-0-

A Tél pajzsa
(Shield of Winter)

Fordította: Annie

A fordítás saját szórakoztatásra készült,

kereskedelmi forgalomba nem hozható.

-1-
Eddig hivatalos és rajongói fordításban megjelent
könyvek olvasási sorrendje:

A csábítás hangja + törölt jelenetek

A bűn hangja
Vonzódás
A zuhany
A kannibál hercegnő
Látomás
Az elcsendesedés visszhangja
Borzongás
Miss Leozandra
Csábító simogatás
Feloldozás
A beszélgetés
Szabadulás
Dorian
Ajándék Kitnek
Filmes este
Megperzselve
A parti
Emlékek kereszttüzében
Karácsony a konyhában
Az igazság kötelékei

-2-
 Becserkészve
Farkas iskola
Tiszta piszok
Udvarlási nyilatkozat
Otthon
Az alfa csókja + kimaradt jelenetek
Vad éjszaka
Naya legfontosabb látogatói
Bevásárlás
Hawke követése
Az intimitás természete
Palacsinták
Kusza szükség + kimaradt jelenetek
Meggyőződéses partnerek
Tánc Cooperrel
Póker parti
Éjfekete szív + kimaradt jelenetek
Vasárnap reggel
Vacsorakészítés
Éjféli titkok
Bújócska
Újévi csókok
A Tél pajzsa + kimaradt jelenetek

-3-
 Karakterek listája
Alfabetikus sorrendben

Abbott: Nyíl, teleport képes telekinetikus (Tk)

Aden: Nyíl, telepata (Tp)
Alice Eldridge: ember tudós, krionikus kómába helyezték egy
évszázadra, most az SD-ben él
Amara Aleine: a DR mentál tagja, a Tanács korábbi tudósa,
Ashaya ikertestvére, mentálisan instabil
Anthony Kyriakus: Az Uralkodó Koalíció tagja, korábbi
mentál tanácsnok, Faith apja
Ashaya Aleine: a DR mentál tagja, a Tanács korábbi tudósa,
Dorian párja, Keenan anyja, Amara ikertestvére
Ben: SD kölyök
Brigitte: psziché (P) otthona Amszterdam
Carter Hirsch: Ivy apja
Chang: kardinális psziché (P), kutatóállomása Kenya
Conchetta: psziché (P), otthona: Paraguay
Cristabel Rodigez: Nyíl, mesterlövész
Dechen: psziché, otthona Tibet
Devraj Santos: Az Elfeledettek vezetője (mentálok, akik az
Elcsendesedés hajnalán kiugrottak a Mentálhálóról és az
emberekkel és alakváltókkal keveredtek), Katya Haas férje
Dorian Christensen: DR őrszem, Ashaya párja

-4-
Faith NightStar: a DR mentál tagja, ajándéka a jövőbelátás (J),
Vaughn párja, Anthony lánya, Sahara kuzinja
Gwen Jane: Ivy anyja
Hawke Snow: SD alfa, Sienna párja
Indigo Riviere: SD hadnagy
Isaiah: psziché (P), otthona Niue
Ivy Jane: psziché (P), Gwen Jane és Carter Hirsch lánya
Hálóelme: mentális entitás, akiről úgy tartják, hogy a
Mentálháló őrzője és könyvtárosa, a Sötételme ikertestvére
Jaya: psziché (P), otthona Maldív szigetek
Judd Lauren: az SD mentál tagja, hadnagy, Brenna párja,
Sienna, Toby és Marlee nagybátyja
Kaleb Krychek: kardinális Tk, az Uralkodó Koalíció vezetője,
korábbi mentál tanácsnok, mentálisan kötődött Sahara
Kyriakushoz
Keenan Aleine: a DR mentál tagja, Ashaya fia
Kit: DR katona
Lianne: psziché (P), otthona Kuala Lumpur
Lucas Hunter: DR alfa, Sascha párja, Naya apja
Marlee Lauren: az SD mentál tagja, Walker Lauren lánya,
Judd Lauren unokahúga
Mercy Smith: DR őrszem, Riley párja
Ming LeBon: korábbi mentál tanácsnok, katonai mesterelme,
kardinális telepata (Tp)

-5-
Naya Hunter: DR kölyök, Sascha és Lucas lánya
Nikita Duncan: korábbi mentál tanácsnok, az Uralkodó
Koalíció tagja, Sascha anyja
Patton: (elhunyt) Nyíl, teleportáló (Tk-V) Vasic edzője
Penn: psziché (P), otthona Skócia
Riley Kincaid: SD hadnagy, Mercy párja
Roman/Rome: DR kölyök, Tamsyn fia, Julian ikertestvére
Sahara Kyriakus: nincs megnevezése, mentálisak kötődött
Kaleb Krychekhez, Anthony Kyriakus unokahúga
Sascha Duncan: a DR mentál tagja, kardinális psziché (P),
Lucas párja, Naya anyja, Nikita lánya
Sienna Lauren: az SD mentál tagja, halálos képessége van (X),
Hawke párja, Judd unokahúga
Sötételme: mentális entitás és a Hálóelme sötét ikertestvére
Tamsyn: DR gyógyító
Tanács (vagy Mentáltanács): a mentál faj korábbi uralkodó
Tanácsa, már nem létezik
Tatiana Rika-Smythe: korábbi tanácsnok
Teri: psziché (P), otthona Houston
Tiszta mentálok: fanatikus és erőszakos Elcsendesedés
melletti csoport
Uralkodó Koalíció: az Elcsendesedés lehullása és a
Mentáltanács bukása után jött létre. Tagjai Kaleb Krychek, Nikita
Duncan, Anthony Kyriakus és a Nyíl Osztag

-6-
Vasic: Nyíl, teleportáló (Tk-V)
Walker Lauren: az SD mentál tagja, telepata (Tp), Marlee apja,
Judd testvére
Zaira: Nyíl, a velencei rejtett Nyíl csoportosulás vezetője
Zie Zen: mentál öreg, telepata (Tp)

-7-
 Szilánkosra törve

Az Elcsendesedés Protokoll volt több mint száz éven át a

mentál faj meghatározó aspektusa. Gyerekkortól arra
kondicionálták őket, hogy semmit se érezzenek, jeges
gyakorlatiasságukról, átható mentális képességeikről és a
magatartás szigorú szabályaihoz való ragaszkodásukról ismertek.
Ez volt, amit ismertek és amik voltak a Protokoll kezdetétől…
egész mostanáig.
2081 hajnala mindig aként az időként lesz ismert, hogy az
Elcsendesedés, a Háló legerősebb mentáljainak ádáz képességein
lévő póráz brutális erőszakhullámként esett le. A leeséssel csend
lett a világon, mintha a mentál faj azt kutatná, hogy megértse kik
voltak ők ebben az új valóságban, ahol az érzelmek nem a gonosz
mentális agymosással büntetendő bűntények voltak, és a szív
többé már nem egy szerv volt, ami szimplán a vér pumpálására
szolgált. Bár az Elcsendesedés egy mélyen töredezett struktúra
volt, de okkal létezett.
Őrület, vérben úszó halál, gyilkos agresszió, ez volt a mentál
faj az Elcsendesedés előtt. Úgy tartották egy másik faj sem adott
annyira gonosz, intelligens vagy szadista sorozatgyilkost. De

-8-
rosszabb volt a karmoló őrület, mely sokukat elpusztította,
szenteket és bűnösöket egyaránt, ez hihetetlen mentális
ajándékuk másik oldala volt.
A múltjuk a jövőjük?

-9-
 1. fejezet

Nyílnak lenni annyi, mint egy sziget, mely mentes minden

alárendeléstől, ami sebezhetőséget okot.
A Nyilak Első Szabályzata

Nem maradt semmi a férfiban, aki volt.

Vasic átbámult az előtte lévő üvegfalon, ahogy a
komputronikus kesztyű, ami biológiailag egybeolvadt bal
alkarjával, majdnem csendesen zümmögött a diagnosztikai
módban, amit elindított. Karcsú, fekete, az új találmány
megmaradt relatíve instabilnak, dacára az orvosok és
technikusok által folyamatban lévő finomításoknak, de Vasic
nem aggódott az életéért.
Hosszú ideje nem aggódott már semmiért. Először az
Elcsendesedésbeli kondicionálásra volt az, ami hidegen tartotta,
érzelmei jégbe voltak zárva. Most ahogy a világ az új év első
napjain hajózott át, az Elcsendesedés mögött volt és
dermedtségben, ami annyira hatalmas volt, hogy végtelen
szürkeség volt.

- 10 -
 Az egyedüli ok, amiért reggelente felkelt, a többiek voltak, a
többiek az osztagból, kiknek még volt reménye egy normális
életre. Számára már túl késő volt, kezeit állandóan vér pecsételte
meg a megszámlálhatatlan élettől, amit elvett annak a
megbízásából, ami a legrondább módon bizonyult hamisnak.
– Mi az? – mondta egy fekete uniformisba öltözött férfinak,
aki éppen belépett a Nyilak Központi Parancsnokságára. Egyikük
sem volt szociális, mégis fenntartották ezt a helyet, keserű
tapasztalatként tanulták meg, hogy még egy Nyíl sem lehetett
mindig egyedül.
Most a szoba kettőjükön kívül üres volt.
– Krycheknek van egy elmélete. – Aden Vasic mellé állt, sötét
szemei az üveg mögötti kilátást nézték. Nem a kinti világ volt, a
Nyilak az árnyak teremtényei voltak, és mivel az árnyékokban
éltek, főhadiszállásuk mélyen a föld alatt volt, olyan helyen, ami
elérhetetlen volt mások számára, akik nem ismerték a helyes
utakat és kódokat.
Még egy teleportálónak is kellett látható kép, és a Nyilak
Központi Parancsnokságáról sehol a világon nem volt kép, sem
adatbázisban, sem a Mentálhálón, sehol. Ami még
figyelemreméltóbbá tette, hogy Kaleb Krychek demonstrálta
képességét, hogy beportált a főhadiszállásra, mikor az osztag
először kapcsolatba lépett vele. Azonban a földalatti
természetesnek tűnő medence, dacára a területnke, szimulált

- 11 -
napfényben fürdött, ami napfényről holdfényre váltott, ahogy a
nap telt.
Nehéz volt megszerezni a technológiát úgy, hogy ne üssön
vissza rájuk, a SnowDancer farkasai nagyon birtoklóak voltak a
technológiájukkal kapcsolatban, általában maguk telepítették
őket. De az osztagnak sikerült, mert a fény szükséges volt az ép
elméjűségükhöz és fizikai egészségükhöz, ahogy a kinti világ kis
csapdába ejtett részének a fény.
– Krychek elmélete a Háló betegségéről – találgatott Vasic,
tudatában volt a fanatikus Tiszta mentálok megmaradt tagjainak
és a mindamellett szórványos, erőszakos kitöréseknek, amik a
legveszélyesebb fenyegetések volt, amivel szembenézett fajuk.
– Láttad a jelentéseket.
– Igen. – A betegség, a fertőzés olyan elképesztő ütemben
terjedt szét, amit senki sem látott előre. Gyökeret vert a mentális
szövetbe, ami a renegátokon kívül a világon minden mentált
összekötött, megvan a lehetősége, hogy elpusztítja fajukat… mert
mentálnak lenni azt jelentette, hogy szükségük van a
biovisszacsatolásra, amit a mentális hálózat biztosított. Most
ugyanez a kapcsolat egyenesen mérget pumpált az agyukba.
Voltak, akik azt suttogták, hogy az Elcsendesedés egy
hónappal korábbi lehullása volt a gyorsulás oka, de Vasic nem
hitte, hogy igaz lenne, a bomlás túlságosan mélyen integrálódott
a Mentálhálóba. Egy évszázada volt növekedni, etette az elfojtott

- 12 -
sötét mentális energia, fajuk kicsavart érzelmei, amiket el
akartak nyomni. – Krychek elmélete?
Aden, kezeit a háta mögött fogta össze, azt mondta – Úgy
hiszi, hogy a pszichék a kulcs.
A pszichék.
Egy váratlan ötlet Kaleb Krychektől, akit az Elcsendesedés
művének tartottak… de az hamis igazság volt, ahogy az egész
Háló megtanulta, mikor leengedte pajzsát a gyémánt kemény
kapcson, ami összekötötte őt Sahara Kyriakusszal.
Természetesen ez egy hamis igazság volt, ami csak akkor jelent
meg, ha Sahara Kyriakusról volt szó. Ez volt a tény, amit Vasic
szerint senki más nem értett meg, és ez egy kritikus tény volt.
Kaleb Krychek halálos fenyegetés maradt.
– Krychek – folytatta Aden – úgy elmélkedik, hogy a tény,
hogy a pszichék annyira elterjedtek a népességben, az oly finom
módon árulkodik fontosságukról, amit soha nem értettünk meg.
Elnyomni a képességeiket az veszélyes duzzasztó hullámhoz
vezetne.
Vasic látta a logikát, a pszichéket talán hivatalosan kitörölték a
Hálóról, de minden Nyíl tudta, hogy a P megjelölés soha nem volt
ritka. Kivéve egyszer. Az ő érzelmekhez kapcsolódó képességeik
ellentétben álltak a Protokoll alapjaival, a P-ket szisztematikusan
kitörölték a génkészletből az Elcsendesedés bevezetése utáni

- 13 -
években, csak hogy az uralkodó Tanács rájöjjön, majdnem túl
késő volt, mintha egy alapvető szervek akartak volna kivágni.
Senki sem értette meg igazán, miért volt a hálónak szüksége a
P-kre, de kétségbevonhatatlanul szüksége volt rájuk. A Tanács
először került szemtől szembe az igazsággal, amit Kölcsönhatás
Fogalmának neveztek el, minél kevesebb volt a P-k száma a
népességben, annál nagyobb volt a pszichopaták és őrültek
száma. Azonban míg a P-k jelenlegi generációját hagyták
megszületni, soha nem hagyták, hogy önmaguk legyenek, arra
kondicionálták, hogy elfojtsák képességeiket, mióta
megszülettek. – Krychek átgondolta a tényt, hogy nem csupán
arról van szó, hogy felébrednek a P-k?
– Igen. Látod a kritikus problémát.
Ez elkerülhetetlen volt, ha a pszichéknek valamit aktívan
tenniük kell, hogy csökkentsék a fertőzést, akkor a mentálok
porrá omlanak össze, mert nem maradt senki, aki megtanítaná a
P-knek, hogy mit kell csinálniuk. Mire annak az időnek az
uralkodó Tanácsa elfogadta hibáját, hogy megkísérelték a P-ket
kiselejtezni a génkészletből, addigra minden idős halott volt és
képességekről való információkat kitörölték minden ismert
archívumból.
– Mennyi? – kérdezte Vasic, tudta, nem böködhetik szimplán
ébredésbe a pszichéket teljes szinten. Haláluk majdnem
összeomlasztotta a Hálót. Senki sem tudja, mi történik, ha mind

- 14 -
egyszerre ébrednek fel, zavartak és képtelenek kontrollálni
képességeiket.
– Egy tíz főből álló tesztcsapat. – Aden telepatikusan átküldte
a listát.
Átnézve Vasic látta, hogy a rövid listán magas gradiensűek
voltak, kardinálistól a 8.7-ig. – Nem – mondta, mielőtt Aden
megkérhette volna valamire. – Nem hozom el őket.
– Nem kell mindet elhoznod. Csak egyet.
– Nem – mondta ismét Vasic. – Ha Krychek el akarja rabolni a
pszichéket, képes rá, hogy maga tegye meg. – Vasic többé nem
viselte senki pórázát, csak a sajátját.
Aden válasza csendes volt. – Úgy gondolod megkérnélek
ilyenre?
Erre végül megfordulta Vasic találkozott a telepata
pillantásával, aki az egyedüli személy volt a világon, akit
barátjának tartott, életük gyerekkoruk óta összefonódott, mikor
összepárosították őket, hogy olyan feladatokat csináljanak, amik
Vasicot jéghideg gyilkossá változtatták. Edzőik szerit Aden
egyszerűen egy hasznos telepatikus edzőpartner volt, egy jól
viselkedő kiegészítés Vasic akadozó temperamentumához abban
az időben, egy Nyíl újonc, csak mert a szülei mindketten Nyilak
voltak, akik azon dolgoztak, hogy már a bölcsőtől fenjék ki
képességeit.

- 15 -
 Mint olyat, Adent olyan osztályba tették, ami végül harctéri
orvosnak képezte ki. Ugyanazon a kemény kiképzésen ment
keresztül, mint amit az újoncoknak adtak, de soha nem
tekintették extra figyelemre méltónak, kivéve mikor olyan
büntetésekről volt szó, amik „megkeményítették” a fiút, aki túl
kicsi volt a korához képest. Mindig, akik használták a Nyilakat
alábecsülték Adent, és ezzel adtak az osztagnak egy vezetőt, aki
számtalan életet mentett meg és akit a pokolba is követnének.
– Nem – vallotta be Vasic. – Nem tennéd. – Aden pontosan
tudta mennyire közel van Vasic a peremhez, hogy egy ártatlan
élet elpusztítása, vagy megrongálása elvágná a pengevékony
köteléket, ami ezen a világon tartja őt.
– Krychek – folytatta Aden a köztük beállt csendben – nem
gondolja, hogy tervezett kísérlete, a pszichék hatása a fertőzésre
működne, ha a P-ket együttműködésbe kényszerítenék. – Egy
szünet. – Nem vagyok benne biztos, hogy ez a személyes
nézőpontja, vagy Saharáé, de bármelyik is az eset, minden P-nek
saját magának kell vállalkoznia rá.
Vasic egyetértett Adennel, hogy a könyörület inkább abból a
nőből ered, aki a semmiből tűnt fel, hogy egy törhetetlen kapcsolt
formáljon az egyébként jéghideg vérű duális kardinálissal és aki,
a nyomozásuk azt mutatta nekik, semmilyen módon nem volt
Elcsendesedett. – Krychek hol szándékozik a kísérletet
lefolytatni?

- 16 -
 – A SnowDancer – DarkRiver területen.
Nagyon kevés dolog volt képes bármilyen szinten is meglepni
Vasicot. Ez azonban váratlan volt. –A SnowDancer farkasoknak
megvan a hajlama, hogy azonnal lelőjék a betolakodókat – „lőj
először és kérdezd ki a hullákat” volt a mottójuk – és a leopárdok
sem barátságosabbak.
– Ugyanezt mondtam Krycheknek, mégis látom a szempontját
a terület alkalmasságában.
– Egy elszigetelt terület, nincs Mentálhálóhoz kapcsolódó
elme több kilométeren belül bármilyen irányban. – Ennek
eredményeként a Hálónak ezen része csendes volt, tiszta
festővászont adott Krycheknek, hogy lefuttassa kísérletét.
Azonban ez olyan faktor volt, amit bárhol létrehozhattak
volna.
Ami egy kritikus elemet hagyott hátra, amit csak egy
alakváltókkal teli területen találhattak meg. – Sascha Duncan. –
Hozzáférés az egyetlen aktív P-hez a világon kétség kívül kritikus
része volt Krychek terveinek.
– A Háló azon részén nincs fertőzés – mondta Aden, ahelyett
hogy biccentéssel igazolta volna, amit mindketten tudták, hogy
igaznak kellett lennie. – Azonban Krycheknek megvan a
képessége, hogy a fertőzést egy irányba térítse, vagy elültesse egy
területen. Azt mondja nem tudja irányítani ezen felül, de nem
döntöttem el, hogy hazudik-e. – A másik Nyíl elfordult, hogy

- 17 -
üdvözölje az osztag másik tagját, aki most lépett be, odasétált a
nőhöz, mikor azt mutatta, hogy beszélni akar vele.
Egyedül Vasic végiggondolta Krychek tervezett kísérletének
megtévesztő egyszerűségét. Pszichékből álló elszigetelt csoport,
amit körülvesz a Háló fertőzése. Ha a kísérlet elbukik és a
fertőzés azzal fenyeget, hogy túlhevíti őket a gyilkos őrület
hullámaival, vagy sokkal finomabb pusztítással, akkor relatíve
könnyű lesz bemérni a rövid listán lévő tíz férfit és nőt. Ahogy a
Háló üres részének elhasználódása csak pár fodrozódást okozna.
Ennek értelmében egy tiszta terv volt, nem volt veszélye fontos
veszteségnek.
Természetesen senki sem jósolhatta meg, hogy a fertőzés hogy
fog mozogni, mit tesz a pszichékkel. – Nem tehetem Aden –
mondta, mikor a másik férfi visszatért mellé, Nyíl társuk elhagyta
a szobát.
Aden várt.
– Tudod mi történt, mikor el kellett mennem Sascha Duncan
mellett a kiugrása előtt. Az egy mély… kényelmetlen tapasztalat
volt. – Nikita Duncan tanácsnok lánya azt tettette, hogy
Elcsendesedett abban az időben, de még akkor is, volt benne
valami, amitől ösztöne felborzolódott.
Ezek azok a ritka alkalmak voltak, amikor felnőttként igazi
fájdalmat érzett, először azt gondolta támadás alatt van, csak
hogy rájöjjön Sascha egyszerű jelenléte a szobában, amit tőle egy

- 18 -
masszív fal választott el, dörzspapír volt bőrén belül. Mintha egy
része tudta volna, hogy a nő ellentéte mindannak, amit valaha
megtanítottak neki, az elutasítás ösztönös volt.
A nő kiugrásáig és az utáni felfedezésig, hogy psziché, jött rá a
furcsa hatás mögötti okra: a tudás visszaemlékeztette a sok másik
alkalomra, mikor tompa irritációt érzett a bőrén, ahogy
benépesített területek árnyékaiban mozgott. Alvó pszichék, kik
kondicionálása nem bomlott annyira fel, mint Sachsáénak
kellett.
Azt is tudta, hogy ő egy anomália, mert érzékeli őket ily
módon, Aden szerint az osztagból más soha nem jelentett ilyet.
Vasicnak volt egy elmélete, hogy az ébersége egy nem
dokumentált járuléka volt annak, hogy Tk-V volt, teleportálónak
született. Patton, az egyedüli Tk-V, akivel Vasic valaha
találkozott, gyakran panaszkodott a bőre alatti „viszketésről”,
mikor kint volt a világban.
Figyelmen kívül hagyva, hogy igaz volt-e vagy sem, a hatás
akadálytalanul folytatódott Vasic számára, mélyebb és sokkal
gyakoribb recés horzsolást okozott a bőrén, ahogy a Hálón lévő
P-k kondicionálása tovább töredezett minden eltelt nappal.
Adennek több percébe telt válaszolni. – Kényelmetlen, nem
legyengítő. – Egy vezető szavai, aki mérlegelte az emberét. – A
pszichéknek szüksége van az osztag védelmére, az ő megjelölésük

- 19 -
a történelmi feljegyzések szerin, amiket sikerült eddig kiásnom
soha nem volt agresszív és ez a csoport sem.
A telepata hangja egyenletes maradt, ahogy hozzátette – Azt
akarom, hogy te vezesd. Te vagy az egyetlen ember, akiben
megbízom, hogy kihozza őket a veszélyből, ha a fertőzés hírtelen
eláraszt, vagy egy Elcsendesedés melletti elem a Hálón azt keresi
hogy ártson nekik.
Vasic tudta, hogy ez nem a teljes igazság, az osztagnak más
teleportra képes tagja is volt a soraiban. Egyikük sem volt olyan
gyors, mint Vasic, de elég gyorsak. Azonban egyikük sem állt
olyan közel a megmásíthatatlan és végső lejtőhöz az űrbe. – Puha
műszakba teszel?
– Igen. – Aden szemei a kint lévő zöldet nézték, de figyelme
Vasicé volt, folytatta a beszédet. – Te nem látod, de te vagy az
osztag egyik központi embere, az, akire mind számíthatunk, ha a
dolgok pokollá vállak. Külső vészhelyzeti esetekben a fiatalabb
Nyilak hozzád fordulnak útmutatásért, az idősebbek szócsőnek
használnak. Az elvesztésed döbbenetes csapás lehet a
csapatnak… nekem.
– Nem kattanok be. – Még ha tudta is, hogy a halál feledése
volt az egyedüli béke, amit valaha megtalálhat. – Még vannak
dolgok, amiket el kell végeznem. – És az nemcsak az, hogy segít
megmenteni azokat a Nyilakat, akiknek talán van esélye hogy
valamiféle normális életet éljenek.

- 20 -
 Nincs meg a jogod hogy fáradt legyél. Mikor fel tudod írni a
nevét egy emlékműre, mikor meg tudod becsülni a vérét, akkor
nyerted el a jogot.
Egy leopárd alakváltó mondta neki egy nő törött teste felett,
kinek halálának eltörlésére Vasicot küldték ki. A leopárd nem
tudta, hogy Vasicnak mennyi nevet kellett leírnia, mennyi halált
kellett elfednie, mikor úgy hitte hogy az ő embereiért cselekszik…
és később, mikor megtudta, túl korai volt bármilyen
forradalomnak, hogy sikeres legyen. Mindegyik név jogot
tarthatott a lelkére.
– Mégis azt akarom, hogy legyél távol az erőszaktól, legalább
egy kis időre. – Ismét, Aden hangja azé a vezetőé volt, aki volt és
mégsem volt utasítás, a kapcsolatuk túl régi volt, hogy szükség
legyen bármilyen cizellálásra. – Van másik oka is, hogy azt
akarom, ezen dolgozz, és hogy miért kérem, hogy gondolj meg
bizonyos tagokat a csapatodba. Egy psziché mellett lenni
számodra talán kényelmetlen, de ez valószínűleg nyugtató lesz a
P-k száméra.
Mert, jött rá Vasic, ő és a többi hozzá hasonló jéghidegek
voltak, véglegesen kivágták magukból az érzelmeket. A
töröttekkel ellentétben nem szivárogtatnak sem félelmet, vagy
fájdalmat, kiiktatják az egyik stresszfaktort az újonnan felébredt
P-knél. – Ez a kombináció milyen lesz ennyire közel az
alakváltókhoz? – Az alakváltó faj annyira nyersen érzelmes volt,

- 21 -
mint amennyire a mentálok nem, az ő világuk a szenvedély élénk
színeiben világított.
– Ha Krychek sikeresen tárgyal a területükhöz való
hozzáférésről, teljes műholdas és távoli megfigyelésbe
szándékozik beleegyezni, míg kéri őket, hogy fizikailag tartsanak
távolságot az idő nagy részében. – Aden megállt, ahogy egy
pillangó felszállt a buja zöld fáról, hogy megcsillantsa skarlát
szárnyait az üvegen keresztül, mielőtt kedvezőbb környezetet
keresett volna. – Időbe telik, hogy a tárgyalásokat befejezzék, a
helyszínt elrendezzék, akár alakváltó területen, akár máshol.
Vidd el a meghívást a számodra kijelölt P-nek, becsüld meg, hogy
tudsz-e a közelében maradni ez idő alatt.
– Már eldöntötted, hogy kit kell megkeresnem.
– Krychek szerint a listán minden psziché már elkezdte
felébreszteni a képességét, még ha nincsenek is ennek tudatában.
Vasic nem kérdezte meg, Krychek honnan tudja ezt, tudatában
volt, hogy a kardinális telekinetikus bizalmas kapcsolatban volt a
Hálóelmével, a hatalmas lénnyel, ami a Háló könyvtárosa és
őrzője volt. A Hálóelme kétség kívül informálta Krycheket
azokról a P-kről, akik kezdtek saját igazi besorolásuk tudatába
kerülni.
– A te elhozatalod azonban először tizenhat évesen törte meg a
kondicionálását és agresszív újrakondicionálásnak vetették alá,

- 22 -
hogy képességeit elfojtsák. Két hónappal később ő és szülei
csendben eltűntek.
Ez volt a beszélgetés második meglepetése. – A Hálóelme nem
tudja bemérni a családi egységet?
– Nem olyan eltűnés – tisztázta Aden. – Tudjuk földrajzilag
merre vannak, de tökéletes munkát végeztek, hogy senki számára
ne legyenek feltűnőek. Az anyja rendszerelemző volt egy
washingtoni élvonalbeli cégnél, az apja vezető pozíciót töltött be
egy banknál. Most egy hatalmas, de mérsékelten jövedelmező
farmot vezetnek Észak Dakotában, számos más mentállal együtt.
A mentálok a városban szerettek élni, a hozzájuk hasonló
mellett, de nem mondhatták, hogy más kinti tevékenységet sem
végeztek. Az emberekhez és alakváltókhoz hasonlóan a
mentáloknak is kellett enniük, fedelet kellett a fejük fülé húzniuk,
és a munka az munka volt. Ilyen hatalmas karrierváltás azonban
következetes döntés eredménye volt. – Védik a gyerekük? – Nem
volt lehetetlen, a szülői ösztön hajtóerő volt még az
Elcsendesedés alatt is, bár Vasicnak nem volt ebben személyes
tapasztalata.
– Lehetséges, de nem megerősített.
Vasic tudta, hogy jön még valami.
– Ami szintén nem megerősített, hogy a nőnek még van-e
hozzáférése a képességeihez, vagy végérvényesen megsérültek az
újrakondicionálási procedúra alatt. – Aden pislogás nélkül

- 23 -
bámult az üvegre. – Megnéztem a felvételt, és ez az egyik
legbrutálisabb munka volt, amit valaha láttam, hajszálnyira a
rehabilitációtól.
– Akkor miért van a listán? – A rehabilitáció ocsmánysága
kitörölte a személyiséget, a személyt nyáladzó zöldségként
hagyta, és ha ez a P közel került hozzá, akkor nagy mentális
sebeinek kellett lennie.
– Hogy indokolt legyen, a kísérletnek nemcsak olyan
mentálokra van szüksége, akiket soha nem kondicionáltak újra,
hanem azokra is, akik átestek az eljáráson. A nő a hat egyike a
csoportban, aki átesett ezen, de a többiek csak kisebb
újrakondicionáláson estek át.
Ennek abszolút értelme volt… mert a Hálón lévő P-k többsége
valamilyen szinte átesett újrakondicionáláson, az eljárást arra
fejlesztették ki, hogy elméjüket az elfogadott normába
kényszerítsék vissza, annak a ténynek a tagadásában, hogy
ezeknek az elméknek nem kellett volna érzelemmentes
konstrukcióknak lenniük. Ami azt jelentette a Mentálhálónak
nemcsak azzal kell megküzdenie, hogy a P-knek fogalmuk sincs,
hogyan használják képességeiket, hanem hogy egyesek
alapjaikban törtek meg.
– A problémás kondicionálásuk másik oldala – tette hozzá
Aden, hibátlanul követte Vasic gondolatát – hogy nem fájdalmas
kitöréstől szenvednek.

- 24 -
 – Természetesen. – Az eljárást, amit disszonanciaként
ismernek, arra terveztek, hogy támogassa az Elcsendesedést,
hogy fájdalommal bünteti meg az elfogadhatatlan érzelmi
elhajlást, de ez a beállítás tisztán nem működött azokon a
személyeken, kik mentális ösvénystruktúrájának magját az
érzelmek adták. Egyszerűen megölné őket. - Az elhozatal
részletei?
Aden átadott egy borítékot Vasicnak. – A levél közvetlenül
Krychektől szól neki, az elköteleződésének részleteit tartalmazza,
ahogy a fizetést is.
– Munkát ajánl nekik? – A Tanács mindig csak elvett.
– Mindketten tudjuk, hogy mennyire intelligens is. Miért
nyomnád el, ha lehet szerződésed? – Ezzel a hűvös kijelentéssel,
ami tökéletesen leírta Krychek elméjének működését Aden
elküldött egy telepatikus képet Vasicnak.
Egy kis nőről készült, fekete haja a válláig ért, a tincsek
természetes puha hullámokba álltak össze, és szemei szokatlanok
voltak, hogy másodszor is meg kellett néznie. A pupillák éjfeketék
voltak íriszének átható rezes színéhez képest, melyet egy finom
arany szegély keretezett. Szemei bőrének arany krémjéből
tekintettek ki, valahogy túl öregek, túl éles voltak.
Mintha a bőre alá látna.

- 25 -
 A fényképet mentális dobozba tette, miután bevéste földrajzi
helyzetét a nő arcát használva teleportációs nyomként, lenézett a
borítékra. A nő neve fekete tintával, kézzel volt ráírva: Ivy Jane.
Vasic azon gondolkodott, mit fog Ivy Jane gondolni, mikor egy
Nyíl belép az életébe, egy férfi, aki soha nem érezhet újra. Még ha
ez pszichológiailag lehetséges is lenne, Vasic nem szándékozott
engedni, hogy Elcsendesedése megtörjön… mert alatta olyan
üvöltő őrület volt, amit vér, halál és végtelen horror hozott létre.

- 26 -
 2. fejezet

Uralkodó Koalíció vagy sem, Kaleb Krychek most a mentál

faj tényleges vezetője. Majd elválik, hogy merre vezet
bennünket.
Szerkesztőség, Mentálháló Hírforrás

Kaleb megállt, felső teste ragyogott a harcművészeti

gyakorlattól, amit a Saharával közös Moszkva külvárosában lévő
otthonuk üres nappalijában hajtott végre. A terasz, ahol általában
gyakorolt, jelenleg jó néhány centinyi hóval volt borítva és jégeső
esett rá.
Ez soha nem állította meg, de Sahara követné ki, ha ott lenne,
és a nőnek megvolt a hajlama, hogy még a telekinetikus pajzs
alatt is remegjen. Így ehelyett időszakosan elteleportálta a
nappali bútorait a lakás egy másik szobájába.
Sahara nem messze tőle ült, lábait kinyújtotta a szőnyegen,
ahogy lehajolt a ma esti gyakorlat során, amit táncosként tanult,
s azt mondta – Mi történt?
Kaleb figyelte, ahogy a nő ülő helyzetbe emelkedett, majd
ruganyosan talpra állt, teste fekete harisnyába és fehér pólóba

- 27 -
volt burkolva, és mély birtoklást érzett a vérében, Itt volt.
Biztonságban. Senki sem bánthatja újra. Átgondolta, hogy a
hírek, amiket a Hálóelmétől kapott zavarnák-e, azon
gondolkodott mennyit osszon meg.
Sahara ajkai csücsörítettek, ahogy kivette a szalagot, ami
hátrafogta sötét haját, melyben a rejtett vörös-arany tincsek
ebben a fényben nem jelentek meg. – Rájöttél már, hogy
ismerlek?
Igen, a nő ismerte őt, látta őt és mégis szerette.
És megígérte, hogy semmit sem rejt el előle. – 8-91-es alany
meghalt. – Sahara nem értett egyet azzal, hogy hagyta a férfit
lassan elsüllyedni, megfeledkezett a férfi agyában lévő
fertőzésről, de Kaleb nem látta értelmét informálni a férfit a
biztos hanyatlásáról, mert nem volt ellenszer.
8-91-es alany a fertőzés barométereként szolgált, ami a Hálón
számtalan elmébe vájta be magát. Milliókat kínozna és ölne meg,
ha ellenőrizetlenül hagynák. Nemcsak a biovisszacsatolás volt
mérgező, ami a Háló részeire volt hatással, hanem a fertőzés a
legrosszabb szekciókban a mentális tér aktuális anyagát kezdte el
korrodálni. Ha, amikor, egy erősen lakott terület omlik össze, a
halálos áldozatok száma minden alkalommal több tízezer lesz.
– Fertőzésnek nevezni – mondta Saharának most – hasznos
kifejezés, de pontatlan.

- 28 -
 Egy lassú biccentés. – Egy romlás, ugye? – A sötétkék szemek
szomorúsággal teltek meg. – Belülről kelt fel, sem baktérium,
vírus, vagy más külső forrás nincs bevonva.
Kaleb megfogta a nő arcát, hüvelykujjával végigsimított alsó
ajkán. - 8-91-es alany volt a legfertőzöttebb. Ha most halott,
akkor a visszaszámlálásban vagyunk.
Megcsókolva a férfi hüvelykujját Sahara megtörte a
kontaktust, hogy a sarokhoz sétáljon, ahova Kaleb a pólóját dobta
és felvette. – Menned kell leellenőrizni a helyszínt – feltételezte,
visszatért a terepszínű zöld gyapjúval a kezében, vonalak
keretezték homlokát. – Légy óvatos. – Ez egy utasítás volt.
Kaleb biccentett, miután felvette a pólót, még mindig nem
szokott hozzá a tényhez, hogy a nő ismét az életében volt, az
egyetlen személy, aki valaha gondoskodott róla. Minden
alkalommal, mikor ezt a gondoskodást mutatta, akár a szavain,
vagy tettein keresztül, az cirógató törődésként ölelte át sötét
részét, ami az űrben élt.
– Hamar hazaérek – mondta. – Ne kapcsolódj telepatikusan.
– A nő mindig vele volt, de nem akarta, hogy azt lássa, amire 8-
91 otthonában számított. Bár soha nem utasította el Sahara
mentális érintését, szüksége volt az ígéretére.
Sahara lábujjhegyre állt, édesen és puhán csókolta meg őt,
ahogy néha tette, mintha a férfi lenne sebezhető. Igaz volt. De
csak ha Saharáról volt szó, obszidián pajzsai lehullottak a nő

- 29 -
érintésére, karcsú ujjai jobban ketrecbe zárnák, mint bármely
lánc, vagy ketrec.
– Nem teszem – ígérte. – Beszélünk utána. - Pillantásával
megtartotta a férfiét, oly bizalomként, amit Kaleb soha nem törne
meg, a nő csuklóján az amulettes karkötő megcsillant a fényben.
– Vigyázz magadra Kaleb – ismételte meg. – Hozzám tartozol.
Kaleb a nő bőrén hagyott csókjának melegével teleportált ki a
véres pokolba. 8-91-es alany nem egyszerűen meghalt. Kritikussá
vált. És valakit magával vitt. Leguggolt a test mellé, ami a bezárt
ajtóban feküdt, Kaleb megpróbálta megszámolni a szúrt
sérüléseket, amik átszúrták a férfi hajszálcsíkos ingjét,
tizenkilencig jutott, mikor lehetetlenné vált a sérüléseket
elkülöníteni.
A rezzenés egy másodperccel később jobbra mellette jelent
meg. – Helyzetünk van – mondta a két Nyílnak, akiknek
megérkezésekor telepatált. – 8-91-es alany – mutatott a karcsú
férfira, aki belesüppedt a falba, arca összezúzódott és
megvagdosott, egy vörös csík volt a feje mögött, mintha
lecsúszott volna a fal mellett, miután nekidobták – fertőzött volt.
A legelőrehaladottabb eset a Hálón.
Vasic egy helyben maradt, ahogy Aden a közelebbi test mellé
lépett, egy kis orvosi eszközt használva megvizsgálta a vért, ami a
8-91-es által használt szobában terült szét. – Tompa ütések érték

- 30 -
az arcát, valamint betört a koponyája, de kezdetleges
véleményem szerint az agyának összeomlásába halt bele.
Felállva Kaleb megerősítette a tényeket. – Sunshine Állomás –
mondta, halálosan biztos volt benne, hogy mindkét Nyíl tudott a
távoli alaszkai kutatóállomásról, ahol a betegség először követelt
mentál életet. – A fertőzöttek nem ilyen módon haltak meg.
– Nem. – Aden átment, hogy a felszabdalt áldozatot
ellenőrizze. – A kutatóállomás személyzete megőrült, megverték,
megvágták és más módon támadták meg egymást. A túlélők
gyengék, de még pszichotikusok voltak, mire megérkeztünk. Egy
részük annyira agresszív volt, hogy meghaltak a megfékezés alatt,
a megmaradtakat önkéntelen kómába tették.
Aden első személyes hozzáférése megegyezett azokkal a
részletekkel, amiket Kaleb képes volt előásni, bár a korábbi Ming
LeBon tanácsnok mindent megtett, hogy elkendőzze a halálok
számát és természetét. Ennek eredményeként Kaleb tudta, hogy
egyik kómában lévő áldozat sem fog felébredni. Agyhalál egy
héten belül követte az incidenst. – 8-91-es halálának oka azt
jelenti, hogy a fertőzés sokkal fertőzőbb?
A Nyíl orvos felállt. – Lehetséges, de az is lehetséges, hogy volt
egy genetikai gyengesége, mely egybeesett a fertőzés végső
stádiumával. Egy teljes boncolás lesz szükséges, hogy biztosak
legyünk. – Aden megtartotta Kaleb pillantását. – Megvan az
előélete?

- 31 -
 Kaleb átküldte a részletes fájlt, amit 8-91-es széteséséről
készített, még ahogy megosztotta a szobában, elemezte a sérülést,
majd pillantása visszatért a felszabdalt férfihoz. – Lehetséges,
hogy 8-91-es áldozata is megfertőződött. 8-91-es legközelebbi
szomszédjaként ismertem fel. – Ami azt jelentette, hogy nagy volt
az esély, hogy egymás mellett voltak a mentális térben is.
– Evakuálnunk kell a Mentálháló ezen régióját?
– A kezdetektől fogva karanténba tettem a területet, de ez egy
átmeneti dolog. – A fertőzés olaj feketesége átvájta magát a Háló
hatalmas burkolatán.
Vasic most először szólalt meg. – A testeket egy őrzött
hullaházba teleportálom, ahol felboncolhatják őket, feltakarítom
a szobát.
Annyira közel van a peremhez, nem tudom van-e bármi is,
ami megmentheti őt.
Sahara mondta ezeket a szavakat Vasicról, fájdalom volt a
hangjában a férfiért, akit Kalebhez hasonlónak látott. A férfi nem
ellenkezett. Talán egy szociopata edzette őt, de ez valamilyen
módon igaz volt a Nyilakra is, az egyedüli különbség, hogy Kaleb
edzője a pórázt szentesítetlen gyilkosságokhoz használta fel. A
végén mind ugyanaz a rezsim alatt nőttek fel, amelyik mások
által használt eszközökké akarta formálni őket, olyan eszközökké,
amit eldobnak, ha lejárt a szavatosságuk.

- 32 -
 Kalebnek nem volt illúziója magáról, tudta, hogy bárkit és
bármit felhasználna, hogy a világot biztonságosabbá tegye Sahara
számára, de nem állt szándékában azzá a Tanáccsá válni, amit
elpusztított. – Nem – mondta válaszként Vasic ajánlatára. –
Hagyjuk, hogy a Rendőrség gyilkosságként kezelje ezt a helyszínt.
– Ha nem találunk módot, hogy kezeljük a fertőzést, az ilyen
incidensek hamarosan túl gyakorivá vállnak. – Még ha a
Rendőrség fel is fedezi az igazságot, hogy mi történt ma este,
akkor is legalább hetekkel le lesznek maradva. A fertőzésről szóló
hírek még nem szerepeltek címlapokon, de a Háló rejtett
zugaiban már suttogtak róla. – Biztosítom, hogy a boncolást az
egyik emberünk végezze.
Aden szemei találkoztak Kalebével abban a pillanatban, és
tudta, hogy a Nyilak vezére megértette, Kaleb miért hozott ilyen
döntést. Kaleb egyik része mindig hidegen számító volt
mindenkivel, kivéve Saharával, Aden megértésében rejlő erővel
erősebb befolyásra tesz szert az osztagban. Azonban számítása
ellentétben állt azzal a részével, ami azt látta a Nyilakban, hogy
mi lett volna ő Sahara nélkül, egy véget nem érő sötétség.
Még mindig hezitálás nélkül kivégezné a Saharára vagy rá
veszélyt jelentőket, de addig megteszi, amit Sahara kért tőle.
Ők nem érdemelnek meg egy életet? Sahara hangja rekedt
volt, ahogy ezt mondta, háta a mellkasnak dőlt és Kaleb karjait a

- 33 -
nő vállai köré fonta, ahogy a teraszon lévő napágyon feküdtek,
felnéztek a csillagos éjszakai égboltra.
Feladtak mindent a fajunkért. És egyszer talán rossz
utasításban hittek, megtettek dolgokat, olyan dolgokat, amire
talán nincs megbocsátás, de több mint egy évszázadon át védték
a világot a szörnyektől. Sahara kezei Kaleb alkarjára szorultak,
hangja érzelmektől volt szenvedélyes. Nem lehet esélyük, hogy
megpróbálják megtalálni a megváltásukat?
– Koncentráljatok a P-mentálokra – mondta most a két
férfinak. – Ez az elsődleges prioritás.
Várt, míg a Nyilak elmentek, Kaleb jelentést tett a
Rendőrségnek, mielőtt visszatért volna Moszkvába.
Sahara a belső koi tónál várt rá, ott, ami a házban a kedvenc
helye volt. – Milyen rossz volt? – kérdezte, a férfi karjaiba sétált.
Ez volt az a hely, ahol mindig lennie kellett volna. Hét évet
töltött a pokolban. Kaleb hét évig volt egyedül. Hét évig akarta
kínozni fizetségként azokat, akik felelősek voltak érte. Egy halott
volt, széttépték az alakváltók karmai és fogai, de egy megmaradt.
Tatiana Rika-Smythet egy földalatti lukba zárta, ahonnan soha
nem menekülhet, de tudta bántani az ex tanácsnokot számtalan
más módon, elérhette, hogy újra és újra sikítson.
– Kaleb. – Sahara lélegzetét érezte az ajkain, csókját az
elméjében. Ne menj oda. Maradj itt. Velem.

- 34 -
 Kaleb a gonoszra csapta az ajtót, ami arra törekedett, hogy
széttépje őket, elmondta a nőnek 8-91-es utolsó perceit. – Ha
igazam van – mondta utána – a pszichéknél van a válasz a Háló
túlélésére.
Sahara hátradöntötte a fejét, hogy a férfira nézzen azzal a
ragyogó intelligenciájával. – De?
Kaleb ragyogott az érzésben, hogy Sahara kezei birtokló
melegként voltak a derekán, hogy érezte vibrálóan, élően és maga
mellettinek. – Ha tévedek és a pszichék túl sérültek, hogy úgy
működjenek, ahogy kell – egy gonosz lehetőség – eljöhet az az
idő, amikor a Háló rothadt és instabil részeit le kell vágnom.
Kopár megértés tompította el a fényt Sahara arcán. – Mint
levágni az üszkös húst, hogy az egészséges részek életben
maradjanak.
– Ez a legrosszabb eshetőség. – Millióan halnának meg a
levágásban, de hagyni, hogy a fertőzés ellenőrizetlen maradjon,
az összeomlasztaná a Mentálhálót és megölne mindenkit, aki
hozzá kapcsolódik.
Beleértve Saharát.
Kaleb ezt soha nem fogadná, engedné meg. A világ hét évet
elvett tőlük. Többet nem fog.
Most a nő arcát a mellkasára fektette, karjait a törzsére
csavarta. – Hogy történt ez a fajunkkal Kaleb? – Egy csókot
nyomott a férfi szívére, mintha emlékeztetnie kellett volna, hogy

- 35 -
élnek, sértetlenek. – Egyszer szívet tépő művészetet
teremtettünk, naprendszereket fedezünk fel és új pillangófajokat,
egyforma örömmel. Felfedezők, zenészek, nagyszerű munkák írói
voltunk. Most… hogy lettek a mentálok ilyen elpusztultak?
Kaleb tudta, a válasz nem egyszerűen az Elcsendesedés volt,
de az volt a magja. – Megpróbáltunk egy hibák nélküli fajjá válni.

- 36 -
 3. fejezet

A P-mentálok soha nem voltak ritkát, de nincs sok tudásunk,

talán mert azt tanulmányozzuk, amitől félünk. És senki sem fél
egy pszichétől.
Részlet A titokzatos P Megnevezés:
Pszichikusok Ajándékai és Árnyoldalaiból.
Alice Eldridge.

Ivy óvatosan kerülte meg a szendergő almafa törzsét. Figyelt

bármiféle gombafertőzésre, ami két héttel korábban jelent meg,
de semmit sem talált. – A kezelés működött – mondta
Rabbitnak. – A többi fa biztonságban van.
Elfoglalva a fa gyökereinél lévő hó szimatolásával, farka
propellerszerűen mozgott, Rabbit egy kis „ugatást” hallatott.
– Örülök, hogy egyetértesz ebben a jó dologban. – Lejegyezte a
dolgokat az adattábláján, továbbment a fák között, Rabbit egy
másodperccel később iramodott utána, mancsai puhák és
hangtalanak voltak a fehér szőnyegen.
Kis kutyaként, gondolta Ivy, ahogy bundája fehér csíkos volt,
biztos gyors lehetne, ha akarná. Megrázta a fejét, hagyta, hogy a

- 37 -
kutya had kalandozzon és visszament az almafát ellenőrizni, ami
aggasztotta őt… mikor Rabbit ugatni kezdett. Nyakán felálltak a
kis pihék, küzdött ösztönös ellenérzésével és benyúlt nadrágjának
zsebébe, hogy elővegye a kis lézer fegyvert, ami szépen illett a
kezébe. Rabbit soha nem ugatott, nem így. Mintha ragadozót
érzett volna.
Tíz másodperccel később kibújt a fa mögül és tudta, hogy
kutyájának igaza volt.
Egy férfi állt a hóval csókolt fák közti ösvényen. Nem egy férfi.
Egy katona. Több mint 182 centi magas volt, széles vállú,
testtartása merev, merevsége teljes, szemei fagyos szürkék, haja
fekete.
Az uniformisa is fekete volt, erősen elütött a háttértől: masszív
nadrág, hosszú ujjú póló valami high-tech és valószínűleg
golyóálló anyagból, ami izmos kezeire feszült, egy leheletvékony
páncélozott mellény, ami mellkasát és nyakának alsó részét is
borította, nehéz bakancsok, és elektronikus kesztyűnek tűnő
dolog, ami befedte bal alkarját.
Ismét eljöttek érte.
Jeges izzadság csorgott végig a gerincén. Mindig tudta, hogy ez
a nap elkerülhetetlen. Érzelmei annyira ingadozóak voltak,
kétség kívül kiszivárgott valami az összefűzött pajzsok vastag
hálózatán, ami azokat védte, akik ezt a távoli területet nevezték

- 38 -
otthonuknak. Minden reménye annyi volt, hogy egyedül csak
magát árulta el.
Anyám, apám, telepatálta, helyzetünk van. Mondjátok meg a
többieknek, hogy hajtsák le fejüket és biztosítsák, hogy pajzsaik
rendben vannak. Ezt kezelem.
Félelem szorította össze ujjaival a tüdejét, ahogy a katona
képét elküldte szüleinek, de többé már nem volt az a rémült
tizenhat éves lány, aki azt gondolta meg fog őrülni, huszonhárom
éves felnőtt volt, aki megértette, míg hibás és instabil volt, nem
érdemelte meg az erőszakot és a kínzást. Senki sem fogja még
egyszer lekötözni és megtörni őt. Még ez a halálos idegen sem.
Adattábláját az oldala mellett tartotta jéghideg kezével, vastag
kabátja és meleg kesztyűje hírtelen hasztalan volt, eltette a
fegyvert, amit adattáblájának zsebébe csúsztatásával álcázott. Ez
ösztöneivel ellentétes tett volt, de ösztönei attól sikoltoztak, hogy
halott lenne, mielőtt lőne vele. Erővel nem nyerheti meg ezt a
csatát, és talán egyáltalán nem nyerheti meg, de harcolni fog,
hogy a többieknek annyi esélyt adjon, hogy felkészüljenek.
Lélegzete felületes volt, bezárta a távolságot közte és a katona
közt, ki uniformisának vállán egy ezüst csillagot viselt. Kaleb
Krychek tanácsnok jelképe, bár többé nem kérte ezt a
megszólítást, a Tanács darabokban volt. Egyszerű szemantika,
azonban nem változtatta meg a tényt, hogy egy hónapja Kaleb
Krychek effektíve uralta a Hálót.

- 39 -
 – Rabbit. – Csapta meg combját, ujjait befelé görbítette, hogy
elrejtse apró remegését, amit úgy tűnt nem tudott irányítani.
A kutya még mindig remegett a gaztettől, de mivel Ivy ott volt,
többé nem ugatott, Rabbit1 visszarohant a nő mellé és szemeit
ismét a betolakodón tartotta.
A férfi a kutyájára nézett. – Egyáltalán nem a nyúlfélék
családjába tartozik.
Ez volt a legutolsó dolog, amire Ivy számított, hogy hallani fog.
– Mert annyira energikus – vette észre, hogy ezt mondta. –
Megfelelőnek tűnt abban az időben. – Mikor ő félig el volt
pusztítva, zombi alvajáróként sétált az életben.
– Védelmező, de nem veszélyes. Nagyobb kutyára lenne
szükséged. – Téli fagyos szemek találkoztak Ivyéval, a szürke
annyira hideg volt, hogy bőrét csontig hatoló fagy lepte be.
– Tökéletes – mondta Ivy, lenyúlt, hogy megsimogassa a kutya
merev testét, mielőtt felegyenesedett volna. – Nem azért jöttél,
hogy a kutyámról beszéljünk.
– Nem.
– Egy Nyíl vagy. – Az orgyilkos osztag tagja, akik hosszú ideig
mítoszok voltak, de akik szövetségre léptek Kaleb Krychekkel,
bár az árnyékban maradtak, névtelenül és arctalanul a lakosság
többsége számára. Senki sem akart személyesen egyikükkel
találkozni.

1 a szó magyar jelentése nyúl

- 40 -
 Egy kurta biccentés erősítette meg a nyugtalanító igazságot. –
Vasic vagyok.
– Az Elcsendesedés lehullott – mondta Ivy, tartotta magát,
mert ez az ő helye, otthona volt. – Nincs jogod elvinni engem. –
Nincs joga leszíjazni őt az újrakondicionáló székbe és mentális
ujjait az elméjébe vájni, tépni és szakítani.
– Nem – mondta ismét, annyira érzelemmentes volt, hogy Ivy
egyetlen részt sem fedezett fel a katona mögött lévő személyből.
– Azért vagyok felelős, hogy átadjak egy munkáltatói ajánlatot.
Ivy több hosszú percig bámult rá. – Egy munkáltatói
ajánlatot? – mondta végül, azon gondolkodott talán végül
megőrült és most egy nagyon valóságos illúzióban van.
– Igen.
Megremegett. A férfi annyira kemény volt, annyira halálos,
hogy illúzió legyen. Tesztelte a férfit, hogy egyet hátra lépett a fa
felé, Rabbit mellette morgott, ahogy az mondta – Beszélhetünk
sétálás közben? Be kell fejeznem a fák ellenőrzését.
A Nyíl, Vasic, csendben figyelte őt, ahogy befejezte az
ellenőrzést az almafán, amihez menni akart, mikor Rabbit ugatni
kezdett. Mikor a férfi beszélt, hangja olyan mély volt, mint az
óceán. Nem emelte fel hangját, vagy változtatta meg helyzetét
Rabbit folytonos morgására és mégis kristálytisztán hallotta
minden szavát.

- 41 -
 – Aként azonosítottak, akinek olyan képessége van, ami
hasznos lehet a Háló stabilizálásában.
– Nekem? 3.2-es gradinesű telepata vagyok. – Nem számít
hányszor érezte a hatalmas feszítést az agyában, mintha erő
lenne ott, ha találna módot, hogy megérintse, megtartsa. A
délibáb majdnem pusztuláshoz vezette tinédzserként.
– Tisztában vagy a rejtett megjelöléssel kapcsolatos
pletykákkal? A P megjelöléssel?
Ivy ujjai megálltak az adattáblába való információ felvitel
során, vérét jég borította, finom és kristályos. – P?
– Psziché.
A szó rezonált a benne lévő szúró csomóval, mintha egy
mélyen gyökerező tudáshoz beszélne, aminek nem volt
tudatában. – Mit csinálnak a pszichék? – kérdezte, torka földtől
és kavicstól szűkült össze.
– Nem vagyok benne biztos – válaszolta – de valamit az
érzelmekkel.
Belül megdöbbenve Ivy az érzelmek összeszorító káoszára
gondolt, fájdalom, undor, düh, szomorúság, veszteség, mennyi
széttépő veszteség, mely azzal fenyegetett, hogy pár perccel az
újrakondicionálás kegyetlen agóniája előtt majdnem széttépte az
elméjét. Az orra vérzett, a szemében lévő finom vérerek
szétrobbantak, hogy szemének fehérje vörösben úszott, feje
lüktetett és lüktetett, ahogy gyomra felfordult.

- 42 -
 Ez volt a legrosszabb epizód, amit valaha elszenvedett.
– Az érzelmek egyszer majdnem megöltek. – Rémülten, mégis
boldogan jelentkezett az orvosi technikusnál a helyi központban,
soha nem jött rá, milyen pokol vár rá.
A „kezelése” utóhatásaként úgy érezte, hogy csak… eltűnt, az
Ivy, aki tizenhat évig élt kitörlődött. Elméjének hátuljában volt
egy csendes horror, hogy elvesztette önmagát, de a horror nem
hatolhatott át az értéktelenségen, sokáig nem.
– Azt a balesetet – Vasic hangja átvágta az emlék rémálmát –
a kondicionálásod katasztrofikus és hírtelen széttörése okozta. A
felépített nyomás darabokra törte.
Ivy pontosan ezt érezte, egy erőszakos robbanást a fejében.
– A legtöbb P általában lassabban ébred fel – folytatta Vasic. –
Apró törések, amit feszültség hat át, nem mint katasztrofális
összeomlást.
Legtöbb…
– Mennyi? – kérdezte, hangja érdes volt.
– Ismeretlen, de a P egy jelentős csoportosulás. – Vasic
tekintete klinikai precizitással vizsgálta a nő arcát. – Sokkban
vagy. Ülj le. – Mikor Ivy semmit sem csinált, odament, hogy
megérintse a nőt… és Rabbit kilőtt felé.
– Ne! – sikította Ivy.
Rabbit soha nem érte el a célpontját, dühöngve úszott a
levegőben. Lenyúlva Ivy állatát a karjaiba vonta és a legközelebbi

- 43 -
fa mellet a földre ült, nem törődött a hideggel, az adattáblát a
földön felejtette. – Azt gondoltam, hogy bántani fogod – mondta
a Nyílnak, a telekinetikus Nyílnak.
Vasic nem védte meg magát. Nyolcévesen ellenállt, hogy
képességeit élőlényeken alkalmazza, de egy nyolcéves fiú nem
szegülhetett ellen annak a fajta kínzásnak, ami minden
emberséget kiölt a Nyíl újoncokból. Tudta, hogy visszatartotta
magában a kis élőlény nyakának, vagy gerincének eltörésének
képességét, aki annyira ragaszkodott úrnőjéhez. Hogy saját
akaratából nem csinált ilyet semmit sem jelentett. A halál az
halál volt. – Szeretnéd ha folytatnám?
Ivy felnézett, éjfekete pupillái élesen eltértek szemének tiszta
rezes árnyalatától. – Igen.
– Nagy valószínűséggel a már sérült ösvényeid tovább
rongálódtak az újrakondicionálási eljárás alatt. – Tudatában
kellett lennie, mivel néz szembe, Vasic megnézte a felvételt,
amire Aden hivatkozott, szemtanúja volt a brutalitásnak, ami a
nő elméjét visszarántotta a mederbe.
Csoda volt, hogy agykárosodás nélkül túlélte. A mentális
trauma ennek ellenére szörnyű volt. Az, hogy a nő működött,
egész és elég erős volt, hogy kiálljon egy Nyíllal, az vasakaratának
megnyilvánulásának kellett lennie.
– Azonban – tette hozzá – tiszta, hogy Elcsendesedésed ismét
megtört. – Egy személyben, aki Elcsendesedett, nem lenne meg a

- 44 -
képesség, hogy gondoskodjon egy állatról, vagy félelemmel és
gyorsan lüktető pulzussal nézzen Vasicra. – Az összeomlás
benned ismét megtörténik.
Ivy letette állatát a hóba, mormogott a kutyának, hogy
hallgasson, mikor ismét morogni kezdett Vasicra. – Azt mondod,
hogy ugyanabba a helyzetbe kerülhetek, mint tizenhat évesen?
– Igen. – Leguggolt a nő mellé, rájött, hogy valószínűleg nem
tud komfortosan felnézni rá, ha állva marad. – Az
újrakondicionálásodért felelős technikus inkompetens volt. –
Vasic tervezte, hogy a férfival személyesen találkozik, és azt a
férfi soha nem fogja elfelejteni. – Egyszerűen csak mindent
visszatört az elmédben és egy zárat tett rá. A zár hajlamos rá,
hogy hamarosan összetörjön, adva annak amatőr voltát.
Tudta, hogy közel volt az igazsághoz, mikor Ivy kerülte a
szemkontaktust, állának vonala finomnak… könnyen
összetörhetőnek tűnt tekintetében. – Nem kockáztatsz semmit,
ha elmondod nekem – mutatott rá – már tudok problémás
Elcsendesedésedről és képességednek természetéről.
Ivy kifejezése tépelődő volt, kesztyűs kezével végigdörgölte
arcát, mielőtt biccentett volna. – Az orrvérzések ismét
megjelentek és tegnap, míg ellátmányt hoztam a városból, olyan
volt, mintha egy boldogság, düh, izgatottság, kíváncsiság és más
érzelmek hulláma alá kerültem volna, amiket nem tudtam

- 45 -
szétválasztani. – Ujjai remegtek, ahogy állatát cirógatta. – Egy
vagy két másodpercig tartott, de elég volt.
Vasic megtartotta pillantását, észrevette, hogy az írisze körüli
arany gyűrű sokkal élénkebb volt, mint a róla készült képen. –
Meg kellene tanulnod, hogyan használd a P képességedet ennek a
szerződésnek az időtartama alatt. Azonban neked kell
eldöntened, ha elutasítod az ajánlatot és képességedet továbbra
is eltakarva tartod, akkor ismerek egy orvost, aki a hibás zár
darabjait el tudja távolítani és egy sokkal finomabb, komplexebb
konstrukcióval tudja helyettesíteni.
Ivy a férfira meredt, ez a nő, kinek jelenléte fizikai fájdalmat
okozott Vasicnak, oly módon, mint Sascha Duncan. De nem fog
más megbízást kérni, ha Ivy elfogadja Krychek ajánlatát. Látni őt,
beszélni vele, megértettette vele, hogy a gyerekek mellett a
pszichék voltak a legközelebb a Hálón lévő ártatlanokhoz.
Kiszúrta Ivy fegyverét, ismerte a távolságát, mikor kezében
fogta, s azt is, hogy eltette. Arckifejezései annyira kifejezőek
voltak, mintha hangosan beszélt volna, tudta, hogy a nő magát
használja fel elterelésként annak érdekében, hogy megvédje a
többi itt lakót. Talán rosszul tudta, talán a nő arca nem volt
megtévesztéstől mentes, mint amilyennek tűnt, de nem
kockáztathatta meg, ha igaza volt, akkor a nő ennyire sebezhető
volt. Mert nem bízott benne, hogy Krychek betartja a szavát,

- 46 -
mikor a pszichék biztonságáról volt szó, a másik férfi prioritása a
Háló egésze volt, nem a benne lévő személyeké.
Ivynek és a többieknek arra a védelemre volt szüksége, amit ő
tudott biztosítani. A nővel ellentétben nem volt bűntudata, ha
halálos erőt kellett használnia, ha valaki a nőt, vagy más P-t,
bántani akart. Biztonságban tartani őket nem hoz neki
bűnbocsánatot, de talán egy kis időre nyugalmat ad neki. –
Bármi is a választásod – mondta neki – tiszteletben tartják. A
szavamat adom. – Becsülete köze volt a semmihez, de soha nem
törte meg azokat a ritka ígéreteket, amiket tett.
***
Ivy Rabbit bundáját simogatta, mikor a kutya aggódó orral
megböködte a kezét. Úgy érezte, élete percekkel azután
félresiklott, hogy a kutyát ugatni hallotta. Annyi éven át úgy élt,
hogy azt hitte valami alapjaiban rossz benne. Most, ez a Nyíl a
hideg szemeivel, jeges nyugalmával azt mondta neki, hogy soha
nem volt hibás.
Kivéve, hogy rémült volt, hogy már késő a számára. – Valamit
elvesztettem az újrakondicionáló szobában – talán azt a dolgot,
ami belőle jött – és nem hiszem, hogy vissza tudom kapni.
Összetörtem.
– Fel akarod adni? Elismerni a vereséget?
Düh bontakozott ki benne a tompa kijelentésre, bár tudta,
hogy a férfi szavai nem ítélet volt, hanem kérdés. A düh nyers,

- 47 -
vad dolog volt, ami attól a naptól nőtt benne, hogy önmagává
kezdett válni. Vasic akaratlanul is céltáblává tette magát.
Ivy a térdeire lökte magát, a hó fagyos nedvesség volt a
farmerján, küzdött, hogy pajzsai nehogy összetörjenek
érzelmeinek súlya alatt. Kaleb Krychek talán elrendelte az
Elcsendesedés lehullását, de sem Ivy, sem a többiek a településen
nem akarták felfedni magukat, míg halálosan biztosak nem
voltak, hogy az új rezsim kitart, hogy ez nemcsak egy trükk, hogy
a töröttek előjöjjenek a rejtőzködésből.
– Mit tudsz az ürességről? – kérdezte a férfit, teste a benne
lévő haragtól vibrált. – Mit tudsz arról, hogy az elmédet
meggyalázták, mintha fémkefével simították volna végig az
idegvégződéseidet, minden érzékedet?
Vasicnak hosszú idejébe telt válaszolni, hogy a világ körülötte
csendessé vált. – Nyíl vagyok. Négy évesen helyeztek kiképzés
alá. Mindent tudok arról milyen, ha az elmédet nyitottá tépik.
Négy évesen.
Düh csapott fel Ivyban, mintha üllőként csapott volna le rá, az
összeomlás lukakat szaggatott belé, ökölbe zárt kezével
megdörgölte a szívét. – Sajnálom.
– Miért? Te nem okoztál nekem fájdalmat.
Ivy látta a férfi kifejezéséből, hogy így gondolta, mintha a
sérülés annak a kicsi, sebezhető gyereknek semmiség lett volna.
– Tényleg nem érzel semmit? – suttogta. – Hibátlan vagy?

- 48 -
 – Jobb így. – A férfi szemei jéggel csókolták meg a nőt. – A
nap, mikor érezni fogok, meghalok.

- 49 -
 4. fejezet

Szeretnék felajánlani egy közös vállalkozást.

Kaleb Krychek, egy konferenciahívás alatt
a DarkRiver alfával. Lucas Hunterrel
és a SnowDancer alfával, Hawke Snowal

Saschával szemben Hawke a fejét rázta, ezüst-arany haja

ragyogott a déli napfényben, ami besütött a tetőablakon. – Azt
mondom Krycheknek – mormogta a SnowDancer alfa – akkora
golyói vannak, mint egy elefántnak.
A kévét majdnem kiköpve Mercy köhögött, szemei könnyesek
voltak. – Egy elefánt? – A SnowDancer alfájára meredt, ahogy
párja, Riley megcirógatta a hátát. – Komolyan mondod?
Hawke vállat vont. – Minek van nagyobb?
– Igaza van – mondta vontatottan Lucas Sascha mellett, ők
hatan Mercy és Riley konyhaasztalánál ültek, az ablakon kívül
lévő táj burjánzó, hóval csókolt fenyőkkel volt tele, ami beillett
egy képeslapra.

- 50 -
 A hóesés nem más volt, mint vastag takaró Sierra Nevada
magasabban lévő területein, míg sokkal lejjebb még nem volt
csapadék, a levegő hideg, de száraz volt.
– Bármekkora is Krychek golyóinak mérete – mondta Mercy,
miután levegőt kapott – ez egy pokoli kérés.
Lucas szórakozottan simított végig Sascha tarkóján, ahogy
arra a férfira nézett, aki Riley másik oldalán ült. Mikor Sascha
először találkozott Judd Laurennel, nem tudta elképzelni, hogy a
távoli és független korábbi Nyíl SnowDancer hadnagyként végzi,
és a falka egy másik tagjával párosodik. És egy millió év alatt sem
jósolta volna meg, hogy a férfi mindkét falka kölykeinek
kedvencévé válik.
– Az információ, amit Krychek küldött nekünk – mondta
Lucas Juddnak most – a Hálón lévő fertőzésről, meg tudtad
erősíteni ezt független forrásból?
Judd biccentett, pulóverének finom szürke gyapjúja
könnyedén fedte vállait. – Kaleb őszinte volt.
– Túl őszinte. – Sascha hinni akart a szerelemben, ami jobbá
változtatta Krycheket, hogy megtalálta ugyanazt az örömet
Saharával, amit Sascha Lucassal, de tény volt, hogy a férfi
továbbra is halálos fenyegetés maradt. Megvolt az oka, hogy a
legfiatalabb személy volt, aki helyet kapott a Tanácsban, oka,
hogy neve miért okozott meztelen rémületet a férfiaknál és
nőknél világszerte.

- 51 -
 Beleharapott alsó ajkába, ahogy párja kézzelfogható
szeretetként tovább cirógatta tarkóját, ami annyira jellemző volt
a macskákra, azt mondta – Korlátlan hálára jogosult tőlem, hogy
kockára tette életét, hogy számtalan életet megmentett egy
hónapja San Franciscóban – mikor a kardinális telekinetikus
segített ártalmatlanná tenni egy mérgező fegyvert – de azt
hiszem bolondság lenne, ha azt hinnénk meg tudnánk jósolni
bármit, ami tőle jön. – A másik férfi olyan átlátszatlan maradt,
egy emblematikus figura, aki majdnem teljes uralommal
rendelkezett a Mentálhálón.
Senki, gondolta Sascha, sem rendelkezhetne annyi erővel,
hogy annyi életet tartson a kezében. Mégis, ha nem Kaleb
Krychek, akkor ki? A férfi elképesztő mentális és katonai ereje
volt az egyedüli ok, amiért a mentál faj nem roskadt anarchiába
és halálba az Elcsendesedés lehullása után. Ez olyan
kivédhetetlen igazság volt, mint a tény, hogy hatalomban,
kegyetlen, véráztatta elszántságban nevelkedett.
Hawke összehúzta szemeit. – A hírek a fertőzésről. – Juddra
nézett. – Titkosak?
– Nem. Nem vezető hírek még a Hálón, de a tudás energiát
gerjeszt.
Lucas a fejét rázta. – Nos, Krychek nem igazán ad mást, csak
adatokat ajánl fel.

- 52 -
 – És – mondta Riley csendes, határozott módján – ez nem az,
mintha nem tudtunk volna a pszichék létezéséről.
Mindenki Saschára nézett.
Mercy kezeit a csésze forró csokira kulcsolta, amit az
aromatikus kávé helyet ajánlottak fel neki, amit a többiek ittak,
Sascha kicsit közelebb dőlt Lucashoz. – Nem hezitálok, hogy
segítsek más P-knek – mondta, képes volt érzékelni, hogy Lucas
párduca a felszínre emelkedett, a bőrének… Saschának nyomult.
Ettől úgy érezte, biztonságban és védve van, mielőtt párja
karját vállaira tette és magához húzta volna. – Nincs más, amit
jobban akarnék, mint kinyújtani mentális izmaimat a
megjelölésemben lévőkkel – mondta, nem akarta elrejteni
éhségének mélységét.
Imádott Judd unokaöccsével, Tobyval dolgozni, de míg a fiatal
fiú kardinális telepata volt, aki lenyomta őt, mikor telepátiáról
volt szó, a visszája volt igaz, mikor P képességükről volt szó. –
Tanulni akarok a többiektől – mondta – míg meg akarom nekik
tanítani, amit már tudok. – Dolgokat, amiket frusztráló
kísérletekkel és hibákkal talált ki. – De a leginkább – suttogta –
segíteni akarok a megjelölésemben lévőknek, hogy elfogadják,
nem töröttek – ujjai a bögrére szorultak, szemei könnyesek
voltak – hogy nem hibásak.
Lucas csókot nyomott a halántékára. Az ő erős, szerető,
védelmező párja azóta vele volt, hogy megértette az igazságot

- 53 -
magáról, megértette, hogy nem hibás kardinális volt, mint amit
egész életében mondtak neki, hanem egy nő olyan ajándékkal,
ami segít a sérülteknek és az elveszetteknek.
Mercy volt az, aki azt mondta – Mégis valamitől hezitálsz –
vörös haja élénk volt passzos kék pólójával szemben.
– Anya vagyok, ahogy P is. – Sascha szívében szeretet
bontakozott ki az ő és Lucas édes babájával szemben. – És Naya
az egyetlen kicsi a DarkRiverben és a SnowDancerben. – A falkák
kölykei hihetetlenül sebezhetőek voltak. – Nem tehetjük ki őket
veszélynek. – Még ha segíteni is kell az olyan férfiaknak és
nőknek, akik annyira sérültek voltak, mint Sascha egyszer.
A gondolatra mellkasa agóniával csavarodott meg, de nem
tekinthetett el a veszélytől, ami az ideérkező pszichékkel érkezik.
– Kaleb nem fogja bántani egyik falkát sem.
Lucas Juddra bámult a férfi magabiztos állítása után. –
Pontosan mennyire is vagy ex Nyíl? – kérdezte, párduczöld
szemei ragyogtak.
– Rámutattál, hogy egy Nyíl vagyok, aki nem törte meg hitét az
osztagban, aki továbbra is sajátjának tekinti a Nyilakat,
figyelmen kívül hagyva helyét és hiedelmét. – A hadnagy ajkai a
sarkaiban váratlan mosolyra húzódtak, a fény elérte gazdag
barna szemeit, az arany pettyek ragyogtak bennük.
Villámcsapásként érte Saschát, hogy Judd ugyanabban a
világban létezik, mint Kaleb. Nem volt annyira kegyetlen, senkire

- 54 -
nem mondaná, hogy annyira kegyetlen, mint Kaleb Krychek, de
egyedül sétált a sötétségben. A kritikus különbség természetesen,
hogy Juddod a családja horgonyozta a világhoz, míg Kalebet egy
pszichopata edzett, aki számtalan nőt megölt.
– Közvetlen kapcsoltban vagyok az osztag több tagjával. – A
SnowDancer hadnagya megállt, tekintete Hawkera siklott.
Az alfa aprót biccentett, s Judd hozzátette – És közvetlen
kapcsolatban vagyok Kalebbel, sokkal korábbról, mint a San
Franciscói művelet volt.
– Azt hittem nincsenek titkaink. – Lucas Hawke szemébe
nézett, alfa az alfáéba, domináns a dominánséba, hangja a
morgás élét hordozta.
Hawke összefonta karjait, ahogy Sascha letette forró csokiját
és megcirógatta párja mellkasát, hogy megkapja figyelmét, a férfi
sötétzöld pólója puha volt a keze alatt. Egyedül hagyni őket ilyen
agresszív hangulatban, a két alakváltó alfa addig bámulna
egymásra, míg az erőszakban ért volna véget. – Nincs harc –
mondta Lucasnak, mikor a férfi morogva fordult felé. – Tudod,
hogy Hawke mennyire megbolondul, mikor a párja ebédelni
megy egy bizonyos jövőbeli leopárd alfával.
Lucas vigyora nagyon macskás volt, ahogy megnyugodott.
– Igen – mormogta Mercy, vállai remegtek – légy kedves
farkaskomával. – Megnyikkant, mikor saját farkas párja tett
valamit, amit a többiek nem láthattak.

- 55 -
 Mélyen a torkában morogva Hawke kivillantotta fogait. –
Átadtuk az adatokat – mondta – csak azt nem, honnan
származnak. Krychek volt Judd kapcsolata számtalan
műveletben, beleértve azt, ami átadta nekünk Alice Eldridget.
Sascha élesen szívta be a levegőt az ember tudós említésére,
aki valószínűleg a legteljesebb szociológiai és antropológiai
tanulmányt hozta létre a P-mentálokról. A kutatást aprólékosan
kitörölték az Elcsendesedés után, csak egy pár példány maradt
Alice szemináriumi munkájából - A titokzatos P Megnevezés:
Pszichikusok Ajándékai és Árnyoldalai – amik túlélték az alvilági
gyűjtőknél. Alicet magát krionikus kómába tették, csak hogy
hónapokkal ezelőtt felébredjen, emlékei töredékesek voltak.
– Nos – mormogta Sascha – Krychek azt akarja, hogy
nemcsak Alicehoz, de hozzám is hozzáférjen. – Még a nő
problémás memóriájával, az ember tudós felbecsülhetetlen
erőforrás volt. Alice túlélő munkája talán nem arra fókuszált,
hogy a pszichék mit hogy csináltak, de senki sem tudta, milyen
tudás van a fejében.
– Igen. – Judd többet ivott a kávéjából. – De tudatában van a
nő emlékeinek állapotával, így úgy gondolom, te sokkal jobban
érdekled őt. Ezen kívül, egyik falka tagját sem fogja bántani.
Riley kinyújtotta karját Mercy széke mögött. – Miért
hangzottál annyira magabiztosnak? – kérdezte, mindig a dolgok
közepébe vágott.

- 56 -
 – A DarkRiver családnak tekinti a SnowDancert és Sahara
családnak tekinti a DarkRivert.
Ez vitathatatlan volt. Nemcsak Kaleb párja kérte, hogy a falka
védje meg, miután először kikerült a pokoli fogva tarásból, de
vérköteléke volt a falka egyik tagjával, nem említve növekvő
barátságát Mercyvel.
– Kaleb nem különbözik a szobában lévő férfiaktól – mondta
Judd. – Bántani a falkákat, azzal bántaná a párját és tudatosan
semmit nem tenne, amivel nyugtalanítaná őt. A DarkRiver és a
SnowDancer biztonságban van. Addig is elmennék, hogy azt
mondjam, nagy rá a lehetőség, hogy aktívan kiálljon mellettünk
egy ellenséggel szemben, ha valaha is megkérnénk rá.
Sascha nem tudta elképzelni, hogy Kaleb Krychek, hideg és
hatalmas, eléggé szeret valakit, hogy kivillantsa mentális
karmait. – Találkoznom kell vele – mondta a valahogy
bizonytalan csendbe, amit Judd szavai okoztak. – Míg Saharával
van. – Nemcsak felbecsülhetik, hogy megbízhatnak benne a falka
területén, hanem leellenőrizhetik Sahara hogylétét, ha látják a
saját szemükkel a fiatalabb nőt biztonságban, ez messze más,
mint hallani őt a komm képernyőn át.
Lucas Saschára nézett, párduca megjelent a szemeiben. –
Sahara családtag – mondta, hangja az alfáé volt. – Nem tetszik a
tény, hogy soha nem látom őket együtt. – Álla makacs vonal volt.

- 57 -
– Biztos akarok lenni benne, hogy rendben van vele, mielőtt
bármilyen döntést hozunk.
– Mondjuk elfogadjuk Kaleb jóhiszeműségét – Riley
újratöltötte Mercy csészéjét tejjel, mint inkább kávéval, a nő nem
lenyűgözött horkantásával kísérve – ez még mindig itt hagyja a
többieket a területünkön, ha elfogadjuk Kaleb ajánlatát.
– A P-k nem jelentenek problémát. – A székén kinyújtózva
Hawke vigyorgott, ahogy Mercy úgy itta meg a tejet, mintha
gyógyszer lett volna. – Amíg Sascha megerősíti, hogy P-k. A te
megjelölésednek problémája van az erőszakkal.
– Az áldozat fájdalma visszahat ránk. – Bár voltak más sokkal
finomabb, hosszabb távú módok, ahogy a pszichék
megtámadhattak más élőlényeket, dolgok, amik sokkolták
Saschát, mikor először olvasta a Pszichikusok Ajándékai és
Árnyoldalait.
– Azonban soha ne kövessétek el azt a hibát, hogy azt
gondoljátok minden P szavahihető – mondta Lucas Sascha
gondolatainak margójára. – Cicus, mond el, mit mond Alice
könyve.
Tudatában volt, hogy mennyire nincsenek tudatában a P-k
által jelentett fenyegetésnek, ami veszélyes vak bizalmat helyezne
Kaleb Krychekbe, Sascha megosztotta a visszataszító igazságot. –
A múltban, a pszichék egy kis része arról volt ismert, hogy
tudatosan manipulálták mások érzelmeit. – Bőre viszketett a

- 58 -
tettől, mely szembe ment mindennel, amiért kiállt, mint P. – Egy
P azt akarta, hogy mindenki „jó” legyen, míg mások pénzért,
bosszúért, hatalomért tették…
Judd bögréje tompán puffant az asztalon. – Egy igazán áldott
és finom pszichének nincs szüksége elmekontrollra – mondta,
tisztán látta az ilyen képesség fegyverré alakítható potenciálját.
– Nem lenne fájdalmas visszahatási effektus sem – Hawke
keze ökölbe szorult az asztallapon – mert az áldozatok nem
tudnák, hogy mi történik.
Ez volt a leggonoszabb aspektus, a pszichék effektíve elvennék
a személyek jogát a döntéshez. – A jó hír – mondta Sascha,
küzdött a hányingerrel – az ilyen manipulációhoz kétségkívül
hosszú kapcsolatra van szükség a tervezett áldozattal és magas
képességi szint. – Az újonnan felébredt pszichék a sötétség
kényszerében botladoznak majd.
Mercy ujjaival az asztalon dobolt. – Nos, akkor nem kell
azonnal aggódnunk, de az eligazítás részének kell lennie, amit
vagy a DarkRiver, vagy a SnowDancer tagja részére tartunk, akik
talán kapcsolatban kerülnek egy P-vel.
Senkinek sem volt ellenvetése a javaslattal szemben.
– Ezzel csak az őrök maradtak. – Riley fejével Judd felé
fordult. – Van róla információd, hogy milyenek?
– Nyilak. Jótállok értük, de nem hiszem, hogy szükséges
lenne, Vasic kezeli a biztonsági csapatot.

- 59 -
 Mercy tekintete éles lett. – Ő az, aki az orvosi felszerelést
hozta, mikor Doriant meglőtték – mondta, megnevezve őrszem
társát.
– Igen. Segített Ashayának is – Dorian párjának – megszökni
a Hálóról. Nem érdekelt egy harc felvételében. – Judd hangja a
végére megváltozott, azt mondta – Ő olyan férfi, akiben a
végletekig bízom, ha azt mondja, ez egy egyenes művelet, akkor
az.
Hawke és Lucas egyszerre biccentettek, Judd már régen
kiérdemelte mindkét alfa tiszteletét.
– A helyszín lesz a kritikus, amiben meg kell egyeznünk. –
Felkelve Mercy talált egy térképet és kiterítette az asztalra,
hasának apró domborulata volt az egyetlen jele a terhességének.
– Bárkinek javaslat?
Hawke az ujját használta, hogy egy kört rajzoljon egy
alacsonyan fekvő területre. – Ez volt a hiénatámadás területe
rövid idővel ezelőtt. Ez mindkettők területének határán van, az
egyik oldalon a DarkRiver, a másikon a SnowDancer keretezi.
– Probléma nélkül el lehet szigetelni egy biztonsági
külterülettel – mormogta Lucas, szemei a térképen voltak. – És a
terület eléggé nyitott a műholdas és járható megfigyelési
lehetőségekre.
A következő órában a többiek megbeszélték pontosan hogyan
kellene a területet biztosítani, míg Sascha csak ült és hallgatott, a

- 60 -
hangok apálya és dagálya durva és ismerős volt. Kiugrása után
csak egy kis idejébe került megérteni, hogy egy psziché annyira
szociális volt, mint a falkaközpontú alakváltók, bántotta, hogy
megfosztották a közösség, a család érzésétől a Hálón, bár akkor
nem értette meg a tompa gyötrő fájdalmat.
Mert az állandó, második lélegzetvétel volt.
– Sascha. – Lucas hangja egyedül az ő füleinek szólt, ahogy
szájához felemelte összefűzött kezeiket, hogy csókon nyomjon
bütykeire. – Bármi történik, nem hagyjuk magára a P-ket.
A megértésnél jobban csodálta a férfit, hogy ez az erő szinte
széttépte őt, fejét a férfi vállára hajtotta. – Azt akarom, hogy ilyen
életük legyen – suttogta. – Azt akarom, hogy tudják, milyen úgy
élni, hogy nem fulladnak meg a nap minden percében. Azt
akarom, hogy tudják, milyen a szabadság.

- 61 -
 5. fejezet

A hűség nem olyan jellemvonás, ami a P megjelölésre

korlátozódik, de ennek a tanulmánynak a folyamata során
tisztává vált, hogy egy psziché megválasztja, kinek adja
hűségét, a kapcsolat nem olyan, amit egy P könnyen elvág, még
ha az a kapcsolat azzal is fenyeget, hogy a P megkérdőjelezi az
erkölcsi kárt.
Részlet A titokzatos P Megnevezés:
Pszichikusok Ajándékai és Árnyoldalaiból.
Alice Eldridge.

Ivy fejét azonnal a kabin felé fordította, hogy Vasic elment, a

teleport annyira gyors volt, hogy lélegzetfojtó felfedezésre jutott,
a férfi nem átlagos telekinetikus volt, hanem egy Tk-V. Egy
Vándor, valaki, akinek a teleportálás annyira könnyű volt, mint a
lélegzetvétel és aki egy szívverés alatt a világ egyik pontjáról a
másikra mehetett.
Nem ez volt az ijesztő rész.
Hanem az, hogy nem volt jellegzetes struktúra, vagy
természetes alakzat a gyümölcsösben, amihez teleportálhatott

- 62 -
volna. Ami azt jelentette, hogy az ő arcát használta nyomként…
de egy kis távolságra ment tőle. Vagy képes volt egy bizonyos
sugárban a célpontjához teleportálni, vagy volt valami a
gyümölcsösben, amire koncentrálni tudott. Akkor hogyan tudták
megszerezni a képet az első alkalommal erről a speciális helyről?
Megdörzsölte homlokát. Nem mintha számítana. Ha egy Nyíl
meg akarta őt találni, megtalálja. A tény, hogy Vasic valószínűleg
olyan teleportáló volt, aki olyan emberekhez tudott menni, akiről
tudott, elkerülhetetlen igazság volt.
– Ivy!
Majdnem a kabinnál volt, látta, hogy anyja felé fut. Csak egy
kabátot vett fel a khaki színű zsebes nadrágjára és öreg
pulcsijára, ami általános munkaruhája volt, mikor a méhekkel
dolgozott. Gwen Janenek hosszabb lábai voltak, mint lányának és
ez miatt másodperceken belül mellette volt.
– Jól vagyok – mondta végül Ivy, belerúgott magába, hogy
nem telepatált azonnal, mikor tisztában lett azzal, Vasic nem
szándékozik bántani őt. Egyedüli mentsége a sokk volt. – Csak
egy üzenetet hozott el. – Ujjai a boríték vastag papírjának
nyomultak, amit a férfi adott át neki, mielőtt elment.
– A település azonnal lezárt, mikor megkaptuk a telepatikus
figyelmeztetésedet. – Gwen mellkasa gyorsan emelkedett és
süllyedt, ahogy levegőért kapkodott, fakő bőrét pír öntötte el. –

- 63 -
Azonban nem tudtam megállítani az apád, hogy kimenjen
fedezni téged egy fegyverrel.
– Tudom. – Érezte apja telepatikus érintését. És míg nem
tudta bizonyítani, zsigerei azt mondták, Vasic is tudatában volt,
hogy apja végig itt volt.
Gwen szemei átnéztek Ivy válla felett, épp mikor Rabbit
„ugatott” és elrohant üdvözölni Ivy apját. Figyelmét
visszafordítva Ivy felé anyja azt mondta – Feltételezem
beszélnünk kell.
Ivy a legkevésbé sem volt nyugtalan anyja érzelmi válaszainak
hiányától. Gwen semmilyen nyilvánvaló módon nem volt anya,
de ez semmit sem mondott: Ivy anyja teljesen megváltoztatta az
életét, hogy gyereke meggyógyulhasson, és anélkül tette, hogy
éreztette volna gyerekével, hogy az ő hibája.
És ezt tette az apja is.
Ahol Gwen magasabb volt, mint sok férfi, haja puha fekete
volt, amit átörökített Ivyra, Carter Hirsch egy középmagas zömök
férfi volt, szeme arany gyűrűs tiszta réz volt. Ivy mindig imádta,
hogy tiszta ötvözete volt az életében lévő két legfontosabb
embernek. Bár a genetika úgy működött, hogy az alacsonyabb
magasságot adta neki, de nemcsak Gwen haját, de anyja finom
csontozatát is örökölte, míg arany bőrtónusa apjának rész algíri
öröksége volt.

- 64 -
 Ebben a pillanatban Carter fegyvert tartott az oldalához,
könyöke és ruhájának eleje nedves, koszos volt. Végig a földön
kellett feküdnie, Vasicot a célkeresztben tartva, ez a férfi, aki
mindig itt volt neki, bár semmi másnak nem kellett volna lennie,
mint egy egyszerű megtermékenyítési szerződés termékének.
A szeretet és tisztelet, amit szülei iránt érzett, mérhetetlen volt
a szívében, amit soha nem tudott igazán megfogalmazni. – A
település kijött a lezárásból – mondta, hangja rekedt volt és a
kabin felé vezette őket, ami azon a napon lett az övé, amikor a
gyümölcsösért vállalt felelősséget, ami ellátta a családokat, akik
itt éltek, a termés többi része sima gabona volt.
Rabbit előttük mancsolt és ez ismerős látvány volt, ami kezdte
kicsit kioldani a gyomrában lévő csomót. – A Nyíl, Vasic,
kifejezetten miattam jött.
– Nem küldenek egy Nyilat egy törött mentálhoz – mondta az
apja, ő volt a közönyösebb a szülei közül, annak a ténynek az
ellenére, hogy anyja sokkal praktikusabbnak tűnt első látásra. –
Főleg egy 3.2-es gradiensű telepatához.
– Nem. – Ivy belökte otthona ajtaját. – Hozok neked egy
takarót apám. Nem kellene azokban a vizes ruhákban maradnod.
– Jól vagyok. – Levette kabátját, hogy felfedje, vastag
munkaingje száraz
Látva, hogy apja meggondolja magát, de tudatában, hogy
nadrágja nedves maradt, felkapcsolta a hőmérsékletet, majd

- 65 -
átadta neki a szorításában ráncossá vált levelet. – Vasic szerint,
lehúzta kesztyűit, hogy a konyhapultra tegye, kibújt kabátjából –
nem telepata vagyok. Vagy inkább nem ez a fő megjelölésem.
Szülei leültek a kis konyhai asztalhoz és együtt olvasták el a
levelet.
Az anyja volt, aki megtörte a csendet. – Nos, ennek van
értelme. – Gwen a padlóra bámult, szemei ráncba szaladtak a
sarkainál és karjait maga köré csavarta. – Mikor még magzat
voltál – motyogta – komoly problémám volt az Elcsendesedés
fenntartásával. A szülész speciális O-mentálhoz küldött, aki teljes
kivizsgálást csinált, majd azt mondta nekem, hogy csak a
terhesség egy erős, de ismert hatása volt. – Vállai
megkeményedtek. – Tudnia kellett, a sötétben tartott.
– Soha nem hallottam a P megjelölésről. Hogy lehetsz biztos
abban, amit a Nyíl mond? – kérdezte apja általános
praktikussággal.
Ivy szintén feltette ezt a kérdést. – Vasic azt mondta, lépjek
kapcsolatba Sascha Duncannel, hogy megerősítse. – Nikita
Duncan korábbi tanácsnok lánya arról volt híres, hogy kiugrott
egy leopárd falkába… és mint kardinális, szinte egész életében
kigúnyolták gyengesége és hibái miatt.
A hasonlóságot nehéz volt elkerülni. Ahogy a veszélyes
reményt, ami vele jött. – Nem hiszem, hogy bármi oka lenne rá,
hogy hazudjon nekünk, ugye?

- 66 -
 Gwen biccentett, de Carter volt, aki megszólalt, szavai
váratlanok voltak. – Mikor anyád és én úgy döntöttünk elviszünk
az újrakondicionálásra, azt gondoltunk segítünk neked.
– Apám, tudom – kezdte Ivy, nyugtalanította, hogy apja
máshogy gondolja.
– Ivy, had beszéljek. – Mikor biccentett, visszaharapta a
szavakat, apja azt mondta – Nem ítélem el magunkat a döntésért.
Minden, amit tudtunk, hogy segítsünk a gyerekünknek. Annyira
gyötrelmes fájdalomban voltál és ha semmit nem teszünk, akkor
erőszakkal rehabilitáltak volna.
Ivy nem tudott tovább csendben maradni. – Tudom – suttogta
ismét. – Tudom.
De apja nem fejezte még be. – A végéig nem jöttünk rá, hogy
szörnyű hibát vétettünk és az ár talán a mi Ivynk.
Ivy szemei égtek a szeretetre ami megtestesült azokban a nem
ragozott szavakban.
– Egy szellem voltál. – Gwen a távolságba meredt.
Rabbit azonnal odarohant, hogy mancsaival Gwen kopott
bakancsára álljon, addig nyöszörgött a torkában, míg anyja
lehajolt és megcirógatta.
– Az Ivy, akit születésétől neveltünk eltűnt – Gwen keze
Rabbit bundájában ökölbe szorult – és míg Carter talán nem ítél
el bennünket a döntésért, amit meghoztunk, én soha nem

- 67 -
bocsátok meg magamnak, hogy átadtam a gyermekem az
erőszaknak.
Ivy letérdelt az anyja mellé. – Én akartam menni –
emlékeztette őket. – Én is azt gondoltam segíteni fog és
valamilyen módon megtette. Nem hiszem, hogy most élnék az
újrakondicionálás nélkül, nem számít, hogy milyen rosszra
fordult. – Az agya szó összetörte önmagát.
– A lányunknak igaza van. – Carter arcát Gwen felé fordította,
tekintetével megtartotta a nőét, míg Gwen aprót biccentett.
Ivy félrepillantott, úgy érezte, hogy betolakodó egy intim
pillanatban. Nem tudta, hogy szülei kapcsolata milyen a közös
elköteleződésen felül, de Carternek volt egyedül meg a képessége,
hogy megváltoztassa Gwen döntését. Ettől Ivy reménykedni
kezdett, hogy felfedeztek az életükben egy töredéknyi örömöt a
sötétségben.
– Az ok, amiért felhoztam ezt ma – mondta az apja a csendbe,
bőre feszes volt a csontjain – hogy bármit is tettek veled az
újrakondicionálás alatt, az brutálisan bántotta lényed egy fontos
részét. – Homokszínű haját hátrasöpörte, melyben több ezüst
tincs csillogott, mint a korabeli férfiaknál.
Ivy újrakondicionálása megjelölte őket is.
– Talán ez a lehetőség, hogy helyrejöjjön a hiba – mondta –
hogy megtaláld, mire is vagy képes az Elcsendesedés ketrece
nélkül.

- 68 -
 – De a döntés a tiéd. – Gwen hangja rendíthetetlen volt,
tekintete határozott. – Ha el kell futnod, el a Nyíltól, veled
tartunk.
Ivy úgy érezte, hogy nem tudna hova futni Vasic elől. Sötét és
veszélyes, és olyan jég volt benne, hogy ujjbegyeivel végig akart
simítani éles arcvonásain, hogy lássa, az érintése is hideg-e, a
férfi olyan vadász volt, aki elől senki sem menekülhetett el… de
Ivy elég ideig volt préda.
– Nincs több futás – mondta szüleinek, gyomra összeszorult és
furcsa lelkesedés volt a vérében. – Itt az idő, hogy kiálljak
magamért. – Még ha ez azt is jelenti, hogy egy téli fagyos szemű
Nyíllal kell is szembenéznie.
***
Vasic tájékoztatta Adent, hogy elfogadja a pszichék védelmi
feladatainak felelősségét, aznap este ahhoz a férfihoz teleportált,
aki bár soha nem volt Nyíl, de az osztag tagja volt oly módokon,
amit a kívülállók nem érthettek meg.
Azoknak, mint Vasic, azt tanították meg, hogy törjék el a
nyakakat, vagy hogy fojtsák meg áldozataikat az árnyak
csendjében, hogyan építsenek rejtett bombákat és finom
szabotázsokat, ha arra volt szükség. Nem tanították meg őket,
hogy állítsanak fel üzletet, vagy fektessék be a pénzt. Ironikusan,
míg a Nyilakat halálos képességeiknek és a veszélynek, mely
gyakran műveleteikben rejlett, annak megfelelően fizették ki az

- 69 -
elmúlt száz évben, legtöbben anélkül haltak meg, hogy még
annak egy töredékét is elköltötték volna.
Miután a Nyilakat az osztagba való belépéskor legálisan
kihúzták családi csoportjaikból, az a pénz egyenesen egy Nyíl
alapítványhoz ment, amit Zaid Adelaja állított fel. Az első Nyíl
azért küzdött, hogy biztosítsa, a Tanácsnak ne legyen joga az
elveszett Nyilak kintlévőségére. Aden volt az, aki egy évtizede
rájött, hogy az eljárás már annyira automatizált volt, hogy a
hatalomban mindenki elfelejtette időközben az alapítványt.
Ez azt jelentette, több milliójuk volt, amivel arra
törekedhettek, hogy megmentsék sajátjaikat, akiket hideg,
csendes létezésre ítélték, mert a kérdéses Nyilak túl töröttek
voltak, hogy tökéletes gyilkoló gépekként működjenek tovább. De
először, szükségük volt valakire, aki értett a pénzhez, aki
segíthetett nekik szilárd tulajdonokból és befektetésekből álló
hálózatot létrehozni, amit nem köthettek az osztaghoz.
Leginkább olyannak kellett lennie, akire rá lehetett bízni azon
férfiak és nők életét, akik megérdemelték békéjüket.
Most, az öregember felnézett a könyvből, ami takaróval
borított ölében volt nyitva, ahogy részben üveg asztalánál ült a
Tahoe tónál lévő otthonában. A kis olvasólámpát székének
karfáján kapcsolta fel, ami a lapokat meleg sárga fénnyel
világított meg, a mellette lévő világot este borította. – Vasic –

- 70 -
mondta, és bár nem volt mosoly az arcán, semmi érzelmi reakció,
a szó üdvözlés volt.
Vasic fél térdre ereszkedett a fa teraszon, lehajtotta fejét. –
Helló Nagyapa. – Sokan hívták Zie Zent „Nagyapának”, ezt
tiszteletből tették, a leélt életéért, hogy számtalan embernek
segített a világ minden pontján. Azonban Vasic számára biológiai
igazság volt, egy generációt kivéve.
Zie Zen nem a nagyapja, hanem a dédapja volt.
Senki sem feltételezné a köztük lévő kapcsolatot fizikai
megjelenésük alapján, a tényt mindketten az előnyükre
használtak. Zie Zen inkább kínai apjára hasonlított, szemei sötét
barnák és mandulavágásúak voltak, csontozata éles, elegáns.
Mire a gének Vasichoz értek, a genetikai áramlás teljesen
megváltozott.
Ő dédanyja szürke szemeit örökölte, alkata anyja fél horvát
örökségét tükrözte. 193 cm-es magassága, izmos felépítése és
hajának puhább fekete textúrája az amerikai férfi öröksége volt,
aki spermát biztosított a megtermékenyítéshez. A kapcsolatuk itt
kezdődött és ért véget.
Egyik sem számított. Figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy
utóneve Duvnjak volt és nem Zen, Vasic csak egy személyt tartott
a családjának a világon, és ez az a férfi volt, aki csendes kérésként
érintette meg a vállát, hogy álljon fel. Felkelve leült a teraszon,
ami a tó vastag csendjére nézett, talpa a téltől kemény és havas

- 71 -
talajt érintették, alkarjait a térdeire támasztotta, a fodrozódó
vízre koncentrált.
Zie Zen megértette a csend, a béke értékét, és semmit sem
mondott, csak recés hanggal lapozott a könyvben, az simán
beleolvadt az éjszakába. Ez a föld, gondolta Vasic, a DarkRiver
terület szélét csókolta meg. Lehetséges volt, hogy egy leopárd
alakváltó, szemhájait leengedve palástolva szemeinek éjszakai
ragyogáság most is őket nézte a tó pereméről. Vasic nem tudta
elképzelni milyen lehet, ha két formád van, hogy ennyire állatias
vadság van benned. A „félig állatias gyerek”, aki egyszer volt,
ahogy beírták edzési naplójába, már rég eltűnt.
– Azon vagyunk, hogy felébresszük a pszichéket – mondta Zie
Zennek sokkal később, a hold magasan volt a tó felett, a fény
tiszta fehérrel világította meg a világot.
– Á. – Ismét papírzörgés hallatszott. – Azon gondolkodtam,
vajon ez lesz-e a következő lépés.
Vasic mindent elmondott az idősebb férfinak, amit a
projektről tudott. Aden ugyanezt tenné, ha itt lett volna, Zie Zen
hosszú idővel ezelőtt kiérdemelte hűségüket, míg Kaleb Krychek
ismeretlen maradt. Majd Vasic várt dédapjára, hogy beszéljen,
tudta, hogy a másik férfiban több tudás volt, százhúsz évével, Zie
Zen azon ritka személyek egyike volt a Hálón, aki elég öreg volt,
hogy felnőtt tisztasággal emlékezzen az Elcsendesedés hajnalára.

- 72 -
 – Nyolc éves voltam, mikor a vita először megkezdődött. – Ez
olyan puha mormogás volt, mint az éjszaka. – Egy gyerek,
nemtörődöm szülei aggodalmaira, boldog a játékaival. – A
kezébe köhögött, megköszörülte torkát. – Játszottunk akkor,
annyira szabadon, mint az alakváltók és az emberek.
Vasic számára a gondolat teljesen idegen volt, hogy számos
másodpercre volt szüksége, hogy átrágja magát rajta.
– Meghozták a döntést, hogy magunkhoz öleljük az
Elcsendesedést, mikor tizennyolc éves lettem. A szüleim
generációja és azok, akik pár évvel voltak nálam idősebbek… túl
öregek voltak, hogy alkalmazkodjanak az Elcsendesedéshez, bár
megpróbálták. A legtöbben szemtelenül fiatalon haltak meg.
– Ezt nem tudtam. – Vasic azonban számtalanszor
gondolkodott rajta, miért nincs a Hálón több olyan öreg személy,
mint Zie Zen, az Elcsendesedés előttről.
– Néhányan azt mondják, hogy az elveszett generációt az új
rezsim megölte, mert túlságosan bomlasztóak voltak, de azt
hiszem az igazság sokkal egyszerűbb. Meghaltak, mert a szívűk
megszakadt. – Zie Zen lélegzete nyers, akadozó volt, de nem
furcsa, adva korát.
– Azok a hosszú idővel ezelőtti mentáloknak meg kellett
tanulniuk egy olyan világban élniük, ahol gyermekeik, akik az
érzelemmentes létezést ölelték magukhoz, hideg szemekkel
néztek a szüleikre, és unokáik olyan lények, akiket nem tudtak

- 73 -
megérteni. – Újabb köhögés, ismét papírzörgés. – Túl idegen volt
a környezet, olyan, ami ellopta a levegőt azok tüdejéből, akik
velem egy szinten álltak ennek alkonyatán.
Vasic nézte, ahogy a víz a parton fodrozódik, a hold suttogott a
finom hullámok felett és ő csak hallgatott.
– A pszichék… a pszichék haltak meg leggyorsabban. – Egy
hosszú szünet, melyben a múlt visszhangjai voltak, ami Vasic
számára egy lázas álom volt, de Zie Zen ebben élt. – Egy kis
részük kiugrott, akiket most Elfeledetteknek nevezünk, de a nagy
többség maradt, hitték, hogy tudnak segíteni a fajuknak. Helyette
az Elcsendesedés szinte kinyomta az életet a P-kből, míg a
legtöbb már nem ébredt fel reggel.
Vasic nem érzett, de ez nem azt jelentette, hogy nem érti meg a
másik férfi hangjának finomságait. Ez a képesség annak a része
volt, ami jó orgyilkossá, jó katonává tette. – Tapasztalatból
beszélsz Nagypapa?

- 74 -
 6. fejezet

Kedves Z2
Igen, mérges vagyok rád, köszönöm szépen. Nem hiszem el,
hogy nem ébresztettél fel. Jól vagyok. Köszönöm.
xoxo
Sunny
U.I: Szeretlek (még mindig mérges vagyok)
U.U.I: Tudom, hogy nem lenne már szabad elfogadnunk az
érzelmeket, így égesd el, miután elolvastad.

Vasic dédapja nem azonnal válaszolt a kérdésre, a csendet

csak egy farkas üvöltésének visszhangja törte meg, mintha egy
SnowDancer futott volna végig DarkRiver szövetségesének
területén. Ha Krycheknek sikerül megegyeznie a két falkával,
Vasic tudta, hogy sokkal közelebbről fog farkasdalt hallani.
– Miközben felnőttem – mondta hosszú idővel azután, hogy az
üvöltés elhalt – azok az évek az Elcsendesedés megvitatásában
teltek el. Nem tudod elképzelni az akkori világot, annak káoszát
és rémületét, fajunk egy lépésre volt, hogy elpusztítsa magát.

- 75 -
Megvitattuk a Protokollt az iskolában, az ebédlőasztalnál, a
Mentálháló minden szegletében, a tévében, az újságban…
– Több milliárd szót mondtak, írtak le, gondoltak, míg az
Elcsendesedés az én generációm számtalan fiataljának
meghatározó emlékévé vált. De… nem nekem. – Egy durva
lélegzetvétel. – Az én fiatalságomat egy szó hálózta be: Sunny. –
Ez a csend mélyebb, nehezebb, nem megszakítható volt. – A
hivatalos neve Samantha volt, de senki nem hívta őt így. A
szomszédom volt, a barátom, mikor tizenhat évesek lettünk, a
szerelmem.
Vasic az utolsóra megfordult, hátát a korlátnak támasztotta,
ami a mögötte lévő lépcsőket keretezte a bal oldalán. – Igaz
szerelem? – kérdezte, belenézett nagyapja sötét szemeibe. – Bőr
érintkezéssel? – Inkább, mint pénzügyi és tudományos tánc, ami
fajuk jelenlegi párzási rituáléja volt, genetikai és mentális
profilokat hasonlították össze, mielőtt a petesejtet
megtermékenyítették egy tűvel.
Zie Zen kifejezése távoli volt, elméje tisztán látszott, hogy a
furcsa, régi világon járt. – Igen, bőrrel. – Ujjaival úgy érintette
meg az állát, ahogy Vasic még nem látta tőle korábban, mielőtt
kezét visszaejtette volna a könyv nyitott oldalára.
– Ki akartam ugrani az Elcsendesedés hajnalán – mondta, ez
váratlan beismerés volt – de Sunny egy P volt, egy erőteljes. Nem
tudott elmenni, azt mondta túl sok a stressz és a fájdalom a

- 76 -
Hálón, s ez ugyanaz lenne, mintha egy orvos kisétálna a
sürgősségiről, ahol varratokkal teli traumatizált áldozatok
vannak. Így maradtunk.
Vasic nem sokat tudott az Elcsendesedés kezdetéről, de tudta,
hogy az együtt lévő párokat nem választották szét erőszakkal,
helyette minden párt arra irányítottak, hogy tartózkodó életét
éljenek, hogy jó példák legyenek az utódok számára. Így egy ok
maradt hátra, amiért Zie Zennek nem volt gyereke Sunnytól,
Vasic genetikai történetében nem volt Samantha név. – Mikor
halt meg?
– Öt évvel a Protokoll kezdete után – volt a kemény válasz. –
Csak huszonhárom éves volt, de már elhasználódott. Annyinak
volt szüksége egy P segítségére az Elcsendesedés után, tízezrek
gyötrődtek, mert el kellett vágniuk a szeretet kötelékeit és
helyettesíteni kellett őket a rideg racionalitással. Rosszabb volt a
heves nyomás a P-ken, hogy ne létezzenek.
Zie Zen csendben megrázta a fejét, de kezét olyan erősen
szorította székének karfájára, hogy Vasic meg tudta számolni a
csontokat benne. – Ez olyan lenne, mintha arra kérnélek, ne
lélegezz, a pszichék nem voltak összetört, törött héjak, mint ma.
Sunny vidám, vibráló volt a képességében, szíve nyitva állt a világ
felé… és a világ addig rúgta, míg mindenhol nem vérzett, amit
nem tudtam elállítani, megjavítani.

- 77 -
 Az idősebb férfi olyan hosszú csöndbe esett, hogy Vasic biztos
volt benne Zie Zen aznap már nem beszél többet, de végül azt
mondta – Vigyázz a te Sunnydra, ahogy én képtelen voltam az
enyémre vigyázni.
A csendes válasz az lett volna, ha azt mondja Ivy nem az övé,
csak egy másik feladat. Azonban ezen a holdfényes éjszakán,
mikor dédapja beszélt neki a nőről, akit Sunnynak hívtak, akivel
Vasic soha nem találkozhatott, amire most jött rá, hogy ő
formálta Zie Zen teljes létezését, csak egy helyes válasz létezett. –
Vigyázni fogok, Nagyapa.
Zie Zen becsukta a könyvet, kezei biztosak, álla határozott
vonal volt. – Biztosnak kell lenned, hogy ezeket a P-ket nem
áldozzák fel, mint a korábbiakat, nem törnek össze ennek az új
világnak a nyomása alatt. – Tekintete Vasicéba kulcsolódott. – A
pokolba fognak besétálni, nagyon kevés ellenállással, így épültek
fel. Makacs bátorsággal és egy kicsit abból, hogy képtelenek az
önzésre. Ez az új káosz ki fogja irtani őket, hacsak nincs egy
erősebb erő, ami előre helyezi a P-ket.
Vasic ígéretet tett, hogy védeni fog, és ezt utolsó leheletéig
betartja, de – Ez egy jobb emberre váró feladat, olyanra, mint
Aden. – Erős, intelligens és létezésének egyetlen pontjában sincs
törés. Vasicot számtalan recés öltés tartotta össze, ami minden
nap és este véresre szaggatta őt.

- 78 -
 – Én brutális fegyver és feláldozható pajzs vagyok – mondta,
ahogy az éjszakai szél felfedte arcát – az én feladatom, hogy
minden erőszakot kivédjek, ami a P-k felé irányul. - Ezt
meghátrálás nélkül fogja csinálni. – Nem vagyok elég erős, hogy
elejétől a végéig a pszichék azon védelmezője legyek, akire
szükségük van. – Elmondhatatlan évtizedek jönnek.
Zie Zen ismét a tejét rázta. – Nem Vasic. Ez nem a te
választásod. Ez becsületbeli ügy, az enyém és a tiéd. – Újabb
remegő lélegzet. – Te vagy a szívem fia, az igazi leszármazottam.
Talán elvesztetted a hitedet, de soha nem fogod feladni,
figyelmen kívül hagyva, miben hiszel most. Megteszed, amit meg
kell tenned.
Vasic semmit sem mondott. Ami őt illeti Zie Zen szava törvény
volt, de elméjében kétség kívül tudta, hogy ez alkalommal
csalódást okoz dédapjának. Zie Zennek igaza volt, Vasic soha
nem adja fel, de eljön az idő, mikor egyszerűen nem működik
tovább, a teste és elméje lezár, mint egy hibás gépezet tenné.
Mindezek után, ez volt ő, egy gép, amit arra edzettek, hogy
kiszabja a halált.
Újabb fél órát töltöttek csendben, tiszteletteljesen fejet hajtott,
mielőtt a víz széléhez sétált volna, a hó puha és a kövek kicsik és
simák voltak bakancsának kemény bordái alatt. Zie Zen egyre
erőtlenebbé válik, keze amit a botjára tett egy kicsit remegett,

- 79 -
mikor Vasic elfordult, de jobban tudta, hogy ne ajánljon
segítséget. Dédapja ezt a legnagyobb sértésnek venné.
Nemsokára a segítségedre lesz szükségem. Mikor eljön az idő,
kérni fogom.
A százharminc év nem volt ismeretlen a világukban, kevés
ember túl is élte, de Vasic nem hitte, hogy dédapja él addig.
Ugyanaz a fáradság volt Zie Zen szemeiben, mint az ő lelkében,
és azután, amit ma hallott, megértette Zie Zen olyan csapásokat
szenvedett el, amik súlyos sérüléseket okozott. És mégis folytatta.
Te vagy a szívem fia, az igazi leszármazottam... Megteszed,
amit meg kell tenned.
Ahogy Vasic még egyszer végiggondolta dédapja életét, Ivyra
és túl sokat látó szemeire gondolt, amik minden gondolatát
megmutatták és az ő kötekedő kutyájára, amit mastiffnak
gondolt. Mégis valami heves erő volt ott, ami arra vezette őt,
hogy próbálja megmenteni a többieket, akik az övéi voltak, még
ha szembe is kellett néznie egy Nyíllal.
… így épültek fel. Makacs bátorsággal és egy kicsit abból,
hogy képtelenek az önzésre.
Ha Ivy követte a mintát, akkor a Hálón lévő szörnyek élve
felfalják. A világ keményebb hely lett, mint amilyen az volt, ami
Zie Zen Sunnyát követelte. Túl sok ember hagyta, hogy
empatikus készségeik a semmivé váljanak, hogy oly módon
váljanak hideggé, amit nem lehet visszafordítani. A szociopaták

- 80 -
voltak hatalmon az élet számos területén, az üzlettől, az
oktatáson át az orvostudományig.
Évtizedekbe is telhet, hogy kijavítsák az egyensúlytalanságot.
A többiek annyira hozzászoktak, hogy megmondják nekik,
hogy mit csináljanak, hogy nehezükre fog esni, hogy a jelenlegi
rezsim alatt működjenek. A teljes szabadság a legrosszabb
rémálmuk. Mohó szükségletükben ezek a személyek még többet
és többet kérnek majd a pszichéktől, míg a P-ből semmi nem
marad.
Míg a nő egy nap le nem fekszik, és soha nem ébred fel többé.
Ez a felfedezésvolt Vasic elméjében legfelül, egy órán át sétált
a tó partján. Mikor egy hatalmas pöttyös macskát látott, aki őt
figyelte, nem tett egyetlen hírtelen mozdulatot sem. Helyette
csendes elismerésként oldalra biccentette a fejét. A leopárd, talán
egy jaguár volt, ugyanezt tette, majd eltűnt a fák közt, két
ragadozó találkozott az éjszaka.
***
Ivy képtelen volt aludni, az ajtóban ült, vastag takaróba
csavarta magát és a csillagokkal telehintett égboltot nézte. Egy
álmatag Rabbit húzta és nyomta párnázott kosarát mellé bosszús
csaholások mellett, és most prüszkölve feküdt mellette. Egy
normális éjszaka, az égboltnak kemény tisztasága volt, ami csak a
leghidegebb éjszakákon fordult elő… kivéve, hogy az élete soha
nem lesz már normális.

- 81 -
 Ivy ajkai összeszorultak. Az élete soha nem volt normális, nem
úgy, ahogy a mentálok gondolnák. Tizenhat éves koráig, az
összeomlásáig tudta, hogy más. Annyira keményen próbált olyan
lenni, mint diáktársai az iskolában, egyre racionálisabb és
távolibb az évek növekedése és az edzések által, de az
Elcsendesedés olyan kabát volt, ami annyira nem illett rá, hogy
kifárasztotta, ha hordania kellett.
Anyám, miért nem tudom jól csinálni? A tanárok azt
mondják hibás vagyok.
Zokogott, mikor feltette a kérdést, kilencéves lányként, aki
másodjára bukott el az Elcsendesedés kiértékelésén.
A hibák tesznek azzá, akik vagyunk Ivy. Nélkülük
készülhetnénk műanyagból, jellegtelenül és zavarosan. Soha ne
szégyelld a hibáidat.
Ezután szülei együtt dolgoztak, hogy rájöjjenek, hogyan mehet
át a kiértékeléseken, bár belül kondicionálása olyan rossz volt,
mint mindig. Most egy Vasic nevű Nyíl megadta neki a választ,
hogy miért, és az elpusztított mindent, amiről úgy gondolta, tudja
a világról, elméje tombolt a szükségtől, hogy higgyen.
Egy hullócsillag száguldott át az égen ragyogó fénnyel abban a
pillanatban… és orra ismét vérezni kezdett.
Ivy már meghozta a döntését. Ez, gondolta, ahogy ruhája
zsebéből zsebkendőt használva megbirkózott a vérrel, csak
elhatározásának megerősítése volt. Ha a P megjelölés csakugyan

- 82 -
létezik és Ivy hordozta a képességet, fel akarta fedeznie lényének
minden részét. A tény, hogy ez megállítja, hogy agya
összeomlassza saját magát csak bónusz-
Lélegzete a torkán alatt, keze az oldalára hullott, ökölbe
szorult a véres zsebkendőn. – Korán jöttél – suttogta a férfinak,
aki a kabin előtt jelent meg.
– Nem a döntés miatt vagyok itt. – Téli szürke szemek
szkennelték a területet.
Rabbit felébredt, hogy morogjon a Nyílra, aki eltűnt a ház
mellett. Szíve zakatolt, Ivy szinte azt hitte csak képzelte az egész
szürreális dolgot, de a férfi nem sokkal ezután a ház másik
oldalán tűnt elő. – Veszélyre számítottál? – sikerült
megkérdeznie, egyik keze Rabbit merev hátán volt.
– Nem. – Arca olvashatatlan sziluett volt az éjszakai égbolton,
vállait kiemelték a csillagok fényei, hozzátette – Egyszerű
biztonsági felülvizsgálat. – Ivy most már Vasic védelme alatt állt,
még ha el sem fogadta a szerződést.
Ijedt csillanás volt azokban a szemekben, melyek veszélyesen
kifejezőek voltak a kevés fényben. - Ó. – Ivy tovább cirógatva
kutyáját azt mondta – Szeretnél valami meleg italt? – Egy
homlokráncolás. – Biztos fázol, ha az éjszaka ezen időszakában
csinálsz biztonsági ellenőrzést.
Vasic megállt. A nő aggódott érte, az ösztönös válasz egy
intelligens válasz volt. És mégis ellátást ajánlott neki.

- 83 -
Dédapjának igaza volt, a pszichék úgy tűntek, nem voltak túl jók
az önfenntartásban. – Nem – mondta. – Miért ülsz itt? –
Beszélni a nővel nem volt a programban.
– Szeretem a csendet. – Arca ellágyult, a hangjában lévő
rekedtség még jobban megjelent. – Van egyfajta titokzatosság a
világban az éjszaka ezen óráiban, mintha megengednék, hogy a
napfénynél rejtett titkokra rálássak.
Vasic a sivatagra és az elszigetelt hegyekre gondolt, ahova
annak céljából ment, hogy békét leljen az általa eltörölt
árnyaktól, megfontolta, vajon Ivy Jane látná-e azokon a helyeken
is a rejtélyeket. – Be kellene menned. – Gondolatai lényegtelenek
voltak, mert Ivy soha nem fogja megtapasztalni a kérdéses
helyeket. – Az adataim azt mondják, hogy a hőmérséklet
jelentősen csökkenni fog a következő tizenöt percben.
Ivy felállt, a rá terített takaró alaktalan volt rajta, biccentett. –
Azt hiszem igazad van. Több hót érzek a levegőben.
Ez a meteorológiai adatok elég érzékelési leírása volt, újabb
jel, hogy Ivy Jane nem volt Elcsendesedett. Nem mintha
szüksége lett volna az információra, a nő jelenléte dörzspapír volt
érzékeinek, durva és karcoló. Nem számított. Ahogy Aden
rámutatott, az érzékelés talán kényelmetlen, de nem gyengítő.
És Vasic ígéretet tett.
Amíg lélegezni tud, megvédi a nőt.

- 84 -
 7. fejezet

Sahara Kyriakus egyszerűen beszívódott Kaleb Krychek

erejének gravitációs vonzásába. Meg kellene gondolnunk, hogy
mentsük meg őt, nem megigézve fürkészni a kapcsot, ami egy
börtön.
Levél a szerkesztőnek az „Aggódó Polgároktól”
Mentálháló Hírforrás

Kaleb beleegyezett, hogy találkozik Lucas Hunterrel és Sascha

Duncannal, csak mert az alfa pár hajthatatlan volt a kérésükben.
– Látnunk kell, hogy Sahara boldog, elégedett – kezdte Lucas.
– Néhány férfi ezt inzultusnak venné.
A DarkRiver alfája közönyösen rándította meg a vállát
válaszként Kaleb válaszára. – Nem, egy falkában nem venné.
Gondoskodunk a sajátjainkról.
Kaleb állatias volt birtoklásában, mikor Saharáról volt szó, de
megértette, hogy az ilyen kapcsolat egy erőteljes falkával jó
dolog, ha van a nő arzenáljában.
– Néha, csodás párom – mondta Sahara, mikor belekezdett –
ez nem a stratégiáról szól, hanem a családról. – Ujjai a férfi

- 85 -
hajában voltak, körmei finoman megkarcolták fejbőrét. – Ha a
DarkRiver és a SnowDancer beengedi a pszichék csoportját a
területükre, ne politika, hanem a családi kötelékek miatt legyen.
– Egy téves mód, hogy biztonsági döntést hozz – mutatott rá,
míg a legsérültebb, legerőszakosabb része lustán kinyújtózott a
nő cirógatása alatt.
– Az lenne? – Sahara lábujjhegyre emelkedett, csókokat
nyomott Kaleb állára. – Okoznál valaha sérülést bármely
falkának, ha a családomnak hívnám őket? Együtt, ők mindezek
után egy veszélyes, agresszív erő.
Rájőve, hogy a csatát elvesztette, úgy döntött, hagyja, hogy
helyette elcsábítsák. Aznap később, mikor megérkeztek a
találkozóra, kész volt rá, hogy Sascha Duncan azt kéri ő és Sahara
engedjék le felszíni pajzsaikat. Itt húzta meg a vonalat, senkinek
nem volt joga hogy megzavarja az ő és Sahara kapcsát.
A kardinális psziché ezzel szemben nem kért semmi ilyesmit,
de mosolya tisztává tette, hogy eleget érzett, hogy könnyítsen
aggodalmain. Ez bepillantást adott Kalebnek, mennyire
integrálódtak a psziché képességei általános érzékelésében. –
Bármely csapat, aminek van egy P-je taktikai előnnyel
rendelkezik a tárgyalásban – mondta Saharának, mikor
hazaértek. – Politikailag, társadalmilag, vagy üzletileg.
Sahara a homlokát ráncolta. – Soha nem gondoltam rá, hogy
egy P üzleti céllal dolgozna, de tökéletes értelme van. Ha mindkét

- 86 -
félnek vagy egy P-je az asztalnál, az kiegyensúlyozza a tárgyalást.
– Olyan szeretettel csókolta meg a férfit, ami még mindig
meglepte őt, Sahara kezével végigsimított a férfi fekete zakóján. –
De beszélhetünk erről később. Nem akarsz elkésni a következő
találkozódról és nekem még van papírmunkám.
Egy perccel és számtalan alapos csók után Kaleb egy new yorki
felhőkarcoló tetejére teleportált, hogy beszéljen a férfival, aki a
mentál faj jövőbeli túlélésének kulcsát tarthatta magánál. –
Értékelem a kérésemre adott gyors választ.
Kaleb felé fordulva a város a háta mögött volt és a szél
belekapott gazdag barna hajába és méretre szabott kabátjába,
amit öltönye felett viselt, Devraj Santos felemelte egyik
szemöldökét. – Nem minden nap kéri a Háló legerősebb
telekinetikusa, hogy egy elfeledettel beszéljen.
Nem egy egyszerű Elfeledettel. Dev Santos volt azoknak az
embereknek a vezetője, akik egyszer mentálok voltak, de most
már valami mások, az Elcsendesedés hajnalán ugrottak ki a
Hálóból és erősen keveredtek az emberi és alakváltó népességgel.
Ennek eredményeként mentális képességeik nulla és erős között
mozgott, és Kaleb erőforrásai alapján, azok az Elfeledettek, akik
mentális képességeket hordoztak, a biovisszacsatolás az idegi
hálózattól ugyanúgy szükségszerű maradt a túléléshez.
– A Mentálháló – mondta a másik sötét hajú férfinak –
bizonyos változásokon megy keresztül.

