Ilona Andrews

Rejtett Örökség 3.
Futótűz

1
FORDÍTOTTA:
Sziporka
A teljes sorozatot egységesre szerkesztette: Sziporka

2
 Table of Contents
1. fejezet
2. fejezet
3. fejezet
4. fejezet
5. fejezet
6. fejezet
7. fejezet
8. fejezet
9. fejezet
10. fejezet
11. fejezet
12. fejezet
13. fejezet
14. fejezet
Epilógus

3
1. fejezet
Amikor az élet gyomorszájon vág, az mindig a földre visz. Soha
nem látod, mikor jön. Egyik pillanatban sétálsz, el vagy foglalva a
kis gondjaiddal és egyszerű terveket szövögetsz, majd a
következőben ágyúgolyóba csapódsz, és megpróbálod védeni
magad a fájdalom ellen, a gondolataid összekuszálódnak a
rémülettől.
Karácsonyi koszorú lógott az ajtónkon. Megálltam a kezemmel
a zár billentyűzete felett. Rendben. Ma Karácsony van. Ma reggel
még egy hegyi kunyhóban voltam, és a hóban játszottam Houston
legveszélyesebb emberével. Aztán Rogan felderítő specialistája írt
neki egy üzenetet, és most itt álltam hat órával később - a hajam
rendetlen, a ruhám összegyűrődött a nehéz kabát alatt - a raktár
előtt, amelyben a családom otthona található. Be kellene
mennem, és bedobni a csúnya hírt, de senki sem szeretné, ami
ezután fog történni. Mindazok után, ami történt, megállapodtunk
abban, hogy ebben az évben nem ajándékozunk. Nem csak hogy
elmulasztottam a Szentestét, de a pokol szörnyű ajándékát
hoztam el nekik.
A legfontosabb az volt, hogy ne essek pánikba. Ha pánikba
esem, a húgaim és az unokatestvéreim is pánikba esnek. Anyám
minden tőle telhetőt megtett, hogy megtalálja az egyetlen logikus
megoldást a krízisünkre. Sikerült kielemeznem az érzéseimet a
kunyhótól a repülőtérig, majd a magánrepülőgéppel történő utazás
alatt, és a helikopter úton a repülőtértől a négy háztömbnyire lévő
leszállóhelyig. De most az összes félelmem és szorongásom
visszatért.
Mély lélegzetet vettem. Körülöttem az utca forgalmas volt. Nem
volt annyira tele, mint néhány nappal ezelőtt, amikor segítettem
Cornelius Harrisonnak, egy animágusnak, aki már a Baylor
Magánnyomozó Iroda alkalmazottja, megtudni, hogy ki ölte meg
feleségét, Narit, de még mindig eléggé forgalmas. Rogan
biztonságra vonatkozó követelményei meglehetősen
drákóiak. Szerelmes volt belém, és úgy döntött, hogy az otthonom
nem eléggé biztonságos, ezért megvásárolt két négyzetmérföldnyi
ipari ingatlant a raktárunk körül, és saját magán katonai bázissá
változtatta.
Mindenki polgári ruhát viselt, de senkit sem tudtak
becsapni. Rogan emberei mind átmentek valamilyen katonai

4
kiképzésen, és nem kóborolnak vagy lézengenek. Egy
meghatározott célt szem előtt tartva haladnak az A pontból B
pontba. Tisztán tartják a ruháikat, a hajuk rövidre vágva, és
Rogant őrnagynak hívják. Amikor szerelmeskedünk, én
Connornak hívom.
Egy száraz pattogó hang hallatszott az utcáról. Az emlék, ahogy
David Howling nyakát eltörtem, elöntött. Hallottam a csontok
összeroppanását, ahogy a fejét oldalra csavartam. Még mindig
magam előtt láttam, ahogy elesett, amikor elengedtem, és a pánik
végigfutott rajtam. Hagytam, hogy elárasszon, és vártam, mire
visszahúzódik. Nari gyilkosának felkutatása ocsmány és brutális
volt, és végül végignéztem, hogy Olivia Charlest, a nőt, aki
meggyilkoltatta, élve elpusztít egy patkány-horda, akiknek
Cornelius énekelt miközben a feleségét gyászolta. Szinte minden
este újra átéltem álmomban.
Nem akartam visszamenni a külvilágba. Én csak . . . Csak egy
kicsit több időt akartam.
Megpróbáltam a hang irányába nézni. Egy negyvenes éveiben
járó ex-katona jött felém forradásos arccal, hatalmas grizzly
medvét vezetett egy nagyon vékony pórázon. A medve olyan
hámot hordott, mint a kitalált Teddy őrmester.
Az ex-katona kinyújtotta a bal karját, és megcsavarta, mintha
megpróbálná visszacsúsztatni a csontokat a helyére. Egy újabb
száraz recsegés, újabb riasztást küldött végig rajtam. Valószínűleg
egy régi sérülés.
A medve megállt és rám nézett.
- Légy udvarias - mondta a katona. - Ne aggódjon. Csak
köszönni akar.
- Nem bánom. - Közelebb léptem a medvéhez. A hatalmas
fenevad felém hajolt, és megszagolta a hajam.
- Megsimogathatom?
A katona Teddy őrmesterre nézett. A medve halk, rövid zajt
hallatott.
- Azt mondja, hogy meg.
Átnyúltam és óvatosan végigsimítottam a nagy, bozontos
nyakát.
- Mi a története?
- Valaki szerint jó ötlet nagyon okos mágikus medvéket
készíteni és harcba küldeni - mondta az ex-katona. - A probléma
az, hogy ha értelmessé teszünk valakit, öntudatossá válik, és
észreveszi, ha hülyítik. Teddy őrmester pacifista. A póráz csak

5
kellékként szolgál, hogy az emberek ne boruljanak ki. Az őrnagy
néhány évvel ezelőtt megvette. Az őrnagy véleménye szerint a
háborúban való részvételt nem szabad arra kényszeríteni, aki
erkölcsileg ellenzi azt, akár ember, akár medve.
- De még mindig itt vagy - mondtam a medvének.
Felhorkant, és csokoládébarna szemmel rám nézett.
- Egy nagyon szép magánbirtokot kínáltunk fel neki Alaszkában
- mondta a veterán. - De nem akarta. Azt mondja, hogy
unatkozna. Leginkább velünk lóg, gabonapelyhet eszik, ami nem
tesz jót neki, és szombaton rajzfilmeket néz. És filmeket. Imádja a
Dzsungel könyvét.
Vártam a mágia ismert zümmögését, amely azt jelzi nekem,
hogy át akarnak verni, de nem jelentkezett.
Teddy őrmester felállt a hátsó lábaira, eltakarva a napsütést, és
bozontos első mancsával átölelt. Az arcom szőrébe
szorult. Megöleltem őt. Egy pillanatig álltunk, aztán a grizzly
lehuppant és tovább sétált, póráza a földre lógott.
Néztem az ex-katonát.
- Úgy érezte, hogy ölelésre van szüksége - mondta. -
Leggyakrabban a főhadiszálláson marad, bármikor átjöhet és
meglátogathatja.
- Meg fogom tenni - mondtam neki.
A veterán bólintott, és követte a medvét.
Beütöttem a kódomat a zárba. Egy óriási, szuperintelligens,
pacifista medve ölelget. Meg tudom csinálni. Bármit meg tudnék
tenni. Csak be kellett mennem, és összehívni egy családi
találkozót. Majdnem vacsoraidő van. Vasárnap mindenki otthon
van ilyenkor.
Kinyitottam az ajtót, és bementem a kis irodatérbe, amelyben a
Baylor Magánnyomozó Iroda volt. Egy rövid folyosó, három iroda
a bal oldalon, és egy pihenőszoba és konferenciaterem a jobb
oldalon. A kísértés, hogy elbújjak az irodámban, majdnem
megállított, de továbbmentem a folyosón át a másik ajtó felé,
amely a nagyjából háromezer négyzetláb méretű térbe nyílt,
amely az otthonunkként szolgált. Amikor eladtuk a házunkat, hogy
pénzt gyűjtsünk apám kórházi kezeléséhez, a család a raktárba
költözött, hogy csökkentsük a költségeket. A földszintet három
különálló részre osztottuk: az irodára, a lakóterületre és azon túl
egy nagyon magas fallal elválasztva, Frida nagyi
szerelőműhelyére, ahol páncélozott járműveken és mobil
tüzelőállásokon dolgozott Houston mágikus elitjének.

6
 Levettem a cipőmet, és keresztülmentem a szobák
labirintusán. Füzér lógott a falon. A húgaim elfoglalták magukat a
díszítéssel.
Halk hangok jöttek a konyhából. Anya. . . Nagymama. Jó. Ezzel
időt takarítunk meg.
Elsétáltam egy nagy karácsonyfa mellett, amelyet a nappaliban
állítottak fel, beléptem a konyhába, és lefagytam.
Anyám és nagymamám ott ült az asztalunknál. Egy fiatal nő ült
a nagyi mellett. Karcsú volt és gyönyörű, szív alakú arccal, melyet
gyönyörű vörös hajának hullámai kereteztek, szemei szürkék,
szinte ezüstnek tűntek.
A hideg végigfutott a gerincemen.
Rynda Charles. Rogan volt menyasszonya. Olivia lánya.
- Emlékszel rám? - kérdezte. A hangja megtört. A szeme vérben
úszott, arca olyan sápadt, hogy az ajka szinte fehérnek tűnt. -
Megölted az anyámat.
Valahogy a szám szavakat formázott. - Mit keresel itt?
Rynda kitörölte a könnyeit a szeméből és rám nézett, arca
kétségbeesettnek tűnt. - Szükségem van a segítségedre.
Kinyitottam a számat. De semmit nem tudtam mondani.
Anya rám nézett, és az asztal felé biccentett. Ledobtam a
táskám a földre, és leültem.
- Igya meg a teát. - Frida nagyi gőzölgő bögrét tolt Rynda felé.
Rynda felvette és ivott, de a tekintetét rám szegezte. A
szemében a kétségbeesés közeledett a pánikhoz. Egyre jobb.
Behunytam a szemem, mély lélegzetet vettem a hasamtól
egészen felfelé, benntartottam és lassan kifújtam. Egy. . . kettő
. . . Nyugodtan . . . lassan . . .
- Nevada? - kérdezte Frida nagyi.
- Ő egy empata Elsőrendű - mondtam. - Ideges vagyok, és ez
zavarja.
Rynda röviden felnevetett, és kihallottam Olivia Charles hangját
az övéből. - Ó, ez pazar.
Öt. . . hat . . . Belégzés kilégzés . . . Tíz. Elég lesz.
Kinyitottam a szemem, és Ryndára néztem. A hangomat és az
érzelmeimet ellenőrzés alatt kellett tartanom. - Anyád megölte
Rogan egy teljes osztagát és négy ügyvédet, köztük két korodbéli
nőt. Provokálatlan támadás volt. A férjeik most özvegyek, és
gyermekeiknek miatta nincs anyjuk.

7
 - Az ember soha nem csak egy valami - mondta Rynda,
miközben letette a bögrét. - Számodra talán szörnyeteg lehetett,
de nekem az anyám volt. Csodálatos nagymamája volt a
gyermekeimnek. Annyira szerette őket. Az anyósom nem törődik
velük. Most nincsen nagyszülőjük.
- Sajnálom a veszteségedet. Sajnálom, hogy a dolgok úgy
alakultak, ahogy. De ez jogos gyilkosság volt. - Kedves Istenem,
ez úgy hallatszott, mintha az anyám mondta volna.
- Azt sem tudom, hogy halt meg. - Rynda összeszorította a
kezét. - Csak a csontokat adták vissza. Hogyan halt meg az
anyám, Nevada?
Mély lélegzetet vettem. - Nem volt könnyű vagy gyors halála.
- Megérdemlem, hogy tudjam. - A hangja acélkemény volt. -
Mondd el.
- Nem. Azt mondtad, hogy segítségre van szükséged. Valami
szörnyűségnek kellett történnie. Beszéljünk inkább erről.
A kezét remegett, és a bögre táncolni kezdett, amikor az
ajkához vitte. Kortyolt egyet a teájából. - A férjem eltűnt.
Oké. Hiányzó férj. Ismerős terület. - Mikor láttad
utoljára. . .- Rogan egyszer mondta a nevét, mi is volt
az? -. . . Briant?
- Három napja. Csütörtökön elment dolgozni, és nem jött
haza. Nem válaszol a telefonjára. Brian a szokások rabja. Mindig
otthon van vacsorára. Karácsony napja van. Nem hagyja ki. - A
hangjában a hisztéria jeleit lehetett észlelni. - Tudom, mit fogsz
kérdezni: van-e szeretője, jó volt-e a házasságunk, elcsavarog-e
részegen? Nem. Nem. Gondoskodik rólam és a
gyerekekről. Mindig haza jön!
Biztos beszélt a Houstoni Rendőrséggel. - Kitöltötted az eltűnt
személyek nyomtatványát?
- Igen. Nem fogják keresni. - A hangja keserűvé vált. Percről
percre egyre idegesebb lett. - Elsőrendű. Ez a Házak ügye. A
Sherwood Ház kivételével mindenki meg van győződve arról, hogy
Briannel minden rendben, és csak szünetet tart. Senki sem keresi
őt, kivéve engem. Senki sem hív vissza. Még Rogan sem hajlandó
fogadni.
Ez nem hangzott túl jól. Rogan soha nem fog elfordulni tőle,
semmi esetre sem, ezt bármibe lefogadnám. Végignéztem, ahogy
korábban kettesben beszélgetnek. Szerette és törődött vele. - Mit
mondott Rogan pontosan?

8
 - Pénteken eljöttem hozzá. Az emberei azt mondták, hogy
elment. Szombaton is távol volt. Kértem, hogy megvárhassam, és
azt mondták, hogy időpocsékolás. Nem tudták, mikor tér
vissza. Lehet, hogy naiv vagyok, de nem idióta. Tudom, hogy ez
mit jelent. Két héttel ezelőtt voltak barátaim. Anyámnak voltak
barátai, hatalmasak, tiszteletreméltók és mindig annyira lelkesek,
hogy Olivia Charlesnak szívességet tegyenek. Két héttel ezelőtt
egy telefonhívás és a fél város Briant kereste volna. Nyomást
gyakoroltak volna a rendõrségre, a polgármesterre, a Texas
Rangerekre. De most mindenki távol van. Mindenki túl elfoglalt
ahhoz, hogy fogadjon. Láthatatlan fal van körülöttem. Nem számít,
mennyire hangosan sikítok, senki nem hall engem. Az emberek
csak bólintanak, és közhelyeket mondanak.
- Nem zárkózott el tőled - mondtam. - Nem volt az
államban. Velem volt.
Megállt. – Ti együtt vagytok?
Nem volt értelme hazudni. - Igen.
- Az ügy anyámmal, ez nem csak munka volt?
- Nem. Megölte egy férfi feleségét, akit barátomnak tartok. És
aki most itt dolgozik.
Rynda a szájához tette a kezét.
A csend ránk zuhant, nehéz volt és feszült.
- Nem kellett volna idejönnöm - mondta. - Összeszedem a
gyerekeket és megyek.
- Helyes - mondta Frida nagyi.
- Nem - mondta anya. Ismertem ezt a hangot. Anya őrmester
hangja volt. Rynda is ismerte ezt a hangot, mert egyenesen
ült. Olivia Charles soha nem volt katona, de az a három perces
beszélgetés vele azt súgta nekem, hogy házát vasököllel
irányította, és nagyon alacsony toleranciát mutatott bárminemű
ostobaság iránt.
- Most itt van - mondta anya. - Segítségért jött hozzánk, mert
máshova nem tudott fordulni, és mert félti a férjét és gyermekeit. A
megfelelő helyre jött. Nevada nagyon ügyesen megtalálja az eltűnt
személyeket. Vagy segít, vagy ajánlani fog valakit, aki megteszi.
Frida nagyi megfordult, és úgy nézett anyára, mintha még egy
feje nőtt volna.
- Rendben - mondtam. Lehet, hogy nem én öltem meg
személyesen Rynda anyját, de lehetővé tettem a halálát. És most
pária lett, egyedül volt és félt. Elvesztette az édesanyját, férjét és

9
az összes embert, akikről azt gondolta, hogy a barátai. Segítenem
kell neki. Legalább el kellett indítanom a helyes irányba.
- Beszélhetek kettőtökkel egy átkozott percre? – morogta Frida
nagyi.
- Egy pillanat - mondtam Ryndának, és felálltam.
A nagymama egyik kezével megragadta az én karomat, a másik
kezével anya csuklóját, és végighúzott minket a folyosón, minél
messzebb a konyhától.
- A gyerekek? - pillantottam anyára.
- A húgaid vigyáznak rájuk. Egy fiú és egy lány.
- Elvesztetted az átkozott eszedet? - sziszegte Frida nagyi.
- Nem hazudik - mondtam. - A férje tényleg eltűnt.
- Tőled nem is vártam mást! - Frida nagyi a hüvelykujjával rám
mutatott, miközben az anyámra pillantott. - De neked jobban
kellene tudnod, Penelope.
- Rezeg a léc alatta - mondta anya. - Szerinted mennyibe került
neki idejönni? Mi ezt csináljuk. Segítünk az olyan embereknek,
mint ő.
- Pontosan! - sziszegte Frida nagyi. – Rezeg a léc
alatta. Gyönyörű, gazdag, tehetetlen, és kétségbeesetten keres
valakit, aki megmenti őt. És Rogan ex-menyasszonya. Rogan és
Rynda semmi esetre sem töltheti együtt az időt, ha Nevada
elvállalja ezt az ügyet.
Rámeredtem.
- Ez a nő egy férfimágnes. - Frida nagyi ökölbe szorította a
kezét. – A férfiak zabálják ezt a tehetetlen ments meg dumát. A
férje három napja eltűnt. Ha nem szökött el, akkor valószínűleg
már meghalt. Szüksége lesz a vigasztalásra. Egy vállat fog
keresni, amire sírhat, egy nagy, erős vállat. Ki kell
mondanom? Arra készülsz, hogy ezüsttálcán szolgáld fel a
barátod!
Rynda nagyon szép és gyámoltalan. Segíteni akartam
neki. Tudtam, hogy Rogan is megtenné.
- Nem hiszem. Ő bontotta fel a jegyességet.
Frida nagyi megrázta a fejét. - Azt mondtad, hogy évek óta
ismerik egymást, kiskoruk óta. Ez a fajta dolog nem múlik el. Ezt
Rogan emberei is tudják; ezért nem adtak neki semmilyen
információt. A tűzzel játszol, Nevada. Küldd el. Hagyd, hogy valaki
más vigyázzon rá. Ő egy Elsőrendű. Gazdag. Nem te problémád,
hacsak nem teszed őt a problémáddá.
Anyára néztem.

10
 - Harmadik szabály - mondta.
Amikor apa és anya elindította az Irodát, csak három szabályuk
volt: az első, ha elvállaltunk egy ügyet, nem váltunk ügyfelet,
második szabály, mindent meg kell tennünk, hogy ne szegjük meg
a törvényt, a harmadik, a nap végén bele kell tudnunk nézni a
tükörbe. Együtt kellett élnem Olivia halálával. Rémálmaim voltak
róla, de ez jogos volt. Ryndát elküldeni most, amikor a
konyhaasztalnál ült, túl sok volt nekem. Hová menne?
- Ha Rynda siránkozása miatt Rogan szakít velem, akkor a
kapcsolatunk egyébként sem lett volna tartós.
A nagy részem elhitte a saját szavaimat, amiket kimondtam, de
egy kis, apró részem nem. De ez belefért. Emberi voltam és kissé
bizonytalan. Átkozott legyek, ha hagyom, hogy ez diktálja a
tetteimet.
- Köszönöm, nagyi, de megteszem.
Frida nagyi méltatlankodva felemelte a kezét. - Amikor a szíved
összetörik, ne gyere sírva hozzám.
- Semmiképp. - Megöleltem.
- Ehh. . . – Megmutatta hogyan fog kiütni, majd visszaölelt.
Kinyitottam az iroda ajtaját, és elindultam a folyosón az
íróasztalom és a laptopom felé, ami a tetején várt.
- Ez James - sóhajtotta Frida nagyi gyötrelmesen hátam
mögött. - Altruizmusával tönkretette az összes gyakorlatias
unokámat.
Anya nem válaszolt. Apa hét éve meghalt, de még mindig
bántotta, ha a nevét hallja. Engem is.
Megragadtam a laptopot, a jegyzettömböt, és az esetleges új
ügyfélmappát, visszamentem a konyhába, leültem az asztalhoz és
kinyitottam a laptopomat. Néhány gombnyomás azt mutatta, hogy
Bern otthon és online van.
Gyors e-mailt küldtem. Kérlek, küldd el nekem az alapokat Brian
Sherwoodról, amilyen hamar csak tudod. Félretettem a laptopot,
és átváltottam az írólapra és a tollra. Az emberek sokkal
együttműködőbbek, ha papíron jegyzetelek, mint ha egy laptopba
írok vagy a rögzítem a beszélgetést, és Ryndanak meg kellett
nyugodnia. Már épp eléggé izgatott volt.
- Kezdjük az elején.
- Nem kedvelsz engem - mondta Rynda. - Éreztem, amikor
először találkoztunk a bálteremben. Féltékeny voltál rám.
- Igen. - Ez az, amit kapok, hogy úgy döntök, hogy egy olyan
ügyféllel foglalkozom, aki empata.

11
 - És amikor bejöttél, és megláttál, sajnálatot és félelmet éreztél.
- Igen.
- De segíteni fogsz nekem. Miért? Ez nem bűntudat. A bűntudat
olyan, mintha egy sötét kútba merülne az ember. Azt éreztem
volna.
- Mondd meg te.
A szeme összeszűkült. A mágiája átvilágított engem,
könnyedén. - Részvét - mondta halkan. - És kötelesség. Miért
éreznél kötelességérzetet velem szemben?
- Vállaltál már életedben valaha munkát?
A homlokát ráncolta. - Nem. Nincs szükségünk extra pénzre.
Az jó lehet. - Van hobbid? Vagy szenvedélyed?
- Én. . . szobrászkodom.
- El is adod őket?
- Nem. Semmi látványos. Soha nem vettem részt egyetlen
kiállításon sem.
- Akkor miért készíted őket?
Pislogott. - Boldoggá tesz.
- Magánnyomozónak lenni boldoggá tesz. Nemcsak a pénzért
csinálom. Azért csinálom, mert segítek az embereknek. És
jelenleg segítségre van szükséged.
A laptop csipogott. Egy új e-mail jelent meg a postafiókomban
Berntől. Brian Sherwood, 32 éves, a Sherwood Ház feje, második
fiú, Elsőrendű, herbamágus. Fő tevékenység: Sherwood
BioCore. Becsült személyes érték: 30 millió USD. Feleség: Rynda
(Charles), 29. Gyerekek: Jessica, 6, és Kyle, 4. Testvérek: Edward
Sherwood, 38, Angela Sherwood, 23.
Brian Sherwood növénymágus volt. Rynda empata, másodlagos
telekenetikus tehetséggel. Ez nem illett össze. Az elsőrendűek
általában a mágia águkon belül házasodtak. Ahogyan Rogan
korábban ékesszólóan elmagyarázta nekem a „tegyük le a
fegyvert” beszédében, a mágia megőrzése és fellendítése a
családon belül vezérli a házassági terveik nagy részét.
Visszanéztem rá. - Még nem tudom, én vagyok-e a legjobb
választás. Lehet, hogy jobb lenne neked egy másik
ügynökség. De mielőtt erről beszélnénk, járjuk körül mi történt
csütörtökön. Felébredtél. Azután mi történt?
Összpontosított. - Felkeltem. Brian már ébren
volt. Zuhanyozott. Megcsináltam a reggelit és az ebédet neki és a
gyerekeknek.
- Minden nap te készíted az ebédet?

12
 - Igen. Szeretem ezt csinálni.
Brian Sherwood, harminc millió dollár értékben, a felesége által
dobozba csomagolt ebédet vitt minden nap a munkába. Megette
vagy a kukába dobta? Ez volt a kérdés.
- Brian megcsókolt és azt mondta, hogy a szokásos időben
otthon lesz.
- Mennyi volt az idő?
- Hat óra. Azt mondtam, hogy ragut fogunk vacsorázni. Azt
kérte, hogy sült krumplival legyen.
Elfojtotta a zokogást.
- Ki vitte Jessicát az iskolába?
Meglepve pillantott rám. - Honnan tudtad a nevét?
- Az unokatestvérem összegyűjtötte a nyilvántartásból az
adatait. - Megfordítottam a laptopot, hogy láthassa.
Pislogott egyet. - Az egész életem egy bekezdésben.
- Folytasd - mondtam neki. - Hogyan jutott el Jessica az
iskolába?
- Brian vitte. Én Kyle-lal sétáltam.
Hazudik.
- Ebéd körül hívtam Briant. Felvette.
Igazság.
- Miről beszéltetek?
- Semmi fontosról.
Hazugság.
- Nem én vagyok az ellenség. Segítene, ha őszinte lennél
velem. Próbáljuk meg újra. Hova mentél Kyle-lal és mi volt az a
telefonhívás?
Az ajkát egy lapos, kemény vonalba szorította össze.
- Minden, amit most elmondok, bizalmas. Ez nem olyan titkos,
mint például az ügyvéddel folytatott beszélgetések, tehát azt
jelenti, hogy például egy bírósági eljárás során közzé kell
tennem. De ezen kívül nem fog sehova kiszivárogni.
Kezével eltakarta az arcát, hosszú ideig elgondolkodott, és
kifújta a levegőt. - Kyle mágiája még nem nyilvánult meg. Én
kétéves voltam, Brian négyhónapos, Jessica tizenhárom hónapos,
mikor megnyilvánult a tehetsége. Kyle majdnem öt éves. Túl
késő. Szakértőhöz vittük. Minden ülés után felhívom Briant, mert
meg akarja tudni, hogy ment Kyle-lal.
Egy Elsőrendű számára egy mágia nélküli gyermek szörnyű
lenne. Rogan hangja visszhangzott a fejemben. Úgy gondolod,
hogy nem törődsz vele, de fogsz. Gondolj a gyermekeidre, hogyan

13
fogod elmagyarázni nekik, hogy alig van tehetségük, mert nem
sikerült a megfelelő genetikai egyezést biztosítani.
- Megnőtt a szorongásod. Miért? Mit mondtam? Fontos a
szakember?
- Még nem tudom. - Nagyon nehéz ügyfél lenne. Minden érzelmi
kilengést regisztrált. - Kyle mutatott valamit?
- Nem.
- Aztán mi történt?
Sóhajtott és végigment a napján. Felvette Jessicát, megetette a
gyerekeket, majd könyveket olvastak és rajzfilmeket néztek
együtt. Vacsorát készített, de Brian nem érkezett meg. A
következő két órában többször felhívta a mobilját, és végül felhívta
a testvérét. Edward Sherwood még mindig dolgozott. Elmondta,
hogy épp kinézett az ablakon, amikor Brian hazaindult a szokásos
időpontjában, és emlékezett, hogy végignézte, ahogy a kocsijába
ül. Edward lement Brian irodájába, és jelentette, hogy
üres. Felhívta a recepciót is, és az őr is megerősítette, hogy Brian
kijelentkezett, háromnegyed hatkor elhagyta az épületet, és nem
tért vissza.
- Mekkora távolságra van a házatok a Sherwood BioCore-tól?
- Tíz perces autóútra. Hunters Creek kertvárosban élünk. A
BioCore a Post Oak Circle épületében található, a Houstonian
Hotel közelében. Három és fél mérföldre van a Memorial
Drivetól. Még nagy forgalom esetén is tizenöt perc alatt hazaér.
- Megemlítette Edward, ha Brian meg akart állni hazafelé?
- Nem tudta. Azt mondta, hogy nem tudott délutánra tervezett
találkozóról.
- Aggódott?
Megrázta a fejét. - Azt mondta, hogy biztos benne, hogy Brian
haza fog érni. De tudtam, hogy valami nincs rendben. Csak
éreztem.
Az összes szokásos dolgot, amelyet valaki akkor tesz, amikor
eltűnik egy szerette, megtette: felhívta a kórházakat és a
rendőrséget, végigvezette az utat lesodródott autót keresve,
kikérdezte az embereket a munkahelyén, felhívta a családtagokat,
hogy kérdezze, hallottak-e valamit, és így tovább, és így tovább.
- Nem jött haza - mondta a nő eltompult hangon. - Reggel
felhívtam Edwardot. Azt mondta, ne aggódjak. Azt mondta, hogy
Brian feszültnek tűnt az utóbbi időben, és elő fog
kerülni. Mondtam neki, hogy jelentem a rendőrségen. Azt mondta,

14
nem érzi, hogy szükség lenne rá, de ha ettől jobban érzem
magam, akkor tegyem meg.
- Milyennek tűnt?
- Úgy tűnt, aggódik értem.
Érdekes. - Érted? Nem Brianért?
- Értem és a gyerekekért.
- És Brian még soha nem tett ilyet korábban?
Nem válaszolt.
- Rynda?
- Néha eltűnik, ha túl sok a stressz - mondta halkan. -
Szokása. De nem történt ilyen az elmúlt három évben, soha nem
is volt távol ilyen sokáig. Meg kell értened, Brian nem gyáva, csak
stabilitásra van szüksége. Szereti, ha a dolgok nyugodtan
mennek.
Ez megmagyarázta, hogy a testvére miért nem fújt riadót
azonnal, és miért nem tett semmit. - Tudnál erről többet
mondani? Amikor utoljára eltűnt?
- Kyle egyéves születésnapi partiján volt. Edward megkérdezte
tőle, megnyilvánult-e már Kyle tehetsége, Brian mondta, hogy
nem. Aztán Joshua, Brian apja – aki egy évvel később meghalt -
azt mondta, hogy Brian és én jobban tennénk, ha csinálnánk egy
másikat, mert Jessica olyan empata, mint én, és egy semmirekellő
nem vezetheti a családot.
Az unokáját semmirekellőnek hívta. Huh.
- Köszönöm - mondta Rynda.
- Miért?
- Az undorodért. Brian szorongása fellángolt. Erőteljesen
éreztem benne, hogy menekülni akar, ezért mondtam a
többieknek, hogy késő van, és a gyerekek fáradtak. A család
távozott. Brian nem jött aludni. Beült a kocsijába, és
elindult. Másnap estére ért haza. Ez volt a leghosszabb idő, amire
eltűnt a házasságunk során.
- Elmondta, hova ment?
- Azt mondta, hogy csak vezetett. Végül talált egy kis szállodát,
és ott töltötte az éjszakát. Hazajött, mert végiggondolta, hogy
nincs hová mennie, és hiányoztunk neki én és a gyerekek. Soha
nem hagyna el engem, és utoljára, amikor láttam, teljesen nyugodt
volt.
Igaz.
Megdörzsöltem a homlokomat. - Elmondtad ezt a
rendőrségnek?

15
 - Igen.
És elutasították, hisztérikus nőnek nézték, akinek a férje
elcsavargott, amikor a nyomás túl nagy lett.
- Van hozzáférésed Brian bankszámlájához?
- Igen – húzta össze a szemét.
- Meg tudod nézni, volt-e rajta valamilyen
tevékenység? Használta a kártyáit az elmúlt napokban?
Megragadta a tárcáját, és kétségbeesetten kutatott benne. -
Miért nem gondoltam rá. . . - Elővette a telefonját, és ellenőrizte.
Egy perc telt el. Egy másik.
Arca megnyúlt. - Nem. Semmi.
- Rynda, megölted a férjedet?
Rám meredt.
- Válaszra van szükségem.
- Nem.
- Tudod, mi történt vele?
- Nem!
- Tudod, hol van?
- Nem!
Igaz minden szempontból.
- Számos lehetőség van - mondtam. - Először is, valami rossz
történhetett Briannel a házpolitika vagy munkája miatt. Másodszor,
valami traumatikus történhetett a csütörtökön a munkahelyén, ami
miatt elrejtőzött. Megkereshetem a férjed. Alternatív megoldásként
ajánlom a Montgomery Nemzetközi Nyomozóirodát.
Amikor apu megbetegedett, akkor az Irodát MNN-nél jelzáloggal
terheltük, a tulajdonosnak, Augustine Montgomerynek és a
családunknak bonyolult története volt, de ez nem változtatta meg
azt a tényt, hogy az MNN volt a legjobb esélye.
- Ők a vezető ügynökség, és nagyon jól fel vannak készülve az
ilyen dolgok kezelésére. Megengedheted magadnak őket. Tudnod
kell, hogy a Baylor egy kicsi cég az MNN forrásainak töredékével.
Rynda nagyon mereven ült.
Kis lábak dobogtak a folyosón.
- Anya! - Egy kisfiú futott be a konyhába, egy darab papírt
hozott. Sötét hajat és Rynda ezüst szemét láttam. Kinyújtotta a
karját, és egy darab papírt rántott elő. – Lerajzoltam egy
tankot! Van egy tank a garázsukban!
A sötét hajú és karcsú Catalina, az arcán kis mosollyal, lépett
be a szobába. - Kyle meg akarta mutatni neked.
- Ez egy félelmetes tank - mondta Rynda.

16
 - Gyerünk. - A húgom kinyújtotta a kezét. - Még több érdekes
dolgot mutatok neked.
Kyle az anyja elé helyezte a papírt. - Ez egy ajándék
neked. Apának is rajzolok! - Elfutott. Catalina felsóhajtott, és
üldözőbe vette.
Rynda furcsa arccal nézett utána.
- Beszéltem az MNN-nel. - Nyelt egyet, és láttam az anyja
könyörtelen logikájának árnyékát a szemében. - Montgomery
lerázott.
Augustine Montgomery nem volt hajlandó
elvállalni. Érdekes. Valóban én voltam a legvégső esélye.
- Rendben - mondtam. – Meg fogom keresni Briant.
A nő előrecsúszott a széken, és kibukott belőle. - Szerződést
akarok.
- Rendben.
- Nem akarom, hogy jótékonyságból segíts. Fizetni akarok érte.
- Rendben van.
- Azt akarom, hogy a dolog szabályos és profi legyen.
- Ahogy én is.
- És a viszonyunk az ügyfél és a szolgáltató kapcsolatán
alapuljon.
- Megállapodtunk - mondtam.
Egy ajtó kinyílt. Égzengés jelent meg hátam mögött, hatalommal
és varázslattal körbelengve áthaladt a házunkon. Rogan.
Megérkezett a konyhába, és az ajtóban megállt, magasan,
széles vállal, kék szeme elsötétült, mágiája körülvette, mint egy
gonosz állat kivicsorítva a tépőfogait. Ha nem ismerném, már a
háta mögött lettem volna, közben előhúztam volna a fegyverem.
- Connor! - Rynda felugrott az asztal mögül, eltüntette a
távolságot kettejük között és megölelte.
A féltékenység közvetlenül a szívembe szúrt. Ő az enyém.
Rogan óvatosan átölelte a karjával, kék szeme rám meredt. -
Jól vagy?
- Nem. - Rynda elfojtotta a zokogását. - Hiányzik Brian.
Connor még mindig rám nézett. Bólintottam. Igen. Jól vagyok.
Rynda elhúzódott tőle. - Nem tudtam, hová menjek. Én. . .
- Vigyázni fogok rá - mondtam Rogannek.
- Nevada a legjobb, akit felkérhetsz - mondta tökéletesen
nyugodt hangon.
Ellenőriztem a laptopomat: 17:47. - Rynda, van néhány papír,
amit alá kellene írnod. Előzetesen néhány dolgot már ma is

17
megtehetek, de holnap elmegyek és kopogtatok a BioCore
ajtaján. Könnyebb lenne a helyzet, ha felhívnád őket és jeleznéd a
családnak, hogy megyek.
- Megyek veled - mondta.
- A legjobb, ha egyedül megyek - mondtam neki. - Az emberek
elmondhatnak nekem olyan dolgokat, amelyeket nem mernének
megemlíteni a te jelenlétedben. Ha szükséges lesz a belépéshez
a Sherwood magánházakhoz vagy más elzárt területekre, akkor
biztosan megkérlek, hogy gyere velem.
- Most mit csináljak? - Roganra nézett, nem rám.
- Írd alá a papírokat, és menj haza. Lehet, hogy Brian felhív
vagy hazamegy - mondta Rogan. - Nem vagy egyedül,
Rynda. Nevada segít. Én is segíteni fogok neked.
- Gyűlölöm, hogy megölted az anyámat - mondta neki, feszült
hangon.
- Tudom - mondta. - Nem lehetett segíteni rajta.
- Minden szétesik, Connor. Hogy lehet, hogy minden csak úgy
szétmorzsolódik?
- Ez a Házak élete - mondta.
Rynda vállai meggörnyedtek. Felém fordult. - Hol írjam alá?
Végigvezettem a papírokon, a díjakon és a kikötéseken. Aláírta,
és elment összegyűjteni gyermekeit.
Rogan megvárta, amíg el nem tűnt a látótérből, és közelebb
lépett hozzám.
- Szüksége lesz kíséretre hazafelé - mondtam. - És valakire, aki
figyeli a házát. - Nem tudhatjuk, hogy a nyomozás mihez vezet, és
az extra biztonság soha nem rossz ötlet.
- Vigyázok rá - mondta, és megcsókolt. Hirtelen, kemény csók
volt ez, heves és forró. Úgy égetett, mint a tűz.
Szétváltunk, és megláttam a sárkányt a szemében. Rogan
háborúba indult.
- A nagyanyád a városban van - mondta és egy USB meghajtót
nyomott a kezembe. - Ma este döntenetek kell.
Megfordult és elment, csókjának emléke még mindig perzselt.
Mély lélegzetet vettem, és bedugtam a pendrive-ot a
laptopomba.

18
2. fejezet
A család az ebédlőasztalnál ült. Ezúttal az én fejem volt a
célkeresztben. Egy köteg papír volt a jobb oldalon egy
mappában. Kinyomtattam az USB meghajtó tartalmát.
Két húgom mellém tette a székeit, jobbra Catalina, bal
oldalamon Arabella. Catalina, aki épphogy egy hete tizennyolc
éves lett, sötét hajú, komoly és nyugodt természetű volt. Szerette
a matematikát, mert szerinte annak volt értelme, és szinte bármit
megtett, hogy ne legyen a figyelem középpontjában. Arabella,
még csak tizenöt éves, szőke, sportos volt, nagyobb mellekkel és
gömbölyűbb fenékkel, és a nyugalom még csak a szókincsében
sem volt meg. Szerette a kriminalisztikát és a humán
tudományokat. Az „emberek kihívása” volt a preferált módszere a
kérdései feltevésére. A középiskolai vitaklub végzetes hibát
követett el, amikor felvette, akkoriban gólya volt, és a taglistájuk
tele lett az általa halálos terrorban tartott emberekkel.
Bernard, a két unokatestvérem közül az idősebb, Catalina
mellett ült. Több mint hat láb magas volt, olyan vállakkal,
amelyekkel nehéz volt átjutni a keskenyebb ajtókon, Bern
felépítése olyan volt, mintha az embereket megélhetési célból
verné. A középiskolában birkózott, és hetente néhányszor most is
folytatta a dzsúdót, amellyel, állítása szerint, a számítógépes
kódok írásával töltött hosszú órákat hozta
egyensúlyba. Gyerekként haja göndör és szalmaszínű volt. A
fürtök mind eltűntek, haja sötét szőke lett és rövidre vágatta és
rendszerint kócosan hordta.
A testvére, Leon éppen az ellenkezője. Karcsú, sötét és gyors,
Leon váltakozik a szarkazmus, az izgalom és a között a teljes
homály között, vagy épp amit tizenhat éves teste képes a
hormonokkal előállítani. Hősként imádta a testvérét. Az hitte, hogy
ő maga mágia nélküli. Tudtam, hogy nem az, és mindent
megtettem, hogy magamban tartsam ezt az információt, mert csak
egyfajta munka volt nyitva a Leon mágikus tehetségével
rendelkezők számára, és ez nem olyan munka volt, amelyet
bármelyikünk is szeretett volna neki. Jelenleg csak Bogár, Rogan
felderítő specialistája, az anyám és én tudtam mire képes, és az
egyetlen ok, amiért elmondtam anyának, az volt, hogy tehetsége
előbb-utóbb nyilvánvalóvá válik, és ha nem lennék ott, valaki

19
másnak kell kezelnie a helyzetet. Előbb vagy utóbb el kell
mondanom Leonnak.
Anyám az asztal másik végén ült. Korábban katona volt, de
hadseregben töltött ideje alatt mozgáskorlátozott lett. Most már
lágyabb lett az alakja, barna haját befonta és a tarkójához tűzte. A
szeme barna volt, mint az enyém. Amikor apa megbetegedett és a
halála után, anya tartott együtt minket. Csak most kezdtem
megérteni, hogy milyen árat fizetett ezért.
Frida nagyi anyu mellé ült. Az egyik legkorábbi emlékem, hogy a
szerelőműhely padlóján játszottam kis modellautókkal, és Frida
nagyi, akinek akkoriban még szőke volt a haja, halkan dúdolt,
miközben valami hatalmas járművön dolgozott. A legtöbb ember,
ha motorolaj és gumi szagot érez, szerelőkre gondol. Én a
nagyira.
Család.
Nagyon szerettem őket. Mindent meg kell tennem, hogy
biztonságban maradjanak. Ez egy olyan karácsony lesz, amelyet
soha nem felejtünk el.
- Victoria Tremaine tudja kik vagyunk - mondtam.
A szavaim úgy csapódtak az asztalra, mint egy tégla. Arabella
elsápadt. Catalina az ajkába harapott. Bern nagyon
elcsendesedett. Leon, feledékenyen, a homlokát ráncolta a
névre. Senki sem szólt.
Az inkvizítor tehetségek nagyon ritkák voltak. Csak három
igazságérzékelő Ház volt az Egyesült Államokban. A Tremaine
Ház volt a legkisebb és a legfélelmetesebb. Csak egy tagja volt -
Victoria Tremaine. És értünk jött.
- Mennyire vagy biztos benne? - kérdezte végül az anya.
- Megpróbálta megvásárolni a kölcsönszerződésünket.
Anya átkozódott.
- Azt hittem, hogy a Montgomery Háznál van a jelzálogunk -
mondta Leon.
- A Montgomery Ház birtokolja a cégünk jelzálogát - mondta
Bernard türelmesen. - A raktáron lévő jelzálog egy magánbanknál
volt, amíg Rogan meg nem vásárolta.
- Hogy mindenki értse - mondtam, mielőtt kombinálni
kezdenének -, apa volt Victoria egyetlen gyermeke. Mágia nélkül
született, és az anyja gyűlölte érte. A középiskola után elmenekült,
megismerkedett anyával és csendben éltek, így soha nem találta
meg. De most már tudja. Ő a családja egyetlen tagja. Amint
meghal, Tremaine Ház vele együtt el fog pusztulni.

20
 - Én hogyhogy nem tudtam ezt? - kérdezte Leon. - Én vagyok
az egyetlen, aki nem tudta ezt? Srácok, tudtátok, és nem
mondtátok el?
Felemeltem a kezem. - A lényeg az, hogy Victoria Tremaine
kétségbeesetten akar minket. Ő a Házának egyetlen élő
Elsőrendűje.
- A Ház minden - mondta Bern halkan. - Szüksége van rád és a
lányokra, hogy Elsőrendűnek minősüljetek, és életben tartsátok a
Házát.
- Kérdés! - mondta Leon. - Ha ő az egyetlen Elsőrendű, akkor
hogyan létezhet még a Ház?
- Minden alkalommal, amikor új Elsőrendűt regisztrálnak, a
nyilvántartási hivatal ellenőrzi, hogy a családnak két Elsőrendűje
van-e - mondta Catalina. - Ha két élő Elsőrendű van, akkor a
családot újból igazolják, mint Házat. Addig nem veszik el a család
rangját, amíg az utolsó Elsőrendű életben van az utolsó
tanúsításkor.
A húgom olvasta a Házakat.
- Tudjátok, mire vagyok képes - mondtam.
Sokra voltam képes. A hazugság észlelése a legalapvetőbb
tehetségem. Fel tudtam törni az emberi elmét, mint egy diót, és
kiszedhettem belőle minden szükséges információt. És nem kellett
épen hátrahagynom az elmét.
- Victoria mindent megtehet, amit én tudok, és még sokkal
többet, és jobban. Már tudom, hogy milyen nagy ez a
hatalom. Azóta fejlesztette a mágiája használatát, amióta a krétát
kézbe tudja fogni. Van hatalma, pénze és emberei, mindaz, ami
nekünk nincs. Mindent meg fog tenni, hogy megszerezzen
legalább engem és Catalinát.
Frida nagyi a szájához tette a kezét.
Bernard általában nyugodt és stabil volt, mint egy szikla a
viharban. De most szeme tele volt félelemmel. – Tudna mit
kezdeni Catalina tehetségével.
Mondhatni csúnya dolgokat csináltatna vele. Olyan dolgokat,
amelyek miatt a megfontolt, kedves húgom meggyűlölné magát.
- És ha felfedezik Arabella mágiáját. . . - Nem fejeztem be.
Nem is akartam kimondani. Elzárnák és benyugtatózva tartanák
életében. Soha nem látná a napot. Soha többé nem nevetne, soha
nem szeretne, nem élne többé.
A nagyanyánk nem fogja belemélyeszteni a karmait a
húgaimba. Nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen.

21
 Catalina előrehajolt, szemében daccal. - Milyen lehetőségeink
vannak?
Belenéztem anyám arcába. Nyugodtan ült, komor
arckifejezéssel.
- Behódolhatunk - mondtam. - Ez valószínűleg azt jelentené,
hogy neked és nekem is mindent meg kell tennünk, amit Victoria
mond. El kell hagynunk a céget.
Catalina összerezzent. Szüleink építették fel a Baylor
Magánnyomozó Irodát, én hét évet töltöttem a fejlesztésével. Nem
csak munka volt a számomra. Ez volt a családunk alapja és
jövője.
Tovább kellett folytatnom. - Valószínűleg egy ideig nem látnánk
újra anyát, Frida nagyit, Bernt és Leont.
Ez tiszta horrornak tűnt.
- Engedelmeskednünk kellene neki, és bármit meg kellene
tennünk. Kihallgatásokat végeznék és lobotomizálnám az
embereket. - Még a hangomat is egyenletesen tartottam. Most
nem szabad érzelmeket belevinnem. - Végül Victoria meg fog
halni. Már öreg.
És ez nem hangzott morbidnak. Egyáltalán nem.
Kombináltam. - Végül megörököljük a Tremaine Házat.
- Mikor? - kérdezte Leon.
- Nem tudom. A hetvenes éveiben jár. Tíz, talán húsz év.
- Kérem a második lehetőséget - mondta Arabella.
- Egyetértek - mondta Bern. - Mi ezt nem csináljuk.
- Harcolni tudunk - mondtam. – De Victoriának több pénze van,
több embere és mindenre képes.
- De Rogan segíteni fog nekünk, igaz? - kérdezte Arabella.
Küzdöttem a helyes szavakért. - Igen. De nem mindig
számíthatunk Roganre.
Szigorúan véve, ez hazugság volt. Rogan bármit megtenne,
hogy segítsen nekem.
- Nem szabad mindenben Roganre támaszkodnunk - mondta
anya.
Mindenki ránézett.
- Ez nem az ő problémája - mondta. - Ez a mi problémánk.
- Ha hagyjuk, hogy Rogan megmentsen minket, akkor hozzá
fogjuk kötni magunkat - mondtam. - Minket az ő vazallusainak
tekintenének. Meglenne a védelme, de örökölnénk az ellenségeit
is, és van köztük néhány erőteljes is.

22
 - És ha a Rogannel való kapcsolatod dugába dől, a dolgok
bonyolulttá válnának - mondta Bern.
- Igen.
- Tehát nem akarjuk feladni, és nem tudunk harcolni a Gonosz
nagymamával sem. Van harmadik lehetőség? - kérdezte Arabella.
- Igen. Házat kell alapítanunk.
A húgaim és az unokatestvéreim rám bámultak. Korábban már
felvetettem ezt a lehetőséget, ám akkoriban nagyon elfoglaltak
voltunk egy gyilkosság felderítésével, és más fontos dolgokkal,
például hogy ne öljenek meg minket.
- Hmm. - Leon pislogott.
- Nem - mondta anya. - Kell lennie más módnak.
Hátrahajoltam. – A Ház alapítása ideiglenes mentességet
biztosítana nekünk a többi ház támadásaitól három évre. Ez elég
hosszú ahhoz, hogy hatalmi pozíciót érjünk el.
- Victoria betartaná ezt a szabályt? - kérdezte Catalina.
- Rogan szerint meg fogja tenni. Mindenki érdeke a kialakuló
Házak védelme, mert egyébként a beltenyészet valódi veszélyt
jelentene. Nyilvánvalóan ez egyike azoknak a szabályoknak,
amelyeket az Elsőrendűek semmilyen körülmények között nem
hágnak át. Ideje lenne felépíteni a hatalmi bázisunkat,
szövetségeket kötni és megtenni mindazt, amit a Házak tesznek.
- Nem mondhatod komolyan - mondta anya.
- De igen.
- Nem fog betartani semmilyen szabályt. Az a nő egy
szörnyeteg. Nem lehetsz ilyen naiv, Nevada.
Találkozott a szemem anyám pillantásával. - Igen, még mindig
megtámadhat bennünket. De ezt oly módon kell tennie, hogy az
nem vezethet vissza hozzá. A Ház alapítása sokkal nehezebbé
tenné, hogy átverjen minket. És ha egyszer Házat alapítunk,
egyenlőként köthetünk szövetségeket.
- Megtöltötted a fejüket azzal a képpel, hogy Ház leszünk. Miért
nem mondod el nekik, hogy az valójában milyen? Meséld el nekik
Baranovskyt.
- Anyának igaza van - mondtam. - A Házak
gonoszak. Emlékeztek arra a jótékonysági gálára, ahová a fekete
ruhában mentem? Nagyon exkluzív volt. A házigazda, Gabriel
Baranovsky, pezsgőt ivott a lépcső tetején a bálteremben. David
Howling megfagyasztotta a bort Gabriel torkában. Pengévé
változtatta, amely elvágta Gabriel nyakát.
- Menő - mondta Leon.

23
 Mindannyian ránéztünk.
- Elegáns - mondta. - A jég megolvad, és nincs
bizonyíték. Nincsenek nyomok, nincs gyilkos fegyver, nincs
semmi.
El kell mondanom neki a mágiáját. Egyszerűen nem menekülhet
el előle. Így működött az agya, és nem volt mód arra, hogy
átkonfigurálják. Talán most lenne itt az ideje.
Anyám megköszörülte a torkát és figyelmeztető pillantást vetett
rám. Olyan, mintha telepatikus lenne vagy mi.
- Amikor Baranovsky megfulladt a saját vérében és összeesett,
senki sem segített neki - mondtam. - Senki sem
üvöltött. Elsőrendűek százai megfordultak és nyugodtan elindultak
a kijárat felé, mert a kastélyt lezárták és nem akartak
kellemetlenséget maguknak.
Vártam egy pillanatra, hagytam, hogy leülepedjen.
- Az Elsőrendűek nem törődnek azzal, hogy fiatal vagy. Nem
lesznek kedvesek. Megpróbálnak majd felhasználni minket,
manipulálni, vagy elpusztítani. A Közgyűlés közepén állhatsz, és
ha egy Elsőrendű odahív egy falka vadon élő farkast, hogy
darabokra szaggasson, nem vagyok biztos benne, hogy bárki
segíteni tudna. Ez lenne az életünk.
Arcuk komor volt. Elvesztettem őket. Arra számítottam, hogy
anya nem áll a pártomra, de legalább a húgaimat meg kellene
győznöm.
- De ha ezt megtesszük, három év alatt fel tudjuk építeni a
hatalmunkat - mondtam. - Victoria eljött hozzánk. Épp most. A
városban van. Az egyetlen ok, amiért nem támad minket, az az,
hogy Rogan emberei körülöttünk vannak. Keresztül kellene
mennie rajtuk, és nem akar harcot kezdeni a Rogan Házzal.
- Csomagoljatok össze - mondta anya. – Mind az öten
elmentek.
- Anya? - Arabella ránézett. - Nem mehetünk el.
- Kizárt. - Tudtam, hogy így reagál.
- Nem hagyhatom abba a főiskolát - mondta Bern.
- Nem hagyunk el téged! - Catalina hangja kiélesedett. - Nem
hagyunk el téged és a nagyit!
Anyámnak acélossá vált a hangja. – Hallottátok.
- Hová? - kérdezte Frida nagyi, olyan magas hangon, hogy
sértette a fülünket.
Anya felé fordult.

24
 - Hová küldheted őket, hogy az a szuka ne találjon rájuk,
Penelope? Tudja, hogy néznek ki. Tudja a nevüket. Ismeri a
társadalombiztosítási számaikat. Ki tudja húzni az igazságot
bárkiből, akivel találkozik. Hol lehet a bolygón olyan helyet találni,
ahová a pénze és hatalma nem ér el?
- Anya - mondta anyám csendesen, megdöbbentnek látszott.
- Huszonhat évvel ezelőtt megmondtam neked, hogy ha férjhez
mész, megfizeted az árat. Mondtam, hogy engedd el. Nem
hallgattál rám. Megtanítottad őket harcolni. Most nem fognak
meghátrálni és elfutni.
- Azt fogják csinálni, amit mondok - motyogta anyu. - Én vagyok
az anyjuk.
Frida nagyi homlokráncolva nézett rá. - Aha. És hogy sikerült ez
a mi esetünkben?
Anya kinyitotta a száját, majd becsukta.
- Mi jár a Házzá válással? - kérdezte Catalina.
- Legalább kettőnknek át kell mennie a próbákon, és be kell
jegyeztetnünk magunkat Elsőrendűnek - mondtam. - Valószínűleg
ezek te és én leszünk.
A húgom a homlokát ráncolta. - Mi van, ha nem felelek meg?
- Én megcsinálom! - jelentette ki Arabella.
- Nem - mondta mindenki egyszerre.
- Miért nem?
- Tudod, miért nem - mondta anyám. - Ne akard, hogy
levetítsem újra a dokumentumfilmet.
A nővérem mély lélegzetet vett. Uhh. Oh.
- Nem fogok egész életemben rejtőzködni. Senki sem fogja
látni, mire vagyok képes! - Kis öklét az asztalra nyomta. - Megyek
a próbákra.
Anyám arca jelezte, hogy ezt gyorsan le kell állítanom, különben
kiakad és megpróbál mindenkit újra száműzetésbe küldeni.
- Neked kell irányítanod a mágiádat - mondtam.
- Igen! - mondta Arabella.
- Mi tudjuk, hogy képes vagy rá, de senki más nem. Az emberek
félnek, mert az utolsó ember, akinek a tiédhez hasonló mágiája
volt, megőrült. Az egyetlen módja annak, hogy elfogadjanak téged,
ha mindannyian bebizonyítjuk, hogy teljes ellenőrzést gyakorolsz
magad felett, és családként teljes ellenőrzést gyakorolunk
feletted. Ez időbe telik. Ha megadod nekünk ezt a három évet, a
végére Ház leszünk. És aztán tizennyolc éves korodban
minősíttetheted magad.

25
 - Nevada! - Anya felhorkant.
- De ez azt is jelenti, hogy a következő három évben
mindannyian reflektorfénybe kerülünk - folytattam. - És abba kell
hagynod, hogy úgy viselkedj, mint egy impulzív csitri.
- Igen – kontrázott rá Catalina. - Nincs több dühös kitörés, nem
kell többé sikoltozni, kilyukasztani az emberek dobhártyáját, és
nem kell indítani még több hülye szart a Twitteren.
Arabella karba tette a kezét. - Szuper. De megígéred
nekem! Most megígéred, hogy ha viselkedek, három év múlva
minősíttethetem magam.
- Ígérem.
Anyám megütötte az asztalt.
- Tehát innen származik - jegyezte meg Bern.
- Mi az alternatíva? - kérdezte Frida nagyi anyut.
- Nem zárhatják be egy életre, ahol folyamatosan nyugtatóznák
- morogta anya.
- Vannak más formális követelmények is - mondtam. -
Mindenkinek, aki minősítést kap, DNS mintát kell adnia, így
megbizonyosodhatnak meg arról, hogy valamennyien rokonok
vagyunk. Be kell nyújtanunk néhány formanyomtatványt, meg
fogják határozni a vizsgálatok dátumát, majd tesztelésre kerülünk,
és ha minősítenek, Ház leszünk.
- Ez az? - kérdezte Leon.
- Igen. - A kezemet a papírkötegre raktam. - Ha úgy döntünk,
hogy megtesszük, akkor az lesz. Nincs visszaút.
- Mi van, ha nem felelünk meg? - kérdezte Catalina. - Idiótáknak
fogunk kinézni, akik Elsőrendűek akarnak lenni, és elbuktak. Senki
sem kötne velünk üzletet.
- Megfelelünk. Elsőrendű vagyok, és te is.
- Lehet, hogy nem is tudják, milyen a mágiám -
aggodalmaskodott tovább. - Mi lesz, ha tartósan befolyásolom az
embereket? Mi van ha...
- Ó, fogd be - mondta Arabella. - Arra késztetted a bérgyilkosok
seregét, hogy leüljenek a földre és meghallgassák a történetedet,
mintha az óvodában lennének. És már jól vannak.
- Én is regisztrálni akarok - mondta Bern. - Lehet, hogy nem
Elsőrendűként, de legutóbb, amikor teszteltek, tíz éves
voltam. Most erősebb vagyok.
Leon drámai módon összeomlott a szék hátára. – Ide a rozsdás
bökőt. Ti és a mágiátok. Csak én ülök itt hasznavehetetlenül.

26
 Kinyitottam a számat, majd becsuktam. Nem most volt itt az
ideje, hogy felvilágosítsam.
- Nevada, biztos van más út is - mondta anya.
- Nem tudom, mi az - mondtam neki. - És Rogan sem. Ha
tudnék más utat, akkor azt választanám, anya. Megígérem
neked. Csak így biztosíthatjuk mindannyiunk biztonságát.
- Ha megtesszük, soha nem leszünk biztonságban - mondta
anya.
- A dolgok soha nem lesznek ugyanolyanok, ha ezt megtesszük.
- Nem pontosan ez volt a válasz arra, amit mondott, de folytatnom
kellett. - Ezért kell családként szavaznunk. Mindannyian
osztozunk a felelősségen e döntésért. Ha egyszer nekikezdünk,
senki sem panaszkodik, és mindenkinek együtt kell
működnie. Szeretne valaki hozzátenni valamit?
Csend.
- Mindenki, aki Ház mellett van, emelje fel a kezét.
Felemeltem a kezem. Bern, Arabella, Leon és nagyi.
- Aki a menekülés és rejtőzködés mellett?
Anya felemelte a kezét.
Ránéztem Catalinára.
- Tartózkodom - mondta.
- Nem szabad tartózkodnod - mondta Arabella. - Az életben
egyszer dönts!
Catalina mély lélegzetet vett. - A Házra szavazok.
- Bolondok - mondta anyám. - Felneveltem egy csomó idiótát.
- De mi a te idiótáid vagyunk, Penelope néni - mondta Leon.
Felvettem az aláírási vonalakat jelző színes zászlókkal
teleaggatott nyomtatványokat. - Mindenkinek szükségem van
aláírására.
- Várjatok! - Frida nagyi megragadta a telefonját. - Készítsünk
képet az utókornak.
Összeálltak körülöttem egy képre. Frida nagyi időzítőre állította
be a telefont, és kattintott egy képet mindannyiunkról, a
nyomtatványokról előttem, és egy tollról a
kezemben. Összeszorult a gyomrom.
Nagyon szerettem őket. Csak reméltem, hogy helyesen
döntöttem.
A Házak Levéltárának Irodája egy alacsony fekete
üvegtoronyban található az Old Spanish Trailen, az utcán
szemben áll az Állami Statisztikai Hivatal. Az aszimmetrikus épület

27
hátrahajlott, durva, furcsa profilja volt. Ahogy Rogan behajtott a
fegyverszürke Range Roverjével a parkolóba, megpillantottam a
torony elejét. Madártoll alakja volt.
A lenyugvó nap a sötét üvegen játszott. Alig pár autó várt a
parkolóban.
- Biztos vagy benne, hogy ott lesz? - kérdeztem.
- Igen.
- Karácsony napja van.
Rogan felém fordult. - Ott lesz, mert felhívtam és megkértem.
Olyan szorosan ragadtam meg a cipzáras mappát, hogy az
ujjaim elfehéredtek. Utolsó esély a visszakozásra.
Rogan felém nyúlt, mágiája körülötte hömpölygött. Megfogta a
kezem, és az övében tartotta. - Akarod, hogy megforduljak?
- Nem. – Nyeltem egyet. - Folytassuk.
Kiszálltunk a kocsiból és odamentünk az ajtóhoz. Surrogva nyílt
ki, beléptünk egy modern előcsarnokba. Fekete gránit burkolta a
falakat, szürke gránit ragyogott a padlón, az előcsarnok közepén
vékony aranyvonalak egy mágikus kört ábrázoltak. Egy őr az
íróasztal mögül ránk nézett és meghajtotta a fejét. Rogan
elvezetett a lifthez.
A mappa egyre nehezebbnek tűnt a kezemben. Minden
kétségem fellángolt és makacsul tartotta magát.
- Jót teszek?
- Az egyetlen dolgot csinálod, ami elősegítheti a családod
biztonságát.
- Mi van, ha nem felelek meg?
- Harcoltál Olivia Charlesszal, egy Elsőrendű manipulátorral, és
győztél. – Duruzsolt a hangja. – Meg fogsz felelni.
- Köszönöm, hogy velem jöttél.
Nem válaszolt. A múltban elmagyarázta, hogy arra számít,
elhagyom, amikor a családunk Házzá válik. Nem gondolta, hogy a
mágiánk kompatibilis lehetne. Ha gyermekeink lennének, akkor
talán nem is lennének Elsőrendűek. Ezt a végünk kezdetének
tekintette, de azért elkísért. Totál idióta, ha azt hiszi, hogy hagyom
kicsúszni a kezeimből. Az enyém. Az én Connorom.
A lift kinyílt. Egy folyosóra léptünk ki, egy tucat ajtó nyílt belőle,
mind zárva volt. Az ajtósor végén egy nagy dupla ajtó nyitva
állt. Az ajtó felé mentünk, majd az azon át egy hatalmas kör alakú
helyiségbe. Könyvek borították a falakat, több ezer könyvet láttam
ívelt fapolcokon, három emelet magasan, minden emeleten
korláttal szegett erkély volt. A szoba közepén állt egy sötét bőrrel

28
kárpitozott kényelmes kanapé. Közvetlenül előtte, köztünk és a
kanapék között, egy kerek pult emelkedett.
Egy öregember ült a pult mögött, és könyvet olvasott. Bőrének
melegbarna színe latin-amerikai örökségre utalt, haja fehér volt,
háromrészes szürke öltönyt viselt kockás
csokornyakkendővel. Felemelte a fejét, ránk mosolygott és felállt a
székéről. Szeme a nagy szemüveg mögött nagyon sötét volt,
szinte fekete és olyan fényes, mint két obszidián darab.
- Ms. Baylor – mondta halk és kulturált hangon. - Végre.
- Sajnálom, hogy egy ünnepnapon zavarom.
Szélesen, fehér fogait kimutatva elmosolyodott. – Szóra sem
érdemes. Végül is ez a munkám. Egyébként is megtettem
volna. Houston belvárosában, az alagutakban voltam, amikor a
régi Megyei Törvényszék összeomlott. Tartozom önnek és Mr.
Rogannek az életemért.
Egy ember lépett ki egy oldalsó árnyékos alkóvból, csendben
mozogott a padlón. A húszas évei közepén lehetett, drága cipőt és
mélyfekete öltönyt viselt fehér inggel, ami még fehérebbnek
látszott a halvány bronzos bőrén, és egy fekete
nyakkendőt. Fekete és szürke tetoválások borították a kezét és a
nyakát. Sötétbarna volt haja, oldalt rövidre vágatta, a feje tetején
hosszabbra hagyta és hátrafésülte, hosszúkás, jóképű arcot
keretezett, intelligens szemmel, ami a whisky színét
idézte. Veszélyesnek és kissé szomorúnak tűnt, mint a
Szesztilalom idején egy gengszter egy temetésen.
- Nem minden nap regisztrálnak egy új, feltörekvő Házat -
folytatta a Levéltáros. Közelebb hajolt és rám mosolygott, mintha
egy titkot osztana meg. - Különösen olyat, amiben
igazságérzékelő van. Nagyon izgatott vagyok, hogy találkozhatok
önnel. Michael szintén nagyon izgatott, nem igaz, Michael?
Michael bólintott.
A Levéltáros felvett egy pár kesztyűt és megfordult. Mögötte egy
hatalmas könyv feküdt egy talapzaton egy üvegbúra
alatt. Felemelte a búrát, felvette a márványszínű bőrbe kötött
nehéz kötetet, és a pultra helyezte. Az előlapot bonyolult arany
címer díszítette.
- Ez gyönyörű - mondtam.
- Igen. Tizennyolcadik századi holland kötés. A Texas-i Házak
már az államszövetség előtt szerepeltek ebben a könyvben.
- Óvatosan kinyitotta, és egy üres oldalra lapozott. - Ha sikeresen
kiállják a próbákat, ide jegyzik be a Házat.

29
 A nehéz oldalakat egy piros könyvjelző felé fordította. Négy
oszlopban gyönyörű kalligráfiával írt nevek borították az
oldalakat. Néhány üresen maradt.
- Azok, akik kudarcot vallottak?
Bólintott. - Igen. Akkor megvannak a szükséges
nyomtatványok?
Átadtam neki a mappát. Kinyitotta a fedőlapot.
- Hol van a második tanú? - kérdezte Rogan.
- Késik. A körülményeket figyelembe véve olyat választottam,
akinek a hírneve vitathatatlan. Akinek a neve tiszteletet
parancsol. Azt hiszem, kellemesen meg fog lepődni.
- Egy Ház bejegyzésének a tanúja bizonyos kötelezettségekkel
tartozik - mondta Rogan halkan.
- Mint például?
- Tanácsot és útmutatást ad.
A Levéltáros ellenőrizte az aláírásokat és felemelte a fejét.
- Ön egy rejtvényt adott fel nekünk, Mr. Rogan. Az
igazságérzékelő számára a megfelelő teszt megtalálása kihívást
jelentett, ám a fiatalabb Ms. Baylor mágiájának az azonosítása
még ennél is nehezebb volt. Azt kell mondanom, hogy a húga
hatalma valóban figyelemre méltó. Ez természetesen egy mentális
fajta, de mi az alcsoport? Az ember természetesen a pszionikus
felé hajlik, ám egy igaz szeretetet kiváltó pszionikus még soha
nem manifesztálódott. Michaelnek és nekem nagyon mélyre kellett
ásnunk az archívumunkban és más archívumokban
is. Szívességeket kellett kérnünk, adatbázisokhoz való
hozzáférést, és konzultálnunk kellett a külföldi levéltárosokkal. De
kitartottunk, nem igaz, Michael?
Michael ismét bólintott.
- Nagyon mélyre kellett leásnunk, és végül Görögországban
találtuk meg, amit keresünk. Van egy ház - csak egy,
emlékezzenek rá -, amely nyilvántartja egy hasonló tehetség
megjelenését. Csak nőnemű utódokban. Az utolsó regisztrált
megjelenése az 1940-es években volt. Nyilvánvalóan volt
valamilyen probléma.
- Milyen probléma? Ha megkérdeztem.
- A szóban forgó hölgy harcolt a kisvárosuk orosz birodalmi
inváziója ellen. A legenda szerint egy sziklás szigeten
helyezkedett el, kis távolságra a part menti szikláktól, majd az
inváziós orosz csapatok teljes hajóhadát maga felé
hívta. Elsüllyesztett három gépesített tüzér zászlóaljat is velük

30
együtt, végül néhány túlélőnek sikerült elérnie a
sziklát. Szétszaggatták. Szó szerint, attól tartok.
Ó, Catalina. . . Elképzeltem a húgomat azon a
sziklán. Pontosan ez történne vele is.
- Szörnyű eset. - A Levéltáros felsóhajtott. - A Háznak azóta
nem volt női örököse. Egy nagyon jól tájékozott forrásom
feltételezte, hogy ez inkább választás, mint véletlen kérdése.
- Elvetetik a női magzatokat? - kérdezte Rogan hidegen.
- Ez a pletyka. A Ház elutasította a konzultációra tett
kísérletünket. Nagyon visszahúzódó család. Így magunkra
maradtunk, tehát sok megfontolás után új kategóriát hozunk létre
Ms. Catalina Baylor számára. - A Levéltáros megállt. - Szirénnek
hívjuk.
Utálná ezt.
- Nagyon izgalmas. Ha ez a mágia megmarad a családján belül,
akkor ez egy teljesen új altípus kezdete lehet. A ritka mágikus
tehetségek rangsorolása változhat. Nagyhatalmú antistasi, vagyis
elhárító Elsőrendűt hívtunk a próbájára.
Mint az égisz mágusok, akik blokkolták a golyókat és a fizikai
támadásokat, az elhárító mágusok is a védelemre, de a mentális
támadások ellenire szakosodtak. Nos, legalább ennek meg
kellene nyugtatnia Catalina elméjét.
- Melyik ház? - kérdezte Rogan. - Smith?
- Alessandro Sagredo - mondta a Levéltáros.
Rogan felvonta a szemöldökét.
Ránéztem.
- A legjobb elhárító Elsőrendű - magyarázta Rogan.
- Nincs más lehetőségünk - mondta a Levéltáros. - Sajnos
jelenleg nagyon elfoglalt, tehát pár napot várnunk kell. Ezért a
próba pontosan egy hét múlva kerül megrendezésre, jövő
vasárnap.
Egy férfi belépett a szobába. A hatvanas éveiben járhat, de még
mindig sportos, fekete nadrágot, fekete pólót és egy olyan fekete
ruhadarabot viselt, amelyet pulóvernek is nevezhetnék, ugyanúgy,
mint ahogy egy Porschét autónak. Vágott hajtókája volt, mint egy
öltönynek, a luxus ballonkabáthoz hasonlóan elegáns esésű, és
valószínűleg többet fizetett érte, mint a jelzálogkölcsönünk.
Bőre világos bronz volt, haja hullámos és fekete, sok ősz
szállal. Merész, erős vonásokat mutatott: széles homlok, fekete
szemöldök, kiemelkedő orr és szögletes állkapocs, amelyet
általában egy rövid szakáll takart, és amely inkább szürke volt,

31
mint a fekete. Mogyoróbarna szemét intelligencia világította meg,
humorral nézett a világra. Amikor először megláttam, úgy
gondoltam, hogy úgy néz ki, mint valaki kedvenc nagybátyja,
akinek szőlőültetvénye van valahol Görögországban vagy
Spanyolországban, sok időt tölt a szabadban, és gyakran
nevet. Ez azelőtt volt, hogy megtudtam volna, ki ő.
- Jó estét, Mr. Duncan. - A Levéltáros elmosolyodott.
Házam megalapítását Veszett Rogan tanúsította, Mexikó
korbácsa és Linus Duncan, a Közgyűlés korábbi elnöke, ami
Texas mágikus családjait irányította. Kedves Istenek.
- Késtem, tudom, sajnálom. - Texas korábbi legerősebb embere
átsietett a szobán. - Néhány ember ragaszkodik ahhoz, hogy
bosszantóan megnehezítse az életem. Mit hagytam ki?
- Nincs semmi jelentősége - biztosította a Levéltáros.
Duncan Rogan felé bólintott. - Őrnagy.
- Ezredes - felelte Rogan.
A Levéltáros elővett egy töltőtollat, megköszörülte a torkát, és
rám pillantott, fekete szemei csillogtak a szemüvegek mögött. -
Michael, ha kérhetem.
Michael előrelépett, és egy csúcskategóriás kamerát készített
elő.
- Szóbeli visszaigazolásra van szükség - mondta a Levéltáros
bizalmasan hangon. - Én, Nevada Baylor kérelmet nyújtok be
Texas államában a családom hatalmának felmérése és elismerése
érdekében. Helytálló?
- Igen.
A szívem túl gyorsan dobogott.
A Levéltáros bólintott Michael felé. Michael megérintette a
kamera digitális képernyőjét.
A Levéltáros felemelte a tollat, és rám nézett. A szám teljesen
kiszáradt. Valahogy megmozdítottam az ajkaimat.
- Én, Nevada Baylor kérelmet nyújtok be Texas államában a
családom hatalmának felmérése és elismerése érdekében.
- Én, Linus Duncan, a Duncan Ház vezetője, tanúsítom -
mondta Duncan.
- Én, Connor Rogan, a Rogan Ház vezetője, tanúsítom -
visszhangozta Rogan.
- Bejegyeztetett. - A Levéltáros a mai dátumot odaírta az
oldalra, és hozzátette: Nevada Baylor, önmaga, valamint Catalina
és Bernard Baylor nevében. Tanúi Linus Duncan a Duncan Házból
és Connor Rogan a Rogan Házból.

32
 - A kérelmet elfogadták - mondta a Levéltáros.
Michael leengedte a kamerát, és félretette.
- Megtörtént - mondta a Levéltáros.
- Gratulálok, Ms. Baylor - mondta nekem Linus Duncan.
- Köszönöm, hogy a tanúm lett.
- Nos, ha beugrik a farkasverembe, segít, ha van egy
szövetségese. Még ha ez a szövetséges már eltompult fogakkal
rendelkezik is.
Rogan arcán egy izom megrándult. Nem mondott semmit, de ő
és Michael úgy figyelték Linus Duncant, mintha másodperceken
belül agyarakat és karmokat növesztene.
- Remélem, sikerül - mondta Duncan.
- Köszönöm.
A szoba végéből egy nő visszhangzott, ahogy a folyosón
kopogott a magas sarkú cipője.
- Vár még valakit? - kérdezte Rogan.
- Nem - mondta a Levéltáros.
Victoria Tremaine lépett be a szobába, két öltönyös férfi jött a
háta mögött. Meglátott, megállt és rám
bámult. Visszafordultam. Már láttam egy felvételt róla, de soha
nem találkoztunk személyesen.
Vékony, kifogástalanul öltözött, olyan arccal, amelyről az
emberek azt mondták, hogy „elegáns vonások” a ráncos bőr
ellenére. Magas arccsontok, erős, mégis nőies állkapocs, keskeny
orr, nagy szem. Figyelembe véve ezeket a jegyeket, a legtöbb nő
ezekkel szépnek néz ki. A nagymamám nem. Keménynek és
gonosznak látszott, mint egy velociraptor emberi bőrben. Még a
manóstílusban vágott platina haja sem lágyította meg a
vonásait. A sebezhető vagy bizonytalan még a szókincsében sem
volt. És amikor Roganre ragyogott, láttam az apámat a
profiljában. Ugyanolyan horgas orra volt.
Rogan balról lépett előre. Linus Duncan jobbról.
- Ez a komédia már elég hosszú ideje tart - jelentette be
Victoria. - Ez a gyerek az enyém. A Házamhoz tartozik.
- Nem - mondtam neki. - Nem tartozom hozzá, vagy bárki
máshoz.
- Kérelmet nyújtott be Texas államhoz hatalmának elismerésére
- mondta a Levéltáros. – Már a könyvben van. Bevégeztetett.
- Linus? – kémlelte őt.
- Tanú vagyok - mondta Duncan. - Örülök, hogy megvédhetem
őt, Victoria. Tudod, hogy működik ez.

33
 Victoria Tremaine szeme összeszűkült. - Elviszem innen.
- Attól tartok, hogy ezt nem engedhetem meg. - A Levéltáros
szeme teljesen fekete lett. Nem maradt fehér része.
A sötétség megrázkódott a könyvek közötti alkovókban,
növekedett, átcsúszott a falakon, elnyelte a fényt, egy szörnyű élő
sötétség. Ősi dolog kelt életre. A tarkómon lévő összes haj
felmeredt.
Kék tűz burkolta be Michael kezét, fényesen égve az emelkedő
fekete dagály ellen, amely már befutotta a mennyezetet.
- Ismeri a szabályokat, Victoria - mondta a Levéltáros
hangjában tiszta mágiával. – Nem kerülhet kapcsolatba a Baylor
család egyik tagjával sem. Nem tehet erőfeszítéseket a próbák
megzavarására. Nem okozhat kellemetlenségeket.
Harag remegett a nagymamám szája sarkában. Rám meredt. -
Te idióta. Ezt még megbánod.
A tekintetét Roganre szegezte. - Vissza kellett volna hívnia. Azt
gondolja, hogy megszerezte, de soha nem fogja tudni
megtartani. Abban a pillanatban elhagyja, amikor megkapja a
Tekercset.
Megfordult és kilépett, miközben emberi rottweilerjei követték.
- Nos, ez meleg helyzet volt - mondta Linus Duncan. Kinyitott
egy levéltárcát, kivett egy kártyát a pénztárcájából, és felém
nyújtotta. Nem volt rajta név, csak egy telefonszám. - Abban az
esetben, ha segítségre vagy tanácsra van szüksége. Bármikor
hívhat.
- Köszönöm. - Elvettem a kártyát.
A sötétség eltűnt. A Levéltáros rám mosolygott. - Örülök, hogy
találkoztunk, Ms. Baylor. Figyelni fogjuk. Bármilyen probléma
esetén ott leszünk, nem igaz, Michael?
Michael bólintott.
Rogan és én egészen az autóig nem beszéltünk. Kint már
lement a nap, és a végtelen texasi ég elterült felettünk, egy fejjel
lefelé fekvő fekete óceán csillagokkal. Beültünk a kocsiba, és
Rogan elindult a parkolóból.
Az éjszakai város suhant végig az ablakon, miközben az egész
jelenet újra és újra a lejátszódott fejemben: a kérelem, a nevem
egy kalligráfia egy ősi könyv oldalán, a nagyanyám raptortekintete,
az élő sötétség a mennyezeten. . . Az egész nem tűnt valódinak,
mintha valaki mással történt volna.

34
 Roganre pillantottam. Ez a távolság furcsa volt köztünk. Ott volt,
velem a kocsiban, de úgy tűnt, hogy már olyan tartózkodóan bánt
velem, mintha idegen lennék.
- Hívott téged? - kérdeztem végül.
- Hagyott egy üzenetet - mondta.
Vártam, de nem fejtette ki. - Mit üzent?
- Ha segítenék neki, hogy elvigyen téged a Tremaine Házba,
akkor nekem adna.
- Ez szép. És én csak úgy követtem volna ezt a tervet?
- Követnéd, ha ott lennének a húgaid. Vagy az anyád. - A
hangja a szokásos volt. - Ha kést fog az anyád torkához, nagyon
együttműködő leszel.
Connor eltűnt, és helyette Veszett Rogant kaptam: hideg,
számító, kegyetlen, amikor annak kellett lennie.
- És a Tekercs?
- A Tekercs a három fő DNS-adatbázis egyike - mondta. - Mintát
kell benyújtani a Levéltároshoz annak bizonyítására, hogy te és
Catalina nővérek vagytok. A minta benyújtása után ki kell
választani egy szekvenciát, az egész családodra jellemzőt.
- A jövőbeli házastársak genetikai játszmáiban használják?
- Elsődlegesen igen. Azokban az esetekben is, amikor az
apaság kétséges.
A közöttünk lévő szakadék egyre szélesebb volt. Elhúzódott
tőlem. Még mindig a gyermekekre és a genetikai játszmákra
gondolt. Kiutat akart adni nekem?
- Kérlek, húzódj le! - mondtam.
A padka felé vezette az autót. Kioldottam a biztonsági övet, felé
nyújtóztam és megcsókoltam. Az ajka olyan volt, mint a tűz. Nem
reagált rám, de keményebben próbálkoztam, a nyelvem hegyével
végignyaltam az ajkát, meg akartam kóstolni.
A biztonsági öve szabadon felcsattant. A kezével megragadta a
tarkómat, és a számat követelte. Varázsa körbevett, keveredve az
enyémmel. Connor íze, az áradó, mérgező íz, amely vágytól,
erőtől és szükséglettől égett, megtöltött, és én belevettem magam,
szinte beleolvadtam. A szája birtokló lett, ujjai belegabalyodtak a
hajamba, és magához szorított. Volt egy fenyegető érzésem a
csókja közben, amely arra figyelmeztetett, hogy amikor
megkóstolom a sárkánytüzet, megégek és már soha többé nem
leszek ugyanaz. Ez arra késztetett, hogy meztelenül rámásszak.
A varázslat a tarkómra csúszott, mint az olvadt méz, izzó
gyönyör a bőrömön. Belelélegeztem a szájába.

35
 - Az enyém vagy - mondta durva hangon. - Nem engedlek
elmenni.
- Örülök, hogy ezt tisztáztuk.
- Értesz engem, Nevada? Nem hagylak el. Azt hittem, hogy
képes vagyok rá, de nem tehetem és nem is akarom.
Ujjaimmal megsimogattam az arcát. - Miből gondoltad azt, hogy
elengedlek?
Magához húzott, és átmásztam az ölébe. Megcsókolta a
nyakam. A varázslat örvénylett a gerincem mentén, forró
boldogság. A lábaim között akartam érezni. Magamban
akartam. . .
Kék - piros lámpák villogtak mögöttünk.
Rogan felmordult.
Egy zsaru sétált felénk, zseblámpával a kezében.
Visszahúzódtam az ülésemre, és a kezembe temettem az
arcom.
Rogan leengedte az ablakot. - Igen, biztos úr?
- Letiltott a járműve, Mr. Rogan?
- Nem - morogta Rogan.
- Akkor tovább kell mennie. Az út sötét, és biztonsági kockázatot
jelent.
Váóó. Nyilvánvalóan belebotlottunk egy olyan rendőrbe
Houstonban, akit Merida mészárosa nem félemlített meg.
- Ms. Baylor - mondta a zsaru. - Jordan ügyésznő üdvözli.
Oh.
- Kérjük, indítsa el a járművét a lakosság biztonsága érdekében.
- A zsaru hátrébblépett. Nem úgy nézett ki, mint aki távozik.
Rogan felhúzta az ablakot, mindketten bekapcsoltuk a
biztonsági övünket, és visszasoroltunk a forgalomba.
Lenora Jordan, a Harris megyei kerületi ügyész. Amikor
középiskolás voltam, ő volt a hősöm. Megvesztegethetetlen,
kompromisszum nélküli, a bűncselekmények elleni védelem utolsó
védőbástyáján szolgált, különösen, ha a Házak is érintve
voltak. Először a tévében láttam őt évekkel ezelőtt; lement a
bíróság lépcsőjén, ahol egy villámkeltő, dühöngő fulgurkinetikus
Elsőrendű megtagadta, hogy gyermekmolesztálás vádjával
bíróság elé állítsák. Lenora szembeállt vele, láncokat idézett meg
a levegőből, és megkötözte őt az összes kamera előtt. Aztán
behúzta a bíróságra.
Soha nem gondoltam, hogy találkozom vele, de megtörtént. Épp
olyan volt, aminek látszott, rettenetesen ijesztő. Még Rogan is

36
annyira tisztelettel bánt vele, mint egy éhes tigrissel.
- Ez egy könnyed kis pofon volt ott a padkán? - kérdeztem. –
Szerinted tudta, hogy mit nyújtunk be?
- Igen. Gyere el velem ma este.
- Nem tudok. Sok minden történt, és a családommal kell
lennem. Kérdéseik lesznek.
- Várni fogok.
- Nem tudom, meddig tart.
- Várok - ismételte meg.
Szinte bármit megtennék érte. A szobájába vinne, levenné a
ruháimat, és szerelmeskedne velem addig, amíg már nem is tudok
gondolkodni. Álomba zuhannék az ölelésében, izmos karjaival
körbevéve, és a forró, kemény mellkasa a hátamhoz nyomódna,
és amikor reggel felébredünk, újra szeretkezünk. Mondva, hogy
nem fáj. Fizikailag nem. - Rogan. . .
- Nevada? – Simogatva ejtette ki a nevem.
- Teljesen felfordítottam a családom életét. Minden
összeomlik. Ott kell lennem velük ma este. Ha az egyik húgom
reggel kettőt koppant az ajtómon, ott akarok lenni, hogy
megnyugtassam. Ha anyukám nem tud aludni, és éjszaka
közepén átjön hozzám, ott akarok lenni. És nem tudom ezt
megtenni, ha nálad vagyok, és te nem lehetsz nálam, mert
nyöszörgésre és sikoltozásra késztetsz, és ezt a családomnak
nem kellene végighallgatnia.
Arcán látszott, hogy nem tetszik, amit hallott.
- Mire gondolsz?
- Azt tervezem, hogy elrabollak a próbáig - mondta.
- Azt már próbáltuk, emlékszel?
- Légkondicionálót szereltem az alagsorba - mondta.
- És van ott egy szép lánc, ami rám vár?
- Nem - mondta. - De van néhány bilincs.
- Nem - mondtam neki. - Oké, talán. Ki fogja viselni a bilincset?
Elvigyorodott.
Elértük a raktárat.
- Mennem kell - mondtam neki. Nem akartam.
Kinyitotta a száját, és én az ajkaira tettem az ujjam. - Kérlek, ne
mondd ki a nevem. Ha kimondod, nem tudok kiszállni a kocsiból.
Az ujjaimon keresztül mosolygott. Gonoszkodó férfimosoly volt,
jóképűnek és gonosznak látszott tőle, mint egy démon.
- Úgy értem, Rogan. Ne mondd ki a nevemet, ne csókolj meg jó
éjszakát kívánva, és ne is nézz rám. . . Igen, ez az. Ne nézz rám

37
így. Holnap nyomoznom kell az ex menyasszonyod férje
eltűnésének ügyében, és aludnom kell.
Még mindig nem tudtam elmozdulni az ülésről. Úgy vonzott,
mint egy mágnes. Nem a földrengető szex volt az oka, és nem is a
külseje, bár mindkettő segített. Így nézett rám, amikor azt hitte,
hogy nem figyelem. Mintha én lennék a világegyetem
központja. Amikor így nézett rám, bármit megtettem volna
érte. Féltem, hogy ennyire szerethetek valakit, tehát őrülten
harcoltam, hogy megőrizzem a függetlenségem minden maradék
foszlányát.
- Látom Caesar árnyékát - mondta.
Én is láttam. De amíg nem volt bizonyítékunk, a
következtetések levonása nem volt túl okos dolog. - Véletlennek
tűnik - Rynda édesanyja meghal, majd heteken belül férje is
eltűnik. De nyilvánvalóan meg volt szervezve a menekülése, arra
az esetre, ha a dolgok rosszra fordulnak, és a dolgok mostanra
eldurvultak a lány számára.
Veszett Rogan tekintetével bámult rám. - Ha megtalálod a
kapcsolatot Brian eltűnése és az összeesküvés között, tudni
akarok róla. Nem a végén, nem akkor, amikor alkalmasnak
találod, hanem azonnal.
- Igenis uram. Jó éjszakát puszit akartam neked adni, de most
már nem lehet. A szabályokkal ellentétes, ha a felettesünkkel
barátkozunk.
- Vicces - mondta.
Kinyitottam az ajtót, és kiszálltam.
- Nevada - szólt utánam egyetlen szóba sűrítve ígéretei világát.
Tovább sétáltam.
A hangja simogatott, mint egy érintés. - Gyere vissza, és hagyd,
hogy jó éjszakát csókot adjak.
- Nem hallak. - Az ajtóhoz futottam, bementem és
bezártam. Nagy vastag ajtó volt. Nem hallhatnám, ahogy a hátam
mögött nevet. Biztosan csak képzeltem. Igen, ez lehetett.
Átmentem a házon. A konyhában világított a lámpa. A hangok
áramlottak felém. Még mindenki ébren volt és rám várt.
Holnap el kellene mennem a BioCoreba, és el kell kezdenem
keresni Rynda férjét. Holnap megint találkozom Rogannel. De
először ma estén kellett túljutnom. Sóhajtottam, kihúztam a
vállamat és bementem beszélni a családommal.

38
3. fejezet
Reggel volt. Ragyogó napfény, vidám kék ég és egy kalapács,
amely hatalmas fejfájást okozva verte a koponyám
belsejét. Bekaptam két ibuprofent, rögtön miután kinyitottam a
szemem, mert ma még egy csomó dolgot el kellett intéznem,
aminek még neki sem kezdtem.
Tegnap este mindenféle kérdésre kellett válaszolnom, mikor
hazajöttem. Miután elmeséltem nekik, mi történt, még több kérdés
merült fel. Anyám mindent meg akart tudni Victoria Tremaine-ról,
Leon azt akarta tudni, hogy esetleg kaphat-e fegyvert, amikor Ház
leszünk, Catalina meg akarta tudni mi lesz a próbán, Arabella azt
akarta tudni, hogy Michael csinos-e, és Frida nagyi azt mondta,
hogy egyszer találkozott Duncan Linusszal a háború alatt, és tudni
akarta, vajon továbbra is megy-e neki az a „forró, sötét szemű,
skót dolog”. Mire megharcoltam velük, már hajnal kettőre
járt. Felmentem az emeletre, levettem a ruháimat, arccal előre
beleestem az ágyamba, és elájultam. Roganról álmodtam, egy
órával később felébredtem, és nem értettem, miért nem volt velem
az ágyban. Már reggel volt, amikor bementem az irodánkba, úgy
éreztem, hogy egy buldózer ment át rajtam.
Cornelius már az íróasztala mellett ült. Sötétszürke öltönyt,
fehér inget és fekete nyakkendőt viselt. Szőke haját szépen
hátrafésülte. Még a legrosszabb helyzetben is, Corneliusnak
mindig volt egy bizonyos stílusa. Rendes, ügyes és nyugodt
volt. Soha nem gondolnád, hogy ugyanez az ember egy
patkányhordát késztetett egy élő ember felfalására.
Ma egyetlen patkány sem volt jelen, de Talon, a csirkehéja ott
ült a könyvespolc tetején, és borostyán szemeivel engem figyelt.
Cornelius felemelte a fejét laptopjából. Szigorú kék szeme
elkerekedett. Fekete Armani nadrágot viselt egy drága,
világosszürke inget és Stuart Weitzman cipőt, amelynek megvolt
az a csodálatos előnye, hogy elég kényelmes futni, ha erre volt
szükség. A hajam kiegyenesítettem és hátrafogtam egy kontyba
az arcomból. A sminkemmel kapcsolatban minden tehetségemet
felvonultattam, amelyet össze tudtam összegyűjteni, figyelembe
véve a fejfájásomat.
- Úgy nézel ki, mint egy CIA ügynök - figyelte meg Cornelius.
- Találkoztál valaha CIA ügynökökkel?
- Nem. De el tudom képzelni, hogy úgy néznek ki, mint te.

39
 - Ez az ügyfeleket ösztönző kinézetem - mondtam neki. - Két
drága ruhám van. Az egyiket a megbízáskor viselem, a másikat
pedig az ügy lezárására és a tiszteletdíj beszedésére. A
ruhadarabok a fennmaradó időben műanyag tasakban lógnak a
szekrényem hátsó részében.
- Azt tervezed, hogy lenyűgözöl egy ügyfelet? - kérdezte.
- Van már ügyfelünk. Jó benyomást kell keltenem a Házában. A
férje eltűnt, és ha a családjának bármi köze van hozzá,
szeretném, ha komoly fenyegetésnek tekintenének engem, így
helyette inkább rám koncentrálhatnak. Szeretném, ha velem
jönnél. Jó tapasztalat lenne a számodra, és fokozná a
hitelességemet.
- Természetesen. - Cornelius felállt.
- Ügyfelünk Rynda Sherwood. Korábban Rynda Charles.
Megdermedt.
- Tegnap este megjelent itt - magyaráztam. - A férje eltűnt.
Cornelius megtalálta a hangját. - És. . . tudja?
- Azt tudja, hogy Rogan és én is jelen voltunk. Pontosan nem
tudja, hogy megölték-e Oliviát, vagy ki tette. Megértem, ha inkább
maradnál.
- De miért hozzád jött?
- Mivel anyja összes barátja elfordult tőle, és úgy tűnik, hogy
Sherwood Ház nem aggódik túlságosan a férje eltűnése
miatt. Valójában nincs hová mennie.
- Szerinted kapcsolódik ez az összeesküvéshez, amelyben az
anyja részt vett?
- Talán - mondtam. - Vagy talán a férje stresszes
munkalkoholista, aki kiakadt és úgy döntött, eltűnik néhány
napra."
Cornelius elgondolkodott.
- Azt is meg kell említenem, hogy bejegyeztettem magunkat
Házként.
Újra pislogott. - Gratulálok.
- Victoria Tremaine a nagyanyám - folytattam. - Egyáltalán nem
örült ennek a fejleménynek, és bár vannak olyan szabályok,
amelyek megakadályozzák a beavatkozását, nem tudom
megígérni, hogy nem fog megpróbálni tenni valamit.
- Ideges vagy? - kérdezte Cornelius.
- Igen. - Nem volt értelme hazudni. - Ha választani kell, inkább
itt rejtőznék el a próbákig, de megígértem Ryndának, hogy
megkeressem a férjét.

