JustBook.

fordítva
1
Cora Reilly
A gyűlölet kötelez
Maffiába születve 3.

Fordította:
Achakhe
Feyre
Javította:
Keiko

JustBook.fordítva
2
PROLÓGUS
Gianna
A tükörképemet bámultam. Államat vér borította, és még több csepegett
a felhasadt alsó ajkamból a pólómra. Már el is kezdett duzzadni, de boldog
voltam, amiért a szemeim szárazak maradtak, semmi jele egyetlen
könnycseppnek sem.
Matteo jelent meg mögöttem, fölém tornyosult, sötét szemeivel az
elfuserált arcomat vizsgálta. A védjegyévé vált cápavigyora és arrogáns
fellépése nélkül elég elviselhetően nézett ki. – Nem tudod mikor kell befogni,
igaz? – ajkai önelégült mosolyra húzódtak, de valahogy olyan rossznak tűnt.
nyugtalanító volt a szemeiben. A tekintete arra emlékeztetett, mikor láttam
elbánni az orosz foglyokkal a pincében.
– Te sem – mondtam összerezzenve a fájdalomtól, ami az ajkaimba
lövellt.
– Igaz – közölte fura hangon. Mielőtt még lett volna időm reagálni,
megragadta a csípőmet, maga felé fordított és felemelt a mosdóállványra. –
Ezért vagyunk tökéletesek egymásnak!
Visszatért az arrogáns vigyora. A rohadék a lábaim közé lépett.
– Mit csinálsz? – sziszegtem hátrébb húzódva a mosdóállvány szélétől,
hogy több távolság legyen közöttünk, és meglöktem a mellkasán.
Meg sem moccant, túl erős volt hozzám képest. A mosolya még szélesebb
lett. Megfogta az állam és felfelé döntötte a fejemet. – Meg akarom nézni az
ajkadat.
– Most nincs szükségem a segítségedre. Talán akkor kellett volna
megállítanod az apámat, mielőtt felsértette a számat.
– Igen, azt kellett volna tennem – mondta sötéten, miközben
hüvelykujjával óvatosan megérintette a sebem, ahogy kettéválasztotta az
ajkaim. – Ha Luca nem tart vissza, beledöftem volna a késem az apád
kibaszott hátába, és átkozottul nem érdekeltek volna a következmények.
Talán meg is fogom tenni.

JustBook.fordítva
3
 Elengedte az államat, és előhúzott egy hosszú, ívelt kést a kabátja alatt
lévő tokból, majd megpörgette a kezében számító arccal. Aztán a szemei rám
villantak.
– Akarod, hogy megöljem az apádat?
Istenem, igen. Megborzongtam Matteo hangjától. Tudtam, hogy ez rossz,
de az után, amit apám ma mondott, látni akartam kegyelemért könyörögni és
tudtam, hogy Matteo képes bárkit térdre kényszeríteni, és ez valamilyen
módon szörnyen izgatottá tett.
Pontosan emiatt akartam kiutat ebből az életből, és még most is azt
akarok. Meg van bennem a kegyetlenségre való hajlam, és ennek ez az
életstílus az oka.
– Az háborút jelentene Chicago és New York között – feleltem
egyszerűen.
– Látni, ahogy az apád elvérzik a lábamnál, megérné a kockázatot. Te
megéred.

JustBook.fordítva
4
ELSŐ FEJEZET

Matteo
Amikor először láttam Giannát, nem volt más, csak egy cingár tizennégy
éves, túl nagy szájjal, szeplőkkel az arcán és rakoncátlan vörös loknikkal.
Megtestesített mindent, amilyennek egy tisztességes olasz lánynak nem
kellett volna lennie, és valószínűleg emiatt találtam szórakoztatónak. De még
gyerek volt, én pedig alig négy évvel voltam idősebb nála, ennek ellenére
már megöltem számos embert és tisztességes mennyiségű nőt is megdugtam.
Abban a pillanatban, mihelyst visszaértünk Lucával New Yorkba, lefoglaltak
a szervezet ügyei és a könnyen kapható társasági lányok, a goromba
vöröskére nem jutott egy gondolatom sem.
Túlságosan elfelejtkeztem Giannáról, mire három év múlva
visszamentünk Lucával az Ariaval kötendő esküvőjére.
Luca a fejébe vette, hogy látni akarja Ariát az esküvő előtt. Hivatalosan
azért ment, mert meg akarta tudni szed-e fogamzásgátlót, de én tudtam, hogy
valójában csak mohón látni akarta mi lett a felnőtt lányból. És a francba is, a
csaj szépen kigömbölyödött. Miután feltűnt az ajtókeretnél a húga, Liliana
mögött a Mandarin Orient lakosztályukban, a szemeim nem tudták eldönteni
mit nézzenek meg rajta először. Dögös volt. Mindazonáltal Luca jegyese is,
így határozottan tabu volt. Nem is beszélve arról, hogy kicsit túlságosan
kiegyensúlyozott az én ízlésemnek.
De basszus, amikor beléptem a lakosztályba, Aria volt az utolsó
gondolatom. A tekintetem a lángoló vörös hajú lányt pásztázta, aki a kanapén
henyélt hosszú lábait lazán keresztbe téve, és a dohányzóasztalon
támasztotta. Egyszerre felszínre tört az elveszett emlék a gorombaságáról, és
ezzel együtt az érdeklődésem is. Már nem az a sovány és esetlen kislány volt.
Egyértelműen nem cingár.
A legmegfelelőbb helyeken gömbölyödött, és megszabadult a szeplőitől.
Más lányoktól eltekintve, ő nem tűnt lenyűgözöttnek tőlem. Hogy őszinte
legyek, úgy nézett rám, mintha egy csótány lennék, amit el akar taposni a
csizmája talpával. Vigyorogva egyenesen felé mentem, sohasem riadtam

JustBook.fordítva
5
vissza a kihívástól. Főleg nem egy szexi kihívástól. Milyen lett volna az élet
izgalom nélkül?
Gianna egyből kiegyenesedett, fekete csizmái a földön landolva
puffantak, szúrós tekintetét felém fordította. Ha azt hitte ez majd megállít,
nagyot tévedett. Sajnos a kisebbik Scuderi lány az utamba állt egy kacér
mosollyal az arcán.
– Megnézhetem a fegyvered?
Ha Gianna tette volna fel ezt a kérdést, számtalan helytelen válasz jött
volna a nyelvem hegyére, de Liliana túl fiatal volt hozzájuk képest. Milyen
egy elvesztegetett lehetőség.
– Nem, nem nézheted – mondta Aria, mielőtt előrukkolhattam volna
valami fiatal fülek számára megfelelő válasszal. Mindig olyan illemtudó ez
a lány. Köszönöm Istenem, hogy apánk Lucának szánta és nem nekem.
– Nem lehettek egyedül velünk – motyogta Gianna, szemei köztem és
Luca között jártak. Francba, ő tényleg teljesen más volt. – Ez nem
helyénvaló.
Luca nem tűnt tőle túl lenyűgözöttnek. Egyértelmű volt, hogy az idegein
táncolt. Még valami, ami közös bennünk.
– Hol van Umberto? Nem őriznie kellene ezt az ajtót? – kérdezte a
bátyám.
– Valószínűleg vécén van, vagy cigi szünetet tart.
Majdnem elnevettem magam. Milyen idióták dolgoznak Scuderinek. Úgy
látszik Chicagoban teljesen más szabályok uralkodnak. Elmondhatom, hogy
Luca a kitörés szélén állt. Már napok óta ilyen volt, valószínűleg a golyói
már fel akartak robbanni.
– Gyakran előfordul, hogy védelem nélkül hagy titeket? – kérdezte.
– Oh, mindig – csattant fel Gianna, és a szemét forgatta a nővérére. – Mint
látod Aria, Lily és én minden hétvégén kilógunk, mert fogadtunk, hogy ki
tud több srácot felcsípni.
Nagy szavak ezek egy olyan lánynak, aki valószínűleg még soha nem
látott péniszt életében. Ahogy Luca rám nézett, tudtam, ő is ugyanerre
gondolt. Gianna tényleg nem tud semmit a bátyámról, ha azt hitte, jó ötlet
így gúnyolódni vele. Luca elindult a jegyese felé.
– Váltani akarok veled néhány szót, Aria.
JustBook.fordítva
6
 Gianna egyből talpra ugrott, mint egy nőstény tigris, aki elhatározta, hogy
megvédi a kölykét.
– Vicceltem, az ég szerelmére! – Igazából próbált Aria és Luca közé
kerülni, ami kurvára rossz ötlet volt. Mielőtt Luca elveszti a fejét, csuklón
ragadtam a lányt, és elhúztam az útból.
Gianna kék szemei dühösen rám villantak. Tévedtem. Az arcáról nem
tűntek el a szeplők. Ilyen közelről láthattam az orrát halványan beborító
szeplőit, de ez csak még gyönyörűbbé tette.
– Engedj el vagy eltöröm az ujjaidat! – sziszegte.
Szeretném látni, ahogy megpróbálod. Elengedtem egy mosoly
kíséretében, ami úgy tűnt, csak még jobban feldühítette, már ha az
összeszűkülő szemei erre utaltak.
Luca elkísérte Ariát.
– Gyerünk, hol van a hálószobád?
Gianna köztem és Luca közt kapkodta a tekintetét.
– Felhívom az Apánkat! Ezt nem teheted.
Természetesen Luca leszarta. Scuderi már évekkel ezelőtt neki adta volna
Ariát; biztosan nem érdekelné, ha Luca pár nappal az esküvő előtt a jogait
gyakorolná. Az ajtó becsapódott, és Gianna elindult felé. Megint elkaptam a
kezét, mielőtt még jobban felidegesíti Lucát. Ez a lány tényleg nem tudja mi
a jó neki.
– Adj nekik egy kis privát szférát. Luca nem tépi le a nővéred ruháit az
esküvő előtt.
Gianna lerázott magáról.
– Szerinted ez vicces?
– Miről beszélnek? – kérdezte Liliana.
A lakosztály ajtaja kinyílt, és Umberto lépett be tekintetét rám fókuszálva.
Az öreg még mindig nem bocsájtotta meg nekem, hogy inzultáltam a
feleségét három évvel ezelőtt.
– Gianna, Liliana, gyertek ide – mondta élesen.
Felvont szemöldökkel néztem rá. Attól félt, hogy bántom őket? Ha ez lett
volna a szándékom, nem állnának mellettem sértetlenül. Romero a szemeit
forgatta Umberto háta mögött, mire én elvigyorodtam. Még szép, hogy az
öregember kiszúrta, és a keze közelebb araszolt a kés tokjához.
JustBook.fordítva
7
 Csináld csak, vén ember. Úgyis rég volt már részem egy jó harcban.
Lilianna most az egyszer engedelmeskedett, és a testőréhez sétált. Ahogy
várható volt, Gianna a testvére hálószobaajtajánál maradt.
– Luca becibálta a szobájába Ariát. Teljesen egyedül vannak.
Umberto elindult az ajtó felé, de én útját álltam. Romero szorosan
mögötte volt. Nem mintha szükségem lett volna rá, hogy megállítsam az
öreget. Umberto próbált szemkontaktust tartani velem. Legalább tíz centivel
volt alacsonyabb nálam, és nem számított mennyire jól bánt a késsel,
felszabdalom a pengémmel, mielőtt még pislogna egyet. Az ujjaim már
viszkettek, hogy megtegyem.
– Még nem házasok – mondta, mintha ez újdonság lenne nekem.
– A szüzessége biztonságban van a bátyámmal, ne aggódj.
Umberto ajkai elvékonyodtak. Volt egy olyan érzésem, ő ugyanannyira
el akarta kezdeni a harcot, mint én. Mielőtt a dolgok szórakoztatóvá válhattak
volna, a háló ajtaja kinyílt, és Aria kisétált. Úgy nézett ki, mint aki szellemet
látott. Lucára néztem. Most komolyan halálra kellett ijesztenie a jegyesét pár
nappal a lagzi előtt?
– Mit csinálsz itt? – kérdezte Umberto.
– A jövőben jobban kell figyelned, és a lehető legrövidebb szüneteket kell
tartanod – szólt rá Luca.
– Csak néhány percre mentem el, és ott voltak az őrök a többi ajtó előtt.
Megunva a vitájukat visszatért a figyelmem a vöröskére.
Gianna kezeit a csípőjére tette és kidüllesztette a mellkasát. Valóban
olyan teste volt, amiért érdemes meghalni. Azon gondolkodtam, talán
Scuderi már odaígérte valami lúzernek a Szervezetből.
A tekintetünk találkozott.
– Mit bámulsz?
Hosszadalmasan végignéztem rajta.
– A dögös testedet.
– Akkor nézd tovább. Mert csak ennyi közöd lesz a dögös testemhez.
– Állj le – mondta Umberto figyelmeztetően.
Giannának igazán nem kellett volna ezt mondania. Én mindig is élveztem
a vadászatot. Míg Luca nem vesződött egyetlen lánnyal sem, addig én jobban
preferáltam a nehéz hódításokat.
JustBook.fordítva
8
 Gianna összeszűkült szemeivel követett engem, ahogy Lucával és
Romeróval elhagytuk a lakosztályt. Nevettem magamban. Tüzes a kicsike.
Luca felsóhajtott.
– Ne mond nekem, hogy a vörösre hajtasz, mert ő csak púp a hátunkon.
– És akkor? Biztosan érdekesebbé tenné az életemet.
– Mi van?! Elbánni az oroszokkal és minden nap új nőt vinni az ágyadba
nem elég neked?
– Szeretek néha változtatni a dolgokon.
– Nem lehet a tiéd. Ő tabu. Nem fogom apánknak azt mondani, hogy
háborút provokáltál a Szervezettel, mert letapiztad Scuderi lányát. Csak egy
módon kaphatnád meg és vihetnéd ágyba a vöröskét, ha elvennéd, de az nem
fog megtörténni.
– Miért nem?
Luca megállt.
– Mondd, hogy csak viccelsz!
Vállat vontam. Még nem igazán akartam megnősülni, vagy egyáltalán
bármikor, de apám már amúgy is rajta volt az ügyön hónapok óta. Minden
nő, akit megemlített, pokolian unalmas volt.
Luca megragadta a vállamat.
– Nem fogod megkérni ma este a lánya kezét Scuderitől.
– Ez parancs? – kérdeztem gyorsan.
– Nem, egy jó tanács – mosolygott Luca. – Ha parancs lenne, csak azért
is megtennéd, hogy idegesíts engem.
– Már nem vagyok egy forró fejű tinédzser fiú! – Vigyorogtam, mert Luca
túl jól ismert.
– Csak azt akarom, hogy gondold át. Talán most még Gianna ribancságát
elbűvölőnek találod, de nem hiszem, hogy pár napnál tovább tartana.
Ismerlek. Abban a pillanatban, amint a vadászatnak vége és megkaptad, amit
akartál, elveszted az érdeklődést. De ezúttal örökre vele maradnál.
– Ne aggódj. Szándékomban áll kapura játszani ma. Az majd elfeledteti
velem Giannát.

JustBook.fordítva
9
MÁSODIK FEJEZET

G ianna
Luca és Aria esküvője

Ez az egész esküvő egy komédiához hasonlított. Aria elhúzódott Lucától

és megragadta a kezem abban a pillanatban, ahogy leültünk. Nyilvánvaló
volt, mennyire boldogtalan. Annyira próbálta elrejteni, de számomra világos
volt, mint a nap. Ez persze senkit nem érdekelt. Már bevett szokás volt, hogy
a mennyasszonyt belekényszerítették a házasságba, amiből következett a
boldogtalanság. Soha senki nem kérdezte mi mit akarunk. Soha senki nem
foglalkozott vele. Még a többi nő sem.
Ekkor fogadtam meg és elhatároztam, hogy be is tartom: én nem fogok
egy szerelem nélküli házasságban kikötni. Nem érdekelt, hogy ez lenne a
kötelességem vagy a becsület ezt diktálta; semmi ebben az Istentelen
világban nem vehet rá a házasságra, csak a szerelem.
Matteo továbbra is felém pillantgatott az asztal másik végéből azzal az
idegesítő, öntelt vigyorával az arcán. Az egész esküvő alatt engem stírölt. El
kellett ismernem, nem éppen rongyosnak nézett ki a világosszürke
zakójában, fehér ingében és öltönynadrágban. Valahogy ez az öltözet még
jobban kihangsúlyozta izmos alkatát. Természetesen leharaptam volna a
saját nyelvem, minthogy valakinek is bevalljam, hogy Matteo kinézetét
elviselhetőnek találtam, főleg úgy, hogy a természete közel sem volt
elviselhető.
Aria az asztal alatt még jobban megszorította a kezemet valami miatt,
amit Luca mondott neki. Figyelmen kívül hagyta, hogy Matteo flörtöl velem.
Mindent figyelmen kívül hagyott, csak a szorongását nem.
Visszaszorítottam a kezét, de a táncparkett megnyílt, és hamar szét is
lettünk választva, ahogy Luca elvezette az első táncukra, mint házaspár.
Gyorsan talpra ugrottam, kétségbeesetten próbáltam elosonni az öböl felé,
ahol egyedül lehetek, de Matteo sarokba szorított a táncparkett szélén
ugyanazzal a pimasz vigyorral markáns arcán. Miért kell a rohadéknak ilyen
jól kinéznie?

JustBook.fordítva
10
 Sötét haja szándékosan volt rendetlen, szemei nagyon sötétek voltak,
majdnem feketék. Lehetetlen volt nem bámulni. Természetesen teljesen
tisztában volt vele, milyen hatással volt a nőkre, és nyilvánvalóan elvárta,
hogy én is körberajongjam. Majd ha piros hó esik.
Meghajolt anélkül, hogy levette volna rólam a szemét.
– Az enyém lehet ez a tánc?
A gyomrom hülyén szaltózott egyet vigyora láttán. Lezserebb volt, mint
a legtöbb Made Men, de az volt az érzésem, hogy ez csak álca Talán
tökéletesítette a szomszéd-fiú-jártasságát, a felszín alatt viszont egy
ragadozó rejtőzött várva, hogy lecsaphasson. Nem akartam az áldozata lenni.
Apám figyelt a helyéről az asztalnál, így nem volt más lehetőségem, mint
bólintva elfogadni Matteo ajánlatát vagy megkockáztatni egy hatalmas
jelenetet. Nem mintha érdekelt volna, de nem akartam még több stresszt
okozni Ariának. Már így is feszült volt.
Matteo megfogta a kezem, tenyerét pedig a derekamon nyugtatta, bőrének
melege átszivárgott ruhám vékony szövetén. A gyomrom összeszorult, de az
arcom az unalom maszkja mögé kényszerítettem. Utáltam, ahogy a testem
Matteóra reagált. Ha engedték volna, hogy más fiúkkal is érintkezzek, akkor
valószínűleg Matteótól sem lennék lenyűgözve. Ugye?
Felpillantottam rá. Innen közelről láttam, hogy a szemei sötétbarnák
voltak, szinte teljesen fekete külső karimával. Sűrű, fekete szempillái voltak
arcán és állán borosta árnyéka rajzolódott ki. A mosolya kiszélesedett, én
pedig elfordítottam a fejem a táncoló vendégekre koncentrálva. Mindenki
nevetett és mosolygott, jól érezték magukat. Kívülről csodálatos
ünnepélynek tűnt. Könnyű volt elragadtatni magukat a kastély kertje láttán,
amely tökéletesen fel volt díszítve. Olyan átkozottul könnyű volt hagyni,
hogy az óceán felől hozzánk sodródó szellő elragadja a valóságot. Csak egy
olyan helyszín, mint amit a Hampton-vidék nyújthatott, győzhetett meg róla
bárkit, hogy az élet egy álom.
Én jobban tudtam.
Matteo még közelebb húzott, a testünk teljesen összeért, így éreztem
minden izmát, épp úgy, mint a mellénye alá rejtett fegyvereit. Ficánkolni
kezdtem, bár egy részem közelebb akart hajolni, közelebb akart kerülni és

JustBook.fordítva
11
magának akarta az ajkát egy csókra. Ez lett volna az esküvő botránya,
kétségtelen.
Apám felrobbanna. Ez majdnem elég volt ahhoz, hogy meg is tegyem.
Miért kellene a lányoknak az esküvőig várniuk az első csókkal? Nevetséges.
Sajnáltam Ariát, amiért az első csókját az egész násznép előtt kellett átélnie.
Ez velem nem történhet meg. Nem érdekelt, kit kell megvesztegetnem, hogy
megcsókoljon.
Matteo lehajolt huncut mosolyra húzva a száját.
– Gyönyörűen nézel ki, Gianna. A bosszús kinézet jól megy a ruhádhoz.
Mielőtt még megállíthattam volna magam, kitört belőlem a nevetés.
Próbáltam köhögéssel elfedni, de Matteo nem vette be az arckifejezéséből
ítélve. Francba. Összeszűkítettem a szemem – hiába. Úgy döntöttem, hogy
nem veszek tudomást Matteóról a táncunk hátralevő részében, remélve a
testem is majd így tesz, de aztán a rohadék elkezdte előre-hátra mozgatni a
hüvelykujját a hátamon, amitől minden idegvégződésem életre kelt.
Meg akartam csókolni, de nem csak azért, hogy bosszantsam apámat, és
minden más férfit a világunkban, aki azt hitte a nőket pórázon tartani rendben
van. Azért akartam megcsókolni, mert nagyon finom illata volt és épp ezért
kellett minél hamarabb eltűnnöm mellőle.
Sajnos Matteo úgy tűnt, hogy az őrületbe akar kergetni, mert az első
táncunk után képes volt még kettőt lopni tőlem és legnagyobb
bosszúságomra a testem nem hagyta abba a közelségére való reagálást. Volt
egy olyan érzésem, hogy tudta, és ezért simogatta tovább a hátamat, de nem
tudtam anélkül megkérni, hogy fejezze be, hogy beismertem volna, zavar és
valahogy egy részem nem akarta, hogy abbahagyja.
Már majdnem éjfél volt, mire az emberek elkezdtek kiabálni Lucának,
hogy vonuljon vissza Ariával. Aria nem tudta elrejteni a pánikját. Mikor
felállt, hogy megfogja Luca kinyújtott kezét, a tekintete találkozott az
enyémmel, de aztán Luca már vezette is el a tömegesen kiabáló férfiakkal a
nyomukban. A düh végigsöpört rajtam. Feltápászkodtam, eltökélten, hogy
követem és segítek neki. Anyám megragadta a csuklóm, hogy visszarántson.
– Ez nem a te dolgod, Gianna. Ülj vissza.

JustBook.fordítva
12
 Ránéztem. Nem neki kellett volna megvédenie minket? Ehelyett úgy
figyelt, hogy a szeme sem rebbent. Elfordultam, undorodtam tőle és
mindenkitől körülöttünk.
Apám Salvatore Vitiello mellett állt, aki valami olyasmit kiabált: – Vért
akarunk látni a lepedőn, Luca!
Majdnem nekiestem. Micsoda szemétláda. New York és a beteges
hagyományaik. Apám figyelmeztető pillantása ellenére megfordultam és
követtem a férfiakat. Luca és Aria már majdnem a háznál voltak és nehéz
volt átverekedni magam a férfi vendégeken, hogy odaérjek hozzájuk. Még
abban sem voltam biztos, hogy pontosan mit fogok tenni, ha elérem őket.
Aligha tudnám Ariát berángatni a közös szobánkba és bezárni az ajtót. Ez
senkit nem állítana meg, legkevésbé Lucát. Az a fickó egy vadállat volt.
Néhány férfi kéjes megjegyzésekkel illetett, de nem törődtem velük,
tekintetemet szilárdan Aria szőke hajára összpontosítottam. Már majdnem
elértem a tumultus elejét, mikor Aria eltűnt a fő hálóban és Luca bezárta az
ajtót. Elakadt a lélegzetem, aggodalom és düh vette át a szerepet a testemben.
Nem tudtam eldönteni, hogy beviharozzak-e a szobába, hogy szétrúgjam
Luca seggét, vagy olyan messze rohanjak, amennyire csak tudok, így nem
kell hallanom, mi zajlik az ajtó mögött. A legtöbb férfi vendég már úton volt
kifelé, hogy folytassák az ivást, csak Matteo, aki undorító javaslatokat kiabált
az ajtón keresztül, és néhány fiatalabb New York-i Made Men volt még itt.
Hátráltam, tudva nem tehetek semmit Ariáért, és ezt mindennél jobban
utáltam. A múltban oly sokszor védett már meg apánktól és most, mikor neki
lenne szüksége rám, képtelen voltam segíteni neki.
Elhatároztam, hogy a hálószobámba megyek ahelyett, hogy
visszamennék a buliba. Nem volt hangulatom szembenézni a szüleimmel.
Csak hatalmas veszekedésbe kerülnék apámmal és erre ma tényleg nem volt
szükségem. Mielőtt elindulhattam volna a folyosón a szobám felé, két srác
állt az utamba. Nem tudtam a nevüket. Nem voltak sokkal idősebbek nálam,
talán tizennyolcak lehettek. Az egyikük még büszkélkedett némi babahájjal
és pattanásokkal. A másik magasabb volt és inkább fenyegetőnek tűnt.
Próbáltam kikerülni őket, de a magasabb elállta az utamat.
– Picsába – mondtam ránézve a két idiótára.

JustBook.fordítva
13
 – Ne légy ünneprontó, Piroska. Vajon ott lent is vörös vagy? – mutatott a
lábam közé.
Az ajkaim az undortól megrándultak. Mintha nem hallottam volna már
ezeket a szavakat.
A pattanásos srác felhorkantva nevetett.
– Megpróbálhatnánk kideríteni.
Hirtelen Matteo termett ott. Fejszorításba fogta a magas srácot és egy
hosszú, éles kést nyomott az ágyékához. – Vagy – mondta hátborzongatóan
nyugodt hangon – megpróbálhatnánk kitalálni mennyi időbe telik, amíg
elvérzel, mint egy disznó, miután levágtam a farkad. Ez hogy hangzik?
Kihasználtam az alkalmat és beletérdeltem a pattanásos srác golyóiba.
Felkiáltott és térdre rogyott. Valószínűleg nem kellett volna ennyire
élveznem, mint amennyire tettem.
Matteo sötét szemöldökeit felhúzva kérdezte.
– Akarsz egy kört ezzel is?
Nem kellett kétszer mondania. Inkább meglendítettem a lábam és a másik
srácot is térdre küldtem. Mind a ketten félelemmel teli szemmel néztek fel
Matteóra, teljesen figyelmen kívül hagyva engem.
– Tűnjetek el, mielőtt elvágom a torkotokat – mondta Matteo.
Elhúztak, mint a farkukat behúzott kutyák.
– Ismered őket? – kérdeztem.
Matteo eltette a kését. Nem tűnt már olyan részegnek, mint a partin. Talán
az egész csak a látszat kedvéért volt. Egy gyors pillantás után rájöttem, hogy
egyedül vagyunk a ház ezen részén, és attól, ahogy a szívverésem felgyorsult
és a gyomrom remegett, tudtam, hogy ez tényleg nem túl jó ötlet.
– Két katonánk gyerekei. Még nem is Made Menek.
Beavatni őket a maffiába valószínűleg nem teszi őket jobb emberré.
– Elbírtam volna velük – mondtam.
Matteo megint a testem stírölte.
– Tudom.
Nem erre a válaszra számítottam, és nem is voltam benne biztos, hogy
nem csak a bolondját járatja velem.
– Vicces, egyik percben játszod a csillogó páncélos lovagot, utána pedig
bátorítod a bátyád, hogy szexuálisan inzultálja a nővérem.
JustBook.fordítva
14
 – Lucának nincs szüksége bátorításra, higgy nekem.
– Rosszul vagyok tőled. Ettől az egésztől.
Megfordultam és elrohantam, de Matteo gyorsan utolért ésa falnak
támasztott karjával elállta az utam.
– A nővéred rendben lesz. Luca nem gonosz a nőkkel.
– Ennek meg kellene nyugtatnia?
Matteo vállat vont.
– Ismerem a bátyám. Ariának nem esik bántódása.
Az arcát kutattam. Komolynak tűnt. Hinni akartam neki, de abból, aminek
eddig szemtanúja voltam, Luca minden volt, csak kedves nem. Brutális volt,
kegyetlen és hideg.
– Kibaszottul meg akarlak csókolni – mondta Matteo túlfűtött hangon,
megdöbbentve.
A szemem tágra nyílt. Ő nem mozdult. Csak állt előttem a falnak
támasztott kezével és sötét szemeit belefúrta az enyémbe. Nem voltunk
jegyesek, hála Istennek, ezért így beszélnie velem igencsak illetlenségnek
számított. Apám kiakadt volna, ha ezt hallja. Aggódnom kellett volna,
legalábbis zavarban kellett volna lennem a szavai miatt, de ehelyett azon
kezdtem el gondolkodni, milyen lenne megcsókolni valakit. A lányok az
osztályomban már túl vannak ezen és sok máson is. Csak Aria, én és más
lányok a Szervezet családjaiból voltak testőrökkel védve. Milyen lenne
megcsókolni valakit, aki tiltott? Megtenni valamit, amit egy rendes lány nem
tenne?
– Akkor miért nem teszed? – hallottam magam kimondani a szavakat. A
vészcsengők megkondultak a fejemben, de nem foglalkoztam velük.
Ez az én választásom volt. Ha nem azok lennénk, akik, ha nem ebbe az
elcseszett világba születtünk volna, ha Matteo nem Made Man és gyilkos
lenne, talán még bele is esnék. Ha úgy találkoztunk volna, mint két normális
ember, talán jelenthetnénk valamit egymásnak.
Matteo közelebb jött. Valamiért hátrálni kezdtem, míg bele nem ütköztem
a falba, de Matteo követett és hamarosan csapdába estem a hideg kő és a teste
között.
– Mert vannak a világunknak szabályai és a megszegésük
következményekkel jár.
JustBook.fordítva
15
 – Nem olyannak nézel ki, mint aki ragaszkodik a szabályokhoz.
Nem tudom, miért bátorítottam. Nem szomjaztam a figyelmére. Kiutat
akartam ebből kibaszott világból és az emberitől. Kapcsolatba kerülni
valakivel, mint ő ezt lehetetlenné tenné.
Matteo sötéten mosolygott.
– Nem ragaszkodom.
Az arcom felé nyúlt és lassan végighúzta az ujjait a hajamban.
Megborzongtam a puha érintéstől. Nem is kedveltem Matteót, igaz?
Idegesítő volt és arrogáns, aki soha nem tudta mikor fogja be.
Olyan, mint te.
De a testem többet akart. Megfogtam a mellényét, az ujjaim összegyűrték
a puha anyagot.
– Én sem. Nem akarom az első csókom a férjemnek tartogatni.
Matteo halkan felnevetett, de annyira közel volt, hogy inkább éreztem,
mint hallottam.
– Ez rossz ötlet – dörmögte, az ajka egy hüvelyknyire volt az enyémtől, a
szemei sötétek s a szokott játékosságtól mentesek.
A belsőm fel akart gyulladni a szükségtől.
– Nem érdekel.
Matteo megcsókolt, először csak lágyan, mintha nem lenne biztos benne,
hogy komolyan gondoltam. Megrántottam a mellényét, azt akartam, hogy
hagyja abba az óvatoskodást. Matteo nekem nyomta a testét, a nyelve az
ajkaim közé csúszott és körözött az enyémmel, nem adva időt gondolkodni
mit is művelek. Whiskey íze volt és valami édesebb, mint a legfinomabb
whiskey-s trüffel, amit el tudok képzelni. A teste meleget és erőt sugárzott.
A keze a nyakamon volt, ahogy a szája vágyat ébresztett a testemben.
Istenem, tudom már apám miért nem akar férfiakat a közelünkben. Most,
hogy már tudtam, milyen jó érzés csókolózni, soha nem akartam abbahagyni.
Valaki zihált, és mi ketté váltunk Matteóval. Még mindig kábult voltam,
mikor a tekintetem a húgomra, Lilyre fókuszált, aki lefagyva állt a folyosón,
biztosan útban a szobája felé. A szemei tágra nyíltak.
– Bocsánat! – bökte ki, majd tett pár bizonytalan lépést felénk. – Ez azt
jelenti, hogy össze fogtok házasodni?
Felhorkantam.
JustBook.fordítva
16
 – Nem, nem azt. Nem megyek hozzá. Ez nem jelent semmit.
Matteo felém lövellt egy pillantást, és majdnem elszégyelltem magam
goromba szavaim miatt, de ez volt az igazság. Nem szándékoztam egy Made
Menhez menni, nem számít mennyire jól csókol vagy hogy meg tud
nevettetni. A férfiak a mi világunkban mind gyilkosok és kínvallatók voltak.
Nem voltak jó emberek, de még tisztességesek sem. Rosszak voltak,
elrothadva a magig. Ezen semmi nem változtathatott. Talán alkalomadtán el
tudták játszani az átlagos srácot, különösen Matteo, de végeredményben ez
csak maszk volt.
Matteo Lilyhez fordult.
– Ne mondd el senkinek, amit láttál, rendben?
Arrébb csúsztam mellőle, mert kellett egy kis távolság közöttünk. Hogy
hagyhattam, hogy megcsókoljon? Talán szerencsés vagyok, és jobban be volt
csiccsentve, mint ahogy bevallaná. Talán holnap reggel nem is fog emlékezni
semmire.
– Oké – felelte Lily szégyenlősen mosolyogva.
Matteo sokatmondó pillantást lövellt felém, mielőtt elhaladt Lily mellett
és befordult a sarkon. Amint eltűnt, Lily felém sietett.
– Megcsókoltad!
– Shhh – mondtam, ahogy az előtéren át haladtunk.
– Aludhatok ma a szobádban? Anyának már mondtam.
– Igen, persze.
– Milyen volt? – kérdezte fojtottan suttogva. – Mármint a csók.
Először hazudni akartam, de aztán az igazság mellett döntöttem.
– Csodálatos.
Lily kuncogott és követett a szobámba.
– Meg fogod újra csókolni?
Akartam, de az egy nagyon rossz ötlet lett volna. Nem akarok neki
tippeket adni.
– Nem, nem fogom újra megcsókolni Matteót.
Tudhattam volna, hogy ennek nem lesz ilyen könnyen vége.

***

JustBook.fordítva
17
 Másnap, néhány órával azelőtt, hogy a családomnak Chicagóba kellett
volna indulnia, Matteo elkapott a szobám előtt. Nem próbált megcsókolni,
de nagyon közel állt hozzám. Könnyű lett volna áthidalni a köztünk lévő
távolságot, megragadni a pólóját és magamhoz húzni. Ehelyett felhúztam a
falaimat és bámultam.
– Mit akarsz?
Matteo csettintett a nyelvével.
– Tegnap este, amikor kettesben voltunk, nem voltál ilyen hideg velem.
– Reméltem túl részeg voltál, hogy emlékezz.
– Sajnálom, hogy csalódást okoztam.
Ha nem hagyja abba ezt az arrogáns mosolygást kitekerem a nyakát, vagy
megcsókolom, még nem döntöttem. Az első számú választás kétségkívül a
jobbik lehetőség volt.
– Csak egyszeri alkalom volt. Nem jelentett semmit. Még mindig nem
csíplek. Csak azért tettem, mert valami tiltott dolgot akartam csinálni.
– Rengeteg más tiltott dolgot csinálhatnánk – mormolta közelebb lépve,
és beborított az illata.
– Nem, köszi.
– Miért, elvesztetted a bátorságod? Megkérhetném apádtól a kezed, ha
eleged van a tiltott dolgokból.
– Jól van – mondom szarkasztikusan. – Soha nem megyek hozzád, ezt
megígérem. És most, hogy Aria New Yorkban ragadt, apám úgysem küldene
el.
Matteo mosolygott.
– Ha te mondod.
Túlzott magabiztossága harapóssá tett. Megböktem az ujjammal a
mellkasát.
– Azt hiszed ellenállhatatlan vagy, igaz? Pedig nem vagy. Te meg Luca
meg a többi férfi a kicseszett maffiában azt hiszi, milyen nagyszerű vagy.
Hadd mondjak valamit: ha nem lennél kibaszott gazdag és nem lenne nálad
egy kibaszott fegyver bárhová is mész, nem lennél jobb, mint bárki más
odakint.

JustBook.fordítva
18
 – Még mindig helyes lennék és meg tudnám ölni az összes nyúlbélát a
saját kezemmel. Mi van veled, Gianna? Mi lennél a családod védelme és
apád pénze nélkül?
Mély levegőt vettem. Valóban, mi lenne velem mindezek nélkül? Semmi.
Soha nem kellett tennem semmit egyedül, nem mintha meg lett volna
engedve, vagy nem lett volna késztetésem.
– Szabad.
Matteo felnevetett.
– Soha nem leszel szabad. Egyikünk se. Mindannyian be vagyunk zárva
a világunk szabályai közé.
Ezért akarok kijutni ebből a világból.
– Lehet. De a veled kötött házasság soha nem lesz az én ketrecem.
Elindultam, nem adva neki lehetőséget a válaszra.

JustBook.fordítva
19
HARMADIK FEJEZET

Matteo

Talán Gianna nem értette még, de a házasság lenne a börtöne, nem

számított, hogy akarta-e vagy sem.
Tegnap este a csókunk után visszatértem a partira, hogy eszméletlenre
igyam magam, mikor összetalálkoztam a rohadék apámmal és Rocco
Scuderivel, akik Giannáról beszélgettek és a róla szóló terveiről, hogy
hozzáadja valami öreg szivarhoz, aki a nőkkel szemben tanúsított
keménykezűségéről volt híres. Akkor nem mondtam semmit, mert ismertem
Apámat. Ha azt gondolta volna, hogy akarom Giannát, mert kívántam,
kedveltem vagy meg akartam védeni őt egy rosszabb sorstól, soha nem
egyezett volna bele, hogy összeálljak vele.
Most reggel, a lepedő bemutatása után Lucát kerestem, akit úton a fő
hálószoba felé találtam meg Ariával az oldalán.
– Szerelmes madárkáim el kell halasztanotok a találkátokat. Beszélnem
kell veled, Luca – mondtam.
Luca és Aria megfordultak. Aria arca vörös lett és aggodalommal vegyes
szégyenkezéssel nézett fel a bátyámra. Rám bámult, mielőtt lenézett volna a
feleségére.
– Menj előre. Nézd meg, hogy a szobalányok összepakolták-e az összes
holmidat. Nemsokára visszajövök.
Aria gyorsan eltűnt a hálószobában.
– A lepedő hamis volt, nemde? Az én nagy, gonosz tesóm megkímélte a
kis szűz menyasszonyát.
Luca vicsorgott, ahogy közelebb lépett hozzám.
– Halkítsd le a kibaszott hangod!
– Mi történt? Annyit ittál, hogy nem tudtad felállítani?
– Baszd meg. Mintha az alkohol bármikor is visszatartott volna – mondta.
– Akkor mi van?
Luca áthatóan pillantott rám.
– Elkezdett sírni.

JustBook.fordítva
20
 Kuncogtam. A karja körüli késtartóért nyúltam és megemeltem kicsit,
feltárva egy apró vágást. Luca elrántotta a karját.
– Megvágtad magad.
Luca úgy nézett rám, mint aki azt fontolgatta, hogy felkaszabol falatnyi
darabokra. Mivel még mindig szükségem volt rá, ezért elhatároztam, hogy
minimalizálom a gúnyolódást.
– Tudtam. Mondtam is tegnap Giannának, hogy nem kell aggódnia Aria
miatt. A bajba esett leánykák az érzékeny pontod.
– Nekem nem… – A homlokát ráncolta. – Egyedül voltál Giannával?
Bólintottam, majd arrébb vezettem a szobától, hátha Aria hallgatózna.
Mindent elmondana a húgának.
– Megcsókoltam és még finomabb, mint amilyennek látszik.
– Kurvára nem hiszem el, hogy több akcióban volt részed, mint nekem a
saját nászéjszakámon – motyogta Luca.
– A hölgyek nem tudnak ellenállni a sármomnak.
Megragadta a vállam.
– Ez nem vicc tárgya, Matteo. A Szervezet nem fogja viccesnek találni,
ha körbejársz és megfosztod a lányaikat a szüzességüktől.
– Senkinek sem vettem el a szüzességét. Csak megcsókoltam.
– Ja, mintha ezzel vége is lenne.
– Le akarok feküdni vele, de nem vagyok idióta.
Tényleg? sugallta Luca arckifejezése.
– Feleségül akarom venni.
Luca hirtelen megállt.
– Mondd, hogy csak viccelsz.
– Nem viccelek. Ezért van szükségem a segítségedre. Apánk nem fog
Scuderivel a nevemben beszélni, ha azt gondolja, hogy Giannát nem
rosszindulatból vagy bosszúból akarom. Ismered milyen.
– Akkor mit akarsz, mit tegyek?
– Segíts meggyőzni, hogy Gianna gyűlöl engem, és megsértett, és azért
akarom elvenni, hogy megkeserítsem az életét.
– Nem ez az igazság? A csaj ki nem állhat és te pontosan ezért akarod őt.
Mennyiben különbözik ez attól a verziótól, amit apánknak fogunk
elmondani?
JustBook.fordítva
21
 – Nem akarom tönkretenni.
Luca kételkedve nézett.
– A végeredmény ugyanaz lehet. Az a lány az őrületbe fog kergetni, ugye
tisztában vagy vele? Nem vagyok biztos benne, hogy akarom őt New
Yorkba.
– Majd megbirkózol vele. És Aria is boldog lesz, hogy a húga vele van.
– Tényleg azt hiszed, hogy ezt jól átgondoltad, igaz?
– Igen. Apánk amúgy is valami ribancot választana nekem, aki engem
tesz nyomorulttá.
– Tehát inkább te választod ki a ribancot, aki megnyomorít.
Leráztam a kezét.
– Gianna nem ribanc.
– Meg akarsz ütni miatta – felelte Luca torz mosollyal.
– Sok minden miatt meg akarlak ütni.
Luca a fejét rázta.
– Na gyerünk, keressük meg Apánkat.
Végigmentünk a folyosón, le a lépcsőn Apánk irodája felé. Épp kifelé
tartott a szobából. Dühös maszkot erőltettem az arcomra.
– Nem tudom elhinni a kibaszott vakmerőségét.
– Nem tehetsz semmit – mondta Luca, majd apánk felé fordult. – A
Scuderi vöröske provokálta Matteót.
Apám enyhe érdeklődéssel vonta fel a szemöldökét.
– Hogyan?
Betessékelt minket az irodába és becsukta az ajtót.
Úgy tettem, mintha fortyognék, míg Luca előadott egy nevetséges
történetet, aminek a vége az lett, hogy Gianna azt mondta nekem az apja
sosem adná New Yorknak és senki sem tudná másról meggyőzni.
– Úgy hangzott, mintha alatta való lennék, mintha mi alatta valóak
lennénk. Azt akarom, hogy a ribanc megfizessen. Nem érdekel mit akar, az
ágyamban akarom.
Izgatottság villant Apánk szemében. A szadistája elhitte ezt a szarságot,
mert az ő kifordult, hataloméhes szadista elméjében ennek volt értelme.

JustBook.fordítva
22
 – Gondolom beszélhetek Scuderivel. Örülni fog, hogy megszabadulhat
tőle. Kezelhetetlen. – Mosolya kiszélesedett. – Tanítanod kell neki egy kis jó
modort, Matteo.
– Ne aggódj – mondtam. Sok mindent tanítanék neki.
Két nappal később az apám és Scuderi megegyeztek: Gianna az enyém
volt. Most már csak a megfelelő időt kell megtalálnom, hogy elmondjam
neki.
***
G ianna

Néha éjszaka, mikor újra átéltem a csókunkat, azon tűnődtem, hogy én és

Matteo mégsem vagyunk olyan rosszak egymásnak. De aztán Aria telefonált
és elmondta, hogy Luca megcsalta és ez volt az ébresztő, amire kétségbe
esetten szükségem volt. A Made Menek mindig gyilkoltak, csaltak és mindig
tönkretettek mindent, amihez csak hozzáértek. Nem hagynám senkinek,
hogy így bánjon velem. Még csak esélyt sem adnék, hogy megpróbálják.
Nem számított, hogy a testem mennyire meg akarta újra csókolni Matteót,
megígértem magamnak, hogy el fogom taszítani. Egy csók is túl sok volt. Ha
megint közel engedném magamhoz, soha nem engedne el.
Persze, amikor pár héttel Aria esküvője után ellátogattam New Yorkba,
Matteo ott volt Luca lakásán, hogy velünk vacsorázzon. Az arcán feltűnő
vigyortól felforrt a vérem, mikor Aria az asztalhoz vezetett. Elmondta
bárkinek is a csókunkat? Én még Ariának sem mondtam el, pedig neki
mindent el szoktam. Ez egy hosszú vacsora lesz.

***
Másnap meggyőztem Ariát vigyen el egy klubba táncolni, mivel
kétségbeesetten el akartam felejteni Matteót. Ez volt az első ízelítőm milyen
is a szabadság, és ember, nagyon jól esett. Nem olyan finom, mint Matteo,
emlékeztetett egy idegesítő hang a fejemben, de ezt hamarosan elnyomták a
táncparkettet betöltő ütemek a Sphere-ben. Felemelő élmény volt, hogy
idegenek méregetnek és akarnak engem. Még soha nem voltam ilyen szexin
felöltözve, soha nem engedték, és nem tehettem róla, de furcsán erősnek

JustBook.fordítva
23
éreztem magam ettől. Épp egy magas sráccal táncoltam, amikor hirtelen
ellökték, nem más, mint Matteo kibaszott Vitiello.
– Mi a faszt csinálsz? – vicsorgott rám.
– Te mi a faszt csinálsz? Ez nem a te dolgod!
A táncpartnerem visszanyerte az egyensúlyát és felénk lépett, de mielőtt
bármit mondhatott volna Matteo a bordái alá vert térdre kényszerítve őt, majd
a két kidobó már ott is termett és elcipelték a srácot.
Döbbent csendben álltam.
– Elment a kibaszott eszed?
Matteo közelebb hajolt hozzám megfogva a felkaromat.
– Soha többé nem csinálsz ilyet. Nem fogom hagyni, hogy más pasikkal
kavarj.
– Nem kavartam senkivel, csak táncoltam!
Aztán a szavai értelmet nyertek.
– Más pasikkal? Szóval azt hiszed, mert egyszer csókolóztunk
megmondhatod mit kezdjek az életemmel? Újdonság: nem vagyok a tiéd,
Matteo.
Önelégülten vigyorgott.
– Ó, dehogynem.
Sötét szemei végigvándoroltak a valamit alig takaró ruhámon meztelen
lábaimon időzve.
– Minden centimétered az enyém.
Leráztam a szorítását.
– Te megőrültél. Hagyj békén!
Követte Lucát egy szó nélkül, de velem hagyta az egyik ostoba pávián
kinézetű testőrét. Annyira dühös voltam, hogy legszívesebben utána
rohantam és porrá zúztam volna.
Ehelyett Aria felé mentem, aki elveszettnek tűnt, ahogy mozdulatlanul
állt a táncparkett közepén.
– Az a seggfej – motyogtam.
Tekintete egy pillanat múlva megállapodott rajtam.
– Ki?
– Matteo. A pasinak van képe azt mondani nem táncolhatok más
férfiakkal. Mi ő? A gazdám, bassza meg. – Aria a távolba meredt. – Jól vagy?
JustBook.fordítva
24
 Bólintott.
– Persze, menjünk a bárba.
Luca két ölebe, Romero és Cesare követett minket, ezért Aria rájuk
ripakodott.
– Tudnátok minket távolabbról figyelni? Az őrületbe kergettek.
Ledöbbentem, csak néztem, ahogy elsiet a bárhoz és italokat rendel
nekünk. Romero és Cesare sasszemekkel figyeltek minket messziről. Ennyit
arról, hogy szabadnak és jól érezzük magunkat. A harag, amit Matteo iránt
éreztem ismét felszínre tört, de visszanyeltem. Nem hagyom, hogy
tönkretegye az estét.
– Mehetsz táncolni – mondta Aria ingatag mosollyal, és úgy kapaszkodott
az italába, mintha az lenne a mentőkötele.
– Pár perc múlva. Sápadtnak tűnsz.
– Jól vagyok.
Nem úgy tűnt, mint aki jól van és nem voltam benne biztos, hogy miért
nem akarta elmondani, mi bántja. Ámbár tényleg nem volt jogom
panaszkodni. Elvégre még mindig nem mondtam el neki a csókot.
– Nagyon ki kell mennem a mosdóba – mondtam jó pár percnyi csend
után.
– Én még üldögélek pár percet.
Tétováztam azon tűnődve, jó ötlet-e ott hagyni, de nem úgy tűnt, mintha
egyedül lett volna. Végül is, Romero soha nem veszítette szem elől, hála
Luca birtoklási vágyának.
A bár hátsó része felé vettem az irányt, ahol a mosdók voltak, próbáltam
nem elveszíteni a fejem Cesare miatt, aki olyan volt, mint egy idegesítő
árnyék. Mikor pár perc múlva visszatértem a bárhoz, elszabadult a pokol.
Aria dülöngélt, Cesarénak kellett megtartania míg Romero a kését épp
beleszúrta valami mocsok lábába.
– Követni fogsz minket. Ha megpróbálsz megszökni, meghalsz – morgott
rá Romero.
– Aria? – suttogtam, a szívem a mellkasomban dobogott. Nem úgy tűnt,
mint aki hall engem.
– Vidd az italát, de ne igyál belőle – mondta Cesare.

JustBook.fordítva
25
 Felkaptam a poharat túlzottan megrendülve ahhoz, hogy bosszankodjak a
lekezelő hangnemén.
Elindultunk hátra, majd le a pincébe. Ariát alig tartották meg a lábai.
Végig mellette maradtam. Mikor egy irodafélébe értünk, tekintetem Matteón
állapodott meg, aki egy székben lebzselt. A szemei rám fókuszáltak, mielőtt
szemügyre vette volna a jelenet többi részét is. Felpattant.
– Mi folyik itt?
– Valószínűleg Rohypnol1– mondta Romero.
Rohypnol? Összehúzott szemekkel néztem a rohadékot, aki bedrogozta a
nővéremet. Bántani akartam, de Matteo arckifejezése világossá tette, teljesül
a kívánságom. A szemei ígéretet tartogattak számomra. Tudom, ez beteges,
de ettől még jobban meg akartam csókolni.
Valami nagyon nem volt rendben velem.

***
Ariát és engem elküldtek, mielőtt Luca és Matteo elkezdett volna
foglalkozni a fattyúval, és Romero kikísért minket a hátsó ajtón a terepjáró
felé. A szívem összeszorult, ahogy elhelyezkedtem a hátsó ülésen Aria
fejével az ölemben. Olyan tehetetlen volt. A haját simogattam, miközben
hallgattam összefüggéstelen motyogását. A gondolat, hogy valaki bántani
akarta nagyon megijesztett. Ez valószínűleg az első eset volt, amikor hálás
voltam a testőrökért. Nélkülük az a beteg fasz elrabolta volna Ariát és
megerőszakolta volna. De tudtam, hogy megkapta, amit érdemelt, és ez
furcsa módon nem volt baj. Gyűlöltem a maffiát és amit képviselt, de
pillanatnyilag nem tudtam sajnálni Aria támadóját. Talán ez annak a jele volt,
hogy ez az élet milyenné formált engem, annak a jele, hogy milyen elcseszett
vagyok. Nem tudtam kiverni a fejemből Matteo arcát. Azt a pislákoló
izgalmat, ahogy elővette a kését mielőtt Ariával elhagytuk a szobát. Ő és
Luca mindketten szörnyetegek voltak. Még nem voltam benne biztos,
melyikük a veszélyesebb. A legrosszabb az volt, hogy egy részem vonzódott
Matteo szörnyeteg oldalához.

***
1
receptre kapható nyugtatószer, randidrog
JustBook.fordítva
26
 Majdnem egy hónap telt el azóta, hogy utoljára láttam Matteót. Valahogy
a szavai, miszerint a tulajdona vagyok nem hagytak nyugton. Ahányszor újra
éltem a csókunkat mindig előhúztam a gondolataim közül, hogy a dühöm
elmossa a testemben érzett bármiféle vágyakozást. Az egyetlen ok, amiért
még mindig emlékeztem arra a hülye csókra az volt, hogy otthon a dolgok
elég rosszul alakultak. Folyamatosan veszekedtem Apámmal, legtöbbször a
szokásom miatt: ami a szívemen a számon, akárcsak ma.
– Leszarom, hogy mit várnak el tőlem.
Az anyám csitítgatott, szemei tágra nyíltak, de én már nem figyeltem. Ha
Apám még egyszer azt mondja, hogy viselkedjek úgy, mint egy rendes hölgy,
tuti elvesztem a fejem.
– Miért olyan nehéz, hogy az eszedbe vésd? Nem akarok hölgy lenni, és
biztosan nem akarok egyszer valami maffiózó seggfejnek a kis felesége
lenni. Inkább elvágnám a saját torkomat, minthogy így végezzem.
Láttam, hogy jön, de meg sem próbáltam elkerülni. Apám tenyere az
arcomba csapódott. Ez egy volt a könnyedebb pofonjai közül, ami
rendszerint nem volt jó jel. Csak akkor ütött erősen, ha szavakkal nem tudott
megtörni. Ha könnyebben üt meg, valószínűleg nem fog tetszeni, amit
mondani fog. Erősen megszorította a vállamat mígnem találkozott a
tekintetünk.
– Akkor talán keresned kellene egy éles kést, Gianna, mert Vitiello és én
úgy döntöttünk, hogy hozzáadlak a fiához, Matteóhoz.
Tátva maradt a szám.
– Mi?
– Biztos nagy benyomást tehettél rá, mert megkérte az apját, hogy
intézkedjen.
– Ezt nem teheted!
– Dehogynem. És ez nem az én ötletem volt. Matteo hajthatatlan a veled
való házassággal kapcsolatban.
– Az a rohadék.
Apám szorítása erősödött, én pedig összerezzentem. Lily csak bámult
nagy kék szemeivel. Ő és Aria csak néha tapasztalták Apánk durva oldalát.
A pofonokat és a kegyetlenséget általában nekem, a rossz lánynak tartogatta.

JustBook.fordítva
27
 – Pontosan ez az oka, amiért örülök, hogy a fennhatóságunkon kívül
tudhatlak. Ha valamelyik katonánknak adnálak meg kellene büntetnem azt a
valakit közülünk, mert halálra vert a szemtelenségedért, viszont, ha Matteo
Vitiello megkínoz, hogy észhez térj, már nem tartozom érted felelősséggel,
hiszen nem kockáztathatok egy háborút New Yorkkal.
Lenyeltem a fájdalmam. Tudtam, hogy Apa engem kedvel a legkevésbé
és nem mintha az elfogadására vagy a szeretetére lett volna szükségem, de a
szavai mégis fájtak. Anya természetesen nem szólt semmit, csak meredt a
tányérjára, miközben azt a hülye szalvétáját hajtogatta és bontogatta. Lily
szemei megteltek könnyel, de okosabb volt, semmint kinyissa a száját, mikor
Apánk ilyen hangulatban volt. Ő és Aria mindig jobbak voltak az
önfenntartásban, mint én.
– Mikor hoztad meg a döntést? – kérdeztem határozottan, próbálva
leplezni az érzéseimet.
– Matteo és az apja közvetlenül Aria esküvője után kerestek meg.
És hirtelen tudtam Matteo mikor döntötte el, hogy el fog venni: mikor a
csókunk utáni reggelen azt mondtam neki, hogy soha nem mennék hozzá. Az
az arrogáns seggfej nem bírta elviselni a büszkeségét ért csapást. Csak azért
akart elvenni, hogy bizonyítsa: megkap bármit, amit akar, és hatalma van,
míg én csak egy marionett vagyok a maffia kezében.
– Nem leszek sem az ő vagy bárki más felesége. Nem érdekel, mit
mondasz. Nem érdekel, mit mondanak a Vitiellók. Kurvára nem érdekel.
Apám addig rázott, amíg a fülem csengeni nem kezdett.
– Azt teszed, amit mondok, te lány, vagy esküszöm addig verlek míg a
nevedet is elfelejted.
Farkasszemet néztem vele. Soha nem gyűlöltem még annyira senkit, mint
az előttem álló férfit, és mégis, egy részem, valami reménykedő, ostoba,
gyenge részem szerette.
– Miért csinálod ezt? Nem is szükséges. Már odaadtad nekik Ariát a
békéért. Miért kényszerítesz házasságba? Miért nem hagyod, hogy
egyetemre menjek és boldog legyek?
Apám ajkai undorodva felfelé kunkorodtak.

JustBook.fordítva
28
 – Egyetemre menni? Tényleg ennyire hülye vagy? Matteo felesége leszel.
Melegíteni fogod az ágyát és megszülöd a gyerekeit. Vége a történetnek.
Most menj a szobádba, mielőtt elvesztem a türelmem.
Lily könyörögve nézett rám. Ami valaha Aria feladata volt most az övé
lett: távol tartani engem a bajtól. Ha ő nem lett volna, akkor folytattam volna
a harcot. Nem érdekelt, ha Apám újra és újra megver, az nem változtatta
volna meg a véleményem.
Sarkon fordultam és felszaladtam a szobámba, ahol a telefonomért
nyúltam és lerogytam az ágyamra. Gyorstárcsáztam Ariát, aki a második
csörgés után felvette. Meghallva a hangját a visszatartott könnyeim kitörtek.
Legalább a rohadék apánk nem láthatta.
– Aria – suttogtam. A könnyek gyorsabban hullottak.
– Gianna, mi történt? Mi folyik itt? Megsérültél?
– Apánk Matteónak ad. – A szavak olyan nevetségesen hangzottak. Senki
sem értette volna meg a külvilágból. Nem egy bútordarab voltam, amit oda
lehetett adni valakinek, és mégis ez volt az én valóságom.
– Mit értesz azon, hogy neki ad?
– Salvatore Vitiello beszélt Apánkkal, hogy Matteo feleségül akar venni,
és Apánk beleegyezett!
– Elmondta miért? Nem értem. Én már itt vagyok New Yorkban. Nem
kell hozzáadni téged is a Familiához.
– Nem tudom, miért. Talán ezzel akar büntetni, amiért kimondom, amit
gondolok. Tudja mennyire megvetem az embereinket és mennyire gyűlölöm
Matteót. Látni akarja, hogy szenvedek.
Nem pont ez volt igazság. Nem utáltam különösebben Matteót, legalábbis
nem jobban, mint bármelyik más Made Ment. Azt gyűlöltem, amit képviselt
és amit tett, utáltam, hogy megkérte Apámtól a kezemet, mintha az én
véleményem nem is számítana.
– Oh, Gianna. Sajnálom. Talán tudok beszélni Lucával, hogy győzze meg
Matteót, gondolja meg magát.
– Ne legyél naiv, Aria. Luca végig tudta. Matteo bátyja és ő a leendő
Capo. Ilyesmi döntést nem hoz meg a tudta nélkül.
– Mikor döntöttek?
Miután elég hülye voltam ahhoz, hogy megcsókoljam.
JustBook.fordítva
29
 – Néhány héttel ezelőtt, még mielőtt látogatóba mentem.
Nem mondhattam el mi történt az esküvőn. Aria csak magát hibáztatná
az én nyomorúságom miatt.
– Nem hiszem el! Meg fogom ölni. Tudja, hogy mennyire szeretlek.
Tudja, hogy soha nem mentem volna bele. Megtettem volna bármit, hogy
megakadályozzam az egyezséget.
Aria abban a pillanatban feltűnően magamra emlékeztetett, és bár a
szívem megtelt szeretettel, amiért meg akart védeni, ezt nem engedhettem.
Talán Aria nem látta, de Luca egy szörnyeteg volt, és nem akartam, hogy
baja essen miattam, nem akkor, mikor már túl késő volt.
– Ne kerülj bajba miattam. Már úgyis késő. New York és Chicago kezet
ráztak. Az alku megköttetett, és Matteo nem fog kiengedni a karmai közül.
És tudtam az igazat. Még ha úgy is döntött volna, hogy nem akar engem,
soha nem ismerné be. Mindig is azt hittem, megúszhatom a házasságot, azt
hittem, kitalálhatom a módját, hogy egyetemre mehessek, és egy maffián
kívüli életet élhessek.
– Szeretnék segíteni neked, de nem tudom hogyan – mondta Aria
elkeseredve.
– Szeretlek, Aria. Az egyetlen ok, ami meggátol, hogy ne vágjam fel most
azonnal az ereimet a tudat, hogy a házasság Matteóval azt jelenti, ott fogok
élni veled New Yorkban.
Soha nem éreztem magam annyira nyomorultnak, hogy fontolóra vegyem
az öngyilkosságot. De néha úgy tűnt, hogy az egyetlen megmaradt lehetőség
az életemben, az egyetlen út dönteni a sorsomról és tönkretenni apám terveit
az volt, hogy mikor vessek véget neki. De valójában soha nem vittem véghez.
Nem tudtam volna így bántani a testvéreimet, és mindezek ellenére
túlságosan kapaszkodtam az életbe.
– Gianna, te vagy a legerősebb ember, akit ismerek. Ígérd meg, hogy nem
csinálsz semmi hülyeséget. Ha bántanád magad azzal nem tudnék együtt élni.
– Te sokkal erősebb vagy nálam, Aria. Nekem nagy a szám és nagyhangú
vagyok, de te ellenálló vagy. Hozzámentél Lucához, egy olyan emberrel élsz
együtt, mint ő. Nem hiszem, hogy én képes lettem volna rá. Nem hiszem,
hogy én képes lennék rá.

JustBook.fordítva
30
 Bepillantottam a Matteóban rejlő sötétségbe, mikor felajánlotta, megöli
Aria támadóját New Yorkban, hogy boldoggá tegyen, és utána láttam a
szemében, mikor vérrel borítva jöttek vissza Lucával. Nem volt sem
megbánás, sem bűntudat a tekintetében. Néha azt gondoltam ő a
veszélyesebb kettejük közül, mert kevésbé volt ura a helyzetnek. Néha azt
gondoltam ezzel a laza, társaságkedvelő stílussal palástolta mennyire
elcseszett.
– Ki fogunk találni valamit, Gianna – mondta Aria.
Tudtam, hogy nem tehet semmit.

***
Aznap este Matteo kibaszott Vitiello bátorkodott felhívni a mobilomon.
Nem vettem róla tudomást. Kizárt dolog, hogy beszéljek vele. Nem azok
után, amit tett. Ha azt hitte vége, ha azt hitte győzött, akkor kap majd mást.

JustBook.fordítva
31
NEGYEDIK FEJEZET

Matteo

Már nagyon vártam, hogy ez a kibaszott nap véget érjen. Először Apám
temetése, aztán a most már órák óta tartó megbeszélés a Cavallarókkal és
Scuderiékkel arról, miképpen tartsuk az oroszokat távol megmutatva nekik
ki is a főnök. Nem mintha időre lett volna szükségem a gyászhoz. Luca és én
már jó ideje nem tápláltunk semmilyen más érzést apánk iránt, csak
megvetést és gyűlöletet, de nem voltam oda a temetésekért és minden
velejárójáért. Különösen a mostohaanyám műkönnyei mentek az idegeimre.
Tényleg azt gondolta, bárki is elhiszi, hogy hiányzik neki a szadista férje?
Valószínűleg leköpte volna a tetemét, mikor senki nem figyelt. Én ezt
akartam tenni.
Az egyetlen jó dolog ebben az egész megpróbáltatásban Gianna volt, mert
részt kellett vennie a családjával a temetésen. Figyelmen kívül hagyta a
hívásaimat mióta egy hete megtudta, hogy összeházasodunk, de nem kerülhet
el örökké. Igazából már nagyon vártam az első magánjellegű
találkozásunkat. Imádtam, mikor mérges.
A találkozó után éppen a motorom felé tartottam, mikor lépéseket
hallottam magam mögött. Megfordultam, Luca rohant felém a füléhez
szorítva telefont, viharos kifejezéssel az arcán.
Mielőtt megkérdezhettem volna mitől golyózott be ennyire, leeresztette a
telefont és azt mondta: – Cesare hívott. Az oroszok a villát támadják. Romero
megpróbál mindenkit biztonságba helyezni, de túl sok a támadó.
– Hol van Gianna és Aria?
– Kurvára nem tudom. Helikopterrel kell mennünk.
Követtem Lucát az autójához. A gázra lépett mihelyst mind a ketten
beültünk. Nem lett volna szabad hagynunk, hogy Aria és Gianna nélkülünk
menjenek Hamptonba. Azt hittük ott nagyobb biztonságban lesznek. Azt
gondoltuk az ellenség inkább a városban támadna, ahol oly sok Szervezeti
tag gyűlt össze apám tiszteletére. Kibaszott idióták voltunk.
Luca a kormányra csapott.
– Levadászom az összes kicseszett oroszt, ha bántják Ariát.