- 87 -
 Santos kezeit nyitott kabátjának zsebeibe süllyesztette,
lenyűgözött csillogás volt a szemeiben. – Ez az évszázad híre. –
Nem várta meg a választ folytatta – Tudni akarod, hogy éltük túl
az Elcsendesedés nélkül.
– Igen. – Az Árnyékháló, ahogy az Elfeledettek jelenleg
nevezték saját hálózatukat, a Mentálhálóhoz leghasonlóbb
rendszer volt a világon. Mégis, amennyire Kaleb képes volt
meghatározni, az Elfeledettek hálózata nem hordozott fertőzést.
Továbbá, a sorozatgyilkosok aránya Santos emberei között ahhoz
volt hasonló, mint az embereknél és alakváltóknál, sokkal
kevesebb, mint az Elcsendesedés előtti vagy utáni mentál
népességnél. – Szükségem van rá, hogy tudjam, miért éltétek túl
és most hogy boldogultok.
Santos kifejezése elsötétedett, s azt mondta – Nem tettük.
Először. – Arcát a város felé fordította, tekintete a
felhőkarcolókat figyelte, melyek ragyogtak a hótól terhes felhők
előtt és mögöttük örvénylett az East River.
Kaleb csatlakozott hozzá, várt.
– Az elődeim – mondta a másik férfi a csendbe –
kétségbeesésükben alkották meg az Árnyékhálót, mikor tisztává
vált, hogy a kiugrás az egyetlen mód elmenekülni az
Elcsendesedésből, de magukkal hozták a problémákat, ami a
többi mentált a Protokollhoz vezetette.

- 88 -
 – Voltak jövőbelátóink, akik beleesnek víziójukba és soha nem
térnek vissza, telepatáink, kiknek pajzsai összetörtek, hogy már
nem tudták a zajokat kizárni, telekinetikusok, akik kitörték
szeretteik nyakát, mikor képességük kicsúszott az irányításuk
alól.
Kaleb megpróbálta elképzelni, milyen lehetett a kiugróknak,
egyedül és elvágva a Mentálháló hatalmas erőforrásaitól. –
Mégis, az Árnyékháló ismeretlen képességgel rendelkező
személyeket termel – az ok, amiért a másik Tanács próbálta
bántani őket – míg a Mentálháló problémás maradt.
– Elfogadsz egy telepatikus képet?
Kaleb érdeklődve döntötte oldalra a fejét, és Santos elküldte
neki a képet. Az többszínű vonalak káosza volt, egymást
keresztező és egymás mellett haladó, számtalan szál ment egyik
irányból a másikba, fel és le tekeredett, gyakran olyan csomóba
gabalyodott, amit senki sem tudnia kibontani, csak hogy a másik
oldalon más irányba tartson tovább.
– Ez az Árnyékháló? – Ez volt a leganarchikusabb táj, amit
valaha látott.
Egy biccentés Santostól. – Egy másik személyhez számtalan
érzelmi kapoccsal kapcsolódunk. Barátság, szerelem, még
gyűlölettel is, a negatív érzelmek is olyan erős kapcsokat tudnak
létrehozni, mint a pozitívak.

- 89 -
 Kaleb ezelőtt soha nem gondolt erre, de természetesen a másik
férfinak igaza volt. Kaleb felnőtt életének nagy részét azzal
töltötte, hogy a Tanács elpusztításának módját keresse,
koncentrációja könyörtelen volt. Egy gonosz kapcsolat, de
mindazonáltal egy kapcsolat. – Az érzelmek egyedül nem lehet a
kulcs, vagy az Elcsendesedésre nem lett volna szükség.
– Van másik elem is, de nem olyan, amit le tudnál másolni –
válaszolta a másik férfi. – Az Árnyékháló kisebb, mint a
Mentálháló, nagyságrendekkel vagy százszor kisebb. – Ismét
Kaleb felé fordult. – Szemmel tartjuk a másikat, gyorsan
felismerjük bármilyen bomlás jelét, gyorsan cselekszünk. Az én
személyes, nem tudományos nézetem szerint az Árnyékháló ezen
tömörsége bizonyos szintű automatikus stabilitást ad.
Kaleb a Hálón lévő elmék közti hatalmas terekre gondolt. –
Egy faluhoz hasonló, ahol a bajt könnyen kiszúrják,
összehasonlítva a várossal, ahol egy személy egyedül sétálhat
több ezrekkel.
– Pontosan. Megfontolva a tényt, hogy az alakváltók mutatták
mindegyik faj közül a legkevesebb pszichopatikus és mentális
betegségeket. Ők mindig egy viszonylag kis, szorosan kötődő
falkában élnek.
Ha Kaleb követte ezt a logikát, az azt jelentette, hogy a
Mentálhálót több részre kell törni. – Az őrületi szintetek? –
kérdezte, felfedezett egy másik részt. – Képtelen voltam

- 90 -
bármilyen komoly adathoz hozzáférni. - Segédje összeállította az
információt ennek a népességnek a sorozatgyilkosságra való
hajlamáról, hogy lelkiismeretesen vadászta le a
börtönrendszerben lévő Elfeledett tagokat, majd statisztikai
program segítségével elkülönítette az adatokat.
– Megpróbálni feltörni a titkosításainkat? – Kendőzetlen acél
volt Santos hangjában. – Ne zavartasd magad. Hosszú ideje
megtanultuk megvédeni magunkat.
Kaleb számtalan konklúziót levont, mikor legjobb hekkerei
elbuktak, hogy feltörjék az Elfeledettek adatbázisait. – Az adatok
kevésbé fontosak, mint a másoló mechanizmus, amit az embereid
felfedeztek, amit fel lehetne használni a Mentálhálóhoz. – Meg
tudná és meg fogja tenni, hogy kivégzi a ragadozókat, amint
felfedték őket, de az nem javítaná meg az alatta lévő problémát.
A szörnyek továbbra is felbukkannának.
– Az öregeink – mondta az Elfeledettek vezetője – úgy
gondolják, távolságot kellene tartanunk a problémáitoktól. Az
eredeti felnőtt kiugrók már mind elmentek, de sok jelenlegi öreg
fiatal volt akkor, emlékeznek annak zűrzavarára és fájdalmára.
Úgy látják nem kellene bevonódnunk a ti problémáitokba.
– Te mit mondasz?
– Nem vagyok diktátor Krychek. Meghallgatom az
embereimet. – Csendessé vált, amint egy repülő húzott el
felettük, arca semmit sem árult el. –De mind meghallgatom,

- 91 -
beleértve azokat, akik azt mondják, a veled való munka során
talán találunk választ néhány problémára, ami még mindig üldöz
minket. – Aranybarna bőre feszessé vált az arcán. – Még mindig
vannak őrülteink, emberek, akiket egyszerűen nem érünk el.
– Azt mondják, a töröttek az ár, amit fajunk a legerőszakosabb
képességekért fizet – mutatott rá Kaleb. – Mi vagyunk az elménk.
– Nem fogom feladni egyik emberem sem. És te?
Kaleb nem szokott hozzá, hogy ily módon gondolkodjon. Az
egyetlen személy, aki számított neki, az Sahara. Mindenki más
irreleváns… kivéve, hogy Sahara arra kérte, mentse meg őket. –
Soha semmit nem adtam fel. – Ezzel másik kritikus kérdést tett
fel. – A ti pszichéitek mindvégig aktívak voltak, és mégis
továbbra is problémátok volt a mentális betegségekkel?
Santos válasza váratlan volt. – Az Elfeledetteknek kezdetekben
nem voltak erőteljes pszichéi. – Arca árnyékba borult a felhőtől,
ami közvetlenül felettük mozgott, azt mondta – A dédanyám azt
mondta, mert a P-k úgy gondolták, a kiugrók meglesznek. Erős
gondolkodási struktúránk volt, brutálisan szervezettek voltunk,
míg a Háló káoszban volt.
– Nos, annak a ténynek az ellenére, hogy az Elcsendesedés
átok volt a lényükre nézve, a P-k döntő többsége hátramaradt. –
Kezeivel a hajába túrt. – Ez azt jelenti, hogy az első generációnk
eléggé kiegyensúlyozatlan volt, soha nem találgattuk a számokat.
Ma nincs magas szintű pszichénk, akiket megítélhetnél, de a

- 92 -
mentális betegségeink sokkal nyugodtabbak és produktívabbak,
ellentétben azzal, amit a Hálóról hallottam. – Egy kérdő
pillantás.
– A rehabilitáció volt a megszokott válasz az Elcsendesedés
alatt – mondta neki Kaleb. – A jövedelmezőbbeket elzárták és
tiszta pillanataikban használták őket.
Santos szája vékonnyá vált. – Mi nem töröljük ki azokat, akik
gyengék. És néhányan meggyógyultak, amennyiben fel tudták
venni életük szálait.
Sarkain megfordulva válaszolt Kaleb következő kérdésére,
mielőtt feltehette volna. – Az egyik öreg pszichénk mesélt nekem
az ő tanácskozásáról Sascha Duncannel, a mentál pszichék és az
Elfeledett pszichék szétváltak egymástól, hogy míg ajánlhatunk
tanácsot és irányvonalat, nem edzhetjük az embereidet. Az
elméink többé nem úgy működnek, mikor a mentális
képességekről van szó. – Egy tompa mosoly. – Túl sok kevert vér.
Kaleb azon gondolkozott, vajon milyen egyedülálló
képességeket és kevert vért kaphatott örökül Devraj Santos, ezt a
tényt Kaleb még képtelen volt felfedni. – Figyelmen kívül hagyva
különbözőségeinket – mondta – egy nyitott kommunikáció az
embereim és a te embereid közt előnyös lehet mindkettőnk
számára.

- 93 -
 Santos megtartotta a tekintetét, az alattuk lévő világot
szürkeség öntötte el. – Tűzszünetet hirdetsz a mentálok és az
Elfeledettek közt?
– Nem – mondta Kaleb. – Békét hirdetek. – Kinyújtotta kezét,
ahogy a hó fehéren kezdett esni. Az érintés nem olyan volt, amit
Saharán kívül másokkal is élvezett, de tudott az Elfeledettek
vezetőjével félúton találkozni. – Nem akarok harcolni az
Elfeledettekkel. – Kaleb bosszúja mindig is csak a saját fajában
lévő korruptokra koncentrált.
Santos hosszabb szünetet tartott, mielőtt elfogadta volna
Kaleb kezét. – Béke.

- 94 -
 8. fejezet

A P-mentálok soha nem voltak ritkát, de nincs sok tudásunk,

talán mert azt tanulmányozzuk, amitől félünk. És senki sem fél
egy pszichétől.
Részlet A titokzatos P Megnevezés:
Pszichikusok Ajándékai és Árnyoldalaiból.
Alice Eldridge.

Ivy az ágyán feküdt, ahogy a madarak az életében a Nyíl

megjelenése utáni harmadik napon felébredtek, arra gondolt,
amit Sascha Duncan osztott meg vele, mikor kapcsolatba lépett a
kardinálissal, hogy megerősítse a P megjelölés létezését. Mi az
elmét és a szívet gyógyítjuk. Bánat, félelem, fájdalom, segítünk
az embereknek kitalálni a sötétségből.
A gondolattól fájt a mellkasa, fájdalmas bizsergés volt benne…
mintha egy eltompult végtag nyújtózva ébredt volna fel. Mégis
szembe kellett néznie a ténnyel, hogy összefoltozott lény,
abszolút makacs akarat ragasztotta össze, miután az
újrakondicionálás majdnem kitörölte őt. Ki volt ő, hogy azt
gondolja, bárkit meggyógyíthat?

- 95 -
 Erősek vagyunk Ivy, erősebb, mint amit most el tudsz
képzelni. Annak kell lennünk, hogy elvegyük mások fájdalmát és
valami jobbat hozzunk létre.
Karmok kopogtak a fapadlón, Rabbit kimászott a kosarából,
hogy az ágy mellé álljon, hatalmas szemei könyörögtek. – Nem
alhatnál az ágyon. – Próbált kemény lenni, de nehéz volt
Rabbittal.
A kutya siránkozó pillantást vetett rá, mielőtt összeesett volna,
hogy feje a mancsain volt, szánalmas látványt nyújtott.
– Te nagy sonka – mondta Ivy gyengéd nevetéssel és
megpaskolta a matracot.
A szomorúság köddé vált, a kutya felugrott és körbejárt,
mielőtt eldöntötte, hogy kedvenc helye az ágy lábánál van,
átlósan Ivyval. Ivy mosolygott a kutya megelégedésére, de
mosolya túl hamar szertefoszlott, gondolatai összegabalyodott
fonalak voltak. Ha nem volt óvatos, a Mentálhálón lévő pajzsai
elkezdenek összetörni, felfedve őt és a többieket a kívülállóknak.
Körmei a tenyereibe vájtak.
A törött mentálokból és családjaikból álló település azért volt
biztonságos, mert a kis népesség megtanulta, hogyan fűzze össze
pajzsait. Több hónapnyi próbába és hibába került, nagy
kétségbeesés adott nekik erőt, míg a csoport végül megtanulta,
hogy építsen olyan formációt, ami minden személynek

- 96 -
megengedte, hogy legyen privát tere, mégis a pajzs az egész
csoportot védte.
Azonban kiterjedt pajzsaik csak egy bizonyos mértékű
nyomásnak álltak ellen, és Ivy volt a felelős egy meghatározó
darabért az elmúlt két hónapban. Felült az ágyban, becsukta
szemeit, egyszerű mentális gyakorlatot szándékozott csinálni,
hogy lenyugtassa magát. Meg kellett-
– Vaú!
Szemei kipattantak, megijedt, mikor látta, hogy Rabbit előtte
állt. – Tudod, hogy nem szabadna megzavarnod, mikor
meditálok – korholta gyengéden.
A kutya ismét ugatott, és ez alkalommal hallotta az
aggodalmat a nyüszítő hangban. – Jól va-
Ekkor érezte, nedvesség csepegett az orrából. – Fenébe! –
Lábait átdobta az ágyon. Rabbit mellette ugrott le, Ivy a fürdőbe
sétált és felkapcsolta a lámpát, hogy megerősítse, amit már
tudott.
Vérzett az orra. Nemcsak az, szemei a bal sarkukban vérben
úsztak, mintha kapillárisai felrobbantak volna. Kezei remegtek és
melegek voltak, megragadott egy marék zsebkendőt, hogy
letörölje a vékony csíknyi ragadós vöröset, megszorította
orrnyergét, míg a vérzés elállt. Nem tartott sokáig, ez a baleset
kicsi volt.

- 97 -
 Ezután feltakarított, leguggolt, hogy megcirógassa Rabbit
fejét. – Jól vagyok – biztosította a kutyát, addig vakargatta a
fülét, míg a kutya abbahagyta, hogy torkából mélyen nyüszítsen
és fejét a mellkasához nyomta. – Menjünk, együnk valamit.
Mikor a konyhában volt, felvette vastag kardigánját topja és
pizsamanadrágja felé, a kutyának adott egy kis speciális
csemegét, amit egy áruházban vett a legközelebbi városban. Az
ember farmerek, akik a boltot üzemeltették, a saját dolgukkal
foglalkoztak, pont úgy ahogy a településen mindenki a sajátjával
törődött, kapcsolataik őszinték voltak. Két éve, miután számos
vihar megrongálta a várost, Ivy csapata segített a takarításban és
a renoválásban, egy évvel később a szívességet visszaadták, mikor
az ő csűrjeiket kellett újraépíteni.
Ezen kívül a két csoport nem keveredett és Ivy tudta, hogy
ezért a település a hibás. Az igazság ritka árucikk volt azoknak,
akik ezt a burjánzó területet hívták otthonuknak, a többségük egy
erőszakos traumatikus élmény után. Annyira volt biztonságos,
amennyire azzá tudták tenni, nem tudta volna elhagyni… és
mégis ezért volt elkerülhetetlen, hogy megtegye.
– Nincs több lánc – suttogta, kezei a magának készült zöld tea
csészéjére szorult – főleg nem olyan, amit a félelem hozott létre.
Szeme sarkából látta, hogy Rabbit a farkát csóválta,
önkívületben csócsálta csemegéjét.

- 98 -
 Ettől nevetni támadt kedve, de kontrollálta magát, tudatában,
hogy még egy törést tesz a település összevont pajzsaira. Senki
sem mondott semmit. Senkinek sem kellett, mert a helyen
összeadták erőforrásaikat, hogy túléljék, de Ivy soha nem akart
teher lenni. Még akkor sem, mikor csak egy emberi héj volt,
megtartotta súlyát.
Anyja azt mondta neki, hogy makacs elutasítása, hogy
egyszerűen otthon üljön, még ha annyira súlyosan bántották is,
reményt adott neki, hogy valahol tinédzser lányának fehér
felszíne alatt ott van a lány, aki dicsérettel ment át a fizika
vizsgán, miután azt mondták neki, hogy szánalmas ebből a
tárgyból.
– Még csak nem is szeretted a fizikát – mondta Gwen azon a
napon, ahogy Ivy segített a település üvegházából a zöldséges
kertbe vinni a palántákat, amit a csoport tartott fenn a diétája
miatt. – De elutasítottad, hogy tárgyat válts, nem, míg meg nem
csináltad.
Tudván, hogy erre a makacs hajlamra még jobban szüksége
lesz a következő hetekben, Ivy kinyitotta a hátsó ajtót, felvette
hóbakancsát és kilépett a reggeli szürke fénybe. Csípősen hideg
volt, a hó elég vastag volt, hogy elnyelje a hangokat, de szerette a
frissességet, az előtte nyújtózó almafák csontvázszerű tisztaságát,
az ágak ragyogtak a ködben. Mögöttük barack és szilvafák voltak,

- 99 -
egy sor gyümölcsöző cseresznyefa, meg a lugason lévő milliárdnyi
bogyó, amit Ivy tavasszal életre akart hívni.
Mindegyik lefedve vagy kopáran állt a téli hidegben, de a táj
nem volt kevésbé szép a keménységtől. A fák felé sétált, a csésze a
kezében volt, nem lepődött meg, mikor Rabbit utánament,
annyira sértett kifejezés volt az arcán, hogy ott kellett hagynia
csemegéjét, hogy őt kísérje.
– Sajnálom – suttogta Ivy, szeretete kis barátjáért melegítette
belülről.
– Grrr.
Izmai megfeszültek a morgásra egy hírtelen merev Rabbittól,
kinézett a ködbe és egy férfit látott. Egy része Vasicot várta, várt
rá, de nem a Nyíl volt. Ez a férfi felé futott, arca eltorzult és kezét
oly módon tartotta maga elé, amiből látszott, fegyver van nála.
Ivy ösztönösen reagált.
Eldobta még meleg teáját és csészéjét a férfi arcába, a férfi
üvöltése dühödt volt, Ivy megfordult és futott. – Gyerünk Rabbit.
Cikkcakkban futottak a fák között, hogy ne legyenek a
támadójuk előtt, Ivy nem nézett hátra, ahogy elérte a kabint,
becsapta az ajtót maga és Rabbit mögött, épp akkor, mikor
valami becsapódott a másik oldalt.
Az idegen lövedékes fegyvert használt.
Helyére tolta a biztonsági zárat, elnógatta az ajtóból a még
mindig felborzolt Rabbitot, guggoló járásban a konyhába ment,

- 100 -
hogy elővegye a fegyvert, amit az apja adott oda neki. Bőre hideg
lett a gondolatra, hogy használja, hogy bántson egy másik
élőlényt, de mikor töltények törték be a feje felett lévő ablakot,
tudta, hogy vagy ez, vagy ő meghal. Lerázta az üvegszilánkokat,
ahogy Rabbit dühösen ugatott, telepatált szüleinek és
szomszédjainak… de a bejárati ajtót berúgták, míg töltények
pattantak le hátulról, és tudta, hogy kifutott az időből.
Ketten voltak.
Összeszorította állkapcsát és kibiztosította a fegyvert. – Nem,
te nem fogod ellopni az életem. Ismét nem. – A sarokba préselte
magát, ahol senki nem támadhatta hátba, Rabbit mellette volt,
várt, hogy támadója elé kerüljön. Míg dühös elhatározása, hogy
túlél nem csökkentette hányingerét a gyomrában, nem engedte
meg, hogy ez hatással legyen fegyvert szorító markára.
Egy másodperccel később hallotta, hogy támadója lába a
nappali faburkolatára csapódott, melyet egy hangos hang
követett, a hátsó ajtót lövő fegyver elcsendesedett. Ivy nem volt
benne biztos, hogy mi történt, azon gondolkodott, hogy
maradjon, vagy mozduljon meg, mikor Rabbit kificánkolt és a
nappaliba rohant, tisztán kikerülte a padlón lévő üveget.
– Rabbit – sziszegett dübörgő szíve ellenére, de követte a
kutyát.
A bejárati ajtó tönkrement, a kilincs darabokban volt, sáros
bakancsnyomok voltak a padlón és magán az ajtón. Nyelt, hogy

- 101 -
megnedvesítse kiszáradt torkát, pulzusa visszhangozva dübörgött
a fülében, óvatosan kiment és a hátsó ajtóhoz sétált, hogy lássa,
telelőtték tölténnyel. A sérülésre remegve engedte ki a levegőt.
Nem tudta elképzelni, hogy támadói mentálisan összezavarodtak
volna, egyszerűen három lélegzetvétel alatt eltűntek.
Remegés rázta meg a bőrét.
Nem volt számára meglepő, hogy mikor megfordult Vasicot
találta maga mögött, Rabbit ijedtében dühösen ugatni kezdett a
férfi hírtelen feltűnésére. – Honnan tudtad? – kérdezte a férfit,
aki, minden lehetőség szerint épp megölt két embert érte.
A férfi szürke szemei a nőt tetőtől talpig átvizsgálták,
ugyanazzal a precizitással, amit a nő már az első napon észrevett.
– Megsérültél?
– Tessék? Nem. – A remegés azzal fenyegetett, hogy
meglátszik rajta. Fogcsikorgatva küzdött ellene, megismételte
korábbi kérdését. – Honnan tudtad?
– Az osztag épp a támadás előtt szerzett róla tudomást, hogy a
népesség egy bizonyos szegmense a pszichéket okolja az
Elcsendesedés lehullásáért.
– Ennek nincs értelme. – Ivy nem küzdött, mikor Rabbit
köztük lévő morgó testét figyelmen kívül hagyva Vasic kivette
elfehéredett szorításából a fegyvert és visszatette a biztosítékot.
Ha Ivynak soha nem kell megérintenie azt a dolgot, az is túl
korán lenne. Ujjait végigdörzsölte elhasznált flanel

- 102 -
pizsamanadrágján, hogy megszabaduljon a kemény fekete
műanyag érintésétől, azt mondta – A P-mentálokat egy
évszázadon át elnyomták.
– Az emberek jelenleg nem racionálisak.
– Téged követtek? Hogy megtaláljanak? – Ivy maga nem
tudott psziché képességeiről, míg Vasic meg nem látogatta.
A férfi megrázta a fejét, mélyfekete tincsei kissé nedvesek
voltak, mintha hó esett volna rá, ami elolvadt. – Véletlen, hogy a
két esemény egybevág. A támadás mögötti csoport meghekkelte a
rehabilitációs és újrakondicionálási központ adatbázisát, ahol
téged kezeltek, 9.3-as gradiensűként tagadhatatlanul az egyik
legerősebb voltál, aki ezért az elsődleges célponttá váltál.
9.3? Ez elképesztő erőszint, és ezt erőszakkal csapdába ejtették
benne. – Istenem – suttogta. – Csoda, hogy nem volt több
agyvérzésem.
Vasic a fegyvert a ház falához támasztotta és Ivy hírtelen
rájött, a férfi mennyire veszélyes volt fizikailag. Volt valami
tartózkodás Vasicban, ami miatt a férfi telekinetikus erejéből
fakadó veszélyre koncentrált, de a férfi komoly sérülést tudott
volna okozni a Tk-ja nélkül. Vagy 30 centivel magasabb volt,
vállai szélesek és bicepszén feszes izmok voltak, erős combok
feszültek meg fekete harci uniformisának anyaga alatt, ahogy
mozgott.
Nem nagy. Nem ez volt a megfelelő szó.

- 103 -
 Nem, a férfi olyan volt, mint egy pisztoly. Egy karcsú fegyver,
amit kegyetlen professzionalizmussal fentek ki.
–A központoknak vannak bizonyos technikusai, hogy
csökkentsék az idegi vérzés kockázatát – mondta Vasic, szemei a
kesztyűn lévő kis kijelzőn voltak, amin adatok futottak – de az
újrakondicionálásod, ahogy mindketten tudjuk, leginkább
inkompetens volt.
Ivy ujjaival a hajába túrt, szemeit elszakította a férfi halálos
tisztaságáról és lerázta a múltat. Befejezte vele. Vége volt. Annak
többé nem volt joga rá. A jövőre kellett koncentrálnia, a sorsra,
ami neonfénnyel ragyogott azon a reggelen, amire talán szüksége
volt. – A többiek, akiket ugyanabban a központban
kondicionáltak újra?
– Zajlik az eljárás, hogy biztonságos házakba vigyék őket. –
Vasic felemelte a fejét, figyelmességének ereje penge volt. –
Szükséged van áthelyezésre?
Ivy a fejét rázta. – Itt biztonságban kellene lennem, ez a terület
annyira távoli, hogy nem valószínű, hogy bármely csoport, akinek
kettő teleportálója van, nyomot talál az ide portáláshoz. – És a
település jól őrzött, sokkal nagyobb fizikai beszivárgás ellen.
Vasic megrázta a fejét. – Egyikük sem teleportképes Tk. –
Megérintette a kesztyűjét. – A forrásaim szerint egy kis
magánrepülő repült el a gyümölcsös felett egy perccel a támadás
előtt. Valószínűleg ejtőernyővel ereszkedtek alá.

- 104 -
 – Ó. – Ivy összefonta karjait, meg sem fontolta ezt a
lehetőséget. – Nem hiszem, hogy van bármilyen védelmünk a
levegőből érkező támadással szemben. – A szülei és Ivy, a
többiek, közepes profittal működtették a farmot, hogy ne
vonjanak magukra nem kellő figyelmet, de ez nem azt jelentette,
hogy nem volt pénzük drágább megfigyelőrendszerre.
– Az osztag technikusai már hozzáadták a települést a
megfigyelési listához – válaszolta Vasic. – Nem lesz több
meglepetés abból az irányból.
– Köszönöm. – Ivy keményen beleharapott alsó ajkába,
kényszerítette magát, hogy feltegye a másik kérdést, azt amit
nem akart. – Az a két ember, akik… Halottak?
– Nem.
Ivy kezét a ház külső falához nyomta, ahogy térdei
elgyengültek, a levegő kiszaladt a tüdejéből, de Vasic még nem
fejezte be.
– Ki kell őket hallgatnunk, hogy megtudjuk, ezt a rosszul
kitervelt támadást a félelem vezette, vagy egy nagyobb,
szervezettebb sejt részei. – Lábai még mindig terpeszben voltak,
kezét a háta mögé csúsztatta, egy katonai pihenőre. – Lehetséges,
hogy a Tiszta mentálok megmaradt töredékének – tette hozzá,
megnevezve a csoportot, akik az Elcsendesedés lehullása előtt
több, szörnyű támadás mögött álltak – benne volt a keze.
– Ivy!

- 105 -
 Ivy apja kiáltására megfordult a sarkain és visszakiáltott. –
Nem sérültem meg.
Változás volt a levegőben és már tudta, hogy Vasic elment,
mielőtt meglátta volna az üres helyet, ahol Vasic pár másodperce
állt.
– Egybeesés? – volt apja gyanakvó kérdése, mikor megosztotta
Vasic támadással kapcsolatos magyarázatát. – Vagy egy
előkészület, hogy sokkal irányíthatóbb legyél Krychek ajánlatával
szemben?
– Nem hiszem, hogy Vasic hazudik. – A szavak kicsúsztak az
ajkain, abban a részében születtek, aminek létezésének nem volt
tudatában.
– Ő egy Nyíl, más mestert szolgál. – Hangzott kőkeményen,
anyjának hangszíne alapján Gwen Jane tisztán látta a helyzetet.
– Rosszul tudod. Nem hiszem, hogy bárkit is szolgálna. –
Érzett egy heves magányosságot a téli fagyos szemű Nyíl körül. –
És anyám, ha ez azért volt, hogy rávegyenek a beleegyezésbe,
akkor mindössze annyit kellett volna tenniük, hogy egy szikla
szélére teleportálnak.
– De most hálás vagy – mutatott rá az apja. – A
megmentődként látod őt.
Tudatában volt, hogy szülei szavainak volt értelme és képtelen
volt megfogalmazni a racionális okot a vágyára, hogy megbízzon
a férfiban, aki meg sem kísérelte elrejteni halálos természetét,

- 106 -
széttárta karjait. – Egyik sem számít, a döntésem így is ugyanaz
marad. – Az anyjára, majd apjára nézett. – Meg kell találnom, ki
is vagyok.
Még ha ez azt is jelentette, hogy rábízza magát egy Nyílra, aki
halálosabb fegyver volt, mint egy pisztoly.

- 107 -
 9. fejezet

Az Elcsendesedés védelme minden Nyíl feladata. Ki kell

végezni mindenkit, aki kihívja a Protokollt, bármikor, amikor az
szükséges. Ne hezitáljatok végső akciót indítani azért, hogy
megvédjétek fajunk a pusztulástól.
A Nyilak Első Szabályzata

Vasic abba a cellába portált, ahova Ivy egyik támadóját dobta,

a másik a szemközti cellában volt. Azok a Nyilak Központi
Parancsnoksága alatt helyezkedtek el, a cellát vastag, négyezet
alakú, ajtó nélküli falak vették körül, a teleportálás volt az
egyetlen módja a kijutásnak. Figyelmen kívül hagyva a tényt,
hogy egyik támadó sem volt teleportra képes, Vasic az osztag
mentális trükkjét használta, hogy átmenetileg megbéklyózza
mentális képességeiket, biztosítva, hogy ne tudjanak segítségért
telepatálni vagy a Mentálhálót használni üzenet küldésére.
Nem hazudott Ivynak. Egyik sem volt halott.
– Segítség! – kiáltotta az, akinek Vasic eltörte a karját, arca
súlyosan sérült attól, hogy a falnak csapták.

- 108 -
 – Nem halsz bele azokba a sérülésekbe – mondta Vasic, mikor
Abbot teleportált be Adennel.
Egy biccentés Adentől és Abbot egyedül hagyta őket.
Neked is menned kellene. Aden hangja szólalt meg Vasic
elméjében, ahogy a másik férfi átvette a mentális pórázt. Menj.
Ivy veszélyben volt.
Megszerzem neked az információt. A te feladatod, hogy a nőt
biztonságban tartsd.
Ismét, Aden megpróbálta puha műszakba tenni.
Pillantását egyszer sem fordította el a támadóról, aki betörte
Ivy ajtaját, Vasic leguggolt a sérült férfi elé. – Elég – mondta
csendesen, és a másik férfi elnémult, rémület ragyogott
szemeiben.
Egy megjósolható válasz volt. Ez a gyáva talán azt kívánta,
hogy helyreálljon az Elcsendesedés, de vágyát az ismeretlen miatt
érzett gyáva félelme vezette.
– Képes vagyok addig kínozni téged, míg csak egyetlen nem
törött csontod marad itt – a férfi mellcsontjára mutatott – itt. –
A férfi lábujjaira mutatott. – Egy klopfolóval szétvert darab húsra
fogsz emlékezni, mire végzek.
A fenyegetés teljesen igaz volt. Vasic vállalt felelősséget Ivy
biztonságáért, és nem volt semmi, amit ne tett volna meg azért,
hogy elérje célját. – Tk vagyok, elérhetem, hogy érezd mindegyik
törést anélkül, hogy felemelném a kezem.

- 109 -
 Illusztrációként eltörte a férfi legkisebb ujját. Megvárta, míg a
sikítás zokogássá fulladt, s azt mondta – Ugyanezekkel az apró
törésekkel elpusztíthatom a törzsedet, darabokra törhetem a
bordáidat, majd feltéphetem a mellkasodat.
– A kulcscsontodat pár centinyi szilánkokra törhetem, ami
időbe és gyakorlatba telik, de nekem mindkettő megvan. –
Lejjebb halkította a hangját így a fogolynak erőlködnie kellett,
hogy hallja. – Türelmes is vagyok. Mire elérek a lábujjaidhoz, az
ujjaid begyógyulnak és az egész procedúrát kezdhetem újra
előröl. Nem akarod, hogy ebben a szobában maradjak.
A férfi egész teste remegni kezdett.
– Válaszolj a kérdéseimre – folytatta Vasic ugyanolyan
hangon, amit egész idő alatt használt – és elmegyek.
Tíz perccel később a fogoly megadott minden információt,
amit tudott. Nem volt sok. Partnere még kevesebbet tudott, de a
darabok egy egyszer válaszhoz vezettek: a támadást a kevés
megmaradt Tiszta mentál hadnagyok egyike szervezte meg.
Ostoba. Ha Vasic lett volna a hadnagy helyében, akkor meglapult
volna és kivár, míg nem lesz lehetősége az új rezsim szívébe
csapni.
– Informálom Krycheket – mondta Aden Vasicnak, miután
elhagyták a cellákat az osztag közös területéért – és belekezdek a
hadnagy elleni vadászatba.

- 110 -
 Vasic nem vitatkozott, a Tiszta mentálok eltakarítása messze
nem volt olyan fontos, mint a P-k védelme. – Mit akarsz csinálni
a két férfival?
Aden hosszú ideig várt a válasszal, szemei az üveg mögötti
zöldet nézték, a páfrányok vastagok és göndörödőek voltak az
ablak alsó részén. – A probléma egyik része, hogy a Tanács
mindent az árnyékban csinált, általában önkényesen szabtak ki
„igazságot”. Vissza kell térnünk egy nyitott rendszerhez, ahol az
ilyen férfiakat a megfelelő módon meg lehet büntetni a
törvényeink szerint.
– A Háló még nem áll erre készen.
– Nem. – Aden összefonta kezeit a háta mögött. – De egy nap
kész lesz rá. Addig egy maximálisan védett börtönbe dobom őket,
kiegészítem a papírokat a tárgyalással, hogy garantáljam, sokáig
bent lesznek majd.
– A képességeik?
– Nem hirdették, de bármely mentál, aki bekerül a börtön
rendszerbe, annak képességeit önmagát fenntartó pórázra kötik.
A Mentálhálós hozzáférésüket egy kontrollált területre
korlátozzák. Megszervezem.
Vasic Aden igazságról szóló szavain gondolkodott, mikor
visszatért a hóval borított gyümölcsöshöz és Ivyhoz. A másik
Nyílnak egy dologban igaza volt, de a fajuk által birtokolt
képességek erőszakossága mindig azt jelentette, hogy lesznek

- 111 -
szörnyek, akik annyira rémisztőek, hogy le kell őket vadászni és
ki kell őket végezni, sötétség a sötétség ellen.
Átvizsgálta az Ivy kabinja körüli területet a csendes reggeli
fényben, az eltakarított hó felé ment. Ivy kis állata vette őt észre
először, éles figyelmeztetésként ugatott onnan, ahol őrt állt a
hátsó ajtóban. Ivy egy másodperccel később jelent meg, egy seprű
volt a kezében, és göndör tincseit egy lila és fehér sál fogta hátra.
– Tudtam, hogy te vagy az – mondta apró mosollyal. –
Visszaminősítettek „halálos fenyegetésből” „irritációba, ami nem
megy el”, legalábbis Rabbit ugatási szótára szerint.
Vasic azon gondolkodott, hogy volt-e megfelelő válasz az
állításra, a nő óvatos lágyságában, de nem volt meg a tudása. –
Miért vagy egyedül? – Csak azért ment el, mert szülei és a
többiek úton voltak, felfegyverkezve és készek megvédeni őt.
– Nem vagyok. – Egy gyors pillantás a válla felett, mielőtt
suttogássá halkította volna hangját. – Az anyám azonban nem
vett még észre. Akarsz vele találkozni?
– Ha azt gondolod, ez segít neki elfogadni a felajánlott
szerződésed paramétereit.
– Talán nem. – Egy apró összerándulás, a nő arckifejezése
annyira nyitott volt, hogy Vasic tudta, nem tudná a külvilág felé
tettetni hamis Elcsendesedését. – Talán rád pillant és előhúzza
fegyverét.

- 112 -
 – Ha meg akartalak volna ölni – mutatott rá – már rég halott
lennél, a testedet egy krematórium kemencéje égette volna el.
Pislogva Ivy azokkal a szokatlan szemeivel nézett rá, amitől
Vasic úgy érezte, meztelenre vetkőztetik. – Talán jobb lenne, ha
nem találkoznál az anyámmal.
– Nem értek egyet. – Egy magasabb, karcsú testalkatú nő
jelent meg a kijelentés utáni pillanatban. – Legalább – tette
hozzá – őszinte.
A seprűt odaadva Ivynak, aki egyre inkább kétségbeesett a
helyzet miatt, a nő, akit Vasic Gwen Janeként azonosított Ivy
életrajzi adatai alapján azt mondta – Az apád egy percre van az
anyagokkal, hogy megjavítsa az ablakot és az ajtókat. – Kilépett
Vasichoz. – Sétáljunk egyet.
A következő tíz perc… érdekes volt. Abban a huszonhét évben,
amikor az osztaghoz tartozott, Vasic sok mindent megtapasztalt,
de soha nem hallgatta ki egy anya, aki aggódott a gyermekéért.
Gwen Jane talán Elcsendesedett volt a felszínen, gondolta, de a
nő heves védelmezésében megpillantotta az igazságot, és míg ő
nem tapasztalta meg az anyai szeretetet, megértette, hogy ez
félelmetes erő lehet.
– Biztosítom, hogy ne essen bántódása – mondta a nőnek. –
Krycheknél talán elsőbbséget élvez a Háló, mint teljes egész, de
nálam ez a pszichék biztonsága, Ivy a fő felelősségem.

- 113 -
 Egy átható pillantás. – Hogy ígérheted ezt meg, mikor
Krycheknek dolgozol?
– Egy általános félreértés. – Olyan, amit az osztag
megengedett, hogy a Nyilak szabadsága a radar alatt maradjon. –
Azért választottuk az ő oldalát, mert az ő jelenlegi álláspontja a
Hálót és a lakosságot szolgálja. Ha ez megváltozik, tudja, hogy
nem számíthat a támogatásunkra.
– Nem szelíd kutyák, hanem vad farkasok, akik úgy döntöttek,
hogy ő most szövetséges?
– Kivéve, hogy nem vagyunk vadak. – Nyílnak lenni azt
jelentette, hogy szoros fegyelemben éltél. Ez nem választás volt,
hanem szükség. Mert oka volt annak, hogy egy Nyíl Nyíl volt, és
mindannyiuk számára ez halálos ok volt.
– Különböző típusú vadság van – mondta Gwen, ahogy a
kabin ismét eléjük került.
Vasic látta, hogy az ablak javításához szükséges dolgok kint a
fal mellett feküdtek, fa az új keretnek, a régi összetört a
golyózáportól, valamint üvegtáblák, amik bele passzoltak. Rövid
idejébe került, hogy gondoskodjon az ablakról, telekinézise 7.9
volt a gradiensen. Nem kellett bevernie a szögeket, egyszerűen
benyomta az elméjével, úgy hasítottak át a fán, mintha vaj lett
volna.
Ez a képesség finomságot követelt meg. Eléggé megnyomod,
akkor a szög a másik oldalon jön ki. Egy vastag deszkával és több

- 114 -
száz szöggel sokkal könnyebb és viccesebb volt gyerekként, mikor
az „apjával” élt. Ugyanaz a férfi dobta be őt a Nyíl kiképző
központba és soha nem nézett vissza.
Egyszer sem.
Vasic tudta, mert ijedt négyévesként a kiképzőközpont
bejáratánál állt és nézte, ahogy apja járműve egyre kisebb és
kisebb lett. Az emlékei szerint sírt, de többé nem fért az
érzelemhez, ami ehhez a válaszhoz vezetett.
– Nos – mormogta Gwen, ez a nő, szemtől szembe
bizonyította akaraterejét egy Nyíllal szemben, hogy megvédje a
gyermekét – ez hasznos.
– Igen. – Vasicot az emberek egész életében hasznosnak
találták, de ennek semmi köze nem volt az olyan ártatlan, vagy
furcsán kielégítő dologhoz, mint egy ablak megjavítása. –
Korábbi kérdésed alapján azt feltételezem, hogy Ivy a szerződés
elfogadása mellett döntött.
– Hagyom, hogy erre ő válaszoljon. – Ezzel a kijelentéssel
otthagyta a férfit, Gwen a bejárati ajtóhoz ment.
Ivy nem sokkal ezután odament. Kopott farmeringjének ujjai
most a könyökéig fel voltak hajtva, melyek felfedték hosszú ujjú
pólóját, sálja félrecsúszott, hogy szabadon engedjen pár göndör
tincset. Rabbit természetesen a sarkában volt. Fogait azonnal
kivillantotta Vasicra.

- 115 -
 – Elfogadom a szerződést – mondta Ivy bevezetés nélkül – de
Rabbit velem jön. – Arcát oldalra billentette, karjait összefonta. –
Ahova megyek, ő is oda jön.
– Meg kell tanítani neki, hogy a határokon belül maradjon –
mondta Vasic, elgondolkodott rajta, hogy Ivy mindenkihez
annyira lojális-e, aki hozzá tartozik. – Biztos vagyok benne, hogy
az alakváltók nem fogják bántani, de vannak természetes
farkasok és hiúzok is a területen.
Ivy leejtette karjait, szemei hatalmasok voltak. – Egy alakváltó
terület mellé megyünk? – Ez rekedt suttogás volt, ami úgy
simított át Vasic érzékein, mint egy simítás.
– A területre. – Sem Vasic, sem Aden nem várta volna, hogy az
alakváltók beleegyeznek Krychek kérésébe, de tegnap este
hivatalossá vált. – A DarkRiver-SonwDancer területre.
Ivy figyelmét morgó állata felé fordította. – Hallottad Rabbit?
Ne vicsorogtasd a fogaid a házigazdáinkra, vagy megesznek
ebédre. – Hírtelen pír öntötte el az arcát, mikor felnézett. –
Sajnálom, szoktam hozzá beszélni.
– Gyógykezelésnek tartod? – Vasicnak soha nem volt állata,
nem értette meg az elgondolást.
Ivy nem tudta, hogyan válaszoljon Vasic kérdésére, hogy ne
áruljon el túl sokat… de mi értelme volt a dolgokat elrejteni?
Vasic már tudott a legveszedelmesebb titkairól. Ennek
felismerésére szabadsághullám árasztotta el. – Kóbor volt –

- 116 -
kezdte – koszosan, csontosan és egy harctól megtörten kúszott a
gyümölcsösbe… míg én még… alkalmatlan voltam. – Nem igazi,
semmi, csak annak a lánynak az árnyéka, aki valaha volt, elméjét
megnyomorították és lelkét megsértették, dermesztő sikolyokat
hallatott egész nap.
– Megetettem, mert tudtam, senki más nem tenné, majd
állatorvoshoz vittem. Senki sem mondott semmit, de meg tudtam
mondani, hogy a felnőttek azt gondolták, meg fog halni. – Ez egy
éleslátású pillanat volt, keresztülvágta a ködöt, amiben létezett. –
Elakartam nekik mondani, hogy rosszul tudják, hogy látom a
szemében az élni akarást, de nem voltak akkor szavaim.
– Helyette hazavittem, mikor az állatorvos bekötötte a törött
lábát, a kezemből etettem és biztosítottam, hogy sérülései tiszták
legyenek. – Szülei az első éjszaka Rabbit mellett a csűrben
összegömbölyödve találták őt, majd mindkettőjüket bevitték a
családi kabinba. – Talán öt nap telt el, mire fokozatosan felállt és
elkezdett sétálni.
– Egy héttel azután beleesett a területen egy saras pocsolyába,
és azt vettem észre, hogy lemosom őt. – Nevetés űzte el a rémület
hosszadalmas visszhangjait. – A locsolóval kellett
körbekergetnem. – Az állata annyira gyors volt, még a lábán lévő
kötéssel is. – De végül tetőtől talpig csurom víz voltam.
Ivy találkozott Vasic tekintetével, próbálta megértetni vele. –
Gondoskodni Rabbitról volt az első dolog, amit hét hónap alatt

- 117 -
csináltam az egyszerű utasítások követésén kívül. – Egy élő,
lélegző robot volt, életének egyedüli tudatos jele az volt, hogy
segített szüleinek a házimunkában, még ha tiszta is volt, hogy
agya nem a legjobb jeleket küldte a végtagjainak.
Vasic figyelembe vette a nő vicsorgó állatát. – Ő egy sérült lény
volt, és te psziché vagy. A kutya termeszeted
legmegváltoztathatatlanabb részéhez beszélt.
Ivyt nem érdekelte a hogy és miért szakszerűsége. Csak azt
tudta, hogy Rabbit megmentette őt, ahogy ő megmentette a
kutyát. Csontos de makacs, a keze alá dörgölte magát, míg ő a
semmibe bámult, addig böködte őt, míg akkori csomós bundáját
simogatni nem kezdte. Mikor ujjai görcsösen szétnyíltak, hogy
elejtse az almát, amit össze akart gyűjteni, a fogait használta,
hogy felvegye és a kosárba tegye. A kutya elszántsága megadta
neki az ösztönzést, hogy visszafojtsa könnyes frusztrációját és
újra és újra megpróbálja.
És újra.
Valahol az út során az agya kezdte újrahuzalozni magát, utakat
talált azok a szekciók közt, amik annyira súlyosan sérültek, hogy
Ivy feje szörnyű fájdalomtól pulzált újrakondicionálása után
három évvel.
– Újra megtanultam futni, mert Rabbit játszani akart –
mondta a torkában lévő csomó ellenére. – Annyira kicsi és
csontos volt, de soha nem adta fel, így én sem tehettem. – Időbe

- 118 -
telt, mire állata súlyt szedett fel, hogy bundája fényes és
egészséges legyen, átalakulása visszhangozta saját elméjének
gyógyulását.
Mikor a kutya fáradságában összeesett, a karjaiba vette. És
mikor ő esett össze, mert teste elutasította, hogy azt tegye, amit
tennie kellett volna, akkor bátorításként böködte és ugatott, míg
össze nem kapta magát. – Három hónappal az ideérkezése után
első alkalommal szólaltam meg. Egy hónappal azután elme
terápiát kértem.
A település orvosával való intenzív ülések lassan segítettek,
hogy elméje utolsó részeit is visszaszerezze. – Nehéz volt. –
Hasonló a fizikoterápia gyötrő fájdalmához, amire a testnek
súlyos sérülések után volt szüksége. – De minden alkalommal,
mikor a határomhoz értem, emlékeztem rá, hogy néztem
Rabbitot törötten a gyümölcsösbe kúszni és az akaraterő újabb
darabját találtam meg.
A szél keresztülfújt Vasic haján a nő történetét követő
csendben. – Gondoskodom róla, mikor őt portálom – mondta
végül. – Bár talán nekem kellene aggódnom a saját biztonságom
miatt.
Ivy mosolyogni kezdett a hűvös állításra, elpislogta a
könnyeket a szeméből és lenyúlt, hogy felvegye fogát vicsorgató
állatát. – Viselkedni fogsz, ugye? – Rabbit fejét Vasic felé
fordította. – Nyújtsd ki a kezed, hogy megszimatolhasson.

- 119 -
 Vasic ezt tette, de Rabbit elutasította, hogy ránézzen, minden
más érdekelte őt, csak a Nyíl keze nem. Ivy megpróbálta
megfordítani őt, csak hogy elismerje teljes vereségét. – Sajnálom.
– Visszatette Rabbitot a földre, és a kutya azonnal fogait
vicsorgatva elé állt. – Talán miután kicsit jobban megismer
téged.
Nem tűnt úgy, hogy Vasicot bántotta volna az ejtés. Ismét
jegesen nyugodt lett, mint amikor a két behatolót elintézte.
Ivynak volt az a nyugtalanító érzése, hogy semmi sem hatolhat át
a Nyíl hideg fekete pajzsán… és néhány okból pontosan ezt akarta
tenni, lenyűgözte a jég mögött lévő személyiségre vetett apró
pillantás.
– A kísérlet – mondta most Vasic – azonnal kezdődik, amint a
terület körüli biztonsági zóna teljes lesz. Össze kellene pakolnod
és készen kellene állnod a rövid indulásra.
– Velem jössz? – Ivy küzdött a növekvő kísértéssel, hogy
megérintse a férfi fagyosságát, hogy meggyőzze magát, a férfi
igazi volt és nemcsak téli illúzió, amit azért küldtek, hogy
fantasztikus dolgokat mondjon neki.
– Igen.
Tíz másodperccel később Ivy egyedül állt, Vasic jelenlétének
egyedüli bizonyítéka a hóban lévő bakancsnyomok… és egy
tökéletesen megjavított ablak volt.

- 120 -
 10. fejezet

Ezen a világon egyszer igazi triumvirátus volt, de most

különböző darabokban létezünk. Az emberek elszigetelten élnek,
a mentálok acél és üveg felhőkarcolóikban, amit behatolás ellen
védenek, az alakváltó falkák általában elzárkóznak az
idegenektől. Ez nem lehet élhető hosszú távon. A változás
elkerülhetetlen.
Idézet Kellie Schaeffer PhD esszéjéből (2073 december)

Vasic biztonsági csapatát két órával azután hívta

megbeszélésre, hogy begyűjtötte az Ivy támadói által használt
ejtőernyőket és rejtett csapatot szervezett, hogy figyeljenek a
nőre. Már eldöntötte, hogy a csoportban a Nyilak száma egy az
egyhez lesz a pszichékhez képest, mindegyik Nyíl egy számára
kijelölt P-vel lesz párban. A biztonságnak nagynak és szorosnak
kell lennie, a Tiszta mentálok nem az egyedüli csoport volt, ami
talán fenyegetést lát a pszichékben.
A hat férfit és három nőt személyesen ő választotta ki erre a
feladatra, s most egyenes sorban álltak előtte a Központi
Parancsnokság földalatti zöld területe előtt. Mindannyian

- 121 -
egyforma fekete uniformisba öltöztek, aminek vállán egy ezüst
csillag volt. – A pszichék – mondta most nekik – a
legfontosabban a számunkra. Bármi, ami veszélyezteti őket,
likvidálni kell.
– És ha az utasításnak ellentmondásos utasítást kapunk? –
kérdezte a harci telepatának kiképzett női ügynök.
– A közvetlen parancsnokságom alatt álltok – válaszolta Vasic.
– Megnevezés: P1Nyíl Egység. Ha bárki más próbálna meg
utasítást adni nektek, azonnal hozzám jöttök. – Krychek nem volt
annyira hülye, hogy aláássa a Nyilak vezetőségét, de a Tiszta
mentálok megmaradt szakadárjai már nem voltak ennyire
intelligensek.
Nem mintha Vasic azt hitte volna, hogy ezek a férfiak és nők
hűtlenek lennének hozzá. Néhányukat megkísértette a fanatikus
csoport által támogatott lelki béke, de az ilyen elhajlások azonnal
elhaltak a csoport első erőszakos tettére. – Ha úgy gondoljátok
alkalmatlanok vagytok erre a feladatra – mondta, mert a P-k
egyszerűen a jelenlétükkel a határaikig nyomják őket –
beszéljetek velem utána.
Nem lesz, mondta telepatikusan, semmilyen negatív
visszahatása, ha ki szeretnétek lépni a csapatból. Az osztag Ming
LeBon irányítása alatt állt korábban, a korábbi tanácsnok
megtört minden ellenállási vagy egyet nem értési kísérletet, Jax-
al etette a Nyilakat, azzal a droggal, amit arra terveztek, hogy

- 122 -
felerősítsék a képességeiket, cserébe kegyetlen orgyilkosokká
tette őket, akik nem tettek különbséget jó és rossz közt.
Vasic tudta, hogy az előtte lévő csapat bízik benne, hogy ő nem
teszi ugyanezt, de mindig alkalmat kerített rá, hogy elismételje az
üzenetet, emlékeztette osztagtársait, hogy joguk van választani.
Soha senki nem fogja a Nyilakat eldobható eszközként kezelni.
Az egyik férfi a sor végéről megszólalt. – Problémát fog okozni,
ha az áthelyezésünket kérjük a művelet megkezdése után?
Ez előrelátó kérdés volt. Egyikük sem töltött még igazi időt egy
P-vel, nem tudhatta hogyan reagál majd. – Nem – mondta Vasic.
– Ezt figyelembe vettem a tervezésnél. – Volt egy helyettesekkel
teli támogatólistája. – Amint lehetséges azonnal értesítsetek
bármilyen problémánál.
Látta, hogy nem volt további kérdés, a kesztyűjét használta,
hogy felhozzon egy holografikus térképet és testének bal oldalára
vetítette. – A DarkRiver-SnowDancer terület ezen részéhez
kapunk hozzáférést. – A térkép felvázolt egy területet, amit a
farkasok és leopárdok „kicsinek” írtak le, de a mentál szemeknek
nagy területet biztosít.
Vasic jobban szerette a nyitott tereknél azokat a berendezett
területeket, amit faja leginkább szeretett, de itt is tudott
működni. – Amint a megjelölt külterületre mozdulunk
ellenségnek jelölnek meg és likvidálnak. A külterület fel lesz
szerelve, hogy sérülést és halált okozzon.

- 123 -
 Abbot felbolydult. – Van bármilyen égető ok, hogy az
egységben lévő P-k és teleportálók megközelíthetetlenek vagy
forgalomból kivontak legyenek?
A P1-ben három teleportáló volt, Vasic, Abbot és Nerida, az
utolsó a Hálón lévő erős Tk nők kevesének egyike. A telekinézis
statisztikailag sokkal erőteljesebben mutatkozott meg a férfiak
közt, Vasic mindig elgondolkodott rajta, hogy nem volt
kiegyensúlyozó erő a női lakosságban.
Ez a rejtély akkor oldódott meg, mikor megérkezett az alvó
pszichékről az adat, a nők száma jelentős százalékban nagyobb
volt a férfiakénál.
Ezt a tényt most félretéve azt mondta – Elrendezek egy
vészhelyzeti kódot, amit beágyaznak a csuklótokban lévő
egységbe, ami közvetlenül az alakváltók biztonsági csapatához
lesz bekötve. – Ő és Aden egy órával ezután találkozik a
DarkRiver-SnowDancer csapataival, hogy megbeszéljék a
művelet végső aspektusait. – Tanulmányozzátok át az
eszközeiteken a részleteket, értesítsetek bármilyen biztonsági
fenyegetésnél.
Nem sokkal ezután elengedte a csapatot, a kilencből egy sem
kérte, hogy vegyék ki a védelemből, letöltötte a többi P adatát.
Mint a csapat vezetőjének a helyzetről teljes képet kell kapnia.
Különös figyelmet szentelt a képeknek, megerősítette a tényt,

- 124 -
amit már gyanított, csak Ivy Jane rezes tekintetétől érezte azt,
hogy csontig vetkőztetik.
Aden akkor találta meg Vasicot, mikor itt volt az ideje, hogy az
alakváltókkal való találkozóra portáljanak, a képet, ami az
átvitelhez szükséges horgony volt, öt perccel ezelőtt küldték át. –
Ez ismeretlen helyzet – mondta Adennek. – Először nekem
kellene megnéznem. – Még Vasic sem volt olyan gyors, hogy
kikerüljön egy golyót, amit közvetlen közelről felé lőnek a
teleport befejezése után, de ez egynek a halála lenne, nem kettőé.
Azonban partnere a fejét rázta, szögegyenes fekete haja túlnőtt
az egyszerű katonai vágáson, így a tincsek egymáshoz simultak. –
Az alakváltók soha nem mutatták egy harc felvételének
tendenciáját, és ez egy érzékeny helyzet. Félúton kell velük
találkoznunk, nemcsak Krychek miatt, hanem mert az osztagnak
szövetségeket kell építenie.
Aden, jött rá Vasic, ahogy eddig mindig tette, évekkel előre
gondolkodott, ez alkalommal még előrébb, a jövőbe, amikor egy
Nyílnak talán az osztagon kívüli barátra lesz szüksége. – Kettőre.
Egy… kettő.
Egy szilárd faház elé érkeztek, melyet nyílt terület vett körül,
ami beleolvadt az elég messze lévő sötétzöld fenyők közé, a
területen számtalan zöld terület volt. A területet hó borította, ami
ragyogott a kristálytiszta téli égbolt napfényétől, a távolból a
sziklák közt folyó víz hangja hallatszott.

- 125 -
 A kabinnak a hátát támasztotta a DarkRiver alfa, a
SnowDancer alfa és két másik. Vasic nem ismerte a fekete hajú
élénk indigó szemű magas nőt, aki a farkas alfa mellett állt, de
felismerte a fehérszőke férfit a macska alfa mellett. Dorian
Christensen, az alakváltó, aki egy fiatal nő teste felett beszélt
Vasiccal, kinek életétnek és halálának kitörlésére Vasicot küldték.
A sötét hajú férfi, aki egy orgyilkos halálos eleganciájával
jelent meg ebben a pillanatban a ház mellett. Judd Lauren, Nyíl
és a SnowDancer falka tagja. Nem volt osztott hűség, Judd
nyilvánvalóvá tette, hogy elsődleges hűsége a falkáé, ami az
otthona lett. Ez nem jelenttette azt, hogy ne tenne meg minden
erejéből telhetőt, hogy segítsen az osztagnak, amíg a segítség
nem bántja a SnowDancert vagy szövetségeseit.
A család az első. A szavakat Judd mondta Vasicnak a Második
Reformáció templomának elhagyatott hátsó udvarán. De az
osztag is család. Nem foglak elárulni, hacsak ti nem árultok el
azzal, hogy azt keresitek, hogy ártsatok azoknak, akiket
szeretek.
A szeretet olyan elgondolás volt, amit Vasic nem tudott mihez
hasonlítani, bár tudta, hogy ismerje fel a jelet másokon.
Megtanulta a finom fizikai jeleket, amik elárulták az érzelmi
kapcsolatokat, a képzésének részei voltak. Azonban jelenleg nem
értette meg, hogy több lenne, mint egy kiképzett állat megérti a
szavakat, amiket mondtak neki.

- 126 -
 Megkérhetné, hogy Judd magyarázza el neki, de gyanakodott
rá, hogy nincs meg a megfelelő érzelmi alapja, hogy megértse a
magyarázatot.
– Megvannak a végső adatok a biztonsági intézkedéseknél? –
Aden hangja átvágta az erdő hangjait, a csend, ami nyugtalanított
sok mentált nem volt a közelben, víz, madarak, szél, a távolban
egy cseppnyi farkasüvöltés, ez természetes szimfónia volt.
Hawke felemelte a szemöldökét. – Feltételezem vicc volt. – A
farkas alfa laza szavainak ellenére fakókék szemei a ragadozóé
voltak. Fókuszált. Nem pislogott. – Juddnál vannak a vázlatok.
A másik Nyíl Tk-ját használva egy nyomtatott térképet tűzött a
kabin oldalára. – A belső területen – a sárgával jelölt határt
érintette meg – földalatti szenzorokat építettek fel, ami minden
mozdulatot észrevesznek. Nincs esély rá, hogy hozzájuk férjenek.
Mélyen el vannak temetve és rengeteg van belőlük.
Vasicnak nem állt szándékában, hogy felforgassa a falkák
biztonsági intézkedéseit, de Judd tudta, hogy működik a Nyilak
agya, és az óvintézkedés jó volt. – Külső terület? – Naranccsal
jelölt, némi távolságra volt a belsőtől, jelentős ütköző zónát hozva
létre.
– Lézervonal. Arra állították fel, hogy azonnal
cselekvőképtelenné tegyen.
– Ölésre kellene beállítani. – Egy Nyílnak a legkisebb eltérésre
van szüksége, hogy megváltoztassa az erő egyensúlyát.

- 127 -
 Nem volt meglepődés Judd arcán. – Erről a vörös zónában
lévő biztonsági intézkedések gondoskodnak.
– Minden területet megjelöltek? – szólt közbe Aden, figyelmét
a térkép kötötte le. – Civilek is lesznek velünk.
Judd biccentett. – Még egy gyerek sem tévesztheti el a
határokat. Bárki, aki túléli a vörös zónát, sokkal mocskosabb
módón vadásszák le és likvidálják. – Egy csillanás aranypettyes
barna szemeiben, amit Vasic humor megjelenéseként
értelmezett. – Bízzatok bennem, nem akarjátok, hogy farkas és
leopárd karmok tépjenek szét.
Vasic a kesztyűjével szkennelte a térképet, egyfajta
támogatásként a fájlhoz, amit Judd kétség kívül elküld neki. – Ez
a teleportálást hagyja csak meg.
Tekintetét megtartva Judd azt mondta – Arcnyomot akarsz
használni, hogy betörj a külterületre és a falkák területére?
– Nem, hacsak olyan vészhelyzet van, ahol nincs más
lehetőségem. – Egy fogadalom, Nyíltól a Nyílnak, amit további
magyarázkodás nélkül elfogadnak, ha Juddnak kétségei
lennének, nem állnának itt.
– A többiek csak helyre tudnak portálni – mutatott rá Judd –
és az egész terület a külső területen kívül erősen ellenőrzött.
Finom fényakadályok vannak, melyek biztosítják, hogy a nagy
hatóságú fényképek készítése során tönkremegy a kép.
Használhatatlanná válnak egy átlagos teleportáló számára.

- 128 -
 Az osztagon belül az egyik legleleményesebb elme mindig az
övé volt.
Vasic egyetértett Aden telepatikus állításával. Mindezek után
Judd volt az, aki rájött, hogy szoktassa le magát és ennek
eredményeként a többi Tk-t a Jaxról anélkül, hogy vörös zászlót
lengetett volna. Aden és Vasic hónapokon át dolgozott ezen,
mikor világossá vált, hogy Judd Laurennek sikerült és minden,
amit tenniük kellett, hogy csendben támogassák a változást, amit
a férfi elkezdett.
Kár, hogy nem jöttünk rá, hogy egy közülünk, míg ki nem
ugrott, mondta Aden, utalva a másik Nyíl lázadó hajlamaira.
Majdnem megközelítettem őt a Jax manőver után, de annyira
„tökéletes” Nyíl volt minden módon, hogy az ösztönöm nem
kockáztatta meg.
Vasic nem volt benne biztos, hogy ez hiba volt. Ha bevontuk
volna Juddot, talán más döntéseket hozott volna és most nem
lenne az, aki. Egy Nyíl, aki nemcsak túlélt, de aki élt. Ez éles
különbség volt. Juddnak volt párja, családja, igazi élete, számára
ismeretlen volt, de jelzőfény volt az osztag minden összetört
tagjának.
Kaleb Krychek talán olyan volt, mint ők, de Judd egy volt
közülük.
A következő percekben a másik férfi elmagyarázta a többi
biztonsági protokollt, a többségébe műholdas megfigyelés is

- 129 -
benne volt. A fák a területen eléggé messze voltak egymástól,
hogy a falka távolról szemmel tarthassa a területen lévő
mentálokat, de az alakváltók megígérték, hogy a megfigyelést
addig alacsony szinten tartják, míg a területen lévők nem tesznek
agresszív, vagy gyanús mozgásokat.
– Nem vágyunk rá, hogy az életetek után kémkedjünk –
mondta nyersen Lucas Hunter, karjait lazán összefonta
mellkasán, ahogy a kabin falának dőlt, ami Vasic szerint lusta
macskás volt. – De abban a pillanatban keményen jövünk, ha úgy
tűnik, a területet agresszió központjának használjátok.
Bármi gond? kérdezte Aden Vasicot.
Nincs. Az elővigyázatosságuk lenyűgöző. Vasic újabb
földrajzi, s nem arci nyomot vett a területről, de ennek nem volt
katonai értéke. Nem ez volt a lényeg. A P-k biztonságban lesznek
itt. Ivy és az állata biztonságban lesznek. A védelmi rendszert
talán arra tervezték, hogy bent tartson minket, de a támadókat
is kizárja.
– Beleegyezünk minden feltételbe – mondta hangosan Aden.
– Azonban lenne egy kérésünk. – Elmondta a vészhelyzeti
menedék protokollt.
Egy gyors megbeszélés után Vasic felajánlott egy SOS kód
megoldást, amit elfogadtak.
– Sascha Duncan is szeretne a P-kkel dolgozni?

- 130 -
 Lucas Hunter zöld szemei állatias fénnyel ragyogtak Aden
kérdésére. – Igen. De erről azután beszélünk, hogy az embereitek
itt vannak.
– Megépítjük a többi kabint – kezdte Vasic, de az alakváltók
elhessegették az ajánlatot, jobban szerették maguk csinálni, hogy
csökkentsék a természetes környezetben tett károkat.
Vasic mentális feljegyzést készített, hogy ellenőrizze a
lakásokat megfigyelő egységek miatt, mielőtt beköltöznek a
Nyilai és a P-k. Az alakváltók nem tűntek úgy, hogy
érdeklődnének ilyen intenzív és behatoló megfigyelésre, de Vasic
nem bízott semmit a bizalomra. Ez sokkal nehezebbé tette az
embereknek, hogy elárulják őt.
***
Miután a két Nyíl elhagyta a tisztást, Hawke oda nézett, ahol
az ő és Lucas emberei egy kis távolságra beszélgettek. Indigo
vigyorgott és a fejét rázta valamire, amit Dorian mondott. Egy
pillanattal később Judd válaszolt, mely kiváltotta Dorian éles
vigyorát és gyors visszavágását.
– El tudtad képzelni öt éve ezt a jelenetet? – mondta ebben a
pillanatban Lucas. – Nemcsak a leopárdokat, farkasokat és
mentálokat együtt, de ezt a helyzetet a Nyilakkal és pszichékkel.
– Öt éve a SnowDancer egy elszigetelt és tartózkodó falka volt.
– A múlt megsebezte Hawke embereit, megkeményített
mindenkit a kívülállókkal szemben. – Ötletünk sem volt, kik

- 131 -
lehetünk. Nekem ötletem sem volt, ki lehetek. – Nemcsak egy
alfa, ki a vérét ontotta volna a falkáért, de egy férfi, ki eltaposná a
világot a párjáért.
Tisztán látszott, hogy Lucas érzékelte a birtoklást, ami
Hawkeban élt, a következő kérdése egyenesen Siennáról szólt. –
Még mindig egy hónapon belül tervezitek a támadást Ming ellen?
Hawke farkasa a fogát vicsorította belül, ajkait hátrahúzva
mutogatta agyarait. Amíg Ming élt, veszélyt jelentett Hawke
párjára és ez elfogadhatatlan volt. – Ez – biccentett a terület felé
– akadályozza a kerekek forgását.
Nem hagyhatta el a területét, mikor ennyi mentál volt a
közelben, és a műveletet nem lehetett előre mozdítani. Ming egy
harcra képzett telepata volt, jelentős erővel. Csak egy dobásuk
lesz ellene, és akkor mindennek a helyén kell lennie.
Lucas macska zöld szemei megtartották Hawkét. – A
DarkRiver segít, hogy biztonságban legyen a falkád. – Ez egy alfa
ígérete volt a másiknak, a köztük lévő vérkötelék kőbe volt vésve.
– Ming mindannyiunkat fenyeget. Azt mondtad, Judd kapcsolata
szerint segítette a Tiszta mentálokat. – A leopárd alfa állkapcsa
összeszorult azt erőszakos erő említésére, ami mind a
DarkRivert, mind a SnowDancert megtámadta.
Hawke senkire nem bízta a falkáját, soha nem is fogja. Ez a
része tette jó alfává, vállalta minden SnowDancer tagért a
felelősséget. Azonban, ha Sienna tervei megfelelően mentek

- 132 -
előre, akkor legfeljebb egy napra kell elmennie, és nemcsak
hadnagyai voltak képesek fedezni hiányát, de Lucas is
kiérdemelte a bizalmát. – Informálni foglak.
Indigo nem sokkal ezután intett nekik, és ők ketten
odasétáltak a deszkához, amit a többiek asztalnak használtak. –
További kilenc egyszemélyes kabin mellett döntöttünk – mondta
a hadnagy – egy nagyobb kabinnal a Nyilaknak, mivel ők
felváltva alszanak.
Megbeszélték a kabinok helyeit és a csapatokat, akiknek
gyorsan fel kell majd őket állítania. Mivel a DarkRiver volt a
kivitelező, a leopárdok vállalták a felelősséget, míg a farkasok
besegítettek, ha szükség volt rá.
– Tudom, hogy ez humanitárius ügy – mondta Indigo,
feltekerte a hordozójába a térképet – és Judd tudod, hogy
mélységesen bízom az ítéletedben-
– De a farkasodat még így is piszkálja a gondolat, hogy ennyi
orgyilkos lesz a területeden – egészítette ki Judd. – Velem
ugyanez a helyzet. Ez az otthonunk – mondta egyszerűen. –
Ösztönös.
Igen, gondolta Hawke, ez az ösztön a legmélyebb,
legállatiasabb forma volt. Hawke farkasa is agresszív riasztáson
volt, karmai belülről nyomódtak a bőrének. A mentálok egyszer
brutálisan elbántak a SnowDancerrel, agonizáló fájdalomba
taszították, és az odú egyetlen farkasa sem felejti ezt el, de párja,

- 133 -
kicseszett szívverése is mentál volt. Sienna számtalan életet
megmentett a csatában, ami ki akarta irtani a falkát, nem
törődött a sajátjával. És ezt tette Judd is.
Így adnak a mentáloknak még egy esélyt.

- 134 -
 11. fejezet

Ez a gyerek mentálisan nem illik sem az osztag kiképzési

rendszerébe, sem az oda való jelölésbe. Normális esetben azt
ajánlanám, távolítsák el a programból, de képességégének
hasznossága ezt lehetetlenné teszi, azt javaslom, azonnali és
ismételt fizikai fájdalom alkalmazásának és belevegyített
mentális büntetésnek vessék alá, hogy megtörjék. Csak így
válhat Nyíllá.
Magán mentálorvos jelentés Vasic Duvnjak
Nyíl újoncról, 4 éves 2 hónapos korából

Hét nappal a támadás után Ivy azon volt, hogy mérlegelje

csomagja súlyát, mikor az egyszerűen eltűnt. Megijedve fordult
körbe, hogy lássa Vasic áll a közelben, közel a hóval borított
almafákhoz.
– Előre küldtem a szállásodra – mondta, mintha ez teljesen
indokolható dolog lenne.
Szíve zakatolt, rájött, hogy a férfi miatt. – Rendben. Persze. –
Raibbtra nézett, állata fixen oda bámult, ahol csomagja volt. – Ne
tedd ugyan ezt Rabbittal, rendben?

- 135 -
 – Nem, ő veled megy. Értettem.
Valami oknál fogva a hűvös válaszra mosolyogni akart, bár
idegei szoros csomót kötöttek a mellkasában. Szüleihez fordult,
azon volt, hogy elköszönjön, majd azt gondolta a pokolba is és
megölelte őket ezzel egy időben. Nem számított semmilyen
fizikai reakcióra, de szorosan megszorították őt, ki nem mondott
szeretetük élénk pulzálás volt a bőrén.
Lélegzete elakadt a gondolatra, hogy nem lesznek telepatikus
közelségben. Ő még soha nem volt egyedül. Most nemcsak
elhagyja az otthonát és családját, de leválasztotta pajzsait a
településen lévőkéről. Az elmúlt hét évben ez volt az első
alkalom, hogy maga sodródott a Hálón.
Vigyázz magadra Ivy. Apjának kezének hátulja megérintette
az anyjáét, hogy telepatikusan beszélt hozzá.
Vigyázni fogok, mondta, fájt a tudat, hogy anyja olyan
intenzíven néz rá, hogy Gwen a későbbi hívás jelét tárolta. Hívni
foglak, ígérem. Most még inkább szüksége volt az ő állandó,
alapos tanácsaikra. Mindketten annyira hiányozni fogtok.
Gwen Jane igazított légzése, kifejezése nem változott, de
szavaiban benne volt a szíve. Ha nem érzed magad
biztonságban, elmegyünk érted. Nappal vagy este, hóban vagy
esőben, megtalálunk.
Tudom. Lenyelte a torkában lévő csomót, Ivy felvette Rabittot.
Tudta, hogy a teleport alatt kontroll alatt kell őt tartania, de a

- 136 -
kutya utálta a pórázt és nem akarta rákényszeríteni, hacsak nem
volt más megoldás, tudta milyen az, ha lekötöznek és nincs esély
a menekvésre.
– Kész vagyunk – mondta a Nyílnak, kinek szemei tiszta, téli
fagy voltak, halálosan kifent teste erőteljes jelenlét volt mellette.
Nem volt benne biztos, hogy a férfi megérintette-e őt, vagy
hogy szüksége volt-e rá, de volt egy apró zavarodottság… és
ezután a szülei már nem álltak többé mellette. Helyette
számtalan kis kabinnal nézett szembe, melyek mögött sötétzöld
fenyők és hósapkás hegyek voltak a kábítóan kék ég alatt, a
levegő távoli harapást tartalmazott és a területet frissen esett hó
borította. Bár ez nem a gyümölcsös volt, ami az otthona volt, de
szépségétől elfacsarodott a szíve.
A fekete hajú, tengerkék szemű férfi a jobb oldalán szinte
azonnal kilépett a fák közül, biccentett Vasicnak, majd elportált.
Ivy túl riadt volt, hogy féljen. – Ugyanolyan uniformist viselt,
mint te – mondta Vasicnak, miután letette Rabbitot a földre.
Állata gyanakodva nézett körbe, mielőtt méltóztatott volna
megszagolni a havat. – Az osztagod tagja?
Egy biccentés. – A neve Abbot. Én tettem ide mint őrt, miután
megbizonyosodtam róla, hogy a terület biztonságos. – A baljukon
lévő kabin felé intett. – A csomagodat betettem, de mivel elsők
vagyunk itt, bármelyiket választhatod.

- 137 -
 – Nem, ez tökéletes. – A kabinok durva félkörének végén volt,
nem volt messze a fáktól, ahol tudta Rabbit imádni fog játszani.
Bent az egyszerű fa struktúra jobban emlékeztette az
otthonára. Ahogy besétált a konyharész a bal oldalán volt, egy
asztal és két szék volt a jobbján, az ágy egy függönnyel volt a
felszerelés. A csomagja szépen az ágy lába mellett állt, mellette
volt egy felhajtott függöny, hogy eltakarja a hálószoba részt a
konyhától.
– Te és az embereid hol fogtok aludni? – kérdezte Vasicot, aki
az ajtóban maradt, széles vállai blokkolták a kilátást.
– Vannak ágyal felállítva egy nagyobb kabinban, ami a félkör
közepén van. – Vasic szemei Rabbitot követték, ahogy az állat
sóvárogva nézett az ágyra. – Veled alszik?
– Fenébe. – Ivy a homlokára csapott. - Elfelejtettem a kosarát.
– Idehozom.
– Ó, köszi. Az bent van a hátsó – És a levegőhöz beszélt. – Ez
nagyon gyorsan nagyon dühítővé válhat. – Morgó motyogása alig
ért véget, mire Vasic visszaért.
A férfi a kosarat a konyhafülke mellé tette. – Van neki étel a
szekrényben. – Felállva kivett egy kis kutyacsemegét, amit Ivy
véletlenül a saját konyhapultján hagyott. – Feltételezem
szükséged lesz ezekre. – Elmélyedt a gondolatra, hogy a nő
elkényezteti az állatát.

- 138 -
 Ivy összeszűkült szemeiben pánik uralkodott. – Rejtsd el,
mielőtt meglátja – utasította elfojtott suttogással a férfit, mintha
félne, hogy Rabbit megérti.
Vasic a csomagot ugyanabba a szekrénybe portálta, ahova a nő
állatának az ételét tette.
Ivy kezei a mellkasán voltak, a fejét rázta. – Soha nem
mutathatom meg neki a teljes csomagot – mondta templomi
komolysággal a hangjában. – Első alkalommal hibát követtem el,
és olyan volt, mint egy kábítószeres, a szekrény előtt állt és egész
nap, minden nap nyáladzott.
Vasic nem értette meg a nőt. Egyáltalán. A nő nem úgy
viselkedett, ahogy a mentáloknak kellett volna és olyan
válaszokra ösztönözte őt, ami a normán kívül volt. – Magadnak is
szereztél be csemegét? – vette észre, hogy megkérdezi, de hogy a
tudás miért számított neki, nem tudta szavakba önteni.
Ivy beleharapott alsó ajkába, szemei belülről világítottak. –
Mikor tizennyolc és fél voltam – suttogta, annyira közel lépett,
hogy elkeseredett kutyája közéjük furakodott, bundája Vasic
csizmájának nyomódott. – Elmentem a város áruházába első
alkalommal.
Magát meg nem szakítva Ivy tovább beszélt halk, privát
hangon, mintha titkot osztana meg.
Vasic azt vette észre, hogy a nő felé hajolt.

- 139 -
 – Volt pénzem, amit a farmon való segítséggel szereztem –
mondta a férfinak – és hasznos dolgokat akartam belőle venni.
Majd a nő, aki a boltot a férjével vezette, egy édességet ajánlott
nekem, mert „túl sovány voltam”. – Szemei hírtelen becsukódtak,
sóhaja hosszú volt… és Vasic azt gondolta a nő talán elfelejtette,
hogy védtelenül állt egy kiképzett gyilkos előtt.
Vasic mozdulatlan maradt, nem akarta megtörni a furcsa,
megmagyarázhatatlan pillanatot.
– Annyira puha és elég édes volt, hogy azonnal cukorsokkot
okozzon – mormogta – és a legbámulatosabb dolog volt, amit
valaha kóstoltam. – Szempillái felemelkedtek, hogy felfedjék
azokat a fürkésző, kifejező réz és arany szemeket. – Azt mondta,
török csemege a neve. Egy egész dobozzal vettem és befaltam
mindet. Majd másnap visszamentem és vettem még egy
dobozzal.
Ivy örömtől izzott, ami a levegőben vibrált, még közelebb
hajolt és azt mondta – Bűnösnek éreztem magam, így vettem
Rabbitnak is extra csemegét. – Kis vonalak keretezték szemeit,
ajkainak vonalait. – Sajnos nem volt több pénzem, így
mindkettőnknek várnunk kellett egy teljes hónapot, mire
vehettem többet.
Vasic a nőre bámult, azt kívánta bárcsak képes lenne
megérteni a nőt. Agyának legmélyén, ami összemorzsolódott régi
önmagának részei voltak, volt egy átható gondolata, hogy a nő

- 140 -
ritka, gyönyörű dolog. És egy ilyen ajándék jeges emlékeztető volt
természetének közepébe, hogy csak összetörve, véres és szennyes
lenne, ha megpróbálná megfogni.
Annyira hírtelen lépett el a nőtől, hogy Ivy kissé hátralépett,
Vasic az ajtó felé sétált. – A többiek is hamarosan itt lesznek.
Ivy a férfi vállait bámulta, szürke szemeinek nyers intenzitása
beleégett retinájába, teste hiányolta a férfi erőteljes jelenlétét. A
férfi úgy nézett rá, mintha az egyedüli dolog lenne az
univerzumban, mintha ő a férfi verziója lenne a török csemegére.
Mintha teljesen fel akarta volna falni őt. Megrázta fejét, hogy
kisöpörje a bolond, lehetetlen gondolatot, követte őt a verandára.
Rabbit mellé lépett, míg le nem hajolt, hogy megcirógassa és
azt súgta neki – Menj, fedezz fel. Itt maradok, így meg tudsz
védeni. – Egy boldog nyalintás, egy „ugatás” és Rabbit
eliramodott, hogy megszagolja a sziklákat, a füvet, mely kilátszott
a fák közelében lévő hó alól.
Egy pár lépés, megfagyott, majd ismét lépett, megint
megfagyott. Újra és újra.
Aggódott, anélkül beszélt Vasiccal, hogy ránézett volna, utána
zavart volt… bármi is történt köztük. – Soha nem viselkedik így.
Gondolod, hogy érez valami szennyezé-
– Illatokat vesz fel, amit a farkasok és leopárdok hagytak itt,
akik a kabinokat építették.

- 141 -
 Ó. Ivy kissé lábujjhegyre állt a vérében lévő izgalom
buborékoktól. – Fogunk látni alakváltókat? – Soha nem volt még
nagy ragadozó közelében, Vasicot nem számítva. Könnyen
lehetne farkas, tiszta fekete szemei káprázatosan fagyosak
lennének.
– Nagyon valószínű.
Ivy képtelen volt ellenállni, arcát a férfi felé fordította. Az
sima, tiszta volt.
Kemény.
– A kísérlet nem kezdődhet addig, míg az elméd a Mentálháló
ezen régiójába nem helyeződik át.
Ivynak számtalan másodpercébe telt, hogy visszaszorítsa
gondolatait a képről, ami az elméjében két szívverés közt jött
létre, végül nem egy fekete farkasról, hanem egy harcos papról,
eonokkal ez előttről. Erős és rendíthetetlen az ördöggel szemben,
és olyan bátorsággal, mely felfoghatatlan.
– Igen – sikerült kimondania, elkápráztatta a kép ereje és
potenciálja. Mégis, ez olyan belső ösztönből született, aminek
nem volt tudatában, vagy hogy olyan adottságokat keresett
Vasicban, mert szüksége volt rá, hogy lássa őket, szüksége volt rá,
hogy védelmezőként lássa a férfit, nem annak ellentettjeként.
– Nem tart sokáig – mondta Vasic a súlyos csendbe.
Ivy kezeivel végigsimított karjain, pulóverje hírtelen túl
vékony volt, simán biccentett. A tudósok próbálták megismerni,

- 142 -
de senki sem értette meg a mentális tér szabályait. Az elmék
általában a biovisszacsatolási kapcson keresztül horgonyozottak
egy helyen, de a személyek a Hálón bárhova mehettek, még
fizikailag másik földrészre is utazhatott anélkül, hogy a mentális
helye változott volna. Azonban, ha a személy újra akarta
horgonyozni magát, ahogy Ivy, a procedúra kevesebb mint
huszonnégy órába került.
Hangokat hallott, rájött, hogy mások is megérkeztek. Kíváncsi
volt, de kissé félénk is, Vasichoz fordult. – Menjünk és
találkozzunk velük?
Vasic válaszként egy lépéssel a talajon volt, hajának selymes
feketesége elérte gallérját. Nem a megszokott hossznak kellett
lennie, és Ivy szerette a tényt, hogy a férfi első megjelenésével
ellentétben, nem volt tökéletes katona… talán inkább az ő harcos
papja volt.
Az első találkozó elég jól ment, Chang a jó megjelenésű
kardinális nem volt sokkal magasabb Ivynál. – Az átlagos
életemben tudós vagyok – mondta neki, mielőtt szétváltak, hogy
kabint válasszon.
A férfi Nyila sokkal távolságtartóbb volt.
A többiek nem sokkal ezután érkeztek. Ivy leült a kicsi
verandájára, csak egy lépéssel a talaj felett, egy csésze teát ivott
és nézte, hogy költöznek be a többiek, míg Rabbit körbefutott és
megszimatolt minden újonnan érkezőt, mámoros volt a

- 143 -
kalandtól. A furcsa az volt, hogy a többi Nyílra nem volt pipa.
Csak Vasicra.
Vagy állata ösztönei voltak homlokegyenest ellentétesek az
övével… vagy féltékeny volt. És ez, gondolta Ivy, mond valamit a
saját reakciójáról a Nyíl felé, aki feketébe öltözött idegen maradt,
afelé, aki időt szentelt annak, hogy kabinjában van megfelelő étel
Rabbit számára.
Visszahívta az állatát, mikor a kutya kíváncsisága
nyugtalanított egy apró szőkét, aki utolsóként érkezett meg,
megígérte neki, hogy később játszik vele. Elégedetten a kutya
ivott a tál vizéből, majd lihegve mellé ült.
Ahogy az elmúlt két órában számtalan alkalommal Ivy azt
vette észre, tekintete Vasicra siklik. A férfi a tisztás közepén állt,
több Nyíllal beszélt. Az osztagának többi tagjának jelenléte nem
tett semmit, hogy elnyomja a férfi felé érzett frusztrációját,
egyikük sem vonzotta őt, ahogy a férfi, kinek csendes,
veszélyesen rejtélyessége gyorsan a függőségévé vált.
Elméjével kinyúlt, mielőtt meggondolhatta volna magát,
„bekopogott” az elméjébe, vállai feszesek voltak az elfogadástól,
vagy elutasítástól. Kétség kívül a Nyilak azokkal tartottak fent
mentális kapcsolatot, akikben megbíztak.
Kérdésed van Ivy? Telepatikus hangja annyira hűvös volt,
mint a fizikai hangja.

- 144 -
 A karján lévő szőrök felálltak, olyan zsigeri reakcióból
származott, amit nem tudott megfogalmazni, de tudta, hogy nem
a félelemtől. Mit csinálsz? Kifejezetten intim volt vele beszélni a
mentális szinten, míg a világ mozgott körülöttük, nem voltak
tudatában a kapcsolatnak.
Megbeszélem a biztonsági protokollokat. Szeretnéd az
információt? Adatok áramlottak az elméjébe a férfi kérdése után.
Hmm, érdekes, mondta, de nem tudta értelmezni a komplex
diagramokat. Elmegyek felfedezni.
Szabadon megteheted. A külterület némi távolságra van és
tisztán meg van jelölve.
Rabbit abban a pillanatban felállt, mikor ő, szemei ragyogtak.
Ivy mosolygott rá, mert lehetetlen volt, hogy ne tegye, csészéjét
biztonságosan a verandára tette, majd megcsapkodta combját és
elmentek a kabintól. – Légy jó – mondta, bár nem aggódott, hogy
kicsi árnyéka messze megy majd.
Vasic? mondta ismét.
Igen Ivy?
Furcsa volt, hogy milyen gyorsan lett ismerős a férfi mentális
érintése. Beszélsz az alakváltóknak Rabbitról arra az esetre, ha
átmenne a külterületen?
Már megtettem.
Egy mély melegség bontakozott ki a gyomrában, azt mondta:
Köszönöm.

- 145 -
 Nem volt válasz, sem udvarias szavak. – Mert csak annyit
mond, amennyit szükséges. – És emlékeztette magát annak
érdekében, hogy küzdjön a csábítással, hogy jobban kihúzza őt a
munkából. – Gyere Rabbit. Keressük meg a folyamot, amit
hallottunk.
Rabbit farkát csóválta, mellette mancsolt, míg ő gondolkodott
a fák közt besütő napon. A kutya első vele töltött telén próbálta őt
bent tartani, de állata tisztává tette, hogy imádja a havat. Most
csak a leghidegebb napokon zárja be őt az otthonukba.
Egy pár percnyi könnyed séta után a folyam mellett álltak, ami
egy gyerekkönyv illusztrációjának tűnt, a víz csendes zenét
komponált, ahogy átrohant a tenyerével megegyező nagyságú
kövek közt.
Hallotta, hogy a lehullott gallyak összetörnek a háta mögött,
megfordulva látta Changet, aki azt mondta – Helló.
Jellegzetes kardinális éjszakai égbolt szemei, fehér csillagok a
feketén, Rabbitra koncentráltak. – A te állatod?
– Igen. – Ivy az új élete mellett döntött, nem számított, az
hova vezetett. Sem hazugságok, sem féligazságok. Tőle soha. – Az
Elcsendesedésem a nemlétezésig összetört. – És senki sem fogja
elérni, döntöttel el a napfénnyel megvilágított folyam mellett,
hogy kevesebbnek érezze magát, nem engedi meg.
Ivy?

- 146 -
 Igen Vasic? mondta annak finom visszhangjaként, ahogy a
férfi válaszolt neki korábban… és úgy érezte ez egy titkos nyelv
kezdete volt.
Könnyedén megvagy Changel? Láttam, hogy a te irányodba
megy.
Valami összecsavarodott a szívében. Igen. Köszönöm, hogy
leellenőrizted.
A biztonságod a legfontosabb nekem.

- 147 -
 12. fejezet

A pszichék a közösségben virágoznak. Az elnyújtott magány

arról ismert, hogy elpusztítja mentális egészségüket.
Részlet A titokzatos P Megnevezés:
Pszichikusok Ajándékai és Árnyoldalaiból.
Alice Eldridge.

Egy órával azután, hogy Changel találkozott a folyamnál Ivy

azt vette észre, hogy a tisztás nyitott végében lévő sziklák egyikén
ült, a nap felmelegítette a követ. Körülötte ültek a pszichék, ők
tízen vonzották egymást.
Három férfi és hat nő, koruk és földrajzi elhelyezkedésük
alapján csoportosulhattak. Chang egy kenyai kutatásból jött, míg
a szőke nő, aki nem érezte magát komfortosan Rabbittal,
Concetta, segített a családi üzletben. Karcsú Lianne Kuala
Lupurból, Teri Houstonból és Jaya egy Maldív szigeteki
korallzátonyról jött. Tibet egy templomban született és nőtt fel, s
skót Penn mellett ült, velük szemben Brigitte volt, aki
Amszterdamban állomásozó német volt. Az utolsó férfi Isaiah
volt, aki Niue kis szigetállamából származott.

- 148 -
 Chang és Brigitte, mindketten úgy negyven évesek, s a
legöregebbek voltak. – Jelenleg – mondta Chang Ivynak, ahogy a
folyamtól visszasétáltak – bárki idősebbet találni nehezebb lett
volna, hogy aktívvá váljon ilyen rövid idő alatt.
Ennek volt értelme Ivy számára, ahogy az a tény is, hogy
Jayánál, aki huszonegy volt, nem volt fiatalabb. Egy fiatalabb
psziché túl szeszélyes lehetett volna, mert míg az Elcsendesedés
egy szörnyű ketrec volt, szigorú mentális fegyelmet tanított. Ivy
kondicionálása talán már nem tartott, de használta azokat a
képességeket, amiket az Elcsendesedés alatt tanult, hogy elfedje
magát és hogy kontrollt gyakoroljon az olyan helyzetekben, ahol
elárulni a kis töréseket komoly következményekkel járt volna.
– Vaú!
Ivy lenézett Rabbitra, s azt mondta – Csss – de a kutya
kifejezésétől mosolygott. Kutyája már a terület minden részét
megvizsgálta mostanra, megszimatolt mindenkit, még a Nyilakat
is, de megmaradt a teljes ereje.
– A kondicionálásod – Isaiah sötét szemei a mosolyára
koncentráltak – teljesen széttört?
Ivy próbálta nem nemkedvelni a férfit, aki korban közel volt
hozzá, de volt valami önelégült felsőbbrendűség benne, ami miatt
ez majdnem lehetetlen volt. Most a férfi kérdése vádként
hangzott, de Ivy nem akart elnézést kérni azért, aki volt. – Igen.

- 149 -
– Elég igaz volt, adva a rosszul működő zárat a képességein,
orrvérzéseinek okát, amit holnap akartak eltávolítani.
Ez mentálisan szabadon hagyja őt életében először.
– Az én Elcsendesedésem is – mondta gyengéden Jaya, sötét
bőre ragyogott a napfényben – közel van a teljes összeomláshoz.
– A csinos, fiatal nő, magas és egyfajta csendes elegancia volt
benne ami megcáfolta korát, megsimogatta Rabbitot, mikor az
odament hozzá. – Biztos voltam benne, hogy mély
újrakondicionálásra kényszerítenek… mikor Krychek tanácsnok
bejelentette az Elcsendesedés lehullását.
– Én azért vagyok itt, mert megfizetnek. – Isaiah a tisztás
másik oldalán lévő látható Nyilakra nézett, kezeit lazán
összefonta térdei közt. – Nem hiszek a rejtett P megjelölésben.
Lényegtelennek tűnik.
Ivy nem értette meg a férfi viselkedését. – Beszéltél Sascha
Duncannel?
– Nem. – Megfeszült az álla. – Duncan tanácsnok lánya
becsapja magát, hogy azt gondolja van valamilyen képessége,
mikor nem más, mint egy hibás kardinális.
Mivel Isaiah Elcsendesedése úgy tört össze, mint egy tojáshéj,
s ezt mindenki látta, Ivy úgy döntött, hogy meghagyja ebben az
elméletben és szavait a csoporthoz intézte. – Én hiszek benne. –
Ujjait széttárta szíve felett, arra gondolt, hogy soha, egyszer sem
kérdőjelezte meg szülei szeretetét, vagy elköteleződését, még

- 150 -
korai gyerekkorában sem, mikor Gwen és Carter sokkal jobban
beleragadtak az Elcsendesedés tanaiba. – Visszatekintve tudom,
egész életemben éreztem érzelmeket.
Vastag csontú, összeborzolt sötétszőke hajú, fakó krém bőrű
Brigitte beszélt jellegzetes, rekedt hangján. – Két hónappal
azelőtt, hogy szerződtem erre – mondta most, akcentusa a nőé,
aki Európa szerte mindenhol élt – láttam egy autóbalesetet. Egy
kihalt úton volt a Pireneusokon át és csak én voltam a közelben,
aki segítséget nyújthatott.
Senki sem szólalt meg, mikor megállt, torka mozgott.
– Miután hívtam a hatóságokat – fehér kendőjét a vállaira
szorította – lefutottam a töltésre, ahol a kocsi erőszakosan
megállt egy hatalmas fa miatt, és ki tudtam nyitni a sofőr ajtaját.
A bent lévő férfit vér borította és csapdába esett az
összegyűrődött kocsiban. – Egy hosszú, mély levegőt vett, majd
azt finoman kiengedte az orrán.
– Ember volt és annyira ijedt, úgy éreztem, mintha körmök
vájtak volna a húsomba. – Élénk, brutális, a kép keményen ütött.
– Mikor megragadta a kezemet, nem reagáltam rá és arra
gondoltam, ha nem félne annyira, a szíve lenyugodna, a légzése
is, és nagyobb esélye lenne a túlélésre.
– Mi történt? – suttogta Ivy, mikor a másik nő megállt és
körbenézett a tisztáson, mintha ismét ott lett volna a haldokló
férfi a magányos úton.

- 151 -
 Búzakék szemek találkoztak Ivyéval. – Rémület, az ő
rémülete… elszivárgott… majd bennem volt, megfojtott, s
megvakított a pánikkal. . Megrázta a fejét. – Azzal mentegettem a
tapasztalatot, hogy egy stresszes helyzet idézte elő. De egy héttel
a baleset után a kórház továbbított egy üzenetet nekem a sérült
férfitól. – Megcsavarta összefűzött kezeit. – Megköszönte, hogy
ott voltam, hogy elvettem a félelmét.
Suttogó csend, a fák közt a szél fütyült.
Szakállas Penn volt az, aki megtörte, nagy teste árnyékot vetett
a földre. – Nekem nincs ehhez hasonló tapasztalatom, de az
elmegyógyító gondolata reális a számomra. Mi az a faj vagyunk,
akiket az elménk határoz meg, illogikus lenne, ha nem lenne egy
megjelölés, ami a mentális sérülésekre koncentrálna.
Isaiah bicepsze összeszorult termál pucslijának vékony anyaga
alatt, ahogy megragadta jobb kezével bal csuklóját, de nem voltak
szavai, amivel megcáfolhatta volna Penn szavait.
– Éreztem a sötétséget – kotyogta a csendbe Concetta. – A
rothadást a Hálón.
Mindenki a borostyánszemű nőre koncentrált.
Arcát pír öntötte el. Behúzta a fejét, azt suttogta – A Hálót
nyaldossa nem messze a várostól, ahol a családom letelepedett.
Nem mentem a közelébe, de rosszindulatúnak „érződött” még a
távolságból is. – Ujjai remegtek, megfogta nadrágjának fekete
anyagát. – Hogy várja el bárki is, hogy megküzdjünk ilyen

- 152 -
fertőzéssel? – kérdezte, hangja elcsuklott az utolsó szónál. – Mi
ad Kaleb Krycheknek és az ő háziállat orgyilkosainak jogot, hogy
belekényszerítsenek miket ebbe?
Ivyt dühítette Vasic és az osztag többi tagjának derogáló
leírása. – Kényszerítettek?
– Lehetett volna. – Ajkait grimaszba húzta, amitől a huszonöt
éves nő fiatalabbnak tűnt Jayánál, Concetta karjait maga köré
csavarta. – A családi egységem feje utasított, hogy fogadjam el, a
szerződés díja, mondta, túl nagylelkű, hogy elutasítsuk.
Ivy addig csendben maradt, míg a megbeszélést be nem
fejezték, de zavarta a felfedezés, hogy a többi P nem volt 100%-
ban elkötelezett a projekt siker mellett.
Körmei a tenyerébe vájtak.
Bármi, amit Concetta és az ő fajtája tesz vagy sem, Ivy a végére
akart ennek járni. Döntése önző is volt, meg nem is, segíteni
akart a Háló ártatlanjainak, de több akart lenni, mint az összetört
tinédzser ragasztóval összetapasztott szilánkjai, aki az
újrakondicionáló kamrából kijött. Az az ígéret akart lenni, amit
egész életében elfojtottak benne. Jó vagy rossz, gyenge vagy erős,
ellenálló vagy törékeny, tudnia kellet, hogy kicsoda Ivy Jane az
Elcsendesedés ketrecén túl.
Azt vette észre, hogy ezen szenvedélyes gondolat során Vasicot
kereste.
Négy évesen.

- 153 -
 Élete brutálisan szabályozottnak kellett lennie, számtalan
döntést vettek el tőle, az ő ketrece a büntető Nyíl fekete. Valaha is
azt választja, hogy kilép a sötétségből, vagy mindig a határon lévő
halálos őrszem lesz? Védelmez, eltakar… de soha nem lesz a világ
része.
***
A másodlagos biztonsági ellenőrzés teljes volt, Vasic oda
nézett, ahol Ivy a P-k közt ült. Be volt vonva egy intenzív
beszélgetésbe Jayával, míg Rabbit a lábainál aludt.
– Egy idillikus kép – mondta férfi, aki nem messze Vasic mellé
portált, teljesen fekete öltönye erős kontrasztban állt az osztag
uniformisával. – Ha nem számítjuk a halálos fertőzést, harcra
hoztuk ide őket.
Vasic tudta, hogy Krychek előbb vagy utóbb megjelenik itt. –
Sikerült a fertőzést a Háló ezen területére csatornáznod?
– Képes voltam ebbe az irányba lökdösni – Krychek kardinális
tekintete a pszichéken volt. – A jelenlegi terjedési sebességgel
körülbelül huszonnégy órát vesz igénybe, hogy behatoljon erre a
területre.
– Körül leszünk véve? – Biztosra kellett mennie, hogy
menekülési stratégiájuk meg használható legyen.
– Nem. A jelek szerint egy ijesztő hullámban érkezik, majd
kidugja kacsait belülre.
A dolgok állása kicsit biztonságosabb, viszonylag mondhatni.

- 154 -
 Krychek kezeit öltönynadrágjának zsebeibe süllyesztette. –
Van bármilyen nyilvánvaló gond?
– Elég nagy a valószínűsége, hogy Concetta Galeano családja
kényszerítette őt, hogy elfogadja a szerződést. – A női P-ért
felelős Nyíl jelentette neki a helyzetet egy órával ezelőtt.
– Javasolt helyzetkezelés?
– Adjunk neki még huszonnégy órát – mondta Vasic,
megjegyezte, hogy Ivy haja kezdett kilazulni a copfban. – Ha Ms.
Galeano elméje nem horgonyoz újra a régióban – ez biztosítja
ellenállását – visszaviszem őt a családjához.
– Ez megtörténhet, csendben meglátogatom őt, hogy
megismételjem a bizalmassági kikötést.
Vasicot nem lepte meg a döntés. Az utolsó dolog, amit Krychek
akart, vagy amire a Hálónak szüksége volt, hogy ez a kísérlet
kiszivárogjon. A Tiszta mentálok talán darabokban voltak, de az
Ivy ellen elkövetett támadás volt a bizonyítéka, hogy bár a
fanatikus csoport már nem okozott gondot a Hálónak, mint
egésznek, a Tiszta mentálok megmaradtjai még személyi szinten
veszélyesek voltak.
Egy sokkal problémásabb és potenciálisan veszélyes
fenyegetés, azonban azokból eredt, akiknek nehézséget okozott,
hogy az Elcsendesedés nélküli életet elfogadják, számukra a
pszichék ellenségek voltak, egy közvetlen kockázat az életmódra,
amit növekvő kétségbeeséssel szándékoztak megtartani.

- 155 -
 – Bármi amit tudnom kellene?
– Nincs. – Vasic látta, hogy Ivy felé pillantott, látta mellette
Kaleb Krycheket. Vállai megfeszültek, rezes színű szemei
visszacsúsztak rá. Furcsa volt, de szinte el tudta képzelni, hogy
aggódik érte.
Lehetetlen.
Ezután érezte, hogy a nő elméje az övét súrolja, telepatikus
érintése annyira gyöngéd volt, semmihez sem hasonlítható, amit
korábban tapasztalt. Légy óvatos Vasic.
Azon gondolkodott, hogy el kellene neki mondania, hogy ő is
olyan halálos erőre képes, mint Krychek, hogy ugyanúgy
formálódtak, még ha nem is ugyanabban, átmentek hasonló
véres tűzkeresztségeket. De most megízlelte Ivy mosolyát, most
érezte a nő mentális érintését, nem akarta ismét a fagyos félelmet
látni az arcán, mikor ránéz.
Így csak annyit mondott, Biztonságban vagyok Ivy.
És talán azon gondolkodott, ha egy életnyivel ezelőtt találkozik
vele, jobb lenne, mint most… de nem volt. Most már túl késő volt,
lelke lukacsos és törött volt, kezei a halál hangszerei voltak.
Mégis, egy dolgot megtehetett, gondolta, szemei a kesztyűre
estek, ami külső emlékeztetője volt embertelenségének.
Az utolsó szívveréséig védheti a nőt.

- 156 -
 13. fejezet

Nincs jogosultsága. Bármilyen további kísérlet a

hozzáférésre azonnali lépéseket von maga után.
Automatikus biztonsági rendszerválasz
Ming LeBon végső ajánlatára, hogy újra
beléphessen a Nyilak Központi Parancsnokságára

Ming LeBon elvesztette a Nyilakat. Ezt elfogadta, azt is, hogy

hiba volt úgy kezelni őket, mint átlagos kutyákat, akik megállnak
a parancsára. A Nyilak a legkevésbé sem voltak átlagosak,
mindegyik ügynök zord fizikai tesztelésen ment át, mielőtt
bevették volna az osztagba. A többségük kifejezetten intelligens
volt.
Azonban volt egy veszteség, amit nem akart elfogadni: Vasic.
Az egyedüli teleportáló a Hálón, aki kritikus erőforrás volt.
Több mint egyszer mentette meg Ming életét, hogy egy
másodperccel azelőtt teleportálta ki őt, hogy a területet
megtámadták. A bolygón egy Tk sem volt olyan gyors és Ming
nem szándékozott elveszteni Vasic képességét. Vasic azonban
hűséges volt az osztaghoz és Adenhez.

- 157 -
 Ez csak egy járható utat hagyott Mingnek, hogy hozzáférjen a
teleportáló képességeihez. – Megvan a Jax? – kérdezte az orvost,
aki az egyedüli volt, aki tudott a tervéről.
A másik férfi biccentett Ming drogra való utalására, úgy
használta, úgy használva, ahogy Ming használni tervezte, az egy
Nyilat fegyverré alakíthat, amit mestere bármilyen irányba
fordíthat. – Előkészítve és kész a megfelelő dózis.
A dózist nem átmeneti újraindításra kalibrálták, hanem
állandóra, mert Ming nem Vasic elméjét akarta, csak a
képességét. Elhitte, hogy a teleportáló elméjét évekkel ezelőtt
már kinullázták, de a jelenlegi események azt mutatták,
elhamarkodott következtetést vont le.
– Biztos vagy benne, hogy a probléma, ami a Nyilakat a
drogról leválasztotta, szándékosan állították elő? – Egy
nyomozást indított el, miután felfedezte, hogy Judd Lauren
nemcsak életben volt, hanem egy kiugró, aki csatlakozott a
SnowDancer farkasokhoz.
A lázadó Nyíl volt az első Tk, aki megrendült fizikai és
mentális képességeket mutatott, míg Jaxon volt, egy mellékhatás,
ami finoman terjedt a többiek közt, és veszélyesen szeszélyes
viselkedéshez vezetett. Adva, hogy a Nyilaknak árnyékoknak
kellett lennie, finomak és észrevétlenek, Ming jóváhagyta a Jax
rendszer leállítását.

- 158 -
 Judd Lauren mentálisan egészségesnek tűnt, azonban ez
teljesen más értelmezés volt.
– Igen – válaszolt az orvos. – Számtalan tesztet végeztem a
katonáid kijelölt egységén.
Katonák, gondolta Ming, akik nem tudtak róla, hogy Jaxot
kapnak, ezért nem másíthatta meg válaszaikat.
– Úgy tűnik – folytatta az O-mentál – a Nyilak összeálltak,
hogy lejöjjenek a drogról.
Egy újabb jele, hogy Ming mennyire kicsit értette meg a
férfiakat és nőket, akiket vezetni akart, egy kritikus hiba
stratégiai gondolkodásában. Ming nem fogadta el vagy tolerálta a
hibákat, így ezt ki kell javítania. – Tartsd előkészítve a Jaxot,
bármikor kellhet. – Ez jelentős tervezést igényelt, de Ming
megtalálja a módot, hogy rabul ejtse Vasicot.

- 159 -
 14. fejezet

A pszichék elviselik az érintések hiányát, de a P megjelölésűek

ezt a hiányt leginkább nehézségnek találják. Mikor megkérik,
hogy írják le az érzést, a legtöbben azt mondják „fáj”. Amit
lehetetlen szavakban önteni, az a mélységes fájdalom, ami testet
ölt egy szóban.
Részlet A titokzatos P Megnevezés:
Pszichikusok Ajándékai és Árnyoldalaiból.
Alice Eldridge.

A vacsora csendesen telt Ivy számára, ő és a többi P úgy

döntöttek, hogy egy kis térre van szükségük, hogy átgondoljanak
mindent, amit megbeszéltek. Először komm panelen beszélt
szüleivel, megérkezése után azonnal üzent nekik, és most
elismételte, hogy biztonságban van és izgatott életének ezen új
szakasza miatt.
Majd figyelmen kívül hagyta a nutrion szeleteket és italokat,
amik a spájzban voltak, összedobott egy egyszerű fogást,
hasonlót, mint otthon. Ami persze a konyhában lévő friss
alapanyagok miatt volt lehetséges.

- 160 -
 Szeretnél vacsorázni? kérdezte a férfit, aki kétség kívül
elrendezte ezeket. Csendes, intenzív kényszer, amit a férfi
felkeltett benne, s egyre csak növekedett. Nézte, ahogy a férfi pár
óra alatt katonai precizitással eligazította az egységét, félelmet
nem ismerve megbirkózott a Háló leghalálosabb ragadozójával,
számtalan Nyilaktól és pszichéktől érkezett kérdést kezelt.
Mindezek ellenére kemény fal volt.
Nem, ráncolta homlokát Ivy, ez rossz megközelítés volt. Vasic
szilárd volt, de oly módon, mint egy szél nélküli napon a tenger,
mélységei rejtettek a visszatükröződő felszín alatt, ami
áthatolhatatlan pajzs volt.
Vasic hangja jeges vízcsókként csúszott az elméjébe a gondolat
margójára. Majdnem túl hidegen… és mégis fenséges volt
kiszáradt torkának. Megremegett, mellbimbói összeszorultak az
összezavaró fizikai válaszra, ami levegő nélkül hagyta őt.
Már vettem magamhoz nutrion szeleteket.
A férfi válasza kiábrándító emlékeztető volt, hogy az ő
tudatossága a férfi felé legbiztosabban egyoldalú volt. Vasic
számára ő egy egyszerű feladat volt, a feladata, hogy életben
tartsa őt a kísérlet alatt. Meglehetett, hogy a téli fagyos szemek,
amiket üldöző rejtélynek talált, talán nem mások voltak, mint
távoli szürke: sík, minden mélység nélkül.
Zavarta a gondolat, fogta a salátát, amit készített, a halat
hagyta a grillen, kiment, hogy leüljön kicsi verandájára, csizmás

- 161 -
lába a kemény hórétegen volt. Mikor Rabbit odafutott, hogy
szemrehányó pillantással csatlakozzon hozzá, felkelt és nevetett,
kihozta a kutya ételét és vizes tálját, így vele ehetett az éjszakai
égbolt alatt. Felkapcsolhatta volna a veranda világítását, de
szerette a hold ezüst cirógatását, ahogy a kabin ablakaiból
kiszűrődő világítás homályos melegséggel festette meg a levetőt.
Két másodperccel később felállak a nyakán a pihét és Rabbit
morogni kezdett.
– Van valami gond a kabinoddal? – kérdezte Vasic.
Gyomra összerándult, felnézett, ahol a férfi sziluettjét látta az
égbolt előtt, magas, távoli és minden centiben katona. – Csak
kint akartam ülni. – Lélegzete fehéren látszott, pulzusa gyorsan
vert torkában.
– A hőmérséklet tovább fog csökkenni.
– Meleg ruhákat viselek, és közel sincs olyan hideg, mint a
gyümölcsösben. – Kicsit még evett a salátájából, azért, hogy
csökkentse a hírtelen ideges feszültséget, amitől izmai
megfeszültek, és eldöntötte, követi ösztöneit. – Miért nem ülsz
le? – Ha a férfi egyedüllétet akart, akkor elmehetett volna, mikor
megerősítette, hogy boldog idekint. – Tarts velem.
Mikor Vasic pár centire tőle leült a verandára, Ivy
visszaharapta megkönnyebbült sírását. Nem, Vasic nem volt
lapos délibáb. Soha nem lenne az. Ő egy intelligens, komplex,
lenyűgöző férfi volt, akitől teste olyan módokon reagált, amikről

- 162 -
nem volt tapasztalata… de tudta, hogy nem akart megállni. –
Biztos, hogy nem akarsz semmit? – kérdezte, szükségét érezte,
hogy adjon neki valamit. – Egy italt?
– Nem. – Alkarjait a combjaira támasztotta, a sötétségbe
bámult, arca nagyon aszkétikus volt a tisztaságban és vállai
erősek voltak. – Mi a meglátásod a többi P-ről?
– Miért? – Fogai az alsó ajkába süllyedtek, Ivy küzdött a
kényszerrel, hogy nyomon kövesse a férfi tiszta vonásait. –
Jelentést írsz?
Nem volt mozgás, még a férfi légzése is szigorúan kontrollált
volt. – Ha jobban szeretnéd, nem írom be a válaszaidat a
hivatalos jelentésbe, jó?
– Jobban szeretném. – Szemeit erőltette, hogy levegye a férfi
erős, veszélyes szépségéről, újabbat harapott a salátából.
Vasic nem sürgette őt, csak várt. A férfi, jött rá, komfortos volt
a csenddel, olyan módon, ahogy páran képesek rá. Ismét,
gondolta, a harcos pap, könyörtelen és elkötelezett… de többé
nem szerette a gondolatot, hogy ennek az ideálnak gondolja. A
harcos pap érinthetetlen volt, és Ivy kezdte megérteni, hogy
mennyire meg akarta érinteni Vasicot.
Egész életében fizikai kapcsolatot kezdeményezett a szüleivel.
Gyerekként ez ösztönös volt. Ahogy felnőtt, rájött, milyen
szerencsés volt, hogy ők soha nem utasították el az érintését,
mint más Elcsendesedett szülők talán. A fizikai érintés, hosszú

- 163 -
ideje megértette, segített neki összpontosítani… boldognak érezni
magát, de nem mindenki tette meg. A szülei mellett ölelést csak
két másikkal váltott a településen, mind közeli barátnők voltak.
Pulzusa kilőtt annak a halálos férfival való ilyen típusú
intimitásra, aki mellette ült. Önvédelmi ösztöneinek el kellett
volna vágnia ezt, mielőtt formát ölthetett volna, de tovább nőtt a
hasában, egy szoros, melegségből, idegességből és bolondságból
álló labda volt. Mert Vasic még egy jelét sem adta, hogy
elfogadott volna bármilyen fizikai érintést. Ő egy Nyíl volt,
elérhetetlen, mint a csillagok hideg pompája.
Sajnos Ivy teste és elméje elutasította, hogy hallgasson az
érvekre.
– Sokat beszélek – mondta, szorosan markolta tálját és
villáját, hogy ne adja meg magát a kényszernek, hogy ujjaival
végigsimítson a férfi bőrén. – A legtöbbször Rabbithoz, de
valószínűleg veled is beszélni fogok, ha a közelben vagy. – Ez
gyorsan jött ki, a férfi közelsége továbbra is furcsa dolgokat tett
vele. – Bánod?
Vasic szempillái egyenesek és sötétek voltak, lezárultak és
felemelkedtek. – Nem.
Úgy döntött, hogy ezt a szótagot készpénznek veszi, kalandozó
gondolatait fokcsikorgató kontrollal vonta vissza – A pszichék
többségét kedveltem – mondta a férfi eredeti kérdésére. – Egy
páran az agyamra mennek és azt hiszem Jayával jó barátok

- 164 -
lehetünk. – Ők ketten azonnal egy hullámhosszon voltak. – Mind
szinte normális.
– Mégis… csalódottnak hangoztál. – Az utolsó előtti szót Vasic
gondosan választotta ki, mintha megfogta volna szavait,
megfontolta hangszínét, majd átfuttatta egy érzelmi kifejezések
mentális adatbázisán.
Ivy azon gondolkodott, hogy elmondja-e neki, azt mondta –
Hogy ítélted meg az érzelmi válaszomat? Van egy speciális
programod?
– Igen – mondta Vasic, a rézszínű szemű nőre nézett, aki nem
értette meg, hogy ő egy szörnyeteg volt. – Az analízisnek kisebb
az értéke, mintha tudatosan csinálták volna? – Ez komoly kérdés
volt, a nő válasza oly módon volt neki fontos, amit nem tudott
kifejezni.
– Nem – mondta Ivy végül. – Azok, akik érzelmekkel élnek
tudatosan csinálják, de a procedúra ugyanaz.
Vasicot megindította, mikor rájött, hogy Ivy férfiként látta őt,
nem valami kevesebbnek, de nem engedhette meg, hogy a nő
elhiggye a hazugságot. – Az empatikus kapcsolat hiányzik. – Ő
nem érezte a nő érzelmeinek visszhangját vagy gondolt vissza az
időre, mikor ugyanígy érzett. – Ez teljesen számítás volt.
A nő villája a tányérhoz koccant, ahogy oldalra tette salátáját,
egyik kezét a veranda fájára tette és elfordult, hogy vele
szembenézzen. – Soha nem voltam igazán Elcsendesedett –

- 165 -
ismerte be, ahogy állata a karja alá mászott, hogy mellé üljön. –
Még akkor sem, mikor azt gondoltam, az vagyok. – Álla hírtelen
megfeszült, ajkai vékony vonallá préselődtek, gerince
megkeményedett.
– Egyszer, mikor tizennégy voltam – mondta, ahogy a férfi
észrevette a hideg harag jeleit – láttam egy idősebb mentál fiút,
hogy egy éles ággal döfködött egy csőben rekedt macskát.
Mondtam neki, hogy álljon meg és azt mondta, hogy kísérletet
végez.
Vasic mozdulatlanná vált. – A nem Elcsendesedés volt. –
Tudta, mert számtalanszor látott férfiakat és nőket, akik olyanok
voltak, mint a fiú, és nagy számuk a Mentálhálón hatalmi
pozícióban volt. – Ez a pszichopátia jele, amit az Elcsendesedés
megkönnyített elrejteni.
– Igen. – Ivy elfordult, hogy a kezét végigfuttassa Rabbit
bundáján, cirógatta őt a nehézszemű álmosságban. – De akkor
nem tudtam tisztán gondolkodni. Annyira mérges voltam rá,
hogy találtam egy másik botot és elkezdtem böködni őt a nyakán,
míg elvesztette egyensúlyát és elesett. – Remegés rázta meg az
alakját, keze ökölbe szorult Rabbit bundájában.
Az emlék, jött rá Vasic, még mindig kiváltotta ezt a haragot.
– Azt mondta, hogy irracionálisan viselkedek és jelenteni fog
engem – rezes szemei ragyogtak – és azt mondtam menjen.

- 166 -
 Vasic a kifejezést egy magán mentális aktába tette, ahol Ivyról
a legkisebb részleteket is gyűjteni kezdte. Ez egy kis szomorúság
volt, olyan, amit senki sem látott. – Nem tette, ugye? – A gyáva,
aki védtelent és sebezhetőt támadott meg, nem sokáig tartott ki
Ivy őszinte erejével szemben.
– Nem – ismerte el, hangjában undor volt. – Tudta, hogy
rosszat tesz, és tudtam, soha ne legyek vele egyedül. – Megölelte
Rabbitot, heves vigyort lőtt Vasicra. – A macska jól volt, erősen
megkarmolta az arcán, mielőtt elrohant volna.
Vasic nézte, az élénk érzelmek játékát, abban a hiú kísérletben,
hogy minden finomságát meglássa. Mikor pír öntötte el az arcát,
pillái lecsukódtak, hogy elrejtsék szemeit, rájött, hogy túl sokáig
bámult, de nem mozdította el pillantását. – Miért vagy csalódott
a többi pszichére adott reakciód miatt?
– Én csak… nem tudom. - Vállai beestek őszi narancsszínű
kardigánja alatt. – Feltételezem azt hittem azonnali kapcsolat
lesz köztük.
– Telepaták, telekinetikusok, egyikünk sem érzi az azonnali
kapcsolatot a másikkal. – Vasic kezelte a telepatikus biztonsági
ellenőrzést őrködése alatt, miközben beszélt. – Miért lenne ez
más a pszichéknél?
Ivy grimaszolt, álla erős volt. – Nem mondtam, hogy logikus –
motyogta, ahogy állata leugrott a verandáról, hogy a hóval
borított középpontba sétáljon.

- 167 -
 Egy másodperccel később egy kis csipogás hallatszott a
kabinból, mely azt üzente a főzési folyamat a végéhez ért, bármit
is csinált Ivy, a gép azon volt, hogy lekapcsolja magát. Figyelmen
kívül, hagyva Ivy azt mondta – Tudsz bármi mást?
Újabb mentális képet adott az Ivyról szóló mentális fájlhoz,
akinek tetteit nem értette és nem tudta megjósolni, azt mondta –
Mint?
– Eldöntöttem, hogy előre fogok menni, nem láncol le a múlt.
– Vállai merevvé váltak. – Egy érzelmi döntés, ami jó a mentális
egészségemnek.
– És most azt látod, hogy mérges vagy. – Nem hibázott az
érzelem erőszakosságával kapcsolatban, amitől fehér vonalak
keretezték a nő száját, merev inak álltak ki a nyakán, alig tudta
hangját kontrollálni.
– Harag – mondta Ivy – ez az, amit érzek, mikor arra
gondolok, mit tettek velem az újrakondicionálási szobában. –
Állát annyira erősen szorította össze, hogy Ivy szinte hallotta,
hogy csontjai egymáshoz csiszolódtak, a fülében lévő brutális
ordításon keresztül beszélt. – Bántottak engem. Nem
fájdalommal, bár az is rossz volt, de amit tettek azzal, aki voltam.
Soha nem leszek ugyanaz az Ivy, aki bement a kínzókamrába.
Vasic tekintete, intenzív, rendületlen, átlátszatlan, továbbra is
megtartották a nőét. – Te egyszer az a lány voltál, aki egy

- 168 -
bántalmazó ellen egy ággal küzdöttél. Most az a nő vagy, aki saját
fajának túléléséért harcol. Mit vesztettél el?
Ivy rábámult. Majd felvett némi salátát a kezébe, a férfi fejéhez
vágta. Az félúton a levegőben megfagyott, majd finoman
visszaúszott a táljába. A férfi koncentrációja tovább bosszantotta
őt. – Hogy mit vesztettem? – szűrte összeszorított fogai közt. –
Boldog voltam, hogy a világot jó helynek láttam. Elvesztettem ezt
az ártatlanságomat.
Vasicnak idejébe telt válaszolni. – Az ártatlanság nem lehet
ott, nem kísérelheti meg megcsinálni azt, amit neked meg kell. A
Hálónak harcosra van szüksége.
Ivy pulzáló dühe nem csökkent, túl nagy és öreg dolog volt.
Szüksége volt egy célpontra, de az emberek, akik bántották őt
nem voltak itt és ez a bosszantó Nyíl közvetve harcosnak nevezte
őt. – Nem értelek téged – mondta abban a pillanatban, mielőtt
forró piszkavas szúrt végig az agyában.
– Nincs sem - Vasic felkapta a fejét a kis sírásra, ami
megszökött a nő ajkairól. – Ivy, mi az? Ivy.
Látása elködösült, iszonyatosan löktető fejéhez szorította
mindkét kezét. Valami baj van. Szája nem tudta megformálni a
szavakat, nyelve vastag volt és szíve tehervonatként zakatolt.
Nem tudok…
Vasic a vér gazdag és nedves illatát érezte, mielőtt látta volna a
karmazsin fekete cseppeket, melyek végigfolytak Ivy nyakán. Az

- 169 -
egyik füle vérzett. Ejtsd le a pajzsaid. Vér kezdett el könnyként
folyni az arcán. Látnom kell, mi történik.
Nem vitatkozva pajzsait a bizalom olyan jeleként ejtette le, ami
elképesztő volt, Vasic nem tudott erre gondolni, ha működni
akart. Saját pajzsait már köré dobta, a nő elméjének felszínét
vizsgálta, hogy számtalan törést lásson, mentális látképe olyan
volt, mint egy földterület, amit heves rengés rázott meg. – Pár
másodperc és visszatérek – mondta neki, így tudta, hogy nem
hagyja őt magára, majd rávette magát, hogy elmenjen.
Ivy remegve ölelte magát, mikor visszatért Adennel. Rabbit
visszafutott a verandára, orrával megböködte a nőt, halk
nyüszítés szökött meg a torkából. – Szükségem van egy bejáratra
– mondta Aden Vasicnak, miután egy pillantással kiértékelte a
helyzetet.
Vasic kinyitotta pajzsát, amit Ivy máskülönben meztelen
elméje köré vont, csak annyi ideig, hogy Aden becsúszhasson,
majd a nő elé guggolt. Bár a fizikai kontaktus nem volt komfortos
a számára, megfogta Ivy arcát, kényszerítette, hogy a szemébe
nézzen. Ennyire közel nem kerülte el figyelmét, hogy Ivy szemei
vérben úsztak, pupillája nagyra nőtt.
Aden az orvos, akiről beszéltem neked, telepatálta. A zár,
amit az újrakondicionálásod során elhelyeztek összeomlott.
Aden eltávolítja a törött darabokat. Ezek a darabok belelökődtek

- 170 -
az elméjébe, maradandó károsodást okoznak, ha nem extra
figyelemmel veszik ki őket.
Ellenőrizetlen. Ez egy tompa telepatikus hang volt, ahogy vére
az öklére cseppent, amivel átfogta combjait.
Igen. Ivy betervezett műtéte pontosan arra volt, hogy az ilyen
típusú gonosz, megjósolhatatlan töredékeket kiszedje. Ne
aggódj. Aden ajándéka ilyen finom munkákra van.
Ivy kezét a férfi csuklójára zárta, csúszós volt a vértől. Félek.
Vasic nem tapasztalt félelmet gyerekkora óta, az emlék
rezonanciája régen elhalványult. Most azonban szinte fizikailag
tudta érezni Ivy félelmét dadogó pulzusán, felületes légzésén,
remegő mentális hangján át és az régen halott dolgokat tépett fel
benne. Aden nem okoz neked fájdalmat.
Egy pillanatra a karmazsinos réz tisztán nézett rá. A testvéred.
Genetikailag nem, de az.
Ivy feje előre bukott, keze hírtelen lecsúszott a csuklójáról.
Ösztönösen elkapta őt telekinézisével, így nem csavarta ki a
nyakát, elég közel mozdult, hogy feje a vállán nyugodjon. Aden. A
sebesség, amivel elvesztette tudatosságát nem jó jel volt.
Már számtalan apró szilánk ágyazódott az elméjébe.