40
 - Nem tudsz elrejtőzni - mondta Cornelius halkan. - A neved
szerepel a könyvben. Az emberek mindannyiótokat figyelnek, de
különösen téged, hogy lássák, milyen Ház lesz. Az első
benyomások számítanak.
- Első benyomások?
Cornelius megállt. - Amikor a Ház megalakításával kapcsolatos
kérelmet benyújtják, azt a Közgyűlés előtt felolvassák, és
gyakorlatilag közzéteszik a belső hírlevelükben.
Nagyszerű. Minden texasi Ház láthatja a nevünket az e-
mailben. - Tehát mindenki tudja?
- Igen. Ez azért történik, hogy megakadályozzák a többi Ház
beavatkozását.
- Tudják milyen tehetségeket terjesztünk fel tesztelésre?
- Igen.
Tehát kibújt a szög a zsákból. Bejelentettem magam
igazságérzékelőnek Texas teljes államában.
- Figyelni fognak - mondta Cornelius. - Nagyon fontos, hogy
hogyan viselkedsz mostantól.
Igaza volt. Az elrejtőzés kizárva. Nem engedhetjük meg
magunknak, hogy gyávának nézzünk ki.
Ránéztem Corneliusra. - Köszönöm.
- Szívesen.
- Jössz vagy maradsz?
Tétovázott egy pillanatig. - Jövök. Hadd hozzak egy
utazópoharat a kávémnak.
A BioCore egy téglalap alakú, fekete üveggel borított épület a
Post Oak Circle közelében, a Houstonian felől. A belvárosi
tornyokkal ellentétben ez az épület hosszú volt, nagy területet
foglalt el, de csak néhány emelet magas.
Cornelius és én leparkoltunk előtte. Néhány héttel ezelőtt
Rogan elpusztította a Mazda kisbuszomat, feldarabolta és
darabjait dobálta néhány mágusra, akik megtámadtak minket. Egy
kék Honda CR-V-re cserélte, amelyet, mint felfedeztem, a
hengerekig páncéloztak. Frida nagyi rengeteg trükköt alkalmazott
rajta. Ha mágiával vagy golyókkal kerülnénk szembe, én csak a
kocsimhoz sprintelnék.
Hirdetés
Rájöttem, hogy épp átvizsgálom az épületet rejtett veszélyeket
keresve. A Rogannel történt kalandjaim paranoiddá tettek.

41
 Átmentem a parkolón a nehéz üvegajtókhoz. Talon Cornelius
vállán pihent. Cornelius elgyötört arckifejezéssel követett. Nem
tudtam megmondani, koncentrál, ideges vagy mindkettő. Ez nem
túl jó. Arra volt szükségem, hogy nyugodt és profi legyen.
- Gondoltál már arra, hogy befektess egy falábba és egy
háromszögletű kalapba?
Hunyorított. - Nem, miért?
Rámutattam, hogy miként tükröződik az
üvegajtó. Tanulmányozta.
- Azt hiszem, Talon tényleg kissé hasonlít egy papagájra. Attól
tartok, hogy nem vagyok túl kalózos.
- Ez mind hozzáállás kérdése - mondtam neki. - Képzeld csak
el, hogy ez az épület egy ellopott kinccsel töltött spanyol gálya, és
kalóz legénység kapitánya vagy.
Cornelius még tanulmányozta magát, végigsimította tökéletesen
megnyírt haját, tisztára borotvált arcát és drága, személyre
szabott öltönyét, kinyitotta a száját, és azt mondta: - Arrr.
Vigyorogtam és benyomtam a forgóajtót.
Bent egy steril, félhold alakú előcsarnok üdvözölt minket: fehér
falak, ultramodern fények és fekete márványpadló. A félhold
legszélesebb részén a sápadt fal alig látható körvonala dupla ajtót
jelzett. Balra két olívazöld egyenruhás őr ült a recepción. Az őrök
ránk néztek és bosszúsan pillantottak Talonra. Megközelítettünk
az íróasztalt. Odaadtam az őröknek a névjegykártyámat, és
kértem, hogy beszélhessek Edward Sherwooddal. Az alacsonyabb
őr felvette a telefont, és halkan beszélt.
Vártunk.
Az ajtók susogva nyíltak ki, és egy magas férfi lépett
elő. Harmincas évei végén járhatott, barna hajjal, világos
mogyorószín szemmel és szögletes állkapoccsal
rendelkezett. Úgy mozgott, mint egy egykori atléta, aki még nem
puhult el, főleg azért, mert még nem történt meg. A testre szabott
szürke öltöny még szélesebbé tette a vállát. Úgy érezted, hogy ha
közte és valami olyasmi között állsz, ami igazán számít, akkor
átmegy rajtad, és közben nem veszíti el a hidegvérét, mert nem
lenne személyes. Összehasonlítottam azokkal a fényképekkel is,
amelyeket ma reggel néztem át. Edward Sherwood, Brian bátyja.
Nyugodt szemek, biztos járás, nincs jele a feszültségnek sem
az állkapcsában vagy a vállaiban. Ha valami köze van a bátyja
eltűnéséhez, akkor teljesen biztos volt abban, hogy megszabadult
tőle, vagy kiváló színész.

42
 - Ms. Baylor - mondta. Hangja kimért és nyugodt volt, mint ő
maga. - Rynda jelezte nekem, hogy jön.
- Jó reggelt kívánok.
Kezet fogtunk. Erős kézfogás volt. Az igazi kérdés az volt, hogy
elolvasta-e a Közgyűlés hírlevelét, és emlékszik-e a nevemre?
- Köszönöm, hogy ilyen rövid időn belül fogadott minket.
- Corneliushoz fordultam. - Az egyik nyomozónk, Cornelius
Harrison.
Corneliusszal szintén kezet fogott.
- Beszéljünk valahol kényelmesebben. Kérem, kövessenek. - Az
ajtó felé indult. A megközelítésekor kinyílt, átmentünk rajta, majd
sziszegve becsukódott. Én eltátottam a szám.
Egy hatalmas átrium terült el előttünk, magaságyások és
ültetvények labirintusa, oly sok, hogy a padlón ívelt kőút vezetett
el közöttük. Az első három emeletük nagy részét
elfoglalhatta. Még meg sem tudtam tippelni, hogy mekkora
lehet. A raktárunkba többször beleférhetne.
Edward végiggyalogolt az ösvényen, igyekeztem lépést tartani
vele. Számos öreg fa nőtt a magaságyakban, mindegyiket
különféle gombák borították: hatalmas tömegben fehér lógó
szálakkal, amelyek furcsa felmosó mopnak vagy ultramodern
csillárnak tűntek; pulykafarokgomba tucatnyi színben, amelyet
még soha nem láttam, a gránitszürkétől az élénkzöldig és az
intenzív bordóig; narancssárga kígyófészek, amely valószínűleg
szintén gomba vagy talán idegen életforma az űrből; hatalmas
tömegű élénksárga gomba, és így tovább.
A zuzmók virágoztak a fákon. A szivárvány minden színében
nyálkás penész festette a kérget és a hatalmas, mohával burkolt
sziklákat. Néhány zuzmó halványan ragyogott az árnyékban. Több
gomba nőtt a gyökereken: ametiszt, indigó, majdnem fluoreszkáló
zöld. Fehér gombafonalak hálója terült szét, mint egy fátyol. Egy
gomba, amely úgy nézett ki, mint a texasi mészkő egy darabja,
vöröses folyadékot vérzett a lyukain. A falakon a plexiüveg alatt
hatalmas baktériumtelepek virágzottak, mint valami absztrakt
festmények.
Olyan volt, mint egy idegen bolygóra lépni. Csak bámulni
tudtam.
Talon felszállt Cornelius válláról és a fák között csapkodott.
- Nagyon izgatott - mondta Cornelius. - Bocsánatot kérek.
Edward elmosolyodott, miközben továbbsétáltunk az
ösvényen. - Semmi gond. Nekünk, biomágusoknak foglalkoznunk

43
kell a tehetségünk alanyaival. Az élet kiszámíthatatlan.
- Ön is olyan herbamágus, mint Brian? - kérdeztem. A háttér-
ellenőrzése szerint ő is az volt.
- Igen. De a tehetségem a fákkal kapcsolatos. Pontosabban,
gyümölcsfákkal. Brian szabályozta a gombákat. Ez az ő
királysága. - Edward felemelte a kezét, hogy végigmutassa az
idegen tájat. – Ez az ő útja.
Jobbra fordult. Követtük őt a kanyar mentén. A gombavilág
hirtelen véget ért. Egy koikkal teli patak húzódott előttünk, és tóvá
bővült egy sziklafallal és egy vízeséssel a túlsó végén. A másik
oldalon gyönyörű kert terült el. Gyümölcsfák, néhány virágzó,
néhány aranyalmát, sárgabarackot és cseresznyét termő
ültetvény.
Edward átvezetett minket egy kis japán hídon keresztül a
kertbe.
- Valószínűleg azon gondolkodik, miért nem én vezetem a
családhoz. Mindenki ezt tenné - mondta. - Egyszerűen túl
udvariasak, hogy feltegyék a kérdést. Én vagyok a legidősebb és
Elsőrendű.
- Miért nem ön vezeti a családot? - kérdeztem.
- A családunkban Brian aranykanállal a szájában
született. Jelentősen több pénzt keres a gombák által termelt
gyógyszer, mint az ízletes alma.
Edward kinyújtotta a kezét, és a legközelebbi almafa meghajolt
neki, megtörölte a tenyerét a leveleivel.
- Ez zavarja önt? - kérdeztem.
- Már nem.
Hazudik.
A padló hirtelen véget ért. Az út még mindig ott volt, de kőlapok
helyett egy zöld gyep nyúlt elénk. A magassarkúban sétálni nem
volt kérdés. Minden lépéssel belemerülnék.
Edward várt és figyelt engem.
Kiléptem a cipőmből, felvettem és követtem. A fű hidegnek
érződött a lábujjaim alatt. Óvatosnak kellett lennem. Elsőrendű
volt, és egy rossz lépés kidobna minket. Néhány válasszal
tartoztam Ryndának.
- Mr. Sherwood - mondtam. - Rynda felbérelte az irodánkat,
hogy vizsgálja ki a férje eltűnését.
- Sokkot kapott - mondta. - Figyelembe véve az anyja halálában
játszott szerepét.

44
 Most, hogy kimerítettük Olivia halálának témáját. . . -
Szeretnénk feltenni néhány kérdést. Egyes témák érzékenyek
lehetnek. Minden, amit mond, bizalmas, de nem titkos.
- Annyira őszinte leszek, amennyit csak tudok. Ésszerűség
határain belül.
Vártam az ismerős undorító érzést, de a mágiám csendben
maradt. Őszinte volt.
- Mikor látták utoljára a testvérét?
- Csütörtök este egy kicsivel hat előtt. Röviden beszéltünk a
pénteki költségvetési ülésről. Megkérdeztem tőle, szeretne-e részt
venni. Azt mondta, hogy elfoglalja a kutatása. Elhagyta az
irodát. Felálltam, és az ablakon át néztem a parkoló másik
végében lévő fákat. Segít gondolkodni. Még mindig az ablak előtt
voltam, amikor bement a parkolóba, beült a kocsijába és elhajtott.
Igaz. Jó kezdés.
- Aggódik a testvére miatt?
- Igen.
Hazugság. Túl gyorsan beszélt.
- Aggódok Rynda miatt – mondta önként. - És a gyerekek miatt.
Igazság.
Az út a koitó partjához vezetett. Három egyszerű fapad, amilyen
minden háztartási boltban megtalálható, várt minket, durva körbe
rendezve. Mindegyik felett rácsos lugas klematisz
virágokkal. Vörös, fehér, bordó, kék, a nagy csíkos virágok finom,
bonyolult aromát árasztottak a levegőbe.
- Kérem. - Edward odahívott a padra.
Leültem. Cornelius célba vette a helyet mellettem. Edward a
szembe lévő padot választotta.
Olyan nyugodt volt itt. Órákon át tudtam itt ülni és könyvet
olvasni ezen a helyen, a klematiszok illata, a tó ragyogása és a
lábam alatt éreztem a lágy, selymes füvet. Pontosan ezért hozott
ide. Ez volt az ő darabja a királyságból. Itt kellemes volt, és
számított a nyugtató környezetre, hogy tompítsa a beszélgetést.
- Amikor Brian kisgyermek volt, nem szeretett bajba kerülni -
mondta Edward. – Más gyerek se, de az öcsém könnyen
kiborult. Apánknak szigorú véleménye volt a
gyermeknevelésről. Nemzedéke gyermeke volt. Amikor a
testvérem valamit olyat tett, amiről tudta, hogy az apánk haragudni
fog érte, eltűnt. Órákra elbújt, és nagyon jó volt benne. Eleinte
mindenki várt, hogy előjöjjön. Aztán, néhány órával az eltűnése
után, anyám pánikba esett, és biztos benne, hogy ezúttal valami

45
rossznak kellett történnie. Az egész háztartás néha reggelig
keresné őt, és amikor végül megtalálnák, mindenki fáradt lenne és
megmenekülne a büntetéstől.
- Úgy érzi, hogy Brian rejtőzik?
- Igen.
Igaz.
- Miért?
Hátrahajolt. - A BioCore magas szintű antibiotikum-kutatással
foglalkozik. Az átlagos ember ritkán figyel arra, hogy mennyire
együtt élünk az antibiotikumokkal. Úgy vélik, hogy kevés ember
hal meg fertőzésből műtétek után. Mandulagyulladás,
tüdőgyulladás és húgyúti fertőzések kényelmetlen
kellemetlenségek, ám ritkán okoznak pánikot. A szerteágazó
utazások ellenére már nincsenek pestisek és járványok. Nagyon
elkényelmesedtünk. Ez egy hiba.
- A természet mindig talál módot - mondta Cornelius.
Edward bólintott. - Az antibiotikum-rezisztens baktériumok
számának hirtelen növekedése előtt állunk. A csodás
gyógyszereink már nem működnek. Ez most, ma, ebben a
percben történik. Elveszítjük a csatát. Az MDRTB, a
tuberkulózisért felelős baktériumtörzs sokféle antibiotikummal
szemben rezisztens. MRSA, VRE, KPC, a lista folytatódik. Több
ijesztő rövidítést mondhatnék még önnek, amelyek mindegyike
ugyanaz. Hamarosan egy egyszerű kórházi látogatás során
elkapott légúti fertőzés vagy egy viszonylag biztonságos műtét,
például a féregnyúlvány eltávolítása miatt véget érhet az
élete. Most folyik a verseny az új és jobb gyógyszerek
megtalálására. Brian volt az élen. Mágiáját felhasználta a gombák
gyors mutációjának megkönnyítésére, a bakteriális
fenyegetésekre reagálva. Új antibakteriális szereket próbált
kifejleszteni. Veszélyes és jövedelmező tudományterület.
- Versenytársak? - tippeltem.
- Sokan. Megígértem, hogy őszinte leszek. Olivia részvétele
Garza szenátor halálában és az ebből fakadó negatív hírverés
lavinája nem tett jót a hírnevünknek. Rosszul érintett minket. Brian
feleségül vette Ryndát az anyja üzleti kapcsolatai miatt. Jelenleg
ezek a kapcsolatok fedezetként futnak.
Olyan volt, mintha Rynda pestis volna. Az anyjával
kapcsolatban minden beszennyeződött.
- Két fő befektetőnk kivonta a pénzét. Az összeg nem volt
jelentéktelen. Egy nagy szerződés, amely készen állt, épp csak

46
nem volt aláírva és iktatva, a fő versenytársunkhoz került
inkább. Nehézségeink vannak a szükséges vírusminták
beszerzésével.
- Pénzügyi válság előtt áll? - kérdeztem.
- Igen. – Furcsán nemtörődömnek tűnt. - Túl fogjuk élni. Ezek
ideiglenes visszaesések. Találunk más befektetőket, és lesznek
más szerződések is. De közben a dolgok nagyon
kiélezettek. Feszültebbek, mint Rynda hiszi.
Ez nem állt össze azzal, hogy Rynda azt mondta nekem, hogy
Brian nyugodt volt, de Edward nem hazudott. - Tudott Brian
ezekről a problémákról?
Edward szemében valami megvillant. Megvetés vagy
elkeseredés? Túl gyors volt, hogy elemezzem.
- Brian zseni. A birodalma a tudomány és a kutatás. A pénzügyi
kérdések és a társaság napi működése az én
felelősségem. Néhány nappal ezelőtt utaltam a helyzetre. Azt is
tudattam vele, hogy helyzetünk nem reménytelen. Mint már
említettem, Brian azonban megrémült. Nem lenne szokatlan, ha
eltűnne és visszatér, amikor a probléma megoldódott. Mint
mondtam, kiválóan rejtőzködik.
Brian egyre inkább egy igazi baromnak tűnt.
- Van bankszámláján kívül más készpénzforrása is? - kérdezte
Cornelius.
- Nem lennék meglepve - mondta Edward. - Szereti, ha van
tartaléka ínséges időkre.
- Tud-e bármilyen házassági problémáról Brian és Rynda
között? - kérdeztem.
- Rynda nagyon keményen dolgozik azon, hogy ideális
házastársa legyen a testvéremnek. Előre látja az igényeit, és
Briannek nincsenek érzelmi kitörései. A bátyám csendes és
sérülékeny, tehát inkább a nyugodt és rutinszerű munkahelyet
részesíti előnyben.
Nem válaszolt a kérdésre.
- Brian kifejezte-e elégedetlenségét a házasságával
kapcsolatban? - kérdezte Cornelius.
- Mindenki időnként elégedetlen valamennyire a házasságával
kapcsolatban - mondta Edward. – A közelmúltban nem mondott
semmit.
- Meg tudná határozni a közelmúltbant? - kérdeztem.
- Az elmúlt pár évben.
Igaz.

47
 - Hisz ön abban, hogy Brian véglegesen elhagyná a feleségét? -
kérdeztem.
- Nem.
Ismét igaz a nyilatkozata. - A BioCore terhet lát a Ryndában?
Edward előrehajolt, tekintetét hirtelen előre összpontosítva. -
Rynda soha nem lehet teher. Kecses, kedves és hihetetlen
türelmes nő. Könyörületes és intelligens. Szerencsések vagyunk,
hogy megismertük. Teljes mértékben támogatja a Sherwood
Házat.
Az igazi Edward Sherwood végre megjelent. Érzékeny pontra
tapintottam. Nem aggódott a testvére miatt, de abban a
pillanatban, amikor megpróbáltam felhozni Ryndat, készen állt
arra, hogy leharapjam a fejem. Érdekes.
- Elrabolta a testvérét, Mr. Sherwood?
A szeme lángolt. – Erre nem is válaszolok.
- Mr. Sherwood - mondtam. - Rynda rendkívül ideges. Azért jött
hozzám, mert mindenki más elutasította. Ezt a lehető
leggyorsabban meg akarom oldani, hogy minimalizáljam
szorongását. Minél hamarabb kihúzom önt a lehetséges
gyanúsítottak közül, annál hamarabb tudjuk felderíteni, mi történt
a testvérével.
- Mi gondolja azt, hogy elmondom az igazat? Hazudhatnék.
- Kiváló emberismerő vagyok - mondtam. - Elrabolta a
testvérét?
- Nem. - Az izmok az állkapcsa mentén rángatóztak.
Igazság.
- Megölte, vagy egyéb módon kárt okozott neki?
- Nem.
- Megrendelte vagy felbérelt valakit, hogy Brian eltűnjön?
- Nem!
- Tudja, hol van?
- Nem.
- Tudja, hol lehet?
- Nem.
- Megpróbált kapcsolatba lépni önnel az eltűnése óta?
- Nem.
Egyetlen hazugság sem a válaszaiban. Felálltam. - Köszönöm,
Mr. Sherwood.
Edward felállt. Dühös volt, de haragját szigorúan kontrollálta, az
akaratát úgy szorította össze, mint az öklét. - Befejeztük?
- Kész vagyunk.

48
 Felkattintotta a telefonját, és a füléhez emelt. - Margaret, meg
kell mutatnod néhány embernek a kijáratot.
Margaret kikísért minket a kijárat felé. Útközben Cornelius
megállt egy nagy fa mellett, az elsőnél, amelyet Edwarddal
megláttunk, amikor a belső szentélybe vezetett. A bejárat mellett
állt, sűrű sárga gombahalmazokat tartott, nedves csillogó
tetővel. Cornelius néhány másodpercre ránézett, Talon hívta, és
kiléptünk az épületből.
- Mire gondolsz? - kérdeztem, amikor kivezettem az autót a
parkolóból.
- Azt hiszem, őszinte volt.
- Az volt. Javarészt. Nem rabolta el a testvérét, és fogalma
sincs, hová ment Brian. Szerelmes a testvére feleségébe.
Cornelius bólintott. - Rossz testvérhez ment férjhez.
- Miért mondod ezt?
- Emlékszel arra a fára, ahol megálltam? Az egyik sárga
gombával?
Bólintottam.
- Mézgombának hívják, és helyesen elkészítve ízletes lehet. Ha
rosszul készíti el, mérgező. Ez egy fakultatív szaprofita. Megöli a
fát, amelyen nő, majd táplálkozik a rothadó fán. - Cornelius
megállt. - Egy almafán nő.
Brian Sherwood bármilyen fát választhatott volna a gombájának
termesztésére. Ehelyett egy gyümölcsfát választott. És úgy
döntött, hogy közvetlenül az udvar bejáratához teszi, ahol nem
lehet kikerülni.
- Edward Sherwoodnak minden nap el kell mennie a fa mellett -
mondta Cornelius. - Úgy érzi, hogy lassan haldoklik, a gomba
megfojtja, és semmit sem tehet ellene.
- Köszönöm. Nem vettem volna észre.
- Örülök, hogy hasznos voltam. - Cornelius elmosolyodott.
- Úgy tűnik, hogy Brian passzív-agresszív a kegyetlenségében -
mondtam. - És gyáva. Hajlamos elmenekülni, amikor a dolgok
nehezednek, és bízik abban, hogy a felesége vagy a bátyja
elrendezi a problémát.
- Miért megyünk ilyen lassan?
- Mert Edward Sherwood igazat mondott. Látta, hogy testvére
elhagyja a parkolót a járművével, ami azt jelenti, hogy ha valami
történt, akkor az az út három mérföldes szakaszában történt. Nem
akarok kihagyni semmit.

49
 - Mit keresünk?
- Bármi szokatlan. Törött üveget. Darabokat egy felrobbantott
gumiabroncsból.
- Mit vezetett?
- Mercedes-Benz, S550, irídium ezüst fémbevonat, ami
alapvetően a rozsdamentes acél színt jelent.
Cornelius elvigyorodott. - Ezt valószínűleg tudnom kellett
volna. Legközelebb jobban megy.
Vissza mosolyogtam. - Az én hibám. Az összes részlet az e-
mailben található. Az ügy kezdetén elkészítünk egy alapvető
információs csomagot, amely tartalmazza az összes, általunk
ismert releváns információt, és Bern e-mailben átdobja, így
telefonunkkal elérhetjük. El kellett volna mondanom neked, de
olyan régóta családi vállalkozásként működtünk, és soha nem
vettem még senkit fel állandó álláshelyre.
- Azt gondolod, hogy Briant elrabolták? - kérdezte Cornelius.
- Jelenleg arra hajlok, hogy mindent itt hagyott, hogy néhány
napra valami nyugodt helyre meneküljön. Cége a pénzügyi
katasztrófa szélén áll, fia még mindig nem mutatott tehetséget, és
feleségét, akinek állítólag meg kellett volna nyitnia az elit Házak
ajtóit, tisztátalannak tekintik. Úgy tűnik, mindenkit átvert azzal,
hogy érzékeny és könnyen kiborul, de a fa alapján arra a
gondolatra jutottam, hogy a reakcióiban valamilyen számítás
van. . .
Egy kisebb hidat kereszteztünk. A védőkorlát elől kissé
meghajolt, mintha nekiütköztek volna. Lehúzódtam és kiszálltam a
kocsiból. Egy ezüst folt festette be a védőkorlát
ívét. Lefényképeztem a telefonommal. Semmi más nem volt
szokatlan.
- És most? - kérdezte Cornelius.
Megfordultam a sarkamon. Az utca túloldalán egy vadonatúj
benzinkút élénk forgalmat bonyolított.
- Most átmegyünk és elkérjük a biztonsági felvételüket.
Három perccel később a benzinkútnál voltunk. Az egyik
biztonsági kamera az utcai szakasz felé mutatott, hogy lefedjék a
parkolójuk kijáratát, és minden felvételt feltöltöttek egy szerverre,
és kilencven napig megőrizték. A menedzser és én
alkudoztunk. Tízezer dollárt kért. Megkérdeztem tőle, vajon
valóban azt akarja-e, hogy visszatérjek a zsarukkal és a
paranccsal, ami azt eredményezi, hogy egyáltalán nem kap
pénzt. Azt mondta, hogy a parancs időbe telik. Mondtam neki,

50
hogy írja be a Googleba a nevemet. Aztán ő és az ügyvezető
végignézték, ahogy Veszett Rogan szétrombolja a belvárost, mint
egy pokoli démon. Kétszáz dollárral rendeztünk, plusz a 19,99
dolláros USB-meghajtó. Ami rablás volt a 8 GB-ért, de úgy
döntöttem, hogy magam választom meg a csatáimat.
Csatlakoztattam az USB-t a laptopomhoz, és gyorsan
továbbítottam a videót.
05:00
17:30
17:45
Hagytam, hogy normál sebességgel fusson. 17.51 -kor egy
ezüst Mercedes gördült be a láthatáron. Egy fekete terepjáró,
talán egy GMC Yukon hátulról belement, és az útról a védőkorlát
felé kényszerítette. Egy férfi kiszállt a Mercedesből, feltehetően
Brian Sherwood, bár meg kéne kérnem Bogarat, javítson a
felvételeken, hogy biztos lehessen.
Két férfi szállt ki a Yukonból. A sofőr felemelte a kezét. Brian a
földre omlott. Elektromos sokkoló. A sofőr úgy kapta fel, mintha
Brian gyerek volna, és betette a Yukonba. Az utas beszállt a
Mercedesbe. 17.52-kor a két jármű az útra húzódott.
Cornelius felvonta a szemöldökét.
Előhúztam a telefonomat, és felhívtam Ryndát.
- Igen? - A sírás határán állt.
- Igazad volt. Briant elrabolták - mondtam.
- Tudom! - Hangja elérte a hisztérikus hangmagasságot. – Épp
most hívtak a házban!

51
4. fejezet
Brian és Rynda Sherwood a Hunters Creek kertvárosban élt, az
ingatlanhirdetésben „aktív életmódhoz tervezett kedves családi
háznak” nevezték. Négy évvel ezelőtt vásárolták meg a házat, és
az ingatlanoldalak örökre megőrizték az archivált hirdetéseket. A
ház egy egy hektáros telken állt. Hat hálószobával és öt
fürdőszobával, nyolcezerötszáz négyzetlábnyi lakóterülettel,
medencével, egy vendégházzal és egy borosbarlanggal
rendelkezik, amit nehezen tudtam elképzelni. Az agyam
folyamatosan egy Disney-filmből vetített elém valamit, ám
óceánvíz helyett borral töltötték meg.
A házat három és fél millióért adták el, ez körülbelül átlagos a
környéken. Odafelé vezetve, láttam miért. Erdő veszi
körül. Madarak csicseregnek. A mókusok véletlenszerűen
ugrálnak tappancsaikon a tölgyek között. Soha nem hitted volna,
hogy Houston csak egy két perces autóútra fekszik.
Felhajtottunk a házhoz. Leparkoltam egy ismerős fegyverszürke
Range Rover mellett. Rogan előttünk ért oda. Rynda vagy valaki a
biztonsági csapatából felhívta őt. Jó. Úgy tűnt, hogy rá jobban
hallgat, mint rám.
- Ez Rogan kocsija? - kérdezte Cornelius.
- Igen.
- Zavar téged?
- Kicsit. Robotnak kéne lennem, hogy ne zavarjon. - De
igyekszem a dolgokat szélesebb perspektívából nézni.
Lehajtotta a fejét, és arra várt, hogy elmagyarázzam.
- Rynda elvesztette édesanyját és annak minden barátját. Úgy
érzem, hogy nagyon sokáig támaszkodhatott a férjére, és most ő
is eltűnt. Anya és lézer pontossággal fókuszál gyermekeinek
túlélésére és biztonságára. Kisgyermekkora óta ismeri
Rogant. Gyakorlatilag a családtagja, és elég mágiával és
erőforrásokkal rendelkezik, hogy ezekkel életben tartsa őt és a
gyerekeket. Természetes, hogy a nő megkeresi őt.
- Nem hiszem, hogy családtagnak tekinti őt - mondta Cornelius.
- Annak tekintheti, aminek akarja. Csak az érdekel, hogy minek
tekinti Rogan.
Azt mondta, hogy szeret, és nem hazudik. Még a tehetségem
nélkül is bíztam volna benne. Rogan veszélyes volt, olykor
kiszámíthatatlan és mindig makacs. Ha esélyt kapott, úgy gázolt át

52
az embereken, mint egy buldózer, hogy elérje céljait. De soha
nem láttam csalni. Túl közvetlen volt ehhez. Nem volt benne a
természetében.
Mindketten odamentünk az ajtóhoz. Egy fegyveres őr zárta el az
utat. Nem Rogan kemény ex-katona embere volt; ez a srác úgy
nézett ki, mint egy testépítő keresztezése egy parkolófiúval,
olívabarna nadrágját sivatagibarna csizmába dugta, khaki pólója
szorosan kifeszült a széles vállán és vastag
mellkasán. Nyilvánvalóan testreszabott volt ahhoz, hogy
beleférjen a túlfejlett teste. A meglepően keskeny derék körül
vastag nejlon taktikai öv lógott egy pisztollyal a sima táskában, a
bilinccsel és a kézi rádióval együtt. Az együttes megkoronázása
egy pár tükröző pilóta napszemüveg és egy baseball sapka volt,
amelyre a ház címerét hímezték “Sherwood Security”
felirattal. Drága bérelt izom.
- Nevada Baylor és Cornelius Harrison - mondtam neki.
Motyogott valamit a rádióba, és kinyitotta az ajtót.
A ház belseje olyan szép volt, mint a kívül. A hely hemzsegett a
kintihez hasonló egyenruhás gym patkányoktól, akik mindannyian
épp szünetet tartottak, hogy felénk nézhessenek a kemény
tekintetükkel. Átmentünk a rövid előcsarnokon egy tátongó
nappaliba. Finom bútorok, gyönyörű keleti szőnyeg, játékkocsi,
vízpisztoly a padlón és egy gyermek festményei a falon, gyönyörű,
modern keretekkel. Egy hatalmas karácsonyfa állt dicsőségesen a
helyén, fehér és arany csillogással.
Rynda a padló közepén állt, és átkarolta magát. Rogan nagyon
közel állt hozzá, egyik kezével a vállán. A szeme meleg volt, és
arca aggódó.
Meglátott engem.
- Felvetted a telefonhívást? - kérdeztem.
- Igen. - Feltartotta a mobilját, és elindította a lejátszást.
Egy férfi hang mondta: - Tudod, mit akarunk.
A felvétel leállt.
- Mondtak még valamit?
- Nem.
- Tudod, mit akarnak?
- Nem! - Rynda szeme nedves volt. - Ha tudnám, mit akarnak,
nem gondolod, hogy már nekik adtam volna? Náluk van a férjem!
Nem hazudott.
- Szedd össze a gyerekeket és csomagold be a táskáitokat -
mondta Rogan. - Van egy biztonságos házam város közepén.

53
 És csak úgy felajánlotta, hogy átköltözteti őket a
főhadiszállására.
- Nem megyek sehova. - Rynda megrázta a fejét. - Ez az én
házam.
Rogan arca ne-beszélj-hülyeséget kifejezést vett
fel. Rendezkedni akart a nő körül, és Rynda ellenállt. Elsőrendű
volt. Csendesen megráztam felé a fejem.
- Üljünk le - mondtam. - Mindenki nagyon ideges, tehát álljunk
meg egy pillanatra, és vegyünk mély lélegzetet.
Leültem. Rynda velem szemben ült le a díszes kanapén. Túl
gyorsan kapkodta a levegőt. Ha nem nyugtatom meg,
pánikrohamot kap. El kell terelnem a figyelmét.
- Ezek Kyle festményei a falon?
Felvonta a szemöldökét. - Igen. Anyám bekereteztette őket.
- Nagyon tehetséges.
- Köszönöm - mondta, valószínűleg automatikusan.
- Mi a helyzet a vízipisztollyal?
- Ez Jessicaé. Imádja vele orvul letámadni a testvérét.
- Hol vannak a gyerekek?
- A játszószobában Svetlanával.
A légzése lelassult.
- Ki az a Svetlana?
- A dada szolgálattól jött.
- Honnan hallottál a dada szolgálatról?
- A szomszédos anyukák használják. Nem emlékszem, ki
ajánlotta.
- Mikor történt a telefonhívás? - Halkan és állandó hangszínnel
beszéltem.
Ellenőrizte a telefonját. - Tizenkét perccel tíz után.
- Felismerted a hangot?
- Nem.
- Hallgasd meg újra figyelmesen.
Megtette. - Nem.
- Tudsz róla, hogy Briannek voltak-e ellenségei?
- Már mondtam, nem.
- Rynda - mondta Rogan -, valaki fényes nappal elrabol egy
Elsőrendűt az utcáról. Rivális Ház tehette. Senki más nem lenne
elég tökös ehhez. Brian mondott valamit? Dühös volt valakire?
- Brian soha nem mérges. - Rynda felsóhajtott.
- Ki a legnagyobb versenytársa? - kérdeztem.

54
 - A Rio Ház - mondta. - De erről semmilyen részletet nem
tudok. Edward irányítja az üzletet. Brian gombát termeszt.
Rogan rám nézett.
- Edward tiszta - mondtam neki.
- Azt hitted, hogy Edward rabolta el Briant? - Rynda megrázta a
fejét. - Edward soha nem tenne olyasmit, ami bántana engem.
Megszólalt Rynda mobiltelefonja.
- Tedd kihangosítóra - mondtam neki.
Felvette a telefont, és megnyomta a képernyőn a hangszóró
gombot. Finoman elvettem tőle.
Ugyanaz a férfi hang, kontrollált, egyenletes. - Add oda nekünk,
különben darabokban kapod vissza.
- A nevem Nevada Baylor - mondtam. - Felhatalmaztak arra,
hogy Rynda nevében tárgyaljak.
- Nem tárgyalunk.
- Megpróbáljuk teljesíteni a követeléseit. Azt akarjuk, hogy Brian
biztonságban hazakerüljön. De szükségünk van arra, hogy
bizonyítsák, életben van még, ebből tudjuk, hogy a megfelelő
emberekkel állunk kapcsolatban. A mi helyünkben ön is ezt kérné,
ugye?
Volt egy kis szünet. Egy lágyabb férfi hang hallatszott: - Rynda?
- Brian! - Rynda őrülten kapott a telefon után, de Rogan
visszarántotta. - Brian, jól vagy?
- Csak add oda nekik, amit akarnak. Kérlek.
A telefonhívás véget ért.
Rynda az arcát a kezébe temette.
- FBI - kezdtem.
- Nem - mondta Rogan, Rynda és Cornelius egyszerre.
Igen, miért is ne hívnánk a szakembereket, akik éppen az ilyen
típusú bűncselekményekre szakosodtak? Ez ostobaság lenne. -
Megint telefonálni fognak.
- Mi van, ha megölik?
- Nem fogják megölni - mondta Rogan. – Egy csomó
nehézséget bevállaltak, hogy elrabolják, ami azt jelenti, hogy
váltságdíjat akarnak. Ha megölik, akkor nincs tárgyalási alapjuk.
Odaadtam neki a telefont. - Rynda, amikor legközelebb
felhívnak, érzelmi kapcsolatot kell létrehozni. Ez kritikus
pont. Tegyél fel kérdéseket. Ha válaszolnak, ismételd meg nekik a
választ, és kérdezd meg, hogy helyes-e. Vidd őket arra a pontra,
ahol egyetértsenek veled. Meg kell szokniuk, hogy úgy nézzenek
rád, mint aki az ő oldalukon áll. Használd a mágiádat. Tudom,

55
hogy nehéz, de nem zaklathat fel, és nem lehetsz
hisztérikus. Kényszerítsd őket arra, hogy mindannyian higgyenek
neked, hogy azt akarod, sikerüljön a tervük. Kérd meg őket, hogy
mondják el, mit akarnak.
Elvette a telefont, és bólintott.
- Biztonságosabb lesz nálam - mondta Rogan. – A mobilodon
hívnak. Azt magaddal hozhatod.
- Ne légy nevetséges, Connor. Elsőrendű vagyok, egy erődként
felépített házban és fegyveres őrökkel körbevéve. A gyerekeim
már kiborultak, és most azt akarod, hogy költözzünk át a városba
a főhadiszállásodra. Nem. Itt maradok. Itt kell maradnunk, mert
arra várunk, hogy apu hazajöjjön.
Rogan arca dühös lett. - Rendben. Ebben az esetben egy
csapatot fogok telepíteni a házadba.
Rynda felnézett rá, és a szemében acél volt a sebezhetőség
mögött. - Nem, nem fogsz. Megvan a saját biztonsági
szolgálatom. Nagyra értékelem az ajánlatot, de nem. Vigyázok a
gyerekeimre. Ha segíteni akarsz nekem, kérlek keresd meg a
férjemet.
Ezután semmit sem mondhattam.
Kint mélyet sóhajtottam. – Magyarázzátok meg nekem, miért
nem hívhatjuk fel az FBI-t?
- Neumann elrablása - mondta Cornelius.
- Az 1980-as években egy rivális Ház elrabolta George
Neumannt - magyarázta Rogan. Az FBI beavatkozott és több mint
negyven ügynököt veszített el. A végén senkit sem ítéltek el.
- Hogyan lehetséges ez?
Rogan vállat vont. - Kapcsolatok és megfelelő mennyiségű
pénzen alkalmazott kiváló ügyvédek. Az FBI már nem vesz részt
az emberrablásokban. Ez Ház ügy. Magunk intézzük el.
Szép. Egy újabb tényező a Házzá válással kapcsolatban, amire
nem számítottam: amikor bajban vagy, a bűnüldözés nem segít.
Rogan gépelt valamit a telefonjára. - Kellett volna segítséged,
hogy meggyőzzem a ház elhagyásáról.
- Anya és empata. Pontosan tudja, mennyire félnek a
gyerekei. Úgy érzi, hogy stabilitásra és ismerős környezetre van
szükségük. Jelenleg két ökörrel sem lehetne kivonszolni a házból.
- Megdörzsöltem az arcomat. - Küldesz túsztárgyalót, hogy
segítsen neki?
- Úton van - mondta Rogan. - Ő is empata. De nem lesz rá
szükség. Rynda az egyik legjobb tárgyaló a bolygón. Bár sosem

56
kellett használnia. Fejlődik.
- Tudsz segíteni ezt megérteni? - kérdezte Cornelius. - Rynda
anyja soha nem habozott a hatalmát bevetni. Rynda szinte
vonakodik.
- Rynda kedves - mondta Rogan. - Kiskora óta tudja, hogy
varázsa mások számára kényelmetlenséget okoz. Soha nem
akarta kellemetlen helyzetbe hozni senkit. Tudni fogjuk, ha valaki
újra felhívja.
- Klónoztad a telefonját?
Rogan rám kacsintott.
- Megtaláltuk Brian elrablásának felvételét - mondtam. - E-
mailben elküldtem Bernnek. Valószínűleg már megosztotta
Bogárral.
Abbahagyta a gépelést. - És még nem mutattad meg nekem?
- Ha megmutatom neked, Rynda is látta volna. Semmire nem
lett volna jó, csak még jobban felizgatja. - Az autómhoz indultam.
Rogan elkapott. - Hová mész?
- Vissza a BioCorehoz. Meg kell győznöm Edward Sherwoodot,
hogy hívja fel a Rio házat, és kérje meg őket, hadd beszéljek
velük, hogy kihúzhassam őket a gyanúsítottak közül.
- Ez nem a Rio Ház - mondta Rogan. - Elvégeztem a BioCore
pénzügyi elemzését. A Sherwood ház jelenlegi állapotában senkit
sem fenyeget.
- Tudom, de pontot kell tennem az i-re.
- Veled megyek.
Ha Sherwood úgy dönt, hogy elutasít engem és Corneliust,
Rogan jól jöhet. Egy dolog volt kizárni a Baylor Magánnyomozó
Irodát és egy kis Ház egyik prominens személyét. Egy másik
dolog Veszett Rogannek nemet mondani.
Úgy tettem, mintha tétováznék. - Ígérd meg, hogy semmilyen
épületet nem rombolsz le.
Elmosolyodott a legszolgálatkészebb sárkányos mosolyával. -
Ígérem.
Cornelius és én a menetidőt arra használtuk, hogy röviden
ismertessük Rogannel a reggeli látogatásunkat. Ugyanazon a
helyen parkoltam, kiszálltam, és mindhárman beléptünk az
ajtón. A két biztonsági őr még mindig a helyén volt. Az
alacsonyabb felállt. - Nem szabad itt lenniük.
- Kérem, jelentse Edwardnak, hogy információm van a
testvérével kapcsolatban - mondtam. – Ő itt Veszett Rogan.

57
 Rogan fenyegetően nézett.
Az alacsonyabb őr elsápadt. A barátja felvette a telefont, és
gyors, sürgető suttogással szólt bele.
Rogan az ajtót vizsgálta.
- Kérlek, ne szakítsd ki - mormogtam.
- Látni akarom az almafát a gombával.
- Ha itt állsz, biztos vagyok benne, hogy látni fogod, amikor
Edward kijön.
Pár perc telt el, aztán a fehér ajtók kinyíltak, és Edward megállt,
és dühösnek nézett ki.
- Tehát te állsz mögötte - mondta Rogannek. - És magaddal
hoztad a háziállatként tartott igazságérzékelődet.
Edward nyilvánvalóan megtalálta a Közgyűlés hírlevelét,
amelyből megtudta, hogy ki vagyok és kik a tanúim. Kíváncsi
voltam, hányan tudták már, hogy inkvizítor vagyok. Ismerős
szorongást éreztem. Egész életemben megőriztem a titkomat,
mert nem akartam kihallgató lenni. Nem számított többé. Ha
egyszer Házzá válunk, el tudtam hárítani bármely hárombetűs
ügynökséget, amelyek nyomást gyakoroltak volna rám, hogy
elvégezzem a piszkos munkát.
- Ő nem háziállat - mondta Rogan. – És legkevésbé az enyém.
Aztán elmosolyodott. Pontosan tudtam, mi történik, amikor így
mosolyog. Ha nem cselekszem, az épület Edward fejére omlik.
- Ne bosszankodj - mondtam. - Féltékeny rád, mert szerelmes
Rynda- ba, és te vagy az ex-vőlegénye.
Edward Sherwood szép lila színre váltott. A szája kinyílt, de
semmit sem sikerült kinyögnie. Cornelius elmosolyodott.
Rogan nemtörődöm érdeklődéssel figyelte Edwardot. - Mint
mondtam, senki sem háziállat. A testvéredet elrabolták. Szeretnéd
látni a felvételeket?
Edward visszanyerte a beszédképességét, és úgy döntött, hogy
szeretné látni a felvételeket. Az irodájába mentünk, ahol megnézte
a videót. Aztán átkozódott, ami körülbelül öt percig tartott. Olyan
szavak hagyták el a száját, mint „idióta”, „hülye” és „százszor
mondták neki, hogy vigyen testőrt”. Megrázta, hogy
meglátogatnánk a Rio Házat, mert nem akarta, hogy a BioCore és
a Sherwood Ház gyengének tűnjön. Aztán Rogan kinyitotta a
száját, és mindenféle pénzügyi információt sorolt fel, amitől
Edward úgy döntött, hogy Rogannek igaza van, és nem látszanak
gyengébbnek, mint amilyenek már valójában voltak.

58
 A Rio Ház-i kitérő négy órát vett igénybe, elsősorban azért, mert
a székhelyük a város túloldalán volt, és a forgalom gyilkos
ilyenkor. Találkoztunk a ház vezetőjével, három fiával, két lányával
és házastársaikkal. Senki sem tudott Brian emberrablásáról, senki
sem szervezte meg, senki sem követte el, és mindenki elmondta
az igazat.
Visszafelé a bázisunkhoz Bogár jelentett Rogannek a
fejleményekről. Ő és Bern csodákat tettek a biztonsági
nyilvántartásokkal, és nyomon követték Brian autóját és az
emberrablók járművet egészen a Nyugati I-10-es útig, amin
elhagyták Houstont, és beléptek a kisvárosok térségébe és nagy
semmibe, ami Houston és San Antonio között feküdt. A
közmondásos nyom kihűlt. Megkértem Rogant, hogy vezessen,
így Cornelius és én átnézhetem Bern jelentését. Az
unokatestvérem átfésülte Brian közösségi kapcsolatait, és betört a
személyes e-mail fiókjába. Az eredmények nyomasztóak voltak.
- Össze kell függnie Oliviával - mondtam. - Brian az életét
kilengések nélkül élte: munkába ment, hazajött, nem volt
viszonya, nem nyilvánított ki erős politikai vagy vallási nézeteket,
nem voltak sem barátai, sem ellenségei.
- Tehát ez az ember egy gomba. - Rogan felvonta a
szemöldökét.
- Ne legyél komisz. Volt egy közösségi hálós fiókja.
- Ó!
- Pinterest.
- Mondd, hogy pornó. Kérlek.
- Gombaképeket rakott fel - mondta Cornelius segítőkészen a
hátsó ülésről.
Rogan felsóhajtott. - Nem értem, miért ment hozzá feleségül.
- Te mondtad, hogy azért ment hozzá feleségül, mert stabilitásra
volt szüksége. – Valami olyanra, amit Rogan nem tudott volna
megadni Ryndának, még ha meg is próbálta volna.
- Hadd fogalmazzam meg újra. Nem értem, miért maradt a
felesége. Ez nem stabilitás, ez egy lassú fulladás. - Rogan az
utcánk felé fordult, és az autóval a biztonsági bódé felé vezett. -
Rynda szeretné, ha szeretnék. Szüksége van rá, hogy
szeressék. Szüksége volt valakire, aki megtesz mindent, hogy
támogassa és megvédje. Legfőképpen, szüksége volt valakire, aki
jelen van, amikor kell. Ehelyett azt a faszt kapta, aki megkínozza
testvérét, és elfut a baj első jelére, és hagyja, hogy takarítson
utána.

59
 - Még nem késő. Lehetsz te is olyan erős védelmező, aki neki
kell. - Kimondtam.
Rogan leparkolta az autót a raktár előtt, megfordult és rám
nézett hitetlenkedő kék szemekkel. - Féltékeny vagy?
- Nem - hazudtam.
Hátrapillantott Corneliusra. Az animágus felemelte a kezét,
tenyerével felfelé.
Rogan egy hosszú másodpercig elgondolkodott és
felnevetett. Sikerült kiszállnom az autóból anélkül, hogy
becsaptam volna az ajtót. Ott parkolt egy ismeretlen Volvo a mi
részünkön. Volt egy látogatónk.
A Volvo felemelkedett a levegőbe, és finoman landolt a raktár
ajtaja előtt.
Megfordultam. Rogan a Honda felé hajolt, karjait a mellkasán
keresztbe fonta.
- Tetszik, hogy féltékeny vagy.
- Rogan, tedd vissza az autót.
- Gyere velem vacsorázni ma este, és megfontolom.
Igen! - Nem. Nem tárgyalok terroristákkal.
- Ha nem jössz el velem vacsorázni, akkor valami drasztikus
dolgot kell tennem, például az ablakodnál állnék egy
lemezjátszóval és egy idióta, unalmas dalt énekelgetnék.
- Hol találnál még egy lemezjátszót?
- Biztos vagyok benne, hogy fel tudnék hajtani egyet.
Úgy tettem, mintha átgondolnám. - Vegyél fel hat órakor.
- Hét - mondta. - Már öt óra van, és a következő órában el
leszel foglalva. Jó szórakozást a mintaadáshoz.
Milyen minta?
A Volvo felemelkedett és visszacsúszott a helyére. Egyedi
rendszámmal rendelkezett ATCG105, ami nem mondott nekem
semmit.
Rogan elsétált, és a főhadiszállása felé indult.
Cornelius kinyitotta az autó ajtaját, és óvatosan kidugta a fejét.
- Igen? - kérdeztem.
- Ellenőrzöm, hogy biztonságos-e kijönni.
Mindenki mókamester. Sóhajtottam és bementem az irodámba.
Egy ember várt rám a konferenciateremben. Bernard ott ült
vele. Felnézett a laptopjáról, és intett felém, amikor beléptem.
A férfi körülbelül negyven lehetett, egy maratoni futó
felépítésével - karcsú, magas, hosszú lábú. Konzervatív fekete

60
öltönyt viselt egy vékony, fekete nyakkendővel a fekete ing
felett. Haja sötét volt, az arcától hátrafésülte, a szemüvegkerete
szintén fekete volt, és e sötétség ellenére világoskék szemei
tündököltek.
- Nevada, ez Mr. Fullerton, a Tekercs Rt.-től - mondta Bern. -
Azt mondja, azért jött, hogy levegye a DNS mintánkat a Levéltár
kérésére.
Aggodalom futott át rajtam. Előbb vagy utóbb Arabellának is
szükséges lesz a DNS-tesztelés, és fogalmam sem volt, mi
történik ezután. A szörnyek elrejtőztek a vérvonalunkban, és ha
egyszer rájuk találtak, már késő bármit is tenni.
Mr. Fullerton felállt, és kezet nyújtott. Megráztam. Erős, száraz
kézfogás volt.
Mögöttem Cornelius bejött a folyosóra, és megállt a
konferenciaterem ajtaja előtt.
- Jó estét, Mr. Harrison - mondta Fullerton. - Hogy van a lánya?
- Jó estét - mondta neki Cornelius. - Matilda jól van.
- Örömmel hallom.
Cornelius rám pillantott. - Kétszer kellett megcsinálnom a
genetikai teszteket, először gyerekként, másodszor
apaként. Szeretne ön is leülni?
- Igen. Kérem.
Cornelius bólintott, és leült az asztalhoz.
Fullerton és én is ültünk.
- Catalinának is itt kell lennie. - Felvettem a telefonomat, és
szöveges üzenetet küldtem a húgomnak.
Vártunk. Pár perccel később Catalina bejött az ajtón, egy szót
sem szólva leült Bern mellé.
- Mint tudják, Ms. Baylor, genetikai mintát kell benyújtania
mindenkinek, aki önnel együtt lesz minősítve. - mondta
Fullerton. – A Levéltár Hivatalának genetikai mintavétele nagyon
alapszintű. Csak annyit tudnak megállapítani, hogy ön és
mindenki, akit önnel együtt tesztelnek a leendő Baylor Ház
nevében, rokonok, és családi állapotuk megegyezik az ön által
megadott helyzettel. Más szavakkal, teszteket végeznek annak
megállapítása érdekében, hogy ön és Catalina nővérek-e, és hogy
Bernard az unokatestvérük.
- Hibáztak valaha? - kérdezte Catalina.
- Az Levéltár rendkívül alapos - mondta Fullerton. - De emberi
hiba mindig lehetséges. Ezért az összes eredményt egy független
harmadik fél is ellenőrzi, általában azon genetikai archívumok

61
egyikében, ahova beírom a képet. Én képviselem a Tekercs Rt.-t,
Észak-Amerika legnagyobb genetikai archívumát. Ma azért
vagyok itt, hogy megszerezzem a genetikai mintákat a
Levéltárnak. Szeretném megragadni ezt a lehetőséget arra is,
hogy szolgáltatásainkat bemutassam. Az általunk nyújtott
tesztelés lényegesen kiterjedtebb. Készítünk átfogó genetikai
profilt, pillanatképet a családjáról. Vizsgáljuk a genetikai
betegségek minden ismert jelét. Kérésére nyomon követjük a
vérvonal gyökereit. Olyan potenciális partnereket is javasolhatunk,
akik valószínűleg az Ön által megadott mágikus tehetségekkel
generálnának utódokat.
Rogan rémálma vert gyökeret a fejemben. Nem vagyunk
kompatibilisek, Nevada. . . Kíváncsi voltam, igazából mennyire
törődik vele. Talán jobban, mint bevallotta. Brian Sherwood alig
tudott megbirkózni azzal, hogy fia nem Elsőrendű.
- De nincs rá garancia - mondtam. - Ez a genetikai
kompatibilitás nem mindig eredményezi a. . . a kívánt gyermeket?
- A mágia egy kevéssé értett jelenség - mondta Fullerton. -
Előrejelzéseink révén jelentősen növelhetjük a gyermek
tehetségének valószínűségét egy adott típuson belül. Matematikai
szempontból nyolcvanhét százalékos sikerrel számolunk, amikor
megjósoljuk, hogy a mágia melyik típusába esik a gyermek -
elemi, mentális vagy arkánum. Ez általános statisztika. A
tényleges esélyek az adott párosítástól függenek.
- Hogy működik ez? - kérdezte Catalina.
- Ha úgy dönt, hogy alkalmaz minket, vérmintákat fogok
gyűjteni. A laboratóriumba szállítom őket, ahol megvizsgálják a
DNS-ét. Az elemzés eredményeit lezárják. Még bírósági
végzéssel sem kérhetik ki őket. Teljes mértékben ellenőrizheti az
általunk szolgáltatott információkat. Ha egy másik ház jövőbeli
párnak tekinti önt, kikérheti a profilját, amely alap információkat
tartalmaz. Értesítést kérünk öntől, melyben elfogadhatja vagy
elutasíthatja a kérelmet. Nem engedélyezünk semmit az ön
jóváhagyása nélkül. Ha hozzájárulást ad, és a másik ház
érdekesnek találja az eredményeket, kérhetnek mélyreható
profilt. Ismét önön múlik, hogy engedélyezi vagy elutasítja.
Fullerton megállt és előrehajolt, kék szeme tisztán rám
összpontosult. - Megvédjük a genetikai információit. Ha
tudomásunkra jut, hogy egy gátlástalan ügynökség bármilyen
kísérletet tesz genetikai mintáinak vagy ezek elemzésének

62
összegyűjtésére, elemzésére vagy eladására, rendkívüli
intézkedéseket teszünk.
- Beperelné őket? - kérdezte Catalina.
- Meg fogjuk ölni őket - mondta Fullerton.
A nővérem rám pillantott.
- Ez szokásos gyakorlat - mondta halkan Cornelius. - Bármelyik
nagyobb regisztrált ügynökség ugyanezt tenné.
- A magánélete kiemelkedően fontos számunkra - mondta
Fullerton. - A DNS-lopás minden kísérletét nagyon komolyan
vesszük. A törvény szerint kötelességem átadni önnek a
riválisaink listáját.
Kinyitott egy mappát maga előtt, és átadott nekem egy darab
papírt, rajta a cégek listájával.
- Remélem, hogy számításba vesz minket. Mint már említettem,
Észak-Amerika legnagyobb archívuma vagyunk. Az amerikai
Házak több mint hatvan százalékát szekvenáltuk, beleértve a
Rogan Házat is.
Vicces, hogy megemlítette ezt.
- Ha érdekli egy adott vérvonal, akkor kérését nagyobb
hatékonysággal tudjuk feldolgozni. Ha nincs nálunk a Ház profilja,
akkor az összes archívummal együtt dolgozunk, amely kezelte
azt, ez néhány napot igénybe vehet a kérés feldolgozása
során. Mi gondoskodunk a Házáról, Ms. Baylor. Büszkék vagyunk
a diszkréciónkra.
- Mi lenne, ha egy másik Ház házasságszerzéstől eltérő okokból
akarna hozzáférést a nyilvántartáshoz? - kérdeztem.
- Megküldjük önnek a jóváhagyási kérelmét.
- Mi van, ha ez egy nagyon hatalmas ház? - kérdeztem.
- Nem számít - mondta Fullerton. - Minden háznak azonos jogai
vannak, mindegyikükkel azonos szerződésünk van, és mindegyik
ugyanazokat a díjakat fizeti. Egy sérült Ház, ahol csak egy
Elsőrendű van, vagy egy virágzó ház tíz Elsőrendűvel, a
szemünkben egyenlő.
- Mennyibe kerül? - kérdeztem.
- Ötvenezer dolláros alapítási díj az első évre, majd évente
húszezer. Az első év után minden további DNS-profilért húszezer
dolláros díjat számolunk fel.
- Ötven ezer dollár? - Catalina fuldokló hangot adott.
Fullerton nem szólt semmit.
Ötven ezer dollár. Nem emlékszem, hogy írtam-e valaha ilyen
nagy csekket. Ez volt az éves működési költségvetésünk

63
egyhatoda és a végszükségre félretett tartalék. Corneliusra
pillantottam.
- Kicsit magasabb ár a legnagyobb archívum biztonságáért és
kényelméért - mondta Cornelius. - De a többi archívum díjai is
hasonlóak.
- Bern?
- Arra szavazok, hogy szerződjünk le - mondta.
- Catalina?
- Ha meg kell tennünk, akkor ez jó lesz.
Felálltam, bementem az irodámba és elővettem a cég csekk-
könyvét.

64
5. fejezet
A fürdőszobai tükör előtt álltam, és végignéztem
magamon. Halványzöld ruhát viseltem, ami a testemre tapadt, és
egy pár könnyű fekete szandált, apró strasszokkal. A szandál kb.
három hüvelykkel magasabbnak mutatott. Rogan továbbra is
fölém tornyosul, de most három hüvelykkel közelebb leszek
hozzá.
A hajam és Houston páratartalma soha nem voltak jó
viszonyban, ezért kiegyenesítettem és sima, fényes függönyt
fésültem belőle az arcom köré. A sminkem tökéletes volt:
szempillaspirál, pirosító, púder, rúzs; minden úgy sikerült, ahogy
én akartam. Mindig utáltam az alapozót, s ma még az arcom is
együttműködött. Nincs pattanás.
A ruhám kissé egyszerű volt. Szükségem volt valami csillogóra,
hogy ellensúlyozza a mély kivágást. Nem volt semmi a kezem
ügyében, tehát úgy marad, ahogy van.
Ellenőriztem a telefonomat. Majdnem hét.
Még utoljára végighúztam a kezemet a hajamon. Egy kis
spriccelés a parfümös üvegből és. . . Kész.
Megragadtam az erszényemet, és végigkopogtam a lépcsőn a
tetőtéri lakrészemből a médiaszobába. Leon és Arabella a WWF-t
játszott a TV-n.
- Igen! - ordított a húgom. – Üsd, üsd, üsd!
A képernyőn a női harcos összetörte a székét Leon bivalyszerű
harcosfején. Frida nagyi a kétszemélyes fotel sarkában ült teát
kortyolgatva.
Megköszörültem a torkom.
Mindenki abbahagyta a játékot, és rám nézett.
- Tízből tizenegy! - jelentette ki Arabella.
Leon felemelte a két hüvelykujját.
- Nos ez egy megfelelő "nem lehet a tied a pasim" ruha -
mondta Frida nagyi.
- Ki akarja elvenni a pasid? - kérdezte Arabella.
Frida nagyi kancsalítva nézett. - Rynda Sherwood.
- Nagymama! - morogtam.
- Mi? - Arabella körbeügetett. – Én miért nem tudtam erről?
- Nem akarja elvenni a pasimat. Hiányzik neki a férje. Különben
is, Rogan nem akarja őt ...
A telefonom megszólalt. Rogan. Igen!

65
 Ujjamat végighúztam a felszínén.
Közbejött valami. Adj egy plusz órát.
- Ó, ne - mondta Frida nagyi. - Ó, nem, nem, nem. Ez valami
rosszat jelent. Lemondta?
- Nem mondta le. Feltartják.
- Aggódsz - mondta Frida nagyi.
- Mhm. - Kevés valódi vészhelyzet tudná hátráltatni
Rogant. Nem volt jó érzésem ezzel kapcsolatban.
- Azt mondta, hol? - kérdezte Frida nagyi.
- Nem. – A legjobb tudomásom szerint, akár küldhetett nekem
egy üzenetet aközött, amikor egy buszt dobott valakire és amikor
egy irodaházat rombolt le.
- Fogadok, hogy Ryndával van. - Frida nagyi olyan keményen
tette az asztalára a bögréjét, hogy az csörömpölt. - Hívd fel azt a
nőt, és mondd meg neki, hogy vegyen vissza.
- Igen, ki kellene hívnod azt a ribancot - mondta Arabella.
- Először is, nem ribanc. Ügyfél eltűnt férjjel. Másodszor,
hagyjátok békén a szerelmi életemet.
- Hívd fel - mondta Arabella.
- Mondd meg neki, hogy a Rogan a tiéd! - Frida nagyi a
levegőbe lökte öklét.
- Ne hagyd, hogy elvegye a pasid! - jelentette ki Leon.
Mindannyian ránéztünk.
- Úgy éreztem, kimaradok - mondta.
- Maradjatok. Ki. Belőle. - mondtam.
Kikopogtattam a médiaszobából, és az irodám felé indultam. Ez
volt az egyetlen hely, ahová nem követnének.
Valószínűleg van egy teljesen ésszerű magyarázat arra, hogy
mi tartotta fel. És amikor megjelenik, megkérdezem tőle. Ha talált
egy nyomot, és nem mondja el. . . Megbánja. Az együttműködés
mindkét irányba működik.
Cornelius még mindig az irodájában volt, olvasott valamit a
laptopján és kávét ivott, a szoba a sarokban lévő lámpa lágy sárga
fényében fürdött. Az ajtaja nyitva volt. Kopogtam az üvegen. - Még
itt vagy.
Felnézett a laptopjáról, és elmosolyodott. - Matilda Dianával tölti
éjszakát.
Előrehaladás. Néhány héttel ezelőtt Cornelius nővére alig
fogadta el azt a tényt, hogy unokahúga létezik. - Ez az első
alkalom?

66
 Cornelius bólintott. - A nővérem ideges. - Emelte fel a
telefonját. - Eddig hat üzenetet írt. Emlékeztetnem kellett, hogy
Elsőrendű és a Házunk vezetője.
Elsőrendű vagy sem, az ötéves lányok félelmetesek voltak. Én a
húgaimra vigyáztam, amikor ilyen korúak voltak. Még mindig
megjelenik a rémálmaimban. - Ideges vagy?
- Nem. Hiszek benne. Meg fogják oldani. Azt gondoltam, közben
több mindent elolvasok az ügyről. Szeretnék jó lenni
ebben. Szeretem ezt csinálni, még akkor is, ha nincs semmi
képesítésem ehhez, hogy megtehessem. Legalábbis még nincs.
- Amikor én kezdtem, azt hittem, nem szükséges a papír. - A
falhoz dőltem. - Azt hittem, hogy olyan lesz, mint a filmekben,
vagy a TV műsorokban. Betörném az ajtót golyóálló mellényt
viselve, és üldözném az embereket. A valóságban még a zsaruk is
ritkán tesznek ilyen dolgokat. Tudod, hogy oldják meg a legtöbb
gyilkosság? Valaki átnéz egy száz órás megfigyelő kamera
felvételt, hetet tölt a környéki emberekkel beszélgetve, kap néhány
tippet, majd csendesen letartóztatja a fickót.
- Türelem. – töprengett el Cornelius.
- Nagyon sok türelem. Alapos és aprólékos munka. Néha
hetekig követsz valakit, egy húsz másodperces, a tornaterem
ablakán keresztül felvett képanyagért, ahogy a fekvőpadon
dolgozik, hogy igazold, táppénzcsaló. - Vállat vontam. - A legtöbb
ember unalmasnak találná.
- Ezért vannak mindig könyvek az autódban?
Bólintottam. - Még mindig szeretem, még akkor is, ha unalmas.
- Azt hiszem, talán én is - mondta.
Mosolyogtam, bementem az irodámba, és leültem az
asztalomnál. Az óra kigúnyolt: 7:16. Nincs új üzenet Rogantól.
Ez nem jó.
Ez az egész katyvasz Rynda férjének eltűnésével,
bűzlött. Végiggondoltam, és összeszorult gyomrom, mintha
valahol magasan álltam volna és lepillantottam volna a
széléről. Valószínűleg nem véletlen, hogy a férjét elrabolják az
anyja halála után.
Az elméletnek volt értelme. Miután Olivia kikerült a képből, a
kapcsolatai és befolyása eltűnt. A volt barátok aktívan próbálták
tartani a távolságot. A Sherwood Ház összezavarodott, és
megpróbált támogatókat szerezni az új társadalmi légkörben. Ha
Briannek volt ellensége, akkor ez volt a tökéletes idő ahhoz, hogy
lecsapjon.

67
 Pontosan ez volt a probléma. Briannek nem voltak
ellenségei. Vállalata helyzete gyenge lábakon inogott. Még a
közvetlen versenytársának sem volt érdekében, hogy
megtámadja.
A váltságdíjért való emberrablás ritka bűncselekmény azokban
az országokban, ahol magasszintű a bűnüldözés. Az Egyesült
Államokban ez rendkívül ritka. A probléma a váltságdíj átvételénél
volt. Ez az emberrablót vagy bűntársát közvetlen kapcsolatba
hozta az érintett családdal és a rendészeti szervekkel. Az
emberrablás túl magas kockázatot jelent, a Házak mindent
bevetnek az embereik nyomon követésére szolgáló különféle
eszközöktől kezdve a szakemberek felvételéig vagy akár saját
magánbiztonsági szolgálat igénybevételéig. Ezenkívül a Házak
mindent megtesznek azért, hogy elkerüljék a váltságdíj
kifizetését. Nem a pénzköltségről volt szó. Ez a hatalom és a
befolyás elvesztését jelentette.
Kétségbeesettnek kell lenni ahhoz, hogy elrabolja valaki egy
Ház vezetőjét. Hacsak nem vagy te is Elsőrendű. Vagy több
Elsőrendű is kapcsolódik az összeesküvéshez, amikor
megpróbálják az ország stabilitását megingatni, hogy
létrejöhessen egy birodalom, egy új Róma. A háttérben álló
emberek belefáradtak a demokráciába. A demokratikus
társadalom által elvárt elszámoltathatóság és jogi korlátok
felháborították őket. Mágiájuk és gazdagságuk miatt már hatalmi
pozíciókban voltak, de ez nem volt elég. Nem akartak úgy
kormányozni, hogy minden lépésüket ellenőrizték; nem, abszolút
hatalommal akartak uralkodni, hogy soha ne kritizálják vagy
vádolják meg őket a törvény szerinti bűncselekményeikért. Egy
birodalmat akartak, amelyet a modern kor császára vezetne.
Olivia Charles az egyik ilyen ember volt. Rábukkantunk az
összeesküvésre, amikor Adam Pierce megpróbálta leégetni
Houstont, hogy megpróbálja destabilizálni. Amikor ez nem sikerült,
az összeesküvők más, kevésbé nyilvánvaló tervet
készítettek. Megtervezték egy amerikai szenátor gyilkosságát,
amelyet Olivia Charles és David Howling hajtottak végre, és azt
tervezték, hogy ezzel politikai nyomást gyakorolnak az ellenzékre
a Közgyűlésen. Amikor ez nem ment a tervek szerint, mert Rogan
és én közbeavatkoztuk, megpróbálták az eseményt zavarkeltésre
felhasználni. A végén mind David, mind Rynda anyja meghalt az
ügyük miatt. Még mindig nem tudtuk, ki az a Caesar. Bármit is
tudott Olivia és Howling, az velük együtt került a sírba.

68
 Olivia Charles a houstoni elit oszlopos tagja volt. Amikor
valamiben közreműködött, ideértve a társadalmi rend
megdöntésére szolgáló titkos összeesküvést is, ez
vezette. Semmi kevesebbel nem érné be. Naivitás lenne
ragaszkodni ahhoz a gondolathoz, hogy Brian emberrablása
önálló esemény volt, de ezt a lehetőséget is nyitva kellett
hagyni. Apu mindig figyelmeztetett, hogy ne vonjak le hirtelen
következtetéseket. Így fordulhatnak elő a hibák, és a mi
üzletágunkban a hibák valódi veszteségeket okoznak az
embereknek: jó hírnév, házasság és néha élet.
Ellenőriznem kellene Ryndát. Az egész gúzsba kötött, és én
voltam az egyetlen, aki segíthet. A férjét elrabolták. Az ő helyében
én elveszíteném az eszemet. Felvettem a telefont, és tárcsáztam
Rynda mobilját.
Kicseng.
Újabb csengetés.
Csengés.
Valami baj van.
Csengés.
Csengés.
El kell érnem Rynda Sherwoodot. Kérjük, hagyjon üzenetet a
hangjelzés után.
Francba. Felugrottam, és az iroda elejébe mentem, ahol a
cipőimet a pihenőben hagytam.
- Mi a baj? - kérdezte Cornelius az asztalától.
Ledobtam a fényes cipellőimet, és a lábaimra húztam egy régi
cipőt. - Rynda nem válaszol a mobiljára.
- Talán nem hallotta, hogy csörög - mondta Cornelius.
- Ez az a szám, amelyet Brian emberrablói is használtak
váltságdíj követeléseikhez. Ez a telefon jelenleg az életében a
legfontosabb dolog. Mindig nála kellene lennie. És én voltam az a
személy, akit megbízott, hogy segítsen. Válaszolna a hívásomra.
Cornelius felállt, és felkapta a kabátját.
Felgyorsítottam az I-10-esen. A biztonsági öv pokolian szorított,
és az I-10 egy rémálom volt, de ebben a napszakban a felszíni
utcák még rosszabbak voltak. Kb. tizenegy mérföld volt a
raktárunk és Rynda háza között, és úgy vezettem, mint egy
mániákus.
Cornelius elvette a füléről a mobilját. - Még mindig nincs válasz.
Az elmúlt két percben háromszor hívtunk Ryndát.

69
 - Kérlek, próbáld meg Edward Sherwoodot.
- Nem válaszol a mobilja.
- Próbáld a BioCore-t.
Ha az emberek csak úgy elmenekülnének az útunkból, tizenöt
perc alatt ott lehetnénk.
- Megpróbálom elérni Edward Sherwoodot - mondta Cornelius a
mobiljába. – Vészhelyzetben van a sógornője.
Egy fehér teherautó vágott elénk. Fékeztem, épphogy
elkerültem, hogy két hüvelyk mélyen préselődjünk bele a végébe.
- Cornelius Harrison. Veszélyben van. . . . Egy Ház Kiemelkedő
tagja vagyok. Azt mondom, hogy a Háza vezetőjének a felesége
veszélyben van. Végezze kötelességét és küldjön segítséget.
Cornelius hitetlenkedve meredt a telefonra. - Edward már
elment, és ez az idióta azt mondja, hogy parancsot kapott arra,
hogy ne engedjek be minket az épületbe. Rám csapta a telefont.
A forgalom feltartóztatott, így kitolakodtam a jobb
sávba. Mentünk tovább az I-10-en és megcéloztuk a Wirt Road
kijáratát, golyóként repülve át rajta. Élesen jobbra fordultam a
Memorial Drivera, és rodeóztam az utcán. Fák repültek elénk,
sötét hátborzongató árnyékok kora este.
Megnyomtam a kormánykeréken lévő hívás gombot, és minden
szót tisztán ejtettem ki. - Hívás. Rogan.
Az autó rendszeréhez kötve a telefonom engedelmesen
tárcsázta Rogan számát.
Csengés.
Kérlek válaszolj.
Csengés. . .
- Igen?
- Rynda nem válaszol a telefonjára.
Átkozódott. - Merre vagy?
- Két percre a házától.
- Ki van veled?
- Cornelius.
Rogan ismét átkozódott. - Miért nem vittél biztonságiakat?
- Milyen biztonságiakat, Rogan? Edward sem válaszol a
mobiljára.
- Tizenkét ember van a főhadiszállásomon.
- Ők az te embereid. Nem tudok csak úgy odamenni hozzájuk
és utasítani őket.
Pontosan hogyan is gondolta, hogy ez hogy fog
működni? Helló, Rogan barátnője vagyok, arra van szükségem,

70
hogy kockáztassák az életüket a volt menyasszonya miatt, akit
korábban nem akart beengedni a bázisára. . . Igen, mindent
eldobnának, és csak rohannának. Az ő emberei, nem az
enyémek. Nem hozzám voltak hűek.
Kimaradt egy szünet. - Úton vagyok. Az embereim támogatni
fognak téged. Légy óvatos. Ne támadj ész nélkül, hogy aztán
meghalj.
A vonal megszakadt.
Balra fordultam Rynda hosszú, kanyargós behajtójára. A
fényszórók a sötétségből megvilágítottak egy fekvő testet
Sherwood Security egyenruhában. Szétterpeszkedett a
felhajtón. Valami guggolt fölötte, valami szőrös, összegörnyedt
háttal és mancsokkal, amelyek úgy néztek ki, mint ujjakkal és
hosszú karmokkal teli kezek. Felpillantott. Két pár vizes, sárga
szem meredt rám, alatta helyezkedett el rémálomszerű arcán a
szája, amely tele volt tűszerű cápafogakkal. Nedves, véres
testrész lógott az állkapcsai között.
Nekimentem. A páncélozott CR-V becsapódott a testbe, és
összetörte a lényt. Az ütés visszhangzott az autóban. Nedves
placcsanás hallatszott az alvázon. Valami karcolta a
fémet. Megnyomtam a fékeket, rükvercbe tettem, és hátrafelé
támaszkodtam. A csontok ropogtak. Beletapostam a gázpedálba,
és újra átmentünk rajta. Ha még életben volt, nem volt túl
boldog. Gyorsítottam.
- Ez idézés volt? - kérdeztem.
Cornelius nyelt egyet, halvány szeme tágra nyílt.
- Cornelius?
- Igen.
Egy idéző mágus eljutott mélyen az arkánum birodalomba,
kihúzta onnan ezt a dolgot, és senki sem tudta, hány lehet
még. Az Átlagos és a Figyelemreméltó szintű idézők
megidézhettek egy lényt, de ez eltűnt abban a pillanatban, amikor
elvonta valami a figyelmüket. A Kiemelkedőek többet is
megidézhettek, és amikor egy Elsőrendű bejutott az arkánum
birodalomba, bármi is az, amit áthozott, véglegesen a mi
világunkban maradt, amíg vissza nem űzték. Rogan és én már
korábban is találkoztunk megidézett lényekkel. Nehéz volt
megölni. Ellenőriznem kellene Ryndát minél hamarabb.
A bejárati ajtó nyitva állt, meleg sárga fény áradt ki az ajtóban
összemarcangolt két testre. Egy férfi és egy nő, zöld egyenruhájuk
piros színűre festődött. Valami megette az ajkaikat és a fülüket.

71
 Odavezettem a CR-V-t az ajtóhoz, amennyire közel csak
tudtam, leállítottam a motort és lekapcsoltam a lámpákat,
kinyitottam a kesztyűtartót, és megragadtam a Baby Desert Eagle-
t és egy póttárat. Huszonnégy lövés. Tartaléknak ott a Sig.
- Cornelius, sütöttél már el valaha fegyvert?
- Nem. Nem szeretem a fegyvereket.
Megvakartam a fejem. Az utolsó dolog, amire szükségem volt,
hogy megijedjen, és véletlenül hátba lőjön.
- Hét teremtmény van a házban - mondta Cornelius. - Érzem,
ahogy mozognak.
- Ez egy páncélozott autó. Itt biztonságban vagy.
- Nem maradok hátra. Legalább meg kell próbálnom
hasznosnak lenni.
- Azt hittem, hogy az animágusok nem rendelkeznek
hatalommal a megidézett lények felett.
- Soha nem próbáltam még velük barátkozni.
- Nem hiszem, hogy barátokat szeretnének szerezni.
- Meglehetősen biztos voltam benne, meg akarnak ölni minket,
hogy felfalják a holttesteinket.
- Szeretnék veled menni - mondta Cornelius. A szája vékony,
szilárd vonallá húzódott. Az állkapcsát mozgató izmai
összerándultak. A tekintete határozott volt. Ismertem ezt a
pillantást. Láttam már korábban Roganen, Leonon és a saját
apámnál. Egy férfi tekintete, aki felhúzta magát és nem engedte,
hogy a logika, az ész vagy az érvek befolyásolják, amit tenni
akar. Ha ott hagyom őt a kocsiban, követne. Nem tudtam igazán
megállítani, és nem volt időnk vitatkozni.
- Maradj mögöttem.
Bólintott.
Kiszálltam a kocsiból, felemeltem a fegyvert, és az ajtóhoz
sétáltam, arra kényszerítettem magam, hogy megvizsgáljam a
testeket. Az őrök meghaltak. Nagyon halottak voltak, nem lehetett
segíteni rajtuk. Valaki elvette a fegyvereiket. A vér szaga megütött,
sós és szörnyű, valami mással keveredett, egy furcsa szaggal,
amely halványan emlékeztetett az ózonra vihar
idején. Visszanyeltem az epét, és átléptem a holttesteken a
fényesen megvilágított előcsarnokba.
A vér szétfolyt a drága márványlapokon, élénkvörös szín a lágy
krémszínűek ellen. Néhány hosszú, elhalványuló folt - valaki
kétségbeesetten a saját vérén csúszott, megpróbálva
elmenekülni. Tollas szélű vércseppek, mintha valaki egy ecsetet

72
nyomott volna a padlóra - valakinek a vérző feje találkozott a
márványlapokkal. Hosszú nyomok - bárki is esett ide, a nappaliba
húzták, és véres kezével megpróbált a földbe
kapaszkodni. Kérlek, ne Rynda vagy a gyerekek legyenek. Kérlek.
Lehajoltam a fal mentén, elkerülve a vérfoltokat. Annyira
örültem, hogy lecseréltem a magassarkút erre a tornacipőre. Az
éjszaka legjobb döntése.
Hatalmas nappali tárult elém. A felborult karácsonyfa a padlón
feküdt, és úgy helyezkedett el, mint egy nyíl a szoba közepe felé,
ahol húsz láb távolságra két teremtmény kuporgott egy másik
halott test fölött a keleti szőnyegen. Körülbelül öt láb hosszú a
fejtől a fogófarok tövéig, felépítése, mint egy karcsú agáré, de volt
valami majomszerű abban, ahogyan a farukon ültek, hosszú fehér
karmokkal felfegyverkezett fekete mancsukkal egy fiatal férfi testét
marcangolták. Merev, szürkéskék szőrük egyenesen felállt, mint a
vadkan sörtéje. Kerek, denevérfülekkel koronázott fejüket felém
fordították.
A férfi, akit ettek, alig húsznak nézett ki. A halál borzasztó
kifejezést fagyasztott az arcára. Tudta, hogy hamarosan meg fog
halni. Valószínűleg érezte, amint élve megették. A harag
végigsöpört rajtam. Nem fognak megenni senkit sem.
Megidézett lények vagy sem, hasonlítottak az állatainkra, ami
azt jelentette, hogy a szemük az agyukhoz közel volt. Az agy
kiváló célpont.
Lőttem.
A fegyver dörgött. Az első lövés a bal oldali lény pofájába
talált. Ez kevés. A második a jobb felső szemébe ment. A denevér
majom hátraesett.
Megfordultam és célba vettem a barátját. A második vadállat
arcába csapódó golyók áthatoltak csonton és porcon.
Két lövés.
Három.
A denevér majom arccal előre esett el.
Az első vadállat a földön rángatózott, görcsölve fetrengett a
saját vérében a szőnyegen. Óvatosan átléptem a testet, és még
egy másik golyót eresztettem a koponya hátuljába, arra az esetre,
ha úgy döntene, felkel. Hat lőszerem ment el.
Cornelius megérintette a vállamat, jobbra mutatott a konyha
felé, és feltartotta az egyik ujját.
Valami dobogott fölöttünk. Halk hangok visszhangja lebegett.

73
 Ha felmegyünk a lépcsőn, és a konyhában a lény úgy dönt,
hogy követ minket, akkor sokkal rosszabb helyzetben leszünk. A
hátba támadás nem túl mókás.
Beléptem a konyhába, szeleteltem a sarok felé. Egy sötét alak
ugrott rám a konyhaszigetről. Egyetlen lövést eresztettem bele,
mielőtt a denevér majom rám ugrott. A hátam a földre
csapódott. Az összes levegő kiszakadt a tüdőmből. A fenevad a
vállaimba tépett, és leszorított. A szörnyű száj kinyílt, tűéles fogai
olyanok voltak, mint egy csapda állkapcsa, ami rá akar csattani az
arcomra. Az ózon szaga elöntött.
Valami összetört a fenevadban, és lerepült rólam. Az oldalamra
gurultam. Cornelius felém lépett, és egy serpenyővel verte a
vadállat fejét.
A denevér majom megpróbált felkelni.
Ütött még egyet, majd ismét, és úgy lóbálta a serpenyőt, mint
egy kalapácsot. Vér fröccsent szét a falakon. A denevér-majom
megrázkódott és elterült.
Cornelius kiegyenesedett. Felemelkedtem a padlóról, és a
szétroncsolt holttestet néztem. Cornelius végigsimította a
serpenyőt, és eltűnődve nézte.
- De miért nem szereted a fegyvereket? - suttogtam.
- Ez más - suttogta vissza. - Így öl egy állat. Ez
valóságosabbnak tűnik.
Az új alkalmazottam egy szobanindzsa, de nem akartam
panaszkodni. Ezt a vadulós meglepetést az eszemben tartom, és
hálás vagyok. - Köszönöm.
Ünnepélyesen bólintott.
Kimentem a konyhából, és felmásztam a lépcsőn. Cornelius
követett engem.
- Szerencséd van a barátkozással? - suttogtam.
- Nem. Az elméjük nagyon primitív. Olyan, mintha egy rovarral
próbálnék kötődni. Csak éhséget éreztem bennük.
Előttünk a lépcső nagy ívben elfordult. Egy halk hátborzongató
morgás jött a ház mélyebb pontjáról. A tarkómon lévő apró
szőrszálak felmeredtek. Egy hang lebegett, kapkodó, nőies, de túl
halk ahhoz, hogy érthetőek legyenek a szavai. Rynda.
Bevettük a kanyart, és a hang felé egyre mélyebbre mentem a
házba. Corneliusra pillantottam. Feltartotta négy ujját. Négy
lény. Csak négy golyó maradt ebben a tárban. Nagyon sok
tűzerőre lenne szükségem gyorsan. Kiadtam a tárat,
becsúsztattam a zsebembe, és betettem a tartalékomat.

74
Tizenhárom lövés, tizenkettő a tárban és egy a
csőben. Számolnom kell őket.
Egy rövid folyosó balra fordult, és bevitt minket a második
nappaliba.
- . . . kivérzik. Nincs szükség erőszakra - mondta Rynda. A
hangja remegett.
- Add oda nekem a fájlt, és minden problémád megszűnik. –
mondta egy férfihang.
- Honnan tudhatom, hogy nem ölsz meg minket?
- Időt akarsz nyerni, azt gondolod, hogy aki a földszinten a
fegyvert használta, meg fog menteni.
A hátam a falhoz nyomtam az ajtó mellett. Nem láttam a
szobába, és ha egyszer bemegyek, gyorsan kell cselekednem.
- Nagyon régóta csinálom ezt. Senki sem jön, hogy
megmentsen, Rynda.
Cornelius lehunyta a szemét, majd lassan kinyitotta
őket. Nagyon kék és világító lett, szinte macskaszerű.
- A fényes páncélú lovagod épp a padlóra kiömlő beleit
szorongatja. Nyilvánvaló, hogy nem fog megvédeni.
Egy férfi felnyögött.
- Hagyd abba! - kiáltott fel Rynda.
- Folytasd, amit elkezdtél, és én gondoskodom róla, hogy
végignézhesd, ahogy élve felfalják.
- Hagyd békén!
- Kitűnő. Válassz egy gyereket. Helyette közülük az egyiket.
- Nem mernéd, Vincent.
- Nagyon jól tudod, hogy merném. Csak add oda nekem azt a
kibaszott fájlt. Ez kezd fárasztó lenni. Őt fogom kiválasztani. Ezt.
- Anya! - sikoltott fel egy kislány.
Belementem a szobába. Valaki megnyomta a világ szünet
gombját, a szoba kristálytiszta lett egy másodperc alatt. Bal
oldalon egy fekete ruhás, sötét hajú férfi ült, karját keresztbe tette
a mellkasán. Az idéző Elsőrendű. Vincent.
Egy lény várt mellette, indigókék, kísérteties fekete és halvány
kék rozetta pettyekkel és foltokkal a bundájában. Legalább két és
fél láb magas a vállánál, vagy hat láb hosszú, vastag nyakát
nyúlványok koronázták, rövid, széles orr, tőréles fogakkal és olyan
széles mancsokkal, mint a kezem. Egy tigrisre emlékeztetett.
Két denevér-majom kuporgott Vincent mellett, egyik a lábánál
és a másik az asztal mögött. Jobbra, tizenöt lábbal messzebb a
harmadik denevér-majom ült Edward testén. Edward hanyatt

75
feküdt a kék szőnyegen. Vérző seb nyílt a hasába. A harmadik
denevér-majom a karmaival mélyedt bele. Edward szeme nyitva
volt és tele fájdalommal.
Rynda Edward mögött állt, karjait a két gyermeke köré fonta,
arcán sápadt maszk.
Ha megölöm Vincent-et, akkor minden eltűnik, ami nem való
ide.
- Fussatok! - Kiáltottam és tüzeltem.
A világ visszatért a normál sebességre a lövöldözés közben. A
denevér-majom Vincent lábai mellett egyenesen felugrott, és
beledobta magát az idézőnek szánt golyó útjába. A másodperc
egy törtrészével elhibáztam.
Három golyót eresztettem a denevér-majomba. A feje minden
ütéssel rángatózott, de talpon maradt.
Négy.
Öt.
Rynda nem mozdult. Csak ugyanazon a helyen állt, mint a
szarvas a fényszórók előtt. Basszus.
Az Edwardnál lévő teremtmény átugrott a testén, és
megtámadott. Elfordultam és hat golyót lőttem a
koponyájába. Eldőlt. Visszafordultam. Az első denevér-majom
szétterült a földön, holtan. Az utolsó denevér-majom elfoglalta a
helyét, eltakarva Vincent-et.
Csak egy lőszerem maradt. Beleeresztettem a denevér-majom
bal alsó szemébe, kilöktem a tárat, és elővettem a másikat. . .
- Nem tenném - felelte Vincent.
A macskaféle vadállat olyan furcsa hanggal horkant fel, amely
félig egy dühös tigrisből és félig egy oroszlánfóka mormogásából
állt. A hat hüvelyk hosszú, élénkkék nyúlványok a nyakán
gallérszerűen eredtek, a megvastagodott végeik
ragyogtak. Hatalmas pofája kinyílt, éles fogai alig egy hüvelyknyire
voltak Rynda lányától.
- Ez szórakoztató volt - mondta Vincent. - Dobja el a tárat.
Kinyitottam a kezem, és hagytam, hogy a padlóra essen.
- Tegye le a fegyvert.
Lehajoltam és leengedtem a fegyvert a padlóra.
- Rúgja ide.
A lábammal meglöktem a Baby Desert Eagle-t. A fegyver
elcsúszott a padlón balra. Ha eldobnám magam, meg tudnám
megragadni. Ha elég közel kerülnék Vincenthez, megrázhatnám.

76
 Az utolsó denevér-majom, Vincent új húspajzsa lekuporodott, és
felfedte az idézőt. Vincent Rogan korabeli, jóképű, sötétbarna
hajú, szögletes állkapcsa, sötét szeme és tökéletes mennyiségű
borostája volt a tompa álla felett – nemzedékeken keresztül a
megfelelő gének keresztezése.
Ha előrelendülnék, a denevér-majom széttépne.
Vincent a szemét forgatta. - Nem hiszem el, hogy ezt el kell
mondanom. Te ott, csini férfi titkárnő! Dobd el a serpenyőt.
A serpenyő mögöttem a padlóra csapódott.
Vincent elmosolyodott.
Ez a közönyös, biztos mosoly mindent elmondott nekem, amit
tudnom kellett: egyikünk sem jutna ki élve innen. Megölne engem
és Corneliust, majd végezne Edwarddal, Ryndával és a
gyerekekkel. Vincent egyike azoknak az embereknek, akik örömöt
éreztek, ha hatalommal rendelkeztek mások felett, és nem volt
nagyobb hatalom, mint az élet vagy a halál feletti döntés. Játszana
velünk, mint egy macska az egérrel, és a végén megölne minket.
- Legközelebb, amikor valaki azt mondja, hogy fuss, Rynda,
Fogadd meg a tanácsot - mondta.
Meg kellett volna rémülnöm, de ehelyett dühös lettem. - Nagyon
sok petárdát puffogtatsz el két gyermek terrorizálására.
Rám pillantott. - Egy másik idióta erkölcsi túltengéssel. Mi van
ma? Önként akarsz helyette jelentkezni?
- Igen. - Csak egy húzásom volt. Előhúztam a mágiámat, és
szorosan megragadtam vele.
Sokkot láttam Vincent arcán. Megpróbált mozogni, és nem
tudott. Az elméje az akaratom szorításában vergődött. Szent szar,
erős volt.
Megrázkódtam, feszülten tartva őt, miközben megpróbáltam
belemélyeszteni a karmaimat az agyába. Az akarata az enyémmel
ütközött. Olyan volt, mintha megpróbálnánk egy tűzoltó tömlőt úgy
tartani, hogy a víz teljes erővel robban ki belőle. Elsőrendű volt, és
hatalma meghaladta a mérhetőt. Az akaratom teljes ereje őt
tartotta. Már nem tudtam mozogni.
Kérdéseket kellett feltennem. Ha nem tenném, akkor legyőzne
engem. A kérdések az igazság elrejtésére kényszerítik és ez
hatalma egy részének kimerítéséhez vezet.
A hangom mélyen jött, minden szó mágia csöpögött. - Mi a
neved?
Basszus. Valami hasznosabbat kellett volna kérdezni.
Arcán látszott az erőfeszítés, hogy megpróbál kiszabadulni.

77
 A két megidézett állat zavartan bámult rá.
A befolyásom fellazult.
Most, Cornelius. Most. Csinálj valamit. Rynda, fuss. Mentsd
meg magad. Gyerünk.
A fogait csikorgatta. Hagyta, hogy teremtményei táplálkozzanak
az emberekből. Meg akarta gyilkolni Rynda gyermekeit, akiknek
ebben az egészben nem volt semmi szerepük. A harag kitört
belőlem, fellendítve a mágiámat. Az akaratom összetörné
Vincentét.
Nyers, halk vicsorgás ki belőle. - Vincent Harcourt.
Fájdalom robbant fel a nyakam tövében, és erős hullámokban
gördült lefelé, mint az olvadt ólom. Fogaim csikorogtak. A
megerőltetés lecsiszolta a csontjaimat, mintha valaki a sajtreszelőt
áthúzta volna a gerincemen.
- Mit akarsz Ryndától?
A világ hullámzott. A szoba sarkában kavargott a sötétség,
azzal fenyegetve, hogy kibővül és elnyel engem. Nem tudtam
elmenekülni. Meg kellett tartanom a tudatát.
Verejték gyöngyözött Vincent haján. Remegés rázta
meg. Elméje kissé megnyílt, és a mélyen belül megéreztem az
igézet szilárd falát. Kellett volna készítenem valami ilyesmit
korábban, de inkább megteremtettem az illúzióját. Ez igazi volt,
egy varázslatteli csapda.
- Az. . .”
Az erőm az igézetbe csapódott, és majdnem
visszahőköltem. Ismerősnek éreztem. Ezt egy igazságérzékelő
készítette.
- . . . anyja. .
A hatalmam csúszott lefelé. Fájdalom robbant fel az agyamban,
és visszahúzódtam a csapástól.
- Kibaszott kurva - vicsorogta Vincent.
A denevér-majom felém támadt, és a mancsával
lecsapott. Visszaugrottam, de a karmai felsértették a lábam, és a
fájdalom vörös csíkjait festették a bal combomra.
A hatalmas macskaszerűség elém ugrott, megdöbbentően
gyorsan, félrecsapva a denevér-majmot. A kisebb lény elrepült az
ütéstől, és a fegyveremre landolt. Megpróbált felemelkedni, de a
macska-szörny lecsapott. Egy hatalmas mancs felemelkedett, a
karmok kimeredtek, és a macska-szörny egyetlen ujjával széttépte
a denevér-majmot. Vastag vörös vérfolyam ömlött a földre.
- Mi a fasz! - horkant fel Vincent.

