Nero

I összesen Made Men

Sarah Brianne
Magánkiadás (2014)

Címke: Erotikus, Romantikus, középiskola, Erőszak

Erotikusttt Romantikusttt középiskolattt Erőszakttt
Nero a Legacy Prep középiskola királya, élete hatalommal
teli.
Elle az iskola bokszzsákja, élete rettegéssel teli.
Nero egyetlen szavára a lányok az ágyába ugranak.
Elle az étkezőnél közelebb, még soha nem került a Nero féle
rosszfiúkhoz.
A maffiafőnök megbízást ad Neronak, hogy derítse ki mit
tud Elle.
De Ellenek lakat van a száján.
Csak egy kib*ott maffiózó akarok lenni.
Én csak egy kib*ott pincérnő vagyok.

Rajongói fordítás
SARAH BRIANNE

NERO

MADE MAN 1.
 1. fejezet
A középiskola kívülállói
Elle spanyolórán ült és az órát bámulta. Megesküdött volna
rá, hogy az osztályteremben legalább 100 fok van.
Három perc van még az ebédszünetig és nagyon hiányolta a
karácsonyi szünetet. Az egész szünet alatt egyszer sem érezte
ezt a furcsa émelyítő érzést. Nem számít, hogy hányszor vette
át ez az érzés teste felett az uralmat, soha nem tudta
megszokni. Olyan volt, mintha közeledne az ítélet napja.
Elle utálta az iskolát. Nem, Elle minden porcikájával
megvetette a sulit. Az egyetlen ok, amiért megpróbálta túlélni
a Legacy Prep középiskolát, mert Chloe Masters volt a világon
az egyetlen barátja.
Chloénak szüksége volt rá. Igen, Elle-t ugyan
megfélemlítették, de Chloét egyenesen kínozták. Elle bármit
megtett volna érte, hogy biztonságban tudja őt. Megérdemelt
egy védelmezőt azok után, amin keresztül ment. Minden
pénzt, amit a karácsonyi szünetben végzett munkájából
megspórolt, azt a középiskolai tanórákra kellett fordítania.
Máskülönben kirúgnák a suliból, és Chloe védelem nélkül
maradna. Elle szerencséjére a tanulmányi átlaga után kapott
ösztöndíjból a tandíj többségét ki tudta fizetni, de a
fennmaradó részt mindennapi munkával tudta csak
előteremteni.
Két perc van még az ebédszünetig. Úgy képzeltem, ha minél
tovább bámultuk az órát, annál lassabban telt az idő.
Elle rettegett az ebédszünettől. A diákok a szünet előtti
utolsó nap óta nem tudtak beléjük kötni, ami annyit jelentett,
hogy mindannyian a felgyülemlett agressziójukat rajtuk fogják
majd levezetni. Isten segítse meg őket.
Egy perc még ebédig, Elle elfordította a fejét, hogy
megnézze Chloét, mivel az tanóra már nem volt többé
hasznára. A szíve minden alkalommal apró darabokra tört egy
kicsit. Természetesen, Chloe feje le volt hajtva és a kezét
tördelte az ölében. Ez volt a szokása, amikor ideges volt.
Elképzelte édes arcát a haja alatt, melyet mély sebhelyek
borítottak. Az első sebhely a szemöldöke felett két
centiméterre kezdődött és az arccsontjáig terjedt ki, a másik
heg egy centiméterre a szája alatt és felett húzódott. Mindkettő
az arca jobb felén volt található.
Elle beleborzongott az emlékbe, mikor először látta a
sebhelyeket, majd felugrott, mikor meghallotta az
ebédszünetet jelző csengetést. Felkapta az iskolatáskáját és
felállt.
Meg tudod csinálni. De az émelyítő érzés megmaradt, mivel
nem igazán hitt abban, hogy meg tudja csinálni.
Az ajtóhoz ment és érezte, hogy Chloe a háta mögött követi.
Ez volt az a hely, ahol Chloét bármikor megtalálhattad az
elmúlt három és fél évben, közvetlenül Elle háta mögött.
Chloe lassacskán minden egyes nappal közelebb került Elle-
hez és ma már közvetlenül egy lépésre van Elle mögött.
Gyorsan megtanulták, hogy az egymás mellett való sétálás
nagyobb célpontot is jelent.
Átlépte a küszöböt és lassú lépésben folytatta útját a
folyosón az ebédlő felé. Volt egy kialakult szisztémája a
szokásos folyosói szünetekre; a legrövidebb úton eljutni a
következő órára, kivéve ha óriási volt a tömeg. Ez a hatalmas
tömeg azokat jelentette, akik pikkeltek rájuk, mint például
Cassandra, a suli méhkirálynője. Megtanulta, hogy soha ne
időzzön, mert az osztálytermekben jobbak voltak az esélyeik;
mivel a tanárok bent maradtak a szünetekben, a következő
óráikra várva. Végezetül, ne nézz senkinek a szemébe. Bár
Elle sohasem járt lehajtott fejjel, mert ez egy nagyon rossz
ötlet volt, plusz soha nem is volt olyan típus.
Ez volt az egyetlen időpont, amikor a folyósok
biztonságosak voltak számukra. Az ebédlő sokkal nagyobb
veszélyforrást jelentett nekik.
 Elle elérte az ebédlőt és megszemlélte a lehetőségeiket. Két
sor volt. Az első soron mindennap más ételek voltak, attól
függően, hogy a hónap elején milyen menüt írtak ki, ez
lehetett pizza, pulyka vagy fasírt. A másik soron mindennap
ugyanazok az ételek voltak, csirkés szendvics vagy hamburger
és sült krumpli. Bár Elle-nek és Chloénak nem volt két
lehetősége csak egy, azt választották, amelyik sorban kevesebb
ijesztő ember volt. Ez azt is jelentette, hogy általában annál a
sornál maradtak, amelyik kevésbé volt ízletes.
Elle tovább sétált a rövidebb sor végéhez, míg minden diák
úgy vélte, hogy a másik lehetőség sokkal jobb. Elle is
megnézte, és ugyanezt a következtetést vonta le.
Sokkal jobb. Gondolta.
Elle látott két alakot, akik levágták a sort. Ö és Chloe nem
csináltak semmit, csak egy bolondnak jutott volna ilyesmi az
eszébe, gondolták. Az volt a legjobb, ha nem keltenek
feltűnést.
– Nem hívtál és nem is írtál nekem a szünet alatt. Nem
hiányoztam neked? – Cassandra körülfonta karját Nero nyaka
körül.
Nero megragadta a derekát.
– Sajnálom bébi, de elfoglalt voltam.
Nero Caruso. Ö volt a meghatározása a magas, sötét és
jóképű pasinak. Izmosabb volt szinte minden más felsősnél, de
mégis vékony. Szálkás, Elle így írta volna le ezt a
testfelépítést. Megállapította, hogy a szünet alatt levágatta a
haját. Meglepődött ezen a lépésén, mivel úgy emlékezett, hogy
mindig hosszabban és hátrafésülve viselte a haját. Most sokkal
rövidebb és dúsabb volt. Elle-nek jobban tetszet az új
frizurájával.
– Ez azt jelenti, hogy ma este velem leszel elfoglalva? –
Elle látta, hogy Cassandra mellei megemelkednek.
A következő pillanatban Nero rajtakapta Elle-t, hogy
figyeli. Nero tovább nézte zöld szemével Elle-t, majd lehajolt,
hogy Cassandra fülébe suttogjon valamit.
 – Menjetek szobára – kiabálta valaki a sorból.
Cassandra gyorsan felkapta a fejét és hátrafordult, így
rajtakapta őket, hogy egymásra bámulnak és egy fenyegető
pillantást vetett Elle– re. Ezután Elle már képes volt a
szemkontaktust megtörni. Kínosan érezte magát, hogy
rajtakapták, hogy megbámulja őket. Megtanulta, hogy soha ne
nézzen más diák szemébe, különösen ölelkezés közben.
Jézusom, mi a baj ma velem? Elle-nek csak az hiányzott,
hogy felbosszantsa Cassandrát. Ez már az első évtől kezdve
így volt, amikor egy Cassandra által kedvelt fiú megdicsérte
Elle haját. Cassandra, emiatt Elle-t a suli céltáblájává tette és
attól a pillanattól fogva a fiú egy pillantásra sem méltatta Elle-
t.
A sor végre elkezdett haladni és képesek voltak, hogy
megragadjanak egy tálcát. Lasagna, zöldborsó és almaszósz
volt a menü ma. Őszintén szólva, lehetne rosszabb is.
Kivette a vizet a hűtőből és odaért a pénztárosnőhöz, akinek
odaadta a menüszámát.
– 1089
– Csak az első héten fizethetsz jeggyel Elle, aztán vagy
pénzt raksz a számládra vagy minden nap hozol magaddal
pénzt. – Elle szerint a pénztáros hölgy a kelleténél
hangosabban beszélt, mint ahogy az szükséges lett volna. – Ne
menjünk ezen végig újra ebben az évben is.
Elle nem gondolta volna, hogy még ennél is rosszabbul
érezheti magát.
– Rendben. – Továbbment, így Chloe is odaadhatta a
számát.
– 1072 – Elle tudta, hogy tényleg rosszabbul érezné magát,
ha Chloe rémült arcára vetne egy pillantást, tudva azt, hogy
még el kell jutniuk az asztalukig.
Elle elindult a megszokott helyükre. Számos asztal volt
szétszórtan az ebédlőben. A stréber tanulók voltak legközelebb
a büféhez, őket nem piszkálták, csak egyszerűen nem vettek
tudomást róluk. Az ebédlő hátsó részében lévő asztalokat a
népszerű diákok használták. Elle és Chloe az elmúlt három és
fél évben, mindig ugyanannál az asztalnál ettek – az ajtóhoz
legközelebb lévőnél. Ez az asztal pont a két oldal között volt,
de közelebb esett a stréberekéhez. Csak egy asztalnyi együgyű
diák választotta el Elle-t és Chloét a népszerű diákoktól. A
robotok.
Elle háttal ült az ajtónak, szerette, ha teljes rálátása van az
egész ebédlőre. Chloe épp vele szemben foglalt helyet; hátat
fordítva az egész világnak.
– Aludtál valamennyit este? – kérdezte Elle kedvesen.
Tisztában volt vele, hogy Chloe nem sokat alszik a rémálmok
miatt, de úgy nézett ki ma, mint aki egy órát sem aludt.
Kísértetiesen sápadtnak tűnt. A haja most egész fénytelen volt
és megpróbálta elrejteni vele az arca jobb oldalát. Észrevette a
karikákat egyszerű, szürke szemei alatt.
– Nem sokat. Nem akartam iskolába jönni. – Chloe kipréselt
magából egy mosolyt.
Elle kedvesen ránézett Chloéra.
– Ne aggódj, Chloe. Ez lesz az utolsó évünk. Aztán soha
többé nem kell látnunk a robotok arcát. Ezenkívül, talán a
tanórák is gyorsabban fognak telni, mint ahogy arra
emlékszünk. – mondta Elle, hogy egy kicsit oldja a hangulatot.
– Elle, három hétig voltunk csak távol, nem három évig. –
válaszolta könnyedén Chloe.
– Hé, egy csomó minden történhet három hét alatt. A
robotok szívet is kérhettek a szünetben. – Ezen mindketten
nevettek.
– Ha ez így volt, az egész középiskolai karrierem egy
hosszú rémálom volt, azon nyomban felébrednék… – Chloe
összeszorította a szemeit és egy másodperccel később
kinyitotta – Úgy néz ki, hogy senki se kérte Glendát, a Jó
Boszorkányt, hogy segítsen. – Elle hangosan nevetett és Chloe
csatlakozott hozzá. Elle örült, amikor Chloe feloldódott egy
kicsit.
 Mindketten elkezdték az ebédjüket enni és eközben Elle
megszemlélte a robotok asztalát. Az az oldal eléggé
különbözött. Volt néhány asztal a sportolók részére, mely
magába foglalta a teljes focicsapat asztalát, a maradék pedig
baseballozók, kosarasok, labdarúgók és softballozók keveréke
volt. Ezen az oldalon már csak néhány asztal maradt.
Elle a divatmániások asztalát utálta a legjobban, ök voltak
azok, akik dizájner cuccokat hordtak és többségük pompon
lány volt. Természetesen Cassandra volt a csoport vezetője. A
Cassandráéval szomszédos asztal az elképesztően gazdagoké
volt, úgy értem, gusztustalanul gazdagok. Ez a csoport csak
fiúkból állt, melynek vezetője Cassandra ikertestvére,
Sebastian volt. Elle rémülten beleborzongott nemcsak a
látványába, de még a neve hangzásába is.
És ezzel el is jutottunk az utolsó asztalhoz, amit Elle nem
igazán tudott leírni. Három srác ült mindig ott; az egyik Nero
volt, aki technikailag a Legacy Prep királya, és a másik két
srác pedig a banda tagjai, ahogy a suli nevezte őket. Amo volt
a nagyobbik, a kisebbik pedig Vincent; mindketten végzősök
voltak. Bár Elle felfigyelt egy új srácra, aki velük ült.
Biztosan elsős. Elle eltöprengett, hogy ki lehet az új srác.
Minden, amit látott, hogy piszkosszürke haja van az illetőnek.
Hirtelen arra lett figyelmes, hogy valaki belépett a
személyes terébe. Ez volt az a pillanat, amikor ráeszmélt, hogy
óriási hibát követett el – abbahagyta az őrködést.
– Egész nap kerestelek. Egy kis rumlit csináltam és kellene
egy pincérnő, aki feltakarítana utánam. – Cassandra fogta Elle
tálcáját és lelökte az asztalról. Ezután éles, visító hangon
folytatta.
– Gyerünk, takarítsd fel, pincérnő!
Az egész ebédlő néma lett a szavaira. A pincémő hallatán
Elle libabőrös lett, akár nevezhetik is így, amíg róluk volt szó.
Elle két lehetőséget látott maga előtt. Első opció:
egyszerűen figyelmen kívül hagyod vagy úgy teszel, mint aki
nem hallotta, második lehetőség: valami frappánsat válaszolsz
vagy csak néhány szavas választ adsz. Az első lehetőséget
választotta, aztán Chloéra nézett, azt kívánva bárcsak ne látta
volna rémült arcát.
– Ribanc, tudom hogy hallottál! – Cassandra megfogta
Chloe tálcáját és a feje felé emelte. Chloe megpróbált gyorsan
kitérni az útjából, de Cassandra két, festett szőke talpnyalója
beállt Chloe mindkét oldalára, arra kényszerítve őt, hogy
visszaüljön a helyére. – Takarítsd fel a szemetet, mint ahogy
azt egy pincérnőnek kell vagy a kis szörnyszülöttnek meglesz
a maga szemete, amit fel kell majd tarkítania.
A szörnyszülött volt a másik olyan szó, amitől kirázta a
hideg, jobban mint a pincérnőtől.
Elle érezte, hogy egy mosogatórongy üti arcon, Sebastian
jóvoltából. Pár pillanatba is beletelt, mire felfogta, hogy Chloe
szorongatja a kezét. Nem akarta ezt neki.
Oké, ez már nem lehet rosszabb. Miért pont ma van a
legtöbb mocsokkal járó kaja. Elle lenyelte a büszkeségét és
felkapta a mosogató rongyot, ezután pedig még jobban le
kellett nyelnie a büszkeségét, mikor a padlót kezdte
feltakarítani.
Amikor Elle végzet, szégyenkezve odament Chloéhoz.
– Gyere Chloe. Menjünk. – kinyújtotta a kezét. Tudta, hogy
Chloe soha nem fogná meg a kezét, de így mindenki számára
világossá tette, hogy vele van.
– Már megbocsáss, de kihagytál egy foltot. – Cassandra már
azon volt, hogy ráborítsa a tányér tartalmát Chloe fejére és
Elle erre csak egyféleképp reagálhatott. Elle erősebben az
ellenkező irányba lökte a tányért és annak teljes tartalma
Cassandrán landolt.
Vegyes hangulat árasztotta el az ebédlőt. Egyesek nem
tudták abbahagyni a nevetést, míg a többiek túlságosan le
voltak döbbenve, hogy épp mi történt. Elle rosszabbul érezte
magát, mint azt valaha is képzelte volna. Nem sok kellett
ahhoz, hogy kihányja azt a kis ebédet, amit megevett.
 – Te kibaszott kurva! – Cassandra hangja olyan élessé vált,
amit nehéz volt elképzelni. – Neked véged!
Elle tudta, hogy csak egy lehetősége maradt. A futás.
Elle megragadta Chloe pólóját. Sokkot kapott, de ez nem
gátolta meg abban, hogy elhúzzanak onnan a fenébe. Elle
egyenesen az ajtóhoz futott; ez volt az egyetlen oka, amiért a
legközelebbi asztalnál ültek.
Mielőtt kiment volna az ajtón, észrevette, hogy Mr. Evans a
bejáratnál áll. Mr. Evans volt az első angol tanára és az
egyetlen angol tanár is a Legacy Prepben, aki hitt abban, hogy
angolul is lehettek kreatívak; nem beszélve arról, hogy jól
nézett ki – minden csaj bele volt zúgva, amióta elkezdett
tanítani az év elején a suliban.
Basszus, csapdába esett. Elle ott állt, tudva azt, hogy
mindennek vége. Bárki, aki ilyet tett Cassandrával, nem ússza
meg.
– Elle, Chloe menjetek vissza az osztályba. – Mr. Evans
nyugodtan beszélt, talán túlságosan is nyugodtan, de Elle nem
vesztegetett több értékes másodpercet. Megütötte ezzel a
főnyereményt.
Elle és Chloe rohantak kifelé az ebédlőből. Kifelé menet,
Elle még halottá Mr. Evens nyugodt hangját.
– Ms. Ross takarítsa fel a piszkot, amit csinált. Nem
engedhetem, hogy a többi diák azt gondolja, hogy egyesek
bármit megúszhatnak, ugye? Oh, és ha készen van,
találkozzunk az igazgatói irod… – elhalkult a hangja.
El vagyok cseszve. Nem, még annál is jobban el vagyok
cseszve.
Amikor megérkeztek a spanyol teremhez, Ella szólalt meg
először.
– Annyira sajnálom Chloe. Csak egy ösztönös reakció volt,
nem akartam, hogy rád borítson mindent.
– Tudom, de mit csinálunk majd? Ki fog csinálni minket.
De ezt úgyis tudod. – Elle nem tudta volna megmondani, hogy
a futástól volt-e kifulladva vagy az életét féltette.
Elle leült és fejét az asztalra hajtotta.
– Halvány lila gözöm sincs. – visszanézett Chloéra – Valami
javaslat?
– Óh, igen, a suli számkivetettjei lettünk. – Chloe, talán
szarkasztikusán hangozhatott, de nem is lehettünk volna
közelebb az igazsághoz.
 2. fejezet
Ribancok
Elle és Chloe féltették az életüket, amikor a spanyol óra
végét jelző csengő még egyszer megszólalt. Halálra voltak
ítélve.
A soron következő órájuk más-más teremben volt. Elle-nek
rajzórája volt; amit még Chloe az első tanévben megcsinált,
ezért nem lehetett vele. így Chloénak most egészségügyi órája
volt, amit természetesen Elle az első tanévben teljesített.
Tudta, hogy először Chloét kell elkísérnie az órájára.
Sajnálatos módon ez azzal járt, hogy a folyóson eltöltött ideje
a kétszeresére nőtt. Szuper.
Sajnálkozva lépett ki a folyosóra, Chloéval a háta mögött. A
lehető leggyorsabban haladt anélkül, hogy bármiféle feltűnést
keltett volna. Hála istennek, Chloe órája nem volt messze a
spanyol teremtől. Igazán hálás volt azért, hogy minden baj
nélkül elérték a céljukat.
– A kicsengetés után várj meg az asztalodnál. Visszajövök
érted. Megígérem, hogy én leszek az első, aki kilép a
folyosóra.
Chloe a száját harapdálta.
– Hm, oké, nem mozdulok a helyemről.
– Jó, nemsokára találkozunk. – remélte, hogy a hangja elég
magabiztosan hangzott.
– Légy óvatos, Elle.
Ez az édes, őszinte hang még nehezebbé tette Elle számára,
hogy hátat fordítson a legjobb barátnőjének és elinduljon a
saját órájára. Bár most már azon kellett aggódnia, hogy
biztonságosan eljusson a termébe, sejtette, hogy Cassandra
várni fog rá.
Sietett, amilyen gyorsan csak tudott.
 Elle helyet foglalt. Általában a terem végében ült, de most
közel kellett lennie az ajtóhoz. Örült neki, ha kicsit távol
lehetett a rajzóra alatt Chloétól. Ez egy igen könnyű tantárgy
volt és a padtársakkal sem kellett bíbelődni. Emlékezett, Chloe
egyszer említette neki, hogy a csoportja elég kicsi volt és
mindenki önállóan dolgozott. A „Padtárs” volt az elképzelhető
legrosszabb dolog, amit a hierarchia legalján lévők el tudtak
képzelni.
Elle teljesen belesüllyedt a székébe, mikor Cassandra két
szőke ribanca, orrukat fennhordva, besétáltak a terembe.
Rohadtul természetesen.
Amikor a terem másik oldalán elfoglalták a helyüket,
lenézően bámulták Elle-t. Igazán szar helyzetbe kerültem.
Egymással sugdolóztak, amikor is az egyikük felkapta a
mobilját és sms-t írt valakinek. Most aztán végképp szar
helyzetbe kerültem.
Sejtette, hogy Cassandrának írták meg a tartozódási helyét.
Arra gondolt, hogy küld egy üzenetet Chloénak, hogy neki itt
befellegzett, de tudta, hogy ö azonnal felállna és rohanna
hozzá, mikor kicsengettek. Legalább, amikor Cassandra érte
jön, Chloe biztonságban lesz ott ahol van, és mire el mer
indulni, a legtöbb diák már otthon lesz.
Nero a becsengetés előtt érkezett meg és leült a népszerűek
asztalához, mely magába foglalta Cassandra ribancait és még
néhány sportolót. Mindegyikük csak egyetlen egy dologgal
törődött, a státuszukkal. Ez az egy dolog határozta meg az
egész életüket. Elle arra gondolt, ha annyi pénze lenne,
ahányszor ezt hallotta, képes lett volna már tízszer is kifizetni
a tandíját.
Körülnézett a teremben. Ö volt az egyedüli, aki
egymagában ült. Ennek teljes tudatában volt és ez határozta
meg a helyét a Legacy Prepben. Még az együgyű diákok sem
beszéltek vele. Még csak rá se néztek. Elle soha nem
hibáztatta őket ezért. Farkastörvények uralkodnak ebben a
világban.
 Amint az óra elkezdődött a tanár kiosztotta az első
feladatokat. Ez könnyű volt: csak egy plakátot kellett
készíteniük, mely kifejezi a személyiségüket és ehhez
bármilyen anyagot használhattak.
Elle a fehér vásznát bámulta, eltöprengve azon, hogy ki is ö
igazán. Valójában tudta, hogy ki is ő, csak a belső korlátái
miatt ez nem kerülhetett a felszínre. Nem, itt nem lehetett
önmaga.
Mellig érő vörösesszőke haja volt és kék szemei.
Napbarnított bőre éles ellentétben állt a haja és szeme
színével. Elfogadta magát ilyennek és nem akart a vele
egykorú diákokra hasonlítani, akik próbálták utánozni
egymást. Úgy vélte, hogy fiatalabbnak néz ki a korabeli
lányoknál, talán ez a smink és a divatos ruhák hiánya miatt
volt. Nem tudta volna megmondani. Mindezek ellenére, nem a
kinézete határozta meg, hogy ki is ö igazából.
A táskájából elővett egy darab papírt. Először is a plakátot
kellene megrajzolnia, talán valamilyen ötlet az eszébe jut.
Néhány próbálkozás után, Elle egyre nehezebben koncentrált.
A ribancok olyan hangosan nevettek, hogy bármelyik
pillanatban a figyelem középpontjába kerülhettek. A
legdögösebb atlétákkal és a Legacy Prep királyával voltak
körülvéve.
Elle ránézett az órára. Már nem sok volt vissza a suliból.
Túl sok minden járt most a fejében.
Cassandra meg fogja ölni, és senki nem lesz majd, aki
megvédi Chloét. Neki kellene ma zárnia az éttermet és még
meg is kellene írnia egy 500 szavas esszét Mr. Evans órájára;
kit szeretsz a világon a legjobban. Hát jah, ha megérem azt a
pillanatot.
Valaki vállon veregette Elle-t, visszarántva ezzel a jelenbe.
– Remélem, időben odaérsz a Szörnyszülötthöz. Még a
végén valami baja lesz. – ő volt az egyes számú ribanc, aki
Cassandrához a legközelebb állt.
 Aztán a következő dolog, amire feleszmélt, hogy tiszta
festék lett a ruhája. Csak ne a kedvenc fehér pulóveremet.
Az egész osztály nevetett rajta. Őszintén szólva ez bántotta
a legjobban; senki se próbált segíteni, mindenki csak nevetett
rajta.
– Később megköszönheted, Pincérnö. Tudom, hogy kellett
egy ürügy, hogy elmenj a Goodwillba.
Elle ma már túl sok mindenen ment keresztül, és Chloe nem
volt ott, hogy őt bántsák a tette miatt. Ha ma meg kell halni,
akkor harc nélkül nem adja fel.
BRRRING.
Chloe. Felkapta a táskáját és elképesztően gyorsan kiszaladt
a teremből, és ezzel egyidejűleg bosszúterve is köddé vált.
Chloénak szüksége volt rá.
Ekkor esett le neki,,Remélem, ideiben odaérsz a
Szömyszülötthöz”. Végre megértette, hogy csak egyetlen
módon árthatnak neki – ha bántják Chloét.
Oh a fenébe! Máris jövök Chloe. Elle végigszáguldott a
folyóson, nem gyorsan ment vagy kocogott, hanem egyenesen
rohant. Ekkor már egyáltalán nem érdekelte, hogy feltűnést
kelt.
Amikor befutott Chloe osztálytermébe, megállt. Nem hitt a
szemeinek. Egy pillanatra megállt a szíve.
– Chloe jól vagy?
 3. fejezet
Ha harc, hát legyen harc
Elle arra sétált be, hogy Mr. Evans beszélget Chloéval, aki
az asztalon könyökölt és kezeivel eltakarta az arcát.
Chloe felnézett.
– Igen, jól vagyok El… – szemei óriásira nőttek. – Jól vagy?
Mi történt? – Chloe felállt és odasétált Elle-hez.
Elle tekintetét végighordozta Mr. Evansön.
– Jah, semmi különös, csak rajzórán magamra
fröccsentettem a festéket. Miről beszélgettek?
Mr. Evans odasétált hozzájuk.
– Épp elhaladtam az osztályterem ajtaja előtt és
észrevettem, hogy Chloe egyedül van, ezért meggyőződtem,
hogy minden rendben van-e vele. Általában a diákok többsége
nem várja meg az utolsó csengetést.
– Hát igen, értem, hogy mire tetszik gondolni. Vele megyek
haza és úgy beszéltük meg, hogy itt találkozunk.
– Hogy-hogy itt fent találkoztok és nem a rajzteremben? A
rajzterem az iskola bejáratával szemben van. – sejtette, hogy
Mr. Evans tisztában van a helyzetükkel.
– Azt hiszem nem gondoltunk erre a lehetőségre. – Elle
elindult kifelé az osztályteremből. – Holnap reggel
találkozunk, Mr. Evans.
– Induljunk Chloe; még össze kell készülnöm a munkára is.
– remélte, hogy Mr. Evans hagyja elmenni őket.
Chloe csatlakozott Elle-hez és mindketten elindultak a
folyosó felé.
– Elle, ha valaha is úgy érzed, hogy szeretnél valakivel
beszélni, tudod hol találsz meg. – Elle megfordult Mr. Evans
hangjára – Próbálj meg óvatosabb lenni legközelebb rajzórán.
Lehet, hogy nemcsak a festék fog kiborulni a következő
alkalommal.
 Persze, hogy nem tudta csak annyiban hagyni. így tovább
folytatta útját.
– Legyen szép estéje, Mr. Evans.
Végigsétáltak az iskolán és mikor elérték az iskola kijáratát,
végre fellélegezhettek.
– Tehát, ki borította rád a festéket? És ki a franc kente össze
a ruhádat. Ez volt a kedvencem rajtad.
Elle végignézett magán. A fenébe, még a kedvenc koptatott
farmerem is olyan lett.
– Cassandra egyik talpnyalója.
– Melyik? O? – Nero felé biccentett, aki a Cadillacje mellett
állt a 2– es számú ribanccal.
Elle hallotta a beszélgetésüket.
– Nero haza tudnál dobni, reggel Cassandrával jöttem. –
Nekitámaszkodott a kocsinak és édesen mosolygott közben.
– Persze bébi. – eközben Nero a melleit mustrálta – Leó
induljunk.
Elle egy fiatal fiút látott a kocsihoz futni. Nero miniatűr
hasonmása volt, még mielőtt levágatta volna a haját. Az
egyetlen szembetűnő különbség az volt köztük, hogy a fiatal
srácnak piszkosszőke hajszíne volt. Elle ráébredt, hogy ő volt
az új srác, aki ebédnél Neróékkal ült az asztalnál.
– Hátra Leó. – Elle szerint, Leó nagyon édes arcot vágott
Nero megjegyzésére, mindannyian beszálltak a kocsiba és
becsukták az ajtókat, visszahozva ezzel Elle-t a jelenbe.
– Nem, egy másik. – megrázta a fejét. Muszáj kivernem a
fejemből.
Mindketten beszálltak Chloe BMW-jébe. A többi diákkal
ellentétben, akik mind különféle Mercedesszel, Porshékkal
vagy Lanborghinikkel jártak, addig az övé egy klasszikus
darab volt. Se nem túl drága, se nem túl feltűnő. Chloe
garantáltan soha nem választott volna egy ilyen kocsit
magának, ellenben politikus apja nem adott más választási
lehetőséget neki.
Amikor az ajtók becsukódtak, Chloe elkezdett beszélni,
hangja tele félelemmel.
– Elle, valami baj van? Egész nap olyan furcsán viselkedtél.
– Megvagyok Chloe. Azt hiszem, csak kezdek belefáradni a
mindennapos harcokba.
– Ide figyelj Elle, miattam nem kell maradnod. Bármikor
elmehetsz. Ha a szüleid valaha is rájönnek, hogy bánnak itt
veled, nem fognak visszaeng…
Elle keresztülfúrta a szemeivel.
– Nem hagylak itt Chloe. Ezt már vagy ezerszer
megbeszéltük.
– Hát igen, egész idáig túléltük, hogy nem kerültünk velük
összetűzésbe. Elle, én nem vagyok olyan mint te. – Chloe a
kormánykereket bámulta.
Elle ránézett, pontosan tudva azt, hogy Chloe mit is kér tőle.
– Rendben Chloe. Nem harcolok velük. Megígérem.
Ezután Chloe megnyomta az indítógombot.
– A harc nem old meg semmit, Elle. Ugye tudod?
Elle bólogatott és rámosolygott Chloéra. Nem, valamikor én
is így’ gondoltam. A mai nap után, Elle másképp látta a
dolgokat. Ha harc hát legyen harc.

