Egy Dublin Street Karácsony

A kávé és fahéj illata bosszantotta a szemeimet és lustán nyújtottam el a könyököm, Braden

vigyorgott. A gyűrött ágyunk mellett állt hosszú ujjú pizsama felsőt és hozzáillő nadrágot hordva.

A tél ellopta a meztelen Braden pillanataimat.

A gyönyörű, sötét haja különböző irányokba repült az ujjaim jóvoltából, és durva bánásmódot
kaptam, mikor Braden megajándékozott engem az első karácsonyi ajándékommal a reggelen.
Egy zoknis ajándék(1), aztán hívott , mielőtt széttolni kezdte volna a lábam, nyitottság és jóság...
töltött el .

Sóhajtottam.

Ránéztem a bögre fahéjas tetejű kávéra a kezében.

– Egy másik ajándék? – Megkérdeztem miközben elvettem a bögrét tőle. Letette a saját kávéját
az éjjeliszekrényre, mielőtt visszamászott mellém az ágyba. Odabújtam az oldalához, ő pedig
visszanyúlt a kávéjáért és miután megoldotta én koccintottam a bögréjével. – Boldog karácsonyt.

– Boldog karácsonyt – mormolta és megnyomott egy puha csókot a számra.

Mmm, jó íze volt. Karácsonyi.

Braden vetett rám egy tréfás pillantást, amikor visszahúzódott. – Határozottan jobb, mint tavaly.

Untatott az emlékeztető. Ő hátravetette a fejét a nevetéstől.

Tavaly karácsony napján alig szóltunk egy szót egymáshoz, a múló időt kínos beszélgetés, túl
drága karácsonyi ajándékok cserélgetése és Ellie támogatása a közelgő műtét miatt, hogy
eltávolítsák a daganatot az agyából. A műtét része nyilvánvalóan nem az én hibám. A
furcsaságok Bradennel voltak. Én szakítottam vele. Rettentően elrontottam, rettegtem, hogy
szerelmes vagyok belé, és rettegettem, hogy elveszítem őt.

Adtam neki egy menekülési-lehetőséget és ez nem volt könnyű neki.

Időnként azt mondja, hogy a bűntudat átalakított engem egy féktelen szex istennővé.

Hát, neki már jutott szex ma reggel és már-már bölcs dolog hagyni, hogy manipuláljon.

– Karácsony van. Nem húzhatod ezt a kártyát. Kapsz ajándékokat helyette.

Braden mulatságosan duzzogott. – Én csak a szexre vágyok.

– Kemény ügy. Volt már szex. Most kapsz egy pulóvert.

– Egy pulóvert?

– Hideg van kint.

– Rengeteg saját pulóverem van. – Csalódottan nézett rám. – Komolyan vettél nekem egy
pulóvert karácsonyra? És elmondod nekem, mielőtt kinyitnám? Minek kellett egyáltalán
becsomagolnod?

– Lehet, hogy ez egy különleges karácsonyi pulóvert .

– Van rajta rénszarvas és egy dohányzós hapsi pipával?

Felhorkantam. – Nincs.

– Akkor ez nem egy különleges pulóvert.

Nevetve megráztam a fejem. – Talán ezt össze lehet ragasztani tépőzárral, hogy amikor úgy
érzem, hogy gonosz vagyok veled, akkor eltudjam tépni azt a szart . Ez nagyon különleges.

Braden belekortyolt a kávéjába. – Nem vettél nekem pulóvert, ugye?

– Nem! Mit gondolsz, ki vagyok? May nagynénid?

– Nincs egy May nagynéném sem.

– Tudom, hogy nincs. Én csak azt mondom, hogy csak May néni vásárol pulóverek. Ha a
barátnőd vesz neked egy pulóvert az első, rohadt együtt-töltött karácsonyon, rúgd ki a járda
mellé.

Ajkai megrándultak, Braden szeme felcsillant, ahogy az enyémbe nézett. – Még ha vettél is
nekem egy pulóvert nem foglak kirúgni a járdára.

Úgy éreztem, a gyomrom ugrott egy nagyot és azon tűnődtem, hogy valaha megfogom-e szokni
ezt az érzést. – Tényleg?

– Szó sem lehet róla. Túl kényelmetlen a szex a járdán.

– Ó, ha ha . – Szemeimet forgattam. – Vicces vagy.

Még mindig vigyorogva biccentett az ajtó felé. – Nyissuk még ki az ajándékokat, mielőtt Ellie és
Adam ideér.

Vonakodva kiszálltam a meleg ágyból, vállamra vonva egy vastag köntös, belebújtam egy
papucsba, átöleltem a bögre forró kávét, ahogy követtem Bradent ki a hálószobánkból át a
nappaliba.

Ellie panaszkodott nekem a mi karácsonyi díszek miatt. Tavaly a lakásban volt egy hatalmas
karácsonyfa is, valamint csillogó szalag ívek minden ajtó, ablak, a kandallópárkányon és a
kandalló egy részén. Mindet Ellie csinálta. Braden és én egy kicsit visszafogottabban csináltuk.
Ebben az évben nem volt egyetlen csillogó szalag sem. Ehelyett vettünk egy ízléses, nem
hagyományos fehér karácsonyfát, ami ott állt az ablakban, alatta a kis halom ajándékunkkal. Az
ablakot szegélyezte még néhány sápadtan csillogó tündérfény, de akasztottam még többet
belőlük a dekoratív náddal teli nagy vázába is, ami a szoba sarkában volt.

Tetszett a karácsony és ez a karácsonyi hangulat elég is nekünk. Ellie és Adam lakása olyan volt,
mintha a Mikulás rendezett volna ott egy nagy partit és túl sokat ivott, utána pedig összehányta
karácsonnyal az egészet mindenhol.

Ez volt Ellie. A rendmániás.

Isten szereti őt.

Leültem a kanapéra, és türelmesen vártam, ahogy Braden kihozott egy halom ajándékot a fa alól
és azokat letette a lábunk. – Tiéd az első. – motyogtam rámutatva az egyik kisebb ajándékra.

Elkezdtük az ajándékok kicsomagolását, miután megvásároltuk egymásnak minden ostoba kis

dolgot, hogy megnevettessük a másikat, és néhány dolgot, amit hallottunk a másiktól, hogy
szükség van rá. Braden ugyancsak vett nekem néhány nagyon szép és nagyon drága ékszert.
Azt hittem, a gyémánt fülbevaló és a hozzáillő nyaklánc volt a főajándék, de ő ragaszkodott
hozzá, hogy a legfontosabb ajándék a múlt, ahogy átéltük.

Rámeredtünk az utolsó két ajándékra.

– Először te. – mondtam ismét és éreztem, hogy egy kicsit ideges.

Braden levette a papírt, majd kinyitotta a vékony dobozt, szeme felcsillant, amikor meglátta a
Rolex Submariner acél a smaragdzöld óralapot. Egy hónapja szemezett vele online, de nem
tudta rávenni magát, hogy megvegye, mert nem volt rá szüksége. Ez egy szép meglepetés és
tudtam, hogy szeretné, de nem ennyi volt egész ajándék.

– Fordítsd meg! – motyogtam és a pulzus felgyorsult, ahogy vártam a reakcióját.

Szemöldökét ráncolva, Braden megfordította az órát és újra a fény felé tartotta. A Rolex
hátoldalán megtalálta a feliratot: Braden, örökre a tiéd, Szeretettel Jocelyn x

Ez volt a legnagyobb szentimentális ajándék, amit valaha adtam neki. Azt nem mondtam, hogy
nagyon szeretem, és bár tudtam, hogy tudja, hogy szeretem őt, de azt akartam, hogy tudja, hogy
nem tervezem valaha is nem szeretni őt.

Amikor felnézett a feliratból a szeme sötét volt a hévtől és az érzelemtől. – Ez gyönyörű, kicsim,
köszönöm.

Félénken rámosolyogtam. – Szívesen.

– Nyisd most ki a tiédet. – parancsolta, gyengéden felhúzta az pólója ujját, hogy feltudja helyezni
az órát. Felnézett rám a hosszú pillái alól, tekintetét még mindig rajtam tartva. Vigyorgott. – Soha
nem veszem le.

Megkönnyebbültem, hogy az én ajándékom tetszett neki, mosolygott, majd felvette az utolsó

csomagot. Kibontottam. Egy doboz volt benne. Úgy éreztem, hogy elég nehéz. Kinyitottam és
kezem megfagyott a tartalma láttán. Papírzsebkendő közé fészkelve egy fénykép benne egy
modern, tiszta kristály képkeretben. A fényképen én és Braden álltunk Mons Meg Edinburgh
Várnál. Átöleltük egymást és megcsókolt.

Biztosan Ellie csinálta, amikor négyen meglátogattuk várat a nyár folyamán. Azt hittem láttam az
összes fotót, amit Ellie készített azon a napon, de egyértelműen Braden megkérte őt, hogy ezt
tegye félre. Csak ő tudta, hogy mit jelent számomra az az ágyú, hogy az nekem egy különleges
hely és ez tette az ajándékot sokkal különlegesebbé.

Imádtam. Nem volt egy olyan giccses, hogy ‘hé, nézd milyen aranyos vagyunk, ahogy pózolunk a
kamera előtt‘ képek . Ez egy őszinte pillanat volt, ahol egy házaspár csókot lop egymástól.

Felvettem és el akartam mondani neki, hogy milyen jó lett, amikor rájöttem, hogy volt még több. A
fénykép alatt egy másik bekeretezett fénykép volt. Felemeltem remegő ujjaimmal és láttam, hogy
az alatt is volt egy másik.

Ezek a fényképek úgy voltak, mintha egy fotóalbumot lekértek volna a családom saját
tárolóegységről Virginiából az év elején. Eldobtam egy csomó dolog, de én készítettem egy
fotóalbumot vissza Skóciába velem. Az elmúlt tíz hónapban én csak azt akartam, hogy legyen
egy kis kép a kedvenc felvételekről és be tudja tenni őket a nappaliba, de letettem róla, mert még
mindig féltem a gondolattól, hogy az album miatt eszembe jutnak dolgok.

De Braden megtette nekem.

Lenézettem a képre, ahol a kezembe tartom a kishúgomat, Betht. Olyan máshogy nézettem ki és
nem azért, mert még csak egy gyerek voltam. Volt egy fény a szememben, ami azóta elment.
Braden és Ellie már sokat próbálta visszatenni és már majdnem ott is volt, de még mindig elbújt
egy apró árnyék szemem hátsó részén. Hiányoltam azt a szemet. ami a képen szereplő lánynak
megvolt. A másik fénykép édesanyám és édesapám csókolóztak. Ez is volt egy őszinte pillanat
volt és észrevettem, hogy közben éppen piknikeztek a folyónál.

Ezek a fotók tökéletesek.

Abszolút tökéletesek.

Felnéztem rá, elhatároztam, hogy visszaszerzem a könnyeim fényét a szemembe. Azt hiszem, ez
sikerült.

– Nem kellett volna...? – kérdezte halkan Braden, mintha aggódott volna.

Megráztam a fejem, körbekulcsoltam a kezem nyaka köré és lehúzta egy hosszú, lassú csókra.
Amikor elhúzódott, a homlokomat pihentettem az övén. – Tökéletesek. – Sóhajtottam,
incselkedve mosolyogtam. – Tudod, azt hiszem, lehet, hogy szeretlek.

Kuncogott az ajkaimon. – Azt hiszem, én is lehet, hogy szeretlek.

A bejárati ajtó hirtelen becsapódott és Ellie hangja csengett a lakásban, – Boldog karácsonyt!

Braden káromkodott egyet. – El kéne vennünk tőle azt a rohadt kulcsot.

A többi nap pihentető és szórakoztató volt, pontosan olyan, mint amilyennek egy karácsonynak
lennie kell. Braden és én együtt reggeliztünk Ellievel és Adammel, az ajándékozások karácsony
reggel történetek a rossz részeket említés nélkül hagyva, mivel ez csak furcsaság Braden és Ellie
között, ha azt nézzük, hogy ők testvérek meg minden. Ezt követően, miután Braden én mostunk,
és felöltöztünk a napra, beugrottunk egy taxiba és elindultunk Ellie édesanyja házához
Karácsonyozni. Elodie Nichols egy fantasztikus szakács volt és a többi Nichols kedves, hogy
befogadtak engem a család. Furcsa lenne a karácsonyt nélkülük tölteni. Declan, Ellie tíz éves
féltestvére, pörgött, mint a pokol, ugrándozott egyik jelenlévőtől a következőig és az egyik
emberről a másikra, hogy mutassa az ajándékait bárkinek, aki figyelt rá. Mindenki volt egy ideig
rabságba, hogy végighallgassuk, hiszen mindannyiunk szerint nagyon aranyos volt. Bár tudtam
megtanultam, hogy egy gyerek sok csokoládét adni reggel nem volt a legjobb ötlet, ha szeretnék
egy fejfájás-mentes napot.

Hannah az ellenkezője volt. Ő összegömbölyödve, egy karosszékben lapozta egy új könyvét és

sikeresen blokkolt mindannyiunkat.

A vacsora finom volt. Volt vele munkánk - leves, egy nagy öreg, kövér pulyka , három különböző
fajta burgonya, párolt zöldség és mártás, majd profiteroles(2) és csokoládé puding. Volt sok bor a
vacsorához és utána egy kis cappuccino.

Mire Braden és én elmentünk éjfél előtt alig tudtam járni, annyira teli voltam. Ingerültnek éreztem
magam a túlmelegedett bortól. A lakásban átvágtam a folyosón a hálószobába és hallgattam
Braden lépteit, ahogy követett engem. Megfordultam, hogy szembenézzek vele. Mikor bejött az
ajtón, lerántotta magáról a pulóvert és ledobta a földre. Megveregettem a kissé gömbölyű
hasamat, majd kipattintottam a felső gombot az farmeremen és számat elhagyta egy hatalmas,
megkönnyebbült sóhaj.

Hátradőltem az ágyon és széttártam a karjaimat és lábaimat. Ránézettem és felajánlottam neki

nagylelkűen – Elegem van a sok ételből, de ha nem ugráltatsz engem túl, akkor lehetőséged van
huncut dolgokat csinálni velem.

Braden nevetett és lassan odasétált az ágyhoz, lehámozta magáról a kabátját és letette egy
közeli székre. Átemelte a karjait a mellkasa előtt, amikor megállt közvetlenül fölöttem. – Azt
hiszem, talán ez a legszexisebb ajánlat, amit valaha kaptam.

Morgottam az szarkazmusán. – Nézd, tizenegy van már, majdnem vége a napnak, így ha el
akarsz repülni az Északi-sarkra mielőtt elalszom, akkor azt most kell.

Még mélyebben nevetett, szinte fuldokolva, lenyúlt és lehúzta a farmerem cipzárját. Éreztem,
ahogy egy rántással letolja mindenkét lábamon. Éreztem, ahogy felkorbácsol a gyakorlott
hatékonyságával.

Felemeltem a karjaimat egy álmos mosollyal és ő becsúsztatta karját alám, felemelt és lehúzta a
takarót egy lágy mozdulattal. Óvatosan visszafektetett az ágyra és felhúzta a takarót az államig.

Zavartan néztem rá homályos szemmel, ahogy vetkőzni kezdett. – Nem repülünk az Északi-
sarkra?

Braden elvigyorodott. – Ma nem, drágám.

– Nem vagyok szexi?

– Te mindig szexi vagy. Részegen és teli hassal is. Nem hiszem, hogy még lehetnél jobban az.

– De szeretnék még egy zokni ajándékos napot. – Szemem lecsukódott és úgy éreztem, ahogy
az ágy besüpped, amint Braden becsúszott mellém, a karját a derekam köré fonta, hogy
szorosan magához vonjon.

– Ajándékos nap majd holnap lesz. Adok négy zoknis ajándékot. – ígérte.

A szemem felpattant. – A zoknis ajándékot most orgazmus alatt értjük, igaz?

Éreztem a leheletét a nyakamon. – Igaz.

Mosolyogtam, becsuktam a szemem és közelebb bújtam hozzá. – Legjobb. Nap. A világon.

Braden egy kis hangot adott ki miközben ajka súrolta a vállamat. – Boldog karácsonyt, kicsim.

****************

(1) A zoknis ajándékot arra értem, mikor külföldön zoknit akasztanak a kandalló fölé és abba
teszik az ajándékot. Erre sajnos nincsen rendes magyar megfelelő.
(2) Ez egy olasz sütemény.