérdezte, az Emberi Szövetség valódi vezetőjére utalt. –
Ami megvédi az elméjét a mentális manipulációtól? – Az emberi
természetes pajzsok sokkal gyengébbek voltak, mint a kőkemény
alakváltó pajzsok.
Biccentve Ashaya azt mondta – Még nem osztottam meg vele
az aggodalmamat. Amara és én teljesen biztosak akarunk lenni,
mert az első csoport, aki megkapta az implantátumot? Már nem
lehet belőlük biztonságosan eltávolítani.
Ebbe a csoportba volt Bo és legfőbb emberei.
– Nem említem neki – ígérte Lucas, ahogy Dorian magához
húzta Ashayát, dolgokat mormogott neki, a nő pedig biccentett.
– Fenébe – mondta Dorian, miután Ashaya Keenenhez ment
játszani. – Ha azok az implantátumok meghalnak, akkor
elvesztjük Bo-t.

- 295 -
 Az pusztító lenne. Míg a másik férfi talán hibázott, mikor
először kapcsolatba lépett a DarkRiverrel és SnowDancerrel,
hűvös gondolkodásúnak bizonyult, akivel kapcsolatot lehetett
felépíteni. Még kritikusabb volt, hogy megvolt a karizmája és
szenvedélye, ami milliónyi emberhez ért el és meggyőzte őket,
hogy fontos a Szövetség logója alatt egyesülniük. Elveszteni
Bowen Knightot a Szövetség szétesését jelenti, erről Lucas meg
volt győződve. Nem volt elég erős, hogy nélküle túlélje.
És ha elvesztik a Szövetséget, a Trinity is elbukik.
A világ nem engedheti meg a Trinity elbukását. Amint ez
megtörténik, a Konzorcium belép és elszabadul a káosz.
Lucas álla erősen összeszorult. – Reméljük Ashaya ás Amara
megcáfolják elméletüket. – Ez tompa remény volt: együtt Ashaya
és ikertestvére voltak a legjobbak a szakterületükön.
Dorian szemében ugyanaz a zord tudás volt, de biccentett. –
Nos, az ocelotok. – Kifejezése sötétebb lett. – Az információink
régiek voltak. Egy kicsi, de erőteljes és stabil falka volt a
régióban, de elkapta őket a mentálok közt terjedő őrület.
– Szó szerint érted? – Lucas gyomra összecsomósodott, ahogy
visszaemlékezett a gyilkos erőszakra, ami tavaly majdnem
elöntötte a mentál fajt.
– Igen. A SkyElm mellett volt, van, egy hatalmas mentál falu.
Az ocelotoknak rengeteg területe volt barangolni, de a falka nagy
része mindig a határ mellett élt, ez történelmi tény, amit senki

- 296 -
sem háborgatott, mert a két fél megmaradt magának. – Dorian
ivott még a kávéjából, de nem tűnt úgy, hogy érezte az ízt, az
elméje azon volt, amit felfedezett. – Nem tudom elképzelni, hogy
az alfa mi a pokolért nem vitte el onnan az embereit, mert a
faluban történt kitörés a New Yorki nagy kitörés után történt.
Amikor, gondolta Lucas, az egész világ tudta, hogy az átlagos
mentálok hírtelen gyilkos szomszéddá válhattak. – Mennyien? –
kérdezte csendesen. Dorian nem lenne ennyire érzékeny, ha csak
két-három embert vesztettek volna.
Az őrszem szavai brutálisak voltak. – Csak hét túlélőjük
maradt. A falkából, aminek 93 erős tagja volt.
Lucas keze összeszorult a csészén és majdnem eltörte. – Ez
hogy lehetséges? – A veszteség túl nagy volt egy ragadozó
alakváltó falkához képest, amit a gondolkodás nélküli őrület
támadott meg.
– Az ocelotok kiegyensúlyozatlanok voltak. – Dorian szemei
jéggé váltak. – A SkyElmben sok volt a felnőtt és a gyerek, nem
volt elég agresszív domináns, hogy megvédje a falkát.
Lucas karmai a bőrének nyomultak, tudatosan kellett
elnyomnia vicsorgását.
Próbálta nem elítélni a többi alfát, de a helyzet, amit Dorian
leírt soha nem történhetett volna meg. Egy alfa felelőssége volt,
hogy biztosítsa falkája kiegyensúlyozott a dominánsok terén.
Néha ezért más barátságos falkákból hívtak meg fiatal férfiakat

- 297 -
és nőket, akik magasabb pozíciót akartak betölteni, mint a saját
falkájukban abban az életkorban tudtak. Máskor meghozták a
döntést, hogy feloszlatják a falkát és egy másik nagyobb részévé
válnak.
– Még ha az ocelotoknak nem is volt kikkel egybeolvadniuk –
mondta Lucas – kérhettek volna újoncot más macska falkáktól. –
Az ilyen alfák, mint Lucas ideiglenesen megengedné az
áthelyezést, hogy támogassák a SkyElmet, míg a bizonytalan
falkának elég állandó embere nem lesz. – Miért nem tették?
– Küldtek ki kérést – mondta Dorian Lucas meglepetésére. –
De csak ocelotot akartak, más macskát nem. Ezért nem kaptuk
meg soha a segítségkérést. – Feszülten vont vállat. – Nincs sok
ocelot az országban és míg a többi falka egészséges, a SkyElm
kicsi, nem engedhette meg, hogy elveszítse tagjait. De – Dorian
tömör hangja még nyersebb lett – ők mind felajánlották, hogy
elfogadják az egyesülést, ha kérik. A SkyElm azt mondta nem
érdekli.
Ez tiszta arrogancia volt, és majdnem az egész falka
kiirtásához vezetett. – A túlélők, kik maradtak?
– Kettő gyerek – kezdte Dorian. – Élnek, mert egy szubmisszív
falkatárs felkapta őket a mészárlás közepén, bedobta őket egy
szobába, majd elbarikádozta magát, levágta bárki kezét, aki be
akart jutni.

- 298 -
 Lucas elismerően morgott. Pontosan ez volt ahogy ilyen
helyzetben egy szubmisszív falkatársnak viselkednie kellett,
elvinni a gyereket a közelből és biztonságban tartani őket.
Legalább a SkyElm egyik tagja tudta a feladatát.
– Csak kettő katona – folytatta Dorain. – Mindketten súlyosan
megsérültek, de most már lábra tudtak állni. A falka gyógyítója is
él, ő a front vonalban volt, de az alfa visszahúzta, mielőtt
súlyosan megsérült volna. Ez az egyetlen jó döntés, amit a pasi
meghozott.
– Az alfa életben van?
Dorian arca tompa volt, biccentett. – Beszéltem a területen
lévő barátommal, azt mondta néhány ember szerint, kik a mentál
enklávé/SkyElm határ melletti területen egy épületben ragadtak
és nézték a harcot, a falka dominánsai az alfát védték a többiek
helyett.
Ez szükségszerűen nem volt rossz, egy halott alfa miatt
összeomolhat a kohézió, főleg, ha egy gyenge falkáról volt szó.
Azonban ebben a helyzetben a kölyköket ölik meg, azoknak az
ártatlan életeknek a védelme kellene, hogy a dominánsok, és az
alfájuk egyedüli fókuszában legyen. A DarkRiverben ha ilyen
szörnyű helyzet történne, még a leggyengébb öreg is kinyújtaná
karját és védelmi vonalat hozna létre.
Majd Dorian a leghihetetlenebb dolgot mondta. – Elvesztette a
kölykét és a párját.

- 299 -
 Lucas pislogott, az őrszemre bámult. – Ez hogy lehetéses? –
Egy csatában, ha Sascha és Naya veszélyben lenne Lucas a
haláláig küzdene, hogy megvédje őket. Senki sem juthatna át
rajta, csak ha rohadt darabokra tépi őt.
– Nem hiszem, hogy oka lett volna – mondta Dorian, saját
dühe a hangjában vibrált. – Amennyire a dolgokat össze tudtam
tenni, a SkyElm az egyik oldalát védtelenül hagyta, azt hitték a
veszély csak a határ felől jöhet.
Törés hallatszott, kávé folyt az erdő talajára.
– Fenébe. – Az összetört bögrét a földre tette, Dorian lerázta
az ujjaira fröccsent kávét. – A többit ki tudod találni.
Lucas tudta és nem volt szép. – Nem úgy hangzik hogy a
SkyElmnek meglenne a lehetősége, hogy megszervezzen
bármilyen elrablást, még kevésbé, hogy felbéreljen egy zsoldos
csapatot. És mi a pokolért támadnák meg a DarkRivert, mikor
segítségért jöhettek volna hozzánk?
Lucas kérdés nélkül befogadta volna a menedékkérőket. A
DarkRiver több mint nagy és stabil volt, hogy befogadjon hét
túlélőt és megadjon nekik minden segítséget. Míg a DarkRiver
nagy többségét leopárdok tették ki, a falkában voltak mentálok,
emberek, egy jaguár, több hiúz falkatárs. Ez lett volna a legjobb
falka a SkyElm részére, hogy a mészárlás után letelepedjenek.
Főleg a kis falkák alfáival ellentétben Lucas nem aggódott
volna a SkyElm alfa dominanciája miatt. Elég erős volt, túl sokáig

- 300 -
volt kezében a hatalom, és őrszemei kérdés nélkül hűségesek
voltak hozzá.
– Van egy dolog. – Dorian beletúrt a hajába. – A SkyElm kicsi,
de volt pár szabadalmuk, ami két idősebb falkatársé volt, akik
feltaláltak pár dolgot és a szabadalmakat a falkának adták.
Bastien nyomon követte a pénzt, amit azok a szabadalmak hoztak
és azt mondta egy hónapja valaki két milliót utalt egy offshore
bankba, mikor a nyom kihűlt.
Onnan, jött rá Lucas, könnyen a zsoldosokhoz lehetett
irányítani. – Szemtől szembe kell beszélnem a SkyElm alfával. –
Nem számított mennyire megvetette a másik férfi döntését, erős
bizonyíték nélkül nem ítéli bűnösnek Naya elrablási kíséreltében.
A Konzorcium túl jó volt abban, hogy barátot barát ellen
fordítsanak, hogy törést hozzanak létre, amik korábban nem
léteztek.
– Azt tervezed elhagyod a DarkRiver területét? – Dorian
kihúzta magát, leopárdja zöld szemeivel nézett rá. – Luc, az nem
lenne jó ötlet.
– Nem kérhetem, hogy jöjjön ide, nem, mikor teljesen össze
van törve. – A másik alfa elvesztette falkáját, párját, és a kölykét
egy szörnyű napon. Lucas nem kívánná senkinek ezt a poklot. –
Nekem kell hozzá mennem.

- 301 -
 Levelek Ninának
Xavier Perez atya magánnaplójából
2074. április 30.

Nina.
A falusiak biztonságban vannak.
A mentál orgyilkosok feladták és elmentek, és az emberek,
akiket megmentettünk rejtett otthonukban maradnak, míg a
dolgok sokkal szélesebb skálán változnak meg.
Ma, először azóta, hogy elvesztettelek, mióta az embereinket
lemészárolták, úgy érzem Isten megint a szívemben van. És
ahogy a lemenő nap sugara eléri a gyermek békésen alvó arcát,
látom a reményt.
A mentál katona, akivel együtt dolgozok a sötétben, hogy
megakadályozzuk orgyilkos társait nem mutatta meg magát, de a
falusiak ismerik az enyémet, mindazonáltal a bőröm olyan sötét,
mint az övék, vonásaim hasonlóak, a nyelvem az övék, a fajom
ember.
Most azonban valamilyen módon lázadó vagyok, amit nem
tudtam volna hónapokkal ezelőtt megjósolni. Egy férfival
dolgozom együtt, akit egyszer meg akartam ölni, csak mert
mentál és mert mentálok voltak, akik erőszakosan loptak el

- 302 -
mindent tőlem. Ez miatt szégyenkezem és mégis leírom, mert azt
akarom tudd, kivé váltam, mióta elvesztettelek. A jót és a rosszat.
Nina… hiányzol.
Xavier

- 303 -
 25. fejezet

Huszonnégy órával azután, hogy Dorian mesélt a SkyElmről

Lucasnak, Lucas őrszemei és párja kidolgozták hogy fedezzék a
hiányzását, míg egyedül elment a területükről. Az, hogy egyedül
volt, az aggasztotta legjobban embereit, de egy párduc este
árnyékként tudott mozogni. Ha az utat végig meg tudta volna
tenni, akkor egyáltalán nem érzékelnék őt, még más ragadozó
alakváltók sem, de az túl sokáig tartana, így Lucas olyan felet
hívott fel, akire nem gondolt soha: Nikita Duncant.
Sascha anyjáé volt több mint egy repülőjárat, ahogy
magángépek is. Adott neki egy be nem jegyzett járatot egy kis
géppel, amit olyan ember vezetett, akiről biztosította Lucast nem
fogja elárulni őt, még kínzás alatt sem. Ez jónak hangzott, de
Lucas nem tudott senkiben sem bízni, aki az alkalmazásában
volt. Ha Dorian nem lenne pihenőn, az őrszemet választotta
volna pilótának. Mégis mióta Nikita Lucast fontosnak tartotta
Sascha védelmében, úgy gondolta biztonságban lesz.
Felszállt a bemelegített és repülésre kész gépre, ami egy
elszigetelt kifutón állt a városon kívül, bedobta kis táskáját,
behúzta magát… és felismerte a pilóta szagát. – Mégis hogy a
faszba szereztél pilóta engedélyt?
- 304 -
 Max Shannon kezét az ülése hátoldalára tette és vigyorgott
fehér inges válla felett, vonásaiban kaukázusi és ázsiai vonások
voltak, fekete haját szépen vágták le. Bal arcán gödröcske volt,
ami legutoljára lenyűgözte Nayát, mikor Max és Sophie
meglátogatta őket a DarkRiver területén. Lucas kölyke
megérintette, mintha megpróbálta volna kitalálni hogy jött létre.
– Jó képességnek tűnt, mióta biztonsági főnök vagyok –
válaszolta Max Lucas kérdésére. – Főleg, mióta a nő, akit meg
kell védenem állandóan repülőn van. – Finoman megérintette
maga előtt a kontroll panelt. – Repülés előtti ellenőrzés kész. – A
másik férfi kezdett felállni. – Csak be kell csuknom és zárnom az
ajtót.
– Megcsinálom. – Köszönhetően Doriannek Lucas tapasztalt
volt ebben, de biztosította, hogy Max lássa mit csinál. – Átmentél
a pilóta teszten?
Max felmutatta hüvelykujját, fejével előre bólintott. – Akarsz a
másodpilóta helyén ülni?
– Sehol máshol – mondta Lucas, mielőtt leült volna.
Elfelejtette, hogy volt két ember Nikita szervezetében, akikben
megbízott: Max Shannon és felesége, Sophia Russo.
Max több mint egyszer segített a DarkRivernek, plusz Sascha
és Sophia barátok voltak, Max gyakran keresztezte Sascha
pályáját. És Lucas psziché és intuitív párja soha semmi rosszat
nem kapott el az ex zsaruból.

- 305 -
 Ő egyike volt a jófiúknak.
– Rájöttél, hogy a munkáltatók terén való ízlésed
megmagyarázhatatlan, ugye? – mondta Lucas azután, hogy
felvette a fejhallgatót, amire Max mutatott.
A másik férfi vállat vont és felvette a sajátját. – Sophie és én
reméljük, hogy ki tudjuk Nikitát húzni a fénybe. – Hírtelen
elvigyorodott és ismét felfedte a gödröcskét az arcán.
Ez összeköttetésbe került a kölykével kapcsolatos emlékével,
Lucas párduca a bőre alatt mászkált.
– Talán ebben az évszázadban megtörténik, most hogy
Anthony képbe került – mondta Max.
Lucas horkantott, a kontroll panelen lévő fény felé biccentett.
– Mennyi ideig repülünk?
– Ne aggódj. Ez az első igazi repülésem, de az oktatóm szerint
olyan, mint a szimulátorban.
– Vicces Shannon. Nikitának is elmondtad?
– Csak kop-kop vicceket mesélek az anyósodnak. – válaszolta
Max fapofával, mielőtt elkezdett volna legurulni a kis fényekkel
megjelölt kifutón. – Valamilyen okból soha nem mondja „ki az”,
így az egész véget ér a „kop-kop” fázisban. Folyamatosan
lelomboz.
Lucas kuncogott, nem szólalt meg, míg sima felszállással a
levegőben nem voltak, San Francisco a bal oldalukon ragyogott.
– Megvan az összegzés?

- 306 -
 Max bólintott. – A terv az volt, hogy a gépnél maradtok, míg te
a sötétben császkálsz.
– A terv az volt?
– Felajánlom, hogy erősítésként veled megyek.
Lucas megfontolta. Max jól képzett volt, mint az őrszemei, és
magával vinni nem okozna hatást a terület védelmében. Azonban
az eredeti terve, hogy egyedül megy még fennállt, ha lopakodásra
van szükség, a párducnak egyedül jobb esélye van a radar alatt
maradni.
Volt más lehetőség is.
– Nem – mondta a másik férfinak. – A gépnél kell lenned,
hogy azonnal indulhassunk, ha visszaérek. Nem kockáztathatok
meg szabotázst. – Lucas nem engedhette meg, hogy sokáig
legyen távol a DarkRivertől, mióta ennyire látható volt a
Trinityben való szerepe miatt. Valaki észrevenné a hiányát. – A
férfi, akit meglátogatok fizikailag messze gyengébb mint én, így a
biztonsági probléma kicsi.
– Lehet csapda – mondta Max a biztonsági főnök
hevességével, aki olyan nőnek dolgozott, akit sokan meg akartak
ölni. – Felkészültél rá? És az alakváltó falkák szabályai nem írtak
valamit a másik területére való belépésről?
– Alakváltók által nem kért területen megyek át, míg el nem
érem a területüket. – Az érkezésére való figyelmezetés nem volt
napirenden. – Ami a lehetséges csapdát érinti, előbb meglátom

- 307 -
őket, mint hogy kiszúrjanak. – Éjfeketének lenni jelentős előny
volt, olyan, amit Lucas meg akart tanítani a lányának, amint
idősebb lesz.
Persze ez miatt pokoli nehéz lesz megtalálni, mikor huncut
lesz, de Lucas inkább nem azt választja, hogy nem tanítja meg
neki a képességet, amivel megvédheti magát, ha egyszer egyedül
esik csapdába messze a segítségtől. A kislány heves volt, az ő
kölyke, de míg kicsi volt megtanítja neki, hogy bújjon el és
várjon. Bújjon el és várjon.
A kölyök párducok nem győzhettek felnőtt harcosok ellen.
Lucas ezt első kézből tudta.
– A párduc sötét. – Füttyentett Max. – Oké, jó terv. Mit
csinálsz a ruhákkal, mikor megérkezel?
Lucas ajkai mosolyra húzódtak, azt mondta – Az emberek
annyira a ruhákkal vannak elfoglalva.
– Ne beszélj félre. – Az ex zsaru rámutatott. – Nem úgy fogsz
egy férfival konfrontálódni, hogy rajta ruha van, rajad meg nincs.
Igazság szerint Lucasnak ezzel nem volt gondja, főleg mióta
tudta, dominanciája messze túlmutat az ocelot alfáén. De ebben
az esetben nem fogja ezt tenni. – Valaki mindig kint hagyja a
mosatlant. Elveszem, amire szükségem van. – Ha nem, akkor a
bőrében száll szembe az alfával, ami Max számára ismeretlen
volt, de jobban kiakasztaná az alfát.

- 308 -
 A civilizált viselkedés, mint a ruha viselése az alakváltó emberi
részéből fakadt. A test komfortossága, akár szőrben vagy az
ember bőrében az állatias részből eredt. Egy ellenség talán a civil
résszel tárgyalt, de az állat tiszta, hígítatlan ösztönnel reagált. És
a párduc alfát erőszakos védelmező vágy hajtotta, amivel egy
ragadozó sem akart szembe nézni.
– Vagy egy táska fegyverekkel. – Max hüvelykujjával
hátramutatott. – Biztonság kedvéért bepakoltam, de feltételezem
nem viszel semmit.
– Nem, semmit ami miatt vesztek a láthatatlanságból és
sebességből. – Párducként már futott kis táskával, de az
megváltoztatta karcsú vonalait, kirajtozta őt. – Nem hiszem,
hogy lesz bármilyen konfrontáció. – Mert ha az ocelotok tényleg
tettek valamit Naya megtámadásában, és nem csak bemártották
őket, semmi okuk nincs rá, hogy azt higgyék felfedezték őket.
Dorian extrém óvatos volt az adatbányászattal, míg az
emberek, akik a régióban éltek a DarkRiver szövetségesei voltak.
Ketten Lucas falkájában születtek, elköltöztek, mikor párosodtak,
családjuk egy része még a DarkRiverben volt. A másik
SnowDancer farkas volt, aki időszakosan állomásozott a
területen, hogy teljesítsen egy technikai képzést egy szokatlan
specializációhoz.
Nem, az ocelotoknak nem volt oka, hogy figyeljenek egy
párducra, aki értük ment.

- 309 -
 ***
Lucasnak két órájába telt a SkyElm otthonához futni, miután
Max leszállt egy magán kifutópályán, ami Nikitáé volt. El volt
rejtve a burjánzó növényzetben, a leszállópálya el volt rejtve a
területen, és ha bárki kíváncsi lett volna, a pályát hivatalosan
arra használták, hogy eligazítsák a műveleteket és elvigyék az
embereket, akiknek szüksége volt rá.
Látható távolságban nem volt épület.
Max akkor kapcsolta be a távoli kapcsolóval a pálya fényeit,
mikor elég közel voltak. Amint a gép lent volt és leparkolt,
kikapcsolta azokat, a terület tiszta fekete volt, a holdat a felhők
takarták.
A pálya csendje azonban összehasonlíthatatlan volt az ocelot
sasfészkek sikító csendjével. Bár akkorra már alakot váltott, pár
kilométerre felvett egy farmert, Lucas léptei párduc csendesek
maradtak, suttogást sem okozott, hogy megtörje a zavaró
csendet.
Talán annak az összetörő ereje, mert tudta mi történt a
közösséggel, amiben majd száz emberből hét maradt csak meg.
Mint a leopárdok, az ocelotok természetileg magányosak voltak,
ennek a falkának hosszú története volt, hogy szorosan együtt
éltek, talán a falka kis mérete miatt.
A túlélők sokkosak lehettek.

- 310 -
 Félrenyomta a szánalom érzetét, ami mindkét részéből eredt,
emlékeztette magát, hogy a SkyElm segíthetett a Konzorciumnak.
Még ha nem is, a vad ocelotok leginkább éjszakai állatok voltak
és hajlamosak voltak feltűnni, ahogy az alakváltók is, bár ők
kevesebbszer. Nem számíthatott rá, hogy a falka aludni fog, még
az éjszaka közepén sem.
Éberségét megerősítette, felmászott a fákra és magasan
maradt, míg végigment a sasfészkek mellett, ahol friss illatokat
érzett, nem hónapok óta elhagyott otthonok piszkos egyedüllétét.
Az elsőben gyerekek voltak. Látta kis testüket a bezárt ablakon
át: mindketten ocelot formában voltak és szorosan egymáshoz
gömbölyödtek, míg a felnőtt ember a sasfészek ajtaja előtt lévő
ágyon aludt.
Blokkolta. A gyerekeket biztonságban tartotta.
A szubmisszív.
Lucas kész volt ekkora bátorságot fogadni a falkájába.
Tudatában volt, hogy nem volt itt a gyógyító, az alfa és a két
katona, extrém óvatos volt, mikor mozgott. Kétsége sem volt
arról, hogy mindhárom dominánst le tudná győzni, de nem akart
vérfürdőt, mikor az elpusztított falka talán semmit nem tett Naya
elrablásával kapcsolatban.
Helyette a másik sasfészekhez ment, amiben gyenge fényt
látott, mozdulatlan lett és hallgatózott. A türelme tíz perc múlva
eredménnyel járt. A katonák alatta szoros körben futottak, hogy

- 311 -
megvédjék falkájuk töredékét. Ez a kettő súlyosan megsérült, a
dominánsoknak nem kellene túlélniük a sebezhetőeket. Harcra
és halálra épültek fel.
Ha az ocelot alfa nem volt óvatos, mindkettőt elveszti a
démonjaik miatt.
Elhatározta magát velük kapcsolatban, csendben körbement a
fán lévő úton, míg közvetlenül meg nem állt egy nyitott, hatalmas
ablak előtt, ahol a sasfészekben ketten beszélgettek. Az ablak
maga az üres konyhába nézett, a beszélgetők mögötte voltak.
– Aludnod kell Monroe – kérte egy női hang. – Öt napja fent
vagy, kivéve a pár pihenést.
– Nem, ébren kell maradnom. Védenem kell. – A férfi hangja
rossz volt, a szavak nem odaillőket.
Recések. Töröttek.
– Te vagy az alfánk. – A nő úgy hangzott, mindjárt sírni fog. –
Most mindennél jobban szükségünk van a vezetésedre, de a
kevés alvás szeszélyessé tesz.
Morgás hangzott bentről, valamint lábak lépse, azok oda-
vissza mozgása.
– Monroe. – A nő, aki valószínűleg a gyógyító volt ismét
megpróbálta. Kezdeti könnyeit kontroll alatt tartotta, kedvesnek
és csábítónak hangzott, ahogy azt mondta – Csinálok neked egy
teát. Az ellazít-

- 312 -
 Porcelán tört össze a földön, folyadék fröccsent a fára. – Nem
kell kibaszott tea! – Ez üvöltés volt.
Aggódott a gyógyító miatt és tudatában volt, hogy a két katona
talán nem hallotta a zűrzavart az őrhelyükről, Lucas beugrott az
ablakon. Szemei már hozzászoktak a fényekhez, így a konyhán
egyenesen átment a másik szobába. Az alfa a gyógyítóját
fenyegette, a férfi barna hajában szürke csíkok és csomók voltak,
arcának fakó bőre foltokban vörös volt, keze pedig ökölben,
A gyógyító törékeny nő volt, talán nyolcvan éves. Javára szólt
hogy nem rettent hátra, még próbált hatni az alfájára.
– Monroe Halliston. – Lucas a falnak dőlt, pozíciója kétség
kívül nem fenyegetető volt. – Beszélnünk kell.
Az ocelot alfa vicsorogva fordult meg, és hurrikánként támadt
rá. Lucas erőszakos ösztönös reakciót várt, a másik alfát egy
pillanattal később a padlóra vágta, a férfi csuklóját a háta mögé
csavarta. Mikor a gyógyító segítségért akart kiáltani, a fejét rázta.
– Beszélgetni jöttem – mondta csendesen. – Hívd be a katonákat
és akkor vérrel ér véget.
A fekete bőrű nő nyelt, az arcára nézett, barna szemei a Lucas
arcán lévő születési jeleket nézték. – Lucas Hunter. DarkRiver.
Monroe Halliston dühös hangot hallatott a szavakra,
megpróbálta ledobni magáról Lucast. Lucas megerősített erővel
tartotta a helyén. – Beszélni jöttem – ismételte.

- 313 -
 – Nem beszélek azzal, aki segített a mentáloknak megölni
minket!
Lucas vére megfagyott.
Gyorsan döntött, figyelme visszatért a gyógyítóra. – Hívd a
katonákat – utasította. – Mond meg nekik, hogy itt vagyok és vér
fog folyni, ha a következő két percben nem jönnek ide. – Lucas
teljesen felmérte a helyzetet, mielőtt elérte a sasfészkeket, tudta
semmilyen veszély nincs, míg a dominánsok őrködtek.
– Ne kövesd az utasításait! – kiáltott az ocelot alfa, de a
gyógyító úgy tűnt rájött Lucas halálosan komoly volt.
Az ajtóhoz futott, behívta a dominánsokat. Ők a kijelölt két
percen belül megjelentek, míg Monroe dühöngött és cirádázott.
Lucas felhúzta a másik alfát, de szemeit a katonákon tartotta,
felmérte fáradt állapotukat, a táskákat a szemeik alatt. –
Tartások látható helyen a kezeiteket – mondta, hangja
ellentmondást nem tűrő volt. – Veletek nem akarok harcolni.
– Elfogtad az alfánkat. – Ez fáradt kijelentés volt a pár férfi
tagjától. – Cselekednünk kell.
– Egy pillanat alatt ártalmatlanná teszlek – mondta Lucas
Monroe sikolyán át, aki közbe akart avatkozni. – Ami után a
megmaradt falkatársaitok, beleérve a kölyköket védtelenek
maradnak.
A két katona Monroera nézett, aki tovább akart harcolni.
Arcuk megfeszült, hátraléptek, hogy az ajtó mellett figyelő

- 314 -
pozíciót vegyenek fel, kezeiket a testük előtt fogták össze Lucas
utasítása alapján. Tettük azt mutatta, hogy az alfa-falka kapcsolat
hosszú ideje Lucas érkezése előtt megtört, Monroe
meggondolatlan utasításai csak az utolsó szögek voltak a
koporsóba.
A másik alfa csuklóját törhetetlen szorítással tartva Lucas
megfogott egy erős tengerészkék sálat a földön. Ez a gyógyítóé
kellett, hogy legyen. Az alfát a székhez cipelte, majd a sállal kezeit
a hátához kötözte, így szemtől szembe beszélhettek.
Nem gondolta, hogy Monroe Halliston elég tisztán
gondolkodott volna, hogy megpróbáljon egy részleges
átalakulást, de ha megteszi Lucas megteszi amit kell, hogy
kontrollálja a másik alfát. – A DarkRivert okolod a falkatársaid
miatt?
A férfi zöldes barna szemeiben hosszúkás fekete pupillák
voltak, kivillantotta fogait. – Minden veletek kezdődött! –
kiáltotta. – Te és a mentál párod. – A földre köpött, mintha
valami szörnyűt kóstolt volna. – Nélkületek a mentálok a
világukban maradtak volna és mi maradhattunk volna a
sajátunkban. Biztonságban.
Nem most volt itt az ideje, hogy elmondja az ocelot férfinak a
Mentálháló rothadását és az hogy fertőzte meg a mentál elméket.
Az őrület kitörései elkerülhetetlenek voltak. Ha Sascha és a többi
psziché nem állította volna meg a mészárlásokat, azok még

- 315 -
rosszabbak lettek volna. Sascha kiugrása miatti dominó hatás
miatt a P-k soha nem ébredtek volna fel időben.
– Te bérelted fel a zsoldosokat, hogy elrabolják a gyerekemet –
mondta, nehéz érzés volt a gyomrában.
Monroe Halliston arca alattomossá vált, ahogy a gyógyító
remegő kezét a szájhoz emelte, míg mindkét katona elsápadt. –
Bizonyítsd be. – Ez kihívás volt.

- 316 -
 3. rész
26. fejezet

– A falkatársaid tudnak a két millióról, amit egy offshore

számlára utaltál a Kajmán szigetekre? – kérdezte Lucas. – A
zsoldosok elmondták nekünk, hogy a teljes összeg négy millió
volt. – Ellenállhatatlan összeg. –A második utalás kipucolta
volna a falkád megtakarításait.
Az ocelot alfa mosolyra húzta ajkait, de a gyógyító szólalt meg,
mielőtt további sértéseket köpködhetett volna.
– Hogy tehetted? – Kérdezte remegve. – Az a pénz volt az
egyetlen, amit a kölyköknek adhattunk volna. A szüleik elmentek,
a nagyszüleik, a barátaik is! Legalább a pénzzel jó életük,
választásuk lehetett volna!
A férfi kivillantotta fogait a nőre, az alfa azt mondta – Fog be
és tűnj el.
Úgy tűnt ő nem vette észre a katonái reakcióját, de Lucas igen.
Ők ketten nem sokkosan bámultak az alfájukra… hanem
undorral. Egy egészséges falkában a gyógyító szent és
sérthetetlen volt. Lucas falkájában senki sem merte volna így
inzultálni Tamsynt. Talán néha nem értett egyet a nővel, talán

- 317 -
néha, ritka alkalmakkor dühös volt rá, de soha nem használna
ilyen ronda hangszínt vele.
– Nem! – A gyógyító egész teste remegett, ahogy Lucas mellé
állt. – Többé nem adhatsz nekem utasításokat. Nem tudom ki
vagy, de nem vagy az alfám!
Az ocelot alfa fújtatott és morgott, megpróbált székestől
felállni. Lucas visszalökte, de nem szólalt meg. Helyette megadta
a gyógyítónak az esélyt, hogy elmondja, amit akart.
Mikor Monroe figyelmen kívül hagyta a nőt azt ordította –
Vigyétek ki azt az árulót! – a két dominánsnak, ők nem
válaszoltak.
Az egyszer volt alfa elvesztette őket.
A férfi ugyanekkor jött rá, ordítozni kezdett. – Bolondok! Nem
látjátok mit tett? Kinyitotta a zsilipeket és mi vesztünk el az
árban! A testvéreitek és szüleitek még élnének, ha ő nem lenne! A
párom még élne! A fiam még élne! – Újból vicsorgott. – Miért
tarthatja meg korcs kölykét, mikor a fiam holtan fekszik?
Lucas karmai kipattantak, de párducát nyugalomra intette.
Több megismerni való volt itt. Monroe túl instabil volt, hogy
hitelezzen, amit úgy tűnt hitelezett. Először is a Bastiennel
folytatott beszélgetés szerint, mielőtt elment volna Texasba,
tudtta, Monroe egyedül nem tudta megcsinálni a pénzügyi
manővert.

- 318 -
 – Nincs meg a képessége hozzá – mondta a DarkRiver
pénzügyi eszközeiért felelős férfi Lucasnak. – A lépések, amik
elvitték a pénzt a Kajmán számláról anélkül hogy nyoma lenne?
Arra évek tapasztalatára és a banki rendszer mély ismeretére van
szükség.
Bastien kezével sötétvörös hajába túrt, zöld szemei élesen
intelligensek voltak. – Máshogy mondom, te nem tudnád
megcsinálni, és neked több pénzügyi tapasztalatod van, mint az
ocelot alfának. Az egyedüli, aki San Franciscóban meg tudná
csinálni előtted áll.
És Bastien tudása nem volt általános, eléggé valószínűtlen
volt, hogy Monroe Halliston felvett rá valakit. Főleg, hogy
Bastien nem találta nyomát, hogy az ocelot alfa kifizetett volna
más összeget a két millión kívül, ami a zsoldosoknak ment. Aki
ennyire jó volt, nem ingyen dolgozott.
Hacsak nem voltak további lépések.
– Korcs gyerek? – mondta a SkyElm női katonája, hangja
remegett. – Rám is így gondolsz? Az apám végül is ember volt.
Korábbi alfája a nőre meredt és mikor megszólalt többet árult
el, mint akart volna. – Sokkal jobb lett volna, ha mindenki a
saját, elszigetelt világában marad, emberek, mentálok és
alakváltók. – Az ocelot hanga törött, nyers és őrlő kő volt. – Ez az
úgynevezett Trinity Egyezmény csak még több halálhoz, több
pusztításhoz vezet. – Hangja megemelkedett, azt mondta – A

- 319 -
legokosabbak rájöttek erre. Azon dolgoznak, hogy visszavigyenek
a kezdetekhez minket!
Ez sokkal inkább a Konzorcium retorikájának hangzott, de
Lucas nem akart feltételezni. De mielőtt megszólalhatott volna, a
férfi katona azt mondta – Ezek nem a te szavaid. – Hangja
állandó, de figyelmet követelő volt. – Kinek árultál el minket?
Monroe megrándult. – Nem árultam el ezt a falkát! – Hangja
remegett a szenvedély és elszántság erejétől. – Mindent a falkáért
tettem!
– Ó? – kérdezte a katona. – Mit terveztél a DarkRiver
kölyökkel tenni? Megölni őt a bosszú miatt?
A férfi, aki egyszer ezeknek az embereknek volt az alfája
hírtelen elsápadt, mintha rájött volna milyen messzire ment. –
Természetesen nem – suttogta. – Nem ölök gyereket.
– Akkor mit akartál tenni? – Erőltette a katona. – Azt vártad
volna tőlünk, hogy elfogadjuk a szavadat és azt, hogy leesett az
égből, soha nem gondoltad, hogy a DarkRiver széttépné a világot,
hogy megtalálja őt?
A szarkasztikus kérdésre Monroe Halliston vicsorgott.
Megcsavarta kötelékeit azt mondta – A barátaim felkészültek,
hogy hajóval Ausztráliába vigyék a gyereket!
– Milyen barátaid? – kérdezte a gyógyító.
– Nem tudom a nevüket.
– Ismeretlen idegenekben bíztál meg?

- 320 -
 – Idegenekben, akik látták az igazságot, akik segíteni akartak
nekünk bosszút állni. – A csendben megfélemlítőnek kellett
volna lennie. – A hajó készen várt a San Francisco Kikötőben. Az
volt a zseniális, hogy az ellenségeink botladoztak volna a nyomok
miatt és a gyerek mindvégig a területükön lévő hajón lett volna
bezárva.
– Bolond vagy, ha azt hiszed ez működött volna – mondta
csendesen Lucas, bár vére üvöltött. Nem volt több szánalmas
kifogásra szüksége az alfától. Lucas emberei több mint jók voltak,
hogy megtalálják a kérdéses hajót, adva a relatíve kevés hajót,
ami Ausztráliába szállított a San Francisco Kikötőt használva. –
Tényleg azt gondoltad egy hajó, repülő vagy kocsi is elmehetett
volna a San Franciscóból, amiben Naya raboskodik?
– Nincs annyi erőd.
Lucas vállat vont. – Elég erőnk van. – És vannak barátaik,
beleérve egy nőt, aki egész flottányi repülőképet felügyelt és egy
szövetségest aki a tengereket uralta, de nem fogja megosztani
ezeket a részleteket azzal a férfival, aki meg fog halni. – Menjetek
– mondta a katonáknak és a gyógyítónak. – Tudjátok, hogy mi
fog itt történni.
Ha Monroe Halliston mentálisan beteg lenne, s nem lenne
tudatában a rossznak, Lucas lenyelné bosszúját és könyörületre
kényszerítené magát, de a fájdalom egyedül nem volt elfogadható
mentség arra, amit majdnem megtett. Olyan akcióba kezdett, ami

- 321 -
megölte volna Lucas párját és az ő meleg, psziché szívét és
mosolyát, ami a világa volt és elrabolta volna alig egy éves
kölykét. Naya félelme elég lett volna, hogy egy életre
traumatizálja a szívét, ahogy Lucasé viselte szülei halálát.
Nem tudott, nem fog megbocsátani ilyen bűnt. A világ meg
fogja érteni, hogy a DarkRiver a sajátjait védte és azok, akik
Lucas Hunter védelme alatt álló bármely személy ellen mentek,
azok aláírták halálos ítéletüket. Igen, lehetett civilizált, de attól
bőre alatt párduc volt.
Az ajtóban a SkyElm dominánsai figyeltek rá. – Maradunk,
szemtanúk leszünk – mondta a női katona csendes hangon.
Partnere biccentett.
Elfogadta jogukat maradni, Lucas a gyógyítóra nézett. – Menj
– ismételte meg gyengédebb hangon. – Nem kell ezt látnod.
A nő zokogott, de nem vitatkozott vele.
Várt, míg a gyógyító kiment, Lucas lenézett a férfi arcába, aki
elárulta saját falkáját saját, önző bosszúja miatt. – Az alakváltó
törvény tiszta. Kívülállókat küldtél a területemre. Azok a
kívülállók el akarták vinni a kölykömet, még ha így a páromat
meg is kellett volna ölniük. A büntetés halál.
A levegő Monroe körül megremegett, mintha végre rájött
volna, hogy alakot tud váltani és meg tud szökni a kötelékeiből.
Lucas nem hezitált.

- 322 -
 Karma átvágta Monroe artériáját és torkát azelőtt, hogy az
alakváltás megtartotta volna.
***
– Valaha jó volt – suttogta a gyógyító Lucasnak, ahogy ők
ketten a sasfészek alatt álltak, vártak a katonák visszatérésére.
Mentek eltemetni a férfit, aki egyszer az alfájuk volt, legalább
ezt meg tudták adni neki, ha már a tiszteletüket nem.
– Az arrogancia lett az élete már a mentál támadás előtt is. – A
gyógyító átölelte magát. – Láttam kialakulni, próbáltam beszélni
vele, de nem hallgatott meg. Mindig jobban tudta. – Nyelt egyet.
– Még az őrszemek sem tudták ráirányítani a figyelmét, hogy
lássa mit tesz a falkával.
– Akkor el kellett volna menniük. – Ez kegyetlen válasz volt,
de egy falkának így kellett volna működnie, egy alfa nem kapja
meg automatikusan a legerősebb emberek hűségét. Kiérdemli.
Ha nincs meg ez a hűség, akkor nincs joga alfának lenni.
– Igen. – A gyógyító sóhajtott. – Azt hiszem azért maradtak,
mert sok volt az idős és a gyerek… a tehetetlenek miatt. – Keze
remegett, ahogy letörölte könnyei maradékát. – A pénz egy
módon megátkozott minket. Így könnyebb volt egy falkának
lenni, mint elmenni és új életet kezdeni.
Lucas próbált könyörületes lenni a halottak felé, de az igazság
az volt, a választásaik segítettek abban, hogy Monroe rossz
vezetése szétrombolja a falkát.

- 323 -
 – Ne hibáztasd azt a kettőt – suttogta a gyógyító, ahogy a
SkyElm egyedüli dominánsai megjelentek a távolban. –
Barangolni és felfedezni akartak, csak a dominánsok hiánya
tartotta vissza őket. Babák ahhoz a felelősséghez, ami rajtuk van.
Lucas már rájött erre, ezek ketten alig lehettek több
huszonkettőnél vagy huszonháromnál. A DarkRiverben
maximum fiatal katonák lehettek volna.
Mikor odaértek megkérdezte – Kész vagytok?
Azok ketten kihúzták magukat. – Igen, uram – mondta a nő.
– Nem használtunk keresztet – tette hozzá a férfi
határozottan. – Nem érdemelte meg.
Szünet következett… mielőtt a gyógyító rájött, hogy ő volt a
legmagasabb rangú tag a SkyElmben. – Nem tudom mit tegyek –
mondta őszintén. – Nem tudom, hogy más ocelot falka befogad-e
minket, ők túl kicsik és csak két katonánk van, akik négy embert
védenek.
– Azt hiszem alábecsülöd a szubmiszív falkatársadat. – Lucas
csendben leellenőrizte a másik sasfészket, miután lepucolta
magáról a vért, azt vette észre, hogy a szubmisszív késekkel volt
felfegyverkezve és az ajtó mögött állt. – Hívjátok ide a férfit.
Minden felnőttnek itt kell lennie. – És ennek a falkának a
túlélőinek most el kell kezdeniük elfelejteni rossz szokásaikat.

- 324 -
 A DarkRiverben a szubmisszíveket egyforma falkatársként
kezelték, csak más volt a képességük és az erejük. Soha nem
hagyták ki őket ilyen döntésekből.
Csak mikor a négy felnőtt körbevette Lucast, akkor mondta –
Tudtátok Monroe mire készült?
A fejüket rázták, a szubmisszívet informálták mi történt. Lucas
nem vette észre megtévesztés jelét. Biztos volt a katonákban és a
gyógyítóban. Most már látta, hogy ez a falka hogy gondolkodott
nem domináns társairól, rájött a szubmisszív volt a legutolsó,
akiben Monroe megbízott.
– Kiterjesztem rátok a DarkRiverhez való csatlakozási
meghívást.
Az arcukon a megkönnyebbülés végigszáguldott, olyan erős
volt, hogy nem tudták elrejteni. Az alakváltók nem maguk
választották, hogy magányosak lesznek, és falka nélkül töröttek
voltak.
– De – mondta, mielőtt más megszólalhatott volna – mi
nagyon máshogy működünk, mint a SkyElm. Meg kell
tanulnotok a szabályainkat és aszerint kell cselekednetek. – A
katonákra mutatott. – Ti olyan rangot kaptok, ami illik a
korotokhoz és képességeitekhez.
Mindketten gyorsan bólintottak, Lucas rájött egyikük sem
akart olyan pozícióban lenni, amit nem tudott kezelni.
Intelligensek voltak. Helyes.

- 325 -
 – Már van rangidős gyógyítóm – mondta a SkyElm legidősebb
tagjának. – De örülni fog a segítségnek. – Lucas falkája napról
napra nőtt, rengeteg hely volt a gyógyító kezeknek.
– Ismerem Tamsynt – mondta a nő, mosolya megvilágította
idős arcát. – Ő ragyogó és sokkal jobban illik egy olyan erős
falkába, mint a DarkRiver. És… én fáradt vagyok. – Egyben
szomorú is, mutatta az arca. – Boldogan segítek neki, aminben
tudok és vigyázok a két árva kölykünkre, míg pihenek.
– Azoknak a kölyköknek szülő figura kell. – Lucas mind a
gyógyítót, mind a szubmisszívet bevonta következő kérdésébe. –
Vállaljátok a felelősséget?
– Igen. – A szubmisszív hangja heves volt, bár nem volt meg a
dominanciája, hogy Lucas pillantásával találkozzon. – Minél
kevesebb a zavar az életükben, annál jobb, épp hogy elkezdtek
beszélni a trauma után.
Lucas biccentett. – Ma este elmegyek. Pakoljatok össze
mindent és legyetek kész negyvennyolc órán belül. – Küld egy
csapatot, hogy biztosítsák a sasfészkeket, megadj mindent új
falkatársainak, amijük nem volt.
Az alakváltó törvények miatt ez a terület zálogba kerül, ha a
SkyElm a történelmi jogok alapján birtokolta. Általában a jog
alapján emberek és mentálok nem kérhették az elhagyott
területet, de elérhető volt más falkák szára, ameddig meg tudták
védeni. Ha azonban a SkyElm vásárolta a területet, akkor Lucas

- 326 -
dönt róla, mi történjen vele. ezek az emberek most már az ő
felelősségei voltak, és gondoskodni fog a pénzügyi örökségükről.
– Mehetünk holnap? – nyögte ki az egyik katona. – Nem tart
sokáig összepakolni, amire szükségünk van és a többiért
visszajöhetünk később.
Lucas körbenézett, nem látott eltérő véleményt az ocelotok
arcán. Túl sok fájdalom volt itt, jött rá, túl sok veszteség. El
kellett szökniük. – Megszervezem. – Karmával megkarcolta a
domináns férfi arcának egyik oldalát, ugyanezt tette a domináns
nővel.
Egyikük sem rándult össze.
Majd Lucas a szubmisszív arcát a kezébe fogta és utána csókot
nyomott a gyógyító homlokára. – Üdv a DarkRiverben.
A szubmisszív sírni kezdett, vállai a zokogás ereje miatt
remegtek.
Lucas megölelte, addig tartotta, míg már nem volt szüksége az
érintésre, míg állata meg nem értette, hogy már nem kell vinnie
az elképesztő súlyt. Volt egy alfája, akire támaszkodhatott.
– A gyerekek – mondta gyengéden figyelmeztetve, mikor az
ocelot férfi végre ismét kapott levegőt.
A férfi biccentett, új falkatársa elment, majd egy hét év körüli
fiúval és egy hat év körüli kislánnyal tért vissza.
Annyira fiatalok voltak.
És annyira féltek.

- 327 -
 Lucas leguggolt eléjük, egyszerűen kitárta karjait. A gyerekek
ösztönösen odamentek hozzá, tudták a falkatársaik illatából,
hogy biztonságos volt… és érezték az erejét. Ahogy rajta csüngtek,
annyira szükségük volt az erőre, mint annak a férfinak a
bátorságára, aki eddig vigyázott rájuk.
Lucas mindkét gyereket szorosan ölelte, velük a karjaiban állt
fel. – Velem jöttök haza – mormogta nekik és tudta ma este nem
mehetett el.
Így megtörné törékeny szívüket.
Hát legyen. Kitalálja hogy módosítsa terveit.
***
Alig tizenkét órával ezután a DarkRivernek hat új tagja volt,
senki sem vette észre Lucas távollétét és Vasic Zen beleegyezett,
hogy Nayát a következő héten elportálja anyai nagyanyához
látogatóba.
– Amíg nincs rám szükség vészhelyzetben – mondta a Nyíl –
kapcsolatba tudsz lépni velem, ha megvan a találkozó és
elportállak. – Jeges szemei megtartották Lucaséit. – Biztos vagy
benne, hogy a párodat és a gyerekedet a világ egyik
legveszélyesebb nőjének birodalmába akarod vinni?
– Nikita tudja, hogy ne húzzon velem újat. – Lucasnak nem
volt érzelmi kapcsolata vele, mint Saschának, hezitálás nélkül
kivégezné, ha veszélyt jelentene. – Hallott az osztag a

- 328 -
BlackSearől? Van bármi fejlemény Leila Savea helyéről? – Egy
hét telt el Tanique Grey pszichometrikus látomása óta.
Vasic a fejét rázta. – Semmi. – Rápillantott a Lucas asztalán
lévő kis jáde órára. – Jobb ha hazamegyek. Ivy speciális
vacsorával készül nagyapa szülinapjára.
– Ashaya ma említette. – A tudós mélyen tisztelte Zie Zent és
Keenan számára is nagyapa volt. – Ő és Keenan készített neki
ajándékot.
Vasic mosolya halvány volt, de egy Nyílnál ez vigyorgással ért
fel. – Az egy portré nagyapáról, ami szivárvány színekkel készült
és komolyan megígérte, hogy kiteszi a dolgozójában, ma
korábban elportáltam őt, hogy meglátogassa Ashayát és a
családját.
Ez az ígéret, gondolta Lucas, jó ajánlat volt Zie Zentől. Egy
erőteljes férfi, aki biztosan több kegyetlen döntést is meghozott
élete során, de közben nem vesztette el a lelkét. – Kérlek add át a
DarkRiver jókívánságait. Mindig az adósai leszünk. – Zie Zen
nélkül Ashaya nem szökött volna mg a mentál Tanács karmai
közül és Ashaya nélkül Dorian még mindig dühös lenne a világra,
leopárdja csapdába esve marcangolná a testét.
Azonban ez volt a legnyilvánvalóbb példa, hogy Zie Zen
mennyire pozitív módon befolyásolta a falkát. Lucas tudta, hogy
az idős mentálnak több mindene is volt, de mint Nikita ő is

- 329 -
megvédte azokat, akik az övéi voltak. Ebben az esetben a
DarkRivert, mióta Keenan és Ashaya az otthonának hívta.
– Átadom – ígérte Vasic, mielőtt elportált volna.
Mikor Lucas egyedül volt az asztala felé fordult és
komputerének képernyőjét maga felé fordította. Alig délután
egykor ért haza és nem bánt volna egy kis pihenést, de inkább az
irodába ment így az emberek láthatták őt a területén. Mikor ott
volt bölcsen használta az idejét és végzett a hátramaradt
feladataival, ami a DarkRiver üzleti vállalataiból eredtek.
Azonban nem mindennel, ahhoz még két, három óra kellett
volna.
Kiment asszisztense asztalához, azt mondta – Lelősz, ha most
elmegyek? – Holnap reggel befejezheti, de tudnia kellett, hogy
volt-e bármi sürgős, amivel foglalkoznia kellett.
Ria a szemeit forgatta. – Mintha meg tudnálak állítani.
Lucas vigyorogva érintette meg a nő orrát. – Mind tudjuk ki a
főnök az irodában. – Ria talán ember volt, de ő volt a falka egyik
legerősebb tagja, státusza a falka hierarchiájában rangidős
domináns anya volt.
Most morgása viharos volt. – Érintsd meg megint az orrom,
mintha kölyök lennék és eltöröm a kezed.
– Az iroda főnöke – ismételte meg, mielőtt visszament volna
az irodába és megragadta volna szintetikus bőr kabátját. Elkérte
Vaughn motorját és annak sebességétől párducát rázta a hideg.

- 330 -
Bebújt a kabátba, visszament Riához. – Hallottam Mialin
megfázott.
A nő arca ellágyult. –Csak egy kis szipogás. Emmett van ma
vele. – Szemöldökeit összevonta selymes barna szemei felett. –
Honnan tudod ezt? Csak ma reggel alakult ki nála.
– Talán te vagy az iroda főnöke – mondta és bezipzárazta
kabátját – de én vagyok a DarkRiver alfája. – Minden falkatárs az
ő felelőssége volt, főleg a legkisebbek. – Tamsyn látta már?
Ria biccentett, váratlanul megölelte, illata, kis, íves teste
ismerős volt párducának. – Jó alfa vagy Lucas.
Ezek a váratlan szavak erősen ütötték meg a SkyElmben
látottak után.
Karjait a nő köré fonta, közel tartotta. – Köszi Ri-ri.
Ria oldalba könyökölte a kedveskedő családi becenév miatt,
elengedte a férfit, hogy az iroda sarkába menjen. – Ne felejtsd el
a sisakot, vagy Sascha kicsinál.
Lucas elfogadta a ragyogó fekete dolgot. – Doriannál leszek,
majd otthon, ha szükséged lesz rám.
Könnyed hangulata addig tartott, míg kiment a városból, arca
bősszé vált a sisak alatt. Mert nemcsak lógni ment, hogy
megnézze Dorian gyógyulását. Az őrszem nem volt aktív
szolgálatban, de továbbra is Lucas legmegbízhatóbb embere volt.
És tegnap este új feladatot kapott: találja meg a hajót, aminek

- 331 -
Lucas és Sascha kölykét San Franciscóból Ausztráliába kellett
volna vinnie.

- 332 -
 27. fejezet

Zie Zen Ivy és Vasic otthonán kívül ült, bal kezében fogta a
botját és egy fiatal, barna hajú fiút hallgatott, aki a tüzesen sütő
napfényben játszott. Tavish egyre többet nevetett, ahogy a napok
teltek és ma üldözte a kis fehér kutyát a gyümölcsösben, nem állt
meg. A hang örömteli zene volt.
Sunny, bárcsak látnád ezt.
Az egyedüli nő, akit valaha szeretett, reményt, örömöt akart az
embereiknek. Helyette elhasználták, míg szíve már nem vert
többet, míg nem volt már ereje lélegezni. Az ő gyengéd, édes
Sunnyja. Egy psziché abban az időben, mikor a Mentálháló a
pszichék ellen fordult, mikor csak a hideg Elcsendesedést
akarták. Ez a választás megölte őt, és ezzel Zie Zen legjobb részét
is.
– Nagyapa. – Másik psziché hangja, édes, reményteli és
csodásan meleg, ami belesüppedt fájó csontjaiba. – Itt hideg van.
Tessék.
Csak mikor Ivy takarót tett a térdeire vette észre a férfi, hogy a
keze remegett a boton a ráömlő napfény ellenére, barázdás bőre a
kor jeleit hordozta. – Köszönöm lányom. – Megérintette Ivy

- 333 -
puha göndör tincsét, ahogy lehajolt elrendezni a takarót, ez a nő,
aki visszahozta az életbe a fiát.
Vasic talán nem volt az a szó szoros értelmében,
kapcsolatukból két generáció hiányzott, de Zie Zen szívének a fia
volt. És ő megtette, amit Zie Zen nem tudott, Vasic megmentette
psziché párját, hogy összetörjön az emberek végtelen szüksége
alatt. Ezek az emberek végre emlékeztek rá, hogy a P-k ajándékok
voltak, akiket meg kellett becsülni.
A nő érintése könnyített Zie Zen évszázados fájdalmán, hogy
tudta Sunny álma a megvalósulás felé tartott.
Ivy mosolygott, áttetsző réz szemei ragyogtak és szeretete Zie
Zen felé nyitott cirógatás volt érzékeinek. Pszichék, semmi
önvédelmük nem volt. Soha sem. Talán soha nem is lesz.
– Szeretnél egy meleg italt? – kérdezte, ahogy a nap
megcsókolta krém bőrét.
Sunny haja sárgás kukoricahéj színű volt, szemei kékek, de ő is
ilyen volt, mindig figyelt másokra. Ez egy psziché szüksége volt, a
természetes vezérfonala. – Nem – mondta. – A takaró elég.
– Ivy! – Tavish össze-vissza rohant körülöttük, bézs
kordnadrág volt rajta, ami a térdeinél fűfoltos volt. – Ivy! Ivy! –
A hétéves fiú Ivy lábához futott, vad szeretettel karolta át azokat.
Ivy nevetett, ami azt mutatta a gyereket szerették, szeretetét
elfogadták, megborzolta a haját. – Óvatosan gyorsaság.

- 334 -
 Tavish hátradöntötte fejét, felnézett. – Befejezted nagyapa
szülinapi vacsoráját?
– Igen. – Ivy tekintete találkozott a férfiéval. – Remélem ízleni
fog, amit választottam.
– Nincs olyan, amivel ne tennél kedvedre, lányom.
Ivy tekintete nedves volt, mielőtt elvonta volna a Nyíl gyerek
pár szava, aki most már a gyümölcsöst hívta otthonának és aki
Ivyt és Vasicot családjának látta. Mint szülők nem hagyják el,
mint biológiai szülei, mikor kiderült veszélyes telekinetikus
ajándéka. – Akarsz játszani? – Az óvatosság hírtelen betolakodó
volt mogyoróbarna szemeiben.
Ekkor Ivy lehajolt és csókot nyomott a homlokára. – Miért ne?
Az óvatosságot ragyogó mosoly törölte el, Tavish visszafutott a
kis fehér kutyához, Rabbithoz, aki őrködött. Félúton megállt, Zie
Zenhez ment, sebessége sokkal higgadtabb volt. – Nagyapa –
mondta tiszteletteljesen. – Szeretnél játszani?
Zie Zen felemelte kezét a fiú arcához, megérintette ártatlan
melegét és arra a gyerekre gondolt, akije Sunnyval lehetett volna
egy másik időben. – Élvezem, ha hallak játszani unokám.
Tavish hezitáló mozdulatot tett, mintha mérlegelt volna és
karjait Zie Zen nyaka köré tette. Zie Zen sajátjait a kisfiú köré
zárta, ez a kis, ragyogó szikrányi élet, aki Zie Zen szemei előtt
tanult meg nevetni.

- 335 -
 – Ott leszek nagyapa. – Tavish a gyümölcsös azon részére
mutatott, ami mögött a természetes környezet volt. – Hívj, ha
kellek. Rendben?
– Jó unokám vagy.
Tavish büszkén elpirult, és elfutott.
Ivy lassabb tempóban követte, miután felvette Zie Zen elejtett
botját és a széke mellé tette. Azonban hamar elkapta a játék, ami
során úgy tűnt a labdát a fák közé kellett lőni, míg Rabbit
ugrándozott a fekete-fehér tárgy után, ami átment a láthatatlan
határon.
Mikor Vasic rögtön Ivy mellé portált, a nő odafordult olyan
folyékony mozdulattal, hogy megcsókolja, mintha ők ketten
egyek lettek volna. Zie Zennek nem kellett pszichének lennie,
hogy érezze a nő heves szerelmét Vasic felé, vagy Vasic
szenvedélyes rajongását érte. Zie Zen szívének fia szerette a
pszichéjét, ahogy Zie Zen szerette Sunnyt.
Mikor a pár szétvált Ivy keze a férfi mellkasán volt, Tavish
odament, hogy meghúzza Vasic kezét és kérje csatlakozzon a
játékhoz. Vasic megérintette a fiú vállát, mielőtt szemei
találkoztak volna Zie Zenéivel. Nagyapa, jól vagy? Vasic hangja
olyan volt, mint a tiszta távoli, jéggel bevont tó, de semmi hideg
nem volt benne.
Többé már nem.

- 336 -
 Jól vagyok fiam. És jól is volt. A napfény meleg volt a
csontjain, amik sokkal idősebbnek érződtek, mint kora. Ez a
bánat, az emlékek súlya volt, az ígéreteké, amiket tett, hogy lássa
Sunny álmát.
A napfényben fürdő gyümölcsösben volt, míg fia egy gyerekkel
játszott, Vasic választotta, hogy az apja lesz és egy psziché
nevetett szabad örömmel, az az álom létrejött. A mentál faj többé
nem a fagyos Elcsendesedésben volt, a Mentálháló többé nem
fekete fehér tájkép volt, ami érzelmektől mentes volt.
A végtelen sötétség kora véget ért.
Tessék Sunny. Kész van.
***
Vasic érezte, hogy nagyapja elment. Az érzelmi köteléket nem
mutatta a Mentálháló, de a párosodási köteléket sem. De Vasic
tudta, hogy léteztek, érezte a lelkében. És tudta, mikor a
nagyapjához kapcsolódó kötelék örökre összetört.
Gyász terjedt szét benne, ahogy Zie Zenhez portált.
A nagyapja botja a földön hevert, de Zie Zen nem csúszott le.
Csak finoman székének dőlt. Szemei csukva voltak, ajkain tompa
mosoly volt. Olyan volt, mintha aludt volna, de mikor Vasic
ujjával kinyúlt, hogy elellenőrizze nagyapja pulzusát, tudta Zie
Zen elment.
Ivy keze záródott az övére, ahogy az oldalára esett, a szavak
levegő nélküliek voltak a futástól, ahogy Zie Zenhez futott és

- 337 -
szemei könnyesek voltak. – Annyira mélyen békés volt, mielőtt
elment. Éreztem… mint egy gyönyörű szívdalt.
Ivy tudta ezt, nemcsak azért, mert Vasic felesége egy P volt,
hanem mert Zie Zen hozzá kapcsolódott a Méhsejten át. Vasic
nagyapja mosolygott Ivyra a kapcsolat kérése miatt, majd azt
mondta – Teljes kört tettem az életemben, újra egy pszichéhez
kapcsolódom.
– Nagyapa? – Tavish panaszos hangja kizökkentette Vasicot a
sokkból és gyászból.
Lenyúlt, felemelte a gyereket, egyetlen karja is elég volt a
feladathoz. Tartania kellett a fiút és Tavishnak szüksége volt rá,
hogy tartsák. – Nagyapa itt hagyott minket Tavish – mondta,
nehéznek találta, hogy akkor beszéljen, a fájdalom amit a kis,
sérülékeny szív érzett sokkal fontosabb volt, mint saját gyásza. –
De kész volt elmenni.
Mióta Zie Zen beszélt neki Sunnyról Vasic tudta, hogy
nagyapja ideje meg volt számlálva a világban. Talán a mentál faj
nem hitt a túlvilágban, de Zie Zen hit benne, hogy Sunny várt rá.
Csak be kellett fejeznie a munkát, mielőtt hozzá mehetett volna, a
nőhöz, akit mindig szeretett.
– De nem mehet! – Ez dühös gyermeki kiáltás volt. – Mond
neki, hogy jöjjön vissza!
Vasic érezte Ivy szerelmét, határtalan gyengédségét, körülvette
őket.

- 338 -
 Ivy felnyúlt Tavish nedves arcához, a fejét rázta. –
Mindünknek nagyon fog hiányozni, de látod a mosolyát? Azt
jelenti boldog, hogy a következő kalandra mehet. – Ő is sírt, nem
rejtette el könnyeit.
Ivy. Vasic torka elszorult, nem tudott beszélni. Szükségem van
rád.
Pszichéje egy pillanattal később hozzábújt, karjait köré és
Tavish köré csavarta. Ez elég volt, hogy működjön, hogy
megtegye, amit meg kellett.
Nem sírhatott, még nem. Túl sokáig volt Nyíl.
Nem történt meg késő estig, a világ csöndes volt körülöttük és
párja a vállán tartotta meg a fejét, s Vasic Zen sírt a férfiért, aki
azzá tette őt, ami volt, a férfiért, aki egy életen át gyászolt és aki
elhagyta a világot ami jobb hely volt, mint azelőtt, hogy lázadó
lett.
***
Ashaya egyenesen Ivy Janetől hallott Zie Zen haláláról. – Azt
akarta volna, hogy tudd – mondta a psziché Ashayának, mielőtt
Zie Zen halálának napján a nap lenyugodott volna, szemei
vörösek és duzzadtak voltak a komm képernyőn.
– Köszönöm. – Ashaya gyásza nyers hullám volt benne. –
Szólsz ha a temetést elrendeztétek?
A férfi megmentette Ashaya fiát, magát Ashayát.
És ők csak ketten voltak a több száz, talán több ezerből.

- 339 -
 – Szólok. – De először, hogy Ivy kijelentkezett Ashayának
kezelnie kellett a benne lévő gyötrelmet. Az irodájában lecsúszott
a földre, karjait térdei köré csavarta. Zokogás rázta, mikor
könnyeket ejtett, amiket a Mentálhálón soha nem tehetett meg.
Nem lepte meg, mikor Dorian pár másodperc múlva belépett,
bár a férfi aludt, mikor otthagyta az ágyukat. A párja érezte a
bánatát, odafutott lába ellenére, ami műanyagban volt. – Zie Zen
meghalt – sikerült kimondania, mielőtt már beszélni sem tudott
volna.
Dorian letérdelt mellé, a mellkasára vonta, hogy sírjon.
– K-Keen… – A fia szíve össze fog törni, össze kell szednie
magát, így meg tud birkózni a fiú fájdalmával.
Dorian megcsókolta a halántékát. – Bezártam az ajtaját, ahogy
idejöttem. Nem ébred fel.
– Ne-nem tudok megállni – mondta valamikor később.
– Megállsz, ha készen állsz rá.
Így Ashaya sírt, az érzelmek néha szörnyűen voltak… de nem
adná el őket a hideg nyugalomért. Soha többé. Egy élet a
mentális vagy érzelmi láncok nélküli szabadságba volt Zie Zen
ajándéka neki és ő ezt mindig tisztelni fogja.
***
Magasan egy New Yorki felhőkarcolóban, a nő, aki egyszer
Ming LeBon ronda irányítása alatt volt elszorult torokkal tette le
a telefont. Ashayát széttépte Zie Zen halálhíre, de szánt rá időt,

- 340 -
hogy felhívja őt. – Azt gondoltam tudni szeretted volna – mondta
Katya barátja és korábbi dőnöke.
Katya nem tudta elhinni, hogy Zie Zen elment. Olyan volt,
mint egy ősi fa az erdőben. Mindig ott volt, rejteket ajánlott az
ágai között. Szinte lehetetlen volt megérteni, hogy a fa elhullott,
óriási lukat hagy maga mögött. Soha nem állt annyira közel a
férfihoz, mint Ashaya, de ennek ellenére mély benyomást tett az
életére, Zie Zen volt az, aki felépítette az alapot, amin minden
mentál lázadó állt, akár tudták akár nem.
Tudta, hogy férje amint lehet tudni szerette volna, megnézte
magánnaplóját és látta, hogy egy elfeledett orvossal van
megbeszélése.
Tudta, hogy ez a „megbeszélés” mit takart, így ahelyett, hogy a
gyengélkedőre vagy Dev irodájába ment, ujjlenyomatát használta
a lifthez, hogy a titkos alagsori részre menjen. Hárompajzsos
védelem volt a behatolás ellen, ez volt az a hely, ahol az
Elfeledettek a kísérleteket folytatták, hogy teszteljék az új
képességek határait, amik kezdtek megjelenni az embereik
között.
A lift ajtaja kinyílva újabb zárt ajtót fedett fel.
Ujjlenyomatát és hangját használva nyitotta ki, majd belépve
azt látta Dev és Glen voltak csak a tátongó szürke helyen, ami
mindig hideg volt a számára.

