1

Édesanyámnak, aki már nem olvashatja el ezt a könyvet...

Pedig azt hiszem, tetszene neki.
 hegyek, a magasban lebegő csúcsok és a mélyben tátongó
völgyek a biztonság illúzióját keltették. Fehér paplannal
letakart senkiföldjén jártam.
Trappoltam a hóban, üde, átható illatú fenyők között vitt az
utam. A távolban álló hegyek mozdíthatatlan, figyelmes őr-
szemekként tornyosultak fölém. Hozzájuk képest nagyon apró-
nak éreztem magam.
Igyekeztem elraktározni magamban ezt az érzést. Olyan
erővel ragaszkodtam hozzá, mint amivel a kezemben lévő fák-
lyát markoltam. Nem gyújtottam meg. Az ismeretlenség, a je-
lentéktelenség homályában rejtőztem. Az elmémben ez a két
szó egyetlen csodás dolgot jelentett: a szabadságot.
Mélyet lélegeztem, élveztem a friss levegő csípős hidegét és
az érintetlen táj békéjét. A felhők közül kibukkanó apró kék
égfoltok áttetszően, sápadtan világítottak. Nem mélykéken,
annál fakóbban.
Halvány indigókékek voltak, mint az a huncut szempár a
kócos, barna hajfürtök között.
Mesterséges szívem hevesebben vert a vágyakozással ve-

4
gyes félelemtől.
A vadon képes elhitetni veled, hogy nincs múltad. De még
ha a legutóbbi emlékeim közül pillanatnyilag nem is tudtam
mindhez hozzáférni, volt, ami örökre bevésődött.
Például a kedves, figyelmes, vicces Hunter emlékképe.
Reccs.
Jobbra kaptam a fejemet, de rögtön meg is nyugodtam. A
zaj ezúttal nem fenyegetést jelzett. Egy másik, ugyanolyan
kedves srác jöttét jelezte. Megbotlott egy hófödte ágban, és
prezentált egy mókás szökkenést, hogy visszanyerje az egyen-
súlyát.
 Leszúrtam az utolsó fáklyámat. Ez majd távol tartja a
medvéket a faháztól éjszaka - mondta, és megrázta rövid, vörö-
sesszőke haját.
Most is gyűrött gallérja nem igazán illett nyugodt, kiegyen-
súlyozott lényéhez.
Lucas Webb. Neki köszönhetően rejtőzhetek el itt, ezek kö-
zött a hegyek között.
Legalábbis egyelőre.
 Én még mindig nem tudom, hogy ezt hová tegyem - mu-
tattam fel neki a fáklyámat.
 Mit szólnál ahhoz a helyhez, ott?
Lucas egy néhány méterrel odébb a hótakaró alól kibukkanó
talajfoltra mutatott, déli irányba.
 Jónak tűnik.
Megindultunk a hosszú, szétterülő fenyőágak alatt. Az
egyikről friss hó hullott le, és az orromon landolt. Lesöpörtem
a kezemmel. A fagyos érzéstől felszikrázott valami az agyam
hátsó szegletében, mintha csak felpattanna egy rejtekajtó, ami
valami titkos helyiségbe vezet.
Azon nyomban letettem a fáklyámat a földre, lekuporodtam,
és a tenyerembe szorítottam egy marék havat. Kemény, fagyos
golyóvá tömörödött össze.

5
  Sarah! Ne merészeld... Alig kapaszkodom már ebbe az...
ÁÁÁÁ!
Egy lányt látok. Felsikít. Kesztyűs kezeivel összevissza ha-
donászik, aztán belehuppan háttal egy óriási hókupacba. A
lábára még fel van csatolva karmazsinvörös fekete hódeszkája.
Hosszú barna haja kiszabadul kékeszöld kötött sapkája alól,
amit egy vicsorgó szörnyeteg díszít.
 Jobban teszed, ha elszaladsz! - figyelmeztet a lány felkö-
nyökölve, és nevet.
 Neked annyi!
Megjátszott rémülettel kapok a szívemhez.
 Juj, Chloe, ne legyél már ilyen kegyetlen! Csak a fizika
törvényeit tesztelem. Tudod, ez a házi feladat.
 Mi a baj?
Lucas aggódó hangja visszazökkentett a jelenbe, és a képek
amilyen gyorsan megjelentek, úgy el is tűntek a szemem elől.
A kezemre pillantottam, és kiengedtem az öklömet. A hóból
nem maradt más, csak lucskos massza. Végigfolyt a csukló-
mon.
Felálltam.
 Semmi. Csak egy újabb emléktöredék. Sarah-é - tettem
hozzá, mert láttam, hogy már a nyelve hegyén van az újabb
kérdés.
Majdnem elnevettem magam ezen a faramuci helyzeten.
Egy csomó friss emlékem elveszett, olyanok, amiket nagyon
szerettem volna visszaszerezni, ám ezen a fronton nem történt
előrelépés. Egy halott lány régi emlékeit bezzeg gond nélkül
ontotta az elmém, mivel az agyának egy darabkáját beültették
az enyémbe.
Üdv egy androidlány életében!
Elsétáltunk a tisztás széléig. Ott aztán megálltunk, hogy én
is leszúrjam a fáklyámat, és megcsodáltuk a kilátást. Most
azonban már nem éreztem azt a belső békét, amit az előbb.

6
 Pláne, hogy Lucas megint engem bámult, hosszan, átható
tekintettel.
Mostanában mindig így néz, amikor azt hiszi, nem látom.
Pedig tudhatja jól, én aztán mindent észreveszek. Ez az előnye
annak, ha valaki egy két lábon járó, beszélő számítógép.
 Minden rendben? - kérdeztem szembefordulva vele.
Zavartan vállat vont, és zsebre dugta a kezét.
 Na, persze. Nagyon meggyőző - szóltam csipkelődve, de
közben hideg borzongás kúszott a mellkasomba.
A vadon elrejtett minket. Senki sem tudta, hogy itt vagyunk,
mégis feszült voltam. Lehet, hogy minden lépésünket figyelik?
Valahol a hegyek mögött ott lapul Holland tábornok - az én
szadista teremtőm -, vadászik rám, és addig nem hagy fel az
üldözéssel, amíg meg nem semmisít. Quinn - Holland egykori
társa, aki önző célból elrabolt és fogva tartott, majd ott hagyott
eszméletlenül a sivatagban - talán szintén engem keres. Mi van,
ha azokat a beteges terveit, amikbe belekezdett, be is akarja
fejezni?
És ott van az is, akit szeretek. Aki újra meg újra megbocsá-
totta a hazugságaimat. Akitől kaptam ugyan még egy esélyt, de
csak az lett a vége, hogy kiderült: nem az a lány vagyok, aki-
nek gondolt. Sőt, nem is vagyok valódi lány.
A borzongás a mellkasomban kinyújtotta jeges csápjait. Fo-
galmam sem volt, merre lehet most Hunter Lowe, jól van-e,
vagy sem. Legutóbb Quinn titkos laborbarlangjában láttam a
szüleivel. Akkor még semmi baja nem volt. Jó, cseppet össze-
zuhant, amikor megtudta, hogy a szülei összedolgoztak egy
igazságosztó csoporttal, a Vita Obscurával, de biztonságban
volt...
Hacsak... Mi van, ha Lucas tud valamit, csak nem meri el-
mondani nekem?
A fák vonalát figyeltem. Lusta voltam beburkolózni a dzse-
kimbe. A dzseki nem véd a félelem keltette borzongástól. Pró-

7
báltam volna összeszedni a gondolataimat, de az érzékelőim
folyamatosan haszontalan információkkal bombáztak.
Hőmérséklet: 3 °C.
Hőérzet: 2 °C.
A legközelebbi emberi fenyegetés: 46 méterre.
Felsóhajtottam. Nem ijedtem meg ettől az úgynevezett fe-
nyegetéstől. Lucas bátyja, Tim valószínűleg zsibbadtra itta
magát a faházban, így saját magára sokkal nagyobb veszélyt
jelentett, mint bárki másra.
Lucas a szeme sarkából figyelt.
 Még mindig nem tudtam megfejteni, mikor fog felrob-
banni az a szerkezet... ha ez jár a fejedben.
Szerkezet. Robbanás.
Összerándult a gyomrom. Hirtelen a hasamnak arra a pont-
jára kaptam a kezem, amit azóta is hitetlenkedve vizsgálgatok,
amióta Lucas elárulta, hogy egy mesterien megépített, gyakor-
latilag kimutathatatlan bombát ültettek bele. De hiába csippen-
tettem össze a bőrt, hiába tapogattam az ujjaimmal, nem érez-
tem alatta sem vastag drótköteget, sem természetellenes, ke-
mény éleket. Semmit, ami idegen anyagra utalna.
Holland tábornoknak sikerült nagyszerűen eltitkolnia, hogy
egy küszöbönálló katasztrófa vagyok. Még én sem sejtettem.
Pedig már éppen kezdtem volna elfogadni magamat annak,
ami vagyok. Egészen megbarátkoztam a gondolattal, hogy nem
vagyok sem ember, sem gép. Lehet, hogy az élőlények jelleg-
zetes tulajdonságai hiányoznak belőlem, de gondolkodni képes
vagyok, sőt, érezni is. Át tudom például élni a megrázó fájdal-
mat. És a szerelmet. A lényemet és a létrejöttömet illetően
kezdtem mindenféle furcsa és lenyűgöző elképzeléssel azono-
sulni, a világegyetem mégis lesújtani készül rám.
Nem csupán egy gép vagyok. Hanem fegyver.
Lucas csak egy pillantást vetett az arcomra, és összerezzent.
 Bocs, hogy szóba hoztam - mondta. - Nem akartalak fel-

8
izgatni. Azért haladtam valamennyit. Sikerült behatolnom Hol-
land gépébe, névtelenül, persze, hátha találok valamit a fájlok
közt. A robbanószerkezetek időzítőivel kapcsolatban is min-
dent átnézek. Néhány dolog már a helyére került.
A keze tétován megállt kettőnk között, azután átfogta a vál-
lam, és megszorította.
 Nem állok le, amíg meg nem találjuk, amit kell. Oké?
Szerettem volna, ha a szavai és az érintése nyugtatólag hat-
nak rám, de a félelmeim falába ütköztek, és ezúttal nem tudtak
áttörni rajta.
 Köszi! Mindent köszönök! Nem is tudom, hogyan hálál-
jam meg neked és Timnek. Csak... ha miattam bárki is megsé-
rül, én...
Az arcomba hajolt, és farkasszemet néztünk.
 Ne feledd, két óra különbség van az aktiválódás és a rob-
banás ideje között! Ez bőven elég a menekülésre. Nekem is,
másnak is. Érted?
Alaposan szemügyre vettem az arcát, nem csak hitegetni
akar-e, hogy jobban érezzem magam.
Közvetlen szemkontaktus: a pillantás nem tér ki balra.
Kéz helyzete: nem érinti meg a saját arcát.
Szívverés: 68 percenként, egyenletes.
Vérnyomás: 108/64.
Értékelés: a testbeszéd és a fiziológiai értékek kizárják
a hazugság lehetőségét.
Lucas tehát most is igazat mondott, mint általában. Ezek
szerint ennyi kockázat belefér nála, még akkor is, ha én magam
nem tudok ezzel kibékülni. Az eszemmel persze tudtam, hogy
igaza van. Két óra elég a menekülésre. De az érzéseimet nem
lehetett jobb belátásra bírni. A szívem mélyén rettegtem attól,
hogy valahogy mégis megsebesítem Lucast.
Már eddig is annyi bajt okoztam.
Lelki szemeim előtt megjelent Quinn, ahogy az érzelmeimet

9
korlátozó beavatkozásról beszél. Láttam magamat is, ahogy
bólogatok. Bármibe belementem volna, ami megszabadít a
fájdalmaimtól. Az asztalon fekve vártam, hogy Samuellel bele-
kezdjenek a műveletbe. Aztán eltűntek a képek. Mintha egy
régi filmtekercs pergett volna le előttem, és mindig ugyanott
akadt el. Azóta is hiába próbálom, nem sikerül továbbteker-
nem, így nem láthatom a film végét.
 Mi a gond? - kérdezte Lucas.
Ellazítottam az arcizmaimat, hogy ne lásson rajtam semmit,
de elkéstem vele.
 Quinnre gondoltál? - faggatott.
Jaj! Már-már túlságosan is okos.
 Igen. De a beavatkozás utáni időszakból semmi emlékem
nincs. Te jutottál valamire?
Lucas szeme felcsillant. Felemelte a kezét, és megmozgatta
az ujjait, mintha egy zenekart készülne vezényelni. Mindig
ilyen viccesen kavillált, ha valami ígéretes technikai áttörés
izgalomba hozta.
 Na? Rájöttél, hogy lehet helyreállítani a kitörölt adato-
kat?
Elvigyorodott.
 Még nem. Nem egészen. De már nem sok kell hozzá.
Csalódottan hajtottam le a fejem.
 De hamarosan rákapcsoljuk a rendszeredet a helyreállító
programomra, és megpróbálkozunk vele - ígérte, reagálva a
legfinomabb mozdulataimra is.
 Tényleg? Mikor?
 Lehet, hogy már holnap reggel. Addig tudsz várni?
 Miért nem árulod el, mire jöttél rá? Hátha együtt ki tud-
juk pótolni a hiányzó részleteket - javasoltam, azt remélve,
hogy Lucas is szívesen játszana velem detektívesdit.
 Szerintem, nem lenne okos dolog - felelte halkan. - Csak
pár apróságnak vagyok birtokában, amiket a gondolataidból

10
rakosgattam össze, meg abból, amit a távolból beszéltünk. Nem
teljes a kép, és nem akarlak összezavarni. Jobb lesz, ha helyre-
állítjuk a memóriádat.
Mindig ezzel a szöveggel jön, amikor újabb részleteket aka-
rok kiszedni belőle.
Csakhogy most átláttam a szitán. Lucas fél információi csak
abban az esetben okozhatnának nekem gondot, ha valami ször-
nyűségről lenne szó, ami azután történt, hogy Quinn és Samuel
betört a rendszerembe a laboratóriumban.
 Így vagy úgy, de visszaszerezzük a memóriádat.
A hangjából kicsendülő csöndes eltökéltség megnyugtatott.
A döntésével ugyan nem értettem teljesen egyet, de egy dolog
biztos: maximálisan megbíztam benne.
Bár a memóriámnak úgysem vesszük hasznát, ha egyszer a
bomba felrobban...
***

A bátyja faházához visszafelé végig Lucas mellett haladtam.

Ütemes, egyenletes lépteimet hozzá igazítottam, mert ő egy
születési rendellenesség miatt húzta az egyik lábát. Műtéti úton
sem lehetett teljesen helyrehozni. Nem mintha ez bármit le-
vonna az erejéből. Vékony, de szívós; erősebb, mint amilyen-
nek látszik. Az esze pedig vág, mint a borotva. Nélküle soha
nem jutottam volna ki élve Holland tábornok bázisáról. Ráadá-
sul mindent kockára téve utánam jött, és megmentett a sivatag-
ból is. Veszélybe sodorta magát miattam. Azzal is, hogy most
velem maradt. A SMART-műveleteknél hivatalosan ugyanis
betegszabadságon van, de a hosszú távolléte nyilván egyre
gyanúsabbá tette a dolgot.
Hamarosan úgy alakulhat, hogy muszáj lesz visszamennie,
engem pedig itt kell hagynia. És ha őszinte akarok lenni ma-
gamhoz, ettől bizony rettegek.
 Gyere, be kellene mennünk a melegre! - mondta.

11
 Felhúztam a szemöldökömet.
 Nem mintha nekem számítana.
 Jó, oké. Én viszont majd megfagyok. Mehetünk?
Elvigyorodtam, és oldalba böktem. Tőlünk balra lassan egy
gerendákból ácsolt faház vízszintes, barna csíkjai tűntek elő a
fák közül.
Jelenlegi távolság: 8 méter.
Android érzékelőimnek, mint mindig, most is fontos volt,
hogy pontos paraméterekkel lássanak el. Mintha olyan életbe-
vágó lenne ez az infó, miközben a testedben egy robbanószer-
kezet lapul.
Elhagytuk a fákat, és kiértünk a kis tisztásra. A háromszög
alakú, durván megmunkált kis faház olyan rondán és zömöken
gubbasztott ott, mint egy belapított méhkas. A falak és az abla-
kok teljesen dísztelenek voltak. A tető a fák vonaláig sem ért
fel, és csak egy hepehupás földút vezetett erre, amit szinte lehe-
tetlen volt megtalálni. A házhoz vezető ösvényt jobbról-balról
alacsony hófal szegélyezte, mert nemrégiben ellapátolták a
havat.
Az ajtó nyikorogva kinyílt. Egy vézna, sápadt férfi botorkált
ki a verandára. Úgy dörzsölte a szemét, mintha akkor ébredt
volna fel. Hunyorogva nézett közeledő öccsére, izmai megfe-
szültek.
 Jézusom, Lucas! Legközelebb, ha elmész, zárd be magad
után az ajtót! Meg vedd föl a kurva dzsekidet, ha nem akarsz
tüdőgyulladásban elpatkolni! - rohant ki ellenünk Tim Webb,
azzal elénk hajított egy sötétkék kabátot a latyakos útra.
Engem ezúttal is teljesen figyelmen kívül hagyott, ahogy
szokott. Egyszótagos szavaknál és egy-egy morrantásnál soha
nem méltatott többre, amivel világossá tette, hogy még Lucas
kedvéért sem szívesen ad menedéket nekem. Mondjuk, nem
bántam, hogy távol tartja magát tőlem. Nem igazán vágytam
megismerni egy ilyen véreres szemű, mosdatlan, állandó alko-

12
holbűzben úszó embert.
Most különösen hangos mordulással vágta be az ajtót. Bele-
remegett az ablaküveg. Lucas a kihajított dzsekire bámult, de
nem mozdult.
 Van egyáltalán olyan nap, amikor nem bal lábbal kel föl?
Csak kérdezem - jópofiztam, hogy oldjam a hangulatot.
Lucas megpróbálkozott ugyan egy mosollyal, de hiába. Fe-
szült ráncok ültek a szeme körül.
 Nincs. Legalábbis az együtt töltött éveinkből nem emlék-
szem olyanra. Reggelente különösen kiállhatatlan.
Odamentünk a kabáthoz. Az lehet, hogy Tim reggelenként
mogorva, és ilyenkor zavaró gyakorisággal meghúz egy üve-
get, de neki köszönhettük, hogy tető van a fejünk fölött. Luca-
son kívül vélhetőleg senki sem tudott erről a kis házikóról, itt, a
háborítatlan montanai Bitterroot-hegység mélyén. Amikor Lu-
cas megkérte a bátyját erre a szívességre, Tim bevállalt engem,
holott nem is ismert. A rossz kedélyét még szíves örömest elvi-
seltem volna, ha nem nyugtalanít közben az, hogy valami -
vagy valaki - leselkedik rám a közelben.
Ez az érzés pedig állandóan velem van, mindenhová elkísér.
Örökké itt kísért, mint Sarah emlékei, vagy mint amikor anyám
Sarah-nak szólított. Mint Hunter reménykedő tekintete.
Ezen a hegyen sosem halna meg a remény, és talán én sem.
De ez a bomba bennem mindent megváltoztatott. Mindegy,
merre megyek, egyetlen helyen sem lehetek többé biztonság-
ban. A biztonság számomra pusztán illúzió. Bármilyen ügyesen
sikerül is elrejtőznöm, bármilyen gyorsan tudok rohanni, ön-
magam elől nem menekülhetek.
Egyfolytában azon járt az eszem, nem kellene-e egyszerűen
csak szép csendben kislisszannom az éjszakába. Akkor én len-
nék az egyedüli áldozat, nem igaz? Búcsúnak nem éppen a leg-
szebb, de annál mégiscsak jobb, mint pusztulást hagyni magam
után.

13
 Újfajta elszántság ébredt bennem, harcra buzdított, és hát-
térbe szorította a sötét gondolataimat. Még mindig rengeteg
megválaszolatlan kérdésem volt. Holland nem egy Milát alko-
tott. A két „nővéremet” elpusztították, de mi van akkor, ha raj-
tuk kívül is léteznek még androidok, és Holland őket is ugyan-
azokra a borzalmakra ítélte, mint engem? Ha ezt így végiggon-
dolom, nem tudnám megmondani, melyik a szörnyűbb: Hol-
land terve vagy a bomba a hasamban. Pontosan mi lehet a tá-
bornok célja?
Vajon Tim tudja? Amikor együtt voltak, valamiféle haragot
érzékeltem közte és Lucas között, de nem sejtettem, mi lehet az
oka. Az érkezésünk táján azonban annyira nyomasztóak és zűr-
zavarosak voltak a dolgok, hogy nem akartam előhozakodni a
kérdéseimmel. Sem ezzel, sem a memóriámra vonatkozókkal.
Viszont minél később sikerül visszaszerezni az emlékeimet, és
megfejteni, hogyan működik a bomba, annál több ideje lesz az
ellenfeleinknek, hogy rendezzék soraikat.
Információra volt szükségem. Mégpedig sürgősen.
 Érdekel, Holland honnan ismeri a bátyámat, ugye? - ve-
tette fel a témát köntörfalazás nélkül Lucas, miközben felemel-
te a földről a dzsekit. Bele viszont már nem bújt.
Követtem egy farakáshoz. Egy balta volt nekitámasztva.
Legfőképp az érdekelt volna, miért nevezte Holland Timet
Lucas „szaros” testvérének még Washingtonban, de erre nem
szándékoztam rákérdezni.
 A-tya-is-ten! Amíg a sivatagban voltunk, beültettél egy
gondolatolvasó chipet a fejembe?
Lucas megeresztett egy félmosolyt, és megvonta a vállát.
Felvette a baltát, hátralépett, és meglendítette. A rönk megre-
pedt, de nem hasadt ketté. Lucas felmordult, és addig ismételte
a mozdulatot, amíg a fa ketté nem esett.
 Nincs rá szükségem. Néha olyan vagy, mint egy nyitott
könyv. Talán hiba van a pókerarc-generáló programodban.

14
 Felhorkantam.
 Vagy a te fejedben nem stimmel valami.
Elkerekedett a szeme, azután felnevetett.
 Azt azért látom, hogy a tinilányprogramodnak nem esett
baja.
Erre abbahagytam a szemforgatást, mert azzal is csak őt iga-
zoltam volna, és azt nem akartam.
 Mi van Timmel? - firtattam.
 Timmel? Jó, elmondom.
A mosolya elhalványodott. Erősen megmarkolta a balta nye-
lét, a válla fölé lendítette, nagy levegőt vett, aztán újra lecsa-
pott vele.
Puff!
Nem középen találta el ugyan a rönköt, de belehasított, csak
úgy repült a forgács.
 Szóval, nyilván rájöttél, hogy Holland a rokonom. A
nagybátyám. Anyám a húga.
A balta ismét felemelkedett, majd lesújtott.
Puff!
Hangosan kifújtam a levegőt. Igen, azt hiszem, erre magam
is rájöttem, de nem volt valami kellemes tőle is hallani... Tehát
Lucas vérrokonságban áll Hollanddal. Ez szinte felfoghatatlan
volt a számomra.
Letette a baltát a földre, pengével lefelé, és megtörölte a
homlokát. Feltűnt, hogy most még inkább a jobb lábára nehe-
zedik, nyilván kímélni akarta a rosszat. Az első pillanattól
kezdve csodáltam benne, ahogy el tudta fogadni ezt a tökélet-
lenségét.
 Akarod, hogy átvegyem?
Habozás nélkül ideadta a baltát.
 Viccelsz? Már három csapással ezelőtt vártam, hogy fel-
ajánlod. Nem igazán az én műfajom - mondta a feszélyezettség
minden jele nélkül.

15
 Elvettem tőle a szerszámot, és nekigyürkőztem.
Ív: 150 fok.
Sebesség: 145 km/h.
A penge pontosan és nagy erővel szaladt bele a fába, és tö-
kéletes precizitással kettéhasította.
Lucas elismerően füttyentett.
 Mostantól te vágod a tűzifát!
Nekem jól jött. A düh szerepelt az android érzelmeim kö-
zött, de fahasogatással remekül le lehetett vezetni. Bár az utób-
bi másfél hétben nagyon élveztem Lucas társaságát, ha huza-
mosabb ideig itt kéne élnem, biztos megbolondulnék a bezárt-
ságtól. Abból pedig Holland és a Vita Obscura révén már bő-
ven kijutott nekem rövidke élettartamom során.
Az utolsó szavakon elgondolkodtam. Élettartamom során.
Annyira ragaszkodók az ilyesféle megfogalmazáshoz... Talán
nehezen fogadom el nem teljesen emberi mivoltomat? Nem
hinném. Csak éppen az én valóságomban nem válnak szét feke-
tén-fehéren a dolgok. Létezésem jelentős része közös Sarah-
éval, aki történetesen valódi, hús-vér lány volt, egy emberi
lény.
Kezdetben sok időt pazaroltam arra, hogy eldöntsem, ember
vagy inkább android vagyok. Értelmetlen próbálkozás volt.
Ember vagyok. Android vagyok. Közben pedig egyik sem.
Vagy mindkettő. Hosszú távon mi értelme lenne felcímkézni
magamat? Én egyszerűen csak én vagyok, és kész.
Suhogott a levegőben a balta, amint újra meglendítettem.
 Tim hat évvel idősebb nálam. Egész gyerekkorunkban ő
volt a bezzeg-gyerek. Osztályelső, a focicsapat sztárja. Nagyon
felnéztem rá. Ugyanolyan akartam lenni, mint ő.
Lucas hangja vágyakozóan csengett. Tartottam egy kis pi-
henőt, és közben az arckifejezését figyeltem. Nosztalgikusnak
láttam.
 Aztán mi történt? - kérdeztem, amikor továbbra is sem-

16
mibe révedő szemmel nézett maga elé.
Hirtelen rám tört az irigység, amiért a régi szép emlékek
nyilván sorra megelevenedtek előtte. Bármit megadnék egy
igazi gyerekkorért, amire visszaemlékezhetek. De legalább
Sarah emléktöredékeit fel tudom idézni. Ez is valami.
Odakészített nekem egy újabb farönköt.
 A főiskolán aztán kezdett megzuhanni. A szokásos törté-
net. Az okos, burokban nevelt kisvárosi gyerek belekóstol a
szabadságba, és megvadul. - Ellépett mellőlem, hogy legyen
helyem meglendíteni a baltát. - Csakhogy a mi családunk nem
az a mintafamília volt, mint amit a szüleim elhitettek a külvi-
lággal. Apám elég durva tudott lenni. Anyám talán hozzá volt
ehhez szokva, hiszen Holland volt a testvére, mellette nőtt fel.
Apa rászállt a bátyámra, úgy, ahogyan rám sohasem. Ezért
örökre hálás leszek neki. Nem állítom, hogy ő a felelős azért,
hogy Tim kábítószerezni kezdett, mert hát mindig van válasz-
tásunk, nem igaz? De tény, hogy a bátyám nem igazán tanulta
meg kezelni a problémákat.
Választások. Mindig van választásunk. Hányszor döntöttem
már rosszul? Legutóbb megengedtem Quinn-nek, hogy kiiktas-
sa az érzéseimet... vagy legalábbis hozzájárultam a beavatko-
záshoz. Most pedig egy fekete lyuk van a memóriámban,
kulcsfontosságú emlékeim hiányoznak.
Megborzongtam, és az árnyak újra kavarogni kezdtek az
elmémben. Na de, biztos javul majd a helyzet, ha Lucasnak
sikerül helyreállítania a memóriarendszeremet. Akkor talán
megtudom végre, mi történt Hunterrel és a szüleivel, nem is
szólva Danielről, Sarah apjáról, aki segített „anyámnak”,
Nicole-nak és Hollandnak megalkotni engem.
 Szóval, a főiskolán rászokott a kábítószerre?
 Igen, csak a szüleim nem értesültek erről időben. Egyi-
künk sem tudott róla. Jól eltitkolta előlünk. A jegyei viszont
romlani kezdtek. Persze apámnak nem jutott eszébe megkér-

17
dezni, hogy mi az oka ennek, nincs-e valami baj. Egyedül az
aggasztotta, milyen rossz fényt vet rá, ha kiderül, hogy a fia
nem is olyan tökéletes. Így aztán megmondta Timnek, hogy ha
nem jelentkezik a seregbe, és nem szedi össze magát, végérvé-
nyesen leveszi róla a kezét.
Megint elhallgatott, úgyhogy megint kettéhasítottam egy fát.
A nap már lemenőben volt, és egyre hidegebb lett.
 Gondolom, nem alakult valami jól a pályája a seregben.
Holland említette, hogy úgy kellett megmentenie a leszerelés-
től.
Lucas bizonytalanul vállat vont.
 Nem tudjuk pontosan, mi is történt. Hozzánk csak annyi
jutott el, hogy Timet ütközetben eltűntnek nyilvánították, Hol-
land pedig fedezte őt. De Tim sosem lett a régi ezután... Meg-
tört.
Megtört? Én másképpen mondanám. De tényleg idegroncs-
nak látszott. Könnyen megriadt. Elég volt, ha váratlanul belép-
tem hozzá a konyhába. Úgy megpördült a tengelye körül, hogy
megbotlott, és elejtette a poharát. Néha észrevettem, hogy fi-
gyel engem, amikor azt hitte, nem látom. A pulzus- és a vér-
nyomásértékei egyértelművé tették, hogy idegesítem. Talán
mert mindig részeg volt?
Vagy valami más állt a háttérben?
Már megtanultam, hogy a legkisebb gyanús jelet sem szabad
számításon kívül hagyni, akkor sem, ha jelentéktelennek tűnik.
Ha Tim felállt az asztaltól, nagyobb esély volt rá, hogy elájul,
minthogy bármi módon ártson nekem. De attól még szemmel
tartottam.
Tovább hasogattam a fát, lassan jókora halom összegyűlt.
Közben néha titokban Lucasra sandítottam. Az egész világon
csak két emberben bízom. Az egyikük itt áll mellettem, a másik
reményeim szerint már visszafelé tart Kaliforniába, a tenger-
parti autópályán, szeretett otthona felé, ahol újra boldog lehet...

18
és szabad.
Lucas lehajolt, hogy a felvágott hasábokat egy hordozóként
szolgáló műanyag szánkóra pakolja. Segítettem neki. Egy kötél
segítségével az egész rakományt elhúztuk a faházhoz.
Menet közben felötlött bennem egy kérdés.
 Ha Holland a nagybátyád, miért szólítod ilyen hivatalo-
san?
Rákerestem a memóriámban, de mindig „tábornokozta”
vagy „uramozta” Hollandot.
Lucas felhorkant.
 Hülyéskedsz? Szerinted, ő eltűrné, hogy „bácsikám”-nak
hívjam? Ugyan már! Mindene a hatalom, mindig is csak az
érdekelte. Épp az a lényeg, hogy fitogtathassa. Mi értelme kü-
lönben tábornoknak lenni, ha nem hatalmaskodhatsz az embe-
rek fölött?
Bólintottam. Ez megegyezett a Hollandról alkotott képem-
mel. Hataloméhes volt, és minden irányítást magánál akart tar-
tani. Számára a látszat volt a legfontosabb, és ha valaki ezt a
látszatot fenyegetni merte, nos... annak katasztrofális követ-
kezményekkel kellett szembenéznie.
Az elmém elém vetítette Holland napbarnított arcát, élette-
len, szürke tekintetét. Az állkapcsom megfeszült. Pontosan
ezért kell hamarosan itt hagynom a hegyeket.
Felkaptam egy fahasábot. Kiszámítottam, mekkora nyomást
kell kifejtenem ahhoz, hogy szétmorzsoljam. Holland képe
felkorbácsolta a dühömet. Rám szabadította a fájdalom és a
gyötrelem árját, ami egy pillanatra feldobott egy darabka emlé-
ket is. Az ujjaim valami hideg fémre szorulnak; egy sikoly szin-
te térdre kényszerít. De mielőtt értelmezni tudtam volna a ké-
pet, az emlék eltűnt.
A kezemre néztem. Barna por borította. A lábamnál egy ha-
lom fatörmelék hevert. Lucas odébb rugdosta, és még csak nem
is nagyon csodálkozott. Mintha milliószor látta volna, hogyan

19
morzsolok szét egy fahasábot.
Lucas más, mint a többiek.
És esetében a másság jót jelent.

20
 ucas benyitott a faházba, de a kicsapó forróság hirtelen
utunkat állta. Hátrahőköltem, és az elmém újra elmerült a
múltban. Először alig tudtam megmenteni anyámat a tűzvész-
től, Holland titkos föld alatti bázisából, aztán Sarah emlékeze-
téből bukkantak fel foszlányok. Egy másik tűz lángjai... Egy
külvárosi házban lobogtak. Fojtogató füst, éhesen lobogó lán-
gok. Apám kétségbeesett hangja. Egy másik múlt, egy másik
lányé... Akinek a története bennem él tovább.
 Mila! Jól vagy?
Mire egyet pislogtam, a pokol eltűnt. Csak egy apró, vidám
lángocska lobogott a kőkandallóban.
 Igen, minden rendben. Csak ez a tűz... Néha a frászt hoz-
za rám.
Lucas együtt érzően nézett rám.
 Ez érthető.
Tim elfordult a kis tűzhelytől, amin egy nagy fazék gőzöl-
gött, és marhapörkölt illatával töltötte meg a házat. A keze picit
remegett, ahogy kavargatta az ételt. Ránk pillantott, majd meg-
csóválta a fejét.

21
  Úgy látom, meg akartok halni. Semmi lámpa vagy vala-
mi? Ha lemegy a nap, szart se láttok odakint.
A haja szokás szerint fésületlen volt, az állát kócos szakáll
borította, foltokban fel lehetett fedezni rajta a reggeli maradvá-
nyait. Már harmadik napja ugyanazt a kopott farmert és szürke
flanel inget hordta. Hirtelen megörültem a pörkölt illatának.
Tim véreres szemeit Lucasra emelte.
 Na és, hol van a fegyvered? Hányszor mondjam még?
Errefelé sok a ragadozó. Tudom, te nem lősz élőlényre - foly-
tatta, mikor Lucas tiltakozni akart -, de ha muszáj lenne, biztos
meggondolnád magad. Legfeljebb leadsz pár figyelmeztető
lövést a levegőbe, hogy elriaszd őket. A pumák és a medvék
nem nagyon bírják a lövések hangját, se a lőporfüst szagát.
 Hé, szó nélkül megeszem a húsból készült ételeidet, nem
igaz? - felelte Lucas. Tim sokatmondóan rábámult, mire ő fel-
sóhajtott: - Na, jó! Viszek magammal fegyvert. De jobb lesz,
ha valamelyikőtök megmutatja, hogyan kell használni. Akkor
talán nem lövöm szét a jó lábam.
Timet ez láthatóan megnyugtatta, és visszafordult a pörkölt-
höz.
 Arról mindenesetre fogalmam sincs, annak idején hogyan
úsztad meg a hétvégi vadászatokat apánkkal.
Ezt csak úgy mormogta. Nem is biztos, hogy akarta, hogy
egyáltalán meghalljuk.
Lucas megvonta a vállát.
 Ó, az könnyű volt. A félresikerült kölyke csak láb alatt
lett volna - felelte szárazon. Azután huncutul elmosolyodott. -
Meg állandóan vadászatellenes cikkeket nyomtattam a netről,
és szanaszét hagytam őket a házban, az autójában... még a
szarvastrófeákra is ragasztottam egyet-egyet. Szerintem felhá-
borította a férfiatlanságom.
Tim megköszörülte a torkát, és motyogott valamit a bajsza
alatt. Ahhoz nem elég hangosan, hogy Lucas meghallja, de én

22
ki tudtam venni, amit mondott.
 Még mindig jobb, mintha fegyvert kapsz a kezedbe.
Egy pillanatra együtt éreztem Timmel. Nehéz volt felfogni,
miért lettek ennyire mások ők ketten. Hirtelen még hálásabb
voltam, amiért Lucas biztos támaszként most is mellettem állt.
Halomba raktuk a fát a kandalló mellett, majd elhelyezked-
tünk a régi, de kényelmes fotelekben. Fakóbarna huzatuk enyhe
fahéj- és vaníliaillatot árasztott.
Miközben Lucas fészkelődött, az arca hirtelen eltorzult.
 A lábad? - kérdeztem.
 Szépen gyógyul, csak néha egy kicsit lemerevedik.
Bűntudatosan lehajtottam a fejem, de aztán újra felkaptam,
amikor a nevemen szólított.
 Hagyd abba az aggódást, Mila! Oda se neki! - súgta.
Lucas még Holland bázisán kapott egy golyót az ép lábába,
amikor minden erejével azon volt, hogy kijuttasson minket
onnan anyával. Az életét kockáztatta értünk, pedig semmi oka
nem volt rá. Az első perctől kezdve látszott, hogy nincs ellen-
érzése velem kapcsolatban.
Ekkor felállt.
 Meg kell néznem valamit. Mindjárt jövök. - Azzal eltűnt
a balra nyíló első ajtó mögött, abban a szobában, ahol aludni
szokott a kicsi heverőn, a temérdek számítógépes berendezés
között.
Még idekinn is hallottam, hogy hümmög valamit.
Tim odament a hűtőládához. Felbontott egy csomag sajtot,
megszagolta, aztán vállat vont, és kitette egy tányérra.
 Ne vedd magadra! A társas kapcsolatokban mindig béna
volt - mondta jól hallhatóan, minden irónia nélkül.
 Hallom ám! - kiáltott ki Lucas a szobából.
 Felőlem... - vigyorgott Tim önelégülten.
Amikor azonban észrevette, hogy nézem, az állkapcsa meg-
feszült, és visszasomfordált a tűzhelyhez.

23
 Elfordultam tőle, és hátradőltem a fotelben. Valahol a távol-
ban felvonított egy prérifarkas, elnyújtott hangja hosszan
visszhangzott a nyugodt éjszakában. A szemközti irányból vá-
laszüvöltés harsant. Libabőrös lettem.
 Üldöznek valamit - tűnődött Tim a konyhából, láthatóan
sóvárogva a vadászat után.
Magamra húztam a plédet, beburkolóztam, és igyekeztem
nem gondolni az engem üldöző ragadozókra.
Tim szólalt meg újra, a fémtányérokhoz koccanó evőeszkö-
zök csengése közepette.
 A beszélgetés nem az erősségem.
Ez most valami békülés akar lenni, vagy micsoda?
 Semmi gond. Nekem sem.
 Ez nem igaz. Ti Lucasszal szünet nélkül dumáltok - je-
gyezte meg mintegy mellékesen, de a konyhai csörömpölés
abbamaradt.
 Tényleg?
Tim valójában nem tudta, miért vagyok itt. Igazából ő maga
kérte, hogy kíméljük meg a részletektől. Azt magától is felfog-
ta, hogy valószínűleg bujkálunk, és nyakig ülünk a slamaszti-
kában, de ő egyértelműen ki akart maradni belőle. Minél keve-
sebbet tudott, annál nagyobb biztonságban érezhette magát.
Nem is volt ez ellen semmi kifogásom. Nem a legjobb beszél-
getőpartner, de mégiscsak Lucas bátyja. Nem akartam, hogy
bántódása essék. Miattam meg pláne ne.
A csörömpölés újrakezdődött.
 Zavar ám, hogy ilyen jól megvagytok egymással - mond-
ta szemrehányóan. - Rólunk ezt sosem lehetett elmondani.
Jól megvagytok egymással. Ez megütötte a fülemet, és fész-
kelődni kezdtem a fotelben. Tényleg ez a helyes kifejezés a
kapcsolatunkra? Igen, sok mindenen mentünk keresztül együtt,
és a szörnyű zűrzavarban, amit az életemnek nevezek, Lucasra
mindig számíthattam. De így kimondva valahogy mégis rosszul

24
hangzott. Mintha azzal, hogy elismerem, közel állunk egymás-
hoz, elárulnám Huntert, aki szintén annyi mindent feladott ér-
tem.
Bár kapcsolatba léphetnék vele! Ha hallhatnám a hangját!
Csak tudnám, hogy jól van!
Tim durván megköszörülte a torkát.
 Mindjárt kész a kaja. Menj, szólj az okostojásnak!
 Máris - feleltem, mintha legalábbis parancsot kaptam
volna.
Tim hangja hirtelen Hollandéra emlékeztetett.
Felálltam, és bekopogtam hozzá.
 Én vagyok az.
 Bújj be!
Beléptem, és elmosolyodtam a látványtól.
Lucas rengeteg berendezést bezsúfolt abba a kis szobába.
Az asztalán két nyitott laptop világított, mellettük három asztali
számítógép állt egymás tetején, ingatag toronyba rendezve.
Egy nagy méretű monitor is kiharcolta még magának a helyet,
és Lucas lábánál is terpeszkedett egy. Jobbnál jobb routerek
zümmögtek zölden és kéken világítva, ezüstös borításuk meg-
megcsillant az olvasólámpa fényében.
Lucas sebesen verte a billentyűzetet, miközben a képernyő-
kön felbukkanó tartalmakat pásztázta.
Javarészt kódok, és szinte mindegyiket feltörte, állapítottam
meg, belepillantva a válla fölött az adatokba. Egy IP-címen
megakadt a szemem. Hátrahőköltem.
Lucas éppen azon mesterkedett, hogy bejusson Holland el-
meszüleményébe, a SMART-műveletek rendszerébe. A titkos
szervezetébe, ami megalkotott engem.
 Mit tervezel?
 Csak utánajárok egy gyanúmnak - felelte.
 Segítsek? - kérdeztem, habár tudtam, mit fog válaszolni.
Attól tartott, hogy ha az android funkcióim segítségével be-

25
jutnék egy jelszóval védett hálózatba, azzal önkéntelenül is
felfedném a hollétünket. Külön felhívta a figyelmemet, hogy ne
használjam a GPS-emet sem. Egyelőre minden tilos, ami az IP-
címemről árulkodhat... hacsak ki nem találja, hogyan rejtse el
az információimat, hogy ne tudjanak bemérni.
Lucas a száját harapdálva keresett tovább, nem is figyelt
rám. Kizárólag a feladatra koncentrált. Elmosolyodtam, amikor
észrevettem, hogy jobb felől milyen borzas. Ha nagyon törte a
fejét, folyjon a hajába túrt.
Tim az „okostojás" kifejezést nyilván sértésnek szánta, de
szerintem, nincs benne semmi bántó. Lucas a maga csendes,
elmés módján olyan erőt képvisel, amivel muszáj számolni.
 Ne, ma este ne segíts! Csak azt kellene csinálnom,
hogy... a francba! - Az oldal, amit nézett, hirtelen eltűnt. Ma-
gába roskadt, majd újra összeszedte magát. - Jaj, ne! Ugye,
nem... - mormolta.
A rendszer feltörése folytatódott.
Hálás voltam mindazért, amit értem tesz, de közben rettene-
tesen szánalmasnak éreztem magam. Én, a technika csodája,
ölbe tett kézzel vártam, és elmélkedtem a világ rendjén, benne
a saját hihetetlen, sőt talán pusztító szerepemen. Utálom saj-
nálni magam, de az érzéseim Quinn gátjának áttörése óta ismét
elszabadultak.
Ennek többnyire örültem, de most nem annyira.
 Hát, kész a vacsora - mondtam. - Olyan szaga van, mint-
ha nyúlból lenne. Ha kiszednénk belőle a húst, és csak a szőr-
csomókat hagynánk benne, akkor vegetáriánus ételnek is el-
menne, nem igaz?
Lucas annyira belemerült a munkába, hogy nemigen jutott el
hozzá az idétlen viccelődésem.
 Oké. Egy perc, és megyek.
 Én inkább ledőlnék egy kicsit odafent - mondtam.
 Biztos?

26
  Igen, eltelt némi idő az utolsó alvási ciklusom óta. Utol
kéne érnem magam. Szólj Timnek, hogy megint fáj a gyom-
rom, jó?
Nem hazudtam. A gyomrom tényleg rendetlenkedett, már-
mint a testem gyomorként funkcionáló része mintha felkavaro-
dott volna.
 Rendben, szólok neki. Jó éjt! - intett szórakozottan Lu-
cas.
Becsuktam magam mögött az ajtót, és felmentem a padlás-
térben lévő kis szobámba. A heverő egy ütött-kopott fenyőko-
mód mellé volt bepréselve. A mennyezeten keresztbe-kasul
vaskos fagerendák futottak, a padlót pedig szinte teljes egészé-
ben valódi állatbőr borította. Akárhányszor megéreztem mezte-
len talpam alatt a puha szőrt, önkéntelenül is arra gondoltam,
vajon hogyan halhatott meg ez az állat. Tudta egyáltalán, hogy
vadásznak rá, és éppen menekült? Vagy a vadász felriasztotta?
Váratlanul csapott le rá?
Felpattantam az ágyra, és megesküdtem, hogy reggel kivá-
gom a francba ezt a szőnyeget. Már egy hete itt voltunk, de
minden perc pihenésre szükségünk volt, mert tapasztalatból
tudom, milyen gyorsan el tud szállni ez a béke és a nyugalom.
Képek villództak a fejemben. Az utolsó emlékképem ma-
radványai Quinn laborjából.
A vizsgálóasztal.
Quinn lebbenő gesztenyebarna haja, ahogy előkészíti az
eszközeit.
Láttam magamat is, amint teljesen ki vagyok készülve, úgy-
hogy beleegyezem, hogy feltörje a programomat, és megvál-
toztassa az érzelmi beállításaimat.
Aztán űr. Akárhányszor visszajátszom ezt az emlékemet, ezt
követően semmi nem jön elő, csak a sivatag. Nem is tudom, mi
aggaszt jobban: a múltam hiányzó, sötét órái vagy a jövőm
sötét titkai?

27
 Megborzongtam, és még jobban magamra húztam a takarót.
Vacsora után remélhetőleg Lucas is visszavonul a szobájába, és
befejezi a programot, ami talán képes helyreállítani az elveszett
adataimat. Újra Hunter képe futott át az agyamon. Istenem,
annyira hiányzik!
Győzködtem magam, hogy biztosan jól van, elvégre vele
vannak a szülei is. De hiába, a borzongás csak nem szűnt.
Összegömbölyödtem, hogy felmelegedjek, de tudtam, hiába.
Az én borzongásomat nem a hideg okozta.
Félelemből fakadt.
***

 Mila! Megvagy még? - suttogta Lucas másnap kora reg-

gel, miközben halkan kopogtatott az ajtómon.
 Nem. Disneylandbe mentem. Holnap jövök - súgtam
vissza.
Az ajtó nyikorogva kinyílt. Lucas kukkantott be rajta. A ha-
ja és a ruházata zilált volt, mintha akkor kelt volna ki az ágy-
ból, de mondjuk, szinte mindig így néz ki. Karikás szeméből
ítélve valószínűleg éjszakázott, de a széles mosolyából láttam,
hogy fel van dobva.
 Bocs, hogy ilyen korán jöttem, de el akarok készülni,
amíg Tim odakint bénázik az elromlott csapdával. - Megpas-
kolta a zsebét, és izgatottan szökkent egyet. - Át tudsz jönni
hozzám?
Lementem vele a földszintre, és a résnyire nyíló ajtón ke-
resztül benyomultam a szűkös kis birodalmába. A számítógé-
pekből álló torony tetején három üres kávéscsésze, egy össze-
nyomott perecesdoboz és egy mosatlan tányér hevert. Elég volt
egyetlen pillantást vetni az ágyára: a takaróhoz hozzá sem
nyúlt, a telefontöltője is ugyanúgy ott feküdt a párnán, mint
előző este.
Ő bizony egész éjjel nem aludt.

28
 Leültetett az íróasztalhoz. Helyet foglaltam, és reménykedve
néztem rá. Azért ilyen izgatott, mert sikerült befejeznie az adat-
helyreállító programot?
Továbbra is a zsebében babrált valamivel, de mikor észre-
vette kíváncsi pillantásomat, kihúzta a kezét.
 Na, ezt majd pár perc múlva megnézzük! De előbb... in-
dítsuk újra az emlékezetedet!
Átnyújtott egy vezetéket, aminek az egyik végén egy USB-
csatlakozó volt.
 Az emlékezetemet? - suttogtam.
 Persze nem biztos, hogy egyből működni fog - figyel-
meztetett Lucas, látva, hogy leesett az állam. - De ha nem, ak-
kor is csak pár trükk hiányzik hozzá.
Fantomfájdalom nyilallt a nyakamba, pontosan a fülem
alatt. Még mindig ott lüktetett a legutóbbi csatlakoztatás égető
érzése. Ránéztem a vezetékre, de a kezem ökölbe szorult.
Lucas észrevette a reakciómat.
 Ez nem fog fájni - mondta halkan.
 És mi lesz... azzal ott? - biccentettem a hasam felé. - Nem
lehet, hogy az új programozás beindítja?
 Nem, ez a szoftver helyhez kötötten működik. Csak a pe-
rifériás idegrendszeredre hat, nem a központira - magyarázta,
de nem sürgetett, nem akarta erővel belenyomni a vezetéket a
kezembe.
Inkább várt. Türelmesen, mint mindig.
Közben az ujjaim lassan a kábel fém végére simultak. Min-
den igyekezetemmel azon voltam, hogy lecsillapítsam vadul
verő pulzusomat.
Nem lesz semmi baj. Bármit törölt is ki Quinn, elviselem.
Erőt merítve Lucas nyugodt jelenlétéből, összeszedtem a bá-
torságomat. A szabad kezemmel félretoltam a bőrt a fülem
alatt, és felfedtem a nyílást. Nem akartam esélyt adni magam-
nak a visszakozásra, úgyhogy gyorsan csatlakoztattam az esz-

29
közt.
Forró elektromosság futott sercegve a nyakamból egyenesen
az agyamba.
A LuJavításM587$ észlelve. Futtatja a programot?
 Gyerünk! Észlelés után indítsd el a programot! - biztatott
Lucas.
Magamban fohászkodva engedelmeskedtem.
Feszes gerinccel ültem a székemen, és a karfát markolva vá-
rakoztam. Nem tudtam pontosan, mi következik. Villódzó ké-
pek rajzanak szét az elmémben, vagy elindul egy videofájl?
Ehelyett a nagy semmit kaptam.
Zöld kódsorok? Hát, abban nem volt hiány. Csak úgy zápo-
roztak rám. Számok suhantak át egymás után a fejemen, ös-
vényt rajzolva ki egy üres tárhely felé a hiányzó adatok számá-
ra. Éreztem, ahogy a program behatol a múltamban tátongó
űrbe, és észleltem, hogy a sötétben lévő üres területek kezde-
nek összehúzódni. De ezen túl semmi egyéb nem történt.
A nagy izgalom után a testem legszívesebben elernyedt vol-
na a székben, de tartottam magam tovább, egyenes derékkal.
Higgadtnak, nyugodtnak kell maradnom. Csak azután kapha-
tom vissza elveszett emlékeimet, miután a program teljesen
betöltődött. Túlságosan türelmetlen vagyok, ennyi.
 Látsz valamit? - kérdezte Lucas.
Kurtán bólintottam, mert nem akartam remegő hangon meg-
szólalni.
A kód utolsó darabkái süvítve érkeztek a fejembe.
Adat-helyreállítás: teljes.
Vártam egy pillanatot, majd még egyet. Azután kiadtam a
parancsot:
Adatok visszanyerése.
Válaszul ígéretes kattanás, és egy villanás, amint megnyílt a
program.
Csatt!

30
 A program ideiglenesen nem válaszol.
Micsoda?
Megismételtem a parancsot, de ugyanezt a választ kaptam.
A program ideiglenesen nem válaszol.
A halántékomban egyre hangosabban dübörgött a vér. Újra
megpróbáltam. Ezúttal más válasz érkezett:
A program használata jelenleg nem biztonságos.
Letörten közöltem a hírt Lucasszal.
Ő homlokráncolva az ágyhoz rohant, és leült. Közel sem
tűnt annyira idegesnek, mint vártam, holott rengeteg energiát
ölt ebbe a munkába.
 Azt reméltem... de tulajdonképpen ezt is vártam...
hmmm.
 Mit vártál? - kérdeztem egy kicsit ingerülten, de a sok
mellébeszélés már kezdett az agyamra menni.
 Sajnálom. Tudom, ezt most nehéz elviselned - mondta,
amitől hirtelen nagyon elszomorodtam. - Oké, figyelj! Mindhá-
rom Milában volt szerves alkotórész is. Úgyhogy... még le kell
futtatnom egy ellenőrzést, hogy biztos lehessek benne... de
szerintem, az agyad emberi összetevője blokkolja a programot,
és nem engedi, hogy működjön.
 Vagyis?
Lucas ajka megrándult a zavarom láttán.
 Nézd, egy csomó pszichológiát hallgattam a főiskolán... -
Itt majdnem elnevettem magam, mire ő szélesen elmosolyo-
dott, és megadóan feltartotta a kezét. - Tudom, tudom! Szóval,
sokat olvastam a retrográd amnéziáról, amikor az emlékek egy
trauma hatására törlődnek a tudatvesztés előtti időszakból, ha-
sonlóan a te esetedhez. Ennél az emberek általában visszanye-
rik az emlékezetüket, de csak akkor, amikor készen állnak rá.
 Amikor készen állnak?
 Igen, ha érzelmileg felkészültek rá. Az agy így védekezik
a további traumák ellen.

31
 Miután megemésztettem a hallottakat, magamba roskadtam.
Bármi történt is Quinn beavatkozása után, az annyira bor-
zalmas volt, hogy az agyam emberi része - Sarah-é - próbál
megóvni tőle? Hogy megkíméljen egy újabb traumától?
Lucas egy pillanatra megfogta a kezem.
 Ez csak egy elmélet, Mila. Lehet, hogy nincs igazam. Ta-
lán csak programhiba, amit ki tudok javítani.
Elkeseredve ingattam a fejem.
 Nem szívesen ismerem el, de nem nagyon szoktál téved-
ni.
Lucas elgondolkodva rám nézett, azután a zsebébe nyúlt.
 Van itt valami, ami jobb kedvre deríthet. Vagy... eltereli
a figyelmed.
Előrehajoltam, és az összezárt markára meredtem.
 Tovább kutakodtam a múltaddal, a szüleiddel kapcsolat-
ban. Hátha beindítanak valamit az emlékezetedben... azaz
Sarah-éban. Talán megnyugszol tőlük, és lehetővé teszik, hogy
működjön a program - mondta. - Sokáig tartott megszerezni
ezeket az adatokat, mert nem hagyhattam nyomot magam után,
nehogy valaki felfigyeljen rám. De sikerült. Betörtem egy régi
kormányzati adatbázisba, ahol a nyugdíjazott dolgozók és a
különleges projektek halott fájljait tárolják.
Tudtam, hogy ez a fajta hekkerkedés komoly kockázatokkal
jár.
 Ennyi mindent megtettél értem?
Kinyitotta a markát, és a tenyerembe nyomott egy pendrive-
ot.
 Ez Nicole és Daniel néhány e-mailjét tartalmazza. Én
csak annyit olvastam ki belőle, hogy a tűz utáni időszakból
valók.
Alig tudtam elhinni, hogy a „szüleim” leveleit tartom a ke-
zemben, amik azután keletkeztek, hogy a lányuk meghalt. A
lányuk, akiről egy rövid ideig azt hittem, én vagyok, és akinek

32
a hasonlatosságára teremtettek. Mint valami mozgó, de még-
sem élő emlékművet.
Mindez benne volt abban a könnyű kis rúdban, ott a tenye-
remben.
 Ez fájni fog - súgtam, szinte csak magamnak. - Mindig
fáj.
 Az érzelmi megrázkódtatás nem szükségszerűen rossz
dolog - mondta Lucas. - Annak a jele, hogy érző lény vagy, és
hogy élsz. Szerintem mindkettő nagyszerű.
 Már megint az agykurkászkurzusaidból merítesz, igaz?
 Hé, ne vicceld el a dolgot! - bosszankodott. - Amúgy
meg mindketten tudjuk, milyen makacs és kockafejű vagyok.
Képes lennek napokig elvitatkozni veled az életről alkotott
hibás elképzeléseidről.
Erre elmosolyodtam.
 Hát, az biztos.
 Tudni sem akarom, ezt melyikre érted, a kockafejűre
vagy a makacsra.
 Bölcsen teszed.
Karba tett kézzel, megjátszott bosszúsággal ráncolta a hom-
lokát.
 Tudod, azért igazán lehetnél kedvesebb is hozzám. Bár-
mikor felosonhatok, mikor pihenő üzemmódban vagy, és át-
programozhatom a nagyokos dumádat „Lucas mindent tud”-ra.
Furcsa, keserédes fájdalom járta át a szívemet. Nem is olyan
régen ugyanilyen bugyután csipkelődtünk Hunterrel is. Egy
pillanatra mintha a nevetése visszhangja csengett volna a fü-
lembe, de valami nem engedett vissza a múltba. Talán az
agyam emberi része intézte úgy, hogy kizárólag Lucasra kon-
centráljak. Így próbált megvédeni.
 Ugyan már! Sosem tennél ilyet - feleltem végül. - Nem
olyan fából faragtak téged.
A vigyora lehervadt, az arca elkomorodott.

33
  Nem, tényleg nem.
A válasza után egy kis kő esett le a szívemről. A bizalom le-
taszította onnan.
A tekintetem nagyon érzelmes és megindító lehetett, mert
Lucas a torkát köszörülve hátralépett.
 Akkor kíváncsi vagy azokra a fájlokra?
Tényleg! Az e-mailek!
Már gyakorlottan hajtottam vissza a bőrt a fülem mögött.
 Lucas! Odabent vagy?
Tim hangja megijesztett. Ez bizony hiba volt. A hegyekben
töltött idő a jelek szerint eltompította a veszélyérzetemet. Az
érzékelőim jelezték ugyan Tim közeledését, de az információ
feldolgozásával már nem bajlódtam.
Jobb lenne pedig, ha nem engedném el magam túlságosan,
hacsak nem akarok visszajutni Holland karmai közé.
Lucas a pendrive-ra kapta a tekintetét.
 Rejtsd el! - súgta.
Semmi nem árulhatta el, mit csináltunk valójában.
Kirántottam a nyakamból az eszközt, és az öklömbe zártam,
Tim máris berontott az ajtón.
A pillantása oda-vissza cikázott köztünk, aztán rajtam álla-
podott meg. Android szívem heves dobogással reagált az erő-
södő stresszre. Ő meg csak állt ott, gyanakvó tekintettel. Bűz-
lött a füsttől. A szeme véreres, a haja csapzott volt, mintha le
lenne izzadva. Az álla napok óta nem látott borotvát.
 Ha egymásnak akartok esni, szóljatok! - mordult fel vé-
gül. - Pár percre magatokra hagylak benneteket. Jó ötlet, mi,
Luke?
Azzal megfordult, és visszabattyogott a faház nappalija irá-
nyába.
Lucas arca paprikavörös lett, én pedig zavartan, erőltetetten
felnevettem.
 Úgy látszik, nem sok fogalma van a kettőnk kapcsolatá-

34
ról - mondtam.
 Meg úgy általában semmiről - szusszantott fel Lucas
hosszan és dühösen.
A szoba hirtelen már-már túlságosan meghittnek tűnt.
 Sétáljunk egyet! - javasolta.
Valósággal odaugrottam az ajtóhoz.
Mint mindig, most is egy húron pendültünk. Habár nem volt
köztünk szó olyasmiről, amire Lucas bátyja olyan durván cél-
zott, nem kockáztathattuk, hogy rájöjjön, mi zajlik itt valójá-
ban. Tim azt hitte , Lucas már rég maga mögött hagyta Hollan-
dot, de ez nagyon távol állt az igazságtól.
A nappaliban mellette haladtunk el. A székébe rogyva ült,
arcát a karjába temette, a másik kezével pedig egy üveg minő-
ségi whiskyt szorongatott.
 Megyünk, megnézzük a csapdákat - mondta Lucas.
Tim erre csak mordult egyet, úgyhogy levettük a kabátunkat
a lugasról, és az ajtó felé indultunk.
 Van nálatok fegyver? - kiáltotta még utánunk.
Lucas felsóhajtott.
 Fényes nappal van, és kilométerekre nincs egy teremtett
lélek se. Csak egy órára megyünk el.
 Mindig úgy indulj el, hogy ne érjen meglepetésként, ha
rád sötétedik! Igazság szerint, sosem tudhatod, mikor érsz visz-
sza. Vagy, hogy visszaérsz-e egyáltalán.
 Nagyszerű! Kösz az infót!
De Lucas azért magához vett egy puskát a fegyverállvány-
ról, és beledugta a piros hátizsákba, ami mindig a bejárati ajtó
mellett volt. Kotorászott benne egy kicsit.
 Oké, van rágcsálnivaló, szárítotthús-snack, víz, gyufa,
termotakaró... Most már indulhatunk, te túlélőbajnok?
 Nagyon vicces. Hiába hiszed, hogy mindenre felkészül-
tél, elég egyetlen hiba, és megszívod - mondta Tim, és csuklott
egyet. A karja lehullott az oldala mellé, aztán kinyitotta a sze-

35
mét, és elvigyorodott. - Jó vadászatot!
Kiléptünk a házból, a kabátunkba már menet közben búj-
tunk bele.
 Egy kicsit sem elrettentő a fickó - mondtam.
 Á, nem. Csupa derű és lelkesedés - felelte Lucas, miköz-
ben a vállára vetette a hátizsákot.
 De tulajdonképpen igaza van - állapítottam meg nem túl
lelkesen.
 Az meglehet.
Némán baktattunk egymás mellett. A fejünk fölött ideges
szajkók rikácsoltak, a csupasz ágak zörögtek a szélben.
 Gondolkodtál már azon, mi tette ilyen... megkeseredetté?
Lucas kesztyűs kezével megfogta a hátizsák egyik pántját,
de nem állt meg.
 Mindennap felteszem magamnak a kérdést - felelte őszin-
tén. - Habár az, hogy valaki vagy valami „tette” ilyenné, erős
túlzás.
Az első csapda felé tartottunk, keleti irányba, egy kiálló
sziklaszirt mentén kanyarogtunk. Vigyáznunk kellett. A leg-
több gleccser által kihasított szikla, ami a fák vonala fölé ma-
gasodott, éles szélű volt.
 Miért mondod ezt?
 Mert mindenki felelős a saját természetéért. Már ha nem
orvosi eset - tette hozzá, majd hozzáfűzte: - Bevezetés a pszi-
chológiába. Kiváló könyv. Csak ajánlani tudom.
Megkerültünk egy fák közti bozótost, és megérkeztünk az
első csapda rejtekhelyéhez. Nem volt benne semmi. Úgy tet-
tem, mintha nem venném észre, de Lucas láthatóan megköny-
nyebbült, mikor látta, hogy a csapda üres. Szeretem benne,
hogy értékesnek tartja az életet.
 De éppen tegnap mondtad apád és Tim kapcsolatáról,
hogy...
Újabb szélroham kerekedett. Lucas a fejére húzta prémes

36
kapucnist, majd felém fordult.
 Igen, az úgy volt. Nem azt mondom, hogy nem volt ért-
hető a reakciója, mert nagyon is az volt. Csak azt mondom, az
ember felelős azért, ahogyan a dolgokra reagál. Ha mindig a
világot hibáztatod a bajaidért, örökre áldozat maradsz.
Miközben a hallottakon rágódtam, észak felé haladtunk, a
következő csapda irányába. Akkor én is ilyen lennék? Másokat
okolok a saját problémáimért? Be kell ismernem, időnként
tényleg áldozatnak érzem magam... Holland, a hadsereg, vagy
éppen Quinn áldozatának. Néha még anyáénak is, illetve
Nicole-énak, akiről csak hittem, hogy az anyám. De hát ez ért-
hető, hiszen amióta menekülök, lényegében mindenki megpró-
bált kihasználni, hazudott nekem, vagy szupertitkos fegyverré
akart változtatni.
Két kivétel akadt csupán. Két srác, akik felkínálták a segít-
ségüket és barátságukat.
Egyikük a szívét is nekem adta volna.
Lucas arca valamivel jobban kipirult, mint ahogy azt a csí-
pős szél indokolta volna.
 Ne is törődj velem! Azt mondják, túlságosan sokat
emésztem magam a dolgokon.
Megveregettem a karját, és elmosolyodtam.
 Semmi baj. Többek közt ezt is szeretem benned.
Erre a távolba nézett, de az arca még pirosabb lett.
 Ugye, nem baj, ha egy kicsit egyedül szeretnék maradni?
- kérdeztem témát váltva.
A pendrive szinte égette a zsebemet. Borzasztóan kíváncsi
voltam a múltra, az egykori Danielre és Nicole-ra. Talán igaza
van Lucasnak. Az e-mailek segíthetnek megnyitni Sarah agyá-
nak azt a részét, ami akadályozza az adat-helyreállító program
működését. Talán csak el kell olvasnom ezeket a leveleket, és
rendbe jövök. Legalábbis annyira, hogy szembe tudjak nézni
azzal a megpróbáltatással, ami feltehetőleg vár rám.

37
 Már persze ha az az elveszett emlék nem tesz tönkre telje-
sen.
 Hát persze hogy nem baj. De azért maradj a közelben!
Bólintottam, majd bevettem magam a fák közé. Találtam
egy kidőlt fatörzset, amire leülhettem. Az ujjammal óvatosan
kitapogattam a fülem mögött húzódó finom vonalat, ahol a
titkos csatlakozónyílás húzódott. Miközben bebújtam a fák, a
hó és a magány fedezékébe, benyomtam a meghajtót a nyílás-
ba. Éreztem, ahogy a fém halk kattanással a helyére ugrik.
Fájdalomra számítottam, de ahogyan Lucas ígérte, az elma-
radt. Csak meleg bizsergést éreztem, ami egyenletes energia-
hullámmá erősödött. Mámorító rohamként érte az idegpályái-
mat - az emberieket és a gépieket egyaránt -, amik készen áll-
tak a beáramló információk fogadására.
És most már én irányítottam. Már szinte el is felejtettem,
milyen szívderítő érzés, ha működőképesnek és hasznosnak
érzem magam. Csak éppen nem tudtam, milyen célt szolgálok.
A fájlok zölden ragyogva villantak be az agyamba. Most
már nem volt szükségem kézmozdulatokra az irányításukhoz,
mint annak idején, amikor még csak ismerkedtem valódi ön-
magámmal. Manuálisan nehézkesen és lassan fértem hozzájuk,
az agyam ezerszer gyorsabban lefuttatta a műveleteket.
Így másodpercek alatt át tudtam nézni a fájlokat. Éppen erre
készültem, amikor felbukkant az első néhány sor.
Szia Nicole...
Kedves Daniel...
Ekkor tudatosult bennem, mit is jelent mindez. Megdermed-
tem. Nem csupán egyszerű fájlokról volt szó, amiket kedvem
szerint elemezhetek és kitörölhetek, hanem a múltam darabkái-
ról. Már amennyire van egyáltalán múltam.
Az e-mailek datálva voltak, úgyhogy a legrégebbivel kezd-
tem. Danieltől jött. Amint eljutott a név a tudatomig, a fejem-
ben megjelent annak az embernek a képe, akit egykor apámnak

38
tartottam. Sötét haj, testes, erős alkat. Metsző tekintet, úgy ér-
zed, a vesédbe lát. Cserzett bőrét ráncok barázdálják. Egy férfi,
aki egykor élt... majd eltűnt.
Ekkor hirtelen megváltozott a kép. Egy röpke pillanatig
székhez kötözve láttam őt, ahogy esedezve néz rám... miért is?
Üres kezem egy ismeretlen tárgyra szorul. Ekkor egy vasfüg-
göny hasított keresztül az elmémen, és ezzel az emlék eltűnt.
Arra nyitottam ki a szemem, hogy kinyújtottam a karom.
Mintha azért a fatörzsért nyúltam volna, ott. Leeresztettem a
kezem az oldalam mellé. Fura. És nem éppen a szó jó értelmé-
ben. Amikor egy új, villogó zöld felirat jelent meg előttem,
szinte megkönnyebbültem.
Elindítod a hangaktiváló programot?
A kérdés előttem villogott, válaszra várva. Ilyen kérdést
még nem kaptam, úgyhogy haboztam egy kicsit, de aztán úgy
határoztam, miért is ne? Önmagam elfogadásába az is beletar-
tozik, hogy megismerkedek az összes funkciómmal.
Indítsd el!
A következő pillanatban Daniel hangja töltötte be a lejemet.
 Szia, Nicole...
A mély hang újabb emlékeket hozott a felszínre bennem,
programozottakat és valódiakat egyaránt. Kislányként ülök az
ölében egy baseballmeccsen, kártyázunk a házunkban, Phila-
delphiában, kéz a kézben sétálunk a tengerparton... A férfi, akit
„apámnak” gondoltam, mielőtt valaha is találkoztam volna
vele. Csakhogy ezek az igazi lányának, Sarah-nak az emlékei
voltak. Én pedig csak Sarah utánzata vagyok. A sok milliót érő
mutáns változat, amit a felesége és ő együtt hoztak létre, a lá-
nyuk maradványaiból. Én magam sosem éltem át a most fel-
idézett pillanatokat.
Apa - azaz Daniel - úgy tett, mintha igazi érzései lennének
irántam, amikor Hunterrel betörtünk a házába, hogy informáci-
ót szerezzünk a múltamról. De aztán foglyul ejtett bennünket,

39
átadott Quinn-nek és sorsunkra hagyott a laboratóriumában.
Sorsunkra hagyott...
Az emlék súlyától nyomasztó rémület lett úrrá rajtam, hogy
itt valami nagyon nem stimmel. Figyelmen kívül hagyva a
rossz érzést, visszatértem az e-mailekhez.
Hangaktiválási program: folyamatban.
Daniel hangja.
... Sajnálom, hogy olyan csúnyán összevesztünk a hétvégén,
de nem akartam hazudni neked. Továbbra is vívódom magam-
ban, nem tudom, mi lenne a helyes döntés.
Sarah nem a névtelen, arctalan kísérleti alanyaid egyike
volt, hanem a lányunk. Egy csodálatos, hús-vér ember, akit
együtt neveltünk fel. Nyilván nem akarod, hogy az élete hiába-
való legyen. Valahol én is ugyanígy érzek. De keményen szá-
mot kell vetnünk a tervünk következményeivel.
Egyáltalán véghez szabad vinnünk? Együtt tudunk majd élni
vele?
Marhára nem érdekel, hogy a hadsereg vagy éppen Holland
mit gondol erről. Nekem csak te meg Sarah számítotok.
De ő már nincs köztünk, Nicole. Kikészít, ahogy ahhoz az
összeroncsolt testhez ragaszkodsz. Végül is miattam halt meg.
Nem tudtam megmenteni. Utálhatsz, ahogy csak akarsz, de el
kell engedned őt.
Gyere haza!
A szavak elsöprő erejű hatása ugyanazokat az emlékeket
idézte fel bennem, mint amik egykor Greenwood Ranchen gyö-
törtek. Forróság hólyagok a bőrömön. Maró füst tolul a tor-
komba, és fojtogat. Körülöttem zuhanó gerendák, eleven vörös
lángtengerbe zárnak.
Mielőtt elvesztem az eszméletemet, megpillantok egy férfit.
Apámat.
Illetve Sarah apját.
Ezek igazi emlékek, amiket egy másik lány agyából mentet-

40
tek ki, és beültettek az enyémbe.
 Nem hagytad őt cserben - suttogtam az üres tisztásnak. -
Megtettél minden tőled telhetőt.
Bárcsak elmondhattam volna neki, milyen gyorsan semmivé
lett a rémület, miután a füst a tüdőbe jutott. Sarah-t hatalmába
kerítette a kábulat, míg végül a teste egyszerűen feladta a küz-
delmet.
Bárcsak elmondhattam volna neki, de most már túl késő...
Az utolsó infóm róla az, hogy elmenekült Quinn laborjából.
Lánya android másának a látványa - a látványom - túl sok volt
neki. Nem tagadom, fájt, mikor Quinn ezt elmondta nekem. Az
érzés még itt lüktet bennem, de most már megértem Danielt.
A farmerem varrását babráltam, igyekeztem nem venni tu-
domást arról, hogy Lucas terve bizony működik. Úgy tűnt, az
elmém lassan megnyitja az emlékezetem lezárt tárnáit. Vajon
készen állok rá, hogy szembesüljek a mélybe taszított titkok-
kal?
Behunytam a szemem, és nagyot szippantottam a fenyőilla-
tú, hideg levegőből, hogy megnyugodjak. A kétségbeesés eb-
ben a helyzetben teljesen érthető. Most viszont túl kellett lép-
nem ezen, és a feladatra koncentrálni.
Hangaktiválás: folyamatban.
Erre a parancsra anya lágy, tiszta hangja öntött el.
Kedves Daniel...
Tudom, most nehéz neked. Bárcsak enyhíteni tudnám a fáj-
dalmadat! Csakhogy még a sajátomat sem tudom csillapítani.
Igazad van, a lányunk már nincs közöttünk. Olykor azt kívá-
nom, bár én is meghaltam volna vele együtt. De tennünk kell
róla, hogy az élete ezzel a tűzzel ne érjen véget. Sarah különle-
ges lány volt. Ez nyilvánvaló. Még Holland számára is. A tu-
domány szempontjából nagy hiba lenne, ha nem használnánk ki
a lehetőséget. Sőt, ami még rosszabb, Sarah szempontjából is.
Kérlek, könyörgök! Muszáj megtennünk! Még nem tudom

41
elengedni. Lehet, hogy önző vagyok, de nem érdekel. Túlélem.
Abba viszont belehalok, ha nem láthatom újra Sarah-t, élve. Ha
az én kívánságom nem elég, gondolj a többiekre! Holland tá-
bornok szerint Sarah-val elindulhatna a projektjük, neki pedig
nem mondhatunk nemet, igaz?
Nem hagyom magára Sarah-t! Gyere te is! Legalább bú-
csúzz el tőle! A döntés nem várhat. Miatta sem. A teste már
nem sokáig tart ki, még a létfenntartó gépek segítségével sem.
Ez a helyes. Hinnem kell benne. E nélkül a szikrányi esély
nélkül elvesztem. Kérlek, Dan!
Hiányzik az én drágám.
Az az erős asszony, aki az emlékeimben élt, mindig hidegfe-
jű és fegyelmezett volt. Ezek a szenvedélyes hangú e-mailek
viszont felidézték bennem, milyen eltökélten biztatott engem a
túlélésre, az utolsó leheletéig. A hangja miatt a jelenléte egé-
szen valódinak, közelinek tűnt.
Egy csodálatos, reményteljes pillanatig azt hittem, ha kinyi-
tom a szemem, itt áll majd előttem... kócos, lófarokba kötött
szőke hajával, szögletes szemüvegében, fakókék, komoly sze-
mekkel.
 Anya? - leheltem a mozdulatlan levegőbe, de csak a szél
susogása válaszolt.
Nem felelhetett, hiszen már eltávozott közülünk. Örökre. Ez
is Holland bűne. Anya megbízott benne, ő pedig elpusztította.
Megtöröltem a szemem, és fájdalmasan felsóhajtottam. Kel-
lett némi idő ahhoz, hogy összeszedjem magam. Ezek szerint
anya kezdettől fogva benne akart lenni a MILA-projektben. De
vajon mire célzott azzal, hogy „gondolj a többiekre!”, meg
hogy „Holland tábornok szerint Sarah-val elindulhatna a pro-
jektjük”? Bármi legyen is Holland célja, egy gyászoló szülő
manipulálása nem jelentett neki akadályt.
De mit akarhat? Van valami köze ennek ahhoz a szerkezet-
hez, amit belém ültetett? Kiken akarhatott Nicole segíteni? Lé-

42
teznek egyáltalán ezek a valakik, vagy csak Holland hazudta
őket annak érdekében, hogy megszerezze Sarah-t?
Éppen a további fájlokat kezdtem volna feldolgozni, amikor
a fák mögül hangos reccsenés hatolt be tudatom hátsó zugába.
Lucas jön?
Lépéselemzés: nincs egyezés.
Becsült súly: 240 kg.
Felkaptam a fejem. 240 kg? Az egyetlen, ami nagyjából ek-
kora lehet, az egy...
Valószínűsíthető faj: Ursus arctos horribilis.
A fordítás azonnal megérkezett.
Grizzly medve.

43
 reccsenés a fák közül érkezett, huszonhét méterről, dél
felől. Ha a mi csapásunkon jön, pontosan a csapdánk felé
tart. De a csapda nem tud kárt tenni benne. Kisebb vadaknak
készült, nem egy medvének. Csak fel fogja dühíteni.
Felpattantam a fatörzsről. Félelemtől hajtva, hevesen dobo-
gó gépszívvel tettem pár lépést Lucas irányába, de aztán levegő
után kapkodva megdermedtem. Bajba kerültem. Nem akartam
magamra vonni a medve figyelmét, de szerettem volna Lucas-
hoz menni, nehogy bántódása essen. Hangosan figyelmeztetni
nem mertem.
Ropp, ropp... CSATT!
A csapda működésbe lépett.
A hang felé néztem, de a sűrű zöld fenyőágaktól nem láttam
semmit, úgyhogy inkább csak füleltem. Az egész erdő elcsen-
desedett, mintha minden visszafojtotta volna a lélegzetét. Még
a szajkók is abbahagyták a rikoltozást. Mintha valami rettene-
tes dolog készülődött volna.
A természet reakcióját követve én is szoborrá dermedtem.
Hiába is akartam megkeresni Lucast, fogalmam sem volt róla,

44
hol van. Mindkettőnket komoly veszélybe sodortam volna.
Több információi kellett szereznem, hogy kiterveljek valamit.
Talán az android érzékelőim segítségével...
Várj, mondtam magamnak. Most már bármelyik pillanat-
ban...
Ott van! A súlyos léptek ropogva törték át a hó eljegesedett
felszínét. A medve mozgásba lendült, de sejtelmem sem volt,
merre tart, vagy hogy hol van Lucas. Óvatosan léptem egyet
előre.
Hőkép bekapcsolva.
A havas táj eltűnt, és helyette színrobbanás következett.
Tengerkék háttér, függőleges, zöld rudakkal. Persze, a fák!
Közvetlenül mögöttük azonban egy másik alakzat jelent meg.
Az egész testemen zsibbadtság lett úrrá. Egy mélynarancssárga
árnyalakot láttam, de olyan hatalmasat, hogy csak egyetlen
dolog lehetett.
Az alakzat kiterjedése: 236 cm.
Ez az állat egy valóságos szörnyeteg! Ekkor vettem észre
egy sokkal kisebb vörös foltot, három méterre. Ijedten nyeltem
egy nagyot.
Lucas.
Egy fatörzs mögött kuporgott, a medve látószögén kívül...
Legalábbis egyelőre.
A csapdánktól a medve megriadt, és a két hátsó lábára állt.
A fejét ide-oda forgatta. Szaglászott. Azt már tudta, hogy beha-
toltunk az erdejébe.
A szívverésem egy erős adrenalinlöket hatására váratlanul
lüktetni kezdett a fülemben. Már hiányzott nekem a tettvágy,
ami küzdelemre és a gyengék védelmére sarkall. Elő akartam
rohanni, és megküzdeni a medvével, de először fel kellett mér-
nem a helyzetet. Ok nélkül nem kockáztathattam Lucas bizton-
ságát.
Összecsapás valószínűsége: 65%.