***

Elle belépett a bejárati ajtón és integetett Chloénak, majd

becsukta az ajtót és nekidöntötte a fejét.
– Minden rendben édesem?
Elle megugrott ijedtében.
 – Óh, szia anyu. Huh, minden nagyszerű, csak nagyon
fáradt vagyok.
– benézett a nappaliba.
– Apa a konyhában van?
– Nem, öhm alszik az ágyában.
– Egész nap nem kelt fel? – Elle nagyon aggódott.
– Nem édesem, csak egy kis délutáni sziesztára feküdt le. –
Elle anyukája rá mosolygott. Pedig saját szavait sem hitte el.
– Rendben. A szobámban leszek, megcsinálom a házi
feladatot, mielőtt elmegyek dolgozni.
Végig sétált a házon, de amikor odaért a szülei
hálószobájához, megállt egy pillanatra, eltöprengve azon, hogy
megnézze-e az édesapját. Talán majd később. Már így is
magam alatt vagyok.
Bement a szobájába és bekapcsolta a számítógépet.
Kit szeretek a legjobban? Az esszéjén gondolkodott. Evans
angol óráit kedvelte a legjobban; egy nap író szeretne lenni.
Már tudta a választ a feltett kérdésre. Még ha az apja miatt
elárulva is érezte magát – ö volt az a személy, akit a legjobban
szeretett. Függetlenül attól, hogy az édesapja milyen keveset
beszélt azelőtt is, de mindig sok szerencsét kívánt neki az első
tanítási napra. Tanulmányai miatt félre tette ezeket az
érzelmeket. Félig elkészült a házi feladatával, mielőtt
megnézte volna, hogy mennyi az idő, majd elkezdett
készülődni az esti műszakjára.
Felvette az egyenruhát, amit ha lehet még az életénél is
jobban utált. Szerinte a ruha már vagy húsz éves is lehetett,
mivel az eredeti piros szín már narancssárgává fakult. Egészen
biztos vagyok benne, hogy’ valamikor ez a ruha piros volt.
Belebújt a dupla gombos kabátjába, melyet még
leértékelésen vett a Goodwillban.
Mikor teljesen elkészült kiment a szobájából és elindult a
konyha felé.
 – Szia Josh. Milyen volt az első tanítási nap? – Elle-nek
eszébe jutott minden problémájuk, amikor megpillantotta a 8
éves testvérét.
– Elment, azt hiszem. – vonógatta a vállait – Milyen volt a
tiéd, Elleheti?
Szigorúan lenézett Joshra. Szőke haján kívül, Elle úgy
érezte, mintha tükörbe nézne.
– Jól azt hiszem. – elhatározta, hogy lassan beszélni fog az
öccsével, hogy valójában mi a helyzet az iskolában.
– Jól néz ki. Félre tennél nekem is?
– Természetesen édesem. Es édesapád a nappaliban van. –
ez alkalommal édesanyja szívből mosolygott.
Elle bement a nappaliba, arra várva, hogy édesapja mondjon
valamit, de ő sohasem szólalt meg.
Elindult a bejárati ajtóhoz, de mielőtt kinyitotta volna,
odaszólt neki.
– Az iskola nagyszerű volt, apa!
Teljesen maga alatt volt. Nemcsak azért, mert nem kívánt
sok szerencsét az iskola első napjára, ahogy azt régen tette, de
most már meg se kérdezte, hogy mi a helyzet a suliban.
Elhessegette ezeket a fájó emlékeket és kisétált az ajtón. A
hideg levegő boldoggá tette, mert friss és tiszta volt. A
hangulata is rögtön jobb lett, amint meghallotta a talpa alatt
ropogó hó hangját.
Elle elsétált a buszmegállóig és innen megy majd tovább a
belvárosba. Felszállás után az ablak mellé ült le, hogy a kinti
tájat szemlélhesse. Igazán szerette a Missouri állambeli,
Kansas-t. Itt volt az otthona, bár az elmúlt évek történései
miatt már úgy érezte, hogy nem tartozik ide.
Talán Chloéval együtt kellene elhagyniuk a várost.
A következő megállónál leszállt és még néhány tömböt
sétált lefelé az étteremig. Sétája közben nem bánta a különféle
hangokat; szerette nézni a szórakozni induló embereket.
 Nem sokkal később Elle figyelmét két, elkínzott arcú férfi
keltette fel, akik a Kansas City Casino Hotel előtt álltak, mely
szomszédos volt az étteremmel, ahol dolgozott. Az egyik férfi
szemei táskásak voltak, biztos szedett valamit. Folyamatosan a
háta mögé tekingetett, mintha bármelyik pillanatban
jöhetnének érte. Eközben egy másik férfi beszélt hozzá szigorú
hangon. Elle nem hallotta, hogy miről beszélnek, de sejtette,
hogy igyekszik megnyugtatni.
Mikor elhaladt mellettük, meghallotta a beszélgetésüket.
– A nagyfönök adott egy munkát. És neked nincs választási
lehetőséged. – a kemény olasz akcentus és a város háttérzaja
miatt nem lehetett tisztán hallani a beszélgetést.
Elle továbbsétált. Egyáltalán nem érdekelte, hogy miről is
beszéltek, ez az egész nem az ő dolga.
Belépett az étterembe és felakasztotta a fogasra a kabátját.
Ez egy igen régi étkezde volt, aminek sürgősen szüksége lett
volna egy felújításra. A belváros összes épülete régen épült,
bár néhány még a régi fényében ragyogott.
Mint az egyenruha, amit viselnem kellett. Elle nem bánta,
hogy dolgoznia kell. Olyan emberekkel találkozhatott, akikkel
normál körülmények között soha, főleg úgy, hogy a Casinóval
szomszédosak voltak. Mellesleg a borravaló sem volt rossz.
Már eleget gyűjtött ahhoz, hogy ki tudja fizetni a fennmaradó
tandíjat.
Miután becsekkolt, már csak a vendégekre várt. A hétío
estéi mindig könnyűek voltak, mert mindenki elfáradt a
hétvégén. Emiatt lassan telt a munkaideje, még a saját
gondolatait is meghallotta volna. A mai nap után már
egyáltalán nem akart gondolkodni.
Az idő előrehaladtával Elle agya egyre csak járt. Az egész
este alatt csak néhány vendég jött be az étterembe. Zárás előtt
harminc perccel elkezdett összepakolni, hogy másnapra
minden rendben legyen. Seperc alatt kész lett mindennel, már
csak a szemetet kellett kivinnie. Felkapta a kabátját és a
táskáját.
 Mindezek után fogta a zsák szemetet és bement a konyhába
elköszönni.
– Holnap találkozunk Steve. Jó éjt. – Steve volt az étterem
szakácsa.
– Holnap Elle. – majd folytatta tovább a tűzhely tisztítását.
A hátsó ajtón ment ki, hogy kidobja a szemetet, majd az
étterem és a kaszinó közötti sikátoron tervezte elhagyni.
Bezárta a hátsó ajtót és kidobta a kukába a szemetet. Elle
megfordult, hogy a buszmegállóba sétáljon, de hangokat
hallott a sikátor bejáratánál.
– Kérem, könyörgök, ne öljön meg.
– Hallgattasd már el a picsába vagy itt helyben
szétloccsantom a fejét.
Elle visszafutott a kuka mögé. Nem akart szemtől szembe
kerülni a hang tulajdonosával.
Valaki néhány lépéssel közelebb jött.
– Minden tiszta, Főnök.
Amint mindannyian az étkező mögötti részre értek, Elle
kikukucskált a kuka mögül. Koromsötét volt ott, ahol állt, de
még így is látott négy férfit, köszönhetően az étkezőből
kiszűrődő fénynek. Egyikük egy drága öltönyt viselt és haját
hátrafésülve hordta. Idősebbnek nézett ki. Normál
körülmények között egy szuper szexi és jóképű férfi lehetett,
de most még a hideg is kirázta tőle. Határozottan ő volt a
Főnök.
Mielőtt szétloccsantom az agyát. Hát igen, ez volt ő.
Észrevette, hogy akit fogva tartanak az az őrült kinézetű
pasas, aki a kaszinó előtt állt idefelé jövet. Egy fiatalabb férfi
tartotta fogva a pasast és majdnem olyan ijesztően nézett ki,
mint maga a Főnök. Olyan húsz év körüli lehetett, de
félelmetesebbnek tűnt a főnöknél.
– Sál hozd a kocsit, amilyen gyorsan csak tudod. – Elle
hátán felállt a szőr a hang hallatára. A fenébe is, ijesztő egy’
ürge.
– Természetesen Főnök. – a harmadik férfi nem tűnt annyira
rémisztőnek, mint a többi. Talán az lenne, ha nem két
Hannibál Leckter állt volna mellette.
Amilyen gyorsan csak tudott el kell tűnnie a sikátorból.
A percek csak peregtek és Elle sejtette, hogy a fogva tartott
férfi tisztában van vele, hogy mi vár rá. Ha lehetséges, akkor
jobban meg volt ijedve, mint Elle. A férfi ösztönei mintha
életre keltek volna, megpróbált harcolni a fogva tartójával, így
beleharapott a kezébe. Ennek hatására elengedték, lett volna
alkalma a kiabálásra.
De mielőtt lehetősége nyílt volna rá, a Főnök a belső
zsebéből elővett egy pisztolyt.
Ezután már nem tudta tovább nézni. Sejtette, hogy mi fog
következni.
BANG
Egy lövés és mindennek vége lett.
Elle hiperventillálni kezdett, ezért befogta a saját száját,
hogy meg ne hallják. Tisztában volt vele, ha megmukkan, ö
lesz a következő áldozat. Egy autó hajtott be a sikátorba, majd
ajtók nyitódtak és hallotta, amint a holtestet beteszik az
autóba. Még mielőtt becsukhatták volna az ajtókat, az autó
már ki is hajtott a sikátorból.
Elle továbbra is csukva tartotta a száját és könnyek gyűltek
a szemébe. El kell tűnnie innen, mielőtt bárki is visszajönne,
hogy feltakarítsa a mocskot. Meg tudod csinálni.
Még egyszer kilesett a szemetes mögül, senki nem volt ott.
Ezután már nem is gondolkodott tovább, a teste átvette az
irányítást. Kiugrott a kuka mögül és az egyetlen dolgot tette,
amit tehetett – elfutott, amilyen messze csak tudott.

***
 Sál megállt a Főnök háza előtt. Köszönöm Istenem, hogy
itthon vagyok. A hullából áradó vizelet szaga kezdte betölteni
az egész kocsit.
– Sál, menj vissza a kaszinóhoz, töröld le a kamerákat és
tüntesd el a kocsimból ezt a büdös húgyszagot. – Nem volt a
legokosabb húzás, megölni ezt a hülye faszt a kaszinó
közelében, ahol bárki meghallhatja a pisztolylövéseket, és nem
lesz idejük feltakarítani, de úgy vélte, hogy nem volt más
választása.
– Oké Főnök. Hívlak amint végeztem.
– Lucca, szabadulj meg ettől a darab szartól és haza ne merj
jönni a véres ruhádban. Bármilyen prostit is hozol haza
éjszakára, nincs szükségünk ilyenfajta bonyodalomra.
Capiche? – Mérges volt a fiára. Nem kellett volna
megengednie, hogy megharapják a kezét. Mindent kockára
tett, amiért a Főnök egész életében megdolgozott.
Megértése jeléül a fia biccentett. A Főnök látta rajta, hogy
csalódott önmagában. Csak azért tudta ezt, mert ő is ilyen
arcot szokott vágni, amikor valamit nagyon elcseszett. Fia
minden egyes nap, egyre jobban hasonlított rá. Tisztában volt
vele, hogy egy napon olyan félelmet keltő emberré válik, mint
ő maga, csak még hiányzott hozzá a kellő tapasztalata.
Kiszállt a kocsiból és felsétált a házához. Szüksége volt egy
italra a mai nap után. Felkapott egy barna színű folyadékkal
teli üveget és töltött magának egy pohárral belőle, majd
odament a szivartartó dobozhoz és kivett belőle egy szálat. A
hatalmas asztala mögötti bőrfoteljében ülve kezdett egy kicsit
lehiggadni. Semmi sem tudta az idegeit jobban megnyugtatni,
mint egyik kezében egy pohár whisky, a másikban pedig egy
szál szivar.
Eltelt egy óra és a gondolatai kezdtek kitisztulni. Kemény
kézzel irányította a családi bizniszt, magát a várost is és
semmit se csinálna másképp. Ő volt a vezető, és ezzel
mindenki tisztában volt.
Kopogtattak az ajtaján, megzavarva ezzel a magányát.
 Mélyet sóhajtott.
– Gyere be.
– I onok van egy kis problémánk. – egy laptopot tartott a
kezében.
Megszorította az orrnyergét és átadta a poharát Salnek.
– Töltsd meg a poharat, annak megfelelően, hogy milyen
rossz hírt hoztál.
Sál odament a bárpulthoz és félig töltötte a poharat. Egy
pillanattal később mégis inkább a pereméig töltötte.
– A fenébe is Sál, hozd ide azt az átkozott poharat és bökd
ki, hogy miről van szó. – a Főnök tudta, hogy egy szót sem
akar hallani az egészből.
– A jó hír az, hogy az első sorból nézheted végig az egészet,
Főnök. – kinyitotta a laptopot és megnyomott egy gombot a
billentyűzeten.
Tisztában volt vele, hogy mit is lát pontosan; a sikátor
térfigyelő kameráját. Szerencsére a kaszinó melletti étteremet
is lefedte a kamera.
Az első pár másodpercben semmi sem történt. Olyannak
tűnt az egész, mintha Sál el sem indította volna a felvételt.
Aztán egy fiatal lány jött ki az étterem hátsó ajtaján egy
szemetes zsákkal a kezében, melyet épp a kukába készült
kidobni. Egy pillanattal később pedig látta, amint a lány a
kuka mögé bújik. Nem tudta tovább nézni a felvételt.
– Picsába.
– Oh, Főnök, lesz ez még jobb is. – a Főnöknek nem tetszett
Sál hangsúlya.
Végignézte az egész gyilkosságot. Semmi sem történt
másképp, mint ahogy az emlékezetében élt. Letette a poharat.
Amint a kocsi elhajtott a sikátorból, pontosan úgy játszódott le
minden, mint ahogy azt elképzelte. Majd a lány elöbújt rejteke
helyéről és eltűnt az éjszakában.
Sál becsukta a laptopot.
 – Ki ez a lány? – remélte Sál rendelkezik a szükséges
információkkal.
– Elle Buchanan. Az étkezdében dolgozik. De van még egy
problémánk Fő…
– A picsába is Sál, lehet ez az egész még ennél is rosszabb?
– neki befellegzett. Tisztában volt vele, hogy a lányt elteszik
láb alól, akkor mégis mi a probléma?
– Végzős a Legacy Prep középiskolában. Még csak 17 éves,
de egy hónap múlva már 18 lesz. Tudom, hogy ellene vagy,
hogy gyereket bántsuk, de ő már majdnem feln…
– Mi a faszt mondtál? – Egyáltalán nem tetszett neki, amit
Sál kiejtett a száján. Ez a Család szabályokra épült és még ő se
szerette megszegni a szabályokat. De ez egyike volt azoknak a
szabályoknak, amit soha nem szegne meg.
– Sajnálom Főnök, nem kellett volna ezt mondanom. Én
csak meg akarom védeni a Családot. – Sál egyre idegesebb
lett; soha ne légy tiszteletlen a Főnökkel szemben.
Felállt a székéből és farkasszemet nézett Sallel.
Megfeszítette az állkapcsát, miközben beszélt.
– A fenébe is, én mondom meg, hogy kell a Családot
megvédeni, Capiche?
Sál nyelt egy nagyot és bólintott.
– Capiche. Tehát, hogy kezeljük ezt az egészet?
A bárhoz sétált és töltött magának még egy italt.
– Hagyd itt a laptopot. Megsemmisítem a felvételt és
magam intézkedek!
Sál elhagyta az irodát. A főnöke gondoskodik erről az
egészről, tudta, hogy így tesz majd.
Fogta a teli poharat és ismételten leült az asztalához. Volt
egy ötlete. Nemcsak a lányról gondoskodna, hanem egy
lehetséges katona hűségét is tesztelhetné.
 Elővette a mobilját, és két rövid csengetés után egy lány
sikítását hallotta a vonalban.
– Igen?
– Mond meg a lánynak, hogy tűnjön el. Fiam van egy
feladatom számodra. – Ezzel bontotta is a vonalat.
A lány sikítása megerősítette azon ötletét, hogy a fia
kivallóan el tudja intézni ezt a feladatot. Ki fogja deríteni,
hogy a lány mit is látott pontosan és ha szükséges, akkor
gondoskodik, hogy elintézzék a lányt a 18. születésnapján.
Másodszor kopogtattak az este folyamán, az ajtaján, a fia,
ellentétben Sáliéi nem várt az engedélyére, hogy beléphet az
irodájába. A főnök figyelte Nérót, amint átlépte a küszöböt.
Sötét haja még vizes volt és szextől bűzlött. Először
mosolyodon el a Főnök az este folyamán.
Tökéletes erre a munkára.
 4. fejezet
Az Igazi NagyKutya
Elle megértette az örült pasit. Már ö is az őrületbe kergette
saját magát. A buszmegállóig futott, amilyen gyorsan csak
bírt, mikor már a buszon ült, megnézett maga körül mindenkit,
azon tűnődve, hogy egyikük itt helyben megöli-e. Amint
leszállt a buszról, olyan gyorsan futott, ahogy a lábai bírták,
egészen a bejárati ajtójukig.
A kezei annyira remegtek, hogy alig tudta kinyitni a bejárati
ajtót. Néhány sikertelen próbálkozás után sikerült a zárba
illesztenie a kulcsot. Az ajtó végre engedett, becsapta és a
reteszt is rátolta. Ezután vagy 5 percig állt ott és bámult kifelé
a kukucskálón. Érezte a csontjaiban, hogy valaki utána fog
jönni.
– Mit csinálsz…?
Elle felugrott és olyan hangosan sikított, hogy majdnem
összepisilte magát.
– Jézusom apa, halálra rémítettél.
– Miért kukucskálsz kifelé? Követett valaki? – Elle sejtette,
hogy az apukája aggódik.
– Nem, természetesen nem követett senki. Azt hiszem,
hogy… egy nagy kutyát vagy valami hasonlót láttam. – Elle
még egyszer kinézett a kémlelőnyíláson. Oké, ez az utolsó
alkalom.
– Hát, bármi is legyen az, az ajtón nem fog keresztül jönni.
Elle kényszeredetten nevetett egyet.
– Hát jah, igazad van.
Oké, tényleg ez lesz az utolsó alkalom.
Még egyszer kikukucskált a nyíláson.
– Uhm Elle, épp azon voltam, hogy megmelegítsem a
vacsorát, amit édesanyád készített korábban; miért nem eszünk
együtt? Tudom, hogy az étkezdében nem eszel semmit. – igaza
volt, de végignézni, ahogyan valakit megölnek, elvette az
étvágyát. Élete hátralevő részére is.
– Köszönöm, nem igazán nem vagyok éhes. Nem érzem
valami jól magam, apu. – csak a szobájában szeretett volna
már lenni.
– Kérlek Elle? – ránézett az apjára és nem tudta
visszautasítani a kérését.
– Oké, apu. Szeretnéd, ha betolnálak? – Elle mosolygott,
amennyire csak tudott. Mikor az apja bólintott, fogta a
tolószéket és a nappalin keresztül a konyhába tolta, majd az
asztalhoz segítette öt.
– Hadd szedjek egy tányérral neked. – a hűtőhöz ment és
összekészített neki egy tányér sült csirkét krumplipürével.
Megmelegítette a mikrobán és letette a villával együtt az
édesapja elé.
– Sajnálom a mai napot Elle. A múlt éjszaka siralmas volt
számomra. Nem tudtam elviselni ezt az egészet és bevettem
néhányat a gyógyszereim közül. Egész napra kiütöttem
magam. – elkezdett csipegetni a vacsorából.
– Semmi baj apa. Tudom, hogy az elmúlt évek nagyon
nehezek voltak számodra. – Elle tényleg megértette. Egy egész
életre nyomorékká válni olyan dolog, amivel Elle nem tudna
megbirkózni.
– Erre nincs bocsánat, hogy begyógyszerezem magam.
ígérem, megpróbálok jobban lenni. – belenézett a lánya
szemeibe. Szüksége volt arra, hogy higgyen neki.
Néhány havonta mindig ide lyukadtak ki. A mentális és
fizikai fájdalom megtörte az apját, arra kényszerítve ezzel,
hogy a gyógyszerekért nyúljon.
– Tudom, hogy megpróbálod, apa! – megfogta a kezét.
Igazán hinni akart az édesapjának.
Édesapja megfogta a csirkecombot és egy nagyot harapott
belőle. Óh, a mindenit.
 – Biztos, hogy nem vagy éhes Elle? Úgy nézel ki, mint aki
napok óta nem evett semmit. Megtörölte száját a kézfejével.
Mindjárt hányok.
– Nem vagyok éhes. Azt hiszem, hogy vegetáriánus leszek.
– felállt az asztaltól; ki kell innen jutnia. – Jó éjt apa!
– Jó éjszakát, Elle-bell.
Ha Elle nem állt volna közel a hányáshoz az este történtek
miatt, igazán boldog lett volna. Mindenki másnál jobban
szerette az apját, de utálta, amikor más emberré vált a
gyógyszerek hatására, még akkor is, ha csak egy napról volt
szó. Régen hónapokig ilyen volt.
Mikor végre elérte a szobáját, ledobta az egyenruháját és
felvette a pizsamáját. Lefeküdt az ágyra és a mennyezetet
bámulta.
Mi a fene történt egyáltalán? Fogalma sem volt, hogy
mitévő legyen.
Hívja a zsarukat? Tisztában volt vele, hogy attól a férfitól,
még a zsaruk sem tudnák megvédeni. Még ha Tanúvédelmi
Programba tennék, akkor is megtalálnák.
Hagyjam el a várost? Ez esetben Chloe védelem nélkül
maradna.
Nem. Mondjam el a szüleimnek? Valószínűleg ők is a
zsarukat hívnák vagy eltűnnének a városból.
így az egyetlen megoldás, hogy’ úgy’ teszek, mintha ez az
egész meg sem történt volna. Hát legalábbis addig, míg meg
nem talál. Ki lehet az a férfi?
Ki kell deríteni, hogy ki lehet ez, így legalább felkészülhet
rá. Elle újra lejátszotta magában az éjszakai eseményeket. Ez
elég nehéz volt neki, mert csak az elsülő pisztoly hangjára
tudott gondolni.
Aztán egy szó kezdett körvonalazódni a fejében – Főnök.
Emlékezett rá, hogy a kevésbé ijesztő férfi, főnöknek hívta.
Főnök? Aztán még egy emlékfoszlány tűnt fel. A Nagy Főnök
meghízott egy munkával. A fenébe, nincs választásod. Nz. őrült
kinézetű pasi féltette az életét. A picsába. Már órákkal
korábban tisztában volt a sorsával. Egy felnőtt férfi halálra
rémült. A Nagy Főnök, munka, nincs választás.
Szent ég, épp most nézett végig egy’ Maffia leszámolást.
Elle hallott már jó néhány pletykát és történetet, hogy
Kansas City az USA egyik Maffia központja. Úgy hitte, hogy
ezek a dolgok csak a képzelet szüleményei.
Becsukta a szemét és megpróbálta elképzelni a Főnököt.
Egy idősebb öltönyös, sötét hajú férfi jelent meg.
Óh, te jó ég, még öltönyt is viselnek.
Elle-nek a Kansas City-i Maffia Főnökbe sikerült
belebotlania; Ő volt az Igazi NagyKutya.
Annyira elcseszett vagyok.

