JustBook.

fordítva
 Cora Reilly

Házasságra kötelezve
MAFFIÁBA SZÜLETVE 2.

JustBook.fordítva
 Cora Reilly

Házasságra kötelezve
MAFFIÁBA SZÜLETVE 2.

Rajongói fordítás

JustBook.fordítva

Fordította: Joan Wilder, Achakhe

Javította: Vica Versa, Keiko

JustBook.fordítva
 PROLÓGUS

– Ne fordíts hátat nekem. Nézz rám. Azt hiszem, megérdemlek egy kis tisztességet, Dante.
A feszültség sugárzott róla, amikor felém fordult. Nem jött közelebb, de rám nézett. Most
az egyszer csaknem úgy tett, mintha nem lennék láthatatlan. Kék szemei égették a testemet.
A bimbóim megkeményedtek az irodája hűvös levegőjétől, de nem zártam össze a selyem
fürdőköpenyemet az erős késztetés ellenére, hogy elfedjem magam Dante hideg, tüzes
tekintete elől. A tekintete hosszabban elidőzött a combjaim tövénél, mint a testem többi
részénél, ami egy kis reménységgel tölt el.
– A feleséged vagyok?
A szőke szemöldöke ráncba szaladt.
– Természetes az vagy. – Volt valami a hangjában, amit nem tudtam megfejteni.
– Akkor élj a jogoddal, Dante. Tégy magadévá.
Nem mozdult, de a szemei lejjebb siklottak kemény mellbimbóimra. A tekintete szinte
fizikai volt, mint egy szellemérintés a meztelen bőrömön.
Nem voltam rest könyörögni. Tudtam, hogy már majdnem elértem. Ma este szexelni
akartam.
– Nekem is vannak szükségleteim. Inkább azt szeretnéd, ha találnék egy szeretőt, aki
leveszi a terhet a válladról és megáévá tesz?
Nem voltam biztos benne, hogy végig tudnám-e csinálni. Nem, igazából tudom, hogy nem
tudnám végig csinálni, de ez a provokáció volt az utolsó ötletem. Ha Dante erre sem reagál,
akkor már nincs több lehetőségem.
– Nem – felelte élesen, valami dühős és birtokló tört át közönyös álarcán.
Összepréselte az ajkait, majd állát lefelé biccentve odajött hozzám. Vágytól és izgalomtól
remegtem, mikor megállt előttem. Nem ért hozzám, de mintha vágyakozást láttam volna a
szemeiben.
Ez nem volt sok, de ahhoz épp elég, hogy felbátorítson. Áthidaltam a maradék távolságot
kettőnk közt és átvetettem a karjaimat erős vállai felett, miközben a meztelen testem az övéhez
nyomtam. Az öltöny nyers anyaga gyengéden dörzsölte a bimbóimat, amitől kiszaladt belőlem
egy kis nyögés.
A nyomás a lábaim közt majdnem kibírhatatlan volt. Dante szemei villantak, ahogy
lenézett rám. Lassan átkarolt egyik karjával és megpihentette tenyerét a hátam közepén.
A diadal elárasztott. Most nem hagyott figyelmen kívül.

JustBook.fordítva
 ELSŐ FEJEZET

Természetesen tudtam, hogy ez fog történni. Apám tisztázta az álláspontját attól a

pillanattól kezdve, hogy az első férjemet, Antoniót eltemették. Túl fiatal voltam, hogy férj
nélkül maradjak. De azt nem vártam, hogy apám ilyen gyorsan talál nekem új férjet és
határozottan nem vártam, hogy az új férjem Dante – A főnök – Cavallaro lesz.
Antonio temetése csak kilenc hónappal ezelőtt történt, ami az új elköteleződésemet még
távol tartotta. Anyám általában az elsők közt csapott le valakire, aki faux-pas1-t követett el,
mégsem talált semmi kivetni valót abban a tényben, hogy még egy év sem telt el, mióta
elbúcsúztam Antoniótól és máris eljegyezni készültem magam a következő férjemmel. Soha
nem szerettem Antoniót, mint ahogy nő szeret férfit, még akkor se, ha egykor azt hittem,
hiszen a házasságunk soha nem volt igazi, ennek ellenére reméltem, több időt kapok, mielőtt
beleerőltetnek egy másik kötelékbe, ráadásul úgy, hogy nem én magam választhatok.
– Olyan szerencsés vagy, hogy Dante Cavallaro beleegyezett, hogy feleségül vegyen.
Sokak számára meglepő volt a döntése, hogy egy olyan nőt vesz el, aki már volt házas. Végtére
is választhatott volna egy érintetlen, fiatal lányt is – mondta az anyám, miközben fésülte
sötétbarna hajamat.
Tudtam, hogy igaza van. Mindenki tudta.
Egy férfinak Dante pozíciójában, nem kell megelégednie egy alacsonyabb sorból való férfi
maradékával. Ez az, amit valószínűleg a legtöbb ember gondol, és mégis engem akart elvenni.
Engem, aki nem is akar férjhez menni olyanhoz, aki olyan erős és ravasz, mint Dante
Cavallaro. Engem, aki egyedül akart maradni, hogy megvédhesse Antonio titkát. Hogyan
folytathatnám a hazugságot? Dantét olyan embernek ismerik, aki mindig felismeri a
hazugságot.
– Két hónap múlva Ő lesz hivatalosan a Szervezet Főnöke, és amikor feleségül vesz, te
leszel a legbefolyásosabb asszony Chicagóban és a Midwesten. És ha fenntartod a jó baráti
viszonyod Ariával, akkor New Yorkban is lesz befolyásod.
Mint mindig, anyám már előregondolkodott, eltervezte a világuralmat, miközben én arra
törekedtem, hogy elfogadjam azt a körülményt, hogy feleségül kell mennem a Főnökhöz. Ez
túl veszélyes. Nem vagyok rossz hazudozó. Az Antonióval való házasságom egy éve alatt
folyamatosan fejlesztettem a képességemet, de nagy különbség van a külvilág számára
mondott hazugságok és a férjemnek mondottak között. A haragom Antonio felé még javított
is rajta az elmúlt hónapokban. Ilyen helyzetbe hozott engem az elhunyt férjem.
Mama hátralépett, hogy megcsodálja a munkáját. Sötét hajam puha, fényes fürtökben
omlott a vállamra és a hátamra. Lehajoltam a lábaimhoz. Ezen alkalomra egy krémszínű

1
hiba, baleset

JustBook.fordítva
ceruzaszoknyát választottam, és egy olyan szilvaszínű blúzt, aminek fekete szalagot húztak az
övbújtatójába, így kiemelve a derekam. A megjelenésem 176 centijéhez viselt magassarkúm
miatt anyám kifejezte aggodalmát, hogy vajon Dantét zavarja-e majd a sarkaim magassága.
Nem foglalkoztam azzal, hogy rámutassak, Dante legalább öt centivel magasabb, mint én,
még a magassarkúmban sem lennék magasabb nála. És nem először látott így. Néhány
alkalommal találkoztunk már maffia gyűléseken, és három hónappal ezelőtt, augusztusban,
Aria esküvőjén még egy rövid ideig táncoltunk is.
De az elvárt udvarias csevegésen túl sosem beszélgettünk többet és határozottan nem
keltett olyan benyomást, hogy akár távolról is érdeklődne irántam, de Dante igen zárkózott,
így ki tudhatja, hogy mi jár a fejében?
– Randevúzott mióta meghalt a felesége? – kérdeztem.
Általában az effajta pletyka gyorsan terjed a köreinkben, de talán elszalasztottam. A család
idősebb női gyakran hamarabb tudtak mások piszkos szennyeséről. Őszintén szólva a
legtöbbnek a pletyka volt a főfoglalkozása.
Mama szomorúan elmosolyodott.
– Hivatalosan nem. A szóbeszéd alapján nem hagyhatta magára a feleségét, de már több,
mint három éve elment és most, hogy ő lesz a Szervezet Főnöke, nem ragaszkodhat egy
elhunyt asszony emlékéhez. Tovább kell lépnie és örököst kell nemzenie. – Vállamra tette a
kezét és rám nézett. – És te azon leszel, hogy adj neki egy gyönyörű fiút, édesem.
A gyomrom összeszűkült. – Nem ma.
Anyám felnevetett és megrázta a fejét.
– Elég hamar. Az esküvő két hónap múlva lesz.
Ha Mamán és Papán múlna, akkor az esküvő már hetekkel ezelőtt lezajlott volna.
Valószínűleg aggódtak, hogy Dante meg ne gondolja velem kapcsolatban magát.
– Valentina! Lívia! Dante autója most parkolt le.
Mama tapsolt, majd rám kacsintott.
– Gyerünk, érjük el, hogy elfelejtse a feleségét!
Reméltem, hogy nem fog valamilyen ízléstelenséget mondani, amikor Dante is ott van.
Követtem őt lefelé, miközben megpróbáltam magamra ölteni a legkifinomultabb arcomat.
Papa kinyitotta az ajtót. Nem tudtam felidézni, mikor volt utoljára, hogy tényleg ő nyitott
volna ajtót.
Általában hagyta, hogy anyám vagy én, esetleg a szobalányunk tegye, de most még azt is
láttam, hogy gyakorlatilag lelkesen teszi. Tényleg ennyire nyilvánvalóvá kellett tennie, hogy
kétségbeesetten hozzá akar adni? Úgy éreztem magam, mint az alom utolsó kölyökkutyája,
akitől alig várja a tenyésztője, hogy megszabaduljon.
Dante szőke haja megjelent az ajtóban, mikor anyám és én megálltunk az előcsarnok
közepén. Kint esett a hó, és a hópelyhek puha fátyola Dante haját szinte aranyszínűvé
varázsolta. Megkérdezném az embereket, félelemből miért Lucához adták Ariát? Dante és ő
lehettek volna az aranypár.
Papa széles mosollyal nyitott ajtót. Dante kezet rázott apámmal és váltottak néhány szót.
Mama gyakorlatilag pattogott a lábaim mellett. Bekapcsolta az ezer wattos mosolyát, amikor

JustBook.fordítva
Dante és Papa végül hozzánk léptek. Egy olyan mosolyra erőltettem az ajkaimat, ami sokkal
kevésbé volt sugárzó.
A hagyománynak megfelelően, Dante először anyámat üdvözölte egy meghajlással és
kézcsókkal, mielőtt szembe fordult velem. Felém egy kurta mosolyt küldött, ami nem érte el
kék szemeit, ezután megcsókolta a kezemet.
– Valentina – mondta sima, érzelemmentes hangon.
Egyedül fizikai szempontból találtam leginkább vonzónak Dantét. Magas és kissé izmos
volt, kifogástalan sötétszürke, háromrészes öltönyében, fehér inggel, világoskék
nyakkendővel és szőke haját lazán hátra fésülve. Mindenki kőszívűnek nevezte és a rövid
találkozásainkból tudtam, hogy igazuk van.
– Csodálatos újra találkozni veled – mondtam a fejemmel aprót biccentve.
Dante elengedte a kezem.
– Igen, az. – Elfordította üres tekintetét apám felé. – Szeretnék Valentinával egyedül
beszélni.
Nem volt udvarias, mint mindig.
– Természetesen – mondta mohón apám, miközben megfogta anyám karját és már
távolabb is vezette őt.
Ha nem lettem volna még házas ezelőtt, soha nem hagytak volna magamra egy férfival
kettesben, de úgymond azt gondolták, hogy már nem kell védeniük az erényemet. És nem
mondhattam el nekik azt, hogy Antonio és én soha nem teljesítettük be a házasságunkat. Nem
tudtam elmondani senkinek, főleg nem Danténak.
Amikor Mama és Papa eltűntek apám irodájában, Dante hozzám fordult.
– Feltételezem ez neked is elfogadható.
Annyira visszafogottnak és fegyelmezettnek tűnt, mintha érzelmei olyan mélyen a
bensőjében el lennének fojtva, hogy nem lehetséges elérni őket. Azon töprengtem, hogy ebből
mennyi fakad a felesége halálából és mennyi a saját természetéből.
– Igen – mondtam, miközben reméltem, hogy nem veszi észre milyen ideges vagyok. A
balra vezető ajtó irányába intettem.
– Szeretnél leülni a beszélgetésünkhöz?
Dante bólintott és átvezettem őt a nappaliba. Leültem a kanapéra, Dante pedig a
karosszékbe velem szemben. Azt hittem mellém fog ülni, de elégedettnek tűnt azzal, hogy
annyi helyet tartson köztünk, amennyi illedelmes. A rövid kézcsókon kívül ügyelt rá, hogy ne
érjen hozzám. Valószínűleg nem tartotta helyénvalónak, amíg nem vagyunk házasok.
Legalábbis ezt reméltem.
– Felteszem, apád elmondta neked, hogy az esküvőnket január 5.-ére tervezzük.
Kerestem egy kevés szomorúság vagy sóvárgás nyomát a hangjában, de nem volt benne
semmi. A kezeimet az ölemben pihentettem, miközben az ujjaimat összekulcsoltam. Így
kevesebb az esélye, hogy Dante észreveszi a reszketésüket.
– Igen. Néhány nappal ezelőtt elmondta nekem.

JustBook.fordítva
 – Tudom, hogy kevesebb, mint egy évvel a férjed temetése után következik be, de az apám
az év végén visszavonul és elvárják tőlem, hogy házas legyek, amikor átveszem a hatalmat
utána.
Lesütöttem a szemeimet, ahogy mellkasom összeszűkült az eltemetett érzelmektől.
Antonio nem volt jó férj, és nem férjem, hanem a barátom volt, és ismertem őt egész
életemben, ezért egyeztem bele, hogy hozzámenjek.
Természetesen naiv voltam, nem ébredtem rá, hogy miért is akar elvenni egy olyan ember,
aki nem érdeklődik irántam vagy egyáltalán a nők iránt. Segíteni akartam neki. A
homoszexualitás nem olyasmi volt, amit a maffia tolerált. Ha valaki rájött volna, hogy Antonio
a férfiakat szereti, megölték volna.
Amikor a segítségemet kérte, megragadtam a lehetőséget, titokban reméltem, hogy még
tudom változtatni őt. Azt gondoltam, tud úgy dönteni, hogy ne legyen homoszexuális, azt
hittem igazi házaspár lehetünk egy bizonyos pontnál, de ez a remény gyorsan összetört. Ezért
a csúnya és önző részem megkönnyebbült, amikor Antonio meghalt. Azt gondoltam, hogy
végre szabad vagyok, hogy találok egy férfit, aki szeretni fog engem, vagy legalább
vágyakozik rám.
Szerencsére ez csak egy nagyon kicsi részem, és bűnösnek érzem magam, ha
emlékeztetnek erre. És mégis, talán ez volt az egyetlen esélyem. Talán a második házasságom
végül hozzájuttatna egy férjhez, aki többet lát bennem a szükséges rossznál.
Úgy tűnt Dante félre érti a csendet.
– Ha ez túlságosan gyors neked, még mindig megszakíthatjuk a házasságra vonatkozó
megállapodást.
Mama megölne, Papa pedig sztrókot kapna.
– Nem – mondtam gyorsan. – Rendben van. Egy pillanatra elmerültem az emlékeimben –
mosolyogtam rá. Nem mosolygott vissza, csak hidegen vizsgálta az arcom.
– Nagyon jó – mondta végül. – Szeretném megvitatni veled az előkészületeket, valamint
a rendezvény idejét. Két hónap nem hosszú idő, de mivel ez az esküvő nem lesz nagy ügy,
rendben kell lennünk.
Bólintottam. Egy részem szomorú volt, hogy ez az esküvő csendes alkalom lesz, de ilyen
gyorsan Antonio halála után egy nagyobb rendezvény rossz ízlésre vallana, arról nem is
beszélve, hogy ez a második házassága lesz Danténak és nekem is, így a ragaszkodásom egy
nagy és csodálatos ünnepséghez nevetséges lenne.
– Miért választottál engem? Biztos vagyok benne, hogy sok más jobb lehetőséged lenne.
Mióta Papa elmondta nekem a Dantéval folytatott megállapodást, ezen töprengtem.
Tudtam, hogy ez olyan kérdés volt, amit nem volt szabad feltenni. A Mama rohamot kapott
volna, ha ő is itt lenne.
Dante arckifejezése nem változott. – Természetesen. Apám javasolta az unokatestvéredet,
Giannát, de nem akartam egy olyan feleséget, aki még alig élt. Sajnos, a legtöbb nő a húszas
éveire már házas, és a legtöbb özvegy nálam öregebb vagy gyerekei vannak, és az általam
betöltött pozícióban mindkettő elfogadhatatlan, ezt valószínűleg te is megérted.

JustBook.fordítva
 Bólintottam. Az etikettnek annyira sok szabálya volt, amikor a megfelelő házastársat
keresték, különösen Dante helyzetében lévő ember számára, ezért is döbbentek meg az
emberek, mikor bejelentettek engem, mint a jövendőbeli feleségét. Dante ezzel a döntésével
sok lábujjra rálépett.
– Tehát te voltál az egyetlen logikus választás. Természetesen még mindig eléggé fiatal
vagy, de ezen nem tudunk változtatni.
Egy pillanatra elkábított az érzéketlen érvelése által okozott csönd. Nem voltam naiv a
használt áru mivoltommal kapcsolatban, de legalább reméltem, hogy az ok része, amiért Dante
engem választott, hogy vonzónak talál, bizonyos mértékig csinosnak, vagy legalább
lenyűgözőnek, de ez a hideg magyarázat megsemmisítette azt a pici pislákoló reményemet is.
– Huszonhárom éves vagyok – mondtam meglepően nyugodt hangon. Talán Dante
tartózkodása hatott így rám. Ebben a pillanatban jégkirálynő is lehetnék. – Ez nem számít
fiatal kornak a házassági szabályok alapján.
– Tizenkét évvel vagy fiatalabb nálam. Vagyis több, mint amiben kedvem leltem volna.
Az elhunyt felesége csak két évvel volt fiatalabb nála és majdnem tizenkét éven keresztül
voltak házasok, mielőtt belehalt a rákba. Mégis, ahogy ezt mondta, úgy hangzott, mintha a
velem való házasságba belekényszerítették volna. A legtöbb férfi a világunkban fiatal
feleséget vesz el, amint a nők elérték a kellő kort, Dantét mégis bosszantja a fiatalságom.
– Akkor talán egy másik feleséget kellene keresned. Nem én kértem, hogy feleségül
vegyél.
Mihelyst a szavak kint voltak, kezeimet a szám elé kaptam, majd találkozott a tekintetem
Dantééval. Nem tűnt dühősnek, nem tűnt semmilyennek. Az arca olyan volt, mint mindig.
Sztoikus és érzelemmentes.
– Sajnálom. Ez nagyon durva volt. Nem kellett volna ezt mondanom.
Dante megrázta a fejét. Egyetlen hajszála sem mozdult el a helyéről. Még egy ccsepfolt
sem volt a nadrágszárain a havas, novemberi időjárás ellenére.
– Rendben van. Nem állt szándékomban megsérteni téged.
Azt kívántam, bár ne hangzana ez annyira kegyetlenül, de semmit sem tehettem, legalábbis
addig, míg nem vagyunk házasok.
– Nem tetted. Sajnálom. Nem kellett volna úgy kirohannom rád.
– Térjünk vissza a témánkhoz! Van még néhány dolog, amit meg kellene vitatnunk és
sajnos van egy találkozóm, ami estére van beütemezve, meg egy kora reggeli repülő utam.
– New Yorkba mész Matteo és Gianna eljegyzésére.
A családom nem kapott meghívót. Akárcsak Aria eljegyzési partijára, csak a legközelebbi
családtagok és a New Yorki, valamint Chicagói Szervezet vezetőit hívták meg. Én tényleg
örültem. Ez lett volna az első társadalmi nyilvános megjelenésem a Dantéval való eljegyzésem
óta. A pletykák és a kíváncsi tekintetek mindenhova követtek volna.
Egy pillanatnyi meglepetés villant a szemeiben, de el is tűnt.
– Igen, valóban.
Kitárta a zakóját és zsebéből egy kicsi bársonydobozt nyújtott felém. Elvettem tőle és
kinyitottam. Egy gyémánt jegygyűrű volt benne. Csak néhány héttel ezelőtt vettem le az

JustBook.fordítva
eljegyzési gyűrűt és jegygyűrűt, amiket Antonio adott nekem. Sosem jelentettek sokat a
számomra.
– Remélem, tetszik.
– Igen, köszönöm. – Egy pillanat habozás után kivettem a gyűrűt és az ujjamra húztam.
Dante nem adott semmilyen jelet arra nézve, hogy ő maga szerette volna megtenni. A
tekintetem a jobb keze irányába villant és a gyomrom összeszűkült. Még mindig viselte a régi
jegygyűrűjét. A csalódás egy újabb furcsa robbanása töltött el. Ha még mindig viseli, akkor
még mindig a halott feleségébe szerelmes, vagy csak egyszerű megszokás?
Észrevette a tekintetemet és most először a sztoikus álarca félre csúszott, de ez annyira
gyorsan eltűnt, hogy nem voltam biztos benne, hogy tényleg azt láttam. Nem adott
magyarázatot vagy bocsánatkérést, de nem számítottam egyikre sem egy hozzá hasonló
embertől.
– Apád kéri, hogy az esküvő előtt jelenjünk meg nyilvánosan. Mivel mindannyian
egyetértettünk abban, hogy egy elkötelezett párnak felesleges… – Engem nem kérdezett, de
nem is lepett meg. – …azt javasoltam, hogy a Scuderi család évi karácsonyi partiján vegyünk
együtt részt.
Amióta az eszemet tudom, a családom a Scuderi házban tölti advent első vasárnapját.
– Ez ésszerű ötletnek hangzik.
Dante hűvösen rám mosolygott.
– Akkor ez elrendeződött. Megüzenem apáddal, hogy mikor foglak felvenni.
– Nekem is elmondhatod. Van telefonom és működtetni is tudom.
Dante bámult. Egy pillanatra felvillant valami az arcán, mintha jól szórakozna.
– Persze. Ha ez az, amit szeretnél. – Kihúzta a telefont a zsebéből. – Mi a számod?
Szükségem volt egy pillanatra, hogy elnyomjam a kevésbé nőies horkantást, mielőtt
megadhatnám neki.
Amikor végzett a gépeléssel, visszatolta a telefonját zakó zsebébe, azután egy szó nélkül
felállt. Én is felálltam időt szánva arra, hogy kisimítsam a nem létező rácokat a szoknyámon,
hogy leplezzem a bosszúságomat az iskolázott udvariasságom mögött.
– Köszönöm az idődet – mondta hivatalosan. Igazán reméltem, hogy az esküvőnk után
ellazul. Nem volt mindig ennyire visszafogott. Hallottam a történeteket arról, hogy hogyan
alakította az apja örököseként a pozícióját, hogy milyen hatékony volt, amikor az árulókkal és
ellenségekkel foglalkozott. Volt valami sötét és vad a jégherceg viselkedés mögött.
– Szívesen. – Az ajtó irányába sétáltam, amit Dante kinyitott és tartott rám várakozva.
Gyors köszönetet mondtam és kiléptem az előcsarnokba. – Megkeresem a szüleimet, hogy
elköszönhessenek.
– Voltaképpen, szeretnék bizalmasan váltani pár szót az apáddal, mielőtt távozom.
Hiábavaló lett volna bármilyen információt leolvasni az arcáról, úgyhogy nem vesződtem
vele. Helyette a folyosó vége felé indultam, majd bekopogtam apám dolgozószobájának
ajtaján. A hangok elhaltak bent és egy pillanattal később apám kinyitotta az ajtót. Mama
közvetlenül mögötte állt. Az arckifejezésén láttam, hogy szívesen bombázna kérdésekkel, de
Dante közel állt mögöttem.

JustBook.fordítva
 – Dante szeretne váltani pár szót veled – mondtam, azután Dante felé fordultam. – Addig
is, a karácsonyi partin találkozunk.
Mérlegeltem, hogy megcsókoljam-e az ajkait, de azonnal elvetettem ezt az ötletet.
Helyette mosolyogva biccentettem, mielőtt elsétáltam. Anyám a sarkamban loholt, majd
hozzám igazította a lépéseit. Belém karolt.
– Hogy ment? Dante nem látszott túl elégedettnek. Tettél valamit, amivel megsértetted őt?
Ránéztem. – Természetesen nem. Dante arcára egyetlen kifejezés fagyott.
– Shhh. – Mama a hátunk mögé nézett. – Mi van, ha meghall téged?
Nem hiszem, hogy érdekelné őt. Mama az arcomat vizsgálta.
– Boldognak kellene lenned, Valentina. Megnyerted a férjlottót, és én biztos vagyok
benne, hogy egy szenvedélyes szerető rejtőzik Dante hideg külseje alatt.
– Mama, kérlek. – Eddig két alkalmat kellett életemben átszenvednem anyám szexuális
felvilágosításával együtt; alig múltam tizenöt és megpróbálta elmondani a madarak és a méhek
jól ismert szexuális mechanikáját. Még egy katolikus lányiskolába is eljut előbb vagy utóbb
ez az információ. És a második, kicsivel az Antonióval kötött esküvőm előtt. Nem hinném,
hogy túlélek egy harmadikat.
De reméltem, hogy igaza van. Annak köszönhetően, hogy Antonio nem érzett érdeklődést
a nők iránt, soha nem nyílt alkalmam, hogy igazán élvezzek egy szenvedélyes szeretőt, vagy
bármilyen szeretőt. Töb, mint készen álltam, hogy végre megszabaduljak a szüzességemtől,
még akkor is, ha Dante felfedezi, hogy az első házasságom csak mutatóban létezett, de majd
akkor megyek át a hídon, ha oda értem.

JustBook.fordítva
 MÁSODIK FEJEZET

Dante háromnegyed hatkor vett fel, ahogy ígérte. Egy perccel se hamarabb vagy később.
Nem számítottam semmi másra. A szüleim már percekkel ezelőtt elindultak. A Szervezet
jövőbeli fejeként Dante nem érkezhet idejekorán a partiba.
Egy másik háromrészes, sötét tengerészkék színű, halszálka csíkos öltönyt viselt és egy
hozzá illő világoskék nyakkendőt. Egy pillanatra megdermedtem, amikor megláttam. A ruhám
szintén tengerészkék volt. Az emberek azt fogják hinni, hogy szándékosan öltöztünk össze,
pedig semmi ilyesmi nem történt.
Három napon keresztül követtem egy szigorú és megvonással járó diétát, hogy beleférjek
ebbe a szűk, sötét ruhába. Nem akartam mást viselni. Annak ellenére, hogy hosszú
ceruzaszoknyám a bokámig ért, a hasíték a combom mentén engedte, hogy nagyobb baj nélkül
tudjak lépcsőzni.
Dante szemei gyorsan végigmértek.
– Csinos vagy, Valentina – mondta udvariasan.
Azonban nem volt semmi jele, hogy valóban így gondolná.
– Köszönöm – mosolyogtam és odaléptem hozzá.
Megérintette a hátam alsó részét, így vezetve engem a fekete Porsche irányába, ami a
járdaszegélynél parkolt. Megfeszült, ahogy a tenyere kapcsolatba került meztelen bőrömmel.
Nem voltam biztos benne, de mintha egy sóhaj szökött volna ki belőle, a meztelen bőrömön
való érintésbe beleborzongott a gerincem.
Könnyedén pihentette kezét a hátamon és nem adott további arra utaló jelet, hogy
meglepetésként érte volna a hátam meztelensége, miközben az utas oldali ajtóhoz vezetett,
ami már nyitva várt rám. Szinte fejembe szállt a dicsőség, hogy sikerült egy reakciót
kiváltanom a jégemberből. Amint házasok leszünk, megpróbálom gyakrabban elérni ezt.

***
A többi vendég már megérkezett, amikor megálltunk a Scuderi rezidencia előtt.
Sétálhattunk volna, ha nem esett volna öt centi hó, és nem aggódnék a biztonságomért és a
magassarkú cipőimért. Dante nem vesződött csevegéssel az út alatt. A gondolatai amúgy is
távol jártak. Ezúttal, amikor Dante a tenyerét meztelen hátamra tette, nem mutatott semmilyen
reakciót.
Ludovica Scuderi nyitott nekünk ajtót. A férje Rocco, Dante apjának jelenlegi tanácsadója
állt mögötte, kezei a felesége vállára téve. Mindketten ragyogóan mosolyogtak, miközben a
kellemesen meleg előcsarnokba invitáltak minket. Az előcsarnokot egy csaknem két méter
magas vörös és ezüstszínekben díszített karácsonyfa uralta.

JustBook.fordítva
 – Nagy örömünkre szolgál, hogy el tudtatok jönni hozzánk – mondta Ludovica meleg
hangon.
Rocco megrázta Dante kezét.
– Gratulálok neked a kiváló ízlésedhez. A jövendőbeli feleséged csodálatos, Dante.
Nyilvánvaló, hogy mire volt ez a nagy kedvesség. Bár kívánatos volt egy új Caponak
megtartania az előde tanácsadóját, de ez nem hagyomány, tehát Dante választhatna új
tanácsadót, amikor átveszi az apjától a hatalmat.
Dante meghajtotta a fejét és visszatette a kezét a hátamra.
– Igen, az – mondta, és én egyszerűen csak annyit tudtam tenni, hogy mosolyogni kezdtem.
Ludovica megragadta a kezeimet.
– Örültünk, amikor megtudtuk, hogy Dante téged választott. Végül is, amin keresztül
mentél, úgy tisztességes, ha a sors kárpótol érte.
Nem igazán tudtam, hogy erre mit felelhetnék. Talán őszintén mondta. Nehéz volt
megmondani. Végül is eredetileg Giannát akarták hozzáadni Dantéhoz.
– Köszönöm. Ez nagyon kedves tőled.
– Gyerünk. A parti nem az előcsarnokban folyik – mondta Rocco, miközben felénk intett,
hogy induljunk a nappali irányába. Nevetés és beszélgetés zaja szűrődött ki.
– Aria nagyon izgatott, hogy ismét láthat téged – mondta Ludovica, ahogy beléptünk a
nappaliba. Nem volt időm arra, hogy kifejezzem a meglepettségem amiatt, hogy Aria itt van,
mert mihelyst meglátott minket a tömeg, azonnal összesereglettek körülöttünk, hogy
gratuláljanak az eljegyzésünkhöz és a közelgő esküvőnkhöz.
A kézfogások közben körbenéztem a szobában. Aria a hatalmas helyiség másik végében
állt egy másik méretes karácsonyfa mellett, nem kevésbé hatalmas férje mellett, aki birtoklón
ölelte át a derekát. Nem láttam sehol Giannát és a vőlegényét, Matteót. Ha az anyám pletykája
helytálló, akkor a Scuderiket aggasztotta, hogy a középső lányuk jelenetet rendezhet.
Dante a hüvelykujját a hátamon mozgatta, ami megdöbbentett. A szemeim felé
fordítottam, azután a velünk szemben levő párra, akiket teljesen figyelmen kívül hagytam a
bámészkodás miatt. Elővettem a legfényesebb mosolyomat, és egy ölelésbe húztam Bibianát.
– Hogy vagy? – suttogtam.
Röviden megszorított, aztán visszahúzódott egy erőltetett mosollyal. Ez volt a legtöbb
válasz, amit adhatott nekem ennyi ember jelenlétében.
Bibiana férje, Tommaso, aki harminc évvel idősebb nála, kopasz és túlsúlyos volt,
finoman megcsókolta a kezemet, ez eltért attól, amit a szemében láttam. Az üres szóval lehetne
leginkább leírni. Dante ujjai a hátamon megfeszültek és megkockáztattam egy pillantást felé,
de a szokásos kimért álarcát viselte. A szemeivel Tommasót méregette, mire a férfi Bibianával
gyorsan odébb állt.
Egy pincér az italos tálcájával megállt mellettünk, és Dante leemelt nekem egy pohár
pezsgőt, magának pedig egy whiskey-t. Most, hogy végül a jókívánságok támadása
alábbhagyott, Luca és Aria átjöttek a szoba másik felébe. Dante viselkedése egy kissé
megváltozott, mint egy tigris, amely egy másik ragadozót érez meg a területén. Ahelyett, hogy

JustBook.fordítva
megfeszült volna, ellazult, mintha azt mutatná, hogy nem foglalkozik vele, de a szemei éberek
és számítóak voltak.
Luca és Dante kezet ráztak, mindkettőjük arcán a nyugtalanító cápamosollyal. Figyelmen
kívül hagyva őket, őszintén Ariára mosolyogtam, örültem, hogy újra láthatom. Egy hónap telt
már el azóta. Sokkal nyugodtabbnak tűnt, mint az esküvőjén.
– Csodálatosan festesz – mondtam neki, ahogy megöleltem.
Egy sötét piros ruhát viselt, ami gyönyörűen kiemelte szőke haját és sápadt bőrét. Nem
csoda, hogy Luca nem tudta a pillantását levenni róla.
– Te is – mondta, ahogy hátralépett. – Láthatnám a hátad?
Kérésére megfordultam.
– Aszta. Hát nem bámulatos?
Ez a kérdés Luca felé irányult és egy kellemetlen szünethez vezetett, amiben a feszültség
a magasba szökött. Dante átkarolta a derekam, a hideg szemeit Lucára vetette, aki megfogta
Aria kezét, megcsókolta és halk hangon azt mondta: – A szemeim mindig csak téged látnak.
Aria zavartan rám mosolygott.
– Nekem rá kell néznem Giannára, de később beszélhetnék veled?
– Oké – mondtam, és megkönnyebbültem, amikor ő és Luca elsétáltak. E két férfi mellett
Aria és én nem tudnánk beszélgetni.
Dantéhoz fordultam. – Nem kedveled őt.
– Nem számít, hogy kedvelem-e. Ez önfenntartásról és egy adag egészséges gyanakvásról
szól.
– Ez a karácsonyi szellem – mondtam, meg sem próbálva elrejteni a szarkazmusomat.
Ismét feltűnt Dante szája sarkában a kis rándulás, mint aki jól szórakozik, de el is tűnt.
– Szeretnél valamit enni?
– Határozottan.
Az elmúlt néhány nap kínzó diétája után éheztem. Ahogy végig sétáltunk a tömegen,
feltűnt, hogy a Szervezet jelenlegi vezetője nincs jelen.
– Hol van az apád?
– Nem akarta elrabolni a show-t tőlünk. Most, hogy visszavonul, jobban szeretné elkerülni
a közfigyelmet – válaszolta fanyarul Dante.
– Érthető.
Ezek a társadalmi események kimerítőek voltak. Óvatosnak kellett lenni, hogy mit
mondasz vagy teszel, különösen a Szervezet fejének. A komor tekintetekből, amelyeket nők
vetettek rám, tudtam, hogy én vagyok a kedvenc témájuk. Tudtam, hogy mit mondanak a
hátam mögött: Dante Cavallaro miért választott egy özvegyet egy fiatal ártatlan menyasszony
helyett?
Felpillantottam érzéketlen arcára, a szögletes arccsontjára, szemeiben számítást és
éberséget találtam, és választ a kérdésre, ami nem volt más, mint a tiszta logika.
A büfét olasz csemegékkel halmozták el. Vettem egy szeletet a Panettone-ból, mert
kétségbeesetten szükségem volt egy kis cukros kényeztetésre. Szokásosan olyan íze volt, mint

JustBook.fordítva
a mennyországnak. Néhány alkalommal elkészítettem én is, de az soha nem volt olyan jó, mint
Ludovica Scuderié.
– Dante – hangzott egy kellemes női hang mögülünk.
Dante és én egyszerre fordultunk meg. A húga, Ines volt az, akivel az évek során csak
néhány szót váltottam a kilenc évnyi korkülönbség miatt. Terhes volt, valószínűleg a harmadik
trimeszterben járt, ha helyesen tippeltem.
A szoba közepén az ikrei, egy fiú és egy lány, foglaltak helyet, miközben játszottak a velük
egy idős Fabiano Scuderival. Inesnek ugyanolyan szőke haja volt, mint Dantének és ugyanaz
a hideg kisugárzása, de a tekintete, amit rám vetett, noha nem volt meleg, de legalább
barátságosnak hatott.
– És Valentina. Jó látni téged.
– Ines – mondtam mosolyogva. – Ragyogóan festesz.
Megérintette a hasát.
– Köszönöm. Kihívás volt találni egy olyan csinos ruhát, ami jó a hasamra. Talán
segíthetnék az esküvői bevásárlásnál?
– Szeretném. És ha nem bánod, örülnék, ha csatlakoznál hozzám, amikor megyek esküvői
ruhát keresni.
A kék szemei nagyra nyíltak. – Még nincs meg?
Vállat vontam. Természetesen még mindig megvolt az előző esküvőmről a ruha, de nem
állt szándékomban ismét viselni. Az balszerencsét jelentene.
– Még nem, de jövő héten megyek venni, ha esetleg ráérsz te is?
– Számíthatsz rám – felelte. Tekintete sokkal melegebb lett. Harminckettőnél sokkal
fiatalabbnak látszott, és bár terhes volt, úgy tűnt egy gramm felesleg sem volt rajta. Azon
töprengtem, hogy hogyan csinálja. Talán jók a gének. Engem határozottan nem áldottak meg
vele. Az alkalmi koplalós napok vagy hetek, és rendszeres edzések nélkül nagyon hamar súlyt
szednék fel.
– Csodálatos. – A szemem sarokból láttam Dantét, ahogy enyhe érdeklődéssel figyel
minket. Reméltem örül, hogy a nővére és én kijövünk egymással. Tudtam, hogy az elhunyt
felesége és Ines barátok voltak. Gyakran láttam őket, ahogy társadalmi eseményeknél együtt
nevettek.
– Hol van a férjed? – kérdezte végül Dante.
– Oh, Pietro kiment Rocco Scuderival szivarozni. Nem akartak zavarni téged és a
jövendőbeli feleségedet.
Egy izom megrángott Dante arcán.
– Menj utánuk nyugodtan, ha üzleti ügyetek van – mondtam gyorsan. – Nekem úgyis
Ariával kellene beszélnem. Talán szeretnél csatlakozni hozzám, Ines?
Ines megrázta a fejét, szemei az ikrein voltak, akik épp egymásnak feszültek.
– Nekem most közbe kell lépnem vagy jönnek a könnyek és a véres orrok.
Küldött felém egy gyors mosolyt, azután elszáguldott a vitatkozó gyerekei irányába.
Dante még mindig nem mozdult az oldalamról.
– Biztos vagy benne?

JustBook.fordítva
 – Igen.
Bólintott. – Hamarosan visszatérek.
Néztem, ahogy megy a teraszajtó irányába és eltűnik kint. Most, hogy elment, láttam,
amint a többi nő nyíltabban fordítja felém a figyelmét. Gyorsan meg kellett találnom Ariát
vagy Bibianát, mielőtt egyikőjük kellemetlen beszélgetést kezdeményez velem.
Keresztülvágtam a többi vendégen, miközben egy rövid mosollyal üdvözöltem őket.
Végül Ariát és Bibianát a hall egy csendes sarkában találtam meg.
– Hát itt vagytok – mondtam miközben meg sem próbáltam elrejteni a
megkönnyebbülésemet.
– Mi a baj? – kérdezte Aria egy szemöldökráncolással.
– Úgy érzem, mintha mindenki rólam és Dantéról beszélne. Mondd, hogy csak
beképzelem.
Bibiana megrázta a fejét. – Nem. A legtöbb özvegy nem olyan szerencsés, mint te vagy.
– Tudom, de mégis. Azt kívánom, bár ne lennének ennyire megdöbbenve az eljegyzésem
miatt.
– El fog múlni – mondta Aria, majd grimaszolt. – Hamarosan Gianna vissza fog jönni a
napi pletykák első helyére.
– Sajnálom. Hallottam, hogy milyen botrány volt Gianna eljegyzéspartiján.
Aria bólintott. – Igen. Gianna baja, hogy nem tudja elrejteni a vonakodását a házassággal
kapcsolatban.
– Ezért nincs itt Matteo Vitiello? – kérdezte Bibiana. Én is kíváncsi voltam, de nem
akartam tolakodó lenni.
– Nem. De Salvatore Vitiello halála óta Matteo a Családban a második, így neki maradnia
kell New Yorkban, amikor Luca nincs ott. – Kerestem az arcán a hangjában érzett feszültség
jeleit, de megtanulta elrejteni az érzelmeit. Lucának gondjai támadtak volna New Yorkkal?
Fiatal volt Caponak. Talán egyes erők New Yorkban megpróbálták eltávolítani.
Egykor Aria elmondta volna nekem, de most, hogy én vagyok a chicagói főnök
jövendőbelije, már óvatosnak kellett lennie, hogy mit mond. Talán megpróbáltunk együtt
működni, de New York és Chicago határozottan nem voltak barátok.
– Érthető – mondtam. Bibiana rám pillantott. Neki is észre kellett vennie a feszültséget
Aria szavaiban.
Aria kék szemei kikerekedtek.
– Még nem is mutattad meg nekem a jegygyűrűdet!
Kinyújtottam a kezemet felé.
– Gyönyörű – mondta Aria.
– Az. Dante választotta nekem.
A második jegygyűrűm, és a második alkalom, amikor nem a szeretetet jelképezte.
– Meddig maradsz Chicagóban? Van időd egy kávéra?
– Holnap reggel indulunk. Luca vissza akar térni New Yorkba. De néhány nappal
korábban érkezünk az esküvődre, úgyhogy talán akkor találkozhatunk egy kávéra, hacsak nem
leszel túl elfoglalt?

JustBook.fordítva
 – Nem lesz nagy ünnepség, így lesz időm egy kávéra összefutni. Ha már többet tudsz, hívj
fel.
– Így fogok tenni.
– Mi a helyzet veled, Bibiana, lesz időd holnap átjönni? Veled is rég volt alkalmunk
beszélgetni.
Bibiana az ajkába harapott.
– Azt hiszem, ee tudok szabadulni. Most, hogy ilyen jó vagy, mint a Főnök felesége,
Tommaso sem mondhat könnyen nemet.
– Pontosan – mondtam Aria felé fordulva ismét. – Hol van Luca?
Aria körülnézett.
– Szerette volna megbeszélni a szüleimmel Matteo és Gianna egybekelését. Ez a vártnál
több bonyodalommal jár.
Törölnék az eljegyzést? Az volna az év pletykája. Nem tudom elképzelni, hogy
megkockáztatnák, bármennyire is vonakodjon Gianna.
Dante megjelent a nappali ajtajában, a szemei megállapodtak rajtam.
– Azt hiszem, mennem kell – mondtam. Megöleltem Ariát és Bibianát, mielőtt Dante felé
indultam. Megálltam előtte.
– Távozunk?
Dante hihetetlenül feszültnek tűnt.
– Igen. De ha maradni akarsz, a szüleiddel haza tudsz menni.
Az csak még több pletykához vezetne. Nem jelenhetsz meg egy partin a vőlegényeddel,
hogy aztán nélküle távozz.
– Nem hinném, hogy az bölcs dolog volna.
Dante megértően nézett.
– Természetesen.

***
Visszafelé az autóban rákérdeztem.
– Minden oké? – Most, hogy már el voltunk jegyezve, úgy gondoltam rendben volt, ha
megkérdezem.
Ujjai a kormánykeréken megfeszültek.
– Az oroszok több bajt okoznak nekünk, mint szokásosan, és határozottan az sem segít,
hogy Salvatore Vitiello meghalt ezekben a kritikus időkben és New Yorknak egy új Capóval
kell foglalkozni.
Meglepődve bámultam rá. Amikor megkérdeztem, nem számítottam ilyen részletes
válaszra. A legtöbb férfi nem szeretett a feleségével üzletről beszélgetni, és én ráadásul még
nem is voltam Dante felesége.
Dante szemei felém fordultak.
– Meglepettnek tűnsz.
– Az vagyok – ismertem be. – Köszönöm, hogy őszintén válaszoltál.
– Úgy gondolom az őszinteség a működő házasság kulcsa.

JustBook.fordítva
 – Nem azokban a házasságokban, amiket én ismerek – mondtam fanyarul.
Dante bólintott. – Igaz.
– Szóval nem gondolod azt, hogy Luca jó Főnök?
– Jó Főnök lesz, ha egyszer kigyomlálja az ellenfeleit – mondta tárgyilagosan. Mintha a
gyomlálás nem azt jelentené, hogy embereket kell meggyilkolni, mert kényelmetlenséget vagy
veszélyt jelent a hatalmára.
– Te is ezt fogod tenni, amint a Szervezet Főnöke leszel?
– Igen, amennyiben szükséges, de az elmúlt néhány évben bizonyítottam már a vezetői
képességeimet. Jóval idősebb is vagyok Lucánál.
De még mindig a legfiatalabb Főnök a Szervezet történelmében. Az emberek is tesztelnék
őt.
Dante megállt a szüleim háza előtt. Leállította a motort, kiszállt és az autót megkerülve
kinyitotta nekem az ajtót.
Megfogtam a kezét és kiszálltam, egy pillanatra olyan közel volt a testünk, hogy könnyű
lett volna megcsókolni őt.
Aztán hátralépet, ezzel helyreállítva a megfelelő távolságot közöttünk, míg az ajtó felé
vezetett. Megfordultam, hogy szembenézzek vele.
– Sosem látlak testőrrel. Nem kockázatos kint lenni egyedül?
Dante sötéten elmosolyodott.
– Fel vagyok fegyverkezve, és ha valaki meg akar lepni, megpróbálhatja.
– Te vagy a legjobb lövész a Szervezetben.
– A legjobbak közül, igen.
– Jó, akkor azt hiszem, biztonságban érezhetem magam. – Ezt viccnek szántam, de Dante
halálosan komolynak tűnt.
– Biztonságban vagy.
Haboztam. Meg sem próbál csókolni? Négy hét múlva összeházasodunk. Az illem
kedvéért igazán nem kell távol tartanunk magunkat egymástól. Amikor nyilvánvalóvá vált,
hogy Dante nem fog mozdulni, odaléptem hozzá és megcsókoltam az arcát. Nem mertem az
arcára pillantani, ehelyett kinyitottam az ajtót és besiklottam rajta, majd hagytam, hogy
becsukódjon a hátam mögött.
Néhány pillanatig vártam, mielőtt az ajtó melletti ablakon kinéztem volna. Dante autója
elhajtott. Azon töprengtem, hogy miért nem próbált megcsókolni. Azért, mert még nem
voltunk házasok? Talán úgy gondolta, nem helyénvaló fizikailag közeledni egymáshoz az
esküvőnk előtt. Vagy talán még mindig a volt feleségébe szerelmes? Ráadásul nem néztem
meg a kezét, hogy lássam levette-e a régi jegygyűrűjét. Ezért vettek ma szájukra az emberek?

JustBook.fordítva
 HARMADIK FEJEZET

Bibiana jött hozzám másnap délután, szemei ki voltak vörösödve a sírástól. Bekísértem a
könyvtárba és hagytam letelepedni a bőr kanapéra.
– Mi történt?
– Tommaso mérges, amiért még nem estem teherbe. Azt akarja vizsgáltassam ki magam
az orvossal.
Már majdnem négy éve voltak házasok, de Bibianna titokban fogamzásgátlót szedett.
– Talán nem is lenne annyira rossz terhesnek lenned. Ha van egy babád, akkor lenne
valaki, akit szerethetsz és aki viszont szeret. – A karomba zártam őt. Látni az utóbbi években
Bibianát, ahogy egyre depressziósabb lesz a házassága miatt, szívszorító volt. Azt kívántam
bár tehetnék érte valamit.
– Talán igazad van. Tommaso talán nem érne hozzám, ha nagy hasam lenne. – Megrázta
a fejét. – Ne is beszéljünk erről többet, meg akarok feledkezni egy kicsit a problémákról. Veled
mi újság? Az esküvői előkészületekkel minden rendben?
Vállat vontam.
– Anyám kibérelt egy báltermet az egyik hotelben. Az egyetlen dolgom, hogy megvegyem
a mennyasszonyi ruhám.
– Fehéret fogsz viselni ismét?
– Nem hiszem. Anya szerint nem illendő. Inkább valamilyen krémszínűt, az jobb lenne.
Bibiana fújtatott.
– Szerintem nevetséges, hogy nem hordhatsz fehéret csak mert már voltál házas. Nem
mintha igazi házasság lett volna.
– Csitt – sziszegtem, szemeimmel a könyvtár zárt ajtaját pásztázva. Bibianának már egy
ideje beszéltem az Antonióval kötött házasságom valódi mivoltáról. – Tudod, hogy nem
szerezhetnek róla tudomást.
– Nem értem miért véded őt, hiszen már halott. Eszközként használt téged. Most magaddal
kell törődnöd.
– Azt teszem, de segítettem Antoniónak elárulni a Szervezetet. Tudod, hogy melegnek
lenni egyet jelent a bűnösséggel.
– Ez nevetséges.
– Tudom, de a Szervezet soha nem fog változni bármennyire is szeretnénk.
– Ha nem akarod elmondani Danténak, mit fogsz kezdeni a nászéjszakádon? Nem aggódsz
amiatt, hogy rájön nem is háltátok el a házasságot Antonióval?
– Talán nem veszi észre.
– Ha bármiben is hasonlít majd az én első alkalmamhoz, akkor világossá fog válni
számára.

JustBook.fordítva
 – Tomasso szörnyen bánt veled. Nem is akartál vele lenni, emiatt véreztél annyira. Még
mindig felbosszant, ha rá gondolok.
Bibiana nyelt egyet
– Ami történt megtörtént. Bárcsak egy meleg férfihoz mentem volna. – Nevetett fel
élénken.
Megfogtam a kezét.
– Talán szerencsés leszel és Tommaso kap egy szívinfarktust vagy lelövik az oroszok. –
Még csak nem is viccből mondtam. Szerettem volna, ha megszabadul attól az embertől.
Bibiana vigyorgott.
– Milyen szomorú, hogy én is pont ezt kívánom.
– Természetes, amiért erre vágysz. Megértelek. Bárki osztaná a véleményem.
Vizslatta az arcom.
– Szóval mi a helyzet veled? Le akarsz feküdni Dantéval?
– Egyértelműen. Már alig várom. – Elpirultam, pedig ez volt az igazság és nincs semmi
rossz abban, hogy szexelni akarsz a jövendőbeli férjeddel. Elvégre Dante egy helyes férfi.
– Akkor talán előkészületeket kellene tenned, ami biztosítja, ne jöjjön rá, hogy az első
házasságod csak megjátszás volt.
– Mi? Találjak egy pasit, akivel lefeküdhetek? Nem fogom megcsalni Dantét. A szex a
házassághoz tartozik. – Annak ellenére nem szándékoztam mindent a szívemre venni, amit az
anyám mondott és a szigorú katolikus tanáraim szavainak sem engedtem utat vájni az agyam
felé. Nem tudnék közel kerülni valakihez, akivel nem vagyok elkötelezve.
Bibianából feltört egy fojtott nevetés.
– Nem is erre értettem. – Lehalkította a hangját és elpirult. – Arra gondoltam használhatnál
egy dildót.
Egy percig meg sem tudtam szólalni zavaromban. Soha nem fontolgattam ilyesmit.
– Amúgy is, honnan szerezhetnék dildót? Aligha kérhetem meg apám testőreit, hogy
vigyenek el egy szexshopba. Az anyám belehalna a szégyenbe, ha kiderülne. Én magam is
zavarban lennék azonnal, ahogy belépnék a boltba.
– Bárcsak megvehetném neked, de ha Tommaso rájönne, őrjöngene. – A zúzódások
Bibiana orcáján Tommaso legutóbbi kitörése óta még nem halványultak el teljesen.
– Így lesz a legjobb valószínűleg. Amúgy sem tetszik az ötlet, hogy egy élettelen tárgyal
szexszeljek. Majd kitalálok valamit.
– Mindenesetre meglehet, Dante úgy el lesz foglalva a saját igényeivel, hogy lehet észre
sem veszi. A legtöbb férfi így lenne vele.
Ez nem nyugtatott meg. Azért reméltem, Dante törődik majd velem is.

***
Január 5.-én végre elérkezett a nagy nap. Pislákoló idegességet éreztem, nem csak a
nászéjszaka miatt. Tudtam, hogy ez volt a második esélyem a boldog házasságra. A legtöbb
ember a világunkban nem kapja meg ezt a kiváltságot. A legtöbben leélték az életüket abban
a szörnyű egyesülésben, amibe bele voltak kényszerülve, míg a halál el nem választotta őket.

JustBook.fordítva
 Lesétáltam a folyosón a krémszínű flitteres ruhámban és elbizakodottabb voltam, mint
valaha. Dante kifinomultnak látszott a fekete mellényében és öltönyében. Le sem vette rólam
a szemét, és mikor az apám átadott neki, biztos voltam benne, hogy jóváhagyást és elismerést
láttam a tekintetében. Keze forrón ölelte körül az enyémet és a pici mosoly, amivel
megajándékozott, mielőtt a pap elkezdte a ceremóniát, arra késztetett, hogy lábujjhegyre állva
azonnal megcsókoljam.
Anyám hangosan sírt az első sorban. Nem is nézhetett volna ki boldogabbnak, apám pedig
valósággal sugárzott a büszkeségtől. A bátyám Orazio, aki két órája érkezett meg
Clevelandből, ahol a Szervezetnek tevékenykedett, úgy tűnt alig várja, hogy elmehessen.
Jobban preferáltam Aria és Bibiana bátorító mosolyát. Miközben a pap beszélt, rápillantottam
Dantéra, amit láttam, az széttépte a szívemet. Egyre sűrűbb bánat vetült az arcára. Mind a
ketten elvesztettünk valakit, de neki az élete nagy szerelme volt, ha hinni lehetett a
szóbeszédnek. Számolnom kellett volna ezzel?
Mikor elérkezett a csókunk, Dante habozás nélkül felém hajolt és az enyémhez préselte
meleg ajkait. Egyértelműen nem hatott jeges férfinak.
Anya szavai jutottak az eszembe és izgalommal töltött el a tapasztalat, amit átéltem. Talán
nem fogom tudni Dantéval elfeledtetni az előző asszonyát, de nem is akartam, talán majd
velem tovább léphet.

***
A templom után mindannyian a hotel felé vettük az irányt, ahol az ünneplés folytatódott.
Most voltunk először kettesben, mint házaspár. Nem fogta meg a kezem, miközben vezetett,
de talán nem az az érintkezős és érzelgős típus. Ami jobban aggasztott, az a feszültség volt az
állkapcsában és az acélos tekintete.
– Szerintem jól ment, nem gondolod? – szólaltam meg, mikor már a csend nyomasztóvá
vált.
Dante tekintete rám vetődött.
– Igen, a pap jó munkát végzett.
– Bárcsak anyám ne sírt volna annyit. Általában összeszedettebb ennél.
Dante feszült mosollyal az arcán válaszolt.
– Csak boldoggá tetted.
– Tudom. – Megálltam egy pillanatra. – Te boldog vagy? – Tudtam, hogy ez egy rizikós
kérdés.
Látványosan magába zárkózott.
– Természetesen boldoggá tesz ez az egyesülés.
Többet vártam ennél, viszont az út további része némán telt. Nem akartam a házasságunkat
vitával kezdeni, szóval csak hagytam magam sodorni.
Mikor kiszálltunk az autóból, a bejárat felé haladva kezét a hátamra tette.
– Nagyon szép vagy, Valentina.
Felnéztem rá, de tekintete egyenesen előre összpontosult. Talán rájött milyen hidegen
viselkedett korábban, és bűntudata lett.

JustBook.fordítva
 A hotel bálterme gyönyörűen ki volt dekorálva rózsaszín és fehér rózsákkal. Dante
továbbra is a derekamon tartva a kezét, utat tört az asztalunk felé a gratuláló vendégek között.
A legtöbben hamarabb ide értek és már elfoglalták a helyüket. Az asztalunkat megosztottuk a
szüleimmel és a testvéremmel, azon túl Dante szüleivel és húgával, illetve annak férjével.
Soha nem beszéltem még a szüleivel, kivéve egy pár alkalommal némi rövid csevej erejéig.
De elég kedvesek voltak. Orazio úgy tett, mintha valami fontos dolga lenne az Iphone-ján, de
tudtam, csak meg akarja úszni apám kérdés áradatát.
Aria és Luca, Matteo és Gianna, valamint a Scuderi család foglalta el az asztalt a jobb
oldalunkon. Aria rám mosolygott, mielőtt a testvérére és Matteóra szegezte volna a tekintetét,
akik épp hevesen vitatkoztak. A kettőjük házassága maga lesz a pokol. Matteót nem izgatta a
mogorva nézés Gianna részéről.
– Nagyon szépek vagytok együtt – mondta Ines, visszairányítva figyelmemet az
asztalunkra.
Dante megfejthetetlen arckifejezéssel nézett rám.
A pincérek ezt a pillanatot választották a bevonulásra tányérokkal a kezükben.
A négyfogásos vacsora után eljött a tánc ideje. Dante a táncparketthez vezetett és a
mellkasához húzott. Rámosolyogtam. Melegséget és erőt sugárzott, és kitűnő táncos volt.
Nagyon jó illata volt, mintha nyári szellő keveredne a férfias jelleggel. Már alig vártam, hogy
egy ágyba kerüljünk és lássam mit rejteget a drága anyagú öltöny alatt. Ha egyedül lettünk
volna, ráhajtottam volna fejemet a vállára, de mindenki minket nézett és szerintem Dante nem
akart ilyen intim helyzetbe kerülni mások előtt.
Természetesen a vendégek nem zavartatták magukat. Hamarosan elhangzottak az első
kiáltások.
– Bacio, bacio!2
Dante letekintett rám félig felhúzott szemöldökkel.
– Teljesítsük a kívánságukat, vagy hagyjuk figyelmen kívül?
– Szerintem engedjünk nekik. – Én nagyon is hallgatni akartam rájuk.
Szorosan magához húzott és határozottan az ajkamnak nyomta az övét. Kék szemei
megállapodtak rajtam és biztos voltam benne, hogy valami melegség áradt belőle. Utána a
vendégek beözönlöttek a tánctérre, és a csókunk véget ért. Nem sokkal később Fiore Cavallaro
kért fel táncolni, és Dante az anyukájával táncolt. Mosolyogtam az apósomra, mert nem
tudtam hogyan viselkedjek a közelében. Ugyanolyan tartózkodó volt, mint Dante.
– A feleségem és én azt reméltük, a fiúnk olyan valakit választ, aki nem volt még házas.
Nehéz volt a mosolyomat továbbra is fenntartani, de nem akartam, hogy az embereknek
feltűnjön, megbántott valamivel.
– Megértem – mondtam halkan.
– De az érvelése meggyőzött minket. Hamarosan örökösre lesz szüksége és valakire, aki
nem annyira fiatal, bizonyára jobb anyja lesz az unokáinknak.
Bólintottam. A hideg logikájuk olyasmi volt, amit minden porcikámmal utáltam.

2
Csókot, csókot

JustBook.fordítva
 – Nem szándékoztam gonosznak hangzani, de ez a házasság egy kényelmes megoldás és
biztos vagyok benne, hogy tudod mit várnak tőled.
– Tudom és alig várom a Dantéval közös gyermekek érkezését. – Ez igaz volt, mindig is
akartam gyerekeket. Még a mesterséges megtermékenyítésen is elgondolkodtam, mikor
Antonio felesége voltam, de akartam egy esélyt Dante megismerésére, mielőtt teherbe esek.
Természetesen ezt nem osztottam meg Fioréval.
A bátyám lekért, ahogy elvárható volt.
– Örülök, amiért el tudtál jönni – kezdtem bele felnézve rá. Ugyanolyan sötétzöld szeme
és majdnem fekete haja volt, mint nekem, de mindössze ennyi volt a közös bennünk. Soha
nem álltunk közel egymáshoz. Nem mintha nem próbálkoztam volna. Nem hittem, hogy ez
megváltozna a közeljövőben. A bátyám nehezményezett apánkra, amiért elkényeztetett és rám
is, amiért nekem könnyebben ment.
– Nem maradhatok sokáig – mondta. Bólintottam, hiszen nem is vártam mást tőle. Orazio
megpróbálta elkerülni apánkat amennyire csak lehetősége volt rá.
Boldog voltam, mikor Pietro, Ines férje kért fel táncolni. Csendes férfi volt és nem lépett
a lábamra, úgyhogy nem bántam volna, ha vele táncolok az est végéig, így elkerülve a további
kínos társalgást. Természetesen ez túlmutatott volna az illendőség határain. Ezután, a
vendégszeretet kimutatása érdekében, New York feje következett. Míg Aria teljesen
kényelmesen érezte most magát Luca közelében, velem ez biztosan nem így volt.
Mindazonáltal elfogadtam a kezét, mikor felém nyújtotta. Nem mosolygott. Csak akkor
lehetett rajta igaz mosolyt látni, mikor Ariára nézett. Ugyan Dante is magas volt és izmos, de
Luca esetében felfelé kellett billentenem a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Tudtam az
emberek figyelnek minket, miközben táncolunk. Főleg Dante lopott pillantásai követték
minden mozdulatunkat még úgy is, miközben ő Ariával táncolt. Nem mintha Luca vidámnak
tűnt volna attól, ahogy Dante átölelte a feleségét. A férfiak a mi világunkban nagyon
birtoklóak. Az olyan férfiak, mint Dante és Luca, teljesen mások voltak.
Mikor a zene véget ért és új dal kezdődött, nehezen tudtam megállni az arcomra kiülő
megkönnyebbülést. Luca arcáról sugárzott a megértés. Már biztos hozzá volt szokva az
emberek reakcióihoz, ha a közelében vannak. Matteo következett. Nem ismertem őt túl jól, de
hallottam a vérhőmérsékletéről és a késekkel való tehetségéről.
– Szabad? – kérdezte eltúlzó ívvel a hangjában.
Gúnyosan pukedliztem viszonzásként.
– Persze.
Meglepetés villant a szemében. Magához húzott egy cápavigyor kíséretében. Közelebb,
mint amit Luca megkockáztatott. Közelebb, mint bármelyik épeszű ember mert volna.
– Az hiszem láttam a férjedet kissé megrándulni e pillanatban. Gondolom ez egyenértékű
egy érzelmi kitöréssel egy olyan kőszívű alaknál, mint amilyen ő maga.
Kifújtam a levegőt és próbáltam elfojtani a nevetést.
– Szereted, ha a zörög a haraszt igaz?
Sötét szemében vidámság csillant.
– Óh, ne aggódj, nem vagyok ijedős fajta.

JustBook.fordítva
 Kirobbant belőlem a kacagás, de nem arra a nőies visszafogott kuncogásra célzok. Egy
igazi, hangos hahotázásra.
– Szerintem ez most nagyon illetlen volt.
Észrevettem néhány felénk forduló tekintetet, mégsem tudtam fegyelmezni magam.
– Igazad van. Pedig figyelmeztettek, hogy viselkedjek a Főnök feleségének a közelében,
nehogy baj legyen New York és Chicago között – mondta csendesen.
– Ne aggódj, nem árullak be.
Matteo rám kacsintott.
– Attól tartok, már elkéstünk ezzel.
– Szerintem ismét én következem – közölte Dante, ahogy feltűnt mellettünk. Határozottan
Matteoóra szegeződött a tekintete, aki teljesen higgadt maradt. Matteo tett egy lépést hátra.
– Természetesen, egyébként is, ki tudna távol maradni egy ilyen gyönyörű barna
szépségtől sokáig. – Lehajolt és kezet csókolt. Megmerevedtem, nem a csóktól, hanem Dante
miatt, amit a szeme tükrözött. Gyorsan megfogtam a kezét és remegni kezdtem, de akkor
hirtelen Aria termett mellettünk.
– Matteo, most velem kellene táncolnod. – Megtette és Aria elővigyázatosan távolabb
vezette magukat tőlünk.
– Azt hittem táncolni akartál velem – mondtam nyugalmat erőltetve a hangomra, ahogy
felnéztem Dantéra.
A kék szemeit rajtam nyugtatta. A karjába vont és elkezdtünk mozogni a zene ritmusára.
Nem tudtam mi a forrása az idegességének, talán féltékenység vagy Matteo tiszteletlen
viselkedése.
– Mit mondott neked? – kérdezte végül.
– Tessék?
– Min nevettél?
Talán a féltékenység volt a vezető erő, mindazonáltal ez boldoggá tett.
– Egy viccet mesélt a harasztról.
Felismerés ült ki Dante arcára.
– Óvatosabbnak kellene lennie. – A fenyegetés nyilvánvaló volt. Még jó, hogy Matteo és
Luca nem hallották.
– Talán kicsit feszült attól, ami közte és Gianna között folyik.
– Ahogy hallottam, mindig is frivol volt, már a Scuderi lánnyal való eljegyzése előtt is.
– Nem mindenki olyan fegyelmezett, mint te – mondtam élesen.
Felhúzta a szemöldökét, de nem válaszolt semmit.