45
 Kicsi volt az esélye, hogy a medve nem értelmezi fenyege-
tésként Lucas szagát, és elballag valami ígéretesebb eledelt
keresni magának. Nyomasztóan valószínű volt viszont, hogy
rátalál az én barátomra, és elkapja.
Az agyamon különböző forgatókönyvek futottak át, mint
például, hogy elhajítok egy követ, és megzavarom a medvét,
vagy elrohanok mellette, és elcsalom. De mielőtt dönthettem
volna, az érzékelőim jeleztek.
Fenyegetés észlelve.
Összecsapás várható.
Az óriási hőkép megfordult. A medve még mindig a hátsó
lábain állt, és mintha valamiféle különleges képességnek kö-
szönhetően tudott volna rólam. Nem üvöltött, sőt, semmilyen
hangot nem hallatott, de színes párafelhők törtek elő a szájából,
lihegett az izgalomtól. Csupán két fa választott el bennünket
egymástól.
A fenébe is!
Normál látás bekapcsolva.
Az érzékelőim az egyre csökkenő távolságra figyelmeztet-
tek.
9 méter az összecsapásig.
7,5 méter.
Az a pár pillanat, ami még hátravolt, rögtön elszáll. Hallgas-
sak az ösztöneimre, és szóljak Lucasnak, hogy segítsen?
Javasolt manőver: mozdulatlanság.
Maradjak egy helyben? Elfojtottam egy hisztérikus röhö-
gést.
Az android logikám ragaszkodott hozzá, hogy csak válasz-
reakciókat adjak, ne kezdeményezzek. Az emberi gondolkodá-
som viszont mást tanácsolt.
Alternatív cselekvésmenet lekérése.
Bár a medve ekkor már kevesebb mint négy és fél méterre
volt tőlem, az irányelv még mindig nem változott.

46
 Tartózkodj a mozgástól, amíg más utasítást nem kapsz!
Összeszorítottam a fogam, nehogy felkiáltsak idegességem-
ben. Tartózkodjak a mozgástól? Ez most komoly?
Azután megláttam Lucast. Botladozva közeledett.
 Hé! Itt vagyok! - kiáltotta, miközben a karjával integetett.
Földbe gyökerezett lábbal bámultam. A szívem görcsösen
vert a félelemtől és a döbbenettől. Valami mást is éreztem, de
azt a nagy zűrzavarban nem tudtam beazonosítani.
 Ne! - próbáltam volna figyelmeztetni, de megszólalni
sem bírtam.
Lucas még feltűnőbben lengette a kezét, és elkezdett tapsol-
ni is.
 Ide gyere, te túlméretezett tévémaci!
 Lucas, hagyd abba!
De késő volt. A medve megpördült, és Lucas felé lódult.
Olyan sebességgel iramodott meg, hogy nem is gondoltam vol-
na. Visszafojtott lélegzettel figyeltem, ahogy Lucas felugrik,
elkap egy ágat és felhúzza magát a fára. Sebesen mászott felfe-
lé, én meg rohantam feléjük, de tudtam, hogy nem fogok oda-
érni időben.
A medve elrugaszkodott a földtől. Vaskos mancsával lesúj-
tott Lucas lábára. Csak egy elmosódott szürke-kék villanást
láttam. Lerepült a cipője.
Sérüléselemzés: kisebb végtagsérülés lehetséges.
Komolyabb károsodás esélye: kicsi.
Az információ felvillanását követően lehajoltam, és felvet-
tem egy nehéz követ. A medve nem a fára akart felmászni, ha-
nem egy egyméteres sziklára a fa mellett. Okos. Helyzetbe
hozza magát, hogy jobban hozzáférjen Lucashoz.
Támadás várható.
Előrelátható célpont: hasi területek.
Amekkora erővel csak bírtam, elhajítottam a követ, és felor-
dítottam. Az állat az egyik erőteljes mancsát épp megindította

47
Lucas felé. Lecsapott. Az ütés homlokon találta a fiút, aki egy
fájdalmas kiáltás kíséretében hátrahanyatlott, az egyik keze a
faágat is elengedte. Tehetetlenül néztem, ahogy lóg a levegő-
ben. Közben a kő a medve hasa helyett a fején csattant. Lepat-
tant róla. A fenevad dühös bődüléssel hőkölt hátra.
Becsült sérülés: elhanyagolható.
Kétségbeestem. Pedig hogy hozzávágtam azt a követ! Egy
ember számára végzetes lett volna egy ekkora ütés, a grizzly
pedig meg sem érezte. A földet fürkésztem. Fegyver kellett.
Hol lehet itt valami fegyvernek való? Még ha sok hasznát nem
is venném a medve ellen. Ezalatt az állat lehátrált a szikláról,
és zihálva felém fordult.
Nagyon úgy tűnt, hogy meglepte a támadás. Még ebben a
zord vadonban sem volt versenytársa. Miféle teremtményben
lakozna annyi merészség, hogy kihívja őt?
Vad, barna szeme az enyémbe nézett, mintegy három mé-
ternyi távolságból. Az agyi szenzoraim lehetséges stratégiák
sokaságával álltak elő, miközben a grizzly egy pillanatra sem
vette le rólam a tekintetét.
Fogalma sem volt, kivel áll szemben.
Lucas a homlokára szorította a karját. A kabátujja alól csör-
gött a vér, végig az arcán. Ha a medve szagot fog, lehet, hogy
újra rátámad. Most felemelte a fejét, az orrcimpái megremeg-
tek. Visszatartottam a lélegzetem, de csak nem tágított. Nem
Lucas érdekelte. Utánam szimatolt. Mintha keresne valamit.
Hirtelen rájöttem. A félelem szagát keresi.
Az érzelmek kémiai reakciókat indítanak el, azok pedig kü-
lönböző illatokat idéznek elő. Az állatok így ki tudják szima-
tolni az érzelmeket. Van nekem egyáltalán félelemszagom? És
mi van, ha nincs?
Félretettem minden rémületemet, aggodalmamat, és hálás
voltam a gépi oldalamnak.
Szívverés: lecsökkenteni 60/percre.

48
 Légzésszám: minimálisra venni.
Nem támadtam. Nem futottam el. Ehelyett olyan egykedvű-
en álltam ott, amennyire csak lehetett, és tapodtat sem mozdul-
tam. A medve tett egy tétova lépést felém, aztán még egyet.
Már olyan közel volt, hogy éreztem leheletének halszagú bűzét,
szőrének zsíros szagát.
Ha most hirtelen felegyenesedik, és fejbe csap, nekem any-
nyi.
Ekkor az agyi szenzoraim végre rákapcsoltak, és egy konk-
rét javaslattal álltak elő:
Az ellenfél gyenge pontja: erőteljes hanghatás.
Míg a medve tovább vizslatott, eszeveszettül kutattam
android funkcióim között. Olyan kellemetlen zajra volt szüksé-
gem, ami megtud rettenteni egy medvét. Feltéve, hogy Holland
egyáltalán programoztatott belém ilyesmit.
Már kezdtem feladni a reményt, amikor végül rátaláltam.
Hangeffektus kiválasztása...
Oktáv és hangerő beállítása...
A hangszálak hozzáigazítása...
Ha kész, indítás...
A torkomból kiszakadó üvöltés még engem is meglepett.
Mély volt, torokból jövő és fülsértően hangos. Egy tébolyult
bálna énekére emlékeztetett, ami az óceán mélyéről tör fel. A
szemem sarkából láttam, ahogy Lucas összerándul, ijedtében
majdnem elengedte a másik ágat is.
A medve lesunyt fülekkel hátrált. Előrelépve megismételtem
az ordítást, és meglengettem a karomat. Az állat a fejét rázta,
próbálta értelmezni a hangot. Elfordult tőlem, tett néhány bi-
zonytalan lépést előre, majd megállt, és visszalesett rám. Dob-
bantottam egyet a lábammal, és még egyszer elüvöltöttem ma-
gam. Az állat hátsója megrándult. Panaszos hangot hallatott,
átvergődött a tisztáson, és eltűnt az erdőben.
Tompa puffanás vonta el a figyelmemet a medve visszavo-

49
nulásától. Lucas. Megperdültem, és láttam, hogy a hóba zu-
hant. Odasiettem hozzá. Kezét-lábát szétvetve hevert, a homlo-
kán lévő hosszú sebből csörgött a vér. Kába arccal ragadta meg
a kezem. A másikból kiesett a puskája, annyira remegett.
 Nem tudtam... nem tudtam megtenni... - mondta, kerülve
a pillantásomat. - Még nem voltam rá képes.
 Ne is törődj vele! Vérzel - feleltem, és meg akartam vizs-
gálni a sebét.
Hirtelen elhúzódott tőlem, ami rosszulesett.
 Erre nincs mentség. Meg kellett volna védenem magun-
kat. Annyira sajnálom.
Hevesen ráztam a fejem.
 Hagyd ezt abba! Nincs azon mit szégyellni, hogy nem
akarsz bántani egy élőlényt.
Azt nagyon is jól tudom, mekkorát tud egyik élőlény ártani
a másiknak. Ezúttal hálás voltam azért, hogy részben android
vagyok.
Lucas már kezdett volna vitatkozni, de leintettem.
 Különben sem értesz a fegyverekhez. Képes lennél még a
jó lábadat is meglőni.
Némi megkönnyebbülés látszott az arcán.
 Ez bizony benne van a pakliban.
 Na gyere, menjünk vissza a házba! Ellátjuk a sebeidet!
Lucas körülnézett, megtalálta a cipőjét és visszahúzta a lá-
bára.
 Amúgy szép volt, Mila! Nem semmi, ahogy elijesztetted
a grizz1yt ezzel a... hanggal - vigyorgott elképedve.
Visszamosolyogtam rá.
 Énekelhetek neked valamit, amíg összevarrjuk a sebe-
det...
Erre elkerekedett a szeme, aztán felnevetett.
 Számot is kérhetek?
 Persze. Te bármit.

50
  Hű, köszi! - mondta. - Erre még visszatérünk. És, ööö...
Timnek talán nem kellene beszámolnunk a történtekről. Kü-
lönben holtam napjáig hallgathatom a szövegelését.
 Oké, a mi titkunk marad.
Összenéztünk, és tudtam, mire gondol. Épp elég titkunk van
ezen kívül is.
Dél felé indultunk. Lucas járása egy kicsit bizonytalanabb
volt a szokásosnál, de nem botladozott. Leguggoltam a puská-
ért, ami a hóban hevert. Kezem a hideg és csúszós fémhez ért.
Ismerős érzés volt.
Adat-helyreállító program elindítva.
Az adatok megrohantak, és az elzárt emlékek a felszínre tör-
tek.
Először Danielt pillantom meg. Megkötözve ül egy széken.
Könyörgő tekintettel néz rám.
A karom, mintha csak magától mozogna, felemelkedik.
 Mila, mi történt veled? - hallottam Lucast, de a hangja
távolinak hatott.
A fák látványa elhalványult a szemem előtt, és egy terem
képe tárult elém.
A háttérben tévé szól. Hangokat hallok.
Hollandét, Quinnét.
Ismerős zsibbadtság kerít hatalmába. Quinn beavatkozása
sikerrel járt. Minden csüggedtségem, csalódottságom elszáll.
Hogy mit érzek. Semmit. Se félelmet, se szeretetet. Se fájdalmat.
Semmit, csak keserű, fojtogató dühöt. Alig várom Quinn pa-
rancsait, hogy levezethessem az indulataimat.
Emlékszem, ahogy Daniel szemébe bámultam.
Karom kinyújtva, ujjam a ravaszon. Mindjárt meghúzom...
De az emlékben ekkor megszólalt Lucas hangja. Próbált
magamhoz téríteni. Biztatott, hogy gondoljak valami megindító
dologra.
Csinálj, amit akarsz, csak próbálj érezni! - kiáltotta.

51
 Sikoly. Egy nőé. Hunter anyjáé. Emlékszem erre a tébolyult,
halálra rémült hangra, de nem érintett meg. Teljesen hidegen
hagyott. Mintha egy idegen sikolya lett volna, valahonnan a
messzi távolból.
Emlékszem a felvillanó vörös figyelmeztetésre:
Biztonsági rendszer áttörése érzékelve.
Emlékszem, hogy az utolsó pillanatban elrántottam a kezem,
és a lövedék célt tévesztve suhant el Daniel füle mellett.
 Én... én le akartam lőni Danielt? - nyögtem elszorult to-
rokkal.
De volt még más is. Az emlékek úgy elárasztottak, mint mi-
kor a víz átszakítja a gátat.
Hunter kiakad. Szerinte a frissítés hiba volt. Sietve az
enyémhez nyomja az ajkát.
Ellököm, amikor meghallom Holland hangját. Minden
Quinn tervei szerint alakul, aki bevezet egy helyiségbe, ahol
Daniel és Hunter ül megkötözve, felpeckelt szájjal... Hunter
szülei, Sophia, illetve Peyton mellett.
Peyton...
Hunter mostohaapjának látványa megdermesztett. Valami
sötét és ronda dolog kavarodott fel bennem. Peyton csalt tőrbe
minket Danielnél. Kiderült, hogy mindvégig a Vita Obscurának
dolgozott. Ő volt az, aki Clearwaterben felbiztatta Huntert,
hogy közeledjen hozzám. Hunter feltehetőleg nem volt tisztá-
ban a szülei valódi szándékával. De ekkorra ez már mindegy
volt.
A képsor elindult, és lejátszódott a fejemben. Elállt a léleg-
zetem. Quinn monoton hangon darálta, mit kell tenni, és mi-
lyen kormányszintű összeesküvés áll az események mögött.
Láttam Huntert, ahogy a kötelékeivel küzd, elkerekedő szemé-
ben rémület ébred. Felemeltem a karom, emlékszem a pisztoly
sima, könnyű tapintására, és Peytonra céloztam.
Szinte éreztem az ujjam enyhe nyomását a ravaszon, és azt

52
is, hogy milyen higgadt voltam, amikor a fegyver elsült. Lát-
tam a kis piros kört, virágként nyílt szét Peyton homlokának
közepén. Rögtön utána a teste megrándult, és élettelenül a
székbe hanyatlott.
A felismerés villámgyors volt, akár egy csettintés, és éles,
mint a borotva.
Megöltem Hunter mostohaapját.
Hidegvérrel meggyilkoltam.

53
 kezem elernyedt, a lábam elgyengült. Térdre hulltam.
Nem mozdultam, még akkor sem, amikor jeges hólé szi-
várgott át a farmeremen. Ez nem lehet igaz! Nem létezik! Ki-
zárt dolog, hogy képes volnék ilyesmire.
A lövés hangja ott visszhangzott a fejemben, hangosan és
megcáfolhatatlanul.
 Mi az? Jól vagy?
Lucas lerogyott mellém.
Nem bírtam sem megszólalni, sem a szemébe nézni. Még
pislogni sem.
Csak ki akartam bírni valahogy a mellkasomat szorító elvi-
selhetetlen fájdalmat, meg azt, amit Peytonnal tettem. És ezál-
tal Hunterrel is, aki miattam a borzalmak lavináját zúdította
magára. Egy dolog teljesen világos és egyértelmű lett: Hunter
annál nagyobb biztonságban van, minél messzebb vagyok tőle.
 Peyton meghalt. Én lőttem le - mormogtam nagy sokára.
Fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el közben.
Elvettem egy ártatlan, fegyvertelen ember életét. Sosem
gondoltam volna, hogy képes vagyok ilyesmire. Igaz, az

54
android hasonmásomat, Threet elpusztítottam, de az más volt.
Ő megölhetett volna engem. Hunter mostohaapja viszont meg-
kötözve, védtelenül ült előttem. Csak az irgalmasságomon
múlt, mit teszek vele.
Csak az irgalmasságomon. Ez így igaz. Aznap viszont híján
voltam az irgalomnak.
 Nem lesz semmi baj, Mila. Csak lélegezz mélyeket! –
hallottam Lucas hangját.
Abból, ahogy ezt mondta, levettem, hogy ő tudja. A hiányzó
emlékeknek talán nem minden részletével volt tisztában, de
azzal igen, hogy megöltem valakit. Hát persze. Turkált a fe-
jemben, amikor egy különleges jeladóval kommunikáltunk
egymással a távolból. Ő volt az, aki visszatartott az újabb lö-
véstől. Megakadályozta, hogy meggyilkoljam Danielt. A saját
apámat... azaz Sarah-ét.
 Miért nem mondtad el?
A keze lecsúszott a vállamról.
 A francba! - mormolta.
Habár a homloksérülése miatt nagyon sebezhetőnek tűnt,
mesterséges szívemben mégis fellobbant a harag. Ez adott egy
kis időt, esélyt, hogy eltaszítsam magamtól a gyomorszorító,
tehetetlen bűntudatot, és egy erősebb érzelem vegye át a helyét.
 Bíztam benned! Azt hittem, más vagy! De te is csak
olyan vagy, mint a többiek! Hogy titkolhattad el ezt előlem?
Lucas együttérzően hátrébb lépett.
 Megértem, ha árulásként értelmezed, és sajnálom. Eskü-
szöm, nem azért tartottam vissza az információt, hogy ártsak
neked. Éppen ellenkezőleg. - Végigsimított az arcán, miközben
összeszedte a gondolatait. - Nézd, sok mindenről én sem tud-
tam, olyan részleteket pedig nem éreztem helyesnek megoszta-
ni veled, amik nem függtek össze egymással, vagy nem értet-
tem a hátterüket. Féltettelek a töredékinformációktól, mert tud-
tam, hogy csak összezavarnának téged.

55
 Nem kellett androidnak lennem, hogy belássam, őszinte
hozzám. Ráadásul minden beleillett a képbe. Lucas mindig
alaposan felmérte, kiértékelte a dolgokat, de szándékosan so-
sem okozott fájdalmat. Azért vállalt minden kockázatot, mert
segíteni szeretett volna nekem.
Harag. Elhittem Quinn-nek, hogy az érzelmek elgyengíte-
nek, a harag viszont hatalmat ad az események felett. Egyene-
sen besétáltam a csapdájába... Már ha egyáltalán csapdának
lehet nevezni, amit ő tett.
Felkínált nekem egy lehetőséget, hogy ugyanolyan legyek,
mint Three, én pedig kaptam az alkalmon. A fájdalom kínjai
közepette nem számoltam a következményekkel. Szabadulni
akartam az áldozat szerepéből, és beleestem a szörnyetegébe.
Lehajtottam a fejem. Könnycseppek csorogtak az arcomon,
egyik a másik után. A sós oldat, amit abból a célból állítottak
elő, hogy embernek látszódjak. Ami nyilvánvalóan nem va-
gyok. Semennyi szerves alkotórész, semennyi érzelem nem
változtat a tényen, hogy Holland elképzelése szerint élem az
életem.
Fegyver vagyok. Napnál is világosabb.
 Miért segítettél nekem? Az alapján, amit tettem...
 Hé! Hé! - kiáltott Lucas, másodjára már szigorúbban. -
Nézz rám!
Megvárta, amíg összeszedem magam. Elfojtottam a zoko-
gást, és felemeltem az arcom. A szemembe nézett, a kínlódá-
somat fürkészte.
 Még a legjobb emberekkel is előfordul néha, hogy rossz
döntést hoznak. Rossz döntést, amin életek múlnak, és amit
nem lehet visszavonni - kezdte. - Szorult helyzetben pedig...
na, de... tudod te azt. Quinn megtalálta a módját, hogy kihasz-
nálja a gyengeséged.
 És akkor mi van? Én nem is vagyok felelős? Az egész az
ő hibája, engem nem terhel semmi?

56
  Nem ezt akartam mondani - felelte Lucas megadóan fel-
emelt fezzel. Habozott egy kicsit. - Na oké, másképp mondom.
Te hibáztatsz engem Nicole halálért?
Elállt a lélegzetem a döbbenettől.
 Nem, dehogyis. Te meg akartál menteni bennünket.
 Később igen, de az elején nem - vágott vissza. - Én fel-
ügyeltem a próbákat, igaz? Mi lett volna, ha már hamarabb
próbállak megszöktetni benneteket? Mi lett volna, ha eleve el
sem vállalom a próbákat? Lehet, hogy Hollandnak nehéz lett
volna találni valakit helyettem, és időt nyertetek volna... Talán
már az is bűn volt, hogy engedelmeskedtem neki.
 De megtetted, amit tudtál - mondtam. - Holland a csalá-
doddal zsarolt. Nem sok választást hagyott.
Erre feszülten rám meredt, mintha várna valamire.
 Pontosan.
Elkaptam róla a szemem, mert újra elfutotta a könny.
 Mind megtesszük, amit tudunk, Mila. Ha a döntéseink
nem kívánt következményekkel járnak, legközelebb jobb dön-
tést hozunk, fejlődünk, és tanulunk a hibánkból. Csak próbál-
junk meg közben türelmesek lenni magunkhoz! Az emberek
így csinálják.
Az emberek. Nem a gépek.
Az én helyzetem viszont teljesen más. Amikor én Peytonra
céloztam, és meghúztam a ravaszt, tudtam jól, hogy Peyton
halálát okozom. Csak éppen nem érdekelt, vagy nem tudott
érdekelni.
A szám megtelt keserűséggel, és a fájdalom szétáradt a
mellkasomban. Valahogy feltápászkodtam. A táj nem változott.
Hófödte fák, felhőkkel pettyezett kék ég, nyújtózkodó, éles
sziklatömbök. A békés nyugalom valahogy mégis elszállt.
 Indulhatunk vissza?
Lucas megtörölte a homlokát a kabátujjával, és bólintott.
Nem akartam tovább idekint tartani, meg kellett néznünk a

57
sebét.
Csak rövid séta volt ugyan, de mikor visszaértünk a faház-
hoz, úgy éreztem, mintha napok óta talpon lennénk. Az emlé-
kek özönét nem tudtam megállítani.
A kezem Quinn parancsára felemelkedik.
Egy rémült nő könyörög, hogy álljak le.
Ennek ellenére meghúzom a ravaszt. A foglyok szemében
tükröződő rettegés teljesen érintetlenül hagy.
Peyton feje hátracsapódik, teste a székbe hanyatlik.
Hunter halálra vált arca...
Amikor Lucas kinyitotta a faház ajtaját, úgy éreztem, az ér-
zelmi nyomás szétveti a szívemet. Korábban alig voltak érzel-
meim, most pedig hirtelen elárasztottak.
Sarkon fordultam, és szó nélkül elszaladtam. El Lucastól, el
a háztól. Olyan vadul lendültek futás közben a karjaim, hogy
attól féltem, kirepülnek a helyükről. Lucas utánam kiáltott, de
csak a friss, nyirkos levegő illatára figyeltem.
Bakancsos lépteim ropogtak a hóban, miközben a lábaim a
sziklák felé vittek. A masszív, csipkés szirtek és a meredek
dombok megnyugvást hozhatnak ebben a lelkiállapotban. Vagy
bűnhődést.
Amilyen gyorsan csak bírtam, felkapaszkodtam a legköze-
lebbi hegyoldalra. Az érzékelőim figyelmeztettek rá, hogy ve-
szélyes a terep. De könnyen blokkoltam őket, hiszen az emlék-
képek továbbra is ott villództak a szemem előtt.
Ahogy magasabbra értem, a tájat lassan elnyelte a messze-
ség, míg egyszer csak ott álltam egyedül a gleccserek formálta
sziklás hegyekkel.
Lepusztultak voltak ugyan, de láthatóan elpusztíthatatlanok.
Tengerszint feletti magasság: 2750 m.
Oxigénszint: csökkenő.
Szinte éreztem a levegő ízén, mennyire ritka idefenn. Men-
nem kellett tovább, mozogni, mert ha megállok, talán összero-

58
gyok. Hajlottam magam előre, vadul kapaszkodtam felfelé az
ormok között, míg egyszer csak egy figyelmeztető üzenet le-
lassította a karom és a lábam.
Figyelmeztetés: szakadék van előtted.
Zuhanás 1,5 m-re a jelenlegi tartózkodási helytől.
Közel jártam a szakadék széléhez. Erős és kavargó szél volt
idefenn, kifújta a hajat az arcomból. Lehunytam a szemem, és
csak álltam ott. Tudtam, hogy most akár meg is szabadulhatnék
mindattól, amit tettem.
Csak le kell ugranom.
A halálom persze nem hozná vissza Peytont, de igazságot
szolgáltatna, nem igaz? Megoldaná a problémát, aminek a
megfejtéséhez Lucas nem tud közelebb kerülni. Ha levetem
magam erről a párkányról, a bennem lévő bomba itt fog felrob-
banni, távol a lakott vidéktől.
Senkinek nem ártok vele.
A lábaim előrecsúsztak, a bakancsom orra túl is ért a szikla
peremén. A szél erősebben csapkodta az arcomat. Körülöttem
sziklacsúcsok emelkedtek az ég félé... némán figyelő, évezre-
des monolitok. Furcsa, dallamos hang hallatszott, a szél átsüví-
tett a köves ösvényen.
Még egy lépés, és nincs tovább. Csak a súlytalanság érzése.
Aztán a testem becsapódik a szakadék aljába, több száz méterre
odalent. Nem kell tovább aggódnom a pusztító robbanás miatt.
Meg egyáltalán semmi miatt.
Daniel első Nicole-hoz írt e-mailjére gondoltam. Talán jó
volt a megérzése. Nem lett volna szabad már létrejönnöm sem.
Elővettem a Lucastól kapott pendrive-ot. Tisztában voltam
vele, milyen fontos információk vannak rajta, valami mégis
arra késztetett, hogy a rettentő mélységbe hajítsam.
Szép, nagy ívben repült, aztán lefelé vette az irányt. Lebe-
gett egy kicsit a szélben, majd eltűnt szem elől. Az érzékelőim
felismerték a szándékaimat.

59
 Távolság: 2775 méter.
Mechanikai sérülés esélye a becsapódáskor: 92%.
A két karom önkéntelenül felemelkedett, mintha egy szár-
nyát kiterjesztő madár lennék. Az elmém hátsó zugából fel-
csendült anya hangja:
Ha segíteni akarsz nekem, tudod, mit kell tenned? Élj!
Magányos könnycsepp csörgött végig az arcomon.
…legközelebb jobb döntést hozunk...
Lucas szavai voltak ezek, alig egy órája mondta őket. Újabb
könnycsepp szegődött az előző nyomába.
És ekkor az érzékelőim veszélyt jeleztek. Egy kicsit később,
mint kellett volna.
Bizonytalan terep.
Sziklaomlás fenyeget.
A lábam alatti sziklatömb morzsolódni kezdett, majd meg-
indult alattam, egyenesen a szakadékba. Nem tudom, hogy a
túlélés ösztöne vagy a programom diktálta-e, de valahogy
megkapaszkodtam a szikla peremén. Válltól lefelé viszont a
semmibe lógtam.
Akár el is engedhetném magam. Ha csak egy kicsit ellazíta-
nám a karomat, mindennek vége lenne. De feszesen és kemé-
nyen tartottam magam. A bakancsom támaszték után kutatott,
hogy megvethessem a lábam a sziklán.
Küzdöttem az életemért. És ez nem pusztán automatikus ref-
lex volt.
A szörnyűséges emlékek, amiket végre sikerült előhívnom,
úgy tűntek el a semmiben, mint a szikladarabok az alattam tá-
tongó mélységben, és egyedül arra tudtam gondolni, hogy
megmentettem Lucast attól a medvétől. Egy számomra fontos
embert, aki veszélybe került, megvédtem. Ez valami. Én is
vagyok valaki. Borzalmas dolgokra vagyok képes, ugyanakkor
hatalmamban áll jót is tenni a világban. Hasznos dolgokat vihe-
tek véghez, például segíthetek másokon. Megvédhetem az em-

60
bereket akár Hollandtól vagy Quinntől is.
Ha viszont összezúzom magam a szakadék alján, akkor nem
tudok az emberek hasznára lenni.
A lábam talált egy pici támasztékot, ami tehermentesítette
némiképp a karomat. Az érzékelőim folyamatosan küldték az
utasításokat, én pedig mindet pontosan követtem. Végül sike-
rült felkapaszkodnom a sziklára. Ott hasaltam a tetején, gépi
pulzusom sebesen lüktetett mesterséges ereimben.
Javaslat: keress szilárdabb terepet!
Hagyd el a sziklákat!
Felálltam, leporoltam magam, búcsút mondtam a hegynek,
és elindultam lefelé. A lépteim határozottabbak lettek, az erőm
visszatért, és az eszem már nem csak a múltban elkövetett bű-
neimen járt.
Hanem Hollandon.
Aki meggyőzte Nicole-t, hogy ha Sarah-t a MILA-projekt
rendelkezésére bocsátják, azzal valójában emberbaráti cseleke-
detet hajtanak végre. Elhitette anyával, hogy életeket mentenek
majd meg. Ahhoz azért elég jól ismerem, hogy tudjam, hazu-
dott. Már csak azt kell megtudnom, hogy pontosan mivel kap-
csolatban.
Ha meg akarom menteni tőle az embereket, vissza kell tér-
nem a kiindulóponthoz.
Sarah-hoz.
De mivel eldobtam a pendrive-ot, magamnak kell kinyo-
moznom a történetét. Tartozom neki ennyivel. Mint ahogy Da-
nielnek és Nicole-nak is. Tartozom ennyivel Holland soron
következő kiszemeltjének is.
És ha közben beindul a bomba? Hát, akkor legalább küzde-
lem közben halok meg.
***

Lucas már várt rám a ház előtti kis tisztáson, mikor felbuk-

61
kantam a fák közül. Ilyen távolságból is meg tudtam állapítani,
hogy fázik, mert behúzott nyakkal álldogált. Ránézett az órájá-
ra, a hajába túrt, és a csapdák irányába bámult.
Bántott a lelkiismeret. Biztos nagyon aggódott miattam, rá-
adásul jó oka is volt rá.
Bele se mertem gondolni, kis híján mit tettem.
 Hahó! - kiáltottam oda neki, és lassan szaladni kezdtem
felé.
Amikor észrevett, lehunyt szemmel valami olyasmit mor-
molt maga elé, hogy „hála istennek ”.
Nem szólt semmit, csak nézte, ahogy közeledek. A homlo-
kán lévő kötés olyan hanyagul állt rajta, hogy szinte a szemébe
lógott. Kapkodva készíthette, hogy mihamarabb kijöhessen, és
azóta engem várt. Már éppen bocsánatot akartam kérni, de nem
adott rá lehetőséget. Rögtön az ajtó felé intett.
 Menjünk be!
Levettük a bakancsunkat, és a fal mellé tettük. Kibújt a ter-
mo-dzsekijéből, és felakasztotta a fogasra. Azután bevezetett a
nappaliba.
Ott pedig nekem esett.
 Azt hiszed, csak így elrohanhatsz? - csattant fel. - Fogal-
mam sem volt, hová mentél és hogy jól vagy-e. Úgy leléptél,
mintha... - Elkeseredetten elhallgatott, majd leroskadt egy
székbe, és a kezébe temette az arcát. - Mintha soha többé nem
akarnál visszajönni - mormolta.
Még sosem volt rám dühös. Nem is tudtam, mit mondjak.
 Sajnálom.
 Tudom - sóhajtott fel. - De nem tűnhetsz el csak úgy. So-
ha többé. Együtt kell maradnunk. Csak akkor tudunk...
Megakadt, és megint felsóhajtott, mélyebben és hosszabban,
mint az előbb. Nagyon felkavart, hogy ennyire aggódik értem.
 Csak akkor tudunk mit?
A kezét az ölébe ejtette, majd végül felemelte a tekintetét, és

62
rám nézett.
 Történt valami, amíg odavoltál.
 Egymásnak ugrottatok Timmel? Rájött, ki vagyok?
 Nem. Megnézte a sebemet, aztán beszerzőkörútra ment,
mert elfogyott a jódunk - magyarázta.
 Akkor mi a gond? - kérdeztem egy kicsit megkönnyeb-
bülve.
Lucas felállt, elindult a szobája felé, és intett, hogy köves-
sem. Odabenn lerogyott az íróasztala elé. Én a heverőre ültem,
amin aludni szokott, és vártam, hogy beszélni kezdjen.
Megköszörülte a torkát, babrált egy kicsit a monitorral, és
behívott pár oldalt.
 A robbanószerkezetről van szó - vágott a dolog közepé-
be.
Alaposan szemügyre vette az összes keresési ablakot. Mind-
egyik bombákról szólt.
 Oké, folytasd!
Lassan felém fordult, és összeszorította az ajkát.
 Az eddigi kereséseim alapján írtam egy programot, amit
felhasználtam a benned lévő szerkezet alkotórészeinek elemzé-
séhez.
 De hát ez jó dolog, nem? - kérdeztem reménykedve. -
Hátha rá tudunk jönni, hogy kell hatástalanítani.
 Nem tudom, Mila... - felelte mogorván. - Az ilyen bom-
bákat nagyon nehéz hatástalanítani.
 Honnan tudod?
Megfordult, és az egyik monitoron megmutatta a vázlatos
rajzot, amit az érzékelőim rögtön értelmeztek.
Tárgy: lokációalapú robbanószerkezet.
Leírás: kifinomult GPS-program és érzékelők segítségével
robban, amikor az előre beprogramozott célpont
közelébe kerül.

63
 A pusztítás mértéke: a kisebb sugarútól a széleskörűig,
a robbanóanyag mennyiségétől függően.
Görcsbe ránduló gyomromra szorítottam a kezem.
 Akkor ezek szerint, én tulajdonképpen egy hőkövető ra-
kéta vagyok?
 Nem, a te bombád ennél sokkal okosabb - magyarázta
Lucas. - Úgy tervezték, hogy egy adott terület vagy koordiná-
ták elérésekor aktiválja magát. Persze a hőkövető rakétáknak is
van irányítórendszerük, csak hát azok elvéthetik a célpontot, és
nem feltétlenül azt találják el, amit kellene. A tiéd viszont nem
tud hibázni.
Felálltam, és elgondolkozva magam elé meredtem, miköz-
ben Hollandot átkoztam magamban.
 És mi lehet a tervezett célpont?
Lucas belerúgott a dohányzóasztal lábába.
 Éppen erről van szó. A koordináták nagyon titokzatosan
vannak kódolva. A célpont hollétével kapcsolatban még sem-
mit sem sikerült feltörnöm. Bármi lehet. Vagy bárki.
Bármi vagy bárki.
Lucas felállt, majd csípőre tette a kezét.
 Azt látjuk, hogy itt biztonságban vagy, mivel eddig még
nem robbantál fel. De mi lesz, ha elhagyod a hegyeket?
 Te jó isten, Lucas! Mi lenne, ha néha valami jó hírrel is
előrukkolnál? - humorizáltam, hogy oldjam egy kicsit a komor
hangulatot.
Erre halványan elmosolyodott.
 Tulajdonképpen az is van a tarsolyomban. A programom
ki tudta számolni a szerkezet robbanóerejét, és valamennyire
korlátozottnak tűnik.
 Ezek szerint, nem egész városokat fogok eltörölni a föld
színéről, ha felrobban?
 Inkább csak pár háztömböt.
Pár háztömb. Az is rengeteg embert jelent. És ott van még

64
az a titokzatos időkülönbség: a két óra visszaszámlálás, mielőtt
az aktiválódott bomba valóban fel is robban. Mi a fenének tette
belém azt a hibabiztos kütyüt, ha olyan nagy pusztítást akar
okozni vele, amekkorát csak bír? És miféle célpontot akar
megsemmisíteni általam?
Lucas megtette, amit tudott, a kérdéseinkre innentől csak a
valóság adhat választ. Itt az ideje, hogy a válaszok nyomába
eredjek. Mi lehet Holland szándéka? Ha erre rájövök, kiderül,
hogyan jön a bomba a képbe.
Ha belebotlanék a bomba célpontjába, megtalálnám a mód-
ját, hogy eltűnjek, mielőtt bárki másban is kárt tennék.
 Már eddig is rengeteget segítettél, de lenne meg egy ké-
résem - mondtam.
 Mondjad! Mi lenne az?
 Segítenél ellopni egy autót?
Lucasnak már nyelvén volt a válasz - hogy „azt már nem!”,
ebben biztos vagyok, de belefojtottam a szót.
 Nézd, én nem maradhatok itt tovább - jelentettem ki.
Beszámoltam neki pár gyanús részletről Nicole leveleiből.
Holland titkolt előtte valamit, ő pedig nem jött rá erre. Holland
becsapta.
Lucas szó nélkül hallgatott végig. Még akkor sem vágott
közbe, amikor bevallottam, hogy a pendrive elveszett, bár nem
biztos, hogy elhitte.
 Holland nyilván bevont másokat is a MILA-programba,
vagy legalábbis ezt adta be Nicole-nak - folytattam. - Egyér-
telmű, hogy itt nagyobb játszmáról van szó. Nekem pedig ki
kell derítenem, mi ez, mielőtt Holland újabb lépésre szánja el
magát. Vagy mielőtt...
A másik lehetőséget nem mertem kimondani, de mindketten
értettük: vagy mielőtt felrobbanok.
A padlót nézte.
 Világos, értem. De ha adsz még egy kis időt...

65
  Nem, Lucas - feleltem határozottan. - Nem érted. Muszáj
ezt meglépnem. Jóvá kell tennem... mindent. Nem a saját bő-
römet akarom menteni, hanem mások életét. És ez nem várhat.
Csend. Öt-tíz másodpercen át méregetett, idegesen babrált
az inge szegélyével.
 Akkor hova menjünk?
Egy kép villant fel a fejemben. Nicole és Daniel az ebédlő-
asztalnál ülnek egy jó állapotban lévő, de szerény családi ház-
ban. Sarah a konyhában főz nekik valami meglepetést.
 Philadelphiába. Ahol Sarah élt.
Ez a helyszín megfelelő kiindulópontnak tűnt a nyomozás
elkezdéséhez.
Azt hittem, Lucas a logikát és a pszichológiakurzusain szer-
zett szakértelmét latba vetve megpróbál lebeszélni erről, de
ehelyett a szekrényhez ment, és elővett egy nagy hátizsákot.
 Akkor a legjobb, ha pakolunk.
Az fel sem merült bennem, hogy esetleg ő is velem akar
jönni. Vele nagyobb biztonságban éreztem magam, ugyanak-
kor, ha mellettem marad, azzal veszélynek teszem ki.
Éppúgy, mint egykor Huntert.
 Lucas, várj! Nem gondolom, hogy...
 Igazad van, néha nem gondolkodsz - mondta, ledobva a
hátizsákot az ágyra. - Mila, egy hackerre igenis szükséged lesz.
Ha nem akarod, hogy Holland észrevegyen, ki kell kapcsolni a
GPS-edet és valószínűleg más funkcióidat is, mert elárulhat-
nak. Én a laptopommal meg tudom oldani ezeket. És azt se
feledd, hogy a zsaruk továbbra is keresik azt a lányt, akire pon-
tosan illik a személyleírásod. Nem vághatsz bele egyedül! -
Aztán megköszörülte a torkát, és megint megszólalt. - Nem
hagylak cserben, mint az előbb az erdőben. Ígérem.
Megsajdult a szívem. Szerinte neki kellene megvédenie en-
gem a vadállatoktól? Na, ne!
 Tudom. Soha az életben.

66
  Akkor... belevágunk együtt?
 Igen - válaszoltam, és éreztem meleg érintését...
Eszembe juttatta Hunter halk szuszogását, amikor hozzám
bújva aludt az éjszaka csöndjében.

67
 ég csak két órája voltunk szökésben Lucasszal, és máris
egy csomó meglepő dolgot produkált. Mielőtt eljöttünk
a faházból, belógott Tim szobájába, és „kölcsönvett” pár dol-
got, amire szükségünk lehet útközben. Tim a beszerző kőrútjá-
ra csak pénzt vitt magával, a pénztárcája a komód felső fiókjá-
ban volt. Lucas lenyúlta belőle a személyi igazolványát meg a
hitelkártyáját, és egy gyűlölt Post-it cédulát ragasztott a belse-
jébe, amire a következő üzenetet firkantotta:

Bocsánat! Később megmagyarázom. Köszi, hogy itt lehettünk!

A piti kis lopások meg az igazolványlopás nem jelentettek

neki problémát, bezzeg az én nagyszabású autólopásos ötlete-
met nem vette valami jó néven. De hála zseniális üzleti érzéké-
nek, nem kellett újabb bűnt elkövetnünk. Miután stoppal leju-
tottunk a hegyről, és elértük az első kis falut, Lucas rögtön ta-
lált egy használtcikk-kereskedést, és eladta pár csúcstechnoló-
giás cuccát. Aztán egy lepukkant használtautó-telepre bukkant,
ahol egy 92-es fekete Chevrolet Caprice-re alkudott. Húsz perc

68
alatt rá is beszélte a marcona öreg kereskedőt egy szerényebb
vételárra, azonnali készpénzes fizetés ellenében. Odahamisítot-
ta Tim aláírását a szerződésre, és már úton is voltunk.
Nekem a kisujjamat sem kellett megmozdítanom. Lucas ta-
nácsára egyelőre kerültem a térfigyelő kamerákat, ezért az ut-
casarkoknál őrült kukkoló módjára leselkedtem, nehogy ráke-
rüljek a felvételre. Lucas azt ígérte, hogy csak addig kell kibír-
nom, amíg módosít pár dolgot a programozásomon, aztán bát-
ran járkálhatok majd az emberek között.
A magabiztossága megnyugtatóan hatott rám. Bár mindket-
ten síkidegek voltunk, probléma nélkül felszáguldottunk a
Montana autópályára. A kezem a gyomromra tapadt, miközben
a távolságmérő forgásából láttam, hogyan faljuk a kilométere-
ket. A mellkasom minden művi lélegzetvételnél összeszorult.
 Jól érzed magad? - kérdezte Lucas.
 Aha... csak... De semmi bajom.
 Bár én is elmondhatnám ezt magamról! - felelte émelygő
arccal. - Borzasztó rugózása van ennek a verdának. Totál ki
készülök tőle.
Nyilván csak el akarta terelni a figyelmem a valódi problé-
máinkról.
 Muszáj megkérdezzelek, te kocsiőrült: miért pont Cap-
rice, a béna autók legbénábbika?
 Nevetni fogsz, ha elárulom.
 Nem fogok.
Rám sandított.
 A pszichológiaóra miatt.
 Ó! Na, erre kíváncsi vagyok - feleltem mosolyogva, de
ahogy ígértem, nem nevettem.
 A rendőrség országszerte majdnem egy egész évtizedig
ezt a típust használta - magyarázta, miközben tekintete a
Wyoming határát jelző táblára villant. - Arra gondoltam, hogy
ezért pszichés okokból a járőrök többségében pozitív válaszre-

69
akciót vált ki. Így kevésbé valószínű, hogy megállítanak min-
ket, ha mondjuk, átlépjük a sebességhatárt. Ahogy most is.
Nem is kevéssel.
Csak ültem ott, lenyűgözött az éleselméjűsége.
 Azta! Ilyesmi nekem sosem jutott volna eszembe.
 Ne aggódj! Sok szempontból így is magasabb rendű vagy
nálam - mondta ő.
 Hát, most nem vagyok képességeim teljes birtokában, így
éppen hátrányban vagyok...
 Már nem sokáig. Meg tudnád nézni a GPS-en, merre van
a legközelebbi pihenőhely?
Lucas rábeszélte az eladót, hogy egy ősrégi GPS-t is adjon a
kocsival, mivel sem a bennem, sem az ő telefonján lévőt nem
használhattuk. Fennállt a veszélye, hogy lenyomoznak általuk.
Levettem a GPS-t a műszerfalról, de a képernyő azonnal le-
fagyott, egy géphang pedig szakadatlanul azt ismételgette,
hogy „elveszett a GPS-jel”.
Csalódottan sóhajtottunk fel. Benyúltam a kesztyűtartóba az
autóstérképért, amit még a faházból hoztunk magunkkal.
 Hagyjuk! - szóltam oda neki, és kihajtogattam az egyik
térképet. - Legutóbb csak véletlenül rossz oldalra lapoztam.
Igaz, húsz percünkbe telt, amíg rájöttünk.
Amikor megtaláltam a megfelelő oldalt, tanulmányozni
kezdtem az útvonalunkat, jelölnek-e rajta államok közötti pihe-
nőhelyet. Mit mondjak, nem csoda, hogy mindenki GPS-t
használ!
 Tisztára, mint az őskorban! - morogtam, miközben fel-alá
húzogattam az ujjamat a térképen.
Végül aztán találtam egy pihenőhelyre utaló jelzést. A belső
helyzetjelzőmet használni pofonegyszerű lett volna. Csak behí-
vom, szétnyílik előttem egy térkép, rajta az utat mutató, hely-
zetjelző kis pöttyel.
 Ha rájövök, hogyan tudom elrejteni az IP-címedet, rend-

70
be rakhatom a rendszeredet - válaszolta Lucas. - Csak legyél
türelemmel!
 Jaj, Lucas!
 Mi az?
 A türelem nem tartozik az erényeim közé - válaszoltam.
 Vicces. Nekem ez egyáltalán nem tűnt fel - vágta rá fa-
arccal.
Oldalba böktem.
 A következő pihenő úgy három kilométerre van, nagy-
okos!
 Szuper - válaszolta.
Pár perc múlva lehúzódtunk az autópályáról, és letértünk
egy hosszú, egyenes útra. A végében gerendákból ácsolt faház-
szerű épület állt. Két tábla volt olvasható rajta, „MOSDÓK” és
„ITALAUTOMATÁK”. Lucas beállt a parkolóba, és kikapcsolta a
motort. Kiszállt, odament a hátsó üléshez és beletúrt a hátizsák-
jába. Egy piros nyelű ollóval jött elő. Megszólaltam:
 Hadd találgassak! Új frizurám lesz?
 Ez csak az első dolog, ami változni fog rajtad - hangzott
a titokzatos válasz.
 Oké. Itt csináljam, a visszapillantó tükörben? - kérdez-
tem.
Lucas körülnézett, vannak-e a környéken. Pár parkolóhellyel
odébb egy kisteherautóban egy családot vettünk észre.
 Menjünk be, és keressük meg a mosdót! - javasolta.
Beleegyeztem. A fejemre húztam Tim koszos egyetemi
melegítőfelsőjének a kapucniját, és megkötöttem a zsinórt,
nehogy valamelyik rejtett biztonsági kamera meglássa az ar-
comat. Besiettünk az épületbe. Gyakorlatilag üres volt. Az
italautomatáktól balra kiszúrtam a mosdót. Gyorsan bemen-
tünk.
 Nem akarlak sürgetni, de jobb lenne, ha...
 Ha igyekeznék, igaz? Tudom. Egy ideje már szökésben

71
vagyok, nem vetted még észre?
Lucas nem vette a poént. Kezembe adta az ollót, de nem fe-
lelt semmit.
Az ollót a vízköves mosdóra tettem, a tükör elé álltam és le-
vetettem a melegítőfelsőt. Hirtelen elszorult a torkom. Nem a
hajamat sajnáltam. Az egyáltalán nem érdekelt. A legutóbbi
hajvágásom jutott eszembe, amikor a motelszobában Nicole,
azaz anya vágott nekem új frizurát. Neki végső soron az őrült
hajsza lett a veszte, hogy megpróbált megmenteni Holland
markából.
Mereven néztem magam a tükörben, közben Lucas is az ar-
comat figyelte.
 Megpróbáljam? Anyámat megnyírtam párszor - mondta.
Kíváncsian néztem hátra rá.
 Irtózott a nyílt terektől - közölte tényszerűen. - Tizenhá-
rom éves koromban alig merte elhagyni a házat.
 Ajaj!
A bezártság élménye még élénken élt bennem, hiszen Hol-
land bázisán lényegében be voltam börtönözve. Vajon Lucas
anyja ugyanazt érezhette, attól függetlenül, hogy őt a saját fé-
lelme tartotta fogva? Mindenesetre nem lehetett könnyű neki,
és Lucasnak sem.
 Nehéz időszak lehetett - szólaltam meg, visszafordulva a
tükörhöz.
Bárcsak ne a saját bajaimmal lennék folyton elfoglalva!
Hányatott múltja miatt csak még inkább felnéztem a bará-
tomra.
 Neki nehezebb volt. Én csak tettem a dolgom - mondta.
Az ujjaim az ollóra kulcsolódtak. Elhatároztam, hogy hozzá-
látok.
 Mindannyian tökéletlen lények vagyunk, Mila. Mindenki
- mondta Lucas nyugodt, magabiztos hangon. - Csetlünk-
botlunk az életben, igyekszünk végigjárni az utunkat, és remél-

72
hetőleg tanulunk is valamit magunkról útközben. Sőt, ha sze-
rencsénk van, jobb emberekké válunk.
 Te ennél jobb már nem is lehetnél.
Lucas lassan közelebb lépett. Közvetlenül mellém állt, arca
a tükörből nézett vissza rám. Zöld-arany szemei kialvatlanok
voltak, de melegséget sugároztak, mint mindig. A borostától az
álla markánsabbnak tűnt.
 Én is éppen ezt akartam mondani rólad.
Ámulva meredtem a tükörképére. Megfogott a hangja érdes-
sége, ahogy kiütközött rajta az érzelem. A szagelszívó zümmö-
gött, és más hangok is beszűrődtek odakintről. Nem mintha
most bármi újat tudtam volna meg Lucasról. Szinte a kezdetek-
től fogva erős, erkölcsös, mély érzésű embernek ismertem.
Mesterséges szívem csordultig telt melegséggel.
Lucas. A barátom. Az utunk mégis a Hunterrel töltött idő-
szakra emlékeztetett. Vagy csak a memóriám űz tréfát velem,
és valójában Hunter hiányzik, akibe nem is olyan rég belezúg-
tam?
Lucasban könnyedén megbíztam. A saját érzéseimben már
nem annyira.
 Akkor készen állsz? - kérdezte, megtörve a feszült csen-
det.
Bólintottam, és a tükörképemre koncentráltam. Megacéloz-
tam magam, és felemeltem az ollót. Az én hajam nem tud visz-
szanőni, úgyhogy egy esélyem volt. Ha elszúrom, és belenyí-
rok, örökre úgy maradok.
Vagy hát, ameddig élek.
Magabiztosan hozzáfogtam a nyíráshoz. A hajam vastag für-
tökben hullt a padlóra. Lucas tépett pár papírtörlőt, és nekiállt
feltakarítani.
Amikor befejeztük, szokatlanul csupasznak éreztem a nya-
kamat, belenéztem a tükörbe, hogy milyen lett a frizurám. A
kurta tincsek ébenfekete tollakként keretezték az arcomat. A

73
szemem óriásinak, az arccsontom kiugrónak látszott. Vélemé-
nyem szerint, leginkább egy gyámoltalan gyerekre hasonlítot-
tam.
Hát, jó! Hadd higgyék csak Holland emberei vagy bárki
más, aki a nyomomban van, hogy csak egy törékeny, védtelen
kis teremtés vagyok. Nagyot csodálkoznak majd.
Lucas megköszörülte a torkát, és kissé mintha elpirult volna.
 Jól nézel ki - mondta végül. Aztán az órájára nézett, és
elkomolyodott. - Most jön a második lépés.
 Milyen második lépés?
Benyúlt a zsebébe, és egy kis külső meghajtót vett ki belőle.
 Még a faházban sikerült egy programozó szoftvert írnom,
ami módosítja a hardveredet, és így segít neked... alkalmaz-
kodni az új helyzethez.
Elhallgatott, mintha várná a reakciómat.
 Alkalmazkodni? - biztattam. - Ezt meg hogy érted?
 Hát, ezzel a programmal meg lehet változtatni a külső
megjelenésed beállításait, amilyenre csak kedved van - árulta
el.
Egy másodperc azért kellett hozzá, míg felfogtam.
 A külsőm beállításait? - kérdeztem vissza, és belegondol-
tam, milyen hasznos is lenne az most. - Ezek szerint, meg tu-
dod változtatni a fizikai megjelenésemet? Mármint a hajamon
kívül is?
 A súlyodat, magasságodat, meg ilyesmit persze nem, de
kisebb módosításokat tudok végezni. - felelte vigyorogva.
Aranybarna szeme szikrázni kezdett, a keze ide-oda röpködött,
mint mindig, amikor egy technikai újítás felvillanyozta. - Meg-
változtathatjuk a bőr színedet, a szemszínedet. Aztán az ajkad
teltségét és körvonalait, az arccsontod árnyékolását, amitől az
más formájúnak látszik.
 Van olyan, amit te nem tudsz megcsinálni?
 Igen. Nyuszifüles módszer nélkül megkötni a cipőfűző-

74
met.
 Értem. Na de akkor meg tudod kötni, csak éppen egy
egyszerűbb módszerrel.
 Nem vagyok nagy barátja az egyszerűsítéseknek.
Elmosolyodtam, és a külső meghajtóért nyúltam.
 Hogy működik?
 Dugd be az ujjadon lévő portba, és ha betöltötte, futtasd
le az alkalmazást! - utasított.
Úgy tettem, ahogy mondta. Amint rácsatlakoztam a meghaj-
tóra, Lucas odament az ajtóhoz hallgatózni, nem jön-e valaki.
Mivel tiszta volt a terep, bólintott.
Amíg a program töltődött, a tükörben tanulmányoztam jól
ismert arcvonásaimat. Vetettem még rájuk egy utolsó pillan-
tást.
Az Álcázás alkalmazás megnyitása.
Hosszú kódsor töltötte be a fejem, én pedig gondosan vé-
gigböngésztem a tartalmát.
Szem, száj, bőr, kontúrvonalak. Ott volt minden.
 Kezdjük a szememmel! - mondtam hangosan, hogy Lu-
cas követhesse, mi történik.
Pár lépéssel közelebb jött, és megállt mögöttem. Elmélyül-
ten tanulmányozta a tükörképemet.
Még több kód érkezett, a segítségükkel egy színskála men-
tén megváltoztathattam a szemszínemet. Először gondolkodás
nélkül a barnát választottam. Öt másodperc múlva a szivár-
ványhártyám elsötétült, majd különböző színekre váltott a zöld-
től a sötétbarnáig. Éles fájdalom hasított a szívembe. Tudat
alatt, ösztönösen rögtön Sarah szemszíne mellett döntöttem.
Ami mellesleg legnagyobb riválisom, android ikertestvérem,
Three szemszíne is volt.
Továbbra is tisztán láttam a tükörképemet, de egy másik kép
is megjelent előttem, ami az elmém egy elzárt, sötét rekeszéből
szabadult el.

75
  „You’e my, my brown-eyed girl!” - énekli apa Van Mor-
rison dalát.
 Jaj, istenem, apu, ez most komoly? Ne már! - sipítom, és
rácsapok a kezében képzeletben szorongatott mikrofonra. Kö-
nyörgő pillantást vetek anyára. - Csinálj már vele valamit!
Anya a fejét rázza megjátszott felháborodással, aminek
egyikünk sem dől be.
 Sajnálom, Sarah. Tudod, túl sok énekes tehetségkutatót
néz.
Lesajnálóan cicceg hozzá, de ahogy mosolyog, ajkának rán-
dulása elárulja, hogy csak poénkodik.
 Hagyd ezt abba! Még provokálod is! - kiáltok, miközben
alig bírom féken tartani a kuncogásomat.
Azt mondják, az okos emberek tudnak a legfurcsábban visel-
kedni. Az én családtagjaim jó példát szolgáltatnak erre. Még-
sem változtatnék rajtuk semmit. Legalábbis általában.
Pislogtam egyet, és az emlék megállt. A hatása azonban
megrázó volt. A barna szemű lány. Egyszer, Holland próbái
során, szorult helyzetemben ezt a dalt Three ellen fordítottam.
Akkor azt hittem, véletlenül zendítettem rá éppen erre.
Most már tudtam, hogy nem volt véletlen.
 Mi a baj? - kérdezte Lucas.
 Sarah egy újabb emléke - feleltem. - Mégsem szeretnék
barna szemet.
Belső utasításra a szemem ismét színt váltott. Ezúttal mély-
kékre.
 Ez van. Ez jó lesz. Nos, nézzük, mi máson tudunk még
alakítani!
Pár perccel később még mindig a virtuális arcplasztikám
eredményében gyönyörködtem a tükörben. A sápadtabb ajkak a
szám egész jellegét megváltoztatták. Így keskenyebbnek lát-
szott, kevésbé teltnek. A bőrszínem kreolos árnyalatú lett, hal-
vány szeplőim eltűntek. Az árnyékoló programmal hangsúlyo-

76
sabbá tettem a járomcsontjaimat, megnyújtottam az orrvonala-
mat, és azt is elértem, hogy a szemeim valamivel távolabb ülő-
nek tűnjenek.
A hajvágás utáni megjelenésemhez képest lenyűgöző volt az
eredmény.
 Nem ismerek magamra! - állapítottam meg csodálkozva,
végigsimítva az arcomon, ajkaim laposabb ívén.
Lucas viszont komor tekintettel méregetett.
 Mi az? Szerinted nem elég jó? - kérdeztem.
Megrázta a fejét.
 Bocs! De, igazad van. Sokkal drasztikusabb a változás,
mim vártam.
 Akkor mitől komolyodtál úgy el? Ez a jó benne, nem?
 De, csak... - Itt aztán megakadt, és nagyot nyelt. - Igazad
van. Végül is jó.
 De? - noszogattam.
Valamit elhallgat előlem. Ezt súgták az érzékelőim és az
ösztönöm is.
 De semmi különös. Csak arra gondoltam, milyen jó lenne
az én külsőmet is megváltoztatni. Holland tutira rájön, hogy
nem a betegszabadságomat töltöm, és rám is körözést fog kiad-
ni - mondta. - Indulnunk kellene! Már majdnem tizenöt perce
idebenn vagyunk. Ne keltsünk gyanút!
Kivettem a meghajtót az ujjcsatlakozómból, és visszaadtam.
Lucas előzékenyen kitárta előttem az ajtót, és maga elé enge-
dett.
 Csak utánad! - mondta.
Kívülről átalakultam tehát, és a belső átalakulásra is meg-
volt a lehetőség. Arra, hogy tanuljak valamit, és - ahogy ezt
Lucas pár perccel ezelőtt megfogalmazta - jobb emberré váljak.
Vagy legalábbis annyira emberivé, amennyire ez lehetséges.

***

77
 A Chevrolet rovarfoltos szélvédője mögött a város körvona-
lai kezdtek határozottabb alakot ölteni. Felhőkarcolók mered-
tek az égnek, mint óriási, mértani pontossággal megalkotott
fogak - némelyek szögletesek, mások tűhegyesek voltak. Alig
kevesebb, mint huszonkilenc óra alatt értünk Philadelphiába,
úgy, hogy mióta elhagytuk a pihenőt, egyfolytában én vezettem
(mivel nekem nincs szükségem alvásra), és csak párszor áll-
tunk meg, akkor is benzinért. Amikor rákanyarodtunk a 76-os
útra, az egyre közelítő városkép egyre jobban lekötötte a fi-
gyelmem. Újabb emlékek szivárogtak elő a múltból.
 Ezt én már láttam - mormoltam Lucasnak, aki még pi-
hent.
Éjszaka van. A város úgy világít, mint valami csodaország,
tele varázslattal.
 Nézd ezeket a fényeket, anya! Éjjelente minden nagyvá-
ros ilyen gyönyörű?
Mohón iszom magamba a látványt, és a hátsó ülésből előre-
hajolva kimutatok a szélvédő mögött ragyogó városra.
Anya hátrafordul hozzám, arcéle halványan fénylik a szórt
fényben.
 Azt hiszem, Philadelphia különösen szép. De lehet, hogy
elfogult vagyok.
Kuncogok.
 Olyan nagy szavakat használsz.
De még ha akkor nevettem is rajta, most úgy találtam, na-
gyon is igaza volt. Philadelphia mindig csodálatos lesz szá-
momra, mert ez volt az otthonom.
 Jól vagy? Egy kicsit mintha kába lennél - dünnyögte Lu-
cas álmosan.
 Igen, csak... fura. Fura ezt látni - feleltem.
A szavak persze egyáltalán nem fejezték ki, amit átéltem.
Az emlék nem tűnt valódinak, mintha csak álmodtam volna az
egészet.

78
 Lucas ismét bólintott.
 Beszéljük meg, hogyan tovább! Talán először át kellene
nézni a tulajdoni lapokat a régi házatok... azaz Sarah-ék régi
házának környékén. Azokból kideríthetnénk, ki él még ott.
Lucas a szüleim régi címét is meg tudta szerezni a korábban
már feltört SMART-műveletek elérési útvonalán keresztül.
Tulajdonképpen nem Philadelphia belvárosában laktak, hanem
annak egyik észak-keleti külvárosában, a Bustleton melletti
Shermanben.
Sherman. Amikor Lucas először kiejtette ezt a nevet, azon-
nal bevillant a felismerés. Aztán az érzet azonnal elhalványult,
de az emlék megmaradt.
Sherman, forgattam a város nevét a fejemben. Sherman.
Sarah itt töltötte az életét... és itt is végezte.
Az enyém is véget érhet itt. Lucasszal úgy sejtettük, hogy
Sherman lehet a földrajzi koordinátákhoz kötött bombám cél-
pontja. De nem akartam állandóan azon parázni, hogy hol és
mikor fog felrobbanni, inkább az előttem álló feladatra kon-
centráltam. Nyomokat kerestem, hogy felgöngyölíthessük Hol-
land ördögi tervét. Tudtam, hogy halálos fegyvereket gyárt...
Olyanokat, mint én. De mi célja lehet velük?
 Igen, logikusan hangzik az ötleted. Gondolom, akkor
most te keresel majd a neten, mivel egyelőre nem találtad ki,
hogyan rejtsük el az IP-címemet.
Meglepett, mennyire csüggedt, mondhatni vádló volt a han-
gom. Lucas nem ismer lehetetlent, minden technikai problémát
meg tud oldani. Akkor meg miért nyavalygok itt amiatt, hogy
nem tudom használni az android funkcióimat? Talán mert az
utóbbi hetekben már épp megkedveltem őket, sőt, rájuk is mer-
tem hagyatkozni. Amióta viszont nem tudtam hozzáférni az
összeshez, egyre nyugtalanabbá váltam. Különös érzés volt,
mert azelőtt meg pont az volt a problémám, hogy teljesen em-
beri akartam lenni.

79
 De amikor Lucasszal vagyok... Na igen, mellette úgy érzem,
nem kell szégyellnem az igazi valómat. Ő ismeri az android
oldalamat, és el is fogadja.
Hunternek ez sohasem sikerült teljesen.
 Igen, majd én végzem a keresést. Valószínűleg amúgy is
gyorsabb vagyok.
Sértődötten felszisszentem.
 Nagyon vicces vagy.
Felkuncogott, majd előhúzta a laptopját, és látványosan
megropogtatta fölötte az ujjait.
 Teljesen feltuningoltam ezt a gépet. Még te is meg fogsz
lepődni.
Megszorítottam a kormányt.
 De a te módszered nagyon gyenge lábakon áll ám. Ezt fi-
gyeld! - mondtam, és a kormány segítségével félrerántottam az
autót, hogy meglökjem őt, laptopostul.
 Hé! - kiáltott fel a gépe után kapva. - A közutakon nem
szórakozunk!
 Bocsi, bocsi! - kuncogtam. - De ugye, nem gondolod
komolyan, hogy gyorsabb vagy nálam?
Felnyitotta a gépét, és rám sandított.
 Tisztában vagy vele, hogy nem éppen te vagy a legújabb
modell, igaz? Fogadjunk, hogy mostanában a frissítéseidet sem
töltöd le!
Pislogtam.
 Frissítéseimet? Miféle frissítéseimet?
Fejcsóválva ciccegett.
 Látod? Úgy van, ahogyan gondoltam. A számítógép pon-
tosan olyan, mint a karbantartása.
A hangja komolyságát sikerült megőriznie, de a szemem
sarkából észrevettem, hogy a válla rázkódik az elfojtott neve-
téstől.
Cuki volt.

80
  Majd adok én neked karbantartást! - morogtam, amitől
csak még jobban nevetett magában.
A megjátszott morcosságom ellenére is egyre fesztelenebből
éreztem magam Lucas mellett. Szokásunkká vált viccelődni az
androidságomon, és nem éreztem tőle magam kellemetlenül.
Épp ellenkezőleg. Vele úgy éreztem, hogy... önmagam lehetek.
Hunter próbált elfogadni annak, ami vagyok, és szeretni en-
gem, de bármit tartogatott is számunkra a jövő, mindent tönk-
retettem, amikor...
A pisztolylövés hangja visszhangzott a fülemben, és azzal
fenyegetett, hogy megtöri a pillanat varázsát Lucasszal. Hogy
elűzzem az emléket, a billentyűkön kopogó ujjaira koncentrál-
tam; egyenletes, megnyugtató ritmusként hallgattam.
Munka közben Lucas kisebb zajokat keltett, például megkö-
szörülte a torkát, amikor pedig ránéztem, a homlokát ráncolta.
Miközben igyekeztem az egyre lassuló forgalomra összpontosí-
tani, vetettem egy pillantást a monitorra a válla fölött.

Tulajdoni lap: Sherman, Pennsylvania állam

Utca?
Tovább gépelt, mire egy térkép jelent meg a képernyőn.
Nagyítás.
Az utca megnőtt, és a pontos helyet jelző szám villogni kez-
dett.
11589, Old Oak Lane.

Csak számok és szavak. Semmi több. De ez a kombináció

egyenesen a gépszívemig hatolt.
Sarah címe.
Az én címem.
A régi életem csomópontja: egy átlagos életé, hétköznapi
örömökkel és bánatokkal. Itt kezdődött minden.

81
  Nem rossz - kommentáltam, és örültem, hogy egyáltalán
meg bírtam szólalni, hiszen a ragyogó számsor arra emlékezte-
tett, amii elveszítettem.
Lucas úgy tett, mintha nem figyelne rám, de azért egy röpke
mosolyt elcsíptem az arcán.

Az ingatlan jelenlegi értéke: 534.000 dollár

A telek területe: 181 m2
Utolsó eladás: 119 nappal ezelőtt
Előző tulajdonos neve: belépőkód szükséges

Ujjai megálltak a billentyűkön, és a szájába harapott.

 Segítsek belépni?
Elvigyorodott.
 Gondolod, hogy gyorsabban megcsinálod, mint én a lap-
toppal?
 Persze - mondtam.
Néha gép kell ahhoz, hogy elvégezze egy gép munkáját.
A következő lehajtót jelző táblára mutatott.
 Álljunk meg valahol, és tiéd a pálya!
Elfogadtam a kihívást, és végigszáguldottam a lehajtón.
Megálltam az első kávézó előtt, és átvettem Lucastól a lapto-
pot.
 Hozzak addig kávét meg fánkot? - kérdezte felvont
szemöldökkel. - Agyonütném az időt valamivel, amíg te dolgo-
zol.
 Maradj inkább itt! Pár pillanat az egész.
Csak felül kellett írnom a belépési kódot. Összekapcsolódni
a cég számítógépszerverével, és...
Kapcsolat. Rendben. A dolog viszont nem ment.
Gondterhelten bámultam a képernyőt. Eddig csupán egyet-
len parancsomba került, ha más számítógépekhez akartam kap-
csolódni. Most meg kell próbálkoznom a hagyományos mód-

82
szerrel.
 Meg ne szólalj! - mondtam Lucasnak.
Csaholó nevetését elfojtott köhögésnek álcázta.
Oké, gondolkozz! Gondolkozz! A belépőkód egy apró bök-
kenő csupán. Ha sikerül lehívnom az adatokat, és kiszedek
belőlük valami kódot, ami elterelésként működhet, csak beírom
Lucas gépébe, és meg tudom kerülni a hálózati biztonsági
rendszert.
Adatelőhívás
Keresés elterelés programozására
A vonatkozó kódok lekérése

Hamarosan sok-sok lehetőségből tudtam választani, és ami-

kor végül kipécéztem egyet, eszeveszett sebességgel gépeltem
befelé, átkozódva minden egyes elgépelésnél.
 Hülye billentyűzet! - bosszankodtam.
Néhány elrontott próbálkozás után sikerült felülírnom a kó-
dot, de persze nem olyan villámgyorsan, ahogyan vártam.
 Ott van! - csaptam diadalmasan a levegőbe.
Lucas egy szót sem szólt, de megvonagló szája elárulta,
hogy nevetnie kell.
 Oké! Laptopon gyorsabb vagy nálam. Egyelőre legalább-
is - tettem hozzá, és visszaadtam a gépét.
Nagylelkűen nem vett tudomást a vereségemről. Rögtön va-
dászni kezdte az információt, úgy, hogy közben én is lássam a
képernyőt. Az előző háztulajdonos öt évig élt ott - tehát ismer-
hette Sarah-t -, de elköltözött Washington államba. Nem lett
volna egyszerű találkozni vele.
Áttekintettük a környéken lévő házakat, a bérlőket és az
egymást váltogató tulajdonosokat, míg egyszer csak a követke-
zőre bukkantunk:
Jelenlegi tulajdonos/lakó:
Margaret Applebaum

83
 A nyilvántartás szerint már több mint harminc éve Sarah-ék
tőszomszédságában él.
 Ő lesz a mi emberünk. Elugrunk hozzá kocsival, és ha
otthon van, felteszünk neki pár kérdést, oké?
 Szerintem jó ötlet - feleltem.
Lucas kihúzta magát az ülésben, és nyögve nyújtózkodott
egyet. Aztán a térdemre tette a kezét.
 Viccet félretéve, jó kis csapatmunka volt ez!
Rövid haja az egyik oldalon a fejéhez lapult, a másikon bor-
zasan meredezett, az inge gyűrött volt. De a tekintete nyugodt
és tiszta, ahogy rám mosolygott.
Csapatmunka. Csapat. Ez úgy hangzott, mintha egyenrangú
félnek tekintene.
Repestem az örömtől, és a térdemen, a keze alatt természet-
ellenes melegséget éreztem. Egy kicsit fészkelődtem a vezető-
ülésben. Ebből alighanem rájöhetett, hogy kényelmetlenül ér-
zem magam, mert a torkát köszörülve elhúzta a kezét, és olyan
nagy lendülettel fordult vissza a gépéhez tovább folytatni a
munkát, mintha az élete múlna rajta.
Mivel magam sem igazán tudtam értelmezni a saját reakci-
ómat, kinyitottam a kocsiajtót, és beengedtem egy kis hűs le-
vegőt.
 Akkor indulás előtt bedobunk egy kávét meg egy fánkot?
Lucas megvakarta a tarkóját, aztán felmutatta Tim hitelkár-
tyáját.
 Persze. Miért is ne?

84
 ehér-szürke színű egyszintes faépület. Hosszan elnyúló
verandával.
Az egész ház... Ez nem is az. Nem is olyan!
Nyirkos tenyeremet az autó ablakára tapasztottam. Ott egy
fának kellene lennie! Közvetlenül a nem létező emeleti erkély
előtt. Sarah annak segítségével akart kimenekülni a lángok
közül, de aztán eszébe jutott, hogy a szülei odabent rekedhet-
tek.
Egyetlen nagyobb fa sem állt a telken, csak frissen ültetett
csemeték. A törzsük még karcsú volt és gyenge.
Villámcsapásként ért a felismerés.
A tűz. Hát persze! Mindent újjáépítettek. Én meg arra szá-
mítottam, hogy a ház ugyanolyan lesz, mint Sarah emlékei-
ben... De akárcsak ő maga, a ház is a múlté már.
Valamire ráébredtem most. Egy súlyos dologra, ami az
utasülésbe préselt. Ez nem az én otthonom, soha nem is volt az.
Mégsem tagadhattam erős kötődésemet a helyhez, amit azon
nyomban éreztem, hogy megérkeztünk ide az autónkkal.
Az is nyilvánvaló volt, mennyire megkönnyebbültünk, ami-

85
kor az érzékelőim nem riadóztattak, tehát nem indult el a bom-
ba visszaszámlálása.
 Nem muszáj most bemennünk, ha már túl soknak érzed –
mondta Lucas, és kihúzta a slusszkulcsot a gyújtásból.
Egy csodás állapotban lévő régi polgárház előtt állt meg, pár
száz méterrel odébb, azért, hogy az erre járók ne emlékezzenek
majd semmiféle kocsira, ami Sarah-ék háztömbje előtt parkolt.
Lucas nem szólt semmit, csak némán ült mellettem, miköz-
ben próbáltam összeszedni magam. Több időt vett igénybe,
mint vártam. Sarah emlékei annyira megelevenedtek most ben-
nem, hogy alig bírtam gondolkodni.
Ott motoszkált bennem a kérdés: vajon az emlékek lavináját
tényleg az emberi sejtjeimben létrejött változás idézte elő,
ahogy arra Lucas célzott a hegyekben?
De mit jelent ez tulajdonképpen? Azon nem változtat, ki is
vagyok valójában. Azon sem, hogy ki nem vagyok.
 Nem futamodok meg - mondtam. - Azok után, hogy any-
nyi mindenen keresztülmentünk.
Lucas elismerően biccentett.
 Csak azt akartam mondani, mielőtt bemegyünk... hogy
szerintem, te hihetetlenül bátor vagy.
A kézszorításában részben dicséret, részben bátorítás volt.
És hatott.
Legalábbis pár pillanatig.
Amint kiszálltunk, és felnéztünk Margaret Applebaum házá-
ra, eszembe jutott a Tennesseeben tett látogatásunk Hunterrel.
Ugyanezzel a várakozással, ugyanezzel a reménnyel álltam ott.
Hittem, hogy a csukott ajtó mögött válaszok várnak. Persze a
remény mellett ott volt a félelem is. Féltem, hogy Hunter meg-
tudja, ki - azaz mi - vagyok valójában.
Most nem kellett attól tartanom, hogy napvilágra kerül va-
lami rémes titkom.
 Reméljük, Maggie-nek nincs egy lányunokája, aki vele él

86
mormogtam. - És dzsúdózik.
 Mi az?
 Öö... semmi. Hosszú történet.
Kár lett volna Lucast felesleges részletekkel terhelni. A
Hunterrel való őrült menekülésünk emléktöredékei futottak át a
fejemen. Grady házából szabadulva alig sikerült elkerülnünk a
felfegyverzett katonai helikoptert, ami éppen akkor érkezett
meg értünk, amikor elhajtottunk a helyszínről. Android érzéke-
im azonnal reagáltak a bennem növekvő feszültségre.
Riadókészültség?
Igen.
Információk áradata özönlött át a fejemen:
Lehetséges fenyegetés 100 méteres körzetben: 7.
Fegyverelemzés: három lőfegyver bemérve.
Légierő: Boeing 737, 2,5 km-re északnyugatra.
Kereskedelmi járat.
Fenyegetettségi szint: alacsony.

***

Képességeim teljes birtokában ennél több adatot tudtam

volna gyűjteni, de így is jóval több volt ez a szükségesnél. Ez-
úttal még örültem is nekik, hiszen elvonták a figyelmem Sarah
emlékeiről, amint épp fogócskázik az utcán vagy biciklizik a
járdán.
Folytattam a környezet felmérését. Maggie udvara rendezett
és tiszta volt, de azért nem az a városképi jelentőségű. A füvet
persze szépen nyírták, de a zöld gyepszőnyeget itt-ott barna kis
földfoltok tarkították. A birtokot körülvevő fehér kerítés jó
benyomást keltett, de ráfért volna egy festés.
A kék-arany lábtörlőtől balra egy pár fehér, narancssárga
mintás sportcipő állt. A méretéből ítélve nőé lehetett.
Becsült méret: 37-es.

87
 A sarokba gyűrve egy fél zacskó virágföld állt, mellette egy
kis fémlapát. Jobbra a kovácsoltvas korláttal szegélyezett ve-
randa húzódott. Rajta piknikasztal négy székkel, középen nagy,
piros szirmú cserepes virág.
Lucas is a verandát nézegette, és a növény felé bökött a fe-
jével.
 Nekünk is voltak ilyen piros virágaink a háznál, mikor
kicsi voltam. Anyának ezek voltak a kedvencei.
Aranyszínű Nissan Maxima állt a kocsifelhajtón, úgyhogy a
tulajdonos minden bizonnyal itthon volt. Az érzékelőim mégis
ragaszkodtak az információ megerősítéséhez.
Emberi jelenlét: észlelve.
Három lépcsőfok vezetett fel a verandára. Felmentünk raj-
tuk, és a Lucas emlegette bátorságomtól indíttatva megnyom-
tam a csengőt. Hallottuk, hogy valaki szól odabent, aztán mint-
ha bevágódott volna egy ajtó, utána csend lett. Inkább éreztem,
mint láttam, hogy valaki néz minket a kémlelőnyíláson át.
Öt hosszú másodperc múlva az ajtó nyikorogva kinyílt. A
résben egy fekete nadrág és egy fehér felső jelent meg. A far-
mer baseballsapka alól résnyire szűkült barna szempár lesett ki.
 Nem érdekel, mit árulnak. Nem veszek semmit - kezdte
ellenséges hangon a nő.
Lucas, aki közelebb állt hozzá, megköszörülte a torkát.
 Jó napot! Mrs. Applebaumhoz van szerencsénk?
Az ajtó nem moccant.
 Tudtam, hogy ki kéne tennem egy HÁZALÓKAT NEM FO-
GADOK táblát - csattant fel. - Tűnjenek el a verandámról, vagy
hívom a szomszédot! Márpedig ő rendőr volt.
 Nem akarunk semmit eladni önnek, hölgyem! Sarah
Luskról lenne szó.
Kínos csend támadt közöttünk, ahogy mozdulatlanul ücsö-
rögtünk a verandán. Mintha Sarah szellemének jelenésére vár-
tunk volna.

88
 Igaz, Sarah szelleme végül is testet öltött abban a pillanat-
ban, ahogy én létrejöttem.
 Kik maguk? - mondta végül Mrs. Applebaum. - Ez vala-
mi ízetlen tréfa? Sarah meghalt!
Az ajtó kezdett becsukódni, de Lucas gyorsabb volt, mint
gondoltam. A cipője orrát bedugta az ajtórésbe, így megakadá-
lyozta, hogy az asszony kicsukjon minket.
 Elnézést! Nem akartuk megijeszteni - mondta Lucas,
majd felém biccentett. - Bemutatom a mostohahúgomat,
Monát. Sarah unokanővére. Ha kinyitja az ajtót, maga is látja
majd a hasonlóságon
Először nem mozdult az ajtó. Azután nyikorogva, centinként
nyílni kezdett, és a nő megpillantott. Mi is megláttuk őt. Mrs.
Applebaum hetvenegynehány éves lehetett. Filigrán termetén
fekete sztreccsnadrágot és fehér, cipzáras melegítőfelsőt viselt.
A baseballsapkáját flitterek díszítették, pár őszbe csavarodott
barna tincs lógott ki alóla. A szája és a szeme körül nevetőrán-
cok húzódtak.
Feszült várakozással tűrtem, hogy végigmérjen. Először tet-
tük próbára az új külsőmet. Ha Mrs. Applebaum észrevesz va-
lamit, ami megrémíti, a beszélgetésnek annyi.
Szerencsére azonban felengedett, a vállai elernyedtek, test-
tartást ellazult.
 Igen, tényleg van köztük hasonlóság. - Az ajtó kitárult. -
Elnézést az előbbiért! Ha napjában csak kétszer csöngetnek be
hozzám a házalók, annak már örülhetek. És néha még nekik áll
feljebb, ha nem veszek semmit - folytatta, aztán meglepő moz-
dulatot tett. Megfogta a kezem, és gyengéden megpaskolta. -
Nagyon sajnálom, ami történt. Sarah annyira, de annyira drága
teremtés volt!
 Köszönöm - mondtam, egyik lábamról tétován a másikra
állva, annak reményében, hogy behív bennünket. - Nem aka-
runk erőszakkal magára törni, de beszélhetnénk pár percet?