***

Másnap reggel Elle angol órán ült, alig hallotta Mr. Evanst,
amint felszólítja az osztályt. Az előző este történtek miatt, nem
tudta befejezni a házi feladatát. Az egész reggel ködbe borult,
egyáltalán nem emlékezett, hogy a fenébe jutott el a suliba.
– Elle, Elle, Elle? – Elle felnézett Mr. Evansre.
– Uhm? – Elle nem volt képben.
– Nálad van az esszéd?
Erezte, hogy mindenki öt bámulja. Biztos volt benne, hogy
ezt hozzáadják még a szekálásához.
– Az esszém? Nem nincs itt. – végignézte, amint Mr. Evans
a kővetkező tanulóhoz sétál.
Mikor Mr. Evans az asztalához ment, felfigyelt egy üres
székre, mégpedig arra, ahol Cassandra ült a tegnapi nap
folyamán. Körülnézett az osztályteremben, hátha csak
máshová ült.
 Hmm, nincs ma Cassandra?
Ezt egy égi jelnek vélte, mivel soha nem hiányzott egy
tanítási napot sem. Soha. Ha egy olyan lány, mint ö hiányozna
egy napot, azt érezné, hogy kihagyott egy évet az életéből.
Cassandra mindenkinek az ügye volt, így kihagyni egy napot
azt jelentette, hogy lemarad valami jóról.
Elle még mindig úgy érezte, hogy figyelik. Még egyszer
körülnézett a teremben, de senkit sem látott, aki figyelné. Nem
mintha nem foglalt volna el különös helyet az érdeklődésük
középpontjában, főleg azután, hogy Mr. Evans nem-
terrorizáljuk-a-másikat szabályt vezetett be az óráin.
Elle hallotta a kicsengetést és megnézte az időt.
A mindenit, máris következő óra?
Chloéval összepakolták a cuccaikat és elindultak kifelé a
teremből.
– Elle, beszélhetnék veled egy percre?
Odament Mr. Evans asztalához.
– Igen?
– Nem vagy olyan, aki nem készül el határidőre a
beadandójával.
– Azt hiszem elkaptam valamiféle gyomorrontást.
Tulajdonképpen az esszé egyik felével elkészültem még a
munkába menet előtt, de mire hazaértem nem éreztem már jól
magam ahhoz, hogy be is tudjam fejezni. Elnézést kérek ezért.
– remélte, hogy a tanár elhitte a magyarázatát. Ez volt a teljes
igazság, leszámítva a véres részleteket.
– Rendben van. Nem fogom úgyse leosztályozni a
dolgozatokat. Ez csak arra szolgált, hogy felmérje a tanulók
tudását angolból. Ezt úgy veszem nálad, hogy az átlagtól
eltérsz, főleg úgy, hogy professzionális szinten szeretnél majd
írni.
Ezzel a kijelentésével Mr. Evans elhitte, amit mondott neki.
A tanár úr, úgyis túl jó volt a hazugságok kiszűrésében.
 Hát, a tinédzserek 99 százaléka hazudik, hogy miért nincs
kész a házi feladata.
– Köszönöm szépen. Igazán nagyra értékelem. – Mr. Evans
egy nagyszerű ember. Egyik tanár sem tett annyit értük, mint
Mr. Evans.
Chloéra gondolván, Elle hátrafordult, hogy megnézze,
megvárta-e. Nem volt ott. Puff neki, miért csinálna ilyet
egyáltalán?
Itt volt az ideje, hogy elinduljon. Az ajtóhoz ment.
– Többször ez ne forduljon elő, Elle! – Elle nem törődött a
figyelmeztetéssel. Kiment az ajtón és egyenesen a matek-
elökészítöre sietett.
Remélem gyorsan húzta a fenekét.
Ella annyira igyekezett, hogy kifelé menet egyenesen
belerohant valakibe, sietségében elfelejtette ellenőrizni a
folyosót.
Elle derekát karok ragadták meg, szilárdan tartva őt, így
kénytelen volt felnézni, hogy ki fogja ezért az ütközésért
kérdőre vonni. Nero. Nagyszerű, az összes ember közül pont ő.
– Sajnálom, nem akartam.
– Miért kérsz bocsánatot? – soha nem vett tudomást róla
vagy beszélt hozzá közvetlenül a középiskolás évek során.
Mi több, még mindig fogta a derekát. Ilyen közel kerülve
hozzá rájött, hogy a hangja egész mély. Kellemetlen volt
számára ennyire közel lenni hozzá; próbált elhátrálni tőle, de
nem engedte el.
– Mondd meg, miért kértél bocsánatot és elengedlek!
Felpillantott rá, attól félve, hogy egyszer csak bántani fogja,
de az arca nem tükrözött semmiféle gonoszságot. Teljesen
őszintének és kíváncsinak tűnt. Igazán nem tudta, hogy mit is
mondjon; részben, mert nem tudta, miért is kért elnézést;
másrészt pedig férfias hangja és jóképűsége levette a lábáról.
r ••
 – En– én nem tudom, miért mondtam azt, hogy sajnálom.
Ösztönös volt azt hiszem. – a mellkasához beszélt, ilyen
közelről nem tudott ránézni és szemtől szembe beszélni vele.
Pár pillanattal később elengedte, de meg mert volna rá
esküdni, hogy egy kicsit közelebb húzta magához.
Még egyszer felnézett rá. Tényleg zöld szeme volt. Soha
azelőtt nem látott ehhez foghatót.
– Tégy meg nekem egy szívességet és ne kérj senkitől sem
bocsánatot, aki azt nem érdemli meg. Vetted? – követelte a
válaszát.
Nem szerette, ha kényszeríttették.
– Akkor én nem érdemiek egy bocsánatkérést?
Nero mosolygott és egy lépéssel közelebb lépett hozzá.
– En nem sajnálom.
El le Néróra meredt.
Valóság ez?
Fel sem tűnt neki, hogy közben becsengettek és senki sem
kószált már a folyósokon. Egyre kényelmetlenebbül kezdte
érezni magát. Egyáltalán nem tetszettek azok az érzések neki,
amit Nero keltett benne.
– Jobb, ha megyek az órára! – Elle-nek meg kellett
győződnie, hogy Chloe egyben odaért-e.
Gyorsan tovább sétált, még ha kényelmetlenül is érezte
magát. Ráadásul tisztában volt vele, hogy Nero továbbra is
figyeli, így még feszélyezettebbé vált.
– Legközelebb nézz körül, hogy merre jársz – meg sem
kellett fordulnia, hogy tudja, Nero mosolyog.
Megérkezett a matek-előkészítőre és megkönnyebbült, hogy
Chloét ott találja. El sem fogja hinni, hogy Nero Kibaszott
Caruso beszélt velem.
 5. fejezet
Ne hazudj nekem
Elle úgy döntött, hogy Chloénak csak az ebédszünetben
meséli el a folyosói incidenst, mivel itt az osztályteremben
még a falnak is füle volt. Plusz, így lesz miről beszélgetniük
ebéd közben.
Elle-nek feltűnt, hogy Cassandra hiányában, senki se
háborgatja őket. Olybá tűnt, mintha láthatatlanok lennének.
Egyesek úgy gondolhatják, hogy semmi sem lehet ennél
rosszabb, de Elle és Chloe szeretett észrevétlen lenni. Olyan
volt ez az egész, mintha vakáción lennének. A pokolba is,
bármit megadott volna, hogy ő legyen Casper a barátságos
szellem és így elcserélhetné a megfélemlítésben töltött
napokat. Bárki, akit soha nem terrorizáltak az soha nem fogja
megérteni, hogy neki és Chloénak mit kellett kiállnia a tanítási
napokon.
Mire észbe kapott már csak 5 perc volt ebédig. Egyszer sem
gondolt a gyilkosságra a Néróval való összeütközés óta.
Elcsodálkozott, hogy ez mit is jelenthet, de gyorsan
elhessegette ezeket a gondolatokat.
Elmegyógyintézetbe lenne a helyem, pedig soha nem voltam
még boldogabb. Megköszönte Istennek bármi is volt
Cassandra távollétének az oka.
– Ez életem legboldogabb napja! – Elle évek óta most látta
először mosolyogni Chloét a suliban.
– Tudom. Ez a legfurcsább nap. Vajon Cassandra miért
nincs itt?
– Kit érdekel? Soha nem gondoltam volna, hogy egyetlen
ember miatt kész rémálom lesz az egész suli nekünk. –
Szerette Chloét ilyennek látni.
– Ja, engem se. – bementek az étkezőbe és latolgatták a
lehetőségeiket. Még így is abba a sorba álltak, mely kevésbé
tűnt fenyegetőnek, nem akarták a szerencséjüket kísérteni.
 A mai nap a csirkés szendvicsé.
Fogták az ebédjüket és leültek a szokásos asztalukhoz, Elle
áthajolt az asztalon és a következőt mondta.
– Képzeld el, hogy mi történt velem, mikor otthagytál az
osztályteremben. Mellesleg, mi a fene ütött beléd? Miért
csináltad ezt?
– Mert Mr. Evans veled akart beszélni, nem velem. Tudtam,
hogy az esszé miatt akart négyszemközt beszélni veled. –
Chloe fogott egy sült krumplit és a szájába dobta. – Óh, és
miért is nem adtad be a házit? Ez volt a szemeszter első
beadandója.
– Nem éreztem jól magam. Figyu, el kell mondanom
valamit. Nem fogod elhinni, hogy ki beszélt ma velem és nem
akart…
– Beteg voltál? Tényleg ezzel a kifogással jössz nekem?
Remélem nem ezzel álltái elő a tanárnak.
– Uh, de, beteg voltam. Ez az igazság és hitt nekem. Te
miért nem tudsz?
– Talán azért, mert soha nem felejtesz el egyetlen egy
beadandót sem, és mindig megbetegszel. Gyakorlatilag
kilábalsz egyből és már bele is esel egy másikba. Ha valami
van a levegőben azt rögtön elkapod.
Elle Chloéra bámult. Igaza volt; mindig megbetegedett. A
barátja nem vette be a beteg-vagyok kártyát. De nem
mondhatta el az igazat sem, hogy előző este egy férfi
kivégzésének a szemtanúja volt. Soha nem fogja elmondani
senkinek, hogy látta az egészet. Elle sok filmet látott már –
minél kevesebbet tudnak, annál jobb. Nem bánthatnak olyan
információért, amiről nem is tudsz.
– Hát ez egy másfajta betegség volt. – remélte, hogy Chloe
beveszi ezt a mesét. Tovább akart lépni, hogy valami fontosat
mondhasson.
Elle Nero asztalára nézett. És nem volt a helyén.
Hmm. Mindig ott szokott ülni.
 – Hé bébi, leülhetek? – Elle hátrafordult és Nero állt ott egy
tálcával a kezében.
Tényleg megkérdezte ezt és tényleg most hívott „bébinek”?
– Magadnál vagy? Ide ülni? – Elle rámutatott a mellette
lévő székre.
– Igen közvetlenül hozzád beszéltem, nem? – Nero
határozottan egy okostojás volt.
Elle Chloéra pillantott, aki tátott szájjal szemlélte az
eseményt. Elle tisztában volt vele, hogy nem akar senkit sem
maga köré. Chloe nem kedvelte az új embereket.
Mindezek mellett, amint kiejtette a száján a bébi szót,
megszilárdította az elhatározását. Nem érdekelte, hogy ez most
egy helyes pasi szájából hangzott el.
– Nem, határozottan nem ülhetsz ide, ráadásul a nevem nem
bébi. Fogadni mernék, hogy még a nevemet sem tudod, Nero.
Szóval nem, nem ülhetsz ide és kész. – ez volt az első alkalom,
hogy hangosan is kimondta a nevét, pedig tudta. Elle biztos
volt benne, hogy ö nem tudja az övét.
Nérót meglepte a válasza. Biztos azt hiszi, hogy bármelyik
lányt bébinek hívhatja, amikor úgy’ tartja kedve.
– Rendben bébi. Odaát fogok ülni. J udok várni. – ezzel
Nero fogta magát és elsétált. Elle-nek még ideje sem volt,
hogy bármit is hozzá fűzzön.
Mit is mondott? Elle végignézte, amint visszasétál az
asztalához, és eközben a legtöbb lány öt bámulta.
Elle rápillantott Chloéra, akinek a szája még mindig tátva
volt. Amikor képes volt a szájában lévő falatot lenyelni,
elkezdte faggatni a történtekről.
– Nem gondolod, hogy megérdemeltem volna egy kis
figyelmeztetést?
– Jézusom Chloe, kétszer is megpróbáltam elmondani, de te
folyamatosan félbeszakítottál. Úgy kezdtem, hogy nem fogod
kitalálni, hogy kivel beszéltem.
 – Hát akkor mondd el gyorsan! – Chloe így is úgy is
kiszedte volna belőle a történteket.
– Mikor otthagytál, kiszaladtam a folyosóra és egymásba
botlottunk. Megpróbáltam bocsánatot kérni, de azt mondta,
hogy ne kérjek elnézést azért, amit nem én csináltam.
Közvetlenül hozzám beszélt, és egyáltalán nem volt gonosz.
Elle egy picit rosszul érzete magát, ahogy beszélt vele, de
elhessegette ezt az érzést mondván, hogy jobb ez így. Mi van,
ha meg akart viccelni vagy valami mást tervezett?
– Ezt nem hiszem el. Nero, mint… kedves?
– Ugyan. Ö… – ránézett. Tökéletes volt, legalábbis
külsőleg. De soha az életben nem beszélt vele egy szót sem.
Biztos volt benne, hogy a suliban tanuló lányok felét már
megfektette; tehát, társaság híján lehetett, ami két lehetőséget
vetett fel. Vagy le akarta fektetni Elle-t vagy valami
szörnyűséget tervezett a számára.
Bármelyik is, nem fogja a bolondját járatni velem.
– Akar valamit, de én nem akarom megtudni, hogy mi lehet
az. Pontosan tisztában vagyok Nero Caruso jellemével, és a
„kedves” lenne az utolsó szó, amivel jellemezném őt.
– Igen, de egy kicsit sem vagy kíváncsi? – Chloe felvonta a
szemöldökét. Arca egy részén a haja nem takarta a hegeket.
Elle-nek feltűnt, hogy Chloe fekete haja a füle mögé volt
tűrve. – Mert én az vagyok.
Rég nem látta már ilyen boldognak. Utálta azt a tényt, hogy
Cassandra már holnap újra itt lehet és tönkretehet mindent.
Chloe megérdemelte, hogy boldog legyen.
– Nem, nem vagyok. – észre sem vette, hogy magának is
hazudik ezzel a kijelentésével.
Mikor mindketten befejezték az ebédjüket és elindultak a
spanyol órára, Elle még mindig képtelen volt felfogni Nero
pimaszságát.
„Rendben bébi. Odaát fogok ülni. Tudok várni. ’’
 Ki a fenének képzeli magát? Óh, igen, a Legacy Prep
királyának. Elle-t az sem érdekelte volna, ha ő a világ királya,
akkor is azt érezte, hogy van valamilyen hátsó szándéka.
Úgy értem miért most? Miért most akar velem szóba állni?
Mire észbe kapott, el is jött az utolsó óra ideje. Elkísérte
Chloét az órájára, fenntartva az állandó sebességüket a
folyosón, de ma mégis kevesebbet aggódott.
– Maradj itt és várj meg. Ne kísértsük a szerencsénket, még
ha ma Cassandra nincs is itt. Valójában ő a főkolompos, de te
is tudod nagyon jól, hogy nem csak ő az egyetlen, aki szereti
megkeseríteni az életünket.
– Elle komolyan nézett Chloéra. Szerette volna, ha átlátja az
egész szituációt.
– Tudom, itt fogok rád várni. – Elle elégedettséget érzett,
hogy Chloe nem akar semmit sem kockáztatni.
– Rendben, később találkozunk. – Elle elindult a suli másik
felébe.
Mikor megérkezett az osztályteremhez, leült a tegnapi
asztalához. Még most is a leggyorsabban akart távozni az
óráról, amint kicsengettek.
Érezte, hogy valaki mellé ül, odafordult és Néróval találta
szemben magát.
– Mit csinálsz?
Nero mosolygott.
– Leülök. Úgy döntöttem, hogy nem leszek kedves és nem
kérek engedélyt tőled.
Elle körülnézett a teremben és Cassandra talpnyalói
dühösen meresztették a szemüket felé. Mindenki más arca
értetlenséget tükrözött.
£
En is épp ennyire lehetek összezavarodva.
 – Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet lenne. Az iskolai
pozíciód minden egyes másodperccel csökken, amíg itt ülsz. –
Elle ezt a legironikusabban mondta.
Nero nevetett.
– Szerinted érdekel ezeknek az embereknek a véleménye?
Elle rápillantott, és úgy istenigazából megnézte magának.
Sokkal magasabb volt nála így, hogy mindketten ültek, nem
kellett felnéznie rá. Sötét bőre frissen volt borotválva, de
bármikor képes lett volna szakállat viselni, mint egy felnőtt
férfi. Volt valami a szemeiben, ami kíváncsivá tette, mintha
smaragdok lennének.
– Nem, egyáltalán nem érdekel téged.
Amint Elle elindult az osztályterem végébe, hogy magához
vegye a poszterét, Nero szorosan követte őt. Először Nero
találta meg a sajátját és visszament az asztalhoz. Elle
megragadta a teljesen üres plakátját és visszasétált ő is.
Lerakta az asztalra, majd ö is leült.
– Hogy hogy teljesen üres még a tiéd?
– Mert még nem döntöttem el, hogy mi lesz rajta. – Elle
még mindig nem döntötte el, hogy mihez is kezdjen ezzel az
átkozott feladattal.
– Ugye tisztában vagy vele, hogy csak néhány vackot
kellene rászórnod és már kész is van?
– Igen tudom. – Elle a plakátját bámulta és közben a száját
harapdálta.
Ki vagyok én?
– Túlgondolod ezt az egész dolgot. Mi tesz téged boldoggá?
Néróra nézett. Látszott rajta, hogy össze van zavarodva az
üres poszter miatt. Megesküdött volna rá, mintha aggódást vélt
volna felfedezni az arcán.
Mi tesz engem boldoggá? Soha nem nézte innen a dolgokat.
Az életben sok minden tette boldogtalanná, de tisztában volt
vele, hogy mi is teszi boldoggá; az, hogy megőrizte
épelméjüségét egész idáig.
Kinyitotta az iskolatáskáját, és néhány vonalas lapot vett elő
meg egy tollat.
Néróra nézett és egy igazi mosollyal jutalmazta meg.
– Koszi.
Nero, kezét a szék háttámlájára tette.
– Nincs mit, bébi.
És sikerült az egészet tönkretennie.
– Ne hívj így. És vissza kéne menned. – Elle a tegnapi helye
felé biccentett. A két csaj egész idő alatt vasvilla tekintettel
bámulta őt. – Úgy vélem, hogy azok ketten hiányolják, amint
„bébinek” hívod őket.
– Hát persze, hogy tudod. Láttalak tegnap, amint engem
figyeltél.
– Én nem tu…
Nero megragadta az arcát és kényszeríttette, hogy ránézzen.
– Ne hazudj nekem. Sem most, sem semmikor. – mély
hangja komollyá vált és tekintete megkövetelte a választ.
Elle csak bólintani tudott, a szája kezdett kiszáradni. Nem
ijedt meg tőle. De valószínűleg meg kellett volna.
– Jó. Tehát mostantól itt fogok ülni, ha tetszik neked, ha
nem. Megértem, hogy nem akarsz velem egy asztalnál ülni
ebédkor, egyelőre, de többet ne szólíts fel, hogy menjek
onnan.
Pár pillanattal később válaszolt.
– Rendben.
Elle megpróbálta, úgy feltüntetni ezt az egészet, mintha ö
engedte volna meg, hogy itt üljön, de tudta, hogy ezt a csatát
nem nyerhette meg; apropó és mosolyog. Arrogáns seggfej.
 Kizárta a külvilágot és végre valahára elkezdte saját
szavaival megtölteni az üres lapot. Mindig is szeretett írni;
segített neki megszökni a zavaró dolgok elöl, és Elle számára
sok ilyen zavaró tényező volt.
Érezte, hogy Nero folyamatosan bámulja. Kicsit fura érzés
volt, hogy egy fiú nézi, pláne ahogy Nero tette. Nem tudta
leírni ezt a fajta érzést, mert még ezelőtt soha sem érzett ilyet.
Soha egyetlen egy fiú sem mutatott érdeklősét iránta a
középiskola alatt. Most, egyetlen nap leforgása alatt, Nero
beszélget vele és mellette ül. Nem tudta, hogy érezzen ezzel az
egésszel kapcsolatban.
Az elmúlt néhány hónapban egy érzelmi hullámvasúton ült.
Ennek eredményeképpen azt csinálta, amit mindig is szokott –
írt.
– Használhatnám a tollad egy percre? – Nero kinyújtotta a
kezét.
– Igen, persze. – odaadta a tollát és látta, amint kiemel
valamit a poszterén, bár még így se volt kivehető a számára.
– Ugye tudod, hogy a szertárban sokkal jobb tollak is
vannak. A szavak jobban kirajzolódnak egy jobb tollal.
Elle látta, hogy Nero egy darabig el lesz a tollával, felállt és
az osztályterem végében lévő szertárhoz ment, ahol több
különféle polc is volt; Elle-nek fogalma sem volt róla, hogy a
tollak hol lehetnek.
– Itt.
Elle a hátán érezte Nero testét, amint egy tollért nyúlt a
legfelső polcok egyikéhez, majd odaadta neki. Elle egy fél
mosollyal jutalmazta és elindult a kamrából kifelé, de valami
nyugtalanította; szüksége volt a válaszra most rögtön, ennek az
egésznek nem volt értelme, hogy miért beszélget vele.
Úgy döntött, hogy megfordul és megkérdezi, így felnézett
rá.
– Miért most? Egyszer sem szólítottál meg egész idő alatt,
és most úgy viselkedsz, mintha csak most találkoztunk volna
vagy valami hasonló.
– Tényleg tudni akarod?
Elle nyelt egy nagyot. Valószínűleg nem kellett volna, de
muszáj volt tudnia. Bólintott és a mellkasát bámulta.
– Rendben van. – becsukta a szertár ajtaját és közelebb
lépett hozzá.
– Mi-mit csinálsz?
Minden szóval, amit kiejtett a száján Nero egyre közelebb
ment hozzá, míg hátával neki nem ütközött az ajtónak és
csapdába nem esett.
– Tegnap láttam, amint megbámultál engem és Cassandrát,
később ismét rajtakaptál Stephanie-val a parkolóban. –
közelebb lépett, kitöltve így a köztük fennálló űrt – Általában
az emberek kényelmetlenül érzik magukat. Nem is néznek
felém. – Nero lehajolt Elle-hez és egy pillanatra azt hitte, hogy
meg fogja csókolni, de helyette a fülébe suttogott – De te nem
tudtál félre nézni. – szavai hatására az egész testét elöntötte a
forróság.
Megragadta az állát, hogy a szemébe nézhessen.
– Van benned valami, ami mélyen el van temetve… –
ujjával végigkövette a nyaka vonalát és a mellénél állt meg. –
És én akarok lenni, aki ezt a felszínre hozza, Elle. – meghallva
a saját nevét, segített neki kijönnie a transzból.
Tudja a nevem?
Nero a lány háta mögé nyúlt és elfordította az ajtógombot,
hátrált egy kicsit így ö előrébb tudott jönni az ajtótól, már ki
lehetett nyitni az ajtót. Elle szabadon távozhatott, bár már nem
érezte a teste melegét. Nem értette saját magát, hogy miért
bánta meg rögtön, hogy szabadon távozhat.
Mikor Nero teljes szélességében kinyitotta az ajtót, hogy
Elle kiléphessen, zavara tovább nőtt a fürkész tekintetek
hatására. Cassandra talpnyalóinak arcán látszott, hogy
képzeletben ezerféleképpen ölték meg.
 Visszament az asztalához, de mielőtt leülhetett volna,
kicsengettek.
Ideje menni, hál Istennek.
Felkapta a táskáját és kiszökkent az ajtón, olyan sebesen,
hogy már nem láthatta Nero arcát. Teljesen meg volt
döbbenve.
Keresztülrohant az iskolán és nem volt tudatában, hogy
Nero elöl vagy Chloéhoz fut.
Határozottan Chloéhoz. Elle még egyszer átgondolta. Ja,
Chloéhoz!
Megérkezett Chloe osztályterméhez, türelmetlenül ki akart
innen jutni.
– Kész vagy?
– Jah, jól vagy? – Chloe aggódónak tűnt.
– Uhm, igen, miért ne lennék jól? Oké, menjünk!
Elle majdnem megragadta Chloe kezét, de még sikerült
magát megállítani a mozdulat közben. Chloe a mellkasához
kapta a kezét és a padlót bámulta.
– Sajnálom Chlo…
– Semmi gond. Menjünk. – Chloe elsétált Elle mellett és az
ajtó felé indult.
Chloét figyelte, amint elhaladt mellette. Fenébe.
Nagy ritkán megfelejtkezett Chloe múltjáról és problémáiról
egészen addig, míg meg nem próbálta érinteni, aztán az
emlékek mindkettőjük számára előbukkantak. Tisztában volt
vele, hogy ezek az emlékek nemcsak nekijönnek elő, hanem
Chloénak is.
Elérték a parkolót és Elle-nek déjá vu érzése támadt.
Másodszor, nyilvánvalóan.
A két ribanc Nero autójának dőlt. Egy kellemetlen érzés
növekedett Elle gyomrában, így amilyen gyorsan csak tudott
Chloe kocsijához sietett, elhaladva Chloe mellett, elsőnek érve
az autóhoz. Az ajtókilincsen tartotta a kezét, kétségbeesetten
be akart szállni a kocsiba.
Felnézett és csak Nero hátát látta, amint a két csajjal
beszélget. Csak a lányok arcát látta, bár azt kívánta bárcsak ne
látná.
Amikor Chloe kinyitotta az ajtót, Elle beült és egyenesen
előre nézett. Ki van csukva, hogy megforduljon. Elle-en
kezdett a rosszullét elhatalmasodni.
Chloe beindította a kocsit és elkezdett kitolatni.
Kikormányozta az autót a parkolóhelyükről, ezzel arra
kényszerítve Elle-t, hogy valami olyasmit lásson, amit nem
akart – magas sarkúba bújtatott lábakat, amint Nero
Cadillacjébe ülnek. Elle a cipője alapján beazonosította, hogy
az egyes számú ribanc megy ma haza Néróval.
Elle megérintette a mellkasát; egy érzés mély nyomot
hagyott benne.
 6. fejezet
Megvédeni a Családot
Sajnos Elle-nek aznap este dolgoznia kellett. Ha maradni is
akar és meg akarja védeni Chloét, akkor továbbra is dolgoznia
kell. Úgy számolt, hogyha a gyilkosságot követő napon kilép a
munkahelyéről, akkor ennyi erővel ö maga is hívhatná a
Főnököt, hogy szemtanúja volt az egész megpróbáltatásnak.
Elle, egész este a belépő vendégek arcát figyelte. Biztosra
kellett mennie, hogy a három férfi közül egyik sem vár rá az
étteremben. Ebből következtetve, bárki, aki belépett az ajtón,
jól megfigyelte az arcukat. Újra és újra és újra ezt csinálta.
Kávéskannával a kezében az egyik asztalához ment, hogy az
ott ülő két férfi kávéscsészéjét újra töltse. Mindkettőjüket látta
már ezelőtt is itt.
Miközben újra töltötte a szőke hajú bögréjét, megkérdezte
tőle.
– Hallott arról valamit, hogy előző éjjel lelőttek valakit az
étterem mögötti sikátorban?
Nem ez volt az első alkalom, hogy feltették neki ezt a
kérdést, már vagy ötvenszer hallotta ezt. Kétségtelenül ez
történik veled, ha egy olyan helyen dolgozol, ahol előző éjjel
gyilkosság történt. Mindenki tudni akarta, hogy mi is történt
pontosan. Elle-t ez az egész a gimire emlékeztette. Nem
hiszem, hogy valaha is túljutok ezen.
Mindenkinek ugyanazt a sztorit mesélte, beleértve a
zsarukat is. Természetesen feltettek néhány kérdést, hogy mi
történt záróra után.
– Igen, mikor ma reggel felvettem a munkát, akkor
értesültem az egész dologról.
Látta, hogy a férfi iszik egy korty kávét, és eközben
újratöltötte a másik pasi bögréjét.
A barna hajú férfi is feltett egy kérdést.
 – Remélem, múlt éjjel nem voltál itt, amikor ez az egész
történt?
Az arca azt bizonyította, hogy csak feltett egy kérdést és
nem érdekelte a válasz. Elle-t kirázta a hideg, de megpróbált
nyugodt maradni.
– Dolgoztam múlt éjjel. Én zártam az éttermet. A zsaruk azt
mondták, hogy épp elkerültem ezt az egész dolgot. – biztosra
ment a zsaru szó használatával. Most már tudják, hogy nem
nyitottam ki a szám.
A két férfi egy pillanatra egymásra nézett, ezzel
megerősítve a megérzését. A Főnöknek dolgoznak.
Egyikük mosolygott.
– Szerencsés lány vagy. Szörnyű lett volna, ha egy ilyennek
szemtanúja vagy a te korodban.
A legszerencsésebb. Elle visszamosolygott.
– Hát igen, egész biztos elvesztettem volna a józan eszem,
ha valami ilyesmit látok. Szükségük van még valamire?
Az egyetlen ok, amiért továbbra is nyugodt marad, hogy
nem sejthették, hogy szemtanúja volt az egész gyilkosságnak.
Tiszta sor, hogy’ nincs bajuk a gyilkossággal; különben már
rég halott lennék.
– Nem, köszönjük. – Mindketten felálltak, mielőtt egyikük
néhány bankjegyet dobott az asztalra.
– Légy óvatos odakint.
Elle mosolygott és bólintott, miközben végignézte, hogy
kisétálnak az ajtón, újra egy kis levegőhöz jutott. Hála
Istennek.
Úgy hitte, hogy tisztázta magát. Egyelőre.