78
 - Megállapodtunk - mondta Cornelius, egy távoli és másvilági
hangon.
- A fenébe. Az enyém!
A varázslat kipattant Vincentből, és megfogta a macskát.
Balra vetődtem, és megpróbáltam levenni a denevérmancsot a
fegyveremről. A nehéz test nem mozdult. Kezeim csúszkáltak a
vérben.
Cornelius és Vincent szemtől szemben álltak, miközben a
macskateremtmény Cornelius parancsára lekushadt. Mágia
pezsgett a két férfi között. Nem láttam, de éreztem.
Megvetettem a lábamat, félrenyomtam a fenevadat,
megragadtam a vérrel átitatott Baby Desert Eagle-met,
körbepördültem, és kapkodta megragadtam a tárat.
Cornelius kinyitotta a száját, és olyan magas hangon énekelt,
amely úgy hangzott, mintha macskavonyítás lenne.
Vincent a levegőt karmolta a kezével. A varázslat elörvénylett
Corneliustól, a levegőben szikrázott. A padló felett sötét füstcsomó
képződött, amelyen villám csapott át. Újabb portált nyitott.
Belöktem a magazint a fegyverbe. Megvagy, te rohadék.
Rynda ordított. Hatalom tört ki belőle, kiáradt és Vincentbe
csapódott.
Tüzeltem. A fegyver kétszer dörrent.
Egy másodperc töredékével azelőtt, mielőtt meghúztam a
ravaszt, arca nyers pánikba torzult, és az üveget szilánkokra
robbantva kiugrott az ablakon.
Nem.
Talpra ugrottam és odafutottam az ablakhoz. A kert éjszakára jól
ki volt világítva, a medence tökéletesen csendes. Az első lövés a
vállába ment. A második elkerülte. A fejére céloztam. Ha Rynda
nem tette volna, amit tett. . . Nem számított. Vincent eltűnt.
Rynda térdre zuhant Edward teste mellett. A gyerekek
nyöszörögtek. Edward felemelte a fejét, és megpróbált valamit
mondani.
Rynda megragadta a kezét. - Ne beszélj. Minden rendben lesz."
A kék macskalény a fejét Cornelius kezéhez dörzsölte.
Vincent elmenekült. A fegyvert a falnak akartam dobni. Nem
tettem, de nagyon szerettem volna. Ehelyett előhúztam a
telefonomat és tárcsáztam a 911-et.
Rogan emberei négy percet rávertek a mentőkre, és magukkal
hozták Dr. Daniela Ariast. Amikor megtaláltak minket, Cornelius

79
csomóba gyűrt kabátját szorítottam Edward sebéhez. A gyerekek
sírtak, annak ellenére, hogy Rynda minden erőfeszítést megtett
megnyugtatásukra, és a szörnyeteg macska démoni zajokat
keltett, Cornelius szerint állítólag dorombolt. A macska nem volt
pontos leírás. Volt benne valami macskaszerű, egy hatalmas
tigrisre emlékeztetett, de az orra a négy orrlyukkal bonyolultnak
látszott, és a csápjai, amelyek a nyakát gyűrűzték, maguktól
mozogtak. A fenevad szemében értelemmel nézett rám, mintha
sokkal okosabb lenne, mint bármely más földi állat. Furcsa
volt. Nagyon furcsa és nyugtalanító.
Rogan emberei stabilizálták Edwardot, mindannyiunkat a
földszinti nappaliba kisértek, amit már mentesítettek a kellemetlen
szagú testektől, és egy Beretta taktikai fegyveres fickót bíztak meg
az őrzésünkkel, kialakítottak egy bázist, és megkezdték a ház
szisztematikus átvizsgálását. Cornelius és új háziállata segített.
Amíg ők ezt csinálták, hazaszóltam, elmondtam Bernnek, mi
történt, majd gyorsan ráállítottam Vincent Harcourtra. Vincent, a
Harcourt Ház elsőszámú fia és örököse, Elsőrendű, Megidéző, ez
a hivatalos kifejezés az idéző mágusok számára. Nem volt
elítélve, nincs a bűnügyi nyilvántartásban, körülbelül ötven millió
dollár ér. Az idézésnek nem volt széleskörű alkalmazási
lehetősége a való világban, ám a Harcourtok nyilvánvalóan jól
használták fel.
Rynda addig szorította Edward kezét, amíg a mentő el nem
vitte.
- Túl fogja élni - mondta Daniela. - A seb nem volt
életveszélyes. A fő probléma a fertőzés.
- Köszönöm - mondtam neki.
Rám bámult.
Dr. Arias és én egy oldalon álltunk. Megpróbált figyelmeztetni,
hogy a Rogannel való kapcsolatom nagyon rossz ötlet, és én nem
hallgattam a tanácsára. Én is megfenyegettem őt. Tekintettel arra,
hogy Daniela legalább nyolc hüvelykkel volt magasabb, mint én,
és nőként olyan felépítése volt, mint aki képes megfékezni egy
vadlovat is, utólag értékelve a fenyegetés nem az egyik
legbölcsebb döntésem volt. De Rogannel akartam lenni, és nem
engedtem, hogy bárki is megállítson.
És ő még mindig hiányzott a helyszínről. Aggodalom fogott el.
- Az a vér a tiéd? - kérdezte Daniela.
- Csak egy része.
- Tehát nyílt sebed van, és vér borít az arkánum birodalomból.

80
 - Igen.
- Tervezted, hogy szólsz nekem?
- Igen.
- Mikor?
- Épp most. - Biztosan megölne.
- Hogy lehet, hogy senki máson nincs a vérük?
- Ööö. . .
A táskájába nyúlt, és kihúzott egy óriási üveg vizet és egy újabb
alkoholos fertőtlenítőt. - Lássuk.
Felhúztam a ruhámat. Három fényes karcolás volt a bal
combomon. - Csak karcolások. A vállamon is. - Meglehetősen
biztos voltam benne, hogy a karom átlyukasztott.
Daniela felsóhajtott, és elővett egy műanyag kupakkal lezárt
fecskendőt és egy fiolát.
- Mi az?
- Ellenméreg. A lények mérgeket választanak ki a
karmaikba. Fáj?
- Nem.
- Kellene. - Leszakította a kupakot a fecskendőről, és a tűt
belenyomta az injekciós fiolába a tetején levő dugón
keresztül. "Körülbelül tíz percig fáj, ha a méreg semlegesítődik.
Úgy fájt, mintha valaki egy forró piszkavassal szúrna meg. A
combom tűzben égett. A vállam lángolt. Körülbelül tizenöt percbe
telt, amíg a sebeimet alaposan megtisztítottuk és bőrragasztóval
lezártuk. Egyik sem volt mély, de fájt, mint a pokol.
Aztán elkezdte megtisztítani a kezem és a lábam. Mire
elengedett, úgy éreztem, mintha végigdörzsölt volna azzal a zöld
súrolópárnával, amiket arra használnak, hogy a ráégett ételt
kitisztítsák az edényekből. A bőröm tiszta volt. A ruhám egy másik
történet. Nem tudtuk szabaddá tenni a vállamat anélkül, hogy
teljesen levetnék. Vágnunk kellett. Ez majdnem annyira fájt, mint
az ellenméreg.
- Kész - mondta Daniela.
- Köszönöm.
Ismét rám bámult.
Felálltam és odamentem, ahol Rynda és a gyerekek a kanapén
ültek. A gyerekek köré fonódtak. Kyle végre
elaludt. Betakarta. Már Jessica is majdnem ott tartott, arca álmos
volt, szemét lehunyta a kanapé sarkában.
Odaültem hozzájuk egy zsámolyra, megpróbáltam nem
összerándulni. Rynda rám pillantott. Úgy nézett ki, mintha a

81
poklon ment volna keresztül és visszatért volna.
- Menjünk végig rajta - mondtam neki.
- Épp most?
- Igen, kérlek.
- Lefekvéshez készülődtünk. A fürdőszobát használtam, és
amíg bent voltam, Jessica jött, és mondta, hogy nem találja
Kylet. Elkezdtük keresni. Ekkor érkezett meg Edward.
A hangja megtört, miközben szipogott.
- Bocsánatot akart kérni. Rosszul érezte magát, mert azt
gondolta, hogy Brian éppen az egyik rejtőző stiklijét
játsza. Segített nekem megkeresni Kylet. Brian irodájában
találtunk rá. Nem volt hajlandó lefeküdni, mert meg akarta várni,
amíg apja hazaér. Hallottam, hogy a földszinten lövöldöznek, így
bezártam az ajtót. Aztán az egyik ilyen dolog az ablakon keresztül
betört. Edward megragadta a széket, és hozzávágta. Az
felhasította, és ő a földre zuhant. Aztán megérkezett Vincent.
Igazság. - Ki ez a Vincent? - Már tudtam, de nem bántam, hogy
ő is elmondja.
- Vincent Harcourt a Harcourt házból. Együtt jártunk az
iskolába. Egy zsarnok volt, és aljas rohadék lett.
- Ez egy csúnya szó - mondta Jessica álmos hangon.
Rynda megcsókolta a haját. - Nagyon rossz ember.
- Mit akart?
- Egy fájlt. Az anyám egyik fájlját akarta. Mondtam neki, hogy
nincsenek a fájljai. A birtok még mindig zárlat alatt van. Még nem
is tudok belépni a házába. Nem hitt nekem. Azt mondta, hogy
biztosan tudja, hogy nálam megvan az a fájl.
- Van ötleted arról, miről beszélhetett?
Megrázta a fejét. - Nem. Volt egy szörnye, ami egy hüvelyknyire
csattogtatta fogait a gyermekeim nyakától. Bármit odaadtam volna
neki.
- Az anyád kapcsolatban állt Harcourttal?
- Nem tudom, oké! - Rynda hangja megemelkedett. - Nem
tudom, minek volt az anyám részese. Mindenki feltételezi, hogy én
is benne vagyok, de nem tudok semmit! Nem osztotta meg
velem. Nem kérte a tanácsomat. Békén hagysz végre? Csak
néhány percig, Isten szerelmére! "
Igazság.
- Megmentette az életét - mondta Daniela a vállamon. -
Megpróbálja megtalálni a férjét. Lehetne, hogy néhány percre még
abbahagyja a nyafogást, és összeszedi magát?

82
 Rynda kinyitotta a száját. De nem tudott megszólalni.
Legszívesebben megöleltem volna Danielát. Kettészelt volna,
de megérné.
- Azt hittem, meg fogunk halni - mondta Rynda vékony
hangon. - Ezt akartad hallani?
- Mi történt a végén?
- Elárasztottam. Mindent érzett, amit nekünk okozott. Minden
félelmem. Minden kétségbeesésem. Nem csinálom
gyakran. Nagyon erőszakos dolog, hogy másokra rávetíted az
érzelmeid. Csak nem tudtam kitalálni semmi mást.
- Köszönöm.
Felálltam.
Az ajtónál lévő őr kihúzta magát. Rogan belépett a szobába.
Rynda elrohant mellettem, és a karját a nyaka köré fonta.
Ó, az isten szerelmére. Ez most komoly?
- Szörnyű volt - mondta Rynda.
- Csomagolnod kell - mondta Rogan, és óvatosan átölelte a
hátát. - Kiviszlek téged és a gyerekeket ebből a házból.
- Oké - mondta.
Rogan nem mondott semmi mást. Újabb hosszú pillanatig állt,
átölelte, aztán keze leesett, és egy lépést tett hátra.
Rogan felém fordult. Számbavette a cipőmet, a szétszaggatott,
vérrel festett ruhámat, a kötést a lábamon, aztán a karjaiba vont.

83
6. fejezet
Rogan betessékelt a Range Roverbe. Mondtam neki, hogy
teljesen jól vezetem a saját autóm, de úgy tett, mintha meg sem
hallotta volna. Corneliusnak valamilyen módon sikerült
becsomagolni a macska teremtményt a Ford Explorerbe, annyi
helyet elfoglalva, amennyit csak tudott. Tájékoztatott minket, hogy
a macska fiú és Zeusznak hívják.
Rynda végül eléggé felépült ahhoz, hogy felhívja a Sherwood
biztonsági fõnökét. Mielőtt távozunk, több ember a Sherwood Ház
egyenruhájában átvette a ház biztosítását, maga a főnök vezette
őket. Cornelius úgy döntött, hogy ez a megfelelő idő megemlíteni,
hogy mi hívtuk a BioCore-t, de elhajtottak minket. Rynda lecsapott
a biztonsági főnökre. Rogan emberei elkobozták a Sherwood
számítógépeket, Ryndát és a gyerekeket páncélozott kocsiba
pakolták, és az öt járműből álló kis konvojunk visszaindult a
bázishoz. A Rogan ATV-i közül kettő volt a felvezető jármű, Rynda
és Cornelius középen biztonságban voltak, Rogan és én voltunk a
hátvéd.
Csak én és Rogan voltunk a kocsiban. Szerettem nézni, ahogy
vezet. Nyugodt magabiztossággal csinálta, az útra
összpontosítva. Tetszettek izmos karjainak vonalai, az a mód,
ahogyan a bal oldali hüvelykujjával ütögette a kormánykereket, és
ahogy rám pillantott, mintha megnyugtatta volna, hogy ott vagyok
az anyósülésen. Nem tetszett a sötétség a szemében. Láttam már
ezt korábban. Rossz jel volt.
- Miattam?
Nem válaszolt.
- Miattam vagy borús?
- A borongás magába foglalja az önutálatban történő fetrengést
- mondta. - Nem a szokásom.
- Akkor mit csinálsz?
- Harcourtot akarom megölni.
Rogan nem tolerálta a fenyegetéseket, Vincent Harcourt pedig
fenyegetést jelentett. Nem akartam azon gondolkodni, hogy
milyen közel álltam a halálhoz ma este.
- Nagyon erős volt. Csak két válaszra tudtam kényszeríteni és
elvesztettem. Legfeljebb tíz, tizenöt másodperc volt.
- Az idézés akarat alapú tehetség.

84
 Ugyanilyen volt az igazságérzékelés. Ez megmagyarázta, miért
volt Vincentet olyan nehéz megtartani.
- Victoria Tremaine megolvasztotta volna az agyát - mondtam. -
Alig sikerült néhány másodpercig megtartani. És elhasználtam
mindent. Nagyon kevés varázslatom maradt. - A teljes kimerültség
ismerős fáradtsága elért.
- Többet tettél, mint bárki. Több mint elegendő időt biztosítottál
arra, hogy Cornelius bevethesse a serpenyőjét, és Rynda
elmenekülhessen.
- Cornelius megpróbált barátságot kötni Zeusszal. Rynda
lefagyott.
Nem szólt semmit, de a sötétség a szemében mélyebb lett.
- Rogan, egy darabban vagyok. Ennél is fontosabb, hogy a
gyerekek rendben vannak.
- Ha Cornelius odament volna és megagyalta volna azt a fattyút,
miközben tartottad, akkor teljesen más beszélgetést
folytatnánk. Egyiküknek sem jutott eszébe a fegyver felvétele vagy
a menekülés.
- Nem hibáztathatod Corneliust. Lenyűgözte a macska. Ez
kényszer volt, Rogan. Nem úgy gondolkodik, mint mi, és végül is
cselekedett, amikor kellett.
- Jobb erősítésre van szükséged.
Szükségem volt valakire, aki segített fejleszteni a mágiámat. Az
igazságérzékelők ritkák voltak, és őrizték a titkaikat. Gyakoroltam,
de alig kezdtem még csak kapargatni a felszínét.
- Vincent elméje meg volt igézve. Ismerősnek éreztem. Azt
hiszem, ugyanolyan a fala, mint amit Augustine-nak csináltam.
Egy héttel ezelőtt Victoria Tremaine semmire sem ment
Augustine-nál, az Elsőrendűnél, akinek az a nagy nyomozó cég
volt a tulajdonában, amely vállalkozásunk jelzálogát
birtokolta. Augustine segített nekem megmenteni egy kislányt a
lassú haláltól, megszervezte, hogy felnyithassam az emberrabló
gondolatait. Victoria azért jött, hogy megtudja ennek az
inkvizítornak a személyét. Annak érdekében, hogy Augustine
elméje érintetlenül maradjon, és hogy mentsem magam, falat
helyeztem Augustine fejébe. Egy csel, hamis igézet volt, de elég
valóságosnak tűnt, és nem derülhetett ki, hogy hamis -, hacsak
Victoria valóban meg nem támadta Augustine-t. Úgy döntött, hogy
ezt nem kockáztatja.
- Hamis volt? - kérdezte Rogan.
- Nem. A Vincent agyában lévő valódi volt.

85
 - Jobb erősítés - ismételte meg Rogan, és bólintott. - Valaki
képzett. Valaki, aki a te biztonságodat állítja előtérbe.
- Mint ki?
- Mint én.
- Mit mondasz?
- Azt mondom, hogy mostantól veled leszek. Úgy, mint
korábban.
- Connor. . .
Megfogta a kezem, és erős ujjaival megszorította. A hangja
érdes volt. - Ott kellett volna lennem. Rossz helyen voltam rossz
időben. Meghalhattál volna. Ez kihozza belőlem a poklot.
Visszaszorítottam a kezét. - Nem haltam meg.
Fogta a kezem.
- Hol voltál? - kérdeztem.
- Bogár megtalálta az egyik autót egy vidéki úton
elhagyatva. Nem látta a rendszámot, de megesküdött, hogy
ugyanaz a jármű. Fogtam néhány embert, és elmentem
ellenőrizni.
Azt gondolta, hogy Briant ott tarthatták valahol ezen az úton. -
Szerencséd volt?
- Öt rancs van azon az úton. Bármelyikben lehet, feltételezve,
hogy itt dobták ki. Ha kapcsolódik az összeesküvéshez, a nyom
így jól rejtve marad.
- Mi lehet abban a fájlban?
- Nem tudom - mondta. - De ha ott van Rynda számítógépeiben,
Bogár megtalálja.
- Bernard gyorsabban megtalálná.
- Még jobb. Kereshetik együtt. Sajnálom, hogy nem voltam ott.
- Nem vagyok dühös, hogy nem voltál ott. Ez a
munkám. Semmiért nem hibáztatlak téged, Connor. Kivéve, hogy
nem mondtad el nekem, nyomotok van. Ez nem esett jól. -
Lehalkítottam a hangomat, és megpróbáltam utánozni a hangját. -
Ha nyomod van, tudni akarok róla. Nem a végén, és nem akkor,
amikor kényelmes, hanem azonnal.
Nem harapott rá a csalira. Nyilvánvalóan elhatározta, hogy
önmagát hibáztatja.
- Szóval még ma este van? Vacsora? - kérdeztem.
- A pokolba, igen. Még ma este elmegyünk. És holnap. A
belátható jövőben mindig. Nem mehetsz sehova nélkülem.
És itt azt hittem, romantikus lesz. - Szeretnél buborékfóliába
csomagolni?

86
 - Ha megtalálom a golyóálló fajtát.
- Rogan...
- Elhatároztam. - Ellenőrizte a visszapillantó tükröt. A szeme
összeszűkült.
Megfordultam, és láttam, hogy egy hatalmas fekete Jeep
Wrangler zárkózik fel mögénk. Erősen átalakítva magasan ült a
túlméretezett gumiabroncsokon. Egyéni lökhárító, könnyű rúd és
rács, amit agyarszerűre alakítottak, közepükben nagy M betűvel. A
dzsip alkalmas volt arra, hogy felöklelje a lökhárítónkat.
A kesztyűtartó felé nyúltam, és kihúztam a Baby Desert Eagle-
t. Összeszedtem néhány lőszert Rogan embereitől.
A dzsip ránk villogott.
- Ismered?
- Madero Ház. Valószínűleg Dave Madero. - Rogan tekintete
veszélyes intenzitással villant. Kalkulált valamit a fejében.
- Miért villog a lámpájával?
- Figyelmeztet minket, hogy EMP ágyút fog használni. - Rogan
megnyomott egy gombot a kormányon. - Rivera?
- Őrnagy? - mondta Rivera hangja a hangszórókból.
- Menj tovább nélkülem. El kell intéznem valamit.
- Igen, Uram.
Rogan elindult a Kempwood Drive kijárata felé. A dzsip követte.
- Nem sietünk?
- Nem. Az EMP ágyú megállítaná a járművet a sáv közepén. Az
út forgalmas. Nem kockáztatok veled a kocsiban.
Rogan a jobb szélső sávba sorolt. Egy keskeny fűsáv határolt el
minket a fáktól, amelyek az Agnes Moffitt Park szélén voltak, ők
utánunk gördültek.
- A Madero-k felbérelhető fegyveresek - mondta Rogan. -
Mágikus réteggel megkeményítik a bőrüket, és természetfelettien
erősek. Láttam, ahogy hatvan mérföld/óra sebességgel eltalálja
egy SUV. Elhajolt körülötte. Lőni nem érdemes. Nem fogja ugyan
a golyó, de csak biztosítással az oldalán járkál, és égisszel utazik.
Védő mágus, aki egy mágikus pajzsot képes kivetíteni, amely
elnyeli a lőszert. Óriási.
- Mit csináltál Dave Maderoval? - kérdeztem.
- Nem miattam van itt.
Victoria Tremaine. Riasztó érzés tört rám.
A fák sora véget ért. Rogan élesen jobbra fordult a Hammerly
Boulevardra. A Range Rover felugratott a járdára, Rogan áthajtott
a füvön a széles pázsitra, és megállította.

87
 A dzsip megállt körülbelül negyven lábbal mögöttünk. A
sötétség már leszállt, de az utcai lámpák fényei elárasztották a
parkot.
A vezető ajtaja kinyílt, és egy férfi szállt ki. Halványan ember
alakra emlékeztetett. Hét láb magasnak kellett lennie. Laza fekete
nadrágot és fekete pólót viselt. Kemény izom takarta a mellét és a
rettenetes vállakat. Hatalmas karjai fodrozódtak. A bicepsze olyan
nagy lehetett, mint a combom. Szőke haját egyszerűre
vágatta. Úgy nézett ki, mint egy ember karikatúrája, életre kelt egy
testépítő akciófigura.
- Ez valódi?
- Igen. - Rogan leállította a Range Rovert.
Az utasoldali ajtó kinyílt, és egy szőke nő lépett ki. Az égisze
lehetett.
- Ha elég közel kerülök, megrázhatom.
- Nem, nem tudod. Az összes varázslatod elhasználtad
Vincentre. Ha most megrázod, meghalsz te is.
Rogan kinyitotta az ajtót.
- Maradj az autóban.
- Rogan!
Kiugrott.
Maradjon az autóban, a seggem.
Kinyitottam az ajtót, megkerültem az autót a motorháztetőnél,
és Dave Maderora szegeztem a fegyverem.
- A nagyanyja beszélni akar vele. - Dave Madero hangja olyan
volt, mint ahogy kinézett, mély és hadaró. - A mágiád nem fog rám
közvetlenül hatni, Rogan. Semmi más nem tud nekem kárt
okozni. Add oda nekem a lányt, és szétválnak útjaink.
- Nem.
- Értem. Nem akarsz rossznak tűnni. De mindenképp
megkapom, és elviszem a nagyanyjához. Azt mondta, hogy
biztosítani akarja, hogy életben maradjon. De azt nem mondta,
milyen formában, és nem mondott semmit rólad. A dolog rajtad
áll. Add nekem a lányt, és nem foglak felidegesíteni.
Nagyon le akartam lőni.
Rogan nem válaszolt.
- Védd magad.
Madero bőre kidomborodott, sötétebbé vált, vörösre
pirult. Rogan felé indult, lassan és magabiztosan. Rogan
figyelte. Nem kellett volna kiszállnia a kocsiból. Szörnyű dolgokat
tud tenni az emberi testtel a puszta kezével is, de Dave rúgása

88
vagy megütése nem lenne eredményes. Rogan csak megsértené
magát. Bármit megtennék, hogy ne sérüljön meg.
A mögötte lévő égisz előrelépett, fegyverrel a
kezében. Korombéli volt, vörös hajú, és a szeme
határozatlan. Aggódva nézett Roganre.
Semlegesíteni kellett. Rogan már el volt foglalva.
Ránéztem és utánoztam az anyámat. – Te lősz, én megöllek.
- Égisz vagyok.
- Tudom. Én meg soha nem hibázok.
Kinyitotta a száját, majd becsukta. Minden tőlem telhetőt
megtettem, mintha üzletet akarnék kötni, mert én
megtehetem. Nem tudott egyszerre lőni és fenntartani
pajzsát. Abban a pillanatban, hogy a fegyvere eldördül, tüzelek, és
eltalálom, hogy megmentsem Rogant.
- Nem tehe ... - kezdte.
- Tesztelj, és majd megtudod.
Ott maradt, ahol volt, a fegyvere a földre mutatott.
Dave Madero leengedte a vállát, hátrahúzta és
körözött. Legalább tíz hüvelykkel volt magasabb és valószínűleg
kétszer olyan nehéz volt, mint Rogan, aki egyébként fölém
tornyosult. Rogan testét kemény, rugalmas izomkötegek hálózták
be, de Dave mellett úgy nézett ki, mint egy tinédzser, akinek még
meg kellett erősödnie.
Rogan is mozgott, könnyű természetes kecsességgel, Dave-re
összpontosítva. Az egész teste átrendeződött, egy civilizált
emberből, aki egy perccel ezelőtt autót vezetett, átalakult valami
mássá, barbárrá és szinte vadállattá. Dave felé indult egy
ragadozó céltudatosságával. A tarkómon lévő haj felmeredt.
Dave-nek észre kellett vennie, hogy látványosabb ugyan, de
lassúbb.
- Biztos bele akarsz ebbe menni? - kérdezte. - Nem lesz
szép. Azt gondolod harcolni fogunk, beversz egyet, talán beviszel
néhány rúgást. Le lesz nyűgözve. De ez nem így fog
működni. Nem tudom, milyen képzést kaptál, de bármilyet is, az
nem elég. Ez nem a dojo. Nem fogjuk kezet és hajolgatunk. És a
csajod rosszabb helyzetben lesz, ha veszítesz.
- Ne csak beszélj. - Rogan hangja fagyos lett. – Mutass is
valamit.
- Nagyszerű. A temetésedre.
Dave megfordult. Egy lassú, széles jobb egyenessel
kezdett. Rogan elhajolt az útból.

89
 Dave dobott egyet balra. Rogan mellkasát sok teret hagyva
legyezte végig.
- Lassú - mondta Rogan.
Dave a szemét forgatta.
- Minden nemzedék a fajtádból nagyobb, lassabb és durvább -
mondta Rogan.
- Folyamatosan beszélsz. Majd meglátjuk, milyen zajokat fogsz
hallatni, amikor a fogaidat nyeled.
Körben mozogtak.
Dave gyors jobb horgot akart bevinni. Rogan úgy mozdult el az
útból, mintha az ízületei folyékonyak lennének.
- Amikor a többi család egy nagydarab ostoba gengsztert akar,
felhívnak, és itt vagytok. Bármilyen munka,
bármikor. Emberrablás. Fájdalom. Brutális erővel végrehajtott
rablás. A brutális a kulcsszó. Idióták Háza.
Dave összeszorította a fogait. Rogan eltalálta a gyenge
pontját. Szándékosan gyalázta Maderot.
- Hamarosan kiderül, milyen gyengeelméjű vagy.
- Végeztél? - morgott Dave.
- Majdnem. Csak azon töprengek, mikor kezdesz pórázt
viselni. Vagy az a következő generáció?
Dave megdöbbentően gyorsan ütött. Rogan egy hajszálnyira
elkerülte.
Ütés, ütés, keményen jobbra.
Rogan tovább mozgott. Dave-et visszaterelte a dzsipbe. Az
égisze látta ezt, és oldalra rohant, a készenlétben tartva a
fegyvert.
Dave hosszú, egyenes ütéssel próbálkozott, de tenyerét felfelé
fordította, és felütéssé változtatta. Rogan lebukott. Dave egy őrült
kemény jobbhorgot engedett el. Valahogy Rogan elkerülte, és
Dave ökle beleütközött a dzsipbe. Fém csikorgott. A motorháztető
behorpadt az ütközéstől. Dave morgott, és bal kezével meglökte a
dzsipet. A jármű harminc yarddal hátracsúszott, egészen a fák
vonaláig.
Kivert a hideg verejték. Ha Rogan csak egy ütést visz be, ami
talál, akkor az egész véget ér.
- A harc itt van - mondta Rogan.
- Miattad bántottam a babámat - mondta Dave. - Ez extra. Ezért
megöllek.
Nem viccelt. Valójában meg akarja ölni Rogant.

90
 Dave olyan volt, mint egy dühös bika. Rogan után ütött,
ökölcsapások forgószelében kitörve.
Ütés, ütés, átlósan.
Bal ütés. Jobb felütés.
Bal horog, jobb átlós, bal horog a testre.
A horog érintette Rogan oldalát, és öt yardot repült, keményen
landolt, majd a lábára gördült. A félelem egyenesen végighasított
a mellkasomon és végigterjedt a lábaimon.
Dave üldözőbe vette. Rogan hátrált, és megpróbálta elkerülni az
ütések vad özönét. Dave rámászott, lengette, kapkodó és nehéz
lélegzettel. Arca lila lett. Felületesen vette a levegőt.
Ütés, alulról jobbra, horog, átlósan.
Rogan belépett az ütésbe, Dave karjai közé csúszott, bal karját
Dave jobb oldalára fonta, könyökhajlatával megragadta, így az
óriás férfi alkarja Rogan vállán nyugodott. Összezárta a kézujjait,
és elcsavarta, és a teljes súlyát jobbra dobta. A parkban hangos
reccsenés visszhangzott. Dave üvöltött, a tiszta fájdalom nyers,
szörnyű hangján. Úgy hangzott, mint amikor egy állat visít.
Rogan elmozdult. Dave kiegyenesedett, arca eltorzult a
dühtől. Jobb karja haszontalanul lógott az oldalán. Rogan úgy
törte el a könyökét, mint egy gallyat.
Az égisze reszketett a helyén, arca elsápadt.
Dave támadt, és Rogan torkát kereste. Rogan az utolsó
pillanatban hátraugrott, és kihasználta a sebességet Dave
támadásánál, elmozdult, végig balra fordult, így jobb karja Dave
balja fölé csúszott, és könyökét behajlítva Dave karját a hónaljába
fogta. Rogan ujjai Dave csuklójára rögzültek. Jött egy másik éles
reccsenés. Dave felsikoltott és összeesett a földön, csuklója még
mindig Rogan kezében volt. Rogan bal lábát Dave fölé vitte, a férfi
karját a lába közé szorította, jobbra lépett és ismét
megcsavarta. Egy másik reccsenés. Dave üvöltött. Az égisze
felsikoltott, mint egy haldokló madár.
- Rogan, állj meg - kiáltottam. – Elég volt.
- Végeztünk? - kérdezte Rogan.
- Basszd meg! - köpte Dave.
- Dave! - kiáltotta az égisze.
- Még nem végeztünk. Még a két ép lába hátra van.
Rogan felemelte Dave bal lábát, egyenesen meghúzta és
hátracsavarta, megfordult ülve, így a jobb lába Dave combjához
volt szorult. Megragadta Dave térdét.

91
 Az égisze elhajította a fegyverét a gyepen, és rám nézett, arca
kétségbeesett.
Roganhoz rohantam, és térdre estem. - Elég. Kérlek. Kérlek.
- Elég? - kérdezte Rogan.
Dave felnyögött. Lila volt, mint egy szilva, olyan gyorsan
lélegzett, hogy majd kiköpte a tüdejét.
Megfogtam a kezemmel Rogan acélkemény lábikráját. -
Kérlek. Nem is tud beszélni. Nem tudja kimondani, hogy hagyd
abba.
Dave felemelte a tenyerét és a földre csapott.
Rogan elengedte a lábát, és egyetlen folyékony mozdulattal
felállt. A hangja befagyhatott volna az öböl. - Ne kövesd őt
többé. Legközelebb nem állít meg. Mondd el a testvéreidnek. Ha
nem hagyjátok békén, végigmegyek a Házadon, amíg egyikőtök
sem marad életben.
Dave kissé megereszkedett, bőre emberi színű lett. A verejték
elöntötte. Mély levegőt vett, az oldalára hajolt és elhányta magát.
Az égisze letérdelt, egy vizes palackot tartott a kezében.
Körbefogtam a kezem Rogan karja körül. - Menjünk haza.
Beültünk a kocsiba. Becsúsztam a vezetőülésbe, elindítottam a
Range Rovert, és visszamentem az utcára, mielőtt Rogan úgy
döntene, hogy visszatér.
Hátradőlt az ülésében, arca nyugodt volt. Fájdalmas lehetett.
- Jól vagy? - kérdeztem.
Bólintott.
- Mennyire rossz?
- Élek.
Dave rossz helyen volt rossz időben. Daniela egyszer azt
mondta nekem, hogy Rogan mindennél jobban utálja
tehetetlenség érzését. Bárminek nekimegy, hogy elkerülje. Mikor
odamentem Rynda házához, miközben ő a város túloldalán volt,
tehetetlennek és rémültnek érezte magát. Ki kellett engednie a
gőzt. Meg kellett vernie valakit, és Dave veszélyt jelentett
rám. Rogan megverte és tovább verte volna, ha nem állítom meg.
A belizei háború megváltoztatta Rogant. Mindenkit
megváltoztatott, de őt darabokra tépte, és a túléléshez újból össze
kellett raknia magát. A hadsereg végső fegyvereként
szolgált. Bement egy városba, lenyúlt a lelke legmélyebb részéig,
ahol a mágia vad volt, szabadjára engedte, és a város
összeomlott körülötte. A félelem ösztönözte. Ijesztő neveket adtak
neki. Merida mészárosa. Mexikó korbácsa. Hurrikán. Mintha nem

92
is ember lenne, hanem egy rettenetes legenda kelne életre. Aztán
egy dzsungelben végezte, mérföldekre az ellenség területén belül,
a katonái élete tőle függött. A mágia használata őt megmentette
volna, de a katonái nem élték volna túl. Tehát nem
használta. Kivitte őket a dzsungelből, de nagyon kevesen tudták,
milyen árat fizetett a Belize-i hetekért. Soha többé nem tudott
beilleszkedni a polgári életbe. Rogan soha nem lenne
„normális”. Öt évvel ezelőtt leszerelt, de ez nem változott. Még
mindig katona volt belül.
- Megijesztettelek? - kérdezte.
- Igen.
- Sajnálom.
- Nem kellett volna megküzdened vele.
- De igen. – Hirtelen megértette. - Várj. Te féltesz engem?
- Igen!
- Láttam harcolni. Páncélban nem izzadhat. Korlátozott
időkerete van, mielőtt túlmelegedne. Minél többet mozog, annál
melegebb lesz.
- Akkor is veszélyes volt.
- Nem rohantam bele a harcba. Kiszámított kockázat volt -
mondta.
Hát, akkor ez mindent jobbá tesz, nemde? - Felvehettél volna
egy fát, és összetörhetted volna rajta.
- Ez megvédene Dave-től, de nem a családjától. A Madero ház
nem ért a telekinézisből. Viszont megértik a nyers erőt és a törött
csontokat. Küldtem egy üzenetet, és elég egyszerűvé tettem, hogy
még ők se értelmezzék félre.
Nos, ott a pont. Nem értelmezik félre. Nem működnek újra
együtt Victoria Tremaine-nel.
- Különbség van az önvédelem és a kínzás között. Megértem,
miért törted össze a karját. De nem kellett eltörni a lábát.
Nem szólt semmit.
- Időnként előfordul, hogy veszélyben leszek - mondtam.
- Tudom.
- Lehet, hogy nem mindig lesz Dave kéznél.
- Tudom . . . Megtanulom kezelni. De megvédelek téged,
Nevada, függetlenül attól, hogy mennyibe kerül.
Ezt egyszerűen ténynek nyilvánította. Ó, Connor.
- Örülök, hogy megállítottál - mondta. - Nem voltam önmagam,
amikor azt csináltam. De most örülök.

93
 Valószínűleg én voltam egyetlen. Ha az egyik embere lett volna,
akkor tovább folytatta volna. És legközelebb, ha nem lennék ott,
Dave lábait is eltörné.
Megértettem, miért próbált Rynda annyira a kegyeibe
férkőzni. Pánik üzemmódban volt és tudta, hogy ha Rogan törődik
vele, akkor semmi sem állítja meg, hogy biztonságban legyen. Ha
neki és nekem valaha is családunk lenne. . .
Gyermekek? Tényleg arra gondoltam, hogy gyermekei
vannak? Elképzeltem, milyen lenne Rogan gyermeke. Okos,
gyönyörű és halálos. És lehetetlen. Kis démon gyerekei lennének,
mindenbe belemennének, mindent kipróbálnának, és nem értenék
a nem szót.
A szeme ismét jeges lett. Amikor Olivia Charles megölte az
embereit, Rogan ijesztő lett. Nem volt más, csak a fény hiánya, a
jég és a bosszú. Kihúztam őt a sötétségből, és soha többé nem
engedtem volna, hogy elnyelje.
Átmentünk az ellenőrző ponton, és leparkoltam az autót a
főhadiszállás előtt. Kikapcsolta a biztonsági övet és engem
tanulmányozott. A kocsi levegője a feszültségétől és az
energiájától rezgett, minden sötét volt.
- Van néhány dolog, amin nem tudok változtatni - mondta.
- Tudom.
- De meg fogom próbálni.
- Ez minden, amit kérek.
Belenéztem a sötét szemébe, és láttam, hogy vihar örvénylik
benne. Csak rám koncentrált. Semmi más nem létezett. Bírtam a
sárkány osztatlan figyelmét. A levegő beszorult a mellkasomba.
Előrehajolt. Meg akarta csókolni.
A várakozás elragadott, összekeverve az ösztönös izgalommal.
Az ajka megérintette az enyémet. A csókja
megperzselt. Levegőért kapkodtam, és közben beengedtem. A
nyelve követelte a számat, és én megkóstoltam őt, Rogan volt, az
ő egyedülálló aromája, férfias, kemény és ellenállhatatlan. A kezét
a tarkómra szorította, ujjai belecsúsztak a hajamba. Ivott engem,
birtoklóan és csábítóan.
A mágia megérintette a tarkómat, bársonyos tapintású tiszta
extázis simított végig a bőrömön. Lecsúszott a gerincemen, és
minden érzékeny ideget meggyújtott.
A biztonsági öv kinyílt. Ültem, kábultan, ahogy Rogan kiszállt a
kocsiból, átjött az ajtómhoz és kinyitotta. Kinyújtotta a
kezét. Megfogtam. Az ujjait az enyém köré fonta. Az épületbe

94
vezetett, a földszinten át, amely általában férfiakkal volt tele, de
most üresen állt, a lépcsőn felfelé a második emeletre, Bogár
megfigyelőállomása fölé, a számítógép képernyőinek félhold
falával berendezett saját irodáját elhagyva, hátra, ahol egy másik
lépcső vezetett a harmadik emeletre. Felmentünk, kinyitott egy
fémajtót, bementünk, és az becsukódott mögöttünk.
Hirdetés
Előttem egy nyitott tér, egy széles szakaszon beton padló
borította. A bal oldalon egy nagy ágy állt, amelyre valaki,
valószínűleg Rogan, egy szürke gyapjútakarót dobott. A másik
oldalon, jobbra, egy üvegtábla ívelt, ami valószínűleg a zuhanyt és
a fürdőszobát rejti.
A jobb fal normál gipszkarton, mélyszürkére festve. A bal fal
üveg volt. A füstös üveg nehéz három négyzetlábnyi táblái
harminc láb magasságig értek fel, hogy éles szögben
találkozzanak felettünk. Tucatnyi alkalommal láttam már ezt az
épületet, és soha nem gondoltam volna, hogy a teteje felül
átlátszó. Kívülről tömör feketének tűnt.
Az ablakhoz sétáltam. Kint az alkonyat éjszakába fordult. A
csillagok szétszóródtak felettünk, gyémánttűzszikra izzás a
bársonyos sötétség ellen. Kincsek, amelyet minden sárkány
irigyelne.
Rogan körülölelt a karjával, a hátamat a mellkasához
húzta. Hallottam, hogy beszívja a hajam illatát. Hosszú, kemény
férfiassága hozzám nyomódott. Felé hajoltam. Durva hangon
felmordult, éhségre és szükségletre utalt. Elgyengült a
térdem. Félrehúzta a hajam, és megcsókolta a nyakam. Apró
áramütés futott át rajtam. A mágia táncolt a bőrömön, forró, lassú
és megtervezett. A karizmai kemények voltak az ujjaim alatt.
Kezeivel végigcirógatott a mellemen, simogatva, kisértve. Egy
gyönyörteli rázkódás haladt végig rajtam. Felnyögtem. Többet
akartam.
A ruhám cipzárja lecsúszott. A bokám köré esett. Meleg keze
lesiklott a hasamra. Lejjebb. Kérlek.
A melltartóm kibomlott. Lecsúsztatta a pántokat a vállamon,
kilazította a kosarakat a melleimen, hagytam, hogy leessen a
padlóra. Ujjai átsiklottak a mellbimbómon. Az érzéseim olyan
hirtelen, intenzíven törtek fel, hogy beleborzongtam az ölelésébe.
Közvetlenül a jobb fülem alatt megcsókolt, tüzet okozva a
bőrömön. Lenéztem a kezére, ami megállt a hasamon, és
megláttam sötét foltokat. A megidézett lény vére.

95
 - Rogan. . .
- Igen.
Ismét megcsókolta a nyakam. Alig tudtam beszélni.
- Vérben úszok.
Megállt, és megfordított. – Fáj valahol?
- Nem. Csak piszkos vagyok.
Lenézett a hasamra száradt vérre. - Elintézem.
Megfogta a kezem, és átmentünk a padlón az üvegfalhoz. Ott
várt a zuhany, három falát fúvókák borították. Elfordította a
gombokat, és egymást keresztező vízsugarak robbantak ki a
falakból. Gőzpára emelkedett. Lerángattam a fehérneműmet és
bementem a víz alá. Olyan volt, mint a mennyország. Azonnal
beborított a víz. Lehúzta a hajam, a mellkasomhoz, és a hátamhoz
tapasztotta. Először sötét volt, aztán majdnem azonnal
tiszta. Súroltam az arcomat, lemostam a smink utolsó nyomait is,
és megfordultam.
A zuhany előtt állt, és engem figyelt, úgy nézett, mintha meg
lenne babonázva.
Közelebb mentem a víz felé, és hagytam, hogy a fúvókák
permetezzék a melleimet és a hasamat. Vízpatak futott le a lábaim
közé, és megnedvesítette a fürtjeimet, ahol találkoztak. Már
nedves voltam belül is.
Rogan átkozódott.
- Mi van?
- Olyan gyönyörű vagy.
Lehúzta az ingét és leejtette. Nagy volt és aranyszínű teste tele
kemény izmokkal, halálos hatékonyságra fenve. Széles válla és
erős mellkasa lapos, kemény hasba karcsúsodott. Ujjaimat végig
akartam futtatni a hasának kemény kockáin. Nadrágja követte az
inget, felfedve izmos lábait. Készen állt, teljes hossza masszív volt
és megfeszült. Meztelenül állt előttem, fölém magasodva, minden
brutális hatalmával és erejével. A szeme tele volt vággyal.
Kinyújtottam a karomat.
Felém jött a vízen keresztül. Összeölelkeztünk. A varázslat forrt
körülöttem, kavargott a bőröm felett, forró bársonyos nyomást
éreztem, amely mézként áramlott a nyakamra, a mellemre, a
fenekem vájatába, a lábaim közé csúszva. . . Keményen és
birtoklóan megcsókolt, karjait körém zárta. A nyelvünk
összegabalyodott, és én ismét belekóstoltam. Berúgnék az ízétől.
Körbefogtam a karommal. A hátán lévő izomkötegek
acélkemények voltak az ujjaim alatt. Kezei kóboroltak a testemen,

96
táplálva a tüzet. A lábaim között nedves fájdalom égetett, éhes
szükség követelte őt. Visszacsókoltam, többért vágyakozva, és a
falhoz nyomtam.
Rám vigyorgott, egy férfi mosolyával, nem csak szexi, inkább
érzéki volt. Olyan, mint egy álom, amely életre
kelt. Végigcsúsztattam a kezem a mellkasán, a hasán lefelé, a
vastag farka felé. Felnyögött. A lábaim közötti fájdalom most már
elviselhetetlen volt. Szükségem volt rá.
Pumpáltam, szorongattam, hozzádörgöltem magam, a
mellbimbóim a nedves mellkasához nyomódtak, majd lefelé
csúsztam. A számat körézártam. Alig fért
bele. Megszívtam. Rogan morgott, egyenesen megvonaglott. A
kezei megragadták a seggem és a csípőjére emeltek. A keze
becsúszott a lábaim közé, belemerült a nedves forróságba, és
megsimogatta az érzékeny rügyet. A gyönyör sokkolt. Mágiája
túlcsordult, és összekapcsolódott az ujjaival. Túl sok
volt. Hátragörbítettem a hátamat, és meglovagoltam a kezét.
A hátamnál fogva húzott a hűvös mellkasához. Úgy éreztem,
hogy vastag hímvesszője egyre mélyebbre nyomódik
belém. Teljesen beletolta, közvetlenül a kín középpontjába, és
eggyé váltunk.
Újra és újra könyörtelen, őrjítő ritmusban mozgott. Az orgazmus
végighullámzott rajtam, mindent kitörölve. Folytatta tovább,
belemerítette magát a bennem tomboló forróságba. Kinyitottam a
szemem, és láttam, hogy engem néz. A vállaiba kapaszkodtam,
megcsókoltam a nyakának erős oszlopát, az állát, az
ajkait. Remegés rázta meg és belémürítette magát. Kilövellésének
hulláma a mágiáján keresztül visszatükröződött, és újra
eksztázisba lökött engem is. Elterültem rajta, a csontjaim
elolvadtak, teljesen erőtlen lettem. Az öröm annyira intenzív volt,
hogy szinte sírtam.
- Te vagy nekem a minden - súgta a fülembe.
Meg akartam mondani neki, hogy ő a mindenem, hogy ne
engedje, hogy a sötétség magába szippantsa, hogy soha nem kell
aggódnia, hogy feladom és elmenekülök. De a közös öröm
visszhangjai ellopták a szavaimat, és ezért a lehető legjobbat
mondtam, amit tudtam.
- Szeretlek.
Valami sípol. Felriadtam és felemeltem a fejem. Mögöttem
Rogan átkozódott, óvatosan leemelte a karomat a mellkasáról, és

97
legördült az ágyról. Összeomlottunk a zuhany után, nem
foglalkoztunk a törülközővel, kimerültem, boldogan és
biztonságban feküdtem a mellén, karjaival körbevéve. Mellette
aludni olyan volt, mint az otthon.
Pislogtam, amíg a látásom már nem volt homályos. Rogan
előhalászta telefonját a ruhahalomból a zuhany előtt, és felvette.
- Lassíts. - Visszabújt az ágyba, és néhány hüvelyk távolságra
eltartotta a telefont a fülétől.
Rynda magas hangja hallatszott a telefonból, amelyet egy
gyötrődő gyermek jajgatása színezett. - . . . nem tudom
megnyugtatni. Kérlek. Kérlek. Szükségem van a
segítségedre. Kérlek, Connor.
Felnyögtem és visszazuhantam az ágyra.
- Elfoglalt vagyok - mondta Rogan.
- Ha csak beszélnél vele, csak négy éves, kérlek. . .
Rogan úgy nézett ki, mintha a telefonját a falhoz akarta volna
dobni. - Mindjárt ott leszek.
Az arcomra húztam egy párnát.
A párna eltűnt, és fölém hajolt. - Várj meg.
- Hadd találjam ki, ez egy újabb válság, amelyet csak te tudsz
megoldani?
- Kyle pánikba esett. Ugyanebben az épületben helyeztem el őt
és a gyerekeket az északi szárnyba. Harminc másodpercbe telik,
hogy átmenjek.
- Épp csak szeretkeztünk, és most meg ugrassz, hogy
megnézhesd az ex-menyasszonyod.
- Visszajövök. Ma este ugyanabban az ágyban
alszunk. Megígérem.
Intettem egyet. – Menj.
Felhúzta a farmerét és a pólóját. - Várj meg.
Kinyitotta az ajtót és elment.
Kifújtam a levegőt. Nem gondolom, hogy Rynda tudatosan
manipulálta őt. Inkább mindig másokra támaszkodott a problémák
megoldásában. Először az anyja, aztán a férje és most
Rogan. Olyan ember volt, aki ha látta, hogy egy edényből kifut a
víz a tűzhelyen, akkor jön, hogy elmondja neked, ahelyett, hogy
félrehúzná, és lekapcsolná az égőt. És büszke lenne magára,
hogy gyorsan cselekszik válság esetén.
Rogan ezzel szemben megoldja a problémát. Most is ezt tette.
Ellenőriztem a kis digitális ébresztőórát az éjjeliszekrényen: este
22:03. Azt hittem, hogy sokkal később van. Már elaludtam, amikor

98
Rynda felhívta. Most teljesen éber voltam.
A fölöttem lévő csillagos üveges mennyezetet bámultam. Az
éjszaka annyira gyönyörű volt innen. Még szebb lett volna, ha
Rogan itt lenne velem.
A telefont a kocsimban hagytam. Fel akartam kapni, de annyi
minden történt.
A szoba feltárult előttem. Nincs polc, de egy kupac könyv feküdt
a földön az ablak mellett.
22:10.
Felálltam, és lekaptam a felső könyvet a kupacról. Bennünk élő
szörnyek: Mágikusan kiváltott metamorfózis esettanulmánya. Nos,
ez érdekel. Bevittem magammal a könyvet az ágyba,
felkapcsoltam a lámpát és átlapoztam. A mágia furcsa dolgokat
tett az emberekkel. Másfél évszázaddal ezelőtt, amikor először
fejlesztették ki az Osiris szérumot, cukorkaként osztogatták. Senki
nem tudta pontosan, hogyan működött az Osiris szérum. Egyesek
szerint ez új hatalmakat teremtett. Egyesek szerint felébresztette
azokat a nyugvó tehetségeket, amelyeket elnyomtunk. De az,
hogy hogyan működött, kevésbé volt fontos, mint az
eredmények. Vannak, akik bevették és nagy hatalommal bírók
lettek. Mások szörnyekké váltak. Ezeket a varázslatosan eltorzult
lényeket meg kellett semmisíteni.
Most, évekkel később, szörnyek már csak ritkán fordultak
elő. Találkoztam eggyel, Cherryvel. Narkós volt, és eladta magát
egy Ház kutatóintézetének. Csináltak vele valamit, és most Cherry
a napjait a Gödör homályos vizeiben töltötte, Houston veszélyes,
mocsaras, elárasztott részén, és békákat evett. Több aligátor volt
benne, mint ember.
22:19 Harminc másodperc, huh.
Körbe tekertem magam körül a takarót és átlapoztam a
könyvet. Sokat hallottam ezekről az esetekről. A Német Orr, a
valódi élő minotaurusz esete. A német őrült volt, aki bikaszerű
fenevaddá változtathatta magát. Minotaurusz formájában
rendkívül jól felszerelt volt, és tehetsége alapján számos komoly
pornófilmben szerepelt. Letartóztatták fajtalankodási váddal, de
bírósághoz fordult, azzal érvelve, hogy ez mágikus
megkülönböztetés és a jogainak megsértése. Elvesztette a pert,
hat évre börtönbe vetették, majd elhagyta az országot.
Jeraldine Amber, a Bangori kisértet. Amikor Jeraldine szónikus
mágiáját használva, furcsa, halvány lénnyé változott, fekete
szemmel és vizes, fehér hajjal. Minden egyéb szempontból

99
normális volt, és bár tehetségeit örökölték a gyermekei, a
metamorfózis képességét már nem. Legalábbis ezt állították.
22:35 Most komolyan, Rogan?
Lapoztam egyet. A kölni fenevad. Olyan jól ismerem ezt a
történetet, hogy tudtam volna írni róla egy könyvet. Misha
Marcotte, egy belga nő a húszas évei elején fedezte fel
tehetségét. Egy hatalmas állat, egy rémálomból életre kelő lény
alakját tudta felvenni. Ebben az alakban gyakorlatilag
elpusztíthatatlan volt, de nem tudta irányítani. Miután átalakult,
őrjöngött. A belga fegyveres erők együttműködtek a francia
Varázsló Légióval, és megpróbálták értékelni képességeit, de a
harmadik átalakulása során véglegesen elvesztette
emberségét. Átlépte a belga-német határt, és végigtombolta Kölnt,
majdnem eltiporta a várost, amíg végül elfogták. Titkos, hogy
pontosan hogyan sikerült ezt megtenni, de a legelterjedtebb
pletyka az volt, hogy a németek a Rajna vizében fullasztották
meg.
Pletykáltak arról, hogy a nő visszatért emberi formájába, túlélte
a fulladást, és valahol állandó szedáció alatt tartották. Én hittem
benne. Az Elsőrendűek soha nem pusztítanák el a tehetséget,
nem, amikor reménykedtek valamilyen tudás megszerzésében
vagy a hatalmuk növelésében.
Bezártam a könyvet. 22:48. Már majdnem egy órát vártam. Elég
volt. Nem tudtam csak itt ülni, meztelenül epekedni a
sötétben. Családom volt, akiket ellenőriznem kellett.
Felkeltem az ágyról. A gondolat, hogy felveszem a vérrel
átitatott ruhámat, felfordította a gyomrom. Nem köszönöm. Kellett
volna áthoznom néhány ruhát.
Átkutattam a szobát. A zuhany görbe üvegfala néhány lábnyira
túlért a zuhanyon, mögötte a gardrób volt. A polcokon szépen
összehajtogatott pólók és pulóverek halmai, és pár tucat vállfa,
amelyeken mindenféle öltözéket meg letett találni az ingektől a
nevetségesen drága ruháig, pontosan megszervezve és gyorsan
elérhetően. A katonai szokásokat nehéz volt elhagyni.
Megragadtam egy pólót. A combom közepéig ért. Elloptam egy
nadrágot. Előre sejtettem, hogy kissé szoros lesz a csípőmön és
túl hosszú. Felhajtottam a szárait. Elég jó. A ruhám, a melltartóm
és a fehérneműm maradványait a padlón hagytam. Nagyon
szerettem ezt a melltartót, de nem volt mód arra, hogy a
kezemben melltartómmal hagyjam el a helyet. Kis szerencsével
senki sem látna, de nem akartam kockáztatni.

100
 Becsúsztattam a lábamat az ütött-kopott cipőmbe, kinyitottam
az ajtót, és lementem a lépcsőn a második emeletre. Bogár a
székében ült, kilenc számítógépes képernyő fényében fürdött,
amely háromszor hármas formációban volt elhelyezve a falán.
Rám pillantott. Bogár mindig úgy nézett ki, mintha elvesztette
volna a szendvicsét, és kétségbeesetten keresné, mert az éhhalál
küszöbén állt. Mielőtt Rogan elcsábította, hogy neki dolgozzon,
Bogár rossz állapotban volt. A raj, amelyet a katonaság kihúzott az
arkánum birodalomból, és ő hozzá volt kötve, állítólag tizennyolc
hónap alatt megölte volna őt. Csak önkéntesek kapcsolódhattak a
rajhoz, általában egy nagyobb pénzösszeg reményében
tették. Bogár soha nem osztotta meg, miért csinálta, vagy mire
költötte a pénzt. Valahogy túlélte. Amikor találkoztam vele, egy
elhagyatott épületben élt, amelyben csapdába esett. Sovány volt,
piszkos, paranoid, felügyelet alatt állt az Equzol, egy katonai célú
gyógyszer kereskedelmének esetenkénti megsértése miatt, ez volt
az egyetlen szer, ami „elhallgattatta” a rajt és Bogár fél lábban a
sírban volt. Napóleon - egy francia bulldog és néhány kalandosan
vegyes fajta leszármazottja - volt ami a földön tartotta.
Rogan kihúzta őt a pokoli lyukból. Most Bogár kisimult,
sötétbarna haja szépen le volt vágva és tiszta, és tisztességes
ruhát viselt. Nyugodtabbnak tűnt. A paranoia elmúlt. Izomrángás
nélkül folytathatott le egy beszélgetést. Napóleon, szintén tiszta
volt és sokkal kövérebb, egy kis kanapén horkolt, ami piros
szövettel és francia motívummal volt kárpitozva.
- Elmész? - kérdezte Bogár.
- Igen.
- Ne menj el - mondta Bogár.
- Mennem kell.
- Mit mondok neki, amikor visszatér?
Rogan azt mondta neki, hogy tartson szemmel? – Azt mondasz
neki, amit csak akarsz, Bogár.
Átmentem a padlón, befordultam a sarkon, és lementem a
lépcsőn. A lámpák világítottak. Rogan fél tucat veteránja, négy
férfi és két nő csendesen beszélgetett. Síri csend lett, amikor
megláttak.
Felismertem Nguyen Hanht, egy ázsiai nőt, aki Rogan vezető
szerelőjeként dolgozott, és Michael Riverát, Rogan helyettesét. A
harmincas évei közepén járó latinóként Rivera szélesen
mosolygott. Általában akkor is elmosolyodott, miután lelőtt valakit.
- Elmegy? - kérdezte Rivera.

101
 - Igen. - Öljön meg valaki.
- Miért? - kérdezte Nguyen.
- Mert hazamegyek.
- De az Őrnagy még nem jött vissza - mutatott rá Rivera.
- Észrevettem.
- Nem mehet el. Azt mondta, hogy nemsokára visszatér, és
biztonságban kell tartanunk, amíg elmegy. Ha távozik, nem tudunk
biztonságban tartani - mondta Rivera.
- Dehogynem tud biztonságban tartani. Az utca túloldalára
megyek a házamba. - A tágra nyitott dupla ajtón keresztül
rámutattam a raktárra. - Soha nem csukják be ezeket az ajtókat,
így láthatják, hogy húsz méterre átsétálok a házamhoz.
- Rossz lesz a hangulata, ha elmegy - mondta egy sötét hajú
férfi.
Rivera egy pillanatig ránézett, aztán hátra fordult, és viharosan
mosolyogva fordult vissza. - Nem tudna még várni rá?
- Nem, tényleg nem tudok.
Egyenesen elsétáltam a Rivera mellett. Félre lépett, kimentem
az ajtón és a raktár felé indultam.
- A Sherwood nő miatt - mondta egy másik férfihang mögöttem.
- Természetesen miatta - mondta Nguyen. - Mondtam, amikor
először felbukkant, hogy baj lesz.
Átmentem az utcán, beütöttem a kódot a zárba, beléptem az
irodába, és bezártam magam mögött az ajtót. Volt egy napom a
pokolban. A telefont kint hagytam a kocsimban, a fegyvert Rogan
kocsijában, és nem volt fehérneműm. Fehérnemű nélküli járkálás
kissé furcsának tűnt. A telefonom hiánya még furcsább
volt. Valószínűleg valamilyen mélyreható következtetés vonható le
abból a tényből, hogy a telefon elvesztése jobban zavart, mint a
fehérneműmé.
Ez nem én voltam. Mindig nálam volt a telefonom és a
fegyverem. És a fehérneműm.
Kinyitottam a belső ajtót. A raktár csendes volt. A konyhában a
folyosó végén egy magányos fény pislákolt. Négy tinédzserrel a
házban, valaki éjjel mindig a hűtőszekrényt dézsmálta, és a
világítótestet általában égve hagytuk éjszakára az asztal fölött. Ma
este nem hallottam hangokat.
Néhány perccel múlt tizenegy, és egy iskolanap előtti éjszaka
eddigre már mindenki ágyban volt, de úgy döntöttünk, hogy a
próbákig mindenkit itthon tartunk. Hol voltak?

102
 Lábujjhegyen végigmentem a folyosón, felmentem a jobboldalt,
felkapcsoltam a lámpát egy másik rövid folyosón, és bebújtam az
Ördög Viskójába, egy kis épületbe az raktár belsejében, ahol Bern
uralkodott minden felszerelésével együtt. Halk hangok lebegtek
felém.
- . . . jobbra . . . az épület tetején. . .
- Megvan.
Szuper. A Baylor csapat biztonságossá teszi a világot az idegen
zombik ellen egy lövöldözős játékban. Egy másik alkalommal
bemásznék oda és csatlakoznék hozzájuk, de ma este nem az az
éjszaka volt.
Kicsit lehajoltam, és egy pillantást vettem Bernre. Nem viselte a
fejhallgatóját. Az arca, amelyet a monitor ragyogása megvilágított,
zaklatottnak látszott, a szemöldökét összehúzta. Arra
összpontosított, ami előtte volt a képernyőn. Valószínűleg átnézi
Rynda számítógépének tartalmát, és keresi a fájlt, amit az
emberrablók akartak.
Megfordultam és visszamentem a konyhába. Amikor talál
valamit, úgyis elmondja nekem.
A mobiltelefonom azon a konyhaasztalon feküdt, amelyet a
lámpa megvilágított. Cornelius biztosan behozta.
Huhh! Felvettem. Egy dolog helyreállt.
Nem fogadott hívás. Megpöcköltem az ikont és meghallgattam a
hangpostát.
- Itt Fullerton, a Tekercstől. Kérem, hívjon fel minél előbb,
késedelem nélkül, az időponttól függetlenül.
A gyomromban minden izom görcsbe rándult. Tizenegy volt. Azt
mondta a lehető leghamarabb. Felhívtam a számot.
Felvette az első csörgésre. - Üdvözlöm, Ms. Baylor.
- Üdvözlöm, Mr. Fullerton.
- A DNS-elemzés befejeződött. Családi kapcsolatait
ellenőrizték, készen állnak a próbákra.
Kifújtam a levegőt.
- Két kérést kaptunk az alapprofiljáról. A közelgő próbák
körülményei miatt úgy éreztem, hogy a lehető leghamarabb
értesítenem kell önt.
- Hadd találjam ki, Tremaine Ház?
- Az egyikük.
- Megtagadva. - Victoria nem fogja megkapni az én adataimat.
- Feljegyezve.

103
 - A második a Rogan Háztól? - Mit tudtok? Végül Rogan mégis
foglalkozott a genetikai egyezésünkkel.
- Nem. A Shaffer Ház.
- Shaffer Ház? - Az Egyesült Államokban található három
igazságérzékelő Ház közül a Tremaine Ház volt a
legfélelmetesebb, mert a gonosz nagyanyám egy baltás gyilkos
brutalitásával üzletelt. A Lin Házban volt a legtöbb tag. A Shaffer
Ház volt félúton, és nagyon keveset tudtam róla.
- Igen. El kell utasítanom vagy el kell fogadnom a kérést?
- Miért kérdeznek a genetikai profilomról?
- Számos oka lehet - mondta Fullerton óvatosan.
- Ön a szakértő és számomra ez vadonatúj terület. Csak
találgasson.
- Az alapprofil sokféle szempontból felhasználható. Nem
tartalmaz elegendő információt a mélyreható
tervezéshez. Azonban nagyon hasznos a családi kapcsolatok
lehetőségének kiküszöböléséhez.
Uhh. - Úgy érzi, hogy arról próbálnak megbizonyosodni, hogy
nem vagyunk rokonok a Shaffer Házzal?
- Ez lenne a tippem. Az igazságérzékelő tehetség nagyon
ritka. Jó szándékú gesztusként elérhetővé tették az alapprofiljukat,
ha úgy dönt, hogy meg akarja tekinteni.
- Megvizsgálta a profiljukat?
- Igen. A Baylor és a Shaffer Ház nem állnak rokoni
kapcsolatban.
Elgondolkodtam rajta. Ha nem teljesíteném a kérésüket,
kíváncsiak lennének, hogy valami illegitim rokon vagyok-e. Ha
megengedném nekik, hogy hozzáférjenek az alap profilhoz,
gyorsan rájönnek, hogy nem vagyok senki szerelemgyereke, és
békén hagynak minket.
Ha ez ilyen egyszerű lenne. Vincent agyába a falat egy
inkvizítor helyezte oda.
Úgy éreztem, hogy sakkot játszok.
- Engedje meg, hogy hozzáférjenek az alapprofilunkhoz.
- Ahogy kívánja.
- Köszönöm.
- Örömömre szolgál, Ms. Baylor. Legyen szép estéje.
Letettem. Ehhez már késő.
Amire szükségem lenne, az egy szép hosszú
szundikálás. . . Megfordultam. Anya az ajtóban állt, karjait
keresztbe tette.

104
 Nincsenek fehérneműim, de mackónadrág volt rajtam. Nem
tudott belenézni a nadrágomba, és megkérdezni tőlem, hol van a
fehérneműm, és miért osontam be a házba Rogan ruhájában.
- Mit akart?
- Egy másik igazságérzékelő Ház hozzáférést kért a
nyilvántartott adatainkhoz. Fullerton szerint ki akarják zárni a
családi kapcsolat lehetőségét.
- Te mit gondolsz?
- Egy idéző megtámadta Ryndát.
- Cornelius elmondta nekünk.
- Egy falat érzékeltem a tudatában. Egy másik inkvizítor
helyezte oda. - Az asztalra hajoltam, és átkaroltam a karommal
is. - Brian emberrablása az Új Róma létrehozására irányuló
összeesküvéshez kapcsolódik. Vincent, az idéző azt mondta,
hogy bármit is kérnek váltságdíjat Ryndától, az az édesanyjához
kapcsolódik, és az anyja a velejéig benne volt az
összeesküvésben. Tudjuk azt is, hogy amikor az összeesküvés
először lépett akcióba, Adam Pierce megpróbált összeállítani egy
olyan tárgyat, amely elég erőssé tette volna, hogy az egész várost
leégesse, a műtárgy darabjainak elrejtésével egy bizonyos
családot bíztak meg. Az elméjüket védő igézettel burkolták le. Az
igazságérzékelőnek sikerült bejutnia ezen igézet alá, ahogy én is
tettem, hogy megszerezzem az Adam számára szükséges
információkat.
- És te azt gondolod, hogy ez a másik Ház. . .
- Shaffer Ház.
- A Shaffer Ház benne van?
Sóhajtottam egyet. - Nem tudom. Az igézet nagyon erős
volt. Csak egy Elsőrendű tudott átjutni rajta. Logikus, hogy valaki
az Egyesült Államokban található három igazságérzékelő
Házból. Nekik van a legnagyobb esélyük ebben a játékban, ami
azt jelenti, hogy Lin, Shaffer vagy Victoria Tremaine. Genetikai
profilunk alig néhány órája elérhető és abban a percben, amikor
felrakták, a Shaffer jelentkezett. Szóval hagytam, hogy megkapják
az összefoglalót. Lássuk, mit fognak kezdeni ezzel az
információval.
- Ez valóban bölcs volt? Mi van, ha megosztják a
nagyanyáddal?
- Tegyük fel, hogy igen. Ez megerősíti azt, amit már tud. Az
unokái vagyunk. - Vállat vontam. - Tudod, hogy apa DNS-ét

105
elemezték abban a pillanatban, amikor megszületett. Valószínűleg
ez önmagában is megjósolja genetikai felépítésünket.
Anyám a homlokát ráncolta. - Ez aggaszt. Ez a világ, amelyből
apád elmenekült, Nevada. Megvolt az oka, amiért ezt
csinálta. Utálta. Veszélyes és nem akarta, hogy bármi köze legyen
ehhez. Nem akarta, hogy gyermekei részt vegyenek benne.
Olyan fáradtnak éreztem magam. - Mit akarsz, mit tegyek,
anya? Belekeveredtünk ebbe az összeesküvésbe. Az egyetlen
kiút az, ha felgöngyölítjük az egészet. Ez egy nagy kusza csomó,
és az inkvizítor egy fonál, ami kilóg. Én meghúzom ezt.
- Nem akarom, hogy megfojtsd magad azzal az átkozott
fonállal. Soha nem kellett volna Háznak lennünk.
- Nos, már túl késő, nem igaz? Anya, megpróbálok túlélni és
mindenkit biztonságban tartani. Folyamatosan bírálsz engem, de
nem tehetek semmit. Te és apa biztosan tudtátok, hogy a
nagyanyánk egy nap megtalál minket. Mi volt a terv erre az
esetre?
Nem válaszolt.
- Úgy van. Nem volt.
Anyám arca sápadtabb lett. - Elmenekülhetnénk.
Na ne már. Kicsinál ezzel.
- Nem. Te és apa elmenekülhettél volna, mert csak ketten
voltatok. De mi nem tudunk. Itt vagyok én, Catalina, Arabella, a
fiúk, te és Frida nagyi. Ez hét ember. Hová mennénk? Hogyan
rejtünk el hét embert? Szét kell kellene válnunk, és Victoria
elkapná a leggyengébbet, és ezt az embert alkudozásra
használná? Te is tudod, hogy ez egy rossz ötlet. A tervetek az volt,
hogy örökké el kell rejtőzni. Nos, ez nem működik. Egy mágikus
tehetség feltör a fénybe. Elkerülhetetlen. Ez a része annak, aki
vagyok. Elsőrendű inkvizítor vagyok, csakúgy, mint a nagyanyám.
Arckifejezése kemény lett. - Ez nem te vagy.
- De igen, ez vagyok. Én vagyok a legfőbb reményünk. Most
rajtam múlik, hogy a lányokat, Bernt és Leont biztonságban
tartsam. Kivéve, hogy te és apa annyira elrejtettetek minket, hogy
most képzetlen vagyok. Ebben az évben használtam először
arkánum köröket. Azt sem tudtam, hogy más képességeim is
vannak amellett, hogy élő hazugságvizsgálóként dolgozom. Most
minden rajtam múlik, és nincs fegyver, amellyel
harcolhatnék. Ugyanezt csináltad Catalinával és Arabellával, most
pedig te és én Leonnal is ezt csináljuk. Nem tehetsz be minket
egy üvegbúra alá, és nem akadályozhatod meg, hogy használjuk

106
az erőinket, anya. Megőrülünk. Mi lenne, ha ahelyett, hogy
bírálnál, inkább segítenél nekem? Mert segítségre van
szükségem.
Megfordultam, és kisétáltam a konyhából a másik bejáraton
keresztül.

Fekszem az ágyban. Lehámoztam magamról a mackónadrágot,

amint feltrappoltam a lakásomba, felhúztam egy bugyit és
bemásztam az ágyamba, még mindig Rogan pólóját viselve.
Amikor eladtuk a házat és beköltözöttünk a raktárba, a szüleim
egy loftlakást építettek nekem - egy hálószobát és egy
fürdőszobát, ami csak egy fából készült lépcsőn keresztül volt
elérhető. Fel tudtam húzni az utolsó tíz fokát, aminek sikerült
megakadályoznia a húgaim kísérleteit, hogy megzavarjanak,
amikor egyedül akarok maradni. Még egy ablak is volt a
hálószobámhoz. Hangulatos hely volt, elvonultam a világtól, ez
volt a kedvenc helyem, ahova elmenekültem, amikor fáradt voltam
és kimerült. Most üresnek tűnt. Az ágyam túl nagynak és üresnek
tűnt.
Hogy a pokolba szoktam meg olyan gyorsan az alvást Rogan
mellett? Az egyik kezem elég volt összeszámolni, hogy hány
éjszakát aludtunk együtt.
Nem kérte a DNS-profilomat. Nem tudtam eldönteni, hogy
érzem magam ettől. Attól függ, miért nem kérte. Nem kérte, mert
szeret engem, és nem törődik vele, hogy genetikailag
kompatibilisek vagyunk-e, vagy nem kérte, mert nem gondolt
olyan komoly dologra, mint a házasság?
Akartam-e házasságot Veszett Rogannel?
A házasság kizárólagosságot jelentett, de az Elsőrendűek
világában a viszonyok nemcsak általánosak voltak. Szinte
normálisak tekinthetők. Szinte bármit megtennék, hogy vele
maradjak, de megosztani valaki mással nem vagyok hajlandó.
Valami koppant az ablakon.
Talán egy denevér volt.
Koppanás. Koppanás. Koppanás.
Kikeltem az ágyból és odamentem az ablakhoz. Egy kis szürke
kavics koppant az üvegen kívülről. Kopp-kopp-kopp.
Lenéztem. Rogan állt a járdán.
Jó. Gondolj az ördögre.
Kihúztam a reteszt és kinyitottam az ablakot. A kavics a földre
esett.

107
 - Aludni próbálok.
- Azt mondtam, várj rám.
- Ezt tettem. Vártam egy órát. Aztán haza kellett jönnöm.
- Haragszol rám.
Köszönöm, igazán nyilvánvaló. - Miért lennék mérges
rád? Talán azért, mert miután szeretkeztünk, kiugrottál az
ágyunkból, és rohantál, hogy megnézd az ex menyasszonyodat,
és majdnem két órára eltűntél?
- Egy órára.
Az ágyam mellett megnéztem az órát. - Egy órára és huszonkét
percre.
- A vonal másik végén egy hisztérikus gyerek volt. Amikor
odaértem, a nővére is felébredt és sírni kezdett. Aztán Rynda is
sírt.
- Megnyugtattad őket?
Fogát csikorgatta. - Gondoskodtam róla, hogy ne sírjanak.
- Nagyszerű. Ez a probléma megoldódott. Visszamegyek az
ágyba.
- Azt kértem, hogy várj rám, de nem tetted.
- Miért maradtam volna ott, Rogan? Nem voltál ott. Itt van a
saját ágyam.
- Pontosan mit akartál, mit tegyek? Végig kellett volna
hallgatnom az üvöltözését, és azt kellett mondanom neki, hogy
fogja be, mert inkább veled maradok az ágyban?
- Szóval most én vagyok a rossz fiú?
- Nos, igen, egy kicsit. Elmentem, hogy valami kedves dolgot
tegyek, és te megőrültél. Túlreagálod.
Ó, nem, ezt nem teheti.
- Nevada, mint egy Ház vezetője, lesznek olyan esetek, amikor
ki kell kelnem az ágyból, nem számít, mit csinálunk, és kezelni kell
a helyzetet.
- A volt menyasszonyod vigasztalása Ház ügy?
- Gyerekkorom óta ismerem őt.
- Mhm.
- Gyakorlatilag családtag.
- És én mi vagyok?
Rájött, hogy mibe sétált bele.
- Ahogy a dolgok mennek, egy Ház vezetőjévé válok. Igazad
van, néha felmerülnek dolgok, és el kell mennünk és
gondoskodnunk kell róluk. Nemcsak szomorúan feküdtem az
ágyadban, várva, hogy letöröld egy másik nő

108
könnyeit. Profilkérelmeim vannak kiértékelésekhez és az
emberrablás megoldásához.
- Milyen profilkérelem? - morgott. - Ki?
- Nem te, ha ezt kérdezed. Nem te ellenőriztetted a genetikai
kompatibilitásunkat.
- Ki, Nevada?
- Gondolod, hogy ha eléggé vicsorogsz, elmondom? Nem vagy
annyira ijesztő, Rogan, és én sem reagálok túl jól a
megfélemlítésre. Lehet, hogy a szádnak is habzani kéne.
- Ki volt az?
Olyan volt, mint egy kutya a csontjával. Addig nem engedte el,
amíg nem el mondtam neki, és ennek nagyon kevés köze volt
ahhoz, amit ki akartam harcolni. Nagyszerű. - Tremaine Ház és
Shaffer Ház.
- Igent mondtál?
- Nemet a Tremaine-nek.
- Igent mondtál a Shaffernek?
- Igen.
Elakadt a szava. Arca merev maszkba fagyott. - Igazad van. Te
a Házad vezetőjévé válsz. Lehet, már most el kell kezdeni a
tervezést.
Ó, az isten szerelemért. . . - Azért kérték az alapvető profilomat,
hogy kiküszöböljék a családi kapcsolat lehetőségét, mert attól
tartanak, hogy egy Shaffer szerelemgyereke vagyok.
- Annak biztosítására kérték, hogy ne legyenek komplikációk,
amelyek megakadályozzák a házasságot - motyogta. - Ez az első
lépés.
Áthajoltam az ablakon, és kiélveztem a szavakat. - Túlreagálod.
Valamelyik ajtó kinyílt, és Catalina kikiabált: - Anya azt mondja,
hogy vagy szexelnetek kellene, vagy abbahagyni a vitatkozást,
mert éjfél már elmúlt, és mindannyian aludni
próbálnánk. Szálljatok magatokba.
Az ajtó becsukódott.
- Rendben van - sziszegtem. - Befejeztük a beszélgetést. Csak
még egy kérdés, mielőtt elmegyek: egy Ház vezetőjeként
szakvéleményed szerint, amikor Rynda felhívott téged, volt-e
valódi vészhelyzet? Valami olyasmi, amelyet semmiképpen nem
lehetett megoldani a jelenléted nélkül, vagy inkább egy újabb
alkalom volt rá, hogy megbizonyosodjon arról, hogy érzelmileg
elkötelezett vagy-e és gondoskodsz-e róla és gyermekeiről, ha

109
Brian ezt nem teszi meg? És ha valódi vészhelyzet volt, akkor
miért nem kérte, hogy menjek veled?
Becsaptam az ablakot. Tessék. Kimondtam.
Az ablakon keresztül bámult rám, megfordult és az utca
túloldalára sétált.
Úgy van. Menj csak el.
Az ágyra dobtam magam. Nos, ez jól ment.
Valami puffant odakint.
Most mi van?
Felálltam és odamentem az ablakhoz. Az utca közepén
állt. Raklapok és óriási gumiabroncsok repültek el mellette, hogy a
földön egymásra rakják magukat az ablak előtt.
Csak bámultam némán.
A rakás nevetséges sebességgel nőtt. Épített egy rámpát az
ablakomhoz.
Újra kinyitottam az ablakot. - Elment az eszed?
Arca komor volt. - Nem.
- Hatalmas mágiát használsz el erre.
Arckifejezésén látszott, hogy nem érdekli.
A gumiabroncsok áramlása félúton véget ért; a raklapoknak is
vége. Elfogyott az építőanyag.
Az ajtó újra kinyílt. - Anya azt mondja - kezdte a húgom.
Egy tűzoltó létra letépte magát az épületről az utca túloldalán, a
bal oldalon, és beékelte magát a rakásra. Több cementeszsák
landolt az alapjánál, és rögzítette.
Catalina egyetlen szó nélkül bezárta az ajtót.
Rogan felment a rámpán, felmászott a létrán az ablakomhoz, és
kinyújtotta a kezét.
- Mit gondolsz, mit csinálsz?
- Visszarabollak a barlangomba. Ma éjjel és minden más éjjel az
ágyamban alszol.
- Igen?
- Igen.
- És ha más véleményem van a témában?
- Mindig van véleményed. Ha nemet mondasz, akkor elmegyek.
Az Elsőrendű arcát vette fel, kifürkészhetetlen és
szenvtelen. De a szeme önmagát mutatta. Épp csak kontroll alatt
tudta tartani, csak az ujjai hegyével kapaszkodott.
Vagy rendezzük a dolgainkat, vagy maradhatok a szobámban,
és lubickolhatok a saját fájdalmas érzéseimben. Megragadtam a

110
mackónadrágot, felhúztam, beledugtam a lábamat a papucsomba,
és a kezem az övébe tettem.
Megszólalt a mobiltelefonom.

Ki a franc hív éjfélkor?

Felemeltem az ujjam. - Egy másodperc.
A telefon átcsúszott a szobán, és megállt előttem.
Elvettem és fogadtam a hívást.
- Nevada Baylor.
- Megvagy - mondta Vincent Harcourt.
- Helló, Vincent. - A hangom olyan kedves volt, hogy
palacsintára lehetett volna csöpögtetni. Kihangosítottam. - Nagyon
örülök, hogy szakítottál időt a gyermekek terrorizálása közben
arra, hogy felhívj.
- Akadt egy szabad percem.
A hangjától összeszorítottam a fogaimat. Túl önelégült.
Rogan megfogta a kezem. Együtt másztunk le a létrán, majd a
rámpán lefelé a főhadiszállása felé.
- Látom, hogy meghirdették a próbát.
Nem volt elég, hogy majdnem megölte Rynda gyermekeit,
Edwardot és egy háznyi embert. Nem, úgy döntött, hogy éjszaka
közepén felhív, hogy zaklasson.
- Gondolod, hogy Elsőrendű lehetsz?
- Mondd meg te. Milyen érzés volt, amikor nem tudtál mozogni,
csak álltál ott remegve, és minden erődet össze kellett szedned,
hogy ellenállj nekem? Úgy érezted, hogy Elsőrendű vagyok?
Rogan szemében forróság lobbant. Elmosolyodott, lassan és
lustán, és úgy nézett rám, mintha egy bálterem közepén lennénk,
és tízezer dolláros ruhát viselnék a pólója helyett.
- Touché - mondta Vincent. - Kár, hogy nem ezt fogod csinálni a
próbán. Érdekes lenne.
- Ez az a rész, ahol fenyegetsz engem?
- Nem, ez az a rész, ahol oktatlak. Még nem tudod, hogyan
játsszák ezt a játékot, szóval elmagyarázom neked. Véged
van. Az anyád meghalt.
Elképzeltem, hogy anyám fekszik ott Edward Sherwood helyett,
és egy denevér majom lény a hasában turkál. Te rohadék.
- A cuki kis húgod meghalt.
Megfizetne érte.
- A másik húgod is meghalt.

111
 Egyéb? Időt szánt arra, hogy kihangsúlyozza húgaim cukiságát,
miközben azzal fenyeget, hogy megöli őket. Ó, bárcsak lőtávolban
lenne. Bárcsak.
- A két idióta, akik veled élnek, halottak.
Bementünk a főhadiszállásra. Rivera, Nguyen és a korábbi két
másik, a szőke nő és egy sötét hajú férfi, még mindig ott
voltak. Vincent hangjára Rivera úgy élénkült fel, mint egy cápa, ha
vércseppet érzékel a vízben. Rogan megrázta a fejét.
- Az animágus meghalt. . .
- Pazarlod az időmet - mondtam. - Csak mondd azt, hogy
mindenki, akit ismerek és szeretek, halott. Ez hatékonyabb.
Halkan nevetett. - Nagyszájú vagy.
- Te meg egy pszichopata.
- Azt mondod, hogy ez rossz dolog. Ez gyakorlatilag
követelmény a helyzetünkben lévő emberek számára.
- Igen, nos, David Howling jobban csinálta.
- Rogan nem mindig lesz ott, hogy elvégezze a piszkos munkát.
- Nem Rogan ölte meg Davidet. Én tettem. Harcolt az életéért
és vesztett. Amikor legközelebb találkozunk, minden mocskos
titkot kihúzok a fejedből, és kiteregetem őket. Amikor végzek
veled, összegömbölyödsz és sírni fogsz, csakúgy, mint az összes
többi. Így fenyegess, Vincent.
Nguyen pislogott. Rivera óvatosan hátrált egy kicsit.
Átadtam a telefont Rogannek. Ujjaim remegtek, és a telefon
kissé megrázkódott. Megfogta, és az öklébe zárta a kezem.
- Igaza van - mondta. - Még dolgoznod kell az
előadásmódodon.
- Nagyon örülök, hogy ott vagy, Rogan. Egy telefonhívást
megtakarítasz nekem.
- Mindig a rendelkezésedre állok - mondta Rogan
megtévesztően könnyed hangon. – Ez így túl hosszú. Össze
kellene jönnünk.
- Én is erre gondoltam. Rég esedékes a látogatás.
- Alig várom. - Rogan elmosolyodott.
- Mindannyiunkat nem ölhetsz meg, Rogan.
- De téged meg tudlak ölni, Vincent. Ne aggódj a többiek
miatt. Soha nem fogod megtudni, mi lesz ebből.
- Meglátjuk. Az unokatestvéred üdvözletét küldi.
- Mondd meg neki, hogy hiányzott.
A telefonhívás megszakadt.

112
 Rogan felém fordult. – A Harcourt Ház körülbelül egy órával
ezelőtt megtagadta Vincent-et. Azt állítják, hogy fogalmuk sincs,
hol van, vagy mit csinál.
- Milyen kényelmes.
- Arra gondoltam, hogy reggel elmegyek a Harcourt Ház
épületéhez. - Hangja még mindig könnyed volt. - Bekopogtatnék
az ajtajukon, és te is feltehetsz nekik néhány kérdést. Szeretnéd?
- Igen. Igen, szeretném.
Rogan Riverara nézett. – Készítsd elő az akciót.
- Igenis, Uram.
Rogan a lépcsőhöz vezetett. Felmentem a lépcsőn. - Tudja,
hogy azonosítottuk. Számít a megtorlásra.
- Igen - értett egyet Rogan, amikor átmentünk a második
emeleten. Bogár látott minket, de nem szólt semmit.
- Ha én a helyében lennék, akkor megtámadnám a bázist, amint
távozunk.
- Számoltam ezzel a lehetőséggel.
- Mi van, ha ma éjjel támad?
- Nem fog. - Rogan a lépcsőhöz vezetett a harmadik emeletre. -
Ma este nagy mennyiségű idézést csinált. Idézéskor számít az
átjutó anyag összessége. Egy nagy lény megegyezik több
kisebbel. Vincent ma este kilenc lényt hívott elő, majd energiát és
varázslatot használt fel, manipulálta őket, megvédte magát és
harcolt Cornelius ellen. Nem kockáztatja támadást ma este, annak
tudatában, hogy itt vagyok. Újra kell töltődnie.
- És mi van Corneliusszal? Ő egy elszigetelt célpont.
- Cornelius ma éjjel itt maradt, ugyanabban az épületben, ahol
én Ryndát elhelyeztem. Matilda a nővére és a bátyja családjánál
van. Útközben felhívta őket. Reggel átjönnek, hogy megnézzék
Zeuszt.
- Mikor találtad ezt ki?
- Amikor elmentem, hogy Ryndaval foglalkozzam. Beszéltem
volna neked róla, ha nem sértődsz meg.
Bementünk az ajtón a hálószobába.
- Mit jelent Briannek a Harcourtok megtámadása? Brian a
prioritás.
- Semmit - felelte Rogan. - Nem hiszem, hogy Vincent törődne
vele, de még ha meg is tenné, elfuserálta a Rynda ellenit. Mint
mondtad, megtorlás várható.
Becsukta az ajtót, és felém fordult. Rábámultam.
- Add ki magadból - mondta. - A telefonhívás óta visszatartod.

113
 - Megfenyegette a családomat - kezdtem. - Figyeltem, ahogy
egy lény eszik egy emberből, miközben az még életben volt, az
unokahúga és az unokaöccse előtt. Élvezte, Rogan. Láttam a
szemében. Mindannyiunkat megölt volna, még Rynda gyerekeit
is. Tudom, hogy ez egy szörnyeteg. Aztán felhív, és úgy tesz,
mintha udvarias és elragadó lenne, és udvariasan beszélgetni
akar. Olyan, mint egy sorozatgyilkos, aki feldarabolt egy embert,
kezet mosott és jelmezes partira ment.
- Pszichopata. Mindig is az volt.
- Van egy érthetetlen dolog, Rogan. Szörnyű dolgokat csinált, és
még azt sem fogta fel, mennyire borzalmas ez. Nem érzi magát
rosszul. Nem ez az első alkalom, amikor ilyet tett. Hogyan érte el
ezt a kort, anélkül, hogy valaki rájött volna, mi ő?
- Hasznos eszköz a Házának - mondta Rogan. - Hasznossága
meghaladja a nem engedélyezett kirándulásait. Megbüntetik,
szigorúan leszidják, de végül is szükségük van rá. Más Házaknak,
akik tudják, hogy Vincent létezik, ez elég ahhoz, hogy elkerüljék a
Harcourtok megtámadását.
- Ez zavar engem. - Körbefordultam, és oda-vissza kezdtem
járkálni. Ha nem mozognék, felrobbannék. - Milyen világban élünk,
ahol Vincentre van szükség? Ahol ő egy eszköz. Ahol Dave csak
úgy elrabolhat embereket az utcáról, és senki semmit sem fog
tenni? Nem látod, milyen szörnyen kibaszott dolog ez? – fejeztem
be. - És bele akarom vonni a húgaimat és az
unokatestvéreimet. Félek, Connor. Megrémültem.
- Amikor benne vagy, nem tudod, hogy ez nem normális -
mondta halkan. - A hadseregbe történő belépésem során
tudatosult bennem, hogy az emberek nem így élnek. Ez az, ami
ellen harcolunk. Ha az összeesküvés sikerrel jár, Vincent
szabadon eresztheti a hatalmát.
Az egész küzdelem most jött ki rajtam. Ültem az ágyon. - Minél
tovább megyek, annál kevesebb választásom van. Még nem
vagyunk Ház, és máris meg kell győződnöm arról, hogy elég
erősnek tűnünk-e ahhoz, hogy ne támadjanak meg
minket. Mindent, amit mostantól teszek, úgy kell irányítanom, hogy
minél több varázslatot, több hatalmat és több gazdagságot
szerezzünk, csak hogy túléljük.
Letérdelt mellettem, kezét a karomra simította.
- Ha nem ezt csinálom, akkor a nagyanyám össze fog törni
minket. Már nem csak azért vagyok felelős, hogy tetőt adjak a
családom feje fölé és ételt az asztalra. Most én vagyok a felelős

114
az életükért. Meg akarom ölni Vincent Harcourt, mielőtt az állatai
darabokra szakítják az anyámat. Megöltem Davidet, és azóta is
rémálmaim vannak, de most meg akarom ölni Vincentet, mert
nincs más választásom. Még a férjem kiválasztását is valamilyen
genetikai szar alapján kell kiszámítani, amely szerint Rynda
jobban megfelel neked, mint én. . .
Hirdetés
Túl sokat mondtam. Befogtam a számat.
- Szeretsz?
A kérdés elővigyázatossá tett. - Igen.
- Szereted a családod?
- Igen.
- Megtennél bármit, hogy megvédd őket?
- Igen.
- Akkor nem számít, Nevada. Semmi sem
változott. Szeretlek. Szeretsz engem. Együtt vagyunk. Nem
érdekel a genetikai egyezés. Mondtad már ezt, mielőtt nem
számított. Változott valami?
- Nem.
- Akkor rendben vagyunk. - Meleg kezét lecsúsztatta a
vállamon, és a kezébe vette a kezem. - Minden világnak
megvannak veszélyei. Vannak rablások, lövések, autóbalesetek,
kábítószer-függőség, visszaéléssel járó kapcsolatok. Ennek
semmi köze sincs ahhoz, hogy Elsőrendű vagy. Ez az élet. Az
egyetlen különbség az, hogy most már tisztábban láthatod a
veszélyeket.
Összeszorította az ujjaimat.
- A nagyanyád fenyegetést jelentett rád már azelőtt, hogy
megszülettél volna. Apád nem menekült volna el tőle, ha szerető
és gondoskodó anya lett volna. Találkozott az anyáddal, és
genetikai egyeztetés nélkül feleségül vette. Legalább olyan erős
vagy, mint Victoria Tremaine. A különbség köztetek az oktatás és
a tapasztalat, és most mindkettőt megszerezheted.
Mély lélegzetet vettem.
- Mindez túl gyorsan jött - mondta. - Sok történt az elmúlt két
napban. Találkoztál a nagyanyáddal, regisztráltál a próbákra,
foglalkoztál Ryndával, harcoltál Vincenttel és majdnem
meghaltál. Időre van szükséged, hogy mindezt elrendezd. De ma
este itt vagy, és senki sem bánthat, amíg veled vagyok ebben a
szobában. Megígérem, hogy nem hagyom, hogy bármi baj
történjen, és ha elmegyek, együtt megyünk.

115
 A karjaimat a nyaka köré tettem és megöleltem. Annyira jó volt a
meleg ereje. Megnyugtató.
Karjai bezárultak körülöttem. - Az enyém vagy. Minden rendben
lesz. Az enyém vagy.
Hosszú ideig így maradtunk.