89
 Mrs. Applebaum halványan elmosolyodott.
 Hát persze. Jöjjenek, foglaljanak helyet itt a verandán! -
Azzal a kis asztalhoz ültetett bennünket. - Megyek, hozok egy
kis jeges teát.
Hátha tud valami hasznosat az öregasszony.
Mrs. Applebaum már sietett is visszafelé egy tálcával, rajta
három műanyag pohárral. Összekoccantak a jégkockák, ahogy
letette elénk.
 Cukrot? - kérdezte, fejével két kanál és a cukortartó felé
intve. - Sajnos én a manapság divatos édesítőszerekkel nem
szolgálhatok. Az méreg, tele ártalmas adalékokkal. Mi a baj a
jó öreg cukorral? Már elnézést, de én szeretem tudni, mit is
eszem tulajdonképpen.
Belekortyoltam a teába. Almás-fahéjas. Emlékeztem erre az
ízre.
 Csalni akarsz egy idős hölggyel szemben?
Egy másik Mrs. Applebaum néz rám az asztal fölött, keve-
sebb szürke sávval a hajában, és piros-fehér kártyáival legyezi
magát.
Felnevetek, és a lapjaimat lefordítva az asztallapra tesztem.
A nap még a veranda árnyékában is hevesen süt, csupasz com-
bom megizzadt a melegben. Jót húzok a jeges teából. Az ar-
comhoz szorítom a hideg üvegpoharat, a fahéjas alma friss íze
szétárad a számban.
 Szeretik a teát? Sarah mindig ilyet kért, amikor beugrott
néha kopogós römit játszani.
Fél pohárral megittam belőle, hogy legyen időm magamhoz
térni, miközben az asszony folyamatosan figyelt.
 Nagyon finom.
 Akkor tehát, mi járatban vannak errefelé? - kérdezte. - Itt
laknak valahol? Az nem lehet, hiszen akkor láttam volna ma-
gukat Sarah-val - válaszolva meg rögtön a saját kérdését.
 Csak látogatóban vagyok itt. Felkeltette az érdeklődésem

90
pár itteni főiskola, és gondoltam, akkor már megállok egy picit
Sarah-ék régi házánál. - Elszorult a szívem, ahogy beszéltem,
minden szót egyre nehezebb volt kimondani. - Döbbenetes,
mennyire megváltozott ez a hely! Évek óta nem jártam erre, de
minden apró részletre pontosan emlékszem. Tudja, hogy van
ez.
Mrs. Applebaum a vállamra tette ráncos kezét.
 Tudom. Nehéz újra, meg újra szembesülni a történtekkel.
Micsoda tragédia! Elveszíteni valakit, ráadásul ilyen fiatalon...
- Amikor könnyezni kezdett, megtörölte a szemét egy szalvétá-
val. - Alig tudtam végigcsinálni a temetést. Maga ott volt?
 Későn érkeztünk, mert késett a seattle-i járat - szólt köz-
be Lucas.
Az ujjaim a pohárra szorultak.
 A fene egye meg ezeket a légitársaságokat! Arra sem ké-
pesek, hogy macera nélkül eljuttassák az embert valahová -
mondta Mrs. Applebaum az arcát törölgetve.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Lucas megint kihúzott a
csávából.
 Annyira hiányzik az a család! - folytatta Mrs. Apple-
baum. - Nicole és Dan szinte olyanok voltak, mint a gyereke-
im. Főleg, hogy a sajátjaim az ország túlsó felébe költöztek.
Tényleg, említettem már, hogy a fiam a családjával, a három
drága kisunokámmal meg fog látogatni hálaadáskor? Ideje már.
Alig várom! Mostanában nem sokat főzök, mert hát, egy sze-
mélyre főzni nem nagy öröm. De akkorra nagy lakomát terve-
zek! Lesz sütőtökös pite, édesburgonya, spenót, minden!
Lucas csillogó szemmel bólogatott mellette, mint akit őszin-
tén érdekelnek a hölgy ünnepi tervei.
 Ez remekül hangzik, Mrs. Applebaum! A családja biztos
csodálatosan fogja érezni magát.
 Szólítsatok csak Maggie-nek! Sosem szerettem a forma-
ságokat mondta.

91
  Rendben, Maggie - mosolygott Lucas, és hátradőlt egy
kicsit a székben.
De bármilyen jól kezdtük is érezni magunkat, nem volt
veszteni való időnk. Hosszú út állt még előttünk, ha meg akar-
tuk fejteni, mit tervez Holland.
A tárgyra kellett térnem.
 Megengedi, hogy feltegyek pár kérdést a tűzvésszel kap-
csolatban?
Maggie arca elfelhősödött.
 Talán. Bár nem tudom, miért akarod felhozni ezt a témát
egy ilyen csodaszép napon.
Lucasra pillantottam, aki bátorítóan nézett rám, úgyhogy to-
vább próbálkoztam.
 Bocsánat, nem akarom felzaklatni - folytattam -, de
Nicole nagynénémről és Daniel nagybátyámról szeretnék kér-
dezni pár dolgot. Sarah halála után eltávolodtak tőlünk, így
nem sok fogalmam van róla, mi történt valójában.
 Tudom, az én életemből is eltűntek - felelte Maggie. -
Szerettem volna, ha még utoljára átjönnek egyszer, de megér-
tem őket. Így elveszteni egy gyermeket... Jézusom! El sem
tudom képzelni!
 Tehát a történtek után soha többé nem beszélt velük? -
kérdeztem.
 Mire elült a zűrzavar, elmentek innen. A tüzet balesetnek
minősítették. Az egyik riporter valami égő cigarettát emlegetett
a cikkében - mondta keserű arccal.
Lucas erre felkapta a fejét.
 Nicole vagy Daniel dohányzott egyáltalán? - kérdezte tő-
lem.
A fejemet ráztam.
 És Sarah sem az a fajta volt, aki titokban cigizik. Nagyon
rendes lány volt.
Maggie egyetértése jeleként az egyik kezével az asztalra

92
csapon.
 Pontosan! Ezt mondtam én is a nyomozóknak, amikor
idejöttek kérdezősködni.
Lucas szeme rám villant.
 Több detektív is járt erre?
Ez szokatlan egy egyszerű tűzeset kivizsgálása esetében.
 Így van. De nem egyszerre jöttek - magyarázta Maggie. -
Az első sokkal szimpatikusabb volt, mint a második. Az úgy
nézett ki, már bocsánat, mint akinek ég a föld a talpa alatt.
Kíváncsi volnék, miért küldtek ki két különböző időpontban
két nyomozót ugyanahhoz az ügyhöz.
 Az első nyomozóval közöltem, hogy Sarah-ék családjá-
ban senki sem dohányzott, soha életében - tette hozzá Maggie.
- Láttam viszont egy férfit a ház körül kószálni, éppen a tűz-
vész napján. Arra jutottam, hogy köze lehet a dologhoz.
Ideges lettem.
 Látott idegent a ház környékén? A tűz napján?
Ez Holland!
 Úgy bizony! Az a szemét! Próbálta azt a látszatot kelteni,
mint akinek dolga van errefelé, de valami nagyon nem stim-
melt vele. - Maggie belekortyolt a teájába, majd folytatta a tör-
ténetet. - Amikor odakiáltottam neki, mit csinál, úgy tett, mint
aki nem hallja, aztán elhajtott egy nagy sportterepjáróval. Felír-
tam volna a rendszámát, csakhogy nem volt neki. Valami al-
kalmi szerzemény lehetett. Mindegy. Az első nyomozót na-
gyon érdekelte ez az információ, meg is ígérte, hogy majd utá-
najár, én meg hittem neki. Olyan sűrű bajusza volt, mint Tom
Sellecknek - tette hozzá kacér mosollyal. - Amikor megmutatta
a jelvényét, láttam két fényképet a tárcájában. A kutyái fotóit
hordta magánál. Ez mutatta, hogy van szíve a pasasnak. Kedve-
lem az ilyet.
 És a második nyomozó milyen volt?
Undorral elfintorodott.

93
  Szórakozott és érdektelen. Igyekezett persze jó benyo-
mást kelteni, de én tudom, mikor akarnak megvezetni.
Lucasnak biztos nevetnie kellett, mert halkan a markába kö-
högött. Hozzá hasonlóan én is nagyon reméltem, hogy Maggie
nem szúrja ki, hogy mi is épp ebben sántikálunk, csak haszna-
vehetetlen termékek helyett a hazugságainkat sózzuk a nyaká-
ba.
Ez a gondolat szöget ütött a fejembe. És ő vajon igazat
mond? Maggie pontosan annak látszott, ami: kedves, idős
hölgynek, akit rettentően megviselt Sarah halála. De mi van, ha
Holland felhívta a figyelmét az érkezésünkre, és egy csinos kis
summával rávette, hogy félrevezessen minket?
Talán üldözési mániám van, de a rossz előérzetem már sok
helyzetben hasznosnak bizonyult.
Az android érzékelőim a biztonság kedvéért titokban elvé-
geztek egy kis vizsgálatot.
Vérnyomás, pulzus, testbeszéd... Minden a normális tarto-
mányba esett. Nem volt tehát okom kételkedni Maggie szavai-
ban.
Komor tekintettel nézett ki az utcára.
 Azt mondta, már utánajárt a dolgoknak, és az az idegen
csak egy szerelő volt. A csöveket ellenőrizte, vagy valami
ilyesmi. Hazugság! Ki látott már szerelőt pólóban és farmerben
dolgozni? Na és a céges furgonja vagy kisteherautója hol ma-
radt? Ráadásul nagyon ideges is volt. Úgy tekingetett jobbra-
balra, mint akinek félnivalója van.
Holland farmerben és pólóban? Idegesen? Lehetséges
ugyan, de nem valószínű. Holland tudja magáról, hogy bármit
be tud adni bárkinek. Nem okozott volna gondot neki, hogy
kidumálja magát.
Na de, mégis.
 Emlékszik bármire a fickó külsejével kapcsolatban?
Maggie elgondolkodva harapta be az alsó ajkát.

94
  Bárcsak emlékeznék! De a baseballsapka miatt nem lát-
tam rendesen az arcát. Magas volt, legalább száznyolcvan cen-
ti, és elég vézna. Emlékszem, az jutott eszembe, hogy ennek se
főzött senki rendes ételt mostanában.
Az ujjaim a szék kartámlájára fonódtak. Ez a leírás egyálta-
lán nem illett Hollandra. És a nyomozás szempontjából sem
sokat segített.
 Nem emlékszik véletlenül valamelyik nyomozó nevére? -
kérdezte Lucas. - Kíváncsi vagyok, sikerült-e megtalálniuk a
fickót.
Maggie az ajkát lebiggyesztve tűnődött.
 Nem, sajnos nem jut eszembe. De szerintem a rendőrségi
jelentésben minden benne van. Egy családtagnak biztos szíves
örömest adnak egy példányt az itteni rendőrőrsön is.
Hát szíves örömest biztos, hogy nem, de azért bólintottam.
Maggie felsóhajtott.
 Bárcsak újra láthatnám az unokahúgodat! Még mindig
hiányzik. Hétvégenként átjárt hozzám, sok időt töltöttünk
együtt. Felpezsdült tőle a ház. Néha még a barátnőit is magával
hozta.
 Barátnőket is hozott? Tényleg?
 Hát, leginkább csak egyet. Chloe Nivenst. Mondhatom,
hogy szinte össze voltak nőve. Mindent együtt csináltak.
Lucas előredőlt, láthatóan izgatottan, hogy újabb nyomra
lelt. Én viszont teljesen lemerevedtem. Abban a pillanatban,
hogy Maggie kiejtette a nevet, beindult az emlékezetem.
Egy hosszú barna hajú lány nevet, háttal a hóba zuhan, a
hódeszka még a lábára csatolva.
Chloe.
Amikor a hegyekben megrohant ez az emlék, nem jöttem rá,
hogy az a másik lány az én legjobb barátnőm... azaz Sarah-é.
 Ismerted őt?
Maggie kérdése visszazökkentett a jelenbe. A szemüvege

95
mögül fürkész tekintettel méregetett.
Mosolyt erőltettem az arcomra.
 Nem, de Sarah egyfolytában róla beszélt. Önnek nincs
meg véletlenül a száma?
Most, hogy a kezdett ijedtségem elszállt, átragadt rám vala-
mennyi Lucas izgalmából. Hiába, a nyom az nyom.
 Chloe száma? Miért?
Egy jó indokon törtem a fejem, miért akarom felvenni a
kapcsolatot Sarah barátnőjével, ha nem is ismerem, de szeren-
csére Lucas megint gyorsan a segítségemre sietett.
 Hátha van valami véleménye arról az iskoláról, amit Mo-
na kinézett magának. Mégiscsak itteni lány.
 Nem rossz ötlet. Chloe nagyon okos lány. Jó feje van.
Azt hiszem, az édesanyja száma megvan. Daphne Nivensé -
felelte Maggie, majd témát váltott. - Daphne anyjával, Opallal
is sokat kopogós römiztünk. Ő volt Chloe nagyanyja, isten
nyugosztalja! Daphne időnként még meglátogat. Kedves asz-
szony. Sokat mesél Chloéról és a futballcsapatáról, tudjátok,
kapuskodik... meg a családi sieléseikről, vagy mi ez az újmódi
dolog, tudod, amikor a havon gördeszkáznak... Butaság télen
még hidegebb helyre menni. Hát nem? Arizona! Na, az már téli
vakációra való helyszín. De mindegy! Hol is tartottunk? Ja,
igen. Daphne telefonszámánál. Előkeressem neked?
 Igen, azt megköszönném - mondtam, próbálva leplezni,
hogy az idős hölgy csapongó gondolatmenete furcsa érzések
egész áradatát indította el bennem.
Ezek szerint Chloe és Sarah közt tényleg erős érzelmi kap-
csolat lehetett. Valahol nagyon mélyen rémlett nekem, milyen
volt Chloe barátnőjének lenni.
Maggie visszatért a másik szobából. Egy névjegykártyát tar-
tott a kezében, rajta rózsaszín Post-it cédulával.
 Gondoltam, belenézek a konyhai irattartómba. Ott tartom
a telefonszámokat. Bevallom, a papírokat illetően gyűjtögetős

96
típus vagyok. Sosem tudhatja az ember, mikor kell felhívnia
valakit. De az azért távol áll tőlem, amit azok a családok mű-
velnek a tévében. Láttátok azt a műsort? Az mégiscsak más
tészta, nem igaz? Szerencsétlenek! Meg az a nő is a nagycsomó
kutyájával... No, de hol is tartottam? Ja, igen. Szóval, remél-
tem, hogy mégsem dobtam el a nyomozó névjegyét. És csak-
ugyan, elő is került. Bárcsak nála maradt volna az ügy! Rendes
embernek látszott.
Nagyot nyeltem, de nem mertem nagy reményeket fűzni a
dologhoz. Óriási lenne beszélni azzal a nyomozóval! Úgy lát-
szott, alapos okunk volt feltételezni, hogy a tűzvész körül va-
lami nincs rendjén. De miért ártott volna valaki éppen Sarah-
nak és a családjának?
Még ha Maggie-nek csalt is az emlékezete, egy dolog tény:
a MILA-projekt valójában a tűzvésszel vette kezdetét. Sarah
nélkül ugyanis Holland nem tudott volna belevágni a kísérle-
tekbe.
Lucas elvette a névjegyet, és felolvasta a rajta álló nevet.
 Edgar Blythe?
Maggie bólintott.
 Igen, ő az. Jó külsejű férfi. Szőke haj, szép barna szemek,
bár egy borotválkozás azért ráfért volna. Nem tűnt házasnak, az
inge rendkívül gyűrött volt. - Aztán hirtelen odahajolt Lucas-
hoz, és aggodalmas tekintettel a homlokára meredt. - Mielőtt
elindultok, átkötözném a sebedet. Egy kicsit... csúnyán néz ki.
Lucas zavarba jött, és megérintette a kötést. Kicsit el is szé-
gyelltem magam. Észre sem vettem, mennyire elhasználódott a
tapasza az utóbbi pár napban.
 Ó, ez kedves öntől! Köszönöm! - mondta Lucas Maggie-
nek.
Az idős hölgy felénk fordult, és figyelmeztetően felemelte
reszkető ujját.
 Ti meg vigyázzatok egymásra, rendben? Ha valamit

97
megtanultam az életben, az az, hogy a rossz dolgok megtörtén-
nek még a legjobb emberekkel is.

98
 z ígéretes kezdetet követő óra csalódást hozott számunk-
ra.
A helyi könyvtár előtti telefonfülkéből mindkét számot fel-
hívtuk, amit Maggie-től kaptunk. Az Edgar Blythe névjegyén
szereplőn, nem volt előfizető, Chloe anyjának mobilján pedig
egy géphang közölte velünk, hogy megtelt a hangpostafiók.
Javasoltam, hogy vegyünk egy eldobható telefont, azon később
is kereshetnénk Daphnét. Ehelyett azonban Lucas magához
vette a kocsiból a laptopját, és behívott a könyvtárba.
Az automata üvegajtók fölött kék-fehér felirat hirdette büsz-
kén:

AHOL AZ ELSZÁNTSÁG TUDÁSSAL EGYESÜL.

Reméljük, pénzvisszafizetési garancia is jár hozzá.

A tolóajtók surrogva szétnyíltak. Odabent négy középkorú
nő állt, karjukon kisgyerekkel, kezükben telefonnal. Sorban
állva várakoztak, hogy kikölcsönözhessék a könyveiket. Fiatal
apuka sietett el mellettünk. Boldogságtól sugárzó kisfiút vitt a

99
kijárat felé, aki ez vonatos könyvet szorongatott. Kerek gyerek-
szemével rám nézett, felkacagott, és az egyik kezével elengedte
a könyvet, hogy integessen nekem.
Ártatlan kis arca a rettegés újabb rohamát váltotta ki belő-
lem, sűrű, sötét iszapként nehezedett a nyakamra és a hátamra.
A melegítőfelsőmet súlyosnak éreztem, lüktetett alatta a gyom-
rom.
Lehet, hogy veszélyben van? Lehet, hogy ez az a hely?
Ellenőriztem a rendszeremet, van-e bármi jele annak, hogy a
következő lépésem esetleg egy tűzvihart lobbant lángra ben-
nem. De csak hamis szívverésem dobolt a fülemben. A nyu-
galmam viszont nem tartott sokáig. Az érzékelőim a biztonsági
rendszer halvány fényeit jelezték. Vajon érzékeli a fegyvere-
ket? Mert ha igen, akkor jól ráfaragtunk.
A rendszer tulajdonságainak elemzése...
Feladatköre a nyilvántartásban lévő vagyontárgyak
épületből való eltulajdonításának észrevételére
korlátozódik.
Lucas rám pillantott. Észrevette, hogy tartok az elektromos
kameráktól, amin át kell haladnunk. Lazán a derekamra tette a
kezét, és átvezetett rajta. Aztán a recepciós pulthoz kalauzolt,
ahol a könyvtárosnő a munkájába merülve ült egy széken.
Nem hangzott fel a vészcsengő, mégis kiszolgáltatottnak
éreztem magam Sarah városában. Habár a külsőm megválto-
zott, Sarah emlékei miatt mindent felismertem, és emiatt úgy
éreztem, bármikor lebukhatok. Senkinek nem akartam ártani.
 Szóval, úgy gondoltam, megpróbálkozhatnánk Blythe
munkahelyi e-mail címével, hátha működik. Ha nem, előfor-
dulhat, hogy a rendszer továbbítja az üzenetet a személyes e-
mailjére, amit aztán megpróbálhatunk lenyomozni - mondta
Lucas.
Hátravezetett egy polcokkal teli részleg mögé, és a sarokban
lévő két üres asztalhoz irányított.

100
  Jó ötlet - válaszoltam. - Közben pedig megszerezhetjük
valahogy az ügy aktáit. Mondjuk a rendőrségi hálózaton ke-
resztül.
Lucas előásta a hátizsákból a laptopját, az asztalra tette, és
miután megbizonyosodott róla, hogy mögötte csak a fal van,
így egyetlen kíváncsi szempár sem láthatja a képernyőt, kinyi-
totta.
Amíg belépett a rendszerbe, én is leültem, és a könyvtár bel-
sejét tanulmányoztam. Megjegyeztem magamnak a részle-
günkben található látogatók számát - tizenhármán voltak -, meg
a legközelebbi menekülési útvonalat: a vészkijárat a bal hátsó
sarokban, egy másik pedig a bejárattól jobbra, a könyvtárosok
irodájából nyílt, legrosszabb esetben pedig ott volt a panorá-
maablak, mindössze három méterre. Megjegyeztem továbbá a
bútorzatot, a hátizsákokat, no meg a dekorációt is, mindezt
egyetlen gyors adatsor formájában
Pillantásom megakadt a szemközti poszteren. Két diáklányt
ábrázolt könyvvel a kezében, a tengerparton. Mellettük, a ho-
mokba írt feliraton ez állt: PENN’S LAND1NG.1
Az elmém kitágította a táj képét, követte a part vonalát, és
eljutott egészen a sétányig. Ott egy férfit láttam, kézen fogva
sétált egy gyermekkel. A kislány kezében nagy, rózsaszín vat-
tacukor hullámzott.
De várjunk csak! Közben éreztem a férfi erős kezének me-
legét, az olvadó vattacukor ízét a nyelvemen.
Forróság lüktetett a fejemben, majd minden elhomályosult.
A következő pillanatban megint láttam a férfit. Hátravetett fej-
jel, hangosan kacagott, aztán a kép lassan elhalványodott, de
csak azért, hogy helyette újabbak bukkanjanak fel, követhetet-
len gyorsasággal egymás után. Felkavarodott a gyomrom.
Az üresség érzése száll meg, gyönyörűséges. Egyenesen

1 A. m. „Penn rakpart”, Philadelphia szívében, a Delaware folyó partján található

kikötősor, amit William Pennről, a város alapítójáról neveztek el.

101
Peyton fejére célzok a fegyverrel. Meg sem remeg a kezem.
Hunter a kötelékeivel küzd, a kiáltását szájpecek fojtja el.
Meghúzom a ravaszt.
És nem érzek semmit...
 Küldtem egy e-mailt Blythe-nak, de visszajött, úgyhogy
be kell törnünk a rendőrségi hálózatba - nézett rám Lucas.
A szavai kirángattak ebből a borzadályból, amit végtére is
magamnak köszönhettem. Válaszoltam volna neki, de hirtelen
kiszáradt a szám, és egy hang sem jött ki rajta.
 Mi történt? - kérdezte aggódva. - Az érzékelőid jeleznek
valamit?
 Nem, csak... - Nyeltem egyet, és megnyaltam a szám.
Tépelődtem, mit is mondjak neki. - Csak... tudnom kellene,
Hunter jól van-e.
 Értem - bólintott Lucas. - Nehéz lehet ez a bizonytalan-
ság.
Nehéz? Inkább elviselhetetlen.
 Ha túl vagyunk az aktakeresésen, újra megpróbálhatom
lenyomozni a mobilját - ajánlotta fel. - A faházban még nem
találtam róla semmi informatívat, de azóta hátha változott a
helyzet.
Nagyon aranyosan reagált. Semmi nem garantálta, hogy
akár Huntert, akár Danielt elő tudjuk keríteni. Minden sejtem,
minden chipem, a testem minden atomja megdermedt a gondo-
latra, hogy Hunter talán azóta is veszélyben van. Az én tényke-
désem miatt került Quinn fogságába. Ha bármi történt vele...
Ha pedig jól van, és megtaláljuk, egyáltalán szóba áll még
velem? És ha igen, mit mondhatnék neki? Hogy bocsáthatna
meg nekem valaha is? Legutóbb szörnyetegnek látott.
Kétségbeesés és remény küzdött bennem. Ketten együtt ta-
lán még visszatérhetünk az előttünk sötéten tátongó szakadék
széléről.
 Köszi! Nagyra értékelném - nyögtem ki végül, holott a

102
torkomban lévő gombóctól alig bírtam megszólalni.
Lucas bólogatott, közben hol ide, hol oda klikkelt, hogy
hozzáférjen a rendőrségi adatbázishoz. Miközben az ujjait fi-
gyeltem, átfutott egy kód a képernyőn. Újra lenyűgözött a
szakértelmével.
A szemében elszántság égett.
Kevesebb, mint tíz perc alatt sikerült feltörnie a rendszert.
Rendőrségi ügyszámok villantak fel a képernyőn, Lucas pedig
ráküldött az adathalmazra egy keresést.

Sarah Laurent Lusk

Az ügyszáma 4220 volt.

Lucas gyorsan megtalálta az ügyhöz tartozó dokumentumo-
kat, az egyes számútól az ötvennégyesig.
A harmincegyes és a harminckettes számú dokumentum vi-
szont hiányzott. Egy névtelen felhasználó törölte őket. Ami
nem biztos, hogy jelent bármit is.
Összedugtuk a fejünket, és együtt bogarásztuk a meglévő
aktákat. Lucas letöltötte őket egy pendrive-ra, hogy később,
nyugodtabb körülmények között gondosan átvizsgálhassuk
őket.
Ahogy a válla fölött beleolvastam Edgar Blythe egyik korai
jelentésébe, a szemembe tűnt egy kifejezés, amitől meghűlt
bennem a vél
...gyújtogatás gyanúja...

Lucas is rámutatott a sorra a képernyőn, nehogy elkerülje a

figyelmemet, de én már túl voltam rajta. Minden elsötétedett
körülöttem. Blythe-nak nyilvánvalóan volt rá oka, hogy felves-
se ezt a lehetőséget. Mi viszont nem fogunk rájönni, mi volt az,
mert a gyújtogatásra utaló bizonyíték a két hiányzó aktában
volt.

103
 Vagy véletlen lett volna? Az lehetetlen.
Tovább nézegettem az aktákat. Közben a sötétség viharfel-
hővé sűrűsödött.
 Bizonyítékhamisítás. Csakis erről lehet szó - vélte Lucas.
Összeroskadtam a székemben. Szükségünk volt a hiányzó
információkra! A leggyorsabban pedig úgy szerezhettük meg,
ha én magam csapolom meg az adatbázist, és a rendszeren be-
lülről kísérlem meg helyreállítani a fájlokat. Lucas viszont még
mindig nem találta ki, hogyan fedezzen engem működés köz-
ben, így aztán bármilyen internetkapcsolat bemérhetővé tett
volna.
Kivéve ha...
 Lenne egy furcsa javaslatom - suttogtam.
Lucas kíváncsian húzta fel a szemöldökét, amitől valamiért
rögtön melegség és pír öntött el.
 Arra gondoltam, hogy ha rákötsz a laptopodra, a régi
módszerrel...
 Úgy érted, az USB-vel?
Bólintottam.
 Pontosan. Akkor képes lennél titkosítani az IP-címemet?
 Szóval, helyre akarod állítani a fájlokat - bólogatott Lu-
cas. - Neked sikerülhet.
 Akkor megpróbáljuk?
 Itt, a könyvtárban?
Az érzékelőim rögtön találtak egy félreeső helyet, ahol ti-
tokban rácsatlakozhatok a gépére.
Kutatóhelyiség: 4.
Jelenleg szabad: 2.
A kutatóhelyiséget le kell foglalni. Személyi igazolvány
szükséges hozzá.
 Kérjünk magunknak egy külön kutatószobát. Csak Tim
személyije kell hozzá - mondtam.
Lucas fontolgatni kezdte az ötletet.

104
  A helyzet az, hogy csatlakoztatás esetén nehéz lenne le-
nyomozni az IP-címedet. De azért nem lehetetlen. Minden
földrajzi helyzetre utaló információt eltávolítottam a gépemről,
és összezavartam az útvonalra vonatkozó adatokat, úgyhogy
tulajdonképpen védve vagy. De nem sokáig.
 Mégis, mennyi ideig? Tíz percig? - kérdeztem.
 Inkább hatvan másodperc lesz az.
 Hűha, de nagylelkű vagy! - ékelődtem.
Közben vállkörzéseket csináltam, mintha valami nagy küz-
delemre készülnék. Egy embernek hatvan másodperc nem sok
idő. De az én világomban egy pillanat törtrésze alatt is rengeteg
minden történhet.
***

A kutatószoba kicsi volt, még a faházbeli aprócska padlás-

szobámnál is kisebb. Mindössze egy asztal és két szék állt ben-
ne. Az ajtónak háttal ültem le, de a közepén lévő keskeny,
négyszögletes ablak aggodalommal töltött el. Óvatosnak kellett
lennünk, mert ha valaki elmegy előtte, még meglátja, ahogy
egy fiatal informatikus éppen összedugja a laptopját egy
android tinédzserlány agyával. Nem a szokásos tanulószobai
susmus, az biztos!
Lucas egy kábelt csatlakoztatott az ujjamon lévő portba az
asztal alatt.
Próbáltam megőrizni a nyugalmamat, és óvakodni a csapon-
gó gondolatoktól. Az emlékfoszlányok eléggé megnehezítették
a dolgomat, de miután rákapcsolódtam Lucas laptopjára, el-
kezdődött a mentális összeolvadás. Félig transzba kerültem,
egy olyan világba, ami titokzatos kódláncok nyelvén szólt hoz-
zám. Én azonban nemcsak hogy értettem őket, hanem hozzám
is tartoztak.
Pont úgy, mint Sarah.
 Teljesen szinkronizáltalak a géppel, és rejtve is vagy,

105
Mila - halhattam Lucas hangját. - Indul a hatvan másodperc... -
Azzal leütött egy billentyűt a laptopján. - Most!
Három másodpercbe telt betörnöm az adatbázisba.
Fájlok keresése/helyreállítása? *. *
Eredeti fájlhelyek keresése.
Azonosító jelsorozat feloldása.
Alig öt másodperc múlva információáradat ömlött belém,
majd körbefolyt, át rajtam. Elállt a lélegzetem, amikor a kere-
sés akadozni kezdett, és az energiaáramlás megszakadt.
A fájlokat törölték... Folytatod a helyreállítási kísérletet?
A remény buborékja úgy pukkant szét, mintha egy hegyes
rajzszöggel szúrták volna ki. A fájlokat törölték. Lehet, hogy
teljesen hasznavehetetlenek.
Folytatom, feleltem, pedig nem vártam tőle eredményt.
Négy hosszú másodperc telt el, mire válasz érkezett:
A hexadecimális kód helyreállítása: 98,2%-ban
dekódolhatatlan.
Ez nem sok jóval kecsegtetett. Na de, hátha...
Kivontam a helyreállított bájtokat, igazítottam rajtuk és
formába öntöttem őket. Csak ez sokkal tovább tartott, mint
terveztem, legalább tizenöt újabb másodpercbe került. És keve-
sebb, mint harminc másodperc múlva látható lesz az IP-címem.
Bárki lekérdezheti a helyzetemet, aki csak kíváncsi rá. De nem
tudtam abbahagyni a keresést.
Egy dokumentum jelent meg előttem. Vagyis annak részle-
tei. Többségében hasznavehetetlen adatokat tartalmazott: Sarah
töredékes lakcímét és pár szót a tűz megfékezéséről.
De volt más is, amitől hevesebben kezdett verni a szívem.

...a tűz mintázata és terjedése arra utal, hogy...

Mire utal? Véletlen tűzesetre? Vagy gyújtogatásra?

Ismerős, sötét érzés mart belém. Ökölbe szorult a kezem, és

106
egész testemben megfeszültem. Nemcsak arról lehetett itt szó,
hogy valaki szándékosan okozta azt a tüzet, ami megölte
Sarah-t, hanem valaki még meg is próbálta mindezt eltitkolni.
Ez illett Maggie történetéhez, hiszen ő is úgy érezte, nem a
megfelelő módon kezelik az ügyet.
 Van itt valami - súgtam Lucasnak.
 Csak tizenöt másodperced maradt, Mila - sürgetett.
Átfutottam a fájlokat, és észrevettem, hogy Blythe jelentése-
it egy nő is aláírta. Sonja Lopeznek hívták. Meg azt is, hogy
három nappal a tönkretett beszámoló keletkezése után már új
név alatt futott az ügy. Scott Pacellié alatt.
Borzongás futott végig a gerincemen. Három nap eltérés.
Véletlen lenne? Biztosan nem.
 Tíz - suttogta Lucas, elkezdve a végső visszaszámlálást,
Tárgyi bizonyítékok: SL11-25, SL11-26, SL11-27. SL11-28.
A számok SL11-40-ig folytatódtak.
 Kilenc...
Betöltöttem őket, és többet kaptam, mint reméltem.
 Nyolc...
Fényképek özöne árasztott el. Sarah-ék háza porig égve,
szinte a felismerhetetlenségig elszenesedve és megfeketedve.
Az összeégett tárgyak leírása, egy megolvadt családi fotó. Kö-
röm kaparta csíkok a falon.
Semmi használható. Gyújtogatáshoz használt anyagnak, ami
igazolhatná a bűntényt, semmi nyoma.
 Mila, igyekezz! Öt... - Lucas hangja mélyülni kezdett.
Újra átfutottam az adatokat, aztán halkan káromkodtam
egyet.
 Három tárgyi bizonyíték leírása hiányzik - suttogtam.
SL11-27, 11-28 és 11-29. Üresek.
Mielőtt ismét alámerültem volna az adatbázisba, hogy meg-
keressem őket, valami elszakadt az ujjamtól. Egy rémült pilla-
natra az agyam teljesen üres lett, mint maguk a fájlok. Aztán

107
megláttam, ahogy Lucas lóbálja a kihúzott kábel végét.
Hál’ istennek megszakította a kapcsolatot! Pont miután
minden bitnyi információt átmentettem a saját adatbankomba.
 Mit találtál? - kérdezte Lucas.
Égett a szemem a könnyektől.
 Minden jel szerint eltussolták az ügyet. Bárcsak találkoz-
hatnánk Blythe-tal, és megválaszolna néhány kérdést!
Lucas visszafordult a laptopjához.
 Keressünk rá a nevére! Nézzük, mi jön elő!
Miközben ujjai a billentyűzetet szántották, én a képernyőt
figyeltem. Bezártam az ujjam végén lévő csatlakozót, de a sis-
tergő energiát továbbra is éreztem a szétfeszített bőrsejtek kö-
zött.
Lucas behívott egy cikket a helyi újságból. A főcím újabb
holtvágányhoz vezetett minket. Szó szerint.

TÚRÁZÁS KÖZBEN LELTE HALÁLÁT A NYOMOZÓ

A negyvenkilenc éves rendőrnyomozó, Edgar Blythe

testét egy népszerű túraútvonal mellett, egy völgy
mélyén találták meg. A törvényszéki orvosszakértő
szerint, valószínűsíthetően fejsérülés okozta a halá-
lát, amikor megcsúszott az ösvényen, és egy sziklá-
nak esett. Egy parkőr arról számolt be, hogy az ös-
vény, ami rendszerint biztonságos, a tartós esőzés
miatt veszélyessé, sarassá és csúszóssá vált.

Lucas a dátumra mutatott. A cikket két nappal Blythe jelen-

tése után közölték. Egy nappal azelőtt, hogy Scott Pacelli átvet-
te az ügyet.
Lehetséges, hogy Blythe halála mögött is Holland áll? Ké-
pes lenne ártatlan életeket kioltani, csak hogy a szándékai és

108
tervei rejtve maradjanak? Vagy tévúton járunk, és hibás az ösz-
szeesküvés-elméletünk? Igazából csak információdarabkákra
és egy gyanakvó öregasszony véleményére támaszkodhattunk.
Meg Danielre. Neki is meggyőződése volt, hogy a tűzesettel
kapcsolatban valami nem stimmel. De Daniel sem teljesen
megbízható ebből a szempontból, hiszen a saját lányát gyászol-
ta. Nyilván kétségbeesetten próbált magyarázatot találni az
elvesztésére.
Nekünk többre volt szükségünk. Perdöntő bizonyítékra, for-
ró nyomra, ami elvezet minket Holland terveihez.
 Van még más is - mondta Lucas, és behívott egy újabb
cikket.
Ez azt részletezte, hogy a szövetségi bíróság hogyan ítélte el
Scott Pacelli nyomozót kábítószer-kereskedelem vádjával... hat
hónappal azután, hogy átvette Sarah ügyét. Jelenleg is egy szö-
vetségi börtönben ül.
 Úgy néz ki, vele sem fogunk tudni beszélni.
Keserűséget éreztem, amiért elszalasztottunk egy újabb le-
hetőséget. De talán nem is olyan fontos.
Hiszen ott van még Sonja Lopez! A nő, aki szintén aláírta
Blythe jelentéseit. Beszámoltam erről Lucasnak, ő pedig rögtön
kerített róla egy nemrégiben készült fotót az egyik közösségi
oldalról, és kiderítette a lakcímét is. Sonja szép latin-amerikai
nő, úgy az ötvenes évei végén járhat. Barna szeme éppúgy ra-
gyog, mint a mosolya. A kép alighanem a nyugdíjazása alkal-
mából rendezett bulin készülhetett, mert a háttérben egy konfe-
renciaterem és egy „GRATULÁLUNK:” feliratú torta látszik.
 Szerinted meglátogassuk? - csukta össze Lucas a laptop-
ját.
Legszívesebben megpusziltam volna, amiért ilyen őrült kö-
rülmények között is minden eszközzel azon van, hogy össze-
rakja velem ennek az óriási kirakós játéknak a darabkáit. De
beértem egy öleléssel.

109
  Köszönöm! - dünnyögtem a vállához bújva.
Először megdermedt, de aztán ő is átölelt engem. Hosszú
pillanatokig éreztem a szíve dobogását, azután gyengéden
megveregette a hátamat, és elengedett.
 Bocsánat, előbb meg kellett volna kérdeznem, megölel-
hetlek-e - kapcsoltam, hisz akár kellemetlenül is érinthette,
hogy így lerohanom.
 Neked nem kell megkérdezned - felelte a semmibe ré-
vedve. - Csak nem vagyok hozzászokva az érzelmeskedéshez,
ez minden.
Fájdalmasan döbbentem rá, mennyi mindent nem tudok még
róla. Közel engedett ugyan magához egy bizonyos fokig, me-
sélt a családjáról, találkoztam a bátyjával, és akárcsak én, ő is
mindenáron meg akarta állítani az aljas nagybátyját, Hollandot.
De nyilvánvalóan lapult még egy s más a felszín alatt. Mindent
azért nem árult el nekem.
Legalábbis eddig nem.
Az olvasótermek előtti folyosón haladva játékosan megbök-
te a vállamat. Talán nem akarta, hogy feszélyezzenek minket
az előbb történtek.
 Legközelebb egy gyorsétteremnél kellene megállnunk -
mondta. - Utálok korgó gyomorral nyomozni.
 Benne vagyok. Én is bevállalnék egy hambit sült krump-
lival - mosolyogtam rá.
 Könnyen beszélsz, hiszen neked nem árt a telített zsírsav
se a magas cukortartalmú kukoricaszirup.
 Úgy van! Egy újabb csodás előnye annak, ha laboratóri-
umban gyártják az embert - feleltem kacsintva.
Lucas elvigyorodott, a furcsa érzés pedig elmúlt. Az elő-
csarnok felé menet arról beszélgettünk, hogyan érjük el
Sonját... De aztán egy vakító, vörös fényvillanástól hirtelen
teljesen lebénultam.

110
 evegőt sem mertem venni. Dermedten álltam a könyvtár
előterében. Dobogó szívem alatt bágyadtan lüktető idegen
energiát éreztem. Vele egy ütemre vörös fény villogott a sze-
mem előtt.
Elképzeltem, ahogy a testem darabokra szakad a pokoli rob-
banásban, ami egész városrészeket tesz a földdel egyenlővé.
Ártatlan áldoztok teste repül szerteszét, a romok maguk alá
temetik őket.
Az időzítő. A bomba alighanem aktiválódott.
Lucas megragadta a csuklómat.
 Mi az, Mila?
Még ha meg tudok szólalni, akkor sem lett volna ötletem,
mit mondjak neki. Ha elárulom az igazat, rögtön segíteni akar-
na eltűnni innen, és nem engedhettem, hogy miattam kockáz-
tassa az életét. Ahogy a hipnotikus lüktetés egyre inkább szét-
áradt a testemben - végig a vállamon, a karjaimban -, azon
agyaltam, mivel tudnám félrevezetni. Közben lekértem a me-
nekülési útvonalakat.
De helyettük furcsa figyelmeztetés töltötte be az agyamat.

111
Ilyennel még nem találkoztam.
Bejövő üzenet.
Mielőtt megállapíthattam volna az üzenet típusát vagy az in-
formációátvitel módját, újabb figyelmeztetés jelent meg.
Indítás letöltése.
Hologram kivetítése 1 perc múlva.
Tanács: keress egy biztonságos helyet, ahol
megnézheted!
A lüktetés most közvetlenül a jobb kezembe áramlott, és je-
ges zsibbadást keltett. Azután a középső ujjam vége kék fényt
bocsátott ki magából. Kezdtem érteni. A bomba időzítőjét még
nem kapcsolták be. Itt valami más történt, csakhogy ez nem-
igen nyugtatott meg
Emlékeztem ugyanis Three ujjára, mielőtt...
Lucas elém állt.
 Mi történik? - suttogta, hogy kerülje a feltűnést.
 Holland - feleltem, és a markomba rejtettem az ujjam,
nehogy meglássák.
Lucas megszorította a karomat.
 Lenyomozott?
Magyarázkodásra nem volt idő. Az egy perc már fogyóban
volt, és még rejtekhelyet is kellett keresnem, mielőtt lebukok.
Személyzeti helyiségek: 3.
Észlelt emberi célpontok: 7.
Raktárhelyiségek: 5.
Észlelt emberi célpontok: 0.
A raktárhelyiség lesz a miénk. Egy emelettel lejjebb volt
egy, a mikrofilmolvasó mellett, ami vélhetően nem túl forgal-
mas mostanában,
 Erre! - mondtam.
Negyvenöt másodpercünk maradt a hologramvetítés indulá-
sáig. Gyorsnak kellett lennünk, mégpedig úgy, hogy nehogy
könyvtolvajoknak nézzenek bennünket, akik hanyatt-homlok

112
menekülnek. Nem ártott az óvatosság, mert mindenütt emberek
voltak.
A legközelebbi lépcsőházhoz siettünk. Lucas kissé meggör-
nyedt a laptoptáska és a vállára nehezedő aggodalom súlya
alatt, hiszen fogalma sem volt, mi okozza ezt a legújabb vész-
helyzetet. Amikor végre becsukódott mögöttünk a nehéz fémaj-
tó, lerohantunk az alattunk lévő szintre. Lucas persze kicsit
lemaradt mögöttem, de azért szaladt ő is, ahogy csak a lába
bírta.
Végigrohantunk a folyosón, a raktárhelyiséget keresve. Csak
húsz másodpercünk maradt. A működő kezemmel elfordítot-
tam az ajtógombot, a másikat ökölbe szorítottam. Most már
teljesen elzsibbadt, az ujjam pedig még fényesebben ragyogott.
Rángattam az ajtót, de...
Zárva volt.
 A fenébe! - mérgelődtem.
Kinyithatnám, persze erőszakkal, de mi lesz, ha utána nem
lehet majd becsukni?
Lucas benyúlt a hátsó zsebébe, előhalászta a tárcáját, és ki-
vette belőle Tim hitelkártyáját. Félretolt, és kinyitotta a zárat.
Odabenn a nagy rakás nyomtatópapír meg régi fénymásológép
között viszonylag biztonságban érezhettük magunkat. Lucas az
ajtó elé állt, elzárva az utat, arra az esetre, ha egy könyvtárosra
épp rájönne a fénymásolhatnék.
 Mi folyik itt?
Mielőtt válaszolhattam volna, a kék fény előtört az ujjam-
ból. Mindketten megriadtunk.
Értesítés: adatátvitel következik.
A zsibbadás a kezemből átterjedt a többi testrészemre is.
Adatátvitel: kezdődik.
A fény úgy tört elő az ujjaimból, mint víz a locsolócsőből,
és egy háromdimenziós képet formált. Két alak vált ki belőle,
mindössze karnyújtásnyira tőlem. Az egyik előrelépett. Hol-

113
land színes, szellemszerű jelenése olyan valóságosnak tűnt,
hogy szinte éreztem, ahogy szürke szeme tetőtől talpig végig-
vizslat.
 Mi a franc ez? - nyögte Lucas.
Megértettem a döbbenetét. Én is így éreztem, amikor
Threenél láttam ezt, néhány hete. De az érzéseim - lelkiek és
testiek egyaránt - e pillanatban mintha furcsa mód fel lettek
volna függesztve, és az érzékelőim meg is magyarázták, miért.
Minden rendszertulajdonság maximális teljesítményen
fut.
Az energia elvonása a túlterhelés elkerülése érdekében
történik.
 Helló, Mila!
Normális körülmények között kirázott volna a hideg Hol-
land hangjára. De ebben a pillanatban - pontosabban, az én
egész életemben - semmi sem volt normálisnak nevezhető.
 Hogyan lehetséges ez? - kérdezte Lucas. - Képes volt a
laptopomon keresztül bemérni téged?
Bár tudnám, mit feleljek! Three átvert. Azt állította, nekem
nincs ilyen képességem. És tessék! Báb vagyok Holland kezé-
ben.
 Attól tartok, ezúttal nem lesz olyan nagy élményben ré-
szünk, mint legutóbb - mondta Holland az önelégült hanghor-
dozásával. - Three képes volt élő videoképet és hangot is to-
vábbítani nekünk, de ezen a téren te csak alapszinten vagy fel-
szerelve. Ez baj, mert így nem tudom, miben sántikálsz. Ezt a
hátrányt ezzel az üzenettel kell ledolgoznom.
Elégedett, tenyérbemászó mosoly ült ki az arcára. Diadalit-
tas.
Egy röpke pillanatra én is diadalt éreztem. Tehát nem tudott
lenyomozni, és arról sem volt fogalma, hogy az unokaöccse
összefogott az ő drága teremtményével... ellene. Egyelőre leg-
alábbis nem sejtette. De aztán hipp-hopp elszállt az örömöm.

114
Csak a tudat maradt, hogy az engedélyem nélkül is rendelkez-
het a testem felett.
Erőszak. Kiszolgáltatottság. Megaláztatás. Ez a három szó
futott át a fejemen... Ha egyszer visszatérnek az érzéseim, még
visszavágok ezért.
 Nyilván azt remélted, sosem látsz többet. Vagy legalább-
is nem ilyen hamar - folytatta Holland. - De talán érdekelni
fog, ki van itt mellettem.
Kivetített kezének mozdulatával megragadta egy szellem-
szerű figura állát, és addig fordította, míg az felismerhetővé
nem vált.
Quinn volt az.
Még a ködös holografikus képen is látszottak az arcán a se-
bek, amiket Holland ejtett rajta. A szeme körül fekete-kék ka-
rikák húzódtak, az orra természetellenesen balra hajlott, és szi-
várgott belőle a ver. Kopaszra borotvált feje - gesztenyebarna
fürtjeitől megfosztva - tompán fehérlett. Torkának sápadt bőrén
véraláfutásos ujjnyomukat vettem észre.
A zsibbadtságtól nem tudtam együtt érezni vele, és képtelen
voltam örülni annak, hogy Holland foglya ezek szerint hál’
istennek se nem Hunter, se nem Daniel, sem pedig valamelyik
fiatal Quinn csapatából. De tisztában voltam vele, hogy a vetí-
tés után viharos érzelmeket fogok majd átélni.
Quinn nyakán vékony kötél lógott. Holland megrántotta. A
nő szemei a fojtó szorítástól felpattantak, majd ismét lecsukód-
tak. A feje előrecsuklott.
 Ébresztő! - ismételte Holland, és kegyetlen erővel újra
megrántotta a kötelet.
Quinn rémülten, rekedten felhördült. Összeroncsolt torkával
már kiáltani sem tudott.
 Biztosan felismered az én korábbi védencemet, habár
meg kell adni, elég rossz formában van.
Holland hangjában nyoma sem volt megbánásnak vagy

115
bármiféle érzelemnek, holott egykor szerette ezt a nőt. Sem
szomorúság, sem harag nem érződött rajta. Semmilyen érze-
lem.
 Nem hajlandó elárulni azt az igen lényeges információt,
hogy hogyan volt képes belenyúlni a programozásodba, én
pedig nem vagyok már olyan türelmes, mint régen.
Holland keze kinyúlt valahová a hologram objektívjének ha-
tó körén kívülre, és egy fenyegetően nagy késsel tért vissza a
képbe. A szeme rezzenéstelen maradt. Felsóhajtott, mintha
nagyon fárasztaná már ez a kínlódás.
 Nem véletlenül vettem ezt fel. Tudtam, hogy nem akaró-
dzik majd neki beszélni. De üzenni akartam neked. Mégpedig
azt, hogy az enyém vagy, és így is, úgy is elkaplak. Nem enge-
dem, hogy a legdrágább tulajdonom szabadon kószáljon a vi-
lágban. Világos?
Ekkor felemelte és hátrafeszítette Quinn állát. Földbe gyö-
kerezett lábbal bámultam, amint a kése megcsillan a hologram
fényében, mintha szikrázott volna. Aztán egy határozott moz-
dulattal, hidegvérrel átvágta a nő torkát, és eldobta a kést. A
fültől fülig húzódó vágásból ömleni kezdett a vér.
Az ütőér jóvátehetetlenül károsodott.
Felépülés kizárva.
Halálozási arány: 100%.
 Ne! - visszhangzott Lucas kiáltása a szűk helyiségben,
miközben Quinn lehanyatlott, és eltűnt szem elől.
Nem kedveltem Quinnt. Sőt, valójában gyűlöltem azért,
amit velem csinált, és amit miatta Peytonnal tettem. De azt
azért nem kívántam, hogy egy őrült megkínozza vagy megölje.
Egy gátlástalan őrült, aki bárkinek az életére tört, csak hogy
engem kézre kerítsen.
A fehér nyakon tátongó seb, ahogy patakzik belőle a vörös
vér, örökre beleégett az emlékezetembe. Végérvényesen. Kitö-
rölhetetlenül. És bár még nem tudtam teljesen átérezni ezt a

116
borzalmat, az érzelmeim bármelyik pillanatban visszatérhettek.
Egy figyelmeztető kérdés állandóan ott lüktetett bennem:
Ki fog legközelebb meghalni?
Holland hologramja karba tette a kezét, és mivel nem látott
bennünket, egy üres pontra meredt köztem és Lucas között.
 Már biztosan tudomást szereztél a kis szerkentyűmről, ott
benned - mondta kifejezéstelen arccal. - Ha befejezted a kis
kirándulásodat, és visszatérsz hozzám, akkor esetleg kikapcso-
lom. - Lepillantott a padlóra, az élettelen testre, ami egykor
Quinn volt, azután mosolyogva felnézett. - Amúgy persze, az is
lehet, hogy nem. Ennyire kiszámíthatatlan vagyok.
Előhúzott valamit a zsebéből. Halk nevetése rémálomként
visszhangzott a fejemben. Felemelte a szerkezetet, hogy jól
látható legyen.
Egy kicsi, fekete távirányító volt.
 Megspórolhatnám mindannyiunknak a fáradságot, és
most rögtön elindíthatnám a visszaszámlálást.
 Ne! - nyögte Lucas, miközben Holland ujjai a kapcsoló-
val játszadoztak.
Egyetlen gombnyomás, és csupán két órám marad.
Adatátvitel: befejeződött.
A kék fény kialudt, és Holland képmása eltűnt. Előtűnt a
félhomályos, hétköznapi környezet, mintha mi sem történt vol-
na, mintha ez a borzalmas gyilkosság csak túlbuzgó képzele-
tünk szüleménye lett volna.
Aztán a zsibbadtság is felengedett.
Az operációs rendszer helyreáll.
Az elnyomott érzések úgy csaptak át rajtam, mint egy gátak
közé szorított, megduzzadt folyó. A térdem megroggyant az
erejük alatt és a földre hulltam. A szám elé kaptam a kezem,
hogy elfojtsam a torkomból feltörő zokogást.
Újabb ember távozott az élők sorából. Újabb haláleset tör-
tént, és én képtelen voltam megakadályozni.

117
 Lucas nem őrizte tovább az ajtót, hanem odarohant hozzám.
Mellém térdelt, de nem szólt semmit. Az érzékelőim észlelték
szapora légzését, zaklatott szívverését. Alighanem ő is az érzé-
seivel küzdött, de előbb megvárta, mit mondok én.
Nagyot nyeltem, és meg akartam szólalni. De nem ment.
Egy szót sem bírtam kinyögni. Csak a vörösen spriccelő vérre,
a fegyverropogásra, a kénszagra és Sarah fuldokló hörgésére
tudtam gondolni. Arra, ahogy anya örökre lehunyta kék sze-
mét.
 Mila, indulnunk kell!
Lucas hangja lágy volt és kedves, mintha egy sebesült állat-
hoz beszélt volna. Hagytam, hogy kivezessen a helyiségből.
Nem kérdeztem, hová is megyünk tulajdonképpen, mert
nem volt különösebb jelentősége.
Mondhatni, soha nem is számított.

***

Egy motelszobában ültem, amit Lucas gyorsan kivett, és a

fehér falat bámultam.
Az alkarom az asztalon pihent. Lucas helyezte rá az imént,
tenyérrel lefelé. Éppen fölém görnyedt, és sebészeset játszott.
A mutatóujjam legfelső ujjperce hátra volt hajlítva, fel volt
nyitva, és Lucas egy éles zsebkéssel vájkált benne.
Amikor összerándultam, felnézett a véres műtétből.
 Ne haragudj, de Holland gyűlöletes kis kütyüje mélyeb-
ben van, mint gondoltam. Próbálok minél kisebb sebet ejteni,
jó?
Nem is válaszoltam. Egy jó darabig semmi nem ejthet raj-
tam akkora sebet, mint amekkorát Holland ejtett a lelkemen
azzal, hogy átvágta Quinn torkát.
Lucas felsóhajtott, de nem szólalt meg. Ügyes ujjai folytat-
ták a munkát. Hálás voltam nekik a gondoskodásukért.

118
 Percek teltek el, mire újra megszólalt:
 Ez meg mi? - kérdezte, aztán nem sokkal később felné-
zett. - Jó hírem van. Ugyanerre a huzalozásra rá tudok kötni
egy lopakodóüzemmód-kapcsolót. Holland soha többé nem
akad a nyomodra - mondta, majd tovább ügyködött.
 Talán fel kéne adnom magam - böktem ki.
A gondolat azóta érlelődött bennem, amióta eljöttünk a
könyvtárból.
Az egyik szerszám hangos csattanással esett a földre. Lucas
halkan elkáromkodta magát. Ez annyira nem volt rá jellemző,
hogy majdnem felugrottam a székről.
 Várjunk még azzal! - felelte, miután felvette a feszült-
ségmérőjét.
Fél óra múlva kész is volt. Az ujjamon lett ugyan egy seb,
de legalább kivette a hologramkivetítőt. Megérte.
Az eszközeit egy bőr szerszámtáskába pakolta, és letelepe-
dett a mellettem lévő ágyra.
 Miért mondtad azt az előbb, hogy feladnád magad?
A frissen műtött ujjammal babráltam.
 Elegem van, hogy mindenki megsérül vagy meghal miat-
tam. Még Quinn is. Nem akarok több erőszakot. Lehet, hogy ez
az egész hajsza hiábavaló. Az örökös menekülés. A nyomozás
Holland után. - Felpattantam az ágyról, és járkálni kezdtem. -
Kit akarok én átverni? Nem vagyok hős. Még magamat sem
tudom megmenteni - mondtam, a Holland kezében lévő távirá-
nyítóra gondolva. Úgy öt centire tartotta az ujját a kapcsolótól.
Még várt. - Lehet, hogy úgy tudnék életeket menteni, ha átáll-
nék az ő oldalára.
 Mila... - szólalt meg ekkor Lucas.
Szembefordultam vele.
 Ne! Ne kezdd! Ne mondd, hogy drámázok, vagy hogy
szerinted nincs igazam. Ne hazudj nekem! - figyelmeztettem.
Tudtam, hogy hirtelen felindulásom csak a feneketlen két-

119
ségbeesésemet leplezi.
Lucas megvárta, míg lecsillapodok, aztán megpaskolta maga
mellett az ágyat.
Vonakodva ültem le mellé, mire megfogta a kezemet.
 Nem mondtam volna, hogy drámázol. Bárki nehezen bir-
kózna meg ezzel, akinek van szíve.
Leesett az állam. Ez meg miféle lelkesítő szöveg? Még Lu-
cas is lemondott rólam! Ezt már nem bírtam elviselni. Elhúzód-
tam tőle
 Várj! Kérlek! - mondta. - Épp ez a lényeg. Bárki, akinek
van szíve. Én ezzel rád is gondoltam.
Most már nem akartam annyira elhúzódni tőle.
 Mindketten tudjuk, hogy a szívem nem igazi.
 Ezt ki mondta? Hogy lehet meghatározni a szív fogal-
mát? Elárulom neked - azzal ujjait leheletfinoman, de határo-
zottan a mellkasom bal oldalára tette -, hogy ezt a szót az em-
berek kétféleképpen használják. Így nevezik a test biológiai
pumpáját, de az érzelmi központjukat is, ahol a szeretet és az
együttérzés lakozik, meg minden jó dolog, ami az embert cso-
dálatossá teszi.
Az ujjai alatt a szívem nyugtalankodni kezdett.
 Néhány embernek, például a nagybátyámnak, ebben a
második értelemben véve nincs is szíve. Pedig ez a fontosabb.
Az első értelemben véve az állatoknak is van szívük. Nincs
ebben semmi különleges. A második értelemben vett szívtől
viszont többek leszünk. Képesek vagyunk szeretni, együtt-
érezni valakivel, gyászolni és adni.
Amikor szünetet tartott, egy ér lüktetett a halántékán. A
szeme ragyogott. Mindig olyan racionális volt, még sosem hal-
lottam ilyen szenvedélyesen érvelni.
 Nem a testünk tesz minket emberré, hanem a döntéseink
és az érzéseink - mondta lassan és nyomatékosan. - Ebből a
szempontból pedig te ezerszer emberibb vagy, mint a nagybá-

120
tyám.
Farkasszemet néztünk. Akkor sem bírtam volna pislogni, ha
az életem múlik rajta. Lucas végül a takaróra ejtette a kezét, és
lehajtotta a fejét.
 Kérlek, soha többé ne mondj ilyet!
Mozdulatlanul ültem. Gyámoltalanul bámultam a rakoncát-
lan fürtjeit lehajtott fején. Lucas soha nem titkolta, mennyire
nagyra becsül, de ez több volt annál. Megingathatatlanul hitt
bennem. Ritka, drága ajándéka ez az életnek.
Felemelte a fejét, aranybarna szeme csillogott.
 Kérlek! - ismételte meg.
Tétován a mellkasára tettem a kezem, ahogy ő nekem az
előbb.
 Nem mondok többé ilyet. Megígérem. De csak, mert hi-
szek a te szívedben.
A szeme ragyogott, mint a fáklyaláng. Olyan fényesen, hogy
felengedett bennem valami. Aztán lesütötte a pillantását, és a
tekintete elszakadt az enyémtől.
 Akkor azt hiszem, most ennyi elég is ebből. Egyelőre.
Megfogta a kezem, és még egyszer megszorította, azután
felállt.
 Szóval, továbbra is az a terv, hogy ma este meglátogatjuk
Sonját?
Megkönnyebbülést kellett volna éreznem, és visszatérni a
normális kerékvágásba. Sőt, tulajdonképpen az általánosnál
jobb hangulatba kellett volna kerülnöm, hiszen abban biztos
lehettem, hogy több hologramüzenetet nem kapok Hollandtól.
Akkor miért sajdult meg a mellkasom környéke, mintha vesz-
teség ért volna? Jó lett volna még egy kicsit beszélgetni Lu-
casszal. De nem vesztegethettük tovább az időt. Amíg nem
állítjuk meg Hollandot, mindenki veszélyben van. Bárkit meg-
ölhet. Ahogyan Quinn-nel és talán Sarah-val megtette.
Bólintottam.

121
  Jól van. Elugrok, hozok pár cuccot. Egy eldobható tele-
fonnak például jó hasznát vennénk. Neked nincs szükséged
valamire?
 Nincs, köszi.
Amikor egyedül maradtam, egy ideig elgondolkodva néztem
a mennyezetet, utána bekapcsoltam a tévét. Főzőműsor. Hírek.
Egy borzalmas rock-klip. Szerelmi dráma tiniknek.
Az utolsónál megálltam. Rám tört a bűntudat. Egyre keve-
sebbet gondoltam. Hunterre. Mivel nem tudtuk egymással tar-
tani a kapcsolatot, kezdett kimenni a fejemből.
Tűnődve nézegettem az ujjaimat. Lucas szerint az IP-címem
teljesen titkosítva van. Tehetnék egy próbát. Lucas ugyan nem
tudta lenyomozni Hunter mobiljának a jelét, de én is megpró-
bálhatom.
Egy percen belül sikerült bemérnem. Amint meghatároztam
a helyzetjelző pont helyét a térképen, nagyon meglepődtem.
Hunter nem San Diegóban volt, nem is Clearwaterben, de még
csak nem is Chichagóban, ahol utoljára láttam.
Columbusban volt. Az ohiói Columbusban.
Alig hétórányira innen.
Járkálni kezdtem a szobában, surrogtak a gondolataim a
réges-régi mennyezeti ventilátor ritmusára. Hogy kerül Hunter
Ohióba? Oda menekültek az anyjával? De mennyire lehetnek
ott biztonságban, ha ilyen könnyedén le tudtam nyomozni
őket?
És ha már erről van szó... ha nekem sikerült, akkor Lucas-
nak hogyhogy nem?
Sötét gondolat furakodott a fejembe. Vagy neki is sikerült,
csak hazudott róla?
A tükörképemre meredtem, és a pillantásom megállapodott
a mellkasom felső részén. A bal oldalon. Felemeltem a kezem,
és odatettem, ahol percekkel azelőtt Lucas keze volt. Lehuny-
tam a szemem, és mély levegőt vettem. Éreztem a mellkasom

122
emelkedését, android szívem ritmikus lüktetését, dab-dab.
Leejtettem a kezem, és kinyitottam a szemem. Egy ijedt
lány nézett vissza rám a tükörből. Egy magányos lány, aki jó-
val több fájdalmat élt át, mint amennyi kijárt volna neki.
Lucas jóban-rosszban mellettem állt. Sosem adott okot,
hogy kételkedjek benne. Nem fogom épp most elkezdeni.
Visszafeküdtem az ágyra, és addig kapcsolgattam a tévét,
míg, találtam egy vígjátéksorozatot. Nézni kezdtem, és közben
vártam Lucast.

123
 onja Lopez házának környékét nem nagyon lehetett össze-
vetni Sherman nyugodt külvárosával. Gyep helyett itt fő-
képp murva és járókő borította az utat, a felhajtókon és a járda
mellett régebbi típusú autók sorakoztak. Az ikerházak és a csa-
ládi házak nem voltak valami tetszetősek, de rendben tartották
őket, és élhetőknek tűntek. Amikor Lucasszal a házhoz vezető
járdára kanyarodtunk, felkapcsolt az automata világítás. A hir-
telen világosság eszembe juttatta, hogy az új helyszín megpe-
csételheti a sorsomat, és beindíthatja a bombát, ami nemcsak az
én halálos ítéletemet jelenti, hanem négyszáz méteres körzet-
ben mindenki másét is. De mindenütt csend és nyugalom ho-
nolt. Az épület felé közeledve egy kis füves térség mellett vitt
el az utunk. Egy ázott mulcsfolt közepén magányos fa nődö-
gélt. Az ütött-kopott bejárati ajtón narancs- és citromsárga le-
velekből készült vidám koszorú függött. Enyhe édeskés illatot
árasztott, amibe korhadás szaga vegyült.
Lucas fellépett a verandára, megreccsent a fapadló a talpa
alatt. Ekkor az érzékelőim valami váratlant jeleztek.
Biztonsági rendszer.

124
 Videofelvétel.
Feltűnés nélkül elfordultam egy kicsit, és rögtön kiszúrtam a
kamerát. Az egyik kinti lámpába rejtették, ami sápadt fénybe
vonta a verandát. Észrevétlenül oldalba böktem Lucast, hogy
magamra vonjam a figyelmét. Sikerült is, mire úgy tettem,
mintha megdörzsölném az orromat.
 Videokamera - suttogtam közben.
Elkerekedett tekintetében a saját döbbenetem tükröződött.
A biztonsági rendszer még érthető, de videokamera, ilyen
környezetben?
Fegyverellenőrzés: 5 lőfegyver, 15 méteres körzeten
belül.
Úgy tűnt, itt bizony alaposan felkészültek egy esetleges be-
törésre. Vagy inkább egy vadnyugati leszámolásra.
Szorosan Lucas mellé állva, hogy a vállunk majdnem össze-
ért, bekopogtam. Az ajtó mögül mogorván szólt ki valaki:
 Ki az?
Remélve, hogy sikerült barátságos mosolyt öltenem, röviden
előadtam a történetünket. Nagyjából ugyanúgy, ahogy Lucas
Maggienek. Meglepetésemre sorozatos csipogást hallottam - a
riasztó kikódolásának hangját aztán a zár fémes kattanását.
Az ajtó feltárult, és egy idősebb, középmagas nő tűnt fel
mögötte. Barna bőrén és széles homlokán kívül nemigen emlé-
keztetett a fényképen lévő élénk tekintetű Sonjára, akinek ke-
rek arca egészség tői ragyogott, sűrű haja barnán fénylett. A
ránk meredő asszony egy eleven csontvázra hasonlított inkább.
Beesett arca kreolos bőre ellenére is sápadtnak hatott. Sovány
testén lógott a ruha, a fején kötött gyapjúsapkát viselt, pólója
kigombolt gallérja alól rövid műanyag cső bukkant elő. Ahogy
intett nekünk, hogy menjünk be, láthatóvá vált, hogy a másik
kezével egy négylábú, kerekes járókeretbe kapaszkodik. Meg-
fordult, és csoszogva elindult vele befelé, szürke papucsa meg-
megcsikordult a kopott padlón. Követtük a pici nappaliba, ahol

125
egy viseltes kanapé és két szék állt.
Törékeny és megviselt lénye eszembe juttatta Quinnt. Forrt
bennem a düh, de uralkodtam magamon. Olyasvalakit, mint
Sonja, a legkisebb zavarra vagy feszültségre utaló jel is óvatos-
ságra inthetett volna, hiszen hivatásos nyomozó volt. Az ilye-
nek felfigyelnek a legapróbb részletekre is.
Leült, vagyis inkább lerogyott a kanapéra. Lucasszal tétován
megálltunk, nem tudtuk, helyet foglaljunk-e vagy sem. Sonja
félretolta a járókeretet, hogy kinyújthassa a lábát, és a székekre
mutatott.
 Bocsánat, de mostanában nem nagyon adok a jó modorra.
Üljenek le!
Lucas a hozzá közelebbi széket választotta, de a nő figyel-
mét teljes egészében én kötöttem le, miközben letelepedtem.
Folytatni készültem a mesénket, de Sonja megelőzött.
 Tudtam, hogy egyszer ez a nap is eljön - mondta. Barna
tekintete meg sem rebbent. - Hogy Edgaron kívül más is gya-
núsnak tartja majd, ami azzal a kislánnyal történt. Az unokahú-
goddal.
Na, végre!
 Mi történt vele? - kérdeztem.
Sonja szorosan behunyta a szemét, és levegő után kapott.
Olyan csúnya, erős és száraz köhögés tört fel belőle, hogy hát-
rahőköltem.
Lucas segítőkészen felemelkedett a székében, de a nő lein-
tette.
 Hozhatok magának valamit? Egy kis vizet? - kérdezte az-
tán tőle a fiú, amikor a rohama véget ért.
 A víz nálam már nem old meg semmit, de azért köszö-
nöm - felelte Sonja, most már tudomást véve Lucasról, de aztán
ismét felém fordult.
 Hogy mi történt vele? Bár tudnám! De egy dolog hét-
szentség! Valaki pokoli biztosra ment, hogy elejét vegye a to-

126
vábbi kérdéseknek.
Tekintete a téglából rakott kandallóra vándorolt. Bekerete-
zett fotók sorakoztak rajta, szépen elrendezve, de ő rendületle-
nül csak egyet nézett. Azt, amin Edgar Blythe-tal voltak látha-
tók. Sonja még jó egészségnek örvendett, úgyhogy évekkel
ezelőtt készülhetett.
 Edgar jó ember volt. Igaz barát, és átkozottul jó zsaru.
Soha senki nem fogja elhitetni velem, hogy túrabalesetben halt
meg. Baromság! A legkörültekintőbb rendőrnek ismertem. Kü-
lönben is, gyűlölte az esőt meg a hideget. Annak, hogy vihar-
ban túrázni indult volna, kábé annyi esélyt adok, mint hogy
most azonnal lefutom a maratont.
 Szóval, úgy gondolja... hogy megölték? - kérdezte Lucas
rezzenéstelen arccal.
Nem kertelt, rákérdezett.
 Baromira úgy gondolom. Pedig én nem hittem neki, leg-
alábbis kezdetben. - A hangja ellágyult, mintha kellemes emlé-
keket idézni fel. - Kifejtettem neki a véleményem, hogy túlsá-
gosan belelovalja magát a munkába. Meg hogy őrültségeket
beszél. Ki akarna egy tüzet balesetnek beállítani, ha egyszer
gyújtogatás volt? Ő meg az ügy eltussolásáról beszélt. Az
ilyesmi nálunk az ember karrierjébe kerülhet. - Újra a képre
nézett, a tekintete elfelhősödött. Igen, a férfinak nem is csak a
karrierje veszett oda. - Kértem, hogy mutassa meg a bizonyíté-
kot. De nemet mondott. Úgy került, mint a pestisest. Gondol-
tam, túl messzire ment. De aztán jött a hívás...
Sonja lehajtotta a fejét. Megvártam, amíg összeszedi magát.
A bűntudattól összeszorult a torkom. Ez a nő szemlátomást
nagyon beteg, én meg itt élete legszörnyűbb pillanatáról be-
széltetem. Talán békén kellene hagynom. De nem tehettem.
Minden létező információra szükségem volt. Ha megismerem a
múltat, talán befolyásolhatom a jövőt, és meg tudom állítani
Hollandot.

127
 Amikor Sonja felnézett, a szeme ragyogott a könnyektől, de
a hangja erősebben csengett.
 Végig engem óvott. Az elején hagyta, hogy segítsek neki,
de később kizárt a nyomozásból. Azt hiszem, féltett. A halála
után kértem is az áthelyezésemet. Azonnal megkaptam. Mintha
valaki tényleg el akart volna távolítani onnan. Nem tudom. -
Előrehajolt, és a járókeret tolókarja után nyúlt. - Várjatok!
Keresztülcsoszogott a szobán, egy kerek kis asztalkához,
amin egy nagy, magas faváza állt. Felemelte a vázát, majd egy
gyors mozdulattal lecsavarta az alját. Összetekert papírdarabka
csúszott ki belőle. Megfordult, és odahozta nekünk.
 Kábé egy hónappal Edgar halálát követően hozta a posta.
Nem tudom, hogy intézhette, és miért éppen nekem küldte el.
Volt mellette egy üzenet is, de azt megsemmisítettem. Próbált
benne ravaszul fogalmazni, de úgy voltam vele, hogy ha én
meg tudtam fejteni, akkor másnak is sikerülhet. - Újabb
köhögőroham jött rá, és ezúttal hosszabb ideig tartott. - Ez a
vacak tüdő! Nem sok haszna van már. Mindegy. Edgar a lel-
kemre kötötte: ha jönne valaki és kérdezősködne, ne mondjak
semmit. Na, nem mintha túl sok mondanivalóm lett volna. Nem
sok mindent osztott meg velem. De most már nincs veszteniva-
lóm...
Kíváncsian előredőltem. Reméltem, hogy nincs még vége a
történnének.
 Azt mondta, áttért egy új nyilvántartási rendszerre. Fo-
galmam sem volt, mire gondol, míg meg nem kaptam az üzene-
tét, és vele a mellékelt papírkát.
Ekkor szétnyitotta a markát, és átnyújtotta a cetlit. Kisimí-
tottam, hogy elolvassam, mi van ráírva.
A vastag fekete számok majd leugrottak a lapról.

• 2240

128
 Egy ügy száma volt. Hasonlított Sarah-éhoz, csak régebbi.
Teljesen felvillanyozott, mikor bevillant, mit jelenthet.
 Szándékosan rossz aktába tette a bizonyítékot.
 Én is erre gondoltam - helyeselt Sonja. - Szerintem tudta,
hogy bajban van, de képtelen volt megválni a bizonyítéktól.
Ezért elrejtette, hátha valaki fel tudja használni a jövőben.
És itt jöttünk mi a képbe. Az emberek a jövőből. És persze a
múltból is.
Lucas izgatottan könyökölt a térdére.
 Az a bizonyíték... azóta is benn lehet a rendőrőrsön?
A nő feszülten ránézett, és megrázta a fejét.
 A lezárt, illetve a megoldatlan ügyek anyagait a helyi
rendőrségi raktárban őrzik.
Mialatt Lucas faggatta, már ötödjére mértem fel a testbeszé-
dét és az általános állapotát, de hazugságnak nem találtam jelét.
Volt viszont még valami, ami nem hagyott nyugodni.
 És miért csak most beszél róla? Bármikor előállhatott
volna vele.
Sonja bólintott, mint aki már várta a kérdést.
 Nem szégyellem bevallani, hogy féltem. Ha Edgart ilyen
könnyen eltették láb alól, velem is gond nélkül elbántak volna.
De most már nincs mitől rettegnem. - A pólójából kilógó csőre
mutatott. - Négyes stádiumban lévő tüdőrákom van. Ha jönnek,
és eltesznek láb alól, azzal nem szúrnak ki velem.
Öntudatosan felemelte a fejét, bár egy kicsit reszketett. Lu-
cas felkelt, felvette a takarót a kanapé támlájáról és a hátára
terítette. Lehajolt hozzá, a tekintetük egy szintbe került.
 Köszönjük! Nem is tudja, milyen sokat segített.
Finoman megszorította a kezét, majd felegyenesedett.
 Nem lenne szüksége valamire, mielőtt elmegyünk? Egy
forró italra, esetleg valami ennivalóra?
A nő eltolta magától, de a szeme körül ellágyultak a ráncok.
Látszott, hogy elérzékenyült.

129
  Sajnálom, hogy nem tudok többet segíteni - mondta.
 Ne mondjon ilyeneket! Hiszen már ez is óriási előrelé-
pést jelent - feleltem.
Sonja rám nézett, és kíváncsian felhúzta a szemöldökét.
 Most, hogy mondod, pontosan miben is segítettem én?
Összerezzentem. Ezek szerint, nem egészen vette be a mi
kis fedősztorinkat.
 Csak helyére tette a hiányzó részleteket. Mindig is szeret-
tük volna tudni, hogy...
 Akkor miért kérdezett rá az előbb a barátod, hogy hol
tartják azokat az aktákat? - vágott közbe Lucasra mutatva. - Ti
konkrét bizonyítékot kerestek. Összeesküvést gyanítotok. De
miért?
Lucas megvakarta a tarkóját, és a padlóra meredt. Ezúttal
viszont én rukkoltam elő egy gyors válasszal. Reméltem, beéri
vele.
 Valójában magánnyomozók vagyunk. Sarah szülei bérel-
tek fel bennünket. Be akarják perelni a rendőrséget és a tűzol-
tóságot, amiért rosszul kezelték az ügyet.
Élesen felkacagott, de a nevetése fojtó köhögésbe fulladt.
 Most komolyan azt várjátok, hogy én ezt elhiggyem?
 Nem akarok udvariatlan lenni, de nem számít, hogy maga
mit hisz - felelte Lucas kedvesen, de határozottan. - Jó okunk
van rá, hogy megszerezzük a papírokat, de ez leginkább csak
ránk tartozik.
Furcsa volt hallani, hogy Lucas így helyre teszi Sonját, de
igaza volt. Nem ő jelentett veszélyt ránk, hanem ha a valódi
indítékaink napvilágra kerülnek. Sonja láthatóan nem sértődött
meg.
 Ezt tiszteletben tartom - mondta, és a pólója ujjával meg-
törni te a szája sarkát. - De akik érintettek az ügyben, azokat
nem fogja érdekelni, hogy milyen okból nyomoztok. Bármit
elkövetnek majd, hogy a titkuknak még a közelébe se férkőz-

130
hessetek.
Még megköszöntem az aggodalmát, miközben Lucas az ajtó
felé indult. Már a kilincsen volt a keze, amikor Sonja utánunk
szólt.
 Van fegyveretek?
Lucas mozdulatlanná dermedt. Megfordultam, mert eszem-
be jutott, hogy Timét a faházban hagytuk. A medvés kaland
után Lucas rá sem tudott nézni, én pedig a Peyton-emlék miatt
szinte sokkos állapotba kerültem, és soha többé nem akartam
fegyvert venni a kezembe. De ettől a tény tény maradt: ránk
fért volna egy.
 Nincsen - feleltem.
 Akkor adhatok még valamit - mondta Sonja, majd csú-
nyán a markába köhögött.