- 171 -
 15. fejezet

Megtartotta csendességét, míg partnere aprólékos türelemmel

dolgozott, Vasic nem mozdult, hogy ne okozzon véletlenszerű
sérülést. Egy része tudta, hogy ezt telekinetikus erejével is
megtehette volna, de úgy döntött figyelmen kívül hagyja a hangot
annak érdekében, hogy érezze Ivy elhatározását, hogy élni fog a
nő puha, meleg lélegzetében, amit a nyakán érzett.
– Kész – mondta egy órával később Aden, hátrasimította
izzadságtól nedves haját az arcából. Addig kell pajzzsal védened,
míg felébred és képes lesz ezt maga megtenni.
– Előrejelzés? – Vasic csak egy választ tudott elfogadni, hogy
ez a ritka és élénk dolog nem halhat meg.
Aden a fejét rázta. – Nehéz megjósolni. Ha felkel, akkor
túljutott a legrosszabbon. Hogy mikor ébred fel, az saját belső
erejétől függ.
– Akkor élni fog. – Ivy már sokkal rosszabbon is átment. Ismét
megteszi.
Ez alkalommal Vasic Tk-t használt, hogy felemelje őt, nem
akarta kockáztatni, hogy összerázza az agyát. Óvatosan az ágyra
fektette őt, talált egy törlőkendőt és letörölte a vért az arcáról és a

- 172 -
kezeiről. Rabbit nem morgott rá, csak figyelte, mikor lesz kész,
majd felugrott az ágyra. Egy takarót terített Ivy testére, bőre túl
hideg volt, mikor megérintette, hogy leellenőrizze a pulzusát,
Vasic otthagyta őt, ahogy állata mellé kucorodott.
– Lesz bármilyen mellékhatás? – kérdezte Adent, mikor kint
voltak, Ivy hátrahagyott salátájának látványa
megmagyarázhatatlan diszkomfort érzést keltett benne, míg el
nem teleportálta.
Aden megismételte korábbi előrejelzését. – Míg nem előre
nem látott módon reagál – mondta – addig nem lesz mása, csak
fejfájása, amit a belső zúzódások okoznak. Ezeken negyvennyolc
órán belül túl kell jutnia. – Megállt. – Azt mondanám nincsenek
mellékhatások a nyilvánvalókon kívül.
Ivy P képessége, gondolta Vasic, most tárva nyitva volt. –
Sascha Duncan segítségére lesz szükségünk korábban, mint –
Egy sikoly hasított át a területen.
– Menj – mondta neki Aden. – Figyelek Ivyra.
Vasic a sikoly helyére portált, a kabin a psziché Liannehez
tartozott, de nem lépett be. Maradjatok a helyeteken, utasította a
csapatát, és megpróbált kapcsolatba lépni Cristabellel, a Nyíllal,
akit Lianne mellé rendeltek ki.
Nem volt válasz.
Minden érzékével hallgatózott, csak csikorgó, felületes légzést
hallott valakitől, aki súlyosan megsérült. Bemegyek a kabinba,

- 173 -
mondta Adennek automatikusan, minden Nyilat arra képesztek
ki, hogy legyen erősítése, ha az elérhető volt.
Lianne az asztalra borulva feküdt összeesve, ahol a vacsoráját
ette. Cristabel a földön feküdt, vér folyt a válla és feje alatt, míg
egy ismeretlen középmagas és enyhén izmos férfi feküdt a
szemben lévő falnál. Egy kis kör volt a homlokán, amit egy precíz
lézerfegyver okozott, szemei halottak voltak.
Lianne bőre hideg volt, de nem tűnt úgy, hogy közvetlen
veszélyben lenne. Cristabel pulzusa azonban éppen, hogy vert. Az
ő lélegzését hallotta, egy tompa kopogás a tüdejében, ami azt
mondta neki, hogy közel vannak hozzá, hogy elveszítsék őt. Aden,
gyere ide. Telepatikus csatornát váltott. Abbot, fedezd Ivyt,
ahogy a rád bízottat.
Uram.
Továbbra is figyelte telepatikus szinten Ivyt, ahogy ezen
utasításokat adta. Aden rohant be a kabinba egy másodperccel
Abbot válasza után. Aden egy pillantást vetett Cristabelre és azt
mondta – Klinika.
Készen Vasic egyenesen egy magánorvosi létesítménybe vitte,
amit Aden azután állított fel, hogy a Tanács orvosi utasításaitól
megtisztítsa, beleértve azokat, hogy szabaduljanak meg az osztag
„törött” vagy „nem teljesítő” tagjaitól. Mindhármon magasan
képzett alkalmazott a helyszínen azért volt életben, mert egy Nyíl

- 174 -
nem teljesített egy meggyilkolási utasítást, míg kifelé mást
mutatott. Mindannyian hűségesek voltak az osztaghoz.
Adent otthagyta, hogy felügyelje az orvosi procedúrát, mert
bár bíztak a személyzetben, egy Nyíl sem bízna egy sérültet
olyasvalaki kegyelmére, aki nem az osztag tagja volt, Vasic
visszatért Lianne kabinjába, s látta a nő ébredezik. Átvitte őt a
Nyilak kabinjába, felállította az ágyat és letette rá a nőt, mielőtt
kinyitotta volna szemeit.
Majd felkapcsolta a fényt.
Lianne pislogott, hunyorított, mintha a fény bántaná a szemét.
– Ray?
– Kicsoda Ray? – kérdezte Vasic, nem aggódott a nő
kihallgatása miatti etikusságról, míg ő össze volt zavarodva.
Tudnia kellett, hogy bárki, még egy teleportáló is hogy jutott be a
területre és a nő kabinjába.
Lianne magzat pozícióba gömbölyödött az ágy zöldjén. - A
kuzinom – mondta, hangja elcsúszott. – Miért volt itt?
Ez volt a kérdés.
Egy orvosi programot indított el kesztyűjén, átvizsgálta a
kábult pszichét és enyhe agyrázkódást talált, talán attól, hogy feje
az asztalra csapódott, ahol megtalálta őt. Elküldte Adennek az
adatokat, így partnere kiértékelheti az állapotát. Vasic várt a
válaszra, mielőtt visszatért volna a helyszínre. Később rögzíti a
kesztyűjével arra az esetre, hogy szükségszerűen újraalkossa, és

- 175 -
vérmintákat vett, de katonailag kiképzett elméje elmondta neki,
mi történt.
Az elméletet megerősítette, mikor kilépett és hasznát vette a
Juddal való kapcsolatának, mikor megkérdezte, hogy a
SnowDancer-RakrRiver műholdas megfigyelések felvettek-e egy
extra testet az elmúl órában a közelben.
– Nem. A legutolsó veled jött egy kicsivel korábban, úgy ítélem
meg a portálás sebességéből, hogy a fájlban fel van jegyezve.
Ennek Adennek kellett lennie. Letéve anélkül, hogy
megköszönte volna Juddnak az információt, mert ez megértett
volt az osztag tagjai közt, átgondolta mit talált Lianne
kabinjában. Ray egyenesen beportált, ami azt jelentette, annak a
ritka telekinetikusnak a tagja, akik ahogy helyekhez, úgy
emberekhez is mehetnek, vagy volt egy fájlja nyomként. Vasic a
képkiszivárgásra fogadott. A teleportálók, akik emberekhez
mehettek, extrém ritkák voltak, és Vasic ismerte, vagy legalábbis
tudott a többségükről.
Aden válasza azonnal megérkezett, az üzenet egyenesen a
kesztyűjén lévő kis képernyőn jelent meg: Nincs szüksége orvosi
figyelemre. Tartsd rajta a szemed és figyelmeztess, ha a
következő tüneteket mutatja. Ezt egy rövid lista követte.
A feladatot egy másik Nyílra bízta, Vasic visszatért Lianne
kabinjába. A vizsgálat nem mutatott komputronikus eszközöket,
csak a falon lévő komm egységet és Lianne karcsú magán

- 176 -
telefonját. Úgy döntött, hogy ha a psziché megszegte a
szabályokat, azt telefonján keresztül tette, felvette, megkerülte a
biztonsági kódot kesztyűjének egyszerű algoritmusával.
Pár másodpercébe telt felfedezni, hogy Lianne óránként töltött
fel frissítéseket a családi szerverre. Nemcsak a titoktartás
megtörése, hanem a biztonságé is volt, mert képeket is feltöltött.
A képeket nézve rájött, hogy a terület külső része most nagyobb
prioritás volt, mint Lianne kabinjának belseje.
Kilépett, miután egy telekinetikus csapással megsemmisítette
a konyhát, hogy alapjaiban változtassa azt meg, figyelmeztette
embereit a közelgő pusztításra és annak okára, majd gyökerestől
kitépett egy fát és a pszichék által megbeszélésre használt sziklák
durva körének közepébe állította. Hogy a kép nyomot mostanra
és későbbre használhatatlanná tegye összetört három sziklát,
alap telekinetikus képessége erősebb volt, mint ahogy az emberek
gondolták, adva volt, hogy teleportációja ragadta meg a
figyelmet.
A gyorstüzelésű akciók felpörgették a szívét, légzése rövidebb
lett, de nem kevésbé kontrollált. Nem lassított le, több fenyőt is
kettétört a kabinok mögött, így a háttért sem lehetett használni.
A hegyek nem voltak láthatóak Lianne egyik képén sem, ami
kivette a legnagyobb rizikófaktort, de Vasicnak hatástalanítania
kell a többit.

- 177 -
 Mikor telefonja egy pár másodperccel később csörgött, Judd
volt az.
– Hírtelen tettél valamit a fákkal? – kérdezte a másik férfi.
– Képkiszivárgás.
– Fenébe. Kell segítség?
– Igen. – Egyedül is befejezhetné a feladatot, de akkor
kifárasztaná magát a végére, mikor ébernek kell maradnia. –
Amint lehetséges.
Judd egy perccel később portált be és közösen pontosan
leválasztották a többi kabin verandáját Még két fát áldoztak fel,
hogy megváltoztassák az égbolt képét a kabinok felett, és
szétszedték a verandákat és eltávolították őket, felhalmozott
deszkák voltak több kabin mellett.
– Ez elég. – Hogy biztos legyen benne Vasic megkérte Juddod,
hogy hagyja el a területet és próbáljon meg a képeket használva
visszatérni.
– Nem lehet megtenni – mondta a másik férfi, mikor
visszatért, kifejezése kemény és haja nedves volt, mint Vasicé. –
Hogy a pokolba történhetett meg? Egy napja vagytok itt.
Vasic Lianne kabinjába és a földön összetört testhez vezette
Juddot. Leguggolva Vasic a halott férfi egyik ujját kesztyűje
képernyőjére tette és ujjlenyomat keresést indított el. – Rayland
Faison – mondta, felállt, ahogy megérkezett az adat. – San
Franciscoi lakos. ugyanannak a kiterjedt családi egységnek a

- 178 -
tagjaként van listázva, mint a psziché, akié ez a kabin. – Újabb
információ ragadta meg figyelmét. – Fasion gradiens szintje nem
engedte meg neki, hogy a városból portáljon ide.
– Küld el a kocsi rendszámtábláját, talán valahol hátrahagyta
valahol a hely és San Francisco közt. – Judd a halott férfira
bámult. – Ki lőtte le? Tökéletesen középen van, azt mondanám
Cristabel, ha találgatnom kellene.
– Igen. – A nő a harmincas évei vége felé járt, a másik Nyíl
kiváló céllövő volt. – A műtőben van. Nincs ismert előrejelzés.
A szavak jól leírták az elesett Nyilat. – Informállak majd az
állapotáról. – Vasic is Cristabeltől tanult lőni. A nő volt az
egyetlen edző, aki soha nem büntette őt fájdalommal, Cris
verziója a megfedésre az extra plusz óra gyakorlás volt.
– Értékelem. - Judd figyelmét visszafordította Faison
holtestére. – Lianne családja miért akarta megölni őt?
– Ezt a kérdést magam teszem fel. – Ivy még mindig mélyen
aludt és valószínűtlen volt, hogy Vasic segítségére szorulna, és ezt
a betörést kezelnie kellett, vagy legközelebb, mikor Ivy az
állatával sétál az erdőben, talán nem tér vissza. – Kettővel
kevesebben leszünk, ha elmegyek – mondta Juddnak. – Tudsz
maradni?
Egy azonnali biccentés. – Ameddig szükséged van rám.
Vasic Fasion testével minden késlekedés nélkül elindult,
célpontja Lianne családjának azon tagjai, akik Kuala Lumpurban

- 179 -
éltek, a belső kép az egyik, ami a pszichéről készült mester
fájlban volt. Egy hatalmas csörömpölés balról ráébresztette őt,
hogy a ház egyik nem informált tagja elejtett egy vázát. A víz
szétfolyt a polírozott fapadlón, krémes pink és sárga frangipáni
virágok hevertek az összetört kék szilánkok közt.
– A család fejét kérném – mondta a nőnek, kinek szemei a
Vasic mellett lebegő testre szegeződtek.
A nő felemelte fejét, világosbarna bőre fakó volt, hogy pink
ajkai rosszul festettnek tűntek. –I-igen. – A virágokat
hátrahagyva nem nézett vissza, hogy elrohant az ablakok előtt,
ami beengedte az ebben a régióban lévő kora délutáni napfényt a
folyosóra.
Az ötven körüli nő, erőltetett, fejedelmi viselkedéssel azt
mutatta ő Dara Fasion, a családi csoport matriarkája, a folyosóra
lépett egy oldalajtón keresztül. A testre úgy nézett, hogy
kifejezése semmit nem változott, de nem is szólalt meg azonnal, a
csend kétség kívül kiszámított hatalmi játék volt, hogy ki nyeri
meg a helyzetet.
Vasicnak nem állt szándékába játszani. – Ez Raylnd Fasion. A
feljegyzések szerint ő a családi egysége egyik tagja.
– Igen. – A nő fekete, könyökig érő ujjú ruhájába bújtatott
karjait összefonta, a vágás annyira kimért volt, mint kontyba
fogott fekete haja, Dara Fasion azt mondta – Miért ölték meg az
unokaöcsémet?

- 180 -
 – Megpróbálta megölni Liannet. – Elkapta a nő szemei körüli
apró rándulást, kikövetkeztette, hogy a nő nem volt annyira
meglepett, mint kellett volna lennie. – Ön rendelte el ezt a
gyilkosságot?
– Nem.
– Kötelező lesz az ön számára, hogy egy telepatikus
szkennelésnek vesse alá magát, hogy ezt megerősítse.
A nő vállai merevek lettek. – Biztosíthatom, hogy erre nem
lesz szükség. Az unokaöcsémnek… bizonyos nézetei voltak.
Fanatikusan Elcsendesedés párti volt. Ezért zártuk ki őt a
rendszernek azon részéről, ami adatokat tartalmazott Lianne
képességeiről és a szerződésről.
– Ez jó elővigyázatosság, kivéve a tényt, hogy az unokaöccse
egy komputronikus biztonsági cégnek dolgozott. – Vasic ezt az
adatot az alatt szerezte meg, míg várt Darára. – A telepatikus
szkennelés a családi egysége minden tagja számára kötelező. –
Ha van rá esély, hogy Rayland Fasion nem egyedül volt radikális
hiedelmeivel, Vasicnak ki kell ásnia az információt amilyen
gyorsan csak tudja. – A szkennelést egy telepata specialista végzi
el.
A nő javára szólt, hogy erősen tartotta magát, feszült ovális
arca kővé dermedt. – Nincs meg a jogod, hogy a magánéletünk
elleni erőszakra ilyen utasítást adj.

- 181 -
 – Ön adta meg a jogot, mikor arra instruálta Liannet, hogy
szegje meg a szerződést. – Dara bűnrészessége Lianne tetteiben
nyilvánvaló volt az üzenetekből, amiket olvasott. Ez ostoba lépés
volt, egy olyan, amit az arrogancia vezetett, amiről tudta, hogy a
matriarka azt állítaná, hogy nem gyakorol.
– Liannet holnap hazahozzák. – Addig csökkentette Tk-ját,
míg Rayland Fasion teste a földön nem feküdt. – Ha lesz
bármilyen szivárgás a családjából, akkor önnek vége. – Vasic
nem engedi meg senkinek, hogy bántsa azokat, akiket véd. –
Minden adat a projektről már törlés alatt van az ön szervereiről.
Dara Fasion azóta nem mozdult meg, hogy tisztává tette a
telepatikus szkennelések meg fognak történni, mintha végül
megértette volna, hogy olyan medencében akart játszani, ahol
elfogyott a levegője, a halál igazi lehetőség volt. Most unokaöccse
testére bámulva azt mondta – Nem lesz szivárgás.
További szó nélkül visszatért Lianne kabinjába, Vasic látható
szkennelésket végzett és begyűjtötte a vérmintákat, amiket
elküldött a Központi Parancsnokságra, majd elkezdte
feltakarítani a vért molekuláról molekulára. Ez időbe és
koncentrációba került. A legtöbb telekinetikus nem tudott ilyen
szinten dolgozni, erejük túl erőszakos volt.
Ki tudod venni a vért a szőnyegből? kérdezte az egyedüli Tk-t,
aki még inkább perc szinten dolgozott, a test sejtjeinek szintjén.

- 182 -
 Nem úgy mint te, válaszolta Judd. Ironikus, adva hogy Ming
arra utasított, hogy használjam, a képességem legjobban élő
szöveten működik.
Míg Vasic akkor volt hasznos, mikor a halálról volt szó… és
szemlátomást a törött ablakok javításánál. A furcsa emlékeztető
váratlan gondolatokat lökött az elméjébe, ahogy több vért adott a
hatalmas lebegő csöpphöz, ahol azt gyűjtötte. Lassabb volt, mint
általában az ilyen részletorienált feladatoknál, erőforrásai a nap
dolgai miatt legyengültek.
Ennek eredményeként a hajnal puha ragyogás volt a
horizonton, mikor a biológiai anyagot egy orvosi krematóriumba
portálta.
– Ha nem láttam volna, hogy ezt csinálod – jött a női suttogás
az ajtóból – azt mondanám lehetetlen.

- 183 -
 16. fejezet

Vasic érezte Ivy jelenlétét, a rémület jelét várta a levegőben

úszó vértömegre, de hangja egyfajta lenyűgözött sokkot
tartalmazott. – Pihenned kellene.
– Az agyam kicsit ködös a sok alvástól.
– Fejfájás?
– Tompa lüktetés. Semmi rosszabb. – Ivy végigfuttatta kezét
göndör tincsein, tudatában volt az acél fekete pajzsnak, ami
megvédte őt, mikor ő maga képtelen volt rá. – Köszönöm.
– Mit?
– Hogy pajzsoddal védesz.
Nem válaszolva Vasic odament, hogy fizikailag állítsa fel a
hátradőlt széket.
Ivy lélegzete elakadt, mellkasa fájt. Vasic nem várt hálát, nem
tudta, hogy kezelje. Bárki valaha megköszönte egy Nyílnak, hogy
megtette azt, amit senki más? – Egyébként – mondta, ahogy
félrelökte a szívét összeszorító öklöt – Rabbit kíváncsi volt, és én
is, mikor láttam, hogy a területet újrarendezték.
Belépve a szobába, ahol látta, hogy Vasic a vért cseppenként
vonta ki egy éteri folyékony gömbbe, mielőtt az egészet eltüntette

- 184 -
volna, bármilyen megmaradt nyom után nézett, ami arra utalt
volna számára, hogy mi történt, csak az összetört konyhát látta. –
Mi történt?
Vasic szembefordult vele, kifejezése rejtélyes volt. – Cristabel
megakadályozott egy gyilkossági kísérletet Lianne ellen. Súlyosan
megsérült közben, az orgyilkos meghalt.
Ivy keze a szájához emelkedett, ahogy rájött a név az apró
barna Nyílhoz tartozott, aki közömbös maradt Rabbit tegnap
délutáni kíváncsiskodására. – Cristabel…?
– Harminc perce túl van a kritikus állapoton. – Az asztalt
jobban balra tolta, nyers izomerőt használt, hogy a távolabbi
falon lévő polcot letépje.
– És Lianne? – A csendes, valahogy félénk nőnek sokkban
kellett lennie.
– A területről való áthelyezésre vár. – Elment Ivy mellett, hogy
a polc megmaradt részeit a kabin mellett felhalmozott rakásra
tegye. – Úgy döntöttem, addig nem helyezem át, míg nem lesz
stabilabb.
Ivy a homlokát ráncolta, karjait összefonta, mikor Rabbit
„segített” Vasicnak, hogy egy általa talált fát vitt a fahalomhoz. –
Miért? Nem az ő hibája, hogy egy fanatikus utána jött. Én is
ebben a helyzetben voltam, emlékszel?
– A helyzetek nem egyformák. – A Nyilak kabinja felé kezdett
el sétálni. – Lianne áthágta a szerződés szabályait, mikor

- 185 -
titkosított adatokat osztott meg a családjával, beleértve a
területen lévő P-k neveit.
– Várj, micsoda? – Agya küzdött a férfi szavainak
feldolgozásával. – Valaki Lianne családjából próbálta megölni
őt? – A család védelem, biztonság, szabadág volt, nem fájdalom.
– Biztos fel van dúlva.
Vasic válasza annyira zsigeri összehúzódás volt, mint a
felfedezés, hogy Liannet olyan árulta el, akiben meg kellett
bíznia. Olyan gyorsan fordult meg a Nyilak kabinjának ajtajában,
hogy a nő majdnem belerohant a férfi pórázon tartott erejébe. –
A te családod nem olyan, mint a Hálón működő családok
többsége.
Belépett, mielőtt Ivy magához térhetett volna és válaszolhatott
volna neki.
Ivy furcsán érezte magát, oly módon ijedt meg a férfitől, ami
nem volt helyes, követte őt Rabittal, hogy lássa Lianne egy ágy
szélén ült, ami lényegében fémre kifeszített vászon volt. A fekete
hajú, kiscsontú psziché szemei vörösek voltak, vállai befelé
hajlottak, ahogy az ágy szélébe kapaszkodott olyan brutális
erővel, aminek fájnia kellett. És félelme Vasictól… izzadságtól
átitatott állathoz hasonlított, ami Ivyba csapódott és belé
mélyesztette karmait.
Megrázkódott, megszorította a kilincset.

- 186 -
 Ivy? Ezüstös fagyott szemek kulcsolódtak az övébe, teste
fantom telekinetikus erő segítségével stabilizálódott.
Tegnap este Aden mit tett velem? Csak halvány, fájdalommal
átitatott emlékei voltak.
Kivette a képességedre tett blokk törmelékeit. Psziché
képességed most ki van tárva.
Igen. Próbált lélegezni. Túlságosan is. A legtöbb mentálnak
megtanították fiatal korukban, hogy szűrjék ki a bejövő dolgokat.
Ahogy egy telepata sem hallhatott mindent, hogy épelméjű
maradjon, Ivy most megértette, egy psziché sem érezhet
mindent, hogy ne essen össze a túltöltéstől.
Vasic bezárta a köztük lévő távolságot, kesztyűje hideg kék
fénnyel világított, ahogy elhúzta előtte. Nem kapsz elég oxigént
és vérnyomásod is megemelkedett.
Ivy próbálta megregulázni felületes légzését, lenyugtatni
szívét.
Nem tudom, hogy segítsek neked, Vasic erősen és stabilan állt
mellette, mint egy mélyen gyökerező tölgy, ahogy Ivy egy kézzel a
férfi mellkasán stabilizálta magát, a férfi pehelyvékony páncélja
elnyelte a hőt, de el tudlak vinni valakihez, aki igen.
Nem. Ajkai remegtek és szemei nedvesek voltak, ahogy a nő
Ivyra nézett, Lianne egy elhagyott gyereknek tűnt. Ivy nem
hagyhatta el őt. Minden rendben.

- 187 -
 Erőltette magát, hogy törje meg a kapcsolatot a férfi
sziklakemény erejével, elkezdett sétálni a vastag, sziruposan
émelyítő félelem felé. Az csontos ujjait a torkára kulcsolta,
gyomrát csomóba csavarta, amit úgy érzett nem lehet kibogozni,
és bőre összerándult a gondolatra, hogy Vasic mögötte van.
Ivy megrázta a fejét, hogy elűzze az érzést. A válasz nem az övé
volt. Ő akart összegömbölyödni a férfi védelmező erejébe. Nem,
ez Liannetől jött, a csípős válasz belekarmolt Ivy védtelen
érzékeibe, hogy megrémítse és összezavarja.
A fejében lévő lüktetés most dörömbölés volt, kényszerítette
magát, hogy megformálja a szavakat. – Ne félj. – Rabbitot az
összezavarodott psziché mellé nógatta.
Lianne szemei Ivyról Vasicra rebbentek. – Megszegtem a
szabályokat. – Remegve Lianne megragadta Ivy kezét, mikor a nő
mellé térdelt. – Meg fognak büntetni.
Nehéz volt úgy gondolkodni, mikor Lianne félelme azzal
fenyegette Ivyt, hogy megfojtja, így jó pár percébe telt, mire
felfogta a másik nő szavait. Azt gondolja, hogy meg fogod ölni,
telepatálta Vasicnak. Jó esély van rá, hogy lenyugszik, ha
kimész.
Vasic nem mozdult az ajtóban lévő pozíciójából. Lianne most
biztonsági kockázat. Nem hagylak vele egyedül. Telepatikus
csatornáról verbálisra váltott, szavait egyenesen Liannenek

- 188 -
címezte, mielőtt Ivy vitatkozhatott volna kijelentésével. – Nem
foglak kivégezni, míg mostantól hallgatsz erről a projektről.
Ivy a férfira meredt. Komolyan mondod? Megölnéd, ha azt
gondolnád talán elmondja amit tud?
Nem. Figyelmét felé fordította, szürke írisze olyan hideg volt,
hogy attól nyakán felálltak a pihék… és ez alkalommal nem tudta,
hogy a válasz az övé, vagy Lianné volt. Csak elzárnám az
emlékeket, folytatta. A kivégzés túlreagálás lenne, ha ez a
kísérlet sikeres lesz, abban az esetben publikussá válik, ha
elbukik, abban az esetben eldöntik, hogy az információt
megosszák.
Ez lenne amit csinálnál, ha én szegném meg a szabályokat?
kérdezte Ivy a pánik és félelem miazmáján át, ami elködösítette
az elméjét. Kitörölsz?
Egy pillanatnyi szünet. Ez a szituáció soha nem fog
megtörténni. Te és a családod nem akartok figyelmet, nem
tesztek semmit, hogy magatokra vonjátok. Lianne másfelől
éhezik a hatalomra.
Ivy addig akarta verni a férfit, míg igazi választ nem ad neki,
de annyira félelmetes volt, hogy nem tudott-
Lianne, emlékeztette magát fogait összeszorító
koncentrációval, ez Lianne félelme. Ivy talán momentán kétségbe
vonta saját érzelmeit a befolyásolás alatt, de míg ezt elfogadta,
objektíven nézve Vasic ijesztő volt, nem félt tőle… még egyszer

- 189 -
nem fog. Mert egy dologra emlékezett az előző éjjelről, a férfi erős
csontú csuklójára az ujjai alatt, ez a jegesen hideg Nyíl hagyta,
hogy belékapaszkodjon, hangja-
Metsző fájdalom volt a hasában, szája tele volt epével.
Tudatában Lianne növekvő pánikjának, ami nemsokára
beteríti mindkettőjüket Ivy arcát a nő felé fordította. – Lélegezz
Lianne – utasította őt, módosította saját belégzését és kilégzését,
míg a másik nő átvette a ritmust. – A Nyilak nem akartnak
kivégezni téged.
Hét percnyi ismételgetés után Ivy psziché képességei nyersek
voltak, Lianne eléggé lenyugodott, hogy kövesse Ivy kérését, s
fedje el érzelmeit.
Nyugalom.
Ivy nem tudta visszatartani a remegést, ami átvágott rajta.
Lianne arca vörös volt, mikor azt suttogta – Felfedtem magam
a Hálón. – Keze Rabbit fejére simult, mikor a kutya
elterpeszkedett az ölében.
Ivy megértette a másik nő félelmét. Az Elcsendesedés talán
lehullott, de a változások még túl újak voltak, hogy megbízzanak
benne. Ivy maga már elvetette az Elcsendesedés páncélját most
hogy már biztonságban volt távolt a településtől, de ez nem
jelentette azt, hogy nem aggódott tetteinek következményei
miatt. Még most is fenntartotta pajzsait a Mentálhálón, így

- 190 -
érzelmei nem szivárognak ki és árulják el őt az idegeneknek, akik
bántani akarják őt.
– Biztosítottam, hogy ne fedd fel magad.
Vasic hangja jeges balzsam volt Ivy recés érzékeinek… míg rá
nem jött, hogy nem érzi őt. Semennyire sem. Még a pajzzsal
borított Lianne is megjelent psziché képességeinek, de Vasic
hiányzott. Ha nem látta volna őt, soha nem tudná, hogy a
szobában volt.
Légzése akadozott, ahogy először megértette a férfi
kontrolljának összetörő mélységét.
– Itt az ideje, hogy elhagyd a területet.
Lianne merevvé vált Vasic kijelentésére. Megfordulva hogy
vigasztalást nyújtson Ivy csak a levegőt találta maga előtt. Vasic
azután indította el a teleportálást, miután Rabbitot Lianne öléből
Ivy mellé tette.
Pislogva a fejét rázta, ahogy szegény, összezavarodott kutyája
felállt és ugyanezt tette. – Igen – mormogta, megdörzsölte
halántékát. – Ez határozottan kezd idegesíteni.
Rabbit ugatva értett egyet és leugrott a földre, míg ő továbbra
is az ágyon ült. Kényelmetlen dolog volt. És ez volt, ahogy Vasic
aludt, mikor nem volt műszakban. Homlokát ráncolta, azon
gondolkodott, hogy pihent-e valamennyit az elmúlt éjszaka.
Majd a férfi ott is volt, odasétált, hogy elé guggoljon. – A
fejfájásod rosszabb, igaz? – Szemei teljesen ráfókuszáltak, fekete

- 191 -
haja selyem volt, amit Ivy a bőrén akart érezni. – Aden azt
mondta, hogy ezen negyvennyolc órán belül túljutsz.
A férfi annyira gyönyörű volt, gondolta. Csupa kemény vonal,
erő és furcsa, váratlan sebezhetőség. Az utóbbira nem volt
bizonyítéka, és mégis ösztönei érezték. Bolond Ivy. – Lianne? –
kérdezte, itta a férfi látványát, mintha egy életen át szomjazott
volna rá.
– Biztonságban van a családtagjaival, akikről megerősítettem,
hogy nem fanatikus Elcsendesedés melletti nézeteket vallanak.
Egyik Nyíl diszkréten szemmel tartja őt a biztonság kedvéért –
mondta. – A fejfájásod?
Ivy nem várta a férfitól, hogy gondoskodik Lianne
biztonságáról a másik nő árulása után. Mégis megtette… - Igen –
mormogta. – Rosszabb.
– Megcsináltad az edzést, ami segít könnyíteni rajta?
A férfinak olyan szilárd vállai vannak, elég szélesek, hogy
kitakarják a világot. Kezeivel végig akart rajtuk simítani, le akarta
tépni a páncélját, megérinteni a férfi élő hőjét. Zsigerien, a
szükség összecsomózta gyomrát, fájt tőle.
– Ivy?
Ujjait a kezeibe gömbölyödte, kényszerítette magát, hogy ne
használja ki a férfi közelségét, hogy kielégítse szükségét. Jobban
fájna, ha a férfi távolságot kezdene tartani tőle, mert nem tudta
követni a kimondatlan szabályokat. – Igen. – Minden mentál

- 192 -
gyerek megtanulta, hogyan csökkentse a fájdalmat, mivel a
fájdalomcsillapító megjósolhatatlan hatással volt mentális
képességeikre. – De nem használtam túl sokszor – ismerte el és
ez nem volt igazán hazugság. – Berozsdásodtam.
Az igazság az volt, hogy nem akarta, hogy Vasic elmenjen.
– Végigbeszélem veled – mondta, mielőtt telepatikus
csatornára váltott volna, hogy pontosan ezt tegye.
Szeretem a hangodat, mondta Ivy utána, annak jeges erejében
fürdött.
Jó, mert a szerződés egész ideje alatt hallani fogod.
Nevetés volt az ereiben. Igen, feltételeztem. Képtelen volt
megérinteni őt, tekintetét végigfuttatta a férfi nem szabályos
hosszúságú haján, mely a fagy mögött rejlő férfit rejtette.
Remélem, az enyémet nem találod irritálónak.
Nem.
– Nem. – Ivy belülről beleharapott az arcába, próbált komoly
hangon beszélni. – Nagyon bőbeszédű voltál, tudtad? Nem
tudom hogy bírom ki a cseverészésedet.
Vasic szemeiben nem volt nevetés, de mikor felállt azt mondta
– Nem látom a testőrödet.
A remény konfettiként robbant ki Ivy szívében. Ez nem egy
Nyíl kijelentés volt. Ez Vasic kijelentése volt. – Azt hiszem Rabbit
kezd megenyhülni veled kapcsolatban – mondta küzdött azzal,
hogy ne árulja el válaszának erejét. – Mégis valami igazán

- 193 -
izgalmasnak kell lennie, ami elvonta őt, míg ennyire közel voltál
hozzám. – Ötlete sem volt, hogy igaza volt, míg ki nem léptek a
kabinból.
Egy nyikkanás szökött ki belőle.

- 194 -
 17. fejezet

Az ő nagyon kicsi kutyája remegő figyelemmel ült egy

hatalmas, ezüstarany bundájú farkas előtt. A gyönyörű, ijesztő
farkas egy harapással meg tudta volna enni Rabbitot és aki úgy
tűnt egy farmerbe és könyökénél feltűrt hosszú ujjú, fekete
pulóverbe öltözött ismeretlen férfit hallgatott. Nem egy Nyilat,
adva a ruhájából, de volt valami körülötte, ami azt mondta, hogy
nem sokban különbözik tőlük.
Tőle kevés dolgot érzett, de a farkas állati vadság és veszélyes
fókusz ostorcsapása volt.
– Rabbit – szólt a kutyának, a combját csapkodta.
A kutya ahelyett, hogy egyenesen hozzáfutott volna, átnézett a
válla felett, majd vissza a farkasra, csak akkor futott hozzá, mikor
a farkas oldalra biccentette a fejét. Ivy szíve a torkában volt,
letérdelt, hogy megcirógassa a kutyát, míg Vasic odament, hogy
beszéljen látogatóikkal. Egy pár perc múlva mind a farkas, az
alakváltó, mind az ismeretlen férfi a fák közé ment.
Kik voltak ezek? kérdezte Vasicot, morgott Rabbitra, mikor a
kutya megpróbált az eltűnő pár után szaladni.
A SnowDancer alfája és az egyik hadnagya.

- 195 -
 Megcsókolta Rabbit durcás pofáját, továbbra is tartotta őt, míg
túl nem jutott a kényszeren, hogy csatlakozzon a farkas
falkájához. A sötét hajú férfi,úgy nézett ki, mint egy Nyíl.
Vasic egy gondolkodó pillantást vetett rá. Judd három és fél
éve ugrott ki a Mentálhálóról, de igen, ő egy Nyíl.
Egy darab a helyére kattant. Ö az a jelentésekből, aki
telekinézissel térítette el a lövedékeket? Elképesztő és hihetetlen,
a riportok a tavalyi évben ebből a régióból, a Tiszta mentálok
által megkísérelt támadás alatt érkeztek. Az eltűnt Lauren család
tagja?
Igen. A férfi Abbot felé fordult, mikor a másik Nyíl kisétált
Jayával a kabinból. Reggelizned kellene.
Ivy megkockáztatta, hogy elengedje Rabbitot, próbált nem
sokat belelátni a ténybe, hogy Vasic emlékeztette őt erejének
újratöltésére, és a kabinjába ment. Rabbit jelenleg túl volt a
farkas alfa miatti lenyűgözöttségén, vele tartott, legalábbis addig,
míg be nem fejezte saját reggeliét. Ezután kiment felfedezni, és
Ivy keresztbe tette ujjait, hogy az alakváltók visszanógassák őt, ha
megpróbálná a farkas nyomát követni. Nem mintha
hibáztathatná állatát ezért a veszélyes megbabonázódásért.
Nézzenek csak rá. Te is meg tudod tenni? kérdezte Vasicot,
képtelen volt kontrollálni a férfivel való kapcsolat kényszerét,
mikor tudta, hogy az elfoglalt volt a műszakváltással. Hogy
eltérítsd a lövedékeket?

- 196 -
 ***
Vasic még soha nem hallott Ivyéhoz hasonló hangot a fejében.
Nem volt benne visszafogottság, hangja szivárványszínű
kaleidoszkóp volt, melybe ezernyi más dolog vegyült. Igen,
mondta a nő kérdésére, azon gondolkodott, vajon a nő mit
szólna, ha tudná, képes rakétákat indítani a kesztyűjén keresztül.
Ez aztán a szószátyárság.
Megszűrte a nő kijelentését, bár megfigyelte az emberi
reakciókat, megerősítette korábbi gyanúját, hogy Ivy ugratta őt.
Senki sem ugratta őt eddig. Nem tudta, hogy mi a helyes válasz.
Tudom, hogy nem reggeliztél, mondta Ivy, míg a férfi
továbbra is azon a kérdésen gondolkodott, hogy mely ugratások
szorultak válaszra. Gyere, egyél velem.
Vasic megragadhatta volna a lehetőséget, hogy egy kicsit
pihen, de régebben több napot is töltött ébren. Egy éjszaka nem
jelent semmit. Nem azzal a nővel, aki ugratta őt. Ez elég
szokatlan volt, hogy további felfedezést igényeljen.
Ivy mosolygott, mikor megjelent az ajtójában, haja kócos volt
az arca körül és kék kötött pulcsija túl nagy volt az alakjára. –
Köszi, hogy meghagytad a verandámat.
– Nem volt rajta Lianne egyetlen képén sem.
Egy elégedett nevetés, amit Vasic simogatásként érzett az
arcán. – Rendben. – Összekevert egy nutrion italt forró vízzel,
nem hideggel, ahogy Vasic szokta, majd több ételtáblát vett ki a

- 197 -
szekrényből. – Tessék. Biztos sok energiát égettél el tegnap este
és ma reggel.
Először a nő ugratta őt, most megetette. Egyik tett sem olyan
volt, amit megjósolhatott volna. Elvette az ételt, kilépett.
Ivy elszomorodott. – Máris mész?
Ez majdnem olyan volt, mintha a nő csalódott lett volna, mert
elveszíti a társaságát. – Nem – mondta, újabb részletet adott
saját magán Ivy fájljához.- Az asztalod kicsi.
– Ó, igazad van. Talán össze kellene préselned magad. –
Szemei belülről világítottak, felvette csizmáit és müzliét, követte
a férfit, hogy leüljön a veranda szélén.
A férfi mellé ült, a köztük lévő távolság körülbelül húsz centi
volt.
És bár figyelmeztette a férfit, hogy szeret beszélni, hosszú
percekig csendben ültek, a terület csendes volt most, hogy a
műszakváltás teljes volt, a reggeli napfény fakó volt. A csend
ellenére a tapasztalat nem olyan volt, mint egy másik Nyíllal
enni, volt egy rejtett jelentés, amit Vasic igyekezett megfejteni.
A legutolsó alkalom, mikor valakivel evett, aki nem
kapcsolódott az osztaghoz, azon a napon volt, mikor végleg
törölték a családi egységből. Még mindig emlékezett a biológiai
apjával való utolsó étkezésre, bár gyerekként elvesztette az
érzelmeit. Amire emlékezett, az elpárolgott az Elcsendesedett
helyen közte és a férfi közt, aki genetikai anyagának felét adta.

- 198 -
 – Hé. – Ivy mosolya annyira nyílt volt, tudta, hogy a világ
elpusztítaná, ha nem lenne védve. – Túl keményen gondolkodsz.
Egyél. – Ivy már befejezte saját ételét, félretette a tányért és
kinyitott egy nutrion szeletet, amit Vasic közéjük tett.
Mikor felé nyújtotta, Vasic rájött, neki csinálta. – Köszönöm.
– Azt hiszem jobb lenne, ha beszélnék Saschával – mondta,
levette még két szeletről a csomagolást és üres táljába dobta,
mire Vasic megette az elsőt.
– Korábban már kérvényeztem.
– Ezt beszélted meg Judd Laurennel és a farkas alfával?
Vasic biccentett, szisztematikusan ette meg a nutrion
szeleteket.
– Állj le ezzel. – Ivy szemei összeszűkültek, ahogy kinyújtotta
az italt, amihez a férfi hozzá sem ért. – Nem csináltam olyan
melegre, így hagyod kihűlni.
Kiszámíthatatlan volt, sokkal kiszámíthatatlanabb, mint egy
kóbor lövedék. – A hőmérséklet nem változtatja meg annak
nutrion értékét – mondta Vasic, megitta a pohár felét.
– Tudom ezt. Azért meleg, hogy felmelegítsen.
Vasic arra gondolt, hogy rámutat, harci uniformisa megvédi őt
a hőmérséklettől, de úgy döntött csukva tartja száját, olyan
okokból, amiket nem tudott megfogalmazni. Talán azért, ahogy a
nő ránézett… mintha aggódna érte.

- 199 -
 – Azon gondolkodom, milyen lehet Juddnak – Ivy tekintete a
fák azon részére siklott, ahol a másik férfi eltűnt – egy falkában
élni.
– Nem remélhetem, hogy megértem – mondta, mikor rájött,
Ivy a válaszára vár, bár nem tett fel kérdést.
– Természetesen eltudod. Egynek te is a tagja vagy.
– Az osztag másként működik, mint egy falka.
– Nem igaz. – Letört egy kicsit a férfi utolsó nutrion
szeletéből, hogy beleharapjon, mielőtt a maradékot odaadta
volna neki. – Annyira íztelenek, mint amire emlékeztem. –
Remegve nyelte le a falatot, arcát a férfi felé fordította, egyik lába
a talajon volt, a másikat felhúzta a verandán, kezei a bokáján
voltak.
– Beismerem, nem sokat tudok az alakváltó falkákról –
mondta Ivy, a nap a háta mögött sütött – de abból, amit
megértettem, a hűség ragasztja össze a falkát. Ez nem ugyanaz az
osztagnál?
– Igen. – Gyakran csak a hűség volt az, amit egy Nyíl valaha
ismert. – Az alakváltók azonban túl közeli távolságban élnek,
fizikai és érzelmi szinten is kötődnek. – Két falkatárs egymás
közelében előbb vagy utóbb megérintik egymást, kézfogással
öleléssel, csókkal, ez függött a köztük lévő kapcsolattól, de az
érintés állandó volt minden alakváltó interakcióban, aminek
Vasic szemtanúja volt.

- 200 -
 Ezért küszködött azzal, hogy megértse Judd életét. Mert a
falkákban lévőkkel ellentétben – A Nyilak arra épültek fel, hogy
egyedül működjenek.
Ivy pulóvere lecsúszott a bal vállán, mikor előrehajolt, krémes
arany bőrt fedett fel a reggeli napfényben. – Oké, ezt értem. – A
nő nem vette észre, mikor Tk-ja segítségével visszahúzta azt a
helyére, a hőmérséklet túl hideg volt, hogy így felfedje magát. –
De míg talán arra épültök fel, hogy egyedül működjetek, az nem
jelenti azt, hogy nem egy tág család vagytok. – Szenvedélyes
szavak, amikben nem volt benne az Elcsendesedés visszhangja,
ami mindig rosszul illő kabát volt számára. – Mint Aden és te, azt
mondtad testvérek vagytok.
Vasic nem beszélt a gyerekkoráról, de normális esetben nem
beszélt volna ennyit napközben, vagy evett volna reggelit a nővel,
aki továbbra is visszafogta magát, hogy ne érjen hozzá, mielőtt
visszafoghatná magát, ujjai a tenyerébe hajlottak.
A mai nap nem normális nap volt.
– Együtt nőttünk fel – mondta végül. – Míg engem nem tettek
teljes Nyíl kiképzésre, míg négy nem lettem, katonai szintű
oktatóim voltak a bölcső óta. – Néha azon gondolkodott, hogy
védtelen elméjét hogy formálták. Ami megmentette épp
elméjűségét, az későbbi gyerekkora emléke volt, mikor nem volt
mintadiák. – A Tk-V megjelölés elég ritka, hogy a Tanács a
születésem óta figyeljen rám.

- 201 -
 Ivy tovább hajolt a férfi felé, egyik kezét a fára nyomta és
szemei sötétek voltak azoktól az érzelmektől, amiket a férfi nem
tudott azonosítani. – Hogy tudták meg ilyen gyorsan az
almegjelölésedet? – Pulcsija ismét kicsit lecsúszott és Vasic ismét
felhúzta. – Általában időbe telik biztosnak lenni, még a genetikai
markerekkel is.
– Kiteleportáltam a méhből.
Ivy szája tátva maradt. – Tényleg?
– Ezt mondták nekem, mikor elég idős voltam, hogy
megértsem. A feljegyzések szerint, amikhez felnőttként fértem
hozzá megerősítették a történetet. Az ott lévő O-mentál jegyzetei
szerint a nő majdnem elejtett engem.
Ivy elég közel mozdult, hogy térde a férfi combját súrolja, puha
illata a férfi érzékein keresztül suttogott. – Honnan tudtad hova
portálj?
– Elzárták a telepatikus kapcsolatot, ami azzal a nővel volt, aki
megszült engem. – Miután a nő elvágott minden köteléket a
biológiai apjával kötött fogantatási és megtermékenyítési
megállapodás alapján. – Talán ez a helyes válasz.
Ivy hosszú ideig nézett rá és Vasic úgy érezte, mondott
valamit, ami megzavarta a nőt, de nem tudott rájönni mit, mikor
visszagondolta szavait.

- 202 -
 – Adenről meséltél nekem – mondta Ivy végül, ennyire közel
Vasichoz a férfi könnyen kinyúlhatott volna és megragadhatta
volna a nő sebezhető nyakának ívét.
Vasic félrenézett, a kezeire bámult, melyek több mint egy
életet vettek el. – A telepatikus küzdőpartneremnek jelölték ki. –
Ő és Aden úgy kötődtek egymáshoz, ahogy csak a sérült gyerekek
tudtak, sokkal azelőtt, mielőtt kötődési képességüket kikínozták
volna belőlük. – Életünk legnagyobb részében ismertük egymást.
Ivy ujjai a karján simítottak végig, mielőtt bűnös kezét
visszahúzta volna. – Látod, Család vagytok – mondta, pulzusa
rakéta volt a torkában. – És mi a falka, ha nem egy nagy család?
Vasic a nő vállára pillantott, felhúzta a pulóvert. Ez
alkalommal a nő észrevette, pír öntötte el az arcát, ahogy keze
arra a helyre simult. – Mennyi alkalommal?
– Ötször. – Felállt, mielőtt hatodjára tenné. – Pihennem kell.
Ivy sötéten ráncolta homlokát, felállt. – Feltartottalak.
Mondanod kellett volna. – Karjait összefonta, fejét a kabinja felé
biccentette. – Használhatod az ágyamat. Sokkal kényelmesebb,
mint azok a tábori ágyak.
Az ágynak valószínűleg zöldalma illata van, amit a nő hajából
és bőréből vett fel, ami az alakváltók jóvoltából került a psziché
kabinjaiba. És… Ivy illata is ott lenne. – Nem.
Ivy összevonta szemöldökeit. – Erről majd később vitatkozunk
– mondta neki. – Miután pihentél.

- 203 -
 Vasic a Nyilak kabinjához sétált, ahol ketten aludtak, kinyitott
egy ágyat és levette vékony, de hatásos mellkas páncélját, mikor
Ivy szivárványszínű titkos hangja megcsókolta az elmékét. Ne
felejtsd levenni a csizmádat.
Ismét, rájött, hogy nem tudja feldolgozni a szavait. Megértette
a mentális hangszínt, tudta, hogy ugratja őt. Ez alkalommal volt
válasza. A Nyilak teljes uniformisban alszanak, mondta,
félretette a páncélt.
Egy szünet. Ugratsz engem?
Vasic levette csizmáit, az ágy alá tette őket. Arra tervezték
ezeket, hogy két másodperc alatt belecsúsztassa lábait, ha
vészhelyzet van. Honnan tanulná meg egy Nyíl az ugratást?
válaszolt, ahogy levette övét és a páncél mellé tette.
Tőlem, jött a gyanakvó válassz. Okos vagy. Ne gondolt, hogy
nem vettem észre.
Úgy döntött leveszi uniformisa fekete hosszú ujjú felsőjét,
mert amúgy sem védené meg egy támadással szemben és ki
kellett mosni, feltekerte és párnakánt használta, ahogy lefeküdt
uniformisának nadrágjába öltözve. Le kellett volna fürdenie, de
időt kellett adnia a testének, hogy jobban helyrejöjjön. Most
aludni fogok Ivy.
Pihenj jól.
Ivy hangja volt az utolsó, mielőtt lekapcsolta volna magát,
mint egy halálos élő gép, ami volt.

- 204 -
 18. fejezet

Mi adja meg Kaleb Krycheknek a jogot, hogy egész fajunk

jövőjéről döntsön? Mi van velünk, akik nem akarnak az ő új
világában élni? Ki fogja törölni a hangunkat, ahogy a pletykák
szerint kiiktatta ellenfeleit?
véleményrész Ida Milltől, Mentálháló Hírforrás

Kaleb Saharával közös otthonában a nappali ablakában állt,

szemei a falra szerelt komm kijelzőt nézték. A hírfolyam a
plakáttal integető tiltakozókról szólt, akik moszkvai központja
előtt körbe sétáltak, hogy Elcsendesedés melletti szlogeneket
skandáljanak a kora esti gyalogos forgalom számára a téren, mi
mellette volt.
– Nem veszik észre, hogy egy egyszerű gondolattal
összetörhetem a koponyájukat?
Sahara felnézett a szófáról, ahol összegömbölyödött, egy
dokumentumot fordított le neki, a képernyőre nézett. – A
tiltakozók és Ms. Mill elég szenvedélyesnek érzik magukat, hogy
meghaljanak az elveikért.

- 205 -
 – Inkább lehetséges mártírok. – Kaleb kezeit palaszürke
öltönynadrágjának zsebeibe süllyesztette, fehér ingjének ujjait
felhajtotta, hogy felfedje alkarjait. – Azon gondolkodom, hogy
megadom nekik, amit akartnak. – A Háló alapjainak
újraépítésére kell koncentrálnia, miután kiirtotta a fertőzést, nem
az emberekre, akik nem tudják magukhoz ölelni a változást.
– Ne légy már a nagy, rossz Kaleb Krychek és gyere, ülj ide
mellém.
Kaleb csak egy embertől fogadott el utasítást. Leült a nő bal
oldalára, karját elölről a vállai elé fonta, ahogy Sahara hátával
nekidőlt. – Csendes Hangoknak hívják magukat – mondta neki, a
lézertollat az ajkához érintette. – És bebizonyították, hogy nem
erőszakosan és nem társulnak a Tiszta mentálokkal.
– Az intelligencia kis jele. – Kaleb megígérte, hogy kivégez
mindenkit, aki megpróbálja feléleszteni a fanatikus fajirtó
csoportot. – Bomlasztóak.
Sahara megpaskolta a karját. – Gyakori előfordulás egy
normális politikai rendszerben.
– Nem egy normális politikai rendszerben vagyunk. Ez
diktatúra. – Semmi más nem működnie a Hálón egy lépésre a
kataklizmától.
Sahara elfordította fejét, hogy csókot nyomjon alkarjára a
finom pamutingen keresztül, hosszú hajának selymes tincsei a
férfi alkarjára csúsztak. – A Tanács elhallgattatta volna őket,

- 206 -
véget vetett volna az életüknek, mert megkérdőjelezték a status
quo-t.
Ez egy gyengéd emlékeztetés volt arra, hogy Kaleb életét azzal
töltötte, hogy eltörölje a korrupt rendszert. Egy újabb percre
átgondolta a tiltakozókat, kikapcsolta a képernyőt. – Addig
protestálhatnak, ameddig nem fenyegetik a Háló stabilitását.
– Szerintem különböző hangokra van szükségünk. – Sahara
felült és Kaleb felé fordult, miután adattábláját és tollát a
szőnyegre tette, arca gondolkodó volt. – Egy homogén
társadalom létrehozása az, ami első körben ehhez a helyzethez
vezetett.
Kaleb nem látta úgy a világot, ahogy Sahara, az ő prioritása,
hogy biztonságot, stabil életet adjon a nőnek. Nem számított,
mibe kerül. – Ms. Mill és mulatságos bandája talán megkapják
Elcsendesedett enklávéjukat, ha el kell metszenem a Hálót, hogy
megállítsam a fertőzést.
Sötétkék szemek néztek Kalebéiba. – Ennyire rossz?
– Igen és fertőzése napról napra nő. – Míg a pszichék alvó
állapotban maradnak.

- 207 -
 19. fejezet

Kérem frissítse újra a kesztyű teljesítményéről szóló összes

adatot a korábbi harmincnyolc napból. A jelenlegi adataink
arra engednek következetni, hogy a vártnál kívülre esnek és
talán sérültek az egyik heti feltöltés során.
Üzenet Dr. Edgard Bashirtól Vasicnak

Sascha nem vitatkozott a biztonsági intézkedésekkel, amiket

Lucas bevezetett, míg meglátogatja a P-k területét kora délután, a
pszichék a területen töltött második napján. A többi P talán nem
képes rá, hogy ártson neki anélkül, hogy az visszahatna rá, de
voltak Nyilak a területen, és figyelmen kívül hagyva, mennyire
bíztak Juddban, az osztag nem homogén volt.
– Sem a pszichék – emlékeztette Lucas, mikor kimondta
gondolatait, miután kiszálltak a sárga zóna szélén a kocsiból.
A férfi megfogta erős, meleg kezével az arcát, berogyasztotta
kissé térdét, hogy találkozzon a tekintetével. – Ezt ne felejtsd el.
Már volt egy belső biztonsági áthágásuk.
– Nem fogom – ígérte Sascha és a férfi vad testhőjébe
burkolózott, addig szívta be illatát, míg sejtjei meg nem

- 208 -
részegültek. – Annyira csalónak érzem magam, azt tettetem,
hogy szakértő vagyok a P megjelölésből. – Mikor mindössze
összetákolt ismerettára volt, ami talán segít, talán nem.
Lucas meghúzta hajfonatát. – Egy szakértő szimplán
olyasvalaki, aki többet tud azoknál, akiket tanít. Ez vagy te. – Egy
macska csók, nyalások, dörzsölések és meggyőzés, amitől
elolvadtak a csontjai. – Ami a többit illeti – sálját a nyaka köré
csavarta – velük tanulod meg.
Lucas érintése, belé vetett hite lehorgonyozta, Sascha
szénszínű gyapjúpulcsiján keresztül cirógatta a mellkasát. Mint a
legtöbb alakváltó, nem úgy érezte a hideget, mint az emberek
vagy mentálok, de macska volt, élvezte a ruhák anyagát a testén.
Nem mintha valaha is zavartatta volna magát, hogy ilyen
dolgokat vegyen magának.
De imádta, mikor ő megtette, és a kis, háztartási tett intenzív
gyönyört adott neki. Ahogy a férfinak az, hogy etette csoki
szenvedélyét. Ez nemcsak érzelem, nyers és valós volt, amit az
Elcsendesedés ellopott a fajától, gondolta, de a milliárdnyi
csendes intimitás megszínezte az élet kusza kárpitját. – Oké –
mondta, miután csókot nyomott párducára. – Kész vagyok.
Eldöntötték, hogy az út többi részét gyalog teszik meg, a többi
katona szétszéledt mögöttük, fél óra múlva léptek ki a fák közül.
Vasic várt rájuk, a filigrán, de gömbölyű nő puha fekete hajjal

- 209 -
mellette állt. Egy vastag kámzsanyakú, fehér pulóvert és farmert
viselt, amit a csizmájába tűrt, szemei belülről égtek az élettől.
– Ivy. – Sascha érezte, hogy ajkai mosolyra húzódnak,
felismerte a pszichét a komm beszélgetésükből. – Örülök, hogy
személyesen találkozunk.
Ivy viszonzó mosolya fertőző volt. – Annyira izgatott vagyok,
mióta Vasic elmondta, hogy jössz. – Közelebb lépett, hogy
megölelje Saschát, félúton megállt, hogy Vasicra nézzen, mintha
telepatikus figyelmeztetést kapott volna.
Tudatában, hogy a Nyilak az ismert szabályok szerint
játszottak, mikor egy ragadozó alakváltó párjának
megközelítéséről volt szó, Sascha fejezte be az ölelést, majd
bemutatta Lucast Iyynak, Vasic és Lucas már ismerték egymást.
– Szeretnél leülni a verandámra? – kérdezte ezután Ivy. –
Annyira szép és napos idekint.
– Tökéletes. – Saschát arra instruálták, hogy Lucas és a
biztonsági csapat többi tagjának látószögében maradjon, és Ivy
javaslata eltávolított minden kínosságot a helyzetből.
Biccentve Ivy a verandához vezette, a fa meleg volt a naptól.
Ezután Sascha meglepetésére a fiatalabb psziché suttogni kezdett
– Fegyverek szegeződnek rám?
Sascha aprót nevetett, tudta, nem számít mi történik a többi P-
vel, Ivy Jane barát lesz. – Mit gondolsz?

- 210 -
 – Azt olvastam, hogy az alakváltók nagyon védelmezőek a
párjaikkal kapcsolatban. – Mosolya eltompult, a másik nő rezes
tekintete elmozdult, hogy Vasicon pihenjen meg, ahol a Nyíl
Lucassal beszélgetve állt. – Gondolod – mormogta – hogy az a
személy, aki majdnem teljes életében Elcsendesedett volt
megtanulhat érezni?
Nem kellett pszichének lenni ahhoz, hogy rájöjj az Ivy kérdése
mögötti okra. – Azt hiszem – mondta Sascha gyengéden – a
mentál faj egész idő alatt bolonddá tette magát az
Elcsendesedéssel.
Ivy erőszakkal fordította vissza figyelmét Saschára. – Milyen
módon?
Sascha megállt, hogy megcsodálja a kicsi fehér kutyát, fajtája
nem volt kivehető, aki felmászott a verandára. Megszagolta
Sascha kezét, mikor kinyújtotta neki, a farkát csóválta és leült Ivy
mellé. – Egy épp elméjű sem volt teljesen képes kivágni az
érzelmeit – mondta. – Ez csak annak az esete, hogy milyen
mélyen sérültek.
Ivy cirógatta imádnivaló kutyáját, melyből nem hiányzott a
szeretet. – És ha tél van a lélekben? – Zaklatott szemek
találkoztak Sascháéval. – Ha a jég annyira beleivódott, hogy ha
repedés támad, akkor az begyógyítja magát, amikor lehunyja a
szemét?

- 211 -
 – Nem tudom – mondta őszintén Sascha. – Talán vannak
páran a Hálón, akiket olyan intenzíven kondicionáltak, hogy
annyira közel legyenek az Elcsendesedéshez, hogy még ne
legyenek szociopaták. – Egy Nyíl, gondolta, ebbe a kategóriába
esik.
– Ezek az emberek – tette hozzá Ivy szívére vigyázva – talán
okkal ölelték magukhoz ilyen mélyen az Elcsendesedést. –
Erőszakos mentális képességek, az őrület fenyegetése, erőszakos
családi történet. – Talán nem szeretnék összetörni.
A nap, mikor érezni fogok, meghalok.
Ivy ujjai megmerevedtek Rabbit bundájában, ahogy Vasic
szavai visszhangzottak a fejében, annyira durván, amennyire
kedves volt Sascha. Ivy annyira boldog volt reggel. A férfi ugratta,
még ha nem is ismerte el, de mikor három órával később
felébredt, olyan volt, mintha soha nem történt volna meg a
beszélgetésük, soha nem kezdett volna törékeny szálakból
köteléket szőni, amit Ivy nem tudott megnevezni, de tudta, hogy
akarja. Annyira akarta.
– Ivy. – Sascha ujjai végigsúrolták az arcát.
Látva a gyengéd szimpátiát a kardinális csillagos szemében,
Ivy érezte, hogy szemei égtek. Kipislogta annak dörzspapírját és
tudatosan félretette gondolatait a Nyílról, aki miatt pöröllyel
akart a jégnek esni, ami talán a férfi túléléséhez kell.

- 212 -
 – Meg tudod nekem tanítani, hogy pajzsoljak? – kérdezte
Saschát. – Felveszek minden érzelmet a területen, beleértve a
párod állatias védelmezését. – Egy rossz mozdulat Sascha felé és
Ivy tudta, karmok mélyültek volna el a torkában. Még most is,
szinte érezte magán a leopárd alfa zöld szemét, bár jó pár
méterre volt tőle.
Ivy – egy cirógatás a jéghideg víztől az elméjében – félsz Lucas
Huntertől.
Ujjai a tenyereibe görbültek, lélegzetét ellopta a férfi sötét,
gyönyörű hangja. Olvastál az elmémben?
Nem, csak a testbeszédedben és arcjátékodban.
Ivy ugratni akarta őt, de nem volt szíve hozzá, Sascha szavai
ráébresztették, Vasic Elcsendesedése túlélési mechanizmus lehet.
Majd azt mondta: Ne félj. Nem hagyom, hogy bántson.
Ivy úgy érezte, mintha a karjaiba zárta volna. Engedett neki,
átnézett a területen, hogy találkozzon a tiszta szürke szemekkel,
amik őt figyelték. Tudom.
– Mielőtt megtanítom, hogy pajzsold magad – mondta Sascha
ebben a pillanatban, hangja gondolkodó volt – mondok még
valamit a korábbi témához.
Ivy megtörte a Vasiccal való szemkontaktus intimitását, hogy
lássa, a kardinális is őt nézte. – Mit?
– Tudok két férfiról, akik egyszer annyira távoliak voltak, mint
a te Nyilad.

- 213 -
 – Judd Lauren – feltételezte, nem zavartatta magát, hogy
ellenkezzen Sascha Vasiccal kapcsolatos leírásával. A férfi az ő
Nyila volt. Követelte őt. – És?
– Kaleb Krychek.
Ivy megremegett, lehúzta pulcsijának ujjait a kezeire. – Ő
még…
– Igen. – Sascha biccentett. – Kivéve, mikor a párjáról van
szó. Ha sikeresen áttöröd a jeget, fel kell készülnöd, hogy olyan
párt kezelj, aki annyira odaadó és erőszakosan védelmező, mint
egy alakváltó.
Ivy nem tudott semmit a férfiakról, vagy kapcsolatokról, de a
gondolat, hogy Vasic úgy néz rá, ahogy Lucas Hunter nézett
Saschára… attól testének minden sejtje olyan mély szükségtől
vibrált, mintha ezzel született volna.
– És Juddra visszatérve – mondta Sascha. – Egy hete láttam,
hogy legyűrte egy csapat kölyök, akik eldöntötték, hogy
fogócskába „erőltetik” őt. – Kezeit Ivyéra zárta s megszorította. –
Láttam őt nevetni Ivy – a kardinális szemei nedvesen csillogtak –
és soha nem tudtam elképzelni ezt, mikor először találkoztam
vele.
Ivyban belül konfetti suttogott puha szellőként.
***
Vasic megjegyezte, hogy Ivy milyen könnyedén fogadta el
Sascha ölelését a két órás edzésük végén, és ösztönösen

- 214 -
leellenőrizte a nő Mentálhálón lévő pajzsait. A törések látható,
recés repedések voltak, amik azzal fenyegettek, hogy felfedik
érzelmi létezését a Mentálhálón. Ivy, mondta azonnal, amint a
DarkRiver pár elhagyta a területet.
A nő elméje ismerős intimitással ért az övéhez, telepatikus
csatornájuk privát volt. Igen?
Elfogadod a segítségem a Mentálhálón való pajzsolásodhoz?
Ha a nő nemet mond, talál más módot, hogy megvédje őt. Nem
fogja kényszeríteni vagy elnyomni. nem fogja lekötni, ahogy
leszíjazták őt az újrakondicionáló kamrában, ugyanazon a
módon, ahogy gyerekként számtalan alkalommal megtették vele.
Ivy hezitált kabinjának ajtajában. Még nem, mondta végül.
Most el tudom zárni a repedéseket. A férfi pillantását kereste. Ha
a pajzsod körülöttem van, az megvakít és képesnek kell lennem
rá, hogy lássam a fertőzést.
Ez majdnem olyan volt, mintha magyarázkodna, hogy ne
sértse meg az érzéseit, mikor tudta, hogy nincsenek érzései. Nem,
egyáltalán nem értette meg Ivyt. A többi Nyíllal azon dolgozok
majd, hogy helyette tűzfallal védjem a Háló ezen szekcióját,
mondta. Ez szabadságot ad neked, hogy a fertőzéssel dolgozz
anélkül, hogy kéretlen szemek figyelnek.
Ivy megfordult, ismét csatlakozott a férfihoz, Vasic a nő
kabinja közelében egy fenyő alatt állt. – Ez tökéletesen hangzik.
Nem hiszem, hogy a Háló készen áll ránk.

- 215 -
 Ivy mindig mosolyogott testének egyik részével, de most nem
volt fény a szemében, sem mosoly az ajkán. – Az edzés nem ment
túl jól?
– Ó nem, csodás volt. – Kezével megdörzsölte a halántékát és
Vasic tudta, hogy feje még mindig fáj. – Sascha megtanította,
hogyan hozzak létre belső pajzsot, így nem töltődök túl ismét,
mint Liannel, bár a tapasztalata alapján nem tudjuk teljesen
kikapcsolni a képességünket.
Vasic kezdte gyanítani ezt. – Psziché képességeid olyanok,
mint egy extra érzékelés, hasonló a légzéshez, vagy halláshoz. –
Ugyanilyen módon teleportációja talán egy másik testrész volt,
de teljesen hozzákapcsolódott a testéhez.
– Igen. – Ivy kezeit farmerjének elülső zsebeibe süllyesztette, a
földet bámulta. – Én csak… arra gondoltam, ez egy jobb világ
lehet Vasic.
Egy meghatározhatatlan érzést okozott a nő ajkairól hangzó
neve. – Hogy?
Ivy ismét megdörgölte halántékát.
Vasic felemelte kezét és azt mondta – Maradj nyugton – és
elkezdte fejét és nyakát masszírozni, amit saját sérülése után
tanult meg.
Ivy annyira le volt nyűgözve a bőrrel való kapcsolattól, hogy jó
pár percébe telt, hogy a férfi által csinált dolog miatti gyönyör
áthatoljon idegvégződésein. Nyögött, megengedte magának, hogy

- 216 -
fejét előre ejtse, tenyereit a férfi mellkasára támasztotta. Istenek,
de kezdte utálni a hülye uniformist, ami annyira hatékonyan
zárta el a férfi hőjét és erejét az érintése elől.
De a férfi ujjai, kezei…
– Ivy?
– Hmm. – Szemei zárva voltak, csak arra koncentrált, hogy
hogyan érzi magát attól, hogy erős ujjak veszik el fájdalmát és
csontjai zselévé váltak a folyamat alatt. Még, még, többet akart,
szégyentelen volt a férfi iránti érintési éhségében.
– Miért gondoltad, hogy a világ jobb lehet?
Ivy elfelejtette, miről beszélgettek, belökte gyönyörtől ittas
agyát, hogy kiássa beszélgetésüket. – Miután az Elcsendesedés
lehullott – mormogta, szemei még csukva voltak. – Ha és amikor
megengedtem magamnak, hogy elképzeljem – nyögött ismét,
ahogy Vasic kezeit nyakának hátoldalára csúsztatta – mindig azt
gondoltam békés környezet lesz. – Ajkai mosolyra húzódtak. –
De nem számít, mert az emberek még mindig bántani próbálják
egymást.
– A Lianne elleni támadáson jár az agyad. – Ivy bőre finom
volt Vasic durva ujjpárnái alatt, de a nő közelebb mozdult,
ahelyett, hogy elhúzódott volna.
Ivy közelsége növelte a bőrén érzett súrlódást, egy csendes
emlékeztető, hogy nem érintheti meg őt, de nem törte meg a

- 217 -
kontaktust. Az ő munkája volt, hogy gondoskodjon róla, és
tisztán látszott, ezzel elveszi fájdalmát.
– Lianne ellen saját családjának a tagja fordult – mondta Ivy
majdnem egy perc múlva. – Ez aggaszt, hogy mi történhet a többi
P megjelölésűvel, ha kezdenek aktívak lenni. Mennyi hal majd
meg?
Vasic lenézett Ivy lehajtott fejére, puha fekete göndör tincsei
ragyogtak a fényben, ami a levelek közt szűrődött át, és tudta a
nyers választ, ami fájdalmat okozna neki. Így csak annyit
mondott – A legjobb jövőbelátó sem tudja száz százalékos
biztonsággal a jövőt.
Ivy felemelte a fejét, mosolya féloldalas volt. – Azt mondod,
feleslegesen aggódom. – Nem várta meg a választ, egyenesen a
férfi szemébe nézett. – Talán, de nem tehetem, hogy nem látom.
Vasicnak volt egy megmagyarázhatatlan érzése, hogy többé
már nem a pszichékről beszéltek.
***
Az elkövetkező napokban a terület csendes, családias ritmust
vett fel. A tizennyolc ember lassan megszűnt személyeknek lenni
és elkezdett közösségként viselkedni, és mint minden
közösségnek, nekik is megvoltak az alcsoportjaik. A pszichék
közül Ivy közel állt Changhez és Jayához, bár Penn elég gyakran
csatlakozott a megbeszéléseikhez. A skót férfi annyit beszélt,

- 218 -
mint egy Nyíl, de mikor megtette lényegre törőek és élesek voltak
a kijelentései.
A többieknek mind eltérő kapcsolatban álltak egymással és ez
volt a normális, Chang barátságos volt Brigittel, míg Ivy nem
tudott áthatolni az idősebb nő óvatosságán. Isaiah még mindig
bosszantó volt, de nyugodt Penn képes volt tolerálni őt, és így
tovább. Senki sem volt elszigetelve, vagy egyedül, s ez volt a fő
dolog.
A Nyilak persze a sajátjaikkal maradtak, de észrevette, hogy
néhányan számtalan időt töltöttek a P-ikkel, mikor könnyen
tarthattak volna távolságot. Különösen Abbot, soha nem volt
messze Jayától.
Ami őt illeti, többször sikerült Vasiccal evés közben beszélnie,
mint ahányszor nem. A férfi nem érintette meg ismét őt a csodás
percek óta, ami mézzé változtatta a vérét, de már függővé vált.
Kínzás volt a férfi mellett ilyen közel ülni és nem repetát
követelni, de vele lenni megérte… bár elég gyakran csalt azzal,
hogy azt a pulcsit viselte, ami állandóan lecsúszott a válláról.
Mikor Vasic felhúzta, és ő mindig észrevette és szó nélkül
megtette, olyan volt, mintha megcirógatta volna őt.
– Itt is van – mondta Ivy Sascha látogatása utáni negyedik
nap, átadott a férfinak több nutrion szeletet, mielőtt leült volna
mellé a verandára, most már kedvenc pulcsija volt rajta. – A

- 219 -
napi, incsi-fincsi reggelid. – Vasic már kihozta az italt, amit neki
készített, a tál müzliével és tejével együtt.
Vasic alkarjait izmos combjaira támasztotta, evett, mielőtt
válaszolt volna. – Te minden nap ugyanazt a müzlit eszed.
– Igen, de ennek szárított gyümölcs és bogyó íze van egy
gabonamixben. A te szeleteid az unalmasság megtestesítői. – És
mindezek után ez volt a lényeg. – Tessék. – Felemelt egy
kanálnyit a reggeliéből. – Kóstold meg.
Ami ezután történt, attól csak bámult.
Vasic éppenséggel előrehajol és elfogadta ajánlatát. – Túl sok
az íz – volt hideg konklúziója.
Ivy lábujjai begörbültek a férfi hangjára, annyira intenzív és
tartózkodó volt, hogy Ivy azon gondolkodott, milyennek
hangozna, ha elveszítené a kontrollt. Hogy gondolkodjon
megevett egy kanálnyit a müzliéből, rájött, hogy ajkai ugyanazon
a fémen mozdultak el, amit a férfi alig egy perce érintett meg.
Arca elpirult a közeli intimitásra, azt mondta – Sajnálom, de
nincs szavazatod. Nem, mikor csak nutrion szeleteket ezsel és az
italok ugyanaz a cucc csak folyékony kiszerelésben.
Vasic nem értette meg, miért tette, amit tett. Minden, amit
tudott, hogy Ivy rendkívüli volt. Bár a nő a legtöbb mentális és
fizikai sérüléssel lépett be a területre, csendben ő vált az egyik
legerősebb emberré itt.
Beleértve a Nyilakat is.

- 220 -
 Míg Vasic és a többiek próbáltak megbirkózni a Mentálhálón
bekövetkezett drámai változásokkal, hogy mereven ragaszkodtak
kondicionálásukhoz, Ivy meglovagolta a hullámot. Minden
alkalommal, mikor falba ütközött megállt, eltökélt
koncentrációval átgondolta a problémát, amitől két apró vonal
keletkezett a homlokán, majd talált kiutat.
Az ő elméje nem volt olyan rugalmas, mint Ivyé, de furcsa,
váratlan dolgot tett az elmúlt három napban. Míg a többi P
továbbra is dörzsölte az érzékeit, Ivy többé nem tette, bár éppen
felfedezte képességei mélységét. Mintha elméje egy külön
speciális kategóriát hozott volna létre ennek a pszichének, kinek
telepatikus hangja volt az egyedüli, amihez már annyira
hozzászokott, hogy hallja, hogy túl csendes lett az elméje, mikor a
nő aludt és ő éjszakai szolgálatban volt.
Teste is reagált a nőre, oly módokon, ami annyira idegen volt,
hogy nem rendelkezett tapasztalattal, hogy kezelje.
Most Ivy újabb kanálnyi müzlit evett és látta, hogy vállának
krémes aranya ismét kilátszott.
Kinyúlt, fizikailag húzta vissza Ivy pulóverét.

- 221 -
 20. fejezet

Ivy majdnem elejtette a tálját.

Vasic telekinézisével stabilizálta a pulóvert, kezét visszatette
előző helyzetébe, szemei a két Nyilat figyelték, akik egy
küzdősport gyakorlatán mentek végig a terület másik végén. –
Jobb kontrolt érzel a képességed felett? – kérdezte a feszesre
nyújtott csendbe.
– Nem a kontrolban – mondta Ivy végül, hangja kicsit lihegő
volt. – Az túl sok tudatos döntéshozatalt igényelne a részemről.
De jobban kezelem az ösztönt. – Tányérja tompán koppant a
veranda fáján, mikor félretette. – Ennek van értelme?
– A Nyilak nem ismerik el az ösztönöket, de vitathatatlan, hogy
reakcióidőnk néhány esetben túl gyors, hogy bekategorizáljuk.
A férfi felé fordulva Ivy felhúzta az egyik lábát a verandára oly
módon, hogy alig pár centi volt térde és Vasic combja közt. –
Akkor minek nevezitek?
– Ismétlés és dzés, míg tudni, hogy reagálj egy problémás
helyzetben, hogy beleégjen a sejtjeidbe.
– Hogyan? – Egy mély suttogás. – Hogyan tanítják meg nektek?

- 222 -
 Vasic arra gondolt, ahogy karját újra és újra eltörték, míg abba
nem hagyta a sírást, hogy órákon át bent ragadt egy fojtogató
dobozban, míg meg nem tanulta mentálisan uralni
testhőmérsékletét, hogy bedobták egy érzékmegvonó kamrába,
míg el nem viselte a semmit és ezután Ivyra nézett. – Mondhatni
állandó ismétléssel.
Azok a rezes szemek túl sokat láttak abból, ami nem tűnt el tőle.
– Hazudsz nekem Vasic.
– Vannak dolgok, amiknek nem kellene a fejedben lennie.
A csendes szavak összetörték Ivy szívét. Bátorságot merített a
férfi korábbi tettéből, ujjbegyét végighúzta a férfi kesztyűjén. Az
kemény, hideg páncél volt, de a férfi része volt. – Bízz bennem.
Vasic nem törte meg az erőszakosan intim szemkontaktust. –
Túl késő nekem Ivy. Az energiádat koncentráld azokra, akiket
megmenthetsz.
Ivy nem mondott semmit, mikor Vasic felállt, ujjai lecsúsztak a
kesztyűről. A férfi további beszéd nélkül ment el, magas, erős és
magányos volt, hogy átsétált a tisztáson. Megmentette Ivy életét,
a mentális pajzs szíve volt, ami minden P-t védett itt, élő
pajzsként működött volna bármelyik percben.
Mégsem várt tőle semmit, sem a világtól.
Nem tudta, hogy juthatna el hozzá, hogy elmondja, minden joga
megvan rá. Mert ha jól gyanította, akkor a Nyilak nemcsak
orgyilkosok voltak, mint aminek gyakran lefestették magukat,

- 223 -
hanem a mentál faj széleit nyaldosó végtelen sötétség ellen vívott
harc utolsó védvonala, ami talán mindig nyaldosni fogja őket.
Az ösztönös tudás abból a történelmi mentál orvosi
jelentésekből született, amit három napja töltött le a
Mentálhálóról, Vasic hozzáférést adott neki titkosított adatokhoz.
Ebben benne voltak az igazi tények fajuk mentális betegségeiről,
beleértve azokat, akikről gyanították, vagy bizonyították a
klinikai őrületet.
– Kétszáz évet mentem vissza – mondta Saschának, ahogy
aznap később a fák közt sétáltak, miután a kardinális befejezte
edzését Pennel. – Az eredmények majdnem azonosak. A
népesség egy része mindig megőrült, és ez mindig magasabb volt
a többi fajhoz képest.
– Az ajándékunk ára? – A terület örökzöld levelei csipkés
árnyékot vetettek a másik psziché arcára. – Az Elcsendesedés,
minden, amit felfedeztünk, nem változtatja ezt meg. Csak
egyszerűbbé tette a pszichopatáknak, hogy elbújjanak, míg
azokat, kiknek segítségre lett volna szüksége, csendben
kivégezték.
Sascha tekintetét a területen lévő, látható Nyilak felé fordította.
– Bármit is tettek – mondta Ivy, gyomra megfeszült az
erőszakos tűztől – azért tették, mert hittek benne, hogy segítenek
a fajunknak. – Látta az igazságot Vasic könyörtelen
védelmezésében, Cristabel sérülésében, Abbot őrségbeli

- 224 -
intenzitásban. – Nem hibáztathatjuk őket. – Ivy nem engedi
meg, hogy egy Nyilat is így bántsanak.
– Nem teszem – mondta gyengéden Sascha – de azt hiszem ők
magukat okolják.
Ivy lélegzett a harapós, hideg levegőből, gyönyörű, veszélyes
lándzsaként jégcsapok lógtak előttük a faágakról. – Igen,
suttogta. – Nem fair, mikor annyit tettek, hogy biztonságban
tartsák a Hálót.
A jelentések, amiket letöltött, nem mutatták teljesen ezt, soha
nem hivatkoztak a Nyilakra, de lehetetlen volt nem észrevenni az
erős eltérést a borzalmas statisztikákban az osztag alakulása
előtti és utáni időből, az időponttól, amit Vasictól kapott. A férfi
nem jött rá, mit adott neki, hogyan tisztázta az adatokat, amiket
kezdett összetenni.
– Senki sem beszélt a sorozatgyilkosokról, akik hírtelen nem
gyilkoltak tovább. – Túl sok, hogy bármely statisztikai modell
kimagyarázzon, a százalékok túl magasak voltak, mielőtt az
osztagot megalakították, hogy az nyilvánvalóvá vált, hogy ők
dramatikusan megváltoztatták a játékteret. – Ki más, mint a
Nyilak gondoskodtak volna a piszkos munkáról éveken,
évtizedeken át? – Mert a szörnyetegek továbbra is megszülettek,
horrort alkotva. –Biztosan nem a Rendőrség.
Sascha szemei csillagtalanok voltak, lehajolt, hogy felvegyen egy
fenyőtobozt, amit félig belepett a hó. Lesöpörte a fagyos fehéret,

- 225 -
ujjbegyeinek végével játszott a szélén, mikor felemelkedett. –
Egyetértek veled. A Nyilak az egyedüli igazi kontrollok fajunk
legsötétebb elemeivel szemben.
Egy szünet, mielőtt a kardinális folytatta volna. – Azt hiszem,
mikor az osztagot először létrehozták, az azért volt, hogy bármit
megtegyenek, ami szükséges az Elcsendesedés lehullásának
megakadályozására. Még ha nem is értek egyet az első Nyilak
tetteivel, meg tudom érteni, hogy azok a mentál faj
megmentésének vágyából fakadtak.
– És most, hogy tudják, nem az Elcsendesedés volt a válasz –
mondta Ivy, megbocsájtott az első Nyilaknak a P megjelölés
elfojtásában és elásásában lévő kétségtelen részvételükért – a
Nyilak ezen generációja próbálja helyrehozni az egyensúlyt.
Tudom, Vasic meghátrálás nélkül bevállalna értem egy golyót.
– Igen – mondta Sascha. – A védelmező mag mindig ott volt,
még ha rossz irányba is mutatott… és van egy olyan érzésem, az
osztagot néhány tettben a hatalmon lévők manipulálták.
Ivy karjait maga köré fonva azt mondta – Tudod, hogy esetleg
hosszú ideje vannak Kaleb Krychekkel? – A kardinális
telekinetikus volt a legkegyetlenebb férfi a Hálón, de amit
megpillantott Krychek villám látogatása alatt, Vasicot
egyenrangúként kezelte.
Sascha a fejét rázta. – A kapcsolataim tiszták, mikor az
osztaggal kapcsolatos információról van szó, de Judd azt mondta,

- 226 -
Ming LeBonn volt az elismert vezetőjük két évtizedig. Ő maga ex-
Nyíl volt, azt mondanám, mélyen megbíztak benne.
Sascha eldobta a fenyőtobozt, kezeit téli kabátjának zsebeibe
süllyesztette, a kabát színe gazdag akvamarin volt. – Nincs rá
bizonyítékom, de adva amit Ming hajlamáról tudok, hozzátéve,
hogy az osztag szövetségét Kalebnek ajánlotta fel, azt hiszem
Ming megpróbálta személyes orgyilkos osztagává tenni őket.
Ivy megállt. – Hittek benne és ő kihasználta őket. – Az árulás
biztos szíven döfött minden Nyilat, egy dolog volt biztos, ami
nyilvánvaló volt, az osztag minden tagját érintette.
Beleértve Vasicot is.
Őt elhagyták gyerekként, megkínozták, majd kihasználták. A
férfi soha nem mondta neki ezeket, de Ivy figyelt. Így kapcsolatot
fedezett fel a gyerek, aki négyévesen kezdte a kiképzést és a
felnőtt között, aki szüleit „a nő, aki világra hozott” és „a biológiai
apám”-nak nevezte.
Vannak dolgok, amiknek nem kellene a fejedben lennie.
Senki sem vonta magát jégbe, ha kedvességgel kezelték. A férfit
bántottál. Újra és újra. Majd egy végső, megrázó csapásnak
kellett lennie, amitől megtanulta, hogy a dolgok, amiket tőle
kértek saját fajának érdekében, helyette olyan dolgokat tett,
miket Ming LeBonn magát töltötte fel hatalommal.
Testében minden izom megfeszült. El akarta pusztítani a
rendszert, ami megengedte, hogy ez megtörténjen. – Nem fair

- 227 -
Sascha, hogy neki, hogy bármely Nyílnak, egyedül és hálátlanuk
kell sétálnia a sötétségben.
Sascha karját Ivyéba csúsztatta, kezdte őt visszavezetni a terület
felé. – Emlékszel mit mondtam neked Alice Eldrigeről?
Ivynak pár másodpercébe telt, hogy lenyelje dühét. –
Természetesen. – Ivy fájt a diákért, akiről Sascha elmondta, hogy
egy évszázados krionikus alvásba kényszerítették.
– Nos, Alice könyvében, amiről megengedte nekem, hogy
másolatot adjak mindenkinek, idézetekkel teletűzdelt részek
voltak a pszichék barátaitól és szerelmeitől. – A csillagok
visszatértek Sascha szemeibe, mosolygott Ivyra és arca nem várt
huncutsággal ragyogott. – A leggyakoribb szó az egész részben a
„makacs” volt. Úgy tűnik, a P-knek problémája van azzal, hogy
feladjanak bárkit. Azt kell mondjam, a Nyiladnak esélye sincs.
Ivy válaszmosolyra remegett. – Nem – mondta – nincs.
Nem lesz könnyű és talán nagy esélye lesz, hogy kudarcot vall
küldetésében, hogy áttörje a Nyíl védelmét, de Ivy nem azért élte
túl az újrakondicionálás borzalmát, hogy mimóza legyen. Ha
Vasicnak szüksége van az Elcsendesedésre, hogy túléljen, az egy
dolog volt, és fájdalmas is lehetett, mert rájött, soha nem fogja
igazán megismerni a férfit, elfogadná, mert máskülönben
bántaná őt.
De ha az ő harcos papja a kondicionálást elszigetelésként
használja, hogy büntesse magát mások bűnei miatt, azért, aki

- 228 -
feláldozta jó emberek szívét a hatalom oltárán, akkor Ivy ebbe
nem törődik bele. Sem most. Sem soha.
***
Vasic aznap késő este ellenőrizte a Mentálhálót, hogy felfedezze
a fertőzést, annak kacsai gonosz sötétségek voltak, ami
elárasztotta a területet, bár még nem érintett meg egy elmét sem.
Minden ösztönével szembement, hogy Ivyt és a többieket kitegye
a fertőzésnek, de eltávolítani őket a természetük ellen lenne.
Egy utolsó pillantás után kilépett a mentális területről, a
területet szkennelte. Ezt a holdtalan éjszaka sötétsége burkolta
be, a kabinok csendesek voltak és az egyetlen mozgás az őrségben
lévőktől származott.
Azonban egy nem ott volt, ahol lennie kellett volna. Abbot,
jelentést.
Uram. Jayával vagyok. Rémálma volt és azt kérte maradjak
mellette.
Szüksége van orvosi beavatkozásra?
Nem. Azt hiszem ő… fél.
Vasic megfontolta hogy kivegye-e vagy sem Abbotot a
munkából. Nem azért választotta a fiatalabb Nyilat az egységébe,
mert Elcsendesedése hibátlan volt, hanem mert az töredezett és
szeszélyes és lehetséges veszélyes módon, az osztagnak szüksége
volt tudnia, hogy sérültebb tagjai tudtak-e a pszichékkel dolgozni

- 229 -
a jövőben. Ennek eredményeként Abbot mentális állapotát Vasic
és az egység idősebb tagjai mindvégig fél szemmel figyelték.
Hamar tisztává vált, hogy a férfi váratlan módon stabilizálódott,
jelenléte sokkal rendezettebb és nyugodtabb volt, mint
hónapokkal korábban, koncentrációja teljes. A probléma az volt,
hogy elfogadta, hogy mélyen kapcsolódik majd pszichéjéhez,
Vasic? Fény volt Ivy kabinjában.
Elkapta a nő hangjában a remegést, azonnal felé fordult. Mi
történt?
Én csak…
Vasic a verandán volt és benyomta az ajtót, mire a nő
befejezhette volna. Mikor közvetlenül hozzá ment, a mellkasához
gömbölyödött, míg Rabbit Ivy lábának dőlt, Vasic azt tette, amit
az emberektől és alakváltóktól látott, hogy megnyugvást
ajánljanak, karjait a nő felsőteste köré zárta. És tudta, hogy nem
Abbot volt az egyetlen Nyíl, aki túl mélyen kötődött a
pszichéjéhez.
Kesztyűs kezével tartotta őt, Vasic másik kezével megfogta
fejének hátoldalát, göndör tincsei melegen borultak ujjaira.
Pizsamájának anyaga zöld és fehér flanel volt, de topja vékony
spagetti pántos volt. Mikor továbbra is remegett és próbált
közelebb kerülni, karjai közéjük szorult, Vasic Tk-ja segítségével
megváltoztatta a levegő molekuláit, hogy hőt generáljon,

- 230 -
ugyanakkor szorított ölelésén és szélesítette terpeszét, hogy Ivy
lábait bakancsai közé dughassa.
Úgy tűnt működik, Ivy bőre kezdett felmelegedni ujjai alatt,
ahol ujjbegyei súrolták arcának szélét, és tenyere alatt, amit
karjára hajtott. Minden másik része el volt fedve előtte, harci
uniformisát védelemre tervezték… de most egy barikád volt, hogy
érezze a nő öklének apró súlyát a szíve felett, vagy pulzusát, ami
aranyszínű bőre alatt száguldott.
Nem értette meg, ez miért számított, de így volt.
– Meleget csináltál. – Ivy szavainak ellenére továbbra is
hozzábújva maradt, a konyhafény ragyogása elöntötte őket a
verandán.
Vasic teljesen bevitte őket egy egypillanatnyi teleporttal és
becsukta az ajtót. Ivy nyitott volt sok dologgal kapcsolatban, de
volt egy privát része és ez… privát volt.
Ivy kezei összeszorultak a mellkasán, látta, de nem érezte, a nő
azt mondta – Beportáltál minket?
– Igen.
Ivy bizonytalan tekintettű mosollyal nézett fel rá. –
Gondolkodtál rajta valaha milyen csodálatos az, amit csinálsz?
– Nem. – Számára ez volt az ok, amiért gyerekkorát kínzó
fájdalomban töltötte.

- 231 -
 – Oda mehetsz, ahova akart, amikor akart. – Fejét visszatette a
férfi mellkasára, azt mondta – Mehetünk valahova ma este? –
Egy remegés rázta meg a testét. – Csak egy kicsit?
Vasic kiértékelte a biztonsági helyzetet, összekötötte a
Nyilakkal, hogy ugyanazt a jelentést kapja. Mindegyik embere
ébren volt, még ha nem is voltak műszakban. – Nem ma este –
mondta. – Egy másik nap elviszlek.
– Miért nem ma? – Kezét a halántékához emelte, megdörzsölte.
– Ne, várj, most már érzem… a pszichék, kiszivárogtatjuk a
félelmet… - Hatalmas, átható szemei felnéztek rá, az arany gyűrű
élénk volt a réz mellett. – Mindannyiunknak rémálma volt?
– A többségeteknek. – Kényszerítette magát, hogy elengedje a
nőt, mert már stabil volt. – Isaiah, Brigitte és Penn úgy tűnik
immunis az események csapására, de ébren vannak a többiek
reakciói miatt.
Ivy kezeivel a hajába túrt, azt mondta – Oké, had gondolkodjak.
– Egy döntő bólintás. – A Mentálhálón kell lennem.
Követve a nőt ugyanazt látta, amit ő.

- 232 -
 21. fejezet

– Penn, Brigitte és Isaiah – mondta Vasic, mikor kiléptek –

vannak a legtávolabb a fertőzéstől a területen való
elhelyezkedésük miatt. – Míg Ivy és Jaya volt legelöl.
– Kapcsolatba lépek a többiekkel. – Ivy becsukta a szemeit,
telepatikusan tette ezt, és Vasic kihasználta a lehetőséget, hogy
csak nézze őt. A nő bőre gyönyörű, kulcscsontja finom, de volt
benne bujaság, ami homlokegyenest ellentétben állt Vasic
testével. Nem voltak kemény vonalak, csak puha ívek. Minden
benne a fájdalom ellentétének ígéretét hordozta.
Mikor felsőjének pántja lecsúszott, miután ismét a hajába túrt,
Vasic nem söpörte félre, lenyűgözte vállának bársonyossága,
mellének felfedett felső ívének teltsége. Vasic kiszámolta, hogy a
legkisebb telekinetiks erőre lenne szükség, hogy lejjebb tolja a
selymes anyagot, hogy teljesen felfedje őt.
Parázs száguldott végig a testén, hogy életre keljen… és Ivy
bőre mélyen elpirult.
Ivy remegő ujjakkal húzta fel a pántot, azt mondta – Jayát
rázta meg a legjobban. Úgy tűnik, hogy Abbot mellette van,

- 233 -
lenyugtatja őt. – Légzése gyors és felületes volt. – Kártyázik
Jayával.
Amennyire Vasic tudta a fiatalabb Nyíl nem tudott kártyázni.
– Veszíteni fog? – kérdezte, tudatában volt, hogy átlépett egy
határt, mikor Ivyra úgy nézett.
– Nagyon – mondta, ahelyett hogy megkérte volna, hogy
távozzon –, de Jaya azt mondja, gyorsan tanul, Megrontjuk az
összes Nyiladat.
Vasic a nő fejének melegére gondolt, amit tenyerével érzett,
tincseinek pihekönnyű cirógatására, édes domborulataira, ami
mézként áradt kezei alatt. A nő volt a legpuhább, leggyönyörűbb
lény, akit valaha megérintett és ismét meg akarta őt tapasztalni,
bele akart merülni az érintésbe, aminek semmi dolga nem volt a
fájdalommal, edzéssel, vagy orvosi ellenőrzéssel.
– Talán – mondta Vasic, nézte, ahogy pír öntötte el Ivy arcát,
miközben továbbra is úgy nézett rá, amiről tudta, szexuális volt.
Elnézést kellett volna kérnie. Nem tette. – De – mondta helyette
– a megrontás nem tűnik bajnak. – Egy hazugság. Ivy olyan
dolgokat bontott le benne, amik saját épp elméjűsége miatt nem
törhettek össze. Még most is azt vette észre, azon gondolkodik,
milyen lehet a nő bőre a szegycsontjánál, ujjai a tenyerébe
görbültek.
Az a keze, amelyikhez hozzáoperálták a kesztyűt. Egy kesztyűt,
ami számtalan szinten működhetett. Az egyik a fegyvereket

- 234 -
irányította, ami százakat írthatott ki egy csapással. A kezek,
amiket Ivyra akart tenni egy gyilkosé voltak.
Jég oltotta el a parazsat. – Le kell ellenőriznem a területet.
Ivy megragadta vastag narancs kardigánját, amit a széken
kellett felejtenie, mikor lefeküdt és belebújt. - Veled jövök.
– Biztonságban kellene maradnod a kabinban.
Ivy hozzá lépett, állkapcsa összeszorult. – Ha fenyegetés van
kint, ideportálhatsz, mielőtt látnám azt. Nem akarok egyedül
lenni. – Rabbitra pillantott. – Nem mintha te nem lennél
csodálatos – biztosította állatát.
Vasic látta, hogy remeg a nő ajka, mielőtt beleharapott volna
és rájött, hogy Ivy mennyire finomította saját félelmét, hogy
leellenőrizze a többieket. – Hideg van kint. Ezt kellene viselned.
– Egy vastag kabátot adott neki, amit akkor használt, mikor egy
keservesen hideg környezetbe kellett mennie és nem akart
energiát veszíteni, hogy fenntartja testének hőmérsékletét,
felsegítette Ivyra. Az elnyelte a nőt, a zipzáras gallér a szájáig ért
és az ujjak lógtak a kezén, míg fel nem hajtotta neki.
Mikor kész volt a konyhapulthoz nógatta őt. – Készítsd el a
kedvenc teád. – Tudta, hogy az íz megnyugtatja. – Megvárom.
Mikor öt perccel később kiléptek a csillagos éjszakába Ivy
kezeiben egy csésze tea, lábain hóbakancs volt, Rabbit utánuk
iramodott. Ivy Vascinak adta oda a teáját, hogy fogja meg,
megcirógatta és megölelgette kutyáját, mielőtt visszavitte volna a

- 235 -
kis ágyába. – Maradj itt Rabbit. Túl hideg van neked kint –
hallotta a férfi őt gyengéden mormogni, a hangot elvitte az
éjszaka csendje.
Nem sokkal ezután ismét mellette volt. A kabát kapucniját a
nő fejére húzva Vasic kilépett, hogy járőrözzön a területen.
Nerida, menj, pihenj kicsit, mondta az egyik őrnek. Ezt
átveszem.
A másik Tk gyors megerősítést küldött neki.
– Hogyan méred a kárt a Nyilaidnál? – Ivy hangja ismerős volt
negyed óra múlva a sötétségben. – Van egy összeomlás az
Elcsendesedésükben?
– Ez más az osztag minden tagjánál.
Ivy megállt vele a fák éjszakai árnyékában. – Néhányuk –
mondta, hangja komoly volt – sosem törik meg az
Elcsendesedésüket, ugye?
Ők. Mintha Vasic nem lenne a listán.
– Néhányan pszichológiailag alkalmatlanok rá. – Azon
gondolkodott mennyit fedjen fel, nem azért mert nem bízott
Ivyban, hanem mert bizonyos tudás veszélyes lehet rá. – Régen
az edzésünk része volt, hogy drogot adtak, ami kitörölte az idegi
pályákat, ha sokáig használták. Ez megerősíti a természetes
mentális képességeket, de végeredményben a Nyíl nem tud
magáról.

- 236 -
 – Ez annyira szomorú. – Erős fájdalom volt Ivy arcán, üres
csészéje egyik ujján lógott, észre sem vette, mikor Vasic
elportálta. – Az áldozatok tudatában vannak, hogy mit tesznek
velük?
– Nem. – Vasic azt gondolta, ez volt az egyedüli kegyelem. –
Az osztag tagjai maradtak, és biztosítjuk, hogy a lehető
legoptimálisabb életet éljék. – Ez egyáltalán nem olyan, amit a
külvilág jó életnek gondolna, de százszor jobb volt, mint amit
Ming LeBon megengedett volna.
Korábbi vezetőjük egyszerűen használta volna azokat a nőket
és férfiakat, majd elrendelte volna kivégzésüket azoknak az
orvosoknak a keze által, akik gyógyításra esküdtek fel. Patton, az
egyedüli Tk-V, akit Vasic valaha ismert, úgy intézték el, mint egy
kutyát, mikor annyira függött az instrukciótól, hogy
használhatatlan lett a terepen.
Egy szerencsétlen hiba a Jax rendszerben, állt egy orvosi fájl
feljegyzésében, amit Vasic meghekkelt, mikor elég idős volt. A
rendszert módosították, hogy biztosítsa az ilyen típusú extrém
behódolás ne újuljon ki újra. Vasic sokkal hasznosabb lehet,
mint a hasonló korú Nyilak véget érése.
– És te? – kérdezte Ivy, kezével megérintette a kesztyűt, ahogy
egyszer már korábban megtette. – Használták rajtad is a drogot?
Vasic nézte a finom ujjakat a szerkezeten, ami körülvette őt. –
Nem taszít téged a kesztyű?

- 237 -
 – Micsoda? – Ivy a homlokát ráncolva nézett le. – Nem és
hagyd abba, hogy kikerülöd a kérdést.
Vasic azt gondolta, hogy el kellene mondania neki, mi mindent
csinált, így akkor a nő megértené, kit érintett meg, de akkor félne
tőle… és nem akarta, hogy Ivy féljen. – Mikor fiatalabb voltam
igen – válaszolva a nő Jaxal kapcsolatos kérdésére. – Később,
köszönhetően Judd fortélyának, minden Nyilat levettek róla.
– És rendben voltál?
– Sokkal jobb voltam a finom portálásokban, mint bárki tudta
volna. – Kellett volna, miután látták, hogy kezelte a vért, míg az
utolsó csepp is kijött a szőnyegből, de senki sem kötötte össze a
kettőt.
Ivy szemei hatalmasak lettek. – Kiportáltad a drogot, míg az a
keringési rendszeredben volt. – Egy suttogás, amiben olyan
szenvedélyes érzelem volt, amit Vasic nem tudott azonosítani. –
Ez hihetetlen.
– Sajnos időbe telt megtanulnom a trükköt. –Kényszerítették,
hogy több tucat küldetésben a drog hatása alatt dolgozzon és
bármikor, amikor Ming LeBonn teleportációs képességeit akarta.
A későbbi eredményeként több Jax volt a szervezetében, mint az
osztag legtapasztaltabb tinédzserének.
Az állandó visszaállítást legfeljebb három injekcióval kerülte
el.

- 238 -
 – Ezt nem tudtam megtenni a többiekért, kiéve random
alkalmakkor, mikor a szobában voltam, mikor beinjekciózták
őket. – Megpróbálta, de nem kockáztathatta meg, hogy kiadja a
tényt, hogy az osztag nem volt úgy Ming LeBonn irányítása alatt,
mint ahogy azt a korábbi Tanácsnok hitte.
Nem kellett Aden, hogy elmondja neki, ha vesztenek a drog
ellen, ha megadják neki az esélyt, akkor a halált választják,
minthogy kockáztassák testvéreiket. Ez nem tette könnyebbé a
Vasic szívét nyomó súlyokat, hozzátéve a többi testet, ami rajta
feküdt, míg a szerv véglegesen eltompult.
Ivy keze rászorult a kesztyűre. Vasic érezte a nő érintésének
nyomását a szenzorokon keresztül, ami a kemény felület minden
milliméterében benne voltak, s védték a finom komputronikát,
ami élő idegszövetként funkcionált. De nem érezte a nőt. És most
először, megkérdőjelezte döntését, hogy megengedte magának,
hogy kísérleti nyúlként használják egy kísérleti fúzióra.
Ekkor jött rá, hogy Ivy szemei könnyben úsztak. – Ivy? Gyötör
valami?
– Annyi bűntudatot cipelsz Vasic. – Hangja nyers volt, mintha
valamije fájt volna. – A súlya szinte összenyom.
Vasic a halálokra gondolt, amit a sötétségben szabott ki, az
életekre, amiket kitörölt és a fejét rázta. – Nem Ivy. Soha nem
cipelhetek eleget. – Soha nem tehet olyat, ami kiegyenlíti az
arányt.

- 239 -
 ***
Ivy a Vasicot elkülönítő páncélt akarta megütni, szét akarta
zúzni a kesztyűt a karján, bár tudta, hogy dühe másra irányult.
Nem a külső héj volt, ami számított. Darabokra törhette volna és
még akkor sem törte volna át a jeget, ami körbeölelte a férfit.
Ma megtartott engem.
Teste sajgott az emléktől, ahogy ereje körbevette őt, keze puha
és gyengéd volt fejének hátulján. Ez nem olyan volt, amit a
művelet elején megtett volna. És… tekintetével simított végig
rajta, ezüst szemei elolvadtak. Ivy elolvadt az emlékre, türelemre
intette magát.
– Játszottatok Adennel együtt? – kérdezte, beburkolózott a
kabátba, mely a férfi illatától volt megnyugtató. Tiszta szappan és
meleg férfias illat, ami határozottan ő volt. Legutóbb, mikor
Sascha meglátogatta őket, Ivy látta, hogy a kardinális párja
torkához bújt, ahogy sétáltak. Ivy is ezt akarta tenni Vasiccal,
hogy illatát közvetlenül a torkánál érezze.
Odaadta nekem a kabátját.
Mosolygott. A férfi kiváló teleportáló volt, kétség kívül
hozhatott volna olyat, ami jobban passzol hozzá. Nem tette.
– Nem átlagos játékokat – mondta Vasic az éjszaka csendjébe.
– Nem volt rá időnk és szabadságunk.
– Sajnálom. – És annyira dühös volt. Senkinek nincs joga
ellopni a gyerekkort.

- 240 -
 – Azonban megtettük – tette hozzá – találtunk módot, hogy
elfoglaltak legyünk azokban a ritka alkalmakkor, amikor
valahogy megszöktünk a megfigyelésből. Egyszer zebramintásra
festettük az edzőterem minden falát.
Öröm vágott át Ivy dühén. – Hogy csináltátok?
– Aden és én festéket loptunk a létesítményből. Ezután –
mondta – ő elterelést csinált, míg én olyan gyorsan, ahogy
tudtam kifestettem a falat. Azután felhúztam magam a
mennyezetbe a festékkel és ecsetekkel és visszamászta. Senki sem
fedezte fel, hogy mi ketten csináltuk, mivel nem hagytunk
nyomot és a tréning központ vezetője tiltakozott a széles
spektrumú telepatikus szennelés ellen.
– Miért nem teleportáltál ki, hogy elmenekülj? - kérdezte
nevetve Ivy.
Vasicnak hosszú idejébe került válaszolni, hogy az a mosoly
elhalványult, aggodalom alakult ki Ivy hasában. – Egy mentális
póráz volt a személyes portáló képességemen gyerekként –
mondta végül. – Ez volt az egyedüli mód, hogy ott tartsanak, ahol
ők akarták.
A férfi minden egyéb szavát figyelmen kívül hagyva Ivy csak a
legfontosabb, legszörnyűbb részre koncentrált. – Egy zárat
hoztak létre az elméden, mint nálam? – Kivéve, hogy ő nem volt
tudatában mit veszített, a férfi tisztában volt vele. Ez olyan volt,
mintha egy végtagodat vágták volna le.

- 241 -
 – Ez nem működik a V almegnevezésnél. A képességünk
túlságosan beleszövődött az elménkbe.
– Mint a légzés – mondta Ivy, a rémület nőtt.
– Igen. Nem teljesen automata, de közel van hozzá. Az
egyedüli mód, hogy kontrolláljanak, hogy egy másik Tk-V
csinálta. – Vasic elcsendesedett, ahogy egy farkas megigéző
vonítása hallatszott a távolból, amit egy pillanattal később egy
újabb, s újabb követett, míg a végén vad szimfóniává állt össze.
Ivy nyakának hátoldalán felálltak a pihék és légzése fagyos volt
a levegőben, a hang felé fordult. – Bárcsak megengednék, hogy
távolabb menjünk, hogy kapcsolatba léphessünk az
alakváltókkal.
– Megvédik a sebezhetőiket.
– Igen. – A tény, amiért ez a csoportosulás létezett, az a
hatalmas bizalom a DarkRiver és SnowDancer részéről, a
legnagyobb lépés a mentálok és alakváltók közt az egész
országban. – A másik Tk-V – mondta Ivy, mikor a farkas-ének
elhallgatott, annak állatias szépsége hosszú, érzéki visszhangot
hagyott. – Ő is Nyíl volt?
Vasic biccentett.
Ivy várt, hogy a férfi mondjon valamit, de megválaszolta a
kérdését és amit ő már megtanult, hogy Vasic nem olyan férfi
volt, aki többet beszélt a kelleténél. A hó összeroppant csizmája
alatt, ahogy sétáltak, a mély éjféli égboltot csillagok pettyezték.

- 242 -
Ez alkalommal nem szakította meg a férfi csendjét, gondolatai a
fiún jártak, aki egy ketrecben nőtt fel, arra tanították hogy fogva
tartói eszköze legyen… a férfira, aki ezt olyan akarattal élte túl,
hogy tűz égett a szívében.

- 243 -
 22. fejezet

Kaleb Krychek talán bejelentette az Elcsendesedés lehullását,

de nem adott válaszokat, hogy kik vagyunk a Protokoll nélkül.
Hagy minket megfulladni.
Anonim Mentálháló bejegyzés

Kényelmesen behúzódva a reggeliző helyiségbe Sahara

befejezte a leckét, amit letöltött és meggondolta a kérdést, amit
tanára tett fel. – Mi a jó kormányzat jelentése?
Kaleb felnézett a konyhapulttól, ahol éppen befejezette a két
nutrion ital elkészítését. Ivott a pohárból, amit a férfi adott neki,
egy csókot fújt felé. – Szeretlek.
– Csak a cseresznyeízesítésem miatt mondod.
Saharának majdnem az orrán fojt ki az ital. - És az emberek
azt mondják nincs humorod.
Befejezve az italát Kaleb betette mandzsettagombjait. Sahara
gyomra felforrósodott, ahogy mindig, ha a férfit öltözni, vagy
vetkőzni látta.
– Miért tanulsz politikát, mikor benne élsz?

- 244 -
 Sahara odasétált, hogy befejezze a begombolást és megkötötte
nyakkendőjét, ez sötétkék, majdnem fekete volt, selyemként
ölelte körbe nyakát, készen a nő érintésére. - Mert – mondta,
örült, hogy ilyen kis rituálék csendben az életük része lettek – az
emberek,akik azt hiszik mindent tudnak, zsarnokként végzik.
Kaleb kezei a csípőjén voltak, hüvelykujjai dörzsölték a bőrét,
ahogy felcsúsztatta kötött felsőjét, ahogy ezt csinálta. – A jó
kormányzás – mondta –, hogy az embereidért cselekszel, nem a
saját növekedésedért.
Sahara ujjai megfeszültek a nyakkendőn. – Igen – suttogta a
férfinak, amit imádott, a férfit, akit brutálisan bántottak a
„vezetők”, akik saját önző érdekeikben cselekedtek.
– Ez a te definíciód. – Kaleb ujjai megszorították a csípőjét. –
Az enyém, hogy ne tegyek semmit, amiért szégyenkeznél, hogy az
enyém vagy.
Néha a férfi összetörte a szívét. – Soha nem fogom szégyellni,
hogy a tiéd vagyok.
Kaleb lehajtotta fejét, szemei csillagtalanok voltak. – Ne
mondj ilyeneket Sahara. Mivé válnék, ha nem félnék, hogy
elvesztem az érintésedet?
– Mindig az enyém leszel. – Sahara megfogta Kaleb arcát,
állkapcsa sima volt. – És nem hagyom, hogy átlépd a határokat.
Kaleb azt mondta, hogy nincs lelkiismerete, de olyan vad
odaadással szerette őt, amitől biztonságban, teljesnek,

- 245 -
dédelgetettnek érezte magát. Ebben a szerelemben reményt
látott, hogy kik lehetnek.
Kaleb csókja durva, szexuális volt, kezei felemelték őt a
konyhapultra. Beállt széttárt combjai közé, vállai csodásan
izmosak voltak fekete ingjének finom anyaga alatt, úgy csókolta
őt, mintha a levegő lenne számára. Sahara egyik kezét a férfi
nedves hajába csúsztatta, másikkal megfogta tarkóját, és
visszacsókolta ugyanazzal az éhséggel. Mindkettőjüket hosszú
ideig megfosztották az érintéstől és most semmit sem tagadtak
meg maguktól.
Mikor Kaleb felhúzta topját, Sahara felemelte karjait, hogy
hagyja lehúzni. Ezután azokat a karokat a férfi köré csavarta,
Sahara fürdőzött abban, hogy kezeit a bőrén érezte. – Azt hittem
találkozód van – sikerült kimondania, megcsókolta a férfi állát,
torkának vonalát, férfias illatát befedte arcszesze.
– Mondtam Silvernek, hogy halassza el.
Sahara hátradőlt, csak nézte a férfit, veszélyes szeretőjét, aki
mindig őt tette az első helyre. – Legyőzzük – mondta, tudta, a
fertőzés volt az a probléma, ami miatt soha nem állt meg teljesen
a gondolkodásban. – A pszichékkel és a Nyilakkal a fajunk túléli.
Kaleb megcsókolta mellének felső ívét, kezeivel megfogta
bordáit. – A Nyilak és a pszichék… talán. De több hited van a
fajunkban, mint nekem. Most a legtöbben fejüket a homokba

- 246 -
dugják, remélve én megmondom nekik kik legyenek, mivé
váljanak. Birkák.
Sahara felhúzta a férfi fejét, hogy kezeit ökölbe szorította a
hajában. – Ha azok, azért van, mert egy évszázadig erre
tanították őket. Egy jó vezető az igazi függetlenségbe vezeti őket.
Te vezeted őket a szabadságba.
Kaleb talán nem fehér király volt, de egy király, akire a mentál
fajnak szüksége volt. Erős, rettenthetetlen, és kész meghozni a
döntéseket. És a férfi az övé volt. Combjait köré csavarta,
belecsúszott a csókba, Kalebbe.

- 247 -
 23. fejezet

Mindig voltak megalapozatlan pletykák a rejtett

megjelölésről a Mentálhálón. Sascha Duncan kiugrása hozta
ezeket a pletykákat a felszínre, csak hogy a Tanács egész idő
alatt teljesen elfojtsa. Most azonban új suttogások keltek erőre,
és az Uralkodó Koalíció még sem nem erősítette, sem nem
cáfolta az igazságukat.
Mentálháló Hírforrás

Aden a hajnalhoz közel találkozott Vasiccal, ők ketten

majdnem a fák mellett álltak, nézték a köd nyaldosta területet.
– Rémálmok – mondta a másik férfi, utalva a telepatikus
beszélgetésükre tegnap estéről.
– Ivy képtelen volt bármi specifikusat mondani. – Vasic
megkérdezte őt sétájuk alatt, mikor úgy tűnt nyugodtabb, nem
félt többé. – Olyan érzésként írta le, mint fojtogató sötétség.
– Elbátortalanította az incidens?
– Nem.
Az egyedüli szó leírta Vasicot, mégis bizalmának mélysége
kíváncsivá tette Adent. Vasic leállt, hogy megismerje az

- 248 -
embereket, míg növekedett távolságtartása, mikor a világról volt
szó. Még az osztag tagjaival sem tett a szükségesnél többet, csak
annyit, amennyi a csapat tagjaként való működéshez kellett. És
még mindig ő volt az első helyen, akit a Nyilak hívtak, ha bajba
kerültek. Nem mert egy Tk-V volt, hanem mert bizalmat
gerjesztett zsigeri szinten.
Vasic egyszerűen nem hagyta ott az embereit.
– A többi psziché? – kérdezte Aden, emlékezve, hogy ő is
érezte ugyanezt a bizalmat gyerekként. Ez soha nem változott.
– Nem volt lehetőségem felbecsülni őket, vagy hogy mélyen
beszéljek a Nyilakkal, de lehetséges, hogy elvesztünk egyet, vagy
kettőt.
A pszichék, tudta meg Aden Vascitól, nem voltak
ugyanolyanok. Racionálisan nézve Aden ezt már tudta, de a P
megjelölés rejtélye olyan volt, ami miatt egy mentális kategóriába
tette őket.
– A Hálón lévő utóbbi erőszakos epizódok – Vasic kezeit a
háta mögé tette – szeszélyesek és kis skálán mozgóak voltak.
– Az uszítók általában olyan személyek, akik nehézséget
találnak benne, hogy alkalmazkodjanak az Elcsendesedés
lehullásához, de egy esetben legalább a Tiszta mentálok egyik
túlélő alhadnagya volt. – Aden lenézett a kis, fehér kutyára, ki a
ködből jelent meg a lábánál, ragyogó fekete szemei őt nézték.

- 249 -
 A kutya Ivy Janehez tartozott, emlékezett rá. – Képesek
voltunk kiiktatni az alhadnagyot és az ő sejtjét – mondta
Vasicnak. – A sejt egy hatalmas skálájú eseményt tervezett,
aminek nem volt esélye a sikerre, bár annyira magukra csavarták
fanatikus nézeteiket, hogy észre sem vették. – A Tiszta
mentáloknak nincs szükségszerű függetlensége, hogy a vezetőjük
nélkül is hatékonyan működjenek. És vezetőjük halott volt.
– Krychek?
– A Tiszta mentálokkal kapcsolatos takarítást ránk hagyta és
arra koncentrál, hogy a Háló biztosan stabil maradjon. – Az
utóbbi csak brutális erővel nem lenne lehetséges, de Krychek
sokkal több volt ennél, a korábbi tanácsnok intelligenciája
pengeéles, kapcsolatai labirintusok voltak.
– Nincs rád szükségünk, hogy elvégezzük a takarítást –
mondta, hogy letromfoljon minden felajánlást, amit Vasic talán
tenne. – A te képességeid jobban szolgálnak itt.
Vasic szemei áthatóak voltak, mikor Adenre néztek. – Nem
hagyhatom itt a P-ket, nem beszélve a biztonsági kiszivárgásról
Liannel és a fertőzés közelsége miatt. – Rápillantott a
kesztyűjére, hogy leellenőrizze a bejövő adatokat, mielőtt
Adenhez fordult volna. – Ez nem jelenti azt, hogy nem szerzek
tudomást az erőszakról, amit próbálsz elfedni előlem.
– Soha nem tennék ilyet a hátad mögött. – Adennek csak egy
igaz barátja van, valaki, akiről tudta, hogy harcolna érte és vele,

- 250 -
tekintet nélkül, hogy volt-e bármilyen ereje, vagy sem. Az
osztagban a többiekben megbízott, de Vasic egy teljen más részt
foglalt el az életében, míg szinte vérük majdnem ugyanaz lett.
Aden megtenné, amit meg kell tennie, hogy biztosítsa, a másik
férfi túléli, bár tudta, hogy a feladat talán lehetetlen volt.
Az ok, amiért ő és Vasic gyerekként barátok lettek, az, amiért
az osztagban a többiek ösztönösen a férfira néztek, ugyanaz az ok
volt, amiért Vasic nem lehetett volna Nyíl. Túl mélyen érzett,
túlságosan védelmező volt. Dühös, ijedt nyolcéves gyerekként,
mikor először találkozott Adennek, csak magára kellett volna
koncentrálnia, mégis érezte Aden folytatólagos és összetörő
félelmét Nyíl szülei miatt.
Ahelyett, hogy neheztelt volna Adenre, mert voltak szülei, akik
eléggé törődtek vele, hogy harcoljanak, hogy gyerekük az osztag
tréning programjába felvételt nyerjen, Vasic elterelésekkel állt
elő, hogy segítse Aden botladozását. Később Vasic számtalan
büntetést kockáztatott meg, hogy segítsen Adennek betörni a
kontroll szobába, hogy elolvashassa szülei küldetéseinek fájljait.
Vasic ezen része eltemetődött annak az életnek a súlya alatt,
amire kényszerítették őt, de létezett. Mindig létezett. És
elpusztítaná őt, ha Aden nem találna módot, hogy másfelé
vezesse öngyűlöletét és bűntudatát.
– Úgy tűnik megnyerted Rabbit figyelmét – mondta Vasic a
köztük lévő kényelmes csöndbe, és ez váratlan kijelentés volt.

- 251 -
 Aden lebámult a kutyára, ami még mindig a fenekén ült,
szemei őt nézték. – Talán mérlegeli a pro és kontra érveket, hogy
megharapjon-e.
Vasic nem válaszolt, csak fejét a baljukon lévő egyik kabin felé
döntötte.
Ivy Jane jelent meg egy másodperccel később a verandán, egy
hatalmas Nyíl kabát nyelte el kis testét és két gőzölgő csésze volt
a kezében. – Tessék – mondta, mikor elérte Adent és Vasicot, az
árnyékok a szemei alatt elkent lilának látszottak. – Forró nutrion
italok.
Aden felismerte a kabátot a bal ujján lévő kis szakadásról. Ez
egy brutális küldetésen történt Alaszkában, Vasic egyedül volt
egy holtestekkel teli szellemvárosban. Aden nem tudta
megakadályozni és Vasic azt kérte ne tegye. Ha ezt csinálta volna,
akkor egész tervüket, hogy otthagyják Ming LeBont, veszélybe
került volna. Így Vasic órákat töltött, hogy kiportálja a holtakat, a
távoli kutatóállomás lakói áldozatul estek a fertőzésnek, amiről
tudták, hogy az első kitörés volt.
Az osztag nem volt ennek tudatában abban az időben, Ming
LeBon visszatartotta az információt, ahogy annyi mindent
visszatartott a nőktől és férfiaktól, akik egyszer megbíztak benne,
mert korábban aktív tagja volt az osztagnak. Túl sokáig tartott
rájönniük, hogy talán az utolsó igaz volt, Ming soha nem volt egy

- 252 -
közülük. Ő mindig „Én” volt személyes politikai törekvéseiben,
amivel leírta a másik hűségét.
Az Alaszka incidens, jött rá Aden, volt az utolsó alkalom, hogy
látta Vasicon a kabátot. A másik férfi időnként természetesen
használta, de Aden nem volt vele azokon a küldetéseken.
Egy teljesen más kontextusban látni… érdekes volt.
– Köszönöm – mondta, elvette az italt, amit Ivy készített. A
Nyilak soha nem ettek vagy ittak olyat, ami ismeretlen forrásból
származott, de értette Vasic célzását, Aden ivott az italból. Miért
forró.
Ivy nem akarja, hogy fázzunk.
Ebből Aden arra következtetett, hogy Vasic nem mondta el a
nőnek harci uniformisuk vízálló tulajdonságait. Hírtelen
megértette miért. Furcsa volt, hogy ilyen módon gondoskodtak
valakiről, és a furcsaság olyan ismeretlen volt egy Nyíl életében,
hogy ő sem talált semmilyen motivációt, hogy tisztázza Ivyval a
helyzetet.
Ivott még egy kicsit, ahogy a psziché, kinek befont, de göndör
tincsei az arcát keretezték, félreérthetetlenül Vasicra nézett.
Egy pillanattal később a másik Nyíl azt mondta. – Ivy, ő Aden.
– Szia. – A psziché mosolya nyílt volt. – Örülök, hogy
találkoztunk, mikor nem öntudatlan vagyok. Köszönöm, hogy
megmentetted az életemet.