***
 Hallotta, hogy a telefonja rezeg a faasztalon. Anélkül vette
fel, hogy egy pillantást is vetett volna a hívóra.
– Nagyon okos. Úgy jött ma dolgozni, mintha semmi se
történt volna, úgy állítva be az egész dolgot, mintha az egészet
elkerülte volna. A zsaruk már beszéltek vele. Nem tudtak meg
tőle semmit sem.
– Jah, Sál hívott kb. egy órája. A lány játszotta a hülyét a
zsaruknak. Vinny te vagy a tanácsadóm; mit gondolsz?
– Azt mondom, hogy ezt az egész szart rendezd a magad
módján. Jót tesz majd neked. Csak értesíts a fejleményekről.
– Oké, már gondoskodtam erről. – ezzel befejezte a hívást
és meggyújtotta a szivarját.
A tanácsadójának igaza volt; kurvára okos. Tudta, hogy a
közeljövőben nem fog beszélni. Az egyetlen dolog, amivel
nem volt tisztában, hogy látta-e őt és a bandáját, amint
kinyírnak valakit vagy csak hallotta, hogy mi történt. Ezt kell
most kiderítenie. Lehet, hogy most nem beszél, de soha nem
lehet tudni, hogy mi lesz a későbbiekben. Emellett, ha az
ellenségei rájönnek, hogy életben hagyott egy szemtanút,
véget vethet a szervezetének, és ezzel minden hiábavalóvá
válna, amit azért tett, hogy ö legyen a főnök.
Elle csak rosszkor volt rossz helyen. Tudom jól.
Elfojtotta a feltoluló rossz emlékeket. Nem tudta sajnálni a
lányt. A fia is és Sál is ott volt; mindkettőjüket meg kell
védenie. Még régebben tett egy esküt, hogy bármi áron, de
megvédi a Családját.
Hátra dőlt a drága bőr székében és szívott egy slukkot a
szivarjából. Miközben kifújta a füstöt, figyelte, amint megtölti
a szobát.
Itt volt az ideje, hogy bejelentkezzen és megnézze, hogy
volt-e haladás ez ügyben.

***
 Nero az ágyban feküdt és a plafont bámulta. Volt valami,
ami zavarta, mióta Elle elfutott előle a rajzórán. Soha egy lány
se rohant el tőle, főleg azok után nem, ami a szertárban történt.
Bármelyik más lány könyörgött volna nekem, hogy ott helyben
dugjam meg.
Az Elle-vel való játék hatására, belső feszültsége
fokozódott. Ki kellett eresztenie a gőzt, amikor Stephanie és
Stacy a kocsijánál vártak rá, már pontosan tudta, hogy vezeti
ezt le. Stacyt választotta, mert pontosan olyan, akire most
szüksége volt; vele nem voltak szabályok. Legalábbis úgy
gondolta, hogy erre van szüksége, de a farka még mindig
kemény volt. Életében először szexuálisan frusztrált volt. A
picsába, sietne?
Nero telefonja megszólalt.
– Igen?
– Mondd el, hogy ment.
Kiszállt az ágyból és kinyitotta az erkélyre vezető ajtót.
Amint kiért, becsukta.
– Hát, ma megjelent a suliban. Azt kell mondanom, hogy
meglepett ezzel. Bár el kell ismernem, hogy nem engedte
volna a barátnőjét egyedül a suliba. Az első órán nem igazán
volt képben. Leginkább fáradtnak tűnt, de elég hamar
helyrebillent.
– Beszéltél vele?
– Nem tűnsz meglepettnek. – Nero biztos elsiklott valami
felett.
– Vinny és Enzo meglátogatták az étkezdében. Elég bátor
volt, hogy dolgozni menjen és úgy tegyen, mintha már rég
elhagyta volna az épületet, mielőtt az egész megtörtént. Mikor
a zsaruk kikérdezték a gyilkosságról, úgy tett, mintha akkor
hallott volna először erről.
– Feltételezem, hogy ez egy teszt volt. Hogy teljesítettem…
Főnök?
 Biztosra ment, hogy az apja értse a célzást.
– Ne személyeskedj fiam. Válaszolj a kérdésre!
– Igen beszéltem vele. Időbe telik majd, hogy megbízzon
bennem. Egyáltalán nincs oka rá, hogy bárkiben is bízzon a
suliban. Amint láthatod, nem egy tipikus gimis lányról van
szó.
– Hát igen, miután évek óta figyelem azokat a lányokat,
akiket hazahoztok a bátyáddal. Miért nem tud egyikőtök sem
egy normális lányt hazahozni?
– falán azért, mert túl keményen meg kellene dolgoznunk,
hogy bejussunk a bugyijukba.
– Hát, majd egy hónap múlva bejutsz a bugyikba, addig
kideríted, hogy mit is látott. Óh és még valami, nem akarok
meglátni egy lányt sem a házamban, hacsak nem Elle az. Első
számú hiba. Egy tanács, mint apa a fiának, Elle nem az a
megcsalós típus. Abba hagytad a félre kefélést. Vedd úgy,
mintha házas lennél, amíg be nem fejezed ezt a melót. –
minden, amit ezek után hallott, az az apja hangja volt, amint
elmondja a mondandóját.
Nero megszorította a mobilját. Abba hagytad a félre
kefélést. Ez egy’ vicc.
Kinyitotta az ajtót és lefeküdt az ágyra, átgondolta, hogy mit
is mondott az apja Elle-ről. „ Volt bátorsága, hogy dolgozni
menjen. ”
Elle becsaphatta a zsarukat, és mindenki mást is, kivéve a
Maffiát.
Nero mosolygott. Elle, jól fogok szórakozni veled.
Hallotta, hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja, épp a megfelelő
pillanatban. Stacy sétált ki frissen zuhanyozva és felöltözve.
Az ajtó felé indult.
– Holnap találkozunk Nero.
– Adtam engedélyt arra, hogy elmehess? – Nero megragadta
a kezét.
 Stacy arca felragyogott és Néróra ugrott.
Nem, még egyáltalán nem végzett vele ma este; Elle-re
gondolván a golyói még keményebbek lettek. Biztos volt
abban, hogy addig dugja Stacyt, amíg sikerül kiűzni Elle-t a
gondolatai közül. Nem sejtette, hogy az alvás előbb fog eljönni
számára.

***

Elle az ágyban feküdt, kimerülve. A munka mentálisan is

kimerítette, azon kellett aggódnia, hogy ki sétálhat be
legközelebb az étkezdébe. Hazaérve, mindezek tetejébe, még
házi feladatot is csinálhatott.
Ezt tetézte, hogy Nero egy másik lánnyal ment haza, és ez
eléggé piszkálta az orrát. Miért foglalkoztat ő engem?
Nem értette, hogy a srácok, miért vonzódnak az olyan
lányokhoz, mint Cassandra. Oh, igen, igaz.
Tisztában volt vele, hogy semmi hasonlóság nincs közte és
az ilyen lányok között. Nincs pénze, nem jár dizájner
ruhákban, és nem dobja oda magát a fiúknak. Én csak egy
pincérnő vagyok.
Igazán bosszantotta Elle-t, hogy nem képes kiverni a fejéből
Nérót, pedig egyértelmű volt, hogy számára a lányok nem
jelentenek semmit sem, csak lefekszik velük. Ráadásul Elle
soha nem tudná magát elképzelni egy olyan sráccal, mint
Nero.
Őszintén szólva, soha nem képzelte el magát senkivel. Soha
nem kedvelt eléggé senkit. Elle határozottan szűz volt még – a
pokolba is, ezelőtt még meg sem csókolták soha. Minden
bizonnyal nem vagyok az esete, és ö se az enyém.
Régen eldöntötte már, hogy bármi történjen is, a Legacy
Prep gimiböl senkivel se kezd, mert mindenki csak bántotta öt.
Mindvégig félelemben élt a sorozatos kinevetések és
bámulások miatt – ugyanannyira hibáztatott mindenki mást,
mint azt az egy valakit, aki a valódi fájdalmáért volt felelős.
Megpróbált álomba merülni, hogy megszabaduljon a
gondolataitól, de még az alvás sem adott megnyugvást neki
Nérótól.
 7. fejezet
Lepaktálni az Ördöggel
Másnap reggel, amikor Elle besétált az angol órára, hirtelen
megtorpant, így Chloe hátulról belé ütközött. Elle lassan
odasétált a helyéhez és képtelen volt elhinni. Megállt a széke
előtt, és nem látott mást, csak a kárörvendő Nérót. Igazán le
tudta volna törölni a képéről azt az önelégült vigyort.
– Jó reggelt, Elle. – Elle hallotta mennyire meglepődött
Chloe, hogy Nero a nevén szólította.
Ne vegyél tudomást róla, határozta el magát.
Elfoglalta a helyét és természetesen minden, amit látott
maga előtt, az Nero volt. Az egész éjszakát azzal töltötte, hogy
elfelejtse, erre most kitünteti a teljes figyelmével.
Elfordította a fejét és Chloéra nézett, képtelen volt tovább
bámulni őt, még hátulról is helyes volt. Bele sem akart
gondolni a hátizmok játékába, amik a fehér gombos póló alatt
kirajzolódtak.
Ezelőtt Elle képtelen volt ránézni Chloéra, de most egy
óriási vigyor ült ki az arcára.
Megkísérelte figyelmen kívül hagyni mindkettőjüket, de
megérezte Nero kölnijét, egy igazi férfi illat volt. És
visszarepítette a tegnapi naphoz, egészen a rajzterem
szertárához. Az emlékek hatására teljesen kirázta a hideg,
főleg ahogy végigfuttatta a kezét a karján. ÁLLJ!
Elle megesküdött volna rá, hogy ez volt életének
leghosszabb órája.
Felugrott a helyéről és felkapta a táskáját, amint meghallotta
a kicsengetést. Majd megvárja Chloét a folyóson. Az egyetlen
probléma az volt, hogy Nero számított erre a lépésére.
Megragadta a karját.
– Abba tudnád ezt hagyni?
Elle lenézett meleg kezére, mely visszatartotta öt.
 – Mit? – ugyanúgy mosolygott rá, mint ö korábban.
– Hogy elfutsz előlem.
Elle nevetett.
– En nem fut…
Nero enyhén megszorította a karját.
– Emlékezz rá, hogy mit mondtam tegnap, Elle.
Elle a szemébe nézett. A fenébe, biztos nem szereti a
hazudozókat.
– Csak el akartalak kísérni a következő órára.
– Nem hiszem, sajnálom. – kirántotta a kezét a szorításából
és egyenesen kirohant.
A folyosón várakozva, remélte, hogy Chloe Nero előtt fog
feltűnni, és kicsit csalódott volt, mikor így lett. Nem
vesztegette sétálásra az idejét. Gyorsan a másik terembe
sietett, és elfoglalták a helyüket.
Miután elhelyezkedett, nem tudott attól az érzéstől
szabadulni, hogy Chloe bámulja. Nem tehetett róla, ránézett,
és azzal szembesült, hogy Chloe vigyora a füléig ér.
– Hagyd abba! Esküszöm, ha nem hagyod ezt abba, keresni
fogok egy másik legjobb barátot. – Elle kezeivel eltakarta az
arcát. Nehéz volt nem együtt mosolyogni Chloéval.
– Hmm, például Nérót? – Chloe túlságosan is boldog volt
Elle miatt.
Elle belesüllyedt a székébe. Nem akarta Nérót kedvelni, de
valami azt súgta neki, hogy kedvelje.
– Elle nem értem, hogy miért utasítod el ilyen keményen
Nérót. Ő igazán kedvel téged.
– Ugye most hülyéskedsz? – komolyan kérdezte.
– Öö, nem.
– Nem kedvelem öt, mert egész idáig le se szarta, hogy
hogy bánnak velem. Vagy vegyük azokat az időket, amikor
pincérnönek hívtak, és mentálisan zaklattak engem, nem
minket. Aztán, két nappal ezelőtt szörnynek nevezett az angol
órán – és tudom, hogy ő volt az. – Ez a karácsonyi szünetet
követő első nap történt angolon. Mr. Evans megkérte őket,
hogy mutatkozzanak be, és amikor Chloe befejezte, a szörny
kifejezés visszhangzott végig a termen, mely Nero irányából
jött. – Most pedig, valamilyen oknál fogva barát akar lenni.
Hát, bassza meg. – nem vesztegetett több időt arra, hogy
Néróra további gondolatokat pazaroljon.
– Figyelje Elle; annyit mondhatok, látom mikor rád pillant,
biztos, hogy kedvel téged. Talán adhatnál neki egy esélyt. Úgy
érzem, hogy harcolsz az érzéseid ellen miattam.
– Chloe ez egyáltalán nem számít. – Elle nem akart erről
beszélni.
– De igenis számít. Szeretnélek boldognak látni. Ne tedd ezt
magaddal az én félelmeim miatt. Nem hiszem, hogy Nero
bántana téged vagy engem, ha számít ez neked egyáltalán.
Meg tudnék barátkozni vele a kedvedért. – Chloe lenézett a
kezeire.
Elle mosolygott. Szerette a legjobb barátját. Chloe a világot
jelentette neki. Óriási lépés lenne Chloénak, hogy megbízzon
Néróban.
De bizonyítania kell neki.
A nap tovább folytatódott és feltűnt neki, hogy Cassandra
még mindig nem jár iskolába. Chloe és Elle eltölthettek még
egy teljes napot nyugalomban, és minden percét kiélvezték.
Abban mind a ketten egyetértettek, hogy holnap, amikor
Cassandra visszatér a suliba, az maga lesz a Pokol.
Mikor kicsengettek, Chloe és Elle az étkezdébe mentek és
beálltak a sorba, hogy csirkés szendvicset egyenek, megint.
Leültek és Elle végignézett a termen. Nérót kereste a
szemeivel, de ezt nem akarta beismerni. Mikor kiszúrta, már
az asztalánál volt.
Lenézett a tányérjára és elkezdett enni, de aztán a szeme
sarkában feltűnt, hogy Sebastian feléjük tart. Már nem volt
ideje, hogy Chloét figyelmeztesse. Ez rosszul fog végződni.