116
7. fejezet
- Ébredj - mondta Rogan a fülembe.
A szemem felpattant. Egy pillanatig hadonásztam a lepedőben,
majd pislogva felültem.
Szórakozott vigyorral figyelt engem. Már felkelt, sötét nadrágot
és laza pólót viselt. A reggeli fény átsütött az ablakon. Elaludtam.
Reggel. Harcourt. Az álmom minden maradványa kiszállt a
szememből. Ébren voltam.
- Arabella hozta át ezt neked. - Egy nagy bőröndöt tett az ágyra.
Kicipzároztam a táskát, és kinyitottam. Baby Desert Eagle és
négy tár, fehérnemű, pulóverek, farmer, zokni. . . Neszesszer
fogkefével, dezodorral és sminkkel. Óvszerek rágógumi
ízesítésben. Megfizet érte.
- Furcsa kifejezés van az arcodon - mondta.
- Megpróbálom eldönteni, hogy ez azt jelenti-e, hogy ki lettem
dobva a házamból. - Figyelembe véve a tegnap este anyámmal
lefolytatott veszekedést, nem lennék lepve.
- Érdekes fejlemény lenne. – Keresztbe tette a karját. - Nincs
hová menned.
- Ez nem vicces.
- Humoros. A romantikus komédiák kliséi. Családja elzavarta, és
egy rögeszmés, paranoid milliárdos karjaiba lökte. . .
Dobtam felé egy párnát. Három hüvelykre megállt az arcától. Az
ujjaival félrehajította, fölémhajolt, és megcsókolt. A párna
visszatért az ágyra.
- Én vagyok az egyetlen reményed. Nézz szembe vele. Az
egyetlen esélyed, hogy önállósítsd magad és átvedd a családi
vállalkozást, végül elpusztítsd a gonosz nagyanyádat.
- Már vezettem a családom vállalkozását. És nem akarom
elpusztítani Victoriát. Csak azt akarom, hogy hagyjon minket
békén. - Lemásztam az ágyról, és rájöttem, hogy nem visel
cipőt. Egy darab kréta feküdt az asztalon. Legutóbb, amikor ilyen
módon öltözött, és kréta volt nála, rituálét végzett, hogy feltöltse a
mágiáját. - A Hangolás?
Bólintott. - Szükségem lesz az erőre. A Veronai kivételre
vonatkozó dokumentumokat ma reggel nyújtották be az Ügyészi
Hivatalnak.
A Veronai kivétel azt jelentette, hogy Texas állam elismerte a
házak közötti konfliktust, és mosta a kezét. Ez szabadon

117
megengedné Rogannek, hogy Rynda nevében megtámadja a
Harcourt-okat.
- Megkapták?
- Körülbelül egy óra múlva megtudjuk.
- Nem mentél el személyesen? - Lenora Jordan, a Harris
megyei körzeti ügyész nem tartozott Rogan kedvencei
közé. Tudta, hogy a nő veszélyes, ezért inkább közvetett
kapcsolatot részesítette előnyben.
- Mondtam, hogy veled maradok.
És ezt tette. Ha megígérte, akkor velem maradt. Ilyen egyszerű
volt.
- Egyébként, ha személyesen jártam volna nála, Lenora időt
szánt volna rá, hogy elmagyarázza, milyen ostobaság segítenem
Olivia Charles lányának. Nem vagyok hajlandó tolerálni az
előadását. Elküldtem hozzá egy ügyvédcsapatot. Dolgom van,
amit meg kell tennem.
- Nem gondolod, hogy Harcourt Ház beszélne velünk? Mint a
Rio Ház?
- A Rio Ház kutatók és botanikusok. A Harcourt Ház egy harci
ház. Úgy gondolják, hogy győzhetnek ellenünk ebben a harcban,
de még ha ezer katonával vonulnék is az ajtajuk felé, akkor is
harcolnának velem. Nem engedhetik meg maguknak, hogy
gyengének tűnjenek.
Igen, nem engedhetik meg maguknak, hogy gyengének
tűnjenek, és Rogan nem engedhette meg magának, hogy ne álljon
bosszút Vincent támadása után, és nem adhattam rá esélyt, hogy
anyám, nővéreim vagy unokatestvéreim után menjen. Mivel
egyikünk sem engedheti meg magának ezt, mind háborúba
kényszerülünk. Az emberek megsérülnek. Néhányan
meghalhatnak. Ha mindenki félreteszi büszkeségét, erre nem
lenne szükség.
- Mennyire ismered Vincent-et? - kérdeztem.
- Elég jól. Néhány évvel utánam járt a
középiskolába. Zaklatóként és a kegyetlenségéről volt híres.
- Ennek az időrendnek nincs értelme. Brian emberrablói a
tárgyalás miatt hívtak fel. Azt mondtuk nekik, hogy szándékunkban
áll az együttműködés. A tárgyalások általában lassan
eszkalálódnak. Ehelyett Vincent megjelent és kalapáccsal
összezúzta az egészet.
- Türelmetlen lett - mondta Rogan. - Mint mondtam, Vincent
nem vár és tervezget sokáig. Rynda frusztrált, ezért úgy döntött,

118
hogy nyomást gyakorol rá a saját módszerével.
- De miért nem jelent meg a házukban kezdettől fogva, és tartja
túszul a gyerekeket? Brian és Rynda bármit megadott volna, amit
kért. Egyik sem harci Elsőrendű. Miért csinálták végig Brian
emberrablását? Nem úgy tűnik, hogy Vincent stílusa.
- Azért, mert nem az. Valaki szoros pórázon tartja őt ebben a
műveletben. - Rogan szemébe veszélyes fény villant. - Tegnap
este elszabadult.
- Kinek van elegendő energiája ahhoz, hogy megfékezze
Vincent Harcourt-ot, és rávegye, hogy együttműködjön a tervvel?
- Ezt kell megtudnunk.
Rogan elfordította a fejét, nyilvánvalóan elgondolkodott.
- Igen?
- A Harcourt Háznak van egy csatastratégiája: előhívnak egy
horda szörnyet az arkánum birodalomból, és az ellenségre
eresztik őket. Véres és kaotikus lesz.
- Nem változtattam meg a véleményem. Vincent megfenyegette
a családomat.
- Engeded, hogy golyóálló mellénybe öltöztesselek?
- Igen. - A krétáját a kezébe tettem. - Van még egy darabod?
Mosolygott. Egy újabb krétadarab lebegett végig a szobán, és
megállt előttem. - Mit kapok, ha neked adom ezt a krétát?
- Vacsora. Te és én, ma este. - Megérdemeltem azt a szép
vacsorát, amit megígért. Csinos ruhákat és szép sminket
viselnék. Ezenkívül rájöttem, hogy éhes vagyok. A tegnapi ebéd
óta nem ettem semmit. Meg kellett volna néznem, hogy Rogan
milyen készleteket tart a földszinti konyhában.
- Rendben.
Megcsókoltam, és megragadtam a krétát a levegőből.

Az arkánum köröket sok mindenre használták, a mágia

finomhangolásától kezdve a mágia átirányításáig bizonyos
varázsigékbe. Kézzel kell rajzolni, vagy elveszítette erejét, ezért a
legtöbb Elsőrendű képzésben részesült azóta, hogy meg tudtak
egy darab krétát tartani az ujjaikban. Nem tartoztam a legtöbb
Elsőrendű közé. Rendkívül nehéz volt a kör rajzolása a padlón. A
töltőkör rajzolása valahol a pokol hetedik és kilencedik szintje
között volt. Nagy körként kezdődött, egy kisebb kör belsejében, a
belső kör belsejében három kicsi körrel, egymás mellé húzva, így
háromszöget képeztek, majd három külső kör, pontosan a belső
körökkel szemben. Húsz percbe telt, mire elkészültem, a hátam

119
fájt, és elég sokat átkozódtam, hogy Bogár, aki azért jött, hogy
velem lógjon, felvonta a szemöldökét. Végül megtámadtam Rogan
konyhapultját és felfaltam egy óriási almát, mielőtt elkezdtem.
Végül levettem a sport melltartót és a spandex rövidnadrágot,
hogy maximalizáljam a töltődést, beléptem a körbe, és leültem. Az
erőm megtöltötte a kört. A krétavonalak fehérek voltak és
elhalványultak. A mágia belém áramlott, eleinte lassan, majd egy
állandó áramlással csúszott a testembe. Relaxáltam és lehunytam
a szemem.
- Ez ferde – fitymálta le Bogár.
Kinyitottam a szemem, és a körre néztem, amire mutatott.
- Minden rendben lesz.
- Megkérhetted volna az őrnagyot is.
Ha Rogan rajzolta volna a köröket, akkor három percbe telt
volna, és minden kör tökéletes lett volna. - Nekem kell
megrajzolnom a saját köreimet.
Balra pillantottam. A második emeleten széles ipari ajtó volt,
amely egy nagy, betonból épült négyzet alakú teraszra nyílt,
napfény árasztotta el. Az ajtók nyitva álltak, és láttam
Rogant. Köröket húzott a betonra, és bennük mozgott, lélegzett,
rúgott és ütött. Nagy izmos teste kecses volt és
rugalmas. Kecsessége nem egy táncosé volt, hanem egy
bérgyilkosé, akinek megtanították a célt rögzíteni és minden áron
elérni. Lábai fegyverek voltak; keze vágott, mint a penge, majd
ütött, mint a kalapács, összetörve láthatatlan ellenfeleit. A Rogan
Ház Hangolása harcos típusú volt, és amikor végigment rajta, vad
és heves volt, ami Veszett Roganné tette. Ez megijesztett és
magához húzott, mint egy mágnes, ezért húztam ide a töltő kört,
hogy figyelhessem őt.
Reméltem, hogy egyedül nézem őt. De Bogár közvetlenül a
hátam mögött a kanapéra telepedett, Napóleon a hóna alatt, a
laptop az ölében pihent. Nyálcsorgatva Rogant nézni ilyen
körülmények között kissé hátborzongató lenne. Becsuktam a
szemem és megpróbáltam koncentrálni a körből származó
varázslatra, mint az aszfalt hője a perzselő Texasi nap alatt.
- Minden rendben? - kérdezte Bogár.
- Mhm.
- Te és ő jól megvagytok?
- Mhm.
- Szóval beszélsz?
Basszus. Kinyitottam a szemem, és a vállam felett hátranéztem.

120
 - A jó kommunikáció fontos egy kapcsolatban - mondta Bogár.
- Minden rendben.
- Már nem harcolsz vele?
- Nem. Megpróbálok újratöltődni. Koncentrálnom kell.
Bogár ünnepélyesen bólintott.
Visszafordultam, élveztem Rogan látványát, és lehunytam a
szemem.
- Hogy megy a szex?
- Most komolyan feltetted nekem ezt a kérdést?
Bogár és Napóleon egyre távolabb húzódott tőlem a kanapén. -
Csak azt akarjuk tudni, hogy minden rendben van.
- Mi?
- Ööö. . . Napóleon és én.
Hazudik. - Bogár, fordítsd felém azt a laptopot, és ne merj leütni
egyetlen billentyűt sem.
Megölelte a laptopot. - Nem.
- Az Nguyen és Rivera a másik oldalon?
- Nem.
Hazudik.
- Nos, azért fogom nagyon hangosan mondani, hogy
hallják. Kész vagy? Mindenki szálljon le a kapcsolatunkról!
- Rendben, rendben! - Legyintett a karjával.
- Ha igazán szeretnél segíteni, röviden beszélj a Harcourt-okról.
- Mint egy eligazítás? Owen Harcourt, hatvan, Ella Harcourt,
ötvenöt, Alyssa Harcourt, huszonhárom, és Liam Harcourt,
tizennyolc. Mindenki Elsőrendű idéző. Vérfürdő lesz.
- Nagyszerű. Most koncentrálni fogok, szóval csendet.
Lehunytam a szemem. Néhány percig csend uralkodott, és
mélyebben belemerültem a mágia patakjába.
- Betolakodó - jelentette be Bogár.
Megfordultam. Rynda feljött a lépcsőn, belépett a szobába, és
leült a másik kanapéra. Fekete dizájner farmert és egy rózsaszín
selyemkendő blúzt viselt, amelyek szemérmesen lefedték a
melleit, miközben egyidejűleg messzire bemerültek
közöttük. Bogár úgy tett, mintha nem venné észre. Napóleon
csúnyán nézett Ryndára.
Rynda tanulmányozta a köreimet, és nagyon bölcsen nem szólt
semmit. Igen, tudom. Ferde.
Csendben ült. A percek megnyúltak. Bogár gépelt a laptopjára,
olyan hangosan ütögette a billentyűket, hogy több lábnyira is
hallottam.

121
 - Elmész Rogannel a Harcourtokkal harcolni? - kérdezte.
- Igen.
- Ez okos dolog?
- Rogannek szüksége lesz a segítségre, amikor kikérdezzük
őket.
- A Harcourtok kiváló hírnévnek örvendenek - mondta Rynda. -
Brutális lesz. Nem vagy harci mágus.
- Köszönöm az aggodalmad. Rendben leszek."
Hallgatott, majd Bogárra pillantott. - Tudna nekem hozni egy
kávét?
- Nem - mondta Bogár.
Hunyorított.
- Felderítő specialista vagyok, nem pincér - mondta Bogár
tökéletes stílusban, hangja ellaposodott. - A kávé ott van a
konyhapulton. Szolgálja ki magát.
Rynda kinyitotta a száját, és becsukta.
- Nevada? - mondta Bogár.
Ne csináld, ne csináld. . .
- Szeretnél kávét?
- Nem köszönöm. - Seggfej.
- Mert tökéletesre készítem neked.
Rynda felállt, és odament a konyhapulthoz, egy másodpercre
Rogan felé pillantva.
- Kegyetlen vagy - mormogtam.
- Perelj be - suttogta vissza Bogár.
Rynda visszajött egy csésze kávéval, és leült a kanapéra. Bogár
folytatta az agresszív gépelést. Rynda hosszú ideig
tanulmányozta, és megköszörülte a torkát. Bogár nem mutatott
érdeklődést. Ez a feszültség elvonta a figyelmemet.
- Kyle jobban érzi magát ma reggel?
Megdöbbent. - Igen.
- Örömmel hallom. - Rendben. Kicsit kevésbé feszült a légkör.
- Nem tudtam, hogy ott voltál, amikor felhívtam Connort.
És visszatérünk a kínoshoz. Nagyszerű.
Mosolyogtam rá, majd az ablakon keresztül figyeltem Rogant.
- Megértem, hogy te és Connor kapcsolatban vagytok - mondta
Rynda. - De nekem most jobban szükségem van rá. Remélem
megérted.
Óh ne. Nem. - Rogan és én közöttem van valami. - A lehető
legszelídebben tartottam a hangom. - Te nem vagy a része.
- Sokkal régebben ismerem őt, mint te.

122
 - Megértem, hogy Brian eltűnt, és félsz. De Rogan nem lesz
senkinek se a B terve. Ő nem tartalék lehetőség.
- Ez fenyegetés?
Sóhajtottam. - Nem. Nem foglak fenyegetni. Te az ügyfelem
vagy, és nagy a nyomás rajtad. Ez nem egy „vissza a pasimtól”
beszélgetés. Csak azt mondom neked, hogy mi, Rogan és én
együtt vagyunk. Nem hibáztatlak, hogy bepróbálkoztál, és ha
valahogy sikerrel járnál, akkor sem lennék annyira mérges rád,
mint rá. Ez nem az én véleményem.
Az ajka olyan keményen össze volt szorítva, hogy szinte
elfehéredett. - Mi a te álláspontod?"
- Tegyük fel egy pillanatra, hogy ráveszed Rogant, hogy
valamilyen módon veled legyen. Akkor mi lesz?
Nem válaszolt.
- Megkönnyebbültél, amikor felbontotta az eljegyzéseteket?
- Ez magánügy.
- Megkönnyebbültél, mert nem igazán akartad őt. Robbanékony
és félelmetes. Azt akarod, hogy a jelenléte szavatolja a
biztonságodat, de nem szereted az embert, aki létrehozza azt.
- De én igen. Szeretem őt minden robbanékonyságával együtt.
- Nem ismersz engem - mondta. - Nem tudod a legfontosabb
dolgot rólam.
- Megkérdezted, mi a véleményem. Itt van a válaszom: ha
továbbra is másokra támaszkodsz a biztonságod érdekében, soha
nem fogod azt elérni. Elsőrendű vagy, nő és anya. Védd meg
magad. Vigyázz magadra. Lehet, hogy a köreim hullámosak és
ferdék, de az enyémek. Könyveket tanulmányozva megtanultam,
hogyan kell csinálni, és most már használom. Nem kértem
Rogant, hogy rajzolja meg nekem, mert nem kellett.
Rynda felállt, a kezében tartotta a kávét, odament a nyitott
ajtókhoz, és bal oldalára állt, figyelve a Rogan hatalmát a
Hangolás utolsó mozdulatain keresztül. Befejezte, bejött a
szobába, és bólintott Rynda felé. - Reggelt.
- Senki sem kedvel engem, Rogan - mondta halkan és megtört
hangon. - Az embereid nem kedvelnek engem.
- Nem kell, hogy kedveljenek - mondta. - Az életük árán is
megvédenek téged és a gyermekeidet.
- Úgy érzem magam, mint egy betolakodó.
- Nem vagy betolakodó. Meghívtalak.
Átölelte magát. - Beszélhetek veled? Négyszemközt.

123
 Kihívta a nőt a teraszra. A nő kiment a napfénybe, és ő
követte. A terasz széléhez sétáltak, Rynda mondva valamit,
sürgető pillantással az arcára.
- Meg tudom mondani, mit mond - mondta Bogár.
- Köszönöm, de nem kell.
- Csak egy másodpercbe telik. Két billentyű. Felemelte a
laptopját, és felém intett. - Ez nem agysebészet.
- Nem.
Bogár eltúlzottan sóhajtott egyet. - Nem akarod tudni?
- Nem.
- Miért?
- Mert nem számít. Bízom Roganben.
Becsuktam a szemem, és hagytam, hogy a mágia áramoljon
bennem.

- Nevada? - Rogan hangja kihúzott a mágia mély kútjából a kör

belsejében.
Kinyitottam a szemem. Mellettem kuporgott. Katonai gyakorló
egyenruhát viselt, de az ismerős álcázási mintázat vagy a
sötétebb erdő / dzsungel változat helyett egyenruhája fekete és
szürke volt. Egy fekete taktikai mellény ölelte körbe a mellét. Egy
kifinomult kommunikációs készlet a nyakába ívelt, gallérszerűen,
mint egy pajzs, a mikrofon vékony vége az ajkaihoz nyúlik. Egy
másik férfi állt mellette, anyám korabeli, valószínűleg japán, széles
vállú, de nem testes. Szürkés haja olyan rövidre volt vágva, hogy
majdnem kopasz volt, rövid, szép szakálla és bajusza volt, és
átható sötét szeme. A szokásos a városi álcázást és gyakorlót
viselte, és úgy viselkedett, mintha élete legnagyobb részét
valamilyen egyenruhában töltötte volna.
- Megvan a Veronai kivétel - mondta Rogan. - Kész vagy?
A mágia keresztül haladt rajtam, erős és
hatásos. Feszesebbnek és koncentráltabbnak éreztem
magam. Szerettem volna még néhány órát, de elégnek kellett
lennie. Felkeltem.
Bogár egy halom ruhát hozott nekem: zoknit, csizmát,
ugyanolyan egyenruhát, mint Rogané, de fekete helyett a
gyakorlót szürke és bézs árnyalatú mintázatokkal díszítették. A
városi változat. Sisakot is.
- Háborúba megyünk?
- Olyan közel leszünk a háborúhoz, amennyire csak engedik
nekünk - mondta Rogan.

124
 - Van saját ruhám.
- Ha ezt viseled, akkor beleolvadsz a többi emberem közé és
csökken annak valószínűsége, hogy célpontként kitűnsz.
Megnéztem a fekete egyenruháját. - Te nem bánod, ha kitűnsz.
- Nem. Ezt hordom, így rám figyelnek. Személyes égiszem lesz.
Fel tudnék állni és vitatkozni az egyenruháról, vagy csak
felvehetném a gyakorlót, és abbahagyhatnám, hogy mindenkit
feltartsak. Elvettem a kupacot. Az idősebb fickó óvatosan figyelt
engem.
Rogan odaadta a telefonomat. - Az anyád is többször hívott.
- Mondta, mit akar?
- Nem, de sürgősnek hangzott.
Nagyszerű. Fogtam a telefont, és bemenekültem az irodájába,
hogy felöltözzek és felhívjam anyát.
Az első csengetésre válaszolt. - Mi történik?
- Rogan megtámadja Harcourt Házat.
- Két módosított PSZH (páncélozott személyszállító harcjármű)
van elől. Nézem, ahogy az emberek beszállnak. Elegendő tűzerőt
töltenek be egy kisebb háború elindításához.
- Ez a terv. A Harcourtok idézők. Nagyon sok másvilági lény
lesz.
- Vele mész?
Megvitattam magammal a témát. - Igen.
- Megyek én is.
- Anya?
- Hallottad.
Letette.
Befejeztem az öltözködést, meghúztam a lövedékálló
mellényem, feltettem a sisakomat és kimentem.
- Anyám csatlakozik hozzánk.
Rogan nem lepődött meg. - Örülök, hogy jön.
A földszintre mentünk. A két PSZH személyzete Rogan bevetési
felszerelésében ott várakozott, néhányan városi gyakorlóban,
mások régebbi stílusú álcában. Olyan érzésem volt, hogy csak
olyat viselnek, amit ismerősnek éreznek. A harmadik jármű, egy
hatalmas, kibővített mozgékonyságú taktikai teherautó, a két
szállító mögött üresjáratban várakozott, rakományát egy hosszú,
megerősített aljzaton, egy zöld ponyvával letakarva rejtették el.
Rivera megjelent az oldalamon, és odaadott egy karabélyt.
- Ruger AC 556. Három tüzelőmód: félautomata, három lövéses
és teljesen automata. Az őrnagy azt gondolta, tetszeni fog.

125
 Fogtam a fegyvert, és automatikusan ellenőriztem.
Anyám kilépett az épületből, és magával hozta a Könnyű
Ötvenest, a Barrett M82 mesterlövész puskáját. Leon ügetett
mellette, mint egy szertelen kiskutya.
- Velem jön - mondta. - Szükségem van egy felderítőre.
- Köszönöm, hogy velünk jön - mondta Rogan.
Emlékeztettem magam, hogy emeljem fel az állam a padlóról,
és felmásztam egy személyszállítóra.
A PSZH-ban való utazás ugyanolyan kényelmes volt, mint a
tankban való rodeózás. Olyan érzés volt, mintha egy zsák
krumplin ülnél, miközben az végigment és átugratott az út minden
apró egyenetlenségén. A PSZH-nak két üléssora volt a falai
mentén, egymással szemben. Rogan mellett ültem elől. Anyám és
Leon szemben velünk. Az idősebb japán férfi csendben ült a
másik oldalamon Leont és anyámat figyelve. Balra, a jármű
mélyén, egyenruhás testek és sisakos fejek töltötték meg a
teret. Az emberi hangok zümmögése megszakadt a levegőben,
ahogy Rogan emberei beszélgettek. A beszélgetés darabjai
elrepültek, megszakította egy váratlan nevetés visszhangja.
Egy furcsa arckifejezés jelent meg az anyám arcán. Szája
sarkait kissé felhúzta. A szemöldöke között az elmúlt három nap
folyamán állandósult ránc elsimult. Ellazulva ült, nyugodtan és
tökéletes békében, mintha piknikre menne a tengerpartra. Volt
valami szinte meditációs a tekintetében. Mellette Leon alig tudott
megmaradni az ülésen. Ha tudott volna, felugrott volna és körbe
futkározta volna a járművet.
A mellettem lévő idősebb férfi megérintette a fejhallgatót, és
mély, nyugodt hangon azt mondta: - Rendben.
Sisakom komunikációs rendszere a fülembe vezette a hangját.
Minden beszélgetés abbamaradt.
- Ez az új embereknek és azoknak, akik nem figyeltek oda. A
Harcourt Ház egy erődített létesítményben székel. U alakú, bal és
jobb szárnyak kinyúlnak. A bejárat közöttük van. A bejárati ajtónak
csak egy megközelítése lehetséges, a két szárny közötti folyosón
keresztül. Ez gyilkos terület. Amikor belépünk, a két szárnyból lőni
fognak minket. Az első kapu kinyílik, és a Harcourt-ok elengedik
az MKSZ-eket.
Az MKSZ-ek a mágikusan kreált szörnyek. Képzeletemben
felszolgáltak egy rám bámuló denevér majom szája elé, hogy

126
fogai az arcomba tépjenek. Hideg futott végig a
tarkómon. Felegyenesedtem az ülésben.
- Az mesterlövészek, köztük Mrs. Baylor és felderítője, előbb
kiszállnak és felveszik a pozícióikat a Magnolia Apartman Torony
A és F épületben. Arra koncentrálnak, hogy semlegesítsék a
lövöldözőket a Harcourt épület két szárnyában. A Harcourt
épületbe érkezéskor a járművek barikádot alkotnak. A barikád
mögött veszitek fel a pozícióitokat. A őrnagy mögöttetek lesz és
megcsinálja a körét. Melosa védi a őrnagyot. Tom és Li Min
biztosítják a felső pajzsot a sor számára. A Harcourt Ház a
villámháborús taktikát alkalmazza. Hullámokban küldenek ránk
olyan lényeket, akik megpróbálják áttörni a védelmet. Addig tartjuk
a sort, amíg az őrnagy befejezi a kört és telepíti a darálót.
Mi a franc az a daráló?
- Nem számít, milyen rémálmok jönnek ki ezekből a kapukból,
meg kell tartanotok a sort. Értve?
A kórus egyszerre lélegezte ki. - Igenis, őrmester.
Az őrnagy és Ms. Baylor VIP személyek. Életben kell tartani
őket. Értettétek?
- Igen, őrmester.
Az őrmester visszaült és rám nézett. - A nevem Heart. Maradjon
mellettem, Ms. Baylor.
Bólintottam.
A PSZH felmordult. Lassan teltek a percek. Rogan odanyúlt és
megfogta a kezem. Nem szólt semmit. Csak a kezében tartotta a
kezemet.
- Mi az a daráló? - kérdeztem halkan.
- Rogan Ház varázslat.
A Ház varázslatok voltak a legmagasabb rendűek. Hihetetlen
mágiát szabadítottak fel, de sok előkészítésre és összetett körökre
volt hozzá szükség.
Leon vigyorgott magában.
- Ne csinálj semmi hülyeséget - mondtam neki.
- Nem fogok. - Összedörzsölte a kezét. Mosolya pozitív
értelemben gonosznak tűnt.
- Ezután beszélnünk kell. - Ránéztem az anyámra, hogy
megbizonyosodjak róla, érti-e mit mondtam.
- A Heart, vagyis szív az igazi neve? - kérdezte Leon az
őrmestert.
- Ez az a név, amit én választottam.
- Miért?

127
 - Mert túl sokat aggódok - mondta az őrmester.
Leon úgy döntött, hogy befogja.
Tűzoltó autóban voltam már korábban, de ez az ülés, ahogy
zötykölődtünk, teljesen más volt. A batár ugrált, nyikorgott,
rázkódott az egész testem. A karabélyom túl nehéznek éreződött
a kezemben. Szétáradt bennem az adrenalin, és a harc még csak
el sem kezdődött. Anyám még mindig meditált. A bal oldalamon
ülő Heart őrmester arca szinte ugyanolyan volt. Jobb oldalon
Rogan csendesen mosolygott magában. Legalább Leon nem
fordult magába.
Az unokatestvérem izgett-mozgott a székében. - Miért nem
lövünk egy rakétát az épületre? Gyorsabb és könnyebb is lenne.
- Mivel a veronai kivétel arra kötelez minket, hogy elkerüljük a
felesleges vérontást - válaszolta Rogan. - Épületek
felrobbantásakor a szétszóródó törmelék és a robbanóanyagok
nem tesznek különbséget a harcolók és a civilek között.
- Mi történne, ha ettől függetlenül megtennénk? - kérdezte Leon.
- A nővérednek és nekem a közgyűlés előtt kellene számot
adnunk és kénytelenek lennénk magyarázkodni. A válaszoktól
függően szabadon engednének, börtönbe vetnének vagy
megölnének.
- De te Veszett Rogan vagy. Elsőrendű.
- Az Elsőrendűeknek is vannak szabályai - mondtam
neki. Tanulmányoztam őket, és egyik sem tett boldoggá.
- Fegyvereket ellenőrizni - kiáltotta Heart.
Megvizsgáltam a karabélyomat. Volt egy harminchárom
lőszeres táram a fegyverben, és még három volt az gyakorló
zsebében. A sisakom túl nehéznek tűnt. Az izzadság gyöngyözött
a hajvonalamon.
Heart felém hajolt. - Ne aggódjon. Minden rendben
lesz. Vigyázzon, figyelje, mit csinálnak a többiek, kövesse a
parancsokat, és túl fogja élni.
Előhúztam a telefonomat, és egy csoportos szöveges üzenetet
írtam, amelyben megcímeztem húgaimat, Bernt és Frida
nagyit. Nagyon szeretlek titeket.
Ez az. Más dolgokat is akartam írni, de ennek elégnek kellene
lennie. Kikapcsoltam a telefont, és eltettem.
A jármű megállt. Anyám felállt és intett Leonnak. Kicsatolta a
hevederét, és az oldalsó ajtó felé ment. Olyan szörnyű érzésem
volt, hogy soha többé nem látom őket.

128
 Anyám a mellettem lévő őrmestert bámulta a mesterlövészi,
távoli és hideg pillantásával. - Tartsd életben a lányomat.
- Azt teszem - mondta.
- Szeretlek - mondtam. - Sajnálom.
- Én is szeretlek. Ne felejtsük el levegőt venni.
Anyám kilépett a járműből, az ajtó becsapódott, és mi ismét
elindultunk.
Rogan telefonja csengett. Felvette, és kitette a hangszóróra.
- Liam, micsoda öröm.
- Mint mondtam, nem tudjuk, hol van Vincent. Tehát azt
javaslom, fordítsd meg a harcjárműveidet, és menj vissza,
ahonnan jöttél.
- Inkább személyesen kérdezem meg az apádat.
- Ez nem fog megtörténni.
- Ragaszkodom hozzá.
- Nem, nem teheted. Négy Elsőrendű van a birtokunkon. A
katonáid élete ilyen keveset jelent számodra? Azt hiszik, hogy
idejönnek, és szétrúgják a seggünket. Mindketten tudjuk, hogy ez
nem fog megtörténni. Ha törődsz velük, vidd őket haza.
- Az embereimmel kapcsolatos aggodalmaid meghatóak. Ha el
akarod kerülni a vérontást, nyisd ki a kapukat, és civilizált
emberekként beszélgethetünk.
- Nem. Nem jössz be. Nem beszélsz senkivel. Ne gyere ide az
ágyútöltelék katonáiddal, hogy fenyegess minket. Senki sem fél
tőled, Rogan. Ha továbbra is ragaszkodsz a hülyeségeidhez,
megtisztítjuk tőled a bolygót.
- Nagy szavak. - Rogan elmosolyodott.
- Készítsd fel magad. A temetésedre.
Liam letette.
Rogan becsúsztatta a telefont a belső zsebébe, és
megszorította a kezem. - Kitartás.
A jármű hirtelen megfordult, és belső részeim majdnem
kifordultak. A PSZH hátsó része kinyílt, és rámpává
változott. Rogan már mozgott, elveszett a szemem elől a
terepszínű testek mögött. Heart őrmester elém vetette magát és
rám kiabált: - Kövessen engem! Mozogjon!
Megragadtam a Rugert, és kiszálltam a pokolba a járműből.
Kint a ragyogó napfény elvakított. A golyók zizegtek, mint a
dühös méhek, és a páncélozott jármű tetején fémesen

129
kopogtak. A levegő közvetlenül fölöttünk kék színű volt, ahogy a
két égisz varázslattal leárnyékolt bennünket.
- Mozogjon! - ordította Heart őrmester.
Előreléptem a veteránok vonalát követve. Megragadták a
páncéllemez szélét a PSZH oldalán. A fém kongott, és a helyére
csúszott. A páncéllemez széthasadt, az alsó fele leesett, és
platformot alkotott a jármű oldalához.
- Fel!
Felugrottam a platformra, és felhúztam magam a többi katona
közé. A szervomotorok felvinnyogtak, a platform megemelkedett,
és felfelé vitt minket. Rogan emberei megragadták a páncéllemez
felső részét, még mindig a járműhöz rögzítve. Fém ismét kongott,
és a páncéllemez felcsúszott. Heart elém nyúlt, megrántott egy
kart, egy téglalap alakú rést nyitott a lemez közepén, és
rögzítette. Két láb széles és egy láb magas ablakon át néztem
kifelé. A páncélozott jármű teteje közvetlenül jobbra volt előttem,
rá tudtam fektetni a karabélyomat.
Egy lebetonozott udvar terült el előttünk, ragyogó napfényben
fürdött. Puszta falak emelkedtek mindkét oldalon, előttünk,
körülbelül kétszáz méterre egy másik fal tornyosult. Belül egy
hatalmas ajtó állt, feketére festve, mint egy óriási kastély ajtaja.
Mellettem Heart felkiáltott: - Oké, fiúk, lányok, fegyvereket
készenlétbe. Kibiztosítva.
Teljes automata üzemmódba kapcsoltam a karabélyom a
tűzváltókarral.
Hangok kórusa ugatott fel. - Értettem, őrmester.
- Rodriguez, lőtávolság.
- Kétszáztizenegy méter - kiáltott egy férfi.
- Várjátok a tűzparancsot!
Heart lehajolt mellettem. - Kétfős csoportokban dolgozunk. Én
vagyok a csapattársa. Amikor parancsot adok a tűzre, akkor
tüzeljen. Amikor kifogy, mondja, hogy "Ki!" és tegyen két lépést
hátra. Ha elakad, mondja a "Akadály!" és tegyen két lépést
hátra. Megértette?
A szívem túl gyorsan dübörgött. - Igen.
A hatalmas ajtó közepén szétnyílt, a teljes sötétség képét
mutatva.
- Tartsd a pozíciót - parancsolta Heart.
Kezeim remegtek. Mély lélegzetet vettem egészen a hasamig,
néhány másodpercig bent tartottam, és lassan engedtem ki, csak
a légzésre koncentrálva.

130
 A hasadék megnőtt. Valami felkavarodott a tintafekete sötétben.
Be. . . és ki. Be . . . és ki. Nem működött.
Az ajtók teljesen kinyíltak. Egy sápadt nyurga láb törleszkedett
ki a napfénybe, beteg foltos szürke színű, mint a régi beton.
- Tartsd - mondta Heart mellettem, hangja visszhangzott a
sisakomban.
Egy lény kilépett a szabadba. Négy vékony lábon állt, görbén
hátrahajolt, mint egy szöcske, ahogy térde kiállt. Teste úgy lógott
közöttük, alig volt több, mint egy zsák hús. Nem volt sem feje, sem
szeme, sem orra. Csak egy száj, egy kerek, üreges száj, több
sorban hegyes fogakkal bélelve. Ez egy olyan szörny volt, amelyet
zabálásra terveztek.
A lények kibotorkáltak a napfénybe. Egymás után jöttek elő az
árnyékból, aztán egy és még egy.
Kétszáz méterre voltunk. Ez azt jelentette, figyelembe véve az
ajtó nagyságát, hogy lehetnek. . . kisebb autó méretűek.
Az első vadállat lefagyott. Két hosszú, tollas ostor csapott ki a
vállából, mint az antenna. Felénk fordultak. A tollas antennák
tengere tört elő. Ó, édes Istenem!
- Tartsd - mondta Heart.
A lények beindultak.
Rendetlen, sápadt csordaként jöttek felénk, lábak forgószelében
rohantak, szájuk nyitva.
- Lőtávolság! - kiáltotta Heart.
- Kétszáz méter - szólt egy férfi hang balról.
Az izzadság lepte be a tenyeremet.
- Egy kilencven.
A szám kiszáradt. A várakozás kínzás volt.
- Egy nyolcvan.
A vállam felett hátrapillantottam. Mögöttünk, Melosa
varázslatának kék gömbjével árnyékolva, Rogan krétával
összetett arkánum köröket rajzolt.
- Előre nézz! - üvöltött Heart.
Visszafordultam a hordához. Az ózon szaga megcsapott,
ugyanaz, mint amit Rynda házában éreztem.
- Egy hetven.
Megláttam egy fenevadat egyenesen előttem, egy nagy csúnya
lényt. A redőzött zsákba lőni, ami a teste volt, valószínűleg nem túl
jó. A sovány lábak sokkal jobb célpontok lennének. A tűzváltókart
a három lövéses sorozatba állítottam.
- Egy hatvan.

131
 Légzésem elmélyült. A lábakra összpontosítottam.
- Százötven méter.
- Tűz! – ordította Heart.
Meghúztam a ravaszt. Az első lövés félre ment. Célba vettem és
újra tüzeltem. A fenevad bal lába összeroppant és eltört. Célba
vettem a másik első lábat és lőttem. A lény összeomlott.
A második vadállat átvette a helyét. Céloztam és meghúztam a
ravaszt. Basszák meg a Harcourtok, és a vadállataik és Vincent
fenyegetései. Anyám lánya voltam, és nem hibáztam.
A testek halmozódtak előttem. Jobbra valaki eldobott egy
gránátot. A robbanás szétszórta a testeket. Sárga nedvek és
sápadt belek repültek szerteszét.
Átváltottam a teljes automata üzemmódra. Most a zónában
voltam, és így gyorsabb volt.
A fegyver kattant.
- Ki! - Két lépést hátráltam.
Heart belépett a helyemre, és felém nyomott egy teli
tárat. Kivettem az üreset, és beütöttem az újat. Egy nő rohant
felém, kikapta az üres tárat a kezemből, és felém nyújtott az egy
telit. Elvettem.
- Ki! - kiáltotta Heart, és két lépést hátrált.
A teli tárat felé nyújtottam, és átvettem a helyét.
A lények folyamatosan jöttek, és a holttesteken másztak át. A
PSZH-k tetejére szerelt két hatalmas, 50-es kaliberű géppuska
életre kelt, mennydörgést és halált köpött, megrágva az
előrehaladó hordát.
További vadállatok ömlöttek ki a kapukból: kisebb sárga lények,
amelyek karcsú macskáknak tűntek farkasfejjel; vérvörös raptor-
szerű dolgok gyorsan mozogtak két vastag lábukon; egy hatlábú
rémálom, amelyet csillogó vékony csápok borítottak, mint a
földigiliszták, a felső felük felmeredt, mintha egy kentaur
rémálomváltozata lenne. . . Jöttek, jöttek és jöttek. Az idő
elvesztette minden értelmét. Csak két dolog számított - lövés és
hívás: „Ki!”
A járművek és a szörnyek közötti tér csökken. Alig harminc
méter választott el minket.
Az utolsó tárat a csápos szörnyetegbe ürítettem. - Ki!
- Visszaléptem, és kiadtam a régi tárat. . .
Megragadtam az újat a futótól, becsúsztattam a fegyverbe. . .
Egy hatalmas kék macska, ami úgy nézett ki, mint Cornelius
Zeusza, a jármű tetejére ugrott és onnan támadott minket. Heart

132
lőtt, céltudatosan, fegyvere a golyók patakját köpte. A macska
felhorkant és dübörgött a páncéllemezen. Az elhajolt. Az ablakon
átnyújtotta hatalmas mancsát, és megpróbálta a karmaival Heart-
ot elkapni.
A páncéllemezhez vetődtem, a fegyvert az ablakon át szinte
egyenesen ráfogtam, és golyózáport eresztettem a macska
torkába. Vér fröccsent rám. A vadállat összeomlott, gyönyörű
szemében elhalványult a fény.
- Ki! - Egyszerre ordítottuk Heart és én.
Nem jött futó. Kihúztam egy tartalék tárat a zsebemből. Heart
ugyanezt tette.
A jármű tetejére felhalmozódó lények vicsorogtak, visítottak,
karmolásztak, csúsztak a vérben. Egyenesen feléjük tüzeltünk.
Egy nő felsikoltott a jobb oldalon.
Egy csáp felverődött az ablakon és Heart karja köré
fonódott. Előkapott egy kést, és félbevágta.
Utolsó tár. Kifulladtunk.
A mágia hátam mögött örvénylett, mint egy szökőár. A
páncélozott jármű elcsúszott. Megragadtam a páncéllemezt. A két
hatalmas jármű kétoldalra csúszott, mint egy széles ajtó két fele.
Megfordultam. Rogan az egyik legbonyolultabb körben állt,
amelyet valaha láttam. Fehéren ragyogott.
Az állati horda elhagyta a járműveket, felé fordult, és a kör
határához rohant. Rogan magas szintű varázslatot készített. A
mágia mennyisége, amelyet a körbe táplált, olyan nagy volt, hogy
külső határa nem létezhetett tovább a mi világunkban.
A teherautó rakományát lefedő zöld ponyva félrehajtott. Három
hosszú fém henger feküdt a kamion hátuljában, mindegyik
harminc láb hosszú és kétszer olyan széles, mint egy
telefonoszlop. Rogan klasszikus mágus pózban felemelte a karját,
tenyerét felfelé tartotta, könyökét befelé hajlítva. A hengerek
egyenesen fellőttek és a helyükre forogtak. Több tucat penge
csúszott ki a fémtengelyből. A hengerek oldalra fordultak, és
háromszöget alkottak, alul kettő, egy a tetején, egymás fölött
forogva és aprították a vadállatokat. A levágott végtagok repültek.
A daráló.
A pengék végigsöpörtek a hordán át, vagdalva a húst. A vér
átitatta a járdát, és pocsolyákba egyesült a feldarabolt testek
halmaza alatt. A levegőben vér és ózon szaga érződött.
Valaki öklendezett. Én még hányni sem tudtam. Csak
bámultam, némán. A mészárlás annyira fényes, annyira eleven

133
volt, hogy nem lehetett védekezni ellene.
A lények áramlása megállt. A hátsó részen, a kapu előtt harminc
méternyi mágiacsomó alakult ki a föld felett. Fekete, heves
villámlással átszőtt, kavargott, egyre nagyobb lett. Valami
megfeszült benne, határain belül nyújtózott.
A pengék felszámolták az utolsó vadállatot is, és a közelben
lebegtek, várakozva.
A mágia pulzált. Egy láthatatlan lökéshullám csapódott a
mellkasomba. A szívem kihagyott egy ütést. Egy kínzó
másodpercig elakadt a lélegzetem. Hátratántorodtam, és sikerült
hörögve lélegzetet vennem.
A sötétség szétszakadt. Egy óriási láb landolt a járdán, vastag
lábujjai szélesen elterültek. A PSZH megrázkódott.
Egy másik láb jelent meg, vastag lilás-piros, felszíne
durva. Vastag karmok, mindegyik autó méretű, vájtak a járdába.
Az agyam nem volt hajlandó felfogni, hogy valami, ami ilyen
nagy, élő lehet.
Egy hatalmas vadállat landolt a kapuk előtt. Négykézláb állt,
lábai szélesen szétterpesztve, mint egy harcra kész Komodói
sárkányé. A vastag szarvait bíborlila tüskék borították, a vállain
csontlemezekké egyesülnek. A feje hasonlított a harapó teknősre,
de fogak sűrű erdeje töltötte be a száját. Dühös, fehér szemekkel
ránk nézett.
A pengék felé mozdultak és a fenevad oldalához
csapódtak. Csikorgó zaj sértette a füleimet.
A vadállat a pengék felé kapott, és félrelökte őket. A henger
repült, pörgött. A hatalmas lény felemelte bal első lábát, és feléjük
legyintett.
Bumm. A PSZH rázkódott.
Bumm. Újabb lépés.
A pengék az oldala mentén kapartak, és lebuktak a hasa
felé. Semmi hatás. A fenevad kinyitotta a száját, és földöntúli
hangon hosszasan ordított. A hangrobbanás belénk csapódott. Ha
nem lett volna sisakom, a kezem a fülemre kellett volna fognom.
Bumm.
Nem volt fedezékünk. A járművek nem tartották meg. Ha a lény
belebotlik, a járműből fém palacsinta lenne. Egy fal volt
mögöttünk. Minden más körülöttünk vérben úszott.
- Tűz! - Heart határozott hangja csattant fel a sisakomban. -
Mindennel, amitek csak van. Gyújtsátok fel.
Bumm.

134
 - Álljatok le - hallatszott Rogan hangja a sisakomban.
Az egyik pengés henger a földre esett. A másik kettő olyan
gyorsan forogott, hogy a pengék elmosódtak. A hengerek a
fenevad felé suhantak, átlyukasztották a szemét, miközben a
koponyába fúrták az utat.
A lény felvisított.
A körben Rogan egész teste megrázkódott, mintha egy nagy
súlyt próbálna felemelni. A kör fénye elhalványult, ereje kimerült.
A pengék a mélybe fúródtak.
Roar felhorkant.
A pengék egészen elsüllyedtek és eltűntek a lény
koponyájában.
Nem elég. Még mindig mozgott. Még mindig ...
A kolosszus megremegett. A feje hátradőlt. Előre lendült és
összeomlott. A járda megrepedt a súlya alatt, nagy darabokra
szakadva, mint a jég egy befagyott tónál.
Kifújtam a levegőt. A lábam megadta magát, és leültem a
platformra.
Heart lehajolt hozzám és megveregette a vállamat. - Jól
csináltad.
Észrevettem, hogy valami nedves az arcomon, és
megérintettem. Könny, idegen lények vérével színezve.
- Nézz szét - suttogtam. - Ez borzasztó. Olyan sok halál. Miért?
- Házak háborúja - mondta Heart, és megint megveregette a
vállamat.
Levettem a sisakomat. Valaki adott nekem egy nedves
törlőruhát, és letisztítottam a vért az arcomról. Rivera megjelent
mellettem, mintha odavarázsoltam volna, és visszaadtam neki a
fegyvert. A csata véget ért.
Remegő véres ujjakkal előhúztam a mobiltelefonomat. Két
üzenet érkezett Catalinától és Arabellától, amelyekben tudni
akarták, hogy mi folyik, egy Frida nagyitól, hogy jól érzem-e
magam, és egy mosolygó arc Berntől.
Felhívtam anyát.
Kicsörgött a telefon.
Felvette.
- Anya?
- Jól vagyunk. Te jól vagy?
Majdnem elsírtam magam. - Igen.
- Jó. - Letette.

135
 Rogan kijött a körből. Arca elgyötört volt. Úgy járt, mintha az
egész teste tele lenne sebbel. Rám nézett. Elindultam
felé. Félúton találkoztunk a vértócsák között. Szorosan, keményen
megölelt, és megcsókolta a hajam.
Együtt sétáltunk a kapuk felé. Rogan emberei ék alakzatban
körénk rendeződtek. Beléptünk a sötét épületbe. Semmi nem volt
ott. Alapvetően egy tátongó hangár, megerősített acélfalakkal és
betonpadlóval, üresen, kivéve az ózonszagot és sok állat nyomát,
amik egy kis helyre voltak beszorítva: idegen szőrcsomók, néhány
leszakadt csáp és vizelet pocsolya. Átmentünk egy bal oldali
ajtóhoz, végigmentünk egy rövid folyosón, ami ugyanazzal a beton
padlóval és megerősített falakkal rendelkezett, majd átmentünk
egy másik ajtón keresztül.
Eltátottam a szám. Egy drága fekete és piros perzsa szőnyeg
futott végig egy gyönyörű aranyló fapadlón. Festmények
díszítették a magas falakat. Olyan volt, mint hirtelen belépni egy
palotába.
Rogan bólintott, és egységünk nagy része levált, hogy őrizze a
bejáratot, és elment mellettünk, hogy más ajtókat biztosítson, csak
Rogan, Rivera, Heart és én maradtunk.
Átmentünk a folyosón egy nyitott ajtó felé, és beléptünk egy
nagy helyiségbe. A padló aranyló fából készült, amelyet egy másik
perzsa szőnyeg borított, ez nyugtató fehér, bézs és barna
árnyalatú volt, valódi aranyszálaktól ragyogó. Drága kanapék
együttese várakozott a dohányzóasztal körül
elrendezve. Pompásak és díszesek, patinás, ívelt fakeretekkel,
melyek csillogó sötétszürke párnákat támasztották alá, egyszerre
voltak elegánsak és hívogatók. Ha a Napkirály a huszonegyedik
században építette volna Versailles-t, akkor ezt a szettet
választotta volna.
Egy család ült a bútoron. Egy idős férfi belesüppedt egy székbe,
az orrához zsebkendőt nyomott. Owen Harcourt. Egy ötvenes évei
közepén járó, mahagóni-vörös hajú, vékony, kék nadrágot viselő
nő ült mellette, és óvatosan megérintette a karját. A felesége,
Ella. Egy másik nő, velem egyidős lehetett, ugyanolyan gazdag
mahagóni-vörös hajjal, előrehajolt a másik kanapén, kezét
szorosan összekulcsolta. Ő lehet a lányuk, Alyssa. Négyük közül
a legfiatalabb, Liam, a telefonhívásból, sötétszőke hajjal és sápadt
arccal ült, úgy tűnt, hogy ő lehet a főiskolai barátok egyike, akiket
Bern időnként hazahozott, amikor kifogytak a készpénzből és
megéheztek egy kis hazai kosztra.

136
 Liam meglátott minket, felugrott a kanapéról, tekintetét Roganre
szegezve. - Te rohadék!
- Ülj le - mondta Owen.
- Apa..
- Ülj le. Vesztettünk. Te vagy a Ház jövője. Ne adj rá okot, hogy
megöljenek.
Liam visszaült a kanapéra, szája vékony vonallá vált az arcán.
Ella felnézett ránk. - Kivontuk az embereinket, hogy elkerüljük a
további vérontást. Győzött. De Vincent a mi fiunk. Tőlünk semmit
nem fog megtudni.
- Megtámadta Rynda Sherwoodot a saját házában - mondta
Rogan. - Megölte az őreit, életveszélyesen megsebesítette a
sógorát, majd megkínozta a hatéves unokahúga és négyéves
unokaöccse előtt. Megölte volna a gyerekeket.
- Nem tudhatod - csattant fel Alyssa.
- De igen - mondtam. - Ott voltam.
Még csak rám sem nézett. Nyilvánvaló, hogy én nem voltam
elég fontos ahhoz, hogy választ kapjak.
- Kezdjünk neki a kínvallatásnak. - Ella keresztbe tette a karját a
mellén. - Készen állunk.
Rogan felsóhajtott, elővett egy darab krétát, és átnyújtotta
nekem. Elvettem.
A gyönyörű perzsa szőnyeg félrecsúszott. Lehajoltam és
rajzoltam egy egyszerű erősítő kört. Rám néztek. Belül megálltam
és koncentráltam. Mielőtt elkezdtem volna, ki kellett értékelnem az
erejüket.
A mágiám átmosta őket. Elmerültem, és kerestem a módot a
finomhangolásra. Ezt már egyszer megtettem Baranovskyval, egy
másik Elsőrendűvel, amikor Nari gyilkosát kerestem, és
megpróbáltam kihúzni az információkat az agyából. A varázslatom
megmozdult, és ragyogott a lelki szemeim előtt. Gyerünk . . .
Ott. A mágia egy furcsa módon kielégítő, hallhatatlan
kattanással a helyére került. A fejemben mind a négyen sápadt,
majdnem ezüst fényben ragyogtak, négy elme a sötétségben.
Erős akaratúak. Mindegyikük. Kimerültek, de a mentális
védekezésük erős volt. Ki a legvalószínűbb, hogy tud valamit
Vincentről? Az apának tudnia kell. Owen volt a ház vezetője. Rajta
akarja tartani a szemét a fián.
Körbevettem a mágiámmal Owent, hagyva, hogy átjárja
őt. Megmerevedett. Huhh. Elméje egy fal volt. Ha brutális erővel

137
áttörtem volna rajta, minden erejével harcolna velem. Nem voltam
biztos benne, hogy az elméje ép marad majd, miután megtettem.
- Még ma! - csattant fel Liam.
- Csitt - mondtam neki. – Próbálom bebiztosítani, hogy apád
elméje ép maradjon, miután végeztem.
A Harcourt-ok rám meredtek.
- Ki ez az idióta? - követelte Alyssa.
A fala erős volt. Kemény, sűrű, nehéz, mint a gránit. De a gránit
is törékeny. Meg kell találni a megfelelő helyet, és eltörik. Meg kell
ütnöm a megfelelő helyet.
Mint egy hullám. A hullám áttör a gáton.
Késztetést éreztem, hogy egy hullámot húzzak a
körbe. Korábban nem láttam ezt még soha. De szükségem volt
rá. Szükségem volt a mintára. A mágiám ezt akarta.
Lehajoltam, és hagytam, hogy átfolyjon rajtam. A fehér vonal a
krétám végéről kinyúlt tökéletes szinuszhullámban végig a kör
belső határán.
Ella Harcourtnak elakadt a lélegzete.
A mágia megszúrt, erős volt és tiszta, mint a gyöngyöző hegyi
forrás.
- Hol van Vincent? - a hang, amit kiadtam a számból, nem volt
emberi.
Liam rám meredt, szeme elborzadt. Owen akarata harcolt az
enyémmel, és elküldtem belé az első hullámot. Áttört a mentális
falán és megrepesztette.
- Egy Tremaine! - Ella felugrott, undorodva és elborzadva
nézett. - Idehozott egy Tremaine-t? Elment az esze? Ez még túl
sok önnek is!
- Ó, Istenem. - Alyssa a szájához szorította a kezét. – Ó,
Istenem.
Liam elfehéredett.
- Szeretem az apámat. - Alyssa nyelt egyet, a szavakat túl
gyorsan hadarta. - Ő az egyetlen, aki számít. Kérem, kérlek, ne
vedd el tőlünk. Kérlek! - Megpördült. - Anya!
- Elmondjuk, amit csak akar - mondta Ella. - Csak ez a förtelem
engedje el a férjem.
Rogan felém fordult. – Hogy szeretnéd folytatni?
Rám néztek, a pánik, az undor és a teljes kétségbeesés
keveréke volt az arcukon. Én voltam a szörnyeteg a szobában.
- Förtelem? - kérdeztem. - Több száz teremtményt
kényszerítettek át egy másik világból, hogy feleslegesen

138
lemészároltassák magukat, csak azért, hogy megvédjenek egy
beteg pszichopatát. Aki hagyta, hogy megidézett lényei elevenen
felfalják az embereket. Láttam, ahogy egyikük turkálni kezd
Edward Sherwood hasában a szaftos falatokért, miközben két
gyerek úgy ölelte az anyját, hogy közben féltek sírni. A drága
Vincent felhívott és megígérte, hogy meggyilkolja anyámat,
húgaimat, unokatestvéreimet és nagymamámat. De én vagyok a
förtelem? Mi a pokol van magukkal? Emberek maguk?
Owen a mocorogni kezdett a mágiám szorításában. A szavak
lassan, nagy erőfeszítéssel törtek elő tőle. – A Harcourt....
Ház. . . . . nincs . . . rossz.... szándékkal. . . a te . . . családod....
Liam eltakarta az arcát a kezével. Vállai megremegtek.
- Engedd el - könyörgött Alyssa. - Kérlek, engedd el.
Ella Harcourt hátrált egy lépést. - Kérem.
Visszahúztam a mágiámat. Owen összeomlott a székében,
mélyeket lélegzett.
Mindannyian odagyűltek köré, mintha megpróbálnák megvédeni
tőlem. Rosszul voltam.
- Hol van? - kérdezte Rogan.
- Nem tudjuk - mondta Ella.
- Igazat mond - mondtam neki. - Vincent elrabolta Rynda
férjét. Valamit akar tőle. Mi az?
Owen megrázta a fejét. - Nem tudjuk.
Basszus.
- Nem egyedül tette - mondta Rogan. - Vincent nem egy
bonyolult személyiség. A brutális erőt részesíti előnyben. Valaki
rángatja a zsinórjait. Valaki, aki elegendő erővel rendelkezik
ahhoz, hogy ellenőrzés alatt tartsa.
- Egyetértek veled - mondta Owen.
- Tehát tudja, ki ez?
Harcourt ház pátriárka egyenesen felült a székben. - Gondolja,
hogy ha lenne fogalmam arról, hogy hol van a fiam, vagy kivel,
nem tettem volna meg a megfelelő lépéseket? Nem szolgálunk
más Házakat. Csak a sajátunkat. Gondolja, hogy megengedném,
hogy az örökösöm egy másik Elsőrendű befolyása alatt álljon?
- Alexander Sturm - mondta Liam.
Mindenki ránézett.
- Alexander Sturm-mal van. Sturmnak van egy középkori
kardgyűjteménye. Birtokában van egy Oakeshott XIIIa kard, egy
Grete kard. Ez a kétélű skót kard előde. Az egyik Sturm

139
megszerezte feltételezhetőleg William Wallace igazi
kardját. Vincent két nappal ezelőtt küldött nekem képet róla.
Owen és Rogan átkozódtak.

140
8. fejezet
A PSZH-ban ültem. Kint Rogan ex-katonái a daráló hengereit
készítették fel a szállításra. Tizenkét emberre volt szükség a
biztonságos felemeléshez és szállításhoz. Rogan hátramaradt a
Harcourt-okkal. Nyilvánvalóan voltak aláírandó
dokumentumok. Mindannyian hatalmas mészárlásban vettünk
részt, és most el kellett intézni a formalitásokat. A Házak
háborúinak ezen részéhez soha nem volt érzékem. Soha nem
felejtem el azt a pillanatot, amikor Rogan és Cornelius arról
tárgyaltak, hogy ki tartja fenn a jogot, hogy megölje Cornelius
feleségének gyilkosát, majd elkészítettek erről egy megállapodást.
A levegőnek még a jármű belsejében is alvadt vér szaga
volt. Ha előrehajolok, láthattam volna a testek maradványait.
Rogan bemászott a járműbe, és leült mellettem, a válaszfal felé
támaszkodva levette a sisakját, szemeit becsukta. Egy ideig ültünk
egymás mellett.
- Megvannak a papírok?
Bólintott. – Megtorlást tiltó megállapodást írtak alá. Jogilag
elismerik, hogy hibásak, és megígérik, hogy nem állnak bosszút.
- Meg fogják tartani?
- Igen. Ha megszegik, a Közgyűlés szankciói szigorúak lesznek.
Bólintottam, és elfordultam.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Nem.
- Mondd el mi a baj.
- Gondolod, hogy ezeket a szörnyeket a semmiből állították elő,
vagy van egy létező hely, egy másik világ, ahonnan áthúzták
őket?
- Senki se tudja.
- Olyan sok halál, Connor. A semmiért.
Átnyúlt, és megszorította a kezem.
- Így látnak engem az emberek? - kérdeztem. - Förtelemnek.
- Így látják a nagyanyádat. Körülbelül két évtizeddel ezelőtt
Victoria Tremaine ámokfutást hajtott végre - mondta Rogan. – Ez
még az én időm előtt volt, de megkérdeztem anyámat, és ő
emlékszik rá.
Rábámultam.
- Mi az?
- Az anyádat? Azt hittem, elhidegültél tőle.

141
 Összevonta a szemöldökét. - Nem. Minden héten beszélek
vele.
- És miért nem .... vesz részt ebben az egészben?
Megvonta vállát. - Nem akar. Anyám több merényletkísérletet élt
túl, mint amennyit több államfő összesen, a Házak politikáját
játszotta, és miután apám meghalt, és visszatértem, hogy
átvegyem a helyét, úgy döntött, hogy visszavonul. Hibáztatod
ezért?
A véres állati testrészhalomra pillantottam. - Nem.
- Mint mondtam, anyám emlékszik a nagyanyád
terrorjára. Victoria Tremaine rendet vágott a házakon. Az
Elsőrendűek eltűntek, aztán úgy gagyogtak, mint az idióták. Az
embereket elrabolták az utcáról, elé vonszolták és kihallgatta
őket. Azoknál, akik túlélték, ezt mentális erőszaknak
hívták. Hosszú időbe telt, hogy helyreálljanak. Néhánynak soha
nem sikerült. Anyám úgy gondolja, hogy Victoria minden bizonnyal
üzletet kötött a szövetségiekkel, mert túl sokáig hagyták szabadon
garázdálkodni. A pletykák szerint valamit keresett, de senki,
akinek sikerült kikerülnie a karmaiból, semmilyen formában nem
tudott róla beszélni.
- Apát kereste. Az időzítés ennek megfelelő.
- Én is azt hiszem. - Rogan kinyújtotta a vállát. Valami roppant a
mellkasában. Grimaszolt. - Te nem Victoria vagy, Nevada.
- De igen. Láttad, hogy néztek rám?
- Igen. Félnek tőled.
- Rettegnek. Rémülten és undorral néznek rám.
Rám vigyorgott, és a sárkány kimutatta az agyarát. - Igen.
Nem tűnt bosszúsnak. Megrémítettem a Harcourt-okat. Szörnyű
förtelem voltam, és hajlandóak voltak a legsötétebb titkaikat is
kiadni, csak hogy távol tartsam magam az elméjüktől.
Oh.
- Híre megy?
- Esetleg. A neved szerepelt a Veronai kivételen. -
Elviselhetetlenül elégedett volt önmagával.
Eljut mindenhová. Ma este a houstoniak pletykafészkei
szétterjesztik, hogy a jövőbeli Baylor Ház gyökerei Victoria
Tremaine-től származnak. Azoknak a Házaknak a száma, akik úgy
gondolták felülkerekednek rajtunk a türelmi idő után, nagy
százalékkal lecsökken.
- Dühös lesz. Most mindenki megtudja, hogy lázadunk ellene.

142
 - Dühös, igen. És büszke is - mondta Rogan. - Bementél, és
megfélemlítettél egy harcos Házat négy Elsőrendűvel, anélkül,
hogy ujjad felemelted volna. A nagyanyád nagyon élvezni fogja
ezt.
Úgy nézett ki, mint aki maga is élvezi.
Közelebb hajoltam hozzá. – És mi van veled, Rogan? Nem félsz
együtt aludni egy förtelemmel?
Elmosolyodott, kék szemébe fény költözött, felemelte a kezét,
és az arcomról elhúzta a szőke hajam kilazult szálait. - Amikor a
kunyhóban voltunk, és táncoltál a hóban, azon gondolkodtam,
miért nem olvad el. Olyan vagy, mint a tavasz, Nevada. Az én
tavaszom.
Rivera felugrott a rámpán a járműbe. - Kész vagyunk, uram.
- Menjünk - mondta Rogan.
- Igen, Uram.
Rivera letrappolt és felkiáltott: - Mozogjatok! Csináljuk.
Elővettem a telefonomat. Halott. Ma reggel kellett ki kellett volna
fizetnem a számlát. De máshol járt az eszem.
- Mi a helyzet Alexander Sturmmal? - kérdeztem, mivel a PSZH
elkezdett megtelni az emberekkel.
- Elsőrendű - mondta Rogan.
Nem mondod. - Milyen mágia?
- Ő egy kettős fulgur és aerokinetikus Elsőrendű, a
legmagasabb minősítéssel rendelkezik mindkettőben.
Szent szar. Alexander Sturm irányította a szelet és a villámot
egyaránt. - Szép név.
- Az üknagyapja törvényesen megváltoztatta a nevét, amikor
megalapította a Házat - mondta Rogan.
A nagy jármű életre kelt. Elindultunk.
- Mennyire erős?
Rogan arca átváltott az Elsőrendű kifejezésre, semleges volt és
nyugodt. - Két éves koromban apám találkozott néhány másik Ház
vezetőjével, hogy megvitassák azt a stratégiát, amelyet a boszniai
konfliktusra reagálva a Közgyűlésen át akartak vinni. Egy
betonnal megerősített bunkerben találkoztak, ami húsz lábnyira a
földbe volt süllyesztve, mert néhányuk paranoid volt, hogy
megfigyelhetik őket.
- Értem.
- Gerald Sturm fel volt háborodva, hogy nem hívták
meg. Készített egy F4 erősségű pusztító tornádót, és tizennyolc
percig egy helyben tartotta. A tornádó kiásta a bunker egy részét,

143
kiszakította a fal és a tető egy darabját, és száz láb magasra
dobta. Maxine Abnert kiszívta a résen át. A bunkerben volt, és
sikerült kiugrania, de az esés közben mindkét lábát eltörte.
- Mi történt azután?
- Végül Gerald kifogyott az erőből. Amikor a tornádó elhalt,
kilenc dühös Elsőrendűvel kellett szembe néznie. Geraldnak
kártérítést kellett fizetnie, és nyilvánosan elnézést kellett
kérnie. Apám azonban soha nem felejtette el, milyen volt ott ülni
abban a bunkerben, miközben az ég felettük dühöngött. És senki
más sem, aki ott volt. Alexander Sturm erősebb, mint apja.
- Rogan szemébe sötétség költözött. – Át kell alakítanunk a
védelmünket.
A PSZH megállt. Anyám beszállt az utastérbe, Leon utána. Még
mindig nyugodt volt, az arca derűs. Leon arcára álmodozó
kifejezés ült ki. Legutóbb, amikor ezt láttam, hét éves volt, és
Disney Worldbe vittük.
- Milyen volt? - kérdeztem.
Az unokatestvérem rám mosolygott. - Pompás.
Anya a szemét forgatta.
Rogan telefonja csengett. Felvette.
- Lassíts, Rynda, nem értelek. . . . Oké. Tedd jégre. Úton
vagyunk.
Letette. Arca elkomorult. - Elküldték Brian fülét.
A fül egy lezárható tasakban volt, sima sárga, párnázott
borítékban. Ryndának és nekem címezték, és a Gessner utcán
lévő biztonsági bódé elé dobták. Rynda a fület a tasakban
hagyta. Ugyanezt tettem, azon kívül, hogy rácsúsztattam a tasakot
egy fehér papírra, hogy megvizsgáljam.
A fül kaukázusi, és egyetlen pontos vágással metszették le,
ahogy egy tapasztalt sebész szikével tenné. A vágás zavart. A
dolgok nem álltak össze.
Rogan főhadiszállásán voltunk a második emeleten. Abban a
pillanatban, amikor megérkeztünk, az emberek sürgető
arckifejezéssel rohantak fel a járműre, Rogan elindult velük,
engem ott hagyott a füllel.
Rynda egész idő alatt Bogár gyengéd gondoskodását élvezte,
aki ettől kissé már ki volt borulva. Legalább arra volt eszük, hogy
szerezzenek egy hűtőtáskát, és megtöltsék jéggel.
- Már semmi sem lesz a régi, igaz? - kérdezte Rynda tompa
hangon. - Nem fogunk túljutni ezen.

144
 - Dehogynem - mondtam neki. - Briannak ki volt-e lyukasztva
füle, volt-e hege, tetoválása, bármi, ami megerősítheti, hogy a fül
hozzá tartozik?
- Kérlek, ne kérdezd tőlem, hogy ez úgy néz-e ki, mint a férjem
füle - mondta Rynda vékony hangon.
- Regisztráltál a Tekercsnél?
Pislogott a megdöbbenéstől. - Miért?
- Kérj DNS-elemzést a fülről. Megerősítjük, hogy Brianhez
tartozik-e.
- Miért küldenék el nekem valaki más fülét?
És ez volt a millió dolláros kérdés.
- Szeretnék alapos lenni.
Felállt. – Felhívom őket. Megnézem a gyerekeket. Nem
tudják. Kérlek, ne mondd el nekik.
- Nem fogom.
Néztem, ahogy lemegy a lépcsőn. Most annyira törékenynek
tűnt. Félig azt vártam, mikor esik össze. Ez a szegény nő.
Egy kicsit zavart a fül.
Bogár odasomfordált. - Mi a helyzet a füllel?
- Elmondom, de meg kell ígérned, hogy megtartod magadnak.
- Teletölthetném ezt a szobát olyan dolgokkal, amelyeket
megtartok magamnak.
- Gondolom.
- Haljak meg, ha nem.
- Ülj le.
A kanapéra ült. Levettem egy tollat a dohányzóasztalról. -
Tegyük fel, hogy le vagy kötözve vagy, tehát tartsd együtt a kezed.
A kezeit egymásba fonta.
Megmutattam neki a tollat. - Úgy teszünk, mintha ez kés lenne. -
Az egyik kezemmel megragadtam a fejét, és mozgattam a fülét,
minta vágnám. Elrántotta.
- Látod?
- Ez nem magyaráz meg semmit.
Finoman felvettem a tasakot, és megmutattam neki a fület. – Ez
egy precíz vágás. Nincsenek vércseppek, recés szélek,
karcolások. Teljesen mozdulatlanul kellett tartani, amíg ez
történt. Miért rögzítenéd ki így valakinek a fejét? Amikor csak úgy
le is vagdoshatod a fülét.
- Talán benyugtatózták.
- Miért? Ő egy botanikus mágus. Nem veszélyes. Miért fárad
ezzel? Nem tudok sokat Sturmról, de Vincent minden bizonnyal

145
meg akarná kínozni. Kiszabadult az kontroll és a tekintély
alól. Ezen felül a szedálás veszélyes. Soha nem tudhatod, mikor
lehet az embernek kóros reakciója, és meghalhat.
Bogár elgondolkodott rajta.
- Van egy másik dolog is - mondtam neki.
- Mi?
- Nézd meg a fület.
Megnézte és tüzetesen átvizsgálta. - Nem látom.
- Én sem.
Rám kancsalított. - Csak mond el, Nevada, ne kelljen kihúzni
belőled.
- Ha megsérted a füledet, vérzik. Nagyon.
- Igen. Minden fejseb vérzik, ugye?
- Hol a vér?
A fülre meredt. - Huh. Lemosták?
- Ha meg akarod ijeszteni egy férfi feleségét, hogy váltságdíjat
fizessen, elküldesz neki egy véres, megcsonkított húsdarabot,
amelyet a fejéről csapkodtak le, vagy elküldenéd neki ezt a
tökéletesen tiszta, műtétileg eltávolított fület?
Bogár hunyorgott. - Mit jelent ez?
- Két dolog egyikét jelenthette. Vagy Brian meghalt, vagy nem
az ő füle.
- És? - kérdezte Bogár.
- És most hazamegyek, hogy gondolkodjam rajta. Találtál
valamit Rynda számítógépein?
- Nem. Bern és én tegnap este átnéztük őket. Ma még
mélyebbre ás. Nincs ott semmi. Képek a gyerekekről, gombás
adatbázis, Rynda ünnepi receptjei. . .- Bogár legyintett a
kezével. – Sok családi boldogság, hányni tudnék.
- Mondd el, ha találsz valamit, kérlek.
- Nem, mindent meg akartam tartani magamnak, de most, hogy
megkértél, azt hiszem, tájékoztatni foglak. - Bogár a szemét
forgatta.
- Egy nap valaki tesz róla, hogy befogd a szád - mondtam neki.
- Ez minden? - kérdezte.
- Nehéz napom volt. Ne kóstolgass, Abraham.
Kinyitotta a száját, majd bezárta, amikor a nevét hallotta. Úgy
van. Tudom a valódi nevedet.
- Csúnyán játszol.
- Ez az.
- Honnan tudtad?

146
 - Inkvizítor vagyok, emlékszel? Meg tudnám tölteni az egész
szobát olyan dolgokkal, amelyekről tudok, és megtartom
magamnak.
A karomba vettem a hűtőtáskát, és elindultam lefelé a
lépcsőn. Végül itt az ideje hazamenni.
Elméletileg a sikeres emberrablás az áldozat életben tartásának
függvénye. A gyakorlatban a dolgok rosszra fordultak. Vincent,
akiben frissen élt az emlék, hogy nem tudta megfélemlíteni
Ryndát, lerohanhatott volna bármit, ahol Briant tartják, és
haragjában megölhette. Vagy megpróbálták megnyugtatni Briant,
és belehalt. Vagy megpróbált megszökni, és véletlenül
megölték. Az utolsó lehetőség valószínűtlennek tűnt. Az összes jel
szerint Brian nem volt az a típus, hogy elfusson vagy veszélyes
döntéseket hozzon. Valószínűleg eleget tesz minden
követelésüknek, és más emberekre támaszkodik a problémáinak
megoldásában, azaz a bátyjára támaszkodik az üzleti ügyek
kezelésében, és feleségére, hogy megvédje őt a családi
problémáktól. Brian elvarázsolt életet él. Nem kockáztatja
ezt. Nem csak ez, de az emberek, akik utcán elfogták, profik
voltak: arra kényszerítették, hogy megálljon, elkapták és
másodpercek alatt elvitték. Nem hagytak nyomot maguk után, és
Bogár még mindig nem találta meg őket. Ha ilyen profik, életben
tartották volna.
Ha ez büntetés volna a Harcourt Ház elleni támadásért, akkor a
fül sokkal véresebb lenne.
Ha nem Brian füle volt behűtve, akkor teljesen új vizeken
eveztünk. Talán hűvösebb fejek dominálnak, és Alexander Sturm
és Vincent Harcourt úgy döntött, hogy nem csonkítja meg egy
másik Ház Elsőrendűjét. Vincent szórakozásból csinálná, de
valójában milyen eredményt érne neki Brian fülének
levágása? Elraboltuk ezt a tehetetlen gombamágust az utcán,
megvertük és leszakítottuk a fülét. Totális seggfejek vagyunk,
rettegj tőlünk. Ha rátették volna a kezüket Roganre, az egy dolog
lenne. De Brian megtámadása csak más Házak bevonását
eredményezi.
Ha valóban Rynda megfélemlítését akarták volna, akkor Brian
valódi fülét küldték volna el.
Ez csak egy lehetőséget hagyott, ami nem igazán tetszett.
Beütöttem a kódot az ajtóba, beléptem a raktárba, becsuktam
az ajtót, megfordultam és lefagytam.

147
 Zeusz állt hat hüvelykre tőlem. Masszív feje egyenesen a
mellkasommal egy szintben volt. A türkiz szemek enyhe
kíváncsisággal tekintettek rám. Átérte a folyosó teljes
szélességét. Egy hatalmas tigris kutya egy másik világból,
amelynek steakkés méretű fogai vannak és csápszegély a
nyakán.
Felmerült bennem, hogy száradt vér borít mindenütt.
Nagyon nyugodtan tartottam magam. Vissza tudtam volna
ugrani, de becsaptam magam mögött az ajtót, és egy
másodpercbe kerülne, hogy kinyissam. Egy pillanat elegendő
lenne Zeusz számára.
- Barátságos - kiáltotta Cornelius a konferenciateremből. - Csak
köszönni akar.
- Cornelius. . .
- Csak kezeld úgy, mint egy pudlit.
Mi volt a baj az életemmel és hogyan jutottam idáig?
Lassan felemeltem a kezem, és odatartottam
Zeusznak. Megszimatolta az ujjaimat, és széles orrával
megbiccentette a tenyerem.
- Megbökött.
- Próbáld megsimogatni.
Az ujjaimat Zeusz széles orrához és a homlokán lévő kék szőr
fölé simítottam. Halk morajló hangot adott, ami dorombolás is
lehetett, vagy a jele annak, hogy éhes. Csápjai megmozdultak,
megragadták a kezem és elengedték. A másik kezemben lévő
hűtőtáskára meredt.
- Nem.
Zeusz rám pislogott mahagóni szempilláival.
- Nem. Nem lehet.
Kinyitotta a száját - szétvált és csak nyílt és nyílt -, és megnyalta
az ajkát.
- Egyáltalán nem.
Kikerültem, és óvatosan beoldalaztam a
konferenciaterembe. Bern az asztalnál ült a laptopja előtt. A
fáradtság elborította az arcát, és a szeme sarkáig
húzódott. Amikor beléptem, Cornelius elfordult a konyhai pultnál,
hozott két csésze kávét, és egyet odatett Bern elé.
- Köszönöm - mondta az unokatestvérem.
Cornelius kávét kortyolt a gőzölt bögréből.
Zeusz az orrával megbökte a bordáimat, és vágyakozva nézett
a hűtőtáskára.

148
 - Van benne valami ehető? - kérdezte Cornelius.
Kinyitottam a hűtőt, és megmutattam nekik a tartalmát.
- Ó - mondta Cornelius.
Bern pislogott.
Becsuktam a hűtőtáskát, és behelyeztem a hűtőszekrénybe, a
Juicy Juice tálcám mellé.
Zeusz felsóhajtott.
Öntöttem egy csésze kávét, és leültem Bernnel szemben. A
laptopja felett komor arccal rám bámult.
- Háromszor néztem át Rynda számítógépének
tartalmát. Megvizsgáltam az összes levelezését, és elemeztem a
gombák adatbázisában elrejtett mintákat. Semmi kód. Ha a fájl
létezik, akkor nincs ott.
- Köszönöm, hogy megnézted - mondtam.
- Nem találtam semmit. - Bern felsóhajtott.
Zeusz előttem parkolt, és szomorúan bámult a kávémra.
- Szeret téged - mondta Cornelius.
- Látta már Matilda?
- Még nem. Mindazok után, ami történt, arra kértem őket, hogy
halasszák a látogatásukat ma estére.
Felálltam és megnéztem a hűtőszekrényt. Juice, egy csomó régi
szőlő, amelyet három nappal ezelőtt ki kellett volna dobnom, egy
csomag mozzarella sajtpálcika tömb, amelyeket műanyag
csomagolással zártak le egyesével. Ez megteszi.
- Adhatok neki sajtot?
- Azt hiszem, hogy emlős, szóval igen.
Több sajtpálcát leszakítottam a tömbről, visszatértem a
helyemre, kinyitottam egyet, és felajánlottam Zeusznak. Egy
hosszú pillanatig eltöprengett a sajton, és kinyitotta a
száját. Beleraktam a pálcikát.
Zeus elgondolkodva rágott.
- Bern, nagy gond lenne még egyszer megvizsgálni Brian
személyes levelezését? - kérdeztem. - Ha túl beteg vagy tőle,
megkérhetem Bogarat.
- Nem, nem vagyok beteg tőle. - Bern felegyenesedve ült. - Mit
keresel?
- Én is szeretnék segíteni - mondta Cornelius.
Az arkánum tigris megbökött. Egy másik pálcikát adtam
Zeusznak. - Tudnom kell, van-e valamilyen utalás arra, hogy Brian
Sherwood együttműködött az emberrablókkal.
- Miért? - mondta Bern.

149
 Elmagyaráztam nekik a fület. Ahogy hallgattak, Bern arcán a
rosszallás elmélyült.
- Azt hiszem, hogy ez nem Brian füle - mondtam. - Lehet, hogy
Brian ártatlan, és valahogy mozgásképtelenné tették és nagyon
óvatosan levágták a fülét, de nem hiszem, hogy ennyi gondot
vennének a nyakukba. Az is lehetséges, hogy úgy döntöttek, hogy
nem csonkítják meg.
- De? - kérdezte Bern.
- További előkészítésre van szükség - mondta Cornelius. – Friss
holttestet kell találniuk, amelyet megcsonkíthatnak. Sokkal
egyszerűbb, ha csak levágják Brian fülét, és Alexander Sturmnak
nem lenne problémája egy fül vagy egy ujj levágásával, hogy
elérje a célját. Ő. . . elég közvetlen.
Bólintottam. - Ha feltételezzük, hogy ez Brian füle, az azt jelenti,
hogy készenlétben állt egy aneszteziológus és egy sebész. Bár
nem kételkedem abban, hogy Sturm pénzén mindkettő
megvásárolható, még több komplikáció, amelyre nincs
szükségük. Még két ember benne van az emberrablásban, Brian
életére nézve további kockázattal jár, és így tovább. Sokkal
könnyebb egyszerűen lecsapni a fülét, és ezzel kész is. Viszont,
ha Brian a saját emberrablásának bűnrészese, akkor a fülét
meghagynák.
Oda adtam az utolsó pálcikát a tigriskutyának, és egymáshoz
töröltem a kezem, hogy megmutassam neki, kifogytam.
- Biztos vagy benne? - kérdezte Bern.
- Ismerve az Elsőrendűeket, valószínűleg aláírtak egy
szerződést, és ragaszkodnának hozzá.
Cornelius elvigyorodott. - Sajnos ez hajszálpontos. Tigrisek
társadalma vagyunk. Kivételesen udvariasak és formálisak
vagyunk, mert ha az elején nem határozzuk meg az összes
szabályt, akkor egy véletlen félreértés halálos következményekkel
jár.
Tigrisek és sárkányok, ejha. És én a rubinvörös papucsom
nélkül.
De kinek van szüksége rubinvörös papucsokra, amikor röptében
lobotomizálhatod az embereket? Felsóhajtottam.
- Szóval bármilyen kapcsolatot keressek Sturm-mal vagy
Harcourttal - mondta Bern.
- Vagy bárki mással, akiről tudjuk, hogy részt vett az
összeesküvésben - mondtam. - Kézenfekvő. Rogan
unokatestvére.

150
 Az arca felvillant előttem. Egy pillanatig újra ott voltam a
kocsiban, ami az utcán karambolozott, miközben Rogan tekerte a
kormánykereket, hogy bele ne csapódjunk Kelly Wallerbe és a
kisgyermekekbe, akiket élő pajzsként használt. Kelly Waller
elárulta Rogant. Nem tudta értékelni azt, amit megkapott, érzésem
szerint.
Corneliushoz fordultam. - Jobban ismered ezt a világot
nálunk. A szokatlan dolgok fontosak lehetnek. Ebéd olyan helyen,
ahol Brian általában nem tenné. Olyan összejövetel, amelyen egy,
az ő helyzetében lévő ember nem vesz részt.
- Ez nagyon érdekes lesz - mondta Cornelius.
- Akarod, hogy bevonjam Bogarat? - kérdezte Bern.
- Nem.
- Megkérdezhetem, miért nem?
- Mivel Rynda nagyon keményen dolgozik Rogan-en, és Bogár
ezt nehezményezi. Ha úgy gondolja, hogy Brian együttműködött,
és még nem tudjuk biztosan, akkor kirobbanthatja azon a ponton,
amelyről azt gondolja, hogy a legnagyobb kárt okozhatja.
Harangjáték hallatszott az irodában. Valaki a bejárati ajtóban
állt.
- Biztos a Tekercs jött, hogy felvegye a fület. - Felugrottam. -
Várjatok, csak egy perc.
Az ajtó felé indultam.
- Nevada. . . - Bern szólt utánam.
- Egy pillanat. - Megnéztem a kamerát. Egy szőke, sötét
öltönyös férfi állt háttal nekem. Fullertont vártam. Érdekes.
Kinyitottam az ajtót.
A férfi felém fordult. Körülbelül harmincas, erős férfias arca volt,
olyan szép, hogy kőből is kifaraghatták volna. Négyszögletes
állkapocs, telt ajkak, gyönyörűen megformázott orr és intelligens
zöld szem a sötét szemöldökök alatt. Szőke haja, amely néhány
árnyalatnál világosabb volt, mint a szemöldöke, közepes hosszúra
vágva, arcát művészi módon keretezte, hangsúlyozva annak
hatalmát. A hatás lenyűgöző volt. Ha egy bevásárlóközpontban
vagy az utcán láttam volna, diszkréten második pillantást is
vetettem volna rá.
- Helló - mondta. - Nevada Baylor?
- Igen.
Elmosolyodott, megmutatva fehér fogait.
Váó.

151
 - Nagyon örülök, hogy végre megismerhetem. Garen Shaffer
vagyok.
Ó, basszus.
Kellett mondanom valamit.
- Micsoda meglepetés. - Remek. Ez nagyszerű volt. - Kérem
fáradjon be.
Mielőtt Rogan meglát, és úgy dönt, hogy egy véletlenszerűen
kiválasztott tankkal présel össze, valahol a nagyi műhelye mélyén.
Oldalra léptem, és hagytam, hogy elhaladjon mellettem. Zeusz
megragadta ezt a lehetőséget, hogy odatolja magát az általam
szabadon hagyott térbe, és megvizsgálja Garent.
Garen megdermedt.
- Ne foglalkozzon vele. - A csípőmmel meglöktem
Zeuszt. Megtagadta, hogy elmozduljon. - Nemrégiben mentettük
meg. Még nem volt lehetőségünk, hogy kiképezzük. Nem szokott
idegenekkel találkozni. - Mi a fenének mondtam ezeket?
- Houstoni Állatmenhely? - kérdezte Garen, egy kis szikrával a
szemében.
- Nem. Egy idéző Ház történetesen. Menj, nézd meg Corneliust.
A hatalmas fenevad megrántotta a fülét.
- Zeusz - mondta Cornelius.
A tigriskutya megfordult és főúri méltósággal sietett el a
konferenciaterembe.
Garen belépett. Becsuktam a bejárati ajtót és az irodámhoz
vezettem. Előbb vagy utóbb valaki jelenti Rogannek, hogy a
Shaffer házból egy személy megjelent a
küszöbömön. Valószínűleg már akkor beszámoltak róla, amikor
elment az ellenőrző pontnál. A következmények érdekesek
lennének.
Az asztalom mögött ültem, Garen Shaffer az
ügyfélszékben. Megérintettem a laptopomat. Bejövő
üzenet. Megjelent egy üzenet Berntől.
Garen Shaffer, a Shaffer Ház örököse, igazságérzékelő
Elsőrendű.
Ez egyre szebb.
Felvettem professzionális mosolyomat, és rákattintottam a
laptop sarkában lévő kis ikonra, lehetővé téve a felvételt. Rejtett
kamera volt a mögöttem lévő polcon. Volt némi problémánk az
ügyfelekkel, akik szelektív memóriában szenvedtek, és elképesztő
volt, hogy a peres fenyegetések milyen gyorsan elhalványultak,

152
miután bemutattuk a felvételeket, mondván, hogy olyan szavakat
mondtak, amelyeket nem tudnak felidézni.
- Mit tehetek önért, Mr. Shaffer?
Hátradőlt, és egyik hosszú lábát a másikra tette. - Azért jöttem,
hogy felfogadjam.
Hazugság. Ez egy teszt volt.
- Ez hazugság lenne, Mr. Shaffer. Szeretne újabb próbát?
- Nem bánná?
- Nem.
A mágia összegyűlt körülötte. - Harmincegy éves vagyok.
Az erőm a mágikus falhoz préselődött, és átcsúszott rajta. -
Igaz.
A mágikus fal sűrűbbé vált.
- Három lánytestvérem van.
- Hazugság.
A varázslat kiömlött belőle, mint a víz egy gejzírből. A hatalom
gubójába burkolózott. Hogy a fenébe csinálta?
- Én vagyok az egyetlen gyermek.
A gubó áthatolhatatlannak tűnt. Varázslatom köré borult. A
hatalom fala szorosan tartott. Ha brutális erővel ütnék bele, akkor
harcba kényszerülnék, az akarata az enyémmel szemben. Erős
volt. Nagyon erős. Lehetséges, hogy erősebb, mint én, bár ezt
nem tudnánk megállapítani, amíg össze nem csapunk. Egy
részem nagyon szerette volna tudni.
Ne vedd figyelembe a falat. Képzeld el, hogy porózus. Képzeld
el, hogy nincs ott.
Összehúzta a szemét.
A fala kőből állt, de a mágiám víz volt. Átszivárgott a repedések
között. Csak annyit kellett tennem, hogy irányítsam és hagytam,
hogy áramoljon. . .
Hazugság.
- Azt hiszem, meg kellene állnunk. – Dőltem hátra.
A fal eltűnt. Varázsa körbevett engem. - Megpróbál erősebbnek
látszani, mint amilyen, vagy gyengébbnek?
- Egyik se. Csak nem akarom, hogy tudja.
- Miért?
- Nem bízom magában. - Legyeztem a kezem az arcom előtt,
mintha a füstöt oszlatnám el. - Kérem, tartsa magában a mágiáját.
Mosolygott. Hatalma eltűnt.
- Miért van egy hűtőtáska a hűtőben? - Arabella kiabált a
konferenciateremből.

153
 Mikor kapott még egy esélyt, hogy bejusson? - Hagyd békén a
hűtőt. Maradj távol a hűtőszekrénytől.
- Húg? - gondolta.
Pofákat vágtam.
- Van egy nekem is. Időnként nehéz velük.
Arabella bedugta a fejét az irodámba, és felmutatta nekem a
tasakot a füllel. - Miért öltöztél fel katonának? Ez vér a
ruhádon? Miért van egy emberi fül a hűtőszekrényben?
Uhh. Csak uhh.
Garen felvonta a szemöldökét.
- Bizonyíték - magyaráztam. - Tedd vissza a hűtőbe.
- Jó, jó.
Visszament a konferenciaterembe.
- Nagyon szeretném meghívni vacsorára.
Végigmutattam magamon a gyakorlóban. - Ma nem lenne
alkalmas.
- És holnap?
Felemeltem a fejem, és úgy tettem, mintha megfontolnám. -
Sajnos valaminek a közepén vagyok, tehát nem ígérem meg,
hogy nem ültetem fel.
Éreztem valamit, egy könnyű kattanást, mintha az ujjaival
csettintett volna. A mágiája működött? Ilyen érzést keltett?
- Rendben van. Nagyon türelmes ember vagyok.
Igaz. Flörtölt velem.
- Oké, elmegyek vacsorázni, ha válaszol egy kérdésre.
Előrehajolt, zöld szeme rám összpontosított. - Megegyeztünk.
- Érzik-e kattanást, amikor észlelem az igazságot, és ha igen,
akkor mindenki érzi-e, vagy igazságérzékelő?
- Ez három kérdés.
Kettő belefér a flörtbe. - Azt akarja, hogy önnel vacsorázzak,
vagy sem?
Úgy tett, mintha megfontolta volna. - Ön kemény alkuszik. Igen,
nem, és ez egy igazságérzékelő dolog. Pingingnek hívjuk. Nem
más, mint amikor későn hazaérkezik egy sérült autóban, és
mindkét szülője sztereóban visítja, hogy válaszoljon a
kérdéseikre. Holnap hatkor?
- Hol?
- Bistro le Cep. Azt mondják, hogy ez a legjobb hely
Houstonban egy csendes beszélgetéshez.
Fogalmam sem volt, hogy hol van. - Nagyon jó. Holnap hatkor.

154
 Mindketten felálltunk. Nyitva tartotta az irodám
ajtaját. Odamentem a külső ajtóhoz, és figyeltem, ahogy beül egy
fekete Cadillacbe. Az autó hátrafordult és zavartalanul gurult végig
az utcán.
Arabella felállt, hogy mellém álljon.
- Csinos volt.
- Miről szólt ez az egész? Soha nem szakíthatsz meg, miközben
ügyfelekkel vagyok.
- Bern üzenetet küldött nekem, és azt mondta, tegyem meg. Azt
mondta, hogy teljes csendben ültök és tíz perce egymásra
bámultok. Azt hitte, hogy valami rosszul ment, és azt mondta,
ellenőriznem kell téged.
Okos húzás. Garen fenyegetésnek tekintené Bernt a birkózó
felépítésével és a dzsudós vállaival. Ám az alig öt lábnyi és talán
száztíz font súlyú Arabella ártalmatlannak tűnik. Garennek
fogalma sem volt arról, hogy milyen közel áll ahhoz, hogy
meghaljon.
Tíz perc. Biztos akkor volt, amikor megpróbáltam utat találni a
falán. Úgy éreztem, mint néhány másodperc lett volna. Kíváncsi
vagyok, hogy érezte ezt Augustine Montgomery. Több mint egy
hete arról próbáltam meggyőzni őt, hogy engedje meg, hogy
megvédjem elméjét Victoria Tremaine-től, és az ártalmatlan, ám
magánjellegű információkat kitöröltem a fejéből. Nem tudta, hogy
ez történt, amíg meg nem mondtam neki. Olyan volt, mintha az
életének egy szakasza egyszerűen eltűnt volna a memóriájából.
A hideg verejték átitatta a hajam.
Körbefordultam, néhány méterre visszafutottam az irodámhoz,
és megragadtam a laptopomat.
- Mi? - követelte Arabella. - Mi az?
Az a kép, hogy én és Garen ülünk egymással szemben,
betöltötte a képernyőt.
- Mit tehetek önért, Mr. Shaffer?
- Azért jöttem, hogy felfogadjam.
Kattintottam a gyors előre tekeréshez. Őrült gesztusok és apró
hangok. Bla bla bla . . . Ott.
Garen és én egymásra bámultunk. Magamra
összpontosítottam, és felfelé tekertem a hangot.
Semmi. Teljesen nyugodtan ültem, mint egy szobor. Ő ugyanezt
tette. Nincs mozgás. Nincsenek szavak. Csak csendesen
bámult. Minden titkom továbbra is az enyém.
Összeomlottam a székben. Hirtelen kimerültem.

155
 - Nevada? Jól vagy? - Arabella megragadott az asztal sarkáról
egy zsepisdobozt, és felém lökte.
Megérintettem az arcomat, és rájöttem, hogy sírok.
- Azt hiszem, stressztől van - mondta a húgom. - Van egy doboz
cigaretta, amelyet elrejtettem az anya elől, hogy amikor Catalina
vagy én kiakadunk, legyen. Van még egy.
- Anya meg fog ölni, amikor rájön.
- Nem fogja megtudni, ha nem mondod el neki.
Felálltam és megöleltem.
- Jól vagy? - kérdezte a húgom.
- Nem. De jól leszek. Mindannyian jól leszünk.
A laptopom rám visított. Bogár arca jelent meg. – Gyere
át! Most, most, most!
Sprinteltem Rogan főhadiszállásának ajtajáig, Arabellával a
sarkamban.
Átmentem az első emeleten, felrohantam a lépcsőn, és
berobbantam a második emeletre. Rynda Bogár mellett állt,
sápadt arccal, telefonját a füléhez tartva. Az emberrablók.
-. . . megijesztett. Nagyon félek.
Rynda egy pillanatig hallgatott. - A férjem mindenem. A telefont
átadom Ms. Baylornak. Felhatalmazást kapott arra, hogy a mi
nevünkben tárgyaljon. - A telefont átadta nekem.
- Itt Nevada Baylor.
- Rendben - mondta egy kulturált férfihang a vonal másik
végén. - Talán végre eljutunk valahova.
- Nem tartotta be a megegyezésünk feltételeit - mondtam.
Bogár ujjai táncoltak a billentyűzeten, és a férfi hangja
visszhangzott a szobában.
- Ó?
- Megegyeztünk, és megszegte azt.
- Milyen megegyezés, Ms. Baylor?
- Meg akarja kapni a váltságdíjat. Ügyfelem azt akarja, hogy
gyermekei apja biztonságban hazajöjjön. Ön bízik abban, hogy
nem vonjuk be hatóságokat, és hogy átadjuk a váltságdíjat, és mi
bízunk benne, hogy Briant biztonságban fogja tartani, és időt ad
nekünk a váltságdíj előkerítésére. Követelést támasztott velünk
szemben, de nem adott esélyt rá, hogy reagáljunk, majd elküldték
Harcourt-ot, hogy megtámadja Ryndát és gyermekeit a saját
házában. És most elküldte a levágott fület. Ez a bizalom súlyos
megsértése.

156
 Hosszú szünet volt.
- A Harcourt-esemény nem volt betervezve - mondta a férfi
végül. - Nem fog megismétlődni.
- Brian még életben van? - kérdeztem.
- Igen.
- Szeretném, ha igazolná, hogy életben van.
- Rendben.
A telefon elnémult. Rynda az öklébe szorította.
- Szia. - Brian csendes hangja visszhangzott át a szobán.
Bogár egy mikrofont nyomott Rynda felé. - Hogy vagy?
- kérdezte megtört hangon.
- Szenvedek - mondta.
- Kezelték a sebedet? Látott orvos? - kérdezte Rynda.
- Igen, de még mindig fáj. Kérlek, add meg nekik, amit csak
akarnak.
- Szeretlek - mondta. - Megpróbálom, drágám. Mindent
megteszek, amit csak tudok. Kérlek, várj még egy kicsit.
- Én is szeretlek - mondta Brian. Közönyösnek hangzott, szavai
semmiféle érzelmet nem mutattak. Lehet, hogy a füle miatt, és
sokkban volt.
Rynda összeszorította a kezeit. Úgy nézett ki, mint aki sikítani
akar.
- Most, hogy ezt megoldottuk - mondta az emberrabló -, térjünk
vissza az üzlethez, rendben?
- Nagyon sokat segítene, ha elmondaná nekünk, mit keressünk
- mondtam.
- Nem hiheti el, hogy Rynda ilyen naiv.
- Nem kell elhinnem semmit - mondtam. - Igazságérzékelő
vagyok, és azt mondom, hogy az ügyfelemnek fogalma sincs, mit
akar. A legtöbbet akkor szedtem ki Vincentből, mielőtt az ablakon
át kirepült, és az az, hogy Rynda anyjához kapcsolódik.
Újabb szünet. Vincent nem mondta el neki. Aha.
- Ennek elégnek kell lennie - mondta.
- Tűt keresünk szénakazalban, és még azt sem tudjuk, hogy ez
egy tű-e. Lehet toll vagy alma. Brian és Rynda számítógépein
végigmentünk. Nem találtuk meg.
- Nincs a számítógépen. - A hangjában ingerültség érződött. -
Valahol a házban van. Vagy azon kívül, személyes széfben, vagy
bárhol máshol, ahová Olivia elrejtette.
- Azt akarja, hogy megtaláljuk, mi nem tudjuk mi az, és nem
tudjuk hol van.

157
 - És meg fogják találni, ha azt akarják, hogy Brian túlélje.
- Tudna legalább még egy kis időt adni?
- Rendben. Negyvennyolc órájuk van.
Huszonnégyre számítottam.
- Azt javaslom, hogy használják ki jól. Utálom látni, ha a
gyerekek sírnak, mert hiányoznak a szüleik, ugye? Ha nincs meg
negyvennyolc óra alatt, amire szükségem van, darabonként
szállítom le az apjukat.
A szétválasztó szignál betöltötte a helyiséget. Bogár kikapcsolta
a csatornát.
- Valakinek péppé kéne vernie - mondta Arabella. Pirosra
színeződött az arca. Összeszorította a fogait. A fickónak tényleg
sikerült felbosszantania.
Rynda felé fordultam. - Negyvennyolc órán keresztül nem kell
Brian miatt aggódnod.
- De mi történik a végén? – karolta át magát.
- Majd akkor foglalkozunk vele. Hívtad a Tekercset?
- Igen. Úton vannak.
- Jó. Szükségem van arra, hogy gondold át ma este, és
emlékezz vissza az elmúlt hetekre. Úgy tűnik, hogy teljesen
biztosak abban, hogy bármit is akarnak, a házadban van valahol
olyan helyen, ahol hozzáférhetnénk. Anyád adott neked
valamilyen ajándékot emlékül? Nem számít mennyire kis
jelentéktelent is? Kérdezd meg a gyerekeket.
Felsóhajtott. - Megteszem.
- Beszélhetek én a gyerekekkel.
- Nem. - Felemelte a kezét. - Nem, megcsinálom.
- Köszönöm.
Lement a lépcsőn.
Bogárhoz fordultam, kitartottam a telefonomat, és gépeltem egy
szöveget Bernnek, kitartva a telefont, hogy Bogár láthassa, amit
gépeltem. Nem akartam kockáztatni, hogy Rynda vagy valaki más
meghallja.
Az emberrablóval beszéltünk. Teljesen biztos abban, hogy
bármit is keresünk, nincs Brian számítógépén. Megvizsgálhatjuk,
hogy a Sherwood számítógépekhez Brian hitelesítő adataival van-
e hozzáférés valamilyen szokatlan helyről?
- Kezdjük.
Bogárhoz hajoltam és suttogtam. - Kérlek, ellenőrizd azt az utat,
amelyen Brian dolgozni járt, és tudd meg, hány kamera néz az
utcára.

158
 Bogár pislogott és elszaladt a munkaállomásához.
Megszólalt a telefonom. Kérlek, valami jó
legyen. Ránéztem. Rogan.
Essünk túl rajta. Beszélnünk kell Garen Shafferről. Tudtam,
hogy ez előbb vagy utóbb megtörténik. – Szia.
A hangja nyugodt volt, összeszedett, az Elsőrendűek
hanghordozásával. - Megígértél nekem egy vacsorát.
Az agyam 180 fokos fordulatot tett, és egy pillanatig tartott, hogy
utolérjem. - Igen.
- Másfél óra múlva felveszlek. Koktélruhában gyere.
A koktélruha azt jelentette, hogy valószínűleg asztalt
foglalt. Vérrel festett gyakorlót viseltem.
- Szükséged van ruhára?
Mit van? - Nem. Van ruhám.
- Hétkor találkozunk.
Sóhajtottam és visszamentem a lépcsőn, hogy
lezuhanyozhassam és felöltözzem.
Mögöttem Arabella beszélt a telefonba. - Catalina, mit
csinálsz? . . . Abba tudod hagyni? Nevadának segítségre van
szüksége.
- Azt mondta, miről van szó? - Frida nagyi tizenkettedik
alkalommal kérdezte.
- Nem.
Ültem a konyhaasztalnál, és megpróbáltam dolgozni a
laptopomon. Bern és Cornelius még mindig Brian levelezését
vizsgálták, ezért úgy döntöttem, hogy átfésülöm a gombás
Pinterest fiókot.
Amikor egy fontos telefonhívásra vársz, a kilencven perc
valószínűleg hosszú időnek tűnt. Amikor véresből kell eljutnod a
valamennyire reprezentálhatóhoz, a kilencven perc semmi
volt. Nekem szerencsére húgaim mozgósították magukat, hogy
segítsenek. Abban a pillanatban, hogy kiléptem a zuhany alól, és
a törülközőt magam köré csavartam, Arabella megtámadta a
hajam. Catalina megjelent egy sminkes festékszóróval, amit tavaly
karácsonykor vettem, mert továbbra is aggódott a nem létező
pattanása miatt, azt mondta nekem, hogy üljek le, és ne
mozgassam az arcomat. Szárítkoztam, megformálódtam és
folyékony sminkfüstöt permeteztek az arcomra. Húztam egy
vonalat a kontúrozáshoz. Ha szabadon odadobnám nekik a
gyeplőt, akkor koponyaszerű arcokat látnék a pofacsontomon és

159
Kleopátra-stílusú szárnyakat a szemem körül, mikor kijövök a
fürdőből. De a segítségükkel rekordidő alatt elkészültem.
Most már csak Rogant várom.
A korábbi randink elmaradása elterjedhetett, mert az egész
család egyesével megtalálta a konyhát. Bern a sarokban
tankönyvet olvasott. Frida nagyi mellettem ült és próbált kötni
valamit, ami valószínűleg sál lehetett, de úgy tűnt, mint egy
gordiuszi csomó elkészítésére tett kísérlet. Anyám átrendezte a
teás fiókot, amit soha nem tett, mióta az egyáltalán
létezett. Arabella velem szemben ült, tekintetét a mobiltelefonjára
szegezte. Catalina balra ült, vadul sms-ezett. Zeusz az asztal alatt
kuporgott, és Cornelius teát ivott az asztalnál. Még Leon is
belépett, és a falhoz dőlt, várakozva.
Senki sem beszélt.
- Csak kíváncsiságból - mondta Cornelius -, ha Rogan nem
érkezik meg, akkor mindnyájan élve fogjátok megnyúzni?
- Igen - mondta mindenki, kivéve engem, egyszerre.
Sóhajtottam.
Megszólalt az ajtócsengő.
Rákattintottam egy billentyűre a laptopon. Az elülső kamera
nézete töltötte ki a képernyőt. Egy nő állt az ajtóban, sötét
nadrágot viselt, ezüstös-szőke haját lófarokba kötötte. Egy sötét
hajú kislány állt mellette, kezében egy nagy, fehér macskával. Egy
nagy Doberman kötelességtudóan őrizte mindkettőt. Diana,
Matilda, a macskája és Bunny.
- Matilda van itt - mondtam.
- Ó, de jó. - Catalina felállt, és kinyitotta az ajtót. Néhány
pillanattal később Cornelius nővére és lánya elindultak a
konyhába.
- Apu. - Matilda kinyújtotta a kezét. Cornelius felállt a székéből,
leguggolt és megölelte. Arabella diszkréten készített egy képet a
telefonjával. Nem hibáztathatom. Matilda túl aranyos volt a
szavakhoz.
Matilda pislogott. Nagyon hasonlított néhai anyjára, Nari
Harrisonra, de az arckifejezése, komoly és szigorú, az tiszta
Cornelius volt.
Mögötte Diana összevonta a szemöldökét. - Mi ez?
Matilda szeme elkerekedett. - Cica.
- Van egy meglepetésem a számodra. - Cornelius
elmosolyodott.
Uhh. Nem mondta el nekik.

160
 Zeusz előjött az asztal alól, masszív, szőrös alakja és hatalmas
feje alig fél lábnyira állt meg Matilda arcától.
Matilda eltátotta a száját, szeme tágra nyílt.
- Istenem - mondta Diana.
Bunny megdermedt a helyén, egyértelműen nem tudta, mit
tegyen.
Matilda kinyújtotta a kezét. Zeusz az orrával megböködte. A
lány egy kicsit visszalépett, és a hatalmas vadállat
kinyújtózkodott. Egy lábbal magasabb volt, mint Matilda. A
kislánynak elakadt a lélegzete.
A kék fenevad leengedte a fejét, és Matilda megölelte a szőrös
nyakát. - Olyan puha.
A húgaim mindketten képeket készítettek.
- Gyönyörű . . . - Diana lehajolt és megvakargatta Zeusz állát. -
A szemei, Cornell. Mint az ékszerek. Hogy sikerült ezt
megtenned? Ez nem lehetséges.
- Érezd őt - mondta Cornelius.
- Érzem. Ez rendkívül figyelemre méltó.
Az ajtócsengő újra megszólalt. Megnéztem a laptopomat.
Rogan állt a bejárati ajtónál. Mögötte fegyverszürke Mercedes-
Benz E200, lámpái világítottak. Rogan fekete öltönyt
viselt. Tökéletesen arányos volt, és ha nem álltam mellette,
könnyű volt elfelejteni, milyen nagy. A ruha mindent
kihangsúlyozott, a magasságától és a hosszú lábaitól egészen a
keskeny lapos derékig és széles vállig. Megborotválkozott. Rövid
haját hátrafésülte. Minden porcikája milliárdosnak nézett ki.
Határozottan akar valamit.
- Itt van! - jelentette be Frida nagyi.
A családom elfelejtette a tigriskutyát, és körülöttem zsúfolódtak.
- Dögös - jelentette ki Arabella.
- Meg fog kérni. - Frida nagyi összedörzsölte a kezét.
- Anya! - anyám morgott.
- Nem fog megkérni. Elmegyünk vacsorázni. Hagyjatok!
Sikerült elmenekülnöm az asztaltól.
- Randi? - kérdezte Diana mosolyogva.
- Vacsora - mondtam.
- Úgy nézel ki, mint egy hercegnő - mondta nekem Matilda.
- Köszönöm! - Megöleltem, de már elfelejtkezett rólam. Zeusz
sokkal lenyűgözőbb volt.
Az irodán keresztül mentem a bejárati ajtó felé, és kimentem a
texasi télbe, ahol Rogan várt rám. Lehajtotta a fejét, közben

161
megláttam pontosan azt a pillanatot, ahogy felvillant a meleg a
szemében.
- Fantasztikusan nézel ki - mondta.
Egy fekete ruhát, egy Adriana Red modellt viseltem egy
feltörekvő houstoni tervezőtől. Háromszáz dollárért vásároltam
tavaly, amikor a butik üzlete éppen hogy csak megnyílt. Két
hónappal később egy fiatal sztárocska egy zöld ruhát viselt az
Emmy gálán, és hirtelen Adriana ismertté vált. Már nem
engedhettem meg magamnak - az árak egy éjszaka alatt
megháromszorozódtak -, de ami engem illet, a legjobb munkáját
viseltem. A ruha egyszerű volt, de jól szabott hullámokban
csúszott végig a testemen kihangsúlyozva a megfelelő íveket,
miközben elegánsnak tűntem. A széle néhány hüvelykre a térdem
fölé esett, ez a hosszúság tökéletes ahhoz, hogy megmutassa a
lábaimat, de nem közönséges. A V-nyak kissé mélyebbre esett,
mint ami még megfelelő lenne egy üzleti vacsorához, de én nem
üzleti vacsorára tartottam. A hajam lágy hullámokban a hátamra
hullott. A cipőm négy hüvelyk extra magasságot adott. A ruhámat
semmilyen divat bolond nem venné fel, de senki sem találhat hibát
benne.
Rogan szeme forró lett és elsötétült.
- Te is jól nézel ki - mondtam neki.
- A ruhának egy kis csillogásra van szüksége. - Elővett a
zsebéből egy négyszögletes fekete dobozt, és kinyitotta. Belül egy
gyönyörű smaragd feküdt. Kicsit nagyobb, mint a hüvelykemen a
köröm, a kövön megcsillant a fény az ajtó feletti lámpából, és
lélegzetelállító zölden ragyogott fel, kékes árnyalattal. Úgy lógott a
sápadt arany láncon, mint egy könnycsepp.
- Ugye? - kérdezte Rogan. Volt egy kis óvatosság benne,
mintha azt várná, hogy a dolgok másodpercek alatt szörnyen
rosszra fordulhatnak.
- Káprázatos - mondtam őszintén.
Kivette a dobozból. Feltartottam a hajam, és a láncot
felcsúsztatta a nyakam köré. A kő ráfeküdt a bőrömre, mint egy
ragyogó fénycsepp.
- De csak vacsorára - mondtam neki. - Nem tarthatom meg.
- Megvettem neked - mondta. - Neked akartam adni
karácsonyra.
Az arcán láttam, hogy a nyaklánc elutasítása az ő elutasítását is
jelenti. Igen drága smaragd volt. Valószínűleg ötvenezer dollárt
viseltem a nyakamon, ami több volt, mint az összes ékszer,

162
amelyet életem során birtokoltam. De neki több pénze volt, mint
amennyit meg tudott volna számolni egész életében, és ha ő azt
akarja, hogy viseljem a nyakláncot, akkor én is.
- Köszönöm.
Elmosolyodott, egy elégedett sárkány.
- Ha így nézel rám, akkor nem megyünk el vacsorázni -
mondtam halkan.
- Akkor jobb, ha beülsz az autóba.
Kinyitotta nekem az ajtót, és becsúsztam a Mercedes fűtött
belsejébe.

A Flanders Steakhouse egy húsz emeletes épület tetején volt a

Louisiana Street-en, a színházkerülettől délnyugatra, és teljes
mértékben kihasználta a panorámát. A padlótól a mennyezetig érő
ablakok az éjszakai égbolt látványos képét mutatták, amely alatt
Houston terült el, meleg sárga és narancssárga színben ragyogva
a sötétségben. A tornyok között hajlított autópályák, látszólag
levegőben vezetik az autók áramlását. A padló, a mennyezet és a
falak nyugtató barnára festettek, a finom csillárok kovácsoltvas
spiráljain pedig a halvány üveg dekorációk felfelé fordított
háromszögei függtek. Néhány üzleti vacsorán már voltam itt, a
legtöbb houstoni steakháznál számlát lehetett nyitni, hogy
gondoskodjanak az üzleti partnereikről. Vagy egyenesen a
rusztikus Texasba kerültünk, hosszú szarvú koponyákkal és
tehénbőrökkel a falon, vagy hasonlítottak az urak klubjaihoz, ahol
díjfizető tagnak kellett lenni. Ez nagyon szép volt.
Végül belém csapott. Randizunk. Az első valódi randevúnk.
Egy kifogástalanul öltözött ültetőpincér vezetett be bennünket
az étterembe, elhaladva a jól öltözött kuncsaftok
mellett. Néhányuknak Ház tagoknak kellett lenniük, mert amikor
elhaladtunk mellettük, megláthatták Rogan arcát és az
megállította őket abban, amit csináltak. Néhányan megbámulták,
figyeltem meg, néhányan meglepetten és zavartan, néhányan
nyíltan kíváncsian, főleg a nők. A nők észrevették Rogant bárhová
is ment, és én értettem is, hogy megpróbálják kitalálni, mi olyan
különleges benne. Nagyszerű. Nem ronthatják el a randevúmat.
Megérkeztünk egy félreeső asztalhoz, amelyet csokoládé színű
terítő borított. Rogan kihúzta a székem. Nem a hatalmával
csúsztatta el. Nincs telekinetikus tűzijáték. Ma este csak én
vagyok és Connor.

163
 Leültem. Elfoglalta a helyét szemben velem, háttal a falnak, egy
helyet, amely kényelmesen lehetővé tette, hogy az egész éttermet
megfigyelje a bejövő veszélyekre számítva.
A pincérnő úgy jelent meg az asztalunknál, mintha varázslat
lenne. A menükártyák előttünk voltak.
- Bort? - kérdezte Rogan.
Miért ne. - Kérek.
- Mit szeretsz?
Tetszett az Asti Spumante. Édes és buborékos volt, és
palackonként öt dollárba került. - Vöröset. Nem túl szárazat. -
Remélem, nem csináltam magamból bolondot.
Rogan bort rendelt a listából. A pincérnő meghajtotta a fejét,
mintha Rogan egy lovagrend tagja lenne valamilyen királyi
címmel, és elsuhant.
Rávigyorogtam az étlapom fölött.
Visszavigyorgott. A válla kissé ellazult.
Bámultam a menüt. Jaj nekem.
- Éhes vagyok. Amióta ma reggel elloptam egy sütit a
konyhádból, nem ettem.
- Nem loptad el. Az összes sütim a tiéd.
Tanulmányoztam az előételeket. Sült Portobello gomba
ravioli. Bélszín carpaccio. Hűtött tengeri koktél.
- Valami baj van? - kérdezte tőlem. Ott volt a kimerült óvatosság
a szemében.
- Megpróbálom eldönteni, hogy mi olyat tudok rendelni, aminek
a legkisebb esélye, hogy magamra öntsem.
Csendesen felnevetett. - Soha nem láttam, hogy bármit is
magadra öntöttél volna.
- Ez nem igaz. Amikor a kukán keresztül felmásztunk a Sam
Houstonban lévő toronyházba, rohadt spagetti ömlött rám.
És miért is hoztam szóba a rohadt spagettit. Felsóhajtottam.
- Ez nem számít. Beleléptél.
Inkább hempergés volt, de nem most volt a legjobb alkalom,
hogy rámutassak erre a különbségre.
A pincérnő ismét megjelent egy üveg vörös borral. Drámai
módon kinyitotta és egy kicsit beleöntött két pohárba. Ez
valamiféle szertartás volt, amire a filmekből emlékeztem. Bizonyos
módon tartották a poharat, meglevegőztették a bort, megszagolták
vagy ilyesmi. Felemeltem a poharat, és ittam egy kis
kortyot. Bevonta a nyelvemet, meleg és üdítő.
- Finom - mondtam.

164
 Rogan bólintott a pincérnőnek. A nő felragyogott és
félreállt. Megjelent egy másik pincér. Az asztalra kenyérkosár
került, amelyben több apró kenyérszelet volt, ropogós, frissen
kivéve a sütőből. Kétféle fűszeres olívaolaj kicsi, fűtött
tányérkában követte. A frissen sült kenyér aromája elárasztotta a
számat.
- Előétel? - kérdezte a pincérnő.
A döntéshelyzet teljesen lebénított. - Te választasz.
- Carpaccio - mondta.
Carpacciot rendeltem először, amikor először együtt a
Takarában, és próbált meggyőzni, hogy dolgozzak
neki. Emlékezett.
A pincérnő bólintott, és mi ismét egyedül voltunk.
Kortyoltam egyet a boromból. A nap feszültsége lassan
elszivárogott belőlem.
Átnyúlt, és betakarta a kezem a kezével, az ujjait az enyémbe
fonta.
- Helló - mondtam neki.
- Helló - mosolygott, Veszett Rogan elment és Connor nézett
rám. Mintha egyedül lennénk az egész világon.
- Köszönöm. A mai nap után szükségem volt erre.
- Köszönöm, hogy velem jöttél. Nem kell mindig vérben
úsznunk. Lehet ezt így is.
- Nagyon szép.
- Örülök, hogy tetszik.
A carpaccio megérkezett. Megrendeltem egy dupla vastag
sertésszeletet, Rogan a szárítva érlelt marha bordára ment.
A carpaccio íze isteni volt. Olívaolajba mártott ropogós
kenyérrel ettük.
- Ma este halálos veszélyben voltál - mondtam neki.
- Igen?
- Az egész családom a konyhában várta, hogy megérkezz. Ha
lógva hagysz, a pokolban kellett volna fizetned érte.
Elvigyorodott. - A családod kedvel engem. Elbűvölném őket,
hogy megkíméljék az életem.
- Nem tudom. Nagyon határozottak voltak.
Előre hajolt. - De én meg annyira elbűvölő vagyok.
Ó, igen. Igen, megteheti. Nem nehéz elbűvölni bárkit, ha forró
füstöt eregetsz. Túl kell lépnem rajta.
Az étterem körülöttük hullámzott, a háttérbe húzódva. A fény
megváltozott, lágy és aranyszínű lett. Egy ágyban voltam

165
Rogannel. Egyikünk sem viselt egy cafatnyi ruhát sem. Nagy keze
felcsúszott a combomon. . .
Éppen csak annyira húzódtam vissza a projekcióból, hogy az
asztal túloldalán rám nézzen.
- Légy óvatos - mondtam neki, és az ajkamról lenyaltam a
bort. A tekintete a nyelvemre szegeződött. - Lehet, hogy tüzet fog
az asztalterítő.
Úgy nézett ki, mint aki mindjárt feláll, és maga után húz, ki az
étteremből, hogy hihetetlen szexben legyen részünk az
autóban. Abszolút vele mennék.
A kivetülés eltűnt, mint egy elolvadt gyertya lángja.
Rogan szeme hideg lett. Felvette a poharát, és hátradőlt, amikor
egy férfi közeledett az asztalunkhoz. Magas volt és széles vállú,
testreszabott öltönyt viselt, hétköznapi eleganciával. Bőre
sötétbarna, haja nagyon rövidre vágott, és egy precíz, keskeny
kecskeszakáll követte nyomon az állát. Csak egyszer találkoztam
vele, de mély benyomást keltett. A szemei voltak. Belenéztél, és
tudtad, hogy ez egy veszélyesen okos ember.
- Rogan.
- Latimer - mondta Rogan. - Leül?
Michael Latimer bólintott. Egy szék magától elmozdult a
legközelebbi üres asztaltól, és odacsúszott a miénkhez. Latimer
leült.
- A Harcourtok ma hozzám fordultak - mondta. - Stratégiai
szövetséget kínáltak nagyon kedvező feltételekkel. Aggódnom kell
önért, Rogan?
Igaz.
- Vége a velük folytatott ügyemnek - mondta Rogan. - Kivéve
Vincentet.
- Terve van Vincenttel?
- Igen.
- Vajon azok a tervek azon múlnak, hogy milyen hosszú ideig
lélegzik?
- Igen.
Latimer hátradőlt. A szék kissé megnyikordult. - Már
feladták. Nem gondolják, hogy meg tudják védeni Vincentet.
- Egyetértek. Tudják, hogy a legnagyobb fegyverük nélkül
sebezhetők lesznek - mondta Rogan.
Latimer elgondolkodva felvonta a szemöldökét. - Jó információi
vannak. Élvezze az estét.
Felállt, és rám nézett. - Az ajánlat áll. Bárhol, bármikor.

166
 - Köszönöm.
Michael Latimer elindult.
Rogan felém fordult. - Milyen ajánlat?
- Amikor Augustine elvitt engem Baranovsky gálájára, Latimer
látta a zúzódásokat a nyakamon, és tévesen arra a
következtetésre jutott, hogy családon belüli erőszak áldozata
vagyok. A nagynénje elvonta Augustine figyelmét, ő közben
felajánlotta, hogy kivisz a gáláról, elvisz orvoshoz, és biztos helyet
nyújt nekem.
Rogan oldalra hajolt, hogy végignézzen Latimer-en. - Michael
Latimer?
- Mhm. Nem hazudott.
- Érdekes - mondta Rogan.
Pincérnőnk megjelent az asztalnál az ételeinkkel.
Hihetetlen volt a sertésszelet. Úgy döntöttem, hogy nem
érdekel, ha magamra borítom az ételt. Általában nem törődtem
vele, ha mások is látták, ahogy a számba lapátolom az ételt,
mintha barlanglakó lennék, de most arra kényszerítettem magam,
hogy fájdalmasan apró falatokat vágjak.
- A desszertnek is hagyj helyet - mondta Rogan.
Megpillantottam a sertésszeletemet. A tányéromban elegendő
hús volt ahhoz, hogy két napig tápláljanak.
- Mi a kedvenc desszerted? - kérdezte.
- Nem tudom, hogy hívják. Egyszer volt, amikor talán kilenc
vagy tíz éves lehettem. Anyát behívták, Frida nagyi és Leon
nagypapa három napra elvitték húgaimat és unokatestvéreimet a
Rockport Beachre. El kellett volna mennem velük, de beteg voltam
és az első napot apám irodájában töltöttem. Annyira nyomorult
voltam. Mindenki a tengerparton volt, én ott aludtam az irodában
egy vödör mellett. A második nap reggelén tudtam enni néhány
kekszet, és este már éhes voltam. Apu lezárt egy nagyobb ügyet,
és elvitt egy étterembe ünnepelni. Nem emlékszem, mit ettem
vacsorára, de apa azt mondta, hogy bármit kérhetek
desszertnek. Tehát rendeltem valamit, a kincsesládát. Kihozták, és
ez egy csokoládéból készült nagy kocka volt. Nekiestem a
kanállal, és a teteje eltört. A csokoládé papírvékony volt. Volt
benne egy csodálatos krém, a málna és áfonya keveréke. Ez volt
a legjobb dolog, amit valaha is ettem. - Elmosolyodtam az
emlékre. - Te jössz.
- Csokoládéhab - mondta habozás nélkül. - A dzsungelben ez
után sóvárogtam. Fogalmam sincs, miért. Soha nem igazán

167
szerettem a csokoládét. Néhány nappal később, amikor már
éheztünk, megéreztem az ízét a számban, azt gondolva, hogy
igazi. Amikor kiértünk, helikopterekbe pakoltak és Arrow Pointba,
a belizei bázishoz vittek. Ébren maradtam, amíg a kórházba nem
értünk. Mindenhol emberek szaladgáltak, és kétségbeesetten
próbáltak mindent megtenni, hogy ne a szemük láttára haljak
meg. Egyszer csak valaki megkérdezte tőlem, szeretnék-e
valamit. Biztos elmondtam nekik, mert amikor a kórházi ágyban
ébredtem, ez várt rám.
Meg akartam ölelni. Meg kellett elégednem azzal, hogy csak
kinyújtottam a kezem és az ujjaimmal óvatosan megsimogattam a
kezét. - Jó volt?
- Igen. Az volt.
Egy fiatal nő tűsarkakon az asztalunkhoz sétált. Körülbelül húsz
éves volt, világos szőke hajjal, amit bonyolult kontyba csavart a
fejére. Bőre hibátlan volt, és a sminkje tökéletes. Fekete
koktélruhát viselt, de az én egyszerű göncömmel ellentétben az
övé művészileg varrott, kísérteties fekete selyemcsíkokból állt,
mindegyik csíkot aranyszálakkal tűzdelték. A ruha pénzről
árulkodott. Tudta, hogy gyönyörű, és hozzászokott, hogy
elfogadják.
Engem teljesen figyelmen kívül hagyott, tekintetét Roganre
összpontosította. - A nevem Sloan Marcus a Marcus Házból.
Rogan eltöprengett rajta.
- Mi vagyunk Texas harmadik legnagyobb telekinetikus háza -
mondta. - Harmadik generációs Elsőrendű vagyok. Huszonegy
éves, egészséges és genetikai betegségektől mentes. A
Princeton-on diplomáztam. Ön érdekel engem. A profilom kérésre
elérhető lesz az ön számára.
Csak felajánlkozott, közvetlenül előttem.
Rogan bólintott. - A partnerem túlságosan udvarias, hogy
elmagyarázza önnek a tényeket, Sloan, tehát magamnak kell ezt
megtennem. Neki és nekem egy meglehetősen embertpróbáló
reggelünk volt, és miután lemostuk a vért és a mocskot, idejöttünk
egy csendes vacsorára. Amit ön félbeszakított.
Arcszíne elszíneződött. Nem jött zavarba. Dühös volt, hogy
elutasították. - Nem hiszem, hogy megértette. Azt mondtam, a
profilom elérhető lesz önnek.
- Nem hiszem, hogy látni akarja a profilod - mondtam neki. -
Még csak nem is nézett rád, és mi együtt vagyunk.

168
 Lekezelően rám nézett. – Az Elsőrendűek más Elsőrendűekkel
házasodnak.
Rámosolyogtam, és tovább ettem.
Sloan felemelte állát. - Senki sem mond nemet nekem.
- Hazudsz - mondtam.
- Hogy merészeled?
- Ez tény - mondtam neki. - Valaki sokat mondta neked. Arról is
hazudtál, hogy huszonegy éves vagy, de jó beszéd volt, szóval
nem szakítottam meg.
Rogan halkan felnevetett.
- Kinek képzeled magad?
- Hagyjon minket - mondta Rogan. Hangja
összetéveszthetetlenül parancsot adott.
Sloan kinyitotta a száját. Rogant a mágiája körbelengte,
láthatatlanul, de erőszakos áramlatként. A sárkány szétnyitotta a
szárnyát.
Sloan hátratántorodott, arca megdöbbent, és elrohant a
lehetetlen sarkain.
Rogan mágiája eltűnt.
- Megvizsgáltad már, hogy te és én kompatibilisek vagyunk-e? -
kérdeztem.
Összevonta a szemöldökét. - Erre a Tremaine-i adatokat kellett
volna megszereznem. Gondolod, hogy a nagyanyád
engedélyezné nekem a hozzáférést?
- Kétlem. Bár soha nem tudhatod. Nem ígért oda neked?
- De igen.
Most volt olyan jó az idő erre, mint bármikor. - Garen Shaffer ma
eljött hozzám.
Rogan arca nyugodt volt, majdnem a szokásos, amikor felvágta
steakjét. - Az örökös.
- Azt kérte, hogy holnap vacsorázzak vele. - Vágtam egy apró
szeletet a sertésbordadarabból. - Igent mondtam.
Valami összeroppant. Rogan folytatta az evést, arckifejezése
teljesen nyugodt volt. A mellette lévő vastag ablaküvegen egy
hajszálrepedés indult el egészen a felső sarokból, éppen Rogan
felett.
- Fontos a jövőre gondolni - mondta Rogan, semleges hangon. -
Megértem, miért akarod nyitva tartani az összes lehetőséget.
Ó, te idióta. - Egy inkvizítor is részt vett az igézet áttörésében,
és Pierce segítségére volt a tárgy megtalálásában. Egy
igazságérzékelő falat teremtett Harcourt elméjében is. Még nem

169
ismertek el minket Házként, de amikor profilunk felbukkant,
Shaffer rávetette magát. Szeretnék többet megtudni róla.
- Ez is ugyanolyan ok, mint bármely másik.
- Ha Harcourttal dolgozik, akkor talán tudja, hol tartják Briant.
- Logikusnak hangzik. - A steakjét sebészeti pontossággal vágta
fel.
- Szeretném, ha rám figyelnél.
- Természetesen. - A villája megállt a levegőben. – Fussunk át
rajta újra?
Lassan beszéltem. - Rejtett kamerával rögzítem a beszélgetést,
és élő közvetítést küldök Bernnek. Szeretném, ha figyelnéd.
Csak bámult rám.
- A Shafferrel való találkozás kockázatot jelent. Ma csinált
valamit az irodámban, ami megnehezítette számomra, hogy
felismerjem, ha hazudik. Próbára tette a mágiámat. Van rá esély,
hogy ugyanazt megpróbálja megtenni velem, amit én Augustine-
nal. Ha azt hallod, hogy elkezdek bevallani valamit, kérlek,
hívj. Remélem, hogy egy telefonhívás elegendő lesz a
megzavarásához, de nem vagyok benne biztos.
- Tehát nem bánod, ha lehallgatom a randevúdat?
- Ez nem randevú.
- A vacsora időpontjában.
Sóhajtottam. - Ha jól meggondolom, nem kérem, hogy figyeld
meg a beszélgetést.
Úgy kelt életre, mint egy cápa, ami vércseppet érzékel a
vízben. - Mi lenne, ha veled mennék, és egy másik asztalnál
ülnék?
- Nem.
A szeme összeszűkült. - Nyilvánvalóan aggódsz. Én is aggódok
a biztonságod miatt. Ha megenged nekem, a közeledben lehetek,
ha a dolgok rosszra fordulnak.
- Nem.
- Miért nem?
- Mivel abban a pillanatban, amikor Shaffer rosszul teszi le a
villáját, vihart kavarsz, és az ezüst edényekkel levágod a
fejét. Vagy valami más elszabadul a zsebedből.
- Nem kell ezüst vagy bármi más. Ha fájdalmat okoz neked, a
puszta kezemmel tekerem ki a nyakát.
Rámutattam a villámmal. - És pontosan ezért fogod a szavadat
adni nekem, hogy megtartasz egy bizonyos távolságot.
- Mekkora távolságot?

170
 - Nagyot.
- Lehetne kicsit pontosabban?
- Rogan, állítsd le magad.
Kortyolt egyet a borából. Arckifejezése nem változott, de a
szeme igen. Óvatos lett.
- Sturm - mondta halkan.
Magamhoz húztam a mágiámat, és szabadjára engedtem,
átitatva vele az asztalt.
Egy férfi sétált felénk. Körülbelül hat láb magas, karcsú és
sápadt volt, szeme a darált kávét idézte. Sötétbarna haja lágy
hullámokkal keretezte arcát, elég hosszú volt ahhoz, hogy a
nyakát nyaldossa. Aznap reggel borotválkozott, de a borosta már
kiserkent az állán, úgy tűnt, hogy nem érdekli. Arca vonzó volt, de
nem jóképű. Ahol Augustine vonásai a tökéletes szépséget
mutatták, Rogannél a hatalomról szóltak, Sturméi az
összpontosított figyelemről. Olyan ember lehet, aki türelmesen
tervez és kigondol egy stratégiát. A szeme alapján könyörtelen
lehet annak végrehajtása során. Ráfigyelni nem igazán volt
választás, inkább kényszer. Mélyen az elmémben elindított egy
ösztönös reakciót, amely azt jelezte: Veszély!, és a túlélés
érdekében azt diktálta, hogy szemmel kell tartanom, hogy lássam,
mit fog tenni a következő lépésben.
- Rogan. Örülök, hogy itt találkozunk. Micsoda kedves
meglepetés - mondta Sturm. A hangja enyhén rekedt volt. Ha a
farkasok emberi formát öltenének, akkor pontosan így néznének
ki. Belegondolva, farkasnak is tűnt. Türelmes, gonosz, okos
farkas.
- Sturm - mondta Rogan, mintha nem lenne semmi gondja a
világon.
Sturm leült a tartalék székbe. Ittam a boromat és mozgattam a
mágiámat, egyenként vékony szálanként, hogy körülöleljem.
- Azt hittem, hogy teljesen remete lettél - mondta Sturm. - A hős,
aki megsérült a háborúban, és elzárkózott előlünk, közönséges
halandóktól. Mégis itt eszed a steaket a Flandersben, ráadásul
tisztességes ruhákban, és a randevú partnered az Égei-tenger
könnycseppjét viseli. Milyen rossz vagyok.
Az Égei-tenger könnycseppje?
- A feltételezések veszélyesek lehetnek - mondta Rogan.
- Valóban. Az ember gyakran azt feltételezi, hogy igaza van,
csakhogy váratlanul a történet rossz oldalán találhatja magát.
- Sturm elmosolyodott. - Örülök, hogy épen és egészségesen

171
látlak, Rogan, élvezd ki az élet kellemesebb oldalát. Végül is ez az
Elsőrendűség lényege. Kényelem. Jólét. Erő.
- Kötelesség - mondta Rogan.
Sturm lehunyta a szemét. - Nem vagy vicces. Mit gondol erről,
Ms. Baylor?
- Szép ez a hely. A sertésbordám finom volt. A bor is kiváló.
Sturm éhes vigyorral kivillantotta a fogait. - A sertésborda. Az
felbecsülhetetlen. Ön elbűvölő.
- Rendben. Találkozott már valaha Vincent Harcourttal, Mr.
Sturm?
- Természetesen.
A mágia szálait szorosabbra csavartam körülötte. – Szembesült
már vele, milyen kiszámíthatatlan ember? Olyan fajta, aki
tönkretehet egy gondosan felépített tervet, mivel nem követi az
egyszerű utasításokat?
Sturm farkasszerű mosollyal elvigyorodott. - Még nem is lett
bejegyzett Elsőrendű, Ms. Baylor, de máris olyan jól játssza ezt a
játékot. Ugye, Rogan?
Rogan nem válaszolt. Ivott egy újabb kis kortyot a borából.
- A helyzetünkben lévő embernek jól kell játszania a játékot,
ahogy Rogan majd elmondja önnek, Ms. Baylor. Ellenkező
esetben mindent elveszítünk. Embereket, akik nekünk
dolgoznak. Embereket, akiket szeretünk. Mielőtt ezt
megtapasztalná, egy apró bunkerben találjuk magunkat, miközben
egy végzetes tornádó felborítja. És néha a vesztés hagyománya
végigfut a családon. Hogy van az unokaöcséd, Rogan?
Rogan elmosolyodott. A mellette lévő ablak szép zenei hangot
adva megrepedt.
Ez a mosoly gyilkosságot jelentett. Kinyújtottam, és a kezemet
rátettem a csuklójára. - Kérlek, ne.
- Ah. - Sturm ismét elmosolyodott. - A nők civilizáló
befolyása. Mit csinálnának a férfiak nélkülük?
Odafordultam hozzá. - Egyes férfiak túl ostobák ahhoz, hogy
felismerjék, hogy ha túl messzire mennek, mások
meggyilkolhatják őket anélkül, hogy a következményeikre
gondolnának. Az ilyen embereknek bölcs dolog lenne emlékezni
arra, hogy a következmények nem számítanak számukra, ha már
halottak lennének.
Sturm az ablakra pillantott. A hajszálrepedések rendkívül éles
üvegszilánkokat képeznek. Ha az ablak összetörik, a szilánkok

172
szalagokra szeletelhetik őt, különösen akkor, ha egy telekinetikus
Elsőrendű által precíziós vezérlésűek.
- Úgy látom, hogy túlteljesítettem köszöntésemet.
- Nem - mondta Rogan. - Maradj. Csevegjünk még egy
kicsit. Hadd hozzuk be az elmaradást.
- Sajnálom, de mennem kell. - Sturm felállt. - Gondolj arra, amit
mondtam, Rogan. Még nem késő átállni a jó oldalra.
Elsétált.
- Mit viselek, Rogan? - kérdeztem.
Arca szomorúnak tűnt. – Csak egy fényes sziklát.
Igaz. Nagyszerű. Elővettem a telefonomat, és beírtam a
keresőbe: „Az Égei-tenger könnycseppje”.

Az Égei-tenger könnycseppje, egy 11,2 karátos gyémánt,

amelyet különlegesen intenzív kékeszöldnek minősítettek, nemrég
fedezték fel Argos partjainál egy ókori hajóroncsban. Az Égei-
tenger könnycseppje a harmadik az összes ismert gyémánt közül,
amely kékeszöld árnyalattal rendelkezik, a másik kettő az Ocean
Paradise és az Ocean Dream, így a világ egyik legritkább
gyémántja. (A kékeszöld szín gyakori a mesterségesen kezelt
gyémántokban, és különféle besugárzási módszerekkel érhető el;
a természetben azonban rendkívül ritka.) Az Égei-tenger
könnycseppjét a közelmúltban eladták egy magángyűjtőnek 16,8
millió dollárért.
Hirdetés
Levegő után kapkodtam.
- Szeretnél desszertet? - kérdezte.
- Nem.
Megjelent a pincérnőnk, mintha megidézték volna.
- Befejeztük - mondta Rogan. - Terhelje az ablakot a
számlámra.
Kimentünk a Flanders területéről és beültünk a kocsiba. Rogan
áthajtott az éjszakai városon.
- Miért? - kérdeztem végre.
- Mert szeretlek.
- Tizenhat millió dollár.
Nem szólt semmit.
Houston izzó fényei csíkot húztak az ablakon.
- Meg akartam mutatni neked az Elsőrendű élet másik oldalát -
mondta. - Ennek az előnyeit.

173
 - Arra gondolsz, amikor Armani öltönyben egy felfuvalkodott
seggfej fenyeget minket, vagy arra a részre, ahol egy nő találomra
utánad veti magát? - Jaj. Oké, ez nem volt igazságos.
- A különbség közte és Garen között a tapasztalat. Jobb lesz,
ha gyakorlatot szerez.
- Garen nem mozdult rám.
- Majd fog.
Felsóhajtottam.
- Azt akartam, hogy ma este csak rólunk szóljon - mondta
Rogan. - Vér és gyilkosság mentes. Csak te és én. Nincsenek
Elsőrendű ügyek.
Ehelyett egy soha véget nem érő parádé volt, amelynek végén
Alexander Sturm jött kárörvendeni. És most rámutattam erre. Ó,
Connor.
- Békés is lehet - mondta. - Most háborúban állunk, de nem
mindig lesz így.
Az utcánk felé fordult.
- Leteszel a házamnál? - kérdeztem.
Finoman megállította az autót a raktár előtt. A láncot kerestem a
nyakamon.
- Nem - mondta acél hangon.
- Nem tudom. Ez túl drága. Én. . .
- Neked vettem - mondta.
Ha arra kényszerítem, hogy visszavegye, kihajítja az ablakon,
és elhajt. Láttam a szemében.
- Oké. Ne várj rám. Egy kicsit itt leszek.
Arca bezárult.
Kiszálltam a kocsiból, és beütöttem a kódot a raktár ajtajához.
Anya és Frida nagyi még mindig a konyhában voltak, és halk
hangon veszekedtek valamin. Abban a pillanatban, amikor
bementem, abbahagytak mindent.
Levettem a láncot, és a gyémántot az asztalra tettem.
- Ó, de fényes. – meredt rá Frida nagyi. - Mi ez?
- Tizenhat millió dollár.
Leültem egy székre. Az anyám és a nagymamám némán bámult
rám.
- Tizenhat millió dollár? - Anya végre megtalálta a hangját.
- Ez egy kékeszöld gyémánt. Csak három van a
világon. Megpróbáltam visszaadni neki, de nem hajlandó
visszavenni. Csak egy kis ideig tartjuk meg. Eltehetjük valahova

174
biztonságosan, így vissza tudom adni neki, amikor jobban érzi
magát?
- Megkért, és te visszautasítottad? - kérdezte Frida nagyi.
- Nem. Nem kért meg. Ez egy karácsonyi ajándék. Szép
vacsora volt. Nem Rogan hibája, hogy Sturm tönkretette a végét.
Anyám megdörzsölte a halántékát. - Hová tehetnénk? Nincs
széfünk.
- Betehetem a tartalék lőszertároló dobozba, és a
hálószobádban is tarthatod - mondta Frida nagyi.
- Csináljuk. És kérlek, ne mondjátok el a húgaimnak. - Az utolsó
dolog, amire szükségem volt, hogy szelfiket készítsenek az Égei-
tenger könnycseppjével. Felálltam és odamentem a
hűtőszekrényhez. Lássuk, tojás, tejszínhab, vaj. . . És volt
csokoládé chips valahol.
- Mit csinálsz? - kérdezte anyu.
- Csokoládés mousse-t készítek.
- Most? - kérdezte Frida nagyi.
- Igen.
Harminc perccel később az ágyam alatt volt a gyémánt széf,
megragadtam a kedvenc alvó pólómat a mosókonyhából,
összeszedtem azt, a laptopomat, és egy csomó sminktörlőt egy
vászonzsákba, megfogtam a tepsit a hat mousse-szal töltött
teáscsészével és a frissen felvert tejszínhabbal, és átmentem
Rogan főhadiszállására.
Bogár még mindig a pultjánál volt. Arca felderült, amikor
meglátott. - Hali!
- Helló. Van valami hír?
- Nincs több hívás. Minden csendes. Mi van a tepsiben?
- Csokoládé-mousse.
- Miért?
- Mert Rogan szereti. Jó éjszakát.
- Jó éjszakát.
Felmásztam egy újabb lépcsőn és megpróbáltam kinyitni Rogan
ajtaját. Az ajtófogantyú elfordult a kezemben. Bementem. Ott ült
egy íróasztalnál, arcát megvilágította a számítógép
ragyogása. Mackónadrágot és fehér pólót viselt. A lába meztelen
volt. Ez volt Rogan a kikapcsolt állapotában - nyugodt, fáradt és
elviselhetetlenül dögös.
Megfordult és meglátott. Meglepetés ült ki az arcára. Nem
gondolta, hogy még átjövök. Azt hitte, hogy dühös vagyok
rá. Bolond, ostoba Rogan.

175
 Odamentem a sarkon lévő kis hűtőszekrényhez, amelyet, ahogy
tegnap este felfedeztem, italokhoz használtak, és becsúsztattam
az edényt. Épphogy befért, de sikerült. Odamentem a jobb oldali
fal melletti szekrényhez, levettem a cipőmet, a harisnyámat,
kibújtam a ruhámból és levettem a melltartómat. Végre. Semmi
sem volt olyan jó, mint a nap végén megszabadulni egy
melltartótól. Felhúztam az alvó pólómat, odamentem a
mosogatóhoz, és lemostam a harci festéket az arcomról. Beletelt
egy kis időbe. A hideg padló annyira jól érzés volt a lábujjam alatt,
miután két órán át be voltak erőszakolva ebbe a szörnyű cipőbe.
Végül, tiszta arccal, fogmosás után, megragadtam a
laptopomat, és lepottyantam Rogan ágyára, visszafelé, lábammal
a fejtámla felé. Az elmúlt másfél hétben elhanyagoltam az e-
mailjeimet. Volt ügyek, mint a számlák és a követelések, amelyek
nem tudtak várni.
Körülbelül egy perccel később Rogan keresztülment a szobán,
kinyitotta a hűtőszekrényt, és belenézett.
A csend pattanásig feszült.
Az e-mailekre koncentráltam. Általában ott lenne legalább egy
vagy két új eset, tekintve, hogy legalább tíz napja nem
ellenőriztem, de nem volt semmi. Houston várta, hogy átmegyünk-
e a próbákon. Ha kudarcot vallunk, akkor vállalkozásunk komoly
csapást fog szenvedni, és nem voltam biztos benne, hogy helyre
tudnánk-e hozni. Még több nyomás, mert nyilvánvalóan nem volt
elég belőle az életemben.
E-mail Berntől. Lehet, hogy van valamim neked reggel. Nos, ez
cseppet sem volt rejtélyes vagy ilyesmi.
Egy e-mail Riverától. Szokatlan. Jó estét, Ms. Baylor. Arra kérte
a kórházat, hogy értesítse önt, amikor Edward Sherwood
felébred. Ébren van. Elkísértem Rynda Sherwoodot, hogy ma este
meglátogassa. A Sherwood Háznak új biztonsági vezetője van, és
Edward Sherwoodot 24/7-ben őrség biztosítja.
Sherwood Ház elzárkózik előlem újra. Idióták. Gyors köszönetet
írtam.
Rogan mellém mászott az ágyba és keresztbe tett lábbal ült,
laptopját maga elé tette. A kezében volt az egyik csésze, és a
tetejére egy kisebb hegynyi tejszínhabot tett.
- Még nincs kész - mondtam neki.
- Nem érdekel.
Laptopján egy megsárgult oldal képét lehetett látni, olyan volt,
mint egy jegyzetfüzet, precíz, tiszta kézírással borítva.

176
 - Mit olvasol? - kérdeztem.
- Apám jegyzeteit - mondta Rogan, és még több habot lapátolt a
szájába. - Minden lehetséges fenyegetésről nyilvántartást
vezetett. Ez Sturmról van. Azt mondtad, hogy nem tudsz főzni.
- Nem tudok. Nincs időm, de ez nem jelenti azt, hogy nem
tudom, hogyan kell megfőzni pár dolgot.
Bólintottam, közelebb húzódtam hozzá, így egymáshoz értünk,
és visszatértem az e-mailjeimhez. Ujjai végigsimítottak a
hátamon. Megtehette anélkül, hogy a laptopjáról felnézett
volna. Csak ellenőrizte, hogy még mindig ott vagyok.
Ez az, amit szeretnék, jöttem rá. Minden este hazamehetnénk
egymáshoz.
Nem kellene mindig véres-mocskos és divatos vacsorának
lennie. Ilyen is lehetne, és ez nagyon jó érzés volt.

177
9. fejezet
Rogan konyhájában ültem, kávét ittam és újabb mandulás sütit
ettem. A sütit vékony cukormázba mártották, ami minden
harapással összeroppant a fogaim alatt, majd megolvadt a
számban. Valószínűleg nevetségesen rosszat tett nekem, de nem
érdekelt.
Velem szemben Rogan itta a kávéját. Tegnap este, miután
befejeztem az e-mailjeim áttekintését, Rogan úgy döntött, hogy
mindkettőnknek szüksége van egy kis testmozgásra, még
lefekvés előtt. Nagyon meggyőző volt. Tudtam volna még egy órát
aludni ma reggel. Ehelyett felnőtt voltam, kávét ittam és a félig
profi munkaruhámat viseltem: farmert, pólót és egy puha,
túlméretezett pulóvert, amely elég nagy volt ahhoz, hogy elrejtsem
alatta a fegyvert.
Heart, Rivera és Bogár a sziget körül ült, kávét ittak és halk
hangon beszélgettek.
- Hogy állunk a megfigyeléssel? - kérdezte Rogan.
Mindenki hallgatott.
Bogár megköszörülte a torkát. - Nincs jele
Vincentnek. Meglapul. Egyik szemem a Harcourtokon
tartom. Nincs mozgás. Nincs jele Briannek.
- Sturm? - kérdezte Rogan.
- Az étterem után visszament a házába, és azóta nem hagyta
el.
- Victoria Tremaine? - kérdezte Rogan.
Bogár megrázta a fejét. - Ha mozog is, nem látom.
Nem valószínű, hogy Briant Sturm házában tartották. Túl
nyilvánvaló és kellemetlen, ha felfedezik Brian
jelenlétét. Valószínűleg Briant valahol máshol őrizték. Vincent
viszont Sturm házában lehet, mert ha Sturm helyében lennék,
rövid pórázon tartanám, főleg az utolsó szórakoztató kirándulása
után.
Rogan a Heartra nézett. – A megerősítés elemzése?
- Kiküldtem az embereket, hogy telepítsenek további
villámhárítókat - mondta Heart. - De a tornádó ellen nem lehet sok
mindent tenni. Ez az épület szilárd, alagsora van, és hasonló az a
két másik is, amiket körleteknek használunk. Feltöltettem a három
alagsort elsősegély, víz és élelmiszer-készletekkel. Megerősített
ajtókat telepítünk. Ma fúrunk menekülőutat.

178
 - A raktárépület? - kérdezte Rogan.
- Megfelelően rögzítve van, és az acélfalak hajlamosak inkább
elhajlani, nem pedig széttöredezni - mondta Heart. - Technikai
szempontból úgy van méretezve, hogy ellenálljon a 170 mérföld/
órás szélnek. Gyakorlatilag attól függ, hogy kivel beszélsz. Ha
megkérdezzük az acélépület gyártókat, történeteket mesélnek az
F4-et túlélő emberekről. De senki sem tudja, mi fog történni, ha
Sturm kipörget egy tornádót, majd egyhelyben tartja.
Ha Sturm ezt tenné, a raktárunk összeomlik, mint egy kártyavár.
- Menedékre van szükségünk - mondtam.
Heart bólintott. - Vannak ezzel problémák. Az ideális menedéket
a padlóba süllyesztik; ennek megfelelő elvégzéséhez azonban
mérnöki tudásra és gondos építésre lenne szükség, mivel a
menedéknek bírnia kell a raktár és a talaj súlyát. Időbe telik, ami
nincs. A másik lehetőség egy megerősített menedék építése a
raktárban; a raktár azonban nehéz járművekkel van tele. Ha
tornádóval felveszik őket, azok levegőben lövedékekké válnak, és
nagy valószínűséggel összetörik a raktárban lévő bármilyen
menedéket.
- Tehát a legjobb választásunk az, ha az alagsorba futunk -
mondtam.
- Igen - mondta Rogan és Heart egyszerre.
- Nagyszerű.
- Sturm és én is támadó mágiahasználók vagyunk - mondta
Rogan. - A védekezés gyenge pontunk, tehát aki elsőnek lecsap,
annak van előnye.
És nem tudtunk először lecsapni. Nincs bizonyítékunk és
lehetséges indítékunk. Sturm sem, nincs rá ürügye, nincs, ha azt
szeretné, hogy a társadalmi imázsa csorbítatlan
maradjon. Mindkét esetben nem kiprovokált támadás lenne. A
kérdés az volt, hogy ki kattan be először.
- Korai figyelmeztető rendszert telepítünk - mondta Rivera. -
Tornádót ritka levegőből hozhat létre, nem tudja elfedni a
légnyomás csökkenését és a légmozgás megváltozását. Számos
szirénát helyeztünk készenlétbe.
- Ma délután röviden tájékoztatom az anyját - mondta Heart.
A telefonom megcsörrent. Leontól jött egy üzenet. Itt van
Fullerton.
- Mennem kell. - Leugrottam a székről, a csészében a
mosogatóhoz vittem, elöblítettem, és fejjel lefelé az edénytartóba

179
helyeztem. Rogan kinyújtotta a kezét, és hagytam, hogy elkapjon,
miközben felé sétáltam.
- Mi a terved mára? - kérdezte.
- Mélyebbre fogok ásni. Az óra ketyeg, és holnap meg kell
fizetnünk a váltságdíjat.
- Hová gondolsz menni ma? - Nagyon óvatosan tette fel a
kérdést.
- Most találkozni fogok Fullertonnal a raktárban, majd a
kórházba megyek Edwardhoz, és elbeszélgetek vele. Attól
függően, hogy mit mond nekem, hosszabb ideig leszek a
városban. A fülre kell összpontosítanom. Időben otthon leszek,
hogy felkészüljek a vacsorára Garennel.
- Arra a kérdésre, amit feltettél - mondta Bogár. - Három, de
csak az egyik nyújt akadálytalan kilátást az utcára.
A Memorial Drive felé néző kamerákról beszélt. Ez egyre
érdekesebb.
- Mi van ezzel? - kérdezte Rogan.
- Majd megmagyarázom, ha van valami biztos. - Ha most
mondom el, talán elmondja Ryndának, és száz százalékosan
biztos akarok lenni, mielőtt ledobok rá egy ilyen bombát. – Talán
többet tudok, miután beszéltem Edwarddal.
- Szeretnél erősítést? - kérdezte Rogan halkan.
- Nem. Nem tudom fegyveres őrökkel végigjárni Houstont,
Rogan. Különösen, ha fegyveres őrök a tieid.
- Jobb, ha van védelme, de nincs rá szükség - mondta Heart és
ésszerűen hangzott. - Miért baj, ha pár embert magával visz?
- Nem akarja, hogy az emberek lássák - mondta Rogan. -
Figyelik. A Baylor Háznak független Házként kell megjelennie,
nem pedig vazallusként.
Heart ránézett. - Azt hittem, hogy megoldódott.
Rogan alig láthatóan megrázta a fejét. - Nem.
- Bocsánatot kérek. Félreértettem a helyzetet - mondta Heart.
Miről beszéltek?
- Magammal viszem Corneliust - mondtam. Ha el tudom
választani Zeusztól.
Rogan arcán látszott, hogy nem tetszik neki.
- A nagyanyám nem fog próbálkozni semmivel a hétágra sütő
napfényben, nem azután, ahogy Dave-t elintézted. Sturm
negyvennyolc órát adott nekünk. Megpróbálom megtalálni, amit
akarnak. Nem áll az érdekében, hogy ezt megakadályozza, és
kétlem, hogy most elengedné Vincentet a szeme elől. Kockázatos,

180
ha megpróbál valaki elragadni az utcáról, és nem lenne
értelme. Már minden hatalma megvan, amire szüksége
lehet. Bogár figyelni fog, és figyelmeztet, ha valami furcsa történik.
Az általam elmondottak teljesen logikusak voltak, de Roganról
leperegtek anélkül, hogy bármiféle hatást váltottak volna ki. Ennek
most kell véget vetnem, mielőtt elgondolkodik néhány kreatív
módszerről, hogy biztonságban tarthasson, és akadályozza a
nyomozásomat az ügyben.
A legjobb védekezés a támadás. – Te hol leszel ma?
- Meglátogatom az Ade-Afefe Házat Austinban - mondta Rogan.
Ah. Most a paranoia vezeti. Elhagyná a várost, szóval ha
történik valami, nem dobhat el mindent, és rohanhat oda hozzám,
hogy meggyilkoljon mindenkit, akit lát. - Milyen Ház ez?
- Időjárás mágusok - - mondta Rogan. - Nagyon hatalmas
ház. Már korábban is üzleteltem velük. Segítséget fogok
kérni. Tudom, kit akarok, de nem hiszem, hogy megkapom, tehát
elviszem, bárkit is adnak mellém. Ha egyáltalán adnak
bárkit. Időben visszaérek a vacsorára.
Az Elsőrendűek soha nem csináltak semmit ingyen. - Mennyibe
fog kerülni?
Egy pillanatra kimerültség jelent meg az arcán, aztán olyan
gyorsan eltűnt, hogy ha nem néztem volna egyenesen rá, nem is
vettem volna észre. - Ez nem pénz kérdése. El kell magyaráznom,
hogy mivel nézünk szembe. Személyesen nekem kell
megtennem.
Ez azt jelentette, hogy el kell magyaráznia az összeesküvés és
az oldalválasztás következményeit. Ez egy megmásíthatatlan
döntés. Miután a választás megtörtént, vagy Caesar mellett, vagy
ellene voltál. Akárhogy is, a választást nem lehet elkerülni. Mit
mondott tegnap Sturm? Az ember gyakran azt feltételezi, hogy
igaza van, csakhogy váratlanul a történet rossz oldalán találja
magát. A történelmet a győztesek írják. Az Ade-Afefe Háznak
valószínűleg sok meggyőző erőre van szüksége.
- Szükséged van rám, hogy veled menjek? - kérdeztem.
- Nem.
Igen, jobban belegondolva Victoria Tremaine unokáját elvinni a
kényes tárgyalásokra, nem kedveltetné meg őt egyetlen Házban
sem. Ez azt jelentené, hogy azt várja, hogy hazudnak, és arra volt
szüksége, hogy elmondjam neki, mikor. A jelenlétem összetörné a
bizalom illúzióját, hasonlóan egy üvegházban lengő romboló
golyóhoz.

181
 - Oké - mondtam. - Szólj, ha tudok segíteni.
A karja még mindig körém záródott, és nem mutatott jelét, hogy
el akarna engedni. A szeme csordultig tele volt hatalommal,
számító, okos és gondterhelt.
- Fullerton vár - emlékeztettem halkan.
- Meg fog várni. - Rogan odahúzta a laptopját. - Meg akarok
mutatni valamit.
Azt mondhatnám neki, hogy hallottam már ezt korábban is, de
Bogár, Rivera és Heart ott voltak.
Rogan kinyitotta laptopját, és rákattintott egy fájlra. Anyám képe
töltötte be a képernyőt. Egy épület szőnyegpadlóján feküdt,
fegyvere az ablakon egy kicsi, tökéletesen kör alakú résre
mutatott. Leon mellette feküdt. A Harcourt épület a távolban
derengett.
- Menj három alfára, három óra, tíz mil (1 mil = 1000 méteres
távolságból 1m magasság) - mondta Leon.
A szektoros játék. Emlékszem, hogy gyerekként én is ezt
játszottam a konyhában. A látómezőt szektorokra osztod
referenciapontok szerint. Az ajtótól az asztalig, az egyik
szektor. Az asztal bal szélétől a középpontig, a második szektor. A
középponttól az asztal jobb széléig, a harmadik szektor. . . Aztán
továbbmész a mélység szerint. Az asztaltól a konyhaszigetig, az
alfa szektor. A szigettől a hűtőszekrényig, bravo szektor. Aztán
anyu mondott egy kódot, és mi azonosítottuk. Az asztal bal
oldalán lévő só kettő alfa kilenc óra. Amikor valamelyikünk felnőtt,
anya elvitt minket a lőtérre, és a játék kissé bonyolultabbá vált.
Leon most az igazi játékot játszotta.
- Kontakt, - mondta anya. - A második ablak balról. Nincs
célpont."
- Jobb alsó sarok. Kicsit balra. Kicsit többet.
Leon megtörte a protokollt. Nem így beszélsz a
mesterlövésznek a célpontról.
- Egy kicsit többet.
Meg kellett volna mondania neki, hogy ellenőrizze a látószöget
és a milt. Miután megvan a mil, azt hangosan mondaná, hogy
betáplálja a ballisztikus számítógépbe, megvárja a „Kész” t, majd
megadja a szélsebességet. Ennek egyike sem történt. És anyám
nem javította ki.
- Tűz - mondta Leon.
Anya meghúzta a ravaszt. Az ablak összetört.
Leon csendesen felnevetett.

182
 - Eltalálta a célt? - kérdeztem.
- Nagyon valószínű - mondta Rivera -, a lövedék becsapódott az
épület belsejébe, majdnem kilencven fokos fordulót hajtott végre,
és a másik oldalon kivette a lövészt. Leon szó szerint lőhet a
sarkok körül. A gyerek maga a varázslat.
- Kettő bravo, hat óra - mondta Leon. - Egy kicsit balra.
Soha nem fogadta volna el tőlem, hogy egy kicsit balra.
Várjunk csak. Mindannyian kirándultunk a lőtérre, köztünk Leon
is. Anyám tudta. Tudnia kellett még mindannyiunk előtt a
mágiájáról. A lőtéren ki kellett volna derülnie. Amikor elmondtam
neki a Leon nagy tehetségével kapcsolatos beszédemet, ő már
rég rájött.
Nos, idióta voltam. Anyu és én elkéstünk a beszélgetéssel.
Újabb lövés dörrent.
- Hány megerősített gyilkosság? - kérdeztem.
- Tizenhárom - mondta Heart. - Nehéz pontosan meghatározni,
mert ahogy Rivera mondta, az unokatestvéred olyan
paramétereket ad meg, amelyekkel két szobával arrébb halnak
meg emberek. Az anyád huszonegy alkalommal lőtt. Az
unokatestvéred tizenhét alkalommal felnevetett vagy
elmosolyodott, tehát a tényleges ölések számát tizenhétre
becsüljük.
Leon elmosolyodott, amikor megölte az
embereket. Megdörzsöltem az arcomat. – Talán, ha tudok neki
terápiát. . .
A szigetnél lévő négy férfi rám bámult.
- Nevet, amikor megöli az embereket. Szerinte vicces.
- Nem érdekel, hogy nevet - mondta Rivera. - Mindaddig, amíg
mellettem lövöldözik, jók vagyunk.
Rogan ránézett. Rivera befogta a száját.
- Nem azért nevet, mert megöl valakit - mondta Rogan
gyengéden. - Nevet, mert végre használja a mágiáját. Erre
született. Abban a pillanatban, amikor a lőszer eléri a célt, nem
érzi magát kicsinek, gyengének vagy haszontalannak, mert
működik. Ugyanúgy nevetett volna, ha homokzsákokra
lőne. Gondolj bele, hogy érezted magad, amikor először
használtad az erősítő kört.
Amikor elküldtem a mágiámat a körbe, és visszatérő erő első
rohama, átáradt rajtam, kétszer olyan erőteljesen, mint korábban,
úgy éreztem, mintha megtanultam volna repülni. Leon annyira
akarta a mágiáját. És még azt sem tudta, hogy már megvan.

183
 - Remélem igazad van.
- Kérdezd meg.
- Meg fogom.
Rogan bezárta a laptopját. - Kérlek, vidd magaddal Leont.
- Azt akarod, hogy vigyem magammal a még gyerek
unokatestvérem, hátha tűzharcba kerülnék?
- Kérlek, fontold meg - javasolta Rogan.
- Majd gondolkozom rajta.
Rogan tanulmányozott engem. Ereje kavargott körülötte és
körbevett engem is, mintha az sem akarna elengedni.
- Légy óvatos odakint - mondta a sárkány.
- Hozom a kardomat és a pajzsomat - morogtam, megcsókoltam
az ajkát, és a lépcső felé indultam.
Rynda a lépcsőn állt, láthatatlanul. Sietve fellépett, és úgy tett,
mintha épp elkaptam volna a lépcsőn felfelé menve, de hallottam
volna, hogy mozog. Nem, addig várt a lépcsőn, amíg el nem
mentem.
- Hogy vagy ma reggel? - kérdeztem.
- Még mindig nincs meg a férjem - mondta halkan.
- Dolgozom rajta.
- Tudom.
Úgy tűnt, hogy utána nem volt sok mondanivalónk, ezért
lementem a lépcsőn.
Az alsó szinten, a nyitott ajtóktól balra, valaki felszerelt egy
nagyképernyős TV-t. Teddy őrmester elterült előtte. Matilda a
lábhajlatában ült, az ölében egy nagy tál Diákcsemege
volt. Jessica és Kyle Teddy őrmester oldalához
dőlt. Megdörzsöltem a szemem, hogy biztos legyek benne, nem
hallucinálok.
A képernyőn a Mackó-show a Nagy Kék Házbanból énekeltek
egy dalt a takarításról. Matilda kiszedett néhány szárított almát a
tálból. Teddy őrmester kinyitotta a száját, és a kislány a nyelvére
tette a gyümölcsöt. A hatalmas grizzly meg rágott. A gyerekek
elégedetten nézték a műsort.
Kattintottam egy képet a telefonommal, és hazamentem.
Fullerton várakozott az irodámban, annyira ösztövér és komor,
mint ahogy emlékeztem. Abbahagytam a dudorászást: „Jöjjön
mindenki, tisztítsuk meg a házat” - odabólintottam az üvegen
keresztül, elővettem a hűtőtáskát és bevittem az irodámba.
- Megkerestek a Sherwood Háztól - mondta Fullerton. -
Pontosabban, Rynda Sherwood. Arra kérte, hogy teljes

184
együttműködést és hozzáférést biztosítsak önnek.
Kinyitottam a hűtőtáskát, és hagytam, hogy belenézzen. - Meg
tudná vizsgálni a DNS-t, és meg tudná határozni, hogy ez a fül
Brian Sherwoodé?
- Igen. - Fullerton rám nézett, hosszú arca elgondolkodó. –
Fontos az idő?
- Igen.
- Elég a megerősítés vagy szüksége van bizonyítékra, amely a
bíróságon is megállna?
- A megerősítés elegendő.
Fullerton hátrahúzta a kabátujját, és kezét a fül fölött tartotta, az
ujjait széttárta. A mágia rövid, ellenőrzött módon kirobbant
belőle. Felemelte a kezét, és visszahúzta az ujját. - A fül nem
Brian Sherwoodé, a Sherwood Ház többi tagjához sem tartozik.
Tudtam. - Biztos benne?
- Soha nem tévedek - mondta.
- Köszönöm szolgáltatásait. Kérem, a számlát nekem állítsa ki.
- Rendben - mondta.
- Van-e bármilyen érdeklődés az irányunkba?
- Nem. Azonnal értesítettem volna. Van valami különleges
kérés, amelyet vár, Ms. Baylor?
- Igen. Rogan Ház.
Fullerton megállt, arca eltöprengett. - Genetikai profil iránti
kérelmeket ön is beadhat. Elkészíttetheti őket. Nem fogadnák el
valószínűleg csak a próbák és a Ház hivatalos megalapítása után,
ám most is megtehetik. Jó napot, Ms. Baylor.
Néztem, ahogy az ajtóhoz megy, visszacsomagoltam a
hűtőtáskát a hűtőszekrénybe, és átmentem Cornelius
irodájába. Nem volt ott.
Lekérdezhetem Rogan profilját.
Mi van, ha nemet mond?
Ennél is fontosabb, hogy igazán érdekel-e, hogy a génjei
igazodnak-e az enyémhez, vagy csak azt akarom, hogy olyan
legyen, amilyen volt, a minősítés nélkül?
Igen. Csak őt akartam.
Visszatértem az irodámba, és ellenőriztem a laptopomat. Bern
nem volt bejelentkezve a családi hálózaton. Megnyomtam az
interkomot. - Tudja valaki, hol van Bern?
- Corneliusszal elment, hogy ellenőrizzen valamit - felelte Leon.
- Hol van mindenki?

185
 - Az anyukád a nagyinak segít a műhelyben. A kontrollált
szörnyszülött és a gonosz megtestesülése a szörnyszülött
szobájában vannak.
Kontrollált szörny és a gonosz, huh. Valaki nagyon érzékeny.
- Mit csinálnak ott?
- Nem fogják megmondani. Valami történt az
Instagramon. Néztem a profiljukat, de nem látok semmit.
Ah. Leonban egy macska kíváncsisága lakott. Amikor kizártad,
az megőrjítette.
Mindenki elfoglalt volt. Csak én és Leon maradtunk. A csillagok
is ezt akarták. Felsóhajtottam.
- Gyere az irodába.
- Miért?
- Megmondom, ha idejössz.
Kinyitottam a kis fegyvertárolót, amely el volt rejtve az asztalom
alsó fiókjában, és elővettem a Sig 210-emet és egy tárat.
Leon bebandukolt az irodámban, és az ügyfélszékbe zuhant,
arcán a tizenévesek apátiája.
Megmutattam neki a tárat. - Nyolc lőszer, 9 mm.
Leon szeme kigyulladt. Előrehajolt, tekintetét a fegyverre
szegezte.
- Kézi biztosítású. A csövet egy tömör acélblokkból
készítették. Régebbi fegyver, de tartós, megbízható és nagyon
pontos. Ezzel gyakoroltam, és apám is ezzel lőtt.
Odanyomtam felé a fegyvert és a tárat. Lehúzta az asztalról,
becsúsztatta a tárat a fegyverbe, és egy szempillantás alatt
végigpásztázta vele a folyosót. Az egyik pillanatban a pisztoly az
asztalon volt, a másikban a kezébe ugrott.
- Szerezz egy tokot - mondtam neki. - És cipzáras kapucnis
pulcsit. Nem szabad látnom a fegyvert a ruhád alatt. Kimegyek, és
te fogsz fedezni.
Felugrott az ülésből, és elindult. Felsóhajtottam. Ez valószínűleg
nem volt a legjobb döntés. Leon tizenhét lesz tizenkét nap múlva,
közvetlenül Catalina után, aki három nap múlva tizennyolc
éves. Még mindig meg kéne vásárolni nekik egy-egy
ajándékot. Úgy alakult, hogy Catalina a születésnapján fog részt
venni a próbákon. Az összes ünnep ebben az évben el volt
cseszve. Először a karácsony, most a születésnapja, és
valószínűleg Leon születésnapja is. Huh.
Egy év múlva Leon törvényesen bekerülhetne a hadseregbe,
ahol lőfegyvert kapna és kondicionálnák annak

186
használatához. Másfél éven belül kiküldenék a harcmezőre,
embereket ölni. Semmi csoda nem történik a tizennyolcadik
születésnapodra, ami elválaszt a tizenhetediktől. Felnőtt lettél, de
nem érzed magad annak.
Ideje megtudnia. Nem óvhatjuk meg örökké.
Elővettem a telefonomat, és sms-t küldtem Bernnek. Merre
vagy?
Ellenőrzünk egy nyomot Corneliusszal. Merre vagy?
Arra a kérdésre, hogy melyik nyom, kiváltaná a magyarázatok
láncreakcióját, és ismerve Bernt, azzal kezdené, hogy ma reggel
felkelt, majd a következő húsz percben logikus módon bemutatja a
tényeket.
Elmegyek meglátogatni Edwardot a kórházba. Leon velem
jön. Legyetek óvatosak.
Azok leszünk.
Írtam Arabellának. Mi folyik ott veletek, kettőtökkel?
Alessandro Sagredo követte Catalinát az Instagramon. Teljesen
kiborult.
Ki a fene az Alessandro Sagredo, és miért hangzott a neve
ismerősnek?
Közelebb húztam a laptopomat, és begépeltem a
nevet. Alessandro Sagredo, a Sagredo Ház második fia, antistasi,
vagyis elhárító Elsőrendű. . . Uhh. Ő volt az olasz Elsőrendű, akit
a Levéltár kért fel Catalina varázslatának tesztelésére.
Tehát követte őt az Instagramon. Mi a baj? Próbára teszi őt a
minősítésen. Mondd meg neki, hogy nincs ebben semmi furcsa.
Teljesen kiborult. Megpróbálom megnyugtatni. Lehet, hogy bort
kell adnom neki. Vagy füvet. Vásárolhatok füvet?
Nem.
Ez gyógymód.
Nincs fű, vagy megmondom anyának.
Leon újból megjelent, laza kék kapucnis pulcsit viselt. Sovány
volt, szinte a vézna határán, és a pulóver lógott a szikár
testén. Elrejthetett volna egy páncélöklöt is alatta, és nem venném
észre.
Szigorú szemmel néztem rá. - Te fogsz fedezni. Nem számítok
bajra, de ha valami történik, akkor csak akkor lősz, amikor kiadom
a parancsot. Ha tüzelsz, mielőtt engedélyt adnék rá, soha többé
nem foglak magammal vinni, és biztos lehetsz benne, hogy a
következő másfél évben esélyed sem lesz fegyverhez
jutni. Megértettük egymást?

187
 Leon eszeveszetten bólogatott.
- Jó.
Edward Sherwood őrségének vezetője rám bámult. Zömök,
izmos ember, úgy nézett ki, mintha át tudna menni egy falon is, és
mindent megtett, hogy megfélemlítsen. Olyan érzésem volt, hogy
el kellene bátortalanodnom ettől a tekintettől.
- Nem adjuk át a lőfegyvereinket - mondtam neki.
- Akkor nem látogathatja meg Mr. Sherwoodot.
- Kérem, kérdezze meg tőle, hogy akar-e látni minket. Ez az ügy
a testvérére vonatkozik.
- Nem léphet be fegyveresen a kórházi szobába - mondta.
- Utoljára, amikor Mr. Sherwoodot láttam, nálam volt a
fegyverem, és bevetettem magam közé és a teremtmény közé,
amely megpróbálta megenni.
- Tisztában vagyunk a szerepével, Ms. Baylor. A Sherwood Ház
hálás a segítségéért.
Ideje volt húzni a nagyágyúkat. - Mielőtt megérkeztem a jelen
helyzetet okozó incidensbe, a munkatársam felhívta a Sherwood
Házat, és értesítette a biztonsági főnökét, hogy úgy véljük, hogy
Rynda Sherwood veszélyben van. Azt mondták nekünk, hogy
foglalkozzunk a saját dolgunkkal.
Az őr jéghideg higgadtsága kissé megrepedt. - Ezt a személyt
már nem alkalmazzák Sherwood Házban.
- Örülök, hogy ezt hallom. Nagyon nyomasztó, amikor
megpróbál az ember fontos információkat átadni, és csak úgy
elhajtják. Kérdezze meg Edwardot, hogy akar-e látni
minket. Fontos és sürgős.
A férfi rám meredt. Egy kapcsoló átváltott a fejében. Rendben,
amikor utoljára az embereid lekoptattak, megsérült az Elsőrendűd,
és a biztonsági főnököt kirúgták.
- Kérem várjon itt. - Megfordult, és végigment a folyosón, a
váróteremben a Sherwood Ház egyenruháját viselő férfi és nő
figyelő szeme előtt hagyott minket.
Leon rájuk kacsintott. Sztoikusak maradtak.
A telefonom megcsörrent. Cornelius. Válaszoltam a hívásra. -
Igen?
- Megvizsgáltuk Brian számláit - mondta Cornelius. - December
21-én megállt a Millennium Kávéházban. Brian soha nem iszik
kávét vagy teát. A Millennium Kávéház az Öböl és a 610-es
kereszteződés közelében található. Tizenöt mérföldet

188
hajtott. Tizenhat kávézó van, amelyek közelebb vannak a
BioCorehoz.
Nem volt értelme tizenöt mérföldet vezetni a houstoni
forgalomban egy kávéért, amelyet nem iszik meg.
- Egyedül volt?
- Nem. A barista emlékezett rá, mert megrendelt egy
gyümölcsteát, majd nagy balhét csapott, mert Bryan írt Y-nal, nem
Briant I-vel a csészére. Találkozott egy férfival. Kint ültek le és
körülbelül negyvenöt percig beszéltek. Látta az ablakon
át. Megmutattunk neki néhány képet, és kiválasztotta Sturmot.
És a darabok a helyükre kerültek. - Köszönöm.
- Ez segít?
- Pontosan erre volt szükségünk.
- Fantasztikus. Ott van Bernard?
- Nevada? - mondta az unokatestvérem a telefonba.
- Igen?
- Bogár és én nyomon követjük Brian bejelentkezési
adatait. Valaki az ő hitelesítő adataival december 21-én belépett
az otthoni hálózatba. Az e-mailjeik és Rynda Facebookja szerint
az estét az anyósával és Edwarddal töltötték.
- Hogyan lehet nyomon követni, hogy mihez fértek
hozzá? Lemásoltak valamit?
- Nem. Egy számítógépes rendszerben egy fájl megnyitása és
másolása nagyjából ugyanaz. Nem rögzíti a különbséget. Csak
azt mondom, hogy valaki, aki nem Brian Sherwood volt, teljes
hozzáférést kapott a hálózatához.
- Köszönöm.
- Hazamegyünk.
- Légy óvatos.
- Azok leszünk.
Letettem.
A biztonsági vezető kilépett a folyosóra. – Találkozni akar önnel.
Edward egy kórházi ágyban feküdt, bőre csak néhány
árnyalattal volt sötétebb, mint a lepedők vakító fehére. A napfény
beáramlott a széthúzott függönyön, és egy gyönyörű bonsai fára
sütött mellette az asztalon. Egy izmos nő, a haját hátrafogta egy
súlyos lófarokba, diszkréten várt a sarokban, és úgy figyelt rám és
Leonra, mint egy sólyom. Berettát hordott. Leon mellé parkolt, és
úgy nézett ki, mint akinek semmi gondja a világon. A nő egyszer
végignézett rajta és nem törődött vele.

189
 A biztonsági vezető az őr mellett állt, és nem úgy nézett ki, mint
aki el akar menni.
Kihúztam egy széket. - Hogy érzi magát?
- Mint egy ember, aki kitért a golyó elől - mondta
halkan. Megérintette az ágy kartámaszának vezérlőelemeit, az
lassan mozgatta, hogy félig ülő helyzetbe hozza. - Megtalálta
Briant?
- Nem.
- Hogy van Rynda?
- Kitart.
- Tegnap este eljött hozzám. Felnyúlt, és megérintette a bonsai
leveleit.
- Elhozta a fát?
- Igen. Satsuki Azalea, hetvenkét éves. Májustól júniusig
virágzik. A virágok gyönyörű rózsaszínűek és fehérek. Igazán
változatos virágmintáik vannak, még ugyanazon a fán belül is. Már
egy ideje szerettem volna, de az utóbbi időben nagyon elfoglalt
vagyok. Emlékezett rá. - Mosolygott, majd összeszedte magát. -
Köszönöm, hogy megmentette őt és a gyerekeket. És
engem. Minket.
- Nem kell köszönetet mondania. Bárki az én helyemben
ugyanezt tette volna.
- Kétlem.
Nem volt könnyű ezt kimondani. - Mennyire bízik a biztonsági
embereikben?
Meg kell adni; Edward még a betegágyán is uralta a tekintetét. -
Bízom bennük.
- Amit mondok, nem mehet ki ebből a szobából.
- Mondja, bármi is legyen az.
Halkan beszéltem. - Alexander Sturm részt vett a testvére
elrablásában.
Nehéz csend ereszkedett ránk. Minden alkalommal, amikor
Sturm nevét megemlítették, az emberek lefagytak.
- Biztos ebben?
- Igen. Még nem tudjuk bebizonyítani, de biztosak vagyunk
benne.
- De miért?
- Alexander Sturm és Vincent Harcourt egy olyan összeesküvés
részét képezik, amelyben Olivia Charles is részt vett. Egy olyan
Elsőrendű-szervezethez tartoznak, amely megpróbálja
destabilizálni Houstont, hogy vezetőjüket hatalomra

190
juttassák. Caesarnak hívják. Adam Pierce szintén része volt ennek
az összeesküvésnek.
Edward rám bámult.
- Sturm gyanúja szerint Olivia elrejtett valamit Brian és Rynda
házában. Valami létfontosságút. Vissza akarja kapni, de nem
hajlandó egyértelműen megmondani, amit keres. Nem volt
elégedett azzal, hogy nem sikerült megtalálnunk a váltságdíjat,
ezért egy levágott emberi fület küldött Ryndának, hogy
meggyőzzön minket, hogy gyorsítsuk meg az erőfeszítéseinket.
- Édes Istenem. - Edward megpróbált felkelni.
- Kérem, ne keljen fel - mondta a biztonsági igazgató. - Kérem
uram. Szükség van rá, hogy jobban legyen.
Edward visszaengedte magát az ágyra.
- December 21-én az öccse meglátogatta a Millennium
Kávéházat, körülbelül tizenöt mérföldre a BioCore-tól. Ott
találkozott Sturmmal.
Hagytam, hogy leülepedjen.
Edward a homlokát ráncolta. - Biztos ebben?
- Igen. Találtunk egy szemtanút, aki kiválasztotta Sturmot egy
fotósorozatból.
- Briannek nem volt oka Sturmmal találkozni. A BioCore nem
üzletel a Sturm Enterprises céggel. És ha találkozni akart vele,
miért ment egyedül? Mindenki ismeri a Sturm hírnevét. Miért nem
beszélt róla?
Ezek kiváló kérdések voltak. - Később azon az éjszakán, amikor
Brian és Rynda együtt vacsoráztak önnel és az anyjukkal, valaki
Brian hitelesítő adatait használta, hogy belépjen otthoni
hálózatába.
Nem szólt semmit.
- Brian emberrablása másodpercek alatt történt. Az emberek,
akik ezt elkövetették, hatékonyak és profik. Brian
kiszámítható. Ugyanazt az utat járja be a munkahelyére és vissza
minden nap nagyjából ugyanabban az időben, a Memorial Drive
mentén, amely többnyire erdős. Három kamera található azon az
úton, amelyen Brian elhalad, de csak az egyik látja akadálytalanul
az utat.
Edward még mindig nem szólt semmit. Nem tudtam
megmondani, összekötötte-e a pontokat, vagy sem.
- Sikerült arra kényszeríteni őt, hogy megálljon az útvonal egy
bizonyos pontján, ahol az elrablását garantáltan rögzítik. Harminc
lábnyira mindkét irányba, és a bűncselekményt nem lehetett volna

191
kamerán rögzíteni. Nagyon valószínűtlen, hogy egy ilyen hatékony
banda nem csinálta meg házi feladatát, és nem tudta, hol vannak
a kamerák. Érdekes az is, hogy miután megütötte a lökhárítóját,
Brian belehajtott a védőkorlátba, kényelmesen megjelölve az
emberrablás helyét.
Edward szeme elsötétült. Ideje volt bevinni a végső csapást.
- Amikor Rynda megkérdezte Briant, hogy jól van-e, a fül
átadása után kijelentette, hogy fájdalmai vannak. Amikor
megkérdezte, hogy orvos kezelte-e a sebet, a férfi azt mondta
igen. A Tekerccsel szerződtünk, hogy DNS-elemzést végezzünk a
levágott fülön. Nem a testvéréé.
Edward felnézett. Arca megfeszült. Az állkapcsa
összerándult. Úgy nézett a mennyezetre, mintha egy lyukat
égetne a tekintetével. Keze ökölbe szorult, és összegyűrte a
lepedőt. Edward Sherwood monumentálisan mérges volt, és
mindent megtett, hogy visszatartsa dühét.
Vártam.
Kilazította az állát. Hangja halkan morgott. - Kibaszottul
megölöm.
A bonsai megreccsent. A törzs megvastagodott, ágak
felnyúlnak, növekednek. A gyökerek a talaj alá tekeregtek.
- A puszta kezemmel fojtom meg.
Rügyek képződtek az ágakon.
- Mindig tudtam, hogy gyáva. De ez . . .- A dühtől megremegett.
A kerámia kaspó megrepedt és felrobbant. Darabjai a ruháimra
hullottak. Mögöttem Leon hátrébb lépett, mert a biztonsági főnök
fegyvert húzott elő.
Az azálea szétterítette a gyökereit, és úgy körbefogta az asztalt,
mint egy szörnyű polip. A négyszeresére nőtt, az ágak az ágy fölé
lógtak.
- Ez túlmutat mindazon, amit valaha tett. Ez a gazember. Ez a
gyáva, gyenge féreg.
A rügyek felpattantak. Virágorgia borította be a fát, a finom
virágok minden árnyalatban fehértől az intenzív rózsaszínűig oly
sűrűn voltak, hogy nem látszottak a levelek. Egy édes illat töltötte
be a szobát.
Edward lehunyta a szemét, és mélyeket lélegzett.
Az azálea egyre szebben virágzott, mintha megpróbálná
megvigasztalni.
- Tegye el a fegyvert - mormogtam.
A biztonsági főnök lassan leengedte fegyverét.

192
 - Majdnem megölette saját gyermekeit, a kibaszott idióta -
horkant fel Edward. - Majdnem meggyilkoltatta a
feleségét. Majdnem engem is megölt. Tönkretette házunk
jövőjét. Amikor az emberek Sherwoodokról beszélnek, akkor
gyilkosságra, árulásra és összeesküvésre gondolnak.
A szeme kinyílt.
- Tizennégy év. Tizennégy évig tartottam a BioCore-t a
felszínen. Visszarángattam a csőd széléről, miután a szenilis
seggfej apánk a földre vitte. A felszínen tartottam, amikor Brian
kutatása leállt, mert időre volt szüksége, mert túlterhelt volt és túl
nagy volt a nyomás. Az a kis fasz, mi a fenét tud a
nyomásról? Mindannyian megóvtuk tőle, csecsemőkora óta. Távol
tartottam a hitelezőket. Ajánlatokat tettem. A saját jövőmet
félretettem, hogy a ház a felszínen maradjon. Olivia csak felszínes
kapcsolatban állt velünk, de hatása az üzleti tevékenységünkre
katasztrofális volt. Olivia árulása ártott nekünk, de idővel kihúztam
volna a céget a csávából. De most vége. Ő a Ház kibaszott
vezetője. A szerepe ki fog derülni. Rynda már társadalmilag
pária. Ha a férje és az anyja kapcsolódik ehhez az
összeesküvéshez, senki sem fogja elhinni, hogy ártatlan. Nincs
lehetőség elkerülni, hogy bemocskolódjon. Ez tönkreteszi a
gyermekei jövőjét. Végül kicsinál minket. Végünk.
Nem tudtam, mit mondjak. Egy évtizednyi harag tört ki belőle.
A szobában síri csend lett.
- Colin - mondta Edward.
- Igen, uram? - kérdezte a biztonsági főnök.
- Tájékoztassa anyámat, hogy a közelmúlt eseményei fényében
a Ház vezetését átveszem. Mi maradt belőle? Magyarázza el neki,
hogy az aranygyermek a pokolba vezetett minket. Azt is tanácsolja
neki, hogy készüljön fel a BioCore csődjének bejelentésére.
- Igen, uram.
A biztonsági főnök kilépett a folyosóra.
Edward rám nézett.
- Meg kell tudnom, miért - mondtam neki. - A pénzért csinálta?
Edward megrázta a fejét. - Rynda tőle függetlenül
gazdag. Tegnap este felajánlotta a társaság kisegítését. A
jelenlegi problémáinkat a saját hibájának tekinti.
- Elfogadta?
- Nem.
Igaz.

193
 - Nemcsak ez, de arról is meggyőződtem, hogy személyes
vagyonunk legalább részben le van védve. Ha . . amikor a
BioCore kalapács alá kerül, Briannek továbbra is bőséges forrásai
maradnak ahhoz, hogy kényelmesen élje az életét. Nem
extravagánsan, de kényelmesen.
- Lehetséges, hogy azért tette, hogy a BioCore felszínen
maradjon?
Edward felnevetett.
- Úgy gondolom, hogy ez egy nem.
- Nem.
Briannek nagyon kevés ambíciója volt. Ez csak egy lehetséges
indítékot hagyott. - A testvére valaha is kifejezte elégedetlenségét
a házasságával kapcsolatban?
Edward felsóhajtott. - Másfél évvel ezelőtt odajött hozzám, és
azt mondta, hogy el akar válni Ryndától. Azt mondta, hogy a
gyermekei fogyatékosak.
Ez az. - Mit mondott neki?
- Azt mondtam neki, hogy úgy teszek, mintha soha nem
hallottam volna, amit mondott. Aztán elmagyaráztam, hogy
Jessica és Kyle a gyermekei, és hogy apaként feltétel nélkül
szeretnie kell őket. Meg kellene védenie és vigyáznia rájuk. Hogy
nem dobhatja el őket, és nem cserélheti le új modellre, mint egy
tavalyi autót. Ha nem tud büszke lenni rájuk, mert nem voltak
olyan mágikus tehetségeik, amit remélt, akkor sem dobhatja el a
felelősségét. Emlékeztettem rá, hogy milyen elbűvölő volt apánk,
és milyen tragikus lenne, ha Brian ugyanolyan öregemberré válna.
- Mit mondott?
- Azt kérdezte tőlem, hogy mi történik, ha végül megteszi. Azt
mondta, hogy a házasság stresszt okoz neki. - Csöpögött az
undor Edward hangjából. - Emlékeztettem rá, hogy Olivia
Charlesnak nagyhatalmú barátai vannak. A BioCore-ra és az ő
társadalmi helyzetére gyakorolt hatás pusztító lenne. Azt is
mondtam neki, hogy ha ez a baromság ismét kijön a szájából,
nyugdíjba vonulok, és a társaság vezetését otthagyom neki, így
gondoskodhat magáról. Az utolsó végül hatott.
- A társadalmi helyzet olyan fontos neki?
- Igen. Szüleink gondoskodtak arról, hogy világosan
meghatározzuk a szerepeinket. Ragyogó kutató, és én vagyok a
bátyja, akinek gondnoki szerepet szántak. Nem szereti, ha az
emberek másként beszélnek róla, mint a kijelölt szerepe. Elviselte
Jessicát, mert minden valószínűség szerint Elsőrendű, mint az

194
anyja. De Kyle ütközött Brian képével önmagáról. Brian
tehetséges Elsőrendű, tehát fia szintén tehetséges Elsőrendű kell
legyen.
Ha Rogan és én valaha is összeházasodnánk, és a
gyermekeink nem Elsőrendűek lennének, vajon neheztelne
rám? A szívem apró fájdalmas labdává szorult össze.
- Az öcsém nem hülye. Nagyon jól tudja, hogy a Ház
vezetőjeként betöltött pozíciója lehetővé teszi számára, hogy
ússzon az élet sűrűjében. Az ajtók nyitva állnak előtte. A főpincér
mindig megtalálja a foglalását, és ha nem, akkor csodák csodájára
találnak számára asztalt. Az emberek tisztelettel bánnak
vele. Mindenki szem előtt tartja az érzéseit. Nem kell foglalkoznia
befektetőkkel és hitelezőkkel. Nem kell fájdalmas döntéseket
hoznia az emberek kirúgásával kapcsolatban. A problémáit
ledelegálja nekem és a feleségének. Kyle fenyegette ezt. Mi
történik, amikor Brian visszavonul? Ki veszi át? A BioCore-nak
lesz jövője? Felhívta a figyelmet arra, hogy ki is Brian. Nincs
semmi rosszabb, mint egy sikertelen vérvonal. A megbélyegzés
olyan, mint a méreg. Az egész házra kiterjed.
Már hallottam ezt a kifejezést. A sikertelen vérvonal olyan
személyt jelentett, akinek az ősei erőteljes mágusok voltak, de aki
ezt nem adja át a gyermekeinek, tehát a család mágiája minden
generációval gyengül.
- Szerinted Brian sikertelen vérvonal?
- Nem érdekel - mondta Edward. - De nem. Azt hiszem, Kyle-
nak csak időbe kerül. És még ha nem is, okos gyerek. Bárki, aki
egy percnél hosszabb ideig beszél vele, láthatja. Anyám soha nem
törődött a gyerekekkel, még a sajátjaival sem, de Olivia
látta. Imádta. Minden képét bekeretezte.
- Köszönöm az idejét. - Felálltam.
Rám nézett, a szeme kísérteties volt. - Elmondta Ryndának?
- Még nem.
- Lehet, hogy ez összetöri. Ott akarok lenni.
- Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy ott legyen, de nem
tudok megígérni semmit. Nem tudom, mi fog történni.
Kimentem a szobából. Leon követett.
Zuhanyozni akartam, hogy lemossam a feszültséget.
- Szerelmes Ryndába - mondta Leon. - Az egész arca
kigyulladt, amikor róla beszélt.
- Igen.
- Miért nem vette feleségül? Miért ment feleségül Brianhez?