- 253 -
 Mielőtt Aden válaszolhatott volna Vasic ismét beszélt – Még
aludnod kellene.
Ivy vállai összeestek. – Próbáltam, de nem ment. Később
pihenek. – Lehajolva nem rejtett szeretettel megcirógatta kicsi
kutyáját. – Az én makacs Rabbitomnak is pihennie kellene.
Ébren volt és várt rám, míg visszatértem a tegnap pesti sétánkról.
Sétánkról.
A szóra koncentrálva Aden azt vette észre azon gondolkodik,
hogy milyen nem szándékos mellékhatásai voltak annak, hogy a
Nyilak a pszichék mellett voltak. Ez olyan volt, amit elkezdett
kutatni, mikor Vasic jelentette Abbot új stabilitását, de az
Elcsendesedés utáni Tanács hibátlan munkát hajtott végre, hogy
a Hálót tisztára sikálja a P-kkel kapcsolatos információktól. Még
a nem Hálóhoz kötődő adatbázisok is tiszták voltak, a
kinyomtatott könyveket levették a polcokról és elégették. Ritka
másolatokról maradtak fent pletykák, de szinte lehetetlen volt
levadászni őket. Amint a kereskedő mentál érdeklődő közelébe
került a témában, a lista eltűnt.
Ennek eredményeként Adennek nem volt referenciája arról,
hogyan hatnak majd a pszichék a Nyilakra, de egy dolgot
pontosan meg tudott ítélni, és az Vasic mentális állapota volt.
Látva partnerét Ivyval kapcsolatba lépni, attól Aden rájött, Vasic
többé nem volt a halálos szélen, ahol Adennek fél szemét
időnként rajta kellett tartania. Ennek eredményeként ez a legjobb

- 254 -
eset, mikor Vasicnak adta a feladatot, mert az partnerének
tökéletesen állt: védelmezett.
Mivel a legjobb eset már valóság volt, a jövő most már
megjósolhatatlan út volt. – A tegnap esti események P társaidra
való hatását vitattuk meg – mondta Ivy Janenek, mikor a nő
felegyenesedett. – Szerinted bárki távozni szeretne?
Ivy kezeit a kabát zsebeibe csúsztatta, homlokát ráncolta. –
Tegnap csak pár pillanatig léptünk kapcsolatba – mondta – de
van egy olyan érzésem, hogy míg az emberek megijedtek, ők…
felpezsdültek.
– Egy meglepő válasz.
– Nem igazán, ha végiggondolod. – Ivy állán megfeszült a bőr,
azt mondta – Mi vagyunk a felelősek az életünkért, a
legtöbbünknek azt mondták hibásak vagyunk. Most végre
bebizonyíthatjuk, hogy nem, van kint egy ellenség és talán nem
érezzük, de talán tudunk harcolni ellene.
Egy cél, mindent megváltoztathat, gondolta Aden.
Ivy lenézet, mikor állata megfordult, hogy a ködre ugasson. –
Ez nem a figyelmezető ugatása – mondta miközben körbenézett.
Aden telepatikusan szkennelte a területet arra az esetre, ha a
kutya valamit nem érzett volna, tudatában volt, hogy Vasic
ugyanebben az időben kesztyűjén szkenneli az ismeretlen testhő
jelek lehetőségét, de nem voltak betolakodók. Mikor Rabbit pár

- 255 -
pillanattal később kilőtt, Aden hallotta, hogy Vasic azt mondja –
Úgy hiszem Rabbit egyik névadója után ment.
Ivy vállai ellazultak. – Ó, ez igaz. Igazából soha nem megy a
közelükbe, mikor azon van, hogy elkapjon egyet. – Lejjebb
engedve hangját azt suttogta – Nem beszélhetünk róla hangosan,
de biztos vagyok benne, Rabbit kicsit fél a nyulaktól.
Aden szemei Ivyt figyelték, kinek figyelme Vasicon volt. Így
látta, hogy a nő arca felragyogott, mikor Vasichoz beszélt,
megjegyzett minden mozdulatot Vasictól, ahogy a másik Nyíl
közelebb hajolt hozzá.
Soha nem gondolta volna, hogy a barátja képes egy nőhöz
kötődni. Még akkor sem, mikor Kaleb Krychek összekötődött
Sahara Kyriakussal, kinyitotta az ilyen kapcsolat lehetőségét az
osztag számára. Aden úgy hitte Vasic túlságosan sérült, hogy
azért kell küzdenie, hogy megmentse a másik férfi életét.
Most…
Ismét kettejük ködben látszó sziluettjére nézett és új tiszteletet
érzett a psziché iránt. Valahogy kihúzta Vasicot az eltompító
semmiségből, ami a férfi önként vállalt purgatóriuma volt. A
kérdés az volt, a nő elég erős, hogy elmenjen a távolba, hogy
sétáljon Vasic sötétségében?
Ha nem lesz az, a sérülés állandó lesz.

- 256 -
 24. fejezet

Vasic értékelem, hogy aktív küldetésen vagy, de az adatok

szerint, amiket küldesz, kalibrálnom kell a kesztyűt, hogy
ellensúlyozzam a túltöltést. Hogy felkészülj, le akarok futtatni
egy diagnosztikát, míg a rendszerinkre vagy kötve. Becsésem
szerint az eljárás két órát vesz igénybe.
Üzenet Dr. Edgard Bashirtól

Ivy befejezte a komm beszélgetést a szüleivel és kiment, hogy

Jayára várjon a verandán, Vasic kabátja elfedte combjait és
lábait. Ez szomorú helyettesítője volt, mikor a férfi a karjaiban
tartotta, de mindezek ellenére melegben és biztonságban érezte
magát.
Ivy, Aden azt mondta felőlem érdeklődtél.
Egy rakás pillangó repkedett a hasában Vasic telepatikus
hangjára, mellbimbói válaszként fájdalmasan összeszorultak
kifulladásában. Intellektuálisan nézve tudott a szexuális
vonzalomról, de soha senki nem mondta neki, hogy egy bizonyos
férfi hangjától testének alsó része összehúzódik, mellei fájnak és
megdagadnak, ahogy pulzusa kilő.

- 257 -
 Arra gondolt, ahogy a férfi az előző este nézett rá, tiszta Nyíl
koncentrációval és könyörtelen fókusszal, keményen
beleharapott alsó ajkába, ahogy elméje azt suttogta, le kellett
volna csúsztatnia a pántot, ahelyett, hogy felhúzta. Talán akkor
azokat az erős ujjait szükséggel teli húsára tette volna.
Csak hiányoztál, mondta az érzéki viharon keresztül, képtelen
volt őt a területen látni.
Egy sima megbízáson voltam, mondta a férfi hosszú szünet
után, és jó volt az időzítés, mert Aden szabad volt, hogy
maradjon. A biztonsági vonalnál vagyok.
Ivy szíve kihagyott egy ütemet a tényre, hogy Nyila
éppenséggel megmagyarázza magát neki, mintha joga lenne
megkérdőjelezni a tetteit, behajlította és ellazította ujjait a férfi
kabátján… és ezután vagy olyan bátor dolgot csinált, vagy
ostobaságot, s soha nem heveri ki a megalázottságot. Elküldte a
férfinak az erotikus képet, amit elméje készített, ahogy felsőjének
pántjait lehúzva felfedi melleit.
A csend visszhangzott.
Nyögve kezeit égő arcába temette. Mi szállta meg őt – Ó
Istenek.
Ivy… talán elkaptam egy véletlen képet az elmédből.
Vasic kiutat ajánlott neki. Mellkasa nehéz volt, ahogy vére
forrón rohant bőre alatt, felvett egy kis havat és az arcához

- 258 -
nyomta. Nem véletlen volt, ismerte el, mielőtt a gyomrában lévő
csomó zavaros labdává állt volna össze. Neked szólt.
***
Vasic a hóban térdelt, ahova leesett, miután az Ivyról szóló kép
az elméjébe csapódott. Ez akár egy köríves csapás volt az állára,
feje annyira erősen kavargott, szívverése akadozott és vére a
füleiben üvöltött.
Neked szólt.
Még soha senki sem adott neki olyat, amit annyira akart. Még
ha tudta is, hogy ki kellene törölnie a képet az elméjéből, mert az
ellene szólt minden szabálynak, ami segített neki épp elméjű,
stabil maradni, ismét megnyitotta. Ez alkalommal az ütés
egyenesen gyomorszájon vágta.
A nő csupa félénk mosoly és pír volt, ahogy lehúzta felsőjének
pántjait, hogy felfedje duzzadt melleit, rajta barna bimbóit.
Melleinek bőre krémesebb volt, mint vállain, és tudta, hogy
könnyű lenne megjelölni. Képtelen volt ellenállni, mentális ujját
végighúzta azokon a bimbókon, érezte, hogy kemény farka lüktet.
Ivy nyakának vonala vezette tekintetét vállának görbületére,
karcsú karjaira.
Buján puha ajkaira.
Elárasztva és képtelenül az érzéki kép kelezésére az egyetlen
dolgot tette, amit tudott: Állkapcsát összeszorító koncentrációval
lekapcsolt mindent, érzékről érzékre. Ez jó pár percébe került, de

- 259 -
mint teste és mind elméje kontroll alá került, mire felállt, miután
egy marék hóval lemosta arcáról és nyakának hátoldaláról az
izzadságot.
Ezután, ahelyett, hogy megfedte volna Ivyt, hogy olyat tett,
ami miatt kiszaladtak alóla a lábai, azt mondta: Köszönöm. Nem
fogja kitörölni a képet. Sem most, sem soha. Az övé volt.
Most már senki sem fogja elvenni tőle, ellopni a nő kis részét,
amit átadott neki. Ezt privát mentális fájljában tartja, mint
mindent Ivy Janeről, és akkor nézi meg, amikor a sötétség helyett
gyönyörűségre van szüksége.
***
Ivy lábujjai begörbültek, nyelt egyet. Jaya és én megpróbáljuk
felfedezni a fertőzést. A P-k úgy döntöttek csoportban teszik,
hogy első alkalommal senkit se gyűrjön alá a feladat. A többiek is
megteszik ezt párokban a mai napon. Az ő partnere, barátja, fél
perce érkezett, egyet pillantott Ivy skarlát arcára és magyarázatot
követelt.
Ivy azt dadogta, semmi sincs, de Jaya, elegáns vonalait
árnyékolta a kapucnija, amit a fejére húzott, nem tűnt
meggyőzöttnek. A másik P talán csendes és nyugodt volt, egyben
könyörtelen is. Most könyökével böködte Ivyt. – Olyan bűnös az
arcot, tudom, hogy tettél valamit. Még Rabbit is tudja, nézz csak
rá.

- 260 -
 – Hess – mormogta Ivy legjobb próbálkozásként a bámulásra.
– Elmondtam Vasicnak mit tervezünk.
A szememet rajtatok tartom, mondta Vasic abban a
pillanatban, kihúzlak, ha baj jelét látom.
A férfi szavait pajzsként csavarta maga köré, biccentett
Jayának és ők ketten beléptek a Mentálháló hatalmas területére.
Mindegyik elmét egy hideg fehér csillag reprezentálta, a köztük
lévő sötétség áramló adat volt. Ez a fájdalmas szépség és
szükségesség kreációja volt.
Egy mentál sem élte túl a mentális hálózat biovisszacsatolása
nélkül, de most ez a visszacsatolés mérgező volt. Ivy összerándult
attól, amit maguk előtt látott, a ragadós, büdös sötétség jelentette
a fertőzést, annak nyelve a területen lévő tizennyolc elme helyét
nyalogatta.
– Éhség… mekkora éhség. – Jég volt Jaya hangjában, az
ugratásnak már nyoma sem volt. – Éhezik és minket akar.
Minden sejtet, testrészt, lélegzetet.
Ivy hiábavaló törekvésként megdörgölte hasát, hogy
könnyítsen a gyötrő fájdalmon, ami megette a csomókat és
kaparó fájdalomként öntötte ki. Könnyek gördültek le az arcán,
megakadtak a torkában. – Annyira magányos. Ez fáj. – Mintha
érző lény lett volna, nem elmétlen betegség.
– Igen. – Jaya hangában zokogás volt. – Tudja, hogy nem
kívánt.

- 261 -
 Az egyenletes olajos feketeséget nézték, ami nem volt érző és
mégis… és mégis…
Minden levegő kiszökött Ivyból. A fertőzés megváltozott, egy
teljes, végtelen sötétségű nővé változott. Kinyúlt Ivy és Jaya felé
kezeivel, pulzáló rosszakarat volt benne, amitől ők
hátrabotladoztak. Egy szívverésbe került Ivynak és Jayának, hogy
megálljanak és az ellenkező irányba menjenek, kénytelenek
voltak könnyíteni a heves, kísértő magányosságon, de elkéstek. A
nő létezése összeesett és a fertőzés ismét elmétlen betegség volt,
amiben nem volt érzelem, vagy gondolkodás.
Kinyitották szemüket a kristálytiszta levegőben, Ivy kitörölte
könnyeit.
– Mi volt ez? – suttogta Jaya zokogva.
– Nem tudom. – Ivy ekkor jött rá, hogy a nap más helyen volt
az égen, mikor ő és Jaya ezt elkezdték. Ki ő? kérdezte a szürke
szemű Nyilat, aki most három lépésnyire állt. A sötét nő a
Hálón?
A Sötételme. Kaleb Krychek szerint azon érzelmekből jött
létre, amit fajunk nem akart érezni és megpróbált kivágni a
létezésből. Úgy hiszi a fertőzés ugyanabból a gennyes tóból
származik.
A Sötételme irányítja a fertőzést?
Nem, de érzéketlen rá.

- 262 -
 Ivy remegett és megosztotta az információt Jayával, Vasic
védelmező karjait akarta maga körül érezni, de a férfi már
fordult, hogy elmenjen, kifejezése távoli volt. Olyan volt, mintha
soha nem történt volna meg a korábbi beszélgetésük, nem
találták volna magukat belekeverve helytelen fantáziájába. A
szíve fájt. Minden alkalommal, mikor azt hitte megtörte a jeget
kénytelen volt szembenézi a ténnyel, hogy egy életnyi árnyékban
töltött életet nem lehet fájdalommentesen vezetni.
– Kemény nem? – mondta Jaya, feje Ivy vállán volt. – Én is
kezdek beleesni a Nyilamba.
– Gondolod – mondta Ivy – hogy csak a közelség miatt? –
Ahogy kimondta, tudta, hogy nem így van, első találkozásuk óta
érezte a veszélyes vonzást Vasic felé, a gyümölcsösben, ahol a
férfi, akit a tél vont be, előtte guggolt.
– Nem. – Felemelve fejét Jaya hátratolta kapucniját, hogy
felfedje befont haját. – A többiek is kijönnek a Nyilukkal, de ez
nem olyan, mint én és Abbot, vagy te és Vasic. – Egy remegő
sóhajtás, szemei arra néztek, ahol Vasic Abbottal beszélt. – Talán
a többiek… az okosabbak.
Jayának igaza volt. Valószínűleg okosabb lett volna elmenni,
hogy kapcsolatot építsen egy másik férfival, egy férfival, aki nem
Nyílként nőtt fel, de – Nem akarok biztonságos, okos életet Jaya.
Szenvedélyt akarok, dühöt, Vasicot.

- 263 -
 Jaya ajkai reszkető mosolyra húzódtak. – Én is – suttogta,
mélybarna bőre ragyogott a napfényben. – Amit nem akarok az a
te Vasicot. Nem sértésként, de semmi az én Abbotomhoz képest.
Ivy a másik nőre nézve azt mondta – Gyere ide – komoly
hangon. – Meg kell vizsgálnom a szemeidet… mert úgy tűnt
megvakultál.
Ivy első szavainak bedőlve Jaya meglökte a vállával, és ezután
nevettek, ujjaikat összefűzték.
***
Vasic mozdulatlanná vált Ivy nevetésének hangjára, annyira
gazdag, meleg és vibráló volt. Mond el, miért nevetsz, követelte,
meg akarta érteni ezt, a nőt.
Ivy fejét felé döntötte, s megrázta. Ez köztem és Jaya közt
marad.
Ivy szavai miatt figyelme a mellette lévő nőre terelődött.
Ugyanabban a pillanatban lett tudatában, hogy Abbot is a
verandára koncentrált. Már meghozta döntését a fiatalabb
Nyílról és pszichéjéről, nem szólt bele.
Ha volt rá esély, hogy Abbot egy jobb életet építhet magának,
akkor Vasic nem lopja el tőle a lehetőséget. De nem is engedi
meg, hogy egy P bántsa Abbotot. A te barátod, mondta a nőnek,
kinek göndör tincsei kuszák voltak, s őt nézte a verandáról, meg
kell értenie, hogy Abbot nem képes megérteni az érzelmi

- 264 -
finomságokat. Ha csupán arra használja őt, hogy felfedezze
érzelmeit, akkor álljon le vele.
Ivy megölelte Jayát, mindkét nő felállt. Csak mikor P társa
elkezdett kabinja felé sétálni Ivy akkor mondta, Gyere ide és
beszélj velem. A követelés több mint egy kis kihívást
tartalmazott, karjait dacosan fűzte össze mellkasán.
Vasic Abbotra nézett, látta, hogy a másik férfi Jaya után
bámult, azt mondta – Később folytatjuk a megbeszélést.
Abbot további szó nélkül távozott, útvonala keresztezte Jayáét.
Vasic saját P-je felé sétált, egy lépésnyire állt meg tőle. – Az
állításom a barátodról sértett téged?
Karjait továbbra is összefűzve Ivy összeszűkült szemekkel
nézett rá. – Gondoltál valaha is arra, hogy talán Jaya visel
minden kockázatot? – követelte. – Minden amit tud, hogy Abbot
elmehet és azt mondja neki túl késő.
Vasic szavát szavainak visszhangját hallotta, tudta, átgondolt
volt. – Abbot és én – mondta – mások vagyunk.
– Miért? Mindketten telekinetikusok vagytok, ugyanazon az
edzésen mentetek keresztül -
– Nem. – Ivynak meg kellett értenie, hogy aminek őt akarta
látni, az egyszerűen nem volt ott. Ez Vasic hibája volt, önző volt,
visszatartotta az információt a nőtől és időt lopott, engedte, hogy
a dolgok annyira messzire menjenek, hogy Ivy azt gondolta a

- 265 -
kezei elég tiszták, hogy megérintsék őt. – Abbotot – mondta –
nem vonták be a programba tíz éves koráig.
Homlokát ráncolva Ivy leengedte karjait. – De ő egy nagyon
erős Tk.
– Abbot apja is az volt, és nemcsak felelősséget vállalt a fiáért,
de elég ereje volt, hogy véghezvigye akaratát. Abbotot csak apja
halála után vonták be az osztagba. – Ez mindig a probléma része
volt, sok Nyíllal ellentétben Abbot tudta, milyen, ha személyként
értékelik, mielőtt bedobták abba a világba, ahol vezetőjük
kidobható daraboknak látta őket. Ming alatt egy Nyíl az edzése
miatt volt értékes, de csak addig, míg nem lett hibás.
– Tíz évesen – mondta, mielőtt Ivy félbeszakíthatta volna –
Abbotnak kiváló mentális kontrollja volt. Az apja biztosította ezt.
– Nem volt kérdéses, hogy a fiatalabb Nyíl jelentős mentális és
fizikai fájdalmat szenvedett el a következő években, de
gyerekként nem kínozták meg.
A hírtelen váltás volt az egyik ok, amiért Abbot annyira
instabil lett. Ennek sokkja recés töréseket hagyott az elméjében. -
Abbot végül alkalmazkodott az életében lévő változásokhoz –
mondta Ivynak – és ő egy Nyíl, kire egy szívverés alatt rábíznám
magam, de bizonyos szinten törött. Jaya az első személy, akivel
érzelmi kapcsolatot alakított ki az apja halála óta.
Rezes színű szemek majdnem fájdalmas tisztasággal néztek
Vasicra. – Jaya kezd beleesni és épp ennyire rémült. – Egy

- 266 -
féloldalas mosolyt villantott. – Nem kell aggódnod a férfi szíve
miatt.
Vasic nem sokat tudott a szívekről, de Abbot az ő felelőssége
volt. – Megértetted Ivy? – kérdezte, ahogy a levegőt madárdal
töltötte meg.
Abbot sérült volt, de egyszer volt egy alapja, szerették, még ha
csak az Elcsendesedés hideg módján is. Ez a tény megváltoztatta
az életét… ugyanolyan módon, ahogy Vasicot elhagyta saját apja,
s ez formálta az övét. – Én nem olyan vagyok, mint Abbot. – Ő
túl fiatal volt, hogy küzdjön a kínzás ellen, és az összetörte őt. –
Nem éltem túl a gyerekkort.
Ivy makacson rázta a fejét. – Nem lökhetsz félre, így ne is
próbált.
Vasic elkapta az ökölbe szorult kezet, ami a mellkasát
érintette, küzdött a vággyal, hogy behódoljon a nő akaratának.
Ha elismerte a köztük fejlődő köteléket, minden életerejét
felhasználva megpróbálná meggyógyítani őt, és a dermedtség
űrje, ami mélyen benne létezett, szárazra szívná a nőt.
Vigyázz a te Sunnydra, ahogy én képtelen voltam az enyémre
vigyázni.
Becsülete talán szilánkokban volt, de ez olyan jó dolog volt,
amit tehetett, biztonságban fogja tartani Ivy Janent saját, túl
gyengéd szívétől is, így nem fog porrá válni hosszú idővel azelőtt,
hogy élete véget kellene érnie.

- 267 -
 25. fejezet

– Köszönöm, hogy egy évtizede élőnek éreztem magam –

mondta a nőnek, ahogy küzdött és elbukott, hogy elengedje a
csuklóját. – Ha tudnám meg változtatnám az időt, hogy olyan
férfi legyek, aki melletted tud sétálni, de én az árnyak közé
tartozom. – Hogy a hideg sötétben éljen a többi szörnyeteggel. –
Ez az, ahol maradnom kell.
Ivy elkapta a kezét, ami miatt Vasic elhagyatva érezte magát. –
Bent – mondta, hangja sokkos volt – mondanom kell neked
valamit, és azt nem tehetem meg itt kint.
Vasic nem mehetne Ivyval zárt ajtók mögé, de beportálta őket
a kabinba. Ivy hátát a konyhapultnak döntötte, kezeit a férfi
mellkasára csapta és megnyomta. – Nem fogod ezt csinálni
Vasic! Nem fogod csak úgy feladni!
Vasic ismét megragadta a nő csuklóit, érezte bőrét az övén,
mint ahogy a föld szomjazik a víz után, tudta, nincs reménye a
meggyógyulásra. – Soha nem adom fel. – Béke, sötét és csend,
hosszú ideig ez volt a vezérfénye, ami segített neki mozogni
életének eltompult útján, de soha nem találhatja meg, mert akkor
itt hagyja a nőt, hogy egyedül nézzen szembe a világgal. –

- 268 -
Halálom napjáig védeni foglak. – Senki sem fogja bántani Ivyt,
sem megsérteni ragyogó reményét. – Be vagyok mocskolva Ivy.
Annyi rondaság van bennem, hogy soha nem tudom lemosni.
Ivy mellkasa nehéz volt, ahogy próbált levegőt venni. – Azt
hiszed ez boldoggá tesz? – Kezeivel ismét meg akarta őt lökni. –
Hogy tudom, azzal akarod tölteni életed hátralévő részét, hogy az
enyém perifériáján vagy, egyedül a sötétben?
– Vagyok, aki vagyok. – A mintát hosszú ideje lefektették. –
Nem tudok megváltozni. – Soha nem törölheti ki a horrort, amit
okozott.
– Vagy nem akarsz változni! – Teste remegett, ismét
meghúzta csuklóit, ez alkalommal kevesebb erővel.
És Vasic szabadon engedte őt, a nő melege érzéki tetoválást
hagyott a tenyerein, még ha csontjait jég is vonta be. Figyelmen
kívül hagyta a fájdalmat, felszedte az érzékelés visszhangjait és
óvatosan privát mentális dobozába tette, tudta, hogy az emlék
soha nem tudja visszaadni a nő minden arculatát. Hajának
zöldalma illatát, a buja puhaságot, ami Ivy maga volt, hajának
selymes gyengédségét, dühösen zakatoló pulzusát a hüvelykujja
alatt… nem remélhette, hogy Ivy Janet a doboza tudja tenni.
– Hord a kabátot. – Egy élesen hangzó utasítás, ahogy az ajtó
felé ment. – Havazni kezdett.
Vasic szót fogadott az utasításnak, kilépett a hidegbe. Azonban
mikor itt volt az ideje, hogy műszakja lejárt, visszatért a nő sötét

- 269 -
kabinjába, látszólag azért, hogy otthagyja a kabátot. Hallotta a nő
nyugodt, állandó lélegzetét a függöny mögül, ami eltakarta az
ágyat, a kabátot a konyhai székre tette, lefeküdt a padlóra. A
kényelem lényegtelen volt, testét arra edzették, hogy bárhol
tudjon pihenni, ahol lehet… de legalább közel volt hozzá.
Kezei túlságosan is vérrel borítottak voltak, hogy a nőhöz
érjen, de ugyanezeket a brutális kezeket használhatta, hogy
biztonságban tartsa, megvédje őt a sérüléstől.
A ruhák surrogásának hangját láb hangja követte a padlón.
Vasic csukva tartotta szemeit, érezte, ahogy egy takarót
terítenek rá, Ivy keze egy pillanatra megfogta az arcát, mielőtt
megtörte volna a kontaktust, hogy gyengéd mozdulattal egy
párnát tegyen a feje alá. – Annyira mérges vagyok rád – suttogta,
majd felhúzta a takarót és egy csókot nyomott a halántékára, ami
összetörte a jeget az ellenállásán, zöldalma és Ivy volt benne
minden lélegzetvételében. – És ez röhejes, a padlón aludni.
Makacs férfi.
Kinyitotta a szemét amint a nő elment, a sötétségbe bámult,
ahogy már vagy ezredik alkalommal küzdött a disszonanciával,
mióta a nővel találkozott. A legalapabb szinten az Elcsendesedés
úgy működött, hogy a fájdalmat az érzelemhez kapcsolták, míg az
elme meg nem tanulta elkerülni, ami fájdalmat okozott neki.
A büntetés brualitása tízszer nagyobb volt egy Nyíl számára:
Vasicnak nemcsak a bal lábát törték el, mikor gyerekként azt

- 270 -
kérte had menjen haza. Szándékosan megégették és
meggyógyították, nem egyszer, vagy kétszer, hanem újra és újra,
elektromos sokkolástól szenvedett, meztelenül bezárták egy jeges
szobába, míg végtagjai megfagytak, csak hogy túlságosan
melegbe tegyék, amitől idegvégződései sikoltva keltek életre.
Mindezt nyolcéves kora előtt.
A legrosszabb az volt, hogy ezt az az ember tette, akiben
eredetileg meg kellett bíznia. Mentorától, Pattontól kapta a
legrosszabb büntetéseket, a Jaxon töltött évei kiirtották azon
érzelmi központjait, amik talán még megmaradtak. Pár másik
Nyíl próbálta jobbá tenni Vasic gonosz edzését, de meg volt
számukra szabva, mit tehettek, a lázadás, ami lassan érlelődni
kezdett azokban a rangokban, amik nem voltak még túl magasak,
hogy kijöjjenek az árnyakból.
Vasic agyát most egyaránt érzelmekkel összekötött fájdalom
huzalozta és hogy tovább növelje az üzenetet a további
büntetéssel, gyötrelem gyűrűzött végig a gerincén. A tökéletes
csomó, amit arra programoztak, hogy halállal érjen véget, ha az
alany továbbra is ellenáll a kondicionálásnak. Azonban
szerencsére az agyában nem voltak mentális kioldók, amik
támogatták a mentális kényszert.
A disszonancia nem tudta megölni őt.
Ötlete sem volt Judd hogy törte meg azokat a mélyen
beágyazott telepatikus kontrollokat anélkül, hogy jelentős

- 271 -
agykárosodást szenvedett volna. Vasic nem lenne rá képes Aden
nélkül, saját telepátiája nem volt annyira finom. A másik Nyíl
szakértelme nehezen kivívott siker volt, ezért kínzó görcsökkel
fizetett, amiktől agyhalott lehetett volna.
Most csak egy csapda maradt Vasic elméjében, egy, ami éles,
célzott figyelmezetést adott, hogy telekinézise azzal fenyeget,
kikerül a kontroll alól. Vasic nem tudta Aden mennyi Nyílnak
segített, hogy megszökjenek az agyukon lévő satuból, de nem kis
szám volt, és ebbe benne volt Abbot is. Amit Aden nem tudott
kijavítani az az extrém disszonancia hosszú távú mentális hatása
volt sokukon. Míg Vasic el tudta mondani elméjének, hogy az
érzelem és érzékelés nem fájdalom, mikor korábban másképp
tanulta.
Az ellenkezőjét megtanulni időbe fog telni, de Vasic
újrahuzalozza magát, hogy elfogadja a gyönyört, amit Ivy ajkai
okoznak a bőrén, vagy bőrének érzése a sajátján. Ha valaha is
csak ezt kaphatja meg a nőtől, akkor a tapasztalatot mindig
dicsőíteni fogja. Csendesen fújta ki a levegőt, megnyitotta
mentális fájlját Ivyról és bemérte azt, ahol a török csemegéről
suttogott neki. Az éjszakai műszakja alatt kereste neki az
édességet, talált egy boltot San Franciscóban, ami árulta és most
elkezdte legörgetni online listájukat.

- 272 -
 Állj, mondta azon részének, ami azt akarta vallja meg a nőnek
az árulását, kényszeríttette, hogy mutassa meg vérben ázott
kezeit, a foltok tartósak voltak, ő nem hozzád való.
Vasic figyelmen kívül hagyta a hangot. Darabokra szaggatná
magát azért, amit aznap csinált, de azzal bántaná Ivyt is. Ez soha
nem volt a célja. Ez az édesség boldoggá teszi őt. Így
megrendelte, holnap felveszi. A nőről való gondolkodás volt az
oka a létezésének.
***
A világ másnap délelőtt tizenegykor pokollá vált.
Ivy a fák közt trappolt egy hasonlóan morgó Rabbittal, mikor
Vasic egy üzenetet lökött át mindenkinek a területen.
Pajzsoljatok és tartsátok fent, míg máshogy nem utasítanak. Ne
kalandozzatok a Hálón.
A férfiért nyúlt, csak csupasz semmit ért el, mintha a férfi túl
messze lenne telepatikus érintése számára. Csábító volt, hogy
belépjen a Hálóra, olvassa az adatáramlásokat, de ismerte
Vasicot. Nem küldene figyelmeztetést, hacsak nem lenne rá
szükség. Otthagyta a fákat, a terület központjára ment, a többi P
már ott volt a hóban.
– Ivy – mondta azonnal Isaiah, amit hallótávolságba ért. – Ő a
te Nyilad. Mit tudsz?
Igen, a férfi annyira arrogáns segg volt. – Semmit, amit te
nem. – Nem beszélt az ő makacs férfiével a reggel, a férfi elment,

- 273 -
mire felkelt, és nem tűnt fel a reggeli során, ahogy szokott. Mikor
kinézett az ablakon, hogy csak kerüli-e őt, az volt a szándéka,
hogy levadássza a férfit, de látta Vasicot az egységével, ők
kilencen feszült megbeszélést tartottak.
Egy órája tért vissza egy néhány P-vel folytatott
megbeszélésről, hogy egy doboz török csemegét találjon a
konyhaasztalon. Ivy felváltva akarta a fejéhez dobni és addig
ölelni őt, amíg Vasic megosztja vele az ízét, szájból szájba.
Concetta hezitálva emelte fel a kezét. – A Hálón voltam,
mielőtt a figyelmeztetés érkezett. – Alsó ajka remegett, mikor
mindenki rá koncentrált, a félénk psziché behúzta a fejét.
Rabbit odarohant, hogy megböködje a lábát, amivel segíteni
próbált. Tudatában, hogy a másik nő félt Rabbittól Ivy azon volt,
hogy visszahívja őt, de meglepetésére Concetta lehajolt és
óvatosan megsimogatta Rabbitot.
– Nos? – sürgette az egyik férfi.
– Nyugalom Chang. – Isaiah odasétált, ahol Concetta ült, a
következő szavait halkan mondta.
Bólintva a kicsi szőke nő megengedte neki, hogy gyengéden
talpra húzza őt. – A fertőzést kerestem és – összeszorította ujjait,
behajtotta, majd elernyesztette – láttam, hogy egy erőhullám éle
csapott át a Hálón, mint mikor Ausztráliában összeomlott a
horgony, de ez rosszabb volt. – Borostyán szemei élesek voltak, a

- 274 -
fejét rázta. – Azt vártam, hogy alá kerülök, de nem éreztem
semmit.
Ahogy Ivy sem. Egy másodpercébe került megtudni miért. Ó
Istenek.
– A Nyilak – suttogta Jaya, ahogy Ivy fanatikusan nézett körbe
a területen. – Ők védenek minket.
– Hol vannak? – kérdezte, nem látott egy fekete ruhás figurát
sem. – Hol vannak a Nyilak? Vasic! Válaszolj!
A többiek a hóban dobogó csizmákkal szaladtak szét.
A gyomra összecsavarodott, ahogy a jelenlét hiányára gondolt,
mikor Vasicért nyúlt, Ivy küzdött a hányingerrel, mikor lehajolt
hűséges állatához. – Rabbit, hol van Vasic? Keresd meg. Keresd
meg Vasicot.
A kutyája a Nyilak kabinja felé ment. Utána futott, látta, hogy
Nyila a falnak támaszkodva ült, nyitott szemei vörösen véreztek
és kezei olyan erősen szorultak ökölbe, hogy minden inat meg
tudott volna számolni. – Vasic!
Nem volt válasz.
A térdeire rogyott a férfi előtt, élesen szívta be a levegőt.
Vasicnak nem volt írisze, sem pupillája, tekintete teljesen fekete
volt, mintha masszív erőt használt volna fel. Egy ér pulzált a
halántékán, izzadságcseppek gurultak végig az állán, légzése
szaggatottan hallatszott. Mikor ujjaival megérintette a csuklóját,

- 275 -
érezte, hogy pulzusa túl gyors volt, hogy nem tudta elkülöníteni a
szívveréseket.
Horror száguldott végig az erein.
Az incidens, vagy bármi is volt ez, még nem ért véget. Vasic
tartotta a pajzsot, ami megvédte őt és a többi P-t.
Jaya, megtaláltad Abbotot? kérdezte, azt mondta nem
adhatja meg magát a benne lévő karmoló pániknak, míg Vasic
nincs biztonságban. Tudatánál van?
Igen, de nem érem el őt, válaszolta Jaya, mentális hangja
remegett. Isaiah Nyila Abbottal volt, és most vesztette el a
tudatát. Isaiah ellenőrzi a férfi életjeleit.
Egyik keze Vasic merev lábán volt, a férfi izmai a töréspontig
feszültek, kapcsolatba lépett mindenkivel. A hírek nem voltak
jók. Hat Nyíl elesett, telepatálta a csoportnak, miután mindenkit
meghallgatott. Ezzel csak Vasic, Abbot és Mariko maradt, akik a
pajzsot tartják. Tudom, hogy Vasic azt mondta, maradjunk
távol a Hálótól, de segítenünk kell nekik.
Egyhangú egyetértés született.
Ivy már a Mentálhálón volt, figyelmen kívül hagyta a vad
turbulenciát a Nyíl pajzs feketesége mögött, kényszerítette
gondolatait, hogy szüleit tegye félre, és elmondta a többieknek,
hogy olvasszák össze pajzsaikat. A végeredmény csorba, de
hatásos volt.
És egyben… más.

- 276 -
 Ahol a Nyíl pajzs kemény dóm volt, az alatta lévő ködös
színektől fodrozódott, mintha a napfényt vízen keresztül néznék,
és annyira törékenynek és vékonynak tűnt. Mégis, amikor a Nyíl
pajzs egy része összetört, Abbot elvesztette eszméletét, a pszichék
pajzsa nem omlott össze a nyomás alatt. Simán hullámzott a
vihar erejével, míg már nem volt több hullám a Mentálhálón.
És Vasic álla továbbra is összeszorulva maradt, vére karmazsin
volt arany bőrén.
***
Vasic azonnal telepatált Juddnak, mikor a sokk hullámainak
csapkodásai megálltak a pajzsukon. Szükségem van rá, hogy a
falkád és a DarkRiver biztosítsa, hogy a pszichéket nem éri
bántódás. Vészhelyzet van a Hálón.
A régi Nyíl azonnal válaszolt. Gondoskodunk róla.
Vasic tudatában volt Ivy aggódó hangjának, érintésének, ami
annyira puha volt az állán, de nem süllyedhetett el benne, nem
nyugtathatta meg őt. Átlőtt a Mentálháló zavart égboltján,
Alaszka területére ért, ami a semmi szakadékába omlott össze.
A Mentálháló többé nem létezett az a pont után, ahol állt.
A földön vérfürdőnek kellett lennie, az emberek összeestek,
ahol álltak, amint biovisszacsatolásukat elvágták, melynek
eredménye a halál volt, a gyötrelem legfeljebb pár másodpercig
tartott. A legkeményebbeknek talán egy percig. Hacsak… Vasic
gyorsan összevetette a Háló ezen részét a fizikai régióval és rájött,

- 277 -
hogy a központja az elhagyatott Sunshine Állomás volt. Nemcsak,
hogy az állomás lakatlan volt, de kilométerekre nem volt semmi
egyik irányban sem.
Ez nem jelentette azt, hogy nincsenek veszteségek, a mentális
hullám brutális lehetett.
Látta, hogy Kaleb és Aden együtt dolgoztak, hogy elzárják a
hasadást, mielőtt kitágult volna és a Háló más részeit nyerte
volna el. Aden óvatos volt, hogy ne állítsa reflektorfénybe
képességeit, de bárki, aki utána gondolt volna, rájött volna, hogy
nem lenne képes vállvetve dolgozni egy kardinálissal, ha gyenge
lenne.
Vasicnak kétsége sem volt afelől, hogy Krychek brutális ereje
megállítja a sérülés terjedését, de nem tehette meg, hogy mindig
elzárja azokat. Nem egy ilyen nagy sérüléssel. Aden.
A fertőzés a szektor összeomlását okozta, válaszolta partnere.
Az egész szektorra kiterjedt.
Vasic már szinte erre a hírre számított. A Sunshine Állomás
volt a fertőzés kezdőpontja. Ami meglepő volt, senki sem vette
észre itt a fertőzés fertőzőképességét, adva a régió erős
ellenőrzését. Krychek, az osztag, Ming, mint helyezett el
megfigyelőket.
Vasic. Krychek obszidián hangját hallotta. Anchorage-ba kell
menned. Képeket küldött teleportációs nyomként az elméjébe. Az
nincs az összeomlott zónában, de hírtelen,

- 278 -
megmagyarázhatatlan erőszakról szóló jelentéseket kaptam a
várt sokkhullám-sérültek mellett. Talán egy kitörés.
Vasic kinyitotta a szemét, hogy lássa Ivy előtte volt, kezében
egy véres törölköző volt, amivel biztos az arcát törölte le. –
Mennem kell – mindössze ennyit mondott, mielőtt elment,
magával vitte Ivy ujjbegyeinek érzését, amivel átsimított az állán,
ahogy a mészárlásba portált.
A Sunshineon való feltakarítás során látott halottakat, akiknek
az agyát szétverték, másokat újra és újra megkéseltek, míg
másokat azzal vertek halálra, ami mellettük volt. Így nem volt
meglepődve, hogy őrülettől hemzsegő zsákutcában találta magát.
Látott még két másik Nyilat az utca nyitott részén- Egy Tk és egy
telepata, próbálták a tömeget megakadályozni, hogy megszökve
elárasszák a várost, de a hullám növekedett.
Voltak alakváltók, ragadozók, akiknek az utcán kellett lenniük,
mikor a világ pár másodperc alatt megőrült. A férfi egy nagyjából
tizenöt ember és alakváltó iskolásból álló csoportot védett,
karmai az őrültekbe vájtak, ahogy a gyerekek a falhoz lapultak.
Egy másik férfi, egy ember, erősen vérzett a hasán, próbálta
megnyugtatni a gyerekeket. A tanár, vélte Vasic.
Számtalan teste feküdt az utcán, amiről nem sokkal ezelőtt
takaríthatták le a havat.
Egy pillantással felmérte a helyzetet, telekinetikusan elkezdte
felemelni és a körülöttük lévő épületek falaihoz csapni a

- 279 -
bedilizetteket, eléggé, hogy eszméletüket veszítsék. Próbált nem
halálos erőt használni, de az elsőbbsége a gyerekek és a többi
nem fertőzött volt, akiket küzdeni látott azokkal, akiket
megőrjített a betegség.
Tudta, hogy talán csak késlelteti az elkerülhetetlent.
A Sunshinenál senki sem menekült meg.
– Mögötted!
Megfordult a sérült tanár sikítására, lecsapott egy középkorú
nőt, aki azon volt, hogy egy henteskést vágjon a hátába. A kés
kirepült a kezéből, hogy csörömpölve az utcán landoljon,
megütötte, hogy feje rossz szögben csapódjon a falba. Utána már
nem volt idő a gondolkodásra.

- 280 -
 26. fejezet

„Friss hírek” Katasztrofális sérülés okozta a Hálón a

legutóbbi megmagyarázhatatlan sokkot. A veszteséget
körülbelül ezerre tehetőek. Ez a folyam frissítve lesz, amint új
hírek lesznek elérhetőek.
Mentálháló Hírforrás

Mire minden véget ért, az utcát holtestek borították, de az

iskolások biztonságban voltak, Vasicnak sikerült nem megölnie a
legtöbb fertőzöttet. Páran rosszul értek földet, mint ahogy a kést
forgató nő, és kettőt mozdulatlanná tett, akik más fertőzötteknek
estek neki, de a többségül lélegzett. Több nem fertőzött veszette
az életét, vagy súlyosan megsérült, a legtöbb az érkezése előtt
történ.
Az alakváltó férfira nézett, karmai véresek voltak és szemei
fakó macskasárgán ragyogtak, ami azt mondta, talán a ritka
hóleopárdok közé tartozott, adva a régiót, Vasic a gyerekek felé
biccentett.

- 281 -
 A sérült tanár, összerogyott a földön, azt mondta – Menjetek –
mikor diákjai hezitáltak, mikor az alakváltó arra utasította őket
menjenek.
– Jön a segítség – mondta Vasic, szirénák töltötték be a
levegőt, s minden másodperccel hangosabbak lettek.
Az alakváltó letérdelt a tanár mellé. – Biztosítom, hogy
biztonságban hazaérjenek – mondta, hangja morgást
tartalmazott, majd elterelte a gyerekeket.
Biztos volt benne, hogy a gyerekek jó kezekben vannak,
melyek megvédik őket, Vasic találkozott a másik két Nyíllal a
helyszínen. A fiatalabbak és kevésbé tapasztaltak, útmutatásért
néztek rá. – Különítsétek el a sérült fertőzötteket a nem
fertőzöttektől – utasította őket. – Az előbbieket korlátozni kell,
ha nem esnek kómába.
– Uram, a prioritás? – kérdezte a Nyíl nő.
– A nem fertőzöttek ellátása az első. – Ez kegyetlen, de
praktikus döntés volt. – A fertőzöttek túlélési esélye jelenleg zéró,
figyelmen kívül hagyva fizikai egészségüket.
Mikor ezzel megvolt, átment a helyszínen. Kihúzta a holtakat,
így az orvosoknak nem kell az idejüket vesztegetniük, hogy a
testeket keresik, majd a testeket az utcára fektette. Mögötte az
orvosok gyors sebességgel dolgozni kezdtek, hogy segítsenek a
sérülteken.

- 282 -
 Úgy ítélte, hogy a helyzet ellenőrzés alatt áll a helyi hatóságok
erejével, azon volt, hogy az uralkodó épületek alacsony
apartmanjait nézze át, mikor két utcára néző épület közti sikátor
mellett ment el és fojtott zokogást hallott. Megállt, várt, míg
szemei hozzászoktak a sötétséghez. Egy fiú kucorodott össze a
felgyűlt hóban, nem lehetett több tizenháromnál.
Biztonságos, telepatálta neki, ösztöne azt súgta neki, hogy a
fiatal mentál volt.
A fiú felkapta a fejét, félelem volt az arcán.
– Sírtam – suttogta a fiú, letörölte a könnyeket, melyek
lefolytak széles arcán, ferde szemei dagadtak és vörösek voltak.
– Az Elcsendesedés lehullott – mondta Vasic, és mert tudta, az
emberek talán nem hiszik el, hogy a lehullás igaz volt, hozzátette
– Ez egy traumatikus és szokatlan helyzet volt. Senki sem fog
emlékezni a reakciódra azoknak az eseményeknek a fényében,
ami ma itt történek. – A Háló túlságosan káoszban volt, hogy
észrevegyen egy törött Elcsendesedésű gyereket. – Mi a neved?
Téli kabátjának ujjával megtörölve az arcát azt mondta –
Eben. – Olyan volt, mintha nem tudná megállítani a beszédet,
szavak ömlöttek belőle. - Éppen sétáltam, hogy elérjem a vonatot
az iskolába. Ma későn kezdünk, mert a tanároknak
megbeszélésük volt és pár kiránduló mellett mentem el-
– Kiránduló?

- 283 -
 – Általános iskolás diákok – mondta. – Van egy múzeum az
utca végén a zsákutca részen és az iskolai közlekedés mindig
megáll ott, és a kirándulók a nyilvános részen mentek a
múzeumba. Gyorsabb, mintha körbe mentek volna, és a múzeum
egyik alkalmazottja általában eltakarítja a havat reggelente.
Vasic hagyta, hogy a gyerek fecsegve könnyítsen az idegein, de
most arra buzdította, hogy visszaemlékezése visszatérjen a
mederbe. – Gyerünk. elmentél a gyerekek mellett.
– A tudományos házimon gondolkodtam – Eben nyelt egyet –
és egy lányról az iskolából. – Barna szemei találkoztak Vasicéival,
pupillái kitágultak. – Pár méterre voltam az általános iskolás
diákoktól, mikor elkezdtek sikítani és megfordultam és
elfutottam. Azt gondoltam, talán baleset történt. Tanultam
elsősegélyt az iskolában.
– Lélegezz. – Vasic ugyanazt a hangot használta, mint a Nyíl
újoncoknál, akik pánikolni kezdtek a szimuláció során. – A
megfelelő dolgot tetted.
– Nem tudtam oda menni. - Az egész fiú rázkódott, remegés
rázta nyurga alakját, ahogy izzadság tört ki fakó barna bőrén. –
Emberek ömlöttek ki az apartmanok minden oldalán és késekkel
és más dolgokkal jöttek felém. – Kezdett előre és hátra hintázni.
– Nem akartam, de meg kellett tennem.
Vasic rájött, Eben valamit az oldalánál tartott. – Add nekem
oda.

- 284 -
 Remegve, reszketve a tinédzser felemelte a baseball ütőt, amin
nedves vér volt, de nem úgy tűnt, hogy átadja. – Ma baseball
edzésem van.
Vasic elportálta az ütőt, így nem volt Eben látószögében, ahogy
a tinédzser tovább beszélt.
– Nem akartam, de nem álltak meg és meg kellett tennem. A
kicsi gyerekek sikítottak és nem tudtam segíteni. Próbáltam.
Annyira keményen próbáltam!
– Mindent megtettél, amit tudtál. – Vasic átgondolta, hogyan
kezeljen egy traumatizált gyereket. – Milyen messze van az
otthonod?
– Négy épületnyire lent.
Vasic megfagyott… és ekkor jött rá, hogy annak a karcoló
érzésnek a tompított változatát érzi, amit Ivy kivételével a
pszichék mellett érzett. A mentálok, akik a fertőzött zóna
központjában éltek, azok ez miatt kell megőrülniük a
szomszédjaikkal. – A szüleid otthon vannak? – Természetesen a
jelenlegi helyzetük nem számított. Az utca összes lakója a
Mentálháló fertőzött részéhez volt kötve és megőrültek abban a
pillanatban, mikor a fertőzés elérte a kritikus tömeget. A nap
állását figyelembe véve nagy volt rá az esély, hogy dolgoztak.
Eben üresen nézett rá.
Felállva Vasic a mentősökhöz ment és megfogott egy termál
takarót. Mikor visszatért belépett a keskeny részre, ami egy kis

- 285 -
folyosó volt, és a takarót Eben köré csavarta, mielőtt a karjaiba
emelte a fiút, ebben a pillanatban korával ellentétben sokkal
inkább egy gyerek volt. Nem volt információja Eben szüleiről,
vagy hasonlóról, Vasic meghozta a döntést, hogy egyenesen Ivy
kabinjába viszi.
Rabbit ugatott, berohant a verandáról. Ivy szorosan követte. A
fiúra nézett Vasic karjaiban, nem tett fel kérdést, csak átvette az
irányítást. Ebent az ágyba dugta, míg Rabbit ült őrszemként
mellette. – Gondoskodom róla – mondta, mikor Vasic azt
mutatta, távozni fog.
– Biztos vagyok benne, hogy P, így nem lesz erőszakos – az
egyedüli ok, amiért Vasic egyedül hagyta vele – de légy óvatos.
Értesítettem Juddot és az egységem tudatánál lévő tagjait, hogy
itt van.
Ivy kezét a szívére tette. – Fáj neki belül – mondta, a fiú
gyötrelme annyira mély és szívet tépő volt, hogy empatikus
pajzsainak leengedése nélkül is érezte. – A családja? – Ez
ösztönös kérdés volt, azután ellenőrizte le a szüleit, hogy Vasic
kiportált, felfedezte, hogy a sokkhullám erőszakossága náluk a
közelében sem volt annak, mit éreztek. A településen mindenki
biztonságban volt.
Vasic válasza tömör volt. – Ismeretlen.
Egy remegő lélegzetet kiengedve Ivy a fejét rázta. – Nagy rá
esély, hogy mindketten halottak, ugye?

- 286 -
 – Igen. – Vasic arcán nem volt semmilyen kifejezés, a
gondoskodás legkisebb jele sem, de a zavart tinédzsert egy
takaróba csavarta és idehozta, ahelyett, hogy az ottani
orvosokhoz vitte volna. Ez azt mondta Ivynak, hogy meg kell
ismernie a férfit, aki csendesen az elképesztő téli fagy láncait
csavarta a szíve köré.
– Te is légy óvatos – mondta és megérintette a karját.
Vasic lenézett, ujjbegyeivel alig érintette a nőét.
Ivy a tenyerébe görbítette ujjait, mikor a férfi elment, a
kapcsolat csodás ékszerét tartva benne.
***
Aden a Háló újabb recés részét zárta el, tudatában volt az erő
megdöbbentő mélységének, ami bezárta, így meg tudta tenni,
amit kellett. Kaleb Krychek ereje minden mérhetőn túl volt.
A javítás kész, telepatálta és a következő szekcióba mentek.
Vasic, mondta figyelmezetés nélkül Kaleb. Ki akarod hozni
Alaszkából? Van egy egységem, ami fél órán belül ott lehet.
A kérdés elárulta a megértést Vasic mentális állapotáról, hogy
Adennek nehézséget okozott elhinni, hogy ez a könyörtelen
kardinálistól származott volna. Az érzelmi intelligencia soha nem
volt meg Krychek fegyvertárában… de a másik férfi többé már
nem egyedül dolgozott. A kérdés és a kísérő belelátás, gondolta
Aden, sokkal inkább Sahara Kyriakustól származott.

- 287 -
 Nem, válaszolta. Vasic nem menne el, adva a helyzet
súlyosságát. Aden nem utasíthatta Vasicot, hogy ezt tegye, mint
ahogy az osztag többi tagjánál tehetné. Partnerségük nem így
működött.
Nem dobom ki és nem becsülöm alá az embereimet Aden, volt
Krychek válasza. Vasic túl fontos, hogy az osztag elveszítse.
Ez sokkal inkább hangzott a kardinálistól származónak, az
egyenlet kiszámított volt, de a számítás alatt ugyanaz a hűség
volt, ami először felé vonta az osztagot. Ming Le Bonnal
ellentétben Kaleb Krychek talán kegyetlen volt, de nem áldozta
fel, vagy árulta el azokat, akik hittek benne.
Jelenleg stabil, mondta végül Aden, nem szándékozott
megosztani Krychekkel a Vasicban érzett változásokat,
szövetségük még új struktúra volt, mindkettőjüknek voltak
titkaik.
Ebben a tekintetben megbízom az ítéletedben. Krychek
elkapta a kirojtosodott szélet, makacs telepatikus öklében
tartotta. Azonban beszélnünk kell a kesztyűről. Hozzáfértem a
legutolsó jelentéshez és tisztán látszik, a biofúzió erősen
instabillá kezdett válni.
A meglepetés a Nyilak ellensége volt, de Kaleb Krychek ma
provokálta Adent. Nem azzal, hogy a duális kardinális rátette a
kezét az orvosi fájlokra, amik technikailag titkosak voltak, s ez
nyugtalanította Adent. Hanem becsülte az egyéni Nyilat eléggé

- 288 -
hogy zavartasa magát. Ismét, Vasic egy hasznos eszköz volt. A
biofúzión továbbra is dolgoznak, hogy stabilizálják. A további
meghibásodás előfordulása jelenleg a minimumon van.
A következő negyvenöt percben csendben dolgoztak, és ismét
Krychek törte azt meg. Cristabel Rodrigez állapota?
Gyógyul és egy hónapon belül aktív szolgálatra lesz
alkalmas, mondta Aden. Az osztag ereje nem veszélyeztetett,
van másik lövészünk, aki annyira pontos, mint Cris.
Kaleb válasza ismét váratlan volt. Tudatában vagyok.
Azonban Cristabel egy nagyon tehetséges edző, az osztag
kiképzési jelentései szerint.
Ismét, ehhez az információhoz a kardinálisnak nem kellene
hozzáférnie, de Aden nem szakította félbe.
Elveszíteni őt gyűrűződő hatással lenne, folytatta Krychek.
Gondolkodtál rajta, hogy kivedd az aktív szolgálatból?
A nyugdíjba vonulás Ming Lebon alatt elkerülhetetlenül olyan
kivégzéshez vezetett, amit balesetnek álcáztak, mert egy Nyílnak
nem engedték meg, hogy nyugdíjba menjen, míg annyira el nem
használták, hogy elkerülhetetlenül hibákat vétett. Igen, válaszolta
óvatosan, mérlegelni akarta Krychek válaszát. Crisnek van egy
vonzódása a tanítás iránt és nem valószínű, hogy ellenezné az
áthelyezést. Aden ennek a lehetőségét igazából megbeszélte az
idősebb Nyilakkal. A P elhelyezés arra volt jó, hogy időt adjon
neki átgondolni.

- 289 -
 Akkor csináld, mondta Krychek. Most már teljes
irányításotok van a Nyíl kiképzési programon. Formáljátok
olyanra, ami illik azokra, akik hozzátok fordulnak. Egy hosszú
szünet. Tudom engem hogy edzettek. El tudom képzelni Vasicot
hogy edzették. Kell lennie egy jobb módnak, amelyik nem
fenyeget azzal, hogy szörnnyé változtatja a gyerekeket.
Aden vagy egy óráig csendben volt, nem mert nem értett egyet
Krychekkel, mert megtette. Már kezdte elűzni a szociopatákat és
szadistákat a kiképzési programból. Néhány Ming embere volt, a
többiek Nyilak, akik már annyira eltávolodtak, hogy nem tudták
megmondani, hogy rosszat tesznek. A kínzás többé semmilyen
szinten nem volt megengedett.
Kezelték a rövidtávú problémákat, de a nagyobbak
megmaradtak. A Nyilak okkal voltak Nyilak: az erejük túl ádáz
volt, és majdnem halálos. Igen, mondta végül. Kell lennie egy
jobb módnak. Minden, amit tennie kell, hogy megtalálja.
***
Ivy két órával később ellenőrizte le Ebent, hogy a fiú elaludt,
azt látta, hogy a tinédzser ült az ágyban. Rabbit fejét Eben
mellkasának nyomta, nyelve extázisában kilógott, míg a fiú a füle
mögött vakarta.
– Óvatosan – mondta Ivy, hangját gyengéden tartotta, egyik
keze a függönyön volt, amit letekert, hogy blokkolja a nyitott

- 290 -
ajtóból és a konyhaablakból beszűrődő fényt. – Rabbit
szélhámos, ezt csináltatja veled egész nap.
Eben mozdulatlanná dermedt az első szavára, szeme hatalmas
volt, de ismét megmozdult Rabbit követelőző ugatására.
– Látod – mondta mosolyogva Ivy. – szeretnél egy meleg italt?
Egy hezitáló biccentés.
Ivy elhagyta a szobát, kiment a konyhába és elkészítette a
nutrion italt, úgy ítélte meg, a fiú jobban szeretné az ismerőset. A
legmélyebb szinte traumatizálódott, nem tudta kontrollálni
félelmét és fájdalmát és az végigszántott minden érzékén. A többi
psziché is érezte, felajánlották, hogy segítenek, de megkérte őket,
maradjanak távol egy ideig, nem volt benne biztos Eben tudna-e
kezelni több idegent.
Lépések voltak a padlón.
– Foglalj helyet – mondta anélkül, hogy megállt volna. – Ivy
vagyok.
Eben elterpeszkedett az asztal melletti székben, ami tisztára
tinédzseres volt, Rabbit felugrott az ölébe, szégyentelenül
követelt több vakargatást. – Mentál vagy. – Ez egy kifakadt
állítás volt.
A nutrion italt a fiú elé tette és hozott egy kis csésze teát
magának. – Ahogy te is.
– De mosolyogtál.

- 291 -
 – Mindig rossz mentál voltam – tette hozzá. – Biztonságban
vagy Eben. Itt senki nem árul el téged.
A fiú nyelt egyet, azt mondta – Nem tudom fenntartani a
Mentálhálós pajzsaim.
– Biztos vagyok benne, hogy Vasic gondoskodott róla. – Az ő
erős, védelmező, dühítő Nyila, aki azt gondolta, hogy arra ítélték,
hogy az árnyékokban éljen, ahogy számtalan életet megmentett.
– Ő a teleportáló, aki ide hozott téged.
Eben szemei egy pillanatra elködösültek. – Igen. – Remegett,
úgy tűnt összeomlik magában. – Embereket bántottam. -
Gyötrelme majdnem térdre kényszerítette Ivyt. – Ütöttem és
ütöttem, és vér és egyéb nedves dolgok voltak mindenütt, és
rajtam és ők nem álltak meg. Sikítottam, hogy álljanak meg, de
nem tették! Nem álltak meg Ivy. Nem álltak meg.
Ivy torka elszorult, kifújta a fiú fájdalmát és saját válaszát,
sikerült a fiúval szemben lévő székre ülnie. – Megengeded, hogy
segítsek? – Megfogta a fiú kezét, megértette émelygő undorát,
hogy mire kényszerítették, oly módon, ahogy csak egy másik
psziché tudta. Az egyedüli könyörület, hogy nem kellett a
visszahatási hatástól szenvednie, mert önvédelemből cselekedett,
nem vágyott rá, hogy sérülést okozzon. – Eben?
A fiú ujjai hatalmas erővel szorultak az övéire, szemei
könnyekkel voltak tele. – Kérlek.

- 292 -
 Ez sokkal több volt, mint amire eddig edzették őt, de nem volt
más választása, Eben mentális állapota a másodpercen állt.
Kinyitotta psziché érzékeit, próbálta magába fogadni a fiú
fájdalmát, ahol semlegesíthette azt.
Nem tudta, hogy mennyi ideig tartott, de tudatában volt, hogy
saját gyomra felfordult, ahogy elméje a szélein kezdett
elhomályosulni. Ivy kiegyenesítette gerincét, összeszorította
állkapcsát, nem omolhatott össze Eben jelenlétében. Az eltörölne
minden jót, amit tett… és amikor a fiúra nézett, látta, hogy talán
tényleg valami jót tett. Eben arcán a feszült vonalak eltűntek,
szemei tiszták, vállai egyenesek voltak.
Küzdött az epével, ami torkába ömlött, a félelem, gyász, düh és
bűntudat mérgező akadályával, egy apró paskolással elengedte a
kezét. –Jobban érzed magad?
A nagy szemű tinédzser bólintott. – Igen.
Ivy érezte a fiú szükségét, hogy kérdést tegyen fel, de tudta,
nem bírja már sokáig. – Tennél nekem egy szívességet? –
Sikerült valahonnan mosolyt varázsolni az arcára és egy picit
hazudott. – Nem vittem ki Rabbitot ma sétálni.
A fiú arca felragyogott. – Ó persze. Én… Szereti a bot
visszahozását? – Egy félénk kérdés. – Az egyik ember
osztálytársamnak van kutyája és láttam, hogy ezt játssza vele.
– Mindig imádni fog, ha játszol vele. – Megcsapkodta a
combját, azt mondta – Hozd vissza Rabbit.

- 293 -
 A kutya farka gyorsan és izgatottan járt, állata a kosarához
rohant és egy bottal tért vissza, amit az erdőben talált. – Pont jó a
dobáshoz.
Rabbit kilőtt az ajtón, reménytelin nézett vissza és Eben
követte őt, annyira elvarázsolta a kutya, hogy nem nézett vissza.
Ivy összegörnyedt, Eben horrorja most már az övé volt.

- 294 -
 27. fejezet

Intelligencia és a függetlenség gondolkodásra való képesség

előfeltétel az egész osztag számára. Egy Nyíl finoman kifent
hangszer, képes kezelni azokat a szituációkat, amelyek a
legképzettebb feketébe öltözött katonák képességeit is
meghaladja.
A Nyilak Első Szabályzata

Vasicnak csak egy percébe került megbizonyosodnia, hogy

Eben gondviselő szülője, az apja kómában volt. Az anyja egy
másik régióban élt és nem volt fertőzött, de nem volt értelme a
fiút jelenlegi helyzetében hozzá küldeni, jobb, ha Ivynál marad.
A feladat kész volt, csatlakozott a többi Nyílhoz, hogy házról
házra járjanak túlélőket keresve. A fertőzés okozta kockázat
miatt, sokakat a harc során erőszakosan kiütött mentális
képességük, informálta a helyi hatóságokat, hogy senki sem
mehet be, míg a Nyilak nem nézték át.
Az első épületben több halott áldozatot találtak. Első
pillantásra úgy tűnt, egymást ölték meg, de biztos volt benne

- 295 -
Aden patológiai vizsgálatot rendel el, hogy leellenőrizze agyi
aneurizmára, hogy olyan ütötte-e ki őket, mint 8-91-es alanyt.
Jelentette a testeket a helyi hatóságoknak, Vasic és kis csapata
tovább ment befelé, átnézett minden szintet, ahogy beléptek a
következő épületbe. A munka aprólékos koncentrációt és
lankadatlan éberséget követelt. Egy kis csoportnyi ember
kuporgott az ajtóik mögött, Vasic azt mondta nekik, hogy
biztonságban vannak, miután megerősítette a tényt, hogy
emberek voltak.
– Vannak sérültjeink – mondta egy fiatal férfi, hangja
remegett. – Biztonságos kivinni?
Látta a nő sérüléseit, mikor a fiatal teljesen kinyitotta az ajtót,
a sérült nő vérben úszó pulóverére nyomta kezeit, Vasic azt
mondta – Kiportálom őt. Vidd a többieket csendben le a folyosón
és át a lépcsőházon.
Csapata talált egy csapat nem fertőzött mentált, olyanok, akik
nemrég költöztek ide, vendégek a városból, egyetemi diák, aki
elbarikádozta magát a fürdőben, mikor a lány tanuló partnere
egy törött üveggel ment utána. Ahogy az embereknél, Vasic itt is
kiportálta a legsérültebbet, míg az emberi szomszédok sebesülten
mentek át az átnézett utakon.
Az utolsó épület harmadik emeletén Vasic hallott valamit az
egyik apartmanból, mely ajtaja baljóslatúan nyitva volt.
Figyelmeztette a többieket, hogy álljanak készen, csendben ment

- 296 -
végig a folyosón. Az ajtón egy véres kéznyom volt, egy középkorú
barna nő teste feküdt bent, úgy tűnt, hogy fejbe verte egy váza,
ami most törötten hevert körülötte.
Az ajtó mellett lévő kisasztalon lévő alig látható víznyom
alapján azt gondolta, a váza ott volt, mielőtt fegyverré vált.
Vasic leellenőrizte az áldozat pulzusát, bőre hideg volt. A nő
szíve órákkal ezelőtt megállt, ha találgatnia kellene, azt mondaná
a kitörés kezdetekor. A nő a kopogásra nyitotta ki az ajtót és
szembetalálta magát a halállal. Megjegyezte a test helyét, hogy
átadja a helyi hatóságoknak, leellenőrizte a többi szobát. Fürdő,
konyha, első szoba mind üres volt.
Benézett a hátsó szobába, mely falai fakó sárgák voltak fehér
szegéllyel, látta, hogy a függöny egy kis szellőtől leng és
kikapcsolta éberségét, feltételezte az anyag kimozdított valamit a
mellette lévő polcról. Megnézte a balra lévő nagy szekrényt,
mikor szótlan mormogást hallott a szoba túlsó végéről.
Csak egy dolog volt ott: egy bölcső.
Izmai megfeszültek a horrortól, amit talán felfedez, átment a
krémszínű szőnyegen… hogy egy csillogó barna szemű kerek
arccal találja szembe magát. A baba arca mosolyba tört ki, hogy
meglátta őt. Összefüggéstelenül csacsogott, kirúgta lábait, kicsi
kezeivel megragadta lábujjait, majd kitárta karjait.
Vasic soha nem volt még ilyen kicsi és gyenge lény közelében,
de nem tudta rávenni magát, hogy egyszerűen a kint váró

- 297 -
mentősökhöz portálja őt. Az megsebezné a kislányt, és a gyerek
biztos elvesztette gondviselő szülőjét, egy szülőt, aki gondosan
puha pink nadrágba és hozzá illő felsőbe öltöztette, mely elején
az állt „Nőuralom”, nem volt szüksége több fájdalomra. Arca
összehúzódott, mikor nem mozdult elég gyorsan, alsó ajkai
remegtek.
– Az Elcsendesedésed szörnyű kicsike – mondta gyengéden,
felemelte őt a bölcsőből, hogy mellkasára vonja.
Egy kicsi kéz, bőrszíne közel volt a frissen hullott hóhoz,
kinyílt harci uniformisán, jókedve visszatért, hogy a karjaiban
volt. Szinte érzete, hogy a gyerek elméje kíváncsian ütközött az
övének, ahogy kezével a mellkasát ütögette, úgy tűnt egyáltalán
nem edzették a Protokoll alatt. Szülője, vagy szülei vagy rossz
tanárok voltak, vagy jól olvasták a Háló áramlását és rájöttek,
gyereküknek nem kell az Elcsendesedés alatt felnőnie, vagy…
A dörzsölődés az elméje ellen ismerős volt.
Egy pszichét tartott a kezeiben.
Felvette a sárga takarót a bölcsőből, belebugyolálta a gyereket,
majd hozzáfért a pontos adatokhoz, hogy azonosítsa ki fizette ezt
az apartmant. Átnézte ismét a születési adatokat, ami megadta
neki a baba anyjának, a gondviselőjének nevét. Telepatikusan
kért egy listát a halottakról és fertőzöttekről az orvosi csapattól,
átnézte, ahogy kilépett a lakásból.

- 298 -
 A baba anyja nem volt a listán, de ez semmit sem jelentett,
nem minden halott volt fertőzött. Tíz perccel később, miután egy
O-mentál megerősítette, hogy a kicsi nem mutatja fertőzés jeleit,
a gyerek Vasic karjaiban elkezdett boldogan gagyogni, elfelejtette
a feszültséget, amiért arcát Vasic mellkasába rejtette, mikor az O-
mentál vizsgálta őt.
Óvatosan megfordulva Vasic nézte, ahogy a baba arca
felragyog az akadály mögött lévő tömegre. Vasic már kesztyűjén
kereste az anya fotóját, hogy azonosítsa a testét. Nem tartott
sokba neki bemérni a kétségbeesett nőt, magas, csontfehér bőre
megfeszült metszett arccsontján, átnyomakodott a tömegen és
megpróbált átmászni az akadályon.
Könnyekben tört ki, mikor meglátta, hogy a gyerekkel felé
sétált.
A babát a nő karjaiba téve azt mondta – Nem mutatja trauma
jeleit.
A nő eszeveszetten ellenőrizte a gyereket gyengéd kezeivel,
megremegett és közel vonta őt magához. – A kuzinom Mikki? –
Hangja sokkos volt. – Ő vigyázott Marchellinere, míg dolgoztam.
– Barna, félhold alakú seb a jobb kezén?
– Igen.
– Sajnálom, elhunyt. – Tiszta szerencse volt, hogy a fertőzött,
aki megtámadta Mikkit, nem találta meg a babát, Vasic zsigerei

- 299 -
felfordultak arra, hogy talán mi történhetett volna, ha a gyerek
rossz pillanatban sír fel.
Előtte a nő arca majdnem összeomlott, mielőtt kontroll alá
vonta volna magát. – J-jelenteni fogsz? – Rémület volt nagy
barna szemeiben, ami a családi vonást mutatta a gyerekkel, akit
annyira védett.
– Nem. Az Elcsendesedés lehullott. – És megtalálta a
harmadik pszichét, a harmadik túlélőt.
***
Kaleb az elejétől tudta, hogy Aden nem egyszerű alacsony
szintű telepata és terep orvos, hanem olyan erőt látott ma a
Nyíltól, ami lehetetlennek kellett volna lennie Aden nem
kardinális státusza miatt.
– Ha a tényeket nézzük a Sunshine Állomás volt a
kiindulópont – monda a másik férfinak, ahogy Anchorageben a
fertőzött utca végén álltak – A Háló nagyobb része jelenleg
biztonságban van az összeomlástól. – A tény, hogy a Sunshine
összeomlott és ez a kitörés majdnem egy helyen történt az ádáz
egybeesés volt, olyan, ami nem indította el a másikat.
– Az összeomlás idővonalat ad a hanyatlásnak – mondta
Aden.
Igen és a hanyatlás sokkal fertőzőbb volt, mint gondolta. A
Háló csonkolt része semmivé porladt ma, mintha a szövetet
rovarok zabálták volna fel, míg annyira törékennyé vált, hogy

- 300 -
eltört a legkisebb nyomástól. Ha nem jönnek rá, hogy javítsák
meg a sérülést, kezeljék a fertőzést, Kaleb le fogja vágni a
fertőzött részt, hogy a többit megmentse.
– Azonban a fertőzés – mondta Aden, szemei az utca
mészárlására fókuszáltak – az áldozatokban sokkal gyorsabban
terjed, mint a Háló rothadása. Anchorage tiszta volt két hete.
– A legtöbb része még az. – Kaleb begyűjtötte a régióban lévő
embereitől a jelentést. – Erre az egyedüli utcára koncentrálódott.
– A fertőzés finom szálai, amit nem vettünk észre már
hónapok óta itt lehetnek. – Aden biccentett. – Ez sokkal
veszélyesebb, mint a nagyobb, láthatóbb indák.
– Egyetértek. – Aden Kalebre nézett, sötét szemeiben olyan
intelligencia volt, hogy Kaleb nem tudta elhinni Ming nem
tartotta őt veszélyesnek. – Egy Nyíl egység?
– Nem, olyan egységnek kell lennie, amelyik kezelni tudja
minden faj civiljeit. – A Nyilak megrémítették a legtöbb embert.
– Egy emberek és logisztikában jártas vezető képességeivel
rendelkező személyre van szükségűnk.
Kaleb? Sahara hangját hallotta. Rájöttél, hogy már dolgozik
neked ilyen személy?
Megkérdezte a nőt, aki a szívét tartotta a kezében, hogy legyen
jelen telepatikusan ezen a találkozón és az Adennel való korábbi
beszélgetésén, a nő bepillantása felbecsülhetetlen volt, mikor az

- 301 -
osztagról volt szó. Silver túl hasznos, hogy második legyen.
Segédjének briliáns volt az elméje.
Azt hiszem élvezné a kihívást.
Kaleb átgondolta. Ha odaadja Silvernek a pozíciót, akkor a nő
megérti, hogy ez a bizalom legmélyebb szintje. Ez ezen felül
megemelheti pozícióját, nem oly módon, hogy fenyegetést
jelentsen a férfira, de a családja értékelné. Az tovább mélyítené a
hűségüket felé.
– Silver Mercant – mondta Adennek. – Tudtok vele dolgozni,
hogy biztosítsátok a Nyilakat a legnagyobb helyzetekhez
külditek?
– A Mercantok nagyon hatékonyak, így nem látok semmilyen
problémát. – Aden egy percig csendben volt, és mikor beszélt
más témát hozott fel. – A pszichék. Lehetetlenre kérték őket,
hogy lehet egy megjelölés, amit egy évszázadon át elfojtottak és
összetörtek, az egész fajunk reménye?
Mikor Kaleb megismételte Aden kérdését Saharának, mikor
hazaért Moszkvába, a nő a homlokát ráncolta. Az ágyon ült az
adattáblával az ölében, a világ az itt uralkodó kora reggeli
sötétségbe öltözött, ahogy a nő őt nézte levetkőzés közben.
Mindkettőjüknek aludniuk kellene. A nő előtt levetkőzik, lefürdik
és csendben aludt volna.
Most Sahara hangja volt az utolsó, amit hallott, mielőtt
becsukta szemeit.

- 302 -
 – Az első ismert kiugrás egy pszichéé volt – emlékeztette őt. –
Majd ott a tény, hogy több ezer másik P van a Hálón, senki sem
gondolta át, mennyire erősnek kell lenniük, hogy túléljék a
mentális bebörtönzés évtizedeit. – Sahara félretette az adattáblát,
félrehúzta a takarót és kikelt. – Azt hiszem a pszichék sokkal
rugalmasabbak és találékonyabbak, mint bárki gondolná.
Kaleb hagyta, hogy a nő kivegye mandzsettáit, kigombolja
ingjét. A nő csak egy pólóba volt öltözve, amit Kaleb viselt
korábban. Sahara mindig ezt csinálta, közel hordta őt a bőréhez,
mikor távolt volt tőle. Ez annyira egy cirógatás volt, mint mikor
ujjaival végigsimított rajta és lehúzta ingjét. – Nyilatkozatot kell
kiadnod.
Kaleb lerázta az inget a földre, kioldotta övét és az anyagra
dobta. – Megfontolom. Még nem ígérhetek gyógymódot, a
lakosság hozzászokott a félelemhez, még ha csak önvédelemből
is.
– A Csendes Hangok már kiadták a sajátjukat.
Kaleb figyelmen kívül hagyta őt.
Sahara nevetett, tudta, hogy ez volt a férfi válasza. A bűntudat
fenyegette majdnem, mikor az aznapi veszteségekre gondolt, de
elutasította, hogy megadja magát. A világ soha nem lesz tökéletes
hely, és ő és Kaleb már annyi évet töltöttek a sötétségben.
Makacsul soha nem fog hátat fordítani a boldogságnak.

- 303 -
 Karjait a férfi meztelen mellkasa köré csavarta, lábujjhegyre
állt, hogy megcsókolja az állát, a férfi bőre kicsit durva volt a nap
ezen időszakában. Ettől idegvégződései fellángoltak, az érzés
csodás volt. Sima vagy durva, imádta a férfi állának vonalát, hogy
ő volt az egyedüli nő, aki láthatta, hogy leveti obszidián
kontrollját. Köztük nem voltak maszkok.
Kaleb kezével Sahara hajába túrt. – Úgy érzed, kényszerítelek,
hogy támogass a politikai helyzetben, így nem lépek át etikai
vonalakat?
Sahara meglepődött a kérdésen, visszaereszkedett a talpaira. –
Nem. – A férfi a szócsövének használta őt, így nem az volt, hogy
ne lett volna tudatában a sötétséggel bármely döntésében.
– Nem akarom, hogy visszafogd magad az előtted álló
lehetőségek felfedezésében. – Kardinális szemek tartották fogva a
nőét. – Az intelligenciád a legmagasabb, minden tanulmány és
kutatás alapján.
– Még tanulom, emlékszel?
– Nem annyit, mint amennyit tudnál, ha nem kezelnél
számtalan dolgot nekem.
– Élvezem a változatos dolgokat, amiket a háttérben csinálok
neked. – Mint dokumentumokat lefordítani, amiben bízhat, hogy
szó szerint megegyezik az eredetivel és hogy kontaktszemély a
DrakRiverrel. – De leginkább, csak szeretek veled lenni. – Soha
nem érezte magát annyira élőnek, mint mikor Kalebbel volt. A

- 304 -
férfi kihívta, szerette, innovatív és felpezsdítő gondolkodásra
késztette. – Bánod?
A csillagok eltűntek, s végtelen fekete szemeket hagytak hátra.
- Sahara. – A férfi csókja megjelölte, emlékeztető volt, hogy az
egész civilizációt eltörölné érte. A nap minden percében velem
lehetsz és még többet kérnék.
Megtörve a csókot a férfi arcára nézett, birtokló kezeivel
cirógatta a tarkóját. – Gyere az ágyba.
– Hagy- Kaleb azonnal elvágta válaszát, megállt, majd azt
mondta – Kezelnem kell egy üzleti ügyet, úgy tűnik egy bizonyos
konglomerátum úgy döntött, hogy kigúnyolja a pénzügyi
stabilitási megbízásomat a jelenlegi helyzetben.
Sahara azt kívánta, bárcsak úgy tudna morogni, mint egy
alakváltó. Felfelé fordította a fejét és sikerült egy megközelítőleg
jó vicsorgást kiadnia. – A gazdasági bizonytalanság annyi kárt
okozhat, mint a fertőzés, nemcsak a mentáloknak, hanem az
egész világnak.
– Igen. – Kezei a nő csípőjén voltak, úgy tűnt, hallgat valamit.
– Meg kell látogatnom személyesen a vezérigazgatót. Nem fog
sokáig tartani.
– Várj. – Sahara megszorította a vállát, az izmok kemények
voltak a keze alatt, bőre meleg. – Megállás nélkül dolgoztál az
elmúlt huszonegy órában. – És nem csak ma. – Meg tudsz kérni
valakit az osztagból, hogy kezelje?

- 305 -
 Kaleb a nőre bámult. – A Nyilak normális esetben nem
foglalkoznak gazdasági helyzettel.
– Ez nem gazdasági helyzet, hanem egy arrogáns
vezérigazgató halálra rémítése, aki destabilizálni akarja a
gazdaságot – mutatott rá, lehúzta a férfit a hajánál fogva. – És
meg kell tanulnod delegálni. Ne légy olyan, mint Ming és hogy
nem használod a Nyilakat teljes teljesítményük szerint.
Egy pulzálás érződött a köteléken, ami összekötötte őket.
Irritáció.
Sahara ajka mosolyra húzódott. – Sajnálom, hogy egy
mondatba tettelek Minggel – mondta egy csókkal. – De tudod,
hogy igazam van. Ez pontosan olyan helyzet, amit egy Nyíl meg
tud akadályozni, így nem neked kell, ők magasan képzett
katonák, akik képesek a finomságra.
Kaleb kezeit Sahara bordáira tette, azt mondta – És ilyen
módon használva őket megmutatom, hogy többre értékelem
őket, mint a gyilkos képességeik.
Istenek, de szerette a férfit, kegyetlen politikai elméjével és
mindennel. – Igen – értett egyet. – A szavak nem jelentenek
semmit nekik Ming árulása óta. – Minden, amit ő és Kaleb
tudott, hogy a korábbi tanácsnok próbálta elpusztítani annak
alapjait, hogy mit jelent Nyílnak lenni.
– Aden azt mondja, megvan a tökéletes Nyila a feladatra –
válaszolta Kaleb egy perccel később. – Azonnal meglesz.

- 306 -
– Jó. Most irány az ágy.

- 307 -
 28. fejezet

Újranéztem a tegnap készített szkenneléseket. Szükségszerű,

hogy azonnal beszéljünk.
Üzenet Dr. Edgard Bashirtól

Vasic egyenese Ivy kabinjába portált, s ott csak csend fogadta,

de érezte a nő jelenlétét a függöny mögött, ami eltakarta az ágyat.
Nem akart meghívás nélkül a magántérbe menni, kinyúlt az
elméjével. Ivy?
Nem volt válasz, még álmos sem.
Átment a függönyön, hogy a nőt öntudatlan állapotban
összegömbölyödve találja egy nehéz takaró alatt. Elutasította a
tudást, hogy jég kúszott elméjének szélére, az a jég nem
tompított, hanem égetett, leellenőrizte a nő életjeleit.
Ivy bőre hideg volt, szívverése lassú, de érezhető. Keze
görcsösen kulcsolódott Ivy csuklójára annak megerősítéseként,
hogy a nő élt, kényszerítenie kellett magát, hogy elengedje finom
csontjait, mielőtt összetöri azokat.
– Ó.
Megfordult a riadt hangra, Jayát látta. – Mi történt?

- 308 -
 – Segített Ebennek – válaszolta a másik nő, szemei
aggodalomtól sötétültek el. – Hívtam Sascha Duncant, miután
Isaiah és én összeesve találtuk őt a konyhában. Azonnal átjött és
azt mondta, hogy Ivy maga ki tud belőle jönni, egyszerűen csak
túltöltötte psziché érzékeit, de figyeljünk rá.
– Köszönöm.
– Isaiah lefoglalja Ebent. Én Ivy mellett ültem, egy percre
mentem ki, hogy válaszoljak apám hívására. Esetleg –
– Ne – szakította félbe Vasic. – Most már én gondoskodom
róla.
Jaya lehajolt, hogy ajkait Ivy homlokára nyomja, ujjai
remegtek, ahogy hátrasimította selymes, göndör, fekete tincseit,
amiket Vasic folyton meg akart érinteni. – Elmondod, ha
felébredt?
Bólintva Vasic azt mondta – Maradj még pár másodpercre. –
Adenre gondolt és egy pillanattal később partnere mellett volt, a
másik férfi éppen egy patológussal beszélt, aki már megkezdte a
fertőzöttek boncolását.
Szükségem van rád, hogy leellenőrizd Ivyt. Nem mintha nem
hitt volna Sascha ítéletében, egyszerűen jobban bízott a
partnerében.
Aden bólintott és megkérte az orvost, hogy bocsásson meg
neki. Menjünk.

- 309 -
 Jaya kezét Ivyéra kulcsolta, addig maradt, míg Aden
megvizsgálta Ivyt a kis orvosi eszközzel, majd enyhe telepatikus
érintéssel. – A klasszikus kiégés jeleit mutatja, pihenés után jól
lesz – ez volt diagnózisa. – Nincs annyi tapasztalatom a pszichék
elméjével, de Sascha javaslata, hogy tartások rajta a szemeteket
és hagyjátok, hogy természetes úton legyen jobban, az enyém is.
Adent visszaportálta a hullaházba, Vasic visszatért Ivy mellé.
Jaya pár pillanat múlva elment, miután ismét megígértette vele,
hogy értesíti őt. – Rabbit talán nemsokára berohan – mondta
neki a nő, ahogy karjait a kabátjába csúsztatta. – Egész idő alatt
ezt csinálta, de visszamegy Ebenhez, mielőtt a fiú hiányolná őt és
követné. Mintha megértené, hogy Eben nem láthatja így Ivyt.
Azonban Eben többet kitalált, mint hitték. A fiú húsz perccel
később belépett a kabinba, miután Jaya elment, vállai feszültek
voltak. – Bántottam Ivyt? – kérdezte recés hangon. – Kérlek
mond el nekem az igazat.
– Nem. Csak pihen egy erős energiakiadás után.
Nyílt megkönnyebbülés. – Ó, nekem is volt olyan, mikor túl
keményen nyújtottam a telepátiámat – Megsimogatta Rabbitot,
mikor a kutya bement utána a függönyön, hogy leellenőrizze Ivyt.
– Isaiahval és Pennel lógunk addig, így nem zavarjuk őt. Gyere
Rabbit.
Tizenhat perccel ezután a beszélgetés után a világ estébe
szürkült kint, Vasic végre mozgást hallott.

- 310 -
 Leellenőrizte Ivy pulzusát, erős és állandó volt, ismét
megérintette az elméjét, ez alkalommal a normális alvási
mintákat látta. Amit nem várt az egy álmos Vasic? volt, Ivy
telepatikus hangja az elméjében volt.
Itt vagyok. Pihenj.
Kinyújtózva majd ismét összegömbölyödve Ivy a nyakáig húzta
a takarót, mosolygott. Vasic elmehetett volna most, hogy a nő
stabil volt, de hezitált. És ezután leguggolt az ágy mellé és kezével
meg merte érinteni a haját, a selymes tincsek fennakadtak
bőrkeményedéses tenyerén.
***
Két órával később Vasic az erdőben a belső körnél volt, Juddal
beszélt, mikor érezte Ivy jelenlétét. Megfordult, látta, hogy a nő
felé sétált, kezei annak a kabátnak a zsebeiben voltak, amit ő
adott neki és kibontott hajában hópelyhek csillogtak, amiknek a
fákról kellett leesnie.
– Itt vagy – mondta mély mosollyal, mielőtt észrevette Juddot.
– Ó sajnálom. Megszakítottam valamit?
– Nem. Adtam némi adatot Juddnak Anchorageről. – A másik
férfi ezt a SnowDancer hadnagyaként kérte, a falka biztosítani
akarta, hogy készen állnak egy hasonló esetre kiterjedt
területükön. – Még pihenned kellene.
Ivy mosolya morgássá vált. – Mondja a férfi, aki mindenkinél
kevesebbet alszik itt.

- 311 -
 Nem tenném. Judd menális hangja megérintette Vasic
elméjét, mikor a férfi rá akart mutatni, hogy a nő egy súlyos
mentális erőfeszítést élt ma át. Már mérges rád.
Vasic találkozott Judd szemeivel. Honnan tudod?
Egy tompa szórakozottság volt a másik férfi arckifejezésében.
Van egy párom és két unokahúgom. Egyben egy farkas
falkában élek. Bízz bennem, ha azt mondom, tudom milyen egy
mérges nő.
Vasic egyedüli nőként Ivy mellett csak a többi P-t és Nyíl
társait ismerte, eldöntötte, hogy megfogadja Judd tanácsát. –
Szükséged van valamire? – kérdezte a nőt.
A morgás elhalványult, Ivy azt mondta – Tulajdonképpen
Anchorageről akartam veled beszélni. – Hangja üres volt. –
Követek pár hírforrást a Mentálhálón, de mind azt mondják,
hogy masszív kitörés volt, nincs más adat.
Vasic ösztönei fellázadtak, hogy a ma látott halál és őrület
rondaságát öntse rá.
Mond el neki. Judd telepatikus érintése ismét megérintette.
Traumatikus napja volt.
Neked is traumatikus napod lesz hamarosan. Az erős nők
nem szeretik, ha vattába csomagolják őket.
Vasic tartotta magát. Ha a te párod lenne, elmondanád neki?

- 312 -
 Természetesen, volt az azonnali válasz. A párosodás
partnerséget jelent. Nem arról, hogy titkokat megtartsunk
magunknak, vagy hogy a pár egyik fele cipeljen minden súlyt.
– A két géniusz úgy hiszi, nem tudom megmondani, ha rólam
beszélnek? – Ivy szemeit összehúzta, kezeit összefonta.
– Sajnálom. – Judd a kezébe köhögött. – Jobb ha most
megyek. – Rápillantott Vasicra. – Gondolkozz azon, amit
mondtam.
Ivy várt, míg a másik férfi elment, mielőtt felemelte
szemöldökét. – Nos?
Vasic rájött, hogy a nő a földön dobolt a lábával. Valamilyen
okból ez lenyűgözte őt. – Erős mentális kiégésed volt korábban –
mondta nem fogadta meg Judd tanácsát szüksége miatt, hogy
megvédje Ivyt.
– A pszichék arra épültek fel, hogy kezeljék az érzelmek
turbulenciáját. – Kezének élével végigsimított mellkasán, ahogy
ezt bosszúsan kijelentette.
Vasic a tudatlan cselekedetre koncentrált, azt mondta – Az
Ebennel való dolgozás utóhatásait érzed.
– Igen, mint egy zúzódást – ismerte el. – És mint minden
zúzódás, ez is eltűnik. – Egy átható pillantás. – Most beszélj, nem
dolgozhatunk vakon Vasic.
A nőnek igaza volt. Az ilyen vakság végleges lehet. – Úgy tűnik
a fertőzés sokkal rejtettebb, mint eredetileg hittük – mondta,

- 313 -
megadott neki mindent, amit eddig tudott. – Biztosítom, hogy a
többi P is kapjon egy összegzést.
– Köszönöm. – Ivy nyelt egyet. – Hol a többi mentál túlélő?
Vasic tudta, hogy a nő a többiekre gondolt, akik a régióban
horgonyoztak, s nem látogatók voltak. – Egy anya és gyermeke.
Biztos vagyok benne, hogy P-k.
Ivy sokáig nem mondott semmit és Vasic egyszerűen csak
nézte őt. A nő feje búbja épp mellkasa közepéig ért és látta a
hópelyheket a hajában, melyek elolvadtak és ragyogó vízcseppek
voltak tincsein. Ahogy nézte egy csepp lopva gördült a füle felé,
hogy eltűnjön a kabát felállított gallérja alatt.
Elképzelte, hogy az nedvesen végigcsúszott a nő kulcscsontján
és mellének krémes dombján, míg el nem kapja sötét rózsaszín
bimbóját. A kényszer, hogy lehúzza a zipzárt, félrelökje az
anyagot és semmissé tegye a nap kegyetlenségét a nő puha,
csodás melegségével, erőszakos kényszer volt a vérében. Ezt
satuszorítással tartotta vissza, azt mondta, hogy a fantázia nem
számít.
Amíg nem teszi kezeit a nő húsára, nem szennyezi be.
Elméjének újabb része ragadta meg a gondolatot éhes fogaival.
A nézés nem érintés, suttogta.
– Ez megválaszol egy kérdést. – Ivy lehelete ködös volt a
levegőben, ahogy hangja keveredett az elméjében lévő
mohósággal. – A pszichék immunisak a fertőzésre.

- 314 -
 Vasic finoman megváltoztatta a levegő molekuláit a nő arca
körül, így többé nem hideg levegőt szívott be, elcsendesítette a
sunyi hangot, ami kibúvót talált döntésében. – Igen. – Még ha
tudott is vitatkozni azzal, hogy Eben és a baba anyja valahogy
megvédték magukat, ez nem volt igaz a csecsemőre. – Talán még
vannak pszichék a túlélők közt.
– Három megerősített psziché egy kis területen, talán négy. –
Ivy elég közel lépett, hogy kabátjának ujjai a karját súrolták. – Ez
képet ad, hogy mennyinek kell lennie a Hálón.
– És a tényt, hogy szükség van rájuk. – A Mentálháló oly
módon élt, ahogy senki sem tudta megérteni. Nem termelne
ennyi pszichét ebben a generációban, hacsak nem lenne fontos
funkciójuk.
Biccentve Ivy beleharapott alsó ajkába, ahogy mindig tette,
szemei a földet nézték, homlokát ráncolta.
Min gondolkodsz?
Adj egy percet.
Ennyire közel a férfihoz, hogy ki tudna nyúlni és megölelni őt,
Iv –
Vasic megállt, átnézte a kis részleteket, amiket a nőről tudott.
Szeretnéd ha tartanálak? kérdezte, bizonytalan volt benne, hogy
jól értelmezte a finom jeleket.
Ivy a férfi testéhez fordult válaszként. Vasic karjait köré
csavarta, gondoskodott róla, hogy a kesztyű ne marjon a nőbe, és

- 315 -
megfogta a fejét, ahogy a rémálom után tartotta őt. Úgy tűnt Ivy
nem bánja ezt, és Vasic szerette hajának érzését, selymes és
meleg a bőrén.
Ahogy ez az érintés sem számított, suttogta éhező része.
Ivynak volt rá szüksége, elutasítani a nő érintését, az bántotta
volna őt. Ivy arcát a mellkasához nyomta és karjait köré csavarta,
Ivy kis súlyát érezte a kabáton és harci uniformisán keresztül.
Jobban szerette a nő másik öltözködését, mikor ruhái
vékonyabbak, kisebb akadályok voltak. Ettől meggondolta ő
mennyit érezne, ha sokkal vékonyabb civil ruhában lenne.
Elméje egy figyelmeztetést döfött gerincébe, azt mondta neki,
hogy az érzés egyenlő a fájdalommal. Küzdött a mentális
agymosással, mert nem volt semmi fájdalmas abban, hogy Ivyt
tartotta, lejjebb hajtotta fejét, hogy beszéljen vele, a szavak
csendesek és intimek voltak köztük. – Ott kellett volna lennem,
mikor felébredsz?
Ivy végigsimította a hátát és Vasic le akarta venni páncélját,
érezni akarta, hogy megérinti valaki, aki nem okkal teszi, hanem
mert kedveli őt. – Rendben van. Sok feladatod van. – Továbbra is
cirógatta a férfit, olyan módon, ahogy az emberek és alakváltók
tették egymással, azt mondta – Rossz volt?
Vasic tudta, hogy meg kellett volna törnie a kontaktust, nem
az ő, hanem a nő érdekében. De ha nem tartja, védi őt, ki tenné?

- 316 -
Mégis a brutális tény az volt, hogy nem volt joga rá, hogy feltegye
a kérdést, gondolta.
– Nem annyira, mint más műveletek – mondta, egy komoly
pillanatra félretette a hideg igazságot. – Ez alkalommal találtam
túlélőket. – Nemcsak vér és sivárság volt.
– Örülök, hogy nem sérültél meg.
Vasic nem tudta, mit mondjon, csak közelebb vonta őt.
– Köszönöm, hogy tartasz.
– Erre van szükséged.
– Mi van veled? – kérdezte, hátradőlt a férfi kajaiban, így fel
tudott nézni az arcába. – Mire van szükséged?
– Erre. – Hogy közel, bizalommal legyen mellette, több volt,
mint érdemelt.
Ivy egy picit a fejét rázta. – Most tudlak érzékelni. Csak egy
picit időnként. – Tiszta, átható rezes szemei úgy tűntek átláttak
rajta. – Előbb éreztem az éhségedet. – Egy suttogás, mely olyan
helyeken érintette meg őt, ahol nem kellett volna elérnie. –
Akarsz valamit. – Kezeit a férfi vállára támasztotta, lábujjhegyre
állt. – Mond el.
Vasic érezte, hogy pulzusa felerősödik, a szavai azzal
fenyegettek, hogy szabadon ereszti az önző, éhes dolgot, ami
benne állt. – Tartani téged – mondta, mert életbevágó volt, hogy
megértse – mely feltétel nélküli.

- 317 -
 Ivy ajkai mosolyra húzódtak. – Tudom. – Lélegzete súrolta a
férfi állát, ahogy ő kicsit lehajolt, hogy hallja, mikor csendesen
azt mondta – Azért teszed, mert gondoskodsz rólam.
Nem tudta vitatni a nő megállapítását.
– Nos - újabb suttogás a bőrén – én is szeretek gondoskodni
rólad. Had adjam meg, amit akarsz.
Vasic tudta, hogy nem kellene… de az egy órával ezelőtt a
komm rendszeren kapott hírek úgy tűntek kitörölték ellenállását
a pszichéjével szemben. – Küldj újabb képet – mondta, mielőtt
rájött volna, hogy megformálta a szavakat.
Ivy szemei kitágultak, torka mozgott és Vasic tudta, hogy
átlépte a vonalat, talán elvesztette a nő apró részét, amit
megengedett magának, hogy megtartsa. Egy döfést érzett
zsigereiben, azon volt, hogy visszavonja kérését, mikor a nő azt
mondta – K-kép helyett inkább látni szeretnél?

- 318 -
 29. fejezet

Vér üvöltött Vasic fülében, nem volt tudatában, hogy

visszaportálta magukat a nő kabinjába. Csak az ágy melletti
lámpa világította meg, a ragyogás puha volt a függöny körül, amit
nem hajtott fel.
Ivy megtörte a kontaktust, hátra lépett. – Rabbit általában
ilyenkor már otthon van – mondta, miután kutyája párnás
kosarára nézett. – Eben?
– Az éjszakát Isaiah kabinjában tölti. – És mert a férfi ismerte
őt, elmondta a többit. – Iasiahnak három fiatalabb testvére van,
felajánlotta, hogy vigyáz Ebenre, így tudsz pihenni, és úgy tűnik a
fiú kötődik hozzá. Rabbit Ebennel van.
– Ó, az jó. – Hangja megremegett, bőre elpirult… de felemelte
ujjait a kabát zipzárjához.
– Ne – mondta Vasic, gyűlölte magát, hogy ilyet kért, hogy
nyomást gyakorolt. – Elmegyek
Ivy kinyúlt és megfogta a kezét. – Maradj. – Egy suttogás, ami
acélláncokat csavart a férfi köré. – Én akarom… Én csak – Élesen
fújta ki a levegőt, egy ideges, csábító mosolyt lőtt felé. – Soha
nem csináltam még ilyet. Légy velem türelmes.

- 319 -
 Vasic kővé dermedt a szavaira. Nem mozdult meg, mikor Ivy
elengedte a kezét és kezdte lehúzni a zipzárt. Annyi minden volt,
amit soha nem tehetett meg Ivy Janenel, de ez az egy, ez erotikus
gyönyör tapasztalata volt, mindig az lesz, amit megosztottak
egymással. Vasic lélegzete akadozott, bár megpróbálta
kontrollálni, követte a nő minden mozdulatát, ahogy elvette a
kabátot és a jobbján lévő székre tette.
Nehéz narancs kardigánja volt rajta, alatta egy hosszú ujjú
fehér felsővel. Nézte, ahogy Ivy ujjai a gombokra siklottak,
egyiket a másik után gombolta ki, míg az öltözék nyitva nem volt.
Vasic kőkemény farka ekkorra már pulzált szívének ritmusára,
összeszorította Tk-jával. Ezt a nőn használni a szabályok
megszegése lenne, megérinteni őt, mikor csak nézni hívta meg.
Ivy nőies hangot hallatott, lerázta magáról a kardigánt, majd a
kabátra ejtette. A fehér felső vékony volt, precízen követte
vonalait, Mikor keresztezte karjait maga előtt, kezeit felsőjének
aljára tette, be kellett csuknia a szemét, mellkasa levegőért
kiáltott. Szemei egy pillanattal később kinyíltak.
Nem akart egy milliszekundumot sem elvesztegetni.
Ivy beleharapott az alsó ajkába, elengedte duzzadt húsát… és
áthúzta a felsőt a fején. Egyik kezét felemelte, hogy hátratolja
haját, amik arca köré estek, nem próbálta meg elrejteni magát a
férfi elől, melleinek telt dombjait csontszínű szatén és csipke
fogta közre. – Ez nem mentál féle – mondta, Vasic küzdött

- 320 -
testének minden sejtjével, hogy ne nyomja félre a finom anyagot
és elteljen vele.
Ivy lélegzete akadozott, mellkasa meghívásként emelkedett és
süllyedt. – Nem – ismerte el rekedt hangon. – Mindig szerettem
bizonyos anyagokat a bőrömön. – Felemelte egyik kezét, lehúzta
a pántot.
Sivatagi levegő fújt körülöttük, a fapadló hírtelen szivacsos
lett. Ivy ijedt hangot hallatott és ezután azonnal visszatértek a
kabinba. – Sajnálom. – Vasic számára úgy tűnt, szinte képtelen
kezelni képességét, mikor a nő ennyire felfedte magát neki, még a
disszonancia fájdalmas mentális visszhangja ellenére is.
– Rendben – mondta, légzése még felületesebb lett. –
Folytassuk?
A kabin abban a pillanatban összedőlhetett volna körülöttük
és ez sem vette volna rá, hogy nemet mondjon. – Igen.
Ivy letolta a másik pántot is, és bár arca égett, bőre forró volt,
maga mögé nyúlt és kikapcsolta a melltartót… és leengedte
karjait, hogy hagyja azt a padlóra esni. Vasic tudatában volt, hogy
a nő hátrált, míg vállai a függönyhöz értek. Az tartott, a feketére
festett fa olyanná alakította őt, mint egy élet pírjával teli arany
krémes erotikus műalkotás.
Vasic túl közel volt. Nem emlékezett rá, hogy megmozdult
volna, de kartávolságra volt Ivytól. Megfogta a függöny tetejét a
feje felett, lenézett a szégyenlősen becsukott szemekre, arcának

- 321 -
puha ívére, buja ajkaira, nyakának lejtőjére, amit jobbra
döntött… és még lejjebb.
A függöny kezdett megrepedni a keze alatt.
A nőt a kezeinek alkották, azzal az ígérettel, hogy csordultig
telik a kis csomóban álló sötét rózsaszínű bimbóival, amiket meg
akart érinteni, érezni, ismerni. Figyelmen kívül hagyta a fa
nyögését a kezei alatt, nézett és csak nézett, a nő testét alig
néhány centi választotta el az övétől, kemény fekete Nyíl
uniformisa erős megkönnyebbüléssel hajolt a nő puha
sebezhetőségéhez.
Forró sivatagban voltak, képessége ismét kicsúszott a
markából, Ivy megragadta őt.
Visszatértek a kabinba, azt mondta – Kérlek engedj el. –
Minden szót gondosan kellett kimondania, elméje nem igazán
emlékezett rá, hogyan formálja a szavakat.
Ivy tincsei úsztak a szeme elé, a nő elengedte őt… és Vasic
hátralépett, mielőtt valami kevésbé privát helyre portálna. –
Öltözz fel. – Az utasítás keménynek hangzott. – Kérlek –
mondta, hogy csökkentse a durvaságot és lehajolt, hogy felvegye
szatén és csipke melltartóját neki.
Ivy nem találkozott a pillantásával, elvette tőle és elfordult. A
nő gerincének vonala leírhatatlanul gyönyörű volt, csípőjének
ívétől viszketett keze, hogy megfogja. Ivy gyors mozdulatokkal
kapcsolta be a melltartót, felhúzta a pántokat és megfordult.

- 322 -
Vasic azt gondolta megbántotta őt az utasítással, teste
elutasította a nem várt befejezést a nő ajándékára, de Ivy egy
ideges pillantást lőtt felé, huncut mosoly jelent meg arcán, ahogy
fehér felsőjéért nyúlt és áthúzta fején.
Kihúzta haját, majd azt mondta – Legközelebb én kérem meg,
hogy vetkőzz le.
Vasic ködös elméjének legalább egy percébe telt felfogni a
szavakat. – Az rossz helyettesítés lenne. – Teste össze sem volt
hasonlítható a nőével.
– Ó, azt nem hinném. – Kardigánját és kabátját a széken
hagyta, Ivy nem zárta be a távolságot köztük. Nyila pengeélen
táncolt, testét mereven kontrollálta és szeme tiszta fekete volt.
Ivy is rájött, a határaihoz ért… legalábbis ma. A gyönyör drog
volt. Nem falhatta fel, vagy éhező elméje túltöltődik.
Megkerülte a férfit, akiről el tudta képzelni hogy újra és újra
beléharap, elfoglalta magát, hogy italt készítsen maguknak, bőre
bizsergett Vasic jelenlétére. A férfi egy ujjal sem ért hozzá, de
szemével igen, azokkal a szemekkel. Nyelt az ezüstben lévő
forróság emlékére, mielőtt az éjféllé vált volna, a férfi domináns
ereje csapdába ejtette a függönynél, majdnem kiöntötte a cukrot,
amit a teájába tett.
Hallotta, hogy Vasic bakancsa megmozdult, az ajtó felé tartott.

- 323 -
 Ivy megfordult, egy apró dolgot keresett, ami egy kicsit még itt
tartja a férfit. – A kesztyűd – bukott ki belőle, ahogy a fény
megcsillant a fényes feketén. – Mesélsz nekem róla?
Vasic mozdulatlanná dermedt, a szeméből áradó hő lerohanta
őt, ha Ivy nem dob egy vödör hideg vizet a fejére. – A fertőzésről
kellene beszélnünk.
Ivy nem volt ostoba. – Mi a baj a kesztyűvel? – kérdezte, a
vére jéggé vált.
– Túl sokáig tartana elmagyarázni a biofúzió komplexitását.
A nő mellé lépett, pulzusa a szájában dobolt és a szenvedély
gondolatait eltemette a kezdeti pánik. – Mi a baj vele? –
ismételte meg, bár torka csontszáraz volt. – Vasic.
– Titkosított.
– Megijesztesz.
Vasic nem rándult össze, de a nőnek olyan érzése volt, hogy
szavai nyílként találták el őt. A kesztyűre nézett. – Ez egy kísérlet.
Jelentős hibák vannak benne.
– Mennyire rossz? – Ivy kezét a férfi kesztyűjére kulcsolta,
felemelte a kart másik kezével, amit a fekete páncél alá tett.
– Mikor először ültették a karomba – válaszolta, nem
húzódott el – 25% volt az esély, hogy túltöltődik, ami véglegesen
rövidre zárja a központi idegrendszeremet.
Halál, gondolta Ivy, horror volt a zsigereiben, a férfi a halál
25%-os esélyéről beszélt. – És most? Csökkent? – Ez bármilyen

- 324 -
százalékban hatalmas kockázat lenne, de ha lejjebb ment, akkor
több idejük van megoldást találni.
A férfi szemei találkoztak az övével. – Nem.
– Ivy, a kísérletre sokkal korábban vállalkoztam, mint hogy
megismertelek téged.
Nem, gondolta Ivy, nem. Nem találhatta meg az ő csendes,
erős, védelmező Nyilát csak azért, hogy elveszítse őt, mielőtt egy
egyszerű szót, érintést váltottak volna. Szemei égtek, a férfire
bámult.
– 72% a lehetséges végzetes túltöltésre.
Egy elfojtott, törött hang tört fel Ivyból. – Hogy tudták…
– A biofúziós csapat azt hitte, ha élő szövetet használnak
kiküszöbölhetik a hibákat, de a technológia túl komplex és túl
kiszámíthatatlan. – Egyik sem számított Vasicnak, míg a nő,
hihetetlen rezes szemekkel, aki ránézett nem a szörnyet látta,
hanem a férfit.
Csak a férfit. Csak Vasicot.
– Ki kell vetetned – utasította Ivy, gyorsan pislogott. – Beszélj
Adennel most és hagyd, hogy elrendezze.
Vasic azt kívánta, bár ezt tehetné, hogy visszafordítsa az időt
önmegsemmisítő választásán. – Túl késő. A fúzió túl előrehaladt,
a komputronika integrálódott az idegrendszerembe.
Ivy e fejét rázta, álla makacs vonal volt. – Nem.

- 325 -
 Vasic azon volt, hogy megérintse őt, de Ivy hátralépett. – Nem,
nem, nem! – Egy szívveréssel később a férfihoz lépett, ökleivel a
mellkasát ütötte. – Hogy tehetted ezt? Hogy tarthatod magad
ennyire kevésre?
Vasic megragadta Ivy csuklóit, finom bőre meleg volt a
tenyerei alatt. – Mert már halott voltam. – Egy sétáló, működő
héj. – Te hoztál vissza az életbe. És a 72% azt jelenti, hogy éveim
vannak még.
Ivy arca összefacsarodott, könnyek gördültek végig az arcán. –
Találj ebből kiutat – mondta, egyik kezét addig húzta, míg a férfi
elengedte. Letörölte könnyeit, ismét utasítást adott neki. –
Ismered a Háló legerőteljesebb férfiját. Találj egy módot.
A robotikus szakértő, aki a biofúziós csapat szívét alkotta
eltűnt, úgy gondolták halott, és a jelenlegi csapat tagjai a
legjobbak voltak, de Vasic nem szándékozott feladni. Ez
alkalommal nem. – Harcolni fogok Ivy. – Háborút fog vívni a
saját testével, véres körmökkel és törött ujjakkal fog ragaszkodni
az élethez. – Előre fogom hajtani a tudományt és a gyógyászatot,
levadászok mindenkit, aki akár csak egy kis választ is adhat,
meghekkelek minden biztonságos adatbázist. Harcolni fogok.
Ivy lélegzete zokogás volt. – Ne add fel. – Szabad kezének
ujjaival megfogta a férfi csuklóját, lehajtotta fejét, hogy
megcsókolja bütykeit. – Ígérd meg.

- 326 -
 A férfi egész teste sokkban volt az édes, forró cirógatástól,
biccentett. A nőért meghódítja még a sötét tompaságot, ami évek
óta ette őt. – Megígérem. – Megérintette a nő haját. – Ivy,
próbáltalak megvédeni téged. – Soha nem szándékozott
létrehozni ezt a kapcsolatot, vagy hogy fájdalmat okozzon neki. –
A szörnyű dolgoktól, amiket tettem, a pusztító döntésektől,
amiket meghoztam, az összetört zűrzavartól, ami bennem van.
Ivy a fejét rázta, arckifejezése űzött volt. – Túl késő volt már az
első nap, mikor találkoztunk. Bennem vagy és én benned. Ez van.
Arcát a férfi kezéhez dörgölte, megtörte a kontaktust. És bár a
tudás élesen benne volt szemeiben, következő szavainak semmi
köze nem volt a kesztyűhöz. – Ez a kísérlet nem fog működni. –
Kijelentésével egyben kezével a terület felé intett. – Ez arra volt
jó, hogy gyakoroljuk az alapokat, de nem tanulunk semmit arról,
hogyan harcoljunk a fertőzéssel itt, a P-k immunisak rá és a
Nyilak is jól védettek. A veszélyben lévő területeken kell lennünk,
ahol körbevesz a normál lakosság.
– Ez egy tiszta terület – értett egyet vele, elméje tele volt a
mészárlással, amit Anchorageben látott és a Sunhine első
kitörésekor. Ivy nem tartozott egyik rémálom közepébe sem. –
Egy tiszta vászon, ahol tesztelheted az elméleted.
– A fertőzés furcsán reagál ránk, tudod. – Karjait összefűzve a
fejét rázta. – Azt hiszem, mert annyi P van itt, csak a Nyilak
egyensúlyozzák ki a helyzetet. Ez egy az egyhez arány.

- 327 -
 Vasic ellenkezni akart, de látta a fertőzés fertőző feketeségét,
hogy az csak a terület szélén ült, nem jött közelebb, de nem is
ment el. Amint a P megpróbált közelebb menni, az félrecsúszott,
csakhogy visszatérjen, mikor a P elment. Vasic nem volt benne
biztos, hogy a Nyilak biztonságban vannak az alattomos
fertőzéstől, még ha erős pajzsaik is vannak, de az elméletet nem
tudták tesztelni, nem mikor a P-k immunitása áthullámzott
rájuk.
– A kockázat exponenciálisan fog nőni. – Az immunitás nem
minden volt, az egyik fertőzött könnyen betörhette egy tompa
tárggyal egy psziché koponyáját. – Fel fogod fedni magad az
Elcsendesedés melletti lobbi előtt. – Fényszikrák, ez volt Ivy
elméje, mikor a tűzfal mögé nézett, amit a Nyíl egység hozott
létre, egy gyémánt, ami szilánkosra törte a fényt.
Ivy bőre az arcára feszült, azt mondta – Megéri, ha sikerül
megállítanunk minden kitörést.
A férfi megértette Ivyt eléggé, hogy kitalálja gondolatainak
irányát. – A mait nem tudtad volna megállítani Ivy – mondta. –
A fertőzött áldozatoknál a boncolásnál a nagyagykéregben hosszú
távú fertőzés volt, már azelőtt halottak voltak, hogy a
gyümölcsösbe mentem érted.
Csak akkor jött rá, hogy mit mondott, mikor Ivy szemei ismét
hatalmasra nőttek. Ez alkalommal nem hagyta figyelmen kívül az
ösztöneit. Kinyúlt, karjaival átölelte a nőt, arcát a halántékához

- 328 -
nyomta. – Harcolni fogok Ivy – ígérte ismét, ahogy a nő karjai
rákulcsolódtak. – Harcolni fogok.

- 329 -
 30. fejezet

Mennyit veszthetünk még el? A Tiszta mentálok több

százezret megöltek, és most saját magunkat zabáljuk fel az
őrületben. Úgy tűnik fajunk a kihalás felé tart.
Levél a szerkesztőnek, aláírás: „Elveszett és
Reménynélküli”, Mentálháló Hírforrás

Kaleb este tizenegy körül találkozott Vasiccal és Ivy Janenel,

közben tudott öt órát aludni. A psziché sziklaszilárd volt, hogy a
fertőzött területre akart menni és Kaleb egyet értett a logikájával.
Otthagyta őt és Vasicot, hogy mondják el a többi P-nek, hogy
akarják-e követni őt, Nikita Duncan san franciscói központjába
teleportált.
– Megkaptam az üzeneted – mondta a nőnek és a férfinak, aki
a fakó ablakon át nézett ki Nikita asztalának bal oldalán.
Anthony Kyriakus megfordult, sötét hajába a halántékánál ősz
vegyült és megjelenése a Háló legbefolyásosabb családjának a
fejét mutatta. – Anchorage?
– Most már kezelve van. Silver elküldi nektek a jelentést. –
Míg Kaleb nem gondolta, hogy egyik ex tanácsnok is a

- 330 -
szövetségese, abban az értelemben, hogy megbízzon bennük, ők
hármuknak jelenleg egy céljuk volt. – Van bármi probléma?
Nikita anélkül, hogy felállt volna, felhozta a falon a pénzügyi
áttekintést, fényes, fekete, szög-egyenes haja a válláig ért. – A
mentál vállalatok részvényárfolyamai meredeken zuhantak az
alaszkai események után. – Mandulavágású mélybarna szemei a
képernyőre fókuszáltak, ahogy a lézertollat használta, hogy
megmutassa a jelentős zuhanásokat. – Ez alááshatja az egész
kormányzati struktúrát.
Az Uralkodó Koalíció mellett a kormányzat jelenleg inkább
diktatúra volt, de Kaleb látta a nő álláspontját. Csak ő vezetheti
arra a Mentálhálót, amerre akarja, ha támogatja a nagyobb
vállalatokat. –Lehetőségek? – Nikita könyörtelen üzletasszony
volt, bolondság lenne nem használni a képességeit.
A székében hátradőlve összeérintette kezeit maga előtt. – Ha a
NightStar is beleegyezik – mondta, miközben Anthonyra
pillantott – egy jövőbeli vízió kiszivárgását javaslom, mikor
minden lenyugszik.
Más szóval, hazudjanak. Nem rossz rövidtávú megoldás.
– Anthony? – Kaleb a férfi felé fordult, kinek családja több
jövőbelátót adott, mint másé, a legpontosabb és tehetségesebb J-
mentál Kyriakus volt. Ez a családi vonal adta a nőt, aki melegen,
álmosan, nyugodtan gömbölyödött össze az ágyukban, ami miatt
Anthony és Kaleb gyakorlatilag család voltak.

- 331 -
 Ők ketten csendben megegyeztek, hogy figyelmen kívül
hagyják a kínos tényt.
Most Anthony röviden válaszolt. – Nem. – Mikor a másik férfi
szemei Nikitára néztek, Kalebnek olyan érzése volt, hogy
belesétált valamibe.
Érdekes.
–A NightStar nem kockáztathatja meg hírnevének
beszennyezését.
– Ebben az esetben – Nikita megszakította az intenzív
szemkontaktust, hogy Kalebre nézzen – azt javaslom, hogy
vásároljuk fel a leértékelt részvényeket és hagyjuk kiszivárogni.
Ettől azt feltételezik majd, tudunk valamit, amit a lakosság nem,
hogy talán mi szándékosan használjuk ki a halálozásokat, hogy
növeljük hatalmunk.
Ami, gondolta Kaleb, azonnal visszaállítja az árakat. – Ez
átmeneti megoldásként működni fog.
– Hoznunk kell egy hosszú távú pénzügyi stratégiát. – San
Francisco fényei ragyogtak Anthony mögött, ahogy tovább
beszélt. – Feltételezem te voltál a felelős a konglomerátum
reggeli hátraarcáért, ami megpróbált profitot kikaparni?
– Egy Nyíl – mondta nekik Kaleb és ez egy csendes
emlékeztetője volt az Uralkodó Koalíció negyedik tagjára. – Ami
a hosszú távú gazdasági megoldást jelenti, azt hiszem Nikita a
legalkalmasabb, hogy előálljon valami tervvel. Nikita?

- 332 -
 Egy hideg biccentés. – Bevonom egy az egy elleni
megbeszélésbe a Háló legbefolyásosabb üzletembereit és nőt.
Amerre ők mennek a többiek követik őket.
Bárányok, gondolta ismét Kaleb, de elismerte csendesen, hogy
a függetlenség veszélyes hiánya kezdett megváltozni. Irritáló vagy
sem, a Csendes Hangok az egyik jele volt, hogy a társadalom
újraépíti magát. – A vásárlásokat elindítom.
Ekkor ők hárman egyformán cselekedtek, hogy az átmeneti
megoldásuk működjön. Mikor alsó Manhattan utcája őrült
vérfürdő helyszínévé vált öt órával később, a részvénypiac
megingott, de nem omlott össze.
A veszteségek kicsik voltak a dolgok rendszerében, negyvenöt
halott és húsz kómában. Úgy tűnt a fertőzés öt másik belső kacsa
végigsöpört az utca kis területén, mindenkit magával ragadva. A
jó hír az volt, Kaleb és Aden elmélete, hogy a fertőzés lelassul,
hogy megegye a Háló szövetét, összehasonlítva a sebességgel,
amivel az agyban mozgott, igaznak bizonyult. Mint
Anchorageben itt nem volt Hálószakadás.
– Gondolkodnunk kell a megfékezésről – mondta Kaleb
Saharának egy órával később, ahogy ők ketten átmentek a
dolgozószobájában mindkét kitörés részletein. – Itt az idő, hogy
felkészüljünk a legrosszabb eshetőségre. –A pszichék túl későn
ébredtek fel, túl nyersek és képzetlenek voltak és Kaleb nem
várhatta meg, hogy lábra álljanak.

- 333 -
 Sahara élesen szívta be a levegőt, ahogy a férfi asztalának
másik oldalán ült, sötétkék szemei elsötétültek. – Levágni a
fertőzött anyagot, hogy megállítsd az üszkösödét, hogy megölje
az egész Hálót. – Térdeit a mellkasához ölelte. – A fertőzés fátyol
vékony szálai, nem tudjuk, mennyire mélyen ásták el magukat. A
látszólag erősen lakott területek a petricsészéi lehetnek a
fertőzésnek.
– Ez a nagyobbik probléma. – Mielőtt elkezdi sebészetileg
számtalan szegmensre vágni a Háló anyagát, tudnia kellett, hogy
azonosítsa az ellenséget.
– A Sötételme – kezdte Sahara.
Kaleb a fejét rázta. – Nehézséget okoz neki, hogy
megkülönböztesse azokat a finom kacsokat saját énképétől. –
Abból az öngyűlöletből született, ami az egész fajt érzelmeik
kivágásához vezette, a fertőzés és a Sötételme hasonlóak voltak. –
De próbálom, hogy fókuszt találjon.
Kaleb találkozott annak a nőnek a pillantásával, akit Judd
Kaleb párjának nevezett. Kaleb egyszerűen a sajátjának hívta őt.
És tudnia kellett, hogy a nő megértette, hogy vele volt. – Ha a
pszichék megtalálják a megoldást, mielőtt rájövök, hogy
azonosítsam a fertőzés kacsait, akkor teljesen szabad jelzést adok
nekik. – Mert nem a politikai hatalom, hanem az emberek
megmentését kérte tőle Sahara.

- 334 -
 Felállva a székéből Sahara odament, hogy karjait hátulról köré
csavarja, arcát a férfiéhoz nyomta. – Mennyi időt adhatunk a
pszichéknek?
– Ha így megy tovább, talán egy hónapot. – Miután a Háló
megteremti az a létezést, ahol a töredékek szétszóródnak a
világban. Egy páran túlélik és talán egy ponton egy nagyobb
egységgé állnak össze, de a fertőzött területek tovább
rothadnának és omlanának össze, kioltva milliók életét.
A probléma az volt, hogy Kaleb kezdte annak jeleit látni, hogy
a Háló nagy része fertőzött volt.

- 335 -
 31. fejezet

A P megjelölésnek nincs hivatalos almegjelölése. Ez nem

jelenti azt, hogy az almegjelölések nem léteznek.
Részlet A titokzatos P Megnevezés:
Pszichikusok Ajándékai és Árnyoldalaiból.
Alice Eldridge

Amennyire Ivy azt kívánta, hogy Eben mellette maradjon, nem

volt olyan helyzetben, hogy otthont ajánljon neki. Most a fiúnak
jobb volt, ha nagybátyjánál volt, aki törvényes gondviselője lett. –
Mikor legyőzzük ezt – mondta a fiúnak, ahogy másnap reggel
kisétáltak a kabinból – azt akarom, hogy visszajöjj és speciális
edzést kapj.
A nyurga tinédzser tekintetében újfajta érettség volt. – Mit
kellene most tennem?
– Olyan mélyen pajzsold el magad, ahogy tudod. – Kaleb
Krychek szerint a Hálóelme védte a lelepleződéstől a pszichéket,
kivéve az olyanokat, mint Ivy, akik teljesen aktívak lettek, de
senki sem tudta, hogy a lány képességét megzavarja-e a fertőzés.

- 336 -
– Ha bármilyen veszélyt érzel, mentálist vagy fizikait, lépj
kapcsolatba velem vagy Vasiccal, és elmegyünk érted.
– Úgy lesz. – Megölelte Ivyt, majd lehajolt és megsimogatta
Rabbitot. – Remélem kitalálod Ivy.
– Én is – suttogta.
Abbot addig várt, míg tinédzser integetett elköszönésképp,
mielőtt elportálta őt új otthonába. Ivy remélte, hogy
biztonságban lesz, átment a P-k csoportjához a tisztáson, akik a
kabinjaik előtt voltak. Már elmondta nekik a döntését és az okot,
ahogy azt is, hogy talán nagyon téved.
Most Brigitte fordult felé, vastag sárga sálját a nyakára tekerte.
– A Nyilaink velünk jönnek, ha úgy döntünk követjük az utadat?
– Igen. – Ahogy Vasic rámutatott, a veszély, amivel szembe
kell nézniük, nemcsak a fertőzés rothadó karmolása volt.
– Azt hiszem egy dologban tévedsz – mondta Chang,
szemöldökeit összevonta, ahogy szemei összeszűkültek. – Egy
psziché partnerednek is kellene lennie, hogy legalább különböző
módszereket tesztelhessetek.
Ivy senkire sem akart nyomást gyakorolni, hogy megkéri, de
most Jaya karját az övébe csúsztatta. –Azt terveztem, hogy
megkérdezlek, nem bánsz-e egy kis társaságot. – Telepatikus
szinten hozzátette, Abbot és én hiszünk az elméletedben.
Ivy megszorította barátja kezét.