***

Egy órával később Sonja tanácsára a rendőrségi raktár épü-

lete előtt ültünk a kocsiban. Az ipari épületkomplexumhoz ve-
zető utca teljesen kihalt volt. Ennek örültünk. A szerencse
azonban az automata kapunál cserbenhagyott minket. Zárva
találtuk. Nem kellett volna meglepődnünk rajta, de azért csaló-
dásként ért. Bosszantott, hogy ezzel is megy az idő.
Megnyitottam az elmémet, és rákapcsolódtam a zárat irányí-
tó számítógép jelére.
Egy felszólítást tartalmazó kód töltődött le:
Adja meg a belépési kódot!
A számspirálokat át kellett alakítanom. Megcsavartam és
nullákból meg egyesekből álló pontos kombinációvá formáltam
őket, ami ahhoz kellett, hogy kapcsolatba léphessek a biztonsá-
gi rendszerrel. Olyan könnyedén áramlott oda-vissza az infor-
máció, ahogyan egy balettelőadás libbenő mozdulatai követik
egymást. Végigvezettem a rendszert a bonyolult tánclépéseken,

131
majd behívtam a belépési kódot.
Egy másodperc, kettő, három, négy...
4,54 másodperc alatt meglett a kód.
Android agyam visszasugározta a rádióhullámokat az érzé-
kelőinek, a kapu számítógép-vezérlése pedig vette a jelet. Egy
búgó hang és az azt követő kattanás után a kapu kitárult, én
pedig lekapcsolt fényszórókkal behajtottam rajta.
Éjjellátás bekapcsolva.
Előttem felragyogott az út. Vörös fényben úszott, de teljesen
jól láttam. Elhúztunk egy sor raktárépület előtt, aztán az utol-
sónál lelassítottam, bekanyarodtam jobbra, és megálltam a
szemeteskonténerek mellett. Így az épület valamelyest elrejtet-
te az autót az út felől, a kukák pedig a komplexum északi vége
felől nézve takartak minket.
Amikor a motor leállt, hátborzongató csend lett. Egyedül a
távoli forgalom zúgása hallatszott. Igaz, beértem volna én ez-
zel. Még mindig jobb, mint a harsogó szirénák hangja, vagy a
fel-felvillanó vörös figyelmeztetések, amik akár azt is jelezhe-
tik, hogy két órán belül darabokra robbanok.
Lelki szemeimmel már láttam is Hollandot, ahogy a kapcso-
lóért nyúl.
 Akkor kipróbálod magad harcedzett bűnözőként? - kér-
deztem, igyekezve feldobni a hangulatot.
Lucas nevetett.
 Szerintem, átestem már ezen, amikor segítettem neked a
szökésben.
Remegő kézzel nyúltam be az ülés alá a pisztolyért, amit
Sonjától kaptunk. Amint a markomba fogtam, Lucas a karomra
tette a kezét.
 Biztos vagy benne, hogy szükségünk lesz rá? - kérdezte
csendesen, alig hallhatóan.
Hálás voltam a bionikus hallásomért.
Az ujjaim a markolatra szorultak. Megértettem az aggodal-

132
mát. De Sonja története - miszerint azért ölték meg Edgart,
mert nyomába eredt az igazságnak - új megvilágításba helyezte
a ránk leselkedő veszélyeket. Meg kellett védenem Lucast, és
nem voltam benne biztos, hogy a különleges képességeink ele-
gendőek lesznek hozzá, hiszen Holland nagy erők fölött ren-
delkezett.
Az ölembe tettem a pisztolyt, és csak néztem. Közben vagy
ezredjére éltem át ugyanazt, amit Quinn-nél: nem akartam,
hogy bárki meghaljon.
 Csak végső esetben fogom használni - mondtam. - És
megígérem neked, hogy nem követek el semmi jóvátehetetlent.
Lucas kelletlenül bólintott, majd egy símaszkot húzott elő a
zsebéből. Én is így tettem. Úgy terveztük, hogy a bentlétünk
idejére mozgásképtelenné tesszük a videokamerákat. Az álarc
csak biztonsági elővigyázatosság volt. Már csak az hiányzott
volna, hogy Lucas ellen is körözést adjanak ki! A számba ha-
raptam. Mostanra már annyi ideje hiányzott a SMART-műve-
letektől, hogy biztos gyanút keltett a távolléte. Holland rá fog
jönni, mi a helyzet, csak idő kérdése.
 Mila! Mi lesz a videokamerákkal? - kérdezte Lucas, ki-
zökkentve gondolataimból.
Na, akkor!
A környező épületekből érkező jelek összevissza keringtek a
fejemben.
IparMax wifi.
JenningsCég wifi.
RCHoldings biztonsági rendszer.
PRend biztonsági rendszer.
PRend, azaz Philadelphiai Rendőrőrs. Megvan.
A kapcsolat létrejött köztem és a hálózatuk között. Pár má-
sodperc alatt meghatároztam a videokamera szerverének he-
lyét, pár újabb pillanat után pedig leállítottam a felvételt. Az-
után hatástalanítottam a biztonsági riasztót, nagyjából úgy,

133
mint ahogy azt a kapunál tettem.
Felhúztam a kötött maszkot a fejemre, Lucas pedig már nyi-
totta is a kocsiajtót.
 Ne feledd, nem maradhatunk sokáig! Legfeljebb tizenöt
perc lehet.
Bólintottam. A pisztolyt hátul az övembe tűztem, és én is ki-
szálltam. Amilyen halkan csak tudtunk, az épület oldalsó bejá-
ratához osontunk. A riasztó ki volt kapcsolva, de az ajtót kulcs-
csal is bezárták. Felmerült bennem, hogy szétlövöm a zárat, de
az nagy zajjal járt volna, és aki belülről őrzi az épületet, az
nyilván rájött volna, hogy erőszakos behatolás történt.
Behunytam a szemem. Az érzékelőim zümmögve elemezték
az ajtó tulajdonságait, és elláttak mindenféle adattal mind a
vastagságra, a sarokvas típusára, mind a betöréséhez szükséges
erőkifejtésre vonatkozóan.
Nem volt más választásunk. Lucas hátralépett, helyet adva
nekem. A vállam egy lendületes, gyors mozdulattal a fának
csapódott.
Reccs!
Holtra dermedtünk, mikor a zaj visszhangot vert a csendben.
Éles volt, de annyira nem hangos, hogy felfigyeljenek rá.
Legalábbis ebben reménykedtem.
Beosontunk, be is húztuk magunk mögött az ajtót, bár be-
csukni már nem lehetett. Egy kis előtérbe kerültünk, ahol egy
fallal elválasztott kis helyiségben, a rácsos ablakon túl hatal-
mas íróasztal állt, pár funkcionális bútorral. A festék lemállott
a falakról, a betonpadló igen leharcoltnak tűnt. Egy újabb ajtó
nyílt belőle.
Még egy fémes csattanás, és bent is voltunk magában a rak-
tárban.
A szívem vadul vert, amikor bejutottunk. A hely nagyobb
volt, mint reméltem. Több sor polc fogadott minket, amiken
különféle alakú és méretű tárgyak sorakoztak. Őszintén szólva,

134
először azt hittem, rossz helyen járunk. Egy rakás jellegtelen
bizonyítéktároló dobozra számítottam, ehelyett színek kaval-
kádjával találtam szembe magam.
 Nem kérsz egy gördeszkát? - súgtam oda Lucasnak.
Szépen elrendezve sorakoztak egymás fölött és alatt a tároló
fakkokban. Ragyogó színű kerekeik és matricáik jókedvre derí-
tethettek a raktár dolgozóit, legalábbis így képzeltem.
Lucas kesztyűs kezével megforgatta az egyik kereket.
 Próbáljuk meg erre! - bökött aztán a fejével a következő
sor felé
 Te jobbra, én balra - feleltem, miközben izgatottan néze-
gettem a rengeteg bizonyítékot.
Lucas rábólintott, és szétváltunk. Ő Sarah valódi, 4220-as
számú aktájának a keresésére indult, én pedig a Blythe levelé-
ben található 2240-eser próbáltam felkutatni. Végigmentem az
első polcrendszer előtt, ami a padlótól a mennyezetig zsúfolva
volt. Dobozok végeláthatatlan sora várt. Még csak a 1500-asnál
jártam, úgyhogy haladnom kellett tovább. Bekanyarodtam a
következő sorba, és azt is végigböngésztem. Utána a követke-
zőt is.
Hat sort néztem át, mire a számok közelíteni kezdtek az ál-
talam keresetthez. 1900, 2100, és igen! Ott a sor közepén, ott
volt a 2240-es! Reszkető kézzel nyúltam a dobozért. A padlóra
tettem, és leemeltem a fedelét. Por szállt fel belőle, egy pilla-
natra nem is láttam tőle tisztán. A tetején egy halom papír volt.
Mindegyiken ugyanaz a szám. Az aktákban egy piromániás
ügye szerepelt, aki felgyújtott egy magánházat.
Ez egy másik tűzeset volt. Félretettem őket. Nem sok remé-
nyem maradt. Mi van akkor, ha ez zsákutca?
További papírokat lapoztam át, és még mélyebbre ástam.
Amikor ennek ellenére sem találtam semmit, csak még több
géppapírt és kartont, teljesen magam alá kerültem.
Ne!

135
 De mielőtt tudomásul véve a kudarcot felsóhajtottam volna,
valami simát éreztem. Műanyagot.
Az első zacskóban egy időzítő darabja volt. Úgy lógtak ki
belőle a drótok, mint valami kirojtolódott nadrágszárból a szá-
lak. A második csomagban egy egyliteres piros palack volt.
Butángáz. A gyújtogatások gyakori segédanyaga. A két bizo-
nyítékra ragasztott címkén a 4220-as ügyszám szerepelt. Sarah-
é.
A tenyerembe fogtam a tárgyakat. Közben a raktár eltűnt,
ragyogó narancsszínű lángfal jelent meg előttem. A régi papír
dohos szaga kesernyés füstszaggá változott.
A lángoktól lépni sem bírok. Fojtogató forróság vesz körül.
Nincs levegő.
A torkom összeszorul.
 Sarah?
Lerogyok a földre. Nincs erőm megállni a lábamon. Apa
szólongat… vagy csak hallucinálok?
Hirtelen leküzdhetetlen álmosság tör rám, a végtagjaim tel-
jesen elgyengülnek. Ha letehetném a fejem... Csak szundítanék
egyet, csak egy icipicit...
Az emlék elhalványult, de a kemény és hideg érzés a fejem
alatt, ahogy feküdtem a földön, megmaradt. Kinyitottam a
szemem, és kábultan pislogtam a rideg környezetre. Felkeltem.
Mesterséges szívem eszeveszetten kalapált. A lányt, aki voltam
- vagyis, akit személyemben újjáteremtettek megölték. Ebben
egyre biztosabb vagyok. Érzem a rettegését, a szenvedését.
Egyek vagyunk. Még mindig nem tudom, miért tették ezt vele,
de az elkövető azóta is szabadlábon van.
A harmadik csomagot még mindig reszkető ujjakkal nyitot-
tam ki. Először üresnek láttam. Aztán a zacskó egyik sarkában
megcsillant valami. Ujjaim közé csippentettem a picike fémda-
rabot. Valamiből letörhetett. Egy része mintha tű lett volna.
Olyan, amit pólóra vagy kabátra szoktak tűzni, dísznek. A fém

136
eldeformálódott, csak az elülső oldalán maradt egy kevés fes-
ték. Zöld, sárga, kék. Nem tudtam, hogy nézhetett ki pontosan,
de egy biztos: ha Edgar Blythe elrejtette, akkor ő tutira beazo-
nosította és fontosnak találta.
Visszatettem az időzítő darabkáját meg a butános palackot a
polcra, és lefotóztam őket. A tűt viszont a zsebembe süllyesz-
tettem. Végigsiettem a sorok közt, és mikor rátaláltam Lucasra,
suttogva elhadartam neki, mire jutottam. Aztán gyorsan az elő-
tér ajtaja felé vettük az irányt, de a menekülési tervem hirtelen
zátonyra futott.
Megállítottam Lucast.
Emberi fenyegetés észlelve: 14 méterre.
Felfegyverzett személy.
Fegyverellenőrzés: 45-ös kaliberű pisztoly,
 Biztonsági őr. Kapcsold ki a zseblámpádat! - suttogtam.
Lucas megnyomta a gombot, és a fény kihunyt. Épp mikor
az ajtó túloldalán felhangzottak a léptek. Megpördültem, és
magam mögé rántottam Lucast. Igyekeztem gyorsan és óvato-
san mozogni, de a cipőm megcsikordult a betonpadlón. Behúz-
tam Lucast egy sor polc mögé. Megbotlott mögöttem, az embe-
ri szemével most nem sokat láthatott a koromsötétben.
A célpont közeledik.
11 méter.
Újabb fémes csendülés hallatszott. A szívem a torkomba ug-
rott. Éreztem, hogy a fegyver egyre jobban húzza az övemet.
Mielőtt az őr belép, el kell érnünk valahogy a polcsor végére,
vagy vége a játszmának. Meghall bennünket, nekem pedig
közbe kell avatkoznom.
Esetleg rá is kell lőnöm.
Gyorsabb tempóra kapcsoltam, és mire nyikorogva kinyílt
az ajtó, pont megérkeztünk a sorvégéhez. A csuklójánál fogva
behúztam Lucast a polc széle mögé. A hátunkat nekivetve áll-
tunk, levegőt is alig mertünk venni. Kattanás hallatszott, egy

137
lentről érkező fénycsóva világította meg a polcokat a bejárat
felől.
 Hahó! Van itt valaki? Biztonsági szolgálat! - kiáltotta egy
méh hang.
A fény együtt haladt a betonon csattogó súlyos léptekkel.
Összerezzentem. A fénynyaláb mozgásából ítélve az őr a fal
mentén haladt, hogy végignézze a polcsorok közti folyosókat.
Ez az útvonal közvetlenül hozzánk vezetett.
A szívem zakatolt, közben az érzékelőim folyamatosan in-
formációkkal bombáztak, hogy felkészítsenek egy esetleges
összecsapásra.
Célpont adatai
Neme: férfi.
Magasság: 185 cm.
Súly: 93 kg.
Szívverés: 95/perc, kissé szapora.
Lépések: lassabbak, mint az a testsúlyból következne.
Óvatosságra vall.
Fegyver: megtöltve.
A kimért, egyenletes léptek egyre közeledtek. Aztán a fény-
kéve folyosónk túlsó végén, tőlünk balra villant fel. Épphogy
csak elkerült minket. Vártam, hátha az őr megáll egy kicsit.
Füleltem, hogy esetleg a ruhája surrogása elárul valamit, ne
adj’ isten, a rádiójáért, vagy a pisztolyáért nyúl. De folytatta az
útját. A fénykéve most a fejünktől jobbra lévő sorba világított
be, aztán a léptek távolodni kezdtek... de minden egyes sorba
benézett.
Lucas csuklóját szorítottam. Még tíz méter, és az őr a sorok
végén ér. Eljött az igazság pillanata. Kétségbeesetten remény-
kedtem benne, hogy visszafordul, és ugyanazon az útvonalon,
amelyiken jött, a túlsó oldalon maradva megismétli az ellenőr-
zést. Aztán ha nem bukkan fel senki, visszavonul az irodájába.
Az android érzékelőim számon tartották a köztünk lévő tá-

138
volságot, ám amikor már úgy érzékeltem, hogy csak harminc
centire járt a polcsor túlsó végétől, a léptek hirtelen megálltak.
Fohászkodtam magamban, hogy forduljon meg, és visszafe-
lé, az ajtó felé vegye az irányt.
Ellelt egy másodperc. Aztán még három. Nagy sokára me-
gint lépett egyet, de nem abba az irányba indult, amerről érke-
zett. Megindultam, és kilestem balra, pillantásom a folyosó
végére siklott. A nyílt térre, ahonnan már biztosan észre fog
venni bennünket.
A fény egyre erősödött. Közeledett.
Lucas füléhez hajoltam:
 Mozgás!
Lucas megragadta a kezem, és rám hagyatkozott. A polc
sarkánál, aminek az előbb a hátunkat vetettük, lábujjhegyen
lopakodva befordultunk. Imádkoztam, hogy az őr lépteinek
hangja elfedje a neszt.
Lépés lépést követett, néma csendben. Olyan bújócskába
kényszerültünk, aminek akár végzetes következményei is lehet-
tek. Mindeközben a lépések egyre hangosabbak lettek. Alig
tudtam visszatartani a zihálásom. Ha túl zajosak vagyunk,
meghall bennünket. De ha nem sietünk, akkor meg így is, úgy
is elkap.
Megszaporáztam a lépteimet. Lucas követett, ujjaink össze-
fonódni. félúton jártunk a kijárat felé, már nem sok volt hátra.
Felcsillant a remény. Talán sikerülhet. Éppen-éppen kijutha-
tunk.
Ekkor Lucas váratlanul megbotlott, és estében a karomba
kapaszkodott. Megpördültem, próbáltam volna megtartani, de
már késő volt. A másik kezével kapaszkodót keresve hadoná-
szott, és nekicsapódott a polc szélének.
A csattanás nagyot szólt a csendben. A léptek a polcok túlsó
végén hirtelen elhallgattak.
 Hahó! Ki van ott?

139
 Cipőtalpak csattogása visszhangzott a helyiségben. Az őr
futni kezdett.
Mi is rohanni kezdtünk a folyosó vége felé, a zseblámpa
fénynyalábja azonban túl gyorsan megtalált bennünket. Még
hátravolt öt méter.
Az őr bármelyik pillanatban segítséget hívhatott az adóve-
vőjén. Abban a szempillantásban komoly bajba kerültünk vol-
na. Magam előtt toltam Lucast, hogy rohanjon tovább.
Amikor az őr két lépés híján utolért minket, megpördültem,
és rávetettem magam. A hideg, fémes érintés a derekamnál
eszembe juttatta a fegyvert, mire újabb néma fohászt intéztem a
világegyetem hez.
Könyörgök, csak használnom ne kelljen!
Amint az várható volt, az őr az övére csatolt rádióért nyúlt.
Elkerekedett a szeme, amikor látta, hogy rávetem magam.
Ügyetlen mozdulattal elejtette az adóvevőt, és az övére csatolt
pisztoly után kapott.
 Ne mozdulj! - kiáltotta, miközben előrántotta a fegyvert.
Célpont: bemérve.
Tanácstalanságomban meg sem moccantam. Én is előhúz-
hatnám a pisztolyomat. Vállon lőhetném, hogy ártalmatlanná
tegyem. Nem is kéne megölnöm. De ekkor elöntött a szégyen.
Hunter fakókék tekintete villant fel az emlékezetemben. Ahogy
könyörögve néz rám, hogy visszatartson a borzalmas tettől.
Hunteré, akinek nem esett baja, és talán éppen új életet kezd
most valahol. Olyat, amilyet megérdemel. De immár Peyton
nélkül.
Így aztán nem foglalkoztam a derekamhoz nyomódó hideg
fegyver érintésével. Lendült a kezem, mert éppen akkor vettem
észre az őr kezében a pisztolyt, amikor a biztosítózárra tette az
ujját, de már csak arra maradt idő, hogy leszegett fejjel neki-
ugorjak. A koponyám a torkának csapódott, erre ő elejtette a
zseblámpát, és megragadta az ingemet. Mindketten a földre

140
zuhantunk.
Háttal a betonpadlónak vágódott, én pedig a mellkasára es-
tem. A tüdejéből hangos nyekkenéssel szaladt ki a levegő. Én
voltam előnyben. Megragadtam a fegyvert tartó kezét, és erő-
sen a padlóhoz csaptam. A fogása elernyedt, a fegyver a padló-
ra esett. Magam mögé söpörtem, hogy ne érje el. Egy gyors
ütéssel még szétvertem az adóvevőjét.
Láthatóan megszédült, mert pár pillanatig nem mozdult. Az-
tán küzdeni próbált volna, de a torkánál fogva a padlóhoz szö-
geztem.
 Ne ellenkezz velem! - vicsorogtam elváltoztatott hangon,
ami még Lucasénál is mélyebben szólt.
Erre teljesen megdermedt, de a pulzusa felgyorsult.
110 szívverés percenként; 120 szívverés percenként.
Talán azt hitte, le akarom lőni a saját fegyverével. A szabad
kezemmel a zsebembe kotortam, és addig keresgéltem benne,
amíg meg nem éreztem a keskeny műanyag csíkokat.
Némelyik lányt arra tanítják, hogy mindig legyen nála tarta-
lék rúzs vagy hajgumi. Engem meg? Anya arra tanított, hogy
sose induljak el kábelkötegelő nélkül.
A biztonsági őr a kötegelőre meredt. A szeme tágra nyílt,
majd hirtelen meglendítette a jobb karját.
Az ökle az államnak csapódott. A fejem jobbra billent, és
elengedtem a torkát. Miközben igyekeztem visszanyerni az
egyensúlyom. Lucas cipője jelent meg jobbra, a látóteremben.
Lehajolt a félredobott fegyverért, és a célzó lézert közvetlenül
az őr válla mellé irányította, a padlóra.
 Maradj a földön! - mondta. - Vagy teszek róla, hogy azt
kívánd, bárcsak ott maradtál volna!
Hangelemzés: gyorsabb beszédtempó, enyhén
megemelkedett hangmagasság.
Valószínűleg a félelem jelei.
Erre, mintha csak igazolni akarná az érzékelőimet, izzadt te-

141
nyerét beletörölte a nadrágjába. Ugyanakkor a fegyver meg
sem rezzent a kezében. Semmi nem árulkodott arról, micsoda
zűrzavar tombolhat benne. Bár megadná magát a fickó!
Pár örökkévalóságnak tűnő pillanat után az őr lassan, meg-
adóan felemelte a kezét.
 Rendben van. Nyugalom!
Gyorsan összekötöztem a végtagjait, mialatt Lucas mindvé-
gig rászegezve tartotta a fegyvert. Amikor végeztem, nem
vesztegettem az időt. Intettem a barátomnak, hogy kövessen, és
az ajtó felé iramodtunk.
 Megszerezted a hangszórókat? - kérdeztem három méter-
rel odébb, jó hangosan, hogy az őr is hallja.
Lucas először értetlenül nézett rám, de aztán rájött, mit aka-
rok ezzel.
 Még nem. Megzavart.
A folyosó végéhez érve Lucas az övébe süllyesztette a pisz-
tolyt, és levett két hangszórót a polcról. Az egyiket nekem adta.
 Ezek tökéletesek. Itt nincsen jobb, és amúgy sincs időnk
tovább kutakodni.
Bíztam benne, hogy elterelésnek ennyi is elég lesz, ha a
rendőrség nyomozni kezd majd. Kirohantunk az ajtón, át az
előtéren, egyenesen a parkolóba. A biztonsági őr autója néhány
méterre, üresen állt. Kihasítottuk a gumikat, aztán siettünk to-
vább a kocsink rejtekhelyéhez, a hangszórókkal a kezünkben.
Áthajtottunk a kapun, ki az utcára. Vigyáztam, nehogy át-
lépjük a sebességhatárt. Amikor elhagytuk az épületeket, levet-
tük az álarcot és a kesztyűt. De nem a motelbe mentünk, pont
az ellenkező irányba tartottam. Lucas nem ellenkezett, csak
fáradtan a hajába túrt, és üveges szemmel kibámult az éjszaká-
ba.
 Meleg helyzet volt - állapítottam meg.
Csak a csend válaszolt.
Homlokráncolva néztem Lucas sápadt arcának szellemszerű

142
körvonalait.
 Lucas, jól vagy?
 Én... nem is tudom - mondta. Az ádámcsutkája fel-alá
járt. Lehunyta a szemét, és eltorzult arccal hirtelen nagy leve-
gőt vett, majd kiegyenesedett ültében. - Meg tudnál állni itt
valahol? Gyorsan!
Lekanyarodtam egy fasorba, épp egy italbolt tövébe. Rögtön
kivágta az ajtót, előrehajolt és már oda is hányt a járdaszegély-
re. A kezem a kormányra szorult, egyenesen előrebámultam.
Keserű lelkifurdalás gyűlt fel bennem. Lucas nincs hozzászok-
va a meleg helyzetekhez. Persze megmentette az életünket
anyával, de teljesen más testközelből megtapasztalni a ve-
szélyt. Eszembe jutott, milyen ideges volt, amikor az őrre sze-
gezte a pisztolyt, és görcsbe rándult a gyomrom. Akkor döb-
bent rá, hogy nem csak a saját élete forog kockán.
Egyébként is ki lehetett merülve. Már majdnem három napja
úton voltunk, és szinte semmit sem pihentünk. Én bírtam a
tempót, de neki ez sok volt. Azt hittem, ugyanolyan, mint én.
Tévedtem. Talán mert annyira őszinte lehettem hozzá.
A kettő azonban nem függ össze. Bármennyire megért is
engem attól még ember. Minden porcikájában. Vissza kellett
vinnem a motelbe, hogy aludhasson egyet. Minden más ráért.
Miután összeszedte magát, becsukta az ajtót és megtörölte a
száját a maszkkal.
 Bocs - mondta.
 Láttam már durvábbat is, ha ez megnyugtat.
Próbáltam volna megnevettetni, de mosolynak nyoma sem
volt az arcán.
 Azt elhiszem.
 Köszi, hogy itt vagy velem - mondtam elnézve merev ar-
cát.
Bár tudná, mennyire csodálom! Nem kellett volna veszélybe
sodornia magát. Tulajdonképpen itt sem kellene lennie.

143
 Ebben a pillanatban megenyhültek a vonásai. Zavart pillan-
tást vetett rám.
 Hát persze hogy itt vagyok. Egy csapat vagyunk, emlék-
szel?
A testtartásán látszott, hogy felengedett, és bennem is oldó-
dott a feszültség. Kiengedett a görcs a gyomromban. Egy őrült
pillanatig már azt hittem, ki akar szállni a nyomozásból.
 Nem gondolod, hogy a betörésünket kapcsolatba hozzák
Sarah nevével? - kérdeztem, hogy visszatereljem a szót az
eseményekre,
 Fogadnék, hogy piti kis tolvajokra fognak gyanakodni -
vélte ő. - Jó ötlet volt az az elterelés a hangszórókkal!
 Apropó, hangszórók! - kiáltottam, mert ebben a pillanat-
ban lezáratlan kukákat pillantottam meg, és a környéken nem
voltak térfigyelő kamerák. - Ne szabaduljunk meg tőlük itt
helyben?
Lucas bólintott. Újra felhúztuk a kesztyűnket, aztán fogtuk,
és ki hajítottuk őket. A símaszkoktól úgy két kilométerrel ar-
rébb váltunk meg, egy másik konténernél. A kesztyűk pedig
egy kilométerrel odébb, egy utcai szemetesben landoltak.
Amikor visszaértünk a kocsihoz, Lucas átnyújtotta a pisz-
tolyt.
 A legjobban ettől szeretnék megszabadulni. De nem aka-
rom kockáztatni, hogy guberálás közben valaki megtalálja. -
Nagyot nyelt. Attól tartottam, megint rosszul van. - Ha arra a
biztonsági őrre gondolok... aki csak a munkáját végezte... ma-
ximálisan melletted állok, ezer százalékig, de mindketten tud-
juk, hogy sosem lettem volna képes meghúzni a ravaszt.
Elvettem tőle a fegyvert, és bedobtam az ülés alá.
 Megértelek.
És ez igaz is volt. Pontosan tudom, milyen érzés elvenni egy
ártatlan ember életét, és milyen utána örökké ezzel a kínzó tu-
dattal élni. Ezt nem kívántam Lucasnak.

144
 És magamnak sem. Soha többé.
Szótlanul tettük meg az utat a motelig. Annyi minden történt
az elmúlt huszonnégy órában, hogy egyikünk sem bírt józanul
gondolkodni.
Magamban sorra vettem a tényeket. Rendezgetni kezdtem a
szavakat, a képeket és a bizonyítékokat az adatbázisom reke-
szeiben, de Lucas megkocogtatta a vállamat. Az eldobható tele-
font nyújtotta felém, amit még a kisboltban vásárolt.
 Hangüzenetünk érkezett - mondta remegő hangon.
Elszorult a torkom. Egy boldogító, felemelő pillanat erejéig
Hunterre gondoltam. De persze tudtam, hogy csak egyvalaki
hívhatott.
Chloe. Sarah legjobb barátnője.
Mielőtt meglátogattuk Sonját, végül sikerült utolérnünk
Daphnét, Chloe anyját. Megígérte, hogy megadja a lányának a
számunkat, de arra nem volt garancia, hogy ő tényleg fel is fog
hívni bennünket. Így viszont újabb nyomon indulhattunk to-
vább. Talán Sarah rejtélyének utolsó kirakós darabjai végül a
helyükre kerülnek.
 Akkor hallgassuk meg! - válaszoltam Lucasnak.

145
 következő reggelt kávézásra és palacsintázásra találták ki.
Legalábbis Chloe így gondolta. Barátságos üzenetében
meghívott reggelizni a kedvenc kávézójába, ami egy hozzájuk
közel eső üzletsorban volt.
Az éjjel, amíg Lucas aludt, számtalanszor meghallgattam az
üzenetét. Az ismerős hanghordozás és hangszín sokkal több
emléket előhívott bennem, mint az addigi álnosztalgia. Ha le-
hunytam a szemem, valóban újraéltem Sarah és Chloe hajdani
boldog pillanatait: a sok nevetést, mókázást, a meghitt sutyor-
gásokat.
A szívem mélyén azt kívántam, bárcsak örökké tartana ez az
állapot. De aztán felkelt a nap, és eljött az idő, hogy személye-
sen is találkozzak Chloéval. Ő mindenkinél jobban ismerte
Sarah-t. Hátha van valami elképzelése arról, miért akarhatta
megölni valaki. Például Holland. Ugyanakkor fennállt a veszé-
lye, hogy Chloe meggyilkolása is belém van programozva. A
kávézóhoz menet elfojtottam a félelmeimet, mielőtt teljesen a
hatalmukba kerítettek volna.
Amint beléptem az ajtón a boltíves előtérbe, csilingelt az aj-

146
tócsengő. Földbe gyökerezett tőle a lábam, de mivel a bennem
lévő néma, ám halálos veszedelmet jelentő szerkezet nem rea-
gált, folytattam az utat befelé. Jobbra, a pénztár mellett péksü-
teményes pult húzódott. A pult mögött kávéfőző sistergett, egy
piros pólós alkalmazott épp krémes tejhabot eresztett egy latte
tetejére. A frissen pörkölt kávé aromás illata az egész helyisé-
get belengte. Három főiskolás korú srác ült hátul az egyik
hosszú asztalnál. Laptopjaik mellett nyitott tankönyvek hever-
tek. A többi tíz asztalból csak három volt foglalt. Az elsőnél
egy pár ült, a másodiknál két nő, az egyik széke mellett sport-
babakocsi állt. Átlagos emberek egy átlagos reggelen. Egy hely
ahonnan mindig ki fogok lógni.
A harmadik asztalnál, ami egy szűk sarokba volt beszorítva
az evőeszköztartó és a pult közé, csak két széknek maradt hely.
Az egyiken fiatal lány ült. Ahogy beléptem, azonnal felpillan-
tott a könyvéből.
Hosszú barna haját most valamivel rövidebbre vágatva
hordta; fényes, vállig érő bubifrizurája volt. A szív alakú arc, a
távol ülő barna szemek, a finoman ívelt szemöldök és a telt
ajkak azonban mind ugyanígy éltek az emlékeimben. Azaz
Sarah emlékeiben. V kivágású, korallszínű pulcsit viselt szűk
farmerrel, béléses csizmával.
Kortyolt egyet a kezében lévő széles kávéscsészéből, egy
kicsit le is löttyintette magát. Amint az ölébe tett szalvéta után
kapott, elhalványult előttem a világ, és egy barátságos étkező-
helyiséget láttam a helyén.
 Komolyan, Chloe! Csak nem leittad magad? Úgy látszik,
lyukas az ajkad. Ezzel az erővel akár ajakpiercinged is lehetne!
A fehér csempével borított étkezőpultnál ülünk, nálunk. Be-
nyúlok a szekrénybe, és adok neki egy törlőruhát.
A sárga pulcsijára csöppent barna foltra néz, majd össze-
csavarja a törlőruhát, és felém csap vele.
 Igen? Neked meg fel van vágva a nyelved! De ettől még

147
nem kellene nyelvpiercinget csináltatnod.
 Pfuj!
Egymásra nézünk, aztán kuncogásban törünk ki.
A valóságban a mostani Chloe felitatta a ruháján esett foltot
a szalvétával, aztán újra rám sandított. Remélhetőleg feltűntek
neki a „családi vonások ”, amiket Lucas állított elő rajtam.
Megindultam felé, de aztán elbizonytalanodtam. Azon tű-
nődtem, hiba volt-e megkérnem Lucast, ezúttal hadd csináljam
egyedül a dolgot. Nagyon jó csapatot alkottunk, és a kínos,
tapogatózó beszélgetések során ő mindig olyan remekül felta-
lálta magát! Féltem viszont, hogy Chloe kevésbé lenne közlé-
keny a társaságában. Amennyire ugyanis én - mármint Sarah -
vissza tudtam emlékezni, a fiúk jelenlétében egy picit félénk
volt.
Lucas azért a közelben tartózkodott, ha szükségem lenne rá.
De ahogy közeledtem Chloéhoz, lassanként megszűntek a két-
ségeim, elmúlt a nyugtalanságom, és helyüket a türelmetlen
várakozás vette át. Mintha hosszú idő után végre újra találkoz-
nék egy régen látott baráttal.
Chloe arcán óvatos mosoly tűnt fel, amikor látta, hogy felé
tartok. Fel is állt a székéből, és udvariasan intett.
 Mara?
 Igen, szia! Te vagy Chloe, igaz?
 Igen, én - mondta, miközben kezet fogtunk, és kíváncsian
méregetett. - Egy kicsit hasonlítasz is rá. Sarah-ra. Azon gon-
dolkodtam, hogy pontosan miben is... Talán a szemed és az
arcformád olyasmi, mint az övé volt.
 Mindig is hasonlítottunk egy kicsit - feleltem.
Elkaptam a tekintetem, nehogy észrevegye a zavaromat. A
szalvétájára esett a pillantásom, amin egy gyorsan odaskiccelt
tollrajzot láttam. Egy bozontos kutya volt rajta.
Erre tinta és papír jelent meg a szemem előtt, aztán vastag
vonalak. Engem ábrázoltak és Chloét, ahogy eszeveszettül rö-

148
högünk.
Helyet foglaltunk, és ekkor eszembe jutott, hogy hiszen neki
művészi ambíciói vannak. Ennek köszönhetően olyan apró
részletekben is meglátja a szépet, amikben a legtöbb ember
észre sem veszi. Hirtelen a sok kérdésem, amiket eredetileg fel
akartam tenni neki, mind veszítettek fontosságukból. Sokkal
inkább érdekelt, hogy mi van vele mostanában. Kiállították-e
az alkotásait a helyi galériában. Jelentkezett-e valamelyik kép-
zőművészeti iskolába, ahogy mindig is tervezte? Elment-e arra
a múzeumlátogató körútra Olaszországba és Franciaországba?
Sarah emlékei olyan sebesen törtek elő bennem, hogy szóhoz
sem jutottam tőlük.
Szerencsére Chloe szólalt meg először.
 Meglepődtem, amikor anya átadta az üzenetedet. Azt hi-
szem Sarah soha nem mesélt rólad. Vagy csak nem emlékszem.
 A szüleim elég régóta nem beszélnek Sarah szüleivel,
ezért nem hallhattál rólam - magyaráztam.
 Családi dráma. Értem én - mondta. - Az én szüleim ép-
pen válnak. Hát, nem egy felemelő történet.
 Nagyon sajnálom.
 Ez van. Többek között ezért is szeretek eljönni otthonról.
Úgyhogy köszi, hogy elfogadtad a reggelizős ötletet.
 Örömmel tettem - feleltem.
Mögöttem kinyílt az ajtó, és újra megszólalt a csengő.
Titokban jól megnéztem az újonnan jött vendéget, és lefut-
tattam egy ellenőrzést, nincs-e fegyvere.
Fenyegetés nem kimutatható.
Palacsinta fegyverellenőrzéssel. Jó kis párosítás!
Na, tehát. Vajon egy igazi tini hogyan folytatná a társalgást?
 És milyen a suli? - kérdeztem kissé sután.
Chloe a kávéscsészéje fölött ismét jól megnézett magának,
mintha azt mérlegelné, érdemes vagyok-e a bizalmára.
 Ajaj! Háromnegyed nyolcra már benn kell lennünk. Ke-

149
gyetlen tud lenni. De a rajztanárom nagyon jó fej. Mindig el-
visz minket Philadelphiába. És veled mi a helyzet?
Clearwaterre gondoltam, a Kayleeékkel töltött napokra. Ma
már elképzelni is nehéz, milyen könnyű időszak volt az, habár
a szívem mélyén akkor is éreztem, hogy valami nem oké ve-
lem. Aztán jött Hunter. Egy ideig úgy gondoltam, megoldást
jelent a problémáimra, és támaszkodhatok rá, amikor kicsúszik
a lábam alól a talaj.
De ez még azelőtt volt, hogy megtudtam, mi vagyok. És ak-
kor még ő sem tudta.
 Én a semmi közepén élek, úgyhogy elég unalmas felénk
az élet, pláne egy városhoz képest - feleltem végül Chloénak. -
És tudod, nem mindenkivel könnyű kapcsolatot teremteni. De
nagyon szeretek olvasni, azzal jól elvagyok.
Még kíváncsibb lettem Chloéra.
 Hogy van anyukád? - kérdeztem. - Még mindig süti az
almás pitéket?
Erre összevonta szemöldökét, mintha zavarná valami.
 Várj csak! Honnan tudsz te erről? Sarah-tól? Azt hittem,
nem sokszor találkoztatok.
Felszaladt a pulzusom, amikor rájöttem az elszólásomra.
 Néha e-maileztünk. Mindig szívesen beszélt a barátairól,
különösen rólad - hazudtam.
Chloe arca felderült. Elmosolyodott, mint akinek jólesik,
hogy fontos volt Sarah-nak.
 Anyu jól van, de mostanában elég ritkán süt pitét –
mondta. - Nekem még hiányzik Nicole és Daniel. Amikor át-
mentem hozzájuk, mindig képtelen filozófiai eszmefuttatásokat
folytattunk. Soha nem kezeltek gyerekként. Gondolom, téged
sem... ha nem is találkoztál velük túl sokszor.
 Engem sem - feleltem, igaz fájdalommal és vágyakozás-
sal a hangomban. - Nicole néni elég szigorú tudott lenni, de
engem is egyértelműen felnőttként kezelt. - Nem is volt más

150
választása. - Amikor szúrósan rám nézett a szemüvege fölött,
mindig tudtam, hogy baj van.
 Jaj, istenem, igen! Imádtam azt az Okos Kata-szem-
üvegét! Annyira jól állt neki! Egyébként találkoztál velük, vele
és Daniellel, amióta...?
Chloe lesütötte a szemét, és a csészéjébe bámult. A szívem
darabokra tört. A fájdalom élesen a torkomba mart. Legalább
nem kellett elmondanom neki a borzalmas igazságot. Azt, hogy
Nicole is meghalt. Nem sokkal azután, mint Sarah.
 Nem, nem igazán - feleltem nagyot nyelve. - Eléggé el-
zárkóztak a külvilágtól. Ami a történtek ismeretében nagyon is
érthető.
 Én is el akartam rejtőzni a világ elől - mormolta Chloe. -
Így elveszíteni Sarah-t... Majdnem összeroppantam. Egyke
vagyok, úgy hogy mi olyanok voltunk egymásnak, mint a...
 Testvérek? - fejeztem be a mondatát.
Chloe felhörpölte a maradék kávéját, és bólintott. Amikor
rám nézett, a szeme könnytől csillogott.
 Na de, ne beszéljünk erről! Anyu mondta, hogy sulit ke-
resel, és tanácsra lenne szükséged.
Nagyot fújtam, és nekiduráltam magam a tervem megvalósí-
tásának. Elárulom Chloénak az igazságot. Vagy valami ahhoz
hasonlót. Reméltem, hogy nem riasztja el.
 Hát, anyukádnak ezt mondtam - mondtam egy kicsit kö-
dösítve. - De valójában nem ezért vagyok itt. Sarah-ról szeret-
nék veled beszélni. Lehet, hogy furcsán hangzik, de közvetle-
nül a tűz előtt írt pár különös üzenetet nekem. - Arra jutottam,
hogy ez aránylag biztonságos indítás lesz. - Azóta is nyugtala-
nítanak, és nem tudom elűzni magamtól az érzést, hogy valami
nem stimmel. Talán történt vele valami?
Gombóccá gyűrtem a szalvétát az ölemben. Nem tudtam,
nem hiba-e ennyire nyíltan rákérdezni a dologra. De ahelyett,
hogy felpattant és kiszaladt volna a kávézóból, Chloe körbe-

151
kémlelt, valaki nem hallgatózik-e. Lehalkította a hangját.
 Szerinted is?
Na, tessék!
 Miután visszajött a Montfordból, elég zavartan viselke-
dett - folytatta.
A tulajdonnév váratlan reakciót váltott ki belőlem. Mintha
egy pók mászott volna a nyakamon.
 Montford, Montford... Honnan olyan ismerős nekem ez a
név?
 Ez az az egyetemi előkészítő iskola, ahová a szülei járat-
ni akarták, mert kapott oda egy ösztöndíjat - magyarázta Chloe.
- De két hétig sem bírta.
 Ja, igen, megvan! Az iskolára emlékszem, de az ösztön-
díjra nem - feleltem.
Próbáltam feltűnés nélkül puhatolózni.
 Teljes ösztöndíj volt, valami jól csengő névvel...
Waterman? Waterford? Watkins? Watson? Mindegy. A szülei-
nek azzal indokolta a hazajövetelét, hogy honvágya volt, de
szerintem, nem azért hagyta ott a helyet - magyarázta Chloe. -
Nekem nem sokat mondott róla... csak hogy fura dolgokat csi-
náltak, amitől... rosszul érezte magát. Számomra sosem derült
ki, hogy mire gondolhatott. Szórakozóhelyre jártak? A taná-
rokkal volt gond? Vagy mi lehetett? Ez a legfurcsább az egész-
ben! Hogy nem mondta el. Pedig minden másba beavatott, ér-
ted?
Pillantása a nyitott ablakra vándorolt, és ez az apró kis moz-
dulat Sarah egy újabb emlékét hívta elő. A pár évvel fiatalabb
Chloét láttam magam előtt, amint ugyanígy a távolba réved a
könyve fölött, és elgondolkodva ütögeti az ajkát egy tollal.
Vajon mi kényszeríthette Sarah-t, hogy eltitkolja a Mont-
fordban történtek részleteit előle, mikor különben minden mást
elmondott neki? Miért hazudna bárki ilyen esetben? Hunter
jutott eszembe, és hogy mennyi mindent nem árulhattam el

152
neki éppen az ő biztonsága érdekében. Ekkor beugrott a válasz.
Talán Sarah is így volt ezzel. Azt gondolta, hogy ha beszél,
azzal veszélybe sodorja Chloét.
A tudatlanság nem egyszerűen csak áldás, hanem néha a túl-
éléshez kell. Ezt már megtanultam.
 Szerinted, másnak elmesélte, mi történt a Montfordban?
 Nem hinném - felelte Chloe. - Könyörögtem neki, hogy
beszéljen a szüleivel, de azzal jött, hogy már túl van rajta. Fe-
lejteni akart.
 Hogy láttad? Fájdalmat okoztak ott neki, vagy mi történ-
hetett?
Chloe vállat vont.
 Nem tudom. Lehet. De remélem, nem. Csak...
 Csak micsoda?
 Semmi, csak... nem számítottam ilyen kérdésekre. Mióta
egy nyomozó kikérdezett, nem kellett Sarah-ról beszélnem.
Legszívesebben a nyomozásról is kifaggattam volna Chloét,
de nem akartam gyanút kelteni benne azzal, hogy tudok róla.
Így őszinte együttérzéssel csak annyit feleltem:
 Nehéz lehetett.
 Szörnyű volt. A tűzvész hétvégéjén nem is voltam itthon,
úgyhogy eleve fogalmam sem volt semmiről, és egyáltalán
nem tudtam nekik segíteni - folytatta elcsukló hangon. - És
Sarah-n sem.
Így legalább Edgar üldözői nem szálltak rá! Nem is tudja,
mekkora szerencséje van.
Javasoltam, hogy rendeljünk valamit, ő pedig odaintette a
pincérnőt. Miközben vártuk a reggelit, hétköznapi témákra te-
relődött a szó, és megtudtam néhány részletet róla. Hosszú
mondatokban, hadarva beszélt, ahogy emlékeztem is. Nagyon
megkedveltem Sarah barátnőjét. Újra. Legszívesebben elcsen-
tem volna a számlát a pincérnőtől, annyira szerettem volna
több időt tölteni vele.

153
 De tudtam, hogy ez nem így működik. Sem most, sem más-
kor. Jogom sem lett volna ilyet kérni tőle.
 Nagyon sajnálom, de mennem kell - búcsúzott, és eltette
a tárcáját. - Holnap kémia-témazárót írunk, tíz perc múlva pe-
dig tanulószoba. Legalább négyest kellene írnom, hogy legyen
esélyem javítani az átlagomon.
Felálltunk. Búcsúzóul kezet nyújtottam neki, de ő kézfogás
helyett melegen átölelt.
 Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Tartsuk a kapcsolatot,
oké? - javasolta az ölelés után.
 Jó lenne - válaszoltam, de szomorúság töltött el.
Különösen mikor felderült az arca. Bármennyire szerettem
is volna találkozni vele a későbbiekben, tudtam, hogy sosem
mernék úja kapcsolatba lépni vele.
Chloe az ajkába harapott, mintha elgondolkodna valamin,
azután kibökte, mi jár a fejében.
 Lehet, hogy furán hangzik, de... emlékeztetsz egy kicsit
Sarah-ra. A gesztusaidban, vagy nem is tudom. Valamiben.
Mialatt beszélgettünk, végig úgy éreztem, mintha itt lenne va-
lahol. - Azzal megrázta a fejét, és szomorúan felnevetett. -
Mondtam, hogy hülyén hangzik majd.
 Ugyan, dehogy - suttogtam.
Sarah és én. Egyek vagyunk, és mégis annyira mások. Az
egyik eredeti, élő ember, a másik annak mesterséges utánzata.
Mint Frankenstein szörnyetege.
Chloe elkerekedett szemmel meredt rám, és furcsa kifejezés
suhant át az arcán. Már azt hittem, rájött, hogy én vagyok
Sarah, vagy legalábbis, ami megmaradt belőle. Alig bírtam
magammal. Rájött? Kitalálta? Ha Sarah legjobb barátnője rá-
jött, akkor talán...
Chloe egy pillanatra elmosolyodott, megszorította a karom,
és újra elbúcsúzott:
 Nagyon jó volt találkozni veled.

154
 Megfordult, és az ajtó felé sietett. Vissza sem nézett.
Visszaroskadtam a székembe. Ostobának éreztem magam.
Hogy is hihettem, hogy lehet köztünk bármiféle kapcsolat?
Hogy tekinthettem Sarah barátnőjét egy pillanatig is a sajátom-
nak? De elég volt a Montfordra gondolnom, és az önsajnálat
helyére rögtön az elszántság lépett.
Megszakad a szívem, ha belegondolok, mennyire máskép-
pen alakulhattak volna a dolgok, ha Sarah nem jön el onnan. A
campusban talán biztonságban lett volna. De miért hagyta ott
olyan hirtelen azt az iskolát? Miért hagyott veszni egy teljes
ösztöndíjat?
Amint Chloe elhajtott, én is indultam. Az olcsó kisbolt felé
vettem az irányt, ott várt Lucas. A bevásárlóutca végénél egy
lakóbusz húzott el mellettem. Utánafordultam. Biztos voltam
benne, hogy már láttam egyszer, a motelből idefelé jövet. Le-
lassítottam, hogy leolvashassam a rendszámtábláját. Csak nem
Holland talált ránk?
Adat-visszakeresés...
El kell ismernem, a képsorok beolvasásának és tárolásának
nagy hasznát veszem. A lakóbusz rendszámtáblája is szinte
rögtön megjelent a memórianaplómban.
Egyezés.
Az első pillanatfotóm az időjele szerint tíz perccel azelőtt
készült, hogy találkoztam Chloéval. A lakóbusz most a pirosnál
állt, én pedig mentem tovább a bolt felé, abban a biztos tudat-
ban, hogy figyelnek. Lucas odabent egy újságosállvány előtt
álldogált, és úgy tett, mint aki olvasgat.
 Az a lakóbusz még mindig itt köröz a háztömb körül? -
kérdezte egyenesen a tárgyra térve.
 Épp az előbb láttam - feleltem mogorván. - Te mikor vet-
ted észre?
 Kábé negyedórával azután, hogy ideértem. Azóta úgy öt-
percenként megjelenik.

155
  A francba! - dünnyögtem az orrom alatt.
 Van még valami - szólt Lucas, és visszatette az újságot az
állványra. - Láttam a sofőrt. Danielre hasonlít.
Mesterséges szívem nagyot dobbant.
 Daniel Luskra?
Bólintott.
 Le akartam nyomozni a rendszámtáblát, de a kocsiban
hagytam a laptopot, és nem akartam itt hagyni a megbeszélt
helyünket.
Nem tudtam, mit feleljek. Persze, egyfelől megkönnyebbül-
tem, hogy nem Holland az, de másfelől aggódtam is. Daniel
szemmel tart? Barátként vagy ellenségként? Most is az az indu-
latos ember, aki képes volt meglőni Huntert, aki Quinn kezére
játszott minket? Vagy Sarah apjaként jött utánam? Néhányszor
észrevettem, hogy előtört belőle az érzékeny, gondoskodó férfi,
ami azt bizonyította, hogy ilyen is tud lenni.
Kiléptünk a boltból, és elindultunk az autónk felé.
Lucas becsúsztatta a kocsikulcsot a gyújtásba, de nem indí-
totta be a motort.
 Most mit akarsz csinálni? - kérdezte.
Nem sok időnk volt rá, hogy kitaláljuk.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve megszólaltam:
 Ha jön a busz, vágj ki elé! Ha keresztezzük az útját, ma-
gunkra vonjuk a figyelmét, és egyúttal tudatjuk vele, hogy fel-
figyeltünk rá. Aztán vezessük vissza a raktárépületekhez, ahol
tegnap jártunk. Lássuk, mit lép!
Daniel követett bennünket, nekünk pedig meg kellett tud-
nunk, mit akar. De úgy, hogy mi diktáljuk neki a játékszabá-
lyokat.
Amíg vártuk az újabb felbukkanást, röviden elmeséltem Lu-
casnak, mit tudtam meg Chloétól. A Montfordról. A Watkins-
ösztön díjról. Sarah félelmeiről, majd a hazatéréséről.
A Watkins-ösztöndíj hallatán Lucas elgondolkodva ráncolta

156
a homlokát.
 Honnan olyan ismerős nekem ez a név?
Mielőtt megfejthettük volna, észrevettem a nagy buszt, úgy
hat háztömbnyire tőlünk. Ekkora távolságból túlságosan sok
volt a zavaró körülmény ahhoz, hogy fegyverellenőrzést vé-
gezzek, és beazonosítsam az utasokat. De a sofőr arcát le tud-
tam olvasni.
Nagyítás: 20-szoros.
A kép egy ismerős szempárt hívott elő az agyamból.
 Igazad volt, Lucas. Ez Daniel - közöltem, hirtelen rekedt-
té vált hangon.
Amikor a busz a közelünkbe ért, Lucas kihajtott a parkoló-
helyről, és nagy sebességgel kikanyarodott elé. A jármű leféke-
zett, majd újra felgyorsított, és kanyarogva követett bennünket,
vissza a raktárépületekhez, ahol előző este jártunk.
Elhaladtunk a szép, felújított környék előtt, ahol a raktárokat
drága egyterű lakásokká és éttermekké alakították. Ezután kö-
vetkezett a lepukkant rész. Most, hogy Daniel tudta, leleplez-
tük, előnyt kellett szereznünk. Találnunk kellett egy helyet,
ahol lesben állhalunk.
Egy közlekedési térképet vetítettem magam elé. A szemem
előtt kibontakozó kék ábra az egész környéket mutatta, száz-
százalékos pontossággal. Láttam az összes mellékutcát, a bol-
tokat és a jelzőlámpákat.
 Úgy négyszáz méterre benzinkút, balra. Ha odaérünk, ta-
poss bele, oké?
Lucas bólintott, aztán csettintett egyet az ujjával.
 Várj csak, megvan! Nem Watkins-ösztöndíj lesz az, ha-
nem Watson! Emlékszem egy borítékra Holland íróasztalán. El
is feledkeztem volna róla, ha nem Cynthia Gordon nevére szól.
Ő a nagynéném. Gordon a lányneve. Holland felesége.
Erre most nem volt idő.
 A neve alatt a Watson-ösztöndíj Tanács szerepelt cím-

157
zettként. Megakadt a szemem azokon a betűkön...
Atyavilág! Odafordultam Lucashoz, hogy feltegyek pár kér-
dést, de éppen a benzinkúthoz értünk. Ahogy megbeszéltük,
rátaposott a gázpedálra, és átszáguldottunk a piroson. A lakó-
busz a kereszteződésnél ragadt az ormótlan mérete miatt.
Örült tempóban száguldottunk, egészen a balkanyarig. Az
üres felhajtó egy elhagyatott ipari területhez vezetett. Csikorog-
tak a kerekek, amikor Lucas nagy lendülettel bevette a kanyart.
A visszapillantó tükörben még láttuk a buszt. Egy picit lema-
radt ugyan, de azért a nyomunkban volt.
 Arra, az épület hátulja felé! - mutattam előre az első rak-
tárépület mellett.
Az aszfalt annyira kátyús volt, hogy meg-megdobta az autót.
Behajtottunk két düledező épület közé. Tudtuk, hogy az út az
épületek háta mögött folytatódik, és teli szemetes konténerek
szegélyezik.
 Lassíts egy kicsit! - mondtam, aztán kinyitottam az ajtót,
és behajlított karomat magamhoz szorítva kivetődtem az asz-
faltra.
Lucas továbbhajtott. A tervek szerint majd befordul a sar-
kon, megáll, becsukja a kocsiajtót, aztán behajt egy másik átjá-
róba, és elrejti az autót két épülettel odébb. Épp csak annyira,
hogy ne látsszon, valójában nem vagyok az autóban.
Így aztán Daniel először Lucasszal fog találkozni, nekem
pedig, lesz időm felmérni a helyzetet, hogy lássuk, mivel is
állunk szemben. És ha eldurvulnak a dolgok... Nos, ezen a te-
repen egy kihasított kerekű járművel szemben egészen nagy
előnyünk lenne.
Megbújtam a szemeteskonténer meg a fal közötti keskeny
résben, és füleltem. Hallottam a buszt, amint behajt a raktár
túlsó végénél kezdődő elhanyagolt parkolóba. Egy pillanatra
megdermedtem, mert úgy hallottam, megfordul, és felém indul,
de aztán elrobogott a parkoló túlsó vége felé, Lucas irányába.

158
 A fal mellett én is rohanni kezdtem. Amikor odaértem az el-
ső keresztutcához, nem jött semmi. Kirohantam a két épület
közül, aztán elkanyarodtam, és a hátsó fal mentén haladtam
tovább Lucas felé. A talpam alatt ropogott a kavics és a törme-
lék. Bal kéz felől egy nagy tócsa mellett szemetet sodort a szél,
a jobbra lévő raktárépület pedig úgy nézett ki, mint ami bármi-
kor összeomolhat. Bűz csapta meg az orrom, vizelet és rothadó
élelmiszer szaga.
Mielőtt elértem volna az épület végéhez, az érzékelőim je-
leztek.
Emberi fenyegetés észlelve: 5.
Bemért fegyverek: 4 sokkoló, 15 méteres körzetben.
Öten vannak a lakóbuszban?
 Lucas! - suttogtam döbbenten.
Quinn elkínzott arca villant fel lelki szemeim előtt, láttam
átvágott, vérző nyakát. Elűztem magamtól a képeket. Lehet,
hogy nem bízhatok meg Danielben, de ő azért nem Holland.
Legalábbis Sarah emlékei ezt sugallják.
Így viszont, hogy ilyen sok embert hozott magával, megvál-
toztattam a tervemet. Oda kellett jutnom Lucashoz, mégpedig
gyorsain. Rajtaütésszerű támadásra számítottam, és ha valame-
lyikünket elkapnák, akkor azt akartam, hogy én legyek az. Én
egyedül is felvehetem velük a harcot.
Még nem értem el az épület végét, amikor furcsa zajt hallot-
tam. Olyat, amilyenre nem számítottam. A lakóbusz volt az.
Visszafelé robogott, egyenesen felém. Honnan tudják, hol ke-
ressenek?
Elég gyorsan rájöttem a válaszra. Az a helyzetjelző chip le-
hetett a ludas, amit Quinn állítólag eltávolított belőlem. Vala-
hogyan mégis lenyomoztak.
Mivel nem volt esélyem sem a menekülésre, sem a kitérésre,
felvettem két jó nagy követ a sárból, és behúzódtam a szeme-
teskonténerek mellé. Meg kell tennem minden tőlem telhetőt!

159
Ha rögtönzött fegyverekkel, hát akkor azokkal!
A lakóbusz széles ívben kanyarodott ki a sarkon, és elzárva
az utamat, megállt előttem. Az utasoldal esett felőlem. Az ajtó
kinyik majd becsukódott. Terpeszbe álltam, megmarkoltam a
köveket, vártam. Próbáltam volna az érzékelőimmel bemérni
Lucast, de a funkcióim valamiért nem működtek rendesen.
Amikor letérdeltem az érzékelőimben, hosszú szünet támadt,
mintha valami blokkolná őket. Bíztam benne, hogy legalább
Lucasnak sikerült meglépnie.
Egy fémdoboz gurult zörögve keresztül a parkolón, épp mi-
kor Daniel kiszállt, és megkerülte a busz orrát. Különös nyuga-
lom szállt meg, és ruganyos gyorsasággal hajtotta előre a lába-
mat. Mindegy mibe kerül, meg kell mentenem Lucast!
A lakóbusz elsötétített üvege mögött, az oldalajtótól balra
mozgást észleltem. Csak egy pillanatra láttam, egy elmosódott
arc volt. Szerencsére a következő energiakitörés már átjutott az
akadályon, ami késleltette az érzékelőim működését, és alap-
szinten helyreállította őket.
Emberi fenyegetés észlelve.
Az ajtó fogantyúja megmozdult.
Megindítod a támadást?
A kérdés vörösen villogva incselkedett velem.
Az ajtó kinyílt.
Támadás?
Épp arra jutottam, hogy elfogadom a javaslatot, amikor fel-
tűnt az első alak, egy vaskos fiatalember, sápadt bőrrel és nagy
orral. A nélkül is felismertem, hogy android érzékeimnek teljes
birtokában lettem volna.
Samuel Braggs. Quinn egyik ígéretes számítógépes szakem-
bere.
Mögüle egy magas, szőke, szögletes arcú lány lépett elő.
Abby, a Vita Obscura másik tagja, akivel Chichagóban ismer-
kedtem meg. Még azelőtt, hogy Quinn agymosott bérgyilkossá

160
tett volna.
Őt pedig egy szélfútta hajú, fakókék szemű srác követte. Az
a srác, akit egy pillanatra sem tudtam kiverni a fejemből, amió-
ta csak először megláttam.

161
 át itt van. Ő maga, személyesen. A fiú, akit cserben hagy-
tam. Akinek tönkretettem az életét.
Hunter.
Villámként csapott belém a megkönnyebbülés. A térdem el-
gyengült, azután megroggyant, ahogy lassan elöntött a bűntu-
dat iszapos árja. Túl sok érzés kavargott bennem. Megbéklyóz-
tak, és a teljes zűrzavar szédítő örvényébe hullottam.
Ez az arc! Istenem, ez az arc! A világ minden kincsével fe-
lért, hogy láthattam végre.
Semmi más nem számított azonkívül, hogy nem esett baja.
Csak álltunk ott, némán teltek a másodpercek. Patthelyzetbe
kerültünk. Nem volt se előre, se hátra. Senki nem mozdult.
Vártak. Csoportba verődve, szorosan egymás mellett, mintha
abból akarnának erőt meríteni, hogy sokan vannak. A tekinte-
tem folyton ugyan arra az arcra tért vissza. Arra a kék szempár-
ra. Látni-e benne egy cseppnyi melegséget?
Hunter először riadtnak látszott. Mindannyian annak tűntek.
Aztán rájöttem, hogy az új vonásaim lepték meg őket. Úgy egy
perc után Hunter homloka kisimult, és elnézve mellettem, üres

162
tekintete a semmibe meredt.
A fiú, akit szeretek, képtelen volt a szemembe nézni.
Nem csodálkoztam rajta. Megérdemeltem. De ettől még
nem volt könnyebb elviselni.
Azután olyasmi történt, amire gondolni sem mertem volna.
Hunter tett felém egy lépést. Azután még egyet.
Daniel, Samuel és Abby a helyükön maradtak, de Hunter
csak jött. Lassan, de jött. Az android érzékelőim működtek
ugyan, de a látóterem alagútnyivá szűkült. Körülöttünk minden
ködös homályba borult, csak Huntert, magamat és a kettőnk
között egyre fogyó távolságot láttam. Valószínűtlen élmény
volt. Olyasmi, mint amikor Sarah emlékeit élem újra. Mintha
valaki mással történne, és én csak visszanézném ezeket a pilla-
natokat, mint egy mozifilmet.
5 méter.
3 méter.
1,5 méter.
Ekkor Hunter megállt, mintha tartana valamitől. Kotorászni
kezdett a zsebében. Feltűnt, hogy a többiek mögötte ugyanígy
tesznek.
Amikor a pillantásunk végre összekapcsolódott, azonnal
Clearwaterben találtam magam. Hunter a folyosón, amint rám
villantja féloldalas mosolyát, és félresöpri a haját az arcából.
Hunter az iskolaudvaron, amint a mangáját olvassa a padomon
ülve. Hunter izgalomtól sugárzó arca, amikor belógtunk a vi-
dámpark területére, hogy menjünk egyet az óriáskerékkel.
Hunter ajka, amint az ajkamhoz közelít...
A vágyakozás élesen hasított belém. Jóleső fájdalmat érez-
tem, mint egy kemény sprint után, amikor a tüdőt szúró érzés
feszíti a belé áramló friss levegőtől. Vajon ő is így érez? A
keze után nyúltam. Ha meg tudnám érinteni, és felizzíthatnám
az érzéseit, minden más mindegy lenne.
A valóság azonban kijózanító erővel, hidegzuhanyként sza-

163
kadt a nyakamba. Azok után, amit a családjával tettem, Hunter
már sosem fogad el engem. Azt már nem lehet meg nem tör-
téntté tenni. Ha csak nem hiszünk a csodákban.
 Te vagy az, Mila? - szólalt meg halkan.
Mintha ki sem akarná mondani a nevem.
 Szia, Hunter!
Kirázott a hideg a saját hangomtól. Olyan könnyedén kö-
szöntem oda neki, mintha csak összefutottunk volna az utcán.
Nem láthatta rajtam, hogy pattanásig feszülnek az idegeim,
miközben porcikáról porcikára átvizsgálom.
Beolvasás...
Járási rendellenesség nem mutatható ki.
A végtagok helyzete és a testtartás normális.
Farmer: nagyjából egy számmal nagyobb a méreténél.
Ez alapján kikövetkeztetett súlyvesztés: 3 kg.
Haj állapota: 2 cm-t nőtt a legutóbbi hajvágás óta.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Minden rendben. Fáradt
ugyan, és egy kicsit le is fogyott, de egészséges.
Nem forgott veszélyben az élete.
 Jól vagy? - kérdezte ekkor. - Mikor eltűntél Quinn-nel,
komolyan aggódni kezdtünk. Attól féltünk, hogy valami bor-
zalmas történt veled.
Olyan színtelen, monoton hangon beszélt, mintha előre be-
gyakorolt szöveget mondana fel. Hirtelen tudatosult bennem a
helyzetem. Egy szűk sikátorban vagyok. A körülöttem állóknál
sokkoló van, és valamiért kézre akartak keríteni.
Igen, szerelmes vagyok Hunterbe. Igen, kétségbeesve vá-
gyom rá, hogy bebizonyíthassam neki, megbántam a tettemet,
és érdemes kitartania mellettem.
De vajon megbízhatok-e benne valaha is annyira, mint a tár-
samban, Lucasban?
Ő bárhol is van most, egyet biztosan tudok: számíthatok rá.
 Jól vagyok. Én is aggódtam érted - feleltem végül. - Mit

164
keresel itt?
Hunter a háta mögé pillantott. Daniel továbbra is zsebre tett
kézzel állt. Samuel is. Hunter visszafordult, tétován egyik lábá-
ról a másikra állt, majd egy kimért lépést tett felém. Aztán még
egyet.
Emberi fenyegetés észlelve.
Az érzékelőim riadóztattak, de egyelőre nem törődtem a vö-
rös figyelmeztetéssel, mert azt akartam, derüljön ki, mire ké-
szülnek.
Amikor Hunter kitárta a karját, a riadójelzések elhalványod-
tak. Rá mertem volna bízni az életemet. Mindenestül. A karom
a dereka köré fonódott, és a pólójába kapaszkodva a mellkasá-
hoz bújtam. Az illata egyszerre töltött el megnyugvással és
fájdalommal.
 Bocsáss meg! - nyögtem a puha anyaghoz simulva.
A szemem könnyben úszott. Azt akartam, hogy magához
húzzon, hogy erősen magához szorítson. De csak lazán ölelt,
miközben a szívdobogását hallgattam.
Annyi mindent akartam mondani neki! Világgá kiáltottam
volna az örömömet, hogy végre itt van, épen és egészségesen!
Megkérdeztem volna, hogyan fogtak össze Daniellel és a töb-
biekkel. Bevallottam volna, mennyire hiányzott.
Kicsit hátradőltem, hogy a szemébe nézhessek. Forró köny-
nyek peregtek az arcomon.
Pillantásával követte, és ujja egy gyengéd mozdulatával le-
törölte őket az egyik oldalon. Felidézte bennem azt a pillanatot,
mikor Lucas ugyanígy tett, még Holland laborjában, és közben
azon csodálkozott, hogy az androidok is tudnak sírni.
Hunter megdermedt. Megfogta a vállam, majd finoman, de
határozottan eltolt magától, mintha valójában esze ágában sem
lett volna megölelni engem, sem a könnyeimet törölgetni.
Odafordult a többiekhez, akik csendben várakoztak.
 Ártalmatlannak látom. Legalábbis egyelőre.

165
 Aztán rám se hederítve visszalépett hozzájuk.
 Akkor eltehetjük ezeket? - mutatta fel Samuel Danielnek
a sokkólót.
Daniel felmordult.
 Legyen csak nálad! Nem figyeljük elég régóta a viselke-
dését. Biztosnak kell lennünk a dolgunkban, mielőtt szabadon
engedjük.
Hunter üdvözlése. Az ölelés. Mindez csak színjáték volt,
amivel ki akarták deríteni, nem jelentek-e fenyegetést számuk-
ra.
Hunter testtartása, a merev vállak, a szája kemény vonala, a
tekintetemet kerülő pillantása mindent elárult. Ezerszer is bo-
csánatul kérhetnék... Hiába. Nem érdeklem őt többé. Azok ér-
deklik, akikre esetleg bajt hozhatok a jövőben. Azért jöttek
utánam, hogy kiderítsék, nem fenyegetem-e az emberek életét.
Vajon tudnak a bombáról? - tűnődtem. Ha nem, akkor is tisz-
tában vannak vele, hogy halálos veszélyt jelentek. A saját sze-
mükkel látták.
 Hol van Lucas? - kérdeztem.
 Odabenn - intett Daniel a fejével Samuel felé, aki éppen a
lakóbuszhoz tartott.
Lucas. Tehát ő az ötödik. Most akkor a foglyuk?
Viharos érzések dúltak bennem, egyre feszültebb lettem.
 Engedjétek ki! - követeltem, és megindultam Samuel fe-
lé.
David felemelt kezekkel válaszolt, próbált megnyugtatni.
 Ő most nem jöhet elő... - kezdte, de ekkor nyikorogva ki-
nyílt a busz ajtaja.
Lucas ott ült bent. Mozdulatlanul. Megkötözve. Alig élt.
A viharos érzések tombolni kezdtek, és támadásba lendül-
tem.
Célpont: bemérve.
A következő pillanatban már vetődtem is az ajtó felé, és el-

166
kaptam Samuel karját. Egyetlen lendülettel átdobtam a vállam
fölött. Akkorát puffant, hogy a kihalt parkolóig visszhangzott.
Megnéztem volna, hogy van Lucas, de izzott bennem a düh. Le
kellett terítenem Danielt, amiért foglyul ejtette.
Megpördültem, összpontosítottam és felé vetődtem.
A sokkoló elektromos impulzusa azonban végigsistergett az
érzékelőimen, és földhöz vágott, mielőtt célt értem volna. De a
sokkolás nem Danieltől jött, mert zuhanás közben láttam, hogy
még mindig a zsebében matat. A bénítás valahonnan máshon-
nan jött.
Nagyot estem. Zsibbadtan és tehetetlenül értem földet, a fe-
jem oldalra hanyatlott.
Figyelmeztetés: a rendszer...
A rendsz...
A re...
Az utolsó kép, ami megmaradt bennem, Hunter sportcipője
volt. Összefolyt a szemem előtt a mintázata. Utolsóként pedig
Hunter hangját hallottam.
 Elkaptam! - ezt mondta.
Azután elmerültem a semmiben. A rendszerem tetszhalott
állapotba került.

***

A rendszer újraindítása.
Az újraindítás után gyorsan magamhoz tértem. Hirtelen tör-
tént az egész. Nem volt benne semmi fokozatosság. Mint ami-
kor valaki egy mozdulattal ledobja magáról a ruháit, és fejest
ugrik a hideg vízbe
Felültem a kemény talajon. A lábamat megbéklyózták, a ke-
zemet pedig hátrakötözték, egy óriási fához. A balra elterülő
tisztás közepén kőből rakott kerek kis tűzrakóhely állt, pár mé-
terre mögötte kempingasztal.

167
 A sűrű lombokon át épphogy csak ki tudtam venni a távol-
ban a buszt.
Egy táborhelyen voltunk.
Ezúttal azokat a tárgyakat vettem szemügyre, amiket az első
körben kihagytam. A tűzrakóhely körül öt darab zöld és kék
kemping szék állt. Az egyiken, tőlem jobbra, Hunter ült.
„Elkaptam”, rémlett fel az utolsó szava.
 Te megsokkoltál engem! - méltatlankodtam.
 Te támadtál ránk - vágta az arcomba.
Farkasszemet néztünk. Aztán körülnéztem, de rajta kívül
senki mást nem láttam.
 Hol van Lucas?
 Biztonságban. Akkor sem volt semmi baja, amikor ki-
borultál. Csak megkötöztük. Elővigyázatosságból, hogyha va-
lami baj történne.
 Hogyhogy baj történne?
 Ha esetleg ránk támadnál, ahogy Quinn laborjában - vá-
laszolta, miközben egy bot hegyes végével firkált a porba.
Amikor felpillantott, az arca rezzenéstelen volt, mintha
maszkot viselne, a testtartása merev és elzárkózó. Jó távol ült a
fától, amihez kikötöztek, és éberen figyelt.
Jaj nekem!
Ha a Quinn-nél látottak alapján ítélnek meg, jó okuk van az
aggodalomra. Sőt a félelemre is.
Félhettek is, mert borzasztó dolgokat követtem el.
A harag utolsó szikrája is kihunyt bennem.
Minden joguk megvolt rá, hogy tartsanak tőlem. Tudták, mi-
re vagyok képes.
A torkom elszorult, tekintetem a földre szegeztem. Hogyan
nézik ezek után Hunter szemébe? Vagy bármelyikükébe? Ki
akartam szabadulni. Magam mögött hagyni a táborhelyet, és
menekülni. Csak el innen! Minél távolabb Hunter félelmeitől, a
bűntudatomtól, mindentől, ami szörnyű tettemre emlékeztet.

168
 Végleg azonban csak úgy menekülhetnék meg, ha véget
vethetnek Holland terveinek.
 Miért akartatok elkapni? - kérdeztem óvatosan, szemmel
tartva minden mozdulatát.
 Mármint Samuel? - felelte, éppúgy óvatoskodva, mint én.
Olyanok voltunk, mint két egymást kerülgető, ugrásra kész
vadmacska. Mindketten azt figyeltük, mikor támad a másik. -
Amikor Quinn lelépett veled az éjszaka közepén, és nem jött
vissza, Samuel mindenkinek elmondta, mi történt. Amikor pe-
dig beszámolt nekünk a bombával kapcsolatos gyanújáról, né-
hányan el is menekültek. De páran maradtunk.
A gyomromhoz kaptam volna a kezem, de a vastag, fémből
készült kötelékek ezt megakadályozták. Rémülten bámultam
Hunterre. Olyan kiszolgáltatottnak éreztem magam, mintha
meztelen lennék. Tud a bombáról.
Mind tudnak róla.
 Ezek szerint igaz - nyugtázta tágra nyílt szemekkel.
Ettől a három szótól bűntudatom támadt. Mintha szándéko-
san pakoltam volna be egy bombát a testembe, ami bármelyik
pillanatban ízekre szaggathat, amikor egy beteg agyú rohadék
szeszélye úgy kívánja.
 Amíg Lucas rám nem talált a sivatagban, nem tudtam ró-
la. Egyikünk sem tudott róla.
Hunter felpattant, és miközben hanyatt-homlok menekült,
felborított egy széket.
 Nem kell elrohannod. Késleltetve működik. Az aktiválás-
tól számítva két óra múlva robban fel. És még nem aktiválták.
Tökéletes biztonságban vagytok.
A poros földet nézegettem magam alatt. Szemügyre vettem
egy elkóborolt hangyát, amint gyors cikcakkvonalban igyeke-
zett vissza a társaihoz. Istenem! Minden úgy rossz, ahogy van!
Ez a beszélgetés ez a találkozás, az egész élet. Itt ülök, és egy
belém ültetett bombáról beszélgetek a fiúval, akibe szerelmes

169
vagyok. Lehet ilyenkor bármit is mondani?
 Szóval, azért kerestetek, hogy segítsetek rajtam? - kér-
deztem végül, mert ezt azért nem hittem volna.
Hunter vállat vont.
 Daniel akart megkeresni téged. Mert hátha nem tudsz a
bombáról, és véletlenül balesetet okozol.
 És te? - firtattam, miközben a szívem a torkomban dobo-
gott
A válla megfeszült, de a hangja lágy és halk maradt.
 Meg akartam akadályozni, hogy megismétlődjön az, amit
Peytonnal tettél.
Letaglózott az őszintesége.
Hogyan juthatott idáig a kapcsolatunk? Ráadásul ilyen rövid
idő alatt... Clearwatertől, a vidámparktól és az óriáskeréktől
hogyan jutottunk el a bombákig és a halálig? Előredőltem, a
kötelékeim a bőrömbe vájtak. Meg kellett értetnem magam
vele.
 Soha többé nem tennék olyat. Nem is teszek. Az egy
gyenge pillanatomban történt, Quinn tehet róla. A programja.
Quinn...
 Nem érdekel. Veszélyes vagy, és kész. Nem tudom, Da-
niel miért bagatellizálja el a dolgot. Szerintem, téged be kellene
zárni valahova. Csak úgy tudhatnánk biztonságban az embere-
ket.
Egy rettenetes pillanatra megállt körülöttem a világ.
 Micsoda? Nem! Azt nem tehetitek! - kiáltottam. - Meg
kell állítanunk Holland tábornokot! Nekünk az a célunk. Lu-
casszal ki akarjuk nyomozni, mit forral, hogy soha ne fordul-
hasson elő olyasmi, ami történt. Csak hát... ez időbe telik. Bi-
zonyítékunk is van a tűzvésszel kapcsolatban... - Ezzel kapcso-
latban be kellett látnom, milyen keveset tudunk még felmutat-
ni. - Meg kell hallgatnod! - győzködtem Huntert, de a kérésem
süket fülekre talált. - Türelmesnek kell lenned!

170
 Lehajolt, és hátat fordítva nekem, megint firkálni kezdett a
porba.
Világossá tette, hogy mit gondol.
 Beszélhetnék Daniellel?
Hirtelen rám tört a félelem, hogy itt egyúttal meg is akarnak
szabadulni tőlem. Kikötöztek, ki vagyok szolgáltatva. És hol
lehet Lucas? Vele is beszélnem kellene.
Hunter megrázta a fejét.
 Most nem lehet. Talán majd később.
Tombolt bennem a csalódottság, de Hunter tarkóját nézve
lassan átvette a helyét az együttérzés.
Mennyi mindent elveszített! Miattam!
 Bocsáss meg! Annyira, de annyira sajnálom! Soha nem
akartam ártani neked.
A bot kettétört a kezében. Felkelt a székből.
 Tudom, hogy a világ összes bocsánatkérésével sem le-
hetne helyrehozni mindazt, amit elkövettem, de legalább hadd
próbáljam me! - kérleltem. - Ha semmissé tehetném a történte-
ket, megtenném. Eltörölném a hazugságokat is. Az elsőtől az
utolsóig. Sosem akartam ártani sem neked, sem a családodnak.
A mostohaapádnak sem. De belátom, önző voltam, és enged-
tem, hogy velem tarts. Én csak azt akartam... azt akartam...
A torkom elszorult, nem tudtam folytatni. Hunter lassan hát-
ra fordult, a pillantásunk rövid időre találkozott. Aztán fogta
magát, és hosszú léptekkel megindult a busz felé. Egyetlen szó
nélkül.
A mondatom végét már csak magam elé suttogtam.
 Én csak valami igazit akartam.
Oldalra hajtottam a fejem. Néztem, ahogyan a nap vörös-
arany ragyogásba burkolózva lebukik a horizont mögött, és
tündöklő fényükben előbújnak a csillagok. Tücskök ciripeltek,
és békák válaszoltak rá. Behunytam a szemem. Tudtam, hogy
lehetetlent kívánok.

171
 ***

Másnap reggel közeledő léptek zaja figyelmeztetett Daniel

étkezésére, jóval azelőtt, hogy megláttam volna. Másfél méter-
re állt meg előttem, kezét mélyen a zsebébe süllyesztve. A
szeme alatt sötétlő karikákból ítélve nem sokat alhatott.
Ahogy én sem.
 Lucas elmondta, miért vagytok Philadelphiában - kezdte.
- Ha beszélni akarsz velem, hallgatlak.
Megfogta az egyik összecsukható kempingszéket, és közvet-
lenül elém állította. Elhelyezkedett rajta, majd karba tette a
kezét.
Még bele sem kezdtem a mondandómba, de máris pokoli ér-
zés volt.
Mielőtt kiejthettem volna az első szót, Daniel megborzon-
gott.
 Még az arckifejezését is lemásoltad - mondta félig vád-
lón, félig döbbenten.
Nem kellett megkérdeznem, kiét. Sarah-ét. A halott lányáét.
A körülmények ellenére rettenetesen sajnáltam őt. Milyen érzés
lehet szemtől szembe ülni halott gyermeke újjászületett válto-
zatával, aki az ő gesztusait használja, az ő hangján beszél? Mi-
közben tudja, hogy egy gép az, amit az ő képére és hasonlatos-
ságára programoztak. Vagy összezavarja a látvány? Az emlé-
kezete és a józan esze ellentmondanak egymásnak? Senkinek
nem kívántam ezt a helyzetet. Még Danielnek sem, aki elárult,
Quinn kezére játszott, és ezzel akaratán kívül ugyan, de végül
is Peyton halálát okozta.
Még mindig nem tudtam gyűlölni őt. Hiszen az emlékeim-
ben melegszívű és szerető férfiként élt. Jó apja volt Sarah-nak.
Sarah szerette, és ezt a szeretetet belém táplálták, sok minden
mással együtt. Nem tudott olyat tenni, ami kiölhette volna be-
lőlem ezt az érzést. Teljesen semmiképpen.

172
 De attól még nagyon fájt.
 Ne nézz rám így! Annyira hasonlítasz... Ez túl sok ne-
kem. Túl sok - ismételte, azután felsóhajtott, és a kezébe temet-
te az arcát. Amikor újra rám emelte a tekintetét, könny csillo-
gott a szemében. - Tudom, mit gondolsz rólam. Elárultalak
Quinn-nek, feladtalak. Igazad van. Így történt. Te mit tettél
volna, ha a halott lányod kísérteni kezd téged? - Háborgó ér-
zelmei lassan csitulni kezdtek. - Fogalmam sem volt róla, mit
tervez veled Quinn. Már ha ez számít valamit... Szeretném azt
hinni, hogy különben másképp döntöttem volna. Azt sem tud-
hattam, hogyan fogsz viszonyulni hozzám. De utólag már
könnyű okosnak lenni.
Quinn említésére egy emlék villant az agyamba. Ezúttal a
sajátom, nem Sarah-é.
Daniel így érvelt a székhez kötve, még Quinn laborjában:
„ - Nem számít, mi történik most, azt akarom, hogy tudd: te
a lányom vagy. Nem akartam elfogadni ezt, mert, a fenébe is,
túlságosan fájdalmas volt, de ez az igazság. ”
Bármit mondhat az ember, amikor az életéért könyörög.
Tudtam én, hogy nem gondolja komolyan. Még csak nem is
hibáztathattam azért, hogy hazudott nekem. De attól még sze-
rettem volna hinni azt, hogy igazat beszél. Elérni, hogy igaza
legyen.
 El kell mesélnem neked pár dolgot - szóltam.
Rákönyökölt a combjára, és várt.
Beszámoltam neki az egykori szomszédasszonyánál,
Maggie-nél tett látogatásunkról. A gyanús férfiról, akit az idős
hölgy a tűzvész előtt látott. Edgar Blythe-ról, a rendőrnyomo-
zóról és hirtelen haláláról. Sonjáról, a raktárépületről és a gyúj-
togatásra utaló bizonyítékról.
 Gyújtogatás - ismételte Daniel. - Édes istenem! De hát
miért tették volna? Miért akarták volna bántani az én kislá-
nyomat?

173
 Tapintatból inkább a cipőmet nézegettem, nem akartam
szemtanúja lenni a kínlódásának.
 Van még más is - folytattam halkabban. - Maggie elveze-
tett bennünket Chloe Nivenshez is. Találkoztam vele. Tőle tu-
dom, hogy Sarah-nak volt egy ösztöndíja, a Watson-ösztöndíj,
ami a Montford Előkészítőbe szólt. Nem sokkal a tűz előtt
ment oda tanulni, de csak pár hétig maradt.
Úgy éreztem, itt meg kell állnom. A következő rész rázós-
nak ígérkezett.
Daniel megdörzsölte a szemét.
 Nekünk azt mondta, honvágya volt, ezért Nicole-lal be-
lementünk, hogy hazajöjjön. Ha nem adtuk volna be a dere-
kunkat... akkor nem lett volna ott, amikor...
Nem tudta befejezni a mondatot, felkaptam a fejem.
 Nem a ti hibátokból történt. Én nem... azaz, ő sem akar-
ná, hogy így gondoljátok. Semmiféleképp. - És most jött a leg-
rosszabb. Sarah említett valamit Chloénak, amikor hazatért a
Montfordról. Azt mondta, hogy valami nagyon megrémítette
abban az iskolában. Azt nem árulta el, pontosan micsoda, csak
annyit, hogy az ösztöndíjas diákokkal kapcsolatos.
Daniel hirtelen kihúzta magát ültében.
 Megrémítette? Mi a francért nem szólt akkor nekünk?
 Chloénak azt állította, nem akarta, hogy aggódjatok.
Szünetet tartottam, eltűnődve, vajon folytassam-e. Kell-e
tudnia egyáltalán a többiről?
Azután eszembe jutott, hogy esett nekem, amikor elhallgat-
ták előlem a dolgokat. Méghozzá a saját érdekemben.
 Lucas látott egyszer egy borítékot a munkahelyén, ami
Cynthia Gordonnak volt címezve. Holland feleségét hívják így.
Nem is tartotta érdekesnek, amíg Chloe révén szóba nem került
a Watson-ösztöndíj. A nő neve alatt ugyanis az állt még, hogy:
Watson-ösztöndíj Tanács.
Láttam Danielen, ahogy próbálja összerakni a részleteket a

174
fejében. Nekünk is járt az agyunk annak idején Lucasszal.
Cynthia Gordon. Lucas nagynénje. Holland felesége. Még ha
hiányos is a kép egy dolog világossá vált belőle: Hollandnak
van köze a Montford Előkészítőhöz. Daniel arca megnyúlt.
Lassan ő is rádöbbent a valóságra. A Watson-ösztöndíj.
Montford. Sarah. Holland. Ez nem lehet véletlen. Egyetlen
oksági láncolatot alkotnak. És a láncolat végén vártak minket a
válaszok. Csak követnünk kell a láncszemeket egészen a sor
végéig.
 Mihez akarsz most kezdeni?
Annyira halkan szólt a hangja, hogy még nekem is fülelnem
kellett.
 Arra gondoltam, megnézhetnénk, kik a jelenlegi Watson-
ösztöndíjasok. Aztán odamegyek a Montfordba, és beszélek
velük. Lehet, hogy amitől Sarah megrémült, őket is megijeszti.
Ha rájövünk mi az, talán leleplezhetjük Holland tervét.
Daniel a karjára borult, a teste rázkódni kezdett. Mint aki
csendesen zokog.
Elszorult a szívem a gondolatra, mennyire hasonlítunk. Én is
itt nehezen tudtam féken tartani az érzéseimet. Hirtelen eszem-
be jutott valami. Talán nem is Holland tehet az érzelmességem-
ről, hanem családi örökség. Ez a gondolat már-már vigasztaló-
lag hatott rám.
Daniel megtörölte a szemét a kézfejével, és felállt.
 Lucas elmondta, hogy a bomba kétórás késleltetéssel
robban. De mi lesz, ha aktiválódik?
 Azonnal szólok mindenkinek. Utána keresek egy elha-
gyatott helyet, hogy egyedül robbanjak fel. Nem akarok ártani
senkinek Soha többé.
Szemügyre verte az arcomat, mintha rá lenne írva az igazság
– vörös betűkkel, ahogy a biztonsági figyelmeztetéseim szok-
tak megjelenni. Azután mögém hajolt. Szorítást éreztem a
csuklómon, majd egy finom rántást a kötelékeimen. Egy recs-

175
csenést követően a szorítás megszűnt.
Szabad voltam.
A programozásom miatt vagy megszokásból, vagy valami
felszínes ösztönnek engedve dörzsölgetni kezdtem a csukló-
mat, hogy helyreállítsam benne a nem létező vérkeringést.
 Sajnálom, de meg kellett kötözzelek. A biztonság kedvé-
ért. Ígérem, mostantól mindenben segítek, amiben csak tudok.
Az érzékelőimmel automatikusan átvilágítottam, hazugság
jelei után kutatva. Sehol semmi.
 Gyere utánam! - hívott. - Csoportmegbeszélés lesz.
A bozótos mellett haladva, az arcomba lógó ágak között kö-
vettem őt a buszhoz. Úgy éreztem magam, mint egy halálraítélt
a kivégzőosztag előtt.
Hatunkkal együtt a jármű kissé már zsúfoltnak bizonyult.
Kör alakú ülőgarnitúra fogadott, közepén asztallal. Lucas az
asztal mögött ült, Abby, Samuel és Hunter az innenső oldalon.
Jöttünkre mindannyian felnéztek. Abbyt a Quinn-nél történtek
óta nem láttam, úgyhogy alig tudtam a szemébe nézni.
A hátsó ajtó bevetetlen emeletes ágyakra és egy lehajtható
galériaágyra nyílt, egy másik ajtó pedig a praktikusan felszerelt
kis fürdőszobába. A szokásos főzőalkalmatosságok azonban
hiányoztak. A lakóbusz egyedi tervezésű volt, a tűzhely helyét
itt beépített számítógépek foglalták el.
Lucas gyorsan odébb csúszott, én meg beültem mellé, az
üres helyre. A kanapé barna szövete csúnyán kibolyhosodott
már, a bolyhokat pedig valaki idegességében megtépkedte, és a
megsárgult linóleumpadlóra szórta. Áporodott volt a levegő. A
nyirkos testek és a zsíros ételmaradék szagába némi virágillatú
testápoló is keveredett. Éppen csak hogy elviselhető volt.
 Ne aggódj, nem hagyott el a kis technikus fiúd! – szólalt
meg Samuel. - Meg kellett kötöznünk éjszakára. De csak lazán,
persze… lazán - tette hozzá, amikor látszott, hogy ideges let-
tem. – Azért, hogy nehogy segítsen neked megszökni.

176
 El is felejtettem, Samuel milyen óriási. Mint egy karokkal és
lábakkal felszerelt méretes fatörzs.
Abby egy pénzérmét pörgetett az ujjai közt, de kék szemét
folyamatosan rajtam tartotta. Hunter levegőnek nézett.
Daniel kérésére elmondtam nekik mindent a bombáról, hogy
átgondoltan dönthessenek: maradnak vagy velem tartanak?
Amikor Samuel közbe akart szólni, csendre intettem.
 Van még valami, amiről tudnotok kell. Quinnről van szó.
Izzadt tenyeremmel végigsimítottam a farmeremen, a tekin-
tetünk összevillant Lucasszal.
Samuel elkapta a pillantásunkat.
 Mi az?
Először a számba haraptam, aztán nagy nehezen kipréseltem
magamból:
 Quinn meghalt. Holland megtalálta és megölte.
Többen elsápadtak.
 Biztos vagy ebben? - kérdezte Daniel.
 Igen. Küldött róla egy felvételt. Azt akarta... azt akarta,
hogy lássuk, ahogyan kivégzi.
A hangom tompa volt, de rettentő iszonyat töltött el.
Samuel összerándult a rémülettől, Abby a szája elé kapta a
kezét.
 Istenem! - suttogta.
Még Hunter is felénk fordult hirtelen, finom vonásai meg-
keményedtek. Szögesdrótként feszült bennem a bűntudat. Az
járt a fejemben, hogy amíg nem ismert engem, teljesen jól el-
volt a mangáival, és ugyanúgy élt, mint bármelyik fiatal. Én
rángattam bele ebbe a szörnyűségbe. A gyilkosságokba.
 Jézusom! - suttogta Samuel, hosszú percek múlva.
 Holland nem ismer sem istent, sem embert - tette hozzá
Lucas. - Ne feledjétek, ő hidegvérű gyilkos, aki a céljai érde-
kében bármire képes. - Elhallgatott. Hagyta, hogy emésszük
egy kicsit a dolgot, majd folytatta: - Éppen ezért vállalja Mila

177
ezt a küldetést. Nem kis veszélyek árán, teszem hozzá. Többet
kockáztat, mint bárki más. Ennek ellenére úgy döntött, meg-
próbálja megállítani Hollandot, tekintet nélkül arra, hogy vele
mi lesz. Mindenáron meg akarja akadályozni a további véron-
tást. Én mellette állok. Ki tart még velünk?
Lucas keze megindult az asztalon az enyém felé, és meg-
érintett a kisujjával. Éppen csak hozzám ért, de ennyi is jóle-
sett.
Hunter szemből pont elcsípte a mozdulatot, tekintete a ke-
zünkre szegeződött.
Lucas megszólalt:
Én már megmondtam Milának, hogy minden körülmények
között segítek neki, de rátok nézve ez nem kötelező. Samuel, te
hogy állsz a dologhoz?
Meglepetésemre az izmos skót srác nem habozott.
 Nem olyan beszari családból származom én, hogy meg-
futamodjak.
 Biztos vagy a kétórás késleltetésben? - kérdezte Abby,
idegesen csavargatva egy szőke hajfürtjét. - Akkor sem esik
bajunk, ha beindul a bomba?
 Ebben egészen biztos vagyok - felelte Lucas.
Abby egy pillanatra elgondolkodott, majd bólintott.
 Én is benne vagyok az akcióban. De fenntartom magam-
nak a jogot, hogy bármikor kiszállhassak.
 Csatlakozom - egyezett bele Daniel is.
Most minden szem Hunter felé fordult, aki még mindig me-
redten bámulta a kezünket. Zavartan húztam el az enyémet, és
ölbe tettem.
 Ti meg vagytok őrülve. És ha megint elveszíti az ön-
uralmát? Komolyan azt gondoljátok, hogy megbízhatunk ben-
ne? - kérdezte hitetlenkedő fintorral, villogó szemekkel.
Lucas kihúzta magát.
 Én teljes mértékben megbízom benne.

178
  Azt látom. Mondjuk, neked nem is lőtt le senkit a csalá-
dodból. Úgy azért könnyebb.
A kezem ökölbe szorult a dühtől, de nem kezdtem mentege-
tőzni. A tettemre nem volt mentség.
 Ez igaz. A nagybátyám, Holland viszont lelőtt valakit az
ő családjából - vágott vissza Lucas. És bár a nagybátyja lelőtte
anyámat, én bízom őbenne. - Nem muszáj velünk tartanod. Ez
nagyon összetett szituáció. Megértem a fájdalmadat, még na-
gyon friss a seb. Borzasztóan sajnálom. De megváltozott a
helyzet. Mila többé nem kerülhet Quinn kezei közé. Így aztán
én mindvégig segítem őt, egészen a küldetés végéig, vagy amíg
könyörögni nem kezd, hogy hagyjam békén. A bátorsága és az
empátiája sok úgynevezett hús-vér embert megszégyenít.
Hunter ajka elkeskenyedett. Pillantása végigvándorolt az ar-
cokon. Végül vállat vont, de megjátszott közönye mögött szen-
vedélyes indulatok lobogtak.
 Vállalom. Ha másért nem, hát azért, hogy ott legyek,
amikor szembesültök a tévedésetekkel.
Ez szíven ütött. Fájt, hogyne fájt volna. De még Hunter ko-
mor jóslata sem tudta kioltani a Lucas szavaiból sugárzó hitet.
Ő továbbra is bízott bennem.
Daniel tapsolt egyet.
 Na hát akkor! Most, hogy mindezt megtárgyaltuk, állít-
sunk fel egy tervet! Sok dolgunk van.

179
 aniel laptopokat osztott, és tartott egy összefoglalót
mindarról, amit Lucasszal eddig sikerült kiderítenünk.
Elővett egy kisszéket a szekrényből, és összehúzva magát az
asztalhoz telepedett. Én Lucas mellett ültem, Hunter pedig
Abby és Samuel között.
 Megmondom, hogyan kezdjünk hozzá! Mila egy gyors
internetes keresés után a talált eredmények alapján kiosztja a
feladatokat. - Azzal kinyitotta a laptopot, és megropogtatta az
ujjait.
Lucas rám nézett, majd megköszörülte a torkát.
 Uram! - Amikor Daniel felnézett, folytatta: - A chip! Azt
ígér te Milának, hogy el fogja távolítani.
Érdeklődést színleltem, de közben nagyon zavart, hogy foly-
ton magamon éreztem Hunter tekintetét. Nem szégyenkezhetek
egyfolytában azon, hogy ki, vagy inkább mi vagyok! Muszáj
túllép nem ezen!
 Itt helyben is megcsinálhatjuk, ha van hozzá elég hely -
mondtam.
Daniel vállat vont.

180
  Lehetséges. Hozok pár eszközt.
Egy kézi szkennert és egy szondát kerített, ami vékony, bo-
rotvaéles csipeszben végződött. Lucas szemügyre vette a
szkennert.
 Ilyen modernet még nem is láttam.
 Új fejlesztés. Quinn csapata készítette. Észrevehetetlenre
tervezték.
Miközben Daniel háttal maga elé állított, azon törtem a fe-
jem, miféle embereknek lehet szükségük ilyenre, és miért. Ta-
lán jobb is, hogy nem tudom. Daniel megkérte Lucast, hogy
húzza fel a pólót a hátamon. A barátom kérdőn rám nézett,
majd látva beleegyezésemet, engedelmeskedett.
A szkenner a bőröm fölött haladt, közben árgus szemmel
lestem a reakciókat. Daniel dörmögött valamit, még a keresés
elején, amikor a gerincem jobb oldalánál tartott, de aztán a bal
oldalamat, majd a lentebbi részeket is át kellett világítania.
Bip, bip, bip.
BIP.
 Megvan. Néha elvándorol a helyéről - magyarázta.
Éreztem, amint a hideg fémcsipesz a testmeleget imitáló bő-
römhöz ér, és belém hatol.
Aztán kész is voltunk.
 Ezzel megvolnánk! - jelentette ki Daniel.
Aprócska fémkorongot tartott a csipesz végében, amit rög-
tön egy zárható műanyag zacskóba csúsztatott.
Mindenki várakozásteljesen bámult rám, mire hozzáfogtam
a kereséshez. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy cirkuszi
artista, aki védőháló nélkül mutatja be akrobatatudományát.
Biztonságos hálózat: bejelentkezel?
A kapcsolódás könnyen és zökkenőmentesen ment, amitől
felengedtem. Eddig nem is voltam tudatában, mennyire hiány-
zott ez az alapfunkcióm. Ismerős, jóleső borzongás töltött el a
zümmögésére, a fényére, ahogy részese lettem valami hatalmas

181
és mindenütt jelenlévő létezőnek, és egyszerre bármilyen in-
formáció elérhetővé vált számomra. Korábban ezt nem értékel-
tem.
Miközben rákerestem a Montfordra és a Watson-ösztöndíj-
ra, furcsa zajt hallottam.
Csipp-csepp.
Víz. A lakóbusz melletti csap csöpögött. Folyamatosan és
jól hallhatóan. Volt benne valami iszonytató, hideg futkosott
tőle a hátamon. Rájöttem, hogy rettegek. Aztán azt is megértet-
tem, miért. A csöpögés a visszaszámlálást idézte. Akik még
megmaradtak és számítanak nekem, mind itt vannak ebben a
buszban... és egy időzített bomba ketyeg köztük.
A bomba én vagyok.
Elhessegettem ezt az aggasztó gondolatot, és a keresésre
koncentráltam.
Először a Montford Előkészítőről gyűjtöttem információkat.
Adatfeldolgozás... Találatok elemzése.
Átfutottam az adatokat, amit fontosnak éreztem, megosztot-
tam a többiekkel.
 A Montford Előkészítőt 1926-ban alapították. Megvan a
dékánok listája, ha kell. A jelenlegit Robert Parsonsnak hívják.
Az igazgatótanácsnak hét tagja van - folytattam, és felsoroltam
a neveket. - Úgy tűnik viszont, hogy egyikük sem áll kapcso-
latban Hollanddal. De ha valaki utána akar járni, akkor...
 Rajta vagyok - szólalt meg Samuel, chipsszel teli szájjal.
Félredobta a táskát, és gépelni kezdett.
 Csak az utóbbi három évben több mint ötmillió dollár
öregdiák adomány gyűlt össze.
Samuel füttyentett egyet.
 Szép dolog lehet gazdag gyökérnek lenni.
A Montford után rákerestem a Watson-ösztöndíjra. Először
a korábbi és a jelenlegi ösztöndíjasoknak néztem utána.
Keresés…

182
 Meglepetésemre csak öt név jött elő. Sarah volt a hatodik.
 Ez az ösztöndíj új dolog lehet. Igazából Sarah kapta meg
először, és abban a tanévben ő volt az egyetlen.
Daniel halkan szentségelt. Meg tudtam érteni. Bár soha ne
halott volna a Watson-ösztöndíjról!
 Nos, akkor nézzük a jelenlegi diákokat!
Átfutottam a neveket és a leírásokat.
Hannah Peckles - aprócska, szőke számítógépes guru. Má-
sodikos gimnazista korában olyan iPhone-applikációt talált fel,
ami a felhasználó földrajzi helyzete alapján háromdimenziós
játékokat hoz létre. Tuti siker lett.
Ben LaCosta - vékony, langaléta, vörös hajú, szeplős srác.
Már másodikos gimnazista korában letette az analízisvizsgát,
és benne volt egy matekzsenikből álló csapatban, amivel min-
dent megnyertek.
Claude Parsons - hosszúkás, ovális arcú fiú, drótkeretes
szemüveggel, dús hajjal. Őt a nyelvi képességei miatt dicsérték
a tanárai. Ó, mennyi mindent meg lehet tudni, ha meghekkeljük
a digitális naplót! Már a gimnázium előtt három nyelvvizsgával
rendelkezett - spanyolból, franciából és németből -, azután az
első év végére kínaiból is szerzett egyet.
Sharon Alexander - sportos testalkatú barna lány, aki nép-
szerű blogjának reklámbevételeiből és egy sikeres Kickstarter-
kampány adományaiból dollármilliókat fordított a családon
belüli erőszak áldozatainak megsegítésére.
J. D. Rothschild - igazából ő volt az egyetlen, akire illett a
„gazdag gyökér” sznob címe. Minden képen divatos, drága
ruhákban pózolt, és úgy ki volt nyalva, ami személyi fodrászt
sejtetett a háttérben. Ő azzal lett népszerű, hogy a tőzsdei be-
fektetési alapjaik kezelésére olyan kereskedési algoritmust ta-
lált ki, ami húsz százalékkal növelte a család vagyonát.
Miután mindezekről beszámoltam a csapatnak, folytattam a
keresést.

183
 A tanulók neveinek közös előfordulása.
Pár pillanat múlva csüggedten sóhajtottam fel.
 Semmiféle kapcsolatot nem találok a diákok között. Kü-
lönböző városokból jönnek, más az érdeklődési körük, és sem a
szüleik közt, sem a rokonságukban nem látok átfedést. Az ösz-
töndíj állítólag a Mágnás Vállalkozás nevű szervezettől szár-
mazik. Ez azonban félrevezetésnek látszik. Valójában egy fan-
tomcégről lehet szó.
 Szóval, mindannyian kivételesen értékesek... de mind
másért különleges - gondolkodott hangosan Lucas.
 Mit tudunk a szüleikről? Gazdagok? Vannak kormányza-
ti kapcsolataik? Van bármilyen... hogy is mondjam... különle-
ges képességük az említetteken kívül, amiről nem ártana tud-
nunk? - szólt közbe ezúttal Hunter, rezzenéstelen arccal.
 Utánanéztem, és semmi ilyesmi nem mondható el róluk -
feleltem, nem törődve az android mivoltomon való finom élce-
lődés el. - Semmi. Egyikük sem szegény, de ennyi. Egyik sem
dolgozik a kormánynak, sem olyan cégnek, amelyiknek szoros
kormánykapcsolatai vannak. A szüleik foglalkozása az orvostól
és a cégvezetőtől a tanárig, meg a titkárnőig terjed.
Ahogy ezek a hasznavehetetlen információk mindenkihez
eljutottak a lakóbuszban, a csapat tagjai magukba zuhantak. A
hallgatást végül Abby törte meg.
 Akkor most mi legyen? - kérdezte, állát a tenyerébe tá-
masztva.
 Hát nem nyilvánvaló? - csapott az asztalra Samuel, úgy,
hogy a chipsek felpattantak. - El kell mennünk abba az iskolá-
ba, és ott nyomoznunk. Beszéljünk ezekkel a diákokkal, derül-
jön ki, mi a helyzet!
 Egyetértek - feleltem. - Utána kell járnunk, mi folyik ott,
mi miatt menekült el Sarah. Úgy tűnik, az ösztöndíjasoknál van
a rejtély kulcsa.
Daniel összerezzent halott lánya nevének említésére. Nagyot

184
nyelt, aztán bólintott, és mélyen elgondolkodva a plafonra me-
redt. Amikor megszólalt, lassan törtek fel belőle a szavak,
mintha nehezére esne a beszéd.
 Van egy ötletem. Az előbb én is felmentem a Montford
honlapjára. Úgy tűnik, folyamatosan toborozzák a diákokat.
Meg lehet látogatni a campust. Van rá mód, hogy az érdeklő-
dők beülhessenek az órákra, bent aludjanak a kollégiumban,
ismerkedjenek a légkörrel. Ti is jelentkezhetnétek. Csak hát...
 Csak hát, micsoda? - kérdeztem.
 Szerintem, arra gondol, hogy veszélyes - válaszolt Daniel
helyett Lucas. - Ha Holland kapcsolatban áll az iskolával, ak-
kor számíthat egy ilyen lépésre. A többieket nem ismeri fel, de
téged...
Hunter pillantása oda-vissza járt Lucas és Daniel között, az
állkapcsa megfeszült.
 Ti mindannyian megőrültetek? Remélem, nem gondoljá-
tok komolyan, hogy... ő - úgy ejtette ki ezt a szót, mintha nagy
kegyet gyakorolna irányomba - titokban beül majd az iskolába?
Lucasba belefagyott a szó, Daniel viszont visszavette.
 Tisztában vagyunk vele, hogy Mila az, ami - mondta sze-
líden.
 Akkor meg kellene értenetek, hogy nem szabad bekülde-
ni egy tizenévesekkel teli intézménybe. Nem beszámítható. Ti
nem láttátok őt Quinn laborjában, de én igen - emelte meg a
hangját, és a keze ökölbe szorult. - Jobb, azaz biztonságosabb
lenne mindenkinek, ha itt maradna a lakóbuszban - fejezte be,
és közben még csak rám se nézett.
Olyan lendülettel ugrottam fel, hogy meglöktem az asztalt.
Samuel chipsei szanaszét repültek, épphogy el tudta kapni a
zacskót.
Hunter gyűlöl. Ami pedig még borzasztóbb, nem is ok nél-
kül.
Ráadásul valószínűleg még ennél jobban is tudna gyűlölni.

185
  Márpedig én megyek, és kész. Nézd, Lucas már rengete-
get változtatott a külsőmön, azt folytathatjuk. Lehet még fo-
kozni. Maximum hasonlítok egy kicsit Sarah-ra. Különben meg
csak egy hetet töltött ott, kétlem, hogy emlékeznének rá. De ha
Lucas befejezi az átalakításomat, úgyis mindegy lesz.
Abby és Samuel elbizonytalanodva néztek össze.
 Nem csak erről van szó - kezdte Samuel is bocsánatkérő
arccal. - Holland...
 Ő nem az iskolában tölti az időt. A bázisán tevékenyke-
dik. Nem vonhatja ki magát napokra a titkos feladatokból,
hogy a Monfordba látogasson. Ráadásul elég nehéz lenne
megmagyarázni a jelenlétét egy kívülállónak, bármi folyik is
ott, nem igaz? Mit keresne egy magas rangú katonai tábornok
egy ilyen helyen?
Hunternek összeszorult a szája a dühtől, de Lucas bólintott.
 Egyetértek. Egyébként is nyomon követem a telefonja je-
lét. Sikerült bemérnem, és úgy állítottam be, hogy jelezzen, ha
az irodájától meg az otthonától tizenhat kilométernél távolabb
jár. Amúgy meg - mondta, és egyenesen rám nézett - Milának
joga van eldönteni, milyen szerepet vállal az akcióban.
Hunteren látszott, hogy tiltakozni akar, de Daniel félbesza-
kította.
 Az a nagy helyzet, hogy szükségünk van rá. Mi öten
együtt sem tudunk annyi információhoz jutni, mint ő, pláne
nem olyan gyorsan. A lehető legrövidebb ideig kellene marad-
nunk, és mindenkinek rettentő óvatosnak kell lennie. Értve
vagyok?
Ebben mindannyian egyetértettünk. Mindannyian, kivéve
Huntert, aki feszült arccal dőlt hátra a kanapén. De legalább
nem szólt semmit.
 Oké - folytatta Daniel. - Úgy gondolom, minél többen
juttok be, annál jobb. De nem mondhatom, hogy mind a saját
gyerekem vagytok, úgyhogy ki kell találnunk valami hihető

186
fedősztorit.
 Mi lenne, ha egy charter iskola tanulóinak adnánk ki ma-
gunkat - vetette fel Abby. - Mostanában egyre több van belő-
lük, nem igaz? Semmi gyanús nem lenne benne, ha a mienkről
tőlünk hallanának először, hiszen javarészüket nemrégiben
alapították.
Daniel elgondolkodva nézett maga elé.
 Nem rossz. Hozzunk létre egy iskolát, ahová beírhatunk
benneteket diáknak. Én lennék a vezető tanárotok, aki elvisz
benneteket a Montfordba, ti pedig egy rövid időre beköltözhet-
tek. Azt hiszem, így lenne a legjobb.
 Egy pillanat! - vágtam közbe. - Te nem bukhatsz le?
Amikor Sarah odajárt, nem találkoztál véletlenül a dékánnal?
Daniel megrázta a fejét.
 Nem, épp odavoltam egy konferencián. Terveztem, hogy
meglátogatom, de mire hazaértem, a lányom már otthon is volt.
Talán ha elkísértem volna... - A hangja elcsuklott.
Szívből sajnáltam.
Inkább kiadta az utasításokat, szétosztotta a feladatokat, ami
segített elfeledtetni a fájdalmát. Késő estig dolgoztunk, hogy
reggelre mindannyiunknak elkészüljön a hamis személyazo-
nossága, és az interneten is fenn legyenek az anyagok, ha ráke-
resnének a nevünkre. Amikor valamelyikünk nem bírt tovább
fennmaradni, visszavonult a busz hátsó részébe, ahol az emele-
tes ágyak és egy galériaágy szolgált ideiglenes pihenőhelyül.
Ha kellett, Daniel átszervezte a teendőinket.
Nekem gyakorlatilag nem volt szükségem alvásra, bár volt
egy programom, ami egy bizonyos ébren töltött idő után ál-
mosságot imitált. Ugyanakkor a sivatagi események óta észre-
vettem, hogy egyre könnyebben elfáradok. Lehet, hogy az osz-
tódó emberi sejtek több pihenést igényelnek. Józan ésszel bele-
gondolva azonban ez képtelenségnek tűnik. Az emberek eseté-
ben az alvási ciklusokat a melatonin nevű hormon és a hypo-

187
talamus szabályozza. Abban meg egész biztos vagyok, hogy
nekem egyáltalán nincs hypotalamusom. Az én biológiám mes-
terséges... és halálos veszedelmet hordoz magában. Munka
közben a hasamra csúsztattam a kezem. Egy szörnyeteg szuny-
nyad odabent, és csak egy őrült parancsára vár, hogy elpusztít-
hasson.
De ha nagyon erősen koncentrálok, hátha... Mélyet lélegez-
tem és lehunytam a szemem. Teljesen ráhagyatkoztam az érzé-
kelőimre hadd árasszanak el az adatok.
Keresés.
Keresés.
Az alhasi területemnél jeleztek valamit.
Megvan!
De a jelzés nyomban meg is szűnt, még mielőtt lekövethet-
tem volna. Mint egy jelenés, ami hamis szívem dobbanásnyi
ideje alatt semmivé lett ugyan, mégis a rettegés érzését hagyta
maga után.
És akkor megint megütötte a fülem a csöpögés hangja.
Csipp-csepp. Csipp-csepp.
Tik-tak. Tik-tak.
Hirtelen bezártságérzet lett úrrá rajtam a buszban, és talpra
ugrottam.
 Szívok egy kis friss levegőt.
Az ajtó halkan kattanással kinyílt, én pedig kiléptem a hűvös
éjszakai levegőre. A távolban bagoly huhogott. A lélegzetvétel-
re koncentráltam: belégzés, kilégzés, belégzés, kilégzés. Vala-
hogy csillapodni kellett magamban az egyre növekvő pánikot.
A bomba még nem indult be. Egyelőre biztonságban vagyok.
Majdcsak kitaláljuk Lucasszak hogy lehet hatástalanítani...
Remélhetőleg még mielőtt Holland felönt a garatra, és puszta
szeszélyből megnyomja a kapcsolót.
De ha nem jövünk rá...
Ekkor kivágódott a busz ajtaja. Léptek közeledtek. Megfon-

188
tolt, nyugodt, súlyos léptek.
Daniel kétlépésnyire állt meg mögöttem.
 Minden rendben?
A kezem ökölbe szorult. A szívem mélyén még mindig hi-
ányzott az apám, holott Sarah apja volt, akit valójában nem is
ismertem. Jólesett a támogatása, az, hogy kiállt mellettem a
többiek előtt. De azt nem tudtam elfelejteni neki, hogy feladott
Quinn-nek. Ráadásul azok az e-mailek...
Nem fordultam meg.
 Miért érdekel az téged? Elvégre léteznem sem volna sza-
bad, nem igaz?
Néma csend következett. Éreztem, hogy összezavarodott.
Azután elnyomott egy szitkot.
 Szóval, olvastad az e-maileket - jegyezte meg szárazon. -
Hogy találtad meg őket?
 Lucas segítségével.
Felsóhajtott.
 Meg kell értened, min mentem keresztül. Nézz rám! -
szólított fel, de nem mozdultam. Ekkor halkan, könyörögve
hozzátette: - Kérlek!
Habár a testem ellenkezett az akaratommal, éreztem, hogy
lassan megfordulok, szembe vele.
 Egy gyermek elvesztésénél nincs kegyetlenebb az élet-
ben. Én csak tudom. Majdnem beleőrültem, Nicole-lal együtt.
A traumát különbözőképpen dolgoztuk fel. Ő az utolsó szalma-
szálba kapaszkodott, ami reményt adott, én a cinizmusba me-
nekültem. Nem mondanám, hogy hibáztam. Akkor nem. De
most...
A távolba révedt. Talán a csillagokkal teleszórt égen kereste
a választ.
 De most...? - kérdeztem, miután elmélyült a csend.
Sóhajtott.
 Most egyszerűen nem tudom, mi van. De ahogy rád né-

189
zek, kezdem úgy gondolni... hogy talán Nicole-nak mégis igaza
volt.
A kijelentése nem ért fel ugyan egy csodálatos vallomással,
nem kürtölte világgá, hogy „A saját lányomnak tekintelek!”, de
őszinte volt, és szívből jövő. Benne rejlett a lehetőség, hogy a
jövőben, ha túljutunk egyszer a mostani helyzeten, átértékeljük
a viszonyunkat.
Ahogy álltam ott mellette, a meghitt csendben, egy kicsit
megenyhültem az irányába. Esély nyílt rá, hogy új alapokra
helyezzük a kapcsolatunkat.
És nekem egyelőre ennyi elég is volt.

190
 lső ránézésre a Montford pontosan úgy néz ki, mint az in-
ternetes oldalakon: hatalmas, plasztikus épület, csupa
szürke kő, körülötte zöld fű. A gazdag szülők ilyen helyekre
akarják beíratni a gyermekeiket. Magas, impozáns kerítés veszi
körül, hangsúlyozva az intézmény exkluzív jellegét.
 Vágjunk bele, lesz, ami lesz! - mondta Samuel, majd ki-
szállt a kocsiból.
Lucast a furgonban hagytuk, mert nála fennállt a lebukás ve-
szélye. Holland nagyon is jól ismeri, és mások is felismerhetik.
Hirtelen megpillantottam magam a visszapillantó tükörben, és
majdnem hátrahőköltem. Lucas reggel változtatott még ezt-azt
a külsőmön. Az eredmény engem is meglepett.
Daniel a kerítés míves kovácsoltvas kapujához vezetett
minket. Egy kapucsengő villogott ránk. Daniel megnyomott
pár gombot, és bemondta a titkárnőnek, kik vagyunk. A fejünk
fölött halk zümmögés hallatszott. Biztonsági kamera. Ügyeltem
rá, hogy ne forduljak a lencse felé, és igyekeztem természete-
sen viselkedni. Egy pillanattal később berregő hangot hallot-
tunk, és a kapu kitárult.

191
 Abby füttyentett egyet.
 Úgy látom, nemigen szeretnék, hogy a diákok kilógjanak
az iskolából.
 Vagy arra mennek, hogy a kívülállók ne üssék bele az or-
rukat a dolgaikba - mondta Daniel, akit itt a Montfordban Ba-
ker tanár úrnak kellett szólítanunk. .
Visszafojtott lélegzettel léptem át a kapun, afféle kislányos
szokás volt ez... alighanem Sarah emlékezetéből kotorhattam
elő. Csak jó pár méterrel odébb fújtam ki a levegőt, amikor
sem pittyegés, sem villogás, sem semmiféle jelzőfény nem hív-
ta fel a figyelmem arra a kellemetlenségre, hogy már csak két
órám van hátra. Mindössze két órám.
A zöld gyepszőnyeg a kerítés innenső oldalán még lenyűgö-
zőbb volt. Eltűnődtem, mennyi kertész munkája fekszik abban,
hogy ilyen tökéletes lett. Semmi nem tűnt baljóslatúnak vagy
fenyegetőnek. Lenyűgözőnek viszont annál inkább.
Próbáltam beleképzelni magam a Watson-ösztöndíjasok he-
lyébe. Vajon ők milyennek láthatják ezt a helyet? Azután Sarah
reakcióját igyekeztem elképzelni, amikor megérkezett a cam-
pusra. Izgatott lehetett? Vagy ideges? Olyanok voltak az első
benyomásai, mint nekem?
Mintha csak hirtelen belelátnék a gondolataiba, hirtelen el-
öntött az izgalma, sikerült visszaidéznem.
Gyepszőnyeggel borított térségek, a fenséges épületegyüttes,
a lehetőségek érzése.
A régi iskolámhoz képest maga a paradicsom.
Boldogan pördülök meg. Tökéletes napnak ígérkezik ez a
mai. Új órák várnak rám, új barátokkal találkozhatok, és az új
önmagammal.
SZédületes hely ez! Chloe meghalna, csak hogy itt lehessen.
Úgy magammal hoztam volna ide, egy ittalvós hétvégére!
Sarah életének emléktöredéke elillant ugyan, de az érzései
bennem maradtak. Újra itt vagyok, a kör bezárult. Valószínűleg

192
itt változott meg minden. Bár Hunter nem hisz bennem, azon
még segíthetek. Bebizonyíthatom, hogy lehet bízni bennem,
nem az a lány vagyok, akit Quinn laborjában látott. De mi lesz
akkor Lucasszal? Nem ilyeneken kellene most aggódnom.
Az előttem haladó Hunter láttán el kellett fojtanom a rám tö-
rő bosszúságot. Mielőtt elhagytuk a lakóbuszt, Hunter kérésére
Lucasnak be kellett bizonyítania, hogy a bombát még nem ak-
tiválták. Mintha eltitkolnék egy ilyen nagy horderejű dolgot.
Felsóhajtottam. Nem kellene ilyen türelmetlennek lennem.
Valamikor, valahol egyszer úgyis belebotlok abba a helybe,
ahol bekapcsol a bomba. Vajon a Montford lesz az? Majd kide-
rül. Hiába aggódok, az semmin sem változtat.
Kőből és betonból elegáns sétányt alakítottak ki a gyepen, és
úgy haladtunk Daniel mögött, ahogy kiscsibék a tyúkanyó után.
Samuel hátul halkan füttyentett.
 Mi lesz, ha megtetszik nekem a Montfordban, és itt aka-
rok maradni? Megoldható? Uff!
Abby oldalba bökhette.
 Azt hiszem, összekevered a bentlakásos iskolát a Grand
Hotellel. Itt meg kell dolgozni a bentlakásért.
Daniel mérgesen hátranézett, mire mindenki elcsendesedett.
Egy nagy téglaépület elé értünk, ami egy erőd és egy mesebeli
kastély vonásait egyesítette magában. Daniel megnyomott egy
gombot, és az ajtók halkan feltárultak előttünk. Óriási előtérbe
léptünk, melynek jellegét a falon függő festmények és csodás,
ívelt lábú kis kanapék adták. A képek a campus különböző
részeiről készültek. Ezt leszámítva azonban inkább egy fény-
űző palota halljában éreztük magunkat, vagy egy múzeumban,
semmint iskolában. Még nem is találkoztunk a diákokkal, de
annyit máris tudtunk, hogy kivált helyzetben vannak.
Parsons dékán irodája éppolyan óriási volt, mint maga a
campus. Egy újabb, karmos lábú kanapé állt az egyik fal mel-
lett, két ízléses fotel pedig a helyiség közepén. A masszív író-

193
asztal mögött csinos szőke kontyos hölgy ült, szögletes szem-
üvege mögül hivatalos mosollyal nézett fel a laptopjából.
 Baker úrhoz van szerencsém a Klasszis Charter Iskolá-
ból? - Daniel bólintott. - Nagyon örülünk, hogy a diákjaival
eljött hozzánk. A dékán úr már várja önöket.
Miközben Daniel megköszönte, én kicsit elcsodálkoztam. Itt
vagy a dékán rendkívül precíz, vagy valaki nagyon figyeli azt a
kamerát a kapunál.
Sovány férfi dugta ki a fejét a szomszédos szoba ajtaján,
gyérülő barna hajában ősz szálak csillantak meg.
 Itt is vannak!
Parsons dékán oldalra lépett, és színpadias mozdulattal be-
invitált minket az irodájába. Szürke öltönyt viselt, fakókék haj-
szálcsíkosat. Alatta keményített fehér inget. Szép fekete cipője
vadonatújnak látszott. A körme tiszta, az arca frissen borotvált,
a szeme barna volt.
Europid férfi, körülbelül 185 cm magas.
Becsült testsúly: 82 kg.
Kor: ötvenes évei vége.
Miután kezet fogtak Daniellel, betessékelt minket a szobába,
aminek a közepén elegáns, hosszú asztal állt, antik székekkel.
Négy ülőhely előtt négy kék mappa fénylett, rajtuk az iskola
lógója. Mint reménybeli potenciális diákoknak, mindegyikünk-
nek kikészítettek egyet-egyet.
Hogy minél egyszerűbb legyen a dolgunk, Daniel ragaszko-
dott az igazi nevünkhöz hasonló álnevek használatához. Samu-
el most Simon volt, Abby Annie. Hunter Hank lett. Én meg
maradtam a Maránál. Így, hogy azonosak a kezdőbetűk, Daniel
szerint könnyebb megmagyarázni az elszólásokat.
 Foglaljanak helyet! - intett a székek felé a dékán.
A nevünkkel ellátott mappákhoz ültünk, míg ő és Daniel az
asztal két végén telepedett le.
 Baker úr, bemutatna a diákjainak?

194
 Daniel megköszörülte a torkát, talán hogy legyen ideje át-
gondolni a dolgokat, mielőtt megszólal.
 Hogyne. Ő itt mellettem Simon McCormick, azután
Hank Lang és Annie Thomas. Végül, de nem utolsó sorban
pedig bemutatom Mara Bakert, a lányomat.
Bár minden ezután következő udvariaskodást és megszóla-
lást rögzítettem, a testemet szinte megbénította az egyik szó.
Mint a lemezjátszó tűje egy kis karcoláson, fennakadtam rajta,
és ahogy újra meg újra lejátszottam, minden alkalommal meg-
döbbentett.
A lányom. Daniel a lányaként mutatott be, ráadásul büszke-
séget hallottam kicsengeni a hangjából.
A dékán így szólt:
 Nagyon örülünk mindannyiuknak. Amint látják, elláttuk
önöket a leendő diákjainknak készített mappával, amelyben
minden információt megtalálnak az iskolánkról. A karókról, a
sportolási lehetőségekről, a tanórán kívüli tevékenységekről...
még az étrend is benne van. Minden fontos tudnivaló. - Kénye-
lembe helyezte magát, és az asztalra tette a kezét. - Most be-
széljenek egy kicsit magukról és arról, mi keltette fel az érdek-
lődésüket a Montford iránt!
Ügyesen előadtunk mindent, amit betanultunk az altere-
gónkról. Abby a táncórák felől érdeklődött, Samuel pedig a
fallabdapályákra volt kíváncsi. Még Hunter is megkérdezte,
hogy tanulhat-e itt három évig analízist. A dékán olyan figyel-
mesen hallgatón végig mindegyikünket, mintha ő is begyako-
rolta volna, de nekem volt egy olyan érzésem, hogy az esze
közben máson jár. Bár kiterjednének az android képességeim a
gondolatolvasásra is!
Pontosan húsz perc elteltével a titkárnő szólt neki, hogy egy
másik találkozón kell részt vennie. Mintha csak így tervezték
volna
 Nos, azt hiszem, sikeresen megbeszéltük a dolgokat,

195
nemdebár? - jegyezte meg a dékán nyájas mosollyal. - Biztosan
alig várják már, hogy körülnézzenek nálunk.
A Montford vezetőjeként kötelessége volt tudni valamit a
Watson ösztöndíjról. Sajnos azonban túlságosan veszélyes lett
volna az iránt az egyetlen dolog iránt érdeklődni, ami valójában
idecsalt bennünket.
Amint kiléptünk az irodából, Daniel a dékán mellé szegő-
dött.
 Mielőtt szétnézünk, fel kell tennem önnek egy kérdést.
Tudjuk, hogy számos akadálya lehet, de lenne-e mód arra,
hogy a diákjaim beüljenek a héten az órákra?
 Ha leadják nálam a jelentkezési lapot, elindítom az ügyet
- felelte szórakozottan a férfi.
A hangsúlyból ítélve egy ilyen látogatás előkészítése heteket
vagy akár éveket is igénybe vehet.
Daniel elővette a jelentkezési lapokat az aktatáskájából, az
aláírt szülői hozzájárulást igazoló nyomtatvánnyal együtt.
Természetesen mindegyik hamisítvány volt. Átadta a dékán-
nak, aki felcsillanó szemmel vette át.
 Nagyon szívesen látjuk a felkészült jelentkezőket - szó-
lalt meg ismét, és mintha most tényleg feltámadt volna benne
az érdeklődés irántunk... Ami nem biztos, hogy jót jelentett. -
A kollégáimmal átnézzük a papírokat, és amint lehetséges, ér-
tesítéssel leszünk.
Ha lehet, a mosolya most még nyájasabb volt, mint az
előbb.
Miután a dékán Daniellel elindult a folyosón, rátettem a ke-
zem az ajtógombra, amit korábban megérintett.
Ujjlenyomat-leolvasás elindítva.
Művelet befejeződött.
Össze tudtam vetni az ujjlenyomatát a bűnügyi nyilvántar-
tással, és innentől fogva mindig értesülök róla, ha kilencméte-
res körzeten belül tartózkodik. Ekkor riasztott a program, hogy

196
egy másik találat is a közelben van. Az egyik ösztöndíjas diák
volt, az, akinek az ujjlenyomatát a tanulók aktáiból szereztem
meg.
Felénk lépett. Lezser drapp hosszúnadrágot viselt bordó
hosszú ujjú pólóval, sötétkék steppelt mellénnyel. Borzasra
zselézett sötét haja alatt ravasz szempár csillogott.
Ujjlenyomat: egyezik.
Arckép: egyezik.
J. D. Rothschild.
Az egyik Watson-ösztöndíjas.
 Bemutatom J. D.-t, ő az egyik legkiválóbb diákunk. Ha a
gazdasági tanácsadónk nem szedi össze magát, ez a srác ki fog-
ja szorítani a munkahelyéről - mondta a dékán, és J. D-re ka-
csintott. A fiú mosolya szélesebb lett. Mint mikor a cápa vér-
szagot érez a vízben. - Ő vezeti körbe önöket, és örömmel vá-
laszol a kérdéseikre.
J. D. behízelgő mosollyal rázta meg Daniel kezét.
 Örülök a találkozásnak, uram! - Nekünk, többieknek la-
zán intett egyet. - Indulhatunk? - Átvezetett bennünket az ele-
gáns előtéren, és kiléptünk a szabadba. - Ezek az oktatási épü-
leteink - mutatott körbe. - Minden szaknak megvan a maga
helye: a matematikának és a természettudománynak, a bölcsé-
szettudománynak, a történelemnek és a társadalomtudomány-
nak, illetve a szabadon választott tárgyaknak. Fedett folyosók
kötik össze őket, hogy védjék a tanulókat az időjárás viszon-
tagságaitól.
Szemlátomást már sokszor megtartotta ezt az idegenveze-
tést.
Innen nézve a campus még lenyűgözőbb látványt nyújtott. A
gyönyörű, patinás külsejű szürke épületek félkört alkottak, leg-
alul hivatali épülettel, ahol mi álltunk. Az épületeket téglával
kirakott szép kis sétányok kötötték össze egy központi térrel,
akárcsak egy kerék küllői. A téren cikcakkos alakzatokból ösz-

197
szeállított óriási bronz szökőkút spriccelte a vizet.
Elképzeltem a diákokat, ahogy az órák végeztével össze-
gyűlnek itt, letelepszenek a szökőkút szélére, és beszélgetnek.
Igazából még csak el sem kellett képzelnem. Megtörtént már
velem... Sarah-ként.
Magamba szívom a napfényt, és próbálok pihenni pár percet
a következő óra előtt. Az ujjaimat lassan végighúzom a víz fel-
színén, még észre nem veszem azt az aranyos srácot irodalom-
óráról. Hirtelen kihúzom magam, és fülig érő vigyorral fordu-
lok felé...
J. D. hangja foszlatta szét az emlékeimet.
 Nem szeretnék titkokat elárulni, de a Montford most ka-
pott támogatást a sétányok teljes lefedésére.
A fejünk fölötti hajlított szerkezetre mutatott, ami összekö-
tött a hivatali épületet, ahonnan kijöttünk a következő, tőlünk...
Távolság: 16 méter
-re lévővel.
 Úgy hallottam, kábé egymillió dolcsiba került.
Samuel a szemét forgatta, de Hunter előresietett J. D.-hez.
 A támogatóknak van beleszólásuk, mire megy el a pén-
zük, vagy az iskola bármilyen uncsi dologra elköltheti, amire
csak akarja?
 Ez attól függ, fizetnek-e azért, hogy beleszólhassanak
ebbe.
Hunter felhorkant.
 Hát, ha én dönthetnék, fedett sétány helyett inkább egy új
sportcsarnokra szavaznék.
J. D. szemében érdeklődés csillant.
 Sportolsz valamit?
Hunter vállat vont.
 Szoktam.
Amint kiderítettük, hogy J. D. az iskolai focicsapat tagja, a
focit is belevettük Hunter hamis alteregójának internetes anya-

198
gába.
 Az jó - mondta J. D. - Elkelne a focicsapatunkban egy új
középpályás.
Ezek után átvezetett minket a legközelebbi épülethez. Itt
még inkább dominált a sötét faanyag, a boltozatos mennyezet-
ről ragyogó kristálycsillárok függtek. Clearwaterhez képest a
Montford maga volt a Fehér Ház.
 Ez a bölcsészettudományi épületünk, ahol a diákjaink az
irodalom nagyjaival ismerkednek. Ne csodálkozzatok, ha szín-
darabokból és könyvekből idézgetnek a folyosókon, vagy élénk
vita folyik a tantermekben. A Montfordon mi nagyra értékeljük
a vitát - mondta.
Ezúttal Hunter forgatta a szemét, mire J. D. elvigyorodott.
 Hé, haver, nem én írtam ezt a szöveget, én csak előadom.
 Én tanuláspárti vagyok, de itt elég nagy nyomásnak le-
hetnek kitéve a diákok. Mekkora a lemorzsolódás? - kérdezte
Daniel, óvatosan közelítve Sarah történetéhez.
 Ó, alacsony. Nagyon alacsony. Átlagban kevesebb, mint
öt százalék. Kevés diák tud lemondani a montfordi oktatás elő-
nyeiről.
Kevesebb, mint öt százalék? Akkor Sarah miért hagyta ott
az iskolát?
A matematika épülete kicsit más illatú volt, mint a többi.
Érződött a padlóápoló illata, igen, de a krétapor szaga is. A
padló már nem volt olyan jó állapotban. A diáksereg eléggé
leharcolta, mert nem nagyon vették a fáradságot, hogy megtö-
röljék a lábukat, amikor bejöttek odakintről. Az volt a benyo-
másom, hogy régebben sok pénzt költhettek erre a szárnyra, de
mostanában nem. Holott van pénz. Jó sok.
Miközben Samuel a diákéletről kérdezgette J. D.-t, úgy tet-
tem, mintha az ablakon keresztül be akarnék kukkantani az
órákra, miközben ujjlenyomatokat kerestem az üvegen. Össze-
vetettem őket az adatbázisommal.

199
 Az első találatok a szomszédos épületben érkeztek.
Beolvasás kész: személyazonosság megerősítve.
Ben LaCosta.
100%-os egyezés.
Sharon Alexander.
100%-os egyezés.
Úgy tűnt, Ben tartja az órát, a laptopjáról komplex egyenle-
teket vetített az osztálynak. Sharon leghátul ült, kezébe támasz-
tott állal, úgy nézett ki, mint aki mindjárt elbóbiskol. Minden
diák lényegében ugyanazt az egyenruhát viselte: alul drapp
színű nadrág vagy szoknya, felül pedig galléros, rövid ujjú pó-
lóing.
J. D. most köztiszteletben álló családokról szövegelt, akik-
nek a tagjai anno ide jártak, és elmondta, mi mindent adomá-
nyoztak az évek során az intézménynek: egy csomó laptopot, a
biológiai labor számára pedig új mikroszkópokat. Sőt, egy al-
kalommal egy egész épületszárnyat.
A programom figyelmeztetett, hogy Claude Parsons a törté-
nelem épületében van. Egy ceruzát rágcsálva jegyzetelt a lap-
topjába, miközben a tanár PowerPoint-előadást tartott.
Vele együtt most már meglett az összes Watson-ösztöndíjas,
kivéve Hannah-t. Egyikük sem csinált semmi szokatlant.
J. D. végigvezetett minket a folyosón, át egy másik épület-
be, ahol a két kollégium egyike volt. Nem voltak koedukáltak,
a látogatási időt pedig jól láthatóan feltüntették a főbejárat ajta-
ján.
 Az iskolai szabályzat a tanórák idején nem engedélyezi a
látogatást - magyarázta J. D.
 Mennyire megbízható a biztonsági rendszer ebben az is-
kolában? Mégiscsak aggódom a lányomért, ha elköltözik ott-
honról - mondta Daniel.
J. D. bólintott.
 A Montfordnak nagyon erős biztonsági rendszere van.

200
Talán látták a kamerákat a főkapunál, és a campus területén is
van belőlük jó pár. Mindig be vannak kapcsolva.
Elraktároztam az információt, miközben Samuel rátért arra,
amire egy átlagos diák a leginkább kíváncsi.
 Történik olykor valami őrültség errefelé? Keringenek a
campusban mendemondák? - kérdezte Samuel. - Csak nem
lehet itt mindig minden olyan tökéletes, nem igaz?
J. D. gyorsan hátrapillantott Danielre, majd lehalkította a
hangját.
 Előfordul, hogy egy-egy szobabuli elfajul. - De hangosan
csak azt mondta: - Semmi olyasmi, amiről tudnék.
Daniel hitetlenkedve felhorkant és félrenézett.
A központi tér felé vettük az irányt, és átkanyarodtunk a túl-
oldalra, ahol J. D. a sportpályára mutatott.
 Ma este mi adunk otthont a szezon első futballmeccsé-
nek. Gyertek el megnézni! Tavaly másodikak lettünk, de idén
akarunk szerezni... öö, néhány nagy labdát. Én vagyok a 14-es
számú játékos, csak hogy tudjátok.
J. D. háta mögött Samuel vágott egy grimaszt.
 Ez remekül hangzik - szólalt meg Daniel.
Nem mondunk le egy jó kis körbeszimatolási lehetőségről.
 Rögbizni is lehet? - kérdezte Samuel, miközben a pályát
tanulmányozta.
J. D. megrázta a fejét.
 Á, rögbi az nincs. A szülők túlságosan féltik a gyerekei-
ket a fejsérüléstől. De van itt minden más sport, amit csak akar-
tok: gyeplabda, baseball, úszás, tenisz. Mondtam már, hogy
foci is van?
A futballpálya és az oktatási épület között egy kisebb, kü-
lönálló épület rejtőzött.
Biztonsági rendszer: aktiválva.
Fenntartója: NuTech CVA.
Ezt nem értettem. Minden épületnek van biztonsági rendsze-

201
re, de ezt hét lakat alatt őrzik. A legfurcsább a dologban a
NuTech. Ez a biztonsági szolgálat másik szerverről működött.
Egy magáncégéről
 Mi az ott? - kérdeztem, miután J. D. szó nélkül elment az
épület mellett.
Ekkor megnézte, mire mutatok, aztán vállat vont.
 Azt hiszem, tudományos labor lesz majd, ha befejezik a
felújítását. Amúgy teljesen le van zárva. Nem engednek akárkit
a közelébe.
Próbáltam rákapcsolódni a biztonsági hálózatra. Egyből rá-
akadtam a belépési engedéllyel rendelkezők listájába.
Regiszt...t felhasználók: C...e...on...
A kapcsolat azonban megszakadt, űrt hagyva maga után.
Még egy vibrálás, aztán:
Hatósugáron kívül: a jel elveszett.
Mesterséges pulzusom felgyorsult. Túl hamar elveszítettem
a jelet, épp csak egy pillanatra láttam az adatokat, de ez a név-
részlet igencsak felkeltette az érdeklődésemet.
C...e...on...
Összevetettem a betűket a fejemben tárolt diáknevekkel.
Két lehetséges egyezés:
Claire Wilson.
Claude Parsons.
A nevek táncolni kezdtek a szemem előtt. Legalább egy di-
áknak van tehát belépési engedélye az épületbe, ráadásul az
egyik ösztöndíjas lehet az.
Eltároltam az épület képét azzal a szándékkal, hogy majd
később megvizsgálom. Hasonlónak tűnt a többihez. Viráglá-
dákba ültetett sűrű, magas sövény övezte, és itt is beton lépcső
vezetett fel a kétszárnyú bejárati ajtóhoz. Csakhogy az ajtó
kisebb volt, mint a többi épületé, az ablakok pedig sötétek.
Kíváncsi lettem volna rá közelebbről.
J. D. visszavezetett minket a hivatali épülethez.

202
  Ezzel az idegenvezetés véget ért. Tudassátok bátran a dé-
kánnal, milyen fantasztikus munkát végeztem - mondta erőlte-
tett kacsintás kíséretében -, és akkor fussunk össze az esti
meccsen!
Mivel a dékán nem üzent semmit az óralátogatással kapcso-
latban, Danielt követve visszatértünk a főkapuhoz. Arra számí-
tottam, hogy azonnal ki fog nyílni, de várnunk kellett egy picit
- egészen pontosan 10,2 másodpercet -, amíg valaki odabentről
egy gombnyomással kinyitotta nekünk. Leszegett fejjel men-
tem ki rajta, elkerülendő a zümmögő és mindig éber biztonsági
kamerák látómezejét.
Kíváncsi vagyok, miért figyelik azokat is, akik elhagyják az
iskolát. Elsősorban a kívülről érkező behatolók adhatnak okot
az aggodalomra, nem igaz?
Daniel szólalt meg, miközben kihajtott a parkolóból.
 Láttátok azt a kamerát a kapun? - kérdezte gondterhelt
arccal, és rám nézett a visszapillantó tükörből.
 Abból, amit láttam, úgy tűnik, elég komoly berendezése-
ik vannak - kezdte Lucas. - A hadseregnél vagy egy banknál
számítasz hasonlóra, nem egy oktatási intézményben.
 Ennek a sulinak több pénze van, mint egy magánegye-
temnek - fűzte hozzá Abby gyanakodva. - Vajon miért?
Ekkor én is bekapcsolódtam.
 Valami nem stimmelt azzal a kisebb épülettel sem. Az
iskolától független saját biztonsági rendszere van, és be volt
kapcsolva.
 Közelebb kellene juttatnunk téged ahhoz az épülethez -
mondta Daniel. - Van valami ötletetek, hogy csináljuk?
Ekkor több szempár is rám szegeződött.
 Én még nem tudom. A biztonsági rendszer korlátozott
hozzáférésű. Csak bizonyos emberek használhatják. De az
alapján, amit elcsíptem a rendszer adataiból, ötven százalék
esély van rá, hogy az egyik felhasználó Claude Parsons.

203
 Samuel füttyentett. Hunter oldalra biccentett fejjel morfon-
dírozott valamin. Korábban mindig elolvadtam a homlokába
hulló hajától, ami eltakarta a jobb szemét és álmos külsőt köl-
csönzött neki. Most viszont kikészített. Vártam az újabb kínos
kérdést.
 Úgy csinálod, mint mikor betörtünk Daniel házába?
Szétválunk, hogy... hogy beszélni tudjál... ez a jó szó?... a biz-
tonsági rendszerrel, és átvedd az irányítását?
A kérdéseitől néha úgy éreztem magam, mint egy háromfejű
majom az állatsimogatóban: szörnyen lenyűgöző vagyok, de
csak messziről. Lucas sosem viselkedik így velem. Igaz, ő kez-
dettől fogva tudta, mi vagyok. Hunter viszont még mindig nem
tudta megemészteni.
 Igen, és a beszélgetés általában működik is - válaszoltam.
További kérdésekre számítottam, de úgy tűnt, megelégedett
ennyivel. Legalábbis egyelőre. - Este a focimeccs ideje alatt
megpróbálok beosonni oda, hogy körülnézzek.
Daniel megállt a pirosnál, és mérgesen nézett rám.
 Ne egyedül menj! Túl veszélyes. Vigyél magaddal vala-
kit! Ha észrevesznek, elütheted a dolgot azzal, hogy eltévedte-
tek. A többiek fedezhetnek benneteket, vagy felhajthatnak pár
ösztöndíjast, addig én futok egy újabb kört a dékánnál. Van egy
olyan érzésem, hogy ha rájön, milyen gazdag Simon családja,
beleprésel minket a létszámba.
Samuel nyújtózkodott egyet.
 Tökéletes. Amikor beszélsz a szüleimmel, szólnál nekik,
hogy nekem is küldjenek egy kis pénzt? Ami meg a biztonsági
kamerákat illeti... ki tudja? Meglehet, hogy manapság már
mindegyik bentlakásos iskola ilyen.
A biztonsági rendszer talán tényleg csak a gazdag szülők
megnyugtatását szolgálja, de én kétlem.
 Mihelyt bajt szimatolsz, segítséget kérsz. Megértetted? -
kérdezte Daniel.

204
Bólintottam, és nagyot nyeltem. A torkom elszorult.
Teljesen úgy beszél, mintha az apám lenne.

205
 gy kanyargó ösvényen haladtunk, az őszi természet szín-
pompája közepette. A levegőben nedves föld, korhadó
levelek és munka illata érződött. Hunter laza haját megborzolta
az időnként fel-feltámadó szél, ami visszarepített egyenesen a
minnesotai Clearwaterbe, ahol először találkoztunk. Nem tud-
tam elhinni, hogy még mindig ugyanabban az évszakban já-
runk, mint amikor kezdetét vette a történetünk.
Leráztam magamról a nosztalgikus hangulatot. Mindez
olyan rég volt már, mintha egy másik életben lett volna. Most a
jelenre kell koncentrálnom. A tervünkre. Nagyon egyszerű. A
meccs alatt elmegyek az épülethez Abbyvel, kiderítek mindent,
amit csak tudok az épület regisztrált felhasználóiról meg arról,
hogy mi van odabent, aztán szép csendben lelépünk. Közben a
többiek megpróbálják előkeríteni az ösztöndíjasokat, Daniel
meg cseveg egyet a dékánnal. Az eddig csendes, nyugodt isko-
laudvar hirtelen megélénkült. A sétányokat elözönlötték a diá-
kok, hangjuk izgatott zsongássá olvadt össze. Néhányan még
most is egyenruhát viseltek, de a többség már lezser öltözékre
váltott: farmerre, montfordos pólóra, sportcipőre vagy puha

206
csizmára. A Montfordi Oroszlánok csapatának vörös-arany
színei domináltak.
Az itteni diákok látszatra nem sokban különböztek a clear-
wateriektől, habár itt-ott megvillant egy-egy drága óra, meg-
csillant néhány gyémánt fülbevaló. Menő és drága cipőket
hordtak, de kevésbé öltözködtek kihívóan, és a frizurájuk is
ápoltabb volt. Ezek egyike sem utalt persze semmi rosszra,
csak más volt, mint otthon. Vagyis, amit annak idején otthon-
nak hittem.
Szellő támadt, és az őszi illatot a sülő hot dog édes-füstös
aromája váltotta fel. Az illatok újabb emlékeket ébresztettek
bennem.
Körülöttem ujjong a tömeg. Talpra ugrok, hogy együtt kia-
báljak a többiekkel. Boldog vagyok. Magával ragad az izga-
lom, az újdonság varázsa. Ha Chloe is itt lenne, minden tökéle-
tes lenne. Alig várom, hogy megírhassam neki...
Megráztam a fejem, mire a múlt eltűnt. Melegséget hagyott
maga után, amit azonban lassan jeges dermedtség váltott fel.
Olyan remekül kezdődött Sarah montfordos hete! Mi történt itt,
amitől hirtelen hátat fordított ennek a helynek? Azok az emlé-
kek egyáltalán nem akartak előjönni.
Három diák vágtatott el mellettünk lelkes kiáltozással, óriási
M betűs köpenyekben, amik molinóként lobogtak mögöttük.
Vajon milyen érzés lehet a bőrükben lenni? Nem aggódni az
égvilágon semmi más miatt, csak hogy ki fogja berúgni a feke-
te-fehér labdát a kapuba? Ilyen lehetett Sarah világa.
Az érzékelőim a tömeget pásztázták. A lelátón egy csapat
lány között rábukkantam Sharon Alexanderre. Szóltam a többi-
eknek.
 Látjátok valahol a dékánt? - kérdezte Daniel.
Addig forgattam a fejem, amíg be nem hoztam a hivatali
épület képét. Két alakot vettem ki előtte, a sétányon jöttek a
futballpálya felé.

207
 Ráközelítés: bekapcsolva.
A kép megnőtt, én pedig ráközelítettem az arcokra.
 Úgy látom, már úton van.
Célpont: 31 méterre, északkeletről közelít.
A jelenlegi tempó alapján a célpont hatvan
másodpercen belül eléri úti célját.
 Egy perc, és itt lesz.
 Jó. Várjuk meg, amíg elhalad mellettünk, aztán váljunk
szét.
 Abby, készen állsz? - kérdeztem, de Daniel közbeszólt.
 Igazából változtattam a terven - mondta. - Abby tartson
Samuellel! Szerintem, Sharon jobban megtalálja a hangot egy
lánnyal, mint egy fiúval. Akkor is, ha Samuelnek jó a dumája.
 Akkor én egyedül menjek?
Daniel a fejét rázta.
 Te vidd magaddal Lucast! Hunter pedig fedezzen benne-
teket. Megtévesztésnek is jobb ez, hiszen valószínűbb, hogy a
pasiddal lógsz meg a tömegből. Így ráadásul Lucast is ki lehet
menteni, ha a dékán megkérdezi, honnan jött.
Éreztem, hogy mellettem mindkét fiú visszaretten a feladat-
tól. Legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben.
Vajon az android funkcióim lehetővé teszik ezt? Legszíveseb-
ben Danielbe is belerúgtam volna. Hogy idézhet elő ilyen kínos
helyzetet?
 Rossz ötlet - szólt Hunter karba tett kézzel. - Inkább én
kísérem el, és Lucas maradjon hátra utóvédnek. - Aztán még
hozzátette: - Akkor szemmel tudom tartani.
 Ez sértő Milára nézve - méltatlankodott Lucas. - És rám
nézve is.
Hunter szembefordult Lucasszal.
 Te láthatóan annyira... betegesen rá vagy kattanva... hogy
nem vagy megbízható.
Lucasnak leesett az álla a döbbenettől, aztán erősen elpirult.

208
  Fogalmad sincs semmiről - kezdte, és szünetet tartott,
hogy levegőt vegyen.
 Elég legyen! - dörrent rájuk Daniel. - Erre nincs időnk!
Hunter, te mész Milával. Lucas, te tartod mögöttük a frontot.
Így rögtön ott tudsz teremni, ha technikai támogatásra szorul-
nak. És most, hogy ezt a fontos részletet tisztáztuk - zárta le a
témát Daniel, hangjában nagy adag szarkazmussal -, mehetünk
is dolgozni.
Amikor a dékán elhaladt mellettünk, egy fa takarásában áll-
tunk, és egy arra járó diákcsapat is elrejtett bennünket előle.
Elmélyülten beszélgetett egy tanárral, másfelé nem is nézett.
Daniel intett Samueléknek.
 Samuel, Abby, induljatok! Lucas, te meg nyugodtan ma-
radj itt, ezen a környéken!
Én közben kilőttem az épület felé, főként azért, hogy Hun-
ternek ne kelljen a pasimat alakítva mellettem andalognia.
Csak jó pár méter után esett le, hogy be kell várnom őt, hiszen
ő az alibim. Megálltam hát.
Hangos üdvrivalgás hallatszott a pálya felől, amit éles síp-
szó követett. A meccs elkezdődött.
Hunter mellém ért, úgyhogy újra elindultam.
Igyekeztem fesztelenül viselkedni. Úgy tettem, mintha ran-
diztunk, holott a volt barátom utált, amiért megöltem a mosto-
haapját. Persze, mindeközben titkos épületekre és egy őrült
terveire kellett fényt derítenem. Mit mondjak, nem volt könnyű
laza benyomást keltenem.
Három későn jövőt vettem észre, a pálya felé siettek az ös-
vényen. Tanárok.
Fél szemmel figyelve őket, a könyökénél megfogtam Hun-
tert, és letérítettem az eredeti útvonalunkról. Egy facsoport felé
irányítottam. Az egyik fa V alakban elágazott a tövénél, úgy-
hogy beletelepedtem, mint egy székbe.
 Nézz rám úgy, mintha szeretnél! - mormoltam neki,

209
szemmel követve közben a tanárok útját.
Felfigyeltem rá, hogy ők is sokat adtak a megjelenésükre:
szép gyapjúkabát, csinos kis kalap, fényesre suvickolt cipő.
Hunter mondani akart valamit, de aztán vállat vont, és elém
lépett. Fél kézzel nekikönyökölt a fölöttem lévő fatörzsnek, és
rám mosolygott. Teljesen átlagos srácnak tűnt, aki egy átlagos
csajjal lóg.
Ha bandzsítok egy kicsit, talán még én is elhiszem.
Egyébként meg lerítt róla a gyanakvás. Merev nyakkal, ide-
gesen hintázott a sarkán. Mint amikor egy pattanásig megfe-
szült vezeték hirtelen elszakad, a kapcsolatunknak is egyszer s
mindenkorra vége lett.
Az egyik tanár felénk pillantott, de nem törődött velünk,
visszafordult beszélgetni a kollégáihoz. Nocsak! Mégis úgy
nézünk ki, mint akik összetartoznak. Egy fiatal pár, akik élve-
zik a friss levegőt.
A többi dolgozó nem vett észre bennünket, úgyhogy a titok-
ban az épület felé fordultam. Már közel jártunk hozzá.
Biztonsági rendszer: elérési távolságon kívül.
Közel, közel, de nem eléggé. Még ennél is közelebb kellett
jutnom, hogy megtudjam a regisztrált felhasználók neveit.
Haboztam egy pillanatig, aztán belekaroltam Hunterbe.
 Van kedved sétálni egyet?
Úgy tettem, mintha észre sem venném Hunter viszolygását.
Mintha nem fájna.
 Jó ötlet - felelte, bár a testbeszéde egyértelműen az ellen-
kezőjéről árulkodott.
De ahogy kart karba öltve sétálgattunk, boldog párnak tűn-
hettünk, és most csak ez számított. A titokzatos épület felé ve-
zettem Huntert. Éreztem a rövidre nyírt pázsit süppedését és a
száraz levelek ropogását a talpam alatt. A fejünk fölött zörögve
hajladoztak az ágak.
Alig tíz méter volt hátra, amikor hirtelen csatlakozni tudtam

210
a hálózathoz. Vörös üzenet villant fel.
Biztonsági rendszer: bekapcsolva.
 Üljünk le oda, a fa alá! - mondtam.
Letelepedtem a gyepre, és nekidőltem a fa törzsének. Ügyel-
tem ura, hogy véletlenül se forduljak arccal az épület felé. Hun-
ter először tétovázott, de utána ő is leült... jó egy méterrel ar-
rébb.
 Úgy kellene viselkedned, mintha belém lennél esve, nem
pedig mintha kanyarós lennék. Akármilyen nagy kihívást jelent
is ez a számodra.
A hangom távolian, rezignáltan csengett. Csak a szívem há-
borgott.
Hunter szó nélkül közelebb húzódott. Én felhúztam a tér-
dem, ő pedig kinyújtotta hosszú lábát. Aztán váratlan dolgot
művelt, átkarolta a vállam.
 Így jobb?
Ezernyi válasz dúlt bennem. „Igen, jobb.” „Nem, nem
jobb.” „Talán, ha a szívedből jön.”
 Igen, jobb - motyogtam aztán, és azt kívántam, bár in-
kább Lucas volna itt velem!
Minden figyelmemet a biztonsági rendszer felé fordítottam.
Regisztrált felhasználók, kezdeményeztem az információ-
áramlást. Egy rövid kódváltás múlva nevek úsztak be elém.
Felszisszentem, de a hangot elnyelte a pályáról jövő kiabálás.
 Valaki jön? - kérdezte Hunter nyugodt, kellemes hangon,
de a vállamon nyugvó karja megfeszült.
 A regisztrált diákfelhasználókról van szó. Mindannyian
ösztöndíjasok.
Hunter elgondolkodva nézett maga elé.
 Szóval, csak öten vannak.
 Hatan - súgtam oda.
Újabb üvöltés hangzott fel a tömegből, ami jól kifejezte a
fejemben dúló zűrzavart.

211
  Hatan? - értetlenkedett Hunter.
Megint elfogott a vágy Lucas után. Ő rögtön megértette vol-
na
 Az öt jelenlegi ösztöndíjas... meg Sarah - feleltem.
Hunter eltátotta a száját a csodálkozástól. Az arcán érzelmek
egész skálája vonult végig. Meglepettség és félelem. Sajnálat.
Szomorúság. Ennél az utolsónál egy kicsit megenyhültek a
vonásai, és megláttam benne azt a Huntert, aki azelőtt volt.
Aggodalom csillant a szemében, és együttérzés. De mielőtt
végiggondolhattam volna mindezt, ismét felvette a „hozzám-
ne-érj!” testhelyzetét.
Közben az adatok szüntelenül áramlottak.
Claude Parsons: aktív felhasználó.
Ben LaCosta: aktív felhasználó.
J. D. Rothschild: aktív felhasználó.
Hannah Peckles: aktív felhasználó.
Sharon Alexander: aktív felhasználó.
Az utolsónak viszont más megjegyzést fűztek a nevéhez:
Sarah Lusk: inaktív felhasználó.
Nyelni sem tudtam a torkomba toluló érzelmektől. Megbá-
nás, szomorúság, izgatottság és félelem keveredett bennem.
 Sarah a nyilvántartás szerint inaktív.
Milyen szépen fogalmazott a biztonsági rendszer! Inaktív.
Mennyivel jobban hangzik, mint az, hogy halott!
A többi diáknak nem volt bejárása ide, és úgy láttam, a taná-
roknak sem, Dean Parsonst leszámítva. Létezett viszont néhány
ideiglenes felhasználó is, de őket nem nevezték meg.
Hunter kisöpört egy tincset a szeméből.
 És most, hogyan tovább? - kérdezte.
 Közelebb kell jutnunk, hogy kiderüljön, érzékelek-e még
valamit odabent. Egyébként pedig lehet a régi jól bevált módon
is szaglászni: belesni az ablakokon.
Miután lefuttattam egy gyors ellenőrzést, ami megerősített,

212
hogy senki nem figyel minket, megálltunk. A vállalkozásunk
legkockázatosabb része következett. Minél közelebb érünk az
épülethez, annál nehezebb lesz kimagyarázni magunkat, ha
valaki meglát minket.
Nem engedhettük, hogy ez megtörténjen.
Ahogy haladtunk tovább, vadul kergették egymást a gondo-
lataim. Mielőtt sietősen hazautazott volna, Sarah is járt ebben
az épületben. De nem tudhattuk, mit jelent ez, amíg nem láttuk,
mit rejt a hely.
A déli oldalról közelítettünk. Bármennyire szerettem is vol-
na a főbejárat felé menni, biztonságosabbnak találtam, ha előbb
a hátsó részt vesszük szemügyre.
Kézen fogtam Huntert, és siettem, kihasználva, hogy a kő-
homlokzat takar minket, ha bárki úgy döntene, hogy korábban
otthagyja a meccset. Négy magas, terebélyes fa sorakozott tő-
lünk balra, utat mutatva számunkra. Az épület hátulján az abla-
kok nemcsak be voltak deszkázva, hanem fémlapokkal is lezár-
ták őket. Az ajtó is ugyanerre a sorsra jutott. Zsákutca.
 Valaki itt nagyon nem sajnálta a fáradságot - mondta
Hunter.
Jobbra kanyarodtunk, de itt az épület véget ért.
Félhomály volt, a campus sétányairól nem sok fény jutott el
idáig, de minél közelebb kerülünk a főbejárathoz, annál jobban
meg leszünk világítva.
Ahogy lassan a sarokhoz értünk, lefuttattam még egy ellen-
őrzést. Harminc méteren belül sehol egy lélek. Mégis nyugta-
lan voltam, és fájó szívvel be kellett ismernem, hogy a nyugta-
lanságomat részben Hunter jelenléte okozta. Senki önbizalmá-
nak nem tesz jót, ha a társa akció közben attól tart, hogy ő
bármelyik pillanatban sorozatgyilkossá változhat.
Nehéz volt elhinni, hogy pár héttel ezelőtt még egy csapatot
alkottunk.
Újabb sövény következett. Olyan magasra nőtt, hogy szinte

213
a vállamig ért. Szemből takarta az épületet, így előtte halad-
tunk. Fölötte hatalmas ablakok voltak, de a mi szemszögünkből
teljesen sötétnek látszottak.
 Menjünk közelebb!
Átfurakodtam a sövény egyik résén, az aprócska ágak bele-
akadtak a pólómba. Hunter oldalra fordult, hogy ő is átpréselje
magát.
Továbbra sem láttam be az ablakokon. Még közelebb men-
tem, az orrom már csak centikre volt az üvegtől. Furcsának
találtam. Volt valami szokatlan benne. Tulajdonképpen abban
sem voltam biztos, hogy egyáltalán üveg.
Az épület tövében elosontam a bejárati ajtó előtti lépcsőkig.
Egy tábla függött kinn: ILLETÉKTELENEKNEK BELÉPNI TILOS!
Mellette egy kisebb pedig azt tudatta az erre járókkal, hogy:
BIZTONSÁGI SZOLGÁLAT ÁLTAL MEGFIGYELT TERÜLET-en jár-
nak. Magát a bejáratot, amit fémmonstrumként érzékeltem,
öreg faajtónak álcázták. Nehéz lett volna behatolni rajta, ráadá-
sul riasztó is védte.
Tájékoztattam Huntert.
 Úgy tűnik, csak úgy tudunk bejutni, ha feltörjük a rend-
szert.
Egy újabb gyors ellenőrzés figyelmeztetett, hogy huszonöt
méterre van valaki, de egy helyben tartózkodik. Az ajtó felé
fordultam, teret engedve az adatáramlásnak, hogy megvizsgál-
hassam, és uralmam alá hajthassam a rendszert.
Próbaképpen behívtam az egyik felhasználónevet.
Sharon Alexander: hozzáférés engedélyezve.
Valami egyszerű trükkre számítottam, illetve reménykedtem
benne, hogy például egy jelszót kér a rendszer. Több eszem is
lehetett volna.
Vörös fénysáv lövellt ki a bejárati ajtó fölötti videokamerá-
ból, hogy egyenesen az ajtó előtt álló személyre irányuljon.
Retina-ellenőrzés elindítása.

214
 Magamba roskadtam. Kinyitni az ajtót? Nem probléma. Fel-
téve, hogy nálunk van egy ösztöndíjas diák szemgolyója.
 Mi az? - suttogta Hunter.
Odafordultam hozzá, hogy közöljem a rossz hírt, de eközben
még rosszabbak érkeztek. Mialatt a kamerával voltam elfoglal-
va, az a valaki elindult, és felénk tartott.
Emberi fenyegetés észlelve: 15 méterre.
Hátha csak a kollégiumba tart.
Elég volt azonban egy gyors pillantást vetni irányába, és
rögtön elvetettem az ötletet. Az alakját nem lehetett kivenni,
mert úgy forgatta maga előtt a zseblámpáját, mint egy fegyvert.
Egy dolog biztos volt: minket keresett.
 Bukj le! - súgtam oda Hunternek, és lehúztam magam
mellé a sövény mögé.
 Ide tilos bejönni! - mennydörögte egy mély hang az ös-
vényről.
Közelítő emberi fenyegetés: 10 méterre.
 Jön! - suttogtam.
A félsötétben Hunter riadt tekintetével találtam szembe ma-
gam. Vadul lüktetett a nyakamban egy ér. A növényzet takará-
sában guggolva tágra nyílt szemmel meredtünk egymásra,
olyan közelről, hogy az arcomon éreztem Hunter leheletét.
6 méter.
Ha most lebukunk, végünk. A dékán megtudja, és búcsút
inthetünk a terveinknek. A legjobb esetben is kitilt minket a
campusból. A legrosszabb esetben pedig - ha ugye, összeját-
szanak Hollanddal -, ki tudja, mi következik...
Egy belső hang azt súgta, hogy fussak. Elég sötét volt, és a
meglévő előny birtokában jó eséllyel megléphettem volna.
Hunter viszont nem bírta volna a tempót. Egyszer már cserben
hagytam. Még egyszer nem akartam veszélybe sodorni, függet-
lenül attól, hogyan viselkedik velem.
Előadhatnánk, hogy valaki felbiztatott minket. Vagy tehet-

215
nénk úgy, mintha csak errefelé sétálgattunk volna, mert mond-
juk elvesztettem a környéken az iPodomat. Bármivel előállha-
tunk, ami valamelyest hihető. Android vagyok, ez nem foghat
ki rajtam. Talán,
Ekkor Hunter hirtelen elkapta a karom, ami véget vetett a
belső monológomnak. Mielőtt a fenekére huppant volna, még
estében utánam kapott, és az ölébe rántott.
 Mi a...?
 A pasid vagyok - tátogta.
Épphogy csak felfogtam, mire céloz - Daniel ötletére, ugye -
, amikor magához húzott, és a szája az enyémre tapadt.
Először meg sem mertem moccanni. Azt sem tudtam, egyál-
talán meg bírnék-e. Sokkolt a helyzet, de szinte annyira, mint
egy sokkolópisztoly. A pupillám kitágult, a kezem a vállán
nyugodott.
Csak ültem ott az ölében, félelem és döbbenet kavargott
bennem. Nyomatékosítottam magamban, hogy ez nem valódi
csók. A fedősztorinkhoz kell. Lopott pásztoróra egy elhagyott
épület tövében.
Úgy tűnt, ez sokkal jobb, mint az én bármelyik ötletem.
Még be is jöhet.
Emberi fenyegetés: 3 méterre.
De csak ha megtudjuk, ki vadászik ránk.
Közelebb húztam magamhoz Huntert, éreztem a teste mele-
gét. Ujjaim a hajába túrtak. Ha ez a fickó beveszi a sztorinkat,
ezzel az alakítással fel kell lépnünk valahol. Huntert meglepte a
mozdulat, és beleborzongott. Behunytam a szemem. A szívün-
ket átjárta a rettegés. A száját még jobban az enyémre szorítot-
ta. Vártam. Egyfelől arra, hogy az a valaki odaérjen, másfelől
pedig arra, hogy felszínre törjenek a régi érzések. Volt idő,
amikor bármire kész lettem volna egy ilyen helyzetért. Hogy
magamhoz ölelhessem, és menedékre lellek Hunter oltalmazó
karjaiban.

216
 Csakhogy per pillanat mindenféle menedék hiú álomnak
tűnt csupán.
Ez pedig ráébresztett arra a kínos tényre, hogy hiába alakít-
juk ilyen jól a szerelmesek szerepét, mert ha Hunter megbocsát
is nekem egyszer, megérteni soha nem fog.
Legalább ennyire kellemetlen volt belátni azt is, hogy a csók
közben mást képzeltem a helyébe.
 Hé, ti ketten! Kifelé onnan!
Hunter várt pár pillanatot, mielőtt kibontakozott az ölelés-
ből. Briliánsan játszotta a rajtakapott szerelmest. Felállt, és
zavartan mosolyogva kisöpört egy tincset az arcából.
 Elnézést kérünk, uram! Nem is gondoltunk bele... csak
kiosontunk ide... tudja...
Miközben Hunter hebegett-habogott, lassan én is felkeltem,
azzal az érzéssel, hogy itt, a sövény mögött örökre elveszítet-
tem egy álmot.
Hunter mellkasához bújtam, szégyenlősséget színlelve, pe-
dig csak azért csináltam, nehogy a fickó meglássa az arcom. Az
ujjaim között kilestem, így én láttam őt. Az egyenruhájából
ítélve nem tanár volt. A derekára csatolt szerszámövről egy pár
kerti kesztyű lógott, a munkabakancsához fűszálak tapadtak.
Megkönnyebbülten lélegeztem fel. Nem a dékán, és még csak
nem is tanár. Hanem a kertész.
 Bocsánat - szólaltam meg, megjátszott zavarral.
A férfi dühös ábrázattal, csípőre tett kézzel állt. Megnézte a
helyet, ahonnan felálltunk. A növényzet érdekelte, nem az épü-
let.
 Remélem, nem törtetek le egyetlen ágat sem... - jegyezte
meg fenyegetően.
Finoman nekidőltem Hunternek, remélve, hogy érti a cél-
zást, menjünk.
Hunter hátrálni kezdett, lépett egyet, aztán még egyet.
 Nem, egyet sem. Esküszöm! Vigyáztunk. Csak egyedül

217
akartunk lenni. Megérti, ugye?
 Riasztanom kellene a biztonságiakat, és átadni bennete-
ket nekik - mondta.
Ennek hallatán Hunterrel megállt bennünk az ütő, a kezem
megdermedt. Ne! Kérem, csak azt ne! - könyörögtem magam-
ban.
 ...de emlékszem, hogy van ez, még a középiskolás éve-
imből. Azok a régi szép napok! Legközelebb kerítsetek maga-
toknak egy szobát, vagy hívom a biztonságiakat! Na, tűnés!
 Köszönjük! Többet nem fordul elő.
Hunter sarkon fordult, és visszatért az ösvényre, amerről jöt-
tünk. Ahogy elindultunk, éreztem, hogy a férfi a tekintetével
követ minket, ezért Hunter másik oldalán maradtam, ügyelve
rá, hogy az arcom takarásban legyen.
 Gyorsan kapcsoltál! - mondtam aztán, mikor végre halló-
távolságon kívülre kerültünk.
 Köszi.
A pillantása elidőzött rajtam, aztán újra előrefordult, és az
utat nézte.
Visszaérkeztünk Lucashoz, a lelátó mögé, a nagy fához.
A személye megnyugtatóan hatott rám, segített lecsillapítani
még mindig hevesen dobogó szívemet. Ki akartam kérni a vé-
leményét a látottakkal kapcsolatban.
Ebben a pillanatban ismét gólt lőtt a Montford. Az egész le-
látó dübörgésben, sikításban tört ki. A pályán a játékosok egy-
más tenyerébe csapva süvítettek el egymás mellett.
 Visszajöttünk - mondtam, mikor a hangzavar kicsit alább
hagyott.
Lucas, mihelyt meglátott, elmosolyodott, mire én még széle-
sebben mosolyogtam rá.
Hunter nem jött közelebb. Két-három méterről, mogorva
hallgatásba burkolózva figyelt minket.
 Elég ijesztően hangzik - mondta Lucas, amikor elmesél-

218
tem neki, hogy kis híján, nyakon csíptek minket. - És hogyan
ráztátok le?
 Öö... én...
 Megcsókolt - közölte Hunter. - Ez úgy tűnt, meggyőzte a
kertészt, hogy csak el akartunk lenni egymással egy kicsit...
 Ó! - mondta Lucas. A mosolya elhalványodott. - Ez...
gyors helyzetfelismerésre vall.
 Én is nagyot alakíthattam, mert a fickó totál bevette az
egészet.
Ezúttal ki lehetett hallani az élt a hangjából.
Épp rá akartam szólni az álpasimra, hogy duguljon már el,
de Lucas hamarabb reagált.
 Abban biztos vagyok, hogy bevette - felelte nyugodt
hangon. - A vak is láthatta, milyen csodálatos lánnyal vagy.
Lányos zavaromban, amíg vártunk a többiekre, beszámol-
tam Lucasnak a látottakról.
 Valami nem stimmel azzal az épülettel. De kell egy kis
idő, hogy kitaláljam, hogyan jussunk át a retina-ellenőrzésen,
és azt sem tudom, legközelebb mikor jövünk ide vissza. - Az-
tán vettem egy nagy levegőt, és kiböktem: - Legközelebb te
alakítod a pasimat.
Feltűnt egy kis mosoly Lucas arcán, és halványan elpirult,
de nem válaszolt.
Ekkor Abby és Samuel társaságában megjelent Daniel. Izga-
tottan dörzsölte a tenyerét, jó hírt hozott a dékántól.
 Talpra, srácok! Holnap órátok van a Montfordban!

219
 égy szempár tapadt ránk a hivatali épület irodájában.
A dékán röviden üdvözölt, aztán a diákokból álló foga-
dóbizottság gondjaira bízott minket. Két fiú és két lány nézett
bennünket meredten.
Az egyik lány ismeretlen volt. A dékán Celeste-nek szólítot-
ta, de aztán gyorsan helyesbített, Celiára. Törékeny kis arcát
szögletes, rózsaszín szemüveg uralta, világosbarna haját ele-
gáns lófarokba kötve hordta. Látszott a gallérján, hogy zöld
pólóinge frissen vasalt.
A másik lány nyugtalan, aranybarna tekintetét felismertem.
Hannah Peckles volt. Barátságosan mosolygott ugyan, de szó-
rakozottan. Vékony ujjai rövidre rágott körmökben végződtek.
De az volt a legfontosabb, hogy ő az egyik ösztöndíjasunk.
J. D. Rothschild volt a diák fogadóbizottság harmadik tagja.
Amikor Hannah után ő is üdvözölt mindannyiunkat, lúdbőrzött
a hátam. Vajon újabb szerencse ért minket? Vagy tudjuk be ezt
inkább baljós előjelnek?
Egyszeriben tehát örömmel látott vendégek voltunk.
 Ismerkedjenek bátran a hellyel! - fogalmazott az imént

220
dékán is.
Már-már túl simán sikerült bejutnunk. Van ennek valami
oka? Tudhat valamit a dékán, amit mi nem?
A bizottság negyedik tagja egy John nevű diák volt, de any-
nyira játszott az okos telefonján, hogy láthatóan tudomást sem
vett rólunk.
A négy diákból tehát kettő Watson-ösztöndíjas. Mennyi az
esélye, hogy az egész intézmény tanulói közül pont két ösztön-
díjast kapunk magunk mellé? Nem kellett hozzá androidagy,
hogy megállapítsam: vajmi kevés.
Ők lesznek tehát a kísérőink. Velük megyünk majd az órák-
ra, éjszaka pedig a szobájukban alszunk.
 Biztosra vesszük, hogy miután letelik ez a pár nap - szólt
hozzánk most a dékán -, soha többé nem akarják majd elhagyni
a Montfordot.
Lehet, hogy biztatásnak szánta, de ez inkább fenyegetésnek
hangzott.
 Gyertek velem! - mondta J. D. - Első állomásunk az étte-
rem
A vezetésével mindannyian megindultunk a folyosón. John-
ra sandított, aztán ő is nyomkodni kezdte az okostelefonját.
Közvetlenül mögöttük haladtam, így titokban megejthettem
egy fizikai állapotfelmérést.
Az életfunkciók teljesen normálisnak bizonyultak, de a vér-
nyomás és a pulzus az alsó tartományba esett. Semmiféle belső
sérülést nem érzékeltem.
Az egyetlen figyelemre méltó dolog Hannah-n a következő
volt.
A has felső részén 5 cm-es heg.
Sürgősségi lépműtétnek feleltethető meg.
A figyelmemet ezután J. D. felé fordítottam.
A jobb comb oldalán 7,5 cm-es heg.
A jobb combcsontban 2 fémcsavar.

221
 Biztos, ami biztos, elraktároztam az információkat. Lehet,
hogy mindketten balesetet szenvedtek.
 Hé, haver, ne, ne lopd el a csempészárumat! Szerezz ma-
gadnak! - szólalt meg John, komor arccal előbb a telefonjára,
majd J. D.-re meredve.
Sötét haja frissen mosottnak tűnt, még nedves volt. Barna
pólója esetlenül lógott langaléta alakján, majdnem kilátszott
belőle a dereka, mintha az utóbbi időben hirtelen nagyon meg-
nyúlt volna.
J. D. meg sem próbálta leplezni önelégült vigyorát, miköz-
ben zsebre dugta a telefonját.
 Mit játszotok, fiúk? - kérdezte Samuel.
 Kincskeresést. Hannah legújabb játéka kockáknak - felel-
te John.
 Te írtad? - kérdeztem, és átkukucskáltam John válla fe-
lett.
A kalózhajó és a kincs grafikája meglepően jó volt. Szá-
munkra nem volt újdonság, hogy Hannah évek óta népszerű
játékokat és alkalmazásokat készít, de nem árulhattuk el ma-
gunkat. Nem tudhatták meg, hogy kutakodtunk utánuk.
Hannah csak pislogott, mintha nem hallotta volna a kérdést.
 Azt kérdezték, hogy te csináltad-e a játékot, te agyatlan!
– szólt J. D.
Hannah arcszíne pirosra váltott.
 Ó! Aha. Nyáron kezdtem. - Köhögött, és megköszörülte a
torkát. - Ha érdekel, mutatok többet is. Úgyis nálam alszol.
Egy Watson-ösztöndíjasnál leszek elszállásolva? Nagy lehe-
tőség, az igaz, de ugyanakkor érdekes egybeesés is.
A lófarkas lány, Celia, Abbyre sandított.
 Te pedig nálam - mondta.
Nem mintha örült volna neki. Úgy nézett Abby felé nyújtott
kezére, mint egy kígyóra.
Déjá vu érzés fogott el, de amilyen hirtelen jött, olyan hirte-

222
len el is múlt. Találkoztam volna már Celiával, Sarah-ként?
 Ne is foglalkozz vele! Betegesen fél a kórokozóktól - ve-
tette oda J. D., de továbbra sem vette le a szemét a telefonjáról.
Hozzá Huntert osztották be. A futball majd segít megtalál-
niuk a közös hangot. Samuelt Johnnál szállásolták el.
Hannah ásított egyet.
 Bocsánat! Sokáig voltam fenn - dünnyögte csak úgy ma-
ga elé.
Megérkeztünk. Mondták, hogy tegyük le a táskánkat a fal
mellé, mert eszünk. Az étterem a kollégiumok melletti épület-
ben kapott helyet, így az asztalok körül már ilyen korán is so-
kan ültek.
Az asztalokat összetolták, mintegy alkalmat adva a társas
életre, beszélgetésre. Nem úgy, mint Clearwaterben. Voltak
egyszerű támlás és kárpitozott székek is, kényelmes párnákkal.
A bal oldali falat egy nagy kőkandalló uralta. A pultok kínála-
tukban különböztek, bár a többségük még zárva volt. Volt piz-
zázó, hamburgerező, fagyizó. A kávézó előtt, ahol muffint és
péksüteményeket is árultak már álldogáltak páran, és a rántot-
tázó előtt is alakult a sor. Itt gusztusos, mutatós omletteket
árultak.
Az ebédlő megtelt nyüzsgéssel, de a többi ösztöndíjas nem
került elő. Miért nem bukkannak már fel?
Majszolni kezdtem a pirítósomat, a lehető legtermészete-
sebben akartam viselkedni.
 Kedves tőletek, hogy megosztjátok velünk a szobátokat a
héten. - mondtam. - Sorsot húztatok, és bebuktátok, vagy hogy
történt?
J. D. felhorkant.
 Nagyjából. Ha bármilyen alapítványi támogatásban vagy
ösztöndíjban részesülsz, a dékán elvárja, hogy a „fogadóbizott-
ság’' tagja legyél. Elég gáz, de így egy héttel a vizsgák előtt
mentesülünk a házifeladat-írás alól. Amikor megismerkedtem

223
Hankkel, ennek az egy dolognak legalább tudtam örülni. A
múltkor mellé voltam beosztva, ő meg egyedül a Ki vagy, do-
ki?2-ról tudott beszélni, meg az időparadoxonról. Ha volna idő-
gépem, tutira elküldöm egy párhuzamos univerzumba.
 Én szeretem a Ki vagy, doki?-t. - szólalt meg John, nem
törődve J. D. fanyalgásával.
Hannah megint ásított egy nagyot.
 Bocsánat!
Rövid időn belül ez már a harmadik ásítása volt, ami az ar-
cára vonta a figyelmemet.
Vizsgálat elindítása...
A szemkörnyék bőrszíne kétszer sötétebb az átlagosnál.
Ráközelítettem a szemére. Vastagon és egyenetlenül felvitt
világos bézs púderre lettem figyelmes, amivel a szeme alatti
sötét karikákat próbálta elfedni... sikertelenül.
Vegyi összetétele szerint kozmetikai alapozó, körülbelül
1 mm vastag rétegben.
Értékelés: 3 ásítás 78,2 másodpercen belül. Emellett
ingerlékenység és mentális zavar jelei is mutatkoznak.
A tünetek alapján alváshiány valószínűsíthető.
Érdekes. J. D.-re sandítottam. Kifogástalan, ápolt megjele-
nése ellenére neki is halvány karikák húzódtak a szeme alatt.
Elraktároztam az információt, hátha még szükség lesz rá.
Hannah említette, hogy sokáig fenn volt az éjjel. Ösztöndíjas
diákokról lévén szó nem meglepő, hogy hajtaniuk kell, pláne,
hogy nekik muszáj megütni egy adott tanulmányi átlagot.
Ujjlenyomat-egyezés.
Célpontok közelednek.
Claude Parsons.
Ben LaCosta.
A fiúk megjelentek az ajtóban, és lehajtott fejjel elslattyog-

2 Doctor Wbo: népszerű brit sci-fi sorozat, ami egy időutazó kalandjairól szól.

224
tak az első pár asztal előtt. Claude-nak drótkeretes szemüveg
ült az orrán, fekete haja a valóságban ugyanolyan döbbenetesen
elütött hófehér bőrétől, mint az interneten talált képen. Ben
vörös hajú létére természetellenesen napbarnított volt mellette.
És magas. Még nyurgább, mint a fotója sugallta. Csupa hosszú
kar és láb, amik a maguk esetlen módján tőle látszólag függet-
lenül önálló életet éltek.
Mégis Claude botlott meg, de egy lány székének a támlájá-
ban elkerült megkapaszkodnia.
Megrázta a fejét, mint aki nincs teljesen magánál, azután
megdörzsölte, majd nagyra nyitotta a szemét. Szemlátomást
igyekezett felébredni, és észnél lenni. Mindketten gyűrött pó-
lóban voltak, és az is feltűnt, hogy Ben barna cipői egy kicsit
különböznek egymástól.
 Sziasztok, srácok! - kiáltott utánuk Hannah.
Ben az asztalunk felé pillantott, intett is a kezével, de Clau-
de továbbra is a kínálattal volt elfoglalva.
 Kávét! - motyogta maga elé, és elvegyült a tömegben.
Samuel elgondolkodva nézett utánuk, azután visszafordult a
csoporthoz.
 Különórák? Vagy titokban túl sokat bulizgattatok maga-
tok közt? - tűnődött hangosan.
J. D. leejtette a villáját. Szúrós pillantást vetett Claude és
Ben felé.
 Ja. Valami olyasmi. Különórák.
Celia és John Hunterrel meg Abbyvel beszélgetett. Úgy tűnt,
ők ezt meg sem hallották. Hannah viszont igen. A keze félúton
megállt, ahogy a kávéscsészéjét emelte épp a szájához, és ösz-
szeszűkült szemmel J. D.-re meredt.
Vizsgálat elindítása:
Pulzusszám: 75-ről 120-ra emelkedett percenként.
Öt szívveréssel később:
Pulzusszám: visszaesett 78-ra.

225
 Átmeneti pulzusszám-emelkedés. A keringési rendszer
rövid zavarának vagy az érzelmi labilitásnak a jele,
jellemzően a düh, a stressz vagy a félelem idézi elő.
Tehát J. D. vagy hazudott... vagy Hannah szerint hazudnia
kellett volna.
Claude-dal és Bennel nem volt módunk beszélni, és Sharont
sem vártuk meg. Hannah a telefonjára pillantott, és fél kézzel
megfogta a tálcáját.
 Óra előtt még fel kell mennünk a kollégiumba, lerakni a
cuccotokat - mondta, azzal a vállára kanyarította a hátizsákját,
és felállt az asztaltól.
Mi is így tettünk, én pedig közben kiértékeltem a legfrissebb
információkat.
Eddig tehát az öt Watson-ösztöndíjas közül néggyel talál-
koztunk. Mind a négyen fáradtak, ami egy ilyen rangos egye-
temi előkészítő iskola esetében nem lenne szokatlan, de ha azt
vesszük, hogy ez négyből négyükre igaz, akkor ez mégiscsak
meglepően magas arány. Az a legkülönösebb, hogy egyikőjük
valószínűleg hazudott a fáradság okát illetően. És ha tényleg
hazudott, vajon miért?
Az alváshiány talán komolyabb dologgal áll összefüggés-
ben, mint a tanulás. Tegyük fel, hogy Holland szándékosan
vonja meg tőlük az alvást, hogy nagyobb befolyást gyakorol-
hasson rájuk! A hadifoglyokat gyakran napokig nem hagyják
aludni, hogy könnyebben engedelmeskedjenek fogvatartóik
parancsainak. Kinézem Hollandból, hogy ő is ezt a módszert
alkalmazza a kísérleti alanyain. Ami pedig a tizenévesekkel
való kísérleteit illeti, már eddig is rettenetes dolgokat művelt.
A kollégium felé tartva eszembe jutott, most milyen jól jön,
hogy nekem nincs szükségem alvásra. Valószínűleg nem sok
időm jut rá az elkövetkező napokban.
J. D. megállt.
 Itt elválnak útjaink. Ezen a retek helyen külön lány- és

226
fiúkollégium van. Bár sokféleképpen meg lehet kerülni a sza-
bályt...
Jobbra hatalmas kétszárnyú ajtó nyílt egy folyosóra, és
ugyanolyan vezetett balra is. Most mindkét oldalon nyitva volt
egy-egy szárny, és mindkettő mellett fénylő fémdoboz díszel-
gett a falon. Kártyaleolvasó a zárás utáni ki-be járkáláshoz.
Hannah szeme megvillant, de elengedte J. D. megjegyzését
a füle mellett. Igencsak nehezen állta meg szó nélkül a beszólá-
sait.
Meg tudtam érteni.
De hát akkor miért tölti vele az idejét? Ha egy srác seggfej
és egyfolytában az agyadra megy, magától értetődő, hogy kerü-
löd a társaságát. Kivéve persze, ha külső nyomásnak engedel-
meskedsz, mert valaki kötelez rá, hogy együtt legyél vele.
Mondjuk, egy elmebeteg őrült.
Hannah és Celia mesélt pár dolgot nekem meg Abbynek az
évfolyamukba járó lányokról (egy bizonyos Becky éppen
léböjkúrával kísérletezik, amitől tiszta idegbeteg lett, Jordan
pedig túl hangosan hallgatta éjszaka a technot), a házirendről
(tilos dohányozni, alkoholt fogyasztani, fiúkat a szobába csem-
pészni, előzetes bejelentés nélkül tilos az órákról hiányozni,
illetve hétköznapokon tilos elhagyni a campust), és megosztot-
ták velünk a kollégiumi élet túléléséhez szükséges tippjeiket is
(ha áfonyás muffint akarsz, korán menj le reggelizni, intelli-
gens gyurmát gyömöszölj a zárnyelv helyére, így nem zárod ki
magad, ha benn hagyod a kulcsod).
A folyosót lezáró szárnyas ajtó egy tágas hallba nyílt, a fa-
lon nagy lapos tévé függött. Szemközt a hátsó sarokban vidám,
piros-sárga csíkos kuckó mélyedt az ablakfülkébe. Az előtte
lévő asztalkán kosárkákba készítve gyümölcs és harapnivaló
várta a diákokat.
Visszapillantottam a csíkos kis kanapéra, és éreztem, hogy
nagyon halványan rémlik valami. Sarah ülhetett itt?

227
  Keresnünk kell egy másik tévét. Ezen mindig valami szar
reality megy - mondta Hannah.
 Hülyéskedsz? Egyébként is alig lógsz itt. Ha nem ismer-
nélek, megesküdnék rá, hogy egy srácot rejtegetsz a szobádban
- húzta Celia.
Azon tűnődtem, hogy ezek közül a lányok közül melyikkel
barátkozhatott Sarah? Kit kedvelt volna meg, ha tovább marad?
Azok a végzősök, akikkel találkozhatott, már befejezték az
iskolát, de a mostaniakat is ismerhette. Vajon emlékeznek még
rá? Hiányzik bárkinek is? Vagy a feledés homályába veszett?
A lány, aki alighogy betette a lábát a Montfordba, el is tűnt.
Végigmentünk a széles folyosón, a számozott ajtók előtt.
Néhányat fotókollázs díszített - többnyire lányokról készültek
szelfizés fűzben, némelyiken hülye arcot vágtak -, míg más
ajtókra nem volt kirakva semmi. Pár ajtón üzenőtábla lógott.
Hannah a folyosó legvégében lévőt nyitotta ki, ami a lép-
csőházhoz vezetett.
 Celia szerint a liftnek cicapisi szaga van, úgyhogy nem
liftezünk.
Ezt minden él nélkül mondta.
Celia elfintorította fitos orrocskáját.
 Nem Celia szerint van cicapisi szaga, hanem igenis
cicapisi szagú. Esküszöm, Jayden megint itt rejtegette a macs-
káját a hétvégén.
Abbyvel egymásra néztünk. Itt mindenki olyan baromi ked-
ves a másikkal...
 Na és, kap valamelyikőtök ösztöndíjat? - kérdezte Abby
laza közvetlen stílusban. - Anyu abban reménykedik, hogy én
is kaphatok valamennyit, ha felvesznek ide.
 Én nem, de ő toronyeszű - felelte Celia.
Hannah vállat vont.
 Aha, én teljes ösztöndíjon vagyok. A Watsonon.
 Az király. Hogyan jelentkeztél rá? - kérdezte Abby.

228
 Hannah zavarba jött.
 Én... nem igazán jelentkeztem. Pontosabban, ők jelent-
keztek nálam, tavaly. Nem is tudtam erről a lehetőségről, de
már egy ideje. kinéztem az iskolát, úgyhogy isteni szerencsém
volt.
Beszédtempó: hadaró.
Ebben a témakörben a percenként kiejtett szavak száma
általában: 142.
Ez most 190-re nőtt.
Az android érzékelőim maguktól lökték az információt.
Ez a magas szám a görnyedt testtartással együtt
valószínűsíthetően azt jelzi, hogy az illető nem
szívesen beszél a témáról.
 Tudod, hogy ki vette fel veled a kapcsolatot? Hátha elő
tudom keríteni, és kideríthetem, elfogadják-e a jelentkezése-
met... uff!
A lábam nem éppen véletlenül kitettem Abby lába elé, ő pe-
dig megbotlott benne.
Hannah rögtön témát váltott, tehát valamiért tényleg nem
akart a dologról beszélni.
 Ez itt Celia szobája - mutatott az ajtóra. - Itt fogsz aludni,
Annie - mondta Abbynek.
Celia ajtaja olyan kopár volt, hogy az már szinte szánalmas.
 Rendmániás - magyarázta Hannah. - Úgy értem, szereti a
rendet és a tisztaságot.
 Sharon terjeszti ezt rólam? - sóhajtotta Celia, miközben
kinyitotta az ajtót, ami mögött egy olyan makulátlan szoba tá-
rult fel, hogy az már lakberendezési magazinba kívánkozott.
A kék-sárga ágytakaró szimmetrikusan visszahajtva, eliga-
zítva, egyetlen redő nélkül. Rajta pufira felvert párna. A fésül-
ködőasztalon minden szépen elrendezve, az íróasztalon semmi
más, csak egy fémházas laptop csillogott. A falon két bekerete-
zett kép: egy élénk színekben játszó tengeri tájkép, ami tökéle-

229
tesen ment az ágytakaró árnyalataihoz, illetve egy bozontos
kutyát ábrázoló szénrajz. Sehol egy elszórt zokni vagy egy el-
dobott sapka.
Pillantásom megakadt a kutyán, és megint megszállt a déjá
vu-érzés.
 Ki az a Sharon?
Celia megvonta a vállát.
 Egy másik nyomulógép. Történetesen a szomszéd szobá-
ban lakik. Már vége van az edzésének, bármelyik percben meg-
jöhet. Még épp beér órára.
Éreztem, hogy Abby keresi a tekintetem, de én szándékosan
kerültem az övét. Tudtam, min gondolkozik. Azon, hogy vajon
ez a Sharon az a Sharon-e. A mi Watson-ösztöndíjasunk,
Sharon Alexander? Az elhangzottak alapján illett rá a leírás,
amit találtunk róla.
Celia intett, hogy kerüljünk beljebb.
 Gyere, Annie! Ide lerakhatod a cuccaidat... - mondta, és
pontosan megmutatta a helyet a pótágyon, hogy hová.
Úgy véltem, nekem jobb dolgom lesz, mint Abbynek. Vagy
Sarah-nak. Legalábbis reméltem.
Hannah szobája következett.
 Mi a 222-esben leszünk - mondta Hannah, és előresietett.
A szobaajtót fehér lapra rajzolt fekete betűk és különféle je-
lek borították. Kód.
 Mondtam, hogy szeretem a számítógépet - magyarázta.
Hm, akkor biztos engem is kedvelsz majd.
A számítógépekben az a poén... hogy, mondhatni, én is az
vagyok
Tudtad, hogy némelyik jön-megy és beszél?
Egy csomó vicces válasz jutott eszembe, de természetesen
egyiket sem mondtam ki.
Hannah szobájában ugyanolyan bútorok voltak, mint Celiá-
nál, a szoba egészében véve mégsem hasonlított az övére. Itt is

230
két ágy állt egymással szemben. A félig bevetett ágyból és a
félig letakart díszpárnákból rögtön kitaláltam, melyik az övé. A
másik ágy üres volt, rajta összehajtogatott takaró, párna. En-
gem várt.
Hannah íróasztalán nyitott laptop és egy halom papír hevert.
A szék görgőjén fél pár fehér zokni árválkodott. Kék nyuszi
volt rajta. Szemben egy kicsi hűtő zümmögött. A másik gazdát-
lan asztalon is kallódott néhány papír. Hannah összeszedte
őket, hogy helyet csináljon a dolgaimnak.
 Te is egymagad laksz a szobában, mint Sharon?
Vállat vont.
 Aha. Meg a többi ösztöndíjas is. Jobb így, az éjszakai ta-
nulás miatt - tette hozzá.
Meg kell hagyni, nagyon szem előtt tartják az igényeiket. És
ha nem maga Holland áll e mögött, kíváncsi volnék, milyen
szerepe lehet ebben a feleségének. Ő válogatja ki a Watson-
ösztöndíjasokat? Milyen alapon? Hannah ebben nem lehetett a
segítségemre, de valakinek meg kellett válaszolnia a kérdései-
met.
 Celia trehánynak gondol - panaszkodott.
Az ágya végénél álló fésülködőasztalhoz ment, és beletúrt
az alsó fiókba.
Gyorsan átnéztem, mi minden áll az asztalkán, de semmi
sem tanúskodott a nagy összeesküvésről. Egy vaníliaillatú de-
zodor, hetvenhét cent apró, kis piros kosárkában sampon, bal-
zsam, mosdószivacs, fogkefe, fogkrém, a sarokban pedig a
kosárka és a tükör közé szorítva egy pici, pirosra festett, dekor-
szemekkel ellátott kő.
Hannah a fiókból előhúzott pár ruhadarabot, én pedig gyor-
san felmértem az íróasztala polcait. Tíz könyv sorakozott raj-
tuk, ebből nyolc vastag kézikönyv témája a programozás volt.
Ezeken kívül a Végjáték című regényt és egy történelemtan-
könyvet láttam még.

231
 Hannah az egyszemélyes kávéfőző géphez lépett, és a ter-
moszpohara után nyúlt. Megnyomott egy gombot, a friss kávé
pillanatok alatt elkészült. Hannah beleszórt egy tasak cukrot
vagy édesítőszert, azután rátette a pohárra a tetőt, hogy ne hűl-
jön ki a forró ital.
Odébb lépett, és gondterhelt arcot vágott.
 Jaj, bocs! Te is kérnél? Talán akad még valahol egy po-
hár - mondta, és gyorsan szétnézett a szobában, mintha leg-
alábbis előbukkanhatna egy a semmiből.
 Nem, köszi, nem kérek.
 Jól van. Akkor dobjunk rá még egy lapáttal! Rögtön kez-
dődik az óránk.
Ez úgy hangzott, mintha már egy csomót tanult volna, de
készen áll egy újabb hosszú napra.
Kiléptünk a szobából. A folyosó szinte üres volt. Hannah
meggyorsította a lépteit.
 Jobb, ha sietünk. Mr. Tashernek az a szokása, hogy ha
valaki késve nyit be, elhallgat, hogy mindenki téged bámuljon.
Szörnyen kínos tud lenni.
Még Clearwaterből voltak ilyen emlékeim, hogy minden
szem rám szegeződik. Én sem szerettem. A gondolataim újra
Sarah-ra terelődtek. Vajon hogyan élte meg az ilyen kínos per-
ceket? Én gyűlöltem. De talán csak azért, mert nekem tényleg
volt rejtegetni valóm.
Ben LaCosta a mi irodalomóránkon, a középső sor közepén
ült. Nem sokat szólt hozzá. És nem is jegyzetelt. Szétvetett
lábbal, hátradőlve ült a székében, a szeme le-lecsukódott, de
miután a feje is előrecsuklott, felriadt. Úgy látszik, Shakespea-
re nem hozta lázba. Nem ő volt az egyetlen, aki bóbiskolt. Én
viszont nem szándékoztam lemaradni róla.
J. D. és Hannah is itt voltak, Hunter pedig éppen előttem ült.
Miközben a tanár nagy beleéléssel olvasott egy viharvert, pu-
hafedeles könyvből, ritka alkalmam nyílt rá, hogy elnézeges-

232
sem Huntert anélkül, hogy ő látna engem.
Hogy vehettek ekkora fordulatot a dolgok? Ráadásul ilyen
gyorsan...
Kinyújtott lábakkal ült, egyik karját lazán a szék háttámlájá-
ra vetette. Nagyjából ugyanúgy, mint annak idején Clear-
waterben. Ha hunyorítottam, már-már el tudtam tekinteni az ő
szeme alatt is látható karikáktól. Vagy az újonnan kialakult
gyanakvásától, ami zárkózottá tette, holott ez korábban nem
volt rá jellemző.
De nem haragudhatok rá. Megértem őt. Súlyos fájdalmat
okoztam neki, és forr benne az indulat. Ha rajta múlt volna,
most nem lennék itt. Úgy gondolta, hogy a diákok akkor van-
nak a legnagyobb biztonságban, ha a közelükbe sem merészke-
dem. Úgy gondolta, hogy őket még talán megmentheti, ha már
a nevelőapját nem tudta.
Egy pillanatra nekem is szöget ütött a fejembe ez a lehető-
ség. Mi lenne, ha csak úgy, szépen elvonulnék? Örökre... Ak-
kor mindenki nagyobb biztonságban lenne? Hiszen még min-
dig én jelentem a legnagyobb veszélyt, nem igaz?
Android szívem azonban abban a pillanatban tiltakozott ez
ellen. Mélyen és hevesen. Mint Sarah alteregójának a szíve.
Nem.
Ha elmegyek, akkor ki szolgáltat igazságot Sarah-nak,
Nicole-nak és Danielnek. Csak még több családot tesz tönkre a
bánat és a kétségbeesés. Ha elmegyek, az azt jelentené, hogy
feladtam. És nekem eszem ágában sincs feladni. Hunter miatt
sem, egyetlen fiú miatt sem.
Ekkor Hunter rám nézett, halványkék tekintete rabul ejtett.
Tudat alatt vártam a rám törő vágyakozásra, a szerelem érzésé-
re. Ahogy a pillantásunk összefonódott, megint azt a kezdeti,
izgatott verdesést éreztem a mellkasomban, és legszívesebben a
bocsánatáért könyörögtem volna. De a szerelem, a vágy... már
nem volt meg. Eltűntek.

233
 Fészkelődni kezdtem a székemben, a kezem nyugtalanul
ide-oda vándorolt az asztalon. A Hunter iránti érzéseim azon
kevés dolog közé tartoztak az életemben, amik állandóságot
jelentettek a számomra.
Állandóságot, abban az értelemben, hogy ezek az érzések is
azt az alapvető félelmet erősítették bennem, hogy nem vagyok
elég jó.
Váratlanul ért ez a gondolat. De ahogy megfogalmazódott
bennem, kezdtem igaznak érezni, és közben lassan egyre in-
kább megszállt valami belső béke. Hunter nem szándékosan
kezdte ki az önbizalmamat. Ezt tudom. Igyekezett ő elfogadni
olyannak, amilyen vagyok. Én nem akartam olyasvalakit, aki-
nek ez külön erőfeszítésébe kerül. Ekkor valamiért-eszembe
jutott Lucas. Ma este hétkor lesz a napi megbeszélésem vele és
Daniellel. Pillanatnyilag úgy tűnt, hogy az még vagy ezer év.
A délelőtt minden különösebb esemény nélkül telt, az ebéd
kikapcsolódást jelentett, zajos szórakozás volt. Az étteremben
ilyenkor sokkal több a diák, mint reggelikor, és úgy tűnt, mind
imád hangoskodni. Hannah két grillsajtos szendvicset tett a
tálcájára. Örömmel láttam, hogy ha aludni nem szokott is, leg-
alább rendesen eszik. Amikor végre kiálltam a sorom, Celiát
vettem észre a tömegben, nekünk integetett.
 Ide gyertek! - kiabálta. - Foglaltam helyet!
Ezúttal próbáltam magáról beszéltetni. Celia szerepelt az is-
kolai musicalben. Szeretett klarinétozni. Alig várta, hogy haza-
utazzon a szünidőre. Szerencsére imádott beszélni. Ő viszont
akárhányszor kérdezett rólam, mindig eltereltem magamról a
szót.
Végül megelégelte.
 Látod, ez az! - tette le határozottan a pohár vizét az asz-
talra. - Nálad csak egy zárkózottabb lányt ismertem.
Mosolyognom kellett.
 Kit? - kérdeztem, bár már volt egy tippem.

234
 Celia arcán árnyék suhant át.
 Tavaly járt itt - felelte. - Sarah-nak hívták. Állatira emlé-
keztetsz rá. Nagyon kedves lány volt, jó modorú. Jobban szere-
tett hallgatni, mint beszélni. Az ember az egészéletét elregélte
neki, mire rájött, hogy ő szinte semmit nem mesélt még magá-
ról.
Körbejárattam a tekintetem az éttermen, mintha azt hinném,
hogy itt lehet valahol.
 Hol van most? - kérdeztem. - Jó lenne megismerni.
Celia a távolba révedt.
 Az a helyzet, hogy nem tudom. Nagyon rövid időt töltött
itt, és aztán nem hallottam róla többé.
Olyan mélyen a szemembe nézett, hogy megijedtem. Most
akkor rájött? Bepánikoltam. Vajon tudja? Fogalmam sem volt,
mit mondhatnék, de szerencsére a csengőszó megmentett.
 Gyertek! - mondta Celia Hannah-nak és nekem, miköz-
ben sietősen felállt, és tálcáját a futószalagra tette. - Ha igyek-
szünk, jó helyünk lesz számteken.

235
 em hiszem, hogy ha átlagos, hétköznapi lány volnék, a
Montfordba akarnék járni. Klassz hely, de nagyjából
olyan, mint egy szokványos iskola, szokványos órákkal. A
számtek azonban más volt, itt végre bepillantást nyertem a csil-
logó felszín mögé.
Mr. Grassi - avagy Grassi tanár úr, ahogy a legtöbb diák
hívta - nagyon jó arc. A külsejét tekintve nincs benne semmi
különös, a bal keze hiányzó hüvelykujjától eltekintve.
Az órája viszont egyáltalán nem volt szokványosnak mond-
ható. Videokamerák és képernyők függtek összevissza min-
denütt a teremben... és... eldugva, a sarokban... Ez nem lehet
igaz!
 Ez az, aminek nézem? - súgtam oda Hannah-nak, a ha-
talmas gépre mutatva.
 Az ám! Egy 3D-s nyomtató. Őrület, mi? Szerintem, az
öregdiákok közt van néhány pénzeszsák.
Halkan füttyentettem egyet. Kár, hogy Lucas nincs itt. Ez
pont neki való óra.
Hirtelen nyilalló fájdalmat éreztem a szívem táján. Igen. Azt

236
kívántam, bárcsak itt lenne Lucas. Itt volt az idő, hogy beis-
merjem magamnak.
 Tegyétek el a tankönyveiteket! - mondta Grassi tanár úr.
- Maga is, Ms. Peckles.
Hannah elpirult, mikor az osztály kuncogni kezdett, és bele-
dugta a könyvet a hátizsákjába.
 Ma egy röpgyűlés jellegű munkamegbeszélést fogunk
tartani.
Megkönnyebbült sóhajok töltötték be a termet, az egyik diák
pedig belekezdett egy népszerű rapszám refrénjébe.
 Nem rapgyűlés, röpgyűlés - mondta erre Grassi, és meg-
játszott bosszúsággal legyintett egyet. De nyilvánvaló volt,
hogy élvezi a poénkodást. - Ma a virtuális valóságról fogunk
beszélgetni. Azt már megvitattuk, hol tart ez a technika a jelen-
ben. De vajon mit fog jelenteni a jövőben? - Felült az íróasztala
szélére, és keresztbe tette a lábát. - Kezdjük egy kérdéssel! Ti
mit szeretnétek a leginkább átélni? Mostanában, vagy valami-
kor később, az életetek során? Bármi szóba jöhet.
 Hogy profi amerikaifoci-csapatban játsszak!
 Hogy egy napra én legyek az elnök!
 Hogy rapsztárként turnézhassak! - kiáltott közbe a rap-
per.
 A szexet! - nyögte be egy fiú a hátsó sorból.
Mindenki nevetett, még Grassi is. Azután összedörzsölte a
tenyerét.
 Tökéletes. Még nem is tudjátok, de pontosan beleilletek
az én piramidális tervembe.
 Mi köze van a maga terveinek a piramisokhoz? - kérde-
zett vissza a rapper, de a vigyora elárulta, hogy ennél azért több
esze van.
Grassi színpadiasan felsóhajtott.
 Owens, Owens... megint beszélnem kell a történelemta-
národdal? De szerezhetsz egy jó pontot, ha megválaszolod ne-

237
kem a következőt: az imént hallott ötletekben mi volt a közös
vonás?
Owens törni kezdte a fejét.
 A hírnév? Ha a szexet nem számítjuk.
 Nem áll távol a megfejtéstől, de nem pont erre gondolok.
És maga szerint, Ms. Peckles? Mi a véleménye?
Hannah vállat vont.
 Nem tudom, mert én egész mást választanék. Én inkább a
szünidőre vágyom. Meg egy szép, kényelmes ágyra.
A tanár elgondolkodva dobolt az ujjával a száján.
 Értem. - Felvett egy tabletet az asztaláról, begépelt vala-
mit, azután folytatta. - Még valaki?
Az első sorban némi teketóriázást követően Claude jelent-
kezeti
 A hatalom a megoldás? Az első három válasz mind a ha-
talom birtoklásáról szól.
 Igen. Pontosan. Mert egy átlag amerikai erre az élményre
vágyik. És valamikor, a nem túl távoli jövőben, talán meg is
kaphatja majd. Teljes mértékben részesei lehetnek az élmény-
nek. Virtuálisan. Néhány kiváló komputerzseni számítása sze-
rint 2028-ra olyan életünk lesz, mint a WALL-E-ban. Vásárlás?
Szex? Kaja? El sem kell érte hagyni az otthonunkat. A saját
szobád biztonságában élheted át őket.
Mögöttem két csaj hangosan felvihogott. Mások egymásra
néztek, és sutyorogni kezdtek.
 De azért nem egészen lesz ugyanolyan, mint a valódi ta-
pasztalat, ugye? Az ember csak képzeletben éli át a dolgokat -
szólalt meg egy lány a középső sorban.
 Ahhh, de hát egyébként nem? Végtére is, mi más hozza
létre az élményt, ha nem egy sor agyi szinapszis meg egy cso-
mó neurotranszmitter? Ha az agyad egyszer azt állítja, hogy
most ez vagy az történik veled, hogyan is tudnál ellentmondani
neki?

238
 Az osztály többi részével együtt én is elgondolkodtam a
dolgon. Igaz ez? És ha igen, mit jelent mindez rám nézve?
Merthogy amire én a leginkább vágyom, annak természetesen
semmi köze a hatalomhoz. Magához az élethez van köze, még-
pedig nem a virtuális fajtához. Normális, emberi életre vá-
gyom. Nem olyanra, amit felturbóznak az android képességek,
vagy amit tönkretesz egy bomba, ami mindig ott van bennem,
mélyen a zsigereimben, és csak azt várja, hogy mindent dara-
bokra szaggasson.
Az agyam szerint máris ezt a fajta életet élem. Mindent meg
tudok csinálni, amit egy ember, nem? Jobban ismerem a virtuá-
lis valóságot bármelyik itteni kölyöknél. Az egész életem egy
kiterjesztett virtuálisvalóság-élmény.
Ebből tudtam, hogy Grassi tanár úr nem egészen érti ezt a
dolgot. Az agy közvetíti az adatokat, elhiteti veled, hogy részed
volt az élményben. Lehetsz rapsztár vagy királynő. Az agy
bármit üzenhet, amit akar, de ott van a szív is, ami mindig tud-
ja, mi az igazság. A szívem tudja, hogy a gép, ami csak részben
vagyok, önállóan nem volna életképes. A szívem az én másik
felem, az emberi oldalam, ami az én virtuális valóságomat
mássá teszi. A szív ad értelmet az élményeimnek. Általa élhe-
tem át a veszteség fájdalmát, a szeretetet és a szerelmet.
Rá kellett jönnöm, hogy így még soha nem gondoltam bele
ebbe. Ki hitte volna, hogy mint potenciális diákjelölt, én is ta-
nulok valamit a Montfordban? Sarah-val valami szörnyűség
történhetett itt. Nekünk pedig rá kell jönnünk, micsoda, mielőtt
elhagyjuk a campust. De szerintem, ő is tanulhatott volna itt
pár dolgot. De ezt az esélyét is elveszítette... Holland miatt.
Grassi tanár úr időközben már a házi feladatnál tartott.
 Az a kérésem, hogy rukkoljatok elő valami eredeti ötlet-
tel a virtuálisvalóság-élmény témakörében! Indokoljátok meg,
miért lenne az előnyös a társadalomra nézve, és fejtsétek ki
ennek a virtuális valósághoz szükséges programnyelvi alapjait.

239
 Miközben az osztály folytatta az izgatott beszélgetést,
Grassi pedig megint feljegyzett valamit, furcsa dolog történt.
Biztonsági figyelmeztetés villant fel előttem, de eltűnt, mie-
lőtt eljutott volna a tudatomig. Lefuttattam a biztonsági vizsgá-
latot, amit Lucas feltelepített. Azt, amelyik riaszt, ha megint
megpróbálnák átvenni fölöttem az irányítást.
Rendben.
Rendben.
Rendben.
Minden rendben volt. Holland nem talált rám... egyelőre. A
levegő nagy, megkönnyebbült sóhajjal áramlott ki a tüdőmből.
Aztán megláttam Hannah-t. Nem kellett hozzá androidnak len-
ni, hogy lássam, valami baj van. Elszorult a szívem, mert látha-
tóan nem volt magánál.
Mialatt mindenki a virtuális valóságon kattogott, ő előhúzott
egy multiszerszámot a hátizsákjából, kipattintotta az ollót és
szó nélkül nekiállt levágni a haját.
 Hannah! - szóltam rá félig felemelkedve a székemről.
Vajon tudja egyáltalán, mit csinál? Ekkor a padszomszédja
is észrevette a dolgot.
 Hé, te meg mit művelsz? - kérdezte elég hangosan ahhoz,
hogy az osztály többi tagja is odakapja a fejét.
 Úgy tűnik, vágom a hajam, mert egyelőre még nincs
ilyen virtuálisvalóság-alkalmazás - válaszolta Hannah.
Furcsálltam, milyen lélektelen hangon beszél.
Grassi is felnézett a tabletéből. Amikor meglátta, mi törté-
nik, félretette a tabletet.
 Hannah, tudom, hogy egy kicsit szabad szellemű vagyok,
de ez elfogadhatatlan viselkedés egy tanórán. Tedd el az olló-
dat, és próbálj meg figyelni, vagy írásbeli megrovást kell ad-
nom!
Hannah ártatlan szemekkel pislogott fel rá, majd a kezében
tartott ollóra nézett. Nagy csattanással ejtette a padra, és idege-

240
sen a hajához nyúlt. Elnyílt a szája rémületében.
 Jól vagy? - kérdezte Grassi, miközben gyanakodva mére-
gette. - Lehet, hogy nem ártana meglátogatnod az orvosi szo-
bát.
Hannah bólintott. Fogta a hátizsákját, és már ott sem volt.
Grassi aggodalmasan ráncolta a homlokát. Amint becsukó-
dott az ajtó Hannah mögött, ismét felénk fordult. Végigpásztáz-
ta a várakozással teli arcokat, azután az egyiknél megállapo-
dott.
 Celia, gyere ide, légy szíves!
Miközben Celia a tanári asztal felé tartott, újrakezdődött a
sutyorgás. Alig lehetett tőle érteni kettejük beszélgetését.
A halláserősítő funkciómat használva kitöröltem a háttér-
zajt, hogy kihallgathassam őket.
 Tudomásom szerint, barátnők vagytok - mondta Grassi. -
Szed Hannah valamit, ami ártalmas, vagy akár veszélyes is
lehet? Ne feledd, kötelességed szólni, ha bármi gyanúsat ész-
lelsz.
Celia tagadólag rázta a fejét.
 Bocsánat, de tudtommal nem szed ilyesmit. Elég fáradt-
nak tűnik mostanában... de mindig ilyen szokott lenni.
Az ajkába harapott, és az ajtóra szegezte a tekintetét.
Grassi egy darabig fürkészte az arcát, azután helybenhagyó-
lag bólintott.
 Értem. Megnéznéd, mi van vele?
Celia azon nyomban a vállára kapta a zsákját, és kiviharzott
a teremből.
Grassi leült az asztalához, és karba tett kézzel hátradőlt.
 Ezért mondom mindig nektek, hogy aludjatok eleget! Ne
fogyasszatok koffeines italokat, energiaitalokat meg pláne ne!
Nem véletlen nevezik őket Monster drinknek! Feltétlenül ké-
szítsétek el holnapra a házi feladatotokat, hogy megvitathassuk
az ötleteiteket. Vége az órának.

241
 Ahogy a diákok vonultak kifelé, egy fémes tárgy csillanásá-
ra lettem figyelmes Hannah üresen hagyott széke mellett. A
multiszerszáma volt az, egy halom szőke fürt között. Felvet-
tem, majd én is kisiettem a teremből. Vissza akartam adni neki.
Mire megtaláltam az orvosi szobát, Hannah már nem volt
ott. Talán az iskolaorvos nem tudott segíteni rajta. Miután se-
hol sem találtam, úgy döntöttem, hogy megnézem a koliban.
Ott is volt, benn a szobánkban. Javában gépelt a számítógépén,
mintha mi sem történt volna. Csak most a haja mindenütt egy-
forma rövid volt.
Az íróasztalon lévő ollóra esett a pillantásom, majd a kuká-
ba szórt szőke fürtökre.
 Jól vagy?
Úgy nézett fel rám, mint aki nem érti, miért kérdezem.
 Jól - felelte közönyösen. - Már rég le akartam vágni a ha-
jam - tette hozzá, mintha ez mindent megmagyarázna.
De ha volt is valami problémája, nem valószínű, hogy pont
olyan lány orrára köti, akivel nemrég ismerkedett meg, és aki
nem sokára odébb is áll.
Mindenesetre felajánlottam neki a segítségem:
 Oké. De ha el akarod mondani...
Vajon fél valamitől, azért nem mer beszélni? Megbolondult
itt a Montfordban? Sarah-val is ilyesmi történt? Bárcsak vissza
tudnék emlékezni rá!
Feltelepedtem az ágyamra, és úgy tettem, mintha olvasnék.
Reméltem, hogy előbb-utóbb úgyis kimegy, és akkor átvizs-
gálhatom a szobáját. Grassi tanár úr drogot sejtett Hannah fur-
csa viselkedésnek hátterében, és el kell ismernem, hogy a fel-
vetése logikusnak tűnt. Sokféle tiltott szer okozott álmatlansá-
got, ami megmagyarázni volna Hannah kimerültségét, illetve a
beszédmódjában és a pulzusában beálló hirtelen változásokat.
De ilyen egyszerű volna a megoldás? Holland keze benne
van, ezt biztosra vettem. Tinédzsereken teszteli a drogok hatá-

242
sait? Nem igazin illene az androidprojektbe, de lehet, hogy ez
csak egy nagyobb terv aprócska része. Lehet, hogy a drog se-
gítségével először meg akarja törni a diákok akaratát, hogy
aztán továbbléphessen.
Valami pittyegett Hannah asztalán. A szobatársam a táská-
jába túrt, előhúzta a mobilját, és elolvasta az üzenetet.
A szoba átkutatásával várnom kellett, amíg kimegy. Közben
viszont megpróbálhatom lehallgatni a telefonját.
Az első lépés: beazonosítani a kiszolgálót.
Próbáltam rácsatlakozni a kapcsolatra. Mint ahogy egy po-
tyautas észrevétlenül felkapaszkodik egy vasúti szerelvény
hátuljára.
Rögtön kidobott a rendszer. Felvillant egy üzenet, majd lát-
hatatlan falakba ütköztem.
Magánhálózat: CRA.
Újabb kísérletet tettem, ugyanezzel az eredménnyel.
Magánhálózat: CRA.
Hátradőltem a párnára. Hát, ez különös! A Sprint, a Verizon
vagy bármilyen kisebb mobilszolgáltató helyett Hannah készü-
léke egy magánhálózathoz kapcsolódik. Elképzelhető, hogy a
többi ösztöndíjaséval is ez a helyzet?
A hagyományos módszerrel kellett volna megpróbálnom be-
jelentkezni Hannah telefonjára. Kézi vezérléssel.
Csakhogy az elkövetkező két órában meg sem moccant.
Még a mosdóba sem ment ki. Vacsoraidőben végre felállt az
asztaltól, de akkor nekem is át kellett mennem az étterembe.
Az étkezések jó alkalmat adtak rá, hogy együtt lássam az ösz-
töndíjasokat, más lehetőség nem is kínálkozott erre.
Ha Hannah észlelt is bármit a furcsa pillantásokból vagy a
sutyorgásból, nem jött zavarba. Újra a régi volt, kezében az
elmaradhatatlan kávéval. Persze lerohanták, hogy mi a franc
jött rá az órán, és miért vágta le a haját, de aztán Celia vitte a
prímet a szűnni nem akaró üres csacsogásával. Hunter és Sa-

243
muel néhány asztallal odébb ültek J. D.-vel és a haverjaival.
Claude meg Ben a szomszédos asztalnál idegen nyelvű viccek-
kel szórakoztatták egymást. Android agyam automatikusan
felismerte, hogy mandarinul beszélnek.
Újabb pittyegés hangzott fel, mire Hannah lehajtotta a fejét.
és megnézte a mobilját. J. D. is előhalászta a telefonját a táská-
ból.
Ben és Claude egy pillanattal később szintén a sajátjuk fölé
görnyedtek.
Itt volt a lehetőség.
Követtem az éterben kavargó jeleket, ahogy a hálózatok bo-
nyolult kuszaságában kanyarogtak, tekergőztek, de csak a szo-
kásos szolgáltatókat tudtam befogni: AT&T, T-Mobile. Vi-
szont lekövettem az ösztöndíjasok mobiljaihoz vezető hálóza-
tokat, és megállapítottam, hogy van bennük valami közös, ami
nem jellemző a többi diákéra. A készülékeik ugyanazt a virtuá-
lis magánhálózatot használták.
Egy külön belső hálózat négy fiatalért. Vagyis ötért, ha
Sharont is beleszámoljuk, aki nem volt jelen. Valakinek sokat
megért az, hogy a beszélgetéseik és az üzenetváltásaik titokban
maradjanak.
Ha megtudom, ki küldött nekik SMS-t, és mit írt benne, ta-
lán egy lépéssel közelebb kerülök a rejtély megoldásához. Ám
egy virtuális magánhálózat ennél sokkal komolyabb kihívást
jelent. Esély sincs a távoli hozzáférésre. Tehát a helyzet nem
változott: meg kellett kaparintanom Hannah mobilját.
Miután Hannah teljesen belemerült a Celiával való társal-
gásba, Abby a fülemhez hajolt.
 Samuel talált nekünk egy helyet, ahol este találkozunk.
Gyere a földszintre, pontban hétre, a fiúk társalgója elé!
Ekkor esedékes a napi megbeszélésünk. Bár lenne addigra
valami mondanivalóm!
***

244
 Vacsora után Hannah-val visszavonultunk a szobánkba.
Ő visszatelepedett az asztalához, és nem mozdult. Akkor
sem reagált, amikor beszélgetést kezdeményeztem. Talán tény-
leg szed valamit, gondoltam. Öt perccel hét előtt feladtam.
 Találkozom egy kicsit a barátaimmal... Nem maradok
sokáig - szóltam oda indulóban.
Hanna válaszul csak dünnyögött valamit.
Megkerestem a fiútársalgót, ahol meg is találtam a srácokat.
Az ajtónál várakoztak. Ezekben az esti órákban nagy volt itt a
nyüzsgés, a terem tele volt lányokkal és fiúkkal. Boldognak
látszottak. Nyugisaknak. Amikor Samuel intett a folyosó felé,
hogy menjek, kedvem lett volna maradni, ledobni magam az
egyik kényelmes kanapéra és átadni magam ennek az életér-
zésnek. Egy másik virtuális valóságnak.
A diákoknak azonban a látogatóidő elteltével vissza kellett
térniük a saját kollégiumukba, úgyhogy sietnünk kellett. Rá-
adásul alig vártam, hogy beszélhessek még valakivel, mielőtt
lejár az időnk. Lucasszal. Egész nap nem láttam.
Samuel kinyitotta a lépcsőházajtót. A fapadlónak hála, lép-
teink zaját még a szomszéd megyében is hallhatták.
 Ne aggódj! - mondta, mikor meglátta az aggodalmat az
arcomon. A hangja visszaverődött a falakról. - Ezzel nem szeg-
jük meg a házirendet.
Az érzékelőim résen voltak, miközben mentünk lefelé a lép-
csőn
Vizsgálat... 2 biztonsági kamera jelzése észlelve.
Videokamerák? A lépcsőházban? Nem csináltunk semmi
rosszat, mégsem szerettem volna, ha a dékán - vagy bárki, aki
figyeli ezeket - tudomást szerezne róla, hogy együtt vagyunk,
vagy arról, hogy merre járunk.
 Itt a falnak is szeme van - súgtam Samuelnek, és az ala-
csony mennyezet alatti szellőzőnyílás felé biccentettem.
Rossz érzés fogott el, kirázott a hideg. Tudtam, hogy nem

245
tarthatják szemmel egyszerre az összes videokamerát. Lehetet-
len volna, hacsak nincs külön személyzetük erre a feladatra.
Mégsem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy figyelnek.
A lépcső aljára érve az alagsorban kötöttünk ki. Fa helyett
itt cementpadló volt. A szűk helyiségből két ajtó nyílt. Az
egyik mögül ritmikus zörejek jöttek. Belestem. Mosó- és szárí-
tógépek sorát láttam. Itt volt a mosoda.
A szemközti ajtóról semmit nem lehetett tudni. Ezt nyitotta
ki Samuel. Pici, szűk helyiségbe vezetett, ahol négy ütött-
kopott pad meg egy asztal állt.
 Tanulószoba - mondta Samuel. - John beszélt nekem ró-
la. Azt mondta, télen senki nem jön le ide, mert nem működik a
fűtés, és iszonyat hideg van.
Abby már dörzsölgette is csupasz karjait.
 Nem tudtad volna ezt indulás előtt közölni?
Samuel maflán elvigyorodott.
 Bocs! Elfelejtettem.
Hunter levetette magáról a cipzáros felsőjét, és Abby vállára
terítette. A lány hálás sóhajjal fogadta.
Belém hasított a fájdalom. Amikor Abby megköszönte neki,
Hunter pedig elmosolyodott, félrenéztem. Nemrég még velem
is így viselkedett, de azok az idők elmúltak. Ha lettek volna
kétségeim, azokat ez a jelenet végképp eloszlatta.
 Remélhetőleg nem fognak megzavarni minket - mondta
Hunter, figyelmeztető pillantást vetve felém.
Éppen azon voltam. Az érzékelőim bekapcsoltak, nehogy
valaki meglepjen bennünket.
Vizsgálat... 1 videokamera észlelve.
A francba! Lustán nyújtózkodtam egyet, hogy feltűnés nél-
kül megkeressem. Megvan! Füstjelzőnek álcázva a jobb felső
sarokban.
Jelzésértékűen megvakartam az arcom. Samuel elcsípte a
mozdulatot, körbepillantott, de nem vette észre a kamerát.

246
Abby aggodalmas arccal hol az egyikünkre, hol a másikunkra
nézett.
Talán ki kéne hagynunk ezt a találkozót? Az lenne a legbiz-
tonságosabb. De mindenképpen beszélnünk kell Daniellel, és a
jelek szerint a campusnak minden része be van kamerázva.
Leszámítva talán a mosdókat. Miközben ezen agyaltam, Samu-
el laptoptáskájaval szemeztem. Ha elfordítjuk a képernyőt a
kamerától, akkor semmit sem vesz az adásból. Azzal pedig
önmagában véve semmi baj nincs, hogy mi összejöttünk, mert
be akarunk számolni Skype-on a tanárunknak az első itt töltött
napunkról.
 Akkor kezdhetjük? - kérdeztem.
Úgyhogy maradtunk. Elhelyezkedtem a kamerával szem-
közti székben, és megütögettem a pad tetejét, jelezve, hogy oda
kérem a laptopot.
Samuel elővette a gépet, én pedig behívtam a videokonfe-
rencia alkalmazást. Ez olyan, mint a Skype, csak a beszélgetés
automatikusan törlődik, és nem lehet feltörni a programot. Vé-
gül minden üzenet eltűnik, mint a Snapchatnél.
A B9TY549W felhasználónév meghívott egy beszélgetésre.
Samuel rákattintott, mire rögtön megjelent a képernyőn Daniel
arca.
Azonnal szemet szúrt az inge, és egy pillanatra teljesen ki is
zökkentett. Kék-barna kockás flanelinget viselt. Olyasmit, mint
amit Clearwaterben hordtam halottnak hitt apám emlékére.
De mostanra már megtanultam, hogy az igazság olykor bo-
nyolultabb a hazugságnál.
 Hogy mentek a dolgok? - kérdezte azon a mély hangján
Daniel.
Vajon tényleg ő maga hiányzik, vagy az, amit annak idején
jelentett nekem? Talán mindkettő.
 Jól. Remekül! - feleltem, kínosan ügyelve a kamerára,
ami minden pillanatot rögzít.

247
 Minden mozdulatot. Minden pillantást. Vélhetően minden
szót, ha a hangot is veszi. És ha nem, akkor is leolvasható a
szánkról minden. Nem akartam gyanúsan viselkedni, úgyhogy
a napomat illetően banális dolgokról fecsegtem. Amikről egy
átlagos tizenéves mesélne az apjának.
Talán Sarah is ilyesmikről számolt be, amikor először haza-
szólt.
Daniel teljesen mozdulatlan maradt. Éles tekintettel figyelt,
és várta a híreket.
 A számtekóránk szuper volt. Grassi tanár úrnak rengeteg
videokamerája van. Mindenütt.
 Ha már a számítógépeknél tartunk... hol van L... Larry?
Majdnem ki mondtam Lucas nevét. Vigyáznom kellett.
 Elment valami software-ért, hogy kidolgozhasson pár új
programot. Még az este be akarja őket fejezni. Szerintem odáig
leszel tőlük.
Ez azt jelentette, hogy Lucasnak van egy új technikai trükk-
je, amit meg akar mutatni.
Nehezemre esett mosolyogni, amikor rájöttem, hogy most
nem fogom látni Lucast. Eszembe sem jutott, hogy kihagyhat
egy megbeszélést. Aggódom vagy idegeskedek? Mindenesetre
mérhetetlenül vágytam rá, hogy lássam az arcát, ha csak pár
másodpercre is.
Nem adhattam azonban át magam a csalódottságnak, mert
még be kellett számolnom a nap történéseiről Danielnek. Még-
hozzá ügyesen.
 A szobatársam tök jó fej. Csak nagyon fáradt. Mr. Grassi
számtekóráján annyira nem volt magánál, hogy egyszer csak se
szó, se beszéd, nekiállt levágni a haját. Most már úgy látom, jól
van. De a diákok közül, akikkel ma beszéltünk, minimum öt
nagyon fáradtnak látszott.
Bíztam benne, hogy érti majd: az öt ösztöndíjasra célzok.
Daniel végigsimított az állán.

248
  Biztosra veszem, hogy egy olyan neves iskolában, mint a
Montford, rengeteg munkába kerül jó átlagot produkálni - vála-
szolta végül. - És még mi történt?
Odatoltam a laptopot Samuel elé. Egy újabb potenciális di-
ákjelölt beszélgetett tehát a „tanárával”, legalábbis a Montford
számára így tűnhetett.
 Összebarátkoztam a szobatársammal, és pár focistával. Jó
arcok. Amikor meghallották a hajvágós hülyeséget, nekem azt
mondták, nem először kattant be a csaj ebben a hónapban.
Hunter az óráiról számolt be, majd idegesen felnevetett.
 Lehet pár szétstresszelt diák a campusban, mert láttam
egy fiút, úgy emlékszem, Claude-nak hívták, aki egy üres pa-
pírpoharat vitt a kuka felé, aztán egyszer csak, minden előzetes
jel nélkül földhöz vágta. Az volt a legfurcsább az egészben,
hogy úgy nézett ki, mint akire valami izomgörcs jött rá. Egy
kisebb epilepsziás roham, vagy olyasmi.
Daniel szakította meg a gondolataimat.
 Kicsit aggasztó ennyi furcsa viselkedésről hallani. Neki-
álljak megint papolni a drogok káros hatásairól?
 Ne! - feleltük kórusban, mintha már százszor hallottuk
volna
Az üzenete egyértelmű volt: Kutassátok át a szobáikat vagy
a cuccaikat, és találjátok meg a drogot!
 Egyébként örülök, hogy jól ment az első nap. Próbáljatok
aludni egy jót! Ja, és még egy dolog! Tudom, hogy aggódtok a
gondnok felesége, Rita miatt, miután megtámadták.
Hunter és Abby kérdőn egymásra néztek. Egy csónakban
eveztünk. Fogalmunk sem volt, miről van szó.
 Rendbe fog jönni. Megnézték az orvosok, végeztek rajta
néhány vizsgálatot, mert tartottak tőle, hogy esetleg levált a
retinája. De a szeme mindenkit megtévesztett. Pár beavatkozás
után rendbe jön majd.
Mindenkit megtévesztett...

249
 Ekkor beugrott, mit akar ezzel mondani. Valahogy meg le-
het téveszteni a retina-ellenőrzést kérő biztonsági rendszert,
ami lehetővé teszi a bejutást az ismeretlen épületbe. És ha át
tudom ejteni a biztonsági rendszert, az azt jelenti, hogy meg-
nyílik előttünk az út.

250
 annah szobájába visszatérve, úgy tettem, mintha minden
rendben lenne, holott még meg kellett szereznem azt az
információt, ami a titokzatos épület átkutatásához kell. A
Montfordban eddig csak újabb és újabb kérdésekbe botlot-
tunk... de készen álltam, hogy felderítsek néhány választ. Mi-
ben sántikálnak az ösztöndíjas diákok? És mi köze lehet ennek
Sarah-hoz? És ami a legfontosabb mi köze lehet Hollandhoz...
és hozzám?
Hannah az asztalánál ült. Nem volt ebben semmi meglepő.
 Nyugodtan lekapcsolhatod a villanyt, ha aludni akarsz.
Én éjszakai bagoly vagyok. Remélem, a képernyő fénye nem
zavar mondta.
Pillantásom a laptopja mellett álló csésze kávéra esett. Fö-
lötte nyitva volt a szekrény, ahonnan az édesítőszert szokta
elővenni. Mi Grassi szavai jutottak eszembe. Monster drink?
Koffein? Ilyen egyszerű dologról lenne szó?
Hosszú éjszakára készülve ölbe vettem az asztalról a lapto-
pot. Gondoltam, keresek egy filmet az interneten, mikor ráta-
láltam A rettenthetetlenre, Samuel egyik kedvencére. Kényel-

251
mesen hátra elöltem a párnán, és megnyomtam a lejátszás
gombot. Két óra tizenhét perc múlva könnyes szemmel kap-
csoltam ki a képernyőt. Szegény William Wallace. Micsoda
szörnyű befejezés! De legalább volt értelme az életének. Hős-
ként halt meg, egy erkölcstelen zsarnok elleni küzdelemben.
Hitte, hogy olykor megéri áldozatot hozni. Így vajon happy
endnek tekinthető a szomorú befejezés?
Hannah még verte a billentyűzetet, most fejhallgatót viselt.
Letettem a laptopomat a székre, és bebújtam a takaró alá.
Itt vagy, Mila? - suttogta egy hang, amitől meg is rémülhet-
tem volna, mégis jó érzés fogott el. Mintha számítottam volna
rá.
Szia, Lucas!
Ez volt a mi közös titkunk Lucasszal. Még Holland labora-
tóriumában kezdődött ez a dolog, nem túl ideális körülmények
között. Első alkalommal ijesztő és durva élmény volt, de akkor
még harcoltam az ellen, aki - ami - vagyok.
Azóta ez a képességem, hogy tudok fejben kommunikálni,
megmentette az életemet. De eddig Lucasnak mindig csak Hol-
land csúcsminőségű berendezésein keresztül sikerült megvaló-
sítania ezt a mutatványt. Nem tudom, ezúttal hogyan oldhatta
meg teljesen egyedül.
Belezuhantam az ágyba, és aznap először nyugalom töltött
el.
Ez az a technikai újítás, amin a csoporthívás alatt dolgoz-
tál?
Részben igen. Te jól vagy? Mindenki jól van?
Még a fejemben is lágynak és magabiztosnak hallottam a
hangját. Udvarias és kedves volt.
Igyekszünk. Alakulnak a dolgok.
Bár láthattam volna, mint Danielt!
Örülök.
Tudod, hogy juthatunk át a retina-ellenőrzésen?

252
 Az egyik beépített funkciód segíthet benne. Szerezned kell
egy élő tiszta felvételt a célszemély szeméről, amint legalább
négy másodpercen keresztül nem pislog, nem mozog. Amikor
ezzel megvagy, kiválasztod a külsődet megváltoztató szoftverek
közül azt az alkalmazást, amelyikkel leadhatod a megszerzett
adatokat a biztonsági szkennernek.
Ez sokkal könnyebbnek tűnt, mint vártam. Egy részletet ki-
véve.
És hogy veszek rá bárkit is arra, hogy másodpercekig moz-
dulatlanul a szemembe bámuljon?
Megoldod. Mindig meg szoktad.
Bár én is ennyire bíznék magamban.
Láttad A rettenthetetlen?? Most néztem meg.
Mel Gibson még a csúcson? Hatszor.
Mosolyogtam. Hatszor, nem ötször vagy tízszer. Szerettem
a pontosságát. Tudtam vele azonosulni.
Tetszett? - kérdezte aztán.
Igen. De megsirattam.
Hát, persze. Ezen a filmen mindenki sír. Az emberek betege-
sek. Szeretik, ha valaki feláldozza magát a közösségért, de sír-
nak, ha megteszi.
Azt is kedveltem Lucasban, hogy engem is mindig magától
értetődően az emberek közé sorolt.
Hát, tudod, a nagybátyám alighanem lepipálja még Edward
királyt is.
A meghitt hangulat elillanni látszott. Nem akartam Holland-
ról beszélni. Most nem.
Jaj, ne is emlegessük! Nem akarok rémálmokat.
Mondjuk, abban szinte biztos voltam, hogy androidként nem
tudok álmodni. De Lucas kacagni kezdett, vette a lapot.
Megértelek. Akkor a film kellemesebb részeiről beszélek.
Várj csak…
A szám elé tettem a kezem, hogy elfojtsak egy kuncogást,

253
de remélhetőleg Hannah még mindig túlságosan el volt foglal-
va ahhoz, hogy bármit is meghalljon.
Akkor tényleg jól vagy?
Azt hiszem. De azért elég kemény. Itt ez a sok gondtalan di-
ák, és tudod, hogy Sarah is közéjük tartozott, nem sokkal ké-
sőbb pedig meghalt. Nem igazság, hogy olyan rövid élet ada-
tott meg neki. Ő is megérdemelte volna a boldog éveket.
Magam is meglepődtem ezen a kifakadáson, és újra marni
kezdték a torkomat a mesterséges könnyek. Lucas azt gondol-
hatta, hogy kétségbe vagyok esve, de természetesen nem akadt
fenn ezen.
Igazad van. Nem igazság. Többet érdemelt volna. De te is
többet érdemelsz.
Elhallgatott egy pillanatra, aztán halk hangja tovább csordo-
gált a fejembe.
Mila, nem a te hibád, hogy Sarah meghalt. Épp ellenkező-
leg. Amíg te életben vagy, ő sem halt még meg teljesen.
A szám elé kaptam a kezem, és lehunytam a szemem. Hon-
nan tudja, mire gondolok, hogyan érzek? És hogyhogy mindig
van egy olyan mondata, amitől jobban érzem magam?
Ekkor meglepő kijelentést tettem:
Hiányzol.
A szemem felpattant. Várjunk csak! Miket beszélek én itt?
Csak a hálámat akartam kifejezni neki, nem pedig lerohanni.
Mindig megtalálom a módját, hogy eláruljam magam. Aligha-
nem én vagyok az egyetlen olyan android, aki ilyen problé-
mákkal küzd.
Elfordítottam a fejem, és a párnába fúrtam az arcom, mintha
ez segítene a kínos helyzeten. Nyilván azt hitte, megbolondul-
tam. Vagy hogy a stressz valódi nyavalygógéppé változtatott.
Most biztos kinevet, és közli, hogy huszonnégy óra sem telt az
utolsó találkozásunk óta. Vagy esetleg...
Te is hiányzol nekem.

254
 O-Ó!
A szavai megálltak a levegőben. Beszivárogtak a bőröm alá,
és átmostak melegséggel, ami az elmém legsötétebb zugába is
elért. Felemeltem a fejem a párnáról, a hátamra fordultam, a
számon mosoly játszott. Már csak fél füllel hallottam, ahogy
elbúcsúzik.
Azt hiszem, el kell köszönnünk. Még van dolgom éjszakára.
Ja, el ne felejtsem, sikerült kapcsolatba lépnem Timmel. A he-
gyekben található kisboltban üzenetet hagytunk egymásnak.
Amennyire meg tudom ítélni, senki sem kereste azóta. Eddig
biztonságban vagyunk.
Az jó. De az üzenet alapján ugye, nem tudnak lenyomozni
téged?
Elvileg nem. Óvatos voltam.
Jól van. Én is aggódom érted.
Tudom.
Mire elbúcsúztunk, a szemem elfáradt, a testem pedig fur-
csán elnehezült. Hagytam lecsukódni a szempilláimat, és befe-
küdtem az ágyba. Hannah lankadatlanul tanult tovább, én pedig
nem akartam rögtön az első nap lebukni, úgyhogy a nyomozást
másnapra halasztottam.
Az alvási ciklusomnak engedve elszunnyadtam. Tudtam,
úgyis felébredek, ha Hannah feláll a gép mellől. Időről időre
egy videófelvétel futott át a fejemen. Álmok? Félelmek? Nem
tudtam eldönteni.
Egy barlangszerű, sötét helyen voltam, méghozzá nem
egyedül. Démonokkal küzdöttem. Tudtam, hogy nem valósá-
gosak, de valahogy mégis láttam őket. Vetődtem és gurultam,
ütöttem és vágtam, bármelyik embernél gyorsabban. Azután
egy fantomszerű lény nyúlt felém. Megint azt éreztem, hogy a
támadóm nem valódi. Még is szembefordultam vele, és ledöf-
tem. Miután vele végeztem, izzadtan és zihálva néztem újabb
ellenfél után. Dolgozott bennem az adrenalin és a félelem.

255
 Nem volt senki körülöttem.
Leszámítva egy emelvény mögött álló, magányos alakot. Az
arcát nem láthattam ugyan, de nyugodt, erős tapsából helyeslést
hallottam ki.
 Szép volt, Sarah!
Sarah. Megdermedtem. Ismertem ezt a hangot.
Lassan szembefordultam a férfival. Az emelvény eltűnt, és a
helyén a barátaim arca bukkant fel. Samuel. Abby. Hunter és
Daniel. Lucas. Aztán Hannah és Celia. Végül pedig J. D.
Ne! Pánikba estem, de valami megbéklyózta a lábam, lépni
sem tudtam. Nem szabadna itt lenniük! Ez veszélyes hely.
 Fussatok! - kiáltottam volna, de a hang elhalt a torkom-
ban.
A barátaim rémült szemekkel néztek rám.
Kinyújtott ujjúkkal a gyomromra mutattak, ahol piros fény
villogott.
Aztán meghallottam a hangot.
Bip.
Bip.
Bip.
Bocsánatot akartam kérni, de mielőtt egyetlen szót is ki-
nyöghettem volna, fülsiketítő dörej hallatszott.
Lejárt az idő, suttogta egy szenvtelen géphang valahol mé-
lyen bennem.
Azután felrobbant a világ, és körülöttem mindenkit magával
vitt.
 Mara! Ébredj!
Hirtelen felültem az ágyban, és Hannah tekintetével találtam
szemközt magam. A szívpumpám még vadul dolgozott a mell-
kasomban.
 Mi... hogyan...? - dadogtam.
Hannah leült az ágyam szélére.
 Rémálmod volt. Nincs semmi baj! Kiskoromban nekem

256
is voltak ilyenek.
Lehetséges ez? Tudtommal az androidoknak nincsenek rém-
álmaik, vagy igen? Ha az élő sejteknek köszönhetően fejlődött
ki bennem ez a képesség, akkor sem biztos, hogy akarom.
 Nem mondtam esetleg... fura dolgokat? - kérdeztem ag-
gódva
 Nem. Adtál ki hangokat, de nem lehetett érteni. Nem
könnyű távol az otthontól. Ha csak rövid időre is.
Hannah hangja halk volt, és vágyakozó.
 Neked hiányzik a családod? - kérdeztem őszinte kíván-
csisággal.
 Igen, hiányzik. Szeretek én itt, meg minden... legalábbis
általában - mondta, de árnyék suhant át az arcán. - Azt viszont
sosem hittem volna, hogy anya meg apa ennyire tud hiányozni.
- Rám szegezte a tekintetét, és lehalkította a hangját. - Tudod,
ha máris honvágyad van, komolyan meg kellene fontolnod,
nem lenne-e jobb olyan középiskolát választanod, ahonnan
hazajárhatsz. A bentlakásos iskolák nem teljesen olyanok, ami-
lyennek gondolják őket.
Összenéztünk, állta a pillantásomat. Nem tudtam eldönteni,
hogy ezt most figyelmeztetésnek szánja-e.
Köhintett egyet.
 De hagyjuk... Biztos szívesen visszafeküdnél aludni.
Már éppen felállt volna, mikor eszembe jutott valami. A
szeme! A retina-ellenőrzés. Muszáj a szemembe néznie!
Elkaptam a karját. Ahogy reméltem is, tekintete újra az
enyémbe kapcsolódott.
 Tudod, én... sajnálom, hogy hiányzik a családod. Nem
tudnál átmenni másik iskolába?
Ám amint felvetődött bennem a retinafotó ötlete, rögtön
meg is bántam. Ha tényleg kedvelem őt, hogy használhatnám
fel ezt a pillanatot arra, hogy meglopjam. Lám-lám, az androi-
dok képesek a bűntudatra is.

257
 Retina másolása: elindult.
 Nem, hiszen megkaptam ezt az ösztöndíjat. A szüleim
nagyon dühösek lennének.
A kép feldolgozása folyamatban...
Mivel féltem, hogy a beolvasás befejezése előtt félrenéz,
nem engedtem el a karját.
 Ez gáz. Nem lehetne valahogy megmagyarázni nekik,
hogy megértsék?
Elgondolkodva harapta be az alsó ajkát.
 Nem tudom... Talán.
De vállának csüggedt tartása másról árulkodott.
Kép kinyerése. Másolat tárolása.
Mostantól android agyam egyik rekeszében megvolt Hannah
szemének tökéletes másolata. Eltároltam, és innentől bármikor
fel lehetett használni.
 Sajnálom - mondtam, mire vállat vont.
 Nem a te hibád, hogy a szüleim nem hallgatnak rám.
Bólintottam, és úgy tettem, mintha csak ez lett volna az oka
a bocsánatkérésemnek. Sajnáltam, tényleg őszintén sajnáltam.
Azt is, amit tettem, de azt is, amit át kell élnie. Ez ugyanis
Hannah-nak nem a virtuális, hanem a valódi és egyetlen élete
volt. Ehhez képest értékes fiatal éveit, tizenéves korát távol
töltötte a szeretteitől. Az íróasztala fölé görnyedve. Kávét kor-
tyolgatva, hogy ébren tudjon maradni... és még több időt tölt-
hessen az asztala fölé görnyedve.
De valami még mindig hiányzott. Már tudtam, hogy Holland
benne van ebben a dologban, csak még azt nem értettem, ho-
gyan. Heves vágy ébredt bennem, hogy megvédjem ezt a lányt.
Jobbat érdemelt. Mint ahogy Sarah is.
Quinn laborjában szörnyű dolgot tettem. Megbocsáthatatlan!
Persze manipuláltak, ez világos, de mégis csak én voltam az,
aki meghúzta a ravaszt, amivel most már életem végéig együtt
kell élnem. A saját hibámból és némi balszerencsének köszön-

258
hetően elvesztettem Huntert. De afelől kezeskedem, hogy több
fiatal lányt nem fosztanak meg a boldogságától. Bármibe kerül
is, teszek róla, hogy Hannah-nak legyen esélye a teljes életre és
az igaz szerelemre. Sarah nem kapta meg az esélyt.
Hamarosan kiderül, hogy két órám van még hátra ezen a
földön. Az utolsó napjaimat valami értékes dolognak akarom
szentelni.
Hannah visszament az íróasztalához. Az asztali lámpa fénye
egy nyitott könyvre hullt.
Elkomolyodtam.
 Soha nem akarsz lefeküdni?
 Mindjárt. Van még egy kis tanulnivalóm.
Ebből a „mindjártéból hajnali fél négy lett. Direkt kimentem
a mosdóba, de még akkor is ébren volt, amikor visszatértem,
úgyhogy arra az éjszakára feladtam a próbálkozást. Túl kocká-
zatos lett volna megnézni a telefonját.
Sikerült elvégeznem a retina-beolvasást. De nagyon is tisz-
tában voltam vele, milyen gyorsan telik az idő.

259
 eggel Hannah végre elment tusolni. Tudtam, hogy legfel-
jebb perceim vannak, miután kilépett a szobából a törül-
közőjével meg a kis fém akasztós tárolójával.
 Rögtön jövök - mondta, azzal becsukta maga mögött az
ajtót. Távolodó léptei neszét figyeltem, de a szomszédban dü-
börgő zene teljesen elnyomta.
Kiiktatja a háttérzajt?
Eddig ez eszembe sem jutott.
Igen.
A zene nyomban el is némult, csak a kollégiumi élettel járó
alapzajok maradtak. Annyival halkabb lett így a vétel, hogy
már nem okozott volna halláskárosodást... ha történetesen em-
beri fülem volna. Megszorítottam azt a pontot a fülcimpámon.
Növeli a hangerőt?
Igen.
10-szeres hangerő.
Így már meghallottam a léptei zaját... messziről, a folyosó
végéből, azután a tusolóajtó csukódását.
Rajta!

260
 Kémkednem kellett, de ezt Hannah érdekében is tettem. Ki
kellett mentsem innen, akármibe keveredett is. Ezt az előkészí-
tő iskolát börtönként élte meg. Vagy talán még rosszabbként.
Elküldtem egy üzenetet, hátha le tudom nyomozni azt a ma-
gán hálózatot, és vissza tudom követni a jelet a telefonjáig.
Semmi. Összerándult a gyomrom.
Biztos kikapcsolta.
A hagyományos módon kellett megkeresnem.
Visszaléptem a szobába, és Hannah táskájához mentem.
Minden zsebét átkutattam, de telefon sehol. Az íróasztal követ-
kezett. Átfésültem a papírokat, a könyveket, átkutattam a fió-
kokat.
Talán a fésülködőasztal fiókjában? Kihúztam a legfelsőt.
Furcsának és kicsit betegesnek éreztem áttapogatni a zoknijait.
Az alatta lévő fiókban sem találtam semmit, csak kacatokat.
Összevissza dobált vitaminokat, tablettákat. C-vitamint, multi-
vitamint, halolajat és fájdalomcsillapítót.
Végignéztem a könyvespolcain. Tankönyvek és szépiroda-
lom.
Felfedeztem egy titkos kis raktárát is. Benne müzliszeletek,
mandula, piros medvecukor, kávé és édesítőszer.
Leguggoltam, hogy az asztal alá is bekukkantsak.
Egy kép jelent meg előttem: Hannah issza a kávéját az étte-
remben. Tejszín és cukor nélkül. Akkor a szobájában miért
fogyasztja másképp? Nicole mindig, minden körülmények kö-
zött ugyanúgy itta a kávéját.
Az édesítőszeres tasakok egy befőttesüvegben sorakoztak,
egymás mellé állítva, szép rendben, nem úgy, mint Hannah
többi holmija. Lecsavartam róla a tetőt, és kivettem egyet. Fel-
téptem a végét, majd beleszagoltam. Megnyaltam az ujjam
hegyét, hogy a fehér szemcsébe mártsam. A nyelvemhez érin-
tettem... és a hányinger jött rám tőle. Hihetetlenül keserű ízt
éreztem a nyelvemen, az édeshez köze nem volt.

261
 Újra belenyúltam a tasakba, és a mintát a mutatóujjam kö-
römágya alá csúsztattam.
Kémiai összetevők: modafinil.
Használata: éberséget elősegítő szer. Az Egyesült
Államokban kizárólag narkolepszia kezelésére
engedélyezik.
Valahogy nem hittem, hogy Hannah narkolepsziában szen-
vedne.
Visszacsavartam a tetőt az üvegre, és zsebre vágtam a tasa-
kot, hogy később megszabaduljak tőle. Nem is maga a szer
lepett meg igazán. Noha tiltott, simán előfordulhat, hogy a fia-
talok beszednek ilyesmit, ha nagyon hajtaniuk kell. Azok a
tasakok viszont! Azokat eleve úgy tervezték meg, hogy ne
árulkodjanak a tartalmukról. Egy átlagos diákdíler valószínűleg
nem foglalkozik ilyesmivel. Nem is tudná legyártatni.
Hunter említette, hogy, J. D.-nek gyakran fáj a feje. Vajon
ugyanezt a cuccot szedi rá?
Holland biztos benne van a dologban, erről meg voltam
győződve, csak azt nem tudtam, mi mozgatja, és még mindig
nem találtunk ellene semmiféle bizonyítékot. De miért ne le-
hetne egy embere, aki szétosztja a cuccot az ösztöndíjasoknak?
Grassinak tehát igaza volt a drogokkal kapcsolatban. Csak nem
gondoltam, hogy ilyesmire céloz.
Hannah telefonja többet is elárult volna, ha sikerül megta-
lálnom.
Újra átkutattam a szobát. Ha nem kapcsolta ki, akkor elég
csak letapogatnom a jelét, és rögtön meglesz.
Várjunk csak! Ezek szerint magával vitte a fürdőbe?
Kinyitottam az ajtót. A folyosón tiszta volt a levegő. A tuso-
ló felé igyekezve azon imádkoztam, nehogy az egyik lány elő-
jöjjön a szobájából. Rosszul is elsülhetett volna, ha valaki meg-
látja, ahogy egy hirtelen ötlettől vezérelve kirontottam.
Óvatosan benyitottam a tusolóba. Forró gőzfalba ütköztem.

262
Sűrű pára dőlt ki az ajtón, valahol bent pedig hallatszott, hogy
zubogva veri a víz a csempepadlót.
Még mindig tusol. De meddig?
Lefuttattam egy gyors vizsgálatot.
1 ember jelenléte észlelve.
Csak ketten voltunk. Én és Hannah. Egyelőre.
Nesztelen léptekkel surrantam el a vécék előtt. A kis folyosó
egyenesen a zuhanyfülkékhez vezetett. A végénél befordultam,
és három fülkét számoltam össze. Az első kettő üres volt. Az
utolsó előtt be volt húzva a függöny, és gőzfelhő szállt fel mö-
güle.
Megláttam a kis akasztós pipereállványt a padon, rögtön a
függöny mellett, néhány lépésre tőlem. De Hannah-tól is.
Oda kellene osonnom érte.
Leguggoltam, majd lendületből felhúzódzkodtam a falon,
ami elválasztotta az utolsó zuhanyfülkét a középsőtől. A szí-
vem a torkomban dobogott. Hannah függönye nem volt telje-
sen behúzva. Egy hét-nyolc centis rés maradt. Pont elég, hogy
ha megfordul, meglásson.
A fal tetején át sűrű, fehér habot láttam a fején. Még soha
nem éreztem magam ennyire ciki helyzetben, mint most. Akár
egy kukkoló.
Ennél már nincs lejjebb, Mila! Egy női tusolóban leske-
lődsz, miközben arra vársz, hogy a meztelen szobatársad be-
hunyja a szemét.
Rettentő kínosan éreztem magam, de nem szalaszthattam el
a lehetőséget. Öblítéskor becsukta a szemét. Öt vagy talán tíz
másodpercre is. Ennyi időm lesz elcsenni a telefonját... Aztán
csak percek kérdése, és hozzáférek.
Ha szerencsém van.
Mint egy zsákmányra leső ragadozó, csak vártam mozdulat-
lanul. Hannah folytatta a samponozást, a hab további öt centit
dagadt. Jó ég! Milyen koszos lehetett a haja, hogy ennyire

263
mossa? Óráknak tűnő várakozás után, ami valójában csak har-
minckét másodperc volt, végre hátrahajtotta a fejét. Behunyta a
szemét, a vízsugár az arcába zuhogott.
Erre vártam.
Borzasztóan reméltem, hogy az öblítésre is annyi időt szán
majd, mint a samponozásra, és előugrottam.
Egy másodperc.
Már nyúltam volna a telefonért, de a hajbalzsamja útban
volt. Ha bármit felborítok, azonnal észrevesz. Ki kellett kerül-
nöm a flakont, de így csak ujjbeggyel értem el a mobilt.
Három másodperc.
Ügyeskedve húzni kezdtem magam felé, majd nagy nehezen
megkaparintottam.
Megvan!
Öt másodperc.
Minden másodperccel fogyott a hab.
Mintha zajt hallottam volna kintről. Összerezzentem tőle, és
véletlenül meglöktem a flakont. Legnagyobb rémületemre
inogni kezdett. Utánakaptam, nehogy a földre essen.
Sikerült. A flakon jó helyen volt. Én viszont nem. Premier
plánban álltam a zuhanyfüggöny nyílása előtt, és mintegy har-
minc centi távolságról teljes rálátásom nyílt Hannah alakjára.
Tíz másodperc.
Minden hab elfogyott már.
Hátrálni kezdtem, a zuhanyfülkék takarása felé. Éppen for-
dultam be a mellette lévőbe, amikor kinyitotta a szemét. Vár-
tam. Moccanni sem mertem. Meglátott?
Beletelt pár másodpercbe, míg normalizálódott a légzésem.
Egy kis időre. De még nem végeztem. A tusolófülkébe húzód-
va átnéztem az alkalmazásait, és megtaláltam az Üzenetek
ikont. Megnyitottam Az utolsó SMS-e bejött ugyan, de érthe-
tetlen volt.
Még a magánhálózatukban is rejtjelezve SMS-eznek!

264
 Ekkor elállt a vízcsobogás. Felkaptam a fejem. Ne!
Lementettem a szöveget a merevlemezemre, és lábujjhegyen
kiosontam a zuhany fülkéből. Nem hallottam, hogy elhúzta
volna a függönyt, tehát még nem tűnhetett fel neki, hogy hi-
ányzik a telefonja. Egyelőre.
A pániktól vadul kalapált a szívem. Ki kell jutnom a tusoló-
ból, vissza a szobába, mielőtt rájön, hogy itt vagyok.
Ekkor megzördült a függöny. A pánik nőttön-nőtt bennem,
majd’ rosszul lettem. Kifutottam az időből. De hogyan tovább?
Észrevétlenül már nem tehettem vissza a mobilt, és nem vihet-
tem vissza a szobánkba sem. Azonnal rájött volna, mi történt.
Körbepillantottam, és az egyetlen lehetséges dolgot tettem.
Le guggoltam, letettem a telefont a csempepadlóra, és csende-
sen becsúsztattam a középső zuhanyfülkébe. Talán így azt hiszi
majd, hogy leesett az állványáról.
Olyan nesztelenül vonultam ki, amennyire csak tudtam, Épp
a tusolóajtó kilincséhez értem, amikor meglepett hangot hallot-
tam, aztán a zuhanyfüggöny zörgését. A neszek arról árulkod-
tak, hogy keres valamit.
Visszahúztam a csíkot a szobába, eligazgattam a tápkábelt
úgy, ahogy volt, lerúgtam a cipőm, beugrottam az ágyba, és
ölbe vettem a laptopot.
Nem telt bele negyvenöt másodperc, amikor meghallottam a
lépteit. Pirospozsgás arccal, kócosan nyitott be. Elkapkodta a
törülközést, a pólóján átütött a nedvesség. Magamon éreztem a
tekintetét, de nem vettem le a szemem a monitorról.
Hangos csattanással tette a fésülködőasztalára az akasztós
tárolót, így végül felpillantottam. Ott volt a telefon a jobb ke-
zében.
 Minden rendben?
Három másodperc múlva válaszolt.
 Jártál már úgy, hogy valamit egész máshol találtál meg,
mint ahova tetted?

265
 Próbáltam együtt érzően hümmögni egyet.
 Rengetegszer. Különösen, ha nem aludtam eleget.
 Aludni. Na, igen. - Hitetlenkedve megrázta a fejét, a tele-
fonjára pillantott, majd felkacagott. - Erről lehet szó.
Mialatt a haját kefélte, behívtam azt az egy SMS-t, amit si-
került lementenem.
Kódanalízis indítása.
Gyorsabban megérkezett a válasz, mint vártam.
Megfejtve.
A kód szavakká változott.
CRA találkozó holnap éjfélkor.
Nem túl sok infó, de elég. Most már csak riasztanom kellett
a többieket. Az üzenet nem árulta el a helyszínt, de sejtettem,
hol lehet az. Holnap végre bepillanthatunk a titokba, bármit
rejteget is a lezárt épület.
És a CRA? Az ösztöndíjasok telefonhálózatának ugyanez
volt a neve.
Lucas?
Beszélnem kellett vele. Nem tudtam, hogy én tudok-e kom-
munikációs kapcsolatot kezdeményezni vele.
Szia!
Elmosolyodtam, majd beavattam a fejleményekbe. Azt is
mondtam neki, hogy a többieket reggelinél tájékoztatnám.
Várj egy picit!
Amikor egy perc múlva sem jött vissza, ideges lettem. Meg-
szakadt volna a kapcsolat?
Itt vagyok.
A hangját hallva enyhült a bordáim alatt jelentkező ideges
remegés.
Egy óra múlva menj a dékáni irodához! Meg kell oldanunk
valamit.
A feszültség visszalopózott a mellkasomba.
Megoldani? Mit?

266
 Ez nem sokat árult el.
Most nem tudom elmagyarázni. Később beszélünk.
Mivel nem volt választásom, csak a szavait tudtam megis-
mételni.
Később beszélünk.
***

Amikor megjelentem a dékáni iroda előtt, „apám” és a

„mostoha testvérem” már vártak.
Lucas kezében ott volt a szokásos hátizsák.
 Tessék! Legközelebb ne feledkezz el a cuccaidról! Írj lis-
tát!
Elvettem a felém nyújtott zsákot.
 Bocs! Pakolásban állati béna vagyok, elismerem.
A hangom könnyednek hatott, jól színészkedtem. Végre itt
volt Lucas, éreztem az illatát, ami vicces érzést keltett a gyom-
romban.
 Ejnye, kislányom - szólalt meg Daniel, mintha csak azt
akarná mondani: „Mi az, amit te egyáltalán meg tudsz csinálni
magadtól?”
Ezt olyan apai természetességgel mondta, amitől megrohan-
tak az érzelmek.
Váratlanul megdobogtatta a szívem, hogy itt vannak, kar-
nyújtásnyi közelségben. Mindketten hiányoztak az eltelt két
napban.
Eltelt két nap, figyelmeztettek a szavaim.
Ma. Holnap. Összesen ennyi időnk maradt még a Montford-
ban.
 Sétálunk egyet? - kérdeztem, mert nagyon is tudatában
voltam a kapu tetejéről figyelő videokamerának.
Elballagtunk a hivatali épület előtt, a kollégium külső bejá-
rata felé.
 Mi az? - kérdeztem csaknem suttogva.

267
  Csak biztosra akartunk menni, hogy legyen tiszta ruhád.
Fogkrémed. Ja, és a pendrive-od. Meg eldobható telefonok a
többieknek - tette hozzá halkan Daniel. - Lucas végrehajtott
rajtuk néhány... módosítást.
Meg kell oldanunk valamit.
Menet közben Lucas egy apró kis kártyát húzott elő a zse-
béből, és a kezembe csúsztatta.
 Be is tegyem? - suttogtam a környéket pásztázva.
Az épület előtt senki sem állt, de a jobb saroknál két diákot
vettem észre.
Daniel hátramaradt, és a sétány közepén egészen elállta az
utat.
 Kettesben hagylak benneteket.
Rájöttem, mit csinál. Kitakart minket a videokamera és egy-
úttal az arra járók elől is.
Felemeltem a ruhám ujját, alácsúsztattam a kártyát, megke-
restem a csuklómon a nyílást, hogy széthúzzam a bőrt. A kár-
tya a helyére ugrott.
 Megvan. De kezdem magam úgy érezni, mint egy em-
berből lévő tűpárna. Egy android tűpárna - javítottam ki ma-
gam.
Érzékeltem, hogy Lucas elmosolyodik, de az alkalmazás
épp akkor jelent meg, és elvonta a figyelmemet.
Biztonsági SMS-alkalmazás telepítése.
25%.
50%.
75%.
Telepítés befejeződött.
Kivettem magamból a lemezt, és Lucas tenyerébe tettem.
Meglepetésemre a kezébe zárta a kezemet, lemezestül.
A bőröm egykettőre felmelegedett, mintegy varázsütésre.
Elvonta a figyelmemet az installálásról.
 Mit telepítettem fel?

268
  Az én saját készítésű SMS-küldő alkalmazásomat. Nem
kell hozzá használnod a kezedet, elég az elméddel irányítanod.
Rájöttem, hogy a nagy kavarodásban, amikor idejöttetek, nem
láttunk el olyan eszközzel, amin keresztül kommunikálhatsz a
csapatoddal. Ezért írtam egy programot, amivel a többiek el-
dobható telefonjait is hozzákapcsolhatjuk ehhez az alkalmazás-
hoz. Kipróbálod?
Biztonsági SMS-alkalmazás megnyitása.
Rövid szünet után pedig:
Megnyitva.
Üzenet címzettje?
A társaim névlistája gördült le, egyetlen név szerepelt még
rajta pluszban.
 William Wallace? - kérdeztem. - Mint A rettenthetetlen-
ben?
Lucas egyik lábáról tétován a másikra állt, miközben a szür-
ke pólója aljával babrált. Milyen jól áll neki a póló! Nagyon is.
Lucas vékony, de azért izmos, erős. Szerintem elég gyakran
felállhat a számítógépe mögül némi testedzés kedvéért.
 Csak egy kis emlékeztető arra az esetre, ha kezdenél el-
csüggedni.
 Mi más is dobna fel annyira, mintha látom, hogy egy
skótot megkínoznak és felnégyelnek - szóltam be viccesen, de
határozottan jobban éreztem magam.
Lucas enyhén elpirult. Tekintete az enyémbe mélyedt, re-
ményt és hitet sugárzott, magabiztosságot és jóságot. Azt ol-
vastam ki belőle, hogy minden tekintetben mellettem áll.
A jelenléte, a lénye mágnesként vonzott. Daniel mintegy
másfél méterre állt, de nem törődtem vele. Ezúttal nem. Lucas-
hoz simultam. Fohászkodtam magamban, hogy ne húzódjon el
tőlem. Nem is húzódott. Felbátorodva benyúltam a pólója alá,
és összefontam az ujjaimat a hátán, pillantásom a szájára ván-
dorolt.

269
 Ekkor megszólalt a zsebében egy riasztójelzés.
Hátraugrottam, ő pedig csak nézett kifejezéstelenül maga
elé. Aztán felengedett.
 Mi volt ez?
Tudtam, hogy nem jelent jót.
Daniel is megfordult, pont mikor Lucas kirántotta a telefont
a zsebéből. Bólintott. Bármit látott is, mintha számított volna
rá.
 Mi baj van?
Az aranybarna szempár rám nézett, állta a pillantásomat, bár
sápadt volt.
 Egy barátom riasztott, aki doki, és egészen idáig segített,
hogy úgy tűnjön, mintha betegállományban lennék. Most szólt,
hogy Holland utánam küldött valakit, mert gyanakodni kezdett.
 És? - faggatta tovább Daniel.
 Már tudja, hogy nem igazán vagyok beteg.
Elhűlve meredtünk Lucasra Daniellel. Mindketten megré-
mültünk.
 Beszéltünk már erről - emlékeztetett bennünket kedvesen
Lucas. - Tudtuk, hogy bekövetkezhet.
 Tudom. Csak... nem gondoltam, hogy éppen most.
Nagy levegőt vettem, és próbáltam higgadt maradni. Ezúttal
Lucas forgott veszélyben.
 A nagybátyám nem szereti, ha a beosztottjai megszöknek
mellőle - mondta komoran.
 Mindent tud? - kérdeztem suttogva.
Még mindig reménykedtem valamiben. Ám ez a remény
összetört, amint találkoztam a tekintetével.
 Hát... nem hülye. Az eltűnésem egybeesett a szökéseddel.
Nyilván rájött, hogy segítettem neked.
Rájött, hogy segítettem neked.
Tehát már megint megcsináltam a bajt. Beleszerettem vala-
kibe, és ezzel veszélybe sodortam az életét. Hunternek igaza

270
van. Ha valaki közel kerül hozzám, azzal aláírja a saját halálos
ítéletét.
Csak egy megoldás maradt: feladni a küldetést.
 Majd én szólok a többieknek. Hajnalban elindulunk, és
keresünk neked egy biztonságos helyet...
Lucas állkapcsa megfeszült.
 Azt semmiképp. Rólam kiderített ezt-azt, de ez még nem
jelenti azt, hogy rólad bármit is tudna. Hamarosan nyomára
bukkanhattok a válaszoknak. Én tudok vigyázni magamra.
Már nyitottam a szám, hogy vitatkozzak, de Daniel megfog-
ta és megszorította a vállam.
 Tudom, hogy biztonságban akarod tudni, de a társaidnak
is szükségük van rád odabent. Mi megoldjuk. De valószínűleg
el kell húznunk innen. Mi lesz a laptopoddal...? - faggatta Da-
niel.
Lucas bólintott.
 Kikapcsolom. Teljesen. És figyelmeztetnem kell a bá-
tyámat. Nem hiszem, hogy Holland rátalálna, vagy egyáltalán
kerestetné, de a biztonság kedvéért...
És mikor már azt hittem, elmegy, magához ölelt. Közelről
éreztem meleg, csiklandozó leheletét, ahogy a fülembe beszélt.
 Ne aggódj miattam! Kizárólag a nyomozásra koncentrálj!
Két nap, és nálad lesz a rejtély kulcsa. Leszámolunk a nagybá-
tyámmal, aztán elhúzunk innen a francba!
Viszonoztam az ölelést, de ahelyett, hogy átadtam volna
magam a jóleső, meleg érzésnek, én is inkább lelket próbáltam
önteni belé.
 Vigyázz magadra! És jelentkezz! Gyakran! Ha hat órán
keresztül nem hallok rólad, akkor...
 Rendben.
Hátralépett, és még egyszer a szemembe nézett. Mondani
akart még valamit, de Daniel rászólt, hogy igyekezzen. Távo-
lodó alakjuk után néztem, ahogy haladtak végig a sétányon, ki

271
a kapun, a furgonhoz. Azután visszafordultam az iskola felé.
Alig vonszoltak a lábaim.
A félelmem nem enyhült. Elválaszthatatlanul hozzám nőtt,
mintha a második bőröm volna.
Visszasiettem a főépületbe, és egyenesen az étterembe. Egy
hátsó sarokban lévő asztalhoz vezettem a csapatot, a vészkijá-
rat mellé. Ide soha senki nem ült, mert az ajtó alatt jött be a
hideg. Az étterem most kezdett ébredezni, szállingóztak a kial-
vatlan diákok.
Amikor mindenkinek megvolt az ennivalója, és mind együtt
voltunk, az asztal alatt szétosztottam az eldobható telefonokat,
és elmagyaráztam, hogy hozzám vannak kapcsolva. Aztán el-
meséltem, mi minden történt. Beszámoltam nekik Hannah tele-
fonjának rejtjeles üzenetéről és az éjszaka esedékes titkos talál-
kozóról. A modafiniles tasakokat is említettem.
Ekkor Abby közbeszólt:
 Azokról a tasakokról beszélsz, amikben olyan fehér por
van. mint a cukor? Sharonnak is van egy dobozzal az asztalán.
Azt mondta, étrend-kiegészítő, úgyhogy meg sem néztem őket.
 J. D. is ilyet szed a fejfájására?
Hunter bólintott.
 Akkor szerintem, Claude-nak és Bennek is lehet.
 A döntő bizonyíték szempontjából viszont ezzel nem
sokra megyünk. Hm? Ez itt nem nagy ügy. Ismertem egy fic-
kót, aki egymás után kapdosta befelé a koffeintablettákat, hogy
virrasztani tudjon - mondta Samuel. - Nem szokatlan jelenség.
 Talán nem megdönthetetlen bizonyíték, de valaki nagy
gondot fordított rá, hogy eltitkolja a tasakok tartalmát. Ha rájö-
vünk, melyik csapattag szállítja őket, megtalálhatjuk a Hol-
landhoz vezető szálat. Van olyan az ösztöndíjasok közt, aki
szorosabb kapcsolatban áll valamelyik tanárral?
Mrs. Tate, a tesitanár, Mr. Frost, a matektanár és Mr. Grassi
neve merült fel a diákok kedvencei között, így abban marad-

272
tunk, hogy jobban odafigyelünk rájuk. Nem hangzott valami
hű, de körmönfont tervnek, de ma estére ennyit tudtunk felmu-
tatni.
Samuel homlokráncolva nézett rám.
 Mi bajod van?
Rettegő szívvel meséltem el nekik, mi történt Lucasszal.
 Eddig nagyon körültekintően járt el - nyugtattam meg
őket. - Hollandnak beletelik egy kis időbe, míg rátalál a
Montfordba vezető nyomokra, mi pedig addigra remélhetőleg
már rég elmentünk innen. Ezt persze nem tudom garantálni. Ha
tehát ki akartok szállni, valószínűleg most érdemes.
Mind a maradás mellett döntöttek, gyakorlatilag gondolko-
zás nélkül. Még Hunter is, aki talán - hangsúlyozom: talán -
kezdte érteni, miért kell nekem befejeznem a küldetést, amit
együtt kezdtünk el.
Az óráinkra menet számoltam a perceket az éjféli találkozó-
ig. Előző nap még attól tartottam, hogy kifutunk az időből,
most pedig épp az ellenkezője volt igaz. Hollandnak minden
újabb perc újabb esélyt jelentett, hogy Lucas nyomára bukkan-
jon... és az enyémre.
Lucas kettőkor bejelentkezett. Elmondta, hogy jól van.
Megszüntette a kapcsolatát Holland számítógépével, és biztos,
ami biztos, riasztotta Timet. Azt állította, veszélynek semmi
jele. Legalábbis egyelőre.
Ha tényleg jelentkeznék a Montfordba, kizárt, hogy felven-
nének. Órák alatt elkalandoztak a gondolataim, tesiórára menet
eltévedtem. Ami az órai munkát illeti, kizárólag arra tudtam
gondolni, mi vár majd óra után. Vacsora után. Házi feladat és
villanyoltás után. Hogy végre kideríthetjük, milyen szálak kö-
tik ide Hollandot, és mi történt Sarah-val.
Amint esteledni kezdett, és már nem tűnhetett furcsának, al-
vási színleltem. Fél tizenkettőkor hallottam, hogy Hannah tesz-
vesz a szoba másik felében. Mintha öltözködött volna. Azután

273
halkan az ajtóhoz ment, és csendesen lenyomta a kilincset.
Amikor kinyitottam a szemem, egyedül voltam.
Adtam neki egy kis előnyt, majd felkeltem. Megszorítottam
a fülcimpámat azon a bizonyos ponton.
Növeli a hangerőt?
Igen.
10-szeres hangosítás.
Hannah távolodó léptein kívül nem hallottam más emberi
tevékenységre utaló neszt. Kinn, az ajtó előtt nem volt mozgás.
Csak a radiátor zúgott és zümmögött halkan, hogy felmelegítse
a huzatos folyosókat.
Lucas példáját követve rákapcsolódtam a kollégiumi video-
kamerákra.
Videoközvetítés: megszakítva.
A felvétel ismételt lejátszásának időtartama: 60 perc.
Egy kis alkudozás után rájöttem, hogy egy óra a leghosz-
szabb lejátszási idő, amit elfogad a rendszer. A semminél ez is
jobb. Időben vissza kell majd jönnünk a kollégiumba, ha nem
akarjuk, hogy az éjszakai bóklászásunk megjelenjen a felvéte-
len.
Kilopóztam a folyosóra, halkan becsuktam magam mögött
az ajtót. A lépcsőház biztonságában behívtam az új SMS-
funkciómat.
Abby, láttad Hannah-t?
Hármat léptem, és már jött is a válasz.
Igen. A déli ajtón ment ki. Sharonnal.
J. D. is - jött a válasz Huntertől. - Ugyanabba az irányba
ment.
Ez egybevágott annak a kék pontnak a mozgásával, ami a
fejemben villogott, és Hannah tartózkodási helyét jelezte. A
Lucastól kapott zsákban ugyanis más ajándékot is találtam.
Egy picike helyzetjelző chipet. Azt nem szerettem, mikor az én
testembe helyezték, de az nem okozott problémát, hogy belera-

274
gasszam a szobatársam kedvenc cipőjébe.
A mozgását figyelve tudtam, hogy jól okoskodunk. Az is-
meretlen épület felé tartott. A többiekkel egyetemben.
A csapatom a földszinten gyülekezett, halkan suttogtak
egymás közt. Először nem igazán tudtam, hogyan osszam fel a
csoportot. Samuel szerint talán kevésbé keltene gyanút, ha úgy
tűnne, valami diákcsínyt tervezünk, és együtt kapnának el min-
ket. A kertész úgysem venné be többször a randis dumát.
Lucas egy órával ezelőtt jelentkezett be, és most meg kellett
próbálnom az agyam hátsó rekeszébe száműznöm. Bármi tör-
ténik is ezután, az most már tőlem függ. Hajtott az emberi kí-
váncsiság, amit android funkciók segítettek. Mire legközelebb
belépek a kollégiumba, talán a Montford összes rejtélye meg-
oldódik.
A campus kandelábereinek fényében kísérteties árnyékokat
vetettünk a sétányra, ahogy néma csendben átszeltük a terepet.
Elgondolkodtatott, miért nincsenek errefelé biztonsági őrök.
Aztán beugrott. Hiszen akkor rajtakapnák az ösztöndíjasokat
útban a titokzatos épület felé. Talán a dékán rendelte úgy, hogy
bizonyos éjszakákon ne legyenek itt.
Az utóbbi két nap leforgása alatt a félelmeim valahogy
megváltoztak. A bomba persze változatlanul rettegésben tartott,
de egy újabb szorongás is a hatalmába kerített: mégpedig hogy
nem tudom megmenteni Holland soron következő áldozatait.
Megint rápillantottam a kék helyzetjelző pontra, ami
Hannah hollétét mutatta. Még a lakóbuszban letöltöttem a
campus teljes tervrajzát. Hannah minden kétséget kizáróan a
lezárt épületben van. A koordináták tökéletes egyezést mutat-
tak vele.
Valami azonban nem stimmelt.
Kiterjesztés.
Megjelent előttem az éteri kékben ragyogó négyzetháló. Le-
futattam egy összevetést a helyzetjelző koordinátái és a tervrajz

275
között.
Hiba: az adatok összeférhetetlenek.
A tervrajzok semmiféle alagsort nem jeleztek a campus terü-
letén. A helyzetjelző viszont nem hazudhatott. Hannah koordi-
nátái megegyeztek az épületével. De nem benne volt, hanem
alatta.
Tettem egy lépést az épület biztonsági kamerája felé. A töb-
bieknek intettem, hogy maradjanak hátra. Rossz ötletnek tűnt
ugyan közvetlenül a kamera előtt állni, de erőt vettem maga-
mon, és nem moccantam.
Túl akartam esni ezen, és mihamarabb bejutni.
Előhívtam az adatállományomból a felvételeket Hannah
szeméről, aztán megmanipuláltam a kódot, ami így megenged-
te, hogy helyettesítsem velük az enyémet. Beleborzongtam,
amikor a program jelezte, hogy végrehajtotta a cserét. Ellopni
más szemét hátborzongató érzés.
Behívtam Hannah felhasználónevét. A biztonsági rendszer
válaszolt.
Retina-ellenőrzés elindítva.
A lézer piros vonala megkezdte az útját lefelé, és leolvasta a
retinámat. Semmi sem történt. Már aggódtam, hogy nem mű-
ködik a program. Ha most bekapcsolna a riasztó...
Ellenőrzés elfogadva.
Az ajtó kattanva kinyílt, és miután megállapítottam, hogy
nincs senki a földszinten, bevezettem a társaimat.
Amint ránk csukódott az ajtó, elnyelt minket a sötétség.
Éjjellátás: bekapcsolva.
Samuel bekapcsolta a kis zseblámpáját, és meglepve néz-
tünk körül a halvány fényben.
Semmi különlegeset nem láttunk. Semmi félelmeteset. Kü-
lönféle méretű dobozokkal megrakott, mennyezetig érő polcok
álltak a helyiség közepén. A sarokban egy halom szerszám
volt: fúrógépek, kalapácsok, még dekopírfűrész is akadt.

276
Parsons dékán nem feltétlenül hazudott. Nehéz volt elhinni,
hogy bármi érdekes lehet itt számunkra. Én viszont tudtam,
hogy lennie kell itt valahol egy lépcsőnek, ami lefelé vezet.
Megmondtam a többieknek is, mit keressenek, és balról meg-
kerültem a polcokat.
Mivel követtem Hannah helyzetjelző chipjét, meg kellett
volna találnom azt az útvonalat is, amin haladt.
Valójában viszont egy sor hatalmas, üres kartondoboznál
kötöttem ki. Értetlenül fordultam a társaimhoz, hogy szóljak
nekik, amikor észrevettem valamit a sötétben. Az egyik dobozt
elmozdították a sorból, mintha helyet akartak volna csinálni
valaminek. Vagy valakinek.
Keserű íz gyűlik a torkomba, miközben a padlón lévő körre
bámulok. Lehajolok, hogy felnyissam a csapóajtót, de az ujjaim
a faragott fogantyúra szorulnak. Nem akarok megint lemenni
oda. Nem akarom teljesíteni azokat a próbákat.
Megborzongok, és lecsúszik a kezem a fogantyúról. Felállok,
és elhátrálok onnan. Tudom, hogy vár engem, de nem tudok
lemenni. Nem tudom megtenni többé.
Haza kell mennem. Mielőtt túl késő lesz, és túlságosan bele-
keveredek.
Megdörzsölöm a tarkómat, és megérzem azt az aprócska
rést. Aztán megfordulok és futásnak eredek.
Elűztem magamtól az emléket, és meredten bámultam a je-
lölésre, ami ezek szerint egy csapóajtó volt. Bárhová vezetett
is, attól Sarak annyira rettegett, hogy inkább elmenekült innen.
 Erre gyertek! - mondtam.
Kiemeltem a fogantyút a padlóból, egy óvatos mozdulattal
felnyitottam az ajtót, és elindultam a lefelé vezető rozoga fém-
lépcsőn. Meginogtak és megnyikordultak a fokok alattam. Bor-
zasztó érzés volt, hogy nem tudtam, mi vár ránk. Ha valaki
követ minket, a végén még két tűz közé kerülünk.
 Samuel! Fenn maradnál, hogy szólj, ha bárki követne

277
bennünket?
 Persze. És ha meglátok valamit, egyszerűen csak úgy te-
szek, mintha magam is doboz lennék. Soha nem vesznek észre
ekkora lomhalmazban.
Abbyvel és Hunterrel a hátam mögött haladtam tovább. Bár
nem nagyon lejtett, azért érezhetően lefelé tartottunk a folyo-
són.
15 fokos lejtő.
Lépésről lépésre nőtt az aggodalmam.
Hannah útja irányjelzőként ragyogott a fejemben.
A betonfalak hidegek voltak, a padlózat szintúgy. Egy sivár
föld alatti járatban voltunk. Ha véletlenül merészkedtem volna
le ide, minden amellett szólt volna, hogy visszaforduljak.
Aztán a következő sarok tájékáról egyszer csak fojtott han-
gokat hallottam.
Megváltozott a hőmérséklet. Melegebb volt, mintha valami
energiát bocsátana ki magából.
Hőmérséklet-növekedés: 5,2 fok 55 másodperc alatt.
Valami előttünk, a saroknál hőt termelt. A hang, illetve már
hangok pedig egyre hangosabbak lettek.
Egy fojtott sikolytól mindannyian megijedtünk.
Hangfelismerés: egyezés.
Hannah.
Elrohantam a sarokig, ott kilestem. Abby és Hunter követ-
tek. A folyosó továbbra is lejtett, és egy nagy, előadóterem
méretű helyiségbe torkollott.
De egész más kötötte le a figyelmünket. Hannah. Lassan
talpra kecmergett. Úgy tűnt, mintha egy esésből tápászkodna
fel. Aztán - mint aki meg sem érezte - a feje fölé nyúlt, hogy
megkapaszkodjon valamiben. Mintha sziklát mászna, behajlí-
tott lábai kalimpálva keresték a támasztékot.
Csakhogy nem volt előtte sziklafal. Nem volt ott az égvilá-
gon semmi.

278
 Bemértem a másik négy ösztöndíjast is.
Sharon ütött-vágott, mintha utcai bunyóba keveredett volna
egy láthatatlan támadóval. A feje hátracsapódott, és a nyögése
visszhangzott a teremben.
Claude és J. D. keresztülsprinteltek a nyílt téren. Claude le-
bukott egy láthatatlan fal mögé, J. D. egy tökéletes szaltót ug-
rott, és ügyesen a talpára érkezett, egyetlen olajozott mozgás-
sorban. Mindketten maguk elé emelték a jobb kezüket. J. D.
megperdült, a lábával kirúgott, a karját kitárta, az arcán pánik
jelent meg. Claude mögé rohant, és rávetődött... a semmire.
Csattanva ért földet, fel is jajdult, de pillanatokon belül megint
talpon volt. Néha mintha kiestek volna a szerepükből, és egy-
egy pillanatra magukhoz tértek. Claude szaladni kezdett, majd
lelassított, és megrázta a fejét, mintha ő maga is meglepődne
rajta, hová került. Olykor pedig J. D. rúgásából szállt el az erő,
vagy leengedte a karjait.
Kissé odébb Ben üldögélt magában a padlón, és egy látha-
tatlan kormánykereket szorongatott, de leginkább csak a sem-
mibe bámult.
Abby tátogott felém valamit, elkerekedett szemekkel.
 Valami drog?
Megráztam a fejem. Először én is azt hittem, de most már
nem. Nagyon is ismerősnek tűnt az egész. Olyan volt, mint egy
videojáték.
A gyanúm be is igazolódott, amikor egy emelvényen lévő
munka állomáson megpillantottam Mr. Grassit, egy hatalmas
monitor mögött. Headsetet viselt, ujjai a billentyűzet fölött
röpködtek. Teljes rá látása nyílt a diákokra, de ránk nem.
Közelítés.
Így már jobban láttam a monitorját. Öt név sorakozott rajta
egymás alatt:
Hannah
Claude

279
 Sharon
J. D.
Ben

Minden név mellett szerepelt egy pontszám. Hannah-é ki-

emelkedően magas volt, az utána következő jóval lemaradt. A
sort Claude zárta.
De engem nem érdekeltek a pontszámaik. Én azt akartam
látni, amit a srácok.
Hozzáférés az elérhető hálózatokhoz.
Jó pár megjelent, köztük az iskola központi hálózata is. De
csak egy keltette fel a figyelmem.
GVirtKöv.
GVK: hát persze: Grassi Virtuális Követői!
Betörtem a hálózatba, és egy pillanat alatt megváltozott kö-
rülöttem minden. Az üresség eltűnt, helyette mindenhol fenye-
gető támadókat láttam. Álarcos férfiak rontottak Claude-ra és J.
D.-re, a kezükben kést szorongatva. Hannah miután végzett a
sziklafallal, egy kifeszített kötélen egyensúlyozott, mezítláb,
széttárt karokkal. Alatta a mélyben éles sziklák meredeztek.
Mögötte egy álarcos bérgyilkos settenkedett. Sharonnal egy
nagydarab, izmos férfi dulakodott egy hálószobában, az arcán
gonosz vigyor ült, a szemei pedig összeszűkültek, miközben a
lányra hunyorított. Ben egy sportterepjáróban ülve épp egy
másik, ugyanolyan terepjáró elől próbált kitérni, aminek az
ablakából célba vették.
 Mi van? - tátogta Hunter, amikor neki kellett támaszkod-
nom a falnak.
Mindez nagyon is emlékeztetett engem egy másik föld alatti
rejtekhelyre, Washington DC-ben. Grassi virtuális valósággal
kísérletezett a diákokon... ami teljes egészében Hollandra val-
lott. Amikor J. D. a különórákra utalt Hannah előtt, azt hittem,
valami iskolai dologról van szó. Vagy a vizsgákról. Most már

280
sejtettem, hogy erről beszéltek.
SMS-alkalmazás elindítva.
Virtuális valóság. A katonai kiképzés egyik eszköze.
Messziről bűzlik, hogy Holland keze van a dologban.
Mielőtt a társaim válaszolhattak volna, még több adatot
gyűjtöttem. Az android funkcióimra nem volt szükség, mivel
Grassi monitorán újabb számok villantak fel. Amiket most lát-
tam, azok nem pontszámok, hanem a diákok fiziológiai értékei
voltak.
Pulzus, légzés, vérnyomás.
De hogyan jutnak el ezek az információk Grassihoz?
Hannah-éknak se monitorjuk, se headsetjük. Pulzusmérő sincs
rajtuk.
A teremben lévő meleg ellenére végigfutott rajtam a hideg,
Én meg tudom mérni ezeket az értékeket, de Grassi honnan
tudja? Nem hiszem, hogy a headsetje segítene ebben.
Kivéve, ha magukban a diákokban van valami megfigyelő-
eszköz belül. Szörnyű volt ilyenre gondolni, de tudtam, hogy
igazam vau. A jelek nyomát kerestem, amiknek létezniük kel-
lett.
Öt jelent meg, minden diáknak egy.
Jelvevő: HANNAH005WTSN.
Tudtam, mire számíthatok, mégis majdnem felszisszentem.
A torkom teljesen kiszáradt. A szemem előtt sárga-kék LED-
csíkokhoz hasonló fénysávok jelentek meg. A kellemetlen az
volt a dologban, hogy ezek a sávok Grassi konzoljából indultak
ki... és egyenesen a diákok tarkójába vezettek.
Képek töltötték be az elmémet. Sarah emléke, amint meg-
dörzsölöm a tarkómat, és egy kis mélyedést tapintok ki.
Mr. Grassi óráján ugyanazon a ponton éreztem bizsergést, és
egy töredékmásodpercre a biztonsági rendszerem behatolást
észlelt. Valaki épp próbálta megszerezni az adataimat? És ha
igen, ki volt az?

281
 A rémület a torkomból az egész testemre átterjedt, míg vé-
gül minden mesterséges izmom lebénult tőle.
Azután amikor riasztás figyelmeztette Grassit egy jogosulat-
lan felhasználóra, a rémület rettegéssé változott bennem.
Egyetlen szót bírtam még tátogni Abby és Hunter felé:
 Gyerünk!
De nem mehettem el addig, amíg nem voltam száz százalé-
kig biztos a dolgomban. Mialatt Grassi homlokráncolva meredt
a monitorára, és elkezdte bezárni a programokat, és ezzel egy-
idejűleg ki is szabadította a srácokat elektronikus börtönükből,
én végig azt a pontot figyeltem, ahol a hálózat Hannah-ra csat-
lakozott.
Nagyítás.
Ráközelítettem a tarkója bőrére. Mesterséges látásommal
még az aprócska hajszálakat is ki tudtam venni a nyakszirtjén.
Észrevettem egy rendkívül nagy pöttyöt épp a tarkója alatt.
Ráközelítettem Benre, aki még mindig ugyanott ült. Rajta is
megtaláltam ugyanezt a jelet, ugyanazon a helyen. Megzuhant
a gyomrom, mikor a gyanúm beigazolódott.
Chipet ültettek beléjük. A virtuális valóságot közvetítő
munkaállomás így drót nélküli maradhatott. Az összes ösztön-
díjasnak át kellett esnie egy kísérleti jellegű műtéten. Márpedig
ha ez igaz, akkor Sarah-nak is.
Grassi rendszeréből hangos sípolás jött. Félig felemelkedett
a helyéről, és csodálkozó arcot vágott.
 Úgy tűnik, valaki el akarja lopni a titkunkat... Mára be
kell zárnunk.
Elindultak. Egyenesen felénk.
Hátráltam, remélve, hogy nem vesz észre, mert úgyis a
rendszerével van elfoglalva. Gondoltam, ha eljutok a sarokig,
onnan majd odarohanok a csapóajtóhoz. Már majdnem odaér-
tem, amikor a sarkammal belerúgtam valamibe. Az a valami
felpattant, és a betonnak csapódott.

282
 Csatt!
Grassi felkapta a fejét.
 Ki van ott?
Mivel most már lehetetlen volt titokban távozni, egyetlen
lehetőség maradt. Sarkon fordultam, és menekülni kezdtem.
Arra futottam, amerről jöttünk, fel a kis lejtőn, Hunter és Abby
után.
 Kinek van zseblámpája? Adja ide! - hangzott fel a folyo-
són Grassi hangja, miközben trappoló léptekkel futott utánam.
Szerencsére a sötétben közlekedés nekem nem okozott prob-
lémát.
Emberi fenyegetés észelve: 9 méterre.
Rohantam a csapóajtóhoz, hátrapillantani sem mertem.
Egyetlen pillanatot sem vesztegethettem el. Ha befordulnak a
saroknál, és a zseblámpa fényébe kerülök...
Futás közben az érzékelőim bemérték Grassi helyzetét.
A jelen sebesség alapján valószínűtlen,
hogy észrevétlenül el lehessen menekülni.
Felrántottam a kapucnimat a fejemre, és kilőttem.
A lépcső üres volt, az ajtó fent kivágódott. Hunter és Abby
már biztos feljutottak. Indultam felfelé én is, utánuk. A fém
lépcsőfokok rázkódtak és inogtak alattam, ahogy a tornaci-
pőmben végigdübörögtem rajtuk.
Már éppen elértem az ajtónyílás peremét, mikor egy fénysáv
verődött vissza előttem a falról.
 Az épület területére tilos a belépés! Ha most nem áll
meg, ki lesz rúgva.
A testem összerándult Grassi hangjára, de nem álltam meg.
Felhúztam magam a csapóajtón, és becsaptam, mihelyt szilárd
talajt ért a lábam.
Nem mintha be lehetett volna zárni.
A többiek a bejáratnál vártak, és rémülten meredtek rám.
 Futás! - szóltam rájuk.

283
 Samuel kitárta az ajtót, és kivetettük rajta magunkat.
 Hogyan tovább? A koliba lehetetlen visszajutnunk anél-
kül, hogy lefüleljenek - mondta Samuel.
 Gyerünk! - suttogtam, és intettem nekik. - Van egy ötle-
tem.
A biztonsági kamera felé fordultam, tudva, hogy csak pár
pillanatom van. Sok időt elpazaroltam a bejelentkezéssel és a
retina-ellenőrzéssel. Hallottam, ahogy kivágódik a csapóajtó.
Mindjárt kifutunk az időből.
Az utolsó pillanatban vettem fel a kapcsolatot a rendszerrel,
lefuttattam az adatokat, és megtaláltam, amire szükségem volt.
Azt, amiben nem is voltam biztos, hogy létezik, egészen eddig
a másodpercig.
Sürgősségi lezárás elindítva.
Kérés feldolgozása...
Hátraléptem, siettetve a rendszert. A benti lépések már
majdnem az ajtónál tartottak.
Még kettőt hátraléptem. Nem voltam elég gyors.
Kérés teljesítve.
Lezárás elindítva.
Vajon működik?
Hallottam, hogy a zár a helyére kattan, egy másodperccel
utána pedig, hogy dörömbölnek az ajtón.
 Mi az isten ez?
Ez Grassi hangja volt. Kiderült számára, hogy be vannak
zárva. Egyelőre.
Nem tudtam, mennyi időbe telik Grassinak feloldani a zárla-
tot. Legfeljebb néhány percbe. Annyi épp elég volt, hogy ész-
revétlenül visszaérjünk a koliszobánkba.
Kivéve, ha Grassi riasztja a biztonságiakat.
Előttem a többiek épp beértek a kollégiumba. Samuel kinyi-
totta az ajtót Hunternek és Abbynek, aztán hevesen integetve
sürgetett engem is.

284
 Mozgás!
Sprinteltem, a hideg légáramlat levitte a kapucnit a fejemről
Gyorsan visszahúztam, anélkül hogy lassítottam volna.
Amikor már csak néhány méterre voltam, intettem Samuel-
nek, hogy menjen be, én pedig elkaptam az ajtót.
 Igyekezz! - szóltam utána.
Mindannyiunknak vissza kellett érni a szobánkba, és bedob-
ni magunkat az ágyba. Miután én is bevágtattam, visszakap-
csoltam a riasztót. Abby még a lépcsőn tartott. Kézen fogtam,
és húztam magammal. A folyosón szapora léptekkel a szobánk
felé vettük az irányt.
Felrántottam az ajtót, és behajítottam a cipőmet a szekrény-
be. Rekordidő alatt öltöztem át pizsamába, aztán azonnal az
ágyhoz siettem. Felhajtottam a takarót, és gyorsan befeküdtem
az ágyba, utána vártam és füleltem. A szívem továbbra is sebe-
sen vert. Fogalmam sem volt, Grassi milyen nyomon fog elin-
dulni. Az összes diákot ellenőrizni fogják? Diákokra gyana-
kodnak majd vagy külső behatolásra? Értesíti Grassi a rendőr-
séget? Biztosan nem. Hacsak nem akarja leleplezni a titkos
projektjét.
A heves szívdobogás kis ideig még maradt, de a percek mú-
lásával lassan csillapodott. Ekkor kezdett derengeni, mit is lát-
tam.
Nem csoda, hogy az ösztöndíjasok folyton fáradtak. Nem
csoda, hogy drogoznak. Egész nap tanulnak, éjjel pedig egy
borzasztó virtuális valóságban zajló kiképzésen vesznek részt
egy felnőtt irányításával, aki állítólag a tanáruk. A barátjuk, aki
a gépei segítségével veszélyes harci helyzeteket szimulál, mi-
közben a testükbe ültetett chipeken keresztül figyeli a fejlődé-
süket. Mostanra minden belé fektetett bizalmuk elszállhatott.
Miért pont őket választották ki erre? Miért pont Grassi? Mi-
ért Sarah?
Ezek a kérdések gyötörtek. Egy válaszom már volt, vagy

285
legalábbis egy fél.
Holland a Watson-ösztöndíjjal csalogatta a Montfordba eze-
ket a rendkívüli képességű diákokat. Az ösztöndíjért azonban
nagy árat fizetnek. Az óráik mellett high-tech katonai kiképzés-
re kell járniuk. Hogy miért? Újfajta, gyilkos katonává formálja
át őket. De miféle harcra képezik ki őket?
Tudni sem akartam. De mindent ki kellett derítenünk, mie-
lőtt elhagyjuk a campust. Csak úgy lehetett megmenteni
Hannah-ékat. Tartoztunk ennyivel Sarah-nak.
Jól vagytok? - kérdeztem a többiektől.
A válaszok egymás után pittyegtek be.
Minden oké - írta Abby.
10 - 4 - válaszolta Hunter.
Ha nem halok meg attól, amilyen rettenetesen szúr az olda-
lam, akkor igen - írta Samuel. - De ez azért meredek volt.
Rémisztő - írta Abby. - Elmondod majd, mi a fene történt
odaát?
Egy pillanatig nem egészen volt előttem világos a helyzet.
Aztán rájöttem: hiszen ők nem látták az egészet. Legalábbis
nem úgy, ahogy én. Nem rendelkeznek az android látás előnye-
ivel.
Elmeséltem nekik, mit láttam. Levontam belőle a következ-
tetéseket is.
Hosszú másodpercekig nem jött SMS. Azt hittem, zavar tá-
madt az alkalmazásban.
Épp rászántam magam, hogy lefuttatok egy ellenőrzést,
amikor Samuel válaszolt.
Bármilyen rettenetes is, legalább összeáll a kép. Már kezd-
tem arra gyanakodni, hogy valami hallucinogén anyagot szed-
nek.
Biztos várták már, hogy jelentkezzek, és addig nem fogtak
semmihez.
A következő lépés az volt, hogy bejelentkezem Lucasnál.

286
Meglepett, amikor egy újabb hang is csatlakozott hozzánk.
Daniel vagyok. Lucas megengedte, hogy használjam az
audiokapcsolatát. Mindketten hallunk téged. Mondd el, mi tör-
tént!
A meleg helyzettel kezdtem, azzal, hogy Grassi üldözőbe
vett minket.
Lehetséges, hogy meglátott téged? - kérdezte Daniel.
Maximum a farmeremet és a cipőm talpát. A cipőktől meg-
szabadultam. A farmer bárkié lehet.
Daniel halkan szentségeit egyet.
Nyilván meg fogják erősíteni a biztonsági intézkedéseket.
Azt hiszem, ki kell hoznunk benneteket onnan.
Egy pillanatig haboztam.
Azt azért nem, de nagyon óvatosnak kell lennünk. Már csak
egy napunk van hátra. Ha rábukkannak is valami nyomra, ak-
kor is időbe kerül, amíg eljutnak hozzánk. Addigra lelépünk.
Nem tudom, Mila. Rendkívül kockázatosnak hangzik.
Mindig is az volt. Ott van Lucas! Lelépett a munkahelyéről,
Holland bázisáról, és a tábornok azóta rájött erre. Most jó
esélyünk van rá - talán az egyetlen hogy legyőzzük Hollandot.
Akkor Hannah-ék is visszakaphatnák az életüket. Mindjárt célt
érünk. Most nem adhatjuk fel! Szerinted, Sarah mit várna tő-
lünk ebben a helyzetben?
Erre csend volt a válasz. Azután Daniel megadó sóhaja.
Mondd el, mit tudtál meg!
Az elején kezdtem. Az alagsornál, a VV-teremnél. Beszá-
moltam az ottani kiképzésről, a pontozásról és a chipekről is.
Chipek? Biztos vagy benne? - döbbent meg Daniel.
Csak azt láttam, hogy Grassi azokkal követi nyomon a srá-
cok fizikai állapotát. De azt is lehetővé teszik, hogy irányítsa és
rákényszeríthesse őket bármire. Ilyen beültetett eszközökkel
bármit el lehet érni.
Daniel és Lucas mindketten elnémultak. Ők is tudták, akár-

287
csak én, milyen veszélyes fegyverré válhatnak Holland kezé-
ben ezek a fiatalok. Belém egy bombát helyezett el, amivel,
amikor csak akarja, bárkit terrorizálhat... de csak egyszer. Ha
teljes hatalma lesz J. D., Hannah, Ben, Claude és Sharon felett,
akik kiképzett harcosokká válnak, sokkal többre is képes lesz.
A helyzet sokkal rosszabbra fordulhat.
Lucas átgondolta a hallottakat.
Mondom, mit nem értek - szólalt meg. - Hogyan tette be a
chipeket? Hollandnak szokása iskolákat látogatni? De ha igen,
akkor sem végezhet operációt. Valaki csak megakadályozná.
Daniel is hozzászólt:
És miért éppen ezt az öt diákot választotta? Azért vették fel
őket a Montfordra, mert kiváló tanulók. De miért akarja Hol-
land irányítani őket? Annyi mindenre képesek maguktól is.
Miért nem választ könnyebben befolyásolható áldozatokat?
Eszembe jutottak Hannah szavai. Ő nem is jelentkezett a
Watson-ösztöndíjra, egyszerűen csak felkínálták neki. Legna-
gyobb meglepetésére. De miért?
Talán mert elképesztő alkalmazásokat fejlesztett ki.
Vagy valami más állhatott a háttérben. Amire nem figyel-
tünk fel eddig. Vagy éppen felfigyeltünk... csak nem foglalkoz-
tunk vele. Legalábbis mostanáig.
Az agyam rendezgetni kezdte az ösztöndíjasokról ismert
adatokat. Különböző helyekről jöttek. Különféle családokból.
Teljesen eltérő képességekkel és személyiséggel. Egy dolog
azonban közös bennük.
Hannah vakbélműtétből visszamaradt hege.
Ben csavarokkal rögzített combcsontja.
J. D. agyrázkódás óta szedett fájdalomcsillapítói.
A fejem vadul lüktetni kezdett, ahogy egy finom kapcsolat
kezdett körvonalazódni.
Beszélnem kell Daniellel.
Csend.

288
 Itt vagyok.
Sarak volt kórházban? Mielőtt megkapta az ösztöndíjat?
Ezúttal öt másodperces csend következett.
Volt. Pár héttel azelőtt, hogy megkapta az ajánlatot, agyhár-
tyagyulladást kapott. Összesen három napot töltött benn. Miért
kérdezed?
Elöntött a szomorúság. Behunytam a szemem, és pár pilla-
natra hagytam, hogy maga alá gyűrjön a gyász. Ezzel kezdő-
dött Sarah végzetének története. Szinte biztos voltam benne.
Beszámoltam Danielnek Hannah és Ben hegeiről és J. D.
agyrázkódásáról.
Törjünk be az ösztöndíjasok lakóhelyén található kórházak
adatállományába! Keressük meg őket a nyilvántartásban! Ke-
ressünk árulkodó bizonyítékokat oda nem illő vizsgálatokról!
A kórház tökéletesen megfelelhet Holland céljainak. Csak
néhány orvosra van szüksége, akik a keze alá dolgoznak. Ki-
szemelik a srácokat, altatás közben pedig beültetik a chipeket.
Egy beteg gyereket elég könnyű plusz egy napig benn tartani.
Kiírni még pár vizsgálatra a biztonság kedvéért, amik aztán
nem is vizsgálatok... hanem titkos beavatkozások. A diákoknak
valószínűleg fogalmuk sincs az implantátumaikról.
Én ezen a ponton kezdem a nyomozást, mondtam. Minél
többet gondoltam az implantátumokra, annál dühösebb lettem.
Daniel gyorsan válaszolt.
Ne! Ha valamiféle biztonsági rendszer védi azokat a fájlo-
kat, akkor a Montfordban rögtön tudomást szereznek róla,
hogy megszereztük őket. Nem biztonságos. Ami azt illeti, még
mindig azt gondolom, hogy mindannyiótoknak el kellene húznia
onnét. Rögtön reggel. Elég információ van a birtokunkban.
Egy röpke pillanat erejéig álmodozásba merültem. Visszaté-
rek Lucashoz, és elhagyjuk Philadelphiát. Elrejtőzünk valahol,
távol a világtól, megint egy faházban a hegyekben vagy egy kis
szigeten. Mindent magunk mögött hagyhatunk. Kettesben lehe-

289
tünk.
Egyetlen bökkenő van.
Akkor bele kell nyugodnunk, hogy Holland közben egy
csomó fiatalnak tönkreteszi az életét. Ő szabadlábon marad,
míg nekem örökké a belém rejtett bomba fenyegetésével kell
élnem.
Borzasztó még csak elképzelni is.
Nem hagyhatjuk, hogy Holland ezt megússza.
A félelem reszelőssé tette Daniel hangját.
De azt sem hagyhatjuk, hogy még többet ártson neked.
Daniel félt.
Minden szörnyűség ellenére melegség töltött el, de most
nem adtam át neki magam, inkább elraktároztam magamban
ezt az érzést... mert per pillanat épp vitába szálltam az apám-
mal.
Szükségünk van még egy napra. Engedd meg, hogy átkutas-
suk Grassi irodáját, és Hannah-ékkal is beszélnünk kell még.
Este indulhatunk. Megígérem. Akkor is, ha semmit nem talá-
lunk. Csak még egy napot adj!
Elképzeltem, ahogy ökölbe szorul a keze.
Rendben. De este indulunk. Akkor is, ha nekem magamnak
kell kirángassalak onnan.
Halk recsegés következett, azután megszólalt Lucas.
Túlságosan ideges. De bízik benned. Én is bízom benned.
Már nagyon közel jártok a megoldáshoz.
Én meg Lucast féltettem nagyon. Holland tudja, hogy nem
beteg. Tudja, hogy Lucas hazudott. Vajon mennyi időnk van
még addig, amíg a nyomára bukkan? Úgy gondoltuk, hogy
először a hegyi faházban fogja keresni.
Van valami hír Timről? - kérdeztem.
Nem tudtam elérni - válaszolta Lucas. - Talán csak azt akar-
ja, hogy hagyják békén, mint rendesen. Vagy valami baj van.
Nekem nem volt igazi testvérem, de azt tudtam, hogy semmi

290
nem fogható ahhoz a fájdalomhoz, amit az elvesztése okozhat.
És tudtam azt is, hogy semmi vigasztalót nem tudok most
mondani Lucasnak, bár nagyon szerettem volna.
Sok szerencsét! - búcsúzkodtam.
Neked is! Vigyázz magadra!
Tétova csend következett, majd egy halk „Kérlek!” érkezett
még.
Rendben. Akkor holnap.
Egyetlen napunk maradt, hogy jóvátegyünk és megakadá-
lyozzunk néhány borzalmat. Sarah-ért, az ösztöndíjasokért,
Lucasért, Hunterért és értem.

291
 amuellel az étteremben vártuk a többieket. Valami nagyot
csörrent mögöttünk, mindketten összerezzentünk.
 Bocsánat - mondta zavartan egy diák, miközben felvette
a tálcát, amit elejtett.
Samuel feszülten fújta ki a levegőt. Rossz állapotban voltak
az idegeink. Azt hittük, Grassi vagy a dékán jött értünk, hogy
kikérdezzen, hol voltunk az éjjel.
Hamarosan megérkezett Abby Celia és Sharon társaságában.
Sharon a tőle megszokott sportos ruganyossággal járt, de én
láttam rajta a kimerültség árulkodó jeleit. A szeme püffedt, a
bőre fénytelen, a haja kócos volt. Most már tudtuk, mivel tölti
az éjszakáit, így nem lepett meg, hogy fáradt. Az viszont, hogy
mindemellett még sportolni is maradt ereje, annál inkább.
Celia más eset volt. Ő nem tartozott az ösztöndíjasok közé,
csak összebarátkozott velük. Neki jól kellett volna aludnia.
Ehhez képest vörös szemmel, kifordított pólóban érkezett.
 Jól vagy? - kérdeztem tőle, amikor mellém ült.
 Fogjuk rá! Csak az van, hogy... Hannah elment.
Ahogy átnéztem Celia feje fölött, ideges pillantásom Sa-

292
muelével találkozott.
 Elment? Hogy érted ezt?
 Az éjszaka közepén küldött egy e-mailt. Ez fogadott, mi-
kor felébredtem. Azt írta, hogy beteg lett, és elvitte az apja. De
nem jön vissza.
 Soha? Miért? És mi lesz a Watson-ösztöndíjjal? - kérdez-
tem megrökönyödve.
Celia szipogott.
 Csak annyit írt, hogy már nem éri meg neki. Szerintem
bármelyik iskolába felveszik. Nincs rászorulva, hogy pont itt
tanuljon.
Ez valószínűleg így is van, gondoltam. De Hannah-nak most
már mindig benne lesz a chip a nyakában. Ezek szerint Holland
bármikor visszahívhatja? Nem igazán hittem benne, hogy bár-
melyik diák csak úgy kisétálhat innen.
 Úgy szeretnék beszélni vele - mondta Celia megtört han-
gon. - Hogy biztos jól van-e. De hiába hívtam, egyből a hang-
postája jelentkezik be. - A kezébe temette az arcát. - Tavaly
ugyanez történt. Esküszöm, átok ül rajtam.
 Hogy érted ezt? - kérdeztem, bár sejtettem, mire céloz.
 Tavaly ugyanez történt azzal a Sarah nevű lánnyal, akiről
meséltem neked. Nem nagyon ismertem, az igaz, de aranyos
volt. Aztán hirtelen furcsán kezdett viselkedni. Nem sokkal
utána pedig elment. Azóta sem hallott róla senki. Mi van, ha én
követtem el valamit? Az én hibám.
Sharon átkarolta a barátnőjét. Kettejük közül ő látszott erő-
sebbnek.
 Gyere, hozzunk neked palacsintát! - mondta kedvesen.
Csak én tudtam, hogy egy nap Sharon is eltűnhet ugyanígy.
A montfordi diákok azt hitték, hogy a Watson-ösztöndíj a sze-
rencsések kiváltsága, de én tudtam, hogy inkább átok.
Elindultak a palacsintázó hosszú sora felé, én pedig legszí-
vesebben felsikítottam volna. Nyugi!

293
 Nyu-ga-lom!
 Nyugalom! - mondta ki Samuel, mintha csak a gondola-
taimban olvasna.
 Miért vitték el? És hová? - kérdeztem.
Bármit gondolt is Celia, én saját magamat hibáztattam a tör-
téntekért. Elloptam Hannah retinamintázatát, hogy megtévesz-
szem a biztonsági kamerát, és bár azt hittem, kitöröltem a belé-
pésünket a rendszer memóriájából, lehet, hogy véletlenül nyo-
mot hagytam. Ha Grassi utánanézett a bejelentkezéseknek, lát-
hatta, hogy Hannah neve kétszer is felbukkant, és bár vele volt,
nyilván összefüggésbe hozta a dologgal.
Lehet, hogy Hannah mégis itt van valahol az iskolában.
Fogva tartják, vallatják, esetleg kínozzák is. Nem sok jót néz-
tem ki Hollandból meg a beépített emberéből. De nem érzékel-
tem Hannah nyomkövető chipjét.
Ahogy a többiek elmentek az óráikra, a társaim egy gyors
tervvel álltak elő. Két feladatot tűztek ki célul. Az egyik az
volt, hogy megmentik Hannah-t, ha még a campuson van. Ami-
re én fogadni mertem volna. A másik, hogy megtalálják a kap-
csolatot Grassi és Holland, illetve az itteni diákokon végzett
illegális kísérletek között.
Gyorsan kellett cselekednünk, ki kellett használnunk a meg-
lepetés erejét.
Ha Grassi azon akadt fenn, hogy Hannah megszegte a biz-
tonsági előírásokat, hiába vallatja a lányt. Hannah-nak fogalma
sincs a történtekről. Ez a mi szerencsénk. Na de, mi lesz ve-
le...? Ebbe bele sem mertem gondolni.
Úgy terveztük, hogy szétválunk, és átkutatjuk a campust
Hannah után. Gyorsan kiosztottam a feladatokat.
 Beszélek Hunterrel, övé a hivatali épület és a belső ud-
var. Mihelyt le tudja rázni J. D.-t, kezdheti is. Abby, tiéd a
sportpálya meg a tornaterem. Samuel, te a kollégiumot kapod.
Én vállalom a tantermeket és irodákat. Az ujjlenyomat-leolvasó

294
program segítségével meg tudom állapítani a tartózkodási he-
lyét, feltéve, hogy a közelben van. Azután megpróbálok bejutni
Grassi irodájába.
***

A diákok már az órákon ültek, a folyosón kísérteties csend ho-

nolt. Amikor bementem átvizsgálni a termeket, ügyeltem, hogy
ne álljak az ablak elé. Nem tudtam, szabad-e tanítási idő alatt
az épületben kószálni, de nem is akartam megtudni, mit mond
erről a házirend. Csak az hiányzott, hogy egy ingerült tanár
megállítson!
Az érzékelőm nem jelezte Hannah jelenlétét. Nyoma sem
volt az üres termekben. Sehol semmi.
Viszont mikor az emeleten elsurrantam egy diákokkal teli
terem előtt, pittyegő hangon bejelzett a rendszerem. Megder-
medtem. Felcsillant a remény, még ha Hannah nem is lehetett
itt.
Ujjlenyomat-vizsgálat: egyezés.
Ben LaCosta.
100% biztonsággal megállapítható.
Tehát Ben az. Egy másik ösztöndíjas, akinek veszélyben fo-
rog az élete.
Leszaladtam a lépcsőn, ki a szabadba. A felhők fehér taka-
róba vonták az eget, a kékje nem is látszott. Nehéz és párás volt
a levegő.
Páratartalom: 78%.
Zápor volt készülőben.
Bevágtattam a szomszédos társadalomtudományi épületbe,
és az elegáns, kanyargó lépcsősor felé vettem az irányt. Kette-
sével szedtem a fokokat, közben pedig folytattam a vizsgálatot,
hogy egyetlen helyiség, raktár vagy mosdó se maradjon ki.
Miután gyorsan végeztem, a természettudományi épület felé
igyekeztem. De itt sem jártam eredménnyel.

295
 Hannah-nak híre-hamva sem volt. Sehol.
Megpillantottam viszont Grassit. Az asztalánál állva, a szo-
kásos lelkesedésével tartotta az órát. Mintha minden rendben
volna.
A biztonság kedvéért lementem az alagsorba is, pedig a
megérzésem szerint Hannah ott sem lehetett. Nem is volt ott,
tény és való. Alig maradt időm a kicsöngetésig, de már csak
egy dolog volt hátra.
Mialatt a többiek folytatták a keresést, én áttértem a követ-
kező feladatra.
Idelent hidegebb volt, mint az épület más részeiben, és le-
hallatszott a mozgás a tantermekből. Bár az alagsor mindkét
végéből vezetett fel lépcső, annak tudatától, hogy a föld alatt
vagyok, úgy éreztem, mintha csapdába estem volna. Vajon a
tanárok, akiknek itt vannak a szobáik, hogy élik meg ezt? Vagy
szeretnek idelenn, távol a nyüzsgéstől? Esetleg bosszúsak,
hogy ilyen mélyre kerültek, mint a vakondok, ahol még termé-
szetes fény sincs?
Grassi irodája előtt álldogáltam. A belső órám szerint ne-
gyedóra volt hátra csengetésig. Az nem feltétlenül elég, hogy
mindennel végezzek.
Megírtam a többieknek, mit csinálok, aztán elszántam ma-
gam a betörésre.
Lenyomtam a kilincset.
Nem lepett meg, hogy az ajtó zárva van. Habozva meredtem
rá. Ha felfeszítem, annak nyoma marad. Abban a pillanatban,
hogy Grassi lejön ide, már megy is a dékánhoz, és elkéri a biz-
tonsági kamerák felvételét. Én pedig ezúttal nem voltam elég
előrelátó, és nem játszottam ki őket.
Arra jutottam, várok egy keveset. Több időm maradna, ha a
következő óra elején fognék hozzá. Szinte biztosra vettem
azonban, hogy Grassi következő órája lyukas. És ki tudja, az is
lehet, hogy itt szokta elfogyasztani az ebédjét...

296
 Tudtam, hogy most vagy soha. Benyomtam az ajtót, hogy
belökjem. Közben a másik kezemmel magam felé húzva a ki-
lincset, ellen tartottam, hogy tompítsam a zajt.
Milliméterről milliméterre a fa lassan engedett, és elvált a
zártól, Aztán megadta magát, és reccsenve széttört. Nem volt
hangos, de azért megijedtem. Kivártam, nem hallotta-e meg
valaki.
A folyosó viszont néma maradt, úgyhogy belöktem az ajtót,
és berohantam.
Vizsgálat...
Villámgyorsan felmértem a terepet. Egy fiókos íróasztalt lát-
tam, előtte két kárpitozott szék állt, mögötte egy irodaszék. A
sarokban nagy iratszekrény, egy szögletes virágtartó emelvé-
nyen pedig egy cserepes művirág állt.
Az asztali számítógép teljesen szem előtt volt. Úgy döntöt-
tem, hogy azzal kezdem. Beszélünk egymással, mint gép a
géppel.
Leültem elé, és bekapcsoltam. A bemelegedő alkatrészek
zümmögéséből úgy ítéltem meg, hogy megvan vagy ötéves.
Beugrott néhány kép Grassi terméről. Micsoda high-tech fel-
szerelése van! Fura. Ez az elavult masina nem illett hozzá.
Amikor a képernyő jelszóvédelem nélkül bejött, tudtam,
hogy itt semmi értelme keresgélni. Biztos, ami biztos, azért
átfutottam a fájlokat, de tényleg semmi használható nem akadt
azon az ósdi gépezeten. Ideje volt továbblépni.
Ahogy felálltam, és kihúztam az egyik fiókot, egy gondolat
hasított belém. Amikor belestem Grassi termébe, láttam a
laptoptáskáját. Tehát a laptopja nincs itt. És feltehetőleg a mo-
bilja sem. Kezdett szertefoszlani a remény, hogy itt bármi bi-
zonyíthatná a kapcsolatát Hollanddal vagy az ösztöndíjasokon
végzett kísérletekkel.
De most már végig kellett csinálnom.
Ekkor a hangérzékelőim jeleztek.

297
 Kopp-kopp. Kopp-kopp.
Léptek. A déli lépcsőn jöttek lefelé.
Megpördültem. Tekintetem a megrongált ajtóra esett. Elég
egy pillantás, bárki megállapíthatja, hogy felfeszítették.
Kopp-kopp. Kopp-kopp.
A léptek már az alagsorból hallatszódtak. Felém tartottak.
Emberi fenyegetés észlelve: 12 méterre.
Az ajtóhoz surrantam, és halkan kitártam, egészen a falig,
remélve, hogy így már nem veszi észre a betörést az arra járó.
Emberi fenyegetés: 6 méterre.
Az íróasztal túloldalára osontam, és lekuporodtam mögé.
Drukkoltam, hogy ne álljon meg az illető.
3 méter.
1,5 méter.
A léptek pont az ajtó előtt hallgattak el. Arra készültem,
hogy nekiugrok az idegennek, és odébbállok. Csakhogy az ille-
tő nem lépett be. Ehelyett motozást hallottam, és... Hunter állt
az ajtóban. Amint meglátott, eltűnt az idegesség az arcáról.
Gyorsan a háta mögé pillantott, és besietett.
 Samuel küldött, hogy segítsek a keresésben - suttogta. -
Ő addig szemmel tartja Grassit az emeleten.
Ekkor szemet szúrt neki a megrongált ajtó.
Pontosan tudtam, mire gondol.
 Megrongáltam a közvagyont. Na és? Ettől még nem va-
gyok közveszélyes, Hunter. Csak megrémültem, és sietnem
kellett. Igyekszem kiaknázni a képességeimet.
Nagyon kínos volt az ő szemével látnom magam. Még most
is kiszámíthatatlannak tart, attól fél, hogy halálos veszélyt je-
lentek, holott épp egy mentőakcióban veszek részt. Mikor lesz
ennek vége?
 Megnéznéd az iratszekrényt? - kérdeztem hűvösen.
Legalább segítsen valamit! Eddig ez a kutatás teljesen feles-
legesnek bizonyult.

298
 Gyorsan félrehúzódtam, hogy elférjen mellettem, de amikor
a karomra tette a kezét, azt hittem, eldurran az agyam.
 Hé! - mondta, hátha erre felnézek. - Láttam azokat a srá-
cokul - folytatta halkan. - Láttam őket az órákon teljesen nor-
málisan viselkedni, aztán láttam őket abban a teremben is... Én
csak... - Elengedte a karom, és a zsebébe süllyesztette a kezét. -
Ha ma már chipet tudnak ültetni egy hétköznapi fiatalba, ami-
től az olyanokat lát, amik nincsenek is, és olyanokat csinál,
amiket egyébként esze ágában sem lenne... Szóval, elhamarko-
dottan hibáztattalak a történtekért. Azért, ami Quinn-nél tör-
tént, Peytonnal.
Másodperceim mentek el azzal, hogy csak bámultam. Az-
után gyorsan bólintottam. Volt idő, mikor ezek a szavak a vilá-
got jelentették volna nekem. Amikor még attól függött önma-
gam megítélése, hogy ő elfogad-e engem. Most viszont csak
üres szavak voltak.
A feloldozás nem mindig azon múlik, hogy mások megbo-
csátanak-e nekünk, vagy elfogadnak-e bennünket. Van, hogy
bennünk kell megszületnie, és belső meggyőződésből kell fa-
kadnia.
De azért jólesett, hogy megbocsátott.
A legkevesebb, amit tehettem, hogy tudomásul veszem.
 Köszi - mondtam.
Mindketten belevetettük magunkat a munkába.
Ő átnézte az iratszekrényt, én meg átkutattam az íróasztal
alsó fiókját. A lábam véletlenül nekiütközött a számítógép há-
zának, és testhelyzetet változtattam. De miközben tovább ke-
resgéltem a papírok között, a pillantásom ismét a számítógépre
vándorolt. Miért van Grassinak ilyen régi masinája?
És akkor leesett a húszfillér. Amikor a helyi hálózat jelét ke-
restem, nem találtam.
Ott hagytam a fiókot, és újra bekapcsoltam a monitort, hogy
ellenőrizzem. De semmi. Nem volt net. Semmi, ami internet-

299
kapcsolatot jelezne.
Ahogy egyre valószínűbb lett, hogy igazam van, a szívem
egyre erősebben kalapált. A számítógéphez léptem, és óvatosan
lepattintottam róla a külső borítást. A gyanúm pár pillanat alatt
beigazolódott. Vezeték nélküli hálózati kártyával sem rendel-
kezett.
Grassi szándékosan nem csatlakoztatta ezt a gépet a netre.
Az információ, amit tárolt rajta, túlságosan kényes természetű
volt. Nem kockáztathatta, hogy feltörik a rendszerét. Bizalmas
természetű információt tartalmazott, ami rá nézve terhelő bizo-
nyítékként szolgálhatott.
Már átvizsgáltam a gépet, és nem jártam eredménnyel. De
volt még egy lehetőség.
 Azt hiszem, egy külső meghajtót kell keresnünk - közöl-
tem Hunterrel. - Eldughatta.
Míg ő sorban levette a könyvespolcon lévő számítógépes
kézikönyveket, hátha mögöttük van valami rejtekhely, én visz-
szatértem az íróasztalhoz, és megnéztem, nem kettős fenekűek-
e a fiókok, vagy nincs-e valamiféle titkos rekeszük.
Ott vagytok még? Egy perc, és kicsengetnek!
Samuelnek igaza volt. A nagy izgalomban nem is figyeltem
a belső órámra.
Hunternek mozgott az ajka, ahogy elolvasta magában az
üzenetét a telefonján. Rám nézett.
 Most mi legyen?
Szinte minden lehetséges rejtekhelyét átvizsgálunk már, de
én teljesen biztosra akartam menni. Ahhoz pedig szükségünk
lett volna még néhány percre. Kicsivel többre, mint amennyi
rendelkezésünkre állt.
A pillanat törtrésze alatt hoztam meg a döntést, és már el is
lőttem a választ Samuelnek.
 Várj egy picit! - mondtam Hunternek, miközben feláll-
tam, majd kikukkantottam a folyosóra.

300
 Felfedeztem az ismerős piros dobozt a déli lépcsőnél. A
gyomrom csinált egy triplaszaltót, ahogy rácsatlakoztam a tűz-
jelző berendezés jelére.
Aktiválod a riasztót?
Nagyot nyeltem. Nem a legkifinomultabb megoldás, de nem
válogathattunk.
Igen.
Egy másodperc múlva fülsiketítő szirénázás verte fel a fo-
lyosót. A hatás azonnali volt. Azok a tanárok, akik a szobájuk-
ban voltak, a lépcsőhöz tódultak, és feszült hangon kérdezget-
ték egymást, hogy írtak-e mára elő tűzriadó-gyakorlatot. Aztán
rohantak. A fejünk fölött csak úgy dongott a mennyezet, ahogy
több száz diák végigdübörgött a fapadlón.
Közben a sziréna hangja úgy hasított belém, mintha éles
karmok vájnának a testembe. Sivítása visszavitt a múltba. Egy
halott lány sikolya. Azt jelenti, fussak, amíg lehet.
Sűrű, gomolygó füst. Vörös és narancssárga lángnyelvek
mindenfelé. Apa rekedt hangja. Sarah a padlón... az égő hús
édes-fanyar szaga... az enyém...
Elűztem az emléket, a lángok elenyésztek, csak a tűzjelző
sivítása maradt.
Ideje a jelenre koncentrálni.
Tartsd szemmel Grassit! - üzentem Samuelnek, majd folytat-
tam a keresést.
Csakhogy kifogytunk az ötletekből. Hunter kétségbeesésé-
ben odáig jutott, hogy feltépte a székek kárpitját. Szétnéztem.
Mi kerülhette el a figyelmünket? Az egyetlen dolog a szobá-
ban, amit nem kutattunk át, az a cserepes virág volt.
A fából készült virágtartó emelvényből sok mindent kinéz-
tem, úgyhogy odasiettem, és megfordítottam. Nem volt benne
külső meghajtó. Szinte semmi remény nem maradt, de még
beletúrtam a barna kerámiakaspó műföldjébe. Az ujjaim idegen
dolognak ütköztek. Hűvös tapintású volt. Sima és szögletes,

301
pedig a kaspó érdes és kerek.
Remegő kézzel emeltem ki a külső meghajtót.
 Megvan. Hozd az USB-kábelt a felső fiókból, és tűnjünk
innen!
Hunter már hozta is, és rohantunk. Ki az ajtón, a lépcsőhöz.
Ahol az előbb még léptek robaja dübörgött, most nyugtalanító-
an nagy volt a csend. Egyetlen neszt leszámítva. Köhögés hal-
latszott a lépcső tetejéről.
Aztán elinduló léptek hangja. Lefelé tartottak.
 Bárki van is idelent, azonnal el kell hagynia az épületet!
A dékán volt az.
Elkaptam Hunter karját, és hátrébb húztam. Amikor nem
voltunk szem előtt, megfordultam.
 Át a másik lépcsőhöz! Gyorsan! - mondtam, és futásnak
eredtem, Hunter utánam.
Becslések futottak át az agyamon. Milyen messze vagyunk a
másik lépcsőtől, illetve mennyi idő alatt ér le a dékán az alag-
sorba.
Nem derülhet ki, hogy mi törtük fel az ajtót.
A lépcsőhöz értünk, felkaptattunk rajta. A szívem vadul
vert. Épp csak elkerültük a dékánt, aki most készült szétnézni
odalent.
Odafent a folyosó kihalt volt.
Most merre? - SMS-eztem Samuelnek.
Északi kijárat.
Az északi ajtóhoz szaladtunk, és kirohantunk az épületből.
Szakadt az eső, pillanatokon belül patakokban ömlött a víz az
arcomon A meghajtót a farmerem derekába dugtam, és ráhúz-
tam a felsőmet, hogy az is védje. Ha tönkremegy itt nekem...
Diákok tömegeitek mindenütt: a lépcsőkön, a sétányon, a
füvön A tanárok igyekeztek valamiféle rendet vágni közöttük,
de a hangjuk elveszett a visongó, nevetgélő tinédzserek özöné-
ben. Két nagy összeverődött csapat között felbukkant Samuel

302
jókora üstöke. Intett nekünk, mire odasiettünk hozzá, és hagy-
tuk, hogy beljebb vezessen, és elnyeljen minket a káosz. Beve-
zetett minket egészen a káosz közepébe.
 Grassi hol van? - kérdeztem.
 Ott! - mutatott egy nagy, sötétkék esernyőre, ami alá a
tanár három vacogó diákjával együtt behúzódott.
 Megvan a meghajtó, de csak biztonságos helyen tudom
használni - mondtam.
Feltűnt, hogy egy fővel kevesebben vagyunk.
 Hol van Abby?
 A campus túlsó végénél, még átnéz pár helyet. Néhány
percen belül végez. De ő sem bukkant Hannah nyomára.
Bólintottam, és végigpásztáztam a környéket. Kellett egy
hely, ahonnan figyelhetjük Grassit, és ahol nem ér minket eny-
nyire az eső, hogy el ne ázzon a meghajtó. Egy hatalmas fára
mutattam, tizenöt méterre tőlünk.
 Ott jó lesz!
A diákokat kerülgetve átküzdöttük magunkat a tömegen.
Megkönnyebbültem, amikor végre ritkulni kezdett a sokaság,
és haladhattunk a nyílt terepen. A fához érve behúzódtunk az
óriási ágak takarásába, Hunter pedig átadta az USB-kábelt.
 Tartsd szemmel Grassit, miközben ezt csatlakoztatom! -
mondtam neki.
A szakadó esőben, a tolongó diákseregen keresztül szinte
lehetetlen volt, hogy meglásson. De akkor sem akartam feles-
legesen kockáztatni.
 Remélem, hamarosan Abby is visszaér. Akkor elhúzha-
tunk innen, igaz?
 Ez a terv - feleltem, miközben bedugtam a kábelt a meg-
hajtóba, a másik végét pedig a portomba.
Először nem történt semmi. Hiányzik az áramforrás?
Kapcsolat érzékelve.
Indítás.

303
 És azután:
Fájlrendszer érzékelve. Művelet?
Böngészés.
Vizsgálat.
Formázás.
Érdekes, hogy a két oldalam milyen zökkenőmentesen tud
együtt működni. Az android agyam leolvasta az összes adatot a
0-1-es mátrixból, amit az emberi agyam azonnal szavakká ala-
kított. Volt, mikor utáltam ezt a kettősséget. Most lenyűgözött
ez az összhang.
Kiadtam a böngészőparancsot, és vártam, hogy megjelenje-
nek a fájlok. A mellkasom összeszorult. Reménykedtem és
féltem egyszerre, alig tudtam rendesen levegőt venni.
Egy mappa ugrott fel. Amikor megnyílt, fájlok százait mu-
tatta.
Természetesen mind titkosított volt.
 Újra írok Abbynek - szólalt meg Hunter, és előhúzta a te-
lefon ját. - Jó lenne, ha igyekezne!
Közben én a fogamat csikorgattam mérgemben, ujjaim a
kábelre szorultak. Persze, hogy Grassi titkosította őket! Egye-
dül abban reménykedhettem, hogy olyan programot használt
hozzá, amit gyorsan meg tudok fejteni.
 Riadó! Grassi az épületbe tart!
Samuel kijelentése megdermesztett, de csak egy pillanatra.
Ezek szerint igyekeznem kell, mert Grassi hamarosan látni fog-
ja, mi történt az irodájával.
Egy titkosított kód feltörése bármelyik embernek feladta
volna a leckét, de Grassi nem tette androidbiztossá. Én pedig
feltörtem, és megfejtettem a megjelenő kódot.
A fájlok feldolgozásával sorban haladtam.
Az első megnyílt, és ez a szókapcsolat vált láthatóvá: PET-
vizsgálatok. Bármit tartalmazhatott is ez a fájl, rég kitörölték.
Az ezt követőek szerencsére ígéretesebbek voltak. Fényké-

304
pek. Tengeri tájképek. Egy szőrgombóc kutyus. Egy kép
Grassiról két-három évvel ezelőttről, amint sört iszik. Grassi
egy nagy hallal a kezében. Semmi olyasmi, ami a nyomozás
szempontjából érdekes lehetne.
Megakadt viszont a szemem egy félmeztelen, tetovált férfin.
A színek már megfakultak, mintha egy elöregedett képet
szkenneltek volna be. Picit minden homályosan látszott rajta. A
napszítta haj, a nyurga, de izmos termet. Belemosolygott a ka-
merába, mögötte trópusi lombozat látszott. A tetoválás a mell-
kasa jobb oldalán helyezkedett el, medált formázott.
A színei ejtettek gondolkodóba.
Kék, sárga és zöld. Láttam már ezt a kombinációt.
Adatkeresés.
Képek villantak fel a közelmúltból, mivel a keresésem min-
dent feldobott ezekkel a színekkel kapcsolatban.
Bip. 1 találat.
A lélegzetem is elállt, amikor bejött a fotó. Egy tárgyi bizo-
nyítékos zacskó, benne egy elgörbült, olvadt fémdarabbal. Mi
nem tudtuk beazonosítani a tárgyat, de Blythe nyilván elég
fontosnak gondolta, ha elrejtette.
Elmentettem az adatbázisomba, hogy dolgozhassak rajra.
A felbontás élesítése.
A katona arcáról egy szemvillanás alatt eltűntek a pixelek,
majd újra összeállt a kép. A vonásai élesebbek lettek.
Kormódosító program elindítása.
Time-lapse?
Felidéztem Grassi korát az adatgyűjtésünkből. Harmincegy
év.
Súlygyarapodás vagy súly veszteség?
Gyarapodás, utasítottam.
Indítás!
A férfi megváltozott. Centik és évek rakódtak rá. Addig ala-
kult és változott a kép, míg fel nem ismertem Grassi arcát. Ő

305
volt a tetovált férfi a fotón, csak fiatalabb korában. A tetoválás
színei pedig megegyeztek annak a hajlott fémdarabnak a színe-
ivel. Bármit is jelentsen ez, gondoltam. Lehet véletlen is. De
tovább dolgoztam a fotón.
Hússzoros nagyítás.
Korábban átsiklottam fölötte, de a jobb markában egy ezüst
nyakláncot fogott, két téglalap alakú medállal. Dögcédulák. A
kép alsó sarkában pedig észrevettem egy számsorozatot.
Számomra semmit jelentéssel nem bírt, és még meg kellett
néznem a többi fájlt is, úgyhogy a fotót átküldtem Lucasnak.
Megnéznéd, mit jelentenek ezek a számok és betűk? Egy ré-
gi, Grassit ábrázoló képen találtam őket. Alighanem a hadse-
regben szolgált.
Megnézem. Ti jól vagytok? - jött rögtön a válasz.
Egyelőre. Lenyúltam egy merevlemezt Grassi irodájából.
Csak Abbyre várunk. Rövid szünet után hozzátettem: Készülj
fel, mert hamarosan jönni kell értünk!
Csak szólj! Vigyázzatok magatokra!
 Végeztél a másolással?
Samuel húsos kezével megszorította a vállamat. Éreztem
rajta a felgyülemlett feszültséget.
Ahogy ezt kimondta, legszívesebben megpofoztam volna
magam. A másolás! Hát, persze! Ez volt a legeslegfontosabb.
Így ha elveszítem a meghajtót, akkor sem vesznek el az adatok.
Ez az eredmény annyira magával ragadott, hogy fordítva csi-
náltam a dolgokat.
Mindjárt kész vagyok. Még pár perc. Hol találkozzunk? - írta
Abby.
Feszült sóhaj szakadt ki belőlem, észre sem vettem, hogy
tudat alatt mennyire izgulok érte. Folytattam a munkát.
A diákok kezdtek visszaszállingózni az épületbe. Hamaro-
san fel fog tűnni valakinek a mi kis csoportosulásunk. Éppen
kiadtam a bemásolás parancsot, amikor Hunter megszólalt:

306
  Mi villog ott?
Pillantását követve a jobb kezemben lévő meghajtóra esett a
tekintetem. Aprócska zöld fény villogott rajta.
Ezzel egyidőben bejelzett a riasztóm is.
GPS-jelzés bemérve.
 Lenyomozza!
 Ki? Grassi? Akkor minek ácsorgunk itt? Szabadulj meg
attól az átkozott cucctól! - üvöltötte Samuel.
 Várj! - mondtam.
Nem hajíthattam el a meghajtót, míg minden fájlt be nem
másoltam.
A másolás megkezdődött. Samuel közben idegesen járkált
körbe-körbe a fa alatt. Hunter a telefonját leste.
 Aszittem, a te alkatrészeid a legszuperebbek - mondta
Samuel.
A feszültség csak még jobban előhozta skót akcentusát.
Az én idegeim sem voltak jobb állapotban. Mintha egy óriá-
si kéz kacimbálta volna őket, miközben a fájlok lassan letöltőd-
tek.
50% kész.
72% kész.
88% kész.
 Atyaég! Észre fog venni! - mondta Samuel, amikor éppen
bejelentettem, hogy:
 Kész vagyok!
Kirántottam a kábelt, és Hunter markába nyomtam. Két ke-
zemben szorongatva a meghajtót, a kikövezett út felé tartottam.
 Itt jó lesz, hadd dobjam el én! - mondta Samuel.
Elrántottam előle a meghajtót, mielőtt elvehette volna.
 Jobb ötletem van.
Ahogy elértünk a sétányra, letettem a meghajtót, azután
amilyen erősen csak tudtam, rátapostam.
Reccs.

307
 A biztonság kedvéért újra megtapostam, megcélozva a vil-
logó részét is. Fém és műanyag ropogott a talpam alatt, számí-
tógépchipek törtek darabokra, majd kihunyt a fény. Egy lendü-
letes mozdulattal lesöpörtem őket az útról a sárba. Eszembe
jutott valami, ami megmosolyogtatott. Most kapcsold át GPS-
üzemmódba, te seggfej!
Ellőttem még egy gyors üzenetet Lucasnak.
Átmásoltam egy teljes merevlemeznyi anyagot. Küldök át
belőle, de kódolt fájlokat, úgy remélhetőleg gyorsabban a vé-
gére érünk. Mindjárt ott lesznek...
Akkor is szóltam, amikor az átvitel befejeződött.
Megjöttek. Most rögtön nekiállok.
 Hol a fenében van Abby? - mérgelődött Samuel. - Indul-
junk el elébe, ne itt ácsorogjunk a tett helyszínén!
Miközben az udvar irányába tartottunk, jött egy üzenet.
Srácok, gyertek gyorsan! Megtaláltam Hannah-t. Megsérült.
Hol vagytok? - tudakoltam.
VV-épület.
Ezt nem értettem.
Hogy jutottál be oda?
Nálam retinatesztet kért, márpedig Abbynél nem voltak lo-
pott szemgolyók.
Kitámasztva találtam az ajtót.
Hannah korábban említette, hogy Grassi már panaszkodott a
biztonsági rendszer hibáira. A múlt éjjel pedig tarthatatlanná
vált a helyzet. Kicsit megnyugodtam. Talán változtattak vala-
min, amikor feloldották a bejárat lezárását, amit a rendszeren
keresztül én okoztam.
Igyekezzetek!
Abby üzenetét mintegy megerősítendő, értesítés érkezett a
rendszeremtől.
GPS-jelzés bemérve.
Először kirázott a hideg. Grassi GPS-chipje feltámadt? De

308
aztán rájöttem, hogy Hannah chipje az. Egész nap nyomát sem
láttuk annak a lánynak.
A szemem előtt megjelenő koordináták alátámasztották
Abby üzenetét. Hannah ugyanott volt, ahol a múlt éjjel láttuk, a
virtuális világba veszve.
Megyünk.
Mindhárman rohanni kezdtünk Grassi VR-terme felé. Út-
közben üzentem Lucasnak és Danielnek.
Abby megtalálta Hannah-t. A VV-teremben van.
Ide tudtok jönni, most rögtön?
Máris indulunk, jött a válasz.
 Bemegyünk, fogjuk Hannah-t, és tűzünk onnan. Megbe-
széltük? - kérdeztem Hunterékat.
Már nem sok volt hátra.
Hunter és Samuel kapkodták a levegőt, hogy lépést tartsa-
nak velem. Letértünk az útról balra, a szél az arcunkba vágott.
Az eső halk szitálássá csendesük, nedves cipőnk be-besüppedt
a füves talajba. Ahogy elrohantunk a szökőkút előtt, belemerül-
tem a mappák böngészésébe, akár az evezőlapát a háborítatlan
vízbe.
Az első húsz-harminc fájlnak számomra nem volt jelentősé-
ge.
Grassi igazi adathalmozó volt, mindent számon tartott. Uta-
zási költségek, vakációk. Adópapírok. Bankszámlakivonatok,
egyenlegek. Némelyik tengerentúli volt. Egy listát érdekesnek
találtam, amin idegen nevek és mellettük látszólag véletlensze-
rű számok sorakoztak. Ha több időm lett volna, kitalálom, mit
jelentenek, de per pillanat azt sem tudtam, mit keresek. Örül-
tem, hogy futás közben még a fájlokra is van kapacitásom.
A következőben azonban különös dologra bukkantam. Egy
elmentett e-mail váltásra. Grassi csak egy személlyel levele-
zett, de az illető neve sehol sem volt feltüntetve. Azonnal lát-
tam, hogy az e-mail címe is zsákutcába vezet. A levelei azon-

309
ban megmozgattak bennem valamit. Volt valami ismerős a
stílusában.
Valaki tompán felkiáltott a hátam mögött. Hunter csúszott el
egy sárfolton. Samuellel segítettünk neki felállni. Én a kezénél
fogva húztam, Samuel pedig a dereka alá nyúlva feltámogatta.
Amint lábra állt, szaladtunk tovább.
Harminc méter volt még a VV-épületig.
Olyan érdekesen fogalmazott az a valaki Grassi leveleiben.
Azok a szófordulatok... Befészkelték magukat az emlékeze-
tembe, és egy mély hangú, délies akcentust idéztek fel egy tit-
kos katonai bázis mélyén.
Csak megérzés volt, de tudtam, hogyan ellenőrizhetem.
Számítógépes nyelvi elemzés elindítva.
A minta összevetése ismert személyekkel.
Néhány pillanatig csak fújtatást hallottam a hátam mögött,
és cuppogó lépteink hangját.
Találat: 94%-os pontossággal megállapítható.
Ekkor megjelent egy kép az adatokkal: névvel, születési dá-
tummal és más egyéb információval, amiket a memóriám mé-
lyéről bányásztam elő. A megérzésem beigazolódott.
Holland tábornok tehát levelezett Grassival. Mégpedig hosz-
szasan.
Végre megtaláltuk a hiányzó láncszemet!
Az épület bejárati ajtajánál megálltam, hogy gyorsan kon-
zultáljak Lucasszal. Neki is volt pár terhelő bizonyíték a birto-
kában Grassi ellen.
Először is: a Grassi egy álnév. A fotón látható férfi William
Shell. A számsor a nagybátyám - Holland - régi ezredének a
száma. Ott ismerkedtek meg Grassival. A nagybátyámnak volt
egy jelvénye, pontosan olyan, mint az a tetoválás. Mindkettő
azt a katonai címert ábrázolja, amit az egész osztag használt. A
jelvény pedig ugyanabban a tűzben végezte, ahol Sarah.
Ezek szerint, maga Holland okozta a tűzvészt? De ő nem fe-

310
lelt meg Maggie leírásának.
Közben Hunterék is megérkeztek az ajtóhoz. A biztonsági
kamera nem működött, az ajtó résnyire ki volt támasztva, pont
ahogy Abby mondta. Az érzékelőim nem figyelmeztettek
semmilyen veszélyre, úgyhogy intettem a fiúknak, jöjjenek
utánam.
Odabenn majdnem ugyanolyan sötét volt, mint múlt éjjel.
Mivel ezúttal sem Hunternek, sem Samuelnek nem volt zseb-
lámpája, lassítanunk kellett, nehogy felbukjanak.
 Fogjátok meg a karomat! Nem lenne jó, ha elszakadnátok
tőlem.
Éjjellátó funkcióm segítségével követtük a múltkori útvona-
lat. Elhaladtunk a nagy kartondobozok és a szerteszét heverő
szerszámok előtt. Minden ugyanúgy állt a helyén, mint az éjjel.
Minden, leszámítva az alagsorba vezető titkos csapóajtót,
ami tárva-nyitva fogadott minket.
 Csapóajtó, fél méterre előttünk - figyelmeztettem a fiú-
kat.
Belém kapaszkodva, óvatosan megkeresték a lábukkal a le-
járó szélét.
 Megyek előre - szólalt meg Samuel, azután megfordult,
és a lábával kitapogatta a fém lépcsőfokokat, majd ereszkedni
kezdett.
Hunter is készülődött. Miközben várakoztam, folyamatosan
böngésztem a fájlokat.
A dékán - mint kiderült - mit sem sejtett arról, ami az épü-
letben zajlik. Azt hitte, a dobozokban hiper-szuper számítógép-
alkatrészek vannak, amik csak arra várnak, hogy összerakják
őket, és akkor elkészül egy csúcstechnikával felszerelt labor.
Még a Watson-ösztön díjasok kiválasztásában sem volt benne.
Amikor elindultam a többiek után a rozoga lépcsőn, egy
audiofájl meghallgatásába kezdtem. Grassi vehette fel a be-
szélgetést, a nyilvántartása számára.

311
  Hannah az agyi szinapszisok száma tekintetében megfe-
lel Sarah-nak, az alkalmazkodóképessége pedig, úgy tűnik,
még kiválóbb. Hogy akarod folytatni?
Elakadt a lélegzetem. Ez Grassi bársonyosan kellemes hang-
ja volt, Olyan természetességgel beszélt Sarah-ról, mintha csak
az időjárásról lenne szó.
Ám a lassú, vontatott hang, ami válaszolt, ott lapult minden
félelmem mélyén, kísértette a múltamat, és fenyegette a jövő-
met. Kétségbeesést éreztem - Programozott volt? Emlék? Vagy
valódi érzés? -, de nem állítottam le a felvételt.
 Folytasd a próbákat! - mondta Holland tábornok. - Ezút-
tal nem akarunk semmi bonyodalmat. De ez ígéretesnek hang-
zik. A következő lépés, hogy a robotika eredményeit bevonjak
az agy fejlesztésébe. Milyenek a többiek?
 Vegyes társaság, bár vannak köztük ígéretesebbek is. Te-
szem a dolgom. Azt hiszem, a hibrideket illetően igazad volt.
Jobb, ha több bennük az emberi, mint a gépi vonás. Sokkal
kevesebb munka van velük, és úgy tűnik, az agyuk többnyire
jól reagál a távirányításra.
 Sürgősen további kísérleti alanyokat kell találnunk - foly-
tatta Holland türelmetlen hangon. - Talán engednünk kellene a
tanulmányi eredményekből. Hagyjuk az IQ-t, és végezzük el a
PET-vizsgálatot bármelyik tinédzseren, aki kéznél van, és van
valamennyi esze! Már most harminc megrendelésünk van, és
még várhatóak továbbiak is.
Nem először tapasztaltam, hogy az igazság nem mindig fel-
szabadító érzés. Van, hogy kegyetlen erővel sújt le rád, és kö-
nyörtelenül eltipor.
Hollandnak esze ágában sincs leállni a MILA-projekttel. Én
csak az első, törvénytelen ember-gép hibridsorozat egyik pél-
dánya vagyok, és azóta is továbbiakon dolgozik. Az ösztöndí-
jasokat, akiket megismertünk, átalakítják. Tönkreteszik. Hol-
landnak hamarosan egy egész hadserege lesz a hozzájuk hason-

312
lókból.
Meghűlt bennem a vér. Attól féltem, hogy a legfinomabb
érintésre is millió apró szilánkra török. Moccanni sem mertem,
mert rettegtem, hogy a mélybe zuhanok, és soha többé nem
mászom elő a szakadékból. Holland és Grassi emberéletekkel
játszott, mintha a diákok agyagfigurák lennének, akiket puszta
szeszélyből összegyúrhatnak, és bármikor újraformázhatnak.
Ebben a tompa, kétségbeesett kábulatban megbotlottam az
egyik lépcsőfokban. Elvesztettem az egyensúlyom, és csúszni
kezdtem. Samuel fogott meg, elkapta a derekam.
 Legközelebb szólj, ha valami trükkre készülsz! - mondta.
- Egy férfinak nem árt, ha jelzed, hogy készülsz valamire. Fő-
leg ilyen vacak fényviszonyok mellett.
 Minden rendben? - kérdezte Hunter.
 Nem. De amint leszámolunk ezekkel a gazemberekkel,
rendben lesz.
Miközben a lejtős, sötét folyosón haladtunk, megüzentem
Lucasnak és Danielnek a történteket.
Ők is az adatokat elemezték, és további részletekkel szolgál-
tak.
A W.A.T.S.O.N. egy rövidítés: Weaponized Android
Testing Sub-Operations NetWork. Azaz: felfegyverzett
androidtesztelő alhálózat.
Holland meg az alvilági cimborái a még formálható, alkal-
mazkodóképes tinédzseragyról írott tanulmányokból indultak
ki. Megkeresték azokat a neurológiai paramétereket, amik leg-
inkább össze egyeztethetőek a technológiával, és három phila-
delphiai sebész körzetében soron kívüli PET-vizsgálatot ren-
deltek el minden kórházba került tizenévesen, akinek 130-nál
magasabb volt az IQ-ja. Sarak volt az első, akit - tudtán kívül -
kiválasztottak, és alkalmasnak találtak a feladatra.
Szívbemarkoló hangot hallottam, ami még az én szívnek ál-
cázott szivattyúmat is megindította. Daniel. Ha nekem így fájt

313
szembesülni a tényekkel, akkor...
Üvöltött a fájdalom a fülemben, a lényemben, a sejtjeimben,
ömlöttek a könnyeim. Ha nem tudjuk megállítani Hollandot,
egy fiatal sem lehet többé biztonságban ebben az országban. Se
Hannah, se Claude. Egyetlen okos, tehetséges diák sem.
Tehát cselekednünk kell. Nem bukhatunk el.
Ő kísérleti nyulat látott a mi szépséges lányunkban, akinek
az agya csak friss alapanyagul szolgált a kutatásaihoz. Az a
rohadék egész idő alatt mindenről tudott! Sarah nem maradt
meg a Montfordban, de nem engedte el. Megtervezte a tűzvészt,
hogy megkaparinthassa a kislányomat. Pontosan tudta, hogy
Nicole úgyis beadja a derekát, ha választania kell, hogy Sarah
élete a kutatást szolgálja, vagy értelmetlenül kárba vesszen.
A Daniel hangjából kicsendülő gyötrelmes fájdalom súlya
alatt majdnem összerogytam. Mire összeszedtem magam, már
a folyosó végébe értünk.
Nagyon sajnálom. De Hannah-t még megmenthetjük. Leg-
alább őt. Itt vagytok már?
Igen, éppen...
Zúgás hasított a fejembe, és minden mást elnyomott. A fü-
lemre szorítottam a tenyeremet, és megint majdnem összerogy-
tam. Emlékezetem óta most először fordult velem elő, hogy az
agyam elnémult.
A társaim két oldalról támogattak.
 Mi a baj? - szólalt meg Samuel.
A hang éppolyan gyorsan elenyészett, mint ahogy jött.
Daniel! Lucas!
Nem jött válasz.
Hogy veszíthettem el a jelet? Az érzékelőim hibája lenne? A
hasamhoz kaptam. A bombához lehet köze? Holland tud Lu-
casról, Tim pedig eltűnt. Végül úgy döntött, hogy „Mi a fenét
vacakoljak?”, és megnyomta az időzítő gombját?
 Csak egy kis üzemzavar - feleltem Samuelnek.

314
 Egyelőre nem akartam a félelmeimmel terhelni őket, pedig
közben nőttön-nőtt bennem a rettegés. Talán valami - vagy
valaki - megszakította a kapcsolatot Danielékkel?
A saroknál befordultunk, és az előző éjjel látott nagy küzdő-
tél tárult elénk.
A terem túlsó végében két alakot pillantottunk meg.
Abby háttal állt, Hannah a földön feküdt.
 Abby! - kiáltotta el magát Hunter, és már rohant is.
Én megálltam, hogy felmérjem a helyszínt. Abby testhelyze-
tét. Elesettnek tűnt. Hannah mellett térdelt, de a vállai előre-
buktak, és nem láttam a kezeit.
Elindítottam volna egy vizsgálatot, de továbbra is csak zú-
gott a fejem. Valami zavarta a vételt.
Valami nem stimmel.
 Hunter, várj...
Abby hátranézett, nagy szemeket meresztve, eszelős tekin-
tettel. A száján ezüstszínű ragasztószalag.
Abban a pillanatban minden világos lett.
Ez csapda.
 A fenébe...! - üvöltötte Samuel, és Abby felé iramodott.
Megpördültem. Sutának éreztem magam az android képessége-
im nélkül. Fedezni kellett a visszavonulásunk útját, de már
késő volt. Katonás léptek zaja ütötte meg a fülem a folyosó
felől. Egy jókora alak vált ki sötét rejtekhelyéről. A fény épp-
hogy megvilágította, és egy pillanatra mintha csak jelenést lát-
tam volna. De tett még egy lépést, és a csalóka remény szerte-
foszlott.
Nem hologram volt.
A kezében Abby telefonját lóbálta.
 Na, erre sem lesz többé szükségem - szólalt meg jellegze-
tes, vontatott hangján Holland tábornok.
Megvető pillantással nézett a telefonra, majd egy csattanás-
sal a padlóra ejtette. Farmernadrágja és széldzsekije sem tudta

315
elrejteni a büszke katonatartását. Fegyvert húzott elő a kabátja
alól, és lazán célba vette Huntert. A másik kezében sokkolót
tartott.
Külső szemlélő szemében jó megjelenésű, idősebb férfinak
tűnhetett volna. Az arcát barázdák szántották, de a tekintete
fénylett, a hajába ezüstsávok vegyültek. Én viszont ismertem
az igazi Hollandot. Ismertem a vonzó külső mögött rejtőző,
éjfekete lelkét. Én a szörnyeteget láttam benne.
 Hogyan...? - Elharaptam a kérdést, nem akartam neki
örömet szerezni.
Azt kérdeztem volna, hogy hogyan sikerült ilyen hirtelen
rajtunk ütnie. Lucas mobilját nyomozta le?
Mindig is félelmetesen jól olvasott a gondolataimban. Most
is az arcomat figyelte, és felkacagott.
 Te komolyan azt hitted, nem jövök rá azonnal, ahogy az
unokaöcsém szaglászni kezd utánam? Főleg ha egyszer kide-
rült, hogy veled van?
Bemértem a köztünk lévő távolságot, aztán a közte és Abby
közt lévőt, majd azt is, hogy milyen messze van tőlünk a kijá-
rat. Abbyt megkötözték, Hannah megsérült, de akkor is hárman
voltunk ellene. Ha a fegyver és a többiek közé kerülnék, eset-
leg lenne esélyük. Talán meg is próbáltam volna, ha nem köze-
lednek azok a léptek. De egyre közelebb értek.
Holland szintén hallotta őket. Félrehajtott fejjel fülelt. Aki
nem ismerte őt közelebbről, még kellemesnek is találhatta hal-
vány mosolyát.
 Mondtam már neked, hogy mindig én nyerek.
Ekkor besétált a másik négy ösztöndíjas diák. Ránk sem he-
derítettek. Helyette átvágtak a termen, odamentek Abby mellé,
és helyet foglaltak.
Ben volt az egyetlen, aki megtorpant. Álmatag pillantást ve-
teti ránk.
 Ők is csatlakoznak a mi kis klubunkhoz? - kérdezte, majd

316
kissé arrébb letette magát a padlóra.
 Ez egy újfajta szimuláció? - érdeklődött Sharon.
Talán ha beszélnék a fejükkel, kiszabadíthatnám őket Hol-
land markából...
 Chipet tett a fejetekbe - vágtam a képébe. - Kísérletezik
az agyatokkal. Ne engedjétek, hogy irányítson benneteket! Se-
gítsetek nekünk!
Nem foglalkoztak velem.
Rájuk akartam kiáltani. Szólni, hogy ha már nem segítenek
rajtunk, legalább fussanak el. Tűnjenek innen, de azonnal! De
természetesen már késő volt. Két felnőtt bukkant fel a bejárat-
nál, a diákok után.
Grassi. Hát persze. Már vártam. De mikor a másik férfit is
megláttam, azt hittem, rosszul leszek. Mintha Holland gyomor-
szájon vágott volna.
Tekintete az enyémbe kapcsolódott, de meg sem rezdült az
arca.
Mindketten fegyvert rántottak.
Abban a pillanatban megszakadt a szívem. A Watson-
diákokért, akiknek még mindig sejtésük sem volt róla, mi fo-
lyik itt, és akik a jelek szerint jó úton jártak afelé, hogy csatla-
kozzanak Holland hadseregéhez. Hunterért, aki, amíg meg nem
ismerkedett velem, normális életet élt, meg Samuelért és Abby-
ért, és igen, magamért is.
Na meg Danielért, aki nem bírná ki, hogy másodszor is el-
veszítsen.
És Lucasért. Mert elárulták. Ahogy engem is.
Máskülönben nem állna itt Tim, Samuelre és Abbyre fogott
fegyverrel.
Lucas elszólhatta magát azokban az e-mailekben, amiket a
kis boltba küldözgetett. Vagy hiábavaló volt minden óvatossá-
ga, Holland valahogy mégiscsak lenyomozta az üzeneteit. Any-
nyira szem előtt tartotta a testvére biztonságát, hogy közben

317
nem vigyázott eléggé a sajátjára.
Viszketett a tenyerem. Kedvem lett volna lekeverni egyet
Timnek.
Holland nem moccant, de figyelt engem. Mosolyogva nézte,
ahogy úrrá lesz rajtam a döbbenet. Ökölbe szorult a kezem.
Emlékeztem, milyen érzés volt megszorongatni a torkát, és az
ujjaim a tenyerembe vájtak.
Akkor kellett volna megölnöm.
 Te rohadt...
Elragadott a düh, lázasan lüktetve tombolt bennem. Majd
szétvetett, éreztem magamban a pusztító erejét. Mint mikor
lecsap a villám, bevilágítja az eget és elszenesíti a legmagasabb
fát. De ekkor megakadt a szemem Hunteren. Abby kezeit pró-
bálta kiszabadítani a kötelékekből. A kép visszavitt a múltba, a
dühkitörésemhez, Quinnhez, aki felszította a haragomat, és
ártatlanok ellen fordította.
Megmozgattam az ujjaimat, köröztem egyet hátrafelé a vál-
lammal. Addig küzdöttem háborgó indulataim ellen, míg lassan
elsimult bennem a harag, mint ahogy a hullám visszahúzódik a
tengerbe. Bár azt tudtam, hogy végleg nem fog eltűnni soha.
Amíg Holland él, addig biztosan nem.
 Mit keres ő itt? - biccentettem Tim felé.
Büszke voltam a visszanyert önuralmamra.
 Nem mesélt neked Lucas a bátyjáról, Timről? Mindig is
zűrös alak volt. Nekem kellett kihúznom a bajból. Drogozott.
Hitvány féreg. Mondjuk meghálálta, az igaz. Amikor Sarah...
kudarcot vallott... a Montfordban, tennem kellett valamit. Nem
hagyhattam, hogy kikotyogja, mi folyik itt. De persze nem te-
hettem el láb alól... egymagam nem. Túl feltűnő lett volna.
Úgyhogy Timet küldtem. Elképesztő, mire nem képesek egye-
sek, csak hogy elkerüljék a katonai börtönt... és újra beszívhas-
sanak.
Tim nem szólt semmit. Meg sem próbálta cáfolni Holland

318
szavait. Csak állt mozdulatlanul, Samuelre szegezett fegyver-
rel.
Emlékeztem, hogy írta le Maggie a férfit, akit közvetlenül a
tűzvész előtt látott. Nem Holland volt az, hanem a csatlósa. Aki
a tetthelyen hagyta a parancsnoka osztagának a jelvényét.
Én meg a hegyekben végig egy házban aludtam Sarah gyil-
kosával. Felidéztem Tim kiszámíthatatlan hangulatait, hogy
képtelen volt rám nézni, és hogy milyen szélsőségesen viselke-
dett. Akkor ezt az alkoholnak és a szégyennek tudtam be.
 És Lucas? - kérdeztem halkan, de Holland diadalmas pil-
lantásából már tudtam a választ.
 Ne aggódj! Hamarosan odaviszünk hozzájuk - mondta.
Holland parancsára Tim és Grassi megindultak a diákok fe-
lé. Grassi fedezésében Tim egymás után megkötözte a kezüket.
Látszott, hogy a diákok ezt a szimuláció részének gondolják.
Sharon felkapta ugyan a fejét, amikor a karjához értek, de
egyiküknek sem jutott eszébe ellenállni. Egyedül Ben hátrált
egy-két métert.
Én a tábornok parancsára Samuel és Hunter mellé ültem,
akiknek szintén meg volt kötözve a keze. Az enyém viszont
nem. Az enyémet szabadon hagyták. Ez okot adhatott volna
némi bizakodásra, de mikor Holland rezzenéstelen arcára néz-
tem, elszállt minden reményem. Ez rosszat jelent. Valami ret-
tenetes dolog vár rám.
 Még el is kell mennünk innen. És összekötözött kezekkel
ugyebár, nem sétálhatsz keresztül a campuson. Ez itt a gond.
Közelebb lépett. Megcsapott a mentol és az orvosi alkohol
ismerős szaga. Sasszemét végigjáratta Hunteren és Samuelen.
 Hunter Lowe. Nagy utat tettél meg otthonról. Benneteket
viszont nem ismerlek - mondta Samuel és Abby felé biccentve
-, de ha jól gondolom, valószínűleg Quinn régi csapatából jöt-
tetek. Remélem, Mila közölte veletek, hogy a főnökasszony
nem tart igényt a további szolgálataitokra.

319
 Quinn tekintetét láttam magam előtt. Dacos és lázadó volt az
utolsó pillanatig. Most büszke lett volna Samuelre. A fiú ádáz
pillantása, ahogy Hollandra nézett, emlékeztetett az övére.
Próbáltam erőt meríteni belőle.
 Hová megyünk? Mit akarnak tőlem? - kérdeztem magya-
rázatot követelve.
 Nálad van a hiányzó láncszem, ami a projektem befejezé-
séhez szükséges - felelte Holland.
Hiányzó láncszem? Miféle hiányzó láncszem? Kellemes
hangszíne, mint mindig, most is éles ellentétben állt azzal, amit
mondott. Vérfagyasztó hatást keltett.
Az érzékelőim továbbra sem működtek, de azt nélkülük is
kikalkuláltam, hogy ha mozgósítani tudnám az ösztöndíjasokat,
mi lennénk többen.
 Miféle hiányzó láncszem? - kérdeztem vissza, egyrészt
azért, hogy húzzam az időt, másrészt meg nagyon is érdekelt.
 Egy bizonyos idegsejt-típus az agyadban - felelte Grassi,
láthatóan már alig várva, hogy hozzászólhasson.
Odafordultam hozzá, de úgy, hogy közben Hollandot is
szemmel tarthassam.
 A benned rejlő lehetőségeket egy PET-CT alkalmával
vettük észre. Az agyad bizonyos területei úgy világítottak, mint
egy karácsonyfa. Nagy meglepetésünkre éppen azok a terüle-
tek, amelyek együttműködőbbeknek mutatkoztak a számítógé-
pes részekkel.
 Az én agyamban? Nekem nincsenek különleges agysejt-
jeim. Android vagyok. Vagy már elfelejtette?
Persze tudtam, hogy ez így azért nem egészen igaz. Van
bennem emberi rész, Sarah-ból.
 Nem csupán különleges agysejtjeid vannak, de osztódnak
is. A fejedben! Gondolj csak bele! - magyarázta Holland izga-
tottan, széttárva a karját. - Nem vagy igazi ember, de azok a
sejtek, amik kellenek nekünk, virulnak benned. Tökéletesen

320
megfelelnek a célunknak, hogy kivegyük őket, és beültessük
más kísérleti alanyok fejébe.
Önkéntelenül is a tarkómhoz kaptam a kezem. A hajam és a
mesterségesen megépített koponyám alatt Sarah sejtjei rejtőz-
nek. Az agysejtjei, Holland kapzsiságának a tárgya. Az élő
sejtek, amiket Lucas még a sivatagban észrevett.
Holland megjátszott együttérzéssel folytatta:
 Hidd el, nem mi akartuk ezt! De egyedül a te agyad bizo-
nyult alkalmasnak rá, hogy agysejteket szaporítsunk benne.
Egy kémcsőben nem osztódnának... egy állat agya pedig túl
nagy kockázatot hordozna magában. A fertőzésveszély miatt -
magyarázta, mintha nekem ezt értenem kellene. - Nem tudtuk
előre, hogy emberi szervezetre lesz szükségük. Vagy legalábbis
részben emberire.
Megnyaltam kiszáradt számat, és Sharonék felé pillantot-
tam. Mozdulatlanok voltak, akár a marionettbábuk, és csak arra
vártak, hogy valaki megrángassa a zsinórjukat.
 Ha bennem úgyis megvannak azok a sejtek, amikre szük-
ségük van, őket miért nem engedik el? Engedjék őket szaba-
don, és nem fogok ellenállni.
Grassi felhorkantott, Holland tekintete viszont elnémította,
Így hozta a tudomására, hogy ez az ő játszmája.
 Te most alkudozol velem? Persze, ezért nem lehet téged
hibáztatni... de a sejtekre szükségünk van. A gyártással már
meg is volnánk.
 A gyártással? - szólalt meg Samuel, magára vonva Hol-
land pengeéles tekintetét.
 Úgy van. És egy csomó megrendelőnk van, akik a termé-
künkre várnak.
 Miféle megrendelők?
 Az nem tartozik rád.
Kezdett derengeni a valóság. A szörnyűséges valóság.
Hogy néhányan azt gondolkodják, hasznot húzhatnak az

321
emberi életek adásvételéből. A valóság, amit egy titkos meg-
hajtón lévő, idegen neveket tartalmazó lista is bizonyít.
A valóság, hogy a nevek melletti számok árakat jelentenek,
százmillió dollárokat.
Ezek szerint, ez az ára annak, hogy tizenévesekből robotka-
tonákat állítsanak elő. És van rá igény.
 Maga android katonákat árul külföldiek számára - vetet-
tem oda Hollandnak megvetően. - Ennyit a hazafiasságról.
Összehúzott szeme dühről árulkodott, majd hangosan fel-
hördült. Harciasan felém lépett.
 Ezek a diktatúrák rokonszenvezni fognak nagyszerű
nemzetünkkel. Mi biztosítjuk számukra az eszközöket, hogy
megszabadulhassanak az ellenségeiktől, ők pedig támogatnak
minket, amikor szükség van rá. Gyilkolásra kiképzett harcoso-
kat adunk el nekik, belsejükben, ahogy ezt te magad is nagyon
jól tudod, felderíthetetlen, stratégiailag megfelelően elhelyezett
bombákkal. - A hangja büszkeségről árulkodott. - A tökéletes
álca. Érted már? Soha senki nem fog gyanakodni egy amerikai
diákra. Ők túlságosan kiváltságos életet élnek ahhoz, hogy vá-
sárra vigyék a bőrüket. - A karórájára pillantott, és összevonta
a szemöldökét. - Elég lesz. Vissza kell vinnünk téged Washing-
tonba.
 Az a célpontom?
Tudtam, hogy megunta a kérdezősködésemet. De halálosan
féltettem a többieket. Mi lesz velük, miután engem elvisznek?
Mindent hallottak. Holland nem titkolózott előttük. Kizárt,
hogy ezek után hagyja őket elsétálni innen.
Meglepetésemre a tábornok felnevetett, őszintén.
 Úgy látom, az unokaöcsém nem olyan okos, mint hiszi
magáról. Nincs célpont.
 De...
 Azt akarod mondani, a te bombád az a fajta? Be lehet
programozni, hogy egy bizonyos célpont mellett robbanjon fel.

322
Csakhogy a tiéd még nincs élesítve. Csak összezavartam a
szerkezetet pár zavaros infóval, hogy azt mutassa.
Nem értettem.
 De miért?
A mosolya metszővé vált.
 Hogy legyen mitől tartanod, ha megint előállnál valami
menekülési trükkel. Kár, hogy nem láthattam, nagy móka lett
volna látni, ahogy parázol!
Móka. Hányszor rettegtem! Féltem, hogy veszélybe sodrom
mások életét, és ha csak rossz helyre lépek... Az egész hazug-
ság volt.
Pedig tudhattam volna! Holland megmondta: a végén min-
dig ő nyer.
 Ne hibáztasd érte Lucast! A laptopomra is félrevezető in-
fót tettem. Gondoltam, hogy te vagy Quinn próbáltok majd
belépni. Azt viszont egy pillanatig sem gondoltam, hogy a saját
rokonomat fogom megvezetni vele.
Nekünk egész idő alatt... esélyünk sem volt.
Most maradjak és reménytelen helyzetem ellenére harcoljak
ezekért a srácokért? Vagy menjek Hollanddal, és miután több
információt gyűjtöttem, próbáljak meglógni? Egyáltalán képes
lennék elmenekülni, ha egyszer kivették belőlem azokat az
agysejteket?
Teljes tanácstalanságom közepette egy arc ragyogott fel
előttem, mint egy gyertyaláng, ami nem akar kialudni.
Sarah. Arra késztetett, hogy ne adjam fel.
 Bombát emlegetett? - kérdezte Ben.
A hangja kevésbé hatott monotonnak, majdnem a sajátján
beszélt. Esetlen, darabos mozdulatokkal kelt fel a földről.
Holland Grassihoz fordult.
 Ez az egyik selejtünk, ugye? - kérdezte.
Kihasználva, hogy pillanatnyilag nem figyel rám, rávetettem
magam a tábornokra.

323
 Ben látta, hogy mozdulok, és ő is előretántorodott, de ne-
hézkesen mozgott, mivel irányítás alatt tartották az agyát.
 Állítsd... meg... - préselte ki a szavakat.
Összekötözött kezekkel ugyan, de Samuel talpra szökkent,
miközben Hunter Abby elé vetette magát.
Holland erre visszafordult, aztán hirtelen felgyorsultak az
események. Csak egy-két méterre álltam tőle, mikor a fegyver
megrándult a kezében. Hátranéztem, és láttam, hogy Ben döb-
benten a hasához kap, aztán a földre rogy. Ömlött belőle a vér,
nagy tócsába gyűlt a padlón.
Mire visszafordultam, Holland újra célzott. Ezúttal Samuel-
re. Nem mertem mozdulni, különben még valaki mást szemel
ki áldozatul.
Holland halkan felnevetett, majd félrehajtott fejjel megszó-
lalt:
 Úgy tűnik, Mila, megfeledkeztél a jó modorról. Lássuk,
újra tudom-e benned indítani!
A zsebébe nyúlt, és egy fekete dobozt húzott elő. Mielőtt
akár csak lélegzetnyi időhöz jutottam volna, megnyomta a kap-
csolót.
A figyelmeztető üzenet rögtön feltűnt a szemem előtt. Nem
volt harsonaszó, sem megindító felvezetés. Sem egy kattanás,
sem egy csattanás.
Elég volt egy rövid kiírás, hogy megálljon a szívem, hogy
mesterséges ereimben megfagyjon a mesterséges vér, hogy idő
és tér összeomoljon. Úgy éreztem, menten összerogyok. A pá-
nik elhatalmasodott rajtam. Fennállt a veszélye, hogy a rend-
szerem teljesen leáll.
Annyiszor elképzeltem már ezt a pillanatot, de mindig na-
gyobb szabásúnak gondoltam. Három szó. Ennyi volt az egész.
Semmi több.
A visszaszámlálás megkezdődött.
Hallani lehetett, ahogy levegő után kapok.

324
 A robbanásig hátralévő idő: 120 perc.
 Mila! Mi történt? - szólalt meg Samuel, megfeszítve kö-
telékeit.
 A bomba. Most aktiválta - feleltem.
Lehet, hogy a sokk volt az oka, de a hangom közönyösen
csengett, mintha csak az időjárásról számolnék be neki.
 NE!
Ketten egyszerre üvöltöttek fel. Samuel... és Hunter. Még ő
is felüvöltött. Talán tényleg megbocsátott nekem.
Holland az érzelmek játékát figyelte az arcomon. Csendben
somolygott magában, abban a biztos tudatban, hogy ezúttal
ismét fölébem kerekedett.
 Egyedül én ismerem a kódot, amivel le lehet állítani. Ha
én meghalok, a bomba felrobban. Ha velem tartasz, még leál-
líthatom. Máskülönben...
Ezt a csapdát jól kitalálta. Gondosan előkészítette. Ha mara-
dok, a teremben mindenki meghal. Ha útközben bármikor
megölöm Hollandot, biztosan felrobbanok. A lehetséges áldo-
zatok sakkban tartottak. Lássuk csak, meg tudtam-e menteni
őket korábban, hasonló helyzetben.
Anya. Peyton. Az eddigi teljesítményem elég siralmas.
A markában tartott. Nem volt értelme harcolni. De azért
vágtam bele ebbe a küldetésbe, hogy feloldozást nyerjek. Most
már nem fogok megállni.
Egyedül én láthattam, ahogy a kis számláló forgott, ragyogó
zölden, és folyamatosan mutatta a robbanásig hátralévő időt.
118 p, 56 mp.
118 p, 55 mp.
118 p, 54 mp.
Holland az ajtóhoz intett. Amikor Samuel is indult volna
utánunk, megrázta a fejét.
 Nem. Csak ő.
Szükségtelen volt túszt vinnie, hiszen ketten már vártak.

325
Daniel és Lucas. Ha Holland bántotta őket, akkor végem. Tő-
lem azonnal fel is robbanhat a bomba.
Hátrapillantottam, mélyen magamba szálltam, és erőt gyűjt-
ve a többiekre mosolyogtam.
 Ne aggódjatok! Megoldom.
Hazugság volt. De nem akartam, hogy tudják, milyen kevés
remény maradt.
A tekintetem még egyszer összekapcsolódott Hunterével.
Magamban elbúcsúztam tőle. Reméltem, hogy valahogy meg-
menekül majd. És hogy Abbyvel hosszú, közös életük lesz.
Kék szemében tétovázást láttam. Abbyre pillantott, aztán
Ben felé fordult, aki azóta sem mozdult furcsa, kifordult test-
helyzetéből. A tekintete megüvegesedett. Olyan volt, mint va-
lami törött porcelánbaba egy vörös tócsában.
Amikor aztán Hunter újra rám nézett, alig észrevehetően
nemet intettem neki a fejemmel. Ne! Hiába is próbálkozna
bármivel... Úgy járna, mint Ben.
Kifelé menet belenéztem Tim szemébe. A tekintetemből
áradó megvetés ereje lézerként hasíthatott belé. Meg sem rez-
zent, de a pulzusa jócskán megemelkedett. Most már érzékel-
tem.
Fél? Tőlem? Ezt nem értettem. És ekkor valami még fur-
csábbat csinált. Felszegte az állát, épp csak láthatóan. Azt hit-
tem, képzelődöm. Fogalmam sem volt róla, hogy ez mit jelent-
het.
Aztán kinn is voltam a folyosón, elhagytam az épületet, már
a sétányon jártam, ami a Montford kijáratához vezetett, messzi-
re a többiektől, akiket ott hagytam abban a teremben, örökre.
 Hol vannak? - kérdeztem, amikor senki nem hallhatta.
Holland nem tett úgy, mintha nem tudná, kikre gondolok.
 Nemsokára meglátod őket.
Az eső már elállt, de a levegő még mindig erősen párás volt.
A parkolóig vezető út a campuson át meglepően eseménytelen

326
volt. A diákok többsége visszavonult az épület melegebb szár-
nyaiba. Csak itt ott láttunk egy-egy párocskát, és senki nem
törődött velünk különösebben. Miért is tették volna? Nem ta-
núsítottam ellenállást, nem harcoltam, különben valaki meghalt
volna. Megbilincseltek, erősebben, mintha acélkarikákkal tet-
ték volna.
 Még a kapu feletti videokamera sem okozott gondot.
 Éppen meghibásodott - mondta Holland.
A parkolóhoz vezető úton egy szót sem szólt, de a csend
szinte rosszabb volt. Amikor beszélt, tudtam, mi jár a fejében.
Amikor viszont hallgatott... százszor jobban féltem.
Egy fekete furgonhoz vezetett, kinyitotta az utasülés felöli
ajtót, és a kormány felé taszigált.
 Te vezetsz.
Ő beszállt hátra, aztán ideadta a slusszkulcsot.
Miután követtem a foghegyről odavetett útvonalat, egy üres
mezőre érkeztünk. Rajtunk kívül csak egyetlen jármű volt ott.
Elállt a szívverésem, amikor megláttam. Lucas fehér furgonja
volt.
 Pontosan mellé állj! - dörrent rám Holland.
Úgy tettem.
Közeledtünkre a furgon ajtaja félresiklott. Daniel arca tűnt
fel a jármű mélyén, aztán Holland egyik embere kitakarta őt, és
kihúzott valakit hátulról.
Lucas. A lábait összekötözték, és a kezét is, elöl, kábelköte-
gelővel, de egyébként úgy tűnt, egy darabban van. A férfi be-
tuszkolta hozzánk a keskeny ajtónyíláson keresztül, de Lucas
megbotlott, és kis híján fejjel a nagybátyja ölébe zuhant. Az
utolsó pillanatban sikerült kitérnie, hogy az üres ülésre érkez-
zen.
Holland utasítására becsuktam az ajtót. Megfogadtam, hogy
mindenben engedelmeskedem neki. Mindenben. Ha Lucasnak
nem esik bántódása. Hamarosan ismét útnak indultunk, a másik

327
furgon szorosan mögöttünk jött.
A visszapillantó tükörben láttam, ahogy Holland hátradől, és
fegyvert tart Lucas halántékához. Lucas tekintete a száját fedő
ragasztószalag fölött nyugalmat sugárzott. Felmértem a köz-
tünk lévő távolságot, megbecsültem, mennyi idő elérnem Lu-
cast. Egy ezred másodperc elég lett volna.
Holland ravaszon lévő mutatóujja azonban minden számítás
szerint gyorsabb lenne.
 Ha a legkisebb mértékben is letérsz az útvonalról, vagy
leveszed a kezed a kormányról, és nem azért, hogy indexelj,
lövöldözni kezdek. Testrészről testrészre haladva - mondta
Holland, olyan nyugodt hanglejtéssel, mintha csak a kedvenc
étterméről beszélne.
A szívem még szaporábban vert. Igyekeztem lecsillapodni,
mert minden energiának az agyamba kellett áramlania. Hol a
kiút? Lennie kell kiútnak!
 Így is, úgy is veszítesz - szólalt meg Holland, a gondola-
taimban olvasva. - Mennyi idő is van még? - Nagyméretű kar-
órájára pillantott. - Egy óra negyvenöt perc, úgy nagyjából.
Nem sok. Még helikopterre kell szállnunk, és Washingtonba
repülni, hogy ott kinyerjük belőled az agysejtjeidet. Aztán csak
beültetjük őket a katonáinkba, és kész a termékünk.
Ez a terv nem sok hibalehetőséget hagyott. Tényleg olyan
gyorsan Washingtonba érünk? Lehet, hogy a bombám útköz-
ben robban fel!
Hitetlenkedve néztem rá.
 Hajlandó akár meghalni is ezért? Csak hogy megszerezze
az agysejtjeimet?
Mártírnak soha nem tudtam volna elképzelni Hollandot.
Ahhoz túlzottan sokra tartotta magát.
Ekkor felnevetett.
 Egy fenét! Ha élesre fordul a helyzet, egy szemvillanás
alatt megszabadulok tőled.

328
 Ennyit a bombáról. Csak egy elragadtatott, szélsőséges
módja volt annak, hogy engedelmességre kényszerítsen.
Vezettem tovább, és ügyeltem rá, hogy mindkét kezem a
kormányon tartsam. Megjelentek előttem az emlékeim.
Anyát viszem a kocsiban, miközben Holland emberei lőnek
ránk. Anya vére, pocsolyába gyűlve az aszfalton.
A légzésem kihagyott, a látásom beszűkült, ismét csak az
utat láttam magam előtt. Lépésről lépésre kell haladni! Megta-
lálom a kiutat.
Hallottam, ahogy ketyeg a bomba.
Ritkultak az autók, a városkép füves-fás tájba olvadt.
 Mondhatni, csalódtam benned, Lucas, amiért át akartál
verni. De több eszem van annál, mint hogy sokat várjak tőled,
miután a bátyád is akkora lúzer. A gének tehetnek róla. Joanna,
a nyúl, aki halálra rémül a saját árnyékától, meg az apád. Jó
agyad van, de puhány alak vagy, és a rossz oldalra álltál. Kár!
Lucas olyan hangot adott, mintha beszélni akarna.
 Meg akarod nekem magyarázni? Na, ki vele! - mondta
Holland, és egyetlen csuklómozdulattal letépte a ragasztószala-
got a szájáról.
Lucas előbb néhányszor levegő után kapott, azután megszó-
lalt:
 Nem én állok a rossz oldalon, hanem maga. Ahelyett,
hogy a hazáját védené, csak önös érdek vezérli.
Nem tudom, miért, de meglepett, hogy Lucas hangja nyu-
godt és tiszta. A szívem eltelt büszkeséggel, ugyanakkor féltem
is, hogy vajon Holland mit lép erre.
Egy szisszenés, majd hangos hörgés hallatszott. Riadtan
néztem hátra. Az egyik kezével Holland még mindig Lucas
halántékának szegezve tartotta a fegyvert, de a másikkal fojto-
gatta.
 Hajts! - rivallt rám.
Lucas vörös arca és a torkába markoló ujjak látványa belém

329
égett. Tehetetlennek éreztem magam, kétségbeestem.
Minden idegszálammal félre akartam rántani a kormányt, le-
fékezni a kocsit, bevetődni a hátsó ülésre, kicsavarni a fegyvert
Holland kezéből és ráfogni. De úgy megkötözött, mintha le
lettem volna láncolva.
Tudta, hogy nem teszem kockára Lucas életét, sem a Mont-
fordban maradt diákokét, akikre most az a gyűlöletes Tim fel-
ügyel, és számítanak rám.
Nem volt más választásom, minthogy kivárok.
A hörgés abbamaradt, ami őrült pánikba kergetett.
 Nem kap levegőt! - sikoltottam, tekintetemet az útra sze-
gezve.
Meggyilkolná a saját unokaöccsét?
Holland felnevetett, élvezte a helyzetet.
 Ha megöli, öt másodpercen belül maga is halott lesz -
mondtam, ezúttal ugyanolyan könnyed hangon, mint amilyenen
ő szokott beszélni.
Belenéztem a visszapillantóba, a diadalmas szürke szempár-
ba, ami most barnában játszott. Az arckifejezésem, akár a han-
gom, nyugodt volt. Közvetlen.
Határozott.
Lucasnak forgott a szeme, amikor Holland elengedte. Egy
rettenetes pillanat erejéig a feje előrecsuklott, és néma csend
lett. A lábam a fék fölé emeltem, de mielőtt rátapostam volna,
szörnyű hörgés töltötte be a furgont. Lucas volt, ahogy a meg-
dagadt torkán át szívta magába a levegőt.
Holland kíváncsian figyelte az aggodalmamat.
 Érdekes fejlemény. Nem tűnt fel, hogy érzel valamit irán-
ta. Nem mondod, hogy te is így vagy ővele? - nézett ezúttal
Lucasra.
Amikor Lucas nem nézett rá, és nem is válaszolt, Holland
megragadta az állát, és maga felé fordította.
 Kérdeztem valamit - mondta.

330
 Hazudj!, sürgettem Lucast. Ha érzel is irántam valamit, ha-
zudj!
De még ha győzködtem is magamban, tudtam, hogy esélyte-
len a dolog. Lucas soha nem hazudott. A visszapillantóban
láttam, hogy mosolyog.
 De igen. Tényleg nincs benne logika. Hogy sikerült egy
ilyen szörnyűséges embernek, olyan csodálatosat alkotni, mint
Mila? - kérdezte, és ahogy elfordította az arcát, a tükörben ta-
lálkozott a pillantása az enyémmel.
Fényesen lobogott a tekintete.
Holland öklének csattanása verte fel az utastér csöndjét. Lu-
cas feje hátrabicsaklott.
 Én meg még azt hittem, hogy neked legalább van eszed!
Idióta!
Végeláthatatlanul hosszúnak tűnt az út. Egészen addig, míg
Holland rám nem szólt, hogy álljunk meg. Akkor egyszeriben
túl rövidnek éreztem. Bekormányoztam a kocsit egy nagy
puszta közepén álló hatalmas épület mellé, ahol leszállópályát
és egy helikoptert vettem észre.
Kiszálltam a furgonból, Holland is Lucasszal mögöttem. A
másik furgon ajtaja is kinyílt, és két férfi jött elő Daniellel.
Holland ismertette a helyzetet.
 Mi hárman a katonai helikopterrel megyünk majd. Dave
és Brady a biztonság kedvéért itt maradnak Daniellel. Csak
Grassira várunk. Maradjatok itt, a fal tövében! - bökött a kezé-
ben lévő fegyverrel a mögöttünk lévő fehér alumíniumépületre.
Lecsúsztam a fal tövébe, beletörődve az elkerülhetetlenbe.
Brady odajött, és lehajította mellém Lucast. Segítettem neki
felülni, közben a könnyeimmel küzdöttem.
 Ne sírj! - mondta Lucas. - Miattam ne! Elég szomorúság
jutott ki neked ebben a rövid életben.
Ettől csak még inkább rám tört a sírhatnék. Lucas még ilyen
állapotban - megkötözve és meggyötörve - is miattam aggódik.

331
  Ha annyira vágytok egymás társaságára, most itt az alka-
lom! - ékelődött Holland.
Alig álltam meg szó nélkül a gúnyolódását, de semmiképp
nem ronthattam tovább a helyzeten.
Lucas látta a szememben, mi zajlik bennem, és a szája szeg-
lete pici mosolyra görbült. Könnyek közt örültem, miközben
finoman a tenyerembe fogtam az arcát.
Azután az ajkam Lucaséhoz ért, és Holland megszűnt létez-
ni.
Erre a néhány ragyogó pillanatra csak mi ketten voltunk.
Valami derűs meghittségben osztoztunk azon, amiért jó ember-
nek lenni. Lucas ajkával az enyémre borult, vagy én az övére.
Nem tudtam különbséget tenni, nem is érdekelt. A két vállánál
fogva magamhoz húztam, igyekezve életre szóló vágyat és
vonzalmat kelteni benne.
Cserébe egy egész életet próbáltam magamba szívni, hogy
magammal vihessem az utolsó perceimre. A testét, az illatát,
puha szempillái érintését. Ahogy - még most is - rám hagyat-
kozik, amikor akarom. Minden, ami vele, velünk kapcsolatos,
olyan magától értetődő volt. Tele lehetőséggel. Egy kapcsolat,
ami egymás teljes elfogadásán alapul.
A csókban összeolvadtunk. Olyan erős szövetséget ková-
csolt közénk, aminek sem Holland, sem a fogdmegjei nem árt-
hattak. Teljesen át akartam adni magam ennek a pillanatnak,
Lucasnak, és örökre így maradni.
Hollandnak azonban más terve volt.
Durva kezek ragadták meg a vállam. Hirtelen felocsúdtam.
Ne még! Jaj, még ne!
Lucas az ajkát még utoljára az ajkamra szorította. Sós köny-
nyeket éreztem. Az övét vagy az enyémet, nem tudtam. Azután
hagytam, hogy a kezek elválasszanak minket egymástól. Utol-
jára annyit éreztem még, hogy Lucas ujjai végigcsúsznak a
kezemen, aztán ez az utolsó pici kapocs is megszűnt.

332
 Megőriztem a nyugalmamat.
Legalább egy pillanatra sikerült békére lelnem.
 Undorítóak vagytok, mindketten! - mondta Holland. -
Hol a fenében van már Grassi?
Brady vállat vont.
 Még nem jelzett vissza. Lehet, hogy lemerült a telefonja.
Mialatt Holland Grassit és Bradyt szidta, hogy hogy lehet
lemerült telefonnal akciózni, Tim arca villant be. Semmiféle
érzelmet nem mutatott. Pedig felment a pulzusa. A hadseregből
származó jelvény, amit a tűzvész helyszínén találtak. Mit
üzent?
 Miért nem jött értem hamarabb? - kérdeztem Hollandot. -
Ránk találhatott volna, mielőtt leleplezzük a tervét.
 Úgy is lett volna, ha Lucas hamarabb ír a bátyjának - mo-
rogta Holland.
 A bátyámnak? Mi köze neki ehhez?
Holland vérszemet kapott, amikor látta, hogy Lucas ráharap
az érzékeny témára.
 Nem említettem? Ő segített megtalálni benneteket.
 Micsoda? Az nem... - Lucas nekitántorodott a fogvatar-
tójának, sápadt arca elszürkült. - Ezt nem hiszem el...
Borzalmas volt látni a kínját.
 Mila, nagyon sajnálom.
 Nem kell bocsánatot kérned! Tőlem nem, azért nem, amit
ez a szörnyeteg művelt. Nincs abban semmi szégyellnivaló,
hogy jót feltételezünk valakiről. Azt hitted, Tim megváltozott.
Lucas szempillái sötétlettek a könnyektől, amikor rám né-
zett. Aztán egyszer csak elkerekedett a szeme. De csak egy
kicsit.
Én már rég írtam neki, tátogta felém.
Ezek szerint viszont Tim nem szólt Hollandnak. Ezek sze-
rint azt akarta, hogy leleplezzük Holland tervét? Létezik az,
hogy ő hagyta ott a jelvényt a tűznél, hogy egyszer valaki rálel-

333
jen a nyomra?
Megbocsátásra vágyott? Feloldozásra? Mindenkinél jobban
tudtam, milyen érzés az. És azt is, hogy Timmel kapcsolatban
talán már soha nem tudom meg az igazságot. De hirtelen más-
képp éreztem, ha arra gondoltam, hogy a Montford-diákok az ő
gondjaira vannak bízva.
Holland hol az egyikünkre, hol a másikunkra nézett. Nem
tudta, mi történt köztünk Lucasszal, de nem tetszett neki.
 Újratervezés! Itt hagyjuk Grassit, és felszállunk. Brady,
indítsátok be a helikoptert, és ültessétek be Lucast!
A rotor hangosan felzúgott, először lassan forgott, aztán
egyre jobban felpörgött. A hajam az arcomba csapódott, és
mindenkinek kiabálnia kellett.
 Várjatok! Üzenet jött Grassitól! Mindjárt itt lesz. Meg
kellett állnia tankolni - üvöltötte túl Brady a lármát, de a hang-
ját felkapta, és elvitte a helikopter rotorja által keltett légáram-
lat.
Közben meggyűlt a baja azzal is, hogy felvigye Lucast a fe-
délzetre. A fiú ájulást színlelt, ő meg alig bírta egy kézzel von-
szolni, mert a másikban a fegyverét tartotta.
Rajtam kívül senki nem vette észre a robogva érkező autót
az úton. Száz méterre volt még, de sebesen közeledett. Átvizs-
gáltam az utasterét, az érzékelőim éppen kezdtek újra működni.
Három utas. Két fegyver. Ahhoz nem volt elég információm,
hogy döntsek. De ahhoz igen, hogy reménykedjek. És kitalál-
jak valamit.
Közelebb mentem Bradyhez meg Lucashoz, és az útjukba
álltam. A furgon hátsó ablakában egy hirtelen mozdulatot ész-
leltem. Daniel lába volt. Kirúgta az ablakot. A furgon lassított,
de Holland még mindig nem hallotta meg. Felkészültem.
Egyetlen esélyem maradt keresztülvinni a dolgot.
Az autó a látóterünkbe ért. Ugyanakkor pillantottam meg a
sofőrt, mint Holland. Hunter vezetett. És nem állt meg. Gázt

334
adva egyenesen Holland felé tartott.
Most!
Brady figyelmét elvonta a kocsi. Pont erre volt szükségem.
Mögé ugrottam, a karommal elkaptam a torkát, a másik ke-
zemmel pedig addig szorítottam a csuklóját, míg ki nem csú-
szott a markából a fegyver. Fejbe vertem vele, mire összero-
gyott. Gyorsan leguggoltam Lucas mellé, és kiszabadítottam a
kötelékeiből. Gyors csókot nyomtam a szájára, és igyekeztem
elraktározni magamban az érzést.
 Gyorsan, segíts Danielnek! - mondtam, és átadtam neki a
fegyvert.
Holland elugrott az autó elől, de közben elesett. Ekkor ug-
rott elő Samuel, és ráfogta a sokkolópisztolyt. Egy perc múlva
a kezemben volt a detonátor. Lucas biztonságban volt. Amire
Nicole meggyilkolása óta mindig is vágytam, hogy legyőzzük
Hollandot, végre megtörtént.
Elszoruló torokkal léptem a helikopter felé.
 Ne menj! - kiabálta Lucas a helikopter fülsiketítő zúgá-
sában. - Elkaptuk Hollandot. Rávehetjük, hogy állítsa le a
bombát, cserébe megkíméljük az életét.
A torkomban még nagyobb gombócot éreztem.
 Úgyis utánam jönnek. Amíg csak létezem. Akkor is, ha
Hollandnak vége. Lesz majd más, olyan, mint Quinn vagy
Grassi, aki tudomást szerez rólam, és megint megpróbál fel-
használni az alattomos tervéhez. Nem kockáztathatom meg.
Nem menekülhetek tovább.
Kezdett volna vitatkozni, de nem jött ki hang a torkán. Tud-
ta, hogy igazam van, és nem az-a fajta, aki, ha tudja, nekiáll
győzködni az ellenkezőjéről.
 Elrejtőzhetnénk. Olyan jól megvoltunk a faházban is,
nem?
De a szomorú mosolyából láttam, hogy tudja, mit válaszo-
lok.

335
  Te nem ilyen életet érdemelsz.
Ekkor az arcom felé nyúlt, és a hüvelykujjával végigsimított
a számon.
 De együtt lennénk.
Csábító gondolat. Nagyon csábító.
 De meddig tartana? Mindig résen kellene lennünk, fi-
gyelni, mikor fedeznek fel engem. Hidd el, ez a helyes döntés!
 Mondtam, hogy te vagy az egyik legbátrabb ember, akit
ismerek.
Tenyerébe fogta az arcom, én is az övét. Egyenrangúak vol-
tunk.
Órákig álltam volna így. Úgy éreztem, ha megszakítom a
szemkontaktust, kiszakad belőlem egy darab. Egyetlen lépés,
és magam mögött hagyom őt. Mindent. De ennek így kellett
lennie. Hátraléptem, meg akartam fordulni, de még tétováztam.
Ekkor anya utolsó szavai úsztak be a fejembe. Melegség járt
át.
 Ha másoknak nem származna belőle baja, esküszöm, az
életet választanám - mondtam, csak úgy magamnak.
De ártok vele az embereknek, ha maradok. És már eddig is
annyi szenvedést okoztam.
Az én döntésem. Amit pedig ő kezd ezzel a tudással, az az
övé.
Megfordultam, és a helikopterhez futottam. Beugrottam a
pilótaülésre.
Daniel elkínzott kiáltása ütötte meg a fülemet, de tudtam,
hogy ő is meg fogja érteni. Egyszer. Amennyire a szívén visel-
te a sorsomat, mások lányait most már még inkább meg akarja
majd védeni.
A műszerfal különféle gombok és kapcsolók kiismerhetetlen
talánya volt, de az android érzékelőim bekapcsoltak, és átvették
az irányítást.
Mielőtt azonban felszálltam volna, Samuel utánam kiabált:

336
  Várj!
Odanéztem, és annyit láttam, hogy Daniel Hollandhoz ro-
han, és képen törli. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Egyik sem
hozza már vissza a lányát, és nem ment meg engem se, de egy
kis elégtételt akart venni.
Amikor a tábornok már nem volt annyira magánál, hogy
visszaüssön, Samuellel vonszolni kezdték. Felém. Rázni kezd-
tem a fejem, mert tudtam, mire készülnek.
Daniel azonban nem hagyta, hogy tiltakozzak.
 Mila, csak így vehetjük biztosra, hogy azok a diákok biz-
tonságban lesznek. Meg a jövendő nemzedék. Más szülők
Sarah-i.
Hollandra néztem, hadakoztam magammal. Ha magammal
viszem, az gyilkosság. De ha nem, abból is egykönnyen az
lehet. Azon kaptam magam, hogy Lucast keresem, még egy-
szer utoljára. Az én gyönyörűséges békeharcosomat. Az nem
létezik, hogy ő is egyetértsen ezzel.
Amit a szemében láttam, meglepett.
 Ahogy mondtad, úgyis utánad mennének. Nincs rá ga-
rancia, hogy a bíróság bűnösnek ítélné.
 Lucas - szóltam a fejemet rázva.
Az állkapcsa megfeszült, és felsóhajtott.
 Tudom. De ha az ő döntése lenne?
 Mi a fenéért akarná, hogy...
De Lucas már elindult, mégpedig a félig öntudatlan nagy-
bátyja felé.
Így hát vártam. Megvártam, míg letérdel mellé, és valamit a
fülébe súg. Láttam, hogy Holland felocsúdik, azután összerez-
zen. Egy perc elteltével Lucas felegyenesedett.
 Betehetitek a helikopterbe!
Samuel és Daniel beemelték az utasülésbe, és bekötötték.
Kiléptem a helikopterből, Lucas már várt rám.
 Mit mondtál neki? - kérdeztem kicsit félve.

337
  Eszébe juttattam, hogy ebben az országban hogyan bán-
nak az árulókkal. Hogy meghurcolják majd a nevét. Évekig
közröhej tárgya lesz, rosszízű viccek céltáblája. Megmondtam
neki, hogy az életének igencsak befellegzett, de ha elmegy,
megpróbálhatunk hallgatni a dolgairól.
 Lucas - fogtam bele a mondandómba, mire ő megrázta a
fejét.
A tekintete lángolt.
 Lehetőséget adtam neki a választásra, és ő élt vele. Ne
legyen benned rossz érzés miatta! Egy pillanatig se! Már a vá-
lasztás lehetőségét sem érdemelte meg. Ha volna igazság, na-
gyon hosszú élete lenne, egy nagyon picike cellában. Megaláz-
va és megtörten.
Hollandra pillantottam, aki az utasülésről figyelt minket.
 Ha így érzed, miért adtál neki lehetőséget a döntésre?
 Azért, mert... - mondta, és itt felemelte a kezét, majd
utoljára még megsimogatta az arcomat. - Mert ebben a hitvány
életében egyetlen jó dolgot viszont elkövetett. Megalkotott
téged. – Azzal magához húzott, és éreztem, ahogy az ajka a
hajamhoz ér. - Jussak eszedbe, Mila! - suttogta, aztán hátralé-
pett, és elengedett.
Még egyszer utoljára ránéztem, aztán megfordultam, és be-
szálltam. Felszállás közben Holland cifra szitkokat vágott a
fejemhez, keserű hangját elnyomta a fejemben visszhangzó
visszaszámlálás.
59 perc 16 másodperc.
59 perc 15 másodperc.
59 perc 14 másodperc.
A legtöbb embernek fogalma sincs, mennyi idő van hátra az
életéből. Én tudtam, hogy alig egy órám maradt, és nem féltem.
Nem azért, mert nem éreztem a félelmet, hanem mert végül
is világossá vált, hogy az érzelmeimtől több lettem... akár prog-
ramozónak voltak, akár nem. Több, mint amire Holland valaha

338
is számított volna.
Nem féltem, mert a műszerfal előtt ültem, vezettem a heli-
koptert, és mert úgy döntöttem, meghozom azt az áldozatot,
amit Nicole és Sarah előttem már akaratlanul is megtettek.
És mert Lucasra gondoltam - magunkra - azokban az utolsó
másodpercekben, amikor a helikopter vészesen süllyedni kez-
dett a Potomac folyó felett, pont mielőtt a visszaszámlálás a
végéhez ért.
Lucas biztosra ment. Mindig megtalálta a módját.
Veled vagyok, Mila.
Hallasz engem?
Nem vagy egyedül.
És esküszöm, hogy ez nem a búcs-------

339
 KÖSZÖN ETNYILVÁN ÍTÁS

Hát, íme, a Mila-trilógia utolsó kötete! Mint azt nyilván

gondoljátok, sokaknak tartozom köszönettel azért, amiért a
Mila-történet három könyve megjelenhetett.
Mindenekelőtt a HarperCollins csodálatos csapatának, ami
nélkül nem létezne a sorozat. Külön köszönet a szerkesztőim-
nek, Claudia Gabelnek és Melissa Millernek, akik ez alatt a
hosszú idő alatt kitartottak mellettem. Köszönet továbbá
Katherine Tegennek, Kate Jacksonnak és Suzanne Murphynek.
Köszönet a szerzői jogok szakértőjének, Jean McGinley-nek,
amiért annyi ország olvasóihoz segített eljuttatni a Mildi. Kö-
szönöm Erin Fitzsimmonsnak, Amy Ryannek és Barbara
Fitzsimmonsnak a szuper borítót és a szép kivitelezést, a fan-
tasztikus marketinges munkát pedig Lauren Flowernek, Alana
Whitmannek és Carmen Alvazernek. Egy könyv születéséhez
hozzátartoznak az utolsó simítások és a kiadás, ezekért köszö-
net Bethany Reisnek és Kara Levynek. Odafigyeltek az összes
apróságra, amiket a szerző elfelejthet. Végül köszönöm a segít-
séget a sajtosomnak, Rosanne Romanellónak, és mindenkinek,
akit, ha talán név szerint nem is említettem, de valamilyen for-
mában segített a sorozat megvalósításában.
Nagy ölelés és köszönet az én drága ügynökömnek, Taylor
Martindale-nek, amiért mindig a rendelkezésemre állt, továbbá
a Full Circle magazinnak és a Sandra Dijkstra Irodalmi Ügy-
nökségnek.
Íróbarátaimnak - EZER CSÓK. Megint nem tudok elég há-
lás lenni a Young Adult-közösségnek a rengeteg megértésért,
támogatásért és a szolidaritásukért. Nélkületek nem lennék ma

340
az, aki vagyok. Köszönöm, hogy annyi mindenre rávilágította-
tok, és megosztottátok velem a tapasztalataitokat. EZER CSÓK
a Young Aduit Highway elképesztő női csapatának és a köve-
tőimnek. Imádom az én kis denevérbarlangomat, ahol írhatok.
Köszönet még a Luckies and Bindersnek a történetekért, és
amiért mellettem álltak, illetve Sarah-nak, Rachaelnek és Jenn-
nek, amiért mindig megerősítettek magamban, miután elolvas-
ták a fejezeteket.
Köszönet nem író barátaimnak, amiért időről időre kirángat-
tak a denevérbarlangomból.
És egy nagy „Éljen!” a családomnak, a legközelebbi és a tá-
volabbi családtagjaimnak végtelen támogatásukért, különösen a
férjemnek, Scottnak, aki nélkül az írás sem működne, és
Connornak meg Finley-nek, csak úgy. Anya, még egyszer kö-
szönöm, hogy olvasóvá neveltél! Hiányzol.
Köszönet az összes bloggernek - királyok vagytok! Köszö-
nöm, hogy az időtöket nem sajnálva terjesztitek az igét. Külön
köszönet a bloggerek helyi királyának, Staceenek, akinek az
írók iránti lelkesedése és elkötelezettsége mindig ámulatba ejt.
Utoljára, de nem utolsósorban pedig hatalmas, meghatott
köszönet nektek, olvasóim, akik hűségesen követtétek Milát a
kalandjain át. Az elmúlt néhány évben rájöttem, hogy az élet
tényleg egy nagy utazás. Nagyon örülök, hogy az utamat rész-
ben megoszthattam veletek. A könyvsorozat alatt Milával ke-
mény lecke árán megtanultuk, hogy egy-egy kihívás gyakran
álcázott lehetőség a fejlődésre, és végül úgyis az számít a leg-
többet, hogy te mit gondolsz magadról. Hadd zárjam a sorokat
a következő gondolatokkal: senki nem veheti el tőled a jogot,
hogy te határozd meg, ki vagy! Mindig nézz szembe a kihívá-
sokkal, ne félj fejlődni, és tudd, hogy igenis értékes vagy!

341
 A SZERZŐRŐL

Debra Driza a MILA 2.0 című sorozat szerzője.

Tagja a Bookanistas nevű, tizenéveseknek szóló
irodalommal foglalkozó bloggercsoportnak. Erede-
tileg gyógytornászként dolgozott, ám rájött arra,
hogy sokkalta élvezetesebb a saját maga által te-
remtett szereplőkkel foglalkozni, mint a betegeivel.
Kaliforniai otthonában él, ahol egy férjjel, két
gyermekkel és egy falka dél-afrikai oroszlánkutyá-
val hadakozik.
Látogasd meg a honlapján:
www.debradriza.com.

342
343