195
 - Valószínűleg azért, mert Brian volt a Ház vezetője, és Olivia
Charles nem látta volna Edwardot megfelelőnek. Nagyon büszke
volt.
A lifttel lementünk a hallba.
- Ha Ház leszünk, akkor a te leszel a Baylor Ház vezetője.
- Igen. - És micsoda öröm lesz az nekem.
- Fontos ház leszünk - mondta. – Te Elsőrendű vagy, Catalina
Elsőrendű, Arabella valószínűleg Elsőrendű. Lehet, hogy Bern
Kiemelkedő. Négy magasabb szintű mágiahasználónk lenne.
- Mhm. - Nyilvánvalóan gondolkodott rajta.
- Feleségül mész Veszett Roganhez? - kérdezte Leon. -
Mindketten a Házaitok vezetői lennétek.
Uhh. - Nem kért meg.
Kimentem az ajtón és hunyorogtam a ragyogó napsütésben.
- Lehet, hogy neked kéne megkérned - mondta Leon.
Ha csak ilyen egyszerű lenne. Az autómhoz indultunk. A parkoló
félig üres volt. A szélére parkoltam, mert a bejáratnál és a
sürgősségi előtt tele volt.
- Csak azt akarod, hogy kapcsolatban maradhass Veszett
Rogannel.
- Nem – felelte, sötét szeme komoly volt. - Azt akarom, hogy
boldog légy...
- Micsoda? – szakítottam félbe.
- Azt akarom, hogy boldog légy - ismételte meg. - Boldoggá tesz
téged.
- Lehet, hogy Rogan és én nem vagyunk kompatibilisek
egymással.
Leon úgy nézett ki, mintha beleharapott volna egy citromba. -
Mint . . . szex. . . ?
- Gyerekek, Leon. Ő telekinetikus, én inkvizítor vagyok. Lehet,
hogy gyermekeink nem lennének Elsőrendűek. Láttad, hogy Brian
hogyan kezelte ezt.
- Rogant érdekli?
Legutóbb, amikor nyíltan beszéltünk róla, Rogan azt mondta
nekem, hogy bár azt hiszem, hogy nem számít, majd fog. - Nem
tudom. Azt mondta, hogy nem ...
A telefonom épp csengett, amikor egy hatalmas páncélozott
teherautó gurult be az előttünk lévő parkolóba. A páncélozott
jármű felvillant a fejemben. A nagyi már korábban is dolgozott
rajta. Úgy nézett ki, mint egy páncélozott biztonsági teherautó
kívülről és egy megnyújtott limuzin belülről. Huszonöt

196
ülőhely. Basszus. Soha nem jutunk oda autónkhoz. A legjobb
lehetőségünk a kórház és Sherwood biztonsági szolgálata volt.
- Fuss! - kiáltottam, és a kórház felé indultam. Leon kilőtt
mellettem, mintha én nem is mozogtam volna.
A mágia előttem csapott le a földre. A robbanás
hátralökött. Megbotlottam.
Egy férfi két lábnyira tőlem robbant be a létezésbe. Majdnem
nyolc láb magas volt, kidolgozott izomzattal borítva és
meztelenül. Bőre fényes vörös, a Madero Ház biológiai
páncéljának élénkvöröse, és Dave Madero arca volt. De ez nem
lehet a valóság, mert Rogan úgy törte össze Dave-et, mint egy
fogpiszkálót.
Valaki ideteleportálta, villant fel az agyamban.
A férfi a kezével megszorította a vállamat. Lerántott a
lábamról. A csontjaim megreccsentek.
- A Madero Ház üdvözöl, kurva! - Megrázott, mint egy
rongybabát. - Hol van a barátod? Megsértette a testvéremet!
Nem Dave. Ez Frank vagy Roger Madero.
- Hol van? – Megint megrázott. Fogaim csikorogtak a
koponyámban. - A nagyanyád azt mondta, hogy élve kellesz. De
nem mondta, hogy egy darabban.
Ez túl sok volt. Az összes stressz, aggodalom és félelem
fellobbant bennem, és kirobbant. Vállamnál fogott, de ez nem
akadályozta a kezem. Felemeltem az alkaromat és az arcára
csaptam az ujjaimat. A fájdalom végigzúdult bennem és
végigfutott a karomon, tiszta gyötrelemmé vált. Villám lőtt ki az
ujjaimból, és belecsapott a páncélozott bőrbe.
Madero felkiáltott.
Üdvözöllek a sokkolóval, kurva. Valaki vicsorgott, mint egy
dühös állat, és észrevettem, hogy az én vagyok.
Madero üvöltött és térdre esett. Belekapaszkodtam. A körmöm
vért serkentve belevájt a bőrébe. A páncélja kudarcot vallott.
A fájdalom szinte megölte.
Madero levegő után kapkodott. Sikolya elgyengült,
kétségbeesetten vonyított, hangja berekedt.
Ragyogó fény úszott a szemem elé. El kellett engednem,
különben minden mágiámat elhasználom és meghalok.
Elrántottam a kezem. Madero összeomlott a lábamnál, arccal
lefelé és görcsökben fetrengett.
Hátrahúzódtam. Az emberek felénk futottak a teherautóból. A
világ elhomályosult, életlenné vált. Túl sok mágiát használtam el.

197
 Az unokatestvérem jelent meg a látóteremben, a fegyvere a
kezében volt. - Most?
- Most! - A kezem megtalálta a Baby Desert Eagle-met.
Leon tüzelt. Szünet nélkül. Nem várt a célzással. Nem
lélegzett. Felugrott a fegyverrel, és nyolc lövést adott le egy
másodperc alatt.
Nyolc ember esett el. Négy állva maradt. Egy pillanatnyi
szünetet tartottak, megdöbbentek, aztán megfordultak, és
visszahúzódtak a teherautójukhoz.
Felemeltem a fegyvert, leadtam egy lövést. A teherautó bal első
gumiabroncsa megremegett. Egy másik lövés, egy másik
gumiabroncs. A négy menekülő támadó elfordult a járműtől, és
mélyen a parkolóba futott.
Kifújtam a levegőt.
A nyolc test közül egyik sem mozgott.
Madero a lábamnál feküdt, és úgy kapkodta a levegőt, mintha
szívrohamot kapott volna. Kissé összezsugorodott, és a bőre
szinte normál színű lett.
- Öt - mondtam.
Leon rám nézett, vad szemekkel.
- A Baylor Háznak öt magasabb szintű mágiahasználója lesz. Te
ezt csinálod, Leon. Ez a mágiád.
Leon a parkolóban fekvő nyolc testre meredt. -
Istenem. Istenem. Halottak. Halottak, halottak.
- Igen.
Felém fordult. - Megöltem őket.
- Igen.
Leon arckifejezése eltorzult. Lehajolt és hányt a járdán.

198
10. fejezet
Amint Leon befejezte a hányást, megmondtam neki, hogy
menjen be és mondja meg a kórház személyzetének, hogy
segítségre van szükségünk. Hat ember kellett, hogy Dave 2.0-t
egy hordágyra rakják és a sürgősségire vigyék.
Egy kórházi adminisztrátor, a negyvenes évei közepén lévő
spanyolajkú nő, felém rohant, arca elsápadt, szája vékony vonallá
feszült. - Hívjam a zsarukat?
Mit mondana Rogan? - Ház ügy.
Kiegyenesedett. Az őrült izgalom eltűnt az arcáról. Kimondtam a
varázslatos szavakat, amik mentesítik őt minden felelősség alól.
- Értesítem a hatóságokat - mondtam. - Vigyázzon a sérültekre.
- Milyen sérültekre? Mindenki meghalt.
- Akkor vigyázzon az unokatestvéremre.
Odafordult, ahol Leon ült a járdán. Bőre sápadt zöldes
árnyalatot kapott.
- Oké - mondta. - Rendben.
Átmentem Leonhoz, lehajoltam és megöleltem. Nem küzdött
ellene és nem adott utálkozó hangokat. Ez igazán rossz jel.
- Nagyon jól voltál - mondtam neki.
- Korábban nem volt igazi - mondta halkan.
- Amikor felderítettél anyának?
Bólintott. - Ez most igazi. Megöltem őket. Miattam haltak meg.
Ezt most kell helyre tennem, különben tönkreteszi. - Nem, én
öltem meg őket. Én parancsoltam meg, hogy lőj, és
engedelmeskedtél a parancsomnak. Ez én művem, nem tied.
Kezei remegtek.
- Leon, ezek az emberek megtámadtak minket. Ha nem
állítottad volna meg őket, akkor elhurcoltak volna Victoria
Tremaine-hez. Lehet, hogy téged megöltek volna. Az egész
családunk veszélyben lenne. Jól csináltad. Nem menekültél
el. Megmentettél engem, és anyát, és a nagyit, az
unokatestvéreidet és a testvéredet. Megmentettél mindannyiunkat.
Egy férfi kórházi műtősruhában odajött, és egy takarót borított
Leon köré. Finoman összehúztam a takarót körülötte.
- Jól csináltad.
Felnézett rám. - Én voltam.
- Igen. Anya olyan büszke lesz. Apám is büszke
lenne. Megvédtél minket.

199
 - Oké - mondta.
Victoria megfizet érte. Szeretném én elintézni.
- Te is hánytál? - kérdezte.
- Amikor először lelőttem valakit? Én is rosszul voltam.
- De hánytál?
- Nem volt rá időm. Az épület felrobbant, és elájultam. De ha lett
volna rá esélyem, akkor biztosan hánytam volna. Amikor először
láttam, hogy Rogan megöl valakit, szinte rosszul lettem. A
Gödörben voltunk, és ráejtett egy épületet a szemétládára. Csak
lehasított az épületről egy darabot és összezúzta vele. Hosszú
időbe telt, amíg túljutottam rajta.
- Mindig ilyen rossz?
- Nem. Hozzászoksz. - A fülemben visszhangzott David Howling
nyakának roppanása. Leonnak nem kellett tudnia erről. Soha nem
kell megtudnia, hogy ez milyen érzés. Ha a menny a földdel
összeér, akkor is elkövetek mindent, hogy soha ne tudja meg.
Két páncélozott SUV érkezett a parkolóba, Rivera és Rogan hat
embere szállt ki. A lovasság rekordidő alatt megérkezett, de már
késő volt.
Felém rohantak, Rivera parancsokat adott. - Őrködj itt, itt és
ott. Nem akarok vak helyeket. Ha valami gyenge pontja ennek a
parkolónak, tudni akarok róla minél előbb.
Az emberek kiváltak a csoportból. Megállt előttem. - Jól van,
Ms. Baylor?
Határozza meg a „jól”t. - Minden rendben.
- Hol van Frank Madero?
Egy pillanat múlva eszembe jutott, hogy állandó kapcsolatban
áll Bogárral, és Bogár azonosította Frank-et abban a pillanatban,
amikor megjelent. – A sürgősségin.
- Kell őrséget állítanunk?
- Nem.
Rivera kínban volt. - Szeretne őröket a szobájába?
- Nem. - Nem fog túl hamar felkelni.
- Bogár azt mondta, hogy vannak túlélők. Akarja, hogy üldözzük
őket?
- Nem hiszem, hogy szükséges.
A fennmaradó négy ex-katona szinte kétségbeesettnek nézett
ki.
- Az őrnagy nagyon határozott volt. - Rivera arckifejezése olyan
volt, mintha parázson sétálna. - Arra utasítottak, hogy nyújtsunk
segítséget és tartsuk biztonságban. Nem voltunk itt.

200
 Most már értem. Rogan azt mondta nekik, hogy vigyázzanak
rám, és hagyták, hogy megtámadjanak, és mire ideértek, a harc
már véget ért. Ezért izzadtak a golyóik.
- Amikor az őrnagy visszatér, elmondhatja neki, hogy elvégezte
a munkáját. Volt egy incidens, de már vége, és biztonságban
vagyok. Ha részleteket akar, mondja meg neki, hogy kérdezzen
engem.
Rivera nem volt meggyőzve.
Sóhajtottam. - Szeretne segíteni valamiben?
- Igen.
- Pontosan mit mondott Rogan, miben segíthet?
- Bármiben, amire szüksége van.
- Kérem, gyűjtsék össze a halottakat, és azonosítsák a lehető
legtöbbet. Valaki elém teleportálta Frank-et, és jó lenne
azonosítani a teleportáló mágusát. Kérem, kövesse a Rogan által
használt protokollt, és értesítse a hatóságokat arról, hogy heves
konfrontáció zajlott Madero Ház és Baylor család között. Ha
bevonnánk Rogan jogi osztályát, nagyszerű lenne, mert estére
otthon kell lennem, és a nap hátralévő részét nem tudom a
rendőrségen kihallgatással tölteni. Telefonszámokra is szükségem
van a Madero családhoz és Victoria Tremaine-hez. Új
gumiabroncsokat szeretnék a teherautó számára. Körülbelül
kétszázötvenezret érhet, és hazavisszük a nagymamámhoz. És
miután mindent elvégeztünk és a hatóságok elengedtek minket,
nagyra értékelnék egy kíséretet hazafelé. Ennek boldoggá kell
tennie az őrnagyot.
- Igen, hölgyem.
Kevesebb, mint egy perc múlna Bogár szöveges üzeneteket
küldött a két telefonszámmal, az egyik a Madero Házé, amelyet
Peter Madero irányított, a másik pedig Victoria Tremaine által
kibérelt penthouse lakosztály irodája a Landry Towerben. A járdán
ültem Leon mellett, és figyeltem, ahogy Rogan emberei
összeszedik a holttesteket.
Először Madero vagy Tremaine? A Madero elintézése
egyszerűbb lenne. Dave támadása után utánuk néztem. A Madero
Házat Peter Madero pátriárka vezette, aki hetvenes éveiben járt; a
menye, Linda; és az ő fiai, David, Frank, Roger és a tizennégy
éves ikrek, Ethan és Evan. Roger már házas volt, és a felesége
várandós.
Dave és Frank viselkedése alapján, Peter, a nagyapjuk gonosz
és makacs a kisujja körméig. Először az unokáját küldte utánam

201
és Rogan után, majd miután Rogan origami darut készített Dave-
ből, elküldte egy másik unokáját. Peter nem adta fel könnyen, de
megfontoltság nélkül nem élhette volna túl ilyen sokáig.
Tárcsáztam a számot, és kihangosítottam a hívást.
- Madero Ház - vette fel a telefont egy nő.
- Itt Nevada Baylor. Hadd beszéljek a Ház vezetőjével.
- És ki a fene maga?
- Én vagyok az a személy, aki épp most küldte Frank-et s
sürgősségire. Adja át a kagylót.
Kis szünetet követően egy morcos férfihang hallatszott a
vonalban. - Szóval te vagy az a kurva, akit Tremaine akar.
Aha. Ismerős. - Elbűvölő. A családodnak kicsi az agya, tehát ezt
lassan mondom. Frank a Houston Memorialban van. Én küldtem
oda. Ha magához tér, akkor elmondja neked, hogy tizenkét embert
hozott ellenem és a tizenhat éves unokatestvérem ellen. Nyolc
embere halott. Négy elmenekült. A csinos járműveteket háborús
sarcként magammal viszem.
- Kibaszott kurva.
- Neked Elsőrendű kurva.
Peter Madero a saját nyálában fuldoklott.
Rivera és Leon rám bámultak.
- Nem tudom, vajon Tremaine pénzt ígért-e neked, és csak
kapzsi és hülye vagy, vagy valami tud rólad, és félsz, de én az
unokája vagyok. A húsa és vére. Gondolkozz rajta.
- Nem félek tőled vagy a vén szatyortól.
- Az egyik unokádnak mindkét karja gipszben, és a másik
majdnem meghalt. Tudnom kell, hogy fel fogod mondani a
szerződést, vagy újra megpróbálod. Ha újra próbálkozol, hagyom,
hogy Veszett Rogan emberei őrizetbe vegyék Frank-et.
- Kitépem a torkod, és eltöröm a nyakad.
- Nem élted volna meg a hetvenes éveidet, ha rossz üzleti
döntéseket hoznál. Küldd utánam Rogert is, és a baba apa nélkül
nő fel. Te is tudod, és én is tudom. Ki maradt? Az ikrek?
- Elintézlek magam.
- Nem, nem fogsz. Három hónapja volt egy hármas
bypassod. Frank és Dave alig tudtak élve kikerülni az alig három
perces küzdelemből. Nem kell harcolnom veled, csak köröket
futok körülötted, amíg a tested fel nem adja. És akkor mi lesz a
családoddal?
- Maradj távol a családomtól!

202
 - Döntésre van szükségem Frankről. Nem ülhetek itt egész
nap. Apropó, mit akarsz tenni a halott embereiddel?
- Visszaadod a járművemet, és gondolkodni fogok a szerződés
felmondásáról.
- Nem, ez az én járművem. Tisztességesen és becsületes
küzdelemben nyertem.
Átkozódott.
- Csak ismerd be, hogy vesztettél, te kötekedő vén gazember.
- Rendben. Hagyják a halottainkat a kórházban; felvesszük
őket. És nehogy ott találjalak, különben kitekerem a nyakad.
Letettem. Rivera úgy nézett rám, mintha még soha nem látott
volna engem.
- Volt korábban egy ilyen ügyfelem - mondtam neki. - Az
egyetlen módja, hogy elnyerjük tiszteletét, ha a saját játszmájában
győzzük le, és csak annyit kapjon vissza, mint amennyit adott.
Bámultam a nagymamám számát. Valamilyen választ kell erre
adni. Már másodszor támadott meg bennünket. Felhívom és adok
neki egy ultimátumot? Felhívjam a Levéltárat és panaszt
tegyek? Ez gyengének mutat bennünket, vagy akkor látszunk
gyengébbnek, ha nem panaszkodunk, és hagyjuk, hogy továbbra
is terrorizáljon minket?
Leon odabújt mellém. Rivera egy pillanatra tanulmányozta, és
beleszólt a rádiójába. - Kurt? Keress meg.
Egy perccel később egy mogorva kinézetű férfi odajött
hozzánk. Sűrű vörös szakálla és olyan széles vállai voltak,
amelyek nem férnek be az ajtón. Leonra pillantott és bólintott. -
Gyere velem.
Leon felállt és követte.
- Mi történik?
- Kurt a mi poszttraumás stressz szakemberünk - mondta
Rivera. - Ex haditengerész SEAL-es, tele kitüntetéssel.
- És magas gyilkossági rátával? - tippeltem.
Rivera bólintott. – Leonnak segítségre van szüksége, és Kurt
képes erre. Tudja a helyes szavakat.
- Köszönöm - mondtam.
- Tehetséges gyerek - mondta Rivera, és elindult.
Néztem a telefonomat. Szükségem volt néhány tanácsra. Ha
Rogan itt lenne, akkor talán elmentem volna hozzá, de még ha
meg is tettem volna, úgy dönthet, hogy elmegy és személyesen
beszélget el Victoriával. Eddig szinte fájdalmasan óvatosan
törődött azzal, hogy nem lépjen a tyúkszememre, de majdnem

203
elvesztette a fejét, amikor odamentem hozzá, hogy kérdezzem,
hogyan kezeljem Augustine-t. Közel került ahhoz, hogy megölje
egy barátját - valószínűleg az egyetlen barátját - az én kedvemért.
Nem, egy semleges harmadik félre volt szükségem. Valakire,
akinek nem okoz nehézséget a Házak vizein történő navigálás, de
nem volt személyes érintettsége az ügyben. Átgondoltam a
kapcsolataimat. És igen, Linus Duncan. Korábban ő volt Texas
leghatalmasabb embere. Azt mondta, hívjam, ha tanácsra lenne
szükségem. Cornelius nagyon nagyra tartotta, és Rogan is
tisztelte őt.
Tárcsáztam a számát.
- Üdvözlöm, Ms. Baylor - mondta Linus Duncan gazdag, kissé
meglepődött baritonjával a telefonba. - Miben segíthetek?
- Szükségem van némi tanácsra.
- Sürgős az ügy?
- Igen.
- Merre van?
- A Houston Memorialban vagyok.
- Megsérült?
- Nem. De épp túléltem Victoria Tremaine második támadását.
Volt egy kis szünet.
- Igaza van - mondta Linus, és aggodalom érződött a
hangjában. - Az ügy sürgős. Úgy emlékszem, a Houston
Memorialban van egy csendes kávézó. Negyven perc múlva ott
leszek.
Munoz őrmester engem nézett. Vékony, sötét hajú férfi,
körülbelül kétszer annyi idős, mint én, rendőrnek tűnt,
valószínűleg azért, mert pontosan az volt. A karrier-zsaruknak az
a furcsa levegője lengte körül, a tekintéllyel és a világfáradtsággal
átitatva. Mindent láttak már, a legrosszabb forgatókönyvre és a
leghülyébb hantára számítottak, és semmi sem lepte meg
őket. Ha egy űrlény leszállna a parkolóban, és egy robbantással a
földdel tenné egyenlővé, Munoz őrmester oda se
bagózna. Megparancsolná, hogy emelje fel a végtagjait, és
feküdjön le a földre, de nem lepődne meg.
A parkoló gyorsan tele lett zsarukkal. Munoz őrmester vette át
az irányítást, és egyértelműen nem tetszett neki, amit látott.
- Magát ismerem. Longhorn Hotel, egy enerkinetikus a feleségét
csalja.

204
 - Igen, uram. - Rutin csaló házastárs volt az addig, amíg a
feleség meg nem jelent a szállodában, hogy a kifejezett
utasításaimmal ellentétben szembeszálljon a férjével. Erős
megérzésem volt, hogy ha a csaló férj betuszkolja a feleségét a
kocsiba, soha senki nem fogja látni újra, ezért közbeléptem, és a
falhoz vágott, mielőtt sikerült elintéznem az elektromos
sokkolómmal.
- És most itt van ez. - A sorban fekvő nyolc testhez
fordult. Mindegyiken egyetlen bemeneti seb látszott ugyanabban a
pontban.
- Ezt hívjuk T-vonal gyilkosságnak. Tudja, mi a T-vonal?
- Igen.
Ha függőleges téglalapot rajzolunk az orr körül, és egy
vízszintes téglalapot az orrnyereg felett, ami a pupilla közepén
végződik, akkor kapunk egy T alakú területet. Az emberek szerint
a fejlövés mindig halálos volt. Hát nem az. A golyók néha
lepattantak a koponyáról, vagy csak csekély agykárosodást
okoztak, de nem sikerült megölni a célt. Néha behatoltak a
koponyába, de csak enyhe sérülést okoztak. De a T-vonalra
leadott lövés mindig halálos volt. Egy golyó a T-vonalra, és
szétroncsolta az agy alsó részét és az agytörzset, amelyek azokat
az automatikus szervfolyamatokat vezérlik, amelyekre szükségünk
van az élethez, például a légzést. A halál azonnali. Ez volt a
legbiztosabb és legkíméletesebb módja a célpont
elintézésének. Az áldozat soha nem fogja felfogni, hogy
meghal. Az utolsó emléke a fegyver lenne, és utána az agya
felrobban.
Leon pontosan a szemük között találta el mind a nyolc
embert. Nyolc lövés, nyolc azonnali ölés.
Egy Harley-Davidson állt be a szomszédos parkolóba. Vezetője
fekete bőrkabátban és farmerben leugrott az ülésről, lehúzta a
sisakját a fejéről, felfedve a fekete göndör hajából álló felhőt, és
felénk fordult. Fekete nő, közepes barna bőrű, körülbelül
harmincöt éves. Egy járőr állt az útjába, ő vakkantott neki valamit,
és folytatta az útját.
- Sorba állította őket? - kérdezte Munoz őrmester. – Kivégzés
volt?
- Nem. Önvédelem volt. Tűz alá vettek, miközben rohantak
felénk.
Munoz először a holttestekre, majd rám nézett. - Mennyire
messze voltak?

205
 - Ne válaszoljon erre! - csattant fel a bőrbe öltözött nő.
Munoz felé fordult.
- Ne válaszoljon semmit. - Elővette a személyi igazolványát, és
Munoz elé tolta. - A nevem Sabrian Turner. Én vagyok a Rogan
Ház és a jövőbeni Baylor Ház jogi képviselője.
- Több gyilkosság történt. Ügyfelének meg kell válaszolnia a
kérdéseimet.
- Olyan információt kér, amely a Házvédelmi törvény alapján
privilégizált. És a parkoló közepén csinálja, ahol nem
garantálható, hogy az információt más nem hallja. Ügyfelem nem
köteles nyilvánosságra hozni a mágiájának vagy családtagjai
mágiájának pontos mértékét és jellegét, kivéve, ha ön garantálja
annak titkosságát.
Munoz összeszorította a száját. - Az ügyfele nem tagja egy
Háznak sem.
- Az ügyfelem regisztrált a próbák elvégzéséhez. Amíg nem
bukja el őket, a Házak védelme és jogai kiterjednek rá.
- Bocsásson meg - mondtam.
- Ugyanezen törvény alapján az ügyfeleknek teljes körű
együttműködést kell biztosítaniuk azokban az esetekben, amikor a
lakosság biztonsága kérdéses.
- Milyen lakosság? Ezeket az embereket a Madero Ház
alkalmazta. Ez háború.
- Bocsásson meg - mondtam hangosabban.
- Majd magam megítélem, hogy ez Ház háború-e.
Sabrian keresztbe tette a karját. - Ó, valóban?
- Hé! - kiabáltam.
Mindketten rám néztek.
- Van egy kamera felettünk - mondtam. - Biztos vagyok benne,
hogy ez az egészet felvette.
- Majd oda is eljutunk - ígérte Munoz, és visszafordult
Sabrianhoz. - Lehet, hogy el kell vinnem az ügyfelét kihallgatásra.
Sabrian összevonta a szemét. - Az ügyfelem akkor ad választ a
kérdéseire, amikor neki alkalmas.
- Szerezniük kellene néhány kardot, és ki kellene vonniuk -
mondtam.
- Ó, nem gondolom, hogy erre szükség lesz, ugye? - mondta
Linus Duncan.
Munoz oldalra lépett, és felfedte a tökéletes fekete öltönyben
megjelenő Linus Duncant. A vállán lógott egy hosszú kék
szalag. Elmosolyodott, fehér fogai kivillantak az ezüsttel hintett

206
sötét szakállából. - Végül is a Madero Ház a másik fél, és
mindannyian tudjuk, hogy ez mit jelent. Elnézést.
Lépett egyet Sabrian és Munoz között, és kezet
nyújtott. Megfogtam, és lesegített a járdáról. - Ms. Baylor tartozik
nekem egy kávéval. A kórházi kávézóban leszünk, ha szüksége
van ránk.
- Igen, uram - mondta Munoz őrmester.
A kávézó kicsi és bensőséges volt, gazdag barna és nyugtató
bézs berendezéssel, és az asztalok csak egy harmada volt
foglalt. Linus és én beálltunk a rövid sorba. Megrendelt egy
eszpresszót, én pedig gyógyteát választottam. A kezeim kissé
remegtek, az adrenalin és a sokkolás utóhatása.
Elvettük a rendelés számát, és egy félreeső asztalhoz ültünk az
ablak mellett. Kiváló kilátás nyílt a parkolóban lévő
zűrzavarra. Legalább Leon biztonságban volt. Komolyan
kételkedtem abban, hogy bárki átjuthat Kurton, hogy beszéljen
vele.
- Nem akartam félbeszakítani a napját - mondtam.
Linus rám kacsintott. - Kérem. Érdekes fiatal nőkkel történő
kávézás már ritka az én koromban. Hogyan szalaszthatnám el?
Mosolyogtam. Linus közelében valamiért nyugodtnak éreztem
magam. Tudtad, hogy őszinte és bármit is mondjon neked, nem
lesz hazugság.
A barista hozta italainkat és távozott.
Linus megkóstolta a szurokfekete főzetet egy kis fehér
csészéből, és elgondolkodva oldalra fordította a fejét. Biztosan
úgy döntött, hogy az eszpresszó megfelelő, mert újabb kis kortyot
ivott.
- Beszélnünk kellene a nagyanyjáról?
- Milyen?
- Victoria? Okos. Könyörtelen. Eltökélt. Szerinte mindig igaza
van, és gyakran így is van. Ez - az ablakra pillantva - nagyon eltér
a módszereitől. Inkább csendben intézi a dolgait. Biztosan
kétségbeesett lehet.
- Miért?
- Ön a családtagja - mondta. - A család mindegyikünknek
fontos. Ön a rejtett örököse, a Házának jövője. Szülei meghaltak,
amikor még csak tizenkét éves volt. Olyan nagyon akart egy
gyermeket. Láttam nem sokkal James születése után. Először tűnt
boldognak, mióta megismertem. Gyakorlatilag ragyogott.
- Szörnyen bánt az apámmal.

207
 - Nem kételkedem benne. Nagyon követelőző és nehéz
ember. A legszigorúbb mércéhez tartja magát, és soha nem
mérlegelné a gondolatot, hogy talán nem mindenkinek van
képessége vagy akarata, hogy megfeleljen az ő elvárásainak.
- Ez a második alkalom, amikor megtámadott minket.
- Mikor volt az első alkalom? - kérdezte.
- Két napja. Dave Madero Rogant és engem üldözőbe vett a
dzsipjével.
Tovább kortyolta az eszpresszóját. - Hogyan végződött?
- Rogan öt helyen eltörte Dave karját.
Linus elmosolyodott. - Ha Dave Madero üldözné azt a nőt, akit
szeretek, akkor a lába is eltört volna.
- Ó, megpróbálta. Én kértem, hogy ne tegye.
- Hagynia kellett volna. A Madero Ház az elmúlt ötven évben
háborút folytatott a finomság ellen. A nyers erőt és az egyértelmű
üzeneteket értik csak meg.
- Ez szinte szó szerint az, amit Rogan mondott nekem. - Egy
szívószálon keresztül ittam a teámat. Savas íze volt, de jobb volt,
mint a nyelvemen érződő fémes-rezes patina.
Linus felsóhajtott. - Rogan jól ismeri a Házak politikáját. Régóta
játsza. Beleszületett, és ösztönei általában helyesen
ítélnek. Ugyanakkor kényes helyzetben van. Bocsásson meg
kérdésért, de megbeszélte már vele a lehetséges jövőjét?
Köhögtem.
- Ezt nemnek veszem. - Linus sötét szemével fixírozott. -
Engedje meg, hogy megreszkírozzam a találgatást: ő nyomult, ön
pedig hátrált. Egyre erőteljesebben nyomult, és ön meghúzta a
határokat, és megtagadta, hogy átlépje őket.
Sikerült megszólalnom. - Igen.
- Ez valószínűleg új élmény volt a számára.
- Igen. – Hirtelen késztetést éreztem arra, hogy bemásszak az
asztal alá. Úgy éreztem, hogy ismét tizenkét éves vagyok, és
anyám úgy döntött, hogy lefolytatja velem a nagy beszélgetést. -
Ismeri őt?
- Connor korában ismertem meg az apját. Voltak közös üzleti
tárgyalásaink, többnyire katonai szerződések. Connor abban az
időben tizenkét éves volt, és oly módon tudnám megfogalmazni,
hogy mindketten keményfejűek, és az alma nem esett messze a
fájától.
Igaz. Megpróbáltam elképzelni két Rogant, és kudarcot
vallottam.

208
 - Rogan nagyon tudatában van annak, hogy ön hamarosan egy
feltörekvő Ház vezetője lesz. Saját Háza vezetőjeként bizonyos
etikai kötelezettségei vannak, és nyilvánvalóan nem tudja
irányítani az ön társadalmunkba történő belépését, mert törődik
önnel, és azt akarja, hogy a Baylor Ház függetlenként jelenjen
meg, nem pedig a Rogan Ház vazallusaként. És mint egy ember,
aki szereti önt, nem akarja rákényszeríteni az akaratát az önére,
még akkor sem, ha ez az ön biztonsága érdekében lenne
szükséges, mert nem engedte, hogy ilyen módon bánjon
vele. Tudja, ha túl messzire megy, akkor elhagyja. Sajnos ön
nyilvánvalóan célpont a szó fizikai és érzelmi értelemben
egyaránt. Az emberek el akarják rabolni, manipulálni akarják, és
kihasználni a tapasztalatlanságát. Mindezt látja, tehát az ellen a
nagyfokú késztetés ellen küzd, hogy teljes testpáncélba
öltöztesse, óvóhelyre zárja, és őrt állítson az ajtaja mellé, amíg a
próbák véget nem érnek. Szimpatizálok ezzel. Egyszer nekem is
át kellett élnem egy hasonló dolgot.
Igaz.
- Egyedülállóan frusztráló élmény volt. Beleőszült a
hajam. Látja? - A halántékára mutatott.
Nem tudtam, mit mondjak.
- Önként adott tanácsom az lenne, hogy folytassa a jelenlegi
irányt. Megrémítette a Harcourtokat, kiállt a Madero ellen, és
ellenállt Tremaine-nek. Úgy tűnik, hogy ez elég jól kezdet.
- Mit tegyek a nagyanyámmal?
- Mit mond önnek az ösztöne?
Sóhajtottam. - Kétszer megtámadott. Erre reagálni kell.
Bólintott. - Igen.
- Arra gondoltam, hogy panaszt tehetnék a Levéltár
Hivatalához, de ez gyengeségnek tűnhet.
- Szeretne az a gyermek lenni, aki rögtön fut a tanárhoz, mert
valaki meglökte a játszótéren?
- Nem.
- Nem, én sem gondoltam. Választhat. Olyan Háznak tekinthető,
amely másokra támaszkodik, vagy olyan Ház lesz, amely
megoldja a saját problémáit. Hagyjon üzenetet a
nagyanyjának. Röviden és lényegre törően.
Elővettem a telefonomon, és tárcsáztam a második számot,
amit Bogár küldött nekem.
- Bízzon az ösztöneiben - mondta Linus, és elmosolyodott.
- TRM Enterprises - válaszolt egy kulturált férfihang.

209
 - Adjon át egy üzenetet a nagyanyámnak - mondtam.
Még csak meg sem lepődött. - Igen, Ms. Baylor.
- A Madero Házat elintéztem. Te jössz.
Letettem.
- Jó - mondta Linus, és kortyolgatta az eszpresszóját. - Sokkal
könnyebb lenne a helyzet, ha ketten együtt leülnének és
beszélgetnének.
- Nem akar beszélgetni. El akar rabolni, és arra kényszeríteni,
hogy őt szolgáljam.
- Victoria gyakorlatias. Végül rá fog jönni, hogy le kell
csillapodnia, csakúgy, mint önnek is rá kell jönnie, hogy nem tud
örökre elmenekülni előle. Bizonyára mindkettejüknek meg kell
találni az arany középutat. A nagyanyjának csak egy kis lökésre
van szüksége. Ha találkoznának valami nyilvános helyen, és
beszélnének a dolgokról, akkor kompromisszumra juthatnának.
- Mi lesz, ha nem megy bele a kompromisszumba?
- Akkor sem lesz rosszabb a helyzet, mint amikor elkezdődött.
Igaz.
- Szeretné, ha a helyes irányba terelném? - kérdezte.
- Igen, de honnan tudhatom, hogy nem fog megpróbálkozni
valamivel?
- Tudni fogja, mert a szavamat adom és személyesen
megbizonyosodom a biztonságáról Victoriával kapcsolatban. Ha
nem ért egyet a feltételeimmel, akkor nincs találkozó.
- Rendben.
- Akkor gondoskodni fogok róla. És itt jön a bosszúálló angyal a
lángoló kardjával.
Sabrian felénk indult és megállt. - Frank Madero magához tért
és megerősítette, hogy ez az ügy Házügy. Ön szabadon elmehet.
- Köszönöm.
Bólintott és elment.
- Köszönöm - mondtam Linusnak.
- Természetesen. Ezért vagyok itt. Ez az én feladatom, mint a
tanú. - Újra elvigyorodott. - Ezen túlmenően, a dolgok ön körül
érdekesen alakulnak. Utálok unatkozni.
Néhány perccel 16:00 után hazaértünk. Anya a konyhában volt,
vacsorát főzött. Arabella a konyhai asztalnál ült, belebújt a
telefonjába.
Anya meglátta Leont - még mindig kicsit zöldnek látszott -, és
nézésével tőrt döfött belém. - Mit csináltál?

210
 - Erősítésként vittem magammal - mondtam.
- Mi történt?
Tágra nyílt szemmel néztem Arabella irányába. Anya
megtagadta a kérésem. - Mi történt?
- Victoria Tremaine megtámadott minket. Ránk küldte Dave
Madero testvérét. És még néhány embert. Elintéztem
Franket. Leon gondoskodott a többiekről.
Lényegretörően és közömbösen.
Arabella felállt, és átment a konyhán.
Anya kinyitotta a szekrényt, elővette a whiskeyvel töltött
palackot és három felest töltött kis üvegpoharakba. - Jól vagy?
Bekapcsolódott a kommunikációs rendszer. - Leon megölt
valakit! - jelentette ki Arabella vidám hangja.
- Meg fogom ölni - morogtam.
- Túl késő - mondta anya. - Készüljetek fel.
Ajtók nyíltak és csapódtak be a házban. A Baylorokat
mozgósították.
Anya az egyik üvegpoharat Leon elé helyezte, és a másikat
felém nyomta. – Hajtsátok fel!
Ittunk. A folyékony tűz lecsúszott a torkomon. Leon köhögött.
Bern ért le először. Bezúdult a konyhába, megragadta testvérét,
a vállához szorította, és megrázta. - Jól vagy?
- Nem lesz, ha így szorongatod - figyelmeztette az anya.
Catalina belépett a konyhába, arcán felháborodás. - Mi történt?
Következőnek Frida nagyi érkezett. - Részletek! Részleteket
akarok!
Arabella visszahúzódott mögöttük a konyhába.
Az ujjammal rámutattam. - Véged van.
Megvonta a vállát.
- Valaki elmondja nekem a részleteket? - kérdezte Frida nagyi.
- Kérdezd Leont - mondtam neki.
Mindenki ránézett. Félénken vállat vont. - Nem hagyhattam,
hogy Nevadát elrabolják.
- Jó? - Frida nagyi felém fordult. – Van olyan jó, mint te?
- Ó, nem. Jobb. Sokkal, de sokkal jobb. - Elővettem egy USB-
meghajtót a zsebemből. Gondoskodtam arról, hogy mielőtt
távoztunk, megkapjam a felvétel másolatát a kórház
kamerájából. A kórház nem tiltakozott. Ház ügy és kész. - Leon,
megengeded, hogy megnézzék?
Gondolkodott rajta. - Kurt azt mondta, hogy segíthet túljutnom
rajta.

211
 Feltartottam az USB-eszközt. - Televízióra van szükségünk.
Mindannyian a nappaliba rohantunk, ahol az USB-meghajtót
bedugtam a TV-be. Leonnal a távozásunk képei betöltötték a
képernyőt. A teherautó a parkolóba érkezett. Szünetet nyomtam a
videón.
- Megvan a Vault. Kint hátul van leparkolva.
Frida nagyi szeme felgyúlt. - Jó kislány.
- Nyomd meg a playt! – követelte Arabella.
Megnyomtam a gombot. A képernyőn megfordultunk és az ajtó
felé rohantunk, Leon mellettem rohant. Frank Madero közvetlenül
előttem jelent meg. A család levegő után kapkodott.
A képernyőn a sokkoló tollas villámnak tűnt. Finom, fehér
tollnak, ami felvillan és megnyalja Frank bőrét.
Olyan síri csend volt, hogy a légy zümmögését is lehetett
hallani.
Frank térdre esett. Elengedtem. Arccal előre
összeesett. Megbotlottam, és a fegyverem után
tapogatóztam. Emberek rohantak felénk.
Leon berohant mellém a képbe, a kezében lévő Sig 210-
sel. Felemelte és tüzelt. Azt hittem, hogy csak egy másodpercbe
telt. Inkább kettő vagy talán két és fél volt. Olyan gyorsan lőtt,
ahogy meg tudja újra húzni a ravaszt.
Nyolc ember esett el, mintha levágták volna őket. A többiek
megfordultak és életüket mentették.
Senki sem szólt.
- Egy lövés, egy ölés - mondta végül anya.
- Gondolod, hogy Figyelemreméltó lesz, mint az apád? -
kérdezte Frida nagyi.
Anya felmordult a felvételre. - Mennyi lehet, ötven méter
közöttük?
- Magasabb szintű. - Elővettem a telefonomat, és megmutattam
anyának egy képet két testről.
A szeme elkerekedett. – Mindegyiket egy lövéssel?
Bólintottam.
- Mi az? - kérdezte Catalina.
- Mindegyiket a szemük között lőtte le - mondta anya. - Azonnali
ölés. Ötven méter távolságra, gyors tüzeléssel. Legalább
Kiemelkedő.
Frida nagyi füttyentett.
Bern megragadta Leont, és majd összezúzta, az izgatott testvéri
medveölelésnek vagy dzsúdófogásnak köszönhetően. Nehéz volt

212
biztosan megmondani.
- Ez különleges, Leon - mondta anya. - Különleges vagy.
Leon arca elvörösödött.
- Megfojtod őt - mondtam Bernnek.
Bernard elengedte.
- Regisztrálsz a próbára? - kérdezte Arabella.
- Nem - felelte Leon.
- Mi a franc van ezzel a családdal? - Arabella legyintett a
karjával. - Miért ne regisztrálnál?
- Mert nem szabad - mondta Leon. - Jobb, ha nem.
- Miért? - a húgom felsikoltott.
- Kurt elmagyarázta nekem.
Anya kérdőn rám nézett.
- Extengerészgyalogos - magyaráztam. - Rogan PTSD
szakembere.
- Néha szar dolgok történnek, és meg kell védened az
embereket, akiket szeretsz - mondta Leon. - Jó lenne, ha ezt úgy
is meg tudod tenni, hogy tisztán tartod a kezed, de az élet nem így
működik. Az élet kaotikus, és néha meg kell tenned, amit tenni kell
a családod biztonságának megőrzése érdekében. Ez nem tesz
rossz emberré.
Köszönetet kell mondanom Kurtnak.
- Egy nap egy másik Elsőrendű fenyegetheti Házunkat, és
amikor eljön ez a nap, én meg fogom ölni.
Mi?
- Csendesen és tisztán, és senki sem fogja megtudni. - Leon
elmosolyodott. - Sötét ló leszek, a Baylor Ház titka. Én leszek a
legjobb orgyilkos. A legenda. Soha senki nem fogja látni, hogy
jövök.
Megölöm Kurtot. Megragadnám őt a puszta kezemmel.
Felmentem a lépcsőn a Rogan főhadiszállásának második
emeletére, ahol Heart és Bogár várt rám. Napóleon meglátta az
arcomat, és Bogár széke mögé rohant, hogy elbújjon.
- Hol van Kurt? - morogtam.
Bogár pislogott. - Nem vagyok biztos benne, hogy kiadhatom
neked ezt az információt.
- Bogár!
- Kurt értékes tagja a csapatnak, és gyilkos kifejezés van az
arcodon.
- Mit csinált? - kérdezte a szív.

213
 - Beszélt Leonnal, és most a tizenhat éves unokatestvérem úgy
döntött, hogy bérgyilkossá válik, amikor felnő.
Bogár elgondolkodott rajta. - Nos, el kell ismerned, hogy ez nem
rossz megoldás egy olyan valaki számára, aki az ő sajátos
készségeivel rendelkezik.
- Bogár!
- Mit tehetne mást? Lőversenyekre járjon?
Kerestem valamit, amit rá lehet dobni, de nem volt semmi sem a
közelben.
- Kétlem, hogy Kurt azt javasolta, hogy Leon bérgyilkossá váljon
- mondta Heart. - Ez nem Kurt filozófiája.
- És még mielőtt elindulsz a hadiösvényen - tette hozzá Bogár -,
a vacsora hetvenkét perc múlva kezdődik, tehát ráérsz Kurtot
levadászni a Garen-randevú után.
- Ez nem randevú.
- Bocsásson meg, méltóságod. Úgy értettem, hogy az üzleti
találkozód egy romantikus francia bisztróban, egy fiatal
egyedülálló milliomos Elsőrendűvel, szexi nadrágkosztümöt
viselve - mondta Bogár.
- Nem viselek szexi nadrágkosztümöt, egy hogyan-meneküljek-
gyorsan-szükség-esetén nadrágkosztümöt hordok. Tájékoztatásul,
kétszáz dollárért vásároltam a Macyben, leértékeléskor, mert
alkalmanként megfigyelést kell végeznem a városban, és ez
olyannak mutat, mintha épp visszatérnék az irodámba. Garen
Shaffer valószínűleg kétszáz dollárt talál, amikor a zsebéből a
váltópénzt kiüríti.
- Jó-jó! - Bogár felemelte a kezét a levegőbe. -
Tévedtem. Milyen felszerelés lesz nálad?
- Miért mondanám el neked?
- Csak azt szeretném tudni, hogy jó cuccokat raktál-e be, vagy
valamilyen olcsó fajta, tíz képkocka/másodperc szemétrevaló
kamerát.
- Magánnyomozó vagyok. A megfigyelés a kenyerem és a
vajam. - Apa mindig is hangsúlyozta a jó felszerelés fontosságát,
ezért évente frissítettem a miénket. - Élő képet továbbítok
Bernnek.
- De én is figyelni akarok.
- Bernnel nézhetsz.
- De az én képernyőm nagyobb.
Figyelmen kívül hagytam. - Hol van Rogan?
- Valahol az I-10-en - mondta Heart.

214
 - Azt hittem, azt mondta, hogy repülőgéppel megy Austinba.
- Azzal ment. Jégeső van, és a repülők a földön
maradnak. Visszafelé vezet - mondta Bogár.
Nagyon szerettem volna találkozni vele a randevú előtt. - Oké.
- Milyen óvintézkedéseket tesz? - kérdezte Heart.
- Hozom Corneliust, ő pedig Bunnyt.
- Ki az a Bunny? - kérdezte a szív.
- Egy dobermann. - Bogár felemelte a kezét, a jobb kezét fent,
bal alul, az ujjait görbén tartva és összeérintve utánozta az
állkapocs nyitását és zárását. - Fogak.
- A Molly kocsmája ugyanabban a plázában található - mondta
Heart. - Három emberünk ott lesz. Az egyik egy égisz. Honnan
tudják, ha valami rosszul megy?
- Ha segítségre van szükségem, letakarom a kamerát az
ujjammal, és ott tartom egy másodpercig. Bern tudja, mit jelent.
- Jó - mondta Heart. - Akkor készen állunk.
- Még mindig azt mondom, hogy az én képernyőm nagyobb -
motyogta Bogár.
Öt ötvenötkor bementem a Bistro le Cepbe. A beszámolók
hangulatos, eredeti és hagyományosan európai jellegűnek írták le,
és nem hazudtak. Fehér falakon francia témájú festmények; fehér
mennyezetet aranyló fenyő szarufák keresztezik; nagy ablakai
vannak. A szépen megmunkált fenyőpolcokon sötét
borosüvegeket állítottak sorba. Asztalok sorai, amelyek
mindegyikét piros terítő borította a fehér vászon felett, kárpitozott
székek szegélyezték, kényelmes ülést kínálva. A postakocsi
lámpák lágyan ragyogtak intim fénnyel. Houston forgalmas utcái
elhalványultak. Olyan volt, mint belépni egy másik világba.
Az étterem kétharmadnyira volt tele. Cornelius két asztalra ült le
a bejárattól, a bal oldalon. Bunny diszkréten feküdt a lába
előtt. Normális esetben a kutya bevitele Houston bármelyik
éttermébe nem lenne kérdéses, hacsak nem szolgálati állatról van
szó, de az emberek kivételt tettek az animágusok számára.
Egy menedzser rám mosolygott. - Jó estét. Shaffer úr partnere?
- Igen.
- Erre kérem.
A fenyőpolcok körül elvezetett engem az étterem másik
részéhez. Garen egy szabadtéri asztalnál ült, elmerült az
étlapban. Szürke öltönyt viselt, amely úgy illett rá, mint egy
kesztyű. Szőke haja csak épp annyira volt összezilálva, amikor

215
véletlenül végighúztad a kezed egy ezer dolláros
frizurán. Csendes, erőfeszítés nélküli önbizalmat sugárzott a
testtartása; semmi feltűnő nem volt benne. Amikor Rogan belépett
a szobába, jelenléte kiütött téged. Veszélyt árasztott
magából. Garen is sugárzott. . . Csak még azt nem tudtam,
mit. Az elbűvölő túlságosan hízelgőnek tűnt ahhoz, hogy ezt
leírjam. Ő egy olyan ember, aki tökéletesen kényelmesen érzi
magát a saját bőrében, és biztos benne, hogy hol a helye a
világban. Mindig ott volt, ahol lennie kellett, nem könnyedén jött
zavarba, és ha egy hivatalos eseményre farmerben és pólóban
jelenne meg, megállás nélkül beengednék. Most is elegánsnak
tűnik, ahol mindenki más szörnyen túlöltözöttnek érzi magát.
Felemelte a fejét. Tekintetünk összekapcsolódott. Garen
elmosolyodott.
Váóó.
Fogadok, hogy franciául fog rendelni.
Garen felállt, és kihúzta a székem. Királyi
bánásmód. Mosolyogtam és leültem.
- Eljött - mondta.
- Mondtam, hogy megteszem.
- Nem voltam biztos benne.
Igaz. Elővettem a telefont, és az asztalra tettem magam
mellé. Ránézett.
- Sajnálom - mondtam neki. - Munka. - A telefon tokjának
oldalán elrejtett kamera most kiváló látószöggel mutatott mindent,
és élő közvetítést küldött Bernnek. Ez jobb kamera volt, mint amit
a ruhám bal oldali hajtókája mögött rejtettem el, de az a legjobb,
ha mindkettőtől megy a kép, ha véletlenül az egyikük hirtelen
meghal.
- Semmi gond.
Megjelent egy pincér, mosolyogva, bemutatkozott, és
étvágygerjesztő pirítóst és pástétomot hozott. Vizet
rendeltem. Garen ugyanezt tette.
- Bort? - kérdezte.
- Amit ön előnyben részesít.
A borlistára pillantott, és mormogott valamit a pincérnek, aki
bólintott és távozott.
- Mindig kényelmetlenül érzem magam, ha bort rendelek az
asztalhoz - mondta Garen.
Igaz. - Miért?

216
 - Mert annyira szubjektív. A bor ízének nagyon kevés köze van
az árához. Vannak, akik évekig trenírozzák a szájpadlásukat, hogy
ínyencekké váljanak, mások csak egy finom italt akarnak. Voltam
egy vacsorán, ahol a házigazda egy üveg ötezer dolláros rizlinget
nyitott ki. Olyan íze volt, mint az ecetben áztatott tölgyfakéreg.
Nevettem.
- És a férfi egyenesen rám nézett, amikor
megkóstoltam. Tudtam, hogy mondanom kell valamit.
- Mit mondott?
Garen előrehajolt és bólintott. - Ó, hazudtam valamit a fogaim
között. Azt hiszem, azt mondtam neki, hogy ez remek.
Ó, Mr. Farkas. Milyen kedves szemeid vannak, és elképesztő
történeteket mesélsz. Épphogy csak megláttam az agyaraidat. -
Az egyszavas hazugság a legegyszerűbb.
- Igen.
Megérkeztek az italok. A pincér kinyitott egy üveg fehér bort és
öntött két pohárba.
- Kérem - invitált Garen.
A bor tiszta és édes volt. - Tetszik.
Könnyű fricskát éreztem a bőrömön. Garen ellenőrizte, hogy
igazat mondtam. Mosolygott.
A pincér teletöltötte a poharunkat és udvariasan kérdezte az
előételt. Fésűkagylót kértem.
- Kettőt kérünk - mondta Garen, és ismét egyedül maradtunk.
Tanulmányozott engem, figyelmesen az okos zöld szemeivel. –
Egyezzünk meg valamiben ma este.
- Mmm?
- Legyünk őszinték egymással.
- Mennyire őszinték?
- Brutálisan. Tegyen fel bármilyen kérdést, és őszintén
válaszolok. Nincs pajzs, nem próbálom blokkolni a
vizsgálatot. Ugyanezt kérem cserébe.
Meglötyögtettem a bort a pohárban. - Ez egy veszélyes játék.
- Tisztában vagyok vele.
- Nem fognak tetszeni a kérdéseim - mondtam.
- Szeretem feszegetni a határokat.
Az asztal két végén egymással szemben ültünk, mint két
fegyveres harcos, akik egy pohár borral fegyverkeztek fel a
hatlövetű helyett.
- Rajta - bíztatott.

217
 - Tört-e meg ön vagy a családtagja valaha igézetet azzal a
céllal, hogy megtalálják egy műtárgy harmadik darabját a Bridge
parkban egy szoborban?
Gondosan mérlegeltem ezt a kérdést. Így fedeztük fel az
összeesküvést először. Megállapodást kötöttek egy Adam Pierce
nevű elfajzott Elsőrendűvel. Pierce le akarta égetni Houstont, de
ehhez szüksége volt egy tárgyra, hogy felerősítse erejét. Az
ereklye elhelyezkedése gondosan őrzött titok volt, amelyet az
Emmens családra bíztak. A család minden tagjának, akire ez a
tudás szállt, a fejébe ültettek egy átkot, hogy megvédje őket a
titkuk nyilvánosságra hozatalától. Az összeesküvés tagjai
elrabolták a család legfiatalabb tagját, és ezt az ismeretet a fejéből
szedték ki, ugyanúgy, ahogyan én a család legidősebb tagjával
tettem, kivéve, hogy az én esetemben az alany önként
vállalkozott, hogy segítsen nekem megmenteni Houstont.
Egy inkvizítor feltörte az átkot a fiatalabb Emmensben, és meg
akartam tudni, hogy Garen volt-e az az igazságérzékelő. Nem volt
értelme az Emmens családtól megkérdezni. Lehet, hogy nem
mondták meg annak az embernek a nevét, aki az
összeesküvőknek segített. Ha Garennek bármi köze lenne az
igézet feltöréséhez, akkor tudni fogja a tárgy helyét.
- Nem tudom, miről van szó, de furcsamód konkrét. Nem.
Igaz. A megkönnyebbülés áthullámzott rajtam. Meglepő. Nem is
tudtam, hogy valamilyen szinten tetszett nekem. Nem akartam,
hogy köze legyen az összeesküvéshez.
Tanulmányozott engem, szemében felvillant a nyoma egy
ragadozónak miközben prédára les. Minden varázsa és
lefegyverző őszintesége ellenére Garen Elsőrendű volt. - Én
jövök. Valóban Victoria Tremaine unokája?
- Igen.
A pincér megjelent az előételünkkel és megérdeklődte a
rendelésünket.
- Vörös sügér - mondtam.
- Medallion de Marcassin à l'aigre-doux.
Megnyertem a fogadást. Franciául rendelt.
A pincér távozott.
- Folytassuk - mondta Garen. - Ön következik.
- Mi a jelentősége egy hullámos vonalnak?
- Nem értem.
- Amikor szembe kell néznie valakivel, aki komoly mentális
védettséggel rendelkezik, és meg akarja lazítani az akaratát,

218
ahelyett, hogy brutális erővel áttörne rajta, hullámos vonalat húz
az erősítő körbe. Miért rettegnek az emberek, amikor meglátják?
Garen egy pillanatra rám meredt, felvette a poharát, és az
összes bort lehúzta. - Megcsinálta ezt?
- Igen. Válaszolja meg a kérdést.
- Rettegnek, mert a Tremaine Ház varázsa. Senki más nem
csinálja. Előrehajolt, rám összpontosított. - Hogyan lehet
meghatározni a hullámok mintázatát?
- Személyre kell szabni a személy sajátos védelméhez. Érzésre.
- Tudtam. - Gyengén megcsapkodta az asztalt. - Tudtam. Évek
óta próbáljuk lemásolni. Megmutatod nekem?
- Talán. Te jössz.
Gondolkodott rajta. - Az irodában, amikor feltettem az utolsó
kérdést arról, hogy én vagyok-e az egyetlen gyermek, tudtad,
hogy hazudok?
- Igen. - Vágtam egy kis darabot a fésűkagylómból. Kihűlt, de
finomnak tűnt. Kár lenne elpazarolni.
Hátradőlt a székében. A szeme ragyogott, és nem csak a
bortól. - Te jössz.
- Miért jöttél ide, Garen?
Megállt. – Meg kellett tudnom, hogy valódi vagy-e.
- Ezt tudom. Nem erre gondoltam.
- Ez egy bonyolultabb kérdés.
Megjelent az ételünk. A vörös sügér isteninek tűnt és még
finomabb illatú volt, de alig vettem észre.
Garen várt, amíg ismét egyedül lettünk. - Ahogy mondtam, azért
jöttem, hogy kiderítsem, hogy valódi vagy-e. Ha úgy ítélem meg,
hogy hazudsz, vagy a mágiád nem elég magas szintű, akkor már
otthon lennék.
- De még mindig itt vagy.
- Igen.
Elnézte a tányérján a hússzeletet.
- Mi az? - kérdeztem.
- Vaddisznó. Megkóstolod?
- Nem, köszönöm.
- Megértem, hogy neked és Rogannek van közös múltatok -
mondta. - Heves, erőszakos, nagyon izgalmas, de tele van
veszélyekkel, félelemmel és bizonytalansággal.
- Igen.
- Lekérdezte a profilod?
- Nem.

219
 - Akkor egy idióta barom.
Megkóstoltam a sügéremet, hogy ne kelljen
válaszolnom. Megolvadt a nyelvemen.
- Valószínűleg nem kellett volna ezt mondanom - mondta. - De
most már túl késő.
Mosolyogtam. - Félsz, hogy meghallotta?
- Nem. De nyilvánvalóan érdeklődsz iránta, és nem akarom
megutáltatni magam. Utánanéztem néhány dolognak. Sajnálom
az apádat.
Nos, ez egy 180 fokos fordulat volt. - Köszönöm.
- Átvettél egy a csőd szélén küszködő magánnyomozó céget, és
megmentetted. Ahelyett, hogy túlvállaltad volna magad, és túl
gyorsan növekedtél volna, és annyi embert alkalmaztál volna,
hogy segítsen az ügyeidben, amennyit csak tudsz, a minőségre
koncentráltál. Nagyon fontos szerepet játszottál Houston
megmentésében Adam Pierce-től, ám mégis elutasítottad a
reflektorfényt. Gyanítom, hogy csendesen kompetens lenni sokkal
fontosabb a számodra, mint a hónap hősének. Igazam van?
- Igen. Nem kellett a túlzott figyelem. Az eseteink száma kicsi,
de tökéletesen kezelhető. A vállalkozásunk teszi az ételt az
asztalra.
- Vigyázol a családodra. Én ugyanezt csinálom. Miután apámat
korai Alzheimer-kórral diagnosztizálták, átvettem az irányítást.
- Sajnálom.
- Köszönöm. Tizennyolc éves voltam. Amikor elvégeztem egy
részletes ellenőrzést, rájöttem, hogy a probléma mélyebb, és a
cégünket komoly veszély fenyegeti. A következő tizenkét évben a
Shaffer Security-ért éltem és lélegeztem. Pontosan tudom,
mennyibe kerül ez. Félreteszed a saját életedet, és minden reggel
felkelsz, és húzod az igát, építed, tégláról téglára, esetről esetre,
ügyfélről ügyfélre. Éjjel ébren fekszel, azon gondolkodva, hogyan
fogod kifizetni a számlákat. Elkötelezettségre és kitartásra van
szükség. Tehát amikor egy mikrofonos idióta odajön, és az
arcodba löki, azt akarja, hogy tíz másodperces hírnevet adj neki
egy olyan esetről, amin nyolc hónapig dolgoztál, akkor
elmenekülsz, mert nem erről szól a munkád.
- A Baylor Magánnyomozó Iroda büszke a
diszkréciójára. Ügyfeleink bizalmas bánásmódot várnak el.
Bólintott. - Ha bemegyünk a TV-be egy beszélgetős műsorba,
akkor rossz üzenet közvetít.
- Igen. – értettem egyet. - Megmentetted a céged?

220
 - Igen. Mi vagyunk az Egyesült Államok második legnagyobb
biztonsági cége. Az MNN a harmadik. Augustine Montgomery
évek óta ott csahol a sarkunkban. - Garen elmosolyodott. –
Szerencsétlenségére, arra hivatott, hogy a nyomainkat szagolja.
A sügér cigányútra ment. Köhögtem.
Garen elvigyorodott. - Azt hittem, ez tetszeni fog
neked. Komolyan szólva, a személyes nettó vagyonom
meghaladja a négyszáz milliót, és növekszik. A társaság értéke
több mint egymilliárd.
- Miért mondod ezt nekem?
- Mivel megígértük, hogy őszinték leszünk egymással, és azt
akarom, hogy rendelkezz minden releváns információval, így
megalapozott döntést hozhatsz.
Lefagytam a pohárral a kezemben. – Döntést kell hoznom
mindezek végén?
- Igen. Arra kérlek, hogy legyél a feleségem.
Olyan jó volt, hogy épp nem ittam, amikor ezt mondta. - Nem
ismersz engem, Garen. Én sem ismerlek. Segíts megértenem ezt.
- A házasság partnerség. Azt hiszem, mi jó partnerek
lennénk. Hasonlóak vagyunk. Egyaránt értékeljük a családot, a
feddhetetlenséget és a szakértelmet. Ugyanazt a munkát
végezzük, és elköteleztük magunkat. A hírnév helyett inkább az
elismertséget értékeljük. Mindketten óvatosak vagyunk, mert
tudjuk, mi forog kockán. Azt hiszem, jó lenne a házasságunk.
- És a genetikának semmi köze sincs hozzá?
Felsóhajtott. - A genetikának mindenhez köze van. Ha
könnyelmű opportunista lennél, akkor is komolyan fontolgattam
volna, ha figyelembe vesszük a génkészletedet.
- Kevés a választék, ugye?
- Igen. Ritka fajta vagyunk, és amikor a saját mágiánk típusán
kívül próbálkozunk, mindig fennáll annak a veszélye, hogy a
tehetség meghígul.
- Nem lenne bölcs megvárni legalább a próbákat, és így
biztosan tudnád?
Letette a villáját. - Nem kellenek a próbák. Tudom, hogy
Elsőrendű vagy. Megrajzoltad a Tremaine-hullámot anélkül, hogy
tudtad volna, mi az. Ez azt sugallja, hogy képességed genetikai,
és továbbadhatod a gyermekeinknek. Ez kincs.
- Mhm.
- Nem zavar, hogy úgy beszélünk erről, mintha mindketten olyan
ritka fajta szarvasmarhák lennénk, amelyeket tenyészállatnak

221
szántak?
- Természetesen zavar. Ember vagyok, Garen. Vannak álmaim
és reményeim. Szerelemből szeretnék férjhez menni, nem pedig a
génjeimért.
- Én is.
Igaz.
Felsóhajtott. - De mindig van egy végzetes pillanat, amikor a
remények találkoznak a hideg, kemény valósággal. Garantálom,
hogy gyermekeink nagyhatalmú Elsőrendűek lesznek. Ez
mindkettőnk számára ritka lehetőség. A tiéd egy feltörekvő
Ház. Szövetségeket kell kötni a túléléshez. Neked és
családtagjaidnak a biztonságotokat és a személyes
részvételeteket kell befektetnie, ami most az induló tőkét
jelenti. Meg kell tanulnotok navigálni a Házak cápákkal fertőzött
vizein. Szükséged lesz kiképzésre. Még az is lehet, hogy
természetesen erősebb vagy nálam. Addig nem fogjuk megtudni,
amíg valóban meg nem mérkőzünk. De egy élethalál harcban
megölnélek. Megvan a tudásom és tapasztalatom
mágiahasználóként, neked hiányzik mindkettő. A házasság
garantálná, hogy mindezen igényeket kielégítsük.
Sok mindennek, amit mondott, volt értelme. - És mi a helyzet
veled?
- Egy partner, aki igazán megért engem. Valaki, aki hűséges, és
velem dolgozik a közös célokért. Valaki, aki velem fejlődik, aki az
előnyömre válik. Egy lenyűgöző, intelligens nő, aki figyelemre
méltó anya lesz. - Megállt. - A velem való kapcsolat lenne a
legtisztességesebb, Nevada. Nem hazudok neked. Nem tudok, de
még ha tudnék is, nem akarok. Mindketten tudjuk, hogy ez egy
kétélű kard, de a legjobb, ha kiterítjük a kártyáinkat.
- Nem szeretlek, Garen - mondtam óvatosan.
- Tudom. Ahogy mondtad, nem ismerjük egymást. De tetszek
neked. Én is vonzódom hozzád. Jó kezdet. Idővel megszeretnénk
egymást. Láttam ezt már korábban is. Így történt a szüleimnél is. A
gyerekkorom idilli volt, mert apám szerette anyámat, tisztelettel
bánt vele, ő pedig szerette őt, és ugyanazt a tiszteletet mutatta az
irányába. Egyiküknek sem volt viszonya. Boldogan éltek apám
betegségéig és a három évvel ezelőtti haláláig. Az elrendezett
házasság lehet sikeres.
- Nem akarok csak azért férjhez menni, mert bejelöltem az
összes megfelelő négyzetet.

222
 - Nem ez az összes házasság kritériuma? Ahhoz mégy férjhez,
aki bejelöli az összes négyzetedet.
- Valaki mással vagyok kapcsolatban - mondtam.
Eltolta a tányérját, és előrehajolt. - Azt mondtam, hogy nem
akarom kritizálni Rogant, de valószínűleg vissza kell vonnom a
szavamat. Én igazán akarom ezt, Nevada. Ez életem lehetősége.
Váó. Milyen ravasz.
- Rogan hatalmasabb, mint az élet. Mély benyomást
tesz. Veszélyes, és ez a veszély hordozhat bizonyos vonzerőt. De
kiszámíthatatlan és könyörtelen is. Mindenkit a saját mércéje
szerint mér. Veszélybe sodor téged, és feltételezi, hogy
megbirkózol vele, és nem fogja észrevenni azt a pillanatot, amikor
nem. Én mindent megteszek annak érdekében, hogy elkerüld a
veszélyes helyzeteket, mert egy férjnek ezt kellene
tennie. Kérdezd meg magadtól, hogy jó férj lenne-e? Jó
apa? Képes lesz-e megfékezni a temperamentumát? Mindketten
nagy családból származunk. Tudod, milyen őrült lehet egy
fiatalabb testvér. Gondolj rá a gondviselő szerepében. Gondolj az
összes stresszre. Biztonságban érzed majd magad, ha a
gyerekeket vele hagyod? Vagy biztonságosabbnak éreznéd, ha
velem hagynád őket?
Nagyon jó volt. Sokkal jobb, mint amire számítottam.
- Biztonságot, stabilitást és kényelmet kínálok. Ő izgalmat,
veszélyt és kockázatot kínál. A házasságot ajánlom, egy hivatalos
megállapodást, amely jogokat és védelmet nyújt neked. Ő még
csak nem is vette fontolóra.
Garen előrehajolt, és elegáns ujjaival megérintette a kezem. A
személyes érintkezés.
- Nevada, az lényeg az, hogy Rogan és én két különféle nőt
akarunk. Én az okos, magabiztos, óvatos nőt szeretném, aki
kiépítette a saját vállalkozását, aki megérti a lojalitást és a
tisztességet. Ő harcosra vágyik, aki vállvetve küzdene vele
bármelyik legújabb nagykockázatú vállalkozásában, amelybe bele
akar ugrani. Azt akarja, hogy az emberek féljenek tőle. Nyersen
megfogalmazva utazik erre. Ha elfogadsz engem, a társam leszel
egy Fortune 500-ba tartozó társaság vezetésében, az összes
befolyással és biztonsággal, amelyet ez a pozíció nyújt. Ha vele
maradsz, akkor a nagyanyád leszel. El kell döntened, ki akarsz
lenni. Végül is, minden a családról szól.

223
11. fejezet
Garen desszertet ajánlott, de én elutasítottam. Nem
ragaszkodott hozzá. Kikísért a parkolóba, és vigyázott rám,
miközben beszálltam a kocsimba. Elszalasztotta azt a három
embert, akik kb. ugyanabban az időben kényelmesen kisétáltak a
Molly kocsmájából, és beültek egy ezüst Range Roverbe.
Besoroltam a forgalomba. - Hívd Bernt.
Az autó tárcsázta a számot.
- Itt vagyok - mondta az unokatestvérem.
- Túléltem. Hol van Cornelius?
- Épp most hagyta el az éttermet.
- Rogan visszaért?
- Igen. - Az unokatestvérem hangjában volt egy csipetnyi
szórakozottság. - Mind hátul vagyunk, a szerelőműhelyben.
- Hamarosan ott leszek. Rövid kitérőt kell tennem. – Valami,
amit Garen mondott, rágott belülről. A családról volt szó. Ha lenne
egy titok, egy rettenetes titok, amit nem akartam, hogy bárki is
megtudjon, bíznék a családomban. Olivia Charles Elsőrendű
volt. Bízott a családjában. A váltságdíjnak valahol Rynda házában
kellett lennie.
A forgalom meglepően gyér volt. A kíséretem végig az autóm
mögött maradt egészen addig, amíg Rynda házához nem
értem. Kiszálltam. A hátam mögött lévő SUV ajtaja kinyílt, és a
három ember kiugrott: húszas éveinek elején járó ázsiai férfi, bal
arcán elhalványult heg; sötét hajú, komoly kinézetű férfi a
harmincas éveiben; és Melosa, Rogan személyes égisze.
- Miért nem vagy vele Austinban? - kérdeztem őt.
- Mert a te biztonságod kiemelt prioritást élvez - mondta. - Miért
vagyunk itt?
- Át kell kutatnom Rynda házát.
- Már átkutatták - mondta a sötét hajú férfi.
- Tudom. - Az ajtó felé indultam.
- Ó, nem, nem. - Melosa előttem futott, és blokkolta az utat. -
Delun?
- Rajta. - Az ázsiai fickó az ajtó felé indult, és beütötte a
kódot. Az ajtó kinyílt, ahogy megnyomta az ujjhegyével. Behatolt,
könnyedén lépdelt, és megállt.
Egy hosszú pillanat telt el.
- Tiszta - mondta. - Üres.

224
 Megfordult és felkapcsolta a lámpákat. Bementem a
házba. Valaki eltakarította a rendetlenséget. A vérfoltok eltűntek a
kőlapokról, és a felborult karácsonyfa is eltűnt.
Megálltam a nappali szobában. A korábbi beszélgetések
darabjai és foszlányai lebegtek a memóriám felületére.
. . . Csodálatos nagymamája volt a gyermekeimnek. Annyira
szerette őket. . .
. . . Nincs a számítógépben. Valahol a házban van. . .
. . . de Olivia látta. Imádta őt. Minden képét bekeretezte. . .
. . . minden a családról szól. . .
Odamentem a legközelebbi festményhez a falon. Két fa állt
közel egymáshoz, törzseik majdnem összeértek. A festmény
vonalait nyilvánvalóan egy gyerek húzta, kissé remegő és
egyszerű, de a színek, az élénk zöldek és a gazdag barnák
felhívták rá a figyelmet. A fák napfényes koronái szinte
ragyogtak. Ez arra késztetett, hogy odamenjek, és belélegezzem
a levegőt, és végigfuttassam a kezem a kérgén. Felakasztanám
az irodámban, és mosolyognék minden alkalommal, amikor
ránézek.
Levettem a falról. Egy egyszerű fekete keret, téglalap alakú, fa,
olyan, ami bármilyen kézműves vagy művészeti áruházban
beszerezhető. Finoman kinyitottam és széthúztam a keretet. Nincs
titkos kód, nem írtak a hátoldalra, semmilyen átlátszó rizspapírt
nem rejtőzik a hátlap és a festmény között. Kihúztam a nehéz
akvarell papírt, és feltartottam a festményt, hogy a fény keresztül
ragyogjon rajta.
Csak festék és papír szálak. Még akkor is, ha alaposabban
megnéztem valamilyen valószínűtlen kémmegoldás felderítése
céljából, egy láthatatlan tinta nyomokat hagyott volna. Egy toll
karcolásokat hagyott volna a sima, sűrű papíron. Egy ecset
mintákat, mivel belemerült a textúrába. Az akvarellfesték pH-ja
változó, és jelentős kockázatot jelentett a tintával való reakcióra,
nem is beszélve arról, hogy az akvarellfestés sok vizet igényelt. A
rejtett üzenettel ellátott papír áztatása kockázatos. Nem, a
festmény pontosan az volt, aminek látszott.
Kopogtam a keretre, üreges területeket keresve. Csak tömör fa
válaszolt.
- Mit keresel? - kérdezte Melosa.
- Megtudom, amikor meglátom.
- Megyek körülnézek, találok-e még többet - ajánlotta fel a sötét
hajú férfi.

225
 Letettem a festményt a padlóra, és megvizsgáltam a
következőt. A ház képe, két felnőtt és két gyermek, valamint egy
kutya kísérteties vázlata. Meghalt a kutya? Kyle kölyökkutyát
akart? Levettem a festményt a falról, csakúgy, ahogy a sötét hajú
ember és Delun behoztak még négyet. A földszinten mozogtak,
míg Melosa és én a következő keretet szedtük szét.
Fél órával később huszonnégy festmény feküdt a
padlón. Részletesen átfésültem minden centiméter papírt és
fát. Semmi.
A csalódás maga alá gyűrt. Annyira biztos voltam.
Festmények takarták a jobb széfeket, és üreges könyveket
használtak közhelyes rejtekhelyként: a legtöbb ember nem
gondolt volna rá, tehát azok, akik azt gondolták, hogy valóban
okosak és jól használták a tudásukat, az értéktárgyaikat egyszerű
módon rejtették el. Éppen ezt a fajta dolgot vártam Olivia
Charlestól is. Kyle összes festményét bekeretezte.
- Szeretné máshol keresni? - kérdezte Delun.
- Nem, ma este nem. - Reggel visszajövök ultraibolya fénnyel,
és megint végignézem. - Menjünk haza.
A kíséretem hűségesen követett a raktár előtti parkolóig, aztán
Rogan főhadiszállása felé indultak. Leparkoltam a kocsit,
kiszálltam és körbejártam a raktárt. Könnyebb volt, mint beütni a
kódot, és végigmenni az összes ajtón.
Befordultam a sarkon. Egy eltorzult roncs, ami valamikor egy
autó lehetett, feküdt az utcán. Valaki odavitte egy autó vázát,
összetörte és megcsavarta, mint egy darab alumíniumfóliát, majd
kidobta az utcára. Szokatlan.
A hatalmas méretű garázskapu nyitva állt, sárga lámpafény
szűrődött ki az utcára, és világított meg újabb behorpasztott
roncsokat. Az egyik úgy nézett ki, mintha egy óriás egy golyót
nyomott volna egy autóba, és úgy döntött volna, hogy foci
trükköket gyakorol vele.
Megszaporáztam a lépteimet.
A szerelőműhely többnyire üres volt. Valaki könnyedén oldalra
mozgatta a járműveket, nyitott teret képezve a közepén. Kisebb
fémdarabok, elgörbítve és megcsavarva, szemetelték tele a
betont. Frida nagyi Rómeónak támaszkodott. Rómeó Frida nagyi
kedvtelésből tartott házi kedvence volt. M551 Sheridanként kezdte
életét, egy könnyű páncélozott tankként, kilenc Shillelagh
páncéltörő rakétával és számos más mókás dologgal
felfegyverezve. Frida nagyi azonban változtatásokat hajtott végre

226
rajta, és mióta Rómeó körülbelül két héttel ezelőtt be volt vetve
egy akcióban, folyamatosan vele vacakolt.
A műhely távoli végében, a belső fal mellett Rogan, mint a
férfias sötétség élő megtestesülése, két nagy képernyő előtt állt,
Garen felvételét tanulmányozva. Bal oldalán Bern egy széken ült,
néhány lábnyira a képernyőtől, billentyűzetével az ölében. Bogár
jobbra hátrafelé húzódott egy székkel, előrehajolt, az állát az
alkarján nyugtatta. Anyám Bogár közelében ült, Frida nagyi
kötögetett az ölében. Ahogy közeledtem, felszedte a következő
szemet a kötőtűvel, és lebontott egy másik kusza sort. Két takaró
feküdt a padlón egy félig kivégzett tál pattogatott kukorica
mellett. A húgaim is biztosan itt voltak.
Frida nagyi szünetet tartott, és odabólintott a MÉH telepre.
- Figyelte a randevúdat, és a falak kezdtek meghajolni. Szükség
volt néhány régi szétszerelt roncsra, adtam neki valamit, amit
kiélheti magát.
- És a lányok?
- Lefeküdtek. Miközben te kalandokat éltél át, mi egész nap
tornádó gyakorlatokat végeztünk. Halálos betegek lesznek attól,
ha még egyszer az utcán átfutnak az alagsorba. Ne aggódj,
végignézte az egészet. Holnap fontos kérdést fog feltenni.
Forgattam a szemem. Ez az ami hiányzott az életemből, a
tinédzser perspektíva. - Mit csinál anya?
Frida nagyi gonoszkodó szemekkel nézett felém. - A fonal
motringja harmincnyolc dollárba kerül. Meg akarom megmenteni
neki. Megpróbáltam magam megcsinálni, de ma kivannak az
idegeim. Tűzbe akartam vetni, de anyád elvitte a
forrasztólámpámat.
Bólintottam, és Rogan mellé álltam. - Láttál mindent?
- Igen. - A hangja jéghideg volt.
- Különösen tetszett az a rész, ahol megfenyegetett.
- Én is láttam - mondta.
Előrehajoltam, hogy az arcába nézzek. A sárkány teljes
félelmetes dicsőségében. Vigyorogtam. - Mire gondolsz?
- Semmi.
Hazudik. - Nem ölheted meg Garen Shaffert.
- Technikailag megölhetem. De úgy döntöttem, hogy nem
teszem. És nem gondoltam rá, hogy megölöm.
- Ha odamennél a szállására, és öt helyen eltörnéd a karját, az
rosszul nézne ki. Az emberek félni fognak velem üzletet kötni.

227
 - Nem gondoltam rá, hogy eltöröm a karját. Arra gondoltam,
hogy tönkreteszem a társaságát, szétszedem, és darabonként
eladom, miközben ő végignézi.
Veszett Rogan, mexikói korbácsa. Civilizált és figyelmes
ellenség. - Nem tehetsz tönkre minden embert, aki fenyeget.
- De igen. Csak az első párat kellett tönkretennem, a többiek
levonják a következtetést. Kivéve a Maderokat, akik nyilvánvalóan
ostobák.
- Rendben. Jó kis beszélgetést folytattam le Frank és Dave
nagyapjával. Most már megértjük egymást.
A képernyőn Garen kinyújtotta a kezét és megérintette a
kezem. A szépen formált bicepsz Rogan karján szemmel
láthatóan feszült. Mögöttünk egy fémdarab felemelkedett a
levegőbe, és összepréselte magát, hangos nyikorgásba torkollva.
Meg kell enyhítenem. - Nézd meg, hogyan tartja fenn a
szemkontaktust. Gyengéd, mégis határozott érintés, elég rövid,
hogy kihangsúlyozza az őszinteséget. Biztosít, hogy az én
oldalamon áll, vigyáz rám, és mindenre odafigyel.
Bogár megfordult és rám nézett, arcán meglepetés.
Rákacsintottam. - Garen tudja, hogyan kell olvasni az
emberekben. Azt figyeli hogy hazudnak egész
életében. Egyedülálló perspektívát ad neked. Tudja, hogyan lehet
vallomást kiszedni valakiből. Úgy csinálja, hogy meggyőzi az
embert, hogy az ő oldalán áll. Ezzel a kedves vallomással kezdte,
hogy bizonytalannak érzi magát a bor kiválasztásakor, és innen
csak jobb lett. Őszinte, lefegyverző és logikus volt.
- Ez mágia? - kérdezte Bogár.
- Nem, ez az emberi természet. Shaffer hivatásos kihallgató. De
én is. - Bogár felé villantottam a biztató mosolyt. – Belelátok az
agyadba, Bogár. Tudom a kis titkaidat.
Megborzongott. - Ne csináld.
Bern felnevetett a székében. Rogan sztoikus maradt. Még
mindig reményvesztettnek tűnt.
- A jó hír az, hogy Garen nem vesz részt az összeesküvésben,
tehát nem ő az emberünk. Félretesszük és továbblépünk.
Rogan nem jelezte, hogy bármit is hallott volna.
- Szeretnék neked mondani valamit, Rogan.
Az arckifejezése nem változott.
- Rogan - érintem meg a karját.
Magához tért, megfordult és rám nézett, figyelme teljesen rám
összpontosult. A hatás ellenállhatatlan volt. Ebben a pillanatban

228
semmi nem létezett Rogan univerzumában, kivéve
engem. Imádtam, amikor ezt csinálta.
- Igen?
- Alapos okom van azt hinni, hogy Brian Sherwood
együttműködik Alexander Sturm-mal.
- Bassza meg.
- Ja.
- Miért?
- Nem volt elégedett azzal, ahogyan a családjában alakultak a
dolgok. A lánya empata, tehát felesleges, ami őt illeti. Kyle-nak
nincs varázsa, és Briant ez fenyegeti. Szülei Briant
aranygyermekekként nevelték fel, akinek egyetlen értéke
tehetségében rejlik, ez biztosítja, hogy ő örökölje a BioCore-t, és
biztos helyzetű Elsőrendű legyen. A teljes önértékelése abból áll,
hogy Brian Sherwood, a ragyogó herbamágus Elsőrendű és a
Sherwood Ház vezetője. Brian születése óta tudta, hogy ő
különleges, és megszokta, hogy a világ elismeri. Gyűlöli azt az
lehetőséget, hogy valaki megkérdőjelezheti a képességét, hogy
Elsőrendű gyermekeket nemzzen. Egy ideje ki akart szállni, de
mindaddig, amíg Olivia Charles életben volt, nem merte felkavarni
az állóvizet. De mivel a felesége társadalmi páriává vált, most
tehertételnek tekinti.
Elgondolkodott rajta. - Olivia meghalt. Miért nem válik
egyszerűen csak el Ryndától?
- Mert Edward azt mondta neki, hogy Briannek kötelezettsége
van, mint férj és apa, és ha elkerüli ezeket a kötelezettségeket,
Edward visszavonul, és a BioCore Brian kezében marad. Brian
nem tudja elvezetni a társaságot. Fogalma sincs, hogyan kell ezt
csinálni. Ha Edward nyugdíjba vonul, Brian tekintélye
elpárolog. Tudja, hogy a BioCore-t a csődbe viszi. Többé nem
lenne a széltől is óvva. Senki sem gondolná, hogy ő a fontos.
Rogan szeme elsötétült, arckifejezése kiélesedett. - De ha
valami történik Ryndával, és Brian özvegy lenne, akkor a dolgok
meglehetősen szépen alakulnának a számára.
- Igen. Nem bízna meg egy bérgyilkost. Túl kockázatos, és azt
sem tudja, hogy hol kell egy ilyen keresni. Valószínűleg félne,
hogy ha megpróbál valakit találni, akkor biztos titkosügynök lesz,
és ő börtönbe kerül. Így mindenre gondoltak: új erőszakos barátai
megkapják azt, amit akarnak, miközben ő valamilyen kúriában
lebzsel, és amikor eljön az idő a cserére, Rynda tragikus módon
meghal.

229
 Rogan bólintott. - Ha nem a csere során, akkor nem sokkal
később. Talán a gyerekek is vele halnának.
- Igen. Ezután szabadon folytathatja új életét, és senki sem
kifogásolhatná.
- Ez hihető. Mennyire áll meg?
- Tudjuk, hogy az emberrablás a Memorial Drive felé néző
három kamera egyikének látószögében történt - mondta Bogár.
- Két nappal az emberrablás előtt elkaptuk Briant és Sturmot
egy kávézóban. - mondta Bern. - Azt is tudjuk, hogy valaki Brian
hitelesítő adataival aznap este hozzáférést kapott az otthoni
számítógépekhez, miközben Brian és Rynda elmentek otthonról.
- Van vallomásunk Edward Sherwoodtól, aki elmesélte nekem a
testvérével folytatott beszélgetést. Nem hazudott. És az a fül, amit
küldtek nekünk, nem Brianhez tartozik - fejeztem be.
- Elmondtad Ryndának? - kérdezte Rogan.
- Még nem. De el fogom. Ő az ügyfelem, és életét, valamint
gyermekeinek életét veszély fenyegeti.
- Ha olyan empatikus, akkor miért nem érezte ezt meg? -
kérdezte Frida nagyi.
- Meghallgattam az első interjút - mondtam. - Soha nem
mondta:" Brian szeret engem. " Azt mondta, Brian vigyáz rá és a
gyerekekre. Beszélt arról, hogy a gyerekeknek mennyire
hiányzik. Azt hiszem, érzékelte a haragját. Nem értem, hogy miért
történt elsősorban ez a házasság. Ryndának nem volt szüksége a
pénzére, és bár csak stabilitásra vágyott, nehezen hiszem, hogy
meglátott benne valami ellenállhatatlant.
- Ezt meg tudom magyarázni - mondta Rogan.
- Honnan tudod?
- Megkérdeztem az anyámtól. A Rynda egy NPTN WC-változat.
- Az mit jelent? - kérdeztem.
- Az NPTN egy olyan gén, amely felelős a neuroplasztin, egy
fehérje kódolásáért. Az NPTN gén néhány változata a magasabb
intelligenciához kötődik - magyarázta Rogan. - Általában a mágia
a szülőktől átadódik a gyermekeknek, örökletes az ereje és típusa,
ezért vannak a Házak.
Ennek volt értelme. Ha a szülők aquakinetikusak avagy
vízmágusok, a gyermekeik is valószínűleg vízmágusok
lesznek. Volt valamilyen variáció, de a tehetségek nem
különböztek nagymértékben. Két vízmágusnak lehet egy olyan
gyermeke, aki pszikrokinetikus, tehát képes ellenőrizni a jeget,

230
vagy mistukinetikus, aki képes irányítani a párát és a ködöt. De
nem csinálnának igazságérzékelőt.
- Az NPTN WC-változatú emberek dobják a kockát - mondta
Rogan. - A WC a vadgént jelenti. Gyermekeik mágikusak
lehetnek, vagy nem, a hatalommal bírók pedig
kiszámíthatatlanok. Ha Rynda gyermekeinek mágiája van, akkor
valószínűleg mentális jellegű. Lehetnek empaták, telepaták,
előrejelzők vagy harmonizátorok. Nem lehet megjósolni annak
pontos természetét. Apám hajlandó volt kockázatot vállalni
Ryndával, mert magabiztos volt a genetikai vonalunkban. Úgy
gondolta, hogy gyermekeim közül legalább egy erős telekinetikus
lesz, és ha bárki képes telekinetikus telepatát előállítani, akkor az
Rynda lesz.
- De a legtöbb Elsőrendű nem akar kockázatot vállalni -
gondoltam. - Rynda veszélyeztetheti a vérvonalat.
Rogan elvigyorodott. - Igen és nem. Néhány Ház a változtatás
esélyét élvezné, ám a férj többnyire nem a ház vezetője lenne. A
ház vezetői azt akarják, hogy gyermekeik örököljék a családi
trónt. Anyám szerint Olivia semmit kevesebbel nem érte volna be
a lányának, ezért gyűlölt engem. Tönkretettem a tökéletes tervét
azzal, hogy felbontottam az eljegyzést.
- Brian minden feltételnek megfelelt - gondoltam hangosan. -
Házának vezetője volt. Egy virágzó társaság tulajdonosa, amely
jövedelmet biztosít a Ház számára. Stabil volt, a biztonságra
összpontosított, elég visszafogott ahhoz, hogy Ryndát vad érzelmi
kitörésekkel ne zavarja, és érzékeny a nyomásra. Fogadok, hogy
Olivia befektetett a BioCoreba.
- Újra úgy gondolsz, mint egy Elsőrendű - mondta Rogan,
szemében elismeréssel.
Bólintottam. - Ha nem áll be a sorba, akkor társadalmi és
pénzügyi nyomást is gyakorolhat rá. Megpróbálta biztonságban
tartani a lányát. Olivia nagyon szerette Ryndát.
Anyám felsóhajtott. - Elfuserált a világod, Rogan.
- Tudom - mondta halkan.
- És most már a lányom is benne van. - Anya letette a félig kész
sálat. - Reggel befejezem.
Elment.
- Nekem is késő van - jelentette ki Frida nagyi.
- Oké, oké - morogtam. – Értjük a célzást.
Bernard felállt és leállította a felszerelést. A képernyők
elfeketültek. Bogár leugrott a székéről, és elügetett. Rogan

231
elmélyülten rám figyelt. A maszk elcsúszott, és Connor nézett
rám. Rámutattam egy pillanatra az emeleti szobára, az éjszakai
égbolt szétszóródott felettünk. Szaggatott és halvány volt, csak
foszlányokban látszott.
Gyere haza velem.
Természetesen, Connor.
Közelebb léptem hozzá, és a karjába törleszkedtem. - Fáradt
vagyok és fáj a lábam.
Felkuncogott. - Akarod, hogy vigyelek?
Talán, és valószínűleg meg is tenné, ha megkérném. -
Nem. Nekem is van egy megtartandó imázsom.
Kimentünk a szerelőműhelyéből. Az ajtó becsukódott
mögöttünk.
- És az milyen?
- Garen szerint egy fiatal Victoria Tremaine vagyok, szörnyű és
dicsőséges.
- Szeretnéd, ha szereznék neked egy arany gyaloghintót?
- Esetleg. - Az éjszakai égbolt végtelen volt fölöttünk. -
Átkutattam Rynda házát. Arra gondoltam, hogy bármit is keresnek,
az a Kyle által készített festményekben is lehet. Nem volt ott.
- Sajnálom - mondta.
- A határidő holnap négykor van. Még mindig nincs semmi.
- Tudom. Egy jó dolog jött ki ebből a katyvaszból. Legalább nem
kell aggódnunk azért, hogy ezt a gazembert életben tartsuk. Nem
fogják megölni.
- És ha igen, akkor szívességet fognak tenni nekünk - fejeztem
be.
- Olyan gonosz vagy.
- Ez a legrosszabb árulás. Ez rosszabb, mint egy viszony. Ő
Rynda férje. És nem volt bátorsága, hogy beadja a válókeresetet.
- Elkapjuk - ígérte Rogan.
- Hogy ment Austinban?
- Az Ade-Afefe gondolkodik rajta. Ez volt a legjobb, amit
tehetek. - A hangja csalódást mutatott. – Amit az egyiken
nyertünk, a másikon elveszítjük.
- Nagyszerű nap mindkettőnknek, mi?
- Igen. - Elhallgatott. - Shaffernek igaza van egy
dologban. Amikor az igazságérzékelő tehetség örökletes
stabilitását kell biztosítani, akkor a gének nyernek.
Így nézett ki az igaz szerelem. Shaffer ezt akkor sem látná, ha
az arcába tolnák.

232
 - Ezt szakvéleménynek veszem.
Minden összezavarodott. A határidő majdnem lejárt, és még
mindig nem találtuk meg. Sturm nem hagyná annyiban. Ennek
következményei lennének, és nagyon kevés védelmünk volt a
mágiája ellen. Holnap el kell magyaráznom Ryndának, hogy a
férje valószínűleg az életére tör. A gonosz nagyanyám még mindig
megpróbált elrabolni. Leon felnőttkorában még mindig bérgyilkos
akart lenni. A próbák egyre közelebb voltak.
Csak egy kis szünetet akartam. Holnapig félre akartam tenni
mindent, mert ha túl sokat gondolkodok, akkor összeomlok, mint
egy felrobbantott épület.
A lépcsőn a második emeletre mentünk. Az éjszakai égbolt
alatti szobára gondoltam és a hatalmas ágyra, a meztelen, rám
nehezedő súlyára, az acélkemény izmok tapintására, arra, ahogy
rám nézett, a mágia mámorító ízére, amely a bőrömre csöpögött
és égette az érzőidegeimet. . .
- Nevada - mondta, és hangja durván reszelőssé vált.
- Igen?
- Mozogj gyorsabban.
Hagytam, hogy felkergessen a lépcsőn. Elkapott a végén, és
megcsókolt. Megkóstoltam Rogant, az embert és az esszenciáját,
belélegeztem a szantálfa illatát a bőrén, és éreztem, hogy karjai
körülzárnak. A mágia megsimogatta a nyakam, meleg volt és
bársonyosan lágy, és a világ már nem számított.
Túl korán jött el a reggel.
- Hazudsz. - Piros foltok jelentek meg Rynda arcán.
- Sajnos nem. Mindent, amit mondtam neked, bizonyítékok és
személyesen tett vallomások támasztanak alá. Edward igazolhatja
egy részét. Nem hazudott nekem.
Rám nézett. A második emeleti erkélyen ültünk, amennyire csak
tudtunk távol a közönségtől. Az arcán a nyers fájdalom beteggé
tett. Félig meggyőztem magam, hogy tudnia kellett vagy
legalábbis gyanítania kellett volna, hogy Brian részt vesz ebben az
egészben. Tévedtem. Fogalma sem volt. Olyan volt, mint egy
kőrakás omlott volna rá.
- Miért? - - mondta, megtört hanggal. - Hogyan? Hogy teheti ezt
velünk? Velem és a gyerekekkel?
- Önző és manipulatív. A felnőttek nem menekülhetnek el a
stressztől és a problémáktól. Meg kell küzdenünk velük. Amikor
először elmenekült, valakinek le kellett volna ülnie vele és el kellett

233
volna magyaráznia neki, mennyire aggódik mindenki emiatt. És
akkor meg kellett volna őt szidniuk, hogy ne tegye újra. Ehelyett
bátorították és megtanulta ezt a viselkedési mintát. Fél a
konfrontációktól. Téged és a gyerekeket megölni könnyebb, mint
szembenézni Edwarddal vagy a válással. Te empata vagy,
Rynda. Jobban ismered őt, mint bárki más.
- Abbahagytam - mondta. A szeme kísérteties volt.
- Mit hagytál abba?
- Évekkel ezelőtt, Kyle születése után abbahagytam a
szkennelést. A közömbösség túl sok volt. Nem tudtam
kezelni. Közömbösség tőle, gúnyolódás a szüleitől, csalódás
anyámtól. Kikapcsoltam. Évek óta nem használtam a tehetségem.
A mágia nem használata olyan volt, mint levágni a lélek
darabját. Annyira fájhatott neki, hogy tudja, mit érez Brian iránta. A
gyerekek iránt.
- Az egyetlen ember, akit biztonságosan ellenőrizhettem a
gyermekek és a. . . a gyerekek.
És Edward. Majdnem kimondta.
- És nem kell empátia ahhoz, hogy tudjam, mit éreznek. Ők az
én kisbabáim. Bennem fejlődtek és én szültem őket. Ők a részeim
és az ő részei. És azt akarja, hogy meghaljanak. Hogyan
mondhatom el ezt nekik?
- Én nem tenném.
- Sajnálom, szánalmas picsa vagyok.
- Sajnálom.
Rynda felém fordult, vöröslött szeme. A sírás határán volt. - A
felesleges mágikus tehetségű lány vagyok, csalódás az
anyámnak. Szeretett engem, de nem tudta elrejteni. Az elhagyott
menyasszony. A házasságot senki sem akarta a vad génjeim
miatt. A feleség, akit a férje nem szeretett. Egy anya, aki nem
tudta átadni a megfelelő DNS-t gyermekeinek.
Nos, ez egy teljes katasztrófává vált. Fogalmam sem volt, mit
mondjak.
Rynda szipogott.
Felálltam és hoztam neki egy doboz zsepit.
- Fogalmad sincs, milyen érzés empatának lenni. Az emberek
úgy néznek rád, mintha szörnyszülött lennél.
Előre hajoltam. - Victoria Tremaine a nagyanyám.
Rynda visszahúzódott, mintha mérges kígyót dobtak volna
közénk az asztalra.