- 337 -
 – Én félek – suttogta Concetta, borostyán szemei gyászosak
voltak szív alakú arcában. – Az olajos, rút gonosz rémálmaival
ébredek fel, a lélegzetem elakad a torkomban.
– Nem hiszem, hogy el tudjuk zárni a sötétségre való
éberségünket. – Ivy is izzadságtól síkosan ébredt fel több mint
egyszer, szíve annyira erősen vert, hogy szinte hallotta.
– De meg tudjuk tenni. – Concetta karjait maga köré csavarta,
gyapjú kabátja fakó bézs volt. – Ha visszaalszunk, ismét
normálisak leszünk.
Mellette Isaiah kezeit a nadrágja zsebeibe csúsztatta. –
Megteheted. – Hangja színtelen volt, álla kemény. – De akkor
nemcsak a rémálmokat veszted el.
Concetta arca beesett, a kabinja felé futott.
Jaya a másik nő után nézett, tanácstalan kifejezés volt arcán. –
Esetleg…?
– Hagyjad. – Isaiah hangja kemény volt, nem fordult arra,
amerre Concetta ment. – Magunknak kell meghoznunk a saját
döntéseinket. Ha a Tanács és a családunk nem csesztek volna el
minket gyerekként, nem lenne erre szükségünk, de a rohadékok
megtették. Én például nem akarok gyáván elrejtőzni egy
kabinban az erdőben.
Ivy Eldridge könyvére gondolt, amit Sascha osztott meg a
csoporttal. A múltban, míg néhány psziché segített azoknak,
kiknek rémes mentális betegsége volt, a többiek iskolai

- 338 -
tanácsadóként dolgoztak, vagy irodákkal működtek együtt. A P-
knek olyan széles spektruma volt, mint a többi megjelölésnek.
Úgy tűnt Penn elméje is ezt a nyomot követte, mert a nagy férfi
Isaiahra bámult, akcentusa nehéz volt, ahogy azt mondta – Nem
mindenki való katonának. Nem jelenti azt, hogy amit fel tudnak
ajánlani, az nem ér semmit.
Isaiah vállai feszültek voltak, nem válaszolt, de egy perc múlva
elment. Öt perc múlva tért vissza, hogy keze Concettáét fogta. A
végén egyöntetűen meghozták a döntést, hogy elhagyják a
területet és a fertőzött zónákba mennek. Nem került sok időbe
létrehozni a csapatokat sem. Penn Isaiahvál és Concettával került
egy csoportba, mert nyilvánvaló volt, hogy Concetta nem arra
épült fel, hogy a fertőzést kezelje. Helyette neki az áldozatokra
kell koncentrálnia, hogy meglássa, csökkenteni tudja-e a
traumát.
– Ez az utolsó közös esténk – mondta Chang, miután mindent
megbeszéltek. – Javaslom, együnk együtt. Mindannyian,
pszichék és Nyilak.
És ezt tették, extra székeket hoztak a Nyilak kabinjából. A
Nyilak csendben voltak, de többé nem csendesek, mint a
kezdetekkor, mindannyian hozzáadták gondolatukat a lehetséges
taktikákkal kapcsolatos intenzív megbeszéléshez.
A Nyilak biztonsági felelőssége azt jelentette, hogy néhányan
rotációban nem voltak ott, és amikor Vasic kint volt Ivy addig

- 339 -
hiányolta őt, míg lélegezni sem tudott. Jaya, Abbot, te és én New
Yorkban leszünk, mondta a férfinak telepatikusan. A többiek
közül valakinek a családja Alaszkában van, így Anchoraget
kérte. Ez volt eredetileg a hely, ahova Ivy menni szeretett volna.
Elrendezem az apartmanokat az utca közelében, ahol ma a
kitörés volt.
Köszönöm.
Ez a feladatom Ivy. Nem szükséges megköszönnöd.
Ivy körmei a tenyerébe vájtak. Ez vagyok neked? Egy munka?
Miért teszel fel olyan kérdést, amire tudod a választ?
Ivy a férfi karjaira gondolt, amiket köré font, a gyengédségre,
ahogy megfogta fejének hátulját… és megengedte magának, hogy
a ronda dologra gondoljon, amit soha nem tudott elfelejteni.
Hogy a férfi, aki annyira gyengéden tartotta egy ketyegő bombát
hordott a kezén.
Ivy?
Haragszom rád, mondta, pánik és epe csavarodott össze
benne. Légy csendben.
Mikor Vasic fél órával később visszatért, próbálta elkapni a nő
tekintetét. Ijedt és dühös volt rá, mert meghozott egy olyan
döntést, ami véget vetett nekik, mielőtt bármi elkezdődött volna,
Ivy tekintetét makacsul a többieken tartotta. Mikor a beszélgetés
végre eltompult, felkelt és a kabinjába ment, Rabbit előre szaladt
és Vasic csendes árny volt a nő mellett,

- 340 -
 – Ne légy ostoba – csattant fel rá Ivy, mikor azon volt, hogy
megfigyelő állást vegyen fel a verandán. – Havazik. – Az éles
szavakba karmazsin keveredett saját szívveréséből a tisztán nem
fair helyzettől, hogy egy penge lóg Vasic nyaka felett, amitől
dühöngeni, sikítani és hasztalan dühében tárgyakat akart
dobálni.
Vasic a konyhába ment, a falnak dőlt, míg Ivy körbecsörtetett
és összeszedte dolgait. Ez nem tartott sokáig és ez után nem
kerülhette el, hogy a férfi karján lévő szörnyű dologra nézzen, a
dologra, ami megöli Vasicot.
– Ha ezt nem tudom megoldani, a végéig dühös leszel rám?
A csendes kérdés megtörte Ivyt. – Nem – suttogta, torka nyers
volt. – Csak szükségem van rá, hogy először dühös legyek. –
Mielőtt elsüllyed a férfiban, annyira mélyen, mintha a férfi
minden sejtére tetoválná magát, olyan emlékként, ami soha nem
tompulhat el.
– Szeretnél valahova menni?
Ivy felemelte a fejét onnan, ahol ujjbegyeivel újra és újra leírta
a férfi nevét. – Tessék?
– A következő hat órában nincs műszakom.
– Igen. – Próbálta elnyomni a düh és gyötrelem viharát
magában, lenézet farmerjére és kedvenc fehér, kámzsanyakú
pulóverére, a férfi kabátját levette, mikor belépett a kabinba. –
Jól vagyok felöltözve?

- 341 -
 – Igen. – Vasic közelebb lépett. – Szeretnéd hozni Rabbitot is?
Istenek, hogy lehet, hogy ez a csodálatos férfi, aki
menthetetlenek gondolta magát, hogy hogy vállalkozott egy
kísérletre, ami a halálos ítélete volt? Megállította a szavakat, mert
nem akart többé a férfival küzdeni, azt mondta – Élvezné a
kirándulást. – Lehajolt, állatát a karjaiba vette. – Kész.
– Csukd be a szemed. – Egy szünet, Vasic felemelte a kezét,
hogy végigsimítson a haján. – Kérlek.
Elbájolva és összetört szívvel megtette, érezte a teleport kis
fizikai vibrálását. Mikor Vasic azt mormogta – Kinyithatod –
felemelte pilláit, hogy egy homokdűne tetején találta magát, a
gördülő homoktenger közepén a hatalmas ezüsthold alatt.
Egy zihálás szökött ki Ivyból, tiszta csodálkozás volt a vérében.
Soha nem volt még a sivatagban, kivéve abban a pár pillanatban,
mikor tegnap este Vasic elvesztette kontrollját. – Ez hideg! –
mondta, ahogy Rabbit kiugrott a karjaiból.
– A hőmérséklet meredeken zuhan itt este.
Teljesen megigézve Ivy leült a finom homokra, míg Rabbit
gyanakvóan szimatolta az ismeretlen környezetet, mielőtt lefutott
volna a dűnéről. – Soha nem láttam ekkora holdat. – Majdnem ki
tudott nyúlni és meg tudta érinteni, annyira hatalmas volt az
égen.
Vasic leült mellé, azt mondta – Ide jövök gondolkodni.

- 342 -
 – Megértem. – Nyugodt volt, anélkül, hogy kopár legyen. A
homok ragyogott a holdfény alatt, gyengéd szél játszott a
fűcsoporttal, amit a távolban látott, és a dűnék árnyékot dobtak a
holdfényben, ami olajfestménnyé változtatta a tájat. –
Köszönöm, hogy megmutattad – mondta, nézte, ahogy Rabbit
képzeletbeli prédát kergetett alattuk.
Jó pár percig csendben ültek. Ez nem volt komfortos csend, az
éjszaka kísértő szépsége nem volt elég, hogy elfeledtesse Ivyval,
mit tett Vasic. Ostobaság volt, hogy árulásnak érezte, de így
érzett. A férfinak tudnia kellett volna, várnia kellett volna rá,
hogy megtalálja a férfit, makacs, irracionális része sírt.
– Még mindig dühös vagy?
Ivy dühe elporladt. Fejét a férfi karjára hajtva azt mondta –
Sajnálom, hogy rajtad vezettem le a feszültségem.
Vasic kesztyűs kezét a vállaira tette. – Bárcsak tíz évvel ezelőtt
találkozunk volna.
A férfi szavai elpusztították őt, annyi veszteség volt benne,
annyira szorosan tartott fájdalom. Mit, gondolta Ivy a düh
szúrásával, kellett az ő erős, sérült, csodás férfijának kötelezően
megtennie abban a tíz évben? Nem kérdezte meg, nem akarta
megzavarni a férfi paradicsomát ilyen szörnyű emlékekkel. –
Nézd – mondta Ivy ehelyett – Rabbit próbál felmászni a dűnén.
– Szegény kicsi kutyája folyton lecsúszott, képtelen volt kitalálni,
hogyan mássza meg a homokot.

- 343 -
 Rabbit arca meglehetősen makacs vonalakba rendeződött,
továbbra is próbálkozott a felmászással, ami az akarat
imádnivaló játéka volt. – Gyere – mondta állatának – meg tudod
csinálni. Meg tudod csinálni Rabbit.
És ekkor a kutya elkezdett felmászni, lassan de biztosan.
Finoman megpaskolta Vasic mellkasát. – Segítesz neki.
– Ez tűnt fairnek, ha már én hoztam ide.
Rabbit másodpercekkel később lefeküdt melléjük, szemei
csukva voltak és farka lassan járt, ahogy dolga végeztével pihent.
Ivy azon volt, hogy megsimogassa a kutyát, mikor Vasic felállt,
kissé kibillentve őt az egyensúlyából. Ivy kezét a homokra tette,
felnézett. – Itt az idő, hogy menjünk?
A férfi a fejét rázta, és leült… de ez alkalommal mögé, lábai a
nő két oldalán voltak, és mellkasa kemény fal volt a háta mögött.
Karjait Ivy köré fonta, közel tartotta magához. Ivy nem húzódott
el a kesztyűtől, a meghibásodott technológia Vasic része volt, és
amennyire feldühítette őt, soha semmilyen módon nem utasítaná
el a férfit.
Vasic lélegzete meleg volt a nyakán, ahogy lehajolt… és Ivy
érezte, hogy a férfi ajkai átsöpörnek azon a helyen, ahol pulzusa
megugrott. Megnyikkanva megragadta a férfi combjait. Vasic
alkarján az izmok válaszként összeszorultak, felnyomták melleit,
de Vasic nem növelte az intimitást, nem nyúlt fel, hogy
megszorítsa szükségben lévő húsát, meghúzza bimbóit.

- 344 -
 Nem, Vasic türelmes volt. Kínzóan türelmes. Olyan erotikus
figyelemmel fedezte fel a részleteit, hogy attól fészkelődni
kezdett. De nem számított mennyire könyörgött vagy ígérgetett,
Vasic nem hagyta, hogy megforduljon. – Ha veszíteni fogok –
mondta őszintén – had legyek önző.
– Ha ilyen vagy önzően – zihálta Ivy, combjait abban a hiú
reményben szorította össze, hogy csökkenti a benne lévő
fájdalmat – nem élem túl, ha nagyvonalú vagy.
Ivy, újabb csók, had én.
Ivy ekkor jött rá, hogy komoly Achilles sarka van, mikor egy
bizonyos Nyíllal kell tárgyalnia. Nem tudott neki nemet mondani.
Megremegett a nedvességtől, ahogy Vasic kinyitotta száját és
megkóstolta őt, a férfiba olvadt és hagyta, had legyen annyira
önző, amennyire akar.
***
Vasic másnap hajnalban találkozott Adennel, mélyen a
kabinokat körül velő fák közt. – A kesztyű – mondta –
szükségem van rá, hogy lefuttass minden lehetséges megoldást,
nem számít milyen veszélyes.
Aden, aki kezdetektől ellene volt a procedúrának, azt mondta
– Tartom a kapcsolatot a tudósokkal attól a naptól, hogy önként
jelentkeztél. Edgard és a biofúziós csapat a határaikig nyomták
magukat és most zsákutcába értek. Az egyedüli személy, akinél
válasz lehet, az ötlet eredeti feltalálója, de-

- 345 -
 – Minden arra mutat, Samuel Rain halott. – Vasic megpróbált
a briliáns mérnökhöz portálni, az arcát használva nyomként,
mindhiába. Az egyedüli másik dolog, amivel meg tudta
magyarázni a portálás hibáját a komplex telepatikus pajzs.
Azonban adott a tény, hogy Samuel Rain szó szerint eltűnt a föld
felszínéről, félbehagyta projektjeit, mikor mindenki úgy ismerte,
hogy precíz és megszállott a munkában, ez csak a legkisebb
lehetőség volt.
Most találkozott partnere pillantásával. – Miután elküldte
neked az utolsó jelentést – mondta Aden – Edgard megkapta a
számtalan komponens keresztmetszeti szkennelését, amit nem
tartott prioritásnak, mert úgy tervezték, hogy élethosszig
kitartson. Az egész biofúziós csapat egész éjszaka dolgozott, hogy
leellenőrizzék az adatokat, húsz perce küldte el az eredményeket.
A tény, hogy Edgard Bashir azt akarta, hogy Aden mondja el a
híreket Vasicnak, akkor rossz volt, mielőtt partnere eltelepatálta
neki a rövid listát. Ez alapján a csapat több megmagyarázhatatlan
bomlást talált több apró belső komponensen, ami érintette a
kesztyű komputronikáját az agyában. Azok a darabok, ami miatt
ez biofúzió volt, a kapcsolat megengedte neki, hogy a
gondolatával irányítsa a kesztyűt, ami az eszközt egyszerűen
testének másik részévé tette.
Mikor a listán lévő komponensek meghibásodnak, olvasta a
jelentést, az túlfeszültséget eredményez a nagyagykéregben. A

- 346 -
túlélési esélye zéró. Más komponensnek nem kellene
megrongálódnia ezalatt, a kesztyű miatt az alany végzetes
neurológiai balesetet szenved nyolc héten belül, a hiba esélye
plusz mínusz egy hét.
Vasic a hajnalra bámult, ahogy a hideg, kemény düh áttört a
tompaságon, amit eddig csak az Ivy iránt érzett érzelmei tudtak
ez idáig áttörni. A sivatagba portálta magát és Adent, kiengedett
egy üvöltő telekinetikus vihart, ami erőszakos tornádóba nyelte el
a homokot, ami átüvöltött a tájon, ameddig szem ellátott. Ha az
elméje azt próbálta elmondani neki, hogy az érzelem fájdalom
volt, nem hallotta meg, nem érezte, dühe felemésztette.
Nem tudta, hogy meddig tartott, de mikor a szél megállt, a táj
többé nem az volt, ahol Rabbit órákkal ezelőtt játszott, a dűnék
ismeretlen mintákba álltak össze. Pulzusa a torkában lüktetett és
szemeiben és szájában finom homok volt, Vasic hagyta, hogy a
sivatagi nap hője lecsapott rá és tudta, hogy harcolnia kell, a
választ kell keresnie. Soha nem adhatja fel.
De… nem mondhatja meg Iyynak az igazat a jelenlegi
megjósolt időtartamáról. Ismét ellent mond Judd tanácsának és
titokban tartja. Nem akarta a nőt ismét szomorúnak és dühösnek
látni, szomjazott a mosolyára, a puha sóhajaira, ahogy elolvadt az
érintése alatt. Tudta is, hogy mi volt, mit csinált, a nő őt
választotta, megengedte, hogy a kezeit rátegye.

- 347 -
 – Biztosítod, hogy biztonságban legyen, ha elmentem? – Ivy
szíve össze fog törni, az ő lojális, gyönyörű Ivyja megsiratná őt.
Aden haja és uniformisa is poros volt a homokvihartól,
ránézett, ami maga volt a válasz. A kérdést nem kellett feltennie.
– Nem bocsátok meg – mondta partnere csendesen. – Ne
kérd.
Vasic ezt elfogadta. Azzal, hogy jelentkezett a kesztyűre,
megtörte a bizalmat, ami akkor formálódott köztük, mikor két
ijedt fiú voltak, akik senkihez sem fordulhattak, a testvériség
bizalma, amivel azt mondták, hogy a végéig küzdenek majd. –
Gyenge voltam – mondta. – Most erős vagyok.
Aden nem nézett rá. – Ha gyenge lettél volna, évekkel ezelőtt
megölöd magad. Az erőd az, ami elítélt téged, és a hűséged. –
Aden annyira erősen összeszorította az állát, hogy fehér volt a
bőre. – Kockázass a boldogságért Vasic. Légy Ivyval. Ez kis
jutalom az életekért, amiket megmentettél.
– És az életek, amiket elvettem?
– Te adtál magadnak halálos ítéletet.

- 348 -
 32. fejezet

Jelentések vannak az olajos fekete „semmiről”, ami a héten a

Hálóra szivárgott. Megmagyarázhatatlan gyilkos őrülettel
átitatott kitörés volt Anchorageben, amit egy másik követett
Manhattanben. Valami nagyon, de nagyon nincs rendben a
Hálón.
Mentálháló Hírforrás: Külön kiadás

Hawke Kaleb Krychekkel találkozott a pszichék területének

legtávolabbi területén. A másik férfi nem élére vasalt öltönyben
jelent meg, hanem fekete zsebes nadrágban és terepmintás zöld
pólóban, ami felfedte karjait a hidegnek, beleértve a bonyolult
tetoválást bal alkarjának belső oldalán. Azonban szemei
ugyanolyanok maradtak. Fehér csillagok a feketén. Kardinális és
könyörtelen.
– Krychek – mondta Hawke, megtartotta a másik férfi
pillantását.
– Hawke.
Ha valaki hat hónapja azt mondta volna neki, hogy bármilyen
mértékben együtt fog dolgozni Kaleb Krychekkel, akkor egy jó

- 349 -
pszichológust ajánlott volna neki. De most pontosan ezt tette.
Kaleb volt a forrás, ami megerősítette Ming helyét Európában.
Még fontosabb, a kardinális segített megakadályozni egy
katasztrofális tömeggyilkosságot San Francsicóban, a Tiszta
mentálok őrjöngése során.
– Ez Mingről szól – mondta Krychek további bevezetés nélkül.
– Azt kérem, hogy halaszd el az ellene tervezett lépésedet.
Hawke farkasa vicsorgott a mellkasában. – A férfi veszélyt
jelent a páromra. – Összefonta karjait fehér pólóján. Krychekkel
ellentétben ő nem volt Tk, nem tudta megváltoztatni a levegő
molekuláit maga körül, alakváltó teste egyszerűen sokkal
ellenállóbb volt a hideggel szemben.
Most a kardinális kurtán biccentett. – Megértettem.
Hawke tudta, hogy ez nemcsak egy szó volt. Minden, amit
Lucastól hallott, Krychek és Sahara Kyriakus ugyanolyan módon
kötődtek, mint az alakváltó párok. – Akkor tudod, nem
késlekedhetek.
– Nem szándékozok az utadba állni, Ming nem a
szövetségesem – mondta Krychek. –Azonban a körülmények
megváltoztak.
Farkasa karmait belülről a bőrének nyomta, Hawke fejét a fák
felé fordította. – Sétáljunk. Nem tudok itt állni és a rohadékról
beszélni.

- 350 -
 – Hallottál a Hálón növekvő instabilitásról. – Krychek
mozdulatai majdnem olyan csendesek voltak, mint egy
alakváltóé.
– Igen, nehéz volt nem hallani. – Hawke lehajolt, hogy kezét
végigfuttassa egy vad farkas bundáján, aki odalopakodott, hogy
csatlakozzon hozzájuk, mancsai hangtalanok voltak a hón. – Azt
mondod Ming halála tovább rontaná a helyzetet?
– A Tanács talán már nem létezik – mondta Krychek, ahogy
sétálni kezdtek – de Mingnek van még mindig a legnagyobb
személyes katonai ereje a korábbi tanácstagok közt. A számai
nagyobbak, mint az enyém, és jelentősen használja, hogy
lenyugtassa Európát.
Hawke puszta kézzel akarta széttépni Minget, mert bántotta
Siennát, de tudta, hogy párja azt mondaná neki, hogy egy bosszú
sem éri meg egy ártatlan életét. Bassza meg. – Megbeszélem
Siennával.
***
Hawke egy órával azután, hogy Krychek elportált, ember
formában futott, jeges szél fújt át a haján és simította mellkasára
a pólóját. Öt vad farkas rohant vele, a fák sötétzöld és hófehér
keverékeként rohantak el mellette, a fenyő illata volt az orrában,
ahogy ösztönösen navigált a területén lévő erdőn… ahogy követte
az őszi tűz és vadság, névtelen fűszerek illatát.

- 351 -
 Sienna egy másik SnowDancer katonával nevetett, mikor
levadászta őt, ahol az őrszem pozíciójából figyelt, de feje azonnal
felé fordult, mielőtt kiért volna a fák közül. Ez elsimította a benne
lévő recés éleket, a lány szerelme hullámzó tűzként érkezett a
párzási köteléken.
A másik katonától elköszönt, Hawke várt, míg a fiatal férfi
folytatta biztonsági őrjáratát, mielőtt beszélt volna Siennával. A
lány letámadta.
– Mi a baj? – Kardinális csillagos szemei az arcát figyelték,
hogy kezeit a mellkasára fektette – A feszültséged elég éles.
Hawke kibontotta hajfonatát, amivel a lány megszelídítette
haját.
– Hawke! – A dorgálás inkább szeretetteljes volt, nem éles. –
Legalább ne hagy el a hajgumit.
Sienna a karjaiba sétált, miután kiengedte a rubinvörös
tincseket, tartotta őt, míg Hawke arcát puhaságához dörgölte,
lehorgonyozta magát párja érintési jogában. Farkasa ezzel egy
időben bőrének ugrott, ő is annyira vágyott az érintésére, mint a
férfi. Megengedte, hogy karmai kipattanjanak azon a kezén, amit
a tarkójára tett, megadva azt az állat szükségeltének, ami
lenyugtatja.
Sienna nem rándult össze. Helyette becsukta a szemeit,
hátradőlt a kezében. – Emlékszel az éjszakára, amikor az erdőben
táncoltunk?

- 352 -
 Hawke morgott. – Úgy érted arra az éjszakára, amikor
zendülést okoztál abban az istenverte bárban? – A bárpult tetején
táncolt, mikor megérkezett, dugj meg csizmába és farmerba volt
felöltözve, amire festettek, ingje szépen követte nőies
domborulatait.
Sienna lábujjhegyre állt, meleg, de pillevékony kabátja a férfi
mellkasának nyomódott, megcsípte az állát. – Csak fel akartam
kelteni egy bizonyos farkas figyelmét. – Ujjaival a hajában
játszott. Cirógatta, hogy megnyugtassa. – Beszélj hozzám.
És Hawke megtette. Mert a lány a párja volt, aki a belsejéig
ismerte őt és aki nem fogadta el a süketelést. – Krychek megkért,
hogy halasszam el a Ming elleni támadást.
Sienna összevonta szemeit, ahogy egy vad farkas, aki a férfival
futott, úgy döntött, hogy sétál egyet. – Mivel tudjuk, hogy több
mint boldog lenne, ha Minget halottan látná, feltételezem a
fertőzéshez van köze, amiről Judd bácsi informált minket.
– Közvetve. Kiderült Mingnek van a legnagyobb személyes
katonai ereje a Hálón.
– Tényleg? Mindig azt gondoltam Kalebnek van nagyobb
támadó ereje.
Ahogy Hawke is. – Azt hiszem nem számít a hatalom
birtoklásának megnevezése, mikor ő maga annyira átkozottul
erős, és mikor együttműködik a Nyilakkal. – Abból, amit Hawke

- 353 -
tudott róluk Judd által, a halálos katonák magasan képzettek
voltak, mindegyik felért száz általános katonával.
– Judd – mondta most Hawke – meg tudta erősíteni, amit
Krychek mondott, hogy Ming arra használja katonai erejét, hogy
lenyugtassa Európát. – Még nem volt totális pánik, a feszültség
jelenleg a sztratoszféráig ért. – Ha kivégezzük őt, azt
kockáztatjuk, hogy a kontinens nagy része anarchiába esik.
Sienna kezeit a derekára csúsztatta, ujjai összeszorultak a
pólón. – Ez a helyzet Minggel tudod. Egy ragadozó, de nem
mindig gonosz. – Ajkai összeszorultak. – Nem tudom, hogy ez
politikailag saját felhasználás, vagy tényleg érez felelősséget a
lakosságért valamilyen szinten, de korábban is fellépett így,
mikor tizenkettő voltam, volt egy hatalmas áradás Írországban.
Ming odaküldte a csapatait, hogy ellátást biztosítson, a
bajbajutottakat kimentsék.
Hawke rájött, hogy Siennának igaza volt az első találgatással,
politikai saját felhasználás. – Ming ezt talán azért teszi, hogy
hatalmi bázisát megerősítse Európában.
– Nem számít nem? – Sienna kezeit a póló alá dugta és bőrére
simította. – Nem mozdulhatunk. Egy bosszú, vagy megelőző
csapás sem éri meg, hogy feláldozzunk akár egy ártatlan életet,
még kevésbé több ezerét.
Hawke ki akarta villantani a fogait, makacsul üvölteni, de
tudta, párjának igaza volt.

- 354 -
 Sienna lábujjhegyre állt, miután kezeit a férfi hajába túrta,
lehúzta őt és azt mondta: – Rendben van Hawke. – Szavai után
megcsókolta őt, ajkai puhák voltak az övén. – Biztonságban
vagyok és Ming ott marad.
A lányt magához húzta és a hón a hátára dőlt, Sienna lovagló
ülésben ült rajta. A vad farkasok azonnal odamentek és köréjük
ültek, bundájuk Hawke bőréhez simult.
– És – tette hozzá Sienna, miután haját kisöpörte az arcából és
játékosan hozzádörgölőzött – Ming nem fog utánam jönni, ha
elfoglalt Európában.
– Igen, de soha nem fogja elfelejteni a fenyegetést, amit
jelentesz. – Sienna felülmúlta a korábbi tanácsnokot a legutolsó
konfrontációjuk során és ezt az arroganciát Ming soha nem fogja
elfelejteni, még ha a másik férfi nem is döntötte el, hogy ha nem
tudja kontrollálni Siennát és szívet tépő mentális képességét,
akkor nem engedi meg neki, hogy éljen.
Sienna ujjaival Hawke hajába túrt, mikor egy vicsorgás tört fel
a férfi torkából, Sienna az mondta – Várunk és figyelünk. Ming
talán nem mindig gonosz, de a magja rothadt. Vissza fog térni, és
mikor megteszi készen állunk a csapásra. – Egy harcra kész
csillogás volt a szemeiben, ez a lány, aki túlélte a szörnyet, mikor
csak gyerek volt.
Hawke büszkeségtől morgott és megfogta Sienna tarkóját,
lehúzta őt egy csókra, amitől a lány felnyögött. Hawke csípett,

- 355 -
nyalt és játszott vele, míg Sienna eltolta a vállait, légzése
egyenetlen és ajkai duzzadtak, nedvesek voltak. –
Járőrszolgálaton vagyok – figyelmeztette őt álmorgással, mielőtt
elszökött volna a férfi fogásából és felállt volna. – Nem
hagyhatom, hogy az emberek azt mondják, különleges
kedvezményeket kapok, mert az alfa párja vagyok.
Hawke is akkor állt fel, mikor a lány, kezével végigsimított
fenekének ívén, lehajtotta fejét, hogy ezzel egy időben
megcsókolja a torkát. – Minden féle kedvezményt megkaphatsz.
– Elcsábította Siennát egy másik hosszú, mély csókba.
– Várunk és megfigyelünk – mondta utána.
Ming LeBont még mindig kivégzésre jelölték, csak annak
napja változott meg.

- 356 -
 33. fejezet

Ebben a fejezetben nem a pszichékre akarok fókuszálni,

hanem azokra, akik hosszú távon kapcsolatban állnak velük.
Ahogy a 237. oldalon jelzett statisztikai lebontás mutatja, ezek a
személyek élettel teliek. Néhányan profi szakemberek, mások
kereskedők, vagy művészek. Megfigyeléseim mégis arra
vezetnek, hogy ezeknek a férfiaknak és nőknek van egy
kategorikus tulajdonságuk, egy egyszerű közös vonásuk,
nagyon tapintásbeliek.
Részlet A titokzatos P Megnevezés:
Pszichikusok Ajándékai és Árnyoldalaiból.
Alice Eldridge

Manhattan őrületes nyüzsgése furcsa volt a csend után, ami

Ivy életének része volt, miután családja elköltözött, hogy Észak
Dakotában vidéki életet éljenek. Rövid, huszonnyolc órába került
a területre horgonyozni magát, talán mert nem volt a korábbi
területen addig… vagy mert a Mentálháló tudta, hogy szükség
van rá itt. A pszichikus hálózat, ahogy megtanulták, egy élő
organizmus volt, noha soha egyikük sem fogja igazán megérteni.

- 357 -
 Az ő és Vasic apartmanja egy ötemeletes épület tetején volt, az
ablakok a forgalmas utcákra néztek. Teljesen bútorozott, tiszta
modern stílusú volt, egy nagy nappaliból, egy szép kis konyhából
és a nappali által elválasztott két hálószobából állt. Mindkét
hálónak külön fürdője volt.
Jaya és Abbot pont ugyanilyen apartmanban voltak a folyosó
túloldalán, kivéve, hogy a kilátás egy kis parkra nézett, amit a
környéken lakók használtak.
A Nyilak természetesen elrendezték, hogy a szint többi része
bérlőktől mentes legyen. Ami a liftet illeti, Vasic és Abbot
beprogramozta, hogy véletlenül, vagy más okból senki se
jöhessen a szintre, míg a lépcsőház ajtaját tenyérlenyomattal
lehetett csak kinyitni.
Ivy mióta megérkeztek nyitva hagyta az ajtaját, de Vasic nem
érintette meg őt azóta a frusztráló, gyönyörű sivatagi éjszaka óta,
mikor megtanította neki, hogy a nyaka erogén zóna volt. Először
azzal magyarázta, hogy a férfi elfoglalt volt, hogy itt a biztonság
erős legyen, már megszokta a férfi védelmezését. Nem zavarta őt,
ez egyszerűen Vasic része volt.
– Nem pajzsolhat el a fertőzés elől – mondta Rabbintak, ahogy
a nappaliban álltak, kinéztek az ablakon az elhaladó emberekre,
akik ijedtek, de nem voltak tudatában az őrületnek és halálnak,
amit már az ereikben hordtak – de átkozottul elpajzsol minden
mástól.

- 358 -
 A védelmező kényszer azonban nem magyarázta meg a merev
távolságot, amit a férfi a sivatag utáni reggeltől tartott. Ivy talán
nem sokat tudott az intimitástól, kivéve amit a férfival fedezett
fel, nem akarta mással megtanulni, de bízott ösztöneiben.
Valami baj volt, és az ő Nyila ezt magában tartotta. Vasic annyira
jó volt, hogy érzelmeit jeges kontroll alá vonja, de ő psziché volt.
A legutolsó alkalommal, mikor köze volt hozzá, dühöt érzett.
Egy vad, visszatartott vihar, ami annyira sötét és fekete volt, hogy
attól megimbolygott… de nem rázta meg. Ő is dühös volt.
A férfi, akit imád haldoklik, és nem volt semmi, amit tenni
tudott volna.
Elseperte a recés fájdalmat, mert megígérte magának, hogy
nem vesztegeti el az időt, amit Vasiccal tölthet a megbánásra,
felhúzta bokacsizmáját, hogy elkészüljön a sétájukra. A
gyötrelmet persze nem volt könnyű száműzni, a szűk labda a
mellkasában pulzált.
– Vaú!
Ivy egy határozott mosollyal nyelte le a fájdalmat,
megsimogatta Rabbit fejét. – Gyere, megyünk felfedezni. – De
csak egy rövid sétára mentek az épület mögötti parkba, hogy
Rabbit kinyújthassa lábait, ő és Jaya a korábbi napot a mentális
tér felfedezésével töltötték. Most szüksége volt rá, hogy tesztelje,
hogy képes-e érezni a fertőzötteket az utcán.

- 359 -
 – És – morogta – azt hiszem itt az ideje, hogy emlékeztessem
a Nyilam, hogy kell beszélni.
Felállt, kezeit megtörölte a farmerjében, amihez fehér pulóvert
vett fel és eperszínű kabátot, amit otthonról hozott, de soha nem
viselt, mert jobban szerette Vasic kabátját. Sajnos kitűnne innen,
mikor be kell olvadnia. Ez nem azt jelentette, hogy vissza fogja
adni a férfinak.
Lépéseket hallott az ajtajából. – Kész vagy?
Ivy felnézett… és tátva maradt a szája. Annyira hozzászokott,
hogy Vasicot fekete harci uniformisában látja, soha nem gondolta
igazán át, hogy nézne ki civil ruházatban. A válasz, hogy szexin
nézett ki. „Dögös” az a szó, amit a többi faj használt, dögösen
nézett ki.
Ahogy az ő bőre lángolt, mikor meglátta a férfit.
Kék farmer fekete csizmáin, fekete póló és fekete, magas
nyakú szintetikus bőrdzseki, a nyakánál nyitva volt, a férfi…
Ivynak nem voltak rá szavai. Csak azt tudta, hogy le akarta
teríteni.
Nem volt pajzs, jött rá, ahogy testének alsó részén az izmok
összeszorultak. Ha most simítana végig a mellkasán, érezné
csodás, feszes izmait, a puha gyapjú póló vékony akadály lenne
felfedezésével szemben. Főleg, hogy fel is tudná húzni, ujjaival
simíthatna végig hasán.

- 360 -
 – Valami baj van? – A férfi közelebb lépett, ahogy Rabbit
visszafutott, miután megszimatolta Vasic szobáját.
– Nem. – Mosolygott Ivy, egyik kezével végigsimított a férfi
kabátján és csak a reményre gondolt, egy ismeretlen jövőre, ami
tele van lehetséges válaszokkal a halálos kesztyű kérdésére. A
férfi halála nem volt kőbe vésve. Így élhetett vele, játszhatott vele,
imádhatta őt. – Csodásan nézel ki.
Vasic kezét Ivyéra zárta és ez eső volt kiszáradt lelkének. - A
civil ruha tűnt elfogadhatónak.
– Igen, nagyon. – Szája mosolyra görbült a tényre, hogy a férfi
teljesen nem volt tudatában férfias sármjának hatásaival, ujjaival
meg merte érinteni vállait, hogy kicsit tovább érinthesse őt.
Lábujjai begörbültek, mikor Vasic nem tiltakozott a joga ellen,
hogy cirógassa őt… és ugyanaz a vakmerő huncutság, amely
bátorságot adott neki, hogy elküldje az erotikus képet a férfinak,
újabb javaslatot suttogott a fülébe.
Szíve erősen és sürgetően csapódott a bordáinak, lábujjhegyre
állt. – Lehajolnál?
– Miért?
Ivy beleharapott az alsó ajkába, látta, hogy Vasic szemei
követték a mozdulatot, fagyos téli szemeit szempillái árnyékolták.
Ettől Ivy gyomra csomóba ugrott, konfetti és lepkék ragadtak
bent. – Mert megkértelek.

- 361 -
 A kis hezitálása majdnem mosolyra késztette Ivyt, kivéve, hogy
vére kavarogva üvöltött a füleiben, bőre olyan érzéstől bizsergett,
amit nem tudott megnevezni. Majd Vasic eléggé lehajtotta fejét,
hogy elérje a száját. Nem adott magának időt, hogy elveszítse a
fejét, szabad kezét a férfi meleg tarkójára tette és ajkait egyszer,
kétszer végighúzta az övén.
Nem tudta, hogy kell csókolózni, soha nem próbálta korábban,
de látta, hogy az emberek és alakváltók csókolóztak, meggyőzte
magát, hogy nem lehet nehéz. Az volt… mert Vasic volt az, aki
megállította az agyát és akitől éhes lett a teste. Visszahelyezte
talpát a talajra a puha kontaktus után, ami átcikázott a testén,
mellkasa zihált, csak várt, képtelen volt a férfi tekintetével
találkozni.
Mikor Vasic nem mozdult, nem beszélt, végül elvesztette a
fejét, el akart fordulni.
Makacs férfiujjak kulcsolódtak a csuklójára. – Ivy, nézz rám.
A férfi hangja cirógatásként hatott. Mély levegőt vett,
engedelmeskedett az utasításnak és érezte, hogy lelkesedése
elmerült. A férfi arca nyúzott, kifejezése merev volt. – Rosszul
csináltam, ugye?
– Valamit el kell neked mondanom. – A férfi egy helyben
tartotta, mikor el akart húzódni. – Azt terveztem, hogy hazudni
fogok neked, de nem tehetem. Nem, mikor-

- 362 -
 Ivy érezte, hogy vére kihűlt, ahogy a férfi elvágta magát,
hírtelen rájött, hogy ennek semmi köze rossz csókolózási
technikájához. – A kesztyű. rosszabb lett.
Vasic nem tagadta a gyötrelmes sejtelmet. – Igen. Nyolc hét,
talán kevesebb.
Éles sírás tört ki Ivy ajkai közül. Remegett és továbbra is
kiadta a rémületes hangot, képtelen volt megállni, a férfi
mellkasára omlott. Vasic köré zárta a karjait, egyik nagy kezével
megfogta fejének hátulját. – Minden Nyíl az osztagban velem
együtt a Hálón kutat válasz után. – A lélegzete meleg volt a
füleinél, ahogy annyira erősen zokogott, úgy érezte, mintha teste
úgy tört volna össze, mintha üvegből lett volna. – Nem adom fel,
ezúttal nem.
Valahogy Ivy hallotta őt a gyötrelmén keresztül, hallotta, mit
próbált neki elmondani. Az ő Nyila, aki nem értékelte semmire az
életét, megértette, hogy volt értéke. Ettől még erősebben
zokogott. Vasic végig tartotta őt, erősen, melegen és
lélegzetelállítóan élőn, amit nem tudott máshogy elképzelni.
– Kérlek Ivy. – Arcát a nő halántékához dörgölte. –
Aggodalomra készteted Rabbitot.
Ivy lélegzete elcsuklott.
– És engem is. – Ez egy nyers mormogás volt. – Ne sírj.
A férfi szavai tovább törték így is darabokban lévő szívét.
Élesen szívta be a levegőt, próbálta megnyugtatni szívét. Időbe

- 363 -
telt, de végül anélkül tudott beszélni, hogy szavai összetörtek
volna, bár hangja rekedt volt. – Mond el a részleteket.
Vasic röviden összefoglalta neki a problémát. Gyűlölte magát,
amiért ilyen szenvedést okozott a nőnek, de mikor Ivy édesen és
puhán cirógatta őt, a teste nyitva volt az övé előtt, tudta, hogy
nem árulhatja el őt egy hazugsággal, nem érintheti meg hamis
ígérettel.
Most Ivy álla feszes volt, szemei vörösek, de tiszták. – Együtt –
mondta. – Együtt megoldjuk, ha kizársz, akkor pöröllyel töröm
össze a jeget. – Ujjai ökölbe szorultak a pólóján, lehúzta a férfit. –
Komolyan gondoltam.
Senki sem gondoskodott még ilyen szenvedélyesen Vasicról. –
Én heves, bátor Ivym – mondta, kezét a hajáról a tarkójára
csúsztatta. – Meg fogsz újra csókolni?
Ivy szemhéjai megremegtek, pír öntötte el az arcát, de
szemöldökeit összehúzta. – Ne kerüld el a kérdést.
– Milyen kérdést? – Hüvelykujjával végigsimított a bőrén. –
Bármi, amit szeretnél, megkapod. Nincs védekezésem ellened.
Ivy torka mozgott, ahogy nyelt. Emlékezett rá, hogy milyen
volt a bőre a férfi ajka alatt azon az estén, amikor önző akart
lenni, lehajolt és megízlelte őt. Krém, só és Ivy. Megnedvesítette
a bőrét, beszívta, érezte, hogy megugrott a pulzusa.
A nő gyönyöre növelte az övét, a pszichológiai disszonancia
nem volt ennek az erejéhez mérhető. Az agy rugalmas szerv volt,

- 364 -
és kezdte megtanulni, hogy az érzelem nem ellenség volt. Főleg
mikor ilyen csodás érzés volt.
– Minden érzést fel akarok fedezni veled – mondta Vasic,
ismét megkóstolta a nőt, mielőtt felegyenesedett volna. –
Meztelen tested puhaságát akarom érezni az enyém alatt, meg
akarom tanulni, hogy érintselek meg, hogy a szükség kis hangjait
add ki, érezni akarom, ahogy ujjaid a péniszemre kulcsolódnak,
míg számmal megfogom a mellbimbód és beszívom.
Vasic nyílt szexuális kijelentéseitől Ivy combjai közti hely
nedves lett, lassan végighaladt az erein. – Én – megköszörülte a
torkát, lélegzete felületes volt – is meg akarom tenni. Mindet.
A férfi megszorította a tarkóját. – Csókolj meg – ismételte.
Ivy megnyalta az ajkait, kezeit a vállaira csúsztatta, és
bevallotta. – Nem tudom hogy kell.
– Ahogy én sem – válaszolta Vasic, ragyogó ezüst szemei az
ajkait nézték. – A Nyilak ismételnek és gyakorolnak, míg az alap
képességeket kifenték, utána kezdünk specializálódni.
A szavaknak szárazaknak kellett volna lenniük, de ettől mellei
megfeszültek, bimbói annyira teltek és szorosak voltak
melltartójának csipkéje alatt, hogy az dörzsölte. Mert a férfi
ismétlésről és gyakorlásról beszélt, mikor intim kontaktusról volt
szó. Csókolózás. Érintés. Szex. Ajkai szétváltak, ahogy a férfi
lehajtotta a fejét.

- 365 -
 – Csináld ismét Ivy – mormogta, lélegzetük összekeveredett. –
Ismétlés –
– és gyakorlás – egészítette ki, és ajkaival végigsimított
Vasicéin.
Ismét és ismét és ismét. Minden alkalommal jobbnak érződött.
Főleg, mivel Vasic sokkal határozottabban tartotta őt a testéhez,
hogy mellei a férfi mellkasának izmaihoz dörzsölődtek. Ivy
magában átkozta a pulóverét, kabátját, még melltartóját is,
Majd Vasic azt mondta – Azt hiszem megértettem a
mechanizmusát – és szabad kezével megfogta az állát,
megdöntötte a fejét és száját a nőére tette.
Ivy ajkai szétváltak, hogy kérdezzen tőle valamit, nem tudta,
hogy mit, és a csók sokkal intimebbé vált, mint a többi. És csak
még mélyebb lett. Vasic nem fogta vissza magát. Nem, az ő Nyila
olyan alaposan csinálta a csókolózás vizsgálatát, mint minden
műveletét, érintése magabiztos volt, ahogy egy perc múlva
döntött még a szögön, hogy megtalálja a tökéletes illeszkedést.
Mikor megtalálta, az csodálatos volt.
Teljesen forró, nedves és finom, oly módon, amit elképzelni
sem tudott.
Egy szükséggel, éhséggel teli hangot hallatott, karjait a férfi
nyakára fonta. A mozdulattól bimbói melltartójának csipkéjéhez
dörzsölődtek, a férfi haja nyers selyem volt a szorításában és teste
merev, ami valahogy tökéletesen illett az övéhez.

- 366 -
 Istenek, de szeretett csókolózni.
Mikor Vasic megtörte a kapcsolatot, homlokát Ivyéhoz nyomta
és légzése szaggatott volt, Ivy megcirógatta az arcát, megcsókolta
simára borotvált állát. Soha nem érezte magát ennyire élőnek,
ennyire gyönyörrel teli. De ez alatt olyan brutális szexuális éhség
volt, ami olyan vad, kemény és sötét volt… és ekkor már tudta.
Nem a saját vágyát érezte. Vasicét.
Teste még jobban elolvadt, ismét megcsókolta a férfi állát. –
Érzékelem a vágyad. Bánod?
– Nem. – A gondolatmenet végére megcsókolta Ivyt, egyik
keze a nő hátának alján volt, a másik a nyakán.
Majd nyelvével megnyalta a nőét.
Ivy agya felrobbant.
Ivy nem volt benne biztos, hogy maradt racionális gondolata a
forró, összekuszálódott percek után. Így lemásolta a férfi
mozdulatát, azt vette észre, hogy még közelebb húzta őt
magához, testének keménysége az ő puhaságába vájt. Forró,
ziháló lélegzetek, falánk szájak, erős férfi kezek a bőrén… Ivy a
tiszta érzékelés lényévé vált.
Az utca szirénaharsonája térítette őket észre. Vasicra bámult,
megtalálta lélegzetét, azt mondta – Mindent ki akarok próbálni a
listádon. – Csak az ő Nyilával lehet ennyire bátor, csak mellette
vetkőztetheti le magát a bőréig és teljesen biztonságban érzi
magát.

- 367 -
 Vasic haja kicsit kócos volt Ivy érintésétől, megfogta a kezét. –
A felderítés után kezdjük.
***
Tizenöt perccel később Ivy szíve eléggé megnyugodott, hogy
lássa a körülöttük lévő utcát. Nem tudott rajta segíteni, de kicsit
önelégülten érezte magát, első alkalommal tudott
visszaemlékezni az érzésre, azokra a pillantásokra, amiket más
nőktől és alkalomadtán férfiaktól kaptak. Vasic kapott abból,
amit „sóhajtó” pillantásnak gondolt, olyat, amitől elolvad a csont,
míg Ivy tiszta, összevont szemű féltékenységet kapott és
jóindulatú vigyorokat, hogy jól csinálta.
Igen, gondolta, megcsinálta. És Vasic kinézetének messze
kevesebb dolga volt, mint az erős, hűséges, bátor szívű férfinek,
aki a Nyíl mögött rejtőzött.
Vasic nemcsak olyan parti volt, aki magára vonta a figyelmet.
Rabbit nem szerette a pórázt, amit a városban hordania kellett,
de jól nevelt volt és mikor egy idősebb ember nő megállt, hogy
megsimogassa, megkapta érte jutalmát. Eléggé más volt a messze
nagyobb férfi Ivy oldalán, aki észrevett mindenkit, de senkire
nem volt hatással.
Vasic csatára készsége emlékeztető volt, hogy bár Ivy azt
akarta tettetni, hogy randin voltak, amikről azokban a
történetekben olvasott, amiket „véletlenül” töltött le az otthoni
olvasójára, sokkal kopárabb ok miatt voltak itt.

- 368 -
 Lehorgonyozta magát a férfi kezének melegében, ami a kezét
fogta, Ivy elkezdett psziché „fülével” hallgatózni.
Feszültség volt a levegőben, érthető, adva, hogy mi történt a
szomszéd utcában. Mentál, alakváltó, ember, a faj nem számított,
az érzelem ugyanaz volt. Nem számított rá, hogy ennyi alakváltót
talál a tömött városban, de míg ők voltak a kisebbség, elegen
voltak. Természetesen ez csak az azonosítása volt az alakváltókra,
de volt egy vadság az ő érzelmi illatukban, ami olyan volt, mint
Lucas Hunteré.
– Tudod, milyen alakváltó fajok élnek itt? – kérdezte Vasicot.
– A sasok a csúcsragadozók. – Elengedte a nő kezét, ahogy egy
nagyobb csoport jött ki pont előttük egy étteremből, hátának alsó
részére tette és testét az övé felé hajtotta, hogy felfogja a
véletlenszerű vállak ütését.
– Bocsi! – kiáltott vissza az ember férfi, mielőtt továbbment
volna.
Vasic oldalához simulva Ivy nem próbálta meg levakarni a
mosolyt az arcáról, még mikor egy sötét érzelem özönlése
koptatta érzékeit. Félelem, izzadságtól síkos rémület… és alatta a
rothadás, a fertőzés íze. Egy üzletasszony, aki gyors lépésekkel
sietett el mellettük, olyan szúrós illata volt, hogy Ivy azon volt,
megállítsa őt.
Vasic elkapta Ivy kezét.

- 369 -
 34. fejezet

– Ez ebben a pillanatban halálos ítélet – mondta, mikor a nő

vitatkozni kezdett volna.
Megerősítve, mikor Ivy nem tudott ellenszert adni, rájött, nem
tehet semmit, de nem lopja el a nő reményét. És a remény, sírt
Ivy összezúzott szíve, volt minden.
Könnyek voltak a torkában, próbált tovább sétálni és majdnem
belerohant egy overálos férfiba, akin egy nagy komm vállalat
emblémája volt az egyik elülső zsebén. – Ó, bocsánat.
Egy apró biccentés a bocsánatkérésére és ment is tovább, a
fertőzéssel együtt. Újra és újra, érezte a bűzös kigőzölgést, míg
gyomra kavarogni kezdett. Mégis, mikor a Mentálhálóra nézett,
semmit sem látott… semmit, csak Vasicot maga mellett. Ó
Istenem. A megértés tehervonatként robogott át rajta.
– Te és Abbot – félig Vasic testéhez fordult – többé nem
vagytok biztonságban. – A Nyilak védték alapjaiban a korábbi
területet, a fertőzés furfangosan közelítette meg a magas
gradiensű pszichék csomóját. Most Vasic számtalan módon volt
nyitva.

- 370 -
 – A pajzsaink kiterjedtek. A fertőzés nem mutatja jelét, hogy
áthatolna rajta.
Ivy a fejét rázta, keze a kesztyűn volt. – Mi van a
mikroszkopikus szálakkal? Még csak nem is látjuk őket! –
Rémületes volt tudni, hogy a rondaság megszállhatja a férfi
agyát, elpusztíthatja, ami Vasicot Vasiccá teszi. – Össze kell
kötnöm a pajzsom a tiéddel.
Erről beszélünk, ha visszatértünk az apartmanba.
Ivy azonnal felhozta a témát, amint szintjükön kisétáltak a lift
ajtaján. – Tudod, hogy igazam van. – Már levette Rabbit pórázát,
a folyosón lévő asztalra dobta, miután Vasic belépett az
apartmanba először, hogy megerősítse, nincs fenyegetés.
– Hogy védhet meg a pajzsod, ha a fertőzés a
biovisszacsatolási kapcson keresztül érkezik? – kérdezte.
Ivy a férfi hátára bámult, ami széles és erős volt. – Te tudtad.
– A fertőzés a Hálón van – mondta, ahogy odament, hogy
leellenőrizze Ivy szobáját, Rabbit mellette ügetett. – Ami azt
jelenti mindannyian sebezhetőek vagyunk, hogy belélegezzük a
mérget, ha túl közel kerülünk hozzá.
Mégis a férfi, és a többi Nyíl, beleegyezett, hogy a fertőzött
zónába megy. És ezek a férfiak és nők semmi hősieset nem láttak
magukban. – Nem tudom megmondani, honnan tudom –
suttogta, miután a férfi átnézte a saját szobáját is – de tudom, ha
összekötöm a pajzsom a tiéddel, akkor az immunitásom

- 371 -
kiterjesztem rád. – A tudás gyorsfolyású képek voltak a fejében,
mintha üzenetet kapott volna egy ártatlan, de egyben hatalmas
elmétől.
Meg kellett volna ijesztenie őt, de semmi bántó szándék nem
volt a küldőben. Nem, olyan volt, mint egy gyerek érintése… egy
furcsán bölcsé. – Vasic – mondta, mikor a férfi nem válaszolt. –
Hagy csináljam meg ezt. – Legalább ilyen módon had védjelek
meg, gondolta a könnyek esőjén keresztül, ami a belsőjében volt.
– Az én feladatom, hogy pajzsoljalak. – Összefonta karjait. –
Nem fordítva.
Ivy meg akarta őt rázni. Odasétált, míg lábujjaik össze nem
értek, megtartotta fagyos téli pillantást, ami létezésének
központjává vált. – Nem leszel képes megvédeni, ha a fertőzés
beássa magát a nagyagykérgedbe és őrültté változtat téged.
Vasic nem akarta Ivyt az elméje mellett tudni, nem akarta
kockáztatni, hogy beszennyezi őt a benne élő sötétséggel.
Azonban nem tudta elvetni a nézőpontját, fertőzötté válhat,
ellene fordulhat, kiolthatja életének lángját. – A többieknek is
kapcsolódniuk kellene a P-ikhez. – Talán külön vannak, de
továbbra is ő volt az egység vezetője.
– Már telepatáltam Jayának. – Ivy kezeivel végigsimított a
férfi kabátján.

- 372 -
 Vasicot még soha nem érintették meg ennyire. Felemelte a
kezét, ujjait összezárta csuklójának törékeny csontjain, maga
mellett tartotta őt.
Ivy nem szakította félbe a férfi kontaktushoz való jogát, azt
mondta – Mindenkivel azonnal beszélünk, amit az összefűzés
teljes.
Ivy becsukta szemeit és tíz szívveréssel később a férfi sima
fekete pajzsával egyesült az ő színes, áttetsző pajzsa. A
megnövekedett láthatóság átok volt egy Nyílnak. Vasic
megbirkózik vele, mert Ivyt elrejteni lehetetlen volt, és soha nem
kellene ezt csinálni. Bármely kísérlet, hogy elnyeljék egy P, az ő
P-jének vad szépségét olyan bűntény volt, amit halálos
hatékonysággal torol meg.
Kezelte a kíváncsi és veszélyes figyelmet, amit a nő
áthelyezésük óta magára vont. Még nem kellett kivégeznie senkit,
de abban a pillanatban megteszi, amint valaki veszélyt jelent.
Nem volt jó ember, de Ivy valami rendkívüli volt. Meg fogja
védeni őt… halála napjáig.
Elfogadhatatlan, mondta bőszen elszánt belsője, szemei a
kesztyűn voltak.
– Vasic? – Ivy ujjai a tenyerébe görbültek. – Érezlek.
Vasic is érezte őt, olyan módon, hogy képes volt megmondani,
ha a nőt sérülés vagy fájdalom gyötörte. – Jó – mondta és
használta azt a technológiát, ami meg fogja őt ölni, üzenetet

- 373 -
küldött a többieknek a pajzsok összeolvasztásáról, míg Ivy
ugyanezt tette a komm rendszeren a P-kkel.
Ivy épp befejezte az utolsó hívást, mikor Vasic
visszaemlékezett, a nő látott valamit egy bolt kirakatában, épp
azelőtt, hogy az idős nő megállt megcsodálni Rabbitot. –
Elfelejtettük a pékárut, amit ki akartál próbálni.
Ivy pislogott, majd nevetet. – Legközelebb.
És Vasic ott akart lenni a következő, majd a következő és a
következő alkalomkor. Megfogta az arcát, megcsókolta mosolyát.
Ivy zihálása riadt volt, körmei a mellkasába vájtak a pólóján
keresztül, az érzések kis harapásaiként.
Ivy teste a férfi kemény erekciójához nyomódott, ahogy
megpróbált magasabb lenni. Ez, gondolta Vasic a szívében lévő
érzelem hullámzására, amit nem tudott kategorizálni, lehetetlen
volt. A nő kicsi és tökéletesen formált volt, görbületei a kezének
készültek. Mikor Ivy megtörte a csókot, hogy talpára álljon, látni
akarta, mit fog csinálni.
Ez olyan művelet volt, amiben nem volt kiképzett. A határok
tisztázatlanok voltak.
– Ha ezt tovább folytatjuk – mondta zihálva Ivy – akkor
szörnyű görcsben lesz a nyakad.
– A testemnek nem a nyaka az a részem, aminek most
figyelmet szentelek.

- 374 -
 Ivy arca lángolt, szemei a férfi lágyékára ugrottak, majd
azonnal visszarebbentek. Ez olyan volt, mintha Ivy megfogta
volna a kezével és megszorította volna őt. Vasic megszorította
hasában az izmokat, halálosan biztos volt benne, hogy még a
közelében sem volt, hogy kezelje azt az érzést, hogy azok a karcsú
ujjak rászorulnak erekciójára. – Nem kellett volna ezt
mondanom?
Egy szégyellős pillantás, Ivy kezei a mellkasát simogatták oly
módon, ami ismerős volt számára. – Azt hiszem azt kellene
mondanunk, amit akarunk – suttogta, bőre aranyul ragyogott,
ahogy pírja elhalványult.
Vasic úgy gondolta, hogy a szaván fogja. – Még nem fejeztem
be, hogy csókollak.
Ivy bőre ismét lángolt. – Oda. – Finoman hátranyomta
ujjbegyeivel. – Ülj a karosszékbe.
Vasic megengedte magának, hogy lenyomják és
együttműködésének eredményeként Ivy puha súlya került rá,
ahogy a nő levette kabátját és lovagló ülésben a combjaira ült,
térdei két oldalt voltak. – Látod? – suttogta.
– Nagyon praktikus – mondta, és egyik kezét a haja alatt a
tarkójára zárta. Szerette ott bőrének finom melegségét, ahogy azt
is, hogy kicsit megremegett tőle, mikor Vasic alávetette magát
érintési vágyának. De leginkább azt szerette, hogy a tartás
tökéletes volt, hogy felmérje a nő reakcióját a csókjára.

- 375 -
 Ivy pulzusa erős és gyors volt az ujjai alatt, mikor szájával
kinyitotta az övét, zakatolt, mikor nyelvével a nőével játszott.
Vasic feljegyezte, megismételte a mozdulatot. Ivy kis, türelmetlen
női hangokat adott ki, karjait a férfi nyaka köré csavarta és
nyelvével végigsimított szájának felső részén.
Vasic szabad keze a csípőjére szorult, ujjai fenekének ívét
súrolták. Egyszerre volt erős és hajlékony, Vasic fel akarta
fedezni. Kezével lesimított, megfogta az egyik félgömböt,
megszorította.
– Vasic. – Ivy megremegett, fele hátraesett, pulzusa látható
volt a bőrén.
Vasic oda nyomta a száját, megszívta… épp, amikor valami
összetört a padlón. Telepatikus érzékei automatikus biztonsági
söprést végeztek, könyörtelen sebességgel mozgott, hogy leemelje
magáról Ivyt és a karosszékbe téve elé állt, hogy megvédje őt a
veszélytől.
Nem volt betolakodó.
Azonban egy hegynyi finom homok volt a szőnyegen.
Ivy ujjait az övébe akasztotta, felhúzta magát a térdeire a férfi
mögött és kinézett a teste mögül. – Ezzel ugrott a kaució.
Vasic megfordult a komoly kijelentésre, látta, hogy a nő
szemei ragyogtak. Vállai remegtek, majd visszaesett a
karosszékbe. Nevetés szökött meg a kuncogás közben. Ragyogó,
gyönyörű és szexuálisan függővé tévő, és az övé. A pokolba is, de

- 376 -
nem veszíti el őt. Másik férfinak nincs joga, hogy megérintse Ivy
Janet.
***
Zie Zen egy régi és megfakult jegyzetet olvasott, mikor hívást
kapott szívének fiától.
– Nagyapa – mondta Vasic, szemei áthatóak és hangja
nyugodt volt – a segítségedre van szükségem.
Ezután Zie Zen hallgatott, Vasic elmondta neki a meghibásodó
kesztyűt és a halálos ítéletet, amit kapott. – Az amputáció nem
oldja meg a problémát – mondta neki dédunokája. – A
legkritikusabb meghibásodó komponens egyenesen az
agytörzsemhez van kapcsolva.
Zie Zen arra gondolt, hogy Vasic mivé vált az elmúlt
évtizedben, zárkózott és egyre távolibb, mintha már az
árnyékvilágban járkált volna. Zie Zen próbálta dédunokáját ezen
a világon tartani és tudta, hogy elbukott.
Most azonban látta, hogy más sikerrel járt. – Harcolsz, hogy
élj – mondta, valami összetört a szívében, amit egy eon óta
titániummal vont körbe.
– Igen Nagyapa. – Fagyos szürke szemek találkoztak az övével.
– Nem hagyhatom az én Ivymat másra ezen a földön, még
Adenre sem.

- 377 -
 Zie Zen keze botjára szorult, gondolatai hírtelen tele voltak
azzal a lánnyal, akiben napsütés volt a mosolyában, aki ugratta őt
és nevetett vele, és üzeneteket hagyott neki az egész házban.
Z2 – Edd meg a szendvicset. Kifejezetten neked csináltam.
Puszi Sunny
Kedves Z2, remélem szereted a rózsákat. Azt hiszem a
férfiaknak is kellene rózsát kapnia, ugye? Szeretlek, Sunny
Z2 – Elmentem a partira, míg össze nem esek a
menyasszonnyal. Ígérem, nem tűnök el egy sztriptízessel.
Szeretlek, Sunny
u.i. Nem mondanék nemet az emberemnek egy privát showra
;-)
Zie Zen, hogy merted? Samantha
Az utolsó jegyzet volt aznap a kezében. A nő annyira dühös
volt rá, az ő pompás Sunnya. – Küld el a teljes fájlt – mondta
most dédunokájának. – Megtalálom neked a megoldást. Még
nincs itt az ideje, hogy meghalj.
Az ő halála, gondolkodott a beszélgetés vége után, már
közeledett. De még nem. Nem, míg ezen át nem vergődik. Akkor
végre becsukhatja szemeit és ismét láthatja az ő Sunnyját. A nő
annyira mérges lesz, hogy ennyi ideig tartott neki… és hogy
mennyi döntést hozott, de szeretni fogja őt. Mindig, a nő szerette
őt.

- 378 -
 Ahogy Vasic Ivyja szeretni fogja dédunokáját. Minden, amit
Zie Zennek tennie kell, hogy kiássa a választ egy lehetetlen
problémára.
***
Három órával a dédapjával való beszélgetés után Vasic
éjszakai műszakban volt, míg Abbot tudott egy kicsit aludni,
mikor elméje veszélyre figyelmeztette őt. Mivel nem volt
betolakodó az apartmanban, szétnézett a Mentálhálón.
Ott.
Vasic nem figyelmeztette az elmét, ami brutális erővel próbálta
meghekkelni Ivyt. Simán kinyúlt a sajátjával és megtörte a
kísérletet, ezalatt feltépte a férfi pajzsait. Abbot, mondta ezalatt,
kelj fel és vedd át.
Fent vagyok, mondta a másik Nyíl azonnal.
Vasic már megszerezte a támadó fizikai helyét, mikor
becsúszott feltört pajzsai alatt. Azt a képet használta, amit a férfi
szemeiből szerzett a teleportra, hogy egy barna szőnyeges
haszonelvű szobába érkezzen. A támadó a földön rángatózott.
Vasic letérdelt a férfi mellé, aki a negyvenes éveiben járt és várt,
míg nem rángatózott, hogy beszélni tudjon.
– Miért támadtál?
– Ő egy abmormalitás. – Hév volt kék szemeiben, fanatikus és
dühös, füleiből és orrából vér csöpögött. – Beszennyezi a Háló
tisztaságát a furcsa elméjével, mint a többiek. Mindegyiküknek

- 379 -
pusztulniuk kell – A férfi ismét rángatózni kezdett, fogai
belemartak a nyelvébe.
Vasic a Tk-ját használta, hogy stabilizálja a támadó fejét,
ahogy a vér a saját maga okozta sebből csöpögött és háta ívbe
szorult, öklei és lábai a szőnyeget csapkodták. Mikor
abbamaradt, a férfi halott volt.
Vasic a kesztyűbe épített mobil komm egységen lépett
kapcsolatba Adennel. – Nem kellett volna ilyen erősen megütnöd
a pajzsit, – mondta neki, miután partnere leírta a helyzetet. Vasic
kontrollja legendás volt az osztagban, de a halott férfi fenyegetés
volt Ivyra, Vasic reakciója abból az állatias ösztönből eredt, ami
csak a nő miatt ébredt fel. – Meg kell találnunk, hogy egy
nagyobb sejt része volt-e, leellenőrzöm az apartmanját a fizikai
jelek miatt.
– Elintézem, hogy az embereink átnézzék az életét,
leellenőrizzék társait – válaszolta Aden. – Lehet, hogy csak ő
dolgozott ezen, egyre több és több incidenst látunk, hogy az
emberek nem tudnak megbirkózni az Elcsendesedés lehullásával.
A P-k könnyű, látható célpontok.
– Üzenj, ha bármi idevágót találtak. – Ezzel Vasic elkezdte a
precíz és részletes keresést az apartmanban. Semmi nyilvánvalót
nem talált, de több adattáblát küldött a Központi
Parancsnokságra, hogy átnézzék, mielőtt visszatért volna New

- 380 -
Yorkba. Most már átveszem, mondta Abbotnak. Pihenj teljes hat
órát. Fel kell töltődnöd.
Igen, uram.
A következő hang, amit hallott gyengédebb, nőiesebb volt… és
olyan, amit nem akart hallani, mikor kezét halál szennyezte be. –
Vasic?

- 381 -
 35. fejezet

Vasic elfordult a sötét nappali ablakától, hogy lássa Ivyt

hálószobája ajtajában. Szemei álmosak, teste fakó pinknek tűnő
nadrágba és pántos fehér topba volt ölözve, melegnek,
sebezhetőnek és érinthetőnek tűnt. A karjaiban akarta a nőt, bele
akart süllyedni a puhaságába.
– Menj vissza aludni – mondta helyette, ujjai a tenyereibe
görbültek. Ma nem használta ölése a kezeit, de attól még gyilkos
volt. Ezt az ösztönt belé képezték, és nem olyan volt, amit
könnyen kitöröl. Mintha valaha is tudná, ez azon része volt, ami
képes volt megvédeni Ivyt.
Ez végleg a sötét oldalra tette őt, míg Ivy a fényben állt.
Az ő pszichéje egyik kezével elfedte ásítását, a másikkal szemét
dörzsölte meg. – Éreztem valamit – mondta, bezárta a köztük
lévő távolságot. – Egy nyomást a halántékomon, eltűnt, mielőtt
fájdalmas lett volna.
Vasic a Tk-ját használta, hogy finoman arrébb tolja őt. – Nem
lehetsz az ablak előtt. – Biztosította, hogy teste úgy fedje őt, hogy
ne adjon célpontot egy orgyilkosnak.

- 382 -
 – Ó. – Irányt váltva Ivy a sarokban állt a férfi mellett, a fal volt
a háta és az oldala mellett.
Vasic nem tudott nem a nő felé fordulni és amint megtette,
rájött, hogy hibát követett el. A sarokba szorította a nőt és mikor
ő kicsit arrébbmozdult, teste bezárta az árnyékos, intim ketrecet.
Ivy nem hátrált meg, vagy tűnt megfélemlítettnek. Szemei már
nem voltak homályosak az alvástól, ujjaival megérintette az állát,
ahogy mindig tette, mintha a férfi lenne törékeny.
– Gondoskodtál róla, ugye?
– Igen.
Ivy kezével lesimított a nyakán a válláig, pólójának fekete
anyaga kis akadály volt a nő buja hője ellen, azt mondta – Ölnöd
kellett?
– Túl sok erőt használtam. A halál volt a végeredmény.
– Még egy halál – suttogta, szemei hatalmasok és sötétek
voltak. – Ez bánt téged.
– Nem – mondta. – Nem engedem. –Még ahogy kimondta,
rájött, hogy a tompaság, ami hosszú ideje védte őt, számtalan
helyen berepedt, összetörte az a nyers, erőteljes dolog, amit Ivy
felé érzett.
Ivy tekintete az övét kereste, vállai merevek voltak. – Dühös
vagy ez miatt rám?

- 383 -
 A kérdés annyira váratlan volt, hogy nem tudott rájönni, mi
miatt kérdezte Ivy ezt. – Nem. – Semmi sem tudja őt Ivy ellen
fordítani. – Érzel haragot?
Ivy gyengéd ujjai végigkövették a férfi ajkait, mielőtt kezeit a
mellkasára ejtette volna. – Igen. Mély és erőszakos és annyira
visszafogott, hogy viharrá gyülekezik. – A pólóján való szorítással
közelebb vonta a férfit. – És ha a harag nem felém irányul, akkor
biztosan befelé.
Vasic nem állt készen, hogy a benne lévő erőszakról beszéljen,
talán soha nem is fog. De egy dolgot mondhatott, egy választást
adhat neki. – Nem kellene vérrel a kezemen megérintenem
téged.
Ivy kezeivel felemelte azokat a kezeket, az arcára tette őket,
belehajolt az érintésbe. Szemei könnyesek voltak, mikor
felemelte szempilláit. – Azért van rajta vér, mert megvédtél. –
Egy édes, gyengéd csókot nyomott a tenyerébe.
Ez Vasic belsejébe szúrt. – Ivy. – Küzdött, hogy ne zárja be a
végső centiket köztük, hogy elvegye az ajándékát. – Szörnyű
dolgokat tettem – mondta neki, megmutatta a nőnek lelkének
sötét, rejtett részeit. – Véget vetettem ártatlan életeknek, és
kitöröltem a gyilkosokét. Nem vagyok lovag.
Ivy könnyei a tenyerébe hullottak. – Az enyém vagy – mondta
rekedten, ujjait az ajkaira nyomta, mikor Vasic meg akart
szólalni. – Azok kényszerítettek egy bizonyos formába, akik ki

- 384 -
akarták használni az erődet. – Szemei nem rejtett dühtől
ragyogtak, ahogy tovább beszélt. – Bedrogoztak és elárult a
vezetőtők, akiben azt gondoltad, megbízhatsz. Amint megértetted
az igazságot, minden erődtől telhetőt megtettél, hogy változtass.
– Egyik sem menti fel a tetteimet. – Vasic örökké fogja cipelni
minden vércsepp súlyát.
– Nem. – Ivy lábujjhegyre állt, kezeivel megfogta a férfi arcát.
– De most van választásod Vasic. Igazi választásod. Az számít,
mit fogsz csinálni. – Mindegyik szót kiélezték, elhatározása teljes
volt. – Ne add meg az elégtételt azoknak, akik meg akartak törni,
hogy a múlt visszatartson.
Remegve tenyereit Ivy feje mellé támasztotta. – Nem
tettethetem, hogy az elmúlt huszonöt év nem létezik.
– Nem ezt kérem tőled. – Ivy kezei továbbra is tartották őt,
majdnem elviselhetetlen gyengédséggel. – Azok az évek örökké a
történeted részei lesznek, de nem kell, hogy befolyásolják a jövőd
… a mi jövőnk alakulását.
A szavak, a dolgok, amiket Ivy mondott, attól el akarta hinni,
hogy jobb ember lehet, hogy megváltást találhat. További
repedések keletkeztek a tompaságon, a harag, amit annyi ideig
visszatartott felforrt. Most visszanyomta. Még nem. Még nincs
meg a szabadsága, nem engedheti meg, hogy veszélyeztesse a
vihar, ami talán megváltoztatja az alapjait, amivel a világot
kezelte.

- 385 -
 – Vasic. – Puha légzést, Ivy ajkait érezte a torkán.
Vasic ujjai ökölbe szorultak, egy helyben maradt, fejét enyhén
lehajtotta és karjaival csapdába ejtette a nőt. Ivy ahelyett, hogy
menekülő útvonalat keresett volna, ismét megcsókolta a torkát,
nyelvével megnyalva megkóstolta őt. Ettől minden izom a
testében összeszorult, a mentális agymosás rongyos
maradványai, amiket túlélt, megpróbálták a gyönyört
fájdalommal felülírni, de nem mozdult.
– Vasic – suttogta ismét Ivy, csókja ez alkalommal nedves volt,
az érzés egyenesen kőkemény erekciójába ment. - Én Vasicom.
Senki sem kérte még őt ennyire egészen. Rabul ejtve le akarta
hajtani száját a bőrére, megnyalni őt, ahogy a nő tette vele. De
ez… hogy Ivy imádta őt, olyan függőség volt, ami egy helyben
tartotta. – Állj – kényszerítette magát, hogy kimondja, mikor az
ellenkezőjét akarta. – Megfigyelésen vagyok. Nem zavarhatnak
össze. – És még nem dolgozta ki, hogyan kontrollálja
teleportálását, mikor a nő kezeit rá tette.
Egy utolsó, epekedő csók. – Jó éjt.
– Jó éjt.
Ivy ajkai mosolyra húzódtak. – Ki kell engedned.
Vasic nem mozdult. – Ne menj – mondta, és ez volt az első
alkalom, hogy azt kérte, valaki maradjon mellette, mióta apja
elhagyta őt.

- 386 -
 Ivy mosolya beragyogta a szobát. – Miért nem csinálok
magunknak kávét és megtaníthatod, hogyan kell úgy figyelni,
mint egy Nyílnak kell?
Vasic egyik kezével lesimított felsőjének vékony pántjára,
meghúzta, csak körmei érintették a bőrét. – Ezt a kert melletti
városban vetted? – Finom, csipkés és végül kicsit érzéki volt.
– Egy katalógusból rendeltem – suttogta, mintha titkot
vallana be. – Nagyon jó vagyok abban a rossz szokásomban, hogy
nem praktikus darabokat vegyek annak érzéki gyönyöréért. – A
férfihoz bújva azt mondta – A kedvenc szövetem a bőrömön a te
kezed.
Vasic ujjait a nő tarkójára zárta, csendes dorgálásként
megszorította, amitől Ivy nevetett, a hang csendes intimitás volt,
ahogy karjait a férfi derekára csúsztatta, hogy megcsókolja a
mellkasát. Ez tökéletes pillanat volt, olyan, amit bárcsak üvegbe
tudott volna zárni és örökre benne élni. De az idő, gondolta
Vasic, szemei a kesztyűt nézték, könyörtelenül telt. Nem áll meg
egy szétesőben lévő Mentálháló miatt, sem egy Nyíl miatt, ki
végre megtalálta a szépséget, amiért élhetett.
***
Az első nagy tiltakozási hullámok New Yorkban, Shanghaiban
és Jakartában voltak, és több volt beütemezve Berlinben és a
világ más városaiban az elkövetkező napokban.

- 387 -
 Kaleb a dolgozószobájában nézte a hírfolyamokat mindhárom
városból, látta a zászlókat és a javaslatokat, hogy térjenek vissza
az Elcsendesedésbe, mindegyiket a Csendes Hangok logója
díszített. A moszkvai irodája előtt plakáttal integető elégedetlen
emberek kis csoportjával szemben több százan tiltakoztak
ezekben a csoportokban, profi skandálások hallatszottak köztük.
Az első ösztöne az maradt, hogy törje össze és likvidálja, amit
fenyegetésnek látott, de Sahara, kinek kezei a vállain voltak,
áthajolt a székén, hogy lássa a hírfolyamot, másként látta. –
Nyolcszáz alatt van a számuk – mondta, lélegzete puha volt a
halántékán. – És ez átível három nagyvároson. A számaik kicsik,
de jó, hogy az eltérő vélemények kint lehetnek. Az embereink túl
sokáig gubbasztottak a sötétségben.
– A Csendes Hangok nem eltérő véleményűek, csak a tünetei
annak a gondolkodásmódnak, ami megbénítja a lakosságot –
mondta, az igazság kegyetlen volt.
– Igazad van. – Sahara Kaleb ölébe mászott, lábai lelógtak a
szék karfájáról. – De megpróbáljuk megváltoztatni fajunk
irányát. Ez kaotikus, piszkos lesz és az emberek követnek el
hibákat.
Kaleb egyik kezével végigsimított a combján, a másik a nő
derekán volt. A hírekben a tüntetők tovább skandáltak, továbbra
is irritálóak voltak, de figyelmen kívül hagyta, hogy a járókelőkre
koncentráljon, akik a tüntetők mellett voltak. Emberek és

- 388 -
alakváltók néztek kíváncsian, de látott tisztán mentál arcokat is.
Senki sem csatlakozott.
Ez megváltozhat, gondolta, ahogy a félelem még többeket
nyomorít meg. De a változás megkezdődött és ez vitathatatlan
volt, mint a bizonyíték, hogy színekkel teli elmék kezdtek
megjelenni a Hálón. A Csendes Hangok talán ki akarják törölni a
színeket, de a többiek csodálattal, megdöbbenve nézték, hogy
ilyen szépség létezhet a kopár hidegben, amilyen a mentális tér
mindig volt.
Kaleb egyik kategóriába sem illett. Őt csak az érdekelte, hogy a
pszichék meg tudják-e zabolázni a fertőzést, már ha a P
megjelölésben lévők bármit is tudnak tenni. – A P-knek
legfeljebb két hetet adhatok. – Ezután számtalan darabra fogja
vágni a Hálót.
Sahara kilégzése remegő volt. – Még mindig nincs rá módja,
hogy beazonosítsuk a fertőzés finom szálait?
– Nincs.
– De – mondta Sahara, elméje látta, amit Kaleb már látott –
ha a Háló darabokban van, akkor nagyobb az esélye, hogy
legalább pár része tiszta marad, s túléli. – Most a fertőzés
ellenőrizetlenül tudott keresztül kúszni a mentális anyag minden
centijén, ami összekötötte fajukat.
– Átgondoltad a Mentáhálóról való tömeges kiugrást? –
kérdezte Sahara, a lapis lazuli kővel játszott, ami a férfi asztalán

- 389 -
volt. – Mindenki ki tud ugrani, létrehozhat új hálózatot, tiszta
indítást.
– Magunkkal vinnénk a fertőzést. – Az emberek nagy száma
már vitte a kórt az agyukban. – Egy kis csoport azonban, akik
immunisak a fertőzésre és akik megosztják immunitásukat
létrehozhatnak egy hálózatot.
Sahara élesen szívta be a levegőt. – Nyilak és pszichék –
mondta, sötétkék szemei élénkek voltak a felismeréstől. –
Elmondtad már nekik?
– Nem. Minden, amit megfigyeltem a P megjelölésből azt
mondja nekem, hogy nem mennének önként. Elmondom a
Nyilaknak, mikor szükség lesz rá, és majd ők kényszerítik a P-ket,
hogy kilépjenek. – Kaleb észrevette, hogy az osztag mennyire
védelmezővé vált a pszichékkel szemben és ez olyan kapcsolat
volt, amit bűntudat nélkül ki fog használni, hogy megkapja, amit
akar.
Sahara ujjait a hajába túrta, mosolya féloldalas volt. – És
velem is ezt fogod tenni Kaleb?
– Nem, biztosítani fogom, hogy a Háló azon darabján legyél,
amin az édesapád. – A szülői szeretet gondolatával Kalebnek
nem volt személyes tapasztalata, de kétség kívül tudta, hogy Leon
Kyriakus szerette a lányát.
Soha, a hét hosszú év alatt a másik férfi egyszer sem adta fel a
reményt, hogy elveszett lánya visszatér. Ezért Kaleb tisztelte. –

- 390 -
Minden erőmből telhetőt megteszek, hogy biztonságban
maradjon. – Mert Sahara szíve összetörne, ha az apja meghalna
és Kaleb ezt nem fogja megengedni.
Sahara szemei könnyesek voltak, a nő, aki Kaleb saját szíve
volt, karjait nyaka köré csavarta és szorosan tartotta. – Remélem
– suttogta hosszú idővel ezután, ahogy a férfihoz kucorodott –
nem lesz rá szükség. Remélem a P-k megtalálják a szárnyukat és
repülni fognak.

- 391 -
 36. fejezet

Pszichének lenni, hogy megérted a fájdalmat, annak

milliárdnyi arculatával.
Részlet A titokzatos P Megnevezés:
Pszichikusok Ajándékai és Árnyoldalaiból.
Alice Eldridge

Ivy a tűntetés végét nézte egy utcára az apartmanjuktól,

meglepett volt, hogy megengedték, hogy megtartsák. Hallotta a
többiek elfojtott döbbenettét is körülötte. Mindenki, emberek,
alakváltók és mentálok, arra számítottak Kaleb Krychek
könyörtelenül lesöpör minden lázadást.
Annyira sok félelem volt a tüntetőkben, hogy Ivy
idegvégződései nyersek voltak tőlük, mégis azok olyan
bátorsággal fedték fel magukat, amit csodált, még ha céljaik
ellentétben álltak saját létezésével.
– Gondolod Kaleb csendben kivégzi őket most, hogy tudja kik?
– kérdezte Vasicot.
Nyila, acélos szemei továbbra is az utcát nézték, ahogy a tömeg
kezdett kisebb lenni, időbe telt neki válaszolni. – Krychek többé

- 392 -
semmilyen módon nem annyira megjósolható, mert nem tudjuk
megjósolni Sahara Kyriakust. A nő motivációi és nézetei
ismeretlenek.
– Láttad a köteléküket? – Ivy nem mert közel menni hozzá, de
hallott róla pletykákat, nehezen hitte el, hogy a halálos férfi
akivel találkozott, bárkihez is hozzá akarná kötni magát:
szerelem, mindezek után lélekig hatoló sebezhetőség.
– Igen. Az… - Megrázta a fejét, selymes fekete tincsei
ragyogtak a délelőtti napfényben. – Magadnak kell megnézned. –
Megérintette a hátának alsó részét, mikor egy arra menő férfi a
nőre mosolygott. – Elviszlek oda.
Ivy örült a férfi érintésének, a csendes, de birtokló
mozdulatnak, azt mondta – Nem rejti el a szemek elől?
– Nem, de közel menni hozzá nem javasolt. – Egy beszédes
pillantás. – Főleg túl kíváncsi pszichéknek.
Ivy érezte, hogy gyomra bukfencet vetett, kapkodta a levegőt.
A férfi ezt tette vele. Pont mikor azt hitte hozzászokott a férfi
maszkulinitisához, ránézett azokkal a téli fagyos elképesztő
szemeivel és visszaemlékezett azokra a dolgokra, amiket együtt
csináltak, amiket terveztek csinálni.
Ivy. Ez csendes figyelmeztetés volt, a hangjában lévő jég
borzongató cirógatás volt. Nem nézhetsz rám így egy nyilvános
utcán.

- 393 -
 Elpirulva Ivy behúzta a fejét. – Nem tehetek róla. Te – Ivy
megfagyott, testén minden szőr figyelmeztetésként felállt.
Megfordult a sarkain, az utca végére bámult.
– Mit érzel? – kérdezte Vasic, ébersége megerősödött.
– Kezdődik. – Hangja sokkos volt, vérfagyasztó erőszakos
őrület sikoltása hullámzott három méterre tőlük. Olyan volt,
mintha ott húzták volna meg a vonalat. Akik azon a vonalon belül
horgonyoztak, erősen őrültté válnak, akik azon kívül voltak,
meglesznek.
Ivy!
Ivy felnézett a telepatikus sírásra. Jaya, merre vagy?
Az apartmanban. Érzem Ivy, érzem összecsavarodott
zavarukat, kényszerüket a verésre és ölésre.
Ivy az első sikolyokat Jaya szavai után hallotta és egyszerre
pánikban lévő horda rohant nagyra nyílt szemekkel az irányukba.
Táskáikat eldobták, adattábláikat hátrahagyták, a cipők sarkait
elhagyták az aszfalton. Ivy tudta, hogy mit találna a
tömegrémület alatt, de ez rúgás volt a zsigereinek, hogy látta a
fertőzöttek felfegyverkeztek késekkel, tompa fegyverekkel, kezek
görbültek karmokba. Ivy vére égett, saját rémülete zsigeri volt…
de ez volt az a csata, amire született.
Nem fog meghátrálni, vagy elfutni.

- 394 -
 Vasic előtte foglalt helyet és kicsit a jobb oldalán. Látod?
kérdezte a nőt, ahogy kezdte hátralökni a fertőzötteket, hogy a
nem fertőzöttek elmenekülhessenek.
Igen. A káosz tovább uralkodott körülöttük, de Ivy látta, ami
reményt adott neki a sötétségben.
Sikító, síró gyerekeket vettek fel idegenek, mikor ők
megbotlottak, egy törékeny idős férfit a karjainál fogva emelt fel
egy testes építőmunkás, két tinédzser, egy fiú és lány, megállt,
hogy segítsen talpra állítani egy elesett üzletembert, míg a
harmadik megragadta egy nő kezét, aki a sokktól mozdulatlanná
vált és kihúzta őt a veszélyből.
A tini Ivyra nézett, ahogy elfutott mellette, szemei őt nézték. –
Fusson hölgyem! Ezek az emberek el vannak cseszve.
– Megleszek! – Kiáltotta Ivy. – Menj! – Egyik kezét Vasic
szintetikus bőrkabátjára tette, hogy biztosítsa, nem sodródnak
szét, ahogy még több ember futott el mellettük.
A hisztériát azzal a pajzstechnikával zárta ki, amit Sascha
tanított neki, bár nem tudta ugyanezt megtenni a fagyos
sikolyokkal, amik megtöltötték a levegőt, Ivy mély levegőt vett és
kinyúlt az elméjével. De mikor megpróbált megragadni egy
fertőzöttet, hogy lenyugtassa, képessége egyszerűen lecsúszott,
mint a víz a sima műanyagon. Jaya, eléred őket?
Nem, de tovább próbálkozom.

- 395 -
 Ivy is ezt tette, de a rémületes erőszak kitört az utcán, számos
nem fertőzött ragadt a mészárlás közepén, tudta, egyikükre sincs
semmilyen hatással. – Menj. – Meglökte Vasic hátát. – Menj
segíteni! Több hasznod van, mint nekem.
Vasic egy centit sem mozdult. – Nem hagylak védtelenül.
– Bemegyek abban a boltba – mondta, az árus nagy szemekkel
nézett ki az ablakon. Az idősebb férfi, haja hófehér volt mahagóni
bőrén, bezárta az ajtót, de mikor Ivy elkapta figyelmét, mutatta,
hogy menjen be. – Biztonságban leszek. – Míg a többiek
meghalnak körülötte.
Használhatatlanságának keserű tudása epe volt a torkában.
– Azt gondoltam soha nem adod fel.
Vasic szavai töltények is lehettek volna, mert annyira sebeztek.
– Nem tudom mit csináljak! – Minden terve, ötlete és nem volt
gyakorlati tudása, hogyan alkalmazza őket. – Nincs leírás, sem
tréning! Még Sascha sem – Elméje egy pici, heves pillanatra
kitisztult. – Várj, várj.
Remegve Eldridge könyvének azon fejezetére gondolt, ami
arról szólt, a pszichék hogy irányítják a tömegeket, valamint
Sascha tapasztalatára falkának önkénteseivel. Ivy sehol nem volt
a kardinális P tapasztalati szintjéhez, de mit veszíthet? Vasicot
használta fókusznak és az almás kertet képzelte el tavasszal a
becsukott szemei mögött, a ragyogó zöld fákat, a végtelen kék
eget, a friss, tiszta levegőt.

- 396 -
 Elméje fodrozódott, kiegyenlítődött, békés óceán volt.
Kifújta a levegőt, elküldte az érzést a tömeg felé, mintha
kikapcsolta volna a szárazságot. Nem tudta, hogy mit várt, de
nem amit maga előtt látott. A fertőzöttek felnéztek az égre és
ezután egyesével elkezdtek leülni.
Csodás és tökéletes volt, teste és elméje hibátlanul egyesült a
pszichével akinek született… vagy tíz másodpercig.
Ivy felsírt a heves fájdalom szúrásától, széttörte a békét, orra
vérezni kezdett és teste térdre rogyott.
Ismét sikolyok töltötték meg a levegőt, amit tompa, nedves
fegyverek puffanása és öklök hússal való találkozásának hangja
követett. Látása homályos volt a homloklebenyében lévő
gyötrelemtől, próbálta felhúzni magát a járdára, így ismét
megpróbálhatta, de a következő pillanatban apartmanjának
nappalijában volt, Rabbit mellette ült.
Vasic el is ment, mielőtt észrevehette volna.
– Ivy! - Jaya rohant be egy pillanattal később az ajtón, és Ivy
tudta, Vasic biztos szólt neki. Bemenve a szobájába a fiatal
psziché egy kis doboz papír zsebkendővel tért vissza és elé
térdelt. – Mit csináltál? – Csodálkozás volt átható, sötét
szemében. – Működött!
Ivy köhögött, úgy érezte mellkasában kövek vannak, a falnak
dőlt és a zsebkendőt használta, hogy lemossa magát. – Abbot? –
Ez csikorogva hallatszott, mintha sikított volna.

- 397 -
 – Segít Vasicnak, egy szívverésen belül itt van, ha szükségünk
van rá. – Jaya megsimogatta Ivy haját. – Tökéletes volt Ivy, a
békéd. – Szemei könnyesek voltak. – Magam köré akartam
csavarni, mint egy takarót és csak aludni akartam, elégedetten és
boldogan.
Kint egy üveg tört össze, egy kocsi riasztója szólalt meg. Rabbit
ugatott és izgatott sebességgel futott és ugrott fel a széles
ablakpárkányra. A kutya kint akart lenni, Vasic mellett. Ahogy
Ivy is, de most csak teher lett volna. Vasic nem tud segíteni a
fertőzötteknek, ha arra koncentrál, hogy őt védje.
Kezét ökölbe szorította, Jayára koncentrált. – Túl rövid volt. –
A csalódottság ólmos súly volt a gyomrán, bár Sascha is azt
mondta, hogy képtelen volt „irányítani” önkéntes tömegét egy
erősen limitált időn túl.
– Ez a kezdet. – Jaya a sarkaira ült, iker hajfonatai szépen
fonva feküdtek vastag zöld pulóverén. – Mutasd meg nekem, mit
csináltál. Talán adhatok Vasicnak és Abbottnak egy kis
segítséget.
A másik nő az ablakhoz ment és kinézett, miután Ivy
megosztotta az eljárást. Kezét Rabbit nyakára tette, Jaya finoman
simogatta őt, ahogy beszélt. – Ez rossz. Abbot azt mondja ő és
Vasic sikeresen kimenekítette a legtöbb nem fertőzöttet –
mondta, lendületes akcentusa erősödött a helyezet okozta
stressztől – de a fertőzöttek egymás ellen fordultak.

- 398 -
 Ivy gyomra csomóba ugrott.
– O Istenem. – Jaya arcát az üveghez nyomta. – Egy gyerek
mászkál az utcán! Nem hiszem, hogy bárki látná őt!
Most Jaya, sürgette Ivy, riasztotta Vasicot ezzel egy időben a
gyerek jelenlétére.
Jaya mindkét kezét leejtette, hogy megragadja az ablak szélét,
lebámult az utcára. A béke három rövid másodpercig tartott, de
ez elég volt, hogy megmentse a gyerek életét.
Megvan Ivy.
Ivy odamászott Jaya összeomlott testéhez, ahogy Vasic
megérintette az elméjét, leellenőrizte a fiatalabb nő pulzusát. Az
halvány, de érezhető volt a bőrén lévő hűvös izzadságréteg alatt.
Jaya? tiszta zsebkendővel itatta fel a barátja füléből kifolyó vért,
próbálta továbbra is felébreszteni, mélyen aggódott
összeesésének hírtelensége miatt. Jaya édesem, kelj fel.
További öt percbe telt, hogy a másik psziché felébredjen,
szemei ködösek voltak a fájdalomtól. – Miért estem össze olyan
gyorsan? – voltak az első szavai, mikor meg tudott szólalni.
– Nem tudom. – A gradiensen belüli különbség alig 0.5 volt
köztük, Jaya 8.8-as volt. – Éreztél bármit, mielőtt összeestél?
– Olyan volt, mintha elmém lezárt volna – mondta, ahogy Ivy
az ablakhoz húzta magát. Azonban mikor megpróbált segíteni
Vasicnak a különösen fertőző harci csomó ellen, még egy szimpla
psziché erőt sem tudott összeszedni. Az agya kiégett.

- 399 -
 Jaya összegömbölyödött Ivy mellett. – Istenem Ivy. –
Tehetetlen rémület volt a másik psziché suttogó felkiáltásában,
ami visszhangozta Ivy saját érzéseit.
Szirénák töltötték be a levegőt, amit lövések dördülése
követett. Egy nő esett el, miután egy másik nő torkába
süllyesztette fogait, vér festette az arcát hátborzongató
maszkként.
Ivy Vasictól tudta, hogy Kaleb Krychek irodája küldte ki az
instrukciókat az összes elsőként reagálónak, hogy hogyan a
legjobb megbirkózni a kitöréssel, ahol semmi, vagy kevés fizikai
segítség volt elérhető, de a reagálóknál tisztán látszott, hogy nem
volt idejük felfogni azokat az eljárásokat.
Ez… szörnyűvolt.
De mire véget ért, hetvenöt ember feküdt halottan az utcákon,
ötvenegy másik kritikusan megsérült. Száz főt helyzetek vagy
fognak helyezni kényszerített kómába, amiből soha nem fognak
felébredni, a fertőzés beette magát az agyukba. Megengedni
nekik hogy tudatuknál maradjanak nem volt lehetőség, nem,
mikor a fertőzöttek ádázul erőszakosak voltak, bántották
magukat és a többieket, a fertőzés gyorsulva terjedt volna
azoknál, akik ébren és tudatuknál voltak. A kóma végül egy kis
esélyt adott nekik, hogy túléljék elég hosszú ideig, hogy
felfedezzék a gyógymódot.

- 400 -
 Eldöntve, hogy Rabbitot az apartman biztonságában hagyja,
Ivy és a még fájdalomban lévő Jaya lement, hogy leüljön
apartman épületük legfelső lépcsőjére, az utcát vér és törmelék
borította előttük. Zsibbadtság, mentális érzéki ködösen tompák
voltak, Ivy csak bámult. A hatóságok kordonnal zárták le a
területet, de az túl nagy volt, hogy sokáig megtartsák, és már
néhány helyen sárga figyelmezető szalag repült a levegőben.
– Azt gondoltam, kész vagyok rá, de ez… - Jaya karjaival ölelte
át a térdeit. – Ámítjuk magunkat, hogy olyan képességünk van,
amivel megállíthatjuk ezt?
Ivynak nem voltak meg a válaszai, minden reménye, hogy
megmenti az embereket hamu volt a lábainál. Vasic, Abbot, a
zsaruk és a tűzoltók, még az idegenek is, akik megálltak segíteni a
sebezhetőknek, mint csináltak valamit. Míg Ivy összeesett tíz
másodperc után. Hihetetlen tíz másodperc után, soha ne fogják
megnyerni ezt a rémes háborút.
Képtelen volt megérteni az előtte lévő halottak számát, nézte,
ahogy Vasic egy másik Nyíllal ment át az utcán. Egyenes fekete
hajával, mandulavágású szemeivel, szögletes csontszerkezettel és
karcsúbb, de izmos felépítéssel végül felismerte Adent. A férfi
orvos volt, emlékezett rá. Természetes, hogy itt van. Most a férfi
egy kézi szkennert használt, hogy megvizsgáljon egy halottat.
Vasic leguggolt a barátja mellett.

- 401 -
 És Ivy emlékezett rá, hogy Vasic milyen régóta harcolt, milyen
régóta sétált a sötétségben. – Le kellene ellenőriznünk a testeket.
– A feladás egyszerűen nem volt lehetőség, még ha feketére és
kékre verve is érezte magát látványos bukása után, hite a
képességében üres héj volt. Ha kiszáll, akkor Vasicnak ezt újra,
újra és újra meg kell tennie.
Nem, gondolta, csak nem.
Nyila kiérdemelte az életet, ami nem úszott vérben és
halálban, és ha újra és újra meg kell próbálnia, míg kitalálja,
hogyan hozza ezt helyre, így a férfinak nem kell visszalépnie az
árnyékokba, és ezt fogja tenni.
Mikor Jaya nem kelt fel vele, lenyúlt és megszorította barátja
vállát. – Talán van valami, amit mi érezni tudunk és ők nem.
– Mi a lényeg? - Jaya hangja tompa, arca nyúzott volt. –
Halottak. Mind halottak.
– Hé – Ivy pozíciót váltott, hogy kisimítsa az izzadságtól
nedves hajat a nő elegáns, kedves arcából – te magad mondtad,
segítettünk, még ha csak egy kicsit is. – Az emlékeztető annyira
szólt magának, mint Jayának. – Ez a kezdet.
A fiatalabb psziché nem válaszolt, de követte Ivyt, mikor ő
lement a lépcsőn. A Rendőrség egyenruhás tagja megállította
volna őket, mikor át akartak menni a sárga szalagon, de Aden
intett nekik.

- 402 -
 Kikerülték a vért, ami kifröccsent az útra, Ivy oda ment, ahol
Vasic és Aden guggolt a test mellé. – Miért ezt? – kérdezte, nem
akart az áldozatra nézni.
Aden volt, aki válaszolt, bár Vasic kezét a bokájára kulcsolta
egy váratlan és üdvözlő támogatás kifejezésekén. Egy sima
kontaktus és már sokkal stabilabbnak érezte magát, annak
ellenére, hogy továbbra is ködös volt az elméje.
– A koponya egyben maradt. – A kijelentés könyörtelen volt a
gyakorlatiasságtól. – Átvágták a zsigereit és lassan omlott össze,
nem pedig összeesett, az agya nem sérült az összeesés tompa
erejétől. A szövet vizsgálata talán részletesebb választ ad a
betegség folyamatára.
– Én-én nem – Jaya a kezébe zokogott, visszarohant, amerről
jöttek, Abbot utána ment.
Ivy is ki akart menekülni a mészárlásból, de Vasic érintésére
koncentrált, ellazította gyomrának izmait, és kényszerítette
szemeit, hogy a nőn maradjanak, aki korai hatvanasnak tűnt.
Fekete téli kabátja nyitva volt, felfedte egyszerű kék
gyapjúruháját, ami eltakarta combjait. Az anyag felgyűrődött a
térdeinél és véres és tépett volt a hasánál, a nő arcának bőrét
mély barázdák jelölték, ami azt mutatta, valaki puszta kézzel
esett neki.
– Biztos vagy benne, hogy fertőzött volt?

- 403 -
 Vasic megszorította a bokáját. – Igen. Láttam őt, míg élt. –
Jobban érzed magad?
Minden, amit tenni tudott, hogy nem omlott a férfi karjaiba és
bújt el az erejében. Igen. Jaya sokkal legyengítőbb választ adott,
azt hiszem még fájdalmai vannak. Leguggolt a két férfi közé,
ujjaival megérintette a nő fejének mindkét oldalát, bár nem sok
reményt fűzött hozzá, hogy sok mindent fog érezni.
A halott mindezek után nem érzett.
És mégis… - Majdnem érezek valamit – mondta, próbálta
átnyomni magát a semmiség üres falán.
Erős kezek fogták meg a derekát, figyelmeztetés nélkül
elhúzták őt. – Ismét vérzel – mondta Vasic, hüvelykujját a füle
alá nyomta. Azon sötétvörös volt.
Lépések hangja hallatszott Ivy mögül ebben a pillanatban.
– Bocsi az előbbiért. – Jaya guggolt le mellé rekedt
suttogással, kékszemű Nyila a hátát nézte. – Éreztem halálának
gyötrelmeit, összezavarodottságát és sokkját, és azt hittem én
haldoklom.
Ivy visszaharapta kérdéseit, arrábbmozdult, hogy helyet
csináljon a nőnek, Aden stabilizálta őt, hogy kezét a hátára tette,
mikor kicsit elvesztette egyensúlyát.
Mellette Jaya gyengéd kezekkel lehúzta a nő ruháját, könnyek
gördültek végig az arcán. – Rémesen szenvedett a végén. – A
kijelentés annyira rekedt volt, hogy alig ismerte fel Jaya hangját.

- 404 -
– A visszhangok csapdába estek az agyában, és a fájdalom
nemcsak a szúrt sebtől volt, hanem az elméjében lévő rémülettől.
Ivy visszatartotta a lélegzetét, nem akarta megtörni a másik
psziché koncentrációját.
– A sötétség próbált a részévé válni – mondta a fiatalabb nő. –
De nem passzolt hozzá. Nem volt számára hely, így ellopta a
helyet, összetörte őt. – Jaya ülve esett hátra, a kezeibe zokogott.
– Fáj meghalni a fertőzéstől. Annyira fáj.

- 405 -
 37. fejezet

Én kedves, csodás, ijesztően okos Z2-m – Szeretlek és ez így

lesz az örökkévalóságig. Tudom, hogy tudod, de le akartam írni.
A dolgok… annyira megváltoznak, és soha nem akarom, hogy
gondolkodj rajta. Az Elcsendesedés talán elcsendesíti az egész
világot, de soha nem csendesíti el a szívet, ami csak érted dobog.
És Z, ígérd meg nekem, még ha valami rossz is történik, ha
valamilyen oknál fogva elválunk egymástól, tovább küzdesz az
embereinkért. Jobbak vagyunk, mint ezek a félős gyávák, és
tudom, hogy megvan a bátorságod, hogy megmutasd a
többieknek az igazságot.
Sajnálom, hogy melodramatikusnak hangzok, de van
bennem mélyen egy rossz érzés. Annyira hideg szerelmem.
Valószínűleg ezt reggel találod meg és kegyetlenül ugratni
fogsz a színháziasságom miatt, de most megyek vissza az ágyba
és a karjaidba. Ki akarok gondolni pár briliáns választ az
elkerülhetetlen ugratásra, ahogy felmelegítem magam
melletted. Talán szörnyű leszek és felkeltelek egy csókra, bár
tudom fáradt vagy én erős, bátor Z-m.

- 406 -
 Örökké tudnám nézni, ahogy alszol, pilláid árnyékot vetnek
az arcodra (igazán nem fair, hogy olyan szép pilláid vannak) és
az ajkaid nyugodtak, ahogy ébren soha. Határozottan fel foglak
kelteni.
A te Sunnyd

Zie Zennek hosszú élete volt és abban az életben számtalan

emberrel találkozott. A legtöbben tartoztak neki egy szívességgel.
Van, amit soha nem gyűjt be, tetteit nem személyes növekedés
vezérelte, hanem mert azok a tettek azon részéből fakadtak, ami
mindig Sunnyhoz tartozott.
Ashaya Aleine az egyik olyan ember volt, akinek Sunny
nevében segített. A tehetséges neurológus egyben megbízható
barát volt, a köztük lévő nagy korkülönbség ellenére is, és ezért
beszélt neki dédunokájáról. – Tudsz te, vagy Amara bármit tenni
a kesztyűvel? – kérdezte a komm rendszeren keresztül. Ashaya
ikertestvére igazi szociopata volt, de egy dolog igaz volt vele
kapcsolatban, szerette Ashayát. Csak Ashayáért Amara briliáns,
törött elméjét a komplex probléma megoldására állítja rá.
Ashaya azon volt, hogy kezével a hajába túrjon, majd úgy tűnt
rájött, az elektromos tömeg szép kontyban volt a tarkóján. Kezeit
maga mellé ejtette, homlokát ráncolta és jellegzetes szürkéskék
szemei körül ráncok voltak barna bőrén. Soha nem volt ennyire
kifejező, amikor a Hálón volt.

- 407 -
 – Először átnéztük a részleteket az adatokban, amiket tegnap
este küldtél – mondta. – A technológia erősen kísérleti. –
Összefonta karjait fakószürke kardigánja felett, a fejét rázta. –
Egyfelől lenyűgöző konstrukció, de másfelől, még Amara is
elismeri, hogy valószínűleg megölnénk Vasicot, ha
megpróbálnánk eltávolítani és tudod a pengevékony biztonsági
ráhagyást, amivel dolgozik.
Zie Zen frusztrációt hallott a nő hangjában. – Minden
adattöredék segít – mondta a nőnek, kinek nem volt genetikai
kapcsolata vele, de akiben jobban bízott, mint bárkiben, aki a
vére volt, Vasicot kivéve. – Küldj át minden információt vagy
elméletet, amit gyűjtötök és folytassátok a lehetőségek feltárását.
Ashaya nem vitatkozott a kérésével. – Aggódsz, hogy
vészhelyzetben kell mozdulnod.
– Ez egy ketyegő bomba. – A fiúnak a testébe van beépítve,
akinek még egy évszázada lenne az életre.
– Elküldök mindent, amink eddig van és felállítok egy
automatikus küldést, ha bármi új van – mondta Ashaya, nyílt
részvét volt a szemeiben. – Sajnálom. Soha nem jöttem rá,
mennyit jelent neked.
– Nem engedtem, hogy rájöjj. Jobb volt így. – Megengedte,
hogy mindketten az árnyékokban dolgozzanak, míg senki sem
jött rá, hogy ugyanannak az éremnek a két oldala voltak, egy
idősebb, egy fiatalabb. – És te Ashaya? Jól vagy?

- 408 -
 – Ó igen. – Mély hevesség volt az arcán, azt mondta – Néha
úgy érzem, túl sok ajándékot kaptam.
– Megérdemelted mindet. – A nő megmentette a mentál fajt,
hogy a kollektív tudatot hajtsák rabszolgasorba, segített az
embereknek kifejleszteni egy beépített technológiát, ami úgy tűnt
véd a mentális befolyás ellen, de a legfontosabb, küzdött
gyermeke jogáért, hogy éljen.
Ashaya azon volt, hogy válaszoljon, mikor a képernyőn
kívülről érkezett hang, és a nő elfordult, arca olyan vibráló
mosolyra fakadt, amiben tiszta öröm volt. – Keenan gyere ide.
Zen nagypapa van vonalban. – Lenyúlva felemelte a fiát a
karjaiba, a fiú szemei ugyanolyan jellegzetes kékesszürke volt,
mint Ashayáé, bőre aranyszínű.
Keenan izgatottan hajolt előre. – Szia Zen nagypapa.
Zie Zen volt megjelölve Keenan apjaként ennek a lenyűgöző
fiú születési anyakönyvi kivonatán, de ez csak kitaláció volt, hogy
megóvják Keenan életét. Most a fiúnak volt igazi apja a leopárd
alakváltók közt, aki párosodott Ashayával. Zie Zen a családi
egységen tartotta eddig a szemét, látott képeket, amiken
alakváltók játszottak Keenanel, a domináns férfi, aki
mesterlövész volt, Keenant ugyanolyan figyelemmel és szeretettel
kezelte, mintha a fiú vérszerinti kölyke lett volna.
Keenan nyílt mosollyal kezét a képernyőre nyomta, ami újabb
bizonyítéka volt, hogy jó kezekben volt. Zie Zen a feszült fájdalom

- 409 -
és félelem egyetlen jelét sem kapta el a fiú szemében, mint élete
kezdetén oly gyakran. – Hello unokám – mondta. – Mik a terveid
mára?
– Meg fogjuk tanulni az ábécét! – kiáltotta, mielőtt halkabban
mondta volna. – Én már tudom, de néhány barátom nem, így
segítek nekik.
– Ez jó dolog Keenan. – A fiú, gondolta Zie Zen, minden jelét
mutatja, hogy egy erős, becsületes férfi lesz. És nem olyan, mint
egy másik gyerek, akit Zie Zen egyszer ismert, neki meglesz az
esélye, hogy önmagává válhasson egy olyan környezetben, ahol a
becsület és erő táplál, nem becsap.
Zie Zen gyakran elgondolkodott rajta, mi történt volna, ha
egyszerűen közbelépett volna és kivette volna Vasicot a Nyíl
kiképzésből. Abban az időben nem tette, mert nem volt immunis
a Tanács halálos erejére, és hogy kiugrassza a nyulat a bokorból
ily módon, azzal több ezer életet veszélyeztetett volna. Így
meghozta a kegyetlen döntést, hogy feláldozza a kisfiút a
nagyobb jó érdekében.
Vasic nem okolta Zie Zent a döntéséért, de akkor Vasic
senkitől sem várt el semmit, még attól a személytől semmi, akit
elfogadott a családjának. A kesztyű kérdése volt az egyetlen,
mikor Zie Zen segítségét kérte, még ha saját készségeit Zie Zen
kezelésébe is adta.

- 410 -
 – Miért nem mondod el nekem az ábécét? – mondta most
Keenannek, tudta, hogy nem kérhet megbocsátást a bűneiért
Sunnytól, mikor átlép a világ határán, még ha a nő nem is hozta
volna meg ugyanazokat a döntéseket.
Minden élet értékes, fontos. Még egy hihetetlenül ijesztő, túl
soklábú rovaré is. Vidd ki Z. Ne nyomd össze!
Keenan fiatal hangja metszette az emléket Sunnyról. Hezitálás
nélkül ment végig az ábécén, példákat is hozott minden betűhöz.
Ashaya büszkén mosolygott, megölelte a fiát, mielőtt Keenan
lemászott volna egy vidám elköszönéssel.
– Extrém módon intelligens – mondta a nő. – Jobban, mint a
korosztálya. – Arcán látta a tudást, hogy Keenan DNS-e
milliárdnyi titkot rejteget. – De nem akar kihagyni semmit,
ugyanabba az osztályba akar járni, mint a barátai.
– Ez boldog dolog egy gyerek számára. Hogy vannak barátai. –
Vasicnak mindig csak egy volt, de néha csak egyre volt szükség,
hogy a valóságban, a világon tartsa. – Mindig tudsz a tanáraival
dolgozni, hogy biztosítsák, több kihívást is kap, ahogy nő.
– Már kapcsolatba léptem velük – mondta Ashaya, ajkai
mosolyra húzódtak. – És nem hagyom, hogy bármit kihagyjon,
azt akarom, hogy gyerek legyen, hogy a saját útján nőjön fel. Az
ujjával fest és annyira szereti, mint más gyerek. És tegnap a
leopárd és farkas kölykök baseball csapatához csatlakozott, akik
tavasszal kezdtek gyakorolni. Dorian az edző.

- 411 -
 Zie Zen látta, hogy ellágyult a nő kifejezése, ahogy kimondta
párja nevét, és nem figyelmeztette őt gyengédség érzésére.
Egyszer ő is ezt látta saját arcán a tükörben, és tudta ez nem
gyengített, hanem erősített. Ugyanezt akarta látni Vasic arcán,
azt akarta, hogy legyen esélye belenőni a szerelembe, ami a
szívében gyökerezett.
Nem tudtam megmenteni a gyereket Sunny, mondta a nőnek,
aki a szívében élt a hideg, magányos évtizedek alatt. De meg
fogom menteni a férfit. Ígérem neked.

- 412 -
 38. fejezet

Egy Nyíl senkiben sem bízik, csak az osztag másik tagjában.

Bármely Nyíl, aki megszegi ezt a szabályt, azonnali próbaidőre
és korrekciós tréningre kell vinni.
A Nyilak Első Szabályzata

Egy órával Jaya utcán adott váratlan, fájdalommal teli

reakciója után a magas, elegáns nő összegömbölyödött Ivy ágyán.
– Más vagyok, mint te.
– Igen. – A nő mellett ült, hátrasöpörte tincseit, amit kibontott
a fonatból. – Ezért kellett összeesned, mikor megpróbáltad
lenyugtatni a tömeget. Az ilyen psziché tettre alacsonyabb a
tűréshatárod, mint nekem. – Mert az kristálytiszta lett, a
pszichék nem egyformák. – De én nem tudok behatolni az
áldozat elméjébe. Te mindent láttál.
– Mi haszna van? – Jaya megragadta a takarót, összegyűrte,
majd elengedte a ráncos anyagot, majd megismételte a
mozdulatot. – Hogy olvassam a halottak érzelmeit?
– Talán nemcsak a halottakét – mondta Ivy, volt esélye
átgondolni. – Emlékszel rá mi volt Eldridge könyvében a P-k

- 413 -
hosszú távú sürgősségi munkájának hatásáról? Mind azt
feltételeztük, hogy tudatánál lévő emberekről volt szó, de mi van,
ha azokról beszélt –
– Akik kómában vannak. – Jaya felült, arcát Ivy felé fordította,
pupillái hatalmasok voltak.
– Vagy más miatt ragadtak a testükben. – Csoda bontakozott
ki Ivyban Jaya ajándékának csodája miatt,
– Tudnom kell. – Jaya keze remegett, ahogy a hajába túrt. –
Tudnom kell Ivy.
Ivy biccentett, ha Jaya képessége segít a saját elméjükben
csapdába esetteken, egy percet sem veszegethetnek el a
megerősítéshez. – A legközelebbi kórház nincs messze.
Sétálhatunk. – Ivy szünetet tartott, meggondolta a logikát. –
Talán kellene egy kísérő. – A megerősített P-k továbbra is
célpontok voltak a megkísérelt erőszak és a lassú nyugtalanság
miatt. – Beszélek Vasiccal.
Aden veletek megy, mondta neki a férfi telepatikus kérésére és
ez volt az, amikor megértette, hogy Vasic mennyire bízik a másik
Nyílban. Lehet további kitörés, Abbotnak és nekem a helyszínhez
közel kell maradnunk.
A férfi hangjában lévő jég valahogy keményebb, élesebb volt.
Ivy azt kívánta, bárcsak tarthatta volna a férfit, emlékeztetni őt,
hogy az élet nemcsak horror és fájdalom volt. Pár perc múlva

- 414 -
lent leszünk, mondta, ahogy Jaya felkelt és intett, hogy felveszi a
kabátját.
Nem, válaszolta Vasic. Várjátok meg, hogy Aden odaérjen
hozzátok.
Rendben. Ösztöneire hallgatva Ivy telepatikus csókot küldött,
nem volt benne biztos, hogy a férfi megérti az üzenetet, amiben
nem volt szó.
Rossz szokásod összezavarni engem Ivy Jane.
Ivy megremegett, majd mosolygott, mert bár a jég megmaradt,
most gyengédség volt benne, amiről nem gondolta, hogy Nyila
tudatában lenne, de gyakran hallotta, mikor vele beszélt.
Viselkedni fogok… most. Vigyázz magadra, nagyon, de nagyon
mérges leszek, ha megsérülsz.
Soha nem mondanék ellent az utasításodnak.
Ivy szíve fájt, eldöntötte, hogy valahogy a mai nap nem okozott
sérülést, mint tartott tőle. Az ő Vasica még mindig az ő Vasica
volt. Nehéz volt, hogy ne beszéljen tovább a férfihoz, de igaza
volt, koncentrálnia kellett, és neki fel kellett vennie a kabátját és
csizmáit.
– Sajnálom Rabbit, de maradnod kell – mondta az állatának,
mikor az leugrott a jelre, hogy kimenni készül. – A kórházba kell
mennem Jayával, és nem akarlak kint kikötni. – Kezével
megsimogatta bundás fejét. – Mit fogok tenni, ha valaki ellop,
hmm?

- 415 -
 Kutyája nem tűnt túl lenyűgözöttnek, de felugrott a napos
párkányra, szemei a kinti aktivitást nézték.
Vasic, mondta kifelé menet, itt hagyom Rabbitot. Te vagy
Abbot le tudjátok ellenőrizni, ha hosszú ideig elleszünk?
Vasic nem mondta neki, hogy sokkal fontosabb dolgaik
vannak. Helyette azt mondta: Felveszem, ha megerősítettük,
nincs veszély az épületben. Segíthet nekem figyelni.
A férfi elolvasztotta őt, az ő veszélyes, gyönyörű Nyila, ki
megtöltötte ereit izzó boldogsággal, mintha rabul ejtette volna a
napfényt. Imádlak.
Mond ezt ismét, ha egyedül vagyunk.
***
Ivy még kicsit ki volt fulladva a nyers szexuális ígérettől, ami
Vasic utolsó szavaiban volt, mikor a kórházba sétált Adennel és
Jayával. Nem tudta, hogy Aden mit mondott a nővérnek, aki
ügyeletes volt az osztályon, de a csinos spanyol nő nem utasította
el jogukat, hogy ott legyenek.
Valójában egy fiatal férfihoz vezette őket, aki korszerű
monitoros ágyon volt. Bár vezetékektől mentes volt, életjeleit
maga az ágy monitorozta és a végén lévő panelen volt elérhető,
legalább három tubus etette őt.
Ahogy Ivy látta az arcából és vállaiból, sápadt bőre vágásoktól
és zúzódásoktól mentes volt.

- 416 -
 – Autóbaleset eredményezte komoly koponya trauma –
mondta a nővér, a finom vadság az érzelmi rezonanciájában azt
mondta neki, hogy alakváltó. – Megtettünk mindent, amit
tudtunk, de nyolc hete kómában van.
Ez megmagyarázta a látható sérülések hiányát.
– Ember – tette hozzá a nővér. – Ez változtat a dolgokon?
– Nem hiszem. – Jaya vállai felemelkedtek, majd lesüllyedtek,
ahogy lassan be és kilélegzett. – Nem baj, ha megérintem?
– Figyelem az életjeleit arra az esetre, ha kedvezőtlenül
reagálna.
Ivy az ajtóban maradt Adennel, míg Jaya leült az ágy melletti
székbe, azt vette észre, hogy a férfit nézi. Talán 175 centi magas
lehetett, nem olyan magas, mint Vasic és kinézete ázsiai volt, míg
Vasicé szláv, de mindkét Nyilat ennek ellenére ugyanabból a
sablonból vágták ki. Katonai viselet, mindent látó szemek, arc
ami semmit nem árul el.
– Feltehetek egy kérdést? – mondta gyengéden, egyik szemét
Jayán tartotta, ahogy a másik psziché tudatos gyengédséggel
kezét a páciens homlokára tette.
Aden biccentett. A telepátia könnyebb, ha nem akarod, hogy
kihallgassanak.
Köszönöm. Vasicról van szó.
Aden sötét szemei, annyira gazdag barnák, hogy íriszénél
szinte feketék voltak, megtartották az övéit. Tudom.

- 417 -
 Meg akarlak kérni, hogy mond el a dolgokat, amiket ő nem
mondana. Az ő Nyila túl védelmező volt, túl nemtörődöm a saját
fájdalmára. Tanítsd meg, amit tudnom kell. Vasic és Aden
vértestvérek voltak, olyan szinten fonódtak össze, hogy annyira
közel álltak egymáshoz, mint az ikrek. Nem ismerheti meg az
egyiket a másik segítsége nélkül.
Aden hosszú ideig csendben volt. Én is elvesztettem őt,
mondta végül. A szakadék felé sétált az első alkalom óta, hogy
beadták neki a Jaxot és kényszerítették, hogy életet vegyen el.
Néztem, ahogy megtörténik és nem tudtam megállítani.
A férfi hangjában semmi nem árulta el a fájdalmat, de Ivy
ismerte már a Nyilakat. Ezek a férfiak és nők túl erősek és
intelligensek voltak, hogy ne legyenek képesek ilyen mértékű düh
érzésére. Segítettél neki stabil maradni.
Nem Ivy. Biztosítottam, hogy nem megy túl a végső peremen,
de nem volt elég. A férfi tovább növelte a szemkontaktus
intenzitását mikor folytatta. Mélyen belül Vasic nem hitte el,
hogy joga van az életre. Megérted?
Fájdalom szúrta Ivy szemeit a megerősítésre, amit már tudott.
Igen. Elmondtam neki, hogy a jövő az övé, hogy alakítsa, hogy
megválaszthatja az utat, amin járni akar.
Aden kezeit a háta mögé tette, egyik kezének ujjai átfogták
másik csuklóját. Talán úgy tűnik, hogy a felszínen elfogadja, de

- 418 -
a sebek mélyek. Évek óta személyes purgatóriumában élt. Nem
lehetsz előzékeny.
Nem leszek, mondta, álla feszes volt. Azt hiszem, ha azok, akik
használták és bántották őt előttem állnának, boldogan
elfelejteném, hogy psziché vagyok és komoly kárt okoznék nekik.
Ki kell várnod a sorod.
Ivy felnézett a halálosan hideg kijelentésre, tekintete a férfi
tiszta profilján volt. Bánod? Hogy megpróbálom, hogy kötődjön
hozzám?
Még ha te volnál Nikita Duncan, mondta Aden, testem
minden sejtjével támogatnálak, ameddig megígéred, hogy
Vasicot visszahúzod az életbe. Egy szünet. Egy pszichéként…
neki puhaságra, kedvességre és törődésre van szüksége a
legmélyebb szinten. És attól van rá szüksége, aki elég erős, hogy
gondoskodjon róla, még ha a viszonzás elhanyagolható is. Aden
ismét felé fordult. Megvan a bátorságod?
A válasz könnyű volt. Soha nem elhanyagolható Aden. Vasic a
szemeivel, az érintésével beszél, azzal, hogy olyan mélyen és
igazán átölel, hogy egyszerűen elfogadom, mindig ott lesz a
számomra, mikor szükségem van rá. Érzelmek égették a szemét,
telepatikus hangja szenvedélyes volt. Akkora szíve van, ami
tovább pumpál, elég ideig volt szívós, még ha az élet darált
hússá is zúzta.

- 419 -
 Aden a testével is felé fordult… és ekkor egy Nyíltól váratlan
dolgot tett. Kinyúlt és megfogta Ivy arcát, egy hosszú, feszült
másodpercig fogta, szemei összekapcsolódtak. Azt hiszem,
mondta végül, méltó párja van a barátomnak Ivy Jane. Látod a
nagyságát és a sebezhetőségét. Egyik sem ijeszt meg. Egy
végleges biccentés, mielőtt megtörte a kontaktust. Bármire is
van szükséged tőlem, megkapod. Csak kérned kell.
Ivy gyorsan pislogott, hogy lenyelje forró könnyeit, tudatában
volt, hogy Jaya zihált és feléjük fordult. – Érzem őt. – Egy
ragyogó mosoly. – Itt van és frusztrált, dühös, hogy senki sem
hallja őt. Én tudok segíteni neki, hogy kitaláljon. – Felugrott,
közel húzta Ivyt izgatott kezeivel. – Te próbáld meg.
Ivy megpróbálta, csak az érzelmek tompa visszhangját
hallotta, ami azt mondta neki a páciens nem agyhalott. – Azt
hiszem ez a te ajándékod Jaya – suttogta, áhítattal ölelte át
barátját.
Aden addig nem beszélt, míg Jaya el nem ment beszélni a
nővérrel a jelekről, amiket a nő észlelt az ülés alatt. Ez érzékes
ajándék, mondta, de nem elég. Míg a kórházban vagyunk a
világ két másik részén volt kitörés. Elveszítjük ezt a háborút.

- 420 -
 39. fejezet

Alice az egyik legtehetségesebb végzős diákom, amit mindig

örömmel fogok figyelni. Igazából hosszú ideje a doktorijának
megszerzése előtt már a kollégámnak tartom őt. Alice olyan
élesen látja az igazságot, ami ritka az akadémián és mondhatni
a világon is. Gyakran tesz fel nekem kérdéseket, amik miatt
ismét meg kell néznem konklúzióimat, kihív, hogy még
mélyebbre ássak, felfedjek még többet.
Amit elért rövid huszonhét éve alatt az rendkívüli.
Hátrahagy egy örökséget, ami számtalan évtizedig kiállja a
teszteket. A felfordulás következményei a Hálón azt jelentik,
csak kevés psziché jelent ma meg, de kiálltak a többiért, és
elmondták, hogy senki nem ismeri olyan jól a P megjelölést,
mint Alice. Senki.
Kivonat Professzor Geroge Kim beszédéből
Alice Eldridgeről, PHD

Sascha elméje tele volt az intenzív, frusztráló

megbeszélésekkel, amiket a világban szétszórt P-kkel folytatott,
mikor Lucas felvette őt kettő körül a falka gyógyítójánál. A céljuk

- 421 -
a Sierra Nevadában lévő farkas odú volt. A férfi szerint üzleti
dolga volt Hawkeal, de az igazság az volt, hogy tudta, a kitörések
mennyire sokkolták őt. Annyi halott és sérült volt, és ez csak a
jéghegy csúcsa volt.
Ami az ő bébi lányukat illati, rá Kit és legjobb barátja Cory
vigyázott. A két katona volt a felelős Tamsyn „iker terrorjaiért”, a
gyógyító elment, hogy gondoskodjon egy sérült idősről. Sascha
nem hagyta volna a fiatal férfiakra a babát, ha nem ismerte volna,
hogy a falka fiataljai bébiszitteléssel nőttek fel, aminek
bizonyítékaként Kit és Cory nem bánták ezt idősebb korban sem.
Telefonja pont ekkor csipogott, a kijelzőn Kit helyes arca volt,
egy boldog Naya kucorodott össze hanyagul izmos karján. –
Sascha. Naya azt a Játékot akarja, Amit Nem Nevezünk Nevén.
Elfelejtetted becsomagolni?
Sascha ajkai mosolyra húzódtak, az árnyak felemelkedtek a
látványukra. – A táska oldalzsebében van. Az utolsó percben
tettem be.
Kit eltűnt, majd megjelent egy bolyhos kis farkassal a szabad
kezében. Naya gagyogott és érte nyúlt rikoltó örömmel, mielőtt
figyelmét lekötötte volna Sascha arca a kijelzőn. „Mami”
hangokat adott ki a babája, Sascha várt, míg Kit elterelte Naya
figyelmét a plüss játékkal, mielőtt letette. – Még mindig morogsz.
– mutatott rá a zöld szemű párducnak.

- 422 -
 – Miért? – vicsorogta Lucas. – A világ összes dolga közül,
amihez vonzódhatna, az én egyébként briliáns lányom miért
annak az átkozott farkasnak a hülye játékát akarja?
– Óvatosan – mondta, hangja rekedt volt a tudástól, hogy
mennyire szerencsés, hogy megvolt az életében a szabadság –
vagy szükséged lesz a Hawketól kapott kötött sapkára. – A farkas
alfa szerint arra van, mikor Naya miatt kihullik Lucas haja.
– Grrr. – Könnyen kezelte a négykerék-meghajtású járművet,
kinyúlt, hogy megfogja a kezét és a szájához vonta, hogy
játékosan beleharapjon. – Jól vagy?
– Csak utálom ennek a nem fairségét. – Fejét az ülésre ejtette,
megfojtották érzelmeinek leplezetlen dühe. – Mindezen halálok,
mikor száz éve ez az első alkalom, hogy az élet a Mentálhálón
valami több, jobb lehet, mint a hideg Elcsendesedés.
– Adj magadnak és a többi P-nek időt, hogy kitaláljátok –
mondta Lucas, a nő kezét saját combjára tette, miután
megcsókolta bütykeit. – Tudom mennyire kemények tudnak
lenni a pszichék.
Sascha begörbítette ujjait a férfi kemény izmain. Lucas
dorombolt.
Ujjait masszírozó mozdulattal vájta belé, Sascha áthajolt és
fogaival súrolta a férfi tompa arany bőrét a torkán. A dorombolás
felerősödött. – Később cirógatlak – ígérte a férfi, bütykeivel
végigsimított az arcán.