***

Nem mutatott feléje semmilyen érdeklődést, amikor megállt

mellettük.
– Hallottad, hogy Cassandra miért nincs itt?
Elle a szemét Chloéra szegezte.
– Hát azért, mert felfüggesztették. Tudod, hogy miért? –
Elle érezte, hogy minden egyes másodperccel fogy a türelme.
Azért sem fog ránézni, gondolta. Őszintén szólva, még a szart
is kiijesztette belőle.
Sebastian rácsapott a kezeivel az asztalra.
– Hozzád beszélek, Pincémő!
Erre a dühkitörésre az egész étterein elcsendesült, Elle
láthatta, hogy Chloe teljesen megrémült és ijedtében majdnem
felugrott a helyéröl. Végül Elle felnézett rá, és úgy nézett ki,
mint egy örült pszichopata.
– Most már tudod, hogy miért?
Elle nem szól egy szót sem, csak bámult az örült arcába.
Soha nem volt oka, hogy beszéljen Sebastiannal, ettől csak
még rosszabbá váltak volna a dolgok. És igen, volt már ennél
rosszabb is.
– TUDOD? – ennyi volt; elkapta. Elle látta, amint odaugrik
hozzá. Már emelni akarta a kezét, hogy szóra bírja. Becsukta a
szemét, és várta az elkerülhetetlent.
– Jobb, ha soha többet nem látom meg, hogy a rohadt kezeid
Elle-re emeled. Nem akarom meglátni, hogy beszélsz vele
vagy akár csak felé nézel, ugyanez áll Chloéra is. Mert, ha
megteszed, a suliban mindenki számára világossá teszem,
hogy téged nevezzenek szörnynek. Értve vagyok?
 Néróra pillantva, Elle már nem félt többet Sebastiantól. A
hangja túl nyugodt volt és az arca is túl higgadt, de zöld
szemei kifejezték, hogy minden szava igaz.
Sebastian meg volt döbbenve. Tisztában volt vele, hogy ne
kérdöjelezze meg. Csak bólintott. Bár ez egyáltalán nem
állította meg, hogy vessen Elle-re egy pillantást, melyben ott
volt az ígéret, hogy amikor Nero nem lesz a közelében,
elkapja. Tudta, hogy így lesz. Ebben nem kételkedtem.
Amikor Nero meggyőződött arról, hogy megértette, hagyta
elmenni. Majd körülnézett az étkezdében úgy, hogy magára
vonja a figyelmet.
– A nevük Elle és Chloe, és a neveiken fogjátok őket
szólítani.
Elle ezt nem gondolta volna, és ahogy Chloe arckifejezését
meglátta, ő sem számított erre. Nem tudta elhinni, hogy
nemcsak Sebastiant, de az egész iskolát lepattintotta. Az
elmúlt évek során, soha senki sem állt ki érte, és most Nero az
egész iskola előtt megtette ezt.
Nézte, amint Nero odasétál hozzá.
– Jól vagy?
Remélte, hogy az arca nem tűnt olyan butának, mint
amilyennek gondolta. De igen. Tudta, hogy olyan.
– Óh igen, megvagyok – ránézett Chloéra, hogy vele
minden rendben van-e. Már nem tűnt ijedtnek egyáltalán,
inkább kábult volt egy kicsit. Elle biztos volt benne, hogy ö is
ugyanúgy nézhet ki.
Nero vigyorgott.
– Gondolod, ülhetnék most már veletek?
Tudta, hogy Nero megérdemel egy kis vigaszdíjat azért,
amit érte tett. De még így is érezte, hogy ez nem fog
változtatni semmin sem. Nem hitt abban, hogy a jó szándék
vezérli, és tisztában volt vele, hogy egy olyan srác, mint Nero
soha nem kedvelné. Úgy döntött, hagyja, hogy itt üljön. Nem
mintha mostantól itt ülne majd.
 Rápillantott Chloéra, hogy biztosan rendben van-e részéröl.
Tudta, hogy nem rémült meg, és hogy megbirkózott vele.
Elle felnézett Néróra és rámosolygott.
– Persze, miért is ne?
– Jó. – Nero keresztülnézett az étkezdén és intett a fejével,
hogy „gyertek ide”. Elle látta, amint Nero bandája feláll az
asztaluktól és feléjük indul. Óh, a fenébe.
Rögtön felkelt és Chloe mellé állt.
– Mi csinálsz? – érezte, hogy Chloe egyre idegesebbé válik.
– Hm, itt ülök, és ök ott ülnek, ahol én.
– Nem, én azt mondtam, hogy te itt ülhetsz. Egy szóval sem
mondtam, hogy ök is.
– Es miért olyan nagy baj ez? – Elle abban a pillanatban
ránézett, mikor feltette a kérdését. És ö kitalálhatta a
mozdulatból, ahogy Chloe előtt állt.
– Nem ülhetnek itt, Nero.
Látta, amint Nero felemeli a kezét, hogy megállítsa a
bandáját.
– Bé… Elle hallgass meg; hagyd, hogy itt üljenek, ez
garantálja, hogy senki sem fog újra mondani vagy tenni bármit
is veletek. Nem fognak bántani titeket. Megígérem. – a
szemkontaktust fenntartva mondta neki, hogy
megbizonyosodjon róla, csakis az igazat mondja – Nem
fognak hozzá érni Chloéhoz. A szavamat adom rá.
Elle ránézett Chloéra. Tudta, ha a barátját védi ettől a földi
pokoltól, akkor elfutnak a bajok elöl. Ez a szemeszter már
eleve szörnyen kezdődött, és még csak az első hétnél tartottak.
Tisztában volt vele, hogy egyedül képtelen megvédeni Chloét,
szüksége van segítségre, Nero és a bandája olyanoknak tűntek,
akik megvédhetik őket a suliban. Sajnálom, Chloe.
Leült Chloe mellé.
– Jobb, ha nem hazudsz nekem Nero.
 Elle Chloe fülébe suttogott.
– Minden rendben lesz Chloe. Soha nem engedtem senkinek
sem, hogy bántson, ugye? – és nem engedte. Bármibe is került,
nem engedte, hogy Chloéhoz egy ujjal is hozzányúljanak.
Igen, ez azt jelentette, hogy Elle húzta a rövidebbet itt bent, de
kint Chloe húzta a rövidebbet.
Rámosolygott Chloéra, mikor végre válaszolt a kérdésére,
nemet intve a fejével.
Elle látta, amint Nero megadta a jelet a fiatal szőkének,
hogy Chloe mellé ülhet. Ez egy kicsit meglágyította a szívét.
A srác jó választás volt, technikailag még gyereknek tűnt, és
soha nem volt benne a piszkálásukban.
Nero elfoglalta az Elle melletti helyet, és kezét Elle
széktámlájára tette, közben Amo és Vincent elfoglalták a velük
szemben lévő fennmaradt két helyet.
– Ez a kisöcsém, Leó. – Leó felvillantotta az ezer wattos
mosolyát.
Jézusom, egy miniatűr Nero.
– Leó, ő itt Chloe. – biccentett Chloe felé.
– Szia Chloe. – és Leó odanyújtotta a kezét.
Elle gyorsan kezet fogott vele.
– Sajnálom, egy kicsit hipochonder. Engem Elle-nek
hívnak.
Elle nézte, amint a négy srác megbámulja őket. A szituáció
már így is kínos volt és ezzel még kínosabbá vált az egész
szitu.
– Ez marhára zseniális, Nero. Mi miért nem gondoltunk erre
előbb, így nem kellett volna senkinek sem megfogni az
undorító kezét. – Leó nevetett a saját viccén, és a srácok is
csatlakoztak hozzá, Elle sem tudta megállni nevetés nélkül.
Még Chloe is kuncogott.
Elle rögtön megkedvelte Leót. Ez egy olyan dolog, amin
nem tudsz segíteni, teljesen imádni való volt a hosszú,
piszkos-szőke hajával és mélykék szemeivel. Teljesen
tisztában volt már most saját magával, és ezt az idősebb
bátyától tanulhatta.
Elle szerint, meglepően jól telt az ebéd. Nero, Amo és
Vincent többnyire egymással beszéltek egész idő alatt, míg
Elle Leót kérdezte, hogy hogy tetszik neki eddig a
középiskola. Leóval könnyű volt beszélgetni, még Chloe is
közbe szólt olykor. Összességében, kellemes kis ebéd volt.
Többnyire mindig csak maguk voltak. Bár ök ezt sohasem
bánták, de ez üdítő változatosság volt. Mire feleszméltek már
vissza is kellett menniük az órára.
Elle és Chloe keltek fel először, hogy visszavigyék a
tálcájukat, de Nero megállította Elle-t. Megragadta a tálcáját
és elvette tőle, míg Amo ugyanezt tette Chloe tálcájával. Bár
Chloe szorosan tartotta az övét és nem engedte el. Amo
szorosabban fogta és egyre közelebb húzta magához, így
sikerült kiszabadítania Chloe kezei közül.
– Én– Én is vissza tudom vinni a tálcámat. – Chloe a
padlóra szegezte tekintetét; soha nem nézne egy olyan
nagydarab srác szemébe, mint amilyen Amo.
Elle erősen próbálta nem kinevetni Chloét, amint Amóval
harcol a tálcájáért.
– Jah, így gondoltad? – Amo egy költői kérdést tett fel,
mivel tudta, hogy Chloe nem fog rá válaszolni. Néróval
egyetemben a szemeteshez mentek és belökték a tálcákat.
– Később talizunk lányok. – Elle és Chloe Leóra
mosolygott, amint elsétált a saját órájára. Annyira cuki.
– Milyen órátok lesz? – kérdezte Nero Elle-töl.
– Spanyol, miért?
– Mert el fogunk titeket kísérni az órátokra. – Amo előre
indult, Nero megfogta Elle kezét és elindultak kifelé. Chloe a
szokott módon, Elle mögött sétált. Nero megállt és megfordult.
– Mit csinálsz Chloe?
– Um, sétálok?
 – Mi a pokolért sétálsz Elle fenekében?
– Én mindig így megyek. – Chloe arca össze volt
zavarodva, hogy miért számít ez.
– Jézus Krisztus. – Nero végigfuttatta kezét a haján, míg
Amo és Vincent a fejüket rázták. – Chloe sétálj Elle mellett.
Amikor Chloe tett egy tétova lépést előre és már mellette
állt, Elle egy biztató mosollyal jutalmazta és bólintott, hogy
induljon. Beletelt egy jó percbe, mire kényelmesen tudott
mellette sétálni, mert nehéz volt számára másra is figyelnie
Elle hátán kívül.
Még Elle-nek is kissé kellemetlen volt. Megszokta már,
hogy Chloe mindig a háta mögött van. És még az is nehéz volt
számára, hogy Nero adott szavában megbízzon. De itt van a
legjobb barátja a jobbján, Nero a balján, miközben Amo és
Vincent előttük illetve mögöttük haladtak.
Próbálta a diákok bámulását figyelmen kívül hagyni a
folyóson; nem mintha hibáztatta volna őket. A napot
láthatatlan emberként kezdték, most pedig a suli királyával és
annak bandájával sétálnak.
Elérték az osztálytermüket és Chloe gyakorlatilag berohant
a terembe. Amo és Vincent a közelben lévő szekrényekhez
mentek. Elle is elindult befelé. Nero megragadta a kezét és
visszahúzta.
– Mi ez veled, hogy mindig elfutsz előlem? – a derekánál
fogva magához húzta.
Megpróbálta kiszabadítani magár, de őszintén szólva,
hasztalan volt az egész próbálkozás.
– Hagyd abba. Az emberek minket bámulnak. – a közvetlen
figyelem hatására, egészen belepirult.
– Hát, csinálják. Még nem köszönted meg, ugye tudod?
– Hát, most már nem is fogom. – még mindig nem mutatott
hajlandóságot arra, hogy elengedje.
Nero mosolygott.
 – Ez nem jó válasz. Nem fog tetszeni neked, hogyan tudnád
megköszönni nekem.
Elle nevetett.
– Óh, igazán? És mire gondoltál?
– Köszönetképpen meg kell csókolnod. – megfogta az állát
és feléje fordította.
– Nem, nem, nem. Nem csókollak meg. Megőrültél, ha azt
hiszed, hogy itt mindenki előtt megcsókollak. – Érezte, hogy
az arca egyre vörösebbé válik. Ki van zárva, hogy az első
csókom itt legyen, ráadásul vele.
– Tudok várni. A nap végére úgyis megkapom a csókom.
Oh és maradj itt. Visszajövünk, hogy összeszedjünk titeket,
szóval ne is gondolj arra, hogy nélkülünk mentek el. Jobb ha
itt lesz a segged, megértetted?
– Már megbocsáss? – Elle teste újra a normális
tartományban működött. Nem mondhatja meg nekem, hogy’
mit csináljak.
Nero magához szorította.
– Hidd el, hogy nem akarsz nekem ellenszegülni, Elle.
Emlékezz rá, hogy tartozol egy köszönömmel. – és elengedte.
Elle teljesen meg volt döbbenve, ahogy beviharzott az
osztályterembe. Kinek képzeli ez magát?
Hihetetlen volt ez a pasi. Ki van zárva, hogy megcsókoljon.
„Köszönetképpen meg kell csókolnod” Ha! Aligha!
Hirtelen rádöbbent, hogy magával az ördöggel kötött alkut.
 8. fejezet
Mint egy Disney rajzfilm
Elle nem tudott koncentrálni az iskolában, máson járt az
agya. Az élete teljes homály volt most.
Plusz nem volt semmi ötlete, hogy hogyan kezelje az egész
gyilkossági dolgot. Meg kellett találnia a főnököt, hogy
tisztázni tudja magát.
Aztán ott van Cassandra.
„Azért, mert felfüggesztették. Tudod, hogy miért?” Elle
tudta, hogy miért. Az egész az ebédlő miatt volt. Cassandra
mögötte ment, hogy fizessen, és nem volt valami kedves. A
főnök elfelejti megölni öt, Cassandra pedig, abban a
pillanatban el akarta tenni láb alól, amint beteszi lábát a suli
területére.
Elle-nek eszébe jutott a régi megalázkodás a gólya-korából.

Cassandra és a két szőke barátja körülötte álltak az ö

ltözőszekrényén él.
– Hallottuk mi történt az apáddal. Jó dolog, hogy kifizette a
tanításodat, mielőtt az iskola elkezdődött.
– Ezt hogy érted?
– Szóval, elegendő pénze volt a kerekesszékre? Tudom, hogy
elvesztette a munkáját. Nagy szégyen, hogy az első éved,
egyben az utolsó is a Legacy Prepben.
Szadista nevetésük átszaladt a fülein. Nem akarta tovább
hallgatni, hogy’ így’ beszéljenek az apjáról.
– Igen, és akkora szégyen, hogy úgy érzed, ki kell tömni a
melltartódat. Nem tudnád legalább egyformán kitömni? – Elle
tudta, hogy’ ezzel elkapta öt.
Elindult onnan, végezve a beszélgetéssel, amikor megérezte,
hogy Cassandra elé ugrik, és beüti fejét egy padba. Cassandra
gyorsan ráült a hátára. Elle elnyomta a lüktetést a fejében. Fel
kell kelnie.
Próbálta feltolni magát a földtől.
– Segíts nekem lent tartani öt!
A másik két lány csatlakozott és a földre szorították a kezeit.
– Chloe, add oda! – kiáltott Cassandra.
Látott egy’ lányt előlépni a szekrények mögül, vér folyt a
homlokából a szemeibe. Emlékezett, hogy látta öt első nap a
suliban és azt gondolta, hogy’ milyen káprázatosán néz ki,
azzal a fekete hajával, enyhe hullámmal a végén és szokatlan
szemeivel. Soha nem hitte, hogy’ lehetséges, hogy ilyen szürke
szemei legyenek valakinek. Kitűnt a többi lány közül az
osztályban, mert sokkal alacsonyabb és nőiesebb volt a
korához képest. Elle meg tudta mondani, hogy’ a lány
kényelmetlenül érezte magát, és nem ért egyet azzal, ami
történik.
– Chloe, add oda.
Chloe kihúzott egy’ ollót a háta mögül.
– Nem akarsz olyan lenni, mint ö, ugye? – kérdezte
Cassandra.
Chloe megrázta a fejét, előrenyújtotta az ollót és Cassandra
elkapta.
– Te ribanc, legközelebb gondold át, mielőtt hátat fordítasz
nekem. – Cassandra megragadta Elle lófarkát és elkezdte
levágni. Elle csak sírni tudott minden egyes vágásnál. A
körülötte lévők közül senki nem segített neki, és ö gyámoltalan
volt a másik három lánnyal szemben, akik lefogták őt.
Amikor Cassandra befejezte, meglengette a levágott haját
az arca előtt.
– Egy’ olyan lánynak, mint te, amúgy sincs szüksége ilyen
szép, hosszú hajra.
Cassandra végezetül oda dobta Elle-nek és összeszedve
barátait, kimentek az öltözőből. Elle tovább sírt, ahogy felült
és felhúzta a lábait, szorosan átkarolva őket.
Felnézett és látta, hogy a csinos lány ott áll, szemei
csillogtak, mint aki a könnyeivel küszködött.
– Bocsánat. – suttogta, mielőtt kifutott az öltözőből
Cassandra után.
Elle aznap megtanult egy értékes leckét, ahogy sírt, rohadtul
egyedül volt az öltözőben. Azt is megtanulta, hogy soha nem
engedi le a védelmét.

A csengő mentette ki Elle-t a sötét emlékeiből. A múlt az

múlt, és a leckét megtanulta.
Eldöntötte, hogy szokásához híven elkíséri Chloét az
osztályába, és Nero majd el fogja felejteni. Elle és Chloe
felálltak, hogy igyekezzenek a következő órára, de ahogy
kilépett a folyosóra, oldalra rántották.
– Mit mondtam neked?
– Szóltál, de úgy döntöttem, hogy nem hallgatok rád. –
vetett rá egy önelégült mosolyt és tett pár lépést Chloe
következő terme felé, Nero megragadta a kezét és fogva
tartotta.
– Komolyan azt gondolod, hagynom kellene, hogy elkísérd
Chloét, aztán egyedül tedd meg az utat a rajzteremig? Biztos
vagyok benne, Sebastian meghalna azért, hogy rád tegye a
kezeit, ha egyedül talál. De mi a helyzet, mikor rájönnek, hogy
leszarod mit tesznek veled és Chloéval? Cassandra csak fel
van függesztve, de vissza fog jönni, Elle. Aztán Sebastian
fogja elvégezni a piszkos munkáját és még ott lesz Stephanie
és Stacy is.
– Igen, te tudnál Cassandráról és Stephanie-ról is; ti annyira
közzel álltok egymáshoz. Óh, várj csak, el is felejtkeztem
arról, hogy Stacyvel nagyon is.
Amint Nero kimondta azokat a neveket, visszaemlékezett,
hogy Elle látta hármójukat együtt pár nappal korábban.
 – Ez egy másik beszélgetés, amiről később kell beszélnünk.
Jól van, most kérdem tőled, hogy fájdalmat akarsz okozni
Chloénak? Mert tudod, hogy igazam van.
Elle tudta, hogy igaza van, bár ez még nem jelenti azt, hogy
tetszett neki az igazság.
Elnézett Chloe felett.
– Igaza van, Elle.
Elle felsóhajtott.
– Rendben, menjünk.
Elle megpróbált előre sétálni, de Nero visszatartotta.
– Most úgy csináljuk, ahogy én mondom. Amónak egészség
órája van Chloéval, ezért elkíséri öt az osztályba, és
visszahozza hozzád a rajzhoz. Vágod?
– Rohadtul nem így lesz. – hevesen rázni kezdte a fejét.
– Ez nem vita tárgya többé, Elle. Chloe, Amo az
osztályodban van?
– Hm, igen. – Chloe lenézett a földre.
– Jó. Most, Amo elkísér a terembe. – Nero ránézett Elle
meghökkent arcára.
– Csak az utolsó óráig, és melletted fog ülni a teremben. Jó
neked így?
– Nem, nem jó neki. – Elle Chloéra szegezte tekintetét.
Jobb, ha nemet mondasz.
Amikor Chloe felnézett rá, már tudta, hogy mit fog
mondani.
– 1-igen. – Chloe gyorsan visszanézett a földre, és elkezdte
tördeli az ujjait.
– Rendben. Gyerünk, Chloe. Biztonságban leszel Amóval.
Nero kicsit megszorította Elle kezét. Elfelejtette, hogy
fogja; azonban most utálta öt, és nem akarta, hogy megérintse.
El akarta húzni a kezét, de közelebb húzta magához. Hallotta
Vincentet nevetni, és próbálta megállni, hogy kiszabadítsa a
kezét.
– Gyerünk, Chloe. – Amo elindult, és Chloe a háta mögött
követte. Ijedtnek tűnt, de Elle nem tudta, hogy azért, mert nem
mert az ö szemébe nézni, vagy attól, hogy a legnagyobb
sráccal sétál keresztül a sulin. Nézte hatalmas termetét Chloe
apró teste előtt. Valószínűleg mindkettő.
Elle belenézett Nero szemébe.
– Remélem most boldog vagy.
Nero elmosolyodott.
– Még nem, de az leszek, amikor később kapok egy csókot.
– Te komolyan hülye vagy, ha azt hiszed, hogy megfő…
– Elle, mit mondtam neked a hazugságról?
Elle a szemét forgatta.
– Gyere; menjünk.
Elle meglepődött, amikor ugyanarra ment, mint Chloe és
Amo, figyelembe véve, hogy az osztályuk az ellenkező
irányba volt. Tartottak néhány méter távolságot mögöttük. Elle
láthatta őket egész idő alatt, nem volt nehéz megtalálni Amót a
diákokkal teli kis folyosón. Mindenki utat nyitott neki, mint a
vörös tenger, hogy átjusson. Feltételezte, hogy ezért sétál elöl.
Próbált nem mosolyogni. Nem akarta Nero tudtára adni,
hogy becsülte a haverját, amiért megengedte, hogy kövesse öt,
és megbizonyosodik arról, hogy Chloe biztonságban volt. Még
mindig nem kedvelem.
Újra megpróbálta kiszabadítani kezét az övéből, de séta
közben még közelebb húzta magához. Újra hallotta Vincent
nevetését, elfordította a fejét, hogy mogorván nézzen rá. De ö
csak nevetett tovább.
Figyelte, ahogy Amo kinyitja az osztályterem ajtaját. Chloe
megállt és várta, hogy ö menjen be először. Látta, hogy szóra
nyitja száját, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem fog előre
menni. Chloe betrappolt és Amo fejét rázva belépett mögötte,
majd becsukta az ajtót.
Biztonságban van. Nem akarta beismerni, hogy
valószínűleg nagyobb biztonságban van Amóval, mint valaha
is volt vele.
– Most már mehetünk a terembe, vagy itt szeretnél állni és
az ajtót bámulni egész nap? – amikor Elle tovább figyelte az
ajtót, megragadta az állát, hogy ránézzen – Elle, rendben lesz,
ígérem.
Elle bólintott, és kéz a kézben sétáltak rajzórára.
– Köszönöm, hogy hagytad megnézni, ahogy bemegy a
terembe. – nem akarta megköszönni, de azért meg kellett.
Egy mosoly jelent meg Nero ajkán.
– Óh, ne most köszönd meg. Most már tudom, hogy
Chloénak kell tenni a szépet, és nem neked. Ti ketten mindig
elválaszthatatlanok voltatok?
Elle arra az emlékre gondolt, amire kicsit korábban.
– Nem, itt találkoztunk.
– Tényleg? Hogy kerültetek ennyire gyorsan ilyen közel
egymáshoz? Mert emlékszem rátok a gólya évből, és már
akkoriban is, mindig Chloe előtt álltái.
Elle vállat vont, és előre nézett.
– Azt hiszem, kijövünk egymással.
Érezte magán Nero tekintetét, és tudta, hogy próbál valamit
leolvasni az arcáról; ezért gondoskodott róla, hogy semmit se
fedjen fel.
Félúton voltak az osztály felé, amikor észrevette, hogy mi
folyik itt. Ez az egész szürreálisnak tűnt neki, hogy a folyosón
sétál kézen fogva Néróval, míg a többi diák csak bámulja.
Hallotta őket suttogni, és a lányok többsége rosszalló pillantást
vetett rá. Úgy döntött, nem számít. Nem mintha jobban meg
tudnák kínozni, mint eddig.
 Azt hitte, legalább élveznie kéne a pillanatot, mikor egy fiú
először megfogta a kezét.
Nero kezét az övében helyesnek érezte, mintha tökéletesen
összeillenének. Legalábbis én azt hiszem, hogy tökéletesen.
Keze erős volt. Nem volt túl puha vagy túl durva. Ujjhegyei
a lány kézfején pihentek, nagynak és csontosnak érződött.
Valószínűleg túlságosan lehorzsolta a kezét.
Kissé megmozdította ujjait, és érezte a horzsolást a középső
bütykén, közben azon tűnődött, hogy olyan típus-e, aki a falba
bokszol.
Elérték a művészeti termet és Nero búcsúzóul biccentett
Vincentnek, aki egész úton követte őket, néhány lépéssel
mögöttük sétálva.
Elle úgy döntött, hogy felteszi ugyanazt a kérdést.
– Ti hárman mindig elválaszthatatlanok voltatok? –
kérdezte, ahogy elfoglalták a helyeiket.
Nero nevetett.
– Igen, elég régóta. Apáink mind barátok, ezért alapvetően
kénytelenek voltunk kedvelni egymást, már kiskorunk óta.
Most már egy nagy család vagyunk.
– Óóó, ez valóban nagyon aranyos és bájo…
– Shh… Nem, ez nem az, Elle. – körülnézett a helyiségben,
hogy hallotta-e valaki.
Elle nem tudta megállni nevetés nélkül.
– Ez annyira aranyos, hogy az apukátok barátok… – Nero
megpróbálta befogni a száját, hogy elhallgattassa, de
egyfolytában vihogott és forgatta a fejét, végül elkapta a kezét,
így be tudta fejezni. – És a fiaik is. Annyira bájos, mint egy
Disney-film. – hisztérikusan nevetett az utolsó megjegyzésnél,
még a könnyek is kicsordultak a szeméből.
– Ezt most jól megcsináltad. – Nero felállt, megfogta a
kezét és talpra állította, majd hátra ment vele a művészeti
szertárhoz.
 Nevetése még mindig betöltötte a levegőt.

– Mit csinálsz? – alig sikerült kiböknie.