JustBook.fordítva
32
 – Melletted fogok állni – mondtam. Nem érdekelt, hány oroszt kell apró
darabokra vágnom, míg eljutok Giannáig. A francba is.
Mikor végre landoltunk a hampton-vidéki villánk mellett, Lucával meg
sem szólaltunk. Mindketten tudtuk, hogy talán elkéstünk.
– Jól vannak – mondtam Lucának.
Kiszálltunk a gépből és előre lendültünk, meg sem állva, míg elértük a
ház előcsarnokát.
Kihúztam a késem valami seggfej torkából és felegyenesedtem, mikor
egy orosz rohadék kiabálni kezdett bentről.
– Nálunk van a feleséged, Vitiello. Ha egy darabban akarod újra látni,
jobb, ha abbahagyjátok a harcot és eldobjátok a fegyvereiteket!
Luca rám tekintett.
– Ne csinálj semmi hülyeséget, Matteo!
– Nem te vagy az egyetlen, akinek veszteni valója van – mondtam
komoran. – Gianna is ott van.
Luca bólintott, majd lassan előre lépett. Pár lépéssel mögötte követtem.
A tekintetem először Ariát találta meg. Az egyik orosz kisfőnök, egy Vitali
nevű köcsög kést tartott a torkához. Luca meg fogja ölni a rohadékot.
– Szóval ez a feleséged, Vitiello? – kérdezte Vitali, de én alig figyeltem.
Gianna a földön feküdt, homlokán hatalmas zúzódás. Láttam rajta, hogy
remegett, hogy a félelemtől vagy a fájdalomtól, abban nem voltam biztos.
Kék szemei találkoztak az enyémmel. Egy hatalmas orosz seggfej tornyosult
fölé. Vérszomj áradt szét a testemben. Megforgattam a késemet a kezemben
és próbáltam eldönteni, melyik részét fogom először levágni az orosz
testének, valószínűleg a kezét, amivel megütötte.
Gianna nem vette le rólam a szemét, mintha tudta volna, hogy én majd
mindent rendbe hozok. Nem fogom hagyni ezeknek a faszkalapoknak, hogy
újra bántsák most, hogy itt vagyok. És Istenre esküszöm, megfizetnek ezért
és meg fogják bánni a napot, mikor szemet vetettek Giannára, sőt, még a
napot is, mikor kibaszottul megszülettek.
– Engedd el, Vitali – vicsorogta Luca.
– Nem hinném – válaszolt Vitali azzal az idegesítő akcentusával. –
Elvettél valamit, ami hozzánk tartozik, Vitiello, most nálam is van valami,
ami a tiéd. Tudni akarom, hol van!
JustBook.fordítva
33
 Nem tudom a Bratava fattyú mit tett, mert Gianna fogva tartóján és a
mögötte álló seggfejeken tartottam a szemem, de Luca fenyegető lépést tett
előre, majd megállt.
– Tegyétek le a fegyvereket vagy elvágom a torkát.
Majd ha piros hó esik, te faszfej.
Puffanás hallatszott, majd még egyet. A tekintetem Lucára rebbent, aki a
padlóra dobta a kibaszott fegyvereit. El sem tudtam hinni. Összeszűkült
szemmel nézett rám.
Most komolyan gondolja? Arckifejezéséből ítélve igen. Lassan letettem
a késem. Gianna becsukta a szemét, mintha azt hitte volna, mindennek vége.
Pedig távolról sem volt. Addig nem, amíg meg nem öltem az összes kibaszott
seggfejet a szobában és meg nem bánták a napot, amikor megszülettek.
– A feleségednek jó íze van. Vajon mindenhol ilyen finom – mondta
Vitali, ahogy maga felé húzta Ariát, mintha meg akarná csókolni. Luca
láthatóan másodpercekre volt attól, hogy támadjon.
A Gianna mögött álló orosz seggfej a cipőjével megbökte a fenekét és
elvigyorodott. A lába lesz a második, amit levágok róla és kurvára nem fogok
sietni a megölésével.
Vitali megnyalta Aria állát. Úgy nézett ki, mint aki menten rosszul lesz.
Aztán belenyúlt a hátsó zsebébe és előhúzott egy rugóskést. Hol a pokolban
találta azt? Abban a pillanatban, hogy beledöfte Vitali combjába, térdre
estem, balkezemmel megragadtam a pisztolyomat, a jobbal pedig az egyik
késemet. Négy lövést adtam le gyors sorozatban. Két golyó átszakította
annak a rohadéknak a vádlijába, aki megrúgta Giannát, a harmadik eltörte a
jobb kezének minden csontját, a negyedik szétzúzta egy másik szemétláda
koponyáját. Ezzel egyidejűleg elhajítottam a késem is. A hármas számú
orosz szemgödrébe fúródott.
Gianna felé viharzottam, a teste alá csúsztattam a karjaimat és oldalra
cipeltem, ahol egy tömör fából készült komód védte. Elé térdeltem, és
lelőttem még egy oroszt, majd még egyet. Gianna arca a térdemnek
nyomódott, tenyeremet a fejére téve simogattam rakoncátlan vörös haját.
Egy nő felkiáltott. A szemem pásztázni kezdett, mígnem megakadt
Lucán, aki a mozdulatlan Ariát ringatta a karjaiban. Lefagytam és a szívem
majd kiugrott a helyéről.
JustBook.fordítva
34
 – Ne! – kiáltotta Gianna rekedten. Próbált felülni, de a karjai feladták és
rám esett. – Aria!
A karjaimba zártam és ő rám emelte rettegéstől megsebzett tekintetét.
– Segíts Ariának! Segíts neki! – suttogta.
Megpróbált ismét felállni. Fél karral a derekát átkarolva felsegítettem, de
nem engedtem a nővéréhez. Luca úgy nézett ki, mint aki képes lenne bárkit
megölni, aki közelíteni merészel. Olyan kifejezés volt az arcán, amit még
soha nem láttam. Brutális élet élve, Lucánál és nálam fennállt a lehetőség,
hogy bekattanjunk. Mostanáig viszont nem hittem, hogy van bármi is a
földön, ami Lucát a szakadék szélére sodorhatja.
Gianna sírni kezdett. Megsimogattam az arcát.
– Shh, Aria rendbe fog jönni. Luca nem fogja hagyni, hogy meghaljon.
Mindenki érdekében reméltem, hogy igazam van. Gianna nekem dőlt,
kezei az ingembe kapaszkodtak. Lenéztem rá.
Mikor Aria végre kinyitotta a szemét, Gianna zokogni kezdett és a
mellkasomnak nyomta az arcát. Gyengéden átöleltem és megpusziltam a feje
búbját. Nem reagált rá. Valószínűleg sokkot kapott.
– Mi van Giannával, Lilyvel és Fabival? – kérdezte Aria gyenge hangon.
Gianna felemelte a fejét, de nem engedett el.
– Megvagyunk.
Luca a karjaiba vette Ariát és némi vita után felcipelte az emeletre az
egyik hálóba. Az orvos már úton volt.
Gianna próbált egyedül megállni, de megingott, ezért belém kellett
kapaszkodnia. A szemei egy pillanatra elveszítették a fókuszt, mielőtt
tekintete ismét megállapodott rajtam. Nem mondott semmit, csak nézett.
Óvatosan végigsimítottam az ujjbegyemmel a homlokán lévő zúzódáson. –
Csak itt sérültél meg?
Megvonta a vállát, majd összerezzent.
– Fáj az oldalam és a bordáim.
– Hé, Matteo, mi legyen ezzel a seggfejjel? – kérdezte Romero megbökve
az oroszt, aki Giannába rúgott.
– Ő az egyetlen túlélő?
– Még legalább egy van – válaszolta Romero.
– Jó. De ez az enyém. Én kérdezem ki.
JustBook.fordítva
35
 – Ez az, amelyik beverte a fejem – mondta Gianna halkan.
– Tudom.
Az arcomat fürkészte, de nem tudom pontosan mit keresett. A szemei egy
pillanatra lecsukódtak, de aztán gyorsan ki is nyitotta őket.
– Le kellene dőlnöd kicsit – mondtam.
Meg sem próbált tiltakozni, ami rossz jel volt. Szorosabban tartottam és
a lépcsősorhoz kísértem.
– Matteo? – hívott Romero.
A vállam felett hátranéztem rá és a többi férfira.
– Mindjárt visszajövök. Szabaduljatok meg a holttestektől és vigyétek le
a két élő oroszt a pincébe.
Romero bólintott.
– Rendben. – Majd a szeme megállapodott Cesare földön fekvő testén.
Már semmit nem tehettünk érte. Hosszú ideje ismertem. Jó, hűséges katona
volt. Majd a gyász ideje is eljön, de nem most.
Felsegítettem Giannát a lépcsőkön, majd jóformán átcipeltem a folyosón
az egyik vendégszobáig. Nagyon szerettem volna elvinni abba a szobába,
ahol én aludtam, amikor a villában voltunk, de addig nem akartam
veszekedni, míg Gianna nem lesz annyira jól, hogy egyenrangú ellenfél
legyen. Lefeküdt az ágyra, és nyögve becsukta a szemét.
Fölé hajoltam.
– Meg akarom nézni a bordáidat, ne üss meg!
A szemei felpattantak és csipetnyi mosoly suhant át az ajakin.
Elgondolkodtam, hogy vajon agyrázkódása van, vagy végre megbékélt a
közelgő esküvőnkkel.
Feltoltam a felsőjét felfedve centiről centire krémszínű bőrét, de mielőtt
a gondolataim elkalandozhattak volna, megláttam az első véraláfutásokat.
Egy nagy a derekán és kettő kisebb a bordái felett. Óvatosan megnyomtam a
derekán lévőt, de ő sziszegve húzódott el az érintésemtől.
– Baszki, ez fáj.
Összeszorítottam a fogaimat. Alig vártam, hogy lemehessek a pincébe
egy szóra a seggfejjel, aki bántotta őt. Feljebb csúsztattam a kezemet
könnyedén végigsimítva a bordáit.
Megborzongott.
JustBook.fordítva
36
 – Mit csinálsz?
– Meg akarom nézni, hogy elrepedt-e valamelyik bordád – mondtam.
– Valld be, csak ki akarod használni a helyzetet, hogy fogdoss.
A kísérlete a humorizálásra kicsit elhalványult remegő hangja miatt, de
úgy döntöttem belemegyek a játékba. Nem kellett tudnia, hogy azon
gondolkozom, hogyan hosszabbítsam meg a támadója szenvedését.
Vigyorogtam.
– Kevesebb, mint egy év múlva összeházasodunk, és akkor bárhol és
bármikor fogdoshatlak, amikor csak akarlak.
A mosolya elhalt és elfordult becsukva a szemét. Talán még sincs
kibékülve a házasságunkkal…
Felegyenesedtem.
– Vissza kell mennem. Hozzád küldöm az orvost, ha végzett a
nővéreddel. Pihenj. Ne sétálgass a házban.
Nem nyitotta ki a szemét, semmi jelét nem adta, hogy egyáltalán
meghallotta volna, amit mondtam.
Kisétáltam és becsuktam az ajtót. Az doki felém tartott, nyomában az
egyik asszisztensével, egy fiatal nővel, akinek a nevét mindig elfelejtettem.
– Hol van Aria? – kérdezte azzal a rekedtes, láncdohányos hangjával.
A fő hálószoba felé mutattam.
– Miután végeztél Ariával nézz rá Giannára is. Nem hiszem, hogy
komolyabban megsérült volna, de azért biztosra akarok menni.
Kurtán bólintott, még csak le sem lassított. Senki nem akarta
megvárakoztatni Lucát.
– Hívj fel, mielőtt bemész. Ott akarok lenni, mikor megnézed Giannát. –
A doki már elmúlt hatvan, de ez nem jelentette azt, hogy egyedül akartam
hagyni vele, nem azután, hogy majdnem elveszítettem.
Röviden megállt, halvány szemeit rám emelte.
– Ő a tiéd?
– Igen.
Bólintott, majd tovább indult a főháló felé. Megfordultam és lefelé
indultam.
Mikor beléptem az alagsorba két orosz túlélőt már székhez kötötték. Tito,
az egyik legjobb végrehajtónk a falnak támaszkodott, keresztbe vetett
JustBook.fordítva
37
karokkal. Romero mellette állt. Egy másik katona, Nino a seggfejnek
helyezett be infúziót, akit darabokra fogok tépni. A másik orosz kissé jobb
állapotban volt, és nem kellett neki vérátömlesztés – még. Amint Tito ráteszi
a kezét a szerencsétlenre, ez változni fog.
Tito kiegyenesedett és megdöntötte a fejét.
– Remélem még nem kezdted el – mondtam.
– Nem, megvártunk – szólt Tito.
– Úgy néz ki, mintha Tito elkezdte volna a dolgát? – kérdezte Nino
lelkesen. A kölyök betegesen lelkesedett a kínzásért.
– Jó. – Gianna támadójához léptem. Rám nézett. – Mi a neved? –
kérdeztem.
– Baszd meg – válaszolta erős akcentusú angollal.
Rámosolyogtam Titóra, Romeróra és Ninóra. Aztán lecsatoltam a késem
és az orosz elé tartottam, hogy megcsodálhassa.
– Biztos, hogy nem akarod megmondani a neved?
A lábam elé köpött. – Hol van a vörös kurva? A puncija értem kiáltott!
Nino buzgó mosollyal bökte meg Romerót. Tito is kihúzta a kését és a
nadrágján törölgette.
– Erős szavak egy halott embertől – mondtam könnyedén.
– Nem mondok neked semmit.
– Mind ezt mondják. – Közelebb léptem. – Lássuk, milyen kemény vagy
valójában. Húsz perc volt a maximum, amire valaha szükségem volt, hogy
megtudjam valaki nevét.
Ököllel az oldalába vágtam, pont a bal veséje fölé. Míg ő levegő után
kapkodott, én bólintottam Titónak, hogy kezdje el a munkát a másik orosz
szemétládán.
Tizenkét perccel később már tudtam, hogy a férfit előttem Borisznak
hívják és hat éve dolgozik a Bratvanak New Yorkban, előtte pedig
Szentpéterváron volt. Még mindig vonakodott többet mondani, mint az
alapvető információk. Megálltam, és a vérrel borított arcát bámultam. –
Biztos nincs válaszod a kérdésemre?
Köhögött, a vér az ingére csöpögött.
– Baszd meg!
– Csinálhatom ezt egész este, de azt megígérhetem, hogy nem lesz szép.
JustBook.fordítva
38
G ianna
Belefáradtam, hogy a doktor felbukkanására várjak. Már nem szédültem
annyira és alig rezzentem össze, miközben kiegyenesedtem. Hogy őszinte
legyek, az egyedüllét kicsit kiakasztott a mai nap után. Biztos voltam benne,
hogy mind meghalunk és a testem még mindig nem volt meggyőződve az
ellenkezőjéről. A pulzusom gyors volt és időnként leizzadtam. Mindez azért,
mert a maffiának elintéznivalója volt a Bratvával.
Kisétáltam a szobámból, majd a folyosón megtorpantam. A tekintetem a
folyosó végére tévedt, ahol a főháló volt. Valószínűleg Luca meg a doki még
mindig Ariát ápolták. Biztos kizavartak volna, ha megpróbáltam volna
besétálni, vagy ami még rosszabb, bezárnak a vendégszobába, hogy ne
kóboroljak a házban. Úgy döntöttem inkább megkeresem Lilyt és Fabit.
Kirántottam a telefonom a zsebemből és írtam a húgomnak egy üzenetet.
Hol vagy?
Válasz helyett kinyílt egy ajtó, majd Lily sötétszőke feje bukkant fel. Az
arca puffadt volt a sírástól, szemei hatalmasak és félelemmel teliek. Mikor
tekintete megállapodott rajtam felém futott és a nyakamba vetette magát.
– Hol van Fabi? – kérdeztem, mikor újra tudtam lélegezni. A bordáim
hevesen lüktettek az ölelésétől, de nem akartam, hogy tudjon a sérüléseimről.
Ijedtnek tűnt.
– Alszik, valami altatót adtak neki, mert összeomlott. – Rám nézett. –
Annyira féltem, Gianna. Azt hittem mind meg fogunk halni, de Romero
megvédett engem és Fabit.
Elpirult. Romero iránti rajongása az elmúlt hónapokban rohamosan nőtt.
Nem voltam képes megmondani neki milyen ember is lehet valójában, ha
Luca őt választotta Aria védelmezőjének. Lily elég hamar rá fog jönni, hogy
rosszfiúkkal vagyunk körülvéve, nem fényes páncélzatú lovagokkal.
– Mi van Ariával? Romero csak annyit mondott, hogy jól van, mielőtt
egyedül hagyott minket a szobában Fabival és megjegyezte, ne járkáljak a
házban, mert túl veszélyes.
– Vállon lőtték, de a doki gondoskodik róla. Rendbe fog jönni.
Ezt reméltem. A tekintetem ismét a főháló felé siklott. Később
megpróbálok besurranni, mikor a doki és Luca már elmentek.

JustBook.fordítva
39
 – Menj vissza a szobába, hamarosan visszajövök.
Megfordultam, hogy távozzak, de Lily úgy követett, mint egy elveszett
kiskutya.
– Hová mész? – kérdezte.
– Le a földszintre. Meg akarom nézni a károkat.
– Veled megyek.
Sóhajtottam. Aria nemet mondott volna, de álszent dolog volt tőlem, hogy
azt mondom viselkedjen, mivel jómagam sem követtem a szabályokat az
életemben. Lily már nem volt kisgyerek.
– Oké, de legyél csendben és maradj távol a férfiaktól.
Lily a szemét forgatta.
– Engem nem érdekelnek.
– Nem azt mondtam, hogy téged érdekelnek, de te lehet, hogy őket igen.
Tényleg nem akartam Lucának elmagyarázni, hogy meg kellett ölnöm az
egyik emberét, mert hozzáért a húgomhoz. Természetesen először a módját
kellene megtalálnom. Elindultunk lefelé a lépcsőn. A hall kész káosz volt.
Vér és üvegdarabok borították a padlót. Legalább a holttestek eltűntek, de a
vérnyomok egy halom halott oroszhoz vezettek. Nagyon reméltem, hogy
Umberto testével nem így bántak. A mellkasom összeszorult, de küzdöttem
a szomorúság ellen. Umberto választotta ezt az életet. A halál benne volt a
pakliban.
Elzártam Lily elől a holttestek látványát, és a nappali felé vonszoltam,
ami kevésbé sem volt jobb állapotban. A fehér ülőgarnitúrát mindenképpen
ki kellett cserélni. Nem hinném, hogy azokat a foltokat bármilyen létező
fehérítő kihozná. Lily apró, elkeseredett hangot adott ki, én pedig tovább
húztam magammal már bánva, hogy megengedtem neki, hogy velem jöjjön.
Néhány férfi épp cigiszünetet tartott a teraszon és felénk pillantottak, ahogy
elhaladtunk. Úgy tűnt, nem zavara őket a vér. Felgyorsítottam a lépteimet.
– Hééé – tiltakozott Lily, de nem vettem róla tudomást. Ha egyedül lettem
volna, nem érdekelt volna, de nem akartam veszélybe sodorni a húgomat.
Elindultunk a ház hátsó része felé, ahol a konyha volt, és majdnem
beleütköztük egy másik férfiba.
– Nézz a lábad elé – mondta, majd megállt és valóban megnézett minket.
Nem ismertem őt, de nem is voltam kíváncsi rá.
JustBook.fordítva
40
 Tovább toltam Lilyt. A tekintete egészen a folyosó végéig követett
minket. Mikor befordultunk a sarkon, egy acélajtóval találtuk szembe
magunkat, ami félig nyitva volt. Lentről fájdalmas kiáltás hangja szűrődött
ki, amitől kirázott a hideg.
Lily megragadta a karomat, kék szemei tágra nyíltak.
– Ez meg mi volt?
Nyeltem egyet. El tudtam képzelni pontosan mi folyhat odalent, de nem
akartam neki elmondani.
– Nem tudom.
Tettem egy lépést az ajtó felé, majd haboztam. Nem vihettem magammal
Lilyt, de nem is hagyhattam a folyosón, mikor oly sok ijesztő fasz szaladgál
itt. Kinyitottam az ajtót és lekukucskáltam a sötét lépcsősoron. Fény pislákolt
fel valahonnan az alagsorból. Lily szinte a hátamnak nyomódott, éreztem
forró leheletét a nyakamon.
– Nem akarsz oda lemenni, ugye? – suttogta.
– De, te viszont a lépcsőnél maradsz.
Követett néhány lépést lefelé, mielőtt figyelmeztető pillantást vetettem
rá.
– Maradj ott. Ígérd meg.
Újabb kiáltás hallatszott odalentről.
Lily összerezzent.
– Oké, ígérem.
Nem tudtam mennyire mondta komolyan, de elég ijedtnek tűnt ahhoz,
hogy vállaljam a kockázatot. Lelopództam a maradék lépcsőfokon, de az
utolsónál megálltam, mert megijedtem attól, amit láthatok. Nagy levegőt
véve leléptem, és egy hatalmas pincében találtam magam. Epe kúszott fel a
torkomba. Nem voltam hülye. Tudtam, mit csinál a maffia az ellenségével,
főleg, ha információt akar kiszedni belőlük. Viszont hallani a rémtörténeteket
és szemben állni a borzalmas valósággal két különböző dolog volt.
Kezemet a durva falnak támasztottam, ujjaim ráhajoltak kemény szélére.
Két férfi székhez kötve. Matteo és egy magas, izmos férfi volt a felelős, hogy
információt húzzanak ki belőlük, míg Romero hátrébb állt, de neki is része
lehetett a kínzásukban, mert a kezei véresek voltak, ahogy a ruhái is. De ez
semmi volt Matteo látványához képest. Fehér ingét vér borította, feltűrt
JustBook.fordítva
41
ingujja felfedte vér-színezte bőrét. Vörös volt mindenütt, megannyi
különböző árnyalata. A legrosszabb viszont, Istenem, az arca volt. Se
szánalom, se kegyelem, semmi. Még csak izgalom vagy mohóság se, ebbe
próbáltam kapaszkodni. Legalább nem élvezte, amit csinált. Az
arckifejezéséből ítélve úgy tűnt, nem érez semmit.
Mindig is tudtam, hogy a könnyed, játékos, kacér viselkedése csak álca,
hogy elfedje a csúnya igazságot, de ismét, tudni valamit és ilyen brutális
módon látni a visszaigazolást, két nagyon különböző dolog. Talán, ha
naivabb lettem volna, meggyőzhettem volna magam arról, hogy Matteo azért
csinálja ezt, mert ma kellett eltemetnie az apját, mert gyászol és ki kell adnia
a fájdalmat, de ennél jobban tudtam. Ez átlagos maffia dolog volt. A
gyásznak ehhez semmi köze.
Az egyik megkötözött orosz az volt, aki engem bántott, és tudtam, Matteo
ezért választotta áldozatául.
Mindig is ki akartam jutni abból a világból, ahová születtem, ebből az
elcseszett, brutális világból, amit ismertem, de ebben a pillanatban hoztam
meg a döntést, hogy ténylegesen megpróbálok elmenekülni. Nem számít az
ára, nem számít, mibe kerül vagy mit kell megtennem, elszökök ebből a
pokolból. Hogy akarhatna maradni bárki is, ha ezt látja?
Tudtam, az emberek hozzászoktak ezekhez a dolgokhoz, de én nem
akartam. Már most elmondhatom, hogy egyre kevésbé zavart a vér látványa.
Mennyi időbe telne, mire már az is hidegen hagyna, hogy valaki kínzását
látom? Meddig tartana, hogy a kis hang a fejemben, ami azt mondogatja, az
orosz megérdemelte, és ugyanezt tette volna velem is, ha lehetősége nyílik
rá, már nem csak suttogás lesz, hanem ordítássá válik?
Valami megérintette a karomat, s én visszatántorodtam, alig tudtam
elfojtani egy meglepődött felkiáltást. Lily állt mellettem, majd minden
nagyon gyorsan történt. Kinyitottam a számat, hogy visszaküldjem, de
ugyanekkor tekintete a szoba közepén játszódó jeleneten állapodott meg, és
tudtam, a dolgok nagyon csúnyán fognak alakulni. Már hallottam Lilyt
korábban is sikítani, de az semmi volt ahhoz a hanghoz képest, ami akkor
tört ki az ajkai közül, mikor meglátta a vért és a férfiakat, akik elvesztették
azt. Gondolkodtál már azon, milyen hangot adnak a bolyhos kis báránykák,
amikor levágják őket? Valami ilyesmit képzeltem el.
JustBook.fordítva
42
 Hátrahőköltem Lilytől. A szemei tágra nyíltak, ijesztően tágra,
arckifejezésétől halálra rémültem. Minden tekintet ránk szegeződött. Matteo
elengedte az oroszt és sötét szemét rám meresztette, mintha én tettem volna
valami rosszat. Lily folytatta a sikoltozást, olyan magas hangon, hogy a szőr
is felállt a tarkómon.
– Romero! – vicsorogta Matteo a húgom felé biccentve. – Vigyázz
Lilianára!
Romero felénk nyomult. Magas volt és impozáns.
Lily mindig is rajongott érte, de most még ő is csak a gyilkost látta benne.
A keze vörös volt. Vörös a vértől, és Lily teljesen kikészült. Csak bámulni
tudtam. Képtelen voltam mozdulni. Valahol az elmém mélyén egy hang azt
súgta, beszéljek a testvéremhez, próbáljam megnyugtatni, csináljak valamit,
akármit, de ezt a hangot elnyomta a fejemet betöltő rémült statikus zaj.
Az acélajtó a fejünk felett a falnak csapódott, majd hirtelen Luca termett
ott.
– Mi a fasz folyik itt?
Senki nem válaszolt.
Romero megnyugtató hangon beszélt a húgomhoz.
– Nyugodj meg, Lily. Minden rendben.
Komolyan? Az előttünk zajló jelenet egészen másról árulkodott. Semmi
sem volt rendben.
Természetesen Lilynek esze ágában sem volt megnyugodni. Romero
megragadta a karját és Luca is ment segíteni, de állatként harcolt ellenük.
Hogyan tudott egy ilyen sovány lány leküzdeni két férfit?
Romero a mellkasa köré zárta a karjait, ezzel csapdába ejtve Lily kezeit,
de ez még nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is rúgkapáljon és még
mindig torkaszakadtából üvöltött.
– Hallgattassátok el! Aria meghallja – morgott Luca. Megpróbálta elkapni
a lábait, de kiszabadult és arcon rúgta. Hátratántorodott, inkább a
meglepetéstől, mint bármi mástól. Természetesen könnyen megfékezhették
volna, ha nem tartották volna szem előtt, hogy ne essen baja. Tettem egy
lépést feléjük, féltem, hogy hamarosan feladják a szelíd közeledést, de a talaj
megbillent alattam és ismét a falba kellett kapaszkodnom.
– Lily – mondtam. – Lily, hagyd abba!
JustBook.fordítva
43
 Meg sem hallott engem.
A magas, izmos fickó tett pár lépést feléjük, mintha közbe akart volna
avatkozni, de Matteo visszalökte.
– Ne. Maradj ki ebből.
El is feledkeztem Matteóról, de mialatt Lilyre figyeltem, volt ideje
megtisztítani a kezét. Még mindig rózsaszínűek voltak, de legalább nem
maszatosak a vértől. A tekintete megállapodott rajtam, de félre kellett
néznem. Most nem tudtam viszonozni a szemkontaktust. Volt egy olyan
érzésem, hogy én sem vagyok messze attól, hogy olyan mutatványt csináljak,
mint Lily és őrült módon nekik ne menjek. A vér rezes szaga ködként lógott
a levegőben, eltömítette az orrom és a torkom, úgy tűnt, mintha beivódna a
bőrömbe és mélyen a testembe temetkezne a szörnyű képekkel együtt.
Lilynek sikerült elrugaszkodnia a faltól, aminek következtében Romero
hátratántorodott, elvesztette az egyensúlyát és a földön landolt Lilyvel a
mellkasán. Felmordult és közben elvesztette a fogást a testvéremen. A lány
lábra állt, az arckifejezése olyan volt, mint egy űzött állaté. A tekintete
áthaladt rajtam.
– Lily, nyugodj meg! – próbáltam újra.
Megpróbált elrohanni Matteo mellett, de a férfi túl gyors volt. Elkapta a
csuklóját és karjait a dereka köré fonta. A húgom ezután hirtelen a hátán
feküdt, Matteo a lábán térdelt, karjait a feje fölé szegezte. Luca feléjük tartott
egy fecskendővel a kezében. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Feléjük botorkáltam roskatag lábaim ellenére.
– Ne bántsd őt! – sziszegtem. – Ne merészeld bántani, baszd meg!
– Nagyon igyekszem nem bántani, de megnehezíti a dolgom. Luca, most!
– morgott Matteo a testvérem felett.
Elálltam Luca útját.
– Mi az? – intettem az injekció felé.
– Valami, ami majd lenyugtatja – mondta Matteo.
– Tűnj a kibaszott utamból – sepert rajtam keresztül Luca, letérdelt a
húgom mellé, aki még mindig küzdött Matteo szorítása ellen, és a karjába
szúrta a fecskendőt. Nem tartott soká, hogy lecsendesedjen és feladja a
harcot. Matteo elengedte a csuklóit és felült. Lily nyöszörgött, mielőtt
összegömbölyödött volna, és halkan sírni kezdett.
JustBook.fordítva
44
 – Remélem mind a pokolban égtek – suttogtam durván, ahogy mellé
térdeltem és a haját simogattam. Matteo kiolvashatatlan, sötét szemekkel
figyelt. Néhány vércsepp volt a torkán, de mindössze ennyit láttam.
Az egyik orosz nevetni kezdett. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy
pofán vágom. Nem voltam biztos benne, hogy ilyen állapotban hogyan tud
még bármilyen hangot kiadni.
Matteo talpra pattant, majd egy az arcába mászott.
– Fogd be, vagy esküszöm darabokra vágom a farkad, miközben nézed.
– Romero, vidd Lilianát a szobájába és szólj az orvosnak, hogy nézzen rá
– utasította Luca, hangja máris visszatért a munkához.
Romero a karjaiba emelte a húgom, aki a mellkasához nyomva az arcát
tovább zokogott. Ő volt az utolsó ember, akinél vigasztalást kellett volna
keresnie. Ő volt az egyik kibaszott oka, amiért egyáltalán kiborult. Talán nem
is fogta fel, ki tartja őt.
Én is felálltam, hogy kövessem őket. Egyikükkel sem hagynám egyedül
a húgomat. Luca megragadta a csuklóm.
– Előbb beszélni akarok veled.
– Engedj el! –vicsorogtam, de meg sem mozdult.
Matteo megragadta Luca alkarját.
– Hagyd elmenni.
Egy pillanatig farkasszemet néztek, majd végre kiszabadultam, de most
Matteo állta el az utamat. Még mindig nem tudtam az arcába nézni. Helyette
Lucára bámultam.
– Lilyhez kell mennem. Talán nektek nem tűnt fel, de teljesen kiakadt
miattatok, beteg faszkalapok.
– Majd túlteszi magát rajta – válaszolta elutasítóan.
– Hallod te egyáltalán magad? Rosszul vagyok tőled. Soha nem lesz túl
azon, amit ma látott. Valószínűleg évekig rémálmai lesznek miattatok.
Luca hűvösen mosolygott.
– Ha valakit tényleg hibáztatni akarsz, akkor okold magad, mert az az
érzésem azért volt itt lent, mert téged követett.
– Luca – mondta figyelmeztetően Matteo. – Nem Gianna hibája volt.

JustBook.fordítva
45
 Az én hibám volt, legalábbis részben, de soha nem ismerném be előttük.
Ha nem az ő beteges ügyük lett volna, ebből semmi sem történt volna meg.
Úgy döntöttem támadó üzemmódba kapcsolok.
– Vajon Aria mit fog szólni, ha megtudja, mi történt.
Luca összeszűkítette a szemét.
– Nem fogod elmondani neki.
– Ó, nem-e? – kérdeztem. Abszolút nem állt szándékomban elmondani
neki. Nem hiányzott neki az extra teher, de Lucának erről nem kellett tudnia.
Matteo a bátyja és közém állt, és megérintette a karomat. Hátrahőköltem,
mintha megégetett volna.
– Soha többé ne érj hozzám!
– Tényleg nem értem, mit látsz benne – mondta Luca.
– Luca, ne provokáld – sziszegte Matteo, majd sötét szemeivel rám nézett.
– Nem mondhatod el Ariának. Az nem válna hasznára, csak tönkretenné.
– Talán úgy dönt elhagyja őt – bólintottam Luca felé.
– Aria soha nem fog elhagyni engem – felelte Luca halkan. – Ma kapott
egy kibaszott golyót értem. Majdnem elvesztettem, de mégy egyszer ez nem
fog megtörténni. Nem hagyom, hogy tönkretegyél mindent közöttünk.
A legrosszabb az volt, hogy tudtam, igaza van, Aria soha nem hagyná el
őt, még akkor se, ha elmondanám neki mit is láttam ma. Nem mintha nem
tudta volna, milyen ember Luca, és az emberei milyen parancsokat követnek.
Ölt és kínzott érte korábban, és Aria még mindig szerette. Valahogy el tudta
felejteni a szörnyet és csak a férfit látta, mikor vele volt. Egészen biztos
voltam benne, hogy nekem ez nem menne. Alig tudtam Matteóra nézni.
– Nem mondom el neki – mondtam végül – De nem miattad. Miatta
teszem. Boldognak akarom látni.
És valami elbaszott oknál fogva Luca boldoggá tette, boldogabbá, mint
amilyennek valaha is láttam. Az ő érdekében tettetni fogok.
Luca Matteóhoz fordult.
– Vidd a szobájába és gondoskodj róla, hogy ott is maradjon, míg Scuderi
nem jön értük. Nem akarom, hogy újabb jelenetet rendezzen.
Visszaharaptam egy csípős megjegyzést.
– Látni akarom Ariát. Szüksége van rám.

JustBook.fordítva
46
 Láttam, igazából nemet akart mondani, de meglepett, mikor azt felelte: –
Mellette maradhatsz, mikor én nem vagyok ott.
– Nem mintha arra vágynék, hogy veled egy szobában legyek.
– Gyerünk, Gianna – Matteo elkapta a karomat és még akkor sem
eresztett, mikor ellenkeztem. Felvezetett a pincelépcsőn, végig a hosszú
előszobán és fel a másik lépcsőn. Nem beszéltünk, míg a szobámba nem
értünk és ki nem rántottam magam a szorításából.
Tekintetem rózsaszínű kezére és véres ingére siklott. Matteo grimaszolva
követte pillantásom.
– Megyek átöltözöm.
– Ne fáradj. Soha nem felejtem el, amit láttam.
Matteo odalépett hozzám, de a helyemen maradtam, annak ellenére, hogy
a testem menekülni akart.
– Te okos vagy, Gianna. Ne mondd, hogy nem tudtad miket művelünk
zárt ajtók mögött. Hidd el nekem, a Szervezet sem bánik kesztyűs kézzel az
ellenségeivel.
– Tudom. Ezért vetek meg mindent a kibaszott maffiával kapcsolatban.
És igazad volt, nem lepett meg, amit ma láttam. Csak megerősített abban,
amit már úgyis tudtam.
– És mi volna az?
– Hogy egy beteges fasz vagy, és inkább meghalnék, mintsem hozzád
menjek.
Matteo magához húzott, sötét szemei intenzitása felperzselt.
– Talán azt hiszed, élhetnél a normális világban, talán randizhatnál egy
rendes sráccal, de megunnád, Gianna. Talán nem akarod beismerni, de izgat,
ha olyasvalakivel lehetsz, mint én. Ha egy normális srác azt mondja, ölne és
kínozna, hogy megvédjen téged, akkor hazudik, legfeljebb túloz, de én
ígéretet teszek, amit be is tudok tartani.
– Engedj el – csikorogtam.
Megtette, majd rám villantotta azt a kicseszett cápavigyorát, és az ajtó
felé indult.
– Bezárom az ajtót. Luca majd kinyitja, amikor elvisz Ariához.
– Szóval visszamész kínozni a fickót?
Matteo tekintetében olyan érzelem villant, amit nem tudtam hova tenni.
JustBook.fordítva
47
 – Talán. Egy beteg fasz vagyok, emlékszel? – Kilépett. – De talán először
hagyom, hogy Luca szórakozzon egy kicsit az oroszokkal.
Tekintete még egy pillanatig rajtam időzött, mielőtt bezárta az ajtót. A
komódon álló vázáért nyúltam és az ajtónak vágtam, ahol darabokra törve
zuhant a földre.
Összeszorítottam a szemem és tettem egy ígéretet, amit elhivatott voltam
betartani. Megszököm még a Matteóval való esküvőm előtt. Magam mögött
hagyom ezt az életet és soha többé nem térek vissza. Megpróbálok
tisztességes, becsületes életet élni, egy átlagos életet.
Ezek után nyugodtabbnak éreztem magam, még ha tudtam is, hogy szinte
lehetetlen elmenekülni a maffiától. Segítségre és tervre lesz szükségem, de
még van tíz hónapom az esküvőig. Az rengeteg idő.
Később, mikor Luca eljött értem és elvitt Ariához, még csak nem is
provokáltam. Figyelmen kívül hagytam még akkor is, amikor ismételten
figyelmeztetett, ne mondjak a nővéremnek semmit a pincében történtekről.
Nem kellett aggódnia. Nem terhelhettem Ariát az igazsággal, nem úgy, hogy
neki továbbra is itt kell élnie ebben a világban Lucával.

JustBook.fordítva
48
ÖTÖDIK FEJEZET

G ianna

– Nagyon csinos vagy – mondta Lily a Hampton-vidéken lévő Vitiello-

kastély vendégszobájában az ágyamon ülve. Legalább ez nem ugyanaz a
szoba volt, mint a múltkor. El kellett fojtanom a borzongást, amikor arra a
napra és a sok vérre gondoltam, amit láttam.
A tükörképemre néztem. Anya választotta nekem a ruhát, mert nem
voltam hajlandó elmenni vele vásárolni az eljegyzési partimra. Meglepően
szép ruha volt, amiben nem néztem ki úgy, mint egy csavargó. Még mindig
megborzongtam, amikor eszembe jutott az a ribancos ruha, amit Ariának
választottak, amikor Luca eljegyezte.
A ruhám sötétzöld volt, a kedvenc színem. Meglepett, hogy anya ennyit
tudott rólam, vagy talán Lily segített titokban. A szoknya a térdemig ért.
Határozottan szerény volt. Talán Apám úgy gondolta, hogy elég rossz
kislány vagyok, és nem volt szüksége egy kurvás ruhára, hogy ezt még
jobban kihangsúlyozza.
– Nem tudom, miért vesződnek vele – mondtam. – Tudják, hogy nem
akarom megünnepelni az eljegyzésemet Matteóval. Nem akarok
hozzámenni.
– Ez a hagyomány.
Lily idegesen tördelte a kezét az ölében. Félretolva saját érzéseimet,
odasétáltam hozzá, és leültem. Fel sem nézett, de az alsó ajka remegett.
– Hé, jól vagy?
Egy apró fejrázást tett.
– Tudom, hogy hülyeség, de egy kicsit félek.
– Lucától, Matteótól és Romerótól?
– Sajnálom.
Átkaroltam.
– Miért kérsz bocsánatot? Teljesen természetes, hogy félsz tőlük azok
után, amit szeptemberben láttál.
Megborzongott.
– Nem tudom kiverni a fejemből. Szinte minden éjjel erről álmodom.

JustBook.fordítva
49
 Két hónap telt el azóta a nap óta, és szinte minden éjjel felébresztett a
sikolyaival, mielőtt bebújt az ágyamba.
– Soha nem bántanának téged, Lily. Lányok vagyunk, mindig meg
akarnak majd védeni minket a bajtól.
Nevetséges volt, hogy dicsérem őket, de bármit megtettem volna, hogy
megnyugtassam Lilyt.
– Tudom. – Mély levegőt vett. – Remélem, nem borulok ki, mint
legutóbb. Apa nagyon dühös lenne, ha jelenetet rendeznék.
Megcsókoltam az arcát.
– Nem fogsz. Melletted leszek. És Aria is ott lesz. Minden rendben lesz.
Valaki kopogott az ajtón, de mielőtt válaszolhattam volna, Fabi bedugta
a fejét, a tekintete Lily és köztem kalandozott.
– Lányos megbeszélés?
– Igen – mondta Lily egyszerre velem, amikor én azt mondtam: – Nem.
Fabi összehúzta a szemét, és besurrant a szobába. Túl aranyosan nézett ki
a szmokingjában.
– Apa küldött, hogy szóljak, mindenki vár.
Kihúzta magát, kis álla kicsit magasabbra emelkedett. Fabi néhány napja
töltötte be a tizedik évét, és néhány év múlva már a beavatási folyamatot is
elkezdi. Örültem, hogy valószínűleg nem lesz alkalmam végignézni, ahogy
az én édes, jó természetű öcsémből gyilkos lesz.
– Készen állsz? – kérdeztem Lilyt, aki gyorsan bólintott, de a szeme
másról árulkodott. Túlságosan is jól megértettem őt. Fabi megrántotta a
gallérját, ami már messziről is feszesnek tűnt.
– Lilynek velem kell jönnie, így te egyedül mehetsz be.
Lily megmerevedett mellettem. Akkor is belém kapaszkodott, amikor ma
reggel először léptünk be a kastélyba. Nem tudtam, miért ragaszkodott Luca
és Matteo ahhoz, hogy New Yorkban ünnepeljünk, és ami még rosszabb,
pont azon a helyen, ahol Lily látta, ahogy Romero és Matteo megkínzott egy
oroszt, de most már késő volt. Eddig sikerült elkerülnünk őket. Még Ariát
sem láttam.
– Nem. Nem érdekel, mit akar apa. Lily és én együtt megyünk le.
Fabi az ajkát rágta.
– Apa dühös lesz.
JustBook.fordítva
50
 Felálltam, magammal rántva Lilyt.
– Majd túlteszi magát rajta.
Nem csinálna jelenetet New York előtt. Várna a büntetésével, amíg
visszaérünk Chicagóba. Lily, Fabi és én együtt indultunk lefelé a lépcsőn, és
Lily szorítása a kezemen minden egyes lépésünkkel szorosabbá vált. Ahogy
elhaladtunk az előcsarnok előtt, a tekintete hátrafelé siklott, ahol az alagsor
bejárata volt. Megborzongott. Hangok hallatszottak a nappaliból, és az ajtó
felé tartottunk, a cipőnk kopogott a márványpadlón; a padlón, amely két
hónappal ezelőtt még véres volt. Próbáltam elfelejteni, amit aznap láttam. A
mai napra kellett koncentrálnom, ha nem akartam, hogy a dolgok rosszul
végződjenek.
Nem volt nagy ünnepség, de a New York-i Familia és a Szervezet
legfontosabb tagjai meghívást kaptak. Elhatároztam, hogy ma a lehető
legjobban fogok viselkedni. Nem akartam, hogy Apám azt higgye, azon
gondolkodom, hogyan szökhetnék el, és megnövelje a testőreim számát.
Abban a pillanatban, hogy beléptünk a nappaliba, tudtam, hogy búcsút
mondhatok ennek a tervnek. Lily apró hangot adott ki a torkán, a körmei a
tenyerembe vájtak. Apám Dante Cavallaróval, Lucával és Matteóval
beszélgetett, miközben a többi férfi, valamint Aria, az anyám és Matteo
mostohaanyja, Nina Vitiello körülöttük állt. Apám szeme azonnal
összeszűkült, amikor meglátott engem Lilyvel. Fabi gyorsan odasietett
hozzá, és Apám rosszallóan nézett rá, valószínűleg kioktatta Fabit.
Matteo tekintete intenzitásával magával ragadott. Fekete nadrágot és
fehér inget viselt.
– Gianna – mondta Apám feszes hangon. – Már vártunk rád.
Mindenki azt várta, hogy odasétáljak Apámhoz, hogy átadhasson
Matteónak, és meg is tettem volna, ha Lily nem kezdett volna el reszketni
mellettem Matteo, Romero és Luca láttán.
A szemei rám szegeződtek. Az arcán félelem villant. Nem akartam, hogy
Apánk megtudja, hogy retteg. Dühös lenne. Talán még meg is ütné, és
Lilynek igazán nem volt szüksége még egy rossz élményre. Épp eleget
küzdött az elmúlt hónapokban.
Megdermedt mellettem.
– Gianna, hagyd abba ezt a hülyeséget, és gyere ide – morogta Apám.
JustBook.fordítva
51
 Aria felém jött.
– Mi a baj?
Lily és én összenéztünk. Eddig nem mondtunk Ariának semmit, de nehéz
lett volna megmagyarázni Lily furcsa viselkedését.
– Hosszú történet – mondtam. – Megfognád Lily kezét?
De Apánknak elege lett. Peckesen felém lépett, és megragadta a
csuklómat, mielőtt Matteo felé rángatott volna.
– Elegem van a pimaszságodból.
Majdnem megbotlottam a sarkamban.
Matteo magához húzott, kényszerítve Apámat, hogy elengedjen. Az
arckifejezése figyelemre méltóan hasonlított ahhoz, amit akkor láttam,
amikor az orosz belém rúgott. Örültem, hogy egyelőre megúsztam Apám
haragját, és nem húzódtam el Matteótól. Aria magához ölelte Lilyt, és
mindketten halkan suttogtak. Reméltem, hogy Aria meg tudja nyugtatni a
húgunkat. Utáltam Lilyt ilyen zaklatottnak látni.
– Tudom, mit csináltál – mormolta Matteo a fülembe, miután felhúzta az
ujjamra az eljegyzési gyűrűt.
– És mi lenne az?
– Segítettél a húgodnak.
Kicsúsztam a karja alól.
– Nem kellett volna segítenem neki, ha nem rettegne tőled.
Nem úgy tűnt, mintha sajnálná. Talán nem is volt képes bűntudatra.
– Majd beszélek vele.
– Maradj távol tőle – sziszegtem, de úgy tűnt, viccesnek találja a
fenyegető hangnemet. A hangom felemelkedett. Már nem érdekelt, hogy a
többiek meghallják-e.
– És ha már itt tartunk, maradj távol tőlem is. Semmi közöm a te elbaszott
világodhoz.
Sajnos Apám meghallotta, és valószínűleg mindenki más is a teremben,
és bár Matteo úgy tűnt, nem vette a szívére a kirohanásomat, Apám mogorva
tekintete büntetést ígért. Volt egy olyan érzésem, hogy Matteo megállította
volna, ha a segítségét kérem, de nem akartam Matteónak tartozni. Inkább
elviselem Apám veréseit.

JustBook.fordítva
52
HATODIK FEJEZET

G ianna

Utálom, hogy Ariát is be kell vonnom ebbe az egészbe, de ő volt az utolsó

lehetőségem. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy megkérdezzem őt.
Nem bíztam a telefonokban. Nem venném a szívemre, ha Apánk
megbütykölné őket, hogy szemmel és füllel tudjon tartani engem.
Személyesen kellett megkérdeznem, de az eljegyzési partin elkövetett
botlásom büntetéseként a családunk karácsonyi bulija óta nem láthattam
Ariát. De hetekig tartó könyörgés után Lilyvel végre sikerült meggyőznünk
Apánkat, engedje meg, hogy Lilyvel elrepüljünk áprilisban New Yorkba Lily
születésnapja alkalmából.
Lily gyakorlatilag ugrált az izgalomtól a repülés alatt. Még mindig
meglepett, milyen gyorsan felépült a tavaly szeptemberi szörnyű
eseményekből. Nagyon reméltem, hogy nem fogja visszavetni, hogy újra
New Yorkban van. A legutóbbi néhány alkalommal, amikor találkoztunk,
kerülte Matteót és Lucát, de ezúttal Luca lakosztályában fogunk lakni, így
semmiképp sem volt erre esélye.
Abban a pillanatban, ahogy beléptünk a hangoktól zsongó váróterembe,
legszívesebben felnyögtem volna. Matteo állt Aria és Luca mellett.
Tudhattam volna, hogy el fog jönni. Úgy tűnt, eltökélten figyelmen kívül
hagyja az antipátiámat. Néha majdnem fontolóra vettem, hogy feladom a
menekülést, és megpróbálok megbékélni a Matteóval kötött házasságommal,
de aztán jöttek azok a pillanatok, amikor olyan pimaszul vigyorgott rám, mint
most, és akkor olyan gyorsan akartam elszaladni, ahohgy csak a lábam bírta,
mert tényleg meg akartam csókolni, annak ellenére, amit szeptemberben
láttam tőle.
Lily a közelemben maradt. Ez volt az egyetlen jele annak, hogy nem
felejtette el, ami majdnem hét hónappal ezelőtt történt. Nem fogta meg a
kezemet, ahogyan néhány évvel ezelőtt tette volna, de a karja az enyémhez
simult, miközben Luca, Matteo és Aria felé sétáltunk.
– Jól vagy? – suttogtam.
Elpirulva ugrott fel.

JustBook.fordítva
53
 – Igen. – Megvonta a vállát. – Jól vagyok.
Majdnem sikerült elrejtenie előlem az idegességét. Aria felénk szaladt,
amikor már majdnem odaértünk hozzájuk, és átkarolt mindkettőnket.
– Annyira hiányoztatok.
– Te is hiányoztál nekünk – suttogtam, és megpusziltam az arcát.
Lily mindkettőnkre rámosolygott.
Aria megrázta a fejét.
– Most már olyan magas vagy, mint én. Még emlékszem, amikor nem
akartál sehová sem menni anélkül, hogy ne fogtad volna a kezem.
Lily felnyögött.
– Ne mondj ilyesmiket, amikor Romero a közelben van. Egyébként is, hol
van?
Megforgattam a szemem, Aria pedig felnevetett.
– Valószínűleg a lakásán van.
Lilynek valamikor sikerült túljutnia a Romero miatti szorongásán. A
kölyökszerelem vakká tette.
– Gyere – mondta Aria. – Menjünk.
Ahogy várható volt, Lily ismét félénkké vált, amint a srácok elé álltunk.
A védelmező oldalam legszívesebben elé lépett volna, és megvédte volna
mindentől, de tudtam, hogy zavarba jönne, ha ilyesmit tennék. A tekintetem
megtalálta Matteo szemét; meleg volt; egy normális srác szemei voltak, és
egy pillanatra el akartam hinni ezt a hazugságot, de kényszerítettem magam,
hogy megszakítsam a szemezést.
– A szülinapos lány – mondta Matteo mosolyogva Lilynek, a mellkasán
keresztbe tett karokkal. Olyan megközelíthetőnek és ártalmatlannak tűnt, és
tudtam, hogy ezt szándékosan csinálja Lily miatt. Minden igyekezetem
ellenére hálásnak éreztem magam, ugyanakkor nem tudtam nem csodálkozni
azon, hogy az egyik pillanatban hogyan tudott ilyen kedves és vicces lenni,
amikor képes volt azokra a szörnyűségekre, amiket szeptemberben láttam.
– Még nem – mondta Lily az ajkát harapdálva. – Hacsak nincs egy korai
ajándékod számomra.
Majdnem felrobbantam a megkönnyebbüléstől. Aggódtam, hogy Lily
ugyanolyan ideges lesz, mint legutóbb, amikor Matteóval találkozott, de ő
mesteri manipulátor volt, és megint az ujjai köré csavarta.
JustBook.fordítva
54
 – Tetszik, ahogy gondolkodsz – mondta Matteo egy kacsintással. Elvette
a bőröndjét, majd a karját nyújtotta neki. Lily tekintete Matteo és köztem járt.
– Nem viszed Gianna csomagját?
– Luca majd gondoskodik róla – mondta Matteo, és a szeme vidáman
táncolt, ahogy rám szegeződött. Miért is kellett neki ilyen... elviselhetőnek
lennie? Ha nem ismerném jobban, azt mondanám gyanítja, hogy próbálom
kitalálni, hogyan menekülhetnék el a közelgő házasságunk elől.
Összeszűkítettem a szemem, mielőtt Lily felé fordultam.
– Menj csak.
Összekulcsolta a karját Matteóval és előrementek. Luca szó nélkül elvette
a bőröndömet, mielőtt követte volna az öccsét és a húgomat. Én hátra
maradtam Ariával.
– Talán Apánknak inkább Lilyt kellett volna hozzáadnia Matteóhoz, nem
engem – mondtam, csak félig tréfálkozva. Úgy tűnt, nem okoz neki gondot,
hogy kijöjjön vele.
– Matteónak szüksége van egy olyan emberre, mint te, valakire, aki
visszaszól neki. Nem hiszem, hogy Lily tudna bánni vele.
Felhorkantam.
– De szerinted én igen?
Aria az arcomat kutatta.
– Van valami, amit nem mondasz el nekem.
– Később – suttogtam, és Luca és Matteo felé pillantva bólintott.

***
Csak jóval később volt alkalmam beszélni Ariával, és csak azért, mert
Lucának és Matteónak üzleti ügyei voltak a Sphere nevű táncklubjukban.
Romero még mindig ott volt, de Lily meggyőzte, hogy játsszon vele
Scrabble-t a nappaliban, így le volt foglalva, miközben én a hideg ellenére
kivezettem Ariát a tetőteraszra. Mikor a tető szélén álltunk, felém fordult.
–Készülsz valamire, ugye?
Haboztam, hirtelen bűntudatot éreztem, amiért egyáltalán fontolóra
vettem, hogy bevonom Ariát.
– Nem tehetem ezt, Aria. Ki akarok szállni. Ki ebből a világból. Ki az
elrendezett házasságomból. Csak el innen.

JustBook.fordítva
55
 Az arca mozdulatlanná vált, kék szemei tágra nyíltak.
– El akarsz menekülni?
A szél felerősödött és tépte a hajamat, de nem voltam benne biztos, hogy
csak emiatt dideregtem.
– Igen.
– Biztos vagy benne?
– Teljesen – mondtam, bár néha a kétségek nem hagynak aludni éjszaka.
Ez hatalmas lépés volt.
– Amióta a Bratva megtámadta a kastélyt, és láttam, mire képes Matteo,
tudom, hogy menekülnöm kell.
– Nem csak Matteóról van szó, ezt te is tudod, ugye? Nem rosszabb, mint
a többi Made Men.
– Ettől csak még rosszabb lesz. Tudom, hogy a világunkban nagyjából
minden férfi képes szörnyű dolgokra, és egy nap még Fabi is az lesz, és én
gyűlölöm, gyűlölök minden másodpercet, amit ebben az elcseszett világban
töltök.
– Azt hittem, Matteóval már jobban kijöttök egymással. Ma nem
akartátok letépni egymás fejét.
– Megpróbál manipulálni engem. Nem láttad, hogy milyen könnyen el
tudta feledtetni Lilyvel az idegességét mellette?
Aria megvonta a vállát.
– Lehetne rosszabb is. A legtöbb férfi nem bocsátotta volna meg neked,
hogy ennyire megnehezíted a dolgát, de úgy tűnik, ő tényleg kedvel téged.
Valóban? Matteo esetében sosem voltam benne biztos. Túl jó volt abban,
hogy elrejtse az érzelmeit, hogy megválassza azt az álarcot, amit a világnak
mutatni akar.
– Az ő oldalán állsz? – kicsit erőteljesebben kérdeztem, mint
szándékoztam.
– Nem állok az ő oldalán. Csak próbálok alternatívát mutatni a menekülés
helyett.
Döbbenten mondtam: – Miért? Tudod, hogy sohasem akartam ezt az
életet. Miért akarod, hogy maradjak?
Aria rám meredt, és megragadta a csuklómat.
– Mert nem akarlak elveszíteni, Gianna!
JustBook.fordítva
56
 – Nem fogsz elveszíteni.
– De igen, el foglak. Ha egyszer elszöktél, soha többé nem láthatjuk
egymást, talán még csak nem is beszélgethetünk, hacsak nem találunk rá
módot, hogy ne kockáztassuk, hogy a maffia a nyomodra bukkanjon.
Persze a lelkem mélyén tudtam, hogy ez lesz a menekülésem eredménye,
de félretoltam, mert nem bírtam elviselni a gondolatot.
– Tudom – suttogtam. – Velem jöhetnél.
Aria meglepetten szétnyitotta az ajkát, és még mielőtt megszólalt volna,
tudtam a válaszát.
– Nem lehet.
Bólintottam, elfordultam tőle, és hagytam, hogy a tekintetem New Yorkra
vándoroljon. Pislogtam néhányszor.
– Mert szereted Lucát.
Rátette a kezét az enyémre.
– Igen, de nem ez az egyetlen ok. Nem hagyhatom itt Fabit és Lilyt sem,
és megbékéltem ezzel az élettel. Ez minden, amit valaha is ismertem. Nekem
megfelel.
Bűntudat zúdult rám.
– Gondolod, hogy leteszek róluk, ha elmegyek?
– Meg fogják érteni. Nem mindenkinek való az élet ebben a világban.
Mindig is normális életet akartál élni, és én még mindig itt leszek nekik.
Magadra kell gondolnod. Én csak azt akarom, hogy boldog légy.
Átkaroltam, és a hajába temettem az arcomat.
– Nem hiszem, hogy itt boldog lehetek.
– Mert nem akarsz hozzámenni egy gyilkoshoz, mert nem tudsz együtt
élni azzal, amit Matteo csinál.
– Nem – mondtam halkan. – Mert el tudom képzelni magam, hogy nem
lesz vele bajom.
Aria hátrahúzódott, sápadt szemöldökét összehúzva.
– Mi a baj ezzel?
Egyszerre akartam nevetni és sírni, mert volt egy olyan érzésem, hogy
Aria nem tette volna fel ezt a kérdést a Luca előtti időkben.
– Neked nem gond, amit Luca csinál? Soha nem fekszel ébren éjszaka, és
nem érzel bűntudatot, amiért egy olyan emberhez mentél hozzá, mint ő?
JustBook.fordítva
57
 – Olyan férfiak családjából származunk, mint ő. – Hátralépett, a karja az
oldalára ereszkedett. – Azt akarod, hogy bűntudatom legyen?
– Nem. De a normális emberek bűntudatot éreznének. Nem látod,
mennyire el vagyunk cseszve? Nem akarok ilyen lenni. Nem akarom az
életemet egy olyan emberrel tölteni, aki feldarabolja az ellenségeit.
Aria bámult, de nem szólt semmit. Olyan borzasztóan szomorúnak és
sértettnek tűnt, hogy legszívesebben belerúgtam volna magamba, amiért
valaha is kinyitottam a hülye számat.
– Sajnálom. Nem akartam, hogy rosszul érezd magad. Én csak... –
Elakadtam, nem tudtam, hogyan magyarázzam meg az ellentmondásos
érzéseimet Ariának. – Tudom, hogy meg kell kockáztatnom. Meg kell
próbálnom elszakadni ettől az egésztől, és egy erőszak és elrontott erkölcsök
nélküli életet élni. Mindig is bánni fogom, ha nem teszem meg.
– Tudod, hogy soha többé nem jöhetsz vissza. Nincs visszaút, ha egyszer
elmenekültél. Még ha Matteo meg is bocsátana neked, amiért így
megsértetted őt, a Szervezet lenne felelős a büntetésedért a házasságodig. És
a maffia elől elfutni árulás.
– Tudom.
– Az árulást a Szervezet halállal bünteti. Mivel nem vagy Made Man,
lehet, hogy úgy döntenek, hogy megkímélik az életedet és bedobnak
valamelyik bordélyházukba, vagy hozzáadnak egy Matteónál sokkal
rosszabb emberhez.
– Tudom.
Aria megragadta a vállamat.
– Tényleg? Kevesen kockáztatják meg, hogy elmeneküljenek a maffia
elől, és ennek oka van. A legtöbb embert elkapják.
– A legtöbb embert, de nem mindenkit.
– Hallottál már olyasvalakiről, aki sikeresen megszökött a maffia elől?
– Nem, de kétlem, hogy bárki is mesélne róluk. Sem Apánknak, sem
Matteónak vagy Lucának nem érdeke, hogy ötleteket ültessenek a fejünkbe.
Aria felsóhajtott.
– Te tényleg elszántad magad, hogy végigcsinálod.
– Igen.

JustBook.fordítva
58
 – Oké – mondta. Ez volt a tökéletes pillanat, hogy segítséget kérjek tőle,
de rájöttem, hogy nem tehetem meg, nem kérhetem ezt tőle.
Persze Ariának nem volt szüksége arra, hogy megkérjem.
– Egyedül nem tudod megcsinálni. Ha esélyt akarsz a sikerre, szükséged
lesz a segítségemre.
A nővéremre bámultam, az én gyönyörű, bátor nővéremre. Gyakran
gondoltam, hogy ikrek vagyunk, akik a sors kegyetlen fintora folytán külön
születtünk. Ő volt az egyetlen ember, akiért meghalnék. És ha megkért volna,
hogy maradjak, ha azt mondta volna, hogy nem tud nélkülem élni, akkor nem
haboztam volna. Maradtam volna, hozzámentem volna Matteóhoz. Miatta.
De Aria sosem kérne ilyet tőlem. Ő volt az egyetlen dolog, ami emlékeztetett
arra, hogy a mi világunkban is van jó, és reméltem, hogy soha nem hagyja,
hogy a körülöttünk lévő sötétség megrontsa.
– Nem – mondtam határozottan. – Meg tudom csinálni egyedül is.
De Aria figyelmen kívül hagyta a megjegyzésemet.
– Ha segítek neked elmenekülni, elárulom a Cosa Nostrát, és ezzel a
férjemet is – mondta távolba révedő tekintettel.
Megráztam a fejem.
– Igazad van. És nem hagyhatom, hogy ezt a kockázatot vállald.
Összefonta az ujjait az enyémmel.
– Nem, segítek neked. Én vagyok az egyetlen választásod. És ha valaki
képes rá, akkor az te vagy. Te sosem akartál ennek az egésznek a részese
lenni.
– Aria, te magad mondtad, hogy amit teszek az árulás, és a maffia
keményen bánik azokkal, akik elárulják őket. Luca nem az a megbocsátó
típus.
– Luca nem fog bántani engem.
A hangjában legcsekélyebb jele sem volt a kétségnek. Sajnos én nem
osztottam a meggyőződését. Tiltakozásra nyitottam a számat, de ő felemelte
a kezét.
– Nem fog. Ha Salvatore Vitiello még élne, a dolgok másképp állnának.
Az ő fennhatósága alá tartoztam volna, de Luca a Capo, és nem fog
megbüntetni.

JustBook.fordítva
59
 Hogy bízhatott meg abban a kegyetlen fattyúban? Milyen lehet valakit
annyira szeretni, hogy habozás nélkül a kezébe adja az életét?
– Talán az emberei nem hagynak neki választási lehetőséget. Ő az új
Capo, és ha gyengének tűnik, az emberei fellázadhatnak. Luca nem fogja
kockáztatni a hatalmát, még érted sem. A Familia a Made Menek számára az
első.
Mintha a falnak beszéltem volna.
– Bízz bennem – mondta egyszerűen.
– Bízom benned. Luca az, akiben nem bízom.
– És ha belegondolsz, nem igazán árulnám el a Familiát. Te még mindig
a Szervezet tagja vagy, amíg hozzá nem mész Matteóhoz. Ez azt jelenti, hogy
amit teszek, az legfeljebb a Szervezet elárulása, de nem tartozom hozzájuk,
így nem árulhatom el őket.
– Bárhogy is legyen. Luca talán nem így látja. Még ha nem is árulod el a
Familiát, akkor is Luca háta mögött cselekszel. Arról nem is beszélve, hogy
Matteo valószínűleg eget és földet mozgatna meg, hogy megtaláljon.
– Igaz – mondta Aria lassan. – Vadászni fog rád.
– Végül el fogja veszíteni az érdeklődését.
Aria kétkedve nézett.
– Talán. De én nem számítanék rá. Meg kell akadályoznunk, hogy rád
találjon.
Fölöttünk az ég sötétszürkévé változott, a közelgő zápor első jelei. Ha
babonás lennék, valószínűleg rossz ómenként értékelném.
– Aria, nem kellett volna ezzel hozzád fordulnom. Nem keveredhetsz
bele.
Aria a szemét forgatta. Ez annyira rám jellemző volt, hogy a
beszélgetésünk komolysága ellenére nem tudtam megállni, hogy ne
mosolyogjak.
– Ne próbálj lebeszélni róla. Bűntudatom lenne, ha nem segítenék neked,
és lebuknál – mondta határozottan.
– És nekem is bűntudatom lesz, ha bajba kerülsz, mert segítesz nekem.
– Segítek neked. Ennyi a történet.
– Hogyan tehetném jóvá valaha is?

JustBook.fordítva
60
 – Csak légy boldog, Gianna. Élj olyan életet, amilyet szeretnél, csak
ennyit akarok.
Ez tipikus Aria volt. Ha valaki megérdemelt volna egy életet ezen az
elcseszett világon kívül, az ő volt. Összepréseltem az ajkaimat, küzdve a
könnyeimmel.
– A francba.
Aria elmosolyodott.
– Gyerünk. Ki kell találnunk, mikor és hogyan vigyünk el innen.
– Gondolom, egy kicsit késő, hogy megpróbáljuk a mostani látogatás
alatt? – Kényszerítettem egy mosolyt, mert meg akartam szabadulni a
mellkasomban lévő nehéz érzéstől.
– Igen. De ha New Yorkban leszel, mindenképpen futnod kell. Soha nem
fogsz megmenekülni Apa emberei elől.
Sajnos igaza volt. Apánk egy pillanatra sem tévesztett szem elől. Nem
bízott bennem. A börtönömből már csak a lábvasak hiányoztak.
– De Romero mindig a közelben van.
Aria és én mindketten a nappali felé pillantottunk, ahol Lily nevetett
valamin, amit Romero mondhatott. Olyan boldognak tűnt.
– Azt hiszem le tudjuk rázni – mondta Aria.
– Legközelebb Lily nem lesz ott, hogy elterelje a figyelmét. Nem akarom,
hogy tudjon erről.
Aria bólintott.
– Majd kitalálok valamit. Egyszer már átvertem őt. Meg tudom csinálni
újra. Luca bízik bennem. Romero már nem követ annyira, mint az elején.
A bűntudat ismét felkavarta a lelkemet, de nem törődtem vele.
– Útlevelet kell szereznem, hogy elhagyhassam az országot. Az
Államokban sosem leszek biztonságban.
– Európába kellene menned.
– Mindig is el akartam látogatni Szicíliába – viccelődtem.
Aria felhördült.
– Igen, ez egy bombabiztos tervnek hangzik.
– Pénzre van szükségem. Talán kideríthetem, hol tartja Apa a pénzét.
– Nem, észre fogja venni. Luca pénzét kell elvennünk. Ha az utolsó
pillanatig várunk vele, nem fogja észrevenni, amíg nem lesz túl késő.
JustBook.fordítva
61
 – Biztos vagy benne? – kérdeztem.
Aria bólintott, de a szemében tétovázás villant.
– Talán máshonnan is szerezhetünk pénzt. Kérhetnék kölcsönt
valamelyik uzsorástól. Nem mintha itt lennék, hogy visszakapják – mondtam
gyorsan.
Aria azonnal megrázta a fejét.
– Az összes uzsorás vagy a Familiához vagy a Bratvához tartozik. Ez
lenne a leggyorsabb módja annak, hogy elkapjanak.
– Tudom, hogy a Familiát nem kérdezhetem, de mi a helyzet az orosz
hitelcápákkal? Nem kell bejelentenem nekik, hogy ki vagyok. Úgy tehetnék,
mintha valami random lány lennék, akinek anyagi gondjai vannak.
Aria mintha elgondolkodott volna ezen, de aztán megrázta a fejét.
– Ez túl kockázatos. Azok a fickók veszélyesek.
Az emlékek, amelyeket megpróbáltam eltemetni, szökőárként törtek
felszínre. Megrémültem, amikor az oroszok megtámadták a kastélyt. Biztos
voltam benne, hogy szörnyű halált halunk, biztos voltam benne, hogy
megerőszakolnak és megkínoznak. Tényleg nem akartam, hogy valaha is
bármi közöm legyen a Bratvához, de Ariának nem kellett tudnia, mennyire
zavarnak még mindig annak a napnak a képei. Legtöbbször sikerült elzárnom
őket, és amint Európában leszek, távol a világtól, remélhetőleg végleg
eltűnnek.
– Aria, ahhoz az emberhez mentél hozzá, akitől az összes veszélyes fickó
fél.
– Te pedig annak a férfinak a jegyese vagy, aki ezeket a veszélyes
fickókat feldarabolja – mondta. – De az oroszok rosszabbak, mint a mi
embereink. Nincs bennük semmi becsület.
Nem voltam biztos benne, hogy ez lehetséges, de nem volt kedvem ehhez
az eszmecseréhez.
– Oké, tehát uzsorások nem, de mi a helyzet a hamis útlevéllel? Azt
valahonnan kell majd szereznem. Van valaki, akit megvesztegethetnénk?
Egy újabb széllökés tépett meg minket, libabőrös lett az egész testem.
Aria közelebb húzódott hozzám, amíg össze nem kuporodtunk.
– Senki sem fog Luca ellen menni.

JustBook.fordítva
62
 – Kivéve minket – mondtam egy horkantással. – Mondd, hogy ez nem
őrültség.
– Őrültség, de majd kitalálunk valamit. – Szünetet tartott, engem
vizsgálgatva.
Felvontam a szemöldökömet.
– Mi az?
Elmosolyodott.
– Van egy ötletem. Tudod, hogy az emberek mindig azt mondják, hogy
hasonlítunk egymásra?
– Nem, ha jobban megnézzük. Pár centivel magasabb vagyok nálad, és
akkor még ez is ott van. – Felemeltem egy hajtincset.
– Igen, de ha szőkére festjük a hajad, senki sem fog kételkedni abban,
hogy te én vagy. Lucának van néhány hamis útlevele különböző nevekkel,
ugyanott, ahol a pénzt is rejtegeti, ha valaha gyorsan el kell hagynunk az
országot. Használhatnád az egyiket.
– Luca képes lesz lenyomozni őket.
– Igen, de addigra már leszállsz Európában. Ha már ott vagy, eldobhatod
az útlevelet, és anélkül utazhatsz, amíg ki nem találod, hogyan szerezhetsz
újat. Az EU-ban nincs határellenőrzés, így Európán belül nyugodtan
átmehetsz más országokba.
Remény lángolt fel bennem.
– Ez tényleg működhet.
– Fog is.
Egymásra meredtünk.
– Szóval tényleg elmenekülök – suttogtam.
– Igen – mondta Aria halkan.
– Mikor?
– Legközelebb, amikor meglátogatsz, hogy legyen időnk igazán
átgondolni a tervünk minden részletét.
Nem hittem el, hogy tényleg erre vállalkozom, de most már nem hátrálnék
meg, még akkor sem, ha egy részem el is gondolkodott azon, hogy tényleg
ezt akarom-e.
***

JustBook.fordítva
63
 Májusban újra meglátogathattam Ariát; apám elnézőbbé vált velem
szemben, ha úgy tettem, mintha végre megbékéltem volna a Matteóval kötött
házasságommal. Valaha nehezen ment a hazudozás, de egyre jobban ment.
Megöleltem Lilyt és Fabit, mielőtt elhagytam Chicagót, tudtam, hogy
talán ez lesz az utolsó alkalom, hogy látom őket, de nem engedtem meg
magamnak, hogy elidőzzek ezen a gondolaton. Az csak még nehezebbé tenné
a dolgokat. Ha sírni kezdenék, valaki gyanút fogna.
Amikor megérkeztem New Yorkba, Aria egy új testőrrel jött értem a
repülőtérre. Volt valami keserédes a találkozásunkban. Az új fickó gyorsan
biccentett nekem, miután Aria és én szétváltunk.
– Ki ez? – suttogtam.
– Sandro. Ő Matteo egyik embere.
Tehát Matteo már kiválasztott nekem egy testőrt, a jövőbeli életembe,
mint a felesége, valakit, aki ketrecbe zár, valahányszor Matteo nincs ott, hogy
ezt megtegye.
Amint a lakosztályba értünk, az új testőröm visszavonult a konyhába
azzal az ürüggyel, hogy magányt biztosít számunkra. Mintha az ő állandó
felügyelete alatt valaha is létezett volna ilyen. Aria és én a kanapé közelében
időztünk, hallótávolságon kívül.
– Luca még mindig Romeróval őriztet téged egész nap?
Aria vállat vont.
– Nem bánom, hogy Romero itt van, főleg mikor Luca elfoglalt. Sandro
többnyire Cesare helyét vette át, de ő még sosem vigyázott rám.
– Meg kell kérned Lucát, hogy engedjen el a főiskolára, vagy csinálhass
valami mást, mielőtt itt megőrülsz. Én is azt akarom, hogy boldog légy, Aria.
Tudni akarom, hogy minden rendben lesz, ha már nem leszek itt.
– Ne aggódj. Az elmúlt hetekben eléggé lefoglalt a szökésed
megtervezése – mondta Aria kötekedő mosollyal, de a hangjában volt egy
csipetnyi vágyakozás.
Mindketten Sandróra pillantottunk, aki éppen kávét főzött.
– Miért van itt valójában ez a Sandro?
– Miattad.
– Mert én vagyok a bajkeverő?

JustBook.fordítva
64
 – Nem – mondta Aria nevetve. – Mert Matteo azt akarja, hogy megismerd
a fickót, aki a testőröd lesz, ha egyszer New Yorkba költözöl.
– Nagyszerű, milyen figyelmes tőle.
Megint egy olyan döntés az életemről, amivel kapcsolatban senki sem vett
a fáradtságot, hogy megbeszélje velem. Sandro felé biccentve
megkérdeztem: – Hogyan fogunk megszabadulni tőle?
– Van egy tervem. – Aria kinyitotta a táskáját, és egy kis fecskendőre
mutatott. Zavart pillantásomra elmagyarázta: – Eszembe jutott, hogy azt
mondtad, Luca egy fiókban találta a nyugtatót, amit Lilyn használt az
alagsorban. Legutóbb, amikor a kastélyban jártam, leosontam oda, és
elvettem, amire szükségünk lesz.
A szemeim tágra nyíltak.
– Te egy zseni vagy, Aria.
– Nem igazán.
A tekintetünk ismét a testőrünkre szegeződött. Ő a telefonjával volt
elfoglalva.
– Hogyan fogjuk beadni neki a nyugtatót? – kérdeztem. – Magas és erős,
és valószínűleg képzett harcos.
Aria az ajkába harapott.
– El kell terelnünk a figyelmét. Talán én beszélhetnék hozzá, te pedig
beledöföd a tűt a combjába?
– Mi van, ha véletlenül eltöröm a tűt, vagy összetöri?
– Van egy második fecskendőm, de ennyi, úgyhogy meg kell próbálnunk
elsőre jól csinálni.
Aria olyan vagány tudna lenni, ha megpróbálná.
– Biztos, hogy jó az adagolás?
– Nem akarom, hogy baja essen, ezért csökkentettem az adagot, amit a
csomagoláson feltüntettek.
– Oké. Akkor is elégnek kell lennie ahhoz, hogy egy időre kiüsse, igaz?
Aria bólintott.
– Valószínűleg meg kellene kötöznünk. Találtam ragasztószalagot a
fegyveres szekrényben.
Tudta, hol tartja a férje a fegyvereit?
– Luca biztos nagyon megbízik benned.
JustBook.fordítva
65
 Aria nem szólt semmit, én pedig rosszul éreztem magam, amiért
felhoztam. Emlékeztetnem kellett arra, hogy a házasságát kockáztatja értem?
– Gyere – mondta egy pillanat múlva. – Csináljuk. Matteo és Luca néhány
óra múlva visszajönnek. Addigra el kell tűnnünk.
Miután még egy pillantást vetett Sandro felé, aki még mindig olvasott
valamit a telefonján, gyorsan átnyújtotta nekem a fecskendőt. A hátam mögé
rejtettem, miközben Sandro felé sétáltunk, aki végre felnézett a telefonjából,
és letette a pultra.
– Kérsz egy kis kávét? – kérdezte a saját csészéje felé biccentve. Udvarias
volt, barna szemei barátságosak. Nem tűnt túl fenyegetőnek, de nem
hagytam, hogy ez megtévesszen.
Aria mellette a pultnak dőlt, és tenyerét a hasához szorította.
Sandro a homlokát ráncolta.
– Jól vagy?
– Nem érzem túl jól magam – mondta a lány, majd a lábai
megroggyantak. Kicsit túlzás volt, ha engem kérdeztek, de Sandro bizonyára
gondolkodás nélkül cselekedett, mert a lány után nyúlt. Az esélyem.
Kinyújtottam a karomat, a combja hátsó részébe döftem a fecskendőt, és
befecskendeztem a nyugtatót. Sandro felszisszent, elengedte Ariát, és
ösztönösen lecsapott. Elkapta a karomat, én pedig a konyhaszigetnek
vágódtam, fájdalmasan nekicsapódott a hátam. Elnyeltem egy kiáltást.
– Mi a fasz? – zihált, és dühös szemmel meredt ránk. A telefonjáért nyúlt,
de Aria ellökte. Lerepült a pultról, a földre zuhant, és megcsúszott a
márványon. Sandro odatántorgott hozzá, a mozgása már kevésbé volt
koordinált, mint máskor. Gyorsan a telefonhoz rohantam, és elrúgtam.
– Hol van az a hülye szalag?
Aria bólintott, és elsietett.
Sandro rám meredt.
– Mit csinálsz? – morogta. Közeledett felém, a keze a mellkasára erősített
pisztolytáskájában lévő fegyver után tapogatózott. Fegyvert akart fogni
ránk?
Nem jutott messzire. A lába megadta magát, és térdre esett. Megrázta a
fejét, mint egy kutya, aztán megpróbált újra felállni.

JustBook.fordítva
66
 – Aria! – kiáltottam. Mi van, ha ez nem működik? Mi van, ha a
tervünknek vége, mielőtt még igazán elkezdődött volna?
– Jövök már! – Felém rohant a szalaggal. – Fogd meg a karját.
Megpróbáltam Sandro karjait a háta mögé húzni, de még kábult
állapotában is túl erős volt. Lerázott magáról.
– Ez nem elég nyugtató!
– Nem akarom bántani – mondta Aria pánikolva.
Megpróbáltam újra megragadni a karját, de sikerült visszatántorognia a
lábára, és ellökött az útból. Aria gyorsan mozdult, és a lábába szúrta a
második fecskendőt. Ezúttal szinte azonnal térdre rogyott, majd az oldalára
dőlt. Aria és én gyorsan megkötöztük, majd a torkához nyúlt.
– Jól van? – kérdeztem.
– Igen, úgy tűnik. Remélem, nem adtunk neki túl sokat.
– Nagyfiú. Biztos vagyok benne, hogy rendben lesz.
Felálltam. Aria ugyanezt tette, majd ismét elsietett. Néhány perc múlva
visszatért egy hatalmas köteg pénzzel, valamint két útlevéllel. Egy pillanatig
azt hittem, hogy úgy döntött, velem jön, és ezért van nála két útlevél, aztán
rájöttem, milyen nevetséges ez a gondolat.
– Tessék. – Átnyújtott nekem mindent. – Ez körülbelül tízezer dollár. Ez
egy darabig elég lesz, és két útlevél a biztonság kedvéért. De tényleg meg
kellene szabadulnod tőlük, ha már Európában vagy.
Mindent belegyömöszöltem a táskámba, majd felkaptam a bőröndömet.
– Készen állsz? – kérdezte Aria tétován.
– Amennyire csak lehetek. – Nem viszonozta a mosolyomat, csak újra
Sandróra pillantott, mielőtt letette a telefonját a pultra. Én is így tettem, hogy
megakadályozzam, hogy lenyomozzanak minket.
Lementünk a lifttel, és taxit fogtunk. A forgalom a mi oldalunkon állt, így
negyvenöt perc múlva már a JFK repülőtér előtt álltunk.
Miután beléptünk a várócsarnokba, egyenesen a jegypénztárhoz mentem,
hogy vegyek egy egyirányú jegyet Amszterdamba, míg Aria hátramaradt; az
útlevélben lévő fénykép inkább hasonlított rá, mint rám, és ha egymás mellett
álltunk volna, senkit sem tévesztett volna meg.
Óvatosan átcsúsztattam a hamis útlevelet a pulton. A nő alig vetett egy
pillantást a fényképre, annak ellenére, hogy nekem nem volt szőke hajam,
JustBook.fordítva
67
mint a képen szereplő lánynak. Valószínűleg azt hitte, hogy vörösre
festettem. Húsz perccel később, a szabadságba vezető jeggyel a kezemben
sétáltam Ariához. Azt hittem, hogy izgatottabb leszek, ehelyett az idegek úgy
összeszorították a gyomromat, hogy attól féltem, hányni fogok, de nem
hagyhattam, hogy Aria észrevegye.
– És hogy ment? – kérdezte idegesen.
Válaszul meglengettem a jegyet.
– Még csak nem is kérdezett a hajamról.
– Az jó, de ha már Amszterdamban vagy, meg kell változtatnod a
külsődet.
Elmosolyodtam, meghatott az aggodalma, ugyanakkor azon tűnődtem,
vajon tényleg helyesen cselekszem-e. Lehet, hogy ez volt az utolsó alkalom,
hogy Ariát láttam. Még egy évet sem tudtam elképzelni nélküle, nemhogy az
egész hátralévő életemet.
– Ne aggódj.
Egy kis részem azon tűnődött, mit fog érezni Matteo, ha megtudja. Nem
hittem, hogy az eltűnésem többre képes, mint a büszkeségének megsértése.
Ez nem a szerelemről szólt, még csak nem is az érzésekről.
Aria ismét a főbejárat felé pillantott.
– Mikor indul a járatod?
– Két óra múlva. Valószínűleg át kellene mennem a biztonsági
ellenőrzésen.
– Bérelek egy autót, és elterelésként kihajtok vele a városból. Luca azt
fogja hinni, hogy együtt szöktünk meg. Talán ezzel időt nyerhetsz. Ha
leszálltál a gépről, menj el egy mosdóba, és vedd fel a parókát, hátha valaki
már keres téged a schipholi repülőtéren.
Aria gyorsan beszélt, de ez nem akadályozott meg abban, hogy
észrevegyem, miképp remeg a hangja. Próbált erős lenni értem.
Átkaroltam őt.
– Nagyon köszönöm, hogy ennyit kockáztatsz értem. Szeretlek.
– Készítsd el a blogot, amiről beszéltünk, és amint lehetőséged lesz rá, írj.
Aggódni fogok, ha legkésőbb holnap nem hallok felőled – mondta, miközben
ujjai a lapockámba vájtak. – Ígérd meg, hogy boldog leszel, Gianna. Ígérd
meg!
JustBook.fordítva
68
 – Ígérem.
Tudsz egyáltalán ilyet ígérni? A szemem dühösen égett, de küzdöttem a
könnyek ellen. Elég nehéz volt ez anélkül is, hogy bőgőmasinává váltam
volna. Visszahúzódtam, és kézfejemmel töröltem meg a szememet.
Aria elvesztette a harcot a könnyekkel.
– Ha valaha is vissza akarsz jönni, majd kitalálunk valamit.
– Te magad mondtad, hogy nincs visszaút – mondtam, és végre belém
ivódott az igazság. Ez volt az. Ez volt a búcsú attól az élettől, amit ismertem,
a családomtól, az otthonomtól, mindentől. Hátráltam egy lépést Ariától, és
leengedtem a karomat. Ő bátorító mosollyal nézett rám. Gyorsan
megfordultam, és a biztonsági ellenőrzés felé siettem. Ha most nem hagyom
el Ariát, elveszítem a bátorságomat. A kételyek már most felemésztették az
elhatározásomat, de ez volt az egyetlen esélyem. Meg kellett ragadnom. A
saját életemet kellett élnem, a saját döntéseimet kellett meghoznom, el kellett
menekülnöm a világunk borzalmaitól.
A biztonsági őr nem állított meg. Senki sem állított meg. Miután
átjutottam a biztonsági ellenőrzésen, megkockáztattam még egy pillantást a
vállam fölött arrafelé, ahol Aria állt. Intésre emelte a karját, mielőtt gyorsan
elsétált a szemét törölgetve.
Néztem, ahogy eltűnik. A szívem nehéznek éreződött, a torkom
összeszorult. Még nem volt túl késő. Még visszamehettem volna.
Kitalálhatnánk valami nevetséges magyarázatot Sandro elkábítására. Még
semmi sem volt veszve.
Lenéztem az amszterdami jegyemre, a szabadságra szóló a jegyemre,
mielőtt elindultam a terminál felé, ahol hamarosan megkezdődik a beszállás.
Amíg vártam, idegesen ellenőriztem a környezetemet, de senki sem jelent
meg. És miért is jöttek volna? Senki sem gyanakodott semmire. Amikor
Sandro néhány óra múlva végre felébred, és felhívja Lucát és Matteót, már a
gépen leszek.
***
A szívem a torkomban dobogott, amikor felszálltam a gépre. Először
utaztam turistaosztályon. Apám mindig üzleti vagy első osztályra vett jegyet,
ha nem magánrepülővel utaztunk. Be voltam szorítva egy idegen közé, aki

JustBook.fordítva
69
ragaszkodott ahhoz, hogy a karfámat használja, és az ablak közé. Alig
mertem lélegezni, amíg végre a levegőben nem voltunk, és még akkor is
folyton egy ismerős arcot kerestem a többi utas között. Eltartott egy darabig,
mire végre visszatelepedtem az ülésembe és megnyugodtam. Most, hogy már
nem volt visszaút, az izgalom pislákolása keveredett az aggodalmammal. Ez
az én életem volt, és végre a saját kezembe vettem, végre visszavettem az
irányítást azoktól, akik eddig létezésem minden mozzanatát uralták. Szabad
leszek.

Matteo

Luca telefonja megcsörrent.

– Igen, Romero? – Csend. – Ismételd meg.
Éppen a manhattani klubjaink múlt havi bevételeit ellenőriztem, de Luca
hangjának feszültsége hallatán felnéztem. Az arckifejezése arra késztetett,
hogy becsukjam a laptopot.
– Mi folyik ott?
Luca feltápászkodott.
– Romero bedrogozva és megkötözve találta Sandrót a lakosztály
padlóján. Aria és Gianna eltűntek.
Kiegyenesedtem.
– Te most kurvára viccelsz!
– Azt hiszed, hogy ilyesmivel viccelődnék? – vicsorgott az arcomba.
Rá meredtem.
– Azt hittem, Aria szerelmes beléd.
Egy pillanatra Luca úgy nézett ki, mintha meg akarna ütni. Aztán
megpördült, és kiviharzott a Sphere alagsorából. Utána siettem.
– Ez Gianna hibája. Az a lány minden probléma gyökere. Miért nem
tudtál távol maradni tőle, ahogy mondtam? – morogta.
Bárcsak tudnám! Valamiért nem tudtam kiverni a fejemből. És most
elszaladt. Előlem.
***
– Sajnálom, főnök – mondta újra Sandro, félig görnyedve Luca
kanapéján, vérben forgó szemmel.

JustBook.fordítva
70
 Kurvára meg akartam ölni, amiért hagyta, hogy Gianna elmeneküljön.
Soha nem lett volna szabad szem elől tévesztenem. Felálltam, és újra járkálni
kezdtem a szobában, a tekintetem a hálószoba ajtajára meredt. Luca több,
mint húsz perce tűnt el Ariával együtt mögötte. Ő nem futott el. Az csak a
látszat kedvéért volt. Segített a menyasszonyomnak elszökni, de visszatért
Lucához. Visszajött.
Normális esetben nem kételkednék Luca képességében, hogy bárkiből is
képes információt kiszedni, de ez itt Aria volt, és Luca nem bántaná őt. Még
miattam sem, még akkor sem, ha ő volt az egyetlen, aki segíthetett volna
megtalálni a menyasszonyomat.
– Nem kellett volna kivennem a délelőttöt – mondta Romero a
karosszékből.
– Egy testőrnek elégnek kellett volna lennie. Nekem kellett volna elégnek
lennem. Csak lányok voltak – motyogta Sandro.
Nem mondtam semmit. Túl mérges voltam. Minden kibaszott
bútordarabot apró darabokra akartam törni. A hálószoba ajtaja végül kinyílt,
és Luca lejött a lépcsőn. Az arckifejezéséből tudtam, hogy nem fog tetszeni,
amit mondani akar.
– Ne mondd, hogy nem tudtál belőle semmit kiszedni – vicsorítottam.
Luca elkomorult.
– Csak annyit tudok, hogy Gianna a JFK-n szállt fel egy gépre. Aria nem
mond semmit, de az informátoraink hamarosan tájékoztatnak, melyik gépre
is szállt fel Gianna.
– Remek – motyogtam. – És aztán mi lesz? Aria ismeri Gianna tervét.
Mindent elmondanak egymásnak. Giannát csak a feleségeden keresztül
találhatjuk meg.
– Nem fog nekem semmit sem mondani.
Megpróbáltam elsétálni mellette.
– Akkor hadd beszéljek vele.
Luca megragadta a karomat, és visszalökött.
– Távol fogsz maradni tőle, Matteo.
– Hagytad, hogy ellopja a pénzedet, az útleveleidet. Hagytad, hogy
megtámadja az embereinket, hogy bolondot csináljon belőlünk és eláruljon
bennünket. Meg kellene büntetned őt. Te vagy a Capo.
JustBook.fordítva
71
 Luca szeme felvillant. Vékony jégen tancoltam, de le se szartam.
– Aria a feleségem. Semmi közöd hozzá, hogyan bánok vele. Mondtam
neked, hogy Gianna bajt jelent, de nem akartál hallgatni rám. Soha nem
kellett volna megkérned a kezét – morogta.
Az ujjaim vágytak rá, hogy megragadják a késeim. Hátat fordítottam neki,
és kiviharzottam a tetőkertre. Le kellett hűtenem magam, mielőtt a saját
testvéremre támadok. Luca és én néha összeverekedtünk, amikor fiatalabbak
voltunk, de soha nem volt komoly. Volt egy olyan érzésem, hogy egy
verekedés ma nem végződne jól. Mindketten állati dühösek voltunk, és vérre
szomjaztunk.
Karjaimat a korlátnak támasztottam, és hagytam, hogy tekintetem New
Yorkon kalandozzon. Gianna kicsúszott az ujjaim közül. Minden egyes
másodperccel, ami eltelt, egyre jobban nőtt köztünk a távolság. Amint
leszállt, bárhová is ment, addig nem hagyja abba a futást, amíg meg nem
bizonyosodott róla, hogy biztonságban van. Egyedül volt, védtelenül. Mi
van, ha történik vele valami?
Lépések hallatszottak mögöttem, én pedig megfeszültem, de nem néztem
hátra. Luca megállt mellettem.
– Felhívtam Scuderit. Dühös, és persze minket hibáztat.
– Természetesen – mondtam halkan.
– Két emberét Gianna után küldi.
– Velük megyek.
– Gondoltam. Scuderinek is ezt mondtam. Amszterdamban találkozol
velük.
Megfordultam.
– Amszterdamban?
Luca bólintott.
– Úgy értesültem, hogy Schipholba ment repülővel.
– Mikor induljak? – kérdeztem, a közelgő vadászat izgalma szétterült az
ereimben.
– Négy óra múlva.
– Hamarabb kell indulnom.
– Lehetetlen. Mindent megpróbáltam, amit csak tudtam.
– A francba. Gianna már rég el fog tűnni, mire megérkezem.
JustBook.fordítva
72
 – Meg fogod találni. Te vagy a legjobb vadász, akit ismerek. Semmi
esélye.
Megveregettem a vállát.
– Elengedsz, pedig szükséged van rám itt.
– Nem sok hasznodat veszem, ha csak Giannára tudsz gondolni.
– Ez hetekig is eltarthat – mondtam. – Nem térek vissza, amíg el nem
kapom.
– Tudom. Ha Aria elfutott volna, én is ugyanezt tettem volna.
Bólintottam. Addig nem állok le, amíg Gianna az enyém nem lesz. Nem
érdekelt, ha az egész világot át kell kutatnom, ha minden követ meg kell
mozgatnom, ha minden kibaszott amszterdami emberből információt kell
kipréselnem, meg fogom találni Giannát.

JustBook.fordítva
73
HETEDIK FEJEZET

G ianna

Alig tudtam aludni az alatt a hat óra alatt, amíg a repülőgép

Amszterdamba ért. Az Aria miatti aggodalom vette át a helyét a lebukás miatt
való aggódásnak. Biztos volt benne, hogy Luca nem fogja árulásnak tekinteni
a tettét, de mi van, ha tévedett? Istenem, mit tettem? Nem kellett volna
bevonnom őt, nem is kellett volna elmondanom neki a szökési szándékomat.
Amikor végre leszálltam a gépről, és sikeresen átjutottam az útlevél
ellenőrzésen, besurrantam az első mosdóba, amit találtam, és bezártam
magam az egyik kis fülkébe. A táskám alján ott volt a paróka, amit Ariától
kaptam. Hosszú és szőke volt. Közelről senkit sem tévesztene meg, de addig
elég volt, amíg befestem a hajam.
A félelem elszorította a torkomat, amikor a váróterembe mentem, félig-
meddig arra számítottam, hogy valaki New Yorkból vagy a Szervezetből vár
rám, de ez lehetetlen volt. Még ha Matteo mostanra ki is találta, hogy hol
vagyok, elég biztos voltam benne, hogy a Cosa Nostra nem ápol szoros
kapcsolatot egyetlen hollandiai bűnszövetkezettel sem, és időbe telik, amíg
a Szicíliából érkező maffiózók felutaznak egészen Amszterdamig. Egyelőre
biztonságban voltam. Legalábbis addig, amíg a keleti partról érkező
következő gép le nem száll Schipholban, ami néhány óra múlva megtörténik.
Gyorsan elhagytam a repülőteret a bőröndömmel, és elárasztott a
számomra érthetetlen nyelveken beszélő emberek hangja. Tudtam néhány
szót hollandul, de nem foglalkoztam a nyelvtanulással, Hollandiát sosem
szántam többnek egy megállónál.
Fogtam egy taxit, és hagytam, hogy elvigyen a város egyik jellegtelen
középkategóriás szállodájába, ahol a legolcsóbb szobát foglaltam. Annak
ellenére, hogy fáradtnak éreztem magam az időeltolódástól és a repüléstől,
csak letettem a bőröndömet a szobában, mielőtt újra kimerészkedtem, hogy
vegyek néhány dolgot.
Két órával később már újra a szállodai szobámban voltam világosbarna
hajfestékkel, ollóval, néhány új ruhával, amelyek segítségével jobban
beilleszkedhettem, mint a szuperdrága designer ruháimmal, valamint egy

JustBook.fordítva
74
előre fizetett mobiltelefonnal és egy kis laptoppal. Miután összekötöttem a
laptopomat a szálloda vezeték nélküli internetével, és beállítottam a blogot,
amiről Ariával beszélgettünk, írtam egy rövid bejegyzést, hogy egy új utazás
kezdődött, és hogy biztonságban megérkeztem a célállomásomra. Az egész
egy kicsit rejtélyes volt, és valószínűleg senki sem olvasta a blogomat, kivéve
Ariát. Ellenálltam a késztetésnek, hogy valami személyesebbet írjak, vagy
ami még rosszabb, hogy az új telefonomat használjam, hogy felhívjam őt.
Hallani akartam a hangját, tudni akartam, hogy jól van-e, de nem
kockáztathattam. Már ez a blog is kockázatos volt. Ehelyett inkább
bementem a fürdőszobába, és átöltöztem.
Két órával később bámultam az új tükörképemet. A hajam karamellbarna
volt, és az államig ért. Ez persze nem akadályozza meg az embereket abban,
hogy közelről felismerjenek, de hacsak nem fizetek egy sebésznek, hogy
formálja át az arcom, amit nem állt szándékomban megtenni, egy új
frizurának elégnek kellett lennie. Csak addig kell városról városra
költöznöm, amíg biztos nem leszek benne, hogy Matteo továbbáll egy másik
célpontra, és én biztonságban vagyok. Ez valószínűleg eltart egy darabig.
Matteo számtalanszor elmondta, hogy nem fog lemondani rólam, és volt egy
olyan érzésem, hogy komolyan gondolta.
Nem adhattam neki esélyt, hogy elkapjon. Holnap elhagyom
Amszterdamot, és Párizs felé veszem az irányt, és ki tudja, hol leszek
holnapután? Ez egy új kezdet volt, végtelen lehetőségekkel.

***
A szállóbeli szobám fehér mennyezetét bámultam. Az elmúlt három
hónapban húsz különböző helyen laktam, de soha sehol nem maradtam egy
hétnél tovább. Néha, amikor reggel felébredtem, nem voltam biztos benne,
hol vagyok, néha még azt is hittem, hogy újra Chicagóban vagyok, és néha
azon kaptam magam, hogy vágyakozom utána. Nem apámra és a világunk
szabályaira, hanem Fabira, Lilyre és Ariára, sőt néha még Anyára is.
Nyögve ültem fel, és szokásos reggeli rituálém szerint emlékeztettem
magam a jelenlegi álnevemre és mindenre, ami hozzá tartozott, mielőtt
kikeltem az ágyból. Már majdnem dél volt. Még mindig nem találtam ki
semmilyen rutint. A legtöbb napot azzal töltöttem, hogy felfedeztem a várost,

JustBook.fordítva
75
ahol laktam, miközben mindig ellenőriztem a környezetemet. Ez a félelem,
hogy követnek, hogy vadásznak rám, vajon megszűnik-e valaha is?
Kételkedtem benne. Valahányszor sötét öltönyös férfiakat láttam, pánik
töltött el. Már nem is számoltam, hányszor képzeltem, hogy a szemem
sarkából Matteót látom.
Még nem szereztem barátokat, ami nem is volt meglepő; soha nem
maradtam sehol elég sokáig ahhoz, hogy kapcsolatot alakítsak ki. Ami jobb
is volt. Még nem kockáztathattam meg, hogy közel kerüljek bárkihez is, talán
sohasem tehetem. Ez nem jelentette azt, hogy egyedül voltam. Bárhová
mentem, mindig ifjúsági szállókon szálltam meg, és a világ minden tájáról
találkoztam emberekkel. Persze semmit nem mondhattam el nekik
magamról, még a nevemet sem. Jelenleg Liznek hívtam magam, ami az
Elizabeth rövidítése, és a főiskola előtti évemet külföldön töltöm, Európát
beutazva. Nagyjából ez volt a fedősztorim, bárhová is mentem, csak a nevem
változott.
Az, hogy folyamatosan hazudtam mindenkinek, megnehezítette, hogy
barátokat találjak. Kinyitottam a laptopomat, és megnéztem a blogomat,
amelyet még mindig szinte minden nap frissítettem, annak ellenére, hogy
hetek óta nem kaptam egy kommentet sem Ariától. Egészen pontosan
harmincegy napja. A tekintetem az éjjeliszekrényen lévő mobiltelefonomra
siklott. Mint mostanában oly sokszor, szinte ellenállhatatlan késztetést
éreztem arra, hogy felhívjam, és megtudjam, mi tartja vissza attól, hogy
meglátogassa a blogomat. Volt egy olyan érzésem, hogy a biztonságom
érdekében tette. Legutóbbi hozzászólásában figyelmeztetett, hogy „ne
vesztegessem az időmet egy helyen, mert túl sok felfedezni való van
Európában”. Ezt célzásnak vettem, hogy Matteo talán a nyomomban van, és
az elmúlt hetekben városról városra ugráltam, sehol sem maradtam egy-két
napnál tovább, de kezdtem belefáradni az állandó rohanásba. Lefogytam, és
a ruháim többsége úgy lógott rajtam, mintha valaki másé lett volna. Újra
tartozni akartam valahová, találni egy helyet, amit az enyémnek nevezhetek.
Felöltöztem, és a ruháimat a hátizsákomba gyömöszöltem. A
bőröndömtől már négy héttel az utazásom megkezdése után
megszabadultam. Nem volt praktikus egy nehéz bőröndöt cipelni, akárhová
is mentem. A régi holmim nagy részére amúgy sem volt szükségem. Mikor
JustBook.fordítva
76
fogok újra estélyi ruhát és magas sarkú Louboutinokat viselni? Annak az
életnek vége volt. Lenéztem a kopottas hátizsákomra, az olcsó tornacipőmre
és farmeromra, és egy pillanatra feltámadt bennem a vágyakozás valami
után, amiről azt hittem, sohasem fog hiányozni. Amikor elhatároztam, hogy
elmenekülök a maffia elől, tudtam, hogy borzasztóan hiányozni fognak a
testvéreim, és eddig nem telt el egyetlen nap sem, hogy ne gondoltam volna
arra, hogy visszatérek Chicagóba, csak hogy újra láthassam őket, hogy újra
beszélhessek Ariával, hogy újra legyen egy állandó otthonom, de eddig nem
sikerült hiányolnom a luxust, amit a korábbi életem nyújtott nekem,
legalábbis nem ilyen kitartóan. Akkor miért hiányzott hirtelen az, amit
megvetettem?
Mindenemet, amim valaha is volt, véres pénzből fizettem, még a
repülőutamat is így finanszíroztam. De ijesztően kevés volt a készpénzem,
és a következő helyen, ahol megszálltam, munkát kellett találnom, bár ez azt
jelentette, hogy pár napnál tovább kell maradnom, hacsak nem próbálkozom
zsebtolvajlással, ami nem igazán jelentett volna nagy előrelépést a
maffiapénzhez képest, kivéve, hogy senkit sem kell megölni miatta.
A hátizsákomat átvetettem a vállamon és kiléptem a kis szobámból.
Tizenöt perccel később kijelentkeztem, és magam mögött hagytam
alteregómat, „Lizt”. A következő úticélomra valaki mássá válok. Talán egy
Meganné.
Augusztus volt, de súlyos felhők borították Bécset, amikor a vasútállomás
felé tartottam. Szerettem a régies épületeket, de ideje volt továbblépni
Ausztriából. Már majdnem két hete ugyanabban az országban éltem, és
kezdtem ideges lenni.
Miután felszálltam a Berlinbe tartó vonatra, megnéztem a
mobiltelefonomat, ezt a hülye szokást még mindig nem tudtam abba hagyni.
Senkitől sem kaptam üzenetet. A dátum megragadta a figyelmemet.
Augusztus 15. A nap, amikor hozzá kellett volna mennem Matteóhoz.
Akaratlanul is a közös csókunk villant fel a fejemben, és egy kis
borzongás futott végig a hátamon. Három sráccal csókolóztam azóta, hogy
Európába érkeztem, mindannyian aranyos külföldiek voltak, akiket nem
érdekelt semmi tartós, akárcsak engem, de egyik csók sem közelítette meg
azt, amit Matteóval csókolózva éreztem. Talán azért, mert neki több
JustBook.fordítva
77
gyakorlata volt, mint bármelyik másik srácnak. Matteo igazi Casanova volt,
ehhez nem férhetett kétség. De, ami a legjobban aggasztott, az az volt, hogy
minden srácot, akivel találkoztam, Matteóhoz hasonlítottam, és mindig
alulmaradtak. Nem voltak olyan jóképűek, nem voltak olyan érdekesek, nem
volt kocka hasuk, és ami a legfontosabb, a közelükben lenni nem okozott
izgalmat. Pokolian idegesített, hogy annak ellenére, hogy (remélhetőleg)
több ezer kilométerre voltam Matteótól, még mindig volt némi hatalma
felettem. Azt kívántam, bárcsak soha ne engedtem volna, hogy
megcsókoljon, akkor nem lenne ilyen gondom.
Csak találnom kell egy kedves pasit, aki elfeledteti velem Matteót és az
idegesítően szexi és arrogáns mosolyát. Talán a következő úti célom, Berlin,
segít ebben.
***
Csak négy hetet töltöttem Berlinben, mielőtt úgy döntöttem, hogy
továbbállok. Valami nem stimmelt, vagy talán már nem voltam hozzászokva,
hogy hosszabb ideig maradjak egy helyen. Az utolsó három hétben
pincérnőként dolgoztam, és sikerült némi pénzt keresnem. Nem volt sok, de
elég volt arra, hogy megvegyem a vonatjegyemet Münchenbe és az élelmet
a következő néhány napra. Szállodai szobára azonban nem maradt semmim,
ez komoly gondot jelentett.
Az utazásom elején túl sokat költöttem, mivel soha nem tanultam meg
takarékoskodni. A pénz soha nem volt téma. Ha volt valami, amiről a
maffiában élő nőknek soha nem kellett lemondaniuk, akkor az a pénz volt.
Elkényeztetett kölyök voltam, erre már rájöttem.
Abban a pillanatban, hogy Münchenbe érkeztem, tudtam, hogy ez
működhet. Mindent imádtam a városban, de még mindig ott volt a probléma,
hogy nem volt pénzem szobára. Nem akartam az utcán tölteni az éjszakát.
Nem voltam biztos benne, hogy mennyire lenne biztonságos. Ahogy sétáltam
a belvárosban, észrevettem néhány embert, akik énekeltek és hangszereken
játszottak, és úgy tűnt, hogy gyorsan pénzt keresnek vele. Mindig volt egy
halom euróérme a földre tett kalapokban.
Tudtam zongorázni. Apánk arra kényszerítette Ariát, Lilyt és engem,
hogy órákat vegyünk, mióta csak beszélni tudtunk, de nekem nem volt sem
zongorám, sem szintetizátorom, amivel zenélhettem volna. Tisztességes
JustBook.fordítva
78
énekhangom volt, határozottan semmi, amiért lelkesedni kellene, de legalább
nem késztette az embereket arra, hogy befogják a fülüket. Talán egy próbát
megért.
A következő sarkon egy három, színes hajú lányból álló csapat énekelt és
gitározott, én pedig feléjük tartottam. Amikor végre szünetet tartottak,
odaléptem hozzájuk. Nagyon reméltem, hogy beszélnek angolul. Úgy tűnt,
hogy velem egyidősek.
– Sziasztok! Azon gondolkodtam, hogy tudtok-e olyan helyet, ahol én is
azt csinálhatnám, amit ti, és énekelhetnék az embereknek? Elfogyott a
pénzem, és nagyjából ez az egyetlen esélyem, hogy ma este ki tudjak fizetni
egy szobát.
A lányok összenéztek, és már félig meg voltam győződve arról, hogy nem
értettek meg, amikor a rövid kék hajú lány olyan akcentussal, amit nem
tudtam megfejteni, azt mondta: – Engedélyre van szükséged. A hatóságok
elég szigorúak Münchenben. Megbüntetnek, ha engedély nélkül zenélsz
vagy bármilyen más művészetet művelsz az utcán.
– A fenébe. Könnyű engedélyt szerezni?
A rózsaszín hajú lány megrázta a fejét.
– Nem. Csak néhány engedélyt osztanak ki, és meggyőződnek róla, hogy
tudsz-e énekelni és valóban tudsz-e hangszeren játszani, mielőtt
engedélyezik, hogy itt zenélj.
Sóhajtottam, és az épület falának dőltem. A három lány még egy pillantást
váltott egymással, majd egy olyan nyelven suttogtak, ami biztosan nem
német volt, mielőtt felém fordultak.
– Egy kis lakásban lakunk. Ha akarsz, alhatsz a nappaliban a kanapén,
amíg nem találsz munkát, és nem engedheted meg magadnak a saját lakást.
A szemeim tágra nyíltak.
– Tényleg?
A kék hajú lány mosolyogva bólintott.
– Hátizsákos utazó vagy, igaz?
– Igen. Beutazom Európát a főiskola előtt.
– Mindannyian Horvátországból származunk, de az elmúlt hónapokat
Münchenben töltöttük. Imádni fogod.
A rózsaszín hajú lány felállt.
JustBook.fordítva
79
 – És hogy hívnak?
Egy pillanatig haboztam, mielőtt eldöntöttem, hogy ki akarok lenni.
– Gwen.
Talán München végre egy olyan hely lesz, ahol maradhatok, és
kitalálhatom, mit kezdjek az életem hátralévő részében.

***
Amit csak néhány napra terveztem, az két hónapra változott. Még mindig
egy lakásban laktam a három őrült horvátországi lánnyal. Barátok lettünk, és
fizettem nekik a kanapén elfoglalt helyemért, bár nem sokat. Persze az életem
minden része hazugságra épült, de néha majdnem elfelejtettem, hogy nem az
vagyok, akinek tettetem magam. Még állást is találtam egy kávézóban, mint
pincérnő, amely főleg turistákat látott el, és a német nyelvtudásom is sokat
fejlődött.
Most, hogy végre találtam egy helyet, ahol maradni akartam, úgy
döntöttem, hogy adok egy esélyt a randizásnak. Amikor a lakótársaim
bemutattak Sidnek, egy kanadai zenésztársuknak, akinek hosszú raszta
hajzuhataga volt, tudtam, hogy ő olyasvalaki, akit meg tudok szokni, és talán
még azt a hülye csókot is elfeledteti velem, amit Matteóval váltottam.
Sid egyáltalán nem hasonlított Matteóra. Nem hasonlított a férfiakra
abból a világból, ahol felnőttem. Vegán, békeszerető idealista volt, és soha
nem habozott meggyőzni másokat az eszméiről. Órákig tudott beszélni a
tejgazdaságok borzalmairól és az NRA2 veszélyeiről. Néha azon tűnődtem,
mit mondana, ha tudná, ki vagyok.
Rájöttem, hogy ez az idealista világjobbító dolog az álarca. Talán
mindenki viselt valamilyen álarcot. Ami az elején még újdonságnak és
szeretetre méltónak tűnt, hamarosan kezdett idegesíteni. Mégsem tudtam
szakítani Siddel, mert az a végső kudarcnak tűnt volna. Ha még egy olyan
ember, mint Sid sem tudta megakadályozni, hogy Matteóra gondoljak, akkor
ki tudta volna?
Sid keze a pólóm alá kúszott, majd kikapcsolta a melltartómat. Tiltakozó
hangot adtam ki. A közös lakás nappalijában voltunk, így ha valamelyik

2
National Rifle Association – Amerika egyik legrégebb óta működő polgárjogi szervezete; fegyverjogi
jogvédő csoport több, mint ötmillió taggal

JustBook.fordítva
80
lakótársam visszajönne, meglátna. Az ujjbegyei érdesek voltak a
gitározástól. Addig nyomott lefelé, amíg a hátamra nem feküdtem, ő pedig
már félig rajtam volt. Úgy tűnt, a nyelve túl sok helyet foglal el a számban,
és áporodott füst íze volt. Miért gondoltam, hogy egy dohányzó srác dögös?
Elméletben talán, de az íze és a bűze nem volt valami izgató. Elkezdte
kigombolni a farmeromat, és folyamatosan dörzsölte az erekcióját a
lábamhoz, mint egy kanos kutya.
– Akarlak, Gwen – mondta Sid érdes hangon, és máris megpróbálta
letolni a nadrágomat a lábamról. Gwen. Először fordult elő, hogy a név nem
késztetett megállásra. Úgy tűnt, hogy ugyanazon név két hónapig tartó
használata a mágikus határ az új személyazonosság megszokásához. Kár,
hogy az volt az érzésem, hogy már nem sokáig fogom használni. München
kezdett túl kényelmes lenni, Sid pedig egyszerűen túl sok lett. Túlságosan
rámenős volt.
– Még nem – morogtam, próbáltam leplezni unalmamat és
bosszúságomat. Nem az ő hibája volt, hogy nem voltam oda a
smárolásainkért. Már majdnem négy hete jártunk, így nem volt annyira
meglepő, hogy le akart feküdni velem. És még abban sem voltam biztos,
hogy mi a fene tartott vissza. Sid nem volt rossz srác. Vicces tudott lenni,
miután megivott pár sört vagy szívott pár slukkot a fűből, a gitárjátéka és az
éneklése sem volt rossz. Mégsem akartam teljesen elkötelezni magam a
kapcsolat mellett, nem akartam még egy lépést tenni. Mielőtt elszöktem
otthonról, azt hittem, hogy minden sráccal, akivel találkozom, ágyba ugrok,
amint megszabadulok a testőreimtől, leginkább azért, hogy dacoljak
Matteóval és az Apámmal, szóval mi akadályozott meg?
– Gyerünk, Gwen. Jót fogok tenni neked – mondta, miközben
megpróbálta a kezét a bugyimba dugni.
Összeszorítottam a lábaimat, és eltoltam a kezét. Nem akartam, hogy ott
hozzám érjen. Valamiért rosszul lettem a gondolattól, hogy ő lenne az első,
aki ezt tenné.
– Tényleg nincs hozzá kedvem. És megjött a menstruációm – mondtam,
hogy ne rinyáljon tovább. Ez egy kibaszott hazugság volt. Az elmúlt hónapok
stressze miatt nem nagyon jött meg.

JustBook.fordítva
81
 De ő ezt nem tudta. Csak azt akartam, hogy vége legyen ennek a
csókolózásnak, hogy felkaphassam a laptopomat, és kitalálhassam, hová
menjek tovább. Sid amúgy is gyorsan találna egy új lányt. Aranyos kanadai
akcentusa, laza természete és raszta frizurája nagy sikert aratott a német
lányok körében.
Nem is igyekezett leplezni a bosszúságát, ami viszont igazán arra
késztetett, hogy ellökjem magamtól, és megmondjam neki, hogy vége.
– Sosincs kedved hozzá – morogta Sid. – Legalább verd ki nekem.
A követelésére düh lobbant fel bennem. Amikor nem reagáltam,
megragadta a kezemet, és a nadrágjában lévő dudorhoz szorította. Hol volt
most az a békeszerető idealista?
Egy csattanással kinyílt az ajtó. Mielőtt Sid vagy én megmozdulhattunk
volna, három férfi lépett be. Matteo volt az egyikük. Ó, szent szar.

JustBook.fordítva
82
NYOLCADIK FEJEZET

G ianna

Matteo állt elöl, sötét haja kusza és nedves volt a kint tomboló esőtől,
fehér inge a felsőtestére tapadt. Abban a pillanatban szinte ostobának éreztem
magam, amiért azt hittem, valaha is elfelejthetem őt. Férfiasabb volt, mint az
összes srác, akivel eddig találkoztam. Sötét szemei rám szegeződtek, majd a
kezemre, amely még mindig Sid ágyékához volt szorítva. Tényleg nem volt
kérdés, hogy mibe sétált bele, és az arca elsötétült a dühtől.
– Mi a fasz van, srácok? – ordított Sid.
Fogd be, Fogd be, akartam sikítani. De nem volt rá lehetőségem. Matteo
néhány lépéssel átment a szobán, karon ragadta Sidet, és lerángatta rólam.
Sid keményen a földön landolt, arca eltorzult a fájdalomtól, majd a dühtől.
Matteo fölém tornyosult, orrlyukai kitágultak, szemei szinte feketék voltak,
és olyan pillantást vetettek rám, hogy legszívesebben elbújtam volna.
Egyenesen a szemébe néztem. Meg akart ijeszteni. A félelmem olyasmi volt,
amit soha nem adok neki.
Sid megbotlott, és majdnem elveszítette a kibaszott nadrágját. Biztosan
kicipzározta valamikor, hogy „könnyebbé” tegye nekem. Matteo felé vette
az irányt. Felpattantam, tudtam, hogy közbe kell avatkoznom, mielőtt még
rosszabbra fordulna a helyzet.
– Tűnjetek el ebből a lakásból, vagy hívom a kibaszott zsarukat – mondta
Sid.
Istenem, ne.
Matteo olyan pillantást küldött felém, amely rádöbbentett, mennyire
veszélyes is ez a helyzet. Nem rám nézve, hanem valakire, akit soha nem lett
volna szabad belerángatni ebbe a kibaszott nyomorúságba, ami a maffia
életét jelentette.
– Nem gondolja komolyan – böktem ki.
Sid rávillantotta a tekintetét.
– A faszt nem.
Egy pillanatra úgy tűnt, elfelejtette a békeszerető eszméit.

JustBook.fordítva
83
 Matteo még nem vette elő a fegyvereit. Meg akartam győzni magam arról,
hogy ez jó jel, de a vele lévő két férfira vetett pillantástól a szívem majd
megállt. Mindketten apám emberei voltak, és már be is csukták az ajtót, s
kifejezéstelen arccal álltak előtte. Egy zárt ajtó sosem volt jó dolog. Semmit
sem mondhattam, ami megváltoztathatta volna a véleményüket, mert apám
parancsára cselekedtek. Azt tették, amit ő mondott nekik. Már csak egy
ember volt, aki segíthetett rajtam.
Sid úgy állt Matteo arcába, mintha meg akarná ütni. Matteo meg sem
rándult, csak bámult Sidre a legijesztőbb tekintettel, amit valaha láttam tőle.
Sidnek még anélkül is éreznie kellett, mennyire veszélyes az előtte álló férfi,
hogy tudott volna róla. Hátrált egy lépést, a tekintete Matteo és köztem
kalandozott. Mozgásba lendültem, s Matteo és közé léptem.
– Nem tud semmit. Kérlek, csak hagyd, hogy elmenjen.
Apám emberei nevettek, és egyikük mormogott valamit, ami feltűnően
úgy hangzott, mint a „ribanc”. Matteo arckifejezése még jobban elsötétült.
Apám emberei várakozóan figyelték őt. Megsértettem Matteót azzal, hogy
elszöktem, és ami még rosszabb, hogy egy másik férfival voltam. A mi
világunkban csak egy dolgot tehetett egy Matteo helyzetében lévő férfi, hogy
megvédje a becsületét. Matteót eddig csak az arrogáns mosoly valamilyen
változatával láttam az arcán, de most nyoma sem volt a szórakozottságnak.
– Valószínűleg mennem kellene – mondta Sid hirtelen, és hátrált. – Ennek
semmi köze hozzám.
Gyáva. Abban a pillanatban, hogy ez a gondolat eszembe jutott, rosszul
éreztem magam. Tényleg a futás volt az egyetlen értelmes dolog, amit
tehetett. Nem tudott volna megvédeni Matteótól vagy apám embereitől, de
hogy még csak meg sem próbálta, azt soha nem tudtam és nem is akartam
megérteni.
Apám egyik embere, Stan vagy valami hasonló, ha jól emlékszem,
megragadta Sidet a karjánál fogva. Sid őrült módján kezdett küzdeni, de
nyilvánvaló volt, hogy még soha életében nem verekedett. Stan felnevetett,
élesen hátra rántotta Sid karját, majd belevágta a térdét a hátába. Sid egy
kiáltással térdre esett, csak Stan szorítása tartotta egyenesen.
– Hé! Hagyjátok abba – kiáltottam, és feléjük akartam rohanni, de Matteo
elkapta a karomat, és megállásra késztetett. Rávetettem magam, és már
JustBook.fordítva
84
majdnem az arcába vicsorogtam, de megálltam. Ő volt Sid egyetlen esélye,
függetlenül attól, hogy ez mennyire nevetségesen hangzott.
– Kérlek – mondtam, bár a könyörgés keserű ízt hagyott a számban.
Matteo sötét szeme meg sem rebbent, ahogy lenézett rám. Elvárni tőle, hogy
segítsen nekem azután, amit tettem, képtelenség volt.
– Ne öld meg. Csak engedd el. Nem jelent veszélyt.
– Azt akarod, hogy megkíméljem ezt a köcsögöt, aki hozzad ért a
kibaszott kezével? Hagytad, hogy az a balek elvegye, ami az enyém, és azt
akarod, hogy hagyjam elmenni? Ezt akarod tőlem? – kérdezte Matteo
veszélyesen halk hangon.
Lenyeltem egy csúnya visszavágást. Nem voltam az övé, soha nem is
leszek az. Semmi, amit Siddel csináltam, nem tartozott Matteóra. Még ha le
is feküdtem volna Siddel, az sem lett volna az ő kibaszott dolga. Még ha
dugtam volna minden egyes sráccal, akivel találkoztam, az sem lett volna az
ő dolga. El kellett mondanom neki, hogy nem feküdtem le Siddel. Talán
megnyugtatná, ha tudná, hogy nem adtam oda mindent. Az egójának
tetszene, hogy még mindig van valami, amit elvehet tőlem. Csak a büszkeség
tartotta a számat zárva.
– Indulnunk kellene. Valaki meghallhatta, amikor berúgtuk az ajtót.
Szabaduljunk meg ettől a seggfejtől, és menjünk tovább – mondta Stan, és
ismét Sid hátába ütötte a térdét. Sid szemei hatalmasra tágultak, amint oda-
vissza ugráltak közöttünk.
– Csend – mondta élesen Matteo, és Stan összecsukta a száját.
Matteo karja után nyúltam, ujjaim belekapaszkodtak az inge nedves
anyagába, éreztem az alatta lévő kemény izmokat. Le kellett nyelnem a
kibaszott büszkeségemet, ha meg akartam menteni Sid életét.
– Matteo, ez nem...
A szavaimat egy elfojtott lövés hangos reccsenése szakította félbe.
Megdermedtem, a szemem a zaj forrására szegeződött. A másik Made Man
egy hangtompítóval ellátott Glockot szegezett arra a helyre, ahol Sid feje volt
pillanatokkal ezelőtt. Előre dőlt, a feje petyhüdten lógott, és vér csöpögött a
földre. Stan elengedte Sid karját. A test felborult, és egy hangos puffanással
a földön landolt. Csak bámultam és bámultam. Lassan lecsúszott a kezem
Matteo karján.
JustBook.fordítva
85
 – Adtam neked egy kurva parancsot is, hogy öld meg? – Matteo
vicsorgott.
– Ez a Szervezet dolga. Amíg nem a feleséged, addig a mi hatáskörünkbe
tartozik, ahogy ez a seggfej is itt. – Stan belerúgott Sid élettelen testébe.
Összerezzentem. Belül egy vadállat tombolt, ki akarta kaparni Stan kibaszott
szemét, meg akarta ölni mindannyiukat, de megbénultam.
A vér szétterült Sid feje körül, átitatva a rasztafrizuráját. A gyomrom
összeszorult. Ennyi vért eddig csak háromszor láttam. Először, amikor Luca
levágta Raffael ujját, másodszor: Luca ingén, miután elintézte a fickót, aki
elkábította Ariát, és harmadszor, amikor az oroszok megtámadtak minket.
Nem lett könnyebb, ahogy egyesek mondták, ahogy még én is sejtettem. Volt
egy olyan érzésem, hogy soha nem is lesz.
Stan felém biccentett.
– Mi van a többi szemtanúval? Nem egyedül élsz itt.
Pislogtam, a rettegés olyan erősen fogott el, hogy alig kaptam levegőt.
Nem hagyhattam, hogy a lakótársaimat is megöljék. A lányok csak kedvesek
voltak hozzám. Ezt nem érdemelték meg. A tekintetem megtalálta Matteót.
A tekintete az arcomat kutatta, mielőtt apám emberei felé fordult.
– Itt végeztünk.
Stan úgy nézett ki, mintha tiltakozni akarna, de a másik fickó megbökte
a vállát. Stan rám pillantva kinyitotta az ajtót, és ellenőrizte a folyosót.
– Tiszta. Menjünk.
Újra Sid teste felé fordultam. Matteo átkarolta a derekamat. Nem néztem
felé. Nem tudtam elfordítani a tekintetemet Sidről. Ő már rég elment.
Agyának darabkái tarkították a földön a vörös tengert.
Matteo az ajtó felé irányított, majd le a folyosón. Stan előttünk haladt,
míg a másik férfi a hátunk mögött. Körül voltam véve. Meg kellett volna
próbálnom elmenekülni. Az esélyek mindig is ellenem szóltak. Eddig még
sosem állítottak meg. Talán ez volt az utolsó esélyem a menekülésre. Az
Államokba visszatérve csapdába esek. Nem akartam feladni. Mindig is a
magam harcát vívtam, de eddig csak nekem kellett megfizetnem a
bátorságom árát. Ma este egy ártatlan, valaki, akit soha nem szennyezett be
a világom sötétsége, az életével fizetett az álmaimért, a szabadságvágyamért,

JustBook.fordítva
86
az önzésemért. Azt hittem, el tudok menekülni a sors elől, el tudok menekülni
a véres világ elől, de véletlenül ártatlanokat rángattam bele ebbe a világba.
Tudok ezzel együtt élni?
Nem voltam benne biztos.
Talán a természetünkben rejlik, hogy nyomorúságot és halált hozzunk
mindenkire magunk körül. Talán ezért volt a legjobb, ha magunk között
maradunk. Aria nem valami ilyesmit mondott már régen?
Aria. Végre újra láthatom őt. Ez volt a jó hír, amibe most kapaszkodtam.
Ő majd átsegít ezen. Mindig is így volt.
Matteo szorítása a csuklómon fájdalmas volt. A szemei egyértelmű
üzenetet hordoztak, most, hogy elkapott, soha többé nem hagy elmenekülni.

***
Úgy tűnt minden ködös. Belöktek egy autó hátsó ülésére, Matteo pedig
becsúszott mellém, majd csikorgó kerekekkel elhajtottunk. Néztem, ahogy
eltűnik a hely, amit az elmúlt két hónapban az otthonomnak neveztem.
Homlokomat a hideg ablakhoz szorítottam. Alig mertem pislogni.
Valahányszor lehunytam a szemem, bíborvörös villant a szemhéjam mögött.
Sid miattam halt meg.
Hallottam, hogy Matteo beszél valakivel telefonon a háttérben, de nem
tudtam koncentrálni. Mindennek vége volt. Most visszavisz az apámhoz, és
nem volt kétségem afelől, hogy nem számíthatok bármiféle kegyelemre.
Elárultam nemcsak a Szervezetet, hanem New Yorkot is, megszégyenítettem
apámat és Matteót. Meg fognak büntetni. Matteóra pillantottam, aki az ülésre
meredt. Gyorsan újra becsatoltam a melltartómat, és visszatettem a helyére.
Persze észrevette.
Láttam rajta, hogy dühös. Kíváncsi voltam, milyen büntetést szán nekem;
hat hónapja voltam szökésben. Nem akarhatott más miatt, csak bosszúból.
Ismertem a szabályokat; már nem voltam méltó a házasságra. Matteónak
valószínűleg már volt egy új menyasszonya, és amint elintéz engem,
továbblép. Ha meg akart volna ölni, már megtette volna. Ez persze nem
jelentette azt, hogy Apám nem teszi meg abban a pillanatban, amint beteszem
a lábam Chicagóba.

JustBook.fordítva
87
 Megálltunk egy reptéri szálloda előtt, és Matteo felém fordult, a
szemeiben egyértelmű figyelmeztetés volt.
– A következő néhány órát a gépünkig itt töltjük. Ha megpróbálsz
segítséget kérni valakitől, annak vérfürdő lesz a vége, megértetted?
Bólintottam. Aztán Matteo kihúzott magával a kocsiból, és bevitt a
szállodába. Senki sem figyelt ránk, miközben a lift felé tartottunk, és
felmentünk a negyedik emeletre.
Matteo végigvezetett a hosszú folyosón, amíg egy egyszerű fehér ajtó elé
nem értünk.
Stan és a másik férfi is megállt.
– Be kell jönnie Carmine-nal és velem a szobánkba. Ő még mindig a
Szervezet tagja – mondta Stan, miközben a tekintete végigsiklott a testemen.
Tudtam, hogy ő és a másik fickó mit tennének velem, ha egy szobában lennék
velük.
– Ő az enyém. Többé nem engedem ki a kezeim közül. Most pedig húzz
a picsába. Giannának és nekem sok megbeszélnivalónk van – morogta
Matteo. Becsúsztatta a kulcskártyát a nyílásba, és kinyitotta az ajtót.
Stan és Carmine pillantást váltottak, de nem tiltakoztak. Aztán Stan
kegyetlen mosolyt küldött felém.
– Taníts neki egy kis jó modort.
Matteo berángatott a szobába, berúgta az ajtót, és ijesztő arckifejezéssel
meredt rám.
– Ó, úgy lesz.

JustBook.fordítva
88
KILENCEDIK FEJEZET

G ianna

Matteo az ágyra dobott, aztán már rajtam is volt. A karjaimat a fejem

fölött a matrachoz szegezte, a térdei a combom mellett voltak. A szeme szinte
fekete volt a dühtől. Azt akarta, hogy kegyelemért könyörögjek? Kérjek tőle
bocsánatot? Arra aztán várhat.
– Hagytad, hogy valaki megkapja azt, ami az enyém – morogta, tekintete
perzselte a testemet. Lehajolt, mintha meg akarna csókolni. Az orrunk
majdnem összeért, de ő csak fintorgott.
– Az apád engedélyt adott, hogy azt tegyek veled, amit akarok. Nem
érdekli, hogy élsz-e vagy halsz. Nem érdekli, hogy mit teszek veled. Azt
hiszem, még azt is helyeselné, ha keményen megbüntetnélek.
Nem lepődtem meg. Apám már azelőtt is alig tűrt meg, hogy szégyent
hoztam a családunkra azzal, hogy megszöktem. Most valószínűleg átkozottul
gyűlölt. Szinte azt akartam, hogy Matteo bántson engem. Megérdemeltem,
amiért Sidet megölték. Tudtam, hogy nem okozna neki gondot bántani
engem. Láttam, mire képes. Talán a fizikai fájdalom végre elnyomná azt a
gyötrelmet, amit legbelül éreztem.

Matteo

Gianna egy kurva szót sem szólt, mintha nem érdekelné, mit teszek vele.
Megszorítottam a csuklóját, hátha végre kimutatja azt a tüzet, amit tőle
megszoktam, de egy apró rándulás ellenére nem reagált.
Utáltam, amit a hajával tett. Világosbarna volt, már nem az a tüzes vörös,
amit szerettem. Legalább nem vágta le.
A szememet a meztelen hasa egy része vonzotta, amely kilátszódott ott,
ahol a pólója felhúzódott. A gondolat, hogy valaki más is megérintette, arra
késztetett, hogy mindent leromboljak. Az enyémnek kellett volna lennie.
Csak az enyémnek.
Egy pillanatra annyira elvakított a düh, hogy bántani akartam, meg
akartam mutatni neki, hogy hozzám tartozik, olyan keményen meg akartam
baszni, hogy minden másról megfeledkezzen. Megragadtam a derekát,

JustBook.fordítva
89
ujjaim végigsimítottak a puha bőrén. Az enyém. Mostantól csak az enyém.
Az apja azt mondta, hogy úgy használhatom, ahogy jónak látom, mielőtt
visszaviszem hozzá. Senki sem fog szólni, ha elveszem tőle azt, ami eleve az
enyém volt. Megfeszült az érintésem alatt, de még mindig nem szólt semmit.
A szemei rezignáltak voltak. Semmi nyoma a szokásos indulatnak.
Nem küzdött ellenem, nem csinált semmit. Egy rongybabára
emlékeztetett. Valószínűleg arra várt, hogy azt tegyem, amit mindenki elvárt
tőlem, hogy megdugjam, még ha nem is akarta, hogy addig bántsam, amíg
bocsánatért nem könyörög. És megtehettem volna, de nem akartam. Annak
ellenére, amit tett, és hogy milyen rossz színben tüntetett fel, még mindig
akartam őt, és nem csak a testét.
– Alárendeltnek lenni nem vall rád – mondtam halkan. A pulzusa
felgyorsult az ujjbegyeim alatt. Ez volt az egyetlen jele annak, hogy nem volt
olyan közömbös, mint amilyennek az arckifejezése alapján hihettem volna.
Talán azért nem érdekelte, mi történik vele, mert összetört a szíve a
szemétláda miatt, akivel találtam.
Ez a gondolat a harag újabb hullámát élesztette fel bennem, így gyorsan
elengedtem őt, mielőtt elvesztem az önuralmamat. Lecsúsztam róla, és
leültem a matrac szélére, próbáltam figyelmen kívül hagyni a meglepettséget
és a döbbenetet, ami kiült az arcára. A padlót bámultam, miközben a kezemet
szorítottam és lazítottam. Ha Carmine nem ölte volna meg a rohadékot,
valószínűleg én tettem volna meg. Még mindig meg akartam tenni, ki
akartam vágni az agyának azt a részét, amely Gianna testének emlékét
rejtette.
Gianna lassan, óvatosan ült fel, mintha azt gondolná, hogy megtámadom,
ha túl gyorsan mozog.
– Nem fogsz megerőszakolni és megkínozni?
Majdnem felnevettem. Mindenki erre számított. A legtöbb férfi a mi
világunkban azt gondolta, hogy megérdemli. Felé fordultam, a tekintetem
végigpásztázta gyönyörű arcát. Még szebb volt, mint amire emlékeztem, még
most is, amikor sápadt és a szemei duzzadtak a könnyektől.
– Azt gondoltad, hogy így lesz? – kérdeztem meglepően nyugodt hangon.
A dühöm egy része hirtelen elszállt, ahogy a nagy kék szemeivel engem
nézett.
JustBook.fordítva
90
 – Igen. Az apám emberei határozottan azt hiszik, hogy így lesz. Nem
láttad az arckifejezésüket? Valószínűleg abban reménykednek, hogy ha
végeztél velem, akkor majd adsz nekik is egy esélyt.
Persze, ezt számtalanszor elmondták nekem, amíg kerestük. Tudtam,
hogy szerintük mi történik most. Basszus, egy részem azt kívánta, bárcsak
igazuk lenne. Nem voltam jó ember.
– Leszarom az apád embereit, és leszarom az apádat is. És ha egy ujjal is
hozzád nyúlnak, megölöm őket. Nem fognak bántani téged, senki sem fog.
A szemöldöke összeráncolódott.
– Ha egyszer visszatérek Chicagóba, Apám meg fog büntetni.
Tényleg azt hitte, hogy átadom őt a seggfej apjának? Nem azért
vadásztam rá hat hónapig, hogy aztán feladjam. Elvigyorodtam.
– Nem mész vissza Chicagóba, Gianna. Velem jössz New Yorkba.
Remény és megkönnyebbülés futott át az arcán. – Ariához? Jól van?
Bajba került, mert segített nekem?
Valahogy bosszantott a válasza.
– Aria jól van – mondtam, mielőtt felálltam, és az ablakhoz sétáltam.
Hátat fordítottam neki, amikor megkérdeztem: – Az a srác… szeretted őt?
Nem voltam biztos benne, hogy mit fogok tenni, ha igent mond. Nem
tudtam többé bántani azt a rohadékot, és nem akartam őt bántani, szóval mit
tehettem volna? Megölni valaki mást, lehetőleg azt a két seggfejt a
Szervezetből, akik már túl régóta idegesítettek, és talán, ha már itt tartunk,
kinyírnám a kibaszott apját, amikor legközelebb találkozunk.
– Sidet? – kérdezte remegő hangon, és akkor majdnem elvesztettem a
fejem. A vállam fölött néztem rá. A szemei nedvesek voltak a kibaszott
könnyektől.
– Nem érdekel, hogy hívták – morogtam.
Bassza meg, annyira meg akartam ölni azt a fickót. Egymilliárd dollárt
fizetnék, ha lenne rá mód, hogy feltámasszam azt a seggfejt, csak azért, hogy
újra kinyírhassam. Lassan, fájdalmasan.
– Sidnek hívták – mondta makacsul, és a szemébe visszatért az ismerős
csillogás.
Még mindig nem válaszolt a kérdésemre.
– Szeretted őt?
JustBook.fordítva
91
 – Nem – mondta habozás nélkül. – Alig ismertem.
Örültem volna, ha nem kezdi el harapdálni az alsó ajkát, mintha a
könnyeivel küszködne. Kurvára szomorúnak tűnt, majd a bal szeméből
kicsúszott egy könnycsepp. Pislogott néhányszor.
– Ha nem szeretted őt, akkor miért sírsz?
Rám meredt. Úgy nézett, mintha ő lenne az egyetlen, akinek oka van
dühösnek lenni.
– Tényleg nem tudod?
– Made Man vagyok, Gianna. Sok embert láttam meghalni, sokakat
magam is megöltem. – És most éppen a világon mindennél jobban akartam
újra ölni.
– Sid nem érdemelte meg a halált. Miattam halt meg. Soha nem tett semmi
rosszat.
Mi a fasz? Tényleg?
– Rossz lányhoz ért. Azért halt meg, mert megérintett.
Gianna megrázta a fejét.
– Te magad akartad megölni, ugye? Ezért állítottad meg Stant? Nem
azért, mert meg akartad kímélni Sid életét.
Tényleg meglepetésként érte ez őt? Ahhoz képest, hogy meg volt
győződve arról, hogy én és a csőcselék minden tagja szörnyeteg, furcsán
meglepődött azon, hogy meg akartam ölni azt a seggfejt, aki a
menyasszonyomat tapogatta.
Mielőtt válaszolhattam volna, megcsörrent a telefonom. Luca neve villant
fel a képernyőmön. Csak egy rövid sms-t küldtem neki, amíg a kocsiban
voltam. Próbált hívni, de a magánrepülőnk pilótájával folytatott gyors
beszélgetésen kívül nem volt kedvem senkivel sem cseverészni, de Lucát
ismerve nem adta volna fel. Egy nyögést elfojtva felvettem a telefont, és
ismét elfordultam Giannától.
– Egy sms azzal, hogy ’megvan’, ennyit kapok tőled? – mondta dühösen.
– Elfoglalt voltam.
Hallottam Aria magas hangját a háttérben, de szerencsére Luca nem adta
oda neki a telefont. Tényleg nem volt kedvem egy hisztis nővel beszélgetni,
pláne nem azzal a nővel, aki a menyasszonyomnak eleve segített megszökni.

JustBook.fordítva
92
Kora reggel volt New Yorkban, nem hagyhatta volna Luca egyszer a
feleségét aludni?
– Mivel? – Szünetet tartott. – Nem, ne mondd meg. Kurvára nem akarom
tudni.
– Bántotta őt? – Aria elég hangosan kérdezte, hogy halljam.
Nem mondtam semmit.
Luca halkabbra fogta a hangját. – Életben van?
– Baszd meg.
– Ezt igennek veszem.
Aria még mindig beszélt a háttérben.
– Mondd meg a feleségednek, hogy a húga jól van.
– Gianna jól van – mondta Luca tompa hangon. – Mikor jöttök vissza?
– A gép kevesebb, mint két óra múlva indul.
– Egyenesen Chicagóba repülsz, hogy találkozz Scuderivel. Ugye?
– Már felhívott téged? – mondtam. Stan és Carmine minden bizonnyal
üzent a főnöküknek, miután elkaptuk Giannát. Ez persze azt jelentette, hogy
ő is tudott Sidről.
– Persze, hogy megtette. A lánya már hat hónapja szökésben van. Ez nagy
hír.
– Csak azt ne mondd, hogy örül, hogy visszakapja.
– Nem, legalábbis nem ugyanazért, amiért Aria is. Azt akarja, hogy
megbüntessék. Miatta vesztette el a méltóságát veled egyetemben. Ahogy
hallottam, rajtakaptátok egy másik fickóval. Tisztában vagy vele, hogy a hír
futótűzként fog terjedni; Scuderi alig várja, hogy Gianna büntetéséből
nyilvános show-t csináljon. Elvárja, hogy te is segíts neki ebben.
Összeszorítottam a fogaimat.
– Leszarom. Nem viszem őt Chicagóba. Ha beszélni akar vele, jöjjön
New Yorkba.
– Meg akarod védeni őt azok után, amit tett?
– Igen.
– Matteo, ez a Szervezet dolga. Ő nem a feleséged, és senki sem várja el
tőled, hogy feleségül vedd, miután fél Európa átment rajta.
– Óvatosan – sziszegtem.

JustBook.fordítva
93
 – A francba! Nem tudnál csak túllépni rajta? Dugd meg, már nem számít,
aztán add vissza az apjának.
– Aria még mindig ott van, hogy hallja, ahogy így beszélsz a húgáról? –
kérdeztem.
– Nem. Gondolnom kell a Familiára. Gianna hozta ezt magára. El kell
vinned őt Chicagóba, Matteo. Nem kockáztatok miatta egy háborút.
– Baszd meg, Luca. A kibaszott testvérem vagy. Nem kéne az én
oldalamon állnod?
– Nem, ha elveszted a kibaszott eszed.
– Baszd meg.
Luca felsóhajtott a vonal másik végén.
– Figyelj, nem azt mondom, hogy hagyd el őt. Vidd el Chicagóba, és tégy
úgy, mintha az apjához vinnéd. Aztán köss vele alkut. Még mindig neked
van ígérve, úgyhogy nem fog visszautasítani. Valószínűleg örülni fog, hogy
megszabadul tőle. Aria és én is odarepülünk. Épp most küldök egy e-mailt a
pilótánknak. Nem kell egyedül megbirkóznod ezzel.
– Oké, elviszem Chicagóba. De nem megyek el nélküle, bármit is mond
Scuderi. Ő az enyém.
– Rendben, de kétlem, hogy bármi probléma lenne. És hidd el, nem áll
szándékomban hagyni, hogy Giannát bántsa az apja. Aria szereti a húgát, és
én azt akarom, hogy Aria boldog legyen, ezért nem hagyom, hogy Scuderi
megölje. Visszahozzuk magunkkal New Yorkba, akár a feleségedként is, ha
tényleg ezt akarod.
– Scuderi ellen fogsz menni, ha nem ért egyet.
– Úgy lesz. Érted és Ariáért.
– Esküdj meg.
Luca ismét felsóhajtott.
– Esküszöm. Te és Aria fogjátok okozni a halálomat.
Majdnem elmosolyodtam, de letettem a telefont. Amikor visszafordultam
Gianna felé, aggódó arckifejezéssel figyelt, amit megpróbált elfedni, amint
ránéztem, de nem igazán sikerült neki. Az elmúlt hónapokban néha biztos
voltam benne, hogy nem fogom megtalálni, hogy túl okos; örültem, hogy
tévedtem.
– A hagyomány azt diktálja, hogy átadjalak a Szervezetnek és az apádnak.
JustBook.fordítva
94
 Félelem suhant át az arcán. Gianna nem volt ostoba; tudta, mi történhet
vele. Nem voltam benne, hogy Dante Cavallaro közbelépne-e, és nem is
érdekelt. Védelmező érzés öntött el. Nem volt joguk dönteni a sorsáról. Itt
volt az esélyem, hogy megmutassam neki, hogy hiba volt elszöknie, hogy én
vagyok a megfelelő ember számára. Hosszú ideig bámult rám, az arca
védtelen és sebezhető volt. Ezt az oldalát eddig csak kétszer láttam: amikor
Ariát elkábították, és amikor az oroszok kezére került. Még mindig dühös
voltam rá, még mindig kibaszottul dühös, különösen azért, mert tudtam, hogy
újra elmenekülne, ha esélyt adnék neki, de egy részem egyszerűen csak örült,
hogy visszakaptam.
– Elviszlek Chicagóba, de nem hagylak magadra, Gianna. Nem adom
meg neked az esélyt, hogy újra elmenekülj előlem.
G ianna
A ma történtek után nem voltam benne biztos, hogy valaha is
megkockáztatok még egy szökést.
Matteo telefonja ismét megcsörrent, és káromkodott. Örültem a
figyelemelterelésnek. A tekintetének intenzitása olyan dolgokat ébresztett fel
bennem, amely ellen a csók óta próbáltam küzdeni. Visszafeküdtem, de
abban a pillanatban, hogy lehunytam a szemem, Sid élettelen testének képe
villant át az agyamon. Még ha nem is Matteo ölte meg, ez nem jelentette azt,
hogy nem az ő hibája volt. Ugyanezt tette volna, ha Carmine nem lép előbb.
Biztosan elszundíthattam, mert hevesen megrándultam, amikor valami
megérintette a karomat. A szemem felpattant, és láttam, hogy Matteo
fölöttem áll. Fanyar mosollyal egyenesedett ki.
– Úgy tűnik, Sid halála nem zavar túlságosan, ha így el tudsz aludni.
Fölültem, és rá meredtem, tudtam, hogy szándékosan kegyetlenkedik, de
ugyanakkor azon is elgondolkodtam, vajon igaz-e. Ennyire érzéketlen
voltam? Jobban hasonlítottam Matteóra, mint ahogy azt be akartam ismerni?
Nem. Álmodtam Sid haláláról és amikor rá gondoltam, a mellkasomban
egyre erősebb lett a szúró érzés.
– Indulnunk kell. A gépünk hamarosan indul. – Matteo megragadta a
csuklómat, hogy talpra rántson, de hirtelen dühösen elrántottam. Ismét felém
nyúlt, talpra rántott és a testéhez szorított. – Óvatosan, Gianna. Alig két órája

JustBook.fordítva
95
láttam, hogy egy másik fickóval szórakozol. Büszke vagyok az
önuralmamra, de van egy határ.
Lenyeltem a szavaimat, és hagytam, hogy Matteo kivezessen a szobából.
Stan és Carmine már a folyosón vártak. Tetőtől talpig végigmértek, majd
Stan azt mondta: – Még mindig meglepően sértetlen. Ha az én
menyasszonyom kefélt volna más férfiakkal, véresre vertem volna.
– Úgy nézek ki, mint akit érdekel a kibaszott véleményed? – Matteo
veszélyesen kérdezte. Vetettem rá egy pillantást, és azon tűnődtem, hogy
vajon miért nem tette pontosan azt, amit Stan javasolt. Úgy döntöttem, hogy
egyelőre befogom a számat. Az önfenntartás nem volt az erősségem, de nem
voltam teljesen szuicid, még akkor sem, ha a halál jobb lett volna, mint amit
Apám tervezett velem.
Húsz perccel később felszálltunk a Szervezet magángépére, én pedig az
ablak mellett foglaltam helyet. Matteo velem szemben ült, de nem
kezdeményezett beszélgetést. Az egész repülés alatt senki sem próbált
megszólítani. Volt egy olyan érzésem, hogy Matteo arra használja ki az időt,
hogy lenyugodjon. Időnként rajtakaptam, hogy engem néz, de nem tudtam
olvasni a tekintetéből. Amikor a repülés felénél felálltam, hogy kimenjek a
mosdóba, Matteo is felállt.
Visszanyeltem egy megjegyzést, és a hátsó WC felé sétáltam. Amikor
Matteo még akkor sem hátrált meg, mikor kinyitottam az ajtót, nem tudtam
tovább visszafogni magam. Pokolba az önfenntartással.
– Végignézed, ahogy pisilek? Nem mintha el tudnék úgy menekülni, hogy
leugrom a gépről.
– Nem venném a szívemre, ha megpróbálnál lyukat ütni a gép falába,
hogy mindannyiunkat megölj.
Komolyan gondolta? A szája sarka megrándult, de aztán a tekintete ismét
megkeményedett. Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk, aztán gyorsan
beléptem a kis vécébe, és becsuktam az ajtót. Matteo nem állított meg, de
tudtam, hogy várni fog rám, és valószínűleg figyelni fog a furcsa hangokra.
A falnak dőltem, és lehunytam a szemem. A félelem és a szomorúság
tombolt a testemben, és egyre nehezebb volt nem zokogásban összeomlani.
Szinte azt kívántam, bárcsak megütött volna. Miért kellett neki tisztességes
emberként viselkednie?
JustBook.fordítva
96
 – Mit csinálsz? Ne kényszeríts, hogy berúgjam azt a kurva ajtót –
motyogta Matteo.
Nem is törődve azzal, hogy meghallja-e, elintéztem a dolgomat, mielőtt
két perccel később kiléptem. A tekintete végigvándorolt rajtam, mintha jelét
kereste volna, hogy valamire készülök. Nevettem volna, ha tudok.
Visszatértünk a helyünkre és újra némaságba burkolóztunk.
A gyomrom görcsbe rándult, amikor leszálltunk Chicagóban. Egy percet
sem tudtam aludni, amíg a levegőben voltunk. A tudat, hogy hamarosan
szembe kell néznem Apámmal, ébren tartott. Tegnap még pizzát ettem a
lakótársaimmal, és terveket szőttem egy nyári horvátországi kirándulásra, és
most az életem ismét kicsúszott a kezeim közül. És ami még rosszabb,
könnyen lehet, hogy kemény büntetés vár rám a Szervezet részéről.
Matteónak tényleg semmi oka nem volt arra, hogy megvédjen engem Apám
haragjától. És még ha meg is próbálta volna, miért engedte volna Luca, hogy
miattam kockáztasson egy konfliktust a Szervezettel? Kevesebb voltam a
szemükben, mint egy féreg.
A magánrepülőgép megállt, Matteo felállt, és intett, hogy én is tegyem
ugyanezt. A lábaim remegtek, ahogy követtem őt az ajtó felé, amely már
nyílt. Hideg levegő csapott az arcomba. Hó porzott a leszállópályán és a
környező épületeken. Délután négy óra körül járt, de úgy éreztem, mintha
éjszaka lenne. Megragadta a csuklómat, és figyelmeztető pillantást vetett
rám.
– Ne fuss el. Ne csinálj semmi hülyeséget. Az apád emberei csak az
alkalmat várják, hogy bánthassanak téged. Természetesen megölném őket,
de az nem segít rajtad.
Tényleg aggódott értem? Matteo egy rejtély volt. Nem voltam benne
biztos, hogy miért érdeklem ennyire. Volt egy olyan érzésem, hogy a
büszkesége miatt. Nem tudta elfogadni, hogy nem akarom őt, ezért
kényszerített, hogy hozzámenjek, még akkor is, ha nem akartam, még akkor
is, ha már nem akart engem. Ha tényleg törődne velem, elengedne. Nem, ez
hatalmi játszma volt. Az érzelmeknek ehhez semmi közük.
– Ne aggódj. Látni akarom Ariát.
Megrázta a fejét.

JustBook.fordítva
97
 – Ez nem a megfelelő pillanat arra, hogy gúnyolódj. Az apád nem fogja
értékelni.
Akkor miért mosolygott majdnem, ha szerinte ez olyan rossz volt? Az
ajtó teljesen leereszkedett, és Matteo levezetett a néhány lépcsőfokon, ujjai
rendületlenül a csuklómra fonódtak. Úgy éreztem magam, mint egy
kisgyerek, aki most teszi meg az első lépéseket. Bosszúság keveredett a
testemben az aggodalommal, de mielőtt eldönthettem volna, hogy
megkockáztatom-e a visszavágást, kiszúrtam egy ismerős szőke fejet. Aria.
Luca mellett állt, és amikor meglátott, futásnak eredt.
Könyörögve néztem fel rá, de ő nem engedett el, és nyugodt léptekkel
vezetett tovább Aria felé. Amikor a nővérem már majdnem odaért hozzánk,
elengedett, én pedig Aria felé siettem. Fájdalmasan ütköztünk össze.
Magamhoz szorítottam Ariát, a lehető legszorosabban átölelve, és ő is
ugyanezt tette viszonzásul.
– Oh, Gianna, annyira féltettelek. Annyira örülök, hogy itt vagy. – Sírt,
és az én arcom is nedves volt a könnyektől. Istenem, mennyire hiányzott.
Egy pillanat múlva visszahúzódott, a szemei gyorsan megnézték a hajam
új színét.
– Jól vagy? Bántottak téged?
Elsöpörtem néhány tincset a szőke fürtjeiből, hirtelen úgy éreztem, hogy
zokogásban török ki. A megbánás súlyosan nehezedett az elmémre. Sohasem
kellett volna elfutnom. Aria aggódó arca újabb emlékeztető volt. Ha
maradtam volna, ha hozzámentem volna Matteóhoz, akkor Sid még mindig
élne, és Ariának nem kellett volna hónapokig aggódnia. Miért akartam
szabadságot, hogy saját döntéseket hozhassak?
– Gianna? – Aria lehalkította a hangját. – Csinált valamit Matteo?
– Matteo nem csinált semmit – mondta a férfi kemény hangon, amitől
Aria és én is megugrottunk.
– Nem tőled kérdeztem – mondta Aria halkan. A tekintetem közöttük
cikázott. Volt egy olyan érzésem, hogy nincsenek jóban. Miattam. Luca
megérkezett mellénk, és megveregette az öccse vállát.
– Jó újra látni téged.
Nem is gondoltam arra, hogy Matteo már régóta nem volt otthon, mert
engem üldözött. Luca alig pillantott felém, nem mintha érdekelt volna.
JustBook.fordítva
98
 – Jól vagyok – mondtam Ariának, aki láthatóan nem akart hinni nekem.
– A főnök már vár – ugatott Stan. – Menjünk. Nem mintha ez a kurva
megérdemelné a nagy fogadtatást.
Aria zihált. Megmerevedtem, de sikerült nem mutatnom a döbbenetemet.
Nem érdekelt, mit gondol rólam Stan. De Matteo reagált a leggyorsabban.
Kést rántott, és Stan felé vágott, aki felsikoltott, amikor a penge a fülébe
vágott.
– Legközelebb a pengém felhasítja a kibaszott koponyádat, ha nem tartod
a szádat – mondta.
Stan a pisztolytáskában lévő fegyverén nyugtatta a kezét, de nem vette ki.
Vér csöpögött a megvágott füléből az ingére. Gyilkos volt a pillantása.
Carmine teljesen mozdulatlanul állt, de ő sem vette elő a fegyverét. Amikor
Luca felé fordultam, már tudtam, miért. Mindkét fegyverét apám embereire
szegezte, és mögötte Romero, akit korábban nem is láttam, ugyanezt tette.
– Nem akarjátok, hogy rosszul végződjön, ugye? – kérdezte Luca nagyon
halkan. – A főnököd nem örülne neki.
Carmine bólintott, és lazított a tartásán, de Stan úgy nézett ki, mint akit
nem érdekel, hogy apám megbünteti, amíg ő végezhet elsőnek Matteóval.
Néhány pillanatig egyikünk sem mozdult, aztán Luca visszatette a fegyvereit
a pisztolytáskába.
– Menjünk.
Carmine felvette a kést, amit Matteo eldobott, és visszaadta neki, aki nem
vette le a szemét Stanről.
– Velünk jön kocsival – mondta Stan.
Matteo ajkai hideg mosolyra húzódtak.
– Ez az utolsó figyelmeztetés, amit kapsz. Ne idegesíts, vagy elvágom a
torkodat.
Carmine megragadta Stan karját, és a Szervezet egyik fekete kocsija felé
húzta, míg mi többiek két BMW felé vettük az irányt.
Aria megindult, hogy beüljön mellém hátra, de Luca visszatartotta.
– Nem, azt akarom, hogy Matteo szemmel tartsa a húgodat.
Aria bocsánatkérő mosollyal nézett rám, mielőtt beült az anyósülésre
Luca mellé.

JustBook.fordítva
99
 Matteo mindent tudó pillantást vetett rám, amikor letelepedett mellém a
hátsó ülésre.
– Valószínűleg kiugranál a mozgó autóból, ha lehetőséget adnék rá.
Fújtattam egyet.
– Nem vagyok teljesen őrült. Szerinted megkockáztatom, hogy védtelenül
rohangáljak Chicagóban, amikor az apám emberei nyilvánvalóan bántani
akarnak?
– Szóval bízol benne, hogy megvédelek, de mégsem akarsz hozzám jönni.
Meglepődtem.
– Még mindig el akarsz venni?
– Valószínűleg egy kést is belevághatnál a hátába, és még akkor is el
akarna venni – mondta Luca elölről. – Makacs egy köcsög.
– Nem azért vadásztam rád hat hónapig, hogy aztán elengedjelek.
Az arcát kutattam, de nem tudtam átlátni az arrogancia maszkján. Nem
hagyta.
– Talán nem kellett volna annyi időt pazarolnod arra, hogy rám vadássz.
Akkor még mindig Münchenben lennék, és Sid még mindig élne. De be
kellett ismernem, hogy egy részemnek hiányzott a korábbi életem. Nem az
egész, persze, de a testvéreim mindenképpen, és talán még néhány más része
is, amit még nem akartam beismerni magamnak.
Matteo nem szólt semmit, de az ajkai összeszorultak. Az út hátralévő
része feszült csendben telt el.
Próbáltam leplezni az idegességemet, amikor megálltunk a régi otthonom
előtt. Mit fog tenni velem Apám?

JustBook.fordítva
100
TIZEDIK FEJEZET

Matteo

A Szervezet autója megállt a Scuderi-villa előtt, Luca pedig közvetlenül

mögötte parkolt le a bérelt BMW-vel. Luca és Aria azonnal kiszálltak a
kocsiból, én pedig kinyitottam az ajtót, hogy kövessem őket, de megálltam,
amikor észrevettem, hogy Gianna még ki sem csatolta az övét. Elmélyülten
bámulta az ölében pihenő kezét. Bosszúság lobbant fel bennem. Soha nem
tudta volna a könnyebb utat választani? Muszáj volt ilyen rohadt makacsnak
lennie?
– Nincs kedvem vitatkozni veled, Gianna. Tényleg nem kéne hagynod,
hogy apád most várjon. Így is eléggé ki van akadva. Szállj ki a kocsiból, vagy
én viszlek.
Vártam okoskodó válaszára. Ehelyett odanyúlt, hogy kicsatolja magát. A
keze remegett, és hirtelen rájöttem, mi folyik itt. Gianna nem azért húzta az
időt, hogy bosszantson. Ideges volt, hogy újra itt van. Az ujjai küszködtek a
biztonsági övvel. Eltoltam őket, és kicsatoltam helyette. A szemei
felvillantak, összevont szemöldökkel kutatta az arcom. Kurvára idegesnek
tűnt. Még csak el sem lökte a kezemet, amely még mindig a combján pihent.
– Ki kell szállnunk – mondtam újra, ezúttal az előző bosszúság nélkül.
Lassan bólintott, tekintete az ablak irányába villant. Láttam, hogy Luca
és Aria minket figyel, mögöttük pedig Stan és Carmine várakozott. Romero
a második kocsink mellett időzött, és a környéket fürkészte. Nem hittem,
hogy ez csapda, de a kibaszott Szervezetnél sosem lehetett tudni. A dolgok
nem voltak éppen rózsásak közöttünk az elmúlt hónapokban.
– Félek – mondta halkan, majd harsányan felnevetett. – Hát nem gáz,
hogy a saját apámtól félek?
– Az apád Consigliere és egy hatalmas seggfej. Rengeteg okod van rá,
hogy félj tőle.
Még mindig az ölét bámulta.
– Utál engem. Nem fog habozni, hogy golyót eresszen a fejembe azután,
amit tettem.

JustBook.fordítva
101
 Annak rajtam is keresztül kell majd mennie, és nem kételkedtem benne,
hogy hátrakötött karral is le tudnám győzni. Egy ujjamat az álla alá tettem és
magam felé fordítottam az arcát, amíg a kék szemei nem találkoztak az
enyémmel.
– Nem fogom hagyni.
Egy pillanatra megenyhült, és a szeme az ajkamra tévedt, de aztán a
szokásos énje visszatért és visszahúzódott. Majdnem felnyögtem. Kinyitotta
az ajtót, és kicsúszott. Amikor utolértem, az arcán nyoma sem volt a
félelemnek. Felemelte a fejét és Scuderi emberei felé küldte a legádázabb
pillantást, amit valaha is láttam tőle. Ez volt az a Gianna, akit ismertem. Az
egyetlen jele annak, hogy nem volt olyan nyugodt, mint amilyennek mutatta
magát az volt, hogy nem ellenkezett, amikor a hátára tettem a kezem,
miközben a bejárati ajtó felé vezettem. Alig vártam, hogy végigsimítsam
kezemmel teste minden egyes centiméterét, hogy végre magamévá tegyem.
Sid képe, ahogy a kezei rajta vannak, újra megjelent az agyamban és ellen
kellett állnom a késztetésnek, hogy megüssek valamit.
Luca felvonta a szemöldökét, a türelmetlenség az arcára volt írva.– Mi
tartott ilyen sokáig, a kurva életbe?
Nem vettem róla tudomást, mert abban a pillanatban kinyílt az ajtó, és
Scuderi mogorva arccal megjelent az ajtókeretben. Gianna hozzám húzódott.
Szerintem észre sem vette, mert az arca tökéletesen közömbös maradt.
Scuderi röviden beszélt az embereivel, mielőtt elküldte őket, és Lucához
fordult. Kezet ráztak, majd megölelte Ariát. Giannára eddig egyetlen
pillantást sem vetett. Ez pokolian bosszantott. A hideg szemei rám
szegeződtek, és én gúnyosan rá vigyorogtam. Mindent utáltam abban az
emberben, még a hülye arcát és a hátrasimított haját is. Úgy nézett ki, mint
egy maffiózó legrosszabb kliséje.
– Látom, megtaláltad – mondta.
– Mindig megkapom, amit akarok.
Még mindig nem nézett Gianna felé, de a tekintete kegyetlenné vált.
– Amit te akartál, az egy jó hírű olasz lány volt. Amit kaptál, az Isten
tudja, hány férfi romja.

JustBook.fordítva
102
 Gianna megmerevedett a kezem alatt, a szeme egy kicsit kitágult, mielőtt
visszanyerte az uralmat az érzelmei felett, de az apja még nem végzett. Nem
csoda, hogy ő és az én apám olyan jól kijöttek egymással.
– Nem értem, miért vesződtél egyáltalán azzal, hogy rá pazarold az
idődet. Az embereim nélküled is el tudták volna kapni.
Az emberei sok mindent csináltak volna Giannával. Luca figyelmeztetően
összeszűkítette rám a szemét. Látta, hogy mennyire szeretném Scuderi ronda
pofájába döfni a késemet? Visszapillantottam Scuderire, le akartam törölni
azt a fölényes vigyort az arcáról.
– Azt hiszem, be kellene mennünk megbeszélni a dolgokat – mondta Luca
a Capo hangján. Általában az idegeimre ment, amikor ezt csinálta, de ezúttal
valószínűleg így volt a legjobb. Volt egy olyan érzésem, hogy a késem
véletlenül utat találna Scuderi szemgolyójába, ha még egy másodpercig el
kellene viselnem a hülye pofáját.
Scuderi bólintott, és szélesebbre tárta az ajtót. Gianna gyakorlatilag az
oldalamhoz szorult, ahogy elsétáltunk mellette. Védelmező érzés égett az
ereimben. Talán nem vette észre, de az, hogy félelmében a közelségemet
kereste, volt minden, amire szükségem volt, hogy megerősítse az irántam
táplált érzéseit, még akkor is, ha még nem volt tudatában azoknak.
– Hogy tudsz egyáltalán hozzáérni azok után, amit tett? Azok után, amit
láttál tőle. Undorodnék tőle – mondta Scuderi, miközben becsukta az ajtót.
Nyilván nem számított válaszra, mert Luca felé fordult.
– Ha a feleségem ilyesmit tett volna, megöltem volna, és van egy olyan
érzésem, hogy te is ugyanezt tetted volna, Luca. – Aria döbbent pillantást
vetett Lucára, de az éppen Scuderi bámulásával volt elfoglalva.
– Nem azért vagyok itt, hogy megvitassuk mi lett volna ha. Azt akarom,
hogy ez egyszer és mindenkorra rendeződjön. Ígértél nekünk valamit, és
elvárom, hogy teljesítsd.
– Amit ígértem, az már nem elérhető. – Scuderi Gianna felé biccentett. –
De ha sérült árut akarsz, biztos vagyok benne, hogy meg tudunk egyezni.
Dante a nappaliban vár ránk. Ez elsősorban a Szervezet ügye, és Dantéé az
utolsó szó.
Luca rám meredt, a szemében világosan kiolvasható volt a
figyelmeztetés.
JustBook.fordítva
103
 – Akkor menjünk. Van jobb dolgom is, mint veled csevegni. És biztos
vagyok benne, hogy meg tudunk egyezni.
Nem érdekelt Dante vagy Scuderi. Visszaviszem Giannát magammal
New Yorkba, még akkor is, ha közben ki kell zsigerelnem minden egyes
Szervezeti seggfejt.

G ianna
Nagyon igyekeztem semleges arcot vágni, de hihetetlenül nehéz volt.
Zavaromra Matteo keze a hátamon tényleg segített koncentrálni. Az
arckifejezése viszont csak tovább táplálta a szorongásomat. Úgy nézett ki,
mint egy vérszomjas állat. Vetettem egy pillantást Lucára és az apámra, akik
szintén nem fárasztották magukat azzal, hogy kedveskedjenek.
A dolgok határozottan rosszabbra fordultak, mióta elmentem. Ha Luca
alig viselkedett udvariasan az apámmal, akkor a Szervezet és New York
között nem lehetett jó a viszony.
Aria gyengéden megérintette a karomat, a szeme tele volt aggodalommal.
Magamra kényszerítettem egy mosolyt, de az biztos nem volt biztató, mert ő
csak a homlokát ráncolta viszonzásul. A fenébe is! Matteo előre lökdösött.
Apám és Luca már a nappali felé tartott, de a sietős léptek miatt
megdermedtem, és a tekintetem a lépcsőházra siklott. Lily és Fabi viharzott
felém, a boldogságtól ragyogva. Könnyek szöktek a szemembe, amikor a
kisöcsém nekem rontott, és a fejét a szegycsontomhoz temette. Istenem, de
megnőtt, mióta utoljára láttam. Hogy volt ez egyáltalán lehetséges? Csak hat
hónapig voltam távol. Aztán Lily is átkarolt.
– Annyira hiányoztál – suttogta könnyes szemmel. Fabi szorítása miatt
nehezemre esett a légzés, de nem érdekelt.
Ugyanilyen szorosan öleltem vissza őket. Amíg menekültem, alig mertem
a családomra gondolni, mert úgy éreztem, mintha minden alkalommal
szakadék tátongott volna a mellkasomban.
– Nem megmondtam neked, hogy tartsd őket fent? – sziszegte Apám,
mire felnéztem, és láttam, hogy Anyám sietve jön lefelé a lépcsőn.
– Sajnálom. Túl gyorsak voltak – mondta szelíd hangon. A pillantása
röviden rám siklott, mielőtt visszafordította a tekintetét Apámra, anélkül,
hogy egy szót is szólt volna hozzám.

JustBook.fordítva
104
 Nyeltem egyet. Szóval ennyi? Azért, mert nem azt tettem, amit akartak,
halott voltam számukra? Tudtam, hogy Apám el fog ítélni, de reméltem,
hogy legalább Anyám örülni fog, hogy visszatértem.
– Lily, Fabi, vissza a szobátokba.
– De Apa, egy örökkévalóság óta nem láttuk Giannát – morogta Fabi.
Apánk két gyors lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, és elrántotta a
testvéremet, mielőtt Anyám felé lökte volna őket.
– Azonnal fel az emeletre.
Fabi kidüllesztette az mellkasát, és még Lily sem mozdult. Apánk arca
vörös lett a dühtől.
– Semmi baj – mondtam nekik. – Majd később beszélünk.
– Nem, nem fogtok. Nem hagyom, hogy a közelükben legyél. Már nem
vagy a lányom, és nem akarom, hogy a romlottságod átragadjon Lilianára –
mondta Apánk kemény szemmel.
Nem is tudtam, mit válaszoljak erre. Nem akarta, hogy többé lássam a
saját húgomat és öcsémet.
– Ez baromság – mondta Matteo.
– Matteo – figyelmeztette Luca. Már megragadta Aria csuklóját, hogy ne
avatkozzon közbe. – Ez nem a mi dolgunk.
Apám rávillantotta a tekintetét.
– Így van. Ez az én családom, és Gianna még mindig az én uralmam alatt
áll, ezt soha ne felejtsd el.
– Azt hittem, már nem vagyok a lányod, akkor miért kell egy szavadra is
hallgatnom?
Matteo szorosan megragadta a derekamat. Mi? Ő provokálhatta az
apámat, de nekem nem volt szabad?
– Óvatosan – mondta Apám. – Még mindig a Szervezet tagja vagy.
– Nem kellene hagynunk, hogy Dante tovább várjon – mondta Luca.
Ezúttal valóban bementünk a nappaliba. Dante Cavallaro az ablak előtt
várakozott, és telefonált. Letette a telefont, és felénk fordult. El kellett
fojtanom a borzongást, amikor hideg tekintete rám szegeződött. Valóban
jégember. Hirtelen nagyon megijedtem. Ez most komoly volt.
Nem is emlékeztem, mikor éreztem magam utoljára ilyen szörnyen
kiszolgáltatottnak.
JustBook.fordítva
105
 – Luca, Matteo, Aria, – mondta Dante Cavallaro érzelemmentes hangon.
– Gianna.
Meglepetésemben felugrottam. Azt hittem, hogy úgy tesz, mintha ott se
lennék, ahogy apám tette.
– Uram – mondtam, és enyhén lehajtottam a fejem. Utáltam ezt tenni, de
tudtam, mi a jó nekem.
– Felfogtad, hogy amit tettél, az árulás volt? – kérdezte Dante.
Nem tudtam, mit mondjak. Ha beleegyeznék, megszívnám, ha pedig nem,
feldühíteném a férfit, aki dönthet úgy, hogy megölet.
– Gianna a menyasszonyom, és ha nem menekült volna el, mostanra már
a feleségem lenne. Azt hiszem, a bátyámnak, mint New York Capo-jának
kellene eldöntenie, hogy megérdemli-e a büntetést.
A tekintetem Matteóról Lucára siklott, akinek kemény tekintette láttán
megborzongtam.
– Ez nevetséges – motyogta Apám.
Dante azonban nem tűnt sértődöttnek.
– Gondolom, még mindig végig akarod csinálni az esküvőt?
– Igen – mondta Matteo habozás nélkül.
Természetesen senki sem kérdezte meg, hogy én mit akarok, de tudtam,
hogy nem szabad kinyitnom a számat. Nem, amikor a dolgok nagyon rosszul
végződhetnek számomra.
Dante intett Apámnak, és egy pillanatig csendben beszélgettek. Apám a
legkevésbé sem tűnt elégedettnek.
– Nem fogom ezt a kérdést hivatalosan is Szervezeti ügynek tekinteni.
Nem fogom megakadályozni, hogy végigcsináld az esküvőt. Ha azonban
nem teszed, nem lesz más választásom, mint megbüntetni téged – mondta
Dante nekem. Matteo felé biccentett, mielőtt ismét apámhoz fordult volna.
– Átadom ezt neked, hiszen Gianna a te családod, és remélem, hogy a mai
nap végére születik egy olyan megállapodás, amely lehetővé teszi, hogy
békésen együttműködjünk. – Ezzel hátralépett, és intett Apámnak, hogy
vegye át a szót.
– Tényleg megengedheted magadnak, hogy egy olyan embert, mint
Gianna, New Yorkban fogadj? Új Capóként a néped elvárja tőled, hogy

JustBook.fordítva
106
megvédd a hagyományokat, és kíméletlenül bánj az árulókkal – mondta
Apám Lucának.
– Az embereim elfogadják a döntéseimet – mondta Luca, de a hangjában
volt egy csipetnyi figyelmeztetés. – Bármi is legyen az a döntés.
Hirtelen azon tűnődtem, vajon Lucának tényleg gondot jelentek-e. Nem
mintha a Cosa Nostra tagja akartam volna lenni, de ha választanom kellett
volna, hogy az apám területén maradok, vagy New Yorkban élek Ariával,
akkor tudtam, mit választanék.
Matteo, aki úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban kést ránthat,
odasétált Lucához, hogy halkan megbeszéljenek valamit, Aria pedig
kihasználta a pillanatot, és csatlakozott hozzám. Hálás mosollyal
köszöntöttem.
– A testvérem el fogja venni a lányodat, a vétkei ellenére is. Azt hiszem,
ez egy nagyon nagylelkű ajánlat a részünkről. Örülhetsz, hogy nem kell új
férjet keresned neki.
Apám gúnyolódott.
– Mintha találnék valakit. Nem pazarolnám így a drága időmet.
Forrt a vérem, nemcsak a szavai miatt, de Luca ajánlata sem tetszett. Úgy
viselkedtek, mintha söpredék lennék. Ahogy hallgattam őket, rájöttem, hogy
jól tettem, hogy elmenekültem. Ez a világ teljesen elcseszett volt.
– Szóval, mit mondasz? – Luca összeszorított ajkakkal kérdezte.
Apa a főnökére pillantott, de úgy tűnt, Dante szándékosan kimarad ebből.
Úgy nézett ki, mint akit a legkevésbé sem érdekel az eredmény.
– Remélem, nem szándékozol esküvői ünnepséget tartani. Szeretném, ha
ezt az ügyet a lehető legcsendesebben intéznénk el. Már így is elég
kellemetlen helyzetbe hozott engem és a Szervezetet. Nem adok neki esélyt
arra, hogy még jobban megszégyenítsen minket – mondta végül Apám.
Olyan erősen csikorgattam a fogaimat, hogy csodálkoztam, hogy nem tört
el az állkapcsom.
Matteo megrázta a fejét.
– Nincs szükségem násznépre. Amúgy is jobban szeretek úgy berúgni,
hogy a család öreg vénlányai nincsenek körülöttem.
Nevetés csiklandozta a torkomat, de lenyeltem. Matteo rám nézett,
mintha azt akarta volna látni, hogy én is olyan viccesnek találom-e, mint
JustBook.fordítva
107
amilyennek ő találta magát. Minden, amit tett, kiszámított volt. Ezt soha nem
tudtam elfelejteni. Matteo humorral és mosollyal leplezte a kegyetlenséget,
de nem hagytam, hogy ez becsapjon. Sem most, sem soha, különösen akkor
nem, amikor nyilvánvaló volt, hogy nagylelkűnek gondolta magát azzal,
hogy visszavett engem.
– A vénlányok amúgy sem jöttek volna. Senki sem akar olyasvalakivel
kapcsolatba kerülni, mint ő – mondta Apám egy pillantást vetve rám.
Aria megszorította a csuklómat, mintha még mindig nem bízna bennem,
hogy nem támadom meg apánkat.
– A hagyományoknak megfelelően templomi szertartás lesz – mondta
Luca. – A legközelebbi családtagokon kívül nincs szükség vendégekre.
– Hagyomány – dühöngött Apám. – Gianna leköpte a hagyományainkat.
A lepedő bemutatását, amelyhez a Familia annyira ragaszkodik, törölni kell.
És a fehér ruha sem jöhet szóba. Nem hagyom, hogy megcsúfolja az
értékeinket.
Luca bólintott.
– Ez ésszerű.
Aria hitetlenkedő pillantást vetett a férjére, de én nem lepődtem meg,
hogy nem engedik, hogy fehérbe öltözzek. Mintha engem ez érdekelne.
Felőlem akár meztelenül is férjhez mehettem volna. Nem akartam ebből
semmit. És leszarom az ostoba hagyományaikat. Úgy viselkedtek, mintha
szívességet tennének nekem, mintha egy halálraítélt bűnöző lennék, akinek
ezüsttálcán nyújtják át a kegyelmet. Semmi rosszat nem tettem, semmit
ahhoz képest, amit a teremben ülő férfiak tettek.
– Valószínűleg már minden férfinak megengedte Európában, hogy
megérintse, és te még mindig akarod? – kérdezte Apám újra. Tudtam, azért
csinálja, hogy megszégyenítsen és megbántson, és utáltam, hogy nem
teljesen sikertelen.
Bámultam a férfit, aki az apám volt, és nem éreztem semmit. Mindig is
tudtam, hogy nem nagyon kedvel, de sosem fogtam fel, hogy mennyire
megvet. Körmeimet a tenyerem puha húsába mélyesztettem.
Matteo állt azzal a torz mosollyal az arcán.
– Hat hónapig vadásztam rá. Ha nem akartam volna őt, tényleg azt hiszed,
hogy ennyi időt pazaroltam volna rá? Jobb dolgom is van.
JustBook.fordítva
108
 Ha ezt még egyszer hallom, teljesen kikészülök.
– Azt hittem bosszút akarsz állni, de az embereim azt mondták, hogy egy
ujjal sem nyúltál hozzá. – Apa kemény pillantást vetett rám. – Akkor viszont
valószínűleg nem akartad bemocskolni a kezed. Nem hiszem, hogy egy
egyszerű zuhanyozás újra tisztára mosná a lányomat.
Aria még szorosabban megragadta a csuklómat, és én megálltam. Észre
sem vettem, hogy egy lépést tettem apánk felé, hogy... nem is voltam benne
biztos, hogy mit tettem volna. Megütöttem volna? Talán. A szavai és az
arckifejezése miatt valóban mocskosnak éreztem magam, és utáltam, hogy
ilyen hatalma van felettem. Ugyanakkor inkább levetettem volna magam a
ház tetejéről, minthogy bevalljam, hogy nem feküdtem le egyetlen pasival
sem, amíg menekültem. Ezt a titkot minden erőmmel védtem.
– Ki mondta, hogy nem állok bosszút? – Matteo veszélyes hangon
kérdezte. Sötét szemei találkoztak az enyémmel. Az a szemétláda. Tehát az
aggódó tekintetek a kocsiban csak a látszat kedvéért voltak? Tudta, hogy nem
akarok hozzámenni. Tudta, hogy ez volt a büntetésem. Ki tudta, mi mást
tartogat még számomra, ha már a karmai közé kerültem?
– Nem megyek hozzá senkihez – csattantam fel. – Ez az én életem.
Apa dühösnek tűnt, ahogy felém lepett, és keményen arcon vágott. A
fülem csengett, és a réz íze betöltötte a számat. Hosszú idővel és sok pofonnal
ezelőtt sírva fakadtam volna.
– Azt teszed, amit mondok. Már így is eléggé bemocskoltad a nevünket
és a becsületemet. Egy napig sem tűröm tovább a pimaszságodat – morogta
élénkvörös arccal.
– És ha nem teszem?
A csuklóm szinte elzsibbadt Aria szorításától. Sikerült félúton
elhelyezkednie Apánk és köztem, Luca nyilvánvaló rosszallása ellenére, de
ő éppen azzal volt elfoglalva, hogy vasmarkolattal fogja Matteo ingét.
Próbáltam visszarángatni Ariát. Még mindig próbált megvédeni, de ezt a
csatát nem tudta megvívni helyettem.
Apa keze még mindig fent, készen arra, hogy újra megüssön. Mit tenne,
ha visszaütnék? Azt kívántam, bárcsak elég bátor lennék, hogy kiderítsem.
– Az árulásodért senki sem fog meglepődni, ha átadlak a Szervezet egyik
szexklubjának, hogy hasznot húzzunk a promiszkuitásodból.
JustBook.fordítva
109
 Minden szándékom ellenére a szemem tágra nyílt a döbbenettől. Dante a
homlokát ráncolta, de nem voltam benne biztos, hogy ez jó jel volt-e vagy
sem.
Matteo szemei olyan gyűlölettel égtek, hogy a tarkómon felállt a szőr.
Luca még mindig a vállát szorongatta, megállítva őt, hogy mitől? Nem
voltam benne biztos.
– Ez nem fog megtörténni. Gianna a feleségem lesz. Még ma – mondta
Matteo.
– Mi? Én... – de Apám pofonja ismét elhallgattatott. Keményebb volt,
mint az előbb, és a gyűrűje elkapta az alsó ajkamat. Fájdalom hasított az
arcomba, és meleg folyadék csorgott le az államon.
– Elég volt – mondta Aria, és Luca hirtelen visszahúzta, Matteo pedig
szorosan megragadta a karomat, és kivezetett a szobából, végig a folyosón a
fürdőszoba felé. Nem voltam benne biztos, hogy a történtek okozta sokk
vagy a sebesség miatt, amivel Matteo elrángatott, de nem ellenkeztem, csak
botorkáltam, és még csak nem is igyekeztem megakadályozni, hogy a
felhasadt ajkamról vér csöpögjön az ingemre. Belökött a fürdőszobába, majd
belépett utánam, és bezárta az ajtót.
A tükörképemet bámultam. Államat vér borította, és még több csepegett
a felhasadt alsó ajkamból a pólómra. Már el is kezdett duzzadni, de boldog
voltam, amiért a szemeim szárazak maradtak, semmi jele egyetlen
könnycseppnek sem.
Matteo jelent meg mögöttem, fölém tornyosult, sötét szemeivel az
elfuserált arcomat vizsgálta. A védjegyévé vált cápavigyora és arrogáns
fellépése nélkül elég elviselhetően nézett ki.
– Nem tudod mikor kell befogni, igaz? – ajkai önelégült mosolyra
húzódtak, de valahogy olyan rossznak tűnt. Valami nyugtalanító volt a
szemeiben. A tekintete arra emlékeztetett, mikor láttam elbánni az orosz
foglyokkal a pincében.
– Te sem – mondtam összerezzenve a fájdalomtól, ami az ajkaimba
lövellt.
– Igaz – közölte fura hangon. Mielőtt még lett volna időm reagálni,
megragadta a csípőmet, maga felé fordított és felemelt a mosdóállványra.
– Ezért vagyunk tökéletesek egymásnak!
JustBook.fordítva
110
 Visszatért az arrogáns vigyora. A rohadék a lábaim közé lépett.
– Mit csinálsz? – sziszegtem hátrébb húzódva a mosdóállvány szélétől,
hogy több távolság legyen közöttünk, és meglöktem a mellkasán.
Meg sem moccant, túl erős volt hozzám képest. A mosolya még szélesebb
lett. Megfogta az állam és felfelé döntötte a fejemet.
– Meg akarom nézni az ajkadat.
– Most nincs szükségem a segítségedre. Talán akkor kellett volna
megállítanod az apámat, mielőtt felsértette a számat.
– Igen, azt kellett volna tennem – mondta sötéten, miközben
hüvelykujjával óvatosan megérintette a sebem, ahogy kettéválasztotta az
ajkaim. – Ha Luca nem tart vissza, beledöftem volna a késem az apád
kibaszott hátába, és átkozottul nem érdekeltek volna a következmények.
Talán meg is fogom tenni.
Elengedte az államat, és előhúzott egy hosszú, ívelt kést a kabátja alatt
lévő tokból, majd megpörgette a kezében számító arccal. Aztán a szemei rám
villantak.
– Akarod, hogy megöljem az apádat?
Istenem, igen. Megborzongtam a hangjától. Tudtam, hogy ez rossz, de az
után, amit Apám ma mondott, látni akartam kegyelemért könyörögni és
tudtam, hogy Matteo képes bárkit térdre kényszeríteni, és ez valamilyen
módon szörnyen izgatottá tett.
Pontosan emiatt akartam kiutat ebből az életből, és még most is azt
akarok. Meg van bennem a kegyetlenségre való hajlam, és ennek ez az
életstílus az oka.
– Az háborút jelentene Chicago és New York között – feleltem
egyszerűen.
– Látni, ahogy az apád elvérzik a lábamnál, megérné a kockázatot. Te
megéred.
Nem voltam biztos benne, hogy viccel-e vagy sem, de ez kezdett túl...
komoly lenni. Meg akartam csókolni a szavaiért, de ez rossz volt. Matteo volt
rossz. Minden az volt. Nem is olyan régen végignéztem, ahogy Sidet
megölik, és tudtam, hogy akár Matteo is meghúzhatta volna a ravaszt. Nem
hagyhattam, hogy szórakozzon az elmémmel. Túl jó volt benne.
Újra meglöktem a vállát.
JustBook.fordítva
111
 – El kell látnom az ajkamat. Ha nincs jobb dolgod, mint itt ácsorogni,
menj az utamból.
Még mindig nem mozdult, és egyszerűen túl erős volt ahhoz, hogy
megmozdítsam. Az izmai megfeszültek az inge alatt, és elgondolkodtam,
vajon hogyan nézne ki nélküle. Rossz. Nagyon rossz.
Letette a kését mellém a pultra.
– Nem kéne éles tárgyakat a kezemben hagynod, amikor be vagyok rágva.
– Azt hiszem, vállalom a kockázatot – mondta, és a tenyerét a combom
két oldalára támasztotta, nem hagyva más választást, minthogy hátradőljek,
hogy némi távolságot teremtsek köztünk.
– Állj le – morogtam, mert túl jó illata volt, és éreztem, hogy a testem
közelebb akar kerülni, majd ismét összerezzentem. Felemeltem a kezem, és
megtapogattam az alsó ajkamat. Úgy tűnt, még jobban megdagadt, és még
mindig vérzett.
Matteo elhúzta a kezemet.
– Csak rontasz a helyzeten. Össze kell varrni. Hívjak orvost?
– Ne – mondtam gyorsan. Nem akartam, hogy még több ember megtudja,
és legfőképpen nem akartam, hogy a szemét apám megtudja, hogy sikerült
felhasítania az ajkamat.
– Majd én megcsinálom.
Matteo felvonta a szemöldökét. Hátralépett egy lépést, és gyorsan
átvizsgálta a szekrényeket, mielőtt előkerült egy orvosi csomag. Befűzött egy
tűt, és átnyújtotta nekem. Elmozdultam a mosdótálon, hogy megnézzem
magam a tükörben, majd a tűt az ajkamhoz tettem. Soha nem varrtam még
össze senkit, legkevésbé magamat. Utáltam a tűket. Még akkor is becsuktam
a szemem, mikor oltást kaptam. Matteo figyelt engem, és nem akartam
nyápicnak tűnni előtte, ezért a tű hegyével megbökdöstem az ajkamat;
felugrottam a fájdalomtól, és újra visszahúzódtam.
– Bassza meg! Ez pokolian fáj. – Elpirultam, majd Matteóra meredtem. –
Gyerünk csak. Nevess.
Matteo kikapta a kezemből a tűt.
– Ez nem fog működni.
– Tudom – motyogtam. – Meg tudod csinálni?
– Fájdalmas lesz. Nem tudok semmit adni a fájdalom ellen.
JustBook.fordítva
112
 – Összevarrtad már magad valaha?
– Néhányszor.
– Akkor el tudom viselni, hogy összevarj. Csak csináld.
Tylenolt nyomott a kezembe.
– Kapj be belőle párat. A közvetlen fájdalmon nem segít, de később jobb
lesz.
– A vodka is beválik.
– Gondolom, szökevényként töltött hónapjaid alatt jöttél rá – mondta már-
már ijesztő vigyorral. Túl sok kérdést nem tett még fel. Még csak a többi
srácról se Siden kívül. Talán nem is akarta tudni, és én úgysem mondtam
volna el neki. Elég baj volt, hogy egy ártatlan miattam vesztette életét. Nem
mondtam volna el neki a többi srác nevét, akivel csókolóztam, hogy őket is
megölje. A halál túl kemény büntetés volt egy csókért, igazából bármiért, de
ezzel egy olyan ember, mint Matteo, nem értett volna egyet.
– Többek között – mondtam, mert sosem tudtam, mikor kell befogni a
számat. És mikor is lehetne jobb pillanatot választani arra, hogy provokálj
valakit, mint amikor épp egy éles tűvel készültek beléd szúrni.
– Lefogadom – mondta, és az ijesztő mosolya még ijesztőbbé vált. Matteo
megmarkolta az állam. – Próbálj meg nyugton maradni.
Erőt vettem magamon, amikor a tűt az ajkamhoz érintette. Gúnyolódásom
ellenére Matteo óvatos volt, mikor összevarrt. Még mindig pokolian fájt
minden egyes alkalommal, amikor a tű a bőrömbe szúrt, és a szemem megtelt
ostoba könnyekkel. Küzdöttem ellenük, ameddig csak lehetett, de végül
néhány csak végigfolyt az arcomon. Matteo nem tett megjegyzést, aminek
örültem. Számára ez valószínűleg semmiség volt. Amikor egy
örökkévalóságnak tűnő, de valószínűleg öt percnél is rövidebb idő után
letette a tűt, gyorsan letöröltem a könnyeket az arcomról, zavarba jöttem,
hogy gyengeséget mutattam előtte.
– Még jobban meg fog duzzadni. Holnap reggelre nagy lesz az ajkad –
mondta Matteo.
Megnéztem a tükörképemet. Az ajkam már jelentősen megduzzadt, mióta
utoljára láttam, vagy talán csak képzelődtem. Lehúztam az alsó ajkamat,
hogy ellenőrizzem a varratokat. Kívülről nem lehetett látni őket. Legalább
nem marad csúnya heg hátra.
JustBook.fordítva
113
 – Nem hiszem, hogy ilyen állapotban akarsz elvenni. – Az arcomra
mutattam. – El kellene halasztanunk az esküvőt.
Matteo apró nevetéssel megrázta a fejét.
– Kizárt dolog. Nem fogsz még egyszer kicsúszni a kezeim közül,
Gianna. Még ma összeházasodunk. Semmi sem állíthat meg.

JustBook.fordítva
114
TIZENEGYEDIK FEJEZET

G ianna

Miután az ajkamat ellátták, Aria és én átmehettünk a régi szobámba, amíg

a férfiak megbeszélték, hogyan haladjunk az esküvővel. Két testőrt rendeltek
ki, hogy vigyázzanak rám. Az egyik az ajtó előtt várakozott, a másik az
ablakom alatt, arra az esetre, ha úgy döntenék, hogy kimászom rajta. Amint
becsukódott a szobám ajtaja, nekidőltem, és remegve felsóhajtottam.
Aria megérintette az arcom.
– Hogy van az ajkad?
– Jól. Matteo összevarrta nekem.
– Annyira örülök, hogy úgy döntött, elvesz téged.
A szemöldököm felszaladt.
– Ne kezdd te is!
Aria az ágy felé húzott, és leültetett.
– Apánk büntetésből odaadott volna téged az egyik katonájának, Gianna.
És biztos lehetsz benne, hogy a legkevésbé vonzó lehetőséget választotta
volna. Valaki igazán ocsmányt. Nagyon haragszik rád. Matteo nem rossz
választás. Biztosan törődik veled, ha ilyen messzire elment, hogy
megtaláljon.
– Büszke ember. A büszkeség késztette arra, hogy üldözzön, semmi más.
– Talán – mondta bizonytalanul. Felkapott egy kefét az éjjeliszekrényről.
Még mindig minden úgy volt, ahogy hat hónappal ezelőtt hagytam.
Meglepett, hogy Apám nem égette el az összes holmimat. Olyan fáradt
voltam, alig bírtam nyitva tartani a szemem. Már majdnem este hét óra volt.
Németországban éjfél után lett volna. El sem hittem, mennyi minden történt
azóta, hogy reggel Münchenben ébredtem.
– Megérte? –kérdezte Aria halkan, miközben megfésülte a hajamat. Nem
emlékeztem, mikor csinálta utoljára. Ellen kellett állnom a késztetésnek,
hogy a hasához temessem az arcomat, és sírjak.
Találkoztam az együttérző tekintetével, és valamiért feldühített a
megértése.
– Megérte a szabadság esélye, hogy felbosszantsam Apánkat, és hogy
kurvának és ribancnak nevezzenek? Igen, abszolút. De vajon az én ostoba
JustBook.fordítva
115
vágyam valami többre megérte egy ártatlan srác életét? Akkor kurvára nem.
Az egész létezésem nem ér ennyit. Sid fizette meg a végső árat az
önzőségemért. Semmit sem tehetek, amivel ezt jóvá tehetném. – Könnyek
szöktek a szemembe.
– Luca elmondta nekem – mondta Aria. – Annyira sajnálom.
Letöröltem a könnyeket az arcomról.
– Talán hagynom kéne, hogy Apánk feleségül adjon az egyik szadista
katonájához. Megérdemelném.
– Ne mondj ilyet, Gianna. Ugyanúgy megérdemled a boldogságot, mint
bárki más. Nem tudhattad, mi fog történni. Nem a te hibád, hogy megölték
Sidet.
– Hogy mondhatsz ilyet? Persze, hogy az én hibám. Tudtam, hogy ki
vadászik rám. Tudtam, hogy Matteo és Apánk emberei mire képesek.
Tudtam, hogy mindenkit, akit közel engedek magamhoz, veszélynek teszek
ki. Ezért nem randiztam senkivel a többi helyen, ahol megfordultam.
Flörtöltem és csókolóztam, de aztán továbbléptem. A régi szavaid mindig
visszhangoztak a fejemben. Hogyha egy másik sráccal vagy, amikor
olyasvalaki jegyez el, mint Luca, az a srác halálát jelenti.
– Nem rólad beszéltem. Az már régen volt.
– De Matteo pont olyan, mint Luca, és ezt tudtam. Tudtam, hogy megölne
minden pasit, akit velem találna, de én mégis Siddel jártam. Akár én magam
is meghúzhattam volna a ravaszt!
– Nem, nem gondoltad, hogy elkap. Otthon akartad érezni magad, és új
életet akartál kezdeni, ahogy megérdemelted, miután olyan sokáig
menekültél. Biztonságban érezted magad, és esélyt akartál adni a
szerelemnek. Ez így van rendjén.
– Nem, nincs. Nem érted, Aria. Nem is a szerelemről szólt. Még csak nem
is voltam belezúgva Sidbe. Még csak nem is kedveltem annyira a végén, mert
egy bunkó tudott lenni, és ez még rosszabbá teszi a dolgot. Túl sokat
kockáztattam hanyag csókokért és kínos tapogatózásokért, és Sid emiatt halt
meg.
– Kérlek, ne hibáztasd magad. Hibáztasd Apát és az embereit. Matteót
hibáztasd. Nem érdekel, de ne hibáztasd magad.

JustBook.fordítva
116
 – Oh, én mindannyiukat hibáztatom, ne aggódj, de ez nem változtat azon,
hogy nélkülem Sid még mindig a szaros gitárján játszana, és flörtölhetne a
müncheni lányokkal.
– A múlton nem változtathatsz, Gianna, de a jövődből a legjobbat
hozhatod ki.
Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak.
– Hiányzott az optimizmusod. – Az ölébe hajtottam a fejem, és lehunytam
a szemem. – Annyira hiányoztál.
Megsimogatta a hajamat.
– Te is hiányoztál. Annyira boldog vagyok, hogy velem fogsz élni New
Yorkban.
– Először is hozzá kell mennem Matteóhoz. Hogyan leszek feleség, Aria?
– Ő és Luca sokat dolgoznak. Nem kell majd gyakran találkoznod vele.
– De mégis. Vele kell aludnom, vele kell osztoznom az ágyon, és Isten
tudja, hogy meddig kell vele civilizáltan viselkednem. Nem mintha adna még
egy esélyt, hogy elmeneküljek.
– Azon gondolkodsz, hogy újra elszöksz? – kérdezte halkan.
– Nem tudom. Talán.
– Talán nem is lesz olyan rossz, mint gondolod. Matteo tud vicces lenni,
és jól néz ki, szóval legalább fizikailag nem lehet túl rossz. Biztos vagyok
benne, hogy jó szerető, tekintve, hogy hány lánnyal volt már a múltban.
Összerezzentem.
– Persze. Ha ma este visszatérünk New Yorkba, valószínűleg elvárja
majd, hogy lefeküdjek vele.
Aria az arcomat kutatta.
– Aggódsz, hogy rajtad tölti ki a dühét, amiért előtte lefeküdtél más
pasikkal?
– Soha nem tettem.
Aria pislogott.
– Mit nem tettél soha?
– Soha nem feküdtem le senkivel. Megtehettem volna, ha lett volna egy
kicsit több időm megismerni egy srácot, de erre sosem került sor.
– Miért nem mondtál semmit? Apa szörnyen bánt veled. Talán
megbocsátana neked, ha elmondanád neki az igazat.
JustBook.fordítva
117
 Megmozdult, mintha le akart volna menni, hogy maga mondja el, de én
visszahúztam az ágyra.
– Ne tedd – mondtam határozottan. – Nem akarom, hogy bárki megtudja.
Nem érdekel, ha ribancnak neveznek. Nem akarom megadni nekik azt az
elégtételt, hogy megtudják.
Aria olyan pillantást vetett rám, amelyből világosan kiderült, hogy azt
hiszi, elment az eszem.
– Legalább Matteónak el kell mondanod. Muszáj.
– Miért? Hogy büszkélkedhessen azzal, hogy ő az első? Baszd meg,
dehogyis. Már most úgy viselkedik, mintha ő lenne a megmentőm. Csak
rosszabb lesz, ha rájön.
– Nem, el kell mondanod neki, hogy óvatos legyen.
Felhorkantam.
– Nincs szükségem rá, hogy óvatos legyen. Nem akarom, hogy megtudja.
– Gianna, ha az első alkalmad olyan lesz, mint az enyém, akkor hálát adsz
a szerencsédnek, ha Matteo óvatos lesz, hidd el.
– Túl fogom élni. – De Aria szavai kezdtek idegessé tenni.
– Ez nevetséges. Ha azt gondolja, hogy tapasztalt vagy, akkor lehet, hogy
különösebb előkészítés nélkül is belevág. Az nagyon fog fájni.
Megráztam a fejem.
– Aria, kérlek. Már meghoztam a döntésemet. Nem akarom, hogy Matteo
megtudja. Semmi köze hozzá.
– Mi van, ha mégis rájön? Semmiképp sem tudtam volna eltitkolni Luca
elől.
– Jó vagyok a fájdalom elrejtésében. Talán beleharapok egy párnába.
Aria felnevetett.
– Ez a leghülyébb ötlet, amit valaha hallottam.
Valaki kopogott. Gyorsan felültem, a gyomrom görcsbe rándult. Mi van,
ha Apám és Dante meggondolták magukat, és Chicagóban kell maradnom?
Amikor kinyílt az ajtó, és Anyánk belépett, kifújtam a levegőt. Nem
mosolygott, és nem próbált közelebb jönni. Ő volt a tökéletes olasz feleség
mintaképe, mindig megfelelően öltözött, mindig alázatos és udvarias, és
hihetetlenül ügyesen rejtette el a zúzódásokat, amikor Apánk elvesztette a

JustBook.fordítva
118
fejét, és megütötte. Ő volt minden, amivé soha nem akartam válni. Ha Matteo
valaha is megüt, én visszaütök, nem törődve a következményekkel.
– A pap már úton van. Negyedórán belül itt lesz. Fel kell készítenünk
téged a szertartásra – mondta tárgyilagosan.
A szemem tágra nyílt.
– Máris?
Anya bólintott.
– Vitiellóék a lehető leghamarabb vissza akarnak térni New Yorkba, ami
valószínűleg a legjobb.
Felálltam az ágyról, majd lassan anya felé sétáltam.
– Apa örülni fog, hogy elmentem. – ’És veled mi lesz?’ Akartam
kérdezni, de nem mertem.
Anya felemelte a kezét, és egy pillanatra végigsimított az arcomon,
mielőtt tett volna egy lépést hátra.
– Nem kellett volna elfutnod. Tönkretetted a hírnevedet.
– Nem érdekel a hírnevem.
– De kellene. – A szekrényemhez fordult, és kinyitotta. – Most nézzük,
van-e olyan ruha, amit felvehetsz a szertartásra. Persze azt kívánom, bárcsak
láthatnám, ahogy egy gyönyörű fehér menyasszonyi ruhában sétálsz az
oltárhoz. – Sóhajtott egyet. Csak nem bűntudatot akart kelteni bennem? Mert
működött.
Aria mellém lépett, és megszorította a vállamat, mielőtt segített
Anyánknak ruhát keresni. Végül egy hát nélküli, krémszínű, padlóig érő,
testhezálló ruhát választott, amelyet szilveszterkor viseltem. Aria segített a
sminkelésben, bár az nem takarta el duzzadt ajkamat.
– Megnézem, megérkezett-e a pap – mondta Anya, mielőtt vágyakozó
arckifejezéssel tétovázott az ajtóban. Kinyitotta a száját, de aztán megfordult,
és becsukta az ajtót.
Próbáltam nem a szívemre venni. Tudtam, hogy a szüleim és a legtöbb
ember a környezetemben elítél azért, amit tettem, akkor miért fájt ennyire?
– Gondolod, hogy Lily és Fabi végignézheti a ceremóniát? – kérdeztem
kínosan reménykedő hangon.
– Hadd beszéljek Apával. Biztos vagyok benne, hogy meg tudom győzni
– mondta Aria.
JustBook.fordítva
119
 Nem tiltakoztam, amikor kisétált. Ha valaki meg tudta győzni apát, akkor
az ő volt. A tükörrel szemben álltam. A szemem szomorú és fáradt volt. Nem
úgy néztem ki, mint egy boldog menyasszony. Nem mintha bárki is ezt várta
volna tőlem. Ez nem is volt igazi esküvő. Szándékaim ellenére a megbánás
ismét elkapott. Hogyan válhatott az életem ilyen zűrzavarossá? Mindig is
csak arra vágytam, hogy szabadon hozhassam meg a saját döntéseimet. Talán
hozzámentem volna Matteóhoz, ha megkérdezte volna, ahelyett, hogy
parancsolgatott. És most már soha nem lesz igazi esküvőm és gyönyörű
ruhám. Mindig is azt hittem, hogy ezek a dolgok nem érdekelnek, de most,
hogy elvesztettem őket, elszomorodtam.
Aria visszatért.
– Itt az idő. A pap a nappaliban vár. Fabi és Lily is ott van.
Összeszedtem egy mosolyt.
– Akkor házasodjunk össze.

Matteo

Gianna még menyasszonyi ruha nélkül is kurva jó látvány volt. A ruha

rátapadt az alakjára, amelyet majd akkor fedezek fel, amikor már New
Yorkban vagyunk. Alig vártam, hogy a teste minden egyes centijét birtokba
vehessem. Elfeledtetek vele mindent, ami előttem volt.
Gianna tekintette találkozott az enyémmel, mintha tudná, mire gondolok.
És én tényleg nem törődtem azzal, hogy elrejtsem az iránta érzett vágyamat.
Ma este megdugom, nem számított, mennyire fáradt és kimerült vagyok. Túl
régóta vártam erre. Gianna megállt mellettem, és megfogtam a kezét. A pap
az orrát felhúzva nézett rá. Alig vártam, hogy magam mögött hagyjam
Chicagót. Nem mintha New Yorkban az emberek kedvesebben néznének
majd Giannára, de ott legalább túlságosan féltek tőlem ahhoz, hogy nyíltan
kimutassák a megvetésüket.
Gianna keze hideg volt, és kerülte a tekintetemet, miközben a pap
elmondta az esküvői fogadalmat. Amikor ő következett, hogy kimondja az
igent, félig-meddig azt vártam, hogy nemet mond, és tényleg nem voltam
benne biztos, hogy mit tettem volna ebben az esetben, de nem tette. Gianna
okos lány volt, addig rejtegeti a házasságunk iránti gyűlöletét, amíg
biztonságos távolságban nincs Chicagótól és a szadista apjától.
JustBook.fordítva
120
 Amikor végre eljött az ideje, hogy felhúzzuk a jegygyűrűt, valósággal
megborzongott. Ez valahogy szarul esett. Hálásnak kellett volna lennie, hogy
ennyire akarom őt. Ostoba tettei mindentől megfoszthatták volna. Legalább
úgy tehetne, mintha hálás lenne.
– Megcsókolhatja a menyasszonyt – hangzott a pap.
Nem haboztam. Megfogtam az arcát, és az ajkaimat az övére nyomtam.
Gianna megmerevedett, amitől még jobban felforrt a vérem. Amikor
visszahúzódtam, ő egyenesen rám nézett. Tényleg provokálni akart engem.
Ha szeret a tűzzel játszani, rendben. Engem nem zavart, ha megégetem
magam. A lángok között is átsétálnék érte.

***
Kevesebb mint hatvan perccel később már újra a levegőben voltunk, úton
New York felé. A testem izzott a vágytól, ahogy Giannát néztem a szexi
ruhájában. Ő és Aria összebújva ültek a gép utolsó sorában. Luca lehuppant
mellém, és átnyújtott egy pohár whiskyt. Egyetlen kortyban lehúztam.
– Egy eszpresszó jobb lenne. Ébren kell lennem.
Luca követte a tekintetemet a lányok felé.
– Szándékodban áll elhálni a nászéjszakát, ha már otthon vagy.
– Úgy bizony.
– Abból, amit Giannáról tudok, valószínűleg nem fogja megkönnyíteni a
dolgodat. Mit fogsz tenni, ha harcolni fog veled?
Erre még nem gondoltam. Minden fantáziámban, amit Giannáról
képzeltem, készséges részvevő volt. Azt akartam, hogy a nevemet sikoltsa a
gyönyörtől, azt akartam, hogy nedves legyen. Tényleg visszautasítana?
– Nem fog – mondtam nagyobb meggyőződéssel, mint ahogy éreztem.
Luca szemei gyakorlatilag átláttak rajtam.
– Senki sem hibáztatna, ha az akarata ellenére vennéd el, amit akarsz.
Nem mintha nem tette volna már meg.
A kezem ökölbe szorult, de ahelyett, hogy az indulatoknak engedve
megütöttem volna Lucát, gondolatban elszámoltam tízig. Luca gyakran
mondott ilyeneket, hogy felmérje valaki reakcióját. Nem hittem, hogy
komolyan gondolja. Talán az Aria előtti időkben jobban kételkedtem volna
benne.

JustBook.fordítva
121
 A szeme az ökölbe szorított kezemen állapodott meg, majd megnézte az
arcomat, mielőtt elvigyorodott.
– Olyan vagy nekem, mint egy nyitott könyv.
– Fogd be – motyogtam. A tekintetem ismét megtalálta Ariát és Giannát.
Úgy tűnt, vitatkoznak, szokatlan látvány. Még sosem láttam, hogy ők ketten
ne jönnének ki egymással.
– Miről van szó? – kérdeztem egy pillanat múlva.
– Honnan tudjam?
– Te és Aria gyakorlatilag lelki társak vagytok, még nem sajátítottátok el
egymás gondolatolvasásának művészetét?
Luca középső ujjával bemutatott nekem.
– Tudom, hogy a feleséged pokollá fogja tenni az életedet, úgyhogy
elnéző leszek veled.
– Milyen figyelmes vagy. – Kíváncsi voltam, milyen lesz az élet
Giannával. Ma többnyire visszafogott volt, néhány alkalmat leszámítva, de
volt egy olyan érzésem, hogy hamar talpra áll, és visszatér régi, gúnyos
énjéhez. Utáltam látni a csendes oldalát, különösen, ha ez azt jelentette, hogy
szomorú volt amiatt a rohadék Sid miatt. Próbáltam elfelejteni azt a
szemétládát, de valahogy beékelődött az agyamba. És aztán nem tudtam nem
gondolni rá, ahogy Giannával van. Hány pasi látta még meztelenül? Voltak
benne? Tényleg ki kellett derítenem a nevüket, és mindet meg kellett ölnöm.
Amikor végre leszálltunk New Yorkban, megint állati dühös voltam. Alig
néztem Giannára, amikor a Porsche Cayenne-ommal visszamentünk a
lakásunkhoz. Valahányszor megpillantottam a hosszú lábát a ruhája
kivágásán keresztül, majdnem elvesztettem a fejem. Össze kellett szednem
magam. Nem számított, hogy Gianna mit csinált ezelőtt. Most már az enyém
volt, és ha nem nyugszom le még a végén olyat teszek, amit később
megbánok.
G ianna
Matteo arcán furcsa kifejezés ült, valahányszor felém pillantott. Nem
igazán tudtam hova tenni, de valahogy ideges lettem tőle. Persze úgy tettem,
mintha nem vennék észre semmit.

JustBook.fordítva
122
 Aria az egész repülőút alatt próbált rábeszélni, hogy mondjam el
Matteónak az igazat, és még most is, amikor behajtottunk az apartmanház
mélygarázsába, jelentőségteljes pillantásokat vetett rám. Aggódtam, hogy a
saját kezébe veszi a dolgot, és megosztja a titkomat Matteóval, de tudta, hogy
ezt a bizalmam megsértésének fogom tekinteni, ezért reméltem, hogy
visszafogja magát.
Matteo megfogta a kezem, amikor kiszálltam a kocsiból, és gyakorlatilag
a lift felé húzott. Aria és Luca nehezen tudta tartani a tempónkat. Volt egy
olyan érzésem, hogy tudom, Matteo miért siet annyira. Mindannyian
beszálltunk a liftbe. Elindult, és Matteo sötét szemei engem figyeltek a
tükörben, éhség és düh csillogott bennük. Az éhséget nem értettem. Rémesen
néztem ki. Árnyék a szemem alatt, duzzadt ajak, sápadt bőr.
Talán jobban kellett volna aggódnom, de csak túl akartam lenni rajta.
Talán Matteót ezután már nem fogom érdekelni, bár egy részem azon
tűnődött, vajon tényleg boldog lennék-e, ha Matteo hirtelen elkezdene
semmibe venni.
A lift csilingelve megállt, és az elegáns ajtók kinyíltak. Matteo újabb szó
nélkül behúzott a lakásába. Egy pillantást vetettem a vállam fölé és
megpillantottam Aria aggódó arckifejezését pillanatokkal azelőtt, hogy a
bezáródó liftajtók eltakarták volna a szemem elől. Matteo a tőlünk jobbra
lévő ajtó felé vezetett. Alig volt időm szemügyre venni a modern bútorokat
és a New Yorkra nyíló lenyűgöző kilátást, mielőtt behúzott a hálószobába,
és becsapta az ajtót. A vágy a szemében világossá tette, hogy ma este nem
fogad el nemleges választ.

JustBook.fordítva
123
TIZENKETTEDIK FEJEZET

G ianna

Soha senki nem nézett még így rám, mintha én lennék az egyetlen
vízforrás a szárazság idején. És Istenemre mondom, élveztem. Egy részem
legalábbis, a másik részem, a makacs részem, ragaszkodni akart a dühömhöz,
a szomorúságomhoz és a felháborodásomhoz, és fütyülni Matteo irántam
érzett vágyára.
Az elmúlt huszonnégy órában összetörték az álmaimat és megöltek egy
ártatlan embert. Úgy éreztem, kötelességem harcolni ez ellen a házasság
ellen, és a bizsergés ellen, ami elöntötte a testemet, valahányszor Matteo
megérintett. Tartoztam ezzel Sidnek és saját magamnak. Túl keményen és
sokáig küzdöttem azért, hogy szabad legyek.
Mielőtt eldönthettem volna, hogy mit fogok tenni, Matteo magához
rántott, és hevesen megcsókolt, amitől ziháltam, majd megfeszültem. A
nyelve az ajkaim közé csúszott, és anélkül, hogy akartam volna, megnyíltam
neki, szétnyitottam az ajkaimat, és a nyelve az enyémmel birkózott. A kezem
utat talált a hajába, rángattam, beletúrtam, közelebb akartam őt húzni,
ugyanakkor el akartam lökni magamtól.
Matteo megragadta a fenekemet, és felemelt. Lábaim a dereka köré
tekeredtek, de ajkaink nem váltak el egymástól. A testem lángolt a kéjtől.
Egyetlen korábbi csók sem közelítette meg ezt. Matteo elindult, és az ágya
felé vitt.
Küzdj ellene, Gianna. Küzdj ellene. Tartozol ezzel Sidnek.
De elegem volt mára a küzdelemből, az érzelmekből. Ma csak érezni
akartam, hagyni, hogy a testem átvegye az irányítást, elfelejteni mindent
legalább néhány órára. Az ellenállásra később is bőven lesz idő.
Matteo ledobott az ágyra, és a levegő rohamtempóban hagyta el a
tüdőmet, de nem sok időm volt magamhoz térni, mert hirtelen rajtam volt. A
keze a pólóm alá csúszott, ujjbegyei végigsimítottak a hasamon, majd a
bordáim feletti érzékeny bőrön. Megfogta a mellem a melltartón keresztül és
én felíveltem. Elhúzódott tőlem, és alig tudtam visszafogni tiltakozó
nyöszörgésemet. Úgy tűnt azonban, hogy tudja ezt. Arrogánsan mosolygott,

JustBook.fordítva
124
miközben áthúzta a pólómat a fejemen, és kicsatolta a melltartómat. A
mellbimbóim megkeményedtek, és a mosolya még szélesebb lett.
Bosszúság áradt szét bennem. Olyan átkozottul magabiztosnak tűnt,
biztos volt a felettem aratott győzelmében. Nagyot tévedett.
– Mit tennél, ha nemet mondanék? – kérdeztem kihívó hangon.
Viszonzásul dühöt vagy bosszúságot vártam.
– Nem fogsz – mondta anélkül, hogy a kétségnek legapróbb jelét is
felfedeztem volna a hangjában. Rá meredtem, de nem hagyott időt a
visszavágásra. Lehajtotta a fejét a melleim közé és az egyik felálló
mellbimbót a szájába vette. Egy nyögés csúszott ki a számon, mielőtt meg
tudtam volna állítani és Matteo nem hagyott időt arra, hogy összeszedjem
magam. A szája könyörtelen volt. A testemen végigfutó érzések szinte már
túl soknak bizonyultak. Hogyan tudott ilyen érzéseket kelteni bennem? A
nyelve körbejárta a mellbimbómat, mielőtt a másikra lépett volna, nedves
nyomot hagyva a melleim között. Megborzongtam. Matteo szeme az arcomra
tapadt. Látni akarta, ahogy megadom magam neki, a végsőkig ki akarta
élvezni ezt a győzelmet. Ellenálltam a késztetésnek, hogy becsukjam a
szemem. Ő ezt egy újabb győzelemnek tekintette volna. Ezt sem akartam
megadni neki. Gyengéden ráharapott a mellbimbómra, én pedig felnyögtem,
még hangosabban, mint az első alkalommal.
Önelégült vigyorral lejjebb ment, és a nyelvét a köldökömbe mártotta.
Felvisítottam, mint egy idióta és megpróbáltam elhúzódni előle, de a kezei a
csípőmre ereszkedtek és erősen tartottak, miközben a nyelve minden
csiklandós helyet megtalált a hasamon és a csípőmön. Annyira nevettem,
hogy könnyek gyűltek a szemembe. Arra számítottam, hogy durvább lesz
azok után, aminek tanúja volt, szinte kívántam is, de ez a játékos oldal? Ez
megijesztett, mert szimpatikusnak, sőt szerethetőnek tűnt. Meglöktem a
homlokát.
– Hagyd abba – ziháltam két nevetés között.
– Mi a varázsszó? – mormogta a csípőcsontom fölött egy különösen
csiklandós helyen.
– Baszd meg – mondtam édesen. Erőt vettem magamon, de ez nem
állította meg a kikívánkozó visítást és nevetést, amikor Matteo végigsimította
a nyelvével a csípőcsontomat. A könyörgés határán voltam, amikor hirtelen
JustBook.fordítva
125
abbahagyta. Kigombolta a nadrágomat, és lehúzta. A tekintete
végigvándorolt a lábamon, és a keze ugyanezt az utat követte, alig érintve a
bőrömet. Mozdulatai szinte áhítatosak voltak, és ezt nem értettem. Az undort
és a dühöt megértettem volna.
Amikor megcsókolt a bugyimon keresztül, mozdulatlanná váltam.
Tudtam, hogy mit akar csinálni. Ilyet még soha senki nem csinált velem.
Nagyon személyesnek éreztem, mintha nem csak fizikai értelemben kellett
volna felfednem magam előtte, és én nem tudtam, nem akartam megtenni,
bármennyire is vágyott a testem az élményre. Matteo megragadta a bugyimat
és lehúzta a lábamról. Egy pillanatra hátradőlt, és megcsodált engem.
– Kíváncsi voltam, hogy itt vörös vagy-e.
Megforgattam a szemeimet, annak ellenére, hogy elpirultam.
– Hát nem ez az, amire minden férfi kíváncsi?
Egy pillanattal később jöttem rá, hogy más férfiak emlegetése nem a
legjobb ötlet a jelenlegi helyzetemben.
– Hogy magyaráztad ezt meg a többi férfinak, akivel együtt voltál? Felül
barna, alul vörös? – A hangja keményebbé, veszélyessé vált.
Soha senki nem látott még így. A szavak már a nyelvem hegyén voltak.
– Azt hittem, hogy meg akarsz dugni. Nincs kedvem csevegni.
Matteo megrázta a fejét.
– Ó, meg foglak dugni, ne aggódj. – Az ajkait az enyémre nyomta, én
pedig ugyanolyan hevesen csókoltam vissza. ’Érezz, ne gondolkozz’ lett a
mantrám. A kezei addig barangoltak a testemen, amíg utat nem találtak a
lábaim közé. Kényszerítettem magam, hogy idegességem ellenére ellazuljak.
Amikor ujjai végigsimítottak a puncimon, az ajkaiba ziháltam. Az érzés
mennyei volt. A hüvelykujja megtalálta a csiklómat és dörzsölni kezdte. Két
ujja előre-hátra csúszott a hasadékomon, míg hüvelykujját a csiklómra
nyomta. Lehet, hogy az elmém nem akarta Matteót, de a testem annyira
vágyott rá, hogy az már nevetséges volt.
A lábujjaim begörbültek. Megragadtam a nyakát, még közelebb húzva őt,
ahogy az orgazmusom rám zúdult. A körmeim a bőrébe vájtak, de úgy tűnt,
a mellkasából feltörő morgásból ítélve ez még jobban felizgatta őt. Hirtelen
két ujja lejjebb vándorolt, és végigsimított a nyílásomon. A félelem a

JustBook.fordítva
126
tetőfokára hágott. Összeszorítottam a lábaimat, meglöktem a mellkasát, és
elrántottam az ajkaimat az övétől.
– Elég az előjátékból – mondtam lélegzetvisszafojtva. Mi van, ha
megérez valamit az ujjaival? Kétlem, hogy a farka olyan érzékeny lenne,
mint az ujjbegyei.
Matteo a homlokát ráncolta, de aztán gonosz vigyorral lecsúszott az
ágyról. Megállt az ágy előtt. A nadrágjában lévő dudor félreérthetetlen volt.
Nem hagyott sok időt arra, hogy elgondolkodjam, mi rejlik a szövet alatt. A
keze gyors mozdulattal kigombolta az ingét, majd lecsúsztatta erős válláról,
és hagyta, hogy a földre hulljon. Ez volt az első alkalom, hogy ing nélkül
láttam. Korábban is megnéztem már a fehér ingén keresztül, de az semmi
volt ehhez képest. Magamban megfeszültem a vágytól. Még ha Matteo
személyisége az idegeimre is ment, a testem határozottan reagált a külsejére.
A keze a nadrágjára vándorolt, és egy gyors mozdulattal letolta a földre a
nadrágját és a boxeralsóját is. Amikor kiegyenesedett, minden színészi
képességemre szükségem volt, hogy leplezzem zavaromat és idegességemet
teljes erekciója láttán.
Igazán hallgatnom kellett volna Ariára, de még akkor is, amikor ez a
gondolat átfutott az agyamon, tudtam, hogy túl büszke vagyok ahhoz, hogy
elmondjam Matteónak az igazat. A szemeim nyugodtan végigjárták minden
egyes centiméterét, és még az sem érdekelt, hogy vigyorgott a nyilvánvaló
csodálatom láttán.
És ember, milyen gyönyörű volt. Minden az volt benne, a kigyúrt
mellkasa és a hasizma, még a farka is. Gyűlöltem érte. Utáltam, hogy a
testem ilyen gyorsan és könnyen reagált rá, miközben Sidre vagy a többi
srácra, akivel csókolóztam, sohasem reagált. Minden mozdulata hajlékony
és kiszámított volt. Minden mozdulat arra irányult, hogy megmutassa az
izmait és az erejét. Istenem, azt kívántam, bárcsak ne lenne rám ekkora
hatással. Egyik térdét az ágyra tette, és olyan tekintettel fixírozott, amitől
megborzongtam.
– Ne szórakozz már – sziszegtem, mert az idegeim kezdtek
elhatalmasodni rajtam, és ez volt az utolsó dolog, amire szükségem volt.
És ő megtette, amit kértem. Feljött az ágyra, és a lábaim közé mászott,
sötét mosollyal megragadta a csípőmet.
JustBook.fordítva
127
 – El fogom veled feledtetni az összes nyomorultat, akivel voltál.
Rámeredtem, és már épp készültem csúnyán visszavágni neki, amikor
megrántotta a csípőmet, és egyetlen kemény lökéssel belém csapódott.
Felkiáltottam, ahogy a fájdalom átjárta a testemet. A fenébe! Aria nem
viccelt. Ez kurva fájdalmas volt. Ennyit a titoktartásról. Gyorsan levegőt
vettem az orromon keresztül, a szemeimet összeszorítottam.
– Óh, basszus – ziháltam, amikor újra meg tudtam szólalni. Ez sokkal
rosszabb volt, mint gondoltam. Lassan kinyitottam a szemem, rettegve attól,
amit látni fogok. Bele kellett volna harapnom a kibaszott párnába, vagy akár
a hülye nyelvembe.
Matteo megdermedt fölöttem, ahogy meglepetten bámult le rám.
– Gianna?
Az arcom forróvá vált.
– Fogd be – motyogtam. Meglazítottam az ujjaimat, amelyek az
ágyneműbe karmoltak.
Matteo szeme lágy volt.
– Miért nem mondtad el?
Úgy döntöttem, hogy megjátszom a hülyét. Talán meg tudom győzni,
hogy ez nem az, aminek látszik.
– Mit mondtam volna el?
Ravasz vigyor jelent meg az arcán és én semmit sem akartam jobban, mint
letörölni ezt az arcáról. Persze nem vette be a hazugságomat. Nem volt idióta.
Mesteri manipulátor volt, és nyilvánvalóan sokat kellett még tanulnom
ahhoz, hogy át tudjam verni.
– Hogy én vagyok az első – mondta.
Muszáj volt ilyen... megkönnyebbültnek és büszkének hangzania?
Ha nem azon aggódtam volna, hogy a farkának kihúzása ugyanúgy fájni
fog, mint a belém kerülése, akkor ellöktem volna magamtól. Az alatta fekvés
megnehezítette a tisztességes vitát.
Összehúztam a szemem.
– Azt hittem, hogy dugni fogunk. Elegem van a beszélgetésből.
Matteo a kezére támaszkodott, közelebb hozva minket egymáshoz.
Megfeszültem az égető érzésétől, amit a mozdulat okozott.

JustBook.fordítva
128
 – Először is szeretném, ha válaszolnál a kérdésemre. Miért? Sok
fájdalomtól megkímélhetted volna magad, ha elmondod – mondta
nyugodtan. Úgy nézett ki, mintha az lenne a világ legkönnyebb dolga
számára, hogy mélyen belém temetkezik, és beszélgetünk.
Amikor világossá vált, hogy várni fog, amíg megadom neki, amit akar,
azt mondtam: – Mert nem akartam, hogy megtudd.
A vigyora még pimaszabb lett.
– Mert nem akartad beismerni, hogy vártál rám.
– Nem vártam rád. Most pedig ne beszélj, hanem dugj meg, a fenébe is.
– Ez kezdett túl személyessé válni, és utáltam, hogy ennyire sebezhető
vagyok, kívül-belül meztelen. Hogyan tudtam volna abbahagyni az érzést, ha
Matteo folyamatosan olyan dolgokat kérdezgetett, amikre nem akartam
gondolni?
Matteo nem vette le rólam a szemét. Sötét és birtokló tekintet volt, és úgy
tűnt, hogy egyenesen belém látott. Ha nem éreztem volna vereségnek,
elfordítottam volna a tekintetem. Lassan kihúzta, mielőtt visszacsúszott
volna, én pedig megfeszültem a fájdalomtól. A testem szörnyű áruló volt.
Ezúttal legalább sikerült visszatartanom a zihálásom. Matteo lassan és
óvatosan mozgott, izmai minden egyes lökésnél megfeszültek.
Gyűlöltem, hogy elővigyázatos volt. Utáltam, hogy nem viselkedett úgy,
mint egy totális seggfej, utáltam, hogy utálni őt nem is olyan könnyű, mint
gondoltam. Ha nem volt seggfej, akkor Sid halála valahogy még inkább az
én hibámnak tűnt, mert a menekülésem felesleges, önző és alaptalan volt.
Megragadtam a vállát.
– Ne fogd vissza magad.
Matteo összehúzta a szemöldökét, de még mindig nem gyorsított.
Ujjaimat a bőrébe vájtam, és a lábam közötti fájdalom ellenére
előretoltam a csípőmet.
– Ne fogd vissza magad!
Ezúttal hallgatott rám. A szemei felcsillantak, majd egyre erősebben és
gyorsabban csapódott belém. Behunytam a szemem, miközben a vállába
kapaszkodtam. Valószínűleg nyomokat hagyok a körmeimmel. Nem
érdekelt, és úgy látszik Matteót sem zavarta, ha a szapora lélegzetvétele
valamilyen jel volt.
JustBook.fordítva
129
 A fájdalom jó érzés volt, adott valamit, amire koncentrálhattam a
nyomasztó bűntudaton túl. De nem csak fájdalom volt. A feszülő érzés
hamarosan finom nyomássá változott, a gyönyör halk zümmögésévé, amit
még soha nem éreztem. Matteo lejjebb ereszkedett, megváltoztatta a szöget
és belém nyomult, egy csodálatos pontra talált mélyen bennem. A szája
megtalálta a torkomat, majd könnyedén beleharapott a bőrömbe. Egy nyögés
csúszott ki az ajkaim közül. A szemeim felpattantak, találkozva Matteo
intenzív tekintetével. Nem tudtam másfelé nézni. Egyszerre akartam
közelebb húzni és ellökni magamtól, egyszerre akartam elbújni és megnyílni
előtte, akartam és nem akartam.
– El fogsz menni? – recsegte Matteo.
Megráztam a fejemet, hogy ’nem’, nem bíztam a hangomban. Talán
elmehettem volna. Egyre jobban éreztem, de teret kellett teremtenem Matteo
és köztem, időre volt szükségem, hogy úrrá legyek az érzelmeimen, mielőtt
eluralkodnának rajtam. Zavarodott voltam, fáradt és szomorú.
Matteo ismét feltámasztotta magát a karjaira, és még jobban felgyorsult,
újra és újra belém csapódott, aztán megfeszült felettem, az arca eltorzult a
gyönyörtől, és a fenébe is, csodálatos volt, még Michelangelo sem tudott
volna jobbat alkotni. Matteo mozdulatai rángatózóvá váltak, majd lecsukta a
szemét, néhány sötét tincs a homlokára tapadt.
Az ujjaim viszkettek, hogy megérintsem az ajkát és az állát. Ehelyett
leengedtem a kezemet és az ágyon pihentettem magam mellett, ahol nem
csinálhattam hülyeséget, amit később megbánnék.
Matteo szeme lassan kinyílt, én pedig halkan beszívtam a levegőt. Miért
nem tudta abbahagyni, hogy így nézzen rám? Nem mosolygott, csak nézett a
sötét tekintetével.
Meglöktem a mellkasát.
– Egyre nehezebb vagy. Szállj le rólam.
A szája sarka megrándult, aztán lassan kihúzta magát, lefeküdt mellém az
ágyra, és úgy nyúlt felém, mintha meg akarna ölelni. Pánikszerűen felültem,
és lecsúsztam az ágyról. Ha most megölel, ha úgy viselkedik, mintha igazi
pár lennénk, akik törődnek egymással, elvesztem a fejem. A fürdőszoba felé
vettem az irányt, nem törődve azzal, hogy eltakarjam magam. Matteo már

JustBook.fordítva
130
mindent látott és nem adom meg neki az elégtételt, hogy elhiggye,
szégyellem, hogy meztelen vagyok előtte.
Nem hallottam, hogy utánam jön, de hirtelen megragadta a kezem, és
megakadályozta, hogy eltűnjek a fürdőszoba biztonságában. A tekintetünk
találkozott. Az övé szinte... sajnálkozó volt.
– Nem kellett volna ennyire durvának lennem veled, de te tudod, hogyan
provokálj, Gianna. Bántottalak?
Az aggodalom már megint ott volt a szemeben. A fenébe is. Miért nem
tudta abbahagyni, hogy úgy viselkedjen, mintha normális pasi lenne?
Tényleg azt hitte, hogy ettől majd elfelejtem, ki és mi is ő valójában?
– Ne tégy úgy, mintha nem tetszett volna.
– Én nem. Minden egyes kibaszott másodpercét imádtam. Régóta vártam
már erre a pillanatra. A keresésed szinte minden ébren töltött percét azzal
töltöttem, hogy elképzeljem, ahogy a forró tested alattam van. De a
képzeletemben a nevemet nyögted és többszörös orgazmusod volt.
Határozottan nem fájt neked.
Az az arrogáns szemétláda.
– Képzelődj csak tovább. Ez nem fog megtörténni.
Matteo nekitámaszkodott az ajtókeretnek, és a karjai közé szorított.
– A tested reagált rám, Gianna, még ha nem is akarod beismerni.
Legközelebb el fogsz élvezni, amikor megduglak, bízz bennem.
– Miből gondolod, hogy a testem rád reagált? Talán azt képzeltem, hogy
valaki mással vagyok. Az elme hatalmas eszköz. – Megpróbáltam
elslisszolni, de ő az ajtókeretnek lökött. – Talán azt képzeltem, hogy Sid az,
és nem te.
Matteo még csak nem is pislogott. Egy szavamat sem hitte el. A francba!
– Ha tényleg azt akartad volna, hogy Sid legyen az első, akkor hagytad
volna, hogy megdugjon. Akkor miért nem tetted?
– Mert megölted őt!
Matteo elmosolyodott.
– Mindketten tudjuk, hogy nem ez az oka, de tegyünk úgy, mintha igaz
lenne. Akkor örülök, hogy meghalt. Az a nyápic nem érdemelte meg ezt a
kiváltságot.
Nem hittem a fülemnek.
JustBook.fordítva
131
 – Te seggfej. Tudtam, hogy élvezni fogod, ezért nem mondtam el neked.
Matteo közelebb hajolt, amíg kevesebb, mint egy centi volt már csak az
ajkaink között.
– De én tudom, és soha nem fogom elfelejteni. Most már az enyém vagy,
Gianna, és kurvára imádom, hogy elkaptalak, mielőtt találtál volna egy
lúzert, aki elveszi a szüzességedet.
Megpróbáltam megpofozni, de elkapta a csuklómat és önelégült vigyorral
megcsókolta a tenyeremet. Elrántottam a kezemet. Számtalan sértés suhant
át az agyamon, túl sok ahhoz, hogy egyet is válasszak.
Matteo az ágy felé biccentett.
– Talán szólnom kéne mindenkinek, hogy mégiscsak megtarthatjuk a
lepedőbemutatót.
A szemeim elkerekedtek. Ez volt az utolsó dolog, amit akartam, és Matteo
tudta ezt. Gúnyolódott velem. Ellöktem magamtól és az ágy felé siettem. A
lepedőn volt egy kis rózsaszín folt. A férfiaknak sokkal könnyebb dolguk
volt. A nőket igazán átverték, amikor az anatómiáról volt szó. Megjött a
menstruációnk, nem tudtunk állva pisilni, dinnye nagyságú valamit kellett
kipréselnünk a hüvelyünkből és az első alkalom is nagy szívás volt.
– Nem mernéd megtenni – mondtam.
Matteo keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt. Még mindig kibaszottul
meztelen volt és megint kezdett neki felállni. Ez a fattyú begerjedt a
veszekedésünkre.
– Nem kéne ingerelned.
Megvontam a vállamat.
– Még ha meg is mutatnád a lepedőt a családodnak, úgysem hinne neked
senki. Azt hiszik, hogy ribanc vagyok, rémlik? Valószínűleg azt hinnék,
hogy a saját véreddel hamisítottad a foltot, ahogy Luca tette a nászéjszakáján.
Megfeszültem. Ez egy olyan titok volt, amit meg kellett volna tartanom.
Senki sem tudta. Miért nem tudtam soha befogni a hülye számat?

JustBook.fordítva
132
TIZENHARMADIK FEJEZET

Matteo

Gianna szemei elkerekedtek, amikor elárulta Aria és Luca kis titkát.

Tényleg azt hitte, hogy nem tudom? Luca és én meghalnánk egymásért.
Tudta, hogy minden titkot rám bízhat, még azt is, amelyikből kiderült, hogy
nem is olyan kegyetlen szemétláda, mint amilyennek ő és mindenki más
gondolta. Valahogy a szerencsének köszönhetően a mi szadista apánk jó
döntést hozott, amikor Ariát választotta Lucának. Nem gondolom, hogy
tudta, milyen jól kijönnek egymással, különben nem egyezett volna bele a
házasságukba. Mindig is mások szenvedésének élt.
– Ne aggódj. Luca elmondta nekem. A nővéred felmelegítette a hideg
szívét. Nektek, Scuderi nőknek van hozzá tehetségetek.
Gianna megnyugodott. Bármennyire is keménynek gondolta magát, a
teste elárulta. Nem volt túl jó abban, hogy elrejtse az érzelmeit, ami
megkönnyíti a dolgomat. Tekintete visszatért a lepedőn lévő foltra. Ennek
látványa valóban beteges birtoklást okozott nekem, így a farkamon lévő
finom vérfolt is. Nem voltam olyan, mint néhány férfi a mi világunkban, akik
nem lettek volna hajlandók feleségül venni Giannát, mert esetleg más
pasikkal szórakozott a szökése alatt. Nem mintha nem gyűlöltem volna a
gondolatot, hogy bármelyik pasi valaha is rátehette a kibaszott kezét a
gyönyörű testére, de túlságosan akartam Giannát ahhoz, hogy ez érdekeljen
és amúgy is nevetségesnek találtam ezt a hagyományt a mi világunkban. A
legjobb szexet életemben határozottan olyan nőkkel éltem át, akik tudták, mit
csinálnak, de volt egy olyan érzésem, hogy Gianna gyorsan tanul. Mégis a
kezdeti sokk után, amikor Gianna felsírt a fájdalomtól, birtoklási vágy és
öröm járt át.
Gianna rám pillantott. Haja fátyolként terült szét sápadt vállán és nem
tudtam megállni, hogy ne simítsam le a tincseket, ámulva selymességükön.
Csak Gianna bőre volt még ennél is puhább. Nem hittem, hogy valaha is
megelégszem az érintésével. Ujjaim megtalálták a pulzusát, mielőtt
könnyedén simogatni kezdtem a torkát. Egy pillanatra visszatartotta a
lélegzetét és belehajolt az érintésembe, aztán mintha összeszedte volna

JustBook.fordítva
133
magát. Egy lépést hátrált, így nem volt más választásom, mint hogy
elengedjem. El kellett fojtanom egy mosolyt. Annyira kiszámítható volt.
Legalábbis a rám adott reakciói. A múltban néha sikerült meglepnie, ami más
embereknek nem gyakran sikerült.
Gianna összeszűkítette a szemét. Ha tudná, milyen dögös, amikor dühös,
gyakrabban mosolyogna. Már megint kemény voltam, és semmit sem
akartam jobban, mint újra megdugni. A tekintete a farkamra siklott, és
felszisszent. Megrázta a fejét, elviharzott mellettem és eltűnt a
fürdőszobában, majd egy hallható csattanással becsapta az ajtót.
Kiengedtem egy apró nevetést, mielőtt visszatértem az ágyhoz, a hátamra
huppantam és keresztbe tettem a karjaim a fejem mögött. Nem tudtam a
vigyort eltüntetni az arcomról. Hónapokig tartó frusztráció után
megjutalmaztak, még annál is jobban, mint ahogy reméltem. Vártam a folyó
víz hangját, de csend uralkodott a fürdőszobában. Felültem, gyanakvás töltött
el. Kizárt, hogy Gianna megszökhetett volna a fürdőszobából, de mi van, ha
úgy döntött, inkább véget vet az életének, minthogy velem legyen?
Úgy tűnt, Gianna túlságosan szereti az életét egy ilyen akcióhoz, de nem
voltam biztos benne, hogy nem teszi-e meg azért, hogy bosszantson engem.
A fürdőszobaajtó felé indultam, készen arra, hogy betörjem, amikor kinyílt.
Gianna kilépett, a szemöldöke felszaladt, amikor meglátott engem
közvetlenül az ajtó előtt. A szeme nem volt duzzadt, szóval legalább nem
sírt, ami megkönnyebbülés volt.
Az orra összeráncolódott.
– Mi az? Ne mondod, hogy kémkedtél utánam, amíg a fürdőszobában
voltam?
Vigyorogva keresztbe tettem a karjaimat a mellkasom előtt. Nem fogom
elmondani neki, hogy mit gondoltam.
– Mindketten tudjuk, hogy felügyeletre van szükséged.
Sóhajtva elsétált mellettem, és bemászott a takaró alá. Miután gyorsan
átvizsgáltam a fürdőszobát, amely ugyanúgy nézett ki, mint korábban,
csatlakoztam Giannához. Hátat fordított nekem, és a takarót az álláig
felhúzta. A hátához szorítottam magam, a karom meztelen derekára csúszott.
Az, hogy a meztelen teste ilyen közel volt az enyémhez, mindenféle ötletet
adott, és a farkam kitartóan bökdöste a fenekét. Alig vártam, hogy
JustBook.fordítva
134
négykézláb előttem legyen, hogy meglovagoljon. Ezerféleképpen akartam
megdugni.
– Eszedbe se jusson – mondta Gianna halkan, figyelmeztetően. – Fáradt
vagyok, és nem tartozom neked egynél többel a nászéjszakánkon.
A nyakába nevettem, mielőtt csókot nyomtam volna a puha bőrére.
– Olyan romantikus vagy, Gianna. A szavaid mindig megmelengetik a
szívemet.
– Oh, fogd be – motyogta.
Szorosabban szorítottam őt magamhoz. Nem próbált elhúzódni, ami
meglepett, és ismét felkeltette a gyanakvásomat, de szerénységét
mindkettőnk hosszú napjára fogtam. Több, mint huszonnégy órája nem
aludtam.
Mégis küzdöttem az álom ellen, amíg nem hallottam, hogy Gianna
légzése elmélyül, és a teste ellazul. Nem bíztam benne azok után, amit tett.
Nem voltam benne biztos, hogy valaha is teljesen meg tudok majd bízni
benne. Tudtam, hogy elmenekülne, amint szem elől tévesztem. Nem adtam
neki még egy esélyt, hogy kitérjen előlem. Nem érdekelt, mit kell tennem,
hogy New Yorkban tartsam.
Luca azt hitte, hogy elveszítem az érdeklődésem iránta, amint
megdugom. Egy részem reménykedett ebben, de már most éreztem, hogy
nem így van. Még mindig akartam őt, talán még jobban is, mint korábban.
Teljesen és tökéletesen el voltam cseszve.

G ianna
Másnap reggel arra ébredtem, hogy Matteo járkál a hálószobában. Nem
adtam jelét annak, hogy ébren vagyok, helyette a hangját hallgattam. Nem
akartam szembenézni vele. Önelégült lenne a tegnap este miatt, határozottan
elviselhetetlen. Egy hosszú zuhany és egy erős kávé előtt nem volt kedvem
ehhez a bizonyos konfrontációhoz. Amikor léptei végre eltávolodtak, és az
ajtó csukódott, kifújtam a levegőt, és kinyitottam a szemem. New York
égboltját nehéz felhők lengték be. Talán egyszerűen az ágyban maradhatnék,
de volt egy olyan érzésem, hogy Matteo megpróbálna csatlakozni hozzám,
ha így tennék. Áruló testem izgalommal bizsergett a gondolattól, hogy újra a

JustBook.fordítva
135
kezei közé kerülhetek, és talán még azt is megengedném neki, hogy tényleg
kinyaljon.
Gyorsan felültem, kicsúsztam az ágyból, és a fürdőszobába siettem, hogy
hideg vizet spricceljek az arcomba. Összerezzentem az ajkamban érzett égő
érzésétől. Megnéztem magam a tükörben. Az alsó ajkam drámaian feldagadt,
és az alatta lévő bőr zúzódott volt. Úgy néztem ki, mintha verekedtem volna,
ami nem is állt olyan messze az igazságtól. Kinyitottam a számat, hogy
megnézzem a varratokat. Undorodva, gyorsan becsuktam újra. A tegnapi
események villantak át az agyamon.
Még csak rémálmaim sem voltak arról, ami Siddel történt. Még mindig
szörnyen éreztem magam a kegyetlen halála miatt, de az álmaim üresek
voltak, a semmi fekete üressége. Talán mégiscsak ebbe a világba tartoztam.
A tekintetem lecsúszott a nyakam egy pontjára, ahol Matteo kiszívott. A
szemétláda úgy jelölt meg, mintha a tulajdona lennék. Megérintettem a
véraláfutást.
Grimaszolva elfordultam a tükörképemtől, és gyorsan lezuhanyoztam.
Amikor visszatértem a hálószobába, a táskáimat a padlón találtam. Matteo
biztosan behordta őket, amíg én készülődtem. Alattomos szemétláda. Hogy
tudott ilyen csendben mozogni?
Gyorsan betettem a ruháimat a fiókokba, amelyeket Matteo biztosan
nekem szabadított fel. Valahogy bosszantott, hogy helyet csinált nekem,
mintha végig tudta volna, hogy végül beköltözöm. Már régen meg kellett
tennie. Sem tegnap este, sem ma reggel nem volt rá idő. A hat hónapja nem
hordott ruháim elpakolása arra is rávilágított, hogy sürgősen el kell mennem
vásárolni. A régi ruháimat egy régi élet maradványának éreztem. A
müncheni lakásom elhagyása közbeni kapkodásunkban nem tudtam
megragadni az új ruháim közül egyet sem.
Ezután teljesen felöltözve elindultam lefelé a lépcsőn, és időnként
megálltam, hogy hallgatózzak Matteo után. A lakásban csend volt, és ahogy
a nappalin keresztül a nyitott konyha felé haladtam, nem találkoztam
senkivel, még egy testőrrel sem. Gyanakvás lobbant fel bennem. Matteo soha
nem hagyna felügyelet nélkül azok után, amit tettem. A szemem a plafont, a
sarkokat és minden lehetséges helyet átvizsgált, ahol biztonsági kamerákra
lelhetek, de egyet sem találtam. Egy pillanatra megtorpantam a konyha
JustBook.fordítva
136
közepén, tekintetem a hatalmas kávéfőzőre meredt. A fenébe is. Koffeinre
volt szükségem. Ha Matteo nincs itt, amiért hálás vagyok, úgy teszek, mintha
ez lenne az otthonom.
És még csak színlelnem sem kell. Ez volt most az otthonom, vagy
legalábbis annak kellett lennie. Persze nem éreztem annak. Régen volt már,
hogy egy hely otthonnak tűnt. Az utóbbi néhány hónapban még a szüleim
házát sem éreztem már annak. Most már nem volt értelme ezen gondolkodni.
Soha nem bocsátottam volna meg Apámnak, amiért így bánt velem, és
Anyámnak sem, amiért hagyta. Lehet, hogy halott voltam számukra, de ők is
halottak voltak számomra.
Az ujjam a kávéfőzőt bekapcsoló gomb fölött lebegett. Ez a
hátborzongató csend az őrületbe kergetett. Szidva magamat nevetséges
óvatosságomért, végül megnyomtam. Fogtam egy csészét, és kiválasztottam
egy cappucinot. Már nem voltam menekülésben. A legrosszabb már
megtörtént.
A forró folyadék kielégítő pezsgéssel lövellt ki. Abban a pillanatban,
ahogy elkészült, magamhoz vettem a csészét, és nagyot kortyoltam belőle,
éreztem, ahogy a melegség és az ismerős íz tovább tisztítja az elmémet. A
pultnak támaszkodtam, és hagytam, hogy a tekintetem végigjárja a lakást.
Tulajdonképpen tetszett a letisztult berendezés, az elegáns fekete
bőrkanapék, a fekete keményfa bútorok és a fehér falak. Azon tűnődtem,
vajon Luca és Matteo ugyanazt a lakberendezőt bérelték-e fel, mert a
bútorzatuk annyira hasonlított egymásra. El tudtam képzelni magam, amint
olyan műalkotásokat keresek, amelyek illenének ide, láttam magam, amint
párnákat vásárolok, amelyek színt visznek a lakásba, láttam magam, amint
karácsonyra feldíszítek egy nagy fát. Megkerültem a pultot, leültem a székre,
és hátat fordítottam a helynek, ahol olyan könnyen el tudtam képzelni
magam.
Nem ezt akartam. Vagy legalábbis olyasmi volt, amit hat hónappal ezelőtt
nem akartam, amit nem kellett volna akarnom, miután annyi mindent
kockáztattam, hogy megmeneküljek tőle. Lehunytam a szemem, és
belélegeztem a kávém megnyugtató illatát. Újra látnom kellett Ariát, de
vajon megengedték egyáltalán, hogy felmenjek a következő emeletre a
lakosztályába? A gondolattól, hogy Matteótól, sőt talán még Lucától is
JustBook.fordítva
137
engedélyt kell kérnem, valahányszor látni akarom a nővéremet, a falra
másztam. Ez jól emlékeztető volt, hogy miért is menekültem el elsősorban,
valami, amit soha nem engedhettem meg magamnak, hogy elfelejtsek.
Egy meleg lehelet suhant végig a nyakamon, amit egy halk Jó reggelt!
követett.
Meglepetésemben felkiáltottam, és a kávéscsészémet lerepítettem a
konyhapultról. Tucatnyi éles darabra tört, és mindenhová kávé folyt belőle.
Megpördültem, és szemtől szemben találtam magam egy vigyorgó
Matteóval.
– Bassza meg! Mi a fenéért lopakodsz így? Halálra ijesztettél –
sziszegtem.
Ő szórakozott arckifejezéssel rázta a fejét.
– Az a sok csúnya szó, ami az édes szádból kijön, tényleg helyénvaló?
Gúnyt űzött belőlem. A szemei kedvére vándoroltak a testemen, elidőzött
a nyakamon levő folton, mielőtt újra lejjebb vándorolt volna. És a
legrosszabb az volt, ahogy a testem reagált a közelségére, az illatára, az
izmos mellkasára. Szerencsére az arcom nem éreztem forrónak, így talán
nem is pirultam el.
– Mióta érdekel téged a megfelelő viselkedés? – motyogtam. Elsurrantam
Matteo mellett, és letérdeltem a csészém törött maradványai mellé.
Reméltem, hogy Matteo nem sejti, mit művel velem a közelsége.
Összeszedtem a darabokat, de Matteo a segítségemre sietett. Nem voltam
benne biztos, hogy csak kedveskedni akar, vagy tudta, hogy milyen hatással
van rám, és csak játszani próbál velem. Abból, amit róla tudtam, az utóbbira
tippeltem. Igyekeztem nem felé nézni, miközben leguggolt mellém. Jó
rálátást engedett a tökéletesen formás fenekére. Az istenit, miért kellett így
kinéznie?
Figyelmeztetés nélkül végigsimított ujjával a duzzadt ajkamon.
– Tényleg meg kellett volna ölnöm az apádat.
Az érintése olyan gyengéd volt, hogy legszívesebben a nyakához
simultam volna, és sírva fakadtam volna.
– Van felmosórongyod? – kérdeztem lazán.
Megvonta a vállát, és leengedte a kezét.
– Néha látom Mariannát eggyel szaladgálni.
JustBook.fordítva
138
 Megforgattam a szemem. Persze, hogy fogalma sem volt róla.
Valószínűleg még a saját szennyesét sem mosta ki soha.
– Legalább azt tudod, hol tartja Marianna a tisztítószereket?
A tekintete a dekoltázsomon időzött. Sóhajtva felálltam, és a
raktárhelyiség keresésére indultam. Amikor végül visszatértem a konyhai
rendetlenséghez, felmosóval a kezemben, Matteo éppen telefonált. A pultnak
támaszkodott, a lábát lazán keresztbe tette. Próbáltam kihallgatni a
beszélgetést, miközben a padlót töröltem. Volt egy olyan érzésem, hogy
rólam van szó.
– Gyere át most. Azt akarom, hogy minél hamarabb végezzünk.
Azzal letette, és visszafordult felém. A felmosórongyot a falnak
támasztottam, majd megkérdeztem.
– Ki volt az? Egy új testőr, aki rajtam tartja a szemét?
– Valami olyasmi. Egy bokaperecet fogok rád tenni.
– Micsoda? Elment az eszed?
– Épp ellenkezőleg, de mindketten tudjuk, hogy a következő alkalmat
kihasználod, hogy újra megszökj, úgyhogy amíg nem bízom benned, hogy
velem maradsz, viselned kell a perecet.
Teljesen megdöbbenve bámultam, és annyira dühös voltam, hogy attól
féltem, szétrobban a fejem.
– Tehát elismered, hogy a foglyod vagyok. Végül is úgy bánsz velem,
mintha az lennék.
Matteo előrenyomult.
– A perec nélkül be kellene zárnom téged ebbe a lakásba, de ezzel együtt
töltheted az idődet Ariával, sétálhatsz New Yorkban, és szinte normális életet
élhetsz.
– Gondolom, azt akarod, hogy megköszönjem a kedvességedet?
A seggfej tényleg felkacagott.
– Nem. Téged ismerve számítottam rá, hogy nem fog tetszeni az ötlet.
– Senkinek sem tetszene ez az ötlet! És nem ismersz engem, Matteo.
Nagyon közel lépett, és figyelmeztetés nélkül becsúsztatta a kezét az
ingem alá, félretolta a melltartómat, és megcsavarta a mellbimbómat. A
belsőm megfeszült a szükségtől.

JustBook.fordítva
139
 – Tudom, hogy imádod, amikor ezt csinálom a tökéletes kis
mellbimbóddal – morogta.
Le akartam tagadni, de ahogy a hüvelyk- és mutatóujja ingerelt, nem
találtam a szavakat. Matteo sötét szemei belém fúródtak, ahogy egészen
közel hajolt hozzám.
– Tudom, hogy nedves vagy. Tudom, hogy a puncid engem akar, még ha
nem is vallod be.
Térdre ereszkedett, és letolta a harisnyámat és a bugyimat.
– Mi...
Nem jutottam szóhoz. Előrehajolt, és megcsókolta felhevült húsomat.
Ziháltam. Matteo megszabadította az egyik lábamat a harisnyámtól és a
bugyimtól, mielőtt felemelte és a vállára tette. A szeme megtalálta az
enyémet, miközben a nyelve szétválasztotta az alsó ajkaimat, és lassan
megnyalta. Megborzongtam, összepréseltem a számat, féltem, hogy kínos
hangot adok ki.
Matteo néhány centit hátrébb húzódott.
– Látod, tudtam. Nedves vagy nekem – mondta durva hangon. Néhány
csókot nyomott rám, aztán könnyedén szopogatott. A szemem vissza akart
fordulni a fejembe az érzéstől.
– Csinált már veled valaki ilyet? – kérdezte hevesen.
Még arra sem volt erőm, hogy hazudjak. Csupán megráztam a fejemet,
hogy ’nem’.
– Jó. – Egy észbontó csókkal jutalmazott, a nyelve végigjárta a
nyílásomat, majd visszatért a csiklómhoz.
– Oh, Istenem – suttogtam.
Matteo elengedte lüktető szeméremajkaimat.
– Tökéletes az ízed, Gianna. – Szétválasztott, és egy csókot lehelt a
csiklómra. – Akarod, hogy abbahagyjam?
Összeszorítottam a fogaimat. Semmit sem akartam kevésbé. Minden
önuralmamra szükség volt, hogy ne ragadjam meg, és ne nyomjam
magamhoz az arcát.
– Csenddel verés? – kérdezte Matteo incselkedő hangon, mielőtt a
nyelvével megbökdösött, gyönyörök lándzsáit küldte keresztül rajtam,
mielőtt ajkai közé fogta a csiklómat, és könnyedén szopogatta.
JustBook.fordítva
140
 Ziháltam, és megragadtam a mögöttem lévő pultot, szükségem volt
valamire, ami megtámaszt. A fejem hátraesett, ahogy Matteo a
legcsodálatosabb dolgot csinálta a nyelvével. Lassú mozdulatokkal egyre
közelebb és közelebb vitt a peremhez. Tudtam, hogy ezúttal még intenzívebb
lesz, mint tegnap. Anélkül, hogy akartam volna, a kezem megragadta a fejét,
és az ujjaim belegabalyodtak sötét hajába. Matteo nyelvének csiklómra
irányuló mozdulatával jutalmazott.
– Igen – suttogtam. Már nem is érdekelt, hogy bevallom, milyen jó érzés
is ez. Az egész testem felszabadulásért sikoltozott. Olyan közel voltam, hogy
a lábaim remegni kezdtek, a légzésem felgyorsult. És akkor megszólalt a
csengő. Meglepetésemben megrándultam, és a tekintetem a liftre repült.
Senki sem jöhetett fel anélkül, hogy Matteo ne engedélyezte volna a belépést.
Matteo visszahúzódott. Ujjaim a fején megfeszültek.
– Ne hagyd abba – követeltem. Nem tudtam elrejteni a hangomban lévő
szükséget.
Kiegyenesedett, és bosszantóan pimasz vigyorral megtörölte a száját.
Odahajolt, hogy megcsókoljon, de én elfordítottam a fejem, így az ajkai az
arcomhoz simultak.
– Türelem, Gianna. Hat hónapom volt, hogy gyakoroljam a türelmet,
most rajtad a sor, de ne aggódj, majd később felfallak. Túl jó ízed van ahhoz,
hogy ellenálljak – mormogta, mielőtt hátralépett, és a lift felé indult. – Fel
kéne öltöznöd. Nem akarunk Sandrónak műsort adni.
Nem tudtam elhinni. Gyorsan összekapkodtam magam, hogy
visszavegyem a bugyimat és a harisnyámat, mielőtt megmostam a kezem és
megigazítottam a szoknyámat. Forrt a vérem a dühtől. Matteo vigyorgott,
miközben megnyomta a gombot, amellyel a lift megállt a mi emeletünkön.
Még nem volt vége. Ketten is játszhatják ezt a játékot.

JustBook.fordítva
141
TIZENNEGYEDIK FEJEZET

Matteo

Gianna a szemével próbált megölni engem. Nem mintha mostanra nem

szoktam volna hozzá ehhez a tekintethez, de be kellett ismernem, hogy még
mindig felizgatott. Bárcsak Sandro várt volna még néhány percet a
megjelenésével, még akkor is, ha a korai megjelenése lehetőséget adott arra,
hogy megleckéztessem Giannát. Sajnos ezzel a kis leckével legalább annyira
büntettem magamat is, mint Giannát. Kurvára tökéletes íze volt. Alig vártam,
hogy újra megnyalhassam, hogy a nevemet ordíthassa, és végigsimítsa az
ujjaival a hajamat. Már megint kurvára felállt a farkam. Bassza meg.
A liftajtó kinyílt, és Sandro belépett, kezében egy fekete táskával.
– Jó reggelt, főnök. Remélem, nem zavartam meg semmit – mondta, és
tekintete elhaladt mellettem Giannára. A hat hónappal ezelőtti balhéja
ellenére még mindig jó katona volt. A legjobb Romero mellett.
– Nem – mondtam vigyorogva Giannára nézve, akinek a szeme még
jobban összeszűkült. Még szerencse, hogy Sandro nem nézett az ágyékom
környékére, mert semmiképp sem tudtam volna elrejteni a dudort. Nem
mintha kurvára érdekelt volna.
– Csináljuk – mondtam végül.
Gianna keresztbe fonta a karjait a mellkasán, és valahogyan sikerült
finoman feljebb tolnia a melleit. Vajon szándékosan csinálta? Nem mozdult,
amikor felé sétáltunk. Úgy nézett ki, mint akit nem érdekel, de én jobban
ismertem őt ennél. Valószínűleg megpróbálta kitalálni, hogyan fizettethetné
meg velem, amiért ingereltem, nem is beszélve a bokaperecről. De ezt ő
hozta magára.
Sandro gyanakodva figyelte Giannát, amikor megálltunk mellette. Nem
hibáztathattam érte. A büszkeségét eléggé megviselte, amikor Gianna és Aria
bedrogozták és megkötözték. Túl okos volt azonban ahhoz, hogy kimutassa
az ellenszenvét.
A bárszék felé mutattam.
– Vedd le a harisnyádat, és ülj le.

JustBook.fordítva
142
 – Köszönöm a felvilágosítást. Előbb is megemlíthetted volna a harisnyás
dolgot, és megkímélhettél volna egy csomó bajtól – motyogta. Basszus, a
tekintete arra késztetett, hogy a konyhapultra hajtsam, és szétbasszam az
agyát.
Sandro úgy tett, mintha a bokapereccel lenne elfoglalva a táskában,
miközben én közel hajoltam Giannához.
– De imádtam nézni, ahogy felveszed a szexi harisnyádat, és imádni
fogom nézni, ahogy újra leveszed.
Gianna ezúttal majdnem letépte a harisnyáját, mielőtt hosszú, karcsú
lábait keresztbe vetve leült a székre. Dühösen összepréselte az ajkait, majd a
fájdalomtól összerezzent. Az apja iránti düh áttört a növekvő vágyamon.
Átkozott Luca, és az elszántsága, hogy fenntartsa a békét a Szervezettel.
Sandro tétovázott, bokapereccel a kezében, és kérdő pillantást vetett
felém.
Soha senkire nem tettem még bokaperecet, így még ha kurvára utáltam is
a gondolatot, hogy Sandro megérinti Gianna lábát, ez volt a logikus
választás. Bólintottam.
– Folytasd.
– Nyújtsd ki a bal lábad.
Gianna szúrós pillantást küldött felém, de tiltakozás nélkül felemelte a
lábát. Talán úgy döntött, hogy ez a jobb megoldás, mintha állandóan be lenne
zárva a lakásba, vagy talán éppen gyötrelmes dolgokat talált ki, amiket
megtorlásként velem tehetne. Volt egy olyan érzésem, hogy élvezném,
bármit is forgatott a fejében, még ha nem is ez volt a szándéka.
Sandro Gianna lába fölé hajolt, és elkezdte rögzíteni a kis fekete monitort
a bokája körül. Én Gianna mellett a konyhapultnak támaszkodtam. Nem
pillantott felém.
– Ez az alkoholfogyasztásomat is figyelni fogja? – kérdezte Sandrótól. A
férfi a lányra emelte a tekintetét, aztán rám.
– Nem érdekel, ha berúgsz, amíg New Yorkban csinálod – mondtam. Kék
szemei újabb mogorva pillantást vetettek rám, mielőtt visszafordult
Sandróhoz, aki éppen a perec működőképességét ellenőrizte.
Egy biccentéssel kiegyenesedett.

JustBook.fordítva
143
 – Minden kész. Lenyomozhatod a laptopoddal, telefonoddal vagy
bármilyen más internetképes eszközzel.
– Remek – motyogta Gianna.
– Köszönöm, Sandro.
– Szükséged van még valamire?
Megráztam a fejem.
– Ma nem. Romero fent van az emeleten. Visszatérhetsz a többi
feladatodhoz.
Sandro rövidet biccentett Giannának, mielőtt megfordult, és elindult a lift
felé. Miután kiengedtem a férfit, visszatértem hozzá.
– És meddig kell ezt viselnem? – kérdezte, miközben felemelte a lábát,
hogy közelebbről is megnézze a bokáján lévő kis fekete szerkezetet. Utáltam
látni őt azzal a kütyüvel. Helytelennek tűnt, hogy így megbilincseljük, de
Luca javasolta a perecet, és ez takaros megoldás volt. Gianna túl szeszélyes
volt.
– Amíg úgy nem döntök, hogy bízhatok benned annyira, hogy nem
csinálsz semmi hülyeséget.
– Tehát örökre. – Visszaengedte a lábát.
Kuncogtam.
– Nem. Hidd el, jobban szeretem a gyönyörű lábaidat a bokafigyelő
nélkül. Amint lehet, megszabadítalak ettől az izétől.
Végigsimítottam az ujjaimmal csupasz térdén, majd feljebb, amíg el nem
értem farmerszoknyája szélét. Elcsapta a kezemet, és leugrott a bárszékről.
– El a kezekkel – mondta édesen.
Felvontam a szemöldökömet.
– Azt hittem, ott akarod folytatni, ahol korábban abbahagytuk? – Tényleg
kurvára ott akartam folytatni, ahol abbahagytuk.
Elsétált mellettem a kávéfőző felé, és úgy ringatta a csípőjét, hogy megint
felállt tőle.
– Jól vagyok – mondta egy vállrándítással. – Csak egy csésze kávéra van
szükségem.
Felkapott egy új csészét, és a kávéfőző alá tette, mielőtt a válla fölött rám
nézett.

JustBook.fordítva
144
 – És veled mi a helyzet? Szükséged van valamire? – A tekintete
végigvándorolt a testemen a merevedésem felé. Láttam rajta, hogy küzd a
mosoly ellen.
Oh, bassza meg. Tényleg tudta, hogyan kell éhesen néznie rám. És
nyilvánvalóan azt hitte, hogy jobban tudja játszani a játékomat, mint én.
– Én is jól vagyok.
A szájához emelte a csészéjét, ivott egy kortyot, aztán lassan
végigsimított a nyelvével a felső ajkán.
Elfojtottam egy nyögést. Találkoznom kellett Lucával, hogy
megbeszéljük, mit hagytam ki az elmúlt hónapokban, amíg Giannára
vadásztam, de nagyon szerettem volna egész nap nézni őt, és talán
meggyőzni, hogy futtassa végig a nyelvét a farkamon. Odasétáltam hozzá, és
a mutatóujjam köré csavartam egy hajtincsét.
– Utálom az új színedet. Jobban tetszettél vörösen.
Gianna hátrahúzódott, és csörömpölve letette a csészéjét.
– Hát, a jó kinézet nem volt fő szempontom, amíg menekültem. Talán
nem vetted észre, de egy hírhedt maffiózó vadászott rám.
Elvigyorodtam.
– Hírhedt?
A szemét forgatta.
– Ha bókokra vadászol, akkor rossz emberrel beszélgetsz.
Nem mondtam neki, hogy fesse vissza a haját a természetes színére, pedig
szerettem volna. Tudtam, hogy nem tenné meg, ha megpróbálnám erőltetni.
Talán már az is elég volt, hogy beismertem, hogy tetszik a vörös haja, hogy
örökre barna akarjon maradni.
– Találkozom Lucával. Ha akarod, fent töltheted a napot Ariával.
A lány szeme tágra nyílt.
– Eltölthetem a napot Ariával? – Egy pillanat múlva elgörbült a szája, és
hozzátette. – Nem mintha szükségem lenne az engedélyedre ahhoz, hogy
láthassam a nővéremet...
– Te és Aria régóta nem láttátok egymást, gondolom, sok
megbeszélnivalótok van.
Kíváncsi voltam, vajon Gianna elmondja-e Ariának a tegnap estét, és
pontosan mit fog mondani. Normális esetben megkérdezném tőle, hogy mit
JustBook.fordítva
145
élvezett, de tudtam, hogy Gianna nem adna őszinte választ. A nők soha nem
panaszkodtak a szexuális képességeimre, de én ezt Giannától akartam
hallani. Talán Lucának igaza volt, és egy hiú seggfej voltam.
– Felmehetünk most? – kérdezte, izgatottság ragyogott az arcán. Ez volt
az első igazi érzelem, amit egész reggel mutatott.
– Mit szólnál egy csókhoz, hogy meggyőzz?
Meglepetésemre megragadta az ingemet, magához rántott, és az ajkait az
enyémhez szorította. Szexi teste hozzám simult, és a nyelve a számba
csúszott. Nem volt szükségem több bátorításra. Megragadtam a fenekét,
megszorítottam, élveztem a zihálását, ahogy a nyelvünk táncolt egymással.
Kemény farkamat nekinyomtam. Tudnia kellett, hogy mit csinál velem.
Bassza meg! Olyan kurva kemény voltam, csoda, hogy még nem élveztem el
a nadrágomba, mint egy idióta tinédzser fiú.
Figyelmeztetés nélkül visszahúzódott, én pedig válaszul morogtam, és
megszorítottam a fenekét, de ő lenyomta a karomat, és ellépett a közelemből.
– Csókot akartál, megkaptad a csókodat. Most pedig menjünk Ariához.
Ez a boszorkány. Szapora lélegzetvételéből és kipirult arcából tudtam,
hogy ugyanolyan hatással volt rá a csókunk, mint rám, de úgy tűnt, eltökélten
próbálja elnyomni a vágyát. Egyszerűen csak fel kell pörgetnem a játékot,
megmutatni neki, mit jelent valójában egy észbontó orgazmus. Utána
remélhetőleg elolvad a karjaimban.
Úgy sétáltam a lift felé, mintha nem érdekelne. Több mint elég
tapasztalatom volt az érzelmeim elrejtésében, így nem okozott gondot elfedni
az izgalmat. Megnyomtam a gombot, amely kinyitotta a liftajtót, és intettem
Giannának, hogy lépjen be. Homlokát ráncolta, de aztán elindult a lift felé,
és a falnak támaszkodott.
Mosolyomat elrejtve csatlakoztam hozzá, és megnyomtam a gombot,
amely felfelé vitt minket. Néhány pillanatba telt, mire Luca jóváhagyta, hogy
felmenjünk. Mielőtt feleségül vette Ariát, engedélyezte, hogy az ő
jóváhagyása nélkül is felmenjek a lifttel, de azóta újra beüzemelte a kézi
felülvezérlést. Nem mintha hibáztattam volna. Én sem akartam, hogy ő vagy
Aria berontson, amikor Giannával megszentségtelenítjük a lakás minden
szabad helyét. A lift elindult, majd néhány másodpercen belül ismét megállt.

JustBook.fordítva
146
 Aria már az ajtók előtt várakozott, amikor azok kinyíltak. Alig szánt rám
egy pillantást, mielőtt ölelésbe vonta a húgát, és elvonszolta a nappali felé.
Luca a falnak vetett karral állt.
– Nem kaptál búcsúcsókot a kedves feleségedtől? – kérdezte
kényszeredetten.
Aria és Gianna letelepedtek a kanapéra, és egymás között suttogtak.
Romero üdvözlésképpen felemelte a kezét a konyhában lévő helyéről. Ő
vigyázott Ariára és Giannára, amíg Luca és én a Sphere-ben voltunk
elfoglalva. Tudta, mit tett a két lány Sandróval, ezért nem hagyta volna, hogy
lankadjon a figyelme, és ha mégis, a bokaperec akkor is figyelmeztetett volna
Gianna hollétéről.
– Aria sem tűnik túl szomorúnak, hogy elmentél – mondtam, amikor Luca
csatlakozott hozzám a liftben.
Elvigyorodott.
– Ma reggel már kétszer elbúcsúztunk egymástól. És veled mi a helyzet?
Milyen volt a nászéjszakád?
Nem tudtam megállni, hogy ne vigyorogjak.
– Jobb, mint a tiéd.
Luca szemöldöke néma kétkedéssel emelkedett fel.
– Szóval, megtette?
– Igen – mondtam. – És én voltam az első.
– Ezt ő mondta neked? – kérdezte Luca kétkedve.
– Nem, nem mondta. Dühös volt, hogy rájöttem. De nem volt rá mód,
hogy eltitkolja.
– Jó neked – mondta Luca, és megveregette a vállamat. – Szóval még
mindig bele vagy zúgva, vagy már észhez tértél, most, hogy már nem a farkad
uralja a gondolkodásodat?
Bemutattam neki.
– Miből gondolod, hogy nem a farkam irányít még mindig?
Luca felsóhajtott.
– Ahogy akarod, de ne gyere hozzám nyafogni, ha elkezd idegesíteni. –
A lift megállt a mélygarázsban. – Most pedig koncentráljunk az üzletre.
Eleget vesztegetted az időt. Most a teljes figyelmedre van szükségem.

JustBook.fordítva
147
 – Ne aggódj – mondtam, de éreztem, hogy nem lesz könnyű kiverni
Giannát a fejemből. Az alattam lévő meztelen testének képe beleégette magát
az agyamba, és nem nagyon akartam elengedni.

G ianna
Aria a kanapé felé húzott, távol Lucától és Matteótól. Leültünk, és Aria
homlokráncolva nyúlt a kövér ajkamhoz.
– Nem hiszem el, hogy Apa ilyen erősen megütött téged.
– Már csinált ilyet korábban is – motyogtam.
Romero a konyhából figyelt minket. Tényleg csodálkoztam, hogy bírta
elviselni, hogy egész nap ebbe a lakosztályba van bezárva Ariával. Kétlem,
hogy sok katona versengett volna a munkáért. Egy pillanat múlva Aria felém
hajolt, és suttogott.
– Jól vagy? Milyen volt a tegnap este?
Luca és Matteo irányába pillantottam, de ők már eltűntek a liftben, és
Isten tudja, hová indultak.
– Gianna?
– Jól vagyok – mondtam, és egy vigasztaló mosolyt küldtem a
nővéremnek. Úgy nézett ki, mint aki nem sokat aludt a múlt éjszaka. Az
értem való aggódás tartotta ébren?
– És? Milyen volt? Lefeküdtél Matteóval?
Nevettem. Aria magamra emlékeztetett az ő nászéjszakája után. Olyan
rettenetesen aggódtam érte.
– Ne aggódj. Tényleg jól vagyok.
Furcsamód jól voltam. Talán még túl jól is. Túl könnyű volt visszatalálni
a régi életemhez, mintha az az élet, amit az elmúlt hónapokban próbáltam
élni, soha nem is illett volna bele. Ma reggel nem töprengtem azon, hogy hol
vagyok, nem kellett emlékeztetnem magam a jelenlegi álnevemre. Újra én
voltam.
– Nem nézel ki jól. Kérlek, mondd el, mi történt. Tegnap este az őrületbe
kergettem Lucát az aggodalmammal.
Ez megmosolyogtatott. Minden megmosolyogtatott, ami Luca hangulatát
elrontotta.
– Lefeküdtem Matteóval.
JustBook.fordítva
148
 A gondolataim visszatértek az érzéshez, ahogy bennem van, az intenzív
tekintetéhez, az erős testéhez, az érintéséhez, és újra megfeszültem. Nem
tudom, miképp akadályozhatnám meg, hogy a testem ennyire vágyjon
Matteo figyelmére, de tudtam, ki kell találnom valamit, ha valaha is
valamiféle hatalmat akarok ebben a házasságban.
– Úgy nézel ki, mint aki nem bánja – mondta Aria incselkedő mosollyal.
– Ahogy mondtad, Matteo jóképű, és tudja, mit csinál, szóval nem volt
rossz.
– Észrevette, hogy még nem feküdtél le senkivel korábban?
– Igen. Igazad volt. Pokolian fájt. Olyan átkozottul önelégült volt.
Tényleg azt kívánom, bárcsak ne jött volna rá. Úgy érzem, most, hogy tudja,
nagyobb hatalma van felettem.
Aria megrázta a fejét.
– Ne így gondolkozz. Neked és Matteónak meg kell találnotok a módját,
hogy kijöjjetek egymással, most, hogy házasok vagytok. Jó, hogy tudja az
igazságot.
– Matteo sem könnyíti meg a dolgomat. Mindig olyan arrogáns. És ő az,
aki elkezdett játszani. És tudod, mit csinált még?
Felemeltem a lábam a hülye bokapereccel. Még mindig alig tudtam
elhinni, hogy Matteo tényleg a testemre tette azt a valamit, mintha egy kutya
lennék, akinek nyakörvre van szüksége. Persze az ő szemszögéből nézve
valószínűleg ez volt a normális dolog. Elvégre ő egy irányító, birtokló,
hataloméhes gyilkos volt, de ez nem jelentette azt, hogy tetszett is.
Aria grimaszolt.
– Tudom. Luca említette nekem ma reggel. Az ő ötlete volt. –
Bocsánatkérő arckifejezéssel nézett. – Próbáltam lebeszélni róla, de azt
mondta, nem akar több konfliktust kockáztatni a Szervezettel amiatt, ha
szabadon kószálhatsz.
– Mintha Apánkat vagy bárki mást érdekelne, ha megint elszöknék. Már
nem vagyok az ő problémájuk, emlékszel? – Megmozgattam az ujjaimat
mutatva a jegygyűrűmet.
– Luca és Matteo gyengének tűnne, ha megint sikerülne megszöknöd, és
ez gyengítené a pozíciójukat. A dolgok New York és Chicago között nem
éppen zökkenőmentesen alakultak az elmúlt hónapokban.
JustBook.fordítva
149
 – Miattam?
– Nem csak miattad – mondta Aria. – Luca és Dante nem jönnek ki túl jól
egymással. Mindketten olyan alfák, akik nem szoktak egyenrangúakkal
dolgozni.
– Gondolom, nem tudod, hogyan lehet megszabadulni ettől a dologtól? –
Az ujjamat a fekete bilincsemre böktem.
– Nem. Nagyon kényelmetlen?
Megvonogattam a vállamat.
– Nem igazán, de utálom. A rövid szoknyáknak és a ruháknak pedig
búcsút inthetek, hacsak nem akarom, hogy mindenki bűnözőnek tartson.
Aria könnyedén megérintette a karomat.
– Biztos vagyok benne, hogy Matteo hamarosan leveszi.
– Ezt kétlem.
Én a helyében nem bíznék magamban egyhamar. Valószínűleg soha.
Aria tekintete ismét a hajamra siklott. Azóta csinálta ezt, mióta először
látott az új színnel.
Egyik kezemmel végigsimítottam a hajamon.
– Utálod, ugye?
– Nem vagyok hozzászokva. Talán majd hozzám nő. De hiányzik a vörös
hajad.
– Nekem is – mondtam. – Matteo is utálja a barna hajamat.
– Csak azt ne mondd, hogy azért maradsz barna, mert bosszantani akarod?
– kérdezte Aria egy tudálékos pillantással.
Nem voltam ennyire gyerekes. Talán hat hónappal ezelőtt így reagáltam
volna, de a menekülés segített felnőni. Nem hagynám így a hajam, amit nem
szerettem, hogy Matteót bosszantsam. Voltak más módok is, amivel
megnehezíthettem az életét, és reméltem, hogy minél többet felfedezek
belőlük.
– Visszaváltoztatom a természetes hajszínemre, amint lehetőségem lesz
rá. Szerinted Matteo ki fog akadni, ha elhagyjuk a lakást, hogy fodrászt
keressünk?
– Valószínűleg. Alig egy napja vagytok házasok. Talán meg kellene
próbálnod legalább ma a legjobb formádat hozni.
– Megteszek minden tőlem telhetőt – mondtam szarkasztikusan.
JustBook.fordítva
150
 Aria felállt.
– Mindjárt ebédidő van. Együnk valamit, én pedig felhívom a
fodrászomat, és megkérem, hogy jöjjön át megcsinálni a hajad, oké?
Feltápászkodtam.
– Tökéletes. Éhen halok.
Követtem Ariát a konyha felé. Romero letette a telefonját a pultra, szeme
és testtartása éber volt, ahogy közeledtünk. Sandro valószínűleg
figyelmeztette őt ránk. Erről eszembe jutott valami, amit meg akartam
kérdezni Ariától, mióta elszöktem. Megvártam, amíg befejezi a fodrászával
folytatott telefonbeszélgetést, és készít nekünk egy salátát, mielőtt rátértem
a témára.
– Nagy bajba kerültél Lucánál, amiért segítettél nekem? – kérdeztem
halkan. Nem akartam, hogy Romero meghalljon minket. Eléggé elfoglaltnak
tűnt azzal, hogy a telefonján beszélgetett, valószínűleg Matteóval vagy
Lucával, akik éppen minket ellenőriztek.
Aria arca megfeszült.
– Először dühös volt, de megbocsátott nekem. Azt hiszem, rájött, hogy
soha nem hagynám el.
Ő és Luca elég boldognak tűntek, de néha a látszat csal, és nem voltam
teljesen biztos benne, hogy Aria igazat mond. Nem mondott volna olyat, ami
miatt esetleg bűntudatom lehetett volna.
– Biztos?
– Ez nem az én szövegem? – kérdezte incselkedve.
Elvigyorodtam.
– Tanítottál nekem egy-két dolgot.
– Jó tudni.
– Van még valami, amin elgondolkodtam – mondtam halkan. – Hogy
talált meg Matteo?
– Luca nem igazán beszélt nekem a keresésről. Tudta, hogy
figyelmeztetni foglak. Gondolod, hogy a blog lehetett? Szerintem Luca
megnézte a laptopomat. Próbáltalak figyelmeztetni.
– Próbáltam nem említeni helyszíneket a bejegyzéseimben. De lehet,
hogy a blogomon keresztül követni tudták a tartózkodási helyemet. Ki tudja?

JustBook.fordítva
151
 Megszólalt a csengő. Romero a lift felé sétált, mielőtt Aria vagy én
megmozdulhattunk volna.
– Vajon magunkra hagy minket valaha is? – kérdeztem, amikor már
hallótávolságon kívül volt.
– Egyhamar nem – mondta Aria egy vállrándítással. Felállt a székéből,
hogy üdvözölje a negyvenes évei közepén járó nőt, aki két hatalmas táskával
lépett be a lakosztályba. Aria bemutatott a fodrászának, és öt perccel később
már felállítottunk egy széket a fürdőszobában, és a hajamat krémbe fojtották,
aminek az volt a feladata, hogy azt az eredeti színére változtassa, de nem
azonnal, hanem több kezelés után.
Szerencsére sétálhattam, amíg a szín reagált a hajammal. Aria
kölcsönadta a laptopját, én pedig letelepedtem az étkezőasztalhoz. Rettegve
kerestem a német weboldalakon mindenféle müncheni gyilkossági hírt. Nem
tartott sokáig, mire megláttam a Sid halálát említő cikket. A rendőrségnek
nem volt semmi nyoma. A volt szobatársaimnak egyelőre költözniük kellett,
és kétlem, hogy visszatérnének egy olyan lakásba, ahol Sidet meggyilkolták.
Az újság megemlített engem, pontosabban a Gwen álnevemet, és azt, hogy a
rendőrség keresi, mert tanú volt. Hála Istennek nem volt rólam fénykép.
Mindig is vigyáztam arra, hogy ne szerepeljek semmilyen képen. De volt egy
fotó Sidről a gitárjával.
A gyomrom összeszorult a szomorúságtól és a sajnálattól. Aria a vállamra
tette a kezét.
– Nem kellene ezt elolvasnod. Nem tehetsz semmit, Gianna.
Lassan becsuktam a laptopot. Egy dolgot tehettem volna. Elmondhattam
volna a rendőrségnek, ki a felelős Sid haláláért, hogy a családja
megnyugodjon, de ezt soha nem tettem volna meg. Voltak bizonyos
szabályok, amelyeket még én sem szeghettem meg. Nem voltam sem hülye,
sem öngyilkos.
Aria aggódó tekintete nem hagyott el, amikor visszamentem a
fürdőszobába hajat mosni.
– Jól vagyok – suttogtam, de úgy tűnt, nem vette be, ahogy én sem. Az
elmúlt huszonnégy óra az érzelmek és a változások forgószele volt. Alig volt
időm átgondolni mindazt, ami történt, és nem voltam benne biztos, hogy
akartam is. Talán Ariának igaza volt, és meg kellene próbálnom továbblépni,
JustBook.fordítva
152
és magam mögött hagyni a múltat. A probléma az volt, hogy nem voltam
benne biztos, hogy képes vagyok rá. Nem tartoztam-e annyival a
lelkiismeretemnek és Sidnek, hogy némi dacot mutatok, hogy nem
nyugszom bele az új életembe Matteóval, mintha mi sem történt volna?

JustBook.fordítva
153
TIZENÖTÖDIK FEJEZET

Matteo

Amikor Luca és én aznap este visszatértünk a lakosztályába, úgy éreztem

magam, mintha egy kibaszott vonat ment volna át rajtam. Az elmúlt három
napban négy óránál többet nem aludtam. Abban a pillanatban, hogy
megláttam Giannát, a fáradtság minden gondolata köddé vált. A haja már
nem volt barna. Nem volt olyan vörös, mint a szökése előtt, de közel állt
hozzá, és kurvára elképesztően nézett ki, még a feldagadt ajkával együtt is.
De éreztem, hogy valami nem stimmel. Miután megvacsoráztunk Ariával
és Lucával, visszatértünk a saját lakásunkba. Gianna a hálószobába sietett,
mintha alig várta volna, hogy elszakadjon tőlem; sajnálatára amúgy is ebben
a szobában akartam látni. Követtem, és egy csattanással becsuktam az ajtót.
Gianna bosszús pillantást küldött felém, de nem szólt semmit. Ehelyett hátat
fordított nekem, és a fiókokban kotorászott. Odamentem hozzá, átkaroltam a
derekát, és magamhoz húztam.
– Túl sokat gondolkodsz. Miért nem hagyod, hogy eltereljem a
figyelmedet?
A számba szívtam a pulzusa feletti bőrt. Először megfeszült, de aztán
hozzám simulva ellazult.
Végigcsókoltam a kulcscsontjáig, és lejjebb csúsztattam a kezem, hogy a
ruháján keresztül megmarkoljam a punciját. Hátát ívelve hajolt bele az
érintésembe. Vigyorogtam a bőre fölött. Virágillata volt, és a saját finom
illata.
– Ne aggódj. Egész éjjel ízlelni akarlak. Azt akarom, hogy újra és újra
elélvezz.
Reszketett, majd a keze az enyémre szorult, és még erősebben magához
szorított. Mohó hangot adott ki. Megnyaltam a vállát, miközben az ujjaim a
szoknyája és a bugyija alá csúsztak, és végigsimítottam nedves punciján.
Elfojtottam egy nyögést, amikor megéreztem mennyire fel van izgulva.
Minden önuralmamra szükség volt, hogy ne mártsam a nyelvemet azonnal a
puncijába. Szétválasztottam bársonyos ajkait, ujjbegyeimmel
végigsimítottam csúszós bőrén, mielőtt egy ujjamat belé csúsztattam. A fejét

JustBook.fordítva
154
a vállamnak támasztotta, miközben hátranyúlt, és a nadrágomon keresztül
megragadta a farkamat. Morogtam, majd a tenyerének dörgölőztem.
Bele csúsztattam még egy ujjamat. Bassza meg, olyan feszes volt. A belső
falai satuként szorultak az ujjaim köré. Alig vártam, hogy a farkammal
helyettesítsem az ujjaimat. Túlságosan be voltam gerjedve ahhoz, hogy
lassan vagy gyengéden haladjak. Az ujjaimmal basztam, élveztem a
nedvének érzését a bőrömön, és a hangokat, amik a szájából jöttek. A csípőjét
a lökéseim ritmusára mozgatta, és keze szorítása majdnem fájt a farkamon.
Kibaszottul fantasztikus érzés volt. A hüvelykujjammal végigdörzsöltem
sikamlós gyönyörcsomóját.
– Istenem, igen – zihált, és a teste megmerevedett. Folytattam a
döfködést, miközben az orgazmusa végigfutott rajta. Amikor elernyedt, a
karjaimba emeltem, és az ágyhoz vittem. Nem hagytam neki időt, hogy
magához térjen. Lehúztam a szoknyáját és a bugyiját, és a lábai közé
másztam, szétnyomva őket. A szemem végigfutott ragyogó, csillogó és
tökéletesen rózsaszínű punciján. Néhány lánnyal ellentétben Gianna nem
szégyellte a testét. Nem próbálta elrejteni előlem a melleit vagy a punciját.
Hagyta, hogy megcsodáljam, tétovázás nélkül viszonozta a tekintetemet.
Kurvára tökéletes volt.
Le sem véve róla a szemem, lehajtottam a fejem. Megfeszült, amikor
ajkaim majdnem megérintették a punciját, de én megálltam, hogy mélyen
beszívjam bódító illatát. Gianna megrándította a csípőjét néma
követelésként, amitől elvigyorodtam. Nem kellett győzködni. Hosszan
nyaltam végig szűk lyukától egészen a tökéletes rózsaszín csiklójáig. A
farkam megrándult mámorító ízére. Bassza meg. Belevetettem magam,
nyalogattam és majszoltam. Lélegzetvisszafojtott nyögésekkel jutalmazott.
Ujjai a takaróba fúródtak, amikor a belső ajkait a számba szívtam, gyengéden
ingerelve őket, amíg az ágyon nem vergődött. Nem siettem, a csúcs felé
hajtottam, csak hogy aztán újra és újra visszahúzzam. Gianna nyögései
kiáltásokká változtak. A világ legszebb látványa volt, ahogy a teste ívbe
feszült az eksztázistól. A merevedésem már-már fájdalmas volt. Amikor
Gianna lenyugodott, elengedtem, és gyorsan lekászálódtam az ágyról.
Most kell megdugnom, különben elvesztem az eszem. Kibújtam a
nadrágomból és az alsónadrágomból, de az ingemmel nem törődtem. Gianna
JustBook.fordítva
155
azzal lepett meg, hogy feltérdelt az ágyon, és ujjait a farkam köré tekerte.
Kék szemei szinte kihívóak voltak, amikor a száját a hosszam köré zárta.
Felnyögtem, és ujjaimmal kisöpörtem a haját az arcából, hogy jobban lássam,
ahogy a szája befogadja a farkamat. Ekkor majdnem ejakuláltam, de néhány
mentális trükk segített a pályán maradni. Először lassan, majd gyorsabban
szopott, rózsaszín ajkai a szélességem körül feszültek. A szájába akartam
élvezni, miközben így nézett rám, de még ennél is jobban akartam szűk
punciját újra érezni. A nyelvével körbejárta a hegyemet, mielőtt szinte
teljesen bevett, amíg a torkának hátsó részébe nem ütköztem.
Aztán hirtelen visszahúzódott, és megtörölte a száját. Felvonta a
szemöldökét.
– Hogy tetszik, amikor így megállok?
Kuncogtam. Bosszút akart állni rajtam a ma reggeliért? Rossz időpontot
választott. Gonosz vigyorral másztam rá, és erekciómat forró nyílásához
szorítottam. A szemei elkerekedtek, de nem hagytam neki időt a reakcióra.
Kezemet a lába alá akasztottam, és még jobban kitártam, mielőtt elkezdtem
belé csúszni. Még mindig szűk volt, és az arcán kellemetlen érzés villant fel
a behatolásomra. Tovább lassítottam, lazítottam benne, és adtam neki időt,
hogy hozzászokjon a farkamhoz. Tegnap nem voltam óvatos, mert nem
tudtam az igazságot, de ma el akartam érni, hogy velem együtt élvezzen el.
Figyelmesen néztem az arcát, amíg teljesen bele nem fúrtam magam. Egy
pillanatra megálltam. Megfogta a vállamat, a kihívás visszatért a tekintetébe.
– Így fogsz maradni, vagy elkezdesz mozogni végre?
– Oh, mozgok én.
Szavaimat egy rövid kísérleti lökéssel szakítottam meg, hogy lássam,
hogyan reagál. Ezúttal nem volt jele kellemetlenségnek, és ennek kurvára
örültem. Most meg kellett dugnom, és nem akartam visszafogni magam. Az
arcán tartva a szemem, kemény, gyors ritmust vettem fel, nem olyan
keményet, mint amilyet szerettem volna, de Gianna valószínűleg még mindig
érzékeny volt, még ha nem is vallotta volna be. Szűk volt, észbontóan szorult
a farkam köré. Minden egyes nyögés, amit kicsaltam az ajkaiból, kibaszott
győzelemnek tűnt, mert nyilvánvaló volt, hogy igyekszik benn tartani.
Megváltoztattam a szöget, és még mélyebbre hatoltam belé. Újabb nyögés
csúszott ki belőle.
JustBook.fordítva
156
 Közénk nyúltam, ujjaimat a csiklójához szorítottam. Szükségem volt rá,
hogy elélvezzen. A saját orgazmusom már közel volt, és kurvára kizárt volt,
hogy én előbb élvezzek el, mint ő.
Keményen és mélyen belé döftem, és Gianna szemei tágra nyíltak, arca
eltorzult a gyönyörtől. Megragadta a hátamat, körmei a bőrömet karcolták,
és én elvesztettem a fejem. Még erősebben basztam, elvesztettem az
önuralmam minden foszlányát. A kéj elhomályosította a látásomat, ahogy
belé élveztem. A torkának morogtam, magamba szívtam az illatát, miközben
a puncijába engedtem magam. Gianna nehezen lélegzett, amikor a testem
lecsillapodott. Felemeltem a fejem, és mosolyogtam a kipirult arcára, még
akkor is, amikor elkomorult. Szinte imádnivaló volt, hogy még mindig
próbálta fenntartani a műsort.
Lassan kihúzódtam belőle. Megrándult, majd gyorsan elfedte.
– Fáj? – kérdeztem, miközben kinyújtóztam mellette. Megérintettem a
hasát. Nem lökött el, csak vállat vont válaszul.
Közelebb mozdultam, és megcsókoltam egy pontot közvetlenül a füle
alatt.
– A szex elnémított?
– Csak szeretnéd – motyogta, a hangja lassabb és nyugodtabb volt, mint
általában.
– Nem, az unalmas lenne. Ami a szádon kijön, sokkal szórakoztatóbb,
mint gondolnád.
Vetett rám egy pillantást.
– Örülök, hogy szórakoztatlak.
– Én is.
A tegnap estéhez hasonlóan megvártam, amíg elalszik, mielőtt
megnyugodtam volna. Nem voltam benne biztos, hogy ez valaha is
megváltozik.
***
A következő napok ugyanúgy teltek, egészen addig, amíg egy este Gianna
légzése nem lassult le, mint általában. Kurvára fáradt voltam, és gyorsan
elvesztettem a küzdelmet az álmosság ellen.
– Mindig megvárod, hogy én aludjak el előbb – mondta a sötétbe, és ezzel
felriasztott.
JustBook.fordítva
157
 Persze, hogy észrevette.
– Néha elfelejtem, milyen figyelmes vagy.
Megfordult, szembe velem a sötétben. Ki tudtam venni a szeme fehérjét
és a feje körvonalát, de ennél többet nem.
– Miért?
– Óvatos rohadék vagyok.
– Azt hiszed, megölnélek álmodban?
Nehéz volt felmérni az érzelmeit anélkül, hogy láttam volna az
arckifejezését, és ezt kurvára utáltam.
– Gondolkodtál már ezen? – viccnek szántam, de túl komolyan hangzott.
– Nem, nem bírom a vér látványát.
– Ez az egyetlen ok, amiért nem szúrtad a hátamba az egyik késemet?
– Nem. Ha megölnélek, azzal nem jutnék ki ebből a lakásból. Nem tudom
a lift kódját.
– Micsoda megkönnyebbülés – motyogtam. Nem voltam biztos benne,
hogy most ugrat vagy sem. – Nem tűnsz olyan boldogtalannak a
házasságunkban.
– Még csak pár napja vagyunk házasok, és te sosem vagy itt, ez már egy
plusz. És talán jó színésznő vagyok.
– Akkor azt hiszem, jó, hogy nem bízom benned.
– Igen – mondta komolyan.
– Gondolom meg akarsz ijeszteni? – kérdeztem halkan, olyan közel
hajoltam hozzá, hogy éreztem a leheletét az arcomon.
– Nem hiszem, hogy van bármi vagy bárki, ami vagy aki megijeszthetne
– suttogta vissza.
– Mindenki fél valamitől. Miért lennék én más?
– Mert te vagy a legfélelmetesebb ember, akit ismerek.
Szünetet tartottam. Nem úgy hangzott, mintha viccelt volna.
– Te félsz tőlem?
Csend volt a válasz.
A karja után nyúltam. – Gianna?
– Igen – jött az álmos válasza.
– Miért?

