Lexi Ryan

Sodródás
 Fordította
Bótyik Bettina Zora
 Lexi Ryan

Sodródás
A Blackhawk fiúk, első könyv

2019
 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Lexi Ryan: Spinning Out – The Blackhawk Boys, Book One
Ever After LCC, 2016

Copyright © Lexi Ryan, 2016

Hungarian translation © Bótyik Bettina Zora, 2019

Ez a könyv fikció. A benne szereplő alakok,

intézmények a szerző képzeletének termékei, bármely hasonlóság valós
személyekkel és helyekkel csupán a véletlen műve.

Minden jog fenntartva.

Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani,
információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában
vagy módon a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá
terjeszteni másféle kötésben, borítással és tördelésben,
mint amilyen formában kiadásra került.

Kiadja a Pioneer Books Könyvkiadó Kft., 2019

7630 Pécs, Üszögi-kiserdő utca 1.
www.pioneerbooks.hu
www.alexandrapiac.hu
e-mail: info@pioneerbooks.hu

Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója

Felelős szerkesztő Ferenczy Zsófia
Tördelte Király Zsolt
A borítót Tóth Gábor tervezte

ISBN 978 615 5435 59 1

Kainak
 Köszönetnyilvánítás

Végtelenül hálás vagyok, amiért a férjem mindenben támogat,

hogy hisz bennem és a munkámban, hogy megérti, miért jelen-
tenek a történeteim olyan sokat számomra, valamint hogy meg-
hozza a szükséges áldozatokat, amikor hatvan órát kell dolgoz-
nom egy héten, hogy időben befejezzem a könyvemet.
Olyan családtagok vesznek körbe, akik nap mint nap támo-
gatnak. Köszönöm a gyerekeimnek, Jacknek és Marynek, hogy
mindennap megnevettettek, és okot adtok arra, hogy keményen
dolgozzak. Büszke vagyok, hogy az anyukátok lehetek. Édes-
anyámnak és a testvéreimnek köszönöm, hogy buzdítotok –
mindenki a maga módján. Nagyon hálás vagyok, hogy ebbe az
őrült, hétgyerekes családba születtem.
Ezt a könyvet az unokaöcsémnek ajánlom, akinek a futballba
vetett mérhetetlen szenvedélye velem is megszerettette a sportot
sok-sok évvel ezelőtt. Kai, talán észreveszed majd, hogy ellop-
tam néhány barátod nevét a könyvemben. Mivel nyilvánvaló,
hogy a karaktereket nem a régi barátaidról mintáztam, ez csupán
egy főhajtás a kötelék előtt, ami kialakult köztetek, miközben
együtt sportoltatok. Nem könnyű ilyen barátságokat kialakítani,
de pont az ilyenfajta mély kötődést igyekszem megadni a szerep-

7
 Lexi Ryan

lőimnek, mielőtt megjáratom velük a poklok poklát. Büszke va-

gyok rád, kölyök. Akkor is, ha megpróbáltad eltörni az orromat
az anyád telefonjával hároméves korodban.
Nem hiszem, hogy képes lennék megőrizni a józan eszemet a
barátaim nélkül. Bátorságot öntötök belém, hisztek bennem, és
amikor szükség van rá, a kezembe nyomtok egy pohár vodkát.
Külön köszönet illeti Mirát, aki a telefonhívásaival rendszere-
sen megment az idegösszeroppanástól, és aki megérti, hogy az
#éldazálmod igazán stresszes pillanatokkal jár együtt. Köszönöm
Kylie-nak és az egész Cross Fit Terre Haute csapatnak, hogy
megtanították, nehéz dolgokat emelgetni milyen élvezetes, és
történetesen sokkal egészségesebb stresszkezelési módszer, mint
a jégkrém. Köszönöm Annie-nek, hogy tizenhét éves korom óta
hisz bennem, és legnagyobb büszkeségemre „írónak” nevezett.
Mindenkinek hálás vagyok, aki valamilyen formában visszajel-
zést adott Arrow történetéről – különösen Annie Swanbergnek,
Heather Carvernek, Mira Lyn Kellynek és Samantha Leightonnak
– mind csodálatosak vagytok. Köszönöm, amiért elhittétek,
hogy képes vagyok megírni ezt a regényt, amikor én kételkedtem
magamban.
Ezer köszönet a Terre Haute-i rendőrkapitányságnak, amiért
megválaszolták a kérdéseimet. Tudom, hogy furcsának tűntek, és
egy pillanatra sem vették be, hogy egy könyvhöz végzek kutatómun-
kát, de négy kapcsolással később megkaptam az információt, amire
szükségem volt. Köszönöm ezt, és a nevetést is.
Hálás vagyok a csapatnak, akik segítettek összerakni és népsze-
rűsíteni ezt a regényt. Rhonda Stapletonnak és Lauren McKellar­
nak köszönöm a történettel kapcsolatos, éleslátó megjegyzéseiket.
Hálás vagyok Arran McNicolnak, az Editing720 munkatársának,
amiért korrektúrázta a könyvemet. Külön köszönet illeti az összes

8
 Sodródás

bloggert és olvasót, akik véleményt írtak a regényről, és segítettek

népszerűsíteni a munkáimat. Elképesztően jó érzés, hogy az elfog-
laltságaik ellenére is időt szakítanak rám. Ti vagytok a legjobbak.
Köszönöm az ügynökömnek, Dan Mandelnek, hogy már
évekkel ezelőtt hitt ebben a regényben, és hogy mellettem állt,
amikor kemény döntéseket kellett meghoznom a karrieremmel
kapcsolatban. Köszönöm neked és Stefanie Diaznak, hogy eljut-
tattátok a könyveimet a világ minden részére. Köszönöm, hogy a
csapatom részei vagytok.
Hálával tartozom írótársaimnak – Sawyer Bennettnek, Lauren
Blakelynek, Violet Duke-nak, Jessie Evansnek, Melody Grace-
nek, Monica Murphynek és Kendall Ryannek –, mindannyian
elképesztően sokat jelentetek nekem. Fáradhatatlan munkátok
folyton inspirál, a barátságotokból pedig rengeteg bátorságot
merítek. Köszönöm, hogy az utazásom részei vagytok.
Az összes író barátomnak a Twitteren, a Facebookon és a kü-
lönböző írócsoportjaimnak – főleg a Fast Draft Clubnak és az
All Awesome csoportnak –, köszönöm, hogy társaim vagytok a
tizennégy órás munkanapok alatt.
Végül, de nem utolsósorban, millió köszönet a rajongóimnak –
a legmenőbb, legokosabb, legjobb olvasóknak a világon. Nektek
köszönhetem a karrieremet. Miattatok csinálhatom ezt minden-
nap, és ti vagytok az okai annak, hogy akarom. Mindannyiótokat
nagyra értékelem. Ti vagytok a legjobbak!
Lexi

9
 Prológus

Mia

Éjfél előtt. Szilveszter. Fekete égbolt. Sötét felhők. Fényszórók.

Újhold.
Anya mindig azt mondta, hogy a változásokat az újhold hozza.
Veszekednek. Brogan be van rúgva – nem önmaga. Nic mér-
ges – túlságosan is önmaga.
– Senki nem emelhet kezet a testvéremre – köpi Nic Brogan
képébe, és Brogan üt. Aztán meghallom az ököl hússal ütkö-
ző, undorító hangját. A bátyám ökle. A pasimé. Meg fogják ölni
egymást.
– Hagyjátok abba! – könyörgöm reszketve. – Nic, csak vigyél
haza. – Ónos eső mossa az arcomat, pont olyan erőszakosan mar-
va a bőrömet, ahogy a fiúk ütik egymást. Karba fonom a kezem,
miközben fel alá járkálok, és zsibbadnak az ujjaim. Nagyon sö-
tét van kint, csak a fiúk kocsijának fényszórói világítanak, ahogy
egymással szemben parkolnak az út szélén.
– Szállj be a kocsiba – morogja Nic anélkül, hogy elfordítaná
a tekintetét Broganről. Harmadjára adja ki ezt az utasítást, és
eddig figyelmen kívül hagytam, mert azt hittem, a jelenlétem

11
 Lexi Ryan

megakadályozza majd, hogy bántsák egymást. Azonban most

hallgatok rá, beszállok a kocsiba, és becsukom magam mögött az
ajtót. Melegebb van bent az ónos eső és a szakadatlan szél nélkül,
de nem bírom abbahagyni a remegést. Hideg. Rettegés. Kiba-
szott pokoli éjszaka. Várom, hogy a bátyám beszálljon utánam,
de nem teszi. Az úttestre löki Brogant, aki elesik, aztán megpró-
bál talpra kecmeregni. Nic belerúg, mielőtt felállhatna.
– Csak vigyél haza! – üvöltöm. Összerándul a gyomrom, és a
hányinger kerülget. Nem szabadott volna, hogy így alakuljon.
Elfordítom a kulcsot, és úgy bámulom az órát, mintha a ke-
tyegése véget vethetne az ocsmány üvöltözésnek és a verekedés-
nek. 23:59 van. Hogy lehet még mindig 23:59? Hát soha nem
lesz vége ennek az éjszakának?
Mintha válasz lenne a néma könyörgésemre, az óra tovább ke-
tyeg, és meghallom a kerekek csikorgását.
Fekete égbolt. Sötét felhők. Fényszórók. Újhold.
Anya mindig azt mondta, hogy a változásokat az újhold hozza.
Igaza volt.

12
 1. rész
Utána

Április, három és fél hónappal a baleset után

Mia

– Ő mit keres itt? – Arrow kemény suttogása a falakról vis�-

szapattanva becsúszik a babaszoba faajtaja alatt. Beszivárognak
a menedékembe, és a szívembe marnak. A gyűlölet mögött fel-
cseng a mostohaanyja motyogása is, de nem hallom, mit mond.
– A kurva életbe, nem találtál senki mást, aki eljátszhatja he-
lyetted a gyereked anyját? – Már nem suttognak. A szavai penge-
élesen hasítanak a levegőbe, hogy mindkettőnket megbántson
vele: a mostoháját, mert szerinte nem való anyának, aki dadust
vesz fel a gyereke mellé, és engem, mert azt akarja, hogy tudjam,
mennyire nem látnak itt szívesen.
Egy felborított bútor tompa puffanását hallom – talán egy ét-
kezőszékét vagy egy éjjeliszekrényét. Nehéz léptek dübörgő zaját.
Egy becsapódó ajtó sokáig visszhangzó dörrenését.
Eligazgatom a kis Katie-t a karomban, és az ablak elé sétálok.
A reluxa falapjai között Arrow-t figyelem. Amikor meglátom, hogy
beszáll az acélkék Mustang GT-jébe, elakad a lélegzetem. A kocsi
motorja dorombol, ahogy nyaktörő sebességgel kihajt a ház elől.
Lélegezz, emlékeztetem magam. Behunyom a szememet, és a
tüdőmbe áramló hűvös levegőre, a testemhez simuló újszülött-
ből sugárzó melegre, a plafonon keringő ventilátor lapátjainak
surrogására koncentrálok, amik szinte suttogják felém az emlé-
keztetőt: Mély levegő beszív. Kifúj. Beszív. Kifúj.

15
 Lexi Ryan

Gwen magas sarkúja hangosan kopog a folyosó keményfa padló­

ján, így már a kopogás előtt tudom, hogy elindult felém.
– Gyere be.
Lassan kinyitja a szoba ajtaját, és belép a helyiségbe, magá-
val hozva a méregdrága parfümje illatfelhőjét és a szorongásom
egyik emlékeztetőjét. Pontosan úgy néz ki, mint a tipikus trófea-
feleségek – szőke a haja, tökéletes a teste, és gyémánt fülbevaló
csillog a fülében.
A huszonhat éves Gwen csupán hat esztendővel idősebb ná-
lam, és öttel a mostohafiánál. Nem meglepő módon pont nyolc
hónappal a lánya, Katie születése előtt ment feleségül Arrow apjá-
hoz, a férje pedig hatvanöt évesen másodjára is édesapa lett. Nem
ítélkezem fölötte azért, hogy hozzáment Mr. Woodisonhoz, egy
olyan férfihoz, aki negyven évvel idősebb nála. Mindenki okkal
választ olyan utat, ami miatt a világ elítéli.
– Gondolom, hallottad a beszélgetésünket – jelenti ki.
Bólintok, és ráparancsolok a vadul dübörgő szívemre, hogy
higgadjon le. Ha megkér, hogy távozzak, fogalmam sincs, mi-
hez fogok kezdeni. Lehet, hogy beadom a jelentkezésemet a
Walmarthoz? A fizetés megalázóan alacsony lenne, de legalább
keresnék valamennyit. Persze akkor nem folytathatnám ősszel az
egyetemet, és az, hogy Mr. Woodison eleget fizet ahhoz, hogy
ki tudjam fizetni a tandíjamat a Blackhawk Hills-i Egyetemen,
határozottan a legjobb része ennek a megállapodásnak.
– Nagyon utál téged – mondja Gwen. A szavai tompa ütés-
ként érik a szívemet. – Miért?
Mert mindent tönkretettem.
– Nem tudom.
Kinyújtja a karját Katie-ért, én pedig habozok. Hogy újra ta-
lálkoztam Arrow-val – még akkor is, ha csak tíz másodpercet

16
 Sodródás

bírt a közelemben, mielőtt bepattant a kocsijába –, felélesztet-

te a bűntudatomat, és mocskosnak érzem magamat. A kisbaba
testéből sugárzó meleg nyugtató balzsamként hat a megtépázott
lelkiismeretemre, de átnyújtom neki a lányát.
– Nem tudom, mihez fogunk vele kezdeni – töpreng Gwen.
– De ha ez csak ízelítő volt, akkor hosszú hat hónapnak nézünk
elébe. – Megrázza a fejét, és kiles az utcára a reluxán keresztül.
– Nem mondhatnám, hogy boldoggá tesz, amiért itt tölti le a
büntetését, de nem az én döntésem volt.
– Nem olyan rossz ember. – Gwen szeme rám villan, én pedig
azt kívánom, bár befogtam volna a számat. Ha meg akarom tar-
tani az állásomat Woodisonéknál, miközben Arrow itthon van,
szükségem lesz arra, hogy Gwen a szövetségesem legyen.
Sóhajtva elengedi a reluxát, és visszafordul felém.
– Nem fogom tűrni, hogy folyton egymás torkának ugorja-
tok. Szóval, amíg kénytelen vagyok elviselni a jelenlétét, muszáj
ezt helyrehoznod.
– Elnézést, mit mondtál?
– Nem érdekel, hogy mi a baj közted és Arrow között. Hozd
helyre. Vagy keresnem kell valaki mást, aki segít rendezni Katie-t
és a ház körüli dolgokat.
A szívem őrült vágtába kezd, és kinyújtom a kezemet, hogy
megkapaszkodjak a bölcső szélében.
– Beszélek vele. – Nem mintha az segítene. A legjobb, amit
Arrow-val kapcsolatban tehetek, ha messzire elkerülöm. Nem lesz
olyan dühös a jelenlétem miatt, ha nem kell az arcomat bámulnia.
– Kettőnk között szólva – kezdi Gwen, és tökéletesre rúzso-
zott ajkai vicsorra húzódnak –, remélem, hogy elcseszi, és megint
drogozni kezd. Inkább látnám az elkényeztetett bunkót a rácsok
mögött a következő hat hónapban, mint az otthonomban.

17
 Lexi Ryan

Megint drogozni kezd. Soha nem gondoltam volna, hogy ezek

a szavak egyszer Arrow-ra vonatkoznak majd, és most pofon-
ként ér, hogy hallom őket. Mert lehet, hogy Gwen tudatlan, de
rajta kívül az összes helyi tudja, hogy miért siklott vakvágányra
Arrow élete az elmúlt fél évben, és bárki, aki őszintén ismeri az
igazságot, tisztában van vele, hogy én vagyok a hibás. Nem én
vezettem azt a kocsit. Nem én verekedtem. De én robbantottam
ki a balhét. Ha inkább otthon maradtam volna azon az estén…
Egy szót sem szólok, Gwen pedig jutalmul rám mosolyog, és
visszaadja a kezembe Katie-t.
Hozd helyre. Egyszerű utasítás attól a nőtől, aki már hozzászo-
kott, hogy minden követelését teljesítik. Csak épp azzal nincs
tisztában, hogy most a lehetetlent kéri.
Ezt a helyzetet senki nem tudja helyrehozni.