- 423 -
 Cirógatva és elkényeztetve érezve magát Sascha visszaült az
ülésébe, de kezét a combján tartotta. A kapcsolat, Lucas hangja
ahogy megbeszélték a falka dolgait lehorgonyozták őt, úgy érezte
több mint kész szembenézni a Hálón lévő krízis kemény
tényeivel, mikor besétált a SnowDancer odúba. Szétváltak a
fénnyel teli alagutak bejáratánál, megbeszélték, hogy két óra
múlva mennek vissza.
Mikor kicsi Ben meghallotta, hogy Sascha a SnowDancer
gyógyítóját kérdezi Alice hollétéről, az ember tudós nem volt a
körletében, amit neki jelöltek ki, miután kiengedték a
gyengélkedőről, a fiú meghúzta a kezét. – Megmutatom neked
Sascha kedvesem. Kint van.
Nevetés buborékolt a vérében, Sascha megpróbálta a
homlokát ráncolni a kölyökre, kinek szemei csodásan gazdag
barnák voltak és selymes haja mély mahagóni, ami ebben a
fényben feketének tűnt, de elvesztette a csatát. – Hol hallottad
ezt? – kérdezte, jól ismerte a bűnösöket.
Ben pimasz mosolyt villantott, ahogy felvette őt karjaiba, hogy
megölelje őt. – Azt hiszem van vezetőm – mondta a SnowDancer
gyógyítónak, miután Bent a csípőjére ültette. – elég melegen
öltözött fel? – Erősen havazott ilyen magasan.
A másik nő megborzolta Ben haját. – Ő egy farkas – mondta
megcsókolva az arcát.

- 424 -
 – Igen. – Ben felemelte a kezét, karmai kint voltak, ádáz arcot
vágott. – Farkas vagyok. Grr.
Sascha azt tettette, hogy visszamorgott, amitől a fiú örömében
nevetett, kivitte őt, Ben egyik karja a nyaka körül volt. Legalább
tíz, Ben korú kölyök játszott a finom fehér hóban, ami beborította
a területet. Mikor megpillantotta Judd unokahúgát Marleet, aki
idősebb gyerekek csoportjában volt elég nagy távolságra, azt
suttogta – Te és Marlee még harcoltok egymással? – A harc oka
rejtély volt, már amennyire Sascha tudta.
Ben mosolygott és integetett Marleenak, de nem mászott le,
hogy odafusson és csatlakozzon a barátjához. – Nem – mondta,
ahogy Marlee visszaintett. – Elnézést kértem, mert elrontottam a
lánypartit, és azt mondta, hogy elnézést kér, mert a barátai buta
babának hívtak.
Sascha kíváncsisága győzött. – Hogy rontottad el a lánypartit?
Sóhajtva Ben fejét a vállára tette. – Alakot váltottam és
leugrottam a fáról a piknik takaróra, miután Julian és Roman
megmutatta, hogy másszak fel, és kilapítottam a tortát és a
ruhájukra csapódott.
Saschának nehezére esett nem nevetni, a krémmel és tortával
borított farkaskölyök képe könnyeket csalt a szemébe. – A torta
szép volt?
Ben vigyorgott, vidámság volt a szemeiben. – Igen. Mind én
ettem meg, mert Marleen kívül mindenki elfutott.

- 425 -
 Sascha nevető csókot nyomott Ben halántékára, azt mondta –
Örülök, hogy ti ketten ismét barátok vagytok.
– Én is. – Jobbra mutatott. – Ally arra van. Szeret a kis
vízeséses tónál ülni. Néha mellette ülök.
Letette a fiút a földre azt mondta – Köszönöm, hogy
megmutattad.
Egy édes mosoly. – Most megyek sütit enni. Mama azt
mondta, hogy egyet ehetek, mert sütni fog. Szia!
Sascha nézte, hogy a fiú biztonságban visszaért, elsétált a
„vízeséses tóhoz”. Ez megfelelő leírás volt. A nagy vízeséssel
ellentétben ami messze volt az odútól, ez kicsi volt, alig fröcskölt,
ahogy nyáron a tóba folyt. Most egy lenyűgöző természetes
szobor volt, a víz megfagyott folyás közben, a tó tükörsima volt.
Alice egy napfényben fürdő sziklán ült a jégtakaró mellett,
szemei csukva voltak és arcát a késő délutáni napfény
melegítette. Finom csontú arca többé nem volt beesve, barna
bőre arannyal ragyogott. A haja is, látta Sascha, kezdett nőni, bár
még csak finom réteg volt a koponyáján, a csodás göndör
tincseknek, amiket Sascha egy régi képen látott, még nyomuk
sem volt.
– Sascha. - Egy csendes mosoly, tompa árnyéka a hatalmas
vigyornak, amit Sascha ugyanezeken a fotókon látott. – Jöttél
megnézni, hogy repedezett tojás agyam ad-e még információt?

- 426 -
 Sascha bánatos arcot vágott. – Úgy érzed ez az egyedüli ok,
amiért meglátogatlak? – Az igazság az volt, hogy kétségbeesetten
akart segíteni a másik nőnek meggyógyulni, de Alice még nem
állt készen.
Először gyászolnom kell, mondta Sascha legutolsó látogatása
során. Elvesztettem mindenkit, akit szerettem, mikor a
krionikus kamrába tettek. Nem tudom, hogy a szívem elég erős,
hogy meggyógyuljon.
Sascha máshogy hitte. Alice megmutatta az erejét, mikor
felébredt az alvásból, aminek el kellett volna emésztenie őt, talán
időbe telik, de a tudós darabonként fogja felépíteni magát. Mikor
megteszi, rendkívüli lesz, erről Saschának kétsége sem volt.
– Nem – válaszolta Alice a kérdésére. – Én. – Becsukta
szemeit, fejét a nap felé fordította ismét. – Bárcsak meg tudnám
adni a válaszokat, amikre szükséged van. – Kifújta a levegőt,
szempillái felemelkedtek, ahogy tekintete a fagyott vízre
pillantott. – Hallottam, mi történt, az őrületről és erőszakról.
Sascha leült a közeli sziklára, elmondta Alicenak amit tudott.
Annak a kapcsolatnak az eredményeként, amit a területen lévő P-
kkel hozott létre, mindenkiről hallott az áthelyezés óta, ettől ő
volt az egyetlen személy, aki a személyes tapasztalatokban
mintákat láthatott, kibányászhatta a válaszokat, amik segíthetnek
nekik. A probléma az volt, hogy a minta kevés volt.

- 427 -
 – Legalább – mondta, belekapaszkodott az egyetlen
fénypontba a sötétségben – most már megértettünk egy nem
hivatalos almegjelölést. – Jaya ösztönösen tette, amire
Saschának jelentős időre és intenzív fókuszra volt szüksége, hogy
elérje. – Egy idős Elfeledett psziché azt mondta nekem, hogy csak
a kardinálisok képesek megállítani a lázadásokat – mondta
hangosan gondolkodva. – Valamit kell tenni a határoló mezővel.
De Ivy is tisztán ugyanabba a képességbe esik, bár egyikünk sem
tudta hosszú ideig fent tartani.
Alice fejét a nap felé fordította, a homlokát ráncolta. – Az
Elfeledett psziché összemosott két különböző elemet, nem
meglepő, mert mindkettőt egy kontextusban használják. Csak egy
kardinális hozhatja létre a határoló mezőt, de más magas
gradiensű psziché is kontrollálhatja a tömegeket.
Sascha Alicere meredt… aki pislogott és visszabámult. – Ez a
számból jött ki? – suttogta a másik nő, szemei hatalmasok és
ragyogóak voltak a közvetlen napfényben.
– Úgy hangzottál, mint egy professzor. – Sascha szíve a
bordáinak csapódott. – És mintha én lettem volna a diák, aki
alap hibát vétett.
Alice kesztyűs kezeivel megdörzsölte az arcát. – Már eltűnt, de
egy pillanatra olyan volt, mintha a korábbi Alice lettem volna, az
elmém gondolatoktól és ötletektől pörgött és több ezer
gondolattól a tompaság helyett, amin nem tudok átjutni.

- 428 -
 Sascha megérintette a másik nő vállát, a remény arany hullám
volt a vérében. – Rendben van Alice. Azt hiszem… azt hiszem
kezdesz visszatérni. – Magával hozza a tudást, ami talán
megment egy egész fajt.

- 429 -
 40. fejezet

Aden, a sebészeti szimulációk, amiket kértél, hogy futtassunk

le, mind Vasic halálával végződött. A dolog komolyságát adva
kiléptem hivatalos felhatalmazásomból és kapcsolatban léptem
más sebészekkel, miután azt mondtam nekik, hogy ez elméleti
modell. Senki sem tudott semmilyen javaslatot adni, amit már
nem gondoltam át és zártam ki.
Üzenet Edgard Bashirtól

Ivy este az ablak mellett állt, az erős fényre nézett, ami

megvilágította alattuk az utcát. A testek eltűntek, de a hatóságok
még bizonyítékokat gyűjtöttek. A zsigereiben tudta, hogy a
kitörés folytatódni fog, ilyen óvatos munkát lassan luxusnak
találják majd.
Zajt halott Vasic szobájából, a nyitott ajtóhoz ment, látta, hogy
a férfi leveszi bőrkabátját, csizmáit korábban lehúzta. A legutolsó
alkalom, mikor látta őt, az a röpke pillanat volt, mikor
visszahozta Rabbitot az apartmanba. Órák óta megfigyelésen
volt, nem említve a munkát, amit a testek eltakarításánál való
segítségként végzett. Minden lélegzetével hiányzott neki a férfi…

- 430 -
de a férfi, aki visszajött nem az volt, aki reggel meglepte őt a
pékáruval, mielőtt a rémület és őrület üvöltésében megtört volna
a világ.
– Zuhanyzásra kész vagy? – kérdezte, gyomra összeszorult a
férfiban lévő jégtől, Vasic érzelmeit annyira jól elkülönítette,
hogy az ürességtől mellkasa fájni kezdett.
Egy rövid biccentés. – Bocsáss meg. – És már nem volt a
szobában.
Ivy a helyre bámult, ahol Vasic állt, mikor egy perccel később a
zuhany megindult a fürdőben, a szavak, amiket Aden mondott
neki a kórházban élénkek voltak az elméjében. Ahogy a másik
Nyíl rámutatott, Vasic sebei nagyon mélyen húzódtak. Azok a
sebek halálban és erőszakban úsztak az elmúlt tizennégy óra
miatt, ami véresre és nyersre dörzsölte.
Megértette, hogy a férfi miért lett távolságtartó és hideg, de ez
nem azt jelentette, hogy megengedi neki, hogy egyedül
borongjon. Ezt a rossz szokást szándékában állt megtörni,
méghozzá gyorsan. Tudod, mondta telepatikusan, extrém
frusztráló, hogy próbálsz beszélgetni egy férfival, aki
egyszerűen elportál.
Kezei a csípőjén voltak, mikor a férfi nem válaszolt, odament,
hogy kinyissa a fürdő ajtaját, az ő Nyila tisztán nem értékelte
elhatározását, ha róla volt szó. A kilincsnek dőlt, érezte, ahogy a

- 431 -
levegő gyönyörteli rohanással elhagyja a tüdejét a tusolóajtó
üvege mögül látszó férfi homályos, meztelen testének látványára.
Komoly erőfeszítésébe került, hogy végül az agya szavakat
találjon, mikor úgy tűnt, elfelejtette a nyelvet. – Nos – látta, hogy
a férfi megfagy az üveg mögött, kezei a hajában voltak – az
orvosok felfedeztek bármi újat a fertőzésről?
Vasic leengedte kezeit, azt mondta – Ivy.
– Igen? – Nem hátrált meg. – Azon voltál, hogy a kérdésemre
válaszolj.
– Azon voltam, hogy megkérjelek távozz.
– Sajnálom, nem hallak. – A komiszság felébredt benne. –
Meztelenül akarsz teleportálni?
– Mehetek a Nyilak Központi Parancsnokságán lévő
részlegembe.
Ivy kiöltötte a nyelvét. – Az csalás!
Vasic elzárta a vizet, kinyitotta a zuhanyzó ajtaját. Ivy
eltökélte, hogy marat… de végül elvesztette az eszét. – Fenébe. –
Becsukta az ajtót, háta a falnak dőlt, bőre forró, légzése rövid
volt.
Mikor Vasic kilépett, egy törölközőt csavart a derekára, Ivy
beleharapott alsó ajkába. A férfi gyönyörű volt. Csupa izom és
erő, egy finoman kifent kard. Hajából víz csepegett a hátára és
Ivy keményen küzdött, hogy ne nyúljon ki és érintse meg. Nem

- 432 -
volt benne biztos, hogy a férfi elfogadná. – Nem szárítottad meg
teljesen a hajadat. – Ez rekedt suttogásként hallatszott.
Vasic a nő felé fordult, kezeit fejének két oldalára tette,
csupasz bőre centikre volt tőle, testhője megrohanta Ivy éhes
bőrét. És Vasic dühe… elképesztő dolog volt, a szemeiben lévő
vihar olvadt ezüst.
– Nem adhatom meg, amit akarsz. – Ez jéghidegen hangzott,
de a szemei… - Azt gondoltam – Megrázta a fejét. – Nem
változtathatod meg azt aki vagyok Ivy. Nem alakíthatod a vérben
keresztelt férfit valami jobbá.
Ivy összehúzta szemeit, őrjöngött, hogy a férfi továbbra is így
látta magát. – Nem akarlak megváltoztatni. Nem tisztáztam ezt?
– Lábujjhegyre állt, kezeit ökölbe szorította Vasic hajában. –
Téged akarlak. Mindennel. Még azt a részt is, ami feldühít.
Vasic érezte, hogy a zsibbadtság az általa látott mészárlás, az
általa kezelt testek miatti védekező mechanizmusként beterítette
őt kezdett összetörni. Recés és éles, mindegyik törés
visszhangzott az elméjében, jég repedezett végig a befagyott
tóban. – A kezemmel és az elmémmel kezeltem a halottakat –
mondta, és ez brutális, elkerülhetetlen igazság volt. – Magadon
akarod azokat a kezeket?
Ivy elengedte a férfi haját… és valami összetört Vasicban, csak
hogy erősebb legyen, mikor a nő elvette egyik kezét a falról és
összefűzte ujjaikat. – Megmondtam neked, a kezedet akarom

- 433 -
érezni minden részemen. – Szemei szenvedélytől ragyogtak, arca
forró volt és nagy része, jött rá Vasic túl későn, düh volt. –
Ugyanazokat a kezeket és elmét használtad, hogy ma életeket
ments. Miért nem erre koncentrálsz?
Vasic álla megfeszült.
Ivy karcsú ujjaival megfogta az állát, kényszerítette, hogy a
szemébe nézzen. – Többé nem Vasic. Nem kell a purgatóriumban
élned és biztosan nem fogod magad azzal büntetni, hogy
mindenkit kizársz, aki törődik veled. Ha borongani akarsz, azt
velem teszed, így tudok némi értelmet verni beléd.
Vasic nem vette le szemét a nő vibráló életéről, a zsibbadtság
mostanra több ezernyi darabra tört, nem volt párja Ivy dühének
erejével. – Te – suttogta – vagy a legszebb dolog, amit az
életemben láttam.
Ivy szemei tűzben égtek, a fejét rázta. – Nem, ilyen könnyen
nem úszod meg. – Ránézett. – Ígéretet akarok.
Vasic bőre égett a nő miatti szükségével, de nem zárta be
köztük a távolságot, nem volt biztos Ivy vérmérsékletében. – Mit
szeretnél, hogy megígérjek neked?
Ivy ujjai összeszűkültek az állán, lejjebb nyomta. – Hogy soha
többé nem próbálsz meg ellökni, mikor azt gondolod, nekem jobb
lenne nélküled. – Egy kemény, gyors csókot adott neki, ami Vasic
gyomrába rúgott. – Ez soha nem lesz igaz. Izgatottan kelek fel,
hogy láthatlak Vasic. Rólad álmodom. A hangodról, az elmédről,

- 434 -
a kezeidről. Minden részedet szeretem. Veled képzelem el a
jövőmet! – Arca elpirult és teste megfeszült, egyre dühösebben
hangzott minden szava. – Nem merd azt mondani nekem, hogy
nem éred meg! Ne merd!
Vasicnak nem volt akaratereje, hogy megtagadja őt. Mindet
felhasználta. Ha Ivy nem akarta megfogadni a figyelmeztetését,
akkor önző lesz és követeli fogja, elfogadja őt. – Ígérem. – Ez egy
fogadalom volt.
Ivy mellkasa nehéz volt, a férfira bámult, a gyanakvástól az
arcán valami mélyen belül megcsavarodott, a furcsa érzés
egyszerre volt gyengéd és heves. – Várj rám a hálóban – mondta,
el fogja venni, amire szüksége van, mert Ivy azt mondta,
megteheti. Az övé lehet.
Ivy küzdött a férfi jogáért, hogy az övé lehet.
Soha nem utasította el őt, nem büntette azzal, hogy
visszatartotta az érintést, amire sóvárgott, a nő érintését, és ezt
szörnyen ki akarta használni. Most és mindig. – Biztos akarok
lenni benne, hogy minden biztonságos, mielőtt csatlakozom
hozzád. – Az ő ágyán lévő matrac kemény volt, nem lenne
komfortos Ivynak. – Azt akarom, hogy alattam legyél, meztelenül
felizgultan és az enyémként.
Ivy arca égő vörös volt. Kezével végigsimított mellkasán, s
morgott. – Még mindig mérges vagyok rád… de ne tartson
sokáig.

- 435 -
 Vasicnak nem tartott, de mindazonáltal alaposan hajtotta
végre a szint biztonsági ellenőrzését, miután felvette farmerjét és
csizmáit. Ezután az apartman ajtaja becsapódott mögötte, Ivy
szobájába ment. Levette csizmáit az ágy mellett, egy percig csak
nézett a nőre. Ivy átcserélte korábbi ruháit a flanel pizsamára
amit szeretett és a csipkés, pántos felsőre, ami nem fedett sokat.
Melleinek felső ívei kilátszódtak, bimbói felálltak az anyag alatt,
amit egy rántással letéphetett volna, röhejesen vékony volt.
Ivy talpát a lepedőbe dörzsölte. – Miért nézel rám így?
– Azon gondolkodom, mennyire könnyű lenne letépni a
ruháidat. – Ezzel felfedné a bőrét, krémes aranysága nyitva lenne
számára.
Ivy megremegett és ezután Vasic eleget nézett. Lefeküdt az
ágyra, Ivyra és kesztyűs kezét a nő feje fölé tette, majd megfogta
az állát, ahogy ő tette vele korábban. – Nyisd ki a szádat –
mondta. – Meg akarlak kóstolni.
Ivy ujjai begörbültek a tarkóján. – Vasic. – Ajkai szétváltak.
Vasic nem hezitált, száját az övére tapasztotta és belemerült,
ahogy soha korábban Ivyba. A nő teste puha és selymes volt
nehéz súlya alatt, az íze buja, üdvözlése nem rejtett. Többet
akart, többet vett el, a csókot az állán való tartással kontrollálta.
Úgy tűnt Ivy nem bánta, szabad keze felemelkedett, hogy
megfogva vállát magánál tartsa őt.

- 436 -
 A szándékos disszonancia drótakadálya figyelmeztetéssel
villogott az elméjében, de ez csak sárga riasztás volt, egy
emlékeztető az erőre, amit kontrollálni kell. Figyelmen kívül
hagyta, Ivyt továbbra is csapdában tartotta a testével, ahogy
áthágta az Elcsendesedés szabályait, hogy féktelen követeléssel
ott tartsa és csókolja őt. Ivy nem volt jó abban, hogy haragudjon
rá, megadta neki vad bőkezűséggel a nedves, nyers intimitást,
mire sóvárgott és még többet akart.
Az embereknek és alakváltóknak voltak hobbijaik, gondolta
elméjének egyik sarkában. Ez lehetne az övé.
– A szex nem lehet hobbi – zihálta Ivy, kicsi körmei a férfi
húsába vájtak, olyan harapásként, ami miatt többek akart és
rájött, hogy szavait eltelepatálta neki.
– Miért nem? – Újra megcsókolta, soha nem kaphat eleget. Ez
fizikai tett. Minden fizikai tett gyakorlást követel, ha a személy
fejlődni szeretne. És Vasic szakértő szándékozott lenni, hogy Ivy
kiadja azokat a kis, puha, női hangokat, ami egyenesen már
fájdalmasan kemény farkába ment.
– Nem hiszem, hogy fejlődnöd kellene. – Nyögte Ivy, mikor
Vasic száját az álláról a torkára csúsztatta és megharapta őt, Ivy
teste nyugtalanul mozgott alatta. – Istenek… Hogy… Hol…
Valami jóra kellett az utcán gondolnom. Arra gondoltam,
hogy mit akarok veled csinálni. Amint a szavak kikerültek, azt

- 437 -
kívánta, bárcsak visszaszívhatta volna őket, nem akarta az elmúlt
órák rémségeit az ágyukban hozni.
De Ivy lábait a derekára kulcsolta, azt mondta. – Az időd
tökéletes felhasználása – és igaza volt.
Beszívta a nő pulzusát a nyakán, mert a gyors szívverés
lenyűgözte őt, érezte, hogy kemény kicsi bimbói a mellkasának
dörzsölődtek. Meg akarta szívni azokat is, meg akarta nyalni,
harapni és kóstolni minden meztelen centijét, el akarta önteni
kiszáradt lelkét a gyönyörben, ami Ivy Jane volt.
Az ő Ivy Janeje.
***
Ivy elolvadt a férfi karjaiban, szüksége szúró dobogás volt, a
férfi testsúlya finom börtönként szegezte le őt… valószínűleg ez
miatt tartott neki jó pár másodpercig rájönni, hogy már nem a
szobájában vannak. Légzése szaggatott volt, ahogy ajkaik
elváltak, azt suttogta – Homokot érzek magam alatt.
Vasic hüvelyujjával végigsimított az alsó ajkán. – A sivatagban
vagyunk – mondta és ismét lehajtotta a fejét.
Ezután nyelvével végigsimított az övén, Ivy visszasimított.
Fogalma sem volt, hogy „jól” csinálták-e, de ó, olyan jóóóóóóó
érzés volt. A szex volt a legjobb hobbi, döntötte el, ahogy Vasic
nyelvével elkezdett végigsimítani kulcscsontján, miután
félrehúzta felsőjének pántját. – Én akarom csinálni. – Meghúzta
a férfi selymes haját.

- 438 -
 Vasic foga vállát súrolta. – Később.
Ivy agya ködös volt, eldöntötte, hogy tud várni a sorára,
miután Vasic vérét mézzé változtatta… míg fagyos hideg járta át a
hátát. – Vasic!
Vasic felemelte a fejét, azt mondta – Alaszka – és ismét Ivy
ágyában voltak, kezei fejének két oldalán voltak és csodás
mellkasa nyers lélegzetekkel emelkedett és süllyedt Ivyé felett.
Ivy meg akarta érinteni őt, elkapta, hogy a fejét rázta.
Majdnem egy percébe telt, mire agyának sejtjei ismét működni
kezdtek. – Nos – zihálta. – Apró technikai hiba.
Fagyos ezüst szemek néztek Ivyéba. Egy szívveréssel később
ismét csókolóztak, nedvesen, forrón és csodásan… míg Ivy
megvonaglott, a föld kemény és hideg volt vékonyan befedett
teste alatt. Legalább nem hó, gondolta, körbenézett a magas zöld
fűn, ami burokba zárta őket. Ezután az első kövér esőcsepp Vasic
meztelen vállára esett.
A következő pillanatban az ágy alattuk, a levegő meleg volt.
Ellökve magát Vasic Ivy mellé esett az ágyon, kesztyűs keze a
feje alatt volt. Ivy a könyökére emelkedett és fogcsikorgató
kontroll miatt, nem azonnal csapott le a gyönyörű, gyönyörű
férfira mellette. Arra, aki csak csókolta és megharapta őt, mintha
ő lenne a legfinomabb dolog, amit valaha kóstolt.
Olyan gyakran tudná felfalni őt, amilyen gyakran csak akarná.
– Mi van veled? – Egy átható szürke pillantás. – A pajzsaid?

- 439 -
 Ivy nem mozdította el pillantását az ő magám, nagyon
bámulatos látványáról, hozzáfért psziché képességéhez. – Úgy
tűnik a képességem fokozódott, de nem olvaslak téged, nem
tudatosan. – Beleharapott csóktól duzzadt alsó ajkába. –
Feltételezem tudnám ösztönösen csinálni, ha így tettem, akkor
túlságosan a jelenben voltam.
– Nem bánom Ivy – mondta, tisztán hallotta a nő aggodalmát.
– Nem mintha a vágyam nem lenne tisztán látható. – Kezével
végigsimított farmerjának nyomódó erekciójának.
Ivy szája kiszáradt, szemei arra a pontra szegeződtek, miután
keze leesett. – Miért – mondta, hangja rekedt volt – olyan
erotikus ez?
– Az? – Vasic tekintete leesett. – Érintsd meg nekem az egyik
bimbódat.
Ivy levegőért kapkodott, mintha futott volna, felemelte a kezét,
elpirult, de ruháján keresztül megfogta a feszes, duzzadó hegyet
az ujjbegyeivel. A saját teste volt, és már több ezer alkalommal
megfogta, ahogy fürdött és felöltözött, de ez alkalommal más
volt, mert Vasic nézte őt, szemei félig be voltak hunyva.
Ivy beszívta ajkait, hogy megnedvesítse őket, ujjbegyei közt
meggördítette a feszes bimbót… és majdnem érezte, ahogy az ágy
homokká változott, keze leesett, hogy beletúrjon a puhaságba. Az
áthelyezés csak pár pillanatig tartott, majd a matrac biztosan állt
alattuk ismét.

- 440 -
 – Ítélet? – kérdezte, ujjaival a kis homokfolyóval játszott, amit
a takarón talált.
– Nagyon erotikus. – Vasic kinyúlt, hogy kigombolja
farmerjének felső gombjáét, egy kicsit lejjebb engedje a zipzárt.
Ivy nyöszörgött, mikor megállt. – Az nem fogja csökkenteni a
nyomást – mondta, mellei felsőjének finom anyagához
nyomódtak.
Kinyúlva Vasic éppen csak súrolta kezének hátoldalával
duzzadt húsát. Ez belsőjébe egy intenzív csapás volt, bugyija
nedves lett. Combjait összenyomta, csak hogy a frusztrációt
rosszabbá tegye. – A sivatag szép – kezdte hízelgő hangon, keze a
férfi felé kúszott. – Mi-
– Talán egy szibériai börtönben kötünk ki legközelebb. - A
sötét figyelmeztetéssel megfogta a kezét, visszatette azt az ágyon
láthatatlan volna túlsó oldalára. – Tudod mit akarok?
Ivy végigfuttatta talpát a férfi farmerral borított lábán. – Mit?
– Hogy nézzelek, ahogy megfogod magad a combjaid közt,
mikor meghúzod a bimbódat – mondta, az egyszerű szexuális
kérés felnyomta a lázát – de várnunk kell, míg „apró technikai
hibámat”– ezüst szemek néztek rá, hüvelykujjával végigsimított
az ajkán – kontroll alá vonom.
Ivy beleharapott a kemény húsba, frusztrált és játékos volt
egyszerre. – A hangodnak illegálisnak kellene lennie. – Megszívta
a hüvelykujját, mikor Vasic nem húzta azonnal vissza, látta, hogy

- 441 -
szempillái lecsukódnak, légzése megváltozik… és homok volt
körülöttük.
Lábujjgörbítő örömére, bár a férfi megtörte a kontaktust,
amint visszaértek az apartmanba, ujjával az egyik göndör tinccsel
kezdett játszani. – Remélem tényleg szereted a sivatagot. Mert
úgy tűnik gyakran meg fogjuk látogatni.
Ivy kuncogott és kicsit közelebb húzódott. – Igen.
– Egy előnyöm van a többi Tk-val szemben. – Hasa megfeszült
a nő érintésére, de ez alkalommal nem mondta neki, hogy tartson
távolságot. – Az elsődleges erőm a teleportáció, és úgy tűnik az
agyam vét, mikor elvesztem a kontrollt, máskülönben súlyos
sérülést okozhatnék.
Ivy a homokra, a hóra és a fűre gondolt. – Nos, amíg az agyad
elszigetelt helyeket vesz fel, nem érdekel. – Minden, amivel
törődött, hogy a férfival legyen. – De – ugratta – azt hiszem
neked kellene legközelebb alul lenned.
– Megtárgyaljuk, amint egy helyen tudom tartani magunkat.
Ivy a férfi hasára rajzolt, fejét szépen a vállára hajtotta. – A
helyek, ahol voltunk, egy pillanat alatt felismerted.
– Mind olyan hely, amit akkor választottam, mikor nem
küldetésen voltam. – Elengedte a haját, ismét a hátára nyomta
Ivyt, arckifejezése hűvös távolságtartásra változott, amit Ivy már
jól ismert, kezét finoman a torkára kulcsolta. – Biztos vagy benne
Ivy?

- 442 -
 Ez egy erős, csendes kérdés volt, olyan, ami nem szorult
számára magyarázatra. – Igen – válaszolta hezitálás nélkül. –
Biztos vagyok.
Vasic biccentett és visszatért korábbi pozíciójukhoz, Ivy a
mellkasához tudott bújni ismét. A nő remegve fújta ki a levegőt.
Ott volt, ahol lennie kellett és harcolni fog mindenével, hogy
megtartsa ennek vad gyönyörűségét.
– Vaú! – Rohanó tappancsok, majd egy kis súly ugrott fel az
ágyra.
– Rabbit – dorgálta őt nevetve.
Odasétált, megnézte, hogy feküdt Vasic karjaiban, prüszkölt,
majd összegömbölyödött Vasic másik oldalán. Ettől Ivy
mosolygott. – Azt hiszem ti ketten most már barátok vagytok.
Vasic nem mondott semmit, de megfogta egyik kezével a
fejének hátoldalát és a másikkal megsimogatta Rabbit bundáját,
fekete kesztyűje megcsillant a fényben. Ez olyan tökéletes
pillanat volt, ami egyben szívet tépő volt.

- 443 -
 41. fejezet

A Csendes Hangok továbbra is lesznek valamilyenek, csak

nem csendesek. Az Uralkodó Koalíció még nem adott ki
hivatalos kiadványt a követelésükre. Még fontosabb, Kaleb
Krychek sem.
Mentálháló Hírforrás

A demokrácia, ahogy az emberek meghatározták, nem

működött a Mentálhálón. Túl sok erőteljes elme lakta, melyek
kiszökhetnek a kontroll alól, ha nem ellenőrzik őket szigorúan,
ami azt jelentette, hogy a kormánykeréknél állóknak
kegyetlennek és erőseknek kell lenniük. Utasítások kerülnek
kiadásra és követésre, minden lázadással gyorsan és csendesen
bánnak el, mielőtt azoknak hatása lenne a Hálóra.
Ami miatt Kaleb meglepőnek találta, hogy találkozója van a
nővel, aki a Csendes Hangok mögött állt.
Tudod, hogy légy elbűvölő, patálta neki Sahara, ahogy a nő
otthonába teleportált. Elbűvölés. Mosoly. Ne csapj össze, csak
tárgyalj.

- 444 -
 Kalebet lenyűgözte, hogy látta őt Sahara, nem volt elbűvölő, és
a mosoly, amit a világnak tartott fenn kiszámított, jéghideg
hasonmás volt, ami arra szolgált, hogy nyugtalanítsa, vagy
ellazítsa áldozatát. Természetesen Sahara soha nem látta azt a
mosolyt. Legalább megpróbálom nem megijeszteni a
szemtelensége miatt. Sahara gondoskodhatott volna róla, ha vele
ment volna, de tisztázta, semmi vágya nem volt politikai erő
lenni.
– Én a te extrém, magán, személyes tanácsadód vagyok –
mondta neki, mikor megbeszélték, mennyire akar látható lenni.
– A kötelékünknek látszania kell a Hálón, de az életünk nem lesz
kirakatban. – Lehúzta a férfit, hogy megszorította nyakkendőjét,
az ígéretet egy csókkal zárta le.
Az emléktől sötét szíve kinyújtózott, mint egy macska a
napfényen, átsétált a kis apartman nappaliján, hogy a Csendes
Hangok vezetőjét a kis dolgozójában találja. Ida Mill háttal az
ajtónak ült, szemei a fali tartón lévő képernyőt nézték. – Igazán
az ajtó felé kellene néznie.
A nő annyira gyorsan fordult meg a székkel, hogy az az
asztalnak csapódott, azt mondta – Krychek tanácsnok.
A nő becsületére váljon, hogy hangja hűvös volt. – A Krychek
megteszi.
A sötét szemek összeszűkültek, sötétbőrű arca találkozott az
övével, a nő haja acélos szürke volt és szép kontyba fogta a

- 445 -
tarkóján. Negyvenhét éves volt a fájl szerint, amit segédje tett
neki össze, de a nő teljesen megőszült harminckét éves korára. Az
öregedés ezen korai jele genetikailag családi tulajdonság volt,
amit nem lehetett kihagyni, mert ez tulajdonosának fejedelmi
megjelenést kölcsönzött, figyelmen kívül hagyva valós
életkorukat.
Most Ida Mill felemelkedett, a nő 172 centi magas volt, kiváló
testtartással és acélos önuralommal. – Nos – mondta – mennyi
ideig fogok élni?
Annyira melodramatikusak ugye?
Kaleb nem emlékeztette Saharát, hogy ha az ő módján csinálta
volna, akkor a Csendes Hangok alapítója már halott és eltemetett
lett volna mostanra. – Beszélgetni jöttem Mis Mill. – Hátralépett,
visszatért a nappaliba.
A szoba sztereotipikus, jellegtelen mentál doboz volt, nem
voltak képek a falakon, még egy fotó sem… mint amiket Sahara
talált egyik régi adattábláján, apja semmit nem dobott ki, miután
Sahara eltűnt. Ezen ő és Kaleb voltak, az adattábla kamerája
rögzítette. A farönkön ültek, Sahara nevetett, ahogy telekinézisét
használta, hogy megreptesse az adattáblát, hogy megfelelő
szögben legyen a kép készítésekor.
A fotó most nappalijuk baloldali falának közepén volt, mellette
Saharáról és apjáról volt egy kép. Tegnap csendben újabbat tett a
kollekcióhoz, amin Sahara összegömbölyödött a kanapén,

- 446 -
összevonta szemöldökeit és kivillantotta fogait valamire a komm
képernyőre. Sahara nevetett, mikor meglátta, megígérte, hogy
bosszút áll és Kaleb tudta, ez életük kis részeivel kitölti
mindennapjaikat.
– Nem a beszélgetéséről ismert.
Kaleb kezeit nadrágjának zsebeibe csúsztatta, Találkozott Ida
Mill óvatos szemeivel. – Úgy tűnik új életet kezdek.
A nő bőre elsápadt, Sahara pont akkor mondta, Kaleb.
Azt gondoltam, hogy kicsit félhetne, válaszolta, érdekesnek
találta, hogy Ida Miller saját Elcsendesedése sehol sem volt
tökéletes. Nem akarom, hogy kezdje azt hinni, hogy büntetlenül
átléphet bizonyos határokat.
Egy apró szünet, majd Sahara azt mondta: Igazad van.
Azoknak a vonalaknak most ott kell maradniuk.
Lehetséges volt, gondolta Kaleb, hogy örökre ezt kell tenniük.
Mert a mentálok nem olyanok voltak, mint az emberek, vagy
alakváltók, ezen kultúráknak megvolt a saját erőstruktúrájuk. –
Vissza akarja hozni az Elcsendesedést.
Az erő a Csendes Hangok mögött, hatékony vezetőjük kihúzta
vállait. – A Tiszta mentálok letértek az útról, de valamiben igazuk
volt. Az Elcsendesedés nélkül kik vagyunk?
– Azok, akiknek kevesebb szociopatája van, mint a Tanács
szuperstruktúrájában volt.

- 447 -
 A nő pislogott, majd rábámult. – Egy értékes kompromisszum,
hogy megállítsák az őrületet és sorozatgyilkosokat, amik ideáig
vezettek.
Kaleb beportált egy fájt és az ablak melletti kis asztalra tette. –
Olvassa el. Talán meggondolja magát, hogy mennyi
sorozatgyilkos volt a Mentálhálón az Elcsendesedés alatt.
– A jelentéseket meghamisíthatták.
– Valóban. De nem ezeket. – Nem kellett semmit sem tennie,
az Elcsendesedés horrorja feketén fehéren ott állt. – És nem ez a
legnagyobb probléma, a fertőzés, a részletek, amiknek szerintem
tudatában van, az Elcsendesedésben gyökerezik.
– Nem tudhatja. – A nő bőre egész arcán megfeszült,
szemeinek sarkait vonalak keretezték. – A pszichék az
abnormitások, ki kellene vágnunk a genetikai medencéből őket.
Ők etetik a fertőzést.
Nem erre számítottam. Sahara hangja csendes volt.
Lázadásra igen. De ez fanatizmus. Erre számítottál, ugye?
Igen, de Sahara kedvéért jobb kimenetelben bízott. Te vagy
az, aki azt mondta nekem, hogy a félelem az ismeretlenből
származik, és a pszichék a legnagyobb ismeretlen a Hálón. – A
maga megoldása a P-k tömegmészárlása?
Ida Mill azonnal megrázta a fejét. – Természetesen nem. Mi
csupán azt hisszük, hogy a P gént simán ki kellene vágni a
jövőbeli születésekből.

- 448 -
 – Megpróbálták korábban. Nem lett jó vége.
– Nem megfelelően csinálták – volt a válasz. – Megvannak az
adatok azokból az időkből – egy gyors pillantás, ahogy elismerte
az illegális hekkelést – és úgy tűnik a P eltávolítás csak egy
évtizedre korlátozódott. Nehezen elég idő egy igazi kísérletre.
– A tény, hogy a Háló majdnem összeomlott abban a tíz évben
nem elég adat?
– Meggyógyultunk volna! – A nő összefonta karjait, a fejét
rázta. – Túl hamar adták fel.
– Ez a Csendes Hangok központi dogmája?
– Nem, csak járulék. – A nő leengedte karjait, azt mondta – Az
Elcsendesedés nélkül maga halálos kockázat lenne a
társadalomra. Az a kiképzés kritikus fajunk bizonyos tagjainál.
– Mint a maga fiánál. – Ida Mill fia Tk volt, nyolc éves fiú, akit
besoroztak a kadét akadémiára, ami fekete ruhás katonákat
adott, korábban a Tanácsnak. Ironikus módon azok a férfiak és
nők most Kalebhez tartoztak. Mikor Ida Miller fiához hasonló
gyerekek voltak, megállást rendelt el a fizikai és mentális
kínzásra, de nem folyt bele a fizikai instrukciókba, mindazonáltal
azokat módosítani kell az Elcsendesedés utáni világra.
A nő ajkai elvékonyodtak, biccentett. – Mit csinál a Protokoll
nélkül?

- 449 -
 – A tény, hogy az Elcsendesedés lehullott, nem azt jelenti,
hogy a vele társult edzést elvetik. – Minden Nyíl, akit ismert,
beleérve Juddod is, valamilyen szintű edzésre volt szüksége.
– Az lehetetlen. – A Csendes Hangok vezetője kezével
vízszintesen vágta ketté a levegőt. – Nem lehet kontroll az
Elcsendesedés nélkül.
– Egy tények nélküli vélemény.
A nő arca megkeményedett. – Ha nem lettek volna tények,
akkor az elődeink nem választották volna először az
Elcsendesedést.
– Nem azok vagyunk, akik akkor voltunk, a döntés, amit
hozunk a sajátunk. – Kiportált, mielőtt a nő válaszolhatott volna,
eleget hallott. – A gondolati mintái kőbe vannak vésve – mondta
Saharának, a nő az asztalánál, otthoni dolgozójában dolgozott.
Sahara kezével a hajába túrt, arca töprengő volt. – Lehetséges,
hogy rémült a fia miatt és az egyetlen dologba kapaszkodik, ami
segíthet?
– Számtalan csoportom dolgozik, hogy hogyan lehet
módosítani az Elcsendesedés tréningjét egy nem Elcsendesedett
világban, és nem próbáltam azokat a stratégiai edzéseket
titokban tartani. – Kiküldött meghívókat akadémistáknak,
orvosoknak, filozófusoknak és a világ konkrét gondolkodóinak. –
Ida Mill úgy döntött, nem nézi meg egyik lehetőséget sem.

- 450 -
 Saharának egyet kellett értenie, telepatikusan kapcsolódott
hozzá a találkozó alatt. – Ha a P-k megtalálják a megoldást a
fertőzésre és a Háló egyben marad, elő kell állnunk egy
mindennapi ajánlattal a Csendes Hangok miatt. Nem mintha el
tudnánk keríteni azokat az embereket-
– Csodás ötlet – mondta Kaleb. – Felállíthatnak egy
„Elcsendesedett” sarkot a Hálón és nagylelkűen felajánlom nekik,
hogy levágom őket, így meglehet a saját Elcsendesedett szigetük,
ami hamar kiengedi a fertőzést, mert nem lesz P-jük. Probléma
megoldva.
Sahara felállt és hozzá sétált, ahol Kaleb a hírek címeit
szkennelte a falon lévő komm képernyőn, finoman megcsapta a
férfit, aki a szívverése volt. – Állj le. – A dolog az volt, hogy tudta,
hogy Kaleb teljesen komoly volt, még ha ugratta is. Mert
Kalebnek volt humora, talán csak ő látta, de ott volt. Az nagyon
sötét volt. – Nem adunk nekik lezárt területet a Hálón.
Kaleb megfordult és kezeit a szürke nadrág dereka alá
csúsztatta, amit a nő fekete topja alatt viselt a találkozó utáni
edzés miatt. Teste most már erős és egészséges volt, és így akarta
megtartani.
Kaleb csókot nyomott a torkára. – Ez járható út.
– Komolyan mondod? – morgott rá.
– Nem. Inkább földrengést okoznék. – Egyik kezét a bugyijába
csúsztatta, megsimogatta már nedvesen felizgult húsát.

- 451 -
 Sahara zihált. – Te… - Képtelen volt megtalálni a szavakat,
kezdte kioldani nyakkendőjét, hogy tűzzel küzdjön a tűz ellen. –
Ez komoly politikai döntés fajunk jövőjéről.
– Mindig lesznek komoly politikai döntések – mutatott rá
Kaleb, elvette bűnös kezét, hogy lehúzza nadrágját és kiemelje őt
belőle. – Az örökkévalóságig.
Sajnos nem tudott a férfival vitatkozni ebben. Mint a Háló
legerősebb mentálja, Kaleb lesz mindig legfelül. Tény volt, hogy
nélküle senki sem venne semmilyen uralkodó testületet
komolyan, mert ő mindent egy szívverés alatt megváltoztathat.
Felemelte kezeit, hogy megengedje neki, hogy lehúzza pólóját,
ledobta a férfi nyakkendőjét és kezdte kigombolni az ingjét. –
Igazad van – mondta, ahogy Kaleb egyik karját a nyaka köré tette
és a másikkal kivette mandzsettáit. – Okozzunk földrengést.
A földrengést negyvenöt perccel később regisztrálták, ami
jelentősen összezavarta az Orosz Szeizmológiai Ügynökséget. Egy
fél órával később Kaleb megsimogatta Sahara lusta testét és azt
mondta – Az információ hatalom. Adjunk a hatalomból egy
bizonyos százalékot a lakosság kezébe.

- 452 -
 MENTÁLHÁLÓ HÍRFORRÁS: FRISS HÍREK
NYILATKOZAT KALEB KRYCHEK IRODÁJÁTÓL

A Csendes Hangok lázadóként írják le magukat. Semmi dolguk

ezzel. Inkább politikai párt, bizonyos nézetekkel. Ilyen politikai
párnak van joga létezni a Mentálhálón, ahogy a csoportok
képviselik az érdekeket.
A P megjeleölésnek is joga van létezni. Azonban a Csendes
Hangokkal ellentétben a pszichék kritikusak a mentál faj
túlélésében. A korábbi Tanács elrejtette ezt a tudást, de a
jelenlegi helyzet fényében szükségszerű, hogy megosszák ezt
mindenkivel, aki informált döntést akar hozni saját
álláspontjában: A Menálháló nem éli túl a P-k nélkül. Ez nem
ideológiai helyzet, hanem tény.
Korábban megkísérelték a pszichék kiirtását a genetikai
medencéből az Elcsendesedés hajnalán, ez több tízezrek
halálához vezetett és égető döfés volt a népesség körében,
számtalan mentális betegség, beleértve a klinikai őrültséget is. A
tények bizonyítéka, hogy a P-k továbbra is léteznek. A P
megjelölést hetvenöt éve már kiirtották volna.
A fentiek eredményeként bármilyen támadás a P-k ellen a
Mentálháló alapjai ellent elkövetett támadásnak minősül. Ez
lehet a Csendes Hangok tagjaitól, vagy más csoportoktól, akik
arra ösztönöznek másokat, hogy ténykedjenek a P-k ellen, azokat

- 453 -
terroristákként kezelik majd. Politikai egyetnemértés
megengedett. Agresszió, mely a Mentálháló összeomlását
okozhatják nem.
– Kaleb Krychek

- 454 -
 42. fejezet

Káosz uralkodik.
Mentálháló Hírforrás főcím

Ivy mélyen alud Vasic izmos karján, ők ketten úgy döntöttek,

hogy a passzív kontaktus nem aktiválja a férfi képességeit, mikor
Ivy fizikailag felébredt a fekete pánik becsapódásától. Bőre
nyirkos volt, pöttyök táncoltak a szemei előtt.
– Vasic, meghalnak – zihálta, sikolyok visszhangoztak a
fülében. – Közel van, épp felettünk.
Vasic már kint volt az ágyból, lábai két másodperc múlva a
csizmáiban voltak. – Fogd a kabátot. Hozom az enyém és
megerősítjük a kitörés helyét.
Ivy kimászott az ágyból, karjait eperszínű kabátjába csúsztatta,
pizsamája felé húzta, felvette zoknijait és hóbakancsait
másodperccel azután, hogy Vasic eltűnt. A férfi felvett egy
sötétszürke pólót, ami messze túl vékony volt a hideggel
szemben, felkapta szintetikusbőr kabátját, de nem volt ideje
átöltözni.

- 455 -
 – Rabbit maradj – utasította kutyáját, mielőtt Vasic egy kötött
sapkát nyomott a fejére és a mészárlásba portálta őket.
Ez alkalommal a sikolyok többsége az apartmanok belsejéből
érkeztek. Egy test esett ki az ablakon, az üveg összetört. Vasic
elkapta a férfit a Tk-jával, gyengéden leengedte a talajra… ahol a
férfi felkelt, teste számtalan vágástól vérzett és azonnal a maga
előtt lévő falnak futott. Feje nedves, ronda hangot adott ki, ahogy
folyamatosan annak csapta.
Sokkosan Ivy kinyúlt, hogy lecsillapítsa. A férfi a térdeire esett.
Ivy nem tudta sokáig megnyugtatni, de a férfi a térdein maradt,
előre és hátra dőlt, ahogy vérfagyasztó állati hangokat adott ki.
Eldöntve, hogy jobb, mint önmaga ellen irányuló dühe, Ivy ez
alkalommal egy elmére koncentrált, míg Vasic gondoskodott a
fertőzöttekről, akik kezdtek kiömleni az utcára.
Két taxi fordult be a legrosszabbkor az utcára, csikorogva
tolattak, hogy meneküljenek. Az egyik egy parkoló kocsiba
ütközött, a másik a szembejövő lassú sebességű forgalommal
ütközött. Hátrahagyták kocsijukat, a vezetők kimásztak és
futottak.
Ezután túl sok fertőzött volt és Ivy leszűkítette fókuszát
azokra, akik a legveszélyesebbek voltak.
Néhány nem direkt telepatikus támadás süvített át rajta
anélkül, hogy sérülést okozott volna. Azonban a telekinetikus

- 456 -
csapás a falnak csapta volna, ha Vasic nem látja, hogy bekapta a
csapást és stabilizálja őt.
Köszi, telepatálta, és ismét elmerültek a harcban.
Ivy nem tudta, hogy mennyi embert sikerült sokkal kevésbé
veszélyes állapotba juttatnia, mint az eszeveszett harag, de túl
gyorsan vesztette erejét a gradiensen betöltött helyéhez képest,
orra vérzett, izmai zselék voltak és feje annyira erősen lüktetett,
hogy feltört volna, ha egy hangot is kiad. Majdnem könnyezett a
frusztrációtól, összeesett az utcán, a rémület kaleidoszkópja volt
körülötte.
Újabb sikoly, magas hangú ami bénító rémületet tartalmazott.
Felemelte a fejét, érezte, hogy gyomra megrándult. Ne, ne egy
gyereket. Nem! Védelmező düh vezette, megtalálta az erőt, hogy
a meztelen lábú kislány felé szaladjon és a felnőtt felé, aki
fémcsövet lóbált. Nem maradt igazi psziché ereje, kinyúlt
alacsony gradiensű telepátiájával és elég ideig sikerült
hátráltatnia a felnőttet, hogy megragadja a gyereket.
Ivy, védem a hátad, mondta neki Vasic. Menj.
Hite a férfiban teljes volt, futott, csak akkor torpant meg egy
pillanatra, mikor elérte a védelmi vonalat, amit a helyi hatóságok
állítottak fel. A tisztek mind olyan fegyverrel voltak felszerelve,
ami nem ölt, intettek, hogy menjen mögéjük. Letérdelt az
aszfaltra és kortyolt a hideg éjszakai levegőből, ahogy a kicsi lány
rajta csüngött, zokogott.

- 457 -
 A félelem csípősen és szerencsére normálisan pulzált kicsi
alakjából.
Hála Istennek. Ivy nyugtató szavakat dünnyögött a
traumatizált gyereknek, felkelt ismét a kislánnyal a karjaiban és a
Rendőrség járműveihez kocogott, amik nagy barikádot alkottak
az utca végén. Mögöttük voltak a mentők. Feltételezte hogy
ugyanez volt az utca másik részén.
Ivy elég psziché képességet kapart össze, hogy elvegye kis
felelősségének sokkjának és pánikjának legrosszabb részét, a
kislányt az orvos hozzáértő kezeiben hagyta, aki megígérte, hogy
nem veszti őt szem elől.
Senki sem állította meg Ivyt, mikor visszatért utána a harcba,
az utcán lévő mészárlás hihetetlen volt. Vasic mind Tk-ját és
kesztyűjébe épített lézerét is használta, hogy megfékezze a
fertőzötteket anélkül, hogy meghalnának, de minden
alkalommal, mikor egyet kiütött, tíz jött a helyére a semmiből. A
fertőzöttek nagy túlcsordulása a probléma egyik része volt csak.
Ivy előtt két ember rendőrtiszt figyelmeztetés nélkül
összeesett, és rájött, hogy áldozatul estek a fertőzöttek szeszélyes
telepatikus támadásainak. Leellenőrizte az első pulzusát, majd a
másikat, kifújta a levegőt, aminek nem volt tudatában, hogy bent
tartja. Mindketten éltek, de adva az erős Tp-t, kiderülhet, hogy
agyuk leves, az több mint szerencse. Telepátiája gyenge volt,

- 458 -
minden tőle telhetőt megtett, hogy megvédje a férfiakat és nőket
körülötte, ahogy a küzdelem zajlott.
Egy halvány érintés a vállán. – Átveszem – mondta Aden,
mellé guggolt. – Erős telepata vagyok.
Ivy átadta a feladatot a férfinak, hozzáfért psziché
képességeihez és felfedezte, hogy az egy bizonyos szintre
visszatöltődött. Bár tudatában volt, hogy alig tudja lelassítani a
fertőzötteket, kísérletei segítettek a Rendőrségnek kiütni őket.
Egy nagy csoportnyi ember, akik az utcán éltek, csatlakoztak a
harchoz, hogy visszatartsák megőrült szomszédjaikat és mindent
megtettek, hogy megbénítsák őket anélkül, hogy komoly sérülést
okoznának.
Mikor hatalmas ragadozó madarak, karmuk borzasztóan
görbült, lecsaptak a levegőből, hogy leverjék a fertőzötteket, Ivy
azt gondolta, agyának pulzálása miatt képzelődni kezdett. De egy
toll libegett a levegőben egy perccel később előtte, ami vitatkozott
ezzel. Alakváltó sasok, jött rá kimerültsége közben.
Az ő segítségük megfordította a dolgok állását, az utca a
következő negyven percben kontroll alá került.
Nyelve vastag volt, elméje homályos és teste nem volt teljesen
kontroll alatt, kényszerítette magát, hogy felálljon. Vasic?
Segítek azt épületek ellenőrzésében. Megsérültél.
A férfi hangja balzsam volt nyers érzékeinek, annyira frissítő,
mint a puha hópelyhek, amik megcsókolták felfelé fordított arcát.

- 459 -
Mentális megterhelés, mondta, ahogy feje körül a satu szorosabb
lett, a migrén ádáz. Megyek, beszélek Jayával. Azonban első
megállója az volt, hogy megnézze a kislányt, akit megmentett, de
a gyerek már elment, nem a gondviselője vitte el őt.
– Nagyon boldog volt az anyjával – mondta neki a Rendőrség
egyenruhása, aki kezelte az elhelyezést. – Leellenőriztem az anyja
személyazonosságát a nemzeti adatbázisban, hogy biztosítsam
nem egy bogaras alak, aki gyerekeket rabol el, de ahogy
egymásba kapaszkodtak, nyilvánvaló volt, hogy anyja és lánya. –
A férfi pislogott, hogy kisöpörje a hópelyheket a szeméből,
átadott egy kártyát. – Az anyja adatai. Gondoltam tudni szeretné.
Ivy a zsebébe csúsztatta, boldog volt, hogy a gyereknek volt
túlélő szülője, aki eléggé gondoskodott a jólétéről. – Köszönöm.
– Szívesen. A férfi egy nyitott elsősegély dobozért nyúlt a járőr
kocsiba, vattát vett elő, amit a kötések alá tettek. – Az orra vérzik,
és úgy gondolom az egyik füle is.
Ivy a legjobban lepucolta magát, hogy ne aggassza Jayát.
– Bármit is tettél – mondta a másik psziché, mikor megtalálta
őt – az néhány fertőzöttet olyan helyzetbe tett, ahol elérem őket.
– Egy fáradt, de reményteli ragyogás volt a szemeiben, puffos
kabátjának kapucnija megvédte őt a hótól. – De – űzött pillantás
árnyékolta be reményét – nem tudom, hogy igazából segítek vagy
csak csillapítást adok. Gondolod, hogy folytatnom kellene?

- 460 -
 Ivy biccentett és megölelte barátját. – Mindegyik áldozat, akit
kezelsz, nagyobb nyugalomban van. - Nem mondta el Jayának,
hogy Vasic aznap korábban kapott jelentést, hogy az Alaszkai
kitörés fertőzött áldozatai közül a harmadik is meghalt. Az
áldozatok rángatóztak az ágyukon, furcsa vérrögök tépték szét az
agyukat.
Tiszta volt, hogy a fertőzés mutálódott, sokkal fertőzőbb volt.
De Jayát nem kellett ezzel a tudással terhelni, ha képességével
megváltoztathatta a fertőzöttek esélyeit, az már más volt. –
Valami jót teszel – biztosította a másik pszichét.
Jaya vállai remegtek, biccentett és visszatért a munkához. Úgy
érezte, hogy a nő rendben van, Ivy lassan visszasétált a vérrel,
összetört üveggel, tollakkal, alkalmi fegyverekkel, orvosok,
rendőrök… és testekkel szennyezett utcára. Halottak, bénultak,
sérültek borultak a falakra és feküdtek a hátukon, rémület és
gyötrelem volt összetörő erővel a levegőben.
És mindezek felett finom, tiszta hó érződött.

- 461 -
 43. fejezet

Tiszta, hogy Samuel Rain csúcstechnológiás fejlesztése nem

alkalmazható élő szöveten. Adva a férfi zsenialitását, azt
javaslom titokban kooperáljunk a kutatásával és figyeljük a
fájljait, mint hogy erőszakot használnánk. Egy útvonalon
járhatunk a tudomása nélkül.
Javaslat a biofúzió, mint járható katonai
eszköz kiértékelésért felelős analitikustól

Samuel Rain annyira felszívódott, hogy a legtöbb ember azt

hitte halott. Zie Zen nem a legtöbb ember volt. Voltak
kapcsolatai, hogy kiássa a pletykákat, hogy a férfi élt, de agya
sérült volt. Az utóbbi mélységétől függ, hogy Rain talán semmi
hasznukra nem lesz, de Zie Zen nem feltételezett semmit. Egyre
inkább tiszta lett, hogy a férfi, aki ösztönösen jött elő a biofúzió
koncepciójával és alapelveivel, volt az egyetlen, akinek talán volt
megoldása Vasic halálos problémájára.
Rain eltűnése egy évvel ezelőttre tehető, Kaliforniában lakott.
Ez semmit sem jelent. A közbeeső időben a világon bárhova
mehetett, de ez csak a kezdet volt. Nikita Duncan és Anthony

- 462 -
Kyriakus volt a két legerősebb mentál a régióban, így Zie Zen
velük kezdi. Nikitát egy asztalra tette. A nő talán kegyetlen volt,
de hajlamos volt nyitott lenni pénzügyi érdekeltségeiben, a
hosszú távú fortély nem a nő stílusa volt.
Anthony másfelől… a NightStar csoport feje hozzászokott a
sérült elmék kezeléséhez. Az Elcsendesedés ellenére a J-menálok
sokkal gyakrabban őrültek meg, mint a lakosság többi
szegmense. Ami azt jelentette a NightStarnak volt magán
létesítménye, hogy gondoskodjon sérült tagjairól és minden
szerint, amit Zie Zen képes volt előásni, a család biztosította a
gondoskodást, annyival, hogy elrejtette hibás tagjait.
Zie Zen meghozta döntését, hívta Anthony magán komm
vonalát, amit csak nagyon kevesen ismertek. Túl késő volt a
híváshoz, de Zie Zen tudta, Anthony gyakran éjfél utánig
dolgozott az irodájában. A másik férfi érdekeltsége
egybehangzott néha Zie Zenével, és Zie Zen udvariasan kevés
szövetségese közt tartotta őt számon.
A korábbi tanácsnok arca megjelent a képernyőn. – Zie Zen –
mondta üdvözlésképp Anthony Kyriakus, fekete hajában ezüst
volt a halántékán, mely ragyogott a feje feletti lámpafénytől.
– Anthony. – Elfogadta, hogy a másik férfi megérti a család
fogalmát, aki hideg kegyetlenséggel küzdött lánya élethez való
jogáért, amit sokan érdekhajhász motivációból eredőnek

- 463 -
tartottak és megfontolta mennyit fedjen fel. – Előrejelzésre van
szükségem.
– Te vagy az a személy, akitől elviselem, ha adósa vagyok –
mondta Anthony. – Mire van szükséged?
– Tudnom kell Samuel Rain hollétéről.
Anthony kifejezése nem változott. – Azt pletykálják meghalt.
– A pletykák keveset jelentenek. – A végén nem volt nehéz
döntés, hogy a jövendölés irányáról beszéljenek és az adósság
mellett, és bízott a másik férfiben, hogy elmondta az igazat.
Anthony nem küzdött volna a lányáért, mert ő volt a
legtehetségesebb és ezért a legjövedelmezőbb jövőbelátó a
világon. Nem, egy apa gyermeke iránti védelmező ösztönei miatt
küzdött. – Vasic miatt kérem.
Ez alkalommal Anthony reagált, összevonta szemeit. – A
kesztyű meghibásodott?
– Igen.
Anthony válasza megjósolhatatlan volt. – A Háló nem
engedheti meg, hogy elveszítse, senki sem tudja, hogy mennyi
mindent tett a színfalak mögött az elmúlt évtizedben, mennyi
életet mentett meg. – Egy intenzív pillantás. – Nem jöttem rá,
hogy egyike a tieidnek.
Zie Zen hagyhatta volna, hogy Anthony azt higgye, Vasic csak
egy másik kapcsolat, de nem tette. Hivatalosan is akarta ezt a
kapcsolatot a gyerekkel, aki a vére volt. – A dédunokám.

- 464 -
 Egy pillantás. – A kapcsolatra senki sem gyanakodott a Hálón.
Mesteri játék Nagyapa.
Egyszer Zie Zen mosolygott volna a megtisztelő megnevezésre,
tudván, hogy egyszerre volt őszinte és bánatos elismerés az
ellenféltől, akit legyőztek. Ma simán feltette kérdését. – Tudsz
bármit, ami segít nekem megtalálni Samue Raint.?
Ez alkalommal Anthony volt, aki felkészületlenül érte Zie Zent.
– Nálam van Rain – mondta. – A NightStar gondozásában van,
mióta megpróbálták mentálisan manipulálni, ami miatt agya
számtalan helyen bevérzett.
Zie Zen nem volt felkészülve ilyen gyors sikerre, megállt, hogy
gondolatait összeszedje. – Hogyan?
– Találónak találod majd, a SnowDancer farkasok fedezték fel
őt súlyosan megsérülve és én kértem Vasicot, hogy hozza el őt,
miután a leopárdok kapcsolatba léptek velem a lányomon
keresztül.
– A dédunokám nem tudja kit mentett meg? – kérdezte Zie
Zen, a milliárdnyi kapcsolatra gondolt, ami idáig vezetett.
Anthony biccentett. – Egy Nyíl műveletben volt akkor és szó
szerint csak egy perce volt rám. Elküldtem neki, amire a portálás
teljesítéséhez kellett, amit öt másodperc alatt megcsinált, amit a
távolságból gondolok. – A korábbi tanácsnok arca tiszteletet
tartalmazott Vasic képességének szintje és precizitása mellett, aki
olyan képességgel született, ami csak a kezdet volt, Vasic olyan

- 465 -
dolgokra volt képes, ami intenzív tréningről, koncentrációról és
intelligenciáról árulkodott.
– Nem vagyok benne biztos, hogy volt-e bármilyen kapcsolata
akkor Rainnel – folytatta Anthony. – Ha volt is, nem ismerte
volna fel őt. Rain arcát vér fedte és eltorzult a fájdalomtól. –
Megállt, finoman megrázta a fejét. – És Vasicnak nem volt oka
rá, hogy kövesse a sorsát. Biztos azt gondolta, a férfi, akit
megmentett újabb random áldozat volt, főleg mivel Rain
eltűnését csak sokkal később jelentették.
Ez alkalommal a szünet hosszabb volt. Zie Zen nem szakította
meg.
– Adva a biofúziós program jelenlegi sikerét – mormogta
Anthony – soha nem gondoltam, hogy Vasicnak szüksége lenne
Rainre.
Félretéve a sors szeszélyes iróniáját, és a kérdést, hogy a férfi,
aki a hatalmon lévők számára sokat ért, miért lett célpont, Zie
Zen azt kérdezte – Mi Rain jelenlegi állapota?
– Ő… sérült. – Anthony háta mögött összefogta kezeit. – Nem
tudom, hogy képes-e segíteni Vasicnak, de nem tudom, hogy
képtelen lenne rá.
– Átküldöm neked a fájlokat-
Anthony a fejét ráázta. – Nem, Rain nem működik azon a
szinten. Nem tűnik úgy, hogy az adatokra tudna koncentrálni,

- 466 -
Vasicnak személyesen kell találkoznia vele, hogy igazi jelzést
kapjunk, hogy a férfi képes-e megtenni, amit egyszer megtett.
Zie Zen megértette, hogy a helyzet ádáz volt, Anthony nem
olyan férfi volt, aki eltúlozta a tényeket, de az esély azonban
csekély volt. – Beszélek Vasiccal, elrendezem az időt. – A másik
férfi szemébe nézve Zie Zen azt mondta – Megérte Anthony? A
döntések amiket hoztunk? – Az ex tanácsnok jelentősen fiatalabb
volt, de a feje volt egy befolyásos és tehetséges családnak, akinek
számtalan kegyetlen döntéssel kellett szembenéznie, mint Zie
Zennek.
– Elvesztettem az egyik lányom – mondta végül Anthony –
láttam a másikat, hogy megtalálja szabadságát, van egy fiam, aki
azt választotta, hogy mellém sorakozik, bár az anyja nevelte fel, a
jövőbelátóim sokkal stabilabbak és kevesebb fájdalmuk van, de
elméjük törékeny maradt… nem tudom, hogy mindez az
egyensúly egyszer véget ér, de tudom, megtettem mindent, amit
tudtam. Ez az egyedüli, amit a férfi megtehet.
Teljes koncentráció volt szemeiben, melyek továbbra is Zie
Zenébe kulcsolódtak… mielőtt a Mentálháló egyik legerősebb
férfija csendes tiszteletként fejet hajtott. – Nem kérdőjelezd meg
magad Nagyapa – mondta Anthony, mikor felnézett. – Nélküled
nem egy Elcsendesedés nélküli világban lennénk. Te fektetted le
az alapokat, amin Krychek, Vasic, a pszichék, a lányok és én
állunk.

- 467 -
 Ez volt, gondolta Zie Zen, a sírfelirat, amire egy férfi büszke
lenne, hogy az övé. Zie Zen többet akart. Egy életet akart a
dédunokájának, egy igaz életet, olyat, amit Zie Zen rövid, csodás
huszonhárom évig élt. Sunny, egyedül vagyok nélküled.
Hogy lehetsz egyedül Z? Itt vagyok.
Ebben a pillanatban szinte meg tudta érinteni a nőt… és tudta,
hogy halandó ideje hamarosan a végéhez ér. Még nem, suttogta
neki. Először meg kell mentemen a fiút, aki mindkettőnk
legjobbja. Vasicban talán nem volt meg Sunny vére, de a szívét
hordozta.

- 468 -
 44. fejezet

Csak huszonhárom és ütött-kopott, viselte. Túl sokaknak volt

szüksége a P-k segítségére az Elcsendesedés után, több
százezrek voltak gyötrelemben.
Zie Zen Vasicnak

Ivy.
Ivy segített egy másik hordágyat kivinni a várakozó
mentősöknek, hogy felszabadítsa az orvosokat, felnézett Vasic
telepatikus hívására. Itt vagyok.
Van egy túlélő. Nem gyerek. Nem psziché.
Egy energiasugár érkezett hozzá a semmiből. Hol?
24-es szám, 5B apartman.
Ivy botladozott és futott az épülethez, olyan gyorsan, ahogy
tudott, ahogy erőtlen és fagyos teste vinni tudta őt, a hó fehér
csipkefüggöny volt szemei előtt és egy kalapács dobszólóként
csapkodta fejét. Mikor belépett az apartmanba, azt vette észre,
hogy Vasic egy nyitott szekrény előtt guggolt. Felállt, mikor
belépett, ujjaival megérintette az arcát. – A szemeidben
felrobbantak a vérerek.

- 469 -
 Ivy még csak nem is gondolt rá. – Had mossam meg az arcom
és a szemeimet, így nem rémisztem meg a túlélőt. – Az a
legkevésbé segítene.
Vasic nem mondott semmit, de változtatott a tarkóján lévő
fogásán és a fürdőszoba felé nógatta őt. – A túlél- kezdte a nő,
tudatában, hogy a levegő melegedett körülötte.
– A telepatikus szemem rajta tartom. – Megállt a csempézett
mellékhelyiség mellett, várt, ahogy Ivy megmosta szemeit a
langyos vízzel. Mikor kész volt, közel vonta magához, hogy bőrét
szárazta törölje a zsebkendővel, amit a szekrényből vett el.
Bár arca semmit sem árult el, Ivy érezte a férfi dühét. – Vasic.
– Kezét a férfi csuklójának kemény csontjaira kulcsolta.
– Gondolod – mondta a férfi halk hangon, amitől testén
minden szőrszál felállt – meg tudod próbálni, hogy nem ölöd
meg magad előttem?
Ivy megrándult a szavak ostorától. – Próbáltam segíteni. –
Nem a dolgok rendjében, de nem volt teljesen hasztalan sem.
– Egy halott psziché hogy segíthet bárkinek? – Eldobta a
zsebkendőt, amit használt, kioldotta a nő hótól nedves kabátját
és elportálta, idehozta Nyíl kabátját. Felhúzva azt mondta –
Csináld megint és olyan gyorsan viszlek vissza a gyümölcsösbe,
hogy időd sem lesz levegőt venni.
Tiszta düh öntötte el a férfi fogásától. – Ne fenyegess.

- 470 -
 – Nem fenyegetlek. Gondoskodom rólad, mivel úgy tűnik te
képtelen vagy rá. – Ezzel a durva kijelentéssel azon volt, hogy
kimenjen a fürdőből.
Ivy megragadta a felkarját, átlátott a férfi hideg vadságán,
hogy erőszakos sötétséget találjon alatta. – Beszélj hozzám. – Ez
utasítás volt. – Fáj neked.
Nem volt nyoma felengedésnek. – Van egy helyzetünk, amit
kezelnünk kell.
Ivy a férfi elé állt, a fejét rázta. – Te is olyan fontos vagy. –
Megfogta Vasic arcát, megtartotta fagyos pillantását és hagyta,
hogy had lássa elszánt dühét. – Tudod, hogy elég makacs vagyok,
hogy örökké itt álljak.
Vasic álla megmozdult a keze alatt… és végül homlokát a
nőéhez nyomta. – Gyerekeket találtunk – mondta, hangja nyers
volt. – Csapdába estek őrült felvigyázójukkal, nem volt kiútjuk.
Kis végtagok, kicsi arcok, törékeny csontok.
Ivy szeme égett, közel tartotta magához a férfit, megcsókolta
homlokát, arcát, ahogy haját simogatta. – Annyira sajnálom. –
Tudta, hogy a férfi örökké hordani fogja ezeket a képeket. Ez volt
ő, egy férfi, aki törődött, aki emlékezett. Ettől fájt a szíve érte, a
Nyiláért, aki bár nem sírt, de sokkal mélyebben érzett, mint
korábban tudta volna.
– A kislány, akit segítettél megmenteni? – mondta annak
hatásaként, hogy csökkentse a fájdalmát. – A neve Harriet és ép

- 471 -
és egészséges. – Megérintette az elméjét, elküldte neki Harriet
anyja által küldött képet, miután felhívta a nőt, hogy Harrietről
érdeklődjön. – Látod, melegen gömbölyödött össze az ágyban, a
kedvenc játéka van mellette.
Vasic megengedte Ivynak, hogy tartsa, megnyugtassa őt, még
egy percig, majd felemelte a fejét és haját a nő füle mögé tűrte. –
Köszönöm, hogy az enyém vagy Ivy Jane.
– Mindig – mondta, hangja nedves volt, majd követte ki őt a
szekrényhez, ahol leguggolt, hogy benézzen a kis helyre.
A vékony férfi, aki bent volt a késő húszas éveiben járhatott,
tikfa színű bőre izzadságban úszott. Teljesen hátrahúzódott a
szekrénybe, ami úgy tűnt vasalt ingeket és nadrágokat
tartalmazott, nyüszített, mikor meglátta őt. Ivy el akarta venni a
félelmét, a fájdalmát, de tudatában volt, hogy Vasic épp csak
pórázon tartotta magát, kontrollálta az ösztönét. Ennek
bizonyítékaként fejfájása nem csökkent az elmúlt órában, érzékei
túl kopottak voltak, hogy többet elviseljen… és nem volt kedve a
gyümölcsösben végezni.
Mert a Nyila be fogja váltani a fenyegetését, efelől kétsége sem
volt.
– Szia. – Nem agresszív mozdulattal leült törökülésben a
padlóra. – Ivy vagyok.
Nem volt válasz.

- 472 -
 Ivy nem mozdult, nyugodtan tartotta arcát és bíztatta, míg a
férfi nem bólintott. – Miguel.
– Örvendek a találkozásnak Miguel. – Óvatosan oldalra
biccentette a fejét. – Soha senkinek nem mondtam még ezt egy
szekrényben.
A férfi ajkai remegve húzódtak mosolyra, majd helyes arca
beesett. – Mi történik? – Ez könyörgés volt, szemei könnyesek
voltak.
– Nem tudom, de a te túlélésed az első nyomunk, hogy hogyan
állítsuk meg.
Miguel sírni kezdett, nagy zokogó nyelések rázták egész testét.
– Én vagyok a legösszetöröttebb személy, akit ismerek – mondta
a zokogás közben. – Az Elcsendesedésem annyira törött, a családi
egységem kitagadott engem.
Ivy visszaharapta a düh pulzálását… és látta a fényesen
ragyogó választ ennek eredményeként, de sérült elméje hírtelen
falnak ütközött. Elég, mondta, állj.
***
Vasic azelőtt kapta el Ivyt, mielőtt a nő előre esett volna, s fejét
betöri a szekrény nyitott ajtajában. A karjaiba emelte, fejét a
nyakához húzta, kiemelte Miguelt telekinézisével. – A futás
semmi hasznodra nem lesz, nem akarod, hogy egy Nyíl
vadásszon rád.

- 473 -
 A fiatal férfi annyira remegett, hogy csontjai egymásnak
ütköztek, de Vasic nem kegyelmezett neki, mikor Ivy annyira
mozdulatlan volt karjaiban. - Maradj az apartmanban, add meg
az adataid a Rendőrség nyomozóinak és mond meg nekik, hogy
én utasítottalak, hogy maradj. Ne fuss el.
– É-én ne-nem fogok.
A férfit fogvacogva és üveges szemekkel hagyta ott, Ivyt nem a
hálójukba, hanem egyenesen Sascha Duncanhez teleportálta, a
másik nő arcát használva nyomként. Azt várta, hogy egy sötét
otthonba megy, de a psziché és párja fent voltak.
Rövid hálóingbe öltözve Sascha babájukat ringatta. A nő
zihálása alig tisztította meg torkát, mikor Lucas Hunter karmai a
torkának ugrottak.
– Ivy! – Sascha kardinális tekintete Vasic értékes terhére esett.
– Mi történt?
Lucas visszahúzta karmait Vasic torkától, de a férfi vékony
vonalakban érezte a vér szivárgását, egy csendes emlékeztető a
ragadozótól, aki benne volt. A párjához sétálva a leopárd alfa
elvette karjaiból a babát, csupasz mellkasára tette oly módon,
hogy biztosítsa, Vasic ne lássa az arcát.
Sascha ösztönösen tette ugyanezt. A gyerekük védelmével
biztosították, hogy Vasicnak nincs képe az arcáról. Megértette az
ösztönt, ő sem bízott magában.

- 474 -
 Ivyt óvatosan a legközelebbi lapos felületű asztalra fektette,
elmondta Saschának, mit tett ma Ivy, nézte, ahogy a kardinális
psziché kezeit Ivy homlokára tette, apró vonalak voltak éjszakai
égbolt szemeinek sarkaiban.
Lucas bement a másik szobába, gyermekük nélkül tért vissza
és egy köntössel párja számára, zöld szemei vadak voltak, mikor
felsegítette rá. – Soha többé – mondta csendesen, mikor odaért
Vasichoz – ne tedd ezt, vagy kitépem a torkodat.
Vasic pontosan tudatában volt, hogy a leopárd alfa milyen
gyorsan tud mozogni, tudta, hogy ez igazi kockázat. –
Megkockáztattam, mert Ivy élete veszélyben volt.
Lucas pillantása nem lett kevésbé vad, a fejét rázta. –
Tagadhatatlan, hogy van tököd. – Tekintete Ivy erőtlen testére
siklott. – Megértem, hogy a róla való gondoskodás számít neked,
de meg kell értened, hogy gyerekem van, ahogy egy társam, akit
megvédek.
– Nem szándékozom egyiküket sem bántani.
– Az én arcom használd nyomként legközelebb, világos?
Vasic ismét átgondolta. – Nem vagy mindig Saschával.
– Jézus, vagy rohadt őrült, vagy szerelmes vagy. – A szavak
morgások voltak. - Igen, talán nem mindig vagyok Saschával, de
tudom merre van és egy apró késlekedés nem fog ártani, másfelől
torkod feltépve Ivyt pajzs nélkül hagyja.

- 475 -
 – Egyetértek. – Lucas logikájának volt értelme. – Elnézést a
tolakodásért.
Egy felemelt szemöldök, a leopárd alfa horkantott. – A
legkevésbé sem sajnálod, de rájöttél, hogy egyébként jobb velem
barátságban lenni.
Vasic néha elgondolkodott rajta, hogy a Hálón az alakváltókat
túlságosan állati természetük által vezéreltnek tartották, hogy
intelligens ellenfelek legyenek. Tisztán látszott, hogy senki sem
találkozott az egyik macskával. Most a másik férfi azt mondta –
Mennyire rossz a helyzet New Yorkban?
– Nagyon. – Vasic nem mozdította figyelmét Ivyról. – A
kezdeti becslések alapján ma négyszáz mentált vesztettünk, a
legtöbb halott, ötvenen szörnyen fertőzöttek. – Mindenki, aki
belesüppedt a visszavonhatatlan kómába, az utolsó mintát
mutatták.
– Körülbelül ötven ember és három nem ragadozó alakváltó
halt meg, a közepében rekedtek. – Egy sas azonosította őket. –
Egy férfi túlélte, pszichometrikus. A többi mentál túlélő psziché
volt. – Faja összeomlik, és úgy tűnt, semmi sem akadályozhatja
meg.
– Vannak jelentések egy második kitörésről a New Yorki után.
Vasic biccentet, az adatok az elmúlt tizenöt percben érkeztek
be hozzá. – Seattle. Krychek kezeli a helyzetet, de az általános

- 476 -
helyzet gyorsan kicsúszik a kontroll alól. – Ami miatt Ivy
bántotta magát. – A pszichéknek van önpusztító vonásuk?
Lucas ravasz pillantást lőtt felé. – Nem – mondta, hangja halk
volt. – De megvan rá a hajlamuk, hogy magukat tegyék az utolsó
helyre. Egy psziché képessége, hogy gondoskodjon másokról, az,
ami azzá teszi őket, akik. – Szemei a párjára szegeződtek. – Ez
egyben a P-k legnagyobb gyengesége.
Ebben a pillanatban értette meg Vasic a harcot, amivel
dédapjának szembe kellett néznie, mikor megpróbálta
megvédeni az ő Sunnyát a legmélyebb ösztöneitől. – Nem
érdekel, ha megutál – mondta Lucas Hunternek – nem fogom
megengedni, hogy feláldozza magát.
A másik férfi ajkai halvány mosolyra húzódtak. – Mikor egy P
szeret, egész lényével teszi. Talán dühös lesz rád, hogy nem
beszél veled, talán dolgokat dob hozzád – egy macskaszerű
csillanás a szemeiben – de soha nem fog utálni. Ez az egyedüli
előnyöd, mikor a védelméről van szó.
– Azt tanácsolod, hogy manipuláljam az én… - Nem volt szava
rá, hogy mi volt Ivy a számára, azt használta, amivel a másik férfi
ismerős volt. Illett ide. – A páromat?
Lucas megdörgölte borostás állát, azt mondta – A manipuláció
erős szó. Inkább gyengéden emlékeztetem rá, hogy az élete
nemcsak az övé… hogy összetörne, ha elveszteném.
Ez, gondolta Vasic, teljesen igaz volt.

- 477 -
 Sascha felállt onnan, ahol Ivy fölé hajolt. – Azt hiszem kiégette
magát – mondta, elgondolkodva megdörgölte hátának alját egyik
kezével. – Vasic, el tudod hozni őt a párnára? – A hatalmas, lapos
párna felé biccentett, ami a padlón volt. – Jobb lesz neki, mint a
kemény asztal.
Vasic nem használta telekinézisét. Nem akart távolságot.
Gyengéden a karjaiba vonta a nőt, akié volt ütött-kopott szíve,
ahhoz a párnához vitte, ami nem volt az ablak közelében, ami azt
mutatta neki, hogy nem a földön voltak, hanem a levegőben, egy
fa ágain. Mikor Ivy összegömbölyödött a párnán az kibontotta a
sötét csomót a mellkasában. Ivy?
Nem volt hallható telepatikus válasz, de ajkai mosolyra
húzódtak a sarkaiban és arcát a tenyeréhez dörgölte, amit az
arcára tett. Ez elég volt. Aludj. Itt leszek. Mindig ott lesz a
számára, még ha magának is kell kitépnie a kesztyű hibás részeit
a testéből. Nem bízhatta a nőre, hogy vigyázzon magára.
Csak akkor állt fel, mikor úgy tűnt a nő természetes, mély
alvásba esett, megfordult, és látta, hogy Sascha a konyhába ment
párjával, a pár csendben beszélt egymással.
– Tessék. – A kardinális P egy teli poharat adott neki, ami úgy
tűnt összekevert nutrion ital volt. – Bosszantó beismerni, de ez a
cucc még mindig a legjobb, hogy rehidratálódj és feltöltődj egy
mentális kiégés után.

- 478 -
 Vasic arra gondolt, mikor Ivy a nutrion ételek íztelenségére
panaszkodott, tudta, összehúzza az orrát, mikor ezt adja neki,
mikor felkel. Úgy mozdult, hogy a látószögében maradjon,
elfogadta az italt. Az alfa pának nem volt oka rá, hogy kárt
okozzon neki és energialöketre volt szüksége.
– Azt hiszem New Yorkba kellene jönnöd – mondta, miután
befejezte az italt. – Ivy számtalan alkalommal emlegette, hogy
bárcsak a közelben lennél.
Sascha Lucasra pillantott. – Épp ezt beszéltük meg.
A férfi arcára pillantva a „beszélgetés” nem volt csendes, mint
amijük volt, de a leopárd alfa nyugodtan dőlt a pultnak, karjait
összefonta. – Mindketten jövünk – mondta – de csak rövid időre.
– Nem akartok távol lenni a lányotoktól – Vasic tudta, hogy
soha nem vinnék a sebezhető ártatlant a város káoszába.
Sascha Lucas vállának dőlt, párja karját a derekára csavarta,
míg a nő fejét a szívére hajtotta. Mozdulataik tudatalattiak
voltak, hogy Vasic elgondolkodott rajta, hányszor álltak már így.
És arra gondolt, hogy Ivy mennyire szeretett hozzá bújni, ahogy
egyik kezével megfogta a nő fejének hátulját, a másikat köré
csavarta. Ez… megkönnyítette neki, hogy tartsa őt, hogy tudja,
Ivy megbízik benne. Többé nem tud enélkül létezni.
– Azt hiszem legfeljebb három napig – mondta Sascha,
összeszorította ajkait. – Oké, talán kettő. Annyira kicsi és nem
tudom elviselni, hogy sír értem.

- 479 -
 Lucas csókot nyomott Sascha hajába, ahogy Vasic azt mondta
– Lesz egy kitörés a kis időkeretben, ha a fertőzés továbbra is
ilyen gyorsan eszkalálódik, mint most.
Árnyékok voltak Sascha szemeiben. – Ott leszünk, amint
tudunk – mondta az erdei éjszaka zajába. – Először beszélni
akarok Aliceszal még egyszer.
– Kapcsolatba kell lépnek a WaterSky sasokkal – tette hozzá
Lucas – hogy tisztázzam jelenlétem a területükön. Nem lesz
probléma, mert jó okunk van.
Vasic biccentett. – Most hazaviszem Ivyt. – A nő azonnal a
mellkasára gömbölyödött, mikor karjaiba emelte és úgy érezte, a
nő beférkőzött sérült szívének nyers sebezhetőségébe. Nem
küzdött ellene. Az övé volt. Ez egyszerű tény volt. – Akarjátok,
hogy visszajöjjek és elvigyelek titeket New Yorkba?
– Nem, spórolj az energiáddal – válaszolta Lucas. – Egy
sugárhajtású géppel megyünk.
Vasic további szó nélkül ment el, abban a környezetben akarta
biztonságban tudni Ivyt, amit kontrollálni tudott. Egy ébren lévő
Rabbit ugrott fel azonnal az ágyra, ahogy Vasic lefektette a nőt az
oldalára. A kutya megböködte őt, hogy biztosítsa, jól van,
lefeküdt előtte. Vasic biztonságilag ellenőrizte az apartman
maradékát, a külső folyosót, a két üres apartmant ezen a szinten,
ahogy a folyosó bejáratait, majd leellenőrizte Abbotot, s azt vette
észre a másik Tk Jayával volt a kórházban. Ez azt jelentette, hogy

- 480 -
Abbot és Jaya apartmanját is ellenőriznie kell, de a feladat nem
tartott sokáig.
Ezután kapcsolatba lépett Adennel. – Új információ? –
kérdezte a kesztyűbe épített komm egységen át.
A következő szavak kemények voltak. – Krycheknek
megerősítette a Hálóelme és a Sötételme, hogy a Háló egész
részét behálózzák a finom, láthatatlan szálak. A karantén, vagy a
lakosság egy résznek eldarabolása arra az elméletre, hogy néhány
szekció talán tiszta, többé nem opció.
Ami azt jelentette, hogy fajuk megmentésének egyedüli
lehetősége, ha megtalálják a gyógymódot. Mielőtt Vasic válaszolt
volna Aden elmondta a rosszabbat. – A nem psziché gyerekek
sem immunisak, ők is hordozók. Lehetetlen tudni, hogy a
fertőzés aktiválódni fog-e.
Vasic elméje megtelt az ártatlan, Harriet nevű lány képével. –
Ez kivonja a lehetőséget egy fertőzetlen következő generációról. –
Ez kivonja a lehetőséget, hogy a fiatalok elkülönítése nagyobb
esélyt adna nekik a túlélésre.
– Krychek javasolta, hogy az osztag kényszerítse a P-ket, hogy
kiugorjanak, felállítsanak egy tiszta hálózatot.
Vasic egyszer talán egyet értett volna a lépéssel. Most azonnali
tagadásként a fejét rázta. – Az megölne valamit Ivyban. – Nem
okozna neki bűntudatot, hogy pihenésre kötelezi, vagy máshogy
gondoskodik róla, de ismerte a P-jét. Ivy harcos volt és hűséges.

- 481 -
Hogy nézze, ahogy azok, akiket szeret elpusztuljanak, míg milliók
sikítanának segítségért, az olyan sérülést okozna, ami soha nem
gyógyulna be.
– Feltételeztem, hogy ez a helyzet. Kapcsolatba lépek a
többiekkel, megadjuk a választást a P-knek.
Vasic nem gondolta, hogy bárki elfogadja. – Mennyi kitörés
volt Seattle óta?
– Öt. Átívelt a világon.
Kifutnak az időből. – Ébressz fel, ha nincs más lehetőség. Fel
kell töltődnöm.
Kétszer ellenőrizte le a biztonságot, miután kijelentkezett,
levetkőzött és lezuhanyozott Ivy fürdőjében. Csak rövid ideig
tartott, hogy tiszta farmert vegyen fel a szobájában. Csizmáját a
nő ágya mellé tette, hogy vészhelyzet esetén hamar elérje, azon
volt, hogy lefekszik a nő mellé, mikor a kesztyűn keresztül bejövő
hívása volt.
Felállt, az ajtóba ment, hogy ne zavarja Ivy alvását és válaszolt
a hívásra. – Dédapám.

- 482 -
 45. fejezet

A világ pénzügyi piacai meredeken zuhantak tegnap este és

az alakulás nem mutatja jelét, hogy irányt váltanának.
San Francisco Gazett

– Köszönöm, hogy ilyen korán találkozol velem – mondta

azonnal Sascha Alicenak, ahogy a SnowDancer területén kívül
voltak. Az üres volt, a kicsik még aludtak, és a töretlen friss hó
csillogott a hajnal alatt, ami egyszerre volt kínzóan szép és túl
csendes. Ez az erődök és hócsaták helye volt, a farkaskölykök itt
ugrottak egymásra csetepaté gyanánt.
– Nem okozott nehézséget – válaszolta Alice, meghúzta kezein
királykék tunikájának végeit. – Korán szoktam felkelni, hogy
megnézzem a napkeltét. - Mélyet lélegzett a fagyos hegyi
levegőből, a nap még nem volt elég magasan, hogy eltüntesse a
ködöt, ami előttük az erdőt nyaldosta. – Mielőtt… ez történt,
mindig városokban laktam. A szüleimmel a világ távoli sarkait
látogattam meg, Egyiptomot, Kínát, Perut, de mindig
visszatértem az egyetemre.
– Hiányzik, hogy a városban legyél?

- 483 -
 – Egy kicsit, de ez a hiány eltompult. Egy bebarnult kép, ami
azt mondja nekem, semmi sem ugyanaz.
Ők ketten a fák közt sétáltak, csizmáik határozott nyomot
hagytak a hóban.
– Nézem a híreket a kitörésekről.
– Minél jobban romlik a Háló – mondta Sascha, elméje tele
volt a reggeli hírekben a kitörésről szereplő szívtépő képekkel –
annál rosszabb a kiesés, mindenkinek, nemcsak a mentáloknak.
– Minden nagyvárosnak kevert lakossága van, ember, mentál és
alakváltó lakók élnek egymás mellett, gyakran ugyanabban az
épületben. A fertőzöttek nem diszkriminálnak, mikor
áldozataikért mennek… még ha áldozatuk túl kicsi, hogy
visszatámadjon.
Sascha felébresztette Nayát, mikor megértette az igazi
rémületet, ami az éjszakai sötétben történt. Tartotta édes
babáját, melegen, élettel teli és biztonságban a karjaiban, és sírt a
szülőkért, akik olyan szörnyekké váltak, akiknek nem volt saját
választásuk, és áldozataikért, akiket megöltek, Lucas karja szoros
volt körülötte.
Lenyelte a torkában ismét kialakult csomót, azt mondta – A
legtöbb első reagálót kiütötték a kitörés során a mentális
csapásokkal, még úgy is, hogy Krychek csapata mindent megtesz,
amit tud, hogy összegyűjtse a mentálokat, akik képesek pajzsolni
egymást.

- 484 -
 – Újraolvastam a könyvemet, hogy berúgjam az agyamat. –
Alice végigfuttatta kesztyűs kezeit a fáról lelógó jégcsapokon. –
Értem miért akartad kitépni a hajad. Sok általános tudást
feltételeztem.
– Ez talán érthető volt akkor – mondta diplomatikusan
Sascha, bár tudta milyen, mikor át akarod dobni a könyvet a
szobán.
– Nem tudom. – Alice kezeit maga köré csavarta, de kifejezése
nyílt maradt. – Az első könyvem volt, talán nem adtam át az
elméletemet olyan tisztán, ahogy szerettem volna. – Azon volt,
hogy kezével a hajába túrjon, megállt. – Fenébe. Elfelejtem, hogy
a hajam most nő vissza. Egy átkozott csontos sünnek érzem
magam.
Saschának olyan érzése volt, hogy első alkalommap pillantotta
meg az igazi Alice Eldridget. Az okos nőt túlzott szerénységű
humorral, ami nevetésre invitálta őt. – Aranyos vagy. – Túl
sovány, de hihetetlen csontozattal és buja ajkakkal a bőrében,
amit most már arany csókolta meg. – Figyelj a farkas férfiakra.
Talán sunyi trükkökkel próbálkoznak, mint hogy ennivalót
vigyenek neked és már azelőtt udvarolnak neked, mint hogy
rájöttél volna.
Mikor Alice összevonta szemeit, Sascha megtalálta az álcázott
bánatot, hogy a világ nem lopta el a nő képességét a nevetésre,
hogy ezt az életet élje, amit adtak neki. – Már elkezdték?

- 485 -
 – Azon gondolkodtam, mi ez a hírtelen vágy, hogy
megismerjék a kedvenc fogásaimat. – A másik nő elkeseredetten
elmosolyodott, ami nyers bánatba tompult. – Számomra –
suttogta – nem száz éve volt. Hanem tegnap. És tegnap voltak
szüleim és barátaim és karrierem. Tegnap szerettem egy erős,
meggyötört férfit, aki a gyerekkori játszótársam volt, és aki
darabokra törte a szívem.
– Alice. – Sascha a másik nő vállára tette kezeit csendes
megnyugtatásként.
A tudós nem rázta le. – Vannak visszapillantásaim, amikor
emlékszem a kutatásaimra – rekedt hang, óvatos szavak – de
semmi konkrét még. – Sascha felé fordult. – New Yorkba
szeretnék menni.
Sascha megállt a sétálásban. – Biztos vagy benne? – Ez olyan
válasz volt, amire nem készült fel. – Biztos, hogy veszélyes lesz.
– Nem aggódom a veszély miatt Sascha. Már nem aggódom a
halál miatt. Aggódom, hogy nem fogok ismét élni, ha nem
kezdem el.

- 486 -
 46. fejezet

A Mennyországnak hívják.
Zie Zen Vasicnak

Vasic azonnal felébredt, mikor Ivy. A nő melegen bújt hozzá,

álmosan nyújtózott ki és arcát a mellkasához dörgölte. Vasic
cserébe ujjaival a derekát simogatta, fürdőzött egy psziché
melletti ébredés gyönyörében.
– Jó reggelt – mormogta Ivy rekedt hangon.
Ez simogatás volt Vasic testének. Az oldalára fordult, kezével
megsimogatta a nő haját, álmatag szemekkel feküdt alatta. – Jó
reggelt.
Egy lusta, szeretetteljes mosoly, ami elkapta szívét és
elutasította, hogy elengedje. – Kiütöttem magam ugye?
– Pihenésre volt szükséged – válaszolta Vasic. És utána
megcsókolta őt.
Ivy buja nagylelkűséggel válaszolt, amitől Vasic már függővé
vált. Ivy karjait a nyaka köré csúsztatta és egyik lábát térdben
behajtotta, hogy combjai közé fogadja a férfit, ajkaival behódolt a
férfi vágyainak. És ő elvette, felfalta. Nem értette meg, hogy

- 487 -
mennyire éhezett az érintésre, míg nem találkozott Ivyval. Most a
nő volt az egyetlen, aki elvehette szükségének heves fájdalmát.
Nyelvével végigsimított a nőén, oly módon fedezte fel, amit Ivy
szeretett, kezét mellének halmára zárta.
Ivy megremegett.
Vasic megállt, de nem vette el a kezét. – Nem? – Gyötrelmesen
szexuális gyönyört adott neki, hogy megérintette ott a nőt, de
nem tesz semmi olyat, ami bántotta őt.
– De.
Lehúzta a férfit a hajánál húzva a lélegzet nélküli suttogás
során, újabb csókot akart. Ez mélyebb, forrón, vadabb volt, mint
korábban, Vasic keze megszorította és simogatta Ivy mellét,
ahogy csókolóztak és a nő teste az övéhez nyomódott,
valószínűleg ez miatt kötöttek ki a sivatagban, majd a Rocky
Hegyek távoli részén. Vasic összeszorította az állát, fogát
csikorgatta és hazavitte magukat.
– Beszélnem kell Juddal – mondta, kényszerítette magát, hogy
levegye kezeit róla. – Biztos kitalálta már a megoldást erre.
Ivy mellkasa szaggatott ritmusban emelkedett és süllyedt. –
Igen. – Kezeivel megszorította a takarót, azt mondta – Nem
akarok ismét megállni.
Ahogy Vasic sem. Farka annyira kemény vas volt, a nedves
nyirkosság Ivy combjai közt még a ruháik rétegén át is csábította
őt. Azt akarta, hogy bőrük érintkezzen, kóstolni, elvenni akart.

- 488 -
Arrébb hessegette a nőt, mielőtt valami barátságtalan helyre
kerültek volna, leült az ágy szélére, hátát mutatta neki. Látni őt
alvástól kócosan és megcsókoltan, nem segített kontrolljának.
Susogó hangok hallatszott mögüle. – A fertőzés… mennyire
rosszak a dolgok? – Egy csendes, aggódó kérdés.
– Rossz, de nyugodt volt az elmúlt három óra. – Vasic mindkét
kezével a hajába túrt, tudta, ha a világ egy pillanaton belül
pokollá válna, akkor is megtette volna, amit tett. Ha nem tette
volna, Ivy egyedül lenne a sötétben, és az elfogadhatatlan volt.
A testével elfordult, kinyúlt, s megfogta a nő kezét. –
Találkozónk van reggeli után.
Ivy ujjai az övére kulcsolódta. – Kit látogatunk meg?
– Egy Samual Rain nevű férfit.
***
Ivy majdnem kiugrott a bőréből a remény miatt, várt, míg
Vasic arra a helyre teleportálta őket, aminek a koordinátáit
megadták neki. Elutasította, hogy addig magával vigye őt, míg
nem erősítette meg, hogy biztonságos, a férfi védelmi vonala több
kilométer széles volt. – Szeretem ezt benne – suttogta Rabbitnak,
aki duzzogott a kosarában, mert rájött, hogy mennek valahova és
őt ismét hátrahagyják.
Még a fenyegetés sem tántorította el őt.
Ivy letérdelt és megvakarta a hasát. – Ígérem, hogy utána
elmegyünk sétálni. És Vasic elvisz a Központi Parancsnokságra

- 489 -
Adennel, így nem leszel egyedül. – Épp akkor állt fel, mikor a
férfi ismét megjelent.
– Rabbit – mondta Vasic és a kutya hozzájuk mászott. Vasic
megérintette Ivy hátának alját. – Azt hiszem az állatodat szívesen
látják az úti célunknál.
– A mi állatunkat. – Ivy mosolygott, rájött, hogy Rabbit
mozdulatlanul állt Vasic mellett. Az ő okos kutyájuk megtanulta a
portálást és addig nem mozdult, míg lenyírt, bársonyos zöld
gyepen nem voltak, amit nem érintett hó.
Az a gyep egy terpeszkedő és elegáns, gazdag krémesre festett
otthon mögött terült el. Gyarmati stílusú épület volt, de a falak
üvegből készültek, természetes fény áradt be a napos időkben,
mint ma is. A gyepre vezető széles ajtók, a zöld terület a ház
kiterjesztésének tűnt.
Kinti bútorok látszottak a gyepen, az ülőalkalmatosságok
komfortosnak tűntek, de a gyep csak a kert egyik része volt. Több
út is eltűnt a sövények és a fák természetesnek tűnő
csoportosulása mögött, megtörték a finoman hullámzó tájképet,
így lehetetlen volt megmondani, hol vannak. Ivy úgy érezte,
bármely találgatás nagy alábecsülés lenne. Egy jármű hangját
sem hallotta, még kevésbé a közelben lévő civilizáció jeleit.
A hőmérséklet és a lombozat nem mondott neki sokat a
helyükről, kivéve hogy ugyanazon a félgömbön volt, mint New
York, csak más hőmérsékleten. Míg a terület hótól mentes volt,

- 490 -
még szüksége volt a kabátra, amit farmerja és kámzsanyakú fehér
pulóvere felé vett fel, bár ezt kétség kívül megváltozik, ha a nap
magasabbra hág az égen.
A hideg ellenére az emberek csendben ültek az ülő helyeken,
néhányan csoportban, mások egyedül. Mind hagyományos
ruhába volt öltözve. Néhányan olvastak, mások bámultak maguk
elé, egy előre és hátra hintázott… de senki sem volt elszigetelve.
Férfiak és nők, kik feltételezése szerint gondviselők voltak,
csendben mozogtak egyik személytől a másikig, csoporttól
csoportig, soha nem zavarták meg őket, de ott voltak, ha a
betegnek szüksége volt rájuk.
Ivy észrevette az érintéseket, egy a vállon, egy a kézen. –
Lehorgonyzás – mondta ki hangosan. – A kontaktus emlékezteti
a betegeket az itt és mostra.
– Lehetséges – válaszolta Vasic – adva, hogy a többségük J-
mentál.
A jövőbelátóknál, emlékezett Ivy, nagy volt a kockázat, hogy
lenyűgöző ajándékuk generálta látomásba esnek.
Az egyik gondozó feléjük tartott. Egyszerű szürke nadrágot és
fakó sárga inget viselt, aranybarna haja szépen be volt fonva, és
bőre meleg karamell árnyalatú volt. Csendes felelősség érzetét
árasztotta magából, amitől Ivy azt hitte, a nő felelt az egész
komplexumért.

- 491 -
 – Clara Alvarez vagyok – mondta, amit elérte őket. – Én
vezetem a Mennyországot. Anthony szólt, hogy jönni fogtok.
Vasic ujjai súrolták Ivy derekát. – Vasic vagyok és ő Ivy. – Egy
biccentés arra, ahol kutyájuk megszagolta Clara cipőjét. – És ő
Rabbit.
A nő lehajolt, hogy megcirógassa Rabbit vékony hátát kesztyűs
kezével. Ivy látta már ezt korábban. A homlokát ráncolta, próbált
emlékezni rá hol. A kesztyűk…
Egy korábbi I-mentélnak kell lennie, válaszolta Vasic.
Természetesen. Ivy elkapott pár pillanatot az Igazságos
mentálokról, míg Washingtonban élt a szüleivel. Nem tudta,
hogy az I-knek miért van szüksége kesztyűre, de feltételezte köze
van romló mentális pajzsaikhoz. Clara azonban nem tűnt
stresszesnek, nyugalma lesimította Ivy érzékeit.
– Ha követtek – mondta most és elindult, hogy vezesse őket
egy bal oldali ösvényre. – Samuel jobban szeret a rózsakertben
ülni, még ha a növények nem többek, mint karók az év ezen
időszakában.
Ahogy sétáltak, a nő azt mondta – Bemutatlak titeket, majd
elmegyek. Hogy beszél-e veletek vagy sem, azt ő dönti el,
leginkább csendben volt, mióta felébredt a kómából. – Egy idő
ette faasztal mellett állt meg, amin egy szerszámos doboz volt,
Vasicra nézett. – Ez a személyes és valahogy személyre szabott
szerszámos láda, amit Samuel otthonából szereztünk. Még nem

- 492 -
érintette meg, mióta a szobájában hagytuk, de el kellene tárolnod
a képet, hogy vészhelyzet esetén használd.
– Megvan a nyom.
– Ne gyakorolj rá nyomást. – Clara tovább sétált. –
Előfordulhat, hogy többé nem képes arra a tudásra, amire
szükséged van. - Megállt, tekintete meleg barna szemekből állt,
amik halálosan komolyak voltak. – Ő briliáns, tehetséges férfi
volt, megérted ugye. Ha elvesztette ezt és ráébred a veszteségre,
talán azt választja, hogy nem akar már élni. Ez az ő döntése.
– Nagyon védelmező vagy. – Ivy mély tiszteletet érzett a másik
nőből. – Közel állsz hozzá?
– Nincs romantikus kapcsolat. A férjem problémának találná.
– Ezzel az elképesztő és száraz kijelentéssel Clara ismét sétálni
kezdett. – De látok valamit Samuelben, amiben hasonlítunk.
– Az Igazságos mentáloknak van lejárati ideje – mondta,
kifejezésében nehéz volt olvasni. – Én most a második életemet
élem, de sokan soha nem tehetik. Nem akarom ellopni Samuel
második esélyét, hogy erőltetem, hogy összehasonlítsa magát, aki
most azzal, aki volt. – Egy erős kijelentés, Clara közben a hangját
sem emelte fel. – Az értéke nem csökkent, csak más.
– Megértettük. – Nem kérdés, hogy Anthony Kyriakus miért
ezt a nőt választotta a Mennyország vezetésére, gondolta Ivy.
Lenyűgöző, csendes harcos volt.

- 493 -
 – Nem okozunk neki kárt – mondta Vasic Clarának. – Csak
ülünk mellette, míg tiszta nem lesz, hogy velünk akar maradni,
vagy sem.
Clara biccentett és elvezette őket a sövényhez, ami az erősen
alvó rózsakert mellett volt. A pad egy örökzöld terebélyes, finom
tűlevelű lombozata alatt volt, rajta egy vékony férfi ült, aki korai
harmincas lehetett.
Búzaszínű nadrágot és egyszerű kék inget viselt, hajának
sötétszőke tincseit összekócolta a szellő és széldzseki volt az
oldalán, régi típusú drótkeretes szemüvegén keresztül bámult a
kertre. Szokatlanok voltak, mert szemét probléma nélkül meg
lehetett volna operálni, de Ivynak nem volt róla benyomása, hogy
a szemüveg szándékos volt-e.
– Samuel. – Clara kesztyűs kezét a férfi vállára tette, mikor
odaértek. – Vendégeink vannak, akikről korábban beszéltem
neked. Ivy, Vasic és Rabbit.
Samuel Rain nem válaszolt.
Clara egy komoly pillantást lőtt feléjük, hogy tartsák be a
szabályokat, majd elsétált. Ivy mély levegőt vett a tiszta
levegőből, fájdalmasan tudatában volt, hogy psziché
képességeivel nem érzi Samuel Raint. Olyan, mintha mélyen
magába esett volna, hogy többé már nem létezik.
– Vaú! – Rabbit egy botot dobott a lába elé.

- 494 -
 – Rabbit. – Szeretet bontakozott ki benne, lehajolt és felvette.
– Hol találtad? Ha összetúrod a kertet, nagy bajban leszünk.
Vasic válaszolt neki. – Láttam, hogy egy jobb oldali fa alatt
találta.
Vasicra pillantva azt telepatálta, Talán jobb lenne, ha nem
vennénk körbe Mr Raint?
Vasic elvette a botot, amit odanyújtott neki. – Gyere Rabbit –
mondta, balra a rózsakerttől vezette izgatott kutyájukat, egy
négyezet alakú nyitott területre. Ez Samuel látószögében volt, de
nem az arcában.
Ivy a rózsakertben sétált, ahogy a férfija és kutyája játszottak,
elolvasta a kis vízálló kártyát mindegyik ágyásnál, megvizsgálta a
mellette lévő képeket, egy gazdag barack rózsáét, amit egy sárga
mellé ültettek, ami mellett egy szexi vörös volt. Itt és most
eldöntötte, hogy ültet virágot az otthon mellett, amit Vasiccal
alakít ki.
Gondolod, hogy letelepedsz a gyümölcsösben? Ez olyan hely
volt, amit szeretett, de bárhova elmenne Vasiccal.
Veled otthon vagyok Ivy.
Elveszve azon volt, hogy a férfi felé forduljon és majdnem
felbuktatta Rabbitot, ahogy a kutya a rózsakert ösvényein futott
keresztül, hogy a botot Samuel Rain lába elé dobja. Mikor a férfi
nem válaszolt, Rabbit megböködte a kezét. – Gyere Rabbit, –

- 495 -
mondta, megpaskolta a combját. – Samuel ma csendben szeretne
ülni.
Rabbit még egyszer megpróbálta a böködést, mielőtt felvette
volna a botot és Ivyhoz ment volna egy vakarásra. Ahogy
visszafutott Vasichoz Ivy felnézett… hogy lássa Samuel Rain
szemei a Nyílon voltak. Ivy pulzusa felgyorsult, de nem tett
semmilyen hírtelen mozdulatot. Míg a mérnök felállt és Vasichoz
ment.
Egy másik ösvényen ért oda a férfihoz ugyanakkor.
Samuel Rain egy szót sem szólt, megragadta Vasic kesztyűjét
és rábámult. – Őrült vagy? – kérdezte olyan éles hangon, ami
késként vágott. – Nem volt kész az emberi beültetésre.
– Önpusztító voltam, mikor jelentkeztem – válaszolta Vasic. –
Többé nem vagyok. Meg tudod javítani.
A mérnök hitetlenkedő pillantást vetett rá. – Agysérült vagyok
idióta. Nem akarod, hogy a testedben játsszak.
– Ebben a pillanatban mentálisan elég stabilnak tűnsz.
A férfi bütykeivel megütögette a kesztyű fekete pántját. –
Nyisd ki.
Vasic nem mozdult, de a pánt két oldalra csúszott felfedve a
benne lévő kontroll panelt. Rain egy ideig bámult. – A felület
kreatív. Látnom kell a belsejét. – Zavartan nézett körbe. –
Fenébe, hogy a szerszámos ládám.
– Itt. – Vasic átadta neki.

- 496 -
 A férfi anélkül vette el, hogy megkérdezte volna, hogy került
oda, letette a földre. – Rabbit, ne nyúlj hozzá – mondta
szórakozottan és kivette a lézer eszközt. Egy pár művelet az
eszközzel és a felület panele hátracsúszott.
Csukd be a szemedet Ivy.
Ivy megfogta Vasic szabad kezét, egy csókot nyomott rá. Ez te
vagy. Minden részedet szeretem.
Egy hosszú szünet, mielőtt Vasic felemelte a karját. Alávonta a
nőt, míg Rabbit megszagolta a szerszámosládát, de nem nyúlt
hozzá, Ivy megacálozta magát, hogy kezeli a halálos veszélyt
Vasicban és nézte. Nem tudta, hogy mit várt, de nem a lenyűgöző
szimmetriát a férfi és a gép közt.
Finom, többszínű kábel ragyogott az izmok, inak és csont
kavarodásában, a szálak finomságából tudta, hogy nem lát
mindet a saját szemével. Nem kellene szépnek lennie, mondta
Vasicnak, a düh újraéledt benne, hogy mit tett magával a férfi.
Vasic ujjai a tarkójára görbültek. Egész életünk során dühös
leszel rám?
Biccentett. Várnod kellett volna rám.
Soha nem mertem rólad álmodni. Soha nem gondoltam, hogy
az olyan férfi, mint én megérdemel ilyen ajándékot.
Ivy megpaskolta a férfi mellkasát. Te is az ajándékom vagy,
tudod. Annyira örülök, hogy minden nap az életemben vagy.
Még mikor igazán dühös is vagyok rád.

- 497 -
 Előtte Samuel Rain szemüvege remegett és későn jött rá, hogy
nem régi divatú volt, de az eszköz megengedte neki, hogy
sejtszinten lásson vele. – Hülye. – A mérnök visszacsukta a
panelt, Vasic felé biccentett, hogy csúsztassa vissza a pántot. –
Ellopni a munkámat és azt gondolni tudják mit csinálnak. Mint
majmok, akik eldöntik, hogy számítógépet programoznak.
– Meg tudod javítani? – kérdezte Vasic.
– Nem, agysérült vagyok. – Ezzel eltette az eszközt, becsapta a
doboz tetejét és felemelte. – Gyere vissza holnap.
Ivy a mérnök után bámult, reménye feszes, kemény csomó volt
a mellkasában. – Vagy őrült, vagy briliáns.
– Néha pengevékony a kettő közti különbség.
– És - kiáltott át Rain a válla felett – hozd a kutyát!

- 498 -
 47. fejezet

Anchorage, New York, Rio, Cape Town, Seattle, Osaka,

Dubai és Chengdu mind szenvedett a kitörésektől. És a sebesség
tovább eszkalálódik.
Élő Hálóforrás, Mentálháló Hírforrás

Lucas Hunter és Sascha Duncan, valamint Alice Eldridge már

a városban voltak és Jayával és Abbottal beszéltek, mire Ivy és
Vasic visszaért. A pszichéket otthagyták beszélgetni, Vasic úgy
döntött, hogy kihasználja a relatíve csendet egy másik fontos
találkozóra. Vasic mélyen bízott Abbotban és Lucas olyan
védelmezően nézett Ivyra, ami a leopárd alfa saját psziché
párjának eredménye volt.
– Azonnal lépjetek velem kapcsolatba, ha probléma van –
mondta mindkettőjüknek. –Egy szívverésen belül visszatérek.
A férfiak egyetértésével a Sierra Nevada egyik elszigetelt hegyi
részére portált és elküldte Juddnak a képet, hogy a SnowDancer
hadnagy és korábbi Nyíl csatlakozhasson hozzá. – Köszönöm,
hogy idejöttél – mondta a férfinak, miután egy perccel később
megérkezett.

- 499 -
 – Nincs szükség köszönetre. – Kezével a hajába túrt, hogy
kisöpörje a havat, ami egy odanyúló ágról esett rá, Judd Vasic
mellé lépett.
A hó nem volt vastag a fákon, mert ez nyílt terület volt,
csizmáik megfelelő volt a területre.
Judd pillantása felmérte őt. – Rájöttél, hogy senki sem tudja,
van képi nyomod ehhez a területhez?
– Soha nem akartam agresszív tettre használni. Szeretem a
csendet. – Ez volt a hatalmas SnowDancer terület egyik
legelszigeteltebb része. Vasic véletlenül fedezte fel, a kép, amit
egy átvitelhez kapott, egy bizonyos része megegyezett ezzel. Ilyen
véletlen nagyon ritka volt, Vasic eddig kétszer tapasztalta meg.
– Én is szeretem a csendet. – Judd lélegzete deres volt, ahogy
beszélt. – Brenna és én feljövünk ide. – Arca mosolyra húzódott.
– Legutóbb hógolyócsatáztunk.
Vasic ezt Ivy előtt nem értette volna meg. Most azt vette észre,
hogy azon gondolkodik, Ivy vajon élvezné-e a hóban való játékot.
Rabbit biztosan. – Valami nagyon személyeset kell kérdeznem
tőled.
Judd lenyúlt és egy adag hót labdává gyúrt. – Hosszú ideig
reméltem, hogy valaki az osztagból elér ide, ahol az ilyen
megbeszélés szükségessé válik. – Felállt, gyorsan eldobta a
labdát. – Kérdezz.

- 500 -
 – Hogy kontrollálod a telekinézisedet mikor intim helyzetben
vagy a pároddal?
– Egy csomó átkozott bútort törtem el az elején, beleértve két
ágyat. – Egy kíváncsi tekintet. – Te mit csinálsz?
– Utazok a világ körül.
Judd rábámult, majd nevetni kezdett, szemeiben az arany
pettyek élének voltak a barnában. Vasic nem tudta elképzelni,
hogy nevet, de Juddra nézve természetesnek tűnt, így
valószínűleg a képességet meg tudja tanulni.
– Bocsi – mondta a másik Nyíl, mikor meg tudott szólalni. –
Csak elképzeltem, hogy mit tenne Brenna, ha elportálnám
magunkat egy nyilvános helyre, mikor intim érintési jogokat
osztunk meg. – Kezeit nadrágja zsebeibe csúsztatta, amit finom
fekete pulóvere és fekete szintetikusbőr kabátja alatt viselt. – A te
Ivyd el akar rejtőzni?
– Eddig sikerült távoli helyekre menni – mondta Vasic – de
nyilvánvalóan nem bízhatom a véletlenre. – Kiegyenesítette saját
szintetikusbőr kabátjának ujjait, a stílus más volt, mint Juddé, de
egyébként ugyanúgy öltöztek. – Ivy azt mondja, a civil ruháim
olyanok, mint az uniformis.
Judd morgott. –A szintetikusbőr kiváló védelem a kések ellen
és a farmer extrém erős.
– Pontosan. – Civil ruhájuknak volt értelme. – Krychek új
golyóálló anyagot fejlesztet ki, ami a lézerfegyvert is bizonyos

- 501 -
szinten kivédi. – Vasic már rendelt egy ilyen anyagú kabátot
Ivynak, bár Krychek ajánlata az osztagnak szólt.
Ahelyett, hogy elutasította volna a kérést, a kardinális
elrendelte, a kabát előre kerüljön. – Kellene egyet szerezned
Brennának.
Judd biccentett. – Talán beszélnem kellene Kalebbel egy
szélesebb körű falka rendelésről. – A szikla peremén megállva
kinézett az alattuk lévő fenyőkre, ágaik nehezek voltak a hótól. –
Mint ahogy mondtam, sok bútort törtem el – kezdte, szemeivel
határozottan előre nézett. – Ezután vettünk titánkeretes ágyat és
azt hajlítom el, bár legutóbb addig hajlítottam, míg túl egyenes
nem lett. Egyébként kitéptem jó pár fát, összetörtem jó pár
sziklát.
Vasic korábban nem gondolta át, hogy kintre vigye a szexet.
Teste úgy döntött, tetszik neki az ötlet. – És most?
– Egy pár trükkel álltam elő – mondta neki Judd. – De a
legjobban működő trükköt egy másik, 9-es szintű Tk-tól
tanultam meg.
– Kitől? – Ahogy Vasic tudta, a nagy gradiensű telekinetikusok
közül eddig Juddd és Kaleb törte meg a kondicionálást.
– Gondolkodj rajta.
Vasic ismert minden erős Tk-t a világon. Figyelembe véve
Juddot és Krycheket, rájött, hogy az ismeretlen Tk valamilyen
módon elszigetelve kell lennie, olyan helyzetben, ami ösztönzi az

- 502 -
Elcsendesedés megtörését… vagy a kondicionálás kezdetektől
hibás volt.
– Stefan. – 9.7 a gradiensen, állandó szolgálaton van az Alaris
mélytengeri állomáson. – Nagyon óvatos.
– Egy közülünk.
– Igen. – Stefant kivették a Nyíl kiképzésből pszichológiai
kérdések eredményeként, ami nem tette őt értéktelenebbé, vagy
kevésbé megbízhatóbbá. Az elmúlt öt évben segített több Nyíl
kiugrásában, hogy álcázta halálukat. – Mi Stefan megoldása a
problémára.
– Meg kell tanítanod az agyadnak, hogy kezelje a szexuális
ingereket – mondta neki Judd. – Az Elcsendesedés alatt azt
tanultuk, hogyan tartsunk fent szigorú fegyelmet erős fogság,
vagy kínzás alatt. Azonban nem tanultuk meg, hogyan kezeljük a
gyönyört, főleg az extrém gyönyört, amit az igazi intim kontaktus
okoz.
– Nem volt rá szükség. – A disszonancia megbénította volna
őket, mielőtt túl messzire mennek.
– Pontosan. Azt jelenti, van egy vakfolt, ami azt is jelenti, nem
kell rossz szokás, vagy tréning, hogy leküzdjük.
Az utóbbi, jött rá Vasic, extrém fontos volt. – Nem kell
megosztanod a figyelmedet, hogy küzdj a korábbi
programozással.

- 503 -
 Egy biccentés Juddtól. – Most, az instrukciók hiánya miatt az
elméd visszatér képességed ösztönös aspektusaihoz. A Tk-knál
radnom összetörések. – A másik férfi egy gyors, szórakozott
pillantást lőtt Vasic felé. – Te egyedülálló vagy, de az elv ugyanaz.
– Meg tudom tanítani az agyamnak, hogy csak bizonyos
helyekre menjen. – Mint egyik ágyból a másikba. – Nem a
legjobb megoldás, de jobb, mint a jégen, vagy sziklán kikötni.
– Van másik megoldás. – Judd kisöpörte a homlokára esett
hajszálakat. – A képességed magja még mindig Tk, így meg kell
tanítanod magad, hogy ne portálj minden esetben. Talán ha
megtanították volna ezt gyerekkorunkban-
– Lefogadom, hogy az megváltoztatná a helyzetet – szakította
félbe Vasic. – A igazi intimitás azt jöveteli, hogy engedjük le a
pajzsainkat.
– Igen. – Egy szó, ami döbbenetes mélységű érzelmet
tartalmazott. – Nos, mivel nem tudjuk megzabolázni a telekinzis
erő hullámzását – mondta – megtanultuk, hogy vezessük le
másik módon.
– A vízbe? – feltételezte Vasic, látta, hova akar kilukadni Judd.
– Igen. Stefant a tenger veszi körül és még az erejével sem
okoz többet, mint egy, vagy két repedés. – A férfi megállt, hogy
egy farkas falkát nézzen, akik az alattuk lévő tisztáson ugrottak
át. – Én is ezt teszem, hogy megtöltök egy kádat vízzel. Gőzöl,
mire végzek. – Egy vigyorgás és vállrándítás. – Nem azt

- 504 -
mondom, hogy nem vesztem még néha el az irányítást, de
pokolian jobb, mint korábban. Rájöttem, minél több a gyakorlás,
amit csinálok – nevetés volt a szemeiben, hogy az edzés módszer
tisztán nem nehézség – annál jobban kezelem az energia
hullámzást.
Vasic meggondolta az ötletadót. – Stefan megoldása
kihasználja ugyanazt a kiképzési protokollt és módszereket, mint
az Elcsendesedés, csak pozitív megerősítéssel – szexuális
gyönyörrel – a negatív helyett. – A fájdalomban és kínzásban
kovácsoltat használni egy sokkal szebb végeredményhez.
– Időbe telik, és talán néha még utazni fogsz – tette hozzá
Judd. – És ösztönös portáló képességed talán nehezebbé teszi a
dolgokat, de azt hiszem megvan a mentális erőd és fizikai
fegyelmed, hogy sikeres legyél.
Vasic átgondolta. – Kezdetnek, arra programozom az agyam,
hogy elszigetelt helyek körébe vigyen. – Ágyról ágyra menni talán
lehetetlen ennél a sebességnél, és még kedvenc távoli helyei közül
is párat használni precizitást igényel majd, de a Stefan inspirálta
terv ötletet adott neki, hogy csinálja meg, nem épít újat, de
felhasználja, amije van.
– Fel tudom használni az adattanulási technikát, amit
megtanultunk – mondta átgondolva. – hogy ráakaszkodjak
ugyanarra a rendszerre, ami megengedi az érzékeimnek, hogy

- 505 -
működjenek, még ha terepen is kell aludnom. – Mindkét
képesség alap volt a Nyilak kiképzésében.
Judd lassan biccentett. – Igen, ez működhet. Elmondod, ha
sikerült?
– Természetesen. - Talán olyan opció lehet, ami segít egy
másik Nyílnak átlépni a vonalat. – Stefan biztonságban vagy? – A
legelszigeteltebb közöttük, a másik férfinak kis segítsége volt, ha
gyorsan volt rá szüksége.
– Igen, de talán meg kellene látogatnod az Alarist, hogy beszélj
vele. A Hálón gyorsan bekövetkező változások miatt jó ha tudja,
hogy azonnal visszamegyünk érte, ha valami rosszul sül el.
– Ezután elmegyek hozzá. – A teleportáció
megmagyarázhatatlan része miatt a teleportálók nem szenvedtek
semmilyen betegségtől a nyomásváltozás miatt, akár az óceán
tetejére, akár az óceán aljára portálnak.
A sarkain megfordulva Judd visszavezette őket a fák közé. –
Azt mondtad, több kérdésed van.
– Honnan tudod, hogy mit tegyél? – Vasic eddig ösztönösen
tette a dolgokat és Ivy nem tűnt csalódottnak, de biztos akart
lenni benne, hogy mindent megtesz, hogy kielégítse őt… mert
megérinteni a nőt olyan intenzív gyönyört adott neki, amit
reménye sem volt leírni.
– Elküldöm neked a kutatási fájlomat – mondta Judd – de
tudod mit tanultam meg? Ha figyelsz rá, megleszel.

- 506 -
 Vasic a kis hangokra gondolt, amiket Ivy adott ki az ágyban,
ahogy körmeit a hátába vájta, mikor jól érintette őt meg és
érezte, teste pulzált. – Ezt akarom a többieknek is Judd. - A
társaik megérdemelték ugyanazt a boldogságot, hogy ugyanaz a
meredek tanulási görbe inkább gyönyör, mint fájdalom.
Judd pillantása találkozott az övével. – Soha nem hittem, hogy
elérsz idáig. Kurvára örülök neked. A többieket is elhozzuk ide,
Nyilak vagyunk-
– Soha nem adjuk fel a célpontunk – egészítette ki Vasic és
most az először, mióta tanították őt, a kijelentés nem sötétség
volt, hanem remény.
***
Ivy és Sascha a nap nagy részét a világon a nem psziché
túlélőknek a látogatásával és meginterjúvolásával töltötte,
köszönhetően Vasic portáló képességének, míg Jaya és Alice az
apartmanban maradt és a mintákhoz gyűjtött adatot.
– A túlélőknek – mondta Jaya, ahogy este vacsoráztak –
mindnek volt törése az Elcsendesedésében és elfogadták azokat a
töréseket, még ha az eredményezett érzelem nem is volt szép.
Ivy egy nutrion szeletet dobott Abbotnak, ahol a kékszemű
Nyíl Vasiccal és Lucassal ült. A három férfi átadta a kanapét a
nőknek, székeket hoztak maguknak. - A sötétség nője, akit
láttunk – mondta utána Jayának – annyira szomorú és dühös
volt.

