Professional Documents
Culture Documents
A mű eredeti címe: Nine Minutes Copyright © 2013 by Beth Flynn. All rights
reserved.
Cover photography © Tara Simon Cover models: Kelli Flynn and Lasse L.
Matberg Fordította: Sándor Alexandra Valéria
© Katona Ildikó, 2014 ISSN 2416-1193 ISBN 978 963 457 143 8
© Kiadta a Könyvmolyképző Kiadó, 2017-ben Cím: 6701 Szeged, Pf. 784 Tel.:
(62) 551-132, Fax: (62) 551-139 E-mail: info@konvvmolvkepzo.hu
www.konyvmolykepzo.hu
iflnagyar
ELTŰNT!
, _ _ ____^ _
Miriam Parker
20 éves
Moe volt az.
Teljesen megfeledkeztem arról, hogy belekukucskáljak a
levelekbe, amiket Moe elhozott. Követtem a kocsihoz, és
beszálltam. Biztos szokatlanul hallgatag voltam, mert
többször is rám nézett, miközben indított. Nem találtam a
szavakat. Nem tudtam, mit mondjak. A plakátot hat évvel
korábban nyomtatták, amikor Moe húszéves volt. Akkor
most huszonhat. Az igazi neve Miriam Parker. Azt hiszem,
ez volt az első két személyes dolog, amit megtudtam róla
azon kívül, hogy nincs nyelve.
Hatalmas jutalmat ígértek a nyomravezetőnek. Ma is
soknak számít az a pénz, akkoriban pedig lényegesen
többet ért. Ez arról árulkodott, hogy Moe-t szerették. Hogy
valakinek hiányzott. Hányszor járhatott ezen a postán a
levelekért? Valószínűleg tudott a plakátról. Vagy talán
mégsem. Sok más üzenet közé volt kirakva.
Vajon Davie-ből származik? Ha igen, akkor hogy járhat ilyen
nyugodtan az itteni postára? Persze, a rövid hajával meg a
sok sminkkel kétlem, hogy bárki is felismerné. Vajon
elrabolták? Az ő családját is megfenyegették, mint az
enyémet?
Nagyon meg akartam kérdezni Grizztől, de nem tudtam,
hogy szabad-e. Grunttól bármikor megkérdezhettem volna,
csak még mindig vegyes érzéseim voltak iránta. Ha Moe
már az eltűnése óta bandatag, akkor nagyjából Grunttal egy
időben érkezett a motelbe. Érdekelt, hogy Grunt vajon mit
tud róla.
Elhajtottunk. Moe mellékutakat választott. Most már Davie
szívében voltunk, és rákanyarodtunk egy földútra. Mintha
sokáig haladtunk volna egy kerítés mellett, aminek a másik
oldalán gyönyörű zöldterület volt. Lovakat is láttam a
mezőn.
Félreálltunk egy árnyékos helyen. A kerítés túloldalán
óriási fikusz volt, alatta két lóval. Moe mosolyogva rájuk
mutatott. A lovakra néztem, aztán rá.
- Szereted a lovakat?
Mosolyogva bólintott. Aztán leolvadt az arcáról a mosoly, de
nem szomorúnak látszott, hanem inkább sóvárgott. Mintha
elmerengett volna a múlton.
- Neked is voltak lovaid?
Bólintott egy kicsit. Le sem vette a szemét a nagy barnáról.
- Olyan lovad volt, ami úgy nézett ki, mint ez?
Moe-ra néztem, aztán a barna lóra, végül megint Moe-ra.
Rögtön tudtam, hogy nem csak ilyen lova volt, hanem pont
ez volt az övé. Belecsöppentünk a múltjába. Megtisztelő és
egyben elszomorító volt, hogy a részesévé tett. Megint nem
tudtam, hogy mit mondhatnék. Sebességbe kapcsolta a
Bogarat, és egy ívben megfordult vele. Visszamentünk a
motelbe.
Miközben bevittem a kajás szatyrokat a négyesbe, azt
mondtam neki, hogy vacsorát főzök, amire meg van hívva.
Ő behozta nekem a JC Penney-zacskókat, és letette őket a
kanapéra. Nem hallottam, amikor elment.
Letettem a visszajáró pénzt az asztalra, majd megetettem
az állatokat. Utána elraktam az új melltartóimat meg a
fürdőruhámat, és munkához láttam a konyhában.
Nem tudom, említettem-e már, hogy tudtam főzni. Ahogy
felcseperedtem, magamtól megtanultam otthon. Elég jól
csináltam. Biztos a túlélési ösztön. Vince és Delia általában
a Smitty’sben evett valamit, vagy a gyorsétteremből hoztak
ennivalót. Hamar meguntam a sajtos tésztát, a
paradicsomlevest meg a dobozos ételeket, így nekiálltam a
kísérletezésnek. Vince és Delia időnként rendelt tőlem
valamit. Ebből tudtam, hogy jó szakács vagyok.
Ez volt az első alkalom, hogy kedveskedni akartam
valakinek a motelben. Egészen mostanáig csak magamnak
csináltam egyszerűbb ételeket, vagy néha Grizznek. Ő
sohasem kérte, hogy főzzek neki. Lényegében hozott
kajákon élt, amiket rengeteg bárjának egyikéből szerzett.
Én összeírtam egy kis bevásárlólistát Moe-nak, aki minden
héten beszerezte a legszükségesebbeket. Eddig
gabonapelyhen, sajtos melegszendvicsen és szalonnás-
zöldséges szendvicsen éltem. Készen álltam rá, hogy
megint főzzek.
Szóval ott voltam a motelben, és spagettit csináltam
húsgolyóval - fejből. Én csináltam hozzá mindent, csak a
tésztát vettem készen. Nem néztem körül elég alaposan
Grizz konyhájában, így túl későn vettem észre, hogy nincs
tésztaszűrő. Megkerestem Chowdert, aki gyorsan csinált
nekem egyet maradék hálóból. Durva szövésű volt, de
működött. Megköszöntem neki, és szóltam, hogy hétkor
kész a vacsora.
Így talált rá Grizz hármunkra. A kanapén ültem Moe-val,
Chowder pedig a fotelban. A kezünkben tartott tányérból
ettünk, és
nevettünk valamin, amit Chowder mondott.
- Minek van ilyen jó illata? - rakott le Grizz néhány papírt az
asztalra.
- A legfaszább spagettinek és húsgolyónak, amit valaha
ettem -felelte Chowder.
- Honnan van? - kérdezte Grizz.
Chowdernek most már tele volt a szája, úgyhogy csak rám
mutatott az üres villájával.
- Megkértél valakit, hogy hozzon neked kaját? - nézett rám
Grizz. - Remélem, hagytál nekem is.
- Én csináltam. Moe elvitt bevásárolni. Bőven van még,
szolgáld ki magad.
- Helyes, mert éhen halok - indult el a konyhába.
Chowder már elkezdett felállni, hogy Grizz leülhessen, de
Grizz intett neki, hogy üljön vissza, és nekünk Moe-val,
hogy húzódjunk arrébb. Csináltunk neki helyet a kanapén.
Kényelmes csendben ültünk így négyen, és élveztük a házi
kosztot.
Chowder és Moe végül visszamentek a szobáikba, én pedig
nekiláttam a mosogatásnak. Közben mintha azt hallottam
volna, hogy Grizz babrál a hifivel. Igazam volt. Mire észbe
kaptam, felcsendült Barry White szexi hangja. Grizz Barry
White-ot akar hallgatni? Megdermedtem egy pillanatra,
aztán megengedtem magamnak, hogy ellazuljak.
Benne volt a kezem a forró mosogatószeres vízben, és
teljesen átadtam magam a zenének, amikor éreztem, hogy
Grizz mögém lép. Átkarolta a derekamat, aztán gyengéden
megcsókolta oldalról a halántékomat.
- Cicc... Nem tudom, meddig vagyok még képes várni rád,
drágám. Igyekeztem türelmes lenni. Adtam neked időt.
Csak hogy tudd, ez nem rám vall.
Megállt a kezem a vízben.
- Egy kicsit félek, Grizz. Vagyis inkább ideges vagyok, mint
ijedt - néztem fel rá. - Tudom, hogy te tapasztalt vagy. Én
egyáltalán nem. Félek, hogy kialakítottál rólam egy ideális
képet a fejedben, aminek nem tudok megfelelni. Nem
akarok neked csalódást okozni.
Eddig a pillanatig magam sem tudtam, hogy milyen mélyek
az érzéseim. De rájöttem, hogy van igazság abban, amit
mondtam.
Kezdtem beleesni Grizzbe.
A Grunt-dologra viszont nem találtam magyarázatot. Talán
igaz sem volt. Talán csak a fejemben játszódott le az álom
miatt. Nem tudom. Nem is volt fontos.
Mert amíg beszéltem, Grizz a nyakamat csókolgatta, és
megengedtem magamnak, hogy élvezzem. Behunyt
szemmel nekidőltem.
- Sohasem tudnál csalódást okozni nekem, bébi. És nem
akarom, hogy tapasztalt legyél. Tőlem megtanulsz majd
mindent, amit tudnod kell - fordított szembe magával, hogy
megcsókoljon. - Csak tőlem.
Csókolózásban sem voltam valami tapasztalt, de tudtam
követni a mozdulatait, és úgy csókoltam vissza, ahogy
akarta. Most már teljesen hozzásimultam, és a hasamnál
éreztem, hogy én is kiváltok belőle valamit, tehát biztosan
jól csinálom.
- Nagyon lassúra veszem veled a tempót, bébi. Megígérem.
Eluralkodtak rajtam az érzések. Nem gondoltam Gruntra.
Nem
gondoltam Sarah Jóra. Nem gondoltam az elrablásomra,
Johnny Tillmanre, a kerítéses fazonra vagy Moe-ra.
Elvesztem a férfiban, aki átölelt és megcsókolt.
Leállítottam, hogy kézen fogva odavezessem a hálószobába.
Igaza volt.
Eljött az idő.
Huszonkettedik fejezet
JOBB VOLT GRIZZ-ZEL, MINT AMILYENRE SZÁMÍTOTTAM.
Azért, mert Grizz nem hagyta. Az ügyészség a közelembe sem jött, a Grizztől
kapott információkért cserébe. Olyan volt nekik, mintha előrehozták volna a
karácsonyt. Egyik ajándék a másik után. Azon túl, hogy megkértek, hogy
támasszam alá, amit Grizz mondott, tartották a szavukat. Békén hagytak.
Évekkel később felhívtam Grizzt, hogy szültem még egy kisbabát. Talán
meglepő, hogy egy halálsoron várakozó elítélt telefonhívást fogadhat. Itt
viszont Grizzről volt szó. Még a halálsoron is a Sátán
Tartalom
Prológus Első fejezet Második fejezet
Harmadik fejezet
Negyedik fejezet
Ötödik fejezet
Hatodik fejezet
Hetedik fejezet Nyolcadik fejezet
Kilencedik fejezet
Tizedik fejezet Tizenegyedik fejezet
Tizenkettedik fejezet
Tizenharmadik fejezet
Tizennegyedik fejezet
Tizenötödik fejezet
Tizenhatodik fejezet
Tizenhetedik fejezet Tizennyolcadik fejezet
Tizenkilencedik fejezet
Huszadik fejezet Huszonegyedik fejezet
Huszonkettedik fejezet
Huszonharmadik fejezet
Huszonnegyedik fejezet
Huszonötödik fejezet
Huszonhatodik fejezet
Huszonhetedik fejezet Huszonnyolcadik fejezet
Huszonkilencedik fejezet
Harmincadik fejezet
Harmincegyedik fejezet
Harminckettedik fejezet
Harmincharmadik fejezet
Harmincnegyedik fejezet
Harmincötödik fejezet
Harminchatodik fejezet
Harminchetedik fejezet Harmincnyolcadik fejezet
Harminckilencedik fejezet
Negyvenedik fejezet Negyvenegyedik fejezet
Negyvenkettedik fejezet
Epilógus 1966 novembere