– Behajtom a tartozásomat – csikorogta. Azonnal
abbahagyta a nevetést. Francba.
 9. fejezet
Séta a Fenevad mellett
Nero bekényszerítette Elle-t a szertárba. Már komolyan
megbánta, hogy cukkolni kezdte. Amint becsukta az ajtót, már
egyáltalán nem volt vicces.
Nero nekilökte a falnak.
– Én– én sajnálom. Többet nem fogok ezzel viccelődni,
hogy milyen aranyos volt ez az egész. – feltűnt neki, hogy
Nero úgy néz rá, mint az áldozatára leső farkas. Megragadott
egy tincset a hajából és az ujja köré csavarta. – Komolyan
gondolom, hogy egyáltalán nem voltál aranyos. Nem, ez
igazán férfias dolog, hogy minden apa és fiú egyben a legjobb
barátok is. – Elle minden egyes kimondott szóval, egyre
idegesebbé vált. Tudta, hogy ezt már nem tudja jobbá tenni.
– Ebből nem fogsz kimászni, Éllé. – kezeit a fülei alá tette,
és ujjaival belemarkolt a hajába és közben tenyerét a nyakán
nyugtatva, maga felé fordította őt.
Élle-nek fogalma sem volt róla, hogy mit is tegyen.
Kinyögött valamit, ami talán megmentheti.
– Ne. Még soha nem csókoltak meg.
Nero ránézett egy pillanatra, és tudta, hogy igazat mond.
Majd végigsimított hüvelykujjával az álián.
– Rendben. Az első alkalommal, akkor csak egy apró csókot
kapsz.
Elle szíve kihagyott egy ütemet.
– Itt?
Nero bólintott és lehajolt hozzá, szájával csak egy centire
volt az övétől.
– Itt.
Elle hasában pillangók röpködtek. Lehunyta a szemét, amint
ajkuk összeért. Egyáltalán nem erőltette; tökéletesen
fogalmazta meg a dolgot, csak egy apró csók. Egy röpke
pillanatig tartott az egész, míg ajkaival megérintette az övét, és
már el is tűnt.
Mikor kinyitotta a szemét, a gyomrában még mindig érezte
a pillangók repkedését. Nero sokkal éhesebbnek tűnt, mint a
csók előtt, de elhúzódott tőle. Elle tudta, jobb ha megy és nem
kísérti tovább a szerencséjét a csókkal kapcsolatban. Minden
szó és hang nélkül kirohant az ajtón, fejét lehajtva. Túlságosan
zavarban volt ahhoz, hogy ránézzen bárkire is, akiknek
feltűnhetett, hogy Néróval a szertárban voltak. Elfoglalta a
helyét és az asztalt bámulta, míg a fejében kesze– kusza
gondolatok kavarogtak.
Az asztalán megjelent a plakátja és Nero elfoglalta a
mellette lévő helyet. Ezek után végképp nem tudott ránézni,
így hát gyorsan elővett néhány lapot és elkezdett írni, ideje
hátralevő részét a feladatával töltötte. Nehéz volt a történtek
után koncentrálnia, és túlságosan zavarban volt ahhoz is, hogy
Néróra nézzen.
A szeme sarkából időről-időre megbámulta, amikor nem
mutatott semmiféle figyelmet az irányába. Legközelebb,
amikor rápillantott, észrevette az ujjperceit. Feltűntek már neki
korábban is a horzsolások, de csak most szembesült vele, hogy
mennyire be voltak gyulladva.
Élénkpirosak voltak. Mielőtt tovább gondolhatta volna,
hogy mi is történhetett, kicsengettek. Ösztönös mozdulattal
felállt, hogy Chloéhoz menjen.
Nero megfogta a kezét.
– Nem, Amo kíséri ide, és mindannyian együtt megyünk
majd ki.
Elle végignézte, ahogy a diákok elhagyják őelőtte a termet,
különcnek érezte magát; mindig ő volt az első, aki kiment a
teremből.
– Kérlek, hadd menjek érte.
– Elle, nézz rám. – lenézett Néróra, miután rájött, hogy nem
fogja őt elengedni. – Bízol bennem?
 Elle élesen nézett rá. Valamilyen oknál fogva, érezte,
hogyha megígért valamit, azt be is fogja tartani. Egyszerűen
olyan típusú srácnak tűnt. Nem tudta volna megmagyarázni,
miért.
Halkan válaszolt.
– Igen.
– Hát akkor rendben, ülj le. – nem akart leülni, a folyóson
szerette volna megvárni Chloét.
Nero felsóhajtott és az ölébe húzta.
– Igazán elkezdhetnél már rám hallgatni.
Megpróbált felállni, de egyik keze a háta mögött pihent, a
csípőjét tartva, míg másik keze az ölében volt, leszorítva a
lábait. Amikor erőlködni kezdett, Nero csak szorosabban
tartotta, kezével egyre feljebb araszolva a lábán.
– Nyugalom Elle. Egy perc és itt lesznek.
Nem akarta magát hülyén érezni, így abbahagyta az
ellenkezést és belesüllyedt az ölébe. Pár perccel később
egészen megnyugodott.
Életben először, majdnem biztonságban érezte magát az
iskola falain belül.
Abban a pillanatban, amikor Amo feltűnt távolabb, felugrott
Nero öléből. Az ajtónál várakozott tovább, ahová Vincent már
percekkel Amo előtt megérkezett. Amo megállt közvetlenül
előtte, és Chloe előlépett a háta mögül.
– Nero beszélnünk kell. Chloe végig a seggemben volt.
Mondtam neki, – Amo Chloe szemeibe nézett – hogy
mellettem jöjjön, de még azt is elutasítja, hogy egyáltalán
hozzám szóljon.
– í-igy megyek. – bökte ki Chloe.
Elle elkezdett nevetni; nehéz lett volna ezt megállnia.
– Óh, most már tudsz beszélni, mert Elle a közeledben van.
– erre Elle még jobban nevetett – Téged hibáztatlak ezért. –
Elle-re mutatott.
– Engem? Mit tettem?
– Te tanítottad meg így menni.
Elle előre lépett egyet, szemtől szemben állva Amóval.
Igen, elég nagy’. És igen, elég ijesztő is, de semmit sem
tud.
– Nem, nem tanítottam szart se neki. Akkor tanult meg
mögöttem járni, amikor mindenki elkezdett minket
terrorizálni.
– Mi soha nem piszkáltunk titeket.
– Nem, de a pokolba is, soha nem is állítottátok meg. Gyere
Chloe, elmegyünk.
– Rendben, mindenki higgadjon le. – Nero megragadta a
kezét, ismételten megállítva öt. Ez már igazán kezdte
idegesíteni.
– Igazad van. Mi épp olyan bűnösök vagyunk ebben.
Mindhármunk nagyon sajnálja, és mostantól megpróbálunk
titeket kárpótolni ezért. De neked és Chloénak is segítenie kell
ebben. Chloe hallgass Amóra és próbálj időnként beszélgetni
vele.
– És… – kezdte Amo.
– Es szállj ki Amo seggéből. Mostantól mellette sétálj.
Sokkal biztonságosabb ott. Bárki elkaphat a háta mögött, ha
nagyon akar.
Chloe nyelt egyet és bólintott.
– Jah, mintha sok helye lenne, hogy a fenevad mellett
sétáljon. – Elle kidugta a nyelvét rá.
Amo épp mondani készült valamit, de Nero felemelte a
kezét. Helyette, Amo elindult az iskola bejárati ajtójához. Nero
magához rántotta Elle-t, hogy mellette menjen, míg Chloe
Vincenttel mögéjük kerülve követte őket.
– Chloe, mellém.
 Chloe fejét leszegve lépett ki Elle mögül, míg Amo a fejét
rázta nem tetszése jeleként mindenki előtt. Felállítja a szőrt a
hátamon.
Mikor végre valahára Chloe felnézett, egy biztató mosollyal
jutalmazta meg öt, de Elle számára sokat jelentett, hogy végre
a barátja mellett sétálhat megint.
Amint elérték a kijáratot, hideg levegő csapta meg az arcát,
így Nero még közelebb húzta magához. Szerette a hideget is,
de jól esett neki Nero melege.
Elle észrevette, hogy Sebastian őket bámulja, mielőtt
beszállt volna a kocsijába. Feltűnt neki a szeme alatti hatalmas
monokli, és ezzel a helyére kerültek a dolgok. Nero nem
falakat ver szét, hanem csak arcokat.
Elérték Chloe BMW-jét és Amo volt az első, aki észrevette,
hogy valami nincs rendben.
– Valaki kivágta a kibaszott kerekeit.
Nero végigfuttatta kezét a haján, kisöpörve a sötét tincseket
az arcából.
– Rendben, Elle és Chloe ma én viszlek titeket haza.
– Semmi gond. Már volt ezelőtt is lapos kerekem. El tudom
vezetni a kocsit néhány mérföldön keresztül a legközelebbi
kereskedőhöz.
– Óh, édes Istenem, komolyan beszél? – Elle meg volt
döbbenve, hogy ez a kirohanás Vincenttöl jött.
– Chloe nem fogsz lapos kerekekkel vezetni, pláne úgy,
hogy Elle is ott van melletted. Majd én hazaviszlek titeket.
Apukád ugye tud a kocsiról gondoskodni?
– T-tudok vezetni. Egyébként a kerékcsere volt a feltétele az
autóvásárlásnak. – Elle együtt érzett Chloéval. Határozottan
nem fogja elmondani az édesapjának. Nem mintha foglalkozna
vele.
– Jézus Krisztus, én lépek innen. Majd én hazaviszem Leót.
Sok szerencsét ezekkel az őrültekkel. – Amo elsétált és Leóért
kiáltott, hogy jöjjön.
– Chloe, vagy velem és Elle-1 jössz haza, vagy Vincent fog
téged hazavinni.
Vincent egy komisz mosollyal jutalmazta Chloét. Bár
hármójuk közül ö volt a legalacsonyabb, addig Amo és Nero
szörnyen magas volt. Továbbá, Vincent volt a csoportjuk
szépfiúja; megfelelő magassággal és tökéletes testfelépítéssel
rendelkezett. Ha híve vagy ennek az egész tökéletesség
dolognak.
Világos-szőke haja és baba kék szeme szép pofival párosult,
és minden lány a figyelméért versengett.
– Veled és Elle-1 megyek.
– Gondoltam. Később ember. – mindenki elindult a dolgára,
Elle Chloéval és Nero Vincenttel a kocsija felé vette az irányt.
Nero Elle kezét fogva kinyitotta a hátsó ajtót Chloénak,
hogy beszállhasson. Becsusszant a hátsó ülésre és becsukta az
ajtót, majd kinyitotta sofőr melletti ajtót, hogy Elle beülhessen.
Elle beült Nero Cadillacjébe, azon töprengve, hogy a többi
lány a suliból, hogyan oldotta ezt meg. Utált erre gondolni;
hányingere lett az egésztől. Tudta, hogy nem számít semmi
sem, ő nem lesz olyan, mint a többi lány a suliból.
Nerónak nem kellett semmit se mondani, pontosan tudta,
hogy Chloéék háza merre található. Az egész város tudta.
Megfordulva a zsákutcában, a házuk elé húzódott és leállította
az autót, közvetlenül a képeslapokon szereplő tökéletes fehér
épület előtt.
Chloe kinyitotta az ajtót.
– Később írok neked, Elle.
Elle hátrafordult és mosolygott.
– Oké. Szia Chloe.
Chloe kiszállt a kocsiból és becsukta az ajtót, majd
megfordult és integetett a barátjának. Elle visszaintegetett és
„sok szerencsét” tátogott neki, mielőtt Nero elhajtott volna.
 Amikor elérték a hosszú, kikövezett utat, csak arra eszmélt
fel, hogy elárulta neki a címét. Egyedül maradt Néróval, a
kocsijában.
Csodálatos.
 10. fejezet
Nem vagyok besügó
Elle végre egyedül maradt Néróval, így igazán
tanulmányozni tudta. Sérült kezével lazán fogta a kormányt.
Nyugodtnak tűnt, mintha béke szállta volna meg. Látszott
rajta, hogy gondolkodik valamin, talán ezért is vezet.
Olyannak tűnt, aki szeret a kormány mögött ülni. A szemei,
melyek mintha egy állathoz tartoznának, az útra voltak
szegezve. Miért hasonlította korábban egy farkashoz? Talán a
színe miatt.
Fekete haja kissé a szemébe hullott. Látszott rajta, hogy
még mindig nem szokta meg a rövid haját, főleg, mikor hátra
simította az arcából. Szerette, mikor ezt csinálta, mert így
látszott rajta, hogy érez valamit. Mert általában úgy’
viselkedett, mint akinek nincsenek érzelmei.
A bőre éles ellentétben állt a fehér pólójával, sokkal
barnábbnak mutatta, mint amilyen valójában volt. Mindig
világos színű, drága inget viselt, de soha nem gombolta végig,
így láthattál egy kis darabot a mellkasából. Mindig sötét
nadrágot hordott, és ezek többnyire sötétszürke, tengerészkék
vagy fekete színűek voltak. Ez tipikusnak volt mondható
ebben a gimiben, a diákok mindig úgy öltözködtek, hogy
lenyűgözzék a többieket. Bár Nero sokkal unalmasabb volt a
többi sráchoz képest, akik inkább hivalkodóan öltözködtek. Az
öltönyüket egy förtelmes színű dzsekivel tették teljessé.
Nero mosolya rántotta ki az ábrándozásból.
– Mire gondolsz?
– Megpróbálom kitalálni, hogy vajon te mire gondolhatsz.
– Óh, akkor ezért nem vetted le rólam a szemeid idáig.
Elle az útra fordította a figyelmét. Zavarban volt, hogy
rajtakapta bámulás közben.
– Azon filóztam, amit korábban mondtál. Arról, hogy nem
tettünk semmit sem, hogy megállítsuk őket abban, hogy
bántsanak titeket.
Elle továbbra is az úton tartotta a szemét, és nem mondott
semmit sem. A tény az volt, hogy ehhez nem volt mit hozzá
fűzni.
– Nem tudom, hogy miért nem csináltunk semmit. Őszintén
szólva azt hittem, hogy csak a lányok piszkálnak. Nem tudtam,
hogy Sebastian is bánt titeket. – látta, amint kezével
megszorította a kormánykereket, az ujjpercei fehérek lettek a
kifejtett nyomástól.
Elfordította fejét és kinézett az utasoldali ablakon. Nem
akarta, hogy az arcáról bármit is leolvashasson.
Nero elengedte a sérült, jobb kezével a kormányt és
megfogta Elle kezét.
– Bántott már téged ezelőtt is, ugye?
Lenézett a kezére, és figyelte az ujjperceit. Megérintette a
horzsolásokat, melyek kezének középső részén voltak, és az
ujjhegyeit végigfuttatta minden egyes vörös és duzzadt
területen, végighaladva mind a négy ujjpercén.
– Láttam Sebastian arcát a parkolóban. Igazán jegelned
kellene a kezed.
Elle némasága választ adott a feltett kérdésére.
– Akkor ö és én most már kvittek vagyunk egymással. – az
ujjaival tovább simogatta az ujjperceit, ahogy az ölében pihent
a keze – Ugye, nem fogod nekem elárulni, hogy mit csinált
veled?
– Nem, nem fogom.
– Miért nem?
Elle ezen a két szón gondolkodott. Miért nem? Az elmúlt
évek után, egy teremtett léleknek sem beszélt arról, hogy mit
történt vele az iskolában, és soha senkinek nem fedte fel, hogy
mi is történt Chloéval. Aztán épp két éjszakával ezelőtt,
végignézte egy ember megölését, és teljesen biztos volt abban,
hogy életében soha senkinek nem fog erről beszélni. Miért
nem? Elle érzése szerint e téren egy kicsit furcsa volt – hogy
titkokat őriz, vagy hogy a száján lakat van. Mindig is ilyen
volt. Ez már beleivódott a DNS-ébe. Elképzelte a Főnököt és
ez visszavezette a kiindulóponthoz, hogy miért is nem fog
soha sem beszélni erről.
– Mert nem vagyok besúgó.
Nero az utolsó szónál ránézett és ő visszapillantott rá,
érezte, hogy belül mosolyog a megjegyzésén; legalábbis a
szemei erről tanúskodtak.
– Rendben, ezt tisztelem valakiben.
A kocsiút kellemes volt. Kellemesen érezte magát, hogy
foghatta a kezét. Nem kellett beszélgetést kezdeményezniük;
időnként szerették mindketten a csendet.
Amikor félúton lehettek a házuktól, megkérdezte tőle.
– Elvihetnélek valahová?
– Mint egy randi? – Elle erre nem számított.
Nero nevetett.
– Igen, mint egy randi.
Elle nem tudta, hogy hogyan reagáljon erre.
– Had találgassak, ezelőtt még soha nem voltál randin?
– Nem, még nem. Tudod dolgozok, így nem tudom, hogy el
tudok-e menni.
Nero elvette a kezét az övéből.
– Add ide a telefonod.
– Miért?
Nero úgy nézett rá, hogy jobb ha nem kérdőjelezi meg őt,
így a táskájából elővette és átnyújtotta neki a telefonját.
Tökéletesen időzített, mert épp megálltak egy piros lámpánál.
– Mi a pokol, milyen telefon ez? A fenébe, ennek
nyomógombjai vannak.
– Úgy érted, hogy billentyűzete, igen.
 – Igen, azt látom. – megnyomott pár gombot és Elle
hallotta, hogy cseng Nero telefonja.
– Rendben, add hozzá ezt a számot a telefonkönyvedhez.
Visszakapta a telóját és elkezdte elmenteni a számát.
– Oké, S-E-G-G-F-E-J. – mosolygott egy nagyot a
szellemes beszólásán.
– Nagyon vicces. Küld majd el a beosztásod, így majd
láthatom, hogy mikor tudlak elvinni valahova.
– Mi nem fogunk randizni egymással.
– Es miért nem?
– Mert az év eleje óta minden lánnyal randiztál már a
suliból – persze, lehet hogy túlzott, de csak egy kicsit.
Technikailag az összes lánnyal randizott már, és hárommal a
múlt hét közepén. Az a három lány tette mindennapi pokollá
az életét.
– Nem randizok velük Elle.
– Mintha ettől jobban hangzana! – Elle karba tette a kezét.
Szó szerint egy’ seggfej.
A hangja egész sötét lett.
– Elle, arra kértelek, hogy megdughassalak?
Kényelmetlenül érezte magát és elutasította a válaszadást.
– Nem, randira hívtalak. Ez olyan dolog, amit korábban
soha nem mondtam egy lánynak sem.
Elle felé fordította a fejét. Tudta, hogy nem hazudik. Nero
nem annak a típusú srácnak tűnt, aki randira hívja a lányokat,
inkább olyannak tűnt, aki megfekteti őket. Még ezek után sem
fog neki válaszolni.
– Végeztem azokkal a lányokkal. Tudom, hogy nem hiszel
nekem, és ez rendben van, de az igazat mondom neked akkor
is.
– Még így is nem a válaszom.
 – Tudod, ezt igazán nehezen hiszem el, mivel az egész úton
fogtad a kezem.
Elle-t ez már nem érdekelte, mivel már nem fogta a kezét.
Lehúzódott a házuknál lévő útpadka mellé és kiugrott a
kocsiból, mielőtt Elle az ajtókilincsre tehette volna a kezét.
Kinyitotta az ajtót neki és kiszállt a kocsiból, de testével
elzárta a menekülő utat, mivel a kezével továbbra is tartotta az
ajtót.
– Mit csinálsz?
– Szükségem van még egy köszönömre.
Tiltakozásul kezeit a mellkasára tette, de mielőtt bármit
mondhatott volna, ajkaival már le is támadta.
Ez a csók különbözött a korábbitól. Ezúttal, sokkal mohóbb
volt és többet próbált meg elvenni, de Elle nem volt hajlandó
kinyitni a száját. Erre megragadta a fejét és arcát még inkább
maga felé fordította, remélve, hogy egy kissé szétnyitja az
ajkait. De nem nyitotta ki. Nyelvével végigsimított az alsó
ajkán, mielőtt elhúzódott volna tőle.
Miután visszatért a valóságba, feltűnt neki, hogy kezei még
mindig a mellkasán pihennek. Nem volt benne biztos, hogy
egyáltalán visszacsókolt-e. Abban viszont 100%-ig biztos volt,
hogy a munka nehezét ö csinálta. A pillangók ismételten ott
repkedtek a hasában, főleg azután, hogy az ajkaival
megérintette az övét, és még mindig ott voltak.
– Holnap reggel érted jövök.
– Mi? – még mindig kész káosz uralkodott a fejében a csók
után.
– Chloe nem tud holnap érted jönni, mivel a kocsija még a
szerelőnél lesz. Kötve hiszem, hogy bárki is viszi holnap
iskolába, tenni fog feléd egy kitérőt, hogy felvegyenek.
Hát ez igaz.
– Akkor busszal megyek.
– Tényleg, Elle? Busszal?
 – Igen, gyakorlatilag minden este azzal megyek a belvárosi
étterembe.
Nero arcára kiült a döbbenet.
– Egy kibaszott busszal mész a belvárosba, éjszaka?
– Igen. Na és?
– Felfogtad, hogy ez mennyire veszélyes lehet egy 17 éves
lány számára?
– És azt felfogtad, hogy nincs más választásom?
– Hát, mostantól van. Hánykor kezdesz ma este?
– Nem, nem fogsz munkába vinni. Egész eddig túléltem,
hogy busszal járok dolgozni.
– Jézusom, Elle. Én viszlek dolgozni és kész. – Nero szemei
megint ijesztőkké váltak.
– Nem, nem fogsz. – mikor meglökte a mellkasánál, hogy
menjen arrébb, meg se mozdult. Ehelyett, Nero még közelebb
húzódott, egymáshoz szorítva testüket. Kézbe fogta az állát,
hogy Elle láthassa az arcát. Pillantása mohóvá vált megint,
mintha a farkas visszatért volna.
– Ez a szar ellenkezőleg hat rám Elle, szóval legközelebb
légy óvatos, amikor szabadjára engeded a
temperamentumodat. – Nero vett egy mély levegőt, majd
kifújta. – Menj akkor busszal dolgozni. De élvezd ki jól, mert
ez nem tart már sokáig.
Elle megpróbált szóhoz jutni, de Nero nem hagyta.
– Holnap reggelre itt leszek, hogy suliba vigyelek. Ha
felszállsz a buszra, annak következményei lesznek. Lássam
csak meg, hogy busszal mész holnap, mert így is, úgy is én
nyerek. – vigyora majdhogynem halálos volt.
– Csak azért mert te vagy a nagy, csúnya farkas, azt jelenti,
hogy megteszem, amit mondasz? Hát, ez velem nem így
működik.
Nero néhányszor pislogott. Teljesen össze volt zavarodva.
 – Nagy és csúnya farkas?
– Igen, arra emlékeztetsz engem – egy farkasra. – Mondta
Elle tárgyilagosan.
Nero megrázta a fejét.
– Elle, hagyj fel ezekkel a filmekkel.
– Nem. Elmehetnék már?
Nero mosolygott.
– Persze, ha adsz egy búcsúcsókot.
– Ha megcsókollak, akkor elmehetek?
Nero még szélesebben mosolygott.
– Aha!
– Megígéred?
Amikor Nero bólintott, Elle lábujjhegyre állt. Egész közel
hajolt az arcához. Mielőtt megcsókolta volna, egy picit
elfordította a fejét és egy puszit adott az arcára. Elle nevetve
ereszkedett vissza.
– Ez nem ér.
Elle nevetve válaszolt.
– De igenis számít. Te mondtad, ha megcsókollak,
elmehetek. A te hibád, hogy nem mondtad meg, hogy hol. –
tudta, hogy elkapta. Mivel ígéretet tett.
– Igazad van. Betartom az ígéreteimet, Elle. Csak emlékezz
erre. – Nero elvette a kezét a kocsiajtóról és hagyta elmenni. –
Ne felejtsd el elküldeni a beosztásod. Tudod mit, menjünk és
csináljunk róla egy képet. – mondta mosolyogva.
Elle-nek már igazán elege lett. Elsétált mellette, és kezét
felemelve a másikra mutatott.
– Fogd meg és hord el magad.
Nero nekitámaszkodott az autójának és nevetett, majd
becsapta az ajtót.
 – Reggel fél nyolckor Elle. Pontos leszek. – Nero nekidölt
az autónak és nézte, ahogy Elle a házukhoz szalad.
Volt egy előnyös oldala, hogy elfut előle. Nagyszerű kilátás
volt.
 11. fejezet
A Nagy Gonosz Farkas meg akart
kóstolni
Amikor végül Elle becsukta az ajtót, és kizárta Nérót, újra
képes volt lélegezni.
– Elle, ki volt ez a kedves fiú? Nem mondtad, hogy van
barátod.
Elle megfordult, feszengeni kezdett és látta anyukáját kinézi
az ablakon.
– Ő nem a barátom.
– Óh, édesem mesélj nekem. Jóképű. El kellene hoznod öt
vacsorára.
Megdörzsölte a halántékát.
– Anya, ö nem a barátom. Csak hazahozott.
– Miért nem Chloéval jöttél? – kérdezte az apja. Nem látta,
amikor bejött a szobába.
Elle gyorsan válaszolt.
– Az ö autója nem indult. – most ez volt a megfelelő
hazugság.
– Az anyád jól mondja; hozd el vacsorára. Meg akarom
ismerni. – az apja kigurult a konyhába.
Ez a nap egyre jobb és jobb lesz. Az anyukája mögött, Elle
látta, ahogy Josh megjelenik, ö is kinézett az ablakon.
– Hogy hívják? – kérdezte Josh incselkedön.
– Uh, Nero. – nem akarta tudni, hogy Josh miért akarta
tudni.
Josh elkezdett körbe-körbe futni a nappaliban és kántálni
kezdett:
– Elle és Nero ülnek a fán. C-S-Ó-K-K-O-L-O-Z-N-A-K.
Először…
 Elle abban a pillanatban elindult a szobájába, ahogy
elkezdett énekelni. Becsukta az ajtót, így kizárva öt. Egyre
jobb és jobb.
Felugrott az ágyára, és úgy döntött pihen egy kicsit, mielőtt
elmegy dolgozni.
Felkapta a telefonját, miközben nézte, úgy gondolta felhívja
Chloét. Néhány csörgés után, Chloe válaszolt.
– Szia. – mondta gyorsan.
– Beszéltél apukáddal?
– Nem, de nem számít. Megkérdeztem Lanát és azt mondta,
elkéri a férjétől az autót, hogy elvigyen engem.
Lana volt a házvezetőnője már sok éve. Ő volt az egyetlen
szülője Chloénak. Chloe meg tudta beszélni vele a dolgait és
Lana segítette ki őt.
– Ez jó.
– Lana visz engem, míg az autómat visszakapom… – Chloe
nem akarta elmondani.
– Ez így oké. Nero mondta, hogy elvisz engem holnap
reggel, és még mindig ott van nekem a busz.
– Óh, tényleg? Mondd el, milyen volt a hazaút. – Chloe
hangjától mosolyognia kellett.
– Jó.
– Csak jó?
– Igen, jó volt Chloe.
– Megcsókolt, ugye?
Kérdésére csöndben maradtam.
– Óh, totálisan megtette, mesélj az első csókodról.
– Nos, technikailag nem ez volt az első csókom.
– Óh, Istenem, micsoda?
– Már korábban megcsókolt rajzon, a szertárban.
 – Ez rohadtul nagyon édes.
– Igen, igen, igen. Hallgass Chloe, ha előbb érsz a suliba,
mint én, nem tudok segíteni.
– Tudom. Valamit ki tudok találni, azt hiszem. Ott leszek a
pontos időben, amikor szoktunk. – utálta, ha visszatért Chloe
szokásos, nem boldog hangja, de tudta, hogy komolyan kell
beszélniük.
– Jól van. Próbálok ott lenni időben, de tudjuk, hogy Nero
minden reggel késik.
– Tudom.
Elle bajt érzett. Ki kellett találnia valamit.
– Holnap találkozunk.
– Szia!
Lecsapta a telefonját. Nem tudta azt mondani, hogy „szia”.
A kerekek forogni kezdtek az agyában, hogy hogyan tudná
megoldani a problémát. Eldöntötte, hogy mialatt öltözik a
munkához, gondolkodik rajta.
Mialatt járt az agya, valami eszébe jutott, amit korábban
Nero mondott. „Fel tudod fogni, hogy ez milyen veszélyes egy
17 éves lánynak?”
Elgondolkozott, hogy honnan a fenéből tudja, hogy ö 17.
Valójában a legtöbben már 18 évesek, kivéve Chloét és öt.
Szóval honnan tudja?