- 507 -
 – Az elutasítás megtestesítője. – Sascha az ételére bámult,
ahelyett, hogy evett volna. – A Elcsendesedés megtanítja a
mentáloknak, hogy elfojtsák az érzelmeket, de a szíve ennek
mindig agresszív, erőszakos, dühös érzelmek voltak, és a
Mentálháló hatással van a tudatalattira, mint a tudatosra.
Minden sötét érzelem, a rondaságok, gondolta Ivy,
félresöpörtek, eltemettek és a fekélyes levesben nőtt a fertőzés. –
Ez nem adja meg nekünk a gyógymódot. – Eltolta az ételét. –
Senki sem tudja egyszerűen magához ölelni az érzelmek egész
skáláját, miután egy életen át az ellenkezőjére edzették.
Vasic szemei találkoztak egy átható pillanatra az övéivel.
Ez nem panaszkodás volt, mondta Ivy, egy telepatikus csókot
küldött neki.
Tudom. Cirógatás volt jeges hangjában. Ez elkerülhetetlen
tény.
Igen, az volt. Az ő Nyila kinyitotta neki a szívét, de továbbra is
küzdött a sötét érzelmeivel vívott ádáz harcban. Düh, harag,
veszteség, mind bent ragadt a nagyszerű szívben és ettől Ivy fájt.
De nem erőltette, hogy azok az érzelmek kikerüljenek. Senki sem
tudta. Csak Vasic, mikor készen áll rá.
Jaya megböködte tésztáját. – Egy erőszakos váltás is okozhat
sokkot, strokeot, vagy aneurizmát.
– A másik dolog – mondta Alice, előrehajolt – hogy nem
hiszem, hogy csak kevés ember ölelte magához az érzelmeit.

- 508 -
 Ebben a pillanatban a karizmatikus tudós intenzív pillantása
Ivyt Samuel Rainre emlékeztette, a géniusz szikrája élt bennük és
mindketten olyan módon sérültek, hogy arra törekedjenek,
elássák géniuszságukat.
– Minden szerint, amit felébredős óta tanultam – folytatta
Alice – és amit ma Jaya megosztott, az Elcsendesedés évek óta
töredezett.
A három psziché egymásra nézett, egy egységként biccentett. A
tudósnak igaza volt, sokkal több embernek kellett volna
immunisnak lennie a fertőzésre, ha csak ez volt az előfeltétel.
Felvéve az adattáblát Jaya elkezdte legördíteni az
információkat a nem psziché nem fertőzöttekről. – Valamink
hiányzik, de nem tudom-
A másik psziché elvágta magát, ahogy örültség és
zavarodottság sikító kiáltása csapott a szobába.
Vasic kevesebb mint hét másodperc alatt teleportálta Ivyt,
Lucast, Saschát két háztömbnyire, majd visszatért Aliceért, az
ember tudós jelen akart lenni. Abbot Jayát egyenesen a
legfertőzöttebb utca végére vitte, ahol csatlakozhatott az
orvosokhoz, akiket Vasic hívott. Alicet az ajtóban hagyta nem
messze Jayától, Abbot védte az orvosokat, a többiek bekerültek a
harcba.
Az utcán középen emelkedő zónákból állt, a reklám és
lakossági használatra, tele volt szórakoztató területtel és a főutat

- 509 -
számtalan ember használta. Ezek az emberek most
kétségbeesetten küzdöttek az életükért a fertőzöttekkel szemben,
akik úgy tűntek nem vették észre sérüléseiket. Ivy látta, hogy egy
férfi, kinek bal karja törötten lógott az oldalán egyenesen egy
nagy ember férfi felé futott. A fertőzöttet egy ütés leterítette, de
az továbbra is megpróbált felállni.
Ivy meghátrált, mikor egy telepatikus csapás érte el elég
keményen, hogy feje csengjen. Lerázta, arra koncentrált, hogy
egyesével nyugtassa meg az embereket. Ez működött legutoljára,
de alig tíz perc alatt érezte, hogy gyötrelmes nyomás épült fel a
szemei mögött. Ez-
Egy erős telepatikus csapás.
Ivy a földre esett, lehorzsolta az arcát és a kezeit, ahogy
szemében a vérerek berobbantak, rájött, hogy egy 8-as, vagy
erősebb gradiensű telepata volt a tömegben. Fenébe. – Jól
vagyok – sikerült Saschának mondania, mikor a kardinális felé
fordult, hogy leellenőrizze őt. – Telepatikus csapás.
Sascha ruhája ujjába törölte az orrából kicsöppenő vért, azt
mondta – Én is éreztem egyet. – Egy pillanattal később
megtántorodott. – Ez telekinetikus csapás volt. – Kontrollált
mozdulattal letérdelt, hogy kisebb célpont legyen, a mészárlásra
nézett. – Lucas jól van – mondta végül. – Természetes pajzsai
megvédik őt.

- 510 -
 Ivy látta a kék kaszát, ami Vasic kesztyűjébe épített lézer volt,
így tudta, mind mentális és fizikai támadás ellen védve van.
Azonban jelentős számú ember és alakváltó, fertőzött és nem
fertőzött, esett a földre, kezeik a fülökön volt és sikolyok
szakadtak a levegőbe, ahogy agyuk összezavarodott.
A csatába ragadt nem ragadozó alakváltók próbáltak küzdeni,
de nem volt agresszív természetük, nem álltak ellen a fertőzöttek
mániákus dühének. És az itt lakók számával, akik a középső
részen éltek, egyszerűen túl sok fertőzött volt túl kevés
védelmezővel szemben. Még az érkező sasok sem fordítottak a
helyzeten.
Ivy látta, hogy egyik áldozat a másik után esett el a püfölő
öklöktől és karmoló kezektől, míg mások vérezve estek össze az
erősödő erőszakos mentális csapásoktól.
– Határoló mező! – Egy rekedt kiáltás hallatszott.
Megfordulva Ivy és Sascha látta, Alice feléjük futott. A tudós
megtántorodott félúton, mintha telepatikus csapás érte volna, de
nem állt meg. – Határoló mező – zihálta Saschának, miután
térdre esett mellettük, teste remegett. – Létre kell hoznod egy
határoló mezőt.
Sascha szeme teljesen fekete volt az utcát ellepő halottak
gyötrelmétől, megfogta Alice arcát. – Mond el, mi az.

- 511 -
 Alice szaggatottan lélegzett, míg Ivy folytatta azt, amit tudott,
még ha az agyában a nyomás épült és épült, s émelyítő dobogás
volt a szeme mögött.
– Alice. – Sascha küzdött, hogy ne rázza meg a másik nőt,
tudván hogy az nem siettetné Alice eltemetett emlékeinek
kinyerését. – Mi a határoló mező?
Alice tekintete tompa volt, Saschára bámult, de mikor Sascha
azon volt, hogy feladja és elforduljon a káosz felé, azt mondta –
Blokkolni tudod a mentális képességeket tömeges mértékben.
Sascha szíve a bordáinak csapódott. Kényszerítette magát,
hogy erősen álljon a horrorral és fájdalommal szemben, ami
érzékeinek csapódott, Alicera koncentrált. Ez kritikus volt,
egyenesen a halottak számára hathatott. – Hogy?
Alice kezei ökölbe szorultak a combjain, szemei könnyesek
voltak, a fejét rázta. – Nem tudom. Nincs meg az az emlékrész.
– Oké, oké. – Sascha ujjaival megérintette Alice arcát, mielőtt
figyelmét visszafordította a harcra. – Ha megpróbálok mindenkit
blokkolni – mondta ki hangosan – az negatívan hat a
védekezőkre.
Így le kell szűkítenie a fókuszát és mit csinál? Sikítani akart a
nem fair helyzetben, hogy azt mondták, olyan képessége van, ami
megmenthet több ezer életet, majd térkép nélkül otthagyták
összegabalyodva, hogy aktiválja azt. Ivy felé fordult, hogy hátha a

- 512 -
másik pszichének van bármi ötlete, élesen szívta be a levegőt,
hasa megingott.
Ivy arca csupa véres maszk volt.

- 513 -
 48. fejezet

– Ivy állj! – mondta Sascha, azt a hangot használta, mint a

falkában a makacs fiataloknál. – Állj le most. – Pánik volt benne,
a másik nő könnyen kaphat strokeot, gyógyíthatatlan sérülést
okozhat az agyában. – Ivy.
– Túl sokan vannak Sascha. – Ez cincogásként hangzott. –
Nem állhatok le, vagy elárasztják a védekezőket.
Sascha megragadta Ivy vállát, kényszerítette, hogy ránézzen. –
Most megállsz, vagy telepatálok Vasicnak.
– Nem fair. – Ez zsibbadtan, lomhán hangzott.
– Igen, mert éppen nem racionálisan gondolkodsz. – Alicera
nézett. – El tudod vinni az orvosokhoz?
Egy biccentés, az antropológus felállt, Ivy egyik karját vállára
tette, sajátját a psziché dereka köré és elbotladoztak. Megvédte
őket Abbot és a Rendőrség, akik a vonalat tartották, ahol az
őrültek ezzel az őrültségi csomaggal nem tudtak megszökni.
Sascha hosszú ideig nézett a két nő után, hogy biztonságba
kerültek-e, mielőtt visszatért volna a feladatához, automatikusan
ellenőrizte Lucast, ahogy szokta.

- 514 -
 A párja, karmait kiöltve harcolt a zsaruk mellett, kiütötte az
egyik agresszív fertőzöttet, így a rendőrök ki tudták vinni a nem
fertőzötteket. Vasic nem volt látható, de mivel Ivy nem
riadóztatott, a teleportálónak biztonságban kell lennie.
– Határoló mező – mondta magának. – Határoló mező. Találd
ki.
Minden trükköt kipróbált az arzenáljából, de ettől csak ismét
vérzett az orra és dobolt a füle, ami azt mondta neki, lassan
ugyanolyan rossz állapotban lesz, mint Ivy. – Nem fogom feladni.
– Elutasította, hogy kiszolgáltassa a lányát, bármely gyereket,
hogy a világ gonosz őrületbe forduljon.
Ekkor egy Tk őt választotta célpontjának, az elméletet a férfi
ellenséges viselkedéséből látta, ami könnyen elmondta neki, hogy
amit tesz működik, a férfi ránézett… és elteleportált. Sascha nem
gondolta volna, hogy ennyire erős, talán nem volt, de úgy hat
méterre volt és tisztán látszódott. A férfi egy pillanattal később
előtte jelent meg, kezeit úgy emelte fel, mintha hátra akarta volna
őt repíteni, hogy felkenődjön a Rendőrség strapabíró harci
járművein. A becsapódás eltörné a gerincét.
Adrenalin öntötte e. – Állj! – kiáltott fel mentális és fizikai
szinten is. – Nem teheted ezt!
Pislogva a férfi meglökte a kezeivel. Semmi sem történt.
Sascha botladozott a sikerében, majdnem áldozatul esett egy
hatalmas ököl csapásának, ami az arcára célzott, kivéve, hogy

- 515 -
párja már ott volt. Lucas leverte majdnem támadóját egy tiszta
ütéssel, ami a Tk-t öntudatlanul, de élve hagyta.
– Cicus?
– Megvagyok. – Még a térdein volt, a szíve dübörgött, a férfi
megfogta a bokáját. – Menj, segíts a többieknek.
Ahogy Lucas visszatért a harchoz Sascha elkezdett egy kis
határoló mezőre koncentrálni, szűk területre, ami nem gyengíti el
a védekezőket, de kiírtja a legrosszabb mentális fenyegetéseket.
Amit abban a pici pillanatban megértett, azt mondta neki, hogy
nem egyszerűen arról van szó, hogy azt mondja a személynek,
hogy nem tehet meg valamit, hanem hogy megüti rejtett érzelmi
magját, hogy meggyőzze őt, hogy képtelen a tettre.
Az orra most nem vérzett, a homloklebenyében megszűnt a
nyomás. Ez, ez volt az, amit csinálnia kellene, a tett annyira
természetes volt, mint a légzés. És megértette, hogy az
Elcsendesedés utáni Tanács miért akarta kiirtani a
génmedencéből a pszichéket. Nemcsak mert az érzelmek
megtestesülései voltak, hanem mert egy P elvehette volna a
Tanács erejét és koldusbotra juttathatta volna őket.
***
Ivy úgy ült, hogy idegei nyersek voltak és fogait összeszorította
a mentő hátuljában, és hallgatta a küzdelmet, míg az O-mentál
azt mondta neki, hogy az erek az agyában kritikusan közel
kerültek a töréshez. – Bármit is csinál, állj le vele – mondta a

- 516 -
férfi. – Vagy legközelebb a te holtested lesz, amit becsomagolunk
az utcán.
Ezekkel a nyers szavakkal otthagyta őt, valamint még
utasította őt, hogy használja a fájdalomkontroll
mechanizmusokat, hogy csökkentse a gyötrelmet a fejében,
elment a többi sérültet kezelni. Ivy mentális megerőltetése
magától meggyógyul, csak időbe telik. A világnak nem volt ideje,
gondolta a mentő végében… hogy lássa Vasic megbénít egy férfit,
aki egy másikat akart megölni egy törött széklábbal.
Torka dühöngő sikollyal telt meg, amit nem engedhetett meg
magának. A férfi erős, becsületes volt és megérdemelte a
boldogságot és békét, nem ezt a végtelen rondaságot. Elég, akart
felkiáltani, eleget tett már! Had pihenjen ez a gladiátor. Ha ki
tudná találni a gyógymódot-
– Te! Ez a te hibád!
Ivy odafordult a gyalázkodó kiabálásra, látta, hogy egy fiatal
nővel néz szembe a Rendőrségi akadály túloldaláról. A nőn
átlagos ruhák voltak, de fekete sáv volt a csuklóján. Ahogy a
mellette álló férfinak… és a férfi mellett álló férfinak.
Mindhárman ránéztek.
Egy gonosz telepatikus csapást érzett.
Gyötrelem terjedt szét a gerincében, teljes önvédelemből
reagált és elvette belőlük a hideg dühöt. Az belécsordult, de
tudta, hogy nem az övé, tétlenségig tudta szűrni azt. És bár látása

- 517 -
elhomályosult a támadástól, mindezek ellenére látta, hogy
támadói zavartan néztek egymásra, mielőtt beolvadtak volna a
tömegbe.
Ivy aggódott, hogy további kárt okozott traumatizált agyában,
azon volt, hogy megkeresi az orvost, mikor elméje jeges
véglegességgel lekapcsolta magát.
***
Három órával a kitörés kezdete és tíz perccel az utca
stabilizálása után Vasic az öntudatlan Ivyt az ágyra fektette. Az
O-mentál megerősítette, hogy nem szenvedett tartós sérülést, és
Vasic nem szándékozott ennek lehetőséget adni. – Maradj vele
Rabbit.
Megsimogatta az aggódó kutyát, majd egy takarót terített a
kutyára és gazdájára, kilépett a nappaliba, hogy beszéljen a
többiekkel. – Nem fogja még egyszer ezt tenni. – Ha a sivatagba
kell őt teleportálnia a következő támadás alatt, megteszi,
figyelmen kívül hagyja a nő dühét. – Ez megöli őt.
Sascha a kanapén biccentett, párja mellette ült. A DarkRiver
alfapár lezuhanyozott és most ettek. Sascha annyi mentális
energiát használt fel, hogy fizikai súlyt vesztett, arccsontjai
nekinyomódtak a bőrének, míg Lucas Hunter forró alakváltó
energiával küzdött Vasic mellett.
Alice Eldridge összegömbölyödve aludt a kanapén. A tudós
mentális állóképessége még mindig alacsony volt a sztázisban

- 518 -
eltöltött idő miatt, de senki sem mondhatja, hogy ma nem tette
oda magát.
Vasic megragadt egy széket és leült. Nem akart enni, de
katonai precizitással egyik nutrion szeletet a másik után
fogyasztotta el, máskülönben hasztalan lenne Ivy számára.
– Azt hiszem felfedeztem a megoldást az agyi nyomásra –
mondta Sascha, arca nyúzott volt – de a módszer, amit a határoló
mező létrehozására használok, nem használ, hogy nyugalmat
ösztönözzek. – Kezével a hajába túrt. – Annyi minden van, amit
még nem tudunk, nem értünk. – Egyet harapott a pizzából, amit
párja az ajkához emelt, megrágta és lenyelte. – Maradok és
segítek. Nem tudom elviselni, hogy úgy menjek haza, hogy
tudom-
– Nem – szakította félbe Vasic. – Vissza kell térned a
területedre.
Morgott a párjára, mikor Sascha válaszolni akart volna, Lucas
Hunter nutrion italt tett a kezébe és várt, míg a nő megitta,
mielőtt Vasic felé fordult. – Azt akarod, hogy Sascha a
kardinálisokat eddze?
– Igen. – Vasic befejezte negyedik nutrion szeletét. –
Szükségünk van rá, hogy a kardinálisok képesek legyenek
létrehozni a határoló mezőt, és most van rá szükségünk. Minden
más később jön.

- 519 -
 Sascha letette az üres poharat. – Azokról a kardinálisokról
beszélünk, akiknek azt mondták, hibásak és nincs haszna az
életüknek – mondta olyan szenvedélyes erővel, Vasic tudta, neki
is ezt mondták. – Időbe fog telni, hogy kijöjjenek az árulás
szorításából.
– Ivy majdnem megölte ma magát – mutatott rá, álla feszült
volt. – Te elvesztetted testsúlyod ötödét és Jaya még a kórházban
van.
Lucas kiegészítette Vasic gondolatmenetét, a DarkRiver alfa
szemei ragyogtak a nappali tompa fényében. – Egy psziché
ösztönei mindig nyernek.
Erről Vasicnak kétsége sem volt. – Elvállalod?
– Természetesen. – Sascha kezét rátette Lucas combjára,
szemei véresek voltak a gyötrelemtől és rémülettől, ami kétség
kívül betakarta a várost. – De ezzel csak Jaya marad és ő orvosi
psziché. Ivy az agysérülést, vagy a halált kockáztatja meg, ha
kimegy.
Vasic nem bízott magában, ha arra gondolt, elveszti Ivyt. –
Hosszú távon kell gondolkodnunk. Ha meghalsz itt, a tudásod is
veled hal. – Könyörtelennek kellett lennie, nem a százakra kellett
gondolnia, akiket Sascha megment a városban, hanem a több
százezerre, akik meghalnak a világon. – Feltételezem a határoló
mező használata egy bizonyos alapképességet igényel. Senki más
nem elég képzett, hogy hozzáférjen, vagy tanítsa.

- 520 -
 Lucas bütykeivel megsimogatta párja arcát. – Tudom, hogy
ösztöneid azt mondják maradjál, de Vasicnak igaza van – mondta
az alfa. – Láttam, milyen keményen küzdöttél, hogy kitalálj
minden apró morzsát a gyakorlati tudásból. Többet tudsz, mint
hinnéd.
– És – mutatott rá Vasic – te vagy a legstabilabb és
legismertebb P a világon. – Ennek pszichológiai hatását nem
lehet lebecsülni. – A többi kardinális talán harcolni fog az árulás
érzetével, mikor mindenki másról van szó, de megbíznak benned,
hogy elmondod nekik az igazat.
– Rendben – mondta Sascha a csendbe. – Először Changgal
lépek kapcsolatba, mert neki már megvan az alap képessége.
Biccentve Vasic elég sokáig várt, hogy mentális elemei eléggé
feltöltődjenek, hogy elhozza Adent, hogy figyeljen Ivyra, míg az
alfa párt és Alice Eldridget visszaportálta a DarkRiver területére.
Lucasnak és Saschának beszélnie kell a farkasokkal, hogy a
korábbi területet állandó kiképzőközponttá alakítsák a
pszichéknek, és ennek a megbeszélésnek minél gyorsabban meg
kellett történnie.
Rabbit leugrott az ágyról és odasétált, mikor Vasic megérkezet,
halk nyüszítés hallatszott a torkából. Lehajolva Vasic határozott
mozdulatokkal megsimogatta az ideges állatot. – Ivy rendben
lesz – mondta. – Itt vagyok, hogy vigyázzak rá.

- 521 -
 A kutya fejét a kezéhez nyomta, a nyüszítés eltűnt, mintha
állatuk megértette volna Vasic bíztatását, Rabbit felmászott az
ágyra és letelepedett Ivy mellé ismét. Vasic leellenőrizte a nő
bőrét, melegnek találta, ajkai mosolyra húzódtak, mikor ujját a
pulzusára nyomta. – Vasic.
Kifújta a levegőt az álmatag mormogásra, azt mondta – Aludj.
De Ivy küzdött, hogy kinyissa a szemét. – A többiek, ők-
– Nem – válaszolta, majdnem képes volt a gondolatait olvasni.
– Kiderült, hogy Brigitte egy másik orvos psziché, de Isaiah,
Chang és a többiek ugyanolyanok mint te. – Nemrég kapott egy
jelentést, hogy Isaiah agyvérzést szenvedett és intenzív kezelésre
szorul, de Ivynak nem kellett most tudnia róla.
Ivy szemében kilátástalanság volt, keze a takaróra szorult.
Vasic letérdelt az ágy mellé, egyik kezével megfogta a nő arcát
és állát, a másik karját párnaként csúsztatta a feje alá. – Aludj.
Majd kelj fel ismét erősen. – Ez motiválta a nőt, és ő
könyörtelenül ki is használta, hogy segítsen neki gyógyulni. Még
ha nem szándékozott is megengedni neki, hogy bárhogy
megsérüljön ismét.
Ivy szemei nehezek voltak, ujjait összeszorította csuklóján. –
Szeretlek.
A szó hosszú ideig visszhangzott, miután a nő elaludt.
Kényszerítette magát, hogy egy idő után otthagyja Ivyt, kilépett a
nappaliba, ahol Aden várt rá.

- 522 -
 – Az érkező kardinálisoknak Nyíl pajzsokra lesz szükségük –
mondta a másik férfinak. – Sascha szervei leálltak volna, ha
Lucas nem veszi észre, mennyi energiát égetett és nem ragad meg
neki egy energiaitalt az orvosoktól. - A DarkRiver alfa ezt a
párzási kapcson keresztül tudta, ami mentális szinten kötötte
össze Saschával.
Vasic nem értette meg, hogy működött a kapocs. És nem
hasonlította össze a kapocs bonyolultságát, ami összekötötte
Kaleb Krycheket Sahara Kyriakussal, de tudta, hogy ugyanezt
akarja Ivyval. – A Nyilakat – mondta – arra kell edzeni, hogy
megállítsák és újratöltsék a P-ket.
– Vékonyra szélesedünk ki. – Aden a falnak dőlt. –
Megkérhetjük Krycheket, hogy az emberei vegyék át a feladatot.
– Nem. Addig nem, amíg nincs másik Nyíl, aki be tud lépni.
Mikor Aden felemelte szemöldökét a lapos kijelentésre, Vasic
azt mondta – Nem Abbot az egyetlen, aki sokkal stabilabb azóta a
nap óta, hogy a pszichékkel kezdtünk dolgozni.
– Igen – mondta Aden. – Figyelmen kívül hagyva a fejlődést,
vagy a nem érzelmi kapcsolatot, bár azok a legstabilabbak, akik
legalább barátságba kerültek a P-ikkel. – Tekintete merev volt az
utcalámpákból érkező halvány fényben, a szoba máskülönben
sötét volt. – Te stabilizálódtál leginkább.
Vasic Ivy dühére gondolt, ahogy érte harcolt, az ő édes, érzéki
nagylelkűségére, mosolyára, bátorságára. Ő volt a horgonya és a

- 523 -
reménye. Ez ennyire egyszerű és erőteljes volt. – Meg kell
adnunk az osztagban másoknak is ugyanezt az esélyt.
– Megszervezem. Silver Mercant hálózata teljes körűen
működik világszerte, és mindenki, mentál, ember, alakváltó, aki
segíteni akar a kitörésben megteheti. Az osztagnak nem kell
szükségszerűen a frontvonalban lennie, ahogy eddig tettük.
Vasic kinézett az ablakon az éjszaka sötétjébe. A Nyilak talán
most képesek visszalépni, de ezek a kitörések a lehullás első
kövei. Mikor jön a lavina, minden férfira és nőre szükség lesz az
osztagból, hogy ellen álljon neki. És a pszichék, tudta, mellettük
fognak állni.
Az ő Ivyja a végéig mellette állna… mert az volt az igazság,
hogy nem zárná őt ketrecbe, nem venné el tőle a választás
lehetőségét, nem számított mennyire volt dühös és félt. Az
megtörné a nőt. – Akik ma Ivyra támadtak. – Jég volt a vérében.
– Megtaláltad őket?
– Gondoskodtam róluk.
– Nem védheted meg az épp elmémet, hogy elpusztítod a
tiédet. – Partnere már messze többet tett, mint elvárt lett volna,
hogy ennyi ideig életben tartsa Vasicot. – Többé nincs rá szükség.
Aden nem egyenesen válaszolt. – A kilépő velencei csoport –
mondta helyette. – Kérték, hogy tegyük őket aktív szolgálatra.
– Mindig aktív szolgálaton voltak. – Nagyon vigyázva, hogy
nyomaikat elrejtsék, kiugrottak a Hálóról, az osztag velencei

- 524 -
elemei kapnak információt a többi Nyílról és a zajló
műveletekről, amíg léteznek.
– Válaszolni akarnak a kitörésekre – tisztázta Aden. – Ha nem
adom utasításba, tudod, hogy Zaira meghozza maga a döntést.
– Igen. – A nő függetlenségről szóló gondolkodása miatt volt a
felelős Nyíl a velencei műveletért. – Zaira tudja, hogy nem
kockáztathatnak. – Mindegyik Nyíl a velencei csoportosulásnál
hivatalosan halott volt.
– Küldött egy ajánlatot, hogy behívhatják őket az európai
éjszakai kitöréseknél, ahol minimális álcával tudnak dolgozni. –
Aden szokatlan feszültséggel dörzsölte meg homlokát. –
Velencében van a legtöbb törött tagunk.
Vasic Alejandrora gondolt, a férfi agyát kitörölte a Jax
túladagolása, így nem tudott eltérni a parancstól, csak ha az
Zairától jött. Alejandron nem tudtak segíteni, a károsodás túl
nagy volt a szerven, de mi volt a többiekkel? – A civileknek nincs
oka rá, hogy megkérdezzék, egy Nyílnak léteznie kell-e vagy sem
– mondta. – Lassan összepárosíthatjuk a velenceieket a saját P-
ikkel.
Aden továbbra is az ablakra bámult. – Az a Hálóhoz való újbóli
csatlakozást igényli. Ezt fedve kell megtenni és Zaira csapata kész
rá, még a jelenlegi problémákkal is… de addig maradnak
számkivetettként, ameddig szükséges.

- 525 -
 Addig, gondolta Vasic, míg az osztagnak nem lesz szüksége
menekülési útra. Ez azonban talán többé nem opció. – A
hálózatuk tiszta?
– Nincs jele a fertőzésnek, de a hálózat, amit csak Nyilak
alkotnak, soha nem lehet kiegyensúlyozott – válaszolta Aden. –
Zaira azt gyanítja, kezdtek hajszálvékony repedések megjelenni.
Még nincs sürgetés, és vitapont lett, hogy újracsatlakozzanak-e a
Hálóhoz. Most továbbra is a szemünk és a fülünk a tágabb
világban.
Egy másik Nyilat hívtak a teleporthoz, Aden percekkel ezután
elment, hogy beszéljen Kalebbel, hogy tegyen össze egy listát az
alvó kardinális P-kről. Ettől Vasic szabadon koncentrálhatott
Ivyra. A nő mélyen aludt. Rabbit a hátának dőlt, kis teste csendes
fújtatásokkal emelkedett és süllyedt.
A kesztyűt használva szkennelte a nőt, megjegyezte a sérült és
elszakadt ereket, amiket vészhelyzetileg kezeltek, Aden duplán
ellenőrizte a munkát, s azok most gyógyultak. Azonban a nő
mentális állapota…
Vasic nem tudta elfelejteni, mennyire legyőzöttnek nézett ki,
mikor megtalálta őt a mentőknél. Az ő Ivyja, aki harcolt érte,
soha nem adta fel, úgy tűnt darabjaiban volt, a tudatosság
keserédes pillanatában volt, mikor karjaiba emelte.

- 526 -
 Szemei homályosak és véresek voltak, azt mondta: Miért nem
tudom megcsinálni? Mi van, ha amit az újrakondicionáló
központban tettek velem végleg összetört?
– Nem vagy törött – mondta rekedt mormogásként, ahogy
lefeküdt mellé és ránézett. – Te vagy a legerősebb nő, akit
ismerek. – Egy nő, aki elutasította, hogy engedelmeskedjen,
figyelmen kívül hagyva majdnem lehetetlen esélyeit.
Egy nő, aki szétverte a zsibbadtságot, ami élve el akarta nyelni
a férfit.
Egy nő, akiért a haláláig küzdeni fog.

- 527 -
 49. fejezet

Üveg tört össze, fájdalmas morgás, egy kutya őrjöngő

ugatása.
Ivy felébredt, azt vette észre, hogy a háló ajtaja nyitva volt, az
ablakon lévő sötétítő hasítékai azt mutatták, fényes nappal van.
Egy újabb morgás, amit hangos puffanás követett.
Ivy lelökte a takarót, rájött, hogy a hangok nem a rémálmok
visszhangja, hanem pár méterről jönnek, kényszerítette magát,
hogy megfogja a kis fegyvert, amit Vasicnak kellett az asztalon
hagynia és elment az ajtóig. Vasic?
Maradj bent.
Egy kis részen kinyitotta az ajtót, hogy ki tudjon nézni a
nappaliba. Ujjai összeszorultak a sima, fekete fegyveren. Csak
farmerba és csizmába öltözve Vasic három férfival harcolt és úgy
tűnt mindhárom telekinetikus. A bútor a falnak csapódva feküdt,
vakolatpor volt a levegőben és ablaküveg a szőnyegen. Vasic
vérzett, de kitartott, míg Rabbit nyüszítve feküdt a fal mellett, kis
teste összegörnyedt.
Düh öntötte el Ivyt.

- 528 -
 Várt, míg a három támadó Vasic felé fordult, kilőtt csendes
lábakon, hogy Rabbitot a karjaiba emelje és bevigye a hálóba. –
Sss – mondta sérült állatuknak, oldala fájdalmas légzésekkel
emelkedett és süllyedt. – Rendben leszel, megígérem. – Finoman
letette őt az ágyra, visszament az ajtóhoz, látta, hogy Nyila
összetörő mentális csapást mért a bordákra ugyanabban a
pillanatban, mikor bekapott több telekinetikus ütést.
A düh sötétebb olvadt hő lett, kibiztosította a fegyvert. Jaya!
telepatálta, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a kesztyű fegyverei
nem működnek. Hol van Abbot?
Mikor nem volt válasz, rájött, hogy a másik nőnek a kórházban
kell lennie, Abbot pedig mellette van. Ami csak Ivyt hagyta Vasic
erősítésének. Letérdelt, hogy megtámassza magát és mindkét
kezét használta, ahogy apja tanította neki, felemelte a fegyvert az
ajtó nyílásába, de mikor a férfiak ilyen gyorsan mozogtak, nem
lehetett benne biztos, hogy nem Vasicot találja el véletlenül.
Ivy megriadt, mikor az egyik támadó a háló ajtaja mellett a
falnak csapódott, látta, hogy megszédült, de már emelte is fel
egyik karját. Nem hagyta magának, hogy gondolkodjon, a férfira
lőtt, a lézernyaláb elbódította. Ahogy a férfi összeesett, élesen
szívta be a levegőt, várt a psziché fájdalom visszahatására, de
nem jött.

- 529 -
 Talán mert amit tett, az elaltatta a férfit. És mert talán Vasic
volt szívének legfontosabb, legnagyobb része. Senki sem
bánthatja őt.
Visszafordult a harchoz, látta, hogy az egyik támadó
fecskendőt vett elő a csizmájából. Vasic háttal volt neki, ahogy a
másik támadóval harcolt. Vigyázz! kiáltotta telepatikusan és
ismét lőtt.
A lézertűz széles spektrumú volt, a falnak csapódott és az
ellenséges Tk figyelmét rá vonta. Ösztönösen reagált, harmadszor
is lőtt, a férfi kitért előle, kezét felemelte, mintha telekinetikus
erővel akarta volna megcsapni őt. Ivy az ajtó mögé gördült, hogy
megfossza a férfit a látható célponttól, épp, mikor az ajtó sérülést
okozó csapással kivágódott. A levegő kifutott belőle, de csontja
nem tört, tovább szorította a fegyvert és gyorsan az ágy mellé
mászott, így közvetlenül az ajtóra látott, míg védte őt az ágy
maga.
Kivéve, hogy a Tk nem jött be. A képességét használta, hogy
felemelje az ágyat, tisztán látszott, hogy a falnak akarta csapni.
Rabbit mozdulatlanul feküdt a takarón. Rémülten Ivy
határozottan a Tk látószögébe futott és bár a férfi kiütötte a
fegyvert a kezéből, ösztönösen reagált és a férfiból érzett
félelemmagot nagyobbá vonta. És még nagyobbá.
A férfi nyüszítve esett össze, mikor Vasic végzett a másik
támadóval.

- 530 -
 Odament, hogy a férfi nyakán becsípjen egy ideget, öntudatlan
állapotba küldte őt. – Rabbit?
Ivy könnyekben tört ki, hogy a veszély elmúlt, visszafutott az
ágyhoz, ahol Rabbit csendben és mereven feküdt. – Igazán
megsérült. – Az állatukra kellett koncentrálnia, nem arra, hogy
majdnem elveszítette Vasicot. Ez emlékeztette őt a ketyegő órára,
amit majdnem elfelejtett, a tudás összeszorította mellkasát, addig
szorította tüdejét, míg alig tudott lélegezni.
– Megrúgták. – Vasic a karjaiba vette a kutyát és figyelmen
kívül hagyva saját sebeit, elportált és pár másodperc múlva
Rabbit nélkül tért vissza. – Egy O-mentállal van, akit
állatorvosnak képeztek ki.
Ivy remegve biccentett, a férfi karjaiba lépett, Vasic ölelése
óvatosan volt erős. – Lélegezz Ivy.
Ez erőkifejtést igényelt, de engedelmeskedett az utasításnak.
Vasicnak most nem miatta kell aggódnia. – Kik voltak ezek? –
kérdezte végül. - Psziché ellenes csoport tagjai?
– Nem. Ezek a férfiak értem jöttek. – Lazított az ölelésen, hogy
megfogja a nő arcát és száját egy nyers, birtokló csókba vonta,
mielőtt hátralépett volna. – El kell portálnom őket.
Ivy erőt merített a férfi hatalmas, fizikai jelenlétéből, Vasic
bőre izzadságtól csillogott és illata forrón férfias volt, azt mondta
– Ne felejtsd el a fecskendőt. – Megjegyezte, hogy a férfi hova
ejtette, rámutatott. – Tudnunk kell, mi az.

- 531 -
 Vasic felvette. – Ez nem fog sokáig tartani.
Ivy átöltözött, míg a férfi eltűntette a három idegent az
apartmanból. – Orvosra van szükséged – mondta neki, mikor
visszatért, a satu a tüdején tovább szorult az a kis idő alatt, amíg
Vasic nem volt itt.
Csak annyit késlekedett, hogy felvette pólóját és kabátját,
Vasic azt mondta – Először Rabbit – és elportálta őket az
állatorvoshoz, aki az állatukon dolgozott. Ivy az ablakon keresztül
nézte az orvost a steril műtőben, beleharapott remegő alsó
ajkába. – Rabbit megpróbált segíteni neked?
– Segített nekem. – Vasic karját hátulról Ivy köré csavarta. –
Megharapta az egyik támadót, mielőtt a férfi kiütött volna.
– Ez Rabbit. – Büszkeség bontakozott ki Ivyban, de nem ez az
érzelem tartotta túszként őt. Nem, az a csontig hatoló zsibbasztó
félelem volt, mert nemcsak Rabbitot vesztette el majdnem.
Megfordulva eltolta Vasicot és levetette vele kabátját és pólóját,
így meg tudta vizsgálni a sebeit.
Vágások és zúzódások voltak felső testén, csodás arca vérzett
és lélegzete felületes volt, ami arra engedett következtetni, hogy
eltörte bordáit. Erőszakos védelmezés irtotta ki a félelmet. –
Orvoshoz. Most.
– Rabbittal kell maradnod – mondta Vasic, mintha ezzel
lezárná a beszélgetést.

- 532 -
 Nem volt vége. – Azt hiszed összeomlok most? – mondta. –
Mit gondolsz mi történik velem, ha az egyik törött bordád
kilukasztja a tüdődet? – Ujjai begördültek, majd megérintette
velük a mellkasát. – Kérlek, menj. – Rabbit nem róná fel neki és
biztosra ment, hogy itt legyenek, mire állatuk felébred.
Vasic kezét a nőére zárta, szemei az ablakra vándoroltak. –
Nem kellene egyedül hagynunk.
Egy remegő mosoly húzódott Ivy ajkaira, ahogy rájött, Vasic
nemcsak érte aggódott, hanem Rabbitért is. Az ő makacs
kutyájuk befészkelte magát a veszélyes Nyíl szívébe. – Akkor –
mondta – miért nem portálsz ide egy orvost?
Vasic a következő szívveréssel eltűnt, majd egy O-mentállal
tért vissza, kinél komoly felszerelés volt. Természetesen először a
karcsú barna nővel Ivyt ellenőriztette le. Ivy beleegyezett, hogy
ne késleltesse a férfi kezelését és az O-mentál egy perc alatt
kezelte zúzódott oldalát.
– Most te – utasította Ivy, teljesen türelmét vesztette.
Vasic leült az állatok számára használt üres vizsgálóban,
megengedte az O-mentálnak, hogy összeforrassza törött bordáit,
a munka alapos volt. Ivy a szoba és a megfigyelő ablak közt
ingázott, informálta Vasicot Rabbit állapotáról.
Egy fél óra múlva Ivy rájött, hogy az állatorvos ugyanazt
csinálta, mint az O-mentál Vasiccal. Az ő Nyila az egyik legjobb
állatorvosi rendelőbe hozta a kutyájukat, valakihez, aki talán

- 533 -
fajtatiszta lovakkal és más állatokkal foglalkozik, az állatok
milliókat érnek.
Ha eddig nem szeretett volna teljesen, őrülten, abszolút
Vasicba, akkor most esett volna bele. Küzdött a kényszerrel, hogy
a karjaiba vesse magát, nézte, ahogy az O-mentál kezeit a férfi
bordáira tette, mialatt dolgozott. A nő, kinek képessége, hogy
technológiai segítség nélkül lásson a testbe, teljes orvosi
„kesztyűt” viselt, ami energiát áramoltatott Vasicba, stimulálta
sejtjeit, hogy megjavítsák magukat.
Ivy mellkasán fonta össze karjait. Nem találtál férfi orvost?
Vasic szemei felmelegedtek és ez mintha gyomorszájon vágta
volna Ivyt, mintha egy apró mosoly lett volna. Ő nő? Észre sem
vettem.
Helyes, mondta, teljesen tönkretette a férfi. Továbbra se vedd
észre.
És végül Rabbit került ki előbb a műtőből.
– Egy kicsit lassú lesz a következő napokban. – Az orvos egy
eldobható adattáblát adott neki, amin rajta voltak az instrukciók,
hogy adja Rabbinak a fájdalomcsillapítót, és az ételt, amivel
etetnie kell. – Azonban biztosítottam, hogy ne legyen utólag
gondja.
– Köszönöm – mondta Ivy, keze Rabbit meleg testén volt,
ahogy az ő és Vasic kutyája elkábítva aludt.

- 534 -
 Egy biccentéssel elfogadva a köszönetet az orvos odanézett,
ahol Vasicot kezelték. – Jöttem neki egy szívességgel, de soha
nem gondoltam, hogy egy kutya életének megmentésével
törlesztek.
Ivy Vasicra mosolygott a szobán keresztül, de csendben
maradt. De nem beszéltek addig, míg az orvos addig dolgozott
rajta, míg szolgálatra késznek nem nyilvánította és visszatértek
az apartmanjukba Rabbittal. Az apartman össze volt törve és vér
volt a nappaliban. Figyelmen kívül hagyva Vasic Rabbitot alvó
kosarába és a párnára tette, melyet kutyájuk teste formált.
– Rendben lesz? – kérdezte Vasic, mikor Ivy leguggolt mellé,
hogy megsimogassa Rabbitot.
Ivy válaszként a férfi karjaiba simult.
Vasic majdnem kibillent egyensúlyából, karját a nő köré zárta.
– Ivy?
– Annyira megsérültél – suttogta.
Vasic a halántékához dörgölőzött. – Nem sérültem meg
kritikusan. Rosszabbat is túléltem.
Ivy olyan gyorsan húzódott el a karjaiból, ahogy megölelte, azt
mondta – Látnom kell, hogy jól vagy. Vedd le a ruháid. –
Félretolta a kabátot. - Le.
Vasic nem vitatkozott, felállt a nővel és lerázta a kabátot, majd
lehúzta a pólót, míg lerúgta csizmáit, amit a behatolók első jelére

- 535 -
vett fel. A csupasz mellkas egy dolog volt, a csupasz láb súlyos
felelőtlenség lett volna egy csizmás ellenféllel szemben.
Ivy a napellenzők elé vonta a férfit. Eléggé szétnyitotta a
palettákat, hogy egy kicsit több fényt engedjen be anélkül, hogy
felfedné magukat, kezeit finoman végigfuttatta a férfi mellkasán.
Vasic testének minden érintés simogató dédelgetés volt, de meg
tudta mondani a nő kifejezéséből, hogy most hosszabb ideig
gyógyuló sebeire koncentrált.
Mikor Ivy a háta mögé lépett, hogy megvizsgálja, egy helyben
maradt.
– Hol fáj a lábad?
– Néhány zúzódás a rúgásoktól, semmi több. – Nem mondta
az O-mentálnak, hogy azokat is kezelje, mert nem voltak
megnyomorítóak és hamarosan eltűnnek.
– Látnom kell. – Ivy kezeit a férfi farmerjének elejére tette.
Vasic ujjait összezárta Ivyén, a fejét rázta. – Csak zúzódások. -
Végtelen kontrollja volt… kivéve ha Ivyról volt szó. Teste már
reagált, farka annak ellenére megkeményedett, hogy a nő
érintése nem izgató volt.
Ivy becsukta szemeit, hogy pillái puha árnyékot vessenek
arcára, pír öntötte el az arcát… mielőtt lerázta volna a férfi kezeit.
– Látnom kell – suttogta újra és ez alkalommal hangja rekedt
volt.

- 536 -
 Vasic annyira mereven állt, amennyire tudott, ahogy a nő
kigombolta nadrágját, de hasa összehúzódott a pillekönnyű
érintésre, majdnem két évtizednyi edzés eredménye, hogy
anélkül állt ott, hogy a nőt ledöntötte volna. Amit azonban nem
tehetett meg. Felemelte a kezét, ujjaival beletúrt a nő puha,
fekete tincseibe, egyhelyben tartotta.
Ivy lélegzete elakadt, ajkai szétváltak.
És Vasic hírtelen megértette miért látta gyakran, hogy az
alakváltók belecsípnek párjaik ajkába, mikor csókolóznak,
játékos mosoly volt az arcukon. Előrehajolt, ugyanezt tette. Ivy
csendben zihált, ujjai a férfi övére záródtak… és teste a férfi felé
dőlt, amikor Vasic kezdett elhúzódni.
Vasic három órával a támadás előtt ébredt fel, de ahelyett hogy
otthagyta volna Ivyt, az ágyban maradt és átnézte az anyagot,
amit Judd küldött neki. Most rájött, hogy a másik férfinsk igaza
volt, nem igazán volt rá szüksége. Minden, amit tennie kellett,
hogy figyelt, hogy mit mond Ivy és főleg arra, mit nem mond.
Bezárta a köztük lévő kis távolságot, beleharapott újra a nő
buja alsó ajkába, a nyomás gyengéd, de erős volt. Majd meghúzta
a húst, hogy tesztelje, a nő élvezi-e, mert ő igen. Különösen
élvezte, mikor Ivy begörbítette lábujjait, bütykei a hasának
nyomultak.
Lassú megfontoltsággal engedte el az ajkát, azt vette észre,
másik keze Ivy csípőjén volt, a pulóverén. A nő azonnal levette

- 537 -
kabátját, amit beértek az apartmanba, így nem képezett akadályt
a felfedezésének. Megtartotta a nő tiszta rezes tekintetét, kezét
becsúsztatta a finom pulóver alá, hogy meleg, rugalmas bőrt
érintsen meg.
Ivy élesen szívta be a levegőt, pulzusa a nyakán dübörgött.
Vasicot megigézte a kis mozdulat, ami sokat mondott neki és
ettől az ő pulzusa is kilőtt, lehajtotta fejét, hogy odanyomja a
száját. Megszívta, még fogaival meg is karcolta. Ivy egyik keze
elemelkedett az övéről, hogy a tarkójára tegye, a torkánál tartotta
őt, és kis, összefüggéstelen hangokat adott ki.
A nő válasza megmásíthatatlan birtoklást alakított ki benne,
amit egyaránt fel akart falni és dédelgetni. Ivy előtt nem értette
meg a dédelgetést. Most tudta, hogy azt adja a nőnek, amire
szüksége van, megmutatta neki, mit jelent számára a nő:
Mindent.
– Vasic – Apró körmök vájtak a nyakába, az érzés
összeadódott és egyenesen ágyékába ment.
– Hmm. – Ismét megcsókolta Ivy nyakát, erősebben szívta
meg a puha bőrt, furcsán kielégítette a megmaradt vörös nyom.
Ivy mellkasa gyors ritmusban emelkedett és süllyedt, lélegzete
forró volt, amitől valami alvó és állatias nyújtózott ki Vasicban,
Ivy arcát az övéhez dörgölte. – Érzem az éhségedet. – Ez intim
suttogás volt, az ő erotikus szeretője az ő testéhez és érzékeihez
hangolódott. – Mire van szükséged?

- 538 -
 A sóvárgás vezette, hogy legintimebb módon követelje a nőt,
felemelte a fejét és azt mondta – Azt akarom, hogy alattam feküdj
és ezután minden porcikádból lakmározni akarok.
Ivy megremegett. – Meztelenül?
A furcsa fájdalmas-gyönyörű érzelem, amit gyengédségnek
azonosított magában összecsavarodott benne. – Tudok várni.
Ragyogó szemekkel Ivy pulóveréért nyúlt. – Emlékszel az
estére, amikor levetkőztem neked?
– Soha nem fogom elfelejteni. – Ez olyan erotikus film volt,
amit akkor nézett meg, mikor a dolgok túl sötétté, keménnyé
váltak. Puha domborulatok és buja bőr, egy félénk, csábító
mosoly, arra emlékeztette őt a nő, hogy voltak jobb dolgok a
világon.
Ma a nő mosolya bűnös játék volt. – Azt akarom, hogy a kezed
mindenhol rajtam legyen. – Majd a felhúzásra felkészülvén a
hasáig húzta fel pulóverét. – Annyit lakomázhatsz, amennyit
akarsz.
Vasic elméje elhomályosult, kezei ökölbe szorultak. – Várj. Áll.

- 539 -
 50. fejezet

Ivy megfagyott, a pulóver megállt a mellei alatt. – Ne?

– Meg kell töltenem a kádat vízzel.
Pislogva Ivy azon volt, hogy kérdezzen, de Vasic nem várta
meg. A fürdőbe ment és teljesen kinyitotta a csapot.
Ivy pár pillanat múlva megjelent az ajtóban, homlokát
ráncolta. Egy pillanat múlva csettintett. –Segít neked a
portálásod kontrollálásában.
Vasic annyira szerette Ivy agyát, mint minden részét. – Igen. –
Nem volt benne biztos, hogy elzárja a csapot, ha Ivy felfedi
magát, fogcsikorgató türelemmel várt, hogy megteljen a kád.
Ahogy várt, hírtelen olyan dolog jutott eszébe, amiről eddig nem
beszéltek. – Ivy ha osztozunk a biológiai-
– Gondoskodtam róla – mondta, arca vörös volt. – Míg a
korábbi területen voltunk.
A Vasic a benne lévő mély érzelmet tiszta örömöm
mosolyaként azonosította. – Már akkor?
– Ó hallgass. – Intően nevetett. – Kikértem Sascha tanácsát és
elrendezte, hogy a DarkRiver gyógyító beugorjon, mert kapott
orvosi kiképzést, plusz ért a mentél fiziológiához, így…

- 540 -
 Vasic emlékezett rá, hogy megérkezett a gyógyító, akkor úgy
gondolta, hogy üdvözli a P-ket. – Hozott sült dolgokat.
– Igen. – Egy édes mosoly, ami térdre kényszerítette Vasicot.
– Tudtam, hogy túlságosan előre gondolkodom, de… reményteli
voltam.
– Ivy. - Vasic ökölbe szorította kezeit, a falra bámult. – Nem
bírom sokáig, ha így bámulsz rám.
Puha, érzéki nevetés hallatszott. – A kád túl fog csordulni.
Végre.
Ivyval visszasétált a szobába, megállt az ágynál. – Talán utazni
fogunk – mondta neki – de beprogramoztam egy utazási kört a
fejembe, ami a sivatagba és vissza hoz minket. – Tegnap
megcsinálta a kitörés előtt. – Nincs hó.
– Bárhova elmegyek veled.
Az ujjával követte a nő mosolyát, megcsókolta őt, keze a
hajában volt. Igazán szeretlek megcsókolni téged Ivy. Az
intimitás, a nedvesség, ahogy Ivy lélegzete egyre rövidebb lett,
minél tovább csinálta ezt. Azt hiszem preferenciákat alakítok ki,
ha érintésről van szó.
Ahogy én is. Ivy kezét a férfi mellkasára nyomta, körmei
finoman karcolták meg, ahogy kemény hasán át a köldökéig
húzta őket. Ahol elkezdte követni a szőrt, ami farmerja nyitott
részéhez vezetett. Az érintéstől összeszorultak hasának izmai,
megtörte a csókot, hogy lenézzen a nő karcsú, aranyszínű kezére,

- 541 -
a levegő forró volt a bőrén, ahogy Ivy szaggatott ritmusban ki- és
belélegzett.
Mintha Ivy tudatában lett volna, hogy ez mennyire hatott a
férfira, ujjával felsimított… majd vissza. Azonban mikor a
zipzárhoz nyúlt, megfogta csuklóját és elhúzta. – Később. – A
gondolat, hogy ujjai összeszorulnak péniszén attól megállt,
combjai feszesek voltak.
Ismét megcsókolta a nőt, hüvelykujját végigfuttatta
csuklójának pulzusán, mielőtt elengedte volna a kezét. Majd
lenyúlt pulóvere aljához. Ivy felemelte kezeit és a finom kék
gyapjú egy másodperccel később a földön volt. Melltartója finom,
fakó sárga csipkéből állt. Lenyűgözte, ahogy körbeölelte
melleinek halmait, míg annyira törékenynek tűntek, követte a
csipkézett széleket, ujját kicsit alá nyomta.
Ivy egyik keze a csuklójához emelkedett, de ezzel nem azt
kérte, hogy álljon meg.
– A település melletti városból? – kérdezte és tovább érintett.
Ivy ujjai összeszorultak csuklóján, biccentett. – Az emberek
nem látnak semmi rosszat, hogy egy mentálnak áruljanak
dolgokat. – Hangja rekedt volt, mikor megkérdezte. – Tetszik?
– Igen. – Eldöntötte, hogy még többet vesz a nőnek. – Úgy
tűnik határozott preferenciám van a látható ingereknél. –
Megcsókolta kulcscsontját, azt mondta – Még mindig azt akarom

- 542 -
nézni, ahogy előttem megérinted a testedet, de nem ma. Ma én
akarok az lenni, aki érint.
Ivy ismét megremegett, majd váratlan, nedves csókot nyomott
a mellkasára, mielőtt ki akarta volna kapcsolni melltartóját. Vasic
megfogta a vállát, lassan megfordította. Ivy kezei leestek, ahogy
csendben eleget tett a férfi kérésének. Először Vasic kisöpörte a
haját a tarkójából, felfedte a bőrt, amit meg akart kóstolni.
Megtette.
Ivy teljesen forró, édes hangot adott ki, ami erekciójára
tekeredett és megszorította… és a sivatagban kötöttek ki.
– Bocsi – mondta, már vissza is tértek az apartmanba.
Ivy a mellkasának dőlt és fejét hátrafordította, lábujjhegyre
állt. Vasic automatikusan lehajolt, kihasználta
magasságkülönbségüket, jutalma a nő ajkainak simítása az állán.
– Amíg nem állsz le az érintésemmel - újabb csók – ezerszer is
elvihetsz a sivatagba és vissza.
A csókok azzal fenyegettek, hogy megzavarják őt, csábította,
hogy egy helyben maradjon, de meztelenül akarta a nőt.
Hátradőlt, felnyúlt a melltartó kapcsáig és kikapcsolta, miután
rájött, hogy kell. Ivy vállai begörbültek, amint végzett és ezzel egy
időben lecsúsztatta a pántokat, a mozdulat teljesen nőies volt.
Vasic nézte, ahogy a csipke a szőnyegre esik, rájött, hogy nem
nézheti meg elölről, ha ezt végig akarja csinálni. – Maradj így. –
Megragadta a nő derekát, míg biztos nem volt benne, megértette,

- 543 -
arrább lépett hátának csodás ívétől, de nem tudott nézni és nem
érinteni. Kezével végigsimított bőrén, amit centiről centire akart
végigcsókolni.
– Túl becsvágyó voltam – mondta, mikor a nő felé ívelt. –
Nem hiszem, hogy képes vagyok felfedezni téged, mielőtt
kontrollom megszűnik.
– Megtehetjük ismét. – Egy félénk, érzéki pillantás, mielőtt
ismét a férfi felé nem fordult. – Amennyiszer szeretnénk.
Vasic ujjai megálltak a bőrén, mikor rájött a nő szavainak
fontosságára. Ivy előtt harc nélkül soha nem kapta meg, amit
akart. A legtöbbször ez nyugodt helyeken lopott, békés pillanatok
voltak. Mindnek volt időlimitje. Ennek nem.
Szemei a kesztyűre estek.
Kényszerítette elméjét, hogy a sötétségről a pillanatnyi
gyönyörre gondoljon, mikor azzal a nővel volt, aki semmit nem
tagadott meg tőle, mindkét kezével végigsimított az oldalán és
körülötte, hogy kigombolja farmerjét. – Húzd le a zipzárt –
mormogta a fülébe, megharapta a tetejét, mert meg akarta.
Ivy felnyögött, teste puha és meleg volt az övével szemben,
ahogy megtette, amit kért. Ezután nem várt Vasic engedélyére,
letolta combjain a földre a nadrágot. Vasic elengedte Ivyt, hogy a
nő lehúzhassa az anyagot, egyik karját a derekára csavarta, amíg
befejezte a feladatot, másik kezének ujjai felfedezték a sárga

- 544 -
szalagokat csipke bugyijának két oldalán. Volt egy a melltartón is
a közepén, emlékezett rá.
Meghúzta a szalagot, de csalódottan fedezte fel, hogy csak a
show része volt. – Venni fogok neked olyan bugyit, aminek a
szalagját ki lehet oldani. – Tudta, hogy ilyen dolgok léteznek,
látta őket a kirakatokban és hirdetésekben.
Ivy bőre forróvá vált, hogy simogatni, csókolni és talán
harapni akarta. – Bármit vehetsz nekem – suttogta, a férfi
karjába olvadt. – Hordani fogom.
Vasic megcsókolta nyakának oldalát. – Vigyáznod kellene, mit
mondasz egy éhező férfinak. – Játékosan figyelmeztetésképp
beléharapott, Ivyig nem tudta, hogy tud játszani, sütkérezett a nő
nyögésében.
Ezután gyönyör pulzált, kezét a nő köldökére csúsztatta és
csipke bugyija alá, hogy megfogja húsát. – Olvastam egy könyvet
– Ivy megremegett. – Egy szex útmutatót. Igazából kettőt, és
letöltöttem másik hármat. – A Nyilak mindig intenzív kutatást
végeztek és követte Judd információit, hogy saját maga is
kutakodjon. – Valamint megnéztem bizonyos felvételeket.
– Mikor? – Ivy hangja magas, sokkos volt.
– Míg aludtál. – Extrém gyorsan olvasott, ez a természetes
képesség követelmény volt Nyíl kiképzésében. – Az egyik
útmutató azt mondja, a nőknek a szexuális gyönyör annyira az
elméjükben van, mint a testükben. Azt javasolja, hogy a férfiak

- 545 -
beszéljenek szex közben. – Vasic nem igazán beszélt, kivéve
mikor valamit mondania kellett, de mikor Ivy nyöszörgött, teste
egyre nyirkosabb lett a tenyere alatt, eldöntötte, hogy ez olyan
eset volt, amikor a beszédet nemcsak javasolták, bolond lett
volna, ha nem teszi. – Tetszik, hogy így foglak.
Begörbítette ujjait, erősebben fogta a nőt. – Tetszik, hogy
érzem, egyre nedvesebb, forróbb és türelmetlenebb vagy.
Ivy kezeivel hátranyúlt, hogy megszorítsa a férfi combjait,
légzése érdes volt.
– Az útmutatók szerint a nők csiklója extrém érzékeny és
számtalan módon lehet cirógatni. – Szorított karjain, mikor Ivy
lábujjhegyre állt, hogy megszökjön, mielőtt lenyomta volna őt,
ismét megcsókolta torkát. – Nyilvánvalóan vannak benned olyan
helyek, amik hihetetlen orgazmust okozhatnak neked.
Eltökéltem, hogy megtalálom őket.
Ivy mellei megduzzadtak és elpirultak, hátra és felnyúlt, hogy
kezeit ökölbe zárja a férfi hajában. – Nem tudtam, hogy
útmutatókat kellene olvasnunk – panaszkodott, száját kissé
lebiggyesztette, amitől Vasic azt kívánta, bárcsak a nő előtt lenne.
De az mindennek véget vetne, mielőtt elkezdődött volna, és még
annyi minden volt, amit meg akart tenni és Ivyval akarta ezeket.
Kezét elfordította, hogy annak hátoldalát nyomja csiklójához.
Ivy háta felívelt, megremegett. – Én is találok útmutatót –
zihálta, mikor a hullám elmúlt, szemei csukva voltak.

- 546 -
 Ennek eredményeként nem látta, hogy ismét a sivatagban
kötöttek ki, mielőtt visszavitte volna őket. – Várj, amíg egy
helyen tudom tartani magunkat. – Már így is pengevékony
vonalon egyensúlyozott. Ha Ivy szakértő lesz, hogy izgassa fel a
testét, talán egy vulkán szívébe viszi magukat. - Ez tetszik? -
Ujját használva körözött testének érzékeny bejáratánál.
Ivy háta ismét felívelt, bőre ragyogott. Mikor fejét elfordította
és felnézet, tudta, mit akar, bár egy szót sem mondott. Megfogta
az állát kesztyűs kezével, megcsókolta, mikor megismételte a
nyomást a csiklóján kezének élével. Ivy másodpercekkel később
felkiáltott, elolvadt a tenyerén, kezei megragadták felkarjait és
szemei remegtek, ahogy csukva voltak.
Vasic nézte, ahogy a nő testét széttöri a gyönyör, amit ő
okozott neki és érezte a vezeték csapását. Csak a nő felé érzett
védelmezése miatt emlékezett rá, hogy energiáját a vízben
vezesse le. Mormogó panaszkodás közepette vette el a kezét, a
karjaiba emelte a nőt és az ágyra fektette.
Csak pár másodpercéve telt levennie a nadrágját és alsóját,
másik kettőbe levenni Ivy bugyiját. A nyirkos csipkét a kezébe
gyűrte, a nő lábai közé térdelt, szemei a finom redőkön voltak,
amiket combjainak találkozásánál lévő puha szőr rejtett. Eleredt
a nyála. Nem figyelmeztette Ivyt, a bugyit az ágyra dobta és
felhajtotta fejét, hogy nyelvével végigsimítson az édes húson.
– Vasic! – Ivy háta elemelkedett az ágyról.

- 547 -
 Vasic ismét megnyalta, megígérte magának, hogy visszatér,
alaposan megkóstolja őt. De most csak egy dolgot akart. A nő
teste felé emelkedett, megtámaszkodott kesztyűs kezén, a
másikkal hátrasöpörte Ivy haját. – Ez valószínűleg fájni fog. –
Nem tetszett neki a gondolat, de olyan biológiai tény volt, amit
nem tudtak elkerülni.
Ivy lábait a derekára kulcsolta. – Szeress, had szeresselek.
Vasic a fogát csikorgatta, a nőhöz tette magát és kezdett
benyomulni. Ivy sima, forró és szorosan kifeszült körülötte, hogy
úgy érezte, szétszakítja őt. – Ivy.
Megragadva a férfi vállát Ivy zihált. – Nos… méretarányosan
épültél fel.
A váratlan szavak levegőhöz juttatták őt, erre volt szüksége.
Megcsókolta édes, nagylelkű száját, azt mondta – Sajnos.
Érzéki nőies mosoly volt az ajkain. – Van egy olyan érzésem,
nem lesz jó ez a leírás, ha ezt gyakran fogjuk csinálni.
Vasic ekkor megállt a gondolkodásban, csak arra koncentrált,
hogy a nőben legyen és se bántsa őt. Az ikervágy lüktetett a
fejében, olyan lassan mozogott, amit teste megengedett neki, Nyíl
kiképzése megadta neki a kiváló izom kontrollt… ami azonnal
összeomlott volna, mikor Ivy teste először pulzált az övén, ha
nem aggódott volna azért, mert fájdalmat okoz neki.
Ivy egy majdnem csendes kiáltást adott ki, hihetetlenül szoros
lett körülötte, de nem kérte, hogy álljon meg.

- 548 -
 Mégis megtette. – Ivy -
A válasz egy csók volt bicepszére.
Vasic úgy érezte, mellkasában acél fújtató van, nagy
kortyokban fújta ki a levegőt, kesztyűs kezével a párnába markolt
és tovább folytatta a kínzó mozgást… addig, míg teljesen elmerült
Ivyban.
Apró körmök vájtak a húsába, Ivy teste feszes volt. – Adj –
zihálta – pár másodpercet.
Izzadság volt Vasic halántékán, álla fájdalmasan szorult össze.
Minden izmát egy helyben tartotta, próbálta eldönteni, ez okozott
kínzás, vagy gyönyör volt-e. Gyönyör, nyögte magában, mikor
Ivy teste hullámzott körülötte, határozottan gyönyör.
Ekkor a nő, aki nem rejtett birtoklással tartotta őt,
megsimogatta mellkasát. – Mozoghatsz – suttogta. – Kezdek
hozzád szokni. – Próbaképp a férfi felé emelte a derekát.
Vasic morgott és elkapta a nő száját, ahogy tiszta ösztönnel
kihúzódott és visszacsúszott. Elméjének hátsó részében tudta,
hogy ki kellene húzódnia, hogy azelőtt okozzon neki orgazmust,
mielőtt ő menne el, de racionális gondolkodása már rég eltűnt.
Teste a második lökésnél robbant fel, gerince felívelt és a
sivatag ragyogott körülöttük, Ivy karjai és lábai ölelésként
tartották őt, ami azt üzente otthon van.
Végre otthon volt.
***

- 549 -
 Ivy még soha nem érezte magát… Nem volt rá szava. Ostoba
mosoly volt az arcán, azt a férfi forró mellkasához dörzsölte,
fürdött benne, hogy egész testén érezte a férfit, Vasic keze a
hajában volt, ami ismerőssé vált.
– Ez a szoba tele van gőzzel.
Ivy észrevette, apró vízgyöngyök voltak a bőrén. De sokkal
jobban érdekelte más. Csókot nyomott a férfi mellére,
kikászálódott a teste alól, hogy lenézzen rá. – Nos?
Vasic fel- és lefuttatta kezét a gerincén. Arca kifejezéstelen
maradt, de Ivy érezte az érzékeivel az érzelmeit, amiket nem
tudott kikapcsolni, és azoktól közel akart bújni a férfihoz és
dorombolni akart, mint egy macska, akit cirógattak.
– Gyakorolnom kell.
Ivy válaszként kuncogott, szíve felrobbant a köztük történt
intimitástól. A szex forró, csodás és kicsit mocskos volt, és alig
várta, hogy ismét csinálja. A férfi érintse, hogy keménynek és
erősnek érezte magában, nehéz súlya a karjain, ahogy levegőért
kapkodott, mint szerette. – Ismétlés mi? – ugratta. – Az
unalmassá válhat.
Fagyos ezüstszemek néztek rá. – Úgy gondolod az a veszély
fenyeget, hogy unatkozni fogsz?
Ivy azt tettette, hogy gondolkodik. – Hmm – Felsikoltott,
mikor hírtelen jeges környezetben volt, hogy egy pillanat múlva
ismét a szobában legyen. – Nem hiszem, hogy ezt tetted!

- 550 -
 – Elvesztettem a kontrollt.
– Hazudós. – Ujjával megbökte, örült neki.
– Nem kommentálom.
Vasic becsukta a szemét, ahogy Ivy ujjaival végigsimított a
haján, gyönyöre az ilyen egyszerű érintésre mély volt. –
Elmondod nekem, hogy azok a férfiak miért jöttek utánad? –
kérdezte, mert bármennyire is próbálta figyelmen kívül hagyni a
világot és a következő hetet meztelenül tölteni az ágyban vele, a
világ újra visszafolyik az életükbe.
– Ők Ming emberei – mondta anélkül, hogy szemeit kinyitotta
volna. – Nem volt jelkép az uniformisukon, de felismertem őket.
– Felemelte a kezét, hogy megmutassa neki az injektort, amit ki
kellett portálnia. – Le kell tesztelni, hogy biztosak legyünk, de
felismerem a patron kobaltkék árnyalatát. Jax: elég nagy
dózisban.
A düh pokol volt Ivy vérében. – Rohadék – mondta, ahogy
Vasic visszavitte az injektort, ahol tárolták. – Miért van még
életben? – Talán gyűlölte az erőszakot, de zsigeri szinten értette
meg a gonoszt, tudta, hogy néhány ember abban talált gyönyört,
hogy kínzó erőt birtokolt mások felett.
Vasic válaszának túl sok értelme volt. – Talán szörnyeteg, de a
szörnyeteg most egyben tartja Európát.

- 551 -
 – Mi van, ha utánad jön? – kérdezte, fejét a férfi vállára tette
és közelbújt, így be tudta lélegezni az illatát. – Három magasan
képzett Tk-t küldött utánad, ez komoly.
Vasic megszorította a tarkóját. – És ezek a Tk-k most a Nyilak
felügyelete alatt vannak. Ming tudja, hogy csináljon
költséghatékony elemzést, és én a skála rossz végének a tetején
vagyok, mert megfosztottam három rangidős emberétől.
Ivy biccentett, hitre készttette magát. Ez Vasic világa volt, és a
férfi jobban megértette, mint ő. – Utálom, hogy más férfi
hatalomvágya arra kényszerített téged, hogy erőszakot hajts ma
végre.
Vasic a hátára döntötte a nőt, kezével végigsimított az oldalán.
– Előtted úgy kezeltem volna a helyzetet, hogy még jobban
belementem volna a zsibbadtságba, ahol semmi sem volt hatással
rám. – Egy lusta, birtokló csók. – Egy kis testgyakorlás a
feszültség miatt egy meztelen Ivyval sokkal jobb.
Ivy ajkai mosolyra húzódtak. Hitt a férfinak, most a nő volt az
egyetlen, aki a düh miatt feszült volt. Vasic ezzel ellentétben
lustán nyugodt volt. – Annyira kell egy útmutató. – Az ő
szeretője, a szeretője, bebizonyította, hogy a legfinomabb
módokon is halálos volt. Egy nőnek kell ellene fegyver.
Ezért kapott egy csókot, Vasic keze a mellét cirógatta. Azonnal
elolvadt volna, ha nem érezte volna a kesztyű súrolódását a

- 552 -
vállán. – Várj. – Meglökte a férfi izmos vállát, azt mondta –
Mennyi az idő? Találkoznunk kell Samuel Rainnel.

- 553 -
 51. fejezet

Meg kellene állítanunk?

Nem. Javítsatok meg minden hibát, mikor nincs a közelben,
de ne avatkozzatok közbe.
Üzenetváltás a Mennyország Karbantartói
Csapata és Clara Alvarez közt

Lezuhanyozva és átöltözve érkeztek meg két órával azután a

Mennyországba, mint ahogy Clarának mondták, hogy számítson
rájuk. Egy csendes biccentéssel fogadta el magyarázatukat, az
igazgató azt mondta – Nos, úgy tűnik legutóbb felébresztettétek
Samuelt.
Ivy elkapta a csillantást a nő gazdag barna szemében. – Mit
csinált? Azt mondta nektek, hogy majmok vagytok, akik
megpróbálnak egy elmegyógyintézetet vezetni?
Ivy megesküdt volna, hogy a nevetés megmelegítette Clara
pillantását, de az igazgató hangja egyenletes volt. – Nem, de
újrahúzta az egész komplexumot nyolc mániákus óra alatt. Van
egy háttércsapatunk, akik ellenőrzik a munkáját, de azt mondták,
hogy olyan dolgokat csinált, amik lehetetlenek és ötven

- 554 -
százalékkal hatékonyabban működünk, mikor az
energiafelhasználásról van szó.
– Még kitart mellette, hogy agysérült? – kérdezte Ivy.
Egy biccentés. – Talán igaza van, nem tudjuk, hogy agyának
rendszere teljes kapacitással működik-e. Ez tisztára olyan,
mintha megpróbálná használni őket. – Ivyra és Vasicra nézett. –
Kérlek ne adjátok fel a reményt. Ha megérzi, akkor elbukik a
segítségben, az semmissé tesz mindent, amit eddig tett.
– Óvatosak leszünk – ígérte Ivy, ujjai Vasicéira szorultak.
Az első dolog, amit Samuel Rain tett, mikor meglátta őket,
hogy morogva állt fel a kertben és azt mondta – Hol a kutya?
Ivy érezte, hogy szíve összeszorult. Vasic egyik karját a vállára
tette, közel vonta, mikor válaszolt a mérnöknek. – Megsérült és
most barátok mellett pihen.
Mivel Jaya Abbottal volt a kórházban Vasic a békésen alvó
Rabbitot a Központi Parancsnokságon lévő Nyilak figyelő
tekintetére bízta. Rabbit egészséges és boldog lenne a gondolatra,
hogy azok a halálos férfiak és nők vigyáznak a kicsi, kíváncsi
kutyára, s ettől majdnem mosolygott, de most csak mélyen
aggódott.
– Megsérült? – Samuel összehúzta szemeit, ahogy Vasicra
nézett. – Meggyógyul?
– Igen. Teljesen felépül.

- 555 -
 Ivy tudta, hogy a kijelentés annyira szólt Samuelnek, mint
neki. Az igazságot a szívébe zárta, azt mondta – Clara elmondta,
hogy fejlesztetted a központot.
– Igen. Gyertek. – A mérnök megdörgölte a kezeit.
A következő órát a komplexum áramellátásánál töltötték.
Samuel Rain még csak nem is pillantott a kesztyűre. A frusztráció
növekedett Ivyban, de csendben maradt. Most már érezte
Samuelt és a férfi eredményei miatti izgalma alatt csontig hatoló
félelem volt, és ez olyan kemény réteg volt, ami a tón télen lévő
jég, amit levagdostak volna és felfedték volna az alatta lévő
folyadékot. Ez fájt Ivynak.
A mérnök, jött rá, eléggé tudatában volt, hogy megértse, hogy
talán nem fog neki tetszeni amit talál, ha nyomást gyakorol
magára. De sokkal erősebb volt, mint Ivy feltételezte, mert a
végén, mikor bezárta a fedőpanelt azt mondta – Szükségem van a
prototípus kesztyűre, amin az a hülye dolgozott, hogy tesztelje a
kapcsolódásokat.
Vasic felemelte a karját, ahogy a másik férfi felé fordult. – Ez a
prototípus.
Ivy azt gondolta, hogy Samuel Rain feje fel fog robbanni. Szó
szerint a haját tépte, mikor azt mondta – Miért nem sétáltál be
egyszerűen egy henteshez és vágattattad fel magad?
– Állj – mondta Ivy elég keményen. – Nem beszélhetsz így
vele.

- 556 -
 A férfi szemüvegén keresztül rábámult, azt mondta – Csinálsz
velem valamit?
– Nem.
Gyanakvás volt az arcán. – Nem ilyen voltam korábban.
Ivynak volt egy olyan érzése, hogy Samuel Rain ideges és
Elcsendesedésen kívüli volt, zseniális intellektusa miatt átment a
hatóságoknál, míg az egyik tanácsnok úgy nem döntött, hogy
példát statuál vele. Pont azután, hogy Rain lemondott egy
munkaajánlatot, ami a Tanácstól érkezett.
Aden ásta ki tegnap a tényt. Ez egyszerűen csak újabb
bizonyítéka volt az Elcsendesedésben elrejtett képmutatásnak és
önös érdeknek, gondolta Ivy, ahogy összefonta karjait és azt
mondta – Nem érdekel, ha éjfélkor meztelenül táncolsz, ha
segítesz Vasicnak.
A férfi a szemeit forgatta. – Hideg van éjfélkor – mondta Rain
túlzott türelemmel. – Ha meztelenül akarnék táncolni télen,
délben tenném.
Ezután elment, azt mondta, ne kövessék.
Ivy a torkában morgott, kezeit felemelte és szorítást imitált. –
Meg akarom fojtani.
Vasic csókot nyomott feje búbjára, a szeretetteljes tettől
begörbültek lábujjai. – Tudod, hogy igaza van – mondta, míg Ivy
harcolt, hogy ne csináljon vagy ügyet abból, ami nagy ügy volt. –
A beültető csapatnak soha nem kellett volna a prototípust

- 557 -
feláldoznia. Meg kell találnom a legrészletesebb szimulációs
fájlokat, amink van és elküldeni neki.
– Nem érdekel, ha igaza is van. – Morgott. – Senki sem
kezelhet így téged. – Közel húzta a férfit a kabátjánál fogva,
szívének szenvedélyével csókolta őt meg. Vasic kezét a nő arcához
emelte, teste ismét megkeményedett.
Mikor ajkaik szétváltak Ivy körbenézett, hogy azt lássa,
visszaportáltak az apartmanba. – El kellett volna mondanunk
Clarának, hogy eljövünk – suttogta, sokkal jobban érdekelte,
hogy Vasic a mellkasát simogatta.
Vasic felemelte a kesztyűt, bepötyögött egy rövid üzenetet. –
Küldtem neki üzenetet.
Ivy felizgultsága eltűnt, kezével megfogta a sima és kemény
karpántot. – Hiányozni fog, ugye? – Ez olyan tény volt, amit
eddig nem gondolt át. – Igazán a részeddé vált.
Vasic mindkét kezét az arcához emelte, füle mögé simította a
haját. – Alkalmazkodom. Egy technológia darab sem éri meg,
hogy elveszítselek. – Tovább fogta a nő arcát, azt mondta –
Szomorú vagy Ivy.
Ivy ellenkezni akart, de a férfi a fejét rázva azt mondta – Nem
vagyok psziché, de ismerlek. Élvezted a szexet-
– A többi faj szeretkezésnek hívja. – Ivy a bulvár műsorokban
látta. – Olyannak érződött, nem? – Ujjait begörbítette a férfi
mellkasán.

- 558 -
 Vasic ízlelte a szót. – Igen.
Ivy mosolya ragyogott. – Szeretek szeretkezni veled.
Csinálhatjuk ismét?
– Ivy. – Hüvelykujjával végigsimított az arcán, megtartotta
pillantását. – Ne próbálj összezavarni. Egy ideig boldogok
voltunk, de szomorúság van benned. – Apró vonalak voltak a nő
szeme körül, mosolya elhalványult, mikor úgy gondolta a férfi
nem figyel, mind észrevette. – Mond el.
– Idehoznád először Rabbitot? – kérdte, kifejezése nyers
sebezhetőséget tartalmazott, ami szíven rúgta a férfit. – Nem
akarom, hogy ha felébred egy ismeretlen helyen találja magát.
Vasic elment, hogy kevesebb mint egy perc múlva térjen
vissza. Rabbit még mindig a kosarába gömbölyödött, aludt. Ivy
törökülésben leült, gyengéden cirógatta az állatot. – Én bátor
Rabbitom – mormogta, ahogy Vasic leült hátával a falnak
támaszkodva, egyik kezét felhúzott térdére tette.
Ivynak időbe telt beszélni, de mikor megtette, tehetetlen
fájdalom volt a hangjában. – Nem tudok nem a kesztyűre
gondolni. Annyira keményen próbálom, de mindig visszatér az
elmémbe. – Kezét végighúzta a szemei előtt. – Sajnálom.
Vasic nem tudta, hogy nyugtassa meg. Minden, amit tenni
tudott, hogy közel húzta és karját köré csavarta. – Biztosan –
mondta – nem kell kétségbe vonnod Samuel zsenialitását.
Majom vagy?

- 559 -
 Mikor Ivy felhorkantott és a mellkasára csapott, megdöbbentő
eredményt érzett. Megadta párjának, amire szüksége volt,
átsegítette őt a szomorúságon. Arcát a hajához nyomta, tovább
tartotta, ahogy ott ültek Rabbit mellett.
– Ez nem volt vicces – mondta végül.
– Nevettél.
Látta, hogy a nő ajkai mosolyra húzódtak, csak hogy utána
legörbüljenek. – Nem sokára újabb kitörés lesz, ugye?
Vasic nem akart erről beszélni, kényeztetni akarta Ivyt, de a
világ tovább folytatódott az apartmanon kívül. – Nagy az esélye.
– Nem tudom, mit csináljak Vasic. – Ez remegő vallomás volt.
– Túl bolond voltam az elején, hogy az ösztön biztosan vezetni
fog, de… - Fejét megrázta a vállán.
– Nem voltál bolond. – Nem tudta kiállni, hogy lássa kemény,
eltökélt Ivyát megverten. – Kész voltál megpróbálni, esélyt adni.
Nélküled, hogy a fertőzött zónákba gyertek Jaya és Brigitte nem
tudnák kik ők és Saschának sem lett volna áttörése.
Ivy keze a felkarjára szorult. – Ez nem változtatja meg a tényt,
hogy én nem tudok semmit sem segíteni! - Dühösen frusztrált
volt. – Az orvos azt mondta, hogy aneurizmám lesz, ha így
folytatom.
Vasic a titokra gondolt, hogy eltitkolta Isaiah állapotát, tudta,
hogy dühös lesz rá miatta, de elmondta neki. Ivy szemei

- 560 -
elsötétültek, ahogy felülve szembenézett vele, egyik kezét a
szájához emelte. – Meg fog…
– Az orvosok reménytelik, de még nincs határozott előrejelzés.
– Concetta biztos fel van dúlva. – Leejtette a kezét és hangja
érdes volt a sok visszatartott érzelemtől, azt mondta – Miért
rejtetted el előlem?
Vasic kezét a nő tarkójára tette. – Tudtam, hogy fájna neked.
Találkozva a férfi pillantásával a fejét rázta. – Nem akarok
ilyen életet. Kipárnázva a veszély ellen és hogy sért a valóság.
– Tudom. – Előrehajolt, homlokát a nőére nyomta. – Csak…
adj nekem egy kis időt. Soha nem volt senkim, aki ez előtt az
enyém volt.
Ivy megpuhult, kezét széttárta a férfi combján. Ismét a karjába
kucorodott, a férfi közel tartotta, a nő illata az orrában volt, szíve
egyszerre vert az övével. És tudta, hogy több ezer kitörésben
harcolna, legyőzne minden rémálmot, hogy legyen még ilyen
pillanatuk. – Megpróbáltad a Mentálhálón megtámadni a
fertőzést magát? – kérdezte, az ötlet hírtelen volt. – A fertőzés
csak tüntet. Ezt a Mentálhálón lévő méreg okozza.
Ivy felült és oldalra fordult, így hátát a férfi felemelt lábának
döntötte. – Próbáltuk a korábbi területen a búcsúvacsora napján.
Azt gondoltuk akkor kellene megpróbálnunk, mikor együtt
vagyunk. - Bőre bizsergett az emlékre. –Azzal fenyegetett, hogy
beszív minket, mintha bogarak lennénk egy nagy pók számára.

- 561 -
 – Akkor tapasztalatlanok, bizonytalanok voltatok.
Ivy ujjával megérintette a térdét, komolyan átgondolta a
kijelentést. – Igen. – A csoport nemcsak bizonytalan és
tapasztalatlan volt, de érezték a megdöbbentő felelősséget, hogy
előálljanak a megoldással, mielőtt fajuk kihal. Nem ideális
körülmények. – Azt hiszem van valami, amit kipróbálhatok a
következő kitörésénél.
Vasic finoman, de erősen megfogta az arcát. – Nem kerülök az
utadba, de ígérd meg nekem, hogy megállsz, amit nyomást érzel
az agyadban.
Ivy érezte, hogy szíve összetört attól, amit a férfi arcán látott,
az ő halálos Nyila, akit arra edzettek, hogy rejtse el
sebezhetőségét. – Ígérem.
Ha Ivy azt gondolta, hogy van ideje átgondolni a dolgokat, az
hamis remény volt. Egy órával később a pokol elszabadult
Midtown Manhattanben, a kitörés a világon a legnagyobb volt.
Vasiccal érkezve Ivy küzdött az ösztönével és nem gázolt a
csatába, mikor a férfi elkezdett a helyzet biztosításán dolgozni.
Helyette a fal mögött maradt biztonságban és kinyitotta szemét a
Mentálhálón.
Az egész terület továbbra is csendben maradt, de érezte, hogy
az elmék nem messze nem a félelemtől ragyogtak
kiszámíthatatlanul vörösen, erőszakosak voltak a mentális tér
fekete bársonyán. Kilőtt a viharos szekcióba, mély lélegzetet vett

- 562 -
és suttogni kezdett Css, nyugodj meg, békélj meg. magának és
kiengedte psziché képességeit.
Ez áttetsző hullámzás volt, hasonló, ahhoz, ahogy a színek
kialakulnak a szappanbuborékban, annyira finom, hogy szinte
láthatatlan volt a feketén. A hullám átutazott a gyötrődő
elméken, nem kért gyengédséggel ült rájuk… de a vörös szikrák
továbbra sem alkalmazkodtak. A csalódottság erős volt benne,
Ivy azon volt, hogy megálljon és önként jelentkezzen öltésre és
cipelésre az orvosok számára, mikor Vasic elméje érintette meg
az övét.
Ivy ha az, amit csinálsz nem fáj neked, folytasd. Az egész
blokk éterien megnyugodott, a fertőzöttek állnak és
zavarodottan néznek körül, míg a nem fertőzöttek annyira
nyugodtak, hogy az utcán alszanak.
Ivy kezeit a térdeire támasztotta, ahogy lábai azzal
fenyegettek, kifutnak alóla, biccentett, bár tudta a férfi nem látja.
Rendben, rendben.
Nem tudta, hogy mennyi ideig állt ott, de mikor Vasic
megjelent előtte, háta merev volt és bokái bedagadtak. – Nos? –
hallatszott érdes hangja, pöttyök voltak a szemei előtt.
– Először igyál. – Energiaitalt adott neki és leguggolt, hogy
megmasszírozza bokáit erős, hozzáértő kezekkel, amitől
megkönnyebbülten felnyögött.

- 563 -
 – Csak kevés veszteség – mondta, mikor felállt és látta a nő
megitta az italt.
Már jobban érezte magát, energiakiadása közel volt a
kiégéshez.
– Mészárlás is lehetett volna. – Vasic kifejezése bősz volt. –
Volt egy fegyverüzlet a fertőzött területen, és számos fertőzött
dolgozott ott, voltak fegyverek.
Ivy megremegett a gondolatra. – A fertőzöttek lenyugodtak? –
kérdezte óvatos reménnyel. – Hogy vannak?
– A legtöbb az elmúlt tíz percben elaludt. – Karjait a nő köré
csavarta, az apartmanba portálta őket, mielőtt hozzátette volna –
Jaya és a többi orvos azt mondja, olyan kómába estek, mint a
többiek.
Ivy szíve összeesett, a Vasic jobbján lévő kanapéig botladozott.
– Talán a gyógymód a fertőzésre nem fizikai – mondta,
bizonytalan volt, mit tud megtenni egy P. – Talán orvosi
probléma. – Még ahogy beszélt tudta, hogy nem ilyen egyszerű,
mivel a Háló maga erodálódott.
– Krychek elsőrangú orvosai a lehetőséget vizsgálják. – Egy
másodperc múlva eltűnt, hogy pár pillanat múlva Rabbittal
térjen vissza. Ismét a Központi Parancsnokságon lévő műszakon
kívüli Nyilak vigyáztak rá.
Rabbit aludt, de nem sokra rá felébredt. Ivy gyűlölte, hogy
annyira letargikus, nem önmaga. Cirógatta és simogatta a kutyát,

- 564 -
ahogy szeretetteljes dolgokat mormogott neki, emlékeztette
magát, mennyire fájt neki, mikor először kúszott be a
gyümölcsösbe. Ha a kutya azt túlélte, biztos ebből is kijön.
– Szereti a napot – mondta Vasic, és óvatosan kivette őt Ivy
öléből és kedvenc, széles ablakpárkányán lévő helyére tette. A
kutya nem ült fel és bámult ki, ahogy általában tette, de
kinyújtózott a délutáni napsütésben.
– Most te – mondta Vasic, és kivett egy doboz nutrion szeletet
a konyhaszekrényből. – Az ital csak átmeneti volt.
Ivy grimaszolt, de a férfi mellett ült a kanapén és megette őket.
– Tudod, most hogy jó párunk ízeket akar – mondta, ahogy a
férfi befejezte gyors hatékonysággal a szeletet – üzleti lehetőség
van az ízesített szeletekben.
– Elmondom a Nyilak Konzorciumának.
Ivy hezitált, a szelet félúton volt a szája felé. – Ez igazi, vagy
ugratsz?
– Igazi, bár hivatalosan nem így hívják – mondta a nő
meglepetésére. – Tudtuk, hogy szükségünk lesz pénzre, ha
kiugrunk, vagy függetlenek leszünk. Nem mindenki akarja így
leélni az életét.
De megeszik, gondolta Ivy, szíve összefacsarodott. Amíg a
Hálónak szüksége van rájuk a Nyilak alárendelik az életüket.
Ezért a feláldozásért az osztag férfi és nő tagjait a társadalom
peremére szorítják és félelemmel néznek rájuk. Keze összeszorult

- 565 -
a szeleten, újabbat harapott és ígéretet tett, hogy az osztag összes
tagját örömmel fogadja az otthonába, a családjába.
Azonban ennek várnia kellett. Az első dolog, hogy meg kell
osztania psziché áttörését a többiekkel. Ez olyan volt, mintha
felfedezte volna a kulcsot, hogy lecsillapítsa a fertőzötteket,
ahogy megtette, a kitörések folytatódtak a következő héten.
A pszichék, minden gradiensű, a természetes vészhelyzet
meredélyé miatt, nagyszinten kezdtek felébredni egy időben.
Nem mind fogadta el gyorsan az igazságot a természetéről, de
azok, akik miután az akadályokat kivették képesek voltak
megnyitni az elméjüket új képességeik számára, alapképzést
kaptak és a harchoz küldték őket. Még a számtalan színnel
ragyogó elme megjelenése ellenére, hogy a színek lassan
beszivárogtak a Háló korábbi fekete anyagába, a fertőzés nem
lassult le, nem volt kevésbé korrodáló.
A fertőzés talán hezitált, hogy megközelítse a kezdetekkor a
korábbi területen a P-k csoportosulását, de most sokkal
agresszívabb volt. Míg a pszichék immunisak maradtak, több P
egy kis területen nem garantálta, hogy a körülöttük levők
biztonságban maradnak. És az egyszerű tény az volt, nem
számított, hogy ha minden P a világon aktív státuszba került,
soha nem lesz olyan, mint a korábbi terület egy az egy elleni
helyzete.

- 566 -
 Párizsban egy egész szekciót evakuálni kellett, mikor a fertőzés
folyékony fekete ketrecként vette körbe. Huszonnégy órával
később a szekció összeomlott, rothadt volt, az ez által
eredményezett sokkhullám több ezer életbe került, sokan
megsérültek. New Yorkban sem úszta meg sérülés nélkül, Ivy és
Vasic egy nap alatt legalább két kitörésre válaszoltak, még az
emberek és alakváltók is odatették magukat a megfékezésben és
minden aktív P rotációban dolgozott a városban.

- 567 -
 52. fejezet

A személyek közti erőszak a mentálok közt alacsony rátára

esett, elsötétedett az Elcsendesedés alatt. És ahogy tudjuk, adva
a jelenlegi nyomozási jelentéseket, az Elcsendesedés statisztikáit
Tanács Tanács után manipulálta, így azokban nem bízhatunk.
A tény, hogy a majdnem biztos megsemmisülés fenyegetése
vitt el minket a békébe keserédes irónia.
Szerkesztőség, Mentálháló Hírforrás

Sahara IQ szintje a zseni kategóriába esett. Ezt mondták neki

gyerekkora óta, mikor arra kényszerítették, hogy megküzdjön a
matekkal, mikor csak táncolni szeretett volna. A matek és Sahara
soha nem ásták el a csatabárdot, de más módokon agya élesen
fent gép volt.
Egy jelentős időintervallumba eső problémán aggódott.
– Eben Kilabuk – mondta, és a psziché képét Kaleb asztalára
tette, elcsaklizta a helyet, mert a férfinak találkozója volt. –
Phillip Kilabuk. – Eben képe alá tette a halott, fertőzött apa
képét.

- 568 -
 – Christiane Hall. Marchelline Hall. – Psziché anya és a
csecsemő. – Miki Ling. – A felvigyázó kuzin. Egy alacsony szintű
O-mentál, akit egy fertőzött ölt meg. Boncolása nem mutatta a
fertőzés agyi jeleit.
– Miguel Ferrera. – Huszonöt éves férfi, 4.1 gradiensű
kereskedelmi telepata.
Számtalan fotót vett fel és fektetett le. Mind túlélők. Ezután
kivette a P-ket és a túlélőket két csoportba helyezte. Az egyik
oldalon voltak az olyanok, mint Miki Ling, akik egy pszichéhez
kapcsolódtak és feltételezve őt, vagy őket a psziché immunitása
védte.
A másik oldalra a random kívülállókat tette, mint Miguel
Ferrerat, kinek nem volt psziché a családfáját, nem volt
kapcsolata két éve a biológiai családjával.
És ott volt Phillip Kilabuk. Agyát áthálózta a fertőzés, bár apja
és gondviselője volt egy P-nek. Közelség egy P-hez, családi és
genetikai kapcsolat egy P-vel, Phillip Kilabukot egyik sem
mentette meg.
Nem volt minta. És mégis…
Szemeit összevonta, belépett Kaleb rendszerébe ahogy a
jelszavát használta, amit a férfi adott neki meg, az ő csodás,
veszélyes férfija minden adatbázishoz hozzáférést adott neki, és
elkezdte lefuttatni az adattöredékeket, amiket a képek által

- 569 -
reprezentált emberekről talált. Banki információk, orvosi
előéletek, egyetemi papírok… csak a kezdet volt.
A munka unalmas volt, talán napokat, heteket vesz igénybe, de
érzett valamit a már meglévő információkból, valamit, ami
hasonló volt a cipőben lévő kőhöz, egy irritáció, ami egyszerűen
nem megy el. Meg kell találnia ezt a követ, mert talán az
irritációban van a kritikus válasz.

- 570 -
 53. fejezet

A hősök gyakran a legcsendesebbek a szobában, a legutolsók,

akik ezt a címet követelik. Ezek a férfiak és nők bármely
gratuláció vagy hírnév elvárása nélkül teszik meg, amire
szükség van. A természetükben van a védelem, a pajzsolás és a
sötétség elleni harc, bármely formát is ölti az fel.
New York Signal

Ivy teljesen kimerült, ennek ellenére pórázt tett Rabbitra egy

kegyelmes csendes délutánon és ő és Vasic elvitték a kutyát, a
Central Parkba szándékoztak menni, amit most ragyogó fehér hó
borított. Nem volt fair, hogy állatukat ketrecbe zárják most, hogy
visszatért szokások energikus önmagához.
– Csendes. – Ivy gyorsan hozzászokott New York eszeveszett
energiájához és vad életerejéhez, de az az életerő ma sehol sem
volt, az emberek arca feszült volt, szemüket lesütötték. – Tudod,
hogy a lakosság mekkora része költözött el? – kérdezte Vasicot.
– A város lakosságához mérten csak kis százalék.
– Az embereknek van munkája, élete, amit nem hagyhatnak
csak úgy ott – mormogta Ivy hangosan gondolkodva. – És a világ

- 571 -
most sehol sem biztonságos. – A szülei régiója a Hálón most még
erősen tart, de Ivy továbbra is aggódott. – Bárcsak le tudnám
fedni a szüleim és a dédapád a psziché pajzsommal. – Még nem
találkozott Zie Zennel, de Vasic sokat mesélt neki a lenyűgöző
férfiról.
Vasic „civil” ruhákban volt, farmerban és szintetikusbőr
kabátban, bár a póló ma nem fekete volt, hanem sötétkék, karját
a derekára csavarta, ujjai a csípőjén voltak. – Hármuk közül
senki sem köszönné meg, ha több százezret hagynánk pajzs
nélkül, figyelmen kívül hagyva mennyire akarjuk a biztonságukat
garantálni.
Ivy sóhajtott, ugyanezt a beszélgetést folytatta le szüleivel. –
Igen. – Jó pár másodpercébe telt rájönni, hogy az ő Nyila Tk-ját
használva stabilizálta őt a jeges járdán. Azokat a járdákat ilyen
korán reggel még nem takarították le a hótól, de a rendszerek
leálltak az egész világon.
Ahogy Vasic kesztyűjének rendszere. Míg a férfi a Ming
embereivel való harc során elszenvedett irányítási hiba óta nem
használta annak fegyver képességeit, a program spontán
kitöréseket eredményezett. Egy kis túltöltődést szenvedett el,
mikor azért küzdött, hogy leállítsa.
Az égések kicsik és az egyik oldalára korlátozódtak. Nem
számított, Ivy szíve kettétört, mikor látta a sérüléseket, bár nem
engedte, hogy a pánik és félelem megmutatkozzon rajta. A férfi

- 572 -
tudta. Mindig tudta. Magához szorítva tartotta őt, azt mondta
neki Aden talált egy orvost, aki hajlandó megkísérelni a
kockázatos operációt, hogy eltávolítsák a leghibásabb részeket.
Csak ha nem hallunk Samuel Rain felől, mielőtt kifutunk az
időből, mondta neki. Az orvos rendkívüli. A nő arról ismert,
hogy szabadúszóként vállal el kockázatos eseteket és győztesen
kerül ki belőlük, de ő nem Rain.
Ivy idegei a töréspontig feszültek ki Rain kitartó csendje miatt,
de egyetértett Vasic választásával. Gyomra egy jégcsomó volt,
tudta, hogy a műtét magas kockázatába belehalhat. Samuel Rain
is talán… de ha a mérnök nem lenne agysérült, a kockázat kisebb
lenne.
Ez nem jelentette, hogy nem lenne elfogadhatatlanul magas.
Ezt a kegyetlen igazságot elméjének hátoldalára söpörte ezen a
napos délutánon, mikor ezzel a férfival sétált, lehúzta ujjait a
csípőjéről és összefűzte az övéivel. – Színeket kellene hordanod –
mondta, mikor Rabbit, a fürge és kíváncsi kutya, megállt és
alaposan megvizsgálta egy férfiüzlet kirakatát. – Ezekkel a csodás
szemekkel, minden élénk szín jól állna rajtad.
Vasic megnézte a kirakatot. – Örömet okozna neked, ha
színeket hordanék?
Ivy szíve megugrott. – Örömet okoz nekem, ha veled vagyok.
Csak… flörtöltem. – Ez ostoba és kínos volt, és ki akarta próbálni
a férfin. Mindent ki akart vele próbálni, nem tudta elviselni a

- 573 -
gondolatot, hogy olyan világban él, ahol Vasic nem lesz a
felfedezésben a partnere.
A férfi addig nem szólalt meg, míg a Central Part közepén nem
voltak. – Miért flörtölsz velem? – kérdezte, ahogy egy kihalt
ösvényen sétáltak, közel a hóval terhes fákhoz, a fehér szőnyeg
háborítatlan volt, de Rabbit tappancsnyomai látszottak előttük. –
Már a tiéd vagyok.
Ivy megállt, képtelen volt a férfira nézni, mert annyi volt
benne, amit a férfiért érzett, hogy megrémítette.
Vasic elhúzta ujjait, majd a tarkójára zárta őket, hüvelykujja
csendes cirógatásként súrlódott bőréhez. – Nem tudom, hogy kell
az udvarlás játékait játszani. Megtanulhatom, ha szükséged van
rá.
Ivy elengedte Rabbit pórázát, megfordult, hogy a férfira
nézzen. – Nem, azt akarom, hogy önmagad legyél. – Egy Nyíl, aki
azt mondta, amit gondolt és aki nem beszélt, csak ha valami
mondanivalója volt. – Azt akarom, hogy magad legyél – ismételte
meg suttogva, ujjai összeszorultak a pólóján. – Hibázni akarok
veled, megtanulni a kapcsolatot.
Vasic ismét végigsimított a bőrén. Haja kékes-feketén
csillogott a lombokon átszűrődő fényben, bőre arany volt. – Én
tervekkel szoktam dolgozni, tervrajzokkal – mondta – de a többi
faj megfigyelése azt mondja nekem, hogy az élet nem a tervrajzok
szerint alakul. – A mentál faj megpróbálta ezt megváltoztatni,

- 574 -
szabályokat hoztak létre, de minden, amit elértek az egy kis extra
idő az elkerülhetetlen összetörés előtt. – Magunknak kell
terveket létrehoznunk.
Ivy, az ő pszichéje, aki kihúzta őt a zsibbadtságból, amiben
eddig létezett és a világ vibráló színekkel telt meg, felnyúlt és
ujjaival a hajában játszott. – Samuel Rain – mondta, határozott
düh volt a hangjában – túl fog jutni ezen. Semmi másban nem
fogok hinni.
Vasic soha nem félt a haláltól, de most testének minden
sejtjével harcolt a gondolat ellen. – Elrabolhatom őt – mondta,
kezei a nő csípőjén voltak. – Kényszeríteni, hogy dolgozzon a
kesztyűn a dzsungel veszélyében, a kedvenc főemlőseivel.
Ivy nevetése kicsit nedves volt. – Nem hiszem, hogy
rávehetnénk arra, amit nem akar megtenni. – Olyan gyengéden
csókolta meg, hogy az rabszolgasorba taszította a férfit.
– De – suttogta az ajkainak – ha nem jelez vissza nemsokára,
azt tervezem meglátogatom. – Szemei a harca való felkészüléstől
csillogtak. – Rain annyira agysérült, mint én és itt az ideje, hogy
abbahagyja a játékait.
– Vaú!
Vasic úgy csókolta meg a nőt, ahogy korábban Ivy őt, mielőtt
elengedte volna. - Úgy hiszem az életedben lévő másik férfi némi
figyelmet akar.

- 575 -
 Mosoly volt a rezes szemekben, amikben nyers félelem volt a
túltöltődése miatt, fájdalom, amit a nő próbált elrejteni előle, de
nem tudott, arca nyitott könyv volt, odafordult, hogy felvegye a
botot, amit Rabbit a lábához dobott. Kioldotta a pórázt, míg
leguggolt, szorosan a bal kezére csavarta és felállt.
– Gyere Rabbit – eldobta a botot – hozd vissza!
Vasic nézte, ahogy a nő bátorította izgatott kutyájukat, öröme
zene volt a füleinek, azt mondta – Nem ennek kellett volna a
jövőmnek lennie – a férfinak, aki odasétált hozzá.
Aden sugárhajtású géppel érkezett fél órával ezelőtt a városba.
Most partnere kesztyűs kezekkel és kézzel vart fekete téli
kabátban állt mellette, a nyitott kabát alatt ugyanolyan színű
öltöny volt fehér inggel. Egy álca a városi ruházatok közt.
– Sajnálod a változást?
– Nem. – Nem messze tőlük Ivy szeretetteljes díjjal halmozta
el Rabbitot, mikor visszavitte a botot. – Soha nem sajnálom Ivyt.
– A világgal is megküzdene a nőért, és gladiátorként fog harcolni
önpusztító ösztöneinek eredményével. – Van még egy opció, amit
nem fedeztünk fel a kesztyűvel kapcsolatban. – Ez olyan volt,
amire a reggeli kitörés során jött rá, mikor Dev Santos csapata a
nyugalom biztosítására vállalta a felelősséget. – Az
Elfeledetteknek szokatlan ajándékaik vannak.
– Már leellenőriztem. – Aden szeme követte Ivy karját, ahogy
elvette a botot Rabittól, miután kötélhúzást játszottak és ismét

- 576 -
eldobta. – Az orvosi technikumjaik másfelé mentek el. Santos azt
mondta, talán képes segíteni a képességével, ami nem mond
nekem semmit.
Vasic felkészítette magát a rossz hírre. Nem lehet más, amit
Aden még nem osztott meg vele.
– Csinált egy gyors helyszíni tesztet a kitörés utóhatásaiban,
míg közeli távolságban voltatok. – Aden ránézett, a fejét rázta. –
Bármi is a képessége, azt mondja túl nyers, hogy dolgozzon egy
ilyen komplex komputronikával.
Átgondolva az információt, amit Aden adott neki, Vasic
megmozdult. Az idő volt az egyetlen, amivel nem rendelkezett. –
Legyen az orvos készenlétben. Nem tudom, hogy a kesztyű kitart-
e arra a nyolc hétre, amit Bashir becsült meg.
Aden nem ellenkezett az utasítással. – Elmondtad Ivynak a
kockázatokat?
– Igen. – Vasic megállt. Egész életében Adennel majdnem
automatikusan osztotta meg az információkat, a kapcsolata a
pszichével azonban új terület volt. Ivy, mondta telepatikusan,
megtöröm a bizalmadat, ha beszélek Adennel a
kapcsolatunkról?
Ivy átnézett a válla felett, szemei ragyogtak. Nem. Azt
terveztem, hogy panaszkodok Jayának rólad. Nevetés volt a
mentális hangjában, ahogy visszafordult kíváncsi kicsi
kutyájukhoz, aki felé futott. Csak ne menj bele a részletekbe,

- 577 -
hogy hogyan szeretkezünk. Egy szünet, teste hírtelen
mozdulatlanná vált. Pontosan miről beszéltél Judd Laurennel?
Csak a kontroll problémáról, vagy-
Elküldte nekem a szexszel kapcsolatos kutatását.
Vasic látta, hogy a nő vörösen fordult el. Nyögése
megalázottságot tartalmazott. Soha nem leszek képes ismét a
szemébe nézni, mondta, keze az arcán volt. Renden, beszélj róla
Adennel, ha szüksége van az információra. Remélem lesz neki
rá… remélem megtalálja, amit mi.
Ahogy Vasic is. – Ivy – mondta a másik férfinak – elvárja,
hogy beszéljek vele és meg is teszem. Tanulom, hogy ne tartsak
titkot.
Aden egyenes tincsei a homlokát keretezték a kis szélben, ami
kiszabadította a hót a faágakról. – Bonyolult?
– Néha. – Vasic nem mindig a helyes dolgot csinálta, de Ivyval
soha nem számított elutasításra. Hibázni akart vele, megbocsátja
az övéit. – Vele lenni a legkomplexebb, meglenyűgözőbb művelet
az életemben.
És tudta, hogy ez csak bonyolultabbá fog válni az idővel. –
Néhányan azt mondanák, ez a büntetés a bűneimért – mondta a
csendbe, amit Rabbit izgatott ugatása tört meg, ahogy Rabbit
ismét a botért futott. – Hogy boldogságot kapok, amit a saját
döntéseim lopnak el tőlem.
A barátja ránézett. – Ebben hiszel?

- 578 -
 – Nem. – Egyszer hitt benne. Többé nem. Mert ha továbbra is
hinne benne, azzal Ivyt bántaná, és az ő Ivyja nem tett semmit,
amivel megérdemelné a fájdalmat, amitől álmában sírt.
Mindegyik könnycsepp sav volt a lelkére.
– A legutóbbi média beszámoló rólad – mondta Aden a köztük
beállt csendbe. – Tudod kezelni?
– Nem aggaszt engem. – Vasicnak nem kellett elbújnia, nem
úgy, mint társainak, akik kockázatot vállalnának, ha az osztag
tagjaiként azonosítanák őket.
– Nem. – Aden lehajolt, hogy felvegye Rabbit botját, amkit a
kutya odafutva a lába elé dobott. – Tudod kezelni, hogy az osztag
nyilvános arca vagy? – A botot Ivy felé dobta, lesöpörte a hót a
kezéről.
Vasic a partnerére nézett, Aden szavainak nem volt értelme. –
Nincs publikus profilunk, és ha lenne, te lennél rá a
legalkalmasabb.
– A választást kivették a kezünkből. – Elővette a zsebéből a kis
adattáblát, átadta Vasicnak, mikor Ivy odaért.
A nő az oldalához bújva nézte a képernyőt, arca izzott és egy
lihegő Rabbit feküdt a lábánál. Vasic egész teste érzékennyé vált
a nő jelenlétére, a melege a sejtjeibe hatolt, hogy elűzze a
jéghideget, ami benne volt, mellének puha görbülete felkarjához
nyomódott. Más nővel ez betolakodás lenne. Ivyval ez…
normálisnak érződött.

- 579 -
 Vasic megmozdította karját és a nő köré csavarta.
– Ez hihetetlen kép.
Követte a rezes és arany tekintetet, hogy az adattáblán egy
képet lásson magáról. Egy baba volt a mellkasához kucorodva és
karját kinyújtotta, ahogy visszatartott két törött üveggel
fegyverkezett fertőzöttet. Vér csepegett a halántékáról, ahol
eltalálták és pólója el volt szakadva, a kesztyű látható volt, mert
levette kabátját és belecsavarta a kicsit, elkapta, ahogy kidobták
őt a harmadik emeleten lévő erkélyről egy erőszakos őrült
tettként.
– Mit látsz, mikor a képre nézel? – kérdezte Aden, kérdése
Ivynak szólt.
– Vasic erős, lenyűgöző férfi. – Lábujjhegyre állt és Vasic
lehajtotta a fejét. A nő ajkai az állát súrolták.
Adent lenyűgözte a tett, azon gondolkodott, partnere vajon
megértette-e mennyire messzire jutott. – Ha nem éreznél pozitív
érzelmet felé – mondta a nőnek, aki Vasicé volt – mi mást látnál?
Ivy ismét a képre nézett, homlokát ráncolta. – Ugyanazt
látnám. Egy erős férfi, aki a sebezhetőt védi.
– Ahogy a szélesebb lakosság is ezt látja. – Megérintette az
adattáblát és behozta a mellékelt, elrejtett címet: „Egy Csendes
Hős”.
Több is volt, a cikk nemcsak az első képpel illusztrálta a cikket,
hanem sokkal többel, ami Vasicról készült a legutóbbi kitörések

- 580 -
során, valamint a fotóval, mikor a férfi segített egy
bombatámadás után, amit a Tiszta mentálok Koppenhágában
követtek el és egy másikkal, mikor a csoport Genfben támadt.
Vasic Nyíl uniformisát viselte mindegyik képen.
– A média hozzád köti az osztagot – mondta Aden – és mivel
ezt teszi, adtak az osztagnak egy nevet, egy arcot.
– Nem a médiának játszunk Aden. Még ha ez meg is változik,
én vagyok az utolsó személy, aki alkalmas erre a pozícióra.
Ivy kezét széttárta Vasic mellkasán, mosolya bánatos volt. –
Csodálom őt – mondta Adennek – de igaza van. Vasic nem
igazán médiában csacsogós típus. – Szemei táncoltak. – Igazából
nem vagyok benne biztos, hogy tudja hogy kell csacsogni.
Vasic magához szorította őt. – Találok egy útmutatót.
Ivyból kitört a nevetés arra, ami ésszerű állításnak tűnt Aden
számára, a nő próbált megszólalni, majd feladta. – Bocsi –
mondta majd egy perc múlva, hangja remegett a nevetéstől és
megmagyarázhatatlan könnyek gördültek le az arcán. – A
partnerednek ravasz a humora.
Nem tudtam, hogy van humorod.
Úgy tűnik növesztek egyet. Vasic visszaváltott beszédre,
miután hüvelykujjával letörölte Ivy könnyeit. – A média. Miért?
– Alkalmazkodnunk kell – mondta Aden az ígéret
visszhangjaként, amit az egész osztag letett, mikor az
Elcsendesedés lehullott.

- 581 -
 Hogy alkalmazkodnak. Hogy túlélnek.
– Az osztag mindig a Háló árnyékaiban volt – folytatta –
korbács, ami rettegésben tartotta a lakosságot. Most az emberek
sokkban vannak, de előbb vagy utóbb, ha túléljük a fertőzést, a
dolgok lenyugodnak. – Aden tekintete találkozott az aranygyűrűs
réz pillantásával, majd a hideg szürkével. – Mikor megtörténik,
az emberek keresnek valakit, akit hibáztathatnak. – Ennek
pszichológiája világos volt. – Nagy célpont vagyunk.
– Senki sem érhet hozzánk – válaszolta Vasic.
– Nem, de hozzáérhetnek azokhoz, akik a mieink. – Aden
határozottan Ivyra nézett.

- 582 -
 54. fejezet

– Ha az osztagban bárki szeretne egy életet az

Elcsendesedésen kívül, akkor rehabilitálnunk kell – Aden
megállt, tudatában volt a használt szó abszurditásának – a
lakosság felfogásában elültették a magokat, hogy gyilkosok és
orgyilkosok vagyunk. Ez talán igaz, de továbbra nem lesz az.
Ivy összevonta szemöldökét. – Ne hívd így az osztagot –
mondta, hangja heves volt. –Magadat se hívd így.
Aden megtartotta Ivy pillantását. – Gyilkosok vagyunk Ivy. Ezt
nem lehet megváltoztatni.
Aden. Vasic halványan megrázta a fejét. Ne emlékeztesd arra,
amit el kellene felejtenie.
De túl késő volt, Ivy előrelépett, hogy szembenézzen Adennel.
– Orgyilkosok voltatok, fekete katonák. Utasítást kaptatok. És
igen, felelősséget kell vállalnotok a tetteitekért, de titeket
gyerekként soroztak be és arra programoztak, hogy elfogadjátok
az utasításokat, hogy azok alapján cselekedjetek. – Hangja halk
és intenzív volt, tovább folytatta, mielőtt a férfi félbeszakíthatta
volna. – Ez megadja nektek a jogot, hogy vágjatok magatoknak
egy szeletet. Most megpróbáljátok megváltoztatni a dolgokat,

- 583 -
újra és újra a frontvonalba léptek, hogy segítsetek a
védteleneknek.
– Ezen a pontot – mondta Aden – ez elég, hogy kitöröljük a
múltat?
– Soha – mondta Ivy gyengéden. – Mindünknek együtt kell
élnie a múltjával, de nem jelenti azt, hogy annak kell
meghatároznia minket. – Kezével a hajába túrt, kilazította
copfját, hogy arcát haja keretezze. – Amit most tesztek, hogy
megtöritek a láncokat. Azok az igazi választások, amik meg
fognak határozni titeket.
Vasic egyikről a másikra nézett. Ivy, aki olyan részeit érte el,
amikről a nőig azt hitte, nem élték túl, Aden, aki elutasította,
hogy átadja őt az űrnek. Ők voltak a két legfontosabb személy az
életében, és most mellette álltak, Ivy heves elutasítása, hogy
hagyja őt elbukni, bármelyiküket hagyja elbukni, szembekerül
Aden vasakaratával.
– Harcolnál értünk? – kérdezte Aden csendesen. – Vasicért
megértem. A tiéd. De a többiek számítanak?
– Mert a családja vagy és mert bármit is tettél, megfizetted az
árat a fájdalommal, amit egy gyereknek sem kellene elviselni,
nem is kellene léteznie ennek. – Ujjaival megérintette Aden
vállát. – Elég Aden. – Ez csendes kérés volt. – Ez nem az
osztagról szóló publikus kép rehabilitálásáról szól, hanem a rólad
és Nyilaidról szóló képről.

- 584 -
 – Üdvözölni fogsz más Nyilat az otthonodban Ivy? – kérdezte
Aden. – Igazán a családodként fogod kezelni őket?
– Természetesen – mondta, mintha a válasz magától értetődő
lenne, mintha minden nő vidáman fogadna egy osztagnyi képzett
gyilkost az otthonába.
Rabbit felkelt és arrébb ballagott, ők hárman követték a
kutyát.
– Ez egy másik ok, amiért Vasicnak kell a publikus arcnak
lennie – mondta Aden egy perc múlva. – Emberibbé teszed őt.
Vasic Ivy válaszára várt, nem nevetésre számított. – Azért
tettél össze engem Vasiccal, mert erre a kimenetelre számítottál?
– Ujjaival megpaskolta hátát a kabát alatt és tudta, hogy a nő
nem volt ellene a gondolatnak.
– Nem. De most hogy megtörtént, használni fogom.
Vasic nem szakította félbe partnerét, ő és Aden túlságosan
bíztak egymásban, hogy nem teszik ki Ivyt semmilyen veszélynek.
– Az ember és alakváltó média – folytatta Nyíl társa – nagyon
jó, hogy felvegye a személyközi kapcsolatok finomságait. –
Elővéve az adattáblát felhozott az előzőhöz linkkel kapcsolódó
cikket. Nem volt hosszú, több képet tartalmazott.
Az elsőn Ivy térdelt az utcán, amit elleptek a fertőzöttek, a fülei
véreztek.
– Ez a legelejéről van – mormogta Ivy.

- 585 -
 A többi kép másmilyen volt. Vasic keze Ivy hátának alján,
ahogy Rabbitot sétálni viszik. Ivy arca csendes bizalommal teli,
ami a férfi belsejéig hatolt, ahogy a karjaiba emelte a nőt, mikor
kifutott az erőből. Ivy egész testében nevetett az apartmanjuk
ajtajában, keze a férfi felkarjára szorult.
– A nyilvánosság – mondta Aden – izgatott miattad és a
kapcsolatod miatt. Ezt használhatjuk.
Ivy grimaszolt. – Segíteni akarok az osztagnak, de nem akarok
olyan kapcsolatban élni, ami a világ színpadán játszódik.
– Ez soha nem fog megtörténni. – Vasic semmilyen
betolakodást nem szándékozik megengedni.
– Nem is várom el tőled – válaszolta Aden. – Ez hamisnak
tűnne s az ok, amiért figyelmet kaptatok, hogy nem tűntök
hamisnak, ha együtt vagytok.
– Akkor miért - kérdezte Ivy – mondod el ezt nekünk?
– Így tudjátok, hogy figyelnek titeket. – Aden lenézett
Rabbitra, ahogy a kutya csalhatatlan kutya ösztönnel kiásott egy
új botot és a lába elé dobta. – Miért hiszi a kutyád, hogy a
személyes bot dobogatója vagyok? Azt hittem a feladat Vasicé.
Ivy ajkai mosolyra húzódtak, lehajolt és megsimogatta Rabbit
fejét. – Tesztel téged. Már tudja Vasic hogy dob, Rabbit szereti a
változatosságot.
Aden eldobta a botot. Számtalan alkalommal.

- 586 -
 Tíz perccel később átkeltek a tisztáson, miután Rabbit úgy
döntött, szünetet ad Adennek, jobbra húzódtak, hogy helyet
adjanak egy kocogónak. A szőke nő ragyogó mosolyt lőtt Ivy és
Vasic felé, és ahogy elment odakiáltott – Mindketten csodásak
vagyok azért, amit tesztek!
Ivy utána felsóhajtott. – Feltételezem, nem hagyhatjuk
figyelmen kívül a médiát.
– Nem – erősítette meg Aden.
– Ez nem csak az osztagról való képről szól, ugye? – kérdezte
Vasic, ahogy Ivy elsétált, hogy biztos legyen benne Rabbit nem
ment felfedezésre egy erősebben használt útra. – Ez az osztagról
szól. – Túl hosszú ideje ismerte a partnerét, hogy ne fogja fel a ki
nem mondott finom üzenetet.
Aden megállt a félig elhányt hó mellett. – Látni Krycheket,
hogy kötődött Sahara Kyriakushoz egy pozitív jel, de őt nem úgy
edzették, mint minket, nem velünk nőtt fel.
– Judd egy közülünk.
– Volt családja, akik lehorgonyozták.
Míg az osztag többségének, tette hozzá csendben Vasic,
elvágták azokat a kötelékeit. Az ő kapcsolata Zie Zennel nem
változtatta ezt meg, ez azután kezdődött, hogy gyerekkora véget
ért és dédapja soha nem tudta gyerekként kezelni, aki a családi
egység tagja volt, csak mint gyalogot a háborúban.

- 587 -
 – Judd reményt adott az osztagnak – mondta csendesen Aden.
– Te miattad hinni fognak a reményben.
Ez volt a legutolsó pozíció, amit Vasic magának gondolt volna.
– Beszélek Ivyval, hogy mennyire akar nyílt lenni a
kapcsolatunkban, ha az osztagról van szó. – Nem gondolta, hogy
az ő édes, nagylelkű pszichéje bánja azon férfiak és nők figyelmét,
akik meg akarják érteni a szerelmet, de a döntés az övé.
Biccentve Aden a csuklóján lévő karcsú órára pillantott. - Jobb
ha megyek a Santossal való találkozómra.
– Hogy az övéi hogy kezelik a kitöréseket? – Az Elfeledett
csapatok jelentős feladatot láttak el, mint a város többi csapata.
Aden a fejét rázta, testéve Vasic felé fordult. – Zaid azért
alapította a Nyíl osztagot, hogy megvédje az Elcsendesedést, de
azért is, mert a mentálok bizonyos képességekkel nem illettek
sehova.
Túl veszélyes, gondolta Vasic, túl megjósolhatatlan. Most látta,
mire készül Aden. – Az Elfeledetteknek is vannak ilyen
problémáik – feltételezte. – Hogy nyerted meg Santos bizalmát?
– Azt hiszem a szükség és annak a ténynek a kombinációja,
hogy látja, hogy megvédjük a P-ket. – Aden kezével a hajába túrt.
– Hogy tudják-e hasznosítani a trénink protokolljainkat a
képességeiknél nyitott kérdés, de kezdetnek jó. És talán
kifejlesztettek olyan technikákat, amiket cserébe használni
tudunk.

- 588 -
 Ez egyben újabb szövetségest ad az osztagnak, amiért Aden
ilyen sűrűn osztotta be ezt a találkozót. – Teleportra szükséged
van?
Aden a fejét rázta. – Sétálok.
Rabbit gyászosan bámult a másik Nyíl után, mielőtt új botját
Vasic lábához ejtette volna. Felvéve elég messze dobta, hogy
Rabbit kilőhessen, de a kutya elkapta, farkát csóválva jött vissza.
Még egy kicsit játszottak, mielőtt Rabbit a hóban való ugrándozás
miatt feladta volna a játékot.
– Aden úgy gondolja, hogy a kapcsolatunk reményt ad a többi
Nyílnak – mondta Ivynak. – Ha igaza van és Adennek mindig
igaza van az osztaggal kapcsolatban, azt jelenti, hogy a többiek
kíváncsiak lesznek ránk.
Ivy megállt egy befagyott vízgyűjtő peremén, ahogy Rabbit a
legközelebbi da gyökereit fedezte fel. – Nem bánom, a
családtagok általában hangosak. – Szemei mosolyogtak, a férfi
arcát kutatta. – Zavar téged? Tudom, mennyire szereted a
magánteret.
Karjait a nő köré csavarta, egyik kezével selymes hajának
melegébe túrt. – A véremet ontanám az osztagért, lemondanék az
életemről… de most azt kéri osztozzak meg az egyetlen dolgon,
ami az enyém.
– Meg fogod tenni, ugye?

- 589 -
 – Igen. – Mert megértette, milyen a szürkeségben, a
semmiben lenni. – Te vagy a reményem Ivy, az irányfényem a
legsötétebb éjszakában.
– Vasic. – Ivy szemei könnyesek voltak, kesztyűs kezeivel
megfogta a férfi arcát, csókja szívet tépően gyengéd volt.
Vasic nem tudta, hogy valaha is hozzá fog szokni, hogy Ivy így
érinti meg, mintha nem borítaná vér, mintha joga lenne a
szeretetére, a belsejére. De egy dolgot tudott, hogy nem akart
többé itt lenni. Egyedül akart vele lenni, hogy meztelenre
vetkőzzenek és benyomja magát a nő puhaságába.
Kimerítő volt az elmúlt hét, megtalálták az energiát, hogy
szeretkezzenek a kitörések lopott perceiben. Kedvenc része Ivy
nevetése volt, mikor valamit rosszul csináltak, mint az ügyetlen
orrdörgölés tegnap délután a szenvedély hevében. A nő szerint
edzésen voltak.
Soha nem csinált még ilyen vidám hibákat.
– Olvastam egy útmutatót tegnap este, amikor nem tudtam
aludni – suttogta most Ivy, nem riasztotta meg a hírtelen
visszaportálás az apartmanba. – Túl fáradt vagy, hogy
kísérletezzek egyet rajtad?
– Mondtam, hogy még ne olvass útmutatókat – dorgálta meg,
de nem állította meg a nőt, mikor letolta kabátját és felhúzta
pólóját. Lehúzva a padlóra dobta, ahogy Rabbit hosszan fújtatott
és kiment a nappaliba, egy helyben állt és hagyta a nőt felfedezni.

- 590 -
 Ez mélyen gyönyörű kínzás volt.
– Annyira csodás vagy. – Ivy arcát a férfi mellkasához
dörgölte, hátrahajolt, hogy két kezével végigsimítson mellkasán,
egy sóhajtás szökött meg tüdejéből. – Ezt órákig tudnám csinálni.
– Felnézett pillái közül. – A nők „izompacsirtának” hívnak téged
a Signal cikkel alatti kommentekben.
Vasicnak talán nem volt tapasztalata az élet bizonyos
területein, de ösztöne azt suttogta, ez hamis terület volt. – Nem
tetszik a leírás?
– Nem tetszik, hogy más nők nyáladdzanak utánad. –
Finoman megkarcolta a férfi bimbóját.
Az érzés átcikázott Vasic idegvégződésein.
– Ez tetszett neked – mormogta és ismét megcsinálta.
A nőt magához ölelte és addig csókolta, míg el nem olvadt
karjaiban. – Nem érdekel, hogy a többi nő mit gondol rólam. –
Az egyedüli alkalom, mikor észrevett egy másik nőt, mikor Ivy
mellette volt, az azért volt, hogy nem jelent-e fenyegetést Ivyra. –
Hívj ismét csodásnak. – Senki sem hívta őt így, nézett rá, ahogy
Ivy. És a nő belé látott, az ő pszichéje, így ha ő azt mondja
csodád, talán kicsit hihet neki.
– Én csodás férfim. – Végigsimított a férfi felsőtestén,
megcsókolta kulcscsontjának mélyedését, beszívta a levegőt,
amitől felnyögött. – Annyira jó az illatod.