***
Nem sokkal éjfél után kimentettük magunkat. A hotel felajánlotta a legnagyobb
lakosztályát, de Dante haza szeretett volna menni, aminek én is jobban örültem. Már mohón
vártam a beköltözést Dante házába. Habár aggódtam amiatt, hogy eddig az elhunyt feleségével
osztotta meg. Valószínűleg sok emlék fűzte hozzá. Bibiana keresztezte az ujjait, amikor
mellette sétáltunk, én csak mosolyogtam.

JustBook.fordítva
 NEGYEDIK FEJEZET

Boldog voltam, hogy elérkezett a nászéjszakánk ideje. Az első igazi nászéjszakám, amire
annyit vártam már.
A Dante háza felé vezető úton, amely Chicago milliomos negyedében volt, egyikünk sem
szólalt meg. Úgy látszik ez valami utálatos hagyománnyá vált közöttünk. Elfoglaltam magam
a forgalom bámulásával az anyósülés felőli oldalon, és kétségbeesetten próbáltam leplezni az
egyre növekvő idegességemet. Lehetséges volt izgalmat és rettegést érezni egyszerre?
Dante lelassított, ahogy közeledtünk egy hatalma, világosbarna, három szintes házhoz. A
kovácsoltvas kapu nyílni kezdett, amikor Dante megnyomta a távirányítót, majd egyenesen a
dupla garázsba hajtottunk. A családom otthona nem volt túlságosan messze. Mint elvárható
volt, kisebb volt, mint Dantéé. A kisfőnöknek nem lehetett nagyobb háza, mint a Caponak.
Miután Dante leparkolt egy Mercedes SUV mellett, kiszállt. Átsétált az oldalamra,
kinyitotta az ajtót és kisegített, ami elég nehéz volt a ruhám miatt. A keze meleg volt és stabil.
Mindig meglepődtem a bőrén, amiért nem találtam jegesnek, mint a személységét. Abban a
pillanatban elengedett, mihelyt a lábaimra ereszkedtem, és majdnem utána nyúltam, de végül
megálljt parancsoltam magamnak. Nem akartam ráerőltetni. Talán majd a zárt ajtók mögött
elengedi magát.
Előre vezetett az oldalsó ajtón át a ház előcsarnokába. A padló és a lépcső sötét
keményfából készült, a csillár lágyan világított ránk. Furcsán csendes voltam. Tudtam,
Danténak van szakácsa és bejárónője, aki vezeti a háztartását.
– Zitának és Gaby-nek szabadságot adtam mára – mondta magától. Ilyen könnyen olvasott
bennem?
– Az jó – feleltem, aztán összerezzentem attól, hogy ez vajon hogyan hangozhatott. Nem
gondoltam, hogy az egész házat a hálószobából kiszűrődő hangokkal fogjuk szórakoztatni, de
jobban szerettem volna teljesen kettesben lenni az első este.
Dante a lépcső felé fordult, majd a korlátot fogva visszanézett rám. Én megálltam az előtér
közepén, de gyorsan tovább siettem, majd követtem őt fel a lépcsőkön. A gyomrom
imbolygott az idegességtől.
Ez volt a második nászéjszakám, mégis szinte teljesen tapasztalatlan voltam, amit sok éven
át reméltem, most reméltem beteljesedhet. Antonio és én néha csókolóztunk a házasságunk
elején, még a mellemet is megérintette a hálóingemen keresztül párszor, de miután rájöttem,
hogy nem hajlik rá, abbahagytuk ezeket a jelentéktelen kísérleteket az intimitásra.
Valódi feleséggé és nővé akartam válni, és ellentétben Antonióval, Dante tökéletesen
képes volt elhálni az esküvőnket. Ez egyben a problémámat is jelentette. Mi van, ha rájön,
még mindig szűz vagyok? El tudom rejteni előle? Talán, ha megkérem, kapcsolja le a villanyt
eltakarhatom a kényelmetlenségem, vagy ráfoghatom az idegességre, mert mással vagyok

JustBook.fordítva
nem pedig Antonióval. Mi van, ha megérzi a szűzhártyám? Mit kellene mondanom neki?
Használnom kellett volna egy vibrátort, hogy megszabaduljak tőle, de a romantikus énem nem
egy tárggyal akarta elveszteni a szüzességét. Nevetséges voltam.
Gondolataimat félbeszakította, mikor Dante kinyitotta a főhálószoba ajtaját és beinvitált.
Bementem mellette, a ruhám óvatos suhogását hallottam mozgás közben. Villámgyors
pillantást vetettem rá, amivel felmértem a hangulatát, mint mindig, most se lehetett semmit
leolvasni róla. A királyi méretű ágy fekete fából volt és fekete szatén takaró terült el rajta. Egy
pillanatra eltűnődtem, hogy a felesége halála óta megtartotta feketének. És a legrosszabb
gondolatom a helyiségről: vajon ezen az ágyon osztoztak ők is?
– A fürdőt amögött az ajtó mögött találod – mondta Dante egy sötét faajtó felé biccentve
a jobb oldalamon.
Hezitáltam. Szerette volna, ha felfrissítem magam? Becsukta a hálószoba ajtaját és lazítani
kezdte a nyakkendőjét. Nem akart levetkőztetni? Az ablak felé fordult és kinézett, háttal állt
nekem. Vettem a célzást. Csalódottan elindultam a márvánnyal borított fürdőbe. Ez is fekete
volt, talán Dante egyszerűen kedvelte ezt a színt. Az ablakhoz mentem, ami ugyanabba az
irányba nézett, mint a szobában lévő, azon tanakodtam, vajon Dante is ugyanazt a látványt
látja-e; a végtelen tavat, a sötét felhőket, ahogy pontozódnak a kék éjszakai égen eltakarva a
teliholdat, vagy talán teljesen messze járt, elveszve az emlékekben? Ettől kényelmetlenül
éreztem magam, ezért elmentem az ablaktól és elkezdtem levetkőzni, hogy vegyek egy gyors
fürdőt. A hagyomány szerint már legyantáztattam a lábaim az esküvőre felkészülve, így nem
kellett borotválnom. Miután megtörölköztem felvettem a szilva színű szatén hálóingem, amit
az alkalomra vettem és megfésültem a hajam. A hasam megint görcsölt az idegességtől és az
izgalomtól. Egy pár perc alatt erőt gyűjtöttem, hogy úgy tűnjek, mint egy tapasztalt nő, aminek
lennem kellett volna, majd beléptem a hálóba. Dante nem mozdult az ablakból, így adtam
magamnak egy percet, hogy megcsodálja őt a fekete öltönyében. Erősnek és elegánsnak hatott,
ugyanakkor érinthetetlennek, ahogy kezeit a zsebében tartotta. Egy jégember, hideg,
érzelemmentes, fegyelmezett.
Idegesen megköszörültem a torkom, és felém fordult. A hideg kék szemeivel röviden
végignézett az egész testemen, de a kifejezés az arcán nem változott. Egy villanásnyi vágy
sem volt benne. Nem volt semmi. Talán ő is kőből volt faragva. Antonio legalább gratulált a
szépségemhez a nászéjszakán. Még meg is csókolt és próbált úgy tenni, mintha kívánna, de
hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a csókunk semmilyen hatással nem volt rá.
Viszont mi tartotta vissza Dantét? Elszomorodtam belül a reakciójától. Tudom sok férfi
tartott engem kellemes látványnak, pedig még nem is láttak így hiányos öltözetben, de Dante
nem tűnt elragadtatottnak tőlem. Tudom, az előző felesége semmiben sem hasonlított rám.
Míg én magas voltam és sötét tónusú, addig ő alacsony és világos hajú volt.
– Lefeküdhetsz. Én lezuhanyozom – mondta. Tekintete elmerengett egy percre, majd
elindult a fürdőbe és magára zárta az ajtót.
Próbáltam leküzdeni a frusztrációm, majd az ágyhoz sétáltam és becsúsztam a takaró alá.
Antoniónál tudtam, hogy nem fog úgy reagálni a testemre, mint ahogy akartam, de azt hittem
Dantéval más lesz. Talán szüksége van egy pár pillanatra, míg összegyűjti a gondolatait. Nem

JustBook.fordítva
lehetett neki egyszerű a mai nap. Szerette az előző feleségét és újranősülni elég kemény
lehetett neki. Lehet csak egy zuhanyra volt szüksége, ami ráhangolja az estére.
A zuhany sokáig tartott és hirtelen a szemhéjaim kezdtek elnehezülni. Próbáltam küzdeni
a fáradtság ellen, de egy idő utána arra ébredtem, hogy az ágy besüppedt. A tekintetem oldalra
vetült, ahol Dante nyújtózott. A mellkasa meztelen volt és én nem akartam semmit jobban,
mint végigfuttatni kezem enyhén napbarnított, feszes hasán és mellkasán. Rideg szemei
engem figyeltek. Lehetetlen volt kitalálni mire gondol. Meg fog nyílni felém?
A hátamon feküdtem, idegesen izgulva és félénken várva, hogy csináljon valamit. Vissza
kellett fognom magam, nehogy megtegyem az első lépést. Az túlságosan nyomulós lett volna.
– Holnap korán kezdődik a napom – mondta egyszerűen, majd lekapcsolta a villanyt és
arrébb gurult tőlem. Szerencsére a sötétség leplezte a csalódottságomat és a sokkot, amit
éreztem. Vártam még néhány percet, hátha meggondolja magát és magáévá tesz, de nem így
történt. Csendben, mozdulatlanul feküdt mellettem, a háta csak pár hüvelyknyire volt a
karomtól.
Fájdalmat éreztem, ezért arrébb hengeredtem, távol tőle. Dante hetero volt, miért nem
akart lefeküdni velem? Mi volt a baj velem, amiért két nászéjszaka után is érintetlen szűz
hópihe vagyok? Nem voltam biztos benne, végig tudom-e csinálni ezt így még egyszer. Meg
akartam tapasztalni a vágyat, kívánatos akartam lenni. Antonónál tudtam, hiába csábítottam
volna, vesztes csata volt az elejétől fogva, de Dantéval legalább próbát kell tennem. Még ha
mindig szerelmes is volt az elhunyt kedvesébe, akkor is férfiból volt. Voltak vágyai, és én
tökéletesen képes voltam megadni neki fizikailag a szükségleteit akkor is, ha az érzéseit
elzárva tartja.
Hallgattam a halk lélegzését. Habár nem értünk egymáshoz, éreztem milyen forróságot
sugároz. Nem volt jégember. Kell lennie valamilyen módnak, hogy megrepedjen a maszkja.

JustBook.fordítva
 ÖTÖDIK FEJEZET

Dante már nem volt az ágyban, mire másnap reggel felébredtem. Az ő oldala az ágynak
már kihűlt, éreztem, ahogy rátettem a tenyerem. Leküzdve a dühömet megbizonyosodtam
róla, hogy az ajtó be van zárva, mielőtt a kezem a bugyimba csúsztattam. Az Antonióval töltött
évek alatt megtanultam, hogyan kényeztessem magam az ujjaimmal. Az arcomat Dante
párnájába fúrtam és belélegeztem illatát, azt tettetve ő érint meg, miközben orgazmusig
simogattam magam. Utána egy ideig a hátamon fekve a plafont bámultam, egyszerre sírni és
nevetni akartam.
Kikeltem az ágyból és a fürdőbe indultam időt szánva rá, hogy készen álljak a
megjelenésre. Egy barna testhezálló, térd fölé érő ruhát választottam egy piros kardigánnal.
Még ha Dantét nem is érdekelte, én akkor is jobban éreztem magam, ha igényesen voltam
felöltözve. Elhagyva a szobát haboztam, majd végignéztem a hosszú folyosón, elképzelve mit
rejtenek a további ajtók. Majd máskor kell felfedeznem. Helyette elindultam lefelé a lépcsőn
reggelizni. Nem ismertem az új otthonomat, az embereket sem, akik itt dolgoztak: főleg nem
a ház urát, aki a férjem volt.
A dupla ajtó félig nyitva volt, közelebb mentem, majd tétováztam egy percet, mielőtt
beléptem. Az hittem Dante már elment, így váratlanul ért, hogy az asztalnál ülve találtam rá a
hatalmas étkezős nappaliban. Mint a ház többi részében, a padló itt is sötét volt, a falak bézs
színűek, a bútor is sötét és lehengerlő volt.
Újság takarta Dante arcát, de lejjebb engedte, mikor hallott belépni. A barna
magassarkúim kopogtak, miközben lassan araszoltam az asztalhoz, nem voltam biztos, milyen
módon viselkedjek a közelében. Antonio először a barátom volt, utána a férjem lett, Dantéval
nem volt semmi köztünk. Idegenek voltunk.
Két személyre volt terítve, de az én terítékem nem mellette, hanem vele szemben az asztal
végén volt elhelyezve.
Figyelve a távolságot, megfontoltam, hogy nem törődve az ültetéssel mellé ülök, végül
elbátortalanodtam és leültem a kijelölt helyre.
– Remélem jól aludtál? – kérdezte Dante sima hangján. Továbbra is fogta az újságot, olyan
érzésem volt, mintha ez lenne az akadály köztünk, ismét.
Most komolyan gondolta?
– Túl jól – nem bírtam megállni a gúnyolódást. Nem jött rá, hogy talán többet vártam a
közös esténktől.
– Még fel kell készülnöm a találkozóra Lucával, nemsokára itt lesz, mert este már vissza
akar térni New Yorkba. Jeleztem neki, hogy élveznéd Aria társaságát, míg mi az üzletről
tárgyalunk.

JustBook.fordítva
 Kételkedtem abban miként Ariának szüksége lenne a társaságomra. Itt lakik a családja. Ez
csak egy mód volt, hogy lefoglaljon, semmi más. Ha egy naiv feleséget akart, akkor egy
fiatalabbat kellett volna elvennie. Amúgy is kedveltem Ariát és gonoszság lett volna eltérni a
meghívástól, úgyhogy szélesen elmosolyodtam.
– Ez nagyon következetes a részedről. – Szarkazmus árnyalta a szavaim. Miután már
házasok vagyunk, nehezebb lesz fenntartani az udvariasság maszkját.
Dantéval találkozott a tekintetünk és volt valami benne, ami miatt lesütöttem a szemem a
croissantomra. Nem voltam éhes, mégis jobb volt, mint semmit sem csinálni. A papír susogása
hívta fel a figyelmem az asztal másik végére. Ahogy várható volt, ismét eltűnt az újság mögött.
Komolyan ilyennek akarta a házasságunkat? Még körbe sem vezetett a házban.
– Körbevezetsz a helyiségekben? Nehezen fogadhatok vendégeket, ha magamat sem
ismerem ki idebent.
Dante megint lejjebb engedte az újságot, majd letette az asztalra.
Sürgető vágyat éreztem, hogy apró darabokra szaggassam.
– Igazad van.
Izgatottság bukkant fel bennem, de hamar el is szállt a következő szavaitól.
– Gaby.
Egy pillanattal később a masszív szekrénnyel félig kitakart ajtó kinyílt, és egy alacsony
termetű tinédzser lány lépett be, egyenesen Dantéhoz fordulva.
– Mit tehetek önért, uram?
Csak nagy gonddal tudtam leplezi a meglepődésem. Gaby inkább középiskolába lett volna
való. Miért dolgozott ebben a házban?
– A feleségem – biccentett Dante az irányomba.
Gaby felém fordult szégyenlős mosollyal az arcán.
– Szeretne körbenézni a házban. Én nem érek rá, mutasd meg neki, kérlek.
Gaby bólintott és felém lépve megkérdezte:
– Akar most indulni? – hangja hezitáló volt, szemeiben viszont kíváncsiság csillant.
Lenyeltem az utolsó falat croissant-t és öntöttem még kávét a bögrémbe.
– Persze, viszem a kávémat, ha ez így megfelel.
Gaby szemei szélesre nyíltak és Dante felé nézett, aki ismét a lapját olvasta. Nem tűnt
valami elfoglaltnak. Ha erre van ideje, körbevezetni engem miért nincs? De nem akartam a
lány előtt jelenetet rendezni.
Dante megérezte, ahogy őt néztük, mert felemelte a tekintetét.
– Valentina, ez mostantól a te otthonod is, azt csinálsz, amit csak akarsz.
Szóval hallotta a társalgásunkat. Azon gondolkodtam, amit mondott, hogy valóban ez volt-
e a helyzet. Bárcsak bátrabb lettem volna, akkor tesztelhettem volna a teóriát. Visszafordultam
Gaby-hez és kézbe vettem a bögrém.
– Akkor indulhatunk.
Bólintott és előre engedett a bejáraton, ahol az előbb bejött.
– Kezdjünk a konyában és a személyzeti szobáknál?
– Ahogy gondolod, te jobban ismered a helyet, mint én.

JustBook.fordítva
 Ismét szégyenlősen elmosolyodott. Az ajtó mögött egy keskeny folyosó vezetett a
hatalmas konyhába. Edények lógtak krómkampókon, amik fel voltak rögzítve a mennyezetre.
Minden rozsdamentes acél volt, ami inkább emlékeztetett egy menzához, mint a családi
étkezések előkészítésére szánt helyre. Egy gömbölyű, középkorú nő állt a sütő mellett és
ellenőrizte a hőmérsékletet. Úgy tűnt, báránysült készül. Feltételeztem ő Zita, a szakácsnő.
Megfordult, ahogy meghallott minket és megtörölte a kezét a köpenyében. Sötét hajában ősz
szálak voltak és hajhálót viselt. Szerintem az ötvenes évei közepén járhatott.
– Az úriasszonyt vezetem körbe – mondta Gaby izgatottan.
Megriadtam a megszólítástól. Úgy hangzott, mintha ostorral hadonászó domina lennék.
Talán Danténak megfelelt az „uram”, de én másképp véltem.
– Kérlek, hívjatok Valentinának – mondtam gyorsan mosoly kíséretében, amit Zita nem
viszonzott. Az ajkait összeszorítva nézett végig rajtam tetőtől talpig, rosszallással az arcán.
– Jó lett volna az esküvő előtt találkozni magával – mondta Zita gőgösen.
Arcomra erőltettem a nyugodtság látszatát, még ha nem is tetszett a hangsúly, amit
használt. Nem akartam rosszul kezdeni a kiszolgáló személyzettel már az elején.
– Nos, Dante nem hívott meg és nem lett volna illendő csak úgy beállítanom.
Fújtatott egyet.
– Az úr bemutatta Carla úriasszonyt az esküvőjük előtt.
Megmerevedtem Dante exe hallatán, ami nem volt nagy segítség. Szinte kihallatszott a
bíráskodás a hangjából. Kevesebbre tartott, mint Carlát. Az az érzésem, ezt nem fogja hagyni
elfelejtenem. Nem akartam ma harcot vívni vele, amúgy sem volt ma türelmem ehhez. Inkább
körbenéztem a konyhában úgy téve, mintha nem zavart volna kommentje.
– Szóval Carla sűrűn főzött itt?
Zita sokkolva nézett rám.
– Persze, hogy nem. Ő volt a ház úrnője. Soha nem főzött vagy takarított. Ez az én és Fibi
dolga volt, mielőtt Gaby átvette a helyét.
Gaby idegesen megrökönyödött, látszott rajta, nem tudja mit tegyen.
– Nos, rám gyakran számíthat, mert imádok főzni.
Zita kihúzta a vállát.
– Nem tudom az uraság engedélyezni fogja-e.
Kortyoltam még egy kis kávét és állhatatosan viszonoztam pillantását.
– Ó, Dante azt mondta bármit megtehetek.
Homlokráncolva fordult el tőlem, tudtam ez még lezáratlan ügy maradt.
– Miért nem mutatod meg a ház többi részét Gaby, készen kell állnom, mire Aria
megérkezik.
Gaby bólintott.
– Természetesen, úri… Velentina.
Beterelt egy hátsó szobába a konyha mögött, ami egy napközi helységnek tűnt a
személyzet számára. Két kiságy, egy tv és egy kanapé volt benne. Semmi asztal vagy szék, de
biztosan a konyhában lévőt használták, már egyértelművé vált, hogy Dante az nem használja.
Volt egy kis fürdőszoba is zuhanyzóval.

JustBook.fordítva
 – Itt töltitek az időtöket Zitával, mikor nem dolgoztok?
Gaby megrázta a fejét.
– Nem, ez a testtőröknek van, mert ők az estét is itt töltik. Mi a konyhában maradunk.
– Hol vannak, most sehol sem láttam egyikőjüket sem.
– Biztosan kint járőröznek vagy az őrszobában vannak.
– Vannak biztonsági kamerák?
– Ó, nem a ház ura nagyon kényes a magánéletére. – Nem is lepődtem meg.
Tovább indult a következő ajtóhoz.
– Erre.
Az előtér hátsó részéhez értünk. Gaby két ajtóra mutatott a folyosón. – Az Mr. Cavallaro
irodája, a másik pedig a könyvtár. Nem szereti, ha zavarják mikor itt bent van. – Elpirult. –
Természetesen ezt ránk vonatkozóan értettem, annak biztos örülne, ha maga zavarná. –
Ráharapott az ajkára.
Megérintettem a vállát. – Értem. Van még más szoba is ezen az emeleten?
– Csak a nappali, az ebédlő és a vendég fürdő.
Amint Gaby felfelé vezetett, megkérdeztem. – Hány éves vagy?
– 17. – felelte.
– Nem kellene még iskolába járnod? – Úgy hangzottam, mint az anyám, de rám törtek az
anyai ösztönök vele kapcsolatban a szégyenlős természete miatt, még ha csak hat évvel is volt
fiatalabb nálam.
– Már három éve dolgozok itt. Nem sokkal Mr. Dante volt felesége halála után érkeztem.
Én nem ismertem őt, de Zitának nagyon hiányzik, ezért gonoszkodott magával.
– Már három éve? – mondtam tágra nyílt szemekkel. – Ez szörnyű.
– Nem, egyáltalán – mondta Gaby gyorsan. – Hálás vagyok Mr. Cavallarónak, nélküle
már halott lennék, vagy rosszabb. – Borzongás futott át rajta. Látszott, nem akart beszélni róla.
Majd beszélnem kell róla Dantéval.
Felgyorsította a lépteit és az ajtókra mutatott.
– Ezek vendégszobák. A főháló mellett van egy szoba, amit saját célra használhatsz. A
gyerekszoba és még két további a harmadikon van.
Az utolsó szobára figyeltem a folyosó végén, amit Gaby figyelmen kívül hagyott.
– Na és ez?
Elkapta a karom mielőtt elfordíthattam volna a kilincset. – Itt tartja az úr az első felesége
dolgait.
Nehezemre esett rezzenéstelen arcot vágni.
– Természetesen – mondtam. Nem lehetett bezárva, vagy Gaby nem állított volna meg.
Vissza kell majd ide térnem egyedül, hogy jobban megismerjem a nőt, aki akkora árnyékot
vet a házasságomra.

***
Egy órával később Aria tűnt fel a nappaliban. Bizarr volt a háziasszony szerepét játszani
ebben a házban; mintha csak egy imposztor lettem volna.

JustBook.fordítva
 Aria fáradnak tűnt, ahogy helyet foglalt mellettem a kanapén. Sötét karikák keretezték a
szemét, biztos hosszabb éjszakája volt, mint nekem.
– Kávét? – kínáltam. Gaby letett egy kancsóval az asztalra, némi süteménnyel és keksszel.
– Ó, igen, Istenem – mondta, majd bocsánatkérően elmosolyodott. – Nem is kérdezlek az
estédről, biztosan kevesebbet aludtál, mint én.
Öntöttem és a kezébe adtam a csészéjét, míg a válaszon gondolkoztam. – Jól aludtam –
mondtam határozatlanul.
Aria kíváncsian vizsgált, de nem tért egyből a témára. – Szóval sikerült jobban
megismernetek egymást Dantéval?
– Még nem. Nem volt rá idő.
– Miattunk? – kérdezte aggodalmasan Aria. – Lucának és Danténak meg kell beszélnie
pár dolgot Matteo és Gianna esküvője kapcsán. – Hallottam az ívet a hangjában.
– Gianna még mindig nem boldog miatta.
Aria a tenyerébe nevetett. – Ez elbagatellizálása a dolognak.
– Talán csak kicsit több időre van szüksége. Emlékszem, te is hogy féltél az esküvőd előtt,
most pedig úgy tűnik, jól kijöttök. – Persze tudtam, a látszat megtévesztő lehet. Nem lehetett
tudni, mi folyik zárt ajtók mögött.
– Tudom, de mi dolgoztunk rajta és akartuk, hogy működjön. Szerintem jelenleg Gianna
egyetlen céja, hogy Matteónak elege legyen belőle és lemondja az esküvőt.
– Nem minden pár illik össze – mondtam halkan.
– Szerintem nektek működni fog Dantéval. Mindketten olyan kiegyensúlyozottak és
fegyelmezettek vagytok.
Horkantottam. – Közel sem vagyok olyan kiegyensúlyozott, mint Dante.
Aria mosolygott. – Lehet kívülről hidegnek tűnik, de mindaddig, míg a közeledben
kienged, minden rendben lesz.
– Szóval Luca sem mindig ilyen ijesztő? – poénkodtam.
Aria arca pirosra színeződött. – Nem, nem az.
Látva Aria boldogságát bizakodni kezdtem. Ha ő tudja kezelni Lucát, nekem is menni fog
Dantéval.
A férfiak beszélgetése elhúzódott, ami aggódással töltött el. Nem igazán voltak barátok,
de végül felbukkantak és úgy döntöttünk, együtt ebédelünk. Végső soron ezért is készítette
Zita a bárányt.
Helyet foglaltunk az asztalnál. A reggellel ellentétben Dante nem az asztalfőnél ült, hanem
oldalt velem, szemben a másik párral.
A feszültség az urak között kézzel fogható volt, így nem hittem, hogy a közös ebéd jó
ötlet. Szerencsére Zita egyből tálalt, így csak az étel élvezetével foglalkoztunk, ami javított a
hangulatot, még ha csak rövid időre is. Mihelyt a tányérok kiürültek minden folytatódott a
régiben.
Dante arca még jegesebb volt, mint általában. Mintha márványszobor lenne. Luca sem
tűnt boldogabbnak, de feszült ajkaihoz tűz társult a szemében. Pislogtam köztük, de világos
volt, hogy nincs már miről beszélniük az elhangzottakon kívül.

JustBook.fordítva
 Aria könyörgő pillantást vetett rám.
Mint háziasszony, az én feladatom volt megmenteni a helyzetet. – Szóval, mikor lesz az
esküvő?
Dante elutasító hangot adott. – Ahogy a dolgok most állnak, talán soha.
– Ha így folytatják vörös esküvőre számíthatunk – közölte Luca.
A szemöldököm felszaladt és Gaby megfagyott, ahogy belépett egy új üveg borral.
– Nem lesz vörös esküvő – mondta Aria, amint Dantéhoz fordult. – Adhatnál egy másik
menyasszonyt Matteónak a Szervezetből.
Majdnem megfulladtam.
– Aria – szólt Luca figyelmeztetően. – Matteo nem fogad el mást. Vagy Gianna, vagy
senki.
Dantéhoz fordult, aki közönyösnek tűnt.
– Biztos vagyok benne, hogy a Főnöknek van akkora befolyása a családjára, hogy
megbizonyosodjon róla, Gianna engedelmeskedik.
Az asztalhoz intettem Gaby-t. Talán a bor megakadályozza, hogy egymásnak ugorjanak.
– Nem aggódom a befolyásom mértéke miatt. Nincs egy tagja sem a Szervezetnek, aki
próbálna megbuktatni engem. – Közölte fogvillantó vigyorral, amibe beleborzongott a hátam.
A két férfi másodpercekre volt attól, hogy fegyvert rántson. Nem tudtam eldönteni, egy ilyen
csatából ki kerülne ki győztesen. Valószínűleg mindkettőjük halálával végződne, ami a végét
jelentené a békének New York és Chicago között és újraindulna a háború.
Luca felemelkedett, hátratolva a székét a folyamatban, Gaby, aki megpróbálta újratölteni
a poharát, felkiáltott és elejtette a borosüveget, kezei védekezően felemelkedtek az arca előtt.
Egy pillanatra senki sem mozdult. Dante is felpattant. Csak én és Aria maradtunk a helyünkön,
szinte a székünkbe fagyva.
– Ne aggódj New York miatt. Csak foglalkozz az alku rád eső részével – vicsorogta Luca.
Kezet nyújtott Ariának, aki már állt is fel a székből. – El kell érnünk a gépet. – Aria
bocsánatkérőn mosolygott rám.
Felegyenesedtem, majd Gaby-ra pillantottam. Még mindig lemerevedve állt az asztal
mellett, vörösbor úszott a cipői körül.
– Kikísérlek titeket – mondtam nekik. Ahogy kivezettem őket az előtérbe, Dante szorosan
követett minket, mintha attól félne, hogy Luca valami nemkívánatosat tenne velem.
Dante és Luca nem ráztak kezet, de én szorosan megöleltem Ariát. Nem hagyom, hogy a
férjeink harca a barátságunk közé álljon. Vagy legalábbis megpróbálom. Ha valami nagyon
félrecsúszna a két város között, soha többé nem beszélhetnék vele. Figyeltem, ahogy
elhajtottak, majd Dantéhoz fordultam, aki még mindig mögöttem állt. – Miről szólt ez az
egész?
Dante a fejét rázta. – Az apámnak soha nem kellett volna beleegyeznie a második Scuderi
lány New Yorkkal való kiházasításába. Ez nem fog jól végződni.
– De a dolgok Ariáék közt úgy tűnik, jól alakulnak és a Szervezet most már évek óta
békében dolgozik össze New Yorkkal.

JustBook.fordítva
 – Az övék érdekházasság volt, de Matteo Vitiello azért akarja Gianna Scuderit, mert a
fejébe vette, hogy kell neki. Ez nem jó alap a döntéshez. Az érzelmek felelőséggel járnak a
világunkban.
Csak pislogtam. Ismét a hideg érvelése. – Soha nem akartál valamit annyira, hogy bármit
megtettél volna, csak hogy megkapd? – Abban a pillanatban tudtam, hogy ez rossz kérdés
volt, amint a szavak elhagyták a számat, de már nem szívhattam vissza.
Hideg tekintete rátalált az enyémre. – De igen, mégsem kapjuk meg mindig, amit akarunk.
– A feleségéről beszélt. Vissza akarta kapni.
Nagyot nyeltem és bólintottam.
– Fel kellene hívnom Bibianát. Holnap találkozni akarok vele.
Elfordultam és elindultam fel a lépcsőn, végig érezve a hátamon Dante tekintetét. Örültem,
hogy nem láthatta az arcom.

JustBook.fordítva
 HATODIK FEJEZET

A rövid telefonhívásom után Bibianával visszavonultam a könyvtárba. Elsősorban

szépirodalommal és régi klasszikusokkal töltötték fel, nincs itt semmi, amihez általában
vonzódtam volna, de nem akartam Dantét megkeresni és anyámat sem akartam megkérdezni,
hogy átjönne-e. Azt gondolta volna, hogy valami baj van, és bár ez valószínűleg így volt, nem
akartam, hogy megtudja. Annyira boldog volt, mióta megtudta, hogy Dante felesége leszek.
Nem akartam megfosztani őt ettől azzal, hogy elismerem, hogy Dante nem törődik a
jelenlétemmel.
Megragadtam egy olyan könyvet, ami az orosz alapokat tanította. Csak olaszul és angolul
beszéltem. Akár ismerkedhetnék is azzal a nyelvel, amit az ellenségeink beszélnek, ezzel
elfoglalva azokat az üres órákat, amikor Dante figyelmen kívül hagy engem.
Végül korgó gyomrom a konyha irányába csalogatott. Már majdnem hét volt, de senki
sem hívott vacsorázni. Amikor beléptem a konyhába, Zitát, Gaby-t és két férfit találtam
összegyűlve a fából készült asztal körül, miközben együtt ették a vacsorájukat.
A küszöbnél hezitáltam, nem tudtam, belépjek-e, de akkor Zita felpillantott a jöttömre és
már nem visszakozhattam. Besiklottam és úgy éreztem, hogy túlöltözött vagyok a fényes,
barna ruhámban. Mindenki felém fordult és a két férfi azonnal felállt. Kés- és pisztolytáskákat
hordtak a fekete ingeik fölött. Mindketten a harmincas éveik végén jártak, valószínűleg az
őrök voltak.
– Az Úr már vacsorázott az irodájában – tájékoztatott Zita.
– Amúgy is elfoglalt voltam az olvasmányommal – mondtam, miközben reméltem, hogy
közömbösnek hangzottam. Figyelmemet a két férfire fordítottam, akik még mindig álltak és
engem néztek. – Még nem találkoztunk.
Feléjük léptem és kinyújtottam a kezemet a magasabbik férfi felé, akinek egy sebhelye
volt a szemöldökén. – Valentina vagyok.
– Enzo – válaszolta.
– Taft – mondta a másik férfi. Ő néhány hüvelykkel alacsonyabb, de sokkal testesebb volt.
– Csatlakozhatom hozzátok egy gyors vacsorára? – Ezzel az erővel akár megpróbálhatok
megbarátkozni ezekkel az emberekkel, akiket minden nap látni fogok az elkövetkezendő pár
évben, talán tovább is.
Mindkét férfi azonnal beleegyezett. Gaby is izgatottnak tűnt a jelenlétem miatt, csak
Zitának okozott gondot elrejtenie a helytelenítését. – Biztos benne, hogy ez megfelel a
számára? – kérdezte a sajtok, pármai sonka és a nagyszerű olasz kenyér felé intve.
– Nem kérdezném, ha nem lennék biztos – feleltem, ahogy Taft mellé telepedtem.
Feltartott egy palack bort. Bólintottam és elvettem egyet az asztal végén lévő tálcán található
rusztikus boros poharak közül. A bor finom volt és az étel is. Gaby-n tartottam a szememet,

JustBook.fordítva
aki szerencsére nem fogyasztott bort. Taft és Enzo nem foglalkoztak vele semmilyen módon,
ami azt sugallta, hogy nem érdekli őket, ami megnyugtatott, de nem tudtam elfelejteni a
félelmet az arcán, amikor Luca olyan gyorsan talpra ugrott.
Természetesen ő ijesztő fickó volt a legjobb napokon is. Az volt az érzésem, hogy Gaby
megtanult félni a férfiaktól. Csak azt kellene tudnom, hogy miért? Taft és Enzo a második
pohár boruk után megálltak; nekik még reggelig a kötelezettségüknek eleget kellett tenniük és
aligha tudnák teljesíteni, ha részegek lennének, de Zita és én kiürítettük a palackot. Alkohollal
a vérében Zita sokkal kedvesebbnek tűnt.
Vagy talán a saját ittasságom tett vakká a durvaságával szemben. Akárhogy is, nagyon jól
éreztem magam. A férfiak tudták, hogyan meséljenek piszkos vicceket és elég hamar el is
felejtették, hogy gyakorlatilag a főnökük vagyok.
Egy újabb, kiváltképp buja vicc után, ami miatt Gaby a kezeibe temette az arcát, én pedig
úgy nevettem, ahogy már nagyon rég nem, a konyhaajtó kinyílt és Dante lépett be rajta. A
szemei gyorsan felmérték a helyiséget, majd a tekintete megállapodott először az emberein,
végül rajtam. Az állkapcsa feszült, ahogy mogorván nézte Taftet és Enzót. – Nektek nem kint
kellene őrködnetek? – kérdezte Dante veszélyesen halk hangon.
Mindkét férfi azonnal felállt. Egy szó nélkül elhagyták a konyhát.
– Gaby-nek és nekem is már haza kellene mennünk. Holnap fogjuk rendbe tenni a konyhát
– mondta Zita, ahogy megragadta a kabátját és felvette. – Gyere, Gaby. – Gaby bocsánatkérő
pillantást küldött felém, bár nem tett semmi rosszat.
Két perccel később Dante és én egyedül voltunk a konyhában. Nem tettem semmit, ami
tiltott lenne, ezért nem is szándékoztam bocsánatot kérni. Lehajtottam a vörös boromat, a
szemeimet Dantéra vetettem, aki úgy tűnt, tökéletesen nyugodtá vált, ahogy figyelt. Készül
lecsapni, szaladt át a fejemen. Felemelkedtem a székemből. Álló helyzetben legalább nem
kellett hátra döntenem a fejem, hogy Dante szemeibe nézhessek.
– Miért étkeztél Enzóval és Tafttel?
Majdnem elnevettem magam. – Gaby és Zita szintén itt voltak. – Féltékeny lenne? Vagy
úgy gondolta, hogy elvonom a férfiak figyelmét a munkájukról?
– Ehettél volna az étkezőben.
– Egyedül? – kérdeztem kihívó hanggal.
Dante közelebb lépett, és a legjobb szándékaim ellenére megfagytam.
– Nem játszom, Valentina. Ha van valami, ami nem tetszik, akkor mondd el és ne kísérelj
meg provokálni.
Olyan közel állt, hogy az arcszesz fűszeres illata elöntötte az orromat. Harcolnom kellett
a késztetéssel, hogy a zakó hajtókáinál fogva oda ne húzzam egy csókra.
– Nem próbáltalak provokálni téged – mondtam tényszerűen. – Éhes voltam és nem
akartam magamban lenni, így úgy döntöttem, hogy a konyhában eszem.
– Meg kellene tartanod a távolságot az őrökkel. Nem akarom, hogy az emberek tévesen
értelmezzék a közvetlenségedet.
Hátraléptem egyet. – Azzal vádolsz, hogy flörtölök az embereiddel?

JustBook.fordítva
 – Nem – mondta egyszerűen. – Másfajta beszélgetést folytatnánk most, ha úgy gondolnám,
flörtölsz velük.
Felemeltem az államat, nem vagyok hajlandó engedni, hogy megfélemlítsen, bármennyire
is megfélemlítő volt. – Nem fogok egyedül enni.
– Jobb szeretnéd, ha minden este együtt vacsoráznánk?
– Természetesen igen – mondtam bőszen. Sok dolog volt, amit szerettem volna esténként
együtt csinálni vele. – Házasok vagyunk. Nem ezt teszik a házas emberek?
– Te és Antonio együtt etettek?
– Igen, hacsak a munkája távol nem tartotta. – Vagy ha nem a szeretőjével, Frankkel
randizott.
Dante bólintott, mintha mentené az információt. Egyszer valakitől azt hallottam, hogy
fotografikus memóriája van, ami nehéz ellenféllé tette, de nem voltam biztos benne, hogy
tényleg így van.
Ellágyítottam a hangomat. – Mi van veled és az első feleségeddel? Ti együtt ettetek?
Gyakorlatilag látni lehetett a hangulatváltozását. Hideg, érzelemmentes fátyol fedte be az
arcát. Felhúzta az ingujját, miközben elővillant az aranyórája. – Késő van. Kora reggeli
találkozóm van a kaszinóinkban.
– Ó, persze.
– Nem kell lefeküdnöd, ha nem vagy fáradt.
– Nem, a bortól elálmosodtam. – Mindketten kivonultunk a konyhából és felmentünk az
emeletre. Ezúttal Dante tűnt el először a fürdőszobában. Turkálni kezdtem a fiókomban egy
hiányos szatén kombiné és a hozzáillő alsó után, ami alig fedte be a fenekem. Talán ez
felforralná Dante hideg vérét.
Idegesen sétálgattam a hálószobában, miközben azon töprengtem, hogy ma lesz-e az az
éjszaka. Talán a tegnapi egyfajta türelmi idő volt. A fürdőszoba ajtaja kinyílt és Dante
visszajött a hálószobába. Tegnaphoz hasonlóan meztelen volt derékról felfelé. Néhány
pillanatig megengedtem magamnak, hogy csodáljam a testét. Még a sebhelyei sem tették
kevésbé vonzóbbá. Ha lehetséges, csak fokozták a szexisségét. Dante megtorpant, én meg
gyorsan elszakítottam a tekintetem tőle és elsiettem a fürdőszobába.
Gyorsan tusoltam és fogat mostam, mielőtt belebújtam a fehérneműmbe. Induljon a
műsor! Kiléptem a fürdőszobából. Dante már ágyban volt, az iPadjével a kézben, hátával
pedig az ágy fejtámlájának dőlve. Felnézett és szemeit végigjáratta a testemen. Feszültséggel
kevert várakozás töltött el, amint lassan az ágy felé sétáltam, hogy Dante mindent jól
megfigyelhessen. Nem nézett még félre, de az iPadjét sem tette le. Kinyújtóztam mellette
hátamat a fejtámlának vetve. Nem vesződtem azzal, hogy felhajtsam a takarót. Azt akartam,
hogy Dante annyit láthasson belőlem, amennyit csak lehetséges.
Tekintetünk találkozott. Mint általában, a szemei olvashatatlanok voltak, de most nem
éppen a szokásos hűvösség sugárzott belőlük. Az iPadet az éjjeliszekrényére tette, majdnem
megkönnyebbüléssel sóhajtottam, de aztán lecsúszott és lefeküdt. Zavartan ugyanezt tettem,
de az oldalamra gurultam, szembe fordulva vele. Még nem kapcsolta le a lámpákat. Ennek jó
jelnek kellett lennie, és tudtam, hogy állandóan a melleim felé pillant. Ha tapasztaltabb volnék,

JustBook.fordítva
kezdeményezhettem volna, de aggódtam amiatt, hogy felfedem a tapasztalatlanságomat Dante
előtt, ha kockáztatok. Ha megtenné az első lépést, vele együtt sodródnék, és remélhetőleg úgy
tűnne, mintha tapasztalt nő lennék.
Dante elszakította a tekintetét, lehunyta a szemeit és karba fonta a kezeit a hasa felett. Az
állkapcsát összeszorította. Dühös lenne? Úgy nézett ki, mint aki a robbanás szélén áll. Talán
nem tetszett neki, hogy ennyire kihívó vagyok és gyakorlatilag az arcába nyomtam a
melleimet. Talán jobban kedvelte az illedelmes nőket, akik megriadnak a saját árnyékuktól is.
Csalódottan én is a hátamra gördültem. – Mi történt Gaby-vel? – Ha nem szexelünk, akár
beszélgethetnénk is. Bármi jobb a kínos csendnél.
Dante lehunyva tartotta a szemeit. – Ezt hogy érted?
– Azt mondta, hogy három éve dolgozik neked, de még csak tizenhét éves. Nem kellene
iskolába járnia?
Dante szemei kinyíltak, hűvösek és kékek, és határozottan a mennyezetre fokuszáltak.
– Három évvel ezelőtt bosszúból megtámadtunk két orosz klubot. A pénzük jó részét az
emberkereskedelemből szerzik. A klubjaikban a nők jórészt szexrabszolgák. Olyan nők és
lányok, akiket elrabolnak, majd prostitúcióba kényszerítenek. Amikor átvettük a hatalmat a
két klub fölött, ki kellett találnunk, hogy mit kezdjünk a nőkkel. Nem engedhettük meg, hogy
azok után, amiket láttak, szabadon mászkáljanak Chicagóban.
A gyomrom felfordult. – Megölted őket?
Dante még csak nem is habozott. – Többségük illegálisan tartózkodott itt. Visszaküldtük
őket Ukrajnába vagy Oroszországba. A többieket áthelyeztük. Azok, akik dolgozni akartak a
klubjainkban, maradhattak.
– És mi a helyzet Gaby-vel?
– Ő gyermek volt. A fiatalabb lányokat családokhoz küldtük, ahol szobalányként vagy
szakácsként dolgozhattak.
– Vagy szeretőkké válhattak – mondtam, mert nem volt kétségem afelől, hogy egyes Made
Menek nem tudták visszatartani a kezüket egy gyámoltalan lánytól a házukban.
Dante ráncolta a szemöldökét. – Még Made Menek között sem tolerálandó a pedofília,
Valentina.
– Tudom, de Gaby már nem épp úgy néz ki, mint egy gyerek, sem a többi lány, akiket
elfogtál – feltételeztem.
Dante kemény pillantást vetett rám. – Azt akarod sugallani, hogy megérintettem Gaby-t?
– Ma majdnem belehalt a félelembe, amikor Luca megmozdult. Talán az egyik embered...
– Nem – mondta szilárdan Dante. – Nem ért hozzá senki, mióta ebbe a házba jött. A
védelmem alatt áll. Az embereim tudják ezt.
– Rendben – hittem neki, és abban is hittem, hogy az emberei közül egyik sem mert volna
ellenkezni Dante közvetlen parancsaival. Ha Gaby a védelme alatt áll, biztonságban van. –
Fogadok, hogy azok a lányok sok pénzt hoztak volna neked. Csak van valami oka, amiért az
oroszok fiatal lányokat rabolnak el. Mire fel az aggodalom? Nem mintha a Szervezetnek nem
lennének saját, prostituáltakkal ellátott bárjai, és na nem mintha azok a nők bármikor

JustBook.fordítva
abbahagyhatnák a munkát és kiszállhatnának a maffiából. – Őszintén érdekelt. Dante végül is
gyilkos volt.
– A Szervezet nincs benne a szexrabszolga üzletben. A nők a klubjainkban a saját, szabad
akaratukból kezdenek dolgozni és tudják, hogy onnantól örökké hozzánk tartoznak. A
kaszinókkal és a drogokkal elég pénzt keresünk, nincs szükségünk szexrabszolgákra vagy
illegális versenyekre, mint az oroszoknak vagy a Las Vegas-i Családnak.
– Mi van New Yorkkal, foglalkoztatnak szexrabszolgákat?
– Nem. Ez csak a Vegas-i Család. Nem mondom, hogy nincsenek hangok a Szervezetben,
akik szeretnének ezen változtatni, de amíg Capo vagyok, ez nem fog megtörténni.
– Az jó – válaszoltam.
Dante szemei egy pillanatra ellágyultak, de aztán elfordult és leoltotta a fényeket.
– Jó éjszakát – suttogtam. Még mindig csalódott voltam, hogy Dante nem érintett meg, de
legalább úgy beszélt velem, mintha egyenragú felek lennénk, nem pedig egy agyatlan nő,
akinek nem kellett tudnia semmit az üzletről.
– Jó éjszakát, Valentina – mondta a sötétségbe Dante. Volt valami a hangjában, amit nem
tudtam azonosítani és túl fáradt voltam, hogy megpróbáljam.

JustBook.fordítva
 HETEDIK FEJEZET

Ha azt reméltem volna, hogy a tegnap esti beszélgetés után Dante megváltoztatja a
reggelizés menetét vagy akár beszélgetést kezdeményez velem, akkor retteneteset tévedtem
volna. Mint ahogy tegnap is, egy gyors üdvözlés után eltűnt az újságja mögött. Nem voltam
olyan hangulatban, hogy harcoljak a figyelméért. Túlságosan össze voltam zavarodva és
bántott a folyamatos közömbössége. Csak egy gyümölcsöt vettem és egy csésze kávét ittam,
mielőtt úgy döntöttem, hogy kimentem magam. Dante még csak fel sem nézett az újságjából,
amikor kimentem.
Normál esetben megkérdeztem volna Dantét, hogy akarja-e, hogy az egyik emberét
elvigyem magammal Bibiana házába, de most túl dühös voltam ehhez. Volt jogosítványom.
Antonio azt akarta, hogy szerezzem meg, miután összeházasodtunk, ami sajnos nem volt
minden férfinak természetes a világunkban. Miután felvettem egy kabátot és megragadtam a
pénztárcámat, beléptem a garázsba. Dante adott nekem kulcsot a házhoz és a garázshoz is. A
garázsban parkoló három autó közül a Mercedes GL volt a legkevésbé figyelemfelkeltő.
Elvettem a kocsi kulcsát a falon lévő tartóból, és beültem az autóba. Eltartott egy kis ideig,
hogy megtaláljam a műszerfalon lévő gombot, amely kinyitotta a garázst, de végül
kikanyarodtam a kocsifelhajtóra. Egy testőr, akit nem ismertem, a kerítés mellett járőrözött,
de nem próbált megállítani, amikor egy másik gomb megnyomásával kinyitottam a kaput.
Kihajtottam az épületből és a kapu automatikusan bezáródott mögöttem.
Élveztem, hogy újra vezethetek, még akkor is, ha nem szerettem a chicagói forgalmat –
de túl hosszú idő telt el azóta, mióta engedtek vezetni. A szüleim túlságosan is eltökélték, hogy
Antonio halála után szemmel tartsanak engem, ezért nem hagytak egyedül elmenni sehova
sem. Ismertem az utat Bibiana otthonába, az évek során számtalanszor megtettem autóval, és
mindössze tíz percre volt Dante villájától.
Bibiana és Tommaso háza sokkal kisebb volt, mint Dantéé vagy a szüleimé. Nem volt
hosszú feljárója, ahol parkolni tudtam volna, ezért az utcán kellett hagynom az autómat. Nem
mintha aggódnom kellene, hogy valaki ellopná. Azok az utcák, ahol a Szervezet tagjai laktak,
meglehetősen biztonságosak voltak, hacsak nem számoltál a Bratva vagy a Triad
támadásainak kockázatával. Felmentem a bejárati ajtóhoz, észrevéve Tommaso egyik
emberét, aki az utca másik oldalán egy autóban ült, és a házat figyelte. Tommaso nem volt
annyira magas rangú ember, mint a családom vagy a Scuderi család férfitagjai, de nem is
egyszerű katona volt. Mindig őriztette a házat, hogy vigyázzon Bibianára, vagy, amire
gyanakodtam, azért, hogy Bibiana ne tudjon elmenekülni.
Nem állított meg, csak tisztelgő mozdulattal biccentett a fejével. Csengettem. Bibiana
nyitotta ki az ajtót, aztán mögém pillantott.
– Hol vannak az őreid?
Vállat vontam. – Nem jött velem senki. Dante soha nem mondta, hogy őröket kell vinnem
magammal.

JustBook.fordítva
 – Nem fogsz bajba kerülni? – kérdezte, miközben becsukta az ajtót, és bevezetett a
nappalijukba. Mint mindig, a férje nem volt otthon. Bibiana természetesen ezt nem bánta.
Felszedett pár kilót, mióta Tommaso kénytelen volt hosszú órákat az üzlettel tölteni. Most már
nem tűnt annyira véznának.
– Miért kerülnék? – mondtam. Nem voltam benne biztos, hogy Dantét egyáltalán érdekli-
e, hogy védelem nélkül hagytam el a házat. Úgy tűnt, túl elfoglalt Isten tudja mivel.
Bibiana aggodalmas pillantást vetett rám. – Óvatosnak kell lenned. Dante veszélyes
ember. Mindig olyan nyugodtnak és fegyelmezettnek tűnik, de Tommaso azt mondta, hogy
Dante nem tolerálja az engedetlenséget.
Ez egyáltalán nem ért meglepetésként, de amíg nem mondja el milyen utasításai vannak,
addig igazából meg sem tudom azokat szegni. – Nem az egyik katonája vagyok.
Leereszkedtem a kanapéra. Bibiana mellettem üldögélt kíváncsi arckifejezéssel. – Szóval,
mi volt a nászéjszakádon?
Összeszorítottam az ajkaimat. – Jól aludtam – mondtam gúnyosan.
Bibiana csak pislogott. – Huh? Nem így értettem.
– Tudom, hogy értetted – mondtam csalódottan. – Nem történt semmi. Dante hátat fordított
nekem.
– Nem próbált lefektetni? És mi történt tegnap este? – Bárcsak Bibiana ne lett volna
ennyire ledöbbenve; ettől csak még rosszabbul éreztem magam. Mintha valamiképp az én
hibám lett volna, hogy Dante nem akart engem. De tudtam, hogy Bibiana nem így értette.
– Még csak meg sem csókolt. Csak mellém feküdt és azt mondta, hogy korán kell kelnie,
aztán lekapcsolta a lámpát és elaludt. Milyen nászéjszaka ez? – A háttámlára támasztottam a
fejem. – Nem értem.
– Talán tényleg fáradt volt – próbálkozott Bibiana.
Rátekintettem. – Te tényleg ezt hiszed? Eléggé fittnek tűnt nekem. És mi van tegnappal?
Akkor is fáradt volt? – Megharaptam az ajkam. – Gondolod, hogy az első felesége miatt van?
Bibiana idegesen megcsavarta barna haját. – Talán. Úgy hallottam, hogy imádta őt. Ők
voltak az álompár Chicagóban.
Sohasem figyeltem igazán Dantéra és a feleségére korábban, de eszembe jutott, hogy
találkoztam velük néhány társasági összejövetelen. Emlékszem, azt gondoltam, hogy úgy
tűntek, mint akik egymáshoz tartoznak. Kevés pár volt a mi világunkban, akikről úgy tűnt,
hogy azért vannak együtt, mert szerették egymást. A legtöbb pár érdekházasságot köt, de
Dantén és a feleségén, Carlán látszódott, hogy együtt akartak lenni. De a sors kegyetlen volt,
amiért szétszakította őket, és még kegyetlenebb, amiért engem egy olyan férfi karjaiba dobott,
aki egyszer már megtalálta élete szerelmét. – Talán nem volt nővel a felesége halála óta. Ez
lehet az oka annak, hogy nem próbálta meg elhálni a házasságunkat.
Bibiana kerülte a tekintetemet, és elvett egy macaront az asztali ezüst tálból. A szájába
tömte és úgy rágta, mintha az minden összpontosítását igényelte volna. Rettegés töltötte meg
a gyomrom. – Bibi?
Rám vetett egy pillantást, de aztán gyorsan el is kapta. Lenyelte az édességet és egy
újabbért nyúlt, de megragadtam a csuklóját és megállítottam. – Te tudsz valamit. Danténak
volt szeretője a felesége halála óta?
Bibiana felsóhajtott. – Nem akartam elmondani.
– Mit nem akartál elmondani? – buktak ki belőlem a szavak.

JustBook.fordítva
 Mi van akkor, ha Danténak állandó szeretője van? Valaki, akit nem tudott feleségül venni
társadalmi és politikai okokból. Talán ezért választott engem, egy özvegyet, mert nem akart
egy szegény, ártatlan lányt így megcsalni. Csak úgy kavargott a fejem.
Bibiana szorosan megfogta a kezem. – Hé, nem annyira rossz. Higgadj le. Úgy nézel ki,
mintha bármelyik pillanatban elájulnál.
Elvettem egy zöld macaront és a számba tömtem. A pisztácia édes íze elterjedt a
nyelvemen és egy kicsit megnyugodtam. – Mondd már, mielőtt még szörnyűbb
forgatókönyvek jutnak az eszembe. – Láttam rajta, hogy legszívesebben megkérdezte volna,
hogy milyen forgatókönyvek merültek fel a fejemben, de szerencsére nem tette. Bibiana elég
jól ismert ahhoz, hogy kitalálja. Barátok voltunk, mióta mindketten megtanultunk járni. Ő volt
korban a legközelebbi unokatestvérem és minden szabad percünket együtt töltöttünk. Még az
iskolában is elválaszthatatlanok voltunk, kivéve azokat az órákat, amelyeket nem voltak
közösek, mert én egy osztállyal feljebb jártam. De nehéz volt normális emberek között
barátkozni, így „összeragadtunk”. Ez nem változott azután sem, hogy házasságot kötöttünk.
Ha lehetséges, még közelebb kerültünk egymáshoz, mert mindketten megoszthattuk a
házassági gondjainkat anélkül, hogy aggódnunk kellett volna amiatt, hogy bárki más
megtudja.
– A férjem azt mondta, hogy Dante egy ideig a Palermo klubba járt.
Lefagytam. A Palermo klub egy maffia-tulajdonú éjszakai klub volt, többek között
rúdtánccal, sztriptízzel és prostitúcióval a kínálatban. Bibiana férje volt a klub vezetője. –
Hogy érted ezt?
Bibiana arca vörös lett. Úgy nézett ki, mint aki sajnálja, hogy valaha is felhozta ezt a témát.
– Prostituáltakat használt a szexhez.
Összeszorítottam az ajkamat, megpróbáltam kitalálni, hogy ez miért sújtott le ennyire. Épp
tegnap este beszéltünk a prostitúcióról, miért nem említett valamit? Szinte láttam, hogyan
zajlott volna az a beszélgetés. – Most már nem jár, ugye?
– Óh, nem, régebben történt. Körülbelül egy évvel a felesége halála után volt egy durva
időszaka, amikor hetente több alkalommal járt a klubba, hogy "kiengedje a gőzt", ahogy
Tommaso fogalmazott.
Ez még a házasságunk előtt történt, de mégis az a tudat, hogy Dante prostituáltakkal feküdt
le, de engem még csak megcsókolni sem próbált, nagyon fájt. – Tehát nincs semmi problémája
azzal, hogy más nővel lefeküdjön, csak velem nem akar.
– Nem, ez nem igaz. És mint mondtam már, hosszú ideje nem látogatta meg a Palermo
klubbot.
– Oké, de ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy nem akart lefeküdni velem. Antonión
túltettem magam, mert tudtam, hogy semmi személyes nincs benne. Nem vonzottam, mert
nem a nők érdekelték, de mi az oka Dante közömbösségének? Talán nem talál vonzónak.
– Ne légy nevetséges, Val. Gyönyörű vagy. Vaknak kellene lennie, hogy ne vegye ezt
észre. Talán nem akart sietetni? Kevesebb, mint egy éve vesztetted el a férjedet, és Dante nem
tudja, hogy te és Antonio soha nem voltatok igazi pár.
– Nem mintha nem hiányolnám Antoniót – feleltem védekezően. – Hiányoznak a
beszélgetéseink, és hogy megbízott bennem.
– Tudom, hogy hiányzik, de nem testileg. Talán Dante úgy gondolja, hogy még nem vagy
kész arra, hogy hozzádérjen egy másik férfi.

JustBook.fordítva
 Töprengtem. Logikus magyarázatnak tűnt, és Dante egy logikusan gondolkodó ember
volt. Másrészről Made Man volt, így nem szenvedhetett túlzott érzékenységtől. – Hány férfit
ismersz, aki tekintettel lenne erre?
Bibiana grimaszolt. – Tommaso biztosan nem.
– Nézd – mondtam, és még nyomorultabbnak éreztem magam. – Nem valószínű, hogy
Dantét a lelkiismerete akadályozná meg abban, hogy lefeküdjön velem. Ő egy gyilkos, a
legképzettebbek közül. Nem ok nélkül ő a Főnök.
– Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek aggályai. Tudom, hogy határozottan elítéli a nemi
erőszakot.
Horkantottam. – Elítéli?
Bibiana komor pillantást vetett rám. – Komolyan mondom. Dante azt mondta az
embereinek, hogy kasztrálni fog mindenkit, aki a nemi erőszakot a kínzás, a büntetés vagy a
szórakozás formájaként használja. Tommaso gyűlöli ezt, mert úgy gondolja, hogy bármit
megengedhetne magának, amit csak akar a Palermo klub nőivel.
Nem kételkedtem ebben egy másodpercig sem. Már nem tartottam számon, Tommaso
hányszor erőszakolta meg Bibianát. Természetesen senki nem nevezte nemi erőszaknak a mi
világunkban, mert a felesége volt és a teste is hozzá tartozott. Rosszul voltam, ha csak rá
gondoltam. – Oké, szóval néhány dologgal kapcsolatban vannak aggályai – így most már
értettem, mire utalt Gaby tegnap. Talán tényleg nem akart felém kezdeményezni, mert azt
hitte, még mindig Antoniót gyászolom.
– Talán neked kellene megtenned az első lépést? – mondta Bibiana.
– Tegnap félmeztelenül szambáztam körülötte, mi mást tehetnék?
– Megcsókolhatnád. Érintsd meg.
Tudtam, hogyan kell csókolózni. Antonio megcsókolt néhányszor. Jó volt. Legalábbis
nekem, így Dantét megcsókolni határozottan olyasvalami volt, amit megtehettem. – Érintsem
meg? Úgy érted, a tudod milyét?
Bibiana elpirult. – Azt hiszem… én sosem kezdeményeztem semmit Tommasóval, de
mindig azt akarja, hogy megérintsem és leszopjam. – Bibiana újabb macaront vett. Tudtam,
hogy gyűlöl beszélni a szexről Tommasóval. Ki akarna a helyében?
– Az érintés nem lehet olyan kemény.
– Ó, kemény lesz az.
Nevettem. – Máris piszkos vicc? A macaronok tényleg beindítanak.
Bibiana kuncogott és megrázta a fejét. – Minden rendben lesz. Még ha le is szopod, nem
ronthatsz el semmit. Ne használd a fogadat és le kellene nyelned, ez a két legfontosabb dolog.
El kellett rejtenem a fintoromat. Nem attól a gondolattól undorodtam, hogy Dantét
leszopjam, hanem annak a képétől, ahogy Bibiana lenyeli Tommaso cuccát, egyszerűen
felfordult a nyomrom.
– Az a jó dolog a szopásban, hogy a legtöbb férfi imádja, így, ha nem vagy oda a tényleges
szexért, még boldoggá teheted őket.
Nagyon reméltem, hogy nem ez vár. Tudtam, hogy az egyetlen orgazmus, amit Bibiana
valaha is tapasztalt, az saját keze által volt, és tényleg nem akartam az ő sorsára jutni.
– Ma este teszek egy próbát – mondtam, és hirtelen elkezdtem reménykedni.
– Hívj fel holnap. Tudni akarom, hogyan ment.
– Ne aggódj, te leszel az első, aki tudni fogja, ha valami izgalmas történik.

JustBook.fordítva
 ***
Azon az éjszakán, amikor Dante csatlakozott hozzám az ágyban, összeszedtem az összes
bátorságomat, felé fordultam és megérintettem meztelen mellkasát. Meleg volt és szilárd.
Dante mozdulatlan maradt az érintésem alatt, szemöldökét ráncolta, miközben engem figyelt.
Előrehajoltam és az ajkamat az övére szorítottam. Dante azonnal elmélyítette a csókot, nyelvét
pedig a számba csúsztatta. Ez a csók nem olyan volt, mint amiket Antonióval tapasztaltam.
Dante birtokba vette a számat, megremegtem és többre vágytam. Hagytam, hogy a kezem
lecsússzon a hasán. Visszahúzódott, megragadta a kezemet és megállította. Megrázta a fejét,
szeme valami sötéttől és dühöstől lángolt. – Most már aludnod kellene, Valentina.
Értetlenül bámultam rá. Mi történt? Megcsókolt, mintha fel akarna falni, de aztán
magyarázat nélkül megállt. Kihúztam a kezemet a szorításából és közben harcoltam a düh
szemembe toluló könnyei ellen. Szó nélkül hátat fordítottam Danténak és becsuktam a
szemem.
– Tudom, hogy ma kíséret nélkül mentél Bibianához. Ez nem történik meg újra. Oda
mehetsz, ahova akarsz. Még magad is vezethetsz, de mostantól fogva az egyik testőrnek
melletted kell lennie, amikor elhagyod ezt a házat. Túl veszélyes számodra ezeken a falakon
kívül – mondta, mintha előbb meg sem csókolt volna, mintha a legkevésbé sem lenne rá
hatással az, amit tettünk.
Szorosan összeszorítottam az ajkamat. Csalódottságomban sikítani akartam, de csak még
több könny gyűlt össze a szememben.
– Megértetted? – kérdezte Dante egy kicsivel később.
Magamba kellett fojtanom egy csípős megjegyzést. – Igen, megértettem.
Mindketten csendben maradtunk, nem értünk egymáshoz, mintha két idegen volnánk, akik
véletlenül ugyanabba az ágyba kényszerültek. És ez valójában túlságosan is közel állt a
valósághoz, jobban, mint én azt szerettem volna. A lüktetés a lábaim között szinte
elviselhetetlen volt, de nyilvánvaló volt, hogy Dante nem fog semmit sem tenni ellene.
Elbizonytalanodtam, hogy mit tehetnék.