***

Nero kezdte bezártnak érezni magát, különösen a

szobájában. A munka, amit az apja adott, kikezdte az elméjét.
Ez volt az első munkája, a munka, mellyel befogadja a
Családja. Igen az ö vére, biológiailag a családhoz tartozott, de
még nem hullatta vérét a Családjáért. Legalábbis, míg nem
végez a munkával.
Mindig körültekintőnek kellett lennie, gyerekkora óta,
követni készült az apja és bátyja nyomdokait. Vérét adná és
meg is halna a Családért. Nincs mit vesztenie.
Elgondolkozott, hogy miért Elle volt azon az éjszakán a
sikátorban. Bármelyik másik lányt könnyebb lett volna
megtörni – a pokolba is, a munka már rég kész lenne, ha a lány
ugyanolyan volna, mint a többiek, akik vele voltak. De nem
Elle. Ö nem tudja a kibaszott száját kinyitni, mert leragasztja a
nyelvét a szájában, és magában tartja a titkait. A kocsijában
ült, ráadásul védett egy olyan szar alakot, mint Sebastian,
mikor megkéred, hogy beszéljen róla; és ami történt, az nem
volt egyszerű.
Az, hogy Sebastianra gondolt felidegesítette. Nem tudta
kiverni a fejéből, hogy Elle-t megtámadta. Csak ült ott és
becsukta a szemét.
El kellett kapnia Sebastiant, és jól megszorongatni. Ö és a
csapata megoldották, hogy elkapják őt. Kidolgoztak egy tervet
neki, mikor letették a lányokat a spanyol teremben. Adtak
Sebastiannak egy teljesen hülye béke ajánlatot, azt mondták,
hogy kérjen bocsánatot, különben dühösek lesznek. És
dühösek lettek.
Kiverte a szart is belőle az iskola mögött. A kis kurva kapott
egy ütést és abba hagytam. Ez nem állította meg Nérót és
csapatát. Rúgták, ahol érték a testét.
Nero elmosolyodott. Elle nem látta a szép zúzódásokat
Sebastian testén, biztos a ruhája alá rejtette.
Amikor újra beszélt Elle-vel, megmerevedett. A teste ütésre
készen állt. Tipikusan, néhány csajjal oldaná meg a helyzetet
az ágyában, de miután az apja eltiltotta a többi lánytól, aki
nem Elle, nem kockáztatott. Megcsókolni őt, határozattan
kibillentette őt. Az a kis semmi csók a szertárban, valamit
csinált vele.
 Általában vicces lett volna az a csók, de volt benne valami,
amitől többet akart. Miután megérkezett a házukhoz, újra meg
akarta csókolni, keményebben. De ő nem viszonozta, ami
sokkal rosszabb volt. Nem volt olyan csaj, aki ne csókolta
volna meg. Tudta, hogy jól csókol, – valójában biztos volt
ebben.
Amikor eltolta őt, mindent megtett annak érdekében, hogy
ne fektesse a hátsó ülésre, akkor biztos nem állt volna meg egy
csóknál és ráveszi, hogy ő is akarja.
Vigyorgott azon, ahogy korábban hívta őt: „a nagy, csúnya
farkas”. Elle-nek igaza volt, hogy egy nagy, gonosz farkas.
Tudta, azért fáradozott ennyit, hogy végleg leírja őt, mert
amikor Elle-re nézett, egy helyes, gyámoltalan állatot látott.
Tetszett neki Elle mérete, tökéletesen passzolt hozzá. Nem
magas és nem is alacsony. A popsija és a mellei arányosak
voltak, mindkettő nagyobb volt, mint ami a kezébe illett volna,
és ő szerette ezt. De a haja és a szemei voltak a kedvencei.
A sötét-szőke haja kissé rózsaszín és szép hullámos, nem
volt benne göndörség. A szemei hatalmasak és kékek voltak,
mint az óceán. Ez volt az, amiért helyes kis jószágnak tartotta,
mert minden alkalommal, amikor belenézett a szemeibe akkor
a nagy, gonosz farkas meg akarta kóstolni. Többet akart, mint
kóstolni.
Amikor ez meg világosodott Néróban, az elmebaj határára
került, ezért felhívta.
A második csörgés után beleszóltak és hallotta a zsír
freccsenő hangját:
– Elle dolgozik?
– Elle most nem ér rá. Körülbelül egy óra múlva zár. Akarsz
neki üzenetet hagyni?
Tudta, hogy mi fog következni.
– Nem, azt mondtam Mel. – nem kockáztathatott, hogy a
fickó, aki válaszolt a hívására, szóljon neki, hogy kereste.
– Nem dolgozik itt semmilyen Mel.
 – Bocsánat, rossz számot hívtam. – megnyomta a hívás vége
gombot és kikelt az ágyból, majd felkapta kulcsait az
éjjeliszekrényről. A munkát el kell végezni.
 12. fejezet
Halálvágy
Nero egy kicsit távolabb parkolta le a kocsit az épülettől.
Leállította a motort és lekapcsolta a lámpákat, teljes sötétség
lett körülötte. Csak öt percet kellett várnia, míg a bejárati ajtó
kinyílt és célpontja előkerült. Pont időben.
Ahogy a lány sétált a járdán, észrevette, hogy mit visel.
Sötétszürke kabátja egy sötét-narancssárga ruhát borított. Még
soha nem látta őt ruhában. Észrevette hosszú, sovány lábait és
azon töprengett, hogy miért csak farmert viselt állandóan.
Tudta, hogy a ruha egy egyenruha, de ez az ö malmára hajtotta
a vizet. Megjegyezte magának, hogy valamikor munka előtt
látnia kell őt.
Amikor befordult a sarkon, és háta mögött hagyta a kocsiját,
beindította az autót. Addig várt, míg a lány már alig látszott,
majd kocsiját sebességbe téve, nagy távolságból követte, amíg
el nem ért a buszmegállóhoz. Aztán a parkba hajtva leállította
az autót, miközben a lány a pádon ült.
Amikor egy idősebb fickó jött, és leült mellé a padra,
valami elkezdett növekedni a gyomrában. Nero figyelte
kettőjük beszélgetését, nem értette, miért volt olyan barátságos
egy totálisan idegenhez. Tudta, hogy nem ismerősök, mert
megrázták egymás kezét, és bemutatkoztak.
Nero nagyon jól megfigyelte a pasast, amíg a busz a
megállóba gördült és felszálltak. Egész úton követte a
belvárosig. Mikor megálltak a piros lámpáknál átnézett a
buszra. A srác közvetlenül Elle mögött ült. Nero ezt egy kicsit
sem szerette. Volt ott másik húsz kibaszott ülés.
Minden egyes másodpercben látta öt a buszon, és egyre
inkább úgy érezte, hogy félre kell húzódnia és be kell dobnia
öt az autójába. Ö is férfiből volt, és pontosan tudta, mire
gondol az idősebb pasi – a pokolba, meg akarta állítani a
buszt, hogy megölje a fickót.
 Amikor a következő megállóhoz értek, látta, hogy Elle
felkel és megfordul, hogy elbúcsúzzon a pasitól. Mi a fasz! Ez
a csaj meg akar ölni.
Azon tűnődött, Elle hogyan gondolta azt, hogy így
viselkedik. A várost a kibaszott Maffia vezeti. Nem így
ismerte meg, ráadásul néhány nappal ezelőtt a lány látta, hogy
meggyilkoltak valakit az utcán. Fogalma sem volt róla, hogy a
Caruso Család Nagy Főnöke volt az, aki ezt tette.
Ekkor ismerte fel Nero, hogy Elle-nek halálvágya volt.
Mindig Chloe elé vetette magát az iskolában; éjjel egy
étkezdében dolgozott a belvárosban, és busszal ment a
munkahelyére.
Mikor leszállt a buszról, és az ajtók rácsukódtak a fickóra,
aki még mindig fent volt, elkezdett megkönnyebbülni és
visszanyerni az épelméjüségét. Néhány háztömbnyi távolságot
tartott mögötte, Elle-nek sétálnia kellett, hogy eljusson az
étkezdébe. Amikor belépett, újra leparkolta a kocsiját. Nero
végigfuttatta kezét a haján, és becsukta a szemét. Megfájdult a
feje, miután Elle figyelmen kívül hagyta saját biztonságát.
Egy darabig figyelte öt a nagy ablakokon keresztül, ahogy
kávét tölt és felveszi a rendeléseket. A kajálda többnyire
férfiakkal volt tele, többségük a Casino szállóból jött. Tudta,
mert figyelte őket, ahogy a szálló ajtajától az étkezdéig
sétálnak. Miután eltelt egy kis idő, egyre betegebben nézte a
férfiak arcát, amikor odament az asztalukhoz. Ezt már nem
tudom tovább nézni.
Nero leállította a kocsit, majd kiszállt és bezárta az ajtókat.
Ha Elle-t egy másodperccel is tovább figyeli, akkor inkább
bemegy és onnan figyeli, hogyan önti nekik a kávét egész
éjjel. Ahelyett, hogy bement volna az étkezdébe, ahogy
eltervezte, a Casino hotel ajtajához indult. Ki kellett
szabadulnia ebből a nyomorúságból és mielőbb végezni ezzel
a feladattal.
Amikor kinyitotta az ajtókat és belépett, füst szaga borította
be öt és a különböző nyerőgépek hangjait hallotta. Valamilyen
oknál fogva, Nero szerette ezt a szagot és a hangos zajt. Olyan
békésnek tűnt. Ez volt a második otthona.
Keresztülsétált a kaszinón, felment a mozgólépcsőn, ahol
megfordult és nézte a kilátást. Az emberek nevetnek és jól
szórakoznak, különböző fények, és füst töltötte meg a levegőt,
ez mosolygásra késztette. Láthatta a jövőjét, ahogy a
mozgólépcső egyre magasabbra vitte, és ez Nérót kivételesen
boldoggá tette.
Leszállt a mozgólépcsőről, ami eljuttatta a szállodai
biztonsági ellenőrző szobákig. Az őr intett neki és hagyta
Nérót elhaladni az emberek mellett, akik arra várnak, hogy
megmutassák a szobájukat és megkapják kulcsukat.
A liftbe lépve a legfelső emelet gombját nyomta meg, és
nyomva tartotta, amíg felvillant. Ez lehetővé tette Nerónak,
hogy megállás nélkül haladjon a lifttel. Örült ennek a
kiváltságnak; különben egy egész éjszakába telne elérni a
legfelső emeletet.
A felvonó sima menetét követően, Nero nézte, ahogy
kinyílik az ajtó. Végigment a hosszú folyosón, lejátszotta a
fejében, hogy mit fog mondani. Amikor megérkezett az őrzött
ajtóhoz, megállt.
– Nem számítottam rád ma este.
– En se számítottam arra, hogy idejövök.
– Rendben. Egy perc. – Nero vetett egy pillantást a fickóra,
aki pár pillanatig suttogott a fülesébe.
– Azt mondta, bemehetsz. – a nagydarab férfi kinyitotta az
ajtót, és elmozdult az útból.
– Reméltem. – válaszolta Nero, miközben bement.
Amikor az ajtó bezárult, Nero körbenézett a nagy és sötét,
de mégis világos helyiségben. A lámpák alig világítottak,
mindent a tévéképernyők fénye töltött be. Az emberek a
képernyőket nézték, és nem fordították el a fejüket, hogy
megnézzék, ki jött be.
 Nero a szoba másik oldalára egy ajtó mellett elhelyezkedő
székhez ment. Leült, és tapasztalatból tudta, hogy ez eltarthat
egy ideig.
Elővette a mobilját. Volt néhány szöveges üzenete, de egyik
sem attól jött, akitől várta. Végig görgetett a névsoron, és
megállt Elle nevén. Megnyomta az üzenet gombot, és új
beszélgetésbe kezdve begépelte a szavakat: Még dolgozol?
Négy perc telt el, és megérkezett a válasz, ettől
elvigyorodott. Talán.
Nero felhúzta a billentyűzetet, és válaszolt: Beosztásod?

***

Elle a bár alatt levő telefonjára nézett, és elolvasta a

korábban kapott üzenetet, majd eltette a kötényébe. Átment a
lengő ajtókon, és a konyhába érkezett. Odament a falhoz, ahol
[i]
az OSHA iratrendezőt és egy hosszú papírcsíkot tartottak. A
tetején levő szavakra bámult. „Kéthetes munkaidő beosztás.”
A szeme lefelé haladt a papíron, csak egy pillantást vetett a
mondatra.
„Hogy’ képben legyél a beosztásodról. ” Nem volt biztos
benne, hogy jó ötlet-e megosztani vele a beosztását. Ha
megteszi, akkor nem hazudhat neki, és nem használhatja a
munkáját mentségként, hogy valahogy megszabaduljon tőle.
Elle tovább bámult a papírra, és arra a következtetésre
jutott, hogy rájött a megoldásra.
Kihúzta telefonját a kötényéből, és készített egy képet a
beosztásáról. Ráment a legutolsó üzenetére, és pontosan tudta,
mit mondjon.

***
 Nero érezte, hogy rezeg a telefon a kezében. Maga felé
fordítva a következő szavakat olvasta: Mi a helyzet az
alkunkkal?
Nero izgatott lett. Mit akarsz?
Egy perccel később olvasta: Ha a beosztásomat akarod,
akkor korábban kell beérnünk az iskolába, mielőtt Chloe
odaér.
Nero szerette, hogy Elle ennyire törődik a barátjával. Ez azt
jelentette neki, hogy hűséges. Azonban a hűsége nem
változtatott a tényen, hogy nem tetszett neki az ötlet. Nero
soha nem volt korán kelő ember. Már így is korán kellett
kelnie, mert Elle-t vitte a suliba. Nem akart még korábban
kelni. Úgy döntött, ellenkezik.

***

Elle érezte, hogy rezeg a telefonja a kötényében, amíg kávét

töltött az egyik asztalánál. Jó borravalót fog kapni ma este; az
étkezde gyakorlatilag egész éjszaka tele volt. Odament a
pulthoz, és elővette a mobilját, nem értette, hogy miért kellett
mindennek olyan nehéznek lennie, pedig Nero vállalta ezt,
miközben elolvasta az üzenetét. Szólok Amónak, hogy legyen
ott korábban. Ő fog figyelni rá.
Elle nem tudta, miért vitatkoztak ezen. Nála volt a
munkaidő beosztás. Akkor nincs beosztás. Begépelte a
szavakat és elküldte.
Újra töltötte a kávéscsészéket, amikor megérkezett a
következő üzenet. Akkor senki nem lesz ott, hogy vigyázzon
Chloéra.
Elle átkozta a nevét. Erre gondolnia kellett volna, hogy
Chloe biztonságát fogja felhasználni.
Úgy döntött, hogy először Chloénak ír. Amo ott lesz az
iskolánál, mielőtt beérnél. Maradj vele, míg oda érek, oké?
 Felvett egy újabb rendelést az egyik törzsvendégtől. Mindig
szerette, amikor bejött. Mókás vicceket mesélt neki, és
meggyőződött róla, hogy jó borravalót kapjon.
Amikor kivitte a férfi rendelését, elolvasta Chloe üzenetét.
Kérlek, ne, Elle. Megleszek.
Elle egy pillanatra reálisan gondolkodott. Nem, nem lesz
rendben.
Küldött Chloénak egy újabb üzenetet. Úgy néz ki
Cassandra holnap visszajön. A parkolóhelyednél
találkoztok Amóval, rendben? Tudod, hogy ez a legjobb.
Miután letakarította az asztalt, ismét hátra ment, jót nevetve
Chloe válaszán. UHH, Rendben!!
Visszament a konyhába, és készített egy másik képet a
beosztásáról. Engedte, hogy Nero újra megnyerjen egy csatát.
Ezért úgy döntött, hogy mostantól kezdve a dolgok meg
fognak változni. Megnyeri ezt az átkozott háborút.
Nero úgy gondolta, hogy elpunnyad a túlméretes
bőrfotelben, mielőtt Elle válaszolna. Tudta, hogy elkapta,
amikor megüzente neki, hogy senki nem lesz ott, hogy
figyeljen Chloéra; ezért nem értette, hogy miért tart ilyen
sokáig válaszolni neki. Már úgyis vesztett.
Amikor végül rezgeti a telefonja, megnézte a válaszát.
Szóval, Amo ott lesz?
Nero tudta, hogy ismét nyert. Ja, korán hajnalban.
Szavamat adom.
Egy perccel később olvasta a válaszát. Mondd meg neki,
hogy Chloe parkolójában találkoznak.
Egy pillanattal később a szöveget egy képüzenet követte.
Egy kattintással megnyitotta és kinagyította a képet. A kép
jobban sikerült, mint gondolta; ez még előnyére válhat.
Amikor meglátta a heti beosztást, Elle neve határozottan
szembe tűnt. A francba, gyakorlatilag szinte minden kibaszott
éjszaka dolgozik.
 Nero azon töprengett, mihez kezdjen ezen az estén.
Elképzelte, ahogyan zsenge kora ellenére megőszül, ha nem
végez ezzel a melóval.
Amikor az ajtó végül kinyílt, és egy ismerős arc tűnt fel,
Nero hallotta, hogy azt mondja:
– Már vár téged.
Nero úgy döntött, elküldi az üzenetet, mielőtt az ajtó kinyílt.
Áll az alku.
Amikor felállt a székről, Nero válaszolt:
– Kösz, Sál.
 13. fejezet
Hogyan szeressünk készségesen egy
Carusót?
A fönök hallotta, amint Sál azt mondja:
– Már régóta várakozik, Fönök. – a találkozó már nagyon
közel volt.
– Várhat. Mit gondolsz, miért van itt, fiam?
– Láttam a lányt. Ő nem olyan átlagos. Az a fajta, akit
feleségül veszel, aztán kúrogatod. – a szeme sarkából nézte a
fiát, miközben a cigarettát az ajkához emelte, és a
fémgyújtóval meggyújtotta a végét.
Az öngyújtó valójában a Fönök ajándéka volt, amikor a fia
lett a Kisfönök. Azt gondolta, hogy az embernek nem csak egy
kilencvenkilenc centes gyújtóra van szüksége, amit felkap és
megtölt z gázzal. Nem, ez az öngyújtó generációról-
generációra szállt. Evek óta ezt használta. Az egyetlen dolog,
ami miatt azt kívánta, hogy a fia szivarozzon és ne
cigarettázzon. Nagyon sokszor kívánom, hogy’ másképp
cselekedjen.
– Szóval követted öt?
– Nem egészen. – válaszolta a fia, ahogy kilélegezve tele
füstölte a szobát.
A füst arra késztette a Főnököt, hogy a szivarjáért akarjon
nyúlni, de nem szerette volna összekeverni ezt a szart a jó
anyaggal.
– Szóval, akkor pontosan mit csináltál?
– Egy kicsit figyeltem öt. – egy újabb slukkot szívott a
cigarettájából.
– Miért? – tudta miért, de tőle akarta a választ.
– Meg kellett győződnöm arról, hogy a dolgok a helyes
irányba haladnak.
 – A dolgok?
– Mi lenne, ha megkérdeznénk tőle? – biccentett az ajtó
felé.
A fiának igaza volt; nem csak ö gyanakodott, hogy Nero
képes lenne-e elvégezni a munkát, de a saját testvére is.
– Sál, hozd be.
Figyelte, ahogy Sál kinyitja az ajtót, és indult, hogy
elintézzen néhány dolgot. Nero bejött, és becsukta az ajtót
maga után. Ellentétben a bátyjával, az egyik székben foglalt
helyet.
– Milyen volt ma az iskola, fiam? – a Nero arcán levő
kifejezésből tudta, hogy megértette, mire gondol.
– Biztató. Megkértem, hogy jöjjön el velem.
– Igazán? Hogy-hogy? – tanulmányozta a fiát.
Meggyőződött róla, hogy minden, ami kijön a száján az
valóban a kibaszott igazság.
– Elnyertem a bizalmát. Nem ő a legnépszerűbb lány az
iskolában, ezért tettem róla, hogy őt és a barátnőjét békén
hagyják egy kicsit. Aztán szerencsémre valaki kivágta a
barátnője gumiját, ez a barátnője hordja az iskolából. Haza
viszi. Iskolába viszi. Folyamatosan ezt csinálja.
– Az jó. Van bizonyítékod arra, hogy megbízik benned?
Nem mintha nem hinnék neked, fiam, de okosabb, mint
gondolnád. – úgy vélte Nero igazat mondott; de ő ismeri az
olyan lányokat, mint Elle, át tudta verni a fiát.
– Igen, nekem adta a munkaidő beosztását. Azt mondtam
neki, szükségem van rá, hogy lássam, mikor tudnánk elmenni
valahova. – Nero átadta a telefonját, melyen a kép meg volt
nyitva. Caruso Főnök átnézte.
Hallotta, ahogy az öngyújtó pöccintve kinyílik, aztán
meggyullad, az idősebbik fia rágyújtott egy másik cigarettára.
Figyelte, ahogy visszacsukja az öngyújtót. A fia megtanult
minden Zippo-trükköt. Hamarosan el fogja törni azt a
kibaszott gyújtót. Az egyetlen ok, amiért nem vette vissza,
mert tudta, hogy a fia megcsináltatná, ha szükséges.
Elővett egy szivart. Már nem törődött a szagok
keveredésével. Előhúzta a saját öngyújtóját és meggyújtotta.
A csodálatos ízbe beleszippantva, folytatta:
– Szóval, mit akarsz valójában mondani?
Figyelte, ahogy Nero kezével beletúr a hajába.
– Nem hiszem, hogy valaha is beszélne. Sok szart rejteget.
Néhányszor már igazán megverték, de soha nem fogja
elmondani, hogy ki volt az. Megkérdeztem tőle, hogy ez a
bizonyos személy mit csinált vele, de a lány megvédte öt. Az a
srác egy igazi szar alak, ezért nincs oka arra, hogy ne mondja
el. Azt is megkérdeztem tőle, miért mondta nekem, hogy ö
nem egy patkány.
Hosszan kifújta a füstöt.
– Tényleg ezt mondta, hogy nem patkány?
Amikor látta, hogy a fia bólint, megfeszítette az állkapcsát.
Ideje tovább lépni.
– Ki a barátnője? – Elle bármit elmondhat neki.
Meglepetésére a másik fia válaszolt a kérdésre, és Nero is
ugyanúgy megdöbbent.
– Chloe Masters. – figyelte, ahogy a fia kilép a sarokból, és
megszorítja Nero vállát.
– Üdvözöllek, testvérem. Gondoltam, talán tehetek valami
jót érted, hogy hazavihesd. Remélem meg tudod védeni öt a
tizennyolcadik születésnapján. Ugye nem bánod, hogy ezt
megosztom? Ne aggódj; te kaphatod meg öt először. A szüzek
nem a kedvenceim. Jobb szeretem a kissé tapasztaltabbakat.
Nero felállt, és a testvére szemébe nézett.
– Nem hiszem, hogy bármelyikünk is a zsánere lenne.
– Reméljük, megtanulja egy hónap alatt, hogy hogyan
szeressen készségesen egy Carusót. Tudod, csak az ö kedvéért.
– szívott egy slukkot a cigarettájából, és a vége vörösen
felizzott.
– Igen Lucca, remélem, hogy végül az enyém lesz. Tudod,
csak az ö kedvéért. – Nero elhagyta a szobát, és becsapta maga
mögött az ajtót.
Caruso Főnök megszorította az orrnyergét.
– Chloe Masters, mi?
Lucca végül helyet foglalt előtte.
– Ö az.
– A francba, eddig annyira jól kijöttünk. – a kapcsolata
Chloe apjával, létfontosságú volt az üzletében. Beletelt egy kis
idejébe, mire felvették öt a férfi bérlistájára, és ez nem volt
könnyű.
– Igen, egy nagy, boldog család. – Lucca elnyomta a
cigarettáját a hamutartóban, majd felállt és elindult az ajtó felé.
– Kövesd öt, fiam.
Tudta, amikor másodszor is megnézte a heti beosztást,
hogy Elle egy lépéssel Nero előtt járt. Ő volt a Casino
Hotel tulajdonosa; ezért tudta, hogy általában a beosztást
nem csak egy hétre előre csinálják meg.
– Azt terveztem, Főnök. – Lucca hang nélkül távozott a
szobából. Caruso főnök nem is volt biztos abban, hogy az ajtó
becsukódott.
Arra gondolt, amit Nero mondott, miközben a szivart a
szájához emelte. „Azt mondta nekem, hogy ö nem egy patkány.
” Jó volt a megérzése; a lány nem csak hallotta, hanem jóval
többet tudott arról, ami történt, és ő bármit meg fog tenni, amit
szükséges, hogy kiderítse pontosan mit látott. Kifújta a
levegőt, próbált megszabadulni a szobát átható szörnyű
szagoktól. Sok embert láttam, aki patkány lett.