JustBook.fordítva
158
 De a légzése már lecsillapodott. Elaludt. Mit kellett volna tennem a
beismerésével? Soha nem adtam neki okot arra, hogy féljen tőlem. Oké, látott
már néhány ijesztő dolgot tőlem, de soha nem tettem vele semmit. Ezután
sokáig tartott, mire elaludtam.
***
Másnap Gianna nem említette az előző esti beszélgetésünket. Volt egy
olyan érzésem, hogy utálta, hogy őszinte volt. Soha nem riadtam vissza a
témától, de nem kérdeztem meg újra, miért fél tőlem. Nem voltam benne
biztos, hogy tudni akarom.
Gianna a reggeli alatt folyton az ajkához nyúlt. Már nem volt duzzadt.
– Hadd nézzem meg – mondtam, és ellöktem a kezét. – Azt hiszem,
kiszedhetjük a varratokat.
Grimaszolt.
– Most?
– Félsz? – kérdeztem, mert nem tudtam megállni.
– Nem, persze, hogy nem – mondta. Kíváncsi voltam, vajon csak a
varratokra utalt-e. Felálltam, és bevezettem a fürdőszobába, ahol az
egészségügyi csomagot tartottam. Nem tiltakozott, amikor ezúttal
felemeltem a mosdóasztalra, és a lábai közé léptem.
Kis ollót vettem elő a készletből.
– Nyisd ki a szádat.
Megtette, de figyelmeztető pillantást vetett rám, mintha azt hitte volna,
hogy valami huncutságra készülök. Elvigyorodtam, és megcsókoltam a fülét.
– Tudod, hogy a gyerekek mindig kapnak egy cukorkát jutalmul, miután
orvoshoz mentek?
Megforgatta a szemét, de nem lökte el a kezemet, amikor a
középpontjához nyomtam a farmerján keresztül.
– Légy jó kislány, és meg leszel jutalmazva.
Visszahúzódtam, élvezve Gianna mogorva arcát. Nem volt alkalma
visszavágni, mert elkezdtem dolgozni az öltésein. Nem tartott sokáig, és csak
kétszer rándult meg.
– Kész – mondtam letéve az ollót és a csipeszt. – Most szeretnéd a
jutalmadat? – megdörzsöltem a punciját.

JustBook.fordítva
159
 Rám nézett.
– Csak ki kell mondanod a szavakat. – Összepréselte az ajkait. – Nem? –
mondtam hátralépve egy lépést, és levettem róla a kezem.
– Mintha ehhez szükségem lenne rád – mondta gúnyosan, majd
kicipzározta a farmerját, és lassan beledugta a kezét.
Kifújtam a levegőt, ahogy néztem, hogy mozognak az ujjai a szövet alatt.
– Bassza meg.
Odaléptem hozzá, és lerántottam a farmerját, aztán letéptem a bugyiját.
Gianna nem hagyta abba. Karcsú ujjai fürgén dörzsölték a csiklóját,
miközben összehúzott szemmel figyelt engem. Ez volt a legforróbb dolog,
amit valaha láttam.
– Nyisd kicsit jobban szét a lábaidat – parancsoltam. Meglepetésemre
engedelmeskedett. A szemei elhomályosultak a kéjtől, ahogy ingerelte
magát. A fenébe, láttam, hogy mennyire nedves.
Hátradőltem a falnak, lehúztam a cipzáramat, és elővettem a farkamat.
Gianna még gyorsabban simogatta magát, amikor a kezemet a merevedésem
köré zártam, és elkezdtem kiverni.
– Ez nagyon elcseszett – suttogta. Nem vette le a szemét a farkamról, és
én sem tudtam levenni a szememet az ujjairól, amelyek a rózsaszín dudort
ingerelték.
– Kit érdekel? – morogtam. – Tedd egy ujjadat a puncidba.
Az egyik ujját becsúsztatta a szűk nyílásába.
– Még egyet – követeltem.
Alig tétovázott. De én kurvára nem bírtam tovább. Előre tántorodtam,
ellöktem a kezét, és mélyen beletemetkeztem. Megremegett körülöttem,
ahogy az orgazmusa végigfutott rajta. Néhány lökés után én is elélveztem.
– Ez annyira elcseszett – mondta újra, a hangja nehéz volt.
Még nem húzódtam ki belőle. Ehelyett a homlokomat a vállának
támasztottam, és próbáltam levegőhöz jutni.
– Az elcseszett jó.
– Tudtam, hogy ezt fogod mondani.

***

JustBook.fordítva
160
 – Ez az izé kurvára idegesítő – mondta aznap este egy újabb menet után,
miközben a levegőben lóbálta a lábát. Engem is zavart azon a néhány
alkalommal, amikor szex közben érintkeztem vele, de nem kockáztattam
meg, hogy levegyem. Nemcsak Luca lenne ideges, de a monitor nélkül
magamnak kellene felügyelnem Giannát a nap 24 órájában.
– Majd hozzászoksz – megpróbáltam magamhoz húzni, de ő kicsúszott,
és az ágyunk szélére húzódott.
– Nincs ölelkezés, amíg ezt az izét kell viselnem – mondta.
Nevettem.
– Amíg nem tiltod meg a szexet.
– Lehet, hogy ezt fogom tenni.
Lejjebb vittem a kezem a hasáról, és végigsimítottam egy ujjammal a
csiklóján.
– Miért akarod így büntetni magad?
– Te egy arrogáns rohadék vagy. Talán azt hiszed, hogy a farkad
varázslatos, de hadd mondjak neked valamit: nem az.
Nem lökte el a kezemet. Talán észre sem vette, de még a lábait is
szétnyitotta egy kicsit jobban, hogy hozzáférjek. Könnyedén
végigsimítottam puha redőin. Szerettem a selymességét és azt, ahogy a teste
reagált rám. Nem fokoztam a nyomást, csak finoman végigsimítottam az
ujjbegyeimmel a punciján. Valószínűleg még mindig túlérzékeny volt, ezért
óvatosnak kellett lennem, ha egy újabb csúcs felé akartam vezetni. Az ajkai
szétnyíltak, és a légzése kissé felgyorsult. Fölé hajoltam, és a számba szívtam
a mellbimbóját. A csúcsra lökni őt ezúttal jobb volt, mert nem a saját
kéjvágyammal voltam elfoglalva. Teljesen Giannára tudtam koncentrálni, a
nehézkes légzésére, a félig csukott szemére, a megkeményedő mellbimbóira,
ahogy megadta magát az orgazmusának.
Még az sem érdekelt, amikor Gianna utána hátat fordított nekem, és
megpróbált büntetni azzal, hogy nem viszonozza. Megkaptam, amit akartam.
– Ugye tudod, hogy köztünk csak szex van, ugye? – mondta dühösen.
– A szex fontos.
– Persze, de nem csak az létezik.
– Nem csak az van – mondtam bosszúsan.

JustBook.fordítva
161
 – De igen, az, és soha nem lesz több. Ne hidd, hogy kedvellek csak azért,
mert szeretek dugni veled.
– Kösz a figyelmeztetést – morogtam.

G ianna
Reggeli közben még mindig bosszankodtam, különösen azért, mert
Matteo arckifejezése túlságosan is önelégült volt a kemény szavaim ellenére.
Talán azt hitte, hogy csak vicceltem, vagy talán nem is érdekelte.
A testemnek saját akarata volt, mindig vágyott az érintésére. Az sem
segített, hogy Matteo úgy nézett ki, mint egy férfi modell a szűk fehér ingével
és kusza fekete hajával. Maga volt a bűn, és ezt tudta is.
– A héten meghívtak minket vacsorára az egyik vezető családhoz,
úgyhogy Ariának és neked el kellene mennetek ruhát vásárolni.
Elejtettem a kanalamat a joghurttal együtt.
– Azt akarod, hogy részt vegyek veled egy társasági eseményen?
Nem hittem el, hogy ilyen gyorsan a nyilvánosság elé rángat. Két hete
voltunk házasok, és a pletykafészkek valószínűleg még mindig erősen
pörögtek.
– Mindenki a hátam mögött fog beszélni.
Matteo megvonta a vállát.
– Leszarom, mit gondolnak, és tudják, hogy sem előtted, sem előttem nem
mondhatnak semmit.
– Ismerem azokat a nőket, nem hagynak ki egy alkalmat sem, hogy
csúnyán beszéljenek valakiről, különösen rólam.
– Ne törődj velük. Nem mintha számítana a véleményük. Mindig rosszat
fognak beszélni rólad. Csak ennyit tudnak.
Nem érdekelt, mit mondanak, de sosem éreztem jól magam társasági
eseményeken, és kétlem, hogy ez egyhamar megváltozna.
– Tudom, de utálom ezeket az összejöveteleket. Minden, ami ezzel
kapcsolatos, hamis. Olyan emberek, akik nem haboznának kést döfni a
hátadba, mosolyognak az arcodba, ha valamit remélnek belőle.
Sokáig azt hittem, hogy antiszociális vagyok, és egyszerűen csak nem
szeretek nagyobb társaságban lenni, de a menekülésem alatt több partin is
részt vettem, és soha nem éreztem magam kívülállónak. Bár akkoriban
JustBook.fordítva
162
másnak adtam ki magam, mégis jobban éreztem magam, mint a mi
világunkban élő emberek között.
– Majd megszokod őket.
– Nem akarom. Ezért szöktem el.
Matteo kíváncsi tekintettel fürkészte az arcom, aztán megrándult az ajka.
– Szóval nem csak előlem futottál el?
– Ne reménykedj. Te határozottan az egyik fő ok voltál – mondtam.
– De nem az egyetlen ok.
Megforgattam a szemem, és újabb kortyot ittam a kávémból.
– Tényleg részt kell vennem a vacsorán?
Matteo felállt a székéről, és egy gyors csókot adott a számra.
– Igen. Most már nem fogok egyedül szenvedni, mert van egy feleségem,
aki osztozik a kínjaimban. Csak tedd azt, amit én teszek, amikor idiótákkal
kell beszélgetnem, képzeld el, milyen érzés lenne levágni a fejüket.
Annak ellenére, hogy milyen gyakran taszítottam el magamtól, úgy tűnt,
Matteo el akarja érni, hogy működjön köztünk a dolog. Miért kell ilyen
makacsnak lennie? Nem tud végre megunni engem, és esélyt adni arra, hogy
elmenjek
– Könnyen mondod ezt, de nem mindenkinek szokása embert ölni.
Sid képe újra megjelent a fejemben, de most nem bírtam elviselni,
próbáltam elnyomni.
– Akkor képzeld el, milyen lenne nézni, ahogy megölöm azokat az
embereket, akik idegesítenek téged. Mint a férjed, végül is az a kötelességem,
hogy megöljem az ellenségeidet.
Matteo elmosolyodott, a szeme felcsillant. A gyomrom összerezzent,
gyorsan elszakítottam róla a tekintetem, és kiürítettem a csészémet.
– Felmegyek Ariához, és megbeszélem vele a vásárlást. Végül is jó
feleségnek kell lennem – mondtam gúnyosan, de valahogy rossznak éreztem.
Az érzelmeim összezavartak, ahogy minden az új helyzetemmel
kapcsolatban.
– Talán venned kéne magadnak néhány új ruhát – mondta Matteo,
miközben felvette a pisztolytáskáját.
– Ez parancs?

JustBook.fordítva
163
 – Nem tudtam, hogy egy nőnek meg kell parancsolni, hogy ruhát vegyen.
Nem ez a kedvenc hobbid?
– Tényleg? – majdnem felnevettem. – Nem minden nő egyforma.
– Oh, tudom. – Megint ott volt az a mosoly.
A tekintetem a fegyverén időzött, próbáltam emlékeztetni magam arra,
hogy valójában ki ő. A mosoly, amitől a gyomrom felfordult, csak álca volt.
Hirtelen felálltam.
– Te és Luca megint egész nap távol lesztek?
– Miért? Te és Aria újabb szökést terveztek?
– Haha – motyogtam, majd felhúztam a farmerem szárát, felfedve a fekete
bokaperecet. – Nem tehetem, emlékszel?
– Ez nem akadályoz meg abban, hogy terveket szövögess. Ne mondd,
hogy nem gondolkodsz még mindig a szökésen.
Fontolóra vettem, hogy hazudjak, de inkább az igazság mellett döntöttem.
– Persze, hogy gondolkodom rajta. Azt hitted, hogy a jó szex és a gyűrű
miatt az ujjamon hirtelen meggondolom magam?
– Csak jó, hm?
Felhorkantam, és elindultam a lift felé. Matteo csatlakozott hozzám,
tekintete a kezemen pihent.
– Viseled a gyűrűt. Azt hittem, az első adandó alkalommal eldobod.
Lenéztem az aranygyűrűre a finom gyémántsorral.
– Egész idő alatt nálad volt, amíg rám vadásztál?
Matteo vigyorgott, mintha tudta volna, hogy kitérek a kérdése elől.
Eszembe sem jutott, hogy eldobjam a gyűrűt. Olyan pazarlásnak tűnt.
Legalábbis reméltem, hogy ez volt az egyetlen ok.
– Természetesen – mondta. – Mindig is tudtam, hogy előbb-utóbb
elkaplak, és tudtam, hogy a feleségemmé kell tennem, mielőtt újra elszöksz.
Magabiztossága bosszantó volt. Ugyanakkor hihetetlenül szexi is.
Örültem, amikor a liftajtók kinyíltak, és elsétálhattam Matteo mosolya és a
saját nem kívánt gondolataim elől. Luca alig biccentett, és csatlakozott az
öccséhez a liftben.
Aria üdvözlése sokkal melegebb volt. Az egész arca ragyogott, amikor
felém tartott, és megölelt. – Még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyen közel
laksz hozzám. Nagyon hiányzott, hogy a bizalmasom legyél.
JustBook.fordítva
164
 – Gondolom, nem sok megbízható nő van errefelé – mondtam, és felforrt
a vérem, amikor eszembe jutott, hogy Luca unokatestvére, Cosima hogyan
csapta be Ariát, hogy rajta kapja Grace-t és Lucát együtt.
– Most, hogy itt vagy, nem érdekel. – Aria lenézett elegáns aranyórájára.
– Mi lenne, ha most elmennénk kávézni, és utána vásárolni. Luca azt mondta,
hogy mindannyiunkat meghívtak Bardoniék karácsonyi partijára.
Sóhajtottam.
– Igen. Matteo mondta, hogy részt kell vennem rajta.
– Legalább együtt szenvedhetünk. Hidd el, Luca sem örül túlságosan a
meghívásnak. Bardoni azt akarja, hogy a fia legyen Luca Consigliere-je, mert
a múltban a Consigliere mindig egy Bardoni volt, de Luca Matteót akarja, és
senki mást.
– Szóval ez a parti még kínosabb lesz, mint gondoltam. Mindenki
mesterkedni fog Matteo és ellenem. Hurrá.
Aria bocsánatkérően elmosolyodott.
– Nem lesz olyan rossz. Most pedig menjünk vásárolni. Szükségem van
egy kis friss levegőre.
Romero természetesen elkísért minket. Talán jobban éreztem volna
magam, ha nem kellett volna vigyáznom, hogy ne villogtassam a hülye
nyomkövetőmet, amikor felpróbálok egy ruhát. Az egyik eladó
arckifejezéséből ítélve elég biztos voltam benne, hogy nem mindig sikerült
eltakarnom a perecet. Rájöttem, hogy az elmúlt hetekben alig gondoltam a
menekülésre. Túl sok minden történt. És ott volt még Romero állandó
megfigyelése, valahányszor Ariával mentem. Ráadásul a bokafigyelő
teljesen lehetetlenné tette ezt. Ki kellett találnom valamit, hogy meggyőzzem
Matteót, vegye le ezt az izét. Amint ezt elintézem, a szökési vágyam
valószínűleg teljesen visszatér.

JustBook.fordítva
165
TIZENHATODIK FEJEZET

G ianna

Végig tudtam, hogy a Bardoniéknál tartott karácsonyi parti egy hatalmas

bukás lesz, de még rosszabbul sikerült, mint gondoltam. Az egyetlen jó dolog
ebben a megpróbáltatásban az volt, hogy Matteo levetette Sandróval a
bokamonitort, így felvehettem a koktélruhámat anélkül, hogy
megvillantottam volna azt az izét. Az lett volna az este témája, semmi kétség.
Bardoniék egy városi házban laktak, amelyet a végletekig berendeztek.
Még egy hatalmas, jégből faragott angyalt is felállítottak az előkertjükben. A
dekoráció fehér és arany volt, drága kristálygömbök díszítettek egy hatalmas
fát. Ordított róla a pénz, és olyan személytelennek tűnt, hogy biztos voltam
benne, egy belsőépítész rendezte be. Mrs. Bardoni nem úgy tűnt, mint aki a
kisujját is megmozdította volna bármiért is az életben. Ráadásul legalább
húsz évvel fiatalabb volt a férjénél.
Ő és a férje először Ariát és Lucát üdvözölték, és bár a mosolyuk nem
volt éppen meleg vagy őszinte, amikor eljött az idő, hogy engem
köszöntsenek, kifejezetten hamis és leereszkedő lett.
Udvarias mosollyal fogtam meg Mrs. Bardoni kezét, vagy legalábbis
reméltem, hogy udvariasnak tűnt. Az arckifejezése olyan volt, mintha egy
tehetségtelen szobrász megpróbált volna mosolyt faragni egy szoborba. A
kinti jégangyal mosolya melegebb volt, mint az övé. Amikor Mr. Bardoni
felém fordult, el kellett fojtanom egy borzongást. A kezem után nyúlt, de míg
Aria bőrét alig érintette meg, az ajkai határozottan a kezemhez értek, majd a
nyelve előbújt, és megnyalta a bőrömet. Felém küldött pillantása nyomán
legszívesebben megütöttem volna. Gyorsan visszahúztam a kezemet, és
épphogy sikerült elkerülnöm, hogy a ruhámba töröljem, és csak azért, mert a
selyem túl szép volt ahhoz, hogy beletöröljem annak a seggfejnek a nyálát.
Matteo Mrs. Bardonival beszélgetett, aki éppen egy velem egykorú fiatal
nőnek mutatta be. Nyilvánvaló volt, hogy a vén banya össze akarta hozni
Matteót a lányával. Düh bugyogott bennem, de tudtam, hogy nem szabad
kimutatnom az érzelmeimet. Amikor végre elfordítottam a tekintetem a
jelenetről, Aria aggódó arckifejezéssel figyelt engem. Megráztam a fejem.

JustBook.fordítva
166
Matteo elszakadt Mrs. Bardonitól és a lányától, és átkarolta a derekamat. Az
arcomat fürkészte, miközben a nappaliba vezetett, ahol a többi vendég is
összegyűlt.
– Bosszúsnak tűnsz.
Megvontam a vállam. Ha elmondanám neki, mit tett Mr. Bardoni, a
dolgok csúnyán elfajulnának.
– Úgy tűnik, van egy rajongód – mondtam ehelyett, és a Bardoni lány
irányába biccentettem, akinek a tekintete Matteót követte.
– Féltékenység? – kérdezte vigyorogva.
– Csak szeretnéd.
De vajon az voltam?
Többet nem volt alkalmunk beszélgetni, mert más vendégek is odajöttek
hozzánk, és bár a legtöbbjük udvariasan viselkedett, láttam a szemükben,
hogy megvetnek. Volt egy olyan érzésem, hogy abban a pillanatban, amikor
Matteo nem lesz a közelemben, megmutatják, mit gondolnak rólam
valójában. Hamarosan meg is kapták a lehetőséget. Míg Matteo és Luca
csatlakozott a többi férfihoz, Aria és én a büfé felé sétáltunk. Természetesen
nem sokáig voltunk egyedül. Hamarosan csatlakozott hozzánk a szuka
Cosima, Matteo mostohaanyja, Nina, valamint Mrs. Bardoni és még néhány
nő. Aria jelenléte még mindig nyújtott némi védelmet a közvetlen sértésekkel
szemben, de egyik nő sem zavartatta magát, hogy szóba álljon velem. Mintha
ott sem lettem volna. Még Aria kísérletei is kudarcot vallottak, hogy
bevonjon a beszélgetésbe. Nem érdekelt. Utáltam ezeket a nőket, utáltam a
hamis mosolyukat és az undok személyiségüket. De a legrosszabb az volt,
ahogy Aria udvariasan viselkedett Cosimával annak ellenére, amit az a ribanc
tett.
Végül elnézést kértem, és a teraszajtó felé indultam, ahonnan kilátás nyílt
a kis hófödte kertre. A nyugalom azonban nagyon rövid ideig tartott.
– Gyönyörű, nem igaz? – szólalt meg egy magas női hang.
Nina Vitiello állt mellettem, mosolyt imitálóan. Már nem viselt feketét.
A férje temetése már több mint egy éve volt. Összekulcsolta a karunkat és a
hideg ellenére kivezetett a szabadba. Tudtam, hogy ez nem lesz kellemes.
Bár Luca és Matteo mostohaanyja volt, soha nem jött látogatóba. Volt egy
olyan érzésem, hogy félt a mostohafiaitól.
JustBook.fordítva
167
 Abban a pillanatban, hogy eltávolodtunk, hátat fordított az ablakoknak,
és kedvességtől mentes arccal nézett szembe velem. Egy csúnya varangyra
emlékeztetett.
– Lehet, hogy úgy parádézol, mintha közénk tartoznál, mintha a mi
köreinkbe tartoznál, de ha Matteo nem lenne, senki sem hívna meg téged.
Felvontam a szemöldökömet. Tényleg azt hitte, hogy érdekel? Soha nem
akartam ennek a világnak a része lenni, ezért menekültem el. Mérhetetlen
önuralom kellett ahhoz, hogy ne mondjam ki, amit akarok. Ehelyett
megpróbáltam visszatérni a partira, de Nina Vitiello megragadta a karomat,
nyilvánvalóan nem végzett.
– Egy tisztességes lány belehalt volna a szégyenbe, ha rajtakapják egy
másik férfival. Az egyetlen ok, amiért még életben vagy, az Matteo
jószívűsége. Az a fiú túlságosan kötelességtudó. Bár senki sem hibáztatta
volna, ha a tetteid után eldobott volna, mint egy koszos rongyot. Ha a férjem
még élne, megetetett volna a kutyáinkkal.
Kötelességtudó és jószívű? Ez nem vallott Matteóra.
Mély levegő, Gianna. Ne csinálj jelenetet.
Ismét megpróbáltam elmenni, de az ujjai a bőrömbe vájtak.
– Nem szégyelled magad? Megbecstelenítetted a családodat, és most még
a Vitiello névre is szégyent hozol. A puszta jelenléted sértés minden
tisztességes nőre nézve ebben a házban. A létezésed bűn.
Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek.
– Bűn? Bűnről akarsz velem beszélni? – Az ablakok felé mutattam,
amelyek mögött New York legrosszabb bűnözői gyülekeztek. – Az a szoba
bűnt lélegzik.
Nina Vitiello felemelte az állát.
– Tegyél mindannyiunknak egy szívességet, és öld meg magad.
Döbbenten rántottam el a karomat.
– Soha nem teszek szívességet egyikőtöknek sem.
Megfordultam, és visszaindultam befelé. Matteo észrevett a szoba másik
végéből, ahol Mr. Bardoni fiatalabbik változatával, Lucával és néhány másik
férfival beszélgetett. Gyorsan félrenéztem, remélve, hogy nem jön felém.
Most nem volt kedvem beszélgetni vele. Aria még mindig ott volt, ahol
hagytam, teljesen belemerülve a beszélgetésbe.
JustBook.fordítva
168
 A lehető leggyorsabban átkeltem a termen, úgy tettem, mintha nem
hallottam volna a suttogott „kurva” szót, amivel néhányan illetnek. Minden
igyekezetem ellenére, hogy ne hagyjam, hogy ezek a sértések elkapjanak,
megkönnyebbülést éreztem, amikor végre elhagytam a nappalit, és egyedül
találtam magam az előcsarnokban. Meg kellett keresnem a fürdőszobát, hogy
felfrissüljek és kitisztítsam a fejem, mielőtt újra belépek abba a szobába.
Komolyan aggódtam, hogy megtámadok valakit, ha nem szedem össze
magam. Mély levegőt vettem, és elindultam megkeresni a mosdót.
Reméltem, hogy találkozom valakivel, aki elhagyja a mosdót, így nem kell
minden egyes ajtót kinyitnom. Biztosan nem kértem volna meg Mrs.
Bardonit, hogy mutassa meg nekem. Sajnos csak Mr. Bardonit találtam, aki
bizonyára követett engem. Attól a pillantástól, amit a kopasz idióta felém
küldött, hánynom kellett.

Matteo

Ha Bardoni azt hitte, hogy nem vettem észre, ahogy Giannát szemmel
baszta, amikor megérkeztünk, akkor még hülyébb volt, mint gondoltam. Ha
nem lett volna Luca, azonnal belevágtam volna a kést a köcsög arcába. De
Luca új Capo volt, és nem keverhetett több bajt, ezért megígértem neki, hogy
a lehető legjobban fogok viselkedni. Ahogy haladt előre a buli, lassan
rájöttem, hogy talán meg kell szegnem az ígéretemet.
Gianna próbált bátor arcot vágni, de láttam rajta, mennyire feldúlt a
mostohaanyámmal való beszélgetés után. Nem akartam tudni, mit mondott
az a vén kecske Giannának. Soha nem merne a szemembe mondani valamit.
Félt Lucától és tőlem, amióta az eszemet tudom.
Sajnos még néhány percbe telt, mire végre követni tudtam Giannát,
miután elmenekült a nappaliból. Luca figyelmeztető pillantásától majdnem
nevetni támadt kedvem. Nem állt szándékomban hülyeséget csinálni, kivéve,
hogy gyorsan megdugjam a feleségemet, hogy feldobjam a hangulatát. Mi
ebben a rossz?
Amikor kiléptem az előcsarnokba, sehol sem láttam Giannát. Megálltam,
és figyelmesen hallgatóztam, de a mögöttem zajló buli hangjai minden mást
elnyomtak. Mi van, ha elszaladt? Szólnom kellett volna Romerónak vagy

JustBook.fordítva
169
Sandrónak, hogy mindig tartsák szemmel, de nem akartam még jobban
zavarba hozni. Az embereknek így is volt elég pletykálnivalójuk.
Elindultam abba az irányba, ahol emlékeim szerint a fürdőszoba van,
remélve, hogy ott találom. Egy mély hang gyorsította meg a lépteimet, és
amikor befordultam a következő sarkon, Giannát egyedül találtam az öreg
Bardonival. Egy pillantás az arcára, és tudtam, hogy a kiborulás szélén áll.
Nem vett észre, ahogy közeledtem láttam, összehúzott szemét Bardonira
szegezte.
– Miért nem mutatod meg, mit tanultál Európában. Fogadok, hogy
nagyon tehetséges vagy az ajkaiddal. Ezért akart Matteo annyira feleségül
venni téged, hm? – mondta Bardoni, és Gianna karja után nyúlt. Mielőtt ő
vagy én reagálhattunk volna, ez a szarházi magához húzta, és kurvára
megcsókolta, miközben a mellét fogdosta. Forrt a vérem, feléjük rohantam,
elővettem a késemet, ellöktem Bardonit Giannától, és a pengémet az álla
alatti puha pontba vágtam, átdöfve a kibaszott agyát. Gianna zihált, és
hátratántorodott a falnak, tekintete a késemről az arcomra siklott.
– Bassza meg – motyogtam. Vetettem egy gyors pillantást, aztán Bardoni
testét az irodája felé vonszoltam, a késemet az állába engedtem, hogy ne
lövelljen ki a vér.
– Megölted – suttogta Gianna keményen.
– Nem lett volna szabad hozzád érnie. – Az ajtó felé biccentettem. – Nyisd
ki nekem.
Egy pillanatnyi tétovázás után előrebotorkált, és kinyomta nekem az ajtót.
Berángattam Bardonit, és Gianna gyorsan követett, mielőtt becsukta volna
az ajtót.
Letettem Bardonit az írószékébe, majd tettem egy lépést hátra. Ez nem
volt jó. Luca szét fogja rúgni a seggem, amikor rájön.
– Mit fogunk csinálni? – kérdezte hangtalanul az ajtó melletti helyéről.
– Úgy fogunk tenni, mintha nem én öltem volna meg.
– A késed a fejében van.
Elvigyorodtam, de kijózanodtam, amikor megláttam Gianna
arckifejezését. Arra emlékeztetett, amit akkor vágott, amikor Sidet lelőtték.
Néha elfelejtettem, hogy nem mindenki van annyira hozzászokva a vérhez
és a halálhoz, mint én.
JustBook.fordítva
170
 Lassan közelebb lépett, tekintete a testre szegeződött.
– Miért ölted meg?
– Mert egy seggfej volt.
Gianna megállt mellettem. Úgy nézett ki, mint aki nem igazán tudja
elhinni, amit lát. Felemelte a karját, mintha meg akarná érinteni a holttestet,
hogy meggyőződjön a létezéséről.
– Ne nyúlj semmihez – parancsoltam kissé túl keményen, és
megragadtam a csuklóját, hogy megállítsam.
Hatalmas szemekkel meredt rám. Újabb pillanat múlva szinte
robotszerűen bólintott. Úgy tűnt, mintha sokkot kapott volna. Ez volt az
utolsó dolog, amire szükségünk volt.
Ideális esetben Luca keresésére indultam volna, de nem hagyhattam
Giannát egyedül a holttesttel. Ha valaki bejönne, neki nagyobb gondot
okozna, hogy megbirkózzon azzal a személlyel, mint nekem.
Megérintettem az arcát, hogy visszatereljem a figyelmét az arcomra.
– Menj, és hozd ide Lucát – mondtam neki.
Tétovázott.
– Menj.
– Oké.
Megpördült, sietve átment a szobán, és kisurrant. Csendben csukta be az
ajtót. Nagyon reméltem, hogy nem árul el mindent, mert kiborult.
Leengedtem a tekintetemet Bardonira. Nagyon tetszett a látvány a
koponyájába döfött késemmel.
– Matteo? – Hallottam Luca halk hangját néhány perccel később. Az ajtó
felé kocogtam, és résnyire kinyitottam. Amikor megláttam Lucát a folyosón,
beengedtem.
– Mit akarsz? Gianna nem mondott semmit – mondta, de elhallgatott,
amikor a tekintete megállapodott az íróasztal mögött ülő Bardonin. – Ó,
bassza meg.
– Bardoninak balesete volt – mondtam egy vállrándítással.
Luca rám nézett. – Bassza meg, Matteo, mit csináltál?
– Ha engem kérdezel, szerintem a jó öreg Mr. Bardoni öngyilkos lett –
mondtam.
Luca körbejárta a holttestet, aztán rám nézett.
JustBook.fordítva
171
 – Gianna miatt, ugye? Bardoni tett vagy mondott valamit, ami
felbosszantott téged, és te kiakadtál. Tudtam, hogy a lány csak bajt fog hozni.
– A seggfej már egy ideje a halállistádon van. Szart kavart. Örülsz, hogy
elment, ismerd el. Már számtalanszor megbeszéltük, hogy megöletjük. Úgy
döntöttem, hogy végre cselekszem.
– Persze, hogy meg akartam ölni, de nem a saját kibaszott otthonában, a
karácsonyi partiján. A fenébe is, Matteo. Nem tudnál egyszer előbb
gondolkodni, és csak utána cselekedni?
Lucának igaza volt. Jobb időpontot kellett volna választanom Bardoni
megölésére, de nem kellett volna úgy beszélnie Giannával, és egészen
biztosan nem kellett volna hozzáérnie. Megásta a saját kibaszott sírját.
– Felhívom Romerót. Rajta tartja a szemét Arián és Giannán, de
szükségünk lesz rá itt, hogy elintézze ezt a kibaszott zűrzavart. – Luca
végigsimított a haján, küldött felém még egy pillantást, aztán felvette a
telefonját, és felhívta Romerót.
Néhány perccel később valaki kopogott. Luca felemelte a kezét, hogy ne
nyissam ki. Ehelyett odament, és beengedte Romerót. Romero tekintete
végigpásztázta az előtte lévő jelenetet, mielőtt rám fókuszált. – Te ölted meg?
Felemeltem a karomat.
– Miért pont én?
Költői kérdés volt. Szinte mindig én voltam az, aki a nem megfelelő
időpontokban gyilkolt.
– Mert te vagy az őrült – mormolta Luca, majd Romeróhoz fordult. – El
tudod intézni, hogy úgy tűnjön, mintha Bardoni öngyilkos lett volna?
Mindannyian a halott seggfejre néztünk, aki petyhüdten lógott a
székében, élettelen szemei még mindig meglepetést fejeztek ki korai halála
miatt.
Romero grimaszolt. – Kevés ember szúrja agyon magát.
– Mindig mindenre van egy első alkalom – kuncogtam, de Luca
pillantására elhallgattam. – Ugyan már – mondtam. – Vicces volt.
Luca ajkai megrándultak, de túl makacs volt ahhoz, hogy beismerje,
igazam van. Tudtam, hogy több mint egy kicsit örül, hogy megszabadultam
Bardonitól helyette.

JustBook.fordítva
172
 – Kutassátok át a szobát fegyver után, amivel szétlőhette volna a kibaszott
fejét. Most nincs szükségem a Bandonikra a hátamon. Azt akarom, hogy ezt
az ügyet csendben intézzük el.
– Akárhogy is állítjuk be, a Bardonik gyanakodni fognak valamire. Nem
fogják elhinni, hogy öngyilkosság volt. Bardoni túlságosan önimádó volt
ahhoz, hogy véget vessen a saját életének – mondtam.
– Talán egy kibaszott bokafigyelőt rád is kéne tennem – morogta Luca. –
Egy ketyegő időzített bomba vagy.
Romero abbahagyta az íróasztal fiókjainak átkutatását.
– Még ha Bardoniék gyanítanak is valamit, nem fogják hangosan
kimondani. Ha nincs bizonyítékuk, nem fognak megtorlásra törekedni.
– Én nem számítanék rá – mondtam. – De mi gondoskodunk róla, hogy
ne legyen lehetőségük bosszút állni.
– Talán ki kellene húznod a kést Bardoni fejéből. Senki sem fogja elhinni,
hogy öngyilkosság volt, ha a pengéd az állában van – mondta Luca.
Odasétáltam a holttesthez, és lassan kihúztam a kést, majd gyorsan
hátráltam egy lépést, mielőtt a vér a ruhámra kerülhetett volna. Ellenőriztem
a fehér ingemet, hogy nincs-e rajta vérfolt. A fekete nadrágom és zakóm
jobban elrejtené a vért, de szerencsére tiszta voltam. Ugyanez nem mondható
el Bardoni ruháiról. A vér gyorsan átitatta az ingét és a nadrágját.
Romero előhúzott egy nagy kaliberű Smith&Wessont az íróasztal mögötti
szekrény egyik fiókjából.
– Ez megteszi.
– Jó – mondta Luca bólintva. – Matteo és én visszatérünk a partira.
Várjatok öt percet, mielőtt szétlövitek a fejét, aztán húzzatok innen a picsába.
Matteo és én remélhetőleg előbb érünk ide, és a nagy felfordulásban senkinek
sem fog feltűnni, hogy eltűntél.
Romero már azzal volt elfoglalva, hogy kitalálja a legjobb szöget Bardoni
lelövésére, és alig reagált, amikor Lucával csendben kisurrantunk a szobából,
és becsuktuk az ajtót. A folyosó kihalt volt, kivéve Giannát, aki a folyosó
végén téblábolt, és aggódónak tűnt.
– Vigyázz, nehogy kicsússzon belőle valami – parancsolta Luca. – Erről
a kurva ügyről pedig majd később beszélünk.
– Ne aggódj. Gianna tud hazudni, ha kell.
JustBook.fordítva
173
 – Ó, nem kétlem, hogy nagyon jól tud hazudni, ha akar. De nem éppen a
legmegbízhatóbb ember.
– Ő a feleségem – emlékeztettem a bátyámat egy kicsit túlságosan is
erőteljesen.
– Ez a probléma.
Visszasétált a partira, mielőtt válaszolhattam volna, én pedig Gianna felé
vettem az irányt.

Giann a

Nem tudtam elhinni, hogy Matteo belevágta a kését abba az emberbe.

Borzalmas látvány volt, Bardonit látni halott, meglepettségtől tágra nyílt
szemmel. Egy seggfej volt, és természetesen nem szomorkodtam, hogy
elment, de látni, ahogy a saját férjem gondolkodás nélkül megöli, borzalmas
volt. Matteo olyan gyorsan cselekedett, habozás, előkészület nélkül. Minden
mozdulata tapasztalatról árulkodott. Természetesen tudtam, hogy jól bánik a
késsel. Még Chicagóban is beszéltek a képességeiről, de ez nem készített fel
arra, hogy lássam, ahogy valóban kést használ valakivel szemben.
Miután szóltam Lucának, hogy keresse meg Matteót, a folyosón vártam.
Aria visszament a nappaliba; gyanús lett volna, ha mindannyian hirtelen
eltűnünk. És az emberek nagyon szerettek volna beszélgetni Ariával, így az
eltűnése biztosan felhívta volna a figyelmet. Az én távollétemet azonban
senki sem bánta.
Alig vártam egy percet, amikor Romero elsietett mellettem az iroda felé.
Az emberek mindig azt mondták, hogy kiszámíthatatlan vagyok. Nem
voltam jobb Matteónál.
Magam köré húztam a karomat. A szívem még mindig a mellkasomban
dobogott, és nem tudtam megállni, hogy ne ellenőrizzem folyamatosan a
környezetemet.
Még mindig próbáltam feldolgozni a történteket, amikor kinyílt az iroda
ajtaja, s Luca és Matteo kilépett Romero nélkül. Luca pillantás nélkül ment
el mellettem. Valószínűleg engem hibáztatott a zűrzavarért, amit az öccse
okozott. Nem gondoltam volna, hogy Matteónak sok ösztönzésre van
szüksége a gyilkoláshoz, de természetesen rájöttem, hogy én voltam az oka
Bardoni halálának.
JustBook.fordítva
174
 Matteo féltékenységből és birtoklási vágyból cselekedett. Az, hogy látta,
hogy egy másik férfi hozzám ér, kiakasztotta. Matteo végigpásztázta az
arcom, ahogy közeledett felém. Valószínűleg elég zaklatottnak tűntem. A
probléma az volt, hogy közel sem éreztem magam annyira feldúltnak, mint
amennyire tudtam, hogy kellene. Nem tudtam rávenni magam, hogy szomorú
legyek Bardoni halála miatt, bármennyire is próbáltam.
Matteo mozdulatai olyan magabiztosak voltak. És valahogy, mindennek
ellenére, úgy éreztem, vonzódom hozzá, még ahhoz a veszélyes oldalához is,
amit ma mutatott nekem. Matteo átkarolta a derekamat, és az előcsarnok felé
vezetett. Ahelyett, hogy visszament volna a nappaliba, a bejárati ajtó melletti
kis vendégfürdőszobába irányított.
– Mi a fenét csinálsz? – tört ki belőlem. – Nem fogok veled smárolni,
miután megöltél valakit.
Matteo megragadta a tarkómat, és egymáshoz húzta a testünket, mielőtt a
száját az enyémhez szorította, és keményen megcsókolt. Levegőért
kapkodtam, amikor visszahúzódott. Az ajkai a fülemet súrolták.
– Olyan kibaszottul szexi vagy. Meg tudnálak dugni egy holttest mellett
is, és nem érdekelne.
– Nem kételkedem benne – motyogtam, de nem próbáltam visszahúzódni.
Melegsége és erős teste megnyugtatta remegő végtagjaimat. Talán az
események jobban hatottak rám, mint gondoltam.
– De nem ezért vagyunk itt – motyogta.
Hangos lövés járta át a házat. Felugrottam.
– Mi...
– Ezért – mondta Matteo nyugodtan. – Úgy teszünk, mintha csak egy
gyors menet lenne. Nem akarjuk, hogy az emberek azt higgyék, hogy közünk
van Bardoni szerencsétlen halálához, igaz?
Megborzolta a hajamat, majd a sajátját, mielőtt kigombolta a felső két
gombját. Felemelte sötét szemöldökét.
– Készen állsz?
Bólintottam.
– Ne feledd, hogy nem tudunk semmit. Meg vagyunk döbbenve.
Matteo feltépte az ajtót, és a fegyverét elővéve elindult kifelé. Az
előcsarnok tele volt más vendégekkel, a legtöbb férfi kivont fegyverrel.
JustBook.fordítva
175
Zavart pillantásokat váltottak. Luca és Bardoni fia arrafelé rohant, ahonnan
a lövés jött. Többen undorodva néztek rám és Matteóra. Úgy tűnt, elhitték a
hazugságot, amit Matteo akart. Valószínűleg az is segített, hogy
mindannyian kurvának tartottak.
– Maradj itt – mondta Matteo. – Meg kell néznem, mi folyik itt.
Olyan őszintén aggódónak és ébernek tűnt, mintha tényleg nem tudná,
miért dördült el egy lövés. Senki sem kételkedett benne. Ha nem tudtam
volna jobban, még én is hittem volna az ártatlanságában ezután a műsor után.
A tetthely felé sietett. Én csak döbbent csendben tudtam nézni. Matteo
mesteri manipulátor volt.

JustBook.fordítva
176
TIZENHETEDIK FEJEZET

G ianna

Már jóval elmúlt éjfél, amikor végre hazaértünk. A többi vendég már
jóval előttünk elment, de Lucának és Matteónak, mint a Cosa Nostra
vezetőinek ott kellett maradnia, és úgy kellett tennie, mintha megpróbálnák
kideríteni, mi történt. Senki sem gyanakodott rájuk, legalábbis nyíltan nem.
Hogy őszinte legyek, sem ifjabb Bardoni, sem Mrs. Bardoni nem tűnt
túlságosan zaklatottnak. Krokodil könnyeket hullattak, ha valaha is láttam
ilyet. Talán számukra is olyan kellemetlen volt, mint számomra a rövid idő
alatt, amit vele töltöttem.
Nem tudtam elhinni, hogy az életem ennyire megváltozott, a müncheni
pincérnőtől eljutottam odáig, hogy a férjem bűntetteit fedezem. Egy gyors
zuhany után bebújtam az ágyba. Matteo még mindig Lucával vitatkozott a
nappalinkban. Ez azon kevés esetek egyike volt, amikor teljesen megértettem
Luca haragját.
Hanyatt feküdtem, és a plafont bámultam, miközben hallgattam a
hangjukat. A nyomkövető az éjjeliszekrényemen hevert, és gúnyolódott
velem. Talán ki kellett volna használnom a ma esti zűrzavart a menekülésre.
Luca, Matteo és Romero a rendrakással voltak elfoglalva, én pedig a hülye
nyomkövető nélkül maradtam. Ez volt a tökéletes alkalom. Akkor miért nem
futottam el? Kétlem, hogy bárki is megállított volna.
Aria miatt? Bárcsak ez lett volna az egyetlen ok, de ahogy az
előcsarnokban álltam és vártam Matteo visszatértére, eszembe sem jutott a
menekülés. Miért nem? Hat hónappal ezelőtt csak erre tudtam gondolni, ez
volt a rögeszmém, ami felemésztett, most pedig néha úgy éreztem, hogy csak
azért gondolok a futásra, mert úgy érzetem, ezt kellene tennem.
Összezavart. Nem voltam olyan boldogtalan, mint amennyire tartottam
tőle korábban. Persze, ő egy őrült gyilkos volt, de nem mintha nem lettem
volna hozzászokva az ilyesmihez, és ez tulajdonképpen izgalmassá tette az
életet, még ha utáltam is beismerni. Normális emberként élni az életet,
normális dolgokat csinálni, normális munkával pénzt keresni, hihetetlen

JustBook.fordítva
177
élmény volt, de valamiért sosem éreztem többnek, mint
figyelemelterelésnek.
Az ajtó kinyílt, és Matteo besétált a hálószobába. Már nem volt rajta a
zakója, és az inge is ki volt már gombolva. Rám villantotta szokásos vigyorát,
mielőtt eltűnt a fürdőszobában.
Úgy tehettem volna, mintha aludnék, hogy ne kelljen beszélnem vele, de
valami megmagyarázhatatlan oknál fogva beszélni akartam vele. Amikor
boxeralsóban, izmos felsőtestét villogtatva kilépett a fürdőszobából,
majdnem meggondoltam magam. De az tényleg túlságosan helytelennek tűnt
volna. Meghalt egy férfi, még ha szörnyű ember is, és a szex ilyen röviddel
egy haláleset után teljesen helytelennek tűnt.
Matteo bebújt a takaró alá, és a derekamhoz nyúlt, magához húzott. A
szemei éhesek voltak. Semmi jelét nem mutatta, hogy emlékezne arra, amit
nem is olyan régen tett. Az ajka az enyémet követelte, én pedig beengedtem
a nyelvét, hagytam, hogy a csók magával ragadjon, amíg a testem már
zümmögött a gyönyörtől, de kényszerítettem magam, hogy ellökjem, mielőtt
olyasmit teszek, amiért holnap reggel megvetném magam.
Matteo egy nyögéssel a hátára vetette magát.
– Ez Bardoni miatt van, ugye?
Rá szegeztem a tekintetem.
– Talán csak nincs kedvem hozzá. Nem vagy annyira ellenállhatatlan.
– Ha te mondod – mondta mély hangon, amitől áruló borzongás futott
végig a hátamon. A rohadék túlságosan is manipulatív volt.
Úgy döntöttem, hogy biztonságosabb terepre terelem ezt a beszélgetést.
– Szóval, meg fog Luca büntetni téged?
Matteo kuncogott.
– Luca még soha nem büntetett meg semmiért. Hozzászokott a
proaktivitásomhoz.
– Proaktivitás?
Matteo kacsintott, és én majdnem újra utána nyúltam. Ehelyett felhúztam
a takarót az államig, mint egy újabb korlátot kettőnk között.
– Luca dühösnek tűnt.
– Majd túlteszi magát rajta. Mindig túljut rajta. Bardonit amúgy is
megölette volna. Csak idő kérdése volt.
JustBook.fordítva
178
 Volt egy olyan érzésem, hogy ez nem egy hétköznapi esti beszélgetés
volt.
– Mikor ölted meg az első embered? Az óvodában?
Matteo vigyorgva a karjára támasztotta a fejét. Ujját nagyon is
figyelemelterelő módon simította végig a karomon.
– Nem. Lucához képest későn érő típus voltam.
– Tényleg? Ez valószínűtlennek tűnik.
– Nem igazán. Luca gondoskodott róla, hogy ne kerüljek bajba, amikor
fiatalabb voltam. Ő volt a védelmező nagy testvér.
– Még csak el sem tudom képzelni Lucát gyerekként, még kevésbé, hogy
ő gondoskodott arról, hogy ne kerülj bajba.
– Megtette. Ez tényleg olyan meglepő? Aria nem próbált megvédeni
téged, amikor fiatalabb voltál?
– Még mindig ezt teszi – mondtam grimaszolva.
– Látod, Luca is ugyanígy van vele. Persze most én nehezítem meg, hogy
kordában tartson, ahogy te is megnehezíted Aria dolgát.
– Szerintem óriási különbség van aközött, hogy én milyen bajt keverek,
és aközött, amit te okozol.
– Adj neki egy kis időt. Van egy olyan érzésem, hogy még nem érted el a
teljes potenciálodat.
Egy nevetés bugyborékolt ki belőlem. A fenébe is! Miért kellett neki
olyan dolgokat mondania, amik megnevettetnek?
– Nem válaszoltál a kérdésemre. Mikor öltél először?
– Néhány héttel a tizenharmadik születésnapom után.
– Ezt nevezed te későn érőnek? A legtöbb srác ebben a korban azért
aggódik, hogy a fanszőrzetük kinő-e, és nem azon, hogy megölnek-e valakit.
– Ó, én már jóval korábban megbékéltem a fanszőrzetemmel – mondta
incselkedő hangon. – És a legtöbb srác nem a New York-i Cosa Nostra
Capójának második fia.
– Jó érv. De Luca nem igazán védhetett meg téged jól, ha már ilyen
fiatalon gyilkolnod kellett.
Matteo tekintete távolságtartóvá vált.

JustBook.fordítva
179
 – Megtette, amit tudott. Apánk azt akarta, hogy öljem meg az egyik fiút,
akivel Luca és én időnként együtt lógtunk, mert megpróbált kiszállni a
maffiából.
Összeszorult a gyomrom.
– És?
– Luca elővette a fegyverét, és megölte a fiút, mielőtt én tehettem volna.
Apa nagyon dühös volt. Szinte halálra verte Lucát.
A gondolat, hogy Luca ilyen figyelmes dolgot tett az öccséért, furcsa volt,
de nem is volt annyira meglepő, ha figyelted, hogyan viselkedtek ők ketten
egymással. Nyilvánvaló volt, hogy törődtek a másikkal, kőszívű fattyúk ide
vagy oda.
– Luca hatalmas. Hogy tudná bárki is legyőzni őt?
Matteo ferdén elmosolyodott.
– Luca feltörölhette volna a padlót apánkkal, ha megpróbálja, de sosem
küzdött. Apánk Capo volt, és úgy elintézte volna Lucát, mint egy veszett
kutyát, ha kezet emel rá.
Néha elfelejtettem, hogy a férfiak számára nem minden napfény és
szivárvány. Nagyobb szabadságuk volt, amikor a promiszkuitásról és a
szórakozásról volt szó, de nekik is megvoltak a maguk terhei.
– Gondolom, az apád ezután elég gyorsan talált valaki mást, akit
megölhetsz.
Alig ismertem Salvatore Vitiellót, de hátborzongató fasznak tűnt.
Matteo bólintott.
– Pár hónappal ezután rájött, hogy van egy másik áruló. Rávett, hogy
vágjam át a torkát.
A lányok nem sok részletet tudtak meg a beavatási ceremóniáról, de
Umberto gyakran elszólta magát, amikor őrizgetett minket. Általában egy
beavatott első gyilkossága távolról, fegyverrel történt.
– Nem engedte, hogy lelőd?
– Nem, ez valószínűleg büntetés volt, mert az első alkalommal kibújtam
a gyilkolás alól. Lelőni könnyű, kevésbé személyes. A kés használata piszkos
munka. Közel kell kerülnöd az áldozatodhoz, vér fog tapadni a kezedhez.
Visszatartottam a lélegzetem. A hangja nagyon halk lett. Lassan
felemelkedtem a karomra. Meg akartam érinteni, de nem tettem.
JustBook.fordítva
180
 – Ez szörnyen hangzik. Meg tudtad csinálni?
– Mit gondolsz?
Ott volt az ijesztő cápavigyor. Az, amelyik elhitette velem, hogy Matteo
bármire képes.
– Megölted őt.
– Igen. Kellemetlen volt. Egy székhez volt kötözve, így nem tudott
ellenállni, de így is háromszor kellett megpróbálnom elvágni a nyaki ütőerét.
Tetőtől talpig csupa vér voltam. Még másnap is találtam vért a körmeim alatt.
– Akkor miért a késeket részesíted előnyben a fegyverekkel szemben?
Úgy tűnik, már nem igazán bánod, ha bepiszkolod a kezed.
– Kezdetben azért, hogy bebizonyítsam apámnak, kemény vagyok, és
hogy nem tört meg, ahogy valószínűleg szándékában állt. Aztán amikor már
igazán jól bántam a késsel, és mindenki csodált a képességeimért, kárnak tűnt
feladni.
Kutattam az arcát, de üres volt. Nem tudtam megmondani, hogy ez a teljes
igazság volt-e, vagy a legrosszabbat tartotta magában: azt, hogy élvezni
kezdte a személyesebb gyilkolást. Egy pillanatig csak bámultuk egymást,
aztán gyorsan visszafeküdtem, és a hátamra fordultam.
– Gondoltál már arra, hogy megölöd Lucát? Ha meghalna, te lennél a
Capo. Nem te lennél az első Made Man, aki megölne egy családtagot, hogy
feljebb lépjen a ranglétrán – kérdeztem.
Matteo arckifejezése megkeményedett.
– Soha nem ölném meg a saját testvéremet. Nem érdekel, hogy Capo
legyek, és még ha érdekelne is, akkor sem szabadulnék meg Lucától, hogy
javítsak a pozíciómon. Luca fedez engem, én pedig őt. Ez mindig is így volt.
– Ez jó. Fontos, hogy legyenek olyan emberek, akikben megbízhatsz –
mondtam őszintén. A magány nagy probléma volt a mi világunkban. Mindig
voltak körülötted emberek, de senkiben sem bízhattál. Egyetlen ember volt,
akiben abszolút megbíztam, és az Aria volt. Lily túl törékeny és fiatal volt
ahhoz, hogy sok titkomat megosszam vele, Fabi pedig még kisfiú volt, és
Apánk befolyása rá napról napra nőtt. És már nem is tudtam velük beszélni.
– Mi kell ahhoz, hogy megbízz bennem? – kérdezte Matteo kíváncsian.
– Egy csoda.

JustBook.fordítva
181
 Hátat fordítottam neki, és lekapcsoltam a lámpát az éjjeliszekrényemen.
A tekintete megmozgatott valamit a mellkasomban, ami megrémített.
Matteo lekapcsolta a többi lámpát, majd hozzám hajolt, és megcsókolta a
fülemet.
– Ki ne szeretné a jó csodákat?

***
Matteo karja nehéz volt a derekam körül, a lélegzete forró volt a
nyakamon, és a lábamra rakott lába elvágta a vérkeringésemet; akkor miért
éreztem furcsán jónak mellette ébredni?
Ellöktem magamtól a karját és gyorsan felálltam. Matteo nem ébredt fel.
A haja teljesen kócos volt, az arca pedig őszinte, szinte szelídnek tűnt
álmában. Kinyújtottam a kezem, de megállítottam magam, mielőtt
ténylegesen végigsimíthattam volna az ujjaimmal a homlokán. Mi volt a baj
velem?
Hátraléptem egy lépést. A tekintetem az éjjeliszekrényen lévő eldobott
nyomkövetőn landolt, és egy ötlet futott át az agyamon. Felkaptam a
monitort, és berohantam vele a fürdőszobába. A dolgot nem lehetett vízzel
tönkretenni. Elvégre le lehetett vele zuhanyozni, de talán a vécén
lehúzhatom. Nem mintha Matteo nem kérhetné meg Sandrót, hogy hozzon
egy új monitort, de a gesztus szép üzenet lenne. Beledobtam a monitort a
vécébe, és lehúztam. Sajnos beragadt.
– Most húztad le a bokamonitorodat? – kérdezte Matteo álomtól reszelős
hangon.
Megpördültem. Az ajtónyílásnak támaszkodott, a karját keresztbe fonta
meztelen mellkasán, és arrogáns arcán szórakozott kifejezés ült. Forróság
szökött az arcomba.
– Megpróbáltam, de beragadt.
Matteo kuncogva előrenyomult felém, és mindketten a csészébe
bámultunk.
– És most ki fogja kiszedni onnan?
– Te?
Matteo lefelé nyúlt, de én megragadtam a karját.
– Nem veszel fel kesztyűt vagy valami hasonlót?

JustBook.fordítva
182
 – Tiszta, és utána meg tudom mosni a kezem – mondta alig leplezett
szórakozottsággal.
– Az én kezemet már rosszabb is borította, hidd el.
Egy vállrándítással engedtem el.
– Csinálj, amit akarsz.
Kiszedte a bokamonitort, és a mosdópultra tette, majd lerántotta a
boxeralsóját, és a zuhanyzó felé lépkedett, feszes fenekét mutogatva nekem.
Megindította a vizet és alá állt, majd ismét szembefordult velem, tomboló
merevedéssel.
– Csatlakozol?
Felkaptam a fogkefémet.
– Nem, köszönöm.
Nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne nézzem Matteót, miközben
zuhanyozik. Volt egy olyan érzésem, hogy szándékosan húzza az időt. A víz
elzáródott, és Matteo a törölközőjével szárítkozva kilépett. A bokamonitor
felé biccentett.
– Ugye tudod, hogy még mindig működik?
– Ugyan már. Nem szöktem meg tegnap este. Nem kell megint rám
tenned azt a valamit. Majd viselkedem.
– Tényleg? – kérdezte Matteo eldobva a törölközőt, és felém lopakodott.
– Ez nem vall rád.
A szememet forgattam. Ezt a játékot ketten is játszhatták. Lehúztam a
pólómat, majd lecsúsztattam a bugyimat a lábamról, mielőtt teljesen
meztelenül kiegyenesedtem. Hagytam, hogy megbirkózzon vele.
Ahogyan az várható volt, a tekintete végigvándorolt a testemen, és a farka
megrándult válaszul.
Önelégülten elmosolyodtam.
– Nagyon utálom a monitort. Nem akarom újra viselni.
Matteo a mosdókagylónak támaszkodott, olyan közel, hogy a testünk
majdnem összeért, és éreztem mentolos tusfürdője illatát.
– Mit szólnál egy kis fogadáshoz?
Volt egy olyan érzésem, hogy nem fog tetszeni, amit javasolni fog, de
intettem neki, hogy beszéljen tovább.

JustBook.fordítva
183
 – Ha ma sikerül orgazmust okoznom neked, akkor visszarakjuk a
bokamonitort. Ha sikerül ellenállnod a képességeimnek, akkor kidobjuk azt
az izét a szemétbe.
– Csak egyet?
– Mohó lány – mondta incselkedve, és sötét szeme csillogott az
izgalomtól. – Azt hittem nem vonzódsz hozzám? Aggódsz, hogy a tested nem
fog tudni ellenállni nekem?
Azt kívántam, bárcsak tévedne, de a testem tényleg szörnyű áruló volt.
Már nem is számoltam, hányszor szexeltünk rövid házasságunk alatt.
– Nem, természetesen nem. De úgy tűnik, egy orgazmus nagyon
alacsonyra teszi a lécet neked, nem gondolod?
– Oh, nem is tudom. Mindketten tudjuk, milyen makacs tudsz lenni, és
megígértem Lucának, hogy rád rakom a bokamonitort. Nem tehetem túl
könnyűvé, hogy újra megszabadulj tőle. – A tekintete a melleimre vándorolt,
majd lejjebb. – Szóval, mit szólsz hozzá? Állj ellen az orgazmusnak éjfélig,
és megszabadulsz a monitortól.
A biztonság kedvéért hátráltam tőle.
– Oké.
– Természetesen nem kerülheted el az orgazmust úgy, hogy csak
szimplán nem hagyod, hogy hozzád érjek. Meg kell adnod nekem a
tisztességes esélyt a harcra.
Fújtam egyet.
– Egy tisztességes esélyt? Mi ebben a tisztességes?
Matteo megvonta a vállát.
– Megegyeztünk?
– Áll az alku – mondtam zúgolódva, mielőtt berohantam a zuhany alá, és
becsuktam az ajtót. Ez nem állította volna meg Matteót, de meg sem próbált
követni.
Vigyorogva sétált a hálószoba felé.
– Várni fogok rád.
Oké, teljesen nyugodtnak kell maradnom, ki kell találnom valamit, ami
immunissá tesz bármire, amit Matteo tenni fog. A probléma az volt, hogy a
pulzusom hevesen vert az izgalomtól, amikor arra gondoltam, hogy mit fog
tenni. A fenébe is. Behunytam a szemem, és hidegre állítottam a vizet.
JustBook.fordítva
184
Lélegzet után kapkodva kezdtem zihálni, és lassan alábbhagyott az izgalom.
Néhány perc múlva kiléptem a zuhany alól, csontig átfagyva, és remélhetőleg
eléggé kikapcsolva ahhoz, hogy legalább egyelőre ellenálljak Matteónak.
Elindultam a hálószobába. Matteo meztelenül, a feje mögött keresztbe tett
karokkal feküdt az ágyon.
Tulajdonképpen örültem a magabiztos mosolyának, mert ez csak
megerősített abban, hogy ellenálljak neki. Kiegyenesítettem a vállamat, és
elszántan elmentem az ágy mellett az öltöző felé.
– Nem kéne felkelnünk?
Matteo vigyora kiszélesedett.
– Van még egy kis időnk. Vagy félsz, hogy elveszíted a fogadásunkat?
Újabb szó nélkül az ágy felé sétáltam. Matteo tekintete minden
mozdulatomat követte. Fogadnom kellett volna vele, hogy nem élvezhet el.
Azt a fogadást gond nélkül megnyertem volna a tekintetéből áradó éhségből
ítélve. Matteo magához húzott, és megcsókolt. Nem sietett, a kezeivel csak
könnyedén simogatta a hátamat, és mégis, a lábam között már közel
elviselhetetlen volt a nyomás.
Próbáltam valami másra gondolni. Igazából bármi másra, és Matteo
valahogy úgy tűnt, érzi, hogy elkalandoztam. Megfordított minket, hogy
felettem legyen, és ekkor kezdődött a kínzásom. A szája a mellbimbóm köré
zárult, rágcsálta és nyalogatta, majd áttért a másik mellemre, és azt is
ugyanígy kényeztette. A tenyeremet az ágytakaróra fektettem, próbáltam
megnyugtatni a légzésemet és a száguldó pulzusomat.
Matteo megfogta a másik mellem, és a vártnál erősebben szorította. Az
intenzív érzéstől felíveltem, majd gyorsan újra ellazultam. Nem tehettem túl
könnyűvé a dolgát. Még önelégültebb lenne, ha ilyen gyorsan felizgatna. A
plafonra pillantva minden figyelmemet próbáltam elterelni. Kuncogott, majd
végignyalt a köldökömig.
– Olyan makacs vagy.
Abban a pillanatban, hogy szétnyitotta a lábaimat tudtam, látni fogja,
mennyire vágyik a testem az érintésére. Semmit sem tehettem ellene. Talán
van rá mód, hogy úgy jussak orgazmushoz, hogy Matteo észre se vegye?
Mostanra már szinte ez volt az egyetlen reményem, mert eléggé biztos
voltam benne, hogy a testem el fog árulni.
JustBook.fordítva
185
 Gonosz vigyorral a lábaim közé telepedett, és tenyerét a fenekem alá tette,
majd száját felhevült húsomra szorította. Visszafogtam egy nyögést a nyelve
érintésére. A szemei rám szegeződtek, olyan birtoklóan és éhesen, hogy ez
még jobban felizgatott.
Szorosan lehunytam a szemem, próbáltam kizárni, amit Matteo csinál, de
megnehezítette a dolgomat.
– Finom – mormolta, majd újból megnyalt. – Olyan jó ízed van, Gianna.
Minden nap nyalni akarlak.
Megmártotta a nyelvét a nyílásomban, mielőtt a hegyével leglágyabb
köröket rajzolt, hogy aztán újra belém hatoljon. Összepréseltem az ajkaimat,
hogy visszatartsak egy nyögést. A keze még jobban széttárta a lábaimat, majd
az ujjai óvatosan szétnyitották az alsó ajkaimat, hogy még jobban
hozzáférjen. A nyelve alig súrolt engem, olyan puha volt, hogy a lábujjaim
begörbültek az intenzív érzéstől.
– Tettetheted, hogy nem érzel semmit, Gianna, de a tested elárul téged.
A fenébe is, mintha nem tudnám.
– Egész idő alatt csukva fogod tartani a szemed? – kérdezte gúnyos
hangon.
A szemeim felpattantak, és ránéztem.
Felemelte a fejét az átkozott cápavigyorával, az állán csillogott a nedvem.
– Így már jobb – motyogta, mielőtt tekintetét visszaeresztette, és
hüvelykujjával könnyedén végigsimított a csiklómon. A nyelve
végigcsúszott a belső combomon, mielőtt könnyedén beleharapott volna.
Még több nedvesség gyűlt össze a lábaim között, és Matteo mosolya még
szélesebb lett.
– Látod, ezt szereted. – A hüvelykujját a redőim közé csúsztatta, majd az
ajkához emelte, és lenyalta róla a nedvemet. – Hmm. – Tudtam, hogy újra be
kellene csuknom a szemem, de ez lehetetlen volt. Ehelyett a könyökömre
támaszkodtam, hogy jobban lássam. Ez amúgy is veszett csata volt, akár ki
is élvezhetném teljes mértékben.
Matteo felvonta a szemöldökét.
– Emeljük a tétet? – Visszabukott, én pedig hátravetettem a fejem, és még
csak arra sem figyeltem, hogy visszafojtsam a nyögést. Bassza meg a hülye
fogadást és a hülye nyomkövetőt. A vádlijaim görcsölni kezdtek, és a
JustBook.fordítva
186
remegés szétterjedt az egész testemben, ahogy a gyönyör átkozottul átjárta a
testemet. Eszembe sem jutott, hogy elrejtsem az orgazmusomat. A pokolba,
esély se volt rá.
Felíveltem az ágyon, hagytam, hogy a gyönyör felemésszen. Hangos
kiáltások hagyták el az ajkaimat, és fékezés nélkül engedtem ki őket. Végül
levegőhöz jutottam. Matteo a könyökére támaszkodva tolta fel magát. Az
arckifejezése miatt megbántam a gyengeségemet.
– Talán egy orgazmus tényleg nem volt igazságos – mondta reszelős
hangon.
– Úgy gondolod? – suttogtam lélegzetvisszafojtva. – Mit szólnál egy
további fogadáshoz? Mindent vagy semmit?
– Figyelek.
– Ha sikerül elérnem, hogy elélvezz, akkor veszítesz, és nem kell újra
viselnem a nyomkövetőt. Ha nem sikerül, akkor tiltakozás nélkül
visszateszem azt az izét.
Matteo hátradőlt, és bemutatta kőkemény farkát. Előrehajoltam, és kihívó
tekintettel köré fontam az ujjaim.
– Szóval, mit mondasz?
– Miért kockáztatnám a vereséget, ha csak ugyanazt nyerhetem megint.
Megnyaltam az ajkaimat, és egyszer megszorítottam a farkát.
– Félsz a vereségtől? – ismételtem meg a korábbi szavait.
Ő kuncogott.
– Persze, hogy nem. A fogadás megtörtént. A kezedben vagyok.
– Feküdj le – parancsoltam, nem vesztegetve az időt. Ezt a fogadást
mindenképpen megnyerem.

M atteo

Hanyatt dőltem Gianna mellett, és keresztbe tettem a karjaimat a fejem

mögött. Gianna elég magabiztosnak tűnt. A farkam már attól kemény volt,
hogy kinyaltam, és valószínűleg azt hitte, hogy nem fogom sokáig bírni. Nem
ismert engem túl jól.
Letérdelt mellém, majd nagyon lassan lehajtotta a fejét, a szemei rám
tapadtak, kihívóan és kurva szexisen. Vajon tudta, hogy a tekintete mennyire
felizgatott? Már ettől a pillantástól is megrándult a farkam. Ujjait a farkam
JustBook.fordítva
187
töve köré fonta, és a nyelvét a hegye körül forgatta, mielőtt az egészet a
kibaszott forró szájába vette. Imádtam látni, ahogy a farkam eltűnik a
rózsaszín ajkai között. Amikor a torka hátsó részét elértem, majdnem
felnyögtem.
Gianna úgy mosolygott a farkam körül, mintha pontosan tudta volna, mit
csinál velem. Aztán dúdolni kezdett, és a rezgés egyenesen a golyóimig
hatolt.
– Bassza meg – morogtam, ami csak még jobban felbátorította. Fel-le
billegett a fejével, a szemét rám szegezte, és a lehető legjobban masszírozta
a golyóimat.
– Annyira jó vagy ebben – mondtam.
A szemét forgatta, és a fenébe is, ha ettől nem lett még szexibb. Vörös
haja a homlokára és az arcára tapadt, miközben mélyen a szájába vett.
Nem akartam örökké kitartani. Soha nem gondoltam, hogy ezt meg tudom
nyerni, igazából soha nem is akartam nyerni. Ebben a pillanatban csak arra
vágytam, hogy Gianna forró szájába élvezzek el. Kezemmel végigsimítottam
gyönyörű fürtjein. Az izmok megfeszültek a combjaimban, de leküzdöttem
az érzést. Túlságosan csodálatos volt ahhoz, hogy ilyen hamar vége legyen,
és Giannát ismerve lehet, hogy jó darabig várnom kell, mielőtt újabb szopást
kapok tőle. Úgy nézett ki, mint egy szexistennő. Baszd meg! Már régóta
szerettem volna így látni, kurvára álmodoztam róla. Megrántottam a
csípőmet, és éreztem, hogy a golyóim megfeszülnek. Gianna még erősebben
szopott. Nem mintha meggyőzésre lett volna szükségem. Csak arra vágytam,
hogy beleélvezzek. És akkor kurvára felrobbantam. Gianna nem húzódott
vissza. Baszd meg, még akkor is szopott, amikor a torkába lőttem az
ondómat. Egy hosszú nyögéssel hagytam, hogy a fejem hátraessen, és a
testem elernyedt. Ő felemelte a fejét, és széles mosollyal megtörölte a száját.
– Én nyertem.
Halkan felnevettem.
– Te nyertél. Gratulálok.
– Szóval soha többé nem kell viselnem a nyomkövetőt? – kérdezte egy
csipetnyi gyanakvással.
– Ez volt a fogadás.

JustBook.fordítva
188
 Nem mondtam el neki, hogy én éreztem magam az igazi nyertesnek. Soha
nem szerettem őt a nyomkövetővel látni, mindig is szentségtörésnek éreztem,
hogy így bezárják. Örültem, hogy többé nem fogja viselni, még akkor is, ha
ez azt jelentette, hogy szemmel kell tartanom, és hogy Luca most
valószínűleg megütne.

JustBook.fordítva
189
TIZENNYOLCADIK FEJEZET

G ianna

Másnap reggel, miután lezuhanyoztam és felöltöztem, élveztem az

újdonsült szabadságomat, még ha kicsi volt is. Matteo betartotta az ígéretét,
és a nyomkövetőt egy fiókba rejtette. Nem kellett viselnem azt a hülye izét,
legalábbis egyelőre. Kételkedtem benne, hogy akkor is betartaná az ígéretét,
ha újra megpróbálnék elmenekülni.
Mindketten elvesztettük a fogadást, mégis mindketten győztesnek éreztük
magunkat. Az élet Matteóval egy rejtély volt. Már a konyhapultnak dőlve
kávézott, amikor kijöttem a hálószobából. Olyan önelégült volt a mosolya,
hogy nehezen tudtam megállni, hogy ne tekerjem ki a nyakát. Magamhoz
vettem egy csészét, aztán szembe néztem vele.
– Érzel valaha megbánást vagy bűntudatot?
Matteo szemöldöke a homlokára szaladt.
– Megbánást?
– Igen, ismered azt az érzést, amit a normális emberek éreznek, amikor
valami rosszat tettek? – Kortyoltam egyet. Nem voltam biztos benne, miért
kérdezem, kivéve, hogy letöröljem az arcáról azt az idegesítő önelégültséget.
Matteo sokáig csak nézett rám, amíg nem bírtam tovább, és úgy tettem,
mintha tényleg érdekes lenne a kávém. Miért éreztem hirtelen bűntudatot,
amiért feltettem ezt a kérdést?
– Az én életemben kevés idő jut a bűntudatra és a megbánásra – mondta.
A hangja halk volt és humortalan; nem tudtam megállni, hogy fel ne nézzek,
próbáltam felmérni a hangulatát, de mint mindig, most is megnehezítette a
dolgomat.
– Szóval tényleg érzed néha?
– Alkalmanként. De már rég megtanultam, hogy nem okos dolog a múlton
rágódni. Inkább a jövőre koncentrálok.
Ezzel a szokásos bája visszakapcsolt. Felém lépett, letette a csészéjét a
pultra, és mellém támasztotta a karját.
– Megbántad valaha is, hogy elmenekültél?

JustBook.fordítva
190
 Kinyitottam a számat, hogy nemet mondjak, de valamiért haboztam. Ez a
pillanatnyi tétovázás volt a válasz, amire Matteónak szüksége volt.
– Miért?
– Mert emiatt valaki meghalt – mondtam halkan.
Már majdnem sikerült elfelejtenem Sidet és a szörnyű halálát, de most
hirtelen minden visszatért. Legszívesebben belerúgtam volna Matteóba,
amiért emlékeztetett erre. Különösen azért, mert rájöttem, hogy az élet, ami
elől menekültem, nem is volt olyan szörnyű, mint amilyennek hittem.
Matteo arckifejezése arról árulkodott, hogy leszarja, és ez nagyjából az
volt, amire számítottam.
– Kétségtelenül állíthatom, hogy nem érzek bűntudatot annak a fickónak
a halála miatt – motyogta. – Végigsimított az oldalamon. – Minden fickót
megöltem volna, aki hozzád ért. De mindketten tudjuk, hogy nem kell, mert
a rengeteg lehetőség ellenére jó kislány voltál.
Ahogy azt mondta, hogy „jó kislány”, felforrt a vérem. Még mindig
próbáltam kitalálni egy okos visszavágást, amikor a lift csengetett látogatót
jelezve. Matteo fölényes arckifejezéssel csípte meg az orrom hegyét, mielőtt
a lift felé ment. Nem tudtam elhinni.
Még mindig a hátát bámultam, amikor a liftajtó kinyílt, és Aria belépett a
lakásba. Éppen telefonált. Meglepetésemre Matteo beszállt a liftbe így
hagyva minket magunkra. Gyanítottam, hogy kívülről be tudja zárni a liftet,
így nem tudtam volna elmenni, hacsak ki nem ugrok az ablakon, és végzem
vérfoltként a lenti járdán.
– Kivel beszélsz? – kérdeztem Ariát, miközben felém tartott.
Rám mosolygott, és felém nyújtotta a telefont.
– Lily és Fabi beszélni akar veled, de apa megtiltotta nekik, hogy
felhívjanak, úgyhogy… – Elakadt a szava. Persze sejtettem valami hasonlót.
Apánk elég világosan megmondta, nem akarja, hogy többé a közelükben
legyek.
– Köszönöm – motyogtam Ariának, mielőtt elvettem tőle a telefont, és a
fülemhez szorítottam. – Lily? – A hangom remegett, és meg kellett
köszörülnöm a torkomat.

JustBook.fordítva
191
 – Oh, Gianna! Olyan szomorú voltam, amikor Apa nem engedte, hogy
elbúcsúzzak tőled. Könyörögtem neki, hogy beszélhessek veled, de nagyon
mérges lett, és most szobafogságban vagyok.
A szobafogság mindig is furcsa kifejezésnek tűnt a büntetésünkre.
Amúgy sem mehettünk sehova egyedül, így a szobafogság csak annyit
jelentett, hogy még többet kellett otthon maradnunk.
– Sajnálom – mondtam, és próbáltam visszatartani az apánk iránti
dühömet. Lilynek még mindig az ő uralma alatt kellett élnie. Nem kellett
volna miattam bajba kerülnie. Átsétáltam a nappaliba, és lehuppantam a
kanapéra. Aria leült mellém a szélére.
– Hogy megy a suli? – kérdeztem.
– Unalmas. De otthon még rosszabb. Amióta te és Aria elköltöztetek, már
semmi szórakoztató nem történik – motyogta Lily.
A szívem fájt érte. Lily mindig is ott volt nekem, és sokáig Aria is, de
Lilynek évekig kell túlélnie ilyen támogatás nélkül. Persze Fabi még mindig
ott van neki, de ő fiú volt, és hamarosan egészen más kihívásokkal kell
szembenéznie.
– Mi van Fabival?
– Púp a hátamon – mondta Lily. A háttérben hallottam, hogy az öcsém
mond valamit. – Te vagy az! – vágott vissza Lily. – Oh, fogd már be! Most
én jövök. Majd később beszélhetsz vele.
Kapálózás hangja hallatszott, majd Fabi hangja szólalt meg a fülemben.
– Gianna!
– Pszt, te dagadék – sziszegte Lily, nyilván visszavette a telefont. – Senki
sem tudhatja meg, hogy beszélünk vele. – Egy pillanatig csend volt, mintha
mindketten hangokra figyeltek volna, aztán Lily újra megszólalt. – Romero
ott van veled?
Felnevettem.
– Ezért telefonálsz? Azt hittem, tudni akarod, hogy vagyok – mondtam
megjátszottan sértett hangon.
– Persze, hogy tudni akarom, hogy vagy.
– Jól vagyok. – Úgy döntöttem, hogy nem kínzom tovább, és hozzátettem.
– És Romero nincs itt. – Ariára pillantottam, és ő azt suttogta, hogy „fent”. –
Ariánál van, és fontos maffiaügyeket beszél meg a férjeinkkel. – Szarkazmus
JustBook.fordítva
192
csöpögött a szavakból. – Akarod, hogy felmenjek, és megkérjem, hogy
beszéljen veled?
– Nem! –fakadt ki Lily. – Azt fogja hinni, hogy szerelmes vagyok belé.
– Nem vagy az?
Csend. Szegény Lily, nem volt szívem elmondani neki, hogy nincs rá
esély, hogy apa valaha is megengedné a húgom és egy egyszerű katona
közötti házasságot, különösen egy New York-ival. A szerelem egyszerűen
nem számított.
– Honnan tudom, hogy szerelmes vagyok? – suttogta Lily egy idő után.
Igen, honnan? Nem voltam szerelmes sem Sidbe, sem másba. Nem
voltam szerelmes Matteóba.
Ugye?
– Nem tudom – vallottam be.
– Nem vagy szerelmes Matteóba?
– Miért gondolod, hogy az vagyok? Elszöktem, emlékszel?
– De most már házas vagy.
– A házasság nem egyenlő a szerelemmel.
– Aria számára igen – mondta Lily. A tekintetem Ariára siklott, aki
homlokát ráncolva nézett rám.
– Igazad van. Akkor talán őt kéne megkérdezned. – Mielőtt Lily még egy
szót is szólhatott volna, átadtam a telefont Ariának. – Lily tudni akarja,
milyen érzés szerelmesnek lenni.
Aria elvette tőlem a telefont, kék szemei tele voltak aggodalommal. Egy
pillanatig hallgatta Lilyt, mielőtt azt mondta: – Ezt nehéz szavakba önteni. A
szerelem az, amikor biztonságban érzed magad valaki karjaiban, amikor ő az
első, akit reggel látni akarsz, a szerelem az önfeladás. Megkockáztatod, hogy
megsérülsz, de nem érdekel. Hajlandó vagy átadni valakinek a hatalmat,
hogy összetörje a szívedet. A szerelem az, amikor valakit a legrosszabbkor
látsz is meg, meglátod benne a jót, a szerelem azt jelenti, hogy valaki
tökéletes számodra a tökéletlensége ellenére is. – Elhallgatott, a tekintete a
távolba révedt.
Nem kellett kérdeznem; tudtam, hogy kire gondol. Nagyot nyeltem. Soha
nem tudtam volna kimondani, amit Aria az imént mondott. Akaratlanul is
Matteo pimasz vigyorának képe villant fel az agyamban. Határozottan a
JustBook.fordítva
193
legrosszabb formájában láttam őt azon a napon, amikor megkínozta az
oroszokat.
– De honnan tudom, hogy mikor vagyok szerelmes? – hallottam Lily
nyöszörgését a telefonon keresztül.
Igen, honnan?
– Ez egy fokozatos folyamat. Nem igazán tudom, hogy pontosan mikor
kezdtem el szeretni Lucát. Sokáig azt hittem, hogy gyűlölöm őt.
Hirtelen nyugtalanul talpra ugrottam. Nem éreztem jól magam ettől a
témától. Összeszorult tőle a mellkasom, furcsa módon pánikba estem. A
konyhába siettem, és főztem magamnak még egy csésze kávét. Néhány korty
után visszatértem Ariához, aki kérdő pillantást vetett rám. Magyarázatként
felemeltem a csészémet.
– Tessék – mondta, és visszanyújtotta nekem a telefont.
– Szóval, mi újság még? – kérdeztem könnyedén.
Gyakorlatilag hallottam, ahogy Lily forgatja a szemét.
– Eljössz a karácsonyi bulinkra?
Kinyitottam a számat, hogy igent mondjak, mert mindig is ott voltam,
aztán rájöttem, hogy valószínűleg már nem vagyok kívánatos.
– Nem is tudom. A dolgok mostanában nehezen mennek.
– Úgy érted, hogy Apa nem akarja, hogy gyere.
– Az egyetlen ok, amiért el akarok menni, az te és Fabi vagytok. Senki
más nem érdekel. És talán te és Fabi meglátogathatjátok New Yorkot az
újévben.
Lily hallgatott.
– Apa azt mondta, hogy soha többé nem engedi, hogy New Yorkba
menjünk azok után, amit tettél.
Ennek nem kellett volna annyira megdöbbentenie, mint amennyire tette.
Persze, hogy nem engedte volna el Lilyt a szeme elől. Nem kockáztathatta,
hogy még egy lánya ribanccá váljon.
– Majd kitalálunk valamit. Megkérdezem Matteót, hogy Chicagóba
megyünk-e.
Újra szembenézni Apámmal volt az utolsó dolog, amit akartam. Ha
rajtam múlna soha többé nem tettem volna be a lábam Chicagóba, de a
gondolat, hogy soha többé nem láthatom Fabit és Lilyt, még rosszabb volt.
JustBook.fordítva
194
 – Megígéred?
– Megígérem – mondtam. – Most pedig add ide Fabit, mielőtt Apa rájön,
hogy velem beszélsz, és nem Ariával.
– Szia – szólt bele Fabi.
– Fogadok, hogy még két centit nőttél, mióta utoljára láttalak.
– Ha megnövök, legalább száznyolcvan centi magas leszek – mondta
büszkén.
– Legalább egy-kilencven. Valószínűleg magasabb leszel, mint Luca.
– Az nagyon király lenne. Mindenkit megverhetnék. Mindenkinek
kedvesnek és tisztelettudónak kellene lennie velem.
Mosolyogtam. Hamarosan úgyis ezt tennék az emberek. Az aranyos fiút
egy kegyetlen gyilkos váltja majd fel.
– Az király lenne – értettem egyet. – Szóval, van valami új késed?
Fabinak hatalmas késgyűjteménye volt. Nagyobb késgyűjteménye, mint
amilyet egy tízévesnek kellene tartania. Apánk természetesen támogatta az
öcsém fegyverek iránti rajongását.
– Nem – mondta Fabi duzzogva. – Apa haragszik rám.
– Miattam?
Fabi először nem szólt semmit, de tudtam, hogy megvonja a vállát, azon
az aranyos módon.
– Nem tetszik, ahogy kiabált veled.
– Nekem sem tetszik, de meg kell próbálnod nem túl gyakran feldühíteni
Apát, Fabi. Nem akarom, hogy megbüntessen.
Most, hogy nem álltam rendelkezésre Apánk kedvenc bokszzsákjaként,
aggódtam, hogy Fabi viseli majd a haragja súlyát.
– Oké – mondta. – Hiányzol.
– Te is hiányzol.
Letettük a kagylót, és én visszanyújtottam a telefont Ariának.
– Jól vagy? – kérdezte.
Félszegen bólintottam.
– A buli jövő hétvégén lesz, ugye?
– Igen.
– Gondolom nem vagyok meghívva?
Aria grimaszolt.
JustBook.fordítva
195
 – Még Luca és én sem vagyunk biztosak benne, hogy mennünk kellene.
– Miért?
– A dolgok most nagyon rosszul állnak. Lucának elég baja van New
Yorkban. És nem akar ráadásul Dante Cavallaróval vagy Apával is
foglalkozni.
– Fabi és Lily nagyon szomorúak lesznek, ha nem mész.
– Tudom – mondta Aria sóhajtva, és a háttámlának dőlt. – Ezt mondtam
én is Lucának. Még azt is felvetettem, hogy átrepülhetnék egyedül
Romeróval, hogy Luca elintézhesse az itteni ügyeket.
– Hadd találjam ki. Utálta ezt az ötletet.
Aria felnevetett.
– Igen. Nem bízik a Szervezetben, és nem engedi, hogy nélküle menjek
oda.
– Valahogy egyet kell értenem vele. Bárcsak együtt mehetnénk.
– Talán jövőre. Apa aligha tud örökké haragudni rád.
– Apa még akkor is haragudni fog rám, amikor a pokolban fog égni.

***
Ahogy az várható volt, nem hívtak meg a családom karácsonyi partijára.
Hivatalosan Apám nem tagadhatta volna meg tőlem a belépést, mint Matteo
felesége, de ez nem csak nagyon kínos lett volna, de Matteo azt sem akarta
megkockáztatni, hogy ilyen hamar visszavigyen Chicagóba. Aznap este,
miután a testem ismét győzött az agyam felett, és engedett Matteo bájainak,
meztelenül feküdtem a karjaiban, a mellkasa a hátamhoz szorítva. Nem
tudtam, miért mindig a karjaiban aludtam el, és ami még rosszabb, miért
vágytam néha napközben is a közelségére. Eddig legalább a második
gondolatnak sikerült ellenállnom.
– Vajon látom még valaha Fabit és Lilyt? – suttogtam a csendbe.
Matteo karjai szorosabban fonódtak a derekam köré. – Ha a Cosa
Nostrához tartoznának, Luca tehetne valamit, de apádnak csak Cavallaróra
kell hallgatnia.
– Tudom – mondtam szinte dühösen. Tudtam, hogyan működnek a
dolgok a mi világunkban. – De nem hívhatnánk meg a családomat

JustBook.fordítva
196
valamilyen összejövetelre? Apám nem utasítana vissza egy közvetlen
meghívást, igaz?
Matteo feltámasztotta magát, és az arcomba bámult.
– Apád biztosan eleget tenne a meghívásnak, de a húgodat és az öcsédet
nem kellene magával hoznia. Sok férfi biztonsági okokból kihagyja a
családját.
Bólintottam.
Matteo sokáig nézett engem, és ettől egészen másképp kezdtem
meztelennek érezni magam. Rávetettem egy pillantást.
– Mi az?
– Luca nagyon meggyőző. Talán megkérheti apádat, hogy engedélyezze
Liliana és Fabiano látogatását karácsony után. Apád a saját őrségét is
küldhetné velük, ha nem bízik bennünk.
– Miért tenne Luca ilyet? Őt és Ariát még mindig szívesen látják
Chicagóban.
– Ha megkérem Lucát, meg fogja tenni.
– És miért kéne megkérned? Nem vagy már így is elég bajban Bardoni és
a nyomkövetőm miatt?
Matteo az ujja köré csavarta egy tincsemet.
– Megtenném érted. A feleségem vagy, és boldoggá akarlak tenni.
A mosolya kötekedő volt, mégis őszintén hangzott, amit mondott.
A szívem veszélyesen kalapált, és újabb pánik tört rám. Mi történt? A
saját érzelmeimtől való félelem kerekedett felül rajtam.
– Ha tényleg törődsz velem, és boldognak akarsz látni, akkor engedj el.
Mindig is csak szabadságot és normális életet akartam.
Abban a pillanatban, hogy a szavak elhagyták a számat, rájöttem, hogy
nem vagyok biztos benne, hogy még mindig az igazságot mondom.
Matteo arckifejezése elhallgattatott, valami kemény és hideg telepedett a
szemébe. Visszafeküdt, és leoltotta a villanyt. Majdnem bocsánatot kértem,
és utána nyúltam.
Ajka a fülemet súrolta.
– Akkor gondolom ez azt jelenti, hogy nem érdekel eléggé. Mert
elengedni téged? Ez az egyetlen dolog, amit soha nem fogok megtenni.

JustBook.fordítva
197
 ***
Ezt a beszélgetést követően az interakcióink a következő napokban ismét
a szexre korlátozódtak. Meglepetésemre hiányzott a viccelődésünk. Még
Matteo ostoba pimaszsága és az az idegesítő cápavigyor is, de leginkább az
hiányzott, hogy úgy aludjak el, hogy az ujjai a belső alkarom puha bőrét
simogatják.
A karácsonyi időszak határozottan a saját személyes rémálmommá
kezdett válni. Matteót és engem még három partira hívtak meg, mindegyiket
vagy magas rangú maffiózók, vagy a maffiával szoros kapcsolatban álló
üzletemberek rendezték. Mindegyikük túl fontos ahhoz, hogy megsértsem
őket azzal, hogy nem veszek részt rajta. Nagyon reméltem, hogy Matteo nem
öl meg több vendéglátót. A Bardoni-botrány eddig következmény nélkül
maradt, de még mindig nem voltam teljesen biztos benne, hogy ez így is
marad. Egy ponton az emberek kétségtelenül gyanakodni fognak.
Most, hogy már nem viseltem nyomkövetőt, Sandro volt az árnyékom, és
amikor Ariával együtt mentünk valahová, Romero is mindig ott volt.
Nevetséges volt. Még technikai eszköz nélkül is az életem minden aspektusa
kicsúszott az irányításom alól. Boldog házasság, francokat.
Megigazítottam egy kósza tincset, ami kiesett a frizurámból, és
végigsimítottam a kezemmel az új ruhámon. Mivel minden társadalmi
esemény a jövőmre nézve fenyegetett, Aria és én egy újabb nagy
bevásárlókörutat tettünk. Kezdtem úgy érezni magam, mint azok a trófea
maffiafeleségek, akiket egész életemben megvetettem. A vásárlás, a
társasági események és a férjük ágyának melegítése volt az egész világuk, és
az enyém is. A tükörképemre bámultam. Még teljesen úgy is néztem ki, mint
egy trófeafeleség, a hajam elegáns feltűzött frizurával és a gyönyörű,
sötétzöld koktélruhával, amely körbe ölelte az idomaimat. Még a hatalmas
jegygyűrűm és a gyémántnyaklánc is trófeafeleségnek kiáltott. Minden
önuralmamra szükség volt, hogy ne tépjem le a ruhát a testemről, és ne
vágjam le a hajamat. Hogy válhattam azzá, amit oly sokáig gyűlöltem? És
hogyan lehettem ezzel rendben?
– Itt van Aria és Luca – kiáltotta Matteo. – Mennünk kell.
Ez több volt, mint amit a hálószobán kívül mondott nekem azóta az
éjszaka óta. Sóhajtva elfordultam a tükörtől, és a nappali felé vettem az
JustBook.fordítva
198
irányt, ahol Aria, Luca és Matteo vártak. Matteo csodálatosan nézett ki a
karcsúsított szabású fekete öltönyben, fehér ingben és fekete nyakkendőben.
Annyira közhelyes maffiózó volt, de könnyűszerrel hozta. Ez az ember
mindig jól nézett ki. A tekintete gyorsan végigpásztázta a ruhámat, és a
testem ismerős borzongással válaszolt. Olvastam már az ilyen tekintetekről,
amelyek olyanok voltak, mint a szex, de mindig is városi legendának
tartottam őket. De neki ez a tekintet megvolt.
Az arcom sem rezzent meg, ahogy feléjük sétáltam. Aria egy jelenés volt
a sötétvörös ruhájában és az aranyszínű fürtjeivel. Régebben gyakran
éreztem úgy, hogy sosem vehetem fel vele a versenyt, de rájöttem, hogy nem
is kell. Luca hasonló öltönyben tornyosult a nővérem fölé, mint Matteo, de
ez semmit sem váltott ki belőlem. Megálltam a férjem mellett, és a keze
azonnal a csípőmre vándorolt. Észrevette egyáltalán, hogy milyen birtoklóak
ezek az apró gesztusok? Régebben az első reakcióm rájuk a bosszúság lett
volna, amit egy visszautasítás követett, de most szinte természetesnek tűnt.
Nem voltam benne biztos, hogy miért van ez így, miért formálódtam olyan
könnyen abba az életbe, amelyet már a születésem előtt szántak nekem.
Egyesek valószínűleg a sorsban vagy a hitben keresnének magyarázatot. Én
soha nem tartottam egyik lehetőséget sem elfogadhatónak. Nem tetszett az a
gondolat, hogy valami nagyobb külső dolog irányítja, hogy ki vagyok és
hogyan alakul az életem.
– Hé, merre jársz? – kérdezte Matteo, és enyhén megszorította a csípőmet.
Pislogtam, és ráfókuszáltam. Észre sem vettem, hogy beléptünk a liftbe.
Megráztam a fejem.
– Végiggondolom, hogy ez az este milyen rosszul végződhet – hazudtam.
– Amíg Matteo a tokjában tartja a kését, te pedig kordában tartod a szádat,
addig mindennek simán kell mennie – motyogta Luca, Matteóra és rám
meredve. – A ma este fontos. A jelenlévő üzletemberek közül többen is
nyomás alatt állnak az oroszok részéről. Demonstrálni akarom az erőnket, és
jó benyomást kelteni. Még jobb lenne, ha sikerülne nem megbántani a
feleségeket.
– Miért én? Mi van Ariával?
– Aria tudja, hogyan kell viselkedni. Ő a tökéletes hölgy, míg te minden
vagy, csak az nem.
JustBook.fordítva
199
 Aria megérintette Luca mellkasát.
– Légy kedves a húgommal.
– Nem vagyok mindenkivel udvariatlan. Csak azokkal, akiket nem
kedvelek – mondtam élesen.
– Vagyis mindenkivel, aki ott lesz a partin – vágott közbe Matteo. –
Elviselhetetlenek, hidd el nekem.
Vigyort váltottunk, aztán mintha eszünkbe jutott volna a néhány nappal
ezelőtti „afféle veszekedésünk”, elfordultunk egymástól. Láttam, ahogy
Luca Aria felé vetett egyet azokból a titkos pillantásokból, amelyeket mindig
megosztottak egymással.
– Csak viselkedjetek – mondta Luca. – Mindketten. Mintha Isten küldött
volna titeket hozzám, hogy próbára tegyétek a türelmemet.
Aria kuncogott, és könnyedén megütötte Luca vállát, de a szeme
csillogott az imádattól. Vajon fogok én valaha is így nézni valakire? Nem
tudtam, hogy akartam-e. Úgy tűnt, mintha mindenki előtt felfedné a lelkét,
és még csak nem is bánta.
Együtt léptünk ki a liftből a jéghideg parkolóházba. Megborzongtam.
Nem hoztam magammal kabátot, mert csak a lifttől a kocsiig kellett
gyalogolnom, majd a kocsitól oda, ahol a parti zajlott, de most már
megbántam. Végül is december közepe volt. Egy hónap telt el azóta, hogy
Matteo elkapott. Néha nehéz volt elhinni, hogy már ennyi idő eltelt.
Matteo elengedett, levette a zakóját, és a vállamra terítette. Melegsége és
az illata beborított, és azon kaptam magam, hogy mély lélegzetet veszek.
– Köszönöm – mondtam félig zavarban.
Luca ugyanezt tette Ariával is, dacára, hogy rövid volt az út a kocsihoz.
Aria és én Matteo Porsche Cayenne-jének hátsó ülésére telepedtünk, míg
Luca és Matteo elöl ültek. Úgy tűnt, a férfiak már nem aggódtak amiatt, hogy
megpróbálok kiugrani a haladó autóból, hogy elmeneküljek. Talán ők is
észrevették, milyen könnyen beilleszkedtem.
Aria odahajolt, hogy a fülembe súgjon.
– Tudom, hogy nem akarod látni, de te és Matteo olyanok vagytok, mint
akiket egymásnak teremtettek.
Vetettem rá egy pillantást, nem törődve azzal, hogy a pulzusom
felgyorsult egy olyan érzelemtől, amire nem is akartam gondolni.
JustBook.fordítva
200
 – Ne is kezdd el.
Aria vállat vont.
– Ez az igazság. És ő tényleg próbálkozik. Nem tökéletesek, de próbálnak
jók lenni hozzánk. Nem tűnsz boldogtalannak.
Nem voltam éppen boldogtalan, de ezt próbáltam Aria állandó
jelenlétének tulajdonítani az új életemben. Ez volt a kényelmes magyarázat.
Nem szóltam semmit, nem tudtam kitalálni egy szellemes választ, ami nem
hangzott volna teljesen koholmánynak.
Ezután csendben ültünk, mégis úgy éreztem, hogy a hallgatásom sokkal
inkább válasz, mint amennyire szerettem volna. Tulajdonképpen
megkönnyebbültem, amikor végre megálltunk egy luxus apartmanház előtt,
amely nem különbözött attól, amelyben Matteo és én laktunk. Egy portás
sietett a kocsink felé, és kinyitotta az ajtót. Még jó, hogy nem látta, hogy
Luca és Matteo is a fegyverük után nyúlt, mindig támadásra készen
Megköszöntem a fickónak, aki alig nézett ki velem egykorúnak, és
kiszálltam. Aria gyorsan követett. Visszaadtuk a zakókat a férjeinknek,
mielőtt besétáltunk a fényesen kivilágított előcsarnokba. Egy másik portás
várt a lift mellett, és megnyomta nekünk a megfelelő gombot.
Miközben a legfelső emelet felé haladtunk, Matteo közel hajolt hozzám,
és azt mormolta: – Ne felejts el viselkedni.
Rám kacsintott, amikor visszahúzódott, és tudtam, hogy bajban leszünk.
Matteo arckifejezése azt ígérte, hogy egyáltalán nem áll szándékában ma este
jól viselkedni.
A parti hatalmas, egy a városra néző tetőtéri lakosztályban zajlott. Nem
volt olyan nagy, mint Lucáé, de mindenképpen mutatós volt. A falakat
Picasso, Warhol és Miró rajzai borították, mindegyik eredeti, és volt egy
olyan érzésem, hogy a bútorok is ugyanolyan hivalkodóak, de mindent
eltávolítottak, hogy két hosszú, nyolcvan vendéget kiszolgáló asztal,
valamint egy tucat bárasztal is elférjen a teremben, ahol a vendégek
elvegyülhettek a vacsora előtt.
A zajszint a lakosztály mérete ellenére is nyomasztó volt, és a
dekorációban semmi karácsonyi nem volt, kivéve egy absztrakt, üvegből
készült jászolt a kandallópárkányon és egy még absztraktabb üveg

JustBook.fordítva
201
karácsonyfát az egyik sarokban. Aria és én egymásra néztünk, és majdnem
nevetésben törtünk ki.
A hangulatom abban a pillanatban romlott meg, amikor a házigazda és a
háziasszony, egy középkorú házaspár, akik még a fájuknál is hamisabbnak
tűntek, odajöttek hozzánk. Vártam az undorodó arckifejezést amikor rám
néznek, de a nő ugyanúgy mosolygott rám és Ariára.
A háziasszony, aki Miriamként mutatkozott be, gyakorlatilag rám
sugárzott, bár ez szinte ijesztőnek tűnt, mert az arca megfagyott a túl sok
botox-kezeléstől.
– Biztos te vagy a gyönyörű új menyasszony – mondta, és mindkét
arcomra adott egy puszit.
– Igen, köszönöm – mondtam döbbenten.
Zavart pillantást vetettem Matteóra. Biztosan értette, mert felém hajolt,
miközben a házigazda és a háziasszony Lucához és Ariához beszélt.
– Nem tartoznak a mi kultúránkhoz. Leszarják a mi szabályainkat és
erkölcseinket – suttogta Matteo.
A háziasszony visszafordult hozzánk.
– A vacsora harminc perc múlva kezdődik. De kérem, szolgálják ki
magukat a finom előételekkel és pezsgővel.
Furcsa francia akcentussal ejtette ki a pezsgőt, amitől majdnem megint
elnevettem magam, de összeszedtem magam, és inkább udvariasan
elmosolyodtam. A nő kedves volt hozzám, úgyhogy ennek megfelelően
kellett viselkednem, még akkor is, ha Luca szerint képtelen voltam a
kedvességre.
Körbepillantottam, és csak egy ismerős párt pillantottam meg, akikről
feltételeztem, hogy a maffiához tartozhatnak, különben nem ismertem volna
fel őket. Ettől eltekintve boldogan vettek körül minket idegenek, akik nem
neveztek ribancnak az orruk alatt, vagy nem néztek le. Ez egy valódi
társadalmi esemény volt, amin normális emberek, nos, normális gazdag
emberek vettek részt. Ellazultam. Talán ez nem is lesz olyan rossz.
– Gyere. Igyunk egy kis pezsgőt. Szükségünk lesz rá, hogy átvészeljük az
unalmat – mondta Matteo. Luca egy fintort vágott erre, de Matteo csak
vigyorgott, és egy üres bárasztal felé vezetett. Megragadtam egy poharat, és
nagyot kortyoltam belőle. Ez volt az egyetlen jó dolog abban, hogy a mi
JustBook.fordítva
202
világunkban éltem: senkit sem érdekelt, hogy nagykorú vagyok-e ahhoz,
hogy igyak. A buborékok kellemesen csiklandozták a nyelvemet. Régen volt
már, hogy jó pezsgőt ittam. Utoljára Aria esküvőjén.
Matteo elvigyorodott.
– Mi az? – kérdeztem, miközben ellenőriztem a ruhámat, hogy nincs-e
rajta folt.
– Úgy nézel ki, mint egy kifinomult hölgy.
– Nem vagyok kifinomult hölgy – mondtam gyorsan, és már éppen egy
újabb kortyot akartam inni a pezsgőből, de megálltam, amikor a pereme az
ajkamhoz ért. Egy pillantással letettem a poharat. – Nem vagyok az.
– Nem is mondtam, hogy az vagy. Csak arra mutattam rá, hogy úgy nézel
ki.
Igaza volt. Beilleszkedtem, ami visszavitt a korábbi problémámhoz.
Miért lettem napról napra egyre inkább trófeafeleség? Egy nagy kortyban
lehúztam a maradék pezsgőmet, egyáltalán nem hölgyhöz méltóan, amivel
megnevettettem Matteót, és én sem tudtam megállni, hogy ne nevessek. Jó
érzés volt vele nevetni, és még jobb volt látni, ahogy a vidámság elűzi a
szeméből a sötétség egy részét.
Miriam szólt, hogy mindenki foglaljon helyet az asztaloknál, és megkért
minket, hogy üljünk le mellé a többi fontos vendéggel együtt. Sajnos Ariának
velem szemben kellett ülnie, így még beszélgetni sem tudtam vele abban az
esetben, ha unatkoznék. Matteo és egy számomra ismeretlen nő közé
ékelődtem. Szerencsére az első fogást szinte azonnal felszolgálták. Miriam,
valamint a körülöttünk lévő többi nő amúgy is inkább Ariára volt kíváncsi,
valószínűleg azért, mert Luca felesége volt, és tudta, hogyan kell rendesen
csevegni.
Hirtelen Matteo kezét éreztem a térdemen. Ránéztem, de ő éppen Luca és
a házigazda beszélgetésébe merült bele. Újabb falatot vettem be a számba a
Carpacciómból, de félúton megálltam, amikor a keze feljebb kezdett csúszni,
a harisnyatartóm csipkés széléhez. El kellett fojtanom egy kis borzongást az
érzéstől, amit könnyed érintése küldött egyenesen a középpontomba.
Összeszorítottam a lábaimat, és megpróbáltam arra a beszélgetésre
koncentrálni, amit Aria a többi nővel folytatott. Matteo ajkának sarkai

JustBook.fordítva
203
megrándultak reakcióként. Persze ezzel még nem volt vége. Mikor volt
valaha is?
Matteo ujjai a lábam közé csúsztak, annak ellenére, hogy megpróbáltam
kizárni, az ujjbegyei a bugyim széle alá csúsztak, és könnyedén
végigsimítottak a lábam és puncim közötti részen. A pohár után nyúltam, és
mélyet kortyoltam a borból.
– Mit gondolsz, Gianna? Érdekelne téged? – kérdezte a háziasszony
Miriam. A szemöldöke felhúzódott, de a sok botox miatt az arca többi része
statikus volt, és az arckifejezése enyhe unalomról árulkodott.
A tekintetem Ariára siklott, remélve, hogy segít nekem. Fogalmam sem
volt, miről beszél Miriam. Matteo ujjai teljesen elterelték a figyelmemet.
– Tudom, hogy szereted a modern művészetet, és nem könnyű eljutni egy
privát túrára a Guggenheimban. Biztos vagyok benne, hogy Matteo tudna
nélkülözni téged néhány órára – mondta Aria jelentőségteljes pillantással.
Meg tudtam volna csókolni. Mindig megmentette a napot.
– Igen, szívesen...
Matteo ujjai az alsó ajkaim közé csúsztak, gyengéden szétfeszítette őket,
a hülye szemétláda. Még mindig Lucával és a többi férfival beszélgetett,
mintha semmi érdekes nem történt volna az asztal alatt.
Aria és a többi nő várakozóan figyeltek engem. Megköszörültem a
torkomat, és erősen belerúgtam Matteo lábába, mielőtt megszólaltam.
– Szívesen elfogadnám az ajánlatodat. – Lehettem volna ennél
kifinomultabb? Trófeafeleség, teljes mértékben.
Matteo ujja végigvándorolt a puncimon, amíg el nem érte a csiklómat,
ahol apró köröket kezdett rajzolni. Összepréseltem az ajkaimat, hogy ne
csússzon ki belőlem egy nyögés. Szerencsére Miriam újabb monológba
kezdett egy karibi utazásról, és én megint úgy tettem, mintha figyelnék. Csak
Aria vetett rám időnként egy-egy furcsa pillantást, mintha azt hitte volna,
hogy talán nem érzem jól magam.
Ha tudná. A pincérek a főfogással léptek be a terembe, de ez aligha
érdekelt.
Anélkül, hogy szándékomban állt volna, kicsit jobban szétnyitottam a
lábaimat, így nagyobb teret kapott, hogy felfedezzen. Ujjai fel-le csúsztak,
ingerelve a nyílásomat, mielőtt visszatértek lüktető csiklómhoz.
JustBook.fordítva
204
Megmarkoltam a borospoharamat. Nem lepett volna meg, ha kettétörik a
szorításomtól. A légzésem felszínes volt. Matteo folytatta a lassú ritmust,
egyre közelebb és közelebb vitt a felszabaduláshoz. El kellett volna löknöm
a kezét, meg kellett volna állítanom ezt az őrületet, mielőtt életem
legkínosabb éjszakájává válik a mai, de a szükség eluralkodott rajtam, és
elűzte az értelem minden jelét. Néhány falat borjúhús után letettem a
villámat. Csak egy dologra voltam éhes.
Matteo belém csúsztatta az ujját, és alig tudtam visszafojtani a
nyöszörgést. Olyan közel voltam. Tudnék egyáltalán csendben maradni?
De már nem érdekelt. Matteo még mindig nem nézett rám. Ehelyett
teljesen a beszélgetésre koncentrált, vagy legalábbis úgy tett, mintha így
lenne. Gyűlöltem őt a színészi tehetségéért. Egyre közelebb és közelebb vitt,
nem sietett. Istenem, ez volt a legfinomabb kínzás.
Ügyes ujjai lényem egész központjává váltak, amíg hirtelen,
figyelmeztetés nélkül el nem húzta őket. Megdöbbenve bámultam rá, és csak
akkor vettem észre, hogy a pincérek visszatértek a desszertünkkel, a
csokoládéhabbal. Matteo vigyorogva nézett rám.
Le akartam tépni a ruháit, és végig csinálni vele ugyanezt, a szakadék
szélére vinni, csak hogy megtagadjam tőle a felszabadulást. Matteo
belemártotta az egyik ujját a mousse-ba, méghozzá azt, amellyel bennem
volt, és a szájába csúsztatta, majd tisztára nyalta.
– Hm. Finom.
A testem izzott a vágytól, de abban a pillanatban legszívesebben
belenyomtam volna Matteo arcát a hülye habba. Felvette a kanalát, és
nyugodtan elkezdett enni. Aria kérdő pillantást vetett rám, amikor nem
mozdultam.
Kicsit túlságosan erősen fogtam a saját kanalamat, és megkóstoltam a
habot. Finom volt, krémes és nagyon csokoládés, de most csak Matteo ujjaira
emlékeztetett, és arra, amit pillanatokkal korábban tettek. Ezt a játékot ketten
is játszhatták. Miután végeztem a desszertemmel, becsúsztattam a kezem az
asztal alá, és Matteo lábai közé nyúltam. Már kemény volt, és ez a tudat még
jobban felizgatott. Megfordult a fejemben, hogy Matteo ingerlése helyett
magamat simogatom, de elvetettem a gondolatot. Ha meg akartam nyerni ezt
a játékot, játszanom kellett. Ujjaim az erekciója köré zárultak. Halkan
JustBook.fordítva
205
beszívta a levegőt, mielőtt a szeme találkozott az enyémmel, és a szája egyik
sarka megemelkedett. Megmasszíroztam a nadrágja szövetén keresztül,
éreztem, hogy még keményebbé és nagyobbá válik. Sajnos a saját testem is
reagált.
Matteo egy vele szemben ülő idősebb férfi felé fordította a fejét, aki feltett
neki egy kérdést, én pedig kihasználtam a pillanatot, hogy megtaláljam a
hegyét, és elkezdtem dörzsölni azt. Neki könnyebb dolga volt. Neki nem volt
annyi akadály az ujjai előtt, de ahogy a makkon dolgoztam, az állkapcsa
szorításából láttam, hogy nem teljesen érintetlen. És nem úgy, mint nekem,
neki nehéz lenne elrejtenie az izgalmát, ha felállna, és még nehezebb lenne,
ha a nadrágjába élvezne. A gondolatra elmosolyodtam.
Aria felém hajolt az asztal felett. Nagyon reméltem, hogy nem vesz észre
semmit.
– Mi bajod? Furcsán viselkedsz – suttogta.
Megráztam a fejem, és azt mormoltam, hogy „később”, de a kezem nem
hagyta abba a munkáját az asztal alatt. Reméltem, hogy Matteo közeledik.
Nehéz volt megmondani. Elfordította tőlem az arcát, és igazából összefüggő
beszélgetést folytatott az öreggel. Kicsit erősebben szorítottam, kezdtem
bosszankodni, és végül újabb, bár csekély reakciót kaptam. Matteo rövid
időre megfeszült, de aztán láthatóan kényszerítette magát, hogy
megnyugodjon. Legszívesebben sikítottam volna a frusztrációtól.
Már éppen újra szorítani akartam, még erősebben, amikor a keze
megtalálta az enyémet az asztal alatt, és elrántotta. Belekapaszkodtam volna
az erekciójába, ha nem aggódtam volna, hogy megsebzem. Még ha soha nem
is vallanám be senkinek, imádtam Matteo farkát, és különösen azokat a
dolgokat, amiket tudott vele csinálni. Megkockáztattam rá egy pillantást, és
találkozott a tekintetünk. Éhség volt benne, de volt benne valami más is,
valami, amitől legszívesebben futásnak eredtem volna, mert volt egy olyan
érzésem, hogy tudom, mi az, és egészen biztos voltam benne, hogy én is
kezdem ugyanezt érezni. Kicsavartam a kezemet a szorításából, hátralöktem
a székemet, és kiegyenesedtem.
Apró mosollyal mondtam a vendégeknek: – Elnézést.
Anélkül, hogy még egy pillantást vetettem volna Matteóra, egyenesen
arrafelé indultam, ahol reményeim szerint megtalálom a mosdókat.
JustBook.fordítva
206
 Minden önuralmamra szükség volt, hogy ne szaladjak végig a hosszú
folyosón. Amikor beléptem a mosdóba, kifújam a lélegzetem. Az arcom
kipirult, de nem annyira, hogy bárki gyanút fogjon. Legalábbis reméltem.
Megmarkoltam a mosdókagyló szélét, és összeszorítottam a szemem. A
szívem a mellkasomnak csapódott. Hirtelen valaki megragadta a csípőmet.
A szemem felpattant, és a tükörbe bámultam. Matteo tornyosult fölém,
tekintete gyakorlatilag égett a vágytól. A csípőjét a fenekemhez szorította.
– Túl korán mentél el. – A keze a ruhám alá csúszott, miközben a másik
keze lehúzta a cipzárját.
– Mit csinálsz? – sziszegtem az ajtó felé pillantva. – Mi van, ha valaki
bejön?
– Kit érdekel? Hadd kapják meg életük műsorát. Valószínűleg évek óta
nem láthattak ezek a ribancok faszt.
Félre húzta a bugyimat, és két ujját belém nyomta. Kinyomtam a
fenekemet, hogy jobban hozzám férjen. Úgy tűnt, a testem magától
cselekszik, még akkor is, mikor az agyam azt kiabálta, hogy lökjem el
magamtól.
– Matteo – ziháltam. – Zárd be azt a kurva ajtót.
Ujjait ínycsiklandóan lassú ritmusban mozgatta ki és be. A csípőm vele
mozdult, mélyebbre kényszerítve az ujjait.
– Tényleg azt akarod, hogy megálljak, hogy bezárjam a kibaszott ajtót? –
Végignyalta a gerincemet a ruhám szélétől egészen a hajvonalamig, aztán a
tekintetünk találkozott a tükörben. Megborzongtam. Újra belém hatolt az
ujjaival, és elért arra az édes pontra. A tekintete belém fúródott, mintha
megpróbálta volna feltárni a legsötétebb, legmélyebb titkaimat. A szívem
összeszorult, és tudtam, hogy végem van, ha nem állítom meg hamarosan ezt
az őrületet. A szexet még el tudtam viselni, de a néma megértés pillanatai,
ezek a hosszú, túl sok jelentéssel teli pillantások kezdték lerombolni a
falakat, amelyeket évekig építettem.
Matteo a ruhámon keresztül a melleimet simogatta, gyúrta és csípte a
mellbimbómat, szinte fájdalmasan, amitől még nedvesebb lettem.
Lehunytam a szemem, hogy elkerüljem a tekintetét, és magamba szívtam az
érzéseket. Újra és újra belém nyomta az ujjait. Az ajkamba haraptam, hogy
visszatartsam a hangokat. Az ajkai a pulzusomra tapadtak, és a szájába szívta
JustBook.fordítva
207
a bőrt. Hátra íveltem, a fenekemet teljes erőmből a kezéhez szorítottam,
ahogy az orgazmusom végigment rajtam.
– Nézz rám – parancsolta, és a szemem felnyílt találkozva az övével. –
Igen, így. Baszd meg, olyan kibaszott nedves és forró vagy.
Remegő lélegzettel az alkaromra ereszkedtem, élvezve a gyönyör utolsó
hullámait, miközben Matteo lassított. Még magasabbra emelte a szoknyámat.
Hallottam, ahogy kicsatolja a nadrágját, aztán szorosan a mellkasom köré
fonta a karját, magához húzott, és a hegyével végigsimított a nyílásomon.
Aztán centiről centire csúszott belém. Próbáltam kidülleszteni a fenekemet,
érezni akartam, hogy egészen bennem van, de nem hagyta. Ha lehet, még
jobban lelassított, belém simult.
– Bassz meg – suttogtam keményen.
Felnyúlt, és oldalra billentette a fejemet, mielőtt a szájával követelte, a
nyelve birtokba vett engem. Végül teljesen belém hatolt, majd egy
pillanatnyi nyugalom után elkezdett mozogni. A kezeim kinyúltak, hogy
megragadják a mosdópult szélét. Matteo a hideg kőhöz szorította a testemet,
miközben a farkát mélyen és keményen belém nyomta.
– Bassza meg, olyan jó érzés – mondta reszelős hangon. Válaszul
felnyögtem. Tényleg jobb érzés volt, mint eddig bármi más. Minden, ami
ezzel kapcsolatban volt. Istenem, mi történt?
Próbáltam kikapcsolni az agyamat, és csak arra koncentrálni, ahogy
Matteo farka betöltött, és ahogy szinte teljesen eltávolította magát, hogy
megőrjítsen, csak hogy aztán újra belém csapódjon. A mosdókagyló széle a
tenyerembe vájt, ahogy belekapaszkodtam. Kezei lefelé vándoroltak, és
átfogták a csípőmet. Hátravetettem a fejem, zihálva és nyöszörögve, ahogy
újra átbuktam a peremen, Matteo pedig szorosan mögöttem. A nyögései
hangja még jobban felbátorított. Egy pillanattal azelőtt, hogy mindketten
előrebuktunk volna, tekintetünk ismét találkozott a tükörben. És ekkor már
tudtam, miért nem gondoltam a menekülésre az elmúlt hetekben, és ez úgy
megrémített, mint semmi más.
Gyorsan lenéztem, próbáltam levegőt venni, és megnyugtatni a dobogó
szívemet és a pulzusomat.
Matteo megcsókolta a lapockámat.
– Kurvára örülök, hogy az enyém vagy.
JustBook.fordítva
208
 Megmerevedtem, és elhúzódtam volna, ha nem szorultam volna a
mosdótál és Matteo teste közé.
Amikor végül kihúzódott belőlem, és megigazítottuk a ruháinkat, majd
megtisztálkodtunk, nem tudtam a szemébe nézni. Nem voltam zavarban
attól, amit tettünk. Az a hajó már elment. Attól zavarodtam össze és
rémültem meg, amit a saját szememben láttam.

Matteo
Szex közben voltak pillanatok, amikor biztosra vettem, hogy Gianna
belém szeretett, de aztán nem tudtam, hogy nem csak képzeltem-e. A
múltban mindig voltak lányok, akik belém zúgtak, még akkor is, ha soha nem
adtam rá okot, de Gianna nehéz dió volt, és néha azon kaptam magam, hogy
azon tűnődöm, talán soha nem fog belém szeretni és csak azért dug velem,
hogy elnyerje a bizalmam. Okos volt, talán csak az ujja köré akart csavarni a
szexszel, hogy nagyobb szabadságot adjak neki, és újra elszökhessen.
Gianna visszatette a frizurájába azt a néhány tincset, ami a gyors
hancúrozásunk alatt kihullott. Homlokát ráncolva nézte a saját tükörképét, és
úgy tett, mintha ott sem lennék.
Amikor kiléptünk a fürdőszobából, még mindig nem vett rólam tudomást.
Aztán hirtelen megállt.
– Nem mehetünk be együtt. Mindenki tudni fogja, mit csináltunk.
Megvontam a vállam. Leszartam. Gianna a feleségem volt, és akkor
dugtam meg, amikor csak kedvem volt hozzá.
– Már egy ideje eljöttünk. Valószínűleg már gyanakodnak.
– Remek – motyogta Gianna, de aztán kihúzta magát, és visszament az
asztalokhoz anélkül, hogy még egy pillantást vetett volna rám. Szóval
visszatérünk a játékokhoz?
***
Azon az éjszakán üres ágyra ébredtem. Felpattantam, és átkutattam a
szobát Gianna után, de nem volt ott. Hogy menekülhetett el? Nem vettem a
fáradságot, hogy nadrágot vegyek fel. Útközben felkaptam a
pisztolytáskámat, és kiviharzottam a szobából a nappaliba.

JustBook.fordítva
209
 Fel kellett hívnom Lucát, hogy szóljak neki. Dühös lesz. Nem örült,
amikor eltávolítottam a nyomkövetőjét. Hirtelen észrevettem egy karcsú
alakot az ablakhoz közeli fotelban. Gianna.
Megnyugodtam, és ledobtam a pisztolytáskámat az egyik komódra,
mielőtt átmentem felé a szobán. Biztosan közelebb tolta a karosszéket az
ablakhoz, hogy kinézhessen. A lábait a mellkasához szorította, az arca pedig
a térdén pihent. Gyorsan elaludt. De még álmában is össze volt húzva a
szemöldöke. Nem voltam benne biztos, de úgy tűnt, mintha sírt volna.
Megálltam mellette, és bámultam az alvó alakját. Nagyon halkan
mozoghatott, hogy ne halljam meg, ahogy felkel. Éberen aludtam. Még
pizsamát is sikerült felvennie. A tekintetem a liftkonzolra siklott.
Megpróbálta feltörni a kódot és megszökni? A riasztó minden kísérletre
figyelmeztetett volna, de a gyanú mégis megmaradt. Utáltam, hogy nem
bíztam benne. Nem mintha bízni szoktam volna az emberekben, kivéve
Lucát, de én bízni akartam a feleségemben. Persze nehéz volt bizalmat
kialakítani, amikor Giannának még csak esélye sem volt arra, hogy
bizonyítson.
Ha nagyobb szabadságot adnék neki, és nem próbálna elszökni, akkor
elkezdenék bízni benne, de volt egy olyan érzésem, hogy ha így tennék, soha
többé nem látnám. Túl önző és birtokló voltam. Nem akartam elveszíteni őt,
még akkor sem, ha ez volna neki a legjobb. A tekintetem visszatért az arcára,
és a szomorúságra, amely mintha belevésődött volna az arcába.
A kezemet a teste alá csúsztattam, és a karjaimba emeltem. Nem ébredt
fel, amikor visszavittem a hálószobánkba, oda, ahol tudni akartam és ahová
tartozott, de ahol ő nem akart lenni.
Letettem az ágyra, de nem feküdtem mellé. Túlságosan dühös voltam
magamra a nyámnyila gondolataim miatt. Mit számított, hogy Gianna a
feleségem akart lenni? Mit számított, ha inkább visszatér Münchenbe, és talál
egy másik idiótát, mint Sid? Ő az enyém volt, és én nem voltam jó fiú.
Leszartam mások érzéseit. Úgy éreztem, hogy a határon vagyok, mintha meg
kellene ütnöm valamit, hogy összeszedjem magam. Morogva felkaptam az
edzőcuccomat, felvettem, megragadtam a kocsikulcsomat, és elhagytam a
lakást.

JustBook.fordítva
210
 Beütöttem a kódot a liftpanelbe, és lementem vele a parkolóházba.
Felpattantam a motoromra, kilőttem a garázsból, és a városon keresztül az
edzőtermünk felé száguldottam. Egy őrtől eltekintve kihalt volt, amit
sajnáltam, mert szívesen edzettem volna tényleg valakivel, nem pedig egy
kibaszott bábuval.
Nem bajlódtam bokszkesztyűvel. Minden ütést érezni akartam. A bábuval
szemben állva elkezdtem ütlegelni azt, felváltva rúgásokkal és ütésekkel.
Még mindig ezzel voltam elfoglalva, amikor a terem elkezdett megtelni
ismerős arcokkal. Senki sem zavart meg. Egy rövid biccentéstől eltekintve
távol maradtak tőlem. Mindannyian tudták, mi a jó nekik.
– Megpróbálsz megölni egy szerencsétlen bábut? – jött Luca húzása.
Újabb kemény rúgást mértem a fejére, mielőtt a bátyám felé fordultam
volna. Nem volt rajta edzőruha.
– Mit keresel itt?
– Téged kereslek.
– Miért?
– Mert nem voltál ott, amikor ma reggel érted mentem a lakásodba.
– Bementél a lakásomba, amíg nem voltam ott?
Luca megforgatta a szemét.
– Nem nyúltam a feleségedhez, de Ariát és Romerót ott hagytam vele.
Bólintottam, és próbáltam megnyugodni. Még mindig ideges voltam.
Még abban sem voltam biztos, hogy miért.
– Zuhanyozz le, és öltözz fel. Úgy nézel ki, mint akinek szüksége van egy
italra – mondta Luca a Capo hangján.
Nem tiltakoztam. Úgy éreztem magam, mint akit elütött egy teherautó.
Órákig lehettem az edzőteremben; odakint már világos volt. Lucával
elmentünk az egyik táncklubba. A takarítónőket leszámítva még mindig
kihalt volt. Felkaptam egy üveg whiskyt a polcról, és Lucával letelepedtünk
a bárpultnál. A legtöbb társasági körben valószínűleg túl korán volt még az
alkoholhoz. Szerencsére nekünk nem kellett betartanunk ezeket a hülye
szabályokat.
Luca és én kiürítettük a poharainkat, majd rám szegezte a nagytestvér
tekintetét.

JustBook.fordítva
211
 – Szóval, mi folyik itt? Már kezdesz belefáradni az ellenszenves
feleségedbe?
Lehajtottam egy újabb pohár whiskyt, és vártam, hogy az ismerős égés
melegséggé változzon, ami a mellkasomban terjengett.
– Miért kérdezed?
Luca felhúzta az egyik szemöldökét.
– Talán azért, mert szívesebben töltöd az éjszakát egy izzadt
edzőteremben, mint az ágyban a fiatal feleségeddel.
– Nem tudtam aludni.
– És nem tudtál valami szórakoztatóbb elfoglaltságot kitalálni, mint egy
bábu ütlegelése?
– Kezdesz az idegeimre menni – mondtam.
Luca figyelmen kívül hagyta figyelmeztető hangnememet.
– Hogy őszinte legyek, meglep, hogy ilyen sokáig kibírtad vele. Ha tíz
percnél többet töltök egy szobában Giannával, forró viasszal akarom lezárni
a fülemet.
– Nem vagyok belefáradva. Igazából szeretem Gianna ellenszenves
személyiségét. Unalmas lenne az élet, ha olyan lenne, mint a többi
trófeafeleség.
Luca összehúzta a szemét.
– Aria nem csak egy trófeafeleség.
Persze megengedte magának, hogy dühös legyen, ha csak távolról is
megsértettem Ariát, de ő állandóan szarul beszélhetett Giannáról.
– Nem mondtam semmit Ariáról. De én jobban preferálom a nőmet...
– Idegesítően és mocskos szájúan – fejezte be helyettem Luca, mielőtt
kivette a whiskysüveget a kezemből. – Akkor mi a probléma? Miért
duzzogsz, mint egy nyafogó ribanc?
Vártam, hogy a szokásos okos poénjaim közül valamelyik eszembe
jusson, de kurvára nem jutott eszembe semmi. Ez komoly szarság volt.
– Kezdem azt hinni, hogy Gianna talán mindig is utálni fog. Azt hittem,
hogy ez az ő módja, hogy érdekes legyen, és kihívás, egyfajta játék, aminek
a végén majd észhez tér, és belém szeret, mint az összes lány, akit előtte
hajtottam, de eléggé biztos vagyok benne, hogy Gianna egy olyan kihívás,

JustBook.fordítva
212
amit elveszítek. Nem fog magához térni. Szerintem minden kibaszott nappal
egy kicsit jobban utálja ezt az életet.
Luca végigpásztázta az arcom.
– Ez tényleg zavar téged.
Úgy mondta, mintha ez lenne élete legnagyobb kibaszott meglepetése,
mintha egy kibaszott robot lennék, aki nem képes érzelmekre.
– Ezt tőled hallottam – mondtam vigyorogva. – Aria előtt még abban sem
voltam biztos, hogy képes vagy bárkit is kedvelni, legkevésbé egy nőt.
– Úgy mondod, mintha buzi lennék. Nem arról van szó, hogy ne szerettem
volna a nőket. Csak nem tartottam őket hasznosnak a hálószobán kívül.
Megráztam a fejem.
– Hogy a fenébe tudtad elérni, hogy Aria szeressen téged? Olyan, mint a
világ nyolcadik kibaszott csodája. Van valami új drog, amiről nem beszélsz
nekem?
– Beteg vagy, Matteo.
– Én nem. Ha abbahagynád a kibaszott whiskey szlopálását, talán pár óra
múlva lenne rá lehetőségem. – Kitéptem a kezéből az üveget, és
belekortyoltam. – Gianna olyan, mint egy tigris a kibaszott állatkertben,
ketrecbe zárva. Kurvára lehangoló nézni, ahogy keresi a módját, hogy
szabaduljon ki a fogságból.
– Megint megpróbált elszökni?
– Hogy is tehette volna? Szoros pórázon tartom.
– Ugye nem gondolkodsz azon, hogy elengeded?
Nem hittem, hogy képes lennék rá, és nem is akartam. Önző voltam, és
ez nem fog egyhamar megváltozni. Még mindig akartam Giannát. Minden
este az ágyamban akartam a gyönyörű testét, és a farkamat a szűk puncijában.
Mindent akartam tőle, leginkább azt, amit ő nem volt hajlandó megadni
nekem.
– Megengednéd?
– Nem. A Familia már így is elégedetlen. Még gyengébbnek tűnnél, ha
hagynád, hogy megint elszökjön. Tényleg nincs szükségem további
gondokra. Arról nem is beszélve, hogy a kibaszott Szervezet valószínűleg
háborút hirdetne ellenünk, ha megint sikerülne elveszítenünk Giannát. Az
apja egy igazi púp a hátunkon.
JustBook.fordítva
213
 Rám vetette a Capo tekintetét, aminek az volt a célja, hogy megfélemlítse
a többieket, de rajtam hasztalan volt, ahogy azt ő is kurvára jól tudta.
– Nem fogod hagyni, hogy elmeneküljön. A végsőkig vele maradsz, és ő
is veled. Nem érdekel, ha kibaszottul boldogtalan, és ha utál téged, akkor is
meg kell birkóznia vele.
– Hű, ma tele vagy pozitív energiákkal, igaz? – Tudtam, hogy igaza van,
és nem, mintha azt mondanám Giannának, hogy elmehet, de valahogy mégis
sikerült felbosszantania. – Ugye tudod, hogy az egyetlen dolog, ami
megakadályozza Giannát abban, hogy éjszaka elvágja a torkomat, az az,
hogy nem szereti a vér látványát. Tudod, milyen megnyugtató érzés elaludni
valaki mellett, aki valószínűleg arról fantáziál, hogy holtan lásson téged,
hogy ő szabad lehessen.
Soha nem mondta ki ilyen szavakkal, de néha úgy éreztem, hogy látom a
szemében. Vagy talán annyira el voltam cseszve, hogy mindig a
legrosszabbat gondoltam másokról.
– Remélem, csak viccelsz – mondta Luca szárazon.
– Ki tudja? – Kiürítettem a whiskysüveget. Éreztem a kellemes szédülés
első árulkodó jeleit. Elvigyorodtam. – Néha határozottan próbál megölni a
szemeivel.
– Akkor talán nem kéne vele egy szobában aludnod. Talán egyszer majd
túlteszi magát a vértől való félelmén.
– Nem. Nem mostanában. És nem az az erőszakos típus, nem igazán.
– Ezzel nem számolnék. Nagyon tébolyodott tud lenni.
– Te nem aggódtál amiatt, hogy Aria mellett aludj, amikor még mindig
megvetett téged, akkor nekem miért kéne?
– Nem hasonlíthatod Ariát Giannához. Olyanok, mint két különböző faj.
És én abszolút megbízom Ariában. Felfogott előlem egy kibaszott golyót.
– Biztos jó lehet – motyogtam. – Gianna valószínűleg megtapsolná azt,
aki lelőne.

JustBook.fordítva
214
TIZENKILENCEDIK FEJEZET

G ianna

Matteo furcsa hangulatban volt, azóta, hogy két nappal ezelőtt a

nappaliban talált rám. Nem sokat beszélt, ami szokatlan volt tőle. Nem
voltam benne biztos, hogy dühös volt-e valamiért, amit tettem, és nem is
igazán érdekelt. Aznap este megígértem magamnak, hogy véget kell vetnem
annak, ami közte és köztem zajlik. Megesküdtem magamnak, hogy soha nem
leszek olyan nő, soha nem megyek hozzá egy Made Manhez, és még kevésbé
fogok érzéseket táplálni iránta.
Már csak öt nap volt hátra karácsonyig, de határozottan nem fogott még
el az ünnepi hangulat egyikünket sem. A lakásunkban egyetlen darab
karácsonyi dekoráció sem volt. Már fontolgattam, hogy megkérem Matteót,
vegyünk egy fát, és díszítsük fel együtt, de aztán megint eluralkodott rajtam
a pánik, és nem szóltam semmit. Ehelyett szinte megkönnyebbülten
fogadtam a köztünk lévő furcsa hangulatot.
Matteo acélos szorításban markolta a kormányt, ahogy elhajtottunk a
szezon utolsó karácsonyi bulijáról. A házigazdák egy elhagyatott
raktárépületet béreltek ki, és téli csodaországgá alakították műhóval és igazi
jégbárral. Aria és Luca még mindig ott voltak, de Matteo rosszkedvűsége
miatt Luca korábban elküldött minket. Valószínűleg aggódott, hogy Matteo
a végén megint megöl valakit. Nem hibáztathattam érte.
Az utat finom fagyréteg borította, amely megcsillant a reflektoraink
fényében.
– Tudod, mi a vicces? – kérdezte Matteo feszült hangon.
Felpillantottam rá, feszült testére és sötét arckifejezésére.
– Amikor azt hiszed, hogy nem figyelek, úgy nézel ki, mintha boldog
lennél, aztán abban a pillanatban, amikor a tekintetünk találkozik, „puff”, a
boldogság eltűnik.
Nem tudtam, mit mondjak neki.
– Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy megkeseredett legyél?
Mielőtt megfogalmazhattam volna a választ, Matteo hirtelen padlógázt
adott. Belenyomódtam az ülésbe.

JustBook.fordítva
215
 – Mit csinálsz? Nem kell megölnöd minket, csak azért mert bepöccentél.
Matteo belenézett az oldalsó tükörbe.
– Nem akarom megölni magunkat. Az életünket próbálom megmenteni.
Valami nekicsapódott a csomagtartónknak. Hátrapillantottam a vállam
fölött. Egy másik terepjáró fényszórói töltötték be a hátsó szélvédőt.
– Kik ezek? – kérdeztem.
– Oroszok, gondolom. Túl későn vettem észre őket. Bassza meg! Ez
történik, amikor más szarságok vonják el a figyelmemet.
Mi voltunk az egyetlenek az ipari területnek ezen a részén. Matteo
elforgatta a kormányt, és a sarkon befordulva behajtott egy két magas
raktárépület közötti keskeny utcába.
– Fejet le – parancsolta Matteo.
Azonnal engedelmeskedtem. A biztonsági övem ellen küzdve
előrehajoltam. Egy másodperccel később üldözőink ránk lőttek. A hátsó
ablak felrobbant, és szilánkok záporoztak ránk. Matteo nem reagált, tovább
vezetett, mint egy őrült. Valahogy még a saját fegyverét is sikerült elővennie.
Az ülésbe kapaszkodtam, a fejemet a lábamhoz szorítottam, miközben a
kocsi minden egyes fordulatánál előre-hátra dülöngéltem. A kerekek
csikorogtak, lövések süvítettek a levegőben, üvegszilánkok pattogtak. Újabb
szilánkok zápora zúdult rám, amikor a hátsó oldalablak is felrobbant.
– Bassza meg – vicsorgott, miközben megpróbálta a telefonját használni,
valószínűleg azért, hogy felhívhassa Lucát. A félelem miatt elszorult a
torkom. A saját életem féltése csak egy kis része volt ennek. Matteót tisztán
a tűzvonalban látni még jobban megrémített. Nem tudta lehajtani a fejét.
Egyetlen golyó, és mindennek vége lehet.
Újabb sarkon fordultunk be, és nekicsapódtam az ajtónak.
Összeszorítottam a szemem, küzdve a rám törő rosszulléttel.
Újabb lövések dördültek, és Matteo sziszegve engedte ki a levegőt.
Oldalra néztem. Még mindig vezetett és lőtt az üldözőinkre, de a karján és a
vállán lévő sebek véreztek. Abban a pillanatban egy újabb golyó súrolta a
fejét, a vér mindenhová fröccsent, még az arcomra is. Látszólag nem is
érdekelte; újabb lövéseket adott le. Hirtelen megpördültünk, az autó
irányíthatatlanná vált. A mellkasom köré fontam a karomat, ahogy az ülésben
hánykolódtam. Félig lehunyt szemmel láttam, ahogy az autónk egy hatalmas
JustBook.fordítva
216
fal felé ment, majd fülsiketítő csattanás hallatszott, ahogy nekicsapódtunk. A
testem előre rándult, a levegő kiszaladt a tüdőmből, ahogy a biztonsági övnek
csapódtam. A kulcscsontomba vágott, és a látásom elsötétült. Aztán valami
puha dolog robbant az arcomba, megállítva a becsapódást.
Nem tudtam, meddig lógtam petyhüdten a biztonsági övben, az arcom a
leeresztett légzsákba temetve, miközben próbáltam levegőt venni. A fülem
csengett, de végül ez is elhalkult, és csend fogadott. Egy nyögéssel felültem,
nem törődve lüktető fejfájásommal. Füst szállt fel az összetört
motorháztetőnkből, lassan betöltve az autót a betört ablakokon keresztül.
Pislogtam, hogy megszabaduljak a látásomba ki-be táncoló pontoktól. Az
egész testem fájt, de úgy tűnt, semmi sem tört el. Legalább mozogni tudtam.
A vezető ülés fele fordultam, és megdermedtem. Sötét volt a kocsiban. A
lámpáink összetörtek, de valahonnan egy távoli fénycsóva megvilágította
azt, ami körülöttem volt. Matteo a kormánykerék fölé dőlt. Mint sok
maffiaautóban, a sofőrnek nem volt légzsákja, mert üldözések során zavaró
volt. Sötét haját a homlokára tapasztotta a vér, átitatta az ingét, és lecsöpögött
a nadrágjára. Annyi vér. Biztosan beverte a fejét a kormánykerékbe vagy
talán a műszerfalba, amikor a falnak ütköztünk.
Meghalt?
Nem mozdult, és nem láttam, hogy lélegzik-e. Visszatartottam a
lélegzetem, és figyeltem, hogy hallom-e a hangját. Nem volt semmi.
Pislogtam, aztán átnéztem a vállam fölött, hogy lássam, hol vannak az
üldözőink. Az autójuk egy másik épületnek ütközött, és már lángra is kapott.
Minden bizonnyal halottak voltak. Vajon a mi autónk is égni fog? Ki kellett
szállnom.
Hát nem ez volt az a lehetőség, amire vártam? Egyedül voltunk. Senki
sem volt itt, aki megakadályozhatott volna a menekülésben. Elmehetek és
szabad lehetek. Kicsatoltam magam, majd újra Matteóra pillantottam.
Ellenőriznem kellett, hogy meghalt-e, de valahogy nem tudtam. Mi van, ha
tényleg meghalt? Mi van, ha meghalt? A torkom összeszorult és száraznak
éreztem. Nem kaptam levegőt, ahogy pánik telepedett a testembe. Istenem,
mi van, ha meghalt? Mi volt a baj velem? Nem azt akartam hat hónappal
ezelőtt, hogy eltűnjön az életemből? Ez volt az esélyem, valószínűleg az
egyetlen esélyem, amit valaha is kaptam. Benzinszag szállt az orromba, és a
JustBook.fordítva
217
kocsiban lévő füst kezdte égetni a szememet. Matteo egy gyilkos volt. Nem
volt jó ember. Sok ember azt mondaná, hogy megérdemli a halált.
Remegő ujjakkal kinyújtottam a kezem, és megérintettem a vállát. Még
mindig melegnek éreztem, de ez nem jelentette feltétlen, hogy életben van.
Lassan feljebb vittem a kezem, amíg meg nem érintettem véres torkát. Ujjaim
végigsimítottak a bőrén, nem találtak semmit, nyomkodták és keresték, míg
végül egy lágy pulzus lüktetett az ujjbegyeim alatt.
Kifújtam a levegőt, megkönnyebbültem. Még életben van. Még mindig
életben van. Hála Istennek. Egy sistergés és egy pukkanás kíséretében tűz
lobbant ki a motorháztető alól. Megragadtam az ajtókilincset, és
megnyomtam, de az nem mozdult, eltorzult a becsapódástól. Pánik fogott el,
ahogy a füst és a hőség betöltötte a kocsit, én pedig kaparászni kezdtem az
ajtót. Megtisztítottam az ablakkeretet a törött üvegdaraboktól, mielőtt fejjel
előre kimásztam a kocsiból. Amikor végre szilárd talajt éreztem a lábam
alatt, majdnem térdre estem, mert a lábam őrülten remegett. Most már az
egész motorháztető égett, és Matteo még mindig a vezetőülésben ült.
Megkerültem a kocsit, az ő ajtaja felé rohantam, és imádkoztam, hogy ne
ragadjon be, mint az enyém. Nem hittem, hogy a segítsége nélkül át tudnám
vonszolni a szűk ablakon. Megragadtam a kocsiajtót, és olyan erősen
rántottam, ahogy csak tudtam. Csikorogva repült ki, és én a fenekemen
landoltam. Levegőt vettem, aztán talpra botorkáltam, és megragadtam a
karját. Nem volt bekötve, így gond nélkül ki tudtam húzni a kocsiból. Kicsit
túl nagyot puffant az aszfaltra, és én összerezzentem, majd gyorsan
beakasztottam a kezem a hóna alá, és elhúztam a túl gyorsan lángra kapó
kocsitól.
Matteo nehéz volt, és pokolian fájt, hogy sérülten elvonszoltam a kocsitól,
de nem álltam meg, amíg meg nem bizonyosodtam róla, hogy biztonságos
távolságban vagyunk robbanás esetén. Elengedtem, mielőtt kiegyenesedtem,
és a tenyeremről a vért a nadrágomba töröltem. A szeme csukva volt, az arca
oldalra fordult megmutatva markáns profilját. Tincsek tapadtak véres
homlokára, és a feje körül gyorsan terjedt a vörös tócsa, amely a fejsebéből
szivárgott. Láttam, ahogy a mellkasa emelkedik és süllyed. A szemem a
környezetünket kutatta. Az oroszok kocsija már lángokban állt, sötét
füstcsóvák emelkedtek az ég felé. A semmi közepén voltunk, egy elhagyatott
JustBook.fordítva
218
ipari területen, ahová senki sem tette be a lábát ok nélkül. De a füst minden
bizonnyal feltűnést fog kelteni. Valaki úgy is megtalálná Matteót, mielőtt túl
késő lenne.
Igaz?
Futnom kéne. Akarnom kellene futni. Elkezdtem hátrálni Matteo földön
fekvő mozdulatlan alakjától, nem törődve azzal, ahogy a bűntudat
felgyülemlett a torkomban. Olyan házasságba kényszerített, amit sosem
akartam. Tudta, hogy az első adandó alkalmat kihasználnám a szökésre.
Újabb lépést tettem hátra. Matteo a veszély és a halál útját választotta. Még
ha ma meg is halna, ezt magának választotta.
Én nem ezt az életet akartam.
Megfordultam, aztán megálltam. Lehunytam a szemem. Távolról lángok
pattogtak. Valaki időben meg fogja találni Matteót. És még ha nem is, nem
kellett volna törődnöm vele.
Nem törődtem vele. Nem törődtem vele. És határozottan nem is kellett.
Gyűlölnöm kellene őt. Gyűlölnöm kellene azt, amit megtestesített, és
amit ez jelentett számomra. Hogy nem tudott lemondani rólam, akárhányszor
is taszítottam el magamtól. Miért nem tudott feladni?
Elkezdtem elsétálni, egyik apró lépés a másik után. Amint kiérek a
városból, felhívom Ariát, és megkérdezem Matteóról.
Akkor már túl késő lesz neki.
Talán.
Vagy talán mégsem.
Matteo kemény volt. Egy fejsérülés nem ölte volna meg.
Egy pillantást vetettem a vállam fölött, és a szemem megtalálta Matteo
mozdulatlan testét, amint elterült a betonon. Mögötte az autók égtek,
füstjükkel feketére színezték a kivilágított városi eget.
Temetői fekete.
A vértócsa Matteo feje körül az én nézőpontomból feketének tűnt, és még
inkább nőtt.
– Nem akarlak szeretni – suttogtam, miközben megrándultam, és
összeszorítottam a szemem. De mégis szerettem. Szerettem Matteót.
Kipattantak a szemeim, megpördültem, és elkezdtem visszasétálni, aztán
már futottam, egyre gyorsabban és gyorsabban, míg végül már száguldottam.
JustBook.fordítva
219
Matteo mellett térdre estem, a zsebemben tapogatóztam a telefonomért, de
nem találtam. A táskámban volt. A tekintetem az égő autóra esett, ahol a
cuccaimat hagytam. Hülye Gianna.
Matteo zsebébe nyúltam, és remegve fújtam ki a levegőt, amikor
megragadtam a telefonját. Nem vesztegettem az időt az elérhetőségein való
görgetésre, megnyomtam a gyorstárcsázót.
– Nincs kedvem beszélgetni veled, Matteo. Úgy viselkedtél ma este, mint
egy kibaszott seggfej – csengett a fülembe Luca éles hangja.
Elkezdtem zokogni.
– Gianna? – hallottam Ariát a háttérben, de nem értettem, mit mond.
– Haldoklik – mondtam egy pillanat múlva, lapos és meggyötört hangon.
– Miről beszélsz? Add ide Matteót!
– Nem tudom. Az oroszok megtámadtak minket. Annyi vér van, Luca,
annyi vér.
– Életben van? – Azóta, hogy Aria majdnem meghalt, Luca most először
hangzott aggódónak.
A tekintetem a mellettem lévő testre siklott. A férjemre.
Csak képzelődtem, vagy Matteo mellkasa már nem mozgott? A
tenyeremet a véráztatta ingére nyomtam. Nem volt ott semmi
– Nem lélegzik. Az előbb még lélegzett, de most már nem – mondtam
hisztérikusan.
– Gianna, újra kell éleszteni. Mindjárt ott leszek. Megvannak a GPS
koordinátáid. De újra kell éleszteni, különben túl késő lesz.
Nem szóltam semmit, csak bámultam a férfit, akit szerettem. Gyűlölni
akartam, mindent beleadtam, és az elején még volt is benne gyűlölet,
rengeteg, de nem mind Matteo ellen irányult, és most már alig maradt belőle,
s nevetségesnek éreztem, hogy ragaszkodom ahhoz a kevéshez is, amit még
mindig rejtegettem.
– Gianna? – Luca hangja magamhoz térített. A háttérben zajt hallottam,
az életre kelő autó hangját. Lucát hangosbeszélőre kapcsoltam, és tenyerem
közé fogtam Matteo arcát, majd az ajkamat az övéhez szorítottam, és levegőt
fújtam a tüdejébe. Próbáltam emlékezni, milyen gyakran kell nyomni,
miközben a kezemet a mellkasán pihentettem. Semmit sem tudtam az

JustBook.fordítva
220
újraélesztésről azon kívül, amit a tévében láttam. Miért nem figyeltem soha
jobban? Mi van, ha Matteo azért hal meg, mert valamit rosszul csinálok?
Luca következő szavai átszakították a gondolataimat. Elfelejtettem, hogy
telefonálok.
– Tudom, hogy úgy érzed, Matteo csapdába ejtett, hogy tönkretette az
életedet, de bármit is gondolsz, nem azért tette, hogy megkeserítse az életed.
Valami megmagyarázhatatlan okból szeret téged. Nem kell hinned nekem.
Gyűlölheted továbbra is, de ne hagyd őt magára, ne most. Ha segítesz
megmenteni az életét, akkor megadom neked a szabadságot. A becsületemre
és az életemre esküszöm. Aria itt van. Ő a tanú. Kapsz pénzt, új
személyazonosságot és még védelmet is a Szervezet ellen, ha akarod. Mind
a tiéd, ha megmented az életét.
– Oké – mondtam, miközben ismét Matteo mellkasát nyomtam. Még
abban sem voltam biztos, hogy miért mondtam ezt.
– Mellkaskompressziót kell végezned. Keményen és gyorsan. Ne aggódj,
hogy eltörik a bordája. Harminc nyomás, két fújás. Gyorsan.
Felgyorsítottam a szívmasszázst, majd Matteo fölé hajoltam, hogy kétszer
a szájába lélegezzek.
– Nem reagál! – ziháltam, miközben mindent elölről kezdtem.
– Folytasd csak!
És megtettem, még akkor is, ha az ujjaim görcsbe rándultak. Vörösek
voltak és ragadtak a vértől. Már a szememmel sem láttam. A látásom
elmosódott a könnyektől. Miért nem tudtam abbahagyni a sírást? Egy olyan
ember miatt sírtam, mint Matteo, de Sid miatt alig ejtettem könnyet.
– Tíz perc múlva ott leszünk – mondta Luca. – Hogy van Matteo?
Nem válaszoltam. Erősebben nyomtam Matteo mellkasát, mire ő felületes
lélegzetet vett. Megdermedtem, szinte megijedtem, hogy csak képzelődtem.
Gyorsan az arca fölé hajoltam, és éreztem a leheletének enyhe fuvallatát az
arcomon. Remegő ujjaimmal végigsimítottam a torkán, hogy megtaláljam a
pulzusát. Nem volt olyan gyors és erős, mint általában, de ott volt. Egy
pillanatra lehunytam a szemem, elnyomtam néhány bosszantó könnycseppet.
Lehuppantam a fenekemre, és kinyújtóztattam a lábam. Szerettem volna
Matteo fejét az ölembe tenni, de aggódtam, hogy ártok a nyakának, így
csupán a tenyeremet támasztottam a mellkasára, hogy megnyugtassam
JustBook.fordítva
221
magam az egyenletes szívverésével. A vére kezdte átitatni a nadrágomat, de
már nem érdekelt.
– Gianna? Ott vagy?
– Igen. Újra lélegzik.
Szünet következett. – Jó – mondta Luca halkan. – Maradj, ahol vagy.
– Ne aggódj.
Hátrahajtottam a fejem, és felbámultam a csillagokkal tarkított, füsttől
ködös égboltra. Matteo mellkasának szelíd emelkedése és süllyedése szinte
altatódalhoz hasonlított, és a szemem kezdett lecsukódni. A fejfájásom még
rosszabb lett. Valószínűleg agyrázkódásom volt.
Egy motor bömbölése arra késztetett, hogy elfordítsam a fejem. Két autó
száguldott felénk. Az egyik elől Luca Aston Martinja volt, a másik hátul
pedig a cimborájáé, Romeróé. Gyorsan elhúztam a kezemet Matteo
mellkasáról, és felálltam, még úgy is, hogy a látásom elúszott.
Az Aston füstölgő gumikkal megállt, és Luca kiugrott belőle. Matteo felé
viharzott, alig szánt rám egy pillantást, miközben letérdelt az öccse mellé, és
megnézte a pulzusát. Gyorsan átvizsgálta a sérüléseit, aztán Romero és
Sandro már mellette is volt.
Valaki megérintette a vállamat, majd Aria jelent meg a látómezőmben.
Átölelt, én pedig kimerülten dőltem neki. – Megsérültél?
– Talán. Valószínűleg. Nem tudom.
– Vidd innen – mondta Luca. – Fogd a kocsimat, és vidd el a lakásunkba.
Visszahúzódtam, hogy lenézzek rá. – Hová viszed Matteót?
– A kórházba. Ez túl komoly a mi dokinknak – mondta, majd hidegen
elmosolyodott. – Ne aggódj. Betartom az ígéretemet. Ha visszatérek a
lakásba, megtesszük a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsuk a
szabadságodat.
A szeme kemény volt. Volt egy olyan érzésem, hogy nem nagyon bánta
volna, ha meghalok a balesetben.
– Talán Gianna be akar menni a kórházba Matteóval – javasolta halkan
Aria, miközben Luca és Sandro óvatosan felemelték Matteót, és a dzsiphez
vitték. Romero katonákkal beszélt telefonon, és intézkedett, hogy a
rendőrséget kihagyják ebből az egészből.

JustBook.fordítva
222
 – Nem akar – mondta határozottan Luca. – Segíts neki összeszedni a
holmiját Matteo lakásából, hogy beilleszkedhessen az új életébe, mielőtt az
öcsém hazatér.
Miért nem tiltakoztam? Miért nem tudtam még most sem bevallani az
érzéseimet?
Aria kutató pillantást vetett rám, de megvontam a vállamat, nem törődve
a szemem mögötti forrósággal és a mellkasomban érzett szorító érzéssel,
ahogy néztem, hogy elviszik Matteót.
– Követhetjük őket a kocsival – suttogta.
Nyeltem egyet, aztán megráztam a fejem.
– Nem, Lucának igaza van. Össze kell pakolnom a cuccaimat.
Homlokráncolva, de tiltakozás nélkül Aria az Aston Martin felé vezetett.

Matteo
Testem minden porcikája fájt, és a fejem úgy éreztem, mintha szétszakadt
volna. Nyögve próbáltam kinyitni a kibaszott szemeimet, amelyek mintha
leragadtak volna. Ellenállva a késztetésnek, hogy a körmeimmel
kihámozzam őket, lassan kinyitottam őket egy icipicit, majd végül teljesen.
Luca az ágyam melletti széken ült. Egy kibaszott kórházi ágy mellett.
– Csak azt ne mondd, hogy egy kibaszott kórházba hoztál? – szóltam
reszelős hangon, aztán köhögtem. Bassza meg! Nagyon szarul voltam.
Luca előrehajolt, fanyar mosollyal az arcán. Muszáj volt ilyen átkozottul
aggódónak tűnnie? Már nem voltam gyerek, akinek szüksége volt a
védelmére.
– Most, hogy megint káromkodsz, megfontolom, hogy átköltözz a
lakásomba. Romero már alig várja, hogy ápolónőt játszhasson.
Már nyúltam a kezemben lévő tűért, hogy kihúzzam, de szünetet
tartottam, amikor a szavai elmerültek bennem.
– A lakásodba?
– Pihenned kell néhány napot. És ismerlek téged, úgyhogy kell valaki, aki
szemmel tart.
Gondosan szemügyre vett. Mintha azt próbálta volna felmérni, hogy
elviselem-e a rossz hírt.
– Történt valami Giannával?
JustBook.fordítva
223
 – Nem. Jól van. – Szünetet tartott.
– Nyögd ki. A francba!
– Megegyeztem vele.
– Hagyd abba a hülyéskedést. Mondd el a kibaszott igazságot. Elviselem.
– Amikor felhívott, nem lélegeztél. Aggódtam, hogy kihasználja az
alkalmat és elmenekül.
– Az életem a szabadságáért – mondtam sötét nevetéssel.
– Beleegyezett. Most otthon van Ariával, és csomagol.
– Meg kell védenünk őt a Szervezettől. Az apja nem fogja ezt elfogadni.
– Meg akarod védeni őt? – kérdezte Luca hitetlenkedve.
– Még mindig a feleségem. És addig fogom védeni, amíg ő hagyja.
– El fog menni, amint mindent elrendeztem. Jobb, ha minél előbb
elfelejted őt.
Ránéztem.
– Csak azért elfelejtenéd Ariát, mert valaki azt mondta, hogy felejtsd el?
– Ariát nem kéne megvesztegetni, hogy megmentse a kibaszott életemet.
Kirántottam a tűt a kezemből és felszívtam a kibuggyanó vért, mielőtt
hasogató fejfájásom ellenére is kilendítettem a lábam az ágyból. A szemem
az ágyam melletti asztalt pásztázta a késeimet és a pisztolytáskámat
kerestem. Nem voltak ott. A fenébe is! Kurvára meztelennek éreztem magam
nélkülük.
– Bassza meg – motyogta Luca. A rohadék megragadta a vállamat, hogy
megakadályozza, hogy felálljak.
– Nem akartalak felhúzni. Az ágyban kellene maradnod.
– Nem érdekel. Nem vagyok egy kibaszott kisgyerek. Hagyd ezt abba.
Volt már dolgom rosszabb szarsággal is, mint a fejfájás.
Leráztam a kezét, és lecsúsztam az ágy széléről. Nagy hiba volt. Abban a
pillanatban, ahogy a csupasz lábam a padlóra ért, meginogtam. Luca
stabilizált. Egy nyögéssel visszaestem az ágyra.
– Mit adtak nekem? Úgy érzem magam, mintha valaki Rohypnolt tett
volna az italomba.
Luca a leglekezelőbb arckifejezésével nézett rám.
– Mondtam, hogy maradj az ágyban.

JustBook.fordítva
224
 – Fogd be. – Pislogtam néhányat. Nem segített, hogy eltűnjenek a pöttyök
a látásomból. – El akarok tűnni innen a fenébe. Jól vagyok.
– Akkor vagy jól, ha én mondom neked. Én vagyok a Capód.
Kinyitottam az éjjeliszekrény fiókját, de a fegyvereim ott sem voltak.
– Hol vannak a késeim?
– A kocsiban. Aligha tudnálak állig felfegyverkezve behozni a kórházba.
Összeszorítottam az állkapcsomat, aztán újra talpra toltam magam.
Ezúttal alig inogtam meg.
Luca rám meredt.
– Az istenit, Matteo. Miért nem tudsz egyszer végre hallgatni rám?
– Ne gyere nekem ezzel a baromsággal. Ha felcserélődne a helyzetünk,
már rég kint lennél a kibaszott kórházból. – Nem fáradozott azzal, hogy
tagadja. Ismertem őt. – Menjünk.
Luca egy táskát tolt felém.
– Sandro összeszedett neked néhány ruhát. A balesetkor viselt ruhákat el
kell égetni.
Kibújtam a kínos kórházi köpenyből, és tiszta farmerbe bújtam.
– És mi lesz az alsóneművel? Lehet, hogy Sandro szereti, ha a fütyije a
nadrágjában himbálózik, de nekem jobban fekszik, ha még egy akadály van
a golyóim és a cipzár között.
Luca felhorkant.
– Kíváncsi vagyok, mi kell ahhoz, hogy befogd a nagy szádat. Az, hogy
majdnem megöltek, és hogy a feleséged elhagyta a szánalmas seggedet,
nyilván nem elég.
Abbahagytam az ingem begombolását. Tudtam, hogy csak viccel. És
igaza is volt. Engem soha semmi nem tudott elkeseríteni. Az sem, amikor
anyánk meghalt, az sem, amikor apa a szart is kiverte belőlem, az sem,
amikor úgy véreztem, mint egy disznó. Akkor mi a faszért volt olyan érzés
Gianna megemlítése, mint egy kibaszott ütés a gyomorba? A francba.
Kezdtem beszari lenni. Kényszeredett vigyort küldtem Lucának, de ő máris
homlokráncolva vizsgált.
– Csak azt ne mondd, hogy azért akarsz annyira kijutni a kórházból, mert
reméled, hogy szembe találkozol Giannával, és rábeszélheted, hogy
maradjon veled. Nem fog. Az az önző ribanc szabadságot akar.
JustBook.fordítva
225
 Odasétáltam hozzá, és egyenesen az arcába álltam.
– Ne hívd őt ribancnak.
Aztán kibaszottul meginogtam, és meg kellett ragadnom Luca vállát,
hogy megállítsam magam. Ennyit a fenyegetőzésről. A fenébe is.
Luca csak bámult.
– Esküszöm, ha nem hagyod abba ezt a kibaszott szánakozó nézést,
véresre verlek – mormoltam.
– Nem sajnállak. A sajnálat azoknak való, akik önhibájukon kívül
kerültek rossz helyzetbe, de te Giannát választottad. Láttad, hogy milyen
ingatag és kibaszottul idegesítő, és mégis akartad őt. Felizgatott a
ribancossága. Te hoztad magad ebbe a szarba. Most neked kell
megbirkóznod vele.
– Hidegszívű rohadék – mondtam, és örültem, hogy nem próbált
megvigasztalni.
Luca elvigyorodott.
– Mindig.
Beletuszkoltam az ingemet a farmeromba, és belebújtam a cipőmbe.
– Sandro egy kibaszott seggfej. Zokni sincs? Nudista, vagy mi?
– Valószínűleg azt hiszi, hogy te az vagy.
Az ajtó felé vettem az irányt, és megpróbáltam olyan rendesen járni,
amennyire csak tudtam az ingatag lábam ellenére. Luca túl közel jött.
Valószínűleg azt gondolta, hogy el kell kapnia, ha elájulok.
– Ne lebegj már. Az emberek azt fogják hinni, hogy te vagy a cukrosbácsi.
Luca figyelmen kívül hagyta a megjegyzésemet.
– Mire emlékszel, mielőtt felébredtél?
Vissza az üzlethez, hála Istennek.
– Egy rakás faszszopó orosz üldözött minket. Az első autótól elég gyorsan
megszabadultam. Egy golyó a sofőr szemöldöke közé és az ezt követő
karambol megtette a hatását. A második kocsival már nagyobb baj volt. Nem
emlékszem, mi történt velük.
– Elégtek a kocsijukban. Mindegyikük szénné égett.
– És mi van az én kocsimmal?
– Az is.
– Nagyszerű.
JustBook.fordítva
226
 – Lehetett volna rosszabb is. Nem néztél ki valami jól, amikor először
megláttalak.
A fejem tetején lévő érzékeny ponthoz nyúltam. Néhány nővér figyelt
minket, ahogy elhaladtunk mellettük, de nem állítottak meg minket. Luca
valószínűleg már mindent előre elintézett.
– Szerencséd, hogy nem borotválták le az egész fejedet. Ismerve, hogy
milyen hiú vagy, nem hagytad volna abba a nyafogást miatta.
– Te tudod, hogyan kell felvidítani – mondtam.
Luca éppen azzal volt elfoglalva, hogy sms-t írjon valakinek. Alig
pillantott fel.
– Figyelmezteted Ariát, hogy jövünk, ugye?
Nem tudtam megállni, hogy ne tűnődjek azon, vajon Gianna még mindig
Ariával van-e, és hogy nélkülem tervezgetik-e Gianna jövőjét. Luca
aranytálcán kínálta fel neki a szabadságot. Hülye lett volna, ha nem megy
bele. Mindig is vágyott egy maffiától független életre. Távol tőlem. Végre
teljesülhetett a kívánsága.
Luca egy pillantást sem vetett rám.
– Így lesz a legjobb, hidd el nekem.
Bosszúság száguldott át rajtam. Luca mindig is megpróbálta megszabni
az életemet – vigyázni rám, ahogy ő nevezte –, és ez csak rosszabb lett, mióta
ő volt a Capóm is.
– Tudok bánni Giannával. Nem vagyok puhány, Luca. Nem fogok
összeomlani és sírni, mert a feleségem minél messzebb akar menekülni
tőlem.
– Tudom.
Visszagyömöszölte a telefonját a zakójába. Persze tudtam, hogy már
mindent elmondott Ariának, amit tudnia kellett.
Megérkeztünk Luca kocsijához. Kinyitotta nekem az ajtót.
– Ne hidd, hogy csak azért, mert úriember vagy, dugni fogunk – mondtam
neki, miközben félig beleestem az ülésbe. Reméltem, hogy Luca azt hitte,
szándékosan tettem, és nem azért, mert a lábaim sztrájkba léptek.
– Ne aggódj. A hátsó bejáratod biztonságban van. – Luca az arcomba
vágta az ajtót, mielőtt megkerülte a kocsit, és becsúszott a kormánykerék
mögé. Beindította a kocsit, és kihajtott a parkolóból. – Akarod, hogy
JustBook.fordítva
227
szervezzek valakit, aki elvonja a figyelmedet? Talán nem ma, a fejed miatt.
De a következő pár napban.
Felhorkantam.
– Úgy érted, egy kurvát?
Luca megvonta a vállát, és nem vette le a szemét az útról. Pókerarcot
vágott, és ez halálra idegesített, mert nem voltam benne biztos, hogy ez teszt,
vagy komolyan gondolja. Néhány évvel ezelőtt még azt mondtam volna,
hogy halálosan komolyan gondolja. Lucának sosem okozott gondot, hogy
egyik nőtől a másikig eljusson, de ez még Aria előtt volt.
– Először is, lehet, hogy agyrázkódásom van, de nem vagyok halott, és ez
azt jelenti, hogy nincs szükségem szánalomdugásra. Ha nőt akarok, magam
is találok egyet, és nem kell fizetnem senkinek.
– Még nem láttad magad a tükörben.
Megnéztem a tükörképemet a visszapillantó tükörben.
– Oké. Lehet, hogy a szokásosnál nehezebb lenne.
Két monoklim volt, mindkettő duzzadt és véreres, és a hajamvonalam
alatt egy kékes dudor. Arról nem is beszélve, hogy a hajam teljesen
összekuszálódott.
– Minden nőt, akit megközelítesz, halálra fogsz ijeszteni.
– És akkor mi van? Neked mindig bevált.
Luca kuncogott.
– Szóval ez egy nemet jelent?
– Egy nagy, kövér nem. Nem akarok senki mást megdugni, csak...
Rájöttem, hogy milyen kibaszott csapdába sétáltam bele, és becsuktam a
számat. A fenébe is!
– Ugye nem fogsz lemondani róla? – kérdezte Luca.
– Nem.
– A becsületemre esküdtem, hogy megadom neki a szabadságot, de
megszeghetem az ígéretemet, ha ezt akarod. Nem mintha nem tettem volna
már rosszabbat is korábban.
– Nem, nem akarom, hogy megszegd az esküdet. És ettől csak még jobban
megutálna. Nem kényszerítheted Giannát semmire. Szabadon kell
visszajönnie hozzám. Ez az egyetlen módja.
Luca megrázta a fejét.
JustBook.fordítva
228
 – Matteo, még neked is rá kell jönnöd, hogy mennyire hiábavaló ebben
reménykedni. El fog futni, és soha többé nem jön vissza. Hajlandó vagy ezt
megkockáztatni?
– Igen.
– Akkor te jobb ember vagy nálam. Én soha nem engedném el Ariát.
Kibámultam az ablakon. Könnyen hangzott: elengedni őt, esélyt adni
neki, hogy visszataláljon hozzám, de nem voltam benne biztos, hogy végig
tudom csinálni. Nem voltam jobb, mint Luca. De vadász voltam, és néha
hiábavaló volt az üldözés, néha meg kellett várni, hogy a préda hozzád jöjjön.
Nem voltam türelmes vadász, de ezúttal megpróbálom.

JustBook.fordítva
229
HUSZADIK FEJEZET

G ianna

Aria folyton felém pillantott, sápadt szemöldökét aggodalmasan

összehúzta.
– Biztos, hogy nem kell elmenned a dokihoz?
– Jól vagyok, tényleg – csattantam fel, aztán rosszul éreztem magam
miatta. Aria mindig az én oldalamon állt. Annyi mindent tett értem az elmúlt
évben, még Lucának is ellenszegült.
– Bocsánat. Kimerült vagyok. – A füst és a vér szaga az orromban maradt,
a korábbi események élénk visszhangjaként.
– Semmi baj. Sok mindenen mentél keresztül – mondta Aria gyengéden.
Gondolataim visszatértek Matteóhoz. Reméltem, hogy jól lesz. Kemény
volt, de sok vért vesztett. Talán hagynom kellett volna, hogy Aria elvigyen a
kórházba, hogy megbizonyosodjak arról, hogy jól van. Vele akartam lenni,
ott akartam lenni, amikor felébred, és fogni a kezét, amíg eszméletlen. El
akartam neki mondani, hogy elegem van a játszadozásból, elegem van abból,
hogy úgy teszek, mintha nem érdekelne, amikor már belé szerettem. Hiába
próbáltam hazudni magamnak. Tudtam, hogy megszerettem Matteót, még az
arroganciáját és a cápamosolyát is. Még mindig rossz ember volt, gyilkos és
bűnöző, de most már tudtam, hogy én sem vagyok sokkal jobb. Nem volt
kétségem afelől, hogy olyan lettem volna, mint Matteo, ha úgy neveltek
volna, mint őt, és nem óvtak volna az élettől, mint a világunkban élő összes
nőt. Csúnya igazság volt, amit legszívesebben letagadnék, de ez volt az
igazság, és itt volt az ideje, hogy beismerjem, és felvállaljam azt az életet,
amit nyilvánvalóan nekem szántak. A szavak a nyelvem hegyén voltak.
– Gyorsan lezuhanyozhatsz, aztán segítek összepakolni mindent.
– Oh, persze – mondtam zavartan. A büszkeség mindig is a problémám
volt, még most is, amikor tudtam, hogy csak árt nekem és Matteónak.
Aria felém pillantott.
– Luca megtartja a szavát. Nem kell aggódnod. Soha nem szegte meg az
ígéretét. És tudja, hogy sosem bocsátanám meg neki, ha hazudna. Szabad
leszel.

JustBook.fordítva
230
 Szabad? Mit ért a szabadság, ha azt jelentette, hogy figyelmen kívül kell
hagynom, amit a szívem akar?
– Tudom.
– Nem tűnsz boldognak.
Nem voltam boldog. De miért? Hónapok óta semmi másra nem vágytam
jobban, minthogy találjak egy kiutat ebből a házasságból, ebből az életből,
ebből a világból, és most, hogy végre teljesült a kívánságom, nem éreztem
semmit. Hogy hazudhattam magamnak ilyen sokáig? És miért nem tudtam
bevallani, főleg nem a külvilágnak? Miért éreztem úgy, mintha a Matteo
iránti érzéseim beismerése a végső vereséget jelentené?
– Még mindig lábadozom. Ez minden – mondtam automatikusan.
Kíváncsi voltam, meddig fog működni ez a hazugság.
Aria nem tűnt meggyőzöttnek, de nem erőltette a dolgot. Az ablaknak
hajtottam a fejem, és lehunytam a szemem, nem volt kedvem beszélgetni.
Minél előbb rendeznem kellett az érzéseimet, de a hasogató fejfájás
határozottan nem tette ezt könnyűvé.
Biztosan elbóbiskolhattam, mert hirtelen Aria bökdösése ébresztett fel, és
már a mélygarázsban parkoltunk. Bátorító mosollyal nézett rám, amitől
valamiért szörnyen éreztem magam. Gyorsan kikászálódtam a kocsiból,
képtelen voltam ránézni. A lift felé igyekeztem, néhányszor majdnem
megbotlottam a lábamban. Aria utolért, és egy gombnyomással lefelé hívta
a liftet.
– Mi ez a nagy sietség? Nem kell aggódnod amiatt, hogy Matteo hazajön,
amíg mi pakolunk. Valószínűleg a kórházban tartják éjszakára. Nagyon
rosszul nézett ki.
A lift hűvös falának támaszkodtam. Aria tényleg azt hitte, hogy ez majd
felvidít? Olyan szörnyű ribanc voltam, hogy az emberek azt hitték, örülni
fogok, hogy valaki súlyosan megsérült?
Hát persze, hogy így hitték. Luca úgy gondolta, hogy fel kell ajánlania
nekem a szabadságot, hogy ne hagyjam meghalni az öccsét. Nem voltam
más, mint egy szívtelen, önző ribanc a fejében. És Aria szavaiból ítélve
egyetértett vele.
A torkom elszorult. Talán igazuk van.

JustBook.fordítva
231
 – Nem aggódom – mondtam nyugodtan. Könnyebb volt eljátszani azt a
szerepet, amit mindannyian elvártak tőlem.
Aria bólintott, de továbbra is engem nézett. Egymással szemben voltunk,
és láttam magamat a mögötte lévő tükörben. Nem is lehettünk volna
különbözőbbek. Aria a kedves arckifejezésével, angyali hajával,
porcelánbőrével és babakék szemével; a tisztaság megtestesítője. Én pedig
úgy néztem ki, mintha a pokolból emelkedtem volna fel a kusza vörös
hajammal, vérrel borított ruhámmal és bőrömmel, és sötét árnyakkal a
szemem alatt. Amikor beléptünk a lakásba, gyorsan berohantam a
hálószobába, onnan pedig a szomszédos fürdőszobába. Talán egy gyors
zuhany segítene, hogy összeszedjem magam. Luca ajánlata volt az utolsó
esélyem, ezt tudtam. Ha ehelyett a szívemre hallgatok, és Matteóval
maradok, akkor vége. Hagynom kell, hogy az agyam hozza meg ezt a
döntést.
A zuhanyzás után még mindig nem éreztem magam jobban, de legalább
döntöttem. Aria az ágyon ült, és a telefonján gépelt, amikor beléptem a
hálószobába.
– Luca mondott neked valamit Matteóról? – kérdeztem azonnal, a torkom
máris összeszorult, és a pánik elöntött. Matteóval kellett volna mennem.
Hirtelen nem kaptam levegőt.
– Jól van. Úgy tűnik, csak egy agyrázkódás és néhány bordarepedés. –
Végre felnézett, és gyorsan odasétált hozzám. – Sápadtnak tűnsz.
Nyeltem egyet. Matteo rendbe fog jönni. Lassan csillapodott a pánikom.
– Te tényleg aggódsz érte, ugye? Miért nem ismered be? Bízhatsz
bennem, Gianna, ezt te is tudod.
– Persze, hogy aggódom. Nem vagyok kőből. Nem akarom, hogy bármi
történjen vele. Törődöm vele, akár hiszed, akár nem.
– De nem eléggé ahhoz, hogy maradj? – kérdezte Aria.
Nem voltam biztos benne, hogy mit mondjak. Úgy tűnt, hogy a zuhany
alatt kitalált tervem kezd összeomlani.
– Azt hiszem, le kell feküdnöm egy kicsit. Vagy hamarosan indulnunk
kell?
Aria megrázta a fejét.

JustBook.fordítva
232
 – Nem, Luca elviszi Matteót a lakásunkra, amikor felébred, úgyhogy nem
fogod keresztezni az útját, ha itt maradsz. És amúgy is késő van már. Aludj
egy kicsit.
Felkaptam a tiszta ruhákat, és felvettem őket, mielőtt lefeküdtem a
takaróra. Hallottam, ahogy Aria becsukja az ajtót, majd csend lett
körülöttem.
Már világos volt, amikor felébredtem. Egyedül voltam a hálószobában.
Gyorsan lekászálódtam az ágyról, és elhagytam a szobát, félig-meddig arra
számítva, hogy Matteót a konyhában találom. De nem volt ott.
Aria volt ott. Beírt valamit a telefonjába, mielőtt átnyújtott volna egy
csésze kávét.
– Hogy érzed magad?
– Hol van Matteo? Jól van? Még mindig kórházban van?
– Jól van. A tetőtéri lakásban van, alszik.
– Oh, persze. Fent van. Így már érthető.
– Gianna, nem kell elmenned, ugye tudod? Nem baj, ha Matteóval
maradsz.
Bámultam rá. Rendben volt, ugye? Rendben van szeretni egy olyan férfit,
mint ő, rendben van, hogy elfogadod az életet a maffiában.
A lift csilingelve megált, és Luca kilépett, hideg tekintete rám
szegeződött. El kellett fojtanom egy borzongást. Így nézett ki a gyűlölet, és
feltételeztem, hogy minden oka megvolt rá, hogy gyűlöljön. Sandro pár
lépéssel mögötte haladt, mint egy jó öleb.
– Remélem, bepakoltad a táskáidat. Szeretném, ha minél hamarabb
elhagynád ezt a lakást.
– Luca – sziszegte Aria. – Ez nem igazságos.
Most az egyszer nem tudta felmelegíteni hideg szívét.
– Nem. Ennek a ribancnak minél messzebb kell kerülnie az öcsémtől. Azt
akarom, hogy eltűnjön. Elég sokáig tette tönkre az életét.
Ránéztem, de legbelül azon tűnődtem, vajon igaza van-e. Persze ezt soha
nem vallottam volna be.
– Tudom, hogy szerinted Matteo jobbat érdemel nálam. De hadd mondjak
neked valamit. Aria is jobbat érdemel. Ő túl jó, tiszta és kedves hozzád. Még
a cipője alatt lévő koszhoz se érsz fel. Ő túl szerető és kedves ahhoz, hogy
JustBook.fordítva
233
ezt észrevegye, de én nem. Azt hiszed, tönkretettem Matteo életét, de nekem
nem volt választásom. Nem akartam hozzá menni. Te viszont úgy döntöttél,
hogy elveszed Ariát. Te választottad, hogy tönkreteszed az életét a
sötétségeddel. Szóval szállj le a magas lóról, te rohadék. Nem érdemled meg
őt, és soha nem is fogod.
Aria ujjbegyei elfehéredtek Luca csuklójának szorításától. A férfi
könnyedén lerázhatta volna magáról, de nem mozdult.
– Tudom – mondta acélos hangon. – De az a különbség közted és köztem,
hogy én megpróbálok jobb ember lenni a számára. De te sosem próbáltad.
Mindig is megelégedtél azzal, hogy egy ribanc vagy.
Aria zihált.
– Luca, kérlek.
– Nem. Igaza van. Egy ribanc vagyok, és most elmegyek. Mondd meg
Matteónak, hogy viszlát.
Hű, úgy beszéltem, mint egy igazi ribanc. Már késő volt visszavonni a
szavaimat, és tudtam, hogy úgyis túl büszke vagyok hozzá. Fogtam a két
táskámat, amit Aria biztosan még azelőtt lecipelt, hogy felébredtem volna,
és Sandro felé indultam, aki felvette a többi táskámat, és követett a lift felé.
Beléptem, és felemelt fejjel néztem szembe Ariával és Lucával. Luca
tekintete féktelen gyűlölettől árulkodott, Aria sírt. Könyörgött a szemével, és
végül nem bírtam tovább, a padlóra ejtettem a tekintetem. Az ajtók
becsukódtak, és a lift elindult. Sandro nem próbált beszélgetést
kezdeményezni. Minden pillantása rosszallásról árulkodott. Azon tűnődtem,
vajon Luca megöletett-e volna, ha nincs Aria.

***
Sandro elvitt egy szállodába, ahol addig maradtam, amíg nem találok egy
lakást. Még abban sem voltam biztos, hogy New Yorkban maradok-e.
Visszatérni Chicagóba semmiképpen sem jöhetett szóba. Egy héten belül
halott lennék.
– Tessék. Ez ötezer dollár. Luca hamarosan jelentkezik a további
részletekkel – mondta Sandro, miközben leparkolt a szálloda előtt. Egy
portás kinyitotta az ajtót. Sandro nem követett, amikor kiszálltam a kocsiból,
csak a portásnak adta át a foglalással kapcsolatos információkat. Abban a

JustBook.fordítva
234
pillanatban, hogy a portás kiemelte a csomagjaimat a csomagtartóból, Sandro
elhajtott, és magamra hagyott. A kocsi után bámultam. Senki sem figyelt
engem. Szabad voltam.
Akkor miért éreztem a szabadságot olyannak, mintha az új börtönöm
lenne?

Matteo

– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – motyogta Luca, miközben követett a

lakásomba.
– Ez az én otthonom. Nem vagyok rokkant. Nem fogok még egyszer
nálad aludni – mondtam. Még mindig kurvára szédültem, de ezt nem akartam
bevallani Lucának. Besétáltam a hálószobámba, Luca szorosan mögöttem.
Ha nem hagyja abba hamarosan, szétrúgom a seggét.
Megálltam a szoba közepén. A fiókok nyitva voltak. Nem kellett
belenéznem, hogy tudjam, üresek.
– Ma reggel költözött ki – mondta Luca.
– Tudom.
Éreztem magamon a tekintetét.
– Velem és Ariával kellene maradnod. Mindjárt itt a karácsony.
Duzzogva akarod tölteni az ünnepeket?
– Nem érdekel a karácsony. És nem duzzogok. Pihennem kell, emlékszel?
– A fejemre mutattam, aztán az ágyhoz sétáltam, és lefeküdtem. – És nem
akarom, hogy nézz, amíg alszom.
– Ma este Ariával és velem fogsz vacsorázni. Nem érdekel, ha be kell
rángatnom a lakásomba, de ott leszel.
Bólintottam.
– Hadd aludjak.
Végül elment. Természetesen kizárt volt, hogy aludni tudjak. A
tekintetem az öltöző felé kalandozott, ahol üres polcok álltak. Gianna tényleg
eltűnt, és ezúttal nem akartam vadászni rá.

JustBook.fordítva
235
HUSZONEGYEDIK FEJEZET

G ianna

Kibámultam a szállodai szobám ablakán. Vacsoraidő volt, de nem voltam

éhes. Nem hagytam el a szobát, mióta reggel bejelentkeztem. A szabadság
mindig ilyen magányos volt?
A telefonom üzenetet csipogott. Aria küldte.
Matteo megint összeomlott. Elvesztette az eszméletét.
Azonnal felhívtam, a szívem a mellkasomban kalapált. Az első csörgés
után felvette.
– Hol van? – kérdeztem.
– Nálunk. A vendégszobában van. A doki azt mondta, hogy ágyban kell
maradnia. Túlhajszolta magát.
– Átmegyek.
– Tényleg? – Aria reménykedő hangon kérdezte.
– Igen. Mondd meg Lucának, hogy újra meg kell szoknia a jelenlétemet.
Gyakorlatilag hallottam, ahogy Aria mosolyog.
– Tudtam. – Szünetet tartott. – Átküldöm Sandrót.
– Ne, fogok egy taxit. Mindjárt ott leszek.
Amikor megérkeztem a lakásba, Luca elállta az utamat.
– Mit keres itt?
– Látni akarom Matteót – mondtam. És nem érdekelt, ha ehhez le kell
ütnöm Lucát.
Luca rám villantotta ijesztő tekintetét.
– Takarodj a picsába!
– Luca, kérlek – suttogta Aria.
Megpróbáltam elsétálni Luca mellett, de nem engedett.
– Hadd lássam a férjemet.
– Matteónak most nem fér bele az érzelmi stressz. Az, hogy elmész, majd
visszajössz, nem segít a felépülésében – morogta Luca. Volt egy olyan
érzésem, hogy a szavai sokkal rosszabbak lettek volna, ha Aria nem áll
mellette. – Ha most maradsz, akkor végleg maradsz. Végeztem a játékaiddal.
– Nem megyek el újra.

JustBook.fordítva
236
 Luca kétkedő pillantást küldött felém, de hátralépett. Nem haboztam. A
vendégszoba felé rohantam, és berontottam. Matteo már aludt. Lefeküdtem
mellé, elhatározva, hogy vigyázok rá, amíg ki nem nyitja a szemét.

Matteo
Egy puha kéz szorította a kezemet. Kinyitottam a szemem, néhányszor
pislogtam, hogy kitisztuljon a látásom. Úgy éreztem magam, mint egy
nyápic, amiért elájultam. Bassza meg. Meglőttek, megszúrtak, sőt, meg is
égettek már, és egy hülye fejre mért ütés térdre kényszerített. Szégyen.
Elfordítottam a fejem. Gianna ott kuporgott mellettem. A ruhája gyűrött volt,
a haja pedig teljesen összevissza állt, mintha már egy ideje mellettem feküdt
volna.
Az arcát nagyrészt zilált haja takarta. Ellenállhatatlan késztetést éreztem,
hogy elsimítsam a haját. Lassan, óvatosan felültem, és a szabad kezemmel
elsöpörtem néhány tincset. Gianna úgy nézett ki, mint egy kibaszott angyal
álmában. Túl szép ahhoz, hogy valódi legyen. Sűrű szempillái sápadt bőrén
pihentek. Egy ujjbegyemmel végigsimítottam magas arccsontján, élveztem a
bőre puhaságát. A szemei megrebbentek a szemhéja alatt, majd kinyíltak.
Álmosan pislogott, amíg a tekintete végül rám fókuszált.
Vártam, hogy elengedje a kezemet, és úgy ugorjon le az ágyról, mintha
meggyulladt volna. Legalábbis valami nevetséges kifogást vártam, hogy
miért van itt, és miért fogja a kezemet. Kétlem, hogy Luca rángatta volna
vissza. Tudta, hogy nem akarom, hogy ezt tegye.
Ő azonban egyiket sem tette. Ehelyett lassan felült, kipislogta az álmot,
és megdörzsölte a szemét azzal a kezével, amelyik nem az enyémet fogta.
– Mennyi az idő?
Fogalmam sem volt róla. Még abban sem voltam biztos, hogy milyen nap
van.
– Tőlem kérdezed?
Felnevetett, aztán az arckifejezése megfeszült.
– Megijesztettél.
– Tényleg? Azt hiszem, ijesztő fickó vagyok.
Gianna nem mosolygott. Olyan arckifejezéssel nézett rám, amilyet még
sosem láttam az arcán, sebezhető és nyílt.
JustBook.fordítva
237
 – Nem kellett volna elfogadnom Luca ajánlatát. Makacs voltam. Nem
akartam bevallani magamnak az érzéseimet. De amikor Aria felhívott, hogy
megint összeomlottál, megrémültem, hogy elveszítelek. – Szünetet tartott,
ujjai a kezemen megfeszültek. Nem szóltam semmit, nem tudtam, mit
mondjak. Az általános megoldásom érzelmi helyzetekben a humor volt, de
nem akartam megakadályozni, hogy Gianna elmondja, amit akart.
Az ablak felé bámult, gyönyörű arcát bűntudat tarkította.
– Csak arra tudtam gondolni, amikor nem voltam melletted, miután
összeroppantál, hogy mi lesz, ha meghalsz, és én csak annyit tettem, hogy
rosszul bántam veled, és ellöktelek magamtól. Úgy viselkedtem, mint egy
ribanc. Sajnálom.
Megérintettem az arcát, és közelebb mozdultam hozzá.
– Nem kell bocsánatot kérned semmiért, Gianna. Valójában a legtöbb
vitánkat élveztem. Szórakoztatóbbá tették a napjaimat. – Elvigyorodtam, és
ezúttal mosolyt kaptam cserébe.
– Mérgesnek kéne lenned, Matteo. Tudod, mit ajánlott Luca cserébe azért,
hogy megmentsem az életed, és hogy én beleegyeztem. Miért nem küldesz
el? Megérdemelném.
Megvontam a vállamat. Nem tetszett a gondolat, hogy buzgón elfogadta
Luca ajánlatát, de most itt volt. Eltartott egy darabig, de végül rájöttem, hogy
magától kell eljönnie hozzám. Gianna soha nem hagyta volna, hogy bárki is
arra kényszerítse, hogy bevallja az érzéseit. Megérintettem a tarkóját, és
magamhoz húztam. Nem ellenkezett, és amikor a szája az enyémhez ért,
átkarolta a nyakamat, és elmélyítette a csókunkat. A kezem utat talált az inge
alá, megtapogattam a hasa puha bőrét, és feljebb vándoroltam.
Gianna megállította a kezem.
– Pihenned kell. Tegnap elájultál. Nem hagyom, hogy megint túlhajszold
magad.
Kuncogtam.
– Ugyan már. Ha meglovagolsz, egyáltalán nem kell megerőltetnem
magam. Majd te elvégzed az összes munkát.
– Igen, persze – mondta. – Kizárt dolog, hogy kockáztassam a
felépülésedet. Luca nagyon kiakadna, ha valami hülyeséget csinálnék.

JustBook.fordítva
238
Amúgy is utál engem. Nem akarok újabb okot adni neki, hogy távol tartson
tőled.
– Luca nem akadályozná meg, hogy találkozzunk.
Felvonta a szemöldökét.
– Tegnap megpróbálta megakadályozni, hogy idejöjjek.
– Mi a faszért csinálta ezt? – Bosszúságot éreztem. Lucának mindig Capót
kellett játszania, és parancsolgatnia az embereknek.
– Gondolom, aggódott érted – ismerte el Gianna zúgolódva.
A bátyám és közte kölcsönös ellenszenv volt, ezért meglepett a
beismerése. – Nem akarta, hogy játsszak veled. Úgy gondolta, jobb, ha tiszta
vágást ejtünk, és végleg távozom az életedből.
– És mi késztette arra, hogy meggondolja magát? – kérdeztem.
– Aria, gondolom.
– Persze – mondtam, bár más okot reméltem. Hátradőltem a fejtámlának,
figyelmen kívül hagyva a fejemben a mozdulatra érzett enyhe szúrást.
Keresztbe tettem a karjaimat a mellkasom előtt, próbáltam kibaszottul
nyugodtnak látszani, pedig minden voltam, csak nyugodt nem.
– Most már jól vagyok. Nem fogok meghalni. Elmehetsz anélkül, hogy
bűntudatod lenne.
Gianna sokáig nézett rám anélkül, hogy bármit is mondott volna.
– Nem akarok elmenni.
– Te magad mondtad, hogy beleegyeztél Luca ajánlatába.
– Igen, mert Luca meglepett vele. A szemem láttára haldokoltál. Alig
éltünk túl egy balesetet és az őrült oroszokat, és hirtelen olyasmit ajánlott fel
nekem, amiről azt hittem, hogy akarom. Nem is igazán gondolkodtam,
mielőtt igent mondtam.
Bólintottam, de nem szóltam semmit. Belefáradtam abba, hogy én tegyem
meg az első lépést, hogy mindig Giannát üldözzem. Ezúttal tőle akartam
valamit hallani.
Sóhajtott, kék szemei fáradtak voltak.
– Azt hiszed, hagytalak volna meghalni, ha Luca nem ajánlja fel nekem a
jegyet a szabadságba, ugye? Mindenki ezt gondolja, valószínűleg még Aria
is.
Fenntartottam a semleges arckifejezést.
JustBook.fordítva
239
 – Hát nem ez az igazság?
Rám meredt.
– Nem, nem ez az igazság. Amikor Luca megemlítette a hülye ajánlatát,
már elkezdtem az újraélesztést. Nem tudtam, mit csinálok, és valószínűleg
minden lehetséges hibát elkövettem, de nem hagytalak volna csak úgy
meghalni. Mindent megtettem, amit tudtam, még mielőtt Luca felajánlotta
volna a szabadságot az életedért cserébe. Soha nem hagytalak volna
meghalni, soha. Tudom, hogy nem hiszel nekem. Nincs okod rá, hogy higgy.
Akár hazudhatok is, amennyire te hiszed.
De én hittem neki. Tudtam, hogyan kell olvasni az emberekben, és
Gianna nem hazudott. Láttam rajta, hogy mennyire feldúlt, olyan zaklatott
volt, amilyennek már régen láttam.
– Nem hiszem, hogy hazudsz.
Úgy tűnt, Gianna meg sem hallja, amit mondok. Fintorogva nézett az
ablak irányába, az arca érzelmektől kipirulva.
– Abban a pillanatban tudtam, amikor megláttalak a saját véredben
feküdni, hogy nem akarlak elveszíteni. Tudtam, de mégsem akartam
bevallani senkinek. Olyan ostoba és makacs voltam. Szokásomhoz híven
ribanc Gianna. És miután belementem Luca ajánlatába, túl büszke voltam
ahhoz, hogy megmondjam neki, hogy nem is akarom a hülye szabadságot.
Nem akartalak elhagyni, nem akartam egy másik életet. Valószínűleg
egyedül is nyomorultul éreztem volna magam, de túl büszke voltam ahhoz,
hogy beismerjem, ha nem omlasz össze. Úgy éreztem, mintha feladnám,
mintha beismerném a vereséget, ami annyira idióta dolog. Hogy lehetne a
szerelem valaha is vereség? – Elhallgatott, a szemei tágra nyíltak.
Mozdulatlanná váltam, mint egy vadász, aki nem akarja megijeszteni a
prédáját.
Idegesen megnyalta az ajkát. Bárcsak tudtam volna, mire gondol, de volt
egy olyan érzésem, hogy tudom. Valószínűleg megbánta, hogy valaha is
szóba hozta az ’Sz betűs szót’, és minden mást, ami csak úgy kijött belőle.
Ilyen volt ő. Talán arra várt, hogy én mondjak előbb valamit, hogy
elmondjam neki, hogy szeretem, de nem fogom megnyitni neki a kibaszott
szívemet, és kockáztatni, hogy beletaposson. Tudtam, hogy mit érzek, már
régóta tudtam, de soha nem mondtam el neki. Soha senkinek nem mondtam
JustBook.fordítva
240
el. Az ilyesmi beismerése sebezhetővé tett, és Gianna eddig nem sok okot
adott arra, hogy ezt megkockáztassam. Eleget vadásztam rá. Most ő
következett. Nem akartam egyik irányba sem lökdösni. Innentől kezdve
mindennek tőle kellett jönnie.
– Luca ajánlata még mindig áll. Szabad nő vagy. Kisétálhatsz ebből az
épületből, és senki sem fog megállítani.
– Nem – mondta határozottan. – Túl sokáig menekültem az érzelmeim
elől. – A tenyerére támaszkodott, és előrehajolt. – Veled akarok lenni,
Matteo. Istenemre, tudom, hogy nem szabadna akarnom, de ez már nem
számít. Elegem van abból, hogy nem törősöm a szívemmel. Szeretlek.
Szinte kétségbeesetten csókolt meg, kezével a hajamba túrt. A fejem még
mindig érzékeny volt, de inkább elvágtam volna a torkomat, minthogy azt
mondjam, legyen óvatos. Érezni akartam az ajkait, az ujjait, a testét. Mindent
akartam belőle.
– Biztos, hogy komolyan gondolod? – kérdeztem incselkedő hangon,
amikor visszahúzódott.
Bólintott.
– Igen. Semmi kibaszott kétségem sincs efelől. Szeretlek, Matteo. Nem
érdekel, hogy ez mivé tesz engem. Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak
rólam, rólunk. Még az sem érdekel, mit gondol Aria és Luca. Én csak
magunkkal törődöm.
Újra megcsókoltam. Sose tudok betelni az ízével.
– Szeretlek, Gianna. Már kibaszott régóta szeretlek.
G ianna

Amikor Matteo azt mondta, hogy szeret engem, lángra lobbant a szívem.
Nem emlékeztem, mikor éreztem magam utoljára ilyen boldognak. Azt
hittem, ha bárkinek is bevallom az érzéseimet, az még nagyobb hatalmat ad
az illetőnek felettem, de ehelyett szabadabbnak éreztem magam, mint valaha.
Olyan sokáig küzdöttem az érzelmeim ellen, minden ok nélkül
visszatartottam magam. Most, hogy mindent kimondtam, amit ki kellett
mondanom, megkönnyebbültem. Lehet, hogy mindez úgy kezdődött, mint
valami, amit rám kényszerítettek, de ma ez az élet, Matteo, a házasságom az
én választásom volt, és én igent mondtam mindegyikre.

JustBook.fordítva
241
 Matteo csókja követelőző volt. Nem volt benne semmi visszafogottság,
semmi jele annak, hogy nemrég még eszméletlen volt. Tudtam, hogy
hülyeség, de érezni akartam őt, nem csak szavakkal akartam megmutatni
neki, hogy szeretem. Visszahúzódtam, és hagytam, hogy a tekintetem
végigvándoroljon Matteo testén. Csak egy szűk fehér pólót és egy boxeralsót
viselt, ami aligha rejtette el az erekcióját. Amikor visszanéztem az arcába, a
tekintetéből sugárzott a kéj. Soha nem hallgattam mások tanácsára, miért
kezdtem volna el most?
Matteo nem erőltethette meg magát. Én vigyázok rá. Feltérdeltem az
ágyon, és megragadtam a boxeralsóját. Matteo elmosolyodott.
– Azt hittem, nem akarod kockáztatni az egészségemet.
– Oh, fogd be – mondtam halkan. – Vagy azt akarod, hogy abbahagyjam?
– Nem. Ne hagyd abba. – Kényelembe helyezte magát a párnákon.
Elmosolyodtam, miközben lehúztam a boxeralsóját, felfedve kemény
hosszát. A lábai köze térdeltem, hogy nézhessem, miközben a farkát szopom.
Megmarkoltam a golyóit, finoman masszíroztam őket. Figyeltem, ahogy
rángatózik és még keményebbé válik a kezeim alatt.
– Te incselkedsz – morogta Matteo. – Azt hittem, ma nem fogsz kínozni
engem.
Igaza volt. Ez nem rólam szólt. Előrehajoltam, és végigfuttattam a
nyelvemet a golyóitól egészen a csúcsáig, majd körbeforgattam a hegyén,
mielőtt a számba szívtam volna. Centiméterről centiméterre vettem be, amíg
a torkom hátsó részét nem érte, aztán újra kiengedtem. Matteo félig lehunyt
szemmel figyelt engem. Finoman hátrahúzta a hajamat, ami mindig útban
volt, és megsimogatta az arcom, miközben nyalogattam és szopogattam a
hegyét, tudva, hogy ott a legérzékenyebb. Lassan végigvezettem a nyelvem
a hegyén. Matteo légzése felgyorsult, a hasizmai megfeszültek, de nem vette
le rólam a szemét, és nem hagyta abba az arcom simogatását. Úgy éreztem,
hogy tisztel, miközben én is tisztelem őt.
Kicsit erősebben szívtam, éreztem, hogy egyre közelebb kerül. Ujjai a
fejbőrömön időnként megfeszültek, és minden alkalommal, amikor a fogaim
enyhén súrolták, durván kilélegzett. Pumpálni kezdett a csípőjével, egyre
mélyebbre tolta a hosszát a számba, és én hagytam neki. Egyre nedvesebb

JustBook.fordítva
242
lettem, és a nyomás a lábaim között szinte elviselhetetlen volt, de
elhatároztam, hogy ma nem veszek tudomást a saját szükségleteimről.
Matteo mozdulatai egyre vadabbá váltak. Rászorítottam a számat a
farkára, miközben újra és újra belém nyomult.
– Elélvezek – szólt reszelősen. Nem húzódtam el. Ehelyett még inkább
kezembe vettem a golyóit és felnéztem rá. A vállaiban lévő izmok
megfeszültek, és a teste megrándult az orgazmustól. Végül lecsillapodott.
Visszahúzódtam, és megtöröltem a számat egy önelégült vigyorral.
Halkan kuncogott. A vállamhoz nyúlt, és magára húzott, határozott
csókban követelte a számat. A keze végigsiklott a hátamon, hogy aztán
megszorítsa a fenekemet. A bensőm megfeszült az izgalomtól. Mielőtt
eldönthettem volna, hogy engedjem-e Matteónak, hogy még jobban
megerőltesse magát, kopogás hallatszott. Megrándultam, a tekintetem az ajtó
felé vándorolt, amely már nyílt is. Luca állt az ajtóban, tekintete mindent
kifejezéstelenül magába szívott. Nem volt nehéz kitalálni, mit csináltunk.
Elvégre az alsó nélküli Matteón feküdtem, aki a fenekemet simogatta.
Az arcom lángolt a szégyentől.
– Tényleg nem kéne így berontanod valakinek a hálószobájába – mondta
Matteo szórakozottan. Egyáltalán nem volt zavarban, de azok után, amit róla
tudtam, ez már nem lepett meg.
Pontosan úgy maradtam, ahogy voltam, még akkor is, ha Matteót nem
érdekelte volna, ha arrébb húzódom, és a bátyja meglátja a farkát.
– Pihenned kéne – mondta Luca szárazon, szürke szemei villámokat
szórtak felém. Dühös volt? Nehéz megmondani. Az utóbbi időben mindig
dühös volt a közelemben. Nem mintha a jelenléte sokkal boldogabbá tett
volna engem.
Matteo határozottan megpaskolta a fenekemet, a vigyora bosszantóan
önelégülté változott. – Nagyon kipihentnek érzem magam.
Luca megrázta a fejét.
– Feladom – mondta. – Ti ketten azt csináltok, amit akartok. Nem is
akarom tudni, mi folyik vagy nem folyik itt.
Megfordult, és becsukta maga mögött az ajtót. Ellöktem magamtól
Matteót, és lecsúsztam az ágyról, miközben igyekeztem a lehető legjobban

JustBook.fordítva
243
megigazítani a gyűrött ruháimat, de most már foltosak is voltak. Merő
rendetlenség.
– Hé, azt hittem, még nem végeztünk. Még a puncidat sem érinthettem
meg.
– És nem is fogod. Lucának igaza van. Pihenned kell. Elég izgalomban
volt részed mára – mondtam szigorúan. Matteo már megint kezdett
megkeményedni, és nem is törődött azzal, hogy elrejtse magát.
Fújtam egyet.
– Átöltözöm, feltakarítok, aztán visszajövök, és hozok neked valami
ennivalót. Addig is kérlek, húzd ki a fejedet a seggedből.
Matteo kacsintott egyet. Elfojtottam egy mosolyt, és kisurrantam a
szobából. Aria és Luca az étkezőben voltak, és halkan beszélgettek.
Természetesen pontosan tudtam, miről.
Aria vett észre először, és elhallgatott. Néhány másodpercnyi néma
vizsgálódás után ragyogóan rám mosolygott. Luca azonban nem osztozott a
lelkesedésében. Nem vettem róla tudomást.
– Adnál nekem néhányat a ruháidból? Át kell öltöznöm és le kell
zuhanyoznom.
Luca felvonta a szemöldökét.
– Szalonképessé kell tenned magad, hogy el tudj menni?
Ránéztem.
– Nem megyek el. Soha többé.
Aria gyakorlatilag ugrált, amikor odalépett hozzám, és összekulcsolta a
karunkat.
– Majd meglátjuk – mondta Luca egyszerűen. Aria dühös pillantást vetett
rá, mielőtt az öltözőjük felé vezetett.
– Ne hallgass rá. Védelmezi Matteót – mormolta Aria. Farmert és egy
hosszú ujjú blúzt húzott elő a fiókjából, és átnyújtotta nekem.
Luca védelmező magatartása Aria és Matteo iránt azon kevés dolgok
egyike volt, amit szerettem benne.
– Tudom. Nem adtam neki semmi okot, hogy megbízzon bennem a
testvérével kapcsolatban.
Aria kíváncsian figyelt, ahogy levetkőztem.
– Szóval visszaköltözöl Matteo lakásába?
JustBook.fordítva
244
 Megálltam a fürdőszobába vezető úton. Nem mintha már máshol
berendezkedtem volna. Még csak nem is kezdtem el gondolkodni azon, hogy
hol lakjak, miután kiköltöztem.
– Igen. Visszaköltözöm, és a felesége leszek. Valószínűleg nem leszek jó
feleség, de nem mintha Matteo ezt nem tudta volna, amikor elvett.
– Matteo nem várja el, hogy tökéletes feleség legyél. Azért szeret téged,
aki vagy, hibáiddal együtt.
Ez volt az igazság, még akkor is, ha sokáig nem vettem észre. Beléptem
a zuhany alá, de nem nyitottam ki azonnal a vizet.
Aria leereszkedett a kád szélére.
– Biztos vagy benne, hogy te is meg tudod csinálni? Elfogadni mindent
belőle, még a rosszat is?
Rengeteg rossz volt Matteóban, igazából minden Made Manben, de
rájöttem, hogy bennem is. Talán nem annyira, de ott volt. Mindannyiunkban
ott volt. Megpróbáltam valaki mássá válni, valamiféle ideállá, amiről azt
hittem, hogy olyannak kell lennem, de az sosem én voltam, és soha nem is
leszek. Matteo tükröt tartott az arcom elé, és megmutatta, ki vagyok
valójában, és hová tartozom. Gyűlöltem, foggal-körömmel küzdöttem ellene,
de itt volt az ideje, hogy bátor legyek.
– Igen. Szeretem őt, a rosszat és a jót is – mondtam határozottan.
Aria elmosolyodott, mintha valami hatalmas ajándékot adtam volna neki.
Visszamosolyogva megnyitottam a vizet, és hagytam, hogy a szavak belém
ivódjanak, az igazságtartalmuk.
Soha nem leszek rendben mindazzal, amit Matteo tesz, soha nem tenném
meg a felét sem annak, amit eddig tett, és amit a jövőben is tenni fog. De
rájöttem, hogy nem kell örülnöm az élete minden aspektusának. Amíg
Matteo gondosan és tisztelettel bánik velem, amíg ő szeret engem, és én is
szeretem őt, addig a dolgok rendben lesznek.
Mellette állok, és támogatom, amennyire csak tudom, mert ő az enyém,
én pedig az övé vagyok.

JustBook.fordítva
245
EPILÓGUS
G ianna

Április vége volt, az év első meleg napja. A hőmérséklet végre 21 fok fölé
emelkedett. Az óceán még mindig túl hideg volt ahhoz, hogy úszhassak
benne, de nem érdekelt.
Nem tudtam, hogy mi az a tengerpartban és az óceáni szellőben, amitől
szabadnak éreztem magam. Végigszaladtam a Vitiello-kúria hatalmas
pázsitján az öböl felé. Matteo szorosan mögöttem volt, és a lépteiből ítélve
utolért. Még jobban felgyorsultam, nem mertem egy pillantást sem vetni a
vállam fölé, hogy ellenőrizzem.
A lábam a homokba ért. Nem volt éppen meleg; a víz még rosszabb lesz,
de nem lassítottam. Egyenesen a lágy hullámok felé viharzottam. Abban a
pillanatban, ahogy a vádlim a vízbe ért, a lélegzetem elakadt, és
megtorpantam. Ez még határozottan túl hideg az úszáshoz. A lendületem
miatt majdnem előre estem. Vacogva már éppen újra hátrálni készültem,
amikor meleg kezek ragadták meg a derekamat, és felemeltek.
– Ne! Ne merészeld! – ordítottam.
Matteo kuncogott, majd eldobott a levegőbe, és egy csobbanással
landoltam a fagyos vízben. Az izmaim egy pillanatra görcsbe rándultak,
aztán feltörtem a felszínre, és levegőért kapkodtam. Fintorogva néztem
Matteóra, aki rám vigyorgott. Hasig volt a vízben, és úgy tűnt, nem zavarja
a hideg.
– Te szemétláda – mondtam ki vacogva.
Az egész testem remegni kezdett. A karjaimat a mellkasom elé tettem,
vacogást színlelve. Matteo összehúzta a szemöldökét, és felém jött, valóban
aggódónak tűnt. Abban a pillanatban, hogy karnyújtásnyira volt tőlem,
támadtam. Rávetettem magam, megragadtam a vállát, és megpróbáltam a víz
alá nyomni.
Figyelembe kellett volna vennem, hogy Matteo mennyire hozzászokott a
fizikai harcokhoz. Kihasználta a lendületemet, hogy felhajítson, és a válla
fölé lendítsen.

JustBook.fordítva
246
 – Hé! – kiáltottam tiltakozásul, de ő csak a fenekemre csapott, és elkezdett
kifelé sétálni az óceánból. – Hová viszel?
– Fel kell melegítenünk téged – mondta gonoszul.
Elfogott az izgalom, de rugdosással, és az öklöm hátára való
csapkodásával produkáltam magam. Jobbra vitt a pázsit egyik sarka felé,
amelyet bokrok árnyékoltak a kastély elől. Egy pokrócot terítettek le. Ezt
kitervelte!
Lefektetett a takaróra, és fölém tornyosult. A testemet libabőr borította,
és nem csak a hidegtől.
– Mi lenne, ha minden csepp vizet lenyalnék a bőrödről? – mormolta,
miközben lehajolt, és forró nyomvonalat nyalt a köldökömtől a
kulcscsontomig.
– Mi van, ha Aria vagy Luca lejön ide? – suttogtam, miközben lehúzta a
bikinifelsőmet, feltárva ezzel a melleimet. A mellbimbóim még jobban
megkeményedtek, majd forró szája az egyik köré zárult. Egyre kevésbé
érdekelt, hogy valaki rajtakap-e minket.
– Nem fognak – suttogta a bőrömhöz simulva. És ez volt az utolsó
alkalom, hogy beszéltünk. Az ajkai és a kezei minden helyet megtaláltak a
testemen, elűzték a hideget, és csak forróságot és vágyat hagytak. Amikor
végül belém hatolt, testünk egymáshoz préselődött, úgy éreztem, mintha
minden a helyére kerülne.
Még a szellő és a kék ég nélkül is szabadnak éreztem volna magam. Sok
időbe telt, de rájöttem, hogy szabadnak érezhetem magam, szabad lehetek,
még akkor is, ha Matteóhoz vagyok kötve.

***
Este Matteo és Luca grillezett a teraszon. Az időjárás jó volt, így kint
tudtunk enni. Aria bement, hogy kihozza a salátát, amit készített, míg Matteo
a borospince felé indult, hogy hozzon valami innivalót. Így egyedül
maradtam Lucával, aki a grillsütőt kezelte. Megterítettem az asztalt, úgy
tettem, mintha ott sem lenne. A dolgok Luca és köztem feszültek voltak;
mindig is feszültek voltak, de még rosszabbá váltak, mióta hónapokkal
ezelőtt elfogadtam az ajánlatát.

JustBook.fordítva
247
 Mély levegőt vettem. Ennek véget kellett vetni. Luca nemcsak Matteo
bátyja volt, hanem Aria férje is. Valamikor fegyverszünetet kell kötnünk.
Letettem az utolsó tányért, megtöröltem a kezem, aztán odaléptem Lucához,
aki éppen a pácolt bárányszeleteket forgatta a rostélyon. Mintha megérezte
voln, hogy figyelem, felpillantott. Hiába próbáltam leolvasni az
arckifejezését. Áthidaltam a köztünk maradt távolságot. A legtöbb
interakciónk nem volt éppen civilizált. A válaszom fele általában gúnyos
megjegyzés volt, de igyekeztem mindent megtenni, hogy az arckifejezésem
nyitott és a lehető legbarátságosabb legyen.
Luca felvonta az egyik sötét szemöldökét, amikor megálltam mellette.
Hirtelen nevetségesen idegesnek éreztem magam.
– Tudom, hogy nem kedvelsz engem – kezdtem. – De szerintem meg
kellene próbálnunk jobban kijönni egymással Aria és Matteo kedvéért.
Sikerült nem megrándulnom, amikor fürkészően nézett rám. Vajon mire
gondolt?
– Azért nem kedveltelek, mert utáltam, ahogy Matteóval bántál.
– Oké – mondtam lassan, nem tudtam, merre tovább.
– De kezdem meggondolni magam.
– Tényleg?
Megfordított egy újabb bárányszeletet.
– Kezdem azt hinni, hogy talán Matteónak igaza volt, és ti ketten nem is
vagytok a legrosszabb párosítás.
– Köszönöm? – mondtam, bizonytalanul, vajon jó értelemben gondolta-
e. – Nagyon rosszul bánsz a bókokkal.
– Nem szoktam osztogatni őket. És ne mondd meg az öcsémnek, hogy azt
mondtam, igaza van. Így is elég nagyképű. – A tekintete mögém szegeződött,
én pedig megfordultam, és megláttam Matteót, aki felénk tartott, a karján
több üveg borral.
– Az – értettem egyet mosolyogva. Luca rám mosolygott, amit a mosoly
egy sajátos változatának lehetett nevezni, és valamiféle néma megértés
alakult ki közöttünk.
Matteo letette a borosüvegeket az asztalra, mielőtt csatlakozott hozzánk,
és átkarolta a derekamat.
– Miről pletykáltok ti ketten?
JustBook.fordítva
248
 – Rólad – mondtuk egyszerre Lucával.
– Valóban? – Matteo felvonta az egyik szemöldökét.
Aria visszajött a konyhából, tekintete köztünk cikázott. Zavart tekintettel
simult Lucához. – Mi folyik itt?
– A férjed és a feleségem a sok csodálatos tulajdonságomról beszéltek –
mondta Matteo.
Megbökdöstem az oldalát.
– Túlságosan nagyképű vagy.
Matteo megcsókolta a fülemet.
– Ismerd be, imádod a pimaszságomat.
– Rendben.
– A szerelmi vallomásaidtól még mindig elgyengülnek a térdeim –
viccelődött.
Lábujjhegyre álltam.
– Nem a pimaszságod az egyetlen dolog, amit szeretek benned. –
Hagytam, hogy a tekintetem végigvándoroljon a testén.
– Szükségem van egy kis véres bárányra, hogy ellensúlyozzam az
édességnek ezt az undorító megnyilvánulását – motyogta Luca, de láttam a
gyengéd pillantást, amit Ariára vetett, amikor azt hitte, hogy senki sem figyel
oda rá.
Matteo a karjába húzott, és megcsókolt. Luca morgott még valamit, de
nem figyeltem rá. Csak Matteo számított.

V ÉGE .

JustBook.fordítva
249