- 591 -
 A nőhöz bújva lehúzta a kabátját, de mikor ki akarta gombolni
vastag narancs kardigánját, amit alatta viselt, Ivy megfogta
csuklóit. – Nem.
Egyszer talán megállt volna, bizonytalan lett volna. Most
szinte érezte a nő vágyát pulzusának megugrásában, bőrének
elpirulásában. – Miért?
– Mert átveszed az irányítást. – Egy morgás. – És én hagyom,
mert mikor megérintesz, a csontjaim elolvadnak és a vérem
mézzé válik.
A nő végig is cirógathatta őt. – Szeretem, ha elolvad a csontod.
– Anélkül törte meg a nő szorítását, hogy fájdalmat okozott volna
neki, a legközelebbi fal mellé szorította be. – Olvastam egy
pozícióról, amit ki akarok próbálni.
Ivy összevonta szemöldökeit, a férfira meredt. – Vasic –
Megcsókolta tiltakozó száját, ajkai buják és érzékeik voltak, íze
határozottan gyümölcsös volt. Vasic talán nem törődött az étellel,
de egy örökkévalóságon át fedezné fel Ivy ízeit. – Gombold ki a
gombokat – mondta az ajkainak, egyik kezével lesimított a
fenekére, a másikkal a feje mellett támaszkodott.
Ivy mellkasa szaggatott ritmusban emelkedett és süllyedt,
kezeit közéjük emelte. – Legközelebb – mormogta, még úgy is,
hogy egyik gombot a másik után bújtatta ki. – Csapdába ejtelek,
míg alszol és kikötözlek.

- 592 -
 Vasic érezte, hogy természetének epekedő, szexuális része
mosolyogva lustán kinyújtózott. – Megveszem neked a kötelet. –
Megcsókolta és megharapta a torkát. - Nedves vagy nekem Ivy? A
farkam annyira kemény, mint egy vasrúd.
Nyögve Ivy befejezte kardigánjának kigombolását és a padlóra
ejtette. – Szájpecek – zihálta. – Ki kell peckelnem a szádat is.
Szíves örömest. Kezével végigsimított finom csipke felsőjén,
mellét hüvelyk- és mutatóujja közé fogta. A nő melltartót viselt a
felső alatt, de az is csipke volt, és szinte el tudta képzelni a sötét
pink bimbókat a gazdag fehér alatt. Most vedd le a farmerod, így
gyötörhetlek az ujjaimmal.
Ivy megremegett a telepatikus utasításra, lábujjhegyre állt és
belecsípett az alsó ajkába. Vasic mosolygással fogadta az érzéki
büntetést. Ez nem olyan mosoly volt, amit az emberek annak
gondoltak, ajkai alig mozdultak meg, de Ivy tudta, szemei
ragyogtak, ahogy kigombolta farmerjét.
– Le kellene vennem a felsőmet? – Suttogta a kérdést a fülébe,
puha, forró lélegzete erotikus csábítás volt. – Érezni akarom a
szád a melleimen, hogy erősen megszívd és nyomot hagyj. –
Szája az állát súrolta. – És a kezeidet. – Egy rekedt nyögés. –
Annyira nagy, erős kezeid vannak, ahogy végigsimítasz az én –
Vasic rámorgott, a hang mellkasának mélyéről jött.
Ivy nevetett a köztük lévő intim helyen, ismét felemelkedett,
édes kortyokkal csókolta őt, kezei az arcán voltak. Vasic testben

- 593 -
minden izom megfeszült, alávetette magát a csóknak, a
birtoklásnak, ami talán acéllánc a teste alatt. Mikor Ivy ajkai a
torkára csúsztak, megremegett… és rájött, hogy másfél percre
voltak attól, hogy eltemesse őket egy homokvihar.

- 594 -
 55. fejezet

– Maradj itt – mondta Ivy, miután visszaportálta őket a

hálóba. – Ne mozdulj. – Egy csókot nyomott a szegycsontjára.
Mikor kibújt a férfi karja alól nem ment a nő után a fürdőbe.
Helyette minden percet kihasznált, amíg a fürdőkád megtelt
vízzel, hogy visszaszerezze kontrollját. És abban a pillanatban
elvesztette, hogy Ivy visszatért előző pozíciójába, a teste és a fal
közé szorítva.
– Talán – mondta, csókokat nyomott a mellkasára – kellene
egy nagy víztartály az otthonunk mellé.
Otthonunk.
Vasic soha nem gondolt igazi otthonra, és most lesz egye egy
pszichével. – Magam építem meg – mondta a nőnek a vérében
lévő boldogsághullámon keresztül.
Ivy megnyalta a férfit, majd megfújta a nedvességet, a falnak
dőlt. – A Tk-k a múltban miért nem használták ugyanezt a
trükköt?
– Talán – mondta, ahogy a nő kizipzárazta a farmerját – mert
nem volt meg ez a mentális edzésük, hogy ennyire speciálisan

- 595 -
vezessék le képességüket. – A szavak durván hangzottak, légzése
szaggatott volt. – Az okozott kár túl jelentős volt.
– Azt hiszem az Elcsendesedésnek voltak jó dolgai. – Lerúgta
cipőit, elkezdett kibújni farmerjából.
Hátra kellett volna lépnie, teret adnia Ivynak, de tetszett neki
a tény, hogy a korlátozott térben hozzádörgölőzik. Farmerját
levéve félredobta és lehúzta zoknijait, mielőtt csipkébe borítva
felegyenesedett volna.
– Most ezt. – Megérintette csipkés felsőjének pántját.
A fején áthúzva Ivy kisöpörte a hajat az arcából.
Vasic kezét Ivy hasára tette, mielőtt megmozdulhatott volna. –
Had nézzelek.
Ivy kezeit a falhoz nyomta és mellei duzzadtan és feszesen
emelkedtek melltartója kosaraiban, Ivy megadta Vasicnak, amit
akart. A férfi szemei olvasd ezüstként nézték ajkait, torkát,
bimbóinak feszes pontjait… és lejjebb. Visszanyelve a nyögést Ivy
nézte, ahogy felemelte a kezét, amit a hasára tett, bedugta a pánt
alá és lehúzta.
– Vasic.
– Hmm. – Megcsókolta, miközben megismételte az őrjítő
cirógatást, lehúzta a melltartópántot a válláról. Újabb falánk
csók, mielőtt figyelmét visszafordította a mellére, odanyúlt, hogy
lejjebb húzza a kosarat, hogy felfedje bimbóját. Ezután, mielőtt
Ivy felkészíthette volna magát, lehajolt és összezárta száját az

- 596 -
érzékeny hegyen, nyalta és megszívta, mintha a nő csodás
finomság lett volna.
Ivy ujjaival a férfi hajába tőrt, úgy érezte teste meztelen
gyönyörtől hullámzik, a fal a háta mögött volt, és a férfi kemény
izmossága előtte. Képtelen volt kontrollálni mozgását, engedett
neki, bugyija annyira nedves volt felizgultsága miatt, hogy mikor
Vasic felemelte fejét a melléről, orrlyukai kitágultak, tudta, hogy
elkapta pézsmaillatát. A férfi ezüst pillantása tiszta feketévé vált.
Nem volt fehérje. Sem írisz. Csak vad, végtelen éjszaka, ami azt
mondta, Nyila visszhangozta az ő éhségét.
Gőz kunkorodott ki a fürdőből a férfi mögött, de ez a gőz
köztük keletkezett, ami forró volt. Ösztönből és szükségből
cselekedve lassan lehúzta melltartójának másik pántját, felfedte
könyörgő bimbóját. – Kérlek.
Vasic sima izomerővel felemelte a derekára Ivyt, aki lábait
köré csavarta, egyik kezével tovább cirógatta mellét. Majd
megadta neki, amit akart, a gyönyöre a nőben mámorító volt. Ivy
combjai közét a férfi hasához dörgölte, próbált lejjebb jutni,
sóvárgott a férfi felizgultságának dörzsölésére, de ez a pozíció ezt
lehetetlenné tette.
Mikor Vasic a nő kezét levette a válláról, ami az ujjainak
készült, hogy gumírozott derekú bugyija alá csúsztassa. – Érintsd
meg – mormogta, szemhéjait lejjebb engedte, ahogy lejjebb
nézett. – Nézni akarlak.

- 597 -
 Ivy tüdeje zakatolt és bőre izzadságtól csillogott, kezét combjai
közé nyomta, a férfi kemény hasát csak a finom csipkeréteg
választotta el tőle. Nem volt benne biztos, hogy mit csináljon,
próbaképp megsimította, s megremegett.
– Annyira jó érzés – suttogta, csak azért volt hozzá bátorsága,
mert ez Vasic volt. A Nyila. A szeretője. – De jobban szeretem, ha
te érintesz meg.
Vasic légzése elvesztette a ritmust, hangja murvás volt, mikor
azt mondta – Szeretlek nézni. Tedd meg értem Ivy.
Ekkor Ivy teste még szűkebb, nedvesebb, felizgatottabb lett,
mindegyik cirógatás érzések esőjét hozta létre. Felnyögött,
becsukta szemeit… és Vasic felnyomva combját csapdába ejtette a
kezét, ahogy megcsókolta őt szabadon engedett szenvedéllyel, Ivy
csak annyit tehetett, hogy elvette. A fal eltűnt a háta mögül, de
vissza is tért, mielőtt elvesztette volna egyensúlyát, a háló ködös
képét gőz szegélyezte.
A férfi keze gyengéden fogta meg a torkát, a védelmező
tartástól bőrének idegvégződései meggyulladtak, Vasic a feledés
gyönyörébe csókolta őt. Ivy hozzá dörgölőzött és felé ívelt, bimbói
izmos mellkasához dörzsölődtek. Vasic mélyen felnyögött. A
vibráció végigszáguldott Ivy majdnem fájdalmasan
összehúzódott bimbóin, hogy végül combjai közi redőkben
kössön ki.

- 598 -
 – Akarlak téged – nyögte ki a csókok közt, ez félig könyörgés,
félig követelés volt. – Bennem Vasic.
Vasic figyelmeztetés nélkül mozdult, megengedte, hogy
elhúzza kezét a bugyijából, mielőtt letette volna a földre, kezei a
derekán voltak, hogy egyenesben tartsák, mikor térdei
összeomlással fenyegettek. Ivy csak bámult, mert azt hitte a
korábbi pozíciójukban akar beléhatolni, zihált, mikor
megpörgette őt, így a fallal szemben állt.
– Tedd fel a kezeidet. – A szavak elég nyersek voltak, Ivy nem
lepődött meg, mikor pár pillanat múlva eltűntek, a sivatag volt
előtte. A fal egy szívveréssel később visszatért. Vasic egyre
gyorsabb lett a váltásban, jött rá, mielőtt gondolata elveszett,
ahogy Vasic lehúzta bugyiját.
Ezután hagyta, hogy a bokáján maradjon, fenekének egyik
félgömbjét nyilvánvalóan birtokló mozdulattal fogta meg, majd
kezével combjai közé simított. – Nedves vagy. – Törött kövek és
szexuális hőség volt a hangjában.
Ivy válasza nem követelt gondolkodást. – Miattad.
Mozgás volt mögötte, a férfi kezének hátulja végigsimított a
fenekén. Zipzár hangját hallotta. Anyagot toltak le. És Vasic
megfogta csípőjét, hogy jobban előre döntse őt, ahogy
könyörtelen fókusszal nyomta őt. Ivy a szükség összefüggéstelen
hangjait adta ki, keményen tudatában volt, hogy a világ
megváltozott körülöttük, a homok és a fal folyton felváltotta

- 599 -
egymást. Testében minden sejt Vasicra koncentrált, az érzésre,
hogy vastagsága behatolt feszülő húsa közé.
Ez a pozíció nem engedett meg többet.
Vasic hazaérkezett a testébe, ahogy az görcsösen hullámzott,
kihúzódott és visszalökődött. Újra és újra. Ez gyorsabb és
keményebb volt, mint amit eddig valaha csinált vele, ujjai
zúzódást okoztak szorításukkal. Mikor zihálva mondta ki a nevét,
tudta, hogy összeszorított fogai közt szűrte ki.
– Igen – mondta, félt, hogy a férfi megállt, hogy lelassít. –
Igen, igen, igen, igen – Szavai rekedt sírásban értek véget, ahogy
Vasic növelte szenvedélyének sebességét, heréi minden
behatolással neki csapódtak.
Ettől elvesztette az eszét, körmei próbáltak a falba vájni. Az
orgazmus készületlenül érte, elpusztította őt a féktelen extázis
milliónyi darabjába. De nem fájt, csodásnak érezte, mert Vasic
soha nem engedte el, még mikor saját orgazmusa élő kővé
változtatta is a testét, magja nedvesen lövellt belé, az intimitás
teljes volt.
***
Ezután a padlón feküdtek, Ivy Vasicon volt. Bugyija az egyik
bokájára gabalyodott, melltartója megcsavarodott. Vasic sem volt
jobb formában. Lábával végigsimított a férfi lábán, azt vette
észre, hogy egy részen farmer van rajta, mert igazából nem is

- 600 -
vette le teljesen. Lenézett, ostoba, örömmel telien felnevetett. –
Még mindig rajtad vannak a csizmáid.
Vasic mellkasa nehéz volt, mintha maratont futott volna, nem
válaszolt, csak kezével lesimított, hogy széttárja fenekén.
Tespedtnek, kielégültnek és dédelgetettnek érezve magát Ivy
felnézett az arcába, hogy lássa pillái árnyékot vetettek arcára,
kesztyűs keze a feje felett volt.
Kinyújtotta nyelvét, hogy megnyalja Vasic egyik bimbóját,
felnyalta a férfi só és szex illatát. Mikor kicsit a mellkasába
harapott, megszorította fenekét, de nem ellenkezett. Ivy új
energiát talált a felfedezésben, hogy most a férfi ki van téve a
kedvének, sikerült lerúgnia bugyiját és levennie melltartóját.
Ezután meztelen testét a férfiéhoz dögölte, elkezdte
végigcsókolni mellkasát. Csak mikor hasának aljához ért, akkor
reagált, hogy ujjaival a hajába túrt. Ivy hezitált, felnézett. A férfi
szemei csukva maradtak, a feszültség benne csendes zümmögés
volt, de semmi siettetés.
Ivy visszatért az élvezetes feladathoz, megcsalta csípőjét,
felnyomta magát a kezeire, hogy megnézze testének V alakját,
ami testének alsó részén volt, nagyon szép izmokkal. Nem tudta,
hogy hívják őket, de eldöntötte, hogy kedvenc részei voltak a férfi
testén.
Hogy fair legyen a másik oldalon is megnyalta.

- 601 -
 Vasic keze válaszként meghúzta a haját. Ismét meghúzta,
mikor ujjait összezárta farkán, ami ismét félkemény volt.
Lenyűgözte a férfi testének különbségei, ahogy reagált az
érintésére, arcát a férfi combjára fektette és cirógatta őt, tesztelte,
hogy mit szeret, mitől változik meg a légzése, mitől szorul össze a
keze a hajában.
Azt vette észre, hogy lábai nyughatatlanok voltak, a combjai
közi hely ismét nedves volt. Mikor Vasic felhúzta magát és
pozíciót cseréltek nem vitatkozott. Vasic egy másodperc alatt
levette csizmáit és megmaradt ruháját, belesüllyedt gyönyörtől
duzzadt húsába, karjaira támaszkodott a két oldalán, míg Ivy
kajait a nyakára kulcsolta.
Csókolóztak, gyengéd, intim szavakat mondtak, együtt
mozogtak. Az orgazmus csendesebb, de intimitás területén nem
volt kevésbé erős. Enyém, mondta Ivy, elméjével üzent. Az
enyém vagy. Minden lélegzet, minden seb, minden tökéletesség,
minden hiba, minden fény, minden sötétség. Mind a részed és
mind az enyém.
Vasic megremegett és a nőre omlott. A férfi, aki voltam, a férfi
aki vagyok, a férfi, aki leszek, a férfi, akivé válni akarok, mind
hozzád tartozik. Mindig.
Ígéreteik zsigeri ereje ellenére Vasic elméje el volt választva az
övétől a mentális téren. Ivy mellkasa fájt, de nem a bántástól.
Tudta, hogy mit csinál az ő Nyila. Annyira keményen próbálta, de

- 602 -
nem tudta nem védeni őt… főleg lehetséges halálának
következményeivel szemben.
Nem, mondta csendesen, nem. De egyre nehezebbé vált
elfelejteni a halálos visszaszámlálást a magas kockázatú műtét
felé. Ezután gonosz emlékeztetőként Vasic kesztyűje fél órával
később meghibásodott. Egy hideg kék lézer lőtt ki, eltalálta a
falat, amit Vasic Ming embereinek támadása után javított meg.
A lézer visszajelzése kicsi túltöltődést okozott, de Vasic érte
aggódott, azt akarta, hogy legyen távol tőle. – A fegyverkapacitás
talán spontán újra beindul. Bánthatlak téged.
Ivy nem akart egyezkedni. Visszanyelte könnyeit, az ágyon ült
vele és azt az elsősegélydobozt használta, amit Aden dobott be
három napja, hogy gondoskodjon a karján és bordáin lévő égési
sérülésről. – Enyém – suttogta újra, ajkait a vékony kötésre tette,
ami védte a gyógyuló bőrt.
Vasic végigsimított a haján. – Ivy.
Ivy elutasította, hogy felnézzen, törékenyen tartotta vissza
érzéseit, azt mondta – Itt az ideje, hogy levadásszuk Samuel
Raint.
***
Vasic elvitte őket a Mennyországba, de a mérnök elutasította,
hogy találkozzon velük. Clara szerint napok óta a szobájába
zárkózott. – Elfogadja az ételt az ajtajára fűrészelt ajtón keresztül

- 603 -
– mutatott a vezető a szétforgácsolt lukra – de senkinek sem
válaszol.
Ivy sikítani akart, nem fogadott szót Clara utasításának és
dörömbölni kezdett az ajtón. – Samuel! – kiáltotta, ökleivel verte
az akadályt. – Nyisd ki most! Samuel!
– Ivy állj. – Vasic az ölelésébe volta őt.
Ivy dühös és frusztrált volt, megrúgta az ajtót, szavait Samuel
Rainnek címezte. – Elviselhetetlenné teszem az életed, ha – Nem
tudta befejezni a fenyegetést, nem tudta elismerni félelmét.
Remegve Vasic erejébe fordult, képtelen volt elképzelni nélküle a
világot.
Vasic megcsókolta a halántékát. – Css. – Szíve erősen és
nyugodtan vert a mellkasában, a gondolatot, hogy egyszer talán
megáll, azt agya nem tudta feldolgozni.
Miután elhagyták a Mennyországot, az orvoshoz mentek, aki
azt mondta nekik, nyolc százalék az esély a műtét sikerére.
– Tíz százalék – mondta utána Ivy. – Nem annyira rossz, ha
így mondjuk. Tíz százalék. – Ezt ismételte magában, vékony
pajzzsal védte szívében a remény apró lángját. Soha nem hagyja,
hogy elfújják. Soha.
***
A fertőzés továbbra is áthullámzott a Hálón az elkövetkező
napokban, megtizedelte a mentális tér hatalmas terét és több
ezreket hagyott kómában. Jaya és a többi orvosi psziché kitalált

- 604 -
egy kezelést öt nappal az ő csodás, rémületes szerelemmel és
kétségbeeséssel teli délutánjuk óta, mikor ő és Vasic lehúzta
Samuel Raint a lehetőségek közül. A kezelés a fertőzöttek kis
részét visszahozta tudatos és értelmes állapotba.
– A betegség egyszerűen aludt azokban, akiket fel tudtunk
ébreszteni – mondta neki Jaya az egyik estén, mikor az ágyán
ültek, sötét karikák voltak barátjának szemei körül. – Ez nem a
gyógymód, és nem tudjuk ez meddig fog tartani. – Vállai
megverten roskadtak össze. – Annyira fáradt vagyok Ivy –
mondta, zokogás volt a hangjában. – Te is, még ha mosolyogsz is.
A ruháid kezdenek lógni rajtad.
Ivy nem tudott vitatkozni Jaya kijelentésével, nem, mikor teste
úgy érezte megverték. Közel ölelte síró barátját, megsimogatta
Jaya haját. – A kimerülés szélén vagyunk, ahogy a Nyilak is.
Nemcsak ez volt a probléma.
– Mennyi? – kérdezte Ivy, ujjai remegtek, ahogy szájához
emelte őket, mikor másnap reggel Aden elmondta a híreket.
– Tizenkilenc – mondta – Nem sok a dolgok jelenlegi állása
alapján, de elég.
Ivy lábai remegtek, le kellett ülnie a kanapé szélére. –
Hogyan… - Nem tudta kimondani, még csak rá sem tudott
gondolni. Lehetetlennek tűnt, hogy egy tömeg összegyűlt, hogy
saját dolgukkal foglalkozó ártatlan mentálokat öljenek meg.

- 605 -
 – Félelem – válaszolta gyengéden Vasic, keze a vállán volt. –
Úgy hitték az áldozatok fertőzöttek. Az egyedüli meglepetés, hogy
ennyi ideig tartott az erőszaknak túlcsordulnia.
– A világon átívelő együttműködési megállapodás – mondta
Afen, míg Ivy próbálta feldolgozni a rémületet – szünetet adott az
embereknek. De most a pszichék kiégnek az állandó kitörések
alatt és a fertőzöttek ismét erőszakosakká vállnak, míg a
korábban racionális személyek az önbíráskodásban látják a
választ.
Vasic a kesztyűre tekintett, ami továbbra is működött, mikor a
kommunikációról volt szó. – Krychek ide tart.
– Jó. Meg kell beszélnünk, hogy fojtsuk el a csőcselékek
erőszakját, mielőtt eszkalálódik.
Egy remegés volt Ivy szemének sarkában fél perccel a halálos
kardinális érkezésének bejelentése után. Mellette egy erdei zöld
pulóverbe és fekete farmerbe öltözött nő állt, sötét haját szoros
copfba fogta és szemei mélykékek voltak. – Helló. – Ivyra
mosolygott, bár a feszültséget nem fedte el az arcán. – Sahara
vagyok.
Bármit is várt Ivy Kaleb Krychek párjától az nem a barátság
nyílt üdvözlése volt az arcán. – Ivy.
Bármilyen más megbeszélés várhatott, a csőcselék támadása
volt az első.
– Együtt kell működnünk a többiekkel.

- 606 -
 Mindenki egyetértett Kaleb javaslatával, és nemsokára a Silver
Mercant által felállított világon átívelő gyorsreagálású hálózat
képviselőivel beszéltek.
– A csőcselék úgy gondolja oka van rá – mondta az Emberi
Szövetség biztonsági főnöke – de előbb vagy utóbb átvált esztelen
erőszakba. Gyökerestől kell kitépnünk.
A döntést meghozták, tervet hoztak létre, hogy elhárítsák az
ilyen helyzeteket.
– Sahara felfedezett valami érdekeset – mondta Krychek a
komm konferencia vége után, leült a kanapé támlájára a párja
mellé.
Sahara kezét a combjára tette, ahogy előrehajolt. – Emlékeztek
Miguel Ferrerara? A kereskedelmi telepata, aki úgy tűnik
immunis a fertőzésre?
– Természetesen. – Ivy még érezte Miguel pánikját, rémületét,
ahogy a szekrényben bújt el.
Vasic a kanapé mögött állt amin ült, hüvelykujjával
végigsimított a nyakán, hogy megnyugtassa. Nyila tudta, hogy az
érintés lehorgonyozza őt, soha nem tartotta vissza. Az izmaiban
lévő feszültség oldódott, Saharára nézett. – Miguel amennyire
tudom nem mutatta jelét a fertőzésnek.
– Kaleb – a másik nő a kardinálishoz fordult – képes volt
nekem megerősíteni immunitását. Az ok, amiért immunis talán
megmagyaráz minden kívülállót.

- 607 -
 – Akiknek nem volt kapcsolata P-vel?
– Nincs nyilvánvaló kapcsolata – válaszolta Sahara, haját a
füle mögé tűrte türelmetlen ujjaival. – Miguel Ferrerának volt
psziché szomszédja, aki a kitöréskor dolgozott.
Aden leült Ivy mellé a fejét rázta. – Sok fertőzött közel élt egy
pszichével, még közelebb is, mint Ferrera.
– Épp ez az – válaszolta Sahara, mikor Rabbit leugrott
kedvenc helyéről az ablakpárkányról és Ivy lába mellé ült. –
Miguel nemcsak egy folyosón lakott a P-vel. Ő volt a vészhelyzeti
kontaktja.
Csend töltötte be a szobát.
– Három hónapja – folytatta Sahara a beállt csendbe – Miguel
kihívta a mentőket, mikor a P elesett. Három héttel később
vészhelyzeti kapcsolatának adta meg őt.
– Ezután vásárlási mintái megváltoztak. A P olyan ételeket
rendelt, amik nem voltak az online vásárlási kosarában, de
korábban megjelentek Miguelében, és vica versa. Ugyanebben a
periódusban a férfi vett két jegyet a közeli galéria előadás-
sorozatára.
A bizonyíték másodlagos, de letagadhatatlan volt. – Érzelmi
kapcsolatuk volt.
Sahara biccentett. – Ez a konklúzióm.
Ivy kezével megdörgölte az arcát, valami zavarta őt. – De ha
egy érzelmi kapcsolat a P-vel a döntő tényező, Eben apja miért

- 608 -
fertőződött meg? Ilyen fiatal pszichénél kapcsolatra számítanék,
még ha egyoldalú is.
Sahara keze összeszorult Kaleb combján. – Ez engem is
frusztrált – mondta – szétszedtem az adatot a válaszért és végül
megtaláltam.

- 609 -
 56. fejezet

Energia pulzált a másik nőből. – Úgy tűnik Eben Kilabuk

szerződéses jogvita gyereke, a fogantatási és megtermékenyítési
szerződést egy ostoba ügyvéd írta, és míg az anya azt hitte teljes
felügyeleti joga van, az apa ismeretlen okból megtámadta, mikor
Eben tíz éves volt. Nyert.
Ivy arra gondolt, hogy Eben kérte, had hívja fel anyját, míg a
tinédzser velük volt. – Soha nem kötődött az apjához.
– Igen. – Sahara megtartotta tekintetét, sötétkék szemei
áthatóak voltak. – És az anyja, egy alacsony szintű Tk épp túlélte
a kitörést, ami mindenkit elvitt az épületében.
Aden izgatott lett. – Ez az elmélet igaz a többi kívülállóra?
– Igen. – Sahara kezével a hajába túrt, összeborzolta azt. –
Minden anomália túlélőt, akit sikerült levadásznom kapcsolatban
állt egy P-vel.
Ők egyben, gondolta Ivy, megmagyarázták a túlélők közti
másik közösséget, az összetört Elcsendesedés elfogadott volt a
személy által. A kapcsolatok nem jöttek volna létre a Protokoll
ketrecében.

- 610 -
 – Tudom, hogy az adat még kevés – mondta Sahara – és nincs
rá mód, hogy manipuláljuk az érzelmi kapcsokat, hogy
megvédjünk mindenit, de úgy gondoltam fontos, hogy
megosszam.
Ivy alig hallotta a magyarázatot. Úgy érezte, valami elméjének
hátuljához nyomódik egy hatalmas tudás, amit nem ér el.
Frusztráltan találkozott Sahara pillantásával. – A kapcsolatok
nem jelennek meg a Hálón? – Ivy úgy nőtt fel, hogy tudta akarták
és szerették, és mégis a szüleivel való kapcsolat sehol sem jelent
meg a mentális téren.
Sahara Kalebre nézett, aki azt mondta – Ott vannak, csak
rejtve. – A kardinális hangja obszidián volt az általa kontrollált
erőtől… és szerelme Sahara felé annyira teljes volt, hogy égette
Ivy érzékeit.
Sahara érzelmei is ennyire teljesek, mélyek és furcsán öregek
voltak. Mintha ők ketten régebb óta ismernék egymást, mint
mióta azt mondják együtt vannak.
Kaleb tovább beszélt, ahogy Ivy átgondolta a pár
kapcsolatának rejtélyét.
– Speciális kéréseket kellett kénem, hogy megnézzek mindent,
amire Sahara gyanakodott. – Kivette a másik nő hajgumiját,
tenyerét végigfuttatta a sötét tincseken. – A Hálóelme hosszú
ideje védi a sebezhetőket.

- 611 -
 Ivy nézte, ahogy a kardinális Saharával bánt, intellektuálisan
megértette, hogy ők ketten „párosodtak”, alakváltó szót
használva, de bár érezte kapcsolatukat, nehezen tudta megérteni,
hogy valaki ennyire kemény, hideg bárkivel kapcsolatba kerülhet.
Kevesebb erő is elég hogy feltépje a Háló anyagát.
Egy udvarias telepatikus kopogás volt az elméjén. Mikor Ivy
elfogadta Sahara azt mondta: Észrevetted, hogy a te Nyilad
ugyanolyan halálos, mint az én Kalebem?
A te Kalebed csak veled „viselkedik” emberként.
Ó, észrevetted, hogy Vasic bárki mást megérint?
Oké, vallotta be Ivy, ott a pont. Vasic még soha nem érintette
meg Adent, pedig ahogy ő látta azok ketten olyanok voltak, mint
az ikrek. Legközelebb próbálok nem eloldalogni, mikor Kaleb
megjelenik.
Sahara felemelt keze mögé rejtette a mosolyát. Rendben.
Mikor Vasic először teleportált valahova, féltem, hogy portálás
közben elhagy engem.
Ivy felnyúlt, hogy megfogja Nyila kezét. Vasic ujjai az övére
záródtak, bár hallgatta a beszélgetést Aden és Kaleb közt. Mi
ketten, mondta Saharának, együtt kellene ebédelnünk, ha ennek
vége.
Igen, Sahara mély óceán pillantása megtartotta az övét,
komoly és űzött volt, miután mindez véget ér.
Mindketten tudták, hogy erre talán még sokáig kell várni.

- 612 -
 ***
Ivy képtelen volt aludni annak ellenére, hogy két órával ezelőtt
szörnyű kitörés volt, és majdnem kiégett, felült este az ágyban és
a tudáson rágódott, amiről érezte, hogy kicsúszik kezei közül.
– Ivy pihenned kellene.
Lenézett Vasicra, az utcalámpák fénye beszűrődött a majdnem
becsukott paletták közt, amitől a férfinak tigriscsíkjai lettek. –
Css – lehajolt, hogy csókot nyomjon a vállára – gondolkodom.
Egy perc múlva felkelve a férfi kiment a szobából és egy forró
nutrion itallal tért vissza. - Túl sok súlyt vesztettél.
Ivy a homlokát ráncolta. – Mi van-
– Én pótoltam az enyémet. – Megérintette a nő orrát, ettől a
szeretetteljes érintéstől begörbültek a lábujjai. – Most állj meg és
igyál. Tettem bele a kedvenc karamell szirupodból.
Ivy kiöltötte nyelvét a férfira, de elfogadta a poharat. Ivott egy
kortyot, Vasic megfelelő hőmérsékletűre csinálta, összehúzta
szemeit, ahogy leült mellé és felhozott valamit az olvasón. –
Jobb, ha nem újabb útmutató.
– Azt gondoltam gondolkodsz. – Célzatosan a poharára nézett,
ahogy Rabbit felemelte fejét a kosarából és füleit hegyezte.
Ivy ivott egyet, félretette az üres üveget az asztalra és úgy ült,
hogy térdei a férfi felé néztek. Vasic pillantása a mellére esett,
bimbói szégyentelenül feszültek felsőjének, amit flanel
pizsamájához hordott. – Koncentrálj – mondta, bár a férfi egy

- 613 -
egyszerű pillantással felizgatta. – Látnom kell a kapcsolatokat,
amikről Sahara beszélt.
– Kapcsolatba léphetek Krychekkel. – Megcsapkodta az ágyat
és egy izgatott Rabbit ugrott fel, hogy összegömbölyödjön
kedvenc helyén az ágyon.
– Ne. – Ujjait végigfuttatta a férfi kemény hasán, a homlokát
ráncolta hozzá. – Van az a gyötrő érzésem, hogy nem arra épült
fel, hogy a kapcsolatokat lássa. Sokkal inkább egy P szemszögéből
kellene látnom.
Vasic lassan biccentett. – Talán a Hálóelme csak ezért mutat
neki részleteket.
Igen, gondolta Ivy. Mert a mentális elmék máshogy voltak
huzalozva, a megjelölésüktől függően. – Sascha azt mondta, hogy
a Hálóelme szereti a pszichéket. – Beleharapott az alsó ajkába,
meghozta a döntést. – Nem okozhat fájdalmat, ha megkérem.
A férfi mellé bújt, kinyitotta szemét a mentális téren, és nem
volt meglepve, hogy Nyila mellette volt. A Mentálháló éjsötét
bársonyán minden elme csillagként ragyogott, de most
„beszennyezték” a színek szikrái, de azok a szikrák nem érték el a
csillagokat… mintha valami rémületes, mohó láthatatlan szálak
romlása akadályozná.
Ivy kezét Vasic szívére tette, lehorgonyozta magát állhatatos
erejében, mielőtt azt mondta volna – Hálóelme? – Bolondnak

- 614 -
érezte magát, hogy ily módon akart kapcsolatba lépni a hatalmas
lénnyel, de nem talált ki mást. – Beszélhetnék veled?
???
Szíve megugrott a túlcsorduló és azonnali érzésre, hogy többé
nem volt egyedül az elméjében. Az öröm vízeséséként ért az
érzékeihez, virágok hullottak a szemei előtt, ahogy a végtelen
bánat, a hosszú várakozás érzése elérte őt, s ettől zokogni akart.
– Látnom kell – mondta, mikor a nyers érzelmi zuhatag
eltompult, hogy gondolkodni tudjon. – Látnom kell a
kötelékeket, amik a többiekhez kötnek.
???
Átgondolta, hogy a lény hogy üdvözölte őt, megpróbálta ismét,
ez alkalommal elképzelte a szeretteit, ahogy feltette a kérdést.
Mintha egy szűrőt tettek volna az elméjére. A látott terület
megváltozott, ahogy a Háló megtelt arany vonalakkal. Látta
szüleit azokon a vonalakon, a barátait a településről, a korábbi
területről… és látta Adent.
A férfit még megértette, de volt ott több Nyíl is, teljesen
ismeretlenek.
Vasic nem volt látható, de érezte maga körül, pajzsaik össze
voltak fűzve. Benne pulzált a szükség, hogy kinyúljon érre az
űrbe, lelkét a férfiéhoz zárja. Vasic saját szüksége sötét,
szenvedélyes erő volt, ami ellopta a lélegzetét, de küzdött ellene.
Makacs, védelmező Nyíl.

- 615 -
 Többszínű csillagok hullottak körülötte, mohó esőként esett a
fekete nyilakra. Ivy vigyorgott és válaszolt a Hálóelmének, hogy
elképzelte, a csillagok leterítik a nyilakat. Az nevetett és a nevetés
ragyogó kaleidoszkóp volt, amit megpróbált elküldeni Vasicnak.
Látod?
Egy bepillantást. Ez… lenyűgöző. Szíve a nő arca alatt vert,
erősen, állhatatosan és élőn. Meg tudod mutatni a
kapcsolatokat?
Azt hiszem.
Vasic pár percig csendben volt. Nincs itt elég Nyíl.
Nem számítottam rá, hogy kapcsolatba kerülök
mindegyikükkel.
Igen, de már most kapcsolatban vagy többel, mint
amennyivel lenned kellene, bár Aden és ha ez Adenen át érkezik,
akkor az osztag minden tagjához kapcsolódnod kellene.
Mert Aden, értette meg, volt az elismert és elfogadott
vezetőjük. – Aden különösen kapcsolatban áll a többi Nyíllal? –
mondta hangosan.
– Van három vagy négy rangidős Nyíl, akikkel alapjaiban
dolgozik, de tudja és tudatában van az osztag minden tagjának
mentális állapotával.
Így ismét mindenkivel kapcsolatban kellene állnia Adenen
keresztül, Ivy mégis csak töredéket látott.

- 616 -
 Eldöntötte, hogy ezekre a kapcsolatokra fog koncentrálni,
követte őket kifelé… és egy Nyílon kívül mindenkit megtalált
Adenen keresztül, bár úgy tűnt neki nincs kapcsolata senkivel.
Abbot volt a kivétel. Ennek nem volt értelme, mert a Nyilak
kapcsolódtak egymáshoz. Hacsak – Elvágódik a második rétegnél
– mormogta, rájött, hogy az őket összekötő kapcsolatok mások
voltak, mint ami összekötötte Saharát Kalebbel.
Úgy gondolta a törött Elcsendesedés szükséges volt, de tisztán
látszott, hogy ilyen gyakran volt egyidejűleg jelen ezeknél a
kapcsolatoknál. Az osztag többsége a teljes Elcsendesedés szélén
volt, és mégis arany vonalak jöttek létre… mintha szükségesek
lettek volna, minden, amire szükség volt egy egyszerű repedés,
hogy tartson. Mint a hűség, ami összekötötte az osztag embereit a
többiekkel, vagy a felelősség, amit egy Nyíl a P-je biztonsága
miatt érzett.
Ezen rágódva követte a kapcsolatát Jaya felé, a másik P
kapcsolati hálója úgy nyílt ki, mintha éjjel egy kivilágított város
felett repült volna el. Nem ismerte az elméket Jaya hálóján, csak
Abbotot és Adent. Jaya is számtalan ismeretlen Nyíllal volt
összekötve az osztag vezetőjén keresztül, de ez más volt Ivy
csoportjánál.
Jaya hálója meglepetést is tartott: egy másik P-t. Talán
családtag. Ez a P csak kevés másik taghoz kapcsolódott, nem volt
második réteg. Ivy felkeltette Jayát egy telepatikus hívással, bár

- 617 -
tudta, hogy barátjának pihennie kellene. Ez túl fontos volt. Jaya,
van más psziché a családodban? Milyen gradiensű?
Jaya álmosságtól ködös hangja dünnyögött. Igen, egy gyerek.
Nem tesztelték P képességekre, de azt hiszem talán 3 vagy 4 a
gradiensen. Miért?
Aludj. Később elmondom.
Oké.
– Mi vagyunk a sebtapasz – suttogta, felülve a Nyila felé
fordult. – Már értem. Megértettem, hogy menthetjük meg a
Hálót, miért van annyi belőlünk.
Vasic széttárta ujjait hátának alján. – Mond el.
– A P-knek kapcsolatot kell keresniük egy környi emberrel.
Jaya és én a gradiens magas részén vagyunk, így immunitásunk
meg tudjuk osztani a második réteggel, de a többiek csak azokat
tudják lefedni, akikkel közvetlen kapcsolatban állnak.
Nem tudta, hogy jól magyarázza-e, mondta magának, hogy
lassítson le.
Ezután Vasic szólalt meg. – Közvetlen kapcsolatod van
Adennel, de azokat is véded, akikkel neki van kapcsolata. Egy
gyengébb P csak Adent tudná megvédeni.
– Igen! – Ivy mindkét kezével a hajába túrt, próbálta eltárolni
a gyönyörűen vakmerő képet az elméjében. Ez az egész
Mentálháló átalakítását jelenti, de meg lehet csinálni. Működni

- 618 -
fog! – Egy P azt hiszem csak véges számú embert tud megvédeni.
Ezért látok csak néhányat a Nyilaidból.
– Hogy mennyi az a P mentális erejétől függ.
– Azt hiszem igen. – Kinyújtva kezeit diagramokat rajzolt a
levegőbe. – De az elkülönített csoportok nem elegek, nem
használ a személyek pajzsolása, ha a Háló összeomlik
körülöttünk. – A mentális anyag túlságosan átszövődött a
fertőzéssel, túl sérült volt, hogy fenntartsa magát. – Hogy
összetartsuk a Mentálhálót egy hatalmas méhsejt mintát kell
létrehoznunk, hogy összefűzzük a világban lévő csoportokat.
– Összeölteni a Hálót, mert a P-k a ragasztók?
Ivy megfogta Vasic arcát és megcsókolta. – Pontosan! – A
mellkasára bukfencezett, ahogy a férfi hátranyomta őt,
kikucorodott, hogy lovagló ülésben ráüljön. – Komoly
sérüléseket láttam a kinti területen, amit Jaya és én lefedünk a
csapatainkkal, de bent? Vasic az acélkemény.
– Ha igazad van – mondta, kezeit a bordáira csúsztatta – az
egyedüli botladozó blokk, az érzelmi kapcsolatot és annak
létrehozásának kérdésköre.
Ivy kifújta a levegőt és a férfi mellkasra omlott, karjait
keresztbe fektette, de nem adta fel. – Vannak Nyilak, akiket nem
párosítottak össze egy pszichével? Akik nem kötődnek hozzám
Adenen keresztül?

- 619 -
 – Igen, többeket nem tudtunk kivonni az alapvető
feladatokból.
Alapvető feladatok. Levadászni a sorozatgyilkosokat, akik
továbbra is a Hálón keringenek. – Beszélnének velem? –
kérdezte nem mondta ki a sötét igazságot.
Vasic megállt. – Igen, ketten a Központi Parancsnokságon
vannak és elérhetőek egy beszélgetésre. – Felült. – Most kell
mennünk, hogy kapcsolatba lépjünk velük.
Gyorsan felöltözve Ivy megcirógatta Rabbitot, mikor a kutya
odafutott, készen állt a kalandra. – Jöhet? – A Nyilak több mint
egyszer vigyáztak az állatukra, de Ivy nem feltételezte az
engedélyt.
– Rabbit elfogadott társ – mondta Vasic és elportálta őket a
buja zöld területre, amiről nem tudta volna, hogy a föld alatt van,
ha a férfi már nem mondta volna el neki. A holdfény csókolta
meg a fákat, a csillagok fénye felettük tökéletes illúzió volt.
– Amin itt van.
Követve Vasic pillantását Ivy egy uniformisba öltözött Nyilat
látott, aki tökéletesen beolvadt a holdfény árnyékába, bőre a
legsötétebb barna volt, amit valaha látott. A férfi figyelmen kívül
hagyta Rabbit izgatott jelenlétét, ahogy feléjük sétált. – Mire van
szükséged?
– Ivy elmagyarázza.

- 620 -
 – Egy kísérletre. – Mosolygott, bár semmit nem érzett a
férfiból, ahogy régen Vasicból sem. – Nem bánnád, ha egy kis
időt töltenél el velem?
Amin szemei csendes kérdésként találkoztak Vasicéival,
mielőtt azt mondta – Rendben.
– Köszönöm. – Hívta, hogy sétáljon velük, Vasic a másik
oldalán volt, csak pár lépést tett, mikor Rabbit odafutott, farka
háromszorosan járt. – Tetszik ez a hely igaz?
– Vaú!
Ezután ismét kilőtt, a sarkokban szimatolt. Az ugatásból Vasic
kitalálta, hogy kutyájuk megtalálta Ellát. Hogy biztosak legyenek,
a kutya odavezette a halálos barna nőt tíz másodperc múlva. Ella
is beleegyezett Ivy kérésébe, hogy időt töltsön el vele, és ők
négyen az egyébként üres terület ösvényein sétáltak.
Elkapta a férfi pillantását tíz percnyi fojtott beszélgetés után,
azt telepatálta, Egy kis segítség?
Nem tudom hogy kell csevegni, emlékeztette a nőt, mert ez
volt az igazság. Talán őrülnek fognak tartani, ha most lekezdem.
Ivy ajkai mosolyra húzódtak. Ne viccelődj, mondta bár Vasic
nem volt tudatában hogy ezt csinálta. Amin és Ella ismernek
téged, megbíznak benned. Megpróbálod?
Nem ígérhetek sikert Ivy. Emlékezned kell rá, ki voltam
előtted. Ők most ott vannak. A hideg zsibbadtságban, ami
megengedte nekik, hogy megtegyék, amit meg kellett.

- 621 -
 Megértettem.
Vasic nem zavartatta magát, hogy megszakította a két Nyíl
beszélgetését, rögtön a közepébe vágott. – Bíztok bennem?
– Igen. – Lehetetlen volt elválasztani a két hangot, ami
válaszolt.
– Akkor meg kell bíznotok Ivyban.
Ez összetört benne egy falat, hogy azok ketten nem hezitáltak.
Ivyhoz fordulva Ella azt mondta – Ha tiéd Vasic bizalma, akkor a
miénk is. Mire van szükséged tőlünk?
Ivy pislogott. – Kész van. – Nevetve Vasic karjaiba ugrott.
Amin megérintette Vasic elméjét. Tényeg a tiéd.
Igen. A két pár sötét szembe nézett. Az élet nemcsak a
többieké. Ez a valóság volt, amit hosszú idejébe telt elfogadni.
Nekünk is jogunk van létezni.
Sem Amin, sem Ella kifejezése nem változott, de szinte olvasni
tudott bennük, ahogy csak néhány osztagtársukban tudott, és
tudta, hogy mindketten megrázkódtak. Elengedte Ivyt, mikor
illatát a tüdejébe szívta, hallgatta, ahogy a nő elfordult és
elmondta a tényeket Nyíl társainak.
– A kapcsolat – mondta – Vasicon keresztül van, ami teljesen
értelmes. – El is vesztettem két Nyilat, akik Adenen keresztül
kapcsolódtak, így biztos kimaxoltam a számot, amit védhetek.
Ez nem fog számítani, ha a teljes psziché hálózat a helyén
lesz, mutatott rá Vasic. Számtalan hibaelhárító lesz.

- 622 -
 – A kapcsolat hatással lesz a biztonsági sérülésre? – kérdezte
Ella.
– Nem férek az elmétekhez, vagy érzelmeitekhez, ha erre
gondolsz – mondta Ivy – de hogy őszinte legyek, ötletem sincs,
hogy hatással leszek-e rátok. Ez azt jelenti hogy meggyógyítsuk a
Hálót, a velem való kapcsolat egyenlő lehet az érzelmi
egyensúlyotokban beálló változással.
– Megértettem. – Amin beszélt ezután. – Tudatában vagyunk,
hogy mi történik a Nyilakkal, akik a pszichékhez kapcsolódnak.
Ez elfogadható kockázat.
Ivy arca hírtelen sebzett volt. Nem gondolod, hogy valahogy
befolyásoltalak, hogy velem legyél? kérdezte Vasicot. Esküszöm,
ha megtettem nem volt tudatos.
Vasic kezét a tarkójára zárta, tincsei melegek voltak a kezén.
Minden amit tettél, hogy kihúztál a fényre. Bármikor el tudtam
volna sétálni. Azt választottam maradok. Mindig azt választom,
hogy maradok.
A csomó Ivy torkában hatalmas, nedves dolog volt. Képtelen
volt beszélni, csak hallgatta, ahogy a férfi megköszönte a
Nyilaknak a türelmüket. Ők elfordultak, hogy elmenjenek és
elindultak, Rabbit utánuk futott, farkát csóválta. A Nyilak
lenéztek, majd a férfi oldalra hajtotta fejét. – Mit akar?
– Játszani – mondta. – Dobhatsz neki botot. – Körbenézett,
de Vasic már talált egyet a földön. - Szeret üldözni.

- 623 -
 A Nyíl elvette a botot Vasictól és eldobta. Azok ketten
elkezdtek sétálni, nemsokára már nem látszottak, de néhány
perccel Rabbit boldog ugatásából tudta, a kutya újabb botdobó
szolgát talált.
– A kapcsolatnak már van finom hatása – suttogta Ivy, arra
gondolt, hogy a Nyíl korábban figyelmen kívül hagyta Rabbitot.
Vasic lehajolt, hogy elvegye a botot Rabbittól, mikor úgy
döntött, visszajön hozzájuk, kötélhúzást játszott vele, míg Rabbit
el nem engedte és felkészülésként el nem futott. – Az elméink
összekapcsolódnak a Mentálhálón, mert szükségünk van a
biovisszacsatolásra a túléléshez – mondta. – Mégis a
biovisszacsatolás kétségtelenül sérült olyan finom, de alap
szinten, ismeretlen időn át.
Ivy szemei tágak voltak. – A kapcsolat egy pszichével filterként
működhet, hogy megtisztítsa a biovisszacsatólást. – Ismét a két
Nyílra gondolt, akik most hozzá kapcsolódtak. – Miattad
megbíztak bennem, de a többiek hitüket elkeseredés miatt teszik
a P-kbe. – Nem volt tiszta, vagy piszkos, de talán működhetett.
Fagyos téli szemek találkoztak az övéivel. – Több adatra van
szükségünk, amilyen gyorsan csak lehet.
A következő hetvenkét órában egyikük sem aludt, és a korábbi
területről egyik psziché sem. Isaiah még kórházban volt és több
pihenésre volt szüksége, de mikor ébren volt akkor éber és

- 624 -
irritáló volt. Ivy örült, hogy látta a férfit visszatérni saját
magához.
A csoport számtalan kísérletet végzett, teljesen idegennekkel,
olyan férfiakkal és nőkkel, akik a fertőzött zóna mélyén éltek,
azokkal, akik már kezdték mutatni a szertelen viselkedést, ami a
kitörés előjele volt.
Kaleb és Aden a Háló két másik repedését zárta el eközben,
míg Sahara milliárdnyi riportot nézett át, ami beérkezett hozzá,
összetörte az adatot és apró darabokra tépte, amiket az alvástól
megfosztott pszichék és Nyíl partnereik használhattak.
Amit felfedeztek rendkívüli volt.

- 625 -
 57. fejezet

És ezeket a férfiakat, nőket és gyerekeket akarják a Csendes

Hangok és a hozzájuk hasonlók kiirtani a génmedencéből.
Szerkesztőség, Mentálháló Hírforrás

Úgy lett ismert, mint Méhsejt Protokoll.

Egy hónapon belül áthullámzott az egész Mentálhálón, a
félelem, ami megragadta a lakosságok segített, hogy a hatás
gyorsabban terjedjen, mint eredetileg becsülték, ennek sikere
gyorsan kifogástalan tény volt. A kitörések lecsökkentek a
méhsejtek terjedésének sebességével, és az emberek a kómában
kezdtek felébredni.
Ezelőtt senki nem ébredt fel, de az orvosi pszichék reménnyel
teljesek voltak.
Ivy Janenek, gondolta Kaleb az otthoni asztala mögött, igaza
lett: a kétségbeesés jó motivációja volt a bizalomnak.
Természetesen nem mindenki volt boldog a helyzettel.
Kaleb lenézett a listákra, amiket az emberei küldtek
világszerte. – Ezek a személyek elutasítják, hogy csatlakozzanak.

- 626 -
 Sahara az asztal melletti székben feküdt összegömbölyödve,
homlokát ráncolta az adattáblára. Azt követte nyomon, hogy egy
bizonyos gradiensű P mennyi kapcsolatot hozhat létre, mielőtt
kimaxolja magát, de a feljegyzés arra is jó volt, hogy ne tegye ki a
P-ket felesleges stressznek, és monitorozni tudták a nagyon
folyékony hálózat egészségét. A méhsejt állandóan változott,
ahogy új kapcsolatokat hoztak létre és másokat eldobtak.
A tény, hogy Sahara folyékony volt minden nyelven, ami a
földön volt, nem volt lehetőség rá, hogy P jelentés
szétforgácsolódik a fordítás során. Saját P képességének hiánya
előny volt, nem hátrány.
– Túl közel vagyunk hozzá – mondta Ivy Jane, mikor
megkérte Saharát, hogy vállalja el a feladatot. – Az érzelmek
áradata a Hálón felemészti a figyelmünk, szükségünk van
valakire, aki látja a mintákat és te mindenki előtt látod. Plusz
nem vagy psziché, de nagyon empatikus és képes vagy kezelni
minket.
Sahara élvezettel esett a feladatnak. Mikor Kaleb rámutatott,
hogy technikailag matekozik, felzihált és azt mondta neki szíven
szúrta. Majd lehúzta őt a nyakkendőjénél fogva és elnézését
kéretett vele. Most lézertolla végét rágta és szórakozottan
válaszolt. – Kényszeríteni a kívülállókat a méhsejtbe megtöri
annak okát. A kényszer az, ami a Hálót először ide juttatta.

- 627 -
 – Hogy nem állnak kapcsolatban – mondta Kaleb – azzal a
fertőzés virágzásnak adnak helyet. – Egy elfogadhatatlan
kockázat.
Sahara felnézett, karkötőjén lévő amulettek csilingeltek, ahogy
a többiekhez ütődtek. – Ez igaz lenne, ha csak egy területre
koncentrálódna, és mindketten tudjuk az ők túlélési esélyeik a
legjobb esetben is kevés. – Szomorúság volt a szemében,
megdörzsölte homlokát. – De feltételezem elszórtan élnek a
Hálón.
Az adatokat átnézve Kaleb biccentett. – Legalább ebben.
– Így azt mondanám, kiegyensúlyozzák őket a körülöttük lévő
kapcsolódások. – Ismét beleharapott tollába.
Ezt kiportálta a nő kezéből, helyette sütit tett oda. Sahara
vállai remegtek. – Vicces. – De beleharapott a sütibe. – Mindegy
– mondta nyelés után – ha megpróbálnak gyülekezni, majd
elmondjuk nekik a kockázatokat és megkérjük a Hálóelmét, zárja
karanténba a területüket. – Ajkai lefelé görbültek. – Nem a
legjobb opció, de nem igazolhatjuk, hogy megengedjük nekik,
hogy a fertőzés melegágyát hozzák létre.
– Ha ez megtörténik, van egy olyan érzésem a tiltakozók
kiugranak, hogy létrehozzák saját hálózatukat. – Találkozott a nő
szemeivel, aki ismerte lelkének minden sérülését, csavarodott
részét és így is szerette. – Mióta ez a diktatúra furcsán elnéző a
lázadásokkal szemben, nem fogok a terveik útjába állni.

- 628 -
 Sahara befejezte a sütit, megkerülte az asztalt, hogy
kiegyenlítse gallérját. – Azt hiszem hihetetlen vezetővé válsz –
mondta, büszkeség volt a hangjában.
Saharán kívül senki nem érzett ilyen érzelmet felé, látott ilyen
jóságot benne. – Nikita és Anthony végzi most a munka nehezét
– felszabadították Kalebet, hogy sokkal fontosabb dolgokat
csinálhasson meg – de ez csak ad hoc. Hosszú távon elő kell
állnunk egy politikai rendszerrel, ami kiváltja a Tanácsot.
Kaleb tudta, hogy ő mindig erő lesz és ő így is akarta. Soha
senki nem fogja újra bántani őt, vagy Saharát. De akart időt a
nővel, hogy táncolhasson, hogy élhessen vele és ha majd
megtörténik, létre kell hoznia egy olyan rendszert, ami nem dől
össze, ha félreáll, és nem lesz végül belül rothadt, ahogy
megtörtént a Tanáccsal.
Sahara végigfuttatta ujjait a tarkóján. – Olyan rendszernek
kell lennie, ahol figyelembe vesszük fajunk erősségeit és
gyengeségeit, mint az alakváltó falkák struktúrája teszi az
övéikkel.
– Igen. – Most azonban ez a túlélésről szól. – A közzététel
teljes a tiltakozókat kivéve? – Kaleb maga nem szerette az ötletet,
hogy alap szinten összekapcsolódik valaki mással, mint
Saharával, de megteszi, hogy biztosítsa, a nő duplán védett. Mind
az ő immunitása, mint az idevágó psziché miatt.

- 629 -
 Ahogy történt, a nő számtalan természetes kapcsolatot hozott
létre, és bevitte őt.
– Igen – mondta most Sahara. – Egy órája kaptam meg a
jelentéseket az utolsó városokból.
Kinyitva szemét a Mentálhálón Kaleb befogadta a méhsejt
hatását. Ez nem volt látható a kihirdetés utáni első hetén, vagy a
másodikon, de a dolgok elérték a kritikus tömeget a harmadikon.
Az egész hálózat élettől ragyogott abban a pillanatban, hogy a
döbbent hitetlenek hittel és reménnyel teli estek térdre.
Ez többé nem volt csillaggal teliszórt hely, hanem bonyolult
kárpit.
Kapcsolata Saharával aranyfonál volt, obszidián erős
párhuzamosan az alatta lévő finom ötvösmunkában. – A P-k
létrehozták fajunk új mentális alapjait.
– Most – mondta Sahara – biztosítanunk kell, hogy ne törjék
meg ismét.

- 630 -
 58. fejezet

Kérlek hét napon belül válaszolj az ajánlatomra.

Kivonat a Kaleb Krychek irodájából
Ivy Janenek érkezett levélből

– Kaleb Krychek ajánlatot tesz nekem!

Vasic megfordult, ahol a télbe öltözött almafa sorok mellett
állt, Rabbit botdobó szolgáját játszotta, azt látta pszichéje a kabin
ajtajában húzta fel csizmáját. Arca kipirult, tincsei kócosak voltak
és felvette a Nyíl kabátot, ahogy mindig tette most, hogy otthon
voltak.
– Mint tanácsadó? – kérdezte, mikor odaért hozzá, utalva a P-
k Elcsendesedés előtti lehetőségük felélesztésére, ilyen
terapeutás segítségre szükség van a kritikus szinten, mikor
emberek milliói küzdöttek, hogy megbirkózzanak az életükben
beállt változással. Ivy már kiképzés alatt volt és felügyelte őt egy
emberi specialistákból és alakváltó gyógyítókból álló tanács.
De a nő a fejét rázta, a kinyitott levél a kezében volt. – Azt
akarja, hogy reprezentáljam a pszichéket az Uralkodó

- 631 -
Koalícióban. – Szemei hatalmasok voltak, a réz ragyogott és az
arany csillogott az Észak Dakotai napfényben.
– Nem váratlan – mondta, megfogta a nő állát kesztyűs
kezével. – Te álltál elő a Méhsejt Protokollal és úgy tűnik te vagy
a legismertebb psziché a világon.
– Ha ha. – Megbökte ujjával. – Nem tudom miért én lettem az
egyharmada a P-mentálok Központjának. – A másik kettő Sahara
Kyriakus és Sascha Duncan voltak.
Sahara kezelte az adatokat, míg Sascha volt a felelős a P-k
oktatásáért. Ivy másfelől lassan a kikötője lett a P-knek, akik
felhívták ha problémáik voltak fizikai vagy egyéb szinten.
Számtalanszor kezelte már az Uralkodó Koalíciót ebben a
szerepben.
– Bár tetszik nekem – mondta most – hogy rajta tartom a
szemem mindenen, biztosítom, hogy senki ne legyen elszigetelt,
vagy túltöltött.
Vasic egyik karját a vállára tette, biztosította, hogy Ivy
melegben legyen, ahogy a havas ösvényen sétáltak, Rabbit
képzelt ellenfelekkel versenyzett előttük. – Mi mást mond még a
levél?
Ivy grimaszolt. – Hogy az uralkodó csoport többi tagja adja a
fizetésemet.
Vasic azonnal látta a problémát. – Nem lennél egyenrangú az
asztalnál.

- 632 -
 – Pontosan. – Ivy a levelet a kabát zsebébe tette. – Bármi
ötlet?
– A politika Aden területe. Kérdezzük meg őt.
Partnere öt perccel azután érkezett meg a válasszal, hogy Vasic
telepatált neki, míg Ivy hógolyót dobott Vasic fejéhez. Lehajolva
sajátjával eltalálta a nő lábát, mielőtt magához húzta volna
nevető arcát egy csókra.
– Aden azt mondja, hogy fel kell állítanod egy P-mentál
egységet – mondta, mikor szétváltak, mindketten alig kaptak
levegőt. – Kérd, hogy a tagok bevételük kis részét fizessék be. Ez
fedezi a számláidat, ahogy alapot ad a P megjelelölésnek, hogy
olyan támadás ellen használjátok fel, ami majdnem kitörölt
egyszer titeket.
Ez komoly emlékeztető volt. – Szavaznunk kell – mondta Ivy.
– Nem akarom feltételezni, hogy én vagyok ennek az egységnek a
vezetője.
– Senki sem – mondta Vasic – élvezné a gondolatot, hogy egy
asztalnál ül Krychekkel, Nikitával és Anthonyval.
– Ahogy én sem. – De mégis megteszi, mert Vasicnak és
Adennek igaza volt, a P megjelölésnek harcolnia kell, hogy többé
ne az oldalvonalon álljanak, vagy temessék el őket. – Köszönöm
Adennek az ötletet. Ez jó, beszélek a többiekkel.
Remegő levegőt vett, szabad kezével végigsimított a kesztyűn.
A kabát fedte, de érezte a karpánt keménységét. – Mennyire

- 633 -
rossz? – A kérdés szörnyű volt, de meg kellett kérdeznie, tudnia
kellett, mennyi idejük volt együtt, mielőtt a sebész kése alá
fekszik.
Vasic homlokát a nőéhez nyomta. – Körülbelül hetvenkét óra,
talán kevesebb, ha az erőhullámzás szeszélyesebb lesz.
Ivy próbálta elfojtani a zokogást, de ez alkalommal nem tudta.
Arcát a férfi mellkasába rejtette, minden erejével őt tartotta,
kezei kétségbeesetten kapaszkodtak a benne lévő törékeny
reménybe. Kérlek, mondta, nem volt benne biztos, kihez beszél,
kérlek, ne vedd el tőlem.
Nem volt válasz.
***
Vasic gyűlölte, ha Ivy sírt. A nő annyira erős volt, az ő
pszichéje. Napról napra, hétről hétre tovább nyomta,
elhatározott és kíméletlen reménnyel hitt a sorsban, hogy nem
teszi ezt velük, hogy gonoszul elpusztítja a szerelmüket. Most
tartotta őt, ringatta, tudatában volt, hogy Rabbit fejével böködte
a nőt. És tudta, hogy amit kérni akart tőle, az még több fájdalmat
okoz majd neki, de az ő Ivyja erős volt… és szüksége volt rá, hogy
mellette legyen, és mert ígéretet tett.
Az idős kőművesnek hosszabb idejébe telt, mint eredetileg
becsülte, hogy mikorra fejezi be a megbízást, de épp időben
fejezte be. Vasic soha nem tudja majd lemosni a bűnöket

- 634 -
magáról, de végül úgy megy a műtőbe, mint olyan férfi, aki
elfogadta bűneit és felfedte őket.
– Eljössz velem valahova? – kérdezte, miután Ivy könnyei
elcsendesedtek, légzése reszelős volt.
Ivy a kabát ujjával letörölte az arcát, vörös szemekkel nézett
rá. – Bárhova elmegyek veled.
Először Rabbitot elvitték Ivy szüleihez. Ezután Vasic a nőt a
Központi Parancsnokságon lévő szobájába portálta. A nő
körbenézett a spártai térben, ahol egy ágy volt katonai rendben,
az egyedüli bútor mellette egy acél láda volt az ágy végén. – Ez a
te szobád?
– Itt aludtam. – A ládához ment, kinyitotta és kivett egy
papírt. Nem igazán volt szüksége a papírra, a nevek az agyába
égtek és a komputronikus meghajtón volt biztonsági mentés. De
azon a napon kezdte leírni a neveket, mikor megértette mire
használták fel, mit tett, és most a sárga lap a talizmánja és fizikai
emlékeztetője volt az adósságnak, amivel tartozott.
Ivy kezét a vállára tette, míg ő a láda előtt guggolt. – Mi az?
– Egy lista azokról, akiket kitöröltem. - Felnézett, találkozott a
pillantásával, soha nem hazudott neki arról, ki volt ő, miket tett.
Ma elmondja a legrosszabbat, szíve jégtömb volt. – Néhányat
azok öltek meg, akik megtörték az Elcsendesedésüket, a többiek
„balesetben” haltak meg a kontroll nélküli horgonyok miatt, míg

- 635 -
másokat sorozatgyilkosok öltek meg, akiket a Tanács nem ismert
el.
– El kellett tüntetnem őket, kitörölni minden bizonyítékot a
halálukról. – Kitisztította a vért a szőnyegből, krematóriumokba
vitte a testeket, kitörölte az árulkodó DNS-t, elpusztított
bármilyen fizikai bizonyítékot. – Kitöröltem őket a létezésből,
elloptam a családjuk végső búcsúját.
Ivy ujjaival finoman a haját simogatta. – Emlékszel minden
névre – suttogta. – Ez számít.
– Nem elég. – Felállt, a lista a kezében volt. – Valaki egyszer
azt mondta, nem pihenhetek addig, míg az elveszetteknek vissza
nem adom a nevüket, helyre teszem a feljegyzéseket. Már nem
akarok úgy pihenni – mondta, düh volt a vérében a gondolatra,
hogy elhagyja a nőt. – De nem mehetek előre, míg meg nem
fizettem az adósságomat.
– Megértem. – Elvette a listát a férfitól, kitekerte. – Miben
segíthetek?
Milyen egyszerű kérdés. Azzal fenyegette, hogy összetöri őt. –
Csak legyél velem.
Ivy biccentett és kezét a férfiéba csúsztatta. Vasic először a
biztonsági szobába vitte magukat, ami a feljegyzések
csomópontja volt a mentálok születéséről és haláláról. Azt a
jelszót használta, amit egy Nyíl társa adott neki, aki tudta, hogy

- 636 -
hekkelje meg a rendszert, belépett és feltöltötte a helyes fájlokat,
biztosította, hogy a változások átmennek az egész rendszeren.
Ha az egyik család tagja most nézi meg a feljegyzéseket,
megtalálják az igazságot, felfedezi, hogy családtagja meghalt. De
ez nem volt elég. Talán senki sem nézi meg. Biztosítottam, hogy
minden család kapjon e-mailt a frissített információkról,
telepatálta Ivynak, de néhányaknak nem volt családja… és
mások nem törődnek vele. Személyesen viszem el az igazságot
azoknak, akik az igazságot keresték.
Megtartotta a nő őszinte pillantását. Legalább huszonnégy
órába telik majd. Egy, a megmaradt drága napokból, mielőtt
életét a sebész kezébe teszi, aki nyolc százalék esélyt adott neki.
Még ha hetvenkettőbe is kerül, válaszolta Ivy, kifejezése
egyszerre volt gyengéd és heves, mindegyiküket elérjük.
Vasic nem mondott semmit, nem volt mit mondani. Ivyja
megértette őt.
A feltöltés sikeres volt, elportálta magukat egy távoli helyre,
ami megdöbbentő hegyek szomszédságában volt, otthona volt a
kőművesnek, aki a kezeivel dolgozott. – Ó, itt vagy! – szólt a
fehér hajú férfi. – Látom megkaptad az üzenetem! Azonnal
küldtem, ahogy befejeztem!
Követték az erős végtagú művészt a köves úton, amiről
lesöpörték a hót. Végül egy obeliszk mellett állt meg, ami úgy 2.1
méter magas volt, a kő sima fekete volt, és az ásványi anyagok

- 637 -
miatt éjfélként ragyogott. – Csodálatos – suttogta Ivy, ököl
szorult a szívére. Kérdezés nélkül tudta, hogy Vasic választotta a
követ, gondoskodott róla, hogy csodás emlékművet készítsen.
– Igen, igen. – A kőműves elmosolyodott, büszkén simított
végig kérges kezével a kőn. – Mindegyik nevet a kezemmel
véstem fel, látod? Mind tökéletes. Leellenőriztem, hogy ne legyen
hiba.
A férfi szavainak ellenére Vasic emlékezetből mindegyik nevet
hangosan mondta ki, ahogy leellenőrizte az obeliszket, kezét
összefűzte a nőével. Minden nevet, amit kimondott, eltelepatálta
a személy halálát. Ivy szemei égtek a sok veszteség miatt, sokan
fiatalok voltak. És a szíve megtört a Nyílért, aki ennyi veszteséget
cipelt csendben a vállán.
Vasic kimondta az utolsó nevet és elcsendesedett. Mellettük a
kőműves titokban megtörölte a szemeit. – Ez jó, amit csinálsz –
mondta a csendbe. – A Mennyek sírnak.
Megköszönve a kőműves munkáját Vasic egy meredélyre
portálta az emlékművet, ami az akvamarin tengerpartra nézett,
hullámok nyaldosták finoman a partot és fű lengedezett a
szélben. Ahelyett, hogy Tk-ját használta volna, hogy az obeliszket
a földbe ássa, két órán át ásott a korábban itt hagyott ásóval.
Ivy letérdelt és kezeivel lapátolta félre a földet.
Miután megvoltak egy percig csendben álltak. – Ez nem elég –
mondta végül Vasic. – Ez a hely elszigetelt.

- 638 -
 A hátát simogatva Ivy azt mondta – Nem Vasic, ez csodás. – A
bánat és béke dala. – Ha publikussá teszed ezt az információt,
azzal mások életét veszélyezteted. – A Háló most stabil volt, de az
elmúlt hónapok pszichológiai hatása, az elmúlt évszázadé, recés
szaladást okozott millióknak. Még egy dolog eltépné az emberek
toleranciáját.
– Eljön a nap, amikor az emberek készen állnak rá, hogy
szembenézzenek a múlttal – mondta, torka szűk volt. – Egy nap
nyilvános bejelentést teszünk, mindegyik nevet hangosan
felolvassuk, biztosítjuk, hogy történetüket megismerjék.
– Nem akarom kicselezni őket Ivy. – Vasic szemei tele volt
nyers érzelemmel, Ivy nem tudta elképzelni, hogy egyszer
hidegnek találta őt. – Nem akarom törött ígéretekre építeni a
jövőt.
– Nem fogod. – Nehéz volt az őt elfojtó csomóval beszélni,
mert a férfi mindegyik nevet a lelkében és elméjében fogja
hordani. – Ez, amit csinálsz, az, amit jelenleg meg tudsz tenni.
Ahogy a világ változik, folytatni fogod. - Megfogta a férfi arcát. -
Olyan gyakran jövünk ide, milyen gyakran szükséged lesz rá és
elhozzuk a családokat, akiknek az igazság számít. Megtartjuk az
ígéretet Vasic. Együtt.
Vasic nem válaszolt, csak nyakába borult, karjaiba zárta a nőt.
Ivy szorosan tartotta őt, a Nyilat, aki nem tudott sírni, de aki
most gyászolt.

- 639 -
 ***
Majdnem két napba került, mire személyesen meglátogatták
azokat, aki tudni akarták az igazságot, mert Vasic követett
minden szóban forgó családot. Ivy mellette állt, ahogy elfogadta
vádaskodásaikat, haragjukat és bánatukat, és ezután segített
azoknak, akiknek szüksége volt rá. A többiek túl dühösek voltak,
időre van szükségük, hogy feldolgozzák az igazságot.
Az az ő harcuk lesz.
Mint Ivyé, hogy az operáció előtti utolsó órákat Vasic életében
hétköznapian töltsék el. Egy normális napként egy normális
életben… vagy annyira normálisként, amennyire lehetett a
Nyíllal, akit szeretett. A férfi megérdemelt egy normális napot,
vér, horror és sötétség nélkül. Milliónyi ilyen napot érdemelt meg
és meg akarta neki adni ezeket.
A kabin lépcsőjén ült, a térdeit a mellkasához ölelte és nézte,
ahogy a férfi Adennek egy veszélyes harci művészet gyakorlatán
ment át a terület telekinézissel megtisztított részén. A férfi
legjobb barátja egy szót sem szólt, mióta megérkezett, pajzsai
áthatolhatatlanok voltak és arca kifejezéstelen.
Zie Zen is itt lesz nemsokára, Vasic negyvenöt perc múlva
hozza el őt. Együtt ebédelnek a szüleivel, és biztosítja, hogy
nevessen, mert Vasic gyűlölte, ha sírt. És továbbra is
reménykedett, hogy a komm egység csipog, vagy telefonja jelez.

- 640 -
 Annyi ember dolgozott az utolsó órán, hogy másik, kevésbé
veszélyes megoldást találjon. Ashaya és Amara Aleine még nem
volt képes megfejteni Samuel Rain felfedezésének komplexitását,
de tovább próbálták. Az eredeti projekt csapata soha nem állt
meg, hogy megtalálja a választ. Még az orvos is egyik szimulációt
csinálta a másik után, hogy változtasson a végkimenetel
eredményén.
Azonban Samuel Rain távol maradt.
– Sajnálom – mondta Clara, mikor Ivy aznap reggel felhívta a
szimpatikus nőt. – Próbáltam bejutni, hogy lássam őt, de
hajthatatlan. Minden, amit mondhatok, hogy a szobájába épített
orvosi szkennerek azt mutatják egészséges. Továbbra is kiküldi a
rejtélyes felszerelések és eszközök listáját, mindet Zie Zen
teljesíti, de ötletünk sincs, mit csinál.
Ivy elkapta a finom üzenetet, Samuel Rain talán próbálja
megtenni, amit egyszer olyan könnyedén megtett, és minden
hiba további kétségbeesésbe taszítja őt. – Ő… teljesen
összeomlott? – Ivy ujjai a telefonra szorultak.
– Teljesen racionálisnak tűnik, mikor kommunikál, de alig
kommunikál. – Clara hangja gyengédebb lett. – Tovább
próbálkozom Ivy. Tudom mennyire fontos ez. De nem törhetünk
be, az kiírt minden bizalmat, amit még érez irántunk.

- 641 -
 – Rendben van Clara. Semmilyen módon nem bántanám
Samuel Raint. – Teljesen hitt benne, hogy a férfi erős és egyre
erősebbé válik. – Remélem túljut ezen.
Most négy órával a hívás után nézte a férfit, akit szeretett,
halálosan mozgott legjobb barátja mellett. Aden egy órája kezelte
az égési sérülést, de a felszerelés nem távolította el teljesen a
sebeket, és az ronda vörösség volt Vasic karján.
Ujjai összeszorultak Rabbit bundájában, azt mondta – Te is
tudod, ugye? – Rabbit mindenhova követte Vasicot, a lábára
feküdt, mikor megállt. Vasic nem dorgálta meg kutyájukat,
mindig talált időt, hogy megálljon és megsimogassa Rabbitot,
mielőtt dolgozni kezdett volna. De Rabbitot nem lehetett
lenyugtatni, ahogy Ivyt sem.
A párja haldoklott és nem tudta, hogy állíthatja meg.

- 642 -
 59. fejezet

Mikor a harmadik Nyíl sétált ki a gyümölcsösbe, hogy

csatlakozzon Vascihoz és Adenhez Ivy a legkevésbé sem volt
meglepve. Elkezdtek feltűnni, mióta ő és Vasic berendezkedtek a
kabinban. Több mint egyet etetett meg a vacsora asztalnál, bár az
egyszerű volt, mivel csak nutrion szeletet akartak. Természetesen
nem az étel miatt jöttek.
– Otthon – mondta neki Vasic. – Azért jönnek, mert örömmel
fogadjuk őket otthonunkban. A férfiaknak és nőknek, kinknek
nem volt igazi otthona, a meleg és biztonság helye a
legértékesebb ajándék. – Megcsókolta feje búbját. – És tudják, te
vagy az én kincsem. Így eljönnek leellenőrizni, ha a közelben
vannak. Bánod?
Nem, Ivy nem bánta. Azt akarta, hogy a Nyilak az
elkövetkezendő évtizedekben ugorjanak be, azt akarta Vasic
építsen extra szobákat a kabinhoz, hogy vendégeik ott
éjszakázhassanak, ugratni akarta a férfit az igazi étellel. –
Biztonságban akarom tudni őt Rabbit – mondta, dühös volt az
egész univerzumra. – Nem akarok olyan világban lenni, ahol nem
kap esélyt a túlélésre. Hogy lehet ez egyáltalán fair?

- 643 -
 Vasic ekkor fagyott meg és egy pillanatra Ivy úgy gondolta
hallotta őt és hogy tönkretette a napot. Majd mélyebb, erőszakos
félelem támadta meg.
Felállt és a férfi felé futott, ahogy Vasic megfordult és a kabin
felé kocogott. Izzadság volt a férfi fekete pólójának elején, vékony
harcművészeti nadrágja kiemelte combjait, ahogy a szél átfújt az
anyagon. Ivy még mindig küzdött, hogy ilyen öltözékben engedje
ki őt, még ha a férfi biztosította, hogy Tk-ként soha nem
veszélyeztette a megfagyás.
Ma nem a hideg volt a kockázat.
– Mi az? – Szemei és kezei a kesztyűre estek. – Ez-
Vasic gyengéden megfogta az arcát, tudta, hogy a férfi érzi az
erős kontrollt, ami félelmén és dühén volt. – Samuel Rain a
jelenlétünket követeli.
Ivy szíve megugrott. – Mit csinálsz itt? Menj!
– Adj két percet, hogy lezuhanyozzak.
– Vasic-
– Tisztának kell lennem. – Keményen megcsókolta, ahogy a
kijelentés fontossága gyomorszájon vágta.
Nézte, ahogy Vasic bement a zuhany alá, Adenhez fordult,
rémület kötötte csomóba a gyomrát. – Ha elveszítem összetörök.
A férfi elméje megérintette az övét. Nem törhetsz össze Ivy. Te
vagy az egyedüli otthon, amit a Nyilaim ismernek, nem számít
hogy, ennek az otthonnak túl kell élnie.

- 644 -
 Találkozott a férfi szemeivel, a fejét rázta. De Aden határozott
volt. Erős vagy. Vasic ezért a tiéd. Becsülöd őt… de erre a
beszélgetésre talán soha nem kell sort kerítenünk.
Ivy mély levegőt vett, kihúzta magát. Igen, mondta. Nem kell.
Mert túl fogja élni.
Rabbithoz ment, megcirógatta őt. – Anya és apa ide tartanak,
hogy felvegyenek – mondta, épp nekik üzent. – Légy jó és maradj
Adennel, rendben?
Felállt, ahogy Vasic kilépett a kabinból farmerben és világos
kék pólóban a szintetikusbőr kabát alatt, a pólóra ő beszélte rá,
mert attól szürke szemei feltűnőbbek voltak. Odasétálva a férfi
megfogta a kezét.
– Rabbit? – mondta, odanézett, ahol állatuk komolyan állt
Aden és a harmadik Nyíl mellett.
Ivy lenyelte az érzelmeket, amik fojtogatták őt, elmondta, hogy
elrendezte. – Nem lesz egyedül.
Ezután Samuel Rainhez mentek.
Clara a hatalmas ház előcsarnokában találkozott velük, ez volt
a Mennyország központja, mert Vasictól azt kérték, ne portáljon
egyenesen Samuel Rainhez, mert a többiek bizonytalanok voltak
mentális állapotával kapcsolatban. – Erre – mondta a vezető. –
Még senkit sem engedett be.
Nem volt több szóra szükség, hárman Samuel részlegébe
mentek. Erős napfény volt a részlegen. A folyosó fényben fürdött,

- 645 -
mint a szobák is. A legtávolabbi részen álltak meg, Clara
kopogott. – Samuelnek a sarokszobát adtuk, mert itt a legtöbb a
fény és mindig természetes fényt akart a munkához.
– Ki az? – kiáltotta ki Samuel Rain gyanakvóan az ajtó mögül.
– Ivy és Vasic jött látogatóba.
Az ajtó felfedte a vad, matt, túlnőtt hajú férfit, kék kockás ingje
ferde volt és egy hónapos szakáll volt az arcán. – Gyertek. –
Szemei intelligenciától, vagy őrülettől ragyogtak szemüvegén
keresztül, hátralépett, hogy bepillanthassanak a szobába.
Ivy zihált.
A férfi a középső szobát, amit két ablak és pár tetőablak
világított be, laborrá változtatta. Nem ettől zihált fel. Hanem
hogy a munkaasztal közepén a kesztyű ikertetvére feküdt, kivéve,
hogy nem volt karperece. Egy komputerhez volt kötve, ami
szimulálta a mentál agyat, agytörzset és gerincoszlopot, a kesztyű
nyitva volt, hogy felfedje a bonyolult belső részeket. A
műcsontok, inak és izmok ijesztően igazinak tűntek.
Samuel Rain, jött rá Ivy remegő éberséggel, igazi géniusz volt,
felépítette a világ legkomplexebb technológiai darabjának
másolatát a semmiből hat hét alatt.
– Hasztalan – mondta a férfi, s Ivy szíve addig megállt, míg
hozzá nem tette – Túl sok a probléma, hogy kivegyem. De egy
félig kompetens orvossal ki tudom venni.
A világ megállt, Ivy kezéből kifutott a vér, ahogy Vasicét fogta.

- 646 -
 Ez az egyedüli lehetőség Ivy. Vasic megfogta az arcát,
homlokát a nőéhez érintette úgy, ahogy érzelmi lexikonjuk
részévé vált. Egy örökkévalóságot tölthetek veled.
Ivy gyomra összerándult, karjait a férfi nyakára kulcsolta. Ne
hagyj el. Kérlek.
Nem fogjak. Mindig itt leszek. A téli fagy rabságba taszította a
nőt. Még ha a testem el is tűnik, a lelkem itt marad. Az káosz, de
a tiéd. Mindig a tiéd.
Szeretlek Vasic. Szeretlek. Túl nehéz volt elengedni a férfit,
hogy nézze, ahogy Samuel Rainhez fordul. – Az egységem
majdnem teljesen destabilizálódott. Meg tudod most operálni?
– Igen – mondta hezitálás nélkül a mérnök. – Egy steril
szobára és ezekre a monitorokra van szükségem. – Lefirkálta a
listát egy papírra. – És egy nővérre és orvosra. Biztosítsd, hogy
olyan legyen, aki tudja követni az utasításokat és nincs
Istenkomplexusa.
Mindkét kezével a hajába túrva folytatta – Magam el tudom
távolítani a kesztyű nagy részét. Talán nem tudom megcsinálni az
idegsebészetet, de úgy értem meg a biofúziót, ahogy más nem.
Pillanatokon belül kell döntenem és a sebésznek
engedelmeskednie kell.
Rémítően kevés idő volt elrendezni a férfi kéréseit. Edgard
Bashir lett a sebész, mint az az orvos, akivel eredetileg meg
akarták műteni Vasicot. – A nő nem követné az utasításokat –

- 647 -
mondta Ivynak, mikor megindokolta a döntést. – Értékes, mint
szóló játékos, de csapatmunkában Edgard jobb játékos.
Ivy nem volt benne biztos, hogy akarja-e a férfit, aki eredetileg
beültette a szerkezetet Vasicba, s dolgozzon rajta, de közel
tartotta a férfit, Vasic biztosította őt, hogy Edgard kiváló
idegsebész. – Nemcsak kreatív és nem kell Samuellel egy
szobában lennie. Minden, amit tennie kell hogy készen áll.
Az operációra egy biztonságos Nyíl orvosi létesítményben
került sor, ahol Samuel Rain, Dr. Bashir és két nővér volt,
beportálták őket a hely teljes ismerete nélkül. Vasic Ivyt portálta
be, Abbot készen állt bárki mást behozni, akire szükség lehetett,
míg ő ki volt ütve.
Zie Zen azt választotta, hogy Ivy szüleivel a kabinjukban vár. –
Beszélek veled, miután kivették a kesztyűt – mondta Vasicnak a
komm képernyőn, bár arca nyugodt volt, kezei fehérek voltak
botján.
Itt volt az idő. – Hamarosan visszatérek Ivy.
Ivy a szívénél tartotta Vasic ígéretét, ahogy kint ült a váróban.
Aden mellette ült, a férfi harci uniformisa élénken emlékeztette
őt a Nyilával eltöltött több ezer emlékre. Mikor kezét Adenére
zárta a férfi nem ellenkezett, ujjait a nőére hajtotta. Két óra telt
el, mielőtt Aden felállt volna és így ő is felállt, kinyújtóztatta
lábait. Mikor Aden energiaitalt akart neki adni elhessegette.

- 648 -
 Aden nem mozdult. – Vasic bízik bennem, hogy vigyázok rád.
Nem hagyom cserben.
– Makacsak, erőszakosak vagytok mindketten – mormogta,
míg szíve minden ütéssel sajgott.
Aden ismét kitartotta az italt.
Ivy elvette az üveget, kényszerítette magát, hogy megigya,
mielőtt ismét visszaült volna. Ez alkalommal Aden vele szemben
a falnak dőlve állt, és azt gondolta, annyira távoli, mint egyszer
Vasic volt. Család voltak, összekötötte őket a szeretetük a
hűséges, csodás, bátor férfi iránt, aki a műtőben feküdt.
Három óra telt el.
Négy.
Öt.
– Gondolod, hogy kérhetünk információt? – Torka érdes volt a
használatlanságtól, felnézett Adenre. – Ne, nem szabad
megzavarnunk őket – mondta, mielőtt a férfi válaszolhatott
volna-
Aden ismét leült mellé. – Szeretnéd hallani, hogy találkoztam
először Vasiccal?
A férfi próbálta megnyugtatni őt, jött rá, hogy eltereli a
figyelmét a fájdalmas körről, amit órák óta járt. – Igen.
Aden alkarjait a combjaira támasztotta. - Hét éves voltam és
nagyon jól nevelt fiú.

- 649 -
 Volt valami a megfogalmazásban, amitől Ivy a homlokát
ráncolta.
– Vasic csak egy évvel idősebb nálam, őt problémának
tartották. Akik abban az időben felelősek voltak az osztagért nem
szándékoztak elengedni őt, túl értékes volt. Találniuk kellett
módot rá, hogy megtörjék.
Ivy körmei a tenyerébe vájtak. – Soha nem tört meg.
– Nem – monda Aden. – Azt hiszem hosszú ideig azt hitte
törött, de soha nem tudták elpusztítani annak a magját, aki volt.
Ezért cipel annyi bűntudatot a tettek miatt, amikkel nem tudott
megküzdeni, következményekkel, amiket nem tudott
megváltoztatni.
– Arra épült, hogy védjen, pajzsoljon, és gyilkossá változtatták
őt.
– Igen. – Aden tovább folytatta, ahogy a múltba révedt. – Még
ahogy próbálták megtörni, tanítaniuk kellett őt. Brutális erő
egyedül nem elég, hogy valaki Nyíl legyen. Mindegyikünknek
edzőpartnere volt fiatalon, mentális és fizikai. Azonban a legtöbb
esetben rotálták őket. Az ok, amiért időt kaptunk, hogy
biztosítsák, tudunk együtt dolgozni, de azt hiszem ezért a
kapcsolatok nem tudtak kialakulni, mert nem voltak hosszú távú
partnerségek.
Felbátorodva a férfi korábbi elfogadására, és ő is meg akarta
nyugtatni Adent, ahogy a férfi próbálta korábban őt, kezét

- 650 -
óvatosan a vállára tette. Aden nem rázta le, de nem is reagált. –
Azonban Vasic – folytatta – olyan probléma volt, hogy képes volt
destabilizálni a fizikai edzőpartnereit. Másik gyereket használtak
mellette, még ha a gyerek relatíve stabil volt előtte, utána sokkal
szeszélyesebb lett.
– Soha nem felnőttel?
– Ez volt a legutolsó eset. Nehezebb összepárosítani egy
felnőttet egy gyerekkel, mert a felnőttnek mindig vissza kell
fognia magát, mert sérülést okozhat, és az egyensúly sem
természetes és hatással van a sebességre, precizitásra, mindenre.
– Becsukta szemeit, majd kinyitotta. Pillái olyan feketék voltak,
mint Vasicé, de hihetetlenül hosszúak a végén kis kunkorral.
A férfi helyes volt, jött rá ijedten. Éles arccsontokkal és sötét
szemekkel olíva színű bőrében, kétség kívül vonzotta a nők
figyelmét. Csak Ivy túl Vasicra koncentrált, hogy észrevegye.
– Végül – mondta, ahogy Vasic iránti érzései élesek voltak
benne – eldöntötték, hogy kipróbálnak engem. Én voltam az
utolsó választás, mert abban az időben engem tartottak az
edzésben lévők közt a leggyengébbnek.
Ivy kétség kívül tudta, semmi gyengeség nincs Adenben.
– Mégis, az edzők azt találták ki, hogy ráuszítanak engem. Az
első edzésünkre mentem egy bézs szobába, amiben erős acél
asztal és két acél szék volt. Vasicnak az egyik széken kellett volna
ülnie már, de a sarokban állt, az ajtóra bámult.

- 651 -
 – Mikor bementem tovább bámult rám pislogás nélküli
tekintettel, amire egy gyereknek nem kellett volna képesnek
lennie. - Aden oldalra hajtva fejét találkozott Ivy pillantásával. –
Próbált elbizonytalanítani engem, hogy elfussak. Később
elmondta nekem, hogy ez sok gyereknél bevált. A szemeivel törte
meg az idegeiket.
Ivy érzelmei csomóban voltak benne, szeretet a fiúk iránt, akik
voltak, düh azért, amit el kellett szenvedniük, büszkeség a
férfikért, akikké váltak. – Mit tettél?
– Leültem, mint a jól nevelt gyerek, aki voltam és vártam,
hogy az edző elhagyja a szobát. Persze tudtam, hogy a kiértékelő
csapat figyel minket a megfigyelő rendszeren, valamint a
Mentálhálón. Majd néztem, ahogy engem nézett.
Ivy azt vette észre, elbűvöli, ahogy a két kisfiú próbálja
megnyerni az akarat harcát. – Ki pislogott?
– Ez vita tárgya. Ő azt mondja én. Én meg azt, hogy ő.
Ivy puhán nevetett, kicsit közelebb hajolt. – És?
– Mikor rájött nem megyek el, a második szintre lépett. Leült
velem szembe, szeszélyes szórásban csapott meg mentális
csapásokkal, nem a program elismert mintái szerint. – Aden arca
tiszta volt, nem mosolygott, Ivy mégis azt érezte, az emlék jó volt.
– Látszólag elűzött jó párat ezzel a taktikával. Ebben a korban
megtanultuk, hogy ismételjük a mintákat – magyarázta. – Ami
azt jelenti, hogy bizonyos dolgok ösztönösek legyenek és azok is

- 652 -
lettek, de ezért a legtöbb Nyíl gyerek nem tudott megbirkózni a
váratlan szituációkkal.
– Te kezelted – feltételezte Ivy.
– Azt hiszem jobb, ha azt mondom tartottam magam –
mondta. – Az edzés véget ért, felkeltem és elmentem. Ugyanezen
mentünk keresztül vagy tíz alkalommal. Majd késő este a
szobámban tanultam, mikor a plafon panelje elcsúszott és
lenézett, megkérdezte ki akarok-e menni.
Ivy mosolyogni kezdett. – Mit tettél?
– Takarodó után volt, amit szigorúan büntettek. – Megállt. –
Így igent mondtam, felálltam a székre és Vasic felhúzott. –
Rápillantott a nő nevető szemeire. – Sokkal alacsonyabb voltam,
míg Vasic már kezdett megnyúlni. Kiszöktünk és csak sétáltunk.
Ez volt a szabadság, értette meg Ivy, ami fontos volt, hogy volt
választásuk. – Vasic elmondta, egyszer zebracsíkosra festettétek
az edzőtermet.
– Az később volt, mikor már négy éve partnerek voltunk.
Másodpercre megterveztük a műveletet, a szobánkban voltunk,
mire felfedezték az incidenst.
– Örülök, hogy ott voltatok egymásnak – mondta Ivy,
elengedte a férfi vállát, hogy pozícióját lemásolva előrehajoljon.
Aden válaszpillantása csendes volt. – Nem érted Ivy. Nem én
vigyáztam Vasicra. Hanem ő rám, megértette, hogy egy ijedt fiú
vagyok, kinek szülei Nyilak, akik idejük 99%-át küldetésen

- 653 -
töltötték és bármikor véget érhet az életük, és aki tudta, hogy
helye az osztagban legjobb esetben is rezgett.
– Vasic hátránya a nagy szíve, amivel túl sokat érez, de ő volt
mindig az érzelmileg erősebb kettőnk között… az elmúlt két évig,
mikor úgy gondoltam, hogy a bűn súlya kezdi megtörni őt.
Ivy megértette, hogy mindkét férfi ugyanazt mondaná
ellentétes jelentéssel. Vasic számára Aden segített neki épp
elméjű maradni. Adennek Vasic segített felállni, mikor elbukott
volna. Az egyik elveszett fiú segített a másiknak.
Kinyúlva kezét a férfiéra zárta, tudta, hogy határokat szegett
meg, de ezeknek a Nyilaknak szüksége volt rá, hogy bizonyos
határai megtörjenek. Ki lenne rá alkalmasabb, mint egy psziché?
Az osztag annyira állatiasan védelmező lett a P-kkel szemben és
egy P-nek több mozgástere volt egy Nyíllal, mint bárki mással a
Hálón.
– Nem számít – mondta Ivy. – Nincs kőbe vésve. Ott voltatok
egymásnak, és ezért van egy férfi az életemben, aki a szívemben
lakik és neki van egy barátja, akiről tudja, minden esetben
számíthat rá.
Aden ujjai az övére szorultak. – Valamint van egy nője, aki
vele sétál a sötétségben és nem ítéli el őt. Nem tudod, ez mennyit
jelent.
Ivy lelke fájt, fejét a férfi vállára hajtotta, és hosszú ideig így
maradtak. Ezután Aden ismét megetette és itatta. Ivy ez

- 654 -
alkalommal nem vitatkozott, rájött Aden azáltal csökkentette
saját félelmét, hogy gondoskodott róla, ha elveszti Vasicot,
elveszti az egyetlen személyt, aki a családja volt. Így tette, amit
mondott neki, még fel és le is sétált a folyosón, miután azt
mondta neki, hogy a háta elgémberedett.
Tizennégy órával a műtő ajtóinak becsukódása után azok
ismét kinyíltak.

- 655 -
 60. fejezet

Ivy és Aden egyszerre álltak fel, Samuel Rainre meredtek. A

férfi korábbi tiszta fehér műtős ruháját vér szennyezte, szemei
kiszáradtak és fáradtak voltak, de örömteli mosoly volt az arcán,
a műtét előtt megborotválkozott, ami azelőtt megadta Ivynak a
választ, mielőtt egyenesen hozzá sétált és azt mondta volna –
Gyere. Lekapcsolta magát. Megkért, hogy te add meg a jelet, hogy
felébredhet.
– Köszönöm. – Ivy olyan erősen ölelte meg a férfit, hogy
majdnem lesodorta a lábáról. – Köszönöm. – Könnyek folytak
végig az arcán.
– Várj – mondta Samuel, mikor Vasichoz akart futni. – Le
kellett vágnunk a karját. – A briliáns férfi a fejét vakarta, óvatos
zavar volt a szemeiben. – Azt mondta, hogy rendben van, mielőtt
megkezdtük a műtétet. Meg kellett volna kérdeznem téged?
– Csak az érdekel, hogy él – mondta Ivy, remegett
megkönnyebbülésének erejétől. – Aden, gyere velem. –
Kinyújtotta kezét, ismét megfogta a férfiét, és behúzta őt a
műtőbe.

- 656 -
 Edgard Bashir kivonszolta magát az ajtón mikor odaértek, azt
mormogta – Egy zseni. De egyben őrült is.
Ivy megköszönte neki és a kifáradt, de jókedvű nővéreknek,
akik otthagyták a férfit, de figyelme arra a férfira koncentrált, aki
az ágyban feküdt. Annak a végébe épített monitorok mutatták
életjeleit, erősek és stabilak voltak, s életben. Ivy elengedte Aden
kezét, az ágyhoz ment.
Ajkait Vasic homlokára nyomta, ujjai remegtek a mellkasán,
ezzel egy időben megcsókolta őt a mentális téren. – Itt vagyunk –
suttogta, mind hallhatóan, mind telepatikusan. – Szeretlek.
Harminc másodperc múlva Vasic pillái megremegtek,
szemhéjai felemelkedtek. Fagyos tél, egyedülálló és csodás
pillantás találkozott Ivyéval. – Ne mondj nemet.
Vasic próbált figyelmeztetést adni Ivynak, hogy mi fog
történni, de túl késő volt. Elméje a nőébe csapódott, mint egy
irányítás nélküli szuper-expressz. Ivy keze a mellkasára csapott,
szemei színektől ragyogtak, ezután látta a nőt, teljes valójában.
Az ő Ivyját. Erős, makacs, hűséges és olyan hibákkal, amik
egyedülállóvá teszik… és a szíve az övé volt. Mindig az övé.
Senki sem szerette őt úgy, mint Ivy.
Eléggé, hogy a legelementálisabb módon követelje őt. –
Összekötődtünk – mondta, mikor képes volt beszélni, elméik
részei a helyükre estek vissza. De többé nem voltak ugyanazok,

- 657 -
fekete elméjének szélén áttetsző színek, a nő psziché árnyalatán
védelmező fekete csíkok voltak.
– Tudom. – Ivy sírt és nevetett egyszerre, megcsókolta
Vasicot. – Annyi ideje készen álltam rá. – Komoly arccal nézett
rá. – Tudom, hogy addig nem akartad elfogadni, amíg biztos nem
voltál benne, hogy nem hagysz itt. Ostoba férfi.
Az azokban a szavakban lévő szeretettől mélyen magában
mosolygott, a nő szerelme a napfénye volt. Ivy feje felett látta
Adent magasan és erősen. Köszönöm. Hogy vigyázott Ivyra, hogy
a barátja volt, hogy felhúzta, mikor megbotlott.
Megnézhetem? kérdezte Aden.
Vasic kinyitotta a pajzsot, amit ösztönösen vont maga és Ivy
köré, mikor elméik egyesültek, és Aden belépett. A kötelék Vasic
és Ivy közt más volt, mint ami összekötötte Kaleb Krycheket és
Sahara Kyriakust. Nem egyszerű titán kötél volt, hanem
számtalan finom fekete átlátszó színekkel. Mind úgy tűnt, hogy
egy puha érintéstől megtörnének, de mikor Aden engedélykérően
Vasicra nézett és megérintette mentális ujjával az egyiket,
meghajolt a nyomástól, majd azonnal visszaugrott.
Vasic azonnal bezárta a pajzsot, miután Aden kilépett, mert
még nem volt kész megosztani ezt bárki mással, a barátjára
nézett.
Azt hiszem, mondta Aden, ez lesz a legkihívóbb küldetésed.

- 658 -
 Vasic kezét Ivy köré csavarta, mikor a nő felmászott az ágyra
hozzá, keze a szívén volt és feje a vállán. Megtanulom. Mindent
megtanul a nő kedvéért.
Aden biccentett és gyorsan elhagyta a szobát, még egy dolgot
mondott, ahogy egyedül hagyta őket. Most már igazán
megértem a reményt Vasic.
Vasic azt gondolta, miközben szíve összekötődött ennek a
pszichéjével, ő is megértette.
***
Négy héttel ezután és három héttel később, hogy a kórházból
kiengedték Vasicot, azt mondták neki, míg az orvosi tudomány
elég előrehaladt állapotban van, hogy végtagokat növesszenek
egy személy sejtjeiből, akiknek szükségük volt rá, így
elhanyagolható a kilökődés kockázata, a teste erős behatást
szenvedett a kesztyűtől. Máskülönben egészséges volt, olyan
élettartama lehet, mint más mentálnak, de a biológiai
transzplantáció nem volt lehetőség.
– Megpróbálhatom, de akkor több műtét lenne az agyamban –
mondta Vasic Ivynak, mikor a kabin lépcsőjén ültek, amit azon a
napon kezdett kibővíteni, mikor Ivy már nem pörölt vele, hogy
meg se mozduljon. El kellett ismernie, hogy élvezte a pörölést,
talán két napig lomhát játszott, de nem tovább, mint szükséges
volt.

- 659 -
 Ivy válasza olyan morgás volt, amire Rabbit a füleit hegyezte,
ahol mögöttük ült a kabinban. – Megpróbálod és ellátom a bajod.
– Egyre erőszakosabb eszel Ivy. - Vasic kezével végigsimított
fejének durvaságán. Edgardnak le kellett borotválnia a haját,
hogy kivegyék az agyában lévő kacsokat. Azok a kacsok halálának
napjáig ott maradnak, de az orvos tartósan semleges állapotba
nyújtotta őket.
Megragadva a férfi kezét Ivy egy csókot nyomott a hátuljára. –
Visszanő – mondta, mosoly ült a száján. – Soha nem gondoltam
volna, hogy hiú vagy.
Vasic már hozzászokott, hogy Ivy ugratja. – Azt hiszem egy
mocsár közepébe szeretnél portálni.
Ivy szemöldökét összehúzva morgott. – Próbáld meg és
meglátjuk ki bánja meg.
Vasic kihúzta kezét a nő szorításából, kezét köré csavarta és
közel húzta. – Talán elvesztettem az egyik karom – mondta – de
a fejemen lévő borosta az, ami emlékeztet rá, milyen közel voltam
a halálhoz. Talán mikor érzem, vagy látni fogom, nem fogom
nem elképzelni, hogy Samuel Rain mániákus vidámsággal vájt
belém.
Ivy horkantva nevetett, mielőtt a mellkasára csapott. –
Megmentette az életed, te hálátlan nyomorult!
Vasic imádta nézni a nevető Ivyt, örökké tudná nézni. – Rain
biztosította, hogy ne felejtsem el zsenialitását. – Igazság szerint

- 660 -
Vasic soha nem tudná visszafizetni ezt Rainnek, Edgardnak, vagy
a két nővérnek. Akár ez a négy tudta-e, vagy sem, most már az
egész Nyíl Osztag támogatását élvezik. – De még Rain is egyetért,
hogy a biológiai csere nem opció.
– Hmm. – Ivy megérintette az alsó ajkát. – Mechanikusan?
– Problémás. A huzalaim furcsa módon irányítódtak át. – Az
egész műtő csapat meglepődött néhány dolgon, amit felfedeztek.
– Lehet műkarom, de az nem működik.
Ivy keze a férfi combjára szorult, grimaszolt. – Az csak
bosszantana téged.
Igen, gondolta Vasic, azt tenné. Feltételezte, hogy könnyebbé
tenné a dolgokat Ivynak… de Ivy nem úgy tűnt, hogy törődik
azzal, hogy egyik része hiányzik, csak azon aggódott, hogy érzi
magát. Még mindig megérintette, megcsókolta, szerette őt.
Mindig ezt fogja csinálni, értette meg csodálkozva, még ha
minden végtagját el is veszti.
– A telekinézisem nincs egyensúlyban a veszteség miatt, de
nem vesztem el a funkcionalitásom. – De hiányzik neki, hogy
megölelje Ivyt mindkét karjával, hogy az egyiken alszik, míg a
másikkal megöleli őt.
Ivy kifejezése töprengő volt, fejét oldalra billentette, az arcát
tanulmányozta. – Szomorú vagy.
Elmondta a nőnek, min gondolkodott, látta, hogy szemei
könnyesek lettek. – A nap minden percében átölelsz. – Ujjait

- 661 -
széttárta a szívén. – Mérgesnek kellene lennem rád, hogy ennyi
ideig vártál, hogy összekötődjünk.
Vasic végigfuttatta kezét Ivy karján, arrébb ült, így hátával az
ajtónak dőlt, egyik csizmás lába az általa hótól megtisztított
talajon volt, a másikat térdben meghajlította, talpa a kabin
fapadlóján volt. – Gyere ide.
Ivy összevonta szemeit. – Próbálok vitatkozni veled.
– Ivy – mondta, lehalkította hangját, olyanra, amitől a nő
elolvadt. – Gyere ide.
Ivy levegőért kapkodott, azt tettette, hogy az állába harap,
mielőtt a mellkasára dőlt volna, a férfi lábai a két oldalán voltak.
Vasic kezével átölelte őt és érezte a szívét, mert oly módon ölelte
őt, ami jó volt. Ott ültek és hallották a szelet és a vidáman
csicsergő tücsköt, ami nem jött rá, ez volt az észak dakotai tél
vége.
Hosszú idő után Ivy felült és karjait a férfi nyaka köré
csavarta, nekidőlt. A csókjuk lassú, mély, játékos volt.
Megsimogatta a férfi durva bőrét, azt mondta –
Megborotválhatlak?
– Túl durva? – mormogta. – Meg tudom –
– Nem, én akarom csinálni.
Vasic látta a pírt a nő arcán, a bűnös várakozást a szemeiben.
– Több útmutatót olvastál – vádolta meg.

- 662 -
 – Igazából ez egy történelmi novella volt. – Újabb csókot
adott, ahogy felnyomta magát a férfi térdével, így ráülhetett. – Ez
a jelenet csak… - Megremegett, kezei megemelték melleit, ahogy
átölelte magát. – Nos, megcsinálhatom?
Vasic sok minden volt. De ostoba soha sem. Igent mondott és
nem hátrált meg, mikor a nő elővett egy régi típusú borotválkozó
készletet, amiben egy éles penge volt és egy ecset, hogy
behabozza az állát. ezután kigombolta az ingét.
Egy órával később Vasic befejezte arcának borotválását, míg
egy meztelen Ivy ült a konyhapulton, próbált levegőhöz jutni. –
El kell olvasnom ezeket a novellákat – mondta Vasic, lehajolt,
hogy megcsókolja combját, miután végzett a feladattal.
Ivy az egyik lábával eltolta, de nem volt benne erő. – Kóddal
védem őket. – Mellei olyan látványban emelkedtek és süllyedtek,
amit Vasic értékelt, Ivy széttárta combjait és visszahúzta őt. –
Nincs szükséged több ötletre.
Vasic még közelebb húzta a nőt, egyik karja mögötte volt, a
másik… De most már csak egy karja volt. Így hozzászokott, hogy
Tk-ját használja. Arra használta képességét, hogy kicsi, finom
dolgokra hasson, telekinetikus ujjaival végigsimított
szeméremajkain.
Ivy megugrott, körmei a vállaiba vájtak. – Ó Istenem.
A nyögést bátorításnak véve ismét megcsinálta, lehajtotta
fejét, hogy beszívja bimbóját. Eldöntötte, hogy a másik sem

- 663 -
várhat, figyelmét megosztotta és telekinetikus ujjaival meghúzta
azt. Mondtam már, mennyire szeretem a hobbimat?
Ivy gerince felívelt. – Nincs – zihálta – romantikus novella a
számodra.
– Lefogadom, meg tudom változtatni az akaratodat.
***
Nyolc órával azután, hogy vesztett Vasiccal szemben a finom
gyönyörrohamtól, Ivy Zie Zen mellett ült egy székben a férfi
Tahoe tói otthonában. Szemei Vasicot nézték, ahol egy DarkRiver
katonával beszélt Zie Zen területének határán, a tó ezüst tükör
volt a holdfény alatt. Vasic Nyíl egyenruhába volt öltözve, az
alakváltó farmerbe és kopott pulóverbe. Beszélgetésük
nyugodtnak tűnt.
– Rendben lesz Nagyapa – mondta, képes volt érezni Zie Zen
aggodalmát, amit a férfi nem mondott volna ki, túl hosszú ideig
élt az Elcsendesedésben.
Az idősebb férfi egyik keze a botján volt, felé fordult. –
Elfelejtettem, milyen, ha egy pszichével élsz.
– Nem akartam zavarni – mondta. Bizonytalan volt, hogy
viselkedjen Zie Zennel. A férfi néha annyira távoli volt, és mégis
csendes, fájdalmas intenzitással szerette Vasicot. – Úgy tűnik
nem tudom egy bizonyos szint felett szűrni a képességemet.

- 664 -
 – És miért kellene? Ez olyan lenne, mintha az egyik szememet
állandóan bezárnám. – Tekintete visszatért Vasichoz. – Ő jó
dolgokra hivatott, az én fiam.
A szavak használtak voltak, tudta, szándékosak voltak, egy
jele, hogy mit jelentett Vasic Zie Zennek. – Ő csodás ember,
– Mégis hozzákötötte magát egy pszichéhez, azt keresi, hogy
könnyítse meg neki.
Ivy keze összeszorult a szék karfáján. – Megérdemli a békét. –
Nem engedi meg senkinek, hogy elvegye tőle. – Megérdemli az
otthon jogát és a vér nélküli életet.
– Néhány férfi nem a békére, nyugalomra való. Néhány férfi a
harcra épült. – Zie Zen szemei átszúrták Ivyt. – Sokkal erősebb,
mint hinné, könyörtelen haraggal képes harcolni azért, amiben
hisz.
– Tudom. –Még mikor Vasic javíthatatlanul töröttnek hitte
magát, küzdött az osztagért. – De ezen az úton járt majdnem
egész életében. Nem gondolja, hogy elég volt? – kérte, tudatában
volt, Vasic mennyire tisztelte dédapját. – Vagy úgy hiszi, hogy
csontig le kellene hántani őt?
Zie Zen visszadőlt, keze a bot fejére szorult. – Ha az mondom
abban hiszek, hogy harcolnia kell? Ha azt kérem, hogy ontson
még több vért, sétáljon ismét a sötétségben?
Ivy szíve dübörgött, vére forró volt. – Nem engedem meg
senkinek, hogy bántsa, még magának sem. – Soha nem akarja

- 665 -
elvenni ezt a kapcsolatot Vasictól, de nem fogja megengedni Zie
Zennek, hogy ezt a kapcsolatot felhasználja arra, hogy elpusztítsa
Vasicot.
Az idős férfi szemei ismét találkoztak az övéivel, furcsa fény
volt bennük. – Nos, talált egy nőt, aki hajlandó harcolni érte.
Helyes. – Ezzel tekintete visszatért a tóra és a két férfira, akik ott
álltak. – Tudod, hogy mit szeretnék látni, mielőtt meghalok Ivy
Jane?
Ivy a fejét rázta, még mindig megdöbbent volt a felfedezéstől,
hogy tesztelték. – Mit Nagyapa?
– Szeretnél nevetni látni a fiamat.
Ivy látta, hogy Vasic lehajolt megsimogatni Rabbitot, mikor
állatuk odafutott egy érdekes szikla felfedezése után és érezte
ajkai mosolyra húzódtak. – Ez – mondta – remélem valóra fog
válni. – Talán nem ma, vagy holnap, de Vasicnak most öröm volt
a szívében. Ez egy nap megszínezi a levegőt, ebben biztos volt.
Zie Zen figyelmeztetés nélkül felállt székéből, lassan bement.
Ivy nem követte, nem hívta őt, és mint Vasic, nem olyan férfi
volt, akitől feltételezte volna az ilyen elfogadást. Mikor a férfi
nem tért vissza öt perc múlva, a tó szélére sétált, ahogy Vasic és
az alakváltó elköszöntek egymástól.
***
Beszélnem kell veled fiam.

- 666 -
 Ivyt és Rabbitot kőkeresés közben hagyta ott, hogy megtalálják
melyikkel legjobb kacsázni a vízen, felment a verandán. Zie Zen
ebben a pillanatban kijött a házból, volt valami a jobb kezében.
– Nagyapa. – Vasic küzdött a vággyal, hogy stabilizálja az
idősebb férfit, tudatában volt, Zie Zen érezné a különbséget és
sértve érezné magát. De Vasic nem maradt csendben. –
Erősebben támaszkodsz a botodra. – És lassabban ment, egyenes
háta kezdett begörbülni.
– Öreg vagyok – volt a tömör válasz. – És majdnem kész
vagyok elmenni. – Leült a székbe, várt, míg Vasic odalépett
mellé. – Az Elcsendesedés előtt – mondta, miután levegőhöz
jutott – néhányan megházasodtunk. Bár mentálisan
összekötődtünk, látni a gyűrűt a feleségem ujján jelentett
valamit. Az övét viselni az enyémen még többet.
Elővett egy kis bársonydobozt, dédapja felé nyújtotta, Vasic
kinyitva felfedett két arany jegygyűrűt, mindkettő csodásan
bonyolult faragásokkal volt gravírozva. A magában érzett dolog
hatalmassága vihar volt benne, nem talált szavakat.
– Vicceld meg az idős embert és viseld. – Dédapja kezét Vasic
kezére zárta, Zie Zen bőre meleg és papírvékony volt, szorítása
erős. – Élj öreg korodig a szerelmeddel, ahogy én és Sunny nem
tudtunk.
Vasic? Ivy a ház felé nézett. Mi a baj?

- 667 -
 Nagyapa csodás ajándékot adott nekünk. Ott állt és elkapta a
nőt, ahogy odarohant a verandára, ajkait Ivy halántékára nyomta
és megmutatta az ajándékot. Talán nem így kellett csinálni, de ez
Ivy volt, akivel semmi rosszat nem tudott csinálni, nem tudott
hibázni, így egyszerűen megkérdezte – Viselnéd a gyűrűmet Ivy?
Megengeded, hogy a tiédet viseljem?
Egy remegő biccentés, Ivy sírt.
***
Két héttel később az újonnan alakult Psziché Kollektíva
egyhangúan Ivyt szavazta meg elnöknek. A világról öt másik
pszichét, köztük Sascha Duncant szavazták meg tanácsadóinak.
Sahara Kyriakust megkérték, hogy továbbra is szakértő legyen, és
a meghívást kiterjesztették Alice Eldridgere is, hogy bármikor
konzultálhasson, mikor kedve volt hozzá.
Mindkét nő elfogadta.
A kezdetben javasolt befizetési százalékot, amit a Kollektíva
Alapjába fizetnek be, a tagok intenzív megbeszélés után
megduplázták, mert a P-k úgy döntöttek erős alapra van
szükségük, hogy lobbizzon az érdekükben.
A pénzt nemcsak arra használták, hogy kompenzálják azokat,
akik a szervezetnek dolgoztak, hanem hogy létrehoznak egy
menedéket a pszichéknek és edző területeiket finanszírozzák,
amiket szerte a világon alapítottak. Azt is eldöntötték, hogy
megkérik az Uralkodó Koalíciót, hogy a teljes adóbevétel

- 668 -
bizonyos százalékát nekik adják, mert a P-k voltak azok, akik
összetartották a Hálót.
Természetesen nem a pszichék maguk jöttek elő az ötlettel.
– Ti velejáróan kedvesek vagytok – mondta neki Vasic, miután
javasolta az ötletet. – A lehetséges anomáliák mellett, ami
felbukkan a lakosságban, először gondoltok másra, csak utána
magatokra.
Az egész Nyíl Osztag mellettük állt. A halálos csoport csendben
tisztázta, hogy bárki, aki el akar kapni egy P-t, először rajtuk kell
átjutnia. Míg az egy az eggyel partnerség már nem volt lehetőség,
adva az aktív P-k számát, minden psziché közvetlen kapcsolatban
állt legalább három Nyíllal.
– Ez furcsa, gyönyörű szövetség – mondta Ivy a férfinak,
ahogy a sivatagban egy dűnén ültek a lenyugvó nap sugaraiban,
Rabbit meleg teste mellette volt, miután egy aktív nap után
szunyókált.
– Te és én?
– Nem, pszichék és Nyilak. - Te és én? Mi csodásak vagyunk.
Vasic ajkai nem húzódtak mosolyra, de fény volt a fagyos téli
szemekben, mély boldogság a kötelékben, ami összekötötte őket.
– Ivy?
– Hmm?
– Gondoltál valaha rá, hogy gyereked legyen?

- 669 -
 Ivy a homokba nyomta a férfi hátát, Rabbit izgatottan ugatott,
míg a férfi arcát csókkal borította be, érezte a férfi meglepett
örömét. – Igen, veled. – Soha nem volt ilyen gondolata a férfi
előtt. Most… most Nyíl babákat akart. – Mi van veled?
Vasic kezét a nő hátának aljára csúsztatta, szemeik
összekulcsolódtak. – Azt hiszem… szeretnék én is. – Ez
csodálkozó kijelentés volt, mintha meglepte volna magát. – De
várnunk kell, míg a dolgok stabilabbak lesznek.
– A világunk még nem áll készen – értett egyet Ivy. – Azt
akarom a gyerekeink úgy nőjenek fel, hogy boldogok, vadak és-
– És félig elvadultak?
Ivy szíve összeszorult azoknak a szavaknak a furcsa élére. –
Igen – suttogta, majdnem hallotta a rekedt nevetést és a huncut
ragyogást a gyerekek szemében, akik egy nap az övéik leszek. –
Tökéletesen hangzik a számomra.
Ez az öröm ígérete volt, és lassú csókkal pecsételték meg.
– Gondolod a fajunk megcsinálja? – kérdezte Ivy utána,
miután a nap lement, a sivatagra fakó szürkeség borult.
– Kikaparjuk az utunk, soha nem leszünk azok, akik egykor
voltunk, de nem is ez a cél.
Nem, gondolta Ivy, ez jobb annál.
Aznap éjszaka a végtelen sötétség nőjéről álmodott. A nő dühe
és magánya összetörő súly volt Ivy mellkasán, de Ivy nem félt.
Csak szomorú volt. Kinyújtotta kezét, érezte, hogy a sötétség

- 670 -
rosszakaratúan végigsöpör érzékein, hogy ellopja lélegzetét… de
nem bántotta őt. És mélyebb álomba süllyedt Nyila izmos
melegében, látta, hogy a most alaktalan sötétség egybefonódott
áttetsző színek széthasadt csillagfényes folyójával.

- 671 -
 Remény

Szívélyesen meg vagy hívva Vasic Zen és Ivy Jane

esküvőjére.
Az osztag minden tagjának kiküldött meghívás.

Az almafák közt az első virágzás alatt házasodtak össze, a fű

smaragdzöld szőnyeg volt a lábuk alatt. Vasic Nyíl uniformisát
viselte, amin módosított kabát volt, ami kicserélte a vékony
páncélt. Hajtókájában egy tű volt: egy fekete nyíl ami
összefonódott egy almafa ágaival.
A kézzel készült ajándék Adentől származott. Most a férfi
Vasic mellett állt, ahogy Ivy a szüleivel sétált az oltár felé
szétszórt cseresznyevirág szirmokon, amit egy másik teleportáló
hozott azon a reggelen. Ivy ruhája könnyű fátyolszerű, krémes és
csipkés kreáció volt, szalag volt a hajában és egy csokor, kicsi
barackrózsa a kezében.
A család és barátok álltak mellettük.
Az osztag minden tagja, aki nem volt szolgálatban megjelent.
Ivy meghívta a többieket holnapra egy különleges reggelire, ahol
legalább megpróbálja rávenni őket, hogy egyenek a tortából.

- 672 -
 Szép szénszürke öltönynadrágba és fehér ingbe öltözve ott állt
Samuel Rain, bősz volt, mert eddig nem sikerült megépítenie a
robotkart, amit beépíthet a férfi sérült rendszerébe, furcsán jól
kijött a Nyilakkal. A halálos férfiak és nők Ivy településbeli és
világbeli barátai mellett álltak.
Kaleb és Sahara állt Judd Lauren és alakváltó párja mellett,
Sascha, Lucas és Alice a közelben voltak. Egy férfi, fakó zöld
szemekkel és sötétszőke hajjal, akit Walker Laurenként mutattak
be szintén jelen volt gyógyító párjával. Aden órákat töltött
Walkerrel, miután megkérte Juddot, bátyja érkezzen korán,
beszélgetésük még a távolból is intenzívnek tűnt.
Dr. Bashir, az orvos, aki megoperálta Vasicot, büszkén állt a
két nővér mellett, míg Anthony Kyriakus Zie Zen vendége volt,
kinek családnevét Vasic hivatalosan is felvette a becsület és
család csendes, erőteljes tetteként. Jaya és Abbot állt nem messze
Ivy előtt, és egy megmosdatott és megnyírt Rabbit, kinek
nyakörvén vidám csokornyakkendő volt, izgalomtól remegve állt
Vasic mellett. A levegő reménnyel, szerelemmel és ígérettel telt
meg.
Hozzád mentem volna Zie Zen verandáján, mondta a
férfinak, aki az övé volt, de van valami speciális ebben a napban,
a körülöttünk lévő emberekben.
Vasic megfogta Ivy kezét, mikor szülei odaadták neki, szorosan
összefonta ujjaikat. A nő már az övé volt a mentális térben, de ez

- 673 -
a ceremónia nemcsak nekik szült. Hanem minden fekete ruhás
férfinak és nőnek, akik a gyümölcsösben álltak. Ez a reményről
szólt. És az ő heves, nagylelkű Ivyja tudta.
A tavaszi levegőben vette őt feleségül, a nap hideg szürke volt.
Megcsókolta a nőt vendégeik ujjongása közepette, Ivyja
krémbe és csipkébe volt öltözve, érezte a lábánál a csóválást és
lenézett, látta, hogy Rabbit közéjük vackolta magát, most
felnézett. Ivy nevetett és ez volt a tökéletes zene esküvőjük
napján.

Nyílnak lenni azt jelenti, hogy mindig megvéded a fajodat. Ez

a megbízás most a P megjelölés védelmét igényli. Ennek a
frissítésnek a során a pszichék az osztag elsődleges prioritása,
bármely fenyegetést a P-kre gyorsan csökkenteni kell.
A Nyilak Első szabályzata (Módosítva)

Túl sok éven át mások hozták meg helyettünk a döntéseket, és

azok a döntések a sötétségként határoztak meg minket. Ma
szabadon hozzuk meg a döntéseinket. Nem tudhatjuk, hova
vezetnek a döntéseink, de egy dolgot tudok, ez a becsület
ösvénye… és talán a megváltásé.

- 674 -
 Aden Kai üzenete a Nyíl Osztagnak, miután osztag-szerte
egyetértettek a Szabályzat frissítésével

Mikor egy Nyíl neked adja a hűségét, az kőbe van vésve, de ha

az a kő hamis alapnak tűnik, akkor összetörik a romlottságtól,
akkor töri meg a kapcsolatot. Azok, akik megtartják a hűséget, a
Nyíl hezitálás nélkül adja az életét, áll a golyó, vagy kés elé,
feláldozza vérének utolsó cseppjeit.
Tudjuk, hogy megtartjuk az egész Osztagnak tett ígéretet,
férfiaknak és nőknek, akik megesküdtek, hogy az erőszak ellen a
pajzsaink lesznek. Ez olyan ajándék, amit mindig dédelgetnünk
kell és soha nem gyalázhatjuk meg.
Ahogy az első törvényünk mondja, miután az egész
kollektívában megtárgyaltuk: Egy Nyíl sem lehet egy P személyes
fegyvere. Egy P sem használhatja fel kapcsolatát egy Nyíllal, hogy
ösztökélje a Nyilat, hogy másnak ártson, ezáltal növelve a P
személyes nyereségét (akár az a nyereség érzelmi, pénzügyi,
fizikai vagy egyéb).
A Nyilak a partnereink és a kapcsolatnak kölcsönös bizalmon
és tiszteleten kell alapulnia, ami egyre erősebbé válik. Valamint
bármely kapcsolatban adok-kapok van. A Nyilak csak azt tudják,
hogy szolgáljanak, hogy adjanak, itt az ideje, hogy megtanulják,
hogy kapjanak. (Egy személyes megjegyzés az utolsóhoz:

- 675 -
Makacsok lehetnek ezzel kapcsolatban, de mi P-k is azok
vagyunk. Higgyetek nekem, megéri.)
Feljegyzés Ivy Jane Zentől, a Psziché Kollektíva elnökétől
annak tagjainak.

Kedves V,
Egy egész doboz török csemegét ettem. Semmilyen
körülmények közt nem hozhatsz nekem többet (legalábbis ebben
a hónapban). Olyan önkontrollom van, mint egy éhező
mókusnak.
Rabbitnak sincs önkontrollja és jelenleg önkívületben
heverészik az ágyában, miután befalta a jutalmait.
Szeretlek,
Ivy
U.I: Vettem pár útmutatót neked. Még nem nyitottam ki őket.
Gyere hamar haza.

- 676 -