***
 Nero kivonult a szobából, miközben belül dühöngött. Csak
remélni merte, hogy nem árulta el magát.
Amikor a lifthez ért, úgy döntött, újra üzen Elle-nek.
Szükséged van egy fuvarra?
Ahogy haladt lefelé a lifttel, visszaszerezte az önuralmát.
Nem szabadott megfeledkeznie arról, hogy az egész hely tele
volt kamerákkal.
Amikor kilépett a liftből, az autójához indult, elhaladva a
biztonsági őrök mellett, lement a mozgólépcsőn és kilépett a
kaszinóból. Korábban más érzésekkel sétált be, mint ahogy
távozott onnan.
Amikor a város hangja üdvözölte, fejét elfordította, hogy
megnézze a szomszédos étkezőt. Mindent elkövetett, hogy ne
menjen be, és üljön az egyik asztalához, különösen akkor,
mikor látta mennyire tele van férfiakkal. Mély lélegzetet vett
és lesimította a haját, mielőtt visszament a kocsijához.
Kinyitotta az ajtókat, és örült, hogy az ablakok sötétítettek
voltak.
Éjjel nem lehetett belátni.
Belebokszolt a kormányba a már amúgy is sérült kezével, és
ma már másodszor kezdtek vérezni az ujjpercei.
Üdvözöllek, testvérem.
Nero verekedni akart a testvérével, mint általában, amikor
nem értettek egyet. De ezúttal nem tudott. Ez a munkával volt
kapcsolatos, és nem csak egy alsónemüért küzdtek, hacsak
nem állsz készen arra, hogy levágják a kezed. Még akkor sem,
ha testvérek vagytok. A Család egy dologra épült, a
Tiszteletre.
Tudta, hogy a bátyja nem érintené meg Elle-t oly módon, de
még mindig nem tetszettek neki a szavak, amiket mondott.
Nem ezért vagyok még mindig kibaszott elmebeteg, amit a
testvére mondott. Hanem mert kibaszottul nem hiszik el, hogy
képes vagyok rá.
 Tényleg gyűlölte azt, ami a háta mögött történik. Ha egyszer
valakinek munkát adtál, akkor az volt az egyetlen munkád.
Nem volt szarakodás. Nerónak ez volt az első munkája, és
nem akart semmilyen segítséget.
Ezt egyedül is meg tudom csinálni.
Nero Elle-t nézte az étkező ablakain. Látta őt nevetni,
miközben megtölti a poharakat egy asztalnál, aminél férfiak
ültek. Megragadta a kormányt, miután elege lett. Be fog
menni.
Kiszállt az autójából és figyelte, hogy Elle odamegy a
pulthoz. A lány lenézett és elmosolyodott. Azonnal megállt. A
mosolya megállította a célja felé haladva. Olyan mosoly volt
az arcán, amit még nem látott. Érezte, hogy a telefonja rezeg.
Harapj meg, olvasta.
Felhúzta a billentyűzetet. Szeretnélek, amikor
hazaviszlek.
Még állt ott egy darabig, és tovább figyelte.
Visszament a pulthoz, és elmosolyodott azzal a mosollyal,
amely kissé elgyengítette a mellkasát. Nem tudta, hogy mi volt
ez.
A telefonja ismét rezgett.
Biztos vagyok benne, farkas. Megtudom magam is
csinálni otthon a nagyinak.
Nero válaszolt: Túl sok filmet nézel. Mi a kedvenced?
Nero elmosolyodott, amikor visszatért az autójába. Elle
mosolya megnyugtatta. Most már tudta milyen volt az igazi
mosolya, nem is hasonlítható azokhoz, amiket az ügyfeleinek
mutatott.
Nem tudok választani. Túl sok kedvencem van. Neked?
Olvasta, amikor a telefon újra rezgett.
Nero és Elle üzeneteket váltottak egymással a lány
műszakja alatt, hogy ismerkedjenek egymással. Nero
meglepően élvezte; figyelte mosolyát a pult mögött, és azt
hitte senki nem látja őt, miközben titokban üzeneteket küldöz.
Nem szokott üzengetni a lányokkal. Tényleg soha semmi
szart nem adott nekik, amit kértek. A középiskolás lányok csak
pletykákra vágytak, és csak meg akarta baszni őket. Elle más
volt; csak válaszolt a kérdéseire, és kérdezett tőle. Azt mondta
magának, hogy ez jól jön a munkához; meg kellett ismernie,
hogy teljesen megbízzon benne.
Figyelte, ahogy befejezi a műszakját, és felvette a kabátját.
Megkönnyebbült, hogy végre kiszabadul onnan. Néhány
háztömböt sétált a buszmegállóhoz, és Nero egész idő alatt
követte. Amikor a lány leszállt a buszról, lekapcsolta a
fényszórókat, és figyelemmel kísérte, amíg a házukhoz sétált.
Amikor bement, Nero megdörzsölte a szemét. Durva
éjszakája volt. Nem hitte, hogy újra láthatja, jönni és menni a
munkahelyére. A város veszélyes volt, és Nero pontosan tudta
mennyire lehet veszélyes. Fogalma sem volt róla, hogy még
mindig egy darabban vagy épségben lesz-e, amíg ott dolgozik.
Valamit ki kell találnia. És a beosztását látva, elég hamar
csinálnia kell valamit; különben az épelméjűsége örökre
elveszik.
Felkapta a telefonját, és a névjegyzékébe lépett, mielőtt
megnyomta a hívást. Háromszor kicsengett, mire válasz
érkezett.
– Mit akarsz most, Nero?
Nero felnevetett.
– Nem hagytad, hogy a két kiscsaj hozzátok menjen, ugye?
– Nem, egyáltalán nem.
Nero hallott valamit a háttérben. Mosolyogva kérdezte:
– Ismerem?
– Nem hiszem, magániskolába jár. Nekem nem kellenek a te
levetett csajaid.
Nero gondolkodni kezdett.
 – Magán suli, mi?
– Igen, és úgy jöttek, hogy nem volt karó a seggükben.
– A barátaival jött? – Nero tudta, hogy meg fog őrülni, ha
nem talál valakit, aki megszabadítja a kék golyóitól.

– Sokan vannak. Ez a legjobb része a magániskolának.

– Hát, találkoznunk kell. – Nero Elle házára nézett –
Azonnal. Egy mély nevetés hallatszott a telefonból.
– Ez úgy hangzott, mintha egy kislány kikezdett volna
veled.
– Hát, ezért hívtalak. Van egy munkám számodra, Amo.
 14. fejezet
Kisgyerekek terrorizálása, maga az
élvezet
Elle másnap reggel kimerültén ébredt. A teste még nem
szokta meg, hogy iskolába és dolgozni is jár. Úgy vélte, hogy
ez az egész akár hétvégéig is eltarthat. Felkelt az ágyából és
végigcsinálta a szokásos reggeli rutinját.
Végignézett szegényes ruhagyüjteményén és nem tudta
eldönteni, hogy mit is vegyen fel. Tényleg el kell mennem
lassan vásárolni.
Végül a kedvenc pólója mellett döntött – a Goodwill pont
megfelelt erre a célra, akár vicces, furcsa vagy együttesek
pólójáról volt szó. Fehér színű és a kedvenc bandája volt rajta.
Sötét, szűk farmert vett fel, barna fél-csizmával és egy régi,
barna bőrkabáttal. A kabát egy újabb szerzeménye volt a
turkálóból, ami állandó darabja lett a ruhatárának.
Elégedett volt a megjelenésével. Soha nem hitt abban, hogy
a ruha ára határozza meg a kinézetet. Bár híres márkájú ruhák
híján, az iskolában bárki szabadon piszkálhatta.
Elkezdett fésülködni, a hullámos borzalom a keféléssel
lágyabbá és csillogóbbá vált. Feltette a szokásos enyhe
sminkjét; púder, szemfesték és a rózsaszín ajakbalzsam.
Elégedetten a kinézetével felkapta az iskolatáskáját és kiment
a hálószobájából.
Végigment a házon és ellenőrizte az időt. Nerónak öt perc
múlva itt kell lennie. Nem volt biztos abban, hogy tud-e vele
menni; majd eldől, amikor kilép a bejárati ajtón.
Mire belépett a konyhába, már az egész családja az asztalnál
ült és reggeliztek. Felkapott egy kekszet és szőlő lekvárt kent
rá.
– Jó reggelt, édesem. – mondta az anyukája.
Elle mosolygott.
 – Reggelt, Anya – odasétált az öccséhez és felborzolta a
haját. – Szia Pajti.
– Szia. – mondta Josh, csipegetve a reggelijéből.
– Ma nem akar iskolába menni. – szólt közbe az apja.
– Miért nem akarsz ma suliba menni? – Elle a testvérére
pillantott.
– Csak busszal nem karok menni. – csipegetett még egy
kicsit az ételből.
– Tudom pajti. Én is utálok a busszal menni. Akarod, hogy
veled menjek a megállóig?
– Igen, azt hiszem. – letette a villáját.
– Rendben, készítsd össze a cuccaidat. – Elle harapott egyet
a kekszéből.
– Az a srác visz ma téged suliba? – kérdezte az apja.
– Még nem tudom. – harapott még egyet.
– Akkor tudasd édesanyáddal, hogy mikor nem dolgozol a
héten, úgy főz majd vacsorát és meghívhatod rá. – Elle az
apjára nézett. Nem nagyon volt elégedett azzal, ahogy az ételt
lapátolta magába.
– Apa, ez nem így van velünk.
Elle apja abbahagyta a habzsolást.
– Tedd meg.
Elle bólintott és harapott még egyet a kekszéből, mielőtt
letette volna. Josh már kész volt, a hátitáskáját viselte. Elle
ellenőrizte az időt, hét harminc.
Kiléptek a házból és fogta Josh kezét, míg lesétáltak a kocsi
behajtón. Nero még nem volt sehol, így ezt egy égi jelnek
vette, hogy a busszal menjen. Josht elkíséri az iskolabusz
megállójáig, úgyis útba esik neki. Elindultak lefelé az utcán.
– Van valamilyen oka annak, hogy nem akarsz az
iskolabusszal menni?
 Josh nem mondott semmit.
– Ötödik osztály, mi?
– Honnan tudod? – Josh végre felnézett rá.
– Mert rám is pikkeltek régebben.
– Mit csináltál?
Elle gondolkodott a válaszon pár másodpercig és úgy
döntött, hogy az igazat mondja neki.
– Semmit.
– Én se tettem semmit és nem hagyják abba. – Elle szíve
majd megszakadt. Nem akarta hallani, hogy a testvére is
ugyanazon megy keresztül, mint amin neki kellett anno.
Már az út felét megtették Josh megállójáig, amikor egy
ismerős autó haladt el mellettük és közvetlenül előttük állt
meg a járdaszegélyen. Nero kiszállt a kocsijából és karba tett
kézzel nekidőlt. Elle láthatta, hogy Nero a szokásosnál is
mogorvábbnak tűnik. Nagyszerű, már csak erre volt
szükségem.
– Figyelj, az nem a bará… – Elle befogta a száját.
Nero arca kevésbé tűnt mérgesnek már.
– így is hallottam.
Mikor odaértek Néróhoz, érezte, amint a szemeivel
végigpásztázza a testét. Feltűnt neki, hogy már egyáltalán nem
tűnt mérgesnek.
Elle zavarba jött és szorosabbra fogta maga körül a kabátját.
– Josh, ő egy barátom, Nero. Nero ő pedig az öcsém, Josh.
– Szia, kisember. – Nero kinyújtotta az öklét. Elle-nek
feltűnt, hogy sokkal rosszabbul néz ki, mint előző nap.
Josh mosolygott és összeütötték az öklüket.
– Szia Nero. Király név!
– Kösz, olasz. Van valamilyen oka, hogy a buszmegálló felé
sétálsz, Elle?
 Elle úgy vélte, jobb ha nem a teljes igazságot mondja el.
– Igen, megígértem Joshnak, hogy elkísérem a
buszmegállóig. – Elle lehalkította a hangját – Úgy hiszem,
hogy egy ötödikes nehézséget okoz neki.
– Es az a megoldás, hogy vele mész, szerinted az megoldja
a problémáját?
– Talán, beszélhetek a gyerekkel és…
– Jézusom Elle, ezzel csak ártanál. Gyerünk. – Nero a
fejével a buszmegálló felé biccentett, így Elle és Josh
elindultak a megálló felé, de már Néróval az oldalukon tették
meg a hátralevő utat.
Mikor már pár méternyire voltak, Nero megállt.
– Rendben, Elle várj meg itt.
Elle úgy vélte, jobb ha nem vitatkozik. Nem vagyok
népszerű. Tudni fogja majd.
Elle összeborzolta Josh haját.
– Rendben pajti. Később találkozunk.
– Szia, Elle-bell. – Josh átölelte, mielőtt Néróval
továbbmentek volna a megállóig.
Mikor odaértek, Elle pontosan megtudta volna mondani,
hogy mely gyerekek piszkálják Josht. Épp egy másik
szerencsétlen gyereket piszkáltak. Bár amint észrevették Nérót
és Josht, minden gyerek őket bámulta. Elle tudta miért, még ö
is halálra rémült, mikor először látta Nérót, és az már évekkel
ezelőtt történt.
Mikor az iskolabusz megjött, Josh és Nero ismét lepacsizott
és Josh felugrott a buszra. Nero odasétált a terrorizálókhoz. A
kis srác végre el tudott szaladni előlük, mikor Nero odaért
hozzájuk. Tudta, hogy beszél velük, de nem hallotta, hogy mit.
A gyerekek arckifejezéséböl sejtette, hogy olyan dolgokat
mond nekik, amiket egy gyereknek nem feltétlenül
mondanánk. Más körülmények között Elle még aggódott is
volna értük, úgy futottak el, mintha az életük múlott volna
rajta, de már elege volt ezekből a megfélemlítésekből.
Továbbá, egyáltalán nem tolerálja ezt, ha a kisöccse is érintett
benne.
Nero önelégült képpel az arcán indul feléje. Talán
túlságosan is élvezte ezt az egészet.
Elle elképzelte Josh boldogtalan arcát. Juj.
Mikor odaért Elle-hez, megragadta a karját és elindultak a
kocsija felé. Nem ellenkezett vele. Épp most segített Joshnak.
– Hmm, azon gondolkodom, hogyan is kellene
megköszönnöd.
Hát ennek szól az az önelégült arckifejezés.
– Élvezed a kisgyerekek terrorizálását?
– Nem, az csak a bonusz volt. – egy kicsit közelebb húzta
magához Elle-t – Gondolkodom valamin.
Elle nevetett.
– Ebben nem kételkedek.
– Jó, Elle-bell. – Nero az utolsó részt már szarkasztikusán
mondta.
– Óh, a fenébe. El ne kezd.
– Mit? Szerintem cuki, mint egy Disney mese vagy valami
ahhoz hasonló vacak. – még mindig szarkasztikus volt egy
kicsit. Szerinte meg is érdemelte ezt.
– Igen, egy nyolcéves fiútól.
Nero és ö kényelmes tempóban sétáltak a kocsihoz. Nem is
akarta, hogy véget érjen ez. Tetszett neki, ahogy a hidegben
egymás mellett végigsétáltak az utcán.
Nero kézen fogta és az autó utas felöli ajtajához vezette.
Elle arra számított, hogy kinyitja neki az ajtót; ehelyett
nekiszorította az autóhoz.
– Úgy teszek, mintha a kocsifelhajtótokon találkoztam
volna veled.
 – Én csak segítettem Jo…
Nero magához szorította a testét, felnézett rá, és annak örült
a legjobban, hogy ez nem a házuk előtt történik. Észrevette,
hogy mennyire elcsigázott, mint aki egész este nem aludt egy
szemhunyásnyit sem, és ezzel még házsártosabbá vált.
– Mit mondtam neked a hazugsággal kapcsolatban, Elle? –
arca csak centiméterekre volt az övétől. Rájött, hogy ma
szuper házsártos hangulatban van, bár azt nem tudta, hogy
miért rajta tölti ki.
– Azt hiszem azt mondtad, hogy ne hazudjak neked. Sem
most, sem semmikor. – nem tetszett neki az attitűdje. Az ő
hibája, hogy nem aludt.
– Akkor miért próbáltál meg átejteni?
Elle nem tudta, hogy ezen a ponton, miért nem válaszolt
neki őszintén.
Nero megragadta a haját, magasabbra emelve így az arcát.
– Miért hazudtál nekem?
Elle-nek határozottan elege volt az egészből.
– Nem kell ilyen zsémbesnek lenned reggelente. Feküdj le
korábban, ha annyira fáradt vagy.
Elle látta, amint valami Nero szemében megtörik. Amit épp
most mondott neki, az átlökte a határon. Rájött, hogy talán
nem kellett volna ezt mondania, de ekkor szájával lecsapott az
övére. Ez alkalommal a pillangók a gyomrában sokkal
erősebben jelentkeztek. Nem tudta, hogy lehetséges-e, de Nero
sokkal éhesebben csókolta, mint a legutóbbi alkalommal.
Elle elfelejtett mindent a viselkedésével kapcsolatban és
kezeit a mellkasára helyezte. A mód, ahogy most csókolta arra
késztette Elle-t, hogy visszacsókoljon.
Nero megszorította a csípőjét szabad kezével és még
közelebb húzta magához. Elle érezte a kidudorodást a hasánál,
és rájött, hogy mi is történik éppen. Megpróbálta a mellkasánál
fogva ellökni magától Nérót, de ő megharapta az ajkát. Aucs.
Aztán szájába szívta, így próbálva elvenni a fájdalom élét,
ezzel is elfelejtetve Elle-lel, hogy hogyan is jutottak idáig.
Olyan dolgokat kezdett csinálni vele…, ajkait nyalogatva
próbált behatolni a szájába. Meghúzta a haját egy kicsit
erősebben, de nem sok sikerrel járt. Elle hallotta, amint a fogát
csikorgatva szólította fel, hogy „nyissa ki” az ajkait. Nem
tetszett neki, hogy elhúzódott tőle arra a pár pillanatra, saját
szükséglete felülírta a józan eszét. Szétnyitotta az ajkait.
A szájába hatoló nyelvének érzésére, Elle arra számított,
nem fog neki tetszeni, de mikor nyelveik találkoztak, azon
csodálkozott, miért tiltakozott annyira ez ellen. Nyelvével
behatolva irányította az övét, szabadon barangolva a szájában
Nerónak lehetősége nyílt arra, amire már régóta várt. Beszívta
nyelvét a szájába, ezzel Elle-t lábujjhegyre kényszerítette és
körmeit a mellkasába mélyesztette. Egy nyögés hagyta el a
száját.
A hang, pont ellentétesen hatott Néróra, mint amire Elle
számított volna. Elszakította száját Elle-től és ezzel visszatért a
földre. Majd homlokával nekidölt Elle-nek és mind a ketten
nehezen kaptak levegőt. Elle még mindig érezte a
merevedését, miközben a csípőjét lassan elengedte, de meg
volt győződve arról, hogy még nagyobb lett.
Néhány másodperccel később, Elle összeszedte magát és
alig tudta felfogni, hogy mi is történt köztük.
– Megharaptál! – érintette meg az ajkát, hogy lát-e vért
rajta. Vér nem volt, de az ajka kicsit fel volt dagadva.
Nero nevetett.
– Technikailag te kérted. Emlékszel?
– Szarkasztikus voltam. – Elle megnyalta az ajkát, hogy
érzi-e a vér ízét, de így meg lüktetni kezdett.
Nero szemébe ismét visszatért a vágy. Arra számított, hogy
újra keményen fogja megcsókolni, de ezúttal gyengéden
csókolta az alsó ajkát, nyelvét óvatosan végigfuttatta azon a
részen, mely szinte lángolt.
Felemelte a fejét.
 – Jobb?
Elle nem gondolta volna, hogy egy olyan srác mint Nero,
ilyen édes is tud lenni, mégis ahogyan ezt tette, szíve a
gyomrába süllyedt a pillangók mellé, amik még mindig ott
repkedtek.
Elle képessége, hogy egy értelmes szót formáljon elúszott
ezen a ponton, így csak bólintott egyet a fejével.
Nero vigyorgott.
– Jó. – Végre elengedte a testét, így egy kis teret kapott,
hogy arrébb menjen, és kinyitotta neki az ajtót. – El fogunk
késni.
Elle becsúszott a kocsiba, az agya csak lassan kezdett
működni. Láthatóan nagyon lassan.
Nero kinyitotta az ajtót és ö is beült.
– Mellesleg, nehogy azt hidd, hogy elfelejtettem, hogy ismét
hazudni próbáltál nekem.
A józan esze teljesen visszatért.
– Tehát, mennyi időbe telik majd, hogy ismét farkassá
változz nekem, és hogy a pokolba fogok tudni elfutni előled?
 15. fejezet
Egy rohadt ölelést akarok
Ezen Nero jót nevetett. Elle még soha nem hallotta így
nevetni. A hangulata jelentősen javult. Igen, mivel végre
sikerült ledugnia a nyelvét a torkomon.
– Csak ne hazudj nekem újra. Legközelebb nem leszek
elnéző veled. – Elle tudta, hogy tényleg el kell kezdenie
korlátozni a hazugságokat.
– Nos, nem fogok hazudni többé. – Nero ránézett, és amikor
elégedett volt a válasszal, beindította a kocsit. Mikor már úton
voltak, Elle úgy döntött, hogy megkérdezi, ami múlt éjszaka
egész éjjel nem hagyta aludni.
– Honnan tudtad, hogy tizenhét éves vagyok? – Es ránézett
Néróra.
– Minden végzős tizenhét vagy tizennyolc. Csak tippeltem.
Mázlim volt. – Mondta és nem vette le a tekintetét az útról.
Tudta, hogy Nerónak csak két választási lehetősége volt.
Ezzel fifti– fifti az állás.
– Hány éves vagy?
– Augusztusban múltam tizennyolc.
– Érzed a különbséget? – Elle kíváncsi volt, ha már
tizennyolc lesz, akkor felnőttnek fogja-e érezni magát, bár már
most is annak érezte magát.
– Nem, holott már vehetsz cigit és a füstölhetsz is, mint egy
felnőtt. – Elle erre elnevette magát. Gondolhatta volna, hogy
ez így lesz.
Nero ránézett Elle-re, és abbahagyta a nevetést, amikor
megfogta a kezét. Nézte az összefonódott kezüket és
észrevette, hogy Nero keze sokkal rosszabbul néz ki, mint
tegnap.
– Találtál egy újabb arcot, ami szükséges volt szétverni? –
Nero elmosolyodott.
 – Nem.
– Nero, ha én nem hazudhatok, akkor te se hazudj nekem. –
Meg akart bizonyosodni róla, hogy Nero és közte minden
igazságos lesz.
Nero ránézett Elle-re.
– Nem hazudok. Nem vertem meg senkit. – Elle tudta, hogy
nem hazudik. Ha hazudnak, nem néznek a szemedbe.
– Tegyél nekem egy szívességet, ne verj szét se embereket,
se más dolgot? – Nero megszorította a kezét.
– Olyat nem ígérek, amit nem tudok teljesíteni, Elle.
– Nos, akkor megtennél nekem egy szívességet, és
megpróbálnál leállni az emberek és a dolgok szétverésével? –
Nero megcsókolta a kézfejét.
– Teérted, igen. – továbbra is szorosan tartva a kezét.
Azon gondolkodott, hogy inkább visszahúzza, de ahogy
Nero ránézett inkább meggondolta magát. A maradék úton az
iskola felé, Elle ellazult. Azt kívánta bárcsak nem kellene
kiszállnia a kocsiból, de Chloénak szüksége volt rá.
Megálltak a parkolóban, és Elle a sokaságban körbenézve
kereste a barátnőjét. Amikor nem látta, minél előbb ki akart
szállni a kocsiból. Úgy tűnt, hogy Nero azonnal megértette.
– Elle, mondtam Amónak, hogy menjenek előre, és vigye el
az órájára. Ott fog rád várni, amint odaérünk. – és kicsit
szorosabban fogta a kezét.
– Együtt. – Elle úgy döntött, hogy most már megnyugodhat.
– Rendben.
Biztos vagyok benne, hogy Amóval biztonságban van.
Nero végül elengedte Elle kezét, hogy meg tudja fogni a
táskáját és ki tudjon szállni a kocsiból. Elle úgy döntött,
megbízik benne, és nem fut azonnal az osztályba, így
megvárta a kocsi mellett.
 Amikor Nero kiszállt a kocsiból, megfogta Elle kezét, és
mindketten együtt mentek be az épületbe. