-0-

Nalini Singh
Éjfekete szív
(Heart of Obsidian)

Fordította: Annie & Dee

Lektorálta: Annie

Szerkesztette: Annie & Dee

A fordítás saját szórakoztatásra készült,

kereskedelmi forgalomba nem hozható.

-1-
Eddig hivatalos és rajongói fordításban megjelent
könyvek olvasási sorrendje:

A csábítás hangja + törölt jelenetek

A bűn hangja
Vonzódás
A zuhany
A kannibál hercegnő
Látomás
Az elcsendesedés visszhangja
Borzongás
Miss Leozandra
Csábító simogatás
Feloldozás
A beszélgetés
Szabadulás
Dorian
Ajándék Kitnek
Filmes este
Megperzselve
A parti
Emlékek kereszttüzében
Karácsony a konyhában
Az igazság kötelékei
Becserkészve
Farkas iskola
Tiszta piszok
Udvarlási nyilatkozat
Otthon
Az alfa csókja + kimaradt jelenetek
Vad éjszaka

-2-
 Naya legfontosabb látogatói
Bevásárlás
Hawke követése
Az intimitás természete
Palacsinták
Kusza szükség + kimaradt jelenetek
Tánc Cooperrel
Póker parti
Éjfekete szív + kimaradt jelenetek

-3-
 Az éjszaka legsötétebb része

AZ 1979. évben a mentál faj magához ölelte az Elcsendesedést

és kikondicionálta fiataljaikból az érzelmeket; hogy remény vagy
kétségbeesés, düh vagy félelem, bánat vagy öröm nélkülivé
váljanak.
Az anyák és apák arra ítélték gyermekeiket, hogy a soha nem
viszonzott, lélek mélyéről jövő szeretet nélküli, jeges
kontrollban éljenek. Azt mondták babáiknak, hogy az
Elcsendesedés egy értékes ajándék, meg fogja menti őket az
őrülettől és az erőszaktól, ami olyan gyakran összefonódott
mentális képességeik megdöbbentő szépségeivel.
Az Elcsendesedés nélkül, mondta egy nap egy vezető
filozófus, saját a vér, halál és őrület viharában fogjuk
magunkat kibelezni, amíg a mentál faj nem lesz más csak egy
szörnyű emlék.
1979-ben az Elcsendesedés egy reménysugár volt… de 1979
már több mint száz éve volt.
Azok a legelső gyerekek már régen halottak voltak és a
Mentálhálót egy olyan polgárháború kezdeti robbanásai rázták
meg, ami lehet kettészakítja, magával ragadva az alakváltókat és
az embereket. Egy polgárháború, mely suttogó egyetértést
ébresztett a lakosságban az Elcsendesedés ronda iróniája iránt:
olyan társadalmat hoz létre, mely megjutalmazza az
érzelemmentességet, a mentálok termékeny talajt teremtettek a
pszichopatikus személyiségek felemelkedésének, egészen fajuk
veszetéséig.

-4-
 Az a személy, aki nem érez semmit, elvégre az Elcsendesedés
tökéletes terméke.
Könyörtelen. Hidegvérű. Könyörület… lelkiismeret nélküli.

-5-
 1. fejezet

KALEB KRYCHEK kardinális telekinetikus és egy férfi, akivel

senki sem akart késő este a sötétben találkozni, zsákmányát hét
évig, három hétig és két napig kereste. Még mikor aludt is, agya
folytatta a vadászatot a burjánzó mentális hálózaton, mely a
mentál faj szívverése és ketrece volt. Sem egy napra, sem egy
percre nem felejtette el keresését, nem felejtette el mit vettek el
tőle.
Mindenki, aki benne volt megfizet érte. Ebben biztos volt.
Most azonban más prioritása volt, keresése befejeződött,
célpontja a férfi Moszkva külvárosában lévő elszigetelt
otthonának kis, ablaktalan szobájában a sarokbak kuporgott.
Kaleb leguggolt a nő elé, egy pohár vizet nyújtott felé. – Igyál.
A nő válasza, hogy a sarokba még távolabb bújt el és karjait
összeszorította a térdein, amiket mellkasáig felhúzott. A nő egy
órát töltött így, mióta Kaleb elhozta őt a börtönéből, ide-oda
billegett a törékeny csendben. A haja kosza patkányfészekként
vette körbe arcát, felkarjait friss karcolások és régebbi barázdák
jelei borították.
A nő alig 158 cm lehetett… ha jól ítélte meg. Össze volt
kucorodva a teleportálás előtt, az elmúlt hatvan percben csak
még jobban elbújt a csigaházában. Szemei, olyan mélykékek
akár az éjfél, arrébb siklottak, mikor Kaleb a látószögébe lépett.
Most lehajtotta fejét, a matt, derékig érő tincseknek gazdag
feketéknek kellettek volna lenniük, melyekbe váratlan vörös-

-6-
arany tincsek keveredtek, most fakón és zsírosan keretezték az
arcát. Arca tiszta csont volt a sápadt, halványbarna bőr alatt,
körmei a kezein tövig lerágva, vér ágyazódott be alájuk, ami azt
jelentette, hogy megmaradt körmeivel hevesen kaparta saját
bőrét, vagy másét, talán mindkettőt.
Végül Kaleb megértette, hogy a Hálóelme és a Sötételme, az
iker entitások, akik a hatalmas mentális hálózat minden sarkát
ismerték, mely a renegátokon kívül a világon minden mentált
összekapcsoltak, miért voltak képtelenek megtalálni őt,
függetlenül attól, hogy hányszor kérte vagy mennyi információt
adott nekik, hogy leszűkítsék a keresési kört. Kaleb a nő
elméjében volt, mikor elhozta őt, szüksége volt rá a teleporthoz,
és még akkor sem tudta volna, hogy a nő az, ha nem lenne
megcáfolhatatlan bizonyítéka az ellentétére. A személy, aki a nő
volt, eltűnt.
Vajon maradt-e bármi más a törött héjon kívül, az
megválaszolatlan kérdés volt.
– Igyál vagy itt hagylak dagonyázni a saját szennyedben.
Olyan szavakat használt, amik a nőt egyszer reagálásra
késztették, de Kaleb nem tudta, hogy a nőnek ez a része még
létezik-e. Az a fájl, amit évek során aprólékosan összegyűjtött, a
fájl, amit addig tanulmányozott, hogy alvás közben is tudta a
tartalmát, hasztalanná fog válni. Már nem az a lány volt, akinek
a haja egyenes és fényes volt, és éjfélszínű szemei melyek úgy
tűntek messze a felszín alá láttak.
– Talán szeretsz úgy szaglani, mint valami a szemetesből.
Az ide-oda hintázás erősödött.
A logika azt mondta, hogy a lehető leggyorsabban egy mentál
orvos specialistát kellene kerítenie neki. De Kaleb tudta, hogy
ezt nem fogja megtenni. Nagyon kevés emberben bízott meg és
senkiben sem bízott meg, mikor a nőről volt szó. Mivel jelenlegi

-7-
megközelítése nem érte el azt a kívánt eredményt, amit akart,
olyan férfi könnyedségével váltott fókuszt, akinek nincs érzelmi
kötődése a döntéséhez.
– Az ajkaid felrepedtek és egyértelmű, hogy legalább
huszonnégy órája nem jutottál elég folyadékhoz. – Abban a
pillanatban, amikor beteleportált a teljesen fehér szobába, ahol
a nőt tartották, a plafon világítása kínzóan fényes volt, látta,
hogy az üvegeket a falhoz vágták, a folyadék a padlón volt
szétfolyva.
Első felvetése az volt, hogy a fájdalmas fény a nő életéhez
tartozott már, de lehet, hogy ez volt a büntetése, fogva tartói
meg akarták törni az akaratát. Ha az még nem törött meg…
igen, az mondott valamit a nőről, aki elutasította, hogy
bármilyen módon kapcsolatba lépjen vele.
– Ha meg akarod ölni magad – mondta, figyelve a nő
legkisebb válaszát a brutális szavakra –, akkor a szomjan
halásnál vannak könnyebb módjai is. Vagy nem vagy elég
intelligens, hogy valamit kiagyalj?
A ringatózása felgyorsult.
– Könnyen oda tudlak szegezni a falhoz és le tudom erőltetni
a torkodon a vizet. Még meg sem kell érintenem téged.
A nő rásziszegett, sötétkék szemei ragyogtak összekuszálódott
hajtömege alatt.
Kaleb nem mozdult, semmilyen módon nem árulta el, hogy a
nő legalább valamilyen módon reagált, még ha az nem verbális
volt is. – Idd meg. Nem kérlek meg rá újra.
A nő még mindig ellenállt. Váratlan. Az elméje talán megtört,
de nem volt, sosem volt, unintelligens. Nem, az intellektusa
olyan éles volt, a tanárai erőlködtek, hogy lépést tartsanak vele.
Egy kardinál telekinetikus ereje hatalmas volt. Egy gondolattal
el tudná törni a teste minden csontját, porrá tudná zúzni a

-8-
csontokat, ha akarná. Még ha a nő többé nem is értette meg,
megtapasztalta az erejét, mikor beportált a cellájába és utána az
otthonába, fel kellett fognia ingatag helyzetét.
A nő szemei a kezében lévő pohárra szegeződtek, fogaival
megrepedt ajkába harapott. Mégsem nyúlt a vízért, amire
nyilvánvalóan szüksége volt. Miért?
Kaleb egy pillanatra elgondolkodott, átgondolta milyen
körülmények között találta meg a nőt. – Nincs benne drog –
mondta, ahhoz az archoz beszélt, amin nem volt felismerés, nem
volt jele, hogy emlékezett volna a végső vértől átitatott
találkozásukra, olyan találkozásra, ahol a nő hosszan és
gyötrelmesen sikított, hogy kárt kellett okoznia a torkában,
aminek gyógyítása valószínűleg orvosi beavatkozást igényelt.
– A szükséges ásványi anyagokkal és vitaminokkal van tele –
folytatta –, de nincs benne drog. Nem vagy hasznomra, ha
kómába kerülsz. – Megtartva a nő pillantását, mikor az végre
találkozott az övével, egy nagyot kortyolt a vízből majd
kinyújtotta a poharat.
A poharat pár másodperccel később kikapták a kezéből.
Kaleb egy újabb, tele poharat teleportált be a konyhából, mielőtt
a nő végzett volna. A nő megitta mindkettőt. Kaleb
telekinézisének apró használatával megszabadult a poharaktól,
felállt guggoló pozíciójából. – Először enni vagy zuhanyozni
akarsz?
A nő rábámult, szemi összeszűkültek.
– Rendben, meghozom helyetted a döntést. – Hozott egy tál
friss, fel nem vágott gyümölcsöt, vastag szeletű kenyeret mézzel
és vajjal. Ez nem olyan étel volt, amit ő evett, mint a legtöbb
mentál, nutrion szeleteken élt, az Elcsendesedés megerősödött
az ízek hiányában, és az ízek erősek voltak.

-9-
 Vendége Elcsendesedése azonban egy élettel ezelőtt megtört.
Az érzékelés lehet a kulcs, hogy visszahozza a mentális
sivárságból, ahova a nő visszavonult, személyiségét és
képességeit eltemette. Teleportált egy kést, a kenyeret négyfelé
vágta, majd leguggolt, kinyújtotta felé a tányért. A nő egy percig
bámult rá, mielőtt a darabot nem magába tömte, ahogy Kaleb
várta, hanem megfontoltan megette.
Szóval fogva tartói nem éheztették őt. Ő választotta, hogy
nem eszik.
Kalebnek nem került nagy erőfeszítésébe, hogy kinyúljon az
elméjével, feltegye a vizet melegedni a konyhában, csinált egy
bögre teát, mely annyira meleg volt, hogy tudja kortyolni. Tett
bele három teáskanál cukrot, mielőtt a nőhöz hozta volna. Ez
alkalommal a nő nem habozott, magához ölelte a bögrét.
Hő.
Kaleb rájött, hogy fázott, beállította a termosztátot, hogy még
jobban felmelegítse a meleg szobát. A nő nem reagált, kivéve,
hogy még egy negyed kenyeret vett el. Míg a nő lassú
alapossággal evett, Kaleb úgy érezte, hogy megítélik. Könnyű
lett volna arra a következtetésre jutni, hogy a nő nem volt olyan
összetört, mint ahogy kinézett, hogy mindez csak ügyes
színjáték volt, de az elméjében eltöltött rövid pillanatok más
történetet meséltek el.
Belülről teljesen szét volt törve.
Az intelligencia, ami most mérte fel őt, inkább olyan volt
mint egy ősi kisagy, ami minden civilizált lényben megvolt, az a
rész, ami megkülönböztette a ragadozót a prédától, a veszélyt a
biztonságtól. Ez nem az a működési szint volt, amire a nőnél
szüksége volt, de jobb volt, mint a katatónia, vagy a tényleges
agykárosodás.
Az agya jól volt. A nő elméje volt az, ami összetört.

- 10 -
 Kaleb felvett egy almát, azon volt, hogy összevágja, de a nő
szemei a szőlőre pillantottak. A férfi nem szólt semmit,
egyszerűen letette az almát és megfordította a tálat, hogy a szőlő
közelebb legyen a nőhöz. A nő négyet megevett, ivott egy kis teát
és megállt.
Fél szelet kenyér, négy szőlő, kettő pohár víz és egy korty tea.
Jobb eredmény, mint amit eleinte várt.
– Ezt itt hagyom neked – mondta Kaleb és felállt, hogy a
tálcát az ágy oldalán lévő kis asztalra tegye. – Ha többet
szeretnél, vagy valami más akarsz, akkor a konyhából magadnak
kell hoznod.
Ez megfogta a figyelmét.
A nő újra kezdte a ringatózást mikor Kaleb felállt és tudta,
hogy a nő figyeli őt. A lehetőségekre felkészülve olvasta az Orvos
Mentál Folyóiratait, ha a nő végül törött, mikor megtalálja,
távolról még számtalan előadást végig is ült a témában, de ahol
szakemberek halk, nyugodt, gyengéd interakciót alkalmaztak, ő
tudta hogy az éjfélkék szemek mögötti primitív elme átlát egy
ilyen színjátékon.
Kaleb maga volt a szörnyeteg, aki a rémálmokat okozza és ezt
mindketten tudták.
– A ház körül úgy mozogsz, ahogy akarsz – mondta neki és
gondolkozott talán hány éve volt, hogy ilyen szabadságot adtak
volna neki. Egyszer sem fogsága egész ideje alatt? Ha így volt,
akkor már jobban megértette az elméjére gyakorolt hatást, mint
bármely más elmeorvosi tudással rendelkező idegen.
– Az ok, amiért a szobának nincsenek ablakai – mondta
Kaleb, válaszolva arra a kérdésre, amit a nő nem tett fel, de a
tudata felszínén lebegett –, hogy részedről csökkentse a pánik
kialakulásának lehetőségét, mikor egy zárt térből elhoznak.

- 11 -
 A nő vállai megfeszültek. Talán, gondolta Kaleb, több volt egy
állat elméjénél abban a törékeny porhüvelyben. – Ha egy másik
szobát szeretnél, válassz egyet. De addig a fürdőszoba itt van. –
Rámutatott az ágy másik oldalánál lévő ajtóra, szándékosan,
ugyanabból az okból választotta a ház legkisebb szobáját, amiért
nem voltak ablakai.
Egy lakosztályt épített neki, ugyanebből az okból.
Lehetetlen volt megítélni, hogyan fog reagálni a tág kilátásra,
mely körbevette a házat. Nem volt szomszédja olyan
távolságban, aki a sikítást hallá… vagy távolabb. Azt az oldalt,
amit nem füves területek határoltak, ott a háznak egy terasza
volt, ami egy mély szakadék fölé épült. Egy terasz, jött rá,
aminek nincsenek korlátjai és a ház számtalan szobájából
elérhető, beleértve az ezzel szemben lévő hálószobát.
Már beszerezte a kellékeket, hogy helyrehozza ezt, ahogy
megszólalt. – Ha azt szeretnéd, hogy továbbra is olyan szagod
legyen mint egy disznóól, akkor az a te választásod. Azonban,
amikor már rosszul leszek a bűztől, egyszerűen ruhástól
beportállak a zuhany alá és rád nyitom a vizet, míg folyékony
szappant öntök a fejedre.
A hintázás mostanra teljesen megszűnt.
– Vannak számodra normális ruhák a szekrényben. – Nem
minden darab illik majd lesoványodott alakjára, de egyelőre
megteszik. – Ha ragaszkodsz az intézmény egyenruhájához,–
fehér zubbony, fehér nadrág, mind mocskos – akkor van egy
tiszta szett a szekrényben. – Néhány perccel ezelőtt szerezte be
őket egy orvosi létesítményből, ami sosem fogja észrevenni a
hiányt.
A sarokban lévő nő lázadóan csendben maradt.
Megfordulva Kaleb az ajtóhoz sétált, ujjaival a zsebében lévő
kis platina csillaggal játszott. – Éjfél elmúlt. Aludj, ha akarsz, ha

- 12 -
nem, a ház a tiéd, hogy felfedezd. A teraszon leszek. – További
szó nélkül távozott. Ez volt a legfontosabb sakkjátszma az
életében, minden lépés annyira kritikus, mint az előző. Azok,
akik fogságban tartották, úgy bántak vele, mint egy buta állattal,
de nem volt az. Nem, ő egy sokkal tehetségesebb díj volt. Egy
olyan, amit a férfi nem kockáztatna.
Ahogy még nem hozta meg a végső döntéseit.
Még nem. Addig nem, amíg nem tudja mennyire törték össze
a nőt.
***
KALEB telekinetikus képességével építhetett volna egy
korlátot a terasz és a szakadék között, de átöltözött vékony,
fekete melegítőbe, mely hűvösen tartotta testét és kézzel végezte
el a feladatot. Mint Tk, az energia a vérében volt, de most, le
kellett azt vezetnie, nem mentális, hanem fizikai síkon.
Ha ember vagy alakváltó lenne, energiaszintjének hírtelen
ütését betudná az izgalomnak, hogy elérte célját, amit hét éven
át hajtott, hogy a nő az otthonában és elérhető távolságban volt.
De nem az érzelmes fajok tagja volt. Mentál volt és
Elcsendesedett, mikor gyerek volt, az érzelmeit kikondicionálták
belőle. Az Elcsendesedéshez való útja néha rögös volt, de a
végeredmény egy hűvösen racionális elme fejlődése volt,
melyben nem volt meg a félelem, vagy remény, gyötrelem vagy
izgatottság árnyéka.
Egyszer volt egy hatalmas strukturális hiba a
kondicionálásában, egy csontjáig hatoló törés az
Elcsendesedésében, de az egy másik életben volt. A törést
gyémántkeménységgel fedte be, a gyenge pont vált
Elcsendesedése legerősebb részévé, de tudta, a kő mögött a hiba
megmaradt.

- 13 -
 A nap, amikor már nem létezik… jobb lesz a világ számára, ha
ez nem jön el.
Alkarjával letörölte homlokáról az izzadságot, a kültéri
világítás fényeit feljebb állította és elkezdte befúrni a csavarokat,
amik biztosították, hogy a korlátok, amiket feltett még egy
nagyobb földrengéstől se omoljanak össze.
Még ahogy a feladatra összpontosított, szemét a vendégén
tartotta. Néhányan azt mondanák a ’fogoly’ sokkal jobb szó
lenne, de a szavak nem számítottak. Csak az a tény, hogy a nő a
markában volt.
RECCS!
Kaleb eldobta a fúrót, teleportált a másik szobába, mielőtt
tudatosan felfogta volna a hang erőszakosságát.

- 14 -
 2. fejezet

AZ ÖLTÖZŐ TÜKRE összetörve feküdt a fürdőszoba ajtóval

szembeni fal mellett, üvegcserepek voltak a szőnyegen, az
ágyon, a nőn, ahogy az ágy közepén kucorgott. Nedves vörös
maszatolta el az arcát, ahol megvágta, mikor a darabok felé
repültek, de egyébként sértetlennek tűnt.
A tükörtől nem messze a bögre darabjai hevertek szanaszét,
amit az üveg betörésére használt, a kiloccsant tea egy rozsdás
vonalat hagyott magán az öltözőn és a halvány szőnyegen, ami
befedte a polírozott padlót.
Kaleb nem kérdezte meg viselkedésének az okait. – Maradj
nyugton. – Az üveg nagyobb darabjait összegyűjtötte és
elteleportálta őket a hulladékgyűjtőbe. Ismert egy teleportálót,
aki még a vért is ki tudta szedni a szőnyegből, de Kaleb
képessége nagyobb skálán működött. Az elméjével képes olyan
földrengést okozni, ami elpusztíthat egy várost, letéphet egy
repülőt az égből, vagy egy szökőárat okoz, amit nem tudott
megtenni, hogy minden apró üvegdarabot felvesz.
– Nem maradhatsz ebben a szobában – mondta neki. – Nem,
amíg nem lesz kitakarítva.
A nő hátát csendes lázadásként az ágy fejtámlájának nyomta.
A nő beleegyezésének erőltetése ellene volt annak a
szándékának, hogy megnyeri bizalmát, újragondolta a helyzetet,
egy másik járható megoldással állt elő. – Maradj ott.

- 15 -
 Vendége meglepetten felzihált, megmarkolta a lepedőt, ahogy
az egész ágy felemelkedett a padlóról. Ezt és más bútorokat fent
tartva Kaleb a Tk erejét használta, hogy felcsavarja a vastag
szőnyeget, mely az egész szobát átérte és a padló kilencven
százalékát lefedte. Úgy tűnt nem voltak szilánkok magán a
padlón, de körbesétált a szobában, hogy biztos legyen benne,
mielőtt visszatért volna az ajtóhoz, a feltekert szőnyeg a lába
alatt volt.
Felmérve a tea által okozott csíkokat, megnyitott egy képfájt,
amiről gondoskodott, hogy naprakész legyen, és a nyomot
használva elportálta a szőnyeget a régió központi
hulladékfeldolgozási és újrahasznosítói égetőjébe.
Sem a férfi, sem a nő DNS-e nem kerülhetett rossz kezekbe.
Kaleb felemelte a nőt a takaróról és az ágyneműt feltekerte és
a korábbi égetőbe küldte, mielőtt a nő rájött volna, mi történik.
Visszaengedve őt a most már csupasz ágyra, hozott egy
felesleges szőnyeget a hát alatti raktárból és kiterítette. –
Próbálj meg nem kártokozni benne – mondta, ahogy letette az
ágyat. – Kézzel csomózott selyem.
Az élénk kék szőnyegbe krémszínű erezet és helyenként
indigószín volt, öt éve vette, mikor cégei először kezdtek el
profitot termelni, ami jóval több volt, mint ami egy konzervatív
személy egészséges, biztonsági tartalékát jelentette. – Van más
is, amit el akarsz pusztítani? Még most csinált, hogy el tudjam
kapni a darabokat.
A nő az ágyon csak bámult rá, mielőtt csinált volna valamit,
amire a férfi nem számított. Felkapta a kis vázát az éjjeli
szekrényről és a férfi feje felett valaminek nekidobta. Kaleb
lehúzta a fejét, épp időben fordult meg, hogy megállítsa a
lövedéket, mielőtt eltalálta volna a kis érzékelő fényt, ami a
tűzriasztó volt.

- 16 -
 Ahogy a váza a piros fény előtt lebegett, Kaleb elkezdte
felfogni a nagyon racionális okot a nő irracionálisnak tűnő tettei
mögött. – Az nem egy kamera. És a tükör csak tükör. – Ahogy
beszélt megértette, hogy a nő nem fog hinni neki. A riasztó
abban a pillanatban darabokban lesz, ahogy kisétál, ha a
szobában mindent lövedékként is kell használnia, hogy
összetörje.
Visszatette a vázát az asztalra, leszerelte a riasztót a falról, a
férfi magassága, ellentétbe a nőével, több mint elég volt ehhez a
feladathoz. Az eltávolítás nem veszélyezteti a biztonságát; efelől
Kaleb megbizonyosodott. Befejezve a feladatot megszabadult a
készüléktől és még egyszer szembefordult a nővel, aki le sem
vette róla a szemét azóta, hogy megjelent a szobában. – Még
valami?
A nő tekintete a plafonba süllyesztett lámpára villant.
– Leszedem – mondta –, és akkor sötétben leszel itt lent.
A nő figyelme nem változott.
Mivel ez a csata nem volt döntő fontosságú ebben a
háborúban így egy kis lámpát hozott ide a ház egy másik
részéről. – Vizsgáld át.
A nő időt szentelt neki, de mikor inkább bekapcsolta és nem
elpusztította, Kaleb úgy ítélte meg, a nő elégedett vele, hogy ez
nincs felszerelve megfigyelő egységgel. Leszedte a plafonon lévő
lámpát, átvizsgálta a szobát minden után, amire a nő elméje
gyanakodva reagálna. Semmi sem tűnt ki és adva a területeket,
amikre a nő fókuszált, úgy tűnt már leellenőrizte a falakat és a
szemrevételezte a plafont is.
Határozottan nem egy olyan elme, ami csak állati szinten
működik, függetlenül attól, hogy mit látott az eltorzult
mentális csatornáin.

- 17 -
 Ezen gondolkodva sétált be a fürdőbe, eltávolította a
világítást és a mennyezeten lévő hőlámpát, ezeket helyettesítette
egy magas, szabadon álló, vízálló lámpával, amit szükség esetén
a nő szétszerelhetett. A tükör is ment és Kaleb leszedte a
szellőző nyílásról a rácsot, így a nő láthatta, hogy nincs más
bent, csak egy csendes ventilátor, mely csökkenti a párát.
Mire visszatért a teraszra, a bőre lehűlt, de a szakadék
túloldalán, a fáktól érkező lágy szellő ellenére elég gyorsan
kimelegedett. Minden egyes csavart a helyére rakott, közben a
helyen gondolkozott, ahol a nőt tartották, fogva tartóinak
lehetséges reakcióit, mikor a hírtelen statikusság miatt
elvesztették a képet a nő cellájáról. Az több másodpercig tartott,
miután a helyzet tiszta volt, az üres szoba képére bámulva
maradtak ott.
A fehér zaj egy hasznos eszköz volt, amit tinédzserként
fedezett fel, amikor a képességeivel kísérletezett.
Telekinézisének teljes ereje azt jelentette, hogy képes volt kiadni
egy halk ’zümmögő’ hangot, amit emberi füllel nem lehetett
érzékelni, de az állatokat nyugtalanná tette és bezavart a
technológiai eszközökbe. Természetesen most már teljesen
irányította. Az egyetlen alkalom, amikor hagyta, hogy pajzsa alól
elszabaduljon, mikor jelenlétét el kellett homályosítania egy
kamera előtt, vagy máshogy kellett szétszednie a technológiai
megfigyelést. Ez képességének olyan aspektusa volt, amit
Kaleben kívül csak egy másik élő személy ismert.
Mindazonáltal adva Kaleb teleportálásának gyorsasága,
vendégének fogva tartói egy magas szintű Tk közbenjárására
gyanakodnak majd, és belőlük csak nagyon kevés volt, de senki
sem tudja majd, hogy Kaleb volt az. Nem, míg ő fel nem készül.
És akkor azok kegyelemért fognak könyörögni.

- 18 -
 Még a legerősebb, leg Elcsendesedettebb is könyörgött a
végén, a kondicionálás felszíne összetörik a négykézláb pániktól,
mely elvakította őket a tényre, hogy Kaleb nem könyörül rajtuk.
Az utolsó csavar is a helyére került, Kaleb összepakolta a
dolgokat és elteleportálta őket. Furcsa volt látni a teraszt fém
korláttal körülvéve, ki lehetett látni a rácsok között, de így a
fekete szakadék gyomrába nem lehetett beleesni. Még a vendége
sem volt olyan vékony, hogy átférjen a rudak között.
Uram.
Az udvarias telepatikus kopogás Silverhez tartozott, aki a
segédje és a befolyásos Mercant család tagja.
Telepatikus csatornát nyitott. Mi az? Nem emlékezett rá,
hogy kérte volna, hogy ne zavarja, Silver nem ellenkezne az
egyértelmű parancsaival, hacsak nem lenne szükséges.
Khartoumban megtámadtak egy kicsi kutatóközpontot. A
kutatóközpont pont most jelentette be a következő kutatási
projektjét: A nagyobb politikai együttműködés és az
emberekkel és alakváltókkal való szociális interakciók előnyei
a mentálok számára.
Nos, gondolta Kaleb, a Mentálháló felett lebegő polgárháború
következő sortüzét adták le. Hány halott van?
Tízen, akik az épületben voltak. Mérgező gáz került a
levegőztető rendszerbe.
A Tiszta mentálok vállalták a felelősséget? A szélsőséges
Elcsendesedés melletti csoport csendessé vált annak
utóhatásaként, hogy végleges vereséget szenvedtek Kalifornia
régiójában a SnowDancer farkasok és a DarkRiver leopárdok
együttes erejétől, valamint a mentálokétól, akik a két tanácsnok,
Nikita Duncan és Anthony Kyriakus, területére
iránymutatásként tekintettek. Az emberek is csatlakoztak az
ellenálláshoz, ahol a Tiszta mentálok megpróbálták San

- 19 -
Francisco és Sierra Nevada régiói felett átvenni az uralmat, mely
egy olyan szövetséghez vezetett, ami olyan faji határokat lépett
át, amit a Tiszta mentálok minden áron meg akartak tartani.
Egy ilyen tett ellent mondott a csoport közismert,
Mentálhálóra való koncentrációjának, de a Tiszta mentálok
látszólag ’racionáis’ retorikája alapján azt hitték, hogy a
mentálok a többi faj felett állnak, hogy ha az embereik csak
elzárják a töréseket, amik elkezdtek megjelenni az
Elcsendesedés Protokoll alapjaiban, akkor ismét a legerősebb
faj lesznek a világon.
Bármilyen kísérlet, hogy a mentál lakosságot vegyítsék az
emberekkel és alakváltókkal nemcsak a protokoll elleni
támadásnak vették, hanem a mentál faj genetikai
feljebbvalósága elleni fenyegetésnek is. Ez egy elég igatag
feltevés volt. Kaleb tudta, hogy a mentálok ugyanolyan töröttek
voltak, mint az emberek vagy alakváltók, a férfi olyan szobákban
vált nagykorúvá, ahol alvadt vér szaga terjedt, sikolyok
visszhangzottak a fülébe, tudta, hogy fajuk sötét sebezhetőségét
egyszerűen eltemette, nem pedig kitörölte.
Megerősítették – mondta egy kis késéssel Silver. A Tiszta
mentálok felelősséget vállaltak a mérgezésért, és a
követelésüket nyilvánossá tették. Egy képet küldött a férfinak, a
nő telepátiája elég erős és tiszta volt.
A kutatóközpont épületének oldalára egy csillag képe volt
ragasztva, melynek közepén egy T betű volt. A T fehér volt, a
körülötte lévő terület fekete. Alatta az alábbi szavak: A
Tisztaság Felszabadít. CSATLAKOZZ HOZZÁNK.

- 20 -
 Ez új – mondta Silvernek.
Igen. Ez a matrica először jelent meg.
Egy matrica. Ez megmagyarázza, hogy a Tiszta mentál
ügynökök hogy tudták ilyen gyorsan kitenni. Azon tűnődött,
hogy a vallási hangvétel szándékos volt-e, Vasquez, az arctalan
férfi, a Tiszta mentálok feje, mióta Henry Scott tanácsnok
meghalt, valószínűleg fanatikus, de egy okos fanatikus, amit
azok a tények is bizonyítottak, hogy még senki sem tudott a
fizikai megjelenéséről bármilyen ellenőrizhető részletet kiásni.
Most, még amikor becsmérelte azokat, kiknek az
Elcsendesedése sérült, kik hitték, hogy az érzelmek nem voltak a
mentál faj ellenségei, érzelmi toborzást választott.
Okos.
Vagy pszichopata.
A hírek miért nem érték el a Hálót? Lehet, hogy Kaleb
néhány óráig nem figyelt oda teljesen, de az elméje
folyamatosan követte a Háló útvonalait és nem hallott semmit,
ami az agresszió szignifikáns cselekedete lett volna.
Rossz időzítés – válaszolta Silver mentális hangja. A Tiszta
mentálok ügynökeinek másodpercekkel azelőtt kellett
befejezniük a matrica felrakását, mielőtt a Rendőrség járműje
végighajtott az utcán és kiszúrta. A rendőrök gyanakvóvá
váltak, leellenőrizték az épületet és felfedezték a testeket.
- 21 -
 Ennek eredményeként amíg a város alszik a külső
feldolgozás befejeződik, a matricát eltávolították. Az egyetlen
ok, amiért nekem megvannak az adatok, mert az
unokatestvérem az ország Rendőrségének Parancsnokságában
elég magas szinten van, ami a médiát illeti, sikerült elzárni
előlük az incidenst.
A kudarc, hogy nem szereztek a Hálón elterjedő lelepleződést
csak további halálos erőszakosságú tettekre ingerli majd a Tiszta
mentálokat. A kapcsolatod közel került már, hogy
beszivárogjon a belső körbe? Amíg a Tiszta mentálok ilyen jól
végzik a munkájukat, hogy instabilitást hozzanak létre, amire
Kalebnek szüksége volt az ő jelenlegi végjátékában, a csoport
egy elfajzott elem volt. Kaleb a dolgok feletti vas kontrollt
jobban szerette.
Nem. Vasquez nagyon óvatos.
Folytasd a Kartoumi helyzet megfigyelését. Tarts
naprakészen.
Igen uram.
Egy kis hang hallatszott Kaleb mögül, ahogy bezárta
telepatikus kapcsolatot, ahelyett, hogy megfordult volna a
korlátokhoz ment, szemeivel a szakadék áthatolhatatlan
mélységét figyelte.
A fények egy másodperccel később kapcsoltak le, így a teraszt
csak a csillagok fénye világította be, a hold teljes volt a sötét
éjszakán.
Csupasz lábak érintkeztek a terasz fa borításával, illat
suttogott, tiszta és friss, zöld rebegett, ahogy a nő mellé állt, bár
jó három méter távolságot hagyott köztük. Zöld pólóba és puha,
szürke pizsama alsóba öltözött, haját tisztára mosta, de az
összekuszálva, csomósan keretezte az arcát, profilját elrejtette a
férfi elől, ahogy ujjait a rudakra kulcsolta, annyira erősen

- 22 -
szorította meg a hideg fémet, hogy bőre kísértetiesen fehérré
vált.
– Ez csak addig börtön – mondta Kaleb –, amíg nem tudod
az elmédet irányítani. – Ha leejtené a pajzsokat, amikbe
beburkolta, akkor a nő sebezhetővé válna a leggyengébb
tagjaikkal szemben is, megfosztották elméjének védővonalától.
– Újraépíted a pajzsaid és szabadon engedlek.
Ez hazugság volt.
Soha nem hagyja, hogy a nő elmenjen.

- 23 -
 3. fejezet

ITT MÁS VOLT, a durva, éles fények, melyek addig bántották

a szemeit, hogy feje lüktetett, sehol sem voltak. Minden lágy és
diszkrét volt. Nem minden. Nem az a férfi, aki erre a helyre
hozta őt.
Ő kemény volt.
Mint a fekete jég.
Olyan hangon beszélt hozzá, melytől bőre bizsergett,
szavainak néha volt értelme és néha értelmük elveszett , mire
kicsavarodott elméjének labirintusában elérték őt. Ő készítette a
labirintust, ezt tudta. Amit nem tudott, hogy miért. Miért
szabotálná a saját elméjét? Miért béklyózná meg tudatosan saját
képességeit?
A labirintus volt, amiért ők olyan sokáig abban a fehér
szobában tartották, hogy már nem tudott rá emlékezni mikor
kezdődött, nem tudott az utolsó időre gondolni, amikor képes
volt aludni. A ragyogás gonosz kalapácskánt csapott le rá, még
akkor is, mikor labdává gömbölyödött és karjai mögé rejtette az
arcát. Börtönőrei megígérték, hogy kikapcsolják a lámpákat, ha
feloldja a labirintust és újra hasznos lesz és megtesz nekik
dolgokat.
Elméje egy percre tiszta volt, mikor a labirintus újraindította
magát, rájött, hogy ki kellett volna végezniük őt, mikor
nyilvánvalóvá vált, hogy nem szándékozott együttműködni. Az,
hogy megengedték, hogy éljen, megmutatta neki, hogy bármi is

- 24 -
az, amire képes, az túl fontos és erős volt, hogy biztonságba
tartsa őt, még ha csak félig él is, csapdában és leláncolva. Az
utolsó kísérlete –
A labirintus megcsavarodott, átformálta alakját, ahogy
naponta ezerszer tette és a gondolatai eltorzultak minden
megértés számára, összezúzta az ok és emlék finom fátylát. Ujjai
összeszorultak a korlát acélrúdjain, melyek megakadályozták,
hogy a másik oldalon lévő fekete ürességbe essen, levegőt vett a
lehetőségre, kipislogta a szemei előtt lévő világító pontokat. De
a pontok nem tűntek el és a hajnal csodáját érezte, majd rájött,
azok a pontok csillagok az éjszakai égbolton.
Csillogtak és fénylettek, amíg ki nem nyújtotta kezét és meg
akarta őket érinteni. De túl messze voltak tőle… és a kezében
egy könyvet tartott. Megijedve majdnem leejtette a váratlan
tárgyat, de a keze körül lévő biztos szellő azt mondta neki, hogy
a fekete jégből álló férfi nem hagyná, hogy a könyv beleessen a
mélységbe.
A sötétben nem tudta elolvasni a borítón lévő szavakat, nem
tudta, hogy egyáltalán képes-e olvasni. De a vékony kötetet
behúzta a rácsokon, mellkasához szorította, mintha kincs lenne
és amikor biztos volt benne, hogy a férfi nem figyeli őt,
megkockáztatta, hogy rápillantott a férfira.
Nem olyan volt, mint az őrök azon a fájdalmas fénnyel teli
fehér helyen, ami a börtöne volt. Bántották őt, de ez a férfi,
pislogás nélkül el tudná vágni a torkát. Agyának ezt ugyanannak
a részével tudta, amelyik a labirintust készítette, azzal a résszel,
amit rendíthetetlen akarat vezetett, hogy túléljen. Az nem
törődött életminőségével, csak hogy életben maradjon. Ez a
brutális pragmatizmus miatt élt elég sokáig, hogy a csillagok
alatt álljon egy férfi mellett, aki ugyanolyan csillagfényes
szemeket birtokolt, jégfehér a fekete selyemháttéren.

- 25 -
 Kardinális, suttogta egy rejtett zsebnyi emlék, szemei egy
kardinálisáé.
Ő tud –
A labirintus ismét megcsavarodott, kitépte a gondolatot az
alakjából és elméjét ismét kaleidoszkóppá változtatta, milliónyi
élénk kép forgácsolódott össze és sodródott, míg semminek nem
volt értelme és a szépség összetört üveg kreációja volt. Időnként
számtalan órára megadta magát a kaleidoszkóp iránti
elbűvölésének, megengedte, hogy a belső világba vigye őt, ahol
az éles fény nem bántotta őt és elméje nem egy páncél nélküli
rák volt, lágy, sebezhető és közszemlére téve. Borzalmasan
közszemlére téve. Fájt.
De… most volt páncélja.
Homlokráncolva mentális ujjával megbökte az elméje körüli
törhetetlen fekete pajzsot. Nem mozdult. Semennyire.
Lenyűgözve ujjaival végigsimított a belső felületén és azt vette
észre, hogy olyan az ’íze’, mint a fekete jégnek. Mint a férfinak. A
veszélyes, gyönyörű férfinak, kinek kemény a hangja, s aki
ellopta őt a helyről, ahol nem hagyták őt aludni, ahol azt
követelték, hogy tegyen meg olyan dolgokat, amiktől a lénye
elvérzett volna.
Ugyanaz a férfi, aki a rudakkal körülvett helyre tette őt.
Ez volt az utolsó összefüggő gondolat, mielőtt a labirintus
még egyszer újraindult volna, konfettivé szakította a szavakat és
mondatokat, ami elvakította az érzékeit és eltörölte a körülötte
lévő valóságot.
***
KALEB a vendégét figyelte, ahogy érkezése után két órával
később ott hagyta a teraszt. Azon kívül, mikor a nő kinyúlt az
éjszakába és Kaleb vállalta a kockázatot, hogy egy könyvet ad

- 26 -
neki, a nő mozdulatlanul állt, szemeit a csillagokra emelte. Ez
lehetett az a része, amelyik emlékezett csillaggal hintett
éjszakára, ami a Mentálháló volt, ahogy a lakosság nagy része
elképzelte, minden mentál elme egy ragyogás volt a sötétségben,
vagy talán csak elbűvölte a nőt az égbolt nyitottsága, miután
annyi évet töltött ketrecben.
A fém eltorzulásának hangja.
Megfordulva látta, hogy az egyik nehéz vascső majdnem
kettéhajlott. Egy pillantással helyrehozta, mielőtt a tolóajtón
keresztül a hálószobájába sétált volna, mely közvetlenül a terasz
bal oldalára nyílt. A szobája szemben volt a nőével, ami azt
jelentette, hogy még alvás közben is szemmel tarthatta őt.
Csak pár percet vett igénybe, hogy lemosta magáról az
izzadságot.
Megszárítkozás után lefeküdt az ágyba, a lepedő friss volt
meztelen bőrén, elméjét pontosan öt órányi alvásra állította be.
Hosszabb ideig is túléli kevesebb alvással, de öt óra volt a
pihenés megfelelő mértéke, amire szüksége volt, hogy
visszatöltse fizikai és mentális elemeit. Az egész ház le volt zárva
és be volt riasztva, de mentális riasztót állított be, mely azonnal
jelez, ha a nő bármilyen hangot kiad, aludni tért.
Álmodott.
Az álmok egy alacsony szintű hibát jeleztek a
kondicionálásában, de Kaleb már régen megtanulta ezeket a
hibákat ellensúlyozni, bár tudatalattiját nem tudta irányítani.
Azonban az álmok már nem voltak annyira átfogóak, mint
tinédzser korában, akkor gyakran annyira feszülten kelt fel,
hogy legalább egy órájába telt, mire visszanyerte kontrollját.
Felnőttként éberen és a tudatalattija által létrehozott éjszakai
víziók teljes emlékeinek tudatában ébredt.

- 27 -
 A mentál orvosok néhány érdekes következtetést
vonhatnának le az álmaiból, gondolta Kaleb másnap reggel,
ahogy magára öltötte a munkaruháját, a fekete öltönyt fehér
inggel, a gallérnál egyelőre nyitva hagyta, de mivel egyiküket
sem hívná meg soha az elméjébe, így nem számított.
A vele szembeni ajtó zárva volt, mikor kilépett a szobájából és
nem zavarta meg vendége pihenését, most már övé a világ
összes türelme, hogy a nő az ő fedele alatt volt. Belépve a
konyhába hírtelen megállt. A nő a napfényben fürdő konyhai
’sarok’ foteljében volt összegömbölyödve, amit beágyazott a
dizájnba, amit az emberi társulások személyre szabva
készítettek neki, bár soha nem tervezte, hogy használja.
Az emberek nem láttak semmi rosszat egy ilyen vonásokban,
amik egy mentál építészt figyelmeztettek volna a tényre, hogy
valami nincs rendben a házban, nem, mikor az Kaleb Krycheké,
akit a Hálón a leg Elcsendesedettebb személynek tartottak.
Bárhogy is az emberek kiváló munkát végeztek és minden egyes
cég a kivitelezési folyamat szigorúan limitált részeihez férhetett
csak hozzá, Kaleb maga szerelte fel a végső védelmi rendszert,
így nekik nem volt róla tudásuk, hogy milyen rendszer védi őt.
Ahogy vendégének sem volt tudása a mentális riasztásról,
amit felállított, az mégsem aktiválódott, annak ellenére sem,
hogy a nő elhagyta a szobáját. Kaleb leellenőrizte a riasztást,
észrevette az alap félreszámolást. Mert ő volt a nő pajzsainak
forrása és bár elméje áthatolhatatlan tűzfallal volt elválasztva az
övétől, tudata a nőt a férfiénak tekintette. Újrarendezte a
paramétereket, hogy a hiba ne ismétlődhessen meg, a
konyhapulthoz sétált és miután odaportált pár reggeli
süteményt egy sikeres szálloda konyhájából, ami az övé volt,
elkészített egy bögre forró csokit.

- 28 -
 Kaleb maga sosem kóstolta meg az édes italt, de kutatást
végzett az érzékelés és ízek terén, melyeket az érzelmes fajok
’nyugtatatásra’ valónak tartottak. Adva a napon ülő nő
elméjének jelenlegi állapota és mentális egészsége, az ilyen
dolgok hatékonyak lehetnek, hogy áttörje a nő
bizalmatlanságának falát.
Odasétált, hogy a bögrét a nő elé tegye, s azt kérdezte: – Éhes
vagy?
Sötétkék szemek fürkészték hajának összegubancolódott, de
tiszta tincsei mögül és Kalebnek volt egy olyan kellemetlen
érzése, hogy a nő átlát a pajzsain. Nem mintha számítana, a nő
már tudta a legsötétebb titkait, megkóstolta annak vasban
gazdag ízét, ahogy sikított.
Fejének hírtelen emelésével megtörte a szemkontaktust,
közelebb hajolt a forró csokihoz. Ahogy megvizsgálta Kaleb
összekeverte a nutrion italt, amit reggelihez jobban kedvelt, és
mentálisan átvette az aznapi menetrendjét. Akár itt, vagy a
moszkvai központi irodájában vesz részt a következő komm
konferencián, nem számított a végső eredmény, Kaleb győztesen
kerül ki belőle. Mindig így volt.
A kudarc nem volt lehetőség.
Aztán a nő, akit hét évig keresett kicsúszott a székéből és felé
indult. Mikor egy méterre állt meg tőle Kaleb kicsit hátralépett,
semmit sem mondott, ahogy a nő az ételért nyúlt, amit
ideteleportált neki, a távoli portálás egyszerű: az adott szállodai
konyhát egy olyan séf vezette, aki szeretett mindent a helyén
tudni, beleértve a friss péksüteményeket, amik egyedi
papírcsomagolásba voltak beletéve. Kaleb képfájlja a konyháról
adott egy helyszíni nyomot, a papírcsomagolás részlet nyom volt
a különleges helyről. Most figyelte, ahogy a vendége egy meleg

- 29 -
barackos dánsütit választott, szépen rápakolta a kis tányérjára
és vitte a helyére.
Kaleb azt várta, hogy a nő elkezdi enni a sütit, de visszatért a
pulthoz és felvett egy másik dánsütit, szederrel, egy másik
tányérra tette, majd visszavitte az asztalhoz. A nő addig nem
foglalt helyet, amíg a másik oldalra nem helyezte a tányért és a
forró csokoládét az asztal közepére nem tette, és Kalebnek rá
kellett jönnie, hogy reggelizni hívták.
Lenik, mondta, várt amíg Silver beosztottja megnyitja
számára a telepatikus vonalat, mielőtt azt mondta volna: –
Átütemezem az Imkorppal való találkozómat.
Uram. Eléggé bizonytalanok a megállapodással
kapcsolatban.
Várhatnak. Kaleb kezében volt az erő a tárgyalás alatt, amire
szívesen emlékezteti az Imkorp vezérigazgatóját, ha az
elfelejtette volna.
Azonnal értesítem őket.
Ezt elintézve Kaleb töltött magának egy pohár vizet és az
asztalhoz vitte. – Köszönöm – mondta, és visszatolta a bögrét a
nő elé –, de ez a tiéd.
A nő folytatta az ő vizsgálatát, egy hirtelen, éles intelligencia a
mélykék íriszben, melyek Kaleb ösztöneit teljesen riadóztatták.
– Ki vagy te? – A szavak reszelősek voltak, mintha hangját nem
használta volna hónapok… vagy évek óta.
– Kaleb Krychek.
Egy kis szünet. – Kaleb Krychek. – A nő félrehajtotta a fejét,
miután ugyanolyan tompán ismételte meg a nevét, ahogy ő
mondta neki, felvett egy dánsütit és beleharapott. Amikor a
férfira bámult, ő lemásolta a nő mozdulatait.
Az íz erőszakos támadás volt ízlelőbimbóinak, amik az íztelen
nutrion rudakhoz és italokhoz voltak szokva, melyeket arra

- 30 -
terveztek, hogy a szükséges kalóriákat és ásványi anyagokat a
szervezetébe juttassa, az alkalmankénti édes ételek rádobódtak
diétájának egyensúlyára, de lenyelte a falatot a süteményből,
ivott némi vizet, hogy lemossa. Látszólag megelégedve ezzel az
asztal túloldalán lévő alacsony nő szépen megette az ő
dánsütiét, míg az egész dolog elfogyott.
Jó. Eszik.
A nő teste mindig karcsú és könnyed volt, ami annak a táncos
az előnye votl, ami volt, de többé nem voltak meg azok a
hajlékony izmok, melyek alacsony testsúlya ellenére egészségről
árulkodtak. Az alakja most törékeny volt, vállának csontjai
kirajzolódtak a zöld pulcsi alól, amit továbbra is hordott, az arca
beesett volt. Amikor Kaleb a tálcát a többi sütivel az asztalra
portálta, a nő töprengő szemekkel figyelte, mielőtt egy banános
muffint választott volna.
A nő felvett egy kést a tálcáról és félbe vágta a muffint és a
felét a férfi tányérjára tette. – Köszönöm – mondta Kaleb
megint, és beleharapott a puha, túl édes dologba, hogy
megnyugtassa.
A nő megette a saját részét és majdnem megitta a forró
csokit, mielőtt ismét beszélt volna. – Kaleb Krychek. Elég
hosszú név.
– Hívj csak Kalebnek – mondta a férfi, és ezek azok a szavak
voltak, amiket a nőnek mondott, mikor ő nem értette meg, mi
volt a férfi, miért kellene elfutnia tőle.
– Te burkom a tiéd Kaleb.
Kaleb feldolgozta a nő szavait, semmi értelmük nem volt. –
Igen?
– Fekete és erős.
– A mentális pajzsról beszélsz, amit köréd tettem. – Kaleb
megitta a vízét. – Szükségszerű volt. Az elméd közszemlére volt

- 31 -
téve. – Meztelen, sebezhető, egy tény, ami minden szinten
elfogadhatatlan volt számára. – Az obszidián pajzs elrejti az
összes nyomod a Hálón.
Nyílt aggodalom volt a nő arcán, azt suttogta. – Akkor most
te vagy védtelen?
A nő empátiája nem lepte meg őt, ez volt az, ami a kínzásához
vezetett. – Nem – mondta. – Megvan a képességem, hogy
probléma nélkül tartsam fent a duális pajzsokat.– Ő volt a Háló
legerősebb mentálja, efelől kétsége sem volt, mentális ereje elég,
hogy elpusztítsa fajuk szövetét, vagy hogy irányítsa. És hogy mit
választ mit csináljon… az a nőtől függött.
Ha ő bosszút követelne, akkor a világot vérvörössé
változtatná.
A nő kinyúlt a férfi elhanyagolt muffinjáért, levágott belőle és
megette. – Belém látsz?
– A gondolataid a sajátjaid. – Nem hatolt be az elméjébe a
teleporthoz szükséges kapcsolat után.
Ismét az éles intelligencia. – A burkod megosztásától
láthatom a titkaid?
– Nem. Nem akarsz belelátni a fejembe. – Ez egy
figyelmeztetés volt. – A Hálón az a pletyka terjed, hogy őrületbe
tudom kergetni az embereket.
Semmi rettegés, vagy félelem, csak rendületlen figyelem, ami
azt mondta, a többet hallott, mint amit a férfi mondott. –
Tényleg?
– Igen. – Kaleb meg akarta kérdezni tőle, mit lát, mikor
ránéz, vajon a rémálom megjelent azokban az éjfél szemekben.
– Amíg fantomokat látnak és rémisztő hangokat hallanak, míg
már nem léteznek többé a racionális világban és korábbi
önmaguk törött hasonmásaivá vállnak.
– Miért?

- 32 -
– Mert megtehetem.

- 33 -
 4. fejezet

A NŐ HALLOTTA a férfi válaszát, ez a férfi olyan

kiismerhetetlen volt, mint egy kobra, ami lecsapni készült,
hangjától minden szőrszála felállt, de tudta, hogy a férfi nem
mond el neki mindent. Az oka a bizonyosságra és a
megmagyarázhatatlan érzelmi erőszak, ami vezette, hogy letépje
a férfi jeges arculatát nem olyan volt, amit meg tudott
fogalmazni. Azonban az egyik tény hírtelen kristálytisztává vált
abban a pillanatban, mikor gondolkodni tudott, okokat tudott
keresni, hogy szüksége lesz a képességeire a férfi hideg ereje
ellen.
Nincs más mód, hogy túlélje.
Ellentétben azokkal, akik ketrecben tartották őt míg
megpróbálták megtörni, a vele szemben lévő kardinális nem
erőltette, hogy a nő megállítsa a labirintust. A férfi leás, elég
mélyre, ádáz elhatározással rángatja ki őt onnan, ahova elbújt. A
férfi könyörtelen lenne a hajszában, brutális a szándékában.
Semmi és senki nem tudná megállítani,– legkevésbé egy olyan
mentál, aki leláncolta legnagyobb erejét.
Ivott a gazdag, édes italból, amit a férfi a gondoskodás
gesztusaként adott neki, ő tudta, hogy ez kiszámított tett volt,
hogy megnyerje a nő bizalmát, a nő-
A labirintus ismét megcsavarodott.
Azonban ez alkalommal ő is vele csavarodott, nem akarta
elveszíteni gondolatmenetét. Az étel a hasában, a csokoládé

- 34 -
melege a torkában, friss illat, ami Kaleb frissen zuhanyozott
testéből áradt… más volt a tiszta, férfias izzadságtól, amit előző
éjjel érzett a bőréből, mely csillogott a holdfény alatt… mindez
meggyőzte, hogy nem hallucináció volt.
Kaleb soha nem lehetne hallucináció, olyan energia áradt
belőle, mely közel volt a gravitációs erőhöz, a férfi ereiben élő
erő csendes emlékeztető az erőre, mely egy pillantás alatt
elhozta őt börtönéből ebbe a házba, ami lehet egy másik börtön.
Nem, a nő nem tudná jelenlegi kondíciójával túlélni a férfit, az
elméje darabokban, a képessége elbarikádozva a kusza
útvesztőben, mely annyira bonyolult volt, hogy fogva tartói
közül egyik sem tudott benne navigálni.
– Létrehoztam egy kulcsot a labirintus feloldásához –
motyogta.
A férfi mozdulatlanná vált, egy szoborba faragott tiszta
vonalak. – Hol?
– Az elmémben. – Inkább magához beszélt, mint a férfihoz,
ahogy a labirintus továbbra is formát váltott, de oly módon, ami
többé már nem törte szét a gondolatait… és nem is igazán tette,
mióta felkelt az örökkévalóság óta első igazi alvásából. A
gondolatai már egy órán át tiszták voltak, önmaga, az emlékek
érzékelése egyre összefüggőbbé vált.
És a nő megértette mit tett.
Nem volt manuális módja, hogy feloldja az elméjét és
kikapcsolja a labirintust. Még parancsra sem tudta felbontani a
mentális csapda bonyolult szövetét. Kínzás, vesztegetés,
mentális erő, csak arra szolgáltak, hogy megerősítsék a
csavarodó erőket, amik védték őt. Fogva tartói halára verhették
volna őt, vagy eltemethették volna élve és semmit sem nyertek
volna vele.

- 35 -
 Az egyetlen módja volt, hogy megállítsa saját kreációjának
pusztító hatását, hogy olyan környezetbe teszik őt, amit
tudatalattija ’biztonságosnak’ tart.
Lehetetlen volt, hogy ez a helyzet megfeleljen azoknak a
paramétereknek, a koromfekete hajú férfi, kinek jeges és fenyő
illatától az arcát a bőréhez akarta dörgölni, kinek szemei mindig
őt figyelték, semmilyen módon, formában, alakban nem volt
biztonságos. A férfi ragadozó volt: elmondta, hogy a
képességével képes megőrjíteni másokat, elárulta
lelkiismeretének hiányát, ha ilyen szörnyű tettet hajtana végre.
Továbbá motivációi, hogy elhozta őt korábbi börtönéből több
mint ködös volt.
Mégis a labirintus folytatta önmaga felfejtését, az elméje
pókhálóról pókhálóra tisztította meg a dolgokat, ahogy kijött a
hosszú hibernált állapotból, emléktöredékek egyesültek a
molyrágta folyamban. Szóval mikor Kaleb szemei figyelmeztetés
nélkül váltak koromfeketévé, megvolt a tudása, hogy megértse a
férfi rengeteg erőt használ… és mivel a férfi volt az erő, azt
jelentette, hogy valami nagyon rossz fog történni, ha már meg
nem történt. – Kaleb.
***
A MENTÁLIS HULLÁM erős csapással érte el Kaleb elméjét.
A hullám gyorsasága halálosan tisztává tette, hogy a
károsodás, ami ezt okozta, egy katasztrófa volt. Kaleb a házat
egy telekinetikus paranccsal lezárta, kilőtt a Mentálhálóra, hogy
lássa több tízezer elme pislákolt oly módon, ami döbbent sokk
volt a hírtelen támadástól.
Ez a mentálok egyik gyengesége volt, a szükségük a
biovisszacsatolásra, melyet a mentális hálózat biztosított, mely
összekötötte fajukat. Ez a kapcsolat azt jelentette, hogy bárhova

- 36 -
mehettek a világban a mentális térben, olyan könnyen
oszthattak meg egymással adatokat, amit a többi faj elképzelni
sem tudott. Ez azt is jelentette, hogy nem tudtak elmenekülni a
végzetes esemény pusztító utóhatásaitól, ami egy másik
kontinensen, Perth nevű városban, Ausztráliában történt.
A város, amit Kaleb most elért.
A Mentálháló fekete szövete, a benne lévő elmék vörösen
villogtak a pániktól, ahogy kondicionálásuk összetört a
gyötrelmes fájdalom rohamától, önmagába gyűrődött, olyan
mintába, amit Kaleb csak egyszer látott korábban. Százak haltak
meg, férfiak, nők, gyerekek, de Cape Dorset lakossága kicsi volt
Perthez viszonyítva.
Kaleb amint elég közel ért azonnal egy telepatikus védő
pajzsot dobott ki, megállította az összeomlást. És tudta, hogy
ezrek haltak már meg, az elméjük a robbanás miatt brutális
fájdalommal vált le a Hálóról, ami gyerekek életének is véget
vetett. A felnőttek pár másodperccel tovább élhettek, a
legerősebbek akár egy percig.
A Perthi horgonyhálózatot kompromittálták, mondta a
Nyilak vezetőjének, fedett ügynökök, akik a világon a legjobban
képzettek és legveszélyesebbek voltak. Indítsd el a másodlagos
erősítést. Az erősítési rendszert csendben helyezték el, mikor a
Tiszta mentálok elkezdek horgonyokra vadászni, az összetartó
kapcsokra, kik visszatartották a Hálót az összeomlástól, még
mindig működtek.
Elindítva – Aden egy másodpercen belül válaszolt. Segítek a
pajzzsal.
Szükségtelen. Kaleb egyedül is képes volt lezárni a rést.
Derítsd ki hogyan történt ez. A korábbi gyilkosságok mögött
álló telekinetikus már halott volt, az alakváltók egy másik
támadás során kizsigerelték. Minden más horgonyt értesítettek

- 37 -
a világban és a többség most rejtőzködött, lakhelyüket csak
nagyon kevesen ismerték a világon.
Perth számos részéről tüzeket jelentettek, mondta Aden egy
kis szünet után. Vasic és én az érintett területekre
teleportálunk.
Összeöltötte a Háló mentális szövetének vérző részeit, Kaleb
azokhoz az elmékhez beszélt, kiknek élete egy cérnaszálon
függött az ő markában. Itt Kaleb Krychek tanácsnok – mondta,
használta a még meg nem szűnt titulusát, mert az elősegíthette
a megnyugvást. Azon vagyok, hogy stabilizáljam a régiót.
Biztonságban vagytok.
Egyszerű. Tárgyilagos. Hatásos.
Egyik ember sem felejti el, hogy ki jött el a segíteni nekik,
amikor világuk pokollá változott.
***
ADEN átnézett az úton, ahol égett faelemek okádták fekete
füstjüket a déli napfényben, a gerendák sötétvörösen izzottak a
tűzben, melyek nyaldosták a törmeléket, ami valaha egy kunyhó
volt. Az egyik embere a régióban épp most erősítette meg, hogy
a ház egy horgonyé volt, tekintet nélkül arra, hogy ez egy
külvárosi részen volt, mivel a horgonyok arról voltak ismertek,
hogy szerették a magányt.
Azt hitték, hogy egy ilyen helyszín jobb álcázást biztosít.
Szemei a pusztítást nézték, ami csendes jelzés volt, hogy a
stratégia egy kudarc, azt mondta a férfinak, aki elhozta a
helyszínre: – Mit használtál a teleportálás könnyítéséhez?
Vasic a távolabbi szomszédok felé bólintott, többségük
kezében vékony, kamerával felszerelt telefon volt. – Az egyikük
élőben közvetít és végigvette a területet. Láttam ezt az épületet.

- 38 -
 – Jó választás volt. – A fehérre meszelt, fából épült templom
előtt álltak, ami szemben volt az égő házzal. Biztosította a
magánéletet és kiváló helyzeti előnye volt. – Úgy tűnik ez egy
brutális támadás volt. – Nem volt benne semmi finomság,
semmi csak a szándék, hogy elvegyék annak az életét, akiétől
több tízezer másik függött.
– Gyorsítóval és a molotov koktéllal csinálták, ha jól olvastam
a jeleket.
– Olcsó és hatékony. – Aden a támadás mechanikáján
gondolkozott. – A gyorsító a probléma, hogyan juttattak belőle
elegendőt a házba, hogy bent csapdába ejtsék a célpontot? – Az
egyik szomszédos ház postaládáján megpillantott egy kis jelet,
és meg is volt a válasza. – Gáz. Megbuheráltál a gázvezetékeket,
valahogy szivárgást okoztak, a gáz megmagyarázza a
szomszédok által jelentett robbanásokat. Az áldozat már halott
volt, mire a tűz elkezdődött.
– Lehetséges… különösen ha a Tiszta mentáloknak volt egy
hívője a közműnél. – Vasic hűvös pillantással nézett a tűzoltók
felé, akik próbálták a mohó lángokat eloltatni és hirtelen a
tűzoldók sokkal hatékonyabban dolgoztak.
– Ne pazarold az erődet – mondta Aden, tisztában volt vele,
hogy a partnere telekinetikus erejét használja a tűz
leküzdéséhez. – Az összes közeli épületet kiürítették és nekünk a
többi helyszínt is meg kell vizsgálnunk.
Vasic a mechanikus kesztyűre pillantott, ami karjának a
részévé vált, a sejtjeihez forrasztották egy kísérleti eljárásban,
hogy teszteljék a biokompatibilis hardvert. Voltak jelentős
kockázatai a folyamatnak és Aden nem javasolta Vasicnak, de a
másik férfi meghozta a döntést, hogy ha valakinek az osztagból
tesztelnie szükséges, akkor az ő lesz.
Vasic nem aggódott jövőbeli étettartamáért.

- 39 -
 – Mindről van egy képfájlom – mondta most.
– Menjünk.
Minden helyszín egyezett az elsővel, égő és összeomlott
épületek. Két esetben a tűz számos szomszéd házat is
elpusztított, a pokol terjedt, mielőtt a tűzoltók odaértek volna,
bár reakcióidejük eléggé kifogástalan volt, dacára az egyidejű
célpontok számára. A gáz valószínűsége és a tűz erőszakossága
azt jelentette, hogy nem volt esélye a túlélőknek, kevés esély volt
arra, hogy egy darabban találják meg bent a testeket.
Kint más volt a helyzet. Egy embert, akit a gázközmű
munkatársaként azonosítottak, az egyik helyszín előtt, egy
zsákutcában fedezték fel, teste erőszakosan kivágódott a
pusztítás erejétől, mikor a ház felrobbant. – Nem tisztította meg
elég gyorsan a helyszínt – mondta Aden. – Vagy hibázott.
– Ő egy gyalog volt.
– Igen.
Vasic ismét használta telekinetikus erejét, hogy finoman
segítse a tűzoltók munkáját a legveszélyesebb helyen, a tűz csak
egy utca távolságra volt egy szociális otthontól, a betegeket túl
betegek, hogy evakuálják őket. Aden jelentést adott a korábbi
tanácsnoknak, aki hatalmas telepatikus erejét használva
majdnem teljesen elzárta a Hálón lévő szakadást, mely
lehetetlen duális kardináliskánt jelölte meg őt.
A régió jelentős információszivárgást szenvedett, mondta.
Legalább a horgonyok felének lakhelye és hibaelhárító
hálózatuk halálosan kompromittálódott. A Tiszta mentálok
nem tudtak volna ennyi embert egy időben elérni egy speciális
térkép nélkül. Esély sincs túlélőkre.
Kapjátok el az ezért felelős személyt és statuáljatok vele
példát.

- 40 -
 Aden és a Nyilak felsorakoztak Krychekhez, de egyetértettek
abban, hogy nem követik vakon minden parancsát. A csapat
tagjai megtanulták a leckét, miután tapasztalatot szereztek Ming
LeBon kezei között, megértették, hogy a hűség olyan érme volt,
ami az övékén kívül könnyen kimerülhet. Csak Kaleb múltbéli
tettei miatt választották, hogy vele dolgoznak, mert a férfi soha
nem fordult azok ellen, kik felajánlották neki hűségüket. A
bizalom egy másik kérdés volt.
Azonban ez a bizonyos parancs nem okozott nagy
átgondolást. Már dolgozom rajta. Adennek nem volt etikai
gondja azzal, ha véres, nyilvános módon öl meg egy árulót, ami
az árulás következményeit nyilvánvalóvá teszi, nem amikor egy
olyan horgonyt öltek meg, aki száz méterre lakott egy óvodától,
amit mentál szülők használtak. Mindegyik gyerek csatlakozott a
Mentálhálóra ebben a régióban, mely felrobbant. Minden
gyerek meghalt.

- 41 -
 MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: FRISS HÍREK

*A Mentálháló összeomlott Perthben, Ausztráliában, melyet

a helyi horgony hálózat elleni támadás okozott. A Tiszta
mentálok felelősséget vállaltak érte. Nyolcezer halálesetet és
sebesültet erősítettek meg. Kaleb Krychek tanácsnok képes volt
lezárni a hasadékot, lehetővé téve a közeli régiók
horgonyainak, hogy megerősítsék a meggyengült szakaszt.
NE LÉPJENEK AZ ÖSSZEOMLOTT ZÓNÁBA. ISMÉTLÉS.
NE LÉPJENEK AZ ÖSSZEOMLOTT ZÓNÁBA. A
HORGONYHÁLÓZAT VÉKONYRA NYÚLT ÉS NEM TUDNAK
ÚJABB ELMÉKET ELLÁTNI.

Ezt a hírcsatornát frissítjük, amint újabb hírek lesznek

elérhetőek.*

MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: AKTUÁLIS ÁLLAPOT

LEVELEK A SZERZŐNEK

Azért írok, hogy reagáljak az önök közelmúltbeli tudósításra,

mely kiterjedt értekezéssé vált a kaliforniai erőszakkal
kapcsolatban. Már azóta támogatom a Tiszta mentálokat, hogy
először megalakultak. Hiszem, hogy az Elcsendesedés az
egyedüli oka fajunk túlélésének, és hogy anélkül már régen
gyilkos züllöttségbe süllyedtünk volna.

- 42 -
 Most azonban ellentmondásba kerültem. Egyetértek az önök
tudósításának érvelésével, hogy az az erőszakosság, amit a
Tiszta mentálok követtek el az alakváltók ellen, szemben áll a
Tisztaság céljával, amit a csoport támogatott és közvetlen
erőszak az Elcsendesedés alapító elvei ellen.
Olyan helyzetben vagyok, ahol nem tudom, hogy továbbra is
támogatom-e a Tiszta mentálokat. Maradnék az igazság
támogatása mellett, hogy az Elcsendesedés szükséges a fajunk
fennmaradása miatt.
Tisztelettel,
A nevet kérésre visszatartották.
(Prága)

Az önök tudósítása rendkívül részrehajló, hogy besározza a

csatát, hogy az alakváltók ellen zajlott.
Az igazság az, a Hálón minden intelligens elme rájött, ez
olyan erőszak volt, ami sajnos felhatalmazta a régióban lévő
kiugrók körét, akik uszítóként viselkedtek, hogy csábítsanak és
bátorítsanak másokat kondicionálásuk megtörésére. Ennek
folytatását nem lenne szabad megengedni, és ami engem illet, e
tekintetben teljesen támogatom a Tiszta mentálok tetteit.
E. Miller
(Mexikóváros)

Szeretnék önnek gratulálni a nemrégiben lezajlott

eseményről a rendíthetetlen és kritikus tudósítás folytatását. A
Tiszta mentálok megfélemlítési taktikája most már közmegítélés
dolga és az író hitelessége, hogy nem hátrál meg az ilyen
fenyegetésektől – ezektől a fenyegetésektől, fenyegetésektől,
ahogy ön mondja, csapás a Protokoll szívébe, amit a Tiszta
mentálok megkísérelnek fenntartani.

- 43 -
C.Prasad
(Nairobi)

- 44 -
 5. fejezet

KALEB gondolatai azonnal normalizálódtak, mikor visszatért

a testébe. Ez előrelátható eredménye volt az akkora energiának,
amit felhasznált, hogy lezárja a rést, míg továbbra is alap
szinten működött Moszkvában, addig a pontig, amíg már soha
nem volt sebezhető mentális, vagy fizikai támadás esetén.
Pislogott, hogy benedvesítse szemeit, a keze mellett lévő
pohár vízért nyúlt, a poharat pár nutrion rúd mellé tették. Egyik
sem volt az asztalon, amikor fellépett a Hálóra. – Köszönöm –
mondta, és módszeresen elkezdte megenni az íztelen ételt,
energiaszintje szinte teljesen visszaállt, hogy maximum
hatékonyságú legyen. A legtöbb mentál nem tudott olyan
gyorsan felépülni, de Kaleb már régóta tudatában volt, hogy
semmilyen módon nem volt ’normális’, DNS-e ezer titkot rejtett.
Befejezte a harmadik nutrion rudat, odanézett a nőre, akiért
talán olyan mészárlást fog okozni, amihez képest a mai egy kis
incidens volt. És látta, hogy a nő alapjaiban változott meg, háta
többé nem volt meghajolva, fejét többé nem hajtotta le. Inkább
egyenesen ült, haját fülei mögé tűrte, sötétkék szemei élénk
intelligenciával nézték őt, ami mindig felért a férfiéhoz.
Ha Kalebnek nem lenne sziklaszilárd kontrollja a teste és
elméje felett, szíve talán felgyorsult, légzése szaggatottá vált
volna. A nő kezdett visszatérni. – A labirintusból – kérdezte a
benne felhangzó ösztönös kiáltáson át – ki tudtál jönni?
– Nem volt rá szükség. Felbomlott.

- 45 -
 A nő válasza váratlan volt, az elme, amit Kaleb
teleportáláskor pillantott meg olyan kaotikus zűrzavar volt,
hogy lehetetlennek tűnt, hogy a szálak kibogozzák magukat.–
Visszanyerted az emlékeid és a képességeid? Emlékszel?
– A képességeimet igen. Az összes emlékemet nem. – A nő
összefonta karjait az asztalon és most Kaleb újra láthatta milyen
vékonyak voltak, mennyire törékeny a nő teste.
Felállt, kikevert egy tápanyagban gazdag italt, ami a nő
kedvence, cseresznyés. A nő elfogadta és ivott belőle. Szemei
kitágultak, egy újabb kortyot ivott. – Cseresznyés. –
Elégedettségében nagyon sóhajtott. – Köszönöm.
Kaleb röviden bólintott, mielőtt újra leült.
– A labirintus időtartama – kezdte a nő, hangja rekedt volt a
használatlanságtól – lehet, hogy tartós károsodást okozott a
memóriaközpontban. Nagyon fiatal voltam, mikor
elkészítettem, még nem is voltam teljesen kiképezve és a
szerkezet durva volt.
Tizenhat. Ennyi idős volt, amikor eltűnt. – Mi a neved? –
kérdezte Kaleb, testének minden sejtje mozdulatlanná vált,
ahogy a nő válaszára várt, várta, hogy lássa mennyi jött vissza
belőle.
Éjfélkék szemek kapták el a férfiéit, Kaleb képe
visszatükröződött az áttetsző sötétségben. – Sahara Kyriakus, a
NightStar mentálklánból.
***
SAHARA kijelentése nem gyakorolt látható hatást Kaleb
arckifejezésére, még a szempillái sem rebbentek meg. Az
Elcsendesedése, gondolta a nő, újabb kortyot ivott a cseresznye-
ízű italból, amit a férfi adott neki, tökéletesnek kell lennie.
Teljesen más, mint az övé. Mégis a válaszai… tudta, hogy nem

- 46 -
voltak teljesen helyesek, racionálisak, adva volt a nő ingatag
helyzete.
Én, jött rá furcsa nyugalommal, még nem ébredtem fel
teljesen.
– Mit tudsz a NightStarokról? –kérdezte tőle a veszélyes férfi
azon a hidegen fagyos hangon, mely oly módon rezonált a
belsejével, amit Sahara nem értett meg, mintha hallott volna
dolgokat, amiket a férfi nem mondott ki, oly módokon ismerné
őt, ami lehetetlen volt. Még jelenlegi állapotában is felismerte,
hogy egy olyan férfi, mint Kaleb Krychek senkire sem bízná a
titkait.
És ha valaki annyira szerencsétlen, hogy felfedi őket?
Az a személy nem élne elég sokáig, hogy megossza
felfedezését. Fekete hajával, kardinális szemeivel és kifent
testével, Kaleb szinte majdnem megdöbbentően jóképű volt, de
ez a szépség nem volt más, mint egy álarc, mely halálos elmét
rejtett. A tudástól félnie kellett volna, de azt vette észre, hogy
küzd a legfurcsább kényszerrel, hogy sírjon, szemei égtek, ahogy
az ijesztő nyugalom azzal fenyegetett, hogy összetörik.
– A NightStar egy J-mentál klán – mondta Sahara, hangja
még mindig reszelős volt az erőfeszítéstől, hogy visszatartsa
ezeket a kiismerhetetlen könnyeket, egy idegen számára, aki
lehet véget vet az életének, amikor rájön, hogy ugyanannyira
nem szándékozik együttműködni vele, mint ahogy korábbi fogva
tartóival sem. – De nem viszem tovább a mentálklán nevét a
vezetéknevemben, mivel nem vagyok jövőbelátó, nem látom mi
lehet.
– Nem. – Kaleb fekete, selymes haja megcsillant a reggeli
napfényben és Saharának volt egy olyan zavaró érzése, hogy volt
már itt korábban, ült ezzel a férfival szemben, kinek hajában a
napsugarak játszottak.– A múltat látod.

- 47 -
 Sahara próbált küzdeni a csábító háló ragadós szálaival, ami
ragaszkodott hozzá, hogy bízik Kalebben, így visszatért azokhoz
a tényekhez, melyek hosszú távú memóriájába égtek. – Sahara
Kyriakus, NightStar klán, gondviselő szülő Leon Kyriakus, 7,7
erősségű O-mentál, recesszív J génekkel.
– A biológiai anya Daniela García, 8,2 erősségű telepata, egy
kicsi, de nagytekintélyű kubai székhelyű család tagja. – A
bőrtónusa, ahogy a karjára nézett valószínűleg az anyja és apja a
DNS keverékeként jött létre, ami mély aranybarna lenne, ha
napozna.
– Daniela García is rendelkezik recesszív J képességekkel, az
utóbbi az oka, hogy atyám jó genetikai egyezésnek tartotta őt. –
A jövőbelátók a NightStar családfából kerültek ki és a klán
mindent megtett, hogy fent is tartsa ezt a jövedelmező vonalat.
– Míg nem vagyok jövőbelátó, ugyanabba a jelölésbe tettek, csak
egy V almegjelöléssel.
Figyelembe véve, hogy a J képesség ezen elágazása ritka volt,
visszatekintés, elméje elmondta, hogy elég hasonlóságot
hordozott ahhoz a telepátiához, amit az Igazságos mentálok
használtak, de tudományos körökben még vita folyt a
besorolásáról. A két megjelölés közötti jelentős különbség, hogy
az I-mentálokkal ellentétben a V almegjelölésűek nem tudtak
bejutni egy élő elmébe és kinyerni egy bizonyos emléket.
Inkább figyelmeztetés nélkül ütötték meg őket a múltbéli
felvillanások, függetlenül az érintett helyek, vagy személyek
fizikai távolságától, bár mint J testvéreik, egy V ’be tudta
állítani’ az elméjét, hogy egy bizonyos múltbéli eseménnyel
kapcsolatos tudást keressen. És hasonlóan az I-khez, a
visszatekintés egész részét át tudták küldeni egy másik elmébe.
Ennek eredményeként részben arra használták fel őket, hogy
szemtanuk legyenek olyan eseményeknél, ahol nem volt túlélő.

- 48 -
A V almegjelöléssel olyan helyzetekben is konzultáltak, mikor
hirtelen sérülés, vagy baleset miatt fontos adatok vesztek el.
– A vizsgálatok – tette hozzá Sahara, ahogy a tények tovább
gördültek a tudatában – 8,1 gradiensű erősségűre sorolnak be.
Kaleb megbökte a nő elfelejtett poharát és várt, amíg Sahara
félig meg nem itta cseresznye ízű italát, mielőtt azt mondta: –
Azok az eredmények tizenhat éves korodban voltak, de nem
stagnáltál és nem jelölték meg az állandó helyedet a gradiensen.
Azt hiszem most, 9,5 és 9,7 között vagy.
– Ezt akarod tőlem? – kérdezte Sahara, a könnyek benne fájó
csomót hoztak létre. – A visszatekintésem miatt?
A férfi állkapcsának tiszta vonalait figyelte, ahogy beszélt,
Sahara ujjaival az asztalon kopogott. – Nem használok és nincs
szükségem egy V-re.
A férfi szavai megállásra késztették, elméje veszélyes
árnyékképességére gondolt, ami visszatekintése alatt létezett és
ismeretlen volt azok számra, akik tesztelték őt, és ez volt az igazi
oka a gradiensen elfoglalt helyének. A visszatekintése úgy 3-as
lehetett a skálán, melyet a mentális képességek mérésére
használtak. Azonban a tévedés nem a tesztelő csoport
képességeiről beszélt, hanem annak rejtett természetéről, ami
benne létezett, aminek létezésre nem jött rá tizenkét éves
koráig. És ezután megtanulta elrejteni, mert az célponttá
tehette.
– Ha nincs szükséged a visszatekintésemre – mondta
Kalebnek – akkor miért vagyok itt? – Figyelmen kívül hagyva a
kérdést, halálosan biztos volt benne, hogy Kaleb tudja mire
képes, nem lehetett más ok, amiért ilyen hosszan kereste és
elfogta.
Kaleb szemeinek fekete mélysége ismét csillagtalanná vált,
egy végtelen éjszakává mely azzal fenyegetett, hogy

- 49 -
beszippantja, a férfi felállt és kezeit az asztalra helyezte, előre
hajolt, míg Sahara szinte ki tudott volna nyúlni és ujjait
végigfuttathatta volna frissen borotvált állán. – Azért vagy itt –
mondta olyan hanggal, amitől Sahara szíve vadul dübörgött
mellkasában –, mert hozzám tartozol.
***
TÍZ PERCCEL később Sahara leült az ágy szélére, ami az övé
volt, Kaleb szavai ragyogtak elméjének falán. Most már egy
kicsit több értelmük volt, mint akkor, mikor a férfi kimondta
őket. Egy dolog azonban kétségtelen volt.
Nem hagyhatta el a házat. Még a Mentálhálóra sem léphetett
fel.
Abnormális nyugalommal gondolta végig ezeket a tényeket,
melyek elkülönítették őt kockázatos helyzetétől, úgy döntött
jelenleg nem akar ezekkel foglalkozni. Abban a pillanatban,
hogy kicsúszik Kaleb obszidián mentális védelméből, felfedi
meztelen, sérülékeny elméjét. Továbbá ötlete sem volt, hogy
hova mehetne, mit csinálna, ha megszökne tőle. Amit
bizonyított a ködös távolság közte és érzelmei között, míg úgy
nem érezte egy vízesés mögül nézett a világra, az elméje sérült,
gondolkodási folyamata hibás maradt
NightStar.
Egy lehetőség a menedékre, kivéve, hogy szilánkos
memóriaközpontja miatt nem volt rá módja, hogy megtudja a
klánja nem működött-e együtt fogva tartóival, hogy saját
céljaikra használják a képességét, feladták őt a lélekromboló
magánynak. A börtönőrei nem tekintették őt személynek, még
érző lénynek sem. Ő csak egy feladat volt, névtelen és
személyiség nélkül.

- 50 -
 Ha valaha a legkisebb kedvességet mutatták volna felé, a
labirintus elkezdett volna kibomlani? Sahara soha nem tudja
meg, mert abban a pillanatban ahogy bebörtönzéséért felelős
személy felfedezte a labirintust, túl későn, hogy megállítsa a
folyamatot, normális őreit, akik alkalomadtán beszéltek hozzá,
olyan férfiak és nők váltották fel, akik annyira jegesen
Elcsendesedettek voltak, hogy soha nem merült fel náluk, hogy
eltérjenek a kijelölt feladataiktól… akár azok a feladatok a
kényszer etetéséből, vagy meztelenre vetkőztetéséről szóltak,
vagy a szoba hőmérsékletét fagypontig csökkentették.
Kaleb ezzel ellentétben ez idáig semmi kárt nem okozott neki.
Egyedüllétet adott neki, szabad hozzáférést a tiszta ruhákhoz és
a zuhanyhoz, ahogy az ételhez, melyektől ízlelőbimbói daloltak,
és sivár lelke remegett. Nem beszélt róla, s nem vitatta törött
Elcsendesedését. Hülyeség lenne és elhamarkodott, hogy
elhagyja a férfi védelmét, míg nem lesz jobb mentális állapota,
képes lesz megítélni ki barát és ki ellenség.
Ami Kalebet magát illeti… a válaszok, amiket felkeltett benne
nyersek, zavaróak és fájdalmasak voltak. Még most is, a
könnyek csomója keményen nyomta mellkasát, mintha simán
arra várna, hogy átadja magát az érzelemnek, mely teljesen ok
nélküli volt. Sírni Kalebért, ahhoz ismernie kéne a férfit és a
férfi idegen volt… aki tudta, hogy szerette a cseresznye-ízű
italokat és élesebben érezte a hideget, mint a legtöbb ember.
Nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy az egész ház most olyan
hőmérsékletű volt, amit kényelmesnek talált.
Mély lélegzetet vett, hogy küzdjön a kényszerrel, hogy a
férfihoz menjen, válaszokat követeljen a kérdéseire, amiket nem
volt képes megfogalmazni, felvette a könyvet, amit a férfi az
előző este adott neki és eldöntötte, hogy kimegy a teraszra. A
napsütés, a hűvös őszi szél, sóvárgott, hogy a bőrén érezze…

- 51 -
ahogy sóvárgott, hogy kapcsolatba kerüljön egy másik
élőlénnyel, teste sokkal többre éhezett, mint az étel.
Gondolatai szétszóródtak, amikor egy kusza, sötét sörényű nő
tükröződését kapta el. Pislogott az ablakra bámult, de az nem a
legjobb tükör volt és csak idegesítette. Mivel szobájában nem
volt tükör, halvány emlékei voltak az összetört üvegről, a
darabok finom, fényes vonalakat vágtak az arcán, visszament a
folyosón és belépett az övével szembeni szobába.
A szappan tiszta, friss illata és arcszesz, melyben egy kis
fenyő volt.
Mivel Kaleb nyitva hagyta az ajtót Sahara eldöntötte, hogy ez
nem volt tilos és beljebb ment, letette az ágyra a könyvet, amíg
körbenézett. Kopár volt az ágyon és a kis éjjeli szekrényen kívül,
egy szekrényt építettek a falba a tolóajtókkal szemben, amik a
teraszra nyíltak, a szoba olyan katonásan tiszta volt, nem volt
egyetlen ruhadarab sem szanaszét vagy csecsebecsék szétszórva.
A fürdő ugyanilyen volt, Kaleb személyes tisztálkodó szerei is
szépen a tükrözött szekrénybe voltak betéve, a gránit pult fölött,
amiben a mosdó is volt. Elbűvölve felvette Kaleb arcszeszét,
belélegezte az illatot, amitől bőre fájt, majd megvizsgálta a
vékony fekete eszközt, amit borotválkozáshoz használt, képtelen
volt elképzelni, hogy a jégből faragott férfi, aki úgy gondolta
Sahara az övé, ilyen intim dolgot csinál.
Sahara megérintette saját állkapcsát, visszagondolt rá, mikor
Kaleb előrehajolt a konyhában. Akaratának minden grammjára
szüksége volt, hogy ujjaival ne simítson végig a férfi arcának
kemény vonalain.
Annyi ideje már.
Saharát sokkolt a csontjáig ható gondolat, tudta, hogy sérült
elméjének kreációja. Egy kardinális Tk-nak nem volt rá oka,
hogy ő, mint nő az életében legyen, a NightStar híresen

- 52 -
elkülönült volt és a Tk-kat biztonságként speciális iskolákban
edzették. Nem, ő soha nem érintette meg Kaleb Krycheket,
függetlenül attól, hogy veszélyesen kínzó kényszer kezdett
születni benne a férfi iránt, aki határozottan a börtönőre volt.
Visszatette az arcszeszét a helyére, az ujjai hosszabb ideig
maradtak rajta, mint kellett volna, mielőtt becsukta a szekrény
ajtaját… és megnézte, kivé is vált. Tizenhat évesen az arca egy
kicsivel teltebb volt, lágyabb volt állkapcsának vonala. Most
csupa csont volt. A megnövelt kalóriabevitel egészségesebb
megjelenést biztosítana, de nem olyan hatással, mintha babaháj
lenne ismét az arcán. Arcának finom vonalai felnőttkorának
természetes velejárói voltak és tetszett neki.
A haja azonban…
Megfogott egy összekuszálódott tincset, az orrához emelte,
elkapott egy citrusos illatot és valami lágyabbat. Nos, elképzelni
sem tudta, hogy zuhanyozik és háromszor mossa meg a haját.
Bár tiszta volt, tele volt csomóval, amitől őrültnek nézett ki-
– Ez volt a cél. – A labirintus tervének csak egy része volt,
hogy elrejtse magát azok elől, akik közönség előtt szereplő
idomított állattá akarták változtatni őt. – Erre már nincs
szüksége – suttogta, és visszaszerzett még egy darabot magából.

- 53 -
 6. fejezet

KOMOLY KONCENTRÁCIÓT igényelt, Sahara karjai fájtak a

végére, de egy órával később haja egyenesen és vastagon lógott a
hátára, ahogy újra elindult a házban. Belesett a nagy terembe,
ami közvetlenül a teraszra vezető fő ajtók mellett volt, látta
Kalebet egy asztalnál ülni., Sahara szemszögéből előtte egy
átlátszó, számítógép képernyő, mely jelenleg kommunikációs
módban üzemelt.
Acél, platina?, mandzsettagombok a férfi csuklóján és
krómkék nyakkendő a nyaka körül, éles ellentétben állt fehér
ingével, a képernyő másik oldalán valakire nagyon figyelt, de
behajlított ujjával egy ’gyere be’ mozdulatot intett felé. Sahara
olyan szinten vonzódott a férfihoz, hogy az azzal fenyegetett,
hogy felülkerekedik rajta, míg úgy nem érzi, hogy láthatatlan
szál köti össze őket, besétált.
Kaleb asztala nagy, polírozott faasztal volt, a széle egyenetlen,
mintha az erdei óriás gyökereit darabokban vágták volna ki,
majd összecsiszolták, az áramló vonalak egy múlt századi
történetet meséltek el. Gyönyörű volt és nem olyan, amit a
férfitól várt volna … de volt valami alapvetően természetes a
választásában, ami illett hozzá. Ahogy íróasztalának keserűen
tiszta felülete, egy árva toll vagy papírdarab sem volt rajta.
Az íróasztallal szembeni falakon polcok voltak, amiken
számtalan témájú könyv volt, az alakváltó közösségétől az

- 54 -
építési kézikönyvekig és a földrajzi kutatásokig, számos egyéni
kötet a földrengésről és a vulkánokról.
Sahara meg tudta érteni az eklektikus kollekciót, melyet az
intelligens elme összetett, még meg is tudta megérteni az okát,
hogy egy kardinális Tk talán érdeklődhet a tektonikus lemezek
mozgása iránt, de a gondolattól, hogy valakinek ekkora ereje
lehet szíve sebesen kezdett verni, viszont a polcokon itt és ott
voltak olyan dolgok, melyek ellent mondtak a többinek. Mint a
fényes kék kavics a Dél-Amerika vulkánjairól szóló könyv
mellett. Lapis lazuli, ismerte fel, miután a kavicsot ujjai közé
fogta.
Egy másik polcon valami megmagyarázhatatlan feküdt: egy
lapos fa faragvány a férfi nevével és egy nyurga fa képével. A
kivitelezés durva volt, semmi egyedülálló nem volt a fában. Nem
messze tőle a földrengésekkel kapcsolatos vastag és tenger alatti
áramlatok tankönyve között egy vékony kis verses kötet volt.
Olyan vékony volt, hogy csak véletlenül látta meg és a gerincéről
meg tudta mondani, hogy olcsó kötéses volt, rongyos
állapotban, ellentétben a többi polcon lévővel.
Kíváncsivá válva vetett még egy pillantást a polcokra és
elrejtve több váratlan kötetet talált. Mind relatíve vékonyka volt
és a mai költészettől a színdarabokig, és egy ember írta,
tizenkilencedik századi klasszikus újranyomtatott változatáig
terjedt. Aztán ott volt egy meghajlított fémdarab, amit nem
tudott azonosítani, különösen tekintettel arra, hogy az elméje
elmondta neki, hogy egykor egy golyó része volt.
Megrázkódva a furcsa tudás érzetétől még egyszer a
kardinálisra koncentrált, aki hidegvérű precizitással szedte
darabokra ellenfelét, sötét haját brutális pontossággal vágták le,
arcának tiszta vonalai, bőre eléggé lebarnulva, mely elárulta,
hogy nem csak bent töltötte az idejét, azok a lenyűgöző szemek.

- 55 -
De a szépsége ellenére nyersen férfias volt, minden tette
tökéletes és lenyűgöző férfiként jelölte meg.
Sahara lélegzete elakadt, ujjai nyugtalanok voltak a lapis
lazuli kavicson, amit nem tett vissza a polcra. Kényszerítette
magát, hogy visszategye, mert el akarta lopni, lebilincselte az
érzete és formája, próbált nem Kalebre bámulni. A legtöbb őre
férfi volt, és többet kétség kívül a kinézete miatt választották,
annak érdekében, hogy manipulálják fiatalságát és szilánkos
Elcsendesedését. Nem először felejtette el a tényt, hogy ők
fenyegetések voltak a létezésére.
És mégis ősi szépséget látott ebben a könyörtelen, kétségkívül
manipulatív és metszően intelligens férfiban, aki egyértelműen
a hatalomért, irányításért élt, és mindezt árnyék képessége
könyörtelenül leegyszerűsítené neki. Az a személy, aki
irányította Sahara Kyriakust irányítani tudta a Mentálhálót, és
Kaleb Krychekről azt súgták az ösztönei, hogy ez a kegyetlen
férfi az, aki minden rendelkezésére álló előnyét kihasználná,
mikor a hatalom játékáról van szó.
Elemei szinten zavarta a felfedezés, mellkasa fájt, az asztal
jobb oldalán lévő üvegajtók felé sétált. Ösztönös volt, hogy a
komm képernyő túloldalán lévő agresszív hangú férfi
látószögéből kikerüljön, tiszta volt, hogy az veszíteni fog. Még
jobb volt szellemnek maradni a világ szemében.
A terasz csiszolt fája sima volt a talpa alatt, a nap erőtlen
simogatás a bőrén. Fejét felfelé fordítva beitta azt, bőre falánk
volt a hő, a fény csókjára.
Le fogsz égni.
Sahara megijedt a hűvös szavaktól, melyek azon a telepatikus
ösvényen jöttek, aminek nem volt tudatában, hogy megnyitott,
megfordult, hogy benézzen a dolgozóba. A férfi, ki továbbra is
érdekelte és összezavarta őt, szemei a komm képernyőt

- 56 -
figyelték, még benne volt az üzleti tárgyalásban, ami sokkal
inkább pengék halálos tánca volt, mindegyik szót arra tervezték,
hogy maximális kárt okozzon. Sahara bezárta az ajtót, a távoli
sarokban lévő napozóágy felé sétált, a dologhoz, ami reggel nem
volt ott és kinyújtott lábakkal leült a párnázott anyagra, lábujjai
kiértek a napfényre.
Egy hatalmas kültéri napernyő jelent meg felette egy
másodperccel később, beárnyékolta az arcát, míg lábait
fedetlenül hagyta. Ne csináld ezt, mondta ugyanazon a
telepatikus csatornán és nem érezte azt újnak, kínosnak. Nem,
úgy érezte, hogy ez az ösvény az elméjének része, elkopott a
számtalan év alatt. Mintha Kalebet hosszabb ideje ismerte
volna, mint saját magát. Ez rongyrázás.
Egy szünet, amit talán a meglepetés okozott, mielőtt egy kis
asztal jelent volna meg Sahara könyökénél. Ezen egy tányér süti
és egy hosszú pohár volt, amiben kiderült mangó nektár van.
Vonzotta a süti, két különbözőt megevett és kortyolt a sűrű,
frissítő italból, mielőtt szándékosan figyelmen kívül hagyta
gyönyörű fogva tartóját és kinyitotta az ölében lévő könyvet
Egy matektankönyv volt.
Ilyen fizikai könyvek, emlékezett rá, már nem voltak részei az
oktatási rendszernek, de ez használt volt. Fekete tintát
használva valaki leírta az egyenletek tömör magyarázatát és
kijavította a hibákat, sorokat húztak át és újraírtak, az, aki kék
tintát használt.
Saharának fájt a fekete tinta megérintése, elszorult tőle a
torka, így bezárta a könyvet.
A borító anyaga, a szakadás a sarkában, a bélyeg, mely
megjelölte a könyvet, egy használt kereskedőtől származott,
mind ismerős volt a számára, mint elég régen hallgatni egy
zenét, míg már lehetetlen volt azonosítani a dallamot. Ujjaival

- 57 -
megérintette a kifakult bélyeget, elképzelte, hogy mit láthatnak
a Ps-mentálok, kik azzal a képességgel születtek, hogy a fizikai
tárgyakon visszamaradt emlékeket érzékelték.
***
KALEB kezeit a zsebébe süllyesztette, a teraszra vezető
üvegajtóban állt, átnézett rajta a nőre, aki a napozón ült,
csupasz lábai a kora őszi még meleg napfényben fürödtek és
ujjaival a tankönyv borítóját simogatta, amit eredetileg egy
ószeresnél talált, ami gyanús ’antikvárokat’ is árult. Sahara
néhány perccel ezelőtti csípős válasza bizonyíték volt rá, hogy
nem volt benne félelem, nem pánikolt, hogy érezte, a férfi
irányította őt.
Tudta, hogy ennek hiánya a pillanatnyi nyugalom miatt van,
ez a nő, aki aggodalom nélkül beszélt vele és akit semmi sem
sokkolt, vagy kavart fel, nem az igazi Sahara Kyriakus volt. Nem,
ő egy alvajáró volt, kinek feladata, hogy felkészítse Sahara testét
és elméjét a felébredésre.
Mikor az megtörténik, a nő nem lesz ilyen nyugodt, nem néz
rá mélykék szemeivel, melyekben nincs félelem. Ezután
képességét ellene fogja használni, vagy elfut, rémület lesz
szaggatott lélegzetében. Ezért szerezte meg a koszos zubbonyt,
amit a nő a szennyesbe dobott és vákuumozva lezárta, hogy
megőrizze az illatát. Soha nem használná az elméjét, hogy
megkösse őt, de esőn, jégesőn, tűzön keresztül is meg fogja
találni őt. Soha senki sem, még Sahara önmaga sem, veheti el
tőle a nőt.
!!!
Kaleb feldobta a legerősebb pajzsait a szótlan
figyelmeztetésre, mely mind a Hálóelmétől, mind a Sötételmétől
eredt, összekapcsolódott mindkét lénnyel. Mi történt? Ez most

- 58 -
nem egy újabb horgony összeomlása, nem az üvöltő sokktól,
mely nemrég áthullámzott, mintha az egész Hálón áthaladt
volna.
Összedőlt hátak, kiszakadt falak, széttépett ruhák képei
áramlottak az elméjébe olyan sebességgel, mely alapján úgy tűnt
az iker lények, kik a Hálón születtek, összezavarodtak és
fájdalmat éreztek. Megragadta az összes képet, szétválogatta
őket, megtalálta a közös nevezőt. Mindegyik sérülést rothadás,
gomba, penész, okozta.
Mutasd.
Belépett a mentális hálózatba, ami olyan ismerős volt neki,
mint Moszkva utcái, elrejtette magát és kilőtt a helyszínre,
amire mutattak… kivéve, hogy már nem volt ott.
A régió fekete volt, de ez volt az egyetlen hasonlóság a
Mentálháló többi részével. Ebben a feketeségben nemcsak
csillagok nem voltak, de elnyelte a fényt is. Habár ő immunis
volt a rothadásra, ami keresztülkúszott a hálózat részein, mely
mentálok millióit kapcsolta össze, alattomosan szivárgott be a
lakosság elméjébe, óvatosan közelítette meg a pulzáló ürességet.
A legszélén megállt, feltáró mentális energiszálat lőtt ki a
feketeségbe. A semmiség szívta befelé és ha Kaleb nem vágta
volna el a szálat, akkor addig folytatódott volna az elszívás, amíg
minden csepp energia el nem vész a testéből és elméjéből. A
halál rendkívül fájdalmas folyamat lenne.
Oda tudsz menni? kérdezte a Hálóelmét.
A pusztítás érzete, a rémült fájdalom az ikerlények felétől,
akit a lakosság ismert és a Mentálháló könyvtárosának és
őrének tartott. Ő azonban csak nagyon kevesekkel
kommunikált. És senki sem kommunikált vele úgy, mint Kaleb.
Kapcsolata az ősi, mégis gyerek lénnyel és kicsavarodott
ikrével, ami a fagyos, elszigetelt, fájdalommal és mentális

- 59 -
kínzással teli gyerekkorban jött létre, ami azzá a férfivé
formálta, akivé vált. Hosszú ideig a Hálóelme és a Sötételme
voltak az egyedüli barátai.
Többé már nem gondolt rájuk így, kilenc, vagy tíz éves kora
óta nem. Bár korukat tekintve sokkal idősebbek voltak, mint
Kaleb, a Mentálháló hajnalán születtek, mégis fiatalok voltak,
gyerekek hozzá képest.
Ahol a Hálóelme ártatlan volt, a Sötételme volt az, akit
figyelmen kívül hagytak, elhagyott gyerek, aki arra törekedett,
hogy bántalmazzon és bántson másokat, nem ismert más
interakciós módot. Kalebben elfogadást talált, egy sötétég, mely
üdvözölte a gonosz erőszakot és dühöt, ami a lény magját
alkotta.
És te? kérdezte a sötét ikertől.
Az olyan hajlékonyan siklott a feketeségben, mint egy
macska.
Kezdjetek el egy barikádot, utasította a Hálóelmét ahogy a
Sötételme visszacsúszott, hogy szeretetteljesen köré
csavarodjon, érintése olyan hideg, mint a halál, amit Kaleb már
több mint egyszer kiosztott. Biztosítok egy széles ütköző zónát.
Nem akarom, hogy bárki érintkezzen ezzel.
Építőelemek képei lepték el az elméjét és rájött, hogy a
Hálóelme már dolgozik az elkerítésén. Jó, mondta és megadta a
szükséges dicséretet.
Megváltoztatta helyzetét, mikor az iker lény a feladat felé
fordult, a Sötételme úgy döntött, hogy saját okai miatt segít a
Hálóelmének, Kaleb bemérte elméjével a 8-91-es alanyt. A férfi
ugyanolyan betegséggel volt megfertőzve, ami éppen egy
darabot metszett ki a Hálóból és ezért úgy funkcionált, mint
Kaleb kontrollcsoportja a betegség előrehaladásában, a ’kanárija
volt a szénbányában’.

- 60 -
 Néhányan ezt kegyetlenségnek tartanák, de 8-91 már
messzire túl volt azon, hogy segítsenek neki és ő feláldozható
volt, a világhoz való hozzájárulása elhanyagolható. Sokkal
jobban hozzájárul a világhoz, segíti a lakosságot, hogy név
nélkül a betegség barométere lett.
A 8-91-es alany azonban még mindig élt, funkcionált és nem
volt tudatában a betegségnek, ami frontális lebenyébe ette
magát. Nyilvánvalóan a fertőzés különböző módon haladt előre
a személyeknél, mint a mentális szövetnél, ami a bolygó
mentáljainak 99,9% összekapcsolta.
Kaleb mobilja megszólalt.
Már várta a hívást. – Nikita – mondta, ahogy kilépett a
Hálóról, hogy azzal a nővel beszéljen, aki szintén tanácsnok volt,
mielőtt a Tanács szétrobbant volna és akinek most egy olyan
régióban volt hatalma, mely fókuszpontja volt azoknak, kiknek
az Elcsendesedése törött volt.
– Feltételezem – kezdte Nikita –, tudatában vagy a Hálón
végighullámzó sokk hullámnak.
– Láttam az okát. Egy pillanat. – Letette, kiment és
leellenőrizte Saharát, látta, hogy elaludt, selymes fekete haja
elterült összegömbölyödött teste mellette. Nem volt olyan élénk
és fényes, mint amilyennek kellene, de látta benne az ígéretet.
Mégis köze nem volt ahhoz a Saharához, akinek lennie kéne,
apró, bőre sápadt, úgy nézett ki, bármelyik percben eltűnhet.
Kinyúlva felemelte hajának egy tincsét, ujjaival megdörzsölte.
Annyira igazi. És biztonságban volt az otthonban, amit
bevehetetlen erőddé alakított.
Visszaállította a külső riasztókat és megváltoztatta a
napernyő szögét is, most teljesen védve volt, felvette zakóját,
Nikita Duncan jól biztosított san franciscoi irodájára gondolt és
már ott is volt, az elméje olyan sebességgel és pontossággal

- 61 -
hajtotta végre a feladatot, amit a halott Santano Enrique saját,
exkluzív felhasználásra szánt eszközének tartott.
– Senkinek sincs semmilyen magyarázata – mondta Nikita,
amikor megjelent előtte, hangja olyan üzleties volt, mint a
kosztüm, amit viselt, San Francisco fényei mögötte ragyogtak az
éjféli sötétségben. – Mégis azt mondod láttad az okát.
Kaleb nem látta okát, hogy ne ossza meg az igazságot, ez
olyan volt, ami hamarosan kitudódik, ha elmélete arról, hogy mi
is történt helyesnek bizonyult. – A háló egy része megszűnt.
– Egy újabb támadás? – Nikita haja az álláig ért, ahogy
előrehajolt az asztalon, rátámaszkodott az üveglapra és
mandulavágású szemeivel nézett rá, ami tele volt jeges
intelligenciával és ez vezetett ahhoz, hogy a világ egyik
leggazdagabb nője lett. – Nem hallottam jelentést...
– Nem. A Háló maga bomlik szét.
Nikita rábámult, alig fordult oldalra, mikor a falon lévő
komm panelen bejövő hívás volt. – Ez Anthony – mondta,
megérintette az íróasztalába épített kis padot, amivel fogadta a
hívást, és behozta a másik férfit a megbeszélésbe.
Kaleb azon gondolkodott mit tenne Anthony Kyriakus, ha
tudná unokahúga jelenleg Kaleb gondoskodása alatt volt.
Biztosan elengedné a NightStar teljes erejét, hogy megpróbálja
visszaszerezni, Sahara klánja csendes, könyörtelen kitartással
kereste őt eltűnése óta. Kaleb ezt azért tudta, mert több mint
egyszer kellett figyelnie a nyomkövetőikre és mert meghekkelte
a fájljaikat. Ha előbb mérték volna be a helyét, mint ő akkor
bűntudat nélkül elvette és felhasználta volna az információt,
Sahara hozzá tartozott, senki máshoz.
– A Sunshine Állomáson kitörése – kezdett bele, miután
Nikita tájékoztatta Anthonyt. – Emlékeztek a részletekre?

- 62 -
 – Természetesen – Anthony válasza azonnali volt. –
Száznegyvenegy élet veszett el a hírtelen elmezavartól, egymást
támadták meg brutális, véres módokon.
Nikita hibátlanul vette fel a fonalat, ami elárulta Kalebnek,
hogy telepatikusan kommunikálnak. – A kitörést úgy jegyezték
fel, hogy kritikus problémák jelei jelentek meg a Protokollban,
ahogy egy orosz kutatóállomáson történt. – Egy szünet. –
Egyszer megmutattad nekem a Háló ’beteg’ szekcióját. Kicsi és
rejtett volt, azt mondod, hogy az elmezavar okozta a fertőzést?
Elég nagyra nőtt, hogy ilyen hatalmas zavart okozzon a Hálón?
Kalebet nem lepte meg, hogy Nikita összekapcsolta ezeket,
hiszen a mentális vírusok voltak a specialitása. – Igen. –
Születésüktől a mentális hálózathoz kapcsolódtak, nem volt rá
mód, hogy fajuk elkerülje a vírust, a biovisszacsatolás minden
milliszekundumára szükségük volt, hogy éljenek, mely egy
potenciálisan halálos töltetet hordozott. – Úgy tűnik a fertőzés
elkezdte megtámadni az elsődleges hordozóit.
A mentálháló hatalmas volt, jelentős támadást kibírt, de nem
volt elpusztíthatatlan. – A ma esti kár – folytatta – nem okozott
halálos kimenetelű kárt, csak azért, mert olyan helyre
lokalizálódott, aminek a Sunshine elméket kellett volna
támogatnia. – És az állomás elhagyatott volt, a halál jeges
emléke, összefröcskölt vér fagyott a falakra és félig megevett
ételeket hagytak hátra, több kilométerre nem volt élő lény.
– Nem engedhetjük be a fertőzést a lakott zónákba – mondta
Nikita, mint mindig a tárgyra térve. – Ha ugyanolyan hatással
lesz, mint a Sunshine-nál, akkor egy mészárlása számíthatunk.
Egy feszült csend és Kaleb tudta, hogy mindannyian San
Franciscóra, vagy Moszkvára gondolnak, ami tele volt
mentálokkal, akiket elboríthat a gyilkos őrület. Esztelen, sejtjeik

- 63 -
a vírus gyárai, megölnek minden útjukba kerülőt, felaprítják
városlakó társaikat, az utakat vérvörösre festik.

- 64 -
 7. fejezet

ANTHONY volt az, aki megszólalt. – A vírus elzárható?

– A Hálóemle épít egy barikádot, hogy biztosítsa, az emberek
nem merészkednek a fertőzött területre, de nem hiszem, hogy az
megtartja magát a vírust. – Kalebnek volt egy elmélete a
’gyógymódról’, de ezt nem tervezte megosztani sem Nikitával,
sem Anthonyval, míg minden a helyére nem kerül, hogy átvegye
az irányítást a Hálón.
– Neked – mondta Kaleb Nikitának – talán van hasznos
bepillantásod. – A nő soha nem erősítette meg mentális vírus
képességét, de a beszélgetésben részt vevők mind tudták,
létezik.
Becsületére szólt, hogy Nikita kurtán bólintott. – Ma este
elvégzem a felderítést.
– Ha ennek ennyi ideig tartott, hogy megegye a Háló azon
régióját, mely a Sunshine-t szolgálta ki – mondta Anthony,
halántékán lévő ezüst szálak fénylettek az asztali lámpája
fényétől –, akkor ez egy lassan mozgó betegség.
– A jelzések nagyobbra nőttek, de nem gyorsabbak –
erősítette meg Kaleb. – Nem engedhetjük meg, hogy nem
tanulmányozzuk, de a Tiszta mentál fenyegetés sokkal
fontosabb.
Nikita tekintete osztozott Anthonyval, mikor Kaleb befejezte
a beszédet, és ez egy csendes kommunikáció volt, Kaleb tudta,
hogy nem használtak telepátiát. Ismét elgondolkodott rajta,

- 65 -
hogy ez a kettő milyen közel került, mióta együtt dolgoznak.
Nem mintha számítana. Míg Nikita és Anthony rendkívül erős
volt, hatalmas gazdasági és pénzügyi hozzáféréssel rendelkeztek,
nem tudták megállítani Kalebet. Senki sem tudta.
Nem most.
Két éve talán. Azonban – és köszönet a Nikita régiójában lévő
leopárd és farkas falkáknak, bár ők nem tudták, milyen szerepet
játszottak az életében – az ereje időközben teljesen
kidolgozódott. Ennek kiterjedése más férfit talán megőrjített
volna; Kaleb előnye, hogy gyerekként találkozott az őrülettel és
túlélte.
Hogy épelméjű volt, vagy sem az egy másik kérdés volt.
– Ha megbocsátotok nekem – mondta, mielőtt Nikita és
Anthony válaszoltatott volna a Tiszta mentálokra való utalására
– van más találkozóm, amin meg kell jelennem. – Anélkül
távozott volna, hogy megvárta volna a választ. Ming és Tatiana a
Mentálhálón keresztül kapcsolódott hozzá és megosztotta velük
ugyanazokat az információkat, mint Nikitával és Anthonyval.
Ami a gyanúsan hallgatag Shoshanna Scottot illeti, volt nála egy
hihetetlenül megbízható magas rangú kéme.
Nem volt oka rá, hogy több időt fecséreljen az ex-
tanácsnokokra.
Sahara még mindig aludt, mikor visszatért a teraszra, légzése
egyenletes volt. Azon volt, hogy sarkon forduljon, mikor a nő
kinyitotta szemeit, a mélykék szemek látszólag egyenesen
átláttak rajta és látták azokat a romlott titkokat, melyek miatt
olyan volt, mint a Sötételme.
– Kinyitottam a könyvet – mondta Sahara, majdnem
macskaszerű eleganciával nyújtotta ki lábait, melyet
tinédzserként szerzett meg, mikor látszólag azért vett
táncórákat, hogy felépítse testi erejét és érezze az egyensúlyt.

- 66 -
 Mind tökéletesen megfelelő indok. Mind hazugság. Sahara
egyszerűen imádott táncolni.
– Utálom a matekot.
Kaleb Sahara álmos motyogása közben kibújt zakójából, az
irodájába portálta azt, majd kigombolta kézelőjét és elkezdte
felhajtani, mandzsettagombjait a zsebébe süllyesztette. Bal
alkarja viselte a jelet – a sebhelyet – és ez olyan jel volt, amit a
nőnek meg akart mutatni, mivel elméje többé nem volt
összezavarodva, mint tegnap este. Tudnia kellett, hogy Sahara
emlékszik-e.
– A matek soha nem volt a legjobb tárgyad – mondta Kaleb,
miután a nő szemei mindenféle reakció nélkül elidőzött
sebhelyén. – De a legutolsó számok szerint tíz nyelven beszéltél
anyanyelvi szinten. Franciául, spanyolul, hindiül, mandarinul,
kínaiul, szuahéliül, arabul és magyarul, hogy mondjak párat.
– Tényleg? – kérdezte Sahara, szemei csillogtak, ahogy
csendes meghívásként megmozdult a napágyon.
Kaleb elfogadva leült a szélére, hátát mutatta Saharának és
karjait a térdein keresztezte… és visszaemlékezett a hét évre,
mikor arra várt, hogy a nő visszatérjen, megszámlálhatatlan
mennyiségű napon át állt ezen a teraszon lenézve a halálos
szakadékba, ahogy elméjének racionális része próbálta
meggyőzni a gyötrő őrületet, ami Sahara feltételezhető halála
miatt élt benne.
A szakadék, mély és vég nélküli, nem létezett az első
pillanatig, míg elképzelte, a nő létezését kitörölték. – Kipihented
magad?
– Mm. – Sahara szavak nélküli válaszként felült, oldalával
nekidőlt Kaleb hátának, Sahara testhője a finom pamutingen
keresztül is égette őt.
Kaleb mozdulatlanná vált, az érintés szinte nullával egyenlő

- 67 -
volt az életében.
– A testem – suttogta Sahara, egyik kezét Kaleb vállán
pihentette – fáj, éhezik egy másik élőlénnyel való érintkezésre.
Kaleb izmait egyenként erőltette, hogy ellazuljanak. A nő
bizalma kritikus volt, és ha ez kell hozzá, hogy megszerezze,
kezelni fogja az érzéki túltöltődést. – Az alakváltóknak –
mondta csendesen – van egy fogalma, amit érintés jogának
neveznek.
Sahara ujjai végigsimítottak Kaleb tarkóján, szinte fájdalmas
villámlás cikázott végig a férfi testén, ahogy az küzdött, hogy
feldolgozza a sokkoló szintű bemenetelt. – Honnan tudod ezt? –
Rekedt szavak, a nő karjait Kaleb dereka köré csúsztatta.
Senki sem tartotta Kalebet így már vagy…. egy örökkévalóság
óta. – Nekem – küzdött, hogy hangja egyenletes maradjon –
vannak bizonyos kapcsolataim. – A tény az volt, hogy azért
szerezte őket, hogy felfedezze egy alakváltó falka belső
működését, az információ hatalom volt és a hatalom pedig
irányítás.
Kezek feszültek meg Kaleb hasán, Sahara azt mondta: –
Érintés joga… mesélj nekem erről.
– A legalapabb szinten a kifejezés arra a szabályozásra utal,
hogy egy alakváltó mennyire érinthet meg más alakváltót –
mondta, alig bízott magában, hogy nem fedezi fel csuklójának
finom csontjait, bőre annyira bársonyos volt. – Ők egy
érintkezős faj, de az érintés engedélye soha nem feltételezett.
Ajándéknak és privilégiumnak tartják. – A fogalom olyan
módon egybecsengett Kalebbel, amit egy alakváltó sem értene
meg.
Sahara jó pár percig csendes volt, légzése volt az egyedüli
hang az univerzumban. – Megosztasz bárkivel is érintési jogot?
– kérdezte végül, kezét leejtette a férfi combjára, csuklóját

- 68 -
felfelé fordította, mintha hívná a férfit, hogy simítson végig a
sérülékeny belső részen.
Kaleb combjának izmai merevek voltak, ujjai a tenyerébe
görbültek, összeszorította őket… és hüvelykujjával végigsimított
Sahara finom erein, melyeket bőrén keresztül látott. –
Megosztottam – mondta neki, olyan múltról beszélt, mely egy
másik életben létezett. – Sok évvel ezelőtt.
Sahara mintát rajzolt Kaleb lapockáján az ujjbegyével,
mielőtt kezével végigsimított volna hátán, melytől sziklák
zuhantak a szakadékba. – Megtörted az Elcsendesedést.
Kaleb ez egyszer kordában tartotta Tk-ját, de nem engedte el
a nő csuklóját. – Igen. – Megtörésének ára forró, vörös vér lassú
folyója volt, mely beivódott az olcsó hotel takaróiba, az égett hús
szaga terjedt a levegőben. Ez az emlék beágyazódott testének
minden sejtjébe, mint egy olyan esemény, amire ha a nő
emlékezni fog, akkor Sahara pontosan rájön, ki volt ő az öltöny
és a civilizáció felszíne alatt.
Amikor eljön az idő, egy jobb ember elengedné őt. De Kaleb
nem volt jobb ember. Újra és újra visszahozza. Nem számít a
félelme. Míg Sahara képessége nyers, pszichikus hullámként a
felszínre nem emelkedik. – Éhesnek kell lenned. – Elengedte
csuklóját, a hideg, kemény igazság abból a részéből fakadt, mely
sötétségen élt, s olyan keménnyé vált, mint a pajzs, amit Sahara
köré vont. – Kész vagy valami mást is enni?
– Kaphatok még mangó nektárt? – Sahara továbbra is
cirógatta hátát és Kaleb tudta, hogy ez egy látszólagos bizalom
volt, mely egy széttört elmében született.
Kicsit elfordult, miután odateleportálta az innivalót, amit
kért, kifacsarta a levet és a sűrű folyadékot egy pohárba töltötte.
– Enned kell szilárdat is.
Sahara nem vitatkozott, mikor ételt hozott, majd ott ült vele,

- 69 -
míg a nő annyit evett, amennyit gyomra befogadott. Ez apró
adag volt, de tudta, jobb ha a nő a nap folyamán elszórva eszik
keveset, így nem szólt ez miatt. Amikor a nő odaadott neki egy
almát és egy kést felvágta neki, és megette azt a szeletet, amit
neki adott oda.
Ez egy csendes, váratlan közjáték volt, a nyugalom része,
mely ezután hét napig tartott, a héten Sahara gyakran és mélyen
aludt; gusztusosan elkészített ételeket evett, amikről Kaleb
mindig gondoskodott, hogy elérhetőek legyenek; finoman úgy
tornáztatta a nő testét, hogy tudta, Sahara tanult táncolni, még
ha a nő ezt nem tudta; és félelem nélkül beszélt vele.
Kaleb biztosította, hogy szinte majdnem végig otthon volt,
mikor Sahara ébren volt, mikor a nő aludt más üzleti dolgokkal
foglalkozott, beleértve a találkozóit a Nyilakkal. Tisztává vált,
hogy a Perthi hasadék mögött álló személy szakértő segítséget
kapott, hogy elrejtse nyomait, de Kalebnek nem voltak kétségei,
hogy a Nyilak megtalálják a férfit, vagy nőt.
Kalebnek más prioritásai voltak.
Most és ezután Sahara megtalálja őt a teraszon és testével
neki dőlhet, ahogy beszélgetnek. Tudatában volt, hogy ez csak
átmeneti pillanat, melyet kitörölhetnek a múltban horgonyzó
gyötrelmes sikolyok, nem törekedett rá, hogy Sahara
kimaradjon belőle. Mikor nem gyakorolt rá nyomást, hogy több
információt megtudjon magáról, vagy a helyzetről, Kaleb tudta,
hogy a nő tudatalattija elszigetelte őt a valóságtól, annak
érdekében, hogy legyen ideje gyógyulni.
Minden megváltozott a nyolcadik napon.
***
SAHARA úgy feküdt le, hogy emlékezett, milyen érzés volt
Kaleb izmos testének dőlni, ahogy beszélgetve a csillagok alatt

- 70 -
álltak, és úgy ébredt, hogy a sikoly a torkán akadt, szíve úgy vert,
hogy azzal fenyegetett kiugrik a mellkasából. A legmélyebb
szinten félt, dühöngve kereste a lámpát, elszánt volt, hogy
megtudja, mit tettek vele.
Kapkodó ujjai valahogy felkattintották az ágy melletti
asztalon lévő lámpát és gyengéd melegség öntötte el a szobát.
Egy csodás selyemszőnyeg, a falat finom krémszínűre festették,
a tükör nélküli öltözőszekrény tetején egy fésű feküdt és a nagy
ágyat apró rózsamintás paplan fedte. Nem egy cella, de
csontjaiban tudta, hogy attól még börtön volt. Még ha foglyul
ejtője engedte, hogy a szobákban kedve szerint vándoroljon.
– Kaleb Krychek.
– Hozzám tartozol.
– Igyál.
Egy meleg izmos fal a tenyere alatt.
Nyelt a vízesésszerű emlékekre, lelökte takaróját és
bebotorkált a fürdőbe. Ujjai remegtek, ahogy vizet dobott az
arcába és szárazra törölte, és hosszú percekre meg kellett
ragadnia a mosdókagyló peremét, hogy stabilizálja magát
eléggé, hogy gondolkodni tudjon. A nyugodt köd, amiben azóta
létezett, hogy Kaleb idehozta teljesen széttépődött, annak részei
libegtek félelmének émelyítő hullámaiban.
Hogy lehetett ennyire békés? Megérinteni Kaleb Krycheket,
mintha átlagember lenne? Nem az volt. Még bebörtönzése alatt
sem vágták el teljesen a külvilág híreitől, az őrök beszéltek
egymással, ha nem is hozzá, és agya katalogizált minden
kihallgatott információt a rövid, titkos tiszta periódusokban,
amit a labirintusba épített.
Kaleb Krychek, Kaleb Krychek tanácsnok, annyira erős
telekinetikus volt, azt pletykálták, hogy városokat tud
elsüllyeszteni, talán a bolygó felszínét is meg tudja törni. Egy

- 71 -
férfi olyan elmével, amit ő erősített meg, hogy őrületet
okozhatna benne, ha azt akarná, akiről azt suttogták, hogy olyan
könnyen és gondtalanul öl, mint ahogy más levegőt vesz.
A mosdókagylón csontjai nekinyomódtak fehér bőrének,
melyet a nap kezdett bearanyozni annyi sötétben töltött év után.
– Azt hallottam Santano pártfogoltja volt.
A hosszú távú emlékei szerint, melyekhez ebben a pillanatban
hozzáfért, Santano Enrique tanácsnok volt, de ezen felül nem
tudott róla semmit. Mégis a felidézett hangok hangszíne azt
sugallta neki, ez fontos tény volt Kalebről.
Ivott némi vizet, vett egy mély levegőt és próbálta kitalálni
következő lépését.
Legalább van remény.
A gondolat izzás volt a szívében. Annyi ideig semmi
lehetősége nem volt reményre, elméjét olyan brutális
rondasággal téptek nyitottá, összegömbölyödött magában, hogy
túléljen. A lehántás volt a megtorlás, hogy létrehozta a
labirintust, de Sahara nem sajnálta. A labirintus nélkül sokkal
rosszabb lenne, mint az úgynevezett rehabilitáltak,
személyiségét kitörölték volna, elméje automata lett volna, ami
pontosan azt csinálta volna, amire börtönőrei utasították.
A pajzs.
Mentális emlékeztetőként ki- és belélegzett, kinyitotta
pszichikus szemét az obszidián pajzsra, mely elméjét védte. Az a
gyönyörű, elpusztíthatatlan építmény nem az övé volt, soha
nem lehet az övé. Az Kalebhez tartozott. Ha megpróbálna
megszökni tőle, talán büntetésként jól összedöntené.
Gyomra felkavarodott a gondolatra, hogy annyira meztelen és
gyámoltalan legyen megint, a pánik azzal fenyegetett, hogy
beszorul érzékeibe, de összeszorította fogait, kényszerítette
magát, hogy gondolkodjon ugyanazon a módon, mint az ijedt

- 72 -
tinédzser, aki olyan idegenek könyörületére volt bízva, akik csak
addig akarták őt használni, míg senki és semmi nem lesz. Talán
voltak lukak az emlékeiben, hatalmas darabok vesztek el a
labirintus csavarodásában, de néhány dolog huzalozott volt.
Tudta, hogyan építsen pajzsokat, gyerekkora óta csinálta.
És Kaleb soha nem bántana engem.
Figyelmen kívül hagyta a gondolatot, mely zavarodottságának
terméke, hogy jelenleg gondoskodik róla, elkezdte szőni saját
pajzsait a férfié alatt. Mikor a férfi rájön, hogy nem szándékozik
neki megadni azt, amit akar és megvonja védelmét.
Nem fog bántani engem. Soha nem bántana engem.
Remegett a gondolatra, mely azt is jelenthette, hogy nem
épelméjűen jött ki a labirintusból, eldöntötte, hogy lezuhanyozik
annak reményében, hogy a víz megnyugtatja őt. Megtette, egy
gondolat hatolt át a pánikon.
Megvannak az eszközeim, hogy elmeneküljek.

- 73 -
 8. fejezet

GYOMRA felfordult az erőszakos ötletre, hogy eszközeit

Kaleb ellen használja, de emlékeztető, hogy nem volt
gyámoltalan, ami miatt valakin csüngnie kell. Többé nem volt
bedrogozott tizenhat éves akadozó kontrollal az elméje felett;
egy nő volt, egy túlélő. Felöltözött, hátrakötötte haját és
kinyitotta ajtaját, ügyelt rá, hogy halk legyen. Abból, hogy Kaleb
soha nem vesződött vele, hogy bemérje őt, valamilyen módon
nyomon kellett követnie őt… talán trójai volt az elméjében.
Epe égette a torkát, tolongott, hogy leellenőrizze mentális
ösvényeit olyan konstrukciók miatt, mely egy telepatának hátsó
bejáratot adhat más elméjéhez. Semmi nyilvánvaló nem ugrott
elé, de Kaleb túl erőteljes volt, hogy el tudjon elrejteni egy
pórázt, és ellentétben tudatalattijának elhatározására, hogy
megbízik benne, olyan férfi volt, aki a hatalomért élt. Éppen az
utolsó gondolat haladt keresztül az elméjén, egy másik,
racionális része emlékeztette, hogy semmilyen építmény – nem
számít mennyire finom – sem játszhatja ki természetes őreit,
mely képességével született.
Elméjét egyszerűen nem lehet kompromittálni külső
behatással.
Plusz még ha Kaleb tudni akarta gondolatait, azokat a törött
gondolatokat, könnyen kivonhatta azóta az a nap óta, hogy
elhozta őt. A csendes pszichikus feljegyzések szerint, melyeket a
labirintus előtt az elméjében rejtett el, nem vonta ki őket.

- 74 -
Ahelyett hogy megkönnyebbült volna a felfedezéstől vére
megfagyott, mert csak egy ok maradt, amiért az irányítása alatt
akarta őt tartani.
És ő még soha nem próbálta képességét olyan férfi ellen,
akinek obszidián pajzsai voltak.
Légzése akadozott, szíve nem ritmusra dobbant, kilépett a
szobájából, látta, hogy Kalebé is nyitva volt. Nem kockáztatta
meg, hogy benéz, s ő még bent volt, lement a folyosón a
konyhába, a gyenge fény az ablakon sütött be, mely azt üzente
neki, hogy a nap éppen felkelt. Ha már ott volt, kényszerítette
magát, hogy egyen, újra kellett építenie erejét. De keze
remegett, ahogy felvette a reggeli bagelt, mely annyira friss s
meleg volt, a körülötte lévő papír tartón egy elegáns sziluettféle
volt, mely egy luxus szállodának tűnt.
A legtöbb telekinetikus a legszükségesebb használathoz őrizte
erejét, de Kaleb… az erő ilyen szintje több mint ijesztő volt.
Kivéve hogy őrült része továbbra is harcolt tudatos elméjével,
továbbra is biztonságosnak és tiltott területnek látta a férfit az
arzenáljában lévő egyetlen pusztító erő számára. Ennek
irracionalitása megrémítette őt, melytől nem bízott meg
ítélőképességében, hogy lehetne másképp, mikor mindenki
számára világos volt, hogy olyan agy, mely ennyire mélyen volt
az Elcsendesedésben, csak akkor ’segítene’ más lénynek, ha az
előnyét szolgálja.
A bagel a torkán akadt, de lenyelte a hozzáadott nutrionokat
tartalmazó innivalóval, melyet a hűtőben talált és mentális
feljegyzést készített, hogy egy óra múlva ismét egyen, mielőtt
nagy levegőt vett volna és elindult volna Kaleb irodája felé.
Üres volt.
Tenyerei nyirkosak voltak, tekintete az asztalon lévő
komputerpanelre tévedt. Az áttetsző képernyő pihenő

- 75 -
pozíciójából egyenesre volt állítva és mikor változtatott
látószögén látta, hogy hírek futnak végig rajta, vagyis nem volt
jelszóval védve.
Vibráló mozgást érzékelt.
Oldalra fordulva keresztüllátott az üvegajtón, hogy lássa
Kalebet a teraszon. Csak egy hosszú, fekete atléta nadrágot
viselt, lábai meztelenek voltak, bőre arannyal csillogott a
napfényben ahogy egy olyan harcművészet elegánsan halálos
figuráin ment keresztül, melyet nem tudott volna megnevezni, s
ösztönösen tudta, hogy egy civil sem tudná ezt.
Azonban persze Kaleb nem volt civil
Ujjai a tenyerébe görbültek, ahogy a férfit figyelte, testének
könnyedsége és eleganciája semmit nem tett, hogy elfedje a
tényt, hogy a gyönyörű mozdulatok gyorsan halálosakká
válhatnak. Hipnotikus volt, ahogy mozgott, izmainak
összehúzódása és elernyedése zsigeri szinten kényszerítette őt,
míg az üvegajtónak nem dőlve találta magát, tenyerét az üvegre
nyomta.
A hideg sokkoló volt, visszarántotta őt a valóságba, ahol ő
fogoly volt, akinek egészségtelen és veszélyes vonzódása kezdett
kialakulni új fogva tartója felé, mikor éveket élt túl a fogságban,
hogy áldozatul essen a pszichológiai csapdának, melytől a
foglyok szimpátiát éreztek fogva tartóik felé. Mégis két nap
Kalebbel és a labirintus kibogozódott. Nemcsak ez, de a férfi
halálosan kifent testéjez kucorodott, hosszú, lassú simításokkal
dédelgette őt.
És úgy érezte… boldog.
Torka kiszáradt és bőre forró volt, még egyszer ránézett a
teraszon lévő férfira, mielőtt a székébe csúszott volna. Félelem
kúszott végig gerincén, ahogy felhozta az internetet és nem
tudott nem hátranézni a válla felett, hogy leellenőrizze, ő kint

- 76 -
maradt-e. Kint volt, haja kékes-feketén csillogott a felkelő nap
gyengéd fényében.
A kereső ablak villant fel előtte.
Beleharapott alsó ajkába, nem Kaleb nevét ütötte be, hanem
nyilvánvaló mentora Santano Enriqueét. Ha bárki megkérte
volna, magyarázza meg miért csinálta, nem tudott volna rá
felelni, választását nyers ösztön vezette, az ’érzés’, hogy Enrique
nevét gépelte be az infravörös billentyűzeten háborgó
rosszullétet okozott gyomrában.
A keresési találatok jelentek meg a kijelzőn. Rákattintott a
legfelső találatra, egy új oldalon találta magát. Enrique
tanácsnok halott volt. A részletek, a hivatalos Tanácsi
értesítőből rakták össze, eléggé ártatlannak tűnte-
– Megtaláltad, amire szükséged van?
Sahara vére megfagyott.
Amikor a férfi az asztal mellett állt egyik kezét az általa
kisajátított szék háttámlájára tette, másikat tenyérrel lefelé a
komputer mellé, Sahara két érzés közt őrlődve találta magát,
hogy elfusson… vagy fejét testének sötét hőjéhez hajtsa,
belélegezte a tiszta férfi izzadságot, melytől bőre csillogott.
Őrülete, ahol Kaleb fontos volt, tisztán és ok nélkül mélyről
gyökerezett.
– Á – mondta, elolvasta a cikket, amit a nő felhozott. – Szóval
hallottál Santanoról.
Egyszer egy természetfilmben látta, ahogy az oroszlán a
gazellával játszott, megengedte, hogy prédája elhiggye, el tud
menekülni, míg végül karmait még mélyebbre vájta a
gyámoltalan állatban. Sahara tudta, most ő volt a gazella, ahogy
tudta, nem volt értelme, hogy megkísérelje elrejteni félelmét,
nem volt jó hazudó.
Azonban nem fog itt ülni megfagyva és hagyni, hogy a férfi

- 77 -
kínozza őt; azért hozta létre a labirintust, hogy elmeneküljön
korábbi fogva tartóitól és mivel nem szándékozott vagy vágyott
rá, hogy elméjét újra ilyen módon elföldelje, más módot kell
találnia, hogy túljárjon a férfi eszén, hogy túléljen.
Sahara! Eljövök érted! Éld túl! Éld túl értem!
A vad ígéret visszhangja folyamatos húrként futott át elméjén
fogva tartása alatt. Saharának nem volt emléke az eseményről
vagy időről, amikor az eredeti szavakat kimondták, nem tudta a
beszélő kilétét, de egy dolgot tudott: halála többet, sokkal többet
jelentene, mint egy élet egyszerű kioltása.
Valaki talán hallucinációnak hinné, amit elméje kreált, hogy
túlélje a rémálmot, és talán így is volt, de segített neki navigálni
az elmúlt hét év ádáz magányán. Ez most is segíteni fog neki.
– Mit fogsz velem csinálni? – kérdezte, büszke volt, hogy
hangja nem remegett.
Csillagoktól mentes kardinális szemek találkoztak az övéivel,
Kaleb haja rá nem jellemzően zilált volt. – Odaadom neked a
saját szerveződet. – Egy papírvékony táblagép landolt az
asztalon egy pillanattal később. – Szükségem van erre a
képernyőre egy komm konferenciára húsz perc múlva.
Ezzel kinyúlt és beütött egy URL-t a keresőbe, egy
titokzatosat a lány szemeinek, melyet számok sorozata alkotott.
– Ez mindent elmond neked amit tudnod kell Santanoról. –
Ellökve magát az asztaltól az ajtóhoz sétált. – Emlékezz rá,
szükségem van a képernyőre tizenkilenc perc múlva.
Sahara tátott szájú hitetlenkedéssel bámult utána, míg már
nem hallotta lépteit. Elméje próbált a viselkedésére választ
találni, annak érthetetlenségében megakadt. Kalebnek pontosan
tudnia kell, hogy az információ hatalom, és mégis átadta neki a
kulcsot.
Ujjaival halántékán hiábavaló kísérlettel simított végig, hogy

- 78 -
kitisztítsa zavarodottságát, figyelmét arra az oldalra fordította,
amit a férfi felhozott, és egy olyan oldalon találta magát, melyet
egy úgynevezett összeesküvés szakértő üzemeltetett. Az
egyébként névtelen tulajdonos mentálként azonosította magát,
és adva az oldal hatalmas mennyiségű információja, eléggé okos
volt, hogy eltüntesse nyomait a Tanács emberei elől, mert a
témák több mint tiltottak voltak.
Átugrott a jelenlegi beírásokon, mely azt állította, hogy a
Tanács többé nem létezett, figyelmen kívül hagyva a hivatalos
bejelentés hiányát, talált egy kereső dobozt és még egyszer
bepötyögte Enrique nevét… hogy átirányítsák egy folytatólagos
lapra, mely frissítések sorát tartalmazta. A legutolsó két évvel
ezelőtt keletkezett és csak annyi állt benne: Kaleb Krychek most
a Tanácsban van. Santano Enrique elismert pártfogoltja, nincs
bizonyíték sem ellene, sem mellette, hogy asszisztált S. E.-nek a
kínzásos gyilkosságoknál.
Szúró fájdalom volt mellkasában, a sírást kezével szorította
vissza. Legördített a lap aljára, elkezdte a legrégebbi cikkektől
olvasni.
A szerző szerint Santano Enrique azoknak a ritka
horgonyoknak egyike volt, aki az elszigetelődés helyett nemcsak
hogy magához ölelte a politikát, hanem boldogult is a Tanács
orgyilkos világában. Ő ezen felül egy sorozatgyilkos is volt, aki
számtalan fiatal alakváltó nő kínzásos gyilkosságáért volt
felelős. Nem természetes halált halt, mint ahogy a nyilvános
médiában megjelent. A DarkRiver leopárdok és SnowDancer
farkasok végezték ki hajmeresztő módon, egy üzenet volt a
nyelvére tűzve, hogy emlékeztessék a Tanácsot.
– Még öt perced van.
Felkapva fejét látta Kalebet az ajtóban. Haja nedves, de
gondosan meg volt fésülve, ingje mélykék, nadrágja szénfekete

- 79 -
volt, öve fekete, olyan árnyalatú, mint a cipője. Egy pohárnyi
tápanyagban gazdag víz volt a kezében.
Bármit is tanult mentora mellett, semmi jó nem lehetett. És
mégis a kényszer, hogy odamenjen hozzá dübörgött a vérében,
ettől nem bízott meg saját elméjében, figyelmen kívül hagyva,
hogy tudta, immunis az elmekontrollra ezen a szinten. Ahogy
senki sem kompromittálta elméjét, senki sem tudta kontrollálni
őt, nem anélkül, hogy ne lenne tudatában a kölcsönhatásnak.
Mégis, gyomra összerándult, körmei tenyerének puhaságába
vájtak.
– Honnan tudná bárki a Tanácson kívül ezeket a részleteket?
– mondta, meglepődött, hogy a kijövő szavak nyugodnak és
racionálisnak hangzottak, míg teste és elméje továbbra is
küzdött egy csatában, amit nem tudott megmagyarázni. – Vagy
téveszmés, vagy van forrása.
Kaleb megitta az italát, soha nem vette le róla a szemét. – Mit
gondolsz?
– A vádjai annyira szokatlanok, hogy igaznak kell lenniük.
Egy forrás.
– Mondhatni. – Befejezve az italát elportálta a poharat. –
Igaza van minden részletben.
Sahara ujjai remegtek, ahogy felvette a szervezőt,
elgondolkodva jegyezte meg hogy sokkal vékonyabb és
könnyebb volt, mint az ilyenek hét évvel ezelőtt. – Santano
Enrique őrült volt? – Még ha fel is tette a kérdést, azon a
kijelentésen gondolkodott, amit Kalebről olvasott, hogy
lényegében Enrique ’gondoskodott’ róla öt éves kora óta. A
legnagyobb tévedés lenne azt feltételezni, hogy a tapasztalat
nem ferdítette el fejlődését, annak a férfinak a tükrévé formálta,
aki az apafigura volt az életében.
Kaleb kezeit öltönyének zsebébe süllyesztette, semmi sem

- 80 -
emlékeztetett arra a fiúra, aki volt, a fiú, aki egy szörny mellett
nőtt fel. – Ez – mondta – felfogás kérdése. Vannak, akik szerint
az Elcsendesedés tökéletes alkotása volt. Teljesen érzelem,
empátiamentes. Számára a gyilkosságok érdekes kísérletek
voltak.
***
KALEB látta a félelem egyenletes ragyogását Sahara
szemeiben, ahogy felállt a férfi székéből, haját hátra fogva
felfedve arcát, melyen nem volt megtévesztés. Elgondolkozott
azon, vajon képes-e olyan játékokra, amiket ő a napi üzletei alatt
játszott, igazság és hazugság felcserélését használta, hogy elérje
céljait.
Bár úgy hagyta el a szobát, hogy szemeit nem vette le róla,
tudta, hogy még nem nyerte vissza teljesen az emlékeit, Sahara
nem félt eléggé, az óvatossága általános volt és nem kifejezetten
felé irányult.
Hagyta őt elmenni, nem mutatott rá, hogy abban a
pillanatban bánthatná, nem volt semmi a világon, amivel a nő
megállíthatta volna őt. A csontjai úgy törnének el, mint a
gyufák, ha telekinetikus energiájának csak kis részét engedné ki,
vére a legsötétebb skarlát színnel folyna ki. Ahogy korábban
megtörtént, hogy egy olcsó hotel szobájában lévő ágyon lévő
takaróba beleivódott, majd fekete hamuvá égett, de nem kerülte
el a Rendőrség figyelmét, köszönhetően a játékoknak, amiket
Santano játszani szeretett.
Adott neki jó pár percet, hogy védelme lemenjen, odasétált a
nyitott ajtóhoz, s látta Sahara törökülésben ült a napozóágyon.
A napernyő szükségtelen volt ilyen időben, zárva maradt, fényes
fekete hajában rejtett vörös-arany tincsek csillogtak a hajnali
fényben.

- 81 -
 Azok a tincsek szokatlanok, de nem teljesen
megjósolhatatlanok voltak, adva az anyai és apai DNS genetikus
mixéhez. Anyja hajszíne lágy fekete volt, míg apjáé mint a
nedves agyag, egyébként a recesszív vörös haj erős volt a
Kyriakus családfán. Sahara pszichikus profiljában a kékből jött
ki, ritka, mint egy duális kardinális.
Kaleb ismerete szerint Sahara volt az egyetlen személy a
Hálón a speciális képességével, amit annyira áhítottak, hogy
fogva tartói a labirintus ellenére sem végezték ki őt.
Sahara Kyriakus olyan lehetőség birtokában volt, hogy egy
férfit császárrá tegyen.

- 82 -
 Tiszta mentálok

EGY SZEMÉLY volt a Hálón, akit Vasquez tisztelt, az Kaleb

Krychek volt. A kardinális Tk bebizonyította Elcsendesedését
hűvös, kiszámított felemelkedésével a Tanácsba, kiiktatott
mindenkit, aki az útjában állt és ezt olyan titokban és
intelligenciával tette, hogy így egy kivégzést sem tudtak hozzá
kötni.
Henry is elismerően beszélt a fiatal férfiről, de bizonytalan
volt abban, hogy megbízzon Kalebben, hogy a Tiszta mentálok
belső köreivel dolgozzon. – Krychek prioritásai nem a mieink –
mondta a most már halott Tiszta mentál vezér. – Teljes,
megkérdőjelezhetetlen kontrollt akar a Háló felett, már
amennyire biztos vagyok benne.
Ez a cél ellent mondott a Tiszta mentáloknak – ahol Krychek
olyan kontrollt akart használni, mely megnövelte erejét, a Tiszta
mentálok ezt arra akarták használni, hogy megjavítsák a mentál
fajt. Azonban a helyzet megváltozott, mert Henry eredeti
döntése, hogy nem hívja meg Krycheket a belső köreikbe, a
legkritikusabb dolog Henry meggyilkolása óta.
A szervezetnek szüksége van egy erős emberre, hogy
kormányozzon, mikor erőre emelkedik és Krychek tökéletesen
illett a képbe. A részvétele ezen felül lenyugtatja a népességet,
fenntartotta a folytonosságot a korábbi Tanáccsal.
Vasquez nem aggódott, hogy átadja jelenlegi pozícióját
Kalebnek egy olyanért, mely jobban illett a kiképzéséhez. Tudta,
hogy nem volt vezérnek való. Ő egy tábornok volt, abszolút

- 83 -
hűséggel a választott vezetője felé. Krychek ezzel szemben
senkitől nem fogadott el utasítást. Pontosan ahogy egy olyan
embertől elvárható, aki a tápláléklánc csúcsán volt.
Együtt egy tökéletes csapatot alkotnának.

- 84 -
 9. fejezet

SAHARA MEGÉRTETTE, hogy a szervező, amit odaadott

neki úgy is működhetett, hogy átküldi neki az aktivitásait, de
ösztönei ellenére a férfi első körben visszatarthatta volna a
készüléket. Majd ott volt a tény, hogy elméje meztelen
maradhat, minden cél és szándék részére, pajzsai most
keletkeznek és a férfi mégsem avatkozott közbe, nem tett
semmit, hogy úgy érezze üldözik.
– Aggódás a motivációi miatt nem változtat a dolgokon –
motyogta magának, és elkezdte felhozni a fő híroldalakat.
Meglepte, mennyi információt talált a mentállal kapcsolatos
oldalakon, információkat, melyek embargó alatt voltak, s a
Tanács diszkréten megbüntette őket abban az időben, amikor
elrabolták őt. Megigézték őt a Henry Scott tanácsnok és a Tiszta
mentálok nevű csoport felfegyverzett konfliktusba keveredése az
alakváltókról szóló referenciák, egyik cikket a másik után
olvasta.
Ami még jobban megijesztette, a vélemények közi nyílt
konfliktus elgondolása.
Az Elcsendesedés Protokoll elkezdte meghatározni a
fajunkat, olvasta egy ismeretlen véleményét egy ember
működtette oldalon, de ez az az örökség, amit hátra akarunk
hagyni? Nincs meg az erőnk, hogy szembenézzünk a
démonainkkal, mint elfojtani őket és azt tettetni, hogy többé
már nem léteznek, míg mindvégig tudjuk, hogy a gonosz

- 85 -
köztünk jár?
Sahara a szavakra, melyek hét évvel ezelőtt rehabilitáció
elrendeléséhez vezettek volna a hajába túrt, az író elméjét és
személyiségét kitépték volna, s csak szolga szinten működött
volna, tovább olvasott, felszívott mindent egy olyan elme
éhségével, aki évek óta éhezett a tudásra.
Azonban bár kényszerű politikai változások mentek végbe
míg őt fogva tartották, a dolog, ami őt igazán érdekelte, az Kaleb
Krychek volt. De félretette az összeesküvéssel foglalkozó oldalt,
amit Kaleb maga mutatott neki, a rá irányuló keresés csak üzleti
és a Tanács életrajzi adatait adta ki, az egyetlen, nem a
Tanácshoz köthető életrajzi adat egy ember működtette
nyilvános enciklopédiában volt:

KALEB KRYCHEK
Összegzés: Egy váratlan telekinetikus kardinális, aki két
alacsony gradiensű szülő gyerekekként született, akik recesszív
génjei erőteljes eredményként kombinálódott a magzatban.
Santano Enrique edzette és felügyelte öt éves kora óta.1
Első millióját huszonhárom évesen érte el, miután nagy
kockázatú projekteket támogatott, mely fölényes áttöréshez
vezetett a komm képernyők technológiájában. A Tanácsba
emelkedett huszonhét évesen.
Székhelye Moszkva.
Folytatás a teljes cikkhez
1. Forráskérő

Miután végigolvasta a teljes életrajzot, mely célozgatott rá,

hogy Kaleb jelenlegi pozícióját úgy szerezte meg, hogy kiiktatott
mindenkit, aki az útjában állt, időszerű természetes halálok,
emberek figyelmeztetés nélkül léptek ki a tárgyalásokból,

- 86 -
megmagyarázhatatlan eltűnések, de nem volt bizonyíték az
állításokra. Sahara visszatért az összeesküvő oldalra. Itt olvasta,
hogy azt pletykálták a férfiról, hogy képes őrületet okozni, a
tény, hogy ezt Kaleb már megerősítette és hogy míg a
nyilvánosság előtt a keze tiszta volt, nem idegenkedett, hogy a
piszkos dolgait maga intézze el.
Bár Krychek a Tanács legfiatalabb tagja, állt egy évekkel
ezelőtti frissítésben, ő a legkönyörtelenebb és legveszélyesebb.
Senki sem kerül ki győztesen egy tárgyalásból sem, ami érdekli
Krycheket.
Hat hónapja Agro Grav elutasította a tanácsnok ajánlatát.
Azonban a vezérigazgatónak két nappal később gond volt a
szívével. Egyáltalán nem magyarázta meg pártfordulását, de
fontos, hogy azonnal elhozta lányait a bentlakásos iskolából,
annak érdekében, hogy otthon tanuljanak.
Sahara kezei ismét megremegtek, annyira erősen, hogy
letette az adattáblát, mielőtt elejtette volna. A mellkasában szíve
mániákus ütemben vert, a fejez zúgott, teste többé nem volt a
kontrollja alatt. Pánikolt, lábait a napágy egyik oldalára tette és
megpróbált felállni, csak hogy visszarogyjon, csontjai gumiból
voltak, és szíve a torkában dobogott, lélegzete a mellkasába
szorult, milliónyi tört üvegszilánk szabdalta a torkát és fojtogató
feketeség csúszott be a látómezejébe.
– Lélegezz. – Ez egy könyörtelen parancs volt, sürgető kéz
nyomta fejét a térdei közé.
Sahara megtette, látása kis tűszúrásnyi fény volt.
Mozgást érzékelt, Kaleb leguggolt előtte. – Be és ki.
Sahara belekapaszkodott a férfi szavainak állandó ritmusába,
melyet felváltott egy nyugodtabb, lágyabb hang, mellkasa
megemelkedett és süppedt, míg a feketeség vissza nem húzódott
és a férfi fel nem emelte kezét a tarkójáról.

- 87 -
 Felemelte a fejét, megitta a vizet, amit Kaleb adott neki,
mielőtt szemei találkoztak volna a férfiéval, aki talán tényleg a
legnagyobb szörnyeteg volt. A kardinális tekintet ismét tiszta
fekete volt, nem volt fény a sötétségben, és néhány okból ettől a
tekintettől zokogni akart, mintha a szíve tört volna össze, a
könnyek csomója fájdalmas nyomást gyakorolt rá.
– Köszönöm – mondta, éppen hogy sikerült kordában
tartania az erőszakos szükséget, hogy meggyászoljon valamit,
ami soha nem tartozott hozzá. – Soha nem volt még ezelőtt
pánikrohamom.
Kaleb továbbra is előtte guggolt, felnézett rá azzal a kemény,
gyönyörű arcával, amiről Sahara úgy érezte már annyi ideje
üldözi őt, kivéve hogy a férfi egy visszatérő emlékében sem
jelent meg. Talán az elméje játszott vele… vagy talán a
találkozásuk túl szörnyű volt, hogy emlékezzen.
Kaleb elvégre egy sorozatgyilkos pártfogoltja volt, a tényt
nem hagyta, hogy elfelejtse. Santano Enrique az alakváltó
áldozatokat kedvelte, de ki mondta, hogy Kaleb nem ragadna el
nőket a saját fajából?
Kaleb soha nem fog bántani engem.
Ismét ez a hang az elméje mélyéről, megy kényszerítette,
hogy bízzon, a mellkasában lévő könnyeknek énekelt.
– Még akkor sem, mikor elvittek? – kérdezte Kaleb és bár
Sahara nem felejtette el, mit olvasott róla, akkor sem tudta
volna megállítani magát, hogy ujjaival finoman végigsimítson
állkapcsának kemény melegségén.
Kaleb mozdulatlanná vált, de nem állította meg.
Annyi ideje már.
A rejtélyes hangot bent tartotta, s azt mondta: – Féltem – és
várt, hogy a férfi reagál-e a bizonyítékra, hogy Sahara
Elcsendesedésével mindig problémák voltak, de ő csak tovább

- 88 -
bámult rá.
– Féltem – mondta újra. – Oly módon, hogy attól minden
hideggé vált bennem, de nem pánikoltam. Így nem. – Kimondva
a szavakat rájött, hogy messze nem csak a teste vált gyengévé az
évek során, amikor állatoknak szánt ketrecben tartották. –
Törött vagyok.
Kaleb kifejezése nem változott. – Úgy hiszed, ettől
visszafordíthatatlanul hibás vagy?
Sahara homlokát ráncolva ujjait a tenyerébe görbítette,
mielőtt ismét elérték volna a férfit. – Annak nincs értelme. Ha
törött vagyok, hibás vagyok.
– Ez csak egy értelmezés. – Ezzel a rejtélyes állítással Kaleb
felállt, egy jégből metszett férfi, hogy jobban hasonlított egy
szoborra, mint élő, lélegző húsra.
És mégis hús volt, Sahara ujjain még visszhangzott a férfi
bőrének melege, teste emlékezett hátának erősségére, mikor
ezen a napozóágyon neki dőlt… és teste további érintésért fájt,
az értelem összeütközött a szükséggel, mely olyan emlékekből
született, amikhez nincs hozzáférése, és azok talán nem is
léteztek a képzelet birodalmán kívül.
– Közel biztos – mondta Kaleb –, hogy poszttraumás
stressztől szenvedsz.
Sahara tesztelni akarta magát, felállt. Lábai remegtek, de
megállt. – Talán specialista segítsége kellene – motyogta, csak
azért, lássa a férfi hogy reagál, ez a férfi, aki hagyta, hogy a
házban járkáljon, aki megvédte az elméjét, aki eszközt adott
neki, hogy növelje tudását a világról, de aki beriasztózta az ajtót,
így nem tudott elmenni.
– Szeretnél egy mentál orvossal beszélni?
Megijedve a férfira bámult. – Ha igent mondok?
– Biztosítom, hogy a világ legjobb specialistájához kerülj.

- 89 -
 Sahara nem tudta megítélni a férfit, jött rá kétségbeesve a
beszélgetés témájának viszonyából és az elröppenő időből, amit
a férfival töltött. Nem adta meg azokat a fizikai vagy verbális
jeleket, mint a mentálok, kontrollja lehetetlen szintre volt
kifenve. – Hogyan? Valaki mást fogva tartva?
Egy erős pillantás. – Senki sem mondja el a titkaim.
Sahara élesen szívta be a levegőt a teljesen, riasztóan
érzelemmentes állítástól, megrázta a fejét. – Nem akarom más
ember rémületét – elcsendesedett, vagy nem – a lelkiismeretem
miatt.
A férfi nyugalma hirtelen teljes lett, Sahara úgy hihette volna,
egyedül van, ha nem látta volna a férfit maga előtt. – Vannak
más módok.
Annyira kétségbeesetten akarta hinni, hogy Kaleb megpróbál
alkudozni, hogy a férfi nem egy hidegvérű gyilkos, ahogy a cikk
írta róla. Szükségének ádáz mélysége mélyen megrémisztette,
nem volt szüksége specialistára, hogy elmondja neki, hogy a
kényszerítés, amit Kaleb felé érzett egészségtelen volt és
halálossá válhatott.
– Nem vagyok még rá kész. – Miután elméje évekig nyitva
állt, nem tudta elviselni a gondolatot, hogy valaki más
megpróbálná kifürkészni a titkait. – Minden, amit akarok –
suttogta fogva tartójának –, hogy szabad legyek.
Kaleb becsukta a szemét, a világ egy másodpercre megtört, és
ezután egy szélfútta tengerpart ragyogó fekete homokjában állt,
egyetlen irányban sem volt senki, a guruló homokdűnék a jobb
oldalán, durva fűfélék otthona, melyek hajlongtak a szélben. A
másik oldalán a víz táncolt finoman a parton, finom fodrozódást
hagyva a homokban, a tenger tajtékjának vad csipkéje egyesült
az apró kagylókkal, melyek csillogtak a késő délutáni
sárgásnarancs napfény alatt.

- 90 -
 – Ez valóságos? – suttogta, félt, hogy Kaleb egy illúziót hozott
létre az elméjében, annyira részleteset, hogy még a sóval teli
szelet is érezte az ajkain.
– A fájdalom a legjobb indikátor, hogy kiderítsd valami
illúzió, vagy valóság.
Sahara felismerte egy gyerekkori leckéjének szavait, egyet,
amit minden mentál gyereknek megtanítanak.
Kinyúlt, megcsípte karjának hátoldalán lévő érzékeny húst,
összerándult. Majd mosolygott, körbefordult, lerúgta cipőit,
hogy lábujjait összegörbítse a naptól meleg szemcsékben,
melyen nem is voltak igazán feketék, csak higanyszínűek,
melyek ragyogtak a fényben.
Sahara tudta, hogy ez nem szabadság, nem mikor Kaleb a
legközelebbi dűnén állt, csendben és figyelmesen, de a lány, aki
ketrecben töltötte nővé érését, elég volt neki ez a napfénytől
meleg pillanat. Most élvezi a szépséget és később aggódik a jövő
miatt, miután ivott a boldogságból.
Előrerohant, széttárta karjait és körbepörgött, az ég
összetörően kék volt felette, a nap bágyadtan simogatta bőrét, a
homok cukorfinomságú volt az ujjai között. Nevetett és nevetett,
és mikor végül túl kába volt a forgáshoz összeesett a melegtől
puha homokon, látta, hogy Kaleb a dűne lábánál ül, karjait lazán
összefűzte a térdein, kétség kívül drága öltönye nem illett a
vadonba, melyet ember keze nem érintett.
És mégis… ideillett.
Nem olyan volt, amit meg tudott volna jósolni, de Kaleb
Krychek illett erre a vad helyre, ahol a tenger az őrjöngés
ígéretét hordozta még a nyugalomban is és a szél birtoklóan
simított végig a füvön, rángatta Sahara és Kaleb haját. A férfi
annyira a táj részének tűnt, mint a dűnék, vagy a víz… és
annyira elszigeteltnek és magányosnak látszott.

- 91 -
 A homlokát ráncolta, mikor rájött, a tekintete a férfin pihent,
gondolatai még egyszer visszatértek fogva tartójához, felkelt és
elindult a távolban lévő sziklák felé. Azok mozdulatlannak
tűntek, pedig vagy egy órát sétált, de a víz nyugalma, a hullámok
csapkodása, a só minden lélegzetében jobb terápia volt, mint
bármely beható mentál orvosi vizsgálat.
Csak akkor állt meg, mikor teste tiltakozott a testedzés
szokatlan mértékétől. Visszanézett, látta, hogy Kaleb
türelemmel várt rá, mely valahogy nem tompította a férfi erejét,
de tudta, hogy nem tud visszamenni hozzá, teste majdnem
elérte a limitet. A szíve azonban még nem volt teljes, bőre még
szívta magába a moszkvai reggeli égbolttól annyira távol lévő
világ drámai, kísértő részét.
Visszatúrta hajának egy kósza tincsét, leült a homokra, karjai
a térdein voltak visszhangozva Kaleb testtartását, elméje
frusztrálta és izgatta a férfi rejtélye. Valami nem igazán volt
rendjén ezzel a fogsággal, valami nem igazán volt rendjén Kaleb
viselkedésében. Hét évig volt bebörtönözve, ismerte a
különbséget a ketrec és… aközött, akármi is volt ez.
Hozzám tartozol.
A birtoklás egyértelmű állítása azt mondta neki, hogy utána
menne, ha megpróbálna elszökni. Ez idáig megadott neki
mindent, amit a nő kért. Ez okos trükk lehetne, azt a zavart
okozhatná, ami kibillentette őt egyensúlyából, de az nem
magyarázná meg az elméjét, ami ketté szakad Kaleb Krychek
miatt.
Sahara most is küzdött a csavarodó szükséggel, hogy
odamenjen a férfihoz, hogy hozzáérjen.
Annyi ideje, annyi ideje már.
Megnyitott egy telepatikus csatornát kettejük közt, a csatorna
a férfi részén azóta nyitva állt, hogy megtalálta a nőt, Sahara

- 92 -
kinyújtotta a kezét a sötétségbe. Szeretnél mellettem ülni?
Zavarta őt, hogy ennyire egyedül látta Kalebet.
Kaleb egy másodperc múlva mellette ült, szemei a partot
nyaldosó erősebb hullámokat nézték, ahogy a dagály érkezett, a
tajték a lábuktól egy méterre csókolta meg a homokot. –
Szereted a tengert.
– Mindig szerettem – mondta Sahara, érezte a férfi nagyobb
testének hőjét, annak ellenére, hogy jó pár centi választotta el
őket. – Amikor először zártak a cellába, elképzeltem a tenger
mozgását és szélességét, hogy megnyugtassam magam.
Kaleb a nő profilját figyelte, erősen, mint egy simogatás. –
Emlékszel mindenre azokból az évekből, amikor fogva
tartottak?
– Nem – suttogta, elutasította, hogy megforduljon,
bizonytalan volt benne, hogy ellen tudna állni a szükségnek, ami
a férfi felé húzta őt. – Vannak lukak. – Majdnem beszélt neki a
visszafordíthatatlan károkról, amik a labirintus előtt
keletkeztek, mikor nem értette meg az árat, amit képessége
követelt.
– És azelőttről? – kérdezte Kaleb. – Vissza tudsz emlékezni
az első tizenhat évedre?
– Nem mindenre. – Azonban Sahara úgy érezte, a hiányzó
darabok csak átmenetiek voltak. – Emlékszem, amikor
olvastam- Sahara hirtelen megállt, ahogy Kaleb figyelmeztetés
nélkül felállt, lenyúlt, hogy felhúzza őt abban a pillanatban.
A teraszon voltak mielőtt a nő egy lélegzetet tudott volna
venni. Zihálva megingott, megbotlott volna, ha Kaleb nem tartja
meg. – Kaleb? Mi az? – kérdezte, megszorította a férfi alkarját.
De Kaleb már eltűnt, így a nő a levegőt markolta.

- 93 -
 10. fejezet

KALEB KÁOSSZAL körülvéve találta magát, sikolyok

hasítottak Koppenhága kora reggeli forgatagába. A mentő
alakulatok, akik már az emberek előtt lezárták a területet,
dánjuk hadart, a tűzoltó csapatok siettek, hogy eloltsák a
lángokat. Azonban senki sem látta Kalebet, aki a
robbanószerkezetek erejétől egyik oldalánál összedőlt épület
előtt állt, porfelhő kavargott a levegőben, ahogy a tűz kitörte az
ablakokat, hogy lezuhanjon a járókelőkre, darabjai megvágják
őket.
Az épület átlagos volt, átlagos emberekkel – de volt egy dolog.
Ez volt, valaha volt, azoknak a tudósoknak a munkahelye, akik
munkásságának elmélete kihívta Adelaja-ék Elcsendesedés
fontosságával kapcsolatos eredeti elméleteit és bizonyítékait. A
tudósok Adelaja ikreinek, vagy ismertebben az ’elsőknek’ a jól
leplezett eltűnésére összpontosítottak, azokra, kikre a pár egész
elméletét alapozta, hogy a mentál faj érzelmi kikondicionálása
mentheti meg őket az őrülettől és az erőszaktól, mely
pusztulással fenyegette fajukat.
Kaleb azért tudott róla, mert a Hálóelme és a Sötételme
mindent elmondott neki, ami hatással lehet a Hálóra, ahogy
elmondták neki ezt a robbanást, de ha ez egy Tiszta mentál
támadás volt, akkor a fanatikus csoportnak sokkal jobb
forrásaik voltak, és erősebb szimpatizánsaik, mint hitte.
– Kérem! Segítsenek!

- 94 -
 Felnézett, hogy azonosítsa a sikoly forrását, mely dánul majd
ismét angolul megismétlődött, látott egy nőt a mellkasához
szorított csecsemővel a hetedik emeleten, mely nem omlott
össze a kezdeti robbanáskor. A nő körül tekergő sűrű, szürke
füstből ítélve tudta, hogy ő, s gyermeke perceken belül halott
lesz.
Nem kellett a teleportálásra gondolnia, hogy biztonságba
helyezze az anyát és a gyereket, a nő köhögése felkeltette a
mentősök figyelmét, bár ő a gyermeket adta át őrjöngő sírás
közepette. Mindkét túlélő köré lepedőt csavartak, az orvosok
leellenőrizték betegeik füstmérgezését.
– Enyém ez az oldal – mondta a teleportálónak, aki egy
másodperccel ezelőtt érkezett Kaleb egyenes kérésére, hogy a
Nyilak segítséget nyújtsanak. – Vannak emberek, akik olyan
szobákban rekedtek, amiket innen nem látunk.
Vasic bólintott és eltűnt az épület mögött. Partnere Aden már
katonai pontossággal szervezte az egészségügyeseket, beleértve
a Nyíl orvosokat. Ez volt az élő emlékezet óta az első alkalom,
hogy a halálos osztag, kiket fekete uniformisuk a Háló
legveszélyesebb férfijai és női közé sorolt, nyilvánosan
megjelentek, hogy humanitárius segítséget nyújtsanak.
Kaleb Adenre hagyta az emberek megszervezését, hogy a
megfelelő embernek a megfelelő munka jusson, s belőtte a
következő csapdába esett túlélőt. Amíg volt jártható, látható
nyom, ki tudta őket hozni.
***
Sahara bizonytalan volt Kaleb váratlan távozása matt,
eldöntötte, hogy átsétál a házon, míg gondolatai rendezettek
voltak. Ahogy addigra már jól tudta, ez nem egy spártai ház volt,
amit az emberek egy kardinális Tk-tól vártak volna. Ehelyett

- 95 -
szintről szintre áradt, mind egy széles lépcsővel volt elválasztva,
a legalsó szinten egy kis belső tó volt tele narancsszínű hallal és
kis lombkorona vette körül, mely virágzott a melegben, amit a
számtalan tetőablak hozott létre, s néha kinyitották, hogy
beengedjék a hűvösebb levegőt. A tó hőmérséklete, jött rá
Sahara aznap, egy elkülönített rendszer szabályozta, hogy
biztosítsa komfortos marad lakói számára.
Annyira boldoggá tette őt a tó, szemei érzelemmel teltek meg.
– Buta lány – suttogta, letörölte könnyeit, hogy letérdeljen a
cakkos kő mellé, ami a vizet kerítette el, az érzelem nagy volt a
szívében.
Ezt a helyet… az egész otthont annyira ismerősnek,
biztonságosnak érezte.
Hosszú, békés időt töltött itt el, mielőtt tovább folytatta volna
sétáját a levegős, fényben úszó szobákban és széles folyosókon.
Mégis, figyelmen kívül hagyva a hatalmas teret, a ház nem volt
akkora, hogy személytelennek hasson. Nem, ez otthon volt, száz
apró részlettel, mely a dizájnban rejlett minden szobában, míg
néhányban padlótól plafonig tartó ablak volt.
A tó fölött lévő szinten lévő ablakokat bevonták valamivel,
ami megóvta a polcokon lévő könyveket, több száz értékes kötet
ült tökéletes ábécé sorrendben. A megtört gerinc és használt
borító azt mutatta, hogy a könyveket olvasták, vagy használták.
A legtöbb nem kitalált történet volt, a tárgya annyira eklektikus,
mint Kaleb dolgozószobája.
A csodás szoba, rubinvörös és krémes fehér szőnyeg a padlón,
a székek kényelmesek… és mégis befejezetlennek hatott. A
csontjaiban érezte, hogy Kaleb talán használta a könyveket,
soha nem ült itt. Ahogy soha nem ült a reggelizőben, vagy nem
használta a nappalit. Talán aludt az ágyában, de a
dolgozószobája volt a házban az egyedüli szoba, mely a nyomát

- 96 -
viselte annak az intelligens, halálos, lenyűgöző férfinak, aki
fogva tartója volt.
Felment a nagy lépcsőn a következő szintre, kinézett az
ablakon, hogy lássa a kísérteties, üres füves tájat. – Annyira
gyönyörű, veszélyes és magányos, mint te – suttogta, elméje
megtelt Kaleb dűnék előtt álló képével.
A bőre hírtelen kihűlt, karjait maga köré csavarta és
visszatért a napfényes teraszra. Automatikus tett volt, hogy
ellenőrizte a hírportálokat a szervezőjén, elméje versenyzett,
hogy kitöltse az űrt a jelen és az ismeretlen jövő közt.
LEGFRISSEBB HÍREK! Bomba robbant Koppenhágában, a
halálos áldozatok száma növekszik.
Azonnal élő közvetítést keresett, rákattintott a komm
csatornára, ahol egy ember riporter jelent meg, szomorúság és
sokk keveredett benne, szőke copfja mögött megjelent a
vérfürdő, törött téglák, lehullott fák, vastag fekete füst, ami
másodlagos tűzből származhatott, koszos és vérző áldozatok
ültek idegsokkos állapotban az úton, orvosi takaró volt a
vállaikon.
-… hihetetlen! Még soha nem láttam ilyet!
A riporter oda nem illő lelkesedésére miatt Sahara a
homlokát ráncolta… s éppen Kaleb jelent meg az orvosi furgon
előtt, egy gyermekkel a karjában, ingjét korom, arcát fekete
csíkok borították. Egy másodperccel később eltűnt, a sikoltó
kisgyerek biztonságban volt az orvosnál.
– Ahogy legtöbben észrevehették, ez Kaleb Krychek
tanácsnok volt – mondta a riporter a képen kívülről, ahogy az
operatőr a következő teleportálást kereste. – Ő, több névtelen
fekete harci uniformisnak tűnő ruhába öltözött Tk-val biztosítja,
hogy a tragikus és indokolatlan erőszakos tett ára azokra
korlátozódjon, akik a kezdeti robbanásban haltak meg.

- 97 -
 Az operatőr az épület összeomlott részére közelített. – Az
Ausztráliából érkező meg nem erősített jelentések szerint –
folytatta a riporter –, az elmúlt két hétben ez volt a második
alkalom, hogy Krychek tanácsnok közreműködött a fő
mentésnél.
A kamera megállt egy takaróba csavart nő ülő alakján, kötés
volt a jobb kezén. – Asszonyom – gyengéd, érzékeny hang –, önt
a tanácsnok mentette meg, ugye?
– Igen. – Sahara elkapta a nő ujjainak remegését, mielőtt az
mindkét kezét a takaró alá rejthette volna. – Halott lennék, ha
nem lenne.
– Ön mentál, de reménykedett telekinetikus segítségben,
főleg magától Krychek tanácsnoktól?
A takarót még szorosabban magára csavarva a nő megrázta a
fejét. – A tanácsnokok nem vesztegetik az idejüket ilyen ’kis’
incidensekre… de ő itt van, és nem hiszem, hogy a városban
bárki elfelejti ezt.
Sahara megfagyott.
Amit Kaleb ma csinált, a tettek, melyek miatt a riporter
hősnek nevezte, nem esett egybe sem a férfi hírével, sem annak
összekeverhetetlen hatalomvágyával, hacsak eléggé kegyetlen
volt, hogy az egész mentést eltervezte.
Nem, nem, nem.
Figyelmen kívül hagyta az elméjében megszólaló hangot,
több riportot átnézett, látta, hogy a Tiszta mentálok vállalták
magukra a támadást, de ez a tudás nem tett semmit, hogy
felolvassza a jeget az ereiben.
Mi a legjobb partner egy férfi számára, akiről széles körben
rebesgették, hogy a Háló teljes kontrollját akarja megszerezni,
mint egy csoport, akinek minden akciója a mentál társadalom
struktúrájában keletkező töréshez vezet? Törésekhez, mely

- 98 -
számtalan lehetőséget adnak egy ’hősnek’, hogy előlépjen és
feltakarítsa a káoszt.
Az, hogy életek vesznek oda, az csak járulékos veszteség.
***
KALEB anélkül tért vissza az otthonába, hogy beszélt volna a
médiával. Nem volt szükséges, tudta, hogy a tettei, melyek
vírusként terjedtek a világban, a képek, hogy egyik túlélőt a
másik után hozta ki karjaiban messze erőteljesebbek, mint
bármi, amit mondhatna. Kigombolta ingjét ahogy a szobája felé
vezető folyosón sétált, belépett, s ott találta Saharát az ágyának
szélén ülve.
A nő felkapta a fejét, szemei a mellkasára tévedtek, majd
elkapta, pír öntötte el az arcát. – Sajnálom, nem gondolkodtam.
Rád vártam.
Az utolsó szavak egy csapás volt a gyomrába, egy visszhang az
időben, de érezte Sahara félelmét a zavara alatt, Kaleb
megtartotta a távolságot. – Beszélhetünk azután, hogy
letusoltam. – Füst és por volt minden lélegzetvételében.
A pír forrón égette Sahara arcát, azt mondta: – Rendben – és
kisietett.
Bezárva az ajtót Kaleb levetkőzött és beállt a zuhany zuhataga
alá, hogy lemossa a füst és láng illatát, ami úgy tűnt minden
sejtjébe beágyazódott. A bombát szakszerűen helyezték el, hogy
a legnagyobb kár tokozza, a későbbi tűz csak bónusz volt a
Tiszta mentáloknak. Legalább százöt halált erősítettek meg,
hetvenöt eltűnt.
Nagy rá az esély, hogy a hiányzók már elindultak a munkába
és kapcsolatba lépnek a hatóságokkal, ahogy a hírek terjednek,
de nagy volt rá az esély, hogy voltak olyan emberek az
épületben, akik nem voltak a listán. Míg a helyszínelő csapatok

- 99 -
nem képesek bejutni, hogy átfésüljék az épületet az
áldozatokért, a halottak végső számát még nem lehetett
megjósolni.
Átsúrolta a testét és haját, míg a víz tisztán folyt le róla,
kilépett és megszárította magát. Azon volt, hogy a Silver által
elhalasztott találkozóra készülve öltönyt vesz fel, mikor
visszaemlékezett arra, ahogy Sahara tekintete csupasz
mellkasára koncentrált, légzése felerősödött, a bőre
felforrósodott.
Tudta, hogy fizikailag vonzó teste van, alakváltó és ember nők
tisztázták rendszeres csendes meghívásként. Egyikük sem fogta
fel, jött rá, hogy ki és mi volt ő, de ő tudta, ha elfogadná a
meghívások egyikét, nem hallaná azt a szót, hogy ’nem’. Az ő
hidegsége úgy tűnt csábító bizonyos nők számra, és megállt,
hogy átgondolja, hogy talán sikoltanának-e a terrortól, mikor
szembenéznek a valódi énjével, soha nem tesztelte az elméletet.
A számára a teste egy eszköz volt és a nők akik meghívást
küldtek neki, nem tudtak semmit sem ajánlani neki, hogy
megérje neki, hogy ezt az eszközt intim használatra használja.
Sahara nem volt azok a névtelen nők közt, kik szemében lévő hő
Santano Enriquében lévő lázra emlékeztette, mikor a férfi ölt.
Adva a vér és kínzás általi kapocs, Kaleb nem volt benne biztos,
hogy nem törné el a nők törékeny nyakát, ha elfogadná
meghívásukat.
Ez soha nem lesz lehetőség Saharánál. A nő számára
különleges kategóriába tartozott. Azt akarta, jobban kötődjön
hozzá. És figyelmen kívül hagyva a fizikai kontaktus okozta
égető diszkomfort érzést és hogy a szex azt igényli tőle, hogy
Sahara testébe nyomja magát, az állatias tett sokkal erősebb
köteléket hozna létre, mint a láncok. Mintha az izzadság és szex
összeolvasztaná a párokat.

- 100 -
 Kezeit elernyesztette, majd összeszorította, teste válaszként
megkeményedett azokra a képekre, amiknek nem volt
tudatában, hogy létrehozta. Ez egy problémás fejlemény volt.
Míg teste tökéletes kondícióban volt, a tény az volt, hogy nem
kellett volna reagálnia, az, hogy megtette, az alig látható
provokáció kontrolljának mély problémáiról árulkodott, s meg
kellett javítania, mielőtt kezeit Saharára teszi.
Ezek a gondolatok koraiak voltak. Sahara még nem állt
készen, hogy Kaleb imitálja a fizikai kötődés legintimebb
szintjét. Most a nő férfi teste iránti vonzódását használja majd,
hogy Saharát kibillentse az egyensúlyából, megengedve, hogy
beegye magát a félelem alá, mely megszínezte a nő szemeit,
amikor ránézett… a félelem, melytől Kaleb Tk-ja megcsavarta a
gyeplőt, készen állt rá, hogy kitörjön és elpusztítson mindent
maga körül.
Eldobta az inget amit felvett, csak egy vékony fekete nadrágot
vett fel, amit futás alatt viselt, felső teste csupasz volt. Szemei
elkapták az alkarján lévő jelet, ahogy a törölközőt a fürdőben
lévő tartóra tette. Bár Sahara számtalan alkalommal látta már,
nem kérdezett róla.
De fog. Ez elkerülhetetlen volt.
Ahogy elkerülhetetlen volt, ami hét éve történt, amit a férfi
tett. Egy fiú, aki egy szörnyeteg mellett nőtt fel, nem volt
választása, csak hogy egy másik szörnnyé váljon, hogy túléljen.
A megváltás lehetetlen volt, egy délibáb, melyet vér szennyezett
be.
Sahara ezt jobban tudta bárki másnál ezen a bolygón.
***
SAHARA kijutott a konyhába, mielőtt lerogyott volna a fal
mellé egy hosszú, remegő percre, szíve a torkában dobogott.

- 101 -
Tétova ötlettől vezérelve ment be Kaleb szobájába, hogy
szembesítse gyanújával, hogy a férfi a Tiszta mentálokkal
dolgozik együtt, míg fáradt, védelmét vélhetőleg leeresztette.
Ekkor Kaleb besétált és a nő agysejtjei megkergültek. A kép,
ahogy ingjét derékig kigombolta egy elektromos csók volt a
testének, a fizikai válasz annyira mély volt, mintha évek alatt
alakult volna ki, nem csak ezekben a napokban. És míg az izmos
mellkas és has látványa kiszárította a torkát, bőre égett, az
intimitás magába foglalta, hogy a férfit félig felöltözve látta,
hogy attól a szíve a legszabálytalanabb ritmusban kezdett el
verni.
Kezét a gyomrára tapasztotta abban a hiú reményben, hogy
megpróbálja kontrollálni a benne lévő furcsa, lebegő érzéseket,
kényszerítette magát, hogy mozduljon meg és csinálja meg a
nutrion italt, amit a férfi kedvel, és persze egy csésze forró csokit
magának. Az édes ital gyorsan olyanná vált, amihez a törődést,
biztonságot párosította.
A tény az volt, hogy Kaleb ezt adta neki először, mikor nem
volt magában elveszve.
A második gondolata, hogy csinál pár szendvicset a nagy
kalóriatartalmú alapanyagokból, amit a hűtőben talált és az
asztalra egy tányérra tette, néhány tábla étcsokoládéval. Minden
elemet kifejezetten a mentáloknak készítettek, az ízük tompa és
segít Kalebnek feltölteni a testét az általa felhasznált hatalmas
energia után.
A feladatot túl hamar befejezte, meg kellett küzdenie a
karmoló vággyal, mely a hálóban ragadta meg a torkát. –
Bizonytalan vagyok – suttogta, bőre az égető várakozástól fájt. –
A megítélésem megrendült. Tizenhat voltam, amikor bezártak.
– Egy nagyon érett tizenhat éves – mondta az ismerős férfi
hang az ajtóból. – Ennivalót készítettél. Köszönöm.

- 102 -
 Sahara nem nézett félre, a férfi bőre aranybarna volt, mely
megcáfolta érzelemmentes, hűvös arcát. Ha a férfi tartotta volna
a távolságot, akkor talán ellen tudott volna állni a csábításnak,
mely a háló óta vezette őt… de Kaleb odament hozzá, nem
mondott semmit, mikor a nő végigfuttatta ujjait a férfi
melegségén, mellbimbói szoros pontok voltak lila, ujjatlan
ingjének vékony anyagán.
Kaleb keze nagy, meleg volt az arcán, ahogy megfogta Sahara
állát. – Ne félj tőlem Sahara. – Lehajtotta fejét, ajkaival a nő
ajkainak beszélt, a kapcsolat ezernyi apró villámlás volt a
vérében. – Előbb borítanám be holtakkal az utcákat, mint hogy
ártsak neked.

- 103 -
 11. fejezet

ELŐBB BORÍTANÁM be holtakkal az utcákat, mint hogy

ártsak neked.
A férfi ígéretnek erőszakossága széttépte az elméjén uralkodó
ködöt, ráébresztette, milyen intim módon nyomta magát a
férfihoz, akinek teste oly módon nyomódott hasához, mely
törött kondicionálásról árulkodott. De a szemei, azok a
kardinális szemek éberek, számítóak voltak.
Arrébb mozdult, elbotladozott az asztal melletti székhez. – Mi
történik? – Suttogva kérdezte magát, a tettei érhetetlenek voltak
racionális elméjének. Kaleb, mindezek ellenére, az a férfi volt,
akit azzal gyanúsított, hogy részt vett a tömegmészárlásban,
hogy növelje a kezében lévő hatalmat. És mégis, most is éhezett
rá, hogy megérintse, cirógassa, megtartsa és őt megtartsák.
Kaleb egyik kezével az asztalra támaszkodott, a másikkal
kinyúlt, mintha haját a fülei mögé akarta volna tűrni. Megállt,
mikor Sahara megrándult. – Az ajtó mindig nyitva – hangjától a
nő tarkóján az összezúzó szükség, zavarodottság, félelem
kombinációjától felálltak az apró szőrök.
Figyelte, ahogy Kaleb elsétált s helyet foglal az asztal
túloldalán, minden mozdulatában benne volt a férfi halálos
eleganciája, aki kezében tartja a halált, Sahara hirtelen
emlékezett rá, mit mondott a férfi, mielőtt az őrültség, mely a
férfi iránti vágya volt, felkúszott a felszínre. – Honnan tudtad –
kérdezte, hangja rekedt volt a vágytól, mely most bőre alatt

- 104 -
hullámzott –, hogy érett tizenhat éves voltam?
Egy kis szünet, melyet megmagyarázhatott, hogy Kaleb
beleharapott a szendvicsbe, amit a nő készített. – Az orvos
mentál jelentéseid – mondta nyelés után – azt mutatták,
pszichológiai fejlődés tekintetében közelebb voltál a fiatal
nőhöz, mint a lányhoz.
Sahara kezei közé zárta a csészényi forró csokit, bár tenyerei
élő hőért kiáltottak, azt mondta: – Hazudsz nekem – a
bizonyossága fájt.
– Soha nem hazudnék neked. – Kaleb csillagtalan szemei
fogva tartották az övéit.
Sahara lélegzete akadozott, megtartotta a kardinális
tekintetet, melyben erő annyira brutális volt, hogy el sem tudta
képzelni, hogy maradt a férfi épelméjű. – Akkor nem mondod el
nekem a teljes igazat.
Nem volt válasz, Kaleb arca kifejezéstelen volt, egy szobor,
melyet a napfény aranyozott be.
– Mi van veled? – Sahara kortyolt a forró csokiból hiú
fáradozásként, hogy felmelegítse a benne lévő meleget, teste a
veszteség mély érzése miatt fájt, melyre nem volt szava. – Voltál
valaha gyerek? – Még az ádáz önuralom nélkül is, mely jéggé
változtatta a férfit, mikor a teste égett?
– Természetesen. – Egy színtelen válasz.
Olyan, ami nem válaszolt a kérdésre. – Tudod, hogy értem.
Kaleb megitta nutrion italának felét, megevett még egy
szendvicset, mielőtt ismét beszélni kezdett. – A gyerekkor
lehetetlen, ha megvan a potenciálod, hogy megölj mindenkit az
utad során
Kaleb szavainak leplezetlen őszintesége miatt Sahara bögréje
félúton a szája felé megállt, szíve dübörgött, egy hírtelen ’lökés’
elméjének hátsó részében, mintha valami fontos küzdött volna,

- 105 -
hogy kiszabaduljon. – Santano Enrique mikor… vitt el téged? –
kérdezte, és nem ezt a kérdést akarta feltenni, tudatalattija
kiragadta a kezéből a gyeplőt.
– Az első találkozásunk, amire emlékszem három éves
koromban volt. – A hangjában, vagy arcán semmi sem árulta el,
hogy zavarta volna, hogy arról a gyilkos pszichopatáról beszél,
aki az oktatója volt. – Ez akkor volt, amikor egy olyan
intézményben helyeztek el, ami potenciálisan veszélyes
gyerekeknek volt fenntartva, a legtöbbet a Nyíl Osztagba jelölték
ki.
Sahara látott valamit a Nyilakról az összeesküvő oldalon. –
Ők egy magasan képzett katonákból és orgyilkosokból álló
fedett egység? – A férfi bólintására azt mondta: – Azt olvastam,
hogy az Elcsendesedés kezdetén jöttek létre, és a fő céljuk a
Protokoll fenntartása.
Nyílnak lenni, kezdődött a cikk, Elcsendesedettnek lenni. Az
osztag a földön legveszélyesebb és legerőszakosabb mentális
képességekkel rendelkező férfiakból és nőkből áll, mentális
képességük nem csúszhat ki tudatos kontrolljuk alól.
– A Nyilaknak is megvan a saját tervük – válaszolta Kaleb a
nő kérdésére –, de vannak jelek, hogy újragondolták céljaikat a
Háló jelenlegi helyzetének fényében.
Bár Sahara emlékei töredékesek és tudása a világról felszínes
volt, megértette, hogy Kaleb és a Nyilak valamilyen formában
össze vannak kötve. Nem volt más lehetőség, hogy a világ
legerősebb kardinális Tk-ja nem került az osztag figyelmébe, és
viszont, adva a férfi gyerekkorát. – Velük nőttél fel.
Meglepetésére Kaleb megrázta a fejét. – Csak négy évet
töltöttem az intézményben. Santano elkülönített helyre vitt
engem, amikor hét éves lettem és világossá vált, hogy a
képességem kegyetlensége a többi gyerek biztonságát

- 106 -
veszélyezteti.
Ennek nem volt értelme, mindegyik gyereknek veszélyesnek
kellett lennie. És mégis a szörnyeteg csak egyet vitt el… elvitte
Kalebet, egyedül és sebezhetően egy rémálomba. Horror
szorította össze a torkát, szalmaszálakba kapaszkodott. – A
szüleid, veled mentek ugye? – A mentálok nem hagyják el a
fiataljaikat, a gyerekek az ő genetikai örökségük.
– Soha nem láttam őket, miután a Nyíl intézményben
helyeztek el. – Fekete jég volt minden szóban. –
Felkészületlenek voltak egy kardinális utódra és csinos összeget
kaptak, hogy a jövőben ne tartsanak igényt rám. Nem lett volna
anyagi értelme Santanonak engem edzenie, ha nem birtokolta
volna a képességeimet.
A szíve sírt Kalebért, ezért a veszélyes férfiért, aki egyszer
kisfiú volt. Ha most egy szörnyeteg volt, akkor a magokat
gyerekkorában ültették el, egy gyereknek sem kellene úgy
felnőnie, hogy tudja eladták, mert túl nehéz volt kezelni.
Annyira félhetett, mikor az intézményben hagyták, annyira
össze volt zavarodva, mielőtt a fagyos igazságot beleverték
nevelői, kiknek nem volt rá oka, hogy kedvesek legyenek.
Hogy tudatában legyen, nem akarták őt, hogy úgy nőjön fel,
senki sem az övé, még fajuk hideg módján is… a sebek
brutálisak lehettek. Mert míg a szeretet átok volt a Mentálhálón,
család, vagy legvégül is genetikai hűség volt fajuk alapköve.
Sahara visszanyelte érzelmeit, tudta, hogy nem látnák azokat
szívesen, azt mondta: – Miért nem vagy Nyíl? – A szavak
váratlanul feszülten hangzottak, míg rá nem jött, hogy elfelejtett
lélegezni az intenzív szemkontaktus alatt, s nem emlékezett rá
mikor teremtette és miért tartotta még ezt meg fogva tartójával.
– Santanonak más tervei voltak velem. – Ezzel az egyhangú
állítással megette az utolsó szendvicset annak az embernek a

- 107 -
módszeres türelmével, akinek az íz semmit sem jelent, az étel
csak üzemanyag, ezután kinyitott egy csokit. – Miért nem
kérded meg?
– Mit? – Erőfeszítést igényelt Saharától, hogy megtartsa
hangját, mikor a lassan égő düh tombolt az ereiben, a dühe afelé
az emberek felé irányult, akik a világra hozták ezt az erős, áldott
gyermeket, majd minden felelősséget átadtak neki.
– Hogy pontosan mennyire voltam az oktatóm pártfogoltja.
Jég ette be magát Sahara szívébe, cakkosan és ridegen. –
Mert még nem állok készen a válaszra. – Talán gyanúsította őt a
legrosszabb bűntettekkel, de ha a férfi elismeri, hogy segített a
halott tanácsnoknak megkínozni áldozatait, az talán összetöri
gyenge kapaszkodását a valóság felé.
Kaleb kifejezése nem változott, és mégis Sahara kísértetiesen
úgy érezte, rossz választ adott, amivel érthetetlen módon
megbántotta a férfit. Egy másik jele az őrültségének, hogy teste
fájt a férfiért, nem számított, hogy talán mit csinált, mennyi
erkölcsi vonalat léphetett át, mennyi vér van a kezein.
Sahara kinyújtotta kezét az asztalon, míg ujjai a férfiéhoz
értek, szemei látták tetteit, de elméje megtagadta, hogy
visszavonja a parancsokat, suttogott: – Miért tartasz itt?
Kaleb kezeibe zárta a nő kezeit, vállainak lebarnult bőre
meleg volt az ablakon beszűrődő napfényben, azt mondta: –
Mert hozzám tartozol.
Sahara megremegett a szavakban lévő sötét szenvedélytől,
azok a szemek obszidiánok voltak. – Ahogy azok az alakváltó
nők Enriquehez tartoztak? – A szavak kilövelltek, véres esőként
a napsütésben.
Kaleb fogást váltott, hogy kezében tartsa a lányét, ajkaihoz
emelte a tenyerét, egy csókot nyomott a közepére, melytől
Sahara méhe összeszorult. – Nem. – Kemény válasz volt,

- 108 -
pengeéles élekkel. – Ők soha nem adták magukat oda neki.
Sahara lélegzete elakadt. – Én? – Ujjait tenyerébe görbítette,
visszahúzta kezét. – Odaadtam magam neked? – Tizenhat éves
volt, a kondicionálása soha nem volt tökéletes, de az elgondolás,
hogy megszegte fajának legnagyobb tiltását s megosztotta testét
a férfival, minden válaszában erőszakos elutasítás volt.
Ehelyett égett a férfiért, olyan tettről mesélt, mely éveken át
forrt, az érettségből eredt. Egy huszonkét éves egy tizenhat
évesnek, erős és veszélyes, sokkolóan vonzó lehetett
érzékeinek… ahogy most is. Az elgondolás, hogy erős kezei
húsán vannak, birtoklóan és cirógatóan, ettől izzadság
gyöngyözött a bőrén, még ha el is fogadta, hogy Kaleb
kihasználta a tinédzser lányt, ez megbocsáthatatlan
szabálysértés volt.
– Én – mondta Kaleb, felállt, körbement és ahogy a
kezdetekkor, kezével megfogta az arcát – szűz vagyok.
Minden, amit mondhatott volna, ez volt a legváratlanabb.
Sahara torka kiszáradt, megrázta a fejét. – Ez nem válaszolja
meg a kérdést, amit feltettem. – A férfi nem mondta el, hogy ki
volt, ki ő Sahara számra… ha volt egyáltalán valakije. Ez a nyers
vonzalom lehet semmiség, csak egy másoló mechanizmus,
melyet törött elméje hozott létre, valami, amit Kaleb elég okos
volt, hogy az előnyére használja. Senki sem válik tanácsnokká
huszonhét évesen, ha nincs éles intelligenciája. Használta a nő
fogékonyságát a testére, annyira könyörtelenül, mint más
előnyt, a fizikai kontaktus, amit megengedett, lehetett jól
kiszámított trükk.
– Bármit is mondok neked – mondta Kaleb, hüvelyujjával
végigsimított Sahara alsó ajkán, mielőtt elengedte volna őt –,
nem fogod elhinni. Nem bízol bennem. – Ezzel a nyers állítással
az ajtóhoz sétált. – Véglegesítenem kell néhány dokumentumot,

- 109 -
de később elmehetünk sétálni, ha kipihented magad a reggel
után.
Sahara megijedt a helyzet hírtelen változásától, bólintott,
szemei a férfi izmos hátát nézték, ahogy Kaleb minden további
szó nélkül kiment. – Ez – suttogta kétségbeesetten magának –
egy megjósolható pszichológiai reakció a tényre, hogy a
hatalmában tart engem. – Az elméje azonban kereken
elutasította az elméletet. Hogy bizonyítsa emlékeket ajánlott
neki az eredeti fogságának kezdetéről, mikor egy kis
lakosztályban volt, nem a cellában.
Azokban a hónapokban egy fő őre volt. A férfi semmilyen
módon nem bántotta őt, biztosította, hogy kapjon plusz takarót,
olvasnivalót, oktató játékokat, hogy biztosítsák elméje nem
tompul el, bár azt az ételébe tett drogok tompították el. Magas
és szőke, éles vonásokkal és metsző zöld szemekkel, klasszikus
szépség volt, tizenkilenc éves, csak három évvel idősebb nála.
Kétségkívül azért választottak őt, mert külső megjelenése
csábíthatta az ijedt tinédzsert gyanús kondicionálással, de soha,
egyszer sem felejtette el a lány, hogy a férfi a fogva tartója, a
célja, hogy őt a csinos ketrecben tartsa. Biztos, hogy nem
sóvárgott a férfi érintésére, ehelyett igyekezett elkerülni minden
véletlenszerű kontaktust. Hogy segítsen ellopni Sahara
szabadságát a férfi megtagadott minden látható kedvességet.
Egyik sem számított Kalebbel szemben.
Teste fájt, érzékei itták a férfi arcszeszének frissességét, míg
már csak ezt tudta érezni, míg úgy érezte, Kaleb után kell
mennie, ez az idegen sötétségbe volt csomagolva és vérvörösre
volt festve, szorongatta a torkát. Minden, amit akart, hogy
meztelenre vetkőzzön és a férfi köré csavarja magát, annyira
közel, hogy semmi sem választhatja el őket újra.
Őrült, gondolta, arca égett, igazán meg fogok őrülni.

- 110 -
 Remegett a hő után, könnyek zápora égette szemének
belsejét, szíve szaggatottan vert a torkában, a fülében, ordító
rohanás volt. BUMM! BUMM! BUMM! A világ ismét
szétmorzsolódott az őrjöngés peremén, a falak folyékony
fehérek voltak, a padló ragyogó kaleidoszkóp.
Kibotorkált a székből, egyensúlya eltűnt a remegő
délibábban, ami a világ volt, nekicsapódott a konyhapultnak,
hogy megpróbáljon eljutni az ajtóig, hogy megmeneküljön az
őrülettől, mely felette józan eszét. – Lélegeznem kell. – Torka
küzdött, a levegő túl vastag volt, hogy beáramoljon tüdejébe.
Az ajtó megváltozott, ahogy elérte, darabjaira tört, melyet
ragadós vörös fröcskölt be. És hírtelen elméje megtelt a vas
illatával, forró és gazdag, egy gyenge nőies sikítás visszhangzott
a füleiben, ahogy a kardinális szemű férfi pengével hasított a
húsába, a vér buggyant ki a seb oldalain, mely meleg folyóként
folyt le zúzódott és megkínzott bőrén, amitől a férfi nevetni
kezdett.
És nevetett.

- 111 -
 12. fejezet

ÁLLJ! FÁJDALMAT okozol nekem! Állj!

Az ijedt, fájdalom áztatta szavak betörtek Kaleb elméjébe,
ami tudat alatti telepatikus sírás volt. Brutális hirtelenséggel
vágta el a csak audio megbeszélést, mentális állapota túl
bizonytalan volt a teleportáláshoz, befutott a konyhába, s azt
látta Sahara az ajtóban kúszik, haja lefelé biccentett fejét
eltakarta, ujjai véresek, körmei töröttek és felszakadtak voltak.
Nem!
– Sahara. – Megragadta a nő vállait, arccal maga felé
fordította, az érintés ugyanazt a veszélyes reakciót váltotta ki,
mint korábban; Tk-ja végigfutott bőrén, ki akart törni, törni és
zúzni akart. Ahogy eddig tette, ádáz hevességgel fojtotta el. –
Nézz rám.
Sahara arca megrándult a hideg parancsra, szemei vadak,
űzöttek voltak. Olyané, aki csapdába esett. Kaleb légzése
felgyorsult, vére forrt a bőre alatt, ahogy elméje oly módon
ködösült el, mely halálos lehetett. Megváltoztatta fogását, hogy
megfogja jobb csuklóját, felhúzta a nőt a jelenlegi fagyott
állapotából az ajtó mellett lévő riasztóhoz.
Míg Sahara némán és alig lélegezve állt mellette, megadta a
hangkódot, majd a nő tenyerét a szkennerre tette. – Sahara
Kyriakus, teljes és korlátlan hozzáférés.
Egy kérdés ugrott fel a kis képernyőn a tenyérszkenner
mellett. A hozzáférés Kaleb Krychek jelenlegi lakhelyén kívüli

- 112 -
tulajdonait is magába foglalja?
– Igen. – Soha többé nem lesz a nő ketrecbe zárva.
A számítógép zümmögött, zöld fény villant fel a panelen,
ahogy Sahara tenyerét szkennelte. Hozzáférés biztosítva, jelent
meg egy másodperccel később az üzenet.
Leejtve Sahara kezét Kaleb kinyitotta az ajtót. Ő ott maradt,
ahol a férfi hagyta őt, a pánikoló, csapdába esett kifejezés lassan
felváltotta azt, amit Kaleb félelemként ismert fel. Veszély miatt
szkennelte a területet, csak üres területet látott, mely burjánzott
a gyönyörű kék ég horizonton. Kaleb így tartotta ezt a területet,
hogy biztosítsa ellenségei sehol ne tudjanak elbújni, ezért a
peremterület biztonsági rendszerét kell kikerülniük, de a nő
számára ez végtelen kékeszöld tengernek tűnhetett.
Kaleb nem hagyta el Sahara oldalát, de csendben állt, hagyott
neki időt, hogy hozzászokjon a falmentes látképhez, Tk-ját
használva benedvesített egy törölközőt és arra használta, hogy
letörölje a nő kezéről a vért, s felfedje, hogy nem csinált akkora
kárt, mint először hitte. Mégis kenőccsel bevonta az eltépett és
sérült részeket, mielőtt megmozdult volna, hogy a látómezejébe
kerülve Sahara többé ne kerülhesse el a jelenlétét.
– Láttam dolgokat – suttogott, sötétkék szemei fuldoklottak a
zavartságtól –, és most nem emlékszem rájuk. – Üldözött
sebezhetőség, bőre áttetsző volt a fényben. – Meg fogok őrülni
Kaleb?
Kaleb gyanította, mik azok az emlékek, amik felderengtek
Saharának, és a nő válasza kristálytisztává tette, hogy az elméje
még nem áll készen, hogy kezelje a csúf igazságot. Kezeit a nő
hajába fúrta, hogy megtartsa a fejét, az érintés végigszáguldott
az idegein, azt mondta: – Nem – hangszíne hűvösen tényszerű
volt, mert Saharának szüksége volt rá, hogy a férfi abban a
pillanatban épelméjű legyen. – Az O-mentál jelentések szerint

- 113 -
visszatérő emlékek és a kihagyások gyakori előfordulásai a
poszttraumás stresszben szenvedő betegeknél. – Van, akinél
soha nem ér véget, a sebek túl mélyek, de nem szándékozott ezt
a tényt megosztani Saharával.
A nő vett egy reszkető lélegzetet, majd még egyet, tekintete a
szélesre tárt ajtóra esett. – Nincsenek zárak?
– Nincsenek. – Majdnem egy végleges hibát ejtett, hogy nem
oldotta fel őket azonnal, mikor a nő teljesen tudatára ébredt. –
Te egy intelligens nő vagy. Tudod, hogy veszélynek teszed ki
magad, ha elhagyod a biztonságos külterületet. Azonban a
külterület több kilométer széles minden irányban. – A
kerülethez szükséges dolgokat akkor szerezte be, mikor hat
hónapja felfedezte, hogy Sahara életben van. – Ebben a zónában
biztonságban vagy.
Sahara torka mozgott, ahogy nyelt, kinyúlt, hogy egyik kezét
összeszorítsa a finom gyapjú ingen, amit a férfi akkor vett fel,
mikor kiment a konyhából. – Ki vagy te?
– A gondnok – mondta, és ez igaz volt, még ha nem is csak az
volt.
Sahara homloka ráncba szaladt, ujjait ellazította és összezárta
Kaleb mellkasán oly módon, mely dacolt a férfi így is ingadozó
kontrolljával. – A házé?
– Igen. – Ez egy horgony volt, a fizikai szimbóluma a
keresésének, a nőének.
– Kié?
– A tiéd. – Azok a részletek alapján építtette fel a házat,
ahogy a nő tizenöt évesen leírta, Sahara rabságban eltöltött évei
alatt vigyázott rá, halálos erőt használt, ha bárki be akart törni.
– Isten hozott itthon.

- 114 -
- 115 -
 MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS

A koppenhágai helyzet folytatódott. Százöt halált erősítettek

meg, a törvényszéki csapatok evakuálói egyfelől a számok
növekedését várták.
Kaleb Krychek tanácsnok és egy csapat név nélküli ember,
akik a pletykák szerint a Nyíl Osztag tagjai, felelősek a mentés
kilencvenöt százalékáért. A hozzászólások le vannak tiltva.
Ez az oldal frissülni fog, amint újabb hírek lesznek
elérhetőek.

MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: AKTUÁLIS ÁLLAPOT

LEVELEK A SZERZŐNEK

Az ön legutóbbi szerzői véleménye a Tanács széthullása

körüli pletykákról a nagyra becsült hivatalos közleményekről az
emberi bulvár szintjére süllyedt.
Ilyen szenzációhajhászás csak zavarodottsághoz és
destabilizációhoz vezet akkor, amikor nélkülözhetetlen, hogy
nyugodtak és racionálisak maradjunk.
Biztosra veheti, hogy panaszt teszek a Média Felügyelő
Bizottságnál.
R. Vrruti
(Turin)

Elismerés a Hírforrásnak, hogy kimondja azt, amire a

- 116 -
lakosság nagy része gyanakszik. Ha a Mentálháló túléli a Tanács
hiányát új uralkodó rendet kell választani.
A Tiszta mentálok lehetőségként tüntetik fel magukat, de a
horgonyok elleni eszetlen akcióik miatt elvesztették erőiket a
kaliforniai régióban, nem megfelelő fényben tüntették fel
magukat. És az tiszta, hogy a jelenlegi helyzetben az új
vezetésünknek készségesnek és erő kifejtésére képesnek kell
lennie, hogy biztosítsák a békét és az Elcsendesedést, ami
szükséges a túlélésünkhöz.
A nevet kérésre visszatartották.
(Sioux Falls)

Ha a Tanács tulajdonképpen már nem létezik többé, akkor a

háború a korábbi tanácsnokok között nem lehetőség, mint
ahogy a szerzői vélemény írta, hanem elkerülhetetlen.
Mivel ők a világon lévő legerősebb mentálok közül valók,
biztos, hogy mindegyik azt kutatja, hogy tudná kontrollálni a
Háló egy részét. A civilek jobban teszik, ha saját dolgaikkal
törődnek, a járulékos veszteség több tízezer lesz.
K. Ichikawa
(Fukuoka)

- 117 -
 13. fejezet

ISTEN HOZOTT itthon.

– Hogy lehet ez az én házam? – suttogta Sahara, és égetően
tudatában volt Kaleb izmos mellkasának a tenyere alatt. –
Tizenhat voltam, amikor elraboltak. – Mondta magának, hogy
nehogy átadja magát a vágyának, ami testének minden sejtjében
élt, egy olyan vágy, ami az ürességbe való rémítő eséshez vezet,
vett egy mély lélegzetet… de nem mozdult. Ehelyett kezét
széttárta a férfi pamutingjén és hátradöntve fejét belenézett a
koromsötét szemekbe.
– Ajándék volt – jött az őszinte, de mégis kifürkészhetetlen
válasz. – A tizenkilencedik születésnapodra.
Saharának nem kellett megkérdeznie, ki adta neki ezt a
bűbájos otthont ajándékba, egy olyan házat, ami olyan volt,
mintha a képzeletéből lett volna odavarázsolva. Szíve hatalmas
volt a mellkasában, azt mondta: – Mondd nekem – teljesen
tudatában volt a lábai alatti óriás szakadéknak, egy olyan vihar
tudatában, ami az elméjét erőltette, de nem tudott rajta
áthatolni. – Mondd, hogy nem vagy gonosz. Kérlek.
Kaleb megsimogatta halántékát. – Sajnálom.
Sahara csendes elutasításként rázta meg fejét, hogy
elfogadja mit próbál Kaleb elmondani neki, remegő ujjait az
állához érintette. – Mit tettél?
– Túl sok mindent, amit nem lehet meg nem történtté tenni.

- 118 -
 Igazán sírt a férfiért, akit nem ismert, és aki mégis szívének
legtitkosabb részében volt, karjait Kaleb nyaka köré fonta és
belékapaszkodott, mindvégig tudta, hogy talán ki fog csúszni a
szorításából.
Kaleb karjaival átölelte őt, szorosan tartotta, légzése durva
volt a nő füleinek. – Sajnálom – mondta ismét, hangja durva
volt, mint a dörzspapír és teste kőkemény, mintha minden izma
megfeszült volna.
– Rendben van – mondta zokogás közben. – Minden
rendben. – Megfogta Kaleb tarkóját, újra és újra motyogta a
szavakat, nem volt tudatában, miért is csinálta, de érezte a
csontjaiban, hogy míg a férfi lehet a veszélyes a szobában, ebben
a pillanatban ő volt az erős. – Minden rendben, Kaleb. Itt
vagyok.
És nem hagyom, hogy túl késő legyen.
A csendes fogadalom izzó billog volt a szívén, a reggeliző
fülke melletti ablakra bámult, mikor a közepétől átlósan lefelé
hangosan összetört. A váratlan hang újabb emléket húzott elő,
egy olyat, amitől kiszakította magát a férfi öleléséből.– Bántalak
téged!
Az Elcsendesedést, emlékezett rá túl későn, a helytelen
viselkedés büntetésrendszerére építették fel és amíg Sahara
kondicionálása talán megtört, Kaleb ebben élt. Számára, hogy
megérinti, tartja őt kitette a szörnyű fájdalom csapásának,
amitől Kaleb egy csepp vért törölt le az orráról, a skarlátszín
ingujján volt.
– Nem, ez – Bármit is akart Kaleb mondani, az eltűnt, ahogy
felvillant valami Sahara szeme sarkában és ez elterelte Kaleb
figyelmét.
***

- 119 -
 KALEB nem ismerte fel az izmos férfit, aki a szobába
teleportált.
A behatolót a falhoz vágta, kitűzte oda a férfit torkának
telekinetikus megragadásával, ezzel egy időben lesöpörte a férfi
pajzsait, hogy elbarikádozza az elméjét, így nem tudott
telepatikus üzenetet küldeni. A képesség, hogy ilyen szinten
elnyomja a kommunikációt nem olyan volt, amit sok telepata
birtokolt, Kaleb ezt egy szörnyetegtől tanulta meg.
A férfi sárszínű szemei Saharára pillantottak, vér kezdett a
szájából bugyborékolni, ahogy a láthatatlan kezet karmolászta,
ami elvágta tőle a levegőt. Mikor Kaleb figyelmét Sahara felé
fordította, undorodó félelmet pillantott meg benne, amitől
Sahara remegve hátrébb lépett, kezei vértelenül szorultak
ökölbe. – Ez a férfi bántott?
Egy nyelés, egy kurta biccentés, egyik kezével elgondolkodva
megragadta másik felkarját. És Kaleb tudta, hogy az a kar el volt
törve. A behatoló fejét a falhoz vágta még egyszer, odasétált,
hogy befejezze a kivégzést, hogy kézzel ragadja meg a másik férfi
nyakát és kiszorítsa belőle az életet. A férfi szemeit pánik
színezte meg, melyek könyörögtek Kalebnek, hogy álljon meg,
soha nem értette meg, hogy voltak megbocsáthatatlan dolgok.
Sahara hírtelen életre kelt a férfi mögött. – Kaleb, állj.
A férfi, aki Kaleb előtt lógott a falon, most öntudatlan volt,
legtöbb csontja eltört attól, ahogy Kaleb a falhoz vágta őt, vér
folyt a füleiből, orrából, szájából.
– Kaleb! – Sahara sírt, hallotta, ahogy annak a férfinak
újabb csontja törik el, aki addig kínozta őt, amit a labirintus
mélyére nem ment, ahol nem érzett fájdalmat, érintést, semmit,
a zsibbadtság teljes volt.
A kifejezés Kaleb arcán, mikor megfordult, attól jegessé vált
Sahara vére. A férfi akkora sötétségben volt, melyben apró fény

- 120 -
sem volt. – Nem – suttogta. – Nem. – Megriadt a férfi
őrjöngésének mélységétől és rettegett az árért, amit fizetnie kell
érte, meg merte érinteni Kaleb alkarját.
– Menj. – Egy hideg, kemény utasítás. – Menj ki a szobából.
– Nem, amíg nem jössz ki velem. – Nem fogja elhagyni a
férfit, felmenteni magát minden felelősség alól.
A sötétség siklott a szemeiben, élő entitásként. – Milyen
finom csontjaid vannak Sahara, annyira könnyű eltörni őket.
Ennek meg kellett volna rémisztenie őt. Megtette. Ó igen. –
Mondd el miért. Miért ölöd meg ezt a férfit? Milyen ok lehet rá
elég, hogy így kínzod? – suttogta Sahara, ahogy Kaleb hagyta,
hogy a behatoló tudatához térjen, mielőtt ismét szorított volna a
fogáson.
Kaleb felemelte a kezét és Sahara épp hogy megakadályozta
magát, hogy visszahőköljön, halálosan biztos volt benne, hogy a
tett átlöki a férfit a finom vonalon, ahol jelenleg állt. De Kaleb
nem bántotta őt, ujjai lélegzetelállítóan gyengédek voltak, ahogy
megfogta az arcát. – Ez egyszer eltört.
Pillanatképek felvillanó montázsa, a ködös évek, mikor
telenyomták drogokkal és olyan környezetbe tettél, amit arra
terveztek, hogy megtörje a lelkét:
– sötétség, egy szoba levegő és fény nélkül
– hamis gondossággal bántak vele
– a csonttörés hangja, és fájdalom, annyira szörnyű
fájdalom, mikor nem tért vissza elég gyorsan a labirintus
szívébe
– a fények még ragyogóbbak voltak, mint a fehér
szobában, ahonnan Kaleb elhozta őt
– kegyetlen hideg meztelen teste körül
– Én… azt hiszem emlékszem. – Nem számított az emlékek
rondasága, nem mehetett el tőle, nem tudta megtörni ezt a

- 121 -
fájdalmas, intenzív kapcsolatot, ami összekötötte őt a halálos,
obszidián szemű Tk-val.
Kaleb ismét megsimogatta az arcát. – Egy gumibotot
használt rajtad. – A suttogás annyira finom volt, melyet a
legtisztább düh hozott létre. – Eltörte az arccsontodat,
öntudatlanul hagyott. Az emlék az elméjében elől volt. Csak
pajzsainak első szintjén kellett áttörnöm, hogy megszerezzem.
Kár, hogy elméje már megsemmisült, többi emléke összetört.
Émelygés tört fel Sahara gyomrából, öntötte le a száját az
utolsó mondat közönyös távoliságától. – Nem – mondta, ahogy
a múlt visszhangjai elködösültek a gyógyszerektől, amiket
akkoriban adagoltak neki, de a most rémisztő volt. – Nem
Kaleb. Ő senki volt, csak egy őr. Voltak – Elvágta magát, mielőtt
végzetes hibát követett volna el.
A kardinális, aki egy kézzel elszorította a másik férfi légútjait
továbbra is simogatta az arcát szabad kezével. – Mások. Voltak
mások. Mind meg fog halni, egymás után. – Mikor megfordult,
rápillantott a markában lévő gyenge férfira és véget vetett neki.
Az őr nyaka eltört, teste eldobott szemétként a földre esett.
Sahara küzdött a kényszerrel, hogy hányjon, hogy
elhátráljon. – Miért? – kérdezte ismét, remegő hideg volt a
mellkasában. – Miért állsz bosszút miattam?
Kaleb leejtette kezét az arcától, szemében továbbra is
állandó sötétség örvénylett, ami őrület és halál rejtett helyeiről
mesélt. – El akart lopni téged. És te hozzám tartozol.
Egy éles fájdalom volt Sahara mellkasában a veszélyesen
birtokló telepatikus kijelentésre, a hideg kiterjedt, hogy jéggé
változtassa a vérét… mert még mikor szembe nézett a véres,
törött valósággal, hogy ki volt a férfi, arcát Kaleb mellkasára
akarta fektetni, karjait köré csavarni és elfelejteni a világot.
Soha nem érezte magát biztonságban, valósnak, csak mikor

- 122 -
Kaleb tartotta őt, a béke volt érzelmeinek ellentmondásos
kavargásában. Mintha a férfi lenne az ő személyes őrülete.
Nyelt, hogy benedvesítse csontszáraz torkát, próbált valami
praktikusra koncentrálni, valamire, ami nem kérdőjelezi meg ép
elméjét. – Hogyan talált meg?
– A Tk-ja olyan, mint az enyém, emberekhez és helyekhez is
tud menni. – Kaleb hangja tisztázta, hogy az információt az őr
zúzódott és vérző elméjéből szedte ki, mielőtt az az elme
összetört volna a brutálisan erős behatolástól. – Azonban sokkal
gyengébb gradiensű, eléggé lekorlátozott teleportálású határral.
Azt jelenti volt segítsége, hogy közvetlen közelségig nyomon
kövessen.
Kaleb beportált egy szkennert, elkezdte végigfuttatni Sahara
testén, mielőtt ő összekötötte volna a pontokat. A karcsú eszköz
keresője magasan pityegett, ahogy hátának alján haladt át vele.
– Szükségem van rá, hogy felhúzd az ingedet.
Sahara remegve biccentett és várt, bőre hideg és pulzusa
furcsán elcsendesedett, mintha hallása sérült volna, a világot
egy vízesésen keresztül látta.
– Van egy nyomkövető beágyazva a bőrödbe itt. – Egy puha
érintés gerincének jobb oldalán, nadrágja felett – akkora, mint
egy rizsszem.
– Megjelöltek, mint egy állatot. – Ez érdes suttogásként
hangzott, a zsibbadtság, mely az erőszakos valósággal bántotta
őt, kis vezeték nélküli rosttal. – Mint egy darab tulajdont.
– Várj. – Leejtve az inget Kaleb tovább szkennelte a testét.
Öt nyomkövetőt talált. Ötöt.
– Nem nehéz eltávolítani őket. – Fekete jég borította be a
haragot, amit Sahara korábban látott. – Le kellett volna
ellenőriznem a nyomkövetőket, mikor először haza hoztalak. Ki

- 123 -
kellett volna vennünk, mielőtt a Tk elég közel került, hogy
bemérjen téged.
– Csináld most – utasította a férfit, a víz fájdalmas, dühös és
visszatetsző üvöltősként zúdult körülötte. –Kint akarom tudni
őket most! – Hangja megtört volt. – Vedd ki őket! Vedd k-
Kaleb megszorította a tarkóját. – Öt percen belül kiveszem
őket.
A férfi biztosítása elég volt, hogy összetartsa ép elméjének
töredékeit… mert Kaleb soha nem törte meg az ígéreteit.
Sahara! Eljövök érted! Éld túl! Éld túl értem!
Természetesen Kaleb volt az, aki ezeket a szavakat mondta
neki, ami eskü volt. Sahara senki másnak nem volt fontos. Miért
volt ez igaz, és mikor tette neki a férfi az ígéretet, ezek voltak a
kérdések, amikre nem tudott válaszolni, de abban a pillanatban
nem számított semmit. Nem mikor Kaleb bevezette őt saját
hálójába, kezét a hajára tette és azt mondta: – Feküdj a hasadra
és tompítsd el a fájdalom receptoraidat, míg ideportálok egy
steril orvosi csomagot.
Sahara az ágyra mászva úgy tett, ahogy mondták neki.
– Egy lézer szikét használok – mondta Kaleb, ismét felhúzta
a nő ingjét, hogy finoman belevágjon a húsába. Keze meleg volt
és erős a bőrén, ahol megtámaszkodott, térdei testének két
oldalán voltak, ahogy terpeszülésben ráült. – Talán közben
érzed majd a csipeszt.
Egy hideg nyomás, ami égetett, majd semmi.
– Kint van? – kérdezte, bőre továbbra is viszketett a
gondolatra, hogy egész idő alatt mi volt benne.
– Igen. – Kaleb egy papírvékony kötést tett a sebre,
megkérte Saharát, hogy forduljon meg, majd a következőhöz
ment. Az rögtön jobb csípője alatt volt, igazán fájt, mikor Kaleb
a csipeszt használta, a nyöszörgés kiszökött ajkai közül. Furcsa

- 124 -
volt. Emlékezett rá, hogy soha nem sírt, mikor annyit bántották
fogva tartása alatt, de itt, Kalebbel, alsó ajka remegett, szemei
égtek. És minden védekezése összeomlott.
Kaleb megállt, fejét felemelte. – Sahara – hangjában
korbács volt – miért nem csináltad meg, mikor kértelek, hogy
tompítsd el a fájdalom receptoraidat?
– Nem emlékszem rá, hogy kell – ismerte el, ujjait
összeszorította és elernyesztette a takarón. – Hozzászoktam,
hogy visszavonulok a labirintusba, hogy elmeneküljek a
fájdalomtól. Kérlek, szedd ki. Kérlek Kaleb.
– Kivettem. – A második nyomkövető egységet a nő burkolt
zokogása közt húzta ki, eltelepatált neki egy lépésről lépésre
szóló instrukciót, hogyan tudja ideiglenesen eltompítani a
fájdalom receptorait. – Próbálkozz, nem adhatok neked
semmilyen fájdalomcsillapítót anélkül, hogy hatással lennék a
mentális állapotodra.
Nehéz volt koncentrálni, de nehézkesen megkísérelte,
sikerült lejjebb tekernie fájdalom receptorait.
– Nem pusztítom el az eszközöket – mondta Kaleb, fejét
koncentrációjában lehajtotta, hogy bemérje a harmadik eszköz
pontos helyét, ami jobb hónalja alatt volt, egy olyan helyen, ahol
Sahara soha nem gondolná, hogy keresse.
– Miért? – Bőre viszketett, ahogy arra gondolt a házban
maradnak.
– Mindegyiket a világon különböző, nehezen elérhető helyre
portálom.
Sahara rémülete lecsökkent a férfi hangjának kétségtelen
hideg érvelésére. – Ez okos – mondta, ahogy a férfi kihúzta az
apró technológiai darabot. – Az megzavarja őket. – Szemeivel a
férfi mellkasára koncentrált, hogy ne lássa, mit tart a kezében,
tudatos kísérletet tett, hogy légzése állandó legyen.

- 125 -
 A negyedik eszköz két lábujja közt volt. De az ötödik… –
Megcsinálom én – mondta, epe tolult fel a tudatra, hogy
kíméletlenül gyalázták meg őt. Azt egy orvosi csapatnak kellett
megcsinálni, ami cseppet sem teszi kevésbé undorítóvá.
– Nem tudod. Túl mélyen van benned. – Letéve az orvosi
eszközöket Kaleb felvette a szkennert, amit eredetileg a
nyomkövetők bemérésére használt. – Ha látok elég részletet,
talán ki tudom venni.
Sahara keményen beleharapott alsó ajkába, ahogy a férfi a
szkennerre koncentrált, ami a köldökénél… alacsonyabban volt.
Ez olyan undorító dolog volt, amit vele tettek, hogy szinte rá
sem bírta venni magát, hogy rágondoljon. Helyette figyelmét az
ő halálos, rejtélyes fogva tartótján tartotta, a férfi selymes haja
ráhullott a homlokára, ahogy azt mondta: – Tartsd a szkennert
ezen a helyen.
Sahara odapillantás nélkül lenyúlt.
– Megvan. – Kaleb szemei összekapcsolódtak Saharáéival, a
kapcsolat fájdalmasan intim volt. – Ki kell tépnem a húsodon
keresztül, de a sérülés kicsi lesz, ahogy relatíve közel lesz a
bőröd felszínéhez. Fájni fog.
– Rendben van – mondta Sahara, fogása összeszorult a
szkenneren. – Kész vagyok.
Kaleb állkapcsa összeszorult, ahogy egy nyögés kiszabadult a
nőből. – Kint van és mélyen eltemetve a SnowDancer
területének szívében lévő hegy mélyében, ahova csak a hülyék
próbálnak meg birtokháborítást elkövetni.
Sahara bőre hírtelen hideg lett. – Köszönöm.
– A sebnek a következő két napban be kell gyógyulnia –
mondta Kaleb, ahogy elvette a nő csontfehér szorításából a
szkennert, s letette az ágy melletti asztalra –, de ha bármi
rosszat érzel pillanatok alatt egy O-mentálhoz vihetlek.

- 126 -
 – Már nem igazán fáj. – Remegés rázta Sahara alakját,
összegömbölyödött. – Végül mások fognak jönni – sikerült
kimondania vacogó fogai közt. – Amikor összevetik a
jelentéseiket a Tk jelentésével, rájönnek, hogy a nyomkövetők
egy helyen voltak.

- 127 -
 14. fejezet

KALEB LEFEKÜDT előtte, közel húzta Saharát magához.

Sahara tiltakozott, bár bőre fájt az érintésért. – Ez fáj neked.
– Nem. – Keze sötét birtoklásként kulcsolódott a nő torkára,
ami paradox módon megnyugtató volt. – Ki tudom kapcsolni a
disszonanciát.
A szavaknak nem volt értelme, és mégis, Sahara gyomra
összerándult. Ha a férfi ki és be tudja kapcsolni a fájdalom
kontrollt, akkor nem volt korlátozás telekinetikus erejében. Ez
még halálosabbá tette őt. – Lehetetlen – suttogta, szemei a férfi
arckifejezését kutatták valami jel után, hogy félreértette őt. –
Nem élted volna meg a felnőttkort a disszonancia nélkül. – Ez
volt az, ami az erős, támadó mentálokat visszatartotta, hogy
akaratlanul sérülést okozzanak maguknak, vagy másoknak.
– Egy gyerek sok dolgot megtanul. – Kaleb nem adott
lehetőséget Saharának, hogy válaszoljon a tompa állításra,
mielőtt azt mondta: – Senki sem fog eljönni érted. Mielőtt a férfi
agya befelé összetört volna megtudtam, hogy a Tk nem osztotta
meg az adatot, mert arra akarta használni a visszaviteledet, hogy
növelje státuszát.
A férfi hideg könyörtelensége továbbra is megrázta Saharát
és mégis a torkához engedte őt, szívverése kezdett a férfiéhoz
igazodni. – A nyomkövetők?
– Az eszközök csak egy nagy áros sugarú körben sugároztak.
Senki sem jön Oroszország ezen részébe.

- 128 -
 Vagyis Sahara biztonságban volt. Annyira biztonságban,
amennyire lehetett egy kardinális mellett, aki bűntudat nélkül
vett el egy életet és a kiszámított kegyetlenség, amit arra
terveztek, hogy meghosszabbítsa a szenvedést. Az, hogy
rémületében nem futott el sikoltozva, hanem a karjaiban volt,
arra gondolt, hogy fogva tartása sokkal nagyobb károkat
okozott, mint hitte. A kényszeres, brutális vonzódás, amitől
kigombolta Kaleb ingjének felső gombjait, hogy ujjait széttárja a
bőrén, ami annak a kétségkívül erős túlélőösztönnek volt az
eredménye. Mi lehetne jobb módja a túlélésnek, mint elhitetni
fogva tartójával, hogy a rabja lett?
Az iszonyatos gondolatok keményen csapódtak a nyers
érzelmek ellen, amik széttépték őt a konyhában, ahogy
beszélgettek, aminek számtalan hiányzó része volt, a szavak
sokkal több ki nem mondott fájdalmas dologgal voltak tele, mint
amit hangosan kimondtak. Semmi sem olyan mély, fájdalmasan
szenvedélyes, ősi, nem lehet mind egy túlélésre játszó elme
munkája.
Mégis figyelmen kívül hagyva a rejtélyes érzelmi kötődést
közte és a kardinális Tk közt, ki egyik pillanatban az
Elcsendesedés szobra, a másikban a legsötétebb düh vezette, a
tény az volt, hogy egyik visszatérő emlékei között sem jelent
meg. Vagy korábban soha nem találkozott vele és kezd
megőrülni, vagy korábbi találkozásuk annyira borzalmas volt,
hogy elméje még mindig védte tőle… védte, hogy rájöjjön olyan
férfi kegyelmére van bízva, akit felnőttkoráig egy pszichopata
gyilkos nevelt.
– Segítettél Enriquenek megölni az áldozatait? – kérdezte, a
szavak kiszakadtak belőle.
Kaleb szemeiben olyan sötétség örvénylett, mely mélyebb
volt az ébennél, ahogy megmozdult, hogy lenézzen a nőre, keze

- 129 -
még mindig a torkán volt. – Én – mondta, hüvelykujjával
megdörzsölte csapkodó pulzusát – ott voltam a kínzásuk és
haláluk minden másodpercében.
***
ÓRÁKKAL azután, hogy sikerült elmenekülnie Kalebtől, a
gyomra kavargott, ahogy küzdött az öklendezés kényszerével,
Sahara a saját ágyán magzatpózban feküdt, három takaró alatt,
hogy semlegesítse a mellkasában, a csontjaiban lévő fagyos
hideget. Már régen aludnia kellett volna, de nem tudta kiverni
Kaleb szavait a fejéből.
Én ott voltam a kínzásuk és haláluk minden
másodpercében.
A mód, ahogy mondta, egyszerű, teljes tényként. Nem volt
helye alkudozásnak vagy finomkodásnak. Még ha aktívan nem
is segített, és tudta, hogy ez csak csalóka remény volt, nem
számított mennyire is igaznak akarta, tudta mit tett Enrique
hosszú idővel azelőtt, hogy az alakváltók figyelmébe került
volna, akik végül kivégezték a tanácsnokot. Soha nem hibáztatta
az ártatlan gyereket, aki Kaleb egyszer volt, de csendben maradt
még azután is, hogy felnőtté vált, teljes hozzáférése volt
telekinetikus erejéhez, megvédte mentorát, tanítóját.
A hűség minden.
A visszatekintés dühe pördült meg sarkain eltorzult hangbéli
visszhangként az elméjében, és mint miden alkalommal, mikor
elméje a múltat látta, akkor ő egy kívülálló szemlélő volt…
kivéve ez alkalommal, víziójának tárgya korábbi önmaga volt.
Egy egyszerű szürke, éppen térdig érő tunika volt rajta a tiszta
fehér szoknya felett, fekete balettcipők a lábán, egy lombos
sugárúton sétált, melyet cseresznyefák virágzása árnyékolt, a
fény a puha rózsaszín virágokon játszott.

- 130 -
 Sahara a középiskolája egyenruháját ismerte fel. Ahogy a
haja meg volt csinálva, egy egyszerű fonat, mely vállainak
közepéig ért, és vállán hordott hátitáskájának típusából és a
karján lévő zúzódásból tudta, hogy tizenöt éves volt, és úton volt
hazafelé egy élénk baseball játék után, ami az utolsó órája,
testnevelés volt.
Az egyik iskolatársa a bázishoz dobott, elkapta a karját
abban a pillanatban, mikor haza akart csúszni. A fiú nagyon
bocsánatkérő volt, de Sahara őszinte volt, mikor biztosította őt,
hogy jól van. Csak mert mentál volt, kinek kicsit gyengébb a
fizikuma, mint az embereknek, vagy alakváltóknak, nem
jelentette azt, hogy könnyen eltörik, vagy hogy nem tudja
elviselni az élet normális sebeit. Mivel a test szolgálta az elmét, a
fizikai edzés a mentál diákok életének megszokott része volt.
Ez volt a hivatalos indok, miért volt Saharának hetente
három táncórája.
– Emlék – suttogta az ágyban Sahara, távolt az iskolától,
ahol baseballt játszott, megértette a visszatekintés töredéket,
ami átváltott a hozzá kapcsolt rejtett emlékre.
Ahogy azon a távoli napon sétált, mindent megfigyelt maga
körül, a puha pink virágszirmok lehullásától az alkalmanként
lebegésre képes kocsik haladásáig az úton. Mindig szerette a
tarka árnyalatot, amit a fák erős virágzása hozott létre, bár
bevallani azt jelenti, hogy javító kondicionálásnak kellett volna
magát alávetnie, elrejtette a törést a már ingatag Elcsendesedése
mögött és tovább gyönyörködött a tavasz milliárdnyi színében.
A tény az volt, hogy vérmérséklete miatt alkalmatlan volt a
Protokollra. Az egyszerűen nem tudta belé süllyeszteni
horgonyait, nem számított mennyire próbálta. És megpróbálta.
Kis gyerekként olyan akart lenni, mint mindenki más, kiváló
mentális gyakorlatainak gyakorlásában. Az utóbbinak volt némi

- 131 -
hatása, képes volt átmenni Elcsendesedettbe, bár mindig azt
gondolta, Faith gyanakodott.
Faith! Vörös haj. Kardinális szemek. Az ő tehetséges
kuzinja, aki megtartotta a titkait.
A tizenöt éves Sahara biccentve köszönt az elhaladó ember
osztálytársának, mikor a fiú integetett a biciklijéről. Az ilyen
tettek megengedettetek voltak annak érdekében, hogy
fenntartsák az iskolai harmóniát, de az igazság az volt, Sahara
szeretett kapcsolatba kerülni különböző típusú emberekkel.
Ezért volt, hogy azt választotta, hogy olyan iskolába megy, ami
nem kifejezetten mentáloknak volt, bár mikor elmondta kérését
a családi egység fejének az iskola első osztályú külföldi
nyelvprogramjára koncentrált.
Nem ő volt az egyetlen mentál diák, az iskola tudományos
területe kiváló volt, de ők voltak határozott kisebbségben. Ez
Saharának számtalan alkalmat adott, hogy olyan emberekkel
találkozzon, akik az Elcsendesedésen kívül éltek. A lány, akit a
leginkább kedvelt az osztályában, egy tehetséges ember
zongorista volt. A zene, amit Magdalena létre tudott hozni
megbabonázóan szenvedélyes volt, ami a hangjegyeken és
billentyűkön túl volt.
Saharának volt egy alakváltó osztálytársa, aki olyan dolgokat
tudott megtenni a sportpályán, amiknek lehetetlennek kellett
volna lenniük. Bár Sahara elméje éles volt, mint a szike, oktatási
leterheltsége haladóbb volt, mint osztályának többi tagjáé, az ő
ujjai nem tudtak lélekig ható zenét létrehozni, teste nem tudott
olyan kecsesen mozogni, mint egy alakváltónak. De ez nem
számított, mikor táncolt. Úgy érezte, hogy repül.
Ez volt ő, aki hazasétált aznap az iskolából, törött, boldog,
elég okos, hogy tudja az intelligencia nem minden, és ki volt,
mikor azt választotta, hogy letér az ajánlott útról egy csendes

- 132 -
parkba. Egy diák sem sétált erre, de madárcsicsergést hallott a
levegőben, az ég napsütésben úszott. Nem érzett aggodalmat,
teljesen biztos volt a biztonságát illetően, és izgatott volt.
Annyira izgatott!
***
SAHARA felült, ahogy az emlék elúszott, otthagyta őt egy
ragyogó tudásdarabbal, mely széttépte korábbi kétségeit
mentális egészségével kapcsolatban. Az ő és Kaleb kapcsolata
talán egy sötét dolog, de nem azért jött létre, mert ő beteg, sérült
és küzdött az életben maradásért.
Korábban már találkozott Kalebbel. Hosszú idővel ezelőtt.
Nem egyszer.
Annyi alkalommal.
Minden évben a születésnapján, várt rá az ösvény rejtett
árnyékában és…
Sahara szemei nagyra nyíltak. Lelökte a takarókat, az ágy
jobb oldalára ment, felemelte a matracot és kivette a kis kincset,
amit megszokásból rejtett el ott, s hosszú ideje őrizgetett.
Annyira elmebeteggé vált, mikor az őre büntetésként
megpróbálta elvenni tőle, hogy kirúgták, mert Sahara hisztériája
miatt napokig használhatatlan volt fogva tartói számára.
Egy bizonyos pontig mindig együttműködött, annak
reményében, hogy hamis biztonságtudatba ringathatja őket. Az
a terv elbukott, de mániákus reakciója után senki sem próbálta
elvenni tőle a kincsét, még a legrosszabb büntetések alatt sem,
mintha féltek volna, hogy végleg megtörik őt. Mégis, nem
viselte, elrejtette a csomókban, amit ruháiban hozott létre.
Most ragyogott a lámpafényben, az amulettes karkötő
ragyogó platinából.

- 133 -
 – Tizenharmadikra – suttogta, ahogy megérintette a kulcsot,
ami a végtelen választási lehetőségeit reprezentálta.
– Tizennegyedikre. – Egy nyitott könyv. Ez volt az az év,
mikor nyelvekkel kapcsolatos képessége megjelent. A franciát
olyan könnyen megértette, mint a kantonit, vagy magyart,
ameddig egy, a nyelvet folyékonyan beszélő tanította őt, mint
hogy komputeres segítséget használjon. A kíváncsi tanárok azt
feltételezték, hogy egy nem hallott mentális képessége volt, mely
megengedte neki, hogy tudattalanul tanulja meg a körülötte lévő
nyelveket, soha nem jöttek rá, hogy közel voltak a veszélyes
igazsághoz.
– Tizenötödikre. – Egy kis földgömb, ami az álmát
reprezentálta, hogy lássa a világot.
– Tizenhatodikra. – Csodálkozó ujjakkal érintette meg a
táncost, aki a semmibe ugrott bele, karjai a feje fölé emelve,
tiszta öröm volt az arcán.
Négy, csak négy.
Mint attól a férfitól, aki fogva tartotta őt.
Az ágy szélén ült, a fényes fém felmelegedett a kezében, az
amulettek kiváló mestermunkák voltak. Ez olyan ajándék volt,
amit számtalan módon lehetett érteni, a többségük problémás
volt, adva Kaleb kapcsolatát Santano Enriquevel, ahogy a hat
évnyi korkülönbséget Kaleb és Sahara között. Nem jelentett
semmit most, hogy mindketten felnőttek voltak, de a
kezdetekkor Kalebnek tizenkilencnek kellett lennie, míg ő
tizenhárom volt.
Kivéve… számára a karkötőt a reménnyel vonta össze és a
ritka, izzó örömmel. Nem volt romlottság benne, sem csúfság,
mely azt jelentette volna, hogy Kaleb jövőbeli áldozatának
választotta ki. Még a gondolattól is felfordult a gyomra, mintha
szörnyen bántott volna valami hihetetlenül fontosat.

- 134 -
 Kaleb soha nem bántana engem.
Ujjait összezárta a bájos ajándékon, amit az árnyéba
csomagolt ismerős idegen adott neki, Sahara rájött, van
választása: hogy megbízik az érzelmekben, amiket a karkötő
idézett elő, a karkötő, amit hét éven át védett és nagyra becsült,
a gyötrően magányos években, vagy hallgat hidegen racionális
részére, mely emlékeztette rá, hogy Kaleb gyerekkora óta kéz a
kézben sétált egy gyilkos szörnnyel.
***
A KÉSEI óra ellenére Kaleb az asztalánál dolgozott, haja
tökéletes volt, acélszürke ingje nem volt gyűrött az asztali lámpa
kissé sárgás fényében, ami az egyedüli fényforrásvolt a
szobában. Felnézett, mikor Sahara bement, a kavargó sötétség,
amit a hálóban a nő megpillantott, még a szemeiben volt, azt
mondta: – Igen?
Hangjának halálos nyugodtsága hezitálásra késztette
Saharát, a döntést, amit fájdalmas reményként meghozott, nem
tudta kimondani.
– Sahara – mondta a nő csendességére –, ha okkal vagy itt,
akkor mondd. Ha nem, menj el.
Nyelve a fagyos figyelmeztetésre, mely azt mondta neki, ne
erőltesse a férfit, helyet foglalt az asztal túloldalán. Kaleb egy
ragadozó pislogás nélküli tekintetével figyelte őt, ami halálos
volt, a világ soha nem látott még olyat, mint ő. – Hol – torka
olyan száraz volt, mint a sivatag – van a többi?
Kaleb szemei nem mozdultak róla.
Belül remegve Sahara felemelte maga elé ökölbe szorított
kezét. A plarina ragyogott az arany fényben, ahogy ujjait
kinyitotta. Egy teljes, végtelen csendes pillanat után Kaleb
pislogott és a csillagok visszatértek a szemeibe.

- 135 -
 Nem törte meg a szemkontaktust, mely azzal fenyegette
Saharát, hogy belülről kifelé billogozza meg, Kaleb tenyérrel
felfelé az asztalra tette a kezét. Hét amulett jelent meg benne
egy szívdobbanással később. Visszaharapva könnyeit, ahogy
rejtett része örömben úszott, előrehajolt, kezét felemelte.
Kaleb elhúzta az amuletteket.
A düh forrón és nyersen áramlott benne. – Azok az
enyémek.
– Ez nem így működik.
Sahara morgott és akarta a medálokat, hátradőlt a székben,
ahogy Kaleb felállt és halálos eleganciával megkerülte az asztalt,
mely mindig megbabonázta, Sahara teste megfeszült a nagyon
felnőtt izgalomtól. Lélegzete akadozott, a karkötőt a csuklójára
csúsztatta, bekapcsolta a kapcsot és a karjával Kaleb felé nyúlt.
– Most.
Kaleb a nő előtt az asztalnak dőlt, felemelte a kezét és egy
medál tűnt fel az ujjai között. – A tizenhetedikre.
– Egy iránytű. – Hogy megtaláljam a hazavezető utat.
Sahara szíve összetört, nézte Kalebet, ahogy a férfi a helyére, a
karkötőre akasztotta a medált és ismét megkérdezte magától, ki
volt számára a férfi. Ki volt ő valaha a férfi számára, ennek a
gyönyörű férfinak, aki talán annyira mélyen sérült, hogy örökké
össze lesz törve?

- 136 -
 15. fejezet

KALEB FELPILLANTOTT, haja a homlokába hullott, éjsötét

az aranybarna bőrön. Egy röpke pillanatra Sahara meglátta a
fiút, aki valaha volt, selymes hajjal és csendes szemekkel, és
tudta, hogy az emlék valódi. Őt és Kalebet, bármi is volt, ami
összekötötte őket, már sokkal előbb kezdődött, mint tizenhárom
éves korában, akkor kezdődött, amikor mindketten gyerekek
voltak.
– Siess – suttogta Sahara, tehetetlen volt, amikor felemelte a
kezét, hogy a kóbor tincset kisöpörje a homlokából.
Kaleb nem húzódott el, nem utasította el az érintését. –
Tizennyolcadikra. – A második medál jelent meg az ujjai között.
Sahara arra fordította a fejét és próbálta megnézni, mit
akasztott a helyére, de Kaleb határozottan eltakarta előle.
Megértette az okát, mikor a férfi felegyenesedett. – Egy hüvely
nélküli kard. – Amivé a férfivé vált, mikor ő eltűnt.
– Tizenkilencedikre. – Feltette a helyére a medált, mielőtt
Sahara látta volna a telekinetikus elhozatalt.
Egy kis otthon.
Sahara szíve még jobban fájt. – Huszadikra.
– Huszadikra. – Ezt Kaleb hagyta, hogy megnézze.
Egy kis szív, amit mélykék kőből formáltak, annyira
gyönyörű volt, hogy szíve felsóhajtott. – Zafír?
– Tanzanit. – Kaleb szemei találkoztak az övéivel. – Ritka.
Egyedi.

- 137 -
 Egy fagyott szív, gondolta a nő, ámulatába kísérteties bánat
keveredett. A férfié, vagy az övé?
– Huszonegyedikre.
Egy homokóra.
– A huszonkettedikre.
Egy recés szélű obszidián töredék, szélei csak annyira voltak
simák, hogy ne vágják meg a bőrét.
– Huszonharmadikra.
Egy tökéletes csillag.
Sahara a homlokát ráncolva nézett fel Kalebre. – Nem
értem.
Kaleb a helyére akasztotta a medált. – Csak ez a csillag
számít. – Hüvelykujja megdörzsölte csuklójának belső részét. –
Ha ki kellene törölni, akkor senkinek nem lenne joga élni.
Előbb borítanám be holtakkal az utcákat, mint hogy ártsak
neked.
Sötétség hulláma száguldott át Saharán a megértés
rémálmaként. – Mi van a huszonnegyedikre? – sikerült
megkérdeznie a dörömbölésen keresztül, csuklóját a
mellkasához szorította.
– Az még nincs eldöntve.
– Tudom, hogy mit akarok. – Ez olyan csata volt, amit meg
kellett nyernie, nemcsak a világ jövőjéért, de magáért, Kalebért,
s azért amik lehettek volna… amik lehetnek.
Várakozó csendesség a férfitól, aki bosszúból miatta kiirtotta
volna a világot, véget vetett volna milliók életének,
ártatlanoknak és bűnösöknek egyaránt.
– Egy hüvelyt a kardnak – suttogta.
A csillagok eltűntek a feketében. – Az nem biztos, hogy
lehetséges.

- 138 -
 Nem lehet túl késő, gondolta ismét. Elutasította, hogy túl
késő volt, elutasította, hogy elhiggye, a férfi örökre elment, a
sérülés állandó. – Köveket is akarok a hüvelyre, szíveseket és
ragyogókat. – És reményteliket.
– Az hatalmas munkát igényel – mondta Kaleb gyengéden,
obszidián tekintete megtartotta a nőét –, még az is lehet, hogy
lehetetlen.
– És te feladod? – Ez egy gyengéd kérdés volt. – Elsétálsz?
Kaleb válasza annyira birtokló volt, hogy még inkább
börtönbe zárta Saharát. – Soha nem sétálok el tőled.
***
KALEB nem feküdt le aludni, miután Sahara elhagyta az
irodáját, ami olyan interakciót követett, amit nem hitt, hogy
meg fog történni, nem, mert adva volt amit a nő megtudott róla
és a sérülések, amiket fogva tarása alatt elszenvedett. Tudnia
kellett volna, hogy ne próbálja meg megjósolni, vagy megítélni
Saharát, Sahara Kyriakus mindig váratlan és makacs volt. Egyik
másik nő sem élte volna túl a pokoli hét évet és jött volna ki
belőle oly erővel, ami kihívta Kalebet.
Várt egy órát, hogy Sahara mélyen elaludjon, mielőtt felkelt
és lehajtotta volna ingjének ujjait, s betette mandzsettáit.
Felvette zakóját, melyet dolgozószobájának ajtója mögé
akasztott, belebújt. Ruhaválasztása újabb maszk volt, ez egy
bizonyos benyomást adott róla az embereknek, egy benyomást,
amit ma használni akart Sahara jövőbeli biztonsága miatt.
Senki sem fogja elvinni őt tőle.
Készen azt vette észre, hogy képtelen elmenni, mielőtt
halálosan nem bizonyosodott meg róla, hogy Sahara
biztonságban és háborítatlanul pihen. Ha most veszítené el,
miután annyi év után visszatért hozzá, az éjfélkék szemekben

- 139 -
törékeny bizalom volt, amit soha nem gondolt volna, hogy látni
fog, többé nem lenne kérdéses épelméjűsége, vagy annak
hiánya. A világnak nincs tudomása a finom kezekről, amik a
sorsát tartják.
Biztosította, hogy az ajtó árnyékában álljon, mikor beportált
a szobájába, nem akarta megijeszteni őt, ha még nem aludt
volna el. A félelem Sahara szemeiben, észrevette, mikor
korábban elfutott tőle, rosszabban égette, mint bármely sav,
amit Santano öntött rá, mikor kisfiú volt. Veszélyes volt, az a
fájdalom, mely a világot vérben fürösztheti, Sahara volt az első,
mindig a legmélyebb törés lesz kondicionálásán.
Ez olyan tiszta és elkerülhetetlen igazság volt, mint a szél.
A szoba koromsötét volt, de szemei gyerekként megtanultak
alkalmazkodni a sötétséghez és nem volt problémája, hogy lássa
a nőt. Megkockáztatta, hogy közelebb menjen, mikor Sahara
légzése csendes és állandó volt, látta, hogy a nő arca elfordult a
párnán, ahogy a hátán feküdt, selymes, vastag hajának fekete
tincsei az egyiptomi pamut párnahuzatra folytak.
Pénzért ez volt a legjobb, amit megvehetett. Biztosra ment.
Felemelte kezét, majdnem megérintette alvástól meleg
arcát, mielőtt rájött, ezzel felébresztheti… megijesztheti őt. Ezt
nem kockáztathatta meg. Nem most, mikor elég dologra
emlékezett, hogy alap szinten megbízzon benne, de nem elégre,
hogy szörnyetegként jelölje meg őt, amiről Kaleb tudta, hogy ő
az.
Az vagy, amivé tettelek. Nincs más.
Vér, fény és forróság képei folytak át a szemén, kiportált és
manuálisan ellenőrzött le minden ajtót és ablakot. Visszatérve a
külső riasztókhoz, hogy becsatornázza a telefonjába
megelégedett a ház biztonságával, biztosra ment, hogy a sziréna
aktív. Ha behatolás történik, nem akarta, hogy Saharát

- 140 -
készületlenül érje. Az éles kés, amit a nő a párnája alá rejtett el
jól működik majd fegyverként, ha Kaleb két vagy több
másodpercet késik, főleg mióta csendben kiélesítette, hogy elég
egy egyszerű vágás, hogy elvágja a nyaki artériát, vagy a torkot.
A biztonsági ellenőrzést befejezve belenézett a tükörbe,
maszkja a helyén maradt, haja hibátlanul fésülve és zakója
begombolva, mielőtt hozzáfért volna Tk-jához, hogy felépítse a
teleportálás keretét, ami komplexebb volt, mit a pillanatnyi
váltásai. Ahogy a Sahara utáni keresés sötét koncentrációt
igényelt, képessége arra a személyre koncentrált, akiben nem
volt biztos. Ha a kérdéses személy nem tudta, ki ő, a kísérlet
megbukhatott. Nem volt véletlen, hogy az ellenség Tk-ja
megtalálta Saharát miután kijött a labirintusból.
A Hálón telepaták kis csoportja, nem szükségszerűen a
legerősebb, de a legintelligensebb, is rájött erre a gyengeségre.
Ha Kalebnek találgatnia kellene, azt mondaná, hogy az egész
Lauren család, most már a SnowDancer farkas falka tagjai így
biztosították kiugrásuk sikerességét.
Ma este egy másik személyre koncentrált, aki megértette a
telepatikus álcát: Tatiana Rika-Smythe, korábbi tanácsnok társa
és a nő, aki tudta, hogyan fektessen le hamis, de komplex
nyomokat, amikben évekig telt neki navigálni a megcsavarodott
ösvényeken és elhozni Saharát… és feltárni a mentális doboz
terveit, melyek elrejtették Sahara elméjét, elrejtették őt Kaleb
elől.
A terveket darabjaira szedte, és minél többet látott belőle,
annál többet fedezett fel Tatiana mentális konstrukciójának
aprólékos jeleiből. – Tudod a személy nevét, aki fogságban
tartott téged? – kérdezte aznap este korábban Saharát, ahogy a
székben mellette összegömbölyödött, a csillag végül ott volt,
ahova tartozott. – Aki a fő felelős.

- 141 -
 Sahara a fejét rázta. – Mindig bekötötték a szememet, a
mentális érzékeimet megkötötték és a kezeimet lekötötték,
mikor a nő bejött.
Nő.
Újabb szög a koporsóba, de nem volt elég. A tény, hogy
beazonosította a férfit, akit ma kivégzett, s Tatiana árnyék
cégeihez tartozott sokkal meggyőzőbb volt, de Kalebnek kétség
kívül biztosnak kellett lennie, mielőtt kiméri a büntetést. A
csapda állítása azonban kevés erőkifejtést igényelt.
Tataina nagyon óvatos volt búvóhelyének védelmezésében,
amiért Kalebnek a pénzügyeire kellett koncentrálnia. Ahogy
várta, többrétegű és jövedelmező birodalma volt. Kaleb hosszú
ideje szétszedte a fantom cégeket, amiket a hivatalos
feljegyzések szerint birtokolt, majd a tulajdont üzleti és magán
részre osztotta.
Tudta, hogy Tatian műveleti központja azokban a fájlokban
van, a legnagyobb hibája, hogy semmit sem tudott elengedni,
amit birtokolt, még az árnyékcégnek sem, amiket ő birtokolt.
Kaleb elég mélyre ásott és a nő neve mindig feltűnt, mint igazi
tulajdonos. Ez a leásás jelentős türelmet igényelt, és mikor eljön
az idő, hogy megbüntesse azokat, akik elvették tőle Saharát,
Kalebnek végtelen türelme volt.
Ausztrália számtalan alkalommal megjelent kezdeti keresése
alkalmával, de figyelmen kívül hagyta, mert a nő korábban az
ország távoli helyén húzta meg magát. Tőle elérő lenne, ha
ugyanazt a helyet választaná kétszer. Csak később fontolta meg
a tényt, hogy Tatiana elég intelligens és alattomos volt, hogy
mindenkit kijátszva pontosan ezt csinálja. Nem ugyanaz a hely,
mint korábbi központja, de elég közel, hogy hozzáférjen az
infrastruktúrához, amit már korábban összerakott.

- 142 -
 Ezután Kalebnek nem tartott sokáig felfedeznie a rejtett
birtokot három és fél kilométerre az ismert bázisától. Szerzett
képet, amit a teleportáláshoz használhatott, s több százezer
dollárjába került, de a férfi akit beszervezett a nő
alkalmazásába, átküldte. A képet használta, hogy a birtok
peremére portálja magát, Tk erejét nem rejtette el, szkennelte a
területet, ami a reggeli szürke ködben fürdött.
Egy lámpa égett a külsőleg átlagos ház együttesnél, ami a
hatalmas földterület közepén feküdt, a házat ritka helyi
növényzet vette körül. Látott nyomokat, amik alapján azt
feltételezte, hogy állatok mentek jelenlegi helye előtt, a forma
alapján kenguruk, de a terület közelebb volt a házhoz, amit
valószínűleg beriasztóztak és bomba csapdákat helyeztek el.
Elővette a nagyteljesítményű távcsövet, amit a zsebébe tett,
az egyetlen fényforrásra koncentrált, míg Tataina felállt, hogy
elvegyen valamit, elment az ablak előtt, majd vissza. Célpont
megerősítve, addig dolgozott a távcsővel, míg be tudott mérni
valami éleset, hogy felvegyen egy speciális csomó mintát az
ablakkal szembeni fenyők lombozatában.
Itt volt az ideje, hogy megfizessen Sahara hét évéért.
Azóta, hogy az észlelés gyakran minden volt, ha az erő
táncáról van szó, eltette a távcsövet. Azt akarta, hogy Tatiana
tudja, bárhol megtalálja, ahova megy, akarta, hogy megízlelje a
félelem csípős, savas ízét.
Azt akarta, hogy könyörögjön az életéért.
Elhelyezkedett az asztal mögött, mikor megjelent, Tatiana
egy pisztolyt tartott a fejéhez, mielőtt befejezte a teleportálást,
de Kaleb már hosszú ideje kidolgozta, hogyan kompenzálja a
pillanatnyi sebezhetőséget, amikor ismeretlen helyzetbe érkezik.
A lézer tűzet folyékony mozdulattal védte ki, ezután kiütötte a

- 143 -
fegyvert a nő kezéből, ezzel egy időben blokkolta a nő gonosz
telepatikus támadását.
– Egy barátságtalan köszöntés egy kollégának, aki üzletről
akar beszélni – mondta a barna nőnek, kigombolta zakója
gombjait, mielőtt leült az asztal felé eső oldalán lévő székre.
Bár Tatiana mogyoróbarna szemei gyanakvóak maradtak,
nem próbált meg másik fegyverért menni. – Mit csinálsz itt
Kaleb? Nem volt beütemezve találkozónk.
– Van egy tárgya,, ami feltehetőleg biztosan érdekel téged.
Tatiana ellazult feketebőr székében a közöny műsoraként,
felvett egy tollat és az előtte lévő elektronikus nyilvántartóhoz
érintette. – Tényleg?
Kaleb mosolygott és ez kiszámított tett volt. Megtanulta,
hogyan imitálja az arckifejezéseket, hogy megnyugtassa az
embereket és alakváltókat, kikkel üzletelt, de teljesen tudatában
volt, hogy ellenkező hatást vált ki a fajából. – Miért az erőszakos
üdvözlés? – kérdezte, vállait ellazította és karjait lazán a
kartámlára tette.
– Nem voltam tudatában, hogy ezt a helyszínt
kompromittálták – mondta elég hezitálással, melyből Kaleb
tudta, annyira volt szándékos, amennyire a férfi tettei.
Tatiana, gondolta, nem állna le a sebesült préda játékával,
ha attól megkapja, amit akar. – Ó.
– Hogy jutottál át a védelmemen?
– Teleportra képes Tk vagyok Tatiana – mondta olyan
gyengédséggel, ami fenyegetés volt. – Őszintén azt hitted,
bármilyen védelem távol tarthat, ha be akarok jutni egy helyre, a
Hálón belül s kívül?
A megértés szikrája, hibátlan olíva tónusú bőre összeszorult
pengeéles arccsontjain, de nem volt elég. Bűnének teljes és

- 144 -
kategorikus beismerésére volt szüksége, mert a büntetés oly
módon fog illeni a bűntetthez, amit Tatiana nem fog megérteni.
– Nos – mondta a nő, továbbra is szabálytalan ritmusban
ütögette a tollat, amiről Kaleb azt feltételezte, hogy azért
csinálja, hogy összezavarja őt, mert a mentálok nem tettek
’tudatlan’ ideges mozdulatokat –, az üzlet, amit meg kell
beszélnünk.
Kaleb ismét mosolygott. – Azt hiszem tudod.
– Ez egy végtelen tárgyalás lesz, ha semmit nem teszel le az
asztalra.
Igen, Tatiana okos volt, de Kaleb várta a kérést. – Van a
birtokomban – mormogta – egy tárgy, ami talán hozzád
tartozik. Egy Nyíl szerezte meg – egy hazugság, aminek elég
igazságalapja lehetett, hogy a nő ne kérdőjelezze meg azt –
miután gyanakodni kezdett, hogy a Háló egy szekcióját
racionális ok nélkül blokkolták.
– Tényleg? – Egy elmélkedő szünet. – Mitől hiszed azt, hogy
az a tárgy ér számomra bármit is?
–A te telepatikus munkád eltéveszthetetlen a
komplexitásában és ügyességben.
– Hízelegsz.
– Az igazság nem hízelgés.
Tatiana válasza egy mosoly volt, ami annyira gyakorlott és
hamis volt, mint Kalebé. – Úgy hallottam, hogy Nikitával és
Anthonyval is üzletelsz.
Kaleb vállat vont, a mozdulatot a sokkal emocionálisabb
fajoktól másolta le és a teljes igazsággal válaszolt. – Logikus
lépés, hogy létrehozz és fenntart többrétegű stratégiai
partnerséget. Az alakváltókkal ellentétben mi nem állunk
egymással vérszövetségben, a hűséget folyékony fogalomként is
érhetjük. – Néhányak számára.

- 145 -
 – Ez az – mondta Tatiana letéve a tollat –, amiért
verhetetlen páros lehetünk. Egyikünknek sincs törése az
Elcsendesedésében.
Kaleb arra a nőre gondolt, aki abban a házban aludt, amit
neki épített, arra a törött nyakú férfira, aki hamuvá égett a
krematórium kemencéjében egy órája és tudta, hogy
Elcsendesedése sokkal komplexebb, mint Tatiana el tudná
képzelni. – Kitartok a partnereim melletti hűségben – mondta.
– Nem hiszem, hogy te képes vagy rá. – Még Nikita, akármilyen
könyörtelen is volt, sem szúrná hátba, ameddig Kaleb betartja
az egyességük ráeső részét.
– Soha nem volt olyan partnerem, aki megérdemelte volna a
hűséget – válaszolta Tatiana. – Te azonban megérdemelnéd.
– Most te hízelegsz.
– Az igazság a legjobb védekezés. – A kezében lévő toll ismét
kopogni kezdett. – Mit akarsz a tárgyért cserébe?

- 146 -
 16. fejezet

– SEMMIT AMIT nem tudsz megengedni magadnak –

mondta Kaleb, vére nyugodt és annyira hideg volt, mint a halál,
ahogy egyre több kötelet ad Tatianának, amire felkötheti magát.
– Egy kis információ morzsát.
A nő várt.
– Először tudni akarom, miért volt a tárgy ilyen
biztonságosan elzárva. – Se magántér, se levegő, vakító fény. –
A visszatekintés mindezek ellenére kiváltképp hasznos
képesség.
– Visszatekintés? Elvesztettem a fonalat.
Okos, nagyon is, nem esett bele Kaleb csapdájába. –
Pontosan. – Mintha döntést hozna, felállt, begombolta közben
zakóját. – Úgy tűnik hibáztam. A tárgy nem a tiéd, csak egy
személy lehet, akihez tartozhat.
Tatiana továbbra is fenntartotta ellazult testtartását, de
látta, hogy finom vonalak keletkeztek szemének sarkaiban. –
Kihez?
– Anthonyhoz, természetesen – mondta, teljesen tudatában
volt, hogy Tatiana normál szinten használta a NightStar
jövőbelátó szolgáltatásait, hogy növelje birodalmának pénzügyi
státuszát. Nem engedhette meg magának, hogy feketelistára
kerüljön. Nemcsak kemény hátrányba kerülne a mentálok
pénzügyi világában, hanem jelenlegi beruházásainak értéke
lesüllyednie, ha a hírek kiszivárognak. És a NightStar, Anthony,

- 147 -
biztosítaná ezt. A J klán is megértette a hűséget, oly módon
ahogy Tatiana nem.
A kopogás megállt, az inak Tatiana kezén kiálltak a bőréből.
– Nem.
– Nem?
A nő szemei találkoztak Kalebével, szemei csiszolt achátok
voltak, a szék belé biccentett. – Talán mégis üzletelhetünk.
– Örülök, hogy ezt hallom. – Leült, várt.
Tataina várt a válaszával. – Megvettem a tárgyat, túszként
szándékoztam használni, hogy a NightStar soha ne tehessen
feketelistára, de arra soha nem volt szükség.
Egy hazugság, de ez nem számított. Ami számított a
megerősítés.
Tatiana zihált, ahogy hátralökték, széke összetört a földön,
ahogy láthatatlan bilincsek szegezték a falra, lába vagy fél
méterre a föld felett volt. Egy fényes, fekete cipő tompa
puffanással landolt a szőnyegen, míg a másik a falhoz csapódott,
míg küzdött, hogy kiszabaduljon.
Kaleb nem számított Tatianától ilyen haszontalan pánikra.
Azonnal riadóztatta a nőre nem jellemző kontroll elvesztése,
belenézett az elméjébe és látta benne az indákat, amik
pajzsainak első három rétegét áttörték. Erőszakos erővel
kicsapta azokat, elzárta a sebészeti lukakat, amiket a nő kreált,
miközben egy csepp sötét, ragadós vér cseppent ki Tatiana
orrából.
– Nagyon okos. – Majdnem halálos hibát vétett a fekete
harag szorítása miatt, ami most Elcsendesedésének páncélja
alatt élt. Újabb fél perc és a nő az elméjében lett volna.
– Mit akarsz? – kérdezte Tatiana, mikor trükkje elbukott,
hogy összezavarja Kalebet, teste most mozdulatlan, hangja
fagyos lett.

- 148 -
 – Tudni akarom, miért vitted el őt – válaszolta, leült a
székbe anélkül, hogy egyik szemét levette volna a pajzsairól.
– Ő meghibásodott, nincs hasznodra.
Kaleb sóhajtott. – Ez nem az, amit kérdeztem.
– Nem ölhetsz meg engem – mondta Tatiana ugyanolyan
fagyosan komponált hangon. – Figyelem kívül hagyva a
pletykákat a Tanács széthullásáról a mentális sokk hullám, amit
egy másik tanácsnok halála okoz a Háló destabilizációjához
vezet, veszélyes kimenetellel, adva a jelenlegi erőszakot.
– Igen, ez igaz. – És Kaleb még nem döntötte el, hogy a
Hálót azon a szinten akarja-e megtörni. – De vannak rosszabb
dolgok a halálnál. – Ezzel használta telekinézisét, hogy
kicsavarja a nő térdét ugyanazon a módon, ahogy Sahara térdét
egyszer csavarták ki, a szkenner által elkapott információ
szerint, mikor a nyomkövetők miatt vizsgálta át a nőt.
– Elnézést kérek – mondta, miután Tatiana abbahagyta a
sikítást. – Hol tartottunk? Azt hiszem azon voltál, hogy válaszolj
a kérdésemre.
– Nekem adták. – Tatiana zihált, térde kezdett bedagadni.
– És ki volt a te nagylelkű jótevőd?
– Tudod te.
Ez alkalommal Kaleb nem zavartatta magát, hogy
figyelmeztesse a nőt, egyszerűen kicsavarta a vállát, pont úgy,
ahogy évekkel ezelőtt Saharáét. Ezt az információt akkor nyerte
ki, mikor széttörte a szánalmas elméjét annak a férfinak, akit a
konyhában végzett ki. A férfi féktelensége sok hasznos
információt adott Kalebnek, az őr elméje egy másodperccel
később szétbomlott, miután Kaleb áttörte pajzsait, s kis ablakot
hagyott neki, hogy információkat seperjen fel, de amit talált, az
miatt nem érzett bűntudatot.

- 149 -
 Ahogy most sem, míg nézte, hogy Tatiana feje előre esik.
Kiütötte magát. – Gyenge – mondta, tudatában volt, hogy ő hét
évesen sokkal rosszabb dolgokon ment keresztül. Adott a nőnek
egy percet és mikor nem ébredt fel, felvett az asztaláról egy
poharat anélkül, hogy a helyéről lemozdult volna és egyenesen
az arcába löttyintette.
A nő nyögdécselve emelte fel fejét, hajának nedves csíkjai a
bőrére tapadtak és félelem csillant meg a szemében. Az
Elcsendesedése talán tökéletes volt eddig a pillanatig, az akarata
könyörtelen, de minden halálos csele és ereje ellenére Tatian
Rika-Smythet nem edzették úgy, mint Kalebet. A nő nem tudta,
hogyan tartsa meg kondicionálását, vagy meggyőzően
reprodukálja a gyötrelmes fájdalommal szemben, aminek úgy
tűnik soha nem lesz vége.
Remegve a sokk rohamától, a nő reszelősen azt mondta: –
Santano Enrique adta őt nekem.
A nő válasza nem volt meglepő, de Kalebnek a szájából
kellett hallania. – Miért?
– Mi… afféle partnerek voltunk. Tisztelte az ambícióimat és
én tiszteltem a tényt, hogy elvágja a torkomat, ha ambícióimat
az ő irányába fordítom. Megbíztunk egymásban.
Ez volt a bizalom legrondább definíciója, amit Kaleb valaha
hallott. – Tudtad, hogy az enyém volt, mikor elvetted?
Tatiana a fejét rázta. – Nem. Nem hittem, hogy megengedte
neked, hogy áldozatot válassz.
Nem, Santanonak nem erre volt szüksége tőle. – Mit
csinálsz Tatiana? – Figyelmének nagy részét saját elméje felé
fordította, ahogy számtalan riasztó szólalt meg egyszerre és egy
másodlagos, alig észrevehető telepatikus férget talált pár
másodpercre attól, hogy áthatoljon végső pajzsain.

- 150 -
 A visszasöprésétől a nő szemeinek vérerei összetörtek, de
kisziszegte a levegőt, megtartotta a férfi tekintetét saját
karmazsin tekintetével. – Nem vagy verhetetlen. Majdnem
elkaptalak.
– A majdnem soha nem jó olyannál mint én, te is tudod. –
Elhallgattatta a nőt azzal, hogy korlátozta rekeszizmát addig a
pontig, amíg minden koncentrációját arra a feladatra kellett
fordítania, hogy elég levegője legyen, hogy túléljen, Kaleb
hátradőlt a székében, s azt mondta: – Soha nem kellett volna
elvenned, ami az enyém.
Csökkentett oxigén ellátása ellenére Tatiana elkezdett
buzgón küzdeni, agresszív telepatikus csapásokkal támadta a
férfit, ahogy kocsik sötét kiáltásként álltak meg kint. – Erősítést
hívtál? Ugyan-ugyan. – Ezzel sietség nélkül az asztalt
megkerülve a nőhöz sétált és mindkettőjüket elportálta.
A régi beton bunker belsejében feketeség volt, melyet egy
hosszú életű lámpa tört meg, ami a plafonon egy rozsdás láncon
lógott. A tompa fény nem hatolt át az árnyékokon, amik a kör
alakú szoba mélyebb részeiben voltak, de elég, hogy
megvilágítsa a sárga és foltos betont az acél asztal alatt, amire
ledobta Tatiana testét, a cipő még a lábán volt, az koppant a
fémen.
Hátralépve figyelte, ahogy a nő ülő helyzetbe küzdi fel magát
és óvatosan körbenéz. Semmi tettetett érzelem, semmi csak egy
nő fagyos akarata, aki mindig képes volt kitárgyalni, vagy
kimanipulálni magát a bajból. Ez elismerendő tulajdonság volt,
egy, amit Kaleb oly módon értékelt, ami megnyújtja és fokozza a
nő kínzását.
Tatiana órákat tölthet azzal, hogy szökését tervezi, csak hogy
rájöjjön a pokla állandó.
– Mi ez a hely? – kérdezte.

- 151 -
 – Nem tudod? – Kaleb várt, míg Tatiana rájött, mit tett.
Csak egy másodpercébe telt. – Miért nem érem el a
Mentálhálót? – kérdezte hangjánál egy oktávval magasabb
hangon, a pánik első igazi jele, amit elárult. – Van körülöttem
egy pajzsod.
– Másra használom fel a képességeimet. Azonban a
Sötételme viccesnek tartja, hogy olyan elmékkel játsszon, kik
Elcsendesedése azt ígéri lassan és nagy fájdalommal törik meg.
– Beszívta magát Tatianába, mindent blokkolt, beleértve
telepatikus csatornáit a végtelen semmibe. Ha ez ezután elkezdi
etetni a nő biztosított félelmét, először lassan meg fog őrülni,
majd kómába esik, ahol a terror folytatódva lesz az egetlen társa
és innen a halál nem lesz már messze.
Az emberek ’evésének’ kis hobbija a Sötételmének olyan
hajlama volt, amit Kaleb soha nem volt képes gátolni, így azok
felé irányította, akik lassú, őrjítő halált érdemeltek. Kaleb
elvégezte saját ölését, mikor politikáról és hatalomról volt szó,
de nem volt bűntudata, hogy a Sötételmét ilyen kártevőkre
irányította. A legutolsó egy majdnem pedofil volt, olyan fotók
gyűjteményével, aminek soha nem kellett volna léteznie, egy
olyan férfira, aki állást szerzett mint óvodapedagógus.
Azonban a Sötételme tudta, hogy ne egyen Tatianából. Ő
Kalebé volt, és a sötét lény elégedett volt, hogy segíthetett neki.
Kaleb mindezek ellenére megértette a kegyetlenséget és haragot
és rosszakaratot, ami ezt hozta létre… mert őt is ilyen
komponensek hozták létre. – A Sötételme – mondta Tatianának
– elszigetel egy fekete gubóba, amíg úgy akarom.
– Ha eltűnök a Hálóról – mondta Tatiana, nem értette meg,
hogy nem volt semmi, amit mondhatott volna, hogy
megváltoztassa a sorsát –, ugyanolyan hatása lesz, mint a
halálomnak. Az eredmény egy sokk hullám-

- 152 -
 – Tatiana, Tatiana. – Kaleb megrázta a fejét. – Te már
eltűntél a Hálóról, mikor olyan szép pajzsokat hoztál létre, hogy
elfedd a lakhelyedet. – A nő annyira megkönnyítette neki. –
Miután elmegyek a biztonsági csapatod egy éles megjegyzést
kap, mely arra utasítja őket, hogy teljes biztonsági ellenőrzést
tartsanak, mert megbuktak az utolsó ’tesztükön’.
Ismét a nő kikövezte útját a bebörtönzéséhez, annyira
paranoid volt az ellenségei miatt, hogy manapság ritkán
használt telepátiát, jobban szerette a kommunikációt
biztonságos e-mailen keresztül. – Ami a csapataidat illeti, amíg
továbbra is kapnak instrukciókat ’tőled’, senki sem lesz okosabb.
Tatiana keze összeszorult a fémasztal szélén, elég keményen,
hogy csontjai a bőrének nyomódjanak. – Kaleb, nem tudtam,
hogy a tiéd.
– Ez irreleváns. – Düh áramlott végig az erein kegyetlen,
hideg, meg nem bocsátó hullámként. – Te mégis addig a pontig
károsítottad, ahonnan talán soha nem tér vissza. – Sahara
sikított a véres ágyon az utolsó találkozásukkor, de soha nem
könyörgött, valahogy sikerült neki egyben maradnia. Ezután jött
Tatiana és a fogva tartás, mely arra erőltette Saharát, hogy élve
eltemesse magát.
– Mit számít neked, ha úgyis meg szándékozod ölni? –
kérdezte Tatiana, elkeseredés volt a hangjában, ami túl érdes
volt, hogy színlelje.
Mentális elszigetelődés tett ilyet a mentálokkal. Sahara hét
évig élt ebben a rémálomban. – A szándékom nem változtatja
meg a bűnösségedet.
Kaleb körbesétált a kör alakú szobában, az ételre nézett,
hogy biztosítsa elég a nő életben maradásához. Az orvosi
felszerelés alapkészlet volt, de képes elsősegélyt adni magának.
Nagyon óvatos volt a sérülésekkel, amiket okozott neki, egyik

- 153 -
sem veszélyeztette az életét és a ficamokat maga is helyre tudja
hozni.
Nem volt nehéz. Kaleb ezt kisfiúként tanulta meg.
Tatiana a szemeivel követte őt. – Nem tervezed azt, hogy itt
hagysz. – Lábait lelógatta az asztalról, aminek csatornái voltak
minden oldalán, a vérnek és más folyadékoknak, beleharapott
alsó ajkába, bal térde groteszk módon bedagadt. – Kaleb nem
teheted. Te nem Santano Enrique vagy.
– Valóban? – Ismét mosolygott. – Az élelem elég hat
hónapra, ha nem vagy mohó. Remélem élvezed a szállásodat.
– Várj! Várj! Mi ez a hely?
Bezárva a köztük lévő távolságot Kaleb lehajolt, hogy
belesúgja az igazságot a fülébe. – Ez természetesen Santano
legrégebbi játszószobája. – A szoba, aminek létezéséről senki
más nem tudott, a padlón lévő foltokat a számtalan áldozat vére
hozta létre, akiket Kaleb figyelt, ahogy sikítottak, esdekeltek és
megtörtek.
***
SAHARA korán ébredt, s látta Kaleb ajtaja zárva, farmerba,
hozzá könnyű, rózsa színű topba öltözött fel, csinált magának
egy forró italt, majd lement a koi halhoz, mielőtt a nappaliban
kedvenc foteljébe gömbölyödött volna. Szerette, ahogy a reggeli
napsütés halvány fénye megvilágította a szobát, a lent lévő
fűtenger ragyogott a fényben, míg nem voltak elhagyatottak,
csak fájdalmasan szépek.
A célja az volt, hogy további cikkeket olvas Faith kuzinjának
Mentálhálóról való látványos kiugrásáról, de a fény továbbra is
megcsillantotta a karkötőt, amit jobb csuklóján hordott és
minden alkalommal, mikor megtette, arra a férfira gondolt, akit
megcsókolt a sötétség, az egyedüli csillagra és a történetre,

- 154 -
amire nem emlékezett. Ujjaival átsimított az utolsó platina
medálon, mikor Kaleb a szobába sétált. Ugyanabba az öltönybe
volt öltözve, mint tegnap este, tisztán látta, hogy nem aludt,
mikor Sahara azt feltételezte.
Sahara első gondolata az volt, hogy a férfi egy veszélyes,
csábító ragadozó volt a hibátlan maszk alatt. A második, hogy
valami nagyon, de nagyon rossz dolog történt. – Kaleb mi ez? –
Félretette szervezőjét, félretolta a takarót, amit a fotel
hátoldalán talált és a férfihoz futott. A férfi arckifejezése annyira
távoli és rejtélyes volt, mint mindig és mégis vére jegesen
száguldott, testén lévő apró szőrszálak figyelmeztetésként álltak
fel.
– Kaleb kérlek. – Kétségbeeséstől vezérelve érintette meg
kezeivel a férfi állát. – Mit tettél? – Ez szinte suttogás volt.
– Semmit, ami nem volt szükséges. – Kaleb kezeit finoman
Sahara csuklóira zárta és elhúzta kezeit az arcától a nő
oldalaihoz, mikor megtörte a kapcsolatot. – Most nem akarsz
megérinteni engem.
– Miért? – Volt Saharában egy vadság, egy sikoltó, pánikoló
lány, aki azt mondta, meg kell ezt javítania, meg kell javítania a
férfit, bár tudta, nem fordíthatja vissza az időt, nem tudja meg
nem történtté tenni, ami ilyen obszidián darabbá tette őt. –
Attól félsz, bármit is tettél az átragad rám?
– Azt hiszed sajnálom? – Rámosolygott Saharára, ami lusta,
tökéletes… és rémisztő volt. – Nem teszem és soha nem fogom.

- 155 -
 17. fejezet

KÖRBESÉTÁLVA a nő remegő alakját Kaleb az ablakhoz

ment, hogy kinézzen a fűtengerre. – Miért vagy annyira biztos,
hogy csináltam valamit?
Sahara lenyelte fagyos félelmét, amit a férfi mássága
okozott. Mindig halálos volt, de most olyan volt, mintha olyan
mélyen esett volna a szakadékba, hogy élő, lélegző részévé vált.
És abban a pillanatban Sahara nem volt benne biztos, hogy az
intelligencia azok a legsötétebb éjszaka színű szemek mögött
bármi olyan, amit megérthet, annyira hideg, embertelen. – Csak
tudom – mondta végül, a zsigerien mély tudás olyan rejtett
részéből eredt, ami abban a lányban élt, aki valaha volt. –
Beszélj hozzám.
– Talán a visszatekintésed vonódott be – mondta, hangja
gyengéd… és nehéz volt ugyanattól a fekete dühtől, amit a nő a
konyhában látott, mikor kivégezte az őrt. – A kuzinod Faith
víziói nyilvánvalóan már nem csak az üzletre korlátozódik.
Sahara képtelen volt elviselni, hogy Kaleb egyedül állt az
ablakban, bár most a csontig hatolóan megijesztette őt,
odasétált, hogy mellé álljon, s ruháik összeérjenek. – Faith –
mondta, felvéve a témát, amit a férfi dobott be, hogy a
kommunikációt nyitva tartsa – segített nekem finomítani és
felépíteni a tűzfalaimat. – Ilyen pajzsolás kritikus lehet, ha lábát
a Mentálhálóra teszi.
– Szokatlan egy kardinális J-től.

- 156 -
 – Amikor sokkal fiatalabb volt, az érte felelős O-mentál azt
hitte, hogy a más gyerekekkel való kapcsolat segít a késedelmes
beszédében. – A késleltetett beszéd jellemző volt a J
megjelölésre, de Faith három éves volt, mielőtt az első szavait
kimondta. – Fiatalabb voltam nála, de engem választottak, mert
fecsegő voltam.
– És talán mert egy korban hozzá közelebb álló gyerek
megnehezíti az extra edzést és figyelmet, amit megkövetel a
kardinális státusza.
– Igen. – Saharát teljesen lenyűgözte kardinális kuzinja,
szép vörös hajával, hogy kissé féltékeny volt rá. – Idősebb volt a
koránál, az Elcsendesedése hibátlan, de soha nem volt
barátságtalan velem, úgy éreztette velem fontos vagyok. –
Szigorúan ellenőrizték azokban az időkben, soha nem volt meg a
szabadságuk, hogy barátok legyenek, de Sahara érezte annak
ígéretét. – Szomorú voltam, mikor képessége tizenegy hónappal
később kiélesedett és a további kontaktus bomlasztónak és
egészségtelennek tűnt a mentális állapotát tekintve.
Az indoklás olyan volt, aminek kétségbe vonásához Sahara
kicsi volt. Azonban tisztán látszott, hogy mióta Faith egy jaguár
alakváltóval bárosodott, egy ragadozó éles fogakkal, semmilyen
módon nem volt beteges. – A mentál klánunk elárulta őt a
pénzért? – Elzárták Faitht, hogy megfejjék a vízióit, a milliókért,
amiket a családi kofferba hozott?
– Ismeretlen. – Végül Kaleb megfordult, tekintete a nőébe
fúródott.
A fekete mélységben égő erő elképesztő volt, szinte fizikai
erő volt.
– Egy kardinálissal nőttem fel – suttogta Sahara, hírtelen
tudatában lett, hogy Kaleb általában milyen szilárdan pajzsolta
el magát. – Te több vagy. – Lehetetlennek kellett volna lennie:

- 157 -
egy olyan kardinális, aki a skála tetején volt, de soha nem érzett
még ekkora erőt.
Ennek ereje rémítő volt. Még inkább az volt a tény, hogy
Sahara szüksége a férfira nem csökkent a sötétségtől, ami
körbeölelte őt. Ez megfontolásra késztette, hogy mennyire
fogadja el, mennyire bocsát meg, mennyire messze hajlandó a
mélységbe menni ezért a halálos Tk-ért, aki olyan mélyen
követeli őt, hogy az ész fel sem foghatta.
Én ott voltam a kínzásuk és haláluk minden
másodpercében.
Sahara mellkasa fájdalmasan szorult el, megtörte a
gyötrelmesen intim szemkontaktust és úgy érezte, hogy órák óta
most először lélegzik tisztán. Mikor visszanézett a férfira Kaleb
ismét az ablakon nézett ki, magányossága áttetsző pajzs volt. És
Sahara tudta, ha azt választja, hogy elsétál és figyelmen kívül
hagyja a férfit, nem fogja megállítani őt. Kaleb nem szokott
hozzá, hogy bárkinek is válaszoljon, de a másik oldalon nem volt
senki, aki törődött azzal, hogy valaha hazatér-e.
– Mondd el – suttogta, szíve zakatolt érzelmeinek
tumultusától, mert egy Kaleb nélküli világ gondolata pánikra
lobbantotta, mely elmosta félelmét, hogy mi a férfi, helyette
idegeiig hatoló rémület került. – Mit tettél.
Kaleb szemei olyan sötétek voltak, mint a holdtalan éjszaka,
az üres fűtengert figyelték. – Miért?
Nem volt tagadás. Megütötte a nőt, hogy a férfi túl
intelligens volt, hogy ilyen hibát vétsen. – Mert azt mondtad,
soha nem hazudsz nekem. – A szavak a lánytól jöttek, aki fogát
csikorgatta és a felszínre kaparta magát Sahara elméjében és aki
magában tartotta a múlt titkait, ami összekötötte Saharát
Kalebbel.

- 158 -
 A férfi feje felé fordult. – Azt is mondtam, hogy ne bízz
bennem.
Sahara vállával az ablaknak dőlt, testével a férfi felé fordult.
– Ha benned nem kiben? – Deja vu-t érzett, mintha korábban
már mondta volna a szavakat, mintha korábban már beszéltek
volna erről. – Megígérted. – Ezekkel az elsuttogott szavakkal
engedett az őrületnek és kisöpörte a selymes tincseket, amik a
férfi homlokára estek, a röpke pillanat összetörte Sahara szívét.
Ez alkalommal Kaleb nem lökte őt el, de a fekete jég ott
maradt, mikor beszélt. – Elmentem, hogy beszélgessek azzal a
nővel, aki fogva tartott téged.
Ez volt a legutolsó dolog, amit várt, hogy a férfi mond. – Ki?
– A kérdés reszelősen hangzott, gyomra felkavarodott az órák
emlékére, amit egy idegennel töltött, aki arra buzdította
gyengéd hangon, hogy ’működjön együtt’, mely ronda ellentét
volt a kínzással, melyet húsában okoztak.
– Tatiana Rika-Smythe.
A név keveset mondott Saharának, csak annyit, amennyit a
hírekben olvasott. Tinédzser volt, mikor elrabolták, kevéssé
érdekelte a Tanács és azok politikája, akik feltörekedtek oda. –
Van értelme – mondta, nem érzett haragot, csak egy émelyítő
forrongás érzetet. – Ahogy mindenkinél, aki éhes a hatalomra.
Kaleb kinyúlt, hogy megérintse az apró sebet az arccsontján,
az érintés villámlás volt az ereiben. – Ez nem volt ott, mikor
tizenhat voltál.
– Mi? – Sahara felemelte kezét, ujjait a férfi csuklójának
erős csontjai köré kulcsolta. – Nem. Tizennyolcnak kellett
lennem, mikor… tudod mi történt.
– Igen. – Egy tompa kijelentés, kezével megfogta a nő állát.
– Bántottak téged.

- 159 -
 Sahara koponyája visszhangzott a csonttörés hangjától,
ahogy Kaleb korábbi őrét a konyha falához vágta, egy erős
emlékeztető a halálos birtoklástól, ami Kalebet vezette, mikor ő
volt érintett. – Mit – kérdezte újra – tettél Tatianával? – Az nem
lesz, tudta, egy relatíve gyors halál, mint amit az őrre szabott ki.
Kaleb hüvelykujjával ismét megdörzsölte az elfeledett sebet,
mielőtt leejtette a kezét, csuklója kicsúszott Sahara markából. –
Egy lukban van – mondta. – Biztosítottam, hogy az életét a
lukban töltse. Ez megfelelő büntetésnek tűnik.
Sahara karjait maga köré csavarta, csalóka reményként
dörzsölte bőrét, hogy felmelegítse. – Elvágtad a Mentálhálótól?
– Mi haszna lenne másképp a büntetésnek? – Nem volt
hezitálás, sem rugalmasság, sem változás a hangjában.
Sahara ökölbe szorított kezeivel akarta összetörni a
láthatatlan fekete jeget, még ha tudta is, hogy túl kemény, hogy
összetörjön, s csak kezei lennének véresek és a férfit érintetlenül
hagyná. – Meg fog őrülni. – Minden retorika és hazugság alatt
egy igazság maradt, hogy a mentálok voltak nem a legkevésbé,
hanem leginkább szociális a három faj között. Ahogy egy
alakváltó farkasnak szüksége volt a falkájára, az ő fajának
tagjainak szüksége volt a többi ember által alkotott mentális
hálózat érintésére és stimulálására. – Nem arra készültünk,
hogy ilyen izolációban legyünk.
– Te túlélted. – A dühe annyira hideg volt, olyan maszk,
mint a tiszta Elcsendesedés.
– Nem vágtak el teljesen, ilyen extrém módon. – Nem volt
hűséges Tatianához, nem érdekelte, hogy a másik nő élt vagy
halt, de ez Kaleb lelkének egy darabjába kerül és a férfi nem
engedheti meg, hogy többet veszítsen. – Mindig hallhattam,
hogy az őrök beszéltek egymással, ha nem is velem. Elég volt,
hogy emlékeztessen a világra, ami létezik.

- 160 -
 A sötétség gomolygott Kaleb szemeiben, élő entitásként. –
Biztosítom, hogy három-négyhavonta meglátogassam. Ennyit
engedhetek.
***
KALEB látta a gyötrődést Sahara arán és tudta, bármit is
rendelt el Tataina, a fogva tartásának évei alatt, hogy
csináljanak vele, az nem törte meg a lelkét. Nem volt váratlan.
Mindig ez volt a különbség, ami annak a vonalnak az ellenkező
oldalán tartotta őket, ami elválasztotta a sötétséget a fénytől, jót
a rossztól, a képességét, hogy empátiát, bármit érezzen,
kiirtotta, mielőtt elrohadhatott volna, egy egyszerű kivétellel.
– Én – mormogta Kaleb – nem engedem meg soha, hogy
szabad legyen. Találna módot rá, hogy bántson.
Sahara szemei űzöttek voltak, mikor a férfira nézett. –
Ennyire fontos vagyok neked?
– Igen – válaszolta. – Te vagy minden. – Az egyetlen ok a
létezésére.
Egy könnycsepp gördült végig Sahara arcán. – Miért nem
emlékszem rád?
– Még nem vagy elég erős. – A horrorra, a fájdalomra, az
árulás felismerésére, mely vérrel fröcskölte be az olcsó
hotelszobát, mikor egy lány a nővé válás határán volt.
Sahara ujjaival megcirógatta a férfi állát, azt mondta: –
Gyere vissza Kaleb – és közelebb lépett, kezeit a hajtókákra
nyomta, hogy letolja róla be nem gombolt zakóját. – Sétálj ki a
sötétségből.
Fel tudná törni a nőért a föld felszínét, ha ezt akarná, a
Tűzgyűrűt begyújthatná és megremegtethetné a világot, de nem
adhatta meg neki azt az egyetlen dolgot, amit kért. A sötétség

- 161 -
most már benne volt, testének a része, annyira
kitörölhetetlenül, mint az élet, ami formálta.
Sahara hallotta csendességét, de nem lépett arrébb, nem
sírt. Helyette letörölte korábbi könnyeit és kioldotta a férfi
selyem nyakkendőjét, lehúzta a nyakából, hogy a földre dobja a
zakó mellé. Mikor ujjai azon dolgoztak, hogy kigombolják az
ingjét, Kaleb kivette a mandzsettákat és a közeli asztalra dobta
őket.
A koppanó hangokra, ahogy landoltak, Sahara felemelte
szempilláit, hihetetlen éjfélkék szemei érzelmekben úsztak. De
visszatartotta szavait, lejjebb engedte tekintetét, hogy kihúzza
ingjét a nadrágjából és befejezze a kigombolást. Kaleb
mozdulatlan maradt, mindegyik röpke pillanat sokk volt
érzékeinek, de ez az a fájdalom volt, amire vágyott, a nőig azt
hitte immunis a bőrrel való érintkezés szükségére, az
érintkezésre, amit az emberek és alakváltók intimként
határoztak meg.
Most Kaleb tudta, hogy szüksége sokkal ádázabb, mint az
övék valaha lehet.
Lerázta magáról az inget, hogy eltolta Sahara ujjait,
kisziszegte a levegőt, mikor a nő dereka köré csavarta karjait,
hogy arcát a mellkasára fektesse. Mikor Sahara elhúzódott
volna, kezét fejének hátoldalára téve azt mondta: – Ne.
Letekertem a disszonanciát.
Köszönhetően Santano egójának és arroganciájának,
Kalebet, a halálos duális kardinálist soha nem sulykolták bele
teljesen a programozásba, mely az érzelmek bármely látszatáért
fájdalmas büntetést oszt ki. Nemcsak arra tervezték, hogy
alátámassza egy személy Elcsendesedését, a büntetés brutalitása
a megszegés intenzitásához volt kötve. Így Santano másféle
fájdalom alkalmazásával kötötte meg Kaleb képességeit.

- 162 -
 Most képességeinek egyedüli korlátozója, amit ő állít fel.
Megbecsülte a kockázatokat, ujjait széttárta Sahara selymes
haján, másik kezét a nő vállai köré csúsztatta, hogy közel tartsa
magához. Sahara légzése gyengéd volt a bőrén, teste sovány, de
már nem törékeny, hogy könnyen eltörjön, testhője
emlékeztette, hogy a nő életben és vele van.
Ez nem volt elég, a köztük lévő kötelék legfeljebb még
fejlődött. Sahara talán viseli a tőle kapott karkötőt, de óvatos
maradt, szemei éberek, Kalebnek szüksége volt rá, hogy Sahara
elkötelezze magát mellette, mielőtt visszaemlékszik a csúf
igazságra, ami összeköti őket.
A nő hajában lévő kezével hátrahúzta a fejét, a másikat
gyengéden a torkára kulcsolta és a szemeibe nézett, lehajolt,
hogy ajkaival Saharáét súrolja. Ez kalkulált tett volt, minden
érzéke Saharára koncentrált, megítélte a válaszait, hogy a
legjobb visszacsatolást adja.
– Kaleb. – Egy zihálás, körmei a férfi hátába vájtak.
***
SAHARA mélyen belül fájt, és ez nem olyan fájdalom volt,
ami bármilyen módon csökkent volna, mióta kilépett a
labirintusból. Nem, ez mélyebbé vált, napról napra. Ma végső
kétségbeesett kísérletként érintette meg Kalebet, hogy
visszahozza a sötét helyről, ahova elment, de most a férfi bőre az
övéhez súrlódott, Sahara többre éhezett.Annak a ténynek az
ellenére, hogy a sötétség megmaradt a tekintetében, a férfi
embertelen intelligenciája, mely obszidián szemekkel figyelte őt.
Őrület volt, hogy engedte tovább folytatódni, hogy ennyire
sebezhetővé teszi magát a férfival szemben, akit talán soha nem
ért meg, de az értelem hosszú ideje kicsúszott a markából. Kezét
Kaleb arcára tette, becsukta szemét és ösztönös meghívásként

- 163 -
kinyitotta ajkait a férfié alatt, amit Kaleb hezitálás nélkül
elfogadott, egyik keze gyengéden a torkán, a másik ökölbe
szorulva a hajában volt, ahogy Kaleb íze, forró, férfias,
kérlelhetetlenül sötét, beszivárgott az érzékeibe.
A cirógatás durvának, gyakorlatlannak tűnt, de kevésbé
csökkentette az okozott függőséget. A felfedezés, hogy Kaleb ezt
még senkivel sem csinálta, hogy az olyan új gyönyör volt neki,
mint Saharának, drog volt Sahara ereinek, az érzékek sokkoló
csapása, a világ hírtelen szenvedélyes vörössé vált. Testét felfelé
nyújtotta, súlyát lábujjain egyensúlyozta, olyan vad
elkeseredéssel csókolta a férfit, ami minden finomságot
mellőzött.
Nem számított.
Kaleb elvette amit adott és többet követelt, míg Sahara szíve
gellert kapott, ahogy szíve hevesen csapódott bordáinak és
levegőt lélegzett be a csók forró vakmerőségének kényeztetése
alatt. Egy csók, ami testét a hideg ablak és Kaleb testének
keménysége közé préselte, a férfi egyik keze továbbra is a torkán
volt.
Egy fizikai emlékeztetője halálos birtoklásának, mely nem
hűtötte le lángolást, mely azzal fenyegetett, mindkettőjüket
elemészti. Kaleb most nem volt hideg, bőre elég forró volt, hogy
égessen, karja, amivel átfogta fejét egy olyan börtön, amiből
Sahara nem vágyott megszökni. Kezeit Kaleb hajába csúsztatta,
magához húzta a férfit, fogaival olyan állatias szenvedéllyel
harapta meg Kaleb alsó ajkát, melynek sokkolnia kellett volna
Saharát.
Nem tette. Nem az őrültségben.
Kaleb keze halványan szorult össze Sahara torkán, mielőtt
viszonozta volna a tettet és Sahara sikítani akart az elektromos
villámlástól, ami cirógatásként lángolt végig a testén. Túl sok

- 164 -
volt, túl hamar volt túl sok, de nem tudott megállni, nem tudta
elengedni a férfit. Valami összetört a konyha csempéjén, ettől
fejét hátradöntötte, mellkasa nehéz volt. – Kaleb?
– Semmiség. – Pár másodperccel később Kaleb szája ismét
Saharáén volt, izmos, széles válla kitakarta előle a szoba
látványát… de Sahara érezte, hogy valami a falba csapódik elég
erőszakosan, hogy a ház vibráljon tőle.
Elhúzva száját ellökte magát a férfi mellkasától.
Kaleb meg sem moccant, az arckifejezése bizonytalanul
hagyta Saharát, hogy a férfi bármilyen módon is racionális,
szemei olyan sötét feketén ragyogtak, amit a nő a természetben
nem látott. Csak a labirintus legsötétebb, legkicsavarodottabb
mélyedésében.

- 165 -
 18. fejezet

– KALEB VALAMI baj van.

A férfi arckifejezése nem változott, szenvedély árasztotta el
arcát és izzadság csillogott vállain a reggeli napfényben, melyek
egyáltalán nem lágyítottak rajta. Még haja, amit Sahara ujjaival
összeborzolt, az miatt is veszélyesebbnek tűnt, egy ragadozónak,
ki levette maszkját, hogy felfedje a nyers igazságot.
Sahara légzése rövid és felületes volt, ujjait a férfi ajkaira
nyomta, mikor ismét az ajkait akarta követelni, a férfi
függőséget okozó testhője a melleinek nyomódott. Nagy
önkontrollra volt szüksége az intenzitás miatt, ez a férfi a
rabszolgájává teheti, irányíthatja a testét. – Kaleb.
Kaleb ujjával ismét végigsimított a pulzusán, végre
elengedte őt és a szoba felé fordult. Sahara körbenézett, szemei
nagyra nyíltak.
A szoba összetört.
A szófának kellett a szemben lévő falhoz csapódnia, hogy
végleg összetörjön a vágytól, ami mindkettőjüket a markában
tartotta. A bútordarab lukat ütött a falba, de nem ez volt a
legrosszabb. A szobában minden egyes ablak, kivéve az, aminek
Sahara nekidőlt, annyira pókhálósan tört meg, hogy azt érezte a
leheletétől darabokra törne, míg a talaj felhullámzott és a nagy
asztal forgácsokban feküdt a konyha széles ajtajában, mintha az
ajtóba dobták volna és nem fért volna át.

- 166 -
 – Egy csók – suttogta, Kaleb arcát nézte, ahogy a férfi
szigorú szemekkel mérte fel telekinetikus ereje által okozott
károkat. – Egy csók.
Kaleb fejét felé fordította, felső teste ragyogott a
napfényben. – Finomítanom kell a pajzsaimon, elestek a
kapcsolat intenzitásától.
Sahara remegve fújta ki a levegőt, mellei nehezek, majdnem
fájdalmasak voltak. – Biztonságban vagy a Mentálhálón? – Ha a
férfi pajzsai lehullnak a mentális téren, elméje annyira
sebezhető lesz, mint az övé, mielőtt kiterjesztette volna pajzsait,
hogy megvédje őt. – Ha bármi, amit megtapasztalunk
kiszivárog-
– Nincs hasadék. – Egy szünet, mielőtt arcát Sahara felé
fordította, egyik kezével finoman megfogta a nő arcát, szeme
fekete pokol volt. – Többet akarok.
Saharát készületlenül érte, hogy a férfi felizgultsága nem
csökkent a megszakítástól, ajkai egy zihálásban váltak el. Kaleb
elfogadta a csendes meghívást, szája Saharáén volt, ahogy az
üvegnek nyomta a nőt, erekciója kemény követelésként
nyomódott a hasának. Nyögve Sahara megszívta Kaleb nyelvét,
ahogy a férfi keze felnyúlt, hogy megfogja mellét… és a világ
üvegszilánk darabokká vált, az ablakok halálos hó ragyogó
esőjeként robbantak fel.
***
KALEB már azelőtt a teraszra vitte Saharát, mielőtt
egyetlenegy üvegszilánk is elérte volna. Sahara szemei
hatalmasak voltak, nézte, ahogy az üveg összeütközött a szoba
közepén, mielőtt a darabok a földre estek volna furcsán zenei
aláfestésként. Figyelmen kívül hagyva a látottakat Kaleb azt

- 167 -
vette észre, hogy pillantása a nő nedvességtől síkos ajkaira
tapadt.
Egy gondolat és a hálóban lehettek, levetkőztethette volna
Saharát, a bőr érintkezése teljes lenne. – Vérzel. – Sahara ujjai
végigsimítottak vállain, ahol néhány kósza szilánk eltalálta.
Vér. Sahara többet vérzett, mint amit lehetségesnek
gondolt.
Az emlék hideg suttogása sikeresen megtette, amit az üveg
nem tudott, emlékeztette őt a kárra, amit egy kontroll nélküli Tk
okozhat. Ujjait kényszerítette, hogy elengedje Sahara karjait,
elfordult, hogy kinézzen a korlát rácsain a szakadékba, a levegő
hűvös volt a bőrén, a nap még nem sütött teljes erejéből.
Mindegyik lélegzetvétellel újabb értelemdarab tért vissza.
Mind a Mentálhálón lévő pajzsainak, mind személyes
pajzsainak fele eltűnt. Nem összetörtek, egyesével robbantak fel,
belülről kifelé. Nem végzetes hiba, három külső pajzsa biztosan
tartott… de közel volt hozzá. Közelebb, mint gyerekkorában
valaha.
Pár perc és képessége pusztítani kezdett volna.
– Ez veszélyes. – Sahara mellé állt, de nem próbálta meg
megérinteni, elég távolságot hagyott, hogy megelőzze a véletlen
kontaktust. – Mindkettőnknek.
Kaleb már felépítette pajzsait, kinyúlt, hogy megragadja a
vasrácsot, karjait szélesre tárta. – Soha nem voltál veszélyben. –
Az obszidián pajzs, amit köré vont megdönthetetlen volt.
Nagyon jó oka volt rá, hogy ne menjen obszidiánba. Azzal
elvágta volna magát a Háló adatfolyamától, halálosan vak lett
volna. Most megújult pajzsai megrepedtek, mielőtt teljes erőre
emelkedtek volna, Sahara közelsége problémát jelentett. Egy
elszigetelt helyre gondolt az elméjében, s azt mondta: – Egy
órán belül visszatérek – és elteleportált.

- 168 -
 ***
SAHARA nem próbálta meg megállítani Kalebet, az üveg
csillogott, mikor megfordult, s benézett a nappaliba, ami
megmutatta, miért volt a férfinak távolságra szüksége. A
napfényre bámult, ami széttört a darabokon, szépséget varázsolt
a pusztításba, hátradőlt a vasrácsoknak, ami körbevette a
teraszt.
Soha nem voltál veszélyben.
– Valóban? – suttogta, arra az őrületre gondolt, ami
körülvette őt. Még miután rájött, Kaleb milyen mélyen volt a
sötétségben, még miután hallotta jeges embertelen hangját, még
miután látta a számítást a férfi pillantásában, mielőtt
megcsókolta őt engedett a szükség tombolásának, ami benne élt.
És Kalebben.
Kaleb talán először kiszámított tettként csókolta meg, de a
végén a partnere volt az őrületben, a teste annyira fel volt
izgulva, mint Saharáé, elméje annyira leigázva, mint a nőé. Ujjai
remegtek, hátralökte haját és leült a napozóágyon, szemei a
sima fadeszkákat nézték, amik a teraszt alkották. Nem volt
egészséges, ez a megszállott szükség, amit Kaleb iránt érzett,
nem, mikor bizalma a férfiban a múltban született, amire
tudatosan nem emlékezett.
Még inkább, mikor nem tudta ki volt, kivé vált.
Még ott ült, mikor Kaleb visszatért, a dolgozószobájából
sétált a teraszra. Tisztán látszott, hogy lezuhanyozott, lemosta a
vért és az izzadságot. Haja meg volt fésülve, öltönye ropogós
fekete, ugyanaz a szín, mint a nyaka körül lévő selyem
nyakkendő, friss tiszta ing fedte felső testét. Nem hajtotta fel
ingjének ujjait, ahogy azt otthon gyakran tette. Helyette
csuklóin mandzsetták voltak.
A maszk a helyére került.

- 169 -
 – Megszerveztem a kárelhárítást – mondta neki Kaleb,
kezeit nadrágjának zsebeibe csúsztatta. – Holnap pár órára el
kell vigyelek, hogy az ember csapatoknak legyen ideje befejezni
a munkát.
Sahara teste még egyféle sokkban volt az elmúlt események
nyersessége miatt, próbálta ennek némi nyomát megtalálni
Kalebben, de elbukott. – Nem aggódsz, hogy információt adnak
ki az otthonodról?
– Nem. Ezt olyan férfi brutális magabiztosságával mondta,
aki tudta, hogy jobban megijesztette őket, mint amit a pénzügyi
fizetség csökkentett.
Az apró szőrök remegő figyelmeztetésként álltak fel Sahara
testén, bár a nap rásütött. – Itt nem tudok gondolkodni –
mondta Sahara, a ragyogó üvegdarabok továbbra is elkapták a
szemét, a terasz körüli korlát hírtelen megváltozott. – A
tengerpart. Elviszel a tengerpartra?
Sahara abban a pillanatban lerúgta cipőit, ahogy
megérkeztek a víz elszigetelt sávjához, a végtelen horizont
kioldotta a mellkasa körül lévő láncokat. Nyelte a tengeri
levegőt, felhajtotta farmerjét és átgázolt a sekély részeken,
gondolatai a víz minden egyes hullámával csillapodtak és
rendeződtek. Sokkal később, miután a döntést meghozta leült
Kaleb mellé a naptól meleg homokba, vigyázott, hogy testük ne
érjen össze.
Ahogy a házban megtanulta, a jég, ami körülvette Kalebet
nem volt elpusztíthatatlan. És ha a férfi ismét áttöri, vele fog
zuhanni. Figyelmen kívül hagyva az érveket, racionális
gondolatokat egy dolgot fogadott el, ahogy a vízben állt: Kaleb
olyan zsigeri függőséget okozott, aminek kontrollálására soha
nem lesz reménye. Nem, míg a múlt, ami összekötötte őket
ködös káprázat volt.

- 170 -
 – Akarok kérdezni valamit – mondta csendesen. – De
először, arra van szükségem, hogy elmond, mi történik a
Mentálhálón. – Kritikus volt ez az információ, ha saját
akaratából a jövőben belép a mentális hálózatra.
***
KALEB arra számított, hogy kontrolljának jelentős kiesését
kell kezelnie, de ez olyan kérdés volt, amire nem számított.
Azonban nem fontolta meg, hogy elrejtse Sahara elől az
igazságot. Sahara ereje tagadhatatlan volt, túlélt hét évnyi fogva
tartást és előtte egy szörnyet és az ő inasát.
– Két frontról támadnak – mondta elméje falán képek
peregtek, ahogy a csorba kés puha női húsba mélyedt. – A Tiszta
mentálok az első és nyilvánvaló támadók, de sokkal
veszélyesebb a hosszú távú betegség, ami a Háló mentális
szövetének rothadását és halálát okozza.
Látta a nő érdeklődését, elmondott minden részletet, mielőtt
hozzátette: – Egy mentál hordozóban pszichés degenerációt
okoz, beleértve az erőszak kirobbanását, végül a halált.
Sahara kifejező arca semmit sem rejtett el, ahogy átrágta az
elágazásokat. – Mi vagyunk – mondta, intelligenciája annyira
éles volt, mint mindig. – A Hálót fajunk elméi hozták létre és
alap szinten törtük meg. – Szomorúság volt éjfélkék szemeiben.
– Ha ez Hálószerte probléma, akkor sokkal finomabb
formákban jelenik meg, még ha a területek fertőzésmentesnek is
tűnnek.
Sahara egy perc alatt megértette, amit a többiek hónapokkal
a felfedés után sem, még azok sem, akiknek jobban kellett volna
tudniuk. – Vannak olyanok, akik sokkal védtelenebbé válnak –
mint a gyerekek –, míg mások kicsavarodnak és sötétté válnak
létezésük során, hogy jövőbeli tombolásuk el fogja homályosítja

- 171 -
az őrületet és a sorozatgyilkosságokat, amik az Elcsendesedést
jobb választássá tették.
Sahara karjaival átölelte felhúzott térdeit. – Ez rossz, de
nem annyira, mint amit a fertőzés tesz a Háló mentális
szövetével.
Kaleb semmit sem mondott, figyelmét lekötötte a nő
hajának illata, ahogy a szél tincseit kifújta az arcából át a férfi
karjára.
– Ha a rothadás elég gyenge pontot hoz létre – suttogta
Sahara –, a Háló összetörik és végül összeomlik. Mindenki meg
fog halni.
– Nem fog összetörni, sem összeomlani. – Ha megteszi,
Sahara meg fog halni és az elfogadhatatlan volt. –Megvan hozzá
az erőm, hogy biztosítsam fenntartja az egységét.
Sahara kezdte megérteni mi vezette Kalebet. – Azt tervezed,
hogy átveszed a teljes uralmat. – Tudta, hogy meg kellene
rémülnie, Kaleb a sötétség megtestesülése volt, semmiképp nem
a megfelelő ember, hogy rábízza az összes ember sorsát. De nem
tudott vitatkozni az érveivel: az ereje hatalmas volt. Talán ő az
egyedüli személy, aki képes megmenteni a fajukat leszámolás
napjától, ami minden fertőzéssel, minden centinyi rothadással
egyre közelebb jön. – Mit akarsz csinálni?
– Az még nincs eldöntve.
Hideg izzadságcseppek gördültek végig Sahara gerincén és
hírtelen a szenvedély kinyilatkoztatása, amit a megszállottság
jelének gondolt, ami mindkettőjüket eltemethette volna a fekete
jég alatt valami mást kezdett el jelenteni. – Ezért akarsz engem,
ugye? – mondta, fájdalma olyan mély volt, nem volt neve, sem
vége. – Tudod mire vagyok képes.
Kaleb a vízre bámult, profilját megfestette a nap. – Mindig
tudtam mire vagy képes. – Tudatában volt a hatalmas

- 172 -
lehetőségnek, ami a nő karcsú alakjában volt elzárva
gyermekkora óta. – Nem foglak használni, vagy fájdalmat
okozni neked. – Az ígéretet hosszú ideje fogadta meg, ígéret,
amire Sahara többé nem emlékezett… bár a nő megtartotta saját
ígéretét.
Sahara nem értette meg, hogy milyen erővel bánt, hogy a
férfi birodalmakat döntene össze, vért ontana érte. Minden amit
látott a szörnyeteg volt, akivé Kaleb vált. – Soha nem foglak
bántani. – Minden férfinak volt töréspontja és Sahara volt az
övé, és bár tudta, hogy kijelentése rossz lépés lehet a sakktáblán,
a nő bizalma benne ingadozott, nem tudott többé a nő
óvatosságával szemben állni.
Sahara szemei végtelenül mélyek voltak, mikor Kalebre
nézett, tekintetének tisztasága úgy tűnt széttépi a maszkot, míg
meg nem látja a csúf igazságot, amivé vált. – Haza akarok
menni – mondta – Tahoe-ba. Az apámhoz.
Kaleb testében minden izom megkeményedett. –
Megmondtam, hozzám tartozol. – A nő volt a világon az
egyetlen ilyen személy és soha nem adja fel a követelését iránta.
Mindaddig nem, amíg Sahra meg nem teszi azt az egy
dolgot, ami örökre elválasztja őket.
– Azt is ígérted, hogy nem fogsz bántani. – Egy csendes
emlékeztetője a fogadalomnak, amit a férfi felújított. – Ennek,
nekünk, rendelem magam alá. – Csípős félelem volt benne,
Sahara állkapcsa feszült volt, ahogy a vizet nézte. – Az
árnyékodban nem lehetek az, aki lehetnék. Attól félek egy nap
arra ébredek fel, hogy azt veszem észre, nincs más bennem,
mint az őrjítő szükség feléd, ami szétzúzza ép elmém.
A Kalebben lévő hideg űr, ami a Sötételmével beszélt és
elégedettséget talált Tatiana rémületében látta a nő
vallomásában, az emlékben, ahogy Sahara tartotta őt,

- 173 -
mindketten kontroll nélkül, a behódolást, ami megadta
Kalebnek az erőt, hogy Saharát a saját akarata felé hajlítsa. Ha
elég sokáig magánál tartja őt, Sahara minden módon az övé lesz.
De még az ürességben lévő része, ami kegyetlen és
lelkiismeretlen volt, egy dolgot tudott: a nő, aki maradna többé
nem lenne Sahara, halála csendes fulladás lesz.
– Nincs garancia rá, hogy a NightStar biztonságos lesz
számodra – mondta, a hullámok erősödő intenzitással
csapódtak a partba, ahogy Kaleb telekinézise azzal fenyegetett,
hogy elszakítja kötelékeit. – Ott van a gyanúd, hogy mit
csináltak Faithel.
– Az apám, már emlékszem rá. – Sahara kipislogta a víz
permetét, mely elég erővel csapódott a homokba, hogy elérje
őket. – Ő nemcsak egy név, nemcsak genetikai donor.
Hiányolhat.
Kaleb látta, ahogy vízcseppek estek a pólójára, emlékezett a
nappalit szőnyegként beborító üvegcserepekre. – Az apád
Elcsendesedett. – Ahogy beszélt, a disszonanciát a legmagasabb
szintre tekerte, összetörte testét az idegeket összezúzó
fájdalommal, amit arckifejezés nélkül el tudott viselni. Nem
kockáztathatta meg, hogy elveszti a halálos kontrollt, míg
Sahara mellette ült, s azt kérte, hadd menjen el. A fájdalom
semmit sem tett, hogy megállítsa a Tk-t, csak emlékeztette rá,
hogy soha nem engedheti el.
Ha kitör és megöli a nőt, akkor valóban rémálommá válik.
– Talán Elcsendesedett – mondta Sahara, elméje megtelt a
nagy férfi képeivel, aki felvette őt és bekente számtalan
gyermeki baleset után –, de több voltam neki, mint biológiai
örökség. – Előtte a hullámok továbbra is agresszívak, de nem
erőszakosak maradtak és Sahara tudta, hogy a mellette lévő Tk
ismét életre hívta a fekete jeget. Szenvedélyes düh bugyborékolt

- 174 -
a bőre alatt, gyűlölete arra a távoliságra irányult, ami talán
meggyőzi őt.
– Az apán gondoskodott rólam – saját csuklóján növelte a
szorítást, hogy ne nyúljon ki Kalebért – még mikor az egyetlen
ajándékom a visszatekintés volt, ami messze alatta volt a
gradiensen elfoglalt helyemnél. Soha nem éreztettette velem,
hogy csalódás lennék. Az egész életemben tudtam, hogy fontos
vagyok neki.
Kalebre nézett, mikor a férfi csendben maradt, a szél kitépte
a haját az arcából, s azt mondta: – Keresett engem?
Kaleb szemei a vízen maradtak, tekintete olyan teljes
sötétség volt, hogy Sahara azt hitte ilyet soha nem fog látni. –
Igen. Leon Kyriakus vezette a NightStar keresését az eltűnésed
napjától a mai napig.
Remény küzdötte életre magét Saharában. – Tatiana… már
nincs a képben – összeszorította gyomrának izmait, hogy
megállítsa annak kavargását – és nincs rá ok azt hinni, hogy a
családom bármely tagja szimpatizált vele. A NightStar egy
szorosan kötődő klán. – Annak kellett lenniük. Az jövőbelátás
nem olyan ajándék volt, ami megengedte egy személynek, hogy
támogatás nélkül túléljen. – Még ha el is adták Faith – fájt erre
gondolnia –, azt a profit motiválta. Nincs lehetséges gazdasági
előnye a képességemet másnak adni.
Nem volt válasz a halálos Tk-tól, aki őt saját tulajdonának
tartotta.
– Haza akarok menni Kaleb – mondta ismét és nézte, ahogy
a hullámok gyilkossá váltak.