JustBook.fordítva
 NYOLCADIK FEJEZET

Dante nagyon magának való ember volt. Mindig mindenki ezt mondta, ezért tudtam,
mennyire rosszul tenném, ha megsérteném a magánszféráját. De látnom kellett azokat a
dolgokat, amelyeket Dante amögött az ajtó mögött rejtegetett, amit Gaby mutatott nekem.
Talán azok segítenének jobban megértenem őt.
Kora délután volt, és Dante elment egy találkozóra a Szervezet egyik föld alatti
kaszinójába. Nem voltam benne biztos, mikor jön vissza, de az utóbbi két nap csalódást okozó
kínos próbálkozásai után, nem valószínű, hogy nyolc előtt. A házban csend volt. Ma volt Gaby
szabadnapja és mint általában, Zita a konyhában foglalatoskodott és került engem.
Lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába, ahol Dante a halott felesége tárgyait,
emlékeit tartotta. A függönyök be voltak húzva és sötétségbe vonták a szobát. A
lámpakapcsolóhoz mentem, de amikor megnyomtam, nem történt semmi. Néhányszor oda-
vissza kapcsoltam, amikor úgy döntöttem, hogy hiábavaló. Egy pillanatnyi bűntudat okozta
habozás után óvatosan az ablakhoz mentem és széthúztam a függönyöket. Felköhögtem a
nehéz anyagból származó porfelhő miatt, pislognom kellett a hirtelen fényben és a szemem is
könnyezett. Gyorsan megtöröltem őket, mielőtt körbe mertem nézni.
A mennyezeten nem volt lámpa, csak egy sor elhagyott vezeték. Nem csoda, hogy a
kapcsoló nem csinált semmit. Porszemcsék táncoltak a levegőben és dohos szag ütötte meg az
orromat. Mindent, még a talajt is finom porréteg borította. Lépéseim nyoma meglátszódott a
padlón. Hirtelen pánik árasztott el. Így már nem tudtam elrejteni a jelenlétemet a szobában,
mivel lábnyomaim a padlón megmaradtak; de ahogy a szoba kinézett, már régóta senki sem
tette be oda a lábát, még Dante sem, így soha nem fogja megtudni.
A szobában bútorokat és karton dobozokat zsúfoltak össze. Volt ott egy sötét fából készült
ruhásszekrény, két komód és egy nagyméretű baldachinos ágy. Lassan rájöttem. Ez lehetett
az a hálószoba, amin Dante és felesége osztozott a nő haláláig. Legalább nem aludtam
ugyanabban az ágyban, ahol Dante a halott feleségével szeretkezett. Lábujjhegyen indultam a
ruhásszekrény felé. Nem is tudtam, miért próbáltam csendben maradni, de valahogy úgy
éreztem magam, mintha szentségtörés lenne ebben a szobában lenni. Kinyitottam a
ruhásszekrényt, melynek nem-használt és a régi ruha szaga volt. Két tucat ruha lógott benne
párnázott rózsaszínű vállfákon, a hosszú báli ruháktól kezdve a csinos koktélruhákon át az
alkalmi nyári ruhákig. Némelyik úgy nézett ki, mintha az én szekrénybe tartoznának, de persze
mindegyik túl kicsi lett volna rám.
Ujjaimmal megérintettem a ruhák anyagát. Furcsa volt arra gondolni, hogy az a személy,
aki ezeket viselte, rég eltávozott, már sötét, hideg föld borítja. Megborzongtam, becsuktam az
ajtót és hátraléptem, de a kíváncsiságom még nem tűnt el. Kinyitottam a ruhásszekrény
melletti éjjeliszekrény egyik fiókját, mely tele volt fehérneművel. Gyorsan bezártam. Ezt
túlságosan is személyesnek éreztem. Nem tudtam egy halott nő fehérneműi közt turkálni, még
akkor sem, ha megtudhatnék valamit arról, Dante mit szeret. Tétovázva közelítettem a másik
komódhoz. Kinyitottam a felső fiókot. Két fotóalbum kivételével üres volt. Úgy éreztem, hogy

JustBook.fordítva
a fiók egykor Dantéhoz tartozott, tele a zoknijaival és alsóneműivel sok évvel ezelőtt. Amikor
kiköltözött a hálószobából, mindent itt hagyott, még a saját szekrényét is.
Figyelmen kívül hagyva a kételyeimet, felvettem a két albumot és átvittem az ágyra. Egy
sötétvörös paplan volt ráterítve, amelyet szintén vékony porréteg borított. Miután hiábavalóan
kerestem más ülőalkalmatosságot, leültem a szélére az albumokkal az ölemben. Az első album
fehér volt, két egymásba fonódó arany gyűrű képével díszítve. Kapkodva kinyitottam az
albumot.
Egy sokkal fiatalabb Dante és egy fiatal, alacsony nő volt esküvői ruhában az első fotón.
Dante nem a kamerába nézett. Minden figyelme a menyasszonyára irányult, és a szemében
nyilvánvalóan megmutatkozó imádat összeszorította a torkomat. A hideg számítás és az
érzelemmentes kifinomultság hiányzott az arcáról. Talán azért, mert még fiatal volt, de úgy
éreztem, hogy ennek inkább a mellette álló nőhöz van köze.
Egyszerű kép volt, de mindent elmondott, aminek egy esküvőnek jelentenie kellene:
szeretet, odaadás, boldogság.
Még nem láttam az esküvői fotóinkat, de tudtam, mit nem fogok bennük találni.
Visszatartottam kitörni készülő érzelmeimet. Tovább böngésztem a többi fotót, gyerekesen
remélve, hogy találok egy képet, ahol Dante olyan közömbösséggel néz, mint amit felém
mutatott mindig. De annak ellenére, hogy a Dante arckifejezése egyre inkább zárkózott és
fegyelmezett lett a későbbi fotókon, a felesége iránti érzéseit nehéz lett volna nem észrevenni.
Majdnem tizenkét évig voltak házasok, de nem voltak gyerekeik. Tudtam, hogy felesége,
Carla az életének utolsó három évében rákban szenvedett, de azon tűnődtem, miért nem
vállaltak azelőtt. Sohasem láttam őt pocakkal és pletykákat sem hallottam vetélésről. Nem
mintha az én dolgom lett volna.
Talán szerencsésnek kellene éreznem magam, hogy Danténak nincs gyereke Carlától, mert
akkor még ő is megvetne engem. Gyűlöltem a gondolat keserűségét, és gyorsan kivertem a
fejemből. Nem akartam kicsinyes lenni, vagy féltékenykedni egy halott nő miatt. Soha nem
tett semmi rosszat nekem, és borzalmas volt, hogy olyan korán meghalt.
Felvettem a második albumot. A végén néhány fénykép volt Carláról parókában és
szemöldök nélkül. Dante karja védelmezőn ölelte vékony és sápadt feleségét. Bánat söpört át
rajtam. Milyen lehet elveszíteni valakit, akit ennyire szeretsz?
Úgy szerettem Antoniót, mint egy barátot, de nem voltunk olyan közel egymáshoz, mint
Dante és Carla, és ha őszinte akarok lenni, gyakran nehezteltem Antonióra a végén, mert egy
szerelem nélküli arany kalitkában tartott, így el tudta rejteni, hogy meleg.
Az ajtó kivágódott, amitől felugrottam, és Dante lépett be rajta dühös arckifejezéssel.
Mielőtt mozdulni tudtam volna, már előttem volt, és kitépte a fotóalbumot a kezemből. Az
ágyra dobta, szemében düh lángolt. – Mit csinálsz itt?
Megragadta a karomat és lábra állított, olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy az ajkaink
szinte összeértek. – Nincs ebben a szobában semmi keresnivalód.
Megragadtam a kezét. – Dante, fájdalmat okozol.
Elengedett, a haragja egy részét hideg ellenszenv váltotta fel. – Nem kellett volna
idejönnöd. – Rámeredt az albumra, ami az ágyon feküdt kinyitva annál a képnél, ahol ő és a
beteg felesége volt együtt. Tett egy lépést hátra, a düh utolsó morzsáit félelmetes nyugalom
váltotta fel. – Menj el.

JustBook.fordítva
 Nem kellett kétszer mondania. Gyorsan kirohantam a folyosóra attól félve, hogy Dante
rám zúdítja a haragját, de őszintén szólva jobban megrémültem attól a furcsa, nyugodt
kifejezéstől, amely végül megjelent az arcán. Dante kilépett a szobából és becsukta az ajtót.
Nem nézett újra rám. Figyeltem a hátát, ahogy elindult lefelé a lépcsőn. A karjaimmal átölelve
magam becsuktam a szemem. Nem szoktam feladni a dolgokat. Makacs voltam, túl makacs,
ahogy anyám mindig is rámutatott, de nem akartam elfogadni, hogy Dante és közöttem nem
működik ez a házasság. De olyan sok elutasítás ért mostanában.
***
Alig beszéltünk a vacsora alatt, amikor mégis, akkor az aktuális hírekről esett szó, de ez
volt az utolsó dolog, ami a fejemben járt. Dante nem említette, mi történt korábban, és
határozottan én sem akartam felhozni. Miután Zita elvitte a tányérokat túl kíváncsi pillantást
vetve az irányomba, Dante felállt. – Még sok elintéznivalóm van.
Természetes, hogy volt. Némán bólintottam és a könyvtár felé vettem az irányt. Ha a
dolgok ugyanígy haladnak, mint most, hamarosan már oroszul fogok beszélni, gondoltam
keserűen, amikor felvettem a tankönyvet. Nem tudtam koncentrálni. A betűk összefolytak a
szemem előtt, és végül feladtam. Elhagytam a szobát, és egy pillantást vetettem Dante
irodájának irányába. Az ajtó alól semmiféle fény sem tört ki. Talán lefeküdt már?
A lépcső felé tartottam, de megálltam, amikor mozgást láttam a szemem sarkából. A
nappali ajtaja nyitva volt, tiszta rálátást biztosítva Dantéra, aki a sötét kandalló előtt ült egy
karosszékben, whisky-nek látszó italt kortyolgatva. Arra gondoltam, hogy oda megyek hozzá,
és bocsánatot kérek, de a borongós arckifejezése megállított. Ehelyett csendben felmentem a
lépcsőn és besurrantam a hálószobába.
A zuhanyzó forró sugara alatt az ujjaim újra megtalálták az utat a lábam közé, de nem
igazán volt hozzá kedvem és végül megkönnyebbülés nélkül abbahagytam. A régi fotók láttán
régi sebek szakadtak fel, és újakat hoztak létre. Arra emlékeztettek, amikor Antonio a
házasságunk kezdetén néhányszor magával hozta szerelmét, Franket az otthonunkba, hogy ott
szerelmeskedjenek. Az volt az egyik legbiztonságosabb hely, ahol találkozhattak, de a legjobb
akaratom ellenére is szenvedtem, mert Antonio úgy beszélt a Frank iránti szerelméről és
vágyáról, amit nekem soha nem adhatott meg. Ugyanezt éreztem ma Dante és a felesége láttán
is. Franket sem tudtam megváltoztatni és egyre biztosabb voltam benne, hogy egy halott
feleség ellen sincs semmi esélyem.
***
Bibiana azt tanácsolta, hogy hagyjam békén Dantét, és reménykedjünk a legjobbakban; a
hívásunk alatt ez még valójában egy tisztességes megoldásnak tűnt, de egy kínzóan csendes
nap után már nem tudtam elviselni.
Amikor megláttam Dantét aznap este a sötét kandalló előtt, miközben a whisky-jét itta,
valami bekattant.
Az első férjem nem akart, mert a férfiakat kedvelte, a második pedig, mert nem tudja
kiverni a fejéből a halott feleségét, és inkább egy pohár whisky fölött tűnődik. Tudtam, hogy
Dante más nővel is szexelt a felesége halála után. Bibiana megerősítette, hogy egy ideig a férje
klubját látogatta, de akkor miért nem akart szeretkezni velem? Talán van valami bennem, ami
visszataszítja a férfiakat. Ez volt az egyetlen logikus magyarázat, és ha valóban ez a helyzet,

JustBook.fordítva
tudnom kellett róla, hogy ne pazaroljam az időmet őrült reménykedésre és nevetséges csábítási
tervekre.
Beléptem a nappaliba, meggyőződve arról, hogy a sarkam hangosat koppan a kemény
fapadlón. Dante a sötét kandallóra bámult. Természetesen figyelmen kívül hagyott. Mint
szinte mindig.
A karom remegni kezdett a visszatartott haragtól. – Igaz, hogy a Palermo klubba jártál?
Dante összevonta a szemöldökét. A poharában megforgatta a whisky-t, de nem nézett fel.
– A Famíliához tartozik, de ez régebben volt, még a házasságunk előtt.
Bibiana is ugyanezt mondta, de nyugodt hangja és az elutasító testbeszéde túl sok volt
nekem. Úgy csinált, mintha ez nem az én dolgom lenne.
Düh száguldott végig az ereimben. Éreztem, hogy a türelmem végére értem, és már túl
jutottam azon a ponton, hogy uralkodni tudjak rajta. – Tehát nem bántad a prostituáltak
társaságát, de a saját feleséged szüzességét nem tudod elvenni?
Ez már felkeltette a figyelmét, de most már azt kívántam, bárcsak ne így lenne. Kék szemei
felpattantak. Bárcsak visszaszívhatnám a szavaimat, bárcsak visszafordítaná a figyelmét a
whisky-jére. Talán egy milliszekundumnyi időre zavarodottság tűnt fel az arcán, mielőtt a
nyugalom jól begyakorolt maszkja visszacsúszott volna.
Szó nélkül megfordultam, megdöbbenve attól, amit mondtam, és rettegve azoktól a
következményektől, amelyeket a kiborulásom okozhat még. Mögöttem hallatszott, ahogy egy
üveget a mahagóni asztalra helyeztek, majd a karosszék megnyikordult. A torkom
összeszűkült, hűvös hideg járta át a mellkasom. Az ujjaim szorították a korlátot, ahogy
felmentem az emeletre. Hallottam, ahogy nyugodt és kimért lépésekkel követett. Elfojtottam
a vágyat, hogy visszanézzek, vagy akár fussak. Dante nem látta, mennyire megrendült voltam.
Mit csináltam?
Válaszokat akart. Válaszokat, amelyeket nem tudtam neki megadni, mivel megígértem,
hogy soha senkinek sem mondom el. De Dante volt a Főnök. Senki nem juthatott ebbe a
pozícióba, anélkül, hogy ne tudná, hogyan szerezheti meg az információkat. Nem fog
megkínozni, és nem is emelne rám kezet. De biztos volt benne, hogy nem is lenne rá szüksége.
Beléptem a hálószobába, aztán megálltam az ablak előtt, amely a kertre nézett. Nem volt
hová futni. Az ágy a szemem sarkában derengett. Becsuktam a szemem, amikor hallottam,
hogy Dante belép a szobába, és becsukja maga mögött az ajtót. Magas alakja megjelent
mögöttem az ablak tükrében. Az ujjaimra szegeztem a tekintetemet, amelyek az ablakpárkány
hűvös márványát érintették. Néha úgy éreztem, mintha mindennel el tudnék boldogulni,
akárcsak egy kifinomult, fegyelmezett nő, amilyet valószínűleg Dante akart, de az ilyen
pillanatokban, mint ez butuska lánynak éreztem magam.
– Szüzesség? – szólalt meg bármifajta érzelem nélkül. Minden férfi ajándéka a Famíliában.
Ha erőszakkal és halállal körülvéve nőttél fel, akkor megtanultad, hogy zárd el a szívedet a
világtól. Miért nem tanították ugyanezt meg a nőknek is a Famíliában? – Te és Antonio négy
évig voltatok házasok.
Nem fordultam meg, nem is mertem lélegezni. Hogy hagyhattam kicsúszni ezt a számom?
A tévedésem tönkreteheti Antonio hírnevét, és az enyémet, mert beleegyeztem a tervébe. A
homoszexualitás bűncselekmény volt a maffiában, és én segítettem Antoniónak elrejtenie. A
lélegzetvételre, az ujjhegyem alatti márvány felületére és a kinti szélfútta fákra
összpontosítottam.

JustBook.fordítva
 – Valentina. – Ájulás környékezett erre a szóra.
– Nem kellett volna semmit sem mondanom – suttogtam. – Csak szavak voltak. Nem szó
szerinti értelemben értettem. – Jó hazudozó voltam, nem volt más választásom, mint azzá
válni. – Ahogy azt mondtad is, Antonio és én négy évig voltunk házasok. Természetesen nem
vagyok szűz.
Megérintette a csípőmet, gyakorlatilag megrándultam, téve egy lépést előre, de az
ablakpárkányba ütköztem. Felhördültem a fájdalomtól, de beharaptam az ajkamat,
visszanyelve fájdalmam hangját. Napokig vágyakoztam Dantéra, hogy megérintsen, és most
mégis azt kívántam, bárcsak megint figyelmen kívül hagyna.
Dante az ablakban figyelt. – Fordulj meg – mondta halkan. Nem haboztam. A hangja, még
ha fenyegetés és veszély sem volt benne, túl nagy hatalommal bírt fellettem, hogy ellenkezzek.
Megacéloztam magam, ahogy szembenéztem vele. Fehér ingének gombjaira
összpontosítottam. A szemei meg tudnának semmisíteni. Minden izom a testemben
megfeszült, mint egy íj. Az állam alá tette az ujját és felemelte azt, arra kényszerítve, hogy a
szemébe nézzek. Egy újabb érintés. Miért éppen most ér hozzám, amikor eddig azon volt,
hogy távolságot tartson köztünk?
Nyeltem egyet. Légy erős, Valentina. Egy halott ember kívánsága szent és sérthetetlen.
Ne törd meg az ígéretedet.
És nem csak Antoniót védtem. Hazugságban éltem, olyan jól ment a színlelés, hogy
hazudtam Danténak és első találkozásunk óta elhitettem vele olyasvalamit, aminek pont az
ellenkezője volt az igaz. Bárcsak látnék érzelmeket Dante arcán, akár haragot is; azzal tudtam
volna valamit kezdeni, de nem mutatott semmit. Mindig csak a jégember.
– Tehát a földszinten mondott szavakkal egyszerűen csak provokálni akartál? – Dante
nyugodtnak és kíváncsinak tűnt, de nem hagytam, hogy átverjen. Minden figyelmét felém
fordította.
Nem tudtam megszólalni. A mód, ahogyan fogalmazott, nagyon rossznak tűnt. Mire
gondolhat? Bárcsak lenne akár halvány sejtésem, hogy jó vagy rossz hangulatban van.
Nem fog bántani, Valentina.
Eddig még nem tett velem semmit sem, de a házasságunk néhány napjában nem sok
közünk volt egymáshoz. És két nappal ezelőtt, mikor megtalált a fotóalbumokkal, olyan
pokolian ijesztő volt.
Ez a feszültség túl sok volt nekem, kicsordul egy könnycseppem és elindult arcom jobb
felén, elérte Dante ujját, amely még mindig az államat tartotta. Összeráncolta homlokát és
elengedte az államat. Rögtön elfordítottam tőle a tekintetemet és hátraléptem.
– Miért sírsz?
– Mert megijesztesz! – tört ki belőlem.
– A mai napig soha nem féltél tőlem. – Igaza volt. Néhány kisebb alkalom kivételével nem
féltem tőle, de tudtam, hogy egy olyan embertől, mint ő, félnem kellene.
– Talán jó színésznő vagyok.
– Nincs okod arra, hogy félj tőlem, Valentina – mondta nyugodtan. – Mit rejtegetsz?
– Semmit – feleltem gyorsan.
Lazán összezárta ujjait a csuklóm körül. – Hazudsz valamiről. És a férjedként tudni
akarom, mi az.

JustBook.fordítva
 Harag lángolt fel bennem. Ezúttal gyorsabban, mint az óvatosság. – Úgy érted, Főnökként
akarod tudni, mert eddig nem úgy viselkedtél, mint a férjem.
Megdöntötte a fejét és tüzetesen megvizsgálta arcom minden négyzetcentijét. – Miért
lennél még mindig szűz?
– Mondtam neked, hogy nem vagyok! – mondtam kétségbeesetten, és próbáltam
kicsusszanni a fogásából, de ujjaival kissé megmarkolt, így nem tudtam elmenekülni.
Magához húzott, a mellkasom az övéhez nyomódott. A levegő rögtön elhagyta a tüdőmet,
ahogy felnéztem rá. A szívem a mellkasomban, a halántékomban és az ereimben lüktetett. És
ő érezte ezt. Ezért tartotta így a csuklómat.
– Szóval – mondta kíváncsi hangon. – Ha most beviszlek az ágyunkba – tett egy lépést,
közelebb kényszerítve engem a hatalmas baldachinos ágyhoz. – És magamévá teszlek, nem
az fog kiderülni, hogy épp most hazudtál nekem.
Semmit sem akartam annyira, mint hogy le akarjon feküdni velem, és most, hogy
fenyegetésként használta, hogy kiderítse az igazságot, azt kívántam, bárcsak sohasem akartam
volna tőle semmit. Érezné, hogy soha nem feküdtem le férfival? Eddig csak szóban hallottam
más nők tapasztalatait, de nem tudtam, hogy vajon férfiak észreveszi-e, ha egy nő szűz.
– Nem fog kiderülni, mert nem fogsz ágyba vinni.
– Nem foglak? – emelte fel szőke szemöldökét.
– Nem, mert nem tennéd az akaratom ellenére. Elutasítod a nemi erőszakot. – A Bibiana
által használt szavak még mindig furcsán hangzottak az ajkaimról, és valójában nem is lett
volna igazán az ellenemre az egész. Napokon át felkínáltam magam Danténak; szóval tudnia
kellett, hogy én is akarom. Mindezek ellenére akartam őt. A testem gyakorlatilag zsibongott
az érintéséért.
Kuncogott. Soha nem hallottam még nevetni. Üresnek hangzott. – Ezt hallottad?
– Igen – mondtam határozottabban. – A Kisfőnökök közvetlen parancsokat adtak az
embereiknek, hogy kasztrálni fogják mindazokat, akik a nemi erőszakot bosszú vagy kínzási
módként használják.
– Így van. Úgy gondolom, hogy egy nőnek sohasem kell senkinek sem alávetnie magát,
csupán a férjének. És te a feleségem vagy.
– De akkor is. – A szavaim csak csupasz suttogásnak tűntek, teli bizonytalansággal.
Bólintott egyet. – Igen, akkor is. – Elengedte a csuklómat. Elárasztott a megkönnyebbülés.
– Most azt akarom, mondd el az igazat. Mindig tisztelettel foglak kezelni, de ezt ugyanúgy
elvárom tőled is. Nem tűröm el a hazugságokat. És végül úgy is megosztjuk egymással az
ágyat Valentina, és megtudom az igazat.
– Mikor osztjuk meg az ágyat úgy, mint férj és feleség, és nem csak úgy alszunk egymás
mellett? Meg fog ez valaha is történni? – csattantam fel. Az én hülye szám mindig szabadon
jár.
Az arcán átvillant valami, de nem tudtam felismerni. – Az igazat – mondta egyszerűen, de
erőteljesen. – És ne felejtsd el, hogy végül úgyis meg fogom tudni.
Lehajtottam a fejem. Az igazság rosszabbá teheti a dolgokat köztünk? Nyilvánvalóan az
sokkal rosszabb lenne, ha rájönne, hogy nyíltan hazudtam neki, ha valaha is beteljesítjük a
házasságunkat.
– Valentina – mondta Dante határozottan.

JustBook.fordítva
 – Amit a nappaliban mondtam, az volt az igazság. – Meglepett és rémült voltam, amikor
ezek a szavak elhagyták a számat. Mennyi ideig tarthattam volna titokban a hazugságot?
Dante bólintott, különös pillantással az arcán. – Erre gondoltam én is, de most azt is
megkérdezem, hogy miért?
– Miért olyan meglepő gondolat, hogy Antonio nem akart engem? Talán nem talált
vonzónak. Te nyilvánvalóan nem találsz annak, máskülönben nem töltenéd a legtöbb estét az
irodádban és éjszakánként nem fordítanál hátat nekem. Mindketten tudjuk, hogy ha te akartad
volna, ha valamennyire is kívántál volna, akkor már elvesztettem volna a szüzességemet a
nászéjszakánkon.
– Azt hittem, egyetértettünk abban, hogy nem kényszerítenélek – mondta. Kutattam a
szemeit, mert a dühnek halvány nyoma hallatszott a hangjában.
– De nem kellett volna kényszerítened. Te vagy a férjem és veled akarok lenni. – Forróság
áradt szét az arcomon. – Gyakorlatilag minden nap eléd vetettem magam, de te észre sem
vetted a testemet. Ha vonzónak találtál volna, mutattál volna valamilyen reakciót. Azt hiszem,
szerencsés vagyok, hogy mindig olyan férjekkel kerülök össze, akik visszataszítónak találnak.
– Nem vagy visszataszító számomra – mondta határozottan. – Bízz bennem, vonzónak
talállak.
Kétkedőnek kellett tűnnöm, mert csökkentette a köztünk lévő távolságot. – Igen. Ne
kételkedj a szavaimban. Amikor csak meglátom a combod krémes, fehér bőrét. –
Végigkövette a combomat hálóingem magas kivágásán keresztül. El kellett fojtanom egy
meglepett zihálást hirtelen közelségétől. Libabőrös lett a testem. – Vagy amikor meglátom a
melleid körvonalait az apró kis semmiségeken keresztül, amelyeket az ágyban viselsz. – Az
ujjait óvatosan végigfuttatta a hálóingem csipkés szélén, közvetlenül a mellem fölött. – Rá
akarlak dobni az ágyunkra és belédtemetkezni. – Leejtette a kezét, hogy ne érjen hozzám újra.
Tágra nyíltak a szemeim. – Valóban? Akkor miért…
Az ujjait az ajkamra téve némított el. – Ez az én köröm, hogy kérdéseket tegyek fel, és
megígérted, hogy nem hazudsz – rábámultam, bólintottam. Az igazat mondta? Akart engem?
– Miért nem feküdt le veled Antonio? – kérdezte Dante, még mindig olyan közel állva,
hogy a melegsége elárasztotta a testemet. Alig tudtam összpontosítani.
– Megígértem neki, hogy senkinek sem mondom el.
– Antonio halott – mondta Dante. Nem úgy tűnt, mint aki sajnálja. – Most én vagyok a
férjed, és a nekem tett ígéreted fontosabb.
Félrenéztem. Igaza volt, de olyan régóta cipeltem magammal az igazságot, hogy csaknem
a részemmé vált. Dante valószínűleg úgyis rájönne.
– Valentina?
– Antonio meleg volt – mormogtam. Végre Antonio hazugságainak terhei már nem
pihentek a vállamon. Úgy éreztem, felszabadultam.
Dante egy pillanatra megdöbbent. – Soha nem sejtettem semmit. Biztos vagy ebben?
A szememet forgattam. – Néha hazahozta a szeretőjét.
– Miért nem feküdt le veled, hogy legyenek utódaitok? Ez megóvta volna a lehetséges
gyanúktól.
Haboztam. – Nem hiszem, hogy ez működött volna. Tudod... – Dante ágyékának irányába
mutogattam.
– Impotens volt?

JustBook.fordítva
 Elpirultam. – Nem, egyszer megemlítette, hogy nem tud lefeküdni a nőkkel. – A szavak
csak úgy kitörtek belőlem.
– Ki volt a szeretője? – kérdezte nyájasan, de tudtam, hogy nem szabad bízni a látszólagos
érdektelenségében. A tekintetén látszódott a lelkesedése, hogy választ kapjon tőlem. Volt egy
olyan érzésem, hogy megpróbálta az érzelmi állapotomat felhasználni ellenem, de nem tudott
ilyen könnyedén áthatolni a védelmemen.
Megráztam a fejem. Frank még élt és nem a Família tagja volt. Ha Dante rájönne, hogy
Antonio egy kívülállóval randizott... nem is akartam gondolni a következményekre. Nem adta
volna fel, amíg meg nem találja az adott embert, és pontosan tudtam, mi történne akkor
Frankkel.
– Nem mondhatom el. Kérlek, ne kényszeríts.
Dante szorítás nélkül érintette meg a karomat. – Ha valaki a Famíliából, akkor tudnom
kell, és ha nem... a Família áll az első helyen. Meg kell védenem mindazokat, akik bíznak
bennünk.
Megölné Franket, és talán még meg is kínozná előtte, hogy megbizonyosodjon róla, hogy
Frank átadta az összes olyan ember nevét, akik Antonióról tudtak.
Nem lennék képes ezzel együtt élni, ha így történne. Be akartam csukni a szemem Dante
szúrós tekintete elől menekülve, de tudtam, hogy rossz ötlet lenne. – Nem mondhatom el. Nem
fogom. Sajnálom, Dante, de nem számít, mit csinálsz, nem adom ki neked a nevet.
Dante arcán harag villant fel, vadabb, mint a tegnap. Ez valódi düh volt, és ez volt az első
alkalom, hogy rám irányult. Mit mondott Bibiana? Dante nem tűrte az engedetlenséget. –
Védett életet éltél, Valentina. Harcedzett férfiak is mondták már nekem ugyanezt, de végül
kiadták az összes titkukat.
– Akkor tedd, amit tenned kell – csattantam fel és elhúzódtam. – Vágd le a lábujjaimat és
etesd meg őket velem. Üss meg, égess meg, vágj meg, de inkább halnék meg, mint lennék
felelős egy ártatlan ember haláláért.
– Szóval egy kívülálló.
Tátott szájjal bámultam rá. Ezt szűrte le a kitörésemből? Istenem, nagyon jó volt ebben.
Semmilyen fájdalmat nem okozott, de már régen megkapta a szükséges információkat. – Ezt
nem mondtam.
De már túl késő volt. Dante elvigyorodott. – Nem is kellett. – A szeme éles volt és ádáz.
Úgy nézett ki, mintha vadászaton lenne. – Ha Antonio hazavitte a szeretőjét, feltételezem,
találkoztál vele, ismered a nevét és leírhatod nekem.
Összeszorítottam az ajkamat, és haragosan néztem rá. Majd ha piros hó esik mondom el
neki, amit tudni akar. Már eddig is túl sokat mondtam. A jövőben éberebbnek kell lennem.
Dante újra közelebb jött. Megérintette a csípőmet, és mindennek ellenére ez az egyszerű
érintés forróságot keltett a hasamban. Akartam őt, talán jobban, mint valaha. Miért olyan
ellenállhatatlanok a veszélyes emberek?
– Nem vagy hűséges hozzám? – morogta. – Nem gondolod, hogy tartozol nekem az
igazsággal? Nem gondolod, hogy ez a kötelességed? Nem csak azért, mert én vagyok a
Szervezet Főnöke, hanem mert a férjed vagyok.
– Te meg tartozol nekem egy tisztességes nászéjszakával. Mint a férjemnek, kötelességed
lenne, hogy gondoskodj az igényeimről. Azt hiszem, mindkettőnknek együtt kell élnünk a
csalódással.

JustBook.fordítva
 Megrepedt az álarca. Figyelmeztetés nélkül megragadott, és megfordított, így a hátamat a
melléhez szorította.
– Türelmes vadász vagyok, Valentina – mondta Dante halkan, hogy egészen a bensőmig
eljutott a hangja. – Végül úgy is elmondod, amit tudni akarok. – A keze lecsúszott az
oldalamon a combomra és egy pillanatig ott maradt, arra késztetve, hogy visszatartsam a
lélegzetem várakozásomban és zavarodottságomban. Felhúzta a hálóingemet, miközben a
bugyimhoz közeledett. Megborzongtam és még erősebben a mellkasának feszültem. Az
ingének ropogós anyaga összegyűrődött, ahogy egymáshoz értünk. Furcsán erotikus hangzása
volt. Dante ujjait a bugyim csipkés szövete alá csúsztatta, és megérintette a redőimet.
Felnyögtem, már nedves voltam és fájdalmasan lüktettem a vitánktól és a közelségétől. Nem
tudtam, miért ért hozzám hirtelen, vagy miért gondolta meg magát, de nem is érdekelt, amíg
folytatja. Az ujjait a szeméremajkaim közé merítette, és a légzése elmélyült. – Ezt akarod?
– Igen – sziszegtem, és szégyentelenül dörzsöltem magam a kezének, de a másik karja a
derekam körül volt és megtartott. – Téged akarlak, Dante.
– Mondd el, amit tudni akarok. – Lassan simogatott az ujjaival fel-le. A lassú érzéki
támadás miatt nehezen vettem a levegőt. Már olyan közel voltam. A testem túl sokáig várt
erre. Lábaim remegni kezdtek, és Dante vállára vetettem a fejem. – Nem akarsz engem? –
mormogtam, ahelyett, amit hallani akart. Az ujja megdörzsölte a csiklómat, mintha válaszolt
volna, és egy kis sikítással szétestem, ahogy az élvezet szétáradt bennem. Dante karja a
derekam körül tartott, erős és hajthatatlan volt, amíg remegtem a csúcson.
– De igen. Ez a probléma – morogta. Hirtelen elengedett és ellépett tőlem. Megragadtam
az ablakpárkányt, nehogy a padlóra hulljak. Megfordultam, a pulzusom még mindig lüktetett
az ereimben, de Dante már kiment a szobából.
Mi történt?

JustBook.fordítva
 KILENCEDIK FEJEZET

Dante nem jött ágyba aznap este. Sokáig vártam, mert nem tudtam elaludni, túlságosan
össze voltam zavarodva amiatt, ami történt. Elismerte, hogy akart engem, megérintett, de
mégis visszahúzódott. Miért? Mikor a következő reggelen felébredtem, az oldalán az ágy
érintetlen volt, és mikor harminc perccel később lementem az ebédlőbe, az újságja a tiszta
tányér mellett hevert.
Aggódva elindultam az irodája felé. Csend volt odabent, de az nem jelentett semmit.
Kopogtam és bementem válaszra várás nélkül. Nem akartam Danténak esélyt adni, hogy ismét
feltegye a védelmét. Talán, ha megint meglepem eljutunk valahova. Egy fekete, fa íróasztal
mögött ült és összeszűkített szemmel nézett, mikor beléptem. Talán úgy érezte, ismét betörtem
a személyes terébe azzal, hogy odamentem.
A szemem az asztalán álló ezüst képkeretre vetődött. Egy kép a nevető első feleségéről.
Az asztal közepén volt, úgy, mintha akkor tette volna le sietősen, mikor benyitottam. Nem
volt más kép a szobában.
A gyomrom erőszakosan felkavarodott. Megpróbáltam palástolni a fájdalmam, a
tekintetem találkozott elítélő pillantásával. – Mit csinálsz itt?
– Ez az én otthonom is, nem?
– Természetesen, viszont ez az irodám és dolgoznom kell.
– Mint mindig. Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e.
Felvonta a szemöldökét. – Miért ne lennék?
– Miért? Mert nagyon furán viselkedtél tegnap. Az egyik pillanatban még engem érintesz,
utána meg nem tudsz elég gyorsan eliszkolni tőlem.
– Nem tudsz rólam semmit, Valentina.
Félbeszakítottam. – Tudom, és próbálok ezen változtatni, de te folyton ellöksz magadtól.
Dante felállt és beletúrt a hajába. – Soha nem akartam újra nősülni. Jó okkal. – Ismét úgy
állította be, mintha ez az egyesülés az én ötletem lett volna, mintha lett volna beleszólásom.
– Nem kértem, hogy vegyél el! – Elegem volt. Sarkon fordultam és kiviharzottam az
irodából, megbizonyosodva róla, hogy jól bevágtam az ajtót magam mögött. Ez elég gyerekes
volt. Hallottam az ajtót újra kinyílni és Dante lépéseit mögöttem. Utolért és megragadta a
csuklóm, visszahúzva megállított.
– Lehetetlen természeted van – morogta.
Haragosan tekintettem rá. – Ez a te hibád.
– Ez a házasság logikus meggondolásból jött létre. Mondtam már neked.
– De ez nem jelenti azt, hogy nem próbálhatnánk meg valódivá tenni. Nincs rá logikus
magyarázat, miért ne feküdhetnénk le egymással. Lefeküdtél kurvákkal, miért nem tudsz
velem is?

JustBook.fordítva
 – Mert dühös voltam, és csak baszni akartam. Keményen és durván. Nem kerestem
közelséget, érzékenységet vagy bármit, amit te most akarsz. Csak elvettem, ami kielégített,
majd eljöttem. Amit te keresel azt nem tudom neked megadni. Az a részem, ami képes lenne
rá, el lett temetve a feleségemmel és nem jön vissza.
– Nem tudod, mit akarok. Talán ugyanarra vágyunk. – A hangom csupasz suttogás volt.
– Látom a szemedben, hogy ez hazugság – gúnyolódott. – Te szeretkezni akarsz, de ezt
nem tudom neked megadni. Birtokolni akarlak, minden porcikád, de nem azért, amiért te
engem. Én egy szívtelen rohadék vagyok, Valentina. Ne próbálj mást látni belém. Az öltöny
és az érzéketlen látszat csak egy vékony réteg, ami eltakarja a kibaszott szakadékot, ami a
szívemben és a lelkemben van. Ne próbálj alá pillantani, mert nem fog tetszeni, amit találsz.
Túl döbbent voltam a visszavágáshoz. Inkább csak néztem, ahogy visszamegy az
irodájába.

***
A nap további részét a lehetőségeim latolgatásával töltöttem. Dante nem akart érzelmi
kötődést. Még érzékiséget sem akart. Keményen és durván, ezeket a szavakat használta a
szexre, amit a prostiknál keresett. Igaza volt. Én nem erre vágytam, viszont az évek alatt rá
kellett jönnöm, néha lepaktálni kell a kisebbik ördöggel, hogy elérd a boldogság néhány
formáját. Szexelni akartam vele, talán nem úgy, mint ő, de ki mondta, hogy nem tetszene?
Amúgy sem pontosan az mondta, hogy durván akarja velem. Csak azt mondta, ne várjak
habos-babos szerelmi megnyilvánulásokat. Tudok ezzel élni, nemde?
Azt akartam, hogy kívánjon. Talán az is lenne olyan jó, mintha szeretne.
Már majdnem vacsoraidő volt, de én valami másra éheztem, ahogy gyorsan levetkőztem
a hálószobánkban, mielőtt meggondolhatnám magam és belebújtam a köntösömbe. Nem
járkálhattam csupaszon a házban.
A gyomrom remegni kezdett az idegességtől, de folytattam utam Dante irodájába.
Kopogtam és ez alaklommal vártam a válaszára, mivel nem akartam a csábítási kísérletet
harccal kezdeni, még ha a tegnapi veszekedésünk a hálóban fel is izgatott. Szó nélkül nyitott
ajtót. Hűvös szeme végigsiklott a testemen. Azon tűnődtem, vajon észlelte-e, hogy meztelen
voltam köntösöm vékony anyaga alatt.
– Bejöhetek?
Visszalépett és besétáltam. Hallottam, amint az ajtó becsukódott, aztán Dante odalépett
hozzám és fürkésző tekintettel felém fordult. – Mi folyik itt?
– Döntöttem.
– Mivel kapcsolatban?
Szétnyitottam a köntösöm. – Velünk. És a szexxel.
Dante szemei elsötétedtek. Összeszorítva az állkapcsát megrázta a fejét és kezdett
megfordulni. – El kellene menned.
– Ne fordíts hátat nekem. Nézz rám. Szerintem megérdemlem legalább ezt a kis
tisztességet, Dante.

JustBook.fordítva
 Feszültség sugárzott róla, mikor felém fordult. Nem közeledett, de rám nézett. Most az
egyszer nem tett úgy, mintha láthatatlan lennék. Kék szeme végigvándorolt felfedett testemen.
A mellbimbóim megkeményedtek irodája hideg levegőjétől, de nem zártam össze a
selyemköntösöm annak a sürgető késztetésnek ellenére sem, hogy eltakarjam magam Dante
alapos vizsgálódása elől. A tekintete némileg tovább időzött el a combjaim találkozásánál,
mint a testem többi részén, és ez némi reménnyel töltött el. Mennyi önuralma van? – A
feleséged vagyok?
Összeráncolta a szemöldökét. – Persze, hogy az vagy. – Volt valami a hangjában, amit
nem tudtam mire vélni.
– Akkor élj a jogaiddal, Dante. Tegyél a magadévá.
Nem mozdult, de a szeme leereszkedett ágaskodó mellbimbóimra. Szinte éreztem a
tekintetét, mintha egy szellem érintette volna meg csupasz testemet, de ez közel sem volt elég.
Újra érezni akartam az ujjait a lábam között, testem minden centiméterén érezni akartam,
addig akartam élvezni, míg már nem tudom követni a problémáimat.
Nem voltam büszke a könyörgésre. Tudtam, hogy mindjárt a markomban lesz, láttam a
válltartásán, a tébolyodott pillantásán. Szexelni akartam ma este. – Nekem is vannak
igényeim. Előnyben részesítenéd, ha találnék valakit, aki felment téged az érintésemmel járó
teher alól?
Nem voltam biztos benne, meg tudnám-e tenni. Nem, tudtam, hogy nem tenném meg, de
a provokáció ezen formája maradt az egyetlen esélyem. Ha Dante erre sem reagál, nem tudom,
mi mást tehetnék.
– Nem – mondta élesen, valami mérges és birtokló tört át a tökéletesség maszkján.
Összeszorította az ajkait, az állkapcsa megfeszült és felém sétált, én reszkettem a szükségtől
és az izgatottságtól, mikor megállt előttem. Nem ért hozzám, de felismertem a vágyat a
szemében. Nem volt sok, de elég, hogy felbátorodjam tőle. Áthidaltam a köztünk lévő
távolságot és átöleltem erős vállát, a mellkasához préselve meztelen testemet. Az öltönye
durva anyaga finoman dörzsölődött hozzá érzékeny bimbóimhoz, mire apró nyögés tört fel
belőlem. A nyomás a lábam között már szinte elviselhetetlen volt. Dante szeme megvillant,
ahogy lenézett rám. Lassan egyik karjába zárt, tenyerét a derekamon tartotta. Azt kívántam,
bárcsak lejjebb fogna. Nem hittem, hogy valaha ennyire kétségbeesetten vágyok majd valaki
érintésére, még akkor sem, mikor hallgatnom kellett, ahogy Antonio Frankkel baszik a
mellettem lévő szobában.
Édes diadal áradt szét bennem. Most már nem hagyott figyelmen kívül.
Hátradöntöttem a fejem, hogy lássam az arcát. Bármilyen vágyat is véltem látni, az most
eltűnt, falait felhúzta és áthatolhatatlannak tűntek. Elszántan álltam lábujjhegyre egy igazi
csókért, de a karja leszorított és nem hajtotta le a fejét hozzám, ezzel ellehetetlenítve engem,
hogy hozzányomjam az ajkam. Nem akarta, hogy megcsókoljam. Ezt nem bírtam tovább.
Meztelenül dobtam magam elé, felkínálva neki a testem és még mindig is elutasít. Kirántottam
magam a fogásából, olcsónak és piszkosnak érezve magam. Elkerülve a tekintetét
megpördültem, összekötöttem a köntösöm és kisiettem a dolgozóból. Áthaladtam az előtéren
és felrohantam a lépcsőn. Ennyi volt. Többé nem próbálkozom. El kell fogadnom, hogy nem

JustBook.fordítva
kíván eléggé, hogy nem hálna velem akármilyen buta indok miatt, amit felsorolt, amíg
feltétlenül nem szükséges örököst szülni.
Bebotorkáltam a hálóba és rávetődtem az ágyra. Egy pillanatra megrohant a kétségbeesés
és szomorúság tartotta fogva a testem, de nem hagytam győzni. Túléltem már egy házasságot
Antonióval. Túl tudok élni egy szerelemmentest is Dantéval. Egy nap gyönyörű, szeretnivaló
és viszont szerető gyerekeim lesznek, addig meg tudok ezzel békülni. Nem én vagyok az első
nő a világunkban, akinek egy hideg, rohadék férjjel kell élni és határozottan nem is én leszek
az utolsó. Legalább nekem nem egy agresszív seggfej jutott, mint Tommaso. Ennek
számítania kellett.
Csak törődnöm kell a saját igényeimmel, ahogy eddig is tettem az elmúlt években. A
hátamra fordultam. Még mindig mérges, kiábrándult és megalázott voltam, de egyben felizgult
is. Becsuktam a szemem és lecsúsztattam a kezem a testemen a lábaim közé. Elkezdtem
dörzsölni magam, azt képzelve, hogy Dante ujjai azok, újra emlékezve a vágy rövid
villanására a szemében, amit valószínűleg csak oda képzeltem. A légzésem felgyorsult, ahogy
kényeztettem az érzékeny pontom. Már nagyon közel voltam. Egy nyögés tört ki belőlem, és
egy éles belégzést hallottam.
A szemeim kinyíltak és Dantéval néztem szembe; az ajtóban állt, keze a kilincsen és
engem nézett. Most az egyszer nem tűnt hidegnek. Istenem, vajon mióta figyelt?
Kirántottam a kezem a lábam közül, a megalázás úgy csapott le rám, mint egy bontógolyó.
Összefogtam a köntösöm a mellemen és az ágy széle felé tülekedtem. Nem tudtam egy
szobába maradni vele azután, amit látott. Már eléggé zavarba hoztam magam a mai napra, de
Dante akadályként állt hirtelen elém. Magas alakja fölém magasodott. Felemeltem a fejem,
hogy a szemébe nézzek. Állatiasabb volt, mint bármikor előtte. Már majdnem mérgesnek tűnt.
– Nem – közölte halkan.
Nem voltam biztos benne mire érti. Aztán fölém hajolt, míg ismét a hátamon nem kötöttem
ki és ő fölöttem tornyosult. A zakója szétnyílt és mindkét oldalon körbevett, mint egy puha
börtön. Az arcát kutattam. Éreztem, hogy egyre jobban beindulok a közelségétől és a
kifejezéstől az arcán. A karjára támaszkodott és az egyik térdét felhúzta lábaim közé,
szétnyitva ezzel őket.
A szívem majd kiugrott. Végre megteszi, amire vágytam? Hosszú ideje csak nézett rám,
már az vártam mikor húzódik el megint, ehelyett a kezébe zárta a mellemet és én felfelé
íveltem a hátam egy kéjsóvár nyögéssel. A szemei lesiklottak a kezére és belecsípett a
bimbómba, erősebben, mint vártam. Az élvezet belémcsapott, mint a villám, át a testemen,
egyenesen a középpontom felé. Szükségem volt rá, hogy ott érintsen, jobban, mint ételre, vízre
vagy levegőre. Dante tovább csipkedte és gyömöszölte a bimbóim, a szemei sötétek és
elszántak voltak, ahogy figyelt. Már izgattam a melleim párszor az évek alatt, de nem igazán
hatott rám, viszont Dante határozott érintése édes bizsergetést okozott. Rám dőlt, a zakó a
durva anyaga az oldalamat dörzsölte, és bekapta a mellbimbómat az ajkai közé.
Nyögdécselve íveltem fel, nekinyomva a melleimet az arcának, de a keze megragadta a
csípőmet és visszatartott. Keményre szívta a bimbóm, amitől tocsogtam a lábam között.

JustBook.fordítva
 Fészkelődtem, megpróbáltam nekidörzsölni magam a térdének, ami még mindig a lábaim
között volt, de a keze helyben tartott. Az, hogy nem tudtam úgy mozogni, ahogy akartam nem
olyasmi volt, amit valaha is szexinek találtam volna, de öcsém, tévedtem.
Dante könnyedén megharapott, a fogai kicsit karcolták az érzékeny bőrömet, és én
majdnem elmentem. Eddig is nagyon közel voltam. Elengedte a bimbóm, ami kemény és piros
volt a figyelmétől. Tekintete az arcomra szegeződött, a keze a csípőm kereste. Nem tudtam
elszakadni a gyönyörű, hideg arcától, megigézett a forróság a szemében. Volt valami sötét,
vad és mérges benne. A combom alá fészkelte a kezét, majd szétnyitotta a lábaimat. A
várakozástól remegtem. – Most mondd, ha ezt akarod – mondta halk hangon. Hogy
kérdőjelezhette meg egyáltalán az iránta érzett vágyam?
– Ezt akarom.
– Jó. – Sötét mosollyal vette szájába a másik bimbómat és körözött rajta a nyelvével, ahogy
két ujját lecsúsztatta a dombomhoz és a csiklómra nyomta. Az élvezet lándzsái lőttek ki a
bensőmből és robogtak át a testemen. Úgy éreztem, darabokra szakadok, ahogy az orgazmus
robbant bennem. Kétségbeesetten ringattam a csípőm. Dante higgadtan nézett, amint egy
borzongás futott át rajtam alatta, az ujjai még mindig nekem voltak nyomva. Szép lassan
lecsillapodtam. Szégyelltem, amiért ilyen hamar elmentem, pedig alig ért hozzám, de kihívó
arccal felemeltem az államat a szégyenem ellenére. Ha nem hagyott volna ilyen sokáig várni,
nem lett volna ilyen könnyű kielégíteni.
Dante fújt egy nagyot az orrán át, az állkapcsa ugrált.
Lelassította az ujjait a redőim között. Az orrlyukai kitágultak, miközben két ujját belém
nyomta. Az izmaim köré feszültek és levegő után kaptam az idegen behatolástól. Nem volt
fájdalmas, csak picit kényelmetlen. Néha én is bedugtam egy-egy ujjat magamnak, de nem
volt tetszetős. Ez viszont fantasztikus volt. Dante lenézett és figyelte az ujjait, ahogy ki és be
siklottak bennem. Hihetetlen érzés volt, jobb, mint amit valaha magamnak okoztam. Ütemes
mozgása miatt lihegni kezdtem.
– Hihetetlenül szűk vagy. Alig várom, hogy benned legyek – mondta durván. Azt
kívántam, bárcsak folytatta volna a beszédet ilyen szexin morogva, de csak nyögéseket és
sóhajokat tudtam kicsikarni az ajkaimból.
Közel voltam a második orgazmushoz, éreztem ahogy mélyen épül bennem, ahogy az
élvezet ismerős lándzsái visszhangzanak a testemben. Dante gyorsított a lökésein, a
hüvelykujjával pöckölte a csiklómat és én sarkaimat a matracba nyomtam, miközben
elélveztem, ez még erősebb volt, mint az első. Még élveztem az orgazmusom utolsó hullámait,
mikor Dante kihúzta az ujjait. Hangot adtam az ellenzésemnek, de Dante akaratos pillantással
a szemében felegyenesedett. Riadt voltam az intenzitástól, a lemondástól és sötétségtől, ami
az arcán keveredett. Úgy nézett ki, mint egy férfi, aki csatát vesztett magával szemben.
Magasan és fejedelmien állt, a mellkasa emelkedését és leereszkedését leszámítva
mozdulatlanul, a szeme csupasz testem bámulta. Majd kinyújtózva levette a zakóját. Kis
susogással ért földet. Mellényétől és ingétől nem szabadult meg. Gyakorlott könnyedséggel
csatolta ki az övét. A szemeim követték a folyamatot, és olyasmit láttam, amiről nem

JustBook.fordítva
gondoltam, hogy ki tudom váltani egy férfiból. A szemem ráfagyott a dudorra a nadrágjában.
Meglepetés öntött el, amit intenzív diadal követett. – Kemény vagy – suttogtam.
Dante szemei rám villantak és megállt a keze a sliccén. – Képes vagyok erekciót
produkálni. Nem vagyok impotens. – Enyhe szórakozottság volt a hangjában, de ezt majdnem
elnyomta az érdes vágyakozás benne.
– Nem így értettem. De azt hittem nem találod vonzónak a testemet.
Dante furcsán tekintett rám. – Ne aggódj. A tested a férfi faj néhányát hagyná csak
érzéketlenül.
Még mindig nagyon fegyelmezett, nagyon kiegyensúlyozott, és mégis… ránéztem az
ágyékára. Dante kicipzározta a sliccét és letolta a nadrágját. A fekete bokszere csak enyhén
takarta lenyűgöző dudorját. Ki akartam nyúlni és megérinteni, de inkább visszafogtam magam
és figyeltem, miközben az idegességem nőni kezdett. Olyan régen vártam erre. Végül lehúzta
azt is. A farka teljesen felállt, vastag volt és hosszú, furcsa kielégülés töltött el. Miután évekig
hanyagolva voltam először Antonio, majd Dante által, végre kaptam egy reakciót az utóbbitól
legalább.
– Csússz fel – mondta a Főnök hangjával. A hang nem tűrt ellenkezést, nem mintha
akartam volna ellenkezni. Azonnal hátracsúsztam, és kihúztam a kezem a köntösből, ezután
már teljesen meztelenül hevertem előtte. Nem nyúlt az ingjéhez és a mellényéhez, hogy
levegye. Felmászott az ágyra és a lábaim közé helyezkedett, szétfeszítette őket, hogy
kinyissam neki. Gondolkodtam, miért nem öltözik le teljesen. Még mindig akart valami pici
akadályt közénk? Vagy túlbonyolítom? Így is szexi volt a mellényében, de azért…
Minden gondolat kirepült az elmémből, mikor az erekcióját a bejáratomhoz nyomta.
Nagynak és keménynek hatott, de már eleget vártam erre. Készen álltam. A karjára
támaszkodott, majd a csípőjét előre nyomva belém csúszott egy pár centit, míg megfeszültem
és felkiáltottam. Összeszorítottam a szemem és vettem pár mély lélegzetet az orromon
keresztül, hogy lenyugtassam száguldó pulzusom. A fájdalom már kezdett enyhülni, de még
nem volt teljesen bent. Újabb nagy levegő után kinyitottam a szemem és láttam, ahogy Dante
engem figyel. Az állkapcsa szoros volt. Most az egyszer nem tűnt nyugodtnak és
összeszedettnek. Láttam, mennyire szenvedett, hogy nyugton maradjon. Kinyújtottam a
karom és megfogtam a vállát, majd picit bólintottam. Dante megringatta a csípőjét és teljesen
belém nyomult. Felíveltem, majd összeszorítottam az ajkaim, hogy minden hangot bent
tartsak. Az orromon lélegeztem ki és kényszerítettem a testemet, hogy ellazuljon.
Rám kukucskált, a szemöldökét összevonta és az arcán egy izom rángott. – Szólj, mikor
mozoghatok – mondta összeszorított fogakkal, meglepve az együttérzésével.
Nyugtalanul tekergőztem, kétségbeesetten vágyva, hogy mozogjon bennem. Picit még
kellemetlen volt, de kezdett jobb lenni. – Rendben van.
Bólintott, és majdnem teljesen kihúzódott, mielőtt visszacsúszott. Az izmaim szorosan
tartották a farkát, még mindig próbálva megszokni a behatolást, de a fájdalom mögött már ott
volt az élvezet, ahogy Dante lassú ritmusba kezdett.

JustBook.fordítva
 Azt kívántam, bárcsak az alkarjára támaszkodna, úgy közelebb lehetnénk, de mereven
támaszkodott a tenyerén. Azt hiszem nem is kellett volna mást várnom. Figyelmeztetett, de
legalább óvatos volt és nem nyársalt fel.
Felnyögtem, mikor elérte azt a finom pontot bennem. Gyorsított, lökései egyre erősebbek
lettek. Az arca összpontosításról árulkodott. Nem adott ki hangot, de a zihálása gyorsabb lett.
Szerettem nézni őt, jó volt látni a pici rángásokat és villanásokat áttörni a hideg maszkján,
mikor az élvezete kiéleződött.
– Már egy ideje nem csináltam – figyelmeztetett durva hangon – nem tudom meddig bírom
még. – Meglepett a beismerés. Nem gondoltam, hogy olyan férfi, aki készségesen beismer egy
hasonló gyengeséget. Hálás voltam az emberi természet ezen apró villanásáért.
– Rendben van. – Na nem mintha még egyszer el tudtam volna menni. Állíthatom, közel
voltam a tűréshatáromhoz.
A mozdulatai még gyorsabbak és kevésbé visszafojtottak lettek, szinte görcsösek és
tébolyodottak. És akkor végre leereszkedett az alkarjára, közelebb hozva minket egymáshoz,
mint amennyire valaha is voltunk, a testünk teljesen összeért, mintha egyek lennénk, és igazán
pumpálni kezdett, keményen és gyorsan, a fájdalmam állandó nyilallássá alakult, de nem
érdekelt. Éreztem a belőle áradó hőt a ruháin keresztül. A mellénye dörzsölte a mellbimbóm,
és még mindig azt kívántam, bárcsak érezhettem volna a bőrét, de most ez sem volt fontos.
Csak az számított, hogy Dante végre nővé tett, végre megengedte a közeledést. Talán ez új
kezdet volt, a házasságunk valódi kezdete. Rácsimpaszkodtam a hátára és beletemettem az
arcomat a nyaka hajlatába, amint Dante belém döfött még párszor.
Morgott, a teste megfeszült, majd éreztem, hogy az erekciója megnő bennem, amit fura
érzés követett, mikor belém lövellt. Visszahúzódtam, hogy lássam az arcát. Most az egyszer
a maszk eltűnt. Valamiképp ziláltnak, megközelíthetőbbnek és kevésbé könyörtelennek tűnt.
Még egyszer megborzongott, mielőtt lehajolt és megcsókolt, a nyelve óvatosan simogatta az
ajkam. Mohón nyitottam ki a számat neki. A nyelvünk találkozott, én pedig a mennyben
voltam. Olyan régóta vártam az első igazi csókunkra és most megtörténik. Az íze tökéletes
volt és imádtam az érzést, ahogy rám nehezedett, és a puhuló farkát bennem. Talán most
minden megváltozik. Az inge alá csúsztattam a kezeimet, fel és le mozgattam őket a hátán,
ujjaimmal feltérképezve minden heget a testén. Olyan meleg és erős volt. Úgy éreztem, mintha
az enyém lenne.
Dante abbahagyta a csókot és a tekintetünk találkozott, a falak hirtelen visszaálltak. Szinte
láttam. Mint mikor a függöny összezárul a műsor után. Újra a tenyerére támaszkodott. – Jól
vagy? – kérdezte, kihúzva magát belőlem egy gyors mozdulattal.
Ziháltam a rövid fájdalomtól és Dante egy pillanatig fölém hajolt, csipetnyi tétovázással
az arcán, de ez hamar eltűnt és felegyenesedett, feltartva az ingét, így az nem lett piszkos. –
Meg kell tisztálkodnom – mondta tárgyilagosan, mintha az időjárást közölné, mintha épp nem
most szexeltünk volna. Egy pillanattal tovább bámult rám, majd eltűnt a fürdőben. Néhány
perccel később megindult a víz.
Nem mozdultam az ágy közepéről, kétségbeesve próbáltam elrendezni az érzelmeim.
Megkönnyebbülés volt megszabadulni a szüzességemtől, de a szomorúság furcsa érzése is ott

JustBook.fordítva
volt. Nem olyan voltam, akit pátyolgatni kell, viszont jó lett volna, ha Dante velem marad még
egy kicsit.
Kiábrándultság buzgott bennem és becsuktam a szemem, így erőt véve a növekvő
érzelmeken. Nem tudom meddig feküdtem így, de egyszer csak Dante hideg hangja ijesztett
meg. – Tessék.
Kinyitottam a szemem. Az ágy mellett állt, ismét alsóneműben és egy mosdókesztyűt
tartva felém.
Elvettem, majd a fájó húsomhoz szorítottam, nem törődve a pirulással az arcomon. Nem
dőlne le velem legalább egy kicsit? Hozzá akartam bújni, még akkor is, ha tettetnie kellene a
törődést, de nem voltam képes megkérni rá.
– Akarod, hogy megérintselek? Akkor te is elélvezhetnél.
Rá bámultam. Olyan tárgyilagos volt. Megráztam a fejem. A közelségét akartam, de nem
így és nem most. Bólintott és felvette a nadrágját a földről, majd felhúzta. – Van még némi
elintézendő munkám és meg kell látogatnom egy pár kaszinónkat is. Későn jövök, nem kell
megvárnod.
Bólintottam, egy szót se tudtam szólni, még ha akartam volna se.
Egy újabb hosszú pillantást vetve csupasz testemre, Dante elhagyta a szobát. Hallgattam
elvonuló léptei zaját. Mikor már nem hallottam többé, felültem és összerezzentem a szúrástól
a lábam között. Lenéztem a kezemben tartott mosdókesztyűre, amin némi rózsaszín pötty volt,
és bolondos elégettség töltött el. Száműztem a csalódottságot Dante hideg viselkedése miatt.
Mostantól boldog akartam lenni. Végre megkaptam, amit akartam. Most, hogy Dante engedett
a kísértésnek, nehezebb lesz magát visszatartania. Amúgy is eltökélt szándékom volt ennek a
folyamatnak a megnehezítése. Megkaptam a gyönyör első valódi ízelítőjét; ettől fogva újra és
újra meg akartam tapasztalni.