234
 - Nekem nem kell empatának lennem ahhoz, hogy tudjam, hogy
milyen rémült vagy - mosolyogtam.
- Én. . . Nem akartam. . .
- Amikor először kényszerítettem egy embert, hogy elmondja a
titkait az akarata ellenére, a földre görnyedt és sírt. Tapasztalt
zsoldos volt, de úgy sírt, mint egy rémült gyermek, mert
megsértettem a gondolatait. Tehát neked és nekem közös
problémáink vannak. Senkinem sem vagy csalódás. Nincs
szükséged senkinek a jóváhagyására.
Becsukta a száját, és kihúzta magát. - Tud Rogan Brian
árulásáról?
- Igen.
- Ki más?
- A családom, Cornelius, Bogár, Edward és Edward biztonsági
főnöke. Lehet, hogy az anyósod.
- Mi lesz most?
- Úgy folytatjuk, mintha nem tudnánk Brianról. Még mindig meg
kell találnunk, amit akarnak. Addig nem állnak le, amíg meg nem
szerezzük, vagy amíg az egész szervezetet véglegesen el nem
töröljük.
Felállt. - El kell mondanom a gyerekeknek. Tudniuk kell, hogy
nem bízhatnak apjukban.
- Rynda. . .
Elment.
Nos, ez jól ment.
Összeszedtem magam és átmentem az utcán a
raktárunkba. Volt még pár óránk a határidőig. Gyakorlatilag
éreztem, hogy az idő elillan. Belülről rágott engem. Meg kellett
találnunk Olivia titkát. Meg kellett találnom. Rynda és a kis
családja nem lehetnek biztonságban, amíg nem sikerül. Ha Sturm
nem kapja meg azt, amit akart, meg fogja torolni. Egyébként
valószínűleg mindenképp megtorolná. Rogan majdnem megölte őt
a steakhouseban. Sturm nem felejtette el ezt.
Minden rosszul ment Ryndának. Ebben a nyomozásban, ebben
az időszakban minden rosszra fordult. Ennek az egynek jól kellett
mennie.
Bent Catalina sivító hangja a dobhártyáimba hasított. - Nem
akarok róla beszélni!
Amikor ideges volt, a hangja metszővé vált.
Befordultam a sarkon.

235
 - Catalina! - Arabella üldözőbe vette. Matilda és a bolyhos, fehér
macskája követte. Nem tudtam, hogy még mindig itt van.
- Nem akarok róla beszélni! - Catalina szobájának ajtaja
becsukódott.
- Nevetséges vagy - morogta Arabella.
- Mi az?
- Törölte Instagram-fiókját.
- Miért?
- Alessandro Sagredo. - Arabella a csípőre tette a kezét.
- Mondott neki valamit? - Ha valami aljas dolgot mondott a
húgomnak, megnyúzom.
- Nem.
- Akkor mi a probléma?
Arabella előhúzta a telefonját, és odanyomta az orrom elé. - Így
néz ki!
A telefonon látszó férfi húsz éves lehetett, és elképesztő
volt. Szögletes állkapocs; telt, tökéletesen ívelt száj; erős
orr; keskeny, majdnem zöld, mogyorószín szem a sötét szemöldök
alatt. Sűrű csokoládébarna haj, amelyet drága fazonra vágtak,
keretezte mindezt, lágyítva arcának erős vonalát, amely az idő
múlásával cizellált lesz. Az élet még nem keményítette meg, és
még mindig volt valami friss az arcán, de a kíméletlenség kezdett
megjelenni. Úgy nézett ki, mint egy római gladiátor fia, aki először
jött az arénába. Egy gyönyörű ezüst-kék Maseratihoz
támaszkodott.
- Rajongóként követi őt az Instagramon - mondta Arabella. - És
Catalina. Hatezer követővel ébredt, így törölte a fiókját, mert
idióta!
- Hozzámész feleségül, Catalina? - kérdezte Matilda komolyan.
Az ajtó kinyílt, felfedve Catalinát. Rábökte az ujját Arabellára. –
Maradj ki az életemből, kis pszicho. Te is, Matilda.
Becsapta az ajtót.
Matilda az ajtóra nézett, majd rám, és úgy nevetett, mintha kis
ezüst harang csengett volna.
- Nincs időm erre. – Lefelé indultam a folyosón. Reggel volt,
ezért Bern a konyhában lesz, és most eszi a második vagy
harmadik reggelit.
- Nevada, csinálj valamit! - vicsorgott Arabella mögöttem.
- Nincs időm.
- Utálom ezt a családot!
- Mi is utálunk téged.

236
 - Hehe! - szólalt meg az ezüst harang.
Bern a konyhaasztalnál ült, épp eltüntetett egy tál
gabonapelyhet.
- Kérlek, gyere el velem Rynda házához. Még egyszer
szeretném átnézni, hogy esetleg kihagytam-e valamit. Nem
akarok egyedül menni, és nem is akarom megkérni Corneliust,
mert ő hozza Zeuszt, és nehezen tudok koncentrálni, amikor
körülöttem van. Nem akarom elvinni Leont, mert nem akarok
felelősséget vállalni azért, hogy bárkit lelő. Csak gondolkodni
akarok csendben.
Bern felállt, és a tálat a mosogatóhoz vitte. - Gyerünk.
Rynda háza elhagyatottan állt. Bern és én átmentünk a bejárati
bejáraton a nappaliba, lépéseink kopogtak a csempézett
padlón. Houston úgy döntött, hogy már igazán szükségünk van
egy kis esőre, és a sűrű felhőtakarón át szűrődő fény vizes és
homályos volt. A levegő tikkasztónak éreződött.
- Komor - jegyezte meg Bern.
- Igen. - A ház olyan volt, mint egy kripta. - Kíváncsi vagyok,
hogy Rynda el fogja-e adni.
- Jól tenné - mondta Bern. - Hol akarod kezdeni?
- Nem vagyok biztos benne - mondtam. - Oszd meg és
uralkodj?
Kettéoszlottunk. A konyhához indultam. Rogan emberei már
kisöpörték a helyet. Áttekintettem a jelentést. Alaposak és
hatékonyak voltak. De talán elnéztek valamit.
A kamrával kezdtem. Egy órával később végeztem a
konyhával. A kávé kávénak bizonyult, a rizs rizsnek, és a
cukortartó csak cukrot tartalmazott. Nincsenek rejtélyes
bizonyítékokat tartalmazó elrejtett lezárható kis
tasakok. Egyszerre megráztam a kannákat. Egyik sem volt
megbabrálva. Nincsenek rejtett foltok az edényeken. Semmit nem
ragasztottak be a szekrények belsejébe. Időt pazaroltunk, amink
nincs, de minden ösztönöm azt mondta, hogy bármit is keresünk,
itt van valahol.
- Nevada? - felhívott Bern.
Bementem a nappaliba. Kyle festményei előtt állt. Odamentem,
hogy mellette álljak.
- Mik ezek? - kérdezte.
- Kyle festményei. Olivia Charles keretezte be
őket. Végigmentem rajtuk. Nincs láthatatlan tinta. Semmi sincs a

237
keretekben. Annyira biztos voltam, hogy van itt valami elrejtve.
Bern felhorkant és felvette az első festményt. A kanyargós út
fákkal határolva.
- Van valami velük - mondtam. - Arra késztetnek, hogy
folyamatosan rájuk nézz.
Bern a szoba középpontjába sétált, ahol a hátsó ablakból
származó fény ragyogott a szőnyegen, és letette a festményt.
- Add ide nekem a többit - kérte.
Felvettem egy halom festményt, és átadtam neki a következőt,
egy apró tengert, egy túl nagy kalózhajóval. Néhány lépést
hátrafelé tett, és a festményt balra, az első alá helyezte. -
Következő.
Egy játszótéren vörös léggömböt tartott egy a bokrokból
kihúzódó cuki szörnyeteg, majd egy útkanyarulatos fényes sárga
sportkocsival, és egy a felhők között fehér, szinte átlátszó repülő
léghajóval. Egy másik út rajta egy páncélos lovag poroszkál. Bern
az első festmény és a sárga autó közé helyezte. Az út össze van
kötve.
A tarkómon lévő apró szőrszálak felmeredtek.
Átmentünk az egész halom képen, és Bern egyenként egy-egy
rácspontba helyezte őket, mint egy darabokból összerakódó
puzzle. Befejeztük és hátraléptünk. Egy út futott széles ívben egy
ház körül, amely részben külvárosi otthon, részben kastély és
részben mágikus torony volt. A játszótér jobbra feküdt, egy tó
közvetlenül alul, hegyek balra, és a bal alsó sarokban négy
festmény összeállt, hogy egy X-et képezzen egy görcsös fa
közelében.
- Egy térkép - suttogtam.
- Nem haver - mondta Bern. - Ő egy Magister Examplaria. Minta
mágus, mint én.
A nagymama odaadta a kincset Kyle-nak. Elrejtette, majd
rajzoltatott egy térképet, mert nem tudott neki segíteni. És Olivia
biztosan tudta. Segítettem elpusztítani Kyle életében az egyetlen
embert, aki megértette őt.
- Idióta vagyok - mondtam.
Bern rám pillantott.
- Ki kellett volna kérdeznem a gyerekeket. Ehelyett hagytam,
hogy Rynda tegye, a Vincent által okozott trauma miatt. Hagytam,
hogy személyesen érintsen az ügy, és elvakított. Apa ezért
figyelmeztetett mindig, nehogy túlságosan belebonyolódjak.

238
 - Nos, megvan - mondta Bern. - Később még ostorozhatod
magad. A tenger a medence. Szükségünk lesz egy lapátra. Biztos
eltemette. A kalóz kincseket mindig eltemetik.
Készítettem egy képet a térképről a telefonommal. Találtunk pár
lapátot a kerti fészerben, és nyomon követtük az utat az ingatlan
hátuljáig, ahol az erdő sűrűvé vált. Átvágtuk a bozóton keresztül
egy kis tisztásra.
Az ég megnyílt, hideg esőt zúdítva ránk. Felmértem a
tisztást. Jobb oldalon egy nagy tölgy terjesztette szét ágait, balra
két tuskó és még több bozót. Ásás jelei nem látszottak az erdő
talaján.
Ha kisfiú lennék, hol temetném el a kincsem?
Gondoskodott arról, hogy rámutasson a fára a térképen. A fa
fontos volt.
Megkerültem a nagy tölgyet. Kerek apró jelek egyenlő
távolságban, egymás után kettő, az északi oldalon át volt szúrva a
kéreg.
- Mi az? - kérdezte Bern.
- Ez egy hegymászó fa volt. Ezek köröm lyukak. Biztosan
hozzászegték a deszkát, aztán valaki levette őket.
Bern nekifutott és felugrott. Keze elkapta a vastag alsó ágat, és
felhúzta magát.
- Valami?
- Üreges. Kitartás.
Visszaugrott egy vászonzsákkal a kezében. A földre tette, én
óvatosan széthúztam a madzagot. Műanyag kalózláda, olyan,
amit kézműves üzletben vagy online is megvásárolhatsz; a
műanyag sötét öregnek tűnő fának látszott. Egy koponya volt ott,
ahol a fedél találkozott a dobozzal, két műanyag karddal a
koponya szemein keresztül. Kisebb koponyák díszítették a
felületet.
Bern óvatosan kiszabadította a kardot és kinyitotta a
ládát. Egyenként kicsomagoltam a tárgyakat, óvatosan a vászonra
helyezve. Egy svájci bicska. Egy kis bársonyzsák, amely tíz arany
dollár érmét tartalmaz, mindegyik eltérő elnökkel. Három
golyó. Sárga sportkocsi. Egy zseblámpa. És egy kis karton
ékszerdoboz, az a fajta, amelyet egy nyaklánc tárolására
használnál.
Finoman kinyitottam. Egyetlen pendrive feküdt a
bársonypárnán. A fedél belsejében magabiztos nőies kézírással:
„Nagyi titka”.

239
 Megöleltem a dobozt. Sírhatnékom támadt.
Keresztülmentem Houston forgalmán.
- Titkosítva - mondta Bern, ujjaival laptopja billentyűzetén
repülve.
- Fel tudod törni?
- Időre lesz szükségem. Ez nem egy a kereskedelemben
kapható titkosítások közül. Ez egyedi munka és nagyon jó.
- Hívd Rogant.
Az autó engedelmesen tárcsázta a számot.
- Igen - válaszolt.
- Megvan Olivia Charles pendrive-ja. Meg tudunk felelni
követelésüknek.
- Mi van rajta?
- Titkosítva. Hazavisszük, de Bern feltölti az otthoni szerverre,
amíg beszélünk.
- Jó. Nagyszerű.
- Oké, viszlát. - Egy pillanatig haboztam. Miért is ne? -
Szeretlek.
Volt egy apró szünet. - Én is szeretlek.
Letettem és elvigyorodtam. Mexikói korbácsa épp azt mondta
nekem, hogy szeret. Soha nem fáradtam bele, hogy ezt halljam.
- Mi fog történni, ha ennek vége? - kérdezte Bern.
- Hogy érted?
- Mi fog történni veled és Rogannel, amint a vészhelyzet véget
ér?
- Akkor túl kell esnünk a próbákon.
- Kikerülted a kérdést.
- Pontosan mi a kérdés, Bern?
- Miután ezeknek a válságoknak vége, mi fog történni veled és
Rogannel? Hozzá fogsz költözni a házába? Ingázva fogsz
dolgozni járni? Feleségül vesz? Feleségül akarsz menni hozzá?
Nos, ez váratlan volt. - Túl régóta lógsz Frida
nagyival. Aggódsz, hogy kihasználom Rogan erényét, és
összeállok vele?
- Nem, attól tartok, hogy nincs terved. Nem gondolsz ezekre a
dolgokra, és nem nekünk kell kitalálni őket, hanem neked
magadnak. Te mit akarsz?
Ez a rész könnyű volt. Minden reggel Rogan mellett akartam
felébredni. Néha Connor lesz, néha Veszett Rogan, és nekem
mindkettő jó volt. Szerettem mindet.

240
 - Nem tudom, hogy fog ez végződni. Egyszerre csak egy napot
veszek.
- Jól megleszünk - mondta Bern. - Nem kell aggódnod miattunk.
- Hogy érted?
- Ellenőriztem a számlákat. Van elég pénzünk ahhoz, hogy
körülbelül tíz hónapig túléljük. Talán egy évig, ha vigyázunk. Ha
nincs új eset.
- Tudom.
- Nem kell aggódnod a pénz miatt. Várhatunk olyan dolgokkal,
mint a Ház biztonsága. Ne ugorj bele valamibe, mert úgy
gondolod, hogy a családnak szüksége van dolgokra, azért mert
Ház lettünk.
Köszönöm, Garen Shaffer. - Nem erről van szó. Szeretem őt,
Bern. Ennyi.
- Féltelek tőle - mondta halkan. - Nem akarom, hogy megsérülj.
- Köszönöm. Rogan nem fog engem bántani.
- Nem voltál ott, amikor figyelt téged Garennel. Az arca
egykedvű volt. Hideg. Ott állt, arckifejezés nélkül, és a tömör
fémeket úgy összecsavarta, mintha gyurma lett volna.
- Nem akadályozta meg, hogy elmenjek arra a vacsorára. Soha
nem kérte, hogy ne menjek. Amikor Garen belépett az irodámba,
nem viharzott át, és nem próbálta meg kidobni. Önuralmat
tanúsított az én javamra, mert amennyire akarná, hogy
buborékfóliába csomagoljon, és elraboljon a barlangjába, tudja,
hogy nem hagynám magam. Próbál gondoskodni arról, hogy
minden választási lehetőségünk meglegyen, mint feltörekvő
Háznak. Ahogy átsétáltunk, miután megfigyelt engem és Garent,
még egyszer elmondta, hogy genetikai szempontból Garen lenne
a jobb választás.
- Garen a jobb választás?
- Nem. Mert nem szeretem őt. Még akkor is, ha a szerelem nem
befolyásolna, Rogant választanám helyette. Amikor meztelenül és
lefagyasztva ott voltunk David Howling víztárolójánál, Rogan
feláldozta magát értem. Abszolút biztos volt benne, hogy
meghal. Ha Garen és én veszélybe kerülnénk, és csak egyikünket
tudnánk megmenteni, Garen ésszerűsítené, hogy miért ő a jobb
választás a túlélésre, és otthagyna engem.
- Csak légy óvatos, Nevada.
Ehhez már késő volt. Benne voltam nyakig.
Csörgött a telefonom. Egy ismeretlen szám. Fogadtam. - Itt
Nevada Baylor.

241
 - Beszélni akartál velem - mondta egy kulturált női hang. -
Tizenöt perc múlva találkozzunk a Takarában. Ha nem jelensz
meg, megtudom, hogy állunk.
A hívás véget ért.
- Ő volt az . . . ? - pislogott Bern.
- Ez Victoria Tremaine volt. - Amikor Linus Duncan ígéretet tett
neked, megtartotta. Ő választotta Takarát, a helyet, ahol gyakran
ettem. Alaposan utánam nézett. Nézd, tudom, hol eszel, és mit
szoktál rendelni. Az egész életed felügyeletem alatt áll.
Összeszorítottam a szám és besoroltam a lehajtóhoz.
- Nem mondod komolyan - mondta Bern.
- Kétszer próbált megölni, és mindkét alkalommal kudarcot
vallott. Beszélni akar velem, és én beszélni fogok vele.
- Ez nem túl bölcs.
- Ha nem beszélünk, akkor csak folytatni fogja, és ezt nem
engedhetjük meg magunknak. Végül a lányoknak és Leonnak
iskolába kell járniuk. Normál életet kell élnünk. Házunk státusa
meg fog védeni minket, de nagyon eltökélt. Nem akarom, hogy
belerondítson az életünkbe.
- Honnan tudod, hogy biztonságos?
- Mert Linus Duncan rendezte el. Akarod, hogy kirakjalak?
- Nem. - Bern elővette a telefonját.
- Mit csinálsz?
- Üzenetet írok Bogárnak. Szeretném tudni, hogy mibe mászunk
bele. Azt akarom, hogy nézzen az étteremre, és azt akarom, hogy
küldjön erősítést.

A Takara volt a mi szusi helyünk, amikor egy kis élvezetre

vágytunk. Besorolása szerint fúziós ázsiai, amely esetükben a
menüben autentikus japán konyhát és koreai bulgogit
jelentette. Csendes hely volt, gazdag barna és zöld színben
berendezve, elegáns, de kellemes dekorációval. Amikor Rogan
először meghívott, úgy döntöttem, hogy itt találkozom vele, mert
Takara egy nagy bevásárlóközpont közepén volt az I-10-es
mellett, ahol mindent megtalálható, a Toys “R” Ustól és az
Academy Sportstól, az Olive Garden és a H-E-B-ig., ami egy
texasi élelmiszerboltlánc. Végtelen forgalom, sok ember és
nagyon kevés adatvédelem. A tökéletes hely az olyan emberrel
való találkozáshoz, akiben nem bízol.
A kétharmadig megtöltött parkoló ellenére azonnal felismertem
Victoria autóját. Ez volt az egyetlen Mercedes, amelyet öltönyös

242
emberi rottweiler őrzött. A parkoló másik végén parkoltam.
- Be akarsz jönni? - kérdeztem Berntől.
- Nem. Nem engem akar látni. Itt maradok, és járatom a motort,
hátha futva távozol.
Odaadtam neki a kulcsot, és kiszálltam a járműből. Victoria
testőre figyelt, ahogy átmentem a parkolón. Húsz méter választott
el az ajtótól, és minden lépés egyre nehezebbnek bizonyult, mint
az előző. Alig tudtam mozogni. Végül a kezem az ajtófogantyú
köré záródott. Megcsináltam.
Mély lélegzetet vettem, és a fejem magasan tartva besétáltam a
Takarába.
Az étterem üres volt, kivéve egy vendéget. Victoria Tremaine a
hátsó ablak mellett ült. Majdnem ugyanazt az asztalt választotta,
amit Rogan. Gyönyörű testreszabott fekete kosztümöt viselt. A bal
vállán lógott egy lenyűgöző türkizkék kendő, fátyolvékony, pávatoll
volt ráhímezve. A hímzés ragyogott, és visszaverte az ablakon
beáramló fényt, valószínűleg valódi aranyszálból volt.
A hostess rám mosolygott.
- A hölggyel vagyok a kendőben - mondtam neki.
A mosoly kissé elhalványult. - Kérem, erre.
- Nincs rá szükség. Látom.
Odamentem az asztalhoz, és csak a biztonság kedvéért
ellenőriztem a padlót egy arkánum kör nyomait keresve.
Victoria Tremaine felháborodott.
- Soha nem lehet az ember túl óvatos. - Ültem le a székre.
Egy pincér közeledett hozzánk.
- Hozzon forró teát - parancsolta Victoria. - Zöld vagy fekete,
amelyik jobb ebben a házban. Két csészével. Hagyja a kannát és
mindig töltse újra. Az unokám és én beszélgetni fogunk. Ne
zavarjon minket.
A pincér futólépésben indult el.
Amikor a nagymamára gondoltam, Frida nagyira gondoltam,
platina göndör hajfelhővel, valamint a gépzsír és a fegyverolaj
kellemes illatával, amely mindenhová követte őt. Számomra ez a
szó biztonságot és a meleget jelentette. Nem számít, mennyire
fuseráltam el a dolgokat anyánál és apánál, Frida nagyi mindig ott
termett, hogy meghallgasson, és megnevettessen.
Victoria Tremaine nem is lehetne tőle különbözőbb. Magasabb
és testesebb volt, mint Frida nagyi, aki mindig madárcsontú volt,
de félelmetes nehéz ember. Nem volt kövér, inkább erős, és
mintha az életkor körbelengte volna. Szarkalábak keresztezték az

243
arcát. A legtöbb öregedő gazdaggal ellentétben, ő nem vacakolt
sem a plasztikai műtétekkel, sem az illúzió mágiájával. Haját,
amelynek stílusa nem változott, mióta utoljára láttam egy felvételt
róla, művészileg rövidebbre vágták, ami hangsúlyozta az
arcát. Néztem a szemét, és azt kívántam, bárcsak ne
tenném. Pontosan az apám kékjét láttam. De apám szeme kedves
volt, nevetős, néha szigorú. Victoria szeme egy raptorénak
tűnt. Nem gonosz boszorkány volt, inkább ő volt az öregedő
királyné. Ahelyett, hogy enyhülne az életkorral, csak
veszélyesebbé, kegyetlenebbé és könyörtelenebbé vált.
- Úgy nézel ki, mint James - mondta.
- Az értékrendjét is átvettem.
- És mi ezek?
- Vigyázok a családomra, és próbálok jó ember lenni.
- Jó ember? - Fél hüvelyknyit előrehajolt. – Ne mondd!
Ha ezt a módszert választanánk, jó ideig itt lennénk. - Beszélni
akart velem. Itt vagyok.
- Azt akarom, hogy fejezd be ezt a Baylor Ház képtelenséget. Te
a Tremaine Házhoz tartozol.
- Nem. Van még valami más?
- Nincs kapcsolati tőkéd. Nincs pénzed, nincs munkaerőd, és
még azt sem tudod felismerni, hogy mennyi mindent nem tudsz.
- Megtanulom.
A pincér hozta a teát, és két csésze mellé helyezte.
- De milyen áron? Fogalmad sincs, milyen mély vízbe ugrasz. A
vérünk kapcsolatban áll egymással. A vér az egyetlen dolog
ebben a világban, amelyben megbízhatsz.
A pincér kiöntötte a teát és elindult.
- Pontosan tudom, mennyire mély. Tudom, hogy van egy
szervezet, amely megpróbálja destabilizálni Houstont, azért a
hosszú távú tervért, hogy a Római Birodalom hagyományaira
építve tekintélyelvű kormányzást hozzon létre. Tudom, hogy ez az
ember Caesarnak nevezi magát. Tudom, hogy a terv végrehajtása
Adam Pierceszel kezdődött. Tudom, hogy Olivia Charles és David
Howling ugyanennek az összeesküvésnek a részei, amelyhez
Vincent Harcourt és Alexander Sturm is csatlakozott. David
Howling elmesélte nekem, mielőtt eltörtem a nyakát. Tudom, hogy
ez a bűnszervezet többször célba vette a családomat, egy
alkalommal zsoldosokat béreltek fel, hogy megtámadjanak minket
a raktárban, ahol élünk. Megrendelték, hogy megöljenek engem
és a húgaimat. Azt is tudom, hogy ön volt az, aki feltörte az

244
igézetet egy fiatalember fejében, hogy megtaláljanak egy tárgyat
Adam Pierce számára. És Vincent Harcourtot is megigézte, hogy
megakadályozza Caesar titkainak kiadását. Ebben az
összeesküvésben benne van nyakig
Vettem egy lélegzetet. - Szóval kissé zavarban vagyok. Azt
mondja, hogy meg kéne bíznom magában, mert ön és én vérségi
kapcsolatban vagyunk. Mikor volt a legfontosabb a vér? Akkor,
amikor a zsoldosok éjszaka közepén megérkeztek, mint a
hentesek, amikor Howling a felüljárót lefagyasztotta, miközben a
mögötte lévő autóban voltam, hogy balesetet szenvedjek és
meghaljak, vagy amikor Adam megpróbált halálra égetni a
belváros közepén?
Victoria összehúzta a szemét. - Okos lány.
Belekortyoltam a teámba.
- Nincs bizonyítékod.
- Nincs szükségem bizonyítékra. Egy inkvizítor megigézte
Vincent elméjét. Az Egyesült Államokban csak három
igazságérzékelő Ház található. Találkoztam Garen Shafferrel, és
kihúztam a gyanúsítottak közül.
- Megtörted Garen Shaffert? – Kételkedés töltötte meg a
hangját.
- Nem kellett. Játszani akart, és veszített.
- Nem álcázta magát?
- Egy ideig próbálta, de én átláttam rajta. Garen Shaffer túl nagy
figyelmet fordít a családja jólétére és vállalati profitra, hogy
összeesküvővé váljon. Nagyon elégedett úgy a dolgokkal, ahogy
vannak. A Lin House kormányzati szerződésekben érdekelt. -
Rogan egy éjszaka megosztotta velem ezt a kézenfekvő tényt,
miközben a Baylor Ház jövőjéről beszélgettünk. - Az
összeesküvésbe való bevonás túl kockázatos lenne, mivel szoros
ellenőrzés alatt állnak. Marad tehát ön. Megfelel a profilnak.
- Ó, hát van profil?
- Igen. Minden résztvevő egy régi hatalmas Házból származik,
legalább négy generációra visszamenőleg. Mindenki elégedetlen
a jelenlegi helyzettel. Pierce fel akarja égetni a világot törvényi
következményektől és korlátozásoktól mentesen. David Howling el
akarta pusztítani testvérét, és átvenni a Házát. Olivia Charles
gyűlölte végignézni, hogy egyetlen lánya a génjeinek
köszönhetően egy érzelemmentes házasságban ragadt. Elérte a
társadalmi élet csúcsát, de ez nem volt elég. Olyan státuszt
kívánt, amely lehetővé tenné Rynda számára, hogy férjet

245
válasszon az elit elitje közül, függetlenül a génjeitől. Vincent
Harcourt szadista, akit szinte soha nem kapott szabadságot a
Házától. Nem tudom, mi Sturm problémája, de határozottan van
néhány.
- És én? - A hangja megtévesztő volt.
- Az egyetlen fia elmenekült, amikor még tinédzser volt. Nem
volt még egy gyermeke, valószínűleg azért, mert nem
lehetett. Örökösök nélkül a Tremaine Ház kihal.
Victoria arca nem mutatott érzelmeket. Semmit sem, mintha
sziklából faragták volna.
- Kereste őt és terrorizálta mindazokat, akikről azt gondolta,
hogy kapcsolódhatnak az eltűnéséhez. De túl messzire ment, és
arra kényszerítették, hogy álljon le. A fiát akarta szabadon tovább
keresni. Hozzáférést akart minden adatbázishoz, minden
információs bankhoz, minden olyan emberhez, akit úgy döntött,
hogy kihallgat, anélkül, hogy olyan bosszantó korlátozásai
lennének, mint a büntető törvénykönyv vagy a Közgyűlés
határozata. Több erőforrást akart. Amit csinált, az árulás. Apám
nem állna mellé, és én sem. Nem akarom, hogy bármi közöm
legyen magához.
Felálltam, elfordultam és tettem egy lépést.
- A középső szirén - mondta Victoria hátam mögött. - Mint a
nagyapja. De a legfiatalabb sem nem szirén, sem
igazságérzékelő. Ő valami más. Valami, amit soha nem árulnál el.
Catalina és Arabella. Megpördültem.
Victoria a székre mutatott. – Ülj le.
Leültem.
- Tizenkétszer vetéltem el. Ez a családban van, ami miatt a
jövőben majd aggódnod kell. Generációnként egy utódot kapunk,
és megköszönjük a szerencsés csillagzatunknak, ha a gyermek
túléli. Anyám kilencedik és utolsó terhessége voltam. Tizenkét
éves koromban halt meg. Apám két évvel később követte. A
Tremaine Ház én vagyok. Egyedül. Gyereket akartam. A Ház
jövője is megköveteli, de én magam is akartam. És ennek a
gyereknek erősnek kellett lennie. Egy gyenge meghal. Az apának
Elsőrendűnek kellett lennie. Három különféle Elsőrendűvel
próbálkoztam, mindegyiket gondosan megválasztva, hízelegve,
elcsábítva, megvesztegetve. Bármi is kellett hozzá.
Keze összeszorult a csésze körül, mint a karom. Régi fájdalom
villant fel a szemében.
- Miért nem házasodott meg?

246
 - Mert az a férfi, akit szerettem, három héttel meghalt az
esküvőnk után. Jóstehetség volt a Vidente Házból. Soha nem
jósolta meg a saját halálát. Üzleti riválisa rendelte meg a
gyilkosságot. Akkor lőtték le, amikor kisétáltunk egy színházból. –
Megdörzsölte az arcát. - Hosszú időbe telt, hogy ne lássam a vért
a bőrömön. Végül eltűnt, miután megöltem az utolsót is.
- Megölte az egész rivális Házat?
- Igen. Mindannyiukat, férj, feleség, gyerekek. A kutyájukat is.
Jeges karmok döfték át a gerincemet.
- Számomra csak egy férfi létezett. De a gyermekemnek apára
volt szüksége. Tizenkét alkalommal próbálkoztam, mielőtt végre
sikerült. In vitro megtermékenyítésnek kellett lennie. Van róla
elképzelésed, milyen nehéz meggyőzni egy Elsőrendűt a sperma
adományozásról? Mennyire félnek attól, hogy értékes DNS-üknek
lába kél és kijut a világba? Elcsábíthatsz egy férfit az ágyadba, és
mondhatsz neki valami kellemes hazugságot, hogy mennyire
vágysz rá, és hogy a fogamzásgátlással ne törődjön, és ő beléd
üríti a magját, de kérd meg, hogy tegyen tele egy kémcsövet, és
nem rejtheted el a kérés valódi célját. Rájönnek, hogy gyermeket
szándékozol szülni, és elfutnak, mert gyávák.
El kellett volna mennem, de már nem tudtam. Tudnom kellett. -
Mit csinált?
- Végül találtam egyet. Korábban a Molpe Ház voltak. Most
valami másnak hívják magukat. Gondolom, hogy Molpe túl büdös
volt. A Levéltár el van ragadtatva, hogy Catalina tehetsége
szirén. Úgy gondolják, hogy okosak és valami újjal álltak elő, de
az igazság az, hogy a nagyapád családja generációk óta így
nevezi a mágiáját.
- Hogyan győzted meg?
Grimaszolt egyet. - Pénz. Kitagadták. Szirén volt, egy igazi
Elsőrendű, rettegett attól, hogy a tehetségét használja, mert az
nem más, mint a nyomorúság.
- Azt hittem, hogy a szirén tehetség csak nőkben jelentkezik.
- Szeretnék, hogy ezt gondolják, de nem. Hidd el,
ellenőriztem. Túl sokat tettem fel rá. Az apa volt a kisebb
nehézség. Találnom kellett egy béranyát is. Elsőrendűnek kellett
lennie. Ha kevesebb, mint Elsőrendű, azt a kockázatot kellett
volna vállalnom, hogy csökkenhet a gyermek mágiája vagy
elvetél. Ezt nem engedhettem meg magamnak. Lehetetlen volt
találni egy Elsőrendű béranyát.
Óh ne. Istenem, nem. - Nem tehetted.

247
 Első alkalommal mosolyodott el, az ajkak gyors elválása és a
fogak villanása volt. - Megcsináltam.
- Hogyan?
- Zsarolás és pénz. A két legrégibb zsinórt kell rángatni, amikor
megpróbáljuk az embereket a céljainkra felhasználni.
Csak megdöbbenve bámultam.
- Az apád nem csak különleges volt. Egyedülálló. Soha nem
lesz még egy ilyen. Sterilizáltattam a nőt.
- Mi?
- Állandó szedáció alatt tartják. Csak így tudják bezárva
tartani. Soha nem tudta meg, hogy a terhesség megtörtént. A
költség csillagászati volt, de megérte.
- Ez szörnyű. Szörnyeteg vagy.
- Az vagyok.
Kortyolt a teájához.
- Apád hármas hordozó volt. Saját varázsa nem
manifesztálódott, de soha nem tartottam ezt hibának. Volt elég
mágiám mindkettőnknek. Az ő valódi értéke a gyermekeiben volt,
akiket nemzeni fog. Mindig hittem benne, hogy a gének
elrendeződnek. De ahhoz, hogy utódja legyen, úgy kellett alakítani
és formázni. Voltak leckék, amelyeket meg kellett
tanulnia. Gyakorlati, hasznos leckék, amelyek életben tartják őt,
miután elmentem. Utálta őket, és gyűlölt engem is, hogy
megtanítottam őket.
Figyelembe véve, amit éppen végighallgattam, ezek a leckék
nem lehettek könnyed természetűek. - Elmenekült.
- Azt tette. Alábecsültem. Annyira gerinces volt a maga rejtett
módján. Löktem és nyomtam, arra számítva, hogy vagy
felülkerekedik vagy megtörik, de egyiket sem tette. Eltervezte a
menekülését és olyan jól hajtotta végre, hogy az összes erőm sem
volt elég, hogy megtaláljam. Annyira büszke voltam. A fiam
felülmúlt engem. Ezt elvárhattam volna tőle, de annyira arra
koncentráltam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy túléli. Annyi
mindent kellett megtanítanom, és siettem.
- Szörnyeteg - mondtam neki.
- Förtelem. Azt hiszem, ez az előnyben részesített kifejezés.
Összerándultam. Ismét elmosolyodott.
- Látom, hogy te is belefutottál.
- Nem hiszem el, hogy ezt csinálta.
- Újra megtenném.
- Mi?

248
 - Nézd, az eredmény milyen csodálatosnak bizonyult. James
nem egy, hanem három - három! gyermeket nemzett. Mindegyik
Elsőrendű. Annyira jól sikerült. A Tremaine Ház fennmarad. Csak
annyit kell tennem, hogy meggyőzzelek, hogyan látom a
dolgokat. És már megállapítottuk, hogy nagyon meggyőző
vagyok. Mit gondolsz, Nevada?
- A válasz továbbra is nem.
- Azt teszed, amit mondok. - Varázslatának ereje
megrántott. Vállat vontam.
- Nem, és nem.
Victoria nevetett. Igazán nevetett. - Te vagy minden, amit valaha
is akartam.
A telefonom megcsörrent. Megnéztem. Bern sms-t küldött. Menj
ki onnan.
Talpra ugrottam.
Öt ember lépett be az étterembe, fegyvereket húztak elő. - A
padlóra - parancsolta a vezetőjük. A hostess lehasalt. Bal oldalon
a szusi bár mögött lévő két szakács a földre vetette magát.
- Kezeket fel, ahol láthatom őket - parancsolta a vezető.
Nem lőttek, tehát élve akartak. Felemeltem a kezem, és
Victoriára meredtem. – Ez most komoly?
Rám nézett, majd a férfiakra. – Mit jelentsen ez?
- Alexander azt üzeni, hogy sajnálja - mondta a vezető. -
Szüksége van a lányra. Megvan az oka rá. Azt mondta, ön meg
fogja érteni.
- Ó, nem, kedvesem - mondta a nagyanyám. - Nem az okról van
szó. Ez a családról szól.
Mágia csapott ki belőle. Amikor az akaratommal az embereket
szorongattam, varázslatom satuvá alakult, hálóvá, amely
fojtogatta és megkötötte őket. Victoria pengévé vált és leszúrta
vele a vezetőt. A férfi kiáltott, gyenge elhaló hangon, a szeme
fennakadtak, és összeesett.
Előkaptam a Baby Desert Eagle-met.
Ugyanebben a pillanatban a vezetőtől balra lévő férfi vonyítani
kezdett és karmolta a saját szemeit. A jobb oldalon lévő fickó
térdre esett, és a fejét a földhöz csapkodta.
Négy lövés tévesztett célt, mire észrevettem, hogy két hátralévő
célpont még áll. A lövedékeim a mellkasukba csapódtak. Lassan
összeestek. Öt halott test feküdt a padlón. Senki sem maradt
életben.

249
 Valaki hátulról meglökött. Előre botlottam. A szétrobbanó üveg
hangja lehetetlenül hangosan a fülembe vágott. Jobbra fordultam
a törött ablak felé. Egy férfi állt ott a puskájával, és újabb lövésre
készült. Egy Ford Explorer robbant ki a parkolóból, és elgázolta. A
lövész összeesett, mint egy rongybaba a kerekek alatt. Bern
áthajtott rajta, arcából kifutott a vér, megfordult és hátramenetben
is átment a test felett.
Victoria felé fordultam. Sötét, nedves folt terjedt szét Victoria
vállán. Kilökött az útból. Bekapta a golyót a nevemmel helyettem.
- Mentőre van szüksége.
Az arca eltorzult. - Jól leszek. Van egy magánorvosom.
- Vérzik. Most mentőre van szüksége. - Megragadtam a
telefonomat, hogy a 911-es számot tárcsázzam. - Miért csinálta?
- Mert az unokám vagy, te idióta.
A telefonom lemerült. Mi az ördög, teljesen feltöltöttem a
kocsiban. . .
- Várj . . . - Victoria sápadtnak látszott, és mögöttem nézett
valamire.
A vállam felett hátrapillantottam. Az étteremben sötétség terjedt,
a bejárattól szétterjedve, felmászott a falakon, elfoglalva a
helyet. Egy ősi sötétség, amely elnyel a bendőjébe, és magáévá
tesz.
Michael a Levéltárból besétált az étterembe. Mint mindig
testreszabott öltönyt és ropogós inget viselt, vakítóan fehérlett a
tetovált nyakán. A keze kék tűzben égett.
Ma nem úgy nézett ki, mint egy gengszter a temetésen. Úgy
nézett ki, mint egy huszonegyedik századi Kaszás.
- Nem sértettem meg a szabályokat – préselte ki Victoria az
összeszorított fogai között. A homlokán verejték tört
elő. Megfeszült, és újra összezárta a fogait.
Nem történt semmi.
Megpróbáltam megragadni a mágiámmal. Kiáradt belőlem. A
sötétség belekarmolt és felfalta. Fájt. A fájdalomtól levegőért
kapkodtam. Ó, de fáj.
Michael felemelte a telefont. A képernyőjén a Levéltáros
elmosolyodott. - De közvetetten kétszer is és most már
nyilvánosan. Itt az ideje a büntetésnek, Victoria. Nagyon sajnálom.
Michael felemelte a jobb kezét. A kék tűz átszökkent a termen,
és a nagyanyámba robbant.
Victoria Tremaine felüvöltött.
A kék tűz ráömlött.

250
 Victoria lecsúszott a székről és leesett a padlóra. Nem csak
megbüntették. Meg akarták ölni.
Hirtelen meghallottam a saját hangomat. - Álljon meg! Kérem,
állítsa meg!
- Michael - mondta a Levéltáros.
A kék lángok elenyésztek. Victoria erőlködött, hogy lélegezzen,
a bőre hamuszürke volt.
- Arra kér, hogy hagyjuk abba, Ms. Baylor?
- Igen.
- Miért?
- A nagyanyám. Megmentett engem. Nem akarom a Házunkat a
halálával kezdeni.
A Levéltáros fontolgatta a dolgot. - Ez hivatalos kérelem, Ms.
Baylor?
- Igen.
- A Levéltár teljesíti a kérését, feltéve, hogy viszonozza a
szívességet az általunk választott helyen és időben cserébe.
- Ne tedd ezt - szorította Victoria a kezét a mellére, vér
csöpögött az ujjairól.
- Elfogadom.
- Nagyon jó - mondta a Levéltáros. - Találkozunk a próbákon,
Ms. Baylor.
A telefon elfeketedett.
Michael kinyitotta a száját. – Ez hiba volt.
Megfordult és elment, magával vitte a sötétséget.
A távolban a szirénák hangja hallatszott, egyre közelebb.
Mentőautó érkezett a parkolóba, és megállt. A mentősök
kiugrottak, és egy hordágyat hoztak be a törött ablakon át.
Odahajoltam Victoriához. - Ha Vincent igézetét megvizsgálom,
ott találom a nevét?
- Igen.
- Fusson, nagymama. Nem tudom megvédeni a
következményektől.
Rám vicsorította a fogait. - Túl öreg vagyok elfutni. Tedd, amit
tenned kell.
A telefonom feléledt, és a frászt hozta rám. Bogár.
Ujjammal végigsimítottam rajta, hogy felvegyem.
- Menj fel az autópályára! Menj a Katyra, most! - üvöltött Bogár
a telefonba.
- Mi történt?

251
 Valami dübörgött, és Catalina hangja töltötte be a telefont. -
Vincent elrabolta Kyle-t és Matildát! Vele van Matilda!
Az autóhoz rohantam.

252
12. fejezet
- Melyik irányba a Katyn? - vakkantottam a telefonba.
- Nyugatra! - válaszolt Bogár.
Bern keményen jobbra fordult a Hondával. Egy sofőr a dudára
feküdt, de már tovább haladtunk a felhajtón. 11:00 volt.
Csúcsforgalom. Bern besorolt a telezsúfolt sávba, és
lélegzetelállító harminc mérföldes sebességgel haladtunk előre.
Az adrenalin szétáradt bennem. A bőrömet forrónak éreztem, az
egész testem megfeszült, olyan voltam, mint egy csőre töltött
pisztoly, csak arra vártam, hogy valaki meghúzza a ravaszt. Elvitte
a gyerekeket. Az a kibaszott gazember. Letépném a fejét.
- Mit keressek? - a telefont a kihangosítóra kapcsoltam.
- Fehér teherautó - mondta Bogár.
Te most viccelsz velem. - Gyártmány, modell?
- Chevy Silverado. Évjárat 2011től 2015-ig.
A második leggyakoribb teherautó Texasban. - Ennyi?
- Csak oldalról volt egy pillanatképem, amiből dolgozhattam.
Megnyújtóztattam a nyakam. Az adrenalin által kiélesített
látomásom rögtön három fehér teherautót vett észre. Bogárral
ordibálni nem lenne jó. Mindent megtett, amit csak tudott.
- Mi történt?
- Edward megjelent, és beszélni akart Ryndával. Catalina
önként vállalta a gyerekek felügyeletét. Kyle, Jessica és Matilda
az óvóhellyé alakított alagsorban akartak játszani. Felállítottunk
egy sátrat nekik, hogy ne rémüljenek meg a tornádó
közben. Jessica a fürdőszobába akart menni, és Catalina
elkísérte, mert Jessica túl félős ahhoz, hogy egyedül menjen fel az
emeletre. Kurt figyelte a gyerekeket. Az a kibaszott fasz olyasmit
idézett meg, ami tud ásni. Az alagsor alatt alagutat ásott, áttört a
padlón, és elragadta Kyle-t és Matildát.
Hideg futott végig rajtam. - Kurt?
- Nem élte túl.
Basszus. A fenébe, a fenébe, a fenébe is. Szegény
Kurt. Szegény Leon.
- Catalina találta meg, amikor visszamentek. Mire megtudtam,
Vincent már Hammerlytől Sam Houston felé haladt. Az I-10-ig
követtem őket, majd elveszítettem.
- Biztos benne, hogy ő volt? - kérdezte Bern.
- Láttam a fehér macskát az ablakban.

253
 Matilda soha nem ment sehova a macska nélkül.
Átmentük Addick Roadon.
- Hol van Rogan? - kérdeztem.
- Nézz felfelé - mondta Bogár.
Lehúztam a fejem, hogy kinézzek a szélvédőn. Egy helikopter
alacsonyan repült a fejünk fölött.
- Az az alagút eltarthatott egy ideig - gondoltam hangosan. -
Vincentnek látnia kellett, hogy mi fúrunk tornádók miatt. Előzőleg
már alagutat ásott, és kivárt. Tudta a pontos pillanatot. Mindez azt
jelentette, hogy vagy Vincent Harcourt vagy az emberei figyeltek
minket, vagy valaki elárult minket. Rogan örülni fog ennek.
- Jó stratégia a teherautóval - jegyezte meg Bern szenvtelenül.
- Igen. Vincent tudta, hogy nem lesz képes legyőzni Rogant,
ezért nem is próbálta meg. Még ha Vincentnek volt is saját
helikoptere, semmi sem akadályozhatja meg Rogant abban, hogy
csapást mérjen rá.
- Miért Matilda? - kérdezte Bern.
- Mert Jessica nem volt ott. A lények, akiket küldött,
valószínűleg azt tudták, hogy el kell ragadniuk egy fiút és egy
lányt, ezt tették.
A percek peregtek. Bern kígyózott a forgalomban, szűk
hüvelyknyi hibahatárral. Értelmetlen lett volna megkérdezni
Bogarat, hogy van-e valami.
- Gondolod, hogy elég hülye, hogy használja a telekocsi
sávot? - kérdeztem.
- Én nem hiszem - felelte Bern. - Csapdába esne benne.
Egy sor fehér fémoszlop választotta el a nagy kihasználtságú
járművek sávját a forgalom többi részétől. A telekocsi sáv
forgalma gyorsabban mozgott. Kevesebb autó, nagyobb
láthatóság. Én elrejtőznék a lassan haladó jobb sávban vagy
középen. Szeretnék lehajtani, ha a dolgok túl forróvá válnának.
A helikopter balra fordult.
- Mi történik? - szóltam a telefonba.
- Egy fehér teherautó indult a lehajtóhoz a Barker Cypress
felé. A kamera valami fehéret kapott el az ablakban. - Bogár
hangja feszülten remegett.
- Le kell mennem a kijárathoz? - kérdezte Bern.
Lehajtani, vagy sem? Kiváló stratégia az autópályáról a
mellékutcára történő letérés megjátszása. Ez elvonja Vincentről a
figyelmünket.
- Nevada?

254
 A kijárat éppen előttünk várt. A helyében elmenekülnék az
autópályáról, de a helikopterrel fölöttünk nem tenném. Túl
kockázatos. És ha ez lenne az a teherautó, Rogan elintézné.
- Válaszolj - mondta Bern.
- Nem. Maradj a sávban.
Előre haladtunk. Szörnyű volt, még Houston esetében
is. Valaminek kellett előttünk lennie, útépítés, baleset, valami
katasztrófa, hogy a vánszorgás számlájára lehessen írni.
- A teherautó felgyorsult - jelentette be Bogár. - Üldözik.
Greenhouse Road.
- Most megkapom a jutalomfalatot. Ez a mi teherautónk.
Ha Bogár azt mondta, hogy ez a mi teherautónk, akkor az a mi
teherautónk. A bolygón neki volt az egyik legjobb vizuális
felismerő képessége.
Csak rossz érzésem volt.
A Fry Road lehajtó volt előttünk.
Bern rám nézett. Megráztam a fejem. Maradnunk kellene.
Futni, ütni, kiabálni, csinálni akartam valamit, ehelyett ülve
kellett maradnom. Lassan gurultunk előre.
Egy kék villanás rohant felém az útpadkán. Kidugtam a fejem a
nyitott ablakon. Zeusz.
- Kövesd a macskát! Bern!
Az autót a padkára vezette és végigszáguldott, felháborodott
dudaszó szimfóniája kísérte az autósor és a derékmagasságú, az
autópálya szélét határoló beton akadály között.
A kék tigris az autópályán száguldott, hatalmas lábak trappoltak,
farka felfelé görbült és kiegyenesedett minden ugrásnál. A csápok
kimerevedtek a nyakán, mint egy izzó korona, türkiz csillaggal a
sugárnyaláb mindkét végén. Ha száz évig élek, ezt akkor sem
felejtem el.
Zeusz előre ugrott, majd balra, és egy autó tetejére landolt a
középső sávban. Mancsai megcsúsztak. Megtántorodott, majd
előreugrott, és egy fekete Ford 150 pick-up hátsó sarkába
mászott. Bern csikorogva megállt.
Zeus szőre felmeredt. Az orrát felhúzta. Az ajka hevesen
vicsorgott, szétnyílt felfedve ívelt tőr alakú szemfogait. A peremén
bíbor lüktetés. Varázslat kavargott. Egy bíborvörös impulzus
belecsapott a vezetőfülkébe, és átharapta. A Ford letért a
sávjából, és egy kék Honda Civicbe hajtott. Az ütközés kiszorította
a Civic-et a sávjáról, elzárva az utunkat. A hatalmas Ford
csikorgott, felfutott a padkára, és Zeusz vicsorogva felordított.

255
 Basszus.
Bern megnyomta a dudát. A Civic-es nő integetett a karjával,
körbepördült. És megmerevedett.
- Bogár, ez nem egy fehér chevy, hanem egy fekete Ford! -
Kidugtam a fejem az ablakon és kiabáltam. - Menjen az útból!
A nő bemutatott nekem.
- Menjen az útból!
A Civic mögött az emberek dudáltak. A nő felvette a
mobiltelefonját. Basszus. Itt áll, amíg a zsaruk meg nem érkeznek.
Bern ismét dudált egyet.
Valami puffant az autónkon. A Ford Explorer megrázkódott és
felnyögött, megtartva egy hatalmas súlyt. Körbefordultam, és
észrevettem, hogy valami sötét van a hátsó ablakban. A kocsi
teteje befelé hajlik. Elővettem a fegyvert.
Egy hatalmas bozontos mancs leereszkedett a motorháztetőre,
aztán egy másik, aztán egy hatalmas medve hasa takarta el a
napot. Teddy őrmester lecsúszott a tetőnkről és az autó elé
landolt. Átugrott a Civichez.
A nő eldobta a telefonját.
A hatalmas grizzly a Civic felé hajolt, és eltolta. A kisautó
visszacsúszott a sávjába. Teddy őrmester futni kezdett és felugrott
a motorháztetőnkre. A Ford megrándult. A grizzly átcsúszott
felettünk és megállt az úttesten, hatalmas feje elfoglalta az egész
hátsó ablakot. A karma fémet kapart. A ferdehátú felnyílt, és Teddy
őrmester a hátsó ülésre mászott. Még a harmadik üléssor
elrejtésével együtt is épphogy elfért. Hirtelen az autó tele volt
medvével.
Bern lassan megfordult és rám nézett, olyan nagy szemekkel,
mint a csészealjak.
- Elmenekülnek! - kiáltottam rá. - Hajts!
Megrázta magát, és belépett a gázba. A Ford
előreugrott. Végigszáguldottunk a padkán.
Előttünk a bíbor varázslat ismét felvillant.
- Bogár? - Ellenálltam a telefon szétverése iránti vágynak. -
Bogár?
- . . . Igen?
- Fekete Ford F-150, az I-10 padkáján száguld, közvetlenül a
Fry Road kijáratától nyugatra. Kövesd.
Egy kis szünet. - A drón most indul. Pár percnyire a
helikoptertől.

256
 Az autópálya meredeken ívelt, hogy az út elég magas legyen
egy felüljáróhoz. Ha most átmegyünk a túloldalon, akkor az
egésznek vége.
A fekete pick-up előttünk vadul elkanyarodott, végighúzta a
beton akadály oldalát, visszapattant, végigsúrolta az autósort és
fékezett. Zeusz meglapult platón. Megpróbálta lerázni a tigrist.
- Gyerekek vannak abban a teherautóban - morogta Bern.
- Nem hiszem, hogy érdekli.
A lövések hangja olyan volt, mint a petárda. A dühös ragadozó
mély üvöltéssel válaszolt.
Bern óránként negyvenöt mérföldre gyorsult fel. A mi
Explorerünk fájdalmasan súrolta a jobb oldali betont. Bern
egyenesbe hozta.
A távolság egyre csökkent közöttünk.
- Már majdnem elkaptam - mondta Bern dühös arccal.
Megjelent előttünk a Westgreen Road kijáratának jele.
- A kijárathoz - kértem.
A teherautó dudálni kezdett. Az autósor szétvált, és áthatolt a
résen.
- Basszus.
Bern ráfeküdt a dudára. Teddy őrmester ordított. Az autók
fékeztek, és ugyanazon a résen átfurakodtunk. Az ujjamat a bal
fülembe dugtam, és megráztam a fejem, hogy megszabaduljak a
csengéstől.
A Ford csak pár tucat méterrel volt előrébb, de növelte a
sebességet. Bal oldalra kiperdült és a beton akadályba rohant. A
szívem kihagyott egy ütemet.
Az akadály tartott.
A teherautó öregnek tűnt, a hátsó része
behorpadt. Valószínűleg lopták. Az ellopott teherautó valószínűleg
azt jelentette, hogy nem voltak különleges defekttűrő
gumiabroncsai.
- Tartsd egyenesen. - Kinyitottam az ablakot.
- Gyerekek - emlékeztett Bern.
- Tudom.
Vagy kilövöm a gumiabroncsokat, vagy szétroncsolódnak, és
lefutnak az autópályáról. Megcéloztam a jobb hátsó
gumiabroncsot, és meghúztam a ravaszt.
A lövés eldördült.
- Eltaláltad? - kérdezte Bern.
- Igen.

257
 Ebből a távolságból és viszonylag alacsony sebességnél a 0,40
kaliberű lőszer áthatol a gumiabroncson, és valószínűleg kijön a
másik oldalon. A gumiabroncsnak fokozatosan le kell eresztenie.
Másodpercek teltek el.
A gumiabroncs leeresztett. A fekete pick-up kissé lelassult.
- Látom a fekete pick-up-ot - mondta Bogár. - A gyerekek benne
vannak. Ismétlem, a gyerekek benne vannak.
Újabb bíbor varázslat csapott ki a teherautó platójáról. Zeusz
még nem volt kész.
Mason Road-i kijárat. Ezen sem hajtott le.
- Jön a helikopter - mondta Bogár.
- Becsült érkezési idő? - kérdeztem.
- Legalább négy perc.
Pokoli sok minden történhet a következő négy percben. Csak
egy másodpercbe telik, és a fekete pick-up eltalál valamit, és
átgördül a beton akadály felett a felüljáró alá. A szétzúzott,
felborult teherautó képe felvillant előttem. Nem hagyhattuk, hogy
ez megtörténjen.
Teddy őrmester halkan morgott.
- Ha gyorsabban megyünk, összeroncsolódunk - mondtam
neki. - Vagy ők törnek össze.
- Megérted, amit mond?
- Nem, de kitalálom. A gyerekeket biztonságban kell
tartanunk. Csak követnünk kell őket.
A Frontage Road kijárat jelzése villogott. Az elektronikus jel
narancssárga színű izzó szavakat alkotott. A KIJÁRAT
LEZÁRVA. Narancssárga jel követte. JOBB SÁV LEZÁRVA.
A francba.
ÚTKARBANTARTÁS ELŐRE.
DUPLA KÖZLEKEDÉSI BÍRSÁG.
Fehér és narancssárga útkarbantartási bólyák repültek előre. A
fekete pick-up áttört a könnyű műanyag barikádokon és a Grand
Parkway felüljáró kijárata felé indult. Mi a francot csinált Vincent?
A fekete pick-up előttünk élesen jobbra fordult, megállt, és
elzárta a sávot, az utasoldal felénk nézett.
Egy férfi kiugrott a járműből, egyik kezében Matildát, a
másikban pisztolyt tartva. A kislány még mindig a fehér macskáját
szorongatta.
Bern beletaposott a fékbe. A Ford Explorer megállt. Kiugrottam
a kocsiból, még mielőtt megállt volna, és megcéloztam a
fegyveremmel. - Ne mozogj!

258
 - Lerobbanom a kibaszott fejét! - A férfi Matilda fejére irányította
a fegyvert.
Matilda elejtette a macskát. A fehér vadállat nyávogott,
megtámadta a férfi lábát, és felfelé belemélyesztette a karmát. A
fegyveres felkiáltott és megpördült, megpróbálva lerázni magáról a
kismacskát. Matilda a földre esett. A macska vadállati őrültséggel
tépte. Zeusz kiugrott a platóról, és szétzúzta az embert a saját
tömegével. A hatalmas állkapocs kinyílt és a kardfogak mélyen
belemerültek a fickó nyakának oldalába. Lábai doboltak a földön,
majd elernyedtek.
Zeusz felénk fordult, az orra véres volt.
Teddy őrmester kiszállt, és a teherautó felé indult.
Zeusz felhorkant, megragadta Matildát a pulóverénél fogva,
mintha egy kicica lenne, és elrohant mellettünk az utcán, amerre
jöttünk. A fehér macska üldözte őket.
Odafutottam a teherautóhoz. Bern és én egyszerre értük
el. Mögöttünk a helikopter elképesztő zaja rázta meg a levegőt.
A mágia hátralökött, egy félelmetes hatalmi lavina. Küzdöttem a
levegőért, és nem kaptam. Bern és én egyszerre ziháltunk.
Kinyújtottam a nyakam és körülnéztem a teherautó hátsó
részén. Teddy őrmester a hátsó lábára emelkedett mellettem,
vicsorogva. Előtte Vincent állt egy erősítő kör közepén, és Kyle-t
szorította. Mögöttük a felüljáró szétoszlott, az egyik kijárat az
északi Grand Parkway felé, a másik dél felé. Az építőipari
járművek és a beton akadályok mindkettőt blokkolták. Az egyetlen
járható út a járda volt.
Vincent felett dühös sötétség kavargott, amelyből lila villámok
csaptak szét, egyre nagyobb lett. Világos lila fénnyel villogott és
szétszakadt. Egy óriás robbant bele a létezésbe. Felállva
halványan humanoidnak tűnt és teljesen szőrtelen volt, fölénk
tornyosult, hasított lába nagyobb volt, mint a fekete pick-
up. Bőrszíne a csőjavító ragasztóhoz hasonlított, túlságosan
feszesen húzódott a testén, a vállán és kerek fejének tetején
sziklás tarajokat borított. Mancsszerű keze fekete, három láb
hosszú karomban végződött. A teremtménynek nem volt orra,
csak egy széles szája, hosszú karcsú fogakkal és két ferde vörös
szeme, amelyek úgy tűntek, mintha tűz égne bennük.
Hetven láb magas lehetett.
A hatalmas kéz lenyúlt. A lény karmával felkapta az emberrabló
holttestét, magához húzta és a szájába dobta. A csontok

259
ropogtak. Lenézett az autók tengerére, és egy óriási lépést tett. A
felüljáró megrázkódott.
Lefelé vette az irányt a lenti forgalom felé, és átkozottul nem volt
semmi, amit tehetnék. Hátrapillantottam. Az emberek futottak az
autók között. A lény rájuk összpontosított. A szája kinyílt, és
félelmetes, magas hangú sikolyt hallatott.
Rogan helikoptere elhagyta az elhagyott járműveket. A
géppuska gyors staccatoja visszhangzott. A golyók a lénybe
csapódtak. Még csak nem is vette észre.
Rogannek nem volt semmilye, hogy hozzádobja. Autók
hajigálása olyan lenne, mint egy kavicsot dobni egy bikára.
Rogan gépe oldalra fordult, ahol egy üres mező és egy
Cinemark mozi nagy téglalap alakú épülete határolta az
autópályát.
A lény újabb hatalmas lépést tett, és összetört több olyan autót,
amelyek arra vártak, hogy besoroljanak a középső sávba, és újra
sikoltott.
- Nevada! – üvöltött Bern rám. - Mit csináljunk?
Nem tudom.
- Nevada!
Soha nem éreztem magam ilyen tehetetlennek egész
életemben.
Valami leesett Rogan darálójáról, egy sötét villanás, lezuhant a
földre, és kirobbant egy óriási bozontos alakba. Óh ne. Nem . . .
A szörny a Cinemark mellett ért földet. Zömök, hatalmas,
hosszú, fekete-fehér szőrrel borítva, karmokkal felfegyverzett
izmos karokkal és tompa fejjel, amelyet egy csontpánt védett. Két
vastag szarv díszítette a fejét, előrehajolva, mintha valaki két
óriási kosszarvat vett volna és oldalra fordította volna őket. A
vastag ragadozó agyarai kitöltötték a száját. Két kerek szeme
sárgán ragyogott.
- Bassza meg! - káromkodott Bern.
Az emberek abbahagyták a futást és eltátották a
szájukat. Mindenki látta a felvételeket. Mindenki felismerte.
A Kölni fenevad, aki a húgom volt, fülsiketítően üvöltött, a
szürke teremtmény felé kapott, és a felüljáróról a mezőre
rántotta. A lény leesett. A felüljárót földrengés rázta meg. A
Cinemark piros C-je leesett és összetört.
A szürke teremtmény Arabella felé csapott, és megpróbált
harcolni. A lány ráugrott, egy hatalmas, izmos, bozontos rémálom
dühében, és őrületében belerobbant, feltépte, összetörte,

260
karmolászta, nedves darabokat dobálva szanaszét. Arabellában
egy hatalmas szörnyű temperamentumos vulkán kitört, és nem
lehetett megállítani.
Anya megöl minket. Anya mindannyiunkat megöl. Soha nem
mehetünk haza.
A szürke lény újra felsikoltott, kétségbeesetten. A húgom rajta
guggolt, egyik karjával megfogta a fejét, a másikkal a jobb vállát,
és beleharapott a nyakába. Nem akartam látni, de nem tudtam
elfordulni sem. Szétmarcangolta, elvágva izmot és inat. A szürke
óriás hadonászott, hevesen rúgott, majd egyre gyengébben. A
húgom utoljára kicsit megrántotta a fejét, amelyet lerágott,
hátradobta a levegőbe és ordított.
És tucatnyi ember rögzítette az egészet a mobiltelefonjára.
Arabella hátrafelé himbálózott, leült a fenekére, karmait a
szájába akasztotta, és egy hosszú húsos darabot piszkált ki a
fogai közül. Köpött egyet, a szájával grimaszolt, és ismét köpködni
kezdett, az orra úgy fintorgott, mintha csak egy nyálkás
gyümölcsbe harapott volna.
Kordában tartotta. Minden az ellenőrzése alatt állt. Nem
őrült. Megfordultam. Néhány méterre Vincent lefagyva állt, szája
tátva maradt.
Felemeltem a fegyvert. Meglátott engem, és maga elé tartotta
Kyle-t. Hatalmas kézifegyvert tartott, úgy nézett ki, mint egy
filmkellék. A cső tíz hüvelyk hosszú lehetett.
Engem célzott meg a fegyverrel, és hátrálni kezdett.
A háta mögött lévő betonelemek összecsúsztak, és elvágták a
szűk helyet, amelyet a dolgozók közlekedésre használtak. Egy
markoló átcsúszott a járdán, csatlakozva az akadályokhoz. Nem
kellett látnom, hogy tudjam, Rogan mögöttem a felüljárón sétált.
Vincent elsápadt, és gyors pillantást vetett háta mögé. Igen,
csapdába esett.
Rogan mellettem állt, egy marék érme lebegett előtte a
levegőben. Láttam, hogy ezeket korábban közel lősebességgel
mozgatta.
Az érmék nem mozogtak. Ugyanarra a következtetésre jutott,
mint én. Ha bármilyen esélyünk lehet Sturm ellen, ahhoz Vincent
élve kell.
- Maradj ott, ahol vagy - kiáltott fel Vincent.
- Vége - felelte Rogan. - Tedd le a fegyvert.
- Ne gyere közelebb, különben lelőlek. - A hatalmas ágyú csöve
remegett.

261
 - Egy Magnum BFR-t tartasz a kezedben - mondtam neki. -
Nagykaliberű revolver. Más néven Egy Kibaszott Nagy
Fegyver. Több, mint öt font súlyú, és borzasztóan
visszarúg. Tüzeléskor csak úgy lehet vele célozni, ha mindkét
kezeddel megfogod és magadhoz támasztod. A kezed remeg a
súlyától. Ha megpróbálod meghúzni a ravaszt, akkor elhibázod, és
a saját fegyvereddel ütöd fejbe magad. És akkor meglőlek, ahol
számít.
Vincent szorosabban megragadta a fegyvert, ami a csövet csak
tovább táncoltatta.
- El fogod találni a kölyköt - nyomta ki Vincent.
- Nem fogom. Mesterlövész mágus vagyok.
Vincent elmozdította a markolatot, és az ágyúval Kyle fejére
mutatott.
- A gyerek életben tart téged - mondta Rogan. A hangja fagyos
volt. - Öld meg, és megöllek téged ezen a felüljárón, lassan, apró
darabokra téplek.
Vincent nyelt egyet.
- Kétféle módon lehet vége - mondta Rogan. - Engedd el a
gyermeket, és életben maradsz. Árts a fiúnak, és meghalsz.
- Dönts gyorsan - mondtam neki. - Megölted Kurtot. Kedveltem
őt.
Vincent ismét nyelt és kinyitotta a kezét. A túlméretezett
revolver a földre esett.
- Engedd el a fiút - mondta Rogan.
Vincent megszorította Kylet. A szeme megvadult. Úgy nézett ki,
mint aki a legközelebbi perem felé rohan, és átugrik rajta. Ha
sprintelni kezd, fejbe kell lőnöm. Bármi más túl kockázatos lett
volna Kyle számára.
Rogan hangja úgy csattant fel, mint egy ostor. – Nem állhatunk
itt egész nap, Harcourt!
Vincent elengedte Kyle-t. A fiú odarohant hozzám, és én
felvettem. Rogan Vincent felé indult. Az idéző néhány lépést
hátrált, felemelte a kezét, és vad lendületet vett Rogan felé. Az
ütést mérföldekre elhibázta. Rogan szinte véletlenül kitért
előle. Ujjait Vincent csuklójára szorította. Megfordult, és Vincent
lehajolt, a szeme könnyben úszott. Rogan a másik kezével
megragadta Vincent ingét, félig húzta, félig odakísérte hozzánk.
A szemem sarkából láttam, Arabella a Frontage út kijáratához
kanyarodva alattunk lopakodott. Egy ismerős ezüst Range Rover
felhúzta. A húgom visszaváltozott normál emberi önmagába,

262
meztelen volt és arkánum vérrel borított. Az utas oldali ajtó
kinyílt. Beugrott, és a Range Rover gyorsított a kanyarban,
elhúztak észak felé.
- Köszönöm - mondtam Rogannek.
- Később beszélnünk kell - mondta.
Rogan emberei megbilincselték Vincentet, és a helikopterbe
tették. Rogan és én figyeltük, ahogy berakodják. Bern hátrament a
Forddal a felüljárónál. Teddy őrmester beszállt.
A távolban a szirénák kakofóniája sikoltott és visított, egyre
közelebb.
Egy másik Range Rover Rogan flottájából megérkezett Troyjal a
kormány mögött. Rogan nyitva tartotta az utasoldali ajtót. Az
arcára volt írva, hogy arra számít, beszállok abba az átkozott
kocsiba, és ha nem, akkor ő tesz be. Vihar gyülekezett a
láthatáron, és éppen az epicentrumában voltam.
Bern is látta a hurrikánt. - Hazaviszem Teddyt.
Beszálltam a kocsiba, és az ülés közepére becsatoltam Kyle-
t. Rogan beszállt a másik oldalra, Troy belelépett a gázba, és
elindultunk.
Majdnem öt percig csendben haladtunk.
- A Kölni fenevad? - mondta végül Rogan.
- Igen.
- Hogyan? - A szó metszett, mint egy penge. - Hogyan tudja
megtenni ezt, mennyi ideig, hányszor, hányan tudják?
- Meg tudja csinálni, mert ez a mágiája. Gyermekkora óta
csinálja. Összesen tizenkét alkalommal alakult át. Senki sem
tudja, kivéve a családot és gyermekorvosát.
- Tehát kontroll alatt tartja.
- Igen. Tizenegy és tizennégy éves kora között kockázatos volt,
de lassan megérik. Óvatosan optimisták vagyunk, hogy a
serdülőkor végéig eléri a teljes irányítást, ez körülbelül húsz
évesen lesz.
- Óvatosan. . . - Rogan elfojtotta a szót. Kék szeme olyan
kemény volt, mint egy gleccser. - Genetikai?
- Igen.
- Megvan-e lehetőség rá, hogy gyermekeidben ez
megnyilvánuljon?
- Igen.
- Hogyan?
- Victoria Tremaine nem tudott gyermeket kihordani, ezért
fizetett egy Elsőrendűnek, hogy megszerezze a spermáját,

263
megtermékenyíttette petesejtjét és Misha Marcotte-ba implantálta,
akit Európában valahol altatásban tartanak. Misha volt az egyetlen
Elsőrendű, aki béranya volt. Apám az igazságérzékelő gént
hordozta az anyjától, a szirén tehetséget az apjától, és
nyilvánvalóan a Kölni fenevad képességet a béranyától. Nem
tudom, hogy ez hogy lehetséges, mivel a tehetségek állítólag csak
genetikusak lehetnek, és Misha genetikai anyaga nem lehetne
benne a DNS-ében, de mégis itt van. Mi a lányai
vagyunk. Mindannyian hordozzuk az örökségét.
Rogan hosszú ideig lehunyta a szemét. Nos, ez van. A feje
majd felrobbant.
- Van még valami, amit el szeretnél mondani?
- Elfelejtettem megemlíteni, hogy Victoria Tremaine is
tudja. Beismerte, amikor ma korábban vele együtt ebédeltem.
Rám meredt.
- A Levéltár elküldte Michaelt, hogy ölje meg őt, de én
kimagyaráztam, hogy ne tegye, mert ő a nagymamám, és azért,
mert ellökött az útból, amikor Sturm egyik gengsztere megpróbált
megölni. A vállából vérzett, és én nem tudtam elviselni, hogy
végignézzem, ahogy Michael megöli. Most tartozom nekik egy
szívességgel.
Rogan arca áthatolhatatlan maszkot vett fel.
- Connor. . .
Felemelte a kezét. Befogtam. Egyértelműen szüksége volt egy
percre.
Rogan rám nézett, kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit,
becsukta, és szó nélkül megrázta a fejét. Szörnyű belső harc
zajlott benne.
- Használd a szavaidat - javasolta Kyle segítőkészen.
Rogan egy pillanatig ránézett, majd visszanézett rám. - Örülök,
hogy megmentetted a nagyanyádat, mert ha valaha megkeres
téged, akkor megölöm.
- Nem fog bántani. Egy család vagyunk.
Rogan olyan hangot adott ki, ami horkolás vagy morgás
lehetett, nehéz volt megmondani, és elővette a telefonját.
- Jó napot, Levéltáros - mondta. - Példátlan körülmények miatt
én, mint tanú, sürgetem az irodát, hogy végezze el a Baylor-
próbákat. Ms. Baylornak és családjának azonnal szüksége lesz a
mentelmi jogra. . . . Igen, az I-10 eseményhez
kapcsolódóan. . . . Igen. - Felém fordult. - Arabella
regisztrál? Mondj igent.

264
 Haboztam.
- Ha bizonyítja a képességét, hogy a tárgyalás során irányítani
tudja, Házának Elsőrendű státusa megvédi őt a szövetségi
hatóságoktól. Ellenkező esetben őrizetbe veszik őt a
közveszélyről szóló törvény értelmében - mondta Rogan.
- Igen. – Végtelenül boldog lesz.
- Regisztrál. . . . Zárt demonstráció. . . . Köszönöm.
Letette, és felhívott egy másik számot. - Anya? Nagy
szívességet kérek. Autóval küldök neked egy fiatal lányt. Kérlek,
tartsd titokban, amíg el nem megyek érte . . . Nem, nem a titkos
szerelemgyerekem. Majd később elmagyarázom. Köszönöm.
Felhívott egy harmadik számot. Hallottam, hogy Heart őrmester
határozottan üdvözli.
- Szövetségi látogatókat fogunk kapni. Zárj le mindent. Senki
sem megy be, senki sem megy ki, senki sem tud semmit.
Letette és rám nézett. - Nincs több meglepetés. Legalább a
következő 12 órában.
- Megteszek minden tőlem telhetőt.
- Volt egy munkád. - Anyám füstölgött. - Egy.
Bern, Catalina és én álltunk a konyhában. Frida nagyi síri
ábrázattal az asztalnál ült, állát a kezében nyugtatta. Leon
kiviharzott azért, mert nem engedtem, hogy Vincent-et
meggyilkolja.
- Elrejtve kellene lennie. Tudod, hogy nincs tudatában. Elbuktál.
Vártam. Nem tudtam mit mondani.
Anya ránk nézett. - Van még valami mondanivalótok?
Kinyitottam a számat. De Catalina gyorsabb volt. - Hagytad,
hogy beszálljon a helikopterbe.
Anya pislogott. Catalina szinte soha nem szállt szembe
senkivel, kivéve Arabellát és engem.
- Én Jessicára vigyáztam. Hagytad, hogy elfusson a házból, és
felmásszon a helikopterbe, anya. Mit kellett
tennünk? Telepatikusan kellett volna befolyásolnunk? Bernnek és
Nevadának mágikusan kellett volna megállítania őt, mikor épp
lőtték őket?
Anya kinyitotta a száját.
- Nem - mondta Catalina. - Beteg és fáradt vagyok attól, hogy
mindenki mentséget keres neki. Ő különleges. Nagyon nagy
nyomás alatt áll. Egy elkényeztetett szuka, aki hozzászokott, hogy
azt csinál, amit akar. Úgy viselkedik, mint egy ötéves, és azt

265
akarja, hogy mindannyian rá figyeljünk. Nos, már túl idős ahhoz,
hogy ezt meg tudjuk tenni. Nem hallgatom tovább. Kész
vagyok. Komolyan, kibaszottul kész vagyok.
Megfordult és elmenekült. Egy ajtó becsapódott valahol. A
közelgő próbák nyomása egyre jobban kikészítette.
- Mi történik ezzel a családdal? . . - mormogta Frida nagyi.
- Arabella megtette, amit tanítottál neki - mondtam anyának. -
Átváltozott, megküzdött a problémával, több száz embert
megmentett, visszaváltozott és eltűnt. Nem habozott, nem vágott
fel, és nem pózolt fotókhoz. Elvégezte a munkáját és eltűnt.
- Amint feljutott a helikopterbe, nem volt lehetőség megállítani őt
- mondta Bern.
Anyám leült egy székre. Legyőzöttnek és öregnek tűnt,
idősebbnek, mint aminek valaha láttam. Olyan volt, mintha a
szíven szúrták volna. Odamentem, és lehajoltam hozzá. - Anya?
Üveges szemekkel nézett rám.
- Rendben lesz.
Anya nem válaszolt.
- Anya? Megrémítesz.
- Csak nem tudom megállítani - mondta halkan. - Mindent
megtettem, amit tudok, és nem tudlak titeket biztonságban tartani.
Megfogtam a kezét. - Rendben lesz. Ígérem.
- Hogyan?
- A próbákat megsürgetik. Zárt demonstrációt fog tartani, ahol
csak egy kis tanúcsoport előtt áll. Megmutatja magát a próba
során, amelyről tudjuk, hogy nem lesz probléma. Még mindig
önmaga, amikor átalakul. Csak nem tud beszélni. Miután Háznak
minősülünk, a feltörekvő Ház törvénye védi.
Anya rám meredt.
- A feltörekvő Házról szóló törvény kimondja, hogy a Ház
egyetlen tagját sem lehet katonai szolgálatba venni, illetve
szövetségi, állami vagy helyi hatóságok nem tarthatják bezárva
bűncselekmény elkövetésének egyértelmű bizonyítéka hiányában.
- mondta Bern. - Ha Házként regisztrálnak minket, érinthetetlen
lesz.
Nem voltam biztos benne, hogy hallott minket. - Anya?
- Mi van, ha elkapják a próbák előtt?
- Nem fogják - mondtam neki. - Rogan anyjával van. Nem fogják
megsérteni a Rogan Ház magánszféráját. Nincs okuk és nincs
bizonyítékuk. Ha megpróbálják, meg fogják bánni.
- Benne lesz a tévében - mondta Frida nagyi.

266
 - Legyen benne a tévében. Bízom benne, hogy Rogan és az
anyja biztonságban tartják őt. Minden rendben lesz.
A telefonom megcsörrent. Felvettem.
- Sajnálom, hogy félbeszakítottam - mondta Rivera. - Készen
állunk.
- Mindjárt ott leszek.
Letettem. - Most mennem kell, de visszajövök. Ne aggódj. -
Megöleltem anyámat és kimentem. Az utca átszelése Rogan
főhadiszállásához csak néhány másodpercbe telt, de én nem a
főhadiszállásra mentem. Az egyszintes épületbe mentem
mögötte. Mielőtt Rogan megvette volna, nyomda volt itt, és még
megmaradtak a nyomai, beleértve az elülső gránit pultot, amelyet
ma Rogan egyik embere, egy magas, aranyhajú nő
őrzött. Bólintottam felé, és elhaladtam a nehéz ajtón keresztül egy
nagy téglalap alakú helyiségbe. Kibelezték és kifestették
szénfekete palatábla festékkel. A szoba közepén Vincent székre
bilincselve ült. Meglátott engem, és gúnyolódott. Nyilvánvalóan
visszatért a régi énjéhez.
Az ajtóhoz legközelebb eső falnál Bogár ült egy székben, előtte
két képernyővel. Felállítottak egy sor széket. Rogan ült az
egyikben, Heart a másikban, Rivera a harmadikban, Rynda a
negyedikben. A gerince megfeszült. Cornelius az ötödik székben
ült, Matilda az ölében. Nővére, Diana, a Harrison Ház vezetője ült
mellette. A tekintetüket Vincentre szegezték. Cornelius szeme
kéken ragyogott, Dianáé zölden, és amikor Matilda rám pillantott,
félelmetes sárga fény izzott fel az íriszében.
A székek és Vincent között két darab kréta várt rám.
Odamentem és felvettem egyet.
- Mit gondolsz, mit fogsz tenni vele, mi? - kérdezte Vincent. -
Még csak nem is tudod, hogyan kell megfelelően
használni. Mindent tudunk rólad. Nincs gyakorlatod. Nincs
képzettséged.
A mágiám feléledt.
- Szegény kis selejt a családfáról egy halott apucival. Apád egy
darab szar volt, gyenge és hülye. Ez a kettő együtt jár a
családodban.
Egy egyszerű erősítő kört rajzoltam a padlóra.
- Huh. Vak vagy, vagy eltört az ujjad? Rogan, gyere és csináld
meg neki. Ez megalázó.
- Uram? - mormogta Bogár.

267
 Beléptem a körbe, és koncentráltam. A szoba elsötétült, és
Vincent alakja a székben eltompult. A fejében homályos ezüst
fény ragyogott – az igézet reagált a mágiámmal.
Közelebbről kellett megnéznem. Mélyebbre kellett merülnöm,
egészen arra a helyre, ahová egyszer elértem, amikor Olivia
Charles megtámadott.
- Nevada? - kérdezte Rogan mellettem.
- Igen? - A fényre koncentráltam.
- A családod szeretné nézni. Anyád, húgaid, unokatestvéreid és
a nagymamák.
- Rendben van.
- Mindkét nagymamád - mondta.
Hangja visszahúzott a való világba. Felnéztem. Bogár jobbra
beállított egy laptopot az asztalon. A képernyőn Victoria Tremaine
egy plüss székben feküdt, karja fel volt kötve.
Mögöttem valaki éles lélegzetet vett, és tudtam, hogy az anyám.
- Rendben van.
Lekuporodtam. Több energiára volt szükségem. Húztam egy
második, kisebb kört, csatlakoztatva az elsőhöz, elfordítva, és
hozzáadtam egy harmadikat, ugyanolyan méretűt, mint a második,
majd egy negyediket. A tetrad, más néven anya és hármas. Az
egyik könyvben találtam, amelyet Rogan régebben névtelenül
küldött nekem. Nem volt annyira erőteljes, mint a szokásos erősítő
kör tökéletes egyszerűsége, de amikor ezzel gyakorlottam, ez
lehetővé tette, hogy a mágiámat szike pontosságúra
finomítsam. Szükségem lenne egy szikére ma, hogyha azt
remélem, meg tudom törni a nagymamám igézetét, és Vincentet
eléggé érintetlenül hagyom ahhoz, hogy kihallgathassuk.
- Kibaszott áruló vagy - vicsorgott Vincent Victoriára.
Ő úgy mosolygott rá, mint egy pörölycápa.
Beletápláltam a hatalmat a körbe. Halványkék színű lett. A
mágia árama megcsapott, tiszta és erős. Az átokra koncentráltam,
és hagytam, hogy minden más elhalványuljon.
A fény tompa lett.
Tompább.
Még tompább.
Minél sötétebb lett, annál fényesebben ragyogott Vincent. Egy
minta kezdett formálódni a ragyogó ködben. Egy szikra egyenes
vonal alakban megvillant, mint egy izzó ezüst fonál, olyan vékony
volt, mint egy hajszál.

268
 Több energiát tápláltam a körbe. A szoba teljesen sötét
lett. Több szikra, több ezüst szál ragyogott.
Kicsit több energia.
- Túl sokat ad bele - figyelmeztetett Rynda.
- Tud vele bánni - mondta Rogan.
Összeestem, egy fekete aknába zuhantam az alján lévő izzó
átok felé.
Még egy kicsit több erő.
- Rogan! - Rynda hangja valahonnan messziről hallatszott.
- Ez elvonja a figyelmét - mondta Cornelius gyengéden.
Az akna fenekére érkeztem, valahogy a lábamra. Az igézet
előttem ragyogott. Arkánum kör volt, egy vakító, ragyogó tiszta
erejű műalkotás, fátyolszerű csipkébe szőve. Bonyolultsága
elszédített.
Hogyan lehet szétválasztani?
A mágia áthatolt a mintán, a teljes körön. Megszakítva az
áramlást, az egész összeomlik. Mi történne . . . ?
Nem egy kör volt, hanem három, egymásra helyezett réteg. A
második rétegben kilenc háromszög feszült ki a középpont
felé. Ha megtámadom, és megpróbálnom az akaratomat
rákényszeríteni Vincentre, a felső kör beleomlik a középpontba, a
háromszögek lefelé mutatnak, mint a tőrhegyek, átszúrják az alsó
réteget, és az egész átok hatalma beleömlik a
tőrökbe. Lesüllyednének bele Vincent elméjébe. Zseniális csapda
volt, amelyet lehetetlen kijátszani.
Rohamról nem lehet szó.
Elmozdíthatom a mintát? Talán széthúzhatom. . .
Túl kockázatos.
Ha bárhogy megtöröm az átkot, az összeomlás elkerülhetetlen.
Amikor David Howling egy arkánum körbe zárt be minket,
Rogan átrajzolta. Az igézet alapvetően egy kör volt. Egy igazán
bonyolult, nehezen érthető kör, amelyet valaki tiszta mágiával
rajzolt az elméjébe. Módosíthatok rajta?
Tompa fájdalom kezdődött valahol mélyen bennem. Túl sok
mágiát használtam el, és valószínűleg többre lenne szükségem.
- Ez túl sok neki. – hallatszott anya hangja. - Azt kéred tőle,
hogy törjön szét valamit. . . nő készített, aki több éves
tapasztalattal rendelkezik.
- Igaza van.
Shaffer. Ki engedte be?

269
 - Érzem az átkot a fejében. Rendkívül bonyolult. Ez egy csapda
és túl tapasztalatlan ahhoz, hogy észrevegye. - hallatszott ismét
Shaffer.
- De megtörhető? - kérdezte Rynda.
- Nem - mondta Shaffer. - Ez a tökéletes csapda. Szedd ki
belőle, mielőtt túlvállalja magát.
- Jól van - mondta Rogan. - Ismeri a határait.
Mindannyiuknak be kéne fogniuk.
Az átok túl bonyolult volt ahhoz, hogy megváltoztassam. A
hurkokon belül hurkok voltak, amelyek a varázslatot
visszacsatolták.
De nem kellett módosítanom. Csak annyit kellett tennem, hogy
megvédjem Vincent elméjét a tőröktől.
Meghúztam a mágiámat a belőlem jövő ezüstös kék, vékony
vonalig. Becsúsztattam az alsó réteg alá, és szőni kezdtem. Egy
közvetlen védőpajzs nem működne, nem lenne több, csak egy
durva módszer, ami működött volna Vincent apjánál. Túl sok volt
az átok. A mágia energiáját el kellett vezetnem, miután
összeomlott. El kellett . . . Igen. Ez működni fog.
- Ha azt akarja, hogy a lánya éljen, akkor meg kell állítania -
mondta Shaffer. - Nézzen rá. Nem érdekli, él-e vagy meghal, amíg
megkapja, amit akar. Engem érdekel. Feleségül akarom venni.
- Nevada tudja, mit csinál. - Anya hangja. Hidegen. A fickó nem
tetszett neki.
A minta bonyolultabbá vált, és az átok alatt szétterjedt, mint egy
hópehely, a középpontból kiindulva.
A fejemben egy kitartó dörömbölés kezdődött, egyértelmű jele,
hogy a mágikus erőforrásaim kimerülőben voltak. Vékony kötélen
táncoltam.
- Mindannyian elveszítették az eszüket? - vitatkozott Shaffer.
- Befogja valaki végre ennek a nyápicnak a száját? - csattant fel
Victoria.
Egy utolsó ecsetvonás az alsó rétegre. Mindent vagy semmit.
A varázslatomat egy pengébe öntöttem és levágtam az átok
felső rétegét.
A feketeség széttört. Visszatértem a szobába, izzó mintámmal
körülöttem. Tovább rajzoltam a krétával a padlóra, egy teljes kör,
benne kilenc pont volt spirálba rögzítve. Victoria átkának
kísérteties sugárzása fölötte lebegett, tükörképe az igazi átoknak.
Valaki felnyögött.

270
 A felső réteg összeomlott, és a másodikba ömlött, mint egy
homok vagy víz, ami egy váza alján lévő lyukon át
folyik. Energiája a háromszögekbe áramlott, lehajlítva azokat,
táplálva őket, borotvaéles pengékké nyújtva.
A második réteg összeomlott a harmadikba. A tőrök áthatoltak
rajta, és megismerkedtek az én köröm lágy csermelyével. Végeik
megérintették a kilenc pontot, ahol a vonalak
összecsavarodtak. Ezüsttel lángoltak, és elvezették az
energiát. Az ezüst ragyogás átterjedt a kéken, és legyőzte azt. A
vonalak vastagabbá váltak, átirányítva a mágiát. Az általam
készített spirálok felemelkedtek, az átok összeomlása táplálta
őket, és egyre magasabbra húzódtak, ragyogtak, gyönyörűek
voltak, és növekedtek. Egy éteri szegfű virágzott ki Vincent
fejében, kilenc finom szirma varázslattól csillámlott.
Egy hosszú pillanatra felragyogott és eltűnt, az átok ereje
kimerült.
Gonosz hang visszhangzott a csendben, és rájöttem, hogy
Victoria nagyi nevet.
Megfordultam. Shaffer ott állt. Kezei remegtek. Rám meredt,
megfordult és elmenekült.
Rogan rám mosolygott. Büszkeség volt anya arcán, sokk Frida
nagyién és tisztelet Catalina részéről. Leon kissé kiborultnak
látszott, míg Bern úgy viselkedett, mintha mi sem történt
volna. Rynda mozdulatlanul ült.
Visszafordultam Vincenthez. Nyelt egyet.
A mágiám lecsapott és satuba fogta. A hangom embertelenül
hangzott, hatalommal telve.
- Hol van Brian Sherwood?

271
13. fejezet
Hunyorogtam. A mennyezet ismerősnek tűnt. Rogan
főhadiszállásán feküdtem, az egyik második emeleti
kanapén. Sötétség borította a szobát, az ablakok is sötétek és tele
voltak éjszakával. Meleg takaró burkolt be. Valaki levette a
cipőmet, és begörbült a lábujjam a takaró alatt. Hmm, kellemes.
A kihallgatás a várt módon zajlott. Vincent válaszolt az összes
kérdésemre. Alexander Sturmnak volt egy birtoka Houstonon
kívül. Brian Sherwood ott húzta meg magát. Felvették vele a
kapcsolatot, hogy pénzügyi támogatást ajánljanak a cége számára
Olivia fájljaiért cserébe. Amikor rájöttek, hogy fogalma sincs arról,
hol rejtette el, alkudozni kezdtek. Brian hajlandó volt
együttműködni, de nem pénzt akart. Ehelyett azt akarta, hogy a
felesége meghaljon. Mielőtt kapcsolatba léptek Briannel, Sturm és
Vincent rövid ideig fontolóra vették Kyle vagy Jessica elrablását,
de Sturm attól tartott, hogy Rynda bekattan, és egy gyermek
elrablása nagyobb kockázatot jelentett. Brianről kiderült, hogy
tökéletes a feladathoz. Ismerte Ryndát, tudta, melyik gombokat
kell megnyomni, és biztos volt benne, hogy a halálával való
fenyegetés hatására átadja Olivia fájljait.
Rynda állítólag meghalt volna a váltságdíj átadása során. Ha ez
nem jön össze, Brian azt akarta, hogy egy tragikus
autóbalesetben haljon meg. Vincent szerint Briant az sem
érdekelte, hogy a gyerekek vele lesznek-e az autóban, vagy
sem. Tétovázás nélkül azt mondta: - Ahogy alakul.
Vincentnek fogalma sem volt arról, hogy mit tartalmaznak Olivia
adatai, csak hogy Sturm „létfontosságúnak” nevezte. Vincentnek
az volt a benyomása, hogy ha a fájlokat nem találják meg,
mindegyikük „eltűnne a süllyesztőben”. Vissza kellett kapniuk a
fájlokat, bármit megtennének, hogy megszerezzék. Sturm
irányította a terv minden részletét, kivéve a támadást Rynda
házánál, ahol Vincent úgy döntött, hogy önállóan kezdeményez.
Megfigyelték Edward Sherwoodot, és miután megkezdte annak
deklarálását, hogy ő a Ház vezetője, Sturm rájött, hogy tudunk
róla, hogy Brian az egész katyvaszban benne volt. Új túszokra volt
szükségük. Nem volt áruló. Néhány csúcstechnológiás
berendezéssel megfigyelték a tornádó gyakorlatainkat, így
kikövetkeztették, hol lesznek a gyerekek. Vincent teremtményei
két napig vártak, hogy elragadhassák a gyerekeket.

272
 Rynda mindent végighallgatott, udvariasan elnézést kért, és
távozott.
Miután mindent kiszedtem Vincentből, elengedtem. A padlóra
csúszott, magzati pózba gördült és sírt. Nem sajnáltam. A
fáradtság elnyomott. Emlékszem, ahogy kávét
követelek. Kivonszoltam magam a szobából a lépcső felé, majd
minden elsötétedett.
Most a kanapén voltam.
Hangok hallatszottak a konyhából.
- . . . és most nincs senki. - mondta Rynda. - Igazán és teljesen
egyedül vagyok. Tudod, milyen ez?
- Igen - mondta Rogan.
Fel kellett volna ülnöm. Ehelyett csendben oldalra fordultam. A
konyhaszigetnél álltak, a konyhai lámpa lágy fényével
megvilágítva. Egy csésze kávé volt Rogan előtt. Kissé fáradtnak
és elgyötörtnek látszott a szeme körül. Sárkány kikapcsolt
állapotban. Tetszett, amikor ellazulva láttam.
Rynda közel állt hozzá, karcsú teste majdnem hozzáért. És egy
kis féltékenység szúrt a szívembe. A gének soha nem
hibáztak. Jól néztek ki együtt.
- Nem tudom, hogyan fogjuk túlélni - mondta halkan.
- Mindig rugalmasabb voltál, mint anyád hitte rólad. Ki fogsz
tartani, Rynda. Segítek neked. Nem megyek sehova.
- Köszönöm. Köszönöm, hogy megmentetted a
fiamat. Köszönet mindenért.
Közelebb lépett, a nyaka köré csúsztatta a karját, és
kinyújtózott, és a szájon csókolta.
Ez már túl messzire ment. Az egyik felem szívszorító
szomorúságot érzett a kétségbeesése miatt, a másik felem oda
akart futni, és beleütni az arcába.
Rogan nem mozdult. Nem karolta át. Nem tolta el. Csak állt ott.
A nő leejtette a karját és ellépett. - Ez hiba volt - mondta megtört
hangon.
- Igen - mondta.
- Miért, Connor?
Abszurd dolog volt egy nőt gyűlölni, csak azért, mert Rogan
keresztnevét használta.
A férfi tekintetét kereste. - Ismerjük egymást. Közös a
múltunk. Vannak közös dolgaink. Ugyanaz a hátterünk,
ugyanabban a baráti társaságban nőttünk fel. Csinos
vagyok. Nem lenne szükség rá, hogy összecsiszolódjunk.

273
 Köszönöm, Rynda.
- Jó feleséged lennék.
- Szerelmes vagyok valaki másba.
- De miért, Rogan? Mi van benne? Azért, mert ugyanolyan
erőszakos, mint te?
- Aludtam - mondta. – És ő felébresztett.
- Nem értem.
- Rendben van. Nem is kell. Törődök veled, Rynda, és a
gyermekeiddel is. De te és én soha nem leszünk
együtt. Boldogtalanok lennénk.
A nő elfordult tőle, és mindkét kezével a szigetre támaszkodott,
mintha félne, hogy össze fog esni. - Igazad van - mondta. - Olyan
vagy, mint a futótűz, Connor. Tombolnál és megégetnél, amíg
semmi nem maradna belőlem, csak a hamu.
Rogan nem szólt semmit.
- Most annyira szánalmasnak érzem magam - mondta. - Ne
sajnálj. Nem hiszem, hogy megbirkóznék vele.
- Nem teszem. Nézz magadra.
A nő megrázta a fejét. - Csak arra vágytam, hogy valaki
szeressen.
- Valaki szeret téged. Csendesen és kétségbeesetten. Csak te
nem vetted észre.
A nő rápillantott. - Nem értem.
- Itt az ideje, hogy abbahagyjuk a mellébeszélést - mondta
Rogan. – Elsőrendű vagy. Olivia elment. Senki sem ítél el
téged. Használd a tehetséged.
Felemelte az állát. - Talán megteszem.
Egy hosszú pillanatig csendben álltak.
- Feleségül akarod venni?
- Meg fogom kérni.
- Mikor?
- Miután Háznak regisztrálják.
- Tudja?
- Nem.
- És ha nemet mond?
Hangja kontrollált és gyanúsan könnyed volt. - Akkor nemet
mond.
- Ez nem te vagy. Te addig mész, amíg el nem éred, amit
akarsz, az akadályokat és az embereket félreütöd az útból.
- Ez nem igaz. Időnként megkerülöm őket.
- Tudod, mire gondolok. - Hátrahajolt. - Mondtad már neki?

274
 - Nem.
- Miért nem?
- Mert megkérdezik tőle a jelenlegi szövetségeit és kapcsolatait
más Házakkal.
- Nem akarod, hogy az árnyékodban legyen.
Bólintott.
- Nagyon nemes, de ideje lenne átnézni a
szerződéseteket. Nincs tapasztalata, és ha egyszer Háznak
nyilvánítják őket, bombázzák majd az ajánlatokkal. Könnyű
elcsábulni.
- Nem lesz szerződésünk.
Rynda felvonta a szemöldökét. – Házassági szerződés nélkül
kívánsz vele házasságra lépni?
- Igen.
- Elment az eszed? Alig három hónapja ismered.
- Négy.
- Több mint egy milliárdot érsz. Ez a családod vagyona. Mi lesz,
ha egy hónap múlva elválik tőled? A pénzed felét neki fogod adni?
Nem válaszolt.
- Kértél már genetikai kompatibilitási vizsgálatot?
Csend.
- Connor, ez őrültség. Úgy viselkedsz, mint egy normális
ember. Ez nem te vagy. Meg kell védened a Házad érdekeit.
- Te betartottad az összes szabályt, és beikszelted a megfelelő
karikákat. Hogyan jöttél ki belőle?
Hátrahúzódott. - Ez egy övön aluli ütés volt.
- Vagy akar, vagy nem akar engem, Rynda. Nem fogom
kényszeríteni. Nem íratok vele alá olyan szerződést, amely
megbünteti őt, ha megpróbál elhagyni engem. Nem érdekel, hogy
gyermekeink tökéletesek lesznek-e egy géntérkép szerint. Ez az
igazság.
A mágia egy halvány suttogását éreztem Rynda felől.
- Ó, Connor - mondta halkan. - Remélem igazad van. Remélem,
hogy nem bánt meg téged, és te sem bántod őt.
Felnyúlt, óvatosan megérintette az arcát, és elindult.
Rogan egy ideig még a szigetnél állt, és ivott egy kortyot a már
hideg kávéból. Elöblítette a bögrét, letette a pultra, odajött, és
mellém kuporgott.
- Szia!
- Szia - mondtam.
- Ébren vagy.

275
 - Mondtam már valaha neked, hogy élesen jó a megfigyelő
képességed?
Mosolygott. - Nem.
- Pedig jó. Detektívnek kellene lenned.
- Mennyit hallottál?
- Minden, ami számított.
Bólintott, arca kifürkészhetetlen volt. – Ez a helyzet. Minden
kártyámat kiterítettem.
- Nem egészen. - felültem.
- Igen?
- Az igazi Rogan még nem kérdezett meg engem.
A homlokát ráncolta.
- Azt akarom, hogy a sárkány kérdezzen meg.
- Légy óvatos - figyelmeztetett.
- Tudom, mit akar Rogan, a Ház vezetője. Hallottam minden
nemes aggodalmát a Baylor Ház jövőjéről. Láttam, ahogy kontroll
alatt tartja magát. Tudni akarom, te mit akarsz, Connor. Mit akarsz
tőlem? Kérdezz engem!
Valami megváltozott a szemében. Mielőtt kitaláltam volna mi az,
lerántott a kanapéról, mintha semmi súlyom nem volna, és felvitt a
lépcsőn. Akkor minden rendben.
Az ajtó kinyílt, és önmagától becsukódott mögöttünk. Az ágyra
dobott. Arca vad volt, kék szeme éhes. Megborzongtam.
A mágia végigsimított, és szétfoszlatta a ruháimat. Megragadott
egy maroknyi anyagot, ami régen pólóm és farmerem volt, és
félredobta. A melltartóm követte. A bugyim szétesett. Izgalom
futott végig rajtam, gyors és borzongató, keverve egy kis
félelemmel és várakozással. A lábaim között mélyen kitartó
forróság kezdett a medencémbe terjedni. A testem tudta, mi jön,
és minden bennem lévő sejt azt akarta.
Meztelenre vetkőzött. A kemény izomzatot arany bőr
fedte. Nagyon nagy volt és merev, és amikor megláttam a szemét,
szinte tüzet vetett felém. Az ágyhoz szorított, hatalmas teste
ketrecbe zárt. Keze becsúszott a fejem alá. Megragadott egy
maroknyi hajat. Levegőt után kapkodtam.
A szája az enyémre zárult. Ebben a csókban semmi szelíd vagy
izgató nem volt. Úgy csókolt, mintha hozzá tartoznék. A nyelve
behatolt a számba, és én megkóstoltam, a kávé íze és az izgató
férfi illat, amely Connort jellemezte. Reszkettem. Csak csókolt,
hogy bármit meg tudjon tenni velem, amit csak akar, és én meg
akartam neki engedni. Könyörögtem neki, hogy tegye meg.

276
 Megtörte a csókot. A szeme sötét volt, majdnem vadállatias. A
lábaim közötti forróság folyékony lett. Hirtelen rettenetes sürgetést
éreztem.
- Nézz rám. - A hangja kemény volt.
Ránéztem.
- Látni akartál? Itt vagyok.
Alig volt már emberi, minden nyers férfias ereje, intenzív
szexuális igénye és sötét mágiája benne volt. Az egész körülötte
forrongott. A karizmai sziklák voltak. Ha összenyomna, szét is
morzsolna. Soha nem tenné, de tudni, hogy képes lenne egy
pillanat alatt minden elfojtott hatalmat felszabadítani, és csak arra
vár, hogy elköteleződjön velem a szerelemben, a legerotikusabb
dolog volt, amit valaha láttam.
Megpróbáltam ívbe hajlítani a hátamat, hogy hozzá préselődjek,
de nem tudtam. A helyemen tartott.
- Félsz? - kérdezte a sárkány.
- Nem.
- Pedig kellene.
Elmosolyodtam, és elengedtem a saját mágiámat.
A szeme felragyogott.
A hüvelykujját az ajkamra simította. Mágia első kábító cseppje a
melleim közötti völgybe esett, forró, olvadt, bársonyos. Minden
bennem lévő ideg reagált rá. Függő voltam, aki a kedvenc szere
illatát érezte. Szükségem volt rá.
Becsúsztatta a kezét a fenekem alá, megszorította,
végigtapogatta, és közelebb húzta, csípőjét oda mozdítva, ahova
akarta. Férfiasságának tompa feje hozzám nyomódott.
A mágia két áramra osztódott, a melleim körül körbeörvénylett,
és a csúcs felé tört, felmelegítve a bőrt. A mellbimbóim hirtelen
lehűltek és felmeredtek, majd a mágikus hő átsiklott rajtuk. Az
öröm meglepetésszerűen csapott le rám, ahogy a fejét lehajtotta,
és az ajkait az enyémre tapasztotta. Belenyögtem a
szájába. Megcsókolt, amikor a mágia megcsavarodott a
mellbimbóim körül, apró boldogság-szikrákat gyújtott bennem,
aztán az áramlat lejjebb ereszkedett. Megcsókolt, amíg az átfolyt
a hasamra, az ölembe, a lábaim közötti árokba. A nyelvével
megnyalta a csiklómat, már nemcsak forró és bársonyos, hanem
kissé durva is. Válaszul az egész testem összerándult. Túl sok
volt. Túl nehéz volt a várakozás. Harcoltam vele, mindent
megtettem, amit csak tudtam, de nem mozdultam egy centit sem.

277
 Hagyta, hogy lélegzetet vegyek. A szemében a brutális szükség
éhséggé változott.
- Miért kellene félnem? - kérdeztem.
A mágia megnyomta és végignyalta a csiklómat, be és
kicsúszott belőlem. Kiváló kínzási módszer volt. Lehajtotta a fejét,
és beszívta a bal mellbimbómat. Majdnem elélveztem.
- Ha valaki megfenyeget téged, megölöm. Ha nem vagy ott,
hogy megállíts, először meg is kínozom.
- Ezzel meg tudok birkózni – sikerülni fog. Ez a része soha nem
fog megváltozni, és kiegyeztem vele.
A mágia még forróbb lett. A jobb mellbimbóhoz mozdult. Ha
most nem hatol belém, vagy kiabálni kezdek, vagy könyörögni.
- Ha más férfiakra nézel, meg akarom ölni őket. Ha megcsalsz
engem, talán meg is teszem. Nincs több randevú más férfiakkal,
Nevada. Nem érdekel, mi az oka.
- Megegyeztünk. Nincs több csók más nőkkel.
A nyelve a mellbimbómon dolgozott. Jobb keze becsúszott a
lábaim között. Ujjai elmerültek bennem. A világ forgott. A
testemben nőtt a forróság és elnehezedett. Megkönnyebbülésre
volt szükségem. Mindenét akartam.
Erős férfias nyögést hallatott. Ujjai megdörzsölték érzékeny
rügyemet. Rángatóztam.
- Velem fogsz élni. Velem fogsz aludni a közös ágyunkban -
morogta. - Minden éjjel.
- Engedj el.
Elengedte a karomat, és kissé balra tekergőztem körülötte, a
jobbomat az alsó feléhez mozdítottam, és hagytam, hogy ujjaim
fel-le csúszkáljanak a selymes keménységén.
- Mmmm. . .- Ismét megcsókolt, és a kezembe szorította magát.
- Senki más nem fog Connornak nevezni – leheltem. - Csak én.
Connor félelmetes fogaival elvigyorodott.
- Te az én Connorom vagy. Nem osztozom.
- Megegyeztünk. Szeretlek. Te vagy minden, amit akarok az
életben. Gyere hozzám feleségül, Nevada.
Megcsókoltam az ajkát, aztán az állát, és belesuttogtam a
fülébe. - Igen.
Belém döfte magát, mélyen belém siklott, és
szétfeszített. Betöltött engem, mélyen és keményen. Több volt,
mint amit el tudtam viselni. A mágiája által keltett feszültség úgy
csapott meg, mint egy hullám, és belefulladtam. Az orgazmus
elragadott a gyönyörűséges boldogságba, kizárva a

278
világot. Lebegtem benne, a tiszta eksztázis első pillanatában,
amely az örökkévalóságig tartott, és a karjaimat Rogan köré
fontam, miközben a szemét figyeltem, ahogy orgazmusom
visszhangjai átgyűrűztek rajta. Az öröm hullámokban
érkezett. Meg sem tudtam szólalni.
Végül az utórengések elhalványultak. Megcsókolt, és farkát
ismét keményen mélyre tolta, gyors, vad ritmust
diktálva. Párosodtam vele. Nem volt gyengéd vagy lágy. Heves
volt, mert ilyenek voltunk mi. Megragadtuk egymást, ahogy egy
újabb csúcspont rázott meg, ismét mágiába burkolva, az örömben
egyesülve, és amikor végül belém ürítette magát, teljesnek
éreztem magam.
Az ágyban feküdtünk, egymásba gabalyodva. Minden emberi
számítás szerint el kellett volna ájulnunk, de valamilyen oknál
fogva mindketten ébren voltunk. A mellkasán feküdtem, és a
fölöttünk lévő csillagokra bámultam. A keze dörzsölgette a
karomat. Öntudatlanul csinálta olyankor, amikor valamin
gondolkodott.
- Miért engedted be Shaffert? - kérdeztem.
- Mert egy önző gazember vagyok.
Felpillantottam, és felvontam a szemöldökömet. Ő mosolygott.
- Önzetlen szándékot akarsz tulajdonítani nekem, de szeretnék
minél többet veled lenni. Kíméletlen vagyok, amikor a
biztonságodra, a boldogságodra és a veled való kapcsolatra
gondolok. - Újra elvigyorodott. – Már túl késő meggondolni
magad. Igent mondtál.
Megcsókoltam. - Honnan tudtad, hogy Shaffer elmenekül?
- Volt valami, amit a vacsora alatt mondott. Nagyon óvatosan
pedzegette, hogy nem egyértelmű, hogy erősebb vagy-e
nála. Néhány további dolog, amit megemlített, megerősítette, hogy
a szép haj és drága ruhák alatt bizonytalan a saját helyéről a
világon. Így beszélt például Augustine-ról. Kétségbeesetten azt
akarja, hogy mindenki a család hatalmas fejeként lássa őt, mint
aki a kis birodalmának és családjának a vezetője. Sebezhetővé
vált, és én kihasználtam. Arra játszottam, hogy ha megtudja,
mennyire hatalmas vagy, nem fog megbirkózni vele. Igazam volt.
- Soha nem érdeklődtem Shaffer iránt.
- És most már nem is fogsz. - Elégedett mosolyra görbült a
szája.
- Szörnyű vagy.

279
 - Már kimondtad, hogy igen - emlékeztett újra.
- Emlékszem.
- A Levéltáros felhívott, amíg aludtál - mondta Rogan. - A próba
idejét áttették holnap estére.
- Nem rémít meg, hogy Victoria unokája vagyok?
- Nem.
- Tudod, hogy soha nem hazudhatsz nekem.
- Tudom. - Magához szorított.
- Mi lesz, amikor öreg és ráncos leszek, és megkérdezem, hogy
még mindig azt gondolod-e, hogy vonzó vagyok?
- Számomra mindig vonzó leszel. Egyébként akkor már én is
öreg és ráncos leszek.
- Még mindig nem értem, mi ez a nagy hűhó a házasságkötési
szándék bejelentésével.
Magához szorított. - Mert ha egyszer kijelented, Házaink össze
lesznek kötve. Öröklitek minden barátomat és ellenségemet. A
próbák során bejelentett elkötelezettség szinte soha nem szűnik
meg. Soha nem vonhatjátok vissza, Nevada. Még akkor sem, ha
nem leszel hajlandó feleségül jönni hozzám, senki sem fog anélkül
gondolni a Baylor Házra, hogy a Rogan Ház az eszébe ne
jutna. Azt szeretném, ha a lehető legkevesebb kötelezettséggel
indulnátok. Nem kell bejelentened a próbákon. Valójában azt
tanácsolom, hogy ne mondj semmit.
Még mindig próbált szabaddá tenni.
- Szeretlek - mondtam neki.
- Én is szeretlek.
Rogan telefonja megcsörrent a ruháiban. Felültem.
Leugrott az ágyról, előkereste a telefont, és felvette. -
Igen? . . . Rögtön lejövök.
- Mi az?
- Adeyemi Ade-Afefe a földszinten van. Azt mondja, veszélyben
vagyunk.
Adeyemi Ade-Afefe alacsony, korombéli, fekete nő
volt. Utánanéztem a családnak, miután Rogan először
megemlítette őket. Jorubai származásúak voltak Nigériából, és
Házuk neve lefordítva: „A szél koronája”. Adeyemi fehér blúzt
viselt és kék farmert. Fejkendője tiszta ég színű, csillogó szürke és
kék selyem, elrejtette a haját, fejét egy kifinomult csomóban
koronázta. Nagy barna szemekkel, vékonykeretű szemüvegen
keresztül nézett a világra, és ösztönösen tudta, hogy ha

280
mosolyog, az az egész arcát meg fogja világítani. Most nem
mosolygott.
- Ki kell menned. - Rövid vágó mozdulatot végzett a kezével. -
Menj ki és evakuáld a várost.
Heart őrmester, Rivera, Bogár, Rogan és én összezsúfolódtunk
a földszinten.
- Mi történt? - kérdezte Rogan.
- Sturm egyhelyben mozgatja a szeleket. Ki kell menned.
- Azt hittem, Adepero azt mondta, hogy nem avatkoztok bele -
mondta Rogan.
- Nem, apám azt mondta, hogy gondolkodni fogunk
rajta. Gondolkodtunk. Nem fogunk segíteni a magánháborútok
megnyerésében, de ez túlmegy rajtatok.
- Milyen rossz ez? - kérdezte Rogan.
Adeyemi visszatolta a szemüveget az orrán. - Ez lesz a
legrosszabb tornádó, amit valaha látunk. A földdel egyenlővé teszi
a város ezen részét. Lehet, hogy az egész várost elsöpri. Nem
tudom, vajon életben marad-e valaki.
- F4? - kérdezte Rivera. - F5?
- Az F5 tornádó sebessége meghaladja a kétszáz mérföldet
óránként - válaszolta Adeyemi. - Ez több mint háromszáz lesz. A
vihar elragadja az épületeket az alapjaikról, szétdobálja az
autókat, mint a baseball labdákat, és lerombolja a fákat. Meghajlik
a fém, leszakadnak az elektromos vezetékek, és barázdákat
vájnak a földbe. Kell-e még részleteznem, hogy megértsétek?
Kimentem a tíz lábbal arrébb lévő ajtón az utcára. Egy sötét
felhő sűrű takarója háborgott az égen elrejtve a
csillagokat. Széllökések kócolták össze a hajamat. Visszamentem.
- Meg tudsz harcolni vele? - kérdezte Rogan.
Adeyemi vállat vont. - Az időjárási varázslatok időt és
felkészülést igényelnek. A légkört egy nagy összefüggő takaró
alkotja bolygónk körül. Folyamatosan. Minden kapcsolódik
egymáshoz. Ha valahol eső lesz, ez azt jelenti, hogy egy másik
helyen aszály lesz, amely természetesen nem kapott elég esőt
vagy nedvességet. Ez a rémálom hetek munkájának
eredménye. Sturm legalább egy hónapja manipulálja az időjárási
viszonyokat. A használt varázslatok annyira összetettek, hogy a
körök megfelelő megrajzolása napokba telhetett. Le tudom
lassítani, de nem tudom megállítani. Senki sem tudja megállítani
őt.

281
 - Tehát tudta, hogy ezt csinálja? - kérdeztem. - Miért nem
mondott valamit?
- Mert egy dolog az időjárási viszonyok megteremtése egy
viharhoz, egy másik pedig az, hogy el is indítja-e azt. - Adeyemi
ökölbe szorította a kezét. - Nem gondoltam, hogy meg fogja
tenni. Senki sem gondolta volna. Ez . . . Katasztrofális lesz. Ez
országos vészhelyzet lesz.
- Miért most? - kérdezte Rivera.
Eléggé nyilvánvaló volt. - Tudja, hogy nálunk vannak a fájlok -
mondtam. - Tudja, hogy előbb vagy utóbb dekódolni fogjuk őket,
és hogy Brian most már értéktelen, mint túsz. El akar temetni
minket. Ha mindenki meghalt, és a város romokban van, senkit
sem érdekel az összeesküvés. Be tudjuk bizonyítani, hogy ő a
felelős a viharért?
Adeyemi megrázta a fejét. - Csak akkor, ha látjuk őt. Az
időjárási varázslatok nyomon követhetetlenek, akárcsak a többi
varázslat. Meggyanúsíthatnánk, de a gyanú nem lenne elég
ahhoz, hogy megálljon a bíróságon vagy a Közgyűlés
előtt. Gyorsan kell döntened. Fogy az idő.
A három férfi Roganre meredt. A kérdés az arcukon nyilvánvaló
volt. Mit csináljunk?
Rogan Adeyemire nézett. - Mennyi időnk van?
- Egy óra - mondta. - Talán még harminc perc, amit el tudok
intézni.
- Először lecsapunk rá - mondta Rogan vad arccal.
Rivera elvigyorodott.
Rogan felém fordult. - Mi a helyzet Baylor Házzal ebben a
helyzetben?
Menjek vissza és kérdezzem meg a családomat?
Rám néztek. Hirtelen ráébredtem, hogy én vagyok a Ház
vezetője. Most kellett meghoznom a döntést. - A Baylor Ház
minden szükséges segítséget felajánl a Rogan Háznak a
harcmezőn és azon kívül is.
Rogan elvigyorodott. - Köszönöm. Heart, szeretnék tájékozódni
a Sturm család épületkomplexumáról.
Heart megfordult és elindult.
- Rivera, azt akarom, hogy mindenki távozzon a helyéről és
teljes menetfelszerelésben tíz perc múlva jelentkezzen a
szerelőműhelyben, a csapatvezetők az eligazítóban.
Rivera futva elindult.

282
 - Bogár, vidd Ms. Ade-Afefet és szedjetek össze mindent, amire
szüksége van a munka megkezdéséhez, majd értesítsd Dianát,
Corneliust és Rynda Charlest.
Rogan elővette a mobilját a zsebéből.
Átmentem a raktárba. Mögöttem Rogan beszélt a telefonba: -
Lenora, van egy problémánk.
Bementem a raktárba. Alig múlt tizenegy, a konyhában még
világított a fény. Megnyomtam a kaputelefon gombját és azt
mondtam: - Mindenkire szükségem van a konyhában most,
gyertek.
Húsz másodperc múlva anya, Frida nagymama, Bern, Leon és
Catalina bámultak rám a konyhában.
- Sturm vihart készít, ami egy órán belül letarolja Houstont -
mondtam. - Minden megsemmisül. Nem tudom, fennmarad-e a
raktár. Az egyetlen esélyünk, ha gyorsan lecsapunk rá. Rogan
megkérdezte tőlem, mit fogunk csinálni. Azt mondtam neki, hogy
harcolunk.
Csend lett az asztalnál.
- Ha valaki inkább menekülni szeretne, most van itt az ideje -
mondtam.
Senki sem szólt. Ránéztem Catalinára. A nővérem rám
vicsorította a fogait. Ez volt az a kifejezés, amire inkább
Arabellától számítottam volna. – Megyek.
- Harmadik szabály - mondta Leon. A Baylor ügynökségnek
csak három szabálya volt, és az utolsó volt a legfontosabb. A nap
végén képesnek kellett lennünk arra, hogy a tükörbe nézzünk.
Az arcukat tanulmányoztam. Komor elhatározással néztek
rám. A Baylorok stratégiai visszavonulást hajtottak végre, amikor a
helyzet azt indokolta, de amikor a baj csőstül jött, nem futottunk el.
- Bern, mindent elmentettünk?
Bólintott. - Minden üzleti adatunkat egy San Francisco-i
szerveren tároljuk. Személyes nyilvántartásaink, a fényképek, a
dokumentumok másolata is fel van töltve.
- Akkor úgy kell gondolkodnunk, mintha otthonunkat
elpusztítanák. Mindenki összeszed mindent, ami nélkülözhetetlen
az életéhez. Öt perc múlva találkozunk itt, és átmegyünk Rogan
eligazítására.
Megdöbbenés látszott Catalina arcán. Végre felfogta.
- De mindenünk itt van. Az egész életünk - mondta a húgom. A
hangjától majdnem a szívem szakadt meg.

283
 Anya rámosolygott. - Ezek csak tárgyak, drágám. Újakat fogunk
kapni. Gyerünk. Nincs időnk.
A család szétszéledt.
Felmentem a lépcsőn a lakrészembe. Az egész életem ebben a
szobában volt. Gyerekkorom utolsó emlékei. Ha kudarcot vallunk,
de még ha nem is, akkor is eltűnik. Megpördültem. Az összes kis
kincsem: képeim, könyveim, a Trinity nevű kitömött játékkutya,
amelyet gyerekkorom óta megtartottam, és most a polcon
pihent. . . Mit tegyek? Mit vigyek magammal?
Túl sok volt. Megragadtam a képet rólunk. Körülbelül tíz éves
volt, apa, anya, Frida nagyi, a nővéreim és az unokatestvéreim,
akik ugyanarra a képre zsúfolódtak össze. Kihúztam a keretből,
összehajtottam, betettem a zsebembe és elindultam az ajtó felé.
A francba.
Körbefordultam, térdre estem és kihúztam a lőszeresdobozt az
ágy alól. Az Égei-tenger könnye megcsillant benne. Rögzítettem a
láncot a nyakam körül - ez volt a legbiztonságosabb hely, amit el
tudtam képzelni - leejtettem a gyönyörű követ a pólómba, és
leszaladtam a földszintre.

284
14. fejezet
Bogár mind a kilenc képernyője be volt kapcsolva. Úgy ült a
munkaállomásán, mint egy varázsló, aki főzetet készített a titkos
laboratóriumában, és egymás mellett elrendezett képernyőkre
pillantott.
A jobb oldalon lévő három monitor légi felvételekkel szemlélteti
a célterületet, olyan volt, mint egy beton gombakalap, amelyet két
gyűrű alakú fal vesz körül, a belső rész kő és a külső kerítés,
valószínűleg elektromosan és négy őrtoronnyal biztosítva. A
látkép elcsúszott és megfordult, ahogy a kamerákat hordozó
ragadozó madarak harcoltak a széllökésekkel. A Harrison Ház
kiküldte a felderítőiket. Még akkor is, ha Bogár drónjai képesek
lennének kezelni a kavargó szeleket, Sturm emberei észlelnék, és
lelőnék őket.
A hely úgy ki volt világítva, mint egy karácsonyfa. A hatalmas
lámpák fehér fényben fürösztötték a komplexum belsejét a dóm
körül, az ipari lámpák pedig elűzték a sötétséget az ötven méterre
lévő külső elektromos kerítés előtt. Kívül koromsötét volt, de akár
vakító nappali fény is lehetett volna. Sturm egyértelműen
támadást várt.
Áramszámlájára egy kisebb vagyont kellett kifizetnie.
A két felső középső képernyő ugyanazon erődítmény vázlatait
mutatta, míg az alattuk levő képernyő kiemelkedő képeket
mutatott. Külső kerítés: elektromos kerítés, nyolc őrhely. Belső fal:
körletek, körülbelül száz fős személyzet, megerősített beton,
géppuskák. A közepén található a dóm: megerősített vasbeton
monodóm, huszonnyolc talajba vezetett acélpillér, több mint hét
mérföldnyi acél erősítés; földrengés, hurrikán és tornádó ellen, az
a fajta ház, amelyet egy vihar mágus építene, hogy ellenálljon a
legrosszabbnak, amit a bolygó vagy a mágia hozhat.
A hely egy rohadt erőd volt. Sturm pár szomszédos tanyát és
néhány további épületet is birtokolt, ám ezek nem voltak említésre
méltók. A támadás az erődített bázisra összpontosul.
A két bal alsó képernyő a légköri adatokat és a Doppler radar
valós adatait mutatta. A bal felső képernyőn Lenora Jordan volt
látható. Harmincas évei végén járt, középbarna bőrű, gazdag
vörös árnyalattal. Sötétbarna haját általában hátrafogta az
arcából, hosszú, sűrű göndör tincsekben hullott a hátára. Úgy
nézett ki, mint egy lovag, aki harcba indul. Ha a szeméből szikrát

285
tudna szórni, a szoba égne. Mögötte az emberek hemzsegtek,
néhányan kétségbeesetten beszéltek a mobiljukon.
A mi szobánk is tele volt. Cornelius és Diana is ott ült a
kanapén. Rivera, Heart és Rogan három csapatvezetője, két nő
és egy férfi tanulmányozták a tervrajzokat. A családom egy fal
mellett talált magának helyet. Rynda és Edward Sherwood, még
mindig sápadtan, ült a jobb oldalon lévő két székben. Mindannyian
végighallgattuk a tíz perces eligazítást. Sturm erődje
visszatarthatott akár egy kisebb sereget is.
Egy dob halk hangja rezgett a levegőben, amelyet
kihangsúlyozott a mágia erőteljes áramlása. A képernyők mögött,
azon a kültéri területen, ahol Rogan hangolt, Adeyemi dühös
ritmusban táncolt, az arkánum kör vonalai körülötte villámlottak.
- Milyen gyorsan tud odaérni? - Lenora talajt fogott.
- Húsz perc - mondta Rogan. – Még előbb, ha harminc
másodpercenként nem kérdez valamit.
A nő fenyegetően ránézett.
- Uram - mondta Bogár. - Bejövő hívása van Alexander
Sturmtól.
- Teljes csendet akarok – adta ki a parancsot Rogan, és hangja
csattant, mint egy ostor.
Mindenki megdermedt. A szoba annyira csendes lett, hogy ha
egy tű vagy akár egy porszem leesett volna, azt is meg lehetett
volna hallani.
Rogan az ajtó felé pillantott, amerre Adeyemi táncolt. A
szárnyak becsukódtak, elfojtva a dobverést.
Az egész munkaállomás a konyha felé fordult, az egyetlen, amit
Sturm láthat. Rogan a konyhapulthoz lépett. Egy kávésbögre
lebegett elő a szekrényből, és a kezébe landolt. A pultra hajolt,
bögre a kezében, és Bogár felé biccentett. Teljesen egyedül jelent
meg egy üres szobában, csak egy férfi, aki egy késői kávét kívánt.
- Rogan - mondta Sturm a képernyőn. – Felébresztettelek?
- Igen. - Rogan hangja nemtörődöm volt. - A legjobb
álmomból. A kezeimet a torkodra szorítottam, miközben
könyörögtél. Valójában zavarban voltam miattad.
Volt egy pillanatnyi szünet. - Fogalmam sem volt, hogy ennyi
időt szentelsz nekem a gondolataidban.
- Nem igazán gondolok rád. Mit akarsz, Sturm?
- Amit mindig is akartam. Olivia fájljait.
Rogan úgy tett, mintha mérlegelte volna. - Nem.
- Miért kell ilyen fárasztónak lenned? Mit akarsz értük?

286
 - Tőled semmit.
Sturm felsóhajtott. - Van egy csomó dolgom, amit te nem
akarsz. A történelem alapján, amikor Házak harcolnak, a tiéd
veszít.
Rogan elmosolyodott. A tarkómon lévő haj felmeredt.
- Próbálj ki engem.
- Szándékomban áll - mondta Sturm. - Hatalmas károk lesznek
a személyzetben és az ingatlanokban, de a végén én fogok
nyerni. Van egy egyszerű előnyöm, Rogan. Tudom irányítani a
pusztítást, miközben te még csak épp kibontakozol. Nyilvánvaló,
hogy taktikai előnyöm van. Miért nem hagyjuk ki ezt, és vitatjuk
meg lehetőségeinket?
- Nincs más lehetőséged - mondta nyersen Rogan.
- Hadd találjam ki, van egy kiscserkész terved. Feltöröd a
titkosítást, és utána mi lesz? Átadod Jordannak?
- Megfordult a fejemben a gondolat.
Sturm nevetett. - Gyerünk. Még ha viccesnek is tartalak, és
feltételezzük, hogy visszafogom magam, amíg az egész le nem
zajlik, még akkor tippelhetsz, milyen kaliberű emberek vannak
benne. Semmi sem fog történni, Rogan. Eltemetik az ügyet, és ha
Jordan megpróbálja felgöngyölíteni, akkor azt a beképzelt kurvát
is eltemetik az üggyel együtt. Hónapok óta emlegetik, hogy
méretre szabják.
Rászorítottam a kezem a számra, így semmi nem hagyta el.
- Akkor nincs semmi aggódnivalód.
- Kivéve a hírnevemet. Pontosan ezért nem fogom vissza
magam. Amíg a kockáid megpróbálják feltörni a titkosítást,
elpusztítom Houstont.
- És ez hogyan segít rajtad?
- Mire befejezem, nem marad a városból semmi. Tudod, mi
történik egy ilyen méretű természeti katasztrófa után? Nincs
törvény és rend. Nincs elszámoltathatóság. Csak káosz van. Mire
megkeresik, ki lehet a felelős, senki sem fog belekeverni. Az
időjárási varázslatokat nem lehet nyomon követni. Tulajdonképpen
hiteles bizonyítékok fognak előkerülni arról, hogy te vagy a felelős
a város elpusztításáért. Kettőnk közül neked van cuki beceneved,
Hurrikán.
- Fogalmam sem volt, hogy a hatalmam kiterjed a légköri
manipulációra is - mondta Rogan.
- Lehet, hogy alkalmaztál egy viharmágust, és a vihart
álcázásként használtad a város eltörléséhez. Amikor valami

287
hasonló történik, az emberek kézenfekvő okot keresnek,
Rogan. És van egy volt hős, aki soha nem tért igazán vissza a
háborúból és végül bekattant, egy nagyszerű történet
csattanóval. Még könnyet is hullatok érted.
- Tudod, hogy felveszem ezt a hívást?
- Jó. Játszd le és addig hallgasd, amíg rá nem jössz, hogy nem
érdekel. Nem aggódom. Nem aggódok miattad. Kérdezd meg
magadtól, hogy miért. Amikor kitalálod a választ, hívj fel. Jó
éjszakát kívánok, de kétlem, hogy tovább alszol.
- Letette, uram - jelentette be Bogár.
A munkaállomás felé fordult, a jobb felső képernyő elsötétült.
Rogan félrelökte a poharat – az belebegett a mosogatóba -, és
odabólintott Lenora felé. – Hallotta az egészet?
- Igen - felelte Lenora Jordan. – Én fogom elintézni.
- Nincs sok időnk - mondta Rogan.
- Tegyen meg mindent a pokolba, amit meg kell tennie, hogy
megakadályozza a tornádót Houstonban. Nem tudom egy órán
belül evakuálni a várost. Ott találkozunk. És Rogan? Sturm az
enyém. Én vagyok a törvény. Senki sem áll a törvény felett.
A képernyője sötét lett.
- Jó. Megvan az alapunk az akcióhoz- mondta Rogan. - Van egy
külső fal nyolc őrtoronnyal. Szeretnék ott átjutni azon a falon, ahol
a lehető legkisebb zajjal jár. Ez azt jelenti, hogy ki kell iktatnunk
négy őrt.
- Ez nem kérdés - mondta Diana.
Mindenki ránézett.
- Elvitte az unokahúgomat - mondta. - És megpróbálja
elpusztítani a várost. - Felemelkedett.
- Köszönöm - mondta Rogan.
Diana bólintott. - A Harrison Ház már a terepen lesz. Időre van
szükségünk az ásáshoz.
Kiment, és Cornelius követte.
- Ha feltételezzük, hogy a külső falat áttörtük, át kell jutnunk a
belső falon - folytatta Rogan -, amelyben a körletek és a személyi
állomány nagy része található.
- Gondoskodok róla - mondta Catalina.
Mindenki felé fordult. A húgom felemelte állát, arca elsápadt. -
Ha beviszel, kikísérem őket. Ha garantálod, hogy őrizetbe veszik
őket, és kiszabadítanak onnan, mielőtt megtámadnának.
Rogan rám pillantott. Bólintottam. Ha meg akarja tenni, akkor
segítsem abban, hogy a lehető legbiztonságosabb módon tegye.

288
 - Vigyázunk rád - mondta Rogan. - Melosa.
Melosa előre lépett.
- A csapatod bemegy Catalinával a fal mögé, és kimenti. Amint
kint van, azonnali evakuálásra van szüksége, levegőben vagy
autóval. Felszerelés és biztonsági protokoll, mint egy nagyon
hatékony pszionikus vagy dominátor esetén. Hallásvédők, nincs
közvetlen szemkontaktus.
- Értettem.
- A dómot én fogom elintézni - mondta Rogan. - Heart, ha
egyszer átjutunk a belső falon, akkor átveszed a parancsnokságot
és evakuáljátok az összes embert. . .
- Őrnagy - mondta Bogár.
A jobb oldali képernyőn nagyított. A belső fal és a dóm közötti
üres mező egy széles szakaszán három hatalmas furcsa alak
várt. Rogan kancsalított.
- Nagyítsd közelebbre.
A három alak jelent meg a képernyőn. Három szobor, mozgás
közben lefagyva, matt fémből, fogaskerekekből és furcsa alakú
műanyag alkatrészekből egybeépítve. Az egyik egy lóra
hasonlított, fémfogakkal megtöltött krokodilpofákkal, a másik
homályosan egy orrszarvúra, a harmadik egy tigrisre
emlékeztetett, egy hatalmas vadállat karmokkal és kardfogakkal.
- Mekkorák ezek? - kérdezte az egyik csapatvezető.
- A legmagasabb körülbelül huszonöt láb - felelte Bogár.
- Furcsa gyepdekorációk - mormolta Leon.
- Nem dekorációk - mondta anya kemény hangon.
Rogan szeme elsötétült. - Szerkezetek. Katonai fokozat, egy
Elsőrendű animátor állította össze és programozta.
- Olyan konstrukció, mint amivel korábban harcoltunk? -
kérdeztem.
Azt a szerkezetet véletlenszerűen olyan csövekkel, csavarokkal
és apró fémtárgyakkal építették egybe, amelyeket általában egy
építkezésen találnak. Minden alkalommal, amikor Rogan széttörte,
a szerkezet újjáépült. Majdnem összetörte Rogant. Utána úgy
nézett ki, mintha egy autó gázolta volna el.
- Nem. Ezek jobbak - mondta Rogan. - Az menet közben
készült. Ezeket erre tervezték.
- Nem kell hozzá Elsőrendű animátor? - kérdeztem.
Rogan megrázta a fejét. - Miután az Elsőrendű elkészítette és
animálta, egy Átlagos vagy annál magasabb szintű aktiválhatja
őket.

289
 - Sturm megfigyelés alatt állt, mióta a neve szóba került -
mondta Bogár. - Nincs arra utaló jel, hogy az animátor Elsőrendű
lenne vele.
- Újraformálódnak, ha hagyományos lőszerekkel támadjuk őket?
- akarta tudni az egyik csapatvezető.
- Igen - felelte Rogan. - Egy gránátot is bedobhatsz a
közepébe. Szétrepülnek és visszaalakulnak.
- Félelmetes - mondta Leon, és a szeme tűzben égett.
Anya átható szülői pillantással nézett rá.
A szerkezet nem robot volt. A robotok összekapcsolt
szerkezetek voltak, energia által vezéreltek, minden egyes
alkatrészt a többi alkatrészhez rögzítettek, és működésük ettől
függött. Pusztíts el elegendő mennyiségű vagy egy megfelelő
alkatrészt, és a szerkezet használhatatlanná válik. Ezt a
szerkezetet a mágia tartotta össze. Pusztítsd el egy részét, és
egyszerűen újjáalakul, mágia segítségével kompenzálva a
veszteséget. Ez volt a különbség aközött, hogy egy lovat
felépítenek egy építőszettből, fémlemezekkel, csavarokkal és
anyákkal, vagy ezeket az alkatrészeket a mágia által
meghatározott ló alakba dobják.
- Hogyan öljük meg őket? - kérdeztem.
- Az egyetlen módszer az alkatrészek kritikus szám alá
csökkentése - mondta Rogan. - Általában ez a szám huszonöt-
harminc százalék. Ennek három módja van. Pusztítsd el az
összetevőket, szórd szét őket a reformáló sugáron túlra, vagy
szigeteld el a konstrukció egy részét, hogy megakadályozza az
átalakulást.
Az alkatrészek eldobálása nem működne. Ezt már korábban
megpróbálta a régebbi konstrukcióval, amellyel
harcoltunk. Körülfogta és megpróbálta összetörni. Széthúzta,
aztán ismét összetörni. Természetesen akkoriban aktív Elsőrendű
manipulálta a konstrukciót. Ezúttal valószínűleg nem, de egy
helyett három szerkezetünk volt, és nem állnának egyhelyben,
amíg Rogan telekinetikus baseballt játszik a részecskéikkel. Ha
egy darabból készülnének, akkor olyan messze és olyan gyorsan
dobná őket, hogy hangrobbanással járna a repülésük. De sok
apró részből készültek, ami azt jelentette, hogy az egyes részeket
külön-külön kell megcélozni.
- Az izolálás a leghatékonyabb - mondta Rogan. - El kell
temetnem őket valami megfelelő tömegű és nagyságú tárgy alá,
így nem tudnak újjáépülni.

290
 - Fel tudnánk robbantani a falat, uram - mondta az egyik
csapatvezető. - A megfelelő töltet elhelyezésével darabokra
szakítjuk, ahelyett, hogy felrobbantanánk. Nem garantálhatjuk,
hogy mindegyik azonos méretű lenne, de mindent megteszünk,
uram.
Rogan összevonta a szemöldökét. - Körre és időre lenne
szükségem. Addig le kell foglalnunk a szerkezeteket.
Lefoglalni őket. . . - Van célpont prioritási protokolljuk?
- kérdeztem. - Meg tudnak különböztetni magas és alacsony
prioritású célokat?
Rogan arca megmerevedett. - Nem.
- Nem, nem tudnak? - akartam tisztázni a kérdést.
- Nem, nem hagyom, hogy ezt bevállald.
- Legutóbb, amikor ellenőriztem, nem voltam a Rogan Ház
vazallusa. - Mosolyogtam rá. - Megtehetek bármit, amit akarok. És
tudod, hogy Sturm azt gondolja, hogy kiemelt célpont vagyok. Még
ha nincs is beállítva prioritás, az animátor mágus, aki aktiválni
fogja őket, fel fog ismerni.
Kék szeme elsötétült. - Nem, megtehetsz bármit, amit
stratégiailag megalapozottnak tartok. Számbeli fölényem van
ebben a műveletben, én vagyok a felelős, és azt mondom, hogy
ez túl veszélyes. Nem játszol csalit.
- Rogan, pontosan mit fogsz csinálni, ha nem hallgatok rád? -
kérdeztem. – Megtagadod a harcot Sturmmal?
- Fizikailag meg tudom akadályozni, hogy odamenj Sturm
erődjéhez.
- Nem, nem tudod - mondta Catalina halkan.
Rogan mágiája körülötte örvénylett, tomboló elemi
mennydörgésként hatott. A mágia-érzékeny emberek a szobában
megfeszülve ültek, öntudattalanul megpróbálva távolságot tartani
egymás és a kavargó erő között. Nekem ugrott, és
megismerkedett a hideg fallal, amelyet a varázslatomból alkottam.
Ránéztünk egymásra. A helyiségben a feszültség annyira sűrű
volt, hogy késsel lehetett volna vágni és teával kínálni.
Leon egy dallamot fütyült egy westernfilmből.
Rogan keresztbe tette a karját, rám nézett. - Csak a
kíváncsiságból, hogyan tervezed ezt túlélni?
- Hagyja, hogy a nagymamája kezelje a problémát - mondta
Frida nagymama.
- Szeretnék segíteni - mondta Edward Sherwood.
A szoba felé fordult.

291
 - Nem vagy harci mágus - mondta Rynda halkan. - És még
mindig lábadozol.
- De Elsőrendű vagyok. A testvérem ennek az egész
problémának a gyökere. - Edward állkapcsa összeszorult.
- Köszönöm - mondta Rogan. – Igénybe vesszük a segítséget.

Összekuporodtam a csatatéren. Rogan úgy várt, mint egy

türelmetlen szobor mellettem. Néhány száz méterre a Sturm-féle
komplexum ragyogott, elektromos fényben úszó ékszer az éjféli
mezőkön. Megduplázódtunk a komplexum körül, a legelőkön
keresztül. Az egyetlen út, amely a komplexumhoz vezet, bal
oldalunkon haladt, ahol az elektromos kerítést megszakító
kapuhoz és a fő őrházhoz futott. Egy másik, kisebb őrtorony
jobbra várt, és még kettő a belső fal gyűrűje mögött, láthatatlanul.
A hely úgy nézett ki, mint egy börtön.
Rogan emberei körülöttem csendes árnyékként vártak a sötét
éjszakában. Megnéztem az órámat. Tizenöt perc maradt az
Adeyemi által megadott határidőig. Túl kevés. Felemelkedett a
szél, a levegő besűrűsödött, mint erőszakos mágia leves.
Mögöttem Cornelius lehajtott fejjel állt. Mögötte Diana és Blake,
Cornelius bátyja csendben várt, nyolc jaguár ült a lábuknál, három
fekete és öt aranyszín. A nagymacskák feneketlen szemmel
figyelték az éjszakát. Matilda is ott ült a macskákkal, egy emberi
gyerek valahogy része volt a csomagnak. Nem tudtam kitalálni,
miért ragaszkodott mindenki ahhoz, hogy a veszély ellenére
magunkkal hozzuk. Amikor megkérdeztem Dianától, csak
elmosolyodott.
Edward Sherwood egyedül állt egy sima talajon. Az utóbbi öt
percben magokat hintett szét egy nagy csomagból.
Nincs más dolgom, csak várni.
- Biztos benne, hogy használni akarja azt a régi tankot? - Rogan
ezt már a harmadik alkalommal kérdezte tőlem. - Még mindig
adhatok egy jobbat. . .
- Hé! - Frida nagyi kinyújtotta az ujját és felé döfött. - Lehet
újabb tankod, de nincs jobb nála.
Újabb perc telt el.
- A borzok végeztek - mondta Cornelius, és letörölte a verejtéket
a homlokáról.
Jaguárok rohantak bele az éjszakába. Felettünk két bagoly
szárnyalt. Diana és Blake kicsi táblagépekre bámult, és a
kommunikációs szettjükbe suttogtak.

292
 Cornelius leült mellém. Elkínzottnak nézett ki.
- A macskák átmennek a borz-alagúton? - kérdeztem.
- Normál körülmények között nem - mondta. - De bármit
megtesznek, amit kérünk tőlünk.
A macskák elérték a fény szélét, és csendesen lopakodtak
tovább.
Újabb hosszú pillanat telt el.
- Mi van, ha meglátják őket?
- Nem fogják - mondta Cornelius. - A jaguár szó azt jelenti, aki
egy harapással elpusztít. Nem megfullasztják a
zsákmányukat. Egy harapással kitépik a nyakát. Az állkapcsaikkal
összetörhetik az emberi koponyát. A lesből támadó ragadozók
közül ők a tökéletesek.
Még egy perc.
A feszültség elöntött. Sürgetést éreztem, hogy sikoltozva
bemenjek a fénymezőbe, csak hogy megszabaduljak tőle.
Még egy perc. . .
- Bejutottak - mondta Cornelius.
Semmi sem változott. A külső megjelenésből ítélve a bázis
érintetlennek tűnt.
Talon landolt Cornelius karján. Cornelius Edwardra nézett, aki
bólintott. Az animágus egy kis zsákot adott át Talonnak. A héja a
karmaiba szorította és elrepült.
Ideje felvenni a pozíciómat. Felálltam, és átosontam a kerítés
körüli periméterre, hogy taktikai felszerelésben elfoglaljam
helyemet a kis csapattal. Hat ember fedezte a húgomat. Rivera
előtte, Melosa Catalina mögött volt, Leon pedig Catalina bal
oldalán. Felvettem a helyemet a jobb oldalán.
Catalina lenézett golyóálló mellényére. Tizenkettőnek látszott
abban a sisakban, sebezhetőnek és törékenynek. A szemében
lévő aggodalom szíven ütött.
- Biztos vagy benne? - Az ötvenedik alkalommal kérdeztem.
- Igen.
Feltettem a sisakomat.
A jobb szélen Edward Sherwood egyenesen kinyújtotta a
kezét. Fehér fű hajtott ki körülötte, indáik összetett arkánum kört
képeztek. Váóó.
A másodpercek peregtek.
- Elkészült - mondta Diana a fülembe.
- Alfa csapat, indulás - mondta Heart.

293
 Elindultunk a mezőn, figyelmünket a legközelebbi őrházra és
annak kapujára irányítva. Néhány pillanat és a védő sötétség
véget ér. Hirtelen a fényben úsztunk, és úgy néztünk ki, mint az
ülő kacsa a vadászaton. A húgom közvetlenül mellém állt egy
hülye sisakban, és ha volt egy orvlövész a tetőn, akkor az arcába
lőhetett.
Ne gondolj bele, ne gondolj bele, csak csináld.
Futottam, és megpróbáltam a lehető legjobban fedezni Catalinát
a testemmel.
A szívverésem dübörgött a fejemben, egy, kettő, három. . .
Elértük a kaput. Rivera nagy drótvágókat vett elő. A kerítés
mögött egy őr zuhant az őrház belsejében lévő konzolra. Nedves
vörös folt jelölte meg az ablakot.
A kapu kinyílt. Átvágtunk a falhoz és az azon lévő ajtóhoz. Az
egyik ex-katona egy kis töltetet csapott rá. Rivera hátrahúzott
minket, és a falhoz lapulva meghúztunk magunkat.
A töltés úgy pukkant, mint egy petárda.
Rivera megnézte az ajtót. A lövöldözés megtörte a csendet. Egy
sziréna sikoltott fel valahol.
Rivera Leon és Melosa felé mutatott, és az ajtó felé biccentett.
Leon az ajtó felé lépett, Melosa háta mögött. Mágikus ernyője
felvillant, hogy megvédje őket az üdvözlő lövedékektől.
- Most! – vakkantotta Leon.
Négy lövés keveredett egybe.
- Tiszta - mondta Leon.
Egy keskeny folyosóra hatoltunk be, mindkét oldalunkon két
hason fekvő őr zárt minket ketrecbe.
Egy női ex-katona rácsúsztatott egy kamerát egy rugalmas
huzalra, ellenőrizte a folyosót, és visszahúzódott, ahogy a golyók
becsapódtak. - Hosszú folyosó. Szobák mindkét oldalon.
A folyosó valószínűleg a fal teljes hosszán végigfutott.
- Marko, adj nekem egy létszámot - kérdezte Rivera.
Egy idősebb katona behunyta a szemét. - Három tucat a bal
oldali szobában, körülbelül öt tucat a jobb oldaliban.
Az összes személyzetet behozták a falról, hogy csapdába
csaljanak minket.
Catalina a falnak háttal állt, arca elfehéredett.
Egy kis fémtárgy gördült a folyosóra.
- Gránát! - Melosa előrehajolt.
Catalina elé dobtam magam.

294
 A mágia felvillant Melosa előtt lévő kék ernyőn. Robbanás rázta
meg az épületet. Melosa hátra repült. Valami megégette a
hátamat. Törmelék ömlött ránk.
Melosa felugrott a padlóról, és vicsorgott. – Kibaszott szemetek!
Elszigeteltek bennünket. A pokolba, sokkal többen voltak, mint
mi. Nem tudtunk továbbmenni. Nem maradhatunk itt, mert
hatalmas tűzerővel jönnek és elsöpörnek minket. Ha kifutunk,
akkor egyesével lőnek le.
- Most - mondtam Catalinának.
A húgom eltolt magától és előrelépett. Kezei remegtek.
- Most kell megtenned. Meg tudod csinálni."
Elhúzódott a faltól. A mágia végigfutott rajta. Éreztem. Mint a
kályhából a forróságot.
- Indítsátok a süket módot - csattant fel Rivera.
Nem hallottam semmit, de ha minden jól ment, akkor a sisakok
zajcsökkentő szoftvere hangot adott a katonák fülébe.
Catalina a folyosóra fordult. Melosa követte Catalinát a kék
ernyővel, amely árnyékolta a húgomat. A varázslat átfolyt rajta. A
lélegzetem elakadt a torkomban. Olyan sok energiát. . .
A golyók beütköztek az akadályba, és hullámokat bocsátottak át
rajta. Catalina kinyitotta a száját. Bőre ragyogott, mintha egy arany
fény melegítette volna belülről. Felemelte a tenyerét a mágikus
pózba. A lehetetlenül gyönyörű hangja átáramlott az épületen,
intim suttogással, amely valahogy olyan hangosan szólt, mint egy
templom harangja, és magával hordozta a szívét megindító
varázslatot.
- Gyertek hozzám.
Túl erős. Olyan sok varázslatot öntött bele.
A lövöldözés elhalt.
Mellé helyezkedtem, elszigetelve őt Rogan embereitől.
Egy férfi kijött a folyosóra. Letette a fegyvert, lehúzta a sisakját,
és letérdelt a húgom előtt.
Rivera rám meredt, és megpróbált egy pillantást vetni
Catalinára. Megráztam a fejem.
Férfiak és nők jöttek felénk a folyosón, fegyvereiket eldobták és
letérdeltek.
- Kövessetek engem a biztonságba.
- Szembe a fallal! - kiáltottam, és a falra mutattam. Rogan
csapata megfordult és arcát a falba temette.
Oldalra léptem. Catalina megfordult, és elment mellettem.

295
 Az emberek követték őt, egyetlen oszlopban, mosolyogva
elindultak utánunk.
- Menj! - mondtam Leonnak.
Átnyomakodott az emberek oszlopán, és Catalinát maga mögé
húzta, fegyverét felemelte. Ha valamelyikük megpróbálja
megérinteni, akkor le fogja lőni őket.
Jöttek, jöttek és jöttek. Megütöttem a sisakom kommunikációs
linkjét. - Rogan, nagyon sok mágiát elhasznált. Azonnal evakuálni
kell. Ne hagyd, hogy megöljék a húgomat.
- Biztonságban lesz - hallatszott a hangja bíztatóan és
nyugodtan. - Ígérem.
Rogan emberei közül kettő követte az oszlopot. Marko és
Melosa rájuk ugrott.
Az oszlop átfutott a mezőkön. Fölöttük az ég tombolt, és
villámok csapkodtak. A szél rángatta a ruháikat. Percek voltak
hátra a viharig.
Az utolsó személy is elhagyta a falat. Elsétáltak, elfeledkezve
egy másik alakzatról, amely a nyomvonalukon ellentétes irányba
gyorsított, egy hatalmas fegyver egyenesen a falra mutatott, és
mellette futottak Rogan tűzszerészei, a Bravo csapat. Catalina
elvégezte a feladatát. Rajtam volt a sor.
Kifutottam az épületből. Rivera csapata követett engem.
Rómeó áttört a kerítésen. Odarohantam, felmásztam a tetejére
és be a nyílásba. A tank belseje zsúfolt és sötét. Kitapogattam a
fegyvert, amit kértem Frida nagyitól, hogy hagyjon ott nekem. A
kezem megérintette a nehéz hideg fémet. Megvan.
Rómeó megbillent.
- Készen állsz? - kiáltott fel Frida nagyi.
- Készen.
Rómeó tüzelt és megremegett. Újabb lövés, újabb remegés.
- Csináltam egy lyukat! - nevetett Frida nagyi. A tank
előrehaladt. - Régi tank, barom. Megmutatom nekik ezt a régi
tankot.
Megragadtam a fegyvert, és felbukkantam a nyílásból. A
ragyogó elektromos fény egy pillanatra elvakított. A fal sötét
akadály volt mögöttünk. Pislogtam, és megláttam a legközelebbi
szerkezetet, egy hatalmas lószerű vadállat, amely a reflektorok
fényében villogott. A szeme ragyogó, elektromos kék színű
volt. Kinyitotta állkapcsait, ollószerű fogakat csattogtatva, olyan
nagyok voltak, mint az alkarom.
Ez egy rossz ötlet volt. Ez egy szörnyen nevetséges ötlet.

296
 A kezemben levő XM25 gránátvető súlya vagy egy tonna
volt. Célba vettem a szerkezetet, megfeszítettem magam, és
meghúztam a ravaszt. A gránátvető kilőtt egy gránátot. A
visszarúgás megütött.
A gránát behatolt a ló mellkasán, és felrobbant, lyukat szakítva
a közepébe, fém és műanyag alkatrészek repültek a levegőbe. A
szerkezet elbukott. Ha! Nem véletlenül hívták Bűntetőnek.
A robbanás által szétszórt alkatrészek visszafolytak a lyuk
kitöltéséhez. Basszus.
- Menj! - kiáltottam a nagyinak. - Menj!
Rómeó előrehaladt, megkerülve a dómot. A ló felhorkant, és
kemény fém csikorgott.
Szent szar.
Összecsattintotta az agyarait, és üldözőbe vett minket.
A kis tank olyan gyorsan ment, amennyire csak tudott, de nem
volt elég gyors. A ló felénk rohant.
Ráeresztettem egy másik gránátot. Áthatolt a hasa alsó részén,
és elvágta a lábát. A ló megbotlott. Mögötte a hatalmas
tigrisszerkezet vette be a kanyart.
- Gyere le! - kiáltott fel Frida nagyi.
Éppen időben pördültem meg, hogy lássam, a hatalmas
orrszarvú-konstrukció ellentétes irányban támadt ránk.
Lehúzódtam. A konstrukció becsapódott a tankba, és
nekiszorított minket a válaszfalnak. A sisakom valami keménybe
csapódott, és megrázta a koponyámat. A dolgok elmosódtak.
Rómeó megrázkódott. Frida nagyi újabb rakétát lőtt ki.
Acélfogak zárták el a fényt a fölöttem lévő nyílásban. Láttam,
hogy a fémbelek izzanak a varázslattól. A fémből származó
rettenetesen szörnyű csikorgás bántotta a fülem. A tigris fölöttünk
volt, és megpróbálta beásni magát.
A fém nyöszörgött. A páncéllemezeinket letépték.
Amikor lőttem, a robbanásnak szét kellett volna szórnia a
részecskéket, de nem. Néhány lábnyira szétgurultak, majd vissza.
A varázslat a robbanásra is felkészült.
A gránátvetőt egyenesen a fém torokba toltam, lőttem és
hátraestem. Fémfogak csattantak, majdnem ollóként vágták le a
karomat.
A robbanási hullám megütött, de nem olyan közel, mint kellett
volna. Hirtelen fény árasztotta a nyílást. Felkapaszkodtam. A tigris
a földre gördült, gyorsan összerendeződő kuszaság ott, ahol a feje

297
régebben volt. Az orrszarvúnak sikerült körbekerülnie és belénk
ütköznie. A ló csak egy méterre volt.
Tüzeltem tovább, próbáltam időt szerezni nekünk. A hatalmas
barázdák látszottak Rómeón, ahol a tigris belekarmolt. Nem
tudtunk új támadást indítani. Ha hagynánk, hogy a tigris közelebb
kerüljön, akkor a konstrukció úgy nyitna fel minket, mint egy
konzervdoboz.
Egy robbanás hallatszott a levegőben. Megkerültük a dómot, és
láttam, hogy a fal hatalmas darabokban összeomlik.
Mi lerobbantunk a földig, a kis tank és azt követő három óriás: a
ló, a tigris és az orrszarvú.
A ló ráugrott Rómeóra, és fölém kerekedett. Hatalmas fogak
csattantak.
Az utolsó gránátot belelőttem a belei közé, és beleestem a
tankba, amikor meghallottam, hogy ez egy gyönyörű robbanás
lett. Ez az. Kifogytam. Három rendes gránátom volt még
hátra. Megragadtam őket, és bemenekültem. A ló összeomlott, és
a tigris átvette a vezetést.
Kihúztam a biztosító szeget és ledobtam a gránátot. A tigris
kitért és felugrott, fém farka csattogott, a karmait kimeresztette a
gyilkoláshoz.
Ez az. Mi végeztünk.
A fal egy hatalmas darabja felemelkedett, és rázuhant a tigrisre,
és félrecsapta a levegőben. A tigris összeomlott, a fal egy része a
tetején landolt, a farka dühösen csapkodott, ahogy kilógott a
roncsok alól. Egy második darab esett rá.
Előttem Rogan állt a körben, amelyet a kövezett úttestre
rajzolt. Kinyújtotta a kezét, és a levegőt szorongatta.
A fal egy újabb hatalmas szakasza felszállt a levegőbe és
kilapította a lovat. Nem kelt fel többé, a romok maguk alá
temették.
Rómeó elhaladt Rogan mellett.
Mögöttünk állt az orrszarvú, megállíthatatlanul a hatalmas
tömegével, és a földet verte a lábával.
Rogan felemelte a kezét.
A fal huszonöt yardos szakasza megrázkódott. Megpróbálta
elszakítani a többi részétől, de ez megfogta.
A tank megállt, megfordult.
- Ugrás! - Frida nagyi megrendelte.
- Mi?
- Ugrás! - vicsorogta.

298
 Kinyomtam magam a nyíláson, leugrottam és belegördültem a
fűbe. Rómeó az orrszarvú felé fordult.
Óh ne. Nem . . .
A kis tank megcélozta a konstrukciót. Az orrszarvú az utolsó
pillanatban elgurult, és teljes testét Rómeó oldalához dobta. A
tank az oldalára gördült. Az orrszarvú feltépte az oldalát a lábaival,
kilyukasztva a páncélt. A félelem elöntött. Felé rohantam, mert
csak ennyit tudtam tenni.
Egy árnyék vetült rám. A fal egy része fölém csúszott,
félresöpörte az orrszarvút, és eltemette.
A törmelékhalom megrázkódott és felrobbant. Az orrszarvú
felszabadult és újjáalakult.
A föld szétvált alatta. Hajtások erdője felfelé kígyózott az ég
felé, mágiával táplálkozva, egyenesen keresztül az orrszarvún. A
konstrukció szétbomlott, megpróbált kiszabadulni, de a hajtások
lefogták a részecskéket, amelyekből újra összeállhatott volna, és
folyamatosan növekedtek, egyre vastagabbak lettek, ágakká
váltak, faluk körbezárta az elfogott részeket. A mágia megrázta a
gyepet. A fa az orrszarvút a földre söpörte, csapdába ejtve a kóbor
darabokat, amikor szétestek. Egy hatalmas fa terítette szét az
ágait, százötven láb magas, törzse huszonöt láb széles. A
kolosszális Montezuma ciprus növekedése egyszer csak megállt
és mozdulatlanná vált, a tisztás fölé tornyosult.
Váóó.
Frida nagyi kimászott Rómeóból, arca vértől maszatos. A
falmaradványok után rohant.
Az ég leszakadt. Tölcsér pördült a felhőkből, és felénk
tartott. Nincs több időnk.
- Nevada! – morogta Rogan.
Megfordultam. Felém
futott. Odarohantam. Összeütköztünk. Karjai bezárultak
körülöttem.
A szél eltűnt. Hirtelen nyugodt és békés lett
minden. Felnéztem. Rogan szeme izzó türkiz színben
játszott. Elérte végső erejét. A nulla térben álltunk. Semmi sem fog
behatolni ide. Így pusztított el egész városokat, miközben körülötte
minden törmelékké vált.
Körülöttünk vihar tombolt. Egy hatalmas tornádó képződött
közvetlenül a dóm mögött, mintha valaki elvette volna a
viharfelhőket az égből, és egy örvénybe csavarta volna.

299
 A levegőfal felénk csapott és megállt, a Rogan körüli nulla tér
tökéletes köre elvágta. Mögötte újabb tornádó érkezett. Aztán még
egy.
Édes Istenem . . .
A bennünket befogadó kör lüktetett, visszhangja megropogtatta
a csontjaimat. Az előttünk álló dóm repedt.
Egy újabb impulzus.
Darabok törtek le a dóm tetejéről, és összeomlottak.
Rogan a távolba nézett. Emelkedni kezdett.
Magamhoz szorítottam. Ha nem tenném, addig folytatná, amíg
el nem merül a mágiában. Semmi nem maradna, és az embereink
nem tudnának elmenekülni. Túl közel álltak hozzánk.
Felemelkedett.
- Connor! Maradj velem.
A kezei még mindig körém fonódtak. A lábam elhagyta a talajt.
A harmadik impulzus. A kupola úgy repedt szét, mint egy törött
tojás.
- Szeretlek, Connor. Kérlek gyere vissza hozzám. Gyere vissza.
- Megcsókoltam. - Gyere vissza.
Lassan megfordította a fejét, és rám nézett, szeme még mindig
távoli volt, mintha most ébredt volna fel egy mély álomból. A
felismerés felvillant a mágikusan telített türkiz belsejében.
- Itt vagyok - mondta.
A negyedik impulzus elérte a dómot. Az darabokra szakadt,
darabjai összeomlottak.
Alexander Sturm függött benne, lebegett a forgó
levegőoszlopban, kezét felemelte, haja kavargott a szélben.
Összefonta a kezét. Egy tornádó felénk fordult, a feldühödött
levegőfal egy mély barázdát ásott a széttúrt gyepen. Felénk
csúszott, és egy pillanatra láttam a tiszta eget. Aztán elmúlt, és mi
még mindig ott voltunk, Rogan hatalmának oszlopában lebegve.
Rogan rámosolyodott Sturmra.
Alexander kivicsorította a fogait. Egy második tornádó is ránk
fordult és átment rajtunk.
Sturm morgott valamit. Láttam, hogy ajka mozog, de nem
hallottam a szavait.
A mágia felszikrázott egy bíborvörös villanásban. Lenora Jordan
jelent meg közöttünk, meztelenül és félelem nélkül, fejét magasan
tartotta. Megkockáztatott egy teleportálást. Hűha.
Lenora felnézett Sturmra, és felemelte a kezét.

300
 Olyan vastag ezüstláncok, mint a lábam, húzódtak ki a földből,
átszelték Sturm saját tornádóját, amely a felszínen tartotta, és a
testére tekeredtek. Felüvöltött, arca fájdalmas maszkba
merevedett. A láncok megfeszültek, rászorultak és
lehúzták. Lenora lábához omlott a fűre.
Az ügyész hosszú pillantást vetett rá, arca gúnyosan grimaszolt,
és felemelte a kezét. Mágia széles körben villámlott belőle. Egy
másik nulla tér. Megállt benne, Sturmot a lábához kötötte és várt,
amíg egy új, könnyű és tiszta szélroham fel nem vitte Adeyemi
Ade-Afefet a fal fölé, majd lerakta közénk. Adeyemi felemelte a
kezét és elkezdett táncolni.
Táncolt és táncolt, gyors ritmusban, előrehajolva, majd újra
kiegyenesedve. A lába mozgása közben a tornádók elveszítették
erejüket. Lassabban és lassabban forogtak, felemelkedtek a
talajról, amíg végül fel nem oldódtak az égben. A viharfelhők
eloszlottak, felfedve a napkelte első fényét.
Adeyemi elmosolyodott, a hátára feküdt a fűben, és elaludt.
Kardok sokasága hevert a gyepen. A tornádó felkapta Sturm
kollekcióját, és bevetette velük a talajt. Valami furcsa okból az
összes penge egy helyen landolt, és a pengék a középpont felé
mutattak, mint egy borotvaéles mutáns virág.
Rogan a karjában tartott. Nem volt hajlandó elengedni, és így
együtt álltunk, és figyeltük a többiek tevékenységét a Sturm-erőd
gyepén.
Balra anyám próbált valamilyen elsősegélyt nyújtani Frida
nagyinak. Frida nagyi nem akart segítséget.
- Csak nem velem fogsz vacakolni? - Frida nagyi elrántotta
anyám kezét.
- Maradj csendben, anya. Vérzel.
Körülöttünk Lenora Jordan emberei intézkedtek. Már
összeszedték Sturmot, megkötözték, elhallgattatták és
benyugtatózták. Lenora még mindig itt volt, teljesen felöltözve,
végigjátszva a történteket, és éles hangon utasításokat kiabálva.
Sturm emberei bilincsben ültek a földön. Két pszionikus
mozogott közöttük, nyugodt és boldog gondolatokat
sugározva. Egy helikopter kivitte Catalinát a területről közvetlenül
a vihar kitörése előtt, és most szembesültünk a több tucat edzett
zsoldos jajveszékelésével, mert elment. Lenora Jordan a
nagyágyúkhoz folyamodott és pszionikusokat hozott magával.

301
 Néhány méterre tőlünk Rynda mindent megtett, hogy vigyázzon
Edwardra. A földre zuhant a ciprus törzsével szemben. A hatalmas
fa felnövesztéséhez minden erőtartalékát fel kellett használnia. Az
arckifejezése nemcsak aggódó volt, hanem gyengéd is.
Egy páncélozott jármű áthajtott a lyukon, amelyet Rómeó csinált
és megállt. Az ajtó kinyílt, Rivera kiugrott, és nyitva tartotta az
utasoldali ajtót, biztosan tartva. Brian Sherwood jelent meg a
fényben. Ugyanaz a magassága és felépítése, mint Edwardnak,
széles váll, erős csontozat, hosszú végtagok. Úgy nézett ki, mint a
testvére, és ugyanakkor egy senkinek látszott hozzá képest.
- Rynda - kiáltotta. - Istenem, Rynda. Hát itt vagy.
A nő megfordult, és úgy nézett rá, mintha kígyót látott volna.
- Hiányoztál nagyon! - Brian a gyepen a felesége felé
indult. Nem tudta, hogy már tisztában voltunk az árulásával.
- Senki sem mondta el neki? - mormogtam.
- Nem. - A mosoly Rogan arcán félelmetes volt.
Rynda felállt, gerince tökéletesen egyenes volt, arca jeges,
velejéig az anyja lánya.
- Hiányoztam neked? – kérdezte, a hangja olyan hideg volt, mint
egy gleccser.
Brian megállt. - Igen.
- Te is hiányztál, Brian. Alig bírtam elviselni, hogy elraboltak.
Újabb óvatos lépést tett előre. – Most már minden
rendben. Most már itt vagyok. Most már minden rendben lesz.
- Igen. - Rynda felé fordult. – Az lesz. Nagyon örülök, hogy itt
vagy, Brian. Hadd osszak meg veled mindent, amit átéltem.
A mágia kicsapott belőle, olyan erősen, hogy távolról éreztem
udvaron. Terror, pánik, kétségbeesés, szorongás, aggodalom,
szomorúság és düh. Hatalmas harag. Ez egyszerűen elsöprő volt
és szinte sírtam, hogy engedje fel a nyomást.
Brian megrázkódott. A szája szétnyílt. Térde megroggyant.
- Állj meg! Rynda, hagyd abba!
A nő elsétált, arca könyörtelen volt. - Miért nem menekülsz el
most, Brian? Ki vagy borulva?
- Kérem állítsák meg! Kérem!
- Meg akartál gyilkolni engem és a gyerekeket. Azt akartad,
hogy meghaljunk. A gyermekeink! Le kellett volna lőnöd alvás
közben, Brian. Mert most szenvedni fogsz. Érezd, férjem. Érezd
minden cseppjét.
Könnyek hullottak az arcán. - Állj meg! Állj meg, kibaszott kurva,
hagyd abba!

302
 - Nem.
Brian arca élénkvörös lett, szeme őrültbe fordult. Felugrott, arca
dühösen grimaszolt, és Rynda nyaka felé nyújtotta a
kezét. Edward Sherwood lendült előre az útjába, hatalmas karddal
a kezében. A penge felemelkedett, és a testvére rettenetes véget
érve zuhant bele. Brian Sherwood a földre esett, a vér áztatta át a
ruháját. Edward újra felemelte a kardot, egyenesen beledöfte a
testvére mellkasába, és éles csavarással kirántotta.
Mindenki döbbenten állt.
Edward kiegyenesedett, arca érzéketlen volt, mint egy
középkori lovagé az ellenség teste felett. - A Sherwood Ház
megoldotta a belső konfliktusát - mondta. - Most már egységesek
vagyunk.

303
Epilógus
A próbák arénája terült el előttem, egy barlang alakú szoba,
amelynek középpontjában kétszáz láb hosszú és száz láb széles
hely volt, ülések sorakoztak több sorban a szélén. Bern, Catalina,
Arabella és én a végében álltunk. A közepén egy dobogót
helyeztek oldalra, mintha egy játékvezetői szék lenne. A
Levéltáros állt rajta. Jobbra és balra három szék várt mindkét
oldalon. Hat ember ült bennük, mind Elsőrendűek, akik a próbák
bíráiként szolgáltak. Az egyik Sylvester Green volt, a Közgyűlés
jelenlegi vezetője. Két üléssel mögöttük ült Lenora Jordan, a
Harris megyei kerületi ügyész. Meglepően nyugodtnak látszott,
nem békésnek, de rendíthetetlennek, mintha ezen a világon
semmi sem tudná meglepni. A dobogót szegélyező bírák között ott
állt a két tanúnk. Az egyik oldalon Rogan, a másik oldalon Linus
Duncan. - Meg fogod csinálni - mondta Rogan, mielőtt odament.
A pólóm alatt megérintettem a könnyet. Még mindig viseltem.
Anyám, Frida nagyi és Leon az ellenkező oldalon ült a barátok
és a család számára fenntartott székekben. A zárt próbát
választottuk, amelyen nem vehet részt közönség, kivéve a
családot, és ezt a családunk semmi pénzért nem mulasztaná
el. Mindenki jelen volt, beleértve a Frida nagyit is, akinek hatalmas
mosoly volt az arcán, és kötés a karján.
Miközben Lenora emberei elintézték Sturm és embereinek
letartóztatását, az elsőnek kiérkező tűzoltók Frida nagyit húzták ki
a fal törmelékéből, Bern Olivia aktáiban feltörte a
titkosítást. Részletesen leírta, mit tud az összeesküvésről:
neveket, részleteket, az ügy nevében elkövetett
bűncselekményeket. Mindent megtudtunk, kivéve Caesar
személyazonosságát. Ez titok maradt.
Közvetlenül a próbák előtt Rogan és én megállapodást
kötöttünk: az összeesküvésről szóló információkat Lenorának
adjuk át, ha a Houstoni ügyet Arabella regisztrációja után veszi
elő. Ha a húgom Elsőrendűként nyilvántartásba kerül, Houston
megvédi őt a szövetségi hatóságokkal szemben. Lenorának nem
tetszett, de beleegyezett, hogy megteszi.
Victoria nagymama neve szerepelt Olivia iratai között. Már
figyelmeztettem, és mellé álltam, ahogy mondtam. A fájlokat
sértetlenül és szerkesztés nélkül átadták a Lenorának.
Most mind a négyen itt álltunk.

304
 - Nem tudom megtenni - suttogta mellettem Catalina. Egy lépést
hátrált. - Nem tudom.
Megöleltem és ugyanazt mondtam neki, amit Rogan mondott
nekem. - Meg fogod csinálni.
- Kezdjük - mondta a Levéltáros a mikrofonba. A Levéltár
szólítja Nevada Frida Baylort. Jelentkezzen be és tegye próbára
magát.
Felmentem a dobogóra. Csak körülbelül száz lábnyira volt, de
mintha soha nem értem volna oda.
- Azonosítsa magát - mondta a Levéltáros.
- Nevada Frida Baylor vagyok. Azért jöttem, hogy jelöltként
bemutatkozzam, és kijelentsem a Baylor Ház megalakulására
törekszem.
- Mielőtt elkezdenénk, vannak-e kapcsolatai vagy szövetségben
áll-e más Házakkal, amelyeket szeretne bejelenteni?
- Igen. A Baylor Ház megalakulása esetén a Baylor Ház
kölcsönös segítségnyújtási paktumot szándékozik aláírni Harrison
Házzal.
- Feljegyeztem - mondta a Levéltáros.
- Ezenkívül szeretném bejelenteni eljegyzésemet Connor
Rogannel, a Rogan Házból.
Mindenki felegyenesedett, és Roganre nézett. Először amióta
megismerkedtünk, Rogan arcán sokk mutatkozott. Csak egy röpke
másodpercig volt ott, de én megláttam, és egész életem végéig
dédelgettem az emlékét.
Linus Duncan halkan nevetett.
- Valaki nyomást gyakorolt önre vagy megfenyegette, hogy
belement ebbe az eljegyzésbe? - kérdezte a Levéltáros.
- Nem. Azért mondtam igent Connor Rogannek, mert szeretem.
- Megerősíti a Rogan Ház az elkötelezettséget? - kérdezte a
Levéltáros.
- Igen - felelte Rogan. Arcán ismét a jól ismert semleges maszk
volt. - Szeretem Nevada Baylort és szeretném feleségül venni.
- Feljegyeztem - mondta a Levéltáros. - Folytassuk tovább.
Egy nő bejött az arénába. Magas volt, ázsiai
származású. Anyám korabelinek nézett ki. Megállt a padlón húzott
fehér vonal másik oldalán.
- Álljon szembe a tesztelővel - mondta a Levéltáros.
Odamentem és megálltam a fehér vonal másik oldalán. A nő
felemelte a kezét. Elméje eltűnt egy sűrű függöny

305
mögött. Igazságkereső, ugyanazt a trükköt használja, mint
Shaffer. De a pajzs nem volt olyan sűrű.
- Nevada Baylor, az igazságot el kell különítenie a hazugságtól -
mondta a Levéltáros. - A tesztelő regisztrált Elenchus. Csak
egyszer mondja ki a mondatokat. Ha meggondolja magát, a
második választ nem vesszük figyelembe. Megértette?
- Igen.
- Készítse elő a mágiáját. Felkészült? - kérdezte a Levéltáros.
A nő bólintott.
A mágiámat a védelmező gubója köré burkoltam, és indákat
csúsztattam belülre. Csak egyre volt szükségem, hogy
átjuttathassam. És meg is volt.
- Igen - mondtam.
- Kezdje - mondta a Levéltáros.
- Mein Bruder kalap einen Hund - mondta a nő.
Varázslatom zsibongott. Fogalmam sem volt, hogy mit mond, de
nem számított. - Hazugság.
A nő pislogott és megriadt. Több varázslatot töltött a
gubójába. Én is egy kicsit többet tápláltam az indákba.
- Ich besitze ein Boot.
- Igaz.
- Rosen sind meine Lieblingsblume.
- Hazugság.
- Elégedettek a bírák? - kérdezte a Levéltáros.
- Nem - mondta Lenora. - Folytassa.
- Hazugság - mondtam neki.
Linus Duncan újból nevetett, egyenletes, fehér fogakat mutatva.
- Negyvenkét éves vagyok - mondta egy idősebb bíró.
- Igazság. - Bár egy évtizeddel idősebbnek tűnt.
- Elégedettek vagyunk az eredménnyel - mondta Sylvester
Green. - Szeretnénk látni a hang demonstrációját, mielőtt a végső
döntést meghoznánk.
A Levéltáros meghajtotta a fejét a tesztelőm felé. Ő megfordult
és távozott. Harmincas éveiben járó férfi váltotta fel, arca
figyelmes, de semleges volt. Kinyújtottam a mágiám a
teszteléséhez. Elméjét lezárták, és egy védő dióhéjba
csomagolták. Nagyon finoman, de ott volt.
Néztem a Levéltárost. - Traumatikus, ha egy másik személyt
arra kényszerítünk, hogy megválaszolja a kérdéseimet.
- A Levéltár megérti az aggodalmát - mondta a Levéltáros.

306
 - Ennek az embernek védőpajzs van az elméje körül. Brutális
erővel áttörhetek rajta, de ha a Levéltár engedné, hogy krétát
használhassak, arra kényszeríthetem, hogy válaszoljon és csak
minimálisan sérteném meg.
- Nincs kréta - mondta a negyvenkét éves bíró.
A férfi felé fordultam. - Sajnálom.
- Nem fog sikerülni - mondta a férfi.
Koncentráltam, megszúrtam a mágiámmal, és tőrré
változtattam. A héj elrepedt és felosztott. Köszönöm, Victoria
nagyi.
A varázslatom felcsattant és ökölbe szorította a férfi elméjét.
- Mondd ki a neved.
Az akaratom össze fogja törni.
- Benjamin Cars.
- A fejedben lévő héj nem a tiéd. Ki helyezte oda?
- Orlando Gonzales.
Zavargás tört ki mögöttem, de nem tudtam megfordulni.
- Miért?
- Nem akarja, hogy Házzá váljatok.
- Miért?
- Nem mondta.
Megfordultam. Mindenki a bírók egyikére nézett, az egyikre, aki
elárulta a korát.
Elengedtem a másik embert, és akaratommal lefogtam a
bírót. Mögöttem Benjamin sírva fakadt.
Orlando elméje körüli héj vastagabb és erősebb
volt. Megdöbbentem. Ez erősebben tartott. Megszúrtam újra és
újra.
Leesett a székéről, és megtántorodott.
Újabb szúrás. Harcolt velem, és akarata ellenszegült, de ha ezt
nem tettem volna meg, akkor kétségek merülnének fel a próbám
legitimitása miatt. Nem engedhettem meg, hogy kétségek
merüljenek fel. Családunk túlélése ettől függött.
Döfés. A héj megrepedt. Betöltöttem a mágiámat a résen, és
felnyitottam.
Sturmra és Vincentre gondoltam és a halott Kurtra. A harag
feltámadt bennem. A bíró akarata megtört a mágiám alatt.
- Miért védted le Benjamin elméjét?
Az egész teste megrázkódott. Összepréseltem. A világ
hullámzott. Olyan sok mágiát használtam el ilyen gyorsan.

307
 Nem akadályozhatják meg, hogy megvédjem a
családomat. Nem érdekelt, hogy gúnyolódtak, hány akadályt
gördítettek elém az úton, ma Ház leszünk.
- Válaszolj.
A szavak egyenként jöttek ki. - Én. . . tette . . . mivel . . . Colleen
Shaffer kérte.
Colleen Shaffer Garen anyja volt.
- Miért kérte Colleen, hogy beavatkozzon a próbámba?
- Mivel . . . akar . . . hogy fogadja el a fiát. Ha kudarcot vall,
akkor. . sebezhető. . . . . lesz.
Elengedtem. Még egy másodperc, és már kimerültem volna.
Orlando összeomlott egy kupacba a földön. Könnyek
szivárogtak a szeméből.
- A próbákba való beavatkozás halálos bűncselekmény -
mondta a Levéltáros.
Michael előre lépett, mintha a levegőből
materializálódna. Orlandora szorította a kezét, felhúzta és
elvezette.
- Elégedettek a bírák? - kérdezte a Levéltáros.
Kórusban igent válaszoltak.
- Feljegyzésre került, hogy Nevada Frida Baylort tesztelték és
Elsőrendűnek találták. Gratulálok, Ms. Baylor. Leülhet.
A lábam izmai mintha rongyból lennének. Valahogy elsétáltam a
székekhez, és leültem.
- Szétrúgtad a seggüket - suttogta Arabella a jobb fülembe.
- Megcsináltad - mondta Catalina balról.
- A Levéltár Bernard Adam Baylort szólítja.
Bernard rekordidő alatt rendezte a komplex mintát. Felső szintű
Kiemelkedőként regisztrálták.
Catalina volt a következő. Remegő lábakkal vánszorgott a
vonalhoz.
Alessandro Sagredo élőben ugyanolyan ellenállhatatlan volt,
mint az Instagram képe.
- Catalina Baylor - jelentette be a Levéltáros. - Ahhoz, hogy
Elsőrendűnek minősüljön, el kell érnie, hogy Alessandro átlépjen a
fehér vonalon. Ha nem tudja rávenni őt erre, akkor készen állunk
egy gyengébb képességű mágussal.
A nővérem nyelt egyet. Láthatóan remegett.
- Készen van?
- Győzzön a jobb - mondta Alessandro vigyorogva.
Catalina eltakarta az arcát a kezével.

308
 Meg tudod csinálni.
- Készen van? - ismételte meg a Levéltáros.
- Igen. - Leeresztette a kezét, és ránézett. - Olaszországban
élsz?
- Igen.
- Olaszországban szép strandok vannak. Egyszer jártam a
tengerparton Floridában a családommal. Az ottani strandok nem
olyanok, mint itt. A víz kristálytiszta, a homok fehér, és órákon át
úszhatsz, halakat nézegetve. Ott keringenek a vízben, és néha
elérheted, akár meg is érintheted őket.
Alessandro homlokán verejték gyöngyözött.
- Szereted a tengerpartot?
- Igen - mondta összeszorított fogakkal.
- Szeretek úszni. Egy nap szeretnék hajókázni. Kipróbálni a Jet
Skit, de ott jött a vihar. Szörnyű viharok vannak Floridában és itt is
Texasban. Van vihar Olaszországban?
- Igen.
- Gyere és mesélj nekem róla?
Alessandro egy lépést tett a vonalra, és a húgom felé indult.
Négy ember tartotta vissza. Kettőt lerázott magáról, a
harmadiknak behúzott egyet.
- Nagyon sajnálom - mondta Catalina.
- Minden rendben. - Alessandro abbahagyta a küzdelmet. -
Engedjenek el. Mondtam, hogy rendben vagyok.
A segítők elengedték. Alessandro megrázta magát, a
Levéltároshoz fordult és azt mondta: - A fiatal hölgy Elsőrendű.
- A Levéltár köszönetet mond a Sagredo Háznak a
szolgálatáért.
Alessandro röviden bólintott, és odament egy másik
ajtóhoz. Váóó. Ez volt az első alkalom, aminek tanúja voltam,
hogy valaki egy vállrándítással elintézte Catalina varázsának
utóhatásait.
A húgomat Elsőrendűnek minősítették. Odajött, és mellém
ült. Megöleltem.
Most Arabella volt a sor. A bírók tekintete lyukat égetett bele,
miközben a fehér vonalhoz ment. Fehér köpenyt viselt, és alatta
semmi mást. Olyan kicsinek tűnt, csak egy rövid, vékony szőke
lány állt a vonalon.
- Az Iroda megvizsgálja az értelmi képességét - mondta a
Levéltáros.

309
 Egy hatalmas tábla csúszott le a mennyezetről, és megállt,
magasan felfüggesztve a padlótól. Egy láncra fűzve lógott egy
olyan nagy darab kréta, ami olyan széles volt, mint egy
telefonoszlop.
- Amint átalakulsz, megfordíthatod ezt a táblát. Matematikai
feladatokat fogsz látni. Meg kell oldanod őket. Ez megmutatja
nekünk, hogy valóban Elsőrendű metamorfózis vagy, és uralod a
képességeidet.
- Muszáj matematikának lennie? - kérdezte Arabella. – Nem
lehetne írni inkább egy rövid esszét?
- A matematika az értelem legalapvetőbb próbája - mondta a
Levéltáros.
A legfiatalabb húgom felsóhajtott. - Oké.
- Alakulj át uralva az akaratodat.
A húgom felemelte a ruháját. - Ne nézz.
A Levéltáros lehunyta a szemét.
A kölni fenevad kitört a kishúgomból.
A bírók összerándultak. Néhányan felsóhajtottak,
megdermedtek, mások megpróbáltak mozogni és hátracsúsztatták
a székeiket.
A bozontos rémálom megrázta magát, a táblához rohant és
átfordította.
67 + 13 =
7x11 =
981/8 =
A krétával az utolsóra mutatott, megfordult, és a Levéltárosra
nézett.
- A legjobb tudásod szerint - mondta a Levéltáros.
Arabella felsóhajtott. Az első nem okozott gondot, bár a karmos
ujjaira szükség volt. A második másodpercek alatt megoldódott. A
harmadik . . .
- Ez babamatematika - morogta Catalina. - Meg tudtam csinálni
ezt alvás közben, már a második osztályban."
Arabella kifogyott a tábláról, összekuporodott, és elkezdett
osztani a padlón.
- Ez az új oktatási program eredménye - mondta az egyik bíró.
- A programmal nincs semmi baj - mondta valaki más.
Arabella felírta: „Ez szívás!” a padlóra és elválasztva. Végül
felállt, 124-et írt a táblára és a Levéltárosra meredt. Catalina a
kezébe temette az arcát.

310
 - Azt mondom, hogy fogadjuk el - mondta Linus. - Egyébként
egész éjjel itt lehetünk.
Tizenöt perccel később Baylor Ház diadalmas megjelent a
Levéltár nyilvántartásában. Végre. Nyertünk. Semmi nem lógott a
fejünk felett. Az összeesküvés miatt gyötrelmes volt a halál
torkában. Biztosítottuk az érinthetetlenséget a családunk számára
a következő három évben. Rogan megkért, hogy menjek hozzá
feleségül. Volt néhány kérdés, amelyet még meg kell oldanunk a
jövőben: elköltözés, új műveleti bázis, pénzkeresés, hogy lépést
tudjunk tartani új státusunkkal. De ezek a dolgok várhatnak.
Ünnepelni akartam.
A családom odasétált az autókhoz. Rogan felém fordult.
- Eljönnél velem?
- Hová megyünk?
- Vidékre megyünk egy pár órára.
- Mi van vidéken?
- Az anyám.
- Hazaviszel, hogy találkozzak az anyáddal?
- Alig várja, hogy találkozzon veled. Valójában, ha nem viszlek
el hozzá, veszélybe kerülhetek. Eljönnél velem? - Kinyújtotta a
kezét.
- Mindig. - Beletettem a kezem. Nem voltam biztos benne, hogy
mit hoz a jövő, de tudtam, hogy nem egyedül fogok szembenézni
vele.
Connor rám mosolygott, és együtt mentünk a kocsijához.
- Szeretnél hivatalos eljegyzési ünnepséget? - kérdezte.
- Nem.
- Akkor csak egy gyűrűt?
- Praktikus gyűrűt.
- Határozd meg a praktikust.
- Valami olyan, amit viselhetek minden nap a munkában, és
nem félek, hogy elveszítem, mert túl drága.
Nem szólt semmit.
- Arra célzok, Rogan, hogy ne vásárolj nekem szőlő méretű
gyémántot.
Felnevetett, az én őrült, veszett sárkányom.
- Komolyan mondom!
- Persze drágám.
Ez egy kemény menet volt.

311
 Victoria Tremaine sétált a kerti ösvényen, közben fájdalmasan
tudatában a mellette lévő embernek. Rózsa virágzott mindkét
oldalon. Soha nem törődött a rózsákkal. Az egyszerűbb, erősebb
virágokat részesítette előnyben. Mint a szegfűt.
- El kell ismerned, hogy börtön létére ez meglehetősen elegáns
- mondta a férfi.
- A börtön az börtön, még akkor is, ha vidéki klub stílusú.
- Gondolj úgy rá, mint egy régóta megérdemelt
vakációra. Valami azt súgja, hogy nem fog sokáig tartani.
Tovább sétáltak.
- Az unokád sokkolta Houston városát.
Victoria elmosolyodott.
- Utoljára azt hallottam, hogy új családi ház építésébe
kezdtek. Nem messze a Rogan Ház környékétől, mondjuk
megértem.
- Ki akarja a hosszú ingázást, hogy meglátogassa a családot -
mondta Victoria.
- Valóban.
- Mi is történt azzal a kis menyéttel, aki elindította ezt a
zűrzavart. Brian Sherwood? Hallottam, hogy a testvére megölte.
- Ő tette. Mindenki szeme láttára a gerincéig felmetszette Sturm
egyik kardjával.
- Nem gondoltam, hogy van benne gerinc.
- Victoria! Szörnyű vagy.
- Azt gondoltam ez eléggé szellemes. Mi a helyzet a feleséggel?
- Edward és Rynda eljegyezték egymást. A nyugati partra
költöznek. Edward egy ültetvényen almát akar termeszteni, és
Rynda alig várja, hogy vele mehessen.
Sétáltak még egy kicsit.
- Gyanítanak valamit? - kérdezte.
- Nem. Olivia adatai alapján már mindenkit letartóztattak. Tiszta
vagyok. Az ok nem szűnt meg, Victoria. Új Rómát építünk. Időbe
telik, talán néhány évvel hosszabb lesz, de kitartunk.
- Nélkülem.
- Kár lenne.
- Semmit nem tudsz már felajánlani nekem - mondta.
- Ó, nem hiszem. Még meggondolhatod magad. Olyan vagy,
mint én, Victoria. - elvigyorodott. - Szeretsz olyan dolgokat
csinálni, amelyek érdekessé teszik az életet. Mindketten utálunk
unatkozni.

312