- 341 -
 Kezeivel megdörzsölte karjait, köszönt az orvosnak, de távol
maradt. Dev nem üdvözölte, nem is tudta volna. A férje olyan
székben ült, amihez kompex ellenőrző rendszer kapcsolódott.
Több vezeték kapcsolta össze őket, egyenesen előre bámult
valamire, ami egy logikai problémákat megoldó számítógépnek
tűnt.
Ahogy Katya nézte a számítógép viselkedése megváltozott.
Adatok kezdtek folyni a képernyőn. Katya nem tudta mi történt,
csak azt, hogy Dev állt mögötte. A masina részévé vált.
Gyomra összeszorult, a férfi szemeibe nézett. Azok még azok a
csodálatos, arany, borostyán és bronz pettyekkel tarkított barnák
voltak, amiket imádott… csakhogy jeges, embertelen és melegség
nélküliek voltak. – Dev – suttogta, képtelen volt visszatartani
zsigeri szükségét, hogy visszahúzza a masinák fémes
fagyosságából.
Bár a lehető leghalkabban mondta, a férfi azonnal válaszolt.
Pillái lezáródtak, azt mondta – Katya, mere jaan (feleségem). –
Hangja rozsdás volt, de ajkai mosolyra húzódtak, ahogy szemei
felmelegedtek, hogy az arany ragyogott kinyitott szemeiben.
Alig tudott várni, hogy Glen lekösse a férfit a vezetékekről. A
karjait köré fonta amint felállt, megremegett és Dev szorosabban
fogta. – Annyira hideg vagy.

- 342 -
 Dev a mellkasára húzta. – Nem érzem, de Glen azt mondja
jelentős hőmérsékletesést tapasztalt, mikor erős komputerekkel
lépek kapcsolatba.
– Nem kell aggódni – mondta a doktor vidám hangon. – Az
életjelei általánosak.
Katya hátrahúzódott, megfogta Dev kezét és forró levegőt fújt
rá, míg finoman dörzsölte a bőrét. – Mi van a mentális
állapottal? – Úgy érezte bőre feszes az arcán, hogy szíve csapdába
esett madár, ami a legnagyobb félelem és stressz alatt tért vissza.
– Mit tesz veled minden alkalommal, mikor eggyé válasz a
gépekkel?
– Katya. – Dev megérintette a nő arcát. – Te tartasz meg
embernek, nem számít mennyi gépet érintek meg.
A félelem még összeszorította Katya belsőjét. – Egyre erősebb
vagy. – Ezt a háztartási gépekkel gondolkodás nélkül meg tudta
tenni.
A férfi sötét haja a homlokába esett, homlokát a nőére
támasztotta. – És minden nappal egyre jobban szeretlek. Nem
vagyok veszélyben, hogy elvesztem magamat.
Dev bőre most már meleg volt, és bármit is tett aznap reggel,
mentális kötelékük soha nem pislákolt. Erre emlékeznie kellett,
hinnie kellett benne. Dev talán változik, valami új lesz, de még az
a férfi volt, aki szerette őt.

- 343 -
 Egyben az Elfeledettek vezetője volt, azoknak az embereknek
sokkal több kapcsolatuk volt Zie Zennel, mint a világ valaha is
feltételezné. – Rossz híreim vannak – mondta, toka elszorult. –
Elvesztettük Zie Zent.
Dev gyásza nyers, kemény dolog volt, és fájdalmasan, nyersen
emberi.
***
Aden nem akart a Trinityvel foglalkozni, sem Ming LeBonnal
most. A barátja mellett akart lenni, hogy megtegye azokat a
dolgokat, amiket Vasic nem tudott. De Zie Zen hitt a Trinityben,
legutolsó alkalmukkor beszélt erről Adennel.
Ez a nyers remény konstrukciója, ez a Trinity Egyezmény a
tietek. Egy vakmerő, merész, dacos dolog, ami kihívja a világot,
hogy jobb legyen és megköveteli az emberektől, hogy a lehető
legjobbak legyenek. Soha ne hagy a konstrukciót összeomlani
Aden, ameddig ez áll, addig kihívást generál. Előbb vagy utóbb
még a tudatosan süketek is meg fogják hallani.
Ez az ok miatt Aden kényszerítette magát, hogy Zie Zen halála
után egy órával érkezett megkeresésre nézzen, mikor Vasic és Ivy
senki másnak nem mondták el, mi történt, csak Adennek és
Zairának, valamint Ivy szüleinek. Legalább Ming LeBon
felemelkedhetett, hogy ne használja saját előnyére Zie Zen
halálát. Ez volt az egyetlen jó dolog, amit Aden a levélről
mondhatott, ami az összes, egyezményt aláírók közt szétment.

- 344 -
 Előterjesztés az Európai Szövetségtől.
A Trinity Egyezmény reményteli kilátást nyújt a jövőre, de a
rövid kezdet után bebizonyította alapjainak hiányát és hogy
bizonyos csoportok túldominálják a hátrányban lévőket. Ez az
oka, és mert Európának szüksége van olyanra, amit a Trinity
nem tud teljesen betölteni, így előterjesztem az Európai
Szövetséget.
Az ESZ tagság során nem akadály a Trinity Egyezmény
aláírása. A két szervezet egymás mellett létezhet, bár az ESZ-
nek sokkal jobb eszközei vannak akik a világ azon részén
szeretnének üzletet kötni.
– Ming LeBon
Aden tudta, hogy a Trinity magja válaszolni fog rá, de tudta,
elutasítja, hogy tiszteletlen legyen Zie Zennel, hogy aznap
politikai játszmákba kezd. Volt hite az ő „vakmerő, merész,
dacos” építményében és az emberekben, akik segítettek
gyümölcsözővé tenni.
Hívást intézett.
Lucas több mint hajlandó volt a helyzetet kezelni. – Bármi,
ami a Trinityvel vagy Minggel kapcsolatos, és hozzád érkezik azt
irányítsd hozzám. – A párduc megtartotta Aden tekintetét, Lucas
szemei komolyak voltak. – Hallottam. A világ tegnap egy pokoli
embert vesztett el.

- 345 -
 Aden ekkor jött rá, hogy Lucas tudott Zie Zen haláláról. A
gyerek, kinek születési bizonyítványán Zie Zen volt apaként
megjelölve, a DarkRiver tagja volt. – Igen, vesztett. Köszönöm,
hogy kezeled Ming ESZ előterjesztésével kapcsolatos dolgokat. –
Tudta, hogy az alfa még a gyermekének elrablási kísérlete mögött
állókra is vadászott.
– Nem szükséges.
Kijelentkezve Aden megfordulva azt látta Zaira várt rá.
Karjaiba csúszott, sajátjait Aden köré zárta. – Beszéltem
Ivyval. – Nem látta a szemeit, de tudta, hogy még sokkos volt a
veszteségtől, amit senki nem látott előre.
Zie Zen mindig ott volt, míg amikor úgy tűnt Elcsendesedett
volt, a leggyakorlatiasabb Nyilak tudat alatt hittek abban, hogy
természetes védelme volt az idő és kor ellen.
– Tudom mire van szükségük – folytatta Ziara, hangja rekedt
volt.
Aden biccentett, majd együtt elkezdték, amit meg tudtak
tenni, hogy segítsenek a terhek cipelésében.

- 346 -
 28. fejezet

Segítettek a barátok, akik minden lépésnél ott voltak, Vasic és

Ivy Zie Zen megemlékezését a gyümölcsösben tartották, egy kis
emelkedőn, amit elöntött a napfény, s amit a nagyapja szeretett.
Egyszer, mikor beszéltek róla, Zie Zen kérte, hogy hamvasszák el
és szórják szét a szélben, ahogy ő tette Sunnyval. De először, a
ceremónia azoknak volt, akik gyászolták őt.
Zie Zent a Nyilak és pszichék sorfala fogadta, és egy tehetséges
tudós.
Ashaya Aleine gyásza olyan mély volt, mint Vasicé, de arra a
férfira büszkén sétált, aki többet jelentett neki, mint Vasic
gondolta volna.
Újabb nő, aranybarna hajjal és fekete kesztyűben várt, míg az
elérték az emelkedőt. Vasic először más kontextusban találkozott
vele, nem értette meg milyen mélyen összefonódott Zie Zen
csendes és messze nyúló lázadó egységével, míg meg nem
mutatta az arany érmét, amivel a világon csak tíz ember
rendelkezett: azok, akikben Zie Zen leginkább megbízott.
Vasicnak is volt egy ilyen érme.

- 347 -
 Clara Alvarez vezette a Mennyországot, a törött J-mentálok
menedékét, ahol békében élhettek, és ahol Samuel Rain jelenleg
lakott. Heves ellenőrzéssel tartotta magát, de vonásai
megfeszültek és férje mellett maradt, aki tisztelt ügyész volt.
Az ügyész mellett egy másik, váratlan érmetulajdonos állt:
Anthony Kyriakus, korábbi mentál tanácsnok, az Uralkodó
Koalíció jelenlegi tagja, Vasic alkalmi szövetségese és a férfi, aki
számtalan alkalommal szembe helyezkedett Zie Zennel. Vasic
tudta, hogy ezalatt szövetségesek voltak, de addig nem tudta,
hogy milyen mélyen futott köztük a bizalom.
Nagyapa, úgy érzem soha nem tudom meg az összes titkodat.
Ashaya fia Keenan Tavish mellett állt. A fiú sírt, elég idős volt,
hogy megértse a férfi, akit nagyapának hívott soha nem ébred
már fel. Tavish fogta a fiatal fiú kezét és azt mondta neki, amit
Ivy mondott korábban, míg Ashaya és párja, Dorian a gyerekek
mögött álltak, a férfi kezei a vállaikon voltak.
Ivy ment a díszőrséggel, és ő volt Vasic ereje, a gyengéd erő,
ami aznap mindent összetartott.
És sokan voltak ott.
Zie Zen nemcsak egy férfi volt, aki egy Sunny nevű lányt és egy
Vasic nevű fiút szeretett, de egyben fajuk kiváló államférfija volt.
Vasic tudta nagyapja nem bánná, hogy nem csinnadrattával
búcsúznak el tőle, de megértette volna azt is, hogy voltak

- 348 -
olyanok, akiknek tudniuk kellett a nagyszerű férfi távozásáról.
Megkérte Adent, hogy egy egyszerű közlönyt küldjön ki a világba.
Az öt percen belül mindenkihez elért.
Ha megengedték volna aznap több ezer ember ment volna
oda, tízezrek, akiket Zie Zen megérintett, jobbá tett. Még
ellenségei is tisztelték, elküldték elismerésüket annak a férfinak
az elvesztése miatt, akihez hasonló nem volt korábban. A Háló
tisztelete gyanánt elcsendesedett… majd megtelt a Zie Zennel
kapcsolatos történetekkel, amik hatással voltak a világon lévőkre.
Vasic soha nem látott ilyet az életében. Ahogy az osztag többi
tagja sem.
A végén Ivy hozta meg a döntést, hogy a temetés és az
emlékezés Zie Zenhez legközelebb állókból fog állni, azokból,
akikkel Zie Zennek a legbizalmasabb kapcsolata olt. Akiket
meghívtak elmondhatták történeteiket és gondolataikat Zie
Zenről egy archívumba, amit két könyvtáros gondozott, akik
Vasic nagyapja miatt voltak életben.
Száz ember állt ma ott.
Bár Vasic szíve nehéz volt, hangja nyers, beszélt, mikor ott volt
az ideje. Zie Zen nem elégedett volna meg kevesebbel. – A
nagyapám Elcsendesedésben élt, míg egy szenvedélyesen hittel
teli férfi volt, aki nem a hideg érzelemmentességre teremtődött és
benne dolgozott, hogy megváltoztassa azt, ami el volt törve.

- 349 -
 Vasic nem tudott Zie Zen Sunnyáról beszélni, azokat az
emlékeket nagyapja egyedül vele osztotta meg. De elismerte,
amit Zie Zen egy évszázadig hordott, még ha szíve huszonhárom
éves korában Sunny halálakor szét is tört. Még ha attól a naptól
folyton hiányolta volna a nőt. – Soha nem adta fel és soha nem
hitt benne, hogy bármi lehetetlen lenne. A bátorsága végtelen
volt.
Egyszer, Vasic nem fogta volna fel nagyapjának perzselő
gyászának mélységét, vagy értette volna meg végtelen bátorságát.
Ivy előtt. Mielőtt tudta volna milyen, ha szíve és lelke mással
fonódott össze,
Kinyúlt elméjével, megtalálta a nőt, ahogy Ivy kezével
megszorította combját, megadta neki az erőt, hogy folytassa. –
De több volt, mint egy államférfi – mondta. – Zie Zen remek
ember volt. Tisztelettel viselem a nevét. Remélem büszkévé
teszlek nagyapa. – Túl rövid vot gyászbeszédnek, de a lelkéből
szólt.
A csend erős volt, százan hajtották le fejüket tiszteletből.
***
Vasic másnap szórta szét nagyapja hamvait, Ivy mellette volt.
– Viszlát nagyapa – suttogta. – Remélem megtalálod a te
Sunnyd.
Ahogy Zie Zen hamvait elvitte a szél, ahogy megtette azokkal,
akik szabadnak születtek, de ketrecbe zárta őket az

- 350 -
Elcsendesedés, csakhogy lássa azt lehullani. Most… most itt volt
az ideje azoknak, akik az Elcsendesedésben születtek, hogy
harcoljanak a szabadságukért.
Itt az ideje a botot átadni. Mondta Zie Zen aznap este, mikor
együtt voltak a gyümölcsösben. A réginek helyet kell adnia az új
számára.
A bölcsesség soha nem volt öreg.
Igen, de a fiatalok dédelgetik, amit építenek. Építs Vasic. Ez a
te időd fiam. Gyűjtsd össze a megbízható szövetségeseidet,
gyengéd, heves pszichédet és építsd fel a jövődet.
– Felépítjük – ígérte Vasic. – Ma, holnap és minden
elkövetkező napon.

- 351 -
 29. fejezet

A Konzorcium Építésze kibámult az ablakán, megadta Zie

Zennek a végső tiszteletet. Az évek során a férfi számtalan módon
tövisként szétbökte az Építész munkáját, de ő intelligens, briliáns
tövis volt.
Az Építész gondolt rá, ha a meghívást elfogadta volna, akkor
Zie Zen a Konzorcium legmagasabb köreibe került volna be. Az
Építész törekedett rá, hogy megtanuljon az árnyékokból így
irányítani, hogy Zie Zent nézte, akinek évtizedekkel több
tapasztalata volt, s olyan erő, amit igazán kevesen láttak meg.
Zie Zen a szabadságért küzdött, míg az Építész a hatalomért,
de csak a vakok nem értékelték a köztük lévő nagyságot.
– Viszlát öreg ellenfelem – mondta az Építész, ahogy éjszaka
lett az ablakon kívül. – Lássuk ki töltheti be a helyedet. – Mert az
Építésznek meg kell ölnie azt a személyt, ahogy meg kell ölnie
Anthony Kyriakust. A Mentálhálónak nem lehet több
szövetségesei és ellenfelei által tisztel államférfija. Nem, csak ha
széttörik és tudatlanul átadja a hatalmat a Konzorciumnak.
Alakváltó, mentál és ember azt hitte a Trinity megvédi őket a
Konzorcium machinációitól, de a Konzorcium kísérlete, hogy
viszályt szít a különböző csoportok közt és általános káoszt okoz,
- 352 -
csak az első tűz volt. A következő ülésük során az Építész azt
fogja javasolni, hogy a csoport a következő hat hónap során
erősen és célirányosan a következő fázisba mozduljon, mikor a
világot még jobban besározza a Trinity politikája.
Ez a fázis nem lesz véletlenszerű. Már klinikai precizitással
kitervelték, meg akarják tisztítani a világot azoktól, akik az alapot
biztosították, amin a világ állt. Anthony Kyriakus a karizmája
miatt volt a listán, hogy ezzel képes volt irányítani nemcsak a
mentálokat, hanem az embereket és alakváltókat is.
Az Építész szemében Anthony sokkal veszélyesebb volt a
Konzorcium céljaira, mint Kaleb Krychek, mert míg Kaleb
félelmet keltett az emberekben, ami ki tudott csavarodni, ha
finoman dolgoztak vele, Anthony Kyriakus sokkal pozitívabb
érzelmeket és válaszokat váltott ki.
Egyben az Uralkodó Koalíció megbízható tagja volt.
Az Építész második fázisának listáján Silver Merchant is
szerepelt. Senki sem beszélt sokat Silverről, mert nem kereste a
rivaldafényt, de csendes hatékonysággal irányította a
Vészhelyzeti Reagálású Hálózatot, vagy ahogy a média hívta
VészHálót, világszerte elnyerte a különböző csoportok bizalmát.
Kevésbé tudott tény volt, hogy Silver Mercant a Mercant család
sarja volt, Ena Mercant kihagyott egy generációt, mikor
pártfogoltat választott.

- 353 -
 Az Építész erre csak nem olyan régen jött rá, miután egy
Mercant mondott valamit az Építésznek, akiről azt hitte egy
bizonyos szinten szövetséges. És miért ne? Végül is Ena Mercant
maga értékes kapcsolatnak tartotta az Építészt és fenntartott egy
nyitott kommunikációs vonalat, ha az Építész szerencséje
hullámzik több évtizedes kapcsolatuk alatt.
Valaki azt mondaná ilyen bizalmat meg kellett volna becsülni.
Az Építész prioritásai mások voltak. Ha jól csinálja és a
Mercantok soha nem tudják meg, hogy a Konzorcium kizsigereli
a következő generációjukat. Akkor a Konzorcium hatalmat szerez
és elkezdi kinyújtani árnyék erejét, mindössze csak várnia kell.
Előbb vagy utóbb, fel fogják ajánlani a Mercantok hírszerző
hálózatát cserébe a hatalomért.
A hálózat megéri az árát. Amíg az Építész nem ad Ena
Merchantnak okot, hogy unokája halála politikai gyilkosság volt,
a halált hamar elfelejtik majd. Egy szörnyű autóbaleset talán.
Miközben a Merchantok egymáshoz való hűségét magasztalták,
az okos manipuláció volt, ami miatt a család legyőzhetetlen
egységnek tűnt, mikor erről volt szó, Ena Merchant mindig
gyakorlatias nő volt.
Az Építész nem látott semmi problémát az óvatosan
végrehajtandó tervben.
Silver halála elég hosszú időre összetöri a VészHálót, hogy a
Konzorcium által létrehozott vészhelyzetek miatti zűrzavar

- 354 -
felemelkedik és az ígért segítség elmarad. Az okozott töréseket
nehéz lesz helyrehozni, mikor a Konzorcium az egyik kaotikus
eseményt a másik után dobja a mixbe.
Az alakváltó oldalról Lucas Hunter volt a probléma. Az ő
mentál-alakváltó gyereke szimbolikus fenyegetés maradt, de a
leopárd alfa maga is az volt. Sajnálatos volt, hogy a gyerek
elrablási kísérlete nem sikerült, mert ha a Konzorcium irányította
volna Nadiya Huntert, akkor az Építész az apja irányítására
használhatta volna fel őt.
Mert a Konzorcium Trinityben lévő kémjei által adott
legutolsó jelentés szerint Hunter stabilan gyűjtötte tovább
nemcsak a legveszélyesebb ragadozó alakváltó csoportok
támogatását, hanem számos erős mentál család is hallgatott rá.
Bowen Knight és Devraj Santos is irritálták a Konzorcium
terveit, de mindkettőnél az ok ugyanaz volt. Az emberek mindig
könnyű prédák voltak, részben mert soha nem gyűltek össze
egyetlen logó alatt sem. Bowen Knight ezt sokkal gyorsabban
változtatta meg, mint az Építész előre látta volna. Szenvedélyes
hitével, hogy az emberek megérdemlik hogy a mentálok és
alakváltók mellett álljanak a világ színpadán, a Szövetség
úgynevezett biztonsági főnökének olyan mágneses hatása volt,
amit az Építésznek túl sokáig tartott megértenie.
Ami az Elfeledetteket illeti, Devraj Santos volt az élő erő, ami
összetartotta őket. Nélküle és földrajzi szétszórtságuk és eltérő

- 355 -
vérvonalaik miatt az Elfeledettek kis, erőtlen cellákra oszlanak
fel. Az Építész tudta, mert nem volt bolond. Volt egy Elfeledett a
Konzorcium belső köreiben, egy jéghideg vérű személy, aki
semmit sem törődött az Elfeledettekkel, mint emberekkel.
Aden Kai és a Nyilak mindig fenyegetés lesznek, de az Építész
úgy döntött itt most meghúzta a vonalat a veszteségek miatt.
Végül mikor a Konzorciumnak elég ereje lesz a színfalak mögött,
a Nyíl Osztag vagy belátásra tér, vagy egy egyszerű, kegyetlen
tettel kitörlik őket.
Addig Ivy Jane Zen megölése elég lesz. Aden Kai vezető-
helyettese a nőhöz kapcsolódott, a kapcsolatot szerelem és hűség
alkotta. Így a férfinak is fájni fog. A legjobb esetben a férfi
összetörik, támogatás nélkül hagyja ott Adent. Az Ivy Jane elleni
támadásnak másik hatása is volt: az Építész elfogadta, hogy a
pszichékre szükség van, de őket a helyükön kellett tartani. Ivy
Jane túl ismert és sokkal inkább hős volt, miután embereket
mentett meg a kitörések során.
Nemcsak ők hatan voltak az Építész listáján, de ők voltak a
tetején. A gyilkosságok tagoltak lesznek, balesetnek vagy
betegségnek álcázzák. Az Építész nem akart becsületet. Csak azt
akarta, hogy ezek a problémás személyek eltűnjenek a
játéktábláról. Ahogy Zie Zen is demonstrálta, egy erős elméjű
személy is meg tudja változtatni magát a világot.
Mikor az egész véget ér, az Építész egyedül akart állni.

- 356 -
Ehhez mindössze türelemre és precizitásra volt szükség.

- 357 -
 30. fejezet

Lucas Vasic vesztesége miatt elhalasztotta Naya nagyanyjának

meglátogatását, az időt kihasználta, hogy az őrszemei végre
találkozhassanak. Naya mélyen a DarkRiver terület játszóterén
volt, míg Sascha a sasfészekben dolgozott, komm konferenciája
volt, amit aznap későbbre ütemeztek be.
Szívének két része biztonságban volt, és a Patkányok
hírszerzése, valamint más forrásaik azt mondták minden
általános volt a régióban. Nem volt suttogás zsoldosokról, vagy
más ellenség behatolásáról. Így falkája biztonságban volt. A hajó
vadászata, ami elvitte volna Nayát tovább folytatódott, de állatias
ösztönei ellenére, hogy elpusztítson mindenkit, aki bántani
akarta a gyerekét, Lucas soha nem gondolta volna, hogy a
vadászat reggelig tartani fog. A kutatások futottak, az
információk betöltötték a helyet.
Nem vesztett semmit, hogy Doriant kihúzta feladatai alól,
hogy a találkozót megtarthassák.
Az alfa és őrszem kapcsolat kritikus volt a falka egészségére
nézve, és a bosszú vicsorgó szüksége vagy sem, Lucas nem
engedte meg, hogy az övé megsérüljenek a gondoskodás hiánya
miatt. Nyilvánvaló okokból úgy döntött a találkozó Mercy és
- 358 -
Riley kabinjában lesz. Mercy nem tudott volna felmászni az ő
sasfészkébe, bár pokolian tudta, hogy megpróbálta volna, ha
bolond lett volna máshol megtartani az ülést.
Riley a közelben volt, Indigoval edzett.
Leginkább mindenki azzal volt elfoglalva, hogy Mercy
elmondja a farkas-leopárd babák számát és nemét, így a
DarkRiver emberei nyernék meg a fogadást.
Természetesen Mercy nem alkudozott.
Egy komfortos székben ült, lábait feltette egy kis puffra, amit
Lucas vitt oda és teste Doriannak dőlt, kinek karja
szeretetteljesen a vállain pihent, és műanyag borítású lába
ugyanolyan puffon volt, a vörös hajú őrszem macska mosolyt lőtt
őrszem társaira és azt mondta – A kíváncsiság lett a macska
veszte, nem hallottátok még?
A többiek kreatív fenyegetéssel válaszoltak, amitől a nő
nevetett. Majd az egész csoport elcsendesedett, figyelmük
Lucason volt.
Ő pontosan tudta, mit akart megbeszélni velük. – Kurvára
elegem van abból, hogy próbálnak a falkámnak ártani.
Morgás töltötte meg a szobát, minden őrszem egyetértett vele.
– Zéró tolerancia – mondta Lucas, alfaként beszélt. – Ezután,
bárki, akit elkapunk hogy azt tervezi, vagy éppen ártani akar a
DarkRiver gyerekeinek vagy felnőtteinek ki fogjuk végezni. Talán
út közben pár besúgót elvesztünk, de kurva élet, azt akarom,

- 359 -
hogy ezek a seggfejek ezerszer is átgondolják a dolgokat, mielőtt
a területünkre lépnek. – Néhány ragadozó csak az erőszakból
értett.
– A zsoldosok, akiket elkaptunk, azok, akik megpróbálták
elrabolni Nayát – mondta Clay, Mercyvel és Dorannel szemben
egy fotelben ült. – Mit csinálunk velük?
– Ebben nem vagyok racionális – válaszolta nyers
őszinteséggel Lucas. – Apró cafatokra akarom tépni őket.
Clay kezeit a térdei közé tette, alkarjai a combjain voltak. –
Sascha kettőt összetört. Véglegesen – mondta csendesen. –
Tamsyn megerősítette ma reggel. Elmegyógyintézetbe küldhetjük
őket.
– Fenébe – mormogta Dorian. – Ne mond el Saschának.
Bűntudata lesz, mikor nincs rá oka.
Lucas érezte a vágyat, hogy kövesse az őrszem tanácsát, de
titkot tartani a párod előtt nem volt a programban. – Kezelni
fogja. – Megdöbbenti és fájni fog neki, de Lucas párja erős volt és
megértette mi volt a kockázat. A karmait használta, hogy
megvédje a gyermekét és senki, még Sascha sem látott ebben
semmi rosszat.
Figyelme visszatért Clayre, azt mondta – A többiek a zsoldos
csapatban?
Clay vállat vont. – Nekem oké a kivégzési parancs. – Hangja
hideg volt, olyan férfi felelőssége volt benne, aki egy Nayánál

- 360 -
kicsit idősebb lányért volt felelős. – Pénzért tették, tudatában
voltak a kockázatnak.
– Bassza meg, én is végre akarom hajtani – mondta Vaughn
csendben, Lucasszal szemben ült, Mercy és Dorian volt az egyik,
Nathan és Clay a másik oldalán. – De az elrablási kísérlet
nemzetközivé vált. Mindenki arra vár, mi fog történni.
A jaguár hátrasimította borostyán haját. – El kell döntenünk,
hogy milyen benyomást akarunk a világban kelteni. Van egy
finom vonal a félelem közt, ami biztonságban tartja a gyerekeket
és aközt, hogy a DarkRivert durva, de fair helyzetből gyilkossá
fordítja. Tudod, hogy a mentálok és emberek nehezen értik meg a
törvényeinket.
Luacs morgott legjobb barátjára, akinek igaza volt, tiszta
megértést mutatott a politika terén. – Megadjuk az
ellenségeinknek a győzelmet, hogy elidegenítjük a világ többi
részét.
Vaughn biccentett. – Ez nem igaz az utólagos
figyelmeztetésre. Ezen a ponton az emberek a zsoldosokat fogják
hibáztatni, hogy megásták a saját sírjukat. Előzetes
figyelmeztetés… nos, a zsoldosok tudták, hogy leopárd területre
jönnek. Azt mondom eléggé karmoljuk össze őket, hogy a
nyomainkat viseljék – karmai kipattantak – és utána adjuk át
őket a Rendőrségnek. Játszunk szépen a hatóságokkal, míg
tisztázzuk ez volt az utolsó szalmaszál.

- 361 -
 – Nekem tetszik. – Tette hozzá Mercy. – Egyben lenyugtatja
azokat, akik aggódnak, hogy nő az erőnk San Franciscóban.
Az igazság ezt mutatta, az emberek, akik látták, hogy Dorian
kocsijába egy teherautó hajtott inkább a DarkRivert hívták, nem
a Rendőrséget, látszott, hogy a DarkRiver tudná uralni San
Franciscót, ha így akarná. Lucas nem akart hűbérbirtokot, de azt
akarta, hogy tudják a város leopárd város volt, olyan hely, amit
csak a hülyék akarnak bántani.
Vaughn javaslata mindkettőt eléri.
– Megvagyunk – mondta. – Kiszabtam a büntetést.
Bármely őrszeme egy pillanat alatt megtette volna, de ezek az
emberek bántani akarták Lucas kölykét. – Mercy, hozz létre egy
konferenciát. Holnap reggel közleményt adunk ki.
Senki sem fog látni egy magából kikelt leopárdot. Nem, egy
öltönybe bújt ragadozót fognak látni. Okos és kegyetlen és olyan,
akit nem akarsz felhúzni, inkább azt akarod a barátod legyen.
Mert ő vigyázott az övéire.
Mercy leírta, kifejezése helyeslő volt, keze a hasán volt. A
világon nem volt olyan veszélyes személy, mint egy domináns
ragadozó alakváltó nő, akinek a kölykeit veszélyeztetted.
Lucas most már megnyugodott, másra akart térni, mikor
Nathan felhozta a Trinityt. – Luc, mi lesz a válasz Ming
megkeresésére?

- 362 -
 Lucas mosolygott és hátradőlt a fotelben, lábait Mercy puffjára
tette fel. – A kommunikációs szakértőnket kellene
megkérdezned. Segített leírni a Trinity hivatalos válaszának
tervezetét.
Mercy lehajtotta fejét és kezével sokkal ékesebben mozgott,
mintha drámaian meghajolt volna. – Míg megdicsérjük Ming
LeBon tanácsnok kezdeményezését – szavalta mély hangon – a
Trinity egyedülálló hármas faji struktúrájában és világot átszövő
hálózatában. Természetesen a Trinity európai aláírói, akik csak
helyi mentál csoportokkal akarnak üzletet kötni szabadon
csatlakozhatnak egy saját módon nagyon hasznosnak tűnő
entitáshoz.
Dorian ujjongott és tapsolt. – Ha jól értem ez a fordítás: Hé,
ha hátat akarok fordítani az ember és alakváltó kapcsolatoknak,
valamint minden Európán kívüli kapcsolatnak, csatlakozzatok
szabadon ehhez a lenyűgöző kis csoporthoz, amit a korábban
fontos Ming LeBon próbál összetákolni. Minket többieket nem
érdekelnek azok, akik nem támogatják teljesen a Trinityt.
– Pontosan. – Mercy kacsintott.
Nathan volt az egyetlen, aki nem mosolygott. – Sok erőd van
Lucas – mondta rangidős őrszeme csendes hangon, amiben erős
tisztaság volt. – Igen, Ming szörnyeteg, de csúszós lejtő lesz, ha a
Trinity belső magja elkezdi felvenni és kiválogatni, kik írhatják
alá az egyezményt és kik nem. Így a világ két részre fog oszlani.

- 363 -
 Lucas azt kívánta, hogy az őrszemnek ne legyen igaza, de míg
ahogy ünnepelte Ming lassú zuhanását, addig küzdött a helyzet
hosszú távú etikai dolgaival maga is. – Nem hiszem, hogy valaha
is megegyezünk Mingen. – A telepata túl sokat ölt meg, túl sokat
bántott, túl sok ellensége volt. Ha bejut a Trinitybe megmérgezi.
Nathan biccentett, fekete hajába pár ősz szál vegyült. – Tudom
és azt is, hogy a Trinity az építkezés fázisában van. De gondolni
kell az alapokra, amiket lefektetsz.
Lucas ezért örült baromira, hogy Nathan azt választotta, hogy
Lucasnak adja a hűségét, mikor alfa lett. Többet élt, többet látott,
volt benne egy mély érettség. Arra késztette Lucast gondolja át
tetteit. – Egy társ időszak előterjesztésén gondolkodom az olyan
helyzetekre, mint ami Mingé. – Nem az ex tanácsnok miatt,
hanem az az ok miatt, amire Nathan rámutatott.
– Ez lehetőséget ad a személyeknek, hogy hozzáférjenek az
üzleti kapcsolatokhoz – folytatta Lucas – de nem ad azonnali
tagságot, sem szavazati jogot. A társ időszak azon alapul, mikor
több aláíró aggódik az őszinte jelentkezés miatt. – Kifújta a
levegőt, erőltette, hogy folytassa, bár párduca morgott és
karmolta őt.
Ez alkalommal az ember oldal volt elsőbbségben. – Ha öt éven
át fenntartja a Trinity értékeit és nem okoz más aláírónak
büntetőjogi kárt, akkor teljes taggá válnak.

- 364 -
 Mercy volt, aki megtörte a csendet. – A többiek el fogják ezt
fogadni?
– Nem tudom. – Nehéz harc lesz, de Lucas meg fogja vívni.
Meg kell, vagy ahogy Nathan rámutatott, a Trinity kirekesztésre
és nem befogadásra fog épülni, megtagadja az okot, amiért
létrejött. – Arra gondolok Ming túl arrogáns, hogy újra kérje a
csatlakozást, s ez könnyebbé teszi. – A világon senki sem keltett
ilyen negatív reakciót.
– Bármilyen kárt helyrehozhatunk, ami eddig történt, hogy
tisztázzuk, hogy a jelenlegi aláíróknak is lehettek problémái egy
személlyel vagy csoporttal, de attól az a személy vagy csoport
megkaphatja a jogot, hogy bebizonyítsa hitelességét.
Dorian Lucasra bámult. – Mindig tudtam, hogy kemény vagy,
de erre a farkasokat, Nyilakat, Elfeledetteket és Isten tudja kiket
akarsz rávenni egyszerre. – Hírtelen vigyorgott. – Felejtsd el a
bronz golyókat. Ezek istenverte titánból vannak.
A nevetés megtörte a feszültséget, és mikor Clay felkelt kávéért
Lucas duplát kért.
– Hozol nekem egy pohár meleg tejet? – kérdezte Mercy,
ujjával a köhögő Dorianre mutatott. – Egy szót se. Úgy tűnik
kezd ízleni. – Megállt. – Furcsa.
Dorian olyan szeretetteljesen dörgölőzött hozzá, aki
gyerekkorától ismerte őt, azt mondta – Haver, kicsi embereket

- 365 -
növesztesz magadban. Annyira furcsa lehetsz, amennyire akarsz.
– Felállt, ahogy Mercy mosolygott. – Hozok neked tejet.
Csak az után, hogy mindenki kapott kávét tértek vissza a falka
üzleti dolgaihoz. Ami újra kapcsolódott a Trinityhez, de sokkal
kevésbé terhelt módon. Az egyezmény egyik legalapabb tézise az
volt, hogy minden tag kapcsolatba léphetett másokkal és volt egy
nyitott komm vonal faj, falka és családi vonalakon kívüli
embereknek.
Ennek sajnálatos hatása miatt a DarkRivert számtalan
„lenyűgöző” üzleti „lehetőséggel” találták meg a mentálok,
emberek és alakváltók is. Lucas Natet tette meg felelősnek, hogy
az áradatot kezelje, mert nemcsak neki volt a legnyugodtabb
temperamentuma, de megvolt a tapasztalata, hogy megtalálja az
igazi lehetőségeket a sárban.
– Kicsit lecsökkent mostanra – jelentette Nate, miután újra
leült, kávé volt a kezében és kék-vörös kockás ingjét a könyökéig
felhajtotta. Az ing tiszta volt, kivéve a galléron lévő lila nyomtól,
az egyik iker lekvárt kenhetett oda, mikor elköszönt tőle.
– Van kettő jó, amit megosztanék.
Az első egy kis emberi vállalkozásé volt és az otthonukból
üzemeltették. – Karcolás-biztos bevonat a fapadlók részére –
mondta Nathan, miután bemutatta az alapítókat. –
Megesküdtek, hogy működik az alakváltó karmok ellen is, így

- 366 -
küldtek nekem mintát, feltettem a felső szoba csodás módon
sértetlen részére, majd a fiúk futkározhattak rajta.
– Nekem nincs kölyköm – mondta vontatottan Vaughn – de
még én is meg tudom mondani, hogy ez nem a legjobb ötlet volt.
Nathan vigyorgott. – Nem, de az ikrek megértették, hogy ez
speciális eset volt. Bármi tombolás a házban és anyjuk haragjával
néznek szembe.
Vaughn a kávéjával tisztelgett Nate felé, felvette a szervezőt,
amit neki nyújtottak, majd Mercy mellé ült. – Nem számítottam
rá, hogy egy ember cég áll elő ezzel – folytatta, ahogy ő, Mercy és
Dorian megnézték a képeket.
– Én sem – mondta Nathan – de mint látjátok működik.
Magam is teszteltem, hogy lássam felnőtt karmok ellen is
hatásos. Egy karcolás sem volt. – Ivott a kávéból, mielőtt
folytatta volna. – Azt hiszem mélyebben el kellene velük
beszélnünk, hogy befektessünk a cégbe.
– Csináld. – Lucas bízott Nathan ítéletében és ha a DarkRiver
tovább gyarapszik, akkor az új partnerségekre is nyitottaknak
kell lenniük. Mert ha a mentálok annyira arrogánsak voltak, hogy
megbéklyózták magukat, Sascha miatt rájött, hogy az alakváltók
is így jártak, hajlamosak voltak befele nézni.
Majd Nate elmondta a második lehetséges befektetetési
lehetőséget, mielőtt Clay vette át a szót a biztonsági dolgokról.
Majd Dorian következett, informálta őket a hajó utáni

- 367 -
vadászatról, ami Naya börtöne lett volna. Ettől mindenki újra
ideges lett, mind arra gondoltak, mi történt majdnem.
– Nézzétek – mondta utána Mercy, saját dühe a bőrén égett –
tudom hogy sok minden jár a fejünkben, és sok minden akarja
elrontani a világot, de beszélnünk kell a közös partiról. –
Önmegnyugtató gesztusként megsimogatta hasát. – Ez fontos.
Lucas biccentett. Az alakváltó ereje a családjából származott,
és ez az ünneplés a családról szólt. Ha elveszíted a rálátást, akkor
azt is elveszted, ami alakváltóvá, leopárddá, DarkRiverré tett. – A
leopárd és farkas kölykök izgatottak. – A gondolat visszahozta a
mosolyt az arcukra.
– Riley kapott olyan titkos infót, hogy Ben, Jules és Rome már
egy tortaevő versenyt szervez. – Ahogy Mercy beszélt,
megvakarta bokáit, amiket megfeszített és ellazított.
– Várj. – Dorian a lábkörmeire nézett, amik forró pink
árnyalatban virítottak. – Ezt Riley csinálta? Úgy értem te nem
éred el a körmeidet.
A szobában minden macska bámult, izgatta őket a gondolat.
Mercy mélyen a torkában morgott. – És ha igen?
– Huh? – Dorian megvakarta az állát, majd szörfös srác szívet
törő mosolyát villantotta, ami annyi nőt elcsábított, mielőtt
őrülten beleszeretett tudós párjába. – Én is megtenném
Sahyáért, ha őrülten terhes lenne, mint te most.

- 368 -
 – Vigyázz kit hívsz őrültnek Szőke. – Mercy halálosan bámult
legjobb barátjára, míg a többiek vigyorogtak. – És igazából nem a
farkasom volt. Anu tegnap átjött a készletével. – Kinyújtotta
kezeit. – A metálkék színezetűt választottam itt. Látod?
Dorian megfogta az egyik kezét, az ujjait tanulmányozta. – Ez
a cucc megmarad, ha alakot választasz?
Lucas köhögött. – Vissza a gyűlésre. Ti ketten szépségtippeket
cserélhettek utána. – Elkapta a párnát, amit Mercy dobott a
fejéhez, a háta mögé tette, majd elkapta a sütit, amit Vaughn
dobott neki, a jaguár kiszagolta az elrejtett cuccot, miután
Bastien elment. – Parti. Mehet.
– Rendben. – Mercy elmondta a helyszín választást, plusz az
általános részleteket, hogy gondolta az eseményt. Majd felhozta a
meghívottak listáját. – SnowDancer és DarkRiver igen, de meg
akarjuk hívni a többi szövetségesünket, vagy csak azokat, akik
segítetek a falkának vagy azokat akik nem lineáris módon
kapcsolódnak hozzánk?
Ez a kérdés még jelentősebb volt a Trinity miatti
megbeszélésük után.
Vaughn szólalt meg először, hangjában csendes intenzitás volt.
– Mikor Faith otthagyta a Mentálhálót, azért tette, mert azt hitte
soha nem lesz igazi kapcsolata az apjával. – Majdnem arany
szemei találkoztak Lucaséval. – Kiderült Anthony nem seggfej és

- 369 -
szereti a gyerekeit. Azt hiszem sokat jelentene neki, ha
meghívhatná erre az apját.
Lucas tudta Sascha nem hívná meg Nikitát, még ha a
DarkRiver bízott abban, hogy az ex tanácsnok nem fordul ellenük
és szúrja hátba őket. A kapcsolatuk nagyon más volt, mint Faithé
és Anthonyé, de értette Vaughn álláspontját.
– Ott van még Kaleb Krychek – mondta. – A férfi bárhova
mehet, ahova akar, megtalál bárkit, így nincs biztonsági kockázat
vele. – Nem minden teleportáló tudott helyek mellett
emberekhez is portálni, de Kychek határozottan tudott. – Egyben
számtalan alkalommal segített és információt is adott. És a párja
Faith miatt családtag.
Vaughn biccentet. – Sahara szorosan kötődik a Psziché
Kollektívához, mert munkájával ellenőrzi a munkaszintjüket és
jelentést gyűjt tőlük a Méhsejt egészségéről, de Faith néha
aggódik, hogy elszigetelődik,
Lucas is érezte ezt az aggodalmat, mikor Faith kuzinja
visszament Krychekhez a DarkRiverben töltött kis pihenése után.
Azonban bár a halálos kardinális nem volt szociális, nem irigyelte
párjától a szociális vagy családi kapcsolatokat, amik gyarapodtak
nála, számtalan alkalommal a DarkRiver területére portálta őt,
hogy meglátogassa Faithet, Saschát és a többi barátját.

- 370 -
 – Nem látom problémáját, hogy meghívjuk Saharát és Kalebet
– mondta Dorian. – És Faith apja úgy tűnik egy a jók közül.
Shaya kedveli.
Clay egyetértően egyszerűen bólintott.
Nathan szólalt meg ezután. – Számomra rendben ha
meghívjuk őket, de akkor változtatnunk kell a helyszínen.
Jelenleg egy Falka köre sem kompromittálódott, de Mercy és
Riley otthona megteszi, és nemsokára megszületnek a farkas-
leopárd babák.
– Ez nagy mínusz. – Mercy aggódva harapott az alsó ajkába. –
Az egyedüli lehetőség a pszichék edző területe, de most már teljes
órákkal működik,
Lucas a homlokát ráncolta. – Ebben nem vagyok annyira
biztos. Adj egy pillanatot. – Elővette telefonját, üzent Saschának,
szinte azonnal megkapta a választ. – A jelenlegi órák két héten
belül véget érnek és a következők ez után két héttel indulnak
csak. A szünet alatt meg tudjuk tartani a partit.
– Tökéletes. – Mercy megpaskolta hasát. – És ha a kis skacok
még mindig bent lesznek, akkor az elhúzódó terhességet
ünnepeljük meg, nem pedig a szültésüket.
– És – monda Clay – nincs biztonsági probléma azoknál,
akiket meghívunk. Mind ismerik a helyszínt.
– Bárki más, akit a falkán kívül meg akarunk hívni? – kérdezte
Lucas.

- 371 -
 – Max és Sophia. – Clay letette üres bögréjét a közeli asztalra.
– Barátok, de egyben kiérdemelték a meghívást, miután
annyiszor csendben segítetek a falkának.
– Azt hiszem ez alkalommal hagyjuk ki a sasokat és a
BlackSeat – mondta Nathan. – Szövetségesek, de a kapcsolat
még mindkét esetben épül. Jobb ha ezután szemtől szembe
találkozunk velük.
Mercy biccentett. – Nem hiszem, hogy ezen a ponton
meghívást várnának.
Mindenki egyetértett.
Clay szólalt meg ezután. – Van még egy csoport, akik nem
várnák a meghívást, de azt hiszem többen kiérdemelték, a gond a
farkasok meggyőzése lesz.
A végén elég limitált listájuk volt a falkán kívüli csoportokról,
amit Lucas Hawkeal meg fog beszélni. Ez az egyesült parti együtt
zajlik, így egyik fél sem hoz egyoldalú döntést. – Ha a
SnowDancer egyetért – mondta – talán lesz pár Nyíl vendégünk
is, udvariasság Judd kapcsolatai felé.
Telefonja csengett, mielőtt a többiek válaszolhattak volna.
Riasztás a BlackSea kéréséről, mint szövetséges a DarkRiver kész
volt a következő negyvennyolc órában segítséget nyújtani, ha
kérik azt: Remélem szükségünk lesz rá, írta Miane. Mert ez azt
jelentené megtaláltuk Leilát és így letéphetjük a hidra újabb
fejét, ami a Konzorcium maga.

- 372 -
 31. fejezet

Ivy a következő napokban Vasiccal gyászolt Zie Zen halála

után, de mint a férfi, ő sem tudta kikapcsolni magát.
Mindkettőjüknek voltak felelősségeik, nemcsak Tavish és az
osztag, hanem mások is. Ivy esetében a pszichék egészégét
jelentette és természetesen a Mentálháló mentális szövetének
rejtett bomlása miatti feszült probléma, a bomlás, ami
meggyengítette a mentális struktúrát, ami milliónyi elmét
támogatott.
Vasic esetében, hogy helyettesítette Adent, ahogy
kötelezettségeit barátai és szövetségesei felé. Egy nappal azután,
hogy szétszórták Zie Zen hamvait, Vasic, Ivy, Tavish és Rabbit
épp visszatértek a kora reggeli sétából, mikor Miane Levéque
üzenetet hagyott a komm vonalon és a telefonon, amit Vasic
otthon hagyott.
– Vasic, tudom, hogy csak napokkal ezelőtt vesztetted ez a
nagyapádat – mondta, hangja komor volt – de van talán egy
igazi, élő nyomunk Leila felé. Azonnal mozdulnunk kell, ahogy
tudunk. Ha nem vagy rá képes, megértem. – Részvét volt a
hangjában, elítélés nem. – Kérlek tudasd egy órán belül, hogy
átírjuk a terveket.
- 373 -
 Ivy férjének joga lett volna nemet mondania, de nem tette.
Felvette Nyíl uniformisát és az egyszerű arany érmét a belső
zsebébe süllyesztette nagyapja emlékére. – Ha megmentjük ezt a
BlackSea alakváltót – mondta, hangja átható volt az emlékektől
és elhatározástól – akkor csapást mérünk a Konzorciumra. Zie
Zen értékelné ezt.
Mert, gondolta Ivy, Zie Zen minden terve és cselszövése egy
mindenen kiemelkedő célért volt: hogy visszaadja az embereinek
a szabadságukat. – Igen – suttogta. – Nem köszönné meg
nekünk, ha egy nőt ketrecben hagynánk, mikor talán ki tudjuk
szabadítani.
Kezével lesimította a férfi uniformisát, óvatosan felhajtotta és
feltűzte hiányzó karjánál lévő ujjat. Vasic átalakítathatta volna az
uniformist, de nem volt rá szükség, mert Samuel Rain tovább
folytatta a protézisek kutatását, ezért így hagyta.
A választás erősen beszélt a férfiról, akit szeretett. Bár
hozzászokott karjának elvesztéséhet, hogy a protézis szinte
zavarta őt, de megadta Samuelnek a lehetőséget. Egyszerű okból:
a másik férfi elméjének szüksége volt erre a kihívásra, hogy
tovább koncentráljon és mentálisan egészséges legyen.
– Tessék – mondta, ahogy befejezte a feladatot. – Óvatos
leszel?

- 374 -
 Vasic kezével megfogta az arcát, szemei ma viharos szürkék
voltak. A gyász visszhangjával volt tele. – Igen – ígérte. – Haza
kell jönnöm hozzád.
Ivy szíve fájt a férfi szavainak nyers erejétől, és a szerelemtől
ami az érintésből áradt. Elfordítva fejét csókot nyomott a
tenyerébe. – A nagyapád annyira büszke volt rád Vasic – mondta
neki utána, szemeik egymásra néztek. – Ne felejtsd el.
Vasic egy pillanatra közel vonta magához. – Vigyázol a
Mentálhálóra? Ez a furcsa bomlás, amit mutattál nekem talán
annyira rossz, mint az eredeti rothadás.
– Vigyázni fogok rá, ígérem. – Ivy nem szándékozott útjukat
ilyen korán megállítani. Igen, volt ott gyász, de szerelem, nevetés,
remény is. – Komm konferenciám lesz Saschával és több P-vel,
hogy ötleteljünk a megoldásokról és magyarázatokról. –
Kényszerítette magát, hogy hátrébb lépjen. – Szeretlek.
Te vagy a szívem Ivy.
Ivy közel tartotta szavait, miután a férfi elportált,
visszaszipogta könnyeit, mosolyt tett arcára és megkereste
Tavisht. Ő és Vasic megengedték neki, hogy aznap otthon
maradjon, ne pedig a Völgyben az iskolában legyen, de úgy
döntött, ezen honlap változtatni fognak. Mind minden Nyíl
gyerek, neki is bizonyos rutinra volt szüksége, és ha a barátaival
lesz, akkor remélhetőleg nem a nemrég elszenvedett családi
veszteség lesz az elméjében.

- 375 -
 – Tavish? Rabbit?
Karmok kaparászását hallotta, ahogy egy fehér töltény lőtt ki
Tavish szobájából és futott felé, farka járt. Ivy letérdelt és
megsimogatta a kutyát, aki vele volt, mikor megtalálta erejét, aki
igazából segített neki megtalálni az erejét, míg a kutya bátran
harcolt, hogy túléljen. A bunda simogatása lenyugtatta őt, ahogy
mindig.
– Ti ketten mit csináltatok? – kérdezte Tavisht, mikor a
hétéves az ajtóhoz ment.
– A sulis tananyagot, amit a tanár küldött – válaszolta,
bizonytalan mosoly volt az arcán. – Vasic elment?
– Igen, mind megyünk dolgozni. – Utolsót simított Rabbit
bundáján, odament megölelni Tavisht.
Rabbit mellette ment és testével Tavishnak dőlt.
– Holnap suliba kell mennem? – A kérdés csendes volt,
mögötte remegés húzódott.
Tavisht elhagyta a családja, mikor az osztaghoz jelölték ki, ami
után nem mert kapcsolatokat kiépíteni. Ők lettek a fiú családja és
óvatos, virradó remény volt benne.
Zie Zen halála erős csapás volt a reményre, de Vasic és Ivy
segített neki túljutni rajta, mindig ismételték neki, hogy a
biológiai családjával ellentétben Zie Zen nem választotta, hogy
hátrahagyja őt, csak egyszerűen itt volt az idő, hogy egy idős
ember létezése másik fokára menjen, bármi is volt az.

- 376 -
 Ivy letérdelt a fiú elé, megfogta a kezeit. – Mit mondott mindig
nagyapa?
– Az oktatás fontos, és az, akinek a legtöbb információja van
az, aki meg tudja változtatni a világ folyását – ismételte Tavish
majdnem szóról szóra.
Tisztán látszott, hogy nem érti még teljesen, de eleget
megértett belőle. – Nos – mondta Ivy – holnap iskola. –
Mosolygott. – A barátiad hiányolnak, tudod. A tanár mondta
nekem.
Mosoly suttogása melegítette fel Tavish szemeit. – Holnap
iskola – értett egyet, majd megcirógatta Rabbitot. – Tudsz ma
velem és Rabbittal játszani?
– Most nem. – Ivy megcsókolta az arcát, mielőtt felkelt volna.
– Komm konferenciám van, utána némi más munka. De anyám
szeretné, ha segítenél neki a kertben. Később is befejezheted a
házid.
Tavish arca felragyogott. Bement a szobájába, saját
kertészkedő ruhájába öltözött és sapka volt a fején.
Gyerekméretű kesztyűket és eszközöket vett fel a kinti fészerben,
mielőtt Ivy a szülei otthona felé sétált vele. Az anyja már a
zöldséges kertben volt.
Köszönöm, mondta az erős, karcsú nőnek, aki megszülte őt.

- 377 -
 Gwen Jane soha nem lesz az ölelgető és meleg anyai ösztönű
nő, de harcolt a gyerekéért, hogy éljen és boldog legyen. Ahogy
Ivy apja is. Mindkettejüket teljes szívéből szerette.
Nem gond, válaszolta az anyja. A gyereknek zöld keze van és
akarata, hogy tanuljon. És hasznos egy telekinetikus, mikor
ásóra van szükségem vagy a házban hagytam a kesztyűmet.
Ivy ajkai mosolyra húzódtak. Biztos volt benne, hogy anyjának
kezd kialakulnia a humora, de nem volt benne biztos. – Érezd jól
magad – mondta Tavishnak, aki már felhúzta kesztyűit és készen
állt ültetni.
Kérte anyját, hogy délig vigyázzon rá, mert a komm
konferencia nem olyan volt, amit egy gyereknek véletlenül
hallania kellett. Főleg nem egy olyan gyereknek, akinek elméje a
Mentálhálóra kötődött.
Azonnal elkezdte a konferenciát, amint hazaért.
Miután pár apróbb művelet részleteit tisztázták Ivy és csapata
rátért a találkozó igazi okára. A gyengeség, a törött vonalak, a
bomlás, ami azzal fenyegetett, hogy a Háló összeomlik. Több
csapat psziché is jelentett instabil területeket, amikért felelősek
voltak. Mikor összetették a részleteket, az nyugtalanító képet
alkotott.
– Rosszabb, mint gondoltuk – mondta Ivy rémülten. – Sahara,
Kaleb képes volt további adatot kiásni? – Az erős Tk ismerte
legjobban a Sötételmét és a lény vonzódott a rothadáshoz, ami a

- 378 -
bomláson túl volt. És bár ikre a Hálóelme szerette a pszichéket,
Kalebet hosszabb ideje ismerte, úgy tűnt képes volt vele úgy
beszélni, ahogy a P-k nem.
– Nem, sajnálom Ivy. – Sahara kék szemei komolyak voltak. –
Megkértem, hogy a megbeszélés előtt lépjen kapcsolatba velük,
de azt mondja ugyanazokat a képeket kapta, mint eddig, hogy a
testekből erőszakkal kitépték a szerveket, a naptárt, ami az
Elcsendesedés hajnalán állt meg.
Ivy karján a pihék felálltak, ahogy először, mikor Kaleb
megosztotta vele az információt. – Mi a pokol hiányzik?
Senkinek nem volt válasza, még Alice Eldridgenek sem, aki
áttörő és mély tanulmányt írt a pszichékről. – A törött emlékeim
ellenére – mondta a nő és megdörzsölte a halántékát – nem
vagyok benne biztos, hogy itt tudok segíteni. Nincs rá
bizonyítékom, de szerintem ez nem psziché probléma. Itt más
probléma van, olyan, amit régóta nem veszünk észre.
Az arcok lassan nyúzottá és aggódóvá váltak a vállaikon lévő
súly miatt, a csapat kezdett kijelentkezni, míg csak Sascha és
Sahara maradt. Ivy csalódott volt Sascha megbeszélésen való kis
részvétele miatt, a kardinális volt a rangidős P a világon. Ő volt a
leghosszabb ideje „ébren”, számtalan tesztet folytatott a
képességével, míg a többiek az Elcsendesedés sarában voltak.
Igen, Ivy és a többiek értek el bizonyos áttöréseket, de Sascha
éveken át intenzíven tanult és kísérletezett, ami miatt olyan mély

- 379 -
tudása volt, amit semmi sem verhetett meg. Főleg a P-k, akik a
Hálón a határaikig feszültek meg, hogy nemcsak fenntartsák a
Méhsejtet, de kezeljék is a lakosság szükségét, ahogy a hosszú,
Elcsendesedett álomból felébredve küszködtek.
Senkinek nem volt másra ideje, mint cselekedni,
Egy P megjelölésnek szentelt kutatócsoport vágyálom volt,
Ennek eredményeként Sascha nem hivatalosan de felvette a
kutatás fonalát, és Ivy reménykedett a hozzájárulásában.
Feltételezte a kardinális psziché tartózkodása azért volt, mert
kiugrott a Mentálhálóról, Saschának nem volt valós idejű adata,
Ivy meg akarta ismételni a Kollektíva szükségét Sascha tanácsai
miatt.
De a másik nő azelőtt beszélt volna, hogy Ivy meg tudott volna
szólalni, és azonnal kristálytiszta lett, hogy Saschát lekötötte a
megbeszélés. Egyszerűen összegyűjtött minden adatot és
összetette a részleteket. – Sophie – mondta a kardinális
homlokát ráncolva. – Ellenőrizted a Hálón az ő szekcióját?
Ivy biccentett. Nem ismerte Sophia Russot túl jól, de minden P
Sophia részén tudatában volt, hogy a Mentálháló Sophia elméje
körül azonnal más volt. Stabil. Mélyen békés.
Annyi P küszködött a határaival, hogy határozottan azon a
területen időztek, hogy levegőt kapjanak.
Amit keveseken kívül más nem tudott azonban, hogy volt egy
különbség, hogy Sophia Russo hogy kapcsolódott a Hálóhoz,

- 380 -
Nikita Duncan rangidős segédjének elméje milliónyi szállal
szövődött a Háló anyagába, nem pedig egy szállal biztosította a
biovisszacsatolást neki.
Vagyis Sophia Russo nem simán kapcsolódott a Hálóhoz,
hanem a Háló szövetének része volt. És az elméjében, egy I-
mentál elméjében, aki mindig elfogadta a sötétséget, ahogy a
fényt, a Hálóelme és a Sötételme egy volt. Nem volt szétválás,
sem törés, sem sérülés, csak örömteli egység, ami hűs tóként
áradt Sophia csatlakozási pontjánál.
– Sophia területe stabil és békés, mint mindig – mondta
Saschának, ez adott neki reményt.
– Teljesen stabil? – erőltette Sascha. – Nincs betegség miatti
zsugorodás a területén?
Ivy a homlokát ráncolta. – Leellenőriztem, miután Kaleb
megmutatta a bomlást, de nem kerestem célirányosan. – Félelem
áramlott az ereiben, azt mondta – Adj három percet. A
kiértékelésre több adatot szerzek.
Amit látott az lenyűgöző volt.
Kilépett a Hálóról, Saschára bámult. – Honnan tudtad? – Ez
inkább rekedt suttogás volt.
– Mit láttál? – kérdezte a kardinális.
– Sophia területe betegségtől mentes és növekszik Sascha.
Nem eléggé, hogy egy általános áthaladással észrevedd, de ha
újra megnézed, akkor nyilvánvaló. – Korábban kettő vagy három

- 381 -
psziché tudott a területen maradni egyszerre, most már négynek,
talán ötnek is helyet tudott adni.
Sascha kifújta a levegőt. – Nem tudtam – mondta. – Csak
reméltem, mert ameddig Sophia stabil marad, akkor van remény
a Háló megmentésére, mielőtt összeomlik. Csak ki kell találnunk
mi teszi őt egyedülállóvá.
Sahara a homlokát ráncolta, azt mondta – Nem lehet csak az,
hogy természete mindkét részét elfogadja, megengedi a
Hálóelmének és Sötételmének, hogy egy legyen, mert ha ez igaz
volna-
– akkor a Háló gyógyulna, még ha jeges lassúsággal is – fejezte
be Ivy, mert az Elcsendesedés lehullásával rengeteg érzelem
szabadult el a Hálón – Azért van ez, mert Sophia elméje a Hálóba
van szövődve?
Sascha visszatűrte fekete haját, azt mondta – Lehetséges.
Sophie sokkal mélyebben integrálódott a Mentálhálóba, mint
bármi más.
– Hogy tudnánk ezt lemásolni? – Sahara kérdése erős volt. –
Talán segít ha megtudjuk Sophia Russo elméje miért kapcsolódik
így.
Sascha gyengéden megrázta a fejét. – Sophie története az övé,
hogy elmondja, de megkérdeztem mit oszthatok meg, ha a
horgonyának eredete valaha is felmerül, és megengedte, hogy

- 382 -
elmondjam, ez ösztönös túlélési cselekedet volt. Nem hiszem,
hogy ez további lehetőséget adna nekünk.
Ivy feje dübörögni kezdett, mintha ismételten kalapáccsal
verték volna, lenézett a kis ugató kutyára, Rabbit az anyja
veteményeséből hozzá futott, hogy megnézze jól van-e. Mindig
ezt tette, boldogan rohangált az emberek közt, ha két eltérő
területen voltak. – Had adjak Rabbitnak egy kis vizet – mondta a
többi nőnek és megtöltötte a kutya tálját.
Ahogy a kutya lefetyelni kezdett, farka járt, Ivy arra gondolt,
hogy a szülei segítettek Észak-dakota szegletében felépíteni ezt a
közösséget, hogy ez élő organizmus volt. Minden személy
egyedülálló és elkülönült volt, de együtt alkottak egy összefüggő-
Szemei kitágultak.
Visszarohant a komm egységhez, Sahara szavába vágott. –
Meg tudod kérni Kalebet, hogy a Hálóelmét kérje, hogy más
egészséges részt keressen? Mint amilyen Sophia Russoé?
– Ez ragyogó Ivy. – Sascha szemei tiszta feketék voltak. –
Sophiával egyedül csak találgathatunk, de ha találunk egy
második elmét, ami segít a Háló gyógyulásában, akkor össze
tudjuk hasonlítani a hasonlóságokat és különbségeket.
– De a P-id nem szúrták volna már ki ezeket a szekciókat? –
Sahara ujját a halántékára nyomta, mintha elkapta volna Ivy
fejfájását. – Sophiáról először tőlük hallottam.

- 383 -
 – Az egész Kollektívát riadóztatni fogom, hogy figyeljenek –
mondta Ivy, leírta a fejében lévő szöveg tervezetét. – Ez talán elég
lesz, hogy meglegyenek a laza fontos emlékek, mert ha a terület
kicsi, egy P talán nem veszi észre, csak ha gondol rá, hogy mikor
átment rajta akkor jó érzés volt.
Ivy remélte, hogy ez volt a helyzet, mert a másik lehetőség
sivár volt: hogy Sophiáé volt az egyetlen egészséges terület.

- 384 -
 32. fejezet

Vasic megérkezett a koordinátákra, amiket Miane Levéque

adott meg neki, az egyik úszó városukon találta magát. A
BlackSea alfa terepszínű ruhába volt öltözve, arcán fekete csíkok
voltak és vállig érő haját szorosan összefogta. Őt férfi volt vele,
beleérve a nagy férfit, akit Vasic Malachai Rhysként azonosított.
– Vasic. – Miane szemei ellágyultak, ujjai finoman érintették
alkarját. – Köszönöm, hogy eljöttél.
Csendes biccentéssel fogadta el a nő szimpátiája miatti kis
gesztust. – Hova kell mennetek?
Miane kinyújtotta kezét. Azon egy kis lemez volt, amit
megnyomva egy régi kikötő részletes hologramja jelent meg. A
kopott jel a végén beazonosította Edward Kikötőjét.
Vasic a képre nézett, próbált portációs nyomot kapni, sikerült
neki. – Ez tökéletes. Honnan lett meg az eredeti kép?
Miane és Malachai egy pillantást váltott, mielőtt elmondta
volna neki az igazságot. – Egy falkatársat küldünk oda, aki kígyó
alakra tud váltani és édesvízi – mondta Miane. – Ő szokatlan,
mert kígyó alakban kisebb. Vállaltuk a kockázatot, hogy nincs
szenzor amit a vízi alakváltókra állítottak be.

- 385 -
 Vasic biccentett, rájött azért kérték a portálásra, mert a
nagyobb csapat nem menne át az óvatos kutatáson. – Menjünk.
– Ott nincs sötét. Az uniformisod-
Vasic megnyomott egy gombot, míg a nő beszélt. Az általában
a bal csuklóján volt, de most a bal vállára kellett tennie. Egy
érintés és az uniformis terepmintás mintázatra váltott.
– Kényelmes. – Malachai érdeklődő szemekkel nézte az
átalakulást. – Meg akarod osztani a technológiát?
Vasic vett a kenőcsből, amit Miane tartott felé, bekente az
arcát. – Beszélj Adennel. – Tudta, hogy eléggé valószínűtlen volt,
hogy barátja és az osztag vezetője beleegyezne. A Nyilaknak
kellettek bizonyos előnyök és technológiák, amik úttörőek voltak,
s olyan tudósok hoztak létre, akiket a haláltól mentettek meg és
akik most az osztagnak dolgoztak, nem kényszerből, hanem mert
az osztag megadta nekik az befektetést és a szabadságot, hogy
ötleteiket felfedezzék.
A kenőanyagot Miane egyik emberének dobta, aki civil
ruhában volt és aki befejezte a fülesek ellenőrzését, amit a
lopakodó csapat használ majd, azt mondta – Álljatok közel
hozzám. – Egyszerre hat erős BlackSea tagot is el tudott portálni,
de csak ha kevés volt a távolság a testük közt. – A kép bal oldalán
lévő fák közé portálom magunkat.
Három másodpercbe került, míg a többiek úgy álltak, ahogy
kérte és utána végrehajtotta a portálást. A csapat beolvadt a fák

- 386 -
közé és a hosszú fűbe, miután megérkeztek és Vasic is így tett.
Miane emberei jók voltak. Ha nem tudta volna, hogy ott vannak,
akkor nem vette volna észre őket azonnal.
Első szkennelés során nem látott mást, csak a kikötőt,
szétszórt fákkal. A térdig érő fű hajlongott a szélben. Nem volt
jele, hogy karcsú alakjukat egy pár láb lenyomta volna. Ez nem
vonta ki a teleportálókat, de adva, hogy mennyire kevés
teleportra képes Tk volt, a lehetőség kicsi volt. De azonban nem
elhanyagolható.
A második szkennelés során észrevett valamit a fű legnyíltabb
területén, közvetlen a kikötő előtt. Intett Mianenek, hogy várjon,
arra az oldalra portált. Az volt, amit gyanított, egy megfigyelő
egység. Közelebb nézve halott volt.
Visszavitte a BlackSeahez, megmutatta a víz okozta sérülést és
a beivódott koszt. – Nem úgy tűnik, hogy bárki bajlódott volna a
fenntartásával. – Mintha a területet elhagyták volna.
Miane állkapcsa megfeszült. – Tovább lopakodunk, csendben,
éberen.
– Egyetértek. – Hagyta, hogy a BlackSea vegye át az irányítást,
mert mindenkit látnia kellett, ha probléma esetén ki kellett
hoznia őket. Most hogy szét voltak szóródva azonnal cselekednie
kellett volna.

- 387 -
 Két másodperccel azután, hogy elkezdték az egész csapat
megfagyott a szél hangjára, de csak egy vízi madár szállt fel a
vízből az öreg fa kikötő mögött.
Egy órába telt, mire elérték a vizet és utána a nyílt terület
következett, ahol nem voltak fák, csak fűnek és dudvának tűnő
dolog, ami gyorsan nőtt ezen a területen, amit egyszer külső erők
tisztítottak meg.
Miane salakpályának hitte. Kiderült igaza volt, mikor pár
perccel később befordultak egy kis sarkon és négyzet alakú ember
alkotta építményt láttak meg.
Vasic nem kért fülest, amit a BlackSea használt és most rájött,
ez hiba volt. Ha lenne egye, akkor beszélt volna Mianeel, aki elől
volt, elmondta neki, hogy több értelme lenne, ha odaportálna.
Ahogy ez a gondolat átsuhant az elméjén a BlackSea alfa
megfordulva ránézett. Az épület felé mutatott.
Vasic odaportált, óvatos volt, hogy ne közvetlenül az épület
jobb oldalán kössön ki. Majd precíz fókusszal kúszott előre. Egy
karral kicsit nehezebb volt a feladat, még úgy is, hogy Tk volt, ez
olyan helyzet volt, ahol Samuel protézise talán hasznos lehet.
Már akkor tudta, hogy elkéstek, mikor meglátta a kissé nyitott
ajtót, észrevette a barna leveleket, amik a kis nyílásba ragadtak.
Mégsem vállalt kockázatot. Elővett egy hosszú eszközt a zsebéből,
ami egy kis fém volt, rajta kis tükörrel, arra használta, hogy
benézzen az épületbe.

- 388 -
 Csak elhanyagoltság jelét látta.
Vastag pókhálók keresztezték a teret és ez nem alakulhatott
volna így ki, ha valaki egy hete még itt járt volna. Azonban nem
tudott nem Nyíl lenni, hogy az üres szobát üres épületnek is
gondolja. Eltette a tükröt, megkerülte az épületet és visszament.
Volt egy kis luk az alján, amit úgy tűnt víz és hasadás okozott.
Ismét az eszközt használta, hogy benézzen.
Több pókhálót látott.
A struktúrának nem volt több szobája, ahogy meg tudta ítélni.
Felemelte kezét, Miane embereinek intett. Csendes
szellemekként mentek oda, de egyikük benézett és megerősítette,
hogy hetek, ha nem hónapok óta üres volt, elkéstek.
– Itt volt – mondta Miane, bement a piszkos sarokba és a zöld
karkötőre mutatott, amit úgy tűnt otthagytak. – Láttam, hogy a
legutolsó Gyűlésen rajta volt.
Vasic ránézett. – Miért nem veszed fel? – Ez ösztönös tett lett
volna a nőtől, aki tapintós, érzelmi fajba született.
– Mert remélem szerezhetünk ide egy pszichometrikust. – Az
embereire nézett. – Mindenki kifele. Hagyjuk annyira tisztán a
területet, amennyire lehetséges egy Ps-mentál számára, ha ide
tudjuk a férfit hozni. – Miane Vasichoz fordult. – Vissza tudsz
portálni Lantiába? Pár hívást kell intéznem. A többiek itt
maradnak és ideküldhetünk egy vízi transzportot, most hogy már
tudjuk a hely elhagyatott.

- 389 -
 Vasic elvitte a nőt az úszó városba, azt mondta – Ha szükséged
van valakire, aki a pszichometrikust odaviszi, akkor elviszem őt.
– Kezdünk túl sokkal tartozni a Nyilaknak – mondta hő nélkül
Miane. – Köszönöm. Most lássuk a férfi hajlandó-e jönni.
***
Vasic meg volt lepve és mégsem, mikor kiderült a Ps-metnál
Tanique Gray volt. Anthony Kyriakus gyermekei soha nem voltak
átlagosak és adott volt apjuk, lázadó hajlamaik majdnem elvárt
volt. Mivel látott már pszichometrikust dolgozni Taniqueot
szemmel tartotta, mikor a fiatal férfit és Mianet Leila Savea fogva
tartási helyére portálta, kész volt orvosi egységhez vinni őt, ha
szükség volt rá.
Nem hitte, hogy Miane és a többiek rájöttek, mi volt egy Ps-
mentál képességének ára. Talán mert a pszichometrikusok ritkák
voltak és általában múzeumoknak dolgoztak. Ez nem
csökkentette a veszélyt, csak nem voltak nyilvános szem előtt. A
legutolsó vészhelyzet, amiről Vasic hallott abban egy Ps-mentált
kértek meg, hogy hitelesítsen egy régi kardot.
Jelentős mennyiségű fájdalmat érzett, mikor megfogta a
fegyvert, mert a legtöbb pszichometrikus nem érintett meg olyan
történelmi fegyvert, amihez erőszak kötődött. Amint ez
megtörtént, a kompenzáció nem volt elég. A Ps-mentálnak
sikerült felsikítania, mert a fegyvert nemrégi mészárlásra

- 390 -
használták, mielőtt abbahagyta volna a beszédet és rángatózva
bámult volna.
Még mindig magas kiszolgáltatottsági egységnél, egy privát
orvosi létesítményben volt. A lehetőség, hogy felébred kicsi volt,
de életben tartották, mert volt esély, és a Ps-mentál elég értékes
volt, hogy senki nem akarta elherdálni a lehetőséget, ha létezett.
Ma látta ahogy Tanique megfagyott, ahogy a fő szoba
padlójára lépett, jóval azelőtt, hogy elérte volna Leila Savea
celláját. A fiatalabb férfi izmai megfeszültek, kezei ökölbe
szorultak, ahogy légzése szaggatottá vált.
Vasic nem hezitált. Kiportálta a férfit az épületből a fák közé.
Miane megpördülve Vasicra nézett. – Mi a pokolért? Volt
valamije.
– Majdnem rohamot kapott. – Megfordult, kiment oda, ahova
Taniquet portálta.
Faith NightStar öccse a térdeire hajolt, mellkasa nehezen
emelkedett, ahogy a levegőt nagy kortyokban szívta be.
– Mi a baj vele? – kérdezte Miane, de nem várt válaszra, elvett
egy palack vizet a közelben álló BlackSea katonától és odament,
hogy Tanique lábához tegye.
Vasic jobban kedvelte a nőt a tettéért, hogy éber volt, nemcsak
a falkatársa élete volt fontos. Várt, míg visszatért mellé, azt
mondta – A pszichometrikusok visszhangokat vesznek fel. Minél

- 391 -
régebbi a tárgy, annál tompább a visszhang. Minél újabb a tárgy,
annál durvább és hangosabb.
A BlackSea alfa a homlokát ráncolta, azt mondta – Nem ért
semmihez odabent.
– Mit gondolsz miért vette le belépés előtt a cipőjét? – Az
épület maga volt a tárgy és Tanique csupasz lába volt a kritikus
pont.
A megértés megfagyasztotta Miane alakját. – Leilát ott
kínozták meg – mondta, hangja hideg, nyers volt. – És a kölyök
átélte?
Az a „kölyök” egy erősen tehetséges pszichometrikus volt, aki
több százezer dollárjába került a cégeknek, akik alkalmazták. De
igen, „fiatalnak” érezték. Eléggé, hogy Vasic érezte az a sürgetést,
hogy megvédje, mint a fiatal, bizonytalan Nyilakat. – Hamarosan
megtudjuk. – Mert Tanique felvette a vizet és ivott.
– Érez valamit az üvegből? – Miane a homlokát ráncolta. –
Fenébe, nem akartam bántani őt.
Vasic a fejét rázta. – El tudja zárni magát az érzékeny mentális
visszhangok elől, úgy mint az erős telepaták elzárják magukat a
világ zajától. – Tanique szándékosan engedte le pajzsait, hogy
érezze a maga körüli tárgyakat.
– Örülök neki. – Miane összefonta karjait. – Pokoli lehet
átmenni egy életen, hogy nem tudja egy tárgy vagy hely talán egy
rémálomba sodorja őt.

- 392 -
 A pszichometrikus félig itta meg a vizet, becsukta, majd
szembe állt velük, inkább Vasic oldalán, nem Mianeén. –
Köszönöm – mondta Vasicnak, pupillái nagyon kitágultak-. –
Soha nem voltam még ilyen erőszakos esemény közelében.
Néhányakat talán meglephetett, mert Tanique Anthony fia
volt, akit kegyetlenként ismertek. De Anthony nem zsákmányolta
ki a családját. Meg kellett értenie, hogy Tanique képessége mit
követelt tőle, biztosította, hogy fiát soha ne kérjék fel olyan
feladatra, ami végérvényesen tönkreteheti őt.
Vasic oldalra biccentette fejét. – Felvettél bármi hasznosat,
ami talán segít megtalálni a BlackSea alakváltót? – Határozottan
úgy tette fel a kérdést, hogy Tanique ne érezze, hogy erőltetik
Leila Saeva kínzásának részletezését.
Az senkinek nem segítene, és míg Miane Levéque talán
jelenleg nyugodt volt, Vasic tudta, hogy a bőre alatt ott volt az
alakváltó, állatias ösztöneivel. Nem volt ok tovább dühíteni őt.
– Semmit – mondta Tanique, miután Vasic felé lőtt egy hálás
pillantást. – Azt hiszem az ajtóra kellene koncentrálnom. Mivel
ez volt az egyedüli út, amin elmehettek, nagyobb az esély, hogy az
elutazást felveszem.
– Várj. – Miane meg akarta érinteni Tanique alkarját, félúton
leejtette kezeit. – Érzel valamit az emberektől is? – kérdezte, bár
Vasic nem gondolta, hogy ez volt az eredeti kérdés.

- 393 -
 Tanique a fejét rázta. – Csak élettelen tárgyaktól, bár azok
mérete nincs hatással a képességemre. Néha a fáktól is veszek fel
visszhangokat, de ez annyira van közel, amennyire élő embereket
tudok olvasni.
– Jó tudni. – Miane visszatért velük az ajtóba. – Felvettél
bármit az emberekről, akik Leilát fogva tartották? Mentálok?
Taniquenak több pillanatába került válaszolni. – Meg kell
értened – mondta végül. – Amit látok, az egy értelmezés. Néha
kaleidoszkópként rohan meg… mintha egy szélcsatornában
állnék, ahol képekkel gyors sebességgel bombáznak, és azok a
képek összetörtek.
A fiatal férfi kihagyott egy kritikus szót: érzelmek.
Ez volt a legnagyobb pszichometrikus titok, amit sikerült az
Elcsendesedés alatt megtartani, hogy mikor tárgyakat olvastak,
ahhoz kapcsolódó érzelmeket is éreztek. Ez volt az oka, hogy
sokan csak festményekkel és művészeti alkotásokkal
foglalkoztak. Olyan dolgokkal, amikhez valószínűleg nem
kapcsolódott erőszakos, intim történelem. A fegyverek voltak
leginkább a napirenden kívül a Ps-mentálok számára, sokkal
régebb óta, mint az Elcsendesedés bevezetése volt.
– Azt mondod, nem tudsz semmit biztosra? – kérdezte Miane,
és bár harcolt az érzelmek tumultusával, hangja állandó volt. –
Az Edward Kikötője nyom nélkül eddig sem jutottunk volna el.

- 394 -
 – Ez más az embereknél – mondta Tanique. – Főleg, mikor
fajról van szó. Hacsak egy alakváltó nem alakul át abban a
pillanatban, amit elkapok, vagy egy mentál használja az erejét
nyilvánvaló módon, akkor csak benyomásokat adhatok.
Ismét kihagyta az érzelmi részt. Egy maradványa, hogy
képességének egy részét el kellett rejtenie az Elcsendesedés alatt?
– Megértettem – mondta Miane. – Mit vettél del?
– Két ember. Egy férfi és egy nő. Nem igazán látom az arcukat.
– Leila vérzett, nemrég verték meg, arcát megvágták.
Elmondjam az alfának?
Ezt telepatikusan mondta Vasicnak. Ne, válaszolt. Csak a
praktikus tényekre koncentrálj.
Hangosan Tanique azt mondta – A benyomásom szerint a
fegyverek a férfinél voltak, a nőn nem volt annyi. Csak ennyi volt.
Nincs annyi, hogy azonosítani lehessen őket.
Miane szája megfeszült, de nem erőltette tovább, ahogy
Tanique az ajtóhoz ment. Hangját halkan tartotta, ahogy
Vasichoz beszélt. – Sokkal zöldfülűbb, mint hittem. Hozd ki, ha
azt gondolod bajban van, segített eddig eljutnunk, és nem akarok
azzal fizetni, hogy elcseszem a fejét.
Vasic nem vette le szemét Taniqueról. – Még akkor is, ha ez a
falkatársad életébe kerül?

- 395 -
 Miane hangja bősz volt, ahogy azt mondta – Ő is valaki fia. – A
kijelentést egy sokkal gyakorlatiasabb követte. – És nem tud
nekünk segíteni, ha halott, vagy ha az agya görcsösen megsérül.
Előttük Tanique kezeit végigfuttatta az ajtóbejáraton.
Elégedett volt azzal, amit érzett, egyet belépett, majd még egyet.
Egy percet maradt ott, mielőtt kiment volna hozzájuk. – Víz –
mondta. – Túlcsorduló benyomás a vízről. Sós víz – határozta
meg. – A sós víz irányába tartottak.
Vasic szinte érezte Miane frusztrációját. Az óceánokban sós víz
volt.
Majd Tanique azt mondta – Tárolt. A sós vizet tárolták. – A
homlokát ráncolta. – Öreg beton és sós víz.
Ez azonnal leszűkítette a keresést, de még így is nagy lehetett a
találat. Valahol kint, volt egy medence sós vízzel vagy tartály,
amiben Leilát elvihették, így úszhatott és visszanyerhette izmait,
vagy hogy kiképezzék valamire.
– Valami más? – kérdezte Miane. – A legkisebb morzsa is
segíthet leszűkíteni a keresést.
Tanique megdörzsölte a homlokát. – Ennek nincs értelme, de
elkaptam egy macskaféle képét. – Ösztönösen felemelte kezeit a
feje fölé és fülek formáját mutatta, mielőtt rájött mit csinált és
leejtette őket. – A fülei felállnak és fekete cucc van a tetejükön.
– Lehet egy alakváltó?

- 396 -
 Vasic elővette tenyér nagyságú szervezőjét és a macskák képe
közt keresett, ahogy Miane feltette a kérdést.
– Nm tudom – mondta Tanique. – Nagyon tompa benyomás
volt, lehet, hogy a macska átment ott, ahol a falkatársatokat
tartották korábban.
Vasic a képernyőt a férfi felé fordította. – A macska így nézett
ki?
– Igen. Milyen macska ez?
– Egy kanadai hiúz.
Miane kifújta a levegőt. – Több hiúz falka él Kanadában, de
mindegy, legalább van hol elkezdenünk. – Kezét kinyújtotta
Tanique felé. – Köszönöm. Tartozunk egyel.
Vasic elgondolkodott rajta, hogy az alfa rájött-e, hogy
szívességet ajánlott a NightStarnak.
Ahogy nézte, Miane az épülethez ment, tenyerét rányomta és
azt mondta – Megtalálunk Leila. Ne add fel. A falka jön.

- 397 -
 4. rész
33. fejezet

A Leila Saeva sikertelen megmentési kísérlete utáni nap

közepén és azután, hogy Dorian levadászta a hajót, ami elvitte
volna Nayát, Lucas jóváhagyta a tervet, amit az őrszem tett össze,
hogy elfogják a hajó személyzetét, mikor Devraj Santos érkezett
meg a DarkRiver területére feleségével, Katyával és a Cruz nevű
fiúval.
Az Elfeledettek vezetője az idő múlásával egyre erősebb
szövetséges lett, a kapcsolat a DarkRiver és SnowDancer
valamint az Elfeledettek közt erősödött, ez miatt kérte a férfi,
hogy a falkák menedéket nyújtsanak a tehetséges Elfeledett
gyerekeknek és családoknak. Erre a menedékre azért volt
szükség, mert a világon egyre több gyilkos személy akarta a
gyerekek új képességeit irányítani.
Lucas tudta Dev jön, és most ők ketten egy kis nyitott, erdei
területen álltak, ahol Naya, Keenan és Noor játszott Cruzzal. Az
idősebb fiú jó természetű volt a fiatalabb gyermeki elragadtatás
során, semmi sem árulta el, hogy kardinális szintű telepata volt,
szemei majdnem feketék voltak, amiben arany pettyek ragyogtak,
nem pedig estiek. Mert Cruz egy Elfeledett volt, nem mentál.
- 398 -
 Ahogy Lucas nézte Cruz mondott valamit Saschának, mielőtt
mosolyogott volna és visszament volna játszani. Lucas párja
Katya és Ashaya mellett állt, a három nő csendben beszélgetett.
Dev felesége és Ashaya egyszer abban a laborban dolgoztak, amit
Ming LeBon irányított. Mindketten segítettek a gyerekeknek,
még ha megszöktetni nem is tudták őket, és mindketten
megfizettek ezért. Míg Lucas nem ismerte Katyát annyira, mint
Ashayát, a nő puha pont volt nála.
Katya számára puha pont volt Noor és Keenan, a kapcsolat
köztük kétségbeesés során alakult ki, ami azóta izzó örömmé vált.
Azonban az ő és Dev beszélgetésének semmi köze nem volt a
gyerekekhez, az Elfeledettekhez, akik rejtve voltak a
DarkRiverben és SnowDancerben, vagy Cruzhoz. Egy olyan
tinédzserről volt szó, akit Lucas a sajátjának követelt.
– Megerősítem a pletykát, amit a Patkányok vettek fel először
– mondta Dev neki, aranybarna bőre az arcán kemény vonalakra
húzódott. – Vérdíj van Jonon. Öt millió, ha élve kapják el.
Lucas karmai a bőrét bökték. Míg a Patkányok egy hónapja
jelentették a pletykát, azonnal kapcsolatba lépett Devvel.
Egyfelől, mert Elfeledett volt és olyan titkos hálózatuk volt, ami
talán észreveszi a veszélyt az embereire, és mert ha valaki Jon
után ment, lehetséges, hogy az a személy megpróbálja elkapni
egyik másik Elfeledett gyereket.
Ilyen elrablási kísérletek már több mint egyszer előfordultak.

- 399 -
 – Az üzenetünk nem üres fenyegetés volt – mondta,
hangjában benne volt a párduc nyers dühe. – Bárki próbálja
bántani, vagy elvinni az egyik DarkRiver fiatalt, karmok és fogak
által halnak meg.
– A legjobbat még nem hallottad. – Dev hangjában elismerés
és szórakozás volt.
Lucas válaszolni akart, de megzavarta, hogy Cruz odafutott
hozzájuk.
– Elfelejtettem az italomat – mondta a fiú, arca forró volt az
erőfeszítéstől.
Dev felvett egyet a piknik terítőről, amit Sascha hozott, amire
kitette a nasit és üdítőt a gyerekeknek. – Tessék – mondta,
öklözött a tizenegy évessel. – Ne hagyd, hogy azok hárman –
biccentett a bősz és kicsi párducra, aki azt tettette beleharap
Keenanbe, míg Noor próbált a fiúra lecsapni – túl sok bajt
okozzanak neked.
Cruz a szemét forgatta, miután ivott. – Ők babák. – Elnyomta
sóhaját. – Jobb ha játszom velük, mielőtt unatkozni fognak.
Lucas ajkai mosolyra húzódtak, míg Cruz visszafutott a
játékhoz, amit három DarkRiver és egy Elfeledett kölyök játszott.
– A gyerek sokkal jobban van – mondta Devnek. – Sascha azt
mondja a pajzsa lenyűgöző. – Lucas párja volt az, aki segített
neki létrehozni azokat a pajzsokat, Dev kérte a segítséget, miután

- 400 -
felfedezte, hogy Crusnak nem voltak saját pajzsai, elméje
meztelen volt a világ számára.
– Ő adta meg neki az alapokat. – Dev kezét fekete nadrágja
zsebeibe csúsztatta. – És bassza meg, nagyon jó. Minél többet
tanulmányozzuk Cruz pajzsát, annál jobban rájövünk hogy
építette és ez lenyűgöző.
Lucas párduca kihúzta magát a büszkeség miatt. – Igen –
értett egyet. – De azt kell mondanom elégedett azzal, ahogy a fiú
saját maga halad. – Ez az ellenőrzés a része volt annak, amiért
Dev és Katya idejött.
– Erős kölyök. – Ez alkalommal Devé volt a büszkeség. – Az
ellenállás még csak le sem írja. – A másik férfi hosszú ideig
csendben volt, mielőtt hozzátette volna – Még mindig gyászolja
az anyját és apját, de már nem él olyan szörnyű módon, mint
mikor skizofrénnek diagnosztizálták és bedrogozták. A rémálmok
már eltűntek.
Lucas tudta nemcsak a fiú ellenállása volt az, ami megengedte
a fiúnak a gyógyulást, hanem hogy olyanokkal volt körülvéve,
akik szerették és hevesen védték. Cruz lehetett az a gyerek, aki
tudta, senki sem juthat el hozzá. Sokan elbuktak Katya Haas és
Devraj Santos előtt. Ami visszavitte őt a gondoskodása alá eső
gyerekek védelmére.
– A vérdíj – mondta. – Részletek?

- 401 -
 – Elküldöm, amink van. Az ajánlatot közvetlen küldték el a
szabad fekete csapatoknak és zsoldos egységeknek. A
legjobbaknak faji vonalakon át. Bárki is gondolja ezt, az komoly.
Lucas összefonta karjait, azt mondta – Ami azt jelenti nem
lehetünk hamis ügyfél, hogy felvesszük a melót.
Dev biccentett. – Próbáltuk, hogy a kontaktunk legyen ügyfél,
megkértük küldjön hamis képet Jonról megkötve és
elhallagattattva. – A fejét rázta. – Túl rémült volt a csapata
megtorlása miatt, ha megtudják nekünk szivárogtat. Nem tudják,
hogy Elfeledett.
– Fenébe. – Lucas leejtette kezeit, mielőtt magát karmolja
meg. – Kontakt részletek az ajánló felé?
– E-mail címen. Nem lehet lekövetni, és megpróbáltuk.
– Mi a jó hír? – Ez alkalommal elég vicsorgás volt a
hangjában, hogy Naya fülei felálltak, de hamar megzavarta, hogy
Noor hívta őt.
– Senki sem mohó, hogy elfogadja,
Lucas az Elfeledettek vezetőjére nézett, párduca hitetlenkedve
bámult rá. – Öt millió és senki sem mohó?
–A kontaktunk azt mondta, hogy a saját csoportja
meggondolta és volt jelzés két másik felől is, de tegnap este
kihúzták alóla magukat. – Dev szemei ragyogtak. – Zseniális
húzás volt, hogy a közleményed után kiszivárogtatták a véres

- 402 -
szoba képét, ahol kivégezted az alfát, aki el akarta kapni a
kölyködet.
Nem Lucas szivárogtatta ki a képet. Tudatában sem volt, hogy
elkészültek. Az egyik ocelot katona, a nő készítette. Nem dacból
vagy lázadásból tette. Hanem hogy tisztázza a többi alakváltó
számára, hogy a túlélő ocelot katonák szemtanúi voltak a
kivégzésnek és az jogos volt. Új alfájához való szolidaritását
mutatta.
Nem hivatalos tette ellenére Lucasnak el kellett ismernie, hogy
kedvelte a fiatal ocelotot. Főleg, hogy a nő a tettéért való
büntetést ellenkezés nélkül fogadta el. Nem bántotta őt, de a
legrosszabb műszakba tette hat hónapig.
– Megérte uram – mondta, miután Lucas a fejét rázta. – Nem
akartam arról semmi pletykát, csak hideg, nyers tényeket. Nem
érdemled meg, hogy megkérdőjelezzék a tetteidet.
Lucas a mellkasára vonta, megfogta a fejét, csókot nyomott a
hajába. – Bajba fogsz keveredni, de úgy tűnik ez a falka szereti a
bajkeverőket.
A nő gödröcskés mosollyal távozott, Rina ment vele. A
huszonnégy éves DarkRiver katona segített a fiatalabbnak
beilleszkedni a falkába és ez nem véletlen kapcsolat volt. Rina
maga sok bajt okozott fiatal korában, mielőtt Lucas Doraint tette
volna meg felelősnek a képzése és fejlődése terén. Szembe kellett
néznie azzal az edzővel, aki nem fogadott el marhaságokat,

- 403 -
túlszárnyalt minden várakozást, miközben nem vesztette el az
élességét, ami Rinává tette őt.
Lucas tudta, jó lesz a rettenthetetlen ocelot nőnek.
– A véres szoba – mondta Devnek – normális esetben nem
riasztja el a zsoldosokat, hogy elraboljanak egy gyereket.
– Talán nem, de a gondolat, hogy a zsigereiket karmokkal
vájják ki és csomót kötnek belőle, vagy levágják a farkukat, míg
sikítanak, vagy kinyomják a szemeiket, mielőtt elengedik őket,
hogy vadászhass rájuk és darabokra téphesd őket a fogaiddal
nem a legjobb lehetőség. Főleg, mióta az elbukott Naya elrablási
kísérlete miatt a kockázat 99%-ékos kategóriába került.
Lucas a másik férfira nézett. – Összecsomózott belsőségek és
levágott farkak? Megvakítjuk az embereket, hogy vadászhassak
rájuk?
Dev vigyorgott, oldalra biccentette a fejét. – Igen, nem a te
stílusod. Úgy tűnik valaki a te javadra festette a dolgokat és
baromi jó munkát végzett. Egy rohadt szarházi hírnevét szerezted
meg, akinek nincsenek korlátai, ha a kölyködről és a falkádról
van szó.
Az Elfeledett vezető a fának dőlt. – Ó és a pletykák tisztázták
brutálisan intelligens vagy és a falkádban vannak zsenik, akik
kiássák a pénzügyi kapcsolatokat, nem számít a zsoldosok
mennyire elássák azokat, hogy elkerüljék a megtorlást.

- 404 -
 Dev mosolyogott, ahogy Naya játékosan morgósan mancsolt
oda, mielőtt visszament volna játszó pajtásaihoz. – Az is kikerült,
hogy lefoglaltad a zsoldosok pénzét, a zsoldosok utálnak ingyen
dolgozni, jobban, mintha megkínoznák őket.
Lucas a pénzt az ocelot gyerekek részére tette be, ami ki nem
mondott megegyezés volt a felnőtt ocelot túlélőkkel. A SkyElm
négy millióját tette be, de a túlélők hajthatatlanok voltak, hogy a
pénzzel támogatni akarják új falkájuk fejlődését, így egy millió
ment a kölykök oktatásra.
Egyik felnőtt sem akarta a fennmaradó milliókat, de
elfogadtak egy összeget, hogy legyen lehetőségük bármire, míg
berendezkednek új életükbe. A többi a kérésükre ösztöndíjként
fog működni a fiatal feltalálók számára. SkyElm Támogatás lett a
neve, hogy biztosítsák a falka neve valami jóban élt tovább,
nemcsak a horror emlékeiben.
– Huh – mondta Devnek válaszként az úgy tűnő hírnevére,
hogy horror kínzást szab ki.
Lucas széttépné a világot azokért, akik az övék, de nem
kínozna. Soha nem tenné. Mégis hasznos hírnév volt, ha segített
megvédeni a DarkRiver sebezhető tagjait. – Ez megmagyarázza a
hírtelen óvatos tisztelet, amit a mentál vállalatok szemeiben
látok, mikor üzleti részleteket dolgozunk együtt.
– Az üzlet jelenleg lefele megy?

- 405 -
 – Fel. Úgy tűnik a mentálok tisztelik az ilyen kegyetlen
megtorlást. – Lucas mosolygott, párducát szórakoztatta, ahogy
rájött ki állt nagy valószínűséggel új hírneve mögött.
Nikita Duncan elég fondorlatos volt, hogy kitalálja hogy védje
meg hosszú távon a lányát és unokáját és mi ijeszti meg
legjobban a legkeményebbeket is. A tény, hogy hírneve egyben
megvédi a többi gyereket plusz haszon volt, ami nem számított a
nőnek, de rohadt sokat számított Lucasnak.
– Akkor vége? – kérdezte Dev. – A nyom véget ér az
ocelotoknál?
Lucas a fejét rázta. – Nem, az alfa csak hasznos fegyver volt,
amit felénk fordítottak. Valaki más mozgatja a szálakat. –
Szerencsére a hajó kapitánya, akire Dorian rámutatott, további
tudást adhat.
Jamie vezette a kérdéses hajó elfogási műveletét, amihez a
BlackSea egyik úszó városába repült olyan géppel, ami vízben is
le tudott szállni. Miane elérhetővé tett egyet a számukra, mióta a
SnowDancer és a DarkRiver szövetséges lett. Ezért Jamie egy víz
alatti járműben volt és fellopózik a hajóhoz, majd felmászik egy
kis vízi alakváltó csapattal.
Ez megfelelő volt egy macska számára, aki mélytengeri búvár
is volt.

- 406 -
 – Elkapjuk őket – mondta Devnek. – Előbb vagy utóbb,
megtaláljuk azokat, akik a szálakat mozgatják. – Ez egy makacs
ígéret volt egy alfától, és egy apától.

Levelek Ninának
Xavier Perez atya magánnaplójából
2075. május 7.

Nina.
A mentál katona rám bízta a nevét. Nem írom le, ha a
leveleimet esetleg megtalálnák, nem akarom elárulni a
barátomat.
Tudom, hogy azt gondolnád ez becsapás, s ő fog engem
elárulni. Én is ezt gondoltam, míg rá nem jöttem, hogy nincs oka
megközelíteni engem, vagy hogy azt akarja, vele legyek. Senki
vagyok, egy elveszett falu törött része. Mikor legelőször
találkoztam vele részeg voltam, egy bolond, aki több hátráltatás
volt, mint segítség.
Nem, az új barátomnak nem volt oka rá, hogy elvigyen az ő
titkos dolgára, kivéve ha azt látta szükségem van egy küldetésre,
egy okra, hogy éljek. Megadta nekem, többet adott, mint hitte. Az
örökkévalóság óta először ismét Xaviernek érzem magam. Annak

- 407 -
a férfinak, aki azelőtt voltam, hogy gyilkosok tépték szét a
falunkat és láttalak a vízbe ugrani.
Néha még meg is pillantom a remény ritka lángját.

A te Xaviered

- 408 -
 34. fejezet

Vasic volt, akivel Miane Levéque a legtöbbször kapcsolatba

lépett, hogy informálja Leila Savea helyzetérőt és Zairával a
leggyakrabban egyszerű beszélgetésre találkozott, egyik veszélyes
nő a másikkal, a barátságuk nőtt. Mint a Nyíl Osztag vezetője,
Adennek talán elégedetlennek kellene miatta lennie, de ellenkező
érzete volt: a párja és legjobb barátja saját jogukon építenek
kapcsolatokat.
Ha a legrosszabb megtörténik és Adent megölik, Vasicnak
meglesznek a képességei és kontaktjai, hogy a helyére lépjen s
Zaira… Nem, Aden nem tudta megjósolni Zaira mit tenne azon
kívül, hogy bosszút akarna. És miután megtette volt egy olyan
űzött meggyőződése, hogy azt választaná csatlakozik hozzá. Így
életben kellett maradnia. Minden ezért volt.
Ez a gondolat visszhangzott az elméjében, ahogy megfogta a
sziklában a kapaszkodót, ami nem messze volt a RainFiretől és
felhúzta magát. Pár méterre tőle Remi, a kis leopárd falka alfája
is ugyanezt csinálta. Hasonlóan is öltöztek, sötét kinti nadrág és
póló, csizmákkal a lábukon és kesztyűkkel a kezükön, az egyedüli
különség az volt, hogy Remi pólója fehér, Adené olivazöld volt.

- 409 -
 – Nos – mondta Remi, ahogy bicepsze megfeszült egy
különösen nehéz átmenetelen a recés sziklafalon – mivel a
farkasok lefoglalják Minget és a Trinity nem omlott össze, mi van
a fejedben?
Aden megtartotta a pozíciót, míg látta Remi biztonságban
átmászott. Külön másztak, de egymásra vigyáztak, készen
riadóztatni, ha baj volt. Az ilyen balesetek meglehetősen ritkák
voltak, Remi karmai miatt, amikkel minden kis hasadékba bele
tudott kapaszkodni, és Aden sokkal óvatosabb mászó volt, mint
sokkal ösztönösebb barátja. Azonban a helyzetet garantálnak
venni sok embert és Nyilat megölt már.
– Tudod, hogy a BlackSea általában tart gyülekezőt az
embereinek? – kérdezte, miután ismét mászni kezdtek. – A föld
minden szegletéből összegyűlnek. – Felnyomta magát a lábával,
elkapott egy kapaszkodót, felrúgta magát, így függőlegesen
guggoló pozícióban volt egy pillanatra, mielőtt sikerült volna
felhúznia magát és készen állt volna a mászás többi részére.
Remi füttyentett. – Szép mozdulat.
– Zaira tanította. – A szeretője épp „macska mászott” a
RainFire belső sziklafalán. Kierőszakolták a kisebb, kevésbé erős
macskák, akik látni akarták, hogy karom nélkül is meg tudja
csinálni.
Zaira először elutasította. De mikor kicsi Jojo fel-le ugrált a
gondolatra, hogy nézheti Zairát újra mászni, akkor kemény

- 410 -
parancsnoka kilométer hosszan sebezhető volt. Hogy megy a
mászás? telepatálta a nőnek, a kapcsolat ebben a távolságban
kristálytiszta volt.
Eléggé eseménytelen. A félig lejtőset csinálom, hogy
izgalmasabb legyen, de most, hogy már egyszer megcsináltam
nem igazi kihívás.
Mert Zaira annyira az elméjével is mászott, mint a testével,
emlékezett minden fogásra, minden sikeres mozdulatra. Ne vágj
fel a macskák előtt.
Puha nevetés futott végig a fekete-fekete köteléken, ami
összekötötte őket. Szeretője tüze el volt benne rejtve. Az egész
osztagnak szüksége volt a tüzére, gyarapodott általa, akár a nő
elfogadta saját fontosságát, akár nem.
A becsületük biztonságban van nálam. Zaira ritkán nevetett
hangosan, de az elméjükben Aden kezdett függővé válni a
hangtól. Kész vagy?
Félúton vagyok.
Elköszönés nélkül léptek ki. Ő és Zaira egymás elméjében
éltek, soha nem tolakodva, csak… jelen voltak. Imádta érezni a nő
elméjének pengéjét a tudatossága küszöbén, szerette tudni, hogy
szüksége volt rá, hogy pillanatok alatt válaszolhatott neki.
– Úgy tűnik mint egy falka köre esemény. – Remi hangja
visszahozta őt az itt és mostba. – Minden falkának van gyűlése,

- 411 -
és annyira más, mint a BlackSea, de attól még alakváltók, egy
falka.
– A cél, hogy megerősítsék a falka kötelékeit? – Aden még
újraépítette saját „falkáját”, próbálta meggyógyítani törött
családját és nem volt annyira büszke, hogy ne fogadjon el
tanácsot attól a fajtól, ami a családról szólt. Főleg, mikor az a
tanács egy önmagát „ismétlő” alfának tartótól jött, aki Aden
mellett tanult.
– Biztos – mondta Remi, ahogy felette sasok repültek el
impozáns kecsességgel, a szikla felett köröztek, mintha azt
néznék mit csináltak. – De egyben a fontos dolgok megünneplése
is, mint a párosodás, születés, vagy a kölykeink sikerei. –
Felhúzta magát a szikla majdnem sima részére. – Miért?
Gyűléseken gondolkodsz?
Aden biccentett, mikor a másik férfi ránézett, Remi bozontos
barna haja nedves volt az izzadságtól és arca vörös volt. – Ha egy
falka, akinek tagjai gyakran egyedül úsznak, akkor az osztag
miért ne? – Ivy Jane már lekezdte ezt, mivel meghívta vacsorára
az otthonába a Nyilakat. Még informális partikat is tartott, bár a
vendéglista leginkább Nyilakból állt, akik nem törtek zúztak.
Azonban ez koordinált erőkifejtés lenne, hogy embereinek nagy
része otthon legyen az ilyen eseményeken.
– Pokolba Aden – mondta Remi – abból amit mondtál az
embereid megérdemelnek egy komoly, epikus mulatságot.

- 412 -
 Aden és a leopárd alfa egymás mellett voltak, egyre közelebb
értek, ahogy a szikla leszűkült. Találkozott Remi szemeivel, a
színe szinte áttetsző topát volt a fényben, azt mondta – Nem
hinném, hogy a Nyilak, gyerekek és felnőttel kész lennének
ennyire strukturálatlan eseményre.
Az ok, amiért Ivy partijai működtek, mert kicsik voltak, hogy
minden vendégével tudott beszélgetni, megkönnyítette nekik a
részvételt. Egy nagyobb és a Nyilak elkezdenek hátrahúzódni,
hogy ösztönösen védjék magukat. Eltemetik újonnan megtalált
érzelmeiket, visszaesnek az évtizedes edzésbe, amit arra
alakítottak ki, hogy távoli, embertelen gépek legyenek.
Nyílnak lenni azt jelentette, hogy kemény szabályok szerint
éltél.
Aden ezeken lágyíthatott, de nem törölhette ki. Nem, mikor
családjában volt pár a világ legveszélyesebb mentáljai közül, a
szabályok és struktúra megadta nekik azt, ami az élethez kellett
és most már a családhoz. Egy telepata, aki nem rettegett attól,
hogy összetöri egy gyerek pajzsát egy sima mozdulattal, sokkal
stabilabb és boldog szülő, ahogy a telekinetikus, aki nem aggódik,
hogy összetöri egy gyerek légcsővét, mert nincs tisztában az
erejével.
Ezek a hibák nem történhetnek meg az osztagban.
Bár az Elcsendesedés ronda konstrukció volt, de a sok rossz
mellett jót is tanított az osztagnak.

- 413 -
 – Hmm. – Remi megfogott egy kapaszkodót, vigyorgott. –
Beszéljünk a tetején. Ott találkozunk Nyíl.
Elkezdtek mászni, csak erre koncentráltak. Mint alakváltó,
Reminek nagyobb ereje és rugalmassága volt, ami természetéből
fakadó előny volt, de Aden fejben feltérképezett mindent, mielőtt
mászni kezdett volna. Nem kellett megállnia, hogy újragondolja.
Ennek eredményeként együtt értek a végére és húzták fel
magukat a peremen.
Nevetve Remi elővett egy palack vizet, ami a combján volt. –
Bassza meg, ez lenyűgöző egy férfitól, akinek nincsenek karmai.
Aden a saját üvegéből ivott. – Te sem használtad a karmaidat.
– Remi kesztyűi sértetlenek voltak.
A másik férfi eltette a vizet, hogy lehúzza őket. – Igen, ez csak
akkor vicces, ha fair a küzdelem. Ha olyan lennél, mint a barátod,
a Tk, a tartás nem lenne lehetetlen.
– Vasicnak csak egy karja van. – Samuel Rain próbált számára
működő protézist létrehozni, de eddig nem sikerült, a
legutolsónak lenyűgöző alakja volt. – A legutolsó protézis végül
szikraesővel lett rövidzárlatos, ami felgyújtotta Ivy terítőjét.
Aden a gyümölcsösben volt az incidens alatt, első kézből tudta,
hogy a psziché nem volt boldog, mikor a sérülést meglátta. –
Kalapáccsal verte szét a protézist. – És mintha kicsit sok erő lett
volna a csapásaiban, nos a pszichéknek is ki kellett engedniük
gyászukat.

- 414 -
 Remi nem ismerte a szomorúságot, ami Ivyt erre a felbőszült
tettre sarkalta, vállai remegtek. – Vasicnak talán egy karja van,
de telekinetikus. Sokkal inkább úgy mozognak, mint az
alakváltók, csak máshogy. Nem tudom megmagyarázni.
Adennek nem kellett több magyarázat, látta Vasicot mászni,
pontosan tudta Remi mit akart leírni. – Megverne
mindkettőnket, még egy karral is.
– Beszélj a saját nevedben. – Remi hangjába ál ingerültség
vegyült. – De a parti dolog, kell egy kifogás, egy struktúrára.
Történt bármi jó, mit megünnepelhettek? – Megállt. – Tudom,
hogy az osztagod mostanában vesztett el egy időst. Sokkal
fontosabb most, hogy megünnepeljétek a jót, hogy megmutasd a
Nyilaidnak, hogy az életnek sok arca van.
Aden a gyerekek eredményeire gondolt, eldöntötte hogy
magabiztosságuk túl új és törékeny volt, hogy ünnepi fénybe
tegye azokat. Majd érezte Zairát az elméjében, boldog volt az
miatt, amit csinált, és tudta. – Több kötődésünk van. Párosodás.
– Az osztag felvette és használni kezdte a szót, és nem ők voltak
az egyedüliek a Mentálhálón.
– Ivy és Vasic összeházasodott – folytatta, visszagondolt a
gyümölcsösre, amit napfény öntött el és a tavaszi virágokra. –
Ahogy Abbot és Jaya is. – Az a Maldív szigeteken volt,
tradicionális indiai esküvő volt, színek kavalkádjával és az
érzéssel, ami miatt Adennek kétségei voltak, hogy Jaya

- 415 -
családjának nagy része valaha is Elcsendesedett lett volna. – A
többieknek nem volt családi vagy kulturális szüksége, hogy így
ünnepelje meg.
– A párosodás, vagy hosszú kötődés nagy dolog – mondta
Remi. – Ezt meg kell jelölni és ünnepelni. – Az alfa szemei a
leopárdé voltak és Adenre néztek. – A te kölykeidknek követniük
kell a szabályokat, ahogy az enyémeknek, de ki kell
egyensúlyoznunk a dolgokat, hogy megadjuk nekik a lehetőséget,
hogy vaddá váljanak. – Kicsit vigyorgott. – A te gyerekeid talán
jobban viselkednek, mint a mieink, de add meg nekik a
lehetőséget, hogy rájöjjenek a szabályok ellazultak és édes
pusztítást jósolok neked.
Aden nem tudta elképzeli, hogy a gondoskodása alatt álló
gyerekek pusztítást okozzanak… de arra gondolt, ahogy kicsi Jojo
„megtámadta” őt a legutolsó látogatásuk során, morgott és
játékosan vicsorgott anélkül, hogy megkarcolta volna őt és tudta,
azt akarta, hogy a kicsi Nyilai érezzék ezt a szabadságot, ahogy
tovább tanulták a kontrollt erőszakos képességeik felett.
– Egy esemény, hogy megünnepeljük az osztagban épült
kötelékeket. – Biccentet, szemei a fáktól burjánzó területet és az
erről a helyről látható hegyeket nézték. – Beszélek a rangidős
tagjainkkal, meglátjuk mivel tudunk előállni. Köszi a tanácsot.
Remi Aden üvegéhez koccintotta sajátját, azt mondta –
Tudtam, én voltam az egész mögött az agy.

- 416 -
 Aden ajkai kis mosolyra húzódtak az alfa kijelentésére, mikor
másik elme csatlakozott az övéhez. – Vasic kérdezte, hogy
csatlakozok-e hozzá egy edzésre. – A kérdést barátok közt tették
fel, nem Nyilak közt. – Helyette meghívtam, hogy csatlakozzon
hozzánk.
– Pokolba is igen – mondta Remi. – Látni akarom ő mászni.
Ahelyett, hogy telepatikusan mondta volna el neki, az kizárná
Remit a megbeszélésből, Aden lekiáltotta az ő és Remi mászási
idejét. – Lássuk meg tudod-e verni!
Vasic téli szemei ragyogtak a kora esti napfényben, mikor
felnézett és szándékosan felemelte egyetlen karját. Aden vállat
vont és mellette Remi azt mondta – Minimális telekinetikus erő
használata megengedett, csak annyi, hogy kompenzáld a hiányzó
karodat!
Vasic összevonta szemeit. Ellépett a sziklafaltól, jó pár percig
nézte a terepet, mielőtt visszatért volna az első fogáshoz. Aden
egy percen belül meg tudta mondani, hogy Vasic sokkal kevesebb
Tk-t használt, mint amit Remi szabályai megengedtek neki. –
Tiszta izmot és intelligenciát használ.
Remi füttyentett. – Mondtam. A férfi macskaként mászik.
Nézte barátját, Aden a végtelen edzésekre gondolt, amiket
együtt végeztek a gyümölcsösben, hogy Vasic mennyire
keményen dolgozott, hogy visszanyerje egyensúlyát és folyékony
mozgását. Elveszteni egy kart teljesen megváltoztatta hogy

- 417 -
mozgott egy személy, de Vasic soha nem panaszkodott miatta.
Egyszerűen megtanult alkalmazkodni.
Mert a férfi, aki egyszer meg akart halni, most számtalan oka
volt élni.
– Öreg korodra lelassultál Zen!
Vasic felnézett Remi heccelésére és Aden látta, ahogy árnyék
suhant át arcán arra a férfira való utalás miatt, akinek nevét
viselte, a nevet, amit viselni akart. Ennek során elhatározás volt
az arcán. – Akarsz rá fogadni?
Remi horkantott. – Mentálisan hülyének tűnök? Csak egy
idióta fogad egy Tk ellen, akár egy karja van, vagy sem.
Nevetés volt Vasic szemeiben, mielőtt visszatért volna óvatos,
de furcsán folyékony mászásához. Ahogy Aden ott ült a lenyugvó
napfényben és nézte legjobb barátját, hogy megcsinálja a
lehetetlen kihívást, míg új barátja ült mellette, és Aden párja a
saját barátaival beszélt, szédítő leehetőséget és reményt érzett.
Ming LeBon talán mozgalmas probléma volt, a Konzorcium az
árnyékokban várt, és a BlackSea tagjai elveszve és egyedül voltak,
de ma, aznap este ez egy Nyíl álma volt, ami hat hónappal ezelőtt
lehetetlennek tűnt.

- 418 -
 35. fejezet

Lucsnak ismét volt esélye Devraj Santossal beszélnie, mikor

Jamie másnap megerősítette a küldetés sikeres volt, és elküldte a
részleteket. Lucas heves elégedettséggel nézett az üzenetre, majd
eltette a telefont, így elindíthatta a kocsit. Felajánlotta, hogy
felviszi Devet a SnowDancer területére, ahol az Elfeledettek
vezetője le akarta ellenőrizni a gyerekeket és családjaikat, akik
számára a SnowDancer ajánlott menedéket.
Mivel Lucasnak megbeszélése volt Hawkeal, így ez
mindkettőjüknek kényelmes volt.
Kiderült Dev azt tervezi elviszi az embereit. – Nem mintha
nem tartanátok őket biztonságban és bánnátok velük jól –
mondta Lucasnak – de a gyerekeknek egyre több speciális
segítségre van szüksége, ahogy képességeik fejlődnek. És míg
Sascha és a többiek itt hihetetlenek, szerintem jobb lenne nekik
azok a tréning programok, amiket a Nyilakkal alakítottunk ki.
Lucas biccentett. – Judd tényleg az egyetlen, akinek megvan a
képessége, hogy tanítsa a veszélyes, új képességű gyerekeket, és ő
nem tud mindegyikükkel foglalkozni. – Sienna segített, de az ő
tréningje más volt, mint Juddé és sokat nem lehetett átadni.

- 419 -
 – William elhozatala nem kérdés – tisztázta Dev, a fiúra utalt,
ki szokatlan telekinetikus képességgel született, ami Juddot
halálossá és lenyűgözővé tette egyszerre. – Judd úgy tud neki
segíteni, ahogy más nem, de a többiek? Beszélek velük az
általunk kifejlesztett programokról, megadom nekik a választást.
– Mi van az okkal, ami miatt először idehoztad őket?
– Csendben vettünk területeket NewYork állam távoli
területén – válaszolt Dev. – Biztonságos de egyben elég nagy,
hogy senki sem érzi bezárva majd magát. A DarkRiver Yosemite
területe adta az ötletet, bár a mi területünk nem akkora, de elég
nagy az embereknek és Elfeledetteknek. – A másik férfi a hajába
túrt. – Igazából meg akartam beszélni veled a biztonsági
protokolljainkat.
Lucas hallgatta, ötleteket adott, majd megkérdezte Devet,
hogy volt-e lehetősége a Hálót érintő veszélyes bomláson
gondolkodni, egy olyan probléma, amit tegnap este Sascha hozott
fel a vacsora során. Míg az Elfeledetteknek nem volt oka szeretni
a Mentálhálón lévőket, akik egyszer üldözték őket, Dev és
emberei megértették, hogy a mentálok többsége átlagos volt, akik
a túlélésért küzdöttek.
A másik férfi felajánlotta, hogy segít Saschának, ahogy más
nem tudott volna.
– Még nem tudtam rájönni. – Dev karját az ajtóra tette, ablaka
le volt engedve, ahogy elérték Sierra hegyeit. – Ha a P-k ébren

- 420 -
vannak és az érzelmek visszatértek a Hálóra, akkor gyógyulnia
kellene. Az Elfeledettek semmi különlegeset nem tettek, csak
kiugrottak. – Homlokát ráncolta. – Csak úgy maradtunk,
amilyenek az Elcsendesedés előtt voltunk.
Ők ketten tovább beszélgettek, de semmivel nem álltak elő,
mire Lucas megállította a kocsit az odúnál.
***
Húzs perccel később a Fehér Zónában várt Hawkera, Dev már
találkozott a kapcsolatával, Lucas feljegyezte, hogy kérdezze meg
Jont csatlakozni akar-e az Elfeledettek új tréning programjához.
Ha megteszi, a DarkRiver nem küldi el egyedül, lesz egy falkatárs
kísérete, valaki, aki a barátja volt, és elég erős, hogy megvédje.
Nem mintha nem bízott volna Devben, hanem mert Jon a
falka kölyke volt.
Telefonja ekkor csipogott, Jamei küldte a megígért jelentést. A
rangidős katona leírta konklúzióit és elküldte egy biztonságos
vonalon. Minden a terv szerint ment, anélkül szállták meg a
hajót, hogy észrevették volna őket, majd kihallgatták a kapitányt.
Jamie biztos volt benne, hogy a férfi csak egy kerék volt a
gépezetben.
Minden, amit tudott, hogy fel kell vennie egy élő szállítmányt
egy bizonyos helyen és időben. Az tökéletesen volt időzítve Naya
sikeres elrablására, így nem hiszem, hogy Dorian rossz hajót
követett. A kapitány elmondta, hogy további instrukciókat

- 421 -
kapott volna, ha a csomag a hajón lett volna, de elég ideig volt a
kabinban, amiben minden kis részt kivettek és lehetséges volt
bezárni.
Rájött, hogy valamiféle állatnak volt, egy egzotikus állat „egy
gazdag seggfejnek”. Esküszik, hogy ötlete sem volt ki bérelte fel
a szállításra, ami egy elrabolt gyerek lett volna. Pontosan ezt
mondta: Nem viszek embereket. Az embereknek voltak
családtagjaik, akik törődtek velük, és néhány család rohadt
ijesztő, mint te és az embereid.
Hajlamos vagyok hinni neki.
A feljegyzései nem igazán tiszták, de soha nem próbált semmi
ambíciózusat vagy veszélyeset. Ő csempész, leginkább alacsony
kockázatú dolgokat vitt, fűszereket alkalmanként legálisan.
Huszonötezret fizettek neki előre. Ez nem volt elég, hogy
megvegyék a hűségét, mikor élete és a többieké volt a tét. A
BlackSea kemény volt itt, megfenyegették, hogy minden
kereskedelmi útvonalról kitiltják és rohadt sokat birtokolnak. A
karmaimat sem kellett megmutatnom, már köpött is.
Lucas feljegyezte, hogy köszönje meg Mianenek, tudta, az alfa
egyszerűen azt mondaná visszafizette a DarkRivernek, hogy
bemutatták nekik Tanique Grayt. Faith öccse sokkal közelebb
hozta a BlackSea elveszett társát, mint ha máshogy keresték
volna.
Jamie jelentése folytatódott:

- 422 -
 Az ösztöneim azt mondják, mindent megtudtunk a
kapitánytól. Még kereskedelmi és saját kódjait is megadta.
Elküldtem Doriannek és Bastiennek, így le tuják ellenőrizni az
utalásokat és nem találtak nagyobb bevonódást a férfi részéről.
Ő volt a tudatlan szamár, akinek el kellett buknia, mikor Nayát
megtalálják az óceánon.
Bastien követi a huszonötezres utalás nyomát. Természetesen
anonim volt. Tisztára a csempész módjába illik, így a
kapitánynak nem volt oka tovább ásni.
Szerintem el kellene engednünk, de teljesen bepoloskáztuk a
rendszert. Nem tud semmit, azt hiszi figyelmeztetéssel
elengedik. Megígérte, hogy mindent megoszt, amit a személyről
megtud, aki felbérelte őt, de valami furcsa okból nem hiszek
neki.
Megkértem Bastient, hogy jelölje meg minden pénzügyi
dolgát és Doriant, hogy ellenőrizze személyes levelezését
számtalan hátsó útvonalon. Megtudjuk, ha ismét megjelenik,
rájöttem, jobb, ha elengedjük ezt a csalit, lássuk mit fog
csinálni, de ha azt gondolod, vigyem be, akkor könnyen
elkapjuk a hajót.
Még egy lépés és elkapják a célpontjukat, gondolta Lucas, még
egy lépés a megfelelő irányba. Ez lassú folyamat lesz, de attól
még tartott. Elküldte Jamienek, hogy megerősítse megkapta az
infókat és hogy egyetért a rangidős katona döntésével, mert

- 423 -
elengedte a kapitányt, Lucas mondta neki, hogy térjen vissza a
DarkRiver területére.
A munka a vízen véget ért. Most Bastienen állt, hogy a
pénzügyi dzsungelben vadásszon, amit kétség kívül várt.
– Luc. – Hawke hangja akkor ért hozzá, mikor eltette
telefonját. – Bocs a késésért, egy magasabb hegyen voltam, szikla
volt az utamban és meg kellett kerülni.
Lucas megrázta a másik alfa kezét. – Semmi gond. – Ahol
korábban egymás körül köröztek, állataik készek voltak bármely
domináns kihívásra reagálva támadni, a kapcsolatuk valami
sokkal másabbá vált az évek során.
Lucas megengedte Hawkenak, hogy fogja Nayát.
Ez mindent elmondott.
– Elmegyünk a vízeséshez, míg beszélünk? – kérdezte Hawke,
kezeivel ezüst-arany hajába túrt, ami farkasa bundájának színe is
volt.
Lucas biccentett, az alfa mellé sétált és egyenletes tempóban
mentek, ahogy beszéltek a falkák közi interakciók
megnövekedéséről, valamint a kivitelezésről, amit a DarkRiver
kezelt és a SnowDancer 30%-ban csendes partner volt. Most már
számtalan projektjük volt, a farkasok hajlandóak voltak a
háttérben maradni, engedték a DarkRivert saját szakértelmüket
használni.

- 424 -
 Ők ketten épp befejezték a megbeszéléseket és visszafele
jöttek, mikor Dev ért hozzájuk. Miután elmagyarázta Hawkenak,
amit Lucasnak, hogy jobb edző lehetőséget akar az Elfeledett
gyerekeknek New Yorkban, azt mondta – Kivéve Will családját,
úgy tűnik az embereink hajlandóak egy hónapon belül költözni.
Hawke biccentett. – Mindenki beillik a falkába, ás a felnőttek
és gyerekek barátokat szereztek. Ha utána is el akarnak jönni
látogatóba, akkor nyugodtan jöhetnek.
– Most meg tudom mondani, hogy élni fognak vele, elhagyni
új barátaikat volt a gyerekek legnagyobb aggodalma. – Dev
szemei találkoztak Lucaséival, és azok egyszer már nem voltak
emberiek.
Az írisz barna maradt, de a színek hírtelen ragyogni kezdtek,
amik drága fémnek tűntek.
– Dev, mi a fasz történik a szemeiddel? – kérdezte Lucas,
mielőtt a másik férfi kimondhatta volna, amit akart.
– Fenébe. – Az Elfeledettek vezetője becsukta szemeit és
kezével megfogta homlokát. – Jön és megy, és nem úgy tűnik,
hogy tudnám irányítani, bár kurvára próbálom.
Hawke összefonta karjait. – Kardinális szemeket fejlesztesz?
– Vagy valami ilyesmi. – Morogva Dev leejtette kezeit és
kinyitotta szemeit.
A ragyogások tovább ragyogtak. Éteri, de furcsán kényszerítő
volt egyben.

- 425 -
 – És nem én vagyok az egyetlen. – A másik férfi kifújta a
levegőt. – Cruz szemei is változnak, ahogy egyre jobban használja
képességét és még jó páran köztünk. Ez – a saját szemeire
mutatott – nem olyan, mint amit Cruz szemei csinálnak. Egyik
változás sem egyforma és egy változás sem stabil, de határozott
változás van az erős képességű Elfeledettek többségének
szemében.
Lucas füttyentett, hírtelen megértette Dev miért volt dühös. –
Ez megjelöl titeket, a legtehetségesebb tagjaitokat.
A férfi keményen bólintott. – Mintha egy bizonyos szintet
elértünk volna – mondta Dev. – Mintha egy személy, aki elér egy
bizonyos aktív erőszintet, a korábban alvó gének felébrednek és
baszakodni kezdenek a szemünkkel.
– Talán Dev emberei módosíthatják a kontaktlencséket,
amiket Siennának és a többieknek fejlesztettünk – mondta
Hawke Lucasnak. – Ezzel könnyebb elrejteni a változásokat, mint
egy kardinális szemet.
Dev azonnal érdeklődve nézett. – Komolyan, bármely segítség
jól jönne – mondta, mielőtt ismét Lucasra nézett volna. –
Szerintem Jon volt az első, aki észrevette a változást. Mikor
beszéltünk azt mondta nem emlékszik rá, hogy az emberek a
szemeit nézték volna, míg tizenegy nem lett.
Mivel Jon szemeinek észrevehető lila árnyalata volt, ez
meglehetősen fontos megjegyzés volt, Lucas nem tudott

- 426 -
vitatkozni Dev elméletével. – Jon maga volt, megtette, amit meg
kellett a túlélésért. – Az etika hideg volt, mikor egy éhező
gyerekről volt szó.
– Nem meglepő, hogy képessége gyorsabban ébredt fel – értett
egyet Dev.
A válasz tovább erősítette, hogy Lucas kedvelte az Elfeledettek
vezetőjét. – Elküldünk minden infót, hogy hogyan állítjuk elő a
lencséket – Azok erősen speciálisak voltak és személyre szabták,
de az Elfeledetteknek megvolt az erőforrásuk. – Már mész is?
Dev bólintott, elköszönt Hawketól, hogy a kocsinál
találkozzanak. Fél órára voltak a sasfészektől, ahol Dev, Katya és
Cruz tartózkodott, mikor üzenetet kapott, amitől a homlokát
ráncolta. – Ismersz egy hiúz falkát Calgaryban?
Lucas azonnal Bastien párjára Kirbyre gondolt. A
nagyszüleinek falkája, az IceRock volt az egyetlen abban a
régióban. – Igen, mi a baj?
– Van egy kis Elfeledett népesség a falka keleti határa mellett.
Jó, hanem nem is közeli kapcsolatuk van a falkával, de idegesek a
járművek miatt, amik tegnap este mentek ki és be a falka
területén, fekete SUV-ok, amik katonainak tűntek nekik, de ők
nem edzettek ebben.
Az információ nem illett az IceRockhpoz. – Megkérdezem, de
amennyire tudom a falka békés. – Egy családközpontú csoport,

- 427 -
ami boldog, ha egyedül hagyják, de óvatosan követik a DarkRiver
vezetését, hogy barátkozzanak a szomszédjaikkal.
– Értékelem. – Dev eltette a telefonját. – Az embereim
hajlamosak megijedni, főleg ha gyerekek is benne vannak.
– Nem hibáztatom őket. – Az Elfeledettek már rémisztő
körülmények közt vesztettek el gyerekeket. – Kapcsolatba lépek a
hiút alfával, amit visszaérünk,
– Két órán belül indulunk, így ha utána kapsz infót, hívj fel.

Levelek Ninának
Xavier Perez atya magánnaplójából
2075. október 19.

Nina.

Együtt dolgozom a mentál barátommal, mikor tudok. A férfi

ritkán tűnik fel, de megtaláltuk a módot, ahogy kapcsolatban
tudunk maradni, míg ő fenntartja a látszatot. A távollétében
Isten embereként tevékenykedem, hogy felfedjem kiknek kell
segítség, hogy harcoljunk a mentál fajt uraló gonosszal.
Meglepődtem mennyi mentál kezel tisztelettel, annak ellenére,
hogy nem hisznek a túlvilág létezésében. Ismét, megmutatta,

- 428 -
hogy a mentál faj sem egyforma. Nekik is megvannak a jó tagjaik,
mint a rosszak, a gyengéik és erőseik.
Még dühös vagyok Istenre, tele vagyok haraggal, de kezdem
megpillantani a remény fényeit a sötétségben. Nem tudom, hogy
valaha újra az a férfi leszek, aki teljes hittel van, de úgy tűnik a
hitem túl erős, hogy a horror megölje.
De egy dolgot tudok, soha nem tudok békében lenni Istennel,
míg egy nap újra nem látlak… akár ebben, vagy a következő
életben.

Xavier

- 429 -
 36. fejezet

Lucas Sashával és Nayával Tamsyn és Nate otthonában

találkozott, a másik pár vacsorára hívta őket, de előtte megállt a
sasfészkében, hogy felhívja a hiúz alfát. Kiya Teague egyidős
lehetett Lucassal, de mostanában vált alfává, a falka korábbi
alfája erős és egészséges volt és tisztelték, bár már a hetedik
évtizedében volt.
Megvolt a támogatása, hogy alfa maradjon, de átadta a botot
Kiyának, nem várta meg, hogy elmenjen az IceRockból hogy saját
falkát alapítson. Megmaradt a nő tanácsadójának, az átállás sima
volt, Lucas azt hallotta. Egy egészséges falkának így kellett
működnie, ahogy az átállás működött a DarkRiverben, Lachlan
váratlan haláláig, mikor Lucas alfává válása után két évvel
elment, Lucas érezte a vezetés hiányát, mikor alig volt huszonöt
éves.
Soha nem lett volna képes megcsinálni az őrszemei nélkül,
főleg Nathan nélkül. A jelenlegi rangidős őrszeme volt Lachlan
legfiatalabbja akkor, kritikus kapcsolat volt Lucas és Lachlan
idősebb őrszemei közt, azok a férfiak és nők most már pihentek,
de akik mindig ott voltak a fiatal párducnak, akinek fel kellett
építenie az összetört falkát.
- 430 -
 – Lucas – mondta Kiya kis mosollyal, amitől ragyogott manó
arca, bőre barnás rőt árnyalatú volt és szemeit olyan pillák
keretezték, amik miatt Lucas számára babának tűnt.
A kicsi Kiya Teague volt a legvidámabb alfa, akit Lucas ismert.
Ez enyhén irritáló volt, Lucas párduca meg akarta paskolni a
fejét, de ember oldala tudta, soha ne próbáljon meg ilyen
leereszkedő gesztust. Talán letépné az kezét, mert élénk
természete ellenére Kiya igazi alfa volt. Nem annyira erős, mint
Lucas, de elég erős, hogy fenntartsa az egészséges falkát és
megtartsa pillantását.
– Mit tehetek érted? – kérdezte, mogyoróbarna szemei
ragyogtak. – Kirbynkről van szó?
Lucas ajka mosolyra húzódott a birtokló kijelentésre, a fejét
rázta. – A keleti határon lévő szomszédjaitok kérdése talált el
hozzám.
– Az emberei közösség? – Kiya mosolya homlokráncolásba
vegyült. – Miért hozzád mennek, nem pedig hozzám?
Érdekes volt, hogy nem tudta, a szomszédjai Elfeledettek
voltak… de az Elfeledettek nem hirdették kilétüket. Lucas néha
elfelejtette több információja volt, mint jó pár alfának. –
Kölcsönös ismeretségünk van – mondta, majd vigyorgott. – És
félnek tőled.
Kiya kihúzta 154 centis magasságát. – Viccet csinálsz belőlem
Lucas Hunter?

- 431 -
 A férfi feltartotta kezeit. – Nem merném. Tényleg aggódnak, a
tegnap esti, területeden lévő SUV mozgások miatt.
Kiya arcán a morgás eltűnt. – Nos, fenébe, egy pillanat alatt
megnyugtathattam volna őket. Ma megteszem, csak ha nincs más
kifogásod.
– Nincs, szerintem értékelni fogják a személyes részvételedet.
– Lucas feltételezte az Elfeledettek reakcióját, de elméjében
mindig a Trinityre gondolt, az egyezményre, ami akkor működik,
ha barátságok és kapcsolatok fejlődnek a fajokon át. – Nos,
tegnap este mit csináltatok?
– Nem mi voltunk – válaszolta az IceRock alfa. – Mi is
aggódtunk a SUV-ok miatt. Nem jöttek a területünkre, de
elmentek mellette, és mi nem vagyunk olyan nagy, mint a
DarkRiver, nincs akkora területünk. Biztosítani akartuk, hogy
senki sem akar senkit ellopni tőlünk.
Lucas ismerte a macskákat, tudta a hiúz falka pontosan mit
tenne. – Mit láttatok, mikor követtétek a nyomokat? – Nem
kérdezhetett közvetlenül és Kiya nem épített ki még jól működő
kapcsolatot, bár most már család voltak.
A nő szemei ragyogtak, a hiúz alfa azt mondta – A SUV-ok egy
masszív öreg épülethez mentek a területünk másik oldalán. Ezt
korábban egy ember vezérigazgató használta, aki csődöt
mondott, mikor kölyök voltam. Azóta szinte összedőlt, a

- 432 -
kölykeink néha bemásztak, hogy ott játszanak, míg olyan kerítést
nem építettünk, amit nem tudtak megmászni.
– Miért? – Ez elhagyott terület volt, a legtöbb alfa nem bánta,
ha a kölykei ott játszottak, ha nem okoztak kárt.
Kiya arca sötét lett. – A vezérigazgató egy hatalmas medencét
is épített és bár üres, akkor is egy hatalmas betonluk a földben, és
mikor esik, a víz összegyűlik. Ez nem biztonságos, és nem értük
el a tulajdonosokat, hogy építsenek kerítést, így megtettük mi.
Lucas pulzusa megugrott a „medencére”, úgy is maradt. Arra
gondolt, amit Miane mondott Tanique pszicometrikus olvasása
során. Sós víz és hiúzok. – A medence most tele van? – tudta,
hogy a nő tudja, a macskák kíváncsiak, főleg ha a határaik mellett
vannak a szomszédok.
A nő biccentett, lófarka megugrott, sötétbarna hajában a
fényben ragyogtak a vörös árnyalatok. – A kivitelezők úgy egy éve
jöttek, mikor az új tulaj megvette. Felhúztak egy üveg épületet a
medence körül, ami meglepő dolog volt.
– Többé nem lehet belátni, az üveg füstös. Egyben hozzáadtak
a kerítésünkhöz, egy opál színűt a részükön. – Csalódottság és
elismerés volt a hangjában. Mint alfa, nyilvánvalóan értékelte a
jobb biztonsági körülményeket, de a macska kíváncsisága
birizgálta őt, hogy mi a fene folyik a szomszédságukban.
– Nyilvánvaló, valaki pénzes tag – tette hozzá, karjait
összefonta. – Arra gondoltunk, hogy valami híresség, valami

- 433 -
romantikus lesötétített SUV-os cuccal az éjszaka során és
testőrökkel.
– Fegyverek?
A nő szemei fagyosak lettek. – Megnéztem az őröket, mikor a
dominánsaim elmondták, hogy fegyverekkel őrködnek a határon,
rámutattam, ha hozzáérnek az embereimhez, letépem a fejüket és
focizok vele. – Vidáman mosolygott. – Elektromos kerítést
húztak fel és nem járőröztek tovább. Ez elég fair volt. Az
embereink tudják, hogy azon a területen ne menjenek a kerítésen
túlra.
Lucas kuncogott, de elméje száguldott. – Nézd Kiya – mondta.
– Lehet, hogy csak egy nyilvánosságot kizáró félénk híresség.
Tudsz képeket küldeni, hogy egy teleportáló nyomként
használhassa a területre való portáláshoz?
– Nem probléma. – Kezeit a derekára tette a magabiztos
kijelentésre, vállai megfeszültek. – Valamibe bele akarod
rángatni a falkámat, Lucas?
– Lehetséges. – Megtartotta a nő pillantását, a hiúz sárgás
mogyoró árnyalatát. – De egyben lehetséges, hogy egy vagy több
alakváltót tartanak fogva azon a területen.
Kiya erőszakosan fújtatott. – Ma késő este meglesznek a képek
– mondta, hiúza a hangjában volt. – Ha a teleportáló barátodnak
segítségre van szüksége, add meg neki a számom és hívjon fel.
***

- 434 -
 Sascha Tamsyn konyhaasztalánál ült, a gyógyítóval beszélt,
mikor egy kocsi érkezett meg. Lucasra számított, hogy az ajtóhoz
megy, de Clay és Talin volt a gyerekekkel. Mind a négyen, Jont is
beleértve egy teaboltba mentek, mert Noor teapartit akart a
szülinapján tartani, úgy döntöttek beugranak köszönni
Tamsynnek és családjának, mielőtt hazamennek.
– Ennyi sütit ettünk! – Noor annyira kitárta karjait, ahogy
tudta, szemei ragyogtak.
Sascha a karjaiban vonta a csodás kék ruhába, fehér csipkébe
és szalagokba öltözött kislányt, ragyogó fekete haját több szalag
kötötte össze, az ölébe ültette. – Lássuk mennyire van tele a
hasad – mondta, gyengéden megpaskolta Noor hasát. – Óóó, úgy
tűnik mindjárt felrobban.
Noor kuncogott. – Kee arcán krém volt.
Sascha nem volt meglepve, hogy Keenan ott volt a bulin. A két
gyerek a legjobb barátok voltak, a tény, hogy mentális ajándékaik
együtt működtek az kicsit számított. A barátságuk volt a fontos. –
Kiket hívtál még meg?
– Bent! – Noor ragyogott a huncut farkas említésére. – Az
anyukájával jött. Issy és Behali is eljött, de Jules és Rome nem
tudott, mert a nagymájukkal voltak. Hoztunk nekik sütit. –
Csendes lett, következő szavait aggódva suttogta. – Naya
szomorú lesz, hogy ő nem jött?

- 435 -
 Milyen gyengéd szív, gondolta Sascha, sajátja fájt a falka
gyermeke irány érzett szeretettől. – Nem babám – mondta. –
Naya túl kicsi. – Talin felajánlotta, hogy elviszi, mert Noor
meghívta őt és Anu babáját, de Sascha tudta, hogy a féktelen
kölyök még nem volt abban a korban, hogy részt vegyen egy
teapartin és viselkedjen. Anu is így döntött. – Volt egy partijuk a
bölcsiben a többi kölyökkel, hogy megünnepeljék az ő
szülinapját.
Ez a DarkRiver hagyománya volt az első szülinap során, ahol a
szülők is csatlakoztak, és Naya imádta. – Kapott egy párduc
mancs formájú tortát, és ő és barátai csináltak homok sütiket és
szép ruhákban táncolgattak.
– Az mulatságos!
Sascha teljesen elégedett volt az édes lánnyal, aki annyi
mindent túlélt, megcsókolta az arcát, ahogy az ikrek, akik
visszatértek Tamsyn anyjától egy órája, bedugták a fejüket a
nyitott hátsó ajtón és hívták Noort játszani. Noor lekúszott
Sascha öléből, a játszó pajtásaihoz rohant, hívta Jont, aki Clay
mellett állt, hogy menjen vele. A tizenhat éves kiballagott, a
telefon a kezében volt, a baseball sapkája meg volt fordítva.
Naya már a hátsó kertben volt az ikrekkel.
Saschának ötlete sem volt, hogy Tamsyn kölykei mit tanítottak
neki, de volt egy olyan érzete, hogy sok huncutságot olyan
rövididő alatt. A fiúk egy dolgot soha nem engedtek meg, hogy

- 436 -
Naya megsérüljön, és ha a gyerekek ki is mennek, ez a DarkRiver
területének közepe volt.
Zach és Annie voltak a legközelebbi szomszédok, de a többi
falkatárs is a közelben barangolt. A gyerekek szabadan és
biztonságban fedezhettek fel. Így tovább mondta magának,
emlékeztette magát, senki sem viheti el Nayát, míg a kölykét nem
látta.
Talin felhős szürke szemei találkoztak az övéivel, a
homokszínű hajú nő odament és csendes megnyugtatásként
érintette meg Sascha kezét. Talin tudta milyen elveszteni egy
gyereket, akit megesküdött, hogy megvéd, és a bánat soha nem
hagyta el.
– Noor és Jon – emlékeztette a nőt Sascha gyengéden, míg
mindenki más mással foglalkozott, Tamsyn felkelt, hogy
biztosítsa a gyerekek elég vizet ittak, míg játszottak. – Túlélték és
köszönhetően neked és Claynek gyarapodnak.
Talin nyelt egyet. – Ez néha kemény, nem Sascha? A szívem
keményen ver, mikor egy kis időre nem látom az egyiket.
Fizikailag meg kell állítanom magamat, hogy ráírjak Jonra
minden órában, mikor a barátaival van. – Remegve mosolygott.
– Szerinted ez valaha elmúlik? Az aggodalom?
Sascha a fejét rázta. – Dezi anyja régen minden esti műszak
után leellenőrzi őt. – Az egyedüli ok, többé nem tette, mert Dezi

- 437 -
többé nem élt egyedül, a párja, aki riadóztatna, ha a nő nem
lenne otthon.
– De ő rangidős katona! – Lepődött meg a nő.
– Látod, miről beszélek – mondta Sascha szárazan, amitől a
másik nő nevetni kezdett. – Úgy tűnik a teaparti sikeres volt –
mondta normál hangerővel, amiről tudta az alakváltók is hallják.
– Noor imádta. – Szeretetteljesen pillantott Clayre, aki kávét
töltött magának. – Jon és Clay a kalácsokat szeretik.
Clay, az őrszem, aki a legtávolabbi volt és egyben veszélyes,
mikor Sascha a DarkRiverhez csatlakozott, hüvelykujjával felfelé
mutatott. Sötét zöld szemei a macskáé voltak, teste nyugodt. – A
kalácsok jók. – Felnézett Tamsynre, aki visszatért a
konyhaasztalhoz. – Csinálnod kellene.
A gyógyító vigyorgott. – Sütök. Csak soha nem vagy elég gyors,
hogy egyet is megszerezz.
Talin a reggeliző részre ment, ellopta Clay kávés bögréjét,
mikor odament. Ivott pár kortyot, mielőtt átadta volna a férfinak,
csókot nyomott az állára ezzel egy időben. Clay csendben
mosolygott, elvette a csészét, másik kezét Talin mögé támasztotta
a pultra. – Dolgozok a kalács versenyző képességeimen.
A komoly kijelentésre elnevették magukat.
Nathan sétált be ebben a pillanatban, fekete haja borzas volt,
mintha kezeivel túrt volna bele. – Ellopod az összes nőt Clay?

- 438 -
 – Alig tudok azzal a kettővel bánni, akik velem laknak –
válaszolta csendesen. – És az egyik még nincs egy méter.
– Késtél Nathan Ryder. – Tamsyn felállt, mielőtt a férfi
megjelent volna a konyhában, megölelte párját.
Nathan csókot nyomott a halántékára, ahogy visszaölelte. –
Feltartott, hogy segítetem Emmettnek pár kölyökkel
kapcsolatban, akiknek extra felügyelet kellett.
A gyógyító és rangidős őrszem volt a leghosszabb ideje
párosodott pár, akiket Sascha ismert, és szerelmük mély, meleg
pulzálás volt, ami minden lélegzetükben benne volt. Volt ott
szenvedély is, de az olyan magán dolog volt, ahova Sascha soha
nem tolakodna be. Amit felvett, azt bármely kardinális psziché
felvett volna úgy, hogy csak a szobában volt a párosodott párral.
Nézte őket, látta egy nap mivé fognak Lucasszal válni. Annyira
gyökeret eresztenek egymásba, hogy teljesen átszövik a másik
létét. Mikor Nathan tartotta Tamsynt, mikor a nő kezét a férfi
szívére tette, nem kellett semmit mondaniuk, semmit
kérdezniük.
Ma Tamsyn kicsit elmozdult, hogy Nate mellett álljon, a férfi
kezét finoman a nő hajába csúsztatta. Helyes férfi volt, arcának
vonásai érdekesek voltak, beleértve a szája körüli árkokat, ami
azt mutatta gyakran nevetett.
– Hallottátok a Mercyvel kapcsolatos legutolsó tippeket? –
kérdezte az egész szobát. – Négy lányt pletykálnak

- 439 -
 – Nem hiszem el. – Clay kicsit lejjebb engedte pilláit. – Biztos
vagyok benne, hogy azok ketten mindenkivel játszanak.
Talin vigyorgott. – Mercy biztos jól szórakozott, hogy
„gondatlanul” elejetett pár pletykát, és lefogadom Riley segít
neki. – Szemöldökét felvonta Tamsyn felé. – Gondolom nem
akarsz véget vetni a pletykáknak?
– Mikor annyira vicces, ahogy találgattok? – A gyógyító a fejét
rázta. – Plusz, nem fog már sokáig tartani.
– Arra nem fogadnék – mondta Talin. – Mikor legutoljára
Mercyvel beszéltem, azt mondta a farkas-leopárd babák jól érzik
magukat bent. Meg van győződve, hogy ő lesz az első tíz hónapos,
ikrekkel várandós a világon.
Mindenki kuncogott, a gyerekek bementek, Jon is. Ő hozta a
vidáman meztelen Nayát az egyik karjában. Sascha lánya
csókokat nyomott az arcára és azt mondta – Csi! Csi!
– Csinosnak hív téged – fordította Sascha a zavarodott
tinédzsernek.
Jon sóhajtott. – Nem akarok csinos lenni. Veszélyes és vagány
akarok lenni.
– Csi! Jo!
Jon pislogott, Nayára kacsintott. – Hé, tudod a nevemet.
Hívhatsz csinosnak.
Naya megcsókolta, mielőtt karjait Sascha felé nyújtotta. –
Mama!

- 440 -
 – Gyere babám. – Sascha a kislányt az ölébe ültette, meg
akarta kérni Jont, hogy oda tudná-e vinni a babatáskát, de
észrevette a fiú már elérhető távolságba tette.
– Van bármi hírűnk a vízi alakváltó nőről, aki az üzenetet írta,
ami az üvegben volt? – kérdezte, mikor Sascha mosolyogva
köszönte meg neki.
– Még nincs, de keményen dolgozunk, hogy megtaláljuk.
Aggodalom sugárzott belőle. – Azt halottam Faith öccse
segített. – A frusztráció nyersen ült a vállain, ahogy levette
sapkáját és kezében kezdte csavargatni. – Bárcsak tudnék
valahogy segíteni.
– Kihúztad a palackot – emlékeztette Sascha. – E nélkül nem
tudnánk, hogy Leila életben van. – Ez a magas, csodás fiú, még
mindig sok fájdalmat hordott a szívében, ami miatt néha
elhamarkodottan cselekszik, de mikor lenyugodott, akkor jó volt,
olyan részvéttel, amit a világ elvárhatott tőle.
A saját sebei napról napra gyógyultak, körbevette őt a szeretet
és a falka. És egy kislány, aki imádta őt.
– Jon nézd. – A lány a lábának dőlt, kék ruháján most
koszcsíkok voltak és a hajában a szalag majdnem kiesett, Noor
mutatott valamit neki a tenyerében. – Egy katica – suttogta.
Jon leguggolt. – Hűha, kék.
– Jules mutatta, de vissza kell vinnünk. Azt mondja mindig
vissza kell őket vinni.

- 441 -
 Jon meghúzta a kislány haját, azt mondta – Igen, Clay velem
is elengedtette a farkasokat, akiket elfogtam. – Szemöldökeit
összehúzta, hangja sötét volt. – És már szépen bekötöztem és
kész voltam Timbuktuba küldeni őket. Még a postai bélyegeket is
megvettem.
Sascha visszanyelte a nevetést, tudta nem bíztathatja Jont,
hogy további trükköket eszeljen ki a korabeli farkasok ellen, még
ha azok a tréfák inspirálóak voltak. Nem mintha a SnowDancer
fiataljai annyiban hagyták volna. A legutolsó megtorlásban benne
volt egy nyálkás gödör és kénes bűz, ami annyira ártalmas volt,
hogy fertőtlenítőben kellett fürdenie, hogy leszedje magáról.
– Nem kellene farkasokat elkapnod – korholta Noor mostoha
testvérét. – A farkasok a barátaink.
Jon melodramatikusan fogta meg a mellkasát. – Igen de –
tette hozzá, miután Noor nevetett – a katicát vissza kell vinni. Az
kint él és láthatod, ha megint eljön.
Kiment Nooral, ahogy a kislány óvatosan fél kezével védte a
katicát.
Julian és Roman kölyök formában maradt és jelenleg az apjuk
simogatta őket, aki leguggolva a fejüket dörgölte. Mikor
figyelmezetés nélkül alakot váltottak Nate nem vesztette el a
ritmust, karjait köréjük csavarta és felállt, ahogy az ikrek a
kalandjaikról meséltek neki.

- 442 -
 Tamsyn ujjaival végigsimított az ikrek haján, mielőtt
visszament volna a pulthoz, intenzív öröme, hogy otthona tele
volt falkatársakkal meleg érzés volt Sascha psziché érzékeinek,
– Mind kész vagytok a vacsorára. – Ez inkább kijelentés volt,
nem kérdés.
Talin felnyögött. – Tele vagyok sütivel. Ne csinálj semmi
finomat.
– Vietnámi csirkére gondoltam, üvegtésztával.
– Futok Nooral pár kört, így lesz hely a hasamban.
Tamsyn mosolya mély volt a komoly kijelentésre, azt mondta
– Nate kedvesem, felhívod Zachet és Anniet, hogy mikorra érnek
ide? Talán attól függ mennyire fáradtak. Annie azt mondta a
kölykük hajnali négykor szokott kelni.
Sascha befejezte Naya öltöztetését, egy puha kék kezeslábast
adott rá, letette, hogy körbemehessen. Az egyensúlya sokat javult
az ugrások és sétálások közt, mióta alakot tud váltani, mintha
agya, amit állati formában tapasztalt meg átadta volna emberi
agyának. – Felhívom Lucast – mondta, hogy Naya Jon és Noor
után totyogott. – Talán őt is feltartották.
Az alfa párjaként tudta, hogy a férfi ideje nem mindig volt az
övé.

- 443 -
 37. fejezet

Zach és Annie Lucas előtt értek oda. A DarkRiver rangidős

katonája és általános iskolás tanár párja egy hónapos babájával
jött át, bár Annie botot használt, hogy támogassa lábát, ami egy
vonatkisiklásban sérült meg, mikor gyerek volt.
– Szükségem van az edzésre – mondta a barna szemű nő, alig
volt levegője, mikor megérkezett, de elpirult finom krémszínű
bőre alatt. – A terhességi súly nem megy le magától nem?
Mögötte párja, a magas férfi, aki babájukat egyik karjában
hozta, lehajolt és belecsípett a fülébe.
Annie felkiáltott. – Ez mire volt? – kérdezte, megdörzsölte fájó
fülét.
– Úgy tűnik csak én emlékszem rá, hogy a terhesség első felét
végighánytad – válaszolta Zach. – Nem látok semmi extra súlyt.
– Rossz hangulatú szavakat mondott a rézbőrű férfi, kinek
vízszínű szemei voltak, de nyers gyengédség volt, amit párja felé
érzett, s ettől Sascha szíve a legjobb módon fájt.
Annie hátrahajolt, hogy a férfira morogjon, mélyfekete haja ki
volt bontva és a férfi mellkasát súrolta. – Meg kell vizsgáltatnod a
szemeidet.

- 444 -
 Zach morgott és a székhez kísérte a nőt. – Had masszírozzam
meg a lábad.
Annie, aki egyébként félénk volt, elpirult, de nem lökte el párja
gyengéd kezeit, mikor lehajolt, miután átadta neki a babájukat.
– Hé álomszuszék. – Megölelte a picit. – Apu hangulata
morgós.
Zach mélyen a mellkasában morgott, ahogy tovább
masszírozta Annie lábát.
Sascha mosolygott. A pár imádnivaló volt.
– Megállapodtatok a gyerek középső nevében? – kérdezte,
odahajolt, hogy megcsókolja a baba édes arcát. Annie és Zach
első gyereke apja bőrszínét és egyenes fekete haját és szemeit
örökülte, amik ugyanolyan vízszínűek lesznek, mint Zachnek. De
volt édesség az álmos baba mosolyában, ami Annié volt.
– Most Rowan Quinnként használjuk – mondta Annie, erős
hevesség volt benne. – Ha megtalálom a fiút, aki megmentette az
életemet, azt akarom, hogy az ő neve legyen Rowan középső
neve.
Sascha meg tudta érteni Annie vágyát, hogy megtisztelje az
ismeretlen telekinetikus fiút, ha nem emelte volna le a vonatot
Annieről, nem lenne ma itt, nem lenne párja vagy gyereke. És a
világ elvesztette volna Annie csodás és gyengéd lényét.

- 445 -
 – Zach megérti. – Megengedte Tallynak, hogy Rowant
babusgassa, Annie ujjaival végigsimított még morgó párján, aki
morgott rá, ahogy tovább masszírozta lábát.
– Amit nem értek meg, hogy miért hajtod túl magad – mondta
Zach, majd felnézett Saschára. – Ma reggel, csipás szemmel
botorkáltam ki a konyhába, köszönhetően a Rowannak nevezett
ébresztő miatt, és mit látok, hogy a párom egy létrán próbálja
megcsinálni a hibás konyhai lámpát.
Annie felhúzta az orrát, meghúzta a férfi haját, amit
simogatott. – Kedves voltam, hagytalak aludni.
– Szívinfarktust okoztál nekem, ezt csináltad. Mintha leckéket
vettél volna Mercytől.
Tamsyn a homlokát ráncolta, ahol a pult mellett állt. –
Mennyire rossz a lábad Annie?
– Tényleg nem annyira rossz,
Zach anélkül beszélt, hogy abbahagyta volna a masszázst. –
Annie szerint a „nem annyira rossz” azt jelenti „rohadtuk fáj”.
– Zach túloz. – Míg Annie a párjára bámult, cirógatta párjának
vállát, érezte a férfi aggodalmát és próbálta azt csillapítani. – Fáj,
de nem nagyon.
Tamsyn hümmögött.
Otthagyta Clayt, hogy kevergesse a zöldségeket, a gyógyító a
szkenneréért ment, leguggolt Zach mellé, kezét végigfuttatta
Annie lábán. – Nincs jele romlásnak műanyagon magán –

- 446 -
mondta, arra utalt, ahogy Annie lábát újraépítették a
vonatbaleset után – de érzek egy kis gyulladást körülötte.
Szemei találkoztak Anniével. – Adhatok helyi és finom
gyulladáscsökkentőt, ami könnyít rajta és komfortosabb lesz
neked.
Annie beleharapott az ajkába. – Ez –
– Nem hat ki Rowanre – ígérte Tamsyn. – Tovább
szoptathatod.
Biccentve Annie megengedte a gyógyítónak, hogy beadja a
gyulladáscsökkentőt. Utána Tamsyn odaadta a feltöltött injektort
Zachnek, mielőtt mindkettőjükhöz szólt. – Tíz dózis van benne.
Probléma nélkül heti pár alkalommal használhatod, és a
kevesebb kellemetlenség miatt kevesebb stressz lesz a lábadban,
ami jó lesz a kölyködnek, így használd. – Az utolsó szó utasítás
volt.
Annie mosolygott. – Igen, Tamsyn.
– Annyira pimasz vagy, mint a diákjaid – mondta Tamsyn,
felállt és csókot nyomott Annie arcára, ahogy Lucas megérkezett.
Ahogy Dorian, Ashaya és Keenan is. Ők kitérőt tettek, hogy
felvegyék Keenant a teapartin, majd úgy döntöttek beugranak.
Tamsyn örült, hogy ennyi falkatárs volt ott, néhányukat befogta,
hogy segítsenek nekik a vacsora előkészítésére.
– Dev véletlenül egy lehetséges nyom felé mutatott Leila Savea
felé – mondta Lucas, miután egy forró, nedves csókot kért

- 447 -
Saschától, amitől a nő elpirult, alig kapott levegőt és boldog volt,
hogy ott volt vele, biztonságban, erősen és a szíve a tenyere alatt
dobogott.
Érezte a férfi védelmező szükségét, hogy ő jól legyen, ahogy az
oldalára vonta. Az egyedüli ok, amiért nem vadászta le Nayát,
mert hallotta kölykük vidám vad kuncogását, ahogy a fiatal
kölykökkel játszott, mind hisztérikusak voltak.
De ahol ő és Lucas hatottak egymásra, mint pár, a férfinak
finom hatása is volt a többiekre a szobában. Minden falkatárs
sokkal nyugodtabb lett és állandóbb a jelenlétében. Mint psziché
elnyűgöző volt látni az alfa állatias hatását, de Saschának, mint a
DarkRiver tagjának ez egyszerűen helyesnek tűnt.
Lucas volt a falka alfája. Ez volt, amit tett.
Ma, ahogy hallgatták, elmondta az apró morzsa nyomot és a
kapcsolatokat és ami miatt kiemelkedett az IceRock falka területe
melletti épület. – Beszéltem Mianel, tudnia kellett. Most már
csak a képekre várunk az IceRocktól.
Nemcsak ezek a hírek voltak.
Sascha erősen hallgatta Jamie jelentését. – Röviden beszéltem
Bastiennel, mikor idejöttem – mondta utána. – Azt mondta a
huszonötezer dollár, amit a kapitány kapott erősen kidolgozott
volt, mint pénzügyi ügylet amit a SkyElm alfa teljesített. Kezdi a
dolgokat szétszedni, reméli megtalálja a pénz végén lévő embert.

- 448 -
 Sascha alig tudta ezt kivárni, elfogadta, hogy Naya mindig
figyelmet fog vonzani, néha veszélyeset, de legalább egy lekerül
az asztalról.
– Jött néhány Trinity dolog, míg Hawkeal beszéltél – mondta
Nathan, miután megbeszélték Jamie információit. – Kezelem.
Alapvetően Ming továbbra is bajt kavar, de Hawke lefoglalja,
hogy rövidre zárja az üzleti érdekeltségeit, így ezzel jelentős
kártokozva neki.
Saschát lenyűgözte, mikor Lucas először mesélt Hawke
tervéről. Még jobban lenyűgözte, hogy minden ember, aki
gyűlölte a mérgező ex tanácsnokot, együtt dolgoztak, hogy
meggátolják őt. Mint egy korábbi tanácsnok lánya, Sascha eleget
tudott Mingről, mint harci telepata, aki csak egy dolgot becsült
többre mentális képességétől, taktikai intelligenciáját. Hogy
nyilvánosan verik meg, az égő volt.
– Jont is meg akartam beszélni – mondta Lucas, miután
kinézett a kint játszó gyerekekre. – Azt hiszem fel kell neki
ajánlani a lehetőséget, hogy részt vegyen az Elfeledettek edző
táborában. Dev emberei előjöttek technikákkal, ami talán segít
neki jobban kezelni képességét.
Talin arca összeszorult, de bólintott. – Beszélek vele – mondta
és Sascha tudta, hogy védelmező ösztöneivel harcolt, ahogy
meggondolta az ötletet, hogy Jont messzire engedje.

- 449 -
 Clay a mellkasára vonta, óvatosan hozzádörgölőzött. – Holnap
is megbeszélhetjük vele. Ma nem rontjuk ez a kedvét.
Senki sem vitatkozott, tudták, hogy az ötlet jó, Jon talán nem
akar elmenni. Túl sokáig volt elveszve, hajlamos volt szorosan a
családjával és falkájával lenni. Ma a tinédzser bébiszitterként
végezte, mikor a gyerekek végül bementek a nagy nappaliba,
hogy a játékokkal játszanak-
Húsz perc után a konyhába ment, míg a vacsora még készült.
Tamsyn a hűtőre mutatott. – Maradt tegnapról lasagna. Mind
a tiéd.
Jon vigyorgott. Elvette a lasagnát és egy villát, amit Nathan
adott neki, elment volna a nappaliba, ha Nathan nem mondja
neki, melegítse meg az ételt. A tinédzser már evett is, ahogy
elhagyta a konyhát.
– Minden tinédzser így eszik? – kérdezte Sascha, azon
gondolkodott, hova tűnt el. Jon soványabb volt, mint valaha.
Tamsyn bólintott. Ahogy Clay, Nathan, Lucas és Dorian is.
– A mostoha testvéreim minden két órában ettek – osztotta
meg Talin. – Ma Larksupr szendvicseket csinált, hogy megtömje
a feneketlen bendőiket.
– Egyszer megettem egy egész sült csirkét, amit az anyám
speciálisan készített el, hogy másnapra szendvicseket kellett
csinálnia. – Dorian megrezzent. – Skacok, annyira mérges volt
rám, mikor egy halom csontra ébredt fel.

- 450 -
 – De annyira sovány. – Sascha nem tehetett róla, aggódott,
ugyanazt az aggodalmat látta Ashaya kékesszürke szemeiben. –
Biztos vagy benne, hogy nem beteg?
Nathan eltűnt egy percre, végül egy fényképpel tért vissza. Egy
sovány tinédzser volt rajta, fekete hajjal és éjfélkék szemekkel. –
Ez te voltál? – Sascha nem tudta elhinni, Nathan annyira izmos
volt most.
– Csontos, mint egy banánpózna, mikor úgy tizenhat, tizenhét
voltam. – Megérintette az arcát egy falkatárs érintési jogának
könnyedségével, beleértve Ashayát is biztosította tekintetével. –
Ne aggódj a fiú miatt. Tamsyn rajta tartja a szemét, csak a
növekvési hajrában van.
– Feltételezem – mondta Ashaya – soha nem vettük észre a
Mentálhálón, mert a diétánk nutrion szeleteken és italokon
alapult.
Sascha értette mit mondott a tudós, azt mondta – A menü
tervek kompenzálták a tinédzserkori növekvési fázist, extra
kalóriákat engedett meg, mikor szükség volt rá.
– A végét kaptad el Kittel – mutatott rá Tamsyn. – Neki
korábban volt a növekvési fázisa, de huszonegy éves koráig
majdnem kiette a falkát a vagyonából. – Ezek a szavak annyi
szeretettel voltak tele, hogy Sascha tudta Tamsyn megetetné a
fiatal férfit, ha minden nap feltűnne.

- 451 -
 Lucas telefonja ekkor csengett. – Az IceRock megküldte a
képeket – mondta, miután letette a rövid megbeszélés után.
Megnézte a letöltést, majd elküldte Mianenek, felhívta, ahogy
nézze meg a képeket. Egyszerűen átvenni a műveletet nem volt
tervben, nem, mikor akit fogva tartottak Miane embere volt. Ha a
BlackSea kéri, Sascha tudta, a DarkRiver válaszolni fog.
Addig várnak és remélik Leila Savea fogva tartása lassan véget
ér.

- 452 -
 38. fejezet

Hawke azon volt, hogy munkavacsorája legyen a hadnagyaival,

mikor üzenetet kapott Lucastól Leila Savearól és hogy a BlackSea
műveletet most tervezik. Eltette telefonját, úgy döntött több időt
ad az embereinek megbeszélni a dolgokat, mielőtt együtt kezdik a
dolgokat megbeszélni, beleértve a nem várt csavart, amit Lucas
dobott be a Trinitybe, a jelentkezési „társidőszakkal” vagy
ideiglenes aláírási státusszal.
A DarkRiver alfa csak a SnowDancernek és a Nyilaknak küldte
el az ötletet ebben a fázisban, hogy megkapja a válaszukat.
Hawke eredeti reakciója egy „kurvára nem” volt. Nem tudta
megérteni Lucas mi a faszért ajánlott olyat, ami lehetőséget adott
Mingnek, hogy bekerüljön, ha akar, Riley volt az, aki megmutatta
Lucas ötlete mögötti okot.
– A Trinity egy felosztás nélküli világot akar – mondta legjobb
barátja és hadnagya. – Kell lennie egy módnak, ahogy a régi
ellenségek bizonyíthatnak, vagy a Trinity elhullik mielőtt
előkezdődött volna.
Hawke nem volt benne biztos, hogy elég civilizált, hogy
elfogadjon ilyen racionális szükségességet, de mivel Ming már a
hálójukban volt, legalább meg akarta hallgatni a hadnagyai
- 453 -
visszacsatolását. Riley nyugodt jelenléte lehorgonyozta a
beszélgetésben, ami részben egy SnowDancer megbeszélés volt,
de a DarkRiver területén.
Ő és hadnagyai, akik a Sierra Nevadai odúban voltak pár perce
érkeztek meg ételekkel felpakolva, azt látták Mercy és Riley a
kabinon kívül voltak, a lemenő nap vörös fényét élvezték. Mikor
Mercy egyedül volt, mert Rileyt Riaz ölelve veregette hátba,
Hawke odahajolt, mintha meg akarná csókolni az arcát.
Mercy a torkában morgott. – Próbált meg farkas és elveszted
az arcod.
A férfi vigyorgott, helyette odaadta, ami a háta mögött volt. –
Kis ajándék.
Mercy újból morgott és összevonta szemeit. – Miért adsz
nekem ajándékot?
– A farkas-leopárd babák félig SnowDancerrek.
Mercy szemei Rileyra ugrottak, ahol nevetve állt Riazzal,
Indigóval és Juddal, a négy hadnagyot valami mélyen
szórakoztatta. Arca ellágyult, arcát kissé Hawke felé fordította. –
Talán megcsókolhatsz – mondta, mintha egy királynő tenne
szívességet. – De csak mert idehoztad a hadnagyaidat, és Riley
mindenkit láthat.
Hawke nem szakította félbe a nő érvelését a tette miatt, mert
pokolian igaza volt. A találkozó programja jó kifogás volt, de ez a
falkatárs iránti törődés volt, aki annyit adott már a

- 454 -
SnowDancernek. Elfogadta Mercy meghívását, hogy
megcsókolja, amit soha nem terjesztett ki még rá, beszívta az
illatát. Farkasa a falkája résznek tartotta, főleg most, hogy a
farkas és leopárd kevert illatát sokkal erősebben hordozta. –
Nyisd ki az ajándékod.
Mercy tekintete gyanakvó lett, leült a kinti székbe, majd
letépte a csomagolót, hogy felvegye a babaméretű ruhát. Ez láb
nélküli body volt, SnowDancer kék, rajta a „SnowDancer
Uralom” fehér felirattal, és egy farkas sziluettek a hátán, ami
ugyanolyan árnyalatú volt.
A következő darab egy kicsi fehér póló volt, amin egy farkas
ugrált.
Mercy felnézett, ajkait próbálta nem mosolyra húzni. – Direkt
szórakozol Lucasszal.
– Megdöbbent, hogy ezt mondod. – Hawke kezét a szívére
nyomta. – Csak büszke vagyok a leendő falkatársaimra.
Mercy a fejét rázta, mosolygott, ahogy tovább nézte a mini
ruhákat, minden SnowDancer logó volt… kivéve az utolsó
szetten, amikre a „Farkas-leopárd Babák” volt írva és egy rajzolt,
édes fél farkas fél leopárd baba az elején, amit Toby rajzot.
A tizenhárom éves fiú megmutatta Siennának, aki Hawkenak.
A többi már történelem.

- 455 -
 Mercy arca felragyogott. – Riley! Gyere nézd meg! –
Feltartotta a kis sárga kezeslábast, amin kapucni is volt, amin két
fülecske.
Riley vigyorgott, azt mondta – Tökéletes.
A többi hadnagy nem látta az ajándékokat korábban,
odamentek és együtt átnézték Rileyval és Mercyvel, mind
nevettek ahogy a kedvenc darabokra mutattak. Beleértve Riazt is.
A sötéthajú hadnagy vert arany szemekkel pokoli jó hangulatban
volt az elmúlt hónapban, végig maradt a munkavacsorán, ahol
Mercy elmondta mit mondott Nathan a szörnyű hibáról, ha a
Trinity kivételezésre épül fel.
A szavak keményen ütöttek, mind elgondolkodtak rajta.
Hawke még rágta a dolgokat, mikor ő és a többiek otthagyták
Riley és Mercy otthonát a SUV-val, amivel hazafelé tartottak.
Elérték a SnowDancer területét, úgy döntöttek, hogy a SUV-ot
lejjebb parkolják le és felfutnak hazáig. Annyira tiszta volt az
este, a csillagok ragyogtak, hogy a farkas hátra akarta dobni a
fejét és üvölteni akart, de Hawke ember alakban maradt, ahogy a
többiek is.
Könnyű volt számára Riaz mellé érni, míg Judd és Indigo
előrerohant. – A gondolat, hogy lehetőséget adjunk az
ellenségeinknek jó szándékukat bebizonyítani, annak semmi
értelme a farkasom számára.

- 456 -
 – Egy ember kellett, hogy megállítsa a Területi Háborúkat, s
megvolt az oka – mondta a hadnagy. – Rohadtul lenyűgöz, hogy
Lucas képes a saját ösztöneivel eléggé harcolni, hogy összetegye a
javaslatot.
Hawke hosszú ideig csendben volt, a hideg levegő simított
végig az arcán, ahogy futottak. – Hogy kölyköd van, attól olyan
felelősséged lesz, ami megváltoztat. – Látta ezt Lucason, csak
most értette meg a változás mélységét, hogy Nayának egy
egységes világot adjon, Lucas saját párducának legállatiasabb
ösztöneivel is harcolt.
Mert a macskák? Annyira birtoklóak és területiek voltak, mint
Hawke farkasai, és nem bocsátottak meg annak, aki bántotta a
kölyküket. – Öt év hosszú idő – tűnődött. – Sok idő, hogy
elbasszák, ha megpróbálják kijátszani a rendszer. – Az arrogáns
rohadékok, mint Ming LeBon soha nem lesznek elég türelmesek,
hogy olyan hosszú ideig „tiszták” legyenek.
– És ha egy rohadék aláírja az egyezményt nem jelenti, hogy
együtt kell dolgoznunk vele. – Riaz hangja ismerős volt az
éjszakában, mint a sötét fafüst illata, amibe citrus vegyült, ami
természetes illata volt. – A nyílt kommunikáció nem jelent nyílt
hozzáférést.
– Igen. – Hawke kisöpörte a hajat az arcából, eldöntötte, hogy
a társidőszakra alszik egyet. Ez nem lesz egyszerű vagy gondatlan

- 457 -
döntés. – A másik dolog – mondta a férfinak, aki mellette rohant
– megijeszted a többieket a boldogságoddal.
Riaz nevetése farkas volt, szemei éjszakai fénnyel ragyogtak a
sötétben, mikor Hawkera nézett. – Rájöttél már, nem?
– Van némi nyomom. El akarod nekem mondani, nem?
– Tudod, hogy volt egy párosodási húzásom Lisette felé? –
kérdezte. – Mintha ő lenne a párom?
Hawke biccentett, tudta, hogy a soha nem létező, létezni nem
fogó kapcsolat lassú maradéka mindig mélyen frusztrálta Riazt.
Farkas és férfi, Riaz mindkét része Adriát választotta, a rangidős
katonát dühös szenvedéllyel szerette.
– Eltűnt. – Riaz hangja ujjongó volt. – Mintha addig nyúlt
volna, hogy eltört.
Hawke farkasa farkas vigyort lőtt. – Feltételezem nem aggaszt.
– Viccelsz? A pokolba idegesített. Szeretem Adriát és az a
húzás mintha szilánk lett volna a bőröm alatt.
Hawke hallotta Riaz morgását a hangjában.
– Lisettenek és nekem egyszer biztos volt esélyem – tette
hozzá a hadnagy – de az esély véget ért. Adria az én nőm, az
egyetlen, akit akarok. A javaslat, hogy más lehet minden rohadt
nap feldühített.
– Értem. – Ha egy ragadozó alakváltó igazán szeretett, akkor
teljesen szeretett. – Az emberek mindig gondolkodtak rajta mi
történik, ha egy alakváltó megtalálja a párját és elsétált.

- 458 -
 – Nem tudom, hogy a tapasztalatom segít-e bárkinek –
mondta Riaz, ahogy elkerültek az útjukon egy nagy sziklát. – Úgy
értem az egész szitu gáz. Lisette ember és őrülten szerelmes a
férjébe. Ez soha nem történhetett volna meg, ha alakváltó lenne.
Gáz volt az elejétől kezdve.
– Igazad van. – Ha egy alakváltó szerelmes, a párzási kötelék
nem jött volna létre senkivel, ez a törvény kőbe volt vésve. Hawke
nem ismert kivételt. – Fordítva csináltad a dolgokat – jött rá. – A
szerelmed Adria iránt kioltotta a párzási kötelék lehetőségét
mindenkivel szemben.
– Rohadtul. – Riaz hangjában farkas elégedettség volt.
– Pokolba Riaz. – Füttyentett Hawke. – Elég anyagot adsz a
filozófusoknak, hogy évekig rágódjanak rajta, ha nem
évtizedeket. Mint például mi történt volna, ha két alakváltó
próbál meg elsétálni a párzási köteléktől, ha nem vonzódnak
egymáshoz? – Hawke nem tudta valaki miért menne el lelkének
felétől, de a filozófusok ilyen röhejes kérdéseket szoktak feltenni.
Riaz vállat vont. – Nem hiszem, hogy ez megtörténne, csak ha
háború lenne, mint a párnál, akikről Dalton mesélt nekem, akik
ellentétes oldalon voltak a Területi Háborúkban. Még akkor két
oldali vonzás volt, nem tudom egyáltalán hogy volt lehetőségük
mást szeretni. Velem és Lisettel ez dupla tagadás volt.
De a hadnagy hírtelen vigyorogva fordult Hawke felé egy perc
múlva. – De igazán rohadtul nem érdekelnek a filozófusok.

- 459 -
Annyit elmélkednek, amennyit akarnak. Csak szeretni akarom
azt a nőt, akié a szívem, a császárnőt, kinek neve rohadtul rajta
van a lelkemen.
Többet nem kellett mondania.
***
Riaz elkapta a törött bogyók és a fagy illatát, amint belépett az
odúba. Adria ment el erre nem olyan régen, ahogy többen mások
is. Bőre viszketett, hogy megérintse a nőt, követte az illatot és
rájött Indigo és Drew követte őt. A SnowDancer nyomkövetője és
hadnagy párja a vízesésnél találkoztak, együtt rohantak vissza.
Riaz megállt. – Ti ketten nem akartok aludni menni? –
mutatott határozottan rá.
Drew egyik karját Indigo köré tette, vigyorgott. – Nem. Ébren
vagyunk.
Indigo mosolya kevésbé volt provokatív. – Meg akarom
kérdezni Adriát az egyik kölyökről, akivel foglalkozik és korábban
elfelejtettem ezt. Ígérem nem tart tovább pár percnél.
– Két perc – mondta morogva Riaz. – Majd tünés.
– Uzsgyi Riaz, türelmetlen a – uuh. – Megdörgölte a hasát,
Drew fájdalmas arcot vágott párja felé. – Éles a könyököd
Hadnagy.
– Később kapsz rá puszit. – Indigo hangja száraz volt, de keze
Drew hátán volt, talán a pólója alatt simogatta őt. – Ne provokáld
Riazt. Reggel óta nem látta Adriát.

- 460 -
 Drew arcán szimpátia volt, azé a férfié, aki megértette milyen
egy nőt csodálni. Riley öccse volt a legfesztelenebb farkas, akit
Riaz ismert, de a játékosság alatt volt a férfi, aki igazán tudott
szeretni, aki hűséges tudott lenni. – Legjobb viselkedés – mondta
a nyomkövető. – Ígérem.
Mint kiderült Drewnak nem kellett esküdöznie. Adria ébren
volt s egy rögtönzött partin vett rész a rangidős katonákkal, hogy
megünnepeljék annak a születésnapját, aki vezető szerepet töltött
be köztük. Elias vigyorgott és sört adott Riaznak, mikor besétált,
párja Yuki mellette volt. A kemény ügyvéd haját leengedte és
fehér ruha volt rajta, amin vadvirágok voltak. Szemei Elit nézték.
– Hé, hogy van az, hogy nem kaptunk meghívást? – nyafogott
Drew, míg Riaz Adria felé ment.
– Riaz. – A mély kékeslila szemekben elégedettség volt. –
Merre-
Elvágta a kérdést egy forró nyelves csókkal, amitől a nő karmai
a tarkójába vájtak, ahogy a torkában felnyögött. Egy pillanattal
később birtokló szerelme visszacsókolta ugyan olyan éhséggel,
mint ami a férfit fűtötte.
A többiek körülöttük kiszámíthatóan fütyülni kezdtek, mint a
vad farkas falka, mikor Riaz és Adria szétvált. Páran fejüket
hátravetették és üvöltöttek a kórusban.

- 461 -
 Figyelmen kívül hagyva a holdkórosokat, ízlelte az erős nő ízét,
aki megcsókolta őt, a szíve a fülében dübörgött. – Drewnak igaza
van – mondta utána. – Miért nem hívtatok meg?
Adria ajkai duzzadtak voltak, pupillái hatalmasok, kezével
végigsimított ingén, hogy becsúsztathassa alá. Riaz megremegett.
– Azután dobtuk össze, hogy elmentetek Rileyhoz – mondta
Adria olyan mosollyal, ami térdre kényszerítette. – D’Arn
derítette ki, hogy Elinek szülinapja van és megbeszélte Aishával,
hogy süssön egy tortát.
– Sakura a barátaival van? – Eli és Yuki kölyke kis totyogós
lány volt.
– Marleenál alszik. – Felnyúlva Adria a torkához dörgölőzött.
– Milyen volt a megbeszélés?
– Jó volt Rileyt és Mercyt látni. – Elmondta a baba ruhákat,
amikkel Hawke lepte meg a párt, itta a nő gyönyörét. – A többi
üzlet volt. – Belecsípett a nő alsó ajkába. – Beszélhetünk, amit a
részlegünkben leszünk. – Senki sem várta, hogy a párok, vagy
hosszú kapcsolatban élők titkot tartsanak egymás előtt, és Adria
elég rangidős volt, hogy megossza vele az infókat.
– Fáradt lehetsz – mondta Adria, gyengéd, buja ajkával
végigsimított a férfién. – Kész vagy aludni?
Az aranyszemű fekete farkas, aki Riaz másik fele volt, morogni
akart beleegyezésként. Farkas és férfi, Riaz el akarta lopni Adriát,
elvinni a részlegükbe, de érezte a nő farkasának boldogságát,

- 462 -
hogy összegyűlt azokkal, akikkel a legtöbbet dolgozott, az anya
titkos társaság csábítása ellenére.
És Adria boldogsága Riazé is volt.
– Maradjunk – mondta mosolyogva, éhségét eléggé
csillapította, hogy elvegye élét. – Később cirógatlak.
A nő szemében az arany csíkok éjszakai fénnyel ragyogtak,
ahogy farkasa a felszínre emelkedett, karmaival ugratóan
megkarcolta a nyakát. – Rendben.
Indigo és Drew nem sokkal ezután odament hozzájuk és a két
nő a tinédzserről beszélt, akit Adria felügyelt másodlagos
domináns anyafarkas feladatai során, Riaz és Drew Elihez
mentek felköszönteni őt.
Nem volt meglepő, hogy Hawke, Judd és párjaik alig egy
perccel ez után megérkeztek, ahogy mások is, nyilván szóltak,
hogy parti van folyamatban.
Riaz Hawkeal volt, mikor az alfa tizenöt perccel később éles
pityegést kapott a telefonjára. – Itt az idő? – kérdezte.
Hawke biccentett, husky kék szemeiben a farkas vadászat
iránti éhsége volt. – A BlackSea mozdul.

- 463 -
 5. rész
39. fejezet

A terv szerint, amit Miane csapatával dolgozott ki, Vasic

egyedül portált a területre, ahol talán a BlackSea eltűnt embere
volt. A hely, ahova megérkezett tökéletes volt, ahogy a szomszéd
hiúz falka leírta: a terület sarkát árnyékok fedik a nagy fák miatt,
amit a tulaj valószínűleg meghagyott, hogy lefedje a terület többi
részét.
A kerítésen voltak fények, de pár centinél nem hatoltak
mélyebbre. A ház maga csak kis részben volt kivilágítva. A ház és
ez a hely közt hatalmas fűterület és lombozat volt. A ház mellé
portálni egyszerűbb lett volna, de nem tudott a terület biztonsági
őrzéséről, jobb volt türelmes lenni, mint beriasztani.
Elővette éjjellátóját, kiszámolta az utat a házhoz, mikor
telepatikus szkennelést rézett.
Mentál őrök.
Nem vették fel a jelenlétét. A Nyíl elmék túl jól voltak elfedve,
de ez nem egy emberes művelet volt. Miane nem volt arrogáns a
BlackSea részvétel miatt, azt mondta, ha el tudja hozni Leilát
vagy más fogva tartottat, akkor tegye meg. Azonban mikor Vasic

- 464 -
maga szkennelte a területet és rájött az őrök számára,
visszaportált a BlackSea úszó hajójára.
Akkor Miane és Malachai finomított a terven az általa hozott
infók alapján. Ez értékes időbe került és érezte az alakváltót a
bőrük alatt, de erőltették magukat, hogy nyugodtak és
kontrolláltak legyenek. A csapat minden tagja tudta, ez nem egy
üres állomás lesz a vadonban, hanem egy erősen őrzött erőd,
amit lopakodva kell megközelíteni.
– Közel – mondta, miután a csapatban mindenkit informáltak
a frissített tervről, késés nélkül portálta oda magukat.
Az első rész egyszerű volt, hogy riasztás nélkül érjenek el a
házhoz és anélkül, hogy megsebesítenék az őröket. Ez lassú
folyamat lesz, de minél jobban átvizsgálják a területet, mielőtt
beindulnak a szirénák, mert ha ez megtörténik, és Leila itt volt,
akkor talán bántják, vagy elviszik.
Az érkezéskor a csapat szétvált, ahogy megbeszélték és minden
személy a kijelölt helye felé vette az irányt. Négy alakváltó kint
maradt, készen kiütni az őröket, ha a külterületről a riasztás
során befutottak volna. Vasic már használta telepatikus
képességeit, hogy elrejtse jelenlétüket a mentális szkennelések
során.
Ő, Miane és Malachai ment be.
A terv az volt, hogy annyira csendesek lesznek, amennyire
tudnak, hogy megerősítsék ez a megfelelő hely és a megfelelő

- 465 -
emberek, mielőtt halálos csapást mérnek. Mindezek után volt
lehetőség, hogy a ház egy hírességé vagy egy öreg drogdíleré vagy
más személyé, akinek szüksége és/vagy vágya volt az extrém
magányra.
Mentál őrök voltak bizonyos részlegeken.
A sötétségben a BlackSea emberei hullámoztak a feketében.
Vasic látta őket, de ő magasan képzett volt az éjszakai
műveletekben, és meg tudta mondani, a terület őrei ezzel
ellentétben messze voltak a jótól. Elég jók egy elszigetelt
otthonhoz. Nem elég jók, hogy kiszúrják a sötétben mozgókat.
Az első rész hiba nélkül ért véget.
A legközelebbi bejáratnál találkoztak, ami mögött Vasic nem
látott fényt, ő és Malachai várt, míg Miane kipróbálta a régi módi
zárat. Zárva volt. A BlackSea alfa kivett valamit a zsebéből, azt
ajtón használta. A következő pillanatban, hogy lenyomta a
kilincset, kinyílt. Nem volt riasztás.
Ahelyett, hogy befutottak volna Vasic kis fényt használt, hogy
leellenőrizze az ajtón volt-e elektromos csendes riasztás.
Semmi nem volt.
A többi kettő bement, mikor biccentett, hogy tiszta, hárman
Lantián kidolgozták, ki miért lesz felelős. Bementek az épületbe,
Vasic bezárta az ajtót, így használható kijárat marad, ha Vasic
különválik a többiektől és képtelen őket kiportálni.
Ha senki nem tudja, hogy erre mentek be, senki sem zárja be.

- 466 -
 – Ez iroda – mondta Malachai alig hallhatóan, az asztal
mögött állt.
Bekapcsolta saját kis elemlámpáját, átnézte a papírokat az
asztalon. – Fenébe, több évtizedesek. Biztos itt hagyták, mikor az
épületet elárverezték.
Ez megmagyarázza a leveleket a lába alatt, nyirkosak voltak. –
Nem zavartatták magukat, hogy kitakarítsanak itt.
– Menjünk – mondta Miane, már a másik ajtónál volt.
Vasic telepatikusan szkennelte a mögötte lévő területet,
mutatta, hogy mehetnek. Nem érzett senkit, aki erősen elfedte
volna magát, de kétsége sem volt, hogy olyan mentális
fegyelemmel rendelkező személy nem volt itt. Igaza lett. A
folyosót moly ette szőnyeg borította és üres volt. Sokkal
gyorsabbak voltak most, minden szobát leellenőriztek, ami
mellett elmentek, de azt a részt célozták meg, ami ki volt
világítva, mikor megérkeztek.
Vasic az első hangokat alig öt perccel később kapta el, amiket
fény suttogása követett. Ő és az alakváltók jobbra húzódtak a
fénytől, hallgatóztak. Vasic tudta, ha a BlackSea alakváltók úgy
hallanak, mint a szárazföldiek, akkor Malachai és Miane sokkal
többet hallott, mint ő, de ő is eleget vett ki.
– … úton. Kivéve a váratlan késlekedést, huszonnégy órán
belül megérkezik a találkozási pontra.

- 467 -
 – Biztos vagy benne, hogy törött? – Hangzott a férfi hangja. –
A rohadt hal örökké kitartott.
– Törött és a miénk – erősítette meg a másik beszélő, egy nő. –
Csak vissza kell nyernie a fizikai egészségét, és jó formában lesz
és kész lecsapni a célpontra, amire mutatunk neki.
Vasic tudta, hogy ők hárman hátrahúzódhattak volna,
hagyhatták volna, hogy ez a hely tovább létezzen és arra
használják, hogy megkeressék a többi eltűntet, de az nem az
alakváltók módja volt. Nem áldozzák fel az egyiket a többiért.
Ahogy az osztag sem.
– A férfi mentál, a nő ember – mondta olyan halkan, hogy alig
hallotta magát. – Az első védi a második elméjét, és elég erős,
hogy megölném, ha semlegesíteném mentálisan. A visszacsapás
talán kiüti a nőt.
– A telekinetikus csapás öntudatlanná tenné őket, de van egy
kis esély, hogy a férfi telepatikus figyelmezetést tud kilőni az
őröknek, vagy a felügyelőinek. – A telepatikus kommunikációt
szinte lehetetlen volt blokkolni. – Akarod, hogy kicsapjak?
Miane dühösen állt előttük, de a fejét rázta. – Mal.
– Egyszerűbb, ha egyikük, vagy mindketten ide jönnek.
– Az ember maradjon életben – utasította őket Miane. – A
mentál túl nagy kockázat.

- 468 -
 – Idecsalom őket – figyelmeztetett Vasic, mielőtt kiportált
volna némi távolságra, amerről jöttek és határozottan lelökött
egy vázát.
Nem tartott sokáig és a mentál férfi jött megnézni a zaj
forrását. Lopakodott, de a zaj eredetére koncentrált, messze volt
a folyosón. Vasic időben portált vissza, hogy lássa Malachait
mögötte felemelkedni és ő eltörte a nyakát. Miane már a szoba
felé ment, ahonnan a halott férfi kijött.
Mire Vasic bement a nő arccal a földön feküdt, Miane térde a
gerincén volt és karját a háta mögé csavarta. Miane fegyverét a
nő fejéhez nyomta, ami megmagyarázta a csendet.
Egy kis kommunikációs egység volt a földön. – Nem tudott
riasztást küldeni – mondta Miane, hangja annyira hideg volt,
mint a legmélyebb óceán.
Vasic már a nő elméjében volt, elvett mindent, amit Leila
Saveáról tudott, az eltűntekről, a Konzorciumról. Úgy tűnik a
mentál férfi támogatta gyengébb természetes védelmét, ahogy
kiterjesztette pajzsát rá, de mivel ez eltűnt, a korábbit nem volt
nehéz áttörni, sérülést sem okozott neki. – Megvan – mondta
csendesen.
– Megkínozta Leilát? – Miane szemei fekete jegek voltak,
mikor Vasicra nézett.

- 469 -
 Vasic arra gondolt, amit a nő elméjében látott, hogy mekkora
gyönyört érzett, mikor megvágta Leila arcát, míg az alakváltó
sikított, és tudta nem volt itt az ideje a kegyelemnek. – Igen.
A nő kinyitotta száját, mintha könyörögni akart volna, vagy
sikítani, de túl késő volt. Miane késével elvágta a torkát, Vasic
nem látta, honnan húzta ki. – Vannak még mások itt? – kérdezte
a BlackSea alfa, miután a nő ingébe törölte a vért és felállt.
Vasic a fejét rázta. – Az emlékei szerint ez egy hosszú távú
fogva tartó létesítmény volt. Leila volt a tesztalany. Ma reggel
vitték el.
Miane álla összeszorult, azt mondta – Menjünk. Csendben,
ahogy bejöttünk. Az őrök minél tovább vannak sötétben, annál
nagyobb az esély, hogy beavatkozás nélkül megtaláljuk Leilát.
Vasic incidens nélkül kivitte az egész csapatot, majd elmondta
mit fedezett fel még a nő elméjében. – Ő csak Leila Saveáért volt
felelős. – Újabb példa a széttört módszer hatékonyságára, amit a
Konzorcium mutatott. – Az ő feladata az volt, hogy megtörje és
betanítsa Leilát, még ha az utasítás az ölés is volt.
Érdekesség, hogy a kínzó egyenrangúnak gondolta magát a
Konzorciummal, ami Vasic szerint egyáltalán nem volt igaz. A
vezérigazgató, akit az osztag korábban elfogott a legbelső
körökben, a döntéshozók része volt, akik kezében az erő volt a
feláldozható gyalogok felett.

- 470 -
 Azonban ezeket a részleteket később osztotta meg. Jelenleg
egy fontos dolog volt. – Leilát egy SUV vitte el, a következő
rendszámmal. – Leírta nekik. – Bár a nő nem tudta a
végállomást, az egyik vezető elmondta, mert véletlenül
megemlítette, hogy Yukon felé tartanak.
– Meg tudjuk hekkelni a közlekedési rendszert? – kérdezte
Miane Malachait.
A nagy férfi bólintott. – Rajta vagyok, de csak bizonyos
folyosókat látunk, az országnak sok a feltérképezetlen útja és
nincs rajta kamra. Ha valami illegálist tennék, akkor ezeken az
utakon maradnék, és ha az autópályára kellene mennem, akkor
biztosítanám, hogy a rendszámtábla eléggé koszos.
Miane káromkodott. – Szükségünk van emberekre, akik
figyelik a SUV-ot, de ha minden emberünket is értesítjük és a
most már szövetséges alakváltó falkákat, az sem lesz elég. Nem
vagyunk elegen.
Malachai megállt, csendben fújta ki a levegőt. – Sok ember
van az utakon, beleértve a kamionosokat, akik egész éjjel utaznak
és sima emberek, akik a munkahely és otthonuk közt ingáznak.
Vasic látta, hogy Miane küzdött a döntéssel, amit meg kellett
hoznia. Kiküldeni a kérést az Emberi Szövetség hálózatán, hogy
információt kapjon a SUV-ról és lehetőleg megtalálja, vagy az
információ az ellenség kezébe kerül, aki vagy elrejti Leilát újra…
vagy kivégzi őt, mert túl nagy kockázat. A jó hír az volt, hogy az

- 471 -
utóbbi a legvégső döntés lenne: túl sok időt és energiát öltek bele,
hogy ilyen gyorsan eldobják.
– Beszélek Bowen Knightal – mondta végül Miane, keze
ökölben volt. – Megkérem, hogy kérje meg az embereit, hogy
jelentsék, ha látták a járművet.
– Ez a legjobb lehetőség. – Malachai megtartotta az alfa
tekintetét, barna szemei úgy tűntek belülről ragyognak. –
Legalább ad Leilának esélyt, mielőtt ölésre kényszerítik, mert ha
egyszer megteszi, soha nem tudjuk visszahozni. Abból nem
épülne fel.
– Nem. Leila tudományra, felfedezésre és iskolai kutatásokra
készült. – Vibrált a dühtől, a komm panelhez ment. – Bowen
Knightnak nem kell tudnia, miért kérem, nem bízom még benne
eléggé. BlackSea adósságért kérek segítséget.
– Igazából a Szövetség tartozik nekünk egyel – mondta
Malachai. – Tippet adtam Bowennek egy emberellenes mentál
sejtről, akikről Velencében hallottunk.
Az alfája félúton megállt. – Miért nem tudok róla?
– Informálni akartalak, de hallottunk Leila üzenetéről és nem
tűnt nagyon fontosnak. – Malachai vállat vont. – Kis fanatikus
csoport volt, semmi nagy, de úgy tűnt a Szövetség irodáit
fegyverrel akarták megtámadni. – Összefonta karjait. – Bowen
megerősítette, hogy az infó jó volt, megköszönte. Mondtam egy
nap majd szívességet kérünk.

- 472 -
 Miane szemeit összevonta. – Néha Mal azt gondolom az agyad
veszélyes fegyver. Jó, hogy mellettem vagy. – Telefonált, miután
Malachai kiment a képből.
Vasic hazaportált Ivyhoz, mielőtt a kapcsolat létrejött. Az ő
része véget ért. Leila Savea élete most már a számtalan ember
szemen múlott.

Levelek Ninának
Xavier Atya magánnaplójából
2076. november 3.

Nina.

Az elmúlt évben számtalan határt átléptem, valahogy San

Franciscóban kötöttem ki. Van egy templomom, egy
gyülekezetem. Xavier atyának hívnak. Először túl nagynak tűnt, a
tiszteletet nem érdemeltem ki, de kezdem elfogadni, hogy ez az
én helyem.
Egy alázatos férfi vagyok egy távoli faluból, de ebben a
nagyvárosban annyi törött lélek van, akiknek vigasztalás kell.
Próbálom bebizonyítani, ahogy a démonjaimmal, saját
haragommal küzdök.

- 473 -
 Többé nem lep meg, mikor mentálokat látok a padoknál. El
szoktak menni, mikor meglátnak, mintha félnének, hogy
hívőként fordulok hozzájuk, de néha már maradnak és
beszélgetnek. Annyira bolond voltam Nina, mikor azt gondoltam
nem emberek, csak gépek. Semmi különbség nincs köztünk, csak
egy kis biológiai csavar, nekik van mentális képességük, nekünk
nincs. Ez az egyedüli különbség. A bőr alatt annyira emberek
mint te vagy én.
A mentál barátom azonban más az egyháztagoktól, mint a nyúl
a ragadozótól. Mindig kontroll alatt van, annyira hideg. Fagyos,
mint a jég, míg könnyű lenne azt hinni, hogy érzelemmentes
robot gyilkos. Mégis láttam ezt a férfit golyót kapni, hogy
megmentsen egy gyereket.
Megtanultam, a hősök nem mindig fehérben járnak.
Néha a sötétből jönnek, egyek az árnyakkal.

A te Xaviered

- 474 -
 40. fejezet

Kaleb olyan egészséges területet keresett a Hálón, mint Sophia

Russóé, mert Sahara ezt kérte tőle. A Hálóelme és a Sötételme
páratlanul haszontalanok voltak ezen a ponton. Annyira, hogy
Kaleb kezdett aggódni a két lény viselkedése miatt. Korábban,
mikor a Sötételme szeszélyessé vált, a Hálóelme kitartó és elszánt
volt feladataiban.
A tény, hogy az általában stabilabb lény lett szeszélyesebb az
ikrénél, olyan probléma volt a Mentálhálón, ami sokkal nagyobb,
mint a pszichék rájöttek volna, a hiba annyira alapvető, hogy
katasztrofális sérülést okoz a tisztán élőnek tűnő szervezet
„szerveiben”.
A segítség hiánya miatt Kaleb szorosan meghatározott
mintákat kutatott folyamatosan. Agának jelentős részét a
keresésre programozta. Ezután két tiszta területet talált, aminek
egészsége hibátlan volt. Lehetséges, hogy volt több is, mert saját
keresést futtatott, de ha így volt, a számuk kevésnek kellett
lennie.
Az első terület elég egyszerű volt: Clara Alvareztől áradt.
Érdekes, ő is egy ex I-mentál volt, mint Sophia Russo. Véletlen
lenne?
- 475 -
 A második terület problémásnak tűnt.
A Háló kis elszigetelt területe volt, ami tiszta, gyönyörű, erős
volt… és egy olyan elme volt ott, ami láthatatlan volt. Nem jól
elrejtett. Láthatatlan. Az egyedüli személyek, akiket Kaleb
ismert, hogy ennyire hatékony pajzsaik vannak, a Nyilak voltak.
Csak azért szúrta ki, hogy az elme a területen horgonyzott, mert
egy, duális kardinális volt, hatalmas erővel, és kettő, mert szánt
rá időt, hogy szúrja ki a Nyilakat, mikor az osztag Ming LeBon
uralma alatt állt, aki arra használta őket, hogy sajátellenségeit
ölesse meg velük.
Nem számított, ha a szóban forgó gyilkosság a Nyíl életébe
került, az ex tanácsnok a magasan képzett és extrém intelligens
osztag embereit eldobhatóként kezelte. Annak ellenére, hogy egy
pszichopata „gondoskodása” alatt nőtt fel, Kaleb soha nem
követte el ezt a hibát, mikor az embereiről volt szó, és ez Sahara
miatt volt. A nő tanította meg neki, hogy az emberek nem
eldobhatóak, vagy kicserélhetőek, hanem egyedülálló, vad,
lenyűgöző ajándékok, mint ő… és a nő így látta Kalebet is.
– Ne sérülj meg Kaleb! Kivel játszok, ha eltöröd a lábadat?
– Találsz más barátokat. Sok gyerek van a NightStar területén.
A tíz éves lány a fa alatt szemrehányóan nézett rá, sötétkék
szeme mindig fénnyel telt meg, mikor Kaleb elszökött, hogy lássa
őt. – De csak egy van belőled. Te vagy a legjobb barátom.

- 476 -
 Ez egy töredék emlék volt, ami emlékeztette rá, hogy maradjon
Kaleb, nem számított, hogy pszichopata edzője hogy próbálta
megtörni őt az évek alatt. Mert Sahara szerette Kalebet, míg
senki más nem. És Kaleb is csak őt szerette.
Sahara volt az, aki megláttatta vele, néha jobb kinyújtani egy
baráti kezet, mint félelemmel betartatni a dolgokat. Santano
Enrique addig kínozta őt, míg Kaleb teljes lényévln nem gyűlölte.
Sahara szerette őt, és érte mindent megtenne.
Ennek a gondolatnak a margójára nem próbált meg betörni a
pajzsok mögé.
Helyette kilépett a Hálóról, kapcsolatba lépett Adennel, és
megkérdezte, hogy a Nyíl vezető találkozna-e vele a Háló azon
részén. – Látod? – kérdezte.
– Meg kell magyaráznod.
– A Háló – mutatott rá Kaleb. – Nincs rothadás, se bomlás,
semmi, csak tiszta erő. – Nem kellett psziché, hogy megerősítse,
érezte az erőt a tiszta, friss szellőben a mentális érzékei által.
Aden óvatosan vizsgálta meg a szövetet. – Igazad van.
– A P-knek tudnia kell, ki okozza a hatást – mondta Kaleb. –
Az harmadik pontot adna nekik az összehasonlításra.
– Beszélek az érintett személlyel.
Kaleb hagyta, tovább nyomni a Nyilat hasztalan kísérlet lett
volna.

- 477 -
 Aden tíz perccel később tért vissza, míg Kaleb a BlackEdge
farkasok alfájával találkozott: A Nyíl Stefan Berg, az Alarison
állomásozik. Személyesen lép kapcsolatba Ivy Janenel.
Kaleb tudta, csak azért kapta meg az információt, mert Sahara
úgy is megosztotta volna vele, mikor megtudta a pszichéktől. Még
a Nyilak is úgy tűnik nem várták el a kötődött pároktól, hogy
titkokat tartsanak egymás előtt. Kimentette magát egy kis időre a
farkas alfa előtt, megköszönte Adennek, majd átadta Ivy Janenek
az információkat, amiket felfedezett.
Stefan Berg, mélázott, ahogy visszatért a megbeszélésre.
Amennyire Kaleb tudta, az erős teleportáló a mélytengeri
állomáson volt, soha nem volt hivatalosan Nyíl. Azonban okos
lépés volt, hogy Aden a sajátjának tartotta. Igen, soha nem volt jó
ötlet állandónak venni egy Nyilat, vagy feltételezni ismered
minden titkukat.
***
Ivy Jane nem tudta elhinni a Hálón a harmadik nyugodt
helyen lévő elme kilétét… majd Sophiára és Clarára gondolt és a
kapcsolat hírtelen kristálytiszta lett. Szíve dübörgött, üzenetet
küldött Stefannak. Az Alaris állomás parancsnoka úgy két
hónappal ezelőtt látogatott el a gyümölcsösbe, mikor „fent”
kellett lennie, ahogy az állomáson mondták.
Nem kell felportálnod, hogy lássalak, mondta neki. Azt
hiszem tudom mi történik. Bár Stefan erőszakosan erős

- 478 -
telekinetikus volt, nem volt született teleportáló, mint Vasic. A
portálás rengeteg erejébe kerülne és fenn kell tartania azt, hogy
evakuálja az Alarsit, ha az állomáson súlyos helyzet lenne.
Biztos vagy benne? üzente Stefan. Minden gond nélkül
találkozhatunk a Mentálhálón.
Igen, biztos. Kapcsolatba lépek veled, ha további infó kell.
Tudod, hol találsz.
Ivy nevetett. Ezek a Nyilak határozottan kezdték megtalálni a
humorérzéküket.
Mikor Rabbit ugatott és futott hozzá, lehajolt és megdörgölte,
amitől a kutya extázisba került. Bolond, csodás kutya. Egy
mosolygós simogatással hagyta ott, leült a konyha egyik
kényelmes kanapéjára, a legközelebbi pult elég közel volt, hogy
innivalót tegyen rá és az emberek a másik oldalon elvehették.
Majdnem az egész alsó szint így épült, annyira nyitott,
amennyire lehetett, tele fénnyel. Oka volt rá, így ha a Nyilak
mikor meglátogatták őket soha ne érezzék magukat egyedül vagy
elszigetelve. Ivy úgy döntött ebből eleget kaptak már. És úgy tűnt
működött, több mint egyszer volt, hogy az osztag tagjai, akik
beugrottak látogatóba ültek a kanapéra és dolgoztak, míg Ivy a
közelben a saját munkájával volt elfoglalva.
Ma Rabbit felugrott mellé, kis teste meleg volt a keze alatt,
ahogy belépett a Mentálhálóra, elment Clara Alvarez elméjéhez
ment, aminek koordinátáit Kaleb megadta neki.

- 479 -
 Igaza volt: a terület tiszta volt és erőtől duzzadt. Nem volt
bomlás, egyetlen tépett szál sem.
Remény virágzott a szívében.
Kilépett a Hálóról, arra gondolt, amit Zie Zen temetésén
megtanult, hogy soha ne feltételezzen semmit. A kötelék… volt a
kapcsolat.
Felhívhatná Clarát, de nem érezte helyesnek. Tudta, hogy a
másik nő volt a Mennyország vezetője, mert Samuel Rain
továbbra is ott élt, de Ivy és Clara nem voltak olyan viszonyban,
és Clara talán nem akarná, hogy az információ komm vonalon
menjen át. Ennek személyes látogatásnak kell lennie.
Clara jó ember volt, és Ivy hitte, megosztja vele, amit Ivynak
tudnia kell, hogy megértse a Mentálháló helyzetének súlyát.
Vasic otthon volt, odaportálhatja a korábbi I-mentálhoz, ha
beleegyezik a megbeszélésbe.
Ivy hezitált, gyűlölte a férfit zavarni.
Végül hagyta pihenni, Vasic nonstop dolgozott, mióta
szétszórták Zie Zen hamvait. Tudta, hogy ez a feldolgozás
mechanizmusa volt, meg kellett fenyegetnie, hogy bedrogozza az
ételét, hogy kiüsse őt, ha nem hallgat rá.
A férfi lassan elmosolyodott, azzal a csendes mosollyal, amitől
elolvadt. – Soha nem tennéd Ivy.
– Grrr! – A férfira meredt, a hálóra mutatott. – Ne állíts a
sötét oldalra Vasic Zen!

- 480 -
 Vasic mosolya elmélyült, mindkettőjüket a hálóba portálta és
alig egy perc alatt elaludt, hogy levette ruháit, a levetkőzés során
elportálta Ivy ruháit és csókokat lopott, amitől Ivy zihált.
Ivynak semmi akaratereje nem volt, ha Vasic játékos
hangulatban volt.
Miután a férfi elaludt, ott maradt az ölelésében, míg biztos volt
benne, hogy nem ébred fel, majd haját simogatva otthagyta. A
szándéka az volt, hogy befejezi a munkáját, mielőtt visszamászik
mellé egy kis pihenésre, mielőtt Tavish hazaér a suliból. Tudta
egy másik teleportképes Tk hazahozza őt, ha Vasic még alszik,
Tavisht szigorúan figyelmeztették, hogy ne próbálja meg magát
hazaportálni.
Túl fiatal volt, nem volt meg a megfelelő kontrollja.
Ez a figyelmeztetés talán nem állította volna meg őt, de Vasic
csendben elmondta a fiúnak, hogy ez a bizalomról szólt. – Nem
fogom csapdába ejteni az elmédet, hogy ne tudj portálni –
mondta. – Megbízom benned, hogy követed a szabályokat.
Tavish arcát elhatározás öntötte el. – Nem hagylak cserben.
– Nem ébresztem fel – mondta Rabbitnak, hangja határozott
volt. – Ha a Mentálháló túlélte eddig, akkor még meglesz pár
óráig, míg a Nyilam pihen.
Az egyedüli ok, amiért végül korábban felébresztené, ha Miane
Levéque hívná. Vasic nem akarta, hogy Leila tovább szenvedjen,
ha volt lehetősége segíteni. Annak ellenére, hogy azt akarta Vasic

- 481 -
pihenjen, Ivy remélte a BlackSea alfa akkor hívja, ha hírei
vannak, főleg a SUV-ról, ami elvitte Leilát a területről, ahova
Vasic segített belopózni, de mikor mellé bújt a komm vonal
csendes volt.
Ahogy erős férje gyönyörű téli szürke szemeivel, úgy mozdult,
hogy átölelje őt, Leila Savea továbbra is el volt veszve.
***
Tizennyolc órával azután, hogy a riasztás kiment a Szövetég
hálózatán, Miane információt kapott, hogy a keresett SUV-ot
elhagyva, felgyújtva találták meg egy vízmosásban. Rossz hívást
kezdett. A Szövetségen belül tisztán látszott, hogy a Konzorcium
téglái voltak. Ez nem lepte meg, pénz beszélt, fajt nem számítva.
A düh hidegen égett benne.
Azok miatt, akik elvitték az embereit, a BlackSeaben lévő
árulók miatt és mert rossz hívást intézett. Racionálisan tudta,
hogy csak rossz választásaik voltak, de nem számított. Csak az,
hogy a rossz hívás miatt meghalhatott a falkája egyik sebezhető
ragja, aki bízott benne, hogy Miane érte megy.
– A vészhelyzeti szervek nem találtak testet a roncsban –
emlékeztette magát.
Az igazság vékony reménysugár volt, de a benne élő dühöt
addig nem tudta kioltani, míg az embereit haza nem hozza és
azok, akik bántani merték őket meg nem bűnhődnek. Volt erő a
dühben, hideg szemű és kegyetlen elhatározás.

- 482 -
 Azonban Miane tudta egy alfa sem lehetett igazi alfa, ha csak a
dühe vezette. Ez megmérgezné az egész falkát, ahol senki sem
akart volna maradni. A vízi alakváltók talán nem olyanok voltak,
mint a többi csoport, talán mások voltak a saját fajtájuk közt, de
volt alakváltó és emberi oldaluk. Ez miatt bizonyos szinten
szociálisak voltak.
És bár a BlackSea emlős teremtményeit nehezen értették meg,
mert vérük hűvösebb volt, egyek voltak. Az árulók nem
számítottak, Miane azonnal kivégzi őket, amint megtudja kik ők.
A többiek… egyek voltak, mert a víz volt az életük és egyesültek,
hogy megvédjék drága kincsüket.
Ahogy egyesültek minden másságukban.
Mikor a BlackSea alfáról volt szó, ugyanúgy kellett működnie,
amint a többi falka alfájának. Mianenek kellett összetartania az
embereit, biztosítani, hogy megvan mindenük és lelkük virágzik,
s erős volt. Persephonéért a kislányért, akit hónapokig kis
szobában tartottak fogva, elszakítva az anyjától és elvesztette
apját, azt jelentette megünneplik a születésnapját, amit egyedül,
félve, otthonától messze töltött.
Persephone nem tudta, hogy rossz a dátum, csak hogy
szülinapi partija lesz.
Miane a karjaiba vonta a még sovány gyereket és ösztönösen
megtartotta egyensúlyát a BlackSea szívében lévő úszó város

- 483 -
hullámzó tetején. Több volt a világ több pontján, de Lantia volt a
legnagyobb és itt a Gyűlést eltérő években tartották.
A szó, a Gyűlés volt a BlackSea uralkodó csoportja. Az ok,
amiért nem minden évben itt tartották a gyűléseket nem a
hőmérséklet volt, ahogy a kívülállók feltételeznék. Minden
egészséges BlackSea alakváltó túlélné és virágozna az ilyen
vizekben, az óceán mindazok ellenére mély, és édesen hideg volt,
nem számított merre voltál a Földön.
Nem, az ok, amiért a Gyűlést felválta tartották Lantia és a
trópusokon lévő Cifica közt, hogy nem volt fait, hogy mindig
ugyanazok a falkatársaknak kellett a világot átutazni.
Persephone és az anyja hiányoztak a legutolsó Gyűlésről,
csapdában voltak és egész végig egyedül. Ahogy Leila most volt.
Ismét visszanyomta dühét, Miane azt mondta – Hercegnőnek
tűnsz – a karjaiban lévő gyereknek.
Persephone kuncogott, rózsaszín tüll borította, ami végigfolyt
Miane karján. – Anya ajándék. – Ez több volt, mint amit
általában mondott, a beszéde nem olyan volt, mint a kora alapján
lennie kellett volna, de a falka gyógyítói biztosították Mianet,
hogy Persephone gyógyult.
A gyerekek sokkal ellenállóbbak, mint gondolnánk, mondta a
legerősebb gyógyítójuk. Vedd körbe szeretettel, biztonsággal,
add meg neki a teret és szabadságot, hogy beszéljen arról, ami

- 484 -
történt és Persephone túljut rajta, erős, egyedülálló személlyé
válik, akinek mindig lennie kellene.
Miane ezt meg tudja tenni, meg fogja tenni.
– Az anyukád csodás ajándékot adott. – Miane baromira
büszke volt Persephone anyjára. Olívia elvesztette párját a
gyilkos rohadékok miatt, akik elvitték kis családját és annyi
alakváltót, hogy végérvényesen összetörhetett volna.
Nem beszélve Olívia kínzásáról és bebörtönzéséről.
De ahelyett, hogy összetört és meghalt volna, a másik nő heves
akaraterővel összeszedte magát.
– A babánknak – mondta Olívia Mianenek, ahogy még
zúzódott és megvert volt a megpróbáltatásoktól. – A babának,
akit Cary és én hoztunk össze Új-Zéland hideg vizeiben. –
Könnyek voltak a hangjában, amiket nem akart ejteni. – Soha
nem engedem meg, hogy egyedül, elveszve érezze magát és ismét
féljen.
– Tudom. – Miane Olíviát a karjába vonta, hosszú ideig közel
tartotta, míg a csapok meg nem nyíltak, míg Olívia nem sírt
összetörve elvesztett párjáért. – Kétségem sincs, hogy erős leszel
Persephone számára – mondta Miane utána. – De hozzám jössz,
mikor gyászolnod kell, és emlékezz rá, neki is gyászolnia kell.
Persephone talán baba volt, csak két éves, de apja lánya volt. –
Beszélj vele az apjáról – tanácsolta Miane sérült falkatársának

- 485 -
egy héttel azután, hogy a Nyilak hazahozták a gyereket – válaszolj
a kérdéseire, és ha túl nehéz lesz, akkor hozzám jössz.
Miane mindig ébren maradt este Olíviával. Nézték
Persephonét aludni és ekkor Olívia kész volt beszélni az
elrablásáról és arról őket hogy választották el erőszakkal Carytől,
aki erős volt, harcolt, hogy megvédje párját és gyermekét… és
Olívia honnan tudta, hogy Cary meghalt.
– A párosodási kötelék kettétört. – Olívia tenyerét a szívére
nyomta. – Szétpattant, mintha a szívem tört volna ketté, és
annyit vérzett, hogy alig kaptam levegőt, nem tudtam
gondolkodni. – Szaggatottan vette a levegőt, a lelket tépő
fájdalom volt barna szemében. – Fel akartam adni, meghalni
akkor és ott, de nem tehettem.
Szemei a gyermekét nézték. – Caryt hosszú vándorlás után
találtam meg. Annyira hosszú idő után Miane. Megértett engem,
ahogy senki más nem fog már soha. Az enyém volt és én az övé,
és együtt voltunk egyek. Most… most darabokban vagyok, de
Persephone egész és számára elviselem.
Miane teljesen tudta Olívia nem fog hosszú életet élni. A
sérülés a lelkén túl nagy volt. Harcol a fájdalommal, él, míg
Persephone eléri a felnőttkort és akkor Olívia egy nap egyszerűen
nem ébred fel, vagy csendben eltűnik a mélyben és soha nem
emelkedik fel.
Mikor az idő lejön, Miane nem akadályozza meg.

- 486 -
 Néhány sérülés soha nem gyógyul meg. Néhány fájdalmat a
drogok sem enyhíthetnek. Olíviának megvan a bátorsága, hogy
éljen, míg a babája többé nem lesz baba. Egy alfa csak ennyit
kérhet tőle.
Persephone kezeivel megfogta Miane arcát és csókokkal
borította el. – Boldog Szülinapot!
– Igen – mondta, kicsit megcsikizte a kislányt – boldog
szülinapot Persephone. Lássuk a tortád! – A gyereket az
asztalhoz vitte, amin a torta volt, kicsi szendvicsek, kicsi ujjakra
és kezekre és a fiatal ízlelőbimbókra tervezve, sütik és üdítők
garmadája.
Mint a Lantia minden bútora, az asztalokat le tudták
csavarozni és eltávolítani s eltenni a rejtett helyekbe, amik a
falakba és padlókba voltak építve. El tudták mozdítani a
dolgokat, ha szükség volt rá, míg védtek a durva hullámok ellen,
amik gyakran átsöpörtek a városon.
Épp ezért a tálalók gumírozott aljúak voltak és az evőeszközök
tányérok törhetetlenek voltak, egyben lebomlóak, ha a vízbe
esnének. A BlackSea képesek voltak a véletlen szemetet
összegyűjteni, de soha nem vették garantáltnak az óceánt. Soha
nem vették garantáltnak a vizet.
– Minni! Minni!
Miane kinyújtotta kezét egy másik felé futó gyereknek. A kisfiú
elkapta, majd meghúzta karját, szorítását használva mászott fel a

- 487 -
testén és megtámasztotta magát a derekán. Amikor Miane
karjával megtartotta őt.
– Boldog szülinapot Sephnie! – Az ében bőrű fiú arca jó
humorral ragyogott.
Persephone mosolygott és integetett beszédesebb
falkatársának.
Costas fekete rövidnadrágjára és kék ingjére mutatott. – Én is
parti ruhákat kaptam. – Megpaskolta Miane fekete pólóját,
következő szavait hangosan suttogta. – Az anyukád nem hozott
neked parti ruhákat?
Miane a komoly kérdés miatt beleharapott arcának belső
felébe, szomorú arcot vágott. – Igen, elfelejtette. – Az anyja
megbocsátja a füllentést. – Szerintetek kapok tortát?
Mindkét gyerek határozottan bólintott.
Egy pillanatra közel vonta őket, majd Miane gyengéden letette
őket. Azonnal játszani rohantak, bár észrevette Persephone
többször hátranézett, hogy anyját látja-e, ahogy akkor is, mikor
alfája kezében biztonságban volt.
Időbe fog neki telni, hogy elfogadta Olívia nem fogja elhagyni
őt. Egy fiatal gyerek nem értette meg, hogy anyját
kényszerítették, hogy otthagyja őt. Csak azt tudta, hogy egyedül
volt, félt és az anyja nem volt ott.
Miane álla fájt, annyira erősen szorította össze,

- 488 -
 Egy nagy kéz szorította meg a vállát. – Lélegezz – utasította
Malachai. – Otthon van. A többieket is hazahozzuk.
Néhányan, tudta Miane, dobozban tértnek haza.
A düh benne azzal fenyegetett fellángol, de Persephone
nevetése hangzott a levegőben és emlékezett rá, néha a jó győzött
a gonosz felett. – Igen – ígérte. – Minden emberünket
hazahozzuk. – Beleértve Leilát.
Élve vagy holtan, senki sem marad egyedül, soha nem felejtik
el.

- 489 -
 41. fejezet

Egy nap telt el, hogy Ivy megkapta az információt Clara

Alvareztől, reggel jól kipihent férjével és kutyájával a
Mennyországba portáltak. Az csendes, zölden terpeszkedő terület
volt az otthona a J-mentáloknak, akik töröttek voltak, és egyben
Samuel Rain otthona is. A robotikus és biofúziós szakember, aki
most elhatározta, hogy működő protézist épít neki elköltözhetett
volna, de szeretett itt élni és kérte had maradjon,
– Menned kell meglátogatni Mianet? – kérdezte Ivy.
Vasic épp a portálás előtt kapott üzenetet a BlackSea alfától.
– Nem – mondta gyengéden, csendesen, teste erős és meleg
volt, ahogy részben mögötte állt. – A SUV nyom zsákutca, nincs
semmi amit most tehetnék, csak várok, míg lesz új hely. Az
üzenet Persephone szülinapjáról jött, együtt megnézhetjük a
megbeszélés után.
Ivy biccentett, erősen büszke volt a kislányra, aki túlélte a
Konzorcium szörnyeit. Nem Ivy volt a psziché, aki vele dolgozott,
de időnként kapott jelentést a fiatal P férfitől, és a jelentések azt
mutatták Persephone dacos lelke talán sérült, de nem győzték le.

- 490 -
 – Akarod, hogy veled menjek? – kérdezte Vasic, kezét a
derekára tette. – Samuel kérte, hogy jöjjek el egy mély
szkennelésre.
– Menj a szkennelésre – mondta. – Jobb, ha ezt egyedül
csinálom.
Mikor Vasic bólintott, felbiccentette a fejét és csókot nyomott
az arcára. – Köszi a portálást. – Tudatában volt, hogy röhejesen
el volt kényeztetve, hogy a világban bárhova mehetett.
Csak három hete volt, hogy megemlítette, hogy ki szeretné
próbálni a péksütit amit mille-feuille-nek hívtak, Vasic elvitte őt
Párizsba. – Szeretlek.
Vasic arca nem változott meg, de fejét elfordította, hogy
megcsókolja a tenyerét, még mélyen a kötelékük a férfi
érzelmeinek erős erejétől vibrált. – Egy dolog, amit soha nem
vonok kétségbe. – Halványan elmosolyodott, mitől meg akarta
csókolni őt.
Megcsókolta a férfit.
Ivy. Visszaportálom magunkat az ágyba, ha nem vagy
óvatos.
Nevetett a hűvös figyelmezetésre, amit meghazudtolt a bűnös
mód, ahogy visszacsókolta, ujjai megszorították a derekát, Ivy
még egy csókot lopott, mielőtt ellökte a férfit magától. – Ne
zavarj össze.

- 491 -
 Vasic szemei bosszútól csillogtak. – Nemsokára találkozunk
Mrs. Zen.
– Számíthatsz rá, Mr. Zen.
Vasic ajkai enyhe mosolyra húzódtak, fejét Rabbit felé
fordította. – Gyere, nézzük meg Samuelt.
Rabbit boldogan mancsolt el az oldalán
Ivy pár pillanatig nézte, ahogy férje eltávolodott a
Mennyország fő épülete felé, gyönyörű volt a mozgása, mielőtt a
rózsakert felé fordult volna, ahol kérte, hogy Clarával
találkozzon. A másik nő már ott volt, az ismerős, kopottas
fapadon ült, szemei a színes virágokat nézték, ahogy kinyíltak a
napfényre és érződött az illatuk.
– Ivy – mondta ahogy felállt, mosolya meleg volt.
A Mennyország vezetője fakószürke nadrágkosztümben volt és
vízszínű ingben, aranybarna haját középen választotta el és szép
kontyba tekerte a tarkójánál, kezein fekete kesztyű volt.
– Clara. – Ivy követte őt. – Köszönöm, hogy beleegyeztél a
találkozóba.
– Természetesen – mondta Clara, ahogy mindketten leültek a
padra. – Samuelről van szó? Ő jól van.
– Nem, valami másról van szó. – Úgy döntött enged a
vágynak, hogy egyenes legyen vele, elmondta a nőnek a
Mentálháló jelentős és veszélyes bomlását. Majd mesélt a két
egészséges helyről.

- 492 -
 Mikor azt mondta – A tiéd a harmadik – Clara szemei
hatalmasok voltak.
– Értem – mondta a korábbi Igazságos mentál. – Tudod mi a
hasonlóság a másik kettővel?
– Nem a képességeik – mondta Ivy. – Az egyik egy teleportra
képes Tk, a másik egy I, mint te. – Majd hozzátette azt, amit a
kritikus faktornak gondolt. – Mindketten emberrel kötődtek.
Clara semmilyen látható módon nem válaszolt, ahogy Ivy
folytatta. – Tudom, hogy a férjed ember – mondta csendben. –
Tudnom kell, hogy mentális szinten is kötődtök-e, ígérem,
megvédem a titkodat. Azok, akik tudják, vagy tudniuk kell mind
kötődtek. – Mindegyikük megértette ezt az ajándékot, s nem
bántanák. – Senki sem fog elárulni téged.
Clara barna szemei egy hosszú pillanatig elidőztek rajta,
mintha megítélné Ivy őszinteségét, mielőtt a Mennyország
vezetője csendben lenyúlt volna és lehúzta volna a kesztyűjét a
bal kezéről… és felfedte volna gyűrűjét. – A neve Patric –
mondta, szerelme csók volt Ivy érzékeinek. – És igen, mentális
szinten is kötődtünk. Párosodtunk.
– Hogy rejtitek el a köteléket? – suttogta Ivy. – Nincs nyoma a
Hálón.
– Anthony segít nekünk – mondta Clara és ez nem volt olyan
nagy meglepetés, mint lennie kellett volna. Anthony Kyriakus
volt az, aki létrehozta a Mennyországot.

- 493 -
 – Ahogy látod, segített nekem – folytatta Clara. – Egy
Igazságos mentál nem tart sokáig, ha belső pajzsai lehullnak. –
Szemeiben árnyékok voltak, annak a gonoszságnak, amiket
látott, a gonoszság, ami sav volt elméjének. – Ezért volt képes
azonnal reagálni, mikor én és Patric elutasítottuk, hogy kövessük
a szabályokat és párosodtunk.
A nő mosolyától az egész arca felragyogott. – Majd mikor
világossá vált, hogy a pajzs képességem gyógyul – csodálkozás
volt benne – Anthony megtanította, hogy vegyem át, hogy
rejtsem el az elmém és Patric elméje közti kapcsot.
Megállt, mielőtt hozzátette volna – A pajzsok nagyon erősek,
de van valami… mindig úgy éreztem valami segít elfedni a mi
titkunkat.
– A Hálóelme egy évszázadig védte a P-ket. – Remegés futott
végig Ivy csontjaiban. – Meg tudom érteni, ha ezt teszi a
Hálóelmén lévő ember elmékkel.
– Szeretnéd látni? – Clara kérdése suttogás, szinte alig
hallható volt.
Ivy bólintott és csatlakozott a Mennyország vezetőjéhez a
Mentálhálón. Az I-mentál pajzsait Ivy köré zárta, Ivy
engedélyével, előtte figyelmeztette Vasicot, mi fog történni. Csak
miután elszigetelte Ivyt, Clara akkor ejtette le második réteg
pajzsát és Ivy látta az őszi meleg és hideg kék kötelet, ami a nő
elméjét egy másikhoz kapcsolta. A másik nem mentál elme volt,

- 494 -
bár annyira ragyogott jeges kékes árnyalatával. És nem a
Mentálhálón volt, de nem is azon kívül.
Egy mentál sem érné el, vagy tudná meghekkelni. Clara volt az
egyedüli kapcsolat.
Tudatában volt az ajándéknak, amit kapott, Ivy kicsúszott
Clara pajzsai mögül, mikor a nő kinyitotta neki. – Köszönöm –
mondta a mentális téren. – Miért bíztál meg bennem?
– Az I-mentálok jól ítélik meg az embereket. Ismerem a
szívedet Ivy Jane Zen és tudom, hogy az jó. – Clara felállt.
– Szeretnék találkozni Patriccal. – Ivy csak Zie Zen temetésén
pillantotta meg. – Lenyűgözőnek tűnik.
– Ó, az is. – Hírtelen elmosolyodott. – Néha bosszantó, de
mindig csodás.
Ivy sokáig ott ült, miután Clara elment, a felfedezésének
következményein gondolkodott. Mindennek volt értelme, a
Hálóelme véres képei a veszteségről és meggyalázásról, hogy a
Mentálháló alig tartja fenn magát az aktív P-k száma ellenére is,
az Elfeledetteknek miért volt egészséges hálózata, míg a
mentáloknak nem.
Mert az Elfeledettek elhagyták a Hálót, magukkal vitték ember
párjaikat, míg a mentáloknak azt mondták törjék meg ezeket a
kapcsolatokat vagy fojtsák el őket. Míg végül ebben a
generációban csak három ismert ember elme volt a Mentálhálón.
Ivy most már megértette.

- 495 -
 Az Elcsendesedés hajnaláig a Mentálhálón nemcsak mentálok
voltak. Alakváltók és emberek jelenléte is ott volt, bár az
alakváltóké sokkal kisebb volt. Abból, amit Ivy tudott a Saschával
való barátságából, az alakváltók hajlamosak voltak párjaikat
kihúzni saját mentális hálózatukra.
Míg az emberek nem.
Nem voltak feljegyzések az emberek aktív jelenlétéről a
Mentálhálón, de a régi Tanácsoknak sikerült évszázadnyi
történelmet kitörölni, amiben benne lehetett valami az ember-
mentál házasságról és kapcsolatokról.
Az ilyen kapcsolatok jelentéktelenek voltak az Elcsendesedés
előtt.
Ivy saját családi történetében több ember felmenő is volt.
Az ember faj mindig része volt a Mentálháló mentális
anyagának, rejtélyes és meghatározhatatlan energiát biztosított,
ami nélkül a mentál faj egész jövője késélen egyensúlyozott.
És a legtöbb ember gyűlölte a mentálokat.

- 496 -
 Levelek Ninának
Xavier Perez atya magánnaplójából
2077. június 11.

Nina.
Szereztem egy második mentál barátot. Kiderült, hogy a két
barátom már hosszabb ideje ismeri egymást, mint én őket, de
meghívtak a belső körükbe, ami olyan bizalomról tanúskodik,
amit nem lehet siettetni.
Megpillantottam a háborút, amit vívnak, ahogy hazugságok
vannak hazugságok mögött, amiket fel akarnak fedni, megértem
az elővigyázatosságukat. Ez a férfi sokkal gyanakvóbb, mint az
első barátom és lehetetlenül veszélyesebb.
Valahogy én lettem az ész hangja. Ne nevess túl erősen. Azt
vettem észre minél többet prédikálok a hívőimnek, annál többet
tanulok magamról.
De semmi sem fogja megváltoztatni a szívemet. Azon csak a te
neved van.
Szeretlek.

Xavier

- 497 -
 42. fejezet

Kaleb otthon volt Sahaarával, mikor a nő hívást kapott Ivy

Janetől, amibe Sascha Duncan is benne volt. Ők moszkvai
külvárosi otthonukban voltak, Kaleb harcművészeti rutint vett
végig, míg Sahara jógázott, amitől kecses volt.
Sötétség esett a világ azon részére, a csillagok ragyogtak a
fejük felett, ahogy a csendben a megvilágított asztalhoz mentek,
amin egy kis fém lámpa világított. Sahara Isztambulban vette,
ahova egyszer vacsorázni vitte, mindketten álcázták magukat.
– Így lehetünk annyira fiatalok, amilyenek vagyunk
A piacok közt elrejtett kis kávézóban ettek, helyiek vették
körül őket, akik kívülállóknak nézték őket, míg Sahara elő nem
húzta kedvenc trükkjét és az ő nyelvükön válaszolt nekik, pont
abban a dialektusban, amit a piac területén beszéltek. Mire
elmentek a fél vevőkör a barátja volt és úton volt, hogy a másik
felét is elvarázsolja. Ő csak nézte, ahogy nevetett, ahogy
ragyogott és boldog volt.
Beleszeretett a fémlámpákba, ahogy szinte a piac felébe,
szerzett négy lámpát Kaleb asztalára. Majd vett neki egy üveg
„dzsinn” palackot a dolgozójába, a fújt üveg színe a vörös és
cseresznye közt volt. Mikor egyszer hazaért azt vette észre, hogy a
- 498 -
palack üres „kívánságokkal” volt tele, amire leírhatta sajátjait és
beválthatta azokat, Sahara volt a dzsinnje.
És az üveg soha nem lett üres, nem számított hány kívánságot
váltott be.
Táncolj nekem, több mint egyszer írta le ezt.
Nézni Saharát, ahogy zenét csinált a testével ajándék volt, amit
soha nem unt meg. Azt tervezte, hogy megkéri, táncoljon aznap
este neki a jóga után, de akkor jött Ivy Jane hívása.
Kívül maradt, míg Sahara bent volt, de kidugta a fejét, hogy
elmondja Ivy és Sascha azt akarják hallja a dolgokat. Portált
magának egy törölközőt, letörölte arcáról az izzadságot, majd a
nyakába tette ahogy csatlakozott Saharához a nappaliban lévő
komm képernyőnél, amin kedvenc táncait szokta nézni.
– Mind tudjátok. – Fáradt vonalak voltak Ivy arcán. – Már
elmondtam Vasicnak és Adennek. Egy ponton túl nyilvánossá
kell hoznunk.
Mikor beszélni kezdett, annak túl sok értelme volt.
Lényegében a majdnem nulla emberi kapcsolat hiánya volt az
egyetlen dolog, ami miatt más volt az Elcsendesedés utáni
Mentálháló és az Elfeledettek Árnyékhálója.
Sajnos a nőnek igaza volt a mentál-ember kapcsolatok
jelenlegi helyzetéről. – Az emberek többsége örömmel nézné,
hogy a mentálok a feledésbe merülnének – mondta Kaleb
Saharának, mikor a két nő kijelentkezett. – És a mentálok

- 499 -
többsége azt hiszi az emberek alattuk vannak. – Az utóbbi tiszta
ostobaság volt, de az Elcsendesedés elősegítette az arroganciát és
évtizedekbe fog telni, hogy helyrehozzák.
– Nem tudom – mormogta Sahara, az arcán lévő kifejezés
alapján épp stratégián gondolkodott. – Talán egyszerűen meg
kell adni az embereknek és a mentáloknak a találkozás
lehetőségét. A többi a szív dolga.
Kaleb felvonta a szemöldökét. – Minden helyzet végtelen
lehetőséget ad, hogy figyelmen kívül hagyják egymást. Ez, ha
nem próbálják megölni egymást.
– Ne légy cinikus. – Sahara morgott, meghúzta a törölköző
végeit, hogy egy helyben tartsa. – Tudod, hogy hiszel a
szerelemben.
– Abban hiszek, hogy szeretlek. – Mindig szeretni fogja őt.
Sahara lábujjhegyre állt. – Sokkal jobban szeretlek.
– Lehetetlen. – A nő volt az élete, az éltetőereje.
Kezei a nő derekán voltak, felemelte a csókba. Mikor a lábait
köré kulcsolta, ösztönösen előre ment, hogy hátát a falhoz
nyomja. Majd szemei a falra néztek, ahova menni akart.
Megállt.
Sahara követte pillantását, mosolygott. – Az emlékeink fala
telik.

- 500 -
 – Igen. – A fotó, ami megállította akkor készült, mikor a
DarkRiver területére portált, hogy elhozza a nőt Faithtől és Judd
jött köszönni.
Kaleb nem látta, hogy Sahara elkészítette a képet, de ezen ő és
Judd beszélgettek, a lázadó Nyíl halványan mosolygott, míg
Kaleb kezeit nadrágja zsebébe csúsztatta, fejét enyhén oldalra
biccentette és vállai el voltak lazulva hosszú ujjú fehér ingje alatt.
Nyitottnak…, elfedetlennek nézett ki a férfi ellen, aki ha akart
olyan halálos tudott lenni, mint ő. De Judd az a férfi volt, aki
harcolt Kalebért, mikor ő maga nem hitt benne, hogy képes
kitartani a sötétség ellen.
Néhány barátság kőbe volt vésve.
– Szeretem ezt a képet. – Sahara karját a nyaka köré csavarta,
megcsókolta az állát. – A fenyők mögöttetek, a testbeszédetek.
Nyilvánvaló, hogy barátok vagytok. Jó barátok.
– Kell egy kép Xavierrel is. – A pap volt még az az ember, akit
Kaleb barátjának tartott. – Mikor visszatér. – Xavier Perez atya
jelenleg Dél-Amerika távoli hegyvidéki részén volt, Nináját
kereste.
Kaleb és Judd is felajánlotta, hogy a nőhöz portálja, akiről azt
hitte a szerelme, akit keresett, de Xavier tisztázta, hogy magának
kell megvívnia a harcát. Addig Kaleb felfedezte, hogy mennyire
nehéz volt türelmes lenni, mikor az egyik közeli barátja a
vadonban egyedül volt. Ettől megértette Judd és Xavier miért

- 501 -
aggódott érte annyira évekkel azelőtt, hogy megtalálta és
kiszabadította volna Saharát a börtönéből.
– A magányban sétálsz barátom – mondta neki Xavier nem
olyan sokkal megismerkedésük után, a másik férfi arcán
nyugalom volt, ami mélyen a lelkéből fakadt.
Kaleb még emlékezett a válaszára. – Van erő abban, ha
sebezhetetlen vagy. – Hamis válasz volt akkor, mert olyan
sebezhetőség volt a szívén, amit soha nem akart feladni, ha
megtette volna Saharát adja fel.
Sahara erősebben szorította lábaival, nevetett és így maradt,
mikor Kaleb elutasította, hogy elengedje. – Lesz fotónk Xavierrel,
amint visszatér Ninával.
Kaleb csendben maradt.
– Mi az? Mélyen elgondolkodtál. – Sötétkék szemei
megtartották a férfiét, felnyúlt, hogy kisimítsa a hajat a
homlokából, a karkötőjén lévő medálok csillogtak a fényben.
– Azon gondolkodtam, mennyi ember került az életembe. –
Hozzászokott, hogy magányos farkasként gondoljon magára, de
ott volt Sahara. Ott volt még Judd és Xavier is.
És most már Leon.
Sahara apja továbbra is „fiamnak” hívta őt, szórakozott apai
szeretettel kezelte őt, amit Kaleb nem tudott feldolgozni. Az
egyetlen apafigura megverte és megkínozta őt. Mindig
megértette, hogy Leon más volt, hogy szerette a lányát, de Kaleb

- 502 -
soha nem tapasztalta meg a szülői melegséget, ami felé irányult
volna.
– Azért vannak emberek az életedben, mert te választottad,
hogy a barátaid lesznek. – Sahara gyengéden hozzá dörgölte az
orrát. – Azt választottad nem árulod el a hűségüket, még ha
célszerű lett volna is, azt választottad, hogy mellettük állsz, ha
segítségre van szükségük.
– Jónak tüntetsz fel. – Nem volt az, a nő tudta ezt.
– Tudod hogy légy hűséges Kaleb. – Suttogta, lélegzete a férfi
ajkait csókolta. – Hogy szeress.
Nem cáfolta meg. Attól a pillanattól a nőé volt, hogy
találkoztak. – Miattad.
– Mert szerettél… – Szemei ékszerként ragyogtak, ahogy a
köztük lévő mentális kötelék ragyogó fénnyel ragyogott, ami
minden kicsavarodott részét megérintette.
Szeretett, őt szerették.
Kalebnek nem volt szüksége másra.
– Néha még sóvárogsz a világuralomra – mondta Sahara
vigyorogva, ahogy elkapta gondolatai végét.
– Kis dolog.
Sahara vállai remegtek, megszorította lábait körülötte. – Ha
olyan mélyen tudsz szeretni, olyan szenvedélyesen, akkor az
emberek és mentálok miért nem?
– Száz évnyi gyűlölet, bizalmatlanság és arrogancia miatt.

- 503 -
 Sahara a kezével legyintett. – Kis dolog.
És bár a mentál faj lehetőségeit és katasztrofális végét
beszélték meg, Kaleb érezte, hogy ajkai mosolyra húzódtak. –
Természetesen. Úgy hiszed a szív mindent meghódít.
Sahara megnyomta a vállait. – Én nevetek a végén Kaleb
Krychek. Csak várd ki. – Utána megcsókolta, rossz dolog, ha
éppen másra akarta kondicionálni őt.
De Sahara nem így gondolkodott. Ahogy Kaleb sem. Nem,
mikor a nővel volt.
– Zuhanyozzunk – mondta ajkainak. – Izzadtak vagyunk az
edzés után és kezdtem megtervezni, hogy érjem el, hogy az
emberek és mentálok ne ellenségként, hanem lehetséges
szeretőként nézzenek egymásra.
Bármennyire is nem értettek egyet faji politikában, meztelenül
lenni Saharával volt Kaleb kedvenc elfoglaltsága. Szeretett
kezével végigsimítani a bőrén, ahogy az elméje össze volt kötve az
övével, míg különböző módokon cirógatta, míg tudta, hogy adja
meg neki a legnagyobb gyönyört. Természetesen Sahara is ezt
tette vele.
Kaleb nem bánta. A nőé volt, azt tehetett vele, amit akart.
Aznap este kezét a Sahara feletti csempére tette, ahogy a nő
nevetett és csókot lopott és tovább vitatkozott vele, ahogy Kaleb
hátán végigfolyt a víz. Kaleb visszaérvelt, ahogy egyre jobban
hozzányomódott, kemény farka türelmetlenül nyomódott Sahara

- 504 -
hasához. Sahara megremegett, Kalebhez dörgölőzött és mikor ez
alkalommal megcsókolta a férfit a mosolya beléivődott, kezével
végigsimított tarkóján.
Kaleb szerette, ahogy Sahara tartotta őt, annyira birtoklóan és
követelőzően.
Kaleb. Ujjait összezárta kőkemény farkán.
Kaleb teste megrándult, de nem az elutasítástól. Csak soha
nem állt készen a gyönyör áradatra, amit Sahara érintése okozott.
Mikor fogok hozzád szokni?
Talán ha még okozunk pár földrengést.
Azt hiszem a szeizmológusok így is elég zavartak. Tudta
kontrollálni erőszakos telekinetikus erejét a szex közben, de csak
ha a földbe lökte. Ennek volt bizonyos utóhatása.
Sahara az állát majszolta, azt mondta, Meg akarsz állni?
Soha. Kaleb egyik kezével lenyúlt, hogy megfogja mellét,
megfogta selymes kerekségét, majd hüvelykujjával végigsimított
bimbóján. Sahara a torkában nyögött, elengedte őt, végigdörgölte
a nyakát. – Szükségem van rád.
Kaleb felemelte őt a combjainál, erekcióját becsúsztatta finom
halmai közé, mielőtt mélyen elmerült volna benne. Annyira
szoros volt körülötte, de passzoltak egymáshoz, méghozzá
tökéletesen. Sahara felnyögött, ahogy beléhatolt, karjait a nyaka
köré csavarta, lábai már a derekán voltak. – Szeretem, ahogy
magad érzed bennem.

- 505 -
 Kaleb megremegett a szavaira, elengedte magát.
Lassan hatolt belé, és mikor Sahara egy követelő csókra
lehúzta a fejét, kinyitotta száját az övé felett és táncoltak a
szerelemben. Lassan és gyengéden, bőr csúszott a bőrön,
lélegzetük keveredett, ahogy a víz végigfolyt Kaleb hátán.
A földrengés elkerülhetetlen volt.
Ahogy a zuhany után komoly beszélgetésük volt, mikor az
ágyban összegabalyodva feküdtek. Minden viccet félretéve a
Mentálháló komoly veszélyben volt. Nem volt kritikus, még nem,
volt egy kis légzésterük, de a tér nem tart ki örökké. – Te soha
nem leszel veszélyben – mondta Saharának. – Ha arra van
szükség, akkor össze tudom vonni a Háló egészséges részeit,
létrehozok egy kis de működő hálózatot.
Sahara a könyökére támaszkodott, szemei zavartak voltak. –
Megígérted.
Kaleb egyik kezét a torkára tette, azt mondta – Megtartom.
Küzdök, hogy megmentsem a Mentálhálót és a mentál fajt. –
Saharáért, ment ahelyett, hogy ölne. És érte épít ahelyett, hogy
pusztítana. – De nem fogok halálra ítélt pocsolyában úszni és
soha nem hagylak veszélyben.
Még te sem, telepatálta neki, kényszeríthetsz rá, hogy
nézzelek meghalni, mikor meg tudom állítani. Egyszer képtelen
volt megmenteni. Soha többé.

- 506 -
 Sahara szemeiben dühös érzelmek voltak. – Soha nem tenném
– suttogta, hangja nyers volt. – Soha nem bántanálak olyan
módon.
Kaleb rájött, hogy dühössé tette, nem lehangolttá. – Akkor
gyere velem ebbe – követelte. – Mond, hogy nem fogsz küzdeni,
ha meg kell ezt tennem. Mond, hogy együtt megyünk bele.
Sahara szemei megtartották az övéit és Kaleb tudta saját
szemei obszidiánok, csillagtalanok voltak. – Lényem minden
részével bízom benned – mondta Sahara. – Ha azt mondod nincs
remény, és itt az idő, hogy elvessük a kockát, akkor melletted
leszek.
Kaleb megfogta az állát, keményen megcsókolta. – Most hogy
ebben megegyeztünk, találjuk ki hogy hozzuk helyre, hogy soha
ne kelljen ezt a kockát elvetni. – Mert tudta, megmentené a nőt,
egyben milliónyi életet vesztenének el, ami széttépné Saharát.
Hogy egyben tartsa őt biztosítania kell, hogy a Mentálháló
nem hull el.

- 507 -
 6. rész
43. fejezet

Bowen Knightnak, az Emberi Szövetség biztonsági főnökének

nem volt jó hete. Az elmúlt negyvennyolc órában valaki a
Szövetségben egy lehetséges szövetségest elárult a Konzorcium
felé. Igen, minimális volt az esély, hogy a szivárgás a BlackSeatől
eredt, de Miane Levéque nem gondolta ezt és Bo egyet értett a
nővel.
Az időzítés a Szövetségre mutatott.
Bo rájött az elsőből, hogy Konzorcium strómanok voltak a
Szövetég hálózatában, túl sok emberük volt és túlságosan
szétszéledtek, hogy máshogy legyen, de a bizonyíték olyan
arculcsapás volt, amit nem akart az embereinek.
Ez a zűrzavar elég volt, de majdnem ez után érkezett Ashaya
Aleine hívása, katasztrofikus csapást küldött a reményre, ami az
emberi fajt mentális játéktéren egyenlő ellenféllé tenné a
mentálokkal. – Háromszor ellenőriztem le minden adatot –
mondta a tudós, kékesszürke szemei szokatlanul sötétek voltak. –
Nincs hiba. A Szövetség implantátumai kezdenek jelentősen
gyengülni, és nagy valószínűséggel másodlagos hatásként
végzetes agykárosodást okoz.
- 508 -
 Ezek az implantátumok védték az emberi elméket a mentál
behatásoktól, és működtek. Az óta a nap óta, hogy az
implantátum a fejében volt, Bowen nem aggódott, hogy kiad
bármilyen titkot, magánt vagy a Szövetségét anélkül, hogy
tudatábn lett volna. Nem volt csomó a hasában, hogy soha nem
tudhatta egy telepata mikor nyúl ki és erőszakoskodik az
elméjével, talán rákényszeríti, hogy akarata ellenére cselekedjen.
Majd egy éve szabadon lehetett Bowen Knight, az Emberi
Szövetség biztonsági főnöke és a férfi, aki rohadtul a saját soráért
volt felelős.
Most, ma reggel megosztotta a rémes híreket a rangidős
embereivel, azokkal, akik vele együtt kaptak implantátumot, a
hajnalban ragyogó Velencében állt, az egyik ikonikus hídon és az
alatta lévő csatorna vízét nézte. Egész idő alatt tisztában volt az
agyában lévő implantátummal, hogy a dolgok katasztrofálissá
válhatnak.
A Szövetség belső orvosai és tudósai átnézték Ashaya
munkáját, de mielőtt visszajöttek volna Bohoz a megerősítéssel,
tudta a nőnek igaza volt. Ashaya Aleine nem adta volna oda az
adatokat, hacsak ő, és egyaránt ragyogó ikertestvére, nem
lennének mindennél biztosabban a végeredményben.
Bo volt az első, akibe beültették, de nem mutatott még
semmilyen tünetet. Az egyik mentál, akiben megbízott,
megerősítette, hogy az implantátum működött, áthatolhatatlan

- 509 -
pajzsot hozott létre az elméje körül. Ami a rossz hír, sem Ashaya
sem a belső Szövetségi implantátum csapat nem tudta, hogy ő,
vagy az első csoportból a többiek mikor fogják a tüneteket
mutatni, hogy ez fokozatos lesz, vagy egyszerre romlik el minden.
A jó hír az volt, Bo és a rangidős emberei kaptak
implantátumot először, és csak ketten voltak túl a biztonságos
eltávolítási fázison, ők lehetnek a barométerek. Mindenki más,
aki implantátumot kapott megkapja a választási lehetőséget és
kockáztatja a halált, vagy agykárosodást, vagy kiveteti és
kockáztatja a mentális erőszakot.
Pokoli választás.
Bo tudta, ő mit választana, ha felajánlanák neki.
Függetlenül ettől nem fogja feladni, nem fogja elfogadni, hogy
így kell véget érnie. Ashayának és a belő csapatnak teljes
felhatalmazást adott, hogy minden tesztet lefuttassanak,
megtalálják a megoldást. Ha neki nem is lesz már ideje, akkor
lesz ideje azoknak, akik az választják inkább meghalnak,
minthogy mentálisan megerőszakolják őket.
Bo felhatalmazta őket, hogy törjék fel a koponyáját és
mindenféle kicseszett tesztet futtassanak le, ha az agyára lesz
szükség, ha meghalna, vagy vegetatív állapotba kerülne. De
elutasította, hogy más jövő nem lehetséges. Számtalan álma volt,
amit meg akart valósítani, a legnagyobb és legfontosabb hogy az
emberi fajt visszategye a politikai, szociális és gazdasági térképre.

- 510 -
Évszázadokig félredobták őket a mentálok a pénzügyekkel és az
alakváltók a nyers erővel.
Az alakváltók legalább nem tudatosan tették. Legnagyobb
részben helyi falkákban maradtak, de azok a falkák általában
összetartóak voltak, viszonylag kisebb méretük és területi
fókuszuk ellenére is képesek voltak elérni dolgokat, amiket
különböző emberi családok és személyek nem tudtak volna
elérni.
Az egyedüli csoportok, akik elgörbítették ezt azok az
embercsaládok voltak, akik egy egységként működtek. A köztük
lévő kötelékek generációkon át szövődtek, az idősek tanították a
fiatalokat és akik életük teljében voltak, azok dolgoztak a család
jólétéért, nem pedig a személyes dicsőségért vagy eredményekért.
A struktúra tükrözte az alakváltó falkákat, és
meglepetésszerűen úgy tűnt a legerősebb mentál családok
felépítését, akik a hatalmat a kezükben tartották.
Bo nézett és tanult és rájött, hogy a szélesebb emberi népesség
felveszi a versenyt a mentálokkal és alakváltókkal bármely
szinten, ehhez magát az emberi társadalmat kell újra
strukturálnia, szorosan kötött „falvakká” kell szőnie a világon
szétszóródott embereket. Meg kell találnia a módját, hogy
emelkedjenek fel az évszázados bizalmatlanságon és hozzanak
létre szövetségeket nemcsak az alakváltókkal, hanem a

- 511 -
mentálokkal is, olyan szövetségeket, amiket az emberei
elfogadnak.
Aláírni a Trinity Egyezményt hatalmas lépés volt az úton, hogy
elérje végső célját.
Nem magának akart bizonyítani.
Azért akarta, hogy biztonságban tartsa az embereit.
Az egyikük ebben a pillanatban ment oda hozzá, karját az
övébe csúsztatta, ahogy a nő nekidőlt. – A mi Velencénk
gyönyörű hölgy reggel – mondta húga, igéző szürke szemei a
ragyogó vizet nézték, amin a gondolások lassú lökésekkel
haladtak a keskeny hajókkal.
Lily ujjai karcsúak és fakók voltak a férfi barna bőrén, a pontos
árnyalatot „karamellának” írták le hosszú idővel ezelőtt. Ha ő
karamella volt, akkor Lily meleg krémbe vegyült napfény,
biológiai szülei kínai felmenőkkel rendelkeztek, míg Bo brazillal
és skóttal. A nő haja is másmilyen volt, vastag és egyenes,
éjfekete, míg Boé puhább ében és göndör, mikor hagyta megnőni,
és Lily teste annyira finom volt, hogy meg kellett állítania
túlvédelmező báty ösztöneit, mikor más férfival látta.
A fizikai különbségeik semmit nem számítottak. Ők
választották, hogy család lesznek.
Itta a jelenlétét, azt mondta – Velence az Velence. – Vizenyős
és elegáns matriarcha, ami fennmaradt, minden előrejelzés
ellenére. – Mit csinálsz itt? Azt hittem randid van.

- 512 -
 – Lemondtam. – Ujjai rászorultak bicepszére.
– Lily. – Elhúzta a karját, csak hogy megfogja vállát és félig
maga felé fordítsa és a mellkasára vonja. – Nem fogok este
eltűnni és tudod, hogy harcolok a keserű vég ellen. Egyben
mindent megengedtem Ashaya és Amara Aleinenek. – A két nő
rettentően csodás zsenik voltak. Bo csak Ashayával beszélt és a
nő stabilnak, gyökeret eresztettnek, érzelmileg egészségesnek
tűnt. Azonban hallott bizonytalan pletykákat, hogy az ikre csak
zseni volt.
– Hé, beszélj hozzám – mondta húgának, a kicsi lánynak, kit a
szülei hazahoztak, mikor két éves árva volt. Az apja szerint Bo
felvette őt és hangosan kijelentette, hogy biztonságban tartja.
Megtette, továbbra is megteszi. Még ha az implantátum fel is
robban, amit az agyában a halála után találnak talán befejezi,
amit elkezdett. – Lilybit.
Lily kezét ökölbe szorította a pólóján, ahogy gyerekkori nevén
hívta. – Hagynod kellett volna, hogy én is akkor kapjam meg az
implantátumot, mikor te.
Nehéz döntés volt Bo részéről, hogy megkérje Lilyt várjon.
Nem akarta, hogy húga sebezhető legyen egy gátlástalan
mentállal szemben, de az implantátum kockázata jelentős volt,
hogy meginogjon. – Tudod, hogy lépcsőzetesen kellett
csinálnunk, hogy áthidaljuk a problémákat. – Ha a legrosszabb

- 513 -
megtörténik, a Szövetség nem veszheti ez egyszerre a
legerősebbjeit.
Lily nyolc héttel utána kapta meg az implantátumot, még a
biztonsági zónában volt, hogy kivegyék, ha ezt választja. Tudta,
hogy a nő nem fogja ezt kérni, de remélte Ashaya és a többiek
megtalálják a választ, mielőtt túl késő lenne a számára. Nemcsak
mert Lily a babahúga volt, hanem mert míg a húga finom
vonalakból állt, acél lelke volt és tovább vinné a Szövetséget, ha
Bo elhullana. De az acél is meghajolhat az elviselhetetlen nyomás
alatt és ma húga ráomlott, zokogás rázta a testét.
Csak tartotta őt, ringatta. – Sss. – Simogatta a haját, mikor
végre elcsendesedett azt mondta – Mesélj a srácról, akit
lemondtál. Átmegy a nagytesó teszten?
Lily hangja vastag volt az érzelmektől, mikor megszólalt. –
Tetoválásai és piercingje van és motorozik, mikor a szárazföldön
van.
Bo érezte, hogy felvonja szemöldökét az acélos akaratra. Lily
előkelő hölgy volt, ha a pasikról volt szó. Eddig tanárokkal,
könyvelőkkel és számítógépes technikusokkal randizott. Férfiak
puha kezekkel és gyengéd hanggal. – Késő tinédzserkori lázadó
korszakod van?
Lily könyökét belévágta és ez jó volt, ez volt az ő kishúga. –
Orvos. Sebész. Körbejárja a világot, ahol szükség van rá, és

- 514 -
ingyen is rendel, amikor tud. Csak szereti a testépítést és a gyors
járműveket.
Érdekes, Bo mentálisan feljegyezte, hogy ellenőrizze le a
tetovált doktort, aki azt a hangszínt adta neki. – Miért nem hívod
ide? Szervezed át a randit?
– Duzzadt az orrom és vörös a szemem most. – Egy
zsebkendőbe kifújta az orrát, amit halásznadrágja zsebéből vett
ki. – És veled akarok lógni.
Bo finoman meghúzta a haját, mikor csendes lett, azt mondta
– Akarsz gondolázni?
– Nem vagyunk turisták. – Morgott válaszként.
– Ki a fene mondta, hogy csak a turisták játszhatnak a
csatornákban? – Megfogta kezét és a híd fele húzta, talált pár
gondolát, amik feketére voltak festve és extrát fizetett a
gondolásnak, hogy maradjon a parton, míg Bo átveszi feladatait.
– Csak neked Bo – mondta a férfi, ikonikus fém lapátjával
feléjük mutatott. – Addig ott kávézok egyet. – A közelben lévő
kávézó felé intett, aminek a tulajdonosa asztalokat tett ki. –
Gyere értem, mikor kész vagy, és figyelj a hölgyemre. A
megélhetésemet kéred kölcsön.
Bo szalutált a másik férfinak csendes ígéretként, ellökte
magukat.
Lily végül tíz perc után mosolyogni kezdett, felhívta figyelmét
az érdekes épületekre, ahogy a vízen mozogtak. – Máshogy néz ki

- 515 -
ebből a szögből – mondta ülő pozíciójából. – Szeretem a csendet
a nap ezen időszakában és hogy el tudod ezeket kapni –
rámutatott egy pékségre, ahol friss áruk voltak – látod a várost
felébredni.
Bo a tradicionális helyen áll, ahogy áteveztek a vízen, mindig
éberen figyelt, ez része volt a biztonsági főnök szerepének. És
látta, amit Lily nem. – Nézz balra. Egy korai turistát nemsokára
kizsebelnek.
Két ujját ajkaihoz tette, élesen füttyentett. A majdnem zsebes
megpördült, ahogy a turista is. Figyelmen kívül hagyta az utóbbit,
szemei találkozott a másikéval. A tinédzser vállai beestek,
rábámult… de megfordult és másik irányba ment, amerre
tartania kellett volna. Az iskolába.
Lily kuncogott. – Mindenkit ismersz?
– És a szüleiket is – válaszolt szárazon Bo és tovább
gondoláztak.
Remélte, hogy karcsú vonalakat fog látni a vízen, ahogy
néhány alkalommal, miután a BlackSea először lépett
kapcsolatba a Szövetséggel szívesség miatt, de a víz üres maradt.
Bonak az agya miatt kellett volna aggódnia, most hogy az első
sokk lement, felbosszantotta, hogy egy vagy több áruló volt a
Szövetségben, ami véget vetett egy lehetséges barátságnak egy
notorikusan elzárkózott alakváltó csoporttal.

- 516 -
 Izmai azzal fenyegettek, hogy begörcsölnek heves reakciója
miatt.
A kicseszett Konzorcium áll talán ez mögött, de minden
személy, aki aláírta, hogy csatlakozik hozzájuk, saját tetteiért
felelt. Ha Bo kezei közé kerülnek, akkor megfizetnek.

- 517 -
 44. fejezet

Nikita átolvasta a rövid és tömör jelentést, amit Ivy Jane Zen

küldött át az Uralkodó Koalíciónak a Háló komoly hiányáról.
Az emberekről.
Senki, gondolta Nikita, nem látta ezt előre, és még az Uralkodó
Koalíció rendelkezésére álló hatalom és pénz és tagjai sem tudják
helyrehozni. Meg akarta erősíteni gyanúját, kapcsolatba lépett
Saschával, hogy megkérdezze a mentálok fizikailag
kierőszakolhatják-e a köteléket velük.
A többi P kiakadna és sokkos lenne a kérdése miatt, de Nikita
tudta, hogy bár Sascha kiakad, nem lesz sokkos. A lánya tudta,
Nikita agya hogy működött.
– Nem – válaszolta Sascha, kardinális szemeiben színek
szikráztak attól, bármit is csinált Nikita hívása előtt. – Senki sem
tudja, hogy az emberek hogy integrálódnak be a Hálóba, hogy
közben nem aktív részei, de tudjuk, hogy az erőszak nem
működik. – Kifejezése bősszé vált. – Máskülönben más
egészséges rész is lenne.
Sascha nem mondta ki, nem Nikitának: szándékosan szemet
hunytak afelett, hogy nem csak pár mentál volt a világon, akik
telepatikus kapcsolat által irányították az embereket.
- 518 -
Személyesen Nikita jobban szeretett más módszereket, nem
etikai meggondolásból, de az elmekontroll idő és
energiaveszteség volt.
Miután befejezte a hívást Saschával, felhívta Anthonyt,
minden eszközt felhasznált a fegyvertárában, hogy a beszélgetést
csak a Koalíció dolgain tartsa. Sokkal nehezebb volt, mint lennie
kellett volna. Nemcsak, mert Anthony pengeélesen intelligens
volt, és akarata olyan erős volt, mint Nikitáé, hanem mert
valahogy semlegesítette védelmét anélkül, hogy erőszakos lépést
tett volna.
Egy ennyire erős férfi, aki jegesen kegyetlen volt, mikor annak
kellett lennie, aki nem vette le őt a sakktábláról, mikor sérült és
sebezhető volt? Aki igazából megvédte őt?
Ez nem illett Nikita világába.
Ahogy az idegenkedése sem, hogy Anthony tetteit
gyengeségnek lássa, amit felfedhetett.
Vagy döntését, hogy felhívja, mikor üzenetet is küldhetett
volna.
Befejezte a hívást, mielőtt a férfi túl mélyre látott volna, ahogy
mindig szokott, elsétált a fal nagyságú komm paneltől az
asztalához és fekete bőr, vezérigazgatói székéhez. Mivel nem volt
semmi, amivel a P-knek segíteni tudott, hogy megoldják az
ember kérdést, nem fogja erre pazarolni az idejét. Mikor szükség
lesz a képességeire és kapcsolataira, akkor szólnak neki.

- 519 -
 Mivel mára végzett minden Koalíció dologgal, a reggel
második felét azzal töltöti, hogy átnézi egy repülőgép vállalat
pénzügyi dolgait, amit meg akart szerezni –
Fájdalom áramlott át a hasán, mielőtt elérte a széket.
A kés újra és újra lecsapott rá.
Megragadta a szék támláját, addig lélegzett ki és be, míg
elmúlt. Az orvosok és az O-mentálok kiváló munkát végeztek, de
kritikus sérülést szenvedett, és voltak olyan sebek, amik
gyógyulását nem lehetett felgyorsítani.
Természetesen néhány fél szerint azért volt ilyen kondícióban,
mert türelmetlen volt, s visszament dolgozni.
Elfehéredett kezével szorította a széket, addig manőverezett,
míg le tudott ülni. Remegés rázta, ami megakasztotta, hogy
szabályozza légzését. A gyengeség nem olyan volt, amit
megengedett magának, de jelenleg nem volt más választása.
Pillanatokkal később az ajtón kopogtak, amit egy telepatikus
érintés kísért, ami azonosította rangidős segédjét, Sophia Russot.
Gyere be, telepatálta neki, mert légzése még túl szabálytalan volt,
hogy beszéljen.
Sophia azon kevesek közé tartozott, akikben Nikita megbízott
az állapotával, a korábbi I-mentál és ex zsaru férje nem árulják el
Nikitát, amíg nem lépi át azokat a morális vonalakat, amiket
lefektettek. Sok mentál az ő helyében ezt rossz üzletnek látnák,
de Nikita értékelte a hűséget, tudta, nem döfik hátba, s ez értékes

- 520 -
ajándék volt, ami miatt megérte módszereit és taktikáit
átalakítani.
Belépve Sophia átment a szőnyegen egy kacsú szervezővel a
kezében, de ahelyett, hogy a munkáról beszélt volna, ránézett
Nikita arcára és a fejét rázta. Szénfekete haja puha kontyban volt
összefogva, bőre tiszta krém volt a kora délelőtti napfényben, ami
beömlött az új és jelentősen megerősített üvegen. – Pihennie kell.
Nikita visszanyerte a lélegzetét. – Dolgoznom kell.
Sophia nem vitatkozott. Teste szép fekete szoknyába és
ujjatlan kék topba volt öltöztetve és kezein kesztyűk voltak, a
vékony fekete anyag védte, hogy véletlenül se érezze az emberek
életét, titkos rémálmukat és álmaikat, a korábbi I nem volt balek.
– A lakosztályába is elküldhetem az információkat.
Kékeslila szemek nézték, ahogy Nikita keze az asztalra
nyomódott, hogy kontrollálja remegését. – Összeomlik, miután
túlhajtja magát, ezért van olyan rossz kondícióban, mikor már
teljesen felgyógyulhatott volna.
Néha Nikita elgondolkodott rajta miért tartotta meg Sophiát
az alkalmazottjának. Természetesen részben azért, mert
elmondta neki az igazságot, nem számított mi történt. – Az
emberek figyelnek engem. A Duncan részvények újra esni
kezdenek, ha valaki rájön az állapotomra. – Az orvosok ezért
jöttek mindig hozzá, köszönhetően az alkalmazásában lévő Tk
miatt. Mind jól megfizette, hogy tartsa a száját. Emlékeztette is

- 521 -
őket arra ki volt és mit tudott tenni az agyukkal, ha hátba döfik
őt.
Sophia szemei a mögötte lévő üvegre néztek. – Még ha valaki
most kémkedne is maga után, nem tudnák meg, mit csinál, ha
kimegy. Még jegyzetet is írok a naplóba, hogy a belső konferencia
teremben van, ha valaki szinte lehetetlen helyzet végett
meghekkelné a rendszert.
A másik nő a szervezőt Nikita asztalára tette, tekintete elszánt
volt… és aggódott érte. Az I-nek gyengédebb szíve volt, mint amit
mutatott. Nikita tudta, azonnal felismerte a jeleket, mikor egy
sokkal gyengédebb szívű lányt nevelt fel.
– Ma elég megjelenése volt – folytatta Sophia. – Valamint
holnap külső helyszínen lesz megbeszélése, amin fizikailag
fittnek kell lennie. Minden mással zsonglőrködhetek így senki
sem sejti meg az egészségi állapotát.
Nikita hasa lüktetett, de nem kockáztathatta meg a
fájdalomcsillapító mechanizmusokat, amiket gyerekként tanult,
legkevésbé hogy tudatlanul figyelmen kívül hagyja a vérzést, mert
nem érzi. – Rendben. El kell olvasnom a repülőgép
adatcsomagját fent. – Először le kell feküdnie, kicsit megpróbál
aludni, hogy kiheverje a fájdalom rossz részét. – Ha a fájdalom
rosszabb lesz, hozunk egy O-mentált, hogy teszteket futtasson le.

- 522 -
 Sophia biccentett. – Felküldöm az adatcsomagot a
szervezőjére. – A fiatalabb nő Nikitával sétált az ajtóhoz, mellette
maradt, míg a lifthez ment.
Nikita nem mondta Sophiának, hogy ne kísérje fel. Gyengébb
volt, mint amire hetek óta emlékezett, lehetséges, hogy
összeomlik.
Megbízott Sophiában, hogy elkapja őt.
Ez addig nem történt meg, míg tengerészkék pizsamában nem
volt, és becsúszott az ágyba, mikor rájött volt egy dolog, amiben
nem bízott meg, amit Sophia nem tesz meg: hogy csendben
marad Nikita állapotával, mikor két specifikus személyről volt.
Sophia, mondta telepatikusan. Ne lépj kapcsolatba a lányommal
vagy Anthonyval az egészségem jelenlegi helyzete miatt.
Már megtettem.
Nikita tudta, hogy ezért meg kellene büntetnie beosztottját, de
egyszerűen nem volt rá energiája. Ezt megbeszéljük a pihenésem
után.
A hang, ami pillanatokkal később az elméjében hangzott egy
férfié volt. Biztosítom, hogy biztonságban vagy.
Biztonságban tudom tartani magam. Mondta Nikia… vagy
legalábbis próbálta. Kivéve, hogy szemei nehezek voltak a
kegyetlen nő képének fenntartása miatt, aki rettenthetetlen, még
egy végzetes sérülés sem végez vele, és mert kezdett hozzászokni
ahhoz a férfihanghoz.

- 523 -
 Anthony Kyriakus nem hagyta őt cserben,
Egy pillanattal később az alvás fekete hullámként öntötte el,
hogy a gondolat átfutott az elméjén.

Levelek Ninának
Xavier Perez atya naplójából
2079. augusztus 10.

Nina.
A világ drasztikusan és kockázatosan változik. A két barátom
nem fél, hogy a halállal találkozzon, hogy megöljék a gonoszt és
szabadságot hozzanak az embereiknek. Zavar és gyakran
vitatkozom velük, de nem ingathatom meg őket a céljukban,
hisznek abban, hogy a gonosz a mentál fajban túl mélyen
gyökerezik, hogy brutális erővel kell kiirtani.
Csak ekkor lehetnek együttérzők, hogy az esély kirügyezzen és
kivirágozzon.
Órákon át ülök a templomomban, imádkozom a válaszokért,
az útért, ami nem festi vörösre a világot, de csak a mennyek
csendjét hallom. Bárcsak itt lennél. A barátaim bölcsnek
gondolnak, de mindig te voltál az, aki a legkomplexebb kérdések
mélyére látott.
Minden nap hiányzol.
Xavier

- 524 -
 45. fejezet

Sascha letette a telefont és Lucas felé fordult, aggodalom

szorította össze a gyomrát. – Sophie volt az. Nikita még mindig
fájdalomban van, ki van fáradva. – Nem volt meglepő, hogy nem
vette fel Nikita fáradságát a korábbi beszélgetésük során: az
anyja mesteri volt abban, hogy az embereknek azt mutassa, amit
láttatni akart velük.
– Sophie azt mondja alig egy órára pihent le, mielőtt
visszament dolgozni. – Csak egyetlen engedményt tett, mikor a
kondíciójáról volt szó, hogy a lakosztályában az ágyában marad,
nem pedig az asztalánál.
Lucas csatlakozott hozzá a sasfészek erkélyén, ők ketten
eldöntötték ma hamar mennek haza. Mindketten beszéltek
Bastiennek aznap reggel, a másik férfi tovább folytatta, hogy
leszűkítse a személyeket, akik felbérelték a kapitányt, hogy
elvigye Nayát.
– Közeledem – mondta Bastien, a vadászat szenvedélye benne
volt zöld szemeiben.
Sascha a reggel többi részét Ivyvel és a többi P-vel töltötte, míg
Lucas vigyázott Nayára. Majd ezután váltottak és boldogan vette
át a kölykük felügyeletét, míg Lucas egyik beszélgetést a másik
- 525 -
után folytatta a „aláírók Társidőszaka” státusszal kapcsolatban,
amit ő javasolt. Miután intenzív beszélgetést folytattak a falkában
a SnowDancer beleegyezett, hogy támogatja, így szélesebb, de
még mindig limitált körben küldte ki a javaslatot.
Több csoport hangos ellentéte ellenére Lucas tartotta magát,
párduc és férfi eldöntötte, hogy a Trinity csak így tudja túlélni.
Sascha soha nem volt büszkébb rá. Mert míg civilizáltan
viselkedett, domináns ragadozó alakváltó volt, ez a javaslat azt
jelentette, hogy legállatiasabb ösztöneivel harcolt.
Most karját köré zárta, Lucas azt mondta – Az orvosok
figyelmeztették, hogy a gyógyulása időbe kerül majd, főleg a
visszaesése után. – Hangja halk volt, szemei a kis fekete
szőrlabdát figyelték, aki alattuk az erdő talaján játszott, Sascha is
őt figyelte, szemét a babájukon tartotta, bár leggyakrabban
telepatikus kapcsukon át tette ezt.
– Én csak… ott akarok lenni Lucas. – Sascha az erkély
korlátjának dőlt. – Nem lehetne egyedül. – Remegve vette a
levegőt, próbálta megmagyarázni. – Csak mostanában jöttem rá,
hogy az anyám mennyire egyedül volt egész életében. Attól a
pillanattól kezdve, hogy megtudta psziché gyermekkel várandós,
attól a pillanattól, hogy eldöntötte megvéd, egyedül volt.
Sascha szinte egész életében azt gondolta anyjáról, hogy hideg
és kegyetlen. Ahogy a legutolsó tett is azt demonstrálta, mikor

- 526 -
Nikita megkérdezte, hogy az embereket be lehet-e erőszakolni a
Mentálhálóra, tudta anyja lelkiismerete folyékony dolog volt.
Saschának nem voltak illúziói a nőről, aki megszülte őt.
Amit nem értett meg, hogy mi mindent csinált Nikita, míg
Sascha felnőtt, mindent, amivel megvédte a lányát. – Egy
birodalmat épített fel, így vastag erő takart, és ha ölnie kellett a
hatalomért, akkor megtette.
Saschának nehéz volt elismernie, de teljesen tisztában volt
anyja személyiségének két részével. Nikita szörnyű,
megbocsáthatatlan dolgokat tett. Mégis mindent azért tett, hogy
megvédje a gyermekét. – Nem tudom elfogadni az erőszakot,
amit értem hozott. – Megnedvesítette kiszáradt torkát. – De
mikor a zsoldosokra gondolok, akik bántani akarták Nayát, akkor
ezt ugyanazon a skálán látom.
Lucas megfogta az állát, maga felé vonta. – Az anyád ennél
mélyebbre ment. – Az ajkai szoros vonalak voltak. – Nem tudom
elítélni, mert megvédte a gyermekét, de valamilyen szinten ez a
hatalomról kezdett szólni. A tetteit ne vedd a válladra. Rendben?
Sascha azt kívánta bárcsak vitatkozhatna vele, de nem tudott.
Igen, megvédte Nayát a haláltól, de nem fog ártatlanokat megölni
a lánya nevében. – Rendben.
– Helyes. – Lucas hüvelykujjával végigsimított az arcán. – De
igen, minden bűne ellenére Nikita mindent megtett, hogy megéld
a felnőttkort.

- 527 -
 – Azt hiszem többet tett, mondta Sascha, ahogy mindketten
újra átnéztek a korláton. Naya nem tudott messzire menni, de a
szülői ösztön az szülői ösztön volt. – Nem hiszem, hogy véletlen
volt, hogy engem és téged egy projektbe tett.
– Ezen már én is gondolkodtam. – Morgott, mikor Naya
üdvözlésképp felmorgott nekik.
Sascha ezzel egy időben mentális csókot küldött neki.
Babájuk boldogan folytatta egyszemélyes játékát, eléggé
macska volt, hogy élvezze az időt egyedül és alakváltó, hogy ne
mindig ezt akarja.
Lucas kezét Sascha tarkójára csúsztatta, visszatért a
beszélgetésükhöz. – Nikita biztosította, hogy jelentős és napi
kapcsolatod legyen velem és a falkával.
– Szerinted… – Sascha a homlokát ráncolta. – De honnan
tudta volna, hogy egy pár vagyunk?
Lucas a fejét rázta. – Nem hiszem, hogy tudta. Senki nem
tudja megjósolni. Úgy érzem az anyád játszott az esélyekkel. –
Hüvelykujjával a bőrét cirógatta, szeretgette, dédelgette. Érintési
jogok párok közt. Sascha kezét a férfi pólója alá csúsztatta, így
hátnak bőrét érinthette.
Ezért kapott egy macskás mosolyt és egy csókot, amitől szíve
dübörgött.
– A Tanácsban volt – mondta Lucas utána – hozzáférhetett a
régi feljegyzésekhez. Tudnia kellett, hogy az alakváltók ki szoktak

- 528 -
húzni embereket a Mentálhálóról. Miért ne tenne kapcsolatba az
alakváltókkal, ha esetleg igaz?
– Ez az anyámként hangzik. – Sascha összeszorította ajkait. –
Egyben akarta az üzletet is. Két legyet egy csapásra.
Lucas újra megcsókolta. A régi sérelmek lesimultak a szerelme
miatt, Sascha lenézett a ragyogó mentális érintésre. Igen, bátor
felfedező vagy, küldte Nayának.
Naya büszkén morgott, mielőtt tovább fedezett volna fel.
– Nézzük meg Nikitát. – Lucas szavaira visszatért a figyelme.
– Mint mondtam, itt az ideje, hogy Naya találkozzon vele, míg az
anyád védelme lent van.
Sascha szíve megugrott. – Nem tudom Vasic most ráér-e a
teleportra. Tudom, hogy nem volt otthon, mikor Ivyval
beszéltem.
Lucas elővette a telefonját. – Felhívom.
***
Nikita az ágyban ült, körülötte volt a munkája, nem várta a
telepatikus oldalt Sophiától. Válaszolni kezdett… de utána nem
kellett megkérdeznie segédje miért lépett vele kapcsolatba.
Nem számított Sascha milyen jól álcázta magát, Nikita mindig
tudta, ha gyermeke közel volt. Nem tehetett többet, mint
összeszedi és félreteszi a munkát az ágy melletti asztalra és
kitakarja magát, Sascha belépett a szobába saját gyermekével a
karjában.

- 529 -
 Nikita látta, hogy Sophia becsukta Sascha és babája mögött az
ajtót, ez volt az első alkalom, hogy a Duncanek három
generációja egyedül együtt volt egy szobában.
– Ne kellj fel anyám. – Sascha nem várt meghívást, felhúzta a
takarót Nikita lábára, mielőtt leült volna az ágyra.
A gyermek a karjaiban hatalmas szemekkel nézte Nikitát.
– Mondtam neked, hogy nem biztonságos. – Nikita már
számolta, hogy csökkentse a károkat.
– Senki sem tudja, hogy itt vagyunk – szakította félve Sascha.
– Vasic portált ide.
Egy Nyíl. De egy Nyíl, aki korábban dolgozott Anthonyval és
egy olyan gyengéd szívű psziché párja volt, mint Sascha. Mivel
Nikita távol tartotta magát a Nyíl dolgoktól és a Nyilak vezetője
Aden Kai nem akart hatalomra törni, Vasicnak nem volt oka rá,
hogy kiszivárogtassa Nikita fizikai kondíciójával kapcsolatban a
híreket.
Izmai ellazultak, megengedte magának, hogy nézze a zöld
szemű gyereket, kinek vad, fekete, göndör haja volt, akit Sascha
az ágyra tett, a takaróra. Ahelyett, hogy az anyján csüngött volna
a gyerek folyamatosan Nikitát nézte.
– A párod génjei uralkodnak benne.
– Úgy gondolod? – Sascha kezével végigsimított a gyerek
hátán.

- 530 -
 A gyerek egyszerű fehér ruhába volt öltözve. Kis szandálok
voltak a lábain, a csatok színesek voltak.
– Nézd meg a szemformáját.
Nikita megnézte, látta amit elsőre nem. Az intenzíven gazdag
zöld Lucas Huntertől volt, de a sarkaiban való felívelés, a finom
felfelé lejtés Saschától… Nikitától eredt.
Most hogy keresett, megtalálta a Duncan vonal részleteit a
gyerekben, aki mentál és alakváltó is volt. A finom arccsontokat.
A bőrárnyalatot, ami egy vagy két árnyalattal volt világosabb
Sascha sötétméz bőrénél, de elég barna volt, ami tisztán Nadiya
Hunter örökségének komplexitásából eredt.
– Lenyűgöző felnőtt lesz. – Nikita látta a lenyűgöző szépség
ígéretét, ami a világ nagy átíveléséből fakadt. – Tegyük hozzá
kevert rasszát, az előnyt ad neki üzleti vagy politikai téren.
Sascha mosolya szeretetteljes volt, keze szeretettel érintette
meg Nadiya haját. – Jó emberként nő fel. Erről gondoskodunk.
Ezért, gondolta Nikita, volt más ő és a lánya: Sascha a jó
fogalmában gondolkodott, Nikita az előnyében.
– Naya – mondta Sascha gyengéd hangon. – Ő a nagymamád.
– Nagyi? – a gyereknek lenyűgöző kiejtése volt a korához
képest.
– Igen. – Sascha mosolya elmélyült. – Nagyi. Az én anyukám.
A baba Nikitára meredt és Nikitának volt egy olyan érzete,
hogy a gyerek mérlegelte őt, hogy megéri-e vagy sem Nadiya

- 531 -
Hunter idejét. Igen, határozottan volt valamennyi Nikita
Duncanból ebben a mentál-alakváltó gyerekben. Ez jót tesz neki,
mikor ki kell állnia a nyers világ ellen. Sokkal jobban meg tudja
majd védeni magát, mint psziché anyja… bár Sascha lenyűgözően
viselkedett a zsoldosok ellen, akik megpróbálták elvinni Nadiyát.
Talán Nikita gyermeke végre karmokat növesztett, most hogy
egy törékeny új életet kellett megvédenie.
Ekkor a gyermek elmosolyodott, kezeit a takaróra tette és
kezdett Nikita lábán felmászni. Nikita mozdulatlan lett, annyira
mozdulatlan, hogy az felidézett egy emléket. – Te is ezt csináltad
– vette észre, hogy mondja a gyönyörű, kardinális szemű nőnek,
aki egyszer baba volt. – A születésed utáni hónapokban, még… a
hatása alatt álltam, hogy psziché gyermekem született.
Szabadságot adtam neked az Elcsendesedés ellenére,
megengedtem, hogy oda mássz, ahova akarsz, míg egyedül
voltunk a szobába.
Azon a napon, mikor a technikusok informálták, hogy a nyolc
hónapos magzat P géneket mutat, érezte valaminek a felkelését,
ami sokkal állatiasabb volt, mint az anyai védelmezés, ami akkor
ébredt fel, mikor megtudta terhes. Akkor a legtöbb szülőnek nem
mondták meg, hogy gyermeke psziché volt, helyette hazudtak
nekik, míg a Tanács gépezete biztosította, hogy azok a P
megjelölésű gyerekek hamar speciális kondicionáláson essenek
át, amit arra alakítottak ki, hogy elfojtsa a P képességeket.

- 532 -
 Nikita azonban egy erős családi egység sarja volt, aki saját
jogán jelentős ígéret volt. Elmondták neki a megállapítást, és a
technikus szemeiben gyermeke halálát, elítélést látott. Azt
akarták, hogy Sachát intézetbe adja, ahol törött kardinálisként
nevelik fel, kétség kívül tönkretették volna az agyát, hogy
engedelmes legyen, ezzel biztosítva, hogy egy kardinális P a
Mentálhálón maradjon, aminek szüksége volt a P-kre, de
szörnyen bántak velük.
A mentora akkor figyelmeztette, hogy csináljon egy „tökéletes”
gyereket. Egy erős és potenciális nő, mondta a férfi neki, nem
„terhelheti meg magát” egy P-vel. Nikita nem tudott mást tenni,
mint megtartotta Saschát, hogy kinyújtja minden erejét, ami volt,
és meggyőzi a sokkal erősebbeket, beleértve az anyját, hogy egy
kardinális gyerek, még ha hibásnak is tartják, lehet Nikita
erejének szimbóluma.
Azt mondták neki, hogy veszítse el egy „véletlen balesetben” a
gyermekét, ha Sascha problémás lesz.
Több mint két évtized telt el, Sascha élt, a technikus, és Nikita
korábbi mentora már hosszú ideje halottak voltak.
Nikita soha nem bocsátott meg azoknak, akik fenyegették a
családját.
Az anyját nem ölte meg, Reina Duncan természetes halált halt,
de előtte nem avatkozott bele, hogy Nikita felnevelje Saschát.
Reina aláírta, amit Nikita kért, általános jelentést kért Sascha

- 533 -
fejlődéséről, és ezzel megelégedett. Mert addigra minden Duncan
tudta, Nikitában volt meg a gyilkos ösztön, Nikita volt az, aki a
családnak komoly erőt hoz a Hálón.
Nikita tisztelte az anyját, hogy megértette ezt, hogy nem állt az
útjába.
– Nem emlékszem – suttogta Sascha.
– Természetesen nem. Csecsemő voltál. – Nadiya felmászott
Nikita comjára.
Sascha kinyúlt. – Megfogom. Tudom a sérüléseid-
– Rendben van. – Képes volt kezelni egy totyogóst, még
gyenge állapotában is, Nikita felültette unokáját, egyik karja a
derekán volt.
A gyerek elégedett volt, mert látta az anyját, elkezdett
„beszélni”. Minden hetedik szavát lehetett megérteni. – Kiváló a
beszéde a korához képest.
– Igen, igazi csacsogó – mondta Sascha, mosolya felfedte a
szívét.
Sascha pillantása találkozott Nikitáéval, mikor Nadiya
elcsendesedett, sokkal jobban érdekelte, hogy a szervezővel
játsszon, amit Nikita adott oda neki. Egy gyerek semmi kárt nem
tudott benne okozni és a logikai puzzle, amit Nikita felhozott
neki, hogy megoldja színes kockákból állt, a program Nikira
archívumában volt Sascha gyerekkora óta.

- 534 -
 – Szeretnék emlékezni. – Annyi sóvárgás volt Sascha
hangjában, ami megint elárulta gyengédségét, Nikita egy életet
töltött el, hogy megkeményítse. – Szeretnék emlékezni rá, amikor
te és én… csak mi voltunk. Nem volt Elcsendesedés. Se szabályok.
– Soha nem volt olyan – mondta Nikita röviden. – Én az
Elcsendesedésben születtem. – És a véres küzdelem formálta,
amit gyereke túléléséért vívott.
De unokája szabadon nő fel, és a lányának többé nem kell
aggódnia, hogy valaki megpróbálja kiirtani, csak mert létezett. Ez
győzelem volt. – Tessék – mondta, megnyitotta a telepatikus
csatornát, ami anya és lánya közt létezett, egy csatornát, amihez
senki sem férhetett hozzá.
Nem lepte meg, hogy Sascha oldalán nyitva volt.
Bolond, érzelmes gyermek.
Felhozta az emléket, mikor ő és Sascha a szobájában voltak,
mikor Sascha még elég kicsi volt, hogy Nikita saját pajzsai mögé
zárhatta és elzárta Sascha határozott mentális lenyomatát,
elküldte ezt a lányának.
Sascha zihált, egyik kezét a szájához emelte, szemei könnyesek
voltak, a fehér csillogás eltűnt belőle, csak tiszta obszidián
maradt… de nem mélyen éjfélkék volt most Sascha szemében,
mintha a szín minden P-ben élt volna, s megváltoztatta szemének
természetét.

- 535 -
 – Anyám – suttogta, az egyetlen szóban annyi érzelem volt,
hogy Nikita elgondolkodott rajta a lánya hogy bírja elviselni.
Majd emlékezett rá, Sascha arra született, hogy elbírja az
érzelmeket.
Nadiyát megzavarta anyjának érzelmi változása, nyüszített és
otthagyta a játékot, kezdett Sascha felé mászni. Nikita elengedte
unokája kicsi, meleg súlyát, nézte, ahogy Sascha felveszi,
hozzábújik, azt mondja – Rendben van Naya. Anya jól van.
Puszikat adott neki, több érintést és puha szavakat, míg
Nadiya anyja arcát paskolta, hogy biztosítsa nem maradt nyoma
könnyeknek.
Mikor Sascha letette a gyermeket újra az ágyra, azonnal
visszamászott Nikitához. – Nagyi.
– Igen, a nagymamád vagyok. – Nikita megengedte magának,
hogy megfogja az egyik kis kezet, érezze az életet, ami a gyermek
vérében volt.
– Nadiya évekig még veszélyben lesz – mondta lányának. –
Nem számít mennyi kevert fajú gyerek születik, akár mentál és
ember, akár mentál és alakváltó fajból. Ő volt az első. Egy
szimbóluma az új rendnek, és célpontja lesz azoknak, akik vissza
akarnak térni a régibe.
– Tudom. – Az elszánt erő Sascha hangjában emlékeztette
Nikitát, hogy a puhaszívű gyermek kivégzett egy egész zsoldos
csapatot. –Biztosítjuk, hogy védve van, de nem zárjuk ketrecbe.

- 536 -
Szabadon élhet az életében. – Tekintetét Nadiyáról Nikitára
emelte. – Egy szülő csak ennyit tehet.
Nikita megbocsátást látott az éjfél szemekben, látta a
megértést, látta az érzelmet, amiről tudta szeretet volt. Megtörte
a kontaktust, mert erősnek kellett maradnia, annak a jégszívű
ribancnak, akinek senki nem meri keresztezni az útját,
megengedte Nadiyának, hogy „megharapja” a bütykeit. A gyerek
nem igazán harapott belé, sokkal inkább tejfogait próbálgatta
gyengéden a csontján, mint fogzó játékot.
– Örülök… hogy találkozhattam az unokámmal.
Ez volt a legközelebb, amíg mehetett, hogy ne árulja el az
érzelmeket, amik annyira mélyen éltek benne, hogy semmi sem
érhetett el odáig. Ez volt a legközelebb, hogy elmondja lányának,
hogy gyilkolna, kínozna érte. Ahogy gyermekének gyermekéért is.
A világ talán azt hitte kitagadta Saschát, de Nikita mindig száz
lépéssel előrébb tartott a sakkjátszmában.
– Boldog vagyok, hogy találkoztatok. – Mosolygott Sascha. –
Újra eljövünk majd.
Nikita oldalra billentette a fejét. – Meglep, hogy a párod
egyedül engedettel be. – Tudta, hogy Lucas Hunter az ajtó
túloldalán volt, érezte vad energiáját.
– Azt mondja levest csinálnál bárki agyából, aki engem vagy
Nayát fenyegetné.

- 537 -
 A DarkRiver alfa mindig veszélyes ellenfél volt. – Éles szemű.
– Nézte, ahogy Nadiya az ágy másik oldalára mászott, látta,
ahogy Sascha visszafogta ösztönös védelmezését, hogy
megengedje gyermekét felfedezni.
Majd a gyerek már nem gyerek volt, hanem fényeső… és egy
kis párduc kölyök ugrott le az ágyról. Nadiya megfordulva
elégedett pillantást lőtt Sascha és Nikita felé, mikor a padlón volt.

- 538 -
 46. fejezet

– Okos gyermek. – Nikitát lenyűgözte, hogy a totyogós rájött,

ha le akar menni, akkor ahhoz a másik formája jobb. – Soha nem
láttam váltást ilyen közelről. – Soha nem bíztak benne ennyire.
– Lenyűgöző, ugye? – mondta Sascha, ahogy Nadiya kezdte
felfedezni a szobát, kíváncsian fedezett fel mindent, amit tudott.
– Naya, légy jó.
Kis morgást kapott, egy huncut pillantást, de a kölyök
könnyedén lépkedett tovább.
– Abban bíztál beleszeretek Lucasba?
Nikita nem várta ezt a kérdést. Nem számított.
Önkondicionálása túl mélyen ivódott belé. Megtartotta
kifejezését. – Nem – mondta és ez igazság volt. – Tudtam, hogy
az érzelmek elleni pajzsaid kezdtek lehullani és szükséged volt
egy kiútra Tudtam, hogy a mentálok elhagyták a Mentálhálót,
hogy az alakváltó falkákhoz csatlakozzanak. Ez egy kiugrási út
volt a számodra. – Ha Saschának nem sikerült volna, akkor
Nikita támogató tervébe sokkal nagyobb vérontás lett volna.
– Jobb lett volna, ha nem párosodsz Hunterrel – tette hozzá. –
Mint alfa túlságosan előtérben van. A gondolat az volt, hogy

- 539 -
eltűnsz a DarkRiverben. – Helyette a lánya kulcsfigura lett a
falkában, és erősen látható.
Sascha puhán nevetett, amire Nadiya kölcsönös morgással
válaszolt. – Te sem irányíthatsz mindent anyám.
– Ezt a leckét megtanultam, ahogy fejlődtél. – Addig a
pillanatig Nikita az Elcsendesedés tökéletes példánya volt. Hideg,
kemény és elhatározott, hogy kegyetlen eleganciával emelkedik a
legmagasabbra. – Egy olyan erőszakos erővel rendelkező
kardinális pszichét kihordani nem dokumentált hatást gyakorolt
rám. – Ami valami érdekes dolgot mondott el az összes nőről
Nikita előtt és magáról Nikitáról.
Mikor Sascha kinyitotta a száját, hogy megkérdezze a
részleteket Nikita a fejét rázta. Voltak dolgok, amiket soha nem
mondhatott ki hangosan, soha nem ismerhetett el, még a
lányának sem. Túl csúszós lejtő volt, mert a fenyegetés
megmaradt. A világban éltek olyanok, akik megölnék Saschát
mert P volt, mert kiugrott, aki a rejtett forradalmat fényre hozta,
és számára ismeretlen volt, hogy az Elcsendesedés alatti
boldogság poszter gyermeke volt.
Nemcsak ez, a fanatikusok számára Sascha elkövette a
második és harmadik bűnt is, mindkettő megbocsáthatatlan volt:
először párosodott egy „agresszív, ostoba állattal” és másodszor
megszülte „fertőzött” vérű gyermekét. Idiotizmus és előítélet volt
mind, de az előítéletes idióták veszélyesek lehettek.

- 540 -
 Főleg egy kicsi, sebezhető gyerek számára.
Nikita a párduc kölyökre nézett, aki az ágytakaró szélét rágta,
ahol az anyja nem látta. Nadiya pillantása elkapta Nikitáét.
Megfagyott… majd visszatért huncutkodásához, mikor Nikita
nem árult el őt. Könnyű volt egy gyermek bizalmát megnyerni, de
ez a gyerek soha nem lesz olyan helyzetben, mikor ez a bizalom
megöli.
Alfa apja és psziché anyja soha nem engedné meg.
Sem halálos nagyanyja.
Figyelme visszatért Saschához, azt mondta – Azt mondták
nekem hibás vagy. – Törött, hasztalan. – Ugyanezt mondtam
neked, mert csak így tudtalak biztonságban tartani.
Sascha a fejét rázta és első alkalommal, ma Nikita hallotta,
hogy lánya hangjában düh volt. – Találhattál volna más módot,
ami nem annyira brutális, hogy nem kérdőjelezek meg mindent
magamról.
– Nem. – Nikita soha nem gondolt át semmit még egyszer, ha
az életben tartotta a lányát. – Túl puha voltál Sascha. Mindig az
voltál. – Ez nyers igazság volt. – El kellett érnem, hogy megvédd
magad, biztosítsam, hogy ne rám támaszkodj. – Ha ez azt
jelentette, hogy psziché gyermekét meg kellett félemlítenie és
megvetnie, akkor megtette. – Meg kellett bíznod magadban
– Ebben hittél? Hogy hibás vagyok?

- 541 -
 Nikita válaszolni akart, de a több évtizedes kontroll miatt
csendben maradt, elég hosszú ideig, hogy Sascha elforduljon.
Ellökte a kontrollt. – SNm – mondta. – Ha így gondoltam volna,
soha nem tettelek volna olyan helyzetbe, ahol felelősséged volt.
Sascha visszanézett rá, elmosolyodott és ez tompa árnyék volt
az arcán. – Rá kellett volna jönnöm, ugye?
– Igen. – Nikita egy dolgot mindig tisztázott, ki nem állhatta a
bolondokat.
Ez alkalommal lánya nevetett, ami miatt unokája tudni akarta
mi történt. Felugrott az ágyra az anyja segítségével, Nadiya olyan
magabiztosan váltott alakot, hogy mindegy melyik bőrében volt
jól érezte magát, és megengedte, hogy Sascha az ölébe vonja,
boldog hangokat adott ki, mikor Sascha lehajolva
hozzádörgölőzött.
– Újabb ruhaszettnek lett vége. – Sascha azt tettette morog és
megharapja lányát. – Liszteszsákba kellene öltöztetnem téged.
Nadiya kuncogott, megcsókolta anyja arcát, bűntudat nélküli
szeretet volt arcán.
Nikita mentálisan képet készített, eltette legmagánabb emlékei
közé. Soha nem fotóz igazából, mert ha léteznek, akkor megvan
az esély, hogy valaki felfedezi, felhasználja, hogy bántsa Saschát
és Nadiyát.
A fotó hiánya nem számított. Nikita mentális ébersége extrém
magas volt. Emlékezett, ahogy arra, hogy Sascha is ilyen

- 542 -
hangokat adott ki gyerekként. Saschának is olyan illata volt, mint
Nadiyának, mikor Sascha odaadta őt Nikita karjaiba. Talán
minden babának ártatlan illata volt.
Egy ragyogó, kíváncsi elme pillantott felé. Nikita visszaterelte
a gyereket, hogy közben nem okozzon neki nyugtalanságot,
kísérte egy mentális tettel, valamint nem hangtalan javaslattal,
hogy Nadiya védje meg az elméjét. – Nem szabad, hogy válogatás
nélkül használja telepátiáját – mondta Nikita Saschának. – Elég
idős hozzá.
– Nem akartam elfojtani őt – válaszolta Sascha. – És baráti
elmék veszik körül.
– Ő mentál Sascha. Erős. – Nikita ismét visszaterelte, mikor
unokája újra kinyúlt érte. – Nem Nadiya. – Határozott
utasítására a gyerek megállt, éber lett.
– Edzened kell – mondta Nikita homlokát ráncoló lányának. –
Megtanítottad neki, hogy pajzsolja el magát és a tiédet köré
vontad, de még így is tudok telepatikus gondolatokat küldeni
neki a kapcsolaton, amit ő kezdeményezett. Bármit mondhatok
neki, rémálmokat küldhetek, megtaníthatom neki, hogy féljen
tőled, bármit.
Sascha arcából kifutott a vér, szemei kemények lettek. Egy
pillanattal később az ajtón kopogtak. Sascha átnézett a válla
felett, de nem szólalt meg, de Lucas Hunter nem kopogott

- 543 -
megint, vagy lépett be a szobába. Ahogy Nikita gyanította, az
alakváltó pár kapcsolat mentális szinten is működött.
– Igazad van. – Sascha hangja remegett. Annyira arra
koncentráltam, hogy ne törjem össze, vagy bántsam őt, hogy
teljesen az ellenkező irányba mentem. Mint ahogy Lucas
megtanítja neki, hogy játék közben ne használja a karmait. –
Sascha odabújt a gyermekéhez, mikor Nadiya visszament hozzá.
– Nem fogja bántani, ha mentális fegyelmet tanítok neki,
megadom az eszközöket, hogy éljen túl és gyarapodjon.
– Pontosan.
Majd ekkor Nikita először osztott meg tiszta és teljes
megértést a lányával. Sascha is, gondolta, megtesz mindent, hogy
megvédje a gyermekét.
***
Egyszer Lucas azt gondolta önként soha nem engedi meg,
hogy párja és gyermeke egy szobában legyen Nikita Duncannel,
de ott volt, várt Nikita hálóján kívül. Mikor érezte Sascha hírtelen
nyugtalanságát, nem ment be. Elég hosszú ideje párosodtak már,
hogy megkülönböztesse a hírtelen nyugtalanságot a kisebb
érzelmi sokktól, és ez sokkal inkább a másodiknak tűnt.
Sascha csendes válasza a párzási köteléken megnyugtatta őt.
Lucas soha nem fogja meggondolni magát Nikita Duncannel
kapcsolatban, nem, miután a nő annyi mindent tett
tanácsnokként, de azt mondta psziché párjának, jobb, ha

- 544 -
gyermekük megismeri erős – és macska számára – érdekes
nagyanyját, mintha kísértené, hogy maga ismerje meg.
Nem számított, mennyire küzdött a vággyal, hogy betörje az
ajtót és kihozza párját és gyerekét onnan. Mercy hívta a közös
ünnep miatt, ami pár percre elterelte őt, de akkor is figyelmének
nagy része nagyban az ajtóra fókuszált, ami mögött szívének két
része tűnt el.
Sascha pontosan bebizonyította, hogy mennyire ismeri őt,
mikor kiment. Azonnal odaadta neki Nayát, kezét a férfiéba fűzte.
Felborzolt védelmező ösztönei lenyugodtak, karmai többé nem
veszélyeztették, hogy áttörik a bőrét. Addig nem beszéltek, míg
Vasic haza nem vitte őket,
Lucas megköszönte a teleportálónak, aki csak biccentett.
Míg együtt voltak, mint család, Lucas és Sascha megvárta, míg
Naya lepihent, mielőtt kinyitották volna azt a bizonyos dobozt.
Lucas gyengéd zenét tett be, párját a karjaiba vonta. Ahogy
ringatóztak a lassú ütemre elmondta neki, mi történt bent. – Úgy
gondolta. – Sascha hangja nyers volt. – Soha nem látott
hibásnak.
Lucas tudta, hogy mások nem értenék meg Nikita szavainak
fontosságát, hogy ezek mennyit jelentettek Saschának. A benne
lévő fájdalom, amit anyja okozott már nem seb volt, de a
fájdalmat nem lehetett könnyen elfelejteni. – Soha nem voltál

- 545 -
hibás. – Feldühítette minden alkalommal, ha a szót ilyen
viszonylatban használta magára.
– Tudom. – Kezét végigfuttatta a hátán, ahogy felemelte fejét,
hogy rámosolyogjon. – Soha nem mernék vitatkozni egy alfa
macskával.
Lucas belecsípett az alsó ajkába. – Okostojás.
Sascha szemei táncoltak, megcsókolta a férfit, lassan és szexin.
Csak akkor törte meg a csókot, mikor nem kapott levegőt,
folytatta. – Anyám azt mondta, tanítsak mentális fegyelmet
Nayának.
Lucas nyakán a pihék felálltak. – Miért hangzol úgy, mint aki
gondolkodik rajta.
– Most – mondta Sascha – Naya kíváncsi mindenkire és
mindenre, és soha nem próbáltam meg elnyomni őt. De
veszélyesen nyitott. Nemcsak azt nem tanítottam meg neki, hogy
legyen óvatos, ha valakivel telepatikus kapcsolatba lép, ahogy azt
sem, hogy az engedélyem nélkül ne lépjen kapcsolatba idegen
elmékkel-
– Ahogy megtanítjuk neki ne menjen el idegenekkel. – Lucas
megfeszült izmai kezdek ellazulni.
Sascha biccentett. – Annyira benne voltam, hogy ne fojtsam el
semmilyen módon, hogy megadjam neki a mentális szabadságot,
ami nekem soha nem volt, hogy túl messze mentem a másik
irányba.

- 546 -
 – Megértelek cicus. – Lucas állandóan küzdött saját túlbuzgó
védelmező vágyaival. – Ha megtehetném gyapjúba
csomagolnálak titeket. – Ahogy falkájának minden sebezhető
tagját. – Segítesz nekem ezzel megküzdeni. Én pedig segítek
neked.
Sascha arcán a vonalak kezdtek eltűnni, azt mondta – Anyám
adott tippeket, hogy tanítsam Nayát, mikor szüksége lesz rá, de
úgy gondoltam beszélek Shayával. – Hosszan megállt, fejét a férfi
vállára tette, ahogy a zenére ringatóztak. – Nikita biztonságban
tartott, de fájt. Ashaya is ezt teszi Keenannek, de nem bántja. Ő
mentálisan erős és fegyelmezett gyerek, aki nem vesztette el
személyiségét, vagy örömét.
Lucas csókot nyomott a hajába. – Ott van az is, hogy vezeti és
tanítja, míg a fiú egy falkában él. – Nikita soha nem foglalkozott
olyan gyerekkel, akit napi szinten állatias és féktelen érzelmek
vettek körül, nem pedig a jeges fegyelem, mint a mentálokat az
Elcsendesedés alatt.
– Igen, igazad van. Nikita több technikája is összetörne a nem
Elcsendesedett kondicionálásban.
– Beszélned kellene a Laurenekkel is. – Walker Laurennek
leginkább, aki a Mentálhálón és kívül is gyerekekkel foglalkozott,
hosszabb ideje, mint akiket Lucas ismert. Judd bátyja tanár volt a
Mentálhálón.

- 547 -
 Sascha biccentett, mielőtt ismét nekidőlt volna, karjait a nyaka
köré tette ajkai duzzadtak voltak a csóktól. – Mi írjuk a
szabályokat, nem?
Lucas párduca mélyen morgott a mellkasában ébredezve. –
Ezt teszik a lázadók. – És Sasha Duncan, kardinális psziché, egy
alfa párja, és egy mentál-alakváltó gyerek anyja lázadó volt, aki
szélesen nyitottá robbantotta a Mentálhálót.

Levelek Ninának
Xavier Perez atya magánnaplójából
2080. június 01.

Nina.

Az első barátom, akit egyszer meg akartam ölni. Az élete

drasztikusan megváltozott az utóbbi időben. Kitépték a világából
és meg kellett tanulnia egy másikban létezni, és egy ideje attól
tartottam nem sikerül neki alkalmazkodni. De sikerült és most itt
van. Ez a férfi, akit annyira hidegnek láttam szeret egy nőt,
annyira mélyen és szenvedélyesen, mint én téged.
Annyira örülök neki Nina. Hogy látom a szemeiben a reményt.
Ugyanaz az Isten, aki elvett tőlem adott neki egy esélyt. Persze
nem ért velem egyet. Ő nem a hit embere. Ő a becsületben hisz és

- 548 -
a hűségben és hogy a tettei mögé áll, nem pedig előhúz egy
„másvilági entitásba” való hitet.
Milyen vitáink és beszélgetéseink vannak Nina. Imádnád.
Elfogad annak, aki vagyok és én is ezt teszem vele és a másik
barátunkkal, és mi hárman megváltoztatjuk egymást. Csak a te
gyönyörű elméd hiányzik.
Még azután is, hogy annyi idő eltelt, még mindig
reménykedem benned. De mikor rájöbök, ha életben vagy, nem
választottad, hogy hozzám jössz és ez széttöri a szívemet. Mond,
hogy nem vagy rám mérges Nina. Kérlek, nem tudnám elviselni,
ha elhagytál volna.

Xavier

- 549 -
 47. fejezet

Velencében este volt és Bowen Knight ujjaival az asztalán

dobolt, ahogy elolvasta az utolsó jelentést az implantátum
csapattól, mikor üzenet érkezett a telefonjára. Nem ismerte fel
azonnal a küldőt, nem szokatlan, mivel az Emberi Szövetségben
mindenkinek megvolt az ő elérhetősége. Néha ezért kaotikus
napja volt, de a legtöbb ember jó szándékúan lépett vele
kapcsolatba, ha a Szövetség biztonsági főnökének figyelmére volt
szükség.
Az üzenet egyszerű volt: Beszélnünk kell, Túl érzékeny nem
biztonságos vonalon. Isaac.
Gyorsan lekereste a számot. Ez a Beauclair
Szállítmányozáshoz tartozott, aminek Vancouverben, Kanadában
volt székhelye. Egy kicsit ásott és megtalálta a szám tulajdonosát:
Isaac Beauclair.
Beauclair és a cége egy éve csatlakozott a Szövetséghez. A
feljegyzések szerint, amit Bo adminisztratív csapata vezetett, a
vállalattól senki nem vett részt a Szövetség gyűlésén, de óramű
pontossággal fizették a tagdíjat, és a tulajdonos két kéréssel is
fordult a Szövetséghez.
Mindkét esetben egyszerű üzleti bemutatást kértek.
- 550 -
 Semmi szokatlan. Sok Szövetségi tag ebből az okból
csatlakozott, hogy kiterjessze hálózatát más ember cégek közt.
Természetesen a Szövetség most már a Trinity része volt, sokkal
nagyobb mentál és alakváltó üzletekhez fértek hozzá, ez után
tagsági bázisuk jelentősen megemelkedett.
Bonak voltak bizonyos adatbázisokhoz hozzáférései, és mikor
lefuttatta Isaac nevét nem kapott vörös figyelmeztetést. A
tulajdonos nagyon sikeres volt az esetenkénti hosszú távú
szállítmányozásban és tiszta volt a feljegyzése. Nem voltak
csempész szövetségesek, semmi az átlagos gyorshajtási
bírságszámnál. Az utóbbi a fuvarozók kitüntetése volt, mindig
próbálták jobban nyomatni kamionjaikat, a csábítás az egyébkén
üres autópályákon nagy volt.
A Beauclair cég azonban érdekes volt: Biztonságos és
megbízható hírnevük volt és ennek eredményeként magas
minőségű árukat fuvaroztak, amiket nem lehetett portálni. A
teleportálókat nem lehetett mindig ilyen munkára felbérelni és
bár adva a jelenkori technológiai előnyöket, néha a legjobb és
gazdaságilag leghatékonyabb fuvarozási módszer az utakon folyt.
Ahelyett, hogy visszaüzent volna Bo felhívta Lilyt, ahol éppen
dolgozott. A húga megcsinálta a hekkelést, amit kért, közvetlen
kapcsolatot talált Isaac kamionjával és felállított egy biztonságos
vonalat. A Beauclair Szállítmányozás feljegyzése szerint Isaac
aznap úton volt.

- 551 -
 – Csak nyomd meg itt és már kész is – mondta neki Lily,
mielőtt kiment volna.
A hívás minden bonyodalom nélkül kiment, csak hangválasz
volt a másik oldalon.
– Ki az? – volt a rideg kérdés.
– Bowen Knight. Beszéli akartál.
A hanghoz hírtelen kép is párosult és Bowen hírtelen egy
széles vállú férfit látott, aki megegyezett a személyi igazolványán
szereplő képpel. Isaac Beauclair fehér bőrét eleget érte a nap,
hogy meleg árnyalata legyen, homok vörösbarna haját szépen
vágták, kis szakálla volt, ami inkább vörösesbarna volt, és
sötétmogyoró szemei. Amit Bo látott, a férfi egy banda pólóját
viselte, ami fekete volt, a felirat fehér.
– Nem számítottam ilyen gyors válaszra – mondta Isaac. – Adj
egy percet, hogy a kamion teljesen önvezető legyen.
Bo várt, míg a másik férfi megcsinálta, majd Isaac visszatért a
képernyőre. – Van pár percünk, mielőtt vissza kell vennem az
irányítást. Az utak kicsit bizonytalanok az útvonalam ezen
részén, van néhány törött jelző, amit nem javítottak meg.
– A vonal biztonságos – mondta neki Bo. – Biztosítottam.
– Rájöttem, hogy értesz hozzá. – Isaac átnézett a válla felett,
úgy tűnt mondott valamit, ami nem hallatszott át a vonalon.
Mikor visszafordult arca bősz volt. – Talán csináltam valamit,
ami visszahathat magára a Szövetségre.

- 552 -
 – Magyarázd meg.
– Pár órája megálltam egy kamion pihenőben, hogy kávét
szerezzek, használjam a mosdót, a szokásos dolgok. – Isaac vállat
vont. – Mikor visszamentem volt egy fekete SUV, ami a
kamionom mellett parkolt. Sötétített ablakok, bárhova jó gumik.
– Bármi szokatlan benne?
– Nem igazán. Láttam már ilyen járműveket és általában
vezérigazgatók vagy hírességek használják, akik inkognitóban
akarnak utazni. Nem szoktak ilyen helyeken megállni, de
rájöttem valaki biztos kávét akart, vagy mosdóba kellett mennie,
de attól még belenéztem a korábban kiment SUV riasztás miatt.
– Megállt és Bo érezte, hogy a gondolatait rendezi.
Isaac Beauclair határozottan kedves embernek tűnt a számára.
– Így beugrottam a kamionom vezetőfülkéjébe és mikor
behúztam az ajtót benéztem. – Arca még bőszebb volt. – A SUV
teljesen el volt sötétítve, de a kis napfénytető nem és átláttam
rajta. Láttam egy férfit az anyósülésen és egy nőt hátul. Takaró
fedte, de az arca tele volt sebekkel és zúzódásokkal és rohadt
vékonynak nézett ki.
Bo ki tudta találni mi történt. – Beleavatkoztál?
– Először kiszálltam és szereztem pár havert, akik megálltak a
kamionjaikkal. Volt egy kis kockázat, hogy a SUV vezetője
visszatér és elmegy, de haver a kocsiból mentál hullámokat
éreztem. tudtam, hogy erősítésre lesz szükségem.

- 553 -
 Bo biccentett, az emberek nagyon jók voltak abban, hogy
beazonosítsák a mentálokat. Annak kellett lenniük. Ez túlélési
mechanizmus volt. Néhány családi vonal éterien pontos második
érzéket fejlesztett, hogy tudták ha mentál volt a közelben, de
gyorsan kijelentették ez nem mentális képesség volt. Bo nem
igazán vette be az utóbbit. Mindazok ellenére a mentálok,
alakváltók és emberek felmenői egyek voltak. És az evolúció soha
nem állt meg. – Minden haverod ember?
– Nem – válaszolta a kamoinos. – Az egyikük alakváltó volt,
rájöttem, hogy ő állva marad, ha engem kiüt a mentál. – Isaac
ismét elfordult és hangját ismét nem kapta el a mikrofon-
– Az anyósülés ablakához mentem, bekopogtam – folytatta,
miután visszatért a komm vonalhoz. – A pasi lehúzta az ablakot
és megkérdezte tud-e segíteni. Megkérdeztem mi a francot
csinálnak a nővel és azt mondta kórházba viszik, mert az út
mellett találták. Hihetőnek hangzott, de mikor a nő felébredt azt
mondta – Segítség.
Isaac a vállát vonta. – Ez elég volt nekünk. Betörtem a hátsó
ablakot, hogy kinyissam az ajtót, míg az alakváltó haverom
kihúzta a mentált az ablakon, hogy elterelje a figyelmét. A másik
haver meg figyelt. Én csak kihoztam a nőt, mikor egy másik
mentál jött, elkapott egy telepatikus csapással.
A kamion sofőr megdörzsölte a halántékát. – Pokoli volt, de
nem ütött ki. Nem gondoltam, hogy ehhez elég erős lenne, de

- 554 -
elég erős volt, hogy meggyengítsen minket és segíteni tudjon az
alakváltóval küzdő mentálnak. Szerintem a nőért jöttek volna, így
fegyvert húztam.
Újból vállat vont. – Ezeken az elszigetelt utakon fel kell
készülni, főleg, mikor high-tech felszerelést viszek. Így
meghúzzák magukat, az egyik haverom fogát ki is verték.
Átküldöm a részleteket.
Bowen biccentett. – A nőt nem vitted kórházba? – Rájött,
hogy Isaac mögött volt, a kamion kabinjában.
Isaac a fejét rázta, hangja halkabb lett. – Tiszta para,
könyörgött, hogy a tengerhez vigyem. – Kifújta a levegőt. – A
szemei… soha nem láttam ilyet. Mint az óceán legsötétebb része,
fénytelen, árnyéktalan.
Bo érezte, hogy nyakán felállnak a pihék. A BlackSea kérésére
gondolt, hogy keressenek meg egy másik SUV-ot, összevetette
Isaac utasának kérésével, és elgondolkodott. – Le tudod írni
nekem őt?
– 162 centi, fekete haj, világosbarna bőr, ami talán a
csendesóceáni-szigeteki örökségre utal. Nem mondja meg a
nevét. – Megállt. – Mintha valaki kurvára megvágta volna az
arcát egy késsel.
Bo keze összeszorult a telefonon. – Mennyi ideig tart, míg
eléred az óceánt? – Isaac nem olyan férfi volt, aki megvárakoztat
egy nőt.

- 555 -
 – Hat óra – válaszolta a kamionsofőr. – Eléggé bent voltunk a
szárazföldön, mikor megtaláltuk.
Ez rengeteg időt adott Bonak, hogy kapcsolatba lépjen a
BlackSeavel. – Azt hiszem tudom kihez tartozik, adj egy kis időt,
hogy megerősítsem. – Isaac kurta biccentésére letette, elővette a
kontaktot ahhoz a férfihoz, aki tippet adott a Szövetség elleni kis
emberellenes fanatikusokról.
Malachai Rhys.
A férfi neve mellett cím is volt: BlackSea Biztonsági Főnök.
Bo nem gondolta, hogy hívására azonnal válaszolni fognak, a
vízi alakváltókról az járta, jobban szeretik a magányukat és
nehéz, hogy bárki kapcsolatba lépjen velük. És most érthetően ki
voltak akadva a Szövetségre.
Azonban Malachai két másodpercen belül felvette. – Igen?
– Itt Bowen Knight.
– Várj, megerősítem.
Bo felemelte szemöldökét, hátradőlt a székében. Mikor
Malachai visszatért a vonalba azt mondta – Pontosan hogy tudod
megerősíteni?
– Megvannak a módszereink – válaszolt a BlackSea férfi. –
Nem csevegés miatt hívtál.
– Nem. Az egyik emberem felvett egy nőt, aki annyira rossz
fizikai állapotban van, hogy csak a tengerhez akar menni.
– Neve?

- 556 -
 – Nem adta meg, de megvan a leírása. – Elismételte
Malachainak. – Úgy tűnik a tieid egyike?
Megállt, mintha a BlackSea biztonsági főnöke azon
gondolkodna megerősítse, vagy cáfolja. – Igen – mondta végül. –
Vigyázunk rá, ha megadod a helyét.
– Hacsak nincs teleporálótok, nem értek oda hozzá hamarabb,
mielőtt a tengerhez érne – mondta Bo a másik férfinak. – Egy
hosszú távú szállítmányozó kamionban van, melegben és
biztonságban. Tudod azok a kamionok milyen gyorsak. – És az
utakon nem volt semmi olyan nagy, mi megállíthatta volna.
– Ennek ellenére tudnunk kell, merre van – mondta Malachai.
Most Bo állt meg. Ha megadja Isaac adatait, akkor a másik
férfi sérülékeny lesz. Másfelől a BlackSea kinyújtotta baráti
jobbját, míg a Szövetség cserbenhagyta. Talán itt volt az idő
egyenlíteni.
Elküldte az adatokat. – Kellene valakit a partra küldened.
Ahogy leírta nekem a nőt, nem vagyok benne biztos, hogy
meglesz az ereje, hogy odamenjen.
– Megszervezzük – Malachai hangja finoman változott. –
Küldj neki egy üzenetet. Mond meg neki, álljon ellen az
alakváltás kényszerének, a víz Kanada körül túl hideg neki, mond
meg neki, hogy a falka úton van és megígéri, hogy melegebb vízbe
viszi olyan gyorsan, ahogy lehetséges.

- 557 -
 – Vedd elvégzettnek. – Letéve Bowen elküldte az üzenetet és
figyelmeztette Isaacot, hogy talán társasága lesz az úton. –
Lehetnek barátságosak, de ha problémát okoznak, hívj.
Szívességet kérek, hogy legyen segítséged.
– Biztosítom, hogy biztonságban legyen – mondta Isaac,
mielőtt letette volna.
Bo egy óra múlva újabb üzenetet kapott: Kíséretem van, elől
és hátul. Isaac elküldte a járművek rendszámait.
Mikor Bowen leellenőrizte Malachainál, a BlakSea férfi
megerősítette, hogy az ő járműveik azok. – Nem állnak a kamion
útjába, de ott kell lenniük, mikor a falkatársunk eléri a partot.
***
Leila Savea nem tudta, miért bízott meg a férfiban, aki
megmentette, talán mert megmentette őt, talán mert látott egy
képet a műszerfalon. Egy nevető, magas szőke nő állt a férfi
karjaiban, nem volt félelem az arcán, bár a férfi, aki Isaacnak
hívta magát annyira izmos volt, mint Malachai.
Bármi is volt, adott vágyának, hogy megtisztálkodjon a
mocsoktól, amit vele tettek, túl sokáig zuhanyozott a kabin
lakóterében. Talán az egész víztankot kiürítette, de a férfi nem
kopogott be, hogy kizavarja őt. Helyette mikor végül kiment, egy
melegítőnadrágot és egy pólód adott, hogy felvehesse.

- 558 -
 A férfi ruhái leestek volna róla, de ezek illettek rá, a pólót a
nadrágba tűrte, alig elbűvölő módon, és összehúzta a zsinórt,
majd felhajtotta a nadrág alját.
A ruhák a magasabb, egészségesebb nőhöz tartoztak. A nevető
szőkéhez? A gondolatra Leila boldog lett, bár Isaac és a nő
idegenek voltak a számára. És most a boldogságra kellett
gondolnia. Ez tartotta vissza, hogy összetörjön, elméje egyben
maradjon, amit egy szál kötött csak össze.
Mikor visszament, hogy kikukucskáljon Isaacra, a férfi
hatalmas vigyorral fogadta. – Tudod – mondta mielőtt figyelme
visszatért volna az útra – nem te vagy az első lány, akit
megmentek.
Leila egyrésze normálisnak tartotta meg magát a sötét
világban, morgott. – Nő vagyok, nem lány.
– Jessie is visszabeszél. – Annyi érzelmem volt a hangjában,
ahogy ujjaival megérintette a képet. – Most már hatalmas
kamionokat vezet. Ő is az őrületbe kerget.
– Én tudós vagyok – vette észre Leila, hogy mondja, és ezzel
visszakérte elveszett részét. – Azokat a lényeket tanulmányozom,
amik az óceánt hívják otthonuknak,
Isaac füttyentett. – Okos. – Hangja megváltozott a következő
szavaknál, durvák voltak. – A seggfejek bántottak. – Előre
biccentett. – Orvosi segítségre van szükséged az embereidtől?

- 559 -
 Látta az ablakon át a ragyogó, fehér földi járművet, a táj felhős
volt aznap délután. – Biztos vagy benne, hogy az én embereim?
– Egy Malachai nevű pasi erősítette meg.
A szemei azzal fenyegettek, megtelnek könnyel.
Malachai nem hagyná, hogy bárki bántsa. Ő Miané volt, és
Miane megvédte az embereit, nem számít, hogy relatíve
mennyire kicsi volt a fontosságuk a világ többi részéhez képest. A
BlackSea minden tagja fontos volt Miane számára.
Előremászott, hogy az anyósülésbe üljön, kényszerítette
magát, hogy azt mondja – Mehetek velük is. Igazán gyorsak. –
Csak nem ismerte őket és Isaac biztonságos volt. Olyan szakálla
volt, mint az apjának és szerette a szőke hajú és orránál és
arcának felső részén szeplős nőt.
– El tudlak vinni az óceánig – válaszolta Isaac vigyorogva, ami
biztosította, nem bánja a kitérőt. – Jó ideje voltam ott.
– A nevem Leila. – Úgy tűnt helyesnek, hogy bemutatkozik a
férfinak, aki hazaviszi.
– Aranyos. – Felvett valamit a pohártartóból, felé nyújtotta. –
Enned kellene egy kicsit, ha tudsz.
Leila elvette a protein szeletet, kinyitotta ujjaival, amik
duzzadtak voltak, mert a SUV vezetője hátracsavarta azokat,
hogy megállítsa, mikor el akart futni. Arcon is ütötte.

- 560 -
 – Van valakid, aki vigyáz rád? – kérdezte Isaac durva hangon,
ami furcsán nyugtató volt, mint Malacahié, mikor mogorva volt.
– Amint egyszer hazaérsz?
– Egyedül úszom – mondta a férfinak miután lenyelt egy falat
protein szeletet. – De egy ideig a városban leszek, pihenek a
családom mellett.
– Mindig egyedül vagy? – Megfogott egy bontatlan üveg vizet
és a nőnek adta. – Úgy értem egyedül úszol. Az óceán hatalmas.
Leilából nevetés tört elő, váratlanul és rozsdásan. – A sofőrök
sincsenek mindig egyedül, mikor vezetnek?
– Ott a pont. – Kuncogott és az meleg takaró volt, ami Leila
köré csavarodott. – De többé nem megyek egyedül. – A fotóra
nézett, ami többet mondott minden szónál. – A ritka
alkalmakkor, mikor igen, akkor látok embereket a kamion
megállókban. Az alvási megállókban egymás mellé parkolunk,
hogy kicsit pihenhessünk. Egy kamion se megy az óceánban.
– Vannak barátaim, akikkel úszhatok. – Mosolygott az
emlékre, hogy legjobb barátai hogy húzták fel magukat a hajójára
és pusztították el süti készletét. Egyszer barátai, mikor megették
az összest, egy morzsa se maradt, arra jött fel az úszásból, hogy
két hatalmas szelet süti volt az asztalán, azt vízálló tasakban
hozták neki.
– A szünetek hosszabbak, mind az útvonalad – mondta
Isaacnak, ahogy ivott a csoki darabkás süti után. – A hetek

- 561 -
telnek, de a magunk módján szociálisak vagyunk. – Mosolya
eltompult a hányinger alatt, bőre megfagyott. – Nem tudom,
hogy képes leszek valaha a vizeimben úszni. A rablók újra értem
jöhetnek.
Isaac sötét pillantást lőtt felé, ami nem volt rémítő, már elég
jól ismerte, hogy tudja, dühe azokra az emberekre irányult, akik
megkínozták és fogva tartották őt. – Egy ideig úszhatnál
csoportban – javasolta – Harcolj a magány ellen, hogy a
vizeidben úszhass.
Leila arra gondolt, mennyit küzdött már, hogy élte túl egyben
és érezte a büszkeség pislákolását, egy érzelmet, ami hosszú ideje
halott volt benne. – Jó lenne a barátaimmal úszni megint –
ismerte el, tudta, hogy barátai szívesen jönnek saját magányos
úszásaik ellenére is.
Bőre fájt, éhezte a hideg vizet. Otthon a víz annyira tiszta volt,
hogy látta a napsugarakat szétterjedni, hogy csendes tűzijáték
volt. De most, messze az otthontól az emlék fájt. Így olyan felé
fordult, ami nem fájt. – Mesélsz nekem Jessieről?
Isaac vigyorgott, és mesélt neki a kemény, okos lányról, akit
egy magányos, késő esti úton vett fel, akit kirángatott a
stoppolásból. A lány felnőtt, még keményebb és okosabb lett, és
Isaac egyik legjobb sofőrje. Egyben kiderült, hogy a „magas,
csodás nő”, aki örömöt talált Isaac őrületbe kergetésében… egy

- 562 -
nap nem hívta, nem küldött vicces e-mailokat, nem volt többé
integrált és napi része a férfi életének.
Leila szíve összeszorult. – Ne – suttogta. – Nem akarok
szomorú véget. – Nem tudná elviselni. Nem ma. Talán nem az
elkövetkező napokban.
Isaac rákacsintott. – Jessienek csak elege lett a kemény
fejemből, és úgy döntött elküld a pokolba. – Arcán sötét morgás
volt. – Egy csinos, motoros rendőrrel Michael Benoittal kezdett
randizi. – Szavai morgások voltak, amik jöhettek volna egy
hatalmas oroszlánfóka férfi alakváltótól. – Úgy értem, komolyan,
motoros rendőr?
Leila vállai remegtek. – Hogy nyerted vissza? – Tudta, hogy
visszanyerte, észrevette az arany gyűrűt a jobb gyűrűsujján.
Látható volt a képen is, kis arany ragyogott Jessie kezén.
Isaac a fejét rázta, azt mondta – Pokoli menet volt. –Elkezdte
mondani, vicsorgott minden alkalommal mikor ősellensége,
Michael Benoit is benne volt.
Leilát annyira lekötötte a történet, hogy nem vette észre,
mikor aludt el, de mikor felébredt, a hold világított a sötétségben
és az óceán sósságát érezte a levegőben. Szemei égtek, szíve
dübörgött, kezdte kinyitni a nehéz ajtót. Isaac már kinyitotta a
központi zárat neki, és mire sikerült kinyitnia, ott volt, hogy
elkapja.
– Isaac – könnyek folytak végig az arcán – hazahoztál.

- 563 -
 A férfi elutasította, hogy elengedje. – Megtettem édes, de
tudod Malachai mit mondott. Nem éled túl, ha a jelenlegi
állapotodban úszol.
Leila alig hallotta, zenélt neki a hullámzás, ami zsigeri
pulzálással mondta nevét. Majd egy magas barna nő, kinek
vonalai Leilát egy másik tengerbiológusra emlékeztették, akit
ismert, a nő, aki Lil’wat nemzetiségű volt, az egyik járműből szállt
ki és odament. Az óceán illatát hordozta, mélyen a bőrében.
Falka.
A felfedezés elég volt, hogy Leila figyelme elterelődjön a
tengerről, de nem vált el Isaactól. Nem ismerte falkatársát, soha
nem látta. Ekkor a nő telefonált, majd odaadta neki a telefont.
Egész teste remegett, mert Miane volt a másik oldalon, azt
mondta biztonságban van, hogy a nő és partnere hazaviszi őt.
– A kanadai vizek túl hidegek neked a jelenlegi kondíciódban
– mondta Miane, minden szavában utasítás volt. – Megállítja a
szíved, ha alakot váltasz. Maradj még egy kis ideig ember
alakban.
Leila egész teste fájt a tengerért, de nem tudott ellent mondani
az elsőjüknek. – Nem váltok alakot. – Ez remegő ígéret volt.
– Csak egy kis ideig, kis táncos.
Kis táncos.
Senki sem hívta gyerekkori becenevén már jó hosszú ideje.
Természetesen Miane emlékszik, és ezzel emlékeztette, ki volt

- 564 -
Leila a sebek és a fájdalom alatt. – Kitartok – ígérte erősebb
hangon. – Míg hazaérek.
Elvette a telefont, miután Leila odaadta, a barna nő a jachtra
mutatott, ami a távolban horgonyzott, vitorlái ragyogtak a hold
ezüst csókja alatt, majd a kis hajóra mutatott az árnyékban. –
Kész vagy?
Leila nyelt, Isaacre nézett. – Köszönöm. A te Jessied
szerencsés nő.
A férfi mosolya ragyogott az óceán felett. – Küldj egy
képeslapot egyszer a pálmafáktól. Soha nem voltam olyan trópusi
területen.
Karjait a nagy, izmos férfi köré csavarta, azt suttogta – Gere
látogass meg. Hozd el Jessiet.
És nem tudott tovább harcolni a vonzás ellen, olyan gyorsan
ment a part felé, hogy térdei azzal fenyegettek összeomlanak. A
barna nő és a karcsú férfi segítettek neki a hajóba szállni. Kezét a
vízbe engedte és próbált nem zokogni, ahogy kezdtek kihajózni.
Haza, végre hazamegy.

- 565 -
 Levelek Ninának
Xavier Perez atya magánnaplójából
2081. július 14.

Háború tört ki. San Francisco utcáit elöntötték a katonák. Ezt

a templom pincéjében írom, egy lopott pillanatban. Mellettem
menedékkérők vannak és én és a többi erős ember hoztuk ide
őket.
Nincs idő többet írni. Mennem kell, megnézni, hogy tudok-e
másoknak valamiben segíteni.

Xavier

- 566 -
 48. fejezet

Miane addig nem vett igazi lélegzetet, míg Leila fel nem lépett
Cificára, a város gyengéden hullámzott a tenger ritmusa alatt. A
fiatal nőt egy jacht hozta a legközelebbi BlackSea városból, majd
egy gyorshajtású gépre tették. A repülő két perce landolt a
BlackSea trópusi fő városa melletti vízen.
– Leila. – Megfogta falkatársa karját, megtartotta, mikor Leila
sírt.
– Rondává tettek – suttogta Leila a mellkasának. – Soha nem
voltam csinos, de most szörnyeteg vagyok.
– Soha ne mond ezt újra. – Miane küzdött a haragjával,
megszorította Leilát. – Erős, gyönyörű és az enyém vagy.
Leila hangja vastag volt, mikor válaszolt, ujjai az arcához
emelkedtek. – A sebek Miane… azt akarom eltűnjenek.
– Kiváló sebészeink vannak. – A férfi ember volt, de csodás a
sebekkel. – Holnap idehozatom a városba. – Hogy Leila először a
sebekről beszélt nem lepte meg Mianet. A trauma áldozatai mind
máshogy reagáltak, és tudta, hogy Olívia Colettitől, hogy néha a
felületes kijelentések vagy kérések nem felületesek voltak.
Minden alkalommal, mikor a tükörbe nézek, suttogta Olívia
neki, látom őket. Ez nem az én arcom. Ők tettek ezzé.
- 567 -
 – Működni fog? – kérdezte remegve Leila.
– Igen. – Olívia sebei már majdnem annyira finomak voltak,
hogy normál fény alatt nehéz volt észrevenni őket. – Nagyon jó.
A nő remegve bólintott. – Nem vagyok hiú. Csak…
– Tudom. – Megcsókolta az alacsonyabb, karcsúbb nő
halántékát, melegben és biztonságban tartotta az ölelésében. –
Hiányoztál nekünk Leila.
Zokogás rázta Leila testét, szívet tépően, fájdalmasan és
nyersen. De mikor vége volt Leila felemelte könnyes arcát
Mianere, azok a szemek ragyogó fényt mutattak. – A világ nem
érti. Azt hiszik, mert néhányan egyedül úsztak a hatalmas
óceánban, az nem jelenti azt, hogy nem törődünk egymással.
Miane letörölte Leila könnyeit. – Mi tudjuk az igazságot, és
csak ez számít. – Miane ragadozóvá válik az embereiért, harcol az
ellenséggel, hogy biztonságban tartsa őket. – Mi vagyunk a
BlackSea.
– Egyek vagyunk – suttogta Leila, befejezte a mottót, amit
sehova nem írtak le, és mégis ismerte minden vízi alakváltó.
Nem számított mennyire messze, vagy mélyen vándoroltak,
egy nagyobb egység részei voltak. Soha nem felejtettek el senkit.
Soha nem hagytak el. Egyek voltak.

- 568 -
 7. rész
49. fejezet

Tíz perccel azután, hogy megkapta az üzenetet Leila Saeva

biztonságban volt az embereivel, Riley és Mercy a kabinjuk
mellett az erdőben sétáltak, karjaikat egymáséba fonták.
Elutasította, hogy elengedje a nőt, az ő magas, ruganyosan izmos
párja ránézett, mintha felborult volna.
– Miért nem teszed a súlyod máshova? – Morgott a nőre. –
Legalább stabilabb lennél.
Mercy rávicsorgott. – Fog be. Egyenesen tudom tartani
magamat. És hogy informáljalak, úgy eszek, mint egy téli alvás
előtti medve, de a gyerekeink mohó huligánok.
Riley várt, míg a nő megállt, levegőért kapkodott.
Várt, mert Mercy a terhessége alatt soha nem kapkodta a
levegőt egy sima séta alatt. – Összehúzódásaid vannak –
feltételezte.
– Első. – Morgott a férfira. – Csak kicsi. Talán még van pár
óra.
– Persze hogy lesz. – Tudta, hogy Mercy vére miatt a gyerekei
sehogy sem lesznek kiszámíthatóak, kivette telefonját és felhívta
Tamsynt.
- 569 -
 – Tizenöt perc és ott vagyok – mondta a gyógyító, nyilván a
közelben volt.
Talán mert Mercy túlhordta a babákat. Nemcsak az
ikerterhesség miatt, hanem az átlagos alakváltó terhességek
tekintetében is.
– Ó fenébe! – Mercy majdnem előre hajolt.
Riley szíve dübörgött, ennek ellenére nyugodt maradt és
határozott mozdulatokkal a hátát kezdte masszírozni, amit
szeretett. Mikor Mercy kész volt, segített neki visszamenni. Kicsit
még sétáltak, de csak a kabin közelében.
Riley ösztönei azt mondták, hogy fektesse kényelmes ágyba, de
Mercy leopárd őrszem volt és ő ismerte a saját testét. Egy ponton
kezeit egy fának nyomta, míg Riley masszírozta a hátát, úgy vájta
belé hüvelykujjait, ahogy kérte.
Még mikor rávicsorgott, szemei sötétek voltak az erősödő
fájdalom miatt, megcsókolta halántékát és cirógatta, és mikor az
összehúzódás véget ért, vad, gyönyörű párja felé fordult. –
Sajnálom.
Riley megcsókolta az arcát, az ajkait, hogy megnyugtassa. –
Annyit fujtathatsz rám, amennyit akarsz. Ettől úgy érzem
csinálok valamit. – Kiseperte izzadt haját, addig tartotta, míg
nem akart újra sétálni.
Mercy magzatvize egy perc múlva elfolyt.

- 570 -
 Az összehúzódások majdnem olyan gyorsak voltak mire
Tamsyn megérkezett, hogy a szüneteket másodpercekben
mérték, nem percekben. Nem jutottak be. A farkas-leopárd
babák a kabin előtti puha fűben születtek meg, Mercy Riley kezét
szorította és hátát a férfinak nyomta, ahogy Tamsyn elkapta a
türelmetlen gyerekeket.
Akik úgy döntöttek, hogy gyorsan egymás után jönnek ki.
A gyógyító letörölte az arcukat, a gyerekeket Mercy remegő
karjaiba tette. Riley sajátját a nőé köré tette, segített neki
biztonságban tartani őket. – Helló – suttogta Mercy, olyan
gyengédség volt benne, amit Riley eddig nem látott.
Mindegyik síró arcot megpuszilta, mielőtt felé fordult volna. –
Apa lettél farkas.
A férfi úgy érezte mosolyába beleroppan az arca. – Pokolba,
igen.
– Gyere előre – mormogta, ahogy a farkas-leopárd babák
elcsendesedtek anyjuk érintése alatt, a bőr érintkezése sokkal
fontosabb volt az újszülött alakváltóknak. – Szükségük van az
apjuk érintésére is.
Riley lazított a fogásán, előre ment, hogy támogassa Mercyt
egyik lábával a háta mögött és mégis meg tudta fogni a babáikat.
Gondolkodás nélkül kigombolta ingjét ahogy Mercy a három
babát a karjába tette. A mohó huligánok erősek, egészségesek és
kicsik voltak. Mindegyik archoz hozzádörgölőzött, beszívta

- 571 -
illatukat, érezte, hogy szíve kitágul, hogy még több hely legyen
benne a három csodás kincsnek.
Tamsyn, aki Mercyről gondoskodott, végül benoszogatta őket
a házba. Mikor mindjárom farkas-leopárd baba Rileyhoz simult,
a bőrük érintkezett, Mercy csak akkor lépett egy percre a zuhany
alá.
Utána a férfi pólóját vette fel, bugyit alá, egyenesen a
babáikhoz ment. – Nézz rájuk. Tökéletesek. – Megfogott egy kicsi
lábat, megcsókolta mindegyik lábujjat. Ugyanezt tette a többi
farkas-leopárd babával, ahogy Tamsyn mosolyogva magukra
hagyta őket.
Mikor Mercy az egyik farkas-leopárd babát megfogta és a baba
nyöszörgött a gyapjú érintése miatt, lehúzta a pólót és
gyermeküket a szívére fektette. A baba azonnal elcsendesedett. –
Riley, három csodás babát csináltunk – suttogta nyílt csodálattal,
szemei ragyogtak.
Ahogy vörös haja rázúdult krém és arany bőrére és arca
ragyogott, ahogy az egyik baba arcára nézett, majd odahajolt és
finoman megcsókolta a másik kezét, a harmadik fejét, Mercy
megállította a szívét.
– Megcsináltuk – sikerült kimondania, zsonglőrködött a két
farkas-leopárd babával, akiket egy kézzel tartott, hogy szabad
kezével megfogja Mercy tarkóját. – Csodás vagy.

- 572 -
 A nő ragyogóan rámosolygott. – Soha ne felejtsd el farkas. –
Odahajolt, belecsípett alsó ajkába. – Egyszerre akarom fogni őket
megint. – Enyhe ülőpozícióba húzta magát a fejtámla mellett,
párna volt mögötte, majd Riley a másik két farkas-leopárd babát
odaadta neki.
A kicsi arcok úgy tűntek mosolyognak, puha kezeiket
széttárták a bőrén.
Riley nézte őket, érezte a mély örömöt, amit egyik része sem
tudott kifejezni. A párja biztonságban volt, ahogy a farkas-
leopárd babáik.
Riley Aedan Kincaid semmi mást nem kérhetne még.

Levelek Ninának
Xavier Perez atya magánnaplójából
2081. szeptember 27.

Nina.

A városunk békés volt az elmúlt hónapokban.

Az alakváltók megnyerték a csatát, ami egy éve összetörte a
békét, de mindkét barátom úgy hiszi ez csak időszakos szünet, a
változás épül minden Mentálhálón növekvő momentummal, a

- 573 -
hálózaton, ami a világon lévő minden mentált összeköt, kivéve a
kiugrókat.
– Egy földrengés jön Xavier – mondta az egyik barátom pár
órával ezelőtt. – Csak az erősek maradnak állva, mikor véget ér.
Imádkozom a lelkekért, akiket elkap a vihar, mentálért,
emberért és alakváltóért is. Már nem vagyok tele gyűlölettel az
egész faj iránt. Nekik is vannak jó és rossz tagjaik, ahogy
tökéletesek és hibásak, mint nekünk többieknek. Megértettem,
egyfajta békét is találtam.
De a szívem este még mindig fáj, mert hiányzol. Annyi éve már
és még mindig keresem a mosolyodat, még kinyúlok a kezedért.
Tudom, mindig meg fogom tenni.

A te Xaviered

- 574 -
 50. fejezet

Lucas és Sascha pont akkor érkezett köszönteni a farkas-

leopárd babákat, mikor Hawke és Sienna is megérkezett, alig egy
órával a szülés után. Mivel Riley alfája és párja talán nagy
távolságban lennének, Riley tudta Hawke biztosította, hogy a
héten a közelben legyen, ahogy vártak Mercy szülésére. Nemcsak
hogy üdvözölje a babákat, hanem ha mindkét alfa erejére szükség
lett volna. Bár Lucas állt közvetlen kapcsolatban Mercyvel,
Hawke Rileyn keresztül megoszthatta erejét.
Mindkét alfa megállt a háló ajtajában, vállaik érintkeztek. Ez
szokatlan volt két domináns ragadozó alakváltónál, nemcsak
hogy egy térben voltak, de nyomták félre egymást, hogy ki inkább
alfa. Ez felfedte mennyire messze jutottak a kapcsolatukban, és a
barátságban és bizalomban, ami összekötötte őket és soha nem
ismernék el.
– Nos – mondta Hawke – úgy tűnik mindenki mellélőtt.
Lucas mosolya nagyon macskás volt. – A szabályok nem azt
mondták ki minden pénz a farkas-leopárd babáké?
Riley mellett ingbe öltözött párja vigyorgott. Az az ing a férfié
volt, és eléggé ki volt gombolva, hogy fenntartsa a bőr érintését
farkas-leopárd babákkal, míg nem mutatta meg melleit, bár
- 575 -
ahogy a nő rámutatott, azok a mellek „rohadtul lenyűgözőek”
voltak.
Riley nem ellenkezett a kijelentéssel.
Mercy törökülésben ült, egy takaró volt a derekán, két baba
volt nála, míg a harmadik Rileynál volt, csupasz mellkasán,
ahogy hátával az ágytámlának dőlt. Tamsyn puha gyapjú
törölközőt tett a farkas-leopárd babák mögé, hogy melegen tartsa
őket.
Mercy azt mondta – Igen és igen – válaszul Hawke és Lucas
kijelentésére.
Majd kinyúlt és öklözött Rileyval. – A terv sikeres volt.
Riley kuncogott, mikor Hawke fejét csóválva azt mondta –
Tévútra vitt a macska.
– Az én ötletem volt. – Riley csókot nyomott a karjában lévő
baba fejére. Ő és Mercy vetésforgóban adta egymás közt a
babákat a születés óta, biztosították, hogy mindegyikkel
egyforma időt töltöttek. Nem mintha az alvó huligánokat
érdekelte volna, boldogan feküdtek az anyjukon vagy apjukon.
– Lara is segített – tette hozzá.
A SnowDancer gyógyítója „véletlenül” kint hagyott egy orvosi
szkennt, ahol rövid ideig bárki láthatta. A falkatársak négy
különböző képet láttak és a pletykák szárnyra keltek, hírtelen
négyes ikrekről beszéltek.

- 576 -
 – Tamsyn is. – Mercy a karjaiban lévő farkas-leopárd
babákhoz dörgölőzött, majd kinyúlt és ujjával megsimogatta a
Riley karjában fekvő gyermeket. – Megerősítette a pletykát, hogy
nem erősítette meg, míg ezáltal nyilvánvalóvá tette, hogy igaz.
Mindkét alfa vigyorgott, majd elöntötték a szobát. Riley nem
tudta, hogy csinálták, de sikerült úgy bemenniük, hogy nem
lökdösődtek vagy nyomakodtak. Mintha tudat alatt csinálták
volna. És igen, tartotta magát ahhoz, Luc és Hawke talán barátok
voltak, de utálták ha rámutattak erre.
Lucas Mercy mellé ült, Hawke Riley mellett állt. Semmit nem
mondtak. Ő és Mercy átadták a csodás kincseket az alfáiknak,
hogy elfogadják, hogy üdvözöljék őket a falkába. Mindhárom
baba nyugodt és csendes maradt, ami normális volt egy fiatal
számára, ha alfája jelenlétében van, az érdekes az volt, hogy
mindkét alfa mellett nyugodtak voltak.
Hawke és Lucas addig nem adták vissza őket, míg mindketten
meg nem fogták mindhármat. Sienna és Sascha ekkor kukucskált
be és kérdezte, dédelgethetnék-e a farkas-leopárd babákat.
Mindkét nő az ágy végébe állt, mikor Mercy intett nekik és ekkor
mosolygás, becézgetés és bújás volt.
Mercy eközben önelégült és boldog volt.
Amitől Riley nagyon önelégült és boldog volt.
Egyik karját a nő köré tette, Hawkeról Lucasra nézett, majd
vissza az alfájára. – Nos? – A babáik vagy egy évig nem váltanak

- 577 -
még alakot, de az alfák tudták melyik farkas-leopárd baba kihez
tartozott. Egy jó alfa, és mindkét férfi lenyűgöző alfa volt, ismerte
falkáját.
Lucas szemei találkoztak Hawkéval.
Párduc zöld és farkaskék, mindkettő ragyogott.
Lucas szólalt meg. – Rájöttünk, hogy bizonytalanságban
tartunk, mint ti tettétek a terhesség alatt.
Mercy párnát dobott nevető alfája fejéhez. – Megöllek,
Istenekre esküszöm. – Megállt, mielőtt kiengedte karmát és
elgondolkodva Hawkera nézett. – Bár téged öllek meg először.
– Soha nem kételkedtem benne. – Ezzel Hawke kinyúlt, és
elvette a két fiút Sascha karjaiból, míg Lucas elvette a kislányt
Siennától.
Sascha szemei hatalmasok voltak. – Két farkaskölyök és egy
leopárdkölyök. Azt hiszem ez megválaszolja ki a dominánsabb.
– Nem fogja – mondta Riley. – Isabella született meg először,
vezette a többieket. – Riley csókot nyomott Mercy hajába. – Azt
mondanám egálban vagyunk.
– Jó válasz farkas. – A csókban napfény volt, párja nyílt
öröme.
– Szerintem – mormogta – Isabella vezeti majd a srácokat.
– Imádom ezt a nevet. – Sascha rámosolygott a farkas-leopárd
babára, akit ellopott Lucastól. – A nagymamád után neveztétek
el?

- 578 -
 Mercy bólintott. – Úgy gondoltam egy alfa jó névrokon a
lányunknak. A középső neve Maeva, Riley anyukája után. – Ujjait
összefűzte Rileyéval. – Acton Riley apja és Michael az enyém
után. – Mosolya mélyebb lett. – Belle, Ace és Micah.
Vigyorogva hozzátette. – Úgy döntöttünk jobb ha beceneveket
kapnak, mielőtt az öcséim adnak nekik egyet. Isten tudja Árnyék,
Herb és Frenchie mit választana. – Ahogy mindenki nevetett,
megcsókolta Ace arcát, miután Hawke visszaadta a legfiatalabb
fiúkat, és Micah Riley karjaiban volt.
Riley és Mercy azért választott családi neveket, mert azt
akarták, hogy gyerekeik erősen verjenek gyökeret annak ellenére,
hogy mindhárman egyedülállóak voltak és saját útjukat járják
majd. Ugyanezért hosszú beszélgetés után állapodtak meg abban,
hogy a farkas-leopárd babák vezetékneve Smith-Kincaid lesz.
Kicsit hosszú igen, főleg, hogy mindhármuknak van középső
neve, de ez számít a babáiknak, annak ellenére, hogy más az
állataik, soha nem kell azon gondolkodniuk hogy melyik szülőhöz
tartoznak.
– Michael középső neve Hawke – mondta Riley legjobb
barátjának.
Hawke megfagyott, azt mondta – Fenébe. – Ebben a szóban
érzelmi vihar volt, farkasa a szemeiben volt.

- 579 -
 – És Actoné Lucas – mondta Mercy alfájának, ugyanezt a
reakciót kapta. – Farkas vagy leopárd, azt akartuk, hogy a
babáinkat mindkét falkában imádják.
Riley azt gondolta ez a legtisztább dolog a világon.
***
Tíz perccel később látta, hogy Mercy szemei követték, ahogy
Hawke átadta Lucasnak Acet, mielőtt elvette volta Bellet és
Micaht a leopárd alfától. Tudta, miért érdekelte őt ennyire, mert
mindkét alfa úgy kezelte a gyerekeket, mintha az övé volna. Az
alfák annyira területiek voltak a gyerekeikkel, mint falkáikban a
szülők a kölykeikkel.
Lucas elkapta a pillantásukat. – A falka hierarchiáját nézve
Belle az enyém, míg Micah és Ace Hawké, de mindhárman a
mieink.
Ez lenyűgöző kijelentés volt egy ragadozó alakváltó alfától…
mégis visszahangzott Rileyban. Ő Hawké volt, de haláláig
harcolna, hogy megvédje Lucast, mert a DarkRivernek szüksége
volt Lucasra és Mercynek a DarkRiverre. Tudta, párja is
megtenné ezt Hawkért, nem számított ha azzal fenyegette
megöli.
Most a nő visszalopta Bellet, édes arcához dörgölőzött. –
Hallottad kölyök? Neked mindkettővel meg kell küzdened.
– Bírni fogja. – Lucas megérintette Mercy arcát, ahogy egy alfa
érinti meg szeretetteljesen falkatársa arcát. – Belle a te gyereked,

- 580 -
még úgy is, hogy egy kis farkas van benne, de ezt nem rójuk fel
neki.
Hawke morgott a másik alfára, de nehéz volt „fenyegetésnek”
venni, mikor Acet ringatta mellkasán, kezei befedték a farkas-
leopárd baba apró testét, ahogy állát finoman Ace fejére
támasztotta. A kicsi keze kinyitva feküdt Hawke mellkasán, bár
szemei csukva voltak.
Az ágy végében Micah ásított Sascha karjaiban, míg Sienna
finomam simogatta sötét gesztenye haját. Mindhárom gyerek
ilyen árnyalatú hajjal rendelkezett, talán mély barna, vagy
világosabb gesztenye árnyalatok lesznek benne, ahogy nőnek.
A szüleik keveréke.
Riley épp elmosolyodott, ahogy elkapta az első állati hangokat,
amik feléjük éreztek.
A testvéreik, ahogy Mercy szülei percekkel később robbantak
be, tele voltak izgatottsággal és szeretettel. Annyi szeretettel.
Gyerekeik soha nem szenvednek majd hiányt gondoskodó
falkatársakban. És mikor hazamennek, ott lesznek szüleik akik
imádták egymást és a babákat is.
Mercy felnézett ekkor, szemei érzelmekkel ragyogtak. –
Szeretlek Riley.
– Én is cicus – suttogta, csókot lopott, ahogy babáikat átadtál,
és a történelemben először farkas és leopárd felnőttek

- 581 -
újszülöttekkel a karjaikban álltak, semmi védelmező agresszivitás
nem volt egyik félben sem.
Család, gondolta Riley, a SnowDancer és a DarkRiver hosszú
idő után családdá válik. Belle, Micah és Ace volt az utolsó kapocs
ebben.
***
Basiten kivillantott fogát a bátyjára, Sagera, mikor Sage el
merte venni Micaht tőle, miután Bastien elkérte unokaöccsét
Drewtól. Sage félretette, barátságosan karját Bastien párjának,
Kirbynek a derekára tette, ahogy hátának préselődött és
átkukucskált a Bastien karjában lévő babára.
– Hé mogyoró – mondta, megérintette az alvó baba orrát.
Az az orr összeráncolódott, de a baba tovább aludt.
– Bastien, fogni szeretném. – Kirby kitartotta karját a
suttogásra, és a férfi Micaht gyengéden a karjába tette.
A nő arca felragyogott, közel ölelte a babát. – Szia. – Puhán
megpuszilta az egyik bársonyos arcot… és a baba apró hangot
adott, ami lehetett boldog morgás.
– Hallottad – Szemei hiúz fényesek voltak, Kirby macskája
kíváncsi volt új falkatársára, mint emberi oldala. – Szeret engem.
– Persze hogy szeret. Ismeri a családját. – Bastien szíve
hatalmas dolog volt a mellkasában. – Vigyázz mindkettőre –
utasította testvérét, mielőtt ment megkeresni Mercyt.

- 582 -
 A nővére még ágyban feküdt, még több ember jött, beszéltek
és nevettek, mert Mercy annyira gyenge volt. Átnyomakodott a
tömegen, a karjaiba vonta nevető fenyegetései ellenére és
csókokkal borította be az arcát. – Jól csináltad Répa.
– Grr. – Mercy karmai a férfi vállába vájtak, de visszacsókolta.
– Rohadtul fájt. – Gondolkodón elhallgatott. – A férfiaknak is
szülniük kellene.
Bastien megrándult. – Nos nem. – Megcsókolta megint,
visszafektette az ágyba, mielőtt párja úgy dönt durván
bántalmazta és utána ment, Bastien biztos volt saját
képességeiben, de nem menne egy újdonsült apuka ellen, aki
egyben a SnowDancer hadnagya, akit A Falnak hívtak
keményfejűsége, makacssága miatt és mert nem hódolt be.
Elkapta Lucas pillantását, ahogy intett neki, menjenek ki, a
fejét rázta. Még nem találta meg a személyt, aki lefizette a hajó
kapitányát, ami Naya börtöne lett volna. De közel volt, hogy
szinte érezte a szagát, majdnem mintha kinyúlt volna és
elkaphatja a személy torkát, karmai készen állnak egy véres
mészárlásra.
Lucas biccentett, az alfa kifejezése azt mutatta bízott Bastien
képességeiben.
Leopárdja a bőre alatt volt, visszatért Kirbyhez, s azt látta Sage
dédelgette a babát Kirby karja alatt. Ami azt jelentette testvére
dédelgette Bastien nagyon is dédelgetni való párját.

- 583 -
 Bastien a fejét rázta. – Egyiket sem lophatod el Herb.
Sagenek sikerült neki bemutatnia, míg tovább mosolygott a
babára. Kirby eközben megfordult óvatosan Sage karjában és
átadta neki a babát. – Tartsd a fejét – instruálta, ahogy Bastien
testvére teljes gondoskodással elvette a babát.
– Helló kölyök. – Sage vigyora hatalmas volt. – Én vagyok
Sage bácsi. A kedvenc bácsikát.
Ahogy Sage Greyhez ment, aki Bellet Brenna nénitől kérte el,
Bastien kezét hátulról Kirby elé csavarta. – Aranyos igaz?
– Csodás – értett egyet Kirby. – Akarok egyet.
Bastien kuncogott. – Először szokj hozzá az alakváltáshoz. –
Kirby még most rendezkedett be hiúz bőrébe. egyben töltött időt
a családjával, amire gyerekkorában nem volt lehetősége, és egyre
fontosabb része lett Bastien életében. Az utóbbi nem választás
kérdése volt. A Smithek és a DarkRiver magához ölelte őt, Kirby
úgy illett, mint egy hiányzó rész.
A kölykök főleg szerettek Kirbyvel játszani. Ő felnőtt volt, de
hiúz alakja miatt sokkal kisebb, mint egy felnőtt leopárd, és a
kölykök számára tökéletes játszótárs formája volt. Az, hogy
óvónő volt és volt türelme velük játszani és kezelni a lelkes
kölyköket, ez miatt a kedvencük volt.
Most nevetett. – Talán igazad van, plusz, azt hiszem gyakran
fogjuk a farkas-leopárd babákat bébiszittelni.

- 584 -
 – Remélhetőleg ha már nagyobbak leszek. Megrémít az
apróságuk – ismerte el halk suttogással. – Annyira törékenyek.
Kirby megpaskolta a kezeit. – Megleszel. Neked vannak a
leggyengédebb kezeid. – Egyiket a szájához emelte és
megcsókolta ujjait.
Mind a szívéhez ment, mindre nagyot dobbant.

Levelek Ninának
Xavier Perez atya magánnaplójából
2082. június 23.

Nina.
Közel vagyok a hegyekben-

***
Xavier kezét az oldalhoz emelte és kibámult otthona hegyeire.
A gyerekek hangja az alatta lévő falúból hallatszott, ahol a kicsik
a fonott tető alatt tanultak, amit hat pózna tartott. A szövés
vízálló volt, és a földön vastag szőnyeg volt, amin a gyerekek fele
ült és elmondta a szorzótáblát.
És hátul idősebb gyerekek voltak. Ahelyett, hogy a tanárral
szemben ültek volna kis csoportokban voltak, fejüket lehajtották,
ahogy a projekten dolgoztak. A hegyekben ilyen messze nem volt

- 585 -
külön tanulószoba. A gyerekeknek nagy szervezőjük volt, ami
megfelelt koruknak, plusz távoli tanárok tanították őket
különböző tárgyakra.
Azonban együtt ettek, a reggel indulása előtt egy órával
összegyűltek, ahogy a tanulás végén is és megbeszélték a
tanultakat a csoportokkal. Nemcsak emberek ültek a tető alatt,
több alakváltó gyerek is részt vett a faluban az órákon, mivel a
falkának kevés gyereke volt, hogy különálló tanulószobájuk
legyen.
Xavier szívének vigasztalást nyújtott boldog arcuk, ragyogó
mosolyuk, ártatlan érzelmeik.
De saját mosolya régen elveszett, végre elérte saját célját…
csak hogy felfedezze Nina nem volt ott. Judd és Kaleb nem
tévedett, a nő, aki lehetett az ő Ninája a faluban volt egy
hónappal ezelőtt. A falu orvosának helyét vette át, míg az orvos
egy tréningre ment, a következő helyre ment, mikor az orvos
visszatért.
Nyelt egyet, lenézett a levélre, amit írt, újra kezdte.

A fantáziáimban hozzászoktam a képhez, hogy talán

elveszteted az emlékeidet és ezért nem kerestél engem, de ha ez
te vagy, akkor emlékszel a képzésedre, emlékszel, hogy nővér
voltál. Te választottad, hogy itt maradsz, távol tőlem. Te

- 586 -
választottad, hogy megváltoztatod a nevedet, hogy ne találjalak
meg.
A szívem összetörik erre, de nem fordulok meg. Tudnom kell,
ha te vagy az és van-e remény, hogy megbocsátást kérjek. A
falusiak azt mondják nincs szeretőd, akit ismernének, hűségesek
hozzád, de egy idős felismert, mint Isten emberét, aki segített egy
másik falunak. A nő hajlamos volt megbízni bennem.
Hinnem kell neki. A gondolat, hogy máshoz tartozol-

Xavier a fejét rázta.

Hátát a fa törzsének döntötte, elpislogta a meleget, majd
eltette a jegyzetkönyvét. Egy pillanat alatt eltette a tollat.
Másodpercekkel későbbel elindult és arra ment, amerre az idős
mondta, hogy az Ani nevű nő ment.
***
Két nappal azután átment a hegyeken és Xavier úgy tizenöt
percre volt új céljától. Ahelyett, hogy ment volna, megáll egy kis
vízesésénél. Ha most találkozik utoljára Ninával, akkor a legjobb
formáját akarja mutatni. Levetkőzött, kivett egy kis
környezetbarát szappant a táskájából, köszönhetően a kis
csomagnak, amit Judd párja adott neki, és megmosta magát.
Megszárítkozott, felvette alsóját és egy khaki színű zsebes
nadrágot, mielőtt telefonja kameráját tükörnek használva

- 587 -
leborotválta volna tintafekete szakállát, ami az utazás során nőtt
ki.
Nina mindig megborotválva szerette őt, de a kis borostát nem
bánta.
Főleg mikor csókolóztak.
Megragadta a nő érintésének, csókjának emlékét, befejezte a
borotválkozást, majd arcszeszt tett magára ugyanebből a
pakkból. Haja szorosan göndörödött, nem kellett megfésülni.
Benyúlt a pakkba, kivett egy fehér inget, belebújt. A szín erősen
eltért bőrszínétől, az anyaga merev, annyira új volt. Alatta volt a
nyaklánc, amit évek óta hordott.
Felvette zokniját és csizmáját, kész volt, amennyire valaha is
lehetett.
A táskája most még nehezebb volt, de talán a szíve húzta le őt.
Nem számított. Előre kellett mennie, tudnia kellett.
Visszatért az útra, ment a falu felé.
A gyerekek látták meg először, mint mindig. Mezítláb
rohantak szét, a szüleiket hívták és a többi időst a nyelven, ami
nem volt Xavier anyanyelve, de elég közel volt hozzá, hogy
megértse.
A falu határába ment, sikító türelemmel várt, míg egy idős, egy
barna bőrű, élettől ráncos arcú férfi jött elé, megkérdezte mi
dolga van.
-- Anit jöttem megnézni – mondta.

- 588 -
 Az idős üdvözlése morgássá vált. – Miért keresed a mi
Aninkat?
– Éveken át kerestem az én Ninámat – mondta gyengéden. –
Mióta a mentálok elpusztították a falunkat. A barátaim azt
mondják Ani Nina.
A férfi horkantott. – És ha az? Úgy tűnik menekül előled.
Ez szíven szúrta, a szavaktól megtántorodott. – Igen – ismerte
el, ahogy vérzett. – De ezt tőle kell hallanom. – Találkozott az
idős sötét pillantásával. – Nem kell tőlem félnie. Cak egy
pillanatot akarok vele.
Ekkor meghallotta: Nina nevetett.
Felkapta a fejét, leejtette táskáját és elment az idős mellett,
nem nézett vissza. Tudatában volt, a többi morgásnak és
dörmögésnek maga körül, tudatában volt, hogy az emberek
követték, de nem érdekelte. Látnia kellett őt, könyörögnie kellett
a megbocsátásért.
És ott volt a nő, egyszerű fakó sárga ruhában, ami a bokái
körül örvénylett, ahogy forgott, míg egy hét, nyolc éves gyerek
kezét fogta. A többi gyerek körülöttük táncolt, nevettek és hívták
őt.
– Ani! Ani! Velem! Én akarok jönni!
A férfi szíve hevesen vert a fülében. Térdre borult volna, de
látni akarta Nina szemeit… és mikor a forgás megállt és nevetve
fordult felé… és szemeiben nem volt felismerés.

- 589 -
 A nő egyenesen átnézett rajta.
Xavier légzése szaggatottá vált, mielőtt elméje elkapta volna
azt, amit szíve nem. Annak ellenére, hogy a nő mennyire dühös
lenne rá, Nina soha nem lenne képes hidegen figyelmen kívül
hagyni őt. Túl sokat jelentettek egymásnak ekkora távolsághoz.
Mégis a nő arca felé fordult, szemeik nem találkoztak.
Ekkor már tudta.
A nő felé sétált, nézte, ahogy feje kicsit balra dőlt, jelenlétével
teljesen tudatában volt. – Xavier vagyok – mondta, mikor pár
centire volt már csak a nőtől.
A nő ajkai elváltak, ahogy suttogott. – Xavier… – Felemelte
remegő kezét.
A férfi lehajolt, hogy ujjaival megérinthesse az arcát,
követhesse a nyomokat. Az ő gyönyörű Ninájának sötét szemei
most sokkal fakóbbak voltak, szinte víz árnyalatúak. Olyasvalaki
szemszíne, aki katasztrofikus szemsérülés után gyógyult fel.
A gyógyulás egy évig tartott és ha Nina az ugrás során sérült
meg a vízben és végig a hegyekben volt akkor érthető volt a késés,
a gyógyulás nagyon specifikus és jelentős költséggel járt. Ninána
biztosíték kellett, hogy egy szimpatikus klinikán kezeljék. Még ha
a kísérlet kudarcot is vallott három évet várnia kellett a
következő engedélyére.

- 590 -
 Ma a világtalan szemek találkoztak az övéivel, ahogy ujjaival az
arcát simította végig. Könny folyt végig az arcán. – Xavier –
suttogta újra. – Xavier.
A karjaiban vonta, még ha tudta várnia is kellene, hogy biztos
legyen benne őt akarja. De nem tudta elviselni, ha Nina sírt. –
Shh – suttogta rekedt hangon, saját torka elszorult, szemei
forróak voltak. – Shh szerelmem. – Mondta a dialektusban, amit
egy hosszú ideje elpusztított faluban beszéltek. – Nina, kérlek ne
sírj.
De a nő tovább zokogott és Xavier rájött ő is sírt, és nagyon
szorosan tartották egymást. Halványan tudatában volt, hogy a
gyerekek elhúzódtak, a felnőttek elmentek, míg végül egyedül
volt Ninával, aki nem lökte el magától.
– … halott voltál – mondta remegő hanggal. – Azt mondták
meghaltál. – Ismételte újra neki.
Xavier végigsimított fekete hajtömegén, megcsókolta a
halántékát, az arcát, érezte sós könnyeit a szájában. – Kerestelek
– mondta neki. – Annyi ideig kerestelek. Hol voltál?
Szavaik összeolvadtak, hogy többé már nem is voltak szavak.
Túl sokáig voltak egymástól távol, mint hogy mást tegyenek mint
tartsák egymást. A világ csendes volt körülöttük, a falusiak némi
távolságban voltak, mikor Nina és ő végre pár szónál többet
tudtak egymásnak mondani.

- 591 -
 Csókot nyomott a hajába, lenyúlt a kezéért, csontjai karcsúak,
bőre buja barna volt, mint az övé. – Sétálsz velem?
Nina csendes válaszként összefűzte ujjaikat, és a falut
körülvevő zöldben sétáltak, míg egyedül nem maradtak. Ekkor
Xavier megfogta az arcát és beismerte bűnét. – Soha nem kellett
volna rávennem téged az ugrásra.
Nina kezei az arcán voltak, édes gyengédség volt benne. –
Akkor halott lennék. – Hangja nyers volt a könnyektől, de elszánt
volt. – Mindenki meghalt. Ezt mondták nekem.
– Kik?
– Mindenki, akit megkérdeztem és sokat kérdeztem meg. –
Légzése szaggatott volt. – A víz annyira gyors volt, annyira
kemény. Messze sodort a falunktól és valamikor bevertem a
fejemet és nem emlékeztem mi történt utána, azt tudtam más
falusiak vittek el, de a támadás után négy napig még nem találtak
rám.
Kezei a férfiét fogták, ahogy Xavier a nőét. – A megmentőim
elvittek egy alig ismert helyi klinikára, és az orvos megtett
mindent, amit tudott, de annyira rossz formában voltam, alig
voltam magamnál két hónapon át.
– Miért nem vittek nagyobb kórházba? – Ahogy feltette a
kérdést Xavier tudta a választ, a mentálok akkor végzetes
pusztítást okoztak a régióban, míg az emberek, akik a hegyeket

- 592 -
hívták otthonuknak nem bíztak a városokban vagy a nagy
kórházakban, ahol mentálok voltak.
Nina ugyanezt mondta, de hozzátette – Még a legrosszabb két
hónapban sem voltam túl jól. Csontokat törtem el és más
sérüléseim még gyógyultak, a fejem volt a legrosszabb, de a
következő nyolc hónapban minden visszajött.
Karjait ismét köré csúsztatta. Xavier sajátjait a nő köré zárta,
azt mondta – Azonnal elkezdtél kérdezősködni, amint
visszaemlékeztél – mondta, ismerte Ninát. – És az emberek azt
mondták meghaltam.
A nő biccentett. – Nem hittem nekik. Hazamentem, de a falu
nem volt ott, semmi sem, csak egy üres táj, nyoma sem volt a
családjainknak, barátainknak.
– A mentálok tették – mondta neki. – Ugyanazok a mentálok,
akik katonái megöltek mindenkit, akit ismertünk. – Fontos volt
neki, hogy különbséget tegyen a csoportban, a támadás óta eltelt
évek megtanították neki, hogy a mentál faj sem egy nagy egység
volt, hanem milliónyi különálló személy.
Mint ő. Mint Nina.
A nő öklét a mellkasához ütötte. – Miért nem hagytál nyomot?
Miért nem mondtad el az embereknek, hogy élsz?
Meg akarta védeni a nőt, nem tudta. – Egy telepatikus csapást
kaptam – mondta és érezte a nő összerándulását. – Mikor
magamhoz tértem mindenki halott volt és tudtam a mentálok

- 593 -
visszajönnek takarítani. – Nyelt egyet. – Nem tudtam eltemetni
senkit, vagy az figyelmeztette volna őket, hogy vannak lehetséges
túlélők. Isten bocsásson meg a választásomért.
– Annyit nem is temethettél volna el Xavier – mondta Nina
gyengéden. – Isten ismeri a szívedet.
A szavait közel tartotta magához, azt mondta – Kutattam a
hegyeket utánad és egy kis lázadó csapathoz csatlakoztam, akik
életüket a mentál műveletek szabotálására vagy
megakadályozására tették fel. – Azok az embereket ugyanaz a
bosszúvágy vezette, ami életben tartotta Xaviert az elején, még a
legrosszabb kétségbeesésben is.
– Három hónapig a közelben maradtam, de a lázadókkal való
munkám némi távolságra vitt a falunk eredeti helyétől. –
Tudatlanul elvált a szívétől. – Mikor egy művelet alatt meglőttek,
meggyógyítottak annyira, hogy gondoskodhassak a
sérüléseimről, majd egy barlangban hagytak elég ellátmánnyal,
hogy kitartsak. – Sérült volt, a lázadók holt súlynak tartották.
– Nem tudtam mozogni három méternél többet egy hónapon
át. – Próbált elkúszni megsemmisített falujába, otthon akart
meghalni, csakhogy erőszakkal visszakényszerítette magát, mikor
veszélyesen közel került az öntudatlansághoz. Az ő kondíciójában
senki sem élte volna túl a hegyekben fedezék nélkül.
Még ha tudta soha nem tudja megcsinálni, Xavier el akarta
mondani fiatalabb énjének, hogy másszon, találja meg a faluhoz

- 594 -
és Ninához vezető utat. – De mire visszatértem, a közeli falukból
elköltöztek az emberek és a távolabb élők semmit sem tudtak.
Vállának izmai megmerevedtek, keze ökölbe szorult a nő
hajában. – Újra és újra kérdeztem. – A hegyek hatalmasok
voltak, és az emberek, akik az otthonuknak hívták őket
félelemből vagy környezeti, vagy más okokból elmentek. Nem
volt lehetetlen, hogy Nina nem beszélt azokkal, akikkel a férfi,
mikor a nő visszatért őt keresni. Főleg hogy hosszú idő után tért
vissza.
– Miért hívnak Aninak? – kérdezte, a szíve fájdalmas satuban
volt.
– A megtalálóim így hívtak akkoriban, mikor nem voltam
magam… és utána… mikor megtudtam mindenki meghalt, hogy
te meghaltál, nem akartam újra Nina lenni.
A szívet tépő válasz elárulta fájdalmának mélységét.
– Kerestelek téged – mondta, a nőnek tudnia kellett, el kellett
hinnie. – Igaz voltam, nem szerettem mást. – Térdre rogyott,
ahogy a nő könnyei folyni kezdtek, ki merte mondani a szavakat,
amit annyi ideig magában tartott. – Mond, hogy megbocsátasz
nekem Nina.
– Xavier. – A nő előtte rogyott térdre, a fejét rázta és a férfi
szíve elnehezült, a világa a nő arcára szűkült, és ebben a
pillanatban talán végleg összetörik.
– Nincs szükség megbocsátásra.

- 595 -
 A férfi nyers lélegzeteket vett.
– Tudom, hogy amit tettél szerelemből tetted. – A csókja áldás
volt. – Szeretlek Xavier. A hangodat hallottam, mikor a világ meg
akart győzni, hogy halott vagy. – Ujjai az ajkain simítottak végig.
– Senkit nem szerettem, csak téged.
Remegve Xavier volt, aki a nő ölelésébe esett. Nina tartotta őt,
minden lélegzetében szerelem volt. – Én Xavierem.
***
– A gyógyulás talán nem működik – mondta a nő neki hosszú
idővel később, ahogy a mellkasához bújt, míg Xavier egy zöld
levelű, erős fa törzsének dőlt. – Ez a második és végső kísérlet.
Örült, hogy nem hallott aggodalmat a nő hangjában, másként
érzett a nővel kapcsolatban. Nina tudta, hogy szerette őt, nem
számított a nő fizikai állapota, vagy egészsége. – Nővérként
tisztelnek.
– Vannak asszisztenseim, akik a szemeim, és együtt
megcsináljuk.
Többet tett, mint menedzselte őket, gondolta, a hűségre
gondolt, amit az emberekben ébresztett, akik csak azokkal voltak
azok, akiket egész életükben ismertek. – Most már vannak
kapcsolataim Nina. Jobb orvosokat szerezhetek neked, ha
akarod.
– Megtanultam így élni, még gyarapodtam is, de jobban
tudom a munkám végezni, ha mindkét szemem megvan, vagy

- 596 -
legalább az egyikkel látok. – Ujjaival megsimogatta az állát. –
Önző is vagyok. Újra látni akarlak.
Az öröm édes fájdalom volt Xavier ereiben. – Akkor
megtaláljuk a legjobb specialistákat. – Tudta Judd és Kaleb
kérdés nélkül segít neki, család, tanulta meg, számtalan arca
lehet. Az övében most két, halálos képességű mentál volt.
– Vannak mások is itt – mondta Nina. – Annyi ember
elszigetelt még, nem hisznek a változásban a mentálok közt, nem
akarnak visszatérni az életükhöz, amit hátrahagytak, hogy
túléljenek. Sokaknak bizonyíték kell, hogy nem ölik meg őket,
hogy visszatérjenek a területeikre. Másoknak orvosi segítség kell,
széleskörű oktatási hozzáférés-
– Veled vagyok. – Xavier évekig harcolt a barátai oldalán.
Most itt volt az idő, hogy Nina mellett legyen. Utazása előtt
elköszönt a hívőitől, teljes szívvel és lélekkel akart ebbe
belemenni. De nem hagyta el őket. Soha nem tenné azokkal az
emberekkel, akik annyit segítettek neki, ahogy ő segített nekik.
Egy gyengéd, rendes nő kezében hagyta őket, aki szintén Isten
embere volt, és kész volt saját gyülekezetre. Megvolt az ereje,
hogy segítsen azoknak, akinek szüksége van rá, és szíve elég
nyitott volt bármely léleknek, ami bement az ajtón.
Xavier megbékélt döntésével, hogy elhagyja San Franciscót,
nem tudott jobb életre gondolni, mint amit Nina mellett élhet. –
Minden segítséget megkérek, hogy segítsek az embereknek, akik

- 597 -
biztonságban tartottak, míg meg nem találtalak. – Addig közel
tartja őt, a szíve ez alkalommal a nőével együtt vert.
– Mind értem kéred? – korholta Nina egy órával később. –
Tényleg Xavier, most arról beszélsz, hogy saját jogodon leszel
végre első.
Mosolya riadt volt az arcán, emlékek zuhantak át rajta a fiatal
Nináról, aki sötét szemeit forgatta, mikor büszkén mondta neki,
hogy megkéri a kezét, mikor olyan házat épít, ami megéri Nina
lelkét. – Azt hiszem mindketten elég sokáig vártunk.
A nyakláncához nyúlt, letépte, hogy az arany gyűrűt, amiben
zafírok és gyémántok voltak a tenyerébe ejtse. Évekkel ezelőtt
vette, miután San Franciscóba ment és egyensúlyba került. A
Második Reformáció lelkészeként nem kapott sokat, de nem is
volt szüksége, amire költött volna. Mindent félretett Nina
gyűrűjére. A kövek kicsit voltak, de finom szépségük illett Nina
ujjára.
Hátranyúlt, hogy megfogja a kezét. – Hozzám jössz Nina?
– Ma, ha elrendezed – volt a válasza, mosolya annyira
ragyogott, mint a nap.
***
Két nappal később, mikor Xavier felhívta Juddot, hogy
segítséget kérjen, hogy specialistát találjanak a nőnek, aki most
már a felesége volt, sokkal többet kapott, mint kért. Judd
nemcsak közvetlenül megadta neki a SnowDancer gyógyítójának

- 598 -
telefonszámát, aki képes volt Ninát a világ legjobb kórházába
bejuttatni, a férfi beszélt az alfájával ás Xavier hírtelen
kapcsolatba került az AzureSun leopárdokkal.
A leopárdok kapcsolata a SnowDancerrel a SnowDancer-
DarkRiver köteléken jött létre, az AzureSun alfája a DarkRiver
őrszemének nagyanyja volt. És büszkén mesélte neki az alfa a
DarkRiver három újszülött babái közül az egyik névválasztását.
– A dédunokám – mondta az alfa, míg inkább nagymamának
tűnt.
Isabella Garcia erőteljes alfa volt, aki megtartotta embereinek
hűségét, annak ellenére, hogy nyolcvan éves volt. Még Xavier
sem jött rá, hogy az alakváltók nem mindig a fizikai erőt követték
az alfában. A bölcsességet is értékelték, míg az őrszemek az alfa
karjai voltak.
Míg az AzureSun erőbázisa Dél-Amerika másik részén volt,
voltak kontaktjaik Xavier régiójában, akit hívhatott, ha szüksége
volt rá. Egyben engedélyt adtak bizonyos erőforrásoknak, amik
segíthettek neki és Ninának, ahogy harcolnak a károk
helyrehozásával, amit a hegyen élők életében bekövetkezett.
– Az unokám alfája, maga is fiatal kölyök – mondta Isabella –
megtanította nekem, hogy értékeljem a falkán kívüli
kapcsolatokat, a szomszédjaimat a családomként kezeljem.
Xaviernek egy percébe került rájönni, hogy a „fiatal kölyök”
Lucas Hunter volt. Az egyik legláthatóbb és legerősebb férfi a

- 599 -
világon, nemcsak a falkájának ereje miatt, hanem azok miatt,
akiket a Trinity Egyezményben képviselt.
És Xavier ehhez a hálózathoz kapcsolódott.
Mert barátságot kötött egy katonával, akit egy névtelen bárban
látott.
Majd Kaleb hívta, őt Judd értesítette, és Xavier teleporthoz
fért hozzá, ha Ninát orvoshoz kellett vinnie. Nemcsak ez volt.
– Elég gazdag vagyok, hogy egy élet sem elég, hogy elköltsem
– mondta a kardinális neki. – Létrehoztam egy jótékonysági
alapot, amit rád ruháztam, s felhasználhatod a humanitárius
munkádhoz.
– Köszönöm barátom. – Xavier nagylelkűen elfogadta, nem
vitatkozott, mert megértette ez mekkora lépés volt Kaleb
részéről, Xavier ezen barátja nem bízott meg könnyedén, még
kevésbé engedte be az embereket az életébe.
Tőle egy ilyen ajándék kincs volt. – Saharád jól van?
– Igen. – Kaleb hangja nem változott, mint más férfinál, aki
szeretőjéről beszélt, de Xavier megértette barátját, tudta Sahara
Kyriakus volt a szíve.
– És a te Ninád? – kérdezte Kaleb.
Xavier mosolygott. – Ő is jól van.
***

- 600 -
 Később, ahogy Ninával a csillagok szőnyege alatt sétáltak,
kezüket összefűzték és a nő melege, földes illata édesen ismerős
volt, azt mondta – Leveleket írtam neked.
Nina puhán nevetett. – Végre. – Ugratása miatt Xavier
fiatalnak, vadnak, szabadnak érezte magát. – Elolvasom mind,
ha megint látok.
Xavier nem tudott mást tenni, szorosabban összefűzte
kezüket. – Néhányat szívesen felolvasnék most neked. – Mielőtt
összeházasodtak, mielőtt túl késő lett volna Ninának
elmenekülni. – Azt akarom tudd, mit tettem… mivé váltam.
Puha feddés volt az arcán. – A szerelmem irántad soha nem
tompul el.
Xaviernek kétségei sem voltak arról, hogy ez igaz volt, de még
szüksége volt rá, hogy megértse mennyire megváltozott a fiatal,
nevető fiúból, akit a nőismert, nem akarta hamis ígéretekkel
ellopni őt. Elolvasta a leveleket, amik a háborúról, erőszakról,
Juddal és Kalebbel való barátságáról szóltak.
– Szeretnék találkozni a barátaiddal. – Nina keze határozottan
fogta a férfiét. – Mindkettőnek megjelölt az élet Xavier, de nem
változtunk meg ott, ahol számít. – Felemelte összefont kezeit a
szívükhöz.
Igen.
Tovább sétáltak együtt, örültek, hogy együtt voltak. Néha
Xavier beszélt, máskor Nina. Valamikor Xavier azt mondta –

- 601 -
Egyszer azt mondtam a barátomnak, hogy a szerelem a hűség
legnagyobb formája. De azt hiszem a hűség jön a szerelemből.
– Természetesen. – A férfihoz fordult, fejét a mellkasára
fektette.
Hallgatta a szívverését, ahogy a férfi egyszerűen csak nézte a
nőt lélegezni.
– Annyi kötelék – mormogta Xavier, ahogy ott álltak az
éjszakai égbolt alatt, ami Kaleb kardinális tekintetére
emlékeztette őt. – Annyi kapcsolat. A világunk összefűzött entitás
lesz, aminek mindig lennie kellett volna.
A kapcsolatok többsége törékeny volt, összetörhető, vagy alig
alakultak ki, de voltak olyan ritkák, amit túlélték a Rubikont,
akkor azok megmaradnak. Mint az olyan kötelékek amit őt
Juddhoz és Kalebhez fűzték, a kötelékek, amik Juddot a párjához
és falkájához kötötte, a kötelék, ami Kalebet Saharával kapcsolta
össze, és rajta keresztül a falkával.
Az olyan kötelék, ami Xavier és Nina közt volt, és rajta
keresztül minden falusihoz, akiket ismert. Cserébe ő másokhoz
kötötte őket. Együtt a családjuk kontinenseken voltak… és ebben
a pillanatban itt léteztek, ahogy Ninát tartotta.

- 602 -
 8. rész
51. fejezet

Bo nem volt meglepve, mikor meglátogatta őt Malachai Rhys,

ahogy a nap csodás látványt nyújtott Velence felett. Ami
meglepte, hogy ez publikus volt. – Volt egy olyan érzésem, hogy a
Szövetség-BlackSea kapcsolatot jegelni akarjátok – mondta,
ahogy kezet nyújtott neki.
Malachai megrázta, miután kilépett a vízi taxiból, ami a
szárazföldre vitte őt. Majd levette tükrös napszemüvegét, ami
tudatos tettnek tűnt. Bo rájött az is volt, látni a másik férfi szemét
azt jelenti ismeri őt, ezért ő is levette sajátját és csokibarna rövid
ujjú ingjének zsebébe tette, amit farmerje felett viselt.
– Megváltoztattuk a dolgokat. – Malachai kezét nadrágja
zsebeibe csúsztatta a szavakra, a nagy férfi hibátlanul szabott
öltönyben és tiszta fehér ingben volt. – Néhány ember csak
abban az erőben hisz, amit lát.
Az emberek jobban tudták ezt, mint más faj a bolygón. –
Biztos nem okoz nekünk gondot, ha kapcsolatban állunk a
BlackSeavel. – Bo nem fog elutasítani egy potenciális
szövetségest, mikor a világ viharos volt, és mikor a Konzorcium
továbbra is csendes volt. Mindenki tudta, hogy a vipera csapat
- 603 -
ismét fel fog emelkedni, hogy valószínűleg következő lépésüket
tervezik most is.
És voltak kisebb fanatikus csoportok, és nem mind mentál
volt.
-- Nem szenvedtetek semmilyen visszacsapást Leila
megmentése miatt? – kérdezte a BlackSea biztonsági főnöke,
ahogy a csatorna mellett kezdtek sétálni.
– Isaac tud magára vigyázni. – Bár Bo felajánlotta a Szövetség
segítségét, ha szüksége lenne rá. – Bárki is rabolta el a
falkatársadat – Megállt. – Ez a megfelelő szó?
Malachai oldalt pillantott rá, ami átható és csendes volt. –
Hozzászoktunk, hogy ezt a szót használjuk rá.
Bo olvasott a sorok közt: ha túl másmilyenek, az nehézzé teszi,
hogy a világ részei legyenek.
– Mint mondtam – folytatta – bárki rabolta el a falkatársadat,
jobb, ha simán elengedi. Nincs oka levadászni Isaacot és a
barátait, s ezzel plusz nyomokat adni nekünk.
– Egyetértek. – A másik férfi nem mondott semmit, míg el
nem mentek egy csoport turista mellett, akik egy finoman
gyöngyöző és íves erkélyt fotóztak. – Mi az ára Leila
megmentésének? Ez sokkal több, mint amit mi tettünk.
Bowen meggondolta az erőfölényt a megmentés miatt. A
beléültetett implantátum degenerációja ellenére még semmi
betegséget nem érzett. Az elméje annyira éles volt, mint eddig, és

- 604 -
folyamatosan sóvárgott, hogy még több erőt vigyen a
Szövetségbe. Az embereket túl hosszú ideje elfelejtették és a
földbe döngölték. Lily volt az, aki lebeszélte bármilyen
jutalomról.
– Néhány dolog, amit megteszünk – mondta – meghatározza
emberségünket. Veszítsd el és talán olyanok leszünk, mint a
mentálok az Elcsendesedés alatt.
A szavai átvágtak Bo gondolkodási mechanizmusának növekvő
kegyetlenségén. Nem azért akarta megmenteni az embereket,
hogy a világon minden fajt ellenéggé tegyen. Ó, a háború nem
mindig volt nyilvánvaló, de a mentálok az évszázadok során
megerőszakolták az emberek elméit, ellopták ötleteiket, az
akaratukat.
Összeszorította állát az erőszakos érzelemre, nem válaszolt,
míg hangja sima nem lett. – Nem akarunk semmit. – Egy
szövetséget, egy igazi szövetséget nem lehetett megvenni vagy
kikövetelni. – Beszéltem Isaacel, mert sokat bukott a csúszás
miatt, hogy az óceánhoz ment, de azt mondta Leilát hazavinni
megérte.
Malachai megállt a csendes csatorna szélén, ők ketten egymás
mellett álltak. – Valahogy nem tudom elhinni, hogy az Emberi
Szövetség biztonsági főnökének ennyire nagylelkű szíve van.
Bo összefonta karjait. – Nincs neki, de egyben nem használja
fel ártatlanok életét biztosítékként. – Haja, ami kinőtt a

- 605 -
leborotválás után, ahogy sokáig hordta, hűvös volt az ujjai alatt,
ahogy beletúrt a hullámos tincsekbe. – Ha nevet akarsz neki
adni, akkor ez a részünkről a barátság jele.
Mikor Malachai odafordult Bo felé, szemei sokkal
világosabbak voltak, közelebb volt a fakó aranyhoz, mintha
valami lenne a bőre alatt. És ahogy pislogás nélkül nézett rá,
kifejezése meghatározhatatlanul megváltozott, hogy senki nem
gondolt volna emberként rá, semmilyen alakban vagy formában.
A tarkóján felálltak a pihék.
Bo, mint a többi szárazföldi lény gyakran elgondolkodott rajta
milyen összetétele volt a vízi alakváltóknak. A delfinek ismertek
voltak, a cápákról pletykáltak, hatalmas vízi kígyókat
megerősítették és bálnákról suttogtak, de a többit nem tudták
megerősíteni.
Bo egyik barátja, aki egész életében vitorlázott, s több mint
egyszer körülhajózta az egész bolygót, esküdött, hogy egy „igazi”
sellő mentette meg, mikor egy nagy vihar miatt a vízbe esett.
Itasd le és leírja neked a szemeket, amik kéken ragyogtak, bőre
fehéren világított, és haja milliónyi fényszál volt. Elismerte, hogy
nem látta a lábait, de úgy „úszott, mintha hatalmas farka lett
volna és én határozottan láttam a kopoltyúit!
Bo nem volt benne biztos, hogy hitt a másik férfinak, de nem
volt kérdéses, hogy valami megmentette. A legénység
megerősítette, hogy beleesett a vízbe és eltűnt, így nem tudtak

- 606 -
neki mentőmellényt dobni. Sokkosak voltak, mikor visszamászott
a fedélzetre, főleg, hogy addigra a vihar ötven tengeri mérföldre
sodorta őket onnan, ahol a vízbe esett.
Tiszta volt, az óceán megtartotta titkait.
Malachai… Nem, Bo nem tudott rájönni mi volt, de egy dolog
biztos: nem lehetett kis lény. Az alakváltók fizikai váltása talán
furcsa lehetett, a két fél tömege nem mindig volt egyforma,
legalábbis Bo számára így tűnt, de Malachai olyan belső érzetet
keltett, hogy nagy volt.
Bo egyszerűen nem tudta őt kicsi lénynek elképzelni. Mint
teknősnek.
– Vannak alakváltó teknősök? – kérdezte szeszélyből.
A biztonsági főnök ajkai kis mosolyra húzódtak. – Tudod,
hogy a világ legidősebb élőlénye a teknős? – kérdezte, nem
válaszolta meg Bo kérdését. – Kétszáz éves volt legutoljára. Ha
alakváltó lenne, szerinted élne több száz évig?
Bo kifújta a levegőt a gondolatra. – Látni, ahogy az évszázadok
elmennek, minden felfordulást és változást…
– Lenyűgöző nem? De talán egy ilyen idős lény nem törődik a
világgal, boldogan él egy távoli szigeten, messze a mentáloktól,
emberektől és alakváltóktól.
Nehéz volt a másik férfi után kinyúlni, Bo nem jött rá
Malachai szórakozott vele, vagy megadta neki a választ. –
Gondolom olyan idős lény nem lenne olyan, mint te vagy én –

- 607 -
mondta végül. – Nem sértőn gondolom. Úgy értem olyan lény,
ami mássá vált, egy új entitássá, amivel már nincs semmilyen
közös kapcsolatunk.
Malachai ismét ránézett azokkal a szemekkel, amik nem voltak
emberiek, a szín tovább fakult. – Érdekes dolog egy biztonsági
főnöktől. Mélységesen filozofikus.
Bo vállat vont. – Tudok úgy olvasni, hogy nem mozog a szám.
A BlackSea férfi kuncogása mély volt. – Ahogy én is. De kicsit
nehéz, mikor a tenger viharos. – A szórakozás ott volt az arcán,
azt mondta – Mit szólsz egy italhoz?
– Ismerek egy helyet.
Egymás mellett mentek, ahogy Bo Malachait kedvenc kis
bárjához vezette. Nem beszéltek politikáról, vagy szövetségről,
vagy arról, hogy Malachai szórakozott vele a kétszáz éves
alakváltó teknősökkel, de a tény, hogy a BlackSea biztonsági
főnöke sörözött az Emberi Szövetség biztonsági főnökével
említésre méltó volt.
És észrevették azok, akik tudták ki és mi volt Malachai.
Néhányan a Trinity sikerének látták. Mások lehetséges
problémának. Megint mások látták és úgy döntöttek bármilyen
paktum vagy egyesülés a két csoport között nem lehet sikeres. Az
emberek és az alakváltók együtt lefedték az egész bolygót. Ha
egyesülnek, akkor megállíthatatlan erő lesznek.

- 608 -
 De senki sem tett semmit a ködös velencei napon, ahogy a nap
lemerült az óceán mögött és a csillagok ragyogtak.
Azon a napon két veszélyes férfi ült, sörözött, és a legutolsó
foci sikert beszélték meg.
***
A következő nap a világ másik oldalán, a völgy napfényben
úszott, a leghalálosabb mentál férfiak és nők összegyűltek a
fiataljaikkal. Aden nem volt biztos benne, hogy ez az esemény
működni fog-e, hogy az emberei megértik, mit ünnepelnek, de
elfelejtette hozzáadni az új adatot.
A Nyíl gyerekek már egy ideje játszottak és találkoztak
alakváltó és ember barátaikkal, többet vettek fel, mint Aden
rájött volna. Minden felnőtt csinált valamit a jövőbeli ünnepségre
és kreatív módba váltottak, dekorációt csináltak, hogy
felakasszák az összegyűlő területre és lehetséges ételeket
javasoltak.
Néhányan félénken megkérdezték, lehet-e színes új ruhájuk.
Az esemény kétség kívül sokkal strukturáltabb volt, mint az
embereké vagy alakváltóké, de… – Nem érzek kényelmetlenséget
– mondta Aden Zairának. – Az emberek örülnek, hogy ott
vannak, hogy elismerik őket azok, akik kötődtek.
Parancsnoka bólintott, tincsei kékesfeketék voltak a
napfényben. – Hogy látnak minket reményt ad nekik. – Ezzel

- 609 -
megfordult és egy intim és szenvedélyes csókra lehúzta a fejét,
ami tele volt Zaira vadtüzével.
Aden még szédelgett, mikor szétváltak, és tudta a többiek
nézték őket, csak az a nő érdekelte Adent, aki az övé volt. – Egy
kísérlet, hogy tovább növeld a reményt?
– A Nyilak praktikusak. – Kezét birtoklón futtatta végig Aden
vállain. – Jó nekik, ha látják mi lehet, ha elfogadják a változást és
kilépnek az Elcsendesedés hideg fekete dobozából.
Aden azon volt, hogy válaszol, mikor észrevett valamit. – Nézz
balra, a piknik asztal felé.
Carolina, fakószőke hajában zöld szalagok voltak, megpróbált
felvenni egy muffint, ami folyton eltűnt az ujjai elől, csak hogy az
asztal másik oldalán tűnjön fel. Arca elvörösödött, szemeit
összehúzta, lélegzete pufogott, ahogy próbálta elkapni a váltást.
Végül a dühös hat éves megpördült és morgott, egyenesen előre
rohant az ártatlan arcú Tavish felé, aki a barátaival a fűben ült.
Ahogy Aden nézte a lány elkapta a fiú muffinját a tányérjáról
és nagyot harapott belőle.
– Hé! – kiáltott Tavish.
Carolina rágott és nyelt, azt mondta – Tudom, hogy te voltál!
– A süti maradékát határozottan a szájába tömte, majd kezei a
derekán voltak, a fiúra nézett, míg arca olyan volt, mint egy teli
szájú mókusé.

- 610 -
 Tavish kezdte ártatlanságát bizonygatni, de fél perccel később
összeesett, ahogy barátaival nevetett. – Annyira vicces volt!
Carolina már lenyelte a sütit, a fiúkra bámult egy percig, mikor
egy kuncogás szökött meg belőle.
Zaira ajkai mosolyra húzódtak. – Tavishnak igaza volt, vicces
volt. – Felnyúlt és kisimította a hajat Aden homlokából, azt
mondta – A mentálisan tehetséges gyerekek egyedi módokat
találnak, hogy bajba kerüljenek. – A kifejezésében Aden
emlékeket olvasott, hogy a nőt hogy verték meg és zárták
ketrecbe, telepatikus erejét nem ajándéknak, hanem eszköznek
látták, amit meg kellett törni, hogy szülei használhassák.
Aden fejét rázta felemelkedő dühe ellenére, megfogta az arcát.
– Soha nem fogjuk bántani őket. – Ez az ígéret ismétlése volt,
amit aznap tett, hogy az osztag az övé lett, és ő hozhatta meg a
szabályokat. – Minden Nyíl gyerek szabadon nő fel.
Zaira kezét az övére zárta. – Szabadon.
Csak ennyit kellett mondania.

- 611 -
 9. rész
52. fejezet

Lucas a közös ünnepség délutánján a kölykével kint játszott,

mikor Sascha hívta, hogy Bastien azonnal beszélni akar vele.
Ember alakba váltott, megfogta telefonját, amit a nő dobott neki,
valamint a farmert, szemét Nayán tartotta, míg Sascha lemászott
a kötéllétrán a földre.
– Gyere Naya – mondta szerető mosollyal, hangjában
boldogág volt, mert együtt lehetett a gyerekével. – Meg kell
tanítanod a mamádnak, hogy lopakodjon úgy, mint egy macska.
Naya izgatott volt, határozottan kezdett mozogni, megmutatta
Saschának, amit Lucas mutatott neki. A kicsi csodás volt, ahogy
párja is, de Lucas tudta Bas nem zavarta volna ritka pihenése
alatt, ha nem lett volna fontos, így kis távolságba ment, hogy
fogadja a hívást. – Bas, mi az?
– Megtaláltam a pénz végét – mondta a férfi. – A kapitánytól,
aki elvitte volna Nayát Ausztráliába. Tudod. Fenébe. Még teljesen
mámoros vagyok a sikertől és kicsit alváshiányos.
Lucas párduca vadász üzemmódba volt Bastien első szava
után. – Ki? – kérdezte csendesen.
– A mentál neve Pax Marshall.
- 612 -
 Lucas szabad kezének ujjai a tenyerébe görbültek. – Halálosan
biztos vagy benne?
– Kétségem sincs. A pénz úgy tűnik mintha személyes
kenőpénz alapjából jött volna, és nem regisztrált tevékenysége
van.
Lucas tudatosan állította meg magát, hogy morogjon, karmait
bent tartotta. Tisztán akart gondolkodni, nem vakíthatta el őt a
párduca állatias ösztöne. – Bárki más hozzáfér a számlához?
– Biztos, de akkor Pax minden jelszavát tudniuk kell. Magára
a számlára nem jutottam be, annyira biztonságos, de a nyom
határozottan ott ér véget.
– Küld el nekem a jelentést. – Tudta, hogy Bastien elküldi
neki, olyan módon fogalmazza meg a komplex pénzügyi
labirintust, hogy Lucas megértse.
– Adj egy percet… és nálad van.
– Kösz Bas. Most pihenj kicsit a parti előtt, vagy a párod
leszedi a fejemet.
Mercy öccse kuncogott, mielőtt kijelentkezett volna. Lucas egy
percig csendben állt, Bastien információin gondolkodott. Majd
azon mi mindent tudott Pax Marshallról és megint telefonált,
Adennek egy egyszerű kérdést tett fel, mikor a Nyilak vezetője
válaszolt. – Pax Marshallról kategorikusan bebizonyították, hogy
a róla pletykált titkos dolgokban benne van? Van bármi
bizonyíték?

- 613 -
 – Nincs – válaszolt Aden anélkül, hogy tudni akarta volna
Lucas miért kérdezi. – Ezért gondolják részben annak, hogy
zseni. Mindenki tudja, hogy átlépi a határokat, de senki sem
tudja bebizonyítani. Még az osztag sem.
– Köszönöm Aden. – Letette a telefont és eltette azt,
csatlakozott a párjához és gyerekéhez. Csak miután Naya egy
szundira összegömbölyödött a nap alatt, mondta el Saschának
Bastien mit fedezett fel és Aden mit mondott.
Párja tekintete intenzív volt. – Szerinted túl egyszerű?
– Pont ez az, nem volt egyszerű. Brutálisan nehéz volt Bastien
szemszögéből, és ő zseni ezekben. – Lucas a sasfészek fájának
dőlt, Sascha előtte volt és Naya pár centire pihent. – Mikor azt
mondom Bastien zseni, akkor úgy is értem. Más cégek, beleértve
a mentálokat is, mindig megpróbálják elcsábítani tőlünk.
Sascha az alsó ajkát rágta, ahogy szemöldökeit összevonta. –
Ha ez Basnak napokba telt lekövetni, akkor jól elrejtették.
Annyira, hogy a legtöbben fel sem fedeznék.
Újabb hosszabb szünet következett. – A másik oldalról, ha a
DarkRivernek meg ellett találni, akkor tudták Bas mellettünk
van, ami garantálja a végső lelepleződést. – Kifújta a levegőt. –
És miért fizetné Pax a kapitányt közvetlenül, mikor minden
fizetés balekokon át történt?

- 614 -
 – Pontosan, a másik oldalról, ha Naya felett akart irányítást,
talán nem akart kapcsolatot egy nem túl intelligens kapitánnyal,
aki bármikor eltűnhet, nem volt bölcs döntés.
– Bizonyíték van mindkét oldalra.
– Igen. – Lucas párducának nem tetszett. Az a fekete-fehéret
szerette, ellenséget és barátot. Egyben örökre ki akarta irtani a
kölykét fenyegető veszélyt.
Látta a frusztrációt Sascha arcán.
– Ha a DarkRiver Pax ellen megy és nem ő az – mondta a nő –
akkor elvégezzük nekik a piszkos munkát, eltávolítjuk az erőt,
ami talán az útjukban áll.
– De ha nem teszünk semmit, és ő volt benne elrablási
kísérletben – mondta Lucas morogva – akkor halálos fenyegetés
marad.
Sascha kezével a hajába túrt, elhúzódott, hogy megrugdossa a
fa törzsét a tisztás másik oldalán, majd visszament. – Néha
bárcsak ne lennék P, hogy ne legyen lelkiismeretem! Pax után
mennék, megkínoznám, míg megtörik.
Lucas hagyta, hogy Sascha kiengedje a gőzt. Párja soha nem
tenne ilyet, de megértette a nyers élt, ami benne volt
érzelmeiben. Ő is szét akarta tépni Pax Marshallt, de ember része
még mindig gondolkodott. – Pax felölelte a Trinityt – mondta. –
Kiiktatjuk őt és hírtelen erővákuum lesz, egy erőteljes család
marad horgony nélkül. Nagy kár keletkezik a Hálón és a

- 615 -
mentálok elfordulnak az alakváltóktól az erőszakos hajlamaink
miatt. – Pontosan így ütnie vissza a DarkRiver támadása.
Sascha szemei csillagtalanok voltak, a férfi karjaiba sétált,
mikor kitárta felé, és szenvedélyes erővel ölelte a nőt. Közel
tartotta őt, megadta neki az érintési jogot, amire szüksége volt,
hogy lehorgonyozza magát, míg közben ő horgonyozta le a férfit.
Lucas már jó ideje tudta a választ, amit nem tudott kimondani.
– Nem tehetünk egy lépést sem. – Ez volt a keserű konklúzió, de
Lucas nem hagyja, hogy játszanak vele, sem Marshallnak, sem
másnak. – Figyelmi fogjuk őt mindennel, amivel tudjuk,
beleértve a SnorDancerrel kötött megállapodását. A Nyilak is
segíteni fognak, még ha csak a Trinity védelme miatt is, így
lesznek szemeink a Hálón.
– Nem mondhatjuk el Nikitának. – Sascha mély levegőt vett,
kifújta, szemei csillagokkal voltak tele, mikor felnézett. – Megöli
őt, vagy egy vírust tesz a fejébe.
– Az anyád hideg, számító, racionális – mutatott rá Lucas. –
Megölni Pax Marshallt most hiba lenne.
– Lucas, az anyám mindez, de csak egy válasza van, mikor
Naya vagy én veszélybe kerülünk.
Lucas átgondolta, biccentett. – Nem mondjuk el neki.
Naya alvó testéhez mentek, Sacsha törökülésben leült az erdei
talajra és óvatosan az ölébe tette. A kölykük dorombolt az anyja

- 616 -
érintésére, de gyorsan visszaaludt, imádnivaló kis horkantásokat
adott ki, amik megtörték állandó légzésének hangjait.
Kettejüket nézni erőszakos emlékeztető volt Lucas számára,
hogy ne hagyja, hogy a gonosz és sötétség megjelölje a világot,
ami boldogságot adott neki. Odament hozzájuk, leült Sascha
mögé, lába a nő két oldalán volt és álla a vállán. Ha tovább
cirógatja a nő nyakát nyalásokkal és csókokkal, míg el nem olvad,
nos, ő macska volt.
– Értem – mondta hírtelen, míg a férfi az állát csókolgatta. – A
jót a rosszban.
Lucas finoman belecsípett a fülébe, meghúzta.
Sascha megremegett, keze a férfi combján volt, míg a másik
Naya hátán.
– Bízz egy pszichében, hogy megtalálja a jót a rosszban. – Ez
régi vicc volt köztük. – Mond el.
– Ha ez felderítés volt – fejét oldalra biccenttette, ahogy
megcsókolta a férfi állát – akkor a munka kész és az embereknek,
akik ez mögött állnak, nincs okuk elrabolni Nayát. És ha nem
felderítés volt, és Pax Marshall újra megpróbálja, akkor végig
rajra lesz szemünk.
Lucas morgása elégedettséggel volt tele. – Van másik jó is,
most már sok barátunk van, emberek, akikben megbízhatunk,
hogy figyelnek nekünk, akik velünk dolgoznak, hogy megvédjük a

- 617 -
gyermekeinket, s mi is megvédjük az övéiket. – Többé senki sem
lesz elszigetelt célpont.
– Ez jó a rosszban – mormogta Sascha, ahogy Naya egy
macska ásítással felemelte a fejét, amiért Lucas játékosan
meghúzta kölyke fülét.
Naya álmosan morgott, majd fejét addig nyomta, míg a füle
közt nem vakargatta őt.
A dorombolása egy ötször nagyobb macskáé volt.
Lucas párduca mélyen benne dorombolt válaszként. – Ez az én
lányom.
Sascha arcán mosoly volt és Naya farka a csuklójára
tekeredett, szabad kezét a férfi állához emelte. – Elég volt Pax
Marshallról, vagy más árnyékról az erőjáték mögött. Holnapig
várnak. – Ez egy utasítás volt. – Ma ez a falka és a család ideje,
akár vér akár a szív fűz össze.

- 618 -
 53. fejezet

Teijan és emberei nem szoktak hozzá, hogy nyíltan menjenek

be egy ragadozó területére. Igen, a Patkányoknak volt üzleti
érdekeltsége a DarkRiverrel, és a DarkRiver több mint egyszer
kiállt, hogy megmentse azokat, akik Lent laktak, míg Teijan és
emberei maradtak és harcoltak, mikor golyók lepték el a várost.
Azonban mikor vége volt, Teijan Patkányai nem akartak
hatalmi játszmát, amiben a leopárdok és farkasok erősebbek
voltak.
Büszke volt az embereire és mindenre, amit elértek, de
megértette, hogy az életük mindig a normális társadalom
peremén lesz. Csak a saját világukban, San Francisco alatt lévő
használaton kívüli csatornákban érezték, hogy szabadok,
nevethetnek, élhetnek. De ma este ez…
– Biztos vagy benne? – kérdezte Zane, ahogy leszálltak a
motorról a számukra kijelölt parkolóban a DarkRiver területén.
– Nem – mondta Teijan barátjának és jobb kezének. – Ezért
van mindenki negyvenöt perccel mögöttünk. – Ha a meghívás a
DarkRiver-SnowDancer eseményére a szövetség, barátság és
tisztelet igazi gesztusa volt, akkor Teijan nem engedhette meg,

- 619 -
hogy elutasítsa. Ha valami más… akkor az alfa kapja az első
csapást.
Az emberei tudták, ne jöjjenek közelebb, míg nem hallanak
róla.
– Legalább Clay hozta a meghívást. – Zane megigazította
szabott ingjének ujját, amit fekete nadrágja felett viselt. Egy
fekete kabát volt még rajta. – Ő mindig egyenes volt velünk.
– Igen. – Ez a kapcsolat miatt volt Teijan itt.
– Teijan. – Mintha megidézték volta a nevével, Clay sétált ki a
fák közül.
Teijannal és Zanenel ellentétben az őrszemen nem öltöny volt,
de a ruhája erősen formális volt, gallértalan sötétzöld ing, ami
fekete nadrággal és ragyogó csizmával viselt. Csak egy dolog nem
illett oda, a pink gyöngy karkötő a csuklóján, ami az ő nevét tette
ki fehér darabjaival.
De persze odaillett. Zane egy átmeneti hercegnő tetoválást
hordott bal kézfején, amin ragyogó korona volt. A lányok
megtehették ezt apjukkal, amit másnak nem engednének meg.
– Csak ti ketten vagytok? – kérdezte Clay egy gyors
körbepillantás után.
Megrázva a leopárd kezét Teijan azt mondta – A többiek is
jönnek.
Clay kis mosolyában nem volt sértődés. – Gyertek.
Odavezetlek titeket.

- 620 -
 Teijan harcolt a kényszerrel, hogy húzzon a fenébe a
veszélyből, követte. Falkájának több tagja is ellenkezett ezzel,
keserűen harcoltak a döntés ellen, de Teijan határozott volt. – Ha
elbújunk és stagnálunk, akkor végül meghalunk – mondta. –
Mikor legutoljára vállaltuk a kockázatot, hivatalos jogot
nyertünk, hogy ezeket a csatornákat kérjük és végül üzleti
partnerségünk lett a falkával, ami számtalan lehetőséget adott
nekünk és a fiataloknak alapot, hogy Fent tanulhassanak
olyanokat, amiket Lent nem tudnak.
A szavai nem söpörték el az összes kételyt, de a járművek
követték őket, mert egyetértettek vagy sem, Teijan Patkányai
hűségesek voltak. A legtöbbjük technikailag ember volt, a
társadalom kivetettjei, nem jelentett különbséget. Együtt a
három felnőtt és egy gyerek alakváltóval, azok, akiket kivetett és
elhagyott a társadalom erőteljes hírszerző hálózattá váltak, ami
miatt Teijan minden nap büszke volt, és ami visszaadta
embereinek a büszkeségét.
– Hol vannak a többiek? – kérdezte Clayt, mert tompa
hangokat hallott a távolban, nem volt más jármű ott, ahol
leparkoltak. Nem csodálta, hogy Zane szemei bármely percben
érkezhető támadást keresett. Teijan saját ébersége is magas
lángon égett.

- 621 -
 – Ez a terület neked és a falkádnak lett kijelölve – mondta
Clay, egy lépést sem vétett. – Több területet kellett kijelölnünk a
járművel számára, hogy megvédjük az erdőt.
Ennek volt értelme, de Teijan nem tudta elcsendesíteni az
éberséget… mikor egy leopárd kölyök ugrott rá a fáról. Teijan
ösztönösen elkapta a fiú kis testét, egy gyerek az gyerek volt. Még
ha az a gyerek morgott is rá, zöldesarany szemeiben kihívás volt.
Teijan elkapta Clay szórakozott pillantását, kivillantotta fogait,
hagyta azokat átalakulni. És hírtelen a gyerek milliónyi fény volt.
Teijan és Zane levegőért kapkodott, érezte, hogy szíve hevesen
vert.
Egy kis, kék szemű és kócos fekete hajú fiú állt előtte, aki egy
pillanatig hatalmas szemekkel bámult rá. Felemelte egyik ujját,
megérintette Teijan metszőfogát. – Ezt nem csinálhatod! – Ez
mogorva kijelentés volt.
Teijan visszaalakította fogait. – Mit tehetek akkor?
A fiú megmutatta karmait. – Látod?
– Az én karmaim nem akkorák – mondta Teijan.
A gyerek elégedetten vigyorgott, mikor visszaalakult leopárddá
és Claynek dőlt. Clay megdörgölte a fiú fejét. – Hol van az iker
bajkeverő társad?
A kölyök szeretetteljesen nyomta arcát Clayhez válaszként,
majd leugrott az erdő talajára. Előremancsolt előttük,
hátrapillantva ellenőrizte követik-e őt, elvezette őket az

- 622 -
emberekkel és finom ételekkel teli területre. Zenészek voltak az
egyik sarokban, de a gyerekek futkároztak és az emberek kis
csoportokban kezdtek beszélgetni.
– Rendben lesz, ha ti vezetitek ide az embereiteket? – kérdezte
Clay. – Be kell fejeznem a fények felrakását, utolsó perces javítás
egy régi szett miatt.
– Igen-. – Teijan várt, míg Clay elment, s Zanere nézett.
A jobb kezének arca közel állt a síráshoz, Teijan soha nem látta
ezt rajta. – Ez igazi – mondta Zane, hangja rekedt volt. – A
macskák soha nem engednék meg, hogy a kölykeik egy támadás
mellett legyenek.
Teijan tudta Zane mivel birkózott. Mert neki is volt egy
gyereke. Egy lánya, aki egy nap talán azt választja, hogy Fent él és
ott üdvözölni fogják. Egy lány, aki egy nap talán egy leopárd
kölyköt barátnak fog hívni, nemcsak erős szövetségesnek.
Elővette telefonját, felhívta harmadik emberét. – Gyertek –
mondta, saját mellkasa szűk volt. – Biztonságos. Örömmel
fogadnak minket.

- 623 -
 54. fejezet

Mikor végre minden vendég megérkezett, Lucas és Hawke

akkor állt a psziché kiképzőközpont közepére, hogy hivatalosan is
megnyissák az eseményt, mikor Lucas rájött ő és Hawke nem
beszélte meg a kritikus részt: melyikük nyissa meg?
Ez talán megtévesztő volt azoknak, akik nem ismerték az
alakváltók világát, de nem volt az. Ennek a dominanciához és
tisztelethez volt köze. Ha Lucas nyitja meg, akkor ezt a farkasok
az alfájuk inzultálásának veszik. Ha Hawke nyitja meg, akkor a
leopárdok lesznek kiakadva.
Ez lerombolja az egész ünnepséget.
– Fenébe – mormogta Lucas halkan, mikor Hawke azt mondta
– Bassza meg.
Egymásra néztek. – Próbáljunk meg egyszerre időzíteni,
mintha egyszerre beszélnénk? – kérdezte Lucas alig hallhatóan.
– Szerinted meg tudjuk csinálni? – morgott Hawke.
Mindenki, aki őket nézte, azt láthatta, mintha vitatkoztak
volna. Ez elfogadható volt. Mindenki tudta, hogy ő és Hawke
nem barátok, még ha párjaik másként is gondolták. – Nem
tudom, de ha nem csinálunk valamit hamarosan, akkor minden
elcsesződik.
- 624 -
 Hawke megdörzsölte borotvált állát, és mondani akart
valamit, mikor egy hang hallatszott a tömegből, ami
elcsendesedett körülöttük. – Dobjatok fel egy érmét.
Egyszerre fordultak meg, a hang tulajdonosa Max Shannon
volt.
Az ex zsaru vigyorogva odament hozzájuk és egy érmét elég
magadra dobott, majd elkapva kézfejére tette, míg a másikkal
letakarta, hogy ne látszódjon melyik van fent. – Bárki ellenkezik?
Nyögés tört ki a tömegben, amibe nevetés vegyült.
A feszültség megtört.
Max közömbös fél volt, ötlete zseniális. Senki sem vitatkozott a
lehetőséggel.
Emberek, gondolta Lucas hírtelen, generációk óta tettek békét
az alakváltók közt.
Hawkera nézett, elkapta a farkas szemének ragyogását, mielőtt
Hawke azt mondta – Fej.
– Akkor írás. – Lucas összefonta karjait, várt míg Max
hátralépett és nagy ceremóniával felemelte kezét az érméről.
Lucas vicsorgása Max előtt jelentette be az eredményt. – Fej!
Ekkor volt ünneplés és fújolás, de a közönség jókedvű volt.
Hawke hátbaveregette, azt mondta – Legközelebb macska.
Lucas gyorsan rájött, most fektetik le a jövőbeli ünnepléseket,
amik mindkét falkát érintik. Megcserélik a mintát majd ezek
alatt. Nem volt dominancia vagy inzultus probléma, csak két

- 625 -
erőteljes ragadozó alakváltó, akik tisztelték egymás terét. – Jobb
ha hiszel benne. – Hawke mellé állt, ahogy a farkas hivatalosan
megnyitotta az ünnepséget.
De a szavak, amiket Hawke mondott azok voltak, amiket Lucas
is mondott volna, ha ő nyer. Beszéltek erről, s egyet értettek. –
Azért vagytok itt, mert a családunknak tartunk titeket. – Szemei
végignéztek a közönségen, mielőtt Lucasra nézett volna.
– Mindannyian – mondta Lucas, mert a szavakat
mindkettőjüknek ki kellett mondania. – Azt várjuk, hogy
egymást is családként fogjátok kezelni. – Azon gondolkodott
Kaleb Krychek mit gondolna erről, de a kardinális telekinetikus
mélyen kapcsolódott a DarkRiverhez, akár akarta, akár nem.
– Ami pedig az ünnepség díszvendégeit illeti… – Hawke és
Lucas arrébb lépett, hogy felfedje Mercyt és Rileyt, akik
mögöttük álltak, kezük tele volt betekert csomagokkal.
Nevetés töltötte be a teret és hírtelen mindenki beszélgetni
kezdett. Egy speciális terület volt kialakítva és elkészítve a
totyogósok és babák számára és ahol aggodalom nélkül
játszattak, míg Ben, Sakura, Keenan, Noor, Roman és Julain
voltak a felelősek, hogy vezessék a tíz év alattiakat, elfutottak,
hogy fára másszanak. Egy hét vagy nyolc év körüli kislány
hatalmas szemekkel bámult utánuk, de a családjával maradt.
Majd Julian visszafordult és eljött érte.

- 626 -
 A kislány hezitált, míg apja és Teijan nem mondott neki
valamit, amitől elmosolyodott és kivillantotta fogait, amik élesek
voltak, ahogy Lucas nézte. Julian megmutatta neki karmait
válaszként és hírtelen mindkét gyerek nevetve futott, hogy a
többiekhez csatlakozzon.
A kicsit idősebb gyerekek, mint Marlee, nemsokára egymással
beszéltek.
Mikor leopárdokról és farkasokról volt szó, a tízes éveik végén
és húszas éveik elején járók megoldották a dolgokat az újévi buli
alkalmával, amit közülük hárman szerveztek, és kis csoportokra
oszlottak beszélgetni, flörtölni.
A felnőttek nem szoktak hozzá, hogy együtt dolgozzanak, de
megmutatták nekik a többiek, és a beszélgetések nemsokára
természetessé váltak.
A tinédzserkor előttiek és a fiatal tinédzserek maradtak saját
falkabeli köreikkel. Senki sem várta el tőlük, mert ebben az
életkorban furcsán szoktak viselkedni. Időbe telik nekik
alkalmazkodni, de úgy nőnek fel, hogy az ilyen interakciók
normálisak.
Ekkor megpillantotta Jont az ő lomha tinédzser módján menni
az étellel teli asztalokhoz, amit macskák, farkasok és meghívott
vendégeik hoztak magukkal. Persze hoztak ajándékokat is,
nemcsak a farkas-leopárd babáknak, hanem a köztük lévő
gyerekeknek is.

- 627 -
 Ahogy Lucas nézte Jon kinyúlt egy szendvicsért… és két farkas
lány lopakodott mellé és körbevették. Mindketten kicsi és szűk
ruhákat viseltek, biztos volt benne, másban jöttek el az odúból,
ahol valami elfogadhatóbb volt ezek felett.
Jon hátranézett.
Elfelejtette a szendvicset, kezdett hátrálni. A lányok követték.
Lucas vállai remegtek a bizonyítékra, hogy a fiatalabb
tinédzserek gyorsan fognak alkalmazkodni, megbökte Hawke
vállát.
A farkas alfa, aki az egyik farkas-leopárd babát tartotta követte
Lucas pillantását. – Ó az istenit neki – mormogta. – Hé, Heather,
Dani!
A lányok az alfájuk felé pördültek, a két lány nyelt egyet és
eliramodtak. Jon ebben a pillanatban a fák közé futott, ahol nem
tartották fogva. Eközben Lucas próbált fapofát vágni, míg Hawke
megfegyelmezte a lányokat. – Úgy emlékszem ruhák voltak
rajtatok, mikor eljöttetek az odúból.
– Ruhák vannak rajtunk – ellenkezett az egyik lány.
– Ó?
Ez az egy betű elég volt, hogy elvörösödjenek és fejüket
behúzzák, míg kezeiket összefogták. Egyik falka sem volt prűd, de
a felnőttektől és gyerekektől elvárták, hogy megfelelő ruha legyen
rajtuk egy formális eseményen. Ez a fegyelemről és tiszteletről
szólt, és ebben az esetben a kornak megfelelő ruhákról.

- 628 -
 Senki sem szólt volna, ha egy tizennyolc évesen van ilyen ruha,
mikor egy klubba megy. De alig tizenhárom éveseken, ha Lucas
jól saccolta korukat, egy családi ünnepségen? Azon csodálkozott
hogy nem szúrták még ki őket.
– És mit mondtam a DarkRiver fiúk követéséről? – kérdezte
Hawke a két megfegyelmezett farkast.
– Hogy macskák és szégyenlősek és kedvesnek kell lennünk.
Lucas majdnem megfulladt, amit köhögésnek kellett álcáznia.
Félénk? A macskák? Hawke ránézett, mintha azt kérdezte volna
Te mi a fenével jöttél elő? Lucas nem ismerte el, de azt mondta a
DarkRiver gyerekeknek, hogy a farkasok sokkal félénkebbek,
mint a macskák és vigyázniuk kell rájuk.
– De Jon nem macska – mutatott rá az egyik lány, felnézett a
szempillái alól. – Ember.
– És annnnnnnnnyira csinos! – Szinte a földre olvadt.
Egy morgás Hawketól és a két lány megfagyott, gerincük
megmerevedett.
Alfájuk megtartotta tekintetüket, azt mondta – Öltözzetek át,
ti feleltek azért, hogy Ben ne kerüljön bajba.
A két lány arca beesett, annyira kétségbeesettnek tűntek, hogy
Hawke ajkai mosolyra húzódtak. – Egy óráig – tette hozzá. –
Utána biztos vagyok benne más is bajba kerül. – Kinyúlt és egy
kézzel megölelte a lányokat. – Annyit parádézhattok, amennyit

- 629 -
akartok, mikor nagyobbak lesztek. De most még kölykök vagytok.
Vegyetek fel rendes ruhát.
A lányok elrohantak a fák közé, ahol kétség kívül elrejtették a
ruhákat, amikkel átverték a szüleiket. Hawke lenézett a karjában
alvó farkas-leopárd babára, a kislány álmában morgott, mielőtt
arca boldoggá vált. – Igen, te is bajt fogsz okozni.
– Persze hogy fog. – Lucas megérintette Belle orrát. –
Máskülönben nem lennének kölykeink.
– Nem – mondta Hawke mosolyogva, ahogy a két lány
visszajött csinos szoknyáikban és felsőikben. Egyenesen Benhez
mentek, aki egy faágról lógott le, míg próbált tortát tömni a
szájába. Úgy tűnt ez verseny volt, mert Roman is ugyanolyan
pózban lógott mellette.
Ez volt a falka. Ez volt az élet. Ez volt a család.
***
Walker Lauren a partnerével lépett a táncparkettre. Aki
felragyogott rá, halvány pink volt az ajkán. Nem számított rá,
hogy babalánya felnő, és pár hónappal múlt tíz, még nem volt ott,
de elég közel ahhoz, hogy ne érdekeljék és kössék le azok a
dolgok, mint korábban.
Az ilyen szájfényről azt mondta eper íze van.
– Gyere apa. – Marlee karjait megfelelő pózba tette egy lassú
tánchoz.

- 630 -
 Walker visszaharapta mosolyát, mert abban a pillanatban
megint az ő babája volt, aki kis, meleg csomag, akit ölelt és
ringatott a sötétségben, mikor senki sem látta, mennyire szerette
őt. A Mentálhálón az Elcsendesedés alatt ilyen dolgok tiltottak
voltak, egy apa gyermeke iránti szeretetét megtiltották.
Soha többé.
– Csak egy pillanat. – Lenyúlt, felemelte sokkal finomabb
alakját, és derekán könnyedén tartotta egyik karjával, másik
kezével megfogta a lányét, kezeik 90 fokban volt. – Tedd a szabad
kezed a vállamra.
Marlee így tett, de elméje máson volt. – Ne gyűrd össze a
ruhám.
– Nem fogom. – Ezt a ruhát Marlee Larával vette egy vásárlási
túra alatt. Vibráló kék volt, ami kiemelte Marlee zöld szemét,
ragyogó nyakvonala volt, amit Marlee „ékszereknek” nevezett és
nem volt ujja. A szoknyarész a bokájáig ért, tüll volt rajta. Ez egy
kislánynak való ruha volt, ami nagylánnyá változtatta őt. Marlee
imádta.
Ahogy Walker imádta a lányt.
Csókot nyomott a homlokára, azt mondta – A hajad csodás.
Marlee mosolyra ragyogott. – Lara csinálta meg. – Felemelte
kezét a válláról, hogy megpaskolja a feltűzést, amibe Walker
gyógyító párja fésülte Marlee eperszőke tincseit. – Tényleg
tetszik?

- 631 -
 – Imádom. – Mint tanár és apa, Walkernek bátorítania kellett
a gondoskodása alatt lévő gyerekeket, de csak a Mentélhálóról
való leszakadás után volt meg a szabadsága, hogy ilyen szavakat
mondhat a kislánynak.
És a nagyobb lánynak, aki a párjával táncolt.
Sienna ragyogott ma, bokáig érő fekete ruhája olyan anyagból
volt, ami ezer módon kapta el a fényt. Marlee ruhájával
ellentétben Siennáé körülölelte az alakját és nyakvonala
aszimmetrikus volt. Sötétrubint haja lelógott hátára, elrejtette a
mély kivágást.
– Walker bácsi – mondta neki morogva, mikor figyelmeztette
meg fog fázni. Majd karjait köré zárt. – Én is szeretlek.
Hogy veszélyes unokahúga ilyet mondhatott neki ajándék volt.
Hogy el akarta mondani neki, az még nagyobb volt. Sienna
szemei elkapták az övét, mikor Hawke megpörgette, és kardinális
tekintete tele volt örömmel. Hawke egy pillanattal később
visszapörgette a mellkasához. Sienna nevetve kezét párja testére
tette, felbiccentette fejét, ahogy az alfa lehajtotta sajátját.
Walker félrenézett a csóktól, ami többet mondott, mint ezer
szó, és lenézett lánya ragyogó arcába. Egy nap ő is megtalálja
párját, akit szerethet, párját, akit viszontszerethet. Mikor ez
eljön, hagyja őt elmenni, hogy azt kívánja neki legyen csodás és
gyönyörű élete elgyen, tele szabadsággal, de addig figyelni fog rá.

- 632 -
 Most elkapta hatalmas tekintetű érdeklődését, hogy mit
csinált Drew Indigoval, lemásolta a mozdulatot és Marleet a
karjaiba vonta. A lány kuncogott lányos elégedettségében, azt
mondta – Újra apu! – mikor felemelte őt.
Walker megismételte.
Marlee kipirult és boldog volt, mikor a szám véget ért.
– Gyere Marlee-Barley, táncolj velem. – Toby kinyújtotta
kezét.
Walker unokaöccse kínos gengszter korban volt, de ma fekete
nadrágot és rövid ujjú sötétkék inget vett fel, aminek vállapja volt
és látható volt az öltése. Haja ugyanolyan rubint volt, mint
Siennának és szépen fésülték, de már kicsit kócos volt. De Tobyt
a szemei jellemezték, kardinális csillagfényes, abban olyan
édesség volt, ami ritka volt az ő korabeli fiúkra.
Walker aggódott Toby miatt, hogy annyira édes volt, úgy tűnt
unokaöccse visszatartja magát, még egy farkas falka közepén is.
Lara szerint ugyanezt látta azokon a falkatársakon, akik gyógyító
jeleit mutatták, bizalmat keltettek és az emberek jobban érezték
magukat a jelenlétében is.
Talán Toby psziché képessége miatt, vagy talán a fiú ilyen
mélyen gyengéd lélekkel született. Korábban összetörték az
Elcsendesedés alatt, de most már szabadon nőhetett fel azzá, aki
akart lenni.

- 633 -
 Ma este elvitte táncolni az örömteli Marleet és gyorsan
pörögtek a gyors számra, mindketten dobogtak lábaikkal és
karjaikkal az ütemre mozgatták. Mikor Ben, aki kis szmokingba
volt öltözve, Lara „halálosan édesnek” nevezte, odarohant, hogy
csatlakozzon hozzájuk, nevettek és csináltak helyet a kis testnek.
– Mit fog az én Benem csinálni, mikor Marlee előtte érik meg?
– kérdezte Ava, ahogy Walker mellett állt az átmeneti tánctér
szélén. Haja ragyogó fekete volt, amiben fémes kék és ragyogó
ezüst volt, ami megjelent bonyolult fonásában. – Már történik.
– Ő kemény. Kezelni fogja. – Ben és Marlee koruk ellenére
legjobb barátokká váltak, néhány meghatározhatatlan aspektus
azonban másról beszélt. Azonban mint Ava, Walker látta a
kapcsolat változását a szemei előtt. Az érdeklődéseik eltérőek,
amik más utakra viszik őket az elkövetkező években.
– De – mondta Walker, ahogy nézte gyerekeiket táncolni –
akármi fog történni, nem hiszem hogy teljesen szét fognak válni.
– A kapcsolatuk túl erős, túl mélyen gyökeredzett, hogy több volt
gyerekes bohóckodásánál. Ben furcsán ravasz volt. Mintha
pontosan annak látná az embereket, amik voltak.
Mint fiú, lenyűgöző férfivá fog válni.
Ava sóhajtott. – Attól még össze fogja törni szegény babám
szívét néhány év múlva. Egy tizennégy éves lányt sem érdekel egy
tízéves fiú.

- 634 -
 Walker gyengéden átölelte Ava vállát, maga mellett tartotta
szeretetteljes érintési joggal, ami azóta alakult ki köztük, hogy
Walker és Lara párosodtak. A két nő a legjobb barátok voltak, és
Ava annyit volt náluk, mint Lara Aváéknál. Walker kedvelte Ava
párját, Spencert, jó volt együtt vacsorázni a másik párral, míg
Marlee szeretett Bennek lenni és baba húgával Elodieval.
A totyogós jelenleg Naya Hunterrel nevetett, mindketten a
külső játszótéren ültek.
Baba nevetésükre több felnőtt is vigyorogni kezdett. Walker
sem tudott ellenállni a mosolygásnak. – Nem hiszem, hogy ilyen
kis dolog összetöri a szívét, s megállítja Bent, hogy vadásszon
Marleera, mikor elég idős lesz – mondta.
Ava kuncogott. – Igazad van. A babám makacsul elhatározta
magát. – Lábujjhegyre állt, karja a férfi hátán volt, próbált a
táncosok közt átnézni. – Hol van Lara?
– Tamsynnal beszél a farkas-leopárd babákról.
Odanézett, ahol a két gyógyító állt, Walker látta, hogy gyors
öleléssel elváltak. Lara abban a pillanatban fordult feléjük, hogy
Ava azt mondta – Itt az én édesem. Egy táncra csábítom, mielőtt
túlságosan bevonzza, hogy fotózza az eseményt.
Walker hagyta, hogy Ava elmenjen és elindult, hogy párjával
félúton találkozzon. A nő erősen göndör, fekete haját csinos
kontyba fonta és a vörös árnyalatok ragyogtak, ahogy elment a
felakasztott fények alatt, de semmi sem ragyogott úgy, mint a

- 635 -
mosolya, mikor találkozott pillantásuk. Párja ruhája a bokájáig
ért, mélynarancs színű volt, ami csodásan nézett ki természetes
sötét árnyalatú bőrén.
Cirógatta az alakját, ahogy ment, a vonalak simák és elegánsak
voltak.
– A gyerekek boldogak és elfoglaltak? – kérdezte, ahogy odaért
hozzá.
– Igen. – Korábban nem volt Walker számára ismerős, hogy
megbízzon a falka kötelékeiben, főleg mikor gyerekekről volt szó,
de most már igazi SnowDancer volt, megértette egy egészséges
falkában a gyerekek soha nem voltak messze a szeretettől vagy
segítségtől.
Lara beleharapott alsó ajkába, meghúzta a kezét. – Kicsit
osonjunk el.
Walker soha nem játszott, gyerekként sem, ahogy fiatal
férfiként sem. De a párja farkas volt, és mint farkas, a játék az
életének része volt, mint a légzés. Elengedte párja kezét, köré
csúsztatta, hogy hátának aljára tegye. – Erre. – Magassága miatt
jobban átlátott a tömegen.
Több percükbe került átnavigálni, ahogy a falkatársak
köszönni akartak, de végül kijutottak az egyik kabin melletti
árnyékba. Elég messze az ünnepléstől, hogy egyedül legyenek, de
elég közel, hogy még lássák a fesztivált. – Mélyebben akarsz az

- 636 -
erdőbe menni? – Végigsimított a hátán, végül a fenekén
állapodott meg a keze. – Én igen.
Lara ránézett vastag szempillái mögül. – Rossz férfi. –
Mosolya meghazudtolta szavait. – Elvezett az egyenesről és
szűkről.
Walker mondani akart valamit, hogy az ő felelőssége, mint a
párja, mikor valami megváltozott köztük a levegőben… vagy talán
valami megváltozott benne. Nem tudta leírni, de biztosan tudta,
hogy Lara teste már nem az volt, mint tegnap. Lehajolt, a
szemeibe nézett.
– Walker? – Lara egyik kezét az arcához emelte. – Mi a baj?
Walker a fejét rázta, próbálta megfogni mi zavarta… és ó. –
Csináltál ma terhességi tesztet?
– Nem, várni akartam, míg – Lara szemei hatalmasok voltak,
egyik keze a hasára csúszott. – Biztos vagy benne?
Walker bólintott. Nem tudta megmagyarázni, de az volt.
Mintha a párzási kötelék küldött volna neki egy kis információt,
egy figyelmeztetést, hogy párjának a következő hónapokban extra
törődésre lesz szüksége. – Igen, biztos.
Könnyek voltak Lara szemeiben. – Walker, egy baba.
A karjaiba vonta a nőt, szíve olyan hevesen vert, hogy szinte
fájt. – Szeretem Marleet, hogy néha alig kapok levegőt – mondta
a nőnek. – De soha nem volt alkalmam megtapasztalni
fejlődésének minden szintjét. Időt kellett lopnom vele. – Időt,

- 637 -
mikor nem az óvodában vagy az anyjával volt, Elcsendesedett és
lázadás nélküli, nem akarta hogy lássa, hogy bánik a gyerekével,
mint értékes kinccsel. Mintha a szívverése lett volna.
– Ez alkalommal semmit nem hagysz ki. – Felemelte könnytől
nedves arcát felé. – Együtt foguk csinálni, mindannyian. Egy
családként. – Az arca ragyogott. – Alig várom, hogy elmondjuk a
gyerekeknek.
Még jobban szerette a nőt, mert sajtjaiként szerette Marleet és
Tobyt, úgy kezelte őket, mint anya a babáit. – Együtt –
visszhangozta, és közel tartotta a nőt, odanézett, ahol Marlee
most a földön ült és tortát evett Bennel.
Ahogy nézte őket Ben felajánlotta az ő darabján a
csokidekornak tűnő dolgot. Marlee elfogadta, cserébe adott neki
valami mást. Mikor Spencer kitakarta a képet, hogy lefotózza
őket, tudta, hogy kérni fog egy másolatot.
– Szerinted emlékszik? – kérdezte Larát. – Arra, mikor
hidegnek kellett lennem vele? Mikor nem vehettem fel, mikor
sírt?
– Marlee az egyik legjobban beilleszkedett gyerek, akit
ismerek. – Lara ujjaival simított végig az állán. – Bármit is
hiányolt gyerekkorában, mindig tudta, hogy szereted.
Érzelmek emelkedtek fel Walkerben, kezét kitárta a nő
derekán. – Mikor mondjuk el a családnak?

- 638 -
 – Mikor letesztelem és duplán megerősítem. – Lara hangja
rekedt volt. – Úgy érzem pezsgő vagyok, mintha boldogság
buborékolna a véremben.
Walker sem írhatta volna le jobban, de igaza volt. – Én is ezt
érzem – ismerte le, míg lehajolt, hogy megcsókolta és érezze a nő
örömét. – Én is.

- 639 -
 55. fejezet

Judd nem tudta elképzelni, hogy kötött ki egy karnyi

gyerekkel, de valaki odaadta neki és most azt vette észre
hatalmas barna szemekbe nézett, amik őt figyelték ugyanannyi
kíváncsisággal. A kislány nem az újszülött farkas-leopárd baba
volt. Elég biztos volt benne, hogy a kicsi a DarkRiver leopárd
katonához Emmetthez és ember párjához, Riához tartozott.
A babalopkodás burjánzott a partin, a gyerekeket körbeadták,
csodálták, puszilgatták és elkényeztették. Bármely kölyök is
került az útjukba, a falka ugyanezt tette. De mivel senki sem tűnt
úgy, hogy észrevette Juddod a babával, egy kicsit arrébb lépett a
sok fényből, így kicsivel több időt tölthetett a kis, barna szemű
lénnyel.
– Hello – mondta, bár tudta a baba túl fiatal volt a szóbeli
kommunikációhoz.
Egyik karjában fogta, szabad kezét felajánlotta neki. A kislány
bőre törékeny volt, csontjai puhák, és szorítása finom, de
határozott, ahogy meghúzta ujját. Azt vette észre mosolyog a kis
mozdulatra, ahogy tisztán bele akart harapni az ujjába, mikor
még foga sem volt.
– Csodás ember, a szívem folyékonnyá válik.
- 640 -
 Tudta, hogy Brenna a közelben van. Mindig érezte őt. Mikor
megállt a másik oldalán és sóhajtott, Judd odapillantott és látta a
nő lenyűgöző pillantását. – Miért olvadna el?
– Komolyan forró, komolyan veszélyes férfi egy kicsi,
imádnivaló babával a karjában, akivel érdeklődve néznek
egymásra? – Brenna nem törődött bokáig érő mákvirág vörös
ruhájával, a földre rogyott, karjait szétdobta. – Halálos. –
Felnyomta magát a könyökére, azt mondta – Főleg mivel az én
forró pasim fogja a babát.
Judd telekinézissel állította fel. – Akarod fogni? – kérdezte,
furcsán vonakodva adta át puha, meleg súlyát.
– Nem, rendben van. Tartsd csak. – Brenna mosolygott,
nyilvánvalóan olvasta érzelmeit. – A neve Mialin Corrina. –
Megpuszilta a baba arcát, suttogott. – Csodás, mint egy kiscica.
A kiscica mosolygott és boldog hangokat adott ki, ami
dolgokat keltett fel Juddban.
– Fogtad valaha Marleet vagy Siennát?
– Marleet. – Nem gyakran, de mikor képes volt elosonni
edzőitől és mikor testvére egyedül volt a babával. – Ő is ezt
csinálta. – Megfogta az ujját és később a haját. – Mindig békés
volt mellette. – Érezte a szívének lüktetését, meleg lélegzetét. –
Siennával soha nem volt esélyem.
Brenna megsimogatta a karját. – Ha igazam van, nemsokára
újabb babát foghatunk.

- 641 -
 Judd meg akarta kérdezni, mire utalt, mikor elkapta, amit a nő
látott. Bátyja, Walker állt a kabinok árnyékában, de nem lehetett
eltéveszteni az örömöt az arcán, vagy védelmező fogását Lara
gyomránál.
Judd szíve hatalmasat rúgott. – Ha bárki megérdemli, hogy
újra apa legyen, az Walker. – A bátyja volt a legjobb apa, a
legjobb férfi, akit Judd valaha ismert.
Brenna bebújt a karja alá, mikor felemelte neki. – Akarsz
gyereket?
Judd ismét lenézett a most már álmos szemű babára, azt vette
észre bólint. – Egy nap. Mikor kicsit idősebb leszek és inkább…
olyan, mint Walker és Lara. Sokkal stabilabb. Tudod mire célzok?
– Pontosan tudom. Ők gyökeret eresztettek, szilárdak és
lehorgonyzottak. – Karját a férfi derekára tette. – Megtaláljuk a
saját utunkat, felfedezzük kik vagyunk. De egy dolgot tudok, az
enyém vagy, én a tiéd és együtt fogunk dolgokat növelni.
– Mindig. – Judd nem tudta elképzelni életét Brenna nélkül.
Ennek semmi értelme nem lett volna. – Szerinted vissza kellene
adnom?
– Azt mondom találtak neki bébiszittert.
Így még egy óráig voltak a babával, nézték ahogy alszik és
gyakran megérintették felhúzott orrát, vagy ujjaikkal
végigsimítottak kicsi öklein. Emmett volt, aki végül visszakérte a
lányát. – Gyere kicsi lány – mormogta, megköszönte Juddnak.

- 642 -
 Kezei nagyok és kicsit ijedtek voltak, arca durva szélű, bár
borotválkozott, de gyengédsége végtelen, ahogy tartotta őt. A
baba arca felragyogott álmában az apja hangjára.
– Köszi, hogy eddig vigyázhattunk rá. – Tudta, hogy Emmett
biztos minden pillanatban tudatában volt lánya hollétének, míg
nem volt a kezében.
– Rájöttem nem lehetne biztonságosabb helyen, mint egy
Nyíllal. Mindazonáltal megvéded az ártatlanokat. – Emmett
megpuszilta a kicsi homlokát. – De most a kiscica nagymamája
látni akarja őt és az ő jogai előrébb valóak.
Ahogy a másik férfi elfordult és elment, Judd szíve megint
nagyot dobbant. Mert hosszú ideig a Nyilak voltak a rémálmok, a
mumusok. Ők védtek is, de soha nem látták őket. Most legalább a
világ kezdte megérteni. Ez nem számított annyit Juddnak, de a
társainak…
Tekintetével Vasicot kereste a tömegben. A teleportáló párja
mellett állt, aki Saschával csevegett, de alkalmazkodott. Jelen
volt. Ahogy az a férfi, aki nem volt Nyíl, de úgy sétált
ugyanazokon a veszélyes utakon, mint ők. Elkapta Kaleb Krychek
pillantását, biccentett, mielőtt figyelme visszatért volna a
farkasra, aki karjaiba vonta őt és megtanította élni.
– Táncoljunk – mondta neki. – Meg akarom ünnepelni az
estét.
***

- 643 -
 Annie lába fájt, de nem volt nagy probléma, mivel használta a
gyulladáscsökkentőt, amit Tamsyn adott neki. A fájdalom relatíve
hiánya miatt élvezte a fesztivált. Kezdett hozzászokni az alakváltó
eseményekhez, mióta Zach párja lett, de ez maga szokatlan volt.
Nemcsak a farkasok, hanem a többiek miatt is.
Majd meglátta a férfit a tisztás túloldalán. A fák mellett állt,
külön a többiektől, míg szemei azt a nőt nézték, aki Faith
kékszemű kuzinja volt. Annie persze tudta ki volt, nehéz volt nem
észrevenni a férfit, akiről azt pletykálták a legerősebb mentál volt
a Hálón.
De látni Kaleb Krycheket a képernyőn más volt, mint élőben
látni őt. A hatalom pulzált belőle… Ez furcsán ismerős volt, de
talán csak megzavarta magát. Mégis, tudnia kellett.
Óvatosan mozgott és botját használta segítségnek, átment a
tisztáson, miután látta Rowan boldogan játszott az egyik fiatal
felnőtt karjaiban. Ott volt, az ő csodás fia.
Annie úgy érezte egész teste mosolygott.
Tudatosan használta a botot, a lábának gondja a terhesség
miatti egyensúly váltózásból eredt, de megérte.
Természetesen Zach, morgósan védelmező leopárd volt, aki
utálta, ha fájdalomban látta őt. Ha hagyná neki, akkor ágyban
ülne és teát inna és sütit enne minden este. Mosolya még tovább
nőtt, körbenézett, megtalálta párját.

- 644 -
 Leguggolt unokaöccse Bryan állt mellette. Bryan kezei a férfi
szemei előtt voltak, ahogy megkérte, találjon ki valamit. Á, ez
megmagyarázta Zach miért nem vette eddig észre őt, hogy
elhagyta kényelmes székét. Szerette azt a széket, hogy az emberek
odamentek hozzá, hogy ne legyen egyedül és a kölykök
melegítették őt testükkel, mikor pihenésre volt szükségük.
Annie nem volt makacs ok nélkül, nem volt oka szükségtelen
nyomást gyakorolnia lábra, mikor ülhetett volna és későbbre
tartogatta volna erejét.
Mint cirógatni párját.
De nem tudott ülni. Nem ma este. Nem ebben a pillanatban.
Kaleb szemei találkoztak az övével, mikor már a közelébe ért.
Azonnal félresöpörtek, mintha azt gondolta volna a balján lévő
kis csoporthoz akart menni. Azonban mikor maradt, tekintete
visszatért rá, elég közel volt, hogy lássa a férfi lenyűgöző szemeit,
lássa a csillagokat a fekete kardinális tekintetben.
Miután megismerte Saschát és Faitht, rájött a kardinális
szemek sem egyformák. Mindegyik eltérő volt… és ez a pár olyan
volt, amit soha nem felejtett el. Torka kiszáradt, pár centire állt
meg a férfi előtt, eléggé, hogy mindenkitől távol legyenek. A férfi
tisztán nem emlékezett rá, ki volt ő. Miért is tenné? Ő kicsi volt,
csontos lány, hét éves, mikor a fiút látta.
A férfi is gyerek volt, de azok a szemek. Azok a szemek voltak.

- 645 -
 – Segíthetek valamiben? – kérdezte tőle, mikor Annie
csendben maradt. – Visszaportálhatlak a székedhez, ha fáj
valamaid.
Annie a fejét rázta, szemei égtek. – Te vagy az – suttogta.
A férfi jó pár percig meredt rá, mielőtt tekintete a lábára
siklott volna, majd a botra, amire jobb kezével támaszkodott.
Mikor felemelte csillagos tekintetét, hogy újra találkozzon a nő
pillantásával, emlékezett. Emlékezett a hibás vonat kisiklására,
emlékezett a kislányra, aki az összetört fém alatt rekedt,
emlékezett, hogy felemelte a fémet, így a lányt kihúzhatták.
– Megmentették a lábadat.
Annie nyelt, biccentett. – Műanyag és fém, ami nőtt, ahogy én
is – mondta neki. – Ez volt akkor a legelőrehaladottabb
akkoriban. – Azóta volt fejlődés, és Annie azon gondolkodott egy
másik műtét helyrehozhatja megmaradt problémáit, de akkor
esett teherbe és ezért úgy döntöttek a műtét várhat. – A nevem
Annie Quinn.
– Egy csecsemővel láttalak. – Kaleb hangja olyan volt, mint az
éjfél, ahogy az erő körülötte örvénylett.
– Igen, az enyém. Az enyém és Zaché. – Egy könny folyt végig
az arcán. – Köszönhetően neked, itt vagyok és van-
– Angyal. – Zach hangjában kemény él volt. – Miért sírsz? –
Kezét hátának aljára tette, Rowan a másik kezében volt.

- 646 -
 Annie felnézett párja arcába, azt mondta – Zach, ő Kaleb. –
Több könny folyt le az arcán. – Egész idáig ő volt az.
Párja bősz kifejezése csendes tiszteletté vált. Karját kihúzta
Annie mögül, kinyújtotta Kaleb felé. – Enyém a megtiszteltetés.
Kaleb megrázta Zach kezét, bár Annie azt feltételezte nem volt
számára egyszerű érintési jogokat osztani semmilyen szinten,
kivéve Saharával.
– Azt tettem, amit kellett – mondta, hangjában és arcán
semmi változás nem volt.
– Azt tetted, ami helyes volt. – Annie elutasította, hogy a férfi
félresöpörje hősiességét. Olyan fiú volt, kinek szemei idősek
voltak, és amit tett az helyes volt. Amit megtanult a mentálokról
mióta a DarkRiver tagja volt, tudta, hogy a választásért fizetnie
kellett.
Az Elcsendesedés alatt a telekinetiks gyerekeket erősen
felügyelték… és nagy valószínűséggel megkínozták, hogy
kontrollt tanítsanak neki. – Te voltál aznap a hős – mondta,
tokra nyers volt. – Soha nem felejtettem el, amit tettél.
Zach csókot nyomott a halántékára. – Köszönöm, hogy
megmentetted a páromat – mondta Kalebnek utána. – Ezt
hosszú ideje el akartam mondani Annie „kardinális szemű
fiújának”.

- 647 -
 Kaleb oldalra biccenttette fejét. – Nincs adósság – mondta,
próbálta kitalálni a nő miért közelítette meg őt és csak ezzel a
válasszal tudott előállni.
Annie mosolygott, letörölte könnyeit. – Tudom. Jó ember
vagy.
– Azt hiszem te vagy a világon lévő két emberből az egyik, aki
ezt mondja. A másikat az alakváltók a páromnak írnak le, de ő
nyilvánvalóan elfogult.
Ettől Annie nedvesen felnevetett, míg Zach vigyorgott. – Nem
mondhatod, hogy a férfi nem őszinte. – Megdörzsölte a nő
hátának alját. – Te akarod elmondani neki, vagy mondjam el én?
– Én akarom. – Megérintette a baba arcát, azt mondta – Ő a
fiúnk, Rowan. – Felnézve megtartotta Kaleb tekintetét. – A te
nevedet szeretnénk adni neki középső névnek. – Kaleb nélkül
nem lenne ott, nem lenne párja és babája. Fontos volt, hogy
megtisztelje a fiú bátorságát, hogy a családja tagja lesz.
Kalebnek jó pár másodpercébe telt válaszolni. – Biztos vagy
benne, hogy hozzám akarod kötni? – kérdezte végül.
– Igen. – Tudta, hogy a világ mit látott, mikor Kaleb
Krychekre nézett, de ő látta a sérült fiút, aki ennek ellenére
másokra gondolt. Örült, annyira örült, hogy megtalálta az
örömöt, megtalálta a szerelmet. – Mindig a családunk része
leszel, és remélem elfogadod a meghívást a keresztelőre.

- 648 -
 Kaleb szemei megkeresték párja pillantását, és Annie úgy
érezte hozzá beszélt. Mikor visszanézett azt mondta – Köszönöm.
– Elküldjük a részleteket, ha szeretnél látogatóba jönni. –
Nem hitte, hogy Kaleb Krychek baba- és barátlátogató lenne, de a
családja része volt és úgy fognak vele bánni. – Remélem eljössz.
– Igen – tette hozzá Zach. – Szívesen látunk.
***
Miután Kaleb fejét oldalra biccentve elfogadta a DarkRiver pár
ajánlatát, a férfi, Zach, kezdte visszacsábítani párját a szék felé.
Észrevette Annie mennyire nehezen mozgott a bottal és most
párjának dőlt, azt mondta, -. Szeretnétek egy portálást?
Mindketten ránéztek, mielőtt egyszerre vigyorodtak el. Zach
volt, aki megszólalt – Mia fenéért ne?
Alig egy szívverés kellett hozzá. Látta a célt, és a pár előtte állt.
Mikor Annie kezdte kinyitni a száját, a pár és babája már a
kényelmes fonott szék előtt volt, ahonnan a nő odasétált hozzá.
Nevetve integettek neki, mielőtt Zach segített Annienek leülni,
majd a csecsemőt odaadta neki.
A csecsemő neve Rowan Kaleb Quinn volt,
Ez volt az első alkalom, hogy saját akaratom szerint
csináltam valamit, mondta Saharának, ahogy a szíve felé sétált, a
nő 157 volt pánttalan ruhájában, ami cseresznye színű volt, s ettől
bőre meleg árnyalatú lett. Ő választotta a teljesen fekete öltönyt,

- 649 -
amit viselt, ujjaival végigsimított mellizmain, mielőtt begombolta
az inget.
Elkaptam a híreket a vonatbalesetről a komm képernyőn,
mondta a nőnek, láttam, hogy egy kislány ragadt az összetört
fém alatt. Egy gyerek, mint ő, fájt neki és össze volt törve. Így
egy kis időre elvágtam a köteleket az elmém körül, szabad
voltam és tehettem valami jót.
Sahara a karjaiba sétált, felnézett rá szemeivel, amik mindig
teljesen látták, ki volt ő, a férfit, aki a szürkében élt, de aki
lelkének minden sötét sarkával szerette őt. – Még a horrorban is
megtaláltad a bátorságot, hogy harcolj azért, ami helyes volt.
Kaleb kezével végigsimított a nő haján. Itt, alakváltók közt,
annyi érintés volt a párok közt, el is várták azt. Ők nagyon
érintkezős faj voltak, és míg Kaleb furcsának találta volna az
életében Sahara előtt, a nő hosszú ideje megtanította neki a
szeretetteljes és szerelmes érintés ajándékát.
Legyünk ma fiatalok Kaleb. Sahara elméje az övében
ragyogott, telepatikus hangja tele volt emlékekkel az
ünneplésekről, amiket kihagytak, a fájdalomról, amit túléltek.
Mint Isztambulban a piacon. Felejts el mindenki mást egy
estére.
Kaleb erősen éber volt a fenyegetések miatt, de nem jelentette,
hogy elutasítja Saharát. Ha a holdat kérné tőle, akkor megtalálná
a módját hogy terítse a lába elé. Bármi, amit akarsz.

- 650 -
 A Háló katasztrofális problémája várhat holnapig, ahogy a
Konzorcium machinálásai, és az erősek és veszélyesek politikai
dolgai.
Táncolsz velem? Sahara karkötőjének medáljai egymáshoz
érve csilingeltek, ahogy karját a nyakához emelte, szerelme iránta
büszke és nyitott volt.
Mélyen Kalebben, az űrben lévő része, ami kegyetlen, sötét és
törött volt, ismerte a boldogságot, az örömet. Te vagy a táncos.
De a karjaiba vonta és a lassú, romantikus zene ritmusára
mozogtak, amit a banda játszott. Kaleb azért tudta, hogy
romantikus, mert Sahara suttogta neki a csókok közt.
Haja puha volt, friss sampon illatú. Ő mosta meg a nő haját
korábban a zuhany alatt, amiért csókot követelt fizetségként. Vele
lehetett fiatal, a fiú, aki beleszeretett, mielőtt a világ
szétszakította őket.
Senki sem zavarta meg őket még egy számig. De a
harmadiknál…
– Helló Mr. Krychek.
Kaleb lenézett és egy öt, vagy hat éves fiút látott, kinek fekete
haja kócos volt. – Helló.
– Zach mondta, hogy elportáltad őt! – A fiú fel- és leugrált. –
Engem is elportálsz?
Szerinted tudja, hogy engem tartanak a leghalálosabban
veszélyes személynek a világon?

- 651 -
 Nem. Sahara szemei nevettek rá. Azt hiszi új játék vagy.
Kalebnek semmibe nem került a fiút a terület biztonságos,
távolabbi részébe portálnia. Onnan is hallotta a fiú izgatott
kiáltását. – Talán el kellene mennünk, mielőtt elmondja kis
barátainak.
Sahara ujjaikat egybefűzte, előrehúzta. – Gyere, beszélj a
felnőttekkel. Ők biztosítják, hogy a gyerekek viselkedjenek.
Kaleb ez után Judd mellett találta magát, Sahara vezette a
férfihoz, aki a barátja volt. – Ti ketten beszélgessetek – mondta.
– Még nem volt esélyem Faithel beszélni.
– Kértek téged portálásra? – kérdezte Kaleb Juddot, miután
Sahara csókod dobott neki és elment a tömegbe, hogy megtalálja
kizinját.
– Igen. – Kicsit elmosolyodott a korábbi Nyíl. – Még úgy is,
mikor alkalmanként a tóba dobom őket.
– Talán nekem nem kellene, mert vendég vagyok és az
emberek fele aggódik, hogy bármely perben megölhetem őket.
– Igaz. – Judd Annie és Zach felé bólintott. – Láttalak velük
beszélni. Ismered őket?
– Igen. Egy élettel ez előttről. – Rájött soha nem beszélt a
gyerekkorkori balesetről, most megtette. – A gyereknek a Kaleb
középső nevet adja. – Még mindig nem volt benne biztos hogy
érez ez miatt.

- 652 -
 Judd kifejezése komoly lett. – Egy megtiszteltetés és egy
meghívás.
– Igen. – Kaleb látta, hogy egy gyerek fut feléjük, a kislányt
egy időshöz portálta, aki elkapta a vállainál és leültette őt, hogy
egyen egy piknik asztalnál. – Úgy tűnik egyre több… embert
gyűjtök össze.
– Embert? – Judd a fejét rázta. – Úgy érted családot.
– Sahara a családom.
– Ő van a középpontban igen, de a család élő organizmus.
Minden irányba nő. Mint Xavier és Nina, ők is a családunk
részei. – Judd szemei követtek egy pár leopárdkölyköt, akik
belopakodtak az étellel megpakolt asztal alá és le akarták húzni a
terítőt. Egy kicsi párduckölyök volt az asztal egyik oldalán és őket
nézte, kíváncsi tekintet volt arcán.
Egy pillanattal később az ikrek egy magas barna nő előtt
találták magukat, aki passzentos, ragyogó bronz ruhában volt.
Ijedt arcukra nézett, majd észrevette Juddot és megkérdezte –
Mit csináltak?
Judd az asztalterítőre mutatott, amit nem sikerült lehúzni.
A barna nő kezei a derekán voltak, morgott a kölykökre, akik
most figyelmes pózban ültek. – Rájöttetek, hogy meg tudlak
büntetni titeket, hogy a parti további részében nincs több süti?
A kölykök lefeküdtek, mancsaikkal takarták el a szemüket.
Kaleb látta, hogy a barna nő küzdött, hogy ne nevessen.

- 653 -
 Leguggolt, a kölyköket a tarkójukon lévő bundánál emelte fel.
– Ez nagyon rossz dolog volt – mondta komolyan. – Most
ennyiben hagyom, mert ünneplünk, de még több rosszaság és
vacsorára kelbimbót kaptok.
A kölykök szája leesett.
– Igen – mondta ugyanezen a komoly hangon. – Kelbimbó és
spenót desszertnek. Most jók lesztek?
Két azonnali bólintást kapott.
– Hmm. Figyelni fogok. – Letette a megfegyelmezett
kölyköket, sikerült fapofát vágnia, míg elég messze voltak, hogy
ne lássák hogy vigyorog, míg Kalebhez és Juddhoz ment. – Az
emberek azt mondják kinövik a bajkeverőséget, de esküszöm
sokkal okosabbak a rosszaságokban.
– Tudták, hogy biztonságban vannak – vette észre Kaleb, hogy
kimondta. – Megadja nekik a szabadságot, hogy feszegessék a
határokat.
A barna nő, aki a DarkRiver gyógyítója volt, Tamsyn Ryder,
biccentett. – Tudom, de meg fogok őszülni, mikor tinédzserek
lesznek. Látom, ahogy motoroznak és felmásznak a lányokhoz az
este. – Szeretet volt minden szóban. – Ismerem őket, ezek ketten
létrákat lopnak, hogy felmásszanak a falon.
Kaleb nem értette meg a gyerekeket, főleg nem az ilyeneket.
Megértette a Nyíl gyerekeket. De azt is, hogy Aden miért

- 654 -
dolgozott olyan keményen, hogy megreformálja a Nyíl
társadalom alapját. Ezt szeretettel és bizalommal lehetett.
Tíz perccel később az ilyen típusú szeretet és bizalom miatt
portálta figyelmeztetés nélkül Faithtől magához párját.
– Kaleb! – A neve alig hagyta el az ajkait, az erdőbe portálta
magukat.
– Elrabolsz? – Sahara morgott rá, de továbbra is hozzásimult.
– Soha nem fejezzük be a táncunkat.
Sahara válasza puha volt, szemeiben ezernyi álom volt. – Soha
nem fogjuk. Ez a táncunk örökké fog tartani.
Helyes.

- 655 -
 56. fejezet

Lucas észrevette Kitet az ünnepség szélén, csókot nyomott az

alvó farkas-leopárd baba homlokára, majd a kis, meleg csomagot
az örömteli nagyapának adta át. Ezután egyenesen a fiatal
katonához ment. Kit szemében olyan pillantás volt, amit Lucas
párduca pontosan ismert.
– Mikor mész el? – kérdezte a férfit, akit baba kora óta ismert,
látta felnőni fiatallá, majd katonává, s elnyerte legmélyebb
bizalmát.
Kit kifújta a levegőt. – Azt gondoltam ma este. – Féloldalasan
elmosolyodott. – Remélhetőleg senki sem vesz észre az izgalom
miatt, és hosszú időre megyek el.
Lucas tudta Kit miért akart úgy elmenni, hogy nem mondja el
senkinek, a leopárdok megértették a barangolás vágyát, de Kit a
falka kölyke volt, és sokaknak nagyon hiányozni fog. Főleg a
kölyköknek. – Beszéltél a gyerekekkel? – Juliannel és Romannel
főleg, ők nagytestvérnek tartották Kitet.
– Elmondtam nekik, hogy utazgatni fogok. – Kit kezével a
hajába túrt, szemei macskásan kíváncsiak voltak. – Honnan
tudtad?

- 656 -
 Lucas a fejét rázta. Alfa volt, és egy jó alfa ismerte a falkája
szívverését, és egy ideje tudta Kit nyugtalan és megfeszült a
bőrében. Szüksége volt rá, hogy kinyújtóztassa magát, felfedezze
a nagyvilágot, még jobban, mint a többi leopárdnak, mert Kit egy
jövőbeli alfa illatát hordozta.
Azonban nem ez tette igazi alfává. Egy alfának megvolt a
képessége, hogy mélyen szeressen mindenkit a falkájában,
egyben ez azt is követelte, hogy tovább növelje a bizalmat a falka
kötelékeiben. Durva vagy szofisztikált, morgós vagy meleg,
minden alfa más volt, de a legjobbakban mindez benne volt.
Ahogy Kitben is.
Bármely falka, amit alapít erős lesz, állva marad majd. Lucas
látta, ahogy a fiatal férfi hogy vált önmagává az elmúlt évek alatt.
Társai már vezetésért pillantottak rá, mikor itt lesz az ideje, hogy
kitörjön saját jogán, lesznek őrszemei, akikkel falkát építhetnek.
Ez azonban a jövő zenéje. Addig Kit a DarkRiver gyereke
marad, aki kimegy a világba, hogy barangoljon, amire
leopárdjának szüksége volt. – Légy vad – mondta mosolyogva
Lucas. – Fedezd fel, amit fel kell fedezned. Fuss és játssz
keményen, találd meg a bőrödet. – Közel húzta a fiút, Lucas
erősen megölelte.
Kit hevesen visszaölelte. – Barangolnom kell – suttogta – de
mindenki hiányozni fog.

- 657 -
 – A barangolás nem jelenti, hogy eltűnsz – emlékeztette
Lucas, mikor szétváltak. – Maradj kapcsolatban az arra
barangoló falkatársakkal. Felfedezheted magad anélkül, hogy
magányossá válnál. Van egy olyan érzésem Cory és Nico is kész
barangolni, így talán előbb vagy utóbb összefuttok.
Megkönnyebbülés volt Kit arcán. Lucas megértette. A
természetük kettős volt, a magányos leopárd és a szociális ember.
Az élet ezen szakaszában mindenkinél más életkorban jött elő, de
a leopárd egyre inkább az ember felé emelkedett. Azonban
alakváltók maradtak. A teljes magány nem választás kérdése volt.
– Vigyázz Rinára – mondta Kit, majd nevetett és kezét a
dögcédulára zárta, ami a nyakláncán volt. – Meg fog ölni, ha
hallja ezt mondom, de-
– Értettem. – Rina és Kit szoros egység lettek a szüleik halála
után. – Biztosítom, hogy ne kerüljön sok bajba. – Rina maga is
barangolt, de éles hajlamai megmaradtak, ez személységének
része volt és Lucas nem akarta összetörni. Csak azt kérte tőle
legyen fegyelmezett. – Menj. Barangolj.
Kit vadul vigyorgott, szemei leopárdok voltak. További szavak
nélkül megfordult, elment a fák közé, egy fiatal leopárd, aki ment
felfedezni a világot.
– Hiányozni fog – mondta egy ismerős hang Lucas mögött,
párja karcsú karjait a teste köré fonta és arcát a hátának nyomta.

- 658 -
 Lucas kezeit Sascháéra zárta. – Tudom cicus, de így növünk
fel. – Sascha néha nehéznek találta, hogy a falka fiataljai
elmentek, ösztönei, mint P azt mondta tartsa össze családját,
tartsa őket biztonságban és boldogan. Tudatában volt, hogy a
legtöbb leopárdnak szüksége van a barangolásra, hogy
berendezkedjen felnőtt bőrébe, hogy teljesen boldog legyen, de ez
nem csökkentette aggodalmát, ahogy nézte elmenni őket. –
Hazajön.
– Igen, de egy nap megint elmegy, tartósan.
– Igen. – Nagy volt az esély, hogy annyira kötődött a
DarkRiverhez, mint Lucas, Kit felajánlotta volna, hogy marad, s
Lucas őrszeme lesz. De ha Kit ilyet ajánlana fel, Lucas
elutasítaná. Nem, mert nem akarta Kit erejét és hűségét maga
mellett, hanem mert Kitnek saját falkáját kell vezetnie, ő volt az
egyik legígéretesebb alfa, akit Lucas valaha ismert.
– Gyakran – mondta párjának – a kicsinyeinknek el kell
hagynia a fészket, hogy megtalálják a szárnyaikat. – Megfordult,
karját köré csavarta. – Ez nem jelenti, hogy nem a mieink. Még
ha Kit el is hagyja a DarkRivert, akkor is az egyikünk marad.
Sascha biccentett, levegőt vett. – Próbálok nem arra gondolni,
hogy a jövőben egy nap Naya is elmegy.
Lucas kuncogott, hozzá dörgölőzött. – Cicus, a kölykünk a
közeljövőben sehova sem megy. – Nem bolyongani és nem mert
az ellenség ellopja.

- 659 -
 Lucas a haláláig védi a kölykét. Ha Pax Marshall lesz a
mesterelme Naya elrablási kísérlete mögött, Lucas bosszút áll a
mentál férfin. És ha kiderül Paxot felültették, akkor Lucas az
árnyékfigura után megy, aki a szálakat mozgatta a halálos
játékban.
– De Naya végül barangolni fog – bizonygatta Sascha és arca
morgós volt, azt mondta – Tudod Jamie mit csinált, míg távol
volt? Autóversenyen vett részt, összebarátkozott a medvékkel,
akik minden nap leitatták-
– Vigyáznod kell a medvékkel. Mindig az asztal alá isznak.
– Ne nevess. – Sascha meglökte a vállait. – Nem tudom hogy
jutott vissza egy darabban, főleg miután úgy döntött mélytengeri
búvár lesz. Melyik macska teszi ezt?
– Jamie mindig maga hozta meg a szabályokat. – Lucas
megremegett a gondolatra, hogy olyan mélyre merüljön. –
Észrevetted a furcsa változást?
Mikor Sascha a homlokát ráncolta és a férfira nézett, akit
Lucas őrszemnek javasolt, s korábbi rangidős társa, Desiree
mellett állt, Lucas azt mondta – A hajszíne az, amivel született. –
Ami gazdag csokibarna volt.
Sascha szemei hatalmasok voltak. – Nem vettem észre. De jól
érzi magát.
Lucas tudta, hogy psziché képességeire utalt. – Nos – mondta,
megharapta és szívta az ajkait és ugrató csókba vonta – mikor

- 660 -
egy macska mélytengeri búvárkodik, talán a haj színezése nem
annyira érdekes.
Sascha nevetése felkeltette az egyik kölyök figyelmét, aki még
nem fáradt ki. Normális esetben mind aludnának, de mivel ez
különleges alkalom volt, ő és Hawke lazítottak a szabályokon. A
karjaiba kapta Romant, a fiú ember alakban és csodás módon
ugyanabban a ruhában volt, amiben érkezett, ami azt jelentette
alakváltás előtt ügyelt ruháira, Sascha felemelte.
– Uhhh – mondta, mikor a derekára ültette. – Egy egész tortát
megettél?
Roman szemei hatalmasok voltak. – Megosztottam Julessel,
Issyvel, Daial és Nayával.
– Nos, az rendben van. – Sascha megcsókolta az arcát és
Roman fejét a vállára tette.
Elaludt, mire elérték a falka körének másik oldalát. Nathan
észrevette őket, finoman karjaiba vonta fiát, Rome nem kelt fel,
szabad gyerek tudatával aludt, aki tudta biztonságban és
szeretetben van.
Miután csókot nyomott fia selymes fekete hajába, Nathan
elkapta Lucas pillantását és fejével balra biccentett. Lucas arra
nézett, egy halom farkas és leopárd kölyköt látott, Nayát is,
aludtak egy puha takarón, amit valaki kihozott. Két kislány volt
ember alakban a bundás testek közt: Noor és Aneca, Teijan
falkájának egyik kölyke.

- 661 -
 Nathan odament és Romeot játszótársai és Jules mellé tette. A
fiú ember alakban maradt, de a többiek mellé kucorodott. Ők
pedig álmukban mellé gömbölyödtek, és lassan arany, fekete
pöttyös leopárd, valamint puha barna farkas kölyök bundák
takarták. Naya míg aludt Jules védelmező karja alatt, a fiú szőrös
teste volt a másik oldalán.
Saschának igaza volt.
Egy nap ezek a gyerekek is elmennek barangolni.
Lucas visszanézett arra, amerre Kit eltűnt és minden jót kívánt
a kölyöknek. A falka várni fog rá, mire kész hazajönni, ami legyen
egy hónap, vagy tíz év múlva. Minden leopárd utazása a sajátja
volt. Tudva, hogy utazás és felfedezés vár Kitre, Lucas és párja
csatlakozott a partihoz és megünnepelték a kapcsolatot, amit vér
írt alá és hűség forrasztott össze, és most már három újszülött
élet is.
Az újszülöttek szülei, farkas hadnagy és leopárd őrszem,
gyengéden táncoltak a puha balladára, tudatalatti kecsességük
olyan párból ered, akik a legmélyebb szinten voltak szinkronban.
És bár úgy tűnt elvesztek egymásban, Lucas teljesen tudatában
volt, hogy Mercy Smith és Riley Kincaid pontosan tudták öt
perce merre voltak a farkas-leopárd babák.
Ezután visszakérték Bellet, Acet és Micaht, közel ölelték őket,
Belül mosolyogva megnézte a többieket: halálos és veszélyes
Kaleb Krychek, aki épp most jött elő az erdőből nevető párjával,

- 662 -
könnyű humorú Max Shannon és felesége Sophia Russo, ex
tanácsnok és az Uralkodó Koalíció jelenlegi tagja Anthony
Kyriakus. Ott volt még Teijan élesen öltözött jelenléte Ivy Jane
mellett, a psziché Tallyval beszélt, aki gyengéden ringatta az
egyik farkas-leopárd babát, míg Ivy Nyíl párja a Patkány alfával
beszélt.
A közelben volt az Elfeledettek vezetője, Devraj Santos, aki
Jonal és Clayel beszélt, nem messze tőlük Katya Haas intenzív
beszélgetést folytatott Ashaya Aleineel és Alice Eldridgeel.
Ashaya ikertestvére lemondta a meghívást, nem akart része lenni
semmilyen szociális összejövetelen, de Lucas tudta jelen volt
Ashayával való törhetetlen kapcsolata miatt.
Milliárdnyi kapcsolat kötötte össze az itt lévő embereket.
Ez összekuszálódott kaleidoszkóp volt. Egy dolgot soha nem
gondolt volna, mikor először ült szemben az asztalnál a
gyönyörű, kardinális csillagfény szemű nővel. Azok a szemek
abban a pillanatban találkoztak az övéivel, a nő teste meleg volt
mellette. Meg akarta csókolni, mikor húzást érzett nadrágján.
Lehajolt, karjaiba emelte Nayát. – Téged sem tudtalak
elképzelni – mondta huncut kölyküknek, aki elmancsolt alvó
barátaitól és most boldogan morgott rá.
Sascha nevetése puha volt, csókja szenvedélyes az ajkán. Mivel
köztük volt, anyja keze pedig a hátán, Naya dorombolt, boldogan,

- 663 -
biztonságban és nem volt tudatában a változásnak, amit
megtestesített.
Nadiya Shayla Hunter soha nem fog átlagos életet élni.
És talán ha az itt és a világban lévő felnőtteknek igaza lesz,
akkor nem fog mást ismerni, mint barátságot, családod és
reményt. Háborút nem. Sem faji kirekesztést. Sem dühöt és
bizalmatlanságot.
– Szeretem elképzelni a jövőt – mondta Saschának – mikor
egy nap a lányunk fog állni az Egyesült Földi Szövetség közepén
és mikor megszólal, olyan fülek hallják a hangját, amik
mentálokhoz, alakváltókhoz, emberekhez, elfeledettekhez és
minden lehetséges kevert személyhez eljut.
Sascha szemei könnyesek voltak, suttogott – Nincs megosztás,
nincsenek mesterséges vonalak.
– Pontosan. – Megérintette Naya orrát, mikor meg akarta
harapni az állát. – Csak vibráló béke.
– Nos – mondta párja lassan – nem igazán három és fél év
alatt, mióta párosodunk, elég keményen megütötted Hawkeot,
hogy kiüsd. Ma este azt a farkas-leopárd babát ringatja, aki
technikailag hozzád tartozik. Durván három éve, hogy farkas és
leopárd egy család lett. – Mélyen mosolygott. – Nem rossz
kezdés.
Megfogta babájukat, mikor Naya átugrott, hozzábújt és édes
anyai szeretettel cirógatta kölyküket. – Hiszek bennünk. –

- 664 -
Szemeik találkoztak, Sascha szemeinek mélyén színcsíkok voltak.
– Mindünkben. Hiszek abban, hogy megtaláljuk a kiutat a
sötétségből. A Konzorcium nem fog győzni, és ahogy legyőzzük,
olyan kötelékek jönnek létre, amit senki sem fog tudni megtörni.
Lucas bütykeivel végigsimított az arcán. – Bízd egy pszichére,
hogy megtalálja a jót a rosszban.
Sascha elfordította fejét és megcsókolta csuklóján a pulzusát.
– A lányunk az Egyesült Földi Szövetségben fog állni és mikor
megteszi, büszkén mondjuk mindenkinek akit ismerünk, hogy ő
a mi babánk.
Lucass párduca a felszínre emelkedett, párját és kölykét a
karjában vonta. – Együtt tartani a Trinityt, legyőzni a
Konzorciumot, segíteni a mentáloknak megmenteni a
Mentálhálót és az embereknek, hogy védjék ki a mentális
behatolásokat, és végül felállítani az EFSZ-t. – Biccentett. –
Csináljuk.

Vége

- 665 -