JustBook.fordítva
 TIZEDIK FEJEZET

Még csak nem is észleltem mikor Dante aznap este ágyba bújt, az oldala viszont gyűrött
volt, így biztos itt aludt. Még pár percet az ágyban töltöttem, valahogy könnyebbnek éreztem
magam most, hogy sikerült ledöntenem az akadályokat köztünk, de nem ringattam magam
tévhitekbe azzal, hogy a szex alapvetően megváltoztatná a kapcsolatunkat. Nem hittem, hogy
Dante hirtelen úgy viselkedne, mint a szerető és törődő férj, akire fiatalabb koromban
vágytam. Furcsa volt. Miközben Antonio nem volt képes fizikailag megadni nekem, amit
igényeltem, a bizalmas barátom lett. Együtt töltöttük az időt, mikor nem volt elfoglalt és
sohasem éreztem túlságosan magányosnak magam a házasságunkban. Az volt az érzésem, ez
már nem igaz a második házasságomra. Még ha Dante most szexuálisan ki is elégített,
beletelhet egy kis időbe, mire társak leszünk.
Miután lezuhanyoztam és felvettem a kedvenc lila ceruzaszoknyámat és egy fehér blúzt,
átmentem az egyik vendégszobába, ahol pár kipakolatlan dobozom rejtőzött. Eltartott egy
ideig mire kiturkáltam, amit kerestem; egy kis faládikót, amiben néhány dolgot tartottam
Antoniótól.
Benne voltak a jeggyűrűink, amik soha nem is érdekeltek igazán. A legfontosabb dolog
benne agy apró fotóalbum volt, amiben az esküvőnk előtti időből voltak képek. Akkoriban
csak barátok voltunk, anélkül, hogy a tettetés súlya nehezedett volna ránk. Antonio semmiben
sem hasonlított Dantéra. Sötét haja volt sötét szemmel, és nem volt nagyon magas. Sohasem
akarta, hogy magassarkút hordjak, mert így nem voltam magasabb nála. Nem a kinézet volt a
legnagyobb különbség a két férjem között, hanem az aurájuk. Míg Antonio nyitott volt és
barátságos, valaki szeretetre méltó habár átlagos haver típusnak érzékelte, Dantéból párolgott
a hatalom és a hidegség. Össze sem téveszthetnéd őket. Ha nem a világunkba születik,
valószínűleg szenátor vagy kormányzó lenne. Abban a világban is jól teljesített volna. De,
mint mindannyiunknak, a születésünk megpecsételte a sorsunkat. Mind a maffiához
tartoztunk. Lenéztem a fotóra, amin Antonióval lovagoltunk. Az volt az első alkalmam.
Mindketten fiatalnak, boldognak és reménytelinek tűntünk. Antonio ekkor még nem volt
besorozva a maffiához, azt hitte találhat kiutat a felelősség alól.
Visszatettem a dobozt, mielőtt jobban bele merülhetnék a szomorú emlékekbe.
Kiegyenesedtem, vettem egy mély levegőt és elhagytam a szobát. Nem volt visszaút, de nem
mindig volt egyszerű továbblépni, főleg, ha nem tudod az útvonalat. De kellett valami, ami
értelmet ad az életemnek, amibe belefektethetem az energiámat, amíg Dante be nem enged az
életébe.
Hiányzott a cél, a napi feladatok. Nem voltam otthonülő típus vagy aki a legújabb szaftos
pletykákra vadászik. Munkát akartam, de még Antonio mellett is furcsállták az emberek,

JustBook.fordítva
amiért hagyott dolgozni. Aggódtam, hogy ez botrányra adna okot, amit Dante nem
kockáztatna.
Lelassítottam a lépteim, ahogy az ajtóhoz értem, ami mögött szinte állandóan rejtőzött.
Nem csak amiatt voltam ideges, mert munkát akartam kérni Dantétól. Mi van, ha kínos és
feszült lesz a találkozásunk amiatt, mert együtt háltunk? Bár tényleg nem tudtam, hogy élne
túl a kapcsolatunk egy újabb zuhanórepülést. Már így is alig voltunk udvariasak egymással.
Azon kívül, hogy edényeket vágunk egymás fejéhez és folyamatosan civakodunk, tényleg
semmiképp se fordulhatott rosszabbra a kapcsolatunk. És hogy őszinte legyek, nem is tudtam
biztosan, hogy nem preferálnám-e a heves vitákat jobban az elhanyagolással szemben, amit
most kapok.
Összeszedve a bátorságomat bekopogtam.
– Gyere be – hívott be egy pillanattal később.
Beléptem az irodájába. A szemem egyből az asztalra szegeztem, arra a pontra, ahol a
felesége fotója állt, de eltűnt. Nem gondoltam, hogy kidobta. Valószínűleg csak elrejtette az
egyik fiókba, és nem is vártam, hogy elfeledje, hogy minden darabkát eldobjon, ami rá
emlékeztette, száműzze az emlékét a szívéből; csak azt kívántam, bárcsak hagyna egy pici
helyet számomra a szívében.
Dante felnézett a papírok közül. – Mire van szükséged? – Nem barátságtalanul mondta,
de nyilvánvalóan elfoglalt volt. A viselkedése irányomban nem változott annak ellenére, amit
tegnap tettünk. Amint a szemem a mellényére vetődött, a testem emlékezett hogyan
dörzsölődött neki a mellbimbómnak tegnap, majdnem átszeltem a szobát és vetettem magam
Dantéra ismét. De nem akartam túl kívánósnak tűnni. A következő szexet neki kell
kezdeményeznie. Persze lehet, hogy megint a nem ér hozzám stílust veszi fel. Félre tettem ezt
az aggodalmas gondolatot, ahogy becsuktam az ajtót magam után és közelebb sétáltam az
asztalhoz. – Valamit meg kell beszélnem veled.
Az arcomat vizsgálta. – Folytasd.
– Dolgozni szeretnék. Mikor Antonióval voltam, segítettem neki a családi éttermeket is
vezetni. – Csak pénzmosásra voltak, de akkor is élveztem. Fogadtam a vendégeket és
eseményeket rendeztem, mikor valaki házasságot kötött az éttermeinkben. Mikor meghalt, a
fiatalabb testvére vette át. Egy nő egyedül nem tudná ellátni a feladatot. Ezt gondolták a férfiak
nálunk.
Dante szemöldökét ráncolva dőlt hátra. – Munka? Mire gondoltál?
Hálás voltam, amiért nyitott maradt és nem vetette el egyből az ötletet. Felbátorodva az
asztal mögé mentem és a szélére telepedtem. Dante szeme a lábamra villant, de gyorsan
visszatért az arcomhoz. – Jó vagyok rendezvényszervezésben és kijövök az emberekkel. – Jól
tudtam irányítani is őket, de ezt megtartottam magamnak. A Made Menek nem szerették a
hatalmaskodó nőket. Valamiért a többségüknek nem fogta fel, hogy egy erős nőtől az
oldalukon nem lesznek kevésbé férfiak.
Dante bólintott. – Kell valaki az egyik kaszinónkba.
Próbáltam megfékezni az izgatottságomat. Még csak nem is tudtam Dante mit tartogat
számomra. – Kirándulóhajó vagy földalatti? – A szárazföldi kaszinók természetesen nem

JustBook.fordítva
voltak legálisak. Chicago törvényei nem engedték a kaszinók működtetését, ami nem
vonatkozott egy kirándulóhajóra, de a maffia és különösen Dante már dolgozott ennek a
megváltoztatásán.
Nagyon meggyőző tudott lenni és határozottan előnnyel járt, hogy néhány szenátor is
állandó vendég volt az Szervezet kaszinóiban és bordélyházaiban. Nem mintha a
legalizációval megnyitnák a kapuikat mindenki előtt. Túl sokat vesztenének rajta.
– Földalatti. Nem akarlak közszemlére tenni.
Ez érthető volt. Mindenki tudta, hogy a felesége vagyok. Túl nagy figyelmet keltene, ha
az egyik kirándulóhajó kaszinójában dolgoznék.
– Egy kicsit tudok a szerencsejáték menetéről és biztos vagyok benne, hogy minden mást,
amit tudnom kell, gyorsan meg tudok tanulni. Igazából a szerencsejáték tudásom a Texas
Hold’em szabályaiig terjedt, amire még Antonio tanított, de Danténak erről nem kell tudnia.
A tudás csillogott a szemében. – Az egyetlen, amit tudnod kell, hogy mindig a bank nyer.
Felhúztam a szemöldököm. – Komolyan. Milyen munkát szánsz nekem, amihez nem kell
több tudás a kaszinók működéséről? – Feltételeztem Dante nem hagyná, hogy a felesége
csaposlány legyen, aki a férfiakat buzdítja, hogy többet igyanak.
– Azt akarom, hogy az egyik kisebb kaszinót irányítsd. A férfi, aki az elmúlt három évben
volt érte felelős, tegnap el lett bocsátva.
Ez volt az, amit Dante csinált miután lefeküdt velem? Egy pillanatra egymásra néztünk,
mintha ugyanarra gondolnánk, de nem most volt itt az ideje felhozni az szexet. – Elbocsátva?
– visszhangoztam a szavait, amelyről meglehetősen biztos voltam, hogy valami másnak a
szépítése, mivel nehéz vol kirúgva lenni a maffiánál. Ha elrontottál egy munkát, valószínűtlen
volt, hogy valahol máshol kapsz pozíciót, hacsak nem valaki fia, unokaöccse, stb. vagy. És ha
nem voltál…
Dante figyelmesen nézett, mikor a következőt mondta. – Megtudtam, hogy a Szervezet
pénzével tömi a zsebét.
– Szóval megölted – fejeztem be helyette. Tudtam, hogy mentek a dolgok ebben a
világban. Talán soha nem leszek a közepébe engedve, de hallottam a történeteket.
Bólintott. – Igen. És ha akarod, tiéd az állás.
– Sohasem vezettem még kaszinót. Miért adsz nekem ilyen fontos pozíciót?
– A helyettes el tudja végezni a munka nagy részét a háttérben. Szükségem van valakire,
aki a nagy tétekben játszókat örömmel fogadja.
Megmerevedtem. Dante természetesen felfigyelt rá. – Szerintem félre értettél. – Felállt és
elém lépett. Kezét finoman a combomra tette, amitől még a harisnyán keresztül is bizsergett a
bőröm. – Az enyém vagy, Valentina.
Vissza kellett harapnom a mosolyomat a hangjából hallatszódó birtoklás miatt. – Szóval
pontosan mit is kellene tennem?
Visszahúzta a kezét és zsebre dugva őket az ablakhoz lépkedett. – Azt akarom, hogy
üdvözöld a nagy tétekben játszókat. Mutasd meg nekik az asztalaikat. Mutasd be őket a kísérő
lányainknak.
– Kísérő lányok, komoly?

JustBook.fordítva
 Felém fordult. – A prostitúció és a szerencsejáték a fő profilunk, és a kettő jól egyesíthető.
– Rendben, ez menni fog. – Még ha kísérő lány szó miatt ki is téptem volna a hajamat. –
Nem hangzik soknak.
– A különleges eseményeket is te rendezed. Havi egyszer rendezvény éjszakát tartunk, és
szerintem a női érintéstől még vonzóbbá válhatnak. Továbbá megbizonyosodsz róla, hogy
minden olajozottan menjen. Azt akarom, hogy a szemem legyél. Van egy olyan érzésem, hogy
még nem szabadultam meg minden rothadó gyümölcstől.
– Azt akarod, hogy kémkedjek az alkalmazottaid után.
– Igen. Az akarom, hogy nyitvatartsd a szemed.
– Azért, mert azt hiszed, mellettem kevésbé lesznek óvatosak vagy mert nincs senki más,
akire rábízhatod a munkát?
– Van elég emberem, akikben bízom. De igazad van, úgy gondolom, hogy az embereim
alá fognak becsülni és kevésbé lesznek éberek melletted. – Az ablakpárkánynak dőlt. –
Senkiben sem bízom meg feltétel nélkül.
– Még bennem sem? – ugrató hangnemben mondtam, de Dante szemei hűvössé váltak. –
Nem adtál még rá indokot. Hazudtál Antonióval kapcsolatban és nem adtad meg a nevét sem
a kívülállónak, aki talán veszélybe sodorhatja a Szervezetet.
Az, ahogy fogalmazott, úgy állított be, mint egy mániákus hazudozót. – Nem hazudtam
neked az esküvőről. Mondtam, hogy soha nem voltam vele.
– Igen, mondtad, de ez olyan igazság volt, amit gyanítottam, és csak azért árultad el, mert
féltél, hogy végül leleplezem.
Természetesen fejen találta a szöget. Nem tagadhattam. Tudta volna, hogy hazudtam és ez
nem nagyon segített volna a helyzetemen. – Számít, miért mondtam el az igazságot?
– Igen, nagyon is, Valentina. Mert nem tudom, vajon leszel-e annyira készséges a jövőbeni
igazságokkal, hogy elmondd akkor is, ha nem vagy sarokba szorítva. Ha számoltam volna
minden kikényszerített igazságot, mint megváltást, minden árulót meg kellene kímélnem, aki
köpött kínzás alatt.
Ez még enye kifejezés arra, amit a Szervezet művelt az árulókkal.
– Tudom, mit csinálsz az árulókkal, és pontosan emiatt nem fogom elmondani Antonio
szeretőjének nevét.
– Tudod, hogy Antonio csalásának pártolásával így bűnrészessé, ennek megfelelően a
Szervezet árulójává váltál, és továbbra is elárulod a Szervezetet és engem az információ
visszatartásával.
Felálltam az asztalról, nem tudtam tovább ülni. – Tudom. De nem számít, mit gondolsz
rólam, hűséges vagyok azokhoz, akikkel törődök. Antonióhoz is az voltam. Ha még mindig
élne, a sírba vittem volna magammal a titkát, hogy megvédjem.
Dante a fejét rázta. – Ebben nem lehetsz biztos. Soha nem vallattak még kibírhatatlan
fájdalmak között. A kínzás jó motiváló erő.
– Gondolom soha nem tudhatjuk meg, hacsak nem áll szándékodban tesztelni rajtam a
teóriád és megpróbálni kikényszeríteni a nevet belőlem – mondtam szemtelenül.

JustBook.fordítva
 Dante kemény pillantással méregetett. – Mivel nő vagy és a feleségem, biztonságban vagy.
Ezt nagyon jól tudod.
Mert a felesége voltam, és nem azért, mert kedvelt vagy akárcsak törödött velem. – Tudom
– mondtam, majd hozzátettem, mert nem bírtam a feszültséget közöttünk. – Ha lenne egy
titkod, amit el kellene rejtened, megtartanám neked. Megpróbálnék dacolni a kínzással,
fájdalommal és halállal, hogy titokban tartsam.
Dante nem mondott semmit, még csak át sem hidalta a köztünk lévő távolságot, csak
olvashatatlan pillantásával bámult rám. Eldöntöttem, hogy kimegyek, mielőtt mondok valami
még érzelmesebbet, vagy mielőtt kizavarna. Nem tartott vissza, de éreztem a tekintetét a
hátamon.

JustBook.fordítva
 TIZENEGYEDIK FEJEZET

A szinte csendben zajló vacsora után, ahol csak néhány szó esett a holnapi látogatásomról
a kaszinóba, Dante visszament az irodájába én pedig a könyvtárba, ahogy az már szokássá
vált. Az orosz tankönyv helyett úgy döntöttem, hogy elolvasom az egyik szerencsejátékról és
kaszinókról szólót, amikkel zsúfolásig voltak a polcok, de a falakon átszűrődő férfihangok
megzavartak. Nem úgy hangzott, mintha Enzo vagy Taft lett volna, így feltételeztem Danténak
megbeszélése van a Szervezet más tagjaival.
Mikor órákkal később aludni indultam, a folyosó sötét volt és Dante még mindig az
irodájában volt. Tudtam, ez megint egy hosszú estét jelent. Tényleg azt akarja, hogy
könyörögjek a második szexért?

***
Sokkal később egy kéz a csípőmön ébresztett. A szemem kinyílt, de csak a sötétséget
láttam. A függönyök be voltak, húzva csak résnyire hatolt be a holdfény a szobába. A szemem
megtalálta az éjjeliszekrényen lévő óra kijelzőjét. Majdnem éjfél volt. Kevesebb, mint egy
órája aludtam el. Mi volt a baj?
Rájöttem, Dante nyomódott a hátamhoz, ujjai a csípőmet simogatták. – Dante? –
suttogtam, elfordítottam a fejem, hogy átpillantsak a vállam felett, de az arca árnyékban volt.
Mégis közel volt. Éreztem a leheletét a vállam felett, felálltak a pihék a karomon. – Mi a…?
Vad csókkal hallgattatott el, amitől zihálni kezdtem. Nem hezitált; a nyelve követelte a
szám. Próbáltam megfordulni és szembe kerülni vele, de Dante hátamnak szorított kemény
mellkasa és szoros fogása mozgásképtelenné tett. A csókja miatt hullámokban haladt a vágy
a középpontom felé, végül hátra húzódtam, hogy mély levegőt vegyek. A fenekemnek nyomta
az erekcióját. Hallhatóan kilélegeztem. – Mondd, hogy nincsenek fájdalmaid – dörmögte a
vállamba, mielőtt gyengéden megharapott.
Reszkettem. – Nincs fájdalom – csak ennyit sikerült kimondanom, ami még igaz sem volt,
viszont hülye lettem volna megállítani.
– Jó – morogta, mielőtt megnyalta a nyakam. – Mondd, hogy álljak le, különben nem
fogok.
Csak nyafogtam válaszul, mert Dante megint nekinyomta a farkát a hátsómnak. Nem
bírtam kivárni, hogy lekerüljenek a ruháim és valóban érezzem őt. Hátralöktem a fenekem
további súrlódásért, de Dante keze a csípőmön ismét megállított. – Ne.
– De Dante, én tényleg akar…
A csókja elnyelte a szavaim és az ujjai figyelmeztetően megszorítottak. – Azt akarom,
hogy most csendben légy, kivéve, ha meg akarsz állítani. – Szívogatta a nyakam. – Vagy azt
csinálod, amit mondok, Valentina, vagy megállítasz. Csak ez a két választásod van.

JustBook.fordítva
 Bólintottam, amit biztosan érzett, mert látni nehezen láthatta a sötétben. Örültem, hogy
Dante nem tudta, mennyire beindultam parancsoló hangját hallva.
– Nagyon jó – mondta halkan. – Ma még nagyon szűk leszel; ezért leszünk lassúak és
kihasználjuk az időnket, hogy jól benedvesedj.
Nem hittem a fülemnek, hogy a nappal hideg és mérsékelt Dante most ilyesmiket mond
nekem. Meg akartam kérdezni, miért gondolta meg magát. Egyetlen alkalom így hatott rá?
Talán elfogadta, hogy tudom mit akarok. – Azt akarom, hogy levetkőzz.
Csak egy pillanatig voltam csalódott, amiért nem ő maga teszi ezt, de aztán az
izgatottságom elnyomta. Elengedte a csípőm és én gyorsan felültem, majd áthúztam a fejemen
a hálóingemet és letoltam a bugyimat. Éreztem a tekintetét magamon. Felé fordultam, azon
tűnődve, vajon adnom kellene-e neki valamiféle jelet, és az ötlettől majdnem kuncogtam, de
aztán az ágy elmozdult és láttam, hogy Dante kikel az ágyból és elkezd levetkőzni. Minden
árnyékban volt, de lenyűgöző erekcióját ki tudtam venni. – Ülj az ágy szélére.
Átkúsztam az ágy felé eső oldalára és a szélére telepedtem, idegesen, kíváncsian,
izgatottan és vággyal telve. Dante közelebb jött míg nem előttem állt, a keménysége
szemmagasságban velem. Felsóhajtottam, mielőtt visszanyelhettem volna a hangot, ráébredve
mit akar. Bibiana tanácsa jutott eszembe, de nem tudtam Dante akarja-e, hogy magamtól
ügyködjek. Tenyerébe fogta az állam, meleg volt és enyhén durva a bőrömön. – Meddig
mentél el előttem?
Egy pillanatig hezitáltam, de feltételeztem azt akarja, hogy válaszoljak, így azt mondtam:
– Néhányszor csókolóztam Antonióval és néha megfogta a mellem, de ennyi, amit valaha is
csináltam előtted.
Csend töltötte meg a szobát. A szívem felgyorsult és a dübögés minden pillanattal
hangosabb lett. Hallottam Dante ritmusos lélegzését, nem volt jele a szexuális izgalmának;
kivéve az arcom előtt feszülő bizonyítékot. – Azt akarom, hogy leszopd a farkam, Valentina.
A hüvelykujja az ajkamat súrolta, majd közéjük csúszott, enyhén szétválasztva őket. Várt,
majd megböktem a hüvelykujját, mielőtt könnyedén beszívtam, remélve, hogy annak a
beleegyezésnek veszi, ami volt. Még közelebb jött, míg a makkja súrolta a szám. Dante
hüvelykujjával simogatta az állam, a tenyere még mindig tartotta az arcom. – Nyald körbe a
csúcsot. – Kidugtam a nyelvem és körbejártam a hegyét. Dante légzése megakadt, de ez volt
az egyetlen jele, hogy a tevékenységem hatással van rá. – Most nyald meg a tetejét és dugd a
nyelved a nyílásba.
Követtem az utasításait, ennek köszönhetően a légzése felgyorsult. A fogása szorosabb
lett az államon. – Nyisd ki a szád. – Gondolkodás nélkül megtettem. Örültem az utasításainak.
Így legalább nem kellett vakon tapogatóznom és megszégyenítenem magam. Becsúsztatta a
makkját a számba, így könnyedén pihent a nyelvemen. – Zárd körül az ajkaddal és finoman
szívogasd.
Csináltam, amit kért és simogatta az államat, majd addig húzta a hüvelykujját, míg el nem
érte azt a helyet, ahol a farka eltűnt a számban. – Tetszik a faszom a szádban – mondta halk
hangon. – És imádom, hogy ez az egyetlen fasz, amit valaha szoptál. – Beljebb csúszott, de
még így sem nagyon mélyen. – Nézzük mennyit bírsz bevenni belőlem. – Centiről centire

JustBook.fordítva
araszolt be, míg elérte a torkom hátulját és öklendezni nem kezdtem. Az erekciójáért nyúltam.
Még mindig volt pár centi belőle, amit nem tudtam bekapni. Dante kissé kihúzódott, majd
párszor visszatolta magát, a tenyere az arcomon szilárdan tartott. – Némi gyakorlással talán
teljesen be tudsz majd venni a szádba, de most ennyi elég lesz. – Remegtem a vágytól. Lehet
valakinek orgazmusa attól, ahogy valakit leszop?
Dante visszahúzta magát a számból és ismét megsimogatta az ajkamat a hüvelykujjával.
– Dőlj hátra. – Hagytam magam hátraesni a matracon. Dante letérdelt és beékelte a kezét a
térdeim közé, majd olyan szélesre tárta a lábaim, amennyire lehetett. – Tedd a sarkad az ágy
szélére.
Istenem, tudtam mit akar csinálni. Olyan sok mindent olvastam róla, de sohasem tudtam
elképzelni milyen érzés lehet.
Hálás voltam a sötétségért. Így nem éreztem magam annyira kitárva. A fenekem alá
csúsztatta a tenyerét és kissé megemelt. Visszatartottam a lélegzetemet, mikor megéreztem
meleg leheletét nedves redőimen. Dante lassan körbenyalta a nagyajkaimat. Megbillentettem
a csípőm, de ő figyelmen kívül hagyta csendes könyörgésem és folytatta kínzó ingerlésemet.
– Dante – mondtam könyörögve.
Megszorította a fenekem és visszahúzódott. – Nem.
Összeszorítottam az ajkaimat, és akkor végre egyetlen hosszú csapással végighúzta a
nyelvét a vágásomon. Nyögtem, nem érdekelt, hogy ez beszédnek számít-e vagy sem.
Váltogatott a gyors és könnyed, valamint az erőteljes, de lassú csapások között, míg nem
ziháltam és az orgazmus peremére nem kerültem. A kezem kinyúlt és beletemettem hajába,
közelebb akartam húzni. Dante ellenállt. A hüvelykujja végigsimított a redőimen és
szétválasztotta őket. A nyelve hegyével könnyedén körözött a csiklómon, míg remegni nem
kezdtem, egy másodpercre voltam attól, hogy átessek a határon. Figyelmeztetés nélkül dőlt
hátra. Minden önuralmamat igénybe vette, hogy csendben maradjak.
– Fordulj meg és térdelj fel.
A szemem tágra nyílt a meglepetéstől, de átfordultam és feltérdeltem az ágyon.
– Ereszkedj a könyöködre.
Tettem a dolgom. Most a fenekem az egekben volt. A pozíció szokatlannak tűnt, és így
még jobban ki voltam tárulkozva, mint előtte. Dante szétnyitotta a lábaimat, míg meg nem
éreztem a hideg levegőt a nyílásomnál, majd az ajkai ismét megtaláltak. Felkiáltottam az
érzéstől, ahogy Dante belém mélyesztette a nyelvét és kényelmes ütemben baszni kezdett.
Minden mozdulatát éreztem, nyelve enyhe érdességét, ahogy begörbítette a hegyét, mikor
mélyen bennem volt. A lepedőbe nyomtam az arcomat, hogy elzárjam a még kínosabb hangok
útját, de mikor Dante a kezét csiklómra nyomta és izgatni kezdte az ujjaival, még a lepedő
sem tudta elnyomni a nyögéseimet és sóhajaimat. Még jobban pucsítottam és a kezemmel
kaparni kezdtem a matracot, ahogy kitört belőlem az orgazmus, zsibbasztva és fokozva az
érzékeimet egyszerre. Durván lélegeztem. A bőröm nedves volt az izzadtságtól és a szívem
majd kiugrott a mellkasomból. Felemeltem a fejem, hogy könnyebben lélegezzek.

JustBook.fordítva
 Dante eltűnt mögülem, de mielőtt hátra tudtam volna kukucskálni a vállam felett, hogy
megnézzem, mit csinál, az ujjaival megragadta a csípőm és az ágy szélére húzott. Majd az
erekcióját a bejáratomhoz nyomta és a testem megremegett a meglepetéstől és az idegességtől.
Olvastam, hogy a kutyapóz mélyebb behatolási lehetőséget ad a férfiaknak, mint
bármelyik másik pozitúra. Még mindig fájt kicsit, és a pózból fakadó intimitás hiánya még
kevésbé tette vonzóvá számomra. Azt akartam, hogy Dante mellkasa hozzám nyomódjon.
Dante lecsendesedett mögöttem, nem próbált belémjönni. A kezei a hátsómra csúsztak és
gyengéden maszírozták azt. Kissé elengedtem magam, de még így is szűk voltam. Éreztem
mennyire összeszorultak a belső izmaim. Dante rám hajolt és a derekam köré fonta az egyik
karját, mielőtt felhúzott a mellkasához. Még mindig térdeltem, de a felsőtestem egyenesen állt
és Dante a karjaiban tartott. Az egyik keze a lábam közé csúszott és kényeztetni kezdett, a
másik rátalált a mellemre és lágyan gyúrta azt. A vállának támasztottam a fejem és lassan
lélegeztem. Még mindig feszült voltam, viszont Dante ölelésében az izmaim lassan ellazultak.
Kicsit előre dőlt velem és a nyílásomhoz igazította a makkját. Még mindig be voltam feszülve,
de nem annyira, mint korábban. – Mi a baj? – mormolta fülembe. Nem hangzott
türelmetlennek vagy fusztráltnak, csupán kíváncsinak.
Szégyen szorította a gyomromat. A csábítási készségeim valószínüleg hiányosak voltak,
ha még a kutyapózra se vagyok képes a férjemmel. – Nem tudom – ismertem be halkan. –
Lehetne, hogy csak belém jössz?
– Persze, de szűk vagy, és amennyire feszült vagy most, fájdalmas lenne. – A hangja
nyugodt volt, semleges, nem utalva rá, mit gondol a javaslatomról. Dante ujjai még mindig a
lábaim között voltak, simogatva és könnyedén csipkedve.
– Ne mondd, hogy nehézséget jelent másnak fájdalmat okozni – húztam lihegő sóhaj
kiséretében, ahogy a vágy átjárta a testem.
– Nem mondom – mondta egyszerűen. Éreztem az izgalmat épülni, ahogy az ujjaival
varázsolt a lábam közt. Növelte a nyomást a bejáratomnál, a makkja belémcsúszott,
ugyanebben a pillanatban erősen élveztem el, izmaim szorosan tartották a farkát. Dante kicsit
jobban előre dőlt, lenyomva engem és kinyújtottam a karomat, hogy megtartsam magam az
ágyon, miközben az utórengések csillapodtak.
Megharapta a nyakam. – De nem akarok neked fájdalmat okozni. – Megcsípte a
mellbimbóm, majd még pár centit beljebb csúszott, amitől ismét reszketni kezdtem az élvezet
és az enyhe fájdalom kombinációjától. – Legalábbis nem jobban, mint amennyire élvezed.
Teljenes belém nyomta magát, majd egy szívdobbanásnyi idő után lassan pumpálni
kezdett. A mozdulatai fokozatosan gyorsultak, míg nem maradt más választásom, mint a
könyökömre támaszkodni, mert a karjaim feladták. Dante kiegyenesedett, megfosztva
mellkasa melegétől, és megragadta a csípőm. – Érintsd meg magadat, Valentina – parancsolt
rám.
Egy pillanatba telt, mire rájöttem, hogyan értette. Egyik karomat magam alá húztam és
megtaláltam a csiklómat. Kétségbeesetten dörgöltem, amint Dante mozdulatai erőteljesebbé
váltak. Annyira kihúzódott, amennyire tudott, majd ismét belémcsapódott, amitől a nevét
kiáltottam és egyre erősebben dörzsöltem a rügyem. Az ujjhegyeim néha őt is érintették,

JustBook.fordítva
selymes volt és nedves, és minden alkalommal felnyögött, mikor hozzáértem. Ezen
felbátorodva elfordítottam a kezem, így egyszerre simogattam magamat és súroltam a farkát.
Ahogy az izmaim megfeszültek, Dante is átlendült a határon egy nagy nyögés kíséretében.
Még mindig mögöttem volt, ahogy még párszor megrándult bennem, és én a lepedőbe
temettem az arcomat. Az alkarom fájt a támaszkodástól. Amikor Dante kihúzódott, a hátamra
fordultam, a mellkasom zihált. Láttam, ahogy elsétál az ágytól, mint legutóbb, majd
felkapcsolódott a villany a fürdőszobában és eltűnt odabent. Viszont nem zárta be az ajtót.
Gyorsan lemásztam és utána mentem. Már a zuhany előtt állt és megnyitotta a vizet. –
Lezuhanyozol? – kérdeztem tétován.
Dante rám nézett a válla felett. Nem foglalkoztam vele, hogy eltakarjam a testem. Látta az
egészet. Ő sem tűnt szégyenlősnek a meztelensége miatt. – Igen. Csatlakozhatsz, ha akarsz.
Megkönnyebbülten siettem hozzá. Nyitva tartotta nekem a zuhanyzó üvegajtaját és én
besiklottam a zuhany meleg permete alá. Dante egy pillanattal később csatlakozott hozzám.
Rászántam az időt, hogy megcsodáljam a testét. Ez volt az első alkalom, hogy igazán
megnézhettem ruha nélkül, nagyon szemrevaló volt. A mellkasa és a hasa szépen kidolgozott
volt és karcsú, sötétszőke ösvény vezetett a medencéjéhez. Dante a víz alá dugta a fejét, majd
hátat fordított nekem, hogy elérje a tusfürdőt. Volt egy tetoválás a vállán. Meglepődtem, hogy
tetoválva van. Valahogy nem annak a típusnak tűnt. – „Nincs jó a földön; bűnről csak
beszélnek; mindenki bűnös. Jöjj, gonosz lélek, neked adatott ez a világ” – olvastam fel a
kézírásos idézetet. Dante szembe fordul velem, olvashatatlan arckifejezéssel tekintett rám.
– Nem túl sivár életszemlélet? – kérdeztem.
A kezembe adta a tusfürdőt. Akadály állt fel ismét közöttünk most, hogy már nem az
ágyban voltunk, és nem tudtam hogyan győzzem le. Láttam, hogy Dante nem engedné. – A
bűn embere vagyok, Valentina. A tapasztalatom tanított meg arra, hogy a jó ritkán győz. Ha
létezik az ördög, akkor biztosan ő a Szervezet őrangyala.
Rosszalóan dőltem a csempének. – Semmi sem tart vissza, hogy jobb ember legyél.
Hideg mosoly volt a válasz. – De, a természetem.

JustBook.fordítva
 TIZENKETTEDIK FEJEZET

Az anyám másnap kora reggel hívott, hogy meghívjon egy villásreggelire. Tudtam, csak
mohón várja, hogy kikérdezhessen a házasságomról Dantéval. Igazából csodálkoztam is, hogy
ilyen sokáig tartott neki a felkeresésem. Talán egy kis magányt akart nekünk biztosítani, hogy
jobban megismerjük egymást. Mondtam neki, hogy a villásreggelire nem, de teaidőben ott
leszek. Nem voltam benne biztos, meddig fog tartani a látogatásom a kaszinóban. Egy csajos,
bézs színű kosztümöt választottam szolid magassarkúval az alkalomra. Nem akartam túl szexi
benyomást kelteni elsőre. Volt egy olyan érzésem, hogy bajos lenne kivívnom mindenki
tiszteletét anélkül is, hogy mutogatom a lábaim.
Mire leértem a lépcsőn, Dante már az előtérben várt rám. Mint általában, most is
kifogástalanul volt felöltözve egy három részes sötétbarna öltönybe és a hozzáillő fűzős
félcipőbe. A tekintete rám villant és reméltem jóváhagyja az öltözékem. – Ez így rendben van?
– intettem a testem felé.
– Úgy nézel ki, mint egy üzletasszony. Ez a helyes választás mára – mondta bólintva.
Melléléptem. Nem próbáltam megfogni a kezét vagy megcsókolni, annak ellenére, hogy
akartam.
– Csak mára?
– Mikor fogadod a nagy tétekben játszókat, öltözhetsz lezserebben. A legtöbbjük
hagyománytisztelő, szóval egy ruha vagy egy szoknya bölcs döntés lenne.
Felvoltam a szemöldököm. – Azt hittem nem a külsőm miatt választottál ki erre a munkára.
Dante szemei végigpásztázták a testem. – Valentina, csak egy vak férfi nem figyelne fel
rád. Mindig jó, ha elbűvölöd a nagymenőket, úgy, ahogy a vedégeket szórakoztatnád, akiket
egy partira hívunk meg a házunkba. Tudják, ki vagy. Tisztában vannak vele, hogy az enyém
vagy, és rászánod az időt, hogy fogadd őket és tájékoztasd őket a legújabb szolgáltatásainkról,
ettől különlegesnek fogják érezni magukat. Senki sem foga összetéveszteni a
vendégszeretetedet helytelen flörtöléssel.
Bizonytalan pillantást lövelltem felé, de nem fogok vitázni vele. Már így is túl hálás
voltam, amiért egyáltalán engedett dolgozni. Nem kellett a pletykákat se hallanom, hogy
tudjam, mit fognak mondani rólam, mikor megtudják, a Főnök felesége nem elégszik meg a
trófea feleség szerepével.

***
Dante Mercedesével mentünk Chicago ipari részére, mert a hó járhatatlanná tette az utakat
a Porsche számára. Harminc perccel később, mialatt Dante elmagyarázta mely szerencsejáték
fajták voltak a legnépszerűbbek a kaszinóban és kik voltak a legfontosabb nagytétesek,
megálltunk egy kapu előtt, ami elzárta az utat egy földalatti garázs felé. Mögötte egy

JustBook.fordítva
graffitivel és koszos ablakokkal rendelkező raktárépület derengett. A kis bódéban tartózkodó
őr köszöntötte Dantét, majd beengedett minket. Lefelé vettük az irányt egy leírhatatlan
garázshoz. Semmi sem utalt a kaszinó létezésére, de természetesen érthető volt, hogy a
Szervezetnek titokban kellett tartania az illegális szerencsejáték üzemeltetését. Pár másik autó
már ott parkolt. Dante az üres helyre kormányzott egy fényes fekete BMW és egy piros,
hóláncokkal felszerelt Mustang közé. Szinte tudtam, kihez tartozott az utóbbi.
Kiszálltunk a kocsiból. Meglepetésemre Dante a derekamra tette a kezét, ahogy a rozsdás
lifthez vezetett a garázs másik végébe.
– Biztonságos ez? – kérdeztem gyanakodva. Úgy nézett ki, mint aminek kétségbeesetten
karbantartásra volt szüksége.
Dante kuncogott. – Ez mind csak látszat. – Egy pillanatra találkozott a tekintetünk és
váratlan melegség töltött el. Mikor megnyomott egy kis fekete gombot a liftajtó kinyílt.
Belülről sem volt sokkal jobb, mint kívülről. Teherlift volt, kopár acélfalakkal és összekarcolt
padlóval. Dante egy kulcskártyát húzott elő a zsebéből és dugott egy nyílásba, amit eddig észre
sem vettem. Nem a gombok mellett volt. Észrevette kíváncsi tekintetem. – Soha nem
látogatnak meg minket a Szövetségiek, de ha valaha is leelenőriznék a raktárat, ez megnehezíti
nekik rájönni mi van alattunk.
Abban a pillanatban, mikor behelyezte a kártyát, a lift elindult lefelé. Gyors út volt és
amint az ajtó kinyílt, felhördültem.
Egy hatalmas földalatti részbe értünk vörös és arany plüss-szőnyeggel borítva, csillárokkal
és méretes póker, black jack, rulett és akármilyen más játék asztalainak tucatjaival. A kaszinó
falaira szerelt televíziók mindent mutattak az afrikai focitól kezdve a skóciai darts
bajnokságon és dubai-i tevegelő versenyen keresztül az alpesi síversenyig. Kanapék voltak
körben elrendezve azoknak, akik nézni akarták az atlétákat vagy a csapatokat, akikre fogadtak.
A helyiség hátuljában foglalt helyet a bár, szinte teljes szélességben, likőrök, borok és pezsgők
üvegjeinek százával.
A kaszinó elhagyatott volt, leszámítva a két takarítónőt, akik épp a kárpitot porszívózták.
Számos ajtó vezetett feltételezésem szerint VIP vendégek számára fenntartott privát szobákba.
– Hátul vannak az irodák és egy fogadó rész a nagymenőknek – magyarázta Dante,
miközben keresztülvezetett a helyiségen a bár melletti sötét faajtó felé.
– Minden nap dolgozom?
Dante furcsán nézett rám. – Akkor dolgozol, amikor akarsz. Senki sem fog kényszeríteni
rá, hogy egyáltalán dolgozz. De mindig értesítenek, ha egy nagy tétben játszó várható, így
eldöntheted, jössz-e fogadni őket.
– Rendben. Említettél különleges rendezvényeket. Van valami tervben a következő
hetekre, mondjuk Valentin napra? – Ez még mindig négy hétre volt, de a szervezéshez idő
kell.
Dante finoman megsimogatta a hátam, amivel meglepett. Szerintem észre sem vette mit
csinált, mert az arca még mindig távolságtartó volt, leszámítva a kényszeredett mosolyt
irányomba. – A Valentin nap nem igazán olyasmi, ami érdekelné az ide járó férfiakat. Még ha

JustBook.fordítva
házasok is, valószínűleg a feleségeik nem tudják, hogy ide jönnek. Ahogy mondtam, mindig
van legalább egy tucat prostink a bár területén és a hátsó szobák sohasem üresek.
– Szóval nem csak vezetni fogom a kaszinót, de Madame leszek a bordélyban.
Dante nevetett. Valódi nevetés. Egy pillantást vetettem rá, hogy megbizonyosodjam róla,
a füleim nem tréfálnak meg, de a mosoly már el is tűnt az arcáról. – Nem a kerítőjük vagy.
Bemutathatod a nagytéteseket a kísérő lányoknak, de ezen kívül a prostitúciós rész Raffaele-
hez tartozik.
Raffaele Aria unokatestvére volt. Még nem mutatták be nekem. Megelégedéssel töltött el,
hogy a tippem a kocsival beigazolódott. Hallottam a szóbeszédeket felvágós személységéről.
– Nem ő az, akinek levágták az ujját Aria megbámulásáért? – Mindenki tudott erről a
csemegéznivaló pletykáról, de kíváncsi voltam Dante érzéseire az esettel kapcsolatban. Még
mindig emlékszem mekkora kavarodást okozott évekkel ezelőtt.
Dante ajkai elvékonyodtak. – Igen, ő az. Rocco Scuderi megengedte Lucának, hogy
megbüntesse Raffaele-t.
Megálltunk az ajtó előtt. – Te nem hagytad volna?
– Nem hagytam volna egy New Yorkit a területemen cselekedni – közölte könyörtelen
hangsúllyal. Nem tudom miért, de a testem azonnal reagált Dante acélos vadságára,
epekedtem, hogy kettesben legyünk és azt tegyen velem, amit csak akar, mint tegnap este.
Figyelmen kívül hagyva a testem jelzéseit, azt mondtam: – Szóval szerinted Raffaele nem
érdemelte meg. – Személy szerint úgy gondoltam, kicsit extrém volt levágni valaki ujját egy
kis stírölés miatt, de Luca ismert volt a hidegvérűségéről még a Szervezeten belül is.
– Nem ezt mondtam. De ragaszkodtam volna, hogy én büntessem meg, mivel ő az én
felelősségem. Viszont ami történt, az megtörtént.
– Szóval ő a helyettesem?
– Nem, ő a szajhákért felel. Ő gondoskodik róla, hogy mindig legyen belőlük elérhető.
Ezért dolgozik együtt Tommasóval.
Az orromat ráncoltam, ez alapvető reakcióm volt ezt a nevet hallva. Dante felemelte az
egyik szemöldökét. – Ezt most a prostitúció miatt csinálod, vagy Tommaso miatt? Azt hittem
barátok vagytok Bibianával, a feleségével.
– Ő a legjobb barátom, és ezért ki nem állhatom azt a férfit. Gondolom esély sincs rá, hogy
Tommaso legyen az áruló, így megszabadulhatnál tőle?
Dante az arcomat vizslatta. – Komolyan mondod?
– Igen. Úgy bánik Bibianával, mint a szeméttel, mióta házasok. Szóval nem ejtenék
egyetlen könycseppet sem, ha golyót repítenél a fejébe.
Egy szívdobbanásnyi időre a tekintetünk összekapcsolódott és az a benyomásom támadt,
hogy Dante sem bánna egy kis egyedüllétet velem, de aztán a pillanat elszállt. – Tommaso
hűséges katona. Sohasem adott okot a kételkedésre. Nem tehetek vele semmit.
– Még akkor sem, ha azt mondom, megerőszakolta Bibianát? – Tudtam, nem akarta, hogy
az emberek tudjanak róla, de talán Dante segíthet. Nem mintha elmondaná bárkinek is.
A pillantása sivár volt, ahogy a kilincsre tette a kezét. – Ő a felesége.
– Ez nem jeleni azt, hogy megerőszakolhatja – sziszegtem.

JustBook.fordítva
 – Tudom, de nem mondhatom meg az embereimnek miként bánjanak az asszonyaikkal.
Még egy Capo sem avatkozhat bele más házasságába. A döntésemet, miszerint az
erőszakolást, mint büntetést vagy mint szórakozást tiltom, már így is haraggal fogadták.
Félrenéztem, hogy elrejtsem mennyire érzékenyen érint ez a téma. Néha könnyű volt
elfelejtkezni róla, milyen szörnyű dolgok is zajlanak a Szervezetben.
– Készen állsz bemenni? Raffaele és Leo, a helyettesed várnak az irodádban, hogy
találkozzanak veled.
Vettem egy mély levegőt, majd bólintottam.
Dante kinyitotta nekem az ajtót, a keze még mindig a hátamon volt és bevezetett egy
hosszú folyosóra, ahol további öt ajtó volt.
– Feltételezem ezek nem a nyilvánosság számára vannak fenntartva, mint azok, amik a
főteremből ágaznak le?
– Igen. Csak számodra és a többi alkalmazott számára. A kinti ajtók számos szobába
vezetnek, amiket a prostik használhatnak a kuncsaftokkal.
Bólintottam. Szürreális volt, hogy nemsokára itt fogok dolgozni.
Dante a folyosó végén álló ajtóhoz kormányzott és kinyitotta azt. Bent egy tágas, ablak
nélküli iroda volt íróasztallal, egy tárgyalóasztal hat székkel, kanapéval és két székkel az
íróasztal előtt. Raffaele, aki pár évvel fiatalabb volt nálam, és egy középkorú bajszos férfi
foglalták el a székeket. Mindketten felálltak, mikor beléptünk. A szemem egyből Raffaele
kezére irányult. Az ujja vissza lett illesztve a Szervezet orvosa által, de kifelé állt és merev
volt.
– Raffaele, Leo – mondta Dante hidegen, visszahúzva a kezét a hátamról, hogy kezet
rázzon velük. Majd felém intett. – Ő itt a feleségem, Valentina. Mint ahogy már tegnap
említettem, ő veszi át Dino helyét. – Feltételeztem, így hívták a férfit, aki lopta a Szervezet
pénzét.
Félrebillentettem a fejem, remélve, hogy így magabiztosabbnak tűnök. Először Leóval
fogtam kezet, aki néhány hüvelyknyivel alacsonyabb volt, mint én, majd Raffaele-lel.
Mindketten barátságosan fogadtak, de láttam a tekintetükben, hogy nem boldogok Dante
döntésével, hogy bevon a Szervezet ügyeibe. Nem igazán tetszhetett nekik, hogy egy nő a
főnök, még akkor se, ha még mindig Leo intézi a munka nagy részét.
– Miért nem vezeted körbe Valeninát? Jobban ismered ennek a helynek minden zegzugát,
mint én – mondta Dante Leónak, aki bólintott, mielőtt merev mosollyal szembenézett velem.
– Erre – mondta, miközben kisétált a szobából és a főterem felé vette az irányt. – A nyitvatartás
este hattól reggel hatig tart. Természetesen néha a nagy tétekben játszók egy csoportja más
időrésre akarja kibérelni a helyet. Olyankor kinyitunk nekik.
Még dél sem volt, így rengeteg idő volt még a nyitásig. Ez megmagyarázta, miért olyan
elhagyatott még mindig a hely. Egy bódéra mutattam. – Ott váltják be a vendégek a pénzt
zsetonra?
Leo bólintott. – Igen. Ha egy vendégnek nincs pénze, hitelt kínálunk.
– Biztos vagyok benne, hogy tisztességes kamatlábbal – viccelődtem.
– Természetesen – értett egyet Leo mosolyogva.

JustBook.fordítva
 – Ha nem fizetik ki a pénzünket, ki gondoskodik az ügyről?
– Ugyanazok a katonák, akik begyűjtik a pénzünket – felelte Dante. Mögöttünk haladt.
Nem voltam biztos benne, hogy az emberei viselkedése miatti aggódásból jött utánunk,
vagy csak meg akart bizonyosodni róla, hogy kiállom a helyem.
– Feltételezem erre a helyre csak meghívóval lehet bejutni, szóval, hogy terjed a
szóbeszéd? A tagoknak alá kell írniuk valamilyen titoktartási szerződést?
Raffaele felhorkantott, de elcsendesült, mikor Dante fenyegető pillantást lövellt felé.
– Nincs rá szükség. Minden vendéget felvilágosítunk, hogy senkinek nem szólhatnak a
helyről, hacsak az engedélyünket nem kérik előzetesen, és átvilágítjuk a jelöltet. A vendégeink
tudják, hogy tartsák a szájukat.
– Senki sem akar kikezdeni velünk, hacsak nincs halálvágyuk – mondta Raffaele büszkén.
Kezdte kicsit kikezdeni az idegeimet. Túl biztos volt magában. Úgy látszik, az ujja
elvesztése nem csökkentette az önbecsülését. – És te vagy a felelős a lányokért?
– Én biztosítom, hogy a kurvák boldoggá tegyék a klienseket. Én választom ki, melyik
cafka üljön a bárban, hogy kanossá tegye a férfiakat, és arról is én döntök, melyik lesz kísérő.
Kipróbálom mindet, így biztosra menve, hogy tudják, hogyan szopjanak egy faszt és be tudják
venni a seggükbe is. Az análra szükség van. A legtöbb szerencsétlen rohadék nem kapja meg
otthon.
Dante szeme égett a haragtól, de nem szakította félbe. Talán úgy érezte, ez gyengének
mutatna. Végül is én leszek ennek a kaszinónak a feje. – Remélem nem így beszélsz a
vendégek előtt – közöltem vele.
Raffaele nyaka vörös lett, vagy a méregtől vagy a szégyenkezéstől, ezt nem tudtam
megállapítani. Valószínűleg kicsit mindkettőtől. Kinyitotta a száját, majd be is zárta egy
Dantéra vetett pillantás után. Volt egy olyan érzésem, vele több bajom lesz, mint Leóval.
– Bent van már valaki a lányok közül? Szeretnék beszélni velük.
Raffaele szeme cikázott Leo és Dante között, mintha engedélyre lett volna szüksége,
mielőtt megválaszol egy egyszerű kérdést. – A legtöbbjük a Palermo klubban dolgozik ötig,
majd utána jönnek át ide.
Az itt dolgozó lányok a Palermóból vannak? Lefeküdt bármelyik is Dantéval? Meg kell
kérdeznem Bibianát tudja-e azoknak a nőknek a nevét, akiket Dante választott, mikor a
klubbot látogatta. – Akkor majd holnap beszélek velük. Biztosítsd, hogy hamarabb ideérjenek,
így válthatok velük pár szót, mielőtt az este elkezdődik.
– Miről kell velük beszélned? Azok csak agyatlan kurvák, nem többek három-lyukú
szajháknál.
– Raffaele, elég volt. Nem tűröm tovább, hogy így beszélj a feleségemmel – mondta Dante
veszélyesen halk hangon.
Raffaelle lehajtotta a fejét, de azért előtte még küldött felém egy maró pillantást. Úgy
döntöttem mostantól nem veszek róla tudomást. – Jön ma valaki fontos?
Leo megrázta a fejét. – Nem. De holnap jön két szenátor és néhány barátjuk. Nem
játszanak sokat. Az éjszaka nagyrészét a lányokkal töltik.

JustBook.fordítva
 – Szóval a kedvükben járunk, mert azt akarjuk, hogy képviseljék az érdekeinket a
szenátusban?
– Pontosan – mondta Leo csodálkozva, mintha el se hinné, hogy egy nő le tud vonni
magától egy ilyen következtetést. A férfiak a világunkban meg lennének lepődve, mennyit
tudnak a feleségeik és a lányaik az életről, amitől próbálják védeni őket. Nem nőhetsz fel egy
gengszter családban anélkül, hogy tudnád, mi folyik körülötted.
Dante beleegyezően bólintott, ami a büszkeség szokatlan érzésével töltött el.
– Rendben, akkor holnap itt leszek, hogy bemutatkozzak és találkozzak a többi
alkalmazottal is. Remélem jól fog menni a közös munka.
Leo bólintott, Raffael viszont nyilvánvalóan nem így gondolta. Dante kezét a hátamra
tette, majd az autóhoz indultunk.
– Szóval, mit gondolsz? – kérdezte, mikor beindította a kocsit.
– Szerintem Raffaele gondot fog okozni. Nyilvánvalóan nem kedvel engem.
– Általánosságban nem jön ki jól a nőkkel, hacsak nem prostik és csinálják azt, amit mond.
Ne vedd magadra.
– Nem veszem. Kicsit sem érdekel mit gondol rólam.
– Nem – ellenkezett Dante. – Tisztelnie kellene téged.
– Mert az rossz fényt vetne rád, ha nem így tenne.
– Azért, és mert a főnöke vagy. Te fogsz gondoskodni róla, hogy minden olajozottan
menjen. Leo remélhetőleg a segítségedre lesz.
– Normálisnak tűnt. Nem bízol benne?
– Egyikükben sem bízom.
Bólintottam. – Meglepettnek tűntek, mikor valami okosat mondtam. Ez nagyon zavart.
– A legtöbb férfi szereti azt hinni, hogy a felesége tudatlan és tanácstalan. Tudom, hogy
ugyanazok az emberek, akik helytelenítették az erőszak elleni szabályozásomat, helyteleníteni
fogják a kaszinónkban végzett munkád.
– Szerintem a maffiának abba kellene hagynia a nők alábecsülését.
Dante oldalról rám pillantott. – Talán te meggyőzheted őket.
Tényleg így hitte? Egy kérdés égette a nyelvem hegyét.
– Az első feleséged dolgozott?
Arckifejezése elsötétült. – Nem. A társasági élettel volt elfoglalva, mint a legtöbb nő a
világunkban.
– Oh, hát persze. – Azon tűnődtem, vajon annak ellenére, hogy felajánlotta a kaszinóbeli
pozíciót, boldogtalan-e a munka iránti vágyam miatt. Jobban tetszene neki egy trófea feleség?
Valaki, aki jól mutat a partikon, melegíti az ágyát és ellenőrzi a személyzetet? Úgy döntöttem
témát váltok. – Anyám áthívott magához. Gondolom dolgoznod kell?
– Igen. De elvihetlek a szüleid házához, ha akarod. Útba esik. Értesítem Enzót vagy Taftet,
hogy felvegyenek, mikor végeztél.
– Anyám el lesz ragadtatva – feleltem a szemeimet forgatva.
– Akarod, hogy inkább haza vigyelek és nélkülem mehess a szüleidhez?

JustBook.fordítva
 – Nem – mondom gyorsan – Nem vicceltem. Anya bele fog szédülni az örömbe, amiért
ismét láthat.
– Az apád az egyik kisfőnököm. Mintha az anyád nem találkozott volna velem számtalan
alkalommal.
– De nem mint a veje. Sohasem láttam még olyan boldognak, mint mikor megtudta,
beleegyzetél, hogy elveszel.
Dante összevonta a szemöldökét. – Csak mert már voltál házas?
– Persze. Sérült portéka voltam a normáink szerint. Nem egy szűzies ártatlan lányka, mint
Gianna vagy a többi lány, aki a nyomodban járt a partikon.
– Higgy nekem, több mint boldog vagyok, hogy nem vettem el Giannát. Bajkeverő. Nincs
türelmem valaki olyanhoz, mint ő. És nem fordítottam túl sok figyelmet a lányokra a partikon.
Fújtattam. – Férfi vagy. Hogy nem vetted észre a parázsló pillantásaikat?
– Parázsló? – kérdezte enyhén szórakozottan. – És nem azt mondtam, hogy nem vettem
észre. Mindig szeretek annak tudatában lenni, hogy mi történik a szobában körülöttem, de nem
érdekelt az ostoba flörtölési kísérletük. Tetszik nekik, akinek gondolnak, de nem az a férfi
vagyok.
– Nem tudom. A lányok szexinek gondolnak, mert erős vagy és zárkózott. A jégherceg,
akinek meg akarják olvasztani a szívét.
Dante megrázta a fejét, majd valami megváltozott az arcán és újra rámpillantott. – Szóval
anyád nem tudja, hogy soha nem háltad el az előző házasságod?
– Persze, hogy nem. Nem beszélek vele ilyesmikről. És higgy nekem, talált volna rá
módot, hogy közölje veled, szűz vagyok, mert ezzel növelte volna az értékem. Belehalna az
örömbe, ha tudná te vagy az, aki elvette az erényem. – Lefagytam. – Nem beszélsz senkinek
Antonióról, ugye?
Dante gondolatban összeszűkítette a szemét. – Nem látom, ez hogyan válna bárki
hasznára. Persze megkönnyítené a szeretőjének keresését, ha bevonhatnám az embereimet.
– Nem fogom elmondani neked a nevét – vetettem közbe, mert tudtam, merre tartunk és
nagyon reméltem, hogy nem lesz megint mérges.

JustBook.fordítva
 TIZENHARMADIK FEJEZET

Dante félreállt a régi otthonom előtt és leállította a motort, mielőtt hozzám fordult. – Én is
ezt feltételeztem. Még mindig nem értem, miért. Az a férfi, akit védelmezel, nem a véred és
abból, amit megtudtam, sohasem voltatok közel egymáshoz, és végső soron ellopta a férjed,
szóval miért őt választod helyettem?
– Nem őt választom helytetted – mondtam őszintén sokkolva. – De tudom, mit teszel vele,
mit kell tenned vele, hogy megvédd a Szervezetet, és nem ítélhetem halálra. Ha megígéred,
hogy nem esik baja, talán meggondolom magam.
– Te is nagyon jól tudod, hogy ezt nem ígérhetem meg. Okkal vannak szabályok. Meg kell
védenünk a Szervezet titkait. Ha kikerülnek adatok a felépítésünkről, az üzletről vagy a
hagyományainkról, sok ember, akit ismersz, köztük én és az apád is, börtönbe kerülne.
– Sohasem beszélne senkinek a Szervezetről. Antonio beszélt neki az esküről.
– De ő nem köteles betartani. Mi betartjuk, mert kötelez minket a becsület és kötelesség,
és mert mind megfizetnénk az árát, ha nem így tennénk, de annak a férfinak nincs semmi oka
megőrizni a titkainkat most, hogy Antonio halott. Nem mindenki tiszteli úgy egy halott
kívánságát, mint te.
– De szerette Antoniót.
– Honnad tudod? De még ha ez is a helyzet, nem gyűlőlné ettől még jobban a világunkat?
– Hogy érted?
– A Szervezet szabályai miatt Antonio nem élhette ki a szexualitását nyíltan. Titkolnia
kellett a vágyait és a szeretőjét, és végül meghalt, mert Made Man volt. Az oroszok megölték,
mert egy volt közülünk. Látod, a férfinak, akit védelmezel, rengeteg oka van, hogy ellenezze
a világunkat és a végét akarja.
Sohasem gondoltam bele ebből a nézőpontból, és ez komolyan kiakasztott. Mi van, ha
Danténak igaza van? Nem láttam Franket, mióta közöltem vele Antonio halálát egy évvel
ezelőtt. Gyorsan távozott, csendben és zaklatottan. Nem próbált meg kapcsolatba lépni velem
és csak a telefonszámát tudtam, ami már nem működött röviddel a temetés után. Egyszerűen
azt feltételeztem, hogy Frank el akart vágni minden szálat, ami a maffiához kötötte. Beszélt
bárkinek Antonióról? A Szervezetről? Nem akartam elhinni. Volt rá oka, hogy megvesse a
Szervezetet. Nemcsak titkolnia kellett a kapcsolatát Antonióval, de el sem búcsúzhatott tőle.
Mondjuk én sem. Csak az elégett holtteste maradt. Sohasem láttam, apám megtiltotta. Azt
mondta, felismerhetetlenné vált. Az oroszok még a fejét is levágták, mielőtt felgyújtották. A
Szervezet sohasem találta meg.
Dante figyelmesen nézett. Vagy csak manipulálni akart? Akárhogy is, az igazat mondta.
– Velem jössz köszönni az anyámnak? Csalódott lesz, ha a kocsiba maradsz – mondtam,
hogy eltérítsem a figyelmét.

JustBook.fordítva
 Dante sokatmondó pillantással nézett, de nem erőltette tovább a témát. Kiszállt a
Mercedesből, körbejött és kinyította nekem az ajtót. Keze megtalálta a szokásos helyet a
derekamon, ahogy a bejárati ajtóhoz sétáltunk. Épphogy csengettem, mikor az ajtó máris
kinyílt és az anyám ránk bukkant. Valószínűleg leskelődött utánunk az ablakon keresztül.
– Dante, nem is vártam, hogy te is jössz. Milyen csodálatos, hogy meglátogatsz minket –
mondta széles mosollyal és egy ölelésbe vonta. Merev maradt, de röviden megveregette
anyám hátát. Legalább nem csak velem szemben ellenezte a nyilvános érzelemkimutatást.
– Csak Valentinát hoztam el. Nincs időm maradni, még sok munka vár rám. –
Kiegyenesedett és Mamának nem maradt más lehetősége, mint elengedni.
Letörtnek tűnt. – Természetesen. Most, hogy Capo lettél, több a felelősséged. Milyen
csodás, amiért időt szakítottál rá, hogy Valentinát elhozd. – Mama rám mosolygott. – Egy
úriemberrel van dolgod.
Vetettem Dantéra egy én-megmondtam pillantást. Pislákolt valami puhaság a szemében,
mielőtt kimentette magát és elindult a kocsijához. Mihelyst kihajtott, Mama becsukta az ajtót,
karon ragadott és gyakorlatilag berántott a nappaliba. – Giovanni! Valentina itt van! –
kiáltotta.
– Papa itthon van?
– Mondtam neki, hogy átjössz. Ő is beszélni akart veled.
Felnyögtem.
– Ne legyél ilyen. Apáddal aggódtunk érted. Tudni akarjuk, hogy jól megy-e a házasélet.
– Úgy érted biztosak akartatok lenni benne, hogy nem fuserálom el Dantéval.
Mama csücsörítette a száját. – Kiforgatod a szavaimat ma.
Papa jött be a nappaliba a mandzsettáit gombolva, kockás kabátja lógott a vállán. – Nincs
sok időm. Találkozóm van a Consiglierével és a férjeddel később. Szóval, hogy mennek a
dolgok köztetek a Főnökkel?
– Ha már úgyis találkozol vele, akkor megkérdezheted tőle, hogy alakul a házasságom és
elégedett-e velem – feleltem túlontúl édes hangon.
– Néha azt gondolom nem voltam elég szigorú veled. A szemtelenséged sokkal
megnyerőbb volt kislánykorodban – mondta szeretettel. Felálltam és megöleltem a derekát.
Csókot nyomott a halántékomra. Tudtam, hogy Papa, mint Kisfőnök, legalább olyan
könyörtelen volt, mint Dante és valószínűleg több embert ölt meg, mint ahány ujjam van, de
számomra mindig az a férfi marad, aki a nyakában cipelt, mikor kicsi voltam.
– Minden jól megy köztünk, ne aggódj – feleltem visszahúzódva. – Bár szerintem még
mindig nincs túl az első feleségén.
Papa pillantást váltott Mamával. – Fiorenak így is sok időbe telt meggyőzni őt, hogy
egyáltalán újranősüljön. Örülök, amiért téged választott. Ne sürgesd.
– Hallgass apádra, Valentina. A férfiak nem szeretik a tolakodó nőket.
– Mit hallok, hogy meggyőzted Dantét, adjon neked munkát? – kérdezte Papa.
– Ne tegyél úgy, mintha nem tudnál mindent ezzel kapcsolatban. Fogadok már a fél
Szervezet erről fecseg.
– Mit vártál? Egy nőnek a te helyzetedben nem kellene dolgoznia – mondta Mama.

JustBook.fordítva
 – Néhány ember szerint a nőknek nem kellene félbeszakítani sem a férjüket, te mégis
állandóan ezt teszed.
Mama fújtatott. – Nem szakítom félbe apádat.
– Nem-e? – kérdezte Papa álmeglepetéssel. Az ő házasságuk se szerelemmel indult. Mint
Dante és én, ők is érdekházasságot kötöttek, de az idő múlásával kötődni egymáshoz. Mikor
őket nézem azt érzem van remény számomra is.
Nem tudtam visszatartani a mosolyomat. – Dante nem bánja, hogy dolgozom. Szerintem
tetszik neki, hogy valami hasznos dolgot akarok csinálni.
– Mi lenne hasznosabb, mint szép gyerekeket nevelni? Mikor leszünk nagyszülők?
Könyörgően néztem Papára, de ő csak vállat vont. – Fiore nagyon akar egy örököst a
nevének. Danténak vannak kötelezettségei. Mi lesz, ha meghal anélkül, hogy lenne egy fia,
aki megörökli a címét?
– Ne mondd ezt. Senkit sem fognak megölni. Egy férjet már elvesztettem, nem fogok a
másodikat is – mondtam kétségbeesve.
Apa megpaskolta az arcom. – Dante tud magára vigyázni, de mi baj van a gyerekekkel?
– Semmi baj velük. Akarok gyereket, de nem azért, mert kötelességem örököst produkálni.
Szeretnék valamit, amit szerethetek és viszont szeret feltétel nélkül. – Istenem, mikor lett ez a
beszélgetés ennyire érzelgős?
– Val – mondta Papa óvatosan. – Dante csinált valamit?
Reszketeg mosolyt villantottam rá, hálásan az aggódásért, de tudtam, haszontalan. Még ha
Dante tett is volna valamit, és én elmondom az apámnak, sem igazán tudott volna ellene tenni.
Nem ment volna szembe a Capoval, még értem sem. – Nem, úriember. – A hálószobán kívül,
adtam hozzá halkan. Nem mintha bántam volna. – Csak nagyon zárkózott. Magányos vagyok,
de a munka majd segít, hogy elfoglaljam magam, így működhet.
– Adj neki időt – mondta Papa. Láttam rajta, egyre inkább kényelmetlenül érinti az
érzelgősségem. Miért voltak a Made Menek ennyire gyávák, ha az érzések kifejezéséről volt
szó, de szemrebbenés nélkül néztek szembe a halállal? Rápillantott a Rolexére, majd
grimaszolt. – Tényleg mennem kell. – Halántékon puszilt, mielőtt lehajolt és rendesen
megcsókolta az anyámat. És már ott sem volt. Mama megpaskolta maga mellett a kanapét.
Lehuppantam egy sóhajjal. – Most tényleg szükségem van egy kis sütire.
Anya csengetett és a szobalányunk behozott egy nagy tálca olasz macaront és más
süteményt. Lefogadom, hogy az ajtónál várt, mióta megérkeztem. Mióta nekünk dolgozik
mindig is kicsit kíváncsiskodó volt. Gyorsan rám mosolygott, majd letette a tálcát és elment.
A kezembe vettem a marcipános, csokis, leveles tésztával készült finomságot és nagyot
haraptam belé. Mama kávét öntött nekem, le sem véve a szemét rólam. – Óvatosan ezekkel.
Tele vannak zsírral és kalóriával. Vigyáznod kell az alakodra, a férfiak nem szeretik a telt
nőket.
Drámaian befejezetem a süteményem, majd leöblítettem a kávémmal. – Talán könyvet
kellene írnod róla, mit akarnak a férfiak, mivel úgy tűnik, mindenről tudsz. – Nagyra nyitottam
a szemem, hogy enyhítsem a szavaim hatását.

JustBook.fordítva
 Mama csak a fejét rázta, mielőtt vett magának is a süteményből. – Apádnak igaza van.
Szigorúabban kellett volna nevelnünk.
– Orazióval azok voltatok és nem sokat segített.
– Ő fiú. Mind féktelen. Amúgy is szépen formálódik. Még azt is mondta gondolkodik a
megállapodáson. – Kételkedtem ebben. Valószínűleg csak azért mondta, hogy levakarja anyát.
És mivel nem Chicagóban élt, hanem segít fenntartani az üzleti érdekeltségeket Detroitban és
Clevelandben, a szüleinknek nemigen adódik lehetősége a piszkálására. Meg persze férfiból
volt. Senkit sem érdekelt, ha minden nap más csajjal fekszik le mindaddig, míg nem fedi fel a
valódi kilétét.
– Sohasem ellenkeztem a kívánságaiddal, szóval nem tudom, miért panaszkodsz. Végül is
Dantéhoz is hozzámentem, mert ezt akartad.
Anya sértetten nézett. – Ő volt a legjobb lehetőség, amiben reménykedhettünk. Ki ne
menne hozzá egy olyan férfihoz, mint ő?
Ittam tovább a kávémat, nem zavartatva magam a válaszadással. Amúgy is csak költői
kérdés volt.
– Felkeres téged esténként?
Majdnem kiköptem, ami a számban volt. – Nem fogok veled arról beszélni, Mama. – Az
arcom égett zavaromban és anya sokatmondón mosolygott.
Szerettem őt, de ő volt a legdühítőbb nő a földön.

***
Enzo felvett a SUV-val. Egy cseppnyi csevegést leszámítva nem sokat beszéltünk a rövid
út alatt. Mikor elhajtottunk Bibiék utcája előtt, megszóltam: – Várj. Fordulj be a sarkon. Meg
akarom látogatni Bibiana Bonellót – megígértem neki, hogy elmondom neki, miképp haladnak
a dolgok velem és Dantéval. Remélem örülni fog, hogy láthat.
Enzo nem vitatkozott. Bibi háza felé kormányzott és leparkolt az útpadkán. – Akarja, hogy
megvárjam?
Hezizáltam. – Ha nem bánod?
Enzo a fejét rázta. – Ez a munkám. – Majd az ülés mögé nyúlva elővett egy Oldtimeres
magazint.
– Nem tart soká – mondtam annak ellenére, hogy Bibivel órákig tudtunk csacsogni.
Kimásztam a kocsiból és a bejárathoz lépkedtem. Csengettem, majd vártam. Egy ideig
semmi sem történt, és azon voltam, hogy visszafordulok a kocsihoz, mikor kinyílt az ajtó.
Tommaso állt előttem. A szemem tágra nyílt a meglepetéstől, majd az aggodalomtól. –
Helló, Tommaso – mondtam, kényszerítve a hangom, hogy barátságos legyen. – Remélem
nem jöttem rosszkor. Bibianával akartam beszélni. Itthon van? – Jól van? Igazából ezt a
kérdést akartam feltenni. Tommaso izzadt volt, a bőre vörös és a slicce még mindig nyitva.
Szörnyű érzés kerített hatalmába.
Fogvillantó mosolyt küldött felém. Két kezébe fogta a kezem. – Mindjárt lejön. Mindig
van időnk Dante feleségére.

JustBook.fordítva
 Leküzdöttem a sürgető érzést, hogy elhúzódjak. A bőre nyirkos volt az izzadságtól és a
gondolat, hogy csapzott külsejének bármi köze van ahhoz, amit Bibianával művelt, arra
késztetett, hogy addig súroljam a tenyeremet, míg nem marad rajtam semmi nyoma. – Siess,
Bibiana. Valentina Cavallaro van itt. – Mintha Bibiana nem tudná ki vagyok.
Óvatosan kihúztam a kezemet a szorításából.
– Hallottam átveszed a kaszinó irányítását – mondta Tommaso kíváncsian, apró
bogárszemeivel metszően nézve engem.
– Raffaele-től tudod?
Tommaso röhögött. – Nem kellett elmondania. Mindenki erről beszél. Én nem engedném
Bibianát dolgozni, de Dante egy ideje próbál változtatni a Szervezetbeli dolgokon, már Fiore
nyugdíjba menetele előtt is így tett.
Próbáltam a szavaiban az árulás jeleit keresni, de sajnos csak enyhén kritikusak voltak.
Semmi, ami meggyőzné Dantét, hogy golyót repítsen a fejébe. – Még a Szervezetnek is
haladnia kell a korral – mondtam semlegesen.
Bibiana tűnt fel a lépcső tetején, a haja szanaszét állt, a blúza félregombolva és nem volt
rajta cipő. Tommaso rám kacsintott. – Kérlek, bocsáss meg, de találkozóm van Raffaele-lel,
beszélnünk kell a holnap este lányairól.
Fenntartani a mosolyt már majdnem fájdalmas volt és abban a pillanatban, hogy eltűnt,
azonnal Bibianához rohantam, aki elindult lefelé a lépcsőn. – Hé, minden rendben?
Nyelt egyet. – Beszélhetnénk fent? Szükségem van egy zuhanyra.
– Persze – mondtam gyorsan. Picit elmosolyodott. Csendesen követtem felfelé a lépcsőn,
próbálva elnyomni a haragom Tommaso irányába. Már így is kerestem a módját, hogy
megölessem Dantéval, és ezt soha nem kellett volna fontolóra vennem. Sohasem voltam még
felelős senki haláláért. Még ha Tommaso volt is a világ egyik legnagyobb szemétládája, akkor
sem szabadott volna a halálát kívánnom.
Bibiana bevezetett a hálószobájukba. Úgy tettem, mint aki nem veszi észre az összegyűrt
lepedőt, ahogy követtem őt a szomszédos fürdőbe. Bibianával sokszor voltunk már
meztelenek egymás előtt, főleg fiatalabb korunkban, így nem is csodálkoztam, mikor elkezdett
levetkőzni. A fürdőkád szélére telepedtem.
– Ha tudtam volna, hogy Tommaso itthon van, nem jöttem volna át.
– Ne – mondta Bibiana. – Örülök, hogy itt vagy. Tommaso így legalább nem fog azonnal
egy második körre benevezni. – A szemem a zúzódásokra villant a csípőjén, a combjai
belsején és a felkarjain. Lesütöttem a tekintetemet az ölembe és elpislogtam egy dühös
könnycseppet. Bibiana belépett a zuhany alá és megnyitotta a csapot. – Val?
Felálltam és a zuhanyhoz közelítettem. Bibiana arckifejezése esdeklő volt. – Tudom, nem
szabadna ezt kérnem, de nem tudnál valamit tenni az érdekemben?
– Tesz valamit Dante vagy a Szervezet ellen? Bármit?
Bibi megrázta a fejét, miközben a víz a homlokára tapasztotta sötét haját. – Hűséges a
Cavallarókhoz.
Sajnos ezt sejtettem. – Dante nem fog cselekedni, hacsak árulást nem követ el, de talán
tőrbe csalhatjuk.

JustBook.fordítva
 Bibi szeme tágra nyílt. Úgy becsapnád Dantét. Nem mehetsz szembe vele, Val. Nem
kérhetem ezt tőled. Bátor mosolyt kényszerített magára. – Túldramatizálom. A nők már
századok óta keresztülmennek ezen és túlélték.
Talán, de ez nem jelenti azt, hogy Bibianának is szenvednie kell.
Kilépett a zuhany alól és egy törülközőt nyújtottam felé. – Beszéljünk valami másról. Mi
újság veletek? Csináltátok?
Bólintottam, elpirult az arcom. – Kétszer.
– És? Rossz volt?
– Nem. Igazából… – elhalkultam, ráébredve mit csinálok. Nem mondhatom el mennyire
élveztem az együttlétet Dantéval, mikor Bibit épp most molesztálta a disznó férje… rendben
volt – fejeztem be ímmel ámmal.
Bibiana grimaszolt. – Ismerlek, Val. Tudom, hogy hazudsz. Nem kell visszafognod magad
miattam. Tudom, hogy vannak nők, akik élvezik a szexet.
– Jó volt – mondtam.
Bibi megragadta a kezem és megszorította. – Az jó. Megérdemled az Antonióval töltött
évek után.
Magamhoz akartam ölelni, Tommasót pedig holtan látni, de inkább csak megszorítottam
a kezét. – Egy nap Tommaso meghal, aztán eljön a te időd.
Bólintott, de a reményvesztettség a szemében kiakasztott. – Most ötvenkettő. Az én
szerencsémmel él még vagy harminc évet. Addigra öreg és keserű leszek.

***
Húsz perccel később már úton voltam Enzóval haza.
Ahogy felhajtottunk a kapu elé, egy férfira lettem figyelmes, aki az utca másik oldalán állt
és megrázkódtam a meglepetéstől. Frank volt az.

JustBook.fordítva
 TIZENNEGYEDIK FEJEZET

Frank? Bárhol felismertem volna vörös haját és nyurga testalkatát. Enzo engem figyelt, de
gyorsan elfordítottam a tekintetemet Antonio exszeretőjéről, mielőtt követte volna a
pillantásomat. Mit csinál itt Frank? Okosabb lenne nem egy gengszter háza körül szaglásznia,
főleg nem a Szervezet Főnökének házánál. Viszont valószínűleg nem tudta, micsoda Dante,
hacsak Antonio nem árult el neki többet, mint amennyiről tudtam.
Próbáltam passzív arcot vágni, ahogy behajtottunk, de nem voltam benne biztos, hogy
sikerrel jártam. Enzo határozottan felfedezte, hogy valami nem stimmel, mert még mindig
nézett. – Köszi, hogy felvettél – mondtam és egy pillanat alatt kiszálltam, amint a garázsba
értünk. Mihelyst bent voltam, fellépkedtem a lépcsőn az egyik vedéghálóba, ahol az ablak az
utcára nézett, de mire odaértem és kinéztem Frank már sehol sem volt.
Ki kellett találnom valamit, hogy kapcsolatba tudjak lépni vele és megtudjam mit akar. De
hogyan?
Nem mehettem ki őrizet nélkül. Amúgy sem tudtam hol lakik, de volt egy olyan érzésem,
hogy hamarosan ismét feltűnik. Valamiről biztos beszélni akart velem. Mi van, ha meg akart
zsarolni?
Szuper, Dante manipulásától már paranoiás is lettem. Mikor legközelebb feltűnik
egyszerűen módot kell talánom, hogy kiszökjem a házból és beszéljek vele.
Egy kopogástól megugrásra késztetett. Gaby dugta be a fejét a félig nyitott ajtón. – Kész
a vacsora – mondta félénken. – Mr. Cavallaro vár téged.
– Nem tudott volna maga szólni?
Gaby elpirult. – Bocsánat. Engem küldött.
Megérintettem a vállát, ahogy elsétáltam mellette. – Ne aggódj. Nem téged hibáztatlak.
Pár lépéssel mögöttem követett lefelé a lépcsőn. Mielőtt beléptem a nappaliba, felé
fodultam. – Nem kell mögöttem jönnöd. Sétálhatsz mellettem, Gaby.
Bólintott, mielőtt eltűnt azon az ajtón keresztül, ami a személyzeti területre vezetett. Egy
sóhaj kíséretében beléptem. Dante a szokásos helyén ült az asztal végén. Keresztülvágtam a
szobán és felé tartottam. A tányérom az asztal másik végében volt, mint eddig minden este.
Valamiképp ez ma túlzottan bosszantott. Megálltam a székem mellett, de nem ültem le. –
Miért kell ilyen messze ülnöm tőled?
Dante felvonta a szemöldökét. – Dühös vagy?
– Persze, hogy az vagyok. Nem akarom az étkezéseket úgy eltölteni, mintha idegenek
lennénk. Sohasem próbálsz ekkora távolságot tartani közöttünk, mikor megkefélsz. – A
kifejezéstől a bőröm kényelmetlenül bizseregni kezdett, de a sarkamra álltam.
Dante szeme résnyire szűkült, mindig olyan hideg és számító. – Nem én ragaszkodtam
hozzá, hogy szexeljünk. Ha jól emlékszem te voltál hajthatatlan.

JustBook.fordítva
 Nem hittem el, hogy úgy tesz, mintha ő nem élvezte volna. Talán nem voltam tapasztalt,
de azt tudtam, hogy borzaszóan élvezte. Megragadtam a tányéromat és az evőeszközöket, és
a Dante melletti helyhez vittem, ahol kicsit erősebben tettem le az asztalra őket, amitől
hangosan csörögtek. Helyet foglaltam, majd kihívó arccal Dantéra néztem.
– Kérlek szólj Zitának, hogy ezután így terítsen.
– Ha ez az, amit akarsz – mondta közömbösen.
Zita sétált be, így nem maradt lehetőségem mást mondani. A szeme közöttünk cikázott és
egy mosoly futott át az arcán. Sikítani akartam. Letette a tányérjainkat. Házi édesburgonyás
gnocchi, zsályás vaj és borjúszeletek. Nem sietett a dolgával, mielőtt újra kiment.
Megkentem egy gnocchit a számba csúsztattam, aztán majdnem felsóhajtottam, mert
annyira finom volt, de nem akartam, hogy Dante azt gondolja túl vagyok az haragomon.
Dante sietség nélkül vágta fel a borjúját. Figyeltem erős kezeit, emlékezve milyen érzést
keltettek a testemen és utáltam magam, amiért újra érezni akarom őket, frusztráló viselkedése
ellenére.
– Hogy telt a látogatásod a szüleidnél? – kérdezte hirtelen. Fásultnak hangzott, még csak
az arra tett próbálkozásnak sem tudtam tekinteni, hogy kárpótoljon a gorombaságáért.
– Az apám nem tartott beszámolót?
Bekapott egy falat húst, mielőtt ismét rám emelte a tekintetét. – A találkozókon üzletről
beszélgetünk – mondta, majd egy kicsit élesseben hozzátette. – Nem tudom miért viselkedsz
úgy, mint egy durcás kisgyerek. Ha ilyen feleséget akartam volna, Giannát vettem volna el.
Eldobtam a villám. – Akkor talán meg kellene kérned. Majd én hozzámegyek Matteóhoz.
Legalább róla nem mondják, hogy kőszívű.
– Kőszívű, mi? Így hívnak az emberek?
– Sokféleképpen hívnak, de ez a legpontosabb jellemzés a természetedre, amivel eddig
találkoztam.
– Érdeklődsz Matteo iránt?
– Parancsolsz? – A hirtelen kérdés elterelt.
– Táncoltál vele az esküvőnkön és úgy tűnt sokkal jobban érezted magad, mint általában.
– Féltékeny vagy Matteóra?
– Nem vagyok féltékeny. Pusztán próbálom megvédeni, ami az enyém.
Ez nagyon szörnyen hangzott, pont mintha féltékenység lenne. – Nem tudom miért érdekel
egyáltalán. Nem úgy tűnik, mintha érdekelnélek a hálószobán kívül, és még azt is én
kezdeményeztem, ahogy az előbb segítőkészen rámutattál. Szerintem rám néznél azzal a hideg
tekinteteddel, ha valaha is elkapnál Matteóval az ágyban, aztán visszamennél dolgozni. – Nem
is tudtam Matteo miért került szóba. Sohasem érdekelt. Mindig túl kiszámíthatatlan volt az
ízlésemnek.
– Igen, visszamennék dolgozni – mondta egy ragadozó mosoly kíséretében. – Miután
kizsigereltem Matteót és végignéztem, ahogy elvérzik. – Ivott egy kortyot a fehérborból.
Feladtam. Egyértelmű volt, hogy Dantéval nem lehet úgy beszélgetni, mint férj és feleség.
Csendben folyattuk tovább a vacsorát, csak a késeink karcolását lehetett hallani és
alkalmankénti puffanást, mikor letettük a poharat az asztalra.

JustBook.fordítva
 ***
Már félig aludtam, mikor Dante az ágyba jött. A matrac lesüppedt, majd meleg testét az
enyémnek nyomta. Nem húzódtam el. Dante oldalra fésülte a hajam és forró csókot adott a
nyakamra, majd óvatosan megharapott. Örültem, amiért a hasamon feküdtem így a párnával
el tudtam nyomni a zihálásomat. Nem akartam, hogy tudja mennyire hat rám az érintése,
mennyire sóvárgott a testem a szolgálataira. Még mindig haragudtam rá a vacsoránál
elhangzott szavai miatt, de a testem saját életre kelt.
Nem tűnt úgy, hogy lelombozza tartózkodó magatartásom. Végighúzta a nyelvét a vállam
vonalán, majd végig a gerincemen, mígnem a hálóing az útjába került. Visszafordult és
szívogatni kezdte a verőeremet, majd puha csókokkal folytatta a fülemig. Még közelebb jött,
így éreztem az erekcióját a pizsamanadrágján keresztül. Minden önuralmamra szükségem
volt, hogy ne szabadítsam ki magam és érintsem meg a keménységét. A lehelete forró volt,
ahogy a fülcimpámat nyalogatta, remegni kezdtem a vágytól.
Végigsimítot az ujjperceivel a nyakamon, majd lejjeb mozdult, míg elérte a hátsóm feletti
mélyedést. A légzésem felgyorsult és éreztem, ahogy a bugyim hozzámtapad az
felizgultságtól, de még mindig nem mozdultam. Ez alkalommal nem én leszek az, aki bármit
is kezdeményez.
Dante a fenekemre csúsztatta a kezét, mielőtt a lábam közé nyúlt. Morgott, mikor az ujjai
a bugyimat súrolták. Minden akaraterőmre szükség volt, hogy ne nyomjam a kezének
magamat némi súrlódásért. A szája rátalált a fülemre. – Tudom, hogy figyelmen kívül hagysz,
de meg kellene tanulnod irányítani a tested, ha sikerrel akarsz járni.
Az a dűhítő rohadék.
Dante felült és feltűrte a hálóingem, mielőtt benyúlt volna a bugyim pántjaihoz és lehúzta
rólam. Felemeltem az arcomat a párnáról és átlestem a vállam felett. Túl sötét volt a szobában,
hogy bármit is kivegyek. Az ezüstös holdfény beáramlott az ablakon beárnyékolva Dantét, de
biztos voltam benne, hogy engem néz. A keze visszatalált rám. A vádlimat masszírozta, lassan
utat törve feljebb. A légzése egyenletes volt és lassú a sötétben. A lábaim közé csúsztatta a
kezét és szétnyitotta. Visszatemettem az arcomat a párnába, mikor az ujjai megtalálták a
redőimet és elkezte simogatni a csiklómat. Elmozdult, és az ajka a fenekemen volt.
Megharapta finoman, majd csókolgatta és nyalogatta a pontot. Majdnem elmentem. Helyette
ráharaptam az alsó ajkamra, így próbálva tovább kitartani. Túl jó volt, hogy ilyen hamar vége
legyen. Dante megismételte a mozdulatot, míg vissza nem talált a nyakamhoz, és már
csontnélküli maszlaggá váltam a vágytól.
Még tovább nyitottam a lábam, nem törődve azzal, hogy órákkal ezelőtt azt ígértem
magamnak, hogy nem fogok vele foglalkozni, míg hidegen bánik velem a hálón kívül, de
ahogy a csiklómat dörzsölte a szükség legyőzte a gondolkodást. Szétkente a nedvességemet,
majd két ujját belémdugta. Felíveltem a hátsóm, így jobb hozzáférést biztosítva neki. Ki-be
kezdte mozgatni az ujjait, míg az ajkai folytatták a közreműködést a nyakamnál és a vállamnál,
mindig váltogatva a harapást, a csókokat és a nyalintásokat. Ő is zihált. Ez izgatta őt is. A
kezemet a nadrágja dudorához vezettem és elkezdtem dörzsölni az anyagon át. Durva kilégzés

JustBook.fordítva
keretében súgta a fülembe. – A nap minden pillanatában azokra a dolgokra gondolok, amiket
meg akarok tenni veled, azon kapom magam, hogy visszaemlékszem az illatodra és az ízedre.
Néha azt érzem megbolondulok, ha nem temethetem magam beléd.
Nyöszörögtem. Miért nem tudott velem ilyen lenni napközben? Miért kellett úgy
viselkednie velem, mint egy követelőző feleséggel? Gyorsabban döfködött az ujjaival és én a
csípőmet felé löktem, mélyebben akartam befogadni. Rátalált az érzékeny pontomra; tűz
mardosta a testem és felsikítottam, ahogy az élvezet átfodrozódott rajtam. Dante folytatta a
pumpálást, ahogy kétségbeesetten felé billentettem a csípőm, meglovagolva az orgazmusom
hullámait. Rádőltem a matracra, annyi energiám sem maradt, hogy fenntartsam a fenekemet.
Az ujjai még mindig bennem voltak, de lassan mozogtak, majdnem gyengéden húzta ki és be.
Vettem pár mély levegőt, megpróbálva lenyugtatni zakatoló szívemet, de Danténak más
tervei voltak. Elhúzódott, susogó ruhák hangja hallatszott, majd ismét mellettem volt. Lehajolt
és a fülembe csikorgott. – Ismét érezni akarom a forró szádat.
Megborzongtam. Megfordultam és a könyökömre támaszkodtam. Az árnyékban láttam a
sziluettjét, ahogy az ágyra térdelt mellettem. A farka centikre volt az arcomtól, hosszú,
kemény és rám vár. Dante a hajamba csúsztatta a kezét és finoman közelebb húzott az
erekciójához. Tiszta illata volt a szappantól, fűszeres és friss. A pénisze súrolta az ajkamat,
így kinyitottam és a számba vettem, megkóstolva az előváladékának sósságát a csúcson. Ettől
kiéleződött a saját felizgultságom is. A jégember mohón vágyott rám. Körbeforgattam a
nyelvem rajta, majd a hegyét benyomtam a kis nyílásba az elején. Dante szorítása erősödött a
hajamban, ahogy mély torokhangot hallatott. A markolása nem volt fájdalmas, inkább furcsán
erotikus. Lassan belémnyomult, és én mélyebbre vettem, míg már majdnem öklendeztem és
hagytam újra kicsúszni. Hamarosan átvette az irányítást és elkezd döfködni, először lassan,
majd gyorsabban. A keze a hajamban egyhelyben tartott, ahogy bevette a számat.
Jóváhagyóan nyögtem. Ez sokkal dögösebb volt, mint valaha elképzeltem volna. Ahogy Dante
dugja a számat, ahogy felettem van, oda irányítva a fejem, ahová akarta, teljesen beindított és
elkezdtem nekidörzsölni a puncim a takarónak egy kis súrlódásban reménykedve.
Dante rátette a kezét a fenekemre. – Ne csináld – mondta durván, megszorítva a farpofám.
Ellenkezés hangját hallattam, habár nehéz volt a farkával a számban.
Hirtelen kirántotta magát, felszisszent, mikor a fogaim végigszántottak rajta. Egy párnát
tett a medencém alá, aztán már mögöttem is volt. A farpofáimba kapaszkodva nyomakodott a
nyílásomhoz. – Bassza meg. Nagyon nedves vagy, Valentina. – Figyelmeztetés nélkül teljesen
belémvágta magát és kitöltött teljesen. Felívelve ziháltam, ahogy a kéj és egy csepp fájdalom
átlövellt rajtam. Dante megállt egy pillanatra, ahogy dörzsölte a fenekem és a derekam.
Felémdőlt, míg a mellkasa a hátamnak nem feszült a helyemhez szögezve. A könyökeire
támaszkodott Minden centijét éreztem. Akkor sem tudtam volna mozogni, ha akartam volna.
Oldalra döntöttem a fejem és rátaláltam Dante ajkaira egy durva csókért. Majdnem teljesen
kihúzódott belőlem, csak a hegye maradt bent, mielőtt visszatolta magát. Nemsokára gyors és
durva ritmusra váltott. A bimbóim farka minden lökésétől a takarót súrolták, zihálni kezdtem
a plusz súrlódástól. A golyói a redőimnek csapódtak, kéjes villámcsapásokat küldve a
csiklómhoz.

JustBook.fordítva
 Egyre csak gyorsult. A mellkasa rásimult a hátamra. Combjai csapódásának hangja
megtöltötte a sötétséget, keveredve kétségbeesett sóhajaimal és nyöszörgéseimmel, ahogy
közeledett második orgazmusom. Próbáltam visszatartani, de Dante a kezét alámdugva
kényeztetni kezdte a csiklómat. – Élvezz el – súgta a fülembe.
Összeomlottam, ahogy a gyönyör átsöpört rajtam. Dante feltámaszkodott a karjaira és
komolyan elkezdett pumpálni, gyorsabban és erősebben, mint előtte bármikor. Belekarmoltam
a lepedőbe. A csípőmet megfogva feljebb húzta a fenekem, miközben döfött, ujjai szinte
fájdalmasan vájtak a bőrömbe. Beleharaptam a párnába, ahogy megéreztem az árulkodó jeleit
a következő orgasmusnak, ami áthullámzott rajtam.
Dante keményen belémdöfött egy halk morgás kíséretében, az ujjai a csípőmön feszültek.
A pénisze kilövellt a barlangomba, a tűz a hasamban tombolt, ahogy ismét átestem a peremen.
Dante felettem omlott össze, a nyakam és a vállam csókolta, miközben szavakat suttogott, túl
halkan, hogy halljam. Becsuktam a szemem, ahogy a mellkasom próbálta kikalapálni magát a
bordák börtönéből. Holnap biztos fájdalmaim lesznek, de megérte. Többé már az sem érdekelt,
hogy nem tartottam be az ígéretemet magamnak. Miért kellene megtagadnom magamtól a jó
időtöltést, hogy megbüntessem Dantét? Azzal csak magamat büntetném.
Dante kezdett nehéz lenni. Elfordítottam a fejem, remélve úgy könnyebb lesz lélegezni.
Megkérhettem volna, hogy szálljon le rólam, de tudtam, abban a pillanatban elhúzódott volna
ugyanúgy, mint eddig. Ki akartam élvezni a közelségünket, még akkor is, ha ez azt is
jelentette, hogy ki vagyok lapítva. Meleg volt és erős, és így összepréselődve nehéz lett volna
megmondani, hol kezdődik ő és hol végződöm én.
Felemelte a fejét és ismét összeforrtunk egy lusta és lassú, majdnem édes csókban, de
aztán legördült rólam. Megfordultam, így szembekerültem vele. A plafonra bámulva feküdt a
hátán. Túl sötét volt, hogy olvassak az arckifejezésében. Óvatosan közelebb mozdultam és a
mellkasára hajtottam a fejem. Megfeszült, és én felkészítettem magamat az elutasítására.
Testem megmerevedett, várva a dorgálásra, de az nem érkezett meg. Ellazult, a vállam köré
fonta a karját és végre közelebb mertem bújni hozzá. Vettem egy mély levegőt, élvezve meleg
illatát, ami egyre ismerősebb érzést keltett bennem; a szex pézsmaillatú aromájával
keveredett. A kezem felcsúszott a hasán és gyengéden megsimogattam. A sötétség tette őt
jobban megközelíthetővé? Elfelejtette vele ki volt, hogy ki akart lenni?

JustBook.fordítva
 TIZENÖTÖDIK FEJEZET

Nem tudom mi ébresztett, de mikor kinyitottam a szememet, a nap még nem kelt fel. Az
ég már világított a messzeségben és elég fényt biztosított hozzá, hogy lássam a környezetem,
de ennyi. Dante a hátamhoz nyomódott, az arca félig a vállamba temetve, a lélegzete
melegítette a bőrömet. Kényelmetlenül meleg volt, de nem mozdultam arrébb. Ez volt az első
alkalom, hogy úgy ébredtem Dante még mindig az ágyban van és tulajdonképpen a karjában
tart. Talán a tudatalattija elfogadta, amit ő nem tudott; hogy közel akart hozzám kerülni.
Még a lélegzetemet is visszatartottam, próbáltam úgy tenni, mint aki alszik, hogy fel ne
ébresszem. El kellett bóbiskolnom, mert megriadtam, mikor Dante elmozdult mellőlem.
Figyelmesen hallgatóztam, de nem szállt ki az ágyból. Álmában fordult meg, ha ritmusos
légzése bármiféle megerősítést jelent. Lassan a másik oldalamra fordultam, hogy láthassam.
A hátán feküdt, egyik keze a feje felett. A takarót letolta csípőjének finom V vonaláig.
Hangtalanul nyomtam fel magam a karomra. Az ujjaim viszkettek, hogy hátrasimítsam szőke
haját, hogy megcsiklandozzam feszes hasa domborulatait, hogy kövessem a vékony szőrsávot
lefelé az erekciójához.
Tétován kinyúltam és gyengéden súroltam ujjaimmal a szőrét. Dante keze villámgyorsan
lőtt ki, megsemmisítő szorításba zárva a csuklóm. Ebben a pillanatban felült és rám nézett.
Összeszorítottam az ajkamat. Egy rándulás kíséretében engedte el a csuklóm. Megdörzsöltem
és néztem, ahogy kezdett kipirosodni. Dante megérintette a csupasz csuklóm, a keze meleg és
gyengéd volt a bőrömön. – Bántottalak? – Valódi aggodalom volt a hangjában.
Meglepődve felpillantottam. – Nem. Én riasztottalak fel.
Megfogta a kezem és vizsgálni kezdte a jeleket, amiket szoros marka okozott. A
hüvelykujjával pihekönnyű érintéssel súrolta a bőröm. – Nem vagyok hozzászokva, hogy
valaki mellett ébredjek már egy ideje.
Ez volt a legszemélyesebb dolog, amit valaha megosztott velem. Meg kellett állítnom
magam, hogy ne ássak mélyebbre, hogy ne akarjak többet. – Tudom. Nem baj. Majd
megszokod.
Felemelte a tekintetét, de folytatatta a simogatást. – Antonióval együtt aludtatok?
– Az elején igen. A látszat miatt. Akkor még volt szobalányunk és nem akartuk, hogy
gyanút fogjon. Először olyan volt, mintha egy ottalvós buli lett volna egy barátoddal, de végül
kínos lett, mikor haza jött a szeretője szagával magán, így kirúgta a szobalányt és külön
szobába költöztünk.
Szeme feltárulkozó melleimen időzött. – Nem tudom elképzelni, hogy egy férfi rád nézzen
és ne akarjon magának.

JustBook.fordítva
 Kipirultam a boldogságtól, de eldöntöttem, hogy lágyan tartom a hangulatot, aggódtam,
hogy egy érzelmesebb megnyilvánulás talán megint visszavonulásra készteti Dantét. –
Szerintem Antonio ugyanezt mondta volna rólad. Azt hiszem az esete lettél volna.
Dante nevetett és az egész arca átalakult. – Erre gondolni sem akarok.
Elmosolyodta. – Gondolom – kíváncsian megálltam. – Mit tennél, ha egy embered
odamenne hozzád és bevallaná, hogy meleg?
– Azt mondanám tartsa az irányultságát titokban és küzdjön ellene.
– Nem gondolom, hogy ez választás kérdése. Valaki vagy meleg vagy nem.
Kényszerítenéd, hogy hazugságban éljen.
– Vagy a hazugság vagy szembe kell nézniük a következményekkel.
– Megölnél valakit csak amiatt, akit szeret.
– A társadalom lehet nyitottabb lett, de a maffia hagyományokra épült, Valentina. Abban
a pillanatban, hogy kijelentem, elfogadom, hogy a Made Menek melegek lehetnek,
elszabadulna a pokol a Szervezetben. Ezt a változtatást nem tudom keresztülvinni. Azért nem
ölnék meg senkit, mert a bizalmába fogadott addig, míg titokban tartja. Nem kétlem, hogy
vannak katonák a Szervezetben, akik a férfiakhoz vonzódnak, de megtanulták féken tartani
magukat. Valószínűleg házasok és hazugságban élnek, de legalább biztonságban.
Még mindig közel ültünk egymáshoz, igazából beszélgettünk nappali világosságnál. Dante
mellkasához nyúltam, könnyedén súroltam az ujjhegyeimmel egy hosszú heget. Ezúttal
finoman megfogta a csuklóm és arrébb tolta a kezem. Kicsúsztatta a lábait az ágyból és felállt.
Figyeltem, ahogy a fürdő felé veszi az irányt, teljesen meztelenül, mégis száz és száz
láthatatlan réteggel befedve, amiken sohasem hatolhatok át.
Az ölembe ejtettem a kezem. Egy sóhaj kíséretében én is felkeltem. Egyedül nem volt
értelme visszadőlni. Sűrű napom lesz. Az első napom a kaszinóban Dante nélkül. Aggódtam
és izgultam is egyszerre. Egy gyors zuhany után nevetségesen sok időt töltöttem a ruhám
kiválasztásával. Nem akartam túl szexi lenni, de elrejteni sem a nőiességemet. Tudtam,
azoknak a férfiaknak, különösen Raffaele-nek, nem tetszett, hogy egy nő dolgozik velük, főleg
nem a főnökükként, és nem készültem megkönnyíteni nekik. Meg kell tanulniuk kijönni egy
erős nővel és ha nem megy, az az ő problémájuk. Egy térdig érő sötétkék ceruzaszoknyát
választottam, hozzáillő pántos magassarkúval és fehér blúzzal, aminek kerek nyaka és hosszú,
bő ujja volt. Miután betűrtem a derekát a blúznak, felkontyoltam a hajam és pár tincset
hóbortosan lógni hagytam.
Mikor beléptem az ebédlőbe a hely üres volt. A bejáratnál megálltam és Dante szokásos
helyét figyeltem. Az újságpapírja oda volt hajtva az üres tányérja mellé. Sóhajtva a saját
székemhez mentem. Az ajtó kinyílt és Gaby jött be egy kancsó friss narancslével és egy
kávéskannával. Fényesen rám mosolygott. – Jó reggelt, Úrn… Valentina. – Bocsánatkérően
rám nézett, de csak mosolyogtam, örültem egy barátságos arcnak reggel. – Remélem jól aludt?
Az arcom akaratlanul kimelegedett. – Igen, köszönöm.
Kávét és narancslevet öntött nekem. – Szeretne tojást vagy palacsintát?
– Nem, csak egy croissant-t eszek némi gyümölccsel – mondtam az előttem sorakozó
sütemények és gyümölcsök felé intve.

JustBook.fordítva
 Gaby elfordult, hogy kimenjen. – Várj – böktem ki, majd elpirultam, amiért annyira
kétségbeesettnek hangzottam. Gaby nagy szemekkel nézett rám, mintha azon aggódna, hogy
csinált valamit, amivel megsértett és és meg akarnám büntetni. – Nem maradnál velem
társaságnak?
Gaby lefagyott.
– Csak ha akarod. Szívesen megismernélek jobban.
Egy szégyenlős mosoly terjedt szét az arcán, de nem ült le.
– Ne állj ott, ülj le – kihúztam neki a mellettem álló széket. Gaby letette a kancsót és a
kávéskannát, mielőtt óvatosan leült.
– Reggeliztél már?
Hezitált, majd megrázta a fejét.
– Akkor egyél. Több, mint elég étel van itt kettőnknek – megragadtam a kosarat és felé
toltam. Egy csokis croissant-t vett el egy elmormolt köszönömmel, az arca kipirult.
Én is választottam, beleharaptam és leöblítettem egy korty forró kávéval. Időt akartam
adni Gaby-nek, hogy túllegyen az idegességén. – Hol laksz? Ezen gondolkodtam, mióta
elmesélted a történeted.
– Oh, Zitával és a férjével élek. Azután vettek magukhoz nem sokkal, hogy dolgozni
kezdtem Mr. Cavallarónak.
– Jól bánnak veled? – Bármikor is láttam Zitát, komor volt és mogorva. Nem olyannak
tűnt, mint aki képes lenne foglalkozni egy olyan lánnyal, mint Gaby, aki annyi mindenen ment
át tiniként.
Gaby vehemensen bólogatott. – Igen. Zita szigorú, de családtagként bánik velem. –
Bekapta a croissant utolsó falatját és lenyelte, mielőtt félig zavarban azt mondta: – Kezd
megolvadni. Mindig kell neki egy kis idő, hogy hozzászokjon az új emberekhez.
– Tényleg? Nem úgy tűnik, mintha jobban kedvelne.
Gaby kissé megvonta a vállát. – Biztos vagyok benne, hogy ez nemsokára megváltozik.
Nem tehettem róla, de kedveltem a lányt. Kedves volt. A karórámra pillantottam. –
Indulnom kell. Hamar be akarok érni az első napomon.
– Sok szerencsét – mondta Gaby felállva a székből. – Szerintem szuper, hogy dolgozni
akar. A státuszában maga az egyetlen, aki nem csak otthon marad. Úgy értem, nincs semmi
baj azzal, ha valaki csak feleség.
Röviden megérintettem a vállát, hogy kimutassam nem sértett meg, majd követtem hátra
a személyzeti területre, ahol Enzo kávézott. Egyből felugrott, amint meglátott. – Fejezd csak
be nyugodtan. Nem kell sietni – szóltam neki. A szavaim ellenére egyhúzásra kiitta a bögréjét.
Zita elítélő tekintetet küldött felém. Határozottan nem úgy láttam, mintha meg akarna enyhülni
felém. Nem mondott semmit egy kurta ’jó reggelten’ kívül, pedig tudom, hogy akart.
– Az én időmben a Capo felesége sohasem dolgozott – motyogta, ahogy letörölte a pultot,
ami amúgy is tiszta volt.
– Az idők változnak – feleltem egyszerűen.
– Az elhunyt úrnő, Isten nyugasztalja, boldog volt a ház úrnőjének szerepével. Egész
napját azzal töltötte, hogy a férjét boldoggá tegye és a házát széppé varázsolja.

JustBook.fordítva
 – Zita – szólt Enzo élesen. – Elég volt.
Zita az ujjával bökött felé. – Ne beszélj így velem.
– Talán indulhatnánk – szóltam Enzónak. Nem akartam, hogy miattam veszekedjenek.
Bólintott, felkapta a pisztolytáskáját a székről, és csendben a garázs felé indultunk.
– Köszönöm, hogy kiálltál értem – mondtam a kocsiban ülve.
– Zitának tisztelnie kellene. A Capo felesége. Nem hagyná senkinek, hogy így bánjon
magával. – Tényleg érdekelné? – Szólnia kellene neki.
Megráztam a fejem. – Nem. Magam is tudom kezelni, de köszönöm.
Enzo előre hajtotta a fejét és csendben vezetett a továbbiakban. Meglepetésemre nem csak
ki tett a kaszinónál. Be is kísért és nem mozdult mellőlem. Volt egy olyan érzésem, hogy
Dante szólt neki, hogy tartsa rajtam a szemét. Tűnődtem, vajon azért, mert nem bízott az
embereiben, hogy illően viselkednek velem, vagy mert bennem nem bízott, hogy nem szúrom
el. Egyiktől se éreztem magam jobban.
Leo meglepettnek tűnt, mikor meglátott.
– Még nem vártam az érkezésed. Raffaele és a lányok még nincsenek itt. Nincs sok
tennivaló.
Egyenesen hátra indultam, ahol az irodák voltak. – Tudom, de utána akartam olvasni a
vendégeknek. Feltételezem vannak róluk dokumentumok és statisztikák?
Leo szeme köztem és Enzo közt cikázott, aki domború mellkasa előtt karba tett kezekkel
állt, mint aki alig várja, hogy összelapítsa Leo fejét. Nem volt köztük baráti a viszony. – Igen,
vannak. Hadd hozzam ide őket.
Leültem a plüss székre az asztalom mögött, nem éreztem magam odaillőnek, de mikor Leo
papírokkal teli mappákkal tért vissza, emelt fővel intettem, hogy tegye őket az asztalomra. –
Elolvasom őket. Kérlek értesíts, ha Raffaele és a lányok megérkeztek, így beszélhetek velük.
Leo bólintott, és egyetlen szó nélkül távozott. Enzo hezitált, majd ő is kisétált és becsukta
maga mögött az ajtót. Belesüppedtem a székbe és hagytam, hogy a szemem hozzászokjon az
ablak nélküli irodához. Felkaptam az első mappát, eltökélten, hogy mindent megtudjak, amire
szükségem van a jó munkavégzéshez. Nem akartam csalódást okozni Danténak. Tudtam, így
is sokak haragját kockáztatta azzal, hogy dolgozni engedett.

***
Égtek a szemeim a száraz klímázott szobában, pedig még csak két mappán voltam túl,
mikor valaki kopogott. – Gyere be – szóltam ki rekedten. Megköszörültem a torkomat, ahogy
az ajtó kinyílt és Enzo bedugta a fejét. – Raffaele itt van. Beengedhetem?
Elfolytottam egy mosolyt. Enzo most már a titkárom is? – Igen, köszönöm.
Enzo kitárta az ajtót. Raffaele bevonult, metsző pillantást vetett Enzo irányába, aki
ugyanolyan szívélyesen viszonozta. Bezárta az ajtót és megállt előtte karba font kezekkel,
szemét le sem vette Raffaele-ről.
– Nem beszélnél velem az őrző kutyád nélkül? – kérdezte egy komisz mosoly kíséretében.
Felegyenesedtem. Magassarkúban olyan magas voltam, mint ő és azonnal megnyugodtam.
– Tudnék, de nem fogok – válaszoltam, mintha ez az én döntésem lenne, nem Dante parancsa.

JustBook.fordítva
 Úgy tűnt megdöbbent, de gyorsan magához tért. – Beszélni akartál a kurvákkal. Az
öltözőben készülődnek.
– Jó. Mutasd az utat.
Kisétált egy szó nélkül és az ajtók egyike felé vette az irányt, elvezetve a főteremtől. Enzo
közel volt mögöttünk. Raffaele nem zavartatta magát a kopogással, benyitott az ajtón.
Néhany lány meglepetten zihált, de mikor látták ki az, elcsendesültek. Kétségtelenül
megszokták ezt a viselkedést tőle. Raffaele gúnyolódva beinvitált az öltözőbe. – Csak
óvatosan – sziszegte Enzo, közel hajolva Raffaele arcához. – Vagy el akarsz veszíteni még
egy ujjat? Dante nem fogja hagyni, hogy visszavarrasd.
Raffaele elvörösödött, de nem mert semmi komisszal visszavágni, pedig az arckifejezése
alapján nyilvánvalóan akart.
Egy lépést tettem az öltözőbe, majd megálltam. – Rendben van, ha beszélnék veletek egy
percet? – kérdeztem az összegyűlt lányokat. Tizen voltak, vegyesen a tinikor végétől –
legalábbis reméltem – a húszas éveik végéig. Néhányan a szomszéd lány, szurkoló ízlést
szolgálták ki, míg mások sokkal egzotikusabbak voltak. Szinte mindannyiuknak szilikon
melle volt. Az arckifejezésük a gyanakodótól az aggódón át a nyíltan félelemmel teliig terjedt.
Mintha koreografálva lett volna, a tekintetük Raffaele-t kutatta, mintha az engedélyére
várnának. Öntelt vigyorából és abból, ahogy kihúzta magát láthattam, mennyire élvezte.
– Egyedül akarok beszélni a lányokkal – mondtam határozottan.
– De…
– Semmi de – mondtam abban a pillanatban, amikor Enzo megfogta Raffaele-t a
gallérjánál fogva és kilökte, majd ő is kiment és becsukta az ajtót egyedül hagyva engem a
lányokkal. Teljes figyelmemmel a lányok fordultam, akik abbahagytak mindent, amit eddig
csináltak és engem figyeltek. – Talán bemutatkozhatnátok. Név, kor, és mióta dolgoztok a
Szervezetnek.
Egy kis ázsiai lányra mutattam a sarokban, mikor láttam, senki sem akar kezdeni.
Mindezek után megnyugodtak és megadtak nekem minden információt piszkálás nélkül.
Megkönnyebülésemre a legfiatalabb lány már húsz éves volt, hacsak nem hazudott a koráról.
– Hogy bánnak veletek?
Megint csend.
– A Szervezet jól bánik velünk – mondta egy Amanda nevű lány.
– Az igazat akarom. Tisztelettel bánik veletek Raffaele?
Némelyik lány vidám pillantást cserélt, és végre az egyikük megszólalt. – Szajhák
vagyunk mind. Szinte senki sem bálik velünk tisztelettel. Ez alól Raffaele sem kivétel.
– Nem ő a legrosszabb.
– Ez a te véleményed, nem az enyém.
– Oh, fogd be.
Felemeltem a karom és elcsendesedtek. – Rendben. Ki rosszabb, mint Raffaele?
– Némelyik kuncsaft megver minket. És Tommaso is mocskos dolgokat vár el. – Ez nem
lepett meg. Bibi nem osztott meg velem mindent, de attól a pár dologtól, amit elmesélt a
Tommasóval folytatott szexuális életéből, felfordult a gyomrom.

JustBook.fordítva
 – Én szeretem durván.
– Te mindent szeretsz, de én nem.
– Tedd túl magad rajta. Megveszik a tested, így azt csinálnak vele, amit csak akarnak.
– Pont úgy hangzol, mint Raffaele.
– Oké, oké – mondtam lassan. – Mit csinál pontosan Raffaele?
– Olyan, mint a stricink. Kipróbál minket, mielőtt eldönti elég jók vagyunk-e ide. És
biztosítja, hogy boldoggá tegyük a kuncsaftokat. Ha nem tesszük, megbüntet minket.
– Feltételezem a kipróbálás azt jelenti, hogy lefekszik veletek.
– Megbasz, ahogy csak akar a jobb kifejezés.
– És pontosan mivel is büntet meg? – kérdeztem, de a zúzódások, amiket az előbb
sminkkel próbáltak eltüntetni, adtak pár ötleteket.
– Felpofoz vagy nagyon durván megbasz minket. Vagy elküld valamelyik bordélyba a
külvárosba.
– A kuncsaftok ott még szörnyűbbek. Részegek, brutálisak és kövérek.
Mély levegőt vettem. – Oké. Bármi jó, amit el tudtok mondani?
– A pénz nagyon jó. Szép ruhákat tudok venni és egy jó lakást bérelni. A munka nélkül ez
nem menne.
Sokan bólogattak és próbáltam megbarátkozni ezzel. Mind saját akaratukból kezdtek
prostituáltként dolgozni és többet kerestek, mint a legtöbb ember diplomával. Beszélgettem
velük még kicsit és kértem, hogy szóljanak, ha valamelyik kuncsaft túl erőszakos. Megígérték,
de szerintem csak azért, hogy végre lerázzanak. Beszélnem kell erről Leóval és Raffaele-lel.
Mikor kiléptem az öltözőből Enzo várt. – Hol van Raffaele?
Enzo a bár felé bólintott. – Ott duzzog. Azt a fiút már régen eltávolították volna a
Szervezetből, ha nincs az apja. Haszontalan köcsög. – Becsukta a száját. – Elnézést a
káromkodásért.
– Nem szükséges. Hallottam már rosszabbat is.
Meglepettség suhant át az arcán. Boldogan, hogy jól kijövök Dante embereivel, Raffaele
felé vettem az irányt. A bárszéken üldögélt, Martinihez hasonló folyadékot ivott. – Nincs még
kicsit korán a piáláshoz?
Kiürítette a poharát. – Ez itt a maffia, nem egy kolostor.
– Attól még értékelném, ha mindenki józan maradna munka közben.
– Talán neked elég egy pohár ahhoz, hogy lerészegedj, de én tudom a határaimat. Nem
vagyok elkényeztetett nő.
– Raffaele! – Dante hangja késként vágott át a helyiségen. Megpördültem, ahogy felénk
sétált, a teste csordultig volt dühös energiával. Rideg tekintetétRaffaeler-re szegezte, aki
gyorsan felállt a székről és idegesség vibrálása vette át öntelt arroganciájának helyét. Enzo
vészjóslóan vigyorgott. Volt egy olyan érzésem, hogy folyamatosan informálta Dantét a
dolgokról ezidáig.
Dante megállt Raffaele előtt, tekintetében brutalitás lappangott. – Ha még egy
tiszteletlenséget meghallok a szádból, feldarabollak és megetetlek apád kutyáival,
megértetted?

JustBook.fordítva
 – Igen, Főnök – mondta Raffaele sietősen. Felém fordult. – Ne haragudj, ha
megsértettelek. – Őszintének hangzott, de volt valami bosszúszomjas és keserű a szemében.
Dante végül felém nézett. – Szeretnék egy szót váltani veled.
Felvettem vele a lépést, ahogy az irodába indultunk és beléptünk. Becsukta az ajtót.
Mielőtt megszólalhatott volna, motyogtam: – Enzo hívott fel?
– Nem kellett hívnia. Mindvégig szándékomban állt ellenőrizni. Meg akarok róla
bizonyosodni, hogy jól telik az első napod.
Kétkedő pillantást vetettem rá.
– Miért vagy úgy meglepve?
– Mert eddig nem tűntél túl törődő típúsú férjnek.
Nem mondott semmit csak azzal a nyugtalanító hideg tekintettel vizslatott.
– Nem szükséges megvédened. Kiállok magamért – mondtam, mikor rájöttem nem fűz
hozzá semmit.
Összeszűkítette a szemét. – Ez az én területem. Ezek az én embereim, és az én feladatom,
hogy rendben tartsam őket. Az, ha tiszteletlenek veled csak egy lépésre van attól, hogy velem
is tiszteletlenek merjenek lenni. Ezt nem engedem.
– Úgy tüntettél fel, mint aki alkalmatlan a feladatra. Raffaele gyengének fog hinni, mert
meg kell védened.
Közelebb jött, beborítva az aftershave illatával. – Valentina, az egyetlen ok, amiért ezek a
férfiak tisztelnek téged, az az, hogy a feleségem vagy. Tudom, ez nem tetszik. Tudom, hogy
erős vagy, de nem dominálhatsz felettük, mint én, mert nincsenek ugyanolyan fegyvereid,
mint nekem.
– Milyen fegyverek?
– Kegyetlenség, brutalitás, és a totális elhatározottság arra, hogy megöljek bárkit, aki
megkérdőjelezi a hatalmam.
Visszatartottam a lélegzetemet. – Miből gondolod, hogy nem ölnék meg valakit, ha
kellene? Talán képes vagyok ugyanarra a brutalitásra, mint te.
Dante szomorúan elmosolyodott. – Talán, de kétlem. – Végighúzta az ujjait a torkomon.
– Talán lenne lehetőséged túlélni a Szervezetben, ha úgy neveltek volna, mint egy fiút a
világunkban. Apám tizennégy éves koromban rendelte el, hogy öljek meg valakit. Egy árulót,
akit előttem kínzott meg, mielőtt golyót repítettem a fejébe. Ezután megkínoztatott az egyik
katonájával, hogy lássa meddig bírom a fájdalmat, mielőtt megtörök és könyörgök neki, hogy
álljon le. Elsőre kevesebb, mint harminc percig bírtam. Másodszorra majd’ két óráig.
Tizedszerre neki kellett leállítani a katonát, mert meghaltam volna. Nem könyörgök még az
életemért sem. Örülj, hogy neked sosem kellett kiépítened magadban a kegyetlenséget,
Valentina.
Kétszer kellett nyelnem, mielőtt meg tudtam szólalni. – Ez olyan barbár. Hogy nem utáltad
meg az apádat ezek után?
Dante ujjai a mellemen időztek. Talán a blúzom anyaga ott sem volt, úgy éreztem, mintha
meztelen bőrömet érintette volna. – Utálom őt. De tisztelem is. Félelem, gyűlölet és tisztelet
a három fő érzelem, amit egy Caponak keltenie kell a többiekben.

JustBook.fordítva
 – A feleségedben is?
Elhúzta a kezét. – Az első kettőnek nincs helye a házasságban. – Ellépett mellőlem és
lezseren az asztalomhoz sétált, amin a mappák sorakoztak, amiket szándékomban állt
elolvasni. – Látom próbálsz megismerkedni a nagytétesekkel.
Nehezemre esett a hirtelen témaváltás. A fejemben még mindig azok a szörnyű dolgok
cikáztak, amit az ifjúságáról mesélt. Nem csoda, olyan jó volt az elszigetelődésben a
kegyetleség után, aminek az apja kitette. Azon gondolkodtam, vajon mennyi sebhelye
származhatott az apja kínzásaiból és mennyi az ellenség kezétől. – Igen. Memorizálni akarom
az arcukat, a nevüket, és a szeszélyeiket.
– Gondoltam maradnom kellene míg megérkeznek, így bemutathatlak nekik. Így
hivatalosabbnak tűnik. Leo meghívta őket egy korábbi fogadásra. Így lesz időd beszélni velük
a kaszinó szokásos káosza előtt és ők is kapnak egy kis privát időt játszani.
Hálás voltam Danténak, amiért biztosítja, hogy minden olajozottan menjen.
Természetesen legalább egy részéről tudtam, mert szerette a kezében tartani a dolgokat. –
Köszönöm.
Lehajtotta a fejét, majd egy pillanattal tovább nézett rám, mielőtt az órájára tekintett. –
Miért nem készülsz még egy kicsit? Egy óra múlva kellene érkeznie az első vendégnek. Én
addig beszélek Leóval, hogy minden készen álljon a fogadásukra.
Mikor megpróbált elsétálni mellettem, a karjára tettem a kezemet, hogy megállítsam. Majd
lábujjhegyre álltam és egy puszit adtam az arcára, mielőtt az asztalomhoz lépkedtem és
kezembe vettem egy mappát. Egy pillanattal később hallottam, ahogy az ajtó kinyílik és
csukódik.
Tizenöt perccel a kezdés előtt a főterem felé vettem az irányt, ahol néhány asztal már
pezsgővel és jégtartóval volt felszerelve. Volt kis hidegtálas büfé is. Dante felém indult, ahogy
észrevett. A jelenléte nyugalommal töltött el.
Nemsokára megérkeztek az első vendégek. A legtöbbjük ötvenes éveik végén járhattak.
Öreg, gazdag férfiak drága tervezői öltönyökben, a túl sok golfpályán töltött órától lebarnulva
és önhittségről tanúskodó mosollyal. Ezek mind azt gondolták, hogy övék a világ. Nem
mulasztottam el a tisztelet jelét átsuhanni az arcukon, mikor Dantéval találkoztak. Ahogy
kezet ráztak vele, mintha a hódolatukat próbálták volna kifejezni. Dante mindig gyorsan felém
fordította a figyelmüket, bemutatott, mint az új menedzsert és feleségét. A utóbbit mindig
megtisztelő bókok követték a szépségemre vonatkozóan. Noha persze nem bántam a külsőmre
kapott bókokat, most nem voltak hasznomra a kaszinó személyzetének megfékezésében.
Eltereltem a beszélgetést a kinézetemről és csevelybe kezdtem velük. Szerencsére hagyták,
mert csak arra vágytak, hogy megosszák a történeteiket arról, hogyan cselezték ki az IRS-t3, a
golfpályán elért eredményeikről, vagy a borgyűjteményükről, és nyilvánvaló volt, hogy hozzá
vannak szokva, hogy a nők csüggenek minden szavukon.
Boldogan vezettem őket a rulettasztalhoz, ahol hamarosan ész nélkül kezdték dobálni a
pénzt, túlságosan lefoglalta őket a kérkedés és hogy lenyűgözzenek. A szemem sarkából

3 Internal Revenue Service – Kormányügynökség, adóhatóság

JustBook.fordítva
láttam, ahogy Dante Enzóval beszél, mielőtt elmegy. Tudtam, hogy elfoglalt, de reméltem
kicsit tovább marad. Nem maradt több időm ezen gondolkodni, mert tökéletes
háziasszonyként fogadnom kellett egy újabb csoport nagymenőt, akik mohón vágytak rá, hogy
a Capo feleségével társalogjanak.
Elmúlt éjfél, mire befejeződött számomra a folyamat és el tudtam menni. A legtöbb
vendég eltűnt hátul a szobákban a lányokkal, vagy túlságosan lefoglalta a játék, hogy szükség
legyen a figyelmemre. Kimerült voltam, kimerültebb, mint amit pár órányi beszélgetés és
odafigyelés okozna.
Miután becsusszantam az utasülésre, kiengedtem egy halk, megkönnyebült sóhajt, hogy
már nem vagyok talpon. A lábaim fájtak, amiért olyan hosszú ideig álltam, különösen a
kényelmetlen magassarkúmban. A férfiaknak könnyebb volt. Viselhették a félcipőjüket vagy
a Budapest típusú cipőiket és nem kellett belepréselniük a lábujjaikat egy hegyes orrú cipőbe.
Kiüthettem magam, mert a következő dolog, amire emlékszem, hogy Enzo leállítja a
motort. Zavartan feültem. – Ne haragudj, hogy elaludtam. Ez udvariatlan volt tőlem.
Enzo a fejét rázta. – Nem bánom.
Túl fáradt voltam, hogy analizáljam a kijelentését. Bementem és Dante irodája felé
néztem, gondolkodva, hogy még mindig ott van-e. Túl fáradt voltam, hogy jelentést tegyek az
estéről, így felfelé vettem az irányt, összerezzenve minden alkalommal, mikor a lábam a
földhöz ért. Meg kellett szabadulnom a cipőimtől amilyen hamar csak lehet, vagy
megbolondulok. Besétáltam a hálóba és lefagytam. Dante az ágyban volt és valamit olvasott
az Ipadjén. Mint mindig a felsőteste csupasz volt, és most, ahogy a szemem végigpásztázta a
sebhelyeket, nem tehettem róla, a gondolataim a tizennégy éves Danténál jártak, akit az apja
kínoztat, hogy megkeményítse.
– Minden jól ment, miután elmentem? – kérdezte, alig nézve fel abból, amit olvasott.
– Igen, egészen sok pénzt vesztettek – ledobtam a cipőm, sírni tudttam volna a
megkönnyebüléstől. – Megyek, gyorsan lezuhanyzom. – Dante csak bólintott elterelt
figyelemmel. Túl kiszipolyozott voltam, hogy törődjek vele. Zuhany után felvettem egy szatén
hálóinget hozzáillő bugyival és visszamentem a hálószobába, ahol Danténak háttal ültem le
az ágy szélére. Nem volt hangulatom hozzá, hogy erőfeszítést tegyek. Felemeltem a lábamat
és masszírozni kezdtem. Talán legközelebb topánkában megyek. Még elegánsak, de nem fájna
ennyire a lábam. A matrac elmozdult, majd Dante hangja a fülem mellett szólt. – Hagyd, majd
én.
Mielőtt ellenkezhettem volna hátra döntött, majd az ölébe vette a lábam. Az ujjai dörzsölni
kezdték fáradt talpamat és vádlimat épp a megfelelő nyomással.
– A mai este kivétel volt. A nagytéteseknek meg kellett ismerniük. A jövőben nem kell
ilyen sokáig maradnod. Csak megjelensz, köszöntöd őket, érezteted velük, hogy szívesen
látjuk őket, majd távozol. Leo rátermett férfi.
Hümmögtem, a szemeim lecsukódtak, ahogy ellazultam a keze alatt. Időröl időre Dante
ujjai feljebb csúsztak, simogatva a térdem vagy a combom és a légzésem elmélyült. Dante
sem volt érzéketlen. Éreztem, hogy az erekciója az ölében pihenő lábamnak nyomódik. –
Fordulj meg – parancsolta.

JustBook.fordítva
 Átgördültem, így a hasamon feküdtem, pontosan tudtam mit akart. Ma este még az sem
zavart, hogy sohasem akart az arcomra nézni. Felemeltem a hátsóm, mikor az ujjait
beakasztotta a bugyim pántja alá és lecsúsztatta a lábamon. A párnába sóhajtva hagytam, hogy
Dante érintésével felébressze fáradt testem.

JustBook.fordítva
 TIZENHATODIK FEJEZET

Danténak igaza volt. Az elkövetkező hetekben legkésőbb tízre kint voltam a kaszinóból.
Élveztem az időt, amit a lányokkal, a csaposokkal vagy a krupiékkal beszélgetve töltöttem,
viszont hallgatni a vendégek többségét kimerítő volt. Legalább Raffaele távol tartotta magát
tőlem, ami hatalmas plusz volt.
Mikor Enzo este haza vitt mindig az utcát vizslattam Fank után, de az egyetlen személy,
akit rendszeresen láttam a járdán egy öreg hölgy volt, aki a Yorkshire terrierjét sétáltatta.
Mostanra majdnem meggyőztem magam, hogy csak beképzeltem. Talán csak tudatalatt
hiányzott Antonio, és Frank megidézésével próbáltam megbirkózni vele. Dante nem az a
jelenlét volt, akit akartam, hogy legyen az életemben. Minden éjszaka a magáévá tett,
többnyire sötétben és mindig háttal neki, néha térdelve, néha a hasamon feküdve. Nem mintha
panaszkodtam volna. Mindig gondoskodott róla, hogy legalább egyszer elélvezzek míg
bennem volt, de kezdtem másra vágyni. Ez csak kefélésnek tűnt, mintha nem lennék több
számára, mint egy eszköz, hogy megkönnyebüljön, de akárhányszor becsúsztatta a kezét a
lábam közé, megígértem magamnak, hogy következő alkalommal beszélek vele, mert
veszettül vágytam az érintésére.
Mint általában, a szemem ma is körbenézett, mikor Enzo behajtott a kapun át a házhoz.
De ma este újra láttam őt. Frank az utcán sétálgatott, próbált úgy kinézni, mintha csak friss
levegőre vágyna. Nem járt sikerrel. Számomra is gyanúsnak tűnt, bele se mertem gondolni,
hogy Dante őrei előtt milyennek látszik. Módot kellett találnom rá, hogy elküldjem. Túl
kockázatos volt. Egyenesen az utcára néző vendégszobába siettem, de mint legutóbb, Frank
felszívódott.
A telefonom csörögni kezdetett és egy pillanatig azt hittem Frank az, de bölcsebb volt
annál, semmint felhívjon. Nem tudhattam, hogy nem hallgatják-e le a hívásaimat, és pár
hónapja cseréltem le a számomat. A kijelzőn Bibiana neve villant fel. Felvettem. – Hé, Bibi.
– Val – suttogott a telefonba. A hangja remegett. Riadtnak hangzott. – Át tudnál jönni?
Megfeszültem, hátat fordítottam az ablaknak. – Mi a baj?
– Tommaso… – szipogott. – Ma rossz kedvében volt.
– Mit csinált? Ott van még?
– Nem, elment találkozni Raffaele-lel, de félek, hogy hamarosan visszajön. Át tudnál
jönni? Félek, mit fog tenni mikor hazaér. – Az órára néztem, majdnem kilenc volt.
– Tíz perc múlva ott vagyok, Bibi.
Kirontottam a vendégszobából és lesiettem a lépcsőn. Nem tudtam hol van Enzo.
Valószínűleg könnyű lenne megtalálni, de nem voltam abban a hangulatban, hogy
magyarázkodjam. Inkább felkaptam a kulcsokat a garázsból és elvittem a SUV-ot. Mielőtt a

JustBook.fordítva
kapu teljesen kinyílt volna a gázra léptem és kilőttem a garázsból, a kocsi teteje csak centikre
volt a kapu aljától. Dante őrjöngeni fog.
Ahogy kifordultam az utcasarkon, kiszúrtam egy ismerős hátat és a fékre tapostam. Frank
megugrott és bepánikolt arccal nézett át a válla fölött. A telefon a fülén volt, de megszakította
a hívást, mikor meglátott. Körbenéztem, mielőtt leengedtem az ablakot és közelebb intettem.
– Mit csinálsz itt?
Közelebb kúszott, idegesen körbenézett. Túl jól értettem az aggodalmát. Túl sokat
kockáztatott az ittlétével. – Beszélnem kell veled négyszemközt.
A szemöldökömet ráncoltam. – Miről?
– Antonióról, a Szervezetről, mindenről.
Ismét ellenőriztem a visszapillantó tükröt. – Most nem jó. Találkozzunk holnap 5:30 körül.
– Elmagyaráztam neki az útvonalat a raktárházig, ami a kaszinót rejtette, de nem mondtam
meg mi az.
– Ott van az egyik földalatti kaszinó, igaz?
Bámultam. Antonio elmondta neki? Francba. Miért nem tartotta magát távol? – Holnap
beszélünk. – Felhúztam az ablakot és indultam. Úgy tűnt senki sem követett, legalábbis nem
láttam senkit sem. Reméltem holnap észrevétlenül ki tudok szökni a kaszinóból. Tisztáznom
kell a dolgokat Frankkel. De mi van, ha tényleg zsarolni akart valamiképp? Tudtam, akkor
nem hagyna választást, el kellene mondanom Danténak.
Miért kellett a mai napnak ilyen káosznak lennie?
Kevesebb mint tíz percbe telt Bibi házához érnem. Mint mindig, egy autóban őr ült előtte.
Kurtám bólintott, mikor látta, hogy kiszállok. Szinte futottam az ajtó felé. Bibi már nyitotta
is, mielőtt még esélyem lett volna csengetni. El kellett nyomnom a zihálást, mikor megláttam
az arcát. Az alsó ajka szétnyílt és alvadt vér volt az állán és a pólóján. Az arca bal oldalán már
alakult a zúzódás és a szeme kezdett bedagadni. Betessékelt, majd gyorsan bezárta az ajtót.
Mielőtt időm lett volna megszólalni, a karomba vetette magát. Megöleltem, de összerezzent,
mikor a bordáihoz értem, így lazítottam a fogásomon. Visszahúzódtam, hogy jobban
megnézzem. – Miért vert meg?
Bibi megvonta a vállát, majd összerezzent. Nem is akartam tudni, hogy néz ki a teste a
ruhái alatt. Ujjlenyomatok virítottak kékes-piros színben a torkán és a kulcscsontján. – Egész
nap rossz kedve volt, és mikor megmondtam neki, hogy még mindig nem vagyok terhes,
begurult. – Valami motoszkált a fejemben, de félretettem.
– Talán az ő hibája. Talán a vén bolond terméketlen – motyogtam. Nem szerettem az ’utál’
szót vagy az érzést mögötte. Az utálat csak még több utálatot szült, de Tommasót határozottan
utáltam. Dante nem hitte, hogy ki tudnám oltani egy ember életét, pedig igen.
– Nem lehet. Pár kurva terhes lett tőle a Palermo klubból.
Tágra nyílt a szemem. Bibi ezt sohasem mondta nekem. – Akkor más nőktől van gyereke?
– Nem, abortuszra kényszerítette őket. Senki sem akar terhes kurvát dugni, ezt mondta.
– Annyira sajnálom, Bibi.
– Olyan rosszul érzem magam, hogy elhívtalak Dantétól Valentin napon.

JustBook.fordítva
 Teljesen el is felejtkeztem róla. Nem mintha Dante adott volna bármi jelet ma reggeli alatt,
hogy a mai nap különleges.
– Ne légy nevetséges. Tudod, hogy mindig itt vagyok neked. Mit tehetek?
Rövid zokogás szakadt fel belőle és kezét a szája elé kapta, szemei nagyok voltak és
félelemmel teliek. Leengedte a kezét. – Nem tudom. Egyszerűen nem tudom, de annyira
féltem és nem tudtam ki mást hívhatnék. Te vagy az egyetlen, akit úgy tűnik törődik velem.
– Törődöm veled, Bibi. Tudod.
– Félek a visszatérésétől. Azt mondta még nincs vége. És mindig durvább, miután
Raffaele-lel töltött időt. Mindketten undorító szadisták. Oh, Val, ha tudnád mit tesz velem
néha, mikre kényszerít, el sem tudom mondani.
Megragadtam a kezét. – Gyere. Aludj ma nálam.
– Nem szökhetek el előle. Tudod, hogy nem hagynák. Mindig vissza fognak kényszeríteni
hozzá, nem számít, mit tesz.
Tudtam. Hogyan érezhettem önsajnálatot saját, szerelem nélküli házasságom miatt, mikor
Bibinek sokkal rosszabb volt? – Tudom, és nem azt mondtam, hogy költözz ki. De velünk
tölthetnéd az estét, így Tommasónak van ideje, hogy lenyugodjon, és holnap reggeli után
hazahozlak.
Bibi lassan bólintott. – Biztos vagy benne, hogy Dante nem bánná? Nem akarok
belerondítani a közös időtökbe.
Majdnem nevettem. – Nem bánná, ne aggódj – mondtam. – Akarsz most indulni?
Megborzongott, vékony karjai felemelkedtek, hogy átölelje magát. A csuklóján is voltak
zúzódások. Ha a haragom önmagában megölhetné Tommasót, mostanra halott lenne.
Segítettem neki pár dolgot összepakolni, mielőtt kivezettem a házból. Az őr felnézett,
majd megindult, nyilvánvalóan bizonytalan volt mit is kellene tennie. Tommaso valószínűleg
meghagyta, hogy Bibiana nem hagyhatja el a házat, de én a Capo felesége voltam, aki a
csúcsgóré. Bibi megfeszült a karomban, de nem álltunk meg. Még akkor sem, mikor felemelte
a telefont, hogy hívjon valakit, kétségtelenül Tommasót. Gyerekes vágyat éreztem, hogy
bemutassak neki, de már túl voltam azon a koron, mikor így cselekedhettem volna. Bibi
behuppant az utasülésre, én pedig becsúsztam a kormány mögé. – Testőr nélkül vagy?
Vállat vontam. – Nem akartam az időt fecsérelni Enzo vagy Taft keresésére.
– Nem akarom, hogy miattam bajba kerülj – mondta szerencsétlenül.
Beindítottam az autót és elhúzódtam a járdaszegélytől. Bibi őre nem próbált meg követni
minket. Már úgy is tudta, hova megyünk. – Nem fogok.
– Dante ütött már meg valaha vagy erőszakolta rád magát?
– Nem. Nem erőszakos. Nos, legalábbis nem a házasságunkban. Természetesen tudom,
hogy tökéletesen képes a kegyetlenségre. Maga mondta, hogy a félelem és az utálat nem való
a házas életbe. Valószínűleg ezért.
– Ő egy jó ember.
– Ezt nem mondanám. Ha jó embert akarsz, a Szervezeten kívül kell keresned.

JustBook.fordítva
 – Emlékszel, mikor fiatalon álmodoztunk róla, hogy megtaláljuk a Szőke hercegünket,
akihez majd hozzámegyünk? Megszállottja voltam a Disney hercegnőknek. Mind olyan jók
és gálánsak voltak.
Elmosolyodtam az emlék hatására. – Fiatalok és bolondok voltunk. Mindent megadnék,
hogy újra olyan tudatlan legyek, ha csak pár órára is.
– Hát igen.
Majdnem tíz volt, mire végre hazaértünk. – Szeretnél enni valamit vagy inkább
lefeküdnél?
– Nem igazán vagyok éhes – mondta Bibi hezitálva. – Viszont szerintem még elaludni
sem tudok.
– Beülhetünk a könyvtárba beszélgetni. Vagy engedhetek neked egy forró fürdőt és
relaxálhatsz.
– Azt hiszem inkább beszélgetnék. Nem akarok egyedül maradni.
– Rendben, én… elhalkultam, mikor megláttam Dantét felénk tartani. Bibi lemerevedett
mellettem, rémült tekintete engem keresett. Nem tudom miért, de közéjük álltam. Dante
természetesen észrevette és kutató pillantást vetett rám. – Jó estét, Bibiana – mondta
udvariasan.
– ’Estét – mondta Bibi halkan. Dante kék szemei röviden végigpásztázták a zúzódásokat
az arcán és a karján, mielőtt rám nézett. – Tommaso hívott, hogy megtudja a felesége itt van-
e. Azt mondta elhoztad a házukból az engedélye nélkül.
– Az engedélye nélkül? – Sziszegtem. – Ő nem egy kutya. Nem kell tőle engedélyt kérnem
semmihez.
– Ezt mondtam neki én is – felelte nyugodtan, megdöbbentve engem.
– Ezt mondtad?
Bibi tágra nyílt szemekkel nézett minket.
– Persze, a feleségem vagy. Ha beszélni akarsz valamelyik katona feleségével, minden
jogod megvan rá.
Mindketten tudtuk, hogy nem ez a valódi oka Bibi ittlétének. Dante nem volt vak.
Remélem látta, milyen hálás vagyok a támogatásáért. – Szóval rendben van, ha itt marad
estére?
– Nem tudtam, hogy ezt tervezitek, mivel nem értesítettél – mondta egyszerűen.
Kihallottam az enyhe megrovást a hangjából. Tudja, hogy testőr nélkül mentem el – megint.
– Nem volt rá időm – mondtam. – De szerintem Bibinek itt kellene maradnia, így
Tommaso lenyugodhat.
– Ha idejön és kikéri, a hagyományok megsértése lenne megtagadni. Az ő a felesége.
Bibi bólintott. – Igaza van. Nem kellett volna eljönnöm. – A vereség a szemében és a
hangjában majdnem térdre kényszerített. Könyörögve néztem Dantéra.
Elővette a mobilját és a füléhez emelte. Két csörgés után egy mély hang hallatszott a
túlvégről, de a szavakat nem értettem.
– Igen, Tommaso. Azt akarom, hogy menj Raffaele-lel, mikor felméri az új árut. Bízom
az ítélőképességedben és a Palermo klubra ráfér a friss vér. Várom holnap a beszámolódat.

JustBook.fordítva
Dante hallgatott, míg Tommaso mondott valamit. – A feleségemnek és Bibianának terveik
vannak. Ne aggódj. Itt biztonságban van. Holnap haza küldetem a sofőrömmel. – Dante
leengedte a telefonját és zsebredugta.
– Köszönöm – kezdte Bibi remegő hangon. Én csendben maradtam, le voltam nyűgözve
Dante kedvességétől.
– Rájöttél, hogy épp most küldtem el a férjedet, hogy feküdjön le az új prostikkal, de
feltételezem nem bánod.
– Nem, nem bánom. Már várom a napot mikor végre talál egy szeretőt, akit jobban kedvel
majd nálam.
Dante lehajtotta a fejét, hogy jelezze, megérti. Majd a szeme megtalálta az enyémet.
Próbáltam az összes hálámat egyetlen pillantásba belepréselni. Biztos voltam benne, hogy
látja. – Visszamegyek dolgozni. Biztos vagyok benne, hogy sok megbeszélnivalótok van
Bibianával.
Megfordult és visszaindult az irodájába, eltűnve a láthatárról. Összefűztem a karomat
Bibiével, aki csak tátogott felém. – Nem hiszem el, hogy ezt megtette érted. Nagyon törődik
veled.
– Rajtad akart segíteni. Látta a zúzódásokat.
Bibi nevetett. – Ezt érted tette. Az arcára volt írva. – Szünetet tartott, majd gyorsan
hozzátette. – Nem mintha bánnám. Hálás vagyok, hogy megszabadított mára Tommasótól.
– Gyere, menjünk a nappaliba. Beteszek valami filmet és iszunk egy pohár bort.
Megérdemled. Kérsz Tylenolt?
Bibi grimaszolt. – Igen légyszi. Fáj. Szerintem Tommaso összezúzta a bordáim.
Ez volt Tomasso utolsó említése aznapra. Az egész estét nosztalgiával töltöttük a gyerek-
és fiatalkorunkról, nevettünk és részegre ittuk magunkat.

***
Másnap már bántam az előző esti borozást, mikor hasogató fejfájásra ébredtem.
Nyögdécselve felültem. A tenyeremet a homlokomnak nyomva vettem pár mély levegőt,
hátha segít a hányingeren. Valami pirosra lettem figyelmes. Egy pici csomag feküd Dante
helyén. Felkaptam a kártyát, ami neki volt támasztva.
Ezt tegnap este adtam volna neked, de nem akartalak felébreszteni

Ezt volt szépen írva a kártyára. Elragadtatva vettem kezembe az ajándékot és nyitottam ki.
A kis bársony dobozban egy fehérarany nyaklánc pihent smaragd medállal. Kibotladoztam az
ágyból és az öltözőasztalomhoz siettem, feltartva a szemeim elé. A smaragdnak majdnem
ugyanolyan színe volt. Ez nem lehetett véletlen egybeesés. Leültem és remegő kezekkel a
nyakamba tettem.

***
Valószínűleg nem mentem volna ma dolgozni – Leo mindenről tud gondoskodni nélkülem
is – ha nem mondtam volna Franknek, hogy ott találkozzunk.

JustBook.fordítva
 Miután kitettük Bibianát a házánál és megígértettem vele, hogy azonnal felhív, ha
Tommaso hazaért, Enzo a kaszinóhoz vezetett és bementünk, mint mindig. Szerencsémre
Raffaele épp ordított az egyik lánnyal, ami nem egyszeri eset volt, de ma erre a
figyelemelterelésre volt szükségem. Enzohoz fordultam. – Tudnál beszélni kérlek
négyszemközt Raffaele-lel és világossá tenni neki, hogy nem méltányolom, hogy bántalmazza
a lányokat? – Enzo túl lelkesnek tűnt, hogy teljesíthesse a kérésemet.
Egyenesen Raffaele felé tartott és belökte az egyik privát szobába. Leo egyenesen felém
tartott, de megráztam a fejem és mondtam, hogy elfoglalt vagyok. Zavartnak tűnt, de nem
próbált megállítani, mikor beléptem a liftbe. A bűntudat majdnem megállított párszor a
pályámon. A titkos találkám Frankkel Dante bizalmának elárulásként is értelmezhető. A ma
reggeli figyelmes ajándéka után az ötlet, hogy ilyenmód ellene forduljak, csak még rosszabb
érzést keltett bennem. Úgy tűnt meg akarja próbálni, és én ezt kockáztattam Frank miatt.
Három perccel később elsiettem a raktárépülettől. Idegesen pillantottam körbe
környezetemen; nem csak azért, mert aggódtam, hogy követhettek, hanem mert kihalt és
ijesztő volt a környék. Már kezdett sötétedni, ami nem segített a szorongásomon. Legalább
topánka volt rajtam, így el tudtam futni, ha megtámadtak volna. A távolban, egy másik üres
raktárépületnek dőlve észrevettem egy magas alakot. Felé siettem, majd lassítottam, mert
nehéz volt bármit is kivenni. – Frank? – suttogtam. – Te vagy az?
Ellépett a faltól, ugyanolyan idegesnek tűnt, mint amilyennek én éreztem magamat. – Hé,
Valentina.
Áthidaltam a maradék távolságot közöttünk. – Mi folyik itt? Miért bukkansz fel folyton a
házam előtt? Azt akarod, hogy a Szervezet rád találjon?
Frank beletúrt a hajába, tekintete körbejárt. – Természetesen nem. – Nyilvánvaló
idegessége engem is azzá tett. – Beszélnem kellett veled.
– Akkor beszélj. Nincs sok időm. Nem látod így is mekkora kockázatot vállalunk?
– Szerintem veszélyes volt beleegyezned a Dante Cavallaróval való házasságba.
Megdöbbentem. Nem erre számítottam, mikor azt mondta beszélni akar. – Miért érdekel?
A kapcsolatod a Szervezettel meghalt Antonióval. – Csak egy másodperc múlva vettem észre,
hogy ez mennyire érzéketlenül hangzott, de Franknek fel sem tűnt. El volt foglalva a környezet
figyelésével, főleg ahogy a sötétség elterjedt mögöttünk.
– Abba tudnád hagyni? – kérdeztem türelmetlenül. – Ideges leszek ettől.
– Sajnálom. Nem vagyok hozzá szokva, hogy sötét sikátorokban settenkedjek. Ez Antonio
dolga volt.
Még mindig nincs túl rajta? A szavai erre utaltak. Talán ezért jött ide. Talán nem tudta
elengedni a régi életét és én voltam az egyetlen kapocs. – Nem az én döntésem volt, hogy
hozzámenjek. Tudnod kellene, hogy a házasságokról gyakran más emberek döntenek hatalmi
vagy stratégiai érdekből.
– Nem szereted őt.
– Nem fogom veled megtárgyalni az érzéseimet, Frank. Mit akarsz?
– Beszéltél Cavallarónak Antonióról és rólam?
– Elmondtam neki, hogy meleg volt.

JustBook.fordítva
 – Miért tetted ezt? – kérdezte Frank haragosan, néhány lépést téve felém, megijesztve a
kitörésével, de nem annyira, hogy visszavonuljak. Másfajta férfiakhoz voltam hozzászokva.
Frank tényleg nem volt elég ijesztő.
– Ez nem a te dolgod.
– Pedig megígérted Antoniónak, hogy megőrzöd a titkát!
– Tudom, de már halott, Frank, és én próbálok továbblépni. Ha Antonio még élne, a sírba
vittem volna a titkát, de az igazság már nem bánthatja többé. És Dante amúgy sem mondaná
el senkinek a Szervezetből.
– Nem fogja? – kérdezte reménykedve. – Mi van velem? Nem mondtad el neki a nevem?
– A szorongás teljes erővel tért vissza az arcára.
– Nem. Nem fogom. Biztonságban vagy, de hogy így is maradjon, ne lófráj az utcánk
körül. Csak ostoba szerencse, hogy Dante emberei nem szúrtak ki. És mikor észrevesznek,
hatalmas bajban leszel. Szóval, tegyél mindkettőnknek szívességet és lépj tovább.
– Nem tudok – mondta halkan Frank. – Neked nem hiányzik? Nem akarod visszakapni?
Nem tennél meg bármit, hogy visszakapd?
– El kellene menned. Ez nem vezet sehova. Ígérem, biztonságban vagy.
Frank megfogta a karom, megállítva ezzel. – Valentina…
– Le a kezekkel – egy hideg hang szólt vontatottan az árnyékból és én felsikítottam. Frank
megpördült és megpróbált elfutni, de Enzo elkapta és fejfogásba húzta. Dante mellettem
bukkant fel és acélos marokkal ragadta meg a karom.
A raktárba vezető ajtó felé biccentett. Enzo arrafelé húzta Franket a küzdése ellenére.
Dante engem fixírozott. – Szóval ezt csinálod mikor nem vagyok itt? Más férfiakkal
találkozgatsz?
– Nem! – tiltakoztam, elborzadva, hogy ezt gondolja. – Ez nem az, amire gondolsz.
– Már kétszer láttam a ház körül ólálkodni, Főnök – mondta Enzo, majd felmorgott, mikor
Frank térde az ágyékába talált.
– Magyarázd meg – vicsorgott Dante. Enzo még próbálta leállítani Frank rugdosását.
Frank meglepően jól harcolt.
– Ez Frank – mondtam gyorsan, az önvédelem felülírta a vágyam, hogy megvédjem őt.
Dante szorítása lazult a karomon. – Antonio szeretője.
Ez felkeltette Enzo figyelmét. Ismerte Antoniót. A Szervezet nem volt akkora, hogy a
Made Menek ne ismerjék egymást.
Hirtelen lövés dördült valahonnan. Enzo felkiáltott és megragadta a karját, elengedve
Franket. Még több lövés. Az egyik eltalálta a falat fél méterrel a fejem felett. Dante a földre
taszított és elém guggolt, előrántotta a saját fegyverét és tüzelni kezdett az irányba, ahonnan a
lövések jöttek. Enzo is fegyvert fogott, de a jobb keze használhatatlan volt és látszott, hogy
nem szokott a másikkal lőni. Frank olyan gyorsan, ahogy a lábai bírták elfutott tőlünk az
árnyékok felé. Dante rá célzott. Elrántottam a kezét, mikor meghúzta a ravaszt, így Frank
helyett a földet kapta el a golyó. – Valentina – vicsorgott rám Dante, ismét célba vette, de
Frank addigra köddé vált a sötétben. Dante Enzóra pillantott, aki a vérző kezét szorítva
motyogott az orra alatt.

JustBook.fordítva
 – Ez meg mi a fasz volt? – kérdezte Dante dühtől lángoló szemekkel.
– Nem tudom! Azt hittem egyedül van. Frank még csak nem is ismer senkit, aki lőni tud.
– Hagynod kellett volna, hogy lelőjem. Ne avatkozz közbe így soha többet.
– Ártatlan. Nem érdemel halált.
– Hülyeség. Az a pasi csapdát állított és te kibaszottul belesétáltál – motyogta Enzo.
– Ezt hogy érted? – kérdeztem óvatosan. Dante a fejét rázta.
– Nem tűnődtél rajta miért akart veled találkozni? Talán kapcsolatba lépett az Oroszokkal
és belegyezett, hogy segít nekik. Ők nagyon meg szeretnének ölni téged.
– Frank nem tenne ilyet.
– Biztos vagy benne? – Nem, nem voltam. – A Bratva nagyon meggyőző tud lenni. Vagy
talán tekintélyes mennyiségű pénzt ajánlottak neki. A pénz a szentekből is bűnöst csinál.
Enzo telefont ragadott. – Hívtam erősítést.
– Gyerünk – mondta Dante felegyenesedve és kitartotta a kezét nekem. Megfogtam és
hagytam, hogy lábra állítson.
– Tényleg csapdának gondolod? Úgy éreztem Frank csak magányos és valakivel beszélni
akart Antonióról.
– Valaki ránk lőtt – mondta egyszerűen. Ezzel nem tudtam vitatkozni. És Frank
határozottan abba az irányba futott. Lassan kezdtem érteni, hogy Dante miért nem bízott
senkiben.
– Sajnálom – mondtam csendesen, de Dante nem nézett felém. Több embere futott felénk
a kaszinó irányából. Parancsokat osztogatott nekik és szétszóródtak a területen a támadókat
keresve.
– Vidd Enzót a dokihoz – mondta egy másik férfinak Enzo tiltakozásának ellenére. Majd
felém fordult. – Mi most hazamegyünk.
Megborzongtam a haragtól a hangjában. Dante a derekamra tett kézzel sürgetett előre.
Nem beszélt, ahogy az autóhoz kísért, se a hazaúton. Folyamatosan felé pillantottam,
próbáltam eldönteni, hogy mekkora bajban vagyok. – Tényleg nagyon sajnálom.
Figyelmen kívül hagyott, de egy izom megrándult az állkapcsán. Visszafordultam az
utasoldali ablak felé
Leparkolt a garázsunkban, majd azonnal kiszállt. Követtem a házba. Gyakorlatilag
éreztem a mérgét, ahogy égeti a hátam, miközben mögöttem jött. Beléptem a hálószobába.
– Nagyon sajnálom – próbáltam újra, majd elállt a lélegzetem, mikor Dante bevágta az
ajtót és nekinyomott. Beszorultam izmos teste és az ajtó közé. Riadt és zavart voltam, de nem
féltem. Dante nyilvánvalóan óvatos volt, hogy ne bántson.
– Miért szegülsz nekem ellen folyton, Valentina? – Feltűrte a szoknyám és durván az
ágyékához és kőkemény erekciójához húzta a fenekem. Nedvesség gyűlt a lábam között. –
Nem tudom – mondtam, próbálva elrejteni az izgalmam.
– Rossz válasz. – Félretolta a bugyimat – nem viseltem harisnyát, csak harisnyatartót – és
két ujját belémcsúsztatta. Mielőtt kiejthettem volna egy másik választ, Dante már a farkával
helyettesítette az ujjait, egyetlen vad lökéssel belémcsapódott, mielőtt az ajtónak döntve

JustBook.fordítva
baszni kezdett. Biztos voltam benne, hogy tisztában volt vele, ez olyan messze állt a
büntetéstől, amennyire csak lehetett.

JustBook.fordítva
 TIZENHETEDIK FEJEZET

Hamar rájöttem, hogy Dante nem azt szánta büntetésnek, hogy az ajtónak döntve kefél
meg. Az az utána következő napokban következett. Még ridegebben bánt velem, mint előtte
és csak ritkán láttam, mert túl elfoglalt volt Frank és bűntársai kutatásával. Már nem keresett
esténként, és annak ellenére, hogy túl büszke voltam elismerni neki, a testem vágyott az
érintésére.
***
Egy héttel a katasztrofális találkozóm után Frankkel, Rocco Scuderivel futottam össze a
házunk előterében. – Valentina, jó téged látni – mondta útban a bejárati ajtó felé.
Mosolyogtam, pedig meg voltam lepve. Scuderi mindig udvariasan és tisztelettel bánt
velem, de nem voltunk közeli ismeretségben, mint a feleségével vagy Ariával.
– Szívességet szertnék kérni tőled – folyatatta.
– Természetesen. – Szokatlan volt egy Consiglieretől, hogy felkeresse a Főnök feleségét
és szívességet kérjen tőle, de a nagybácsim is volt, így talán más a helyzet.
– Biztosan tudod, hogy Gianna lányomnak hozzá kellene mennie Matteo Vitiellóhoz, de
még mindig határozatlan a házassággal kapcsolatban.
Abból, amit hallottam a határozatlanság nem volt elég kifejező Gianna Matteóval köttendő
házasságával kapcsolatos érzéseire, de bólintottam.
– Gondoltam, talán te beszélhetnél vele.
Sohasem álltam közel Giannához, így a kérés meglepett. – Nem lenne jobb, ha Aria
beszélne vele? Végtére ő is egy Vitiellóhoz ment hozzá.
– Gianna nem fog a nővérére hallgatni. Szerintem valakinek, aki nem közeli a családban,
nagyobb esélye lenne meggyőzni. – Gianna unokatestvére voltam, de természetesen igaza
volt.
– Megpróbálhatom, persze, de nem ígérhetem, hogy meg is hallgatja a mondandómat.
– A próba minden, amit tehetsz – mondta szinte lemondóan.
– Van valami, amit különösen szeretnél, hogy átadjak?
– Talán elmondhatnád, hogy a házasság nem csapdába esést jelent egy arany kalitkában.
Mármint, nézd meg magad, téged még dolgozni is engedtek.
Igen, de én voltam a hatalmas kivétel. Ezt Gianna is tudja. És még ha Dante el is kezd
törekedni, hogy az emeberei engedjék a feleségeiket dolgozni, az nem segít Giannán. Akkor
is a Vitiellók szabályai szerint kellene élnie New Yorkban. – Meg teszem, amit tudok.
– Köszönöm.
– Miért nem jöttök át holnap vacsorára?

JustBook.fordítva
 – Jó ötlet. Így nem fog Gianna gyanút fogni és ad hoc felhozhatod a témát. –
Megegyeztünk az időben, mielőtt fejet hajtva megköszöte még egyszer és kisétált.
Bezártam az ajtót és a konyhába indultam. Zita vacsorát készített – Canneloni riccottával
töltve, ahogy láttam – mikor beléptem. Gaby épp Dante ingeit vasalta a konyha egyik
sarkában, elég messze a tűzhelytől, esélyt sem adva, hogy az anyag átvegye a szagot.
– Zita, holnapra meghívtam Scuderiket vacsorára.
Összeszorította az ajkait. – Egy kicsit több idő jobb lett volna felkészülni. El kell mennem
vásárolni, kitalálni a menüt és megfőzni mindent.
– Tudom, de nem te fogsz főzni.
Zita szája szétnyílt, de nem szólalt meg. Gaby is abbahagyta a vasalást, hogy rám nézzen.
– Majd én mindenről gondoskodom. Sűrűn főztem az előző házasságomban és én
szeretném elkészíteni a vacsorát a vendégeinknek.
– Biztos bölcs döntés ez? Egy bizonyos szintet várnak.
– Ne aggódj. Tudom mit csinálok.
– És mit fog főzni? – kérdezte Zita skeptikusan.
Mosolyogtam. – Az meglepetés. Most visszaengedlek dolgozni. – Gaby-re kacsintva, aki
nyíltan bámult, elhagytam a konyhát és Dante irodája felé vettem az irányt, majd bekopogtam.
– Gyere be.
Beléptem. Dantét elfoglalta a fegyverei tisztítása. Egy törülközőn sorakoztak az asztalán.
– Meghívtam Rocco Scuderit és a családját a holnap esti vacsorára. Remélem nem gond.
Épphogy rám nézett. Nyilvánvalóan még mindig haragudott rám. – Feltételezem, hogy
beszélhess a lányával, Giannával.
– Téged kérdezett először, nemde?
– A férjed vagyok. Rocco biztosra akart menni, hogy megkérhet.
Néha a szabályaiktól és hagyományaiktól falra másztam. – Természetesen.
– Ne felejts Zitának és Gaby-nek szólni, hogy elő tudjanak készíteni mindent a
vendégeknek. Épp egy zsírfoltot dörzsölt a fegyver csövén.
– Már megtettem. De én fogok főzni.
Ettől felemelte a tekintetét, meglepetés suhant át az arcán. – Tudsz főzni?
– Igen. Gyakran főztem az előző házasságomban – mondtam, és nyilvánvalóan rosszat
mondtam, mert elsötétedett az arca. – Még nem találtad meg Franket?
– Nem. Még nem. Biztosan bújkál, ha van egy kis esze.
Bólintottam, majd az ajtóhoz lépkedtem. Dante részéről a párbeszédnek vége volt, de én
utáltam, hogy ilyen feszült lett köztünk minden. Kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit,
de a bátorságom elszállt és egy szó nélkül kisétáltam.
***
Nem is tudtam mennyire hiányzott a főzés, míg ismét a tűzhely mögé nem álltam. Zita
állandóan mögöttem volt, sasszemekkel figyelve minden mozdulatom, de magabiztos voltam
abban, amit csináltam. A mai vacsora összes részét számtalanszor megfőztem már. Vitello
Tonnato előételnek, majd Saltimbocca házi gnocchival és zöld salátával, és végül Tiramisu.

JustBook.fordítva
Ahogy csendben dolgoztam Zita és Gaby mellett, néha megpillantottam az idősebb nő
arckifejezésében egy csipetnyi helyeslést. Mindent összekevertem a szószhoz, ami az előétel
főtt bárányszeletetét kísérte, mielőtt Zitához fordultam. – Megkóstolnád? Szeretném tudni,
hogy jó lett-e.
Tudtam, hogy olyan, mint amilyennek lennie kell, de meg akartam mutatni neki, hogy
értékelem a véleményét. Abbahagyta az cikória aprítását a salátához és hozzám sétált,
megtörölve a kezét a kötényében. Hátrébb léptem, ahogy belekanalazott a tonhal szószba.
Lassan bólintott, mielőtt rám emelte a szemét. – Jó. – Ekkor már tudtam, ezután jól fognak
menni a dolgok köztünk. Elmosolyodtam, majd gyorsan az órára néztem. – Mennem kell
átöltözni. Nem fogadhatom a vendégeket foltos ruhában.
– Gondoskodunk a maradékról – biztosított Gaby.
– Köszönöm – mondtam, ahogy felsiettem a lépcsőn, jobban érezve magam, mint eddig.
***
A Scuderik negyven percel később érkeztek meg. Ludovica nagynéném állt elől a férje,
Rocco mellett, akinek a keze a kilenc éves Fabiano vállán volt. Köszöntöttem a szülőket,
mielőtt felé fordultam. – Olyan magas lettél.
Felnézett rám, még jobban kihúzva a vállait. Az apja tekintetétől a mosoly eltűnt az
arcáról. Miért kellett a Made Meneknek olyan szigorúnak lenniük a fiaikkal? Apám engem
mindig elkényeztetett, de a bátyám sohasem hallott tőle dícséretet. Betereltem őket, ahogy
újra havazni kezdett. Már alig vártam, hogy vége legyen a télnek. A sötétség és a hideg még
nehezebbé tette, hogy vidáman álljak a házasságomhoz.
– Lányok köszönjetek a Capo feleségének – mondta Ludovica komolyan.
– Még mindig az unokatestvérük vagyok. Nem kell másként bánniuk velem, csak mert
Dante a férjem. – Megöleltem Giannát, aki káprázatosan mutatott vörös hajával, amelyben
kósza hópelyhek csillogtak, majd a fiatalabb húgát, Lily-t, aki napról napra aranyosabb lett.
Dante ezt a pillanatot választotta, hogy csatlakozzon. Kezet rázott Roccóval, majd
megveregette Fabiano vállát az egyik kedvesebb mosolyát villantva, majd kezet csókolt
Ludovicának, Giannának és Lily-nek. Az utóbbi vadul elpirult, míg Gianna úgy tűnt, bárhol
szívesebben lenne, mint itt. Dante előre ment Roccóval és Fabianóval. Én hátramaradtam a
család női tagjaival, ahogy az ebédlőasztal felé haladtunk.
A vacsora alatt csak egy témát nem említettünk: Gianna és Matteo esküvőjét. Normális
körülmények között ez lett volna a figyelem középpontjában, mivel kevesebb, mint hat hónap
volt addig, de volt egy olyan érzésem, hogy a Scuderik kétségbeesetten el akarták kerülni a
jelenetet. Miután begyűjtöttem a dicséreteket az első két fogásról, felálltam és Giannához
fordultam, aki az asztalra bámult homlokráncolva. – Segítenél a desszerttel, Gianna?
Felnézett, a gyanakvás nyíltan az arcára volt írva, de beleegyezett, mert tudta, ezt diktálta
az illem. Felemelkedett a székéből és metsző pillantást vetett az anyja irányába, majd követett
engem a bal oldali ajtón keresztül. – Anya kért meg, hogy beszélj értelmet a fejembe, ugye? –
motyogta a konyhába menet.
– Nem, apád volt.

JustBook.fordítva
 – Hűha. Nem kellett volna hazudnod? A legtöbb ember ezt tette volna.
Vállat vontam. – Szerintem egyszerűbb, ha tudod az igazat.
Beléptünk a konyhába. Zita kockákra vágta a tiramisut és tányérra tette, míg Gaby
gyümülccsel dekorálta őket. – Innen átvesszük – mondtam nekik. Úgy tűnt, megértették. Egy
kis meghajlással Gianna felé, a személyzeti helyiségbe mentek. Megfogtam a spatulát és újabb
szelet Tiramisut emeltem a tányérra, majd intettem Giannának, hogy szórjon köré málnát,
epret, mangó szeleteket és csillaggyümölcsöt. – Hát beszélj – mondta.
– Tudom, nem akarsz hozzámenni Matteóhoz.
Gianna horkantott. – Inkább vágnám le az ujjamimat és enném meg őket.
Löveltem felé egy pillantást. – A világunkban minden nő ezzel néz szembe. Kevesek elég
szerencsések ahhoz, hogy megválaszthassák a férjüket. Egy elrendezett házasságnak nem
feltétlen kell rossznak lennie.
– Miért? Mert a szerelem majd idővel kialakul? – mondta Gianna, feltételeztem az anyja
hangját utánozva.
– Igen, ez is egy lehetőség.
Gianna rám bámult. – Gyerünk már. Nem vagyok vak. Ne mondd, hogy Dante és közted
szerelem van. Úgy viselkedtek, mint a kibaszott idegenek. – Becsukta a száját. – Ez
udvariatlan volt.
Az volt, de nem hibáztathattam az igazság miatt, amiatt, hogy kimondta, ami a fejében
volt. – Még nem vagyunk együtt olyan rég.
– Két hónapnak nem kellene elégnek lennie, hogy rájöjj, bírsz valakit vagy ki sem
állhatod? Én már az első találkozóból Matteóval tudtam, hogy ki nem állhatom azt az arrogáns
seggfejet.
Letettem a spatulát és a pultnak dőltem. – Mi van Ariával és Lucával? Boldognak tűnik,
pedig az övék is elrendezett házasság.
– Aria könnyű eset. Ha nekem kellett volna Lucához mennem, egyikünk már halott lenne
mostanra. És Matteo épp olyan rémes.
– Aria a legjobbat hozta ki egy helyzetből, amiből nem menekülhetett. Mindannyian ennyit
tehetünk.
– Nem. Elszökhetett volna, ha lett volna bátorsága.
Megálltam. Tényleg azt mondta, amit gondolok, hogy mondott? – A Maffiától nincs
menekvés.
Gianna vállat vont. – Talán senki sem próbálta igazán.
– Oh, dehogynem, elég ember próbálta, de a múltad végül mindig megtalál.
– Tudom – mondta lágyan, majd a tányérokra mutatott. – Nem kellene most már tálalnunk
a desszertet?
– De, igazad van. – Teletettük a karunkat tányérokkal, majd visszamentünk az étkezőbe.
Gianna szülei bizakodó pillantásokat vetettek rám. Dante Giannát nézte, majd találkozott a
tekintetünk. Úgy tűnt, ő tudta, amit Scuderik nem: senki nem tudja meggyőzni Giannát. A
szavai Dantéról és rólam az este hátralévő részében is zavartak. Ráébresztett, milyen messze
járt a házasságom Dantéval attól a kapcsolattól, amire vágytam.

JustBook.fordítva
 Aznap este úgy döntöttem, hogy segítek Gaby-nek és Zitának elmosogatni,
kétségbeesetten el akartam magamat foglalni. Már majdnem végeztünk, mikor Dante besétált,
szenvtelen tekintete befogadta az elé táruló látványt. Könyökig a mosogatóvízben voltam. –
Haza mehettek – mondta Zitának és Gaby-nek. Nem kellett kérszer mondani, már mentek is.
Kihúztam a kezem a mosogatóvízből és elvettem a konyharuhát, amit Dante nyújtott felém. –
Köszönöm.
– Jó szakács vagy.
Megkockáztattam egy pillantást felé, tűnődve, vajon azért jött-e, hogy ezt elmondja
nekem. – Örülök, hogy élvezted a vacsorát.
Bólintott. Én kifújtam egy hajtincset az arcomból, majd megnyújtottam fáradt izmaimat.
Dante szeme a testemet fürkészte. Élesen tudatában voltam a közelségünknek és hogy milyen
régen nem szexeltünk. Meggondolta volna magát?
– Gondolom a beszélgetés nem sikerült túl jól Giannával.
Sóhajtottam. – Persze hogy nem. Hogy tudnám meggyőzni, hogy egy elrendezett házasság
nem fogja boldogtalanná tenni? Én lennék az utolsó, akire hallgat.
Dante röviden elmosolyodott. – Igazad van. – Tett egy lépést. – Akkor vissza megyek
dolgozni.
Nem próbáltam megállítani. Talán pár héttel korábban kísérletet tettem volna a csábításra,
de ma híján voltam az energiának. A konyhapultra rogytam, miközben figyeltem, ahogy Dante
kilép a konyhából.

JustBook.fordítva
 TIZENNYOLCADIK FEJEZET

Ismét az órára kukucskáltam. Már éjfél is elmúlt, mégsem tudtam aludni. Vágytam Dante
közelségére, az érintésére. Már több, mint egy hét telt el a Scuderi vacsora óta és kettő Frank
szökésétől számítva, amikor Dante megbaszott. Istenem, hiányzott.
Kicsúsztam az ágyból és elhagytam a szobát, nem foglalkozva azzal, hogy felvegyek egy
köntöst. Sötét volt a folyosón. A lépcső felé vettem az irányt, majd lassan lementem. Az előtér
végében lágy fény szűrődött ki Dante dolgozószobájának ajtaja alól. Kopogtam, majd
bementem válaszra sem várva. Ma elveszem, ami kell nekem. A teljes mellőzésnek vége.
Dante a bőrszékében ült az asztala mögött. A haja kócos volt, mintha a kezével ismételten
beletúrt volna. Még korábban ledobta a zakóját és a mellényét a kanapéra, kigombolta fehér
ingének felső két gombját és felhajtotta az ujjait, felfedve erős karjait. Nem vette le a
fegyvertokját. Valamit nézett a laptopján, de feltekintett, mikor beléptem.
Fáradtnak tűnt. – Van valami baj? – A hangja reked volt a használatlanságtól, majdnem
morgó, ami még elhatározottabbá tett, hogy eltérítsem a munkájától és felcsábítsam az
emeletre. Kék szemei szűk hálóingemre tapadtak, ahogy felé sétáltam. – Csak érdekelt, mikor
jössz az ágyba – mondtam mellékesen, amint megkerültem az asztalt és mellé álltam.
Hátradőlt a székében, szemei csupasz lábam és az arcom közt cikáztak. Pár hónapja még
nem ismertem volna fel ezt a tekintetet, de most már tudtam, vágy lakozik a pillantásában.
Talán elzárta magát érzelmileg, viszont a testem határozottan felkeltette a figyelmét. Pont
jókor kaptam el: túl fáradtan ahhoz, hogy fenntartsa a közönyös viselkedését.
– Las Vegas megkeresett és találkozót akarnak.
Bólintottam, de valami teljesen más járt a fejemben, mint egy beszélgetés a maffia
ügyeiről. A laptopjához nyúltam és lecsuktam.
Dante felhúzta a szemöldökét. – Valentina, nekem tényleg… – Elhalkult, ahogy
ráhajoltam, majd lassan letérdeltem elé végigsimítva a combjain. Masszírozni kezdtem őket,
ahogy Dantét néztem nagyra nyílt szemekkel. – Nem várhat a munka?
Dante szemei elsötétedtek a vágytól. Fekete nadrágja lassan dudorodni kezdett, ahogy
engem nézett, nekem pedig el kellett fojtanom egy mosolyt. – Mi jár a fejedben? – kérdezte
tényszerűen, próbált érzéketlennek tűnni. A keménysége, ami a nadrágjának feszült
természetesen elárulta.
Ráfogtam az erekciójára az anyagon keresztül. – Nem tudom.
Dante sötéten elmosolyodott. – Azt kétlem. – A cipzárjáért nyúlt, majd lehúzta azt, elővéve
kemény farkát. Párszor végigsimított rajta, hüvelykujjával a makkját érintve, ahol már
szivárogott az előváladék, mielőtt végighúzta az ujját a számon. Megnyaltam az ajkam
megízlelve, amitől Dante kiengedett egy halk sóhajt. – Hagyd abba az incselkedést, Valentina.

JustBook.fordítva
 Előredőltem és lassan végignyaltam a tövétől a hegyéig, mielőtt a nyelvem a pici nyílásba
dugtam. Dante megfogta a tarkóm és finoman egyhelyben tartott, miközben én körbe-körbe
nyalogattam a hegyét, alig érintve.
Az ujjai megrándultak a hajamban és enyhén közelebb vont. – Szopd a farkam, Val. – Ez
volt az első alkalom, hogy a becenevemen szólított. Ajkaimmal körbefontam a csúcsot és
szívni kezdtem, meggyőződve róla, hogy a nyelvemet is időről időre körbeforgassam rajta.
Dante félig lehunyt szemekkel nézett, ahogy a fejbőrömet masszírozta.
Mélyebbre vettem, majd elkezdtem fel-le mozgatni a fejem, ahogy szerette. Le sem vette
rólam a szemét. Elkezdte hintáztatni a csípőjét és a fogása megfeszült a fejemen, miközben
erősebben szoptam. – Elélvezek – mondta figyelmeztetve. Éreztem, hogy megfeszül, amint az
oragazmusa elárasztotta. A farka megrándult és kilőtt a számba. Megpróbáltam nyelni,
miközben még szoptam. Felmorgott, még mindig ringatva a csípőjét és szemei rajtam
pihentek. Ezek pillanatok voltak azok, mikor hagyott bepillantani a jól őrzött maszkja mögé.
Éreztem, hogy puhul a számban, így kieresztettem. A dacos oldalam meg akarta kérdezni,
hogy akkor ez most azt jelenti-e, hogy megbocsátott nekem a Frankkel való felfordulás miatt,
de az ésszerűbb oldalam nyert.
Dante leejtette a kezét a fejemről és elernyedt, a szemét összepréselte. Gyorsan
megtöröltem a számat, amíg nem figyelt és ellenőriztem a dekoltázsomon az esetleges
foltokat. Saját vágyam lüktetett a lábam között. Dante megmozdult, visszairányítva a
figyelmemet felé. Olvashatatlan arckifejezéssel bámult rám, én pedig kezdtem zavarba jönni.
Felálltam, de Dante is így tett, fölémtornyosult sikkes, fehér ingjében, pisztolytáskával és félig
nyitott nadrágjában. A szemeit kutattam, de mint mindig, nem tudtam olvasni bennük.
Körbefogta a nyakam és lecsapott az ajkaimra. Ziháltam a meglepetéstől, miközben a
nyelve becsúszott. A testét használta, hogy hátratoljon, míg a combom hozzá nem ütközött az
asztal széléhez. Megragadta a csípőmet és felemelt a hideg felületre, majd a lábam közé lépett,
még mindig hatalmába kerítve a szájával és a nyelvével, amitől a lábaim elzsibbadtak és a
szívem majd kiugrott a helyéről. Istenem, Dante aztán tudott csókolni. Az kívántam, bárcsak
gyakrabban tenné.
Megragadta a vállam, abbahagyta a csókot és hátradöntött, míg a hátam az asztalhoz nem
ért. Felnéztem rá, kényszerítettem magamat, hogy nyugton maradjak és hagyjam, hogy
gyönyörködjön bennem, még ha le is akartam szakítani a gombokat az ingéről és magamban
akartam tudni. Látszott Dantén, hogy tudja, mit akarok. A sötét mosoly visszatért, a hideg
kifinomultság helyét átvette valami vad és dögös. Az ajkamba haraptam és még joban
széttártam a lábam, amitől a hálóingem felcsúszott.
Tudtam, Dante látta, mi van alatta: semmi. Nem viseltem bugyit.
Durván kifújta a levegőt, de még mindig nem érintett meg, és ez kétségbe ejtett.
Megpróbáltam elkapni az ingét, de kartávolságon kívülre állt. – Nem – mondta tekintéllyel.
Azon a hangon, amit csak akkor használt, mikor parancsokat osztogatott a katonáinak. Ez volt
a legszexibb hang a világon, de én égtem a szükségtől. – Érints meg.
– Még mindig haragszok rád. A szex ezen nem változtat. Megszegted a közvetlen
parancsomat.

JustBook.fordítva
 Nem mondhatta komolyan. Ha ez megint egyfajta büntetés volt, veszítettem.
– Nézzük, tanultál-e a leckéből. Ezentúl szót fogadsz, ugye?
Majdnem felnyögtem a hangszínétől és a tekintetétől. – Igen – feleltem gyorsan.
Tett még egy lépést hátra, a szeme rátalált az enyémre. – Nyisd széjjelebb a lábad.
Nem hezitáltam. A levegő az irodában hideg volt felhevült húsomnak, de nem oltotta el a
lángoló vágyat. Dante sietség nélkül oldotta le a fegyvertartót, le sem véve a szemét rólam. –
Érintsd meg magad!
A szemem tágra nyílt, de ismét engedelmeskedtem. Mikor ezt a hangot használta, nehéz
volt ellenállnom. Lecsúsztattam a kezemet a testemen a lábam közé. Egy részem szégyellte
magát. Ez határozottan nem olyasmi volt, amit egy tiszteletreméltó feleség tenne anyám
szerint. De a nagyobbik részem élvezte, ahogy Dante szeme elsötétült, miközben nézte az
ujjamat a redőim közé csúszni, ahogy az ajka elnyílt. Hagyta, hogy a fegyvertartó leessen egy
nagy csattanással a padlóra. Ismét keményedni kezdett, amint figyelte az ujjaimat kis köröket
rajzolni a csiklómra.
– Dugd be az egyik ujjad a puncidba.
Megrázkódtam az felizgultságtól, ahogy teljesítettem a parancsát. Bemártottam a
mutatóujjamat forró nyílásomba. Dante arcán egy izom megrándult és a farka ismét
börtönének feszült. Láttam rajta mennyire meg akart érinteni és dugni, de rendkívül
fegyelmezte magát és másokat. A lábam közé lépett, megragadta a csuklóm és én kihúztam az
ujjam a hüvelyemből, remélve, hogy ő folytatja nekem.
– Nem – morogta. – Dugd magad tovább az ujjaddal.
Hogy hangozhatott ennyire veszélyesnek és szexinek egyszerre? Hogy tudott egy ilyen
hideg ember ilyen mocskos dolgokat a lehető legtöbb tekintéllyel mondani? Visszadugtam az
ujjamat annak ellenére, hogy a csiklóm gyakorlatilag ordított a figyelemért. Dante lenézett
rám, az állkapcsa megfeszült. Lehúzta a hálóingem felső részét felfedve a melleim. A bimbóim
megkeményedtek a hidegtől és Dante átható tekintetétől. Hüvelyk és mutatóujjai közé vette
és előre-hátra morzsolni kezdte őket. Felíveltem a hátam, de nem hagytam abba az ujjazásom.
Dante ingéért nyúltam, de megcsípte a bimbómat figyelmeztetés gyanánt. – Nem –
recsegte. Megbillentettem a csípőm az érzéstől, ami végigrengett a testemen, az érzékeny
fájdalomtól, amit kezdtem jobban élvezni, mint az valaha gondoltam volna. Ujjai
könyörtelenül csűrték és csavarták a bimbóim. A belsőm remegett a közeledő orgazmustól. –
Dante, kérlek!
Engem bámult, aztán elengedte az egyik mellem és megfogta a karom, ezzel
megakadályozva, hogy tovább simogassam magamat. Elhúzta a kezemet és mellém rakta az
asztalra. Feltolta a hálóingem, így a puncim a szeme elé tárult. – Ne menj el! – figyelmeztetett.
– Mi? – ziháltam, de a hang sóhajjá alakult, mikor két középső ujját belémcsúsztatta. Az
izmaim köré szorultak és satuba fogták az ujjait. Lassan kezdett dugni vele, figyelmeztető
pillantása rajtam. – Ne, Valentina!
A tenyerembe vájtam a körmeimet, próbálva visszatartani az orgazmust. Mélyebbre
nyomta az ujjait, míg a hüvelykja a csiklómat dörzsölte. A fogamat csikorgattam, a testem
görcsölni kezdett.

JustBook.fordítva
 – Ne élvezz el! – mondta Dante rekedten.
– Dante... – ide-oda ráztam a fejem, biztossá vált, hogy bármelyik pillanatban
felrobbanhatok. Behajlította bennem az ujjait és erősen megnyomta a csiklómat. – Most! –
parancsolta durván és az enyhülés vakító erővel csapott le rám. A fenekem megemelkedett és
én felsikítottam a megkönnyebüléstől. A kezeim lecsúsztak az asztal sima felületén, keresve
valamit, amiben megkapaszkodhatok.
– Helyes – mondta Dante, tekintete rajtam pihent. Lecsendesedtem, kimerültnek és
kielégültnek érezve magamat. Dante lassan kihúzta az ujjait, ezzel a gyönyör újabb nyilait
küldve szét bennem. Kicsatolta az övét, az egyetlen dolgot, ami a helyén tartotta kigombolt
nadrágját, és hagyta, hogy a földre hulljon. A farka kemény volt, piros és csillogó. – Fordulj
meg. – Lecsúsztam az asztalról, egy pillanatig ingatag lábakon álltam, mielőtt a másik irányba
fordultam és előre hajoltam. A könyökömre támaszkodtam és kinyomtam a fenekem.
Megkockáztatva egy pillantást a vállam felett, Dantét a látványt befogadva találtam. A
farpofáimat gyúrta, mielőtt megragadta a farkát és a bejáratomhoz irányította. Egyetlen gyors
mozdulattal mélyen belém temette magát. Kilélegeztem és begörbítettem az ujjaimat az asztal
szélén, próbáltam magam mereven tartani, ahogy Dante pumpálni kezdett. Sóhajtottam, amint
mélyebben és mélyebben vezette be magát, a mellbimbóimat hozzádörzsölve a hideg, sima
asztalhoz.
– Megbocsájtasz? – mondtam zihálva.
Dante morgott. Fölém hajolt, ujjai megtalálták a rügyemet. – Nem kellene
megbocsájtanom neked – mondta morgás közben, minden szót egy kemény lökéssel
kihangsúlyozva. – De valamilyen oknál fogva nem tudok haragudni rád.
Vigyorra húzódott a szám, de leejtettem a fejem, mikor Dante elérte a G-pontom és
összezúzott az orgazmusom ereje. Dante megfeszült mögöttem, mikor úrrá lett rajta saját
kielégülése. A lábaim másodpercekre voltak az összeomlástól és a mellkasom fájt
valószínűleg az asztal dörzsölésétől. Dante egyik karját körémfonta, felhúzva a testünket és
még mindig pumpálva, miközben csókokkal borította a vállam. Ismét megborzongott és
megnyalta a fülem. Így maradtunk néhány pillanatig, mielőtt Dante visszalépett. Felálltam. –
Feljössz velem az emeletre? – kérdeztem, ahogy összeszedtem a ruhámat.
Dante hezitált, majd bólintott. Előre sétáltam, hogy eltakarjam a fellelkesült
arckifejezésem előle. Fontos győzelemnek éreztem.
Miután zuhanyoztunk becsúsztunk az ágyba. Dante hátához bújtam és átvetettem a karom
a hasán. Mikor már majdnem elaludtam, keze betakarta az enyém.

***
Visszaálltunk a Frank-fiaskó előtti napirendhez. Dante éjszaka megbaszott, étkezésekkor
beszélgettünk a kaszinóról, egyébként többnyire figyelmen kívül hagyott. Minden reggel
egyedül ébredtem, nem számított meddig tartott ébren előző este.
Ugyanez volt a helyzet, mikor reggel görcsölve ébredtem. Mikor felültem a reggeli
rosszullét heves hulláma söpört át rajtam. Berohantam a fürdőbe kihányni azt a kicsit, ami a
gyomromban volt, kapkodtam a levegőt és szédültem. Fokozatosan gyanakodás furakodott a

JustBook.fordítva
fejembe. A menstruációm múlt héten volt esedékes. De ciklusom mindig változékony volt,
így nem foglalkoztam vele túlságosan.
Terhes vagyok? Lassan kiegyenesedtem és a csaphoz mentem, hogy leöblítsem az arcom
és fogat mossak. Ez logikus magyarázat lenne. Dantéval már hónapok óta védekezés nélkül
csináljuk. Mikor biztos voltam benne, hogy már nem szédülök, lezuhanyoztam, mielőtt
hétköznapi chinót és pulóvert vettem, lófarokba fogtam a hajam és lefelé vettem az irányt.
Meg kellett tudnom, terhes vagyok-e.
Taftnak szóltam, hogy a gyógyszertárba kell mennem. Enzónak még mindig fel volt kötve
a karja, így nem lehetett a sofőröm pillanatnyilag. Taft nem kérdezett, amiért hálás voltam.
Nem akartam még, hogy bárki bármit is sejtsen. Biztosnak kell lennem, mielőtt bárkinek is
elmondom. Taft a kocsiban várt, miközben bementem a patikába és vettem két terhességi
tesztet. Mire visszaszáltam a kocsiba, a szerzeményem biztonságosan a táskámba volt rejtve,
Tafthez fordultam. – Kérlek, vigyél Bibianához. – Mióta dolgozni kezdtem a kaszinóban, már
nem volt annyi időm rá, de ezt meg akartam osztani vele.
Üzenetet írtam neki, így tudta, hogy jövök, és nem lepem meg őt és a férjét újra rossz
időben. Szerencsémre Tommaso nem volt otthon, mire Bibihez értem. Nem voltak rajta újabb
látható zúzódások, és reméltem ez annak a jele, hogy Tommaso jobban bánik vele, nem pedig
annak, hogy jobban elrejti őket, mióta Bibianna nálam töltötte az éjszakát. – Jól vagy? –
Kérdeztem üdvözlésképpen.
Bibi bólintott. – Tommaso mostanában jókedvű. – Bevezetett a nappaliba. – Annyira
örülök, hogy látlak. Nem kell dolgoznod?
– Nem hiszem, hogy ma bemegyek. Majd később felhívom Leót.
– Történt valami?
Kihúztam a teszteket a táskámból.
Bibi szemei nagyra nyíltak – Terhes vagy?
– Nem tudom. Ezért vettem ezeket. Azt akartam, hogy ott legyél mikor megtudom.
– Hűha. Dante sejti?
Megráztam a fejem. – Biztos akarok lenni benne, mielőtt elmondom neki.
– Megértem. Csak akkor csalódna, ha elmondanád, aztán kiderülne, hogy mégsem. –
Elvett egy tesztet. – Szóval most akarod megcsinálni?
Bólintottam. Pillangók repkedtek a hasamban. Bibi a vendégfürdőszobához vezetett.
Egyedül sétáltam be. Soha nem fejlesztettem ki a képességet, hogy más mellett pisiljek. Mikor
készen voltam, mind a két tesztet a csap szélére tettem és kinyitottam az ajtót. Bibi a derekam
köré fonta a karját, ahogy mindketten a teszteket néztük.
– Szerintem idő van – mondta pár perc elteltével.
– Oké. – A tesztekért nyúltam és mély lélegzettel lenéztem rájuk. Mindkettő pozitív volt.
– Terhes vagyok.
Bibi szorosan megölelt. – Ez csodálatos! Dante annyira büszke lesz, mikor megtudja.
Eleget várt egy gyermekre és te végre megadod neki. Elmondod neki ma?
Megfontoltam. – Szerintem kell a visszaigazolás a nőgyógyásztól. Mint ahogy mondtad
is, tökéletesen biztosra kell menjek, mielőtt szólok neki. – A másik ok pedig az, hogy nekem

JustBook.fordítva
is kellett hozzá egy kis idő, hogy hozzászokjak a gondolathoz. Mindig is akartam gyerekeket
és Dantéval soha nem tettünk ellenintézkedéseket, de most, hogy tudtam, kevesebb mint egy
év múlva babám lesz, ideges lettem.
– Én nem tudnám titokban tartani. Főleg mióta Tommaso olyan kétségbeesetten várja.
– Talán egyszerre leszünk terhesek. Nagyon jó lenne.
Mosolygott. – Gyerünk, hívd fel az orvosod.
– Fel fogom – mondtam nevetve. Ő izgatottabb volt, mint én.
Szokás szerint másnapra kaptam időpontot. A nőgyógyászom összeköttetésben állt a
Szervezettel, így sosem kellett sokat várnom.

***
Aznap este, mikor leültünk vacsorázni, az igazság a nyelvem hegyén volt. Még mindig
hányingerem volt, és alig ettem pár falatnál többet Zita finom lasagna-jából. A pohár borom
érintetlen maradt és csak pár korty víz ment le. Dante a bora fölött figyelt engem. – Jól vagy?
Alig nyúltál az ételhez.
– Nem érzem jól magam. Talán gyomorinfluenzám van.
Dante összeráncolta a szemöldökét. – Szóljak Zitának, hogy készítsen neked teát és
húslevest?
Nem bírtam nem mosolyogni. – Köszönöm, de azt hiszem csak korán ágyba bújok. –
Felálltam, de egyből meg kellett fognom az asztal szélét, mert szédülés tört rám. Dante azonnal
mellettem termett. – Hívjam az orvost?
Megráztam a fejem, majd megbántam a mozdulatot. – Nem. Jobban leszek mihelyst
lefeküdtem. – Dante nem mozdult mellőlem, ahogy felvezetett az emeletre, a kezét a csípőmön
tartotta.
Pizsamába öltöztem, miközben figyelt. Majd bebújtam a takaró alá. – Akarod, hogy
csatlakozzak? – kérdezte.
Hezitáltam. – Nem hiszem, hogy elég jól vagyok a szexhez.
Dante az ágyra ült. – Nem így értettem, Valenina. Nem az a fajta rohadék vagyok.
– Csak azt gondoltam… – elhallgattam. – Általában akkor közeledsz felém, mikor le akasz
feküdni velem.
Dante kifújta a levegőt, majd megrázta a fejét. – Akarod, hogy veled maradjak, míg el nem
alszol?
Nem akartam követelőzőnek tűnni, de azt jobban akartam, hogy velem maradjon. A babája
növekedett bennem, és ha a nőgyógyászom megerősíti, amit a tesztek mutattak, elmondom
neki. – Nem akarlak elvonni a munkától.
Dante nekidőlt a háttámlának, a lábát lelógatva, hogy ne érjen az ágyneműhöz. Közelebb
másztam hozzá, a fejemet a hasán pihentettem. Mikor ujjai elkezdték masszírozni a fejbőröm,
a szemeim lecsukódtak. Talán egy baba közelebb hoz majd minket. Néhány párnak a
Szervezetben működött.

***

JustBook.fordítva
 Másnap a nőgyógyász igazolta a terhességemet, hét hetes voltam.
Alig tudtam megtartani az izgatottságom és az idegességem, mikor hazaértem. Dante nem
volt a dolgozószobájában. Felhívtam Bibit és magamhoz vettem pár üres pirítóst a konyhából,
mielőtt kinyúltam a kanapén remélve, hogy bennem marad. A doki azt mondta a hányingerem
eltarthat jó pár hétig, de nagyon reméltem azon szerencsések közé tartozom, akiknek csak
rövid ideig tart a reggeli rosszullétes időszaka.
Ajtó csapódás hangjára ébredtem és zavartan felültem. Egy pillanatba telt mire rájöttem,
hogy elaludtam a nappaliban. Nehéz léptek haladtak át a nappalin, majd visszavonultak az
előtér hátuljába. Felálltam, és miután megigazítottam a ruhám és a hajam, elindultam Dante
dolgozójába. Az ajtó csukva volt, mint mindig. Bekopogtam, majd beléptem.
Dante viharos arckifejezéssel ült az asztala mögött. Az ajtónak dőltem. Felpillantott, de
nem mondott semmit.
– Mi történt? Az oroszok bajt okoztak? – Nem akartam Franket felhozni emlékeztetve a
zűrzavarra, amit okoztam.
Dante hátradőlt a székében és megrázta a fejét. – Nem, most az egyszer nem ők a probléma
forrása – mondta hidegen. – A saját embereink folytatják.
A homlokomat ráncoltam. – Hogy érted? Valamelyik embered elárult?
– Úgy tűnik nem lesz esküvő.
– Úgy érted Gianna és Matteo között? Megint összevesztek?
– Egy veszekedés nem térítené el Matteót a Scuderi lánnyal való esküvőtől. A
megszállottja. Nem, a lány megszökött.
Besétáltam a szobába és az asztal szélére telepedtem, megdöbbenve a hírektől. –
Megszökött otthonról? De hogyan menekült el az őreitől? – Kétlem, hogy Scuderi egyetlen
pillanatra is szem elől tévesztette volna. Ahhoz Gianna túl frivol volt.
– Volt egy találkozóm Roccóval, de nem tudok még mindent.
– New York nem lesz ettől boldog. Gondolod, hogy ez megint háborúhoz vezet közöttünk?
Dante ajka fanyar mosolyra húzódott. – Kétlem. Akkor szökött meg mikor a nővérét
látogatta meg, így ez legalább annyira Vitiello hibája, mint a miénk.
– Akkor rajtuk múlott. Hogy lehetne a mi hibánk, ha az ő területükön történt?
– Az emberek azt fogják mondani, hogy Scuderi nem nevelte jól a lányait. Néhányan azon
fognak tűnődni hogyan tudja egy Consigliere irányítani a katonáit, ha még a salát lányával
sem bír. Egyesek talán azt is mondanák, hogy rossz fényt vet rám, hogy olyasvalakitől fogadok
el tanácsot, aki hagyja, hogy a lánya ilyen zabolátlanná váljon.
– Ez nevetséges. Gianna mindig is féktelen volt. A testvérei tökéletesen viselkednek, így
senki sem hibáztathat téged vagy Scuderit. – Eszembe jutott mit mondott a szökésről, mikor
beszéltem vele. Komolyabban kellett volna vennem? Azt hittem csak kiengedi a gőzt.
– Nem vagyok benne biztos. És ki mondja, hogy Aria nem segített a húgának megszökni?
Nagyra nyíltak a szemeim. – De Giannának Aria sógorához kellene hozzámennie. A saját
férjét árulta volna el, ha tényleg segített neki.
Dante bólintott, az a hideg mosoly még mindig az arcán volt. – A dolgok kezdenek nagyon
kellemetlenné válni.

JustBook.fordítva
 Szórakozottan dörzsöltem a hasam. – Mit fogsz csinálni? Matteo lemondta az esküvőt?
– Óh, nem. Matteo nem tervezi lemondani. Elhatározta, hogy megkeresi Giannát. Már el
is kezdte keresni. – Sóhajtott. – Scuderi küldött vele két katonát. Hármójuknak le kell tudniuk
követni lány nyomait. Ők profik, Gianna meg egy védett kislány, aki nem tud semmit a való
világról.
Éreztem az újabb rosszullétet, de leküzdöttem. – Ne becsüld őt alá. Ha valaki, hát ő véghez
tudja vinni.
– Talán. De forrófejű is, és ez végül a hibázáshoz fog vezetni.
Beszívtam a levegőt a fogaim közt, amint a hasam megint görcsölt. Dante az arcomat
fürkészte. – Sápadt vagy. Még mindig nem érzed magad jól? Talán fel kellene hívni az orvost.
– Nem én… – Nem tudtam befejezni a mondatot, újabb hányinger árasztott el. Kirontottam
az irodából és a vendégfürdő felé rohantam. Nem bírtam volna ki a második emeleti
főfürdőszobáig. Abban a pillanatban, hogy a vécé fölé hajoltam, kiürítettem azt a kicsit, amit
reggel ettem. Az epe égette a torkom. Becsuktam a szemem, ahogy támaszkodtam a peremen.
Nem segített a szédülésen, ha lehetséges még rosszabb lett. A szemeim kipattantak, mikor
lépteket hallottam mögülem, és Dante Budapest cipője tűnt fel a perifériás látásomban.
Gyorsan lehúztam a vécét, majd bizonytalanul felálltam. Dante megragadta a karom, hogy
megtartson, amint megbillentem. – Valentina? – A hangja zavart volt.
Kiöblítettem a számat a csap felett és megmostam az arcomat. Végig éreztem Dante
tekintetét magamon. Remegve rámosolyogtam. – Jól vagyok.
Nem tűnt meggyőzöttnek. Követett az előtérbe, majd fel a lépcsőn a hálószobánkba. Le
akartam cserélni a felsőm. Nem tehettem róla, de szerintem hányás szaga volt. Tudtam, Dante
gyanakszik, de nem akartam neki elmondani a babát, mikor ilyen rossz a kedve Gianna miatt.
Inkább titokban tartom még egy kicsit.
Dante megfogta a derekam. – Tudod, hogy utálom mikor titkolózol előttem. Ne csinálj
belőle szokást.
Találkozott a tekintetünk és én a hasamra tettem a kezem. Dante követte a mozdulatot, a
teste megfeszült.
– Terhes vagyok – mondtam halkan reménykedve. Nem tudom, mit vártam. Tudtam,
Dante nem érzelgős típus, de legalább egy szikrányi örömben reménykedtem. De csak
gyanakvás volt az arcán. Zord és számító szemekkel lépett hátra. – Terhes?
– Igen. Sohasem védekeztünk, így nem tudom miért vagy annyira megdöbbenve. Az
örökös nem az egyik ok volt, amiért elvettél?
– Ez volt az ok, amiért az apám azt akarta, hogy újranősüljek.
– Szóval te nem akarsz gyereket?
Dante szája vonallá szűkült. – Az enyém egyáltalán?
Most én botorkáltam el tőle, sokk és a fájdalom csapott le rám. Nem is tudtam megszólalni.
Tényleg azt kérdezte, amit gondolok? Az érzelmi összeomlás határán voltam.
– Válaszolj a kérdésre – mondta Dante halkan.
– Persze, hogy a tiéd. Te vagy az egyetlen, akivel valaha lefeküdtem. Hogy kérdezhetsz
ilyesmit? Hogy merészeled?

JustBook.fordítva
 – Nem tartok mindent számon, amit csinálsz és sok férfi van, akik rendszeresen látogatják
a kaszinót, ahol dolgozol, akik nem mondanának nemet egy estére veled. Szokásoddá vált
elhallgatni előlem dolgokat. Emlékeztetnem kell Frankre?
Nem tudtam elhinni, amit hallottam. Nem akartam elhinni. Kiábrándultság és harag
könnyei égették a szemem. A terhesség nem segített a vérmérsékletemen és az
érzelmességemen. – Hogy mondhatsz ilyet egyáltalán? Sohasem adtam neked okot rá, hogy
így kételkedj bennem. Hű vagyok a házasságunkhoz. Van különbség aközött, hogy nem
beszélek neked Frankről, és aközött, hogy megcsallak.
Dante még mindig nem tűnt meggyőzöttnek. – Az előző feleségemmel évekig
próbálkoztunk hasztalanul. Veled kevesebb, mint négy hónapja vagyunk házasok és máris
terhes vagy.
– Nem tudom miért csinálsz úgy, mintha ez lehetetlen volna. Ha az első felséged meddő
volt, akkor ez magyarázat rá. Soha nem mentetek orvoshoz? Vagy azt hitted te vagy steril?
– Soha nem mentünk el megtudni miért nem esett teherbe. Nem mintha rád tartozna. Nem
fogom megvitatni veled az első házasságomat.
Tudom miért nem ment soha orvoshoz. Hülye Made Men büszkeség. Inkább élnek
tagadásban, semmint kiderüljön vaktölténnyel lőnek. – Nagyon sajnálatos. Megbeszéljük
most. Tudom, miért nem akartad megtudni. Nem akartad megtudni az igazat, mert aggódtál,
hogy kevésbé tűnnél férfinak, ha a te hibád lett volna, hogy a feleséged nem tudott teherbe
esni. De most kiderült, nem a te hibád volt. Carla volt meddő. – Belül összerezzentem a
szavaimtól. Nem akartam rosszat mondani egy halott nőről.
Dante a fejét rázta. – Megmondtam, nem akarok Carláról beszélni.
– Miért nem? Mert még mindig szerelmes vagy belé? Mert nem tudsz tovább lépni? –
Megmerevedett. – Sajnálom, hogy elvesztetted Carlát, de most én vagyok a feleséged. –
Hirtelen úgy tűnt, minden, amit elfojtottam most a felszínre tör.
Láttam, hogy Dante az önuralma szélén billeg, és én ezt akartam. Annyira belefáradtam a
kifinomult nyugodságába, a hideg logikájába. – Belefáradtam, hogy úgy bánsz velem, mint
egy kurvával. Napközben figyelmen kívül hagysz, este meg szexért jössz. És most
megcsalással gyanúsítasz? Néha azt hiszem azért bántasz, hogy kartávolságnyira tarthass.
Mikor lépsz végre tovább? A feleséged már négy éve halott, ideje lenne abbahagyod az
önsajnálatot és belátnod, hogy az élet megy tovább. Mikor hagyod abba egy halott nő
emlékébe való kapaszkodást és veszed észre, hogy van valaki az életedben, aki veled akar
lenni?
Dante figyelmeztetés nélkül előttem termett, tekintetében düh és bánat villant. – Ne beszélj
róla.
Felemeltem az állam. – Ő halott és nem jön vissza, Dante.
Ökölbe szorította a kezét az oldalánál. – Hagyd abba, ne beszélj róla. – Némi
figyelmeztetés volt a hangjában.
– Vagy mi lesz? – mondtam annak ellenére, hogy a haragtól Dante szemeiben remegés
futott végig a hátamon. – Meg akarsz ütni? Gyerünk. Nem lehet rosszabb, mint a kés, amit a
hátamba döftél azzal, hogy meggyanúsítottál, egy másik férfi gyerekét várom. – Ez nem volt

JustBook.fordítva
teljesen igaz. Ha rám emelte volna a kezét, ennek a házasságnak egyszer és mindenkorra vége
lenne. Tudtam, némelyik nő a világunkban elfogadta a fizikai bántalmazást, sokuknak nem
volt más választása, Bibiana egy volt közülük, viszont én megfogadtam, hogy soha nem hajlok
meg egy ilyen férfi előtt. A hülye könnyek elhomályosították a látásom, de
visszakényszerítettem őket. Nem akartam Dante előtt sírni.
– Annyira elfoglal az emlékének becsülése és az elmédben őrzött kép védelme, hogy észre
sem veszed hogyan bánsz velem. Önhibádon kívül veszítetted el a feleséged, de engem azért
fogsz elveszíteni, mert nem tudod őt elengedni.
Dante teljesen lefagyva bámult engem. A számtalan érzelmem a szemében olvashatatlan
volt és belefáradtam törődni vele. Elsétáltam mellette és ő nem is próbált megállítani. Meg
sem mozdult. – A vendégszobába költözöm. Nincs elegendő hely számomra és az
emlékeidnek a hálónkban. Ha valaha úgy döntesz, hogy esélyt akarsz adni ennek a
házasságnak, gyere és kérj bocsánatot. Addig is, én végeztem velünk.
Felsiettem a lépcsőn. Dante nem próbált meg követni. A vendégszobák mindig elő voltak
készítve. Beléptem az elsőbe és örültem mikor bezárult az ajtó. Az ágyba másztam. Talán ma
megpecsételtem a házasságom sorsát, de nem tudtam úgy folytatni, ahogy eddig. Inkább egy
tiszta vágás. Persze nem válhattam el tőle, és ezt soha nem engedte volna, nem mintha akartam
volna, de élhettünk külön életet a házasság ellenére is. Sok pár teszi ezt a világunkban. Éljük
az életünktet, külön ágyban alszunk és játszuk a házaspárt a nyilvánosság előtt. A gyerekeinket
közösen kell felnevelnünk, de férfiak többsége úgyis háttérbe vonul ilyenkor. Végül Dante
látogatni kezdi majd a Palermo klubbot, vagy keres egy szeretőt, mint oly sok Made Men, én
pedig az összes energiámat a gyereknevelésre fordítom. Sok nőnek rosszabb, mégis feldühített
az, ahogy most lefestettem a jövőmet, viszont nem tehettem úgy, mintha Dante nem mondta
volna nekem azokat a szörnységeket.
Most már nem rajtam múlott. Danténak kellett döntenie, hogy a múltban akar ragadni vagy
a jövőben él velem.

JustBook.fordítva
TIZENKILENCEDIK FEJEZET

Dante nem kért bocsánatot. Sem egy nappal a veszekedésünk után, sem a következő
hetekben. Talán nem kellett volna meglepnie. Elmentem Bibivel a tízhetes vizsgálatomra a
nőgyógyászhoz. Nem is szóltam Danténak róla. Ha nem akar udomást venni a terhességemről,
az az ő baja.
Egy héttel az időpont után, Dante húga, Ines és a férje, Pietro jöttek látogatóba. Csak
kétszer láttam Inest az esküvő óta, mivel négy hete adott életet harmadik gyermekének. Zita
elkészítette a vacsorát, mivel én túl fáradt voltam az idő többségében.
– Tarthatom? – kérdeztem, mikor kivette a lányát a kocsiülésből. Az arcomat vizsgálta,
majd átadta a babát, akinek kis nyálbuborékok voltak az ajkán és túl aranyos volt, hogy
szavakba lehessen önteni. Az ikrek a hátsó kertben cívódtak, de én nem tudtam levenni a
szemem az ölelnivaló kislányról a karomban. Gügyögve bevittem a nappaliba. Mikor
felnéztem, Dante engem figyelt valami melegséghez közelivel a szemében. Azonnal
lesütöttem a szemem. Ebéd után később Ines és én a könyvtárba mentünk beszélgetni, míg a
férfiak és az ikrek a nappaliba maradtak. Ines szoptatni kezdte a lányát, majd sokatmondó
pillantással vizslatott. – Terhes vagy, ugye?
– Honnan tudod? Még nem mondtuk el senkinek. – Nem mintha nem akartam volna, de
Dante döntése, hogy nyilvánosságra hozza-e.
– Nem ittál bort a vacsora alatt és állandóan a hasadhoz nyúlsz.
Elpirultam. – Nem tudtam, hogy ennyire nyilvánvaló.
– Talán egy férfinak nem. Még nem kerekedsz.
– Kérlek ne szólj a szüleidnek. Szerintem Dante nem akarja, hogy az emberek tudják.
Ines megmozdította a lányát, mert túl nyűgös volt, hogy rendesen szopizzon. – Miért ne?
– Furcsa belegondolni, hogy ez leszek én kevesebb, mint egy év múlva.
Vállat vontam.
– Problémáitok vannak? Nem örül, hogy terhes vagy?
– Szerintem csak hozzá kell szoknia a gondolathoz.
– Csinált valami hülyeséget, nemde? A bátyám, tudom, hogy néha nagyon makacs tud
lenni.
– A makacs meg sem közelíti. Kért valaha bocsánatot, mikor valami rosszat tett?
Ines nevetett. – Nem. Szerintem nem is tudja kimondani a szavakat. Az idő nagy részében
próbálja figyelmen kívül hagyni a problémát, míg fel nem adom és nem várom tovább a
bocsánatkérést.
Ez ismerősen hangzott.
– Carla halálának évfordulója egy hét múlva lesz.
– Oh – lefagytam. Teljesen elfelejtettem.

JustBook.fordítva
 – Csak gondoltam jobb, ha tudod. Dante mindig különösen rossz hangulatban van azon a
napon. Talán meg kellene próbálnod elkerülni őt.
Az nem lesz probléma.

***
A reggeli rosszullétemnek végre vége volt és fizikailag tökélketesen éreztem magam.
Mikor elhagytam a vendégszobát június 1-jén, a napon, mikor Carla meghalt, arra
számítottam, hogy Dante vagy házon kívül lesz vagy elbújva az irodában. Hirtelen megálltam,
mikor félig nyitva találtam annak a szobának az ajtaját, ahol Carla régi dolgait tárolta.
Hallottam a turkálást. Talán régi közös fotókat nézegetett? Emlékeztem, mit mondott Ines.
Hogy jobb lenne békénhagynom, de már öt hete kiköltöztem a szobánkból. Hiányzott az
intimitás. A büszkeség mégis lecövekelt. Az ajtó kinyílt és Dante állt ott dobozokat cipelve.
Bocsánatkérőn mosolyogtam. – Ne hagudj. Nem akartam… – elcsendesültem, nem is
tudtam, mit mondjak neki.
A szemem a dobozokra vetült. – Mit csinálsz?
– Elviszem ezeket a dobozokat a házból.
– Mindet?
Bólintott. – Enzo és Taft holnap szétbontják és kidobják a bútort is.
Nyeltem egyet. – Miért?
– Jobb dologra is használhatjuk a szobát. Jó gyerekszoba lehetne.
Gombóc nőtt a torkomba. – Ez igaz. De még nincs bútorunk hozzá.
Dante megköszörülte a torkát. – Elmehetsz vásárolni a következő hetekben.
– Egyedül?
– Veled mehetek.
Bólintottam. – Ha ez az, amit akarsz.
Nem mondott semmit. Miért nem tudta megkönnyíteni ezt mindkettőnknek? Azt hitte
majd térdre borulok a megkönyebbüléstől? Még csak bocsánatot sem kért. Most utalt rá
először, hogy szülők leszük, azt is csak közvetve. Nem is ismerte el, hogy ő a gyermekem
apja.
– Segítsek kivinni a dobozokat? – bólintottam a mögötte tornyosuló dobozokra a
szobában.
– Nem. Nem kellene semmi nehezet emelgetned.
– Nem tartok még ott. – Megint csend, majd egy arckifejezés, amiben nem tudtam olvasni.
Megfordultam, hogy lemenjek reggelizni. – Azt akarom, hogy visszagyere a hálónkba, Val.
Megálltam. – Egy parancsként megfogalmazott kérés. Nem kért bocsánatot. Ennek
ellenére hallottam, amint ezt mondom: – Rendben.
Aznap este visszatértem a hálószobánkba és mikor Dante elkezdte masszírozni a hátam és
a fenekem, és a fülembe súgta: – Akarlak – bólintottam és ellazultam az érintése alatt.

***

JustBook.fordítva
 Néhány nappal később, miután elhagytam Bibi házát, hagytam, hogy Enzo elvigyen a
patikába, mert vennem kellett valamit a hányingeremre, ami ismét rámört az elmúlt napokban.
Mint általában, Ezno a kocsiban maradt egyedüllétet biztosítva számomra. Bibi megkért,
vegyek neki tesztet, mert azt gyanította, hogy terhes, de nem akarta, hogy Tomasso rájöjjön;
csak dühöngene, ha mégsem az. Az a férfi nem érdemelte meg őt. A terhességi tesztes sor felé
kószáltam.
– Val – suttogta valaki. Lassan megfordultam az ismerős hang felé.
A földbe gyökerezett a lábam a sokktól, mikor a volt férjem arcába bámultam. A haja a
válláig ért és sokkal világosabb volt. Szemüveget viselt, amire nem volt szüksége és hízott
kicsit. Majdnem felismerhetetlen volt, főleg az öltözéke miatt. Mint egy egyetemista, aki
kiugrott az ágyból nem törődve azzal, mit húz magára. Jó álca volt.
– Antonio? – kérdeztem remegve, kezdtem bágyadtnak érezni magam. Nem hittem el,
hogy előttem áll, élve és egy darabban. Hogy lehetséges ez? Megtalálták a testét; egy csúnyán
összeégett testet fej nélkül. – Shhh – mondta gyorsan. – Ne olyan hangosan.
Hozzám lépett és szoros ölelésbe vont. Először merev maradtam, de végül visszaöleltem.
– Sietnünk kell, láttam kint az őrödet a kocsiban. Nem akarom, hogy gyanakodjon és bejöjjön.
Könnyek szöktek a szemembe. Visszahúzódtam, szemeimmel arca ismerős vonalait
pásztáztam. – Te élsz.
Mosolygott. Enyhén távoli volt. – Igen, élek.
– Frank tudja?
– Igen, ezért akart veled találkozni. Én küldtem.
– Miért nem mondta el nekem?
– Mert előbb meg akartam tudni kihez vagy hűséges.
Hűséges? Aggódott, hogy elmondom Danténak? A szemöldökömet ráncoltam. – Oké…
Miért próbált valaki megölni, mikor találkoztam vele?
Antonio nevetett. – Nem akartalak megölni. Jó pár centivel a fejed fölé céloztam.
Segítenem kellett Franknek. Dante megölte volna, ha nem teszek valamit.
Még így sem tetszett, hogy a közelembe célzott. A golyók alig fél méterrel a fejem felett
csapódtak a falba. – Szóval végig ott voltál és nem is szóltál?
– Dante és az testőre felbukkantak, mikor elő akartam lépni. Mindent tönkretettek.
– Hogy tudtál követni ide anélkül, hogy Enzo rájött volna?
– Egyszer egy voltam közülük. Bármikor túljárok az eszén annak a fickónak.
Szédültem. Egy lépést hátráltam. – A sírodnál sírtam! És hónapokig gyászoltalak.
– Tudom – mondta. – De nem avathattalak be a tervembe.
– Miért nem? Azzal nem volt bajod, hogy Franknek elmond.
Antonio könyörgő pillantást vetett rám. – Nem akartalak belevonni ebbe. Túl veszélyes
volt.
– Ki volt a test, akit megtaláltak? Nála volt a kedvenc késed.
– Csak egy csavargó idegen volt – mondta elutasítóan.
– Megölted és úgy állítottad be, mintha az oroszok ölték volna meg?

JustBook.fordítva
 Antonio bólintott, büszkeség csillant a szemében. – Levágtam a fejét, így nem tudtak a fog
alapján azonosítani.
Bámultam. – A Szervezet megbosszult téged, miután megtaláltak! Megtámadták az
oroszokat és számos emberüket megölték.
– Megérdemlik a halált. Az oroszok nélkül jobb a világ.
A világ sok olyan ember nélkül jobb lenne, akit ismerek. – Nem hiszem el, hogy nem
szóltál nekem. Hozzád mentem, hogy segítsek neked és te nem bíztál meg bennem eléggé
ahhoz, hogy beavass a tervedbe. Soha nem jutott eszedbe, hogy én is kiutat keresek ebből az
életből?
– Bíztam benned, Val. Még mindig bízok. Kevés ember van, akiben jobban megbízok, de
nem avathattalak be. Hogyan vihettelek volna magammal? Gyanús lett volna, ha a te halálodat
is megrendezzük.
Nem értettem, miért lett volna gyanúsabb. Berendezhettünk volna egy tetthelyet a
házunkban és elégetünk két testet. Viszont nem akartam egy ártatlan halálát okozni, hogy
követni tudjam Antoniót. Már nem szerettem annyira, mint a házzasságunk elején.
– És légy őszinte, tényleg hátra akartad volna hagyni ezt az életet?
Megráztam a fejem. Ez volt az egyetlen élet, amit ismertem. Még csak azt sem tudtam
hogyan működjek a normális társadalomban. Az arcomat fürkészte. – De miért vagy itt? Ha
hátra akartad hagyni ezt az életet, velem találkozni nem épp okos húzás. Miért vagy még
egyáltalán Chicagóban? Nem valahol a Karib-tengeren vagy Dél-Amerikában kellene lenned
élvezve az újonnan felfedezett szabadságod a maffiától?
– Hallottam, hogy hozzá mentél Dante Cavallaróhoz.
Gúnyolódtam. – Nem emiatt jöttél vissza. Miért bújtál volna elő emiatt? Biztonságban
voltál.
Antonio félrenézett. Láthatóan vonakodott a válaszadástól. – Próbáltam. Frank és én
próbáltunk más életet élni, normális életet. Elég pénzem volt, hogy kényelmesen eléldegéljünk
egy ideig Mexikóban, aztán a terv az volt, hogy munkát vállalunk és normális emberként
élünk.
– És?
– Nem ment, Val. Próbáltam dolgozni, de lealacsonyító volt úgy dolgozni, mintha semmi
volnék, aprópénzért dolgozni, pénz nélkül élni. Szétuntam a fejem. Próbálkoztam egy ideig
Frank miatt, de rájött, hogy boldogtalan vagyok, így úgy döntöttünk visszajövünk Chicagóba.
– De minek? – kérdeztem. – Nem táncolhatsz be Dante irodájába és mondhatod el neki,
hogy élsz. Megszegted az esküd azzal, hogy elhagytad a Szervezetet. Elárultad őket. Nem
fognak tárt karokkal várni.
Antonio mogorván bólintott. – Tudom. Szerinted én nem tudom?
Valami megvilágosodott bennem. – Azt akarod, hogy beszéljem rá Dantét, hogy
bocsásson meg? Hogy találjak ki valami őrült hazugságot, ami megment? – Nem voltam benne
biztos, hogy bármit is tudtam volna tenni vagy mondani, ami meggátolná, hogy Dante golyót
eresszen Antonio fejébe. Megszegte a maffia legfőbb szabályát. Nem hagyhatod csak úgy el
a Szervezetet. Ez egy életre szólt.

JustBook.fordítva
 Antonio megragadta a vállam, a szemei könyörögtek. – Ha tehetném, visszacsinálnám,
amit tettem. Nem hagynálak hátra özvegyként. Tudod, hogy szeretlek Val, ugye?
Lassan kilélegeztem. – Tudom, Antonio. Sokszor mondtad, hogy úgy szeretsz, mint
húgodat.
Antonio közelebb húzott. – Talán jobban tudnálak szeretni, mint a húgomat. Talán, ha újra
megpróbálnánk, többek lehetnénk egy hamis párnál.
– Miről beszélsz?
– Vissza akarok térni a régi életemhez, hozzád. Ez alkalommal valóban meg akarom
próbálni.
Sokkal jobban össze voltam zavarodva, mint valaha életemben. – Antonio, neked ott van
Frank. Mi van vele? Meleg vagy.
Antonio elkerülte a szememet. – Tudom. De te lennél a kivétel. Frank nem bánná, ha
valódi férjként viselkednék. Nem bánja, ha osztozkodnia kell.
Pislogtam, nevetés határán voltam. – Egy mit… szerelmi háromszöget akarsz? – Nem is
tudtam minek hívni. Túlságosan nevetséges volt belegondolni is.
Antonio a legmegnyerőbb mosolyát küldte felém. Azt, ami eszembe juttatta az együtt
töltött fiatal korunkat, azt, amivel annyiszor manipulált már.
– Hozzámentem Dantéhoz. Még csak nem is vagy a férjem többé. Halottnak
nyilvánítottak.
– De nem lehetsz Dante felesége, ha nem vagyok halott, mert a házasságunk még mindig
érvényes.
– Felfogod, hogy Dante talán nem hajlandó beleegyezni az értelmetlen felvetésedbe, igaz?
– mondtam. Ez szürreális volt. Talán ez a beszélgetés meg sem történik. Talán csak álmodom.
– Igen. Nem engedné és megölne, ha megtudná, hogy életben vagyok. Ezért van
szükségem a segítségedre.
A rettegés ólomsúlyként nehezedett a csontjaimra. – Milyen segítség?
– Tudom, hogy nem akartál hozzámenni Dantéhoz. Mindig is egy hideg rohadék volt. Nem
lehetsz boldog mellette.
– Antonio – mondtam kérlelve. – Köpd ki.
– Mikor úgy döntöttem, hogy visszatérek Chicagóba, megkerestem pár régi barátot,
akiknek nem tetszik, ahogy a Cavallarók vezetik a Szervezetet, különösen nem Dante az új
szabályaival. Azt mondtam nekik azért rendeztem meg a saját halálomat, mert elegem lett a
Cavallarók szabályai alatt szolgálni. Tárt karokkal fogadtak. Változást akarnak, annyira, mint
én. Dante nem túl régóta Capo. Ez a legjobb időpont, hogy kikényszerítsük a változást.
Nyeltem egyet, aggódva, hogy ez hová vezet. – Kik ezek a barátok?
Antonio a fejét rázta. – Nem mondhatom el neked, de a legjobbat akarják a Szervezetnek.
Mikor átvették a hatalmat, biztonságban visszatérhetek és újra része lehetek a Szervezetnek.
– Elmondtad nekik, hogy meleg vagy?
– Még nem, de végül el fogom.
– Nem fognak elfogadni.

JustBook.fordítva
 – Emiatt nekem kell aggódnom, mikor eljön az ideje. Ami fontos, esélyt kapok, hogy ismét
Chicagóban élhessek, hogy visszatérjek hozzád.
– Mit akarsz, mit tegyek? – kérdeztem csendesen.
– Veszélyes nyíltan rátámadni Dantéra. Amúgy sem akarunk nyílt háborút. Mikor Dante
már nem lesz útban, minden a helyére kerül. Könnyebb lesz kiiktatni az öreg Cavallarót, ha a
fia már halott. De kellesz a tervhez. – Antonio kihúzott egy kis fiolát a zsebéből, ellenőrizte a
folyosót, de mi voltunk az egyedüli vásárlók, leszámítva egy öreg nénit, aki a patikussal
beszélgetett. Maga elé tartotta a fiolát. – Te vagy az egyetlen, akiben eléggé megbízok és aki
közvetlenül hozzáfér Dantéhoz.
– Mi ez? – suttogtam, még ha tudtam is.
– Méreg, Val. Az egyetlen dolgod, hogy az italába csempészd és már meg is szabadultál
tőle.
Kihátráltam Antonio fogásából. Kavargott a gyomrom. – Azt akarod, hogy megöljem a
férjem?
– Én vagyok a férjed, Val – megragadta a kezem és visszahúzott magához könyörgő
szemekkel. – Úgy szeret, ahogy én? Törődik veled egyáltalán? Mi egész életünkben ismertük
egymást.
Nem tudtam lélegezni. A szemét kutattam, annak jelét keresve, hogy viccel, de nem
találtam. Felém nyújtotta a fiolát. – Vedd el.
Megfogtam és rábámultam a színtelen folyadékra.
– Nem veszi észre. Íz- és szagtalan, ne aggódj.
Még mindig nem tettem el. Úgy tűnt az izmaim nem mozognak.
– Gyorsan hat. Izomlazító, tüdő és szívmegállást okoz. Gyorsabb halál, mint amit érdemel.
– Tényleg azt akarod, hogy megöljek valakit? – A hangom szinte színtelen volt. – Ha
valami balul sül el és lebukom, megölnek. – Vagy, hogy pontosabb legyek, Dante valószínűleg
sajátkezűleg ölne meg ekkora árulás után.
– Túl okos vagy ahhoz, hogy lebukj, Val. És amint halott, pillanatok alatt átvesszük a
hatalmat. A védelmem alatt leszel. Minden rendben lesz. – Antonio lehajolt és ajkával
könnyedén súrolta az enyémet. Túl meglepett voltam, hogy elhúzódjak. Lassan eltettem a
fiolát a táskámba.
– Ma este kellene cselekedned. Minnél hamarabb lépünk, annál jobb. Nem akarok
kockáztatni, hogy így maradjak Chicagóban túl sokáig.
– Frank tud erről? – Meg kellett kérdeznem, tudnom kellett róla. Küzdöttem a könnyek
ellen, amik a szemembe tolultak.
– Igen. Igazából az ő ötlete volt. Szerinte így biztonságosabb, mint reszkírozni egy
fegyveres harcot. Dante rohadt jó lövő és a rohadék csak akkor van őrök nélkül, ha otthon van.
– Antonio fényesen mosolygott rám. Eszköz voltam számára – ismét. Először kihasználta az
érzéseimet, hogy belecsalogasson egy álházasságba, most pedig manipulálni akar, hogy
megöljem a férjem. Talán meg kellett volna próbálnom lebeszélni erről, de abban a
pillanatban, hogy megpróbálom, gyanút fogna és újra elbújna, és máskor támadna Dantéra.
Túl rizikós volt.

JustBook.fordítva
 – Sokkal jobban érezném magam, ha tudnám a barátaid nevét. Bízok benned, de mi van
velük?
– Én bízok bennük.
Könyörögve néztem rá.
Antonio kifésült egy tincset az arcomból. Ez annyira gyengéd és szerető gesztus volt, hogy
csordultig teltem érzelmekkel. Ő is látta, mert bólintott. – Egy nevet elmondhatok, de a
többieké titokban marad, míg a dolgok le nem nyugszanak.
– Oké.
– Raffaele, őt ismered a kaszinóból, igaz?
Oh, ismertem Rafaele-t. És ő volt az utolsó személy, aki elfogadná Antonio
homoszexualitását. – Igen, ismerem.
Majdnem könnyekben törtem ki. Hogy elrejtsem Antonio elől úgy tettem, mintha az
órámra néznék. Mikor biztos voltam benne, hogy uralom az érzelmeimet, felnéztem.
– Szóval ma este teszed meg? – kérdezte szinte mohón. – Értem, értünk?
Megveregettem a táskám, ahol a fiola rejlett, majd felnyúltam és megfogtam Antonio
arcát. – 14 éves korom óta szerettelek. Olyan boldog voltam, mikor összeházasodtunk.
Antonio mosolygott, a szeme elégedettséggel telt meg. – Tudom, Val. Jobb férjednek
kellett volna lennem.
Igen, kellett volna.
– De hamarosan megváltoznak a dolgok. És most minden jobb lesz.
Bólintottam. Nem, nem lesz.
Hátrahúzódtam. – Vissza kell mennem a kocsihoz, mielőtt Enzo gyanút fog.
– Itt a számom. Hívj, ha vége, oké? – Egy papírt csúsztatott a zsebembe.
Újra bólintottam.
– Köszönj el Dantétól a nevemben – mondta Antonio egy kacsintás kíséretében. Még
mindig túl magabiztos volt a hatalmában, amellyel egykor rendelkezett felettem, de már nem
az a szenilis, hiszékeny lány voltam.
Megfordultam és lassan kisétáltam a patikából, vissza a kocsihoz.
Viszlát.

JustBook.fordítva
 HUSZADIK FEJEZET

Újra és újra körbeforgattam a kezemben a fiolát. A könnyeim már felszáradtak mostanra,

és az arcom meleg és ragacsos volt a sírástól, de meghoztam a döntésemet. Csak egy dolgot
tehettem. Dante léptei hallatszottak a folyosóról és én gyorsan elraktam a mérget. Az ajtó
kinyílt és Dante belépett, majd megállt a meglepettségtől, mikor látta, hogy az ablak előtt
állok.
– Valentina, mit keresel itt? – A tekintete végigsöpört kisírt arcomon. – Történt valami?
Jól vagy?
– Beszélnünk kell.
Dante lassan becsukta az ajtót, minden mozdulata megfontolt és számító volt. Tudta, hogy
valami baj van. Nem kellett látnom az arcomat, hogy tudjam mindent elárul, nem csak a kisírt
szemeim miatt. Soha életemben nem voltam ennyire megrendülve, mint ma. Óvatosan
közelebb jött, majd kartávolságon kívül megállt. Az arcát kutattam valamiféle kedvesség után,
de csak éberség volt rajta. Ez volt az a férfi, aki megcsalással vádolt, aki elutasította a meg
nem született gyerekünket, mert az gondolta, hogy nem az övé. A férfi, aki sosem engedett
közel. Fog valaha szeretni? Megtalálom valaha ebben a házasságban azt, amit olyan
kétségbeesetten akartam?
Dante hideg vizsgálódása erős váltás volt Antonio érzékeny és könnyed mosolyához
képest. Antonio megígérte, hogy megadja, amit akarok, hogy az a férj lesz, akit érdemlek.
Három évvel ezelőtt bármit megadtam volna, hogy ezeket a szavakat halljam tőle, még mérget
is csempésztem volna annak a poharába, aki Antonio halálát akarta. De a Dantéval kötött
házasságom utóbbi hónapjaiban valami megváltozott. A szívem továbblépett az egyik
elérhetetlen férfitól a másikig. Mindentől eltekintve, amit Dante mondott és tett, a férjem volt
és kezdtem szeretni, bármilyen bolonddá is váltam tőle. Ő volt a gyerekem apja, még ha nem
is akarta elhinni.
– Valentina? – Egy csipetnyi türelmetlenség kúszott a hangjába.
– Ma láttam Antoniót.
Dante a homlokát ráncolta. – Elmntél a sírjához?
– Nem – mondtam hisztérikusan. – Személyesen láttam. Nem halt meg.
Dante megnyugodott. Láttam, nem biztos benne, hogy higgyen-e nekem. Valószínűleg azt
gondolta, hogy megőrültem. – Hogy érted?
Könnyek buggyantak elő. – Ahogy mondtam. Nem halt meg.
Dante arca megkeményedett, de csendben maradt.
– Ezért keresett meg Frank. Antonio ott volt a raktárnál azon az estén. Ő lőtt ránk, hogy
megmentse Franket. Nem az oroszok.

JustBook.fordítva
 – Miért találkoztál vele anélkül, hogy elmondtad volna nekem azután, hogy egyszer már
meg akart ölni?
– Nem tettem! Ma követett a patikába.
Gyanakvás volt Dante tekintetében. – Miért nem szóltál Enzónak? Hol volt? – Nem férjnek
hangzott, hanem mintha a Főnököm lenne és én az egyik katonája.
– Nem tudom. Lesokkoltam. Azt gondoltam, hogy Antonio halott, aztán hirtelen az arcába
bámulok. Meg akartam hallgatni. Azt mondta azért rendezte meg a halálát, hogy elszökhessen
a Szervezetből és együtt élhessen Frankkel.
– És most visszajött. A bocsánatomat akarja? Azzal nem szolgálhatok. Remélem nem
várja, hogy meleg fogadtatásban részesítem. Az egyetlen, amit kaphat a gyors halál.
Magam köré fontam a karom. – Nem megbocsátást akar.
Dante az arcomat fürkészte.
– A halálodat akarja. Ő és még páran a te és apád vesztét akarják és átvennék a hatalmat.
Dante állkapcsa megfeszült. – Valóban? És hogy akarják kivitelezni?
– Antonio azt kérte, hogy mérgezzelek meg.
Dante szeme az enyémre szegeződött. – Miért gondolta, hogy belemennél?
– Mert biztos benne, hogy még mindig szeretem. Mert bízik bennem. Mert valószínűleg
mindenkinek nyilvánvaló, milyen boldogtalan vagyok. – A kezem öntudatlanul még mindig
többnyire lapos hasamra mozdult. Csak egy enyhe kis dudor volt látható, mikor meztelen
voltam. Dante szeme követte a mozdulatot és a keménység az arcán enyhült. – És mit mondtál
neki?
Ingerült hangot hallattam. – Elmesélném ezt neked, ha meg akarnálak ölni? Már az is elég
rossz volt, hogy megcsalással gyansítottál és nem hittél nekem, mikor elmondtam neked, hogy
a gyermekedet hordom a szívem alatt, jóllehet te vagy az egyetlen férfi, akivel valaha voltam.
De ez? Hogy azt gondolnod, megölnélek, ez még nekem is sok.
Dante felém sétált és finoman megérintette a felkarom. – Nem azt kérdeztem, miként
döntöttél. Nem gondoltam azt, hogy megölnél. Azt kérdeztem mit mondtál neki. Van
különbség.
– Eljátszottam, hogy beleegyezek a tervébe. Aggódtam, hogy más módot keresne.
– Valószínűleg. És fogadni mernék, hogy téged is megpróbálna megölni.
Levegő után kapkodtam. – Sohasem bántana.
– Biztos vagy benne? Amennyire tudom, ez az ember bármit megtesz, hogy megkapja,
amit akar.
– Nem tudom. Már semmit sem tudok.
Dante kezei még a karomon voltak. – Mondta kik vannak beavatva?
Zsibbadtan bólogattam. – Említette Raffaele-t, de nem akarta megosztani a többi nevet.
– Rendben – mondta óvatosan. – Kapcsolatba tudsz vele lépni?
– Meg fogod ölni.
– Mindet megölöm, Valentina. Muszáj lesz.
Határozott kék szemébe néztem. Se hezitálás, se szánalom, se kegyelem. – Megvan a
száma.

JustBook.fordítva
 – Üzenni fogsz neki, hogy beadtad a mérget és most pánikolsz, mert nem tudod mit kezdj
a hullával. Kérd meg, hogy megint a raktárnál találkozzatok.
Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Dante letörölte a hüvelykujjával. – Tudod mi a
furcsa? – suttogtam nehezen érthetően. – Egy ponton azt hittem sohasem tudnék úgy szeretni
valakit, mint Antoniót, bármennyire is viszonzatlan szerelem volt. És ma halálra ítélem egy
férfi miatt, aki soha nem fog viszontszeretni.
Dante ujja az arcomon lefagyott. A tekintete pislákolt, és egy kis részem remélte, hogy azt
mondja, szeret. Az könnyebbé tette volna a dolgokat. Megköszörülte a torkát. – Nem kellene
sokáig várnunk. Talán rájön, mekkora ostobaság volt, hogy megkeresett és megint elbújik.
Azelőtt kell elkapnunk.
Elhúzódtam az érintésétől és bólintottam. A táskámba nyúltam a telefonomért, az ujjaim
súrolták a méget tartalmazó fiolát. Szólnom kellene róla. Kihúztam a telefont és megnyitottam
az üzeneteket. Gyorsan bepötyögtem, amit Dante mondott és elküldtem. Utána aggódva
néztem a képernyőt. Egy percen belül megérkezett a válasz.
Találkozzunk 30 perc múlva. Hozd a testet. Mindenről gondoskodom.
– Hogyan kellene a testedet a kocsiba tennem?
– Feltételezem a húzás működne – mondta Dante szárazon.
Nevettem, majd elhallgattam. – Hogyan tovább? Erősítésre lesz szükséged.
Dante a fejét rázta. – Nem tudom kiben bízhatok. Addig nem, míg el nem beszélgettem
Antonióval.
Tudtam, hogy nem csak beszélgetni fog vele, és a gondolat tőrdöfés volt a szívemnek. –
De mi van, ha Antonio nem egyedül lesz? Talán meg kellene kérned valamelyik testőrt. Nekik
van bejárásuk ebbe a házba, ha meg akartak volna ölni valószínűleg már megtalálták volna a
módját.
– Előbb meg kell értenem a helyzetet, mielőtt bárki mást belevonok. Ez kulcsfontosságú,
nem tűnhetek sebezhetőnek az embereim előtt. Nekem kell irányítanom. Egyedül intéznem el.
Mikor többet tudok, hívom a katonákat. Úgyis látniuk kell mit teszek az árulókkal.
Nyeltem egyet. – Meg tudod gyorsan ölni Antoniót? Ki tudod szedni az információt
Raffaele-ből is.
– Raffaele gyanakodna és eltűnne, és nem is biztos, hogy mindent tud, amit Antonio.
Biztosra kell mennem, hogy pontosan megtudjam, ki van benne.
Megérintettem a karját. – Mi van, ha meglőnek?
– Tudok magamra vigyázni. Sok csatát vívtam már. Nem lennék Capo, ha nem így volna.
– Veled kellene mennem.
– Nem – mondta Dante azonnal.
– Mi van, ha addig nem jön elő, míg meg nem lát a kocsiban? Ha van távcsövük látni
fogják, hogy te vagy a kormány mögött. Elmenekülnek és soha nem derül ki, kik voltak benne
a puccsban.
Dante tisztelettel tekintett rám. – Nem fogom az életedet kockáztatni.
– Ki sem szállok az autóból. Golyóálló, emlékszel? Teljesen biztonságban leszek.

JustBook.fordítva
 – Ott akarsz lenni, mikor szembesülök Antonióval?
Hezitáltam. Ezt akartam legkevésbé. – Nem – mondtam őszintén. – De nincs más mód rá.
Ha a helyzet az irányításod alá kerül és hívod az embereidet, elmegyek.
Hosszú ideig csak bámultuk egymást. – Nem kellene miattam kockáztatnod az életed. És
nem csak a te életedről van szó.
– Semmi sem fog velem vagy a babánkkal történni. Tudom, hogy megvédesz minket.
Dante nem mondott semmit. Azt kívántam, bárcsak elhinné, hogy az ő gyereke, bárcsak
visszaszívná azokat a bántó szavakat. – Induljuk akkor.
Dante elbújt a hátsó ülésen, míg én vezettem. Mikor elhagytuk a kaput Enzo furán nézett
rám, de nem próbált megállítani. Danténak két fegyvere volt a pisztolytáskájába szíjazva, egy
további pedig a kezében. Kések is voltak nála a lábához rögzítve, és nekem is volt egy
fegyverem a kesztyűtartóban. Nem mintha sokra mentem volna vele. Soha nem volt még egy
sem a kezemben.
A pulzusom felszaladt, mikor az elhagyatott raktárlétesítmény előtt elterülő kihalt parkoló
felé kormányoztam az autót. – Mindjárt ott vagyunk – mondtam.
– Mikor meglátod Antoniót próbálj meg nem beszélni hozzám, hacsak feltétlenül nem
szükséges. Nem tudhatja meg, hogy nem egyedül vagy.
A találkozó helye előttem volt. Antonio a kocsija mellett állt. Abból, amit láttam, Frank
nem volt vele, de nem volt egyedül. A szívem felgyorsult és a kezem nyirkos lett, ahogy
szorosabban kapaszkodtam a kormányba. Volt ott egy másik kocsi. Raffaele volt benne két
másik férfival, akiket nem ismertem.
– Antonio nincs egyedül – suttogtam alig mozgatva a szám.
– Hányan vannak?
– Három másik. Raffaele és két férfi, akiket nem ismerek fel.
Dante előhúzta a telefonját és a füléhez tartotta. – Enzo, készítsd a csapatot. Ki kell írtanom
pár patkányt. Csak a belső kört hozd magaddal. – Gyorsan megadta a címet, majd letette.
Lelassítottam a kocsit és egy ingatag mosolyt erőltettem az arcomra, mikor Antonio
közelébe értem. Nyugtalannak tűnt és folyamatosan Raffaele irányába pillantott, aki kiszállt a
kocsiból, nyomában a férfival a hátsó ülésről. Minek hozta Raffaele-t magával? Utált engem.
Inkább holtan látott volna, mint Antonio oldalán.
Mi van, ha Danténak igaza volt és tőlem is meg akart szabadulni? Nem akartam elhinni.
Leállítottam a motort. Miután ismét vetett Raffaele-re egy pillantást, Antonio elindult az
autóm felé. Megfeszültem, de rendeztem az arcvonásaimat, nehogy bármit is eláruljon. Mikor
majdnem odaért, a szeme a hátsó ülésre vetődött, majd hirtelen megállt. Tekintete a
legrövidebb pillanatig rámszegeződött, mielőtt az ajkai elnyíltak, valószínűleg figyelmeztetni
akarta a többieket. De késő volt, Dante kivágta az ajtót és a fegyvere már célzott is. A
gyomrom összeszorult a szomorúságtól és a bűntudattól, mikor az első golyó elkapta Antonio
gyomrát, a második egyenesen a jobb kezén ment át, amelyikkel a fegyverét akarta kirántani.
Antonio a földre esett, a törzsét markolászta, az arca eltorzult a fájtalomtól.

JustBook.fordítva
 Minden erőmmel a kormányt szorítottam. Az agyam egyik része azt kiabálta fogjam meg
a fegyvert a kesztyűtartóból, hogy meg tudjam védeni magam, de a másik fele csak sikított.
Sikított a kíntól, horrortól és bűntudattól.
Dante pajzsnak használta az ajtót, ahogy lőni kezdett. A golyó átment a torkán annak az
embernek, aki Raffaele után szállt ki. Raffaele próbálta elérni kocsijának biztonságát, felénk
lövöldözött, de golyóálló üvegen nem ment át semmi.
Mikor Raffaele kocsija utasoldali ajtaja mögé bukott, Dante kiugrott az ajtó mögül, ami
eddig pajzsaként szolgált. A szívem vadul zakatolt, ahogy kihúzta a vállát és nyugodtan
célzott. Gyors sorozatban meghúzta a ravaszt, eltalálva Raffaele-t előszőr a jobb, majd a bal
térdkalácsán. Raffaele a földre zuhant, az arcát eltorzította a gyötrelem. A férfi a kormánynál
a gázra lépett, nem is törődve azzal, hogy becsukja az utasoldal felőli ajtót, ahogy próbált
menekülni és menteni az életét. Három másik autó, Dante erősítése, már őrült tempóban
közeledett felénk, de Dante nem hagyta menekülni a szökevényt. A gumikra célzott, egyiket
a másik után lőtte ki, aminek az lett a vége, hogy a férfi elvesztette az irányítást a kocsi felett,
ami elkezdett pörögni és végül a raktár falának csapódott. Kivágódtak a légzsákok megtöltve
az utasteret és pillanatnyilag elrejtve a sofőrt.
Kifújtam a levegőt, most, hogy minden elcsendesült, és egyenesen előre néztem. Ha hátra
néztem volna, Antonio lassan kivérző testére, megbolondultam volna. Nem kellett volna
felkeresnie, nem kellett volna azt kérnie, hogy öljem meg Dantét. Bölcsebbnek kellett volna
lennie. Most már nem tehettem érte semmit, csak remélhettem, hogy Dante nem nyújtja el
túlságosan a gyötrelmeit. Könnyek homályosították el a látásomat, a bütykeim kifehéredtek
és fájtak, ahogy szorítottam a kormányt. A szemem sarkából láttam Raffaele-t. A lábai
használhatatlanok voltak, a karjaival húzta magát előre vércsíkot hagyva a poros aszfalton.
Az erősítés mellénk ért. Enzo gyors pillantást lövellt felém, mielőtt Dantéhoz kocogott.
Nem tudtam, mit beszéltek, de Enzo Raffaele felé sétált és a tarkójánál fogva felrántotta.
Természetesen a lába nem tartotta meg, és Enzo húzni kezdte maga mögött annak ellenére,
hogy ordított a fájdalomtól. Taft segítségével együtt betették a mellettem álló autóba.
Dante az ablakomhoz jött. Meg sem bírtam mozdulni, hogy lehúzzam. Az ujjaim, a testem,
az egész lényem úgy tűnt, megbénult. Egy pillanat múlva kinyitotta az ajtót és mellém guggolt.
Ez elég szokatlan gesztus volt tőle, ezért ránéztem. – Valentina – szólt óvatosan. – Képes vagy
haza vezetni, vagy küldjem veled az egyik emberem?
Téged akarlak. Szükségem van rád, jobban, mint bármikor. – Nem, jól vagyok. Tudok
vezetni.
Dante alaposan megvizsgált. A haja még mindig tökéletesen hátra volt fésülve, az öltönye
is kifogástalan volt, mint mindig. Semmi nem jelezte, hogy épp most ölt meg egy embert és
három másikat megsebesített. – Veled küldöm Taftet – mondta határozottan. – Nem leszek
otthon egyhamar. – Nem kellett többet mondania. Nem akartam többet tudni. Egyszerűen
bólintottam. Dante felállt és intett Taftnek, aki szó nélkül bepattant mellém az anyósülésre.
Oldalról rám pillantott. Valószínűleg úgy néztem ki, mint aki mindjárt megőrül. És pontosan
így is éreztem magam.

JustBook.fordítva
 Dante hezitált, mielőtt becsukta az ajtómat és hátrált pár lépést. Mintha transzban lettem
volna, úgy nyomtam le a gázpedált. Nem néztem hátra, nem tudtam. Már elköszöntem tőle ma
délután. Nem, igazából már régen elköszöntem Antoniótól.
Taft még mindig engem nézett. Túl lassan vezettem, de nem kommentálta. A torkom
elszorult, rosszul voltam, de nem olyan módon, amit a terhességem egy szakaszában
tapasztaltam. Ez úgy tűnt, az egész testemet megragadta, de küzdöttem ellene. Fent kellett
tartanom a látszatot. Dante büszke és erős férfi volt, és én a felesége voltam. Nem hányhattam
az embere előtt. Nem tudom meddig tartott hazaérni, de úgy éreztem egy örökkévalóság volt.
Mikor végre leparkoltam a garázsban, a szélén voltam az idegösszeroppanásnak. Kinyitottam
az ajtót és kiléptem. Ahogy az ajtó felé indultam, ami a házba vezetett, a lábaim
megbicsaklottak. Erős kezek ragadtak meg a hónom alatt és állítottak meg a földre
zuhanásban. Puszta eltökéltségtől vezérelve kényszerítettem a lábaimat, hogy ne remegjenek.
– Jól van? – kérdezte Taft. – Hívjam a Főnököt?
– Nem – mondtam gyorsan. – Dolga van. – Antonio. A rosszullét újabb hulláma tört rám.
Előre léptem, kilépve Taft tartásából, felszegtem a fejem és kihúztam magam. Alig lélegezve
elidultam a házba és vasmarokkal szorongatva a korlátot felvonszoltam magam az emeletre.
Bebotorkáltam a hálóba, és egyenesen a fürdőbe mentem, ahol kiürítettem a gyomromat a
vécébe. A hasam fájdalmasan összehúzódott és egy pillanatra lefagytam a rettegéstől, de aztán
az érzés eltűnt.
Felálltam és lassan, remegve vetkőzni kezdtem, hagytam a ruháimat szétszóródni a
padlón. Megnyitottam a zuhanyt és a a forró vízsugár alá álltam, becsukva a szemem és végre
hagytam, hogy a zokogás összetörje a testem. A zuhanykabinnak dőltem és lassan lecsúsztam,
míg a hideg márványon nem ültem. A mellkasomhoz húztam a lábam és sírtam. Sírtam
Antonióért, a fiúért, akivel felnőttem, a férfiért, akit egyszer szerettem, valakiért, akiért
egyszer korábban elárultam a Szervezetet. De ma hoztam egy döntést, és ez Antonio ellen
volt. Tudtam, mit jelent majd neki, tudtam, hogy aláírtam a halásos ítéletét, mikor beszéltem
Danténak a tervről. És még csak nem is haboztam. Dantét választottam és újra megtenném. Ő
volt a férjem, a meg nem született gyermekem apja, a férfi, akit szerettem annak ellenére, hogy
soha nem adott rá okot. A lábamba temettem az arcom, fájt, annyira fájt, hogy nem bírtam.
Vér tapadt a kezeimhez. Még erősebben sírtam.

***
Így talált rám Dante. Nem tudtam mennyi idő telt el, hogy mióta ment el. Remegtem, a
bőröm ráncos és vörös lett a forró víztől. Néhány pillanatra megállt az ajtóban engem figyelve,
mielőtt megindult a zuhanyhoz. Nem ugyazt a ruhát viselte, mint amiben utoljára láttam.
Átöltözött. Át kellett öltöznie. A torkom összeszorult. Felnéztem rá, remegve és csendben
sírva. Benyúlt a zuhanyzóba, még mindig teljesen fel volt öltözve és elzárta a vizet. Hideg kék
szemei rajtam pihentek, ahogy a földön kuporogtam. Törődés és részvét keveredett valami
nyerssel és sötéttel az arcán. Nem mozdultam, nem tudtam.
Lehajolt hozzám, a karját alám csúsztatta és a mellkasához szorítva lassan felegyenesedett
velem, eláztatva ezzel a drága inget. Az ujjaim szinte kétségbeesetten ragadták meg a vállát.

JustBook.fordítva
Óvatosan letett, de nem engedett el. Nem hiszem, hogy meg tudtam volna egyedül állni.
Megfogott egy törülközőt és komótosan szárítgatni kezdett, szeme követte a kezét, ahogy a
bolyhos anyaggal a bőrömet dörgölte. A nyakába temettem az arcomat, magamba szívva
ismerős illatát, ami most lőpor és a vér szagával keveredet. Vér. Édes és fémes. Vér, oly sok
vér.
– Istenem – ziháltam, de nem kaptam levegőt. Dante a karjába kapott és átcipelt a hálóba,
ahol letett az ágyra. Levette a cipőjét és mellém dőlt, addig simogatta az arcom, míg
kétségbeesett pillantásom meg nem állapodott fürkésző szemein. – Shh, Val, minden rendben.
De nem volt, nem lehetett. – Megöltem őt. – Összeszorítottam a szemem a kép miatt, amit
az elmém alkotott, de így még színesebb lett csukott szemhélyam fekete vászonján. –
Megöltem őt – ismételtem újra és újra, míg már nem tudtam, hogy a szavak elhagyják-e a
számat, vagy csak a visszhang cseng a fülemben.
– Val – szólt Dante határozottan, ujjai megfeszültek az arcomon. – Nézz rám.
Kinyitottam a szemem és a férjem gyönyörű arca tárult elém. Gyönyörűen hideg. Cseppnyi
megbánás sem tükröződött rajta.
– Helyesen cselekedtél.
Valóban? Néha halvány a vonal a jó és a rossz között a maffia halállal és vérrel burkolt
útján.
– Tetted, amit kellett, hogy megvédj. – Ujjai végigsimítottak az államon. – Ezt soha nem
felejtem el. Soha!
– Mondtam, hogy bízhatsz bennem – súgtam.
– Tudom, és bízom.
Hinni akartam neki, de még mindig nem mondott semmit a gyermekünkről, még mindig
nem ismerte el sajátjának és hogy hiba volt gyanúsítania a megcsalással. Túl büszke és
makacs. Tudnia kellett, hogy végig tévedett, mert ha tényleg azt hitte volna, hogy megcsaltam
eget és földet megmozgatott volna, hogy megtalálja a férfit, aki hozzám ért. Nem akartam rá
gondolni, de ahogy az elmém az egyik fájdalmas témát elkerüli, belekapaszkodik a
következőbe. – Megkaptad a többi áruló nevét?
Dante morcosan bólintott. – Igen. Meglehetősen biztos vagyok benne. Enzo és néhány
másik emberem most foglalkoznak a kevésbé fontos patkányokkal.
– Mit… mit csináltál Antonióval? – Tudtam nem kellene megkérdeznem. Nem lesznek
jobbak tőle a dolgok. Csak olaj lenne a tűzre, hogy az én vétkem volt.
Dante megrázta a fejét. – Halott, Val.
– Tudom, de mit tettél vele?
– Ha bármi vigaszt jelent, a fő figyelmemet Raffaele-nek szenteltem. Antonio gyorsabb
halált halt, mint a többi áruló.
Könnybe lábadt a szemem. – Köszönöm. – Milyen zavart világban éltünk, hogy
megköszönöm a férjemnek, hogy gyorsan ölte meg az előzőt, hogy minimalizálta a kínzását.
A vér és halál világa. A világ, amibe a gyerekünk beleszület és amiben felnő, és egy nap talán,
ha fiú lesz, követni fogja Dante nyomdokait és megöl és megkínoz másokat, hogy hatalmon
maradjon. A vér és halál végtelen körforgása.

JustBook.fordítva
 Dante a szemeimet kutatta. – Val, nyugtalanítasz.
Felemeltem a fejem és a könnyáztatta ajkam az övéhez nyomtam. Nem húzódott el, csak
összeráncolt szemöldökkel nézett. Én visszahúzódtam kicsit, ujjaimmal a hajába túrtam, a
szemeim könyörögtek. – Kérlek – mondtam halkan. – Szeretkezz velem. Csak ma. Tudom
nem szeretsz. Tettesd, csak ma este. Tarts a karjaidban most az egyszer.
A viharos nem a megfelelő kifejezés volt arra, ami leírta Dante tekintetét, de csak ez jutott
eszembe. – Istenem, Val. – Érdes lehelet szakadt fel belőle, majd az ajkamhoz nyomta az ajkát,
szétválasztva őket, kóstolva engem, kóstolva a könnyeimet, a bánatomat és valahogy elvette
őket szája minden egyes simításával. A keze átsuhant a kulcscsontomon, a karomon, az
oldalamon, a csípőmön, mint az érintés suttogása, alig volt ott és mégis az egyetlen dolog,
aminek tudatában voltam. Felült és gyorsan kigombolta az ingét, mielőtt eszeveszetten a földre
hajította, majd csupasz mellkasa hozzámnyomódott, olyan meleg és erős volt. Puha csókokat
hagyott a halántékomon, a homlokomon és az arcomon, mielőtt visszatalált az ajkamhoz egy
csókért, amitől elállt a lélegzetem. A keze úgy fedezte fel a mellem, mintha ez volna az első
alkalom, az ujjbegyei pihekönnyen érintették a bőröm, a megszokott égő birtoklás nélkül
követelve. Belenyögtem a szájába, ahogy az ujjai lefelé indultak a testemen, hogy a lábam
közé csússzanak. Szétnyitotta, majd könnyedén felfedezte a redőim, gyengéden és komótosan.
Lágyan nyögdécseltem, de Dante elhallgattatott egy újabb csókkal, mielőtt a nyakam és
kulcscsontom bőrébe szimatolt. Mikor ajkai végre a bimbómra zárultak már ziháltam. Bedugta
egy, majd két ujját, mielőtt kikelt az ágyból és felállt. Gyorsan levette a maradék ruháját, majd
ismét az ágyon volt, fantasztikusan meztelenül és keményen. A lábam közé telepedett, majd
leereszkedett a könyökére, összeolvasztva testünket, mintha egyek lennénk. Nem hatolt
belém. Helyette keze a lábamat cirógatta és emelte meg, míg át nem kulcsolódott a hátán. Az
erekciója a belső combomnak nyomódott, de nem sietett. Megcsókolt, szemei sötétek és
kutatók voltak, ahogy nézett. Finoman dédelgette a mellem, amitől fájdalmasan vágytam rá,
hogy végre magáévá tegyen.
Látnia kellett az arcomon a vágyakozást, mert közénk nyúlt és a péniszét a nyílásomhoz
irányította. Nem egyetlen gyors, kemény mozdulattal hatolt belém, mint oly gyakran a
múltban. Lassú hódítás volt és a hüvelyfalam engedett, mint mindig. Ziháltam, mikor teljesen
belém temette magát. Dante tenyerébe fogta a fejem, az alkarja mindkét oldalról körbeölelte
az arcomat, majd mozogni kezdett. Az idő mintha megállt volna, ahogy a testünk egymáson
csúszkált. Ez volna a szeretkezés?
Dante köré zártam a karom, próbálva még közelebb hozni. Nem ellenkezett. Arcát
leeresztette az enyémhez, megcsókolta az ajkam, majd az arcom, míg el nem érte a fülemet. –
Hamarabb kellett volna veled szeretkeznem – mondta halk hangon.
Elsírtam magam válaszul. Nem tudtam, hogy ez része-e a színlelésnek, de nem érdekelt.
Ebben a pillanatban igazinak éreztem, és csak ez számított. Mikor Dante megborzongott a
kielégüléstől, engem is magával vitt, és még azután sem húzodott el, hogy kezdett elernyedni.
Rajtam feküdt, még mindig belém temetkezve, a leheletével legyezve az arcom. Tudtam,
számos nő a világunkban részesítene előnyben bármelyik nap egy gyönyörű hazugságot, mint

JustBook.fordítva
a nyers valóságot, és most először megértettem. A mai nap után megengedtem magamnak ezt
a gyengeséget. Majd holnap szembenézek a valósággal.

JustBook.fordítva
 HUSZONEGYEDIK FEJEZET

Mikor másnap reggeli előtt elhagytam a házat, Dante nem volt ott. Nem is vártam tőle,
nem is feküdt mellettem, mikor felébredtem. Tegnap kényszerítettem, hogy közelebb
engedjen, mint ami kényelmes volt neki, és most ismét elhúzódik, míg újra szinte idegen nem
leszünk. Intettem Taftnek, aki közelebb jött. – El kell vinned Bibianához – mondtam, ahogy a
garázsba sétáltunk. Felkapta a kulcsokat, beszállt és már mentünk is. Az idő fontos volt. –
Siess – tettem hozzá, mikor kihajtott a házból. Taft nem kérdezte miért.
Abban a pillanatban, hogy leparkolt Bibiana háza előtt, kiszálltam és a bejárati ajtó felé
siettem. Csengettem. Tudtam, hogy Tommaso még otthon van, mert nem volt kocsiban ülő őr
az utcán. Ebben reménykedtem.
Hallottam, ahogy Tommaso dühösen kiabál, majd gyors lépések után Bibiana ajtót nyitott,
még mindig köntösben volt. A szemei nagyra nyíltak meglepettségében, mikor meglátott. –
Val? Tommaso mondta mi történt tegnap. Jól vagy? – Az arcán kéz alakú zúzódás volt, ami
megkönnyítette a döntésem.
Ölelésbe vontam és a tenyerébe nyomtam a fiolát. – Senki sem tudja, hogy ez nálam van.
Méreg, Bibi. Ha tényleg szabad akarsz lenni, tedd ma bele a reggelijébe. Holnap már túl késő
lesz. Ma még az árulókra lehet fogni. Senki sem fog kérdezősködni. – Mosolyogva
kiegyenesedtem, az arcomon a maszkkal, amit Dantétól tanultam. Bibi visszamosolygott, de
meglepetés, hitetlenség és hála volt a szemében.
– Bibiana, mi tart eddig? – bömbölte Tommaso, ahogy lefele vánszorgott a lépcsőn.
Megállt, mikor meglátott. Bibiana gyorsan elrejtette a mérget a köntösében.
– Bocsánat, hogy zavarok – mondtam. – Csak tudatni akartam Bibianával, hogy jól
vagyok. Ámbár nincs sok időm. Haza kell mennem.
– Dante megbeszélést tart az egész Szervezetnek. Most kaptam meg az emailt. Gondolom
nem tudod a részleteket, hogy mi történt?
Megráztam a fejem. – Tényleg mennem kell. – Bibire mosolyogtam, majd sarkon
forfultam és visszasétáltam a kocsihoz. Az utolsó dolog, amit hallottam, hogy Bibi szólt
Tommasonak, hogy csinál egy gyors reggelit neki, mielőtt elmegy.
A második ember volt, akit halálra ítéltem. Azúttal bűntudat nélkül.

***
– Valentina, beszélnem kell veled – mondta Dante, mielőtt eltűnt az irodájában. Haboztam.
Ez volt az első eset, hogy valóban behívott egy beszélgetésre. Ezelőtt mindig nekem kellett
felkeresnem.

JustBook.fordítva
 Aggodalom gyötört, ahogy beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót. Dante az ablak
felé nézett, de felém fordult. Kék szeme sokáig kutatta az arcomat. – Tommaso nem jelent
meg a gyűlésen, amit összehívtam.
Igyekeztem az arcomat kifejezéstelenül tartani. – És?
– A férfi, akit érte küldtem, holtan talált rá a nappalijában. Megmérgezve.
– Mi van Bibianával? – kérdeztem, próbáltam aggódónak és lesokkoltnak hangzani. Nem
írt és nem próbált hívni. Amúgy is túl rizikós lett volna.
– A szüleinél van most, de oda kell mennem kikérdezni.
Lefagytam. – Miért?
– Mert, mint Capo, ki kell nyomoznom, ha az egyik emberemet megölik. – Dante lassan
közelített. – Természetesen eléggé biztos vagyok benne, hogy tudom, mi történt.
Felemeltem az állam, ahogy megállt előttem. – Tudod? – Álltam a tekintetét, mert minden
más bűnösnek látszott volna, még akkor is, ha valószínűleg túl késő volt.
– Ő a legjobb barátod és segíteni akartál neki. – Nem mondtam semmit, de nem is várta.
Ugyanazon a halk, sima hangon folytatta. – Antonio mérget adott neked, mikor megkért, hogy
ölj meg, ugye?
Megfontoltam, hogy hazudok, de az oldalamon kellett tudom és nem fogadta szívélyesen
a hazugságot. – Igen – mondtam lágyan.
– Nem szóltál róla, mert tudtad, hogy ez az esélyed rá, hogy segíts Bibianán, szóval
elvitted neki, és azt mondtad, hogy fogja Raffaele-re.
– Ezt mondta?
– Említette, hogy Raffaele járt náluk tegnap, mikor az embereim a szüleihez vitték, de túl
hisztérikus volt.
Bibi megbánta volna, amit tett? Vagy csak a látszat kedvéért omlott össze? – Szóval miért
nem hiszed, hogy Raffaele volt?
Dante szeme összeszűkült. – Mert említette volna, mikor kihallgattam.
Bólintottam. – És akkor most mi van?
Megrázta a fejét. – Az istenit, Valentina. Hozzám kellett volna jönnöd.
– Mentem. Kérdeztelek, hogy tudsz-e valamit kezdeni Tommasóval, de azt mondtad, nem
tehetsz semmit.
– Azt kérted öljem meg, és azt mondtam, nem tehetem, mert nem volt áruló.
Gúnyolódtam. – Mintha számítana. Gyilkos vagy, Dante. Bárkit megölhetsz, akit csak
akarsz. Ne mondd, hogy soha nem öltél más okból, csak a Szervezet védelméért.
Dante megragadta a vállam közelebb húzva minket egymáshoz. – Persze, hogy öltem. De
azt mondtam, ’nem’ és neked hallgatni kellett volna rám.
– Mert a szavad törvény – mondtam gúnyosan.
– Igen – mondta halkan. – Még neked is.
– Újra megtenném. Nem bánom, hogy megszabadítottam Bibit attól a kegyetlen
rohadéktól. Csak azt sajnálom, hogy a hátad mögött kellett cselekednem, de nem hagytál más
választást.

JustBook.fordítva
 Dante szeme szikrázott. – Nem hagytam más választást? Nem gyilkolhatod le csak úgy az
embereimet!
– Megérdemelte. Látnod kellett volna mit művelt Bibivel. Te akartad volna megölni azért,
ahogyan egy ártatlan nővel bánt, legyen az feleség vagy sem.
– Ha minden emberemet megölném, aki rosszul bánik a nőkkel, a katonáim fele maradna
meg. Ez az élet brutális és kegyetlen, és sok katona nem érti, hogy Made Menként meg kellene
óvnunk a családunkat ettől, és nem rajtuk kitölteni a dühünket. Tudják, hogy nem értékelem
a tetteiket. Ennyit tehetek.
– De nekem megadatott a lehetőség, hogy tegyek valamit és tettem is.
– Segítettél egy feleségnek megölni a férjét. Néhány férfi a pozíciómban zavarónak találná
egy olyan nővel lenni, aki nem habozik mérget használni.
A szemeim tágra nyíltak. – Esélyt adtam Bibinek, egy alternatívát. Az nem jelenti azt,
hogy megölnélek. Harcolnék ellened, ha bármikor is úgy bánnál velem, mint Tommaso tette
Bibivel. Vadászott Bibiana gyengeségeire. Tizennyolc évesen odavetették annak az öreg
rohadéknak, és soha nem tudta hogyan védje meg magát. Volt rá négy éve, hogy jobb ember
legyen, hogy elfogadhatóan bánjon vele. Elbukott. A mi házasságunknak köze nincs az
övékéhez. Neked nem kell megverned és megerőszakolnod, hogy férfinak érezd magad, és
nem is hagynám. És különben is, nem vagyok bosszúszomjas, máskülönben nem nyeltem
volna le, ahogy bántál velem az elmúlt hónapokban, ahogy megcsalással gyanúsítottál. És Bibi
sohasem szerette Tommasót, szóval… – elhallgattam összeszorítva a számat. Az utolsó
résznek nem kellett volna kicsúsznia.
Az ujjai ellazultak a vállamon. Félrenéztem, mert nem bírtam átható pillantását.
– Nem aggódom, hogy megmérgeznél. Mint korábban már mondtam, bízom benned –
mondta egy idő után, leejtve kezeit a vállamról. – Viszont nyomoznom kell Tommaso
ügyében.
– Nem fogod megbüntetni Bibit, ugye? – kérdeztem halálra váltan. – Kérlek, Dante, ha
egy kicsit is törődsz velem, úgy döntesz, hogy Tommaso halála az árulókhoz köthető és hogy
Bibi ártatlan. Már így is túl sok minenen ment keresztül.
– Lehetnek emberek, akik nem fogják elhinni, hogy nem volt köze Tommaso halálához
pont azon okok miatt, amiket megállapítottál. Volt oka gyűlölni őt. Volt indoka rá.
– Akkor fogd rám. Megtehettem Bibi háta mögött, hogy segítsek neki.
– És aztán? – kérdezte Dante halkan.
– Aztán engem büntetsz meg és nem őt.
– És mi van, ha ilyen bűncselekményért a büntetés halál? Szemet szemért, Valentina.
Bámultam, könny futotta el a szememet. – Csak ne bántsd Bibit. Nélkülem soha nem talált
volna rá módot, hogy megölje. Épp annyira az én bűnöm is mint az övé. Bármi büntetést is
szabsz ki rá, osztozom vele benne.
– Attól tartok ezt csak azért mondod, mert tudod, hogy nem büntetlek meg – mondta
Dante, sötét mosoly játszott az ajkán.
– Nem fogsz?

JustBook.fordítva
 Dante durván megcsókolt, majd elhúzódott és könnyedén végigsúrolta a hasamat. Ez a
babánk miatt volt? Vagy túl sokat látok bele? Vagy talán csak véletlenül ért hozzám pont ott.
– Ameddig én vezetem a Szervezetet, nem esik bántódásod.
Hátralépett. – Most indulnom kell Bibianához.
– Hadd menjek veled – mondam sietősen.
– Az apád és a Consiglierem is ott lesz, úgyhogy ne szakíts félbe. Nem akarom, hogy
gyanakodjanak rád. Az apád eltekintene, de utálnám, ha Roccót hallgatásra kellene
kényszerítenem.

***
Régen voltam már Bibi gyerekkori otthonában. Soha nem kedveltem igazán a szüleit. Ez
akkor sem változott, mikor belekényszerítették a házasságba egy öregemberrel. Az apám és
Rocco Scuderi az ajtóban vártak minket. Mikor odaértünk hozzájuk Papa megölelt,
megpuszilta a halántékomat és tenyerét a hasamra helyezte. – Hogy vagy?
Éreztem Dante pillantását. Scuderi is sasszemekkel figyelt. Nem voltam benne biztos,
hogy tud-e a terhességemről. Még nem volt köztudott, de hamarosan nehéz lenne titkolni. Egy
közeli pillantás elég volt a gyanúra. – Jól vagyok – mondtam suttogva. Papa bólintott, majd
hátralépett. – Azért vagy itt, hogy támogasd Bibianát?
Bólintottam, de elvonták a figyelmemet, mikor az ajtó kinyílt és Bibi szülei üdvözöltek
minket. Bibiana a nappaliban volt egy takaróba burkolva. Azonnal hozzá siettem és szoros
ölelésbe vontam. – Megtettem. Tényleg megtettem – suttogta a fülembe.
– Shhh – mormoltam a hátát veregetve. Mikor elhúzódtam Dante, az apám és Rocco
Scuderi melletünk álltak. Bibi megmerevedett, szeme félénken szökellt egyikünkről a
másikra. A szülei az ajtóban haboztak. Ha az én gyerekem lett volna, nem hagytam volna el
az oldalát egy ilyen pillanatban.
– Azért vannak itt, hogy kérdéseket tegyenek fel Tommaso halála miatt. Alapvető eljárás.
Minden rendben lesz – mondtam neki.
Dante közelebb jött. – Az lenne a legjobb, ha egyedül válthatnánk pár szót Bibianával –
mondta nekem. A szülei ellenkezés nélkül kimentek. Én felálltam, de nem mozdultam. Dante
könyörgő pillantásától hátraléptem párat. Bibi is felemelkedett, majd félelemmel nézett
Dantéra, aki előtte állt. Gyakorlatilag meglapult, ami előhozta a védelmező oldalam, de Dante
figyelmeztető pillantást lövellt felém. Azt akarta, hogy bízzak benne, hogy hagyjam
intézkedni, és tudtam, hogy nincs más választásom. Egy Bibire vetett bátorító mosoly után
kimentem a nappaliból, de nem messzire. Az ajtónak nyomtam a fülem próbálva hallani a
beszélgetést. Túl halkan beszéltek, ami normális körülmények között jó jel lett volna. A nem
emelt hangnak jó jelnek kellene lennie, de Dante akkor volt a legveszélyesebb, mikor csendes
volt.
Tizenöt perccel később lépéseket hallottam közeledni és gyorsan elhátráltam. Papa
kinyitotta az ajtót és behívott. – Minden rendben – mondta, mikor megpillantotta aggódó
arcomat. Bementem. Bibi a kanapén ült könnyektől nedves arccal, miközben Dante és Scuderi

JustBook.fordítva
az ablaknál beszélgettek halkan. Mellé siettem és leültem. Azonnal megragadta a kezem, és
én megszorítottam. A szülei is bejöttek, mikor Dante felénk fordult.
– Az emberek, akik valószínűleg felelősek Tommaso haláláért, már halottak. Nincs
büntetés, amit ki kellene róni, így az ügyet lezártnak tekintem. – Majdnem elájultam a
megkönnyebbüléstől.
– Ez azt jelenti, hogy kereshetünk új férjet a lányunknak? Mostanában az egy éves kivárási
idő fellazult – mondta Bibi apja, aki ezzel rám célzott. A rohadék. Bibiana alig szabadult meg
az egyik férjtől, akit ők választottak és máris újat akarnak keresni.
Dante haragosan válaszolt, ami főhajtására késztette a másik férfit. – Bibiana terhes
Tommaso gyerekével.
A szemem Bibire reppent, aki apró boldog mosolyt küldött felém. – Már sejtettem egy
ideje, de csak ma reggel erősítették meg.
A szülei úgy néztek ki, mint akiket arcon csaptak. Nem tudtak férjhez adni egy terhes
özvegyet. Az ízléstelen lenne. Bibi látta a kiábrándult tekintetüket. – Nem költözöm vissza.
– A szavamat adom, hogy a lányotok biztonságban lesz a házban, amin Tommasóval
osztoztak – mondta Dante.
Elrejtettem a mosolyom. A szülei nem vitatkozhattak ezzel. Ezután Dantéval hazavittük
Bibit. Annak ellenére, hogy nem beszéltünk róla valójában mi történt, Bibi megkönnyebbült
arckifejezése nem hagyott kétséget. Mindig próbált komolynak tűnni, valahányszor észbe
kapott, de az idő nagy részében lerítt róla a megkönnyebbülés.
Örültem, hogy Dante tudja az igazat. Amúgy is rá jött volna. Mikor kitettük Bibit és
hazafelé tartottunk, a combjára tettem a kezem.
Dante meglepetten nézett rám. Általában becsültem a vonakodását a nyilvános
érzelemkinyilvánítástól. – Köszönöm, hogy segítettél Bibin.
– Érted tettem – mondta egyszerűen. Ez állt valószínűleg a legközelebb a minek is –
szerelem? Vonzalom? Kinyilvánításához, amit valaha kapni fogok tőle.
– Köszönöm. – Elhúztam a kezem és az ölembe tettem, de meglepetésemre Dante
értenyúlt, az ajkához emelte és csókot nyomott a kézfejemre. Elakadt a lélegzetem és azonnal
könnyek tolultak a szemembe. Ennek a kis gesztusnak nem kellett volna ennyit jelentenie, de
mégis így volt, és a terhességi hormonok sem segítettek. Dante nem engedte el a kezemet és
kérdő pillantást vetett rám. – Valentina? Jó vagy?
– Csak a hormonjaim. Sajnálom. Ne foglalkozz velem.
Dante a combján pihentette összekulcsolt kezeinket és egykézzel vezetett. Nem
kommentálta, ahogy megtöröltem a szemem és szabad kezemet hasam apró dombjára tettem.

JustBook.fordítva
HUSZONKETTEDIK FEJEZET

A Tommaso halálát követő hetekben Bibiana kivirágzott az új élettől. Úgy tűnt jól megvan
otthona magányában. Bárcsak én is így tudtam volna kezelni az egyedüllétet. Dante
elfoglaltabb volt, mint valaha. Meg akart róla bizonyosodni, hogy a maradék embere száz
százalékban mellette áll. Ez nem hagyott számomra sok időt, kivéve az éjszakákat, mikor
cirógatással és csókokkal ébresztett. Mióta megkértem, hogy szeretkezzen velem Antonio
halála után, több közelséget engedett meg szex közben, gyakran tartott a karjaiban, de volt egy
olyan érzésem, hogy még mindig jobban szeretett mögöttem lenni, amivel fent tudta tartani a
távolságot.
A napjaimat a kaszinóban dolgozva, vagy Bibivel, vagy Ines-zel töltöttem, aki jobban
része lett az életemnek, ahogy a terhességem előrehaladt. Ma Bibiana, Ines és én
megbeszéltük, hogy vásárolni megyünk. Természetesen a babaruha volt az első a listán.
Mikor az első boltba sétáltunk, Ines feltette a kérdést, ami már órák óra égette a nyelvét.
– Szóval, Dante hogyan viseli a terhességed?
– Sehogy – mondtam lezseren. Nem akartam, hogy rájöjjön mennyire zavar, amiért
egyszer sem kérdezett egyenesen a babánkról. Mindig érdeklődött, hogy vagyok, és extra
óvatos lett az ágyban, mikor lefeküdtünk, de soha nem vette a baba szót a szájára. Még csak
meg se kérdezte fiú-e vagy lány. – Többnyire úgy tesz, mintha nem is lenne terhesség.
Ines a domborodó pocakomra nézett. Ha bő szabású blúz volt rajtam még mindig nem volt
túl kézenfekvő, mivel még csak 26 hetes voltam, de persze Dante mindig látta. – Olyan
lehetetlen alak. Akarod, hogy beszéljek vele?
– Istenem, nem – mondtam gyorsan, majd bocsánatkérő mosolyt küldtem felé. – De
köszönöm. Dante dühös lenne, ha beleszólnál.
– Valószínűleg igazad van. De még mindig nem tetszik. Néha nem értem a férfiakat. Miért
nehéz nekik beismerni, ha hibáztak?
Vállat vontam. Erről én is sokat gondolkoztam, de nem sok sikerrel. Bibiana feltartott egy
cuki rugdalózót egy ’Zárjátok el a fiaitokat, az apukámnak fegyvere van’ felirattal az elején.
– Nem mintha bárkinek is emlékeztető kellene, de miért ne? Valami ilyesmit kellene
szerezned. – Vigyorgott, majd kijózanodott. – Valami baj van?
Nem voltam benne biztos. Furcsa szúró fájdalmat éreztem az alhasamban. Talán a
kisbabám szörnyű pozícióba helyezkedett és nyomja a májam. – Jól vagyok – mondtam.
Felkaptam ugyanazt a ruhát. – Még azt sem tudom, hogy lány-e.
– Remélem, hogy az, így a lányaink együtt játszhanak majd. – Bibiana még csak 18 hetes
volt, de már megkérdezte a nemét. Fellélegzett, mikor megtudta, hogy lány, mert félt, hogy
egy fiú túlságosan emlékeztetné Tommasóra.

JustBook.fordítva
 – Én meglepetést akarok. – Ez nem volt igaz. Kíváncsi voltam azóta, hogy rájöttem a
terhességre, de Dantét az oldalamon akartam tudni, mikor az orvos elmondja a babánk nemét.
Nem hittem, hogy erre valaha is sor kerül.
– Nem tudom hogyan csinálod. Én túl kíváncsi vagyok – mondta Bibi.
Ines bólintott. – Az, és nálunk Pietro kétségbeesetten tudni akarta, hogy lesz-e örököse.
Szerintem az ikrekkel tökéletes az eredmény mindkettőnknek. – Nevetett, majd elhalkult,
mikor meglátta az arcomat. – A szüleim zavarnak? Tudom, apám ég a vágytól, hogy Danténak
fia legyen, aki majd Capo lehet. Ne hagyd, hogy nyomást gyakoroljanak rád.
– Nem látom őket túl sűrűn – mondtam. – De természetesen megkérdezték a nemét. Apád
nem tűnt túl boldognak, mikor megmondtam neki, hogy nem akarom tudni.
– Férfiak. Tényleg meglep, hogy Dante nem érdeklődik jobban, hogy megtudja fia lesz-e.
De soha nem izgatták ezek a dolgok. Sok férfi más módot keresne az örökös nemzésre, ha
a felesége meddő volna, de Dante soha nem hibáztatta Carlát. Mellette állt még akkor is, mikor
apám sürgette, hogy találjon egy szeretőt, akit megtermékenyít.
– Ez szörnyű – mondtam. Még mindig éreztem azt a furcsa szúrást az alhasamban, de
most, hogy nem sétáltunk annyit, jobbnak tűnt.
– Az. Apám felvetette, hogy Dante és Carla sajátjukként nevelhetnék fel, de Dante
elutasította.
– Talán mert aggódott, hogy neki nem lehet gyereke – mondta Bibi halkan. Vállat vontam.
Nem akartam erről nyilvánosan beszélni. Dante nem lenne boldog tőle, ha megtudná. Persze
most már tudtuk, hogy nem ő, hanem Carla volt terméketlen, még ha nem is beszéltünk erről
a nagy veszekedésünk óta.
– Na mit mondasz? – kérdezte Bibi fényes mosollyal, még mindig feltartva a rugdalózót a
cuki felirattal.
Lemondó mosollyal bólintottam. – Oké. Megveszem. Még akkor is, ha fiam lesz, talán a
következő lány, így nem pénzkidobás.
Ines a hasamra tette a kezét. – Alig várom. Semmi sem fogható az újszülött baba illatához
és a pici ujjacskákhoz.
– Igaz – mondtam, ahogy a babakocsiba pillantottam, ahol Ines babája szundikált.
Mindketten megvettük a rugdalózót. Aztán elköszöntünk Inestől, aki a saját testőrével
ment az autójához, miközben minket Taft követett, ahogy a Mercedeshez sétáltunk Bibivel.
Úgy tett, mintha ott sem lenne, amiért hálás voltam. Mikor hozzámentem Antonióhoz, gyakran
hagytam el a házat egyedül, de ez már a múlt volt.
Taft visszavitt minket a házamhoz. Együtt akartuk tölteni a délután hátralevő részét, baba
neveket keresve és finom olasz madulatortát éve, amit Zita ma reggel sütött.
Az enyhe kellemetlenség a pocakomban, amit egész nap éreztem növekedett, ahogy
megtettük a pár lépést a bejárati ajtónkhoz és beléptünk. Taft halkan kimentette magát és
valószínűleg visszatér az őrházba most, hogy nem volt már rá szükség. Csend volt, leszámítva
a férfihangok távoli morajlását. Dante minden bizonnyal még mindig egy megbeszélésen volt.
– Gyere. Vigyük fel a holmikat. Meg akarom mutatni a lámpát, amit a gyerekszobába
vettem – mondtam Bibinek.

JustBook.fordítva
 Feltettem a lábamat az első lépcsőfokra és lefagytam. Éles fájdalom nyilallt a hasamba.
Eldobtam a kezemben tartott szatyrokat és azonnal megragadtam a pocakom, ahogy a másik
kezem kilőtt a korlát felé, hogy megtartsam magamat. Valami meleg folyt a lábamon. Rettegve
néztem le a testemre. Bézs színű nadrágom gyorsan sötétebbé vált. Elment volna a
magzatvizem? Túl korai volt. Nem tűnt soknak, de mit tudtam én?
Bibiana megdöbbenve kiáltott fel. Túl ijedt voltam, hogy meg tudjak szólalni. – Valentina?
Beszélj hozzám.
– Túl korai – mondtam halkan. Tizennégy héttel korábban. Remegni kezdtem, ahogy a
hasamat fogtam.
– Vérzel – suttogta Bibiana. Igaza volt. A nadrágom halvány piros árnyalatú lett. A
látásom elmosódott.
– Mentő kell – mondta. Majd megrázta a fejét. – Hívnunk kell Dantét.
A lábaim remegni kezdtek, így a falnak kellett dőlnöm, hogy el ne essek. Danténak fontos
megbeszélése volt. És még csak biztos sem voltam benne, hogy akarta ezt a gyereket.
Valószínűleg még mindig azt gondolta, hogy megcsaltam, hogy teherbe essek. – Ne, Dante
elfoglalt.
Bibi kétkedő tekintettel nézett. – A pokolba az. Segítség! Segítség! – kezdte sikoltani.
Azzal voltam elfoglalva, hogy talpon maradjak, így nem próbáltam megállítani. Dante
irodájának ajtaja kivágódott és ő rontott ki elsőnek, fegyverrel a kezében. Apám és Rocco
Scuderi hasonlóképp voltak mögötte. Dante égő szeme rajtam állapodott meg, és arcán a dühöt
aggodalom váltotta fel.
– Valentina? – mondta és felém rohant, fegyverét már visszatette a tokba. – Mi történik?
– Semmi. Nem akartam megzavarni a találkozót.
Körém fonta az egyik karját, amint a lábaim feladták. A szeme a nedves nadrágomra
tévedt. Még soha nem láttam ezt a kifejezést az arcán. Tényleg aggódott értem? Ziháltam,
ahogy a fájdalomtól újból végighasított rajtam. Apám bukkant fel előttem. – Valentina?
– A korházba kell vinnünk – mondta Bibi élesen.
Dante bólintott és felemelt.
– Az inged. Piszkos lesz.
Dante még szorosabban fogott és kicipelt. Enzo és Taft egyidejűleg viharzottak felénk. –
Menjetek előre – utasította őket Dante. A nyugodt hatékonyságot felváltotta valami sürgető a
hangjában. Bólintottak, mielőtt kirohantak. Apám nyitva tartotta a Mercedes utasoldali ajtaját
és Dante óvatosan betett.
– Hozom anyád – mondta apa az arcomat simogatva. – Nemsokára a kórházban leszünk.
Becsukta az ajtót, és Dante abban a pillanatban, hogy beült a kormány mögé, felpörgette
a motort és kilőttünk a garázsból, végig a kocsibehajtón. A kocsi Tafttel és Enzóval elől várt,
de egyből indult, mikor majdnem elértük őket.
Dante jócskán a sebességhatár felett ment. Minden buckától az úton összerezzentem. A
fájdalom már nem volt olyan erős, csak tompán sajgott, de mi van, ha ez rossz jel? –
Törülközőt kellett volna tennünk az ülésre. Összekenem – mondtam.

JustBook.fordítva
 Dante felém nézett. – Kibaszottul nem érdekel most az ülés, sem az autó, vagy bármi más.
Most csak te számítasz. – Kinyúlt és megfogta a kezem, ami a hasamon pihent. – Mindjárt ott
vagyunk. Vannak fájdalmaid?
– Már nem olyan rossz, mint korábban – suttogtam. Aztán csak mert nem tudtam megállni.
– Ez a te babád, Dante. Sohasem csaltalak meg és nem is foglak.
Dante beszívta a levegőt. – Emiatt van most ez veled?
– Szerinted azért ment el a magzatvizem, mert dühös vagyok rád?
– Nem tudom. – Volt valami kétsébeesésnek tűnő az arcán. – Egy kibaszott rohadék
vagyok, Val. Ha elveszted ezt a gyereket… – Megrázta a fejét, majd ismét a szélvédőre
koncentrált, mikor lehúzódtunk a korháznál. A kocsi az őreinkkel már ott volt, ahogy egy
orvos és egy nővér is hordággyal. Dante kiugrott és megkerülte a kocsit, hogy segítsen nekik
kivenni engem. Mikor már a hordágyon feküdtem begurítottak a korházba. Dante nem hagyott
magamra. Csak akkor engedte el a kezem, mikor útban volt az orvosoknak és a nővéreknek.

***
Órákig tartó ultrahang, vérkép és egyéb vizsgálatok után végre betoltak egy szobába.
Fáradt és ijedt voltam, mondjuk nem annyira, mint korábban. Dante a matrac szélére telepedett
és kifésült pár hajszálat az arcomból. A szemhéjaim elnehezültek, de nem akartam aludni.
Dante beszélt az orvosokkal, mivel az én agyam nem tudta követni a felvilágosítást. – Mit
mondtak? – kérdeztem.
– Azt mondták korai burokrepedés. Ezért vesztettél a magzatvízből.
– Ez mit jelent? Korábban kell világra hozni a babánkat? – A félelem satuba szorította a
torkom. Túl korai lenne. Mi van, ha elvesztem a gyerekünket?
Dante hátradőlt a párnára, és a mellkasára húzott. – Nem, nem kell. Nem repedt meg
teljesen, de természetesen így magasabb a fertőzésveszély, ezért antibiotikumot kell szedned
egy darabig. Nem kell most szülőszobára menned, ami előny. Remélik, hogy legalább a
harmincadik hétig ki tudják tolni a szülést. Annyit kell ágyban maradnod, amennyit csak lehet
és nem szabad megerőltetned magad.
– Rendben – suttogtam. – Csak azt akarom, hogy a baba jól legyen.
– Rendben lesz. Nem hagyjuk, hogy bármi történhessen a kislánnyal.
Megdöbbentem. – Kislánnyal?
Dante bólintott. – Megkérdeztem az orvost. Látták, mikor megcsinálták az ultrahangot.
Lány.
Boldog akartam lenni, és az is voltam. Szeretni fogom a gyermekünket, nem számít, hogy
fiú-e vagy lány, de tudtam mit vártak tőlem. Megnyaltam száraz ajkaimat, Dante szemét
kutattam. – Mérges vagy, amiért nem fiú? Tudom, hogy örökösre van szükséged. Az apád…
Dante a kezébe fogta az arcom, megállítva, hogy bármi mást mondjak. – Boldog vagyok.
Nem érdekel, hogy fiú-e vagy lány. Az apám is belátja majd végül.
Őszintén hangzott, de ismertem a gengszter lét valóságát, és a szükséget, hogy a Made
Meneknek fia legyen, aki majd követi őket, akit besoroznak a maffiába, ezzel garantálva a
Szervezet sikerét. Egy férfinak szüksége volt egy fiúgyermekre, hogy maradéktalanul

JustBook.fordítva
tiszteljék őt a társai. – Nem kell szépítened a dolgokat, Dante. Tudom hogyan működik a
világunk.
Dante hátrébb húzódva felhúzta a szemöldökét. – Semmit sem szépítek. Az igazat
mondtam. Örülök, hogy lányunk lesz. Minden gyereknek örülni fogok. Nem fogok hazudni,
a Szervezetből sokan kevésbé kívánatosnak fogják találni. Csak akkor fognak igazán
gratulálni, ha egyszer fiúval leszel várandós, de nem érdekelnek. Még fiatal vagy, van időnk.
Lesz még gyerekünk, és talán lesz közte fiú is. De most örükjünk a lányunknak.
– Boldog vagy? – kérdeztem, ismét elöntötték a könnyek a szememet. Ezt utáltam a
legjobban a terhességben, hogy elvesztettem a kontrollt az érzelmeim felett, főleg ami a sírást
illeti. – Mióta elmondtam, hogy terhes vagyok sohasem kérdeztél a babáról. Úgy tettél, mintha
ott se lenne. Szörnyen éreztem magam valami miatt, aminek boldogságot kellett volna
okoznia. Miért gondoltad meg magad? Mert majdnem elvesztettem a babánkat?
– Nem gondoltam meg magam. Már egy ideje boldog vagyok a várandósságod miatt.
Kétkedőn néztem. – Nem úgy tűntél.
– Jól el tudom rejteni a gondolataimat és az érzéseimet – mondta Dante sajnálkozva. – Ez
esetben nem kellett volna. Igazad van, tönkretettem az első terhességet számodra. Mindezt
azért, mert túl büszke voltam bevallani, hogy tévedtem.
Türelmesen vártam, hogy többet mondjon. Nem voltam kész elfogadni a ki nem mondott
bocsánatkérését.
Dante tenyerét gyengéden a hasamon pihentette. – Igazad volt a veszekedésünk
alkalmával, mikor elmondtad, hogy terhes vagy. Soha nem akartam, hogy Carla orvoshoz
menjen a sikertelen fogantatás miatt, mert nem akartam azt megtudni, hogy én vagyok steril.
Büszke ember vagyok, Val. Túl büszke, és valahogy meggyőztem magamat, hogy nem lehetek
Capo, ha megtudom, hogy alkalmatlan vagyok gyermeket nemzeni a feleségemnek. Félember
lettem volna.
– Nem, nem lettél volna. Viszont megértem ez miből fakad. De ha ez volt a helyzet, miért
nem voltál lelkes, mikor elmondtam, hogy a gyerekedet várom? Végül is, ez azt jelentette,
hogy nem vagy steril. Nem kellett volna büszkének lenned?
Dante mosolya ünnepélyes volt. – Igen, annak kellett volna lennem. – Megállt és én időt
adtam neki megtalálni a következő szavakat. Volt egy olyan érzésem, hogy valami nagyon
személyeset fog velem megosztani. – De mikor szóltál a terhességről, az majdnem olyan volt,
mint egy támadás Carla emléke ellen, mintha őt hibáztatnád azért, mert nem tudott elég
gyorsan teherbe esni és gyereket szülni nekem.
– Sohasem akartam megtámadni a feleségedet – mondtam elszörnyedve. – Tudom, hogy
mindennél jobban szeretted. Már azelőtt tudtam, hogy hozzád mentem, és nem is hagytál
elfeledkezni róla, míg együtt voltunk. – Az utolsó rész vádlóbbra sikerült, mint akartam.
– Tudom – mondta Dante, hideg kék szeme az arcomat kutatta. – Rosszul bántam veled.
Semmit nem tettél, hogy ezt érdemeld. Mikor először nekem adtad magad, utána ölelnem
kellett volna téged. Az lett volna a tisztességes és becsülendő viselkedés. Helyette ott
hagytalak. Nem akartam magamnak megengedni, hogy közel kerüljek hozzád. Egyszer már

JustBook.fordítva
engedélyeztem magamnak, hogy szeressek, aztán néznem kellett, ahogy Carla lassú, szörnyű
halált hal. Megesküdtem, hogy nem engedek több nőt az életembe.
Lassan bólintottam. – Sajnálom, ami Carlával történt. Sajnálom, hogy látnod kellett, ahogy
meghal.
Dante szeme távoli volt. Nem sírt. Szerintem soha nem engedte volna meg magának valaki
más előtt, de mély bánat ült a szemében, ami megtört. – Én öltem meg.
Elhúzódtam az öleléséből, a szemeim nagyra nőttek. – Mit tettél? De hát azt hittem rákban
halt meg.
– Igen, bele halt volna. Az orvosok nem tehettek érte semmit. Otthon volt,
begyógyszerezve egész nap, így nem volt túl nagy a fájdalma, de végül a morfium sem hatott
már. Megkért, hogy segítsek rajta, szabadítsam meg a horrortól, amivé az élete vált. Nem akart
további heteket az ágyhoz kötve tölteni, képtelenül arra, hogy felkeljen, kínok között. –
Megállt, és én már nyíltan sírtam, még ha ő nem is tudott. A mellkasának nyomtam a kezem,
próbálva kimutatni, hogy amit tett az rendben volt, megértem. – Azt akarta lőjem le, mert azt
gondolta úgy könnyebb lenne számomra, kevésbé személyes. Nem tudtam megtenni. Nem
úgy. Nem ugyanazon a módon, ahogy az árulókkal és a szemétládákkal foglalkoztam, akik a
koszhoz a lába alatt sem értek fel. Befecskendeztem neki az inzulint és ő a karjaimban aludt
el, és soha többé nem kelt fel.
– Nem tudtam. Mindig úgy hallottam, hogy a szervei adták fel a végén.
A szeme rám telepedett, sötét és kísértett volt. A hüvelykujjával végigsúrolva letörölte a
könnyeimet. – Ezt akartam. Soha nem mondtam el senkinek.
Megborzongtam mellette, túl zaklatott voltam bármit is mondani. A nyakába temettem az
arcomat, a melegségét és illatát kutatva. A keze gyengéd köröket rajzolt a hasamra. – Ha
tudtam volna, nem sürgettelek volna annyira.
– Val, nem sürgettél. Mikor elvettelek megfogadtam, hogy gondoskodok rólad és jó férjed
leszek, és nem veszem félvállról a fogadalmaimat. Szavamat tartó ember vagyok, és eddig
nem tartottam be a neked tett ígéreteimet.
– Miért egyeztél bele a házasságba, ha tudtad milyen nehéz lesz neked?
– Apám akarta, hogy újra megházasodjak, és tudtam, kezdtem gyengének tűnni, amiért
nem tudok túllépni Carlán, így tettem, amiről úgy gondoltam, hogy a legjobb a hatalomra
kerülésemnek. Te tűntél a tökéletes választásnak.
Ahogy mondta olyan volt, mintha mégsem így lenne, de nem szakítottam félbe.
– Azt hittem majd vonakodó leszel a közelséggel szemben oly röviddel a férjed halála
után.
Antonio említése összeszorította a torkomat, de lenyeltem. – Az lettem volna, ha
szerelmesek lettünk volna, vagy ha valami igazi házassághoz hasonló lett volna.
– Nem hibáztatlak, amiért valami igazit akartál azután, ahogy Antonio kihasznált. Ami
még rosszabbá teszi, hogy egy másik olyan férfihoz mentél hozzá, aki szintén csak saját céljára
használt ki. – Sóhajtott.
– Szóval, mikor elvettél nem tervezted, hogy lefekszel velem?

JustBook.fordítva
 Dante sötéten nevetett. – Annyira nem vagyok becsületes. Úgy gondoltam beteljesítem a
házasságunkat és akkor fekszek le veled, amikor csak akarok, mindenféle érzelem nélkül.
– Akkor miért nem tetted meg a nászéjszakán vagy az utána való napokban?
– Akartam. Mikor felvittelek a hálószobába a nászéjszakánkon, semmit nem akartam
jobban, mint letépni a ruhád és beléd temetni magam. Dühös voltam. Addig akartalak baszni,
míg a harag ki nem ürül a szervezetemből, de aztán kiléptél a fürdőből abban a szerény
hálóingben, minden ízedben annak a hölgynek és a feleségemnek mutatkozva, aki vagy, és
kibaszott reménykedés és bizonytalanság volt a tekintetedben, és tudtam, hogy nem tudnálak
így kihasználni.
Eltátottam a számat a meglepetéstől. – Sejtetted, hogy még nem voltam senkivel?
Dante a fejét rázta. – Nem. Tudtam, hogy gyakorlatlan voltál a közeledésben és a
csábításban, de gondoltam azért, mert az első férjed volt a domináns a hálószobában és nem
ösztönzött, habár ez nem egyezett azzal, amit Antonióról gondoltam.
– Ennyire rossz volt a kísérletem az elcsábításodra? – kérdeztem egy apró, zavart
nevetéssel. Fantasztikus így beszélgetni vele, ilyen nyíltan és a karjaiban feküdni anélkül,
hogy visszavonulna, még jobb volt.
Dante szája kényszeredett mosolyra húzódott. – Én olyan férfi vagyok, aki büszke az
önuralmára. Hidd el, más férfi nem állt volna ellen a bájodnak. Hogy őszinte legyek, mikor
rájöttem én lennék neked az első még nehezebb volt visszafognom magam. Ez valószínűleg
olyan pasis dolog, jogot akartam rád formálni.
– Ez nagyon állatiasan hangzott.
– Az is. Azelőtt, hogy elvettelek nem akartam tapasztalatlan feleséget, de amint
megtudtam az igazat, nehezemre esett bármi másra gondolni, mint hogy a magamévá tegyelek.
– Dante a hasamat nézte ott, ahol a keze pihent. – A tudat, hogy a gyermekemet hordod a
szíved alatt büszkévé tesz, bár ez tényleg nem olyasmi, aminek ezt kellene bennem
ébresztenie. Végül is nem nagy teljesítmény megtermékenyíteni a feleséged.
Egy mosollyal megráztam a fejem, majd lassan elhalt az ajkamon, ahogy tekintetemmel
Dantéét kutattam. – Szeretem ezt. Szeretem, hogy úgy beszélgetünk, mint egy rendes férj és
feleség. Kérlek, ne húzódj el tőlem megint. Nem akarok újra magányos lenni.
Dante a tenyerébe fogta az arcomat. – Nem fogok. A mai nap volt az ébresztő, amire
szükségem volt. Megpróbálok a legjobb férj lenni, aki csak lehetek, ami valószínűleg még
mindig kevesebb, mint amit érdemelsz. Nem vagyok érzelgős férfi, és utálom a nyilvános
érzelemkimutatást, de nem foglak figyelmen kívül hagyni. Ezt megígérhetem.
Megcsókoltam. – Köszönöm.
Csendben feküdtünk egymás mellett, míg meg nem éreztem a lányunkat mozogni.
Gyorsan odahúztam Dante kezét, hogy ő is érezze. Lecsendesedett.
– Érezted, ahogy mozog?
Bólintott. Nem szólt semmit, de nem azért, mert érzéketlen volt a történtekre. Mosolyogva
visszatettem a fejem a vállára.
– Mikor mehetek haza?
– Holnap. Estére bent akarnak tartani.

JustBook.fordítva
 – Rendben. – Nem voltam boldog miatta. Nyugtalanított a gondolat, hogy elszakadok
Dantétól olyan sokáig; nem azért, mert tapadós voltam, vagy mert nem tudtam egyedül lenni;
nem, amiatt aggódtam, hogy az ígérete ellenére találna okot, hogy még egyszer visszavonuljon
tőlem, ha nem vagyunk együtt olyan röviddel a megállapodásunk után.
– Veled maradok. Nem hagylak itt egyedül – mondta, mintha tudott volna az
aggodalmaimról, és a szívem hálától dagadt. – Már szóltam Leónak is, hogy egy ideig egyedül
kell vinnie a kaszinót.
– Nem akarod, hogy többé dolgozzak?
– Az orvos ágynyugalomra intett, így nem leszel képes dolgozni. Mikor a gyermekünk
megszületik és jobban leszel, még mindig beszélhetünk arról, hogy új munkát találjunk neked.
– Ez ésszerű – mondtam, majd visszahúzódtam és ismét megcsókoltam. Most, hogy hagyta
újra és újra meg akartam tenni. A légzésem hamar gyorsulni kezdett, de Dante visszahúzódott
egy apró fejrázás kíséretében. – Nem kellene. Pihenned kell.
– Mondott valamit a doki a szexről?
– A repedés miatt túl rizikós. Fertőzéshez vezethet vagy még nagyobb lesz a repedés.
– Szóval három hónapig semmi szex, ha teljesen kifejlődik?
– Igen. Pontosan.
Tudtam, hogy némelyik férfi szeretőt kezd tartani, mikor a feleségük terhes lesz. Nem
gondoltam, hogy Dante az a típus, de azért aggódtam. És nem mintha én ne élveztem volna a
szexet. Három hónap, talán több, bármiféle kielégülés nélkül kihívásnak tűnt.
Dante kisimította a ráncokat a szemöldököm között. – Mire gondolsz?
– Te rendben leszel így?
– Úgy érted szex nélkül? – kérdezte csekély vidámsággal. – Igen. Mint mondtam az
önuralom nem probléma.
– Remélem mindkettőnknek van belőle.
Dante megcsókolta a fülem alatti pontot. – Nem azt mondom, hogy könnyű lesz. Mindig
akarlak, Valentina. Megőrjítesz annyira akarlak, de nem teszek semmit, ami veszélyeztetné a
gyermekünket.
– Tudom. Én sem. – Mosolyogtam. – Még mindig nem hiszem el, hogy hamarosan
kislányunk lesz. Mikor holnap hazaérünk, mutatnom kell neked valamit, amit ma vettem. –
Alig várom, hogy lássam az arcát, mikor megpillantja a rugdalózót. Utáltam, hogy valami
olyan szörnyű, mint a burokrepedés, kellett hozzá, hogy közelebb kerüljünk, de hálás voltam.
Most már együtt várhattuk a kislányunk születésére.

***
Dante a derekamat fogta, ahogy bevezetett a házunkba, pedig tökéletesen képes voltam
magamtól járni. Jó érzés volt. Talán a gyógyszerek segítettek. Vagy talán a kislányunk döntött
úgy, hogy tetszik neki a pocakomban most, hogy a szülei rendbe tették a dolgokat. Persze
tudtam, hogy óvatosnak kell lennem. Nem kockáztathattam a szülést a következő hetekben. A
lányunknak még nőnie kellett.

JustBook.fordítva
 Dante a nappaliba akart kísérni, de a fejemet ráztam. – Nagyon szeretnék lezuhanyozni.
Ahelyett, hogy tovább kísért volna a lépcső felé, felkapott és felcipelt az emeletre. Magas
voltam, nem lehetett neki egyszerű felmenni az én plusz súlyommal. Mikor fent letett, azt
mondtam. – Nem kell cipelned. Nem leszel mindig itt, mikor használnom kell a lépcsőt.
– Nem akarom, hogy lépcsőzz, Valentina – mondta ellentmondást nem tűrő hangon. – Ha
én nem vagyok a közelben, akkor valamelyik őrt hívod.
Tudtam, hogy ebből nem enged és hálás voltam, amiért próbál törődni velem. – Oké.
Megígérem.
Mikor beléptük a szobába láttam, hogy valaki, valószínűleg Gaby, felhordta a vásárolt
dolgaimat és a öltözködőasztal melletti székhez tette. Mosolyogva odamentem és kihúztam a
rugdalózót, amit tegnap vettem, mielőtt a dolgok rosszra fordultak. Feltartottam, hogy Dante
is lássa. – Na, mit gondolsz? – A hangom izgalommal telt meg. Már majdnem rosszul éreztem
magam, amiért ennyire szertelen vagyok azután, ami tegnap történt, és még mi történhetett
volna a kislányunkkal, de túlságosan reményteli voltam, hogy hagyjam az aggodalom
árnyékot vessen a többi érzelmemre. Dante felvonta a szemöldökét. – Kétlem, hogy bárkit is
emlékeztetni kellene.
Nevettem. – Bibi is ezt mondta. De azért aranyos, nem?
A karja a derekam köré lopakodott. – Az. Azt hittem, nem tudod, hogy fiú-e vagy lány.
– Nem is, de Bibi egyforma rugdalózót akart venni. Lányban reménykedik, így majd
együtt játszhatnak és legjobb barátnők lehetnek. Magán kívül lesz, ha elmondom neki. –
Megálltam. – Szóltál már a szüleidnek?
Dante a homlokát ráncolta. – Tegnap este beszéltem anyámmal, miután elaludtál Izgatott
miatta.
– De az apád nem?
– Még nem keresett meg. Valószínűleg így mutatja ki a nemtetszését.
– Komolyan? Nem mintha a mi választásunk lett volna, hogy lányunk legyen. És amúgy
is utálom ezt a fiú mániát. Egy lány is értékes.
– Nem kell meggyőznöd – mondta Dante. – De a fiúkat tekintik annak, ami megerősíti a
Szervezetet, míg a lányok csak gyenge láncszemek, akiket a férfiaknak kell megvédeni. Ez
mindig is így volt. Nem látom, hogy ez hamarosan megváltozna.
– Tudsz olyanról, hogy volt-e valaha nő beavatott tag az észak-amerikai Famíliákban vagy
máshol?
Dante kényszeredetten mosolygott. – Ez új lenne nekem. De nem fog megtörténni. Nem
akarom, hogy a lányom a Szervezet része legyen. Védve és biztonságban akarom őt tudni.
Nem akarom, hogy vér tapadjon a kezére és halált lásson álmában.
– De a jövőbeni fiunknak igen? – kérdeztem lágyan. Dante félresepert egy tincset a
vállamról. – Így mennek a dolgok, Val. Minden gyermekünket meg fogom védeni addig,
ameddig csak tudom, de végül a fiunk szembenéz majd világunk veszélyeivel.De erős lesz.
– Apám mindig brutális duvasággal bánt a testvéremmel, Orazioval, a te apád pedig
megkínzott, hogy megkeményítsen. Néha nem akarok fiút, mert attól félek ugyanezeket kell
elszenvednie majd. – Nem hiszem, hogy háttérbe húzódva tűrném, hogy Dante így bánjon a

JustBook.fordítva
fiunkkal. Még anyám is megvédte alkalmanként Oraziót, mikor Papa túl szigorú volt. Nem
mintha valaha is megkínozta volna úgy, mint Fiore Dantét.
– Szigorúbbnak kell majd lennem egy fiúval, de nem leszek olyan, mint apám, ígérem.
Bólintottam. Hittem neki.
Kezdtem elfáradni, pedig jóformán semmit sem csináltam. – Le kellene zuhanyoznom.
Nemsokára megint le kell feküdnöm.
Dante követett a fürdőbe, a szemei rajtam voltak, ahogy kiléptem a cipőimből. A cipzárért
nyúltam a ruhám hátulján, mikor Dante lecsapott. A hüvelyujja végigkövette a gerincemet,
amint lefelé húzta a cipzárt, éreztem a lábujjamig. A ruhám összegyűlt a lábam körül. Csak a
harisnyám maradt. Lehúzta rólam, majd tekintete lassan vándorolt feljebb a testemen, ahogy
előttem térdelt. Semmit sem akartam jobban, mint a karjába omlani és magamban érezni őt.
Az ajkamat megnyalva suttogtam. – Ez nehéz lesz. – Dante felegyenesedett, az
arckifejezése megerősítette az elmondottakat. – Zuhanyozz le. Itt leszek, ha szédülnél.
– Zuhanyozhatsz velem – mondtam.
Dante hezitált, majd bólintott. Levette a ruháit és mikor felém fordult már félig kemény
volt.
– Azt hittem van önuralmad – ugrattam.
Dante a zuhany felé kormányzott stabilan tartva. – Van, különben az ujjaim már
elmerültek volna a nedves forróságodban.
Megnyitotta a zuhanyt és hagyta a meleg vizet ránk záporozni, mielőtt becsukta a kabint
és szembe fordult velem a kezét a csípőmre téve. – Honnan tudod, hogy nedves vagyok? –
kérdeztem kihívóan.
Felkapta a szivacsot és gyengéden dörzsölte a mellemet és a hasamat. Aztán közelebb
hajolt, míg a szája a fülemhez nem ért. – Láttam, mikor előtted térdeltem. Nedves voltál
nekem.
Az voltam. Nem hittem, hogy valaha is akartam volna ennyire, mint most, hogy nem
feküdhetünk le. Lemostuk egymást a szivaccsal, néha csókoloztunk és a lélegzetünk egyre
gyorsult minden mozdulattal. Dante erekciója kemény és piros volt. – Akarod, hogy
leszopjalak? – Suttogtam, ahogy hozzádörgölőztem. Morgott, mikor a kezem a farka köré
kulcsolódott, de a másik keze megállított és elhúzott a keménységétől. – Nem – krákogta. Nem
tűnt túl meggyőzőnek. – Jól vagyok.
Megfordított, így a hátam nyomódott a mellkasának és az erekciója a hasa és a hátam közé
szorult. A karja a pocakom köré fonódott, a tenyere a bőrömre simult és gyengéden csókolta
a nyakamat. – Szerintem ki kellene mennünk. Le kell feküdnöd.
Nem ellenkeztem. Az egész meztelen csókolózás csak nehezebbé tette, hogy elfojtsam a
vágyam. Dante segített megtörülközni, és szinte megkönnyebültnek tűnt, mikor végre
kényelmes szatén pizsamába bújtam és elnyúltam az ágyon. Le kell küzdenünk a vágyainkat
az elkövetkezendő pár hétben. A babánk mindennél fonotsabb volt.
Dante a karjaiba zárt, ahogy az ujjai végigszántottak a hajamon. – Köszönöm, hogy nem
adtad fel, Val.

JustBook.fordítva
 – Tudtam, hogy a makacsságom még hasznos lesz egy nap – mondtam kis nevetés
kíséretében.

***
Hat héttel később az orvosok úgy döntöttek, hogy császármetszést hajtanak végre. Még
mindig nyolc héttel korábban volt, de a fertőzésveszély túl nagy lett. Dante nem tágított
mellőlem, ahogy felvágták a hasam. A jelenléte, szilárd tekintete, a teljes irányítás és erő, ami
belőle áradt, borzasztóan segített nekem. Dantéval az oldalamon tudtam, semmi rossz nem
történhet. Mintha akaratának puszta ereje jó irányba tudná fordítani a dolgokat. El tudta hitetni
veled, hogy mindent a irányítása alatt tart, még ha nem is.
Fogta a kezem a császármetszés alatt és mikor az első sírás felhangzott, a szememet
kutatta, mielőtt mindketten a lányunk felé fordultunk, ráncos volt és maszatos, ahogy a nővér
bemutatta nekünk. Elengedtem Dante kezét. – Menj a lányunkhoz. Menj. – Vonakodott ott
hagyni, de miután homlokon puszilt, felegyenesedett és elindult az műtőasztal végéhez. Még
csak meg sem rándult a vér mennyiségétől, de nem is vártam tőle. Ha az orvos és a nővérek
meg is lepődtek a nyugodtságán, elrejtették vagy lehet elhitték a pletykákat Dantéról: hogy
egy magas beosztású maffia főnök volt. Természetesen soha senki sem erősítené meg ezeket
a gyanúkat. Néhány pillanattal később a nővér becsomagolva átnyújtotta neki a babánkat.
Aprónak tűnt Dante karjában, ahogy a legpuhább arckifejezéssel nézett le rá, amit valaha
láttam. Volt ott valami heves is, ami felváltotta a kedvességet, mikor észrevette, hogy az
orvosok és a nővérek nézik. Tudtam a lányunk biztonságban lesz.
Dante szeméből sugárzott a védelmezés, a tiszta elhatározás, hogy elpusztítson bármit
vagy bárkit, ami ártani akar neki. Elfordítva a tekintetét a kórházi személyzetről, közelebb jött
hozzám és leült a fejemnél lévő székre, így meg tudta mutatni a lányunkat. Tudtam, hogy az
orvosnak hamarosan el kell vinnie. El kell töltenie egy kis időt az inkubátorban, mielőtt haza
jöhet velünk. – Annyira gyönyörű – suttogtam. Nem is érdekelt, hogy az orvosok épp
összevarrtak, vagy hogy Dante és én nem voltunk egyedül.
– Olyan mint te – mondta halkan. Végigsimítottam az arcán az ujjammal. Üveges
szemével rám pislogott. A haja szőke volt, mint Danténak, habár még kicsit matt. Nagyon
apró, és másra sem vágytam, mint hogy megvédhessem.
– Anna – mondtam, először szólítva a nevén, amit csak pár napja választottunk neki. – Az
apukád mindig szeretni és védeni fog.
Dante megpuszilta Anna, majd az én homlokom. – Mindkettőtöket.
A szemét kutattam és a könnyek, amiket eddig sikeresen tartottam vissza, végül utat törtek
maguknak.

JustBook.fordítva
 EPILÓGUS

Egy sóhaj kíséretében ereszkedtem bele a kád meleg vízbe. Anna végre elaludt a
kiságyában és Gaby vele tölti az estét a gyerekszobában, hogy minden rendben legyen vele.
Danténak találkozója van az apámmal lent az irodában. Habár gyanítottam apám
látogatásainak gyarapodása mohóságának eredménye, hogy olyan gyakran láthassa Annát,
amennyit csak lehet. Ő határozottan nem osztja Fiore Cavallaro kiábrándultságát, mert lány
unokája lett fiú helyett. Még csak öt hete adtam életet a lányunknak, de már alig tudom
elképzelni, milyen is volt előtte. De ma este szükségem volt egy kis időre magamra… és
Dantéra. Szerencsére sikerül sokáig zavartalanul aludnia. Néha moccanás nélkül aludt akár öt
órát is.
Hátradőltem a kádban és becsuktam a szememet, a mai nap folyamán először pihenve. Az
ujjaim viszkettek, hogy a lábam közé dugjam őket és enyhítsek a feszültségen, de nem tettem.
Hónapok teltek el, mióta Dantéval meghitten töltöttük az estét és ezen ma este változtatni
akarok. Dante nagyon türelmes volt, de észrevettem, hogy sok időt tölt zuhanyzással.
Tippelnem sem kellett, hogy mit csinál. Most, hogy a sebem begyógyult, alig vártam, hogy
ismét vele legyek. Csakhogy ez alkalommal más lesz. Most először tudom, hogy szeretett,
miközben szeretkezett velem, még ha soha nem is mondta ki hangosan a szavakat. Ahogy rám
és Annára nézett sokkal többet ért, mint a világ összes szerelmi vallomása.
– Val? – szólított Dante, ahogy hallottam belépni a szobába, majd egy pillanattal később
a fürdőbe. Szeme duzzadt mellemen időzött, amit nagyrészt hab takart. Ördögien jóképű volt
sötétszürke mellényében és nadrágjában. Fehér inge felső két gombja nyitva volt és az ujja fel
volt tűrve, megmutatva a kidolgozott izmokat. – Ránéztem Annára. Alszik. Gaby énekel neki.
– Nagyszerű – mondtam mosolyogva. Ahogy Dante javasolta, a gyerekszobát abban a
szobában alakítottuk ki, amin az első feleségével osztozott régen. Tekintetbe véve, hogy csak
három ajtónyira van a hálószobánktól, nem kell aggódnom amiatt, hogy talán Gaby meghall
minket. Dante szemeiből gyakorlatilag sütött a tiszta vágy, de csak állt az ajtóban. Az
önuralma csodálatos volt, de kissé fusztráló is.
– Fáradtnak látszol – mondta óvatosan. – Nem akarsz pihenni? – A teste valami teljesen
másról árulkodott. A növekvő dudort a nadrágjában nehéz volt nem észrevenni.
Mosolyogva megráztam a fejem és felálltam, hagytam, hogy a víz és a hab lecsurogjon
meztelen testemen, amint Dante előtt álltam. A tekintete perzselte a bőröm, ahogy lesiklott a
lábaim találkozásához. Kezemmel eltakartam a császármetszés keskeny, de gyulladt piros
hegét, ami összekapcsolódott az alhasammal. Eddig mindig találtam rá módot, hogy elrejtsem
Dante elől. Az orvos azt mondta idővel majd fehérré fakul, de soha nem tűnik el teljesen.
Dante kimért lépéseket tett felém és gyengéden elvette a kezem, így feltárva a heget előtte.
– Ne takargasd magad előttem.

JustBook.fordítva
 – Nem voltam benne biztos, hogy beindulnál-e a látványára.
Dante felnevetett, nyers hangon mélyen a torkából. Elkapta a csípőm, szemei éhesek és
követelők voltak. – Istenien nézel ki, Val. A sebedtől nem kívánlak kevésbé. Vagy te
visszataszítónak találod az enyémeket? Rengeteg van belőlük.
– Nem, persze. De te férfi vagy. A nőknél ez más.
Dante gyengéden megsimította a heget. – Ettől nekem még gyönyörűbb vagy, mert tudom,
miért hordod.
A vállára tettem a kezemet eláztatva az ingét, de nem úgy tűnt, mint aki bánja. A szeme
bebarangolta a testemet. Előre dőltem és megcsókoltam. – Szükségem van rád, Dante. Annyira
szükségem van rád.
Szemei megteltek vággyal. – Biztos vagy benne? Eléggé felépültél? Nem akarok fájdalmat
okozni. – A szívem szerelemmel dobbant. Olyan sokat jelentett, hogy megkérdezte, mikor
látszott mennyire az ágyra akart dobni és magáévá tenni. Az egyik keze már meg is találta a
fenekem, simogatta a gömböket gyengéd, de őrjítő módon.
– Nem fogsz – mondtam. – Ameddig lassan csináljuk nem lehet baj. – Az lassítás volt az
utolsó, amit akartam. Le akartam tépni a ruháit, megnyalni bőrének minden centiméterét és
magamba vágni újra és újra.
Dante nem mondott semmi, csak kisegített a kádból és egy bolyhos köpenybe tekert.
Masszírozott a vastag anyagon keresztül, míg száraz nem lettem és a légzésem pihegéssé nem
vált. Felkapott a karjaiba és a szoba felé vitt, ahol leengedett az ágyra. A lábujjaim begörbültek
a várakozástól, ahogy lenézett rám. Lassan felkúszott az ágyra és kinyút az övért, ami
összefogta a köpenyem. Egy rántással szétnyitotta, csupasszá téve engem előtte. – Olyan
gyönyörű – mondta nyersen. – Hiányzott már az ízed.
Csak a szavaitól tocsogni kezdtem a lábam között és hívogatóan felbillentettem a csípőm.
Önelégült mosolyra húzódott a szája, mielőtt lehajolt megcsókolni a mellem, először a balt,
majd a jobbat, mielőtt végigcsókolta az utat a hasamhoz. Megmerevedtem, mikor Dante ajkai
súrolták a heget, nem azért, mert fájt, de Dante nem vonult vissza. A rándulásaim úgy tűnt
arra késztették, hogy még többet foglalkozzon testem ezen részével. A szeme rám villant,
ahogy újabb csókot nyomott a hegre. Tekintete elszánt volt, amíg az izmaim el nem lazultak
az ajkai alatt. Újabb gyors puszi után lejjebb mozdult, széjjelebb nyitotta a lábaim, majd a
nyelve befurakodott a redőim közé. Felkiáltottam, máris oly közel jártam, hogy éreztem a
lábizmaimat feszülni a várakozásban. Még pár csapás és óvatos harapás után a kielégülés
magával ragadott. – Dante! – A hajába túrtam, közelebb húzva magamhoz, ahogy megadtam
magam a gyönyörnek, amit nyújtott. Dante felnézett, majd egy csókot nyomott a belső
combomra, mielőtt felült. Én is ezt tettem, kezeim megindultak a mellényéhez, letoltam a
válláról, mielőtt remegő kézzel elkezdtem kigombolni az ingét.
– Kelj fel – parancsoltam kifulladt suttogással. Dante teljesítette, meglepetés gyúlt
szemében. Félig lehúztam a nadrágját szabadon engedve kemény farkát. Felpillantottam rá,
ahogy a számba vettem, megízlelve a sós előváladékot a nyelvem hátulján, ahogy
hátracsúszott a torkomig. Dante morgott. Még párszor ki-be siklott, mielőtt hátralépett, hogy

JustBook.fordítva
ne érhessem el. – Amilyen jó érzés, azonnal el fogok menni, ha folytatod. Nem tudod mennyire
kibaszottul akarlak.
Kinyújtotta a kezét és én habozás nélkül megfogtam, hogy felhúzhasson. Lelökte a
vállamról a köpenyt; összegyűlt a lábam körül, majd máris a karjában voltam hozzányomódva
erős, meleg mellkasához. Hátratolt, míg a vádlim az ágynak nem ütközött, majd hátradőltem
a puha matracra. Dante mellém ereszkedett. A szemöldököm összeráncolódott a zavartól,
mikor oldalra fordított. – Mit csinálsz?
Mögém csúszott, mellkasát a hátamnak nyomva az erekciója a combomnak feszült. –
Kipróbálunk egy új pozíciót. Így könnyebb lesz neked, és a súlyom nem fog rád nehezedni.
– Oké – mondtam, a hangom remegett az izgalomtól.
– Hat már a gyógyszer?
Gyorsan bólintottam.
Dante a nyakamba szimatolt, miközben a keze a mellemen vándorolt, majd végigkúszott
a hasamon, míg a lábam közé nem csúszott. Egy, majd két ujját mélyesztette belém, amitől
nyögni kezdtem.
– Készen állsz – morogta. Több, mint készen álltam. Kétségbeesetten szükségem volt rá.
Az egész testem sajgott érte. Dante keze végighaladt a belső combomon, mielőtt a tenyerét
begörbítette a térdem alatt és felemelte a lábamat, amíg a talpam az ágyra nem simult és a
lábaim széles V-ben nem álltak. Még közelebb húzott, körbe ölelt a testével, és az erekcióját
a nyílásomhoz igazította. Lassan bevezette a makkját, és én összeszorítottam a szememet a
feszülő érzéstől. A tenyerébe fogta a mellemet, ahogy az ajka a fülem mögötti részt csókolta
és centiről centire egyre beljebb nyomult. A lélegzetem elakadt, mikor teljesen megtöltött.
Durván kilélegzett. – Istenem, nagyon szűk vagy, Val.
Túl régen volt, és szűk hüvelyemnek újra hozzá kell szoknia a méretéhez. Dante megállt,
a testünk egyesült, a farka feszített. Megsimogatta az oldalam és a hasam. – Jól vagy?
Hátra pillantottam a vállam felett, majd birtokba vettem a száját, mielőtt visszahúzódtam
és suttogtam. – Ez hiányzott. – Dante ujjai ismét a redőimhez kúsztak és óvatosan köröket
kezdett rajzolni érzékeny rügyemre. – Kérlek, mozogj – félig könyörögtem a nyögések között.
És Dante tette. Majdnem teljesen kihúzódott, mielőtt visszacsúszott. Mikor belső izmaim
ellazultak lassú, finom ritmusra váltott. Olyan volt, mintha egyek lennénk, ahogy mozogtunk.
A légzésünk felgyorsult, ugyanúgy, ahogy Dante lökései is, de az ölelésében tartott, ajkaival
majszolva a torkom. Nem tudom, meddig szeretkeztünk így, az élvezet lassan épült, míg a
lábujjaimat a matracba nem nyomtam kétségbeesetten vágyva kielégülésre, és mikor végre
elért, az összehúzódó izmaim Dantét is velem sodorták és rekedt kiáltással spriccelt belém.
Utána nem húzódott ki egyből. Inkább még szorosabban ölelt, a testünk még mindig
csatlakozott. A légzésem lassan lenyugodott, miközben Dante végigcsókolt a nyakamat, míg
a szája közé nem kapta a fülcimpám. Felnyögtem és hátra íveltem a hátamat, ahogy az ujjaival
ismét a combjaim között kezdett játszani.
– Mit szólnál még egy körhöz? – kérdezte fojtott hangon. Nem tudtam mást, csak
bólogatni, mivel a másik keze a bimbóimat csípkedte és éreztem, ahogy a farka ismét
megkeményedik bennem. Kihúzódott belőlem, ami miatt zavartan ránéztem. Könnyedén

JustBook.fordítva
dörzsölte a fenekemet, ahogy felült és hívogatón kitárta a karját. – Még egy új pozíció? –
kérdeztem izgatottan. Dante farka annyira kemény volt, hogy szilárd hasának dőlt. Felé
kúsztam és fölé guggoltam, mielőtt lassan leengedtem magam a hosszára. A nyaka köré
kulcsoltam a kezem közelebb húzva magamhoz és az ajkam az övének nyomtam. Dante a
fenekemet fogta és fel-le mozgatott az erekcióján. – Nézz rám – követelte rekedten. A szemem
kinyílt és találkozott túlfűtött tekintetével. – Szeretem látni a szemed, mikor benned vagyok.
Tartottuk a szemkontaktust, ahogy a légzésünk felgyorsult és a mozdulataim rázkódóvá
váltak, és még akkor is, mikor felkiáltottam a kielégüléstől, amit Dante érdes morgásai
követtek. A tekintete maga volt szerelmi vallomás, amire szükségem volt, ahogy
összebújtunk, nem akarva szétválni még így kimerülve és kielégülve sem.
Dante lassan hátradőlt engem is magával húzva, így elnyútózhattam rajta. Bolond mosoly
terült el az arcomon, ahogy lepillantottam rá. Az összeborzolt haja, a borostája árnyéka, a
gondatlan arckifejezése. A nyakába temettem az arcom, suttogva: – Szeretlek.
Dante még szorosabban ölet és egy puszit nyomott a fejem oldalára. Becsuktam a szemem
és hallgattam a szívünk dobogásának hangzavarát.
Sokáig feküdtünk így. Nem is akartam többé megmozdulni, de végül a zuhany alá
csúsztunk.
Utána belopóztunk a gyerekszobába. Gaby a hintaszékben ült és könyvet olvasott, de
gyorsan felállt, mikor észrevett minket.
– Elmehetsz – suttogtam. – Figyelünk rá az este hátralévő részében.
Gaby bólintott és kisomfordált, hang nélkül becsukva az ajtót. Anna a kiságyban feküdt,
apró kezecskéi ökölbe szorultak, az arca békés volt. Még mindig kicsi volt, de rengeteget nőtt,
mióta két hete megengedték, hogy hazahozzuk a kórházból. Lábujjhegyen az ágyához
osontam és a kezemet a szélén pihentettem, viszketett, hogy megsimogassam rózsás
arcocskáját, de nem akartam felkelteni. Szerettem nézni ezekben a csendes pillanatokban.
Soha nem voltam még békésebb. Dante mögém jött és a csípőm köré fonta a karját, a fejét az
enyémnek döntötte. – Soha nem hagyom, hogy veled vagy Annával bármi is történjen. Az
utolsó leheletemig megvédelek titeket. – Tudtam, hogy így lesz.
Eltartott egy ideig és átmentünk egy pár buckán az úton, de végül megkaptam, amit mindig
is akartam: egy férjet, aki mélyen törődött velem, és a gyönyörű babát, akit mindketten jobban
szerettünk, mint bármi mást a világon. Olyan érzés volt, mintha végül megérkeztem volna
oda, ahol lennem kell.

VÉGE

megjegyzés: Ludovica nevét egységesítettük, az írónő Ludevica-ként is használta a könyv elején.

JustBook.fordítva