- 175 -
 19. fejezet

SAHARA úgy gondolta, hogy a táj gyönyörű, a víz romboló

dübörgése sötét zene. Nem volt félelem benne, talán bolond
gondolat volt, de hitt a férfinak, amikor azt mondta, soha nem
bántaná őt, ez a lenyűgöző és halálos férfit tudatalattija
biztonságosnak tekintette és aki olyan erőt tartott kezeiben,
mely rabul ejtette a testét. Volt valami kísértő keménység a
szépségében, mintha tiszta vasból formálták volna, de ez csak
rontotta a csábítást, mert a férfi annyira égett érte, ahogy senki
másért.
– Az apám konyhájában akarok ülni – suttogta, megízlelte a
hullámok keltette sós permetet –, és abban az ágyban akarok
aludni, ami az enyém. – Többé már nem volt tinédzser, aki
megosztotta a kis, ápolt házat az apjával, de tinédzser része csak
maszk volt, hogy ki lehetett volna. Ez volt az ő kezdete.
Kaleb válasza éles, hideg szike volt. – A pajzsaid
papírvékonyak.
– Igen. – Sahara kétségbeesetten meg akarta tartani a férfit,
sikítani akart az igazságtalanságon, ami velük történt, csuklóján
addig szorított a fogáson, míg keze azzal fenyegetett, hogy
eltompul. – Szükségem van a segítségedre, hogy elrejtsem törött
Elcsendesedésem, ahogy a sebezhetőségeimet.
– Arra kérsz, hogy segítsek neked?
Ez egy nevetséges kérés volt ettől a férfitől, aki bevallotta,
hogy egy sorozatgyilkos inasa volt és aki a civilizációtól távol

- 176 -
lévő otthonban tartotta őt fogva és mégis azt mondta: – Igen.
A szíve dübörgött a kockázattól, amit vállalt, de többé nem
volt képes küzdeni tapintási éhsége ellen, ujjaival megérintette
Kaleb alkarját, pont a jelek felett, melyek kevésbé voltak sebek,
sokkal inkább billog, finom, puha, nedves pamutingje nem volt
elég vastag, hogy elrejtse a kemény sebfelszíneket, mit
ujjbegyeivel érzett.
Annyira meg akarta kérdezni a férfit a jelről, hogy szinte fájt,
de minden alkalommal, mikor kérdésre nyitotta száját szíve
annyira hangosan kezdett verni, hogy elnyomott minden más
hangot, torkában kemény és durva homokot érzett, mely azzal
fenyegette, megvágja. Ez egy kulcs volt a múlthoz, egy szörnyű
billog, de egy olyan kulcs, aminek elfordítására elméje még nem
állt készen.
– Bármikor elérsz, elvihetsz. – Ez szimpla tény volt, Kaleb
ereje annyira hatalmas, hogy nem hagyhatta figyelmen kívül,
még ha küzdött is a szabadságáért.
Az ő ereje is ilyen hatalmas volt… de döntése talán
irracionális volt, ezt az egyet soha nem használná Kaleben. –
Minden, amit kérek – mondta, ahogy a csendes elutasítás
énekelt a vérében –, hogy adj időt, hogy azzá váljak, akivé
válhattam volna. – Ehelyett a törött hasonmás helyett. – Fáj,
hogy ennyire törött vagyok.
***
KALEB hét kíméletlen fókusszal teli évet töltött el a nő
keresésével és most ő azt kéri, engedje szabadon. Újra, az
üresség, mely a része volt tudta, hogy veszélyesen
kiegyensúlyozatlan, csak akaraterejével fogta vissza, állatias
tagadással reagált.
Enyém. Ő az enyém.

- 177 -
 Senkinek nincs hozzá joga.
Azonban ez a kiegyensúlyozatlan rész őrülten védelmező volt,
ha Saharáról volt szó és már elfogadta, hogy ha magánál tartja,
az megtörheti a nőt. El kell őt engednie. Sahara hálája, motyogta
elméjének racionális, manipulatív része, arra szolgálhat, hogy
megerősítse a kettejük közti kezdetleges köteléket. Már kérte is
a segítségét, ha ezt jól játssza, a nő mindig hozzá fog fordulni
elsőként.
A biztonságát tekintve a NightStar eléggé biztonságos. A
mentál klán talán elzárja őrültjeit, de nyugodt körülményeket
biztosít, hogy a törött jövőbelátóknak legyen valamilyen élete,
kiegészítve a gondozók rotációjával, így soha nem vesznek el az
elszigeteltségben és nem kockáztatják meg, hogy ártsanak
maguknak. Anthony Kyriakus, a klán vezetője megértette a
hűséget, egy NightStart, még leghíresebb kiugrójukat sem
büntették meg nyilvánosan. Sahara törött Elcsendesedését
házon belül kezelik és teljesen kizárják a nyilvánosságot.
– Továbbra is lefedlek a pajzsommal. – Kaleb ereje borzasztó
nagy volt, de mint Tatiana felfedezte, a Hálóelme és Sötételeme
erőforrásai is a rendelkezésére álltak a dolgok elintézésében. –
Senki sem fog tudni bejutni az elmédbe.
Sahara bólintott, profilja finom volt a szélfútta dűnék előtt.
Egyedül, magányosan. Oly módon, amit Kaleb nem vett
figyelembe és ez gyötrő fájdalmat okozhatott a nőnek. –
Problémát okoz neked, hogy el vagy különítve a Mentálhálótól?
– kérdezte, tudatában ha elengedné őt a pajzsaival, míg a nőé
papírvékonyak voltak, azzal célkeresztet festett volna a hátára.
A Tiszta mentálok törött Elcsendesedése miatt förtelemnek
nevezték volna és voltak még más ragadozók. Ha azonban az
elkülönítés éheztette elméjét, mint Tatiana ketrece, akkor csak
egyszerűen kivégez mindenkit, aki veszélyt jelenthet. Az

- 178 -
emberek elég hamar megértik majd, azzal hogy megpróbálnak
ártani Saharának aláírták halálos ítéletüket.
– Nem – mondta, ujjaival a ragyogóan fekete homokkal
játszott, oly koncentrációval, mint aki egy örökkévalóságon át
nem tehette. – Biztonságosabb és egészségesebb, hogy a
pajzsaid mögött maradjak, míg az enyémek teljesen
megerősödnek. – Egy mosolyt küldött a férfi felé, melyben nyílt
és mély gyengédség volt. – És nem vagyok egyedül, te itt vagy,
de soha nem zavartál, nem vetted el, ami nem a tiéd.
Még Kaleb elméjének legsötétebb része, melyet vér és halál
borított is meghátrált a gondolatra, hogy megerőszakolja a nőt.
– Addig tartom fenn a pajzsokat, míg máshogy nem kéred.
Sahara nézte őt azokkal az éjfélkék szemeivel, és Kaleb
elgondolkodott rajta, hogy átlát-e a csúfságon, mely formálta őt.
Jobb, ha nem látott át. Néhány emléket nem lehetett kitörölni,
némely romlottság annyira beteges, hogy elfelejtsék. Kaleb úgy
élte túl, hogy kivágta az empátiára, könyörületre való hajlamát.
Sahara nem arra készült, hogy ugyanezt megtegye és az
emlékek élve felfalnák őt. – Ne – mondta. – Meg fogod bánni.
– Sosem fogom – volt a puha válasz. – Sosem fogom.
Egy része, gondolta újra Kaleb, emlékezni fog az ígéretre,
amit a nő tett neki, mielőtt a kés belevágott a húsába és vér
maszatolódott a férfi bőrére. És Sahara egyszer sem törte meg az
ígéretét, amit neki tett. A férfi volt az, aki megtörte, az árulás
megbocsáthatatlan.
Továbbra is fenntartva a szemkontaktus intimitását, Sahara
tekintetében kísérteties szomorúság volt és Kaleb tudta, hogy
érte szólt, a nő ujjaival pehelykönnyű simításként megérintette
az állát, de mikor megszólalt, azt mondta: – Tatiana talán
megosztotta az igazságot rólam másokkal, ez egy másik ok, hogy
ódzkodjak a Mentálhálótól.

- 179 -
 – Elvihetlek hozzá. – Tény, hogy Tatiana Saharát erejének
ajándéka miatt kínozta, hogy fegyvert kovácsoljon belőle. – Azt
csinálsz vele, amit akarsz.
– Soha, semmilyen módon nem akarom megérinteni azt a
nőt a fizikai világban. Gonosz. – Gyors, szaggatott szavak,
melyekben vastag volt az ellenérzés. – Mindig azon a hideg,
meggyőző hangján beszélt hozzám, de az ő utasításait követték
az őrök, amikor- Sahara heves hirtelenséggel vágta el magát,
szavainak éle nyersen vágott.
– Ki fogom deríteni, mit tett veled – mondta Kaleb, tudta,
hogy a nő miatta állította meg magát, hogy mit tett Tatianával és
az őrrel, aki be merészelt lépni az otthonába, azzal a céllal, hogy
elvigye Saharát. – Akár elmondod nekem, akár nem.
Sahara összeszorította állkapcsát, kifejezése többé nem űzött,
hanem heves volt. – Nem löklek még mélyebbre a sötétségben.
Kaleb nem mondta el neki, hogy már túl késő, már az első
találkozásuk alkalmával túl késő volt. Mert Sahara sem akkor, és
most sem akart hinni neki. Ez volt ő, ahogy ő az a férfi volt,
akinek nem volt bűntudata, ha gyilkosságot követett el, ha erre
szükség volt.
A férfi tekintetét a szél korbácsolta hullámok felé fordította,
azt mondta: – Hazaviszlek. – Felállt és emlék bankjában
hozzáfért a hely képéhez, amit három hete töltött fel. A kinyerés
könnyű volt, egy mentális trükk, mely a legtöbb telekinetikusnál
természetes volt, és a jellegzetes alakú fatörzsek képe azonnal
elméjének előterébe került.
– Várj – mondta Saharának, mikor a nő felállt, és ezután a
férfi aktiválta erejének halk zümmögését, csinált egy teszt
portálást. Leon Kyriakus házának hátoldalánál lévő két fa
mellett állt a sötétben, a fa elég nagy volt, hogy rejteket kínáljon
egy Tk-nak, aki soha nem tehetné lábát erre a helyre. De

- 180 -
megtette és megteszi most is, megváltoztatva Sahara életének
folyását, megfestve azt szenvedéssel és magánnyal.
A jól gondozott ház a NightStar csoportosulás területének
szélén állt, csendesnek tűnt, de fény világított a szobában,
amiről tudta Leon dolgozószobája.
Visszatérve Saharához azt mondta: – Kész vagy? – Ez
elfogadhatatlan elutasításként sikoltott azért, amit tenni készült,
az őrültség azzal fenyegette maga alá temeti őt.
Egy nagy lélegzet, mielőtt Sahara kezét a férfiéba csúsztatta.
– El foglak tudni érni téged? – A kérdés csendes volt, keze a
férfiéra szorult.
– Amikor akarsz. – Kaleb telepátiája gyötrelmesen erős volt,
felnagyítja Sahara képességeit, mely megengedi nekik, akkor
beszéljenek, amikor akarnak. – Ha bármikor bármi veszélyt
érzel hívj. Jönni fogok. – Mindig jönni fog a hívására.
Egy váratlan bizonytalanság, Sahara torka mozgott, ahogy
nyelt. – Mi van, ha a klán kitagad a törött Elcsendesedésem
miatt?
– Faitht nem tagadták ki és így erősen kétséges, hogy
megteszik egy olyan családtaggal, akit hét évig kerestek. –
Amikor Sahara lélegzete megremegett folytatta: – Egy szó és
kihozlak. – Távolságot tartani valószínűleg lehetetlennek
bizonyul majd.
Sahara pulzusa a torkában dobogott, biccentett. – Menjünk.
Kaleb teleportált, miközben a karcsú kéz az övére
kulcsolódott, a kontaktus miatt már így is nyers idegei vérezni
kezdtek. Bár azt tervezte, hogy a szexet használja, hogy Sahara
nagyon kötődjön hozzá, nem vette észre, hogy az intim érintés
brutális hatása, a kiterjesztett érintés bármelyike, kiterjed rá,
mikor Saharáról van szó, kinek bőre az övén csúszik, Sahara,
kinek íze drog volt a szervezetének. Bárki másnak annyira

- 181 -
stabilnak tűnne, mint mindig. De nem volt az. És ez gyilkos
lehet, mikor Kaleb erejének szintjéről van szó.
Sahara ujjai szorítottak a fogáson, újabb törést okozva, újabb
döfés a disszonanciától, amit Kaleb elindított. – Soha nem
gondoltam, hogy ellenőrizzem, még itt lakik-e. Ez a ház egy
szülőé és gyereké, nem egy egyedülálló férfié.
– Nem költözött el. – Kaleb tudta Leon Kyriakus soha nem
adta fel, s várta hogy egyetlen lánya hazatérjen. Nem várt egy
alkalmas időszakra, majd szervezett meg egy újabb fogantatást
és fogantatási szerződést, hogy pótolja genetikai örökségét. Nem
pakolta ki a lány szobáját és dobta ki a dolgait. És soha nem állt
le a lánya keresésével.
Kalebnek nem volt tapasztalata a szülői hűségről, évekig
tartott elfogadnia, hogy Leon soha nem adja fel gyermekét, és
biztosan nem fogja átadni őt Kalebnek, hogy Leonnak kellene az
elsőnek lennie, aki megtalálja őt. Nem egy véres harc nélkül. Az
ilyen lojalitást Kaleb tisztelte és szándékozott Leonnak
megengedni, hogy lássa a lányát, miután Sahara oly módon
kötődött Kalebhez, hogy a Földön semmilyen erő nem
választhatja szét őket.
Egy dolgot nem vett figyelembe a stratégia során, hogy
elméjének legnagyobb, legmélyebb törése Sahara volt. Olyan
dolgokat tenne meg érte, amit másért nem, de míg kiürítené
érte az eget, hogy kinyújthassa szárnyait, nem engedné őt
szabadon. A nő hozzá tartozott, mindig is hozzá fog. – Az apád –
tette hozzá – hagyott egy elektronikus kulcsot a számodra az
utolsó lépcsőfokon lévő kis cserép alatt.
A mélykék szemek könnyesek voltak, amikre Kaleb hét évet
várt, hogy láthassa, Sahara tett egy lépést a ház felé, megállt. –
Még nem fogsz egyedül hagyni?
Kaleb csendes válaszként egyet hátralépett.

- 182 -
 ***
SAHARA felemelte kezét, hogy kopogjon, bár Kaleb tenyere
már nem érintette az övét. Bámulatosan kevesebbnek érezte
magát, szíve fájt a veszteség érzésétől, ami nem állt arányban a
helyzettel, de a nő tudta, hogy a férfi a megfelelő döntést hozta.
Az apja az elrabolt lányát találja az ajtóban. Bármilyen más
stressz forrás tarthatatlan lenne.
Egy hang belülről, melytől szíve a torkában dobogott. Kaleb.
Hívj és jövök. Mindig.
Az ajtó kinyílásával arany fény esett a lábára, az ígéretre,
mely kőbe volt vésve, a túloldalon álló férfi olyan magas volt,
mint emlékeiben, az apjának nem olyan teste volt, mint a
mentáloknak általában. Sokkal inkább egy favágónak tűnt,
akiket egyszer a komm képernyőn látott, arca szögletes és a haja
mély gesztenyebarna… bár azóta pár ősz szál keveredett benne.
Újak voltak a szája és a szeme sarkaiban lévő mély árkok.
Azok a szemek olyanok voltak, mint Saharáé, egy genetikai
baleset, mely eltéveszthetetlenné tette családi kapcsolatukat.
Ahogy a férfira nézett torka elszorult, zavarodott pillantást várt.
Végtére is hét év telt el és többé már nem úgy nézett ki, mint
tizenhat éves korában.
– Sahara. – Pislogó felismerés, mielőtt a férfi karjaiba vonta
volna Saharát, annyira szorosan tartotta, hogy nem kapott
levegőt. Szíve szilánkosra tört a szeretettől. Nem fogják
kitagadni, nem ez által a férfi által, aki úgy tartotta karjaiban,
mintha kincs lenne, illatában keveredett a klinika illata, ahol a
klán gyermekeit kezelte és a csempészett kávé illata, amit
titokban ivott.
Ez az otthon illata volt.
– Te vagy az. – A férfi hangja reked volt, lazított a szorításon,
hogy az arcába nézhessen. – Te.

- 183 -
 – Üdv apám. – Sahara könnyekben tört ki, a torkában lévő
csomó kioldott, melytől hangja szinte hangtalanná vált. – Nem
az vagyok, aki voltam.
– Itthon vagy. Ez számít. És az apád – motyogta, ragyogás
volt a szemében – sem az, aki volt. Elveszteni egy gyermeket oly
módon változtat meg egy férfit, amit nem lehet meg nem
történtté tenni.
A könnyek zokogássá váltak, a férfiba csimpaszkodott, ahogy
az örökre elvesztett évek során nem tudott. Nem tudta mennyi
ideig álltak ott, de mikor apja behúzta őt a házba Sahara
megfordult, hogy elköszönjön Kalebtől… kivéve hogy az este
magányosan és egyedül állt, a halálos telekinetikus, aki
hazahozta őt elment, mintha soha nem létezett volna.

- 184 -
 20. fejezet

ADEN VELENCÉBEN volt, befejezett egy megbeszélést a

városban lévő lázadó Nyilak csoportjának vezetőjével, mikor a
telefonja megszólat Kaleb Krychek bejövő hívásától.
– Milyen lépéseket tettél, hogy felfedd a Perthi szivárgás
mögött álló személy személyazonosságát? – kérdezte Kaleb és ez
olyan kérdés volt, amire Aden korábban számított. Azonban a
jelenlegi mentési törekvései után Kaleb rá nem jellemző módon
csendes volt az elmúlt két hónapban.
– Számottevőt. – Válaszolt Aden, azokra a Nyíl egységekre
gondolt, akiket a kardinális Tk kikerült ezekben a hónapokban,
s a Mentálháló távol részére csúszott ki és be. – A neve Allan
Dawes és harminchat órája, ahogy a közelébe értünk eltűnt
mind a fizikai életből, mind a Mentálhálóról. Biztos, hogy
telepaták rejtik el őt, kik képzettsége jobb, mint a Tiszta
mentáloké. – Ez nem fogja megmenteni a középkorú férfit, csak
késlelteti az elkerülhetetlent.
Kaleb válasza tisztázta, hogy ő is erre jutott. –
Megváltoztatom a korábbi utasításom. Hozd elém. Személyesen
akarom kihallgatni Mr. Dawest.
– Elrendezem az átszállítást, ahogy az osztag őrizetébe kerül.
– Letéve Aden elmondta a kérést partnerének.
– Úgy gondolod Kaleb talán a Tiszta mentálokkal dolgozik –
mondta Vasic, szemei az előttük, nem túl messze lévő kanálist
figyelték, a víz a reggeli kemény eső eredményeként törött

- 185 -
tükörnek hatott.
Megvédve magukat a zivatartól a mellettük lévő épület
kiszögellésében álltak, Aden eltette telefonját. – Krycheket a
hatalom vezérli – mondta, soha nem volt illúziója a másik férfi
motivációjáról. – Ha a Tiszta mentáloknak sikerül destabilizálni
a jelenlegi hatalmi struktúrát, azt olyan vákuumot okoz, ami
kitöltéséhez csak Krychek lesz elég erős.
Vasic hosszú ideig csendben állt, az eső csendes
dübörgésként verte a kanálist. – Krycheknek – mondta végül –
van elég ereje, hogy a Hálón lévő kontrollt magához hajlítsa.
– De akkor – mutatott rá Aden – küzdenie kell, hogy
megtartsa. Sokkal jobb, ha megmentőként, hősként válik
vezetővé.
Vasic bólintott. – Figyeljük. Még egy duális kardinálist is meg
lehet ölni, ha a szükség úgy hozza.
Aden tudta, ha ezt a döntést meghozzák, csak egy esélyük
van, hogy váratlanul leszedjék. A hiba az egész osztag halálát
jelentené. – Figyeljük – értett egyet, ahogy az eső megdőlt és a
lábára esett, kis cseppek estek előírásszerű katonai bakancsára.

- 186 -
 21. fejezet

SAHARA nem időzíthette volna jobban hazaérkezését.

Az alvás sem neki, sem apjának nem volt kérdés, egyikük sem
volt képes kiengedni látószögéből a másikat.
– Ma elrendelt szabadságom van az orvosi központban –
mondta neki másnap reggel az apja. – Senki sem keres majd.
Csendes megegyezésként bent maradtak, elhalasztották a
pillanatot, hogy beszéljenek Anthonyval, Sahara apai
nagybátyával és a NightStar fejével. Bár milliárdnyi dologról
beszéltek, apja nem tett fel kutató kérdéseket, nem erőltette,
hogy beszéljen olyan dolgokról, amikről nem akart.
Egyszerűen csak boldog volt, hogy a lánya otthon van.
Beszélgettek a családról, a világban beállt változásokról, mely
miatt a klán meglepően új protokollokat vezetett be, mikor az
áldott és bajban lévő J megjelölésről volt szó. – Faith kiugrása
tanított meg rá, hogy rosszul tettük, hogy követtük a
szabályokat, melyeket az Elcsendesedés bevezetésekor hagytak
az utókornak.
A férfi hangja komor volt, ivott egy kortyot a nutrion italból,
amit mindkettőjüknek készített. – Mint orvos őszintén hittem,
hogy a tettek, amiket megtettünk csökkenti a J-k mentális
megbomlásának kockázatát. Ahogy Anthony is. Ezért engedte
meg Faithnek, hogy úgy eddzék, ahogy. Rájönni, hogy talán az
őrület felé vezettük őt, az összes J-t a felé, amit meg akartunk
akadályozni… az megrázta a család alapjait.

- 187 -
 Sahara ebben úgy bízott az apjában, mint senki másban, a
férfi a szívében igazi gyógyító volt, hosszú ideje magáévá tette az
emberek hippokratészi esküjét, a plakett a teljes ígérettel az
irodája falán lógott. – Annyira hiányoztál – mondta Sahara, a
düh fényes és új ébredés volt a vérében. – Annyi mindent
elloptak tőlem.
– Egy egész élet áll előtted – mondta az apja, kezét lányáéra
kulcsolta. – Van apád és egy mentál klánod, aki minden
lépésedet fedezi.
Az apja, jött rá, szemei a férfi krémesen szeplős bőrére estek,
mindig létesített alkalmi kontaktust, főleg miután felfedezték
árnyék képességét. Soha nem kezelte leprásként, hanem segített
neki fenntartani emberiességét. Kaleb sem, jött rá csodálkozva,
utasította el soha az érintését, de mindig tudatában volt a
veszélynek, amit ő okozhatott.
Ne. Meg fogod bánni.
Sosem fogom.
A válasza nem változott, sosem fog, de megvizsgálta a nap
hideg fényénél, az elutasítására adott tiszta érzelmi harag rejtély
volt számára. Nem egyszer, nem egyszer, kísértette, hogy erejét
a férfin használja, bár ez alapjaiban változtatta volna meg az
erőviszonyokat. Még az elgondolás is hányingert keltett benne.
– Az emlékeid – mondta az apja, hangja átvágott a zsigeri
reakción. – Mennyire sérültek? Vannak orvosi telepaták, akik
talán-
– Nem – szakította félbe Sahara. – Nem akarok senkit a
fejemben. – Apja azonnal megértően bólintott, így hozzátette: –
Majdnem minden megvan. – Ez egy hazugság volt, de hogy
mondhatná el neki, hogy a legnagyobb, legfontosabb rész
hiányzott?
A rész neve Kaleb volt.

- 188 -
 Csak órákkal később engedtek a fáradságnak. A szobájába
lépve Sahara talált egy doboz ruhát, amit biztos, hogy Kaleb
portált be, egy kódolt telefonnal, közvetlen kapcsolattal hozzá.
– Köszönöm – suttogta.
A doboz tetején talált laza pólóba öltözött, becsúszott
egyszemélyes ágyába. Pihenése álom nélküli volt és mikor
másnap reggel felébredt, készen állt szembenézni a klánnal.
Azután, hogy apjával megreggelizett Anthony irodájába mentek.
A központi NightStar komplexumban az otthonokat úgy
építették, hogy beleolvadjanak a környezetbe, mindig nagyobb
nyílt területei voltak, mint más mentál komplexumoknak, de
azokat a területeket tovább növelték fogsága idején, számos fa
adott árnyékot.
A szemek kitágultak, mikor rá szegeződtek, a sokk túl nagy
volt, hogy leplezzék, de senki sem próbálta megállítani őket.
Mikor elérték az irodát Anthony asszisztense, egy idősebb nő,
akit Sahara elrablása előttről felismert, kérdés nélkül intett
nekik. A mentál klán vezetője, hajába a halántékánál ősz
vegyült, megkerülte az asztalt, mikor beléptek, tekintete
egyenes, rendíthetetlen volt.
– Leon. – Egy biccentés viszonzása testvére felé, mielőtt
figyelmét ismét Saharára fordította. – Sahara. Jól nézel ki.
Igen, jól nézett ki. Köszönhetően a föld leghalálosabb
kardinálisának gondoskodása miatt, arca nem volt sovány, teste
karcsú, de egészséges. Tudta azonban, hogy a fizikai egészség
nem volt Anthony prioritási listájának elején. – Nem tudom –
mondta –, hogy megmentőm beágyazott-e bármilyen álnok
hajlamot belém, de nem hiszem. – Kalebnek nem kellett őt ilyen
módon irányítania. És... A képességem szerint tudatában lettem
volna bármilyen mentális kényszernek.
– Van a megmentődnek neve?

- 189 -
 Sahara elmondta, apját már korábban informálta.
– Értem. Visszasétálva az asztalához Anthony ismét leült,
intett, hogy ők is tegyék ezt. – A Mentálháló szerint te nem
létezel.
– Jó. – Apja válasza ádáz volt. – Ez azt jelenti, biztonságban
lesz bármilyen elrablási és bezárási kísérletnek, még ha Krychek
is védi.
– Egyetértek. – Anthony hátradőlt a feketebőr székében. –
Tudod a fogva tartásod mögött álló személy, vagy személyek
kilétét?
Sahara nem beszélte ezt meg Kalebbel, de nem látott rá okot,
hogy a férfi miért akarná, hogy ezt eltitkolja, és az volt az
igazság, ezt kétségkívül tudta. Kaleb nem hazudott neki. –
Tatiana Rika-Smythe.
Anthony arcán nem jelent meg meglepődés, semmi, csak
annak a férfinak a borotvaéles intelligenciája, aki a Háló
legbefolyásosabb családját vezette. – Említette Kaleb miért
mentett meg?
Sahara hezitált… és utána hazudott. – Ez egy kihívás volt és
most a NightStar egy hatalmas szívességgel tartozik neki. – Ami
közte és Kaleb közt történt az köztük marad. Nem engedi meg
senkinek, hogy megbolygassa ezt a nyers, szenvedélyes
kapcsolatot, melyet a rejtett emlékek formáltak és a karkötő,
melyet titkon egyszerű fehér ingje alatt hordott, egy olyan férfi
erejének talizmánja, aki az ő legnagyobb, legmélyebb
gyengesége. – Úgy döntött a feladat mentális ára megéri a
befektetést.
Ahogy Anthony gazdag barna szemei rászegeződtek, a férfi
tudta, hogy Sahara valamit titkok előle, de ő nem rándult össze.
Titok, suttogta a lány, aki volt. Titok.
– A hálón való láthatóságod hiányának másodlagos előnye –

- 190 -
mondta végül Anthony a súlyos csendbe – hogy összetört
Elcsendesedésed elrejtve marad az Elcsendesedés melletti lobbi
előtt.
Sahara ujjai remegtek, megragadta széke karfáját. – Azt
tervezed, hogy újrakondicionálásnak vetsz alá? – Senki sem
kísérelheti meg újra a kedve szerint átalakítani az elméjét és ha
ez volt Anthony terve, tudnia kellett.
– Nem. – Apja tekintete féltestvéréjébe fúródott, hűsége
tiszta volt. – Senki sem ér Sahara elméjéhez.
Anthony válasza egy csendes – Igen. Ahhoz túl késő – volt, de
szemei továbbra is Saharát figyelték. – Kaleb talán nem próbálta
meghekkelni az elméd, azonban hosszú ideig Tatianánál voltál.
Mennyire vagy biztos benne, hogy nem kompromittáltak?
– Teljesen – válaszolta hezitálás nélkül Sahara, tudatában,
hogy Anthony könyörtelenül rajta tartaná a szemét. Ez, mint a
mentál klán vezetőjének a megbízásának része volt és ezt ő nem
vette rossz néven. Tudta, hogy a férfinak semmi nem adhat okot
az aggodalomra, még azelőtt, hogy a labirintus káosza vált a
védelmezőjévé Tatiana nem tudott navigálni a nő egyedülálló
természetes védelmezőitől, melyek áthatolhatatlan tűzfalat
alkottak minden mentális manipulációs kísérlet ellen.
– Ezért – mondta Sahara, a gyomra összeszorult – Tatiana
annyi bizonytalan eszközt használt fel, hogy széttépje a
pajzsaimat, hogy a gondolataimat hosszú távú és állandó
mentális kínzásnak tegye ki. – De addigra Sahara már
létrehozta a labirintust, az nemcsak segített megvédeni a titkait
és ép eszét, mikor az elméjét nyitottá tépték, hanem egy helyet
is adott neki, ahol semmi sem fájt, lecsökkentette a veszélyt,
hogy a fizikai és mentális kínzás alatt megtörjön,
együttműködött vele, egyszerűen megóvta a fájdalomtól.
– Igazad van – mondta Anthony Sahara meglepetésére. –

- 191 -
Tatiana soha nem használna nyílt támadást, ha kihasználhat egy
telepatikus férget, vagy ahhoz hasonló módszert. – Egy
pillanatra megállt, majd hozzátette: – Biztonságban vagy a
családnál, ha a törött Elcsendesedésedről van szó. Addig a kinti
világban odafigyelést javaslok. Tanulj meg tettetni és tettess jól.
– A szavak hűvösen praktikusak voltak, az üzenet váratlan,
annak ellenére, hogy mit tudott meg azokról az eseményekről,
melyek az irodában eltöltött legutolsó alkalom óta formálta a
klánt.
– Még egy dolog Sahara – mondta Anthony, ahogy fél órával
később az ajtó felé sétáltak –, Kaleb talán megmentett téged, de
ne kövess el hibát, hogy megbízol benne. Az életében soha nem
tett önzetlen tettet, és több mint manipulatív, lehet hogy téged
elengedni a stratégiájának része, amivel elnyeri a hűséged.
A ki nem mondott szavak szerint, az a személy, akié Sahara
hűsége, az hozzáfér a képességéhez, egy olyan képességhez,
mely annyira csendes és rémisztő, hogy semmi és senki sem
állhat az útjába, azonfelül nyomot sem hagyott. Sem testet, sem
dühöt, sem a lázadás izzását. Egy tökélete fegyver annak a
férfinak, aki a Háló feletti kontrollt akarja megragadni.
***
ANTHONY számtalan percet töltött el, hogy megtervezze a
következő lépését, miután Sahara és Leon mögött bezáródott az
ajtó. Bár ahogy feladatai engedték számtalan alkalommal ő is
csatlakozott az unokahúga kereséséhez, a legutolsó két hónapja
volt, tudta, hogy meghatározni helyét, arra kevés az esély. A lány
túl értékes fogás volt fogva tartói számára, hogy bármilyen
módon gondatlanok lennének.
Most nemcsak bemérték, de vissza is hozták. Annak ellenére,
hogy Anthony figyelmeztette Saharát, szinte biztos volt, hogy

- 192 -
Kaleb nem értette az erőt, amit a markában tartott, vagy soha
nem adta volna át őt. Nikitával ellentétben Anthony megtanulta,
hogy ne tulajdonítson motivációt a kardinális Tk-nak, amit nem
tud hideg, kemény tényekkel alátámasztani. Kaleb olyan ember
képességével és könnyedségével játszott politikai játszmákat, aki
már a felnőttkor előtt erre a pozícióra képezte magát.
A végül az egyedüli járható út egy nyílt kommunikáció, hogy
lássa, megsejti-e az igazi okot a másik férfi tettei mögött. Egy
dolog biztos volt, a férfi nem a kihívás miatt kutatta fel a lányt és
tette Sahara levadászását az első helyre. Egy olyan
hatalomvággyal rendelkező férfi, mint Kaleb nem vesztegetné
erre az idejét.
Beütötte a másik férfi kódját a komm rendszerbe s várt.
Kaleb arca szinte azonnal megjelent a képernyőn, a mögötte
lévő üvegfalon túl Moszkva látképe látszott, amit Anthony
számtalan alkalommal látott már. A katedrálisok jellegzetes
hagymaformájú dómjai fénylettek a távolban, ahogy
megvilágították az épületeket, a moszkvai éjszaka maszatos volt
attól, ami lágy esőnek tűnt. – Anthony, vártam a hívásod.
– Úgy tűnik köszönettel tartozom, hogy visszahoztad klánom
egy tagját. – Anthony nem szeretett senkinek sem tartozni, és
amikor Kaleb Krychekről volt szó a kötelezettséget olyan
gyorsan le akarta tudni, amint lehet. – A NightStar szeretné
megfizetni az adósságát.
– Feltételezem tudod kitől szereztem vissza Saharát –
mondta a kardinális Tk ahelyett, hogy kért volna valamit.
Anthony bólintott. – A klán gondoskodik majd róla. –
Tatiana nagyon jó volt abban, hogyan tűnjön el, mikor nem
akarta, hogy megtalálják, de a NightStar meg tudta semmisíteni,
ami neki a legfontosabb, pénz, erő, státusz, anélkül, hogy egy
ujjal is hozzáért volna. – A halál nem a legmegfelelőbb büntetés.

- 193 -
– Az túl gyors, túl hamar véget ért volna, és Tatiana ellopott hét
évet nem csak egy élettől, hanem kettőtől, Leon soha nem lesz
az, aki lánya eltűnése előtt volt. És Sahara Kyriakus gyerek volt,
egy NightStar. Semmi és senki sem bánthatta Anthony családját
és sétálhatott el büntetlenül.
– Ebben nem vitatkozom veled – mondta Kaleb, kifejezése az
Elcsendesedés szürke fala volt. – Azonban tudnod kell, Tatiana
többé nem jelent fenyegetést Saharára. Van pár… dolgom, amit
meg akartam beszélni vele.
– Értem. – Még ha Tatiana halott, vagy már nincs a képben,
az nem tett semmit, hogy megváltoztassa Anthony döntését,
hogy eltörölje uradalmát, összetörje és nyilvánosan megalázza a
végére. A NightStar mindig csendes erő volt, volt idő, amikor a
Háló megtanulta, mennyire messzire mennek el, hogy
megvédjék az övéiket és bosszút álljanak értük. – A
megbeszélésed eredményes volt?
Kaleb a megzavarás szokatlan pillanataként oldalra döntötte
a fejét. – Elnézést kérek – mondta, mikor pillantása visszatért
Anthonyhoz. – Hallottam egy jelentést a Nyilaktól, ami talán
érdekel téged.
– Perth vagy Koppenhága?
– Perth. Az végzetes információ szivárgás mögött álló
összeesküvőt az előbb Allan Dawesként azonosították,
megtalálták Argentínában. A visszahozása a következő
negyvennyolc órában várható.
– És azután?
– Példává válik mások számára, akik azt hiszik, hogy a Tiszta
mentáloknak segíteni bármilyen módon jó karrierlépés.
Anthony nem rándult meg a hidegvérű választól. Látta a
Perthi mészárlást, látta a felvételt, ahol a lánya rázkódik víziója
erejétől, mielőtt az első tüzek fellobbantak. Faith előrelátása

- 194 -
eléggé specifikus volt, hogy elterjesszék a városban, sikeresen
megmentve számtalan életet, de nem tudtak mindenkit
megmenteni és tudta, hogy a veszteségek megzavarták Faitht.
– Óvatosnak kell lennünk – mondta Anthony –, hogy ne
csináljunk mártírt a felkelőkből.
– Úgy gondolod ez Vasquez terve, hogy az elszigetelődés és
félelem érzetét megszilárdítsa, mely vezeti a tagjait a Tiszta
mentál retorika alatt? – Kaleb hátradőlt irodai székében,
figyelme nem mozdult a képernyőről. – Feltételezem tudsz róla.
Anthony bólintott, az Elcsendesedés melletti szervezet
kormányánál álló máskülönben ismeretlen személy neve
burjánzó kapcsolati hálóján érkezett hozzá. – Extrém módon
intelligens és ilyen módon neki dolgoznánk.
Kaleb meggondolta álláspontját. – Igazad van, nem nyilvános
kivégzésnek kellene lennie. Csendben kezelem. Eltűnése is
hatásos lesz.
Anthony átgondolta, hogy az utóbbi időben Kaleb mi
mindent ’kezelt’ és tudta, hogy a kardinális sokkal, de sokkal
veszélyesebb, mint Vasquez valaha lehet, de most Kalebbel kell
dolgoznia. Mert a másik férfi még nem fordult olyan gyilkossá,
mint a Tiszta mentálok… bár Anthony gyanította, hogy ennek
lehetősége megnövekedhet.
Talán például csak az orránál fogva vezeti, ha Allan Dawesről
van szó? Lehetséges volt, hogy Kaleb soha nem akarta kivégezni
a férfit, de most Anthonyt tettestárssá teszi a döntésben. – Ha
igényled a segítséget Dawes esetében – mondta, fenntartása
Kaleb Tiszta mentálokkal való lehetséges részvétele még nem
kritikus – a NightStar kész belépni.
Kaleb csendes elfogadásként fejével előre biccentett. –
Megérted, hogy ez nem váltja ki a Sahara Kyriakus miatti árat?
– Természetesen.

- 195 -
 – Inkább a szövetségesemnek tudnálak, mint nem – mondta
Kaleb –, így nincs okom, hogy olyat kérjek, ami lehetetlen. Ezen
a szinten minden amit akarok a nyilvános támogatásotok.
– Azt akarod, hogy a NightStar támogassa a Háló átvételére
támasztott igényedet?
– Megfontolom a lehetőségeket Anthony. – Folytatta Kaleb a
beszédet ugyanolyan hangon, amit általában használt,
jéghidegen és megtervezetten. – Vagy a Tiszta mentálok tépik
szét a Hálót, vagy a korábbi tanácsnok társaink próbálják meg
felállítani birodalmuk, míg harcolnak, hogy egymás után
iktassanak ki minket. A biztos háború elpusztítja fajunkat.
Anthony tudta, hogy ez igaz lehet. Amit Kaleb nem mondott,
hogy senki sem tudta, mit tenne a Hálóval, ha egyszer a
markába kerülne. – A jelenlegi helyzetben nem tudlak
támogatni – válaszolta. – Azonban nem fogok nyílt lépést tenni
ellened, mielőtt először nem figyelmeztetlek. – Ez nagy
engedmény volt.
A komm képernyő túloldalán lévő Tk egy aprót biccentett,
mielőtt kijelentkezett volna. Sokkal egyszerűbb volt a megadás,
mint Anthony remélte és ez még óvatosabbá tette Kaleb
motivációival szemben. A probléma az volt, hogy Kaleb Krychek
volt a legsötétebb lény a Hálón. Anthony jövőbelátói, mikor arra
instruálták, hogy a kardinális telekinetikust figyeljék, csak
megsemmisítő, gyötrő sötétséget láttak.
– Semmi – zihált egy J-mentál, annyira erősen remegett,
hogy fogai összekoccantak. – Mikor a jövőbe nézek Krychekre
koncentrálva, minden amit látok az halál… mindené.

- 196 -
 MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: AKTUÁLIS ÁLLAPOT

LEVELEK A SZERZŐNEK

Megcsillagozott levél

Szeretnék reagálni a vírusosan terjedő rejtett beszélgetésre,

mely a Hírforrás korábbi számában jelent meg, mely az
Elcsendesedés jövőbeli járhatóságáról szólt.
Hiszem, hogy a tény, hogy ilyen megbeszélésnek – és
folytatódásának – van helye, anélkül, hogy a személyek a
beágyazott fájdalomkontrollnak lennének kitéve, komoly
problémákat tár fel a Protokoll integritásának alapjainál. Még
két éve egy ilyen topikot megfojtottak volna, mielőtt annyira
megnőtt volna, hogy globálisan keringjen titkos szobákban és
személyes találkozókon.
Míg a Tiszta mentálok tana extrém módon fanatikus, a
retorikájukban elrejtve talán van egy kritikus pont: ez a
szabadság nem szükségszerűen ünneplendő tény. Fajunk az
Elcsendesedést választotta, mert elménk minden kifogás nélkül
az őrület és erőszak felé sodródott.
Száz évvel ezelőtt a kihalás szélén álltunk, fiataljainkat
tízezrével ölték más mentálok, míg százezrek süllyedtek el a
széttört világokban, melyeket elméink hoztak létre. Sokkal
erőszakosabbak voltunk, mint az alakváltók, akiket fizikailag
most kevesebbnek ítéljük meg és sokkal ádázabbak, mint az
emberek, akiket gyengének tartunk.

- 197 -
 Még egyszer, a mi ’felsőbbrendű’ fajunk állt egy kataklizma
szélén.
Én például nem kívánok a múlt világában élni, de nem
tagadható, hogy az Elcsendesedés az elmúlt tíz évben elvesztette
az útját. Néhány suttogás szerint soha nem volt olyan hatékony,
ahogy a Tanácsnak sikerült velünk elhitetnie, hogy a lakosság
dezertáló részét egyszerűen kivégezték, mielőtt probléma lett
volna. Mások, ahogy láttuk, gyilkosságot akarnak elkövetni,
hogy Elcsendesítsenek mindannyiunkat.
Kinek van igaza? Ki téved? Nincsenek válaszaim – minden
amit tudok, hogy keresztúthoz érkeztünk. A döntések, amiket
meghozunk vagy megmentenek, vagy elpusztítanak minket.
Professzor Eric Tuivala
antropológus
(Új-Zéland)

- 198 -
 22. fejezet

SAHARA felült a saját, egyszemélyes, keskeny ágyán,

képtelen volt aludni, mint a múlt éjjel. Lelökte a takarót, elsétált
az ablakhoz, hogy kinézzen a lenti tájra, a fűszálakat ezüstösen
csókolta meg a holdfény. Szétkapcsolva érezte magát, hogy
nincs szinkronban a világgal… hogy ez egy álom, melyet a
labirintus mélyén hozott létre, teste egy pokolban ragadt, ahol
annyi évig volt.
Biztos tény volt, hogy ostobaság volt visszautasítani egy
mentál orvos specialistával való beszélgetést, de még most is,
ahogy érzékei összezavarodtak és elméje küzdött, hogy
megtartsa a világban, félelme a mentális erőszaktól rosszabb
volt, mint félelme az őrülettől. Ujjait az ablakhoz nyomta, az
egyenletes hideget akarta horgonyként használni, de az üveg
felmelegedett ujjbegyei alatt, a világ oldalról ezüsttel és
feketével keveredett össze, ahogy tudatossága megpróbálta és
elbukott hogy megtartsa őt.
Küzdött, hogy valamiféle értelmet találjon, talált egy apró
reménynyi emléket egy férfiról, aki megígérte neki, hogy jön, ha
hívja. Kaleb. Szükségem van rád. Kétségkívül tudta, hogy a
valóság a férfival nem fog remegni itt. Kaleb túl erős volt, olyan
részeihez beszélt, amik létezéséről nem tudott, míg a férfi nem
volt a szobában.
Egy szívdobbanással később Kaleb mellette állt, fekete
öltönynadrág és nyakkendő nélküli ropogós fehér ing volt rajta,

- 199 -
a gallér eléggé nyitva volt, hogy felfedje nyakának oszlopát. A
kézelőjén megcsillant a holdfény, ahogy kezeit zsebébe
csúsztatta, és a világ megjavította magát, csak Sahara légzése
akadozott, teste felismerte a férfit.
– Miért vagy ébren? – kérdezte a férfi.
Bár nem érintette meg Saharát, Kaleb testhője megbélyegezte
őt szürke pizsamaalsójához felvett pólón keresztül. – Valamit
csinálnom kell – mondta, küzdött, hogy elmagyarázza
frusztrációját, amitől képtelen volt aludni.
– Tudom, hogy nem működöm megfelelően, hogy kimenjek a
világba, de érzem, hogy a bőröm szétreped, ha csak itt vagyok. –
Remegett a benne lévő düh és tehetetlenség karmoló vadságától,
bezárta a köztük lévő távolságot és elkezdte kigombolni Kaleb
ingjét, bőre égett. Ha eltemeti magát az érzékelésben, Kalebben,
akkor az érzelmeit a mederben tartja majd. Semmi más nem
létezett, amikor-
– Sahara. – Kaleb kezei összezárultak a nő csuklóin. – Vegyél
fel magasabb hegyi hőmérséklethez illő ruhákat. – mondta,
szemei éjfeketék voltak. – Öt percen belül itt vagyok.
Sahara nem állt meg, hogy megindokolja, tudatosítsa a tényt,
hogy azon volt, hogy kimenjen a sötétségbe azzal a férfival aki
maga volt a sötétség. Egyszerűen levetkőzött, felvett egy
farmert, egy vékony, puha anyagú, hosszú ujjú felsőt és egy
nehéz, cipzáras, kapucnis pulcsit. Lábait zokniba bujtatta és
éppen felvette cipőit, mikor Kaleb ismét megjelent.
A férfi fekete zsebes nadrágba és fekete pólóba öltözött át,
lábain kopott csizma volt, mely viseltesnek tűnt. Végignézett a
nőn, bólintott, és többé nem voltak Sahara szobájában, hanem
egy impozáns sziklameredély lábánál, a hatalmas ezüst hold
alatt, fénye körbeölelte a fenyőket, melyek sötétzöld tengerként
terültek el mindenfelé, fenségesek voltak a havas tetejű

- 200 -
hegyekkel, melyek a régióban mindenki számára ismerősek
voltak. – Sierra Nevadában vagyunk. – Farkas alakváltó terület.
– Igen. És a műholdak árnyékában vagyunk, amíg nem lépjük
át a fák vonalát.
– Az élő őrjárat? – A SnowDancer falkáról azt pletykálták,
hogy először megölik a betolakodókat és utána kérdezik ki a
halottakat.
– Ellenőrzöm a környéket minden elmére, de a farkasok
ritkán járőröznek ebben a szekcióban, innen nincs hova menni,
az őrszem elkapná a behatolót. – Valamit kivett a nadrágjának
zsebéből, odanyújtotta Saharának.
Ujjatlan kesztyűk. Bőrből. Hogy megvédje tenyerét a
sziklától. A lélegzetvétel szétfeszítette ereit, felvette a
kesztyűket, majd a meredély felé fordult, megfogta az első
kapaszkodót és elkezdett mászni. Végre újra élőnek érezte
magát.
A szél majdnem csendes és puha volt az arcán, a szikla
kemény az ujjai alatt, a hideg esti levegő annyira sima és tiszta,
hogy szinte fájt. Felhúzva magát újabb kapaszkodót talált és
mikor lába lecsúszott, egy – Ne!-t mondott hogy
megakadályozza Kaleb segítségét és kihúzta magát a helyzetből.
A szíve vert és izzadság gyöngyözött a halántékán, majd egy
órájába került hogy a sziklameredély egy apró részére
felmásszon, de gyermeki örömmel nevetett ahogy felhúzta
magát és leült egy kis kiszögellésben. – A karjaim sajognak.
Kaleb felnézett a szikla lábánál. Gyakorolj.
Ahogy Sahara nézte őt, Kaleb elkezdett mászni, teste annyira
mozgékony volt, hogy a nő nem tudta szétválasztani a
mozdulatokat. Kérdés nélkül tudta, hogy a férfi nem használja
telekinézisét, a Tk-k rendszerint gyakorlottak voltak,
képességük egyik ismert aspektusa. De Kaleb jobb volt, mint egy

- 201 -
gyakorlott. Olyan eleganciával mászott, mely hipnotizált.
Sahara ledöbbent a férfi halálos szépségén, csendesen nézte
őt, míg szinte el nem veszett látószögéből. Gyere vissza. Sahara
rettegett, bár tudta, hogy Kaleb Tk, nem halna meg, ha leesik.
De ez a félelem annyira mélyreható volt, csontos ujjait a szívére
zárta és megszorította. Mintha már látta volna leesni őt egyszer,
tudná, hogy megsérülhet. Kaleb, nem látlak.
Másodpercekkel később Kaleb ismét megjelent látószögében,
visszatért ugyanaz a hipnotikus elegancia. A férfi megállt
mellette, egy kézzel ölelte át a sziklát, lába a papírvékony
párkányon volt, karjának izmai kemények és láthatóak voltak.
Szabad kezével ivott a vízből, amit egy másik zsebéből vett elő,
mielőtt a nőnek adta volna oda.
Sahara ivott… és a férfival töltött első estéjéről szóló
emlékeiről lehullottak a pókhálók. Akkor is vizet adott neki. –
Tényleg annyira rossz voltam? – kérdezte. – Azt mondtad olyan
a szagom, mint egy disznóólnak. – Most a gondolat zavarba
ejtette őt.
– Próbáltalak válaszra ösztökélni. – Ezzel a gyakorlatias
válasszal visszavette a palackot, kinyújtotta kezét. – Le tudsz
mászni?
Sahara tudatosította combjainak zselészerű állapotát és
kényszerítette magát, hogy racionális legyen. – Azt hiszem nem.
– Egy másodperccel később a talajon találta magát.
Hátával a puha fűben feküdt, figyelte, ahogy a férfi lemászik,
hogy utána mellette álljon, erősen, izmosan és veszélyesen.
Mikor Kaleb megfordult és találkozott Sahara pillantásával, a nő
combjai összeszorultak, izzadságréteg ült ki a bőrére, aminek
semmi köze nem volt a mászáshoz, de minden köze volt az
éhséghez, ami többé nem volt kétségbeesett, amit a szobájában
érzett, hanem melegebb, mélyebb fájdalom.

- 202 -
 Annyi ideje már.
Légzése felületessé vált, ajkai kissé szétváltak. – Kaleb.
***
KALEB távolságot akart tartani Saharától, míg halálosan
biztos nem volt abban, hogy pajzsai törhetetlenek. Kivéve, hogy
most vágytól piros arccal nézett fel rá, mellkasa gyors ritmusban
emelkedett és süllyedt és ez szirénének volt a testének. A nőnek
nem volt összehasonlítási alapja, hogy milyen erővel
rendelkezik, nem értette meg, hogy mikor azt mondta, hogy
holtakkal borítaná be miatta az utcákat, komolyan gondolt
minden szót.
Ami Sahara Kyriakust illeti, a férfi egy fegyver volt, amit a nő
bármelyik irányba beállíthatott. Nem volt semmi, amit ne tett
volna meg érte… kivéve, hogy szabadon engedje.
– Kaleb – suttogta újra. –Hiányoztál.
A férfi összetört.
Sahara csuklóit összefogta, ahogy a nőre feküdt, azokat a feje
fölé tűzte. – Nem érinthetsz meg. – Sahara ujjai begörbültek a
férfi halk utasítására, de nem volt benne pánik, ajkai puhák
voltak Kaleb kemény, követelőző szája alatt, combjai szétváltak,
hogy köré fonódjanak.
Bár karcsú maradt, kétségkívül nőies volt. Puha ívek Kaleb
szabad keze alatt, melle a férfi mellkasához dörzsölődött, ajkai
duzzadtak és nedvesek voltak. Saharáig Kaleb nem értette, a
férfiak miért ölnek, hogy birtokoljanak egy nőt. Most a düh
fekete tűz volt az ereiben, egy halálos pokol, mely elárasztja a
világot, ha bárki újra megpróbálja elvenni őt tőle.
Amikor a nő elkezdett mocorogni a súlya alatt, fogását
összeszorította csuklóinak finom csontjain, mielőtt
megzabolázhatta volna erőszakos birtokló válaszát. Egy

- 203 -
másodperccel később kinyitotta kezét, várt Sahara következő
lépésére. Ez lehetett elutasítás, amire jelezni fogja elfogadását,
majd megtervezi következő játékát, Sahara fizikailag fogékony
volt a férfira, ahogy a férfi is rá, és ez olyan előny volt, amit
hezitálás nélkül kihasználna.
– Túlságosan melegem van. – Ezzel a panaszkodással Sahara
közéjük nyúlt, hogy kicipzárazza pulcsiját és megcsavarodott,
hogy levegye. Ezután melleinek halmait, csípőjének ívét csak
egy vékony fehér felső fedte.
– Ne – mondta Kaleb, amikor Sahara kezeit rá akarta tenni.
– Nem akarjuk, hogy a sziklameredély beterítsen minket.
Sahara leejtette kezeit a buja, zöld fűre, szemei a férfi háta
mögött lévő hatalmas sziklára pillantottak. – Nem túlzol, ugye?
– Nem. – Nem volt szüksége túlzásra.
Sahara torka finoman mozgott, ahogy nyelt. Kaleb követte a
tekintetével, tudatában volt, hogy a nő szívverése felgyorsult,
légzése zihálttá vált. – A kezeimet megtartom magamnak –
ígérte, hangja rekedt volt. – De nem nézhetsz rám így.
Kaleb csendes válaszként megfogta Sahara állát, szabad
kezével felkönyökölt a nő feje mellett és ezután szájával
megbélyegezte a nőét. Az enyém vagy. Ezt a kijelentést
telepatálta a privát csatornán, mely évekkel ezelőtt alakult ki. Az
enyém, hogy megérintselek. Az enyém, hogy rád nézzek.
Elengedte Sahara állát, kezével végigsimított a nyakán, hogy
rázárja a mellére.
Sahara megremegett.
Kaleb érezte Sahara kemény mellbimbóját a tenyere alatt,
ügyelt rá, hogy megtanulja a nő alakját. Egy zihálás, Sahara
teste nyugtalanul próbált meg elmozdulni a férfi alatt. Érzékeny,
annyira érzékeny. Kaleb elraktározta az apró tudást,
hüvelykujjával végigsimított a bimbón és Sahara majdnem

- 204 -
kicsavarodott a férfi alól, megtörte a csókot, hogy lélegzethez
jusson. – Kérlek. Még.
Kaleb érezte, hogy a Mentálhálóhoz legközelebbi pajzsai
olyan töréssel hulltak le, hogy majdnem egy másodpercre
elnyelte. De ő nem volt veszélyes a nőre. Még nem. – Megadok
mindent, amit akarsz. – Megtartva Sahara pillantását, kezét a
nő felsője alá csúsztatta, hogy széttárja hasán. Az megremegett a
férfi érintése alatt, Sahara ajkai belemélyedtek alsó ajkába.
– Ezt én akarom csinálni – mondta Kaleb csendes
rendreutasításként, amitől Sahara élesen szívta be a levegőt.
Kaleb szája azonnal az övén volt, fogaival egy aprónyit
keményebben harapott bele Sahara alsó ajkába. Sahara háta
felívelt a földről, megtörte a csókot… csak hogy másikért térjen
vissza, nyelve oly intim módon dörzsölődött a férfiéhoz, hogy
azt nadrágjának cipzárjához nyomuló kőkemény erekciójában
érezte. Mintha a nő nyelvével farkának kemény hosszán simított
volna végig és nem a nyelvén.
Ez alkalommal Kaleb törte meg a csókot. – Nem – mondta,
amikor a nő újabb csókot kezdeményezett.
A mellkasa nehéz volt, Sahara megnyalta az ajkait és a
férfinak félre kellett néznie, mielőtt megszegte volna saját
szabályát és megkérte volna, hogy kezeit tegye a férfi combjai
közt lévő fájdalmas keménységre, hogy megszorítsa és
simogassa meztelen húsát. Ehelyett a nő testének felfedezésére
összpontosított. Sahara pulzusa száguldott a keze alatt, amikor
azt megmozdította, hogy a bordáira fektesse, a holdfény
ragyogott a nő bőrén. Egy kicsit feljebb csipkét talált, finomat és
selymeset.
– A dobozban volt – suttogta Sahara akadozó légzéssel. –
Köszönöm.
A tény, hogy az ajándékát hordja a bőrén elégedettséggel

- 205 -
töltötte el, de nem volt elég.
Elvette kezét Sahara frusztrált – Ne – jére és felhúzta a
felsőjét, hogy felfedje a mellét az éjszakának… és neki.
Sahara teste mozdulatlanná dermedt.
Akarod, hogy megálljak? kényszerítette magát, hogy
megkérdezze, a birtoklás őrjöngése féktelen vihar volt benne.
Alatta öreg és ádáz düh volt, melyet a finom ezüstös sebek
okoztak, melyek megjelölték Sahara bőrét és a nő ezt nem vette
észre. De Kaleb igen. Ő ott volt, mikor mindegyik vágás
megtörtént, pontosan emlékezett milyen mély volt minden
sérülés, tudta, hogy mennyi orvosi ellátásra lehetett szüksége,
hogy meggyógyuljon.
– Nem. – Sahara bőre finom izzadságrétegtől csillogott, melle
emelkedett és süllyedt, mintha hívná a férfit, Sahara hangja
kihúzta a vértől áztatott múltból. – Ne állj meg Kaleb.
Dühét kontroll alá kényszerítette és jéghideg pajzsokat vont a
felizgultság erőszakos áradására, melyet Sahara ajkairól hangzó
neve keltett, a finom pink csipkébe takart krémes húsra
koncentrált. Nem ezt akarta. Először az egyik kosarat húzta le,
majd a másikat, addig húzta a csipkét, míg Sahara súlyos melle
ki nem szabadult, a puha pink keretbe fogta a buja íveket, mely
elolvasztotta a fekete tüzet lüktető erekciója körül, mintha soha
nem létezett volna.
***
SAHARA körmeit a földbe vájta, hogy küzdjön a kényszerrel,
hogy Kaleb érintéséért könyörögjön, ahogy a férfi az őrület
szemeivel nézett rá. Ez meg kellett volna, hogy rémissze, a
birtokló sötétség, amit bennük látott, és talán egy része rémült
volt, de nem eléggé, hogy elmeneküljön, nem eléggé, hogy véget
vessen az érzékiség nyers hullámainak, mely élénk, vad és élő

- 206 -
volt.
Kaleb pozíciót váltva lovaglóölésben ráült. Egy pillanattal
később kezét Sahara hátának felső része alá tette, picit felemelte
és ajkaiba vonta az egyik fájó bimbót. Sahara ökölbe zárt kezét a
szájába dugta, hogy elfojtsa kiáltását, a férfi szájának nedves
szívása forrón erotikus volt, ahogy fogásának kemény ereje.
Kaleb figyelmeztetés nélkül az elhanyagolt mellre mozdult, az
esti levegő hűvös volt Sahara másik, nedves bimbóján. Sahara
nyögdécselt, megcsavarodott a férfi alatt, de nem volt rá mód,
hogy növelje a férfi kemény erekciójával való kapcsolatot, Kaleb
térdei a két combja mellett voltak. Egy pillanattal később fogak
horzsolták a túl érzékeny bimbót, melytől Sahara erősebben
harapott az öklébe. Állj! Ez túl sok!
Kaleb elengedte mellbimbóját, ajkai nedvesek voltak, szemei
annyira sötétek, mintha fekete gyöngyök lettek volna, az éjfél
színe vibrált mélyen belül. – Biztos vagy benne?
Egy csendes kérdés, melytől minden szőrszála az égnek állt.
Édes Istenem. Mit tenne vele, ha a férfi elengedné a gyeplőt?
A combjai közt lévő nedves terület még síkosabbá vált az
olvasztó hőtől. Összeszorította combjait hiú törekvésként, hogy
enyhülést nyerjen, elvette öklét a szájából és azt suttogta: –
Nem, elbírok többet. – Többet akart. Mindent akart.
Kaleb nem kérdezte meg még egyszer, lenézett a nő melleire,
haja a homlokára hullott. Kezét kicsúsztatta Sahara háta alól, az
egyik mellet keményen megfogta, mely billogként hatott és ajkát
ismét a húsra hajtotta. Sahara elméje elködösült, háta felívelt,
mintha még jobban a férfi szájába akarná nyomni mellét. Kaleb,
szükségem van-
Mondd el. A fogak újabb horzsolása, mely széttörte idegeit,
körmei a földbe vájtak, összetört fű volt a tenyere alatt.
Érints meg kérlek. Nem tudom-

- 207 -
 Itt? Nyers intimitásként megfogta a nőt a combjai között,
felfelé nyomta kezének oldalát.
És a világ széttört.
***
SAHARA kinyitotta a szemeit és azt látta Kaleb még mindig
lovaglóölésben ül rajta, a felsője fel van húzva a mellkasán és
melltartójának kosarai le vannak húzva, hogy felfedjék melleit.
A felette lévő Tk tekintete csupasz mellét nézte,
koncentrációjának intenzitása miatt gyönyörtől ellazult izmai
lüktettek az újra éledő izgalomtól.
Ahogy Sahara figyelte, a férfi lenyúlt, hogy visszahúzza
melltartóját, ujjai végigsimítottak mellbimbóján. A nő élesen
szívta be a levegőt, hasa feszes volt, csendben maradt, ahogy
Kaleb lehúzta felsőjét. A férfi minden mozdulata óvatos volt,
olyané, aki tudta, hogy egy egyszerű lökéssel át tudják lökni a
peremen, be az ürességbe.
– Fogakat – mondta ugyanazon a jeges hangon, amit Sahara
már hallott tőle korábban – nem mindig használják a szexuális
játékoknál.
Sahara mellkasa felületes ritmusban emelkedett és süllyedt. –
Nem?
– Azok szerint a lapok szerint, amiket az intimitásról
olvastam függ a preferenciáktól. – Leeresztette szemhéját,
obszidián szemek nézek Saharáéba, a bennük lévő fekete tűz
olyan forró volt, mint amilyen hideg a hangja. – Mi a te
preferenciád?
– Igen. – A vallomást olyan intimnek érezte, mint amit a férfi
a testével csinált. – Veled.
Kaleb kifejezése keménnyé vált, mely tisztává tette ki és mi
volt ő, karjait Sahara két oldalára tette, ahogy lejjebb engedte

- 208 -
arcát, míg lélegzetük összekeveredett. – Csak – mondta selymes
suttogásként – kizárólag velem.

- 209 -
 23. fejezet

HÚSZ PERCCEL később Kaleb visszatért a

sziklameredélyhez, Sahara biztonságban volt a szobájában. A nő
nem szaladt el tőle, miután megmutatta halálos birtoklási
vágyát, ha róla volt szó. De ezután mindketten tudták,
Saharának megvan az ereje, hogy megállítsa őt, az egyedüli
személy a Hálón, aki képes rá.
– Ha valaha megteszed – mondta Saharának, amikor a nő
ujjai gyengéd elköszönésképp értek az arcához –, légy benne
minden módon biztos és végezz velem. – Lélegezne, miután
Sahara ereje kettévágja őt, elvenné az egyetlen dolgot, ami
számít, hogy azzá a szörnnyé vált, akivé Santano nevelte. –
Sorozatgyilkos, tömeggyilkos, nincs szó a gonoszságra, ami
bennem lakik.
Sahara álla összeszorult, szemei áthatóak voltak, megrázta a
fejét. – Nem hagyom, hogy a sötétségé legyél.
A nő ígérete visszhangzott a fejében, céltudatos fókusszal
mászott, izmai megfeszültek, hogy megtartsák őt a falon, ahogy
küzdött a fizikai frusztrációval, mely pulzáló szorítás volt
erekcióján. A harmadik kör feléig tartott, míg ismét
gondolkodni tudott, elméje hidegen racionális lett.
A hadjárata, hogy megnyerje Sahara bizalmát, gondolta, a
tervek szerint haladt. Nemcsak hívta őt, amikor fenyegetve
érezte magát, hanem üdvözölte a fizikai kontaktust. Tény, hogy
a fizikai kontaktus számos sérülést okozott a pajzsain és

- 210 -
gondolkodási folyamataiban, mely olyan mellékhatás volt, amit
kezelnie kellett. A visszalépés nem lehetőség, ahogy telnek a
napok Sahara emlékei egyre tisztábbak lesznek, elméje olyan
sebességgel gyógyul, mely könyörtelen belső erőről árulkodik.
Nemsokára készen áll, hogy emlékezzen rá, és ezért blokkolta
elsősorban tudatalattija tudatos elméje számára a férfit. Voltak
olyan dolgok, amiket nem lehetett meg nem történté tenni,
olyan árulások, melyek elítélendőek, s nem megbocsáthatóak.
Ne! Nem! Kaleb, állj!
Ledörzsölte tenyerének bőrét, ahogy előrelendült a fogásért,
nyersen lélegzett ki és folytatta a mászást, míg csak a hideg fal
és a következő kapaszkodó számított. És még mindig hallotta
Sahara sikítását, hogy álljon meg.
***
EGY reccsenés volt, ami felébresztette Saharát az éjsötét
reggeli órákban, betört a ködös álomba egy fiúról, akit nem
igazán látott.
Olyan ember sebességével és csendességével lett teljesen
éber, aki hosszú ideig mások kegyére volt bízva, ennek ellenére
csukva tartotta szemét, testének minden sejtjével fülelt. Ez egy
olyan trükk volt, amit fogva tartása alatt tanult meg, egy mód,
hogy információt szerezzen, míg az őrök azt hitték alszik.
Kinyitotta szemeit, amikor megbizonyosodott róla, hogy a
betolakodó nincs a szobájában. Figyelme a zárra esett, pulzusa
dübörgött. Csendesen lélegzett ki, hallgatózott… és éppen csak
hallotta valakinek az óvatos lépteit, aki megpróbálta kinyitni a
zárat, amit Sahara ok nélkül zárt be, de megszállott volt a
magánszférájával kapcsolatban.
Apám.
Nem érkezett válasz az öreg telepatikus csatornán, semmi

- 211 -
csak a tompa csend, melytől felbőszült düh járta át az ereit.
Lenyúlt az ágy alá, elővette a henteskést, amit egy használatlan
szettből vett el, amit az apja egy J páciensétől kapott, a férfi
természetesen terméket is elfogadott szolgálataiért. A gondolat,
hogy ismét fegyvertelenül és sérülten zárják ketrecbe a
legrosszabb rémálma volt.
Óvatosan felemelte a takarót, becsúsztatta alá a párnát, hogy
egy ember illúzióját hozza létre és visszatette a takarót, ahogy a
zár kattanva kinyílt. Szíve vadul vert és szemei a gombot nézték,
ami kezdett elfordulni, átment a padlón, hogy hátát a falnak
nyomja. Ismerte a ház minden centiméterét, lába csendes volt
az öreg fán, ami elárulta a betolakodód.
Amikor az ajtó kinyúlt, elég ideig várt, hogy
megbizonyosodjon, nem vétett hibát, és ez nem az apja volt,
mielőtt lecsapott volna. Tisztább lett volna a képességét
használni, de Sahara nem szándékozott közel kerülni az
idegenhez, akit előtte nem tett mozgásképtelenné. Minden
bizonyíték szerint senki sem tudott hatékonyan védekezni
képessége ellen, azonban nem tette fel a felvetésre az életét,
miután éppen elhagyta a labirintust.
A betolakodó felsikoltott, ahogy a kés belehasított a
lapockájába, a feketébe öltözött alak megpördült, karjaival és
kétség kívül elméjével is felé nyúlt. Sahara nem érzett semmit a
telepatikus ostromból az obszidián pajzstól, ami védte őt, és
csak kis ügyesség kellett, hogy elkerülje kezeit, a férfi egyensúlya
megbomlott a szúrás hatásától, a nehéz kés a hátában rekedt.
A férfi lába a saját vérétől megcsúszott, amikor Sahara a
szeme sarkában fodrozódást kapott el és hírtelen az ismeretlen
férfit átdobták a szobán.
– Várj! – sikította éppen azelőtt, hogy a férfi a falba csapódott
volna, rájött, hogy Kaleb felfedezte a támadáskísérletet a

- 212 -
pajzson.
A férfi megfagyott a levegőben, a vér vastag cseppekben
hullott a padlóra.
– Ne öld meg. Tudnunk kell, hogy ki küldte. – Sahara
közelebb lépett, de túl lassú volt.
– Kész. – A betolakodó teste becsapódott a falba, a kés
undorító csattanással szúrta át szegycsontját, szinte ketté szelve
őt. A férfi összegömbölyödött a padlón, vér szivárgott a szájából.
Hasa más időben talán felfordult volna, de már rohant ki a
szobából és le a folyosón. – Apám! – Leon Kyriakus nagy teste
erőtlenül feküdt az ágy mellett, nyakán véres nyaklánc volt. –
Ne, ne. Kérlek ne. – Ujjai remegtek, a pulzusát kereste. – Kaleb!
Még életben van!
– Menj. – Kaleb az apja testét telekinetikus könnyedséggel
emelte karjaiba, majd elteleportált a tömör instrukció után,
hogy Sahara tartsa nyitva telepatikus ösvényét.
A férfi kevesebb mint három perc múlva visszatért, Sahara az
ágyon ült, a vérmaszatos szőnyeget figyelte. Felkapta a fejét – Ő-
– Az apádnak sürgősségi műtétje van, vigyáz rá a területen
átmenetileg lévő egységem egyik tagja. Értesítettem Anthonyt és
a NightStar emberei fél órán belül a kórházban lesznek.
Sahara kezei remegtek, bele akart túrni a hajába, amikor a
vér vasban gazdag illatát érezte orrlyukaiban. A düh ismét
lángra kapott benne, ahogy rájött, az apja vére van az ujjain.
Elment Kaleb mellett, hogy elérjen a fürdőbe, szaggatott
mozdulatokkal sikálta kezeit, mielőtt tisztára törölte őket. – Oda
akarok menni hozzá.
– Csak kint várnál a váróteremben – mondta Kaleb
félelmetesen pragmatikusan. – Az emberem kapcsolatba lép
veled, ha változás áll be apád állapotában.
Sahara nem tudta elviselni a gondolatot, hogy apja kicsúszik

- 213 -
a kezei közül éppen akkor, mikor megtalálta őt. – Oda akarok-
– A kórháznak számtalan ki- és bejárata van, a kockázat,
hogy valaki elkap sokkal magasabb. – Kemény szavak, nem volt
bennük semmi gyengédség. – Tudod, hogy Leon azt szeretné,
maradj a tűzvonalon kívül.
Tudatában volt, hogy a férfinak igaza van, kényszerítette
magát, hogy gondolkodjon az adrenalin tüzelte dühön és a vele
összekeveredett zsigerien szorító félelem ellenére és visszasétált
a saját szobájába, és a férfinak a testéhez, aki majdnem elvette
apja életét. – Ki volt ő?
– Egy szabadúszó ügynök, nem egészen képzett, vagy Leon
már halott lenne, te pedig a kezei közt lennél.
– Feltépted az elméjét? Tudod, hogy ez kompromittálja az
adatokat – mondta, a férfi felé irányította dühét. – Ez felelőtlen
és figyelmet tett volt.
Egy vállrándítás, mely annyira hamis és távol volt, mint
amennyire szemei nem voltak azok. – Gyors halált ajánlottam
neki az információért cserébe – mondta Kaleb, mintha üzleti
tárgyalásról beszélnie. – Betartotta az alku rá eső részét, én is az
enyém. – Csillagtalan szemek szögezték Saharát a földhöz. –
Úgy tűnik vérdíj van a fejeden.
– Mi? Ki? Tatiana? – A másik nő már nem volt olyan
helyzetben, hogy utasításokat adjon, de voltak emberei, akik
megtennék érte.
Kaleb megrázta a fejét és a legutolsó nevet mondta, amire
számított. – Santano Enrique.
A vére megfagyott, torka elszorult. – Ő halott – kényszerítette
magát, hogy elfojtsa a hírtelen elsöprő haragot.
– Úgy tűnik feltámadt hamvaiból. – Kaleb visszatűrte Sahara
haját a füle mögé. – Köze volt az elrablásodhoz.
Sahara tudta, hogy követnie kellene a fonalat, meg kellene

- 214 -
kérdeznie közvetlenül, hogy egy sorozatgyilkos, akinek
előszeretettel alakváltó nők voltak az áldozatai miért fordított
figyelmet felé, és vajon Kaleb tett-e bármit is, de nem volt rá
képes. A gondolatra, hogy felhozza ezt a témát összerándult a
gyomra, a lélegzete elakadt a torkában. Még nem. Még nem.
Még nem volt elég erős, hogy szembenézzen az igazsággal.
Ha Kaleb elárulta, a tudás össze fogja törni őt.
– A vérdíjnak – mondta a férfi, amikor Sahara csendben
maradt – egy vészhelyzeti tartaléknak kell lennie arra az esetre,
ha megszöknél. – Megállt, ahogy hallotta a bejárati ajtót
kinyílni, várt, míg Anthony belépett a szobába.
A klán feje közömbös kifejezéssel vizsgálta meg a halott
fejvadász testét, mielőtt figyelmét Kalebre irányította volna. –
Feltételezem megszerezted az információt, amire szükségünk
van, mielőtt kivégezted.
Kaleb ugyanazt mondta neki, mint Saharának. Anthony azt
válaszolta: – Még a legkétbalkezesebb fejvadász sem vadászna
egy halott embernek. A fizetés számít.
– Santano talán pszichopata volt, de egyben okos is. Egy
jelentős díj a fejvadászatért megtartja a bizalmat némely zsoldos
szervezetnél. Hogy kifizetik ha leszállítja – élve vagy holtan –
Sahara Kyriakust, vagy Santanonak, vagy az ő műveleti
vezetőjének.
– Santano csendben tartotta az érdeklődését – mondta
Anthony Saharának és szavai mögött rejtett kérdés volt. – Soha
nem gyanítottam, hogy köze volt az elrablásodhoz.
Sahara széttárta kezeit, nem osztotta meg a tényt, hogy
Enrique pártfogoltja látszólag mindig tisztában volt a
képességével.
– A NightStarnak van egy lyuka – mondta ezzel egy időben
Kaleb.

- 215 -
 – Foglalkozom az esettel.
Kaleb csendes egyetértésként oldalra billentette a fejét,
Anthony őszintén kiérdemelte hírnevét. Nem úgy, mint mások a
Hálón, a másik férfi nem bánta, ha bepiszkolódik a keze. És ha
elbukik, hogy megoldja a helyzetet, akkor Kaleb fogja. Nem
enged meg semmilyen fenyegetést, ami Saharát veszélyeztetné,
legkevésbé hagyja élni és lélegezni.
– Azonnal el kell költöznöd egy biztonságos házba.
Sahara háta megkeményedett Anthony kijelentésére, izmai
megmerevedtek. – Ne. Nem leszek újra bezárva.
– Nincs más megoldás – válaszolta Anthony. – Amíg a vérdíj
létezik, addig célpont vagy.
– Biztos vagy benne, hogy a biztonságos ház jobb védelmet
nyújt? – Kaleb nem szándékozott Saharát máshova elengedni,
mint a számára Moszkvában épített házba. – Ez a vadász
képzetlen és fiatal volt, mégis átjutott a peremterületi őreiden.
– Ez ki lesz vizsgálva. – Tüzes, kemény szavak. – A biztonsági
házaink erődítmények.
Sahara kezei ökölbe szorultak, a fejét rázta. – Nem. – Addig
hátrált, míg háta a falhoz nem ért, ökleivel elkezdte azt ütni. –
Nem. Nem. Nem.
Észrevéve a veszélyt Kaleb előbb reagált, mint Anthony
kitalálta volna, mi történik. – Nincs biztonságos ház, nincs
ketrec – mondta, megfogta Sahara arcát és kényszerítette, hogy
ránézzen, míg ökleivel többé már nem verte a falat, de továbbra
is előre, hátra hintázott.
Az elvesztését kockáztatod, ha nyomást gyakorolsz rá,
telepatálta Anthony felé, ahogy elengedte a nőt. Az elméje még
nem gyógyult meg teljesen. Kaleb ezért ijesztette ki a
betolakodóból az információt, ahelyett, hogy hagyja Saharát a
képességét használni.

- 216 -
 Nem hagyhatom őt védtelenül.
Én meg tudom védeni.
– Ahogy a macskák.
Kaleb még mindig próbálta megemészteni a váratlan
kijelentést, mikor Anthony megmozdult, hogy Sahara
látómezejébe érjen. – Faithhez küldelek.
Sahara teste megállt a mozgásban, éjfélkék szemek siklottak
Anthonyra. – Faith?
– Még a világ legjobb fejvadásza sem gondolná, hogy egy
alakváltó falka közepén keressen téged.
– A kapcsolat Faithel – kezdte Sahara, intelligenciája
láthatóan félrelökte múltjára adott zsigeri válaszát, mely
visszaküldte őt személyes poklába.
Anthony megrázta a fejét. – Senki sem várta, hogy a
NightStar kidobja a világ legerősebb J-mentálját, figyelmen
kívül hagyva a személyes döntéseit. Az üzlet és elvárt. Ez család.
Kaleb tudta, hogy Anthony nem mond el mindent, de tudott
találgatni. A NightStar nagyon óvatos volt, hogy fenntartsa a
választóvonalat a Faithel való üzleti dolgok és a nő családi
státuszának hiányában, legalábbis nyilvánosan. Bizalmasan már
más dolog volt, Anthony állandó kapcsolatban maradt a
lányával.
Az utóbbi gyanújának megerősítése egy évébe került
Kalebnek.
– Kész vagy Sahara életét az alakváltókra bízni? – Az egyedüli
ok, hogy átgondolja a javaslatot, az Sahara kuzinjának
említésére adott reakciója, és mert tudta, Anthonynak igaza volt
a lehetőséggel kapcsolatban, hogy egy fejvadász bemerészkedjen
a DarkRiver területre.
– Ha elfogadják a családtagjuknak, akkor összezárnak. Faith
biztos, hogy megerősíti ezt, ahogy Sahara törött Elcsendesedése,

- 217 -
nincs ok rá, hogy ha elfogadják őt, nem kezelik a sajátjukként. –
Anthony következő szavait Saharához intézte. – A határaik közt
biztonságban leszel, és a területükön vannak erdős részek, ahol
barangolhatsz.
Az a terület hatalmas, tette hozzá Kaleb, képeket küldött
Saharának. Olyan szabad leszel, mint egy leopárd alakváltó,
amíg nem mész a városba.
Mélykék szemek találkoztak Kalebéval, majd Anthonyra
néztek. – Igen.
– Tisztázom a DarkRiver alfával. – Anthony Kalebre
pillantott. – Úgy tűnik úgy kezeled a területemet, mintha a tiéd
lenne. – Ez egy figyelmeztetés volt.
Kaleb kezeit a zsebeibe csúsztatta. – Jobban szeretted volna,
ha hagyom meghalni? – kérdezte hangosan, miközben privát
telepatikus csatornájukon végig Saharához beszélt. Miért nem
hívtál?
Az ellenőrzésem alatt volt. Felnőtt nő vagyok.
Anthony unatkozva bámult rá, miközben hallotta Sahara
csípős válaszát, de Kaleb senkit sem fenyegetett hosszú ideig. –
Elvihetem a leopárd territóriumba.
– Köszönöm, de nem szükséges.
– Nagyszerű. – Saharára nézett. A kés jó ötlet volt.
Sahara homlokráncolása rosszallásba ment át. Valaki
egyszer azt mondta, hogy mindig legyek felkészült. Nem
emlékszem rá, ki volt, de úgy hangzott, mint egy tanács.
Ha, gondolta Kaleb, a nő követte volna ezt tizenhat évesen.
De akkor, Santano egy kardinális Tk volt, egy felnőtt férfi, aki
örömét lelte a fiatal nők fájdalmában, akik nem tudtak
visszavágni. Saharának soha nem volt esélye.

- 218 -
 24. fejezet

SAHARA tudta, hogy a reggel négy órakor mellette álló,

feketébe öltözött férfi egy Nyíl volt. Azt is tudta, hogy
teleportáló, szürke szemekkel és egy komputronikus kesztyűvel
a bal alkarján. Mégis eltekintve a harci egyenruhájának oldalán
lévő egyszerű ezüst csillagtól, ami azt mondta, hogy Kalebbel
állnak szövetségben, Anthony megbízott a férfiban, hogy
elteleportálja őt a DarkRiver területre.
– Megvannak a képek a transzferhez. – A Nyíl felnézett a
kesztyűbe épített kis kijelzőből. – Kész vagy?
Sahara soha nem hezitált Kalebnél, de most vennie kellett egy
mély lélegzetet, mielőtt biccentett volna, amikor erről a kemény
szemű Nyílról volt szó, aki annyira távolinak tűnt, mint a
vihartól sötét horizont. Ha Kalebet fekete jég burkolta be, akkor
ez a férfi annyira hideg volt, mint a jég, Elcsendesedése hideg a
tökéletességtől.
A férfi azonban annyira gyors volt, mint Kaleb, és mivel nem
volt kardinális, egyike kellett lennie az extrémen ritka igazi
teleportálóknak, Tk megnevezés, V alkategóriával. Míg a V
alkategóriába tartozók telekinetikusok voltak, a velejáró
képességük nagyban függött erejük szintjétől, azt mondják, hogy
ők úgy jönnek ki az anyaméhből, hogy képesek portálni, sem
gyakorlás, sem tanulás nem szükséges, a tehetségük független a
gradiensen betöltött helyüktől.
Még lányként egyszer azt hallotta, hogy a Tk-V gyerekekbe

- 219 -
babaként GPS chipet ültettek. Sahara nem tudta, hogy ez igaz
volt-e, vagy egy olyan fiatal mentál által kitalált történet, aki
soha nem került közel az elég mitikus V alkategóriához, de volt
értelme. Mint minden teleportálásra alkalmas telekinetikus,
kiváló földrajzi memóriával rendelkeznek. Így egy baba, vagy
egy totyogó elképzelhetően olyan random helyre tudja
teleportálni magát, amit a kocsiból látott, majd annyira kifárad,
hogy haza teleportáljon.
Most a teleportáló, akit Sahara nem tudott gyereknek
elképzelni, körbenézett a fenyőtűvel borított tisztáson, melyet
jellegzetessé tett a vastag ágakra csavart két királykék sál. A férfi
oldalra döntötte fejét, amikor a vörös, selymes hajú nő rohant
Saharához, majd eltűnt.
– Sahara, tényleg te vagy az! – Arcát könnyek csíkozták, a
szeretetteljes nő megfogta Sahara arcát, a mosolya világított a
könnyek mögött. – Azt hittem, többé nem látlak.
– Faith. – Ez egy suttogás volt, hogy mivé vált az ő távoli,
rendezett kuzinja. Élő és bámulatosan vibráló volt. – Annyira
gyönyörű vagy.
Egy ijedt fény Faith kardinális szemeiben, mielőtt egy picit
felkiáltott és elvette volna kezeit. – Bocsáss meg. Nem-
– Rendben van. – Sahara megfogta a karcsú kezeket, amik
nem rejtett szeretettel érintették meg őt, s ettől elszorult a torka,
visszatette őket az arcára. – Az Elcsendesedésem több mint
törött.
Karjait szorosan Sahara köré csavarva kuzinja suttogott a
csendbe, mely megtelt a szélben sodródó milliónyi levél
zenéjével. – Soha nem felejtettelek el téged. Apám… csak a
kiugrásom után beszélt az elrablásodról, és hogy a család soha
nem állt meg a keresésedben.
Viszonozva Faith ölelését, érzelmei égették a szemét, Sahara

- 220 -
azt mondta: – Tudom, hogy te is próbáltál megtalálni a
vízióiddal. – Ezt az apja osztotta meg vele, amikor az első nap
beszélgettek.
Egy reszkető lélegzet, ahogy Faith visszahúzódott. –
Sajnálom Leont. Kedves volt velem, mikor az útjaink
keresztezték egymást.
– Ő erős, rendben lesz. – Sahara elutasította, hogy más
kimenetelben higgyen. – Nem adott fel engem, és én sem adom
fel őt. – Egy jövő az apja nagy, kemény jelenléte nélkül
felfoghatatlan volt.
– Ha ez segít – mondta Faith –, amikor Leonnal a fókuszban
a jövőbe nézek, állandóan a klinikán látom, beszél a betegéhez,
vagy az asztalánál van. Nem érzek szomorúságot, sem
veszteséget.
Sahara megszorította Faith kezét. – Köszönöm. – Hogy
hallotta ezt a világ legtehetségesebb J-mentáljától, az nem kis
dolog volt, a remény csillogását tartotta kezeiben. – Én is
sajnálom – mondta gyengéden –, Marniet. – Faith fiatalabb
húga kardinális telepata volt, tanulmányai alig keresztezték
Saharáét, de rokonok voltak.
Szomorúság volt Faith szemeiben, ujjaival végigsimított
Sahara arcán. – Marnie rendkívüli életet élt, olyan dolgokat tett,
amiket csak azután tudtam meg, hogy már nem voltam a
Mentálhálón. Nyomot hagyott maga után. – Nem rejtett
büszkeség volt könnyes mosolyában. – Szeretném azt hinni,
hogy örülne és azt mondaná Végre!, amikor az ő engedelmes
húga fellázadt.
Sahara mosolya ugyanolyan reszketeg volt. – Annyira örülök,
hogy megcsináltad Faith, hogy egy örömmel teli életed van.
Köszönöm, hogy meghívsz ebbe.
– Ami engem illet, örökre maradhatsz. – Gyengéd melegség

- 221 -
volt minden szóban. – Végre barátok lehetünk, ahogy mindig
akartuk.
Sahara nem akart mást, mint elfogadni a felajánlott
menedéket és csak lenni, de nem tudta ezt hamis látszattal
csinálni. – Talán veszélyes vagyok a falkádra. Kaleb Krychek
bármikor meg tud találni.
Faith meleg üdvözlése nem akadt meg. – Már tudunk róla.
Tény, ha apámnak igaza van és Kaleb olyan teleportáló, aki
emberekhez is tud portálni, nemcsak egyszerű helyekre,
bármelyikünket megtalálhat. – Megsimogatva Sahara haját
folytatta. – Mégis soha nem mutatott agressziót a falka felé és te
családtag vagy. Ha ellenségessé válik, kezelni fogjuk.
Bár Sahara szíve felmelegedett Faith védelmező szavaitól,
másik része azt suttogta Kalebnek nincs családja, nincs senkije,
akit magáénak hívna, senki nem üdvözölné őt olyan feltétel
nélküli szeretettel, mint Faith őt. – De – mondta, az
elhagyatottság érzése keveredett a szülők iránti haraggal, akik
feladták kiszolgáltatott gyereküket egy szörnyetegnek – nem
teszel a sebezhetőitek közelébe? – Kaleb talán nem bánja őt, de
a nő nem ígérheti, hogy másokat sem fog bántani.
– Nem. – Faith szemei gyengédek voltak, ahogy azt mondta:
– Ne aggódj Sahara. Hosszú ideje játsszuk ezeket a játékokat. –
Ez egy idősebb nővér erős önbizalma volt. – A te sasfészked
közel van a miénkhez, de elég messze, hogy privát szférát adjon
neked.
– Van saját sasfészkem? – A fa tetején lévő ház gondolatától a
benne lévő törött lány csodálkozva zihált.
– Azt hiszem, örülnék saját területnek. – Árulásnak érezte,
hogy ezt mondta, mikor Kaleb egy elegáns, fénnyel teli otthont
épített neki, ami a lelkének énekelt, de az nem az az otthon volt,
amire abban a pillanatban szüksége volt, nem az a hely, ahol

- 222 -
hosszú ideje zsibbadt szárnyait kinyújtóztathatta.
Kaleb túl védelmező… túl függőséget okozó volt.
Mellkasa fájt az emlékre, ahogy a férfi megérintette őt, szeme
obszidián vihar volt. Minden alkalommal, mikor a közelében
volt Sahara táncolni akart a viharral. Még most is, annyira
messze tőle, a levegőben lévő, minden lélegzettel belélegzett
fenyő illata emlékeztette őt a férfira. – A párod veled jött? –
kérdezte Sahara, tudatos döntést hozva, hogy koncentrációját
elfordítja a kardinálisról, aki megcsókolta őt a farkas hold alatt.
Faith arca felizzott. – Vaughn.
Egy magas férfi, kinek borostyán haja a tarkójáig ért és
szemei közel aranyak voltak, megjelent az árnyékok között. –
Örülök, hogy végre találkoztunk Sahara. – Csendes és mély
hangja méz volt a bőrének.
– Én is örülök, hogy találkoztunk – mondta, elbűvölte, ahogy
a férfi mozgott, ahogy levette a sálakat, amik a teleporthoz
szükséges jelekként működtek, soha nem tévesztené őt össze egy
mentállal, vagy emberrel.
– Fenséges, ugye? – suttogta Faith, ajkai Sahara füléhez
értek.
– Igen. – De nem számított az arany szépség, tőle nem égett a
bőre, szíve nem vert félre és lelke nem fájt.
– Vigyünk téged haza – mondta kuzinja párja, az egyik sálat
Faith nyaka köré csavarta, a másikat Saharáé köré.
A kötés puha volt a bőrén és a fenyőtű vastag a talpa alatt,
ahogy elkezdtek sétálni. Sahara megpróbált mindent egyszerre
befogadni, míg Vaungh finoman ugratni nem kezdte, hogy a feje
le fog csavarodni a nyakáról. Kedvelte a jaguárt, aki a kuzinjáé
volt, Sahara pofát vágott rá, amitől a férfi arcán macskaszerű
mulatság jelent és tovább itta magába a körülötte lévő vadságot.
Amikor tekintetét felfelé fordította, csak a ragyogó égboltot

- 223 -
látta, melyet számtalan csillag pettyezett… de szemei azt a
csillagot figyelték, mely távol maradt a többitől, magányosan,
keményen és ragyogóan.
A lombkorona egy perccel később összezáródott körülötte,
elrejtve előle a csillagot. Nem sokkal később egy óriási fa előtt
állt, hogy nem is látta azt teljesen. – Ó. – Az erdei óriás lábához
futott, felnézett a takaros kis házra, mely az ágak közt
gubbasztott. A vastag ágon egy folyosóval egy másik házhoz
kapcsolódott.
Sárga és gazdag fény ragyogott minden ablakban.
– Ki lakik itt? – kérdezte, rámutatott a második házra.
– Senki – mondta Fait, kezét Vaughnéba fűzte. – Arra van, ha
szeretnéd, hogy itt maradjunk.
– Egy vendég faház. – Örült, elküldte a sasfészek képét a
férfinak, aki a magányos csillag volt, jég kemény és hideg, a tett
abból a részéből eredt, ami a férfihoz fordult, amikor a világ
felborult, fájdalmas gyönyört érzett az érintésétől, páratlan
biztonságot a kezei közt. És tudta, hogy a férfi túl mélyen van
benne, túl sokat jelent neki, hogy racionális távolságot tartson,
hogy hasztalan volt megpróbálni. Nézd!
Hezitálás, mielőtt hangjának sötét muzsikája betöltötte
elméjét, körbeölelte, amitől begörbültek lábujjai. Tetszik neked?
Igen, mondta Sahara és tudta, hogy őrültség egy olyan erős
embernél, mint Kaleb, de úgy érezte, hogy megbántotta őt. A
ház, amit nekem építettél, suttogta gyengéd vallomásként, oly
módon énekel nekem, amit nem értek, de még nem vagyok kész
rá, nem vagyok hozzá teljes.
Vaughn veszélyes macska eleganciával lendült fel a fára,
amikor Sahara az utolsót hozzátette, karmai kipattantak
kezeiből és horgonyként működtek a törzsön. Szemei tágra
nyíltak, nézte, ahogy a férfi felmászik, hogy legördítsen egy

- 224 -
kötéllétrát a tetejéről, anélkül, hogy bármilyen látható barázdát
hagyott volna a törzsön.
– Ezt nem tudom megcsinálni – mondta, mikor a férfi izmos
teste ellenére macskaszerű csendességgel leugrott, miután
leengedte a létrát.
Egy éles vigyor, a jaguár, aki a másik része volt, benne volt a
szemeiben. – Neked nem is kell. – Benyúlt a zsebébe, miután
visszahúzta karmait, elővett egy kis szerkentyűt. – Ez egy
távirányító, hogy leengedje és felcsavarja a létrát.
Faith játékosan vállba bokszolta párját. – Miért nem ezt
csináltad először:
Az alakváltó férfi hosszan ránézett, szemei vad aranyak
voltak. – Vörös, ha arra számítottál, hogy a távirányítót
használom, hogy feljussak a fára, akkor komolyan el kell
beszélnünk.
Sahara visszaharapta a nevetését a férfi sértett kifejezése
láttán. – Köszi a távirányítót. Engem nem sért.
– Doriannek köszönt, ő egy másik őrszem – mondta Vaughn,
maga mellé húzta a vigyorgó Faitht. – Jó ideje előállt ezzel, de
senki sem használja. Azt hiszem pár falkatárs megfenyegette,
hogy nem beszélnek majd vele.
– Ragadozó alakváltó büszkeség – mondta Faith hangosan
suttogva –, egy érzékeny dolog.
A nevető ugratásra Vaughn keze ökölbe szorult a hajában,
hogy játékos csókba vonja, mely annyira gyengéd volt, szabad
kezének ujjaival megfogta az állát. A látványtól Sahara éhezett
arra a férfira, aki annyira sötét volt, mint amennyire aranyló
Vaughn, a férfira, aki annyira távoli és tartózkodó, mint
kuzinjának párja vad és szeretetteljes.
Kezeit a kötéllétrára tette, kinyúlt Kalebért, ez a Tk, aki
mélyebben követelte őt, mint az emlékek. Mindjárt belépek a

- 225 -
sasfészekbe. Csak pár lépés kellett, hogy hozzászokjon a
rugalmas létra mozgásához, de teste hamar megtanulta a
ritmust és fél percen belül felhúzta magát.
A sasfészekben egy nagy szoba volt, egy csinos konyhával a
bejárattól jobb oldalon lévő sarokban, és a zuhany és más
berendezések az oldalra csúszó, csillogó fenyő ajtók mögött
voltak. Az ágyon csinos, finom, pink és fehér takaró volt és az
ablakpárkányon kis kosár, megtöltve csokoládéval. Minden
vonás, amit megnézett ökológiai volt, a sasfészek az erdő élő
része volt.
– Hogy csináltátok meg ilyen gyorsan? – kérdezte Sahara,
ahogy kuzinja követte őt belülre. – Az étel a szekrényben, az új
tisztálkodási szerek a fürdőben, tiszta törölközők. – Melegnek,
üdvözlőnek hatott.
– Minkét sasfészek a falka fiatalabb tagjainak részére épült,
akik a következő években a saját terüket akarják majd – mondta
kuzinja. – Addig készen tartjuk a vendégek számára. Vaughn és
én hoztunk alap élelmiszereket, és egyszerű volt, mióta
mindannyiunknak van extra felszerelése a növekvő
nyugtalanság miatt.
Kuzinja utalása a felfordulásra, ami megcsapta a világot, attól
Sahara ismét Kalebre gondolt, a játékokra, amiket a férfi
könyörtelen könnyedséggel játszott, ami sokkal inkább olyan
ragadozóvá tette, mint ami az a jaguár volt, aki az ajtófélfának
dőlt.
A jaguár azt mondta: – Vannak erre vadmacska családok.
Hiúzok is. Talán átjönnek megnézni téged.
– Remélem meglátogatnak. – Izgatottság bugyborékolt a
vérében. – Nem tudom elképzelni, hogy ilyen közel jönnek.
– Híres utolsó szavak. A macskák javíthatatlanul kíváncsiak,
több vad látogatód lesz, hogy nem tudsz velük mit kezdeni. –

- 226 -
Vaughn megállt, majd hozzátette: – Garantálom, senki nem tesz
agresszív mozdulatot, nem, amíg azt hiszem az Krychek illata
körülötted.
Sahara élesen szívta be a levegőt és találkozott Vaughn
metsző pillantásával, hírtelen tudatában volt, hogy megérezte
Kalebbel való kapcsolatának intimitását. – Van valami rossz az
illatában? – kérdezte, fájdalmas csomó volt a gyomrában.
– Nem Sahara. Valami nagyon veszélyes van benne.
***
EGY órával később az égbolt szürkült, mikor Sahara
elköszönt Faithtől és Vaughntól. – Jól leszek magamban, ígérem
– nyugtatta meg kuzinját, mikor Faith hezitált a távozással. –
Megvan a komm és telefon kódod, ha valami baj lenne.
Faith ajkai bús mosolyra görbült. – Sajnálom, tudom, hogy
túl védelmező vagyok. Ígérem, hogy magadra hagylak.
– Pihenj és gyógyulj – mondta Vaughn, bütykeivel váratlan
törődésként megsimogatta Sahara arcát. – Itt biztonságban
vagy.
Sahara nézte, ahogy kimentek az ajtón, azon gondolkodott,
mennyire szerencsés, hogy van családja. Kalebbel kapcsolatos
kihallgatásra számított, de Faith csak azt kérdezte, hogy Kaleb
bármilyen módon korlátozza-e őt. Elfogadva Sahara negatív
válaszát kuzinja megígérte, hogy nem mondja el Anthonynak
Kalebbel való kapcsolatát, bár Faith és Vaughn értesíteni fogja a
DarkRiver alfát.
– Tudod, hogy mit tettünk Santano Enriquevel? – kérdezte
Vaughn, kifejezése félelmetes volt.
A bólintására azt mondta: – Krychek neve felmerült a
kihallgatásunk után, azután, hogy kivégeztük a rohadékot, nem
mentünk utána, mert nem volt bizonyíték, hogy azt általunk

- 227 -
ismert áldozatok közelében volt, de ettől még nem lesz ártatlan.
Légy baromira óvatos. És ha bármilyen módon bánt téged,
hozzám jössz.
Én ott voltam a kínzásuk és haláluk minden másodpercében.
Kaleb borzalmas vallomása körözött a fejében, és tudta, hogy
józan dolog lenne elmondani Vaughnak és Faithnek, de nem
tette. Mert mélyen belül egyszerűen nem hitte el, hogy a férfi
képes lenne ilyen szörnyű tettre, a benne lévő lány forrongott és
makacs volt lázadásában. Talán ez volt a jele eszkalálódó
megszállottságának, de még nem volt kész feladni a férfit és egy
mélyebb, rondább igazságot érzett a férfi kimondott szavai
mögött.
Így csendben maradt, és fél óra múlva, amikor a többiek
elmentek, azt kérdezte, Szeretnéd látni a faházamat?
Meghívsz engem?
Igen.
Amikor a férfi pár centire tőle jelent meg, fekete
öltönynadrágban és sötétszürke ingben, úgy érezte, megtalálta a
belőle hiányzó darabot. – Majdnem itt az ideje a reggelinek.
Ennél velem valamit? – Ez egy növekvő szükség volt, hogy
gondoskodjon a férfiről.
Senki sem tette, vagy teszi.
– Már ettem – mondta Kaleb, nem tett semmit, hogy
elkerülje Sahara ujjait, amik vállára görbültek, csak
megsimították nyakának inait. – De neked több nutrionra van
szükséged.
Talán a tény, hogy Sahara egy sasfészekben volt messze
mindentől, amit ismert, egy csendes bizonyítéka belső erejének,
mely megcáfolta közeli összeomlását, mikor Anthony a
biztonságos házat említette. Talán azért, mert minden
lélegzetével küzdött a rémülettel, hogy elveszti apját, az idő több

- 228 -
mint értékes. Talán azért, ahogy Kaleb nem utasította el
érintését, figyelmen kívül hagyva, hogy a férfi pontosan tudta,
milyen árat fizet érte.
Vagy… talán azért, mert szíve nehéz volt az igazságtól, amit
úgy tűnt mindenki elfelejtett, hogy ez a majdnem halálos férfi
kiszolgáltatott gyerek volt, mikor Santano Enrique elvitte, de
tudta, hogy az idő, amit elkerült, letelt. Ha többek, mint a
kísértő, törékeny kötelék, ami összekötötte őket, meg kell
kérdeznie a kérdést, amit hosszú ideig nem tett fel. – Te
választottad, hogy szemtanúja, vagy résztvevője leszel a
gyilkosságoknak, amiket Santano Enrique elkövetett?

- 229 -
 25. fejezet

NEM VOLT VÁLASZ.

Azonban Sahara elméje nem volt hallgatag, kérdése rejtett
kulcsot aktivált a titkos mentális dobozhoz. Emlékek pörögtek
benne, az idő összezavarta és elfelhőzte őket és olyan hibák
voltak benne, amit a raktározás során egy rémült lány követett
el: egy lány, ki kétségbeesetten próbálta megmenteni önmaga
legfontosabb részeit a labirintus pusztításától, a dobozt nem
szavakkal zárta le… hanem érzelemmel.
A személyes kulcs azt jelentette, hogy senki sem rontja meg
az emlékeit, pusztítja el, ami a legfontosabb számára. De ez azt
is jelentette, hogy Kaleb soha nem találja meg őt, hogy talán
soha nem találkoznak újra, az a része örökre elveszik. Hatalmas
kockázatot vállalt az építéssel, de azt ugyanaz a vad hit
vezérelte, ami hét pokoli éven át kitartott.
Sahara! Eljövök érted! Éld túl! Éld túl értem!
Ez időbe telhet, napokba, talán hetekbe, hogy felfedje a
részeket, hogy újraépítse a sérülteket, de egy emlék
kristálytiszta volt: a fiatalabb Kaleb, tizenhét? tizennyolc?,
vérzett az orra, fogait csikorgatta, ahogy szemében a finom erek
összezúzódtak és vastag borvörös vércsík folyt le a füléből az
állára.
– Tudom, hogy az a szörnyeteg bántott téged – mondta
Sahara, dühe a belsejében mérhetetlen volt. – Mindig tudtam
ezt. – Ez olyan zsigeri tudásmorzsa volt, hogy nem tudta

- 230 -
elképzelni hogyan tudta ilyen sokáig elnyomni. – Azt is tudtam,
hogy nem beszélhettél róla. – A kísérlete, hogy megpróbálja
gyötrelmes büntetést okozott, fekete szemei vörösben úsztak. –
Szabad vagy, hogy válaszolj a kérdésemre?
Kaleb megtörte a kontaktust, hogy a veranda szélére
sétáljon, az erdő a reggeli fényben titokzatos szürke volt, köd
nyaldosta a földet és kacsokat küldött a törzsek felé. A puhaság
az egész helyzetet szinte illúzióvá változtatta, egy álommá, mely
a semmibe mázolta el a kemény széleket, de a szürkeségre
bámuló férfi recés obszidiánját nem.
A férfi csendessége annyira hosszú és mély volt, hogy az
erdő suttogása nehéz bábként vette őket körbe, egyedül hagyta
őket az univerzumban, ami visszatartotta lélegzetét.
– A férfiakat – mondta Kaleb végül, teste olyan mozdulatlan
volt, mint a kő és hangja kifejezés nélküli volt – nem szokták
megerőszakolni.
Harag üvöltött Saharában. – Ezt tette? – Nem, nem, nem az
ő Kalebével. Hogy olyan módon bántsa, leigázza, az
elpusztította volna ezt az erős férfit.
– Nem olyan módon, ahogy gondolod – mondta Kaleb
halott hangon, amit Sahara soha nem hallott még tőle. – Nem
akarta a testét ilyen alantas kontaktussal beszennyezni.
De Santano Enrique ereje teljében lévő kardinális Tk volt,
míg Kaleb egy fiú. – A képességével bántott téged – mondta
Sahara, őrjöngve akadályozta meg dühét, amit Kaleb bántása
miatt érzett.
– Igen. – A szavak jegesek, érzelemmentesek voltak. –
Bennem volt minden nap, minden este. Soha nem tudtam
elmenekülni, soha nem tudtam, mikor furakszik mélyebbre,
kényszerít, hogy a testemmel dolgokat tegyen meg, míg az
elmém az őrületig harcolt, hogy elmeneküljön.

- 231 -
 Sahara az erőszak rondaságára gondolt, mikor pajzsait
letépték és elképzelte magát gyerekként labirintus nélkül, ami
megvédheti… és remény nélkül. Ő mindig tudta, hogy valaki
eljön érte, még ha a férfi nevét el is zárta, hogy megvédje.
Kalebnek senkije és semmije nem volt, szülei hátat fordítottak a
gyereknek, akit a világra hoztak.
Sahara irántuk érzett gyűlölete hidegen égett, megfogta
Kaleb kezét.
A férfi ujjai nem görbültek az övéire, szemei halottak voltak,
hideg feketeként tekintettek a semmibe. – Hosszú ideig én
voltam az egyedüli közönsége. Az első alkalom a hetedik
születésnapom után négy hónappal volt, egy elkésett ajándék,
ahogy ő mondta.
Sahara keményen beleharapott az alsó ajkába. Tudta. Amint
olvasott arról, hogy mit tett Santano Enrique, egy része tudta,
nem bírta elviselni a pontok összekötését.
– Akkor nem voltam erős. – Mondta ugyanazon a halott
hangon. – Én… elmentem, de visszavitt. Santano mindig
visszavitt.
Rémület volt Sahara ereiben, kinyitotta száját, de Kaleb
folytatta, mielőtt bármit mondhatott volna. – Nem tudtam
megölni őt. Nem tudtam megállítani őt. Nem számított milyen
erőssé váltam, nem tudtam megállítani. – Most düh volt,
halálos és pengeéles, olyan erő, mely évtizedek alatt épült fel. –
Néznem kellett, ahogy elvágta áldozatai torkát, miután órákig,
napokig kínozta mindegyiket.
– Az utolsó éveiben szórakozást talált abban, hogy
kegyetlenkedéseit eltelepatálta nekem, ezen a módon mondta el
nekem, hogy talán erőssé váltam, hogy minden szinten kizárjam
őt az elmémből, soha nem tudok elmenekülni a kényszertől,
amit belém ültetett. Erőteljes üzletember voltam, egy félt

- 232 -
kardinális és nem tudtam arról beszélni, mit csinál, legkevésbé a
kezemet emelni rá.
A végső erőszak, gondolta Sahara. A legrosszabb erőszak.
Még a legmélyebben lévő állatnak is megvan a joga, hogy
visszatámadjon, figyelmen kívül hagyva ellenfele méretét.
– A halála után végre képes voltam megtörni a
kényszerítést, csak hogy felfedezzem, hogy volt egy megmaradó
csatorna az elmémben, egy apró ajtó, ami csak egy dolgot
engedett meg neki: megerősítse a kényszert, hogy megtartom a
titkait és soha nem okozok neki kárt. – A dühe annyira mély,
csendes, halálos dolog volt. – Mikor azt hittem végre szabad
vagyok, bennem volt.
Düh és fájdalom marta Sahara ereit, ujjait összefűzte
Kalebével, és a férfi látószögébe mozdult. – Sajnálom Kaleb. – A
szavak nem voltak elegek, soha nem lehet elég arra, amit a férfi
túlélt.
– Ne tedd. – Egy nyugodt kijelentés, ujjai még mindig nem
reagáltak a nő érintésére. – Ő tett azzá, aki vagyok.
Félelem nyomta el Sahara többi érzelmét. – Te nem vagy a
teremtménye. Te tetted magad ezzé. – A férfi nem válaszolt.
Sahara elgondolkodott, vajon hallotta-e. – Kaleb.
– Mikor tizenhat voltam, azt mondta, itt az ideje férfivé
válnom. – A haragot tompította a fekete hűvösség, ami rosszabb
volt a jégnél, sokkal veszélyesebb, mint az obszidián. – Egy
hattyú alakváltó volt, csak néhány évvel idősebb, mint én, haja
fehér, mint a hó, a vér skarlátra festette, mikor átvágtam a
torkát.
Sahara szíve dübörgött, kemény eső volt a mellkasában, de
tudta, hogy mit csinál a férfi és ő nem szándékozott megengedni
neki. Megtörte a kapcsolatot a férfi nem válaszoló ujjaival,

- 233 -
kezeit az arcára tette. – Saját akaratodból tetted a kést a lány
torkához?
A sötétség továbbra is Kaleb szemeiben kavargott, a bőre
fagyos volt. – Számít? Megöltem őt, míg az életéért könyörgött.
– Igen – suttogta Sahara, tartotta azt a férfit, aki
szörnyetegnek látta magát. – Számít.
Kaleb válasza Santano Enrique gonoszságának beteg leírása
volt. – Három éves korom óta szabadon hozzám fért, a pajzsaim
kezdetlegesek voltak, elég ideje volt, hogy hátsó ajtókat építsen
és átkapcsolja az elmémet. Azon az estén kinyúlt és… elvett
mindent, míg biztosította, minden tettének tudatában vagyok. –
Fagyos üresség. – Gyönyört okozott neki, hogy tudja belül
sikítottam, míg a testemet használta, hogy feldarabolja őt. Az én
arcom volt, amit utoljára látott, az én kezem, mely a kést újra és
újra a húsába nyomta.
– Elég – csattant fel Sahara, rettegett, hogy a férfi elmegy,
ahogy gyerekként tette. – Visszajöttél hozzám. – Visszapislogta
a könnyeket, elutasította, hogy elengedje a tekintetét. – Az nem
te voltál Kaleb. Tudod te is. Az elmekontrol elveszi az akaratot,
szándékot és mozgást. – Ez az áldozatot hús-vér marionetté
teszi.
Kaleb szempillái lezáródtak és mikor felemelte őket semmi
sem változott, az ő Kalebét eltemette annak az ártatlan nőnek a
vére és aki soha nem tudta, hogy a fiú, akit lát egy másik
áldozat, nem gyilkos.
– Nem – mondta Sahara és lábujjhegyre állt, hogy
megcsókolja a férfit.
Kaleb mindig reagált rá… de nem ma. Ajkai fagyosak
maradtak, kezei az oldalainál. Elutasította, hogy elismerje a
sorozatgyilkos győzelmét, akiről Sahara azt remélte, hogy a
pokol valósággá vált számára, egyik kezét Kaleb tarkójára tette

- 234 -
és továbbra is fogta az arcát, lassú finomsággal csókolta a férfit,
mely meghívás, csábítás volt.
Gyere vissza, telepatálta. Szükségem van rád.
Kaleb ujjai a csípőjét súrolták, kezeit felemelte, hogy a
hátára fektesse. Egy perccel később egyik kezét Sahara hajába
csúsztatta, a másikat vékony fekete kardigánja alá nyomta, hogy
széttárja a bőrén. Egy végtelen csók, testük lehetetlenül közel
nyomódott egymáshoz.
A kapcsolatot nem megtörve Kaleb egyik karjával felemelte
Saharát és bevitte. A paplan puha volt Sahara háta alatt, mikor
Kaleb lefektette őt, a férfi teste izmos, nehéz súly, amitől
nyögött, ajkai nedves hőkén voltak a nyakán. – Kaleb. Kaleb.
Kaleb. – A zihált ének egy emlékeztető volt a férfinak, hogy ki
volt ő, nem Santano Enrique teremténye, hanem Kaleb, aki ősi
szenvedéllyel érintette meg őt és aki mindig megtartotta az
ígéretét.
Sahara fogaival Kaleb alsó ajkába harapott, mikor a férfi a
torkától a szájáig csókolta őt, egy gyors harapás után engedte el
őt. És mikor felnézett azt látta, hogy Kaleb tekint le rá. Nem
voltak csillagok, csak az obszidián, melyben éjfél ragyogott,
gyönyörű és rejtélyes.
Sahara ujjai a férfi izmos hátába vájtak, a finom pamuting
összegyűrődött az érintése alatt. – Visszajöttél.
Kaleb kezét ismét Sahara torkára kulcsolta, simítása
gyengéd volt, ajka követelőző a nőén. Sahara széttárta combjait,
hogy befogadja a férfi testét, magja nedves és puha volt. Mikor
Kaleb felhúzta kardigánját Sahara lenyúlt és a fején áthúzta,
hogy a padlóra dobja. Ettől csak a melltartó finom csipkéje fedte
felső testét, mellei megfeszültek benne.
Kaleb elengedte a torkát, hogy lenézzen a melleire… és a
melltartó félbe szakadt, a közepe szétszakadt, hogy a fehérnemű

- 235 -
kis darabjai feküdtek Sahara teste mellett. Ez volt az első
alkalom, hogy a férfi ilyen intim módon használta a Tk-ját, és a
sokkos meglepődés tiszta gyönyörré változott, mikor tekintetét
megtartva ujjaival finoman végigsimított bimbóján.
Ez alkalommal a férfi nevét finom nyögésként suttogta.
Felnézve látta Kaleb haja a homlokába hullt, kezét a mellére
zárta és súlyát még jobban ráengedte. Ezután megcsókolta
Saharát. Míg körmei Kaleb hátába nem vájtak és annyira nedves
nem lett a combjai közt, hogy pézsma illata betöltötte a szobát.
A férfi mindvégig cirógatta és simogatta felső testét, olyan forró
birtoklással, ami tisztává tette, hogy Kaleb Krychek a sajátjának
tekintette őt.
És mégis, egy szót sem szólt.
***
A KEZE alatt Sahara puha, bársonyos és készséges volt.
Sahara érintése a hátán, íze a szájában, felizgult illata drog volt.
Sahara, aki úgy mondta a nevét, mintha mindent jelentene.
Sahara, aki mindig a legnagyobb törés volt az
Elcsendesedésében. – Sahara.
A nő szemének mélykékje érzelmektől ragyogott, amiket
Kaleb nem tudott olvasni, ujjai a férfi ajkait súrolta, míg Sahara
ajkai csendesen hívták őt, amit Kaleb nem szándékozott
elutasítani. Sahara a férfi első érintésére kinyitotta száját, teste
felívelt, combjai összezárultak Kaleb körül. Kalebet körbefogta
Sahara és ez volt a férfi életének legfájdalmasabban gyönyörűbb
fogsága.
Megfogta a nő tarkóját, olyan mélyen csókolta meg, hogy
Sahara soha ne felejtse el az ízét. Enyém, gondolta, az enyém
vagy.

- 236 -
 Mikor Sahara kezei lecsúsztak, hogy kigombolják az ingjét
Kaleb szétnyitotta a derekánál, Sahara becsúsztatta a kezét…
ajkait édes, forró csókkal nyomta a bőrére, hogy pillanatok alatt
majdnem széttörte külső pajzsait, a törés pókhálószerűen
terjedt, hogy bármelyik pillanatban összeomolhassanak. Az a
része, ami az ürességben élt értelem és határok nélkül, fekete
haragként üvöltött, hogy ismét elutasították, de az a része
lelkének birtokló és erőszakos része volt, egy pillanat alatt
meghalna Saharáért, és tudta, hogy összetörné a nő bordáit,
összezúzná a tüdejét, ha elvesztené az uralmat képességei felett.
Kaleb a könyökeire támaszkodott, nyersen lélegzett és
hasztalan kísérletet tett, hogy újraépítse pajzsait. Lehetetlen
volt, mikor Sahara ennyire puha és érzéki volt körülötte,
elfogadta őt, pedig tudta, hogy vér tapadt a kezeihez,
megpecsételte lelkét. Talán, mondta a kicsavarodott és összetört
zűrzavar az ürességben, talán a nő nem fog elfordulni tőle, ha
emlékezni fog a hotelszobára, a fájdalomra és a sikításokra.
– Mennyire rosszak a pajzsaid? – Gyengédség volt Sahara
szemeiben.
– Nagyon. – Egy kicsivel több érzelem és érzelmeinek
nyersessége nemcsak kitárulkozik a Mentálhálón, hanem
telekinetikus és telepatikus ereje ki fog csúszni a pórázból. De
mikor Sahara nem lazította el körülötte combjait, hátranyúlt,
hogy egy helyben tartsa, kezét a combjára zárta.
Sahara szorított a fogáson. – Obszidián Kaleb. Obszidiánba
mentél?
– Nem. – Az obszidián pajzs talán áthatolhatatlan és
törhetetlen, de ahogy Sahara tudta, teljesen zártak voltak. – Az
alatt az idő alatt elvágom magam a Mentálháló információ
áramlásától. – Ilyen mértékben még soha nem kapcsolódott le a

- 237 -
Hálóról, több tízezer adatdarab száguldott át minden
másodpercben az elméjében.
Sahara ujjaival végigsimított Kaleb ajkain, nagyon finom
cirógatásként. – Ha nem szűröd a Háló adatait, akkor az
energiát el tudod téríteni, hogy fenntartsad képességeid
kontrollját?
Kaleb számolgatott, majd bólintott. – Ez a katasztrofális
hullámzást huszonöt százalékra viszi le. – Nem túl jó esélyek, de
nem is rosszak, nem Kaleb kontrolljával.
– Van bármi jele valami nagynak a láthatáron?
– Nem.
– Elérhetnek telepatikus hívással?
– Igen.
Sahara kezét Kaleb tarkójára csúsztatta, karkötőjének
amulettjei hűvösek voltak a bőrén, és suttogott. – Akkor a
Mentálháló gondoskodjon magáról egy, vagy két órát, és te
gondoskodj inkább rólam.
Kalebnek nem kellett választania, csak egy lehetőség volt.
– Nem itt. – Nem lehetett biztos a biztonságban.
Sahara zihált, mikor a férfi ágyába portáltak… majd
félrelökte a férfi ingjét és odahajolt, hogy ajkát a feltárt bőrre
nyomja. Kaleb az obszidián pajzsokat leengedte, mely
telepátiájából táplálkozott és kiterjesztette Tk-jának
telekinetikus erejére, felhúzta Sahara lábát, hogy több helyet
csináljon magának a combjai közt, és elengedte a pórázt.

- 238 -
 26. fejezet

KALEB A Sahara hajában lévő kezével húzta fel őt, lassú és

összpontosított haraggal vette birtokba a száját, ami azt
mutatta, hogy egyedül rá koncentrált kegyetlen erejével,
figyelmével és akaratával. Sahara belenyögött a csókba,
alávetette magát, mindennek kitárta magát, amit a férfi akart.
A gombok szétrepültek, ahogy Kaleb letépte az ingjét és
ezután meztelen felsőteste a nő melleihez dörzsölődött. Egy
apró mozdulat és egyik kezét a bal mellére zárta, nem rejtett
birtoklással szorította meg, ahogy nyelve végigsimított
Saharáén, száját kicsit megdöntötte, hogy tökéletesen
illeszkedjenek.
Körmök vájtak hátának izmaiba, Sahara csókról csókra
találkozott vele.
Én Kalebem, enyém.
Kaleb hüvelykujja végigsúrolta Sahara bimbóját, ujja erős és
magabiztos volt, fogása egy olyan férfié, aki halálosan biztos
abban, hogy szívesen fogadják. Mikor Kaleb megtörte a csókot,
hogy megszorítsa a mellét, mielőtt bimbóját a szájába szívta
volna, Sahara felkiáltott és próbált lehetetlenül közel kerülni, a
forró szívás érzékek kábító pulzálása volt. Kaleb akkor engedte
el lüktető húsát, mikor Sahara már félúton volt az őrület felé,
lenézett a nő ragyogó, nedves bőrére, bimbója szoros csomó
volt, könyörgött, hogy ujjaival simítson végig rajta.
Sahara méhe összehúzódott.

- 239 -
 Végigcsókolta Kaleb torkát, szüksége a férfi iránt állatias
dolog volt, hangosan ellenkezett, mikor Kaleb leemelte róla a
testét. Egy forró pillantás, egy erős férfikéz a hajában, ahogy
megjelölte őt a csókjával, majd ismét elhúzódott, hogy
kizipzárazza és lehúzza Saharáról a farmert. A férfi övcsatja
Sahara hasába nyomódott, mikor ő visszatért a szájához,
erekciója agresszív követelés volt, amitől Sahara izegni-mozogni
akart.
Kivéve, hogy Kaleb élvezetesen nehézvolt, a helyére szegezte
őt. Sahara senki másban nem bízott volna meg ilyen erőteljes
helyzetben, senkiben, csak a világ legveszélyesebb férfijában.
Képtelen volt eleget kapni Kaleb csókjából, a kapcsolatból, ami
ökölcsapás volt rekeszizmának, hogy megragadja szívét, bokáit
szorosan összekulcsolta a férfi derekán és ujjait széttárta
hátának felsőbb részén.
– A hátad minden centiét meg akarom csókolni – sikerült
Saharának két csók közt kimondania.
– Később. – Kezét Sahara bugyijának hátsó részébe dugva
megfogta fenekét, melytől a nő riadtan kiáltott a szájába, Kaleb
hangja halálos, csábító penge volt a nő elméjében. Puha,
selymes és az enyém. Mindig az enyém.
Sahara kétségbeesetten vett levegőt, mikor Kaleb szabadon
engedte a száját, hogy végigcsókolja a nyakát, mielőtt visszatért
volna, hogy ismét a száját követelje, Sahara körmeit
végigfuttatta a hátán. Keményebb volt, mint amire számított, a
férfi szája és kezei olyan dolgokat tettek, amik feldúlva hagyták,
a jeleket a férfi legalább egy napig viselni fogja.
Megtörve a csókolt Kaleb hátravetette a fejét.
Mikor az obszidián szemek ismét találkoztak Saharáével,
hozzájuk egy mosoly párosult, amiben semmi számítás nem
volt, halálos volt… oly módon, hogy Sahara teste felé ívelt. De

- 240 -
Kaleb már egy erőteljes kardinális Tk eleganciájával mozdult,
végigcsókolta testét, hogy letépje bugyiját, széthúzta combjait és
állát combjának belső, ultra érzékeny részéhez dörzsölte.
– Kaleb! – Sahara elméje felrobbant, hogy belecsapódjon
Kaleb pajzsaiba, teste meghajlott. – Ne állj meg – könyörgött. –
Ne... Egy hangtalan kiáltás, idegei kisültek, a férfi szája forró és
követelő volt nedves húsán, keze egy kicsit durva, ahogy
combjait széttárta.
Sahara ismerte a szex működését, bár egy Elcsendesedett
nem merült el a tettben sem fogantatás, sem gyönyör miatt, de
oktatásában soha nem tanulta meg, hogy a szex intimitásának
szintjei voltak. Ez, amit Kaleb tett vele, nem olyan volt, amit
elképzelt, de tetszett neki.
A férfi szája felé ívelt, ahogy Kaleb nyalta őt, nyelve teljes
figyelemmel felfedezte őt, ami világossá tette, hogy ugyanolyan
hajthatatlan az ágyban, mint életének más aspektusaiban,
Sahara a férfi selymes hajában lévő egyik kezével magánál
tartotta őt. Az a kéz Sahara tudata nélkül szorult össze, mikor
Kaleb figyelmét a síkos, lüktető csomóról combjainak tetejére
fordította volna.
Kaleb felemelte a fejét, szeme az éjfél vihara volt, a halálos
mosoly árnyéka az ajkain volt, ahogy azt mondta: – Ez jó érzés?
Sahara lábujjai begörbültek.
Biccentve benntartotta a levegőt, mikor Kaleb lehajtotta a
fejét… és megadta neki, amit akart, száját a csiklójára
tapasztotta és keményen szívta, kezei megragadták combjának
belső részét, hogy széttárja őket. Gyakran hüvelykujjával
végigsimított finom, érzékeny húsán, hozzátett az érzelmek
tumultusához, melytől Sahara a takaróba markolt, nem pedig a
férfi izmos vállaiba.

- 241 -
 Még ahogy az extázistól zokogott, idegei széttörtek a
szexuális gyönyör édes, forró fájdalmától, a férfi hangja sötét
cirógatás volt az elméjében. Keményebben? Finomabban? Így?
Vagy ez jobban tetszik? Mindegyik kérdést erotikus
demonstráció követett, Sahara teste szeretője hangszere volt. Ez
milyen? Erős, fehér fogak húzódtak végig csiklójának duzzadt
húsán… majd egy aprót belé mélyedtek.
Gyönyör szakította szét Saharát, s hagyta romokban.
Kaleb a térdeire emelkedett Sahara remegő teste felett, kezét
a nő torkára kulcsolta, mely birtokló tett sötéten ismerőssé vált
és lehajolt a szájához. Az íz a férfi ajkain Sahara íze volt, és ez
olyan intimitás volt, aminek sokkolnia kellett volna őt, de
semmi sokkoló, semmi tabu nem volt, amikor az ágyában lévő
férfiról volt szó.
A rabszolgája volt, teste gyönyörtől puha, s azt mondta,
Hadd tegyem meg ezeket a dolgokat veled.
Kaleb keze elengedte Sahara torkát, csak hogy ismét
rázáródjon. Ezt fel kell építenünk. Még az obszidián sem fog
tartani, ha a szádat rám teszed. Még nem.
A férfi feketebársony hangjától Sahara megremegett, teste a
szükség új hullámaként hullámzott felé. Annyi ideig kellett erre
várnia, a férfira és most húsa mohó, lelke kapzsi volt. Kérlek.
Mondd el, mire van szükséged. Kaleb kezét a torkáról
combjai közé tette.
Sahara megrándult, mikor hüvelykujja végigsimított
csiklóján, körmei Kaleb alkarjába vájtak. Túl érzékeny. A
felfedezés frusztrálta Saharát, annyira jó érzés volt, mikor ott
érintette meg, hogy ismét meg akarta tapasztalni az érzéseket.
De volt valami, amit még jobban akart.
– Neked is ismerned kellene ezt a gyönyört – suttogta,
ahogy Kaleb tenyerét nedves húsára tette, nyers hője finom

- 242 -
cirógatás volt. – Tanítsd meg, mi tetszik a testednek. – Sahara
fájt, hogy úgy csókolja és dédelgesse Kalebet, ahogy a férfi tette
vele, égett, hogy lássa, hogy azok a kardinális szemek
ugyanolyan vihar hatja át, mint ami beszívta őt.
Az orgazmusod extrém gyönyört ad nekem, volt Kaleb
egyszerű válasza, ahogy ajkai ismét meghódították Saharáét.
Érezni, hogy síkos és nedves vagy a nyelvem, az ujjaim alatt, a
tested puha az enyém alatt, felágaskodó bimbóid a
mellkasomhoz dörzsölődnek, ez jó érzés.
Sahara légzése szaggatottá vált, mellei emelkedtek és
süllyedtek, ahogy próbált küzdeni, hogy ne merüljön alá az
erotikus rohamnak. Eddig a pillanatig nem tudta, hogy a szavak
lehetnek érzékiek, izgatóak, érintések. Most is, mikor tudta,
hogy Kaleb szándékosan mondta azokat a szavakat, szimpla
tényeket közölt, a gyönyöre az övé volt.
Kaleb ismét megérintette csiklóját. Még érzékeny?
Igen, sikerült az égető érzéki csapás ellenére válaszolnia.
Próbáljuk ki ezt helyette. Megtörve a csókot figyelmét
Sahara testén lejjebb fókuszálta, kifejezése acélos volt az
intenzitástól, egyik ujját bejáratának szorosságába nyomta és
mikor Sahara megremegett, kezei lecsúsztak, hogy ökölbe
szoruljanak a takarón, ujjával lassan mozogni kezdett benne.
Igen? Kaleb haja a homlokára hullott, felnézett, szemiek
összekapcsolódtak.
Mennyi erő, gondolta Sahara, mennyire makacs kontroll.
Ettől hatalmas hátrányban kellett volna magát éreznie. Nem
érezte. Mert ez Kaleb volt. – Igen. – Nyögött a felfedezéstől,
ahogy Kaleb kihúzta az ujját és ugyanolyan lassan visszanyomta.
– Igen, kérlek.
Egy második ujj és egyszer csak Saharának elege lett, méhe
összehúzódott az ürességtől, hogy az fájt. Talán előtte soha nem

- 243 -
csinálta ezt, de ösztöne elmondta neki, amit a tapasztalat nem.
– Te – mondta és ez egy utasítás volt. – Rád van szükségem. –
Csak Kalebre.
Kaleb válaszcsókja meztelen követelés volt, nyelve mélyre
hatolt. – Tárd széjjelebb a lábaid – utasította, mikor elengedte a
száját, elhúzta a kezét és felkelt, hogy végül levegye ruhájának
maradékát, hogy felfedje a testet, melytől Sahara női magja
összeszorult.
Csodásan meztelen volt, erekciója nehéz, elhelyezkedett
Sahara lábai közt, amiket széttárt neki, egyik keze a combján
volt, a másik tenyérrel lefele Sahara feje mellett, ahogy
péniszének tompa tetejével elkezdett beléhatolni, a nő keze a
férfi tarkóján volt, teste síkos és kész, de még mindig szoros a
férfi vastag behatolásával szemben. Egy fájdalomféle égette
Saharát, melytől kisziszegte a levegőt, de alatta szükség volt,
ami akart, éhezett.
Fáj?
Akarom ezt a fájdalmat.
Izzadság gördült le Kaleb homlokán, állkapcsa erőteljes
vonal volt, de fenntartotta testének lassú, könyörtelen
behatolását, míg erekciója teljesen el nem merült Saharában.
Sahara. Szenvedély színezte arc és viharos szemek, melyekben
annyi erő volt, mintha egy vihar belsejébe nézett volna.
Tökéletesen… érzem magam. Szűknek és oly módon
kitöltöttnek, hogy majdnem fájt, de ahol lenni akart.
Mikor Kaleb megremegett és pár centit kijjebb húzódott
Sahara felkiáltott, a férfi kőkemény farka erotikus sokként
dörzsölte érzékeny húsát. Kaleb visszalökte magát, csak hogy
megismételje a kihúzódást és visszalökést, kezét combjáról a nő
csípőjére csúsztatta, hogy egy helyben tartsa, ahogy lehajtotta

- 244 -
fejét, hogy megcsókolja a melleit, egyik bimbót a szájába szívta,
mielőtt fogaival elengedte volna azt.
A cirógatástól Sahara belső izmai összehúzódtak Kaleb
körül. A férfi teste szilárddá vált, nyakán az inak élesen kiálltak,
karján az erei pulzáltak, ahogy izmai feszültté váltak. De Kaleb
kontrollt egy ádáz tűzpróbában szerzett, nem tört meg még az
érzékek intenzitásától sem. Ismét megcsókolta Saharát, ahogy a
nő egyik lábát átvetette a csípőjén, teljesen kihúzódott, majd
könyörtelen türelemmel lökődött vissza.
Sahara vonaglott Kaleb alatt, mellei a benne lévő kemény
birtoklás érzékeny ellenpontjaként horzsolták a férfi mellkasát,
Sahara belenyögött a csókba. Kaleb elnyelte a hangot és még
egyszer megismételte a lassú, teljes kihúzódást és
visszalökődést, kitágította Sahara megduzzadt szöveteit, míg
csiklója lüktetett. Sahara síkos volt, teste beolajozta magát a
szenvedély széttépő hullámai alatt, mérete miatt erőfeszítésbe
került befogadni őt, egy forrón erotikus erőfeszítésbe, melytől
Sahara megtörte a csókot, hogy elmondja kifulladt, nőies
követelését. – Gyorsabban.
Biztos vagy benne? Kaleb ujjai a csípőjébe süllyedtek.
– Igen! – Megragadta a férfi hátát, megpróbálta testét felé
ívelni… de Kaleb már kihúzódott.
Csak hogy visszacsússzon. Keményen.
Sahara sikított, teste olyan orgazmusként rándult össze
Kaleb körül, amitől úgy érezte, darabokra szakítja őt… és Kaleb
kontrollja ekkor tört össze. Nem volt semmilyen gyakorlás
abban, ahogy újra és újra, mélyen beléhatolt, semmi korlátozás,
ahogy Kaleb elhúzta Sahara fejét egy csókba és hogy megszívja
torkát, semmi számítás abban, ahogy a nő combját felhúzta,
majd szélesre tárta, hogy megkönnyítse a mélyebb behatolást.
Ez ősi, durva, csodálatos volt.

- 245 -
 Sahara annyira keményen szorult össze Kaleb körül, hogy
gondolatai már csak töredékek voltak, sorosan tartotta a férfi
izzadságtól síkos testét, Kaleb szíve dübörgött, mely illett
Saharáéhoz és ujjai majdnem sérülést okozóan szorultak
combjára, ahogy felhúzta azt. Kaleb, én Kalebem. Ez
szenvedélyes és birtokló követelés volt, ahogy a gyönyör
széttörte Saharát.
Kaleb erőszakosan csendessé vált, légzése nyers volt Sahara
fülének és teste kemény volt. A férfi birtokló forró nedvessége,
ahogy spermája Saharába lövellt, attól a nő erotikusan felizgult
izmai újra görcsöltek, szorosan összehúzódtak Kaleb körül.
Kaleb felemelte a fejét, obszidián szemei megtartották Saharáét,
ahogy utolsó alkalommal kihúzódott, hogy utána mélyen
elmerüljön a nő összeszoruló izmai közt.
Enyém. Az enyém vagy.
Ezek voltak az utolsó szavak, amiket Sahara hallott, mielőtt
Kaleb csókja széttépte volna, a férfi teste összekulcsolódott az
övével, ahogy zuhantak.

- 246 -
 27. fejezet

– DNS-T osztottunk meg – mormogta Kaleb a nőnek, aki

utána a karjaiban feküdt, tudta, hogy előtte kellett volna
elmondania neki a csúf igazságot, egyedüli mentsége, hogy nem
hitte, a nő bármennyire is közel lenne hozzá, hogy őt a testébe
fogadja. – Ennek talán lesznek következményei.
– Nem. – Sahara felemelte fejét Kaleb mellkasáról, szemei a
gyönyör lebegő visszhangjaitól voltak ködösek. – Diszkréten
meglátogattam egy O-mentált a klinikán, amikor apám – egy
szaggatott lélegzet – elment megnézni egy beteget tegnap
délután. Gyerekkorom óta ismerem az orvost és mindenféle
tolakodó kérdés nélkül elvégezte a szükséges változtatásokat a
testem kémiájában. – Ujjait felemelte, hogy végigsimítson Kaleb
ajkain. – Tudtam, hogy ez elkerülhetetlen lesz.
– Jó. Jobb, ha a DNS-men nem kerül ki.
– Miért? Okos, gyönyörű, erőteljes vagy.
– És mentálisan instabil és talán olyan tendenciám van,
mely bűnözői őrülethez vezet.
A gyengédség eltűnt Sahara arcáról. – Kaleb, elutasítom,
hogy döntésnek nevezzek bármit, amit Enrique kényszerítése
alatt tettél. Az az ő őrülete. – Egyenes, teljes, próbáljon csak
meg vele vitatkozni. – Nem vagyok ostoba. Tudom, hogy
felnőttként bántottál embereket, de azt is tudom, hogy
racionális okból tetted – mondta, pengeéles tisztasággal látta a
férfit.

- 247 -
 – Hatalom, irányítás, pénz, mindig volt oka a tetteidnek,
akár jogos volt, akár nem. – Kemény szavak és mégis keze
széttárva feküdt a férfi szívén. – A bűnözői őrület tetteinek
semmilyen racionális oka nem volt, amit Enrique tett. Ő beteges
gyönyört érzett. Ugye?
– Nem, de a magjai bennem élnek. – Semmi sem
változtathatta meg a kegyetlen biológiai tényt. – Azon az estén,
mikor megöltem a hattyút – mondta, életében első alkalommal
mondta el az igazságot –, Santano elmondta, hogy az
anyakönyvi kivonatomon szereplő apai név hazugság.
Kaleb nem akart semmit elhinni, amit a másik Tk mondott,
addig várt, míg elég tehetős lett, hogy elrendezzen egy anonim
DNS testet, Santano szavait szándékozott megcáfolni. – A
csalást felnőttként erősítettem meg. – Tíz környi teszt kellett
neki hozzá, hogy elfogadja az igazságot beszennyezett véréről.
Sahara a könyökére küzdötte fel magát Kaleb mellett,
hátralökte a haját, homlokát ráncolta. – Ez hogy lehet? A DNS-t
leellenőrzik a születésnél, hogy biztosítsák a genetikai
vonalakat.
– Pénz, hatalom mindent megváltoztathat.
Kaleb figyelte, ahogy Sahara átrágta mit mondott, látta a
megértés pillanatát. – Santano Enrique – lehelte. – Az a
rohadék az apád?
– Genetikailag. – Kaleb nem kérne semmi többet, mint amit
Enrique adott neki. – Volt egy elmélete arról, hogyan hozzon
létre magas gradiensű leszármazottat. Azonban nem akarta,
hogy összekössék a gyerekkel, ha a kísérlet félresikerül. –
Santano Enriquenek nem lehetett gyenge gyereke, nem lehetett
más, mint minden módon tökéletes.
– A születésem után némi idővel meghozta a döntést, hogy
folytatja a kifogást, többnyire mert így más módokon juthatott

- 248 -
hozzám. – Egy szülőre, aki gyermekét brutális kegyetlenséggel
kezelte, ferde szemmel néztek volna a Hálón, de egy edzőt
aktívan bátorítottak, hogy tegye ezt meg ezt egy támadó
képesség esetén. A fegyelem volt minden, mikor egy kardinális
Tk gyerekről volt szó, anélkül még egy csecsemő is ölhetett.
– A férfi az anyakönyvi kivonatodon? – Sahara kisöpörte
Kaleb haját a homlokából. – Az anyád?
– Megvásárolták, majd csendben megölték, mikor kicsi
voltam. – Kaleb semmit nem érzett azok az emberek iránt, akik
három éves koráig nevelték, majd elhagyták Santano Enrique
részére. – Alacsony gradiensüek voltak, senki sem vette észre.
– Biztosan – mondta Sahara – gyanús volt, hogy két
alacsony gradiensűnek kardinális gyereke született.
– Santano két olyan embert választott, akik recesszív génjei
az ilyen születést ritkává, de lehetségessé tették. – Ujjait
széttárta Sahara hátának alján, a nő bőre finom és meleg volt,
de alatta a ruganyos izmok ígéretével, mintha teste emlékezett
volna a táncosra, aki valaha volt… a táncosra, kinek húsát
feltépte a csorba élű kés. – Minden sejtemben hordozom.
Sahara állkapcsának makacs vonala ismerős volt
gyerekkorából. – Talán hordozod a génjeit – mondta –, de nem
vagy és soha nem leszel Enrique fia. – Egy szenvedélyes érvelés
vibrált a hideg dühben. – Ha az lennél, nem találnál gyönyört
abban, hogy gondoskodva érsz hozzám, csak hogy fájdalmat
okozol. – Ujjait Kaleb ajkára nyomta, megrázta a fejét. – Te
Kaleb vagy. Ez a személyiséged.
***
Egy fél órával később Sahara intenzíven tudatában volt,
hogy Kaleb csendes szemekkel figyelte őt, ahogy a konyhájában
mozgott, mindkettőjüknek ételt készített, az elkért fehér ing

- 249 -
hátulról a combjait súrolta. Bizonyos részei minden
mozdulatnál lüktettek, egy csendes emlékeztetője az
intimitásnak, amit megosztottak Kaleb ágyának egyedüllétében.
Kaleb csak egy fekete melegítőt vett fel, mellkasának
kemény izmai ragyogtak a világnak ezen a felén lévő kora esti
fényekben, olyan volt, mintha egy fiatal isten, egy görög szobor
kelt volna életre. Erős, lenyűgöző és távoli.
Kivéve, hogy nem volt távoli, hideg. Nem Saharával. Vele
sohasem.
Kaleb megkapta a legfrissebb híreket apja állapotáról,
percekkel azelőtt, hogy felajánlotta elviszi a kórházba. Az
egyedüli ok, amiért Sahara kényszerítette magát, hogy várjon,
mert Leon Kyriakus elkülönítőben volt, immun rendszere
legyengült a rosszindulatú fertőzés miatt, mert a fejvadász
koszos kést használt. Sahara nem akart egy végzetes
szennyeződést bevinni a rendszerébe, mert szüksége volt rá,
hogy lássa él és jól van.
– Az előrejelzései jók – mondta Kaleb, átnézte az orvosi
jelentést, mikor Sahara szemei túlságosan könnybe lábadtak,
hogy megtegye. – A sérülés komoly volt és a gyógyulása lassú
lesz, de a fertőzést időben megállították, nincs ok az
aggodalomra.
Bárki mástól a szavak érzéketlenül hallatszott volna,
érzéketlen a félelemtől, ami összeszorította zsigereit, de
Saharának őszintének hatottak. Kaleb soha nem hazudott neki
és ha ő azt mondta az apja fel fog épülni, akkor így lesz. És
mikor Leon felébred, csalódna benne, ha aggódna, elbukna
abban az egy dologban, amit kért tőle azon az estén, mikor
hajnalig beszélgettek.
– Éld az életed Sahara. Éld annyira és annyi színnel,
amennyit el bírsz viselni. De ne hagyd senkinek és semminek, a

- 250 -
családnak, Elcsendesedésnek, a képességed súlyának, még a
szükségemnek, hogy közel tartsalak, hogy ismét bezárjon.
Így Sahara visszanyelte könnyeit, belenézett annak a
férfinak a könyörtelen arcába, aki mindent felhevített benne,
örömöt, gyönyört, félelmet, dühöt, rémületet, reményt, és
megtette a következő lépést egy rendkívüli élet felé.
– Kérdeznem kell valamit – mondta, felvett egy kanalat,
hogy összekeverje nutrion italát, amihez a férfi ragaszkodott,
hogy legyen többféle ízben. Sahara próbálta visszanyelni a
kérdést, de az keserű volt a gyomrában, melytől ideges lett és a
férfi észrevette.
Egy csendes pillantás, ami azt üzente Saharának, hogy
kérdezzen.
– Pontosan hol tanultad, amit csináltunk? – Ez élesebben
jött ki, mint Sahara szándéka lett volna.
– A testünk egymásra adott reakcióiból, a felkészülés
hasznosnak tűnt.
– Értem. – A kanál a pohárhoz csapódott, mozdulatai
szaggatottak lettek
Megmozdulva, hogy Sahara mellé dőljön, Kaleb megfogta az
állát. Mikor Sahara elutasította hogy ránézzen, hüvelykujjával
végigsimított alsó ajkán. – Úgy kutattam a szexuális intimitás
után, ahogy bármi más után. Módszeres és komplex
részletességgel.
Sahra megragadta a konyhapult szélét, ahogy elméjét
erotikus képek telepatikus zuhataga érte el, végtagok
kuszálódtak össze és ujjak vájtak a húsba. Szemei kitágultak,
találkoztak a férfiéval. – Hogyan…
– A szex – mondta Kaleb, hüvelykujjával ismét végigsimított
alsó ajkán – olyasmi, amit a többi faj végtelenül lenyűgözőnek
talált. A képek, szakirodalom és felvételek beszerzése

- 251 -
gyerekjáték volt. Egy sima internetes keresés milliónyi találatot
hoz fel.
Sahara arca égett attól, ami az elméjében dübörgött, azt
mondta: – Mi van az elméletet gyakorlatba ültetni dologgal? –
Ha Kaleb bárkivel bármilyen módon megosztotta testét, dühe
olyan erőszakos lesz, mint fájdalma. Sahara összetört emlékei,
Kaleb hatalomvágya és erkölcsi hiányosságai, egyik sem
számított ezen a legelementálisabb szinten.
Itt a férfi hozzá tartozott.
– Gyakorlati alkalmazás – mondta azon a hűvös, nyugodt
Kaleb hangon –, céltalan gyakorlás lett volna, adva a nagy
valószínűséget, hogy megöltem volna bárkit, aki ilyen módon
akart volna hozzám érni. – Újabb simítás, szemei Sahara ajkaira
koncentráltak. – Veled azonban teljesen megértem az emberek
és alakváltók szexbe való belefeledkezését. – Ez alkalommal a
kép amit küldött a térdeire kényszerítette volna Saharát, ha nem
támogatta volna egy telekinetikus.
A pillanatkép róla szólt, ahogy nem sokkal ezelőtt Kaleb
ágyán feküdt, combjai kitárva és háta felívelt, a nézőpont azé a
férfié, kinek mindkét keze combjainak belső részén volt. Pontos
minden részletben, izzadság gyöngyözött rajta, mely ragyogott a
bőrén és combjai közti síkosság, megmutatta a kardinális Tk
borotvaéles memóriáját, aki most már a szeretője volt.
– Ez – nyögte ki – nem fair. Nekem nincs meg ugyanaz a
munícióm.
Kaleb kifejezés nem változott, hangja nem melegedett fel, de
a szavak, amiket mondott cseppet sem voltak Elcsendesedettek.
– Küldök neked pár videó fájlt. – Ezután lehajtotta fejét és
elmondta neki, hogy gyakorolniuk kellene a csókolózást, hangja
jeges volt a fagytól… és szemeit fekete tűz nyaldosta.

- 252 -
 Hosszú idő telt el, mire mindketten visszaértek a
sasfészekbe, Kaleb benyúlt fekete öltönyének zsebébe, ingje
sötét erdőzöld volt, amit Sahara választott neki a gardróbból, és
kivett egy kis ékszeres dobozt. – Ez a tiéd.
Nem volt szülinapja, de Sahara tudta, hogy a doboz egy
amulettet rejtett. – Hogy megjelöljük a visszatérésemet? –
kérdezte gyengéden.
– Igen. – Kinyitva felfedte az amulettet. – Abban az esetben,
ha édesapádnak nem volt esélye elmondani, tegnap volt egy
utalás a számládra, úgy jelölték meg, mint befektetés, amit
akkor csinált, mikor gyerek voltál, hogy huszonharmadik
születésnapodon átadja. – Egy szünet. – Eredetileg
tizennyolcadik születésnapodon akarta odaadni, hogy legyen
független tőkéd az oktatásodhoz, de Leon kiterjesztette a lejárat
dátumát.
Sahara lenyelte a torkában lévő csomót. Ismét az ő látszólag
távoli szeretője bebizonyította tudatosságát a nő érzelmi
szükségleteire, hogy elmondja a tényeket, amiket mások talán
kihagytak volna. Kinyújtva csuklóját azt mondta:. – Szereztél
nekem egy hüvelyt a pengéhez? – Az amulettes karkötő
fényesen ragyogott az ablakon beáradó napfényben.
– Túl korán van a munkához, hogy elkészüljön. – Ujjai
Sahara csuklójára zárultak, hüvelykujja végigsimított repkedő
pulzusán. – Várnod kell a következő évig.
A következő évig.
Ha állt volna talán a megkönnyebbülés erejétől
megtántorodott volna. – És az egyedüli csillag?
Titnafekete szemek tartották meg Saharáét, a szavak, amiket
mondott beszélgetésük kis töredéke volt csupán. – Úgy tűnik
nem szenvedett végleges károsodást.

- 253 -
 Milyen drága egyensúly. Annyi élet függött Sahara
épelméjűségétől, mikor elméje káoszban maradt. – Hadd
lássam – suttogta a férfinak, aki az érte való bosszú miatt
lángokba borítaná a világot.
Mint korábban, kinyújtotta a nyakát, próbált kukucskálni,
de Kaleb blokkolta a kilátást, széles vállai elfordultak, hogy
felfedjék tarkóját szépen vágott fekete haja alatt.
Sahara felemelte szabad kezét, épp csak megérintette a
bőrét. Egy pillanatnyi mozdulatlanság, ezután csak férfias hőt
érzett, Kaleb ujjai fogták a csuklóját, ahogy visszatette a
karkötőt és hagyta megpillantani az új amulettet.
Egy repülő sas, szárnyit teljesen kitárta.
Szabadság.

- 254 -
 Tiszta mentálok

A MENTÁLOK egységesen elhamvasztották halottaikat. Ez

volt a legjobb módja, hogy elintézzék a holtesteket, és Vasquez
fajának nem volt szüksége sírokra, ahol gyászolhattak. Azonban
Vasquez nem hamvasztotta el Henry Scott tanácsnok sérült
testét. Henryt egy elszigetelt helyen, Európában a Tárta hegy
mélyén temette el.
Nem azért tette, mert érzelmi felszabadításra volt szüksége.
Az Elcsendesedése Tiszta volt. Nem, azért temette el
meggyilkolt vezetőjét, hogy jelenthessen Henrynek. Úgy tette,
hogy tudatában volt, néhányan az ilyen kommunikációt
irracionális tettnek gondolnák, de Henry eltávozásával Vasquez
senkiben nem bízott a Tiszta mentálokkal kapcsolatos terveiben.
Sokkal… stabilabbak érezte magát, hogy elvesztett vezetőjének
nyughelyén beszélt, mint a saját elméjében.
Talán, gondolta most, lenézni a sírra, amit az új fű finom
rétege borított, az emberek és alakváltók ezt a bizonyos
aspektust megértik. Vasquez nem vitatkozott azzal, hogy
elfogadja a többi fajnak voltak bizonyos képességei és erősségei,
amik talán számára hasznosak lehettek azonban nem voltak és
soha nem lesznek egyenlők a mentálokkal.
Az ő faja, kik képessége, hogy hatással legyenek minden faj
elméjére. A mentálok rabszolgasorba juttathatják azokat az
elméket, ha ezt választják, összetörhetné az ember családok és
alakváltó falkák anatómiáját, hogy magából a társadalomból
töröljék ki. Mint olyan, az érzelmes fajoknak nem engedhetik

- 255 -
meg, hogy elérjenek arra a pontra, ahol azt hihetik, ők a bolygók
jogos uralkodói.
Az is igaz volt, hogy a hiba az alaptalan gőgre, amit az
emberek és alakváltók bizonyítottak, nem az övék volt. A
felelősség a Mentálháló gyengéié, azoké, akik megengedték az
alantasabb fajoknak, hogy felkaparják magukat a hatalomba,
amit reményük sincs megérteni. Ebben Henry hibázott a
döntéssel, mikor közvetlenül megtámadta a SnowDancer és
DarkRiver falkákat.
– Állatok – mondta csendesen, tisztelete vezetője iránt
rendíthetetlen volt, még egyet nem értése során is. – Nem
ismerik a víz mélységét, amiben játszanak. – És az emberek?
Gyengék. Védtelenek, mint a csecsemők. – Be tudunk lépni az
elméjükbe, mikor akarunk, megváltoztathatjuk létezésük
valóságát.
Az Elcsendesedés volt az egyedüli válasza, de érezte a béke
tudatát, hogy a megfelelő ösvényen van. – A jogos helyünk a
kevesebb fajok gondozói, nem agresszorai. Természetesen a
beteges nevelést meg kell büntetni, csak hogy megtörjék rossz
szokásaikat. – Nem kell vért ontani, mikor az elmét meg lehet
tanítani, hogy féljen a fájdalomtól. – Idővel azzá válnak, akiknek
lenniük kell, a szófogadó szolgáinkká, akik tudják, mi csak a
legjobbat akarjuk nekik.
Azonban mielőtt ez a kegyes állapot megvalósul Vasqueznek
először helyre kell állítania a világ hatalmi
kiegyensúlyozatlanságát. Ehhez el kell pusztítania az uralkodói
struktúrát, ami hibássá és hanyatlóvá vált, megadva fajának az
ajándékot, hogy megújuljon.
Az emberek és alakváltók továbbra is kereszttűzbe kerülnek,
ahogy legjobbjaik a hatalomért küzdenek, de ezen nem lehet
segíteni. Ez a háború a mentál faj túléléséért volt. – A járulékos

- 256 -
veszteség – mondta, a műveletre gondolt, amit a Tiszta
mentálok el akartak indítani és a szükség az Elcsendesedésre a
világon mindenki ajkáról fog hangzani – elkerülhetetlen.

- 257 -
 28. fejezet

PÁR ÓRA alvás után, hogy az éjszaka egy felszabadító

mászással kezdődött, megtörte egy ellenséges behatoló, majd
Kaleb karjaiban fejeződött be, Sahara délután kettőkor ébredt
fel. Az első dolog, amit tett, hogy felhívta Anthonyt, hogy
informálódjon apja állapotáról, elmondták neki, hogy
elkülönítőben marad, de az orvosok egyre bizakodóbbak a
gyógyulásával kapcsolatban. Kaleb megerősítette neki az
előrejelzést, mikor megérintette az elméjét… és Saharát
megcsapta, hogy Anthony vérrokon volt, de ő veszélyes
szeretőjében bízott, hogy nem hazudik neki.
Köszönöm szépen, mondta, szinte képes volt Kalebet a
moszkvai irodájában látni, ahol a kései óra ellenére véglegezett
egy projektet, egy gyönyörű férfi, kézzel vart öltönyben, aki éles
kés is lehetett, egy olyan komplex férfi, Sahara tudta, hogy csak
a részeit értheti meg, egy férfi, aki gyerekként túlélte a poklot és
árnyékos rejtélyként jött ki belőle.
A férfi oly módokon tartozott hozzá, amit Sahara nem tudott
kimondani, a köztük lévő kötelék törhetetlen, de nem voltak
illúziói Kalebbel szemben. Az életnyi sebek, melyek a szörnyhöz
kötötték soha nem szakadnak el, és senki, még Sahara sem
tudta megjósolni a döntéseket, amiket a Kaleb meghoz, s közben
ezek a sebek vezetik. Pihenésre van szükséged, mondta,
fájdalmas gyengédség volt benne. Mert nem számított mi volt
Kaleb, elsősorban Saharáé volt.

- 258 -
 Hamarosan.
Fekete jég volt Sahara elméjében, de többé nem ijesztette
meg. A férfi jeges kontrollja annyira Kaleb része volt, mint
csókjainak sötét birtoklása és Sahara megértette a
szükségességét.
A külső sérülések? kérdezte, pulzusa száguldott a sokk
elmékére, mikor szórakozottan kinézett a konyha ablakán,
miután megosztották testüket, hogy lássa a hatalmas árkokat a
tájban, ameddig csak ellátott, mintha a föld feltört volna, mint
egy tojás.
A ház körül egy ötszáz méteres körre limitálódott.
Helyrehoztam a töréseket, miután visszaportáltalak a
DarkRiver területre.
Sahara tudta, hogy aggódnia kellene a tény miatt, hogy egy
ágyban volt a férfival, aki átmenetileg ilyen károkat tudott
okozni és a férfi szerint telekinetikus kontrolljának kisebb
elvesztésével járt az intimitásuk, de úgy érezte, ettől ajkai
mosolyra görbültek. Vagyis szó szerint megmozgattuk a földet?
Egy apró szünet, mielőtt Kaleb azt mondta: – Javaslom ne
kezdjünk szexbe lakott területen.
A hűvös állítástól Sahara nevetésben tört ki.
A rövid közjátékra összpontosítva megette kicsi, de
egészséges ételét, átgondolta, nem lehetett önelégült fizikai
állapotával kapcsolatban, majd lemászott a kötéllétrán, hogy
körbejárja új környezetét. Azonban nem szándékozott
felfedezni, csak egy napsütötte helyet keresett, mely elolvasztja
az elméjében lévő könnyeket. Ennek végeredményeként
elveszett a doboz összekuszálódott emlékeiben, mely összetört
részét tartotta.
– Úgy nézel ki, mint akinek muffinra van szüksége.

- 259 -
 Sahara megugrott, nem hallott lépéseket, még csak
suttogásokat sem, hogy valaki a közelben van.
– Sajnálom, nem akartalak kifigyelni – mondta a magas nő,
kinek haja vörös-aranyabb volt, mint Faithé, a tincseket szoros
francia fonatba fogták hátra. Farmerba, pólóba és csizmába
öltözve egy rózsaszín bevonatos muffin volt a kezében. – Ezt is
meg akartam enni – ismerte be a nő –, de már hármat
megettem és a csípőm tiltakozva nyögni kezdett.
Sahara semmi mást nem látott, csak hajlékony izmot azon a
csípőn. – Köszönöm – mondta, elfogadta a váratlan ajándékot.
– Te egyike vagy az őröknek? – A nőt járása macska
alakváltóként jelölte meg.
– Mercy a nevem. DarkRiver őrszem, a feladatom, hogy
biztosítsam a külterületed mindig biztonságos legyen. – Kezét
egy távoli érintéssel hasának enyhe görbületére tette, szemei
éberen figyelték az erdőt.
– Gyermeket vársz – kotyogta ki Sahara, túl későn jött rá,
hogy udvariatlan volt egy személyes témát felhozni.
– A kuzinod szerint – mondta szárazon Mercy, nem
látszódott sértettség jele –, talán fél tucatot. Faith elutasítja,
hogy elmondja hármas, vagy négyes ikreket lát és én nem
kérdezem tovább, nem vagyok benne biztos, hogy az én, vagy a
párom ép elméje el tudja viselni. – Egy vigyor. – A farkas-
leopárd bébik kétség kívül belém rúgják a tudást, mikor készek
rá.
– Farkas-leopárd bébik?
A másik nő nevetett. – Ez egy hosszú történet, amibe
beletartozik egy nagyon szexi, barnaszemű farkas és messze túl
sok likőr.

- 260 -
 Hezitálva de reménytelin Sahara mosolygott. – Van időm. –
Kedvelte Mercyt és gyerekkorával ellentétben nem kellett
távolságot tartania valakitől, akivel barátkozni akart.
A következő órában, ahogy sétáltak a fák vad zöldjében
Mercy elmondta szenvedélyes meghódítását, beszélt a farkasról,
akit látszott, hogy imádott és aki az apja a méhében lévő ’farkas-
leopárd’ bébiknek. Újra ás újra, Sahara szemei az amulettekre
esett, amiket Kaleb adott neki… és elkezdett mélyebbre ásni a
dobozban, saját meghódításának törött történetéért.
***
REGGEL negyed három volt Moszkvában, mikor Kaleb
lefeküdt pihenni. Csak húsz percet aludt, mikor egy nyers
adatdarab riasztotta tudatalattiját. Nem érzett
meglepődöttséget, mikor kinyitotta szemét és meglátta, hogy a
Tiszta mentálok egy mentálok által látogatott egyetemet
támadtak meg, ami Denver nyüzsgő városában volt.
A világszínvonalú kampusz fejlődő diákjairól és karairól volt
ismert. Azokat az eseményeket tárgyalták, amik elterjedtek a
mindennapokban. És mivel számtalan ragyogó elme volt egy
helyen, kétség sem férhet hozzá, hogy álláspontokat foglaltak.
Ha Kalebnek találgatnia kellene a többségük a Tiszta mentálok
ellen döntött, de a kisebbség nem értett egyet és egy, vagy több
személy jelentette a ’hűtlenséget’ a fanatikus csoportnak.
Felvette zsebes nadrágját, hosszú ujjú pólóját és bakancsát,
a káoszba teleportált, azonosította az összedőlt épületek
evakuálásért felelős személyt és jelentkezett, ahogy a Nyilak is,
akik a kérésére portáltak oda, hogy tudnak segíteni. Az okokat
még nem azonosították. A Tiszta mentálok nem használtak
tűzbombát, mint a legutolsó alkalommal, sokkal nagyobb esélyt
hagytak a túlélőknek.

- 261 -
 Egy alacsony, határozott, ezüsthajú embernő vezette az
eseményeket, nem pislogott a megérkezésükre és olyan tiszta,
gyors gondolkodással kezdte el használni a képességeiket, hogy
látszott, senki sem próbálta meg elbitorolni tőle pozícióját. –
Kettes szektor, két óránál – mondta a nő, mikor Kaleb
bejelentkezett, miután segített stabilizálni egy épületet, ami
azzal fenyegetett összedől, tetején sérültek és nem mozdítható
túlélők voltak. – A berendezés légzést érez.
Egy fiatalabb férfi, aki az alakváltók eleganciájával mozgott,
az egyetem logója volt elszakadt pólóján, de nem volt véres, a
területre rohant, mielőtt Kaleb a régi aszfalt darabjait kezdte
volna mozgatni. – Várj. – Felemelte kezét, homokbarna bőre
világított a délutáni napfényben. – Érzem őket.
Kaleb visszatartotta Tk-ját. Míg érezni tudta az elméket, a
fájdalmuk és pánikjuk betakarta a területet, szinte lehetetlenné
tette, hogy rámutasson pontos helyükre.
Óvatosan mozgott az összetört részen, az alakváltó
biccentett felé, szemei egy hatalmas ragadozó borostyán-
zöldjében ragyogtak, talán egyike volt az elvonult tigriseknek. –
Itt.
Kaleb óvatosan mozgatta az szaggatott aszfaltot. Alatta egy
magas ember diák volt csapdába esve, kinek kiderült eltört a
kulcscsontja és bokája. Kaleb megrázta a fejét, mikor az
alakváltó fiú, mert fiú volt, nem több tizenkilencnél, ki akarta őt
emelni onnan. – Értesítettem az orvosokat. Figyelni kell, hogy
nincs-e gerincsérülése.
A következő életmentés két mentál diáké volt, mindketten
jelentős sérülést szenvedtek. Ezt három követte. Mindenki más
halott volt, beleértve egy idősebb alakváltót, akit laborköpenye a
professzorként azonosított és akinek a szemét a fiú remegő
ujjakkal zárta le, melyekből kiugrottak a karmok.

- 262 -
 – Megerősítették, nincs több testhőre utaló jel! – kiáltotta az
ember tudós, aki a romokat szkennelte specializált radar
felszerelésével.
Az alakváltó fiú biccentett, arca elkínzott volt. – Az illatok
zavarosak… de a közelben csak halált érzek.
Kaleb élő elmék után szkennelte a közvetlen területet, egyet
sem talált. – Itt az idő bejelentkezni, új megbízást kérni.
Két orvos rohant előre a következő szektorba, egy ember
orvos már a helyszínen volt, egy alakváltó nővér a könyökénél.
Kaleb még soha nem látott ilyen együttműködést a fajok közt, és
nem ő volt az egyetlen, aki észrevette. A világ újságírói
meginterjúvolták a kimentetteket, aki beszélni tudtak, a
gyalogosokat, akik túlélték az első robbanásokat, a mentők
leültek a fáradság miatt, bárki, aki képes volt dolgozni, pár
percet ült.
Kaleb, fáradtnak kell lenned. Az újságok szerint azóta nem
álltál meg, hogy megérkeztél.
Kaleb szinte várta a telepatikus üzenetet. Az energiám
sokkal nagyobb, mint a legtöbb kardinálisé. Tény volt, hogy
sokáig nem tudta, hogy felnőttként meddig él, soha nem
nyomták addig, hogy újra kelljen éleszteni.
Ettél?
Igen. Ha teste elbukik, az nem számít, ha mentális tartaléka
magas marad. Nem veszélyeztet a túlterheltség. Hogy van az
apád?
Erősen.
Kaleb arra várt, hogy Sahara visszavonul, amíg ő dolgozik,
de a nő végig vele maradt, a telepatikus csatorna csendes, de
nyitva volt.
Senki sem, csak Sahara törődött eléggé vele, hogy aggódjon
érte.

- 263 -
 Majdnem húsz óra múlt el, mire Kaleb megállt a munkában.
A felszerelés szerint nem volt további jele túlélőknek és az
alakváltók többszöri alkalom után is erre az eredményre
jutottak. Mert a területen lévő mentőcsapatok száma, mentál
telepatikus szkennelések nem voltak elég hatékonyak, de ők
igen.
– Nincs esély további túlélőre – volt a döntés az ezüsthajú
nőtől, aki ez idáig nem pihent. – Köszönöm. Mindenkinek.
Menjetek haza most és pihenjetek. Itt az idő, hogy a testkiemelő
csapatok kezdjenek.
Kaleb oly módon fáradt el fizikailag, hogy nem is emlékezett
ilyen esetre, megfontolta következő lépését. A mai
együttműködés a szörnyű tragédia utóhatása volt, nem fog
kitartani, ha a Tiszta mentálok továbbra is fajilag kevert
célpontokat támadnak meg, főleg ha azok a célpontok a fiatalok.
Az emberek többsége megértette, hogy a vérfürdő a mentál
faj radikális oldalágában gyökerezett, de a Mentálhálón pörgő
médiahírek szerint egy kis rész kezdi máshogy hinni: hogy a
mentálok feláldozzák sajátjaikat annak érdekében, hogy
elrejtsék igazi céljaikat, hogy nagyszámban öljenek meg
embereket és alakváltókat, megteremtsék a talajt fajuk
világszéles uralmának.
Ha ez a kis csoport reagálni fog, hogy erőszakos akciókkal
védjék meg sajátjaikat azoktól, akiket ellenségnek tartanak, a
Mentálhálón lévő polgárháború globális háborúba fordul át. A
vérontás egy összetört világot fog eredményezni, aminek
emberei lezüllöttek és reménytelenek.
A legjobb idő egy új uralkodónak, hogy hatalomra
emelkedjen.

- 264 -
 Tiszta mentálok

VASQUEZ a média híreit mogorva nyugtalansággal figyelte.

A helyzet még rosszabb lett, mint hitte: a mentál újságírók
nemcsak dicsérték az egyetemi támadás utóhatásaiban az
alantas fajok képességeit és általuk nyújtott segítséget, hanem
ők ezt úgy hívták, mint a fajok közti együttműködés fényes
napja.
Ha ez folytatódni fog, akkor az emberei hamarosan az
alakváltók állati érzelmeit és az embereket pozitív fényben
fogják látni és akkor a Háló árulóinak újabb fegyvere lesz az
Elcsendesedés elbuktatásának harcában. Ezt nem engedheti
megtörténni, és a Tiszta mentálok következő csapása biztosítani
fogja ezt, a bizalmatlanság fertőzésével fogja az együttműködés
minden reményét darabjaira törni.
Az egyetemi támadás semmiség volt, egy csali, hogy elterelje
azokat, akik Vasquezre és hithű katonáira vadásztak. A Tiszta
mentálok igazi üzenetét már hallották, az égre halálos lángokkal
fogják írni, egy végső helyszínként a világ történelmében.
Egy Nyílról azt híresztelték, hogy azon az oldalon szaglászik,
és ez aggodalomra adott okot, de nem elégre, hogy Vasquez
korán rendeljen el ’támadást’. A tény, hogy nagyszámú Tk fáradt
ki az egyetemi műveletben nyomós szerepet játszott a
mérlegelésben, de végül a türelem mellett döntött.
Ha most robbant, míg a végső előkészületek nincsenek a
helyükön, akkor kockáztatja, hogy a fáradalmas órák százai
kárba veszhetnek. Az emberei megérdemelték, hogy lássák

- 265 -
annak a dicsőségét, amit elérhetnek, és a legvégén nem fog
számítani, ha a világ minden Tk-ja válaszolni fog a csapása: nem
állíthatják meg, nem minimalizálhatják.
– Fel fogunk – mondta elvesztett vezetője emlékhelyén –
emelkedni a világ hamvaiból.

- 266 -
 29. fejezet

HARMINC PERCCEL az után, hogy a mentő csapat vezetője

az egyetemnél kijelentette, hogy nincs esély a túlélőkre Sahara
egy bizsergést érzett nyakának hátoldalán, ahogy Kaleb
megjelent. A férfi lefürdött és átöltözött a ruhákból, amit a
komm képernyőn látott, fekete terepnadrágot viselt, felette
olívazöld pólót.
Arcán semmi sem árulta el a fáradságot, amit éreznie kellett,
de Sahara fennmaradt vele a brutális órákban, nem verhette át.
– Alvásra van szükséged – mondta neki, megfogta kezét és az
ágya felé húzta. – Nem hiszem el, hogy ennyire ostoba voltál,
hogy a hozzám való portálásra vesztegetted el az energiád.
Mikor a férfi pólójának aljához nyúlt, fel szándékozta húzni,
hogy Kaleb sokkal kényelmesebben alhasson, erős kezek fogták
meg a csuklóit. – Szeretnél velem aludni?
Sahara mozdulatlanná vált a hűvös kérdésre. Kaleb Krychek,
tudta kérdés nélkül, senkiben sem bízna meg, hogy mellette
legyen, mikor ennyire sebezhetővé válik. – Igen – suttogta. – Én
is fáradt vagyok.
Frusztrációjára a férfi ismét energiát használt, amit félre
kellett volna tennie, hogy az éjszakába burkolt moszkvai házba
portálja őket, de nem vitatkozott. Máshol nem igazán tudná
eléggé leengedni védelmét, hogy igazán pihenjen. Megragadva a
pólót Kaleb lehúzta magáról, Sahara levette saját ruháit és fején
áthúzta a puha anyagot.

- 267 -
 Az még meleg volt Kaleb testétől, az illat fenyő és Kaleb volt
a szövetben. Remegve a textil érintésétől Sahara elhatározta,
hogy mindig el fogja lopni a pólóit. Kibontotta hajfonatát és
bemászott az ágyba, mikor észrevette, hogy a férfi elhagyja a
szobát. – Kaleb?
– Visszajövök, csak ellenőrzöm a biztonsági rendszert.
Nem meglepődve Sahara félretolta a takarót. Kaleb teste
forrón égett, másra nem volt szüksége. Félig már aludt, mire
Kaleb visszatért. Lefeküdve megérintette a nő állát. – Az én
oldalamon vagy az ágyban. – Ez csendes dorgálás volt.
Sahara mosolygott, álmosan és elégedetten átgurult, hogy
átadja a helyet, ami a férfit közé és a terasz ajtai közé teszi. –
Minden biztonságos? – kérdezte, halálosan biztos volt benne,
hogy semmi és senki nem fogja őt bántani, míg Kaleb a közelben
van.
– Igen. – Lefeküdt, de nem érintette meg Saharát.
A fájdalom a bőrrel való érintkezésre egy tompa lüktetés volt
minden sejtjében, de beleharapott alsó ajkába, hogy elnyomja a
nyelve hegyén lévő kérést. Kaleb energiatartalékának most
minimumon kellett lennie, ami azt jelentette, hogy pajzsolási
kapacitása-
Kaleb testét Saharáé köré fektette, egyik karját becsúsztatta
a feje alá, a másikat a derekára csúsztatta, míg combját Sahara
combjai közé nyomta.
– A pajzsaid-
– Épek. Fizikailag vagyok fáradt. A mentális tartalékaim
teljesek.
Lehetetlen, gondolta Sahara, de érezte, hogy a férfi teste
ugyanolyan jeges fegyelemmel kapcsolt le, mint amit élete
minden területén használt, csendben maradt és puhán csendes
álomba merült másodpercekkel Kaleb után.

- 268 -
 ***
KALEB ébredt fel először, azt vette észre, hogy keze
becsúszott Sahara pólója alá, hogy meleg, súlyos mellére zárja.
Pontosan ott hagyta, ahol volt, az erotikus súly mély gyönyör
volt, gyorsan átnézte az adatokat, amiket kiszűrt az elméje, míg
aludt, elküldött két üzleti dolgot segédjének, hogy kezelje, míg
jegyzetet készített a Hálón növekvő nyugtalanságról.
Semmi sem kívánta azonnali figyelmét.
Lecsúsztatta az obszidián pajzsokat, lerúgta a takarót, majd
melegítőjét is, hogy meztelenségét Sahara alsó testének
csipkével borított görbületéhez nyomja, a pólója derekáig
felgyűrődött. Ettől Sahara álmában felsóhajtott és közelebb
vackolta magát. Félretolta selymes fekete tincseit a nyakáról,
csókot nyomott érzékeny torkára, hasa összeszorult, mikor a nő
combjai összeszorultak körülötte.
Kaleb nézett videókat arról, ahogy emberek ebben a
helyzetben közösültek, analizálta a mechanikáját, míg nem látta
értelmét, hogy használja. Most rájött, két jó oka is volt rá, ez
szabad hozzáférést ad a nőhöz és majdnem teljes irányítást a
szexuális tettben.
Kaleb mindenben szerette a kontrollt.
– Sahara. – Fogaival a torkát súrolta, amitől a nő
megremegett. – Kelj fel.
Sahara nyújtózva Kaleb felé hullámzott, teste simulékony
volt, nem volt félelem, vagy meglepődés benne intim
összegabalyodásuk miatt… csak növekvő nedvesség a csipkén,
ami a férfi combjának nyomódott. – Hogy működik? – Ez álmos
kérdés volt, Sahara lába felemelkedett, hogy átsimítson Kaleb
bokáján.
Kaleb átnézte a képeket, hogy megtalálja azt, ami
megmutatja a nőnek pontosan mit akart. – Így.

- 269 -
 Sahara nyöszörgött, de csendes beleegyezésként lehúzta a
pólót. Félredobva kisöpörte haját az arcából, majd karjával
átnyúlt a vállán, hogy ujjaival végigsimítson Kaleb tarkóján,
karkötőjének amulettjei hűvösek voltak a férfi bőrén. Ebben a
helyzetben Sahara teste teljesen ki volt téve Kaleb érintésének,
birtoklásának, mellei buján és magasra emelkedtek a férfi
személyes megfigyelésre. Kaleb teste kőkemény volt, egyik kezét
Sahara édesen érzékeny combjára csúsztatta, mielőtt felhúzta
volna és a sajátjába akasztotta volna, ujjai finom húsához
dörzsölődtek.
Másik kezét finoman Sahara torkára kulcsolta.
– Kész vagy? – kérdezte, bár érezte a nő olvadt nedvességét
a combján.
– Igen.
– Mutasd meg nekem.
– Én – hogy?
– Használd az ujjaid.
Pír öntötte el Sahara bőrét.
– Itt nincs tabu, nincs szabály – mondta Kaleb, azt akarta,
hogy vele legyen az erotikus felfedezés minden lépésénél. – Ez a
mi helyünk, a mi időnk. – Végre az ő idejük volt.
Sahara megnedvesítette ajkait, éjfélkék szemei
szenvedélyben úsztak. – Az ágyunk.
Pénisze alját egy telekinetikus gyűrűvel szorította össze,
megfékezte a sürgető kényszert, hogy behatoljon a nőbe. – És az
én Saharám. – Mindig az övé.
Sahara megremegett és kezét lecsúsztatta hasának homorú
lejtőjén, hogy ujjait széttárja köldökén. Mikor hezitált Kaleb
ismét megcsókolta a nyakát. – Nincs tabu.
Sahara keze lejjebb vándorolt, ujjainak hegyei eltűntek
bugyijának krémes csipkéje alatt. Légzése zihálássá vált a

- 270 -
látható stimulálástól, mely minden egyes kilégzése Kaleb
gyönyörközpontjába csapódott, nézte, ahogy a nő keze a csipke
alatt mozgott, míg simogatta magát. Hasa kemény volt,
mellkasa szűk, a gyönyör majdnem fájdalmas addigra, míg
Sahara visszahúzta ujjait, melyek síkosak és csillogóak voltak.
– Tégy a tieddé Kaleb.
A torokhangú kérés a buja és nedves ajkakról összetörte a
fekete jeget. Kezét Sahara combja alá csúsztatta, miután sajátját
áthelyezte, jobban szétnyitotta combjait és letépte bugyiját Tk-ja
elhanyagolható erejével. Sahara szűk volt. Ő lassú és határozott.
Nyögve Sahara körmeivel a tarkójába vájt, mellei kipirultak,
bimbói buja gyöngyök voltak, amiket a nyelvével akart
végiggördíteni.
Mivel az utóbbit nem tudta megtenni, melleit telekinetikus
kézzel borította be, lesimított és megcsípte bimbóját. Sahara
megrándult körülötte, nedvessége olvadt volt. Kaleb agyának
egy mikroszekundumra volt szüksége, hogy összekösse. Az
elhanyagolt mellet is hasonlóképp dédelgette, csiklóján fantom
ujjal simított végig soha nem akadozó szexuális érintkezésük
lassú, állandó ritmusában, melytől telekinetikus ereje szorosan
a teste köré csavarodott, fájdalma csodás volt.
Érezte, hogy Sahara teste összeszorult, telekinézisével
széthúzta szeméremajkait és megszorította csiklóját.
– Kaleb! – Sahara megrázkódott erekcióján, egész teste
remegett orgazmusának erejétől.
Kaleb folytatni szándékozta a lassú iramot, ami gyakorlat
volt az erotikus kontrollban, de agya rövidre zárt Sahara belső
izmainak birtokló összeszorulásától. A nőt a mellkasára nyomta,
Sahara arca elfordult a párnán, egyik kezét szorosan ökölbe
zárta a nő hajában és brutális mélyre és gyors iramban
csapódott a testébe, Sahara teste szűk és nedves volt, egy olyan

- 271 -
nőé, aki mindig az övé volt és övé lesz. Őrületnek érezte, vörös
kúszott a szeme elé.
Bántom őt, az űrben élő része sikított, Bántom őt!
Kaleb izmai összeszorultak, elméje próbálta kényszeríteni
testét, hogy húzódjon ki és elbukott. Nem akarta megtörni a
kapcsolat nyersességét, Sahara bőre izzadságtól volt síkos, teste
forró, selymes ököl. – Bántalak téged – sikerült kinyögnie.
– Nem teszed! – Öklével a párnába csapott, alsó testével felé
hullámzott. Mozogj!
Csak ezt a női követelést kellett hallania. Belécsapódott,
látta, hogy Sahara ujjai szorosan összeszorultak a takarón, ajkai
levegőtlen sírásra nyíltak és ezután ismét felé jött, a lökések
keményebbek, sokkal erősebben birtoklóvá váltak. Sahara
gyönyöre satuba fogta, Kaleb hátra hátraívelt, ahogy fehér
villámlás cikázott végig gerincén.
Az ágy a padlóba csapódott.
Keményen.
Ahogy a szobában minden más dolog.
***
SAHARA zihálva próbált levegőhöz jutni, mikor egy
emléktöredék bogozta ki magát a dobozból.
– Loptad?
– Nem. Megdolgoztam érte.
A karkötőjéről beszélt azzal a férfival, akinek izmos teste
befedte a hátát, mindketten úgy lélegeztek, mintha maratont
futottak volna. Soha, gondolta Sahara, nem kérdezte meg, mivel
dolgozott meg érte, nem olyan döntés volt, amin változtatni
szándékozott. Bármivel is fizetett Kaleb a platináért, ami a
csuklóján volt, érte tette és Sahara becsülni fogja.

- 272 -
 Kaleb mellkasa elcsúszott a hátán, egy aprónyit feljebb
emelte. Tudsz lélegezni.
Nem, de semmi köze a súlyodhoz. Gyere vissza. Ujjai
összeszorultak, ahogy Kaleb engedelmeskedett, remegve
lélegzett ki és próbált szavakat formálni a szájával. Ez két
percébe telt. – Újra akarom csinálni.
– Nem vagyok benne biztos, hogy a testünk képes rá.
A jeges hangtól begörbültek lábujjai, és Sahara pontosan
tudta, hogy Kaleb csak akkor volt vele hideg, mikor küzdött,
hogy pórázon tartsa magát. Ezután megcsókolta a nyakát és
tudta a férfi elvesztette a harcot. Sahara sokkjára sikerült ismét
szeretkezniük, ő hason feküdt, Kaleb mellkasa súrolta a hátát,
bár használta Tk-ját, hogy csökkentse súlyának nyomását. Ez
alkalommal lassú és mély volt az elejétől a végéig.
– Olyan, mint egy teljes testcsók – suttogta, ahogy belső
izmai ismét összeszorultak egy sokkal csendesebb, de nem
kevésbé erős gyönyörben.
Ajkak voltak a torkán, Kaleb átlovagolt vele az orgazmuson,
majd folyékony hőjével töltötte meg őt.
Mindketten izzadtak és síkosak voltak a szextől, de Sahara
nem szándékozott megmozdulni. A tény az volt, hogy nem volt
benne biztos, csontjai nem olvadtak-e el. És szeretője egy
kardinális Tk volt, aki be tudta portálni őket a zuhany alá.
***
LEZUHANYOZVA és friss farmerbe és puha pink
kardigánba öltözve, ami eredeti szobájának gardróbjában volt,
Sahara elment vadászni a konyhába, míg Kaleb felöltözött, hogy
felkészüljön egy komm találkozóra. A szénszürke öltöny alatt
acélkék ing volt és egy szénszürke nyakkendő, ami a férfi egyik
kedvence volt. Volt valami hihetetlenül szexi a férfiban, aki

- 273 -
annyira halálos volt, hogy civilizált ruhája csak felnagyította a
veszélyt, nem csökkentette.
Felfedezte a rejtett hús tartalékot, amit Kaleb biztos a nagy
kalóriaégetés miatt tárolhatott, jó párat betett a sarokban lévő
termikus eszközbe. Az ízeknek enyhéknek kellettek lennie a
Mentálhálón kívül, de most egy kisebb emlőst is meg tudott
volna enni. Gyomra megremegett az emlékeztetőre, hogyan is
használta el a kilojoule-okat, forró tésztát tett az edénybe, mikor
Kaleb besétált, jobb keze begombolta bal csuklóján lévő
mandzsettát.
Haja megfésülve, és nyakkendője megkötve, nem volt
nyoma a szenvedélynek az arcán, ő ismét Kaleb Krychek volt,
egy kardinális Tk és korábbi tanácsnok. Az átalakulás annyira
teljes, hogy sokkolta Saharát olyan tudatos szinten, amit a férfi
kategorizálni tudott volna, és otthagyta őt a remegő kérdéssel,
hogy pontosan mennyit is mutatott meg neki magából.
Mikor ujjával megérintette arcát és a félelem széttört, mert
csak az ő Kalebe érintette meg őt így.
Leültek enni, egyikük sem beszélt, míg majdnem be nem
fejezték az ételt.
– Az apám kijött az elkülönítőből – mondta, megkapta a
frissítést, mikor megmelegítette az ételt, a megkönnyebbülés
remegő érzés volt benne. – Anthony hívott.
– Elvihetlek hozzá.
– A találkozód?
Egy apró szünet. – A segédem most ütemezi át.
Sahara a legkevésbé sem volt meglepve, hogy Kaleb őt tette
az első helyre. Mindig ezt tette. – Köszönöm – mondta bár a
gyengédség fájdalmasan égette, nem volt benne biztos, hogy
Kaleb valaha elfogadja. – De – a leghihetetlenebb éjszakai

- 274 -
égbolt szemekkel találkozott – először meg kell kérdeznem tőled
valamit.
Kaleb Sahara vízébe vitamint és ásványtablettát tett. –
Kérdezd.
– Hogy lehetséges, hogy nem égtél ki azután, amit az
egyetemen csináltál? – A kardinálisok talán áldottak, de az ő
erejüknek is volt határa. – Volt elég tartalék energiád, hogy
mindkettőnket a világ másik oldalára portáld.
Kaleb várt addig, míg Sahara félig megitta a vizet, azt
mondta: – Tudsz az erősítő hatásról?
Sahara megrázta a fejét és mert nem szerette a férfi távoli
arckifejezését kinyúlt, hogy ujjaikat összefűzze.
– A hatás révén – mondta, nem utasította el az érintést –
egy személy, kinek két középszintű képessége van, például 4,7 a
telepátián és 3,9 a pszichometrián, akkor az egyik képességével
felerősítheti a másikat, akkor magát 8-as szintre, vagy
magasabbra nyomhatja. – Megállt, hogy befejezze magas
energiatartalmú nutrion szeletét. – Senki sem gondolta át, hogy
ez a hatás érvényesül-e, ha egy személynek két kardinális
képessége van.
Sahara nem tudta elképzelni a férfi erejének viharát.
Kardinálisnak lenni a skála tetejét jelenti. Duális kardinálisnak
lenni megérthetetlen volt. – Mi történik, ha erősítesz?
– A duális kardinális státuszomtól erősebb vagyok, mint a
többi kardinális, ez ismeretlen faktor. – Semmi arrogancia, csak
a hideg tények. – Úgy hiszem van egy alacsony szintű
tudatalattiság a felerősítésben, mikor minden alkalommal
elkezdődik. A képességem ezért nem égett ki az egyetemen és az
a tény, hogy soha nem fog.
Elteleportálta a nutrion szelet csomagolását, azt mondta: –
Nagyon fiatal gyerekként egyszer felemeltem egy összetört

- 275 -
expressz vonatot egy csapdába esett túlélőről, még egy
kardinális gyerek sem képes erre.
Sahara küzdött, hogy megértse mit mondott. – Valaha
tudatosan is felerősítetted a képességeidet?
– Tesztként igen. A felerősítés a telekinézisemre hat, nem a
telepátiámra. Elképzelhetően el tudom érni a Föld magját a
feltörő erővel, belülről tudnám magát a bolygót elpusztítani.
Saharának sokáig nem voltak szavai, ujjai összefonódtak
annak a férfiéval, aki a világ sorsát a markában tartotta. –
Kaleb?
Kaleb nem válaszolt, de tudta, hogy az övé a figyelme.
– Ígérj meg nekem valamit.
– Igen?
– Hogy nem pusztítod el a Hálót. – Ha a férfi kitör, tudta,
hogy nem az emberek és alakváltók felé teszi meg, hanem a saját
faja felé, azok ellen, akik elvitték őt, majdnem megtörték a férfit.
– Megmondtam neked – válaszolta Kaleb ugyanazon a
hűvös pragmatikus hangon, amit az egész beszélgetésük alatt
használt. – Ellene döntöttem.
– Nem ezt kértem. – Megtartotta a férfi obszidián
pillantását. – Azt akarom, ígérd meg, hogy soha nem pusztítod
el a Hálót. – Nem számít mi fog, vagy nem fog Saharával
történni.
A csendet több ezer ki nem mondott szó töltötte meg… és a
szavak, amiket mondott, attól Sahara nyakán lévő apró
szőrszálak felálltak. – Néhány dolognak el kell törnie, hogy
erősebb legyen.

- 276 -
 30. fejezet

– ÚGY GONDOLOD – suttogta Sahara –, ez érvényes rám

is?
Kaleb nagyon csendes lett. – Nem. Téged soha nem kellett
volna bántani.
Volt valami a férfi szavaiban, egy halott düh a hangjában,
ami kinyitotta a második dobozt, ami el volt rejtve az elsőben.
Sahara belépet és összerándult, ragadós, vörös tenger terjedt el
a szeme előtt. A lélegzete a torkán akadt, pontok úsztak a szemei
előtt… és Sahara rájött, hogy nem vett levegőt, szíve kiesett a
ritmusból.
Egy kéz volt nyakának hátulján, egy obszidián szemű férfi
guggolt a széke előtt. – Vége. A férfi halott.
A férfi halott.
Sahara tüdői a levegő rohamától kitágultak, tudatalattija
megértette, örült a szavainak, még ha tudatos elméje nem is
tudott. Mellkasa még fagyos volt, ereiben üvegszilánkok voltak,
ahogy kinyúlt, hogy megérintse Kaleb állát. – Valami rossz
történt velem, ugye? – Rosszabb, mint a fogva tartás, rosszabb,
mint a kínzás, miután létrehozta a labirintust.
Kaleb tudta, hogy nagy taktikai hibát vétett. De megígérte
Saharának, hogy soha nem fog hazudni neki, azt mondta: – Igen
– és várt.
– Még nem vagyok rá kész. – Keze a férfi vállára esett. –
Még nem vagyok elég erős. De hamarosan az leszek.

- 277 -
 Kalebnek efelől kétsége sem volt. – El akarsz menni az
apádhoz? – kérdezte, azt akarta, hogy Sahara elméje ejtse a
témát, aminek potenciális esélye volt, hogy elpusztítja a köztük
lévő köteléket.
Ha Sahara elfut, Kaleb remélte hogy megteszi, amit kért tőle
és biztosítja, hogy ő nem marad életben. Mert Sahara nélkül a
világ megtanulná, hogy mivé vált a gyerek, kinek edzője
rémálmokat fonott az elméjébe, hogy kés vág a húsba, hogy nők
könyörögnek az életükért, majd az ő kezébe tette a kést.
– Ez az örökségem. Te fogod folytatni amit elkezdtem.
– Kaleb. – Sahara ujjai a hajába csúsztak, szemei túl mélyre
láttak. – Ne hagyj el megint. Ne menj el.
A nő már mondta neki korábban a szavakat. És a válasza
ugyanaz volt. – Nem fogok. Mindig itt leszek. Neked. – Csak
neki.
Sahara szemei rejtélyesek voltak a ki nem mondott
gondolatoktól, a karjaiba lépett, mikor Kaleb felállt, hevesen
tartotta őt. Ez volt a legnagyobb irónia, hogy egy olyan személy
úgy tartotta őt, mintha számítana, s az az a személy volt, akinek
egyáltalán nem kellett volna őt tartania. Ha Sahara hívja őt,
menni fog.
Mindig.
– Hadd vigyelek az apádhoz. – Leon Kyriakust használta a
teleport nyomaként, elvégezte az átvitelt.
Sahara apjának ágya mellett álltak, amit komplex gépek
vettek körül, melyek szükségesek voltak gyógyulásához. Sahara
arca aggodalmas lett, ellépett Kaleb karjaiból, hogy megfogja az
idősebb férfi kezét, belesüppedt a székbe, ami az ágy mellett
volt. – Apám?
Kaleb Szeme a kis ablakra esett, ami megengedte a
NightStar őrnek, hogy alkalomadtán benézzen, elmozdult annak

- 278 -
látószögéből, a régi típusú, befelé nyíló ajtó melletti falnak dőlt.
Ha a nő, akit Kaleb magas szintű telepatának azonosított, s
kinek mentális harci képességei voltak, apró mérete jellegzetes
volt Anthony legmegbízhatóbb biztonsági emberei közt, kiszúrta
őt a portálás miatt Kaleb kezelni tudta volna. Mivel a nő nem
szúrta ki, nem volt ok, hogy tovább stresszt okozzon a
helyzetben.
Az őr bebizonyította tehetségét, harminc másodperc múlva
benyitott, ében bőre tompa volt az üvegtáblán át, ami közte és
Kaleb közt volt. Tisztán felismerte Saharát, a felfegyverzett nő
nem vitatta Sahara jogát, hogy ott volt, de megkérdezte: – A
teleportáló, aki idehozott?
– Közvetlen telepatikus hozzáférésem van. A férfi visszajön
értem, mikor itt az ideje.
Megelégedve a gyengéd hangú válasszal az őr bezárta maga
mögött az ajtót, hogy ismét felvegye megfigyelő pozícióját. Kaleb
az árnyékokban maradt, Sahara hazugságának komplexitásán
gondolkodott, ami igazából nem volt hazugság, csak egy
kijelentés, mely arra vezette az őrt, hogy levonja a
következtetést, hogy a teleportáló elhagyta az épületet.
Sahara, az ő intellektusa és nyelv felvevő tehetsége a férfi
szükségleteit szolgálta, Sahara sokkal előrébb volt a
gyógyulásában, mint a nő azt észrevette volna. Ma elfedte a
legvéresebb emlékeket, amik összekötötték őket, de az óra
sebesen ketyegett. Test és lélek, elme és szív, nem sokára Sahara
szembenéz a múlttal ugyanolyan makacs akarattal, mint amivel
túlélt.
Kaleb tudta, hogy ez el fog jönni, eljön az elszámolás napja.
Amit nem tudott, hogy mindketten túlélik-e.
***

- 279 -
 SAHARA a következő két nap nagy részét az apja mellett
töltötte, Vasic portálta be és ki. A Nyíl gyors hatékonysággal
végezte el a feladatot, de tőle Sahara kényelmetlenül érezte
magát, mert a férfi Elcsendesedése hideg szürke fagy volt. Kaleb
azonban azzal fenyegetett, hogy túl sok súrlódást okoz a
családjában, és most Sahara az apjára akart koncentrálni, aki
legutóbb felébredt, képes volt beszélni.
Kalebnek szintén volt egy kritikus elem a napirendjében, a
Tiszta mentálokra vadászni.
Sahara karjait maga köré csavarta, ahogy sasfészkében kint
állt, kinézett az este leeső sötétjére a második nap végén. Már
rég meg kellett volna kérdeznie a kérdést, ami kísértette őt:
Kaleb milyen messze megy el, hogy átvegye az irányítást a
Hálón?
Beteggé tette még az is, hogy csak arra gondolt a férfi a
Tiszta mentálokkal dolgozik, de ha a hideg, kemény logika
szemüvegén keresztül nézett a szituációra a partnerségnek
tökéletes értelme volt.
– Néhány dolognak el kell törnie, hogy erősebb legyen.
A fanatikus csoport bebizonyította, hogy van tehetségük a
rombolásban és a karkötőjén lévő egyszerű csillag volt a
bizonyítéka, hogy Kalebet semmilyen hűség nem köti a Hálóhoz.
Semmi.
Nem tudta őt hibáztatni, hogy várhatná el bárki egy
gyerektől, hogy legyen hite a rendszerben, ami egy szörnyeteg
kegyére bízta őt? Most a megkínzott gyermek halálos férfivá
vált, és bár Sahara oly módokon szerette őt, ami kitépte a lelkét,
az öreg érzelmek fájdalmas rezonanciája összekuszálódott a
köztük növekvő törékeny, új bizalom erős szépségével,
megértette, hogy a férfi döntései talán tarthatatlanok.

- 280 -
 Mégis mikor este hozzá jött nem tudta feltenni a kérdést. Ha
hibázik, az megsebzi Kalebet, és a seb rosszabb lenne, mert
bezárná magát a fekete jégbe és elutasítaná, hogy elismerje a
sérülést. Ha igaza van, az arra kényszerítené, hogy oly módon
cselekedjen, ahogy soha nem akart. Hogy kitörölje Kalebet a
létezésből… Nem, Saharának nem volt meg az ereje, hogy
szembenézzen azzal a lehetőséggel.
Egy kis idő, alkudozott magával. Csak pár nap. A Tiszta
mentáloknak újra kell szervezniük magukat az egyetemi
csapás nagy művelete után. Van időm, hogy szeressem őt.
– Töröltem a vérdíj számlát – mondta neki Kaleb onnan,
ahol a sasfészek külső falának dőlt, nyakkendőjét levette,
gallérja a nyakánál ki volt gombolva. – Az információ már
kezdett kiszivárogni. Biztonságban vagy.
A férfi védelmezése megvágta Sahara szívét. Ha átlépte a
vonalat, és neki használnia kell képességét, az meg fogja törni
őt. És ez alkalommal nem jön majd vissza. – Azt jelenti
elhagyhatom az erdőt – mondta Sahara, míg egy kő volt a
torkában. – A széles világon senki sem fog felismerni engem.
Kaleb egyik kezét bedugta zakójának belső zsebébe, a
szénfekete anyag tökéletesen állt a vállain, amin talán még
viselte a jeleket, amiket Sahara két napja a testén hagyott. –
Ami a védelmet illeti – mondta, s kivett egy kis, fényes fegyvert.
– Ezt tartják a világ legveszélyesebb fegyverének, mert még egy
gyerek is rá tud mutatni és lőni a célpontjára. – Megmutatta
Saharának hogy működik, majd átadta. – Légy benne mindig
biztos, hogy ki van biztosítva, hacsak nem akarsz legyengíteni,
vagy ölni.
Sahara kényszerítette magát, hogy átvegye a halálos
darabot, tudta, hogy igaza van. A képessége nem védi meg, ha
egy támadó a távolból lő rá. – Arra számítottam, hogy

- 281 -
megpróbálsz megállítani, hogy elhagyjam a DarkRiver terület
védett zónáit.
– Megmondtam Sahara, soha nem bántanálak.
Ujjai remegtek, ahogy a férfi szívére fektette szabad kezét. –
Köszönöm, hogy megtartod az ígéreted, hogy eljössz értem.
Kaleb válasza az volt, hogy Sahara haját a füle mögé tűrte, a
tett annyira birtokló volt, mint amilyen gyengéd, arca annyira
sötéten jóképű, hogy ellopta a nő lélegzetét. Egy férfinak sem
kellene ennyire keménynek, gyönyörűnek lennie, mint
Kalebnek.
– Van valami más is – mondta rekedt hangon. – Már
elengedhetsz a pajzsaid mögül, az enyémek már működnek.
Kaleb megállt, az ürességben élő állatias lény kemény volt,
hogy fenntartsa az irányítást. – Az Elcsendesedésed törött. A
Tiszta mentálok célpontjává válsz abban a pillanatban, hogy
ismét megjelensz a Hálón. – Soha nem engedi meg a nőnek,
hogy sebezhető legyen.
Sahara keze szétterült a szívén. – Vess egy pillantást a
pajzsaimra.
Kaleb megtette és egy olyan Elcsendesedett elmét látott,
melyen a leghalványabb sérülések sem voltak. Érdeklődve
minden szögből megvizsgálta és semmi hibát nem talált, ami
elárulta volna Saharát, semmit, ami miatt valaki még egyszer
ránézne, a hazugság hibátlan képességgel működött.
– Ez nem a te munkád. – Sahara sok mindenben tehetséges
volt, de az ilyen komplex haladó pajzsolási technikák magasan
specializált terület volt, ami évek gyakorlatát igényelte. – Sascha
Duncan – mondta és látta Sahara tágra nyitotta szemeit a
meglepődéstől.
Nikita Duncan tanácsnok lánya nemcsak egy kiugró és a
DarkRiver alfa párja volt, hanem a legjobb pajzs technikus, akit

- 282 -
Kaleb valaha látott. Felhasználta néhány hasznos technikáját,
míg titokban megfigyelte őt, amíg a nő a Hálón volt.
– Megerősítette a technikáját. – Nem volt meglepő, adva
Sascha Duncan hírhedten már nem volt a Háló tagja, vagy talán
nem. A régióban jelentősen megnőtt azon mentálok száma,
kiknek kondicionálása törött, vagy gyanús. Azoknak a
személyeknek szükséges, hogy elrejtőzzenek szem elől.
A férfi baljának dőlve Sahara a fegyvert az ablakpárkányra
tette és Kaleb meg tudta mondani, hogy a nőnek kényelmetlen a
fegyver. Amíg használja, mikor szükséges, nem számított.
– Ez nem pajzs, hanem egy héj – mondta neki Sahara, keze
a férfi derekára siklott, ahogy kiegyenesedett. – Az egyedüli
célja, hogy elfedje törött Elcsendesedésemet. A természetes
pajzsaim alatta vannak elrejtve és azok keményebbek, mint a
legtöbb emberé. Mindig azok voltak.
Igen, a nő természetes pajzsai félelmetesek voltak,
képességének mellékhatása, de tizenhat éves volt és már számos
traumát kellett kezelnie, mikor elfogták, míg Tatiana felnőtt
volt, szike éles telepátiájának teljes kontrolljában. Méltatlan
verseny volt az elejétől. – Teljes helyreállás?
Egy biccentés, melytől haja átfolyt Kaleb kezén, amit
nyakának karcsú oszlopára zárt, a tincsek hűvösek és nehezek
voltak. – Igen, gyorsabban, mint feltételeztem. Segített, hogy az
újonnan növekvőket ne tépjék szét, míg gyökeret nem vernek.
Kaleb eldöntötte, hogy növelnie kell Tatiana büntetésének
kínját. Talán rovarokat küld a nő környezetébe. Lenyűgöző volt,
hogy a kis rovarok mennyi rémületet tudtak okozni.
– Min gondolkodsz? – Sahara szemei hírtelen áthatóak
voltak, mintha megpillantotta volna a férfiban élő sötétséget.
Elmondta neki, Sahara összerándult. – Én megöltem
minden rovart – mondta Kaleb, a kicsi, fény nélküli szekrényre

- 283 -
gondolt, ahol három napot töltött minden ok nélkül, de Santano
emlékeztetni akarta őt, hogy kinél van a hatalom – és csak tíz
éves voltam.
– Nem – Sahara megfogta az arcát, arca heves volt a dühtől
és Kaleb tudta, hogy az nem rá irányult. – Nem teszed ezt, nem
leszel a szörnyeteg öröksége.
– Te vagy az örökségem.
– Tatiana gonosz – folytatta Sahara az emlék fagyos hangján
keresztül –, és sokkal gonoszabb lenne, ha szabadon lenne, így
nem vitatkozom a bebörtönzésével, de nincs kínzás. Sem
mentális, sem fizikai. Elég erős vagy, hogy elkülönítés nélkül
megkösd az elméjét, ahogy meg is tetted.
Kaleb a hét évre gondolt, amit a férfi egyedül töltött a
sötétségben, a tizenhat éves lány rémületére, akit arra
kényszerítettek, hogy a túlélésért bebörtönözze elméjét és azt
mondta: – Megfontolom. – Sahara kívánságát tiszteletben
tartva nem fogja megkínozni Tatianát, ahogy szándékozott, de a
hét év el fog telni, mielőtt átgondolná a nő elméjének
bebörtönzését.
Sahara a fejét rázta, arckifejezése szenvedélyes volt. – Azt
hiszed nem látlak?
– Tudom, hogy látsz. – Ez volt a legnagyobb,
legfelfoghatatlanabb ajándék Kaleb életében, hogy Sahara látta
őt és nem fordult el. – Ezt az egy dolgot – mondta – nem adom
át neked. Ez a bosszú az enyém, hogy végrehajtsam.
Sahara egy epekedő csókot nyomott az állára, egy
könnycsepp szökött meg lezárt szeméből. – Mivé váltunk volna,
ha szabadok lettünk volna?
Kaleb nem tudta a választ az elsuttogott kérdésre, nem
tudott elképzelni más létezést, mint azt, ami őt alakította, de
volt egy kérés, amit tisztelni tudott.

- 284 -
- 285 -
 31. fejezet

A SAHARA elméje körül lévő obszidián pajzsok félrecsúsztak,

hogy megmutassák neki a Mentálhálót. Hosszú ideje nem volt
már a mentális felületen, a mentális hálózat elképesztő
végtelenségétől pulzusa üvöltött, szája kiszáradt.
Sahara. Csillagtalan szemek kapcsolódtak az övéhez, ahogy
kinyitotta szemeit. Újraindíthatom a védelmemet, ha még nem
állsz készen.
Ne. Sahara vett egy remegő lélegzetet, kezét széttárta a férfi
mellkasának izmain. Ez elsöprő… de egyben szabadság is.
A szabadság megrészegíthet. Légy óvatos.
Nem fogsz elhagyni?
Ez a telepatikus csatorna soha nem lesz lezárva. – Lassan és
könnyedén – mondta Kaleb hangosan, ujjai Sahara
karkötőjének sas amulettjével játszottak. – Meg kell erősítened
a szárnyaidat, mielőtt repülnél.
Sahara a férfiba kapaszkodott, ismét kinézett a Hálóra,
minden elme egy ragyogó fénypont volt a pszichikus hálózaton,
mely milliónyi mentált kapcsolt össze a világban. A térben
finom ezüst szálak áramlottak – azok az elmék által megosztott
adatok – míg a táj végül csillámló ezüst tengerré vált, a
hullámok apálya és dagálya annyira gyönyörű volt, hogy
elszorította a torkát.
Újabb emlékfoszlány szabadult ki a dobozból.
– Miért hívja mindenki csillagos égboltnak? – Ráncolta

- 286 -
össze homlokát. – Ennek nincs semmi értelme.
– Küldj egy képet arról, hogy mit látsz – mondta Kaleb,
arca fiatal volt, állát nem formálta meg a férfias keménység.
Sahara megtette, lábai lelógtak a NightStar csoportosulás
végén lévő fa hatalmas ágáról.
Mikor Kaleb felé fordult, szemei csodálkozást rejtettek, mely
annyira ritka volt, hogy Sahara mozdulatlanná dermedt. –
Nem látom azt, amit te. Nem hiszem, hogy bárki látná.
– Át akarsz kelni rajta? – kérdezte Kaleb, és a múlt finom
fonala összeforrt a jelennel, ahol az a gyönyörű fiú gyógyuló
sebbel az arcán ezzé az erőteljes férfivá vált, kezét védelmezően
széttárta a nő hátának alján.
– Csinálhatom ezt névtelenül? – kérdezte Sahara, agyának
még egy része folytatta a benne lévő emlékek kibogozását,
kétségbeesetten, hogy felfedje Kaleb rejtélyét, mielőtt feltenné
azt a kérdést, amit egy része sem akart megkérdezni. – Tatiana
és Enrique talán eltemette az igazságot rólam, de csak
óvatosságból.
Egy adag telepatikus instrukció áramlott az elméjébe és két
perccel később felöltött egy hatásos álcát kószáló elméjére és
kilépett a Mentálhálóra.
Szeretnél valami érdekeset látni? Kérdezte majdnem egy
órával később Kaleb.
Sahara megrészegült a mentális felületen lévő szabadságtól,
óvatosnak kellett lennie, hogy ne túl óvatlanul szörföljön az
adatáramlásokon, nehogy kiadja magát. Igen!
Látsz engem?
Igen. A férfi álcázott jelenléte egy árnyék volt, amit alig látott
a mentális szűrőn át, amit a férfi instrukciójára épített saját
álcájába. Most mélyre vitte őt, a Háló csillagmentes területére,
de nem volt kevésbé élő, az ezüst vastag és nyugodt volt, mintha

- 287 -
ő és Kaleb egy öbölben álltak volna.
Örömmel teve ujját belemártotta a tengerbe és mikor
kiemelte mentális bőréhez információáramlások tapadtak. A
szálak lengtek a szellőben, mindegyik egy random adat volt.
Megdöbbenve a látottaktól küldött Kalebnek egy képet. Ezt
korábban nem tudtam megtenni.
A sasfészek külső területén Kaleb keze ökölbe szorult
felsőjének hátulján, az anyag finom, zöld kötés volt. Hosszú
ideje már, hogy a Hálót a szemeiden keresztül láttam.
Sahara hozzádörgölőzött Kaleb nyakához, karjait a dzsekije
alatt a férfi teste köré fonta. Ez a hely csodálatos. Belevájta
ujjait a mentális felület ezüst vizébe, örömteli nevetéssel
felkapott egy maroknyi adatot, eldobva csillogó esőt hozott létre.
Köszönöm, hogy megmutattad.
Ez nem az. Elvitte a nőt az öböl központjába, kinyújtotta
mentális kezét. Kapcsolódnod kell hozzám, hogy át tudjalak
vinni.
Sahara hezitálás nélkül fogadta el a kapcsolatot és átcsúsztak
a Háló olyan repedésén, amit nem látott, hogy megdöbbentő
feketeségbe érjenek, a Háló ezen részén az adatok annyira
nehezen tömörítettek voltak, hogy csiszolt drágakőnek tűntek.
– Ez lényegében a Mentálháló biztonsági meghajtója –
mondta Kaleb, olyan határozottan váltott telepatikus
beszélgetésről fizikaira, mely azt üzente Saharának, hogy erről a
helyről semmi sem szivároghat ki. – Ha a Háló valaha
összeomlik, akkor az adatok a meghatározott időtől huszonnégy
órán belül helyreállíthatóak.
Lenyűgözve Sahara megpróbált egy apró adatdarabra
koncentrálni, de az annyira komplex volt, hogy lehetetlen volt
felfogni. – Hogy találtad meg ezt?
– A Hálóelme mutatta meg nekem. – Kaleb az adat archívum

- 288 -
központjába hozta őt és az égbolt állandóan változó színnel
ragyogott, a szivárványszínű varázs, mely emlékeztette Saharát
a férfi szemeiben lévő éjféli színekre, mikor elengedte a pórázt.
– Ez a Háló újraindító gombja, a célja, hogy fertőtlenítse a
magját.
A horror fekete töréseket vágott Sahara csodálkozásába. –
Miért létezik egyáltalán?
– Mert létrehoztam.
***
Kaleb Sahara nyomán kilépett a Hálóról, a nő arca feszülten
fehér volt, mikor felnézett rá. – Így tervezel megölni mindenkit.
– Eredetileg – mondta a férfi. – Később írtam egy
algoritmust, hogy megkímélje a tizenhat éven aluliakat. – Neki
soha nem volt gyerekkora, Sahara a ketrecben vált nővé. Úgy
tűnt, helyes megkímélni a gyerekeket, akik ők soha nem
lehettek.
Sahara csendes elutasításként rázta meg a fejét, hogy nem
fogadja el, amit a férfi tett.
– Ez a legvégső lehetőség volt. – Csak akkor hajtotta volna
végre, ha a nőt örökre ellopták volna tőle. – A Háló feletti
uralom megragadása erősen kielégítő lesz.
– Nem te vagy a megfelelő ember, aki ennyi életért felelős –
mondta Sahara, tudta, hogy a férfi Enrique kezei közt szerzett
tapasztalata tartósan beleszövődött személyiségének szövetébe.
De – Az én hűségem a tiéd és szükséged van rá, hogy a Háló
virágozzon.
Hatalmas, sötét szemek, Sahara egyik kezét ismét Kaleb
szívére fektette. – Mit csinálsz velem Kaleb?
– Valakinek – mondta Kaleb, kezét a nőére zárta – meg kell
hoznia a kegyetlen döntéseket, vagy a Háló egyébként meghal. –

- 289 -
Képeket mutatott Saharának a rothadó helyekről, amit semmi
sem élt túl, emlékeztette őt a fertőzésre, ami abba a mentális
szövetbe markolt, mely a renegátokon kívül a világ minden
mentálját összekötötte. – A fajunk a kihalás szélén áll.
Sahara ujjai begörbültek, kifejezése komor volt. – Az
embereink önként nyomorították meg magukat. Természetes,
hogy ez a károsodás kihat a hálóra. Az egyetlen dolog, ami
visszafordíthatja a – Sahara szemei kikerekedtek. – Az
Elcsendesedés lehullását tervezed.
– Nem mindenkinél hullhat le, de a többségnél le kell. – Ha
nem történik meg és a rothadás növekedése folytatódik, a
mérgező biovisszacsatolás egyenlő lehet több millió lassú
halálával.
– Egy hírtelen lehullás masszív mentális sokkot okozhat –
vitatkozott Sahara. – Több tízezren halnának meg.
– Elfogadható járulékos veszteség. – Kalebnek nem volt
gondja azzal, ha a lakosság negyedét, vagy felét elveszti. – A
legerősebbek, legellenállóbbak lesznek azok, akik
megmaradnak.
Sahara a fejét rázta. – Ezt nem jelentheted ki.
– Ez egy praktikus megoldás. Levágni a beteg és gyenge részt
azt jelenti, hogy fajunknak erősebb alapjai lesznek, amin
építkezhet.
– Én ebbe a kategóriába esek. – Egy ádáz válasz, mely a
testében rejlő acélt mutatta meg. – Én gyenge, még annyi
módon összetört vagyok.
Kaleb tudta, hogy Sahara mit próbál csinálni, de – Nincs
bennem empátia Sahara. Nem érzek semmit azokért, akik meg
fognak halni. Ez olyan lenne, mintha megkérnéd a sólymot,
hogy repüljön, mikor szárnyait régen levágták.
Kaleb emlékezett a csontig hatoló félelemre, amit három éves

- 290 -
korában érzett, mikor bedobták a pokolba, ami Santano Enrique
’edzése’ volt. Ahogy emlékezett arra a napra is, amikor a
kondicionálás teljes súlyát magához ölelte. Jobb nem érezni
semmit, gondolta nyugodt természetellenességgel a fiúként, aki
volt, mint a horror miatt sikítani létezésének minden percében.
– Te – mondta Kaleb – vagy az egyetlen kivétel a szabály alól.
– A legrégebbi, legmélyebb, leggyönyörűbb törés az
Elcsendesedésében. – Nélküled egy szörny lennék.
***
SAHARA órákkal később az ágyában feküdt, Kaleb elment,
hogy találkozzon a Nyilakkal, a nyugodt hang, ahogy elmondta
neki empátiájának hiányát, mely összeütközött a Tiszta
mentálokkal való lehetséges összejátszása miatti félelmével, s
hogy oly módon megsebzetten hagyja őt hátra, mely annyira
mély, hogy beleivódik a sejtjeibe. Nem tőle. Érte. Az ő Kalebéért,
aki soha nem hagyta cserben.
Nem számított, hogy nem volt emléke, hogy megtámogassa
igazát, ugyan úgy tudta ezt, minthogy az ég kék és az eső nedves,
a tény annyira abszolút volt, hogy nem volt kérdéses.
– Küzdeni fogok érted.
Ezzel az elszánt ígérettel felült és feltolta az ablakot, hogy
kinézzen az éjszakába burkolózott fákra, a nehéz sötétség
annyira áthatolhatatlan volt, mint Kaleb szeme, ha a férfi úgy
akarta. Igaza volt? A férfi képessége az empátiára megsemmisült
gyerekkorának rémálmában? Sahara nem akart hinni neki,
feltételezni akarta, hogy egyszerűen mélyen el van temetve, de
arra a károsodásra gondolt, amit Tatiana okozott neki és fájt a
szíve, átgondolta a sérülékeny fiúnak milyen döntései lehettek,
amiket meg kellett hoznia, hogy túléljen… és elfogadta, hogy
Kaleb talán a tejes igazságot mondta neki.

- 291 -
 Még ahogy küzdött az elképzeléssel, elméjének egy része
továbbra is emlékfoszlányokat rángatott elő a dobozból… és
hírtelen, figyelmeztetés nélkül múltjának nagyobb darabja
szabadult ki.
Sahara ismét átvágott a parkon, iskolai táskája finoman
ütődött a derekához. Két fiatalabb diák volt előtte, mindkettő
biciklizett, de egy másodperccel később mindketten eltűntek a
sarkon túl. Sahara megfordult, hogy babráljon
iskolatáskájának pántjával, igyekezett meggyőződni róla,
hogy senki sincs mögötte.
Az ösvény üres volt.
Nyugalmat erőltetett magára, várt, míg ennek az útnak az
egyedüli megfigyelési vakfoltjához ért, majd kicsúszott az
ösvényről a bokrok közé. Fél perc gyors gyaloglásába került,
hogy az ösvény jobb oldalán lévő fás ligethez érjen. Senki sem
hívná erdőnek, de a kis fák elég vastagok voltak, hogy
fedezéket biztosítsanak. Sokkal fontosabb, hogy a biztonsági
kamerák látószögén kívülre esett.
Sahara nem gondolta, hogy valaki 0-24-ben minden nap
nézte a kamerákat. A fő céljuk, hogy elrettentsék az
antiszociális viselkedést. Ha azonban valaki valaha
gyanakodni kezd a tetteire, hogy nyomon kövesse mozgását,
az a személy semmit sem fog találni. Egy másik úton megy
haza, mely úgy tűnik majd, hogy úgy döntött lesétál az ajánlott
útról. Tény, hogy ezért komoly leckét kap a biztonságról, de
nem lesz más következménye.
– Hol vagy? – suttogta, mikor elért a fához ami az övék volt.
A fiú nélkül, aki hazavitte őt Sahara csak tizenegy percet
várhatott. Ez volt a biztonságos időszak, amikor senki sem
hiányolta őt. Ha késik-
De nem, ott volt.

- 292 -
 A fiú egy másik fa közelébe teleportált, felé sétált, szemei
ragyogó kardinális csillagfényűek voltak, amiket Sahara az
álmaiban látott, a teste magas és egy fiatal férfié, nem a fiúé,
akit fél életében ismert. A fiú keményebb volt, mint ő, oly
módon könyörtelen, ahogy Sahara soha nem tudna lenni, tény,
hogy a fiú majdnem huszonkettő volt az ő majdnem tizenhat
évéhez, semmit nem tett vele. A fiú ilyen volt hat évvel ezelőtt
is.
Itt azonban egyenlők voltak és a zavaró hidegség alatt, amit
mostanában oly gyakran pillantott meg, a fiú még az ő Kalebe
volt. Az, akinek Elcsendesedése annyira jó volt, mint a lányé,
míg elrejtette érzelmei káoszát mely annyira erőszakos volt,
hogy Sahara tudta a fiú mennyire veszélyes lehet, ha kontrollja
félrecsúszna. De soha nem vele. Soha nem ellene.
Ledobta az iskolatáskáját és a fiú karjaiba rohant. Kaleb
karjai köré záródtak, annyira szorította, hogy Sahara alig
kapott levegőt. – Rendben van – suttogta, kezei Kaleb hajában
voltak. – Rendben van. – Újra és újra mondta a szavakat,
próbálta megnyugtatni a fiút, akit szeretett, mikor a szerelem
olyan bűn volt, amiért mindkettőjüket halálra ítélhették.
Még ahogy beszélt is, tudta, hogy nincs minden rendben,
Kaleb bántalmazásának oka egy csapda, amiből nem tudott
elmenekülni, és az ő gyönyörű Kalebe soha nem egy ketrecbe
való volt. Megrémítette őt, hogy a fiú túl messzire megy az
őrjítő harcban, hogy kiszabaduljon és Sahara többé nem fogja
érezni acélos karjait maga körül. – Itt vagyok. Itt vagyok.
Kaleb csak tartotta őt, oly módon, ahogy a legrosszabb
időkben tette. Saharának nem kellett hallania a részleteket,
hogy tudja, a fiú még keményebb, még kegyetlenebb lett, hogy
túléljen. Ha ez így folytatódik tovább, gondolta, az ő Kalebe
egy nap elveszik a fekete jég fala mögött. Dühös fájdalmában

- 293 -
szorított fogásán, tiltott érzelmei el voltak rejtve a pajzsok
mögött, amiket Kaleb automatikusan felhúzott, hogy megvédje
őt a Mentálhálón való lelepleződéstől. A fiú ezt csinálta már
évek óta, azóta, hogy először észrevette Sahara Elcsendesedése
nem volt jó, a fiú mentális érzése annyira ismerős volt, mint a
sajátja.
Kaleb egyszer sem vallott kudarcot az ő védelmezésében. De
Sahara semmit sem tudott tenni, hogy megóvja őt az ismétlődő
sérüléstől, a tehetetlenség őrjöngés volt a belsőjében. – Itt
vagyok. – Sahara még szorosabban ölelte, elutasította, hogy
kiszolgáltassa őt a romlottságnak, ami Santano Enrique volt.
Ha a fekete jég alakot ölt, akkor puszta kézzel zúzza majd szét.
Kaleb soha nem fogja kizárni őt, s bezárni magát a sötétségbe.
Sahara nem fogja ezt megengedni.
Ma majdnem végig tartotta őt a közösen lopott idejük alatt,
majd ezután hátralépett. – Többé nem kellene velem
találkoznod. – Nem voltak csillagok a feketében, hangja halott
volt a színtelenségtől. – Bántani foglak.
Ez egy felfoghatatlan gondolat volt, Sahara nem tudta
Kaleb miért mondta ezt, miért bántja magát ilyen módon. –
Soha nem fogsz bántani.
– Ne légy benne olyan biztos.

- 294 -
 32. fejezet

SAHARA KIESETT az emlékből, arca nedves volt és kezei

vértelenül szorultak ökölbe, a düh egy recés penge volt a
mellkasában. Szerette Kalebet. Annyira szerette. Eléggé, hogy
szembeszegüljön a családjával. Eléggé, hogy megkockáztassa a
rehabilitáció mentális elmekitépését. Eléggé, hogy harcoljon
érte, mikor Kaleb figyelmeztette őt.
Addig szerette a férfit, hogy az létezésének meghatározó
részévé vált.
Élet, gondolta, kezével megdörgölte a szívét, bezárult a kör.
Mert az a lány, aki volt, szerette őt, így a nő, akivé vált annak a
szívét megjelölte a férfi neve. Nem számít, mit tartogat a jövő, a
szörnyű döntés, amit talán meg kell hoznia, senki sem lesz
számára olyan, mint Kaleb.
Újabb kibogozódott emlék, mely sokkal visszább vitte őt a
múltjában.
– Kérlek mutasd meg Kalebnek a területet Sahara. –
Anthony a fiú felé biccentett, aki egyenes háttal és
kifejezéstelen arccal ült a székben a mellet a férfi mellett,
akinek látványát Sahara nem szerette. Azonban tudta, hogy
ilyet nem mondhat. Még csak hét éves volt, az Elcsendesedése
törékeny, így nem lenne nagy bajban, ha kikotyogná azonnali
és erőszakos undorodását, de attól még bajban lenne, talán
kétszer kellene megcsinálnia a mentális gyakorlatait.
Jobb, ha csukva tartja a száját.

- 295 -
 A férfi, akit nem kedvelt kardinális szemeivel gyorsan
rápillantott, a szemei nem voltak olyanok, mint a fiúé, hanem
sekélyesek, halottak voltak. – Az a gyerek – mondta,
elhessegette őt, mintha egy bútor lenne – túl fiatal, hogy olyan
beszélgetést biztosítson, ami bármilyen módon érdekelné
Kalebet. A fiú maradhat.
– Nem folytatok üzleti tárgyalást gyerekek jelenlétében. –
Anthony válasza nyugodt hangú volt, melyből Sahara tudta,
nagybátyja nem gondolja majd meg magát. – Egyeztethetünk
egy hónappal későbbi időpontot, hogy megbeszéljük a
jövőbelátó szolgáltatásokat, amit a vállalatod kért.
Ujjait összeérintve a nem kedves férfi fejét a Kaleb nevű fiú
felé fordította. – Menj. Viselkedj.
Saharának a szavak fenyegetésként hangzottak.
Kalebbel sétálva a területen Sahara megmutatta azokat a
dolgokat, amikről az apja azt mondta, hogy muszáj
megmutatnia egy vendégnek. – Ilyen független szociális
interakció egy nem családtaggal fontos része az oktatásodnak
– mondta neki. – Ha a visszatekintésed végül az
Igazságszolgáltatáshoz vezet téged, akkor széles skálán mozgó
személyiségekkel kerülsz kapcsolatba, mind mentállal, mind
nem azokkal. Elmondtam Anthonynak, hogy készen állsz rá,
hogy körbevezesd a te korodbelieket és a kicsit idősebeket.
Sahara teljesen tisztában volt vele, hogy a Kaleb nevű fiú a
korcsoportból kiesik, de Anthonynak talán nem volt más
lehetősége, csak hogy őt használja, mert az idősebb gyerekek
egy óra múlva fejezik be az iskolát.
Sahara mesélt Kalebnek a természetes kertről, s mikor
felnézett látta, hogy finom vonalak keretezik a fiú szemeit és
száját. – Az apám egy O – mondta. – Meglátogathatjuk.
Kaleb bámult rá a szemeivel, melyekből kivesztek a

- 296 -
csillagok. – Miért?
Sahara biztos volt benne, hogy valahonnan bántják a fiút,
de tudta, hogy udvariatlan lenne ilyen dolgokat mondania
valakinek, akit nem ismer. Azt mondta: – Vannak érdekes
szkennerjei az irodájában.
– Láttam már korábban orvosi szkennereket.
Rájött, hogy Kaleb a saját orvosához menne, nem egy
idegenhez, Sahara azt mondta: – Oké – és folytatta az útját…
csak nem sétált olyan gyorsan és nem vezette fel a dombra a
rekreációs központhoz, amit a felnőttek használtak edzésre. Ha
oda mentek volna az edző azt akarhatta volna, hogy Kaleb
próbálja ki az új gépeket és Sahara nem gondolta, hogy a
fiúnak ezt kellene tennie, míg valaki bántja.
– Ez a halas tó – mondta, miután felfedezték a látogatók
számára engedélyezett területeket. – Meg akarod nézni?
Kaleb csendben követte őt, de egyik térdére letérdelt, hogy
figyelje a narancssárga halat a NightStar csoportosulás
központjában lévő tóban. – Ezt miért hozták létre?
Sahara épp hogy meg tudta állni, hogy ne vonjon vállat.
Néhányan az ő korában, mondták el neki számtalan
alkalommal, már túljutottak ezen a szokáson. – Azt hallottam
az apámtól, hogy ez ’megengedett meditációs segítség’ –
ismételte a szavakat anélkül, hogy teljesen megértette volna
őket. – Az itt lakó J-mentálok használják. – A kuzinja Faith
nem élt a csoportosulásnál. Neki különálló háza volt, mint
minden erős jövőbelátónak.
– Te egy J vagy?
– Nem igazán. Az almegjelölésem V. Ami visszatekintést
jelent. – Nem volt annyira érdekes, mint egy J, de Sahara azt
gondolta, talán szeretné, ha az Igazságszolgáltatásnak kapná
el a rossz fiúkat. – Te mi vagy?

- 297 -
 – Egy Tk.
Izgatottan, bár próbálta nem mutatni arra az esetre, ha a
fiú elárulná, azt mondta: – Tudsz bármilyen trükköt? – Az
osztályában lévő egyik telepatának volt egy kis Tk-ja és a lány
tudott az elektronikus táblára írni anélkül, hogy elmozdult
volna székéről; a tanárok ezt csináltatták vele, hogy
gyakorolja telekinézisét.
Kaleb nem mondott semmit és Saharának néhány
másodpercébe került, míg rájött, többé nem érinti a talajt, teste
jó pár centivel a fű felett lebegett. Szemei kitágultak, felállt,
lábfeje a semmit érintette, ezután körbenézett, hogy biztosítsa
senki sem figyel, fel és leugrott anélkül, hogy a talajhoz ért
volna.
– Ez csodálatos volt – suttogta, mikor a fiú letette, majd
rosszul érezte magát, mert megfelejtkezett a fájdalmáról. –
Sajnálom. Bántottalak, hogy ezt csináltad?
Fejét rázva Kaleb ujját belemártotta a tó vizébe, a lusta
halat mozgásra ösztökélte. – Az Elcsendesedésed hibás a
korcsoportodéhoz képest.
Sahara hírtelen ráébredt, hogy elfelejtette tettetni az
Elcsendesedést, mert a fiú kedves volt, még ha nem is beszélt
sokat, beleharapott az alsó ajkába. – El fogsz árulni?
– Nem.
És soha nem tette, gondolta Sahara, az ágya sarkában ült,
hátát a falnak támasztotta és karjaival átölelte térdeit, ahogy a
fiúra gondolt, akinek kísérteties fájdalom volt a szemeiben.
Ehelyett Kaleb megtanította neki, hogyan legyen óvatosabb… és
meglátogatta őt.
– Helló.
Meglepődve Sahara felnézett a széles farönkről, ahol ült.
Senki sem járt erre, otthona a fák mögött helyezkedett el, mik

- 298 -
véget értek a külterület kerítésénél. A kifejezéstelen arcban lévő
szép kardinális szemek találkoztak az övéivel.
– Szia! – Tudta, hogy az apja elfoglalt a ház másik oldalán
lévő dolgozószobájában, letette az adattábláját, melyen
megvetett matekházija volt. – Az a férfi is itt van újra? –
Sahara hezitált, majd elmondta, mi volt a szívében, mert Kaleb
megtartotta a szavát és nem jelentette szörnyű
Elcsendesedését. – Nem szeretem.
Kaleb megrázta a fejét. – Azért jöttem, hogy lássalak. – Egy
szünet. – Nem ismerek más gyereket, aki beszélne velem.
– Ezt magányos lehet. – Sahara kettétörte a nutrion
szeletét, majd kinyújtotta. – Tudom, hogy talán azt hiszed
baba vagyok, de lehetsz a barátom, ha szeretnél. –
Megmozdult a rönkön, mikor a fiú elfogadta a nasit, helyet
csinált neki.
– Nem hiszem, hogy baba lennél. – Kaleb helyet foglalt
mellette. – Szerintem te okos vagy és olyan dolgokat látsz,
amiket más emberek nem. – Ez alkalommal a szünet hosszabb
volt, a fiú tekintete olyanra koncentrált, amit Sahara nem
láthatott. – Én sem szeretem.
Újabb szál bomlott ki a dobozból, mielőtt Sahara
feldolgozhatta volna az előzőt, újabb emlék, ebbe nevetés
vegyült.
Sahara kinyújtotta nyelvét az ölében lévő adattáblára.
Talán tizenegy éves lehetett és sokkal jobb volt az
Elcsendesedés nyilvános tettetésében, de még mindig utálta a
matekot. Megpróbálta elmagyarázni a tanárainak, hogy ne
tegyék őt gyorsított órákra, mikor erről a tárgyról van szó, de
ők állandóan rámutattak, hogy az ő IQ-ja miatt tették őt oda,
mert van rá képessége a tehetségesebb tartományban.
Szerintük minden amit tennie kell, hogy jobban próbálkozik. –

- 299 -
Hah!
Mikor Kaleb megjelent a farönk mellett, ahol mindig a
háziját csinálta, megkönnyebbülten elmosolyodott. – Be kell
ezt fejeznem péntekig – mondta neki. – Vagy iskola utáni külön
matekra osztanak be. – Nem a különóra rész ami
megijesztette, hanem hogy még több matekkal kell
foglalkoznia!
– Tessék. – Kaleb leült mellé, zöldülő zúzódás volt bal
arccsontjának görbülete alatt.
Sahara sarkával belerúgott a farönkbe, hogy kényszerítse
magát, hogy ne kérdezzen a zúzódásról, a becsapódás
fájdalmas volt csupasz bőrén. Tudta a választ a kérdésére és
tudta, hogy semmit sem tehet ellene, a tudás bugyborékoló sav
volt a gyomrában. – Mi ez? – Félretette az adattábláját és
hasa összeszorult a harag hiábavaló hullámától, elvette a
keménykötésű kiadványt, amit a fiú nyújtott felé.
– Te kézzel tapintható tanuló vagy – mondta Kaleb, ahogy
Sahara kinyitotta a lapokat, hogy egy matekkönyvet lásson. –
Azt gondoltam ez talán segíthet jobban emlékezned az
egyenletekre. – Benyúlva a zsebébe két tinta tollat tett közéjük.
– Miért nem mondod meg inkább a választ? – kérdezte
Sahara ragyogóan. – Akkor sokkal érdekesebb dolgokról
beszélhetnénk.
Kaleb simán ránézett azokkal a csodálatos csillaggal hintett
szemeivel, melyek ezekben a napokban túl gyakran voltak üres
feketék, olyan dermedtség volt bennük, hogy fájt tőle Sahara
mellkasa.
Sóhajtva, de boldogan, mert Kaleb nem ment el ismét
felvette a kék tollat és elkezdte megoldani az első oldalon lévő
egyenletet, biztosra ment, hogy leír minden fájdalmas
folyamatot. Mikor kész volt Kaleb leellenőrizte a munkáját,

- 300 -
megmutatta, hol hibázott a logikában, így nem fogja azt újra
elkövetni.
– Le tudod írni a helyes folyamatot is? – kérdezte a fiút. –
Használhatnám tanulási segédletként, míg csinálom a házim.
– Nem számított, hogy a tanárok mit próbáltak, Sahara soha
nem tanult olyan jól az iskolában, ahogy Kalebbel, mikor a
matekról volt szó. A fiú pontosan tudta, hogyan magyarázza el
neki a dolgokat.
Bólintva Kaleb lement az oldal aljára a fekete tollal, az írása
erős és rendezett volt. – Volt ma táncórád?
Sahara azt mondta: – Igen – majd a házhoz futott és
belesett az apja dolgozószobájának ablakán. A férfi még ott
volt, az Orvos Mentál Folyóirat részére egy cikken dolgozott.
Mosolyogva visszafutott Kalebhez. – Új lépést tanultam.
Boldogság buborékolt a vérében. –Akarod látni?
Bezárva a matekkönyvet Kaleb letette azt a rönkre és
biccentett. Ezután ahogy a madarak hazarepültek a fészkeikbe
és az ég barnás naranccsá vált, Sahara táncolt, a fű puha volt
csupasz lába alatt és Kaleb volt a csendes közönsége.
Sahara szíve felmelegedett az emlék ártatlanságától, a férfivá
váló fiúba vetett abszolút bizalmán, aki megértette, hogy neki a
táncolás olyan volt, mint a légzés, a barátságuk erős volt, mint a
vas. Az az évek múlásával csak még erősebbé vált, de Kalebnek
annyira elővigyázatosnak kellett lennie, Enrique nagyon rövid
mentális pórázon tartotta őt, de ahogy a fiú öregedett, annál
jobbá vált, hogyan csússzon ki rövid időszakokra a pórázból.
Titkok, mindenkinek vannak titkai.
A gyomra figyelmeztetés nélkül rándult össze a suttogó
gondolatra, epe lepte el a torkát.
Kikászálódott az ágyból, sikerült kijutnia a fürdőbe, mielőtt
térdre esett volna, hogy öklendezzen, a hasa és torka fájt a

- 301 -
görcsös remegés erejétől, mely végigtépte a testét, hogy remegve
hagyja őt a padlón. Mikor ismét tudott mozogni, feltakarította a
piszkot, megmosta a fogát, majd tűzforró vízzel letusolt, mielőtt
egy törölközőt csavart volna maga köré és visszasétálva leült
volna az ágyra.
Vízgyöngyök csillogta a nyakán és a mellei közt, de nem tett
semmit, hogy letörölje őket, elméje a széttört múltjára gondolt.
Nem kellett zseniálisan intelligensnek lenni, hogy rájöjjön, hogy
rossz dolog történt vele, ami valahogy Kalebhez kapcsolódott,
míg elméje továbbra is lázadt az emlékezésre, figyelmen kívül
hagyva mennyire próbálkozott.
Minden, amit kapott egy olyan újabb epizód ígérete, mint
amitől most szenvedett.
Frusztrált de tudatában, hogy nem tudja teljesen visszahívni
egyszerre az összeset, húsz perccel később felhagyott az
eredménytelen gyakorlattal és felkelt. Fehérneműt vett fel, egy
farmerrel és V nyakú, azúrkék színű kasmír pulóverrel, amit
Faith adott neki ajándékba, az anyag finom volt a bőrén,
megszárította és befonta a haját.
A következő dolga az volt, hogy ellenőrizze az apját. Hallotta,
hogy természetes, mély alvásban van, mosolygott, mikor
megszakította a komm hívást. Elment volna sétálni a holdfény
alatt, de amire igazán szüksége volt, hogy közel legyen Kalebhez,
a szíve fagyos volt a rosszindulattól mely körbefonta őt.
Vége van a találkozódnak? kérdezte a hihetetlenül tiszta
kapcsolaton keresztül, mely a férfi telepatikus erejét mutatta.
Igen. A házban dolgozom, mire van szükséged?
Sahara nyelt egyet a kérdésre, ami többet mondott el neki
arról, hogy mit érzett a férfi iránta, elküldte neki a válaszát.
Hogy hozzád menjek.
Kaleb egy pillanattal később megjelent mellette, ugyan azt az

- 302 -
öltönyt viselte, mint korábban, csak nem volt rajta a zakója, a
gallérja nyitva, az ujjai feltűrve voltak. – Valami baj van?
– Nem. – A férfi karjaiba lépve szorosan megölelte őt. –
Leülhetünk a teraszon?
Kaleb bőre forró volt ingjének finom anyagán keresztül,
hazavitte őt és a napozóágyon a lábai közé ültette őt, a kinti világ
kora délutáni napfényében Sahara teste a férfiéhoz kucorodott.
Időbe telt, míg a férfi férfias hője felolvasztotta a jeget, hogy
teste kinyújtózzon, míg végül háta Kaleb mellkasán feküdt,
karjai körülötte voltak, egyik lábát finoman a nőé mellé hajtotta.
– Megreptettél engem a koi tónál.
Feszültség szivárgott Kaleb izmaiba Sahara csendes szavai
nyomán. – Emlékszel.
– Igen. – Sahara kezét Kaleb bicepszére zárta. – Hogy hogyan
találkoztunk, hogyan látogattál meg.
– Emlékszel – kérdezte a férfi, a feszültség elmúlt – mit
kértél, hogy mit csináljak a tizenötödik születésnapodon?
Sahara azon volt, hogy megrázza a fejét. De az emlék hírtelen
ott volt, mintha egyszerűen csak arra várt volna, hogy
észrevegyék.

- 303 -
 33. fejezet

SAHARA nevetése napfény volt Kaleb testének. – Arra

kértelek, hogy csókolj meg. És te nemet mondtál! – Felemelve a
fejét azt tettette, hogy mogorván néz Kalebre. – Végre
megtettem az első lépést.
– Védelmemre szóljon, huszonegy voltam, míg te tizenöt.
Helytelen lett volna. – Kezével végigsimított Sahara torkán,
elfordította a fejét, hogy megízlelje az ajkait. Az, hogy eljött
hozzá, miután azt mondta neki a sasfészekben, az egy csoda
volt. Tény, hogy elméje továbbra is visszatartotta a véres
igazságot, egy másik csoda volt.
– Egy évembe telt, mire felépítettem a bátorságomat –
motyogta a férfi ajkaiba, az övéi mosolyra görbültek és ujjait
összefűzte Kaleb nyaka mögött.
– Az elhatározásod – mondta Kaleb, felhúzta a nő
pulóverének puhaságát, hogy kezét selymes hasára tegye – a
legkevésbé sem volt kevesebb, mint acélos. – Sahara elkapta,
ahogy a férfi megdöntötte a csuklóját, hogy a karkötőre fűzze a
táncos amulettet. Kaleb annyira rémült volt a sokkolóan intim
kontaktustól, hogy nem törte meg és Sahara íze betört a
véráramába, a jelet élete végéig viselni fogja magán.
Utóhatásként pír öntötte el Sahara arcát. – Tizenhat és
huszonkettő, nem egy szignifikáns korkülönbség. – Ez egy
lázadó állítás volt. – Öt további év és huszonegy lettem volna,
legálisan felnőtt, teljes jogokkal. Kitölthettünk volna egy

- 304 -
fogantatási és megtermékenyítési szerződést, és ha egyszer lett
volna gyerekünk, egyet érthettünk volna a közös szülői
felügyeletben és élhettünk volna-
– Igen – mondta Kaleb, megszakítva a szóáradatot, mert
Saharának nem kellett meggyőznie őt, hogy fogadja el a nő
bizalmát, amit a férfi nem érdemelt meg, de az utolsó
lélegzetével is szándékozott azt megvédeni.
Egy apró mosoly. – Lenne otthonunk – suttogta –, ahogy
olyan gyakran csókolhatnálak meg, amikor csak akarlak.
De az volt az az első, egyetlen csókjuk. Két nappal később
Sahara addig sikoltott, míg hangja berekedt, vére kifolyt sebes
bőrén.
– Sajnálom – mondta Kaleb, az emléket a sírig magával cipeli
–, nem az a férfi vagyok, akire emlékszel. Túl sok dolog történt,
míg eltűntél. – Ha Sahara vele lett volna ez idő alatt, ragyogó
fény a rémálomban, talán küzdött volna, hogy megőrizze
’emberségének’ néhány forgácsát. De elrabolták tőle, elrabolták
az egyetlen személyt az univerzumban, akivel törődött és ezzel a
tettel megváltoztatták a világ folyását.
Sahara ujjai összeszorultak a karján. – Az enyém vagy. –
Egyszerű, csendes szavak, melyek ütések voltak a mellkasán. –
Küzdeni fogok érted ma, holnap és az elővetkező időkben.
A csend intenzitása, mely ezután következett, ahogy tartották
egymást, hogy csillapítsák a különválást, mely mindkettőjüket
megsebezte, Kaleb látta, hogy Sahara szemei lecsukódnak,
légzése egyenletes. A nő elaludt a karjaiban. Az első alkalommal,
mikor ezt csinálta tizenegy éves volt, a kapcsolatuk barátság
volt, mely Kaleb épelméjűségének integrált részévé vált.
Sahara fáradt volt a táncórától, Kalebnek dőlt, ahogy a
rönkön ültek és a következő dolog, amit a fiú tudott, hogy a lány
gyorsan elaludt. Senki sem mutatott felé ekkora bizalmat. Kaleb

- 305 -
nem mert megmozdulni az egész idő alatt, amit Saharával
tölthetett, egy gyengéd telepatikus köszöntéssel keltette fel,
mikor ideje volt indulnia.
Még emlékezett a lány elmosódott kék szemére, mikor
felébredt, ahogy meglepődés, vagy félelem nélkül fogadta el a fiú
jelenlétét. Mintha az az ő helye lett volna. A lánnyal. Sahara
megdörgölve a szemét azt mondta: – Holnap is eljössz?
– Igen.
Kaleb mindig igent mondott neki, a lánynak, aki a valahova
tartozás, az otthon érzetét adta neki. Ahogy Sahara nőtt és
rájött, Kaleb hova ment ezután, mit tettek vele, azok a szemek
összetörté váltak. De soha nem fordult el tőle, nem számított
milyen törött volt Kaleb, mikor a lányhoz ment.
– Elmondom – mondta Sahara tizenkét évesen, az arca
állhatatos volt. – Bánt téged, még ha nem is mondod meg
hogyan és többé nem maradok csendben.
– Nem teheted. Nincs bizonyíték. – Santano ebben biztosra
ment. És csak egy I-mentál tudná leellenőrizni Kaleb emlékeit –
Halálos balesetem lenne, mielőtt bárkit elég közel engedne,
hogy megvizsgáljon.
A harag könnyei, a lány arca vörös volt. – Utálom azt a
szörnyet! Utálom!
Végül a lány hűsége és iránta érzett szerelme a mindenébe
került. – Sajnálom – mondta ismét Kaleb, ujjaival megérintette
a Sahara arccsontján lévő apró sebhelyet. – Senki sem fog többé
bántani. – Kaleb már kivégezett az őrökből hármat, akik
segítettek bebörtönözni és megkínozni a nőt.
Mindannyian elbújtak, mint a patkányok, akik megértették,
hogy vadásznak rájuk, de Kaleb türelmes volt. Mindegyiket meg
fogja találni. És megtöri az elméjüket mielőtt eltörné a
nyakukat.

- 306 -
 ***
HÁROM nappal később Sahara a komm képernyőn elköszönt
az apjától és figyelte, ahogy a férfi elfordul a munkájához. Egy
nappal ezelőtt engedték ki és már az orvosi rendelőjében volt,
átnézte a betegek aktáit, közvetlenül megszegve ezzel a saját
orvosának utasításait. Kétség sem férhet hozzá, hogy Sahara
kitől örökölte az akaratát, az akaratot, amit Kaleb az előző este
töréspontig ingerelt.
Ezután őrjítően ingtelenül ült mellette, ahogy a férfi egyik
videóját nézte. Mindegyiknél gyakran felnézett az adattábláról,
hogy rámutasson a képernyőn lévő meztelen emberek által
végrehajtott dolgok technikai aspektusára, hangja hűvös,
kifejezése szigorú volt. Sahara pontosan tizenhét percig bírta,
mielőtt Kalebbe öklözött volna.
Elpirult, hogy a férfi mennyire nem volt vele szigorú,
kikapcsolta a komm képernyőt és lemászott a kötéllétrán hogy
találkozzon Faithel és Mercyvel, hogy San Franciscoban
vásároljanak. Itt volt az ideje, hogy felfedezze az új életét és a
gondoltat, hogy a barátaival teszi ezt édesen csodás volt. Mind a
kuzinja, mind az éles elméjű, kedves DarkRiver őrszem fontos
részévé vált az életének és Sahara gondozni akarta ezt a
kapcsolatot, jöjjön, aminek jönnie kell.
– Gondolkodnom kell rajta, hogy mit fogok csinálni –
mondta nekik a SUV-ban, kissé oldalra fordult, hogy Faith is
bevonja a beszélgetésbe. Kuzinja ragaszkodott hozzá, hogy
Sahara üljön az anyós ülésen, mikor Mercy felvette őket, mert a
táj új volt neki. – Úgy értem az életemmel.
– Nem kell most azonnal döntened. – Faith a homlokát
ráncolta a papír kávéspohár felett, a gazdag illattól Sahara
megkérdőjelezte saját ellenvetését a keserű folyadékkal
szemben. – Ha bárki megérdemli a haladékot, akkor az te vagy.

- 307 -
 – Erre gondoltam én is – Sahara pofát vágott –, de nem ilyen
a személyiségem. – Soha nem is volt. – Most, hogy
egészségesebb vagyok az agyam százon pörög. – Már bebiflázott
számos tankönyvet a kedvenc tárgyaiból
Mercy vigyorgott. – A leopárdok, ahogy mondják, nem
változtatják meg a foltjaikat.
A nevetés után Sahara lehetőségeiről beszéltek, hova
mehetne suliba, vagy ha jobban szeretné, akkor kevésbé iskolait
is csinálhatna egy ideig. Ez becses beszélgetés volt, olyan, ami
sok gondolkodnivalót adott neki.
– Aggódtam, hogy túlterhelődök – vallotta be, ahogy
megérkeztek a víz melletti nyüzsgő városba, ami San Francisco
volt – de szeretem a zajt, a színeket és az embereket.
Egy pár órával később, ahogy egy kis olasz étterembe tértek
be ebédre, miután biztos helyre tették a SUV-ba a vásárolt
termékeket, három dolog történt gyorsan egymás után. Valaki
rálőtt Faithre és elvétette, a golyó összetörte az ablakot; Mercy
ragadozó eleganciával pördült egyet, hogy fedezze Faithet és
rákiáltott Saharára, hogy bukjon le; és csontos kezek ragadták
meg Sahara felkarját.
Ezután az étterem eltűnt, és egy olyan helyen volt, ami egy
kicsi, üres raktárnak tűnt, porszemek táncoltak a falat alkotó
öreg fatáblák között beszűrődő napfényben.
– Feltételezem te vagy a fejvadász – mondta Sahara nyugodt
hangon, annak ellenére, hogy szíve versenyt futott, fojtogatta őt
első ösztöne, hogy hívja Kalebet. Mivel nem volt halott, vagy
nem vérzett, az azt jelentette, hogy a mögötte lévő férfinak,
kinek kesztyűs kezei már nem érintették a bőrét, élve volt rá
szüksége, így volt rá esély, hogy erőszak nélkül hatástalaníthatja
a helyzetet.
Az elrablója megmozdult, hogy Saharára nézzen. Vékony volt

- 308 -
és relatíve alacsony, csak pár centivel volt magasabb a nőnél, de
olyan aprólékosan mozgott, mely készségről árulkodott, volt egy
fénylő fekete lézer pisztoly a kezében. – A vérdíjnak vége –
mondta Sahara, ahogy a férfi továbbra is csendben maradt, az ő
pisztolya a bokáján lévő pisztolytáskában volt, amit elfedett a
farmerja.
– Van egy magán ügyfelem. – Rövid szavak melyek
hozzáadódtak egy profin kiképzett benyomásához. – Addig,
amíg együttműködsz, nincs rá okom, hogy testileg bántsalak.
Körbenézve a raktárban Sahara észrevett egy használt ládát
egy méterrel arrébb. – Leülhetek?
Egy élénk bólintás, Saharát a látószögében tartva a
papírvékony komputerhez ment, ami egy olcsónak tűnő
kártyaasztalon volt felállítva.
– Leellenőrzöd, hogy az ügyfeled átutalta-e a fizetséget?
Nem volt válasz. De amíg a férfi őt engedelmes és a sorsába
beletörődőnek hitte Sahara figyelte őt. Hamar világossá vált,
hogy mozgása megfontoltan óvatos, amit a nő elsőre nem vett
észre. A férfi gyenge volt, közel a limitjéhez, vagy a
hatótávolságán kívülről teleportált Saharához, vagy számtalan
alkalommal portált rövid időtartam alatt azért, hogy leadja a
lövést Faithre, mely után megragadta őt.
– Hogyan – mondta, ahogy a lehetőségein gondolkodott –
mértél be engem?
– Ez a tudás nem lesz hasznodra.
– Tudni szeretném, hol sérült a védelmem. – Igaz, kivéve,
hogy nincs szüksége rá, hogy a férfi elmondja neki. – Egy
intellektuális kihívás.
Egy apró szünet, meglepetésszerűen a férfi megadta a választ.
– A munkaadóm szerint biztos volt, hogy a NightStar egy
biztonságos helyre visz téged. Csak kinti lehetőség volt, hogy a

- 309 -
kuzinoddal találkozz, de úgy döntöttem megérdemel
negyvennyolc órát az időmből. Mivel a DarkRiver terület
hatalmas, elhatároztam, hogy megfigyelem a falka központjának
parkolóját, azzal a szándékkal, hogy követem Faitht.
Lehetőség, gondolta Sahara, egy trükkös bestia volt. – A
szerencse minden bizonnyal ma veled volt. – Felemelkedve tett
néhány lassú lépést a férfi felé, tudatában, hogy a szemei
minden mozdulatát követik, ujjai a pisztoly felé lévő oldalára
görbültek. – Szabad? – mondta Sahara és a számítógép melletti
vizes palack felé biccentett.
– Tessék. – A férfi átnyújtotta, biztos volt benne, hogy
kesztyűje biztonságban tartja.
Ez az ő hibája volt és részben ez tette Saharát annyira
veszélyessé.
Egy rövid másodperccel később ujjai súrolták a férfiét,
elrablója átadta neki a fegyverét, szeme homályos volt a
zavarodottságtól. – Mit csinálok itt?
– Eltévedtél. – Új emléket ültetett a férfiba, leküldte őt a
padlóra aludni. Amikor felébred, akkor egy civakodásra fog
visszaemlékezni, mely azt igényelte, hogy a héten meglapuljon.
Sahara gyűlölte a gondolatot, hogy megerőszakolja valaki
elméjét, de ez a fejvadász elvesztette a védelmet, melyet a
mentális megszállás miatti undora biztosított, mikor úgy
döntött elrabolja őt. Ki és becsúszott az elméjébe, mintha a
sajátja volna, bejelentkezett a férfi számítógépébe a jelszavát
használva és kitörölt mindent, ami az alkura utalt, akár az e-
mailjében, vagy bankszámláján volt. Segített neki, hogy a férfi
szervezett volt, elméje Saharáról tele volt egy diszkrét
szekcióban, de ez attól még időt vett igénybe.
Ahelyett, hogy felülírta volna a merevlemezt, úgy döntött,
hogy kiveszi és magával viszi. Ez újabb emlékbeillesztést

- 310 -
igényelt, ahol az emberrabló fantom ellenfele a módosításban a
férfi számítógépét tartalmazó kis fekete táskát egy elhaladó
teherautóra dobta, a darabok illettek egy újrahasznosítóhoz.
Kaleb, mondta utána, tudatában, hogy Moszkvában éjfél is
elmúlt. Ébren vagy?
Igen. Mire van szükséged.
Arra, hogy ne ölj meg senkit.
Kaleb egy másodperccel később jelent meg mellette, egy
pillantással felmérte a helyzetet. – Miért ne öljem meg őt? – Egy
jéghideg kérdés.
– Mert kezeltem a helyzetet. Élve sokkal hasznosabb a
számunkra. – Egyszer megérintetve az elméjét Sahara bármikor
visszacsúszhatott, hogy időt és távolságot figyelmen kívül
hagyva bármikor teljesen átvegye az irányítást, hogy a személy
egy hús és vér bábú legyen, aki még csak nem is gyanakszik,
hogy döntéseit nem ő hozta meg.
A gondolat, hogy ilyet tegyen felháborította őt, de ez nem
jelentette azt, hogy nem igaz. Egy ismeretlen genetikai mutáció
eredményeként nem volt hivatalos besorolása, a képessége
fajának mumusa volt, amiről tudniuk kellene. Egy elme sem volt
biztonságban Saharától, egy pajzs sem volt áthatolhatatlan,
egyetlen támadó képesség sem állítja meg őt, ha csak egyszer
elég közel kerül.
Sahara nem hagyott nyomot a beavatkozása során, a
beültetett emlékek annyira valódiak, mind az igaz emlékek. És
mintha észrevétlen lett volna, mikor dolgozott. Ha arra vágyna,
saját kedvére táncoltathatna egy tanácsnokot, egy vezérigazgató
a nevére írná a tulajdonát, egy férfi mosolyogva vágná át a
torkát. És míg nem tesztelte, hogy egy időben hány elmét tud az
irányítása alá vonni, megbízott a NightStar telepatában, aki vele
dolgozott, hogy megértse képességét, mikor az először

- 311 -
megjelent, azt három számjegyűnek rögzítette.
Ez a legrondább képesség volt egy nő részére, kinek elméjét
széttépték, de belenyugodott ebbe a labirintusba épített tiszta
pillanatok során. A döntések, amiket meghozott és a szabályok,
amiket lefektetett magának mind egy kérdés körül keringtek:
Ha valaha lesz egy gyereke, képes lesz annak a gyereknek a
szemébe nézni anélkül, hogy szégyenkezne az miatt, amit tett?
A mai tettei közül egyik sem törte meg a szabályokat.
– Ki alkalmazta őt? – kérdezte Kaleb, tekintete az
emberrablón volt, a csillagok eltűntek a halálos feketében.
– Kezeltem – ismételte Sahara ahelyett hogy válaszolt volna a
kérdésre és mikor Kaleb nem mozdította el tekintetét,
eldöntötte, hogy keményen fog játszani. – Ha nem tiszteled a
kívánságomat, legközelebb egyszerűen nem foglak hívni.
A férfi álla kemény volt, ahogy figyelmét elfordította a
fejvadásztól. – Ki?
– Az emlékei szerint Tatiana.
– Lehetetlen. Pontosan ott van, ahova tettem.
– Akkor valaki a szervezetéből eléggé okos, hogy rájöjjön
mire vagyok képes és eléggé beképzelt, hogy kijátssza és aláássa
a főnökét. – Ha a pletykák a másik nő hatalomra emelkedéséről
igazak, akkor ez tényleg az, amit az emberek karmának hívnak.
Nem vesztegetett több időt és energiát a Tatianára való
gondolásra, belenézett a kardinális telekinetikus arcába, akiről
tudta, hogy kemény önkontrollt kell gyakorolnia, hogy ne ölje
meg a másik férfit. – Menjünk haza Kaleb – mondta, ujjaival
csendes emlékeztetőként simított végig az állán, hogy ki volt a
férfi a számára.

- 312 -
 34. fejezet

AZ ELSŐ dolog, amit Sahara tett, mikor Moszkvában, a

csillagfényes teraszon voltak, hogy letette a laptopot, elkérte
Kaleb telefonját, sajátját a sasfészekben felejtette és felhívta
Faitht. – Biztonságban vagyok – biztosította kuzinját. – Te?
Mercy? A babái?
– Jól vagyunk. Mercy élve megette az orvost, mikor elvittem
őt ellenőrzésre. – Mondta szeretetteljes nevetéssel. – Majd Riley
tűnt fel és eldöntötte, hogy együtt működik mert a párja őrült és
aggódó volt, de jól van. Sérülés sem volt rajta és az ő korábbi
komisz gyerek megítéléséből a farkas-leopárd babák élvezték az
izgalmat.
Megkönnyebbülve Sahara letette, mielőtt kuzinja
megkérdezte volna, hol van és megígérte, hogy addigra otthon
lesz, mire San Franciscoban besötétedik.
– Enned kell – utasította Kaleb, mikor visszaadta a telefonját,
rámutatott a magas nutriumtartalmú szeletre, mely a napozóágy
melletti kis asztalon jelent meg. – Nem vagy eléggé egészséges,
hogy kihagyhass egy étkezést.
– Éhezem – ismerte el és leült a napozóágy szélére. Lerúgta a
cipőit és levette a bokáján lévő fegyvertokot, felvett egy nutrion
szeletet. – A képességem talán könnyűnek tűnik, de sok
mentális energiát éget el. – Felsóhajtott Kalebere, de Sahara
már dolgozott a kalóriaigényén.
Kaleb hátával a korlátnak dőlt, addig nem szólt semmit, míg

- 313 -
Sahara be nem fejezte a szeletet és le nem öblítette vízzel. –
Egyre magabiztosabb vagy az erőddel kapcsolatban. – A férfi
kifejezése árnyékossá vált, hangja jegesen helyeslő. – Soha nem
értettem egyet az ezzel kapcsolatos undoroddal.
– Fiatal voltam. – Sahara vigyorgott, mikor a második
nutrion szelet úszott pontosan az arca előtt. – És te mindig túl
védelmező voltál. – Elvéve a szeletet kinyitotta.
– Te fontos vagy nekem.
Ennyire egyszerűen. Őszintén. Erőteljesen.
Sahara egyik kezét a szívéhez dörzsölte, megosztotta a titkait
azzal a személlyel, aki soha nem árulná el, vagy használná őt.
Az, hogy ő ugyanaz a férfi volt, aki azt tervezte, hogy olyan
birodalmat épít, mely kondicionálás nélkül ível át a világon. – A
képességem kiforrott. – Még szeszélyes volt tizenhat éves
korában, ez volt az egyik oka, hogy Tatiana képes volt
bebörtönözni az elméjét. És egyszer bebörtönözték Sahara nem
tudott kitörni, kiderült, hogy képes átjutni minden pajzson,
kivéve azon, amit a saját elméje hoz létre.
Ez volt az ő legnagyobb gyengesége, az általa kezelt erőnek a
természetes egyensúlya.
Most már senki sem tudná könnyen elföldelni őt, de hét éve
egy rémült lány volt és Tatiana egy erős, felnőtt telepata, akit
mentális agresszióra képeztek ki. Enrique is ilyen volt, szerepet
kellett játszania az ő mentéális bebörtönzésében, az émelygés,
mely a gyomrában az egyszerű gondolatra felkavarodott éppen
elég bizonyíték volt.
– Amint a Tatiana által létrehozott pajzs csapdába ejtett –
mondta Kalebnek –, elfojtotta a képességemet is, kivéve a rövid
időszakos ’szabadságokat’, mikor azt akarta, hogy használjam. –
A másik nő célja az volt, hogy megtörje Saharát, míg Tatiana
háziállatává vált volna, s a másik nő megbízott volna benne,

- 314 -
hogy nem használja ellene a képességeit.
– De az erőm erőltetett koncentrációja – folytatta – miatt az
erőm oly módon növekedett, amire Tatiana nem számított. –
Sahara elrejtette a fejlődést a labirintusban, tudatában, hogy
Tatiana nem állná ki az őrült káoszt. – Többé nem kell
hozzáérnem a bőrhöz a behatolás során, csak közel kell lennem.
– Ez kizárja a veszélyes sebezhetőséget – mondta Kaleb,
hangja jeges volt, Sahara tudta, hogy a férfi arra a szörnyűségre
gondol, ami vele történt. – Korábban ha valakinek sikerült
megbénítania a testedet, akkor gyámoltalanná váltál volna,
addig, míg az a személy megbizonyosodik róla, hogy véletlenül
ne érjen a bőrödhöz.
Remegve Sahara átkarolta magát. – Kérlek, ülj mellém. Nem
tudom elviselni, hogy egyedül látlak a sötétségben.
Kaleb odament hozzá, de ahelyett, hogy mellé ült volna a
napozóágyon, elé ült le, háta a nő lábaihoz ért. Sahara széttárta
combjait, közel húzta magához, ujjaival beletűrt selymes hajába.
– Én – mondta Kaleb csendesen – sokkal inkább otthon
vagyok a sötétségben, mint a fényben.
– Tudom. – Ez egy fájdalmas csoda volt, hogy a gyémánttal
hintett égbolt alatt ült ezzel a férfival és tudta, hogy az övé.
Ebben a pillanatban a polgárháború, a férfi törött tudata, a nő
gyanúja a védhetetlen vonalakról, amiket a férfi talán átlépett
nem számítottak. Csak a bársonyos éjszaka és a hozzá annyira
közel lévő férfi hője volt. – A magányosság az, amit nem tudok
elviselni.
Felvéve a vállára ejtett egyik kezet Kaleb a szájához vonta, egy
gyengéd csókot nyomott Sahara tenyerének közepébe. – Érezlek
magamban téged, mindig.
Sahara szemei égtek, leengedte kezeit, hogy körülölelje a
férfit, arcát az övéhez nyomta. – Felfedeztem valami mélyen

- 315 -
problémásat – mondta neki. – A telepata, aki segített nekem az
edzésem során nem vette észre és én sem, talán azért, mert
minden tesztemen az elmezavaromat vizsgálták. – Hátraülve
ujjaival ismét a férfi hajában játszott. – Nem vállalok
kockázatot, ha belépek egy elmébe, ha átnézem az emlékeket és
újrarendezem, vagy kitörlöm őket, vagy mikor újakat ültetek el.
Kaleb végigfuttatta kezét Sahara lábszárának hátoldalán. –
Tatiana nem ezért akart téged. Áthatolhatatlan pajzsai vannak,
bár összehasonlítva a te szikéddel ő kalapáccsal és vésővel
dolgozik.
– Nem, természetesen az elmekontroll miatt. – Tatiana is
meg tudta csinálni, de 0-24-ben a hét minden napján használni
addig csapolta volna le mentális és fizikai energiáit, hogy csak
egy csontváz héj maradt volna belőle. És ez csak egy elme
kontrollját jelentette. – Azt tervezte, hogy minél nagyobb erő
elérésére használ majd.
Amilyen alattomos volt a képessége, annál többet jelentett,
mikor Kaleb hátradőlt cirógató kezeibe. Egyszer sem rándult
össze tőle, miután elismerte mi mindenre képes. Minden, amit
kért, emlékezett rá, ahogy körmeivel gyengéden végigszántott
fejbőrén, hogy soha ne menjen be az elméjébe.
Nem akarom, hogy lásd mit tettem.
Ez olyan ígéret volt, amit az elméjéhez ölelt, meg sem akarta
kísérelni megtörni, még akkor sem, amikor nem volt önmaga,
Kaleb bizalma egy értékes ékszer volt, amit soha nem tud
pótolni.
– Mit – mondta a férfi, szempillái árnyékokat vetettek az
arcára, teljesen ellazult – fedeztél fel?
Melegség borította el belül, Sahara lehajolt, hogy egy puha,
édes csókot nyomjon a férfi állára. – Az elrablásom utáni első
napokban Tatiana álcázott engem, majd manipulálta a

- 316 -
helyzetet, hogy elég közel kerüljenek különböző személyek, hogy
kezdeti benyomást szerezzek. Majd ezután megkért, hogy
csússzak be a személyek elméjébe és apró, buta dolgokat
csináltassak velük. – Sahara nyelt egyet. – Azzal igazoltam a
tetteimet, hogy ártatlan teszteket csinálok, annak érdekében,
hogy időt nyerjek.
Kaleb szemei lezárva maradtak, keze becsúszott farmerja
felhajtása alá, hogy a bokája köré zárja. – Olyan döntéseket
hoztál, amik életben tartottak. – Tiszta volt, hogy Kaleb nem lát
okot rá, amiért bűnösnek kellene éreznie magát.
Sahara ismét hozzá dörgölte az arcát, majd azt mondta: –
Amire túl sokáig tartott rájönnöm, hogy minden alkalommal,
amikor visszatérek az elméhez, hogy irányítsam, elvesztek
magamból egy darabot. – És neki nem volt rá módja, hogy
kontrollálja, mely emlékeket veszíti el. – Ha folytattam volna,
akkor üres lapként végeztem volna, egy fegyverként Tatiana
közvetlen akaratára. – Remegve karjait összeszorította Kaleb
körül.
Kaleb szemhéjai felemelkedtek, elképesztő obszidián szemek
tekintettek rá. – Biztos vagy Tatiana kínzásával kapcsolatban?
Megtörhetem őt neked, könyöröghet neked.
Sahara tudta, hogy ez egy halálosan komoly ajánlat. Egy kis
része kísértésbe esett, ő sem volt szent, és Tatiana addig
bántotta őt, míg elfelejtette milyen érző lénynek lenni, de a
kísértés sehol nem volt a Kaleb iránt érzett érzelmei
mélységéhez. A férfi a sötétségben élt, de nem engedi meg neki,
hogy elnyelje őt, nem használná a férfit, ahogy Tatiana akarta
vele csinálni.
– Nincs kínzás. – Felült, elkezdte a férfi vállait masszírozni
igazi gyönyörként, hogy megérintheti őt. – Arra kell
koncentrálnunk, hogy felfedjük annak a személynek a kilétét,

- 317 -
aki kitervelte az elrablási kísérletet.
– Gondoskodom róla.
– Megvan a megfelelő képességem, hogy valaki okosabb
nélkül is felfedjem az igazságot – válaszolta Kaleb tompa
mondatára. – Biztos vagyok benne, hogy egyike az őröknek,
mivel senki más nem volt elég közel, hogy rájöjjön, mire vagyok
képes, és nincs problémám azzal, hogy beszivárogjak a
gondolataikba. – Nem, hogy adva volt a részvételük Tatiana
gonoszságában.
– Nem.
Sahara racionális nyugalommal, majd őrjöngő dühvel
vitatkozott, de Kaleb hajthatatlan volt. – Nem engedem meg
neked, hogy bárki közelébe menj, aki talán bántani fog téged.
A frusztráció összefüggéstelen hangjait kiadva ennek ellenére
elismerte, hogy ez volt az a csata amit teljesen és igazán
elvesztett. Kaleb soha nem lesz olyan férfi, akit irányítani tud, és
nem számított rá, hogy minden vitát megnyer majd, de volt egy
olyan dolog, ahol ő nem akart engedni. – Ígérd meg, hogy nem
térsz vissza a raktárba és végzed ki a fejvadászt.
– Mivel nem tudod őt kontrollálni anélkül, hogy tartós
károsodást okoznál az emlékeidben, az érvelésed vele
kapcsolatban, hogy több haszna van élve többé már nem
megalapozott.
Ezért volt szüksége az ígéretre. – Felejtsd el. Nem akarom,
hogy a halála a lelkemen száradjon.
Egy kis szünet. – Nem megyek vissza és ölöm meg, míg
megújult veszélyt nem jelent.
– Ezt el tudom fogadni. – Sahara lélegzete elakadt, ahogy a
férfi finoman pozíciót váltott, vállai combjának belsején lévő
érzékeny bőrt súrolták, éppen, mikor a telefonja csörgött.
Válaszolva rá Kaleb hallgatott, majd azt mondta: – Idő? –

- 318 -
Egy kis szünet. – Ott leszek. – További szó nélkül tette el a
telefont.
– Egy találkozó? – kérdezte, kezeit használva masszírozta
vállainak kemény izmait, érezte a férfi élvezetét, mielőtt
vitatkozni kezdtek. – Fontos üzletnek kell lennie, hogy
személyes megbeszélést igényel.
– Nem üzleti – válaszolta Kaleb, nyakát oldalra hajtotta, hogy
Sahara elérjen egy feszes pontot. Senki mást nem engedne
ennyire közel a torkához. De Saharát? – Keményebben –
mondta, kigombolt még két gombot az ingjén, így a nő kezeit a
nyitott gallér alá csúsztathatta.
– Mint így? – Ez egy intim kérdés volt, ahogy a megfelelő
nyomást használta.
– Hmm. – Kaleb hüvelykujjával végigsimította Sahara
bokáját, hagyta, hogy szemei becsukódjanak, teste elernyedjen.
Ez olyan állapot volt, amit csak Saharával talált meg, és minden
korábbi alkalommal a szex után volt.
– Van egy kis üveg olaj a fürdőszobai szekrényen a
sasfészekben – mondta gyengéden Sahara, továbbra is érzéki
birtoklásként érintette meg Kalebet, míg az a része, ami
ürességben, sötétségben és erőszakban élt, nyugodt lustasággá
vált. – A pipereszett része, amit kaptam. Ide tudod hozni?
Elkapva a részletes képet, amit Sahara küldött neki az
üvegről, ami pontosan ott volt a fürdőben, minden erőfeszítés
nélkül idehozta. Egy pillanattal később vaníliaként azonosította
az illatot, ami a levegőben terjest, Sahara kezei már nem voltak
a bőrén. – Vedd le a pólódat, így nem olajozom össze.
Kalebnek nem volt kedve megmozdulni, de megtette, amit a
nő kért. Az érzés, hogy meleg kezek vannak a testén, az olaj
könnyebbé tette Saharának, hogy kezei a bőrén csússzon, hogy
mélyebben masszírozza az izmait, volt a jutalma. A fizikai

- 319 -
érzékelésnek, gondolta, voltak függőségi tényezői. De csak
akkor, mikor Saharáról volt szó, kinek combjai körbefogták a
vállait, Sahara, kinek hangja mormogás volt a sötétségben,
ahogy elmondta neki az élvezetet, amit az ő megérintésében
talált.
– A jelenlegi események tanulmányozása során – mondta
Kaleb jó pár perccel később, mielőtt növekvő felizgultsága
elhomályosította volna tudatát – átnézted a hivatkozásokat a
felkelőről, aki a Szellemnek hívnak?
– Most akarsz politikáról beszélni, mikor minden tőlem
telhetőt megteszek, hogy elcsábítsalak?
A rekedt, nevető kérdésre a karjainál húzta Saharát, míg
végül a nő feladta a masszázst és elmozdult, hogy lovagló
ülésben ráüljön. – Nincs rá szükséged, hogy elcsábíts. – A nőé
volt. Mindig. – Az eljárás azonban élvezhető. – Az igazi fizikai
intimitásnak, gondolta, sokkal több finomsága van, mint azt
korábban megértette, amit automatikusan összemosott a
szexszel.
Sahara ajkai mosolyra görbültek. – Akkor folytatom. – Egy
lassú csók, ami annyira birtokló volt, mint a kezei, amik
visszatértek a vállaira, mikor visszaült. – A kérdésedre
visszatérve… jó néhány Harsona által feltett tényre alapozva –
mondta gondosan válogatva a kifejezéseket –, a Tanács
felbomlása előtt a Szellem volt a felelős jó néhány információ
kiszivárgásáért, mely olyan helyzetbe hozta a Tanácsot, hogy
magyarázkodnia kellett.
– A férfinak – mondta Sahara, hüvelykujjait végigfuttatta
Kaleb nyakának inain – a pletykák szerint köze volt egy labor
felrobbantásához, ahol vélhetőleg egy bioneurális chipen
dolgoztak, hogy az embereket az Elcsendesedésbe erőltessék. –
Sahara megborzongott, a gondolat tisztán elborzasztotta. – Az

- 320 -
én benyomásom szerint ő a felelős az egész Tanács
szuperstruktúrával szembeni Hálón terjedő elégedetlenségnek,
belülről kifelé törte meg az erőbázisaikat, és az a célja, hogy az
Elcsendesedés lehulljon.
– Igen. – Kaleb nem volt meglepett, hogy Sahara már mennyi
adatot kinyert, Sahara Kyriakus tudásra szomjas és gyorsan
dolgozó elmével született. – A Szellem veszélyes személy
bárkire, akinek hatalma van.
Sahara kezei mozdulatlanná váltak, a mélykék szemek
nyugtalanok voltak. – Kaleb, nem bánthatod ezt a személyt.
Annyi célod egyezik a Szellemével, ez a felkelő harcol fajunk
belső rothadásával és te is ezt teszed.
– Nem lehet két erő a Hálón Sahara. – Ez csak
szétforgácsolná és kettéosztaná az embereket. – A Szellem
jelenleg nem lesz kivégezve, de az ideje a végéhez közelít.

- 321 -
 35. fejezet

SAHARA A fejét rázta, hangja heves volt. – Ha bántod a

Szellemet, kockáztatod egy másik felkelő hullám kialakulását, ez
alkalommal feléd.
Ismét, Sahara megmutatta, mennyire jól ismerte a férfit, a
logikát használta, nem az érzelmi ellenvetést a biztonságról és
fajuk jólétéről, az ellenvetést, melyről tudta, hogy süket fülekre
találna. – Nem fog megtörténni. – A lázadó halála éles és
erőszakos zavart okozna a Mentálháló szövetében és Kaleb ezt
nem engedi meg. Nem, mikor a Háló nemsokára hozzá fog
tartozni. – A Szellem egyszerűen eltűnik a rivaldafényből egy
bizonyos, nem vitatható időpontban.
– Eltűnik? – Sahara ujjai az izmaiba vájtak, ahogy
vitatkozásuk ellenére folytatta a cirógatást. – Kaleb, minden,
amit olvastam azt mondja, hogy ez a lázadó éveket élt túl,
miközben vadásztak rá. A férfi nem az a típus, aki csendben
eltűnik, még ha ezt az utasítást adod is neki.
– Hallgat az érvekre. A Szellem tettei – mondta Sahara
artikulálatlan hitetlenkedő hangjaira – azt mutatják, hogy
rendkívül racionális személy.
– Igazán? – Ez az egyet nem értés elterjedt mondata volt. –
Tegyük ezt félre, mégis hogyan próbálod egyáltalán megtalálni?
A férfi egy árnyék.
– Ismerem a személyiségét, azóta, hogy megtette az első
lépését.

- 322 -
 Kezek szorultak ökölbe a vállain, Sahara megrázta a fejét. –
Nem hiszem, hogy a férfi egybeesik a terveiddel. Ez a Szellem
úgy tűnik, éppen annyira könyörtelen és hajthatatlan mint... –
Egy hirtelen szünet, Sahara szemei összeszűkültek. – Te –
suttogta. – Te vagy az!
– Természetesen én vagyok – mondta Kaleb és kapott egy
állütést Saharától célzottan az állára, a nő bőre puha volt az
övén. – Senki sem fér hozzá olyan mély adatokhoz, mint a
Szellem és nincs olyan képessége, hogy egy szempillantás alatt a
világ bármely pontján legyen.
Sahara megpróbált keményen nézni, de túl elégedett volt a
ténytől, hogy Kaleb játékot játszott vele, hűvös szemekkel és
jeges hangokat, mely elvakította őt, hogy mit próbált a férfi
elmondani neki. Kalebnek igaza volt: a Szellem nem lehet más,
mint egy kardinális Tk, aki tartotta őt. Egyébként Kaleb hosszú
idővel ezelőtt likvidálta volna a lázadót, mielőtt ilyen veszélyes
ellenfél lett volna a Hálón. Ez olyan megrendíthetetlen igazság
volt, mint megdöbbentő az ereje, aminek parancsolt.
A kérdés, ami megmaradt és amit nem kellene feltennie, hogy
miért?
Sahara tudta a választ, tudta, hogy vérrel írták és egy szadista
fájdalmat túlélő, tehetséges, rettegő gyerektől született, akinek
nem volt senkije, akihez fordulhatott volna. – Ez volt az, amiért
hívást kaptál? – kérdezte helyette, pórázra kötötte haragját,
mert ez az este az övék volt. Nem engedi meg, hogy a gonosz
emléke bemocskolja. – Vannak lázadó társaid?
– Igen – mondta, magához húzta a nőt egy csókra.
Sahara kinyitotta neki a száját, eldöntötte, hogy a további
beszélgetés várhat. Most, csak el akart merülni Kaleb ízében.
Egy másik férfi sem gerjesztene benne ilyen zsigeri szenvedélyt,
mint amit a férfi keltett fel benne, és Sahara találkozott ilyennel

- 323 -
a DarkRiverben töltött ideje alatt. Érzéki és erős, szeretetteljes
és tapintható, a leopárd férfiak könnyen nevettek és a játékot a
normális élet részének tartották. A katonák, akik járőröztek a
területén barátságosak voltak, és jó páran nyíltan flörtölt vele,
tovább mentek volna, ha bátorította volna őket.
Sahara nem tette, mert csak Kaleb volt az, akit akart. –
Nagyon okos voltam tizenhat évesen – motyogta, lehajolt, hogy
megcsókolja a férfi nyakát, a vanília illata felmelegedett a férfi
bőrén és összekeveredett Kaleb saját természetes illatával,
melytől Sahara lélegzete elakadt. – A világ legszexisebb férfiját
követeltem a magaménak. – Talán a férfi végérvényesen sérült
volt, megsebzett addig a pontig, amíg Saharának
mindkettőjüket el kell pusztítania azért, hogy megmentség
fajukat… de egy lépést sem tesz, míg minden remény el nem
veszik, az ő Kalebe végérvényesen összetörik egy hosszú ideje
halott férfi gonosz kezeitől.
– A bőrödet akarom érezni a sajátomon – mondta Kaleb,
teste még mindig epekedő volt, annyira ritka módon, ahogy
lehúzta Saharáról a pulóverét és levette a melltartóját.
Ezután, ahogy a csillagok ragyogtak felettük és a világ újabb
órába fordult, mely által talán egyre közelebb kerültek egy
katasztrofális világháborúhoz, Sahara a szeretőjét csókolta.
Hozzányomta magát Kaleb kemény izmaihoz, a férfi kezei
erősek voltak a hátán, Sahara hátravetette fejét, ahogy a férfi a
torkához hajolt. Gyönyör szakította szét őt perzselő hullámaival,
a hullócsillag, mely látószögébe ért egy csillogás volt, amit a
kezei közé fogott.
Kiérdemeltük ezt, kiérdemeltük a jövőnket! Egy szenvedélyes
sikoltás a csendben. Csak add meg nekünk az időnket.
Ez volt a legegyszerűbb kívánság, de ahogy Kaleb elvette a
száját a férfi könyörtelen követeléseként, egyik kezét felemelte,

- 324 -
hogy megfogja a nő fejének hátoldalát, Sahara tudta, hogy talán
ez az egyik leglehetetlenebb.
***
EGY órával később, amit a csillagfények alatt töltöttek,
Sahara teste nőiesen domború volt. Kaleb nem harcolt a nő
döntésével, hogy visszatér a sasfészekbe. Faith kétség kívül várt
rá és Kalebnek voltak tervei az éjszakára, amikbe Sahara nem
egyezne bele.
Tatiana lázas és piszkos volt a lukban, ahol hagyta a nőt, a
kezét felkötötte a kezdetleges orvosi eszközökkel. Vér volt a
falakon, mely azt mutatta, hogy megpróbált kimászni, vagy
talán elvesztette az eszét és addig ütötte a betont, míg
összezúzta húsát és betörte körmeit.
Kaleb éber szemekkel figyelte a pajzsait, a nővel szemben a
falnak dőlt. – Azt hittem tudod használni a csapatodat.
Közömbös és gonosz szemek, mint egy kígyóé tekintettek rá,
Tatiana Elcsendesedése a szélein kezdett foszladozni. Ez a
bomlás nem hatott az elméjére. – Szükséged van valamire. Mi
az alku tárgya?
– Nincs alkudozás. – Soha nem is lesz. – Elmondod, amit
tudni akarok, vagy eltörök egy csontot a testedben. – Kaleb
elméje szerint ez nem számított kínzásnak, az lenne, ha ok
nélkül bántaná a nőt és figyelné, ahogy sikít. – Biztos vagyok
benne, hogy a fertőzésnek nem tart soká leteríteni téged, a
jelenlegi nyirkos szállásodon.
Félelem kúszott a nő bőrébe. Ó, a nő jól rejtegette, de egy
dolgot Kaleb mindig tudott Tatianáról, hogy egy bántalmazó
volt. És a bántalmazók nem működtek jól, ha többé nem az ő
kezükben volt az irányítás. Santano nyilvánvalóan könyörgött az
életéért, mikor az alakváltók elmentek érte. Egy nap Kaleb hozzá

- 325 -
fog férni a rögzített felvételekhez, amit a falka a kivégzéskor
felvett, majd hátradől és addig nézni, amíg Santano kínzásának
minden mozzanata bele nem ég a memóriájába.
– A szervezetedben ki az, akiben – mondta a nőnek, aki ahol
számított, pont olyan volt, mint Santano – megbíztál, hogy
tudjon Sahara képességéről?
Tatiana ajkai mosolyra görbültek. – Valaki vadászik Sahara
Kyriakusra? Az könnyű vadászat lesz. A lány messze túl gyenge,
hogy használja az erejét, amit arra teremtettek, hogy
használjanak.
Kaleb nem vitatkozott, nem tárgyalt. Egyszerűen eltörte
Tatiana jobb kezének kisujját. Sikítva a nő kezét a mellkasához
vonta. – Őrült vagy – nyögte ki összeszorított fogai közt, miután
ismét tudott beszélni. – Igazán őrült.
– Ami vagyok – mondta Kaleb –, egy szavatartó férfi. Most,
válaszolnál a kérdésre?
– Nem bíztam meg senkiben. – Ekkor Tatiana az volt, akit a
Háló ismert, könyörtelen, morálmentes, és megtesz mindent,
amit akar, hogy győzzön. – Bolond lettem volna, ha megtettem
volna, adva a csábítást, ha és amikor Sahara visszanyerte volna
tehetsége feletti teljes irányítást, egy személy használhatta volna
őt, hogy átvegye az irányítást az egész Háló felett. Miért
kockáztatnám meg az információ megosztását?
Igaz, ítélte meg Kaleb. – A szolgálatodban állók közül ki az,
aki elég okos, hogy rájöjjön?
– Volt egy őr – mondta Tatiana, az ujja már be is dagadt. –
David Sezer. Egy kicsit túl sok érdeklődést mutatott Sahara
iránt. Áthelyeztettem őt, miután rajtakapták őt, hogy a
személyes utasításom ellenére a cellájában volt.
Kaleb érezte, hogy jeges sötétség ébred fel benne olyan
erőszakosan, hogy odavonzotta a Sötételme éhes jelenlétét. – Ez

- 326 -
szokatlanul nagylelkű tőled. – A mentális térben,
’megsimogatta’ a Sötételmét, hogy nyugton maradjon, meg fogja
kapni az erőszakot, amire éhezett.
– Arra következtettem, hogy az Elcsendesedése hibás és ezért
vonzotta őt a lehetőség, hogy bántalmazzon egy sebezhető nőt.
A sötétség jegesebbé vált. – Nem mentél biztosra?
– A pajzsok áthatolhatatlansága energiába telik és David nem
volt annyira fontos. Ahogy nem próbálta megérinteni Saharát és
máskülönben hasznos volt, úgy döntöttem, hogy megtartom.
Azonban egy évvel ezelőtt örökölt, mely lehetővé tehette
számára, hogy pénzügyi forrásokhoz jutva felbéreljen egy
vadászt. – Egy gúnyos mosoly. – Ha azt hiszi, használhatja
Saharát, akkor téved. Még ha a lány szánalmasan gyenge is,
erősebb a férfinél.
Kaleb átsuhant a Mentálháló adatbázisán, mialatt a
Sötételme köré tekeredett. Csak két rövid percébe telt, hogy
bemérje David Sezert, aki a Rika-Smythe társulás másodlagos
ágához kapcsolódott. – ’Hibás’ kondicionálással más is közel
került Saharához? – Sahara kicsi volt, fizikai ereje a közelében
sem volt egy teljesen felnőtt férfiéhoz, és a nő be is volt
drogozva, a tetejébe az erejét elfojtották. Könnyű préda.
– Nem.
Elkapva a sietséget Tatiana szemében eltörte egy másik ujját
is. Sikításának átütő visszhangjának semmi hatása nem volt rá.
– Ki bántotta őt?
Lehajolva vállai remegtek, ahogy hányt, Tatiana nem tudott
azonnal válaszolni, de Kaleb türelmes volt. – El kellett nyernünk
az együttműködését. – Tatiana hangja nyers volt a fájdalomtól
és a félelemtől. – Erőt használtak.
Nem fogja megölni a nőt, nem számított a provokációja. Az
sokkal kegyesebb lenne. – Mondd el, hol tartod a felvételeket

- 327 -
Sahara fogva tartásáról és elmegyek – mondta szívélyes hangon,
amiről tudta, hogy a legmélyebb szinten zavarja az embereket. –
Máskülönben számos órát töltünk együtt. – Beteleportált egy
szikét, Tatiana nem tudott a Saharának tett ígéretéről, nem
tudta, hogy az áldozatának tudata volt az egyedüli ok, amiért
nem kínozta meg azonnal a nőt. – Sok mindent tanultam
Santano mellett.
A félelem izzadságrétegként ült ki a nő arcára, négykézláb
mászott vissza a sarokba. – Egy dobozban a Mentálhálón.
Telepatikusan kell elmondanom a helyét és a jelszót.
Kaleb mosolygott, tudta, hogy a nő nem volt annyira
megtörve, ahogy megpróbált kinézni. – Nem, nem fogod.
beszélj.
Tatiana beszélt és mikor befejezte azt mondta: – Te tényleg
Enrique pártfogoltja voltál, ugye? – mondta olyasvalaki
hangján, aki rájött valamire. – Segítettél neki megkínozni az
alakváltó nőket, akiket megölt.
Eldöntve hogy a nőt többé nem veszélyezteti halálosan a kis
láz és a kisebb sérülései anélkül távozott, hogy több időt
vesztegetett volna rá. Bemérni a tárolót nem okozott problémát,
de óvatos volt az adatok letöltésével. Tataina nem okozott neki
csalódást, az álcázott csapdák okosak és halálosak voltak.
Mikor megszerezte az adatokat megkérdte a Hálóelmét, hogy
töröljön minden más nyomot azok létezéséről, beleértve az
automatikus mentést a Mentálháló biztonsági meghajtójáról,
amit Kaleb Obszidián Archívumnak nevezett. Senki sem fogja
tudni, hogy mit csináltak Saharával azokban az években, amikor
Tatiana bezárta őt. Nem engedi meg senkinek, hogy
szánalommal a szemében nézzen rá, mikor csak büszkeséget
érdemel a bátorságáért és erejéért.
Mikor ezzel végzett elolvasta a fájlokat, megjegyezte minden

- 328 -
személy nevét, aki be volt vonna a munkamenetbe, mely során
meg akarták törni Sahara akaratát. Hármat közülük már
kivégzett, miután más dolgok miatt levadászta őket és egy másik
lassan és szörnyen őrültté válik, köszönhetően Kaleb
másodlagos képességének. A megmaradó kettő kisebb játékos
volt, mondta a Sötételmének, hogy fojtsa el őket a sötétségében
és eméssze el őket.
David Sezer volt az utolsó és kint a madarak elkezdtek
énekelni, mikor Kaleb úgy döntött, ideje volt hogy a másik férfit
személyesen keresse fel. Három órával később, miután
lezuhanyozott és felöltözött, s mindenről gondoskodott, elment,
hogy találkozzon azzal a két emberrel, akiknek Saharán kívül
joguk van a hűségére.
Ez nem volt olyan, mint amit a nő iránt érzett, de elég volt,
hogy San Francisco éjszakájába portáljon, a felhők eltakarták a
sarló holdat a szemek elől. Becsúszott a templom utolsó
padjába, ahol Xavier Perez atya üdvözölt mindenkit, aki bejött,
beszélt a korábbi Nyíllal, aki előtte ült. A másik férfi soha nem
nézett az arcára, de tudta, hogy Kaleb az, akivel beszélt.
– A Tiszta mentálokról akarsz beszélni – feltételezte Kaleb.
Ők hárman, Xavier, Judd és Kaleb, összekapcsolódtak a
kölcsönös vággyal, hogy összedöntsék a Háló rothadt
erőstruktúráját, de amíg Judd és Xavier meg akarta menteni
minden faj ártatlanjait, akiket elkapott a romlottság, Kaleb csak
Saharáért harcolt.
Az, hogy megmentett számtalan életet a harcuk során,
segített néhány ártatlannak, inkább következmény volt, mint
cél. Ellenben talán Judd és Xavier mélyebb benyomást tett rá,
mint azt bármelyikük hitte; mindezek után megkímélte a
gyerekeket a tervében, hogy letörli a mentál fajt a föld
felszínéről, ha a kutatása Sahara után a nő halálának tudatával

- 329 -
végződik.
Mesélt neki Juddról és Xavierről és stratégiai háborújuk
részleteiről azokban a csendes percekben, hogy szeretkeztek a
csillagfényes moszkvai égbolt alatt, szíve úgy vert mint a nőé,
ahogy melegen és kielégülten feküdt mellette. Az egyetlen
személy, aki megértette a barátságot, és ezt látta a két férfival
való kapcsolatában. Elfogadta Sahara megítélését, tudván, hogy
a nő sokkal több érzelmet értett meg, mint amit ő valaha fog.
– Nem – mondta most Judd. – Nem a Tiszta mentálokról.
Mingről van szükségem információra.
Kaleb átgondolta, lázadó társának miért van szüksége
információra a korábbi tanácsnokról. – Túl nagy veszéllyé vált
Siennára nézve. – Judd unokahúga talán az egyedüli személy a
földön, aki annyira veszélyes, mint Kaleb, de mivel a lány nem
akart betörni az ő területére, s Kaleb sem a lányéba, így békén
hagyta őt.
Ezért és az előtte lévő bukott Nyíl iránti hűsége miatt.
– Ming rá koncentrál – erősítette meg Judd. – Siennának
sikerült megsebesítenie őt az utolsó alkalommal, mikor
találkoztak és Ming soha nem felejti el a fenyegetést. – A férfi
csendes üdvözlésképp Xavier felé emelte a kezét, ahogy a pap a
templom középső részéből sétált feléjük, míg Kaleb visszadőlt az
árnyákokba. Biztonságosabb volt Xaviernek, ha nem ismeri a
kilétét.
Juddal ellentétben a papot nem képezték ki, hogy halálos
legyen.
Becsúszva a Judd előtt lévő padba Xavier azt mondta: –
Egész idő alatt egy jobb világért küzdöttünk, hittünk benne,
hogy a romlottságot, ami a Tanács, szükséges kivágni a Hálóból,
és most úgy tűnik a Háló összetörik, halálos
következményekkel. Nem akarok az ártatlanok vérében fürdeni.

- 330 -
 – Az ártatlanok soha nem voltak a célpontjaink – mondta
Judd, a következő szavait Kalebhez intézte. – Ez változott?
– Emlékszel, mikor megkérdezted, hogy van-e olyan személy
a Hálón, aki számít nekem?
– Igen.
– Ez a személy megkért, hogy ne pusztítsam el a Hálót. –
Mint a sebek, amik megbélyegezték őt, a rothadást szinte
lehetetlen megsemmisíteni anélkül, hogy először fertőtlenítenéd
a hálózatot. De tudta, hogy nem csinálhatja ezt és mégis Sahara
úgy nézett rá a teraszon, ahogy szokott, a nő gyengédsége,
melytől úgy hitte, talán megérti a boldogságot. – Az ártatlanjaid
biztonságban vannak tőlem.
– Örülök. – Csendes szavak a korábbi Nyíltól.
– Megpróbálnál kivégezni, ha másképp válaszoltam volna? –
Míg Judd Tk-ja nem volt olyan erőteljes mint Kalebé, a férfi
ádázul intelligens volt, talán elérné a célját.
– Igen – jött a brutális válasz. – Az életed véget vetése egy
részt elpusztítana belőlem, de megtenném.

- 331 -
 36. fejezet

KALEB NEM érezte az árulást, tudta a választ azelőtt, hogy

feltette a kérdést. Tudta azt is, hogy a másik férfi minden
erejéből telhetőt megtenne, hogy megmentse Kalebet mielőtt
megpróbálná megölni őt. Judd valahogy épp elmével élte túl a
Nyilak kegyetlen életét, majd nem tört össze teljesen.
Nem sokkal ezelőtt Kaleb figyelte a másik férfit a párjával
nevetni és megfontolta, hogy ilyen létezés az ő megértésén vagy
keresésén túl van. Még ha meg is találta Saharát túl sérültnek
hitte magát, hogy azt adja a nőnek, amit Judd adott a párjának.
Mégis ma este Sahara megcsókolta őt, harcolt érte, nevetett
azzal az ismerős rekedt nevetéssel, mikor nem csak elhajtott,
hanem el is tört minden egyes acél korlátot a csillagok alatti
lassú, lusta szexük során.
Ha Judd és Xavier segítettek neki eléggé épp elméjűnek
maradni, hogy megadja Saharának, amire szüksége van, akkor
annyival tartozott nekik, amit soha nem róhat le. – Ming –
mondta – Franciaországban van.
– Champagne régióban volt korábban – tette hozzá, a
korábbi nap frissítette az adatokat –, bár megváltoztatta a
műveleti központját. Azon vagyok, hogy felkutassam a bázisát,
de ő taktikai elme és elővigyázatos. – Ming arról is ismeretes
volt, milyen pengeélesen fekteti le a csapdákat.
– A megerősítés, hogy a régióban van elég. Vannak bizonyos
forrásaink a területen.

- 332 -
 – Még nem ölheted meg. Eléggé stabilizálnom kell a Hálót,
hogy a halála ne szakítsa szét azt. – Még ha a Tanács romokban
is hever, mindegyik korábbi tanácsnok elég gazdasági és
mentális erővel rendelkezett, hogy az erőszakos, vagy hírtelen
halála halálos sokkhullámot válthat ki.
A fodrozódás kisebb volt, mikor Kaleb úgy másfél éve megölt
egy tanácsnokot, de a Mentálháló akkor stabil volt, nem az
összeomlás határán ingott. A hiányra adott reakció csak néhány
kisebb incidensben nyilvánult meg. – Egy sokkhullám most
katasztrofális lehet.
– Időbe telik, míg mindent megszervezünk – mondta Judd. –
Adni fogok egy húsz perccel korábbi figyelmeztetést, mielőtt
megindulunk, így készen állhatsz a Háló bármilyen strukturális
gyengeségére.
– Hogy tervezed megölni Minget?
– Ugyanazon a módon, ahogy a falka elérte Santano Enrique-
t – volt a hűvös válasz.
Kaleb tudta, hogy nem fog többet megtudni. Ahogy Kaleb
elsődleges hűsége Saharáé volt, Juddé a párjáé és az alakváltó
falkáé, amit most már családnak hívott. Ez a bizalom jele volt,
mely köztük nőtt, hogy Kalebnek a többi nem számított.
Xavier beszélt a csendben. – Itt ülünk Isten házában és
gyilkosságról beszélünk. Ez mivé tesz minket?
– Férfiakká, akik megértik, hogy van gonosz a világon –
válaszolta Judd. – Az adat, amit átadtam, segített, hogy
megtaláld a te Ninádat?
Nina, tudta Kaleb, Xavier szerelme volt, mielőtt egy mentál
támadás elszakította őket egymástól.
A pap légzése remegve távozott a mellkasából. – Az
információ egy kis faluhoz vezet a szülőföldemen. Én… félek
odamenni. Össze kell szednem a bátorságomat, hogy

- 333 -
szembenézzek az igazsággal és talán Nina gyűlöletével.
Ezután további fontos dolgokról beszéltek, Kaleb egy órával
később ment el, éppen Judd előtt. Az árnyékban várt, míg a
korábbi Nyíl kikerült a látószögéből, visszatért a templomhoz,
Xaviert ott találta, ahol hagyta.
– Számítottam rád – mondta a pap anélkül, hogy megfordult
volna.
Kaleb a másik férfi mögé ült. – Tényleg?
– Egy férfi, aki elveszti a szerelmét tudja, mikor hallja
ugyanezt a veszteséget egy másik hangban. – Xavier megrázta
fejét, majdnem fekete bőre aranyan csillogott a gyertyafényben.
– A te Ninád visszatért? Ő az a személy, aki azt kéri, hogy
könyörülj meg az ártatlanokon?
– Igen. – Előre hajolva karjait keresztbe fektette Xavier
padjának hátoldalán. – Nem tudom, hogyan szeressem őt. –
Meghalna érte, ölne érte, de nem értette meg az érzelmet, amit
mindig érzett, hogy Saharának szüksége van rá tőle, még akkor
sem, mikor egy ragyogó szemű tizenhat éves volt.
– A szerelem a hűség legnagyobb formája, az, amelyik a
szeretett személy boldogságát a szerető mindene elé helyezi –
mondta Xavier olyan békével, mely személyiségének integrált
része volt, még zavarodottságában is. – És te tudod mi az a
hűség.
– Gondolkodni fogok azon – mondta Kaleb, ahogy a gyertyák
égtek körülöttük –, amit mondtál. – Megállt. – Xavier, el tudlak
vinni oda, ahol Nina van. – Anélkül is megteheti, hogy a másik
férfi valaha is rápillantana Kaleb arcára.
– Köszönöm barátom. – Xavier hangja sokkos volt. – De azt
hiszem, ezt a nehezebb úton kell csinálnom. Ki kell érdemelnem
őt.
Otthagyta a papot a gondolataival, Kaleb Saharához ment

- 334 -
miután kilépett a templomból, csak azért, hogy nézze, hogy
alszik. Hogy látta őt biztonságban és élve, a szükség, hogy
biztosítsa a nő jólétét olyasmi, ami soha nem fog eltűnni. És bár
nem adott ki hangot, sűrű szempillák emelkedtek fel, hogy
felfedje az álmos, sötétkék szemeket. – Kaleb? – Arrébb
mozgolódva mormogó meghívással felemelte a takarót. – ’Ere.
Deg van.
Kaleb nem akart maradni, de aznap este a világon annak az
egyetlen személynek a karjaiban aludt, akinek számított, ha a
férfi hideg volt… és Kaleb azt gondolta, talán nemcsak a
szerelmet érti meg, hanem az örömöt is.
Talán ez volt az a gondolat, ami régen alvó neutronokat
gyújtott meg az agyában, de a hét év során most először nem a
vérről, fájdalomról és kegyetlenségről álmodott, hanem a
napról, amikor a legkékebb szemű lány megváltoztatta
létezésének folyását.
***
KALEB mozdulatlanul ült a széken Santano mellett, lábai
elérték a padlót, szemeit előre szegezte. Már mindent
megjegyzett Anthony Kyriakus irodájában, főképpen a két
ajtót és a hatalmas ablakokat, melyeken keresztül napfény
áradt a szobába és a lábaira.
Neki nem volt ilyen ablaka az elszigetelt edző központban,
ahol élt, és a logika azt mondta, ettől a szoba sebezhetővé válik
egy támadás során, de a dizájnnak voltak jó céljai. A
legnagyobb, hogy Anthonynak folytonos rálátást biztosítottak
a fő kapukra, melyek védték a rendezett csoportosulást, ami a
NightStar klán legtöbbjének otthonául szolgált.
A jelentésekben, amiket Santano adott Kalebnek, hogy
olvasson el a politikai tanulmányai során azt mondták, hogy

- 335 -
az ’erős családi hűség’ egy jellemző NightStar tulajdonság volt.
Kalebnek nem volt családja nem értette meg a hűség fogalmát,
mikor először olvasott róla, de a kutatása után rájött, hogy
valami olyat jelent, hogy kapcsolódsz valakihez, aki törődik
azzal él vagy halott, valakihez, aki küzd érte, valakihez, aki
nem akarja bántani őt.
Ő soha nem tapasztalt ilyen dolgokat.
– Kezdhetjük? – mondta Santano Anthonynak, egy
adattáblát tett kettőjük közé az asztalra. – Hoztam a releváns
fájlokról egy másolatot.
– Egy pillanat. – Anthony egy kislányra pillantott, aki a fő
ajtóban állt, a lány kezeit szépen maga elé kulcsolta. – Kérlek
mutasd meg Kalebnek a területet Sahara.
Kaleb nem mozdult, még akkor sem, mikor Anthony csendes
engedélyként felé bólintott. Tudta, hogy Santano nem engedné
meg neki, hogy bárkivel is kapcsolatba lépjen a Tk kontrollja
nélkül, Kalebnek nem kellett felnőttnek lennie, hogy tudja, ez az
edzője stratégiája volt, hogy megtörje őt, eltörölje az akaratát.
Ez volt az oka annak, hogy a másik Tk pár perccel a NightStar
csoportosuláshoz való teleportálásuk előtt megégette Kaleb
hátának nagy részét.
Ez gyötrően fájdalmas volt, Kaleb nem adott ki hangot,
kifejezése közömbös volt. Hosszú ideje megtanulta már, hogy
ne reagáljon, az csak táplálta a romlottságot, ami Santano
Enrique tanácsnokban lakott, a romlottságot, amit úgy tűnt,
senki sem látott.
– Az a gyerek – mondta most a másik kardinális, az ajtóban
álló lány felé vetett elutasító pillantás után – túl fiatal, hogy
olyan beszélgetést biztosítson, ami bármilyen módon érdekelné
Kalebet. A fiú maradhat.
Kaleb várt Anthony visszakozására. Mindenki ezt csinálta.

- 336 -
Santano tanácsnok volt, míg Anthony csupán a család feje.
Kivéve hogy Anthony hangja annyira acélos volt, mint a
pillantása, azt mondta: – Nem folytatok üzleti tárgyalást
gyerekek jelenlétében. Egyeztethetünk egy hónappal későbbi
időpontot, hogy megbeszéljük a jövőbelátó szolgáltatásokat,
amit a vállalatod kért.
Ahelyett, hogy felemelkedve azonnal távozott volna Santano
összeérintette ujjait és fejét Kaleb felé fordította. – Menj.
Viselkedj. – Egy csavarodó szorítás a Kaleb elméje körül lévő
mentális pórázon, a kényszer, mely teljes hatásként csendben
tartatja vele Santano perverzióit.
Figyelmen kívül hagyva a plusz fájdalmat Kaleb az ajtóhoz
sétált és ki a csoportosulás területére a lánnyal, akit
Saharának hívtak. Egy természetes kertben voltak, amikor a
lány hírtelen azt mondta: – Az apám egy O. Meglátogathatjuk.
Kaleb megfagyott. – Miért?
Sahara arcán olyan kifejezés volt, amit aggodalomként
azonosított, de a lány azt mondta: – Vannak érdekes
szkennerjei az irodájában.
– Láttam már korábban orvosi szkennereket. – Ez olyan
válasz volt, amit a kényszer erőltetett.
Az arcát vizsgálva Sahara végül bólintott. – Oké – és
ennyivel letudta.
Vagy tíz perc telt el, mire Kaleb rájött, hogy Sahara lassított
a tempóján és figyelmen kívül hagyta az utolsó dombot… mert
tudta, hogy ő megsérült. Senki sem tett semmit, hogy segítsen
neki és Kaleb nem értette a lány miért teszi, mit remélt, hogy
elér.
– Ez a halas tó – mondta Sahara a túra végén. – Meg
akarod nézni?
Kaleb bólintott, hogy késleltesse az irodába való

- 337 -
visszaérkezését… és hogy megnyújtsa a lánnyal töltött idejét,
aki látta a fájdalmát, amit más nem. – Ezt miért hozták létre?
– kérdezte, mikor elérték a hatalmas tót, melyet csiszolt kövek
kereteztek.
Sahara letérdelt mellette, vállai egy apró pillanatra
elárulták, hogy azon volt, hogy vállat vonjon. – Azt hallottam
az apámtól, hogy ez ’megengedett meditációs segítség’ –
mondta, khaki színű nadrágja nedves lett a vízcseppektől,
ahogy belemártotta és megforgatta kezét a tóban. – Az itt lakó
J-mentálok használják
– Te egy J vagy? – Kérdezte Kaleb, lemásolta a mozdulatot
a vízben.
– Nem igazán. – Abban amit mondott, semmi sem volt,
hogy zavarná a státusza hiánya a családban, ami a jól ismert
jövőbelátókból állt. – Az almegjelölésem V. Ami visszatekintést
jelent.
A kezeit szárazra rázva a fiúra nézett mély, jellegzetesen kék
szemeivel, melyek élénkek voltak vastag fekete hajával
szemben, amiket két rendezett fonatba font. – Te mi vagy?
– Egy Tk.
Sahara arcát pír öntötte el, a szemei ragyogtak. – Tudsz
bármilyen trükköt?
Hozzányúlt telekinézisének ahhoz a részéhez, amit Santano
nem fojtott el, mikor megcsavarta a pórázt, Kaleb azon
gondolkodott Sahara mit tartana jó trükknek és felemelte apró
testét a talajról.
Sahara szemei kitágultak, mikor rájött, hogy lebeg, felállt és
miután titokban körbenézett fel és leugrott a kipárnázott
levegőben, a napfényben rejtett vörös-arany tincsek csillogtak
a hajában. Várt, amíg a lány visszaült és stabil volt,
gyengéden leengedte őt a földre.

- 338 -
 – Ez csodálatos volt – mondta, ajkai mosolyra görbültek,
mielőtt aggodalom sötétítette el kifejezését. – Sajnálom.
Bántottalak, hogy ezt csináltad?
Kaleb a fejét rázta a váratlan kérdésre. Véresen és
összetörve feküdt Santano és az ő háziállat orvosai előtt, de
egyikük sem nézett rá úgy, mint Sahara, mintha ő egy személy
lenne és nem egy tárgy. – Az Elcsendesedésed hibás a
korcsoportodéhoz képest.
Karjait összefonva Sahara beleharapott az alsó ajkába. – El
fogsz árulni?
– Nem. – Kaleb nem volt senkihez és semmihez hűséges,
semmiért nem érte meg elárulni a lányt, aki elfelejtette vele,
hogy ráparancsoltak, hogy időt töltsön a fiúval.
Amikor a lány lopva integetett neki, mikor elment, Kaleb
eldöntötte, hogy visszajön, hogy kideríti, a lány mit tenne, ha
szabadon választhat beszél, vagy sem vele.
Majdnem két hetébe került, hogy kislisszoljon az edző
létesítményből. Sahara arcát használta a teleportálási
nyomhoz, egy kis ház udvarába ért, a lányt egy vastag
farönkön ülve találta. A lábai csupaszak és hajfonatai kuszák
voltak, homlokát ráncolta a koncentrációtól, ahogy az
adattáblára bámult.
– Helló. – mondta, és várt, hogy a lány sikítson a
behatolóra, aki áttört a csoportosulás védelmén.
Kivéve… hogy a lány arcán hatalmas mosoly volt. – Szia! –
Letéve az adattáblát azt mondta: – Az a férfi is itt van újra? –
Mosolya elhalványult. – Nem szeretem.
Kaleb megrázta a fejét, egy furcsa érzés volt a mellkasában,
hogy nem utasították el. – Azért jöttem, hogy lássalak. – Azon
gondolkodott, hogy nem teszi hozzá a következő mondatot, de
rosszan tűnt hazudni Saharának, mikor a lány megbízott

- 339 -
benne, hogy megosztotta saját gondolatait. – Nem ismerek
más gyereket, aki beszélne velem.
– Ezt magányos lehet. – Sahara elővett egy összenyomott
nutrion szeletet a zsebéből, ketté törte és az egyik darabot felé
nyújtotta. – Tudom, hogy talán azt hiszed baba vagyok, de
lehetsz a barátom, ha szeretnél.
Amikor Kaleb elfogadta a felajánlást Sahara megmozdult,
hogy csináljon helyet neki a rönkön.
Leülve a lány mellé azt mondta: – Nem hiszem, hogy baba
lennél. Szerintem te okos vagy és olyan dolgokat látsz, amiket
más emberek nem. – Számtalan felnőtt látta őt, miután
Santano megkínozta, de egyikük sem vette észre, hogy
bántották. Rosszabb, hogy senki sem látta Santanot annak,
ami volt. – Én sem szeretem.
Sahara megrágta a nutrion szelet felét és nagy robajjal a
farönknek csapta a lábát. – Ó, jó.
Kaleb nem volt tudatában, hogy mit fog mondani, míg a
szavak ki nem csúsztak. – Óvatosabbnak kell lenned. – Ha
valaki olyan, mint Santano rájön, milyen rossz volt Sahara
Elcsendesedése az ő korosztályához képest, akkor intenzív
kondicionálásnak vetnék alá, ami fájdalommal törné meg a
lányt, míg a válaszai nem lennének ’helyesek’. Míg a lány többé
nem lenne Sahara. – Rám mosolyogtál.
– Azért, mert kedvellek. – Ez olyan visszavonhatatlan állítás
volt, amit a fiú nem hitt el.
– Segíthetek, hogy a Mentálhálón lévő pajzsaid erősebbek
legyenek – mondta, az érzések benne, gondolta, talán a hűség
kezdete. – Így nem feded majd fel magad. – Óvatosnak kell
lennie, de a romlott dolgok, amiket Santano ültetett el az
elméjében csak azt jelentették, ha sok energiát használt.
– Megtennéd? Köszönöm Kaleb! – Sahara karjait a fiú köré

- 340 -
fonta.
Ez volt az első alkalom, amire emlékezett, hogy valaki
tartotta őt.

- 341 -
 37. fejezet

SAHARA arra ébredt fel, hogy Kaleb őt figyeli, szemei

csillagfényesek voltak. – Min gondolkodsz? – kérdezte intimen
suttogva, lábai összegabalyodtak a férfiéval, és Kaleb egyik karja
izmos párnaként szolgált a feje alatt.
Kaleb finoman a hátára nyomta Saharát, testét a nőéhez
nyomta. – Hogy hogyan tanítottál meg fára mászni.
Elragadtatva az ötlettől karjait Kaleb nyaka köré fűzte. – Jó
tanár voltam?
– Igen, de megpróbáltad eladni a tanítási képességedet a
matek házidért.
A hideg állításra vigyorognia kellett és további történeteket
követelt a zsarolóként elvetélt karrierjéből. A férfi megadta neki,
amit kért, és Sahara remélte, hogy ezek a csodás emlékek,
ártatlanok és fényesek, biztonságban vannak a dobozban, s
nemsokára ő is hozzájuk fér.
– Még egy díjat is készítettél, hogy első alkalommal sikeresen
megmásztam a csoportosulás legmagasabb fáját – tette hozzá
Kaleb. – A dolgozószobámban van.
Sahara a homlokát ráncolta. – Én nem… – Nevetett, ahogy
rájött, a férfi miről beszélt, a torkához dörgölőzött. – Az a
fadarab a neveddel?
Ujjak simultak Sahara hajába, Kaleb közel tartotta őt
magához. – Hetekig dolgoztál rajta – mondta, ahogy egy másik
emlék szabadult ki a dobozból.

- 342 -
 – Tessék.
Kaleb elvette a kicsi, ütött-kopott könyvet a kezéből. – Mi ez?
– Költészet. – Sahara a fiú kifejezéséből látta, hogy ötlete
sincs, hogy mit kezdjen vele és idegesen fogta össze a kezét
maga mögött. – Tudom, hogy a sorok abszurdnak tűnnek, de
mindig elgondolkodtatnak engem.
Talán, gondolta, a szíve fájt, a ritmus az áttetsző zavaró
természetessége segít neki meglátni, hogy a világ nemcsak
borzalomból és fájdalomból állt, és voltak furcsán csodás
dolgok is. Aggasztotta őt, hogy mennyi sötétséget látott napról
napra a fiúban kúszni, és bármilyen módon küzdött Kaleb
lassú elvesztése ellen. Még ha az furcsa versek kitalált
teremtményekről szóltak.
– Köszönöm – mondta, kinyitotta a könyvet, s felfedezte a
kézzel készített születésnapi kártyát, amit Sahara tett bele.
Kezei óvatosan kezelték a könyvet és a kártyát, mintha
értékesek lettek volna. Kaleb mindig értékesként kezelte az
ajándékait.
– Sajnálom, hogy nincs jobb állapotban. – Az irodaszer
keretéből vette, miután megjavította a törött adattábláját, így
nem kellett másikat vennie.
Kaleb szemei tele voltak csillagokkal, mikor ránézett. –
Tökéletes. Még ha biztos vagyok is benne, hogy annyira
nehezen értem meg a költészetet, mint te a matekot.
Az emlék elhalványult, Sahara rámosolygott a veszélyes
férfira, aki mellette feküdt az ágyban. – Elolvastad a verseket,
amiket adtam? – kérdezte gyengéden, hálás volt a lánynak, aki
volt, s aki az arzenáljából minden fegyverrel küzdött Kalebért,
nem számított, milyen kicsi volt.
– Először meg kellett tanulnom franciául – mondta neki,
ahogy Sahara nevetésben tört ki. – Még mindig érhetetlenek

- 343 -
voltak. Elmondtam neked, és legközelebb egy tizenhetedik
századi romantikus regényt adtál. – Haja a homlokába hullott,
ahogy lehajtotta a fejét. – Neked kellett megfejtened nekem.
A nevetés még erősebb volt, Sahara megfogta Kaleb arcát,
homlokuk összeért. Még jó pár percig beszélgettek, miután
Sahara levegőt kapott, addig, míg Kalebnek el kellett mennie, de
azelőtt még adott neki egy olvasztó csókot, ami ígéret volt.
Sahara úgy érezte, hogy teste egy hatalmas mosoly, felkelt a
sasfészekben, majd felhívta az apját egy beszélgetésre.
Természetesen a férfi már az orvosi központban volt. – Nem
feltételezem, hogy ma hamar mész haza – mondta, aggódott,
hogy apja túlzásba viszi a dolgokat.
Leon Kyriakus állhatatos pillantást lőtt felé mélykék
szemeivel. – Nem, de ma délután az akadémiai újságokba való
írásra szorítkozom. Ez boldoggá tesz?
– Igen – mondta, egy kicsit sem bánta, hogy vigyázott a férfi
egészségére.
Miután letette Sahara úgy döntött, itt volt az ideje
visszamenni San Franciscoba. Óvatos akart lenni, de mivel
megérdemelte szabadságát és nem volt fejvadász, aki ellopja ezt
tőle. Akart pár informális tesztet végezni, hogy felbecsülje
nyelvekkel kapcsolatos képességének fejlődését, vagy annak
hiányát.
Mercyvel ment el, mikor a másik nő beugrott egy rutin
külterületi őrjáratról, megdörzsölte karkötőjén a sas amulettet.
– Nem mintha nem értékelném a társaságot – mondta
Mercy, ahogy kifelé vezetett –, de miért nem ugrottál be Vaughn
mellé? Láttam őt elmenni, mikor jöttem.
A levegőt kifújva Sahara megigazította a kötött sapkát a fején.
– Jellegzetes védelmező ösztönt fejlesztett ki, ha rólam van szó.
– Nem volt rá esély, hogy kuzinja párja egyedül hagyná őt a

- 344 -
városban, és ez olyan volt, amit meg kellett tennie,
bebizonyítani magának, hogy képes rá.
Mercy ezzel ellentétben felvonta szemöldökét, mikor
megkérdte, hogy dobja el őt a Halász Rakpartra, de nem akarta
megállítani őt. – Az utasításaim alapján mi egy biztonságos
kikötőt nyújtunk neked, nem bebörtönzünk téged. És ha az
pisztoly, amit a bokádon látok, s feltételezem az, akkor elég okos
vagy, hogy ne legyen szükséged bébiszitterre.
– Mégis, üsd be ezt a számot a telefonodba. – Átadott egy
kártyát. – Bármi probléma, míg ott vagy, hívd fel és egy
falkatárs eljön érted, a központunk nincs messze. – Egy fanyar
mosoly. – Úgy értettem, ha nem szereted, ha a világ legijesztőbb
férfija teleportál téged.
Sahara egy órával később is mosolygott, elméje arra gondolt,
ahogy az az ijesztő férfi a szívéhez tartotta őt egész éjszaka,
mikor észrevett egy tömeget csoportosulni a Pier 39 előtti
nyilvános komm képernyők előtt. A sport játékok, vagy zenei
előadásokkal ellentétben a csoport halálosam csendes volt.
Egy pillantás és megértette miért.
Az éjszakába burkolt Hong Kong égett, a füst vastag volt,
hogy kavargó felhőként vette körül a ragyogó acél metropoliszt,
ami többségében mentáloknak, kisebb részben embereknek volt
az otthona, együttes számuk közel volt a négy millióhoz.
A felhőkarcolók egymáshoz való közelségével, és a ténnyel,
hogy a lángok áthatolhatatlannak tűntek a tűzgátló
építőanyagoknak, melyeket a legbelső területeken használtak, a
halálozási ráta több tízezer lehetett. Borzalmában Sahara kezét a
szája elé emelte, mikor egy jelkép jelent meg a képernyő jobb
sarkában: egy fekete csillag, egy fehér T-vel a közepén.
-… akár egy célzott visszhang, akár nem, kiabálta a mentál
riporter a kamerába annak érdekében, hogy a mentő egységek

- 345 -
kocsijának és a falánk tűz bömbölésének kakofóniáján át
hallják.
A képernyő másik oldalán egy egyszerű ezüst csillag jelent
meg.
– Az ezüst csillag Kaleb Krychek elterjedten ismert jelképe.
Úgy tűnik ezzel az új szimbólummal a Tiszta mentálok
közvetlen kihívást intéztek a férfi felé, aki megállította, vagy
mérsékelte számos korábbi támadásukat.
– A tűzoltóknál lévő kapcsolatunk elmondta, hogy ilyen
tüzet még soha nem látott. A normális módszereiknek zéró
hatása van, és a tűz nagysága arra utal, hogy túl veszélyes
folytatni, még egy Tk-csapattal is Kyrchek segítsége nélkül. Ő
az egyedüli személy a világon, akinek elég ereje van, hogy
megfékezze, ha nem is eloltja el ezt a poklot.
Sahara szíve megállt a riporter utolsó szavaira.
Az egyedüli kérdés, amit képtelen volt feltenni Kalebnek,
most vörösen izzott a szemei előtt, féltette őt, mert kétség nélkül
tudta, hogy nemsokára az égő városban lesz, ha már nem volt
ott, s ez keveredett a rémülettel, hogy a férfi talán mit tett. Nem
tudna elviselni a gondolatot, hogy a férfi lelke ennyire
könyörtelen, nem tudta elviselni, hogy elfogadja, hogy elkésett,
a szíve annyira erősen szorult össze a mellkasában, hogy szinte
fizikai fájdalom volt, mely azzal fenyegette, hogy összecsuklik
tőle… de egy dolgot nem kerülhetett el, nem utasíthatta el, hogy
hallja a férfi saját szavainak bizonyítékát.
Nincs bennem empátia Sahara. Nem érzek semmit azokért,
akik meg fognak halni. Ez olyan lenne, mintha megkérnéd a
sólymot, hogy repüljön, mikor szárnyait régen levágták.
***

- 346 -
 KALEB úgy tervezte, hogy a Tiszta mentálok következő nagy
támadását otthonról nézi végig. Minek tenne bármit is azokért,
akik gyanakodtak a tetteire. Azonban a hong kongi eset azzal
fenyegetett, hogy kataklizmává válik, s dramatikus változást
eszközölt terveiben.
A régióban lévő csapatait megjelenésre utasította, ahogy
ugyanezt az utasítást adta a Nyilak minden elérhető
telekinetikusának, arra ért oda, hogy Ming, az egyedüli korábbi
tanácsnok jelentős személyes, talán katonai jellegű Tk csapattal
jelent meg. Egy érdekes mozdulat egy telepatától, aki jobban
szerette, ha arca nem jelenik meg a médiában, és egy olyan,
mely azt mutatta Ming elkezdte megtanulni, hogy a háborút
nem lehet az árnyékokból megnyerni.
Túl rossz a számára, hogy már elvesztette.
A másik férfit egy biccentéssel üdvözölve Kaleb Aden felé
fordult, az egy háztömbnyire lévő tűz tombolásának hője
megcsapta, homlokán izzadsággyöngyök voltak, hosszú ujjú
fekete pólóját a hátához tapadt. Aden izzadságtól nyirkos haját
hátra simította, mielőtt beszélt volna. Már a városban volt, a
régióban állomásozó osztag tagjaival találkozott és gyorsan
reagált, hogy a kommunikációs hálózathoz kapcsolódjon.
– Nyilvánvaló, hogy a Tiszta mentáloknak kiváló minőségű,
katonai típusú robbanóanyag forrása van – mondta neki a Nyíl,
ahogy a Tk-k többsége elég közel volt, hogy beportáljon anélkül,
hogy önmagukat kifárasszák az átvitellel. – Ezt a műveletet több
hónapja meg kellett tervezniük. A város egész központját be
akarták robbantani, de a belső robbanások csak kisebb
sérüléseket okoztak, a tűz az, ami az igazi támadás.
Kaleb azokra a képekre nézett, amiket Aden csinált a letarolt
városközpontról. A lángok fehéren izzottak, melybe abnormális
zöld árnyalat keveredett. – A tűzgátlók?

- 347 -
 – Nincs hatásuk. – Aden ujját a füléhez emelte. – Jelentés az
egyik tűzoltó csapattól, az égi oltás és a tömlők egyaránt
hatástalanok.
Ming is megvizsgálta a képeket, azt mondta: – Továbbra is
hatástalanok maradnak. Ezek a lángok a ’fáklya’ eszközök
jellegzetessége, elszigetelt területek kiiktatására szolgált, amiket
hatalmas sziklás, vizes, vagy sivatagi területek vesznek körül.
Egyszer begyújtják, a tűz addig ég, míg minden elpusztítható
elég.
Ami azt jelenti, hogy Hong Kong szigetének elnyelése után
bármely irányba tovább terjedhet, aminek nincs vízzel
kapcsolatos határa. – Az elsődleges hidak és csatornák Kowloon
felé – mondta Kaleb és rámutatott egy négyfős Tk csapatra. –
Döntsétek össze őket, majd gondoskodjatok a másodlagos
hozzáférési utakról és a fizikai kapcsolatokról a kívül fekvő
szigetek felé. – A többi híd nem volt olyan erős, kisebb volt az
esélye hogy a tűz átburjánzik rajta, de azoknak is menniük
kellett.
– Az osztag – mondta Aden, ahogy a négyfős csapat elment –
nem volt tudatában ilyen fegyvernek.
– Két évtizede fejlesztették ki – válaszolt Ming –, és a
vadsága miatt polcra került. A finomság hiánya miatt úgy
tekintettem rá, nincs hasznára az osztagnak.
És ezért, gondolta Kaleb, vesztette el Ming a Nyilakat. Nem
magasan intelligens, veszélyes férfikként és nőkként kezelte
őket, mint amik voltak, hanem a személyes orgyilkos
seregeként. Ez végzetes hiba volt. – Vasic – mondta Kaleb Aden
mindeddig szótlan partnerének –, végeztél telekinetikus tesztet?
– Nem minden tűz viselkedett ugyanúgy, hogy képességükkel
manipulálhassák a destruktív energiákat.

- 348 -
 – Igen. Ez egy járható út, de – a teleportáló szürke szemei
Kalebébe kapcsolódtak – a lángolás nagysága azt jelenti, hogy
megállíthatatlan a te Tk erőd közvetlen beavatkozása nélkül.
Kaleb nem válaszolt a ki nem mondott kérdésre, átvette az
összegyűlt telekinetikusok irányítását. Senki, még Ming se
tétovázott. Ahogy Vasic rámutatott, Kaleb olyan dolgokat tudott
egyedül megtenni, amit ők még csoportként sem. – A
mentésnek a másodlagos célnak kell lennie – mondta, és ez egy
kegyetlen döntés volt, amit meg kellett hoznia. – Ha el tudjuk
fojtani a lángokat, akkor a nem Tk csapatok bemehetnek, hogy
segítséget nyújtsanak.
– Ez egy térkép a területről, ami jelenleg tűz, vagy fenyegetés
alatt van – mondta Aden, egy kis egységet tett az útra, ahol
álltak. Ujjának érintésére egy holografikus térkép ugrott fel. – A
központ eltűnt, nincs remény túlélőkre.
A központban a hőmérséklet jelentősen ezer fok fölött kellett
lennie, gondolta Kaleb. Senki sem élné túl a poklot speciális
felszerelés vagy ruha nélkül, egy egyszerű lélegzet és a torka,
vagy tüdeje hamuvá válik.
– Ennek a területnek az otthonait – jelölt meg egy durva kört
Aden egy holografikus tollal a tűz vonalánál – sikeresen
evakuálták.
– Be tudjuk nyomni a lángokat? – kérdezte Ming, kezeit
összetette, mintha egy nyak köré tette volna. – Elfojtjuk a
tüzelőanyagot?
Aden volt az, aki válaszolt, bár Kaleb azt feltételezte a válasz
Vasicé. – Nem, mikor a mag ennyire erőszakosan ég, mit ez, a
tűz egész energiáját egy helyre koncentráljuk, egy masszív
tűzbomba létrehozását kockáztatjuk meg.
Kaleb egyetértett Aden összegzésével, ami egyetlen
lehetőséget hagyott hátra. – Kifelé nyomjuk – mondta és egy

- 349 -
második durva kört rajzolt az elsőbe, a valós távolság a kettő
között ötszáz méter. – Egy csapat a tűzben, a második az
evakuálási zónában, a cél, hogy a kettő közé préseljük a tüzet és
elfojtsuk. – A gyűrű hatalmas felszíni területe lecsökken, hanem
elpusztul, a kockázat az, hogy az energia erre a kimenetelre
koncentrálódik.
– Én megyek be először, a magba. – Kaleb vállat vont a
tűzálló ruhában, amit Vasic portált be neki, a Nyilak már mind
beöltöztek. – Amint bent vagyok a tüzet kifelé nyomom. A ti
feladatotok – mutatott a Tk-kra, akik az evakuálási zónában
állomásoznak majd –, hogy biztosítsátok, a tűz nem terjed
tovább. Ming?
A telepata bólintott, ahogy a csapat többi tagja elkezdett
beöltözni a ruhájukba. – Koordinálom a külső elhelyezéseket,
hogy teljes lefedettséget biztosítsunk.
– A legegyszerűbb módja, hogy a belső csapatok a helyükre
kerüljenek – mondta Aden –, hogy lefutják az ötszáz métert a
külső gyűrűtől. – Mivel nem kapott ellenkezést a Nyilaitól arról,
ami pokoli futás lehet a halálos tűzön át, folytatta. – Amikor
Kaleb a tüzet erre a pontra nyomja – megérintette a belső kört –
ott tartjátok. Ha nem tudjátok elfojtani, akkor hagyjátok kiégni.
Értettétek?
Egy tengernyi kurta biccentés.
– Ha – tette hozzá Kaleb – úgy érzitek a gyűrű összeomlik,
azt akarom, hogy mindenki portáljon a külső területre, hogy
biztosítsa a tűz nem terjed tovább. Én megtartom a belső
területet. Egyébként segítek a tűz elfojtásában, amint a gyűrű
stabil. – Körbenézve biztosította, hogy az üzenetet mindenki
hallotta, s azt mondta: – Mindenki menjen a helyére.

- 350 -
 A Tk-k elkezdtek kiportálni a külső pontokra, azokat a
képeket használták, amin a tűzoltó és orvosi csapatok dolgoztak
a városban.
Kalebnek azonban nem volt használható képe, amit a lángoló
magba való jutáshoz használhatott volna. Amiért Aden és Vasic
felvitte őt egy helikopterrel, a tűz központja felett lebegtek. Nagy
felbontású távcsövet használva elkapott egy mentális képet és
portált… mikor a helikopter felrobbant a hő közelsége miatt.
Aden?
Jól vagyunk. Vasic ellenőrizte a benzintankot.
Elemésztve a fehéren forró magban, a hő annyira erőszakos
volt, hogy tűzálló ruhájában is veszélyes szintű meleg volt, Kaleb
fél térdre ereszkedett és kezeit kinyújtotta, tenyerei félrelökték a
lángokat, mely testének minden centijét nyaldosták.
A ruhák nem tartanak ki a várt hatvan percig, mondta
Adennek. Bárki, aki a lángok túloldalán van, úgy negyven
perce van maximum.
Figyelmeztetem a többieket.
Egy nyugodt lélegzetet véve a ruhába épített légtartályból,
elméje fekete jég tenger volt… Kaleb szabadjára engedte a benne
élő erő erejét.

- 351 -
 38. fejezet

– HIHETETLEN.
Sahara visszhangozta az ismeretlen ziháló véleményeket a
komm állomás fagyott csendjében, mely sikeresen kapcsolódott
a műholdhoz, ami Hong Kongra közelített, megmutatva a
nézőknek, mi történik a nagyvárosban: a lehetetlen. A
veszedelmes magról a riporterek azt állították legalább,
hihetetlen ötezer fokon égett, a tudományos szakértők legutolsó
jelentései szerint a tüzet tökéletes formában kifelé nyomják, míg
a tűz csorba éle mozdulatlan maradt, mintha helyét tartották
volna.
Félelem ragadta meg Sahara mellkasát, jég volt az ereiben, de
erősen beleharapott az ajkába, hogy küzdjön a vággyal, hogy
kinyúljon a férfiért, akiről tudta, a tüzes katlanban van, míg ki
nem tolja azt. Megzavarni őt most egyenlő lenne a halállal.
Ehelyett figyelte az elképesztő eseményt, még a hírolvasók is
elcsendesedtek, az egyedüli hang az öböl fókáitól és a felettük
lévő sirályoktól hallatszott.
A tűzvészben lévő sötétség egyre növekedett, ahogy a tüzet
egyre messzebb és messzebb nyomták a magtól. És amikor
megállt, a sziget központját egy tökéletes tűzgyűrű vette körbe,
mely olyan erőszakos fehérséggel égett a világ azon a részén lévő
éjszakában.
Két percig semmi nem történt.

- 352 -
 A tűz kezdett önmagába összeroskadni, lassan, de biztosan,
mintha láthatatlan falak nyomták volna össze. Pontosan
huszonhét perccel később a tűz kialudt, a ragyogó fények a
tűzzónán kívülről okozták a füstöt, az elsötétedett mag egy
kirívó heg volt.
Karjait maga köré fonva Sahara elsétált a komm kijelzőtől és
végül körbevette a szükség, kinyúlt a hatalmas távolságba, mely
elválasztotta őket, remélte, Kaleb fel tudja venni az ő mentális
jelét a saját sokkal nagyobb erejével, ahogy mindig tette. Ha
nem teszi, és csak csendet hall… nem, jól volt. Jól kellett lennie.
Kaleb? Jól vagy?
***
KALEBNEK egy másodpercébe telt megérteni a kérdést.
Senki sem törődött hét éven át azzal, élt vagy meghalt, és azt
vette észre, nem tud mit kezdeni a tudással, hogy Sahara
törődött vele, ahogy mindig. Mintha az élete a nőétől elválasztva
is érne valamit.
Megállva a tűzálló ruhában, mely a csípőjéről lógott, felső
teste izzadságban úszott, azt mondta, Sértetlen vagyok, végig
tudatában volt, hogy Sahara téved. A férfi élete az, aminek a
bölcsőben véget kellett volna érnie, a genetikai örökséget, ami
benne van el kellett volna nyomni, mint a tüzet, mikor még túl
fiatal volt, hogy megértse, mi alkotta őt.
Most az egyetlen értéke, ami volt, hogy Saharát biztonságban
tartsa.
Azt ígérted, hogy soha nem hazudsz nekem, mondta Sahara,
szavaiban erős érzelmek voltak, amit az őket elválasztó
távolságon keresztül is érzett.
Soha nem hazudtam. Ez az életében lévő becsület egyetlen
szennyezetlen pontja volt. Mit akarsz megtudni?

- 353 -
 Egy hosszú szünet, Sahara hangja mentális suttogás volt.
Segítettél az incidens létrehozásában?
A fekete jég megremegett, megtört. Nem.
Sajnálom.
Ne tedd. Ez egy racionális kérdés volt, a múltamat tekintve.
De megbántottalak, és senkinek nincs ehhez joga. Heves
szavak. Még nekem se.
Újabb törés a jégen, ez mélyebb volt. A Tiszta mentálok
kinyúltak értem, de a céljaink nem egyeznek. Kaleb körbenézett
a Hong Kong sziget törmelékein, azon gondolkodott Vasquez
mennyire kerülte a szemtől szembeni találkozót, gyanakodott
Kaleb motivációira. Igaza volt. Kaleb azonnal kivégezte volna a
másik férfit, amint meglátja. Ismered az Elcsendesedéssel
kapcsolatos hozzáállásomat, és soha semmit nem tettem az
emberek, vagy alakváltók ellen.
A Nyilak vezetőjéhez fordult, mikor Aden odakocogott,
meghallgatta a kárjelentést és a frissítést a mentésekről. –
Szükség van rám?
Aden biccentésére levette a tűzálló ruhát és arra a halomra
dobta, ahova a Nyilak dobták a sajátjukat. Nadrágját is izzadság
áztatta, ahogy a pólóját, de nem volt akarta lecserélni. A tűz
talán halott, de a hő még nem szivárgott el a város romjaiból.
Vigyázz magadra Kaleb. Ez egy csók volt az elméjében.
Összetörik a szívem, ha bajod esik.
A város elpusztítva feküdt Kaleb előtt, ahogy arra kocogott,
ahova Aden mutatott, és mégis csak az éjfélkék szemű nőt látta,
ahogy Sahara előző kérdése bizonyította, pontosan tudta, mire
képes a férfi, de ezzel egy időben követelte is őt. Csak Sahara
volt, aki mindig látta őt. És ő mindig elutasította, hogy
elsétáljon.

- 354 -
 A legutolsó alkalommal ez a nő életének hét évébe került. Ez
alkalommal a világot terítené a lábai elé. Elmegyek hozzád, ha
ennek vége.
Várni fogok rád.
Ez az ígéret segítette át Kalebet a következő borzalmas
órákon, a fő feladata azt volt, hogy segítsen az épületek épségét
fenntartani, amíg a mentők, beleértve az alakváltó csapatokat,
akik vízi járművel jöttek, átfésülték a szinteket a túlélőkért,
szaglásuk erősebb érzékelése megfizethetetlen előny volt.
Minden megégett és alig élő túlélőre négy halottat találtak.
– Milliónyi életet mentettünk meg – mondta Vasic, mikor a
végső feladatot is teljesítették –, és mégsem tűnik elégnek,
mikor látod, hogy kihozzák az összegömbölyödött testeket, s
bőrük fekete a tűztől.
Kaleb a hamura gondolt, ami a magban maradt, nem voltak
testek, sem csontok. – Vasquez arra szánta ezt, hogy a Tiszta
mentálok erejének demonstrációja legyen. – Tanulmányozta a
számkivetett csoport vezetőjét, tudta, hogy működik az elméje.
– Ezért választott szándékosan egy figyelemreméltó szigetet,
mint egy földrészt.
– Tudta, hogy összedöntjük a hidakat és a víz természetes
védőgát lesz a tűz ellen, így a tüzet Hong Kong szigetén tartjuk.
– Vasic biccentett. – Egy logikus terv, de ahelyett, hogy a Tiszta
mentálok erejét bizonyította volna, adott neked egy színpadot,
hogy demonstrálhasd az erődet.
Kaleb kérdésekre válaszolni, vagy tetteit igazolni csak
Saharának fogja. Azonban korábban észrevette Ming hibáját,
hogy a Nyilakat inkább szolgáknak tekintette, nem
partnereknek. – A Tiszta mentálokat – mondta, adott Vasicnak
egy burkolt választ a férfi fel nem tett kérdésére – ki kell vonni a

- 355 -
képletből. Mondd meg Adennek, hogy ez többé nem a Nyilak
feladatai közül az első, hanem az egyetlen.
Vasic szemei az elszenesedett és összetört romokon voltak,
ami egyszer magas felhőkarcoló volt, azt mondta: – Holtan,
vagy elfogva?
– Holtan. – A Nyilak talán azt hiszik, hogy Kaleb célja
megszabadulni a csoporttól, miután elértek használhatóságuk
végére, de ez nem olyan feltevés volt, amit bármilyen hittel
megcáfolhatott volna. A halálos osztag meg fogja csinálni a saját
nyomozását, meggondolhatja magát, de egy dolgot többé nem
fognak találni, Kaleb tervének bizonyítékát, hogy el akarta
pusztítani a Hálót.
– A személyes csapataim már gondoskodtak a Tiszta
mentálok számos fegyver és ellátmány bázisának
megsemmisítéséről. – Kezdeményezett egy kutatást az egyetemi
bombázás után és sikeresnek ítélte meg az eredményeket, de ez
a csapás megmutatta, hogy a csoport sokkal szervezettebb volt,
mint azt bárki korábban hitte. – Szükségem van rá, hogy az
osztag extrém nyomást gyakoroljon a vezetésükre.
– Úgy gondolod, hibázni fognak.
– Mindenki követ el, ha elég erősen nyomjuk. – Ez olyan
lecke volt, amit egy olcsó hotelszobában tanult meg hét éve és
soha nem fejeltett el. – A vezetőségükből nyomon követek
három tagot abból a célból, hogy felfedjék Vasquezt, elküldöm
az információkat egy telepatikus fájlban. Hallgassátok ki, ha
lehetséges, máskülönben végezzétek ki.
– Azt kockáztatod, hogy elveszíted Vasquezt.
– Az elmúlt negyvennyolc órában nyilvánvalóvá vált a
számomra, hogy nagyon óvatos, hogy ne kerüljön direkt
kapcsolatba ezekkel a személyekkel. Ha nincs más vélemény,
folytatni szándékozom ezt.

- 356 -
 – Elküldtem a fájlt Adennek – mondta Vasic. – Ezek az
ügynökök a következő napra ki lesznek iktatva. Négyhez nekünk
is van nyomunk.
Kétségtelen volt, hogy a Nyilak gondoskodnak a többiről,
Kaleb figyelmét másfelé fordította. – Hol van Ming?
– Percekkel azután elment, hogy a tüzet elfojtották. – Egy
szünet. – Ming tudott a perzselő fegyverről, amiről az osztag
nem.
Kaleb már megfontolta az érdekes tényt. – Ha Ming látta el a
Tiszta mentálokat, tudnia kell, hogy mi vagyunk az egyetlenek,
akik képesek megállítani a támadást. – És a másik férfi nem
adna Kalebnek ilyen hatalmas platformot, ahol megmutathatja
az erejét.
– A Tiszta mentálok talán nem a leírtak szerint cselekedtek.
Ming csapata egy kisebb tüzet kezelni tudott volna.
– Igen. – Kaleb figyelte, ahogy két férfi kihozott egy testet a
legközelebbi épületből. A halottnak még volt hús a csontjain,
ahogy gyorsan kezelték, különben a város a baktériumok
melegágya lenne, melyek az elhalt húst ették.
– Informálj a dolgokról – mondta Kaleb, ahogy másik testet
hoztak ki. – Átküldöm az adatokat, amiket ki tudok ásni. – Már
szkennelte a Hálót a nyomok után, amik talán elvezetnek a
fanatikus csoport arctalan vezetőjéhez. Itt volt az idő, hogy
Vasquez megtanulja, hogy csak egy hatalom lehet a Hálón, és
arra a pozícióra már igényt tartottak.
***
SAHARA tudta, hogy Kaleb nem mutatná ki, de megsebezte a
férfit. Így amikor távozása után huszonnégy órával megjelent az
erkélyén, frissen tusolva, de rá nem jellemző vonalak jelölték

- 357 -
meg alakját, odasétált a férfihoz, arcát a kezeibe vette és azt
mondta: – Bocsáss meg.
– Soha nem kell ezt kérned. – Kaleb kezeit a csuklóira zárta,
haja kékesfekete volt a reggeli fényben. – Nincs semmi, amit
tehetnél és nem bocsátanék meg neked.
Sahara karjait a férfi nyaka köré fűzte és szorosan tartotta. –
És nincs semmi, amit tehetnél, hogy elforduljak tőled –
suttogta. – Szeretlek Kaleb. – Ez volt a rendíthetetlen, gyönyörű
igazság.
– Nem kellene ezt mondanod. – Kaleb köré csavarta karjait,
fogása keményen szoros volt. – Szörnyű dolgokra vagyok képes.
Milliókat öltem volna meg, ha nem talállak meg téged.
– Azt mondok, amit akarok. – Végigcsókolta a férfi állát a
szájáig. – És mert szeretlek, az nem jelenti azt, hogy elnézem az
indokolatlan dolgokat. – Mert szereti őt még nem tette vakká a
férfi hibáira. – Folytatni fogom a harcot, hogy kihúzzalak a
fényre.
Kaleb szemei gyönyörű obszidiánként ragyogtak, melyekbe
éjféli szín keveredett. – Ez évekig is eltarthat.
Sahara ajkai remegő mosolyra húzódtak. – Rendben van.
Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy a legmakacsabb személy
vagyok a világon, akit ismer.
Kaleb lehajolt, míg homlokuk összeért. – És csak kilenc éves
voltál. Gondolom figyelmeztettem magamat.
Sahara gyengéden cirógatta ujjaival Kaleb tarkóját, ajkaival a
férfiéhoz beszélt. – Többé nem akarok az ilyen dolgok miatt
aggódni. – Egy nyers vallomás. – Szükségem van rá, hogy
elmondj mindent, amihez közöd van, így nem kell tűnődnöm,
feltételeznem.

- 358 -
 Kaleb jó pár percig csendben volt. – Azt terveztem, hogy egy
alakváltó falka követett volna nyomon az illatod alapján, ha
megszöktél volna tőlem.
Sahara szemei tágra nyíltak, ahogy ajkai mosolyra húzódtak.
– Mily megdöbbentő. Nem jöttem rá, hogy ennyire birtokló
vagy.
Kaleb nem válaszolt játékosan az ugratására, ahogy egy
leopárd férfi tette volna, úgy reagált, ahogy csak Kaleb tud. –
Arra gondoltam, hogy a képességed csak a fajunkra
koncentrálódik.
– Soha nem volt okom tesztelni – mondta, bámulatba ejtette
ismét a férfi elméjének komplexitása –, így lehet, igazad van. –
Továbbra is cirógatta tarkóját, várt, tudta, hogy a kis beismerés
csak teszt volt, hogy lássa, hogy reagál a többire.
– Tettem valamit Tatainával, és nem leszel boldog, ha
meghallod.
Megígérte neki, hogy nem kínozza meg a nőt, és Kaleb nem
törte meg az ígéretét… de voltak kiskapuk, amiket egy olyan
intelligencia, mint az övé könyörtelenül kihasználhat. – Mondd
el – mondta Sahara, elfogadta, hogy ez a kapcsolat soha nem
lesz egyszerű. – Mondj el mindent.
Ezután órákon át beszélgettek, ahol Kaleb beszélt neki
Tatianáról és a többi dologról, beleértve a tényt, hogy megölte
Marshall Hydeot, aki abban az időben a Tanács legidősebb tagja
volt. – Hibátlan művelet volt, amit senki sem kötött hozzám –
mondta, közel tartva magához a nőt, ahogy a sasfészek padlóján
ültek, hátuk az ágynak dőlt.
– Miért őt? – kérdezte Sahara, cseppet sem sokkolta a tény. A
Tanács politikája hírhedten véres volt és Kaleb huszonhét
évesen vált tanácsnokká. Senki sem teszi ezt, ha nem áll készen,
hogy hidegvérrel játssza a játékokat. – Ming jobb célpontnak

- 359 -
tűnt volna, ha arról van szó, hogy átvedd a Tanács feletti
irányítást.
– Semmi köze nem volt hozzá, hogy tanácsnok volt – Kaleb
hangja fagyos lett. – Marshall tudta, micsoda Santano, hogy mit
tesz velem, hogy nem vagyok más, csak egy játékszer, amit
kísérletként hozott létre.
Kaleb ujjai ökölbe szorultak Sahara hajában. – Csak
bizonyosodj meg róla, hogy a hajlamaid nem hatnak ki a
feladataidra. Hallottam, hogy Marshall ezt mondta Enriquének,
mikor hét voltam, és ekkor döntöttem el, hogy meg fogom őt
ölni és elpusztítom a drága Tanácsát. A legjobb módja ennek, ha
a részévé válsz.
– Ha tudta és semmit sem tett – mondta Sahara, dühe a
testében vibrált –, az bűnössé és romlottá tette, mint Enriquet.
– É is megöltem volna őt.
– Nem – mondta Kaleb –, nem tetted volna.
Sahara a fejét rázta. – Azért amit veled tett? Igen. Teljesen
képes vagyok bárkinek az emlékeit kitörölni, hogy a torz alakot
sétáló halott kagylóként hagyjam ott. Egyszer megtettem –
mondta, szüksége volt rá, hogy a férfi megértse, hogy ő sem
hófehér. – Egy őr volt, aki nagyon bántott engem. – Az
utasítások Tatainától jöttek, de a férfi a feladatát akkora
élvezettel hajtotta végre, mely elárulta az Elcsendesedés ronda
igazságát. – Közel jött hozzám és elvettem mindent, minden
emlékét, kívánságát, álmát, egy kagylóhéjként hagyva őt,
aminek nem volt múltja és jövője.
– Tudom – mondta Kaleb, jeges elismerés volt a hangjában.
– Tatiana dokumentálta az incidenst az aktáiban.
– Akkor tudod, én is sétáltam a sötétségben – mondta, keze
ökölbe szorult a férfi szíve felett és hangja heves volt. – A
végtelenségig fogok küzdeni érted, ha azt hiszem tévedsz –

- 360 -
mondta, Kaleb ajkait egy szenvedélyes, birtokló csókba vonta –
de soha nem foglak elítélni téged.
A csillagok visszatértek Kaleb szemeibe, mikor Sahara nem
húzódott el tőle, s elmondott neki valamit, ami nem a
gyűlöletről szólt, hanem éppen az ellenkezőjéről, hogyan
találkozott a Szellem először lázadó bajtársaival, Judd
Laurennel és Xavier Perezzel. – Judd azt hiszi, azért közeledtem
hozzá, mert egy képzett orgyilkos volt, aki már csendesen lázadt
a status quo ellen, a tökéletes partner a Szellem számára.
– Nem ez volt az ok? – kérdezte Sahara, megfogta a férfi
combját, hogy nézhesse őt, miközben beszél.
– Csak egy periférikus ok volt. – Kaleb egyik kezét Sahara
combjára tette, hüvelykujjával végigdörzsölte farmerjének belső
varrását. – Az igaz ok az volt, hogy ő soha nem felejtette el a
családját. Figyelmen kívül hagyva a kockázatot, minden erejéből
telhetőt megtett, hogy megvédje őket.
Nem mondta ki az igazságot, amit Judd nem tudhatott, a
másik férfi elutasítása, hogy feladja a családját, az visszhangja
volt Kaleb Sahara iránti hajthatatlan vadászatának. – Xavier és
Judd lépett először kapcsolatba – folytatta –, és nem láttam az
okát, miért ne vegyem be, mikor Judd javasolta őt. Végtére is
mit tud egy ember felkínálni?
A történet késztetése, hogy ez a három férfi, kardinális
telekinetikus, orgyilkos, pap, összejön, Sahara előrehajolt és
karjait Kaleb nyakára fonta. –Mi változtatta meg a döntésedet?
– A Szellem beszélt Xavier Perezzel. – Obszidián szemei tele
voltak emlékekkel. – Jobban megértette a gonoszt, mint
bármely más személy, akit ismertem. Nem értettünk egyet
abban, hogyan számoljuk fel, de egyetértettünk annak
létezésében.

- 361 -
 – Remélem egy nap találkozhatok mindkettőjükkel – mondta
Sahara, tudta, hogy tartozott Judd Laurennek és Xavier
Pereznek, olyan módon, amit a két férfi nem érthetett meg.
Nemcsak attól tartották vissza Kalebet, hogy egyedül sétáljon,
hanem megkérdőjelezték a döntéseit, és ezzel távol tartották őt a
sötétségtől, ami benne élt. – Továbbra is fent fogod tartani az
árnyék személyiségedet?
– Esetenként hasznos lehet. – Kezét Sahara torkára tette,
közelebb húzta magához. – A Szellem sok ember számára egy
hős, míg Kaleb Krychek egy fenyegetés. Így talán a Szellem
támogatni fogja Krycheket egy megfelelő periódus után.
Nevetve a férfi arcán lévő számítástól, beleharapott Kaleb
alsó ajkába. – Gondolkodsz valaha egyenes vonalakban?
– Csak ha rólad van szó.
Sahara addig nem jött rá, míg el nem aludt Kaleb kajaiban,
hogy Kaleb ügyesen kikerülte, hogy közel kerüljön egy bizonyos
dologhoz, ugyanahhoz, amit Sahara elméje még mindig elzárt
önmaga elől. Sahara sötéten gyanakodott rá, hogy tudta, mi volt
az, de figyelembe véve testének legutolsó reakcióját, mikor
megpróbált hozzá férni ahhoz a bizonyos emlékhez, azt a
döntést hozta, hogy nem erőlteti a dolgokat.
Ez, gondolta Sahara, ahogy az álom teljesen elnyomta,
intelligenciájának minden részére szüksége lesz, hogy Kalebbel
táncoljon. Kezét széttárta a férfi szíve felett, mosolygott és arra a
kifejezésre gondolt, amit az egyik DarkRiver őr használt, amikor
barátságosan kihívta falkatársát: Játékra fel.

- 362 -
 MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: FRISS HÍREK

A hong kongi tüzet megfékezték. A veszteségek száma

ismeretlen, a távoli becslés kettő és háromszázezer halott.
FRISSÍTÉS – A Tiszta mentálok levelet küldtek az összes fő
kommunikációs csatornának. A szöveg a következő.

Teljes felelősséget vállalunk a hong kongi csapásért. Soha

nem volt szándékunk elrejteni, mit csinálunk, mert amit
teszünk szükségszerű, hogy rábresszük népünket a
társadalmunk elpusztult valóságára.
Akcióink nem lennének sikeresek, ha a világ egy erős Tanács
vezetése alatt állna. Azok a gyengék, aki most vezetnek
bennünket, és ez a gyengeség mindegyikünket el fog pusztítani.
Az Elcsendesedés az egyetlen mód, hogy ellenálljunk annak, ami
végzetes hibának bizonyult.
Az Elcsendesedés nélkül ezek lennénk mi, emberek védelem,
vagy akarat nélkül, emberek, akiket eltiporhatják az

- 363 -
alsóbbrendű fajok, míg a világot végül barbárok uralják. Nem
engedjük meg az ilyen jövő bekövetkezését.
Ez egy toborzás mindenkinek, aki hisz az Elcsendesedésben,
fajunk felsőbbrendűségében.
Csatlakozzatok hozzánk.

MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: ÉLŐ ADÁS

A levél abszolút badarság. A Protokollban hol van a

felhatalmazás a tömegmészárlásra?
Y. Schulz (München)

Nem az ’alsóbbrendű fajok’ azok, akik kitervelték ezt a

támadást. Ez nem tesz minket barbárokká?
R. Gueye (Rijád)

Akármi is a céljuk, egy dolog megcáfolhatatlan: A Tiszta

mentálok nem félnek kimondani az igazságot. Elvesztettük a
helyünket a világ vezetői közt és ez azoknak a hibája, akik
legfelül vannak. Bár Krychek tanácsnok legalább jelentős erőt
mutatott. Egy ilyen férfi nemcsak a Mentálhálót tudná uralni, de
a világot is. A véleményem szerint Krychek tanácsnok és a Tiszta
mentálok együtt egy legyőzhetetlen vezető kormányt
hozhatnának létre.
K. Choi (Kingston)

Kaleb Krychek tette, hogy segített életeket menteni Hong

Kongban dicséretet érdemel. Mint kardinális Tk, nem kellett
volna bevonódnia. Az, hogy megtette magasan beszél a
képességeiről és a hajlandóságáról, hogy megvédje az
embereket, akikkel kétség nélküli célja, hogy uralja.

- 364 -
 J. Jantunen (Nadi)

Tiszta, hogy Kaleb Krychek ezeket a szerencsétlen eseteket

használja annak érdekében, hogy állandósítsa erőbázisát. Ami
elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy vajon ki ő, valójában a
támadások mögött ő áll és ő a bábmester, aki manipulálja a
Tiszta mentálok romboló láncolatát.
Nincs név megadva (Hohhot)

A fajunk ma kihúzhatja magát, mikor a legrosszabb történik,

a népünk nem hátrál meg. Kaleb Krychek és az emberei
dicséretet érdemelnek, ahogy Ming LeBon és a csapata.
A Tiszta mentálokat másfelől ki kell gyomlálni. Ők a gennyes
pattanás fajunk arcán.
B. Oliveria (Santiago)

Számtalan személy, feketébe öltözve, egy egyszerű csillaggal a

bal vállunkon, akik segítettek a támadás utóhatása során, és
számtalan korábbi, akikről azt pletykálják, hogy az árnyékok
részei és inkább az erőteljes Nyíl Osztag, mint Kaleb Krychek
személyes erői.
Ha így van, és most ők Kaleb Krychekhez tartoznak, akkor
már a kezében van a Mentálháló. Ahogy ma láttuk, puszta,
brutális erővel átveheti azt. Az, hogy nem feltételeztet velem,
hogy racionális megoldást keres, és az ilyen gondolkodás olyan,
amit támogatni tudok oly módon, ahogy a Tiszta mentálok
irracionális erőszakosságát nem.
T. Saowaluk (Vancouver)

- 365 -
 A ’Tisztákat’ el kellene égetni abban a tűzben, amit áldozataik
ellen használtak. Ha nincs okuk elrejteni tetteiket, akkor miért
nem állnak ki elénk, készségesen elmondani a céljaikat?
G. Barrie (Tasiilaq)

- 366 -
 Tiszta mentálok

– BOLONDOK. – Vasquez kilépett a Mentálhálóról, miután a

hong kongi tűz után több tízezer polgár véleményét nézte át.
A legtöbb része hevesen Tiszta mentál ellenes volt, ami csak
azt mutatta meg, mekkora a társadalmuk hanyatlása. Ahelyett,
hogy a Tiszta mentálokban a megváltásukat látnák, a népesség
csak azt látta, amit a gyenge elméjükbe programoztak, hogy
lássanak, mentálok, akik nem lépték át a vonalat, nem voltak
bárányok, akiknek lenniük kellett.
Ez elérte azt a pontot, amikor megkérdőjelezte
Elcsendesedése iránti hűségét. Ez nem megengedett-
Uram! A mentális hang az egyik megbízható helyetteséé volt,
a hangszín sürgető. Csapdába sétáltam! Krychek emberei
bezárják.
Ne engedd meg, hogy elkapjanak! utasította Vasquez. – Túl
sokat tudsz.
Nem adom ki uram.
Két perccel később érkezett meg a végső üzenet – A Tisztaság
Felszabadít – és ez után semmi, mely azt üzente a helyettes
véget vetett az életének, mint hogy megkockáztassa, elárulja a
céljukat.
Vasquez kitörölte a férfit a mentális listájáról. Ez volt a
negyedik név, amit az elmúlt harminchat órában kihúzott,
mindegyik személy a Tiszta mentál vezetői struktúrájában
magas szinten volt. Ha volt bármi kétsége arról, hogy a Nyilak a
Tiszta menálokra vadásztak, akkor az elszállt.

- 367 -
 Volt egy döntés, amit meg kellett hozni, és az nem olyan volt,
amit hamar meghoz, de az ellenségeik egyre közelebb kerültek.
Azért, hogy a Tiszta mentálok elérjék céljaikat, túl kell élniük,
hogy folytassák a harcot, mert a Tiszta mentálok vezetése
nélkül, hogy kivezessék a mentál fajt a sötétségből, fajuk
nemsokára kihal.
Elküldött egy egyszerű kódot az egyszer használatos mobilról,
amit ezután azonnal szétszedett, elment a komm egységhez,
hogy azonnal megsemmisítse, amint végzett. Mindegyik túlélő
helyettesét egymás után felhívta a következő percben,
mindegyik egyszer használatos komm egységet használt. Ő
láthatta az arcukat, de a többiek az övét, avagy a többiekét nem,
ami azt jelentette, hogy nem tudják feladni katona társaikat, ha
elkapják őket.
Egyikük sem beszélt, tudatában voltak, hogy csak két perces
ablakuk volt.
– Üldöznek minket – mondta nekik. – És az ellenségünk
erős. Itt az ideje, hogy elkezdjük a Főnix Kódot.
A férfiak és nők egyformán aprót biccentettek, és Vasquez
tudta, a feladatot el fogják végezni. Ezért tartott vissza
információkat minden helyettestől, véletlenül bízta rájuk
tervének kritikus részeit. Ez volt az egyetlen pont. – Ne
késsetek. Már négy társunkat elvesztettük. Indítsátok el a
részeteket és szívódjatok fel.
Ismervén ellenfeleinek képességét a nyomozásuk után, tudta,
hogy a sebesség egyedül nem lesz elég. – Én, együtt egy kis
csapattal személyesen biztosítok elterelést, hogy segítsek
nektek. Használjátok fel. – Volt aggodalom a terv, az elterelés
miatt, amit gyorsan és szükséges előkutatás nélkül tett össze, de
a háborúban a dolgok nem mindig a tervek szerint mentek. –
Megkaptátok az utasításaitokat.

- 368 -
– Uram.

- 369 -
 39. fejezet

KALEB A pokolba teleportált.

Sikolyok visszhangzottak a levegőben; poros, véres gyerekek
tágra nyílt, reménytelen szemekkel ültek a romokon, az első
reagálók próbáltak kiutat találni a káoszból. De abból nem volt
könnyű kiút. Első pillantásra úgy tűnt a Tiszta mentálok, a
fanatikus csoport már felelősséget vállalt, elvesztett minden
értelmes indokot, küldetésük minden értelmét, és olyan
célpontokat támadtak meg, akik nem jelentenek számukra
előnyt.
A Nemzetközi Diák Gyűlés Genfben egy egyhetes rendezvény,
a világ legjobb és legragyogóbb diákjai voltak itt, tizenkét és
tizennyolc év közt. Azok a tanárok felügyelték és állították őket
kihívás elé, akik területük kiválóságai voltak, azért jöttek, hogy
megbeszéljék a tudomány, mérnökség, művészet, zene és
orvostudomány dolgait.
A gyűlést egy oktatási ágazattal kapcsolatos lobbi csoport
hozta létre, de most már a világon számtalan kormány
finanszírozta. Minden ország küldött legalább egy diákot,
többen hatalmas vállalatok által alapított ösztöndíjat kaptak,
melytől a vállalatok azt remélték, egy nap ezekből a ragyogó
elmékből párat saját vállalatukhoz csábíthatnak. Azonban
ezeknek a vállalatok egyikének sem engedtek meg, hogy
befolyásolják a tematikát, amit független tanárok csoportja

- 370 -
készített el. Kaleb mindezt azért tudta, mert Saharát is
meghívták a gyűlésre, mikor a nő tizennégy éves volt.
Úgy vélték, hogy a tiszta tudás megtalálása és megosztása
érdekében két dolog nem lehetett a programban, politika és
vallás. Itt nem volt olyan megbeszélés, ami veszélyeztette a
Tiszta mentálokat. Mégis a területi becslés alapján a diákok és
tanárok negyede halott volt, a többségük megsérült, vagy
csapdában volt.
Nem csak a veszteségek, a robbanás fél egykor történt,
amikor a közei irodaházakból emberek százai voltak a
bevásárlóközpontban éttermeiben, ami a konferencia központ
mellett volt, néhányan kis gyerekkel voltak, akiket a
munkahelyük óvodáiból hoztak el.
Kaleb abban a pillanatban, hogy a mészárlásba érkezett,
azonnal mozgatni kezdte a törmelékeket, hogy kimentse a
csapdába esett túlélőket. Ahogy dolgozott az első öt percben
hallott franciát, németet, angolt, oroszt, és természetesen
számtalan olyan nyelvet, amit nem tudott beazonosítani… és
rájött, a Tiszta mentálok nagyon racionális célból támadták meg
a gyűlést: hogy olyan helyzetet hozzanak létre, mely a bolygó
minden országára hatással van.
Ha a helyzetet nem kezelték volna azonnal, valaki, valahol
úgy értelmezné ezt, mint személyes támadást és ellentámadást
indítana a mentálok ellen. A biztos háború bevonna minden
országot, minden fajt, minden személyt. És mikor a por
leülepszik, a túlélők azok, akik megteremtik az új világot.
Néhány dolognak el kell törnie, hogy erősebb legyen.
A tény, hogy a Tiszta mentálok ugyanabból a könyvből
dolgoztak, mint Kaleb, az nem volt számára veszteség. De Kaleb
nem engedni meg, hogy a pusztítás magvait elvessék, nem
mikor Sahara megkérte, hogy találjon más módot egy jobb világ

- 371 -
megteremtésére. És a gyerekek… a gyerekek soha nem voltak a
terv részei.
Ami neki is kellett volna lennie. Aminek Saharának is kellett
volna lennie.
Aden, mondta, elküldte a Nyilat egy bizonyos feladatra,
megvan neked az információ?
Megvizsgáltam az egyik egységet, ami nem robbant fel. Ez
standard, nincs fejlesztés, hogy a veszteségek hatókörét
megnöveljék. Az egység elhelyezése is véletlen volt, különben
háromszoros, vagy négyszeres veszteséget kellene kezelnünk.
Ez a Tiszta mentáloknak a lemorzsolódása a nyomás alatt,
amit a Nyilak és Kaleb gyakorolt rájuk a hong kongi tűzeset óta
eltelt két napban, de ez túl gyors eredménynek tűnt. Miért
áldozna fel a csoport egy ilyen nagyon látható célpontot egy
kétbalkezes támadással? Adennek igaza volt, az egész
konferencia központ összeomolhatott volna a delegáltak fölött,
és a gyűlés még csak tegnap kezdődött, a Tiszta mentáloknak
lett volna még négy napja, hogy mindent a helyére tegyen.
Várj, mondta Aden. A halálozás kezdeti becslését jelentős
mértékben módosították lefelé. A delegáltak ötven százaléka
távol volt a konferencia központtól, betervezett laboratórium,
múzeum és szakcégek látogatásán.
A célpontok fele a látótávolságon kívül? Ez áldozatok
százainak potenciális halálát hagyta ki, de a Tiszta mentálok
mindig maximális kárt akartak okozni. Ez túl nagy hiba volt. És
adva Vasquez intelligenciája és edzése, azt jelentette ez nem
hiba volt. Ez egy elterelés, hogy lefoglalja a figyelmünket, míg
valami nagyobbat nem indítanak el, mondta Kaleb, portált egy
sérült kislányt egyenesen a robbantási terület végén lévő
egészségügyi állomásra. Azonnal nyomkövetőkre van
szükségem. A csapat, amit ide osztottak be, egy lecsupaszított

- 372 -
csapat, kevés erőforrással. Le kell őket rohannunk, és ez
alkalommal, élve akarom őket, hogy kihallgathassam őket.
Küldöm Abbotot és Sionet, válaszolta Aden. Ők az osztag
legjobb nyomkövetői.
Kaleb egyetértett a kijelöléssel, de megtalálni a Tiszta
mentálok támadó csapatát nem az egyedüli probléma volt. Már
jelentések szivárogtak ki a Mentálhálóra, hogy átlagos
mentálokat zaklattak a világ minden országában, hogy a
forrófejűek bosszúért kiáltottak az elvesztett fiataljaik miatt,
míg elfelejtették, hogy a mentálok is számtalan fiatalját vesztette
el. Ha el akarta hárítani a globális háborút, akkor azt most
kellett tennie, és oly módon, hogy senkiben se maradjon kétely,
hogy a Tiszta mentálok egy káros rész volt és nem
reprezentálták az egész mentál fajt.
Belépett a Mentálhálóra, kirobbantott egy üzenetet, melyet a
mentális hálózat minden részén hallani lehetett, s erejének
erőszakos hullámát hordozta.
A TISZTA MENTÁLOK TÖMEGGYILKOSOK, AZ
ELCSENDESEDÉS ALAPJA NÉLKÜL ÉS A JELENLEGI
KÖZLEMÉNY A VILÁG LEGKERESETTEBB
SZÁMKIVETETTEKJEIRŐL SZÓL. HA TUDTOK BÁRKIRŐL,
AKI CSATLAKOZOTT A TISZTA MENÁLOKHOZ, LÉPJEN
KAPCSOLATBA KALEB KRYCHEK TANÁCSNOK SZEMÉLYES
IRODÁJÁVAL.
AZ EZEKBEN A TÁMADÁSOKBAN AZ ÖSSZES
RÉSZTVEVŐ SZÁMÁRA AZ ÍTÉLET HALÁL. A TISZTA
MENTÁLOK REJTEGÉSE A TELJES CSALÁDI EGYSÉG
TELJES REHABILITÁCIÓJÁRA LESZ ÍTÉLVE. NEM LESZ
KEGYELEM A BŰNÖKÉRT, AMIK SEM AZ
ELCSENDESEDÉSBEN, SEM AZ ÉRZELMI FAJOKNÁL NEM
RACIONÁLIS.

- 373 -
 Képeket küldött a gyerekek összetört testeiről, akiket az
orvosokhoz, vagy a hullaházba portált ki, a közvetítést egy
ragyogó platina csillaggal zárta le, melyet nem lehetett
lemásolni, vagy eltávolítani.
Ha a Tiszta mentálok ki akarták hívni őt, fel kellett
készülniük az árra, amit megfizetnek.
Silver, mondta kilépve a Mentálhálóról. Legyen készenlétben
az iroda.
Már folyamatban van. Egy szünet. Uram. A családom a
telekinetikusainkat gyorshajtású repülőgépeken küldik Genfbe,
hogy az ön utasításainak megfelelően dolgozzanak. Ők nem
teleport képesek, de átvehetik a mentési munkák egy részét, így
a Nyilak és az ön csapatai a számkivetettek levadászására
koncentrálhat.
Értettem. Kaleb elküldte az információt Adennek, míg a
megbeszélést tovább folytatta Silverrel. Több orvosi csapatra
lesz szükség. Genf hatalmas csoportot küldött a hong kongi
megégett áldozatok kezelésére, ahogy a környező régiók is
megtették. Azok az orvosok valószínűleg fáradtak és képtelenek
lennének segíteni itt, még ha Kaleb elrendezné, hogy Tk-i
hozzák el őket.
A probléma természetesen, hogy a világ legerősebb Tk-inak
nagy százaléka elfáradt Hong Kong után, veszélyes részt hagyva
hátra. Találd meg, kinek van elég közel felesleges orvosi
csapata, ami megfelelő lesz és küldj ide annyit, amennyit tudsz.
Az O-mentál egységek küldése már a listámon van,
válaszolta Silver. Már tájékoztattam a nagyobb alakváltó
csoportokat és az Emberi Szövetséget, hogy minden hasznos
személyt Genfbe küldjenek.
Nem tudtam, hogy van kapcsolatod a Szövetséggel.

- 374 -
 Nincs, a biztonsági főnökük lépett velem kapcsolatba. Jó pár
perces szünet. Uram, a Szövetség hallott az ön adásáról és
nyilvánosan kiálltak a felhívás mellett, hogy a Tiszta
mentálokat elfogják.
Nagyszerű. Ez csökkenteni fogja a világ haragját, ha látják,
hogy a fajok együtt dolgoznak, hogy levadásszák az elkövetőket.
Nekik van egy hatalmas orvosi raktárjuk kevesebb mint egy
órányi repülésre, folytatta Silver. Egy repülő már a levegőben
van a felszereléssel és a szükséges gyógyszerekkel.
Telepatikus csatornát váltott, mikor érezte Sahara érintését,
hallgatta, ahogy a nő azt mondta, Hallottam az üzenetedet, és
hívtam Vaughnt, hogy elmondjam neki. Azt mondta, hogy
átküldik azoknak a falkáknak, akikkel kapcsolatban állnak.
Kaleb tudta, nem szükséges elmagyaráznia a DarkRiver
stratégiai pozícióját tekintve a kommunikáció fontosságát, nem
Saharának, a szeretőjének az ő ragyogó elméjével.
A falkának van embere a területen, tette hozzá öt perc
múlva. A férfi megerősítette, hogy a helyi alakváltó
nyomkövetők boldogok, hogy a mentál csapatokkal
dolgozhatnak, hogy megtalálják a merénylőket. Alakváltó
mentő egységeknek és gyógyító/orvosi csapatoknak húsz
percen belül el kell érniük téged.
A külső fal nagy részének emelésére koncentrálva, mely
befelé dőlt, Kalebnek egy másodpercébe telt, míg válaszolt.
Silver közvetlen száma abban a telefonban van, amit adtam
neked. Vond be a mentő csapatok és orvosok kommunikációs
körébe, így koordinálni tudja az elérhető erőforrásokat.
Megvan a száma. Egy percre eltűnt, mielőtt visszatért volna.
Kaleb, az Elfeledetteknek is van valakije a területen, aki talán
segíthet. A nő a DarkRiver férfival érkezik és azt kéri, senki se
próbálja meg követni őt a munkája során.

- 375 -
 Az Elfeledettek, akik az Elcsendesedés kezdetén ugrottak ki a
Mentálhálóról, az elmúlt száz évben emberekkel és
alakváltókkal házasodtak össze. Kaleb nagyon is tudatában volt,
hogy ennek eredményeként a genetikai vonalaikban nagyon
érdekes új képességek fejlődtek ki, olyan képességek, amit
szívesebben tartottak radar alatt. Senki sem fogja akadályozni.
Látott egy véres, de lélegző gyereket összegömbölyödve a
törmelékdarabok által formált lukban, mely megmentette a
kisfiú testét az összezúzódástól, Kaleb az orvosokért kiáltott.
Egy perccel később és hatvan centivel mélyebben talált egy
gyereket, aki nem volt ennyire szerencsés, a lány szemei vakon
bámultak a halálba, föld volt az íriszén. Kaleb letérdelt, lezárta a
szemhéjait, olyan tettel, melyről tudta az ürességből érkező
hangtól volt.
Mindvégig érezte, hogy Sahara benne volt az elméjében, vele
maradt, mint az egyetemnél, vagy a Hong Kong szigetet elborító
pokol után.
Soha többé, gondolta, nem kell egyedül lennie a sötétben.
***
SAHARA szíve fájt a meg nem határozható érzelemtől, amit
Kalebben érzett a telepatikus kapcsolatukon keresztül. A férfi
beszélni fog vele erről, amikor készen áll rá, s erről kétsége sem
volt. Az ő veszélyes szeretője elkezdte megtanulni, hogy Sahara
sokkal makacsabb lett, mint tizenhat éves korában volt,
követelte Kalebet és nem fog elfordulni, nem számít mi történik.
Most találkozott a DarkRiver macskazöld szemű alfájával.
Lucas Hunter nem sokkal azután jelent meg a sasfészkében,
hogy a bombarobbanásnak híre ment, szemei ragyogtak a világ
ezen az oldalán lévő kora reggeli sötétségben. A falka, mondta
neki, nem kapcsolódik a Hálóhoz, így ő volt az

- 376 -
információforrásuk, mikor arról volt szó, mi történik a mentális
felületen.
– Kapcsolatban vagyok Kaleb segédjével, Silverrel – monda
és a férfi bólintott felé onnan, ahol az Elfeledettek vezetőjével
beszélt telefonon, arcának jobb oldalán lévő négy vonal
emlékeztette Saharát a ragadozóra, aki a bőre alatt élt.
Kaleb jégszőke segédje, haja hibátlan fonatban volt, várta a
hívását. – Azoknak a csoportoknak, akikkel kapcsolatban állsz –
mondta Silver további teketória nélkül –, van bármennyi
tolmácsa, aki segítene az orvosoknak? Bevonhatjuk őket,
számtalan egynyelvű tolmács meghalt, vagy súlyosan sérült, s ők
nem képesek segíteni az orvosoknak és megnyugtatni a túlélőket
Több nyelvűség szükséges, némelyik tájszólású.
– Én vagyok a tolmács – mondta Sahra. – Minden nyelven. –
Ez egy elég biztonságos állítás volt, adva a teszteket, amiket
azóta futtatott magán mikor kint volt a városban. Bármikor,
amikor meghallott egy idegen nyelvet, figyelt… és ezután
megértette, anélkül, hogy aktiválta volna képességét.
Bármi is az, amit csinált, az tudatalatti szinten működött. –
Egy kisebb mentális ajándék – magyarázta Silvernek. – Nincs
hivatalos megnevezése.
A segéd szemei élessé váltak. – Ez elég hasznos ahhoz, hogy
elküldjek egy Tk-t, hogy felvegyen téged.
– Átveszem az összekötést – mondta Lucas, belépett a
kommunikációs egység látószögébe, hogy Silver lássa őt. – Adj
pár percet, hogy elrendezzünk egy képet, amit a teleportálód
nyomként használhat.
Nem sokkal ezután Sahara a sasfészkétől rövid távolságra a
fák között állt, Lucas egy ragyogó színű kötelet kötött az
egyébként meghatározhatatlan fenyő törzse köré, csak mert a

- 377 -
falka segíteni akart, nem azt jelentette, hogy egy idegen Tk-nak
megengedi, hogy állandó képi nyoma legyen a területükön.
Sahara a telefonjával csinált egy képet, elküldte Silvernek,
ahogy Lucas azt mondta: – Sok sikert – szemei hevesek voltak.
Vasic volt a Tk, aki beteleportált, nem meglepő a távolság
miatt, és ennek eredményeként egy másodperccel később
Genfben volt.
– Hála Istennek – mondta a harctéri kórházért felelős férfi,
mikor elmondta neki, mit tud. A Rosette-i kő szimbólumát
nyomta a vállára, majd egy fiú irányába mutatott, aki egy
méterre feküdt. – Bizonytalan anyanyelv. Ismernie kell egyet a
világ fő nyelveiből, de elveszett a sokkban.
Saharának fél percébe telt, hogy felfogja, mit mond a fiú. –
Rendben van – bátorította a fiút, mikor ő sírni kezdett a
felfedezésétől, hogy valaki érti őt. – Többé nem vagy egyedül.
Most, el kell mondanod néhány dolgot a doktornőnek, hogy
segíthessen neked.
Ez volt az első a sok hasonló beszélgetésből, amik a következő
órában elhangzottak, mikor Genfben besötétedett, a csillagok
ragyogtak felettük. Valaki hozott neki ennivalót, mikor kezdett
eltompulni, és ez segített neki addig működni, míg reggel nem
lett. Eldöntve, hogy egy órára ledől, mielőtt összeesne,
összegömbölyödött az egyik ágyon, amit a mentésben
segítőknek állítottak fel. Ettél? kérdezte a kardinális Tk-t, akiről
tudta, hogy nem fog megállni.
Egész nap nutrion szeleteket hoztak nekem.
Senki sem, gondolta Sahara, akart elveszíteni egy már
kimerült telekinetikust, de Kaleb a saját csoportjának tetején
volt. Vigyázz a strukturális sérülésekkel. A terület némely része
igazán instabil.

- 378 -
 Bár a férfinak ezt jobban kellett tudnia, nem vetette el a
megjegyzését. Vigyázni fogok.
Felébresztesz egy óra múlva?
Igen. Most pihenj.
***
– TANÁCSNOK.
A hang felé fordulta Kaleb egy idősebb nőt látott, aki egy
palack energiaitalt tartott, amit óránként kétszer hajtott fel,
hogy feltöltse a testét. – Köszönöm.
– Elvihetem az üveget, ha végzett. – Egy elég udvarias ajánlat
volt, de a nő szemei nem mozdultak a Kaleb kezében lévő
palackról.
Kaleb ösztönei azonnal magas szinten riadóztattak. A nőt a
helyére szegezte telekinetikus erejével és összeszorította az állát,
hogy csendben maradjon, kinyitotta a palackot, hogy
beleszagoljon. Semmi illata nem volt. Vasic, egy pillanatra.
A Nyíl nem sokkal ezután a sarok mögött jelent meg. Közel
vagyok a kiégéshez. Legalább három órát pihennem kell, hogy
folytatni tudjam.
Kaleb biccentett. – Tudnád nekem ezt tesztelni?
Kinyújtva bal karját Vasic hátratolta a testéhez olvasztott
komputronikus kesztyű kis kijelzőjét. – Egy csepp.
Kaleb a mintát a felületre tette.

- 379 -
 40. fejezet

– EZ EGY komplex méreg – mondta Vasic alig egy perc

múlva –, azonnal cselekvőképtelenné tenne téged. – Szemei az
orgyilkosra siklottak. – Ezen a ponton, meg kellett volna ölnie a
karkötőjében lévő fojtózsinórral. – Elvette a karkötőt, kihúzta a
fém kábelt, melyet arra terveztek, hogy csendes hatékonysággal
vágja el a célpont légcsövét.
– Ki küldött? – kérdezte Kaleb, elengedve a nő állát, hogy
válaszolni tudjon.
– Tegyen, amit akar Krychek tanácsnok – volt a jeges válasz.
– Az elmém összeroppan bármilyen behatolási kísérletre.
– Érdekes. – Már mondta a Sötételmének, hogy zárja be őt,
így nem tud senkivel sem kapcsolatba lépni a mentális térben,
megnyomott egy ideget, amitől a nő a földre rogyott, majd egy
másik emberét utasította, hogy kötözze be a szemeit és peckelje
ki a száját. – Tegyétek félre az útból. Később gondoskodom róla.
A mérgezett folyadékot egy biológiailag veszélyes anyagokat
tároló konténerbe portálta, épp, mikor Vasic azt mondta: – Az
itt használt robbanóanyagokat visszakövettük a Tanács európai
raktáráig, ami Ming irányítása alatt van.
Kaleb mindig úgy gondolta Ming volt a hadi mesterelme
Henry Scott mögött abban az időben, amikor a most már halott
tanácsnok a Tiszta mentálokat vezette, de az ilyen típusú
felelőtlen erőszak nem illett Ming eljárási módjához. Ahogy nem
illett a Tiszta mentálok programjába. Ez messze túl irracionális

- 380 -
volt és Ming minden volt, csak nem irracionális; ez a része tette
őt veszélyessé.
Azonban Ming teljesen képes volt mély játékokat játszani, a
Tiszta mentálok nem mások, mit gyalogok, akik segítenek egy
másik programot, amiről a fanatikus csoport mit sem tudott. –
Az egyik emberem már foglalkozik a fenyegetéssel – mondta
Vasicnak –, meglátja, mi sül ki belőle. Azt akarom, hogy az
osztag a Tiszta mentálokra koncentráljon.
Hat órával később, miután megcsinált mindent, amivel
segíteni tudott a túlélők keresésében, Kalebnek ideje volt azzal a
nővel foglalkoznia, aki megpróbálta megmérgezni őt. De először
látni akarta Saharát. A képét használta nyomként, egyedül
találta egy sátorban, mely a túlélők és a harci korházban
dolgozók számára kantinként szolgált. Sahara a törmeléket
takarította fel, a terület csendes és nyugodt volt.
Az elmúlt órákban folytatott telepatikus beszélgetéseik
alapján tudta, hogy a túlélők többsége most már Genfben, vagy
a környező városok korházaiban voltak. Mindegyiküket az
országából legalább egy személy segítette, a többnyelvű
képviselők a világ minden tájáról nagysebességű repülőkön
repültek oda, annak a légitársaságnak a jóvoltából, amit Nikita
Duncan irányított.
Az ex-tanácsnok nem a humanitárius oldaláról volt ismert, de
eléggé okos volt, hogy tudja, ez a tett pozitív fényben tünteti fel,
ha a por leülepszik. Ez egy intelligens, kalkulált tett volt, ami
illett egy olyan nőhöz, aki több mint egy évtizede volt a
Tanácsban. Nikita, gondolta, mindig talál módot, hogy élve
jusson ki a másik oldalra.
Anthony Kyriakus is letette a névjegyét. Egy ismeretlen
NightStar jövőbelátónak víziója volt további bombákról
Luxemburgban és Párizsban, elég specifikus volt, hogy el tudják

- 381 -
hárítani. – Sajnálatos, hogy nem tudtuk ezt tenni a korábbi
tragédiák során – volt a NightStar válasz az újságíró kérdésére,
mikor az utóhatásban megkérdezték. – Nem üzleti előrejelzés
egy új terület a NightStar számára és most tanuljuk, hogy nem
minden esemény jelezhető előre, vagy előzhető meg.
Néhány dolognak, gondolta Kaleb ahogy Sahara felnézett és
meglátta őt, túl kell élnie.
– Kaleb! – A karjaiba omlott.
A nőt közel tartva, lélegzete meleg volt az arcán, Sahara teste
karcsú, de erős a férfi testével szemben, úgy érezte, mintha
hazatért volna. Nem tudta, milyen sokáig álltak így, de mikor
szétváltak, megtartotta az ígéretét és semmit sem tartott vissza,
elmondta neki a mérgezési kísérletet.
Sahara kisziszegte a levegőt, szemei dühtől ragyogtak. –
Vigyél hozzá. – Senki sem bánthat téged.
– Csak visszanyerés Sahara – mondta, megragadta az állát. –
Semmi más, semmi, ami hatással van az emlékeidre. –
Szükségem van rá, hogy emlékezz rám.
– Nem éri meg az életem egy részét sem. – Egy metsző ítélet.
– Most vigyél hozzá.
Ez alkalommal engedelmeskedett a nőnek. Sahara nem
beszélt, egyszerűen elég közel lépett, hogy keze pár centire volt a
bekötött szemű nő arcától, majd biccentett felé. Kaleb
közvetlenül a moszkvai házukba portálta őket. Nyelvi
képességeire még szükség lehet, akkor visszaviszi őt, de a nem
specialista önkéntesek képesek kezelni a takarítást.
– Az a nő Ming egyike – mondta, a konyhába ment, hogy
energiapótlást biztosítson. – Egy alacsony rangú alkalmazott,
aki a területen volt. Ez nem egy kitervelt művelet, de egy
lehetőség, amit Ming ki akart használni.

- 382 -
 – Tudja, hogy a határán vagyok, hogy átvegyem a Háló
irányítását.
Sahara megkeverte cseresznye ízű italát, miután egy sima
poharat adott a férfinak. – Mit csinálsz majd vele?
– Semmit. – Nyílt hitetlenséget látott a nő arcán, ujjaival
végigkövette Sahara ajkainak vonalát. – Vannak mások, akiknek
sérelme van Minggel szemben. Kezelni fogják.
– Kaleb, te nem bízol meg senkiben, kivéve bennem… és a két
barátodban. – Sahara megböködte, hogy igya meg az italát. – A
bukott Nyíl az, akinek elsődleges igénye van?
– Nem egyedül Juddnak. Ő csak egy, akivel kapcsolatom van.
– Kaleb letette az üres poharát. – Extrém módon meglepő
lenne, ha Ming nem alakváltók fogai és karmai által széttépve
végezné.
Sahara félúton a szájához megállt az italával. – Alakváltók?
– Judd unokahúga olyan, akit Ming holtan, vagy a kontrollja
alatt akar tudni. A lány a SnowDancer alfájával párosodott, a
falkát a legveszélyesebb alakváltó falkának tartják a világon. –
Kaleb megbillentette a poharat, míg Sahara a szájához nem
emelte. – Az ilyen férfi nem pihen, amíg ki nem írtja a nője
elleni fenyegetést. – Kaleb elgondolkodott rajta, hogy a farkas
alfa meglepődne, hogy valami közös benne és Kaleb
Krychekben. – Éhes vagy?
Sahara az orrát ráncolta. – Először fürdés.
Épp elérték a fürdőt, amikor a férfi telefonja megszólalt.
Aden volt a másik oldalon. – Vasquez bebizonyítja az
intelligenciáját – voltak a Nyíl nyitó szavai. – Az egész csoportja
feloszlott Genf után és különböző irányokba szóródtak szét.
Egyet elkaptunk; ketten öngyilkosak lettek, mikor aggódtak.
Vannak jelek, hogy ketten együtt maradtak.

- 383 -
 Ezek lenyűgöző eredmények, de mindketten tudták, nem
elég. – Vasquez?
– A jelek azt mutatják ott volt, de elslisszolt. – Bár Aden
hangja nem árult el semmit, frusztrációjának magasnak kellett
lennie, bármely Nyíl jeges módja, hogy elveszítse célpontját. –
Az elfogott kihallgatása során beismert egy adatot;
Luxemburgba nevezték ki annak a csapatnak a tagjaként, akiket
még nem sikerült elkapnunk. Luxemburg és Páriz azonban
figyelemelterelésnek kellett lennie.
– Az elfogott nem tudta, hogy a Tiszta mentáloknak miért
volt szüksége elterelésre, ugye? – Vasquez okos volt, eléggé,
hogy az információkat a minimumon tartsa.
– Nem – erősítette meg Aden. – De bármi is ez, nemsokára
megtörténik, és elég fontos, hogy az a hadnagy, akit majdnem
elkaptunk, ledobja magát egy épületről, mintsem megadja
magát.
Egy szervezet sem engedheti meg magának, hogy elveszítse
az egész vezetőségét, és most nemcsak Vasquez kockáztatta meg
a lelepleződést, a magas rangú emberei feláldozták magukat,
hogy megvédjék a titkaikat. – Hagy a terepen a csapatokat,
akikben még van erő – mondta Adennek. – Azt akarom, hogy
pihenjetek, a gyorsan reagáló csoporttal együtt. Azonnal
megyünk, amint Vasquez megjelenik, vagy a Tiszta mentálok
megmozdulnak.
– Egyetértek.
Letéve megosztotta Saharával az információkat. – Vasquez
talán elbújt – mondta Kaleb –, de az ő lehetősége a védett
kikötőre limitált és percről percre csökken.
Meg akarjuk védeni az embereinket. Nem akarjuk a
gyermekeink vérét a kezünkön.

- 384 -
 Ez az ismétlődése volt annak, amit Kaleb újra és újra olvasott
azokban a jelentésekben, amiket Silver küldött át neki, a
csekélyebb résztvevőkről, akik vagy a Hálón terjedő
figyelmeztető kiáltványa miatt fordultak meg, vagy mások
fordították meg őket. – A népességünk nem annyira
Elcsendesedett – mondta Saharának, figyelte, ahogy a nő
lehúzza pólóját –, hogy ne rémissze meg a növekvő atrocitás.
Sahara a pólót a földre dobta és lerúgta cipőit. – Ez reményt
ad nekem – mondta gyengéden – hogy bennünk megvan a
képesség, hogy jobb jövőt építsünk.
Kaleb nem értette meg a reményt, de tudta, minden erejéből
telhetőt megtenne, hogy megadja Saharának a jövőt, ami
törékeny álom volt a nő szemeiben, ahogy felé sétált, felfedte a
bőrét. Elérve őt lehúzta hosszú ujjú fekete pólóját, majd
kicsatolta övét.
– Megvárlak a zuhany alatt – suttogta Sahara, csókot
nyomott Kaleb mellkasának közepére. – Azt hiszem annyi év
után senki sem sajnálhatja tőlünk ezt a kis lopott időt.
A férfi tekintete egész testét végigcirógatta, ahogy elsétált tőle
egy táncos eleganciájával, aki mindig is volt… és Kaleb tudta,
hogy a nő a legmélyebb módokon gyógyul. Letépte maradék
ruháját, Sahara mögött lépett be a zuhany alá, kezei a csípőjén
voltak. A forró víz lefolyt a testükön, de Kaleb szívverése
hangosabb, mélyebb, erősebb volt.
Fejét a nő nyakára hajtotta, megcsókolta torkát, kezeit
felemelte, hogy körbefogja melleit. Sahara remegve felé ívelt,
kezei csúszósak voltak Kaleb combjain, az ő Saharája soha nem
fordult el tőle. Felemelve karjait a nyaka köré tette, majd némi
folyékony szappant nyomott a kezébe. Sahara hullámzó
érzékiséggel mozdult felé, ahogy a szappant a bőrére kente, a
hab lefolyt Sahara lábain.

- 385 -
 – Tedd a kezeid a falra.
Sahara olyan mosolyogva engedelmeskedett csendes
utasításának, mely egyszerre volt perzselő és birtokló. –
Obszidiánná váltál? – Kezeit a csempére fektette, felnyögött,
ahogy a szappant a hátára és fenekének ívére dörzsölte.
– Igen. – A férfi időt szánt a feladatra, mielőtt leguggolt
volna, hogy lábait is beszappanozza.
Kaleb megcsókolta combjának belsejét, melytől zihálni
kezdett és megfordult. Felhúzva a férfit, hagyta, hogy a víz a
hátát érje és kinyújtotta kezét a szappanért. – Te is koszos vagy.
Valahogy, ezek az egyszerű szavak elfogadottak voltak a
messze más árnyalatuk miatt ebben a kontextusban. Kezét a
lány nyakára kulcsolta, csókot lopott azokról a puha, nedves
ajkakról, a nő nyelve forró volt a szájában és teste az
erekciójának nyomódott. Mikor Sahara megtörte a csókot, azért
volt, hogy kezét összezárja pulzáló keménységén, Sahara erős
fogása annyira birtokló volt, mint szemei.
– Én – suttogta, kezét szoros simítással mozgatta, hogy
Kalebnek össze kellett szorítania a fogait – is csináltam saját
kutatásokat.
Kaleb elméje azzal fenyegetett, hogy kiüresedi, ahogy Sahara
letérdelt előtte, mellei nedvesek voltak, kezeit a combjára
fektette… és szája tűzforró volt, ahogy bekapta őt. A gyönyör
szökőárként árasztotta el őt, sötét és heves, és Kaleb tudta, ez
alkalommal Tk-ja nemcsak a kint lévő területet fogja feltépni.
***
HÚSZ perccel és a pusztító gyönyör vihara után Sahara
nedves haját kisimította az arcából, ahogy az ágyukban a hasán
feküdt és kezét végigfuttatta annak a férfinak a mellkasán, aki
mellette feküdt, a férfi légzése durva volt. – Épp leellenőriztem a

- 386 -
Mentálhálót – mondta Sahara, az ő légzése sem volt állandó. –
Ebben a régióban közepes erősségű földrengést mértek.
Kaleb elfordította a párnán a fejét. – Mélyen a felszín alatt
mérték. Biztosítottam ezt. Nincs igazi sérülés.
Ennek bizarrnak kellett volna lennie, az ágyban feküdni egy
férfival, aki épp egy földrengést okozott, de ez Kaleb volt és az
övé. – Szegény tudósok – mondta – a fejüket fogják vakarni a
következő évtizedekben a régió hirtelen szeizmikus aktivitásain.
Kaleb ajkai nem görbültek mosolyra, de tudta, hogy bűnös
mosolyt látott szemeiben, ahogy azt mondta: – Meglepetéseket
okozol nekem.
– Jó. – Lazán és kielégülten, elméje a férfi erejének dühére
gondolt, azon volt, hogy megkérdezte, hogy kontrollálta azt
gyerekként, mikor rájött, mit hozott volna az ágyukba, vért és
borzalmat és azt az eseményt, amit mindketten elkendőztek,
hogy ne nézzenek vele szembe. Test és elme, Sahara kész volt rá,
hogy kezelje, de nem ma, mikor Kaleb annyira fiatalnak tűnt,
ahogy még soha nem látta.
Ehelyett mintát rajzolt a férfi alkarjára az ujjával és azt
mondta: – Étel, majd pihenés. – A délutáni nap talán ragyogó a
terasz teteje alatt, de egyikük sem aludt eleget az elmúlt két
napban. Továbbá vissza kellett nyerniük az erejüket.
Saharának nem kellett J-nek lennie, hogy tudja a háború még
nem ért véget.
***
KALEB az éjszaka közepén ébredt fel, Aden telepatikus
köszöntésére. Egy személyt, akiről úgy hisszük Vasquez,
bemérte Kaliforniában egy Nyíl csapat, egy független
Elfeledett nyomkövető és az ő alakváltó partnere. A múltbéli

- 387 -
tapasztalatok szerint nagyon valószínű, hogy San Francisco a
következő célállomása és célpontja.
Igen. A város fókuszponttá vált azoknak a mentáloknak a
szemében, akik töröttek voltak, a Tiszta mentálok kiátkozták
őket. Még provokatívabb volt a tény, hogy az alakváltók,
emberek és mentálok a régióban együtt dolgoztak, hogy
visszaverjék a fanatikus csoport legutóbbi támadását. Küld el az
összes adatot.
Átnézte az adatokat, mikor megérkeztek, lenézett a nőre, aki
úgy aludt, hogy feje a férfi mellkasán volt, haja átfolyt a férfi
karján, amit a derekára csúsztatott. – Sahara.
– Mmm. – Keze ökölbe szorult, lábát végigfuttatta a férfi
lábszárán, mielőtt visszaaludt volna.
Kaleb érezte, hogy benne valami annyira gyengéd volt, hogy
fájt, valami, ami csak Saharával ébredt fel. Talán ez volt az az
érzés, amit gyengédségnek neveznek. Fel- és lefutatta kezét a nő
gerincén, majd a nyakára kulcsolta. – Itt az idő felkelni.
– Nem. – Rossz hangulatú mormogása ellenére szemhéjai
megremegtek a férfi felé. – Miért?
Kaleb látta, hogy az álom elhalványul a nő arcáról, ahogy
elmondta neki. – De – mondta Sahara és felült – mindenből,
amit olvastam a Tiszta mentálok döntő vereséget szenvedtek
abban a régióban, mikor még volt seregük. Miért kockáztatnák
meg a visszatérést egy söpredék csapattal?
– Két lehetőség van – válaszolta Kaleb, szemei a gyönyörű
nőt figyelték, aki meztelenül ült mellette, mely a csontig hatoló
bizalom jele volt, a takaró a dereka körül volt.
– Az első – kezét a nő csípőjére zárta –, hogy a Tiszta
mentáloknak van egy serege elrejtve és ez lesz a fő csapás, amit
terveztek. – Ennek lenne értelme, a korábbi vereség szégyent

- 388 -
hozott a csoportra. – Azonban a szememet a régión tartottam és
nincs jele a térség környékén semmilyen megszálló erőnek.
– Így marad a második lehetőség. – Sahara a homlokát
ráncolta, ujjai szórakozottan simítottak végig a férfi hasán. –
Hogy Vasquez akkora káoszt akar okozni, amekkorát tud, hogy
elfedje az ismeretlen másik akciót?
Kaleb összeszorította hasát a nő ujjai alatt, ahogy azok lejjebb
simítottak. – Olyan férfi, aki egyedül dolgozik – mondta,
megcirógatta Sahara csípőjét, mielőtt erőltette magát, hogy
kikeljen az ágyból –, vagy egy kis fedett csapattal, nagyszabású
dolgot hozhat létre, főleg ha figyelembe vesszük Vasquez
képzettségét.
Kaleb felvett egy fekete szabadidőnadrágot, mely lazán lógott
a csípőjén, átgondolta a helyzetet és a szükséges válaszlépéseket.
– Be kell szorítanunk Vasquezt a városban, de meghívás nélkül
belépni az alakváltók területére politikai helyzet kialakulását
kockáztatja – egy tény, amivel Vasquez számolhatott, hogy
késedelmet okoz. – Megszerzem a meghívást. Kapcsolatba lépek
Juddal.

- 389 -
 41. fejezet

– Anthony – mondta Sahara, haját a fülei mögé dugta. –

Felhívhatom. Ő kapcsolatba tud lépni Nikitával, mindketten
tisztán kimutatták, hogy nem tűrik meg a Tiszta mentálokat a
régiójukban, és talán van olyan rejtett információik, amikhez
nem férsz hozzá.
Kaleb biccentésére elfordult, hogy az ágy melletti mobil
kommunikátoron csak audio hívást indítson, míg a férfi a
mobilját használta, hogy kapcsolatba lépjen Juddal, és most első
alkalommal, nem a Szellem és egy korábbi Nyíl közti, hanem
Kaleb Krychek és a SnowDancer hadnagya beszélgetésre került
sor. Mikor a másik férfi befejezte a beszélgetést, hogy beszéljen
az alfájával, s hogy megszerezze a leopárd alfa beleegyezését. –
Öt perc múlva visszahívlak – mondta és letette.
Ezalatt Kaleb kapcsolatba lépett az Egyesült Államok
Rendőrségének központi parancsnokságával és megkérte őket,
hogy adják ki a legfrissebb értesítőket a kaliforniai és a környező
államok irodáinak. – Figyelmeztessék őket, hogy ne közelítsék
meg Vasquezt, ha meglátják – mondta Kaleb. – Ő magas szintű
telepata, akit közelharcra és mesterlövészetre képeztek ki.
– Ez a kérés a Tanácstól jön? – kérdezte a parancsnok.
– Nem. A Tanácsnak vége. Ez közvetlenül tőlem jön, bízom
benne a Rendőrségnek nincs ezzel problémája.

- 390 -
 – A Rendőrség számára nem kérdéses, hogy együttműködjön
a bűnöző, Andrea Vasquez elfogásában. A jövőbeli
együttműködés azonban a körülmények függvénye.
– Nagyszerű parancsnok. – Kalebnek számtalan téglája volt a
Rendőrségen belül, így bármit megszerezhetett egy pillanat
alatt, de nem látta okát, hogy civilizálatlanul viselkedjen.
Letéve Saharára nézett. – Anthony kapcsolatba lép Nikitával
– mondta, becipzárazta kapucnis pulcsiját, amit farmerjére és
pólójára vett fel. – Nem mondta, de feltételezem kapcsolatba lép
másokkal, alakváltókkal és emberekkel a régióban. – Egy kérdő
pillantás. – A meghívásod?
Kaleb elkezdett öltözni. – Függő. – A tény az volt, hogy azzal,
vagy anélkül, de menni fog. Vasquez túl nagy fenyegetés, hogy a
falkák hozzáértő kezeire hagyja.
A telefonja gondolatainak végére csengett. – Te és a Nyilak
tisztázva vagyok – mondta neki Judd. – Stratégiai találkozó a
DarkRiver Chinatown-i Központjában, húsz perc múlva.
Mivel a SnowDancer odú némi távolságra volt a helyszíntől,
Kaleb azt feltételezte, Judd és a farkas alfa a találkozóra
teleportál majd. – Ott leszek. – Letéve befejezte az öltözködést
olyan ruhákba, melyek megkülönböztethetetlenek voltak a
Nyilak által hordott fekete harci ruháktól, a ruhát golyóálló
anyagból készítették, mely kivéd egy bizonyos szintű lézer
lövést.
Sahara nem volt tudatában, de minden farmerja, ahogy
kapucnis pulcsija, amit most viselt, ugyanolyan anyagból
készült, mint harci öltözéke. Még nem volt képes lecserélni a nő
pólóit és más felsőit, de az egyik cége jelenleg a durvább,
nehezebb harci anyag szuper finom változatán dolgozott. –
Egész idő alatt legyen rajtad a pulóver – mondta neki, és amikor

- 391 -
Sahara visszamosolygott rá, a férfi rájött, hogy a nő már
kitalálta, mit csinált.
Az intelligenciája volt az egyik legvonzóbb dolog benne.
– El tudsz vinne egy ilyen helyre? – kérdezte Sahara, ahogy a
férfi leült mellé az ágyra és felvette csizmáit, elküldte neki a
képet egy zsúfolt előcsarnokról, ahol az emberek minden nap
átmennek. – Azt hiszem, itt szerezhetnék némi infót.
Amit a lány javasolt, értette meg, mikor másik képet küldött
neki, az olyan lenne, mintha a Mentálháló adatfolyamának
közepén állna, kivéve, hogy most a fizikai síkon volt. A nő több
száz, több ezer random gondolatot vesz majd fel, ahogy az
emberek elsétálnak mellette.
– Ez közel van az erkölcsi vonalhoz – mondta komoly
kifejezéssel –, de azt is jelentheti, hogy számtalan életet ment
meg. És mivel nem szándékozom az elmék feletti irányítást
átvenni, mely eltörli a múltamat, ez olyan döntés, amivel együtt
tudok élni.
– Biztos vagy benne? – Sahara lelkiismerete erős erő volt,
olyan, mely belülről törheti össze a nőt, ha rossz oldalra téved.
Sahara biccentett. – Oka kell, hogy legyen a képességemnek,
és ennek a lelkiismeretnek is. Meg kell bíznom magamban és a
szándékomban, hogy nem ártok. – Kifújva a levegőt azt mondta:
– Lehet, hogy végül eredménytelen lesz.
– Akkora esélye van, mint másnak. –Vasquezt arra képezték
ki, hogy árnyék legyen, és San Franciscoban milliók éltek. –
Szükséged van védelemre. Elrendezek egy Nyíl kísérőt. – Kaleb
senki másra nem bízná a védelmét, aki nem lenne képes elbánni
Vasquezzel.
De Sahara, ujjai a haját szép fonatba fonták, megrázta a fejét.
– Egy Nyíl kitűnik az alakváltók dominálta városban, talán

- 392 -
fedett akciókra képezték ki őket, de kétség kívül halálosak, és ez
ösztönösen ingerli az embereket. Láttam Genfben.
Kaleb felállt. – Egy alakváltó őrt akarsz.
– Biztonságosabb. Az emberek azt fogják hinni emberi
falkatárs vagyok – mutatott rá. –Nem úgy nézek ki, cselekszem,
vagy hangzom, mint egy sztereotipikus mentál.
Ez okos és inkább elfogadható érv volt. – Kockáztatod, hogy
felfeded a képességeidet az alakváltóknak. – Minél több ember
tud róla, annál nagyobb az esélye a kiszivárgásnak.
Sahara egy gumival kötötte össze hajfonatának végét. – Nem
mondom el nekik, mit csinálok. Azt mondom nekik, hogy kiváló
helyre teszem magam, hogy jó múltba látásom legyen.
A férfinak az a része, mely az ürességben élt, birtokló és
kínzóan védelmező volt, szóban ellenkezni akart a nő tervével…
de paradox módon, ugyanez a része a haláláig küzdene, hogy a
nő szabad legyen. – A probléma legapróbb jele és hívsz.
– Megegyeztünk. – Lábujjhegyre emelkedve kezeit Kaleb
vállaira tette, egy csókot követelt, tekintete érzelmes volt. –
Nem fogom lebecsülni Vasquezt.
Oly módon megbízva Sahara ígéretében, ahogy máséban nem
bízott, azt mondta: – Aden legutolsó jelentése szerint Vasquez
már ott van. A központi magasvasút jobb lehetőség számodra,
mint a reptér.
***
TIZENÖT perccel és a Kalebbel való megbeszélés után Sahara
felnézett a borostyánszőke hajú férfira, aki mellette állt.
Mindketten a hatalmas állomáson átfutó oszlopoknak dőltek,
csak két másik fáradt utazó várt a hosszú távú csatlakozására. A
benyomáshoz hozzátartoztak a lábaiknál lévő táskák, az ütött-

- 393 -
kopott anyag keményen kidudorodott a hatalmas tetőablakon
besütő délutáni nap fényében.
– Túl jól nézel ki ehhez – mondta Vaughnnak. Szerencsés
véletlen volt, hogy már ott volt a DarkRiver központjában,
mikor kísérőt kért. – Az a nő majdnem lekéste a magasvasútját,
annyira elfoglalt volt, hogy felfaljon a nagy, barna szemeivel. –
Sahara úgy rebegtette a szempilláit, ahogy a reménytelen barna
tette.
Vaughn mosolytalan pillantást lőtt felé, de látta benne a
szórakozottságot, mely mögötte bujkált. – Kezdjen dolgozni,
Ms. Kyriakus.
– Kell egy kis idő, hogy lemenjek alfába, ahogy Mercy
mondaná. – Karjával megbökte a férfi vállát, nyugodt volt a férfi
mellett, ahogy Kaleben kívül csak pár férfi mellett tudott lenni.
– Faith volt? A meg nem nevezett NightStar jövőbelátó, aki látta
Luxemburgot és Párizst?
Egy apró biccentés, Vaughn laza macska testtartása újabb
elismerő pillantást kapott, amivel úgy tűnt, tudatában volt, mert
Sahara tudta, a férfi jaguár arany szemei semmit sem
mulasztanak el. Ahogy Kaleb talán eltörné egy másik nő nyakát,
aki meghívás nélkül próbálná megérinteni őt, tudta, Vaughn
karmokkal és fogakkal válaszolna. Érintési jogok, gondolta, nem
osztogatják könnyedén az olyan kaliberű férfiak, mint ők.
– Jobb, ha a NightStar kezeli a médiát és azt sugallja, a J az ő
irányításuk alatt van – tette hozzá Vaughn –, mint hogy
speciális figyelmet vonjon Faithre. – Kinyúlva kicsit lejjebb
húzta Sahara baseball sapkáját.
A férfi adta neki a sapkát, amikor vele és Kalebbel találkozott
egy elhagyatott szerviz folyosón, amit Kaleb teleportálásra
használt. A férfi szerint a sapka miatt, melyen a helyi bajnok
baseball csapat logója volt, kevesebb figyelmet fog vonzani, még

- 394 -
ha órákat is tölt az állomáson. Mivel Sahara már számtalan ilyen
sapkás embert látott, nem vitatkozott.
– Hogy van Leon?
– Jól. Szerencsére jól. – Sahara minden nap beszélt az
apjával és már tervezte, hogy a következő napokban
meglátogatja, nem számít mi történik. De először, meg kell
tennie amit tud, hogy segítsen megállítani az erőszak újabb
hullámát. – Oké – mély levegőt vett – kész vagyok.
Ez volt az első alkalom, hogy ilyen jelentős dolgot próbált, és
abból, amit a telepatáktól hallott, akik megengedték, hogy
pajzsaik ilyen helyzetekben lehulljanak, fel kellett készítenie
magát, hogy elméjébe csap tízezer elme zajának lehengerlő
robbanására. A személyek kilencvenkilenc százalékának,
mentálokak, embereknek, vagy alakváltóknak volt ’nyilvános’
elméje, a közvetlen gondolatok magasabb szintje, amit ritkán
fedtek el; ami elég rossz lehet, de Sahara a következő szintig
akart szkenneni.
Itt vagyok – mondta a Tk-nak, aki az övé volt.
Nem hagylak egyedül.
Ebbe az ígéretbe kapaszkodva a legkisebb repedésben
megnyitotta érzékeit, kész volt, hogy mindent kizárjon, ami
túltölthetné. Kivéve-
Ó!
Ez nem ugyan az volt, mint a telepatáknál. A képessége
egyedi volt, elméjét arra teremtették, hogy más elmékből
akadálytalan módon szűrje ki az adatokat. A járókelők
gondolatai tisztán rajzolódtak ki előtte, elméje vizualizált
minden személyt egy különálló, elérhető vonallal… ragyogó
ezüst a mentáloknak, kísértő, fénylő kék az embereknek és
kábító, vad zöld az alakváltóknak.

- 395 -
 Ez egy többszínű tenger volt, annyira gyönyörű, mint a
Mentálháló.
A legkevésbé sem érezte magát kinyújtózva, érzékeit lépésről
lépésre tágította és belülről az arcába kellett harapnia, hogy
elnyomja izgalmát. Elérése nemcsak pár centire volt a testétől.
Ez sokkal, de sokkal szélesebb volt. Ötven százalékos erőnél
megtudta érteni minden, az állomás falain belül elhaladó
személy gondolatait… beleértve a mellette álló alakváltót, és az
alakváltók pajzsainak áthatolhatatlanoknak kellett volna
lenniük.
Amit elkapott, attól vigyorogni akart, Vaughn nonszensz
dolgokat hümmögött tisztán azért, hogy elködösítse gondolatait.
Működött, és ez azt üzente neki, Faith gyanakodott Sahara
képességeire. Ez nem aggasztotta őt. A kuzinja soha nem árulná
el őt. Most, miután tudatosan blokkolta Vaughn elméjét,
elkezdte gyorsan szkennelni és eldobni a gondolatokat, melyek
az ezüstös-kék áramlássá váltak, amik vad zölden csillogtak.
***
KALEB nem teleportált be a DarkRiver központjába, miután
Saharát és Vaught az állomáson hagyta. A jó szándék jeleként
besétált az ajtón, amiért egy apró biccentést kapott a leopárd
alfától. A zöld szemű férfi olyan magas volt, mint Kaleb, karcsú,
izmos teste gyakori volt az alakváltók közt.
– Krychek. Ebben legyőzted Anthonyt.
A NightStar feje két perccel később sétált be és Lucas intett
nekik, hogy kövessék őt a nagy tárgyalóba, ahol egy ovális alakú
asztal dominált, ahol már hét ember volt. Kaleb elkapta Judd
pillantását, feljegyezte, hogy a másik férfi mellette a farkas alfa,
Hawke. Hawke mellett egy másik férfi volt, akit Nathan
Ryderként, a DarkRiver rangidős őrszemként azonosított.

- 396 -
 Nikita az asztal túloldalán ült, mellette Max Shannon, a
biztonsági főnöke. Kaleb információi szerint Max felesége
Sophia, egy ex-I, hatalmas kapcsolati hálóval, gyorsan Nikita
egyik legmegbízhatóbb tanácsadójává vált. Nikita szervezetében
a nő pár iránti bizalma megértéssel küzdött, mert Max és Sophia
olyan gyakran voltak konfliktusban Nikitával, mint
egyetértésben vele.
Kaleb megértette. Ő sem alkalmazott gyengéket.
Most Max Shannon elkapta a tekintetét, és csendes
köszönetként biccentett felé.
Kaleb gondolkodott rajta, hogy elmondja a másik férfinak,
hogy a tartozását egy nap begyűjti, de nem abból az okból,
amiért segített megmenteni Sophia életét fél éve egy őrülttől. Ő
képtelen volt segíteni annak a nőnek, aki a mindent jelentette a
számára, az elméje dühös sötétség helye volt, de megmenteni
Sophiát, nyert, ha nem is megváltást, hanem egy pillanatnyi
jóindulatot a sötétségben.
Sahara, gondolta, büszke lenne rá az aznapi tetteiért.
Elfogadta a köszönetet fejének leghalványabb biccentésével,
figyelmét Teijan, a Patkány alfa és a régió legjobb
kémhálózatának feje felé fordította. Az élesen felöltözött alfával
szemben olyan férfi ült, akit Kaleb nem tudott azonnal
beazonosítani, míg rá nem jött, hogy a rézbőrű férfi levágta
korábbi hosszú haját: Adam Garrnet, a WindHaven sólymoktól.
– A te segítséged – mondta a sólyomnak, ahogy leült –
felbecsülhetetlen lehet a lehetséges célpontok bemérésében. –
Egy sólyom alacsonyabban tud repülni, mint egy repülő, egy
szárnycsapással tud követni gyanús mozgásokat.
– Az embereim már végzik az átfésülést – válaszolta Adam –
partnerségben dolgoznak a földön lévő csapatokkal. Eddig
semmi.

- 397 -
 A városi Rendőrség alparancsnoka ebben a pillanatban lépett
be a szobába és helyet foglalt. A középkorú mentál nőt, kinek
bőre szokatlanul papírfehér volt, egy öregebb, ázsiai származású
férfi követte, akit Jim Wongnak hívtak, ő képviselte a
Chinatown negyedében lévő bolttulajdonosokat, az ő
kapcsolataik városszerte átértek a családi, baráti és vásárlói
hálózatuk által. Az ő sarkában jött egy magas fekete férfi, aki a
DarkRiver alfa az Emberi Szövetség összekötőjeként mutatott
be.
A csend feszült volt, ahogy az emberek, akik normális
körülmények közt nem soha nem nevezték volna a másikat
szövetségesnek, egymással szemben találták magukat a fényes
faasztal felett. Ez olyan kép volt, elmélkedett Kaleb, ami
feldühítené a Tiszta mentálokat.
– Mindenki itt van – mondta Lucas Hunter, miután bezárta
az ajtót, a durva jelek az arcán visszhangzottak szemeiben. –
Azonnal vágjunk bele, le kell szűkítenünk a lehetséges célpontok
listáját.
– A polgármester irodája – javasolta az alparancsnok.
Kaleb megrázta a fejét. – Annak nincs olyan sokkoló hatása,
mint egy iskolának, bölcsödének, vagy kórháznak. – A Tiszta
mentálok fájdalmat, veszteséget és dühöt akartak okozni, ami az
embereket és alakváltókat a mentálok ellen fordítják. – Vasquez
egy háborút akar kirobbantani, mely után csak egy ’tiszta’ fél
marad.
Ezután Hawke volt, aki megszólalt, jeges kék szemei és
ezüstös arany haja a benne lévő ragadozóé volt, azé a ragadozóé,
kinek célpontja Ming lett. – Egyet kell értenem Krychekkel –
mondta a farkas alfa. – De már minden nyilvánvalóan
sérülékeny létesítményt magasan riadóztattunk, megnöveltük a

- 398 -
védelmet, és Vasqueznek rá kellett jönnie, ez fog történni. Azt
hiszem egy puhább célpontot keres majd.
– Hawkenak igaza van. – A Patkány alfa előrehajolt az
asztalon, sötét szemei élesek és figyelmesek voltak. – Nem
kaptunk el semmit, mely arra utal, a Tiszta mentálok be akarnak
szivárogni San Franciscóba, mint ahogy Hong Kongban tették,
van elég bizalmam az embereimben, hogy képesek legyenek
kategorizálni, hogy Vasquez alapok nélkül dolgozik. Bármit is
tervez, gyors és mocskos lesz.
– A perzselő fegyverek, amiket Hong Kongban használtak –
mondta Judd, bizonyította kapcsolatát. – Még egy limitált
számú ember is súlyos sérülést tud okozni a városban.
– Azok túl instabilak a megfelelő konténerek nélküli
teleportációhoz: speciális, ólmozott dobozok. – Kaleb ezt azért
tudta, mert gondoskodott róla, hogy hozzáférjen a fegyverekkel
kapcsolatos rejtett aktákhoz. – Az ügynökök kinézetét illetően
úgy hisszük, hogy Vasquez álláspontja, hogy nincs náluk semmi,
csak egy kis hátitáska. Ő azonban hozzá tud férni egy
fegyvertárhoz, ha elég okos volt, elrejtte egy kis rejtekhelyen a
városban, egy korábbi alkalom során, például egy nyilvános
megőrzőben, más név alatt bérelve. – Semmi, ami megkongatná
a harangokat, még a falkák erős felügyelete mellett sem.
– Nos – Lucas Hunter hangja bősz volt, amikor beszélt –,
puha célpontok, magas áldozati lehetőségek, intenzív politikai
hatás, ezek a paramétereink.
– A repterek és a magasvasút állomásai beleillenek – mondta
Nikita – és ezeket már riadóztatta a biztonsági csapatom – egy
megerősítő biccentés Maxtól –, de ezeket sokkal nehezebb
ellenőrizni, a folytonos gyalogos forgalom miatt.

- 399 -
 Kaleb. Sahara telepatikus hangja düh és félelem keverékétől
vibrált. Valami történni fog. Éppen elkaptam egy gondolatot a
csúcsforgalomban való ’tisztítás’ időzítéséről.
Azonosítottad a személyt, aki érintett?
Nem. Az észlelés ezen szintjének megvan az ára. Meg tudom
érteni az állomáson lévő összes ember gondolatát, de az
érzékelésemet nagy terület lefedésére terjesztettem ki. Nem
tudok gyorsan fókuszt váltani, hogy egy elmére
minimalizáljam, míg egy bizonyos gondolat van folyamatban.
Azonban bárki volt ez, kifejezetten az állomás alaprajzára
gondolt és hogy hogyan érjenek el ’maximális stratégiai
hatást’.

- 400 -
 42. fejezet

– A KÖZPONTI magasvasút állomása a célpont – mondta

Kaleb hangosan, megszakítva a folyó beszélgetést. – Ma,
csúcsforgalomban.
Nikita fagyos szemeivel felé nézett. – Ha az erőforrásainkat
rossz célpontra vagy célpontokra fókuszáljuk, más sebezhető
helyek felrobbantását kockáztatjuk.
– Az információ nagyon megbízható. – Kaleb figyelmét a
leopárd alfára fordította. – Van elég embered, hogy csendben
evakuáljátok az iskolákat és kórházakat a fenyegetések miatt?
Nem kockáztathatjuk, hogy megkössük a kezeinket.
– Már kész van. Anthony és Nikita csapatai együtt dolgoznak
a falkákkal és Mr. Wong hálózatával. – Lucas lenézett az
asztalra. – Alparancsnok, a Rendőrség átfésüli a kis boltokat és
mozikat a fenyegetések miatt?
A nő leellenőrizte az előtte lévő adattáblát. – Eddig nem
találtak fenyegetést. Azonban nem tudjuk ellenőrizni a helyeket
és asszisztálni a központi magasvasút megállójánál.
– A Nyilak és én kezeljük a helyzetet. – Kaleb már kiküldte a
parancsolt Aden gyors válaszú csapatának.
Az alakváltó alfák egymásra néztek, hangtalan kommunikáció
zajlott köztük, mielőtt Lucas azt mondta: – Egyetértünk, de
veled mennek a nyomkövetőink. Ha a támadás kémiai eredetű,
talán képesek elkapni az illatot.
Kaleb tudta, hogy azok a nyomkövetők rajta és a Nyilakon is

- 401 -
rajta tartják a szemüket, de ezt várta is. Egy biccentéssel
beleegyezve a kikötésbe azt mondta, Úton vagyunk, annak a
nőnek, aki annak a valaminek a közepén állt, ami nemsokára
halálzónává válhat.
***
SAHARA észrevette, hogy Kaleb belépett az állomásra, bár
baseball sapkát, napszemüveget és US Berkeley pulóvert viselt.
Szép ruha, ugratta a férfit, azonnal blokkolta a férfi elméjét az
ismétlődő szkennjeitől.
Az arcom eléggé jól ismert, de az emberek azt látják, amit
látni akarnak.
És, gondolta Sahara, senki sem számított rá, hogy Kaleb
Krycheket látja a központi magasvasút állomásán, még kevésbé,
hogy öreg pulóvert és ütött-kopott sapkát viselve.
Figyelj a riadó legkisebb jelére, mondta Kaleb a nőnek. A
Nyilak sokkal jobban el tudnak vegyülni, mint hinnéd, de
Vasquezt arra edzették, hogy kiszúrja a fedett ügynököket.
Azonnal üzenek, ha valamit érzek. Sahara nem hibázhatott a
feladatában. Ha ez az épület összedől, nemcsak ártatlan
emberek százai halnak meg, hanem Kaleb is meghalhat.
Tíz perc telt el, mire ismét hallott a férfi felől. Az alakváltók
nem éreznek semmilyen kémiai robbanóanyagot. A bombák
talán kicsik és jól elrejtettek, vagy valami sokkal csendesebb
helyen vannak; a Tiszta mentálok arról ismertek, hogy
mérgezőgázt használnak.
A köztük lévő kapcsolat nyitott volt, hallotta, ahogy Kaleb
telepatikus utasítást ad, hogy minden levegőztető berendezést
ellenőrizzenek le. Ellenőrzöm a fő csöveket, mondta Saharának.
Azok kint vannak, magasan az épületen, de van rálátásom.
A gondolattól, hogy a férfi talán a veszélybe teleportál

- 402 -
izzadságtól nyirkos lett Sahara tenyere. Légy óvatos.
Mindig.
Saharának kényszerítenie kellett magát, hogy a kis alkóvban
maradjon, ahol az elmúlt fél órában rejtőzködött. Mikor
rápillantott a jaguárra, aki ez idáig a kísérője volt, türelmetlen
kifejezést kapott el az arcán. – Sajnálom, hogy bébiszittelned
kell engem. Tudom, hogy inkább valami mást csinálnál.
Meglepetésére a férfi ajkai mosolyra görbültek. – Nem
vagyok türelmetlen, mert vigyázok rád, azért vagyok frusztrált,
mert nem érzek semmit, ami talán nyomot adhatna nekünk.
A levegő az. Kaleb hangja hatolt be az elméjébe. Mérgező
anyag koncentrációja, amit hozzákapcsoltak a rendszerhez az
egyik fő csővezeték alatt és a csúcsidőszakra időzítették a
kiengedését.
Sahara torka kiszáradt, elméje látta a nyüzsgő állomást,
ahogy elcsendesedik, miután az emberek összeestek, ahol álltak.
Kiteleportáltad?
Nem. Nagyon ügyesen szerelték fel. Megvan a kockázata,
hogy szertefoszlik, mielőtt a teleport befejeződik. Szükségem
van egy technikusra; a farkasoknak van egy tehetséges női
tagjuk, aki eljött a nyomkövető csapattal, a DarkRiver
központjában segít az információk koordinálásában. Kérd meg
Vaughnt, hogy lépjen vele kapcsolatba.
A technikus nem sokkal ezután Kaleb mellett volt a tetőn,
odaportálta egy sötéthajú telekinetikus, akivel Sahara még nem
találkozott, de abból, amit Kaleb mondott neki a barátja
farkasokhoz kötődő hűségéről, úgy feltételezte hogy ő Judd
Lauren. Egy pillanat múlva Vaughn hívást kapott és kérte, hogy
kövesse őt a legközelebbi nyilvános mosdókhoz.
– Van bárki a nőiben? – kérdezte.
Belesve Sahara megrázta a fejét.

- 403 -
 Vaughn belépett és fülkéről fülkére ment. – Nyugati Női 2-es
tiszta – mondta a telefonjába, s abban a pillanatban egy vörös
arcú idősebb nő nyomakodott keresztül az ajtón.
– Elnézést. – Fanyalgott. – Tudom, ti fiatalok szeretitek a
’szokatlan környezeteket’, de tényleg? – Ezzel becsörtetett az
egyik fülkébe és hangos csattanással becsapta a fém ajtót.
Sahara addig csukva tartotta a száját, míg Vaughn
körbenézett a férfi mosdóban és azt mutatta, hogy át kellene
menniük oda. – Szokatlan környezetek? – motyogta, próbált a
legártatlanabbnak kinézni. – Burkoltan valami szexuálisra
célzott? Ahol más helyen, mint a hálószoba az emberek intim
érintési jogokat osztanak meg?
– Beszélj Faithel.
– Ő nincs itt.
– Olyan vagy, mint egy idegesítő kis húg, tudod? –
Szomorúság volt a hangjában, mely öreg és viseltes volt. –
Mindig kérdéseket tesztek fel.
Sahara látta, hogy a mosoly kiegyensúlyozza a bánatot, úgy
döntött nem hátrál. – Nos?
A mosoly kiszélesedett, mély gödröcskék jelentek meg
Vaughn arcán. – Nos, beszélj Faithel.
Mikor megérkeztek a céljukhoz, Sahara biztosra ment és
leellenőrizte, hogy a hely tiszta. Kivéve, hogy ez alkalommal
kezét az ajtóra nyomta, hogy megakadályozza, véletlenül se
sokkoljanak le még valakit. – Kis gyújtóbombákat keresel?
Egy biccentés. – A Nyilak találtak egyet az állomás túloldalán,
olcsó és könnyű elkészíteni, kicsi a hatósugara, de nagy a
hangja. Vasquez talán teleszórta ezzel az állomást, hogy
becsapja az embereket, hogy azt higgyék, az egész helyet
aláaknázták, hogy felrobbantsák.
– Hogy késleltessék a mentő csapatokat, miután az emberek

- 404 -
elkezdtek összeesni a gáztól. – Intelligens a
legpszichopatikusabb módon.
– Ige- Vaughn hírtelen elcsendesedése azt üzente neki, talált
valamit. – Maradj a fal mögött, míg minden veszélyt eltávolítok.
Sahara nem vitatkozott, teljesen tudatában volt, mennyire
védelmezővé vált a férfi vele szemben, Vaughn nem tudna
koncentrálni, ha fittyet hányna az utasítására. Korábban egy
csoki táblát nyomott a kezébe azzal az utasítással, hogy egye
meg az egész dolgot. – A mentális izmok energiát használnak –
mondta. – És ne próbálj meg vitatkozni. Faith sem ússza meg és
te sem fogod.
Saharának hatalmas örömöt okozott, mikor rámutatott, hogy
a férfi pontosan úgy viselkedik, mint Kaleb. A férfi morgásától
testének minden szőrszálának fel kellett volna állnia, ha nem
vigyorgott volna és ette volna egy időben a csokit.
– Kész – mondta most Vaughn, három perccel azután, hogy
megkérte, a fal mögött maradjon. A szerkezet maradékát
válltáskájába tette és felállt. – Menjünk.
Éppen kiléptek, mikor –
– talán leleplezték. Fejezzük be!
Sahara Kalebbel beszélt, mikor a végső szavak visszhangoztak
az elméjében. Tudják! Kaleb! Annyira közel a méreghez, soha
nem élné túl az annak való kitételt.
Egy apró szünet, mely a szívét a torkába lökte, mielőtt Kaleb
azt mondta, Rendben van. Hatástalanítottuk a mérgező
bombát. Azon vagyok, hogy a tartályt kiteleportáljam.
Kaleb szavait három apró robbanás követte, de bár az
emberek hezitáltak, válaszért néztek körbe, senki sem pánikolt.
Az állomáson való lehetséges pánik szerinti terv alapján
viselkedve a Nyilak lehúzták a fejüket és beleolvadtak az
állomáson lévő emberek nyugtalanságába, míg az alakváltó

- 405 -
csapatok kordont húztak a sérült területek köré.
Mivel Vaughn egyike volt az alakváltóknak, hallotta, hogy
megetetette a kíváncsiskodókat egy történettel, hogy
tinédzserek játszottal tiltott tűzijátékokkal. A magyarázatot nem
hitték el teljesen, de az utazók, fajra tekintet nélkül hamar
megnyugodtak, mikor rájöttek, a helyzet az alakváltók
ellenőrzése alatt állt. Ez bepillantást engedett Saharának, hogy
San Francisco mennyire alakváltó, főleg leopárd, várossá vált.
A legvégén ez volt az egyetlen sérülés aznap, de Vasquez,
arctalan és felismerhetetlen, a sötétben maradt. Elfogadva
Kaleb ajánlatát a teleportálásra az alakváltó nyomkövetők a
csővezetéknél talált alig észrevehető szagot használták a
vadászatukhoz, mindegyik alakváltó egy Nyíllal állt össze, aki
lehetséges mentális támadások miatt szkennelte a tömböt.
Mivel nem volt túl erős, vagy gyors, hogy lépést tartson,
Sahara úgy döntött, hogy az állomáson marad. – Arra az esetre,
ha Vasquez, vagy az emberei úgy döntenének, visszatérnek –
mondta Kalebnek.
A férfi biccentett, szemei Vaughnéval találkoztak. – Vigyázz
rá.
A férfi alakváltó csendes biccentéssel válaszolt, de az ádáz
tekintet, amivel Kaleb távozása után Saharára nézett váratlan
volt. – Ő nem olyan férfi, akivel össze akarsz gabalyodni.
Sahara pofát vágott felé. – Ennek az én dolgomnak kell
lennie.
– Sajnálom, ez nem így működik. – Karjait keresztbe fonva
Vaughn a falnak dőlt, szemei teljesen a jaguáré volt. – Most már
családtag vagy, kis hugica.
– És nézzük te mennyire vagy biztonságos – mondta Sahara,
kezei a csípőjén voltak. – Sajnálom, de bárki, aki ragadozó
macskává változik, nagy fogakkal és karmokkal, ne dobálózzon

- 406 -
kövekkel.
Vaughn összeszűkítette szemeit. – Bántani fogom, ha
egyetlen horzsolást is ejt rajtad.
– Nem lesz rá szükséged – mondta Sahara gyengéden. –
Előbb végezne magával, mint hogy nekem ártson. – Ahogy
egyszer majdnem megtette… az ő gyönyörű Kalebe, aki annyit
vérzett, hogy Sahara azt gondolta, a férfi tartós kárt okozott az
elméjében.
– Ne! Nem! Kaleb, állj!
***
EZ egy hosszú nap volt, mely egy még hosszabb éjszakába
nyúlt. Kaleb az alakváltó nyomkövetőkkel maradt… és Sahara
pedig vele. A nő otthagyta az állomást, mikor az éjjelre
elcsendesedett és a DarkRiver központjába ment, de Kalebbel
összekötve maradt a telepatikus síkon. Ez csendes emlékeztetője
volt, hogy a férfi számított, hogy valakinek hiányozna, ha
eltűnne.
Előtte az egyik nyomkövető, a farkast Drewnak hívták,
feltartotta a kezét. Kaleb szkennelte a területet és számtalan
mentál elmét mért be a közelben, de semmi sem árulta el neki,
hogy az egyik az a személy-e aki az illatot hagyta, vajon Vasquez,
vagy csontváz csapatának egyik tagja. Majd pisztolylövés
dördült el a garázs negyedik szintjén, mely után Kalebnek
sokkal kisebb területet kellett szkennelnie.
Képtelen volt tiszta rálátás nélkül a helyszínre teleportálni, az
épület előtt álló kocsihoz futott, majd kinyúlt Juddért és
Adenért az elméjével. Szükségem van fedezésre.
Menj. Lézer tűz villant minden oldalról, összekeveredve a
pisztolylövések keményebb hangjával.
Több embert is be tudok vinni, mondta Juddnak, mikor háta

- 407 -
a garázs falának belső részéhez ért. Nincs ellenségeskedés ezen a
szinten.
Kint maradunk, eltereljük a figyelmét. Úgy tűnik egy lövész
van.
Kaleb már mozdult is, extra figyelmet fordított rá, hogy
lépései nem verjenek visszhangot. Már a negyedik szinten volt,
mikor a világ elcsendesedett. Judd, frissítés.
Figyelmeztetés nélkül állt le. Talán rájött, hogy ott vagy.
Kaleb megnövelte sebességét, tudatában Vasqueznek, ha ez a
Tiszta mentálok vezetője volt és nem az egyik beosztottja,
megvan a képessége, hogy kötélen leereszkedjen az épület
oldalán és ismét megszökjön a csapdából. A töltény sehonnan
sem jött, s lepattant a felkarjáról. A zúzódást okozó fájdalomtól
összeszorította fogait, egy négykerék-meghajtású, csillogó fekete
jármű védelmezésébe gördült.
Kaleb!
A férfi nem tudta, Sahara hogyan érezte a lövést. A golyóálló
anyag tette a dolgát. Jól vagyok. A keze továbbra is működött.
Megkockáztatott egy kitekintést a sarkon, visszahúzódott,
mikor töltény süvített el a feje mellett, de egy gyors pillantás,
kombinálva a töltény repülési görbéjével, megadta Kalebnek,
hogy lokalizálja a lövész helyzetét. Kaleb felguggolt, ahogy a
négykerék-meghajtású kocsi számtalan lövést kapott a
fegyvertől és a lézertől, a biztonsági üveg összetört körülötte.
Lerázva Kaleb tenyérrel kifelé kitárta karjait és egy halálos
hullámmal félrelökött minden kocsit a garázs ezen szintjén,
mely után a lövész sehova sem mehetett.
A fegyver megvadult, ahogy a lövész megpróbálta lelőni
Kalebet és elvágni a férfi telekinetikus erejének hullámzását.
Kaleb könnyedén kikerülte a töltényeket… míg egy a falon lévő
fém jelzéstől gellert kapva olyan hatással csapódott a combjába,

- 408 -
mely azt mutatta Kalebnek, hogy azt áthatolhatatlan golyóálló
anyaghoz tervezték. Megtette hatását. Az erőszakos fájdalom
talán megszakította volna egy másik Tk koncentrációját, de
Kaleb gyerekként megtanulta, hogyan éljen túl rosszabb
dolgokat.
Fogait csikorgatva a kocsikat a falakhoz vágta, a fém a
parkoló garázs falaihoz zúzódott, mély barázdákat hagyva.
Ezután csend lett. Teljes és talán veszélyes. Kaleb telepatikus
képességével átfésülte a helyet, egy élő mentál elmét talált, de ez
pislákolt, egy jobb világ hiányában, kritikusan megsérült.
Kalebnek három összetört kocsit kellett elmozdítania, hogy
elérjen a lövészhez, aki összetörve feküdt a fal és az
összecsavarodott fémhalmok közt, a fegyverei összetörtek, alsó
teste ragadós és véres, csontjai darabokra törtek.
Az egyetlen mód, hogy Kaleb megtudja, hogy ez a fizikailag
felismerhetetlen férfi Vasquez, hogy feltépi az elméjét. De még
ahogy a vér tócsába gyűlt a másik férfi alsó teste alatt, vastagon
és sötéten, a férfi szemében olyan tekintet volt, ami azt mondta
Kalebnek, hogy elméje összeomlik, ha betörnek.
Eltávolítva a férfi kését és mindent, amivel sürgetheti a saját
halálát, Kaleb Saharához portált, miután küldött neki egy
figyelmeztető üzenetet, a nő pulóverének kapucniját a fejére
húzta, hogy árnyákban maradjon az arca és visszaportált vele.
Hangok kezdtek visszhangozni a garázsban, mire visszaértek,
a csapat többi tagja szintenkénti átfésülést hajtottak végre, hogy
biztosak legyenek benne, senki sem rejtőzött el az épületben.
– Nincs kérdés? – mondta visszaérkezésükkor reszelősen a
kritikusan megsérült férfi, vér bugyborékolt szájának sarkaiban.
Kaleb lába ekkorra csúnyán vérzett, a ragadós folyadék
átáztatta nadrágjának anyagát és a bakancsába folyt, de ezt be
kell fejeznie. – Valószínűtlen, hogy válaszolnál rá.

- 409 -
 A férfi szempillái leereszkedtek, elidőztek, majd
felemelkedtek, hogy megmutassa, hogy még él és tudatánál van.
– Így ott fogsz állni és nézed, ahogy meghalok, meg sem
próbálsz visszahúzni? – Megvetés minden szóban.
Ez Andrea Vasquez, mondta Sahara az ő bizalmas telepatikus
csatornájukon. De nem ez volt a végső csapása. Azt úgy hívja a
Főnix Kód: a Tiszta mentálokat számtalan egységre osztja
szét, mindegyikük célja, hogy a Mentálháló akkora részét
omlasszák össze, amennyit tudnak, míg végül csak a ’tiszta’
marad, az ő, valamint a követőinek hiedelmi rendszere
azonban módosult, annyira, hogy ők most már tényleg azt
hiszik azok, akik ’tiszták’ azok az erősek. Mindenki, aki meghal,
az ennek következtében nem volt tiszta.
Ennek a hitnek a szajkózása többet tett, mint megcáfolta a
Tiszta mentálok ’racionális’ retorikáját, mint bármely átgondolt
érv.
Genf, folytatta Sahara, Luxembourg, Párizs, San Francisco,
mint arra volt, hogy az embereinek időt adjon, hogy
elszóródjanak és mélyen elbújjanak, csak azért, hogy
megújulva felemelkedjenek, mikor a por leülepszik. Míg az
elsődleges céljuk, hogy megtisztítsák a Hálót a tisztátalanoktól,
a másodlagos céljuk, hogy világméretű háborút robbantsanak
ki, mely kiírtja a gyengéket és ’alsóbbrendűeket’.
Az öröksége, ahogy gondol rá, egy olyan szervezet, melynek
annyi feje van, hogy lehetetlen lefejezni; ez igazi hidra.

- 410 -
 43. fejezet

VASQUEZ TERVÉBEN a legrosszabb az egyszerűsége volt.

Rossz hír volt a Tiszta mentál vezetőjének, hogy a legutolsó
számítások szerint a Nyilak a férfi hadnagyainak hetvenöt
százalékát elkapták és most indultak a következő szintre. Még
egy többfejű hidrának is szüksége volt valamilyen típusú vezetői
struktúrára és Kaleb nem szándékozott megengedni, hogy a
megmaradó hadnagyok bármilyen erőbázist felállítsanak.
A gyengébb tagokat nézve, őt talán problémásak lesznek, de
csak rovarok a sárkány számára. Előbb, vagy utóbb összetörnek.
– Te a fajodat kihalásra ítélted – mondta Vasqueznek, és
ebben nem volt ítélet. Hogyan tehetné, mikor egyszer ő maga
akarta elpusztítani a Mentálhálót? Nem, ez egy kérdés volt, amit
Vasquez megértett.
– Úgy emelkedünk fel, mint főnix a hamvaiból. Jobban,
erősebben, tisztábban. – Tekintete találkozott Kalebéval,
szaruhártyája vörös volt az összezúzott erektől. – Te megérted.
– Igen. – És mert megértette, látta Vasquezben, ki lehetett
volna ő, aki Sahara nélkül lehetett volna, leguggolt, hogy
megfogja a másik férfi kezét, így annak nem kellett egyedül
meghalnia, ahogy egyedül volt egész életében. Ahogy nem
mondta el Vasqueznek, hogy a terv, amiért az életét adta, soha
nem fog gyümölcsöt adni.
Ez volt az egyetlen béke, amit adhatott.
A Tiszta mentálok vezetője véres habot köhögött, hangja

- 411 -
nyers suttogás volt, ahogy vértől síkos ujjai összeszorultak
Kalebén. – A mentáloknak mindig uralkodniuk kell. Mikor
ennek vége, mi leszünk az egyetlen erő, ami megmarad. – Egy
végső zörgő lélegzet, a férfi szemei eltompultak, hogy a halál
semmisségébe bámuljanak.
Andrea Vasquez halott volt és vele együtt a világ mentálok
általi leigázásának álma is.
Becsukva a másik férfi szemeit Kaleb felállt és magához húzta
Saharát. – Talán megnyertük ezt a csatát, de most egy sokkal
keményebb jön, hogy újjáépítsük a társadalmat, mely alapja
annyira törött, hogy elkezdte felzabálni magát.
– Amihez élve van rád szükség – jött a dühöngő válasz. – A
golyóálló anyag tette a dolgát? – Sahara egyenesen a férfi
combjára nézett, ahogy megismételte Kaleb korábbi ígéretét.
Csak Sahara késztethette őt magyarázkodásra. – Az egy
későbbi lövés volt.
Figyelmen kívül hagyva a férfit megfordult, a szélesebb
csapat első tagjai tisztították a szintet. – Judd tudna-
– Nem. – Egyenesen egy magán orvosi intézménybe
teleportálta magukat, ahol olyanok dolgoztak, akik nem mernék
elárulni Kalebet, nemcsak azért, mert jól megfizette őket,
hanem a gyötrelmes fájdalom bevonása miatt is, hogy
elmondani az ő titkait nem érik meg nekik.
Hátralökve kapucniját Sahara elkezdett utasításokat
osztogatni az orvosoknak. Maradj nyugton, volt a nő csattanó
telepatikus utasítása Kaleb felé, mikor a vezető O-mentál a
szkennerért nyúlt.
Kaleb szót fogadott.
– Lőfegyver. A töltény nem jutott ki. – Az O-mentál félretette
a szkennert, hogy sebész eszközöket vegyen fel. – Uram, talán
szeretné elfojtani a fájdalom receptorait.

- 412 -
 Kaleb megtette, mikor meglőtték. – Csinálja.
Az O-mentál olyan hatékonysággal kezdett el dolgozni, mely
csendes mutatója volt, miért volt a nő Kaleb alkalmazottja.
Kinyúlva Sahara azon volt, hogy kisöpörje Kaleb haját a
homlokáról, majd az orvosra való gyors pillantás után leejtette
kezeit. Sajnálom.
Rendben van. Itt nincs kockázat.
Légy csendben. Karait összefonva mereven, csendesen és
óvatosan állt, ahogy az orvos kivette a töltényt egy tálcára és egy
másik felszerelést használt, hogy felgyorsítsa a gyógyulást.
– A folyamat teljes utam – mondta némi idővel később az O-
mentál. – Talán érez majd egy kis feszülést ezen a területen, de
ez nem tarthat tovább egy, két napnál. – Felnézett, miután
eltette az eszközöket, amiket használt. – Megsérült máshol is?
– Szkennelje a bal karomat is. – Lehetséges volt, hogy a
lepattanó lövedék becsapódása okozott olyan sérülést, aminek
nem volt tudatában.
– Nincs szakadás vagy törés – mondta az O-mentál, miután a
szkennelés teljes volt – de jelentős a zúzódás. Dolgozhatok
rajta-
– Nem, rendben van. – Kaleb alig érezte a sebesülést és
egyedül akart lenni Saharával.
Észrevette Sahara állásának változatlanságát, s hogy nem volt
olyan hangulatban, hogy beszélgessen, egyenesen oda
teleportálta magukat, ami a moszkvai házukban a
hálószobájukká vált. Már elküldte eltépődött és piszkos
pulóverét ugyanabba az orvosi égetőbe, ahova az orvos által
használt véres eszközöket is küldte, és most letépte hosszú-ujjú,
golyóálló felsőjét, hogy felkészüljön a zuhanyra, miután lerúgta
csizmáját és zoknijait.
Egy szót sem szólva Sahara felemelte a karját, hogy

- 413 -
megvizsgálja a helyet, ahol az első lövés érte őt. A bőre elkezdett
foltos lenni, mely egy keményebb zúzódás előjele volt, de
egyébként sértetlen volt. Sahara nem szólt semmit. Ehelyett
lenyúlt és félrehúzta zsebes nadrágjának anyagát ott, ahol az
orvos megvágta, hogy a seben dolgozzon.
Finoman, mint a levegő, ujjai a luk felett táncolt. – Ez fáj?
Egy furcsa érzés suttogott keresztül az erein, most, hogy
ismét beszélt hozzá. – Nem. Ez nem volt szörnyű sérülés.
A pillantás, amit Sahara Kalebre vetett halálos volt… de a
férfi látta, hogy remegnek az alsó ajkai.
Végül megértette, hogy Saharát aggódásra késztette. –
Sajnálom.
Nyelve Sahara lábujjhegyre állt, hogy karjait a nyaka köré
tekerhesse. Kaleb lehajolt, hogy megkönnyítse neki, hogy tartsa
őt, a karjaiba vonta a nőt. – Sajnálom – mondta ismét,
emlékezett rá, mit tett vele, hogy elveszítette Saharát és a nő
válaszában ugyanazt a csontig hatoló rémületet látta.
– Ha a töltény eltalálta volna a combartériádat, halott lennél.
– Hangja remegett, könnyei benedvesítették Kaleb arcát. – Egy
centivel –
– Nem – mondta, szüksége volt rá, hogy tisztázza. – Ebben az
esetben azonnal kitepelortáltam volna az orvosokhoz. –
Változtatott a fogásán, az ágyhoz vonta a nőt és leült, őt az ölébe
ültette, nem törődött a nadrágjára száradt vérrel.
Szorítva fogásán Sahara arcát a férfiéhoz nyomta. Kaleb nem
tudta, mi mást tehetne, hogyan vigasztalhatná meg őt, így csak
tartotta a nőt, az egyetlen személyt a világon, aki valaha sírt
érte.
Az első alkalom hat hónappal az első találkozásuk után volt,
mikor észrevette a kékesfekete zúzódások egyikét a karjain,
amikor elfeledkezett róluk és feltűrte pulóverének ujjait. Nem

- 414 -
volt ötlete, mit csináljon, figyelmeztette, hogy bajba fog kerülni,
ha elkapják hogy sír, de nem számított, mit mond, a lány
továbbra is csendes könnyeket hullatott és a karjait veregette.
Nem tudlak megjavítani. Sajnálom, nem tudlak.
Most ugyanúgy veregette őt, keze gyengéd simogatás volt
felkarjának sérült pontján. Így ugyan azt a dolgot mondta, ami
aznap elállította a könnyeket. – Kérlek, hagyd abba a sírást. Ha
megteszed, megreptetlek.
– Megreptetlek.
Emlék áramlott végig Saharán egyetlen legyőző csapásként,
és egyszer csak egy kis, rejtett tó partján ült, ami a NightStar
területek legtávolabbi pontján volt, színes koi halak lustán
mozogtak a víz felszíne alatt és só ízét érezte az ajkain.
– Tessék? – suttogta a fiúnak, aki pár centire ült tőle, karja
egy olyan történetet mesélt, amit hangja soha.
– Tessék. – A fiú megmutatta a gyönyörű kék követ, amit a
lány azután adott neki, hogy megtalálta abban a kis dobozban,
amit az apja oktatási céllal adott neki. Az apja azt mondta neki,
hogy nézzen utána a kövek tulajdonságainak, de Sahara
elolvasta a nem tudományos jelentéseket. Lapis lazuli, a szöveg
szerint, amihez hozzáfért azt mondta, hogy a kő a barátságot
reprezentálta.
Most a kék kő a levegőbe emelkedett. – Így.
Sahara mosolyogva kapta el a követ, kezeinek hátoldalával
letörölte az arcát, és az emlék valósággá vált.
Hátradőlve azokba a szemekbe nézett, amik tiszta feketévé
váltak, megfogta a férfi arcát. – Az vicces nap volt, ugye? – A fiú
megreptette őt, amikor elbújtak egy félreeső helyre, ahol senki
sem látta őket.
– Az erdőben lévő legnagyobb fenyő legmagasabb ágán
akartál ülni.

- 415 -
 Sahara nevetett könnyei maradékán át. – És te hagytad. –
Elégedetten, a világra fittyet hányva ült fent, lábai két oldalt
lelógtak, ahogy Kalebnek integetett. – Azt hiszem rettegtél, hogy
leesek.
– Inkább… bizonytalan voltam az egyensúlyodat illetően.
Sahara nevetése eltűnt, ahogy másik emlékek kerültek a
fókuszba, más alkalmakkor, amikor Kalebet bántották és
megpróbálta elrejteni előle. – Hogyan – suttogta Sahara –
sikerült uralkodnod fiúként ezen az erőn a fájdalom kontroll
nélkül? Miért nem félt a szörnyeteg, hogy kitörsz tőle?
Kaleb mozdulatlanná vált és Sahara vissza akarta szívni a
szavait, elnyomni őket, ahogy korábban tette, de néhány titok
annyira mérgező volt, hogy itt volt az ideje, hogy
szembenézzenek a véres éjszakával, ami megsebezte
mindkettőjüket. És az az éjszaka a gyerekkorukban kezdődött,
ami a fájdalom, magányosság és horror rémálma volt.
– Együtt – suttogta, elmondta neki, hogy a férfi nem volt
egyedül a sötétségben, soha többé nem lesz egyedül. – Most és
mindig.
Áthatolhatatlanul fekete szemek abban a gyönyörű arcban,
karjai Sahara derekára csúsztak, tenyere meleg volt hátának
alján, még pulóverén keresztül is. – Santano az elmémbe egy
elfojtó, telepatikus, egyenértékű pórázt tett – mondta végül. –
Mivel ő is kardinális volt, a pórázt bármikor összehúzhatta, hogy
elvágja az erőmet.
Sahara ádáz fogást tartott a haragján. – Megtörted, mikor
felnőtt voltál?
– Inkább olyan póráz volt, ami a képességeim erejének
fejlődésének hatására felbomlik… de az nem volt elég gyors. –
Keze ökölbe szorult a nő hátán. – És amikor azt gondoltam
szabad vagyok, nem voltam; mindig meg tudott figyelni engem.

- 416 -
 Sahara elvehette az emlékeket, meggyógyíthatta volna
legalább a fájdalmát, de ezt tenni örökre bemocskolná a köztük
lévő meghatározhatatlan bizalmat. – Próbált megtörni téged –
mondta, ádázul büszke volt –, de nemcsak túléltél, de olyan
erővé váltál, amihez hasonlót a világ nem látott.
Egy dühös nő szenvedélyes csókjával csókolta őt, aki eléggé
szerette a férfit, hogy harcoljon a démonaival. Kaleb tudta, hogy
be kell ezt fejeznie, el kell neki mondania mindent. – Nem
gondolkodtál el rajta, hogy tudott rólad? Mikor annyira
óvatosak voltunk? – Mikor Kaleb halálosan biztos volt benne,
hogy épített egy titkos kamrát az elméjében, amit Santano nem
ért el.
Sahara nem rándult össze, nem rohant el. – Egy gyereknek
nincsenek pajzsai és ő kardinális volt – mondta, mélykék szemei
végtelen éjféllé váltak. – Nem hibáztatlak.
– Nem érted.
– Mit? – Kezét a férfi szívére téve azt mondta: – Hogy azt
tette velem, amit számtalan alakváltó nővel?
Kaleb megfagyott, minden sejtje olyan kemény volt, mint a
jég. – Igen. – Ezzel a kegyetlen beismeréssel óvatosan letette a
nőt, felállt és kinyitotta az ajtót, hogy kimenjen a teraszra.
Kint az éjszaka fekete volt az esőtől terhes felhőktől, a levegő
szürke, a jeges szél csapkodta Kaleb meztelen felső testét.
Odament a törött korlátokhoz és módszeres precizitással
elkezdte kitépni őket, a maradványokat a terasz egyik sarkába
halmozta. Tudatában volt, hogy Sahara az ajtóban állt, szemei őt
figyelték, de nem mondott semmit, míg be nem fejezte az
akadály elpusztítását, amit ő tett oda.
A terasz peremére lépve Kaleb a sötétségbe bámult. –
Kiderült, hogy Santano évek óta tudott rólad – mondta, Sahara
lábának a fán való dobogása, ahogy felé tartott, mintha

- 417 -
kalapácsként verte volna a bordáit – de nem avatkozott közbe.
Később elmondta nekem, hogy segítettél nekem stabilnak
maradnom, így hasznos voltál. – Hasznos. A legszebb dolog
Kaleb életében hasznos volt Santano Enrique tanácsnok
számára. – Miattam tudott róla, hogy létezel.
Sahara keze a hátán volt. – Figyelmeztettél, hogy legyek
óvatos – mondta olyan magabiztossággal, mely azt üzente
Kalebnek, hogy az emlék kristálytiszta volt. – Azt mondtad soha
ne legyek egyedül a szörnyeteggel. Kaleb te aznap annyira
szörnyen véreztél, féltem, hogy súlyos károkat okozol az
agyadban, annyira erősen küzdöttél értem a kényszerítéssel.
Kaleb figyelte, ahogy a sziklák lezúdultak a mélyedésbe és
tudta, hogy ő okozta, dühe kiutat keresett. – Nem volt elég.
Nem, mikor mélyebben leásott az elmémbe és rájött a valódi
képességedre, és hogy milyen gyorsan megtanultad uralni. Egy
nap nemcsak egyszerűen láttad volna minden titkát, de lettek
volna kapcsolataid is, akik meghallottak volna.
Kaleb könyörgött Enriquenek, hogy ne érjen hozzá, életében
ez volt az egyetlen alkalom, hogy könyörgött. Fel akarta adni
lelkének utolsó csorba darabjait, ha ebbe került volna, de
Santanonak más tervei voltak. – Azt mondta nekem, itt volt az
ideje, hogy emlékeztessen rá, hogy a tulajdona vagyok.
Sahara karjait hátulról köré fonta. – Azt akarta, hogy bánts
engem.

- 418 -
 44. fejezet

KALEB továbbra is a sötétségbe bámult, testében minden

izom kemény volt, míg már szinte kőből nem állt. – Emlékszel
mindenre arról az éjszakáról.
– Majdnem – mondta Sahara, egy csókot nyomott a hátára. –
Az elmúlt huszonnégy órában darabokban jött vissza hozzám. A
legtöbb megvan.
– Miért nem félsz tőlem, ha emlékszel? Miért vagy még itt?
– Mert te az enyém vagy.
A kő megtört, Kaleb kezei felemelkedtek, hogy Saharáé köré
zárja. – Tudta, ha bántalak, az megtöri a dacot, ami inkább
megtartott Kalebnek, mint az ő teremtményének.
– Vágd meg. – A kést a kezébe nyomták. – Olyan vagy mint
én, mindig is olyan voltál. Csináld, ami a természetedből
fakad.
Sahara körbejárta, hogy az arcába nézzen, gondatlan volt a
biztonságát tekintve. Mikor Kaleb éles korholással elhúzta a
peremtől a nő mosolygott és azt mondta: – Tudtam, hogy nem
hagysz leesni. – Kinyúlva a férfi bal karjáért bizalma apró
darabokra törte a követ, ujjával végigkövette az alkarjának
belsején lévő jelet. – Ez majdnem olyan, mint egy billog –
motyogta. – Vagy egy égés, amit soha nem kezeltek és a
mintázata ismerős.
– Ez az ismertetőjegye egy régi divatú fali radiátornak, abban
a hotelszobában volt, amit Santano aznap estére választott. –

- 419 -
Kaleb szabad kezével meg merte érinteni Sahara haját, érezte,
hogy a benne lévő jég olvadni kezd, mikor a nő arcát a
simogatásba fordította, ajkai édes csókot nyomtak tenyere
közepébe. – A szoba olcsó volt és elszigetelt, több száz
kilométerre az otthonodtól. Ami DNS-el borított lett, mire
végzett. Ezért okozta a tüzet, miután az egész helyet klórral
locsolta be.
Aprólékos, a másik Tk az intelligencia és az elmebeteg
legrosszabb keveréke volt. Aznap este a tüzet talán
vandalizmusnak is tekinthették… kivéve hogy Santano
elportálta Saharát egy titkos helyre, míg elvágta Kaleb
képességét, hogy hozzá menjen, a póráz még tartott, egy
alakváltó lány testét portálta be, akit a férfi három héttel
korábban ölt meg és lefagyasztotta.
– Lenyűgöz, mikor nézem, hogy a kutyák a saját farkukba
harapnak – mondta olyan férfi arroganciájával, aki éveken át
megúszta a gyilkosságokat, áldozatait szétszórta a világ minden
pontján. – Dobjunk nekik egy csontot és nézzük meg, mit
kezdenek vele.
A tűz megrongálta a lány testét, így DNS alapú azonosítás
lehetetlen volt, a Rendőrség végül a fogászati kartonja alapján
azonosította őt, köszönhetően a nyomozásért felelős
nyomozónak. A nyomozó ezen felül összekötötte a gyilkosságot
Santano két korábbi áldozatával a Santano által abban az évben
használt kés csontokon okozott nyomai által, a szörnyeteg a
lefejezéssel ’kísérlezetett’.
Míg a tény, hogy Santano Enrique állt ez a három gyilkosság
mögött nem volt publikus, elég ember gyanította Kaleb
részvételét a még mindig megoldatlan bűnökben, hogy volt rá
lehetőség hogy egy nap valaki összeköti a Kaleb karján lévő
sebet a leégett hotelszobával. A nehéz vasradiátor mindezek

- 420 -
után a néhány darab egyike, amelyik túlélte a fő pusztítást.
Ennek jellegzetessége miatt az újságírók állandóan ismételték a
képet, mikor a bűntényről beszéltek, a kép kiszivárgott a
Rendőrség fájljaiból.
Kaleb ezért nem mutatta meg a nyilvánosság előtt csupasz
alkarját.
Nem aggódott, hogy egy sorozatgyilkos segítőjeként bélyegzik
meg. Mikor először csatlakozott a Tanácshoz, az problémás
lehetett volna Santano korábbi kivégzése fényében, a többieket
kihívásra ösztökélhette volna. Szüksége volt rá, hogy a Tanács
tagja legyen. Többé nem használhatták fel, nem érhettek hozzá.
Most csak azzal törődött, hogy a nyilvános megítélés mit tenne
Saharával. Senkinek nem volt joga hozzá, főleg ismeretlenül,
hogy a rémálmot az arcába nyomja.
– Holnap eltávolíttatom – mondta és tudta, hogy itt az ideje
beismernie a hibáját. – Addig nem tehettem meg, míg meg nem
talállak, míg meg nem védelek, ahogy akkor nem tudtalak. –
Saharát bántották előtte újra és újra.
– Enrique tett valamit a radiátorral – motyogta Sahara, ujjai
gyengédek voltak az égés domború szélein. – Kinetikus
energiával. Vörösen világított – Felkapta a fejét. – A karodat a
mintázathoz nyomta elég ideig, hogy ne működjön, az égés mély
volt.
– Nem fájt. – Eltompította fájdalom receptorait, egy hangot
sem adott ki, nem akarta megadni az elégedettséget
Santanonak. – Semmi sem fájt, kivéve mikor kényszerített rá,
hogy nézzem, hogy megvág téged és egy izmomat sem voltam
képes megmozdítani. – Santano haszontalanná tette őt, hogy
segítsen annak az egyetlen személynek, aki a mindene volt,
annak a személynek, aki soha nem árulta el, annak a
személynek, aki azt gondolta, volt benne jó.

- 421 -
 Ez megtörte őt… majd rémálommá változtatta a férfit.
Ez nem Santano szándékának az eredménye volt.
– Kaleb. – Sahara megcsókolta az alkarján lévő jelet, ajkai
lepkekönnyűek voltak. – Tudod mit látok, amikor erre nézek?
Látok egy férfit, aki annyira keményen küzdött értem, hogy az
megrémisztette a szörnyet. Tudod, hogy aznap este meg kellett
volna halnom.
Sahara szinte hallotta, hogy Enrique suttog a fülébe,
romlottan és izgatottan, ahogy elmondja neki a terveit, hogy
Kalebbel elveteti az életét. Kivéve hogy Kaleb elutasította, hogy
behódoljon a kényszernek, amit Enrique ültetett el benne. – Egy
telekinetikus csapással megütötted őt, eléggé, hogy a falhoz verd
őt.
– Nem – mondta tompán Kaleb. – Nem tettem semmit, hogy
megállítsam. – Keze remegett, ahogy megérintette Sahara haját.
– Bántottalak, még mindig hallom, hogy azt sikítod álljak meg.
– Te Enriquet bántottad, nem engem! – Sahara megragadta
a felkarját, képtelen volt elviselni, hogy hét hosszú évig ilyen
lélekromboló hazugságban hitt. – Közel voltál hozzá, hogy
megöld.
Teljes értetlenséget látva szemeinek végtelen feketeségében,
melyek elvesztették gyönyörű obszidián fényüket megfogta a
férfi arcát és elküldte neki a képeket, árnyaltakat és igaziakat az
emlékeiből. Ezeket a dobozon belül ahova épelméjűségét rejtette
egy dobozba zárta, hogy megmentse a labirintus pusztításától,
az emlék eredeti volt, a rémálom szobájának minden darabja
bonyolult részletével kikerült.
***
Sahara próbált nem sikítani, ahogy Santano Enrique
belevágott a késsel mellének alsó ívébe, tudván, hogy fájdalma

- 422 -
gyötörni fogja Kalebet. A szörnyeteg láthatatlan telekinetikues
bilincsekkel a falhoz szegezte a fiút, kényszerítette, hogy fejét
az ágy felé fordítsa, így egy pillanatát sem mulasztott el,
ahogy Enirque őt kínozta.
Kaleb bezárhatta volna a szemét, kizárhatta volna a
horrort, de nem tette. Tudta, hogy nem teszi meg, akkor sem,
mikor láthatatlanul könyörgött neki, hogy nézzen félre. Az ő
Kalebe soha nem hagyná egyedül egy szörnyeteggel.
A sikoly annak ellenére tört fel belőle, hogy mindent
megpróbált, hogy visszatartsa, teste képtelen volt küzdeni a
fájdalommal annyi vágás után, bőre vörös volt a két ágy
melletti lámpa fényében, mely megvilágította Enrique
gonoszságát. Megvárta, míg a sikítás elmúlik, mielőtt ismét
vágott volna. – Tudod miért választottam ezt a helyet?
Olcsóak, de a szobák hangszigeteltek, és még ha nem is
lennének azok, az évnek ezen időszakában nincsenek vendégek.
Sahara erre már jó ideje rájött. – Kérlek, állj – nyögte ki,
torka nyers volt.
Enrique mélyebbre szúrta a pengét. A férfi azt hitte, hogy a
befejezésért könyörög. Nem ezt tette. A szavai Kalebnek
szóltak, az ő gyönyörű, erős Kalebjének, kinek tekintetében a
fekete harag erőszakos csend volt, a szemei véreztek, ahogy
küzdött, hogy megtörje a kényszerítést, mely megkötötte az
erejét, küzdött, hogy hozzá mehessen.
Sahara tudta, hogy Kaleb halálos nyomást gyakorolt az
agyára, de nem hallgatott rá, és nem érte el őt az elméjével.
Enrique tett valamit mindkettőjükkel, hogy blokkolja a
telepátiájukat. A fiú brutális intenzitással küzdött tovább, arca
véres maszk volt.
– Állj – suttogta újra, hiú ábrándként megpróbált elérni
hozzá kezeivel, melyeket Enrique Tk-val kötött meg. – Ne. –

- 423 -
Nem tudta elviselni, hogy Kaleb bántja magát, nem tudott rá
gondolni, hogy talán halálos sérülést okoz. Hogyan létezhetne
egy világban, amiben nincs Kaleb?
– A könyörgéssel nem mész semmire – mondta a
szörnyeteg. Kezével rendszertelenül játszott megkínzott bőrén,
ujjai nedves vért maszatoltak a megszáradt részre. Enrique
közel hajolt. Számára a férfi lélegzete bűzös, undorító volt,
mint az elméje, ahogy suttogott. – Te jelölöd a szertartásos
átkelését. Ez lesz életének legédesebb gyilkossága, a magasság,
amit örökké megpróbál megismételni.
A fájdalom összetörte Saharát, a szíve összetört a fiúért, aki
olyan férfivá vált, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy
találkozásuk első napjától biztonságban tartsa őt. – Rendben
van – suttogta annyira halkan, hogy Enrique nem hallotta,
ahogy felállt az ágyról és Kalebhez ment.
De Kaleb hallotta, megértette, szemei a nemlétezés fekete
tavai voltak, kemények, halálosak és dühösek.
– Rendben van Kaleb – ismételte újra, de azok a
sziklakemény szemek elutasították a szavait, a vér a füléből
kezdett csepegni, ahogy agya gyötrődött hihetetlen
akaratának és Enrique rosszakaratának iker erőhatása alatt.
– Vágd meg – utasította Enrique, a véres kést Kaleb kezébe
nyomta és erőltette, hogy ujjai az annyi fájdalmat okozó
műszer köré fonódjanak. – Olyan vagy, mint én, mindig is
olyan voltál. – Egy alattomos pillantás a válla felett Saharára,
mielőtt visszafordult Kalebhez. – Csináld, ami a
természetedből fakad.
Kaleb ujjai görcsösen összerándultak, a penge tompa
puffanással esett a szőnyegre.
A változás Enrique arcán egy másodperc alatt zajlott le, az
alattomosságot olyan váltotta fel, melyről Sahara tudta, hogy

- 424 -
tiszta gonoszság. Ez mindig a szörnyetegben élt, elrejtőzött az
Elcsendesedés hibátlan arculata mögött. Most nem volt
arculat, se pajzs Kaleb és a romlottság között, ami Santano
Enrique volt, s a szörnyeteg azt mondta: – Azt hiszed
ellenszegülhetsz nekem?
Sahara felkiáltott, ahogy Kaleb annyira erősen a térdeire
esett, hogy a becsapódástól megremegett az ágy. Egy
pillanattal később inggel borított karja a mellette a falon lévő
ódivatú radiátorhoz nyomódott. Először Sahara nem értette
meg mit lát… ezután a radiátor vörösen izzott.
– Ne! Nem! – próbálta sikítani, ahogy a fém az ingen
keresztül beleolvadt a húsába… és vér kezdett az orrából
csöpögni. – Kaleb, állj! – A fiú megöli magát előtte. – Kérlek
Kaleb. Kérlek!
Sahara hangja elcsuklott, de Kaleb szemei az övébe
kulcsolódtak, feje a legapróbb negatív rázással mozdult meg.
Saharának nem kellett telepátia, hogy megértse őt, megértse,
hogy mit kér tőle, mit csináljon. Minden, ami aznap este
történt, a közül ez volt a legnehezebb, de visszanyelte a
könnyeit, melyek addig égették a szemeit, míg fájdalmas
csomóvá váltak a mellkasában, és nem beszélt tovább.
Ha Kaleb csendben tudott lenni, ahogy égett hús szaga
töltötte be a levegőt és a vére csöpögött a fehér ingjére, akkor ő
is visszatarthatja a könnyeit a kicsordulástól. Santano Enrique
talán a vérüket veheti, talán elveheti az életüket, de a
szörnyeteg nem kap több fájdalmat. Összetörte és megsértette
a szívét, amikor Enrique bakancsos lábával belerúgott Kaleb
mellkasába, elég keményen, hogy valamit eltörjön és Kaleb
vért köhögjön, de arcát Kaleb felé fordítva tartotta, hogy a fiú
lássa, nincs egyedül, és nem sírt, még akkor sem, mikor látása
ingadozni kezdett a vérveszteségtől.

- 425 -
 Ekkor Enrique visszapillantott rá… és a radiátor nem izzott
többé. Kaleb karja erőtlenül lógott az oldalán. – Mivel
figyelmen kívül hagytad az utasításomat – mondta a
szörnyeteg – enyém lesz az élvezet, hogy véget vessek Sahara
életének, és ez alkalommal úgy tűnik, most van itt az ideje.
Egyre gyengébbé válik és micsoda veszteség lenne, ha nem
érezné a halálát. – Felvette a kést. – Kár, hogy a kis partink
nem folytatódik tovább.
– Állj – mondta Kaleb, több vért köhögött fel, hogy nehezen
levegőhöz jusson. – Megadok mindent, amit akarsz, ha
szabadon engeded őt. Teljes engedelmesség, ellenszegülés
nélkül.
A lelkével alkudozott Sahara életéért. Sahara meg akarta
neki mondani, hogy ne tegye, hogy soha nem fogadna el ilyen
alkut, de problémája volt a szavak formálásával.
– Mindent? – kérdezte Santano. – Kúsznál? A szolgálatkész
állatom lennél?
Kaleb hezitálás nélkül válaszolt. – Igen.
A szörnyeteg nevetése durva hang volt, mely megkarcolta
Sahara elméjét. – Milyen megindító. – Telekinetikus kézzel
hátrahúzva Kaleb fejét azt mondta: – De ez alkalommal
elutasítom. Megmondtam neked, itt az ideje, hogy emlékezz rá,
az enyém vagy. – A sarkain megfordulva Enrique az ágyra
nézett. – Apró darabokra vágom, míg te nézni fogod. –
Visszapillantott Kalebre. –Sokkal kielégítőbb megtörni téged
az elfojtással, mint hogy behódolj.
Sahara már annyira gyenge volt, hogy a világ kezdett
lehalványulni a szemei előtt, beleharapott a nyelvébe, hogy ne
legyen öntudatlan. Az egyenlő lenne a könnyű halállal, de nem
fogja így itt hagyni Kalebet, a legutolsó szívveréséig, a
tüdejében lévő legutolsó lélegzetig küzdeni fog.

- 426 -
 A szemei égtek a saját maga okozott fájdalomtól, a világot
éles fókuszba hozta vissza, hogy Kaleb Enriquere bámul, ahogy
a másik Tk az ágyhoz sétált. A Kaleb nyakán lévő inak kemény
domborulatként álltak ki, arcának csontjai fehéren nyomódtak
a bőrének, a véres könnyek vastagon folytak szemeinek
sarkaiból, sokkal ragadósabban, ahogy aprókat lélegzett
törött bordáin keresztül.
Elérve hozzá Enrique leült az ágyra, óvatosan, hogy ne
érintse meg a bőrét. – Azt hiszem – mormogta –, az ajkaidat
vágom le elő...
Az idősebb kardinális hirtelen átrepült a szobán, hogy
összetörje az ajtót. A csont hallható hanggal tört össze és
Sahara azt gondolta, talán a férfi sípcsontja találkozott az
ajtógombbal. Ahogy felkecmergett ismét hátracsapódott, feje
beleütközött a fába, a hang kemény és nedves volt egyszerre.
Sahara telekinetikus kötelei kioldódtak.
Lábait még soha nem érezte ilyen gyengének, megpróbált
lemászni az ágyról, a Kaleb által neki adott karkötőt rozsdás
vér borította, ahol melegen feküdt a bőrén. Ha meg tudja
érinteni a szörnyeteg testének bármely részét a sajátjával…
De Enrique, a válla olyan szögben állt, mely azt mutatta
kiugrott, vagy eltört, kinyújtotta jó kezét és teste hirtelen
hátulról ívbe hajlott, izmai és csontjai törési pontig görbültek.
Térdei pattogtak, ínszalagjai elszakadtak és a sötétség
hívogatta a horizonton, sikítása csendes gyötrelem volt.
– Sahara!
Ne, akarta mondani Kalebnek, ne engedd, hogy megőrjítsen
téged! De túl késő volt. Törött üveggént szívta be a levegőt,
ahogy Enrique visszaengedte őt az ágyra, borzongva nézte,
ahogy Kaleb a plafonba csapódott, majd vissza, mindkét lába
összezúzódott a becsapódástól és vér szivárgott a szájából.

- 427 -
Kaleb öt pokoli másodpercre megrázkódott és mikor megállt,
Sahara tudta, hogy a szörnyeteg nyerte a véres mentális
csatát, ismét ketrecbe zárta az ő erős, okos, gyönyörű Kalebét.
Próbált hozzá menni, de ujjai csak összecsavarodtak, a
szívverése annyira nehézkes volt, tudta, hogy haldoklik.
– Ne! – kiáltotta Kaleb, törött lábai és összezúzott bordái
ellenére felé kúszott, annak ellenére, hogy szemei vörös
óceánok voltak, ahogy küzdött az ördögi dologgal, amit a
szörnyeteg tett az elméjével és a képességével, hogy hozzá
jöjjön, minden egyes mozdulata akaratának megtestesülése
volt. – Ne add fel!
Sahara ujjai legvégül pár centit csúsztak Kalebé felé,
erejének makacs hullámzása. – Nem fogom – ígérte csendesen,
ahogy látása eltompult. Minden más bántaná Kalebet és soha
nem akarta őt bántani. – Nem fogom. – Kaleb ujjainak végei
súrolták Saharáéit, ahogy megragadta az ágy szélét, vére a
lányé felé terjedt.
Ekkor a lányt brutális telekinetikus erővel felemelték és
elvitték tőle, és a szörnyeteg azt mondta: – Meggondoltam
magam – nyers, sípoló lélegzetvételek közepette. – Azt hiszem,
helyetted őt változtatom a háziállatommá.
– Sahara! – A düh hangja. – Eljövök érted! Éld túl! Éld túl
értem!
Ezek voltak az utolsó szavak, amiket hallott, mielőtt elméje
elsötétült.

- 428 -
 45. fejezet

– LÁTOD? – kérdezte. – Gondja volt a légzéssel Kaleb.

Eltörtél benne valamit és az egyedüli ok az volt, hogy képes volt
megragadni az irányítást, hogy megpróbáltál megvédeni engem.
Kaleb nem utasította el az emlékeit, de azt mondta: – Hallom
a sikításodat, érzem a kést a tenyeremben, a vér összemaszatolta
az ujjaimat, láttam, ahogy Santano felemel és elteleportál téged.
Nincs közte semmi.
– Te mondtad nekem, hogy voltak hátsó bejáratai az elmédbe
– mondta, küzdött érte, hogy a férfi elhiggye az igazságot. –
Teljesen képes volt rá, hogy csináljon valamit, hogy elfeledtesse
veled az éjszaka legfontosabb részét.
Továbbra is kezeiben fogva Kaleb arcát azt mondta: –
Megijesztetted őt. – Élénken emlékezett Enrique hangjának
hangszínére aznap estéről, a sokk, hogy valakinek van akkora
ereje, hogy sérülést okozzon neki. – Ez volt az egyetlen ok, hogy
úgy döntött életben hagy. – Ezekkel a szavakkal megértette a
szörnyű, fájdalmas igazságot. – Engem használt extra
pórázként, hogy a vonal mögött maradj, ugye? Ameddig nem
küzdöttél a kényszerrel, ameddig a közönsége maradtál, nem
rendezte el a halálomat.
Amikor a férfi nem válaszolt Sahara megpróbálta megrázni
őt. – Beszélj hozzám! – De ezen a ponton Kaleb nem nyitotta ki
a száját. Saharának nem volt szüksége rá, hogy megtegye. Mert
tudta. Tudta. – Megengedted a szörnyetegnek, hogy évekig

- 429 -
megkötözze az elmédet, hogy megvédj engem, még akkor is,
amikor tudnod kellett, hogy nem tehetsz semmit, hogy talán
már halott vagyok. – Türelmetlen kézzel törölve le a könnyeit
azt mondta: – Hogy mered azt mondani, hogy nem tettél
semmit? Mindent megtettél.
– Nem volt elég. – Végre Kaleb szemei találkoztak
Saharáéval. – Be voltál zárva és addig bántottak, míg eltemetted
az elmédet, hogy túlélj. – Düh volt minden lélegzetében, kezei
ökölbe szorultak Sahara hajában. – Meg akarok csonkítani és
kínozni minden embert a bolygón, aki támogatta Santanot, vagy
Tatianát, megtörni őket, amíg könyörögnek és kúsznak. Majd el
akarom nekik mondani, hogy ez soha nem ér véget.
Sahara ujjait a karjaiba vájta. – Nem fogod ezt tenni –
mondta és ez egy utasítás volt. – Nem fogod megengedni, hogy
a szörnyeteg elpusztítsa az életet, amit közösen fogunk élni. Az
enyém vagy, nem az övé. Mindig az enyém voltál.
A követelés annyira erős volt, hogy arra bíztatta Kalebet, hogy
harcoljon ellene. De neki nem állt szándékában ezt tenni.
Megremegve magához húzta a nőt. – Igen – mondta, küzdött a
haraggal, mert ha enged neki, elveszítheti Saharát. – A tiéd
vagyok. Mindig a tiéd leszek.
Sahara ajkai az állán, az arcán voltak, szerelme heves volt. –
Emlékezz erre. Minden tett, amit tettél az én nevemet viseli.
Amikor a nő ajkai megérintették az övéit, megfogta Sahara
állát, hogy olyan erőszakosan csókolja meg, ami miatt
aggódhatott volna, hogy megrémíti őt, kivéve, hogy Sahara
körmei belevájtak a tarkójába, ahogy küzdött, hogy közelebb
kerüljön. Eltörve Sahara pulóverének zipzárját Kaleb lehúzta
róla, letépte a pólót, hogy feltárja meztelen bőrét. A melltartó is
hasonló sorsra jutott.
– Kaleb, Kaleb, Kaleb. – Ez egy rekedt, függőséget okozó

- 430 -
litánia volt, ahogy csókolta a férfit ott, ahol elérte, mellei a
mellkasához dörzsölődtek, nem törődött az izzadsággal és
vérrel, mely megjelölte Kaleb testét. – Akarlak téged. Annyira
akarlak téged.
Kaleb telekinézisét használva darabokra tépte Sahara
maradék ruháját. Az övé sem tartott tovább. Ledöntötte Saharát
a terasz polírozott fapadlójára, megfordította magukat, így ő
került alulra. Sahara rá emelkedett, a halk suttogásként eleredő
esőtől szinte istennőnek tűnt, a haja átfolyt Kaleb kezein,
amikor kihúzta a hajgumit hűvös, selymes hajából. Kezek
támaszkodtak a mellkasára, Sahara amulettes karkötője a
bőréhez súrlódott, mikor a nő fölé emelkedett, mellei csúszósak
voltak az esőtől, ami cseppbe gyűlt a bimbóinál.
– Talán – suttogta – szükségem lesz egy kis segítségre. – Egy
félénk, fülledt mosoly, mely játékra hívta Kalebet. – Ez talán a
haladó technikák egyike.
Egy kézzel megragadva kőkemény húsát Kaleb magára
navigálta Saharát, forró hőjétől ívbe feszült a háta, az eső
gőzölögni kezdett, mikor a bőréhez ért. Sahara a gyönyör
intenzíven nőies hangját adta ki, mikor tövig magába fogadta,
testének ívei puhák voltak vele szemben, lélegzete kapkodó.
Mikor Kaleb kezeivel a combjától a fenekéig simított, ujjai
belevájtak Sahara nedves húsába, Sahara megremegett és
elkezdett felemelkedni.
Rájőve, hogy Sahara térdei a terasz fapadlójának nyomódtak,
egy telekinetikus szőnyeget hozott létre, itt akarta őt, a viharos
ég alatt. Szeretője nem állt meg abban, amit csinált, testének
édes, szűk csúszóssága körülötte olyan gyötrelem volt, aminek
önként vetette magát alá… két lökésig. Megragadva Sahara
csípőjénél lent tartotta őt, testével addig lökött a finom testhez,
míg Sahara görcsösen összeszorult azon testrészén, melyet

- 431 -
birtoklóan magában tartott, gyönyöre olvadt méz volt.
– Kaleb.
Saharát a hátára döntve egy levegőtlen nyögéssel, biztosra
ment, hogy ne érintse a fát. Sahara lábai a derekára, karjai a
nyakára kulcsolódtak, szenvedélye annyira vad volt, mint az eső,
mely keménnyé vált, a hátát csapkodta. Elvéve a nő száját
megízlelte őt a nyelvével, megtörte a csókot hogy állandó
ritmusban kihúzódjon és visszalökődjön a testébe, a víz
lecsöpögött szempilláiról, hogy Sahara arcára essenek.
– Mindent Kaleb – lihegte, körmei a legédesebb fájdalom
voltak Kaleb vállain –, adj nekem mindent.
– A tiéd. – Minden titka, minden, amit Sahara akart. Még a
sebesült, megcsonkított szíve is. – Szeretlek.
Mélykék szemek kapcsolódtak Kalebéihez, egy apró
könnycsepp gördült végig az arcán. – Tudom – mondta Sahara,
szíve összetört attól, amit mondott neki. Hihetetlen módon
sebesült és sérült, nem mutatott egy apró jelet sem a szeretetre,
míg nem találkoztak, nem lepte volna meg Saharát, hogy Kaleb
érzelmekre képtelennek hitte magát.
Sahara tudta, hogy több mint képes rá, érezte ezt Kaleb
minden lélegzetében, érintésébe, ígéretében. Az, hogy Kaleb
tudta, képes rá… az minden volt. – Mondd nekem újra.
Kaleb mindkét keze Sahara teste alatt volt, kezei a vállára
simultak, ahogy egy helyben tartotta a nőt a mély, kemény
lökések alatt, melyektől Sahara intim izmai teljes gyönyörrel
szorultak össze, Kaleb sötét haja a homlokára esett, szemei az
alkonyat színeit birtokolta, és teste a férfi szépség szobra volt. –
Szeretlek. Mindig szeretni foglak.
Recés, veszélyes és gyönyörű villámlás villant Kaleb felett,
ahogy ismét mozogni kezdett, szája a nőét kereste, hogy
összezárja őket. Körülöttük az eső dübörgő gubó volt, egy saját

- 432 -
privát világ. Csók-csók után, lökés-lökés után következett, nem
tudtak eleget kapni, soha nem tudnak eleget kapni egymásból.
Kaleb annyira erős, forró és kontroll nélküli volt, egyik keze
most Sahara torkát cirógatta, melyet a nő teste azonnal a
birtoklással kötötte össze. Sahara érezte, hogy közel van a
csúcshoz, próbált harcolni ellene, mert többet akart, nem akart
véget vetni neki, de túl késő volt, a gyönyör mindkettőjüket
széttépte az érzések olyan hullámában, mely annyira vad volt,
mint a villámlás, mely áthasított az égen.
Ez alkalommal ez nem csak a testükre korlátozódott. Az
elméjük összeütközött a mentális téren, gondolataik olyan
lenyűgöző színkavalkádban ütköztek össze, hogy Sahara
könnyei eleredtek, ahogy a férfi minden részét látta. – Szeretlek
Kaleb.
***
KALEB keze belegabalyodott Sahara hajának nedves
nehézségébe, ahogy a nő félig a mellkasán feküdt, lábaik
összegabalyodtak és bőrük minden centije csúszós volt az esőtől.
Egyikük sem akart bemenni, annak ellenére, hogy továbbra is
zuhogott, de Kaleb egy nehéz telekinetikus pajzsot húzott
köréjük, hogy megvédje Saharát a jegesen hűvös esőtől.
A pajzson belül a hőmérséklet jelentősen magasabb volt,
Kaleb képességét, hogy létrehozzon és manipuláljon a kinetikus
erővel ilyen módon, a legtöbb edző feleslegesnek tartaná. Nem,
ha ezzel melegen tarthatja Saharát.
– Mi volt ez? – kérdezte Sahara, mellkasa emelkedett és
süllyed, ahogy tüdeje küzdött, hogy levegőt vegyen. – A végén?
– Az elméink összekapcsolódtak. – Ez olyan tapasztalat volt,
amit soha nem felejt el, Sahara szerelme és lelke intenzív mély
fény volt benne, egy gyertyafény, ami megvilágította az üres

- 433 -
teret. Sérült, összetört és sebesült, reménytelen a javításra, az a
része, ami maga volt az üresség csodálattal érintette a
gyertyafényt, meghökkentette, hogy érte volt.
Érte. Kalebért.
Ez volt a tisztaság, ez a fájdalmas szépséges dolog, amit
Sahara iránta érzett és az igazság, amit a Tiszta mentálok soha
nem érthetnek meg. De – Sajnálom, hogy mit kellett látnod.
– Vad, veszélyes gyönyörűséget láttam. Láttam hűséget.
Láttalak téged. – Felemelve fejét a mellkasáról egyik kezét
ökölbe zárta Kaleb mellkasán. – Érezni tudlak mélyen
magamban, az éjféli csillag annyira lehetetlenül erős, szerelemes
és az enyém. – Hangja megremegett. – Annyira örülök, hogy az
enyém vagy. Soha nem engedlek el.
Ez alkalommal Kaleb volt, aki megszólalt – Tudom –
elpusztította, hogy ennyire akarták. – Egy kicsit túl birtokló
vagy.
Sahara nevetett, szemei könnyesek voltak, a férfiban a
gyertyafény továbbra is lángolt, a fény meleg, kitartóan arany
volt. De több volt. Elméjük mentális terén az éjfél finom szála,
az obszidián ragyogó árnyalata miatt megkülönböztethető a
Háló feketeségétől, intim módon összefonódott az aranyló
fénnyel, a kötelék az elméjéből Saharáéba tartott. –
Összekötődtünk. – Nézd.
Sahara szemei befelé figyeltek, a mosolya vakító volt. –
Kaleb. – Nyílt örömmel nevetett, csókokat nyomott az állára,
csak akkor állt meg, mikor az egyik ujja végigsimított Kaleb
alkarjának sebén. – Eldöntötted, hogy eltávolíttatod ezt?
– Nem foglak kockáztatni téged. – Eltelepatálta neki az
okokat, míg az eső lassan ködös párává vált, az elméjük közt
lévő kapcsolat annyira tiszta, hogy ez Kaleb telepatikus
képességén túl mutatott. – És bármit is látsz benne, én soha

- 434 -
nem fogom azt látni. – Neki ez mindig annak a napnak az
emlékeztetője lesz, mikor elvesztette őt.
– Rendben. – Szemhéjai megremegtek, csillagokat kapott el
az átvitel. – De helyettesítenéd értem mással?
– Bármivel. – A teste Saharáé volt.
Sahara ujjaival végigsimított Kaleb ajkain, azt mondta: –
Adtál nekem egy sast. Én is adni akarok neked egyet. – Egy
gyengéd csókot nyomott a sebre. – Azt akarom, hogy együtt
repüljünk.
– Láttál engem, mindenemet – mondta, felhúzta őt a
szájához. – Tudod, hogy soha nem leszek jó. – Miután irányítást
szerzett a Hálón bármit megtesz, hogy megtartsa. Senki és
semmi sem fogja többé bezárni őket.
– Egy jó ember – mondta Sahara, ajkaival a férfiéhoz beszélt
– nem élte volna túl, amit te, nem lett volna képes megtalálni
engem. Hogy harcolj a gonosszal meg kell azt értened.
Mindketten megértjük.
– Neked kell a lelkiismeretemnek lenned. – Tudta, hogy az
övé összetört, és tudta, hogy egyes részei végérvényesen
összetörtek. – Az enyém nem fog visszanőni.
Kiseperve a nedves hajat Kaleb homlokából Sahara
megtartotta a szemkontaktust. – Hagytam valaha bármit
összeomolva? Ez nem fog változni. – Egy lassú mosoly. – Több
ezer harcot tervezek veled.
Kaleb arra az életre gondolt, amit Sahara makacs akaratával
tölt el és tudta ez a jutalma a túlélésért.
– Kaleb? – Mikor a férfi találkozott a tekintetével, Sahara
megérintette az egyik finom ezüstös sebhelyet a testén, és a férfi
dühe ismét felgyulladt, harag gomolygott az ereiben. – Nem –
suttogta fejét rázva Sahara. – Nem fogsz rá gondolni, amikor
ezeket látod. Rám fogsz gondolni. Egy harcosra, túlélőre, a

- 435 -
szeretődre. – Ez egy utasítás volt… és Kaleb rájött egy olyan,
amit hezitálás nélkül tud követni, a jelek a becsület jelei voltak.
Lehajolva megcsókolta Sahara egyik vállát, ahogy a nő
megcsókolta a karján lévő sebet. – Csak rád – mondta, az ígéret
az utolsó volt. – Én szenvedélyes, kedves Saharám, aki a
szörnyeteg szemébe köpött.
– Kaleb.
Elvesztek a következő percekben ami ez után következett,
érintették, simogatták egymást és egyszerűen együtt voltak.
– A kötelékünk – mondta ezután Kaleb – látható lesz a
Halón, ha leejtem a pajzsot, amit rá tettem. – Ez elméjének
ösztönös cselekedete volt, egy állatias válasz, hogy megvédjen
valami hihetetlenül értékeset. – Huszonnégy óra, ennyi ideig
tervezem, hogy a pajzs a helyén marad.
Aggodalom árnyékolta be Sahara mosolyát és Kaleb tudta, a
nő megértette mit szándékozott tenni. – Az emberek készek
erre?
– Lesznek, akik soha nem lesznek készek rá, de itt az idő. – A
betegség, ami elrohasztotta a Háló anyagát egyre erősebb, egyre
fertőzőbb az eltelt órákkal. – Az egyedüli másik lehetőség a
lassú halál.
Sahara azokra a sötét részekre gondolt, amiket Kaleb
mutatott neki, a halott helyekre és tudta, igaza van. – Szükséged
van időre, hogy beszélj a Nyilakkal, ugye?
– Igen. Ki kell derítenem, hogy harcolni fognak ellenem, vagy
támogatnak engem, mikor bejelentem az Elcsendesedés
lehullását. Nem akarom kivégezni a férfiakat és nőket, akik
sokkal inkább hozzám hasonlóak, mint bárki máshoz a Hálón,
de megteszem, ha szükséges.
Ha az osztag küzd ellene, gondolta Sahara, az általa
eredményezett konfliktus sokkal elsöprőbb lesz, mint bármi,

- 436 -
amit a Tiszta mentálok tettek. – A Nyilak intelligensek; látniuk
kell, hogy az Elcsendesedés magja romlott.
– Nehéz küzdeni az évszázadon át húzódó merev tradícióval.
Kaleb szavaira Sahara a teleportálóra gondolt, kinek hideg
szürke szemei voltak. Egy olyan ember, mint Vasic létezhet az
Elcsendesedés nélkül? Ez lehetetlen kérésnek bizonyulhat. A
szíve fájt a férfiért, a lehetőségekért, amikre soha nem volt
lehetősége és azt kívánta, bárcsak lenne könnyebb válasz,
valamilyen mód, hogy kiutat adjon neki a sötétségből.
A benne lévő éjféli csillag pulzálni kezdett, és ez csendes
emlékeztetője volt annak, hogy az élet nem egyszerű. Néha a
szív vérét követelte és csak elviselhetetlen fájdalmat adott
cserébe. Néha összetört. – Mikor össze vagy törve – suttogta a
férfinak, aki megmentette neki a világot –, nem látod a reményt.
Nekünk kell az ő reményüknek lennünk.
Kaleb közel tartotta magához, ahogy Sahara arcát az övé alá
dugta. – Azt akarod, hogy ejtsem le a pajzsot a kötelékünkről,
amikor velük beszélek.
– Ez kockázatos tudom. Azonnal ellenünk is fordulhatnak, de
Kaleb, egy másik életben mi is lehetnénk ők. – A gondolat, hogy
soha nem találkozik Kalebbel, nem szereti őt, attól szíve sokkos
ritmusban kezdett verni. – Te annyira halálos vagy, mint egy
Nyíl, de te megcsináltad. Mutasd meg nekik, hogy az élet
nemcsak fájdalom és túlélés.
– Még ha csatlakoznak is hozzánk, nem menthetjük meg
mindet. – Ez volt a borzalmas igazság.
– Akkor – mondta Sahara, ujjai szorosan összefonódtak
Kalebével – annyit mentünk meg, amennyit tudunk. Együtt.
– Mindig.

- 437 -
 46. fejezet

ADEN A nehéz sivatagi hold alatt állt, a dűnék az ezüst és

árnyék magányos hullámai voltak, mikor Kaleb megjelent
mellette. Hosszú ideje rájött már, mint Vasic, a kardinális mint
helyekhez, úgy emberekhez is tud menni, de a másik férfi soha
nem szembesítette a képességével. Aden azt gondolta, Kaleb
udvarolt a Nyilaknak.
Tisztán látszott, az udvarlásnak vége.
– Vasic a kesztyűjének fegyverkapacitását teszteli? – kérdezte
Krychek, szemei az Aden partnere körül felvert homokot
figyelték, Vasic a dűnéről lefelé félúton választott pozíciót, ami
Aden megfigyelőhelye volt.
– Igen – mondta és elutasította Vasic telepatikus ajánlatát,
hogy egy időben asszisztál neki. Ha Krychek ellenséges
szándékkal jött, akkor már lecsapott volna. – Ezt egyesítették az
alap telekinetikus erejével, de vannak hibák.
Vasic odateleportált és kilőtt egy kis lézeres rakétát a
célpontjára, amit száz méterrel arrébb, egy dűnén állítottak fel.
Az nemcsak zavarosan ment, hanem vissza is fordult a
teleportálóra. Semmi jel nem mutatott arra, hogy Vasic aggódott
volna, megnyomott valamit a kesztyűn és a rakéta a levegőben
felrobbant.
– Azt mondanám a hibák jelentősek – volt Kaleb hűvös
értékelése. – Nem kellett volna beültetnie a szerkezetet, ha a
szerkezet ilyen fejlesztési szinten van. A hasznossága nem

- 438 -
egyensúlyozza ki a kockázatot.
Aden abban a szokatlan helyzetben találta magát, hogy nincs
felkészülve. Mert Kaleb éppen elismételte Aden saját érveit,
amikor próbálta lebeszélni Vasicot, hogy önként jelentkezzen a
kockázatos beavatkozásra. – Nincs lehetőség – mondta egy
pillanatnyi szünet után –, hogy a tudósok tovább fejlesszék
anélkül, hogy élő személybe ültetnék.
– El lehet távolítani?
– Nem, mélyen egybeolvadt a testével. – Aden figyelte, ahogy
Vasic újabb rakétát lőtt ki. – Nem azért nyomoztál le minket,
hogy Vasic lőgyakorlatát nézzed – mondta, amikor a rakéta
pontosan azt tette, amire szánták, a homok ezüst gejzírként
robbant fel.
– Miért vagy itt? – kérdezte Kaleb ahelyett, hogy válaszolt
volna a burkolt kérdésre. – Nincs semmi, amit tehetnél, hogy
megakadályozz egy balesetet.
Adennek nem állt szándékában elmondani az igazságot. –
Azért vagyok itt, hogy ellenőrizzem a teszteket, extra beszámolót
adjak az eredményekről.
Kaleb hosszú ideig csendben volt, ők ketten figyelték, a
fegyver tüzének kék kisülésű fellobbanását, ahogy Vasic valami
mást tesztelt a kesztyűről. Amikor beszélt Kaleb ismét váratlan
dolgot mondott – Azért vagy itt, ha valami rosszul megy Vasic
nem hal meg egyedül. Annyira közel van a peremhez, hogy nem
vagy benne biztos, hogy nem egy halálos balesetet akar
létrehozni.
Csak nagyon kevés ember volt a világon, akik ennyire
ismerték Vasicot. Kaleb Krychek nem volt köztük és mégis a
megfelelő következtetéssel állt elő. Afelé a férfi felé fordulva, aki
fekete küzdőnadrágba és fekete pólóba volt öltözve, egy
hatalmas, vékony kötés volt bal alkarjának belső részén és

- 439 -
kopott bakancsokat hordott a lábain, Aden azt mondta: – Mit
akarsz?
Kaleb a férfi felé fordult. – Hogy megtudjam, hogy talán
holtan hagylak-e a sivatagban.
– Mitől vagy biztos benne, hogy meg tudod tenni?
A kardinális Tk szemeiben a fehér csillagok olyan keményen
ragyogtak, mint a gyémántok. – Harcképtelenné tehetnél, vagy
megölhetnél, ha nálad lenne a meglepetés ereje, de brutális
erőben nincs párom.
– Vasic bemérte a helyzetedet. – Partnere azonnal akcióba
lendült, ahogy Kaleb először megjelent. – Két lélegzetvétel
között egy fegyvert nyomhat a fejedhez. És én nem vagyok
orvos. – Az egyedüli ok, hogy ezt elmondta Kalebnek, hogy
biztos volt benne, a másik férfi már tudott képességének igazi
természetéről.
Minggel ellentétben Kaleb semmit sem vett készpénznek,
főleg nem egy harctéri orvost, aki az egész osztag hűsége. –
Önteltnek lenni egy kardinális Tk jelenlétében, akinek
átláthatatlan céljai és változékony a hűsége – tette hozzá Aden –
extrém módon ostobaság lenne.
– Ezért jobb, ha nem öllek meg – volt Kaleb válasza. –
Könnyű találni egy kiképzett orgyilkost, egy intelligens harcost,
aki képes előre látni és eléggé rugalmas, hogy módosítson a
tervein a körülmények során, az sokkal ritkább dolog. – A
sarkain megfordulva a kardinális elkezdett lefelé gyalogolni. –
Van valami, amit a partnerednek látnia kell.
Aden csendben követte, képtelen volt megjósolni Kaleb
következő lépését. Amikor a kardinális megkérte Adent és
Vasicot, hogy találkozzanak a Mentálhálón, vitatkozás nélkül
megtették. Mikor ott voltak, a másik férfi azt mondta: –
Szükségem van rá, hogy a pajzsaim első rétege mögé lépjetek.

- 440 -
 Ismét egyikük sem hezitált; Krchyek pajzsai nagyon
komplexek voltak, de Aden és Vasic több mint képesek voltak
rá, hogy probléma nélkül áttörjék ezt a réteget. Aden valójában
már betört, mikor az osztag először fontolgatta, hogy hűségét
Kalebnek ajánlja fel, szigorúan korlátozott értelemben tisztává
tették, hogy a Nyilak nem ölebek voltak.
Akkor nem látott semmit, Kaleb pajzsának legkülsőbb
rétegében, csak redundanciát, ami riasztóként működött, ha
betörtek. Ma egy mentális köteléket látott, ami Kaleb elméjéből
egy másikba ment, akit nem ismert fel, a kötelék színe
obszidiánból fénylő világos aranyba változott.
Erő, kényszerítés, manipuláció, a mentális csalás indikátorai,
Aden az erre való utalásokat kereste a kapcsolatban, ami
megtörte az Elcsendesedés minden szabályát. Ez egy élő
szerkezet volt, két elméből nőtt, melyek átnyúltak egymáshoz a
térben, a fény magához ölelte a sötétséget, a sötétség védelmezte
a fényt.
Mielőtt Aden megérthette volna mit lát, őt és Vasicot
meztelen erőhullám sodorta ki, áthatolhatatlan obszidián
pajzsok ereszkedtek le Kaleb és a meghatározhatatlan másik
elméjére.
– Érzelmileg kötődtél valakihez – mondta Aden visszatérve a
sivatagba, eléggé ledöbbenve attól, amit látott a szavak
kicsúsztak általában teljes kontrollja alatt.
Igazi volt? kérdezte ezzel egy időben Vasic, bizalmatlan volt
saját megfigyelésében.
Igen.
– Az igazi hűségem – mondta Kaleb Aden telepatikus szavai
után – soha nem volt változékony.
Vasic volt, aki a következő szavakat mondta, a sivatagi szél
annyira csendes volt körülöttük, hogy egy homokszemet sem

- 441 -
háborgatott. – Az a kötelék nem létezhet egy Elcsendesedett
világban.
– Nem.
Végül Aden megértette Kaleb miért jött aznap éjjel, miért volt
szüksége a kardinálisnak, hogy tudja, talán a vérükkel kell-e
beborítania a sivatagot. – A Nyilakat – kezdte Aden – az
Elcsendesedés hajnalán hozták létre, a mi feladatunk, hogy
bármi áron megvédjük a Protokollt.
Kaleb nem mondott semmit, arca távoli volt, szinte lehetetlen
volt elhinni, hogy képes bárkivel is kötődni.
– Az első Nyílnak – folytatta Aden – azt mondták hogy az
Elcsendesedés a mentál faj egyetlen reménye, e nélkül őrületbe
estünk volna, míg a népünk nem lenne más, csak rossz emlék.
Zaid hitt benne. Mind hittünk benne.
– Nem volt teljesen hazugság. – Kaleb tekintete találkozott
Vasicéval. – Nem mindannyian éltük volna meg a felnőttkort,
vagy lett volna legalább valamilyen épp elménk valamiféle
kondicionálás nélkül.
– Nem – mondta Vasic –, nem volt, nem, teljesen hazugság,
de a magja rothadt.
– Ezért kell kivágni. – Egy kegyetlen nyilatkozat attól a
férfitól, akit mindig a Protokoll megtestesülésének láttak: hideg,
erős, mindenféle kötődés nélkül. – Az Elcsendesedésnek el kell
buknia. A Nyilak vele buknak majd?
– A Nyíl Osztagnak – mondta Aden – mindig léteznie kell. –
Az olyanokért, mint Vasic, Judd és Kaleb. Azokért, akik túl
veszélyesek, hogy egy átlagos világban éljenek; azokért, akiktől
népük félne, ha a kívülállókat először nem edzenék, hogy rejtsék
el halálos erejüket; azokért, akikre népüknek mindig szüksége
lesz, hogy megvédje őket. – Nem bukhat el.
Kaleb válasza nyers volt. – Akkor alkalmazkodni kell.

- 442 -
 Ez lehet a legveszélyesebb út, amire egy Nyíl valaha
vállalkozott és Aden tudta néhányan összetörnek, mielőtt
mindennek vége. De az ő emberei készen álltak. Az osztag tudta,
hogy egy nap ki kell törniük az Elcsendesedésből, magából a
Hálóból, bár a Háló volt az ő erőforrásuk, egy mentális otthon,
amiért több mint száz évig harcoltak, hogy megvédjék… még ha
az meg is ölte őket.
Nyíl Nyíl után hullott el annak eredményeként, hogy akik a
döntéseket hozták csak eldobható, tökéletes katonáknak látták
őket, akiket el lehet dobni abban a pillanatban, hogy túl töröttek
a használathoz. Az osztag nem akarta hátrahagyni a népét, de
meg kellett tenniük, hogy kiugranak, hogy megvédjék azon
tagjait, akik még nem sérültek meg végérvényesen.
Látva az életet, amit Judd hozott létre magának, Aden
óvatosan remélte, hogy adva van a lehetőség a fiatal Nyilak
számára, akik még a szakadék jó részén voltak, talán
felépíthetnek hasonló életet: olyan életet, mely nem csak halált,
elszigetelődést és az árnyékban való örök létezést foglalja
magába. Még ha Kaleb Krychek is képes volt köteléket
kialakítania egy másik élő személlyel… Talán Aden röviden
eladja a Nyilait. Talán a megváltás eljöhet a legtöröttebb tagjaik
számára is.
– Alkalmazkodunk – mondta Aden, a nehéz hold álló őrszem
volt felettük – de egy dolog soha nem változik, csak annak az
utasításait követjük, akivel egyetértünk. – A vak szófogadásnak,
a nem közülük való vezetőben való hit idejének vége. – És ha
valaha fenyegetést jelentesz az osztagra, hezitálás nélkül ellened
fordulunk.
– Nem is vártam kevesebbet. –Kaleb kezeit
küzdőnadrágjának zsebeibe csúsztatta. – Megérted, ha az utóbbi
megtörténik – tette hozzá –, nem mutatok könyörületet.

- 443 -
 Vasic mondta ki az Aden nyelvén lévő szavakat. – A Nyilak
senkitől nem várnak könyörületet.
Nem volt további megbeszélés, az alkudozás megtörtént, a
jövő visszafordíthatatlanul megváltozott.
Nézve a csillaggal hintett égboltot átszelő repülőgépet, mely
fénycsíkkal jelölte meg azt, Aden a magaslati hidegre gondolt.
Jeges, kedvezőtlen az életnek. De ugyanebben az ellenséges
környezetben a lassabb járművek ablakain hópelyhek
keletkeztek, finom ötvösmunkaféle kreációk… szépség született
a legzordabb hidegben.
***
AZ elkövetkező órákban, mely Kaleb Nyilakkal való
találkozóját követte, nagyon kevés ember kapott találkozót
Kaleb Krychektől, és ketten kaptak találkozót a Szellemtől,
találkozóhelyük a Második Református templom utolsó két kis
padsora, a fényeket ezen a területen kioltották. Sem Judd, sem
Xavier nem volt meglepve a Hálót érintő közelgő fordulat hírei
hallatán.
– A hullám – mondta Judd – elindult. Úszol, vagy
elsüllyedsz, ez a két egyedüli lehetőség.
Xavier szavai csendesebbek voltak, aggodalmat tartalmaztak
– Nos, elértük a céljainkat, a Tanács nincs többé és az
Elcsendesedés azon van, hogy összeomoljon. És mégis úgy
gondolom a feladat csak most kezdődik. – Xavier felnézett,
ahogy egy hívő belépett, felállt, hogy beszéljen a törékeny idős
emberrel, míg Kaleb arcát mélyebben az árnyékok közé húzta.
– Nem biztonságos Xavier számára, ha összekötik Kaleb
Krychekkel – mondta egyszer Judd, mikor a pap elég messze
volt, hogy ne hallja a szavakat – de senki sem fog pislogni a
ténytől, hogy Judd Lauren ismer más Tk-kat. Ha szükséged van

- 444 -
rám, itt vagyok.
– És viszont. – Kaleb nem igazán értette, hogyan kezdett
hűséges lenni ehhez a két emberhez, de tudta, hogy bizalommal
tartozik nekik az övékéért. – Biztosítom, hogy Xavier
biztonságban maradjon. – Egy pillanatra megállt. – Röviden
meglátogattam – ismeretlenül, láthatatlanul – a hegyi falut,
ahol az ő Ninájának kellene lennie. – Ez olyan tett volt, melytől
Kaleb nem nyer semmit, de azt gondolta, hogy barátságból teszi,
hogy megmentse Xaviert a fájdalomtól, amit a hamis nyom
okozna.
Judd nevetése gyengéd volt. – Ahogy én is.
– Elmondjuk Xaviernek?
– Nem, holnap elmegy a hegyekbe. Azt hiszem néhány dolgot
egy férfinak meg kell tapasztalnia, hogy elhiggye.
Kaleb az ürességben lévő gyertyalángra gondolt, a gyönyörű
és törhetetlen kapocsra és tudta, hogy Judd igazat beszélt.
***
MIKOR végre Kaleb hazatért, minden részlet a helyén volt,
Saharát a ház előtt állva találta, szemei a reggeli napfény előtti
gyöngyszürke fénnyel csókolt fűtengert nézték, a köd még a
földet nyaldosta. Egy csinos fehér topot és milliárdnyi kis
virággal pettyezet nyársárga, bokáig érő szoknyát viselt, a
szoknyát két rétegnyi fodor díszítette, melyet az anyagból
készítettek, a nő úgy nézett ki, mint a napfény egy darabja, mely
a hajnallal versenyez.
– Kaleb. – A karjaiba rohant.
– Mit csinálsz itt kint? – Nem beszélt a találkozókról, amiken
részt vett, végig vele volt, kivéve a templomban, azt barátok
közti megbeszélésnek nevezte. Sahara volt, aki tudta, hogy Vasic
közel van az összetöréshez, ahogy tudott Adenről, egyetértett

- 445 -
Kalebbel, hogy a telepata olyan férfi volt, aki erős szövetségessé
válhat, ha elnyerik a bizalmát.
– Rád vártam. – Ujjak söpörtek végig Kaleb hajában, Sahara
magához húzta egy csókra, mely emlékeztette a férfit, hogy az
övé és senki másé.
A múlt, mondta Kalebnek minden érintésével, nincs joga
követelni egyiküket sem.
Megtörte a csókot, mikor Kaleb közelebb akarta őt vonni, azt
mondta: – Ne csábíts engem – és egy szék felé terelte a férfit,
amit a házból kellett kihoznia. – Dolgozom valamin és azt
akarom, hogy lásd. Még van időnk, ugye?
– Egy fél óra – mondta. – De először – felemelte a karját, a
kötés eltűnt, a bőre többé nem volt vörös, köszönhetően az O-
mentállal töltött két percnek – Pár órája csináltattam. –
Ugyanaz az O-mentál metszette ki az eredeti égést olyan
képességgel, mely a leghalványabb sebet hagyta, melyet most
elrejtett a fekete tinta. Ami az orvost illeti, mivel megtartotta
hallgatását, míg éveken át az alkalmazottja volt, kétsége sem
volt felőle, hogy most is megteszi.
Sahara remegő ujjakkal követte a tinta nyomait, mielőtt
lehajolt volna és ajkait a tetoválásra nyomta volna, érintése
gyengéd volt, szemei sötétek az érzelmektől. – Megjelöltelek
téged.
– Hosszú ideje megtetted.
– Megtettem, ugye? – Kaleb egy könnyet csókolt le az arcáról,
egyik keze a torkára kulcsolódott.
– Megmondtam neked – suttogta Sahara az ajkainak –,
nagyon okos voltam tizenhat évesen. Most ülj le.
Mikor megtette Sahara hátrébb lépett, kitárta karjait… és
mikor táncolni kezdett combjai olyan eleganciával és szépséggel
mozogtak, hogy úgy tűnt, szárnyai vannak. Kaleb nem kapott

- 446 -
levegőt, nem volt benne biztos, hogy a szíve vert, míg Sahara
meg nem állt és a székhez a térdei elé térdelt, kezei a combjain
voltak.
– Ennyim van eddig. – Ez egy nevető vallomás volt. –
Tudom, hogy berozsdásodtam.
Kaleb mellkasa nehéz volt, s azt mondta: – Gyönyörű voltál.
– Erős, teljes és ragyogó elutasítása mindannak, amit a
szörnyeteg el akart venni mindkettőjüktől. – Ismét. Kérlek.
A köd törékeny szalagokként örvénylettek Sahara körül,
ahogy teljesítette a kérést, teste súlytalannak tűnt. Mikor Kaleb
felemelte őt a levegőbe, ahogy tette ezt, mikor kislány volt, a
szemei ragyogtak és magasabbra szállt, a haja éjféli esőként
omlott a hátára, az ő Saharája, akiért az egész világot felégette
volna… kivéve, hogy arra kérte, mentse meg.
– Kaleb! – A mellkasa nehéz volt, Sahara kinyújtotta a kezét,
hangja csábító volt. – Egy táncra.
– Nem tudok táncolni – mondta, ennek ellenére felállt, hogy
odamenjen hozzá.
– Megtanítalak. – Megfogva az egyik kezét a csípőjére tette. –
És én – egy karcsú kéz csúszott a vállára, másik kezének ujjai
összefonódtak az övével – soha nem próbálok meg válaszolni a
matek problémákra.
Kaleb addig csókolta a nevetését, míg a vérében nem érezte,
feldolgozta a telepatikus instrukciókat olyan férfi agyának Tk-
jával, akinek a cselekvés olyan volt, mint a légzés és megtette az
első lépést. Sahara örömtelien zihált és ezután folyékony
fényesség volt Kaleb karjaiban, testük egy egységet formált,
ahogy a fűben mozogtak.
A horizonton a ragyogó hajnal első sugarai színekkel
telítették be az eget.

- 447 -
- 448 -
 Hajnal

AHOGY AZ új nap hajnala elérkezett, Kaleb Krychek korábbi

tanácsnok, kinek elméje egy rejtélyes nőhöz kötődött, akit
Sahara Kyriakusként azonosítottak, azt mondta a
Mentálhálónak, hogy az Elcsendesedés többé nem fajuk vezérlő
protokollja.
A Nyilak, az Elcsendesedés őrzői egy évszázadon át, mellette
álltak.
A Tiszta mentálok szakadozott tagjai szétszóródtak a bolygón,
megesküdtek, hogy halálukig küzdenek a lehullással, hogy
elpusztítsák a világot és elültessék egy jobb világ magvait.
Több százezer törött mentál esett térdre, szívük kitört a
szabadságba, ahol mindig lenniük kellett volna. Mások fejüket
vesztették a zűrzavarban, arra vártak, hogy valaki megmondja
nekik, mit tegyenek. És a leggyengébbek küzdöttek, hogy ne
törjenek össze a változás hullámai alatt, mely azzal fenyegetett,
hogy elnyeli őket.
Lesznek olyanok, akik azt keresik majd, hogy
zsákmányolják ki a változás időszakát, olvasta fel a rendeletet,
amit egy egyszerű ezüst csillag fémjelzett a tetején, keretezte két
kisebb jelkép, ami Nikita Duncant és Anthony Kyriakust
reprezentálta és egy fekete nyíl húzta alá, de halálos erővel
válaszolunk mindenkinek, státuszra, rangra, vagy képességre
való tekintet nélkül, aki megpróbálja a Háló bármely része
felett átvenni az irányítást.

- 449 -
 Az embereink túléltek egy polgárháborút. Egy második nem
megengedett.
A hatalom, a kontroll kijelentése volt a fényjelzés nemcsak a
gyengék és az összezavarodottak számára, de azoknak is, akik
jobb jövőt reméltek. Ez adott struktúrát, amit meg lehetett
ragadni, Kaleb Krychek erejének erőszakossága paradox módon
stabilizálta az erőt. Senki, suttogták férfiak és nők a világon
egymásnak, sem merne kiállni ellene.
Más emberek számára ilyen tudás talán a szabadágukkal
kapcsolatos félelmet okozna, de a madarak, kik szárnyait
levágták nem tudnak repülni, nem számít milyen tágas az ég, az
emberek száz éven át olyan rabszolgaságban ragadtak, ami
végzetes ár nélkül nem adhatott teljes szabadságot. Struktúra,
erő, fegyelem, erre volt szükség. Kaleb acélos keze az egyetlen,
mely kezelni tudta a sokk halálos hullámait, mely milliónyi
életnek vetett volna véget.
Az átállás nem lesz egyszerű, ért véget a rendelet, és meglesz
az ára. De nem vagyunk gyávák, hogy elbújjunk az erő elől,
ami meghatároz minket. Mentálok vagyunk és képesek
vagyunk a nagyságra. Itt az ideje, hogy kilépjünk a
sötétségből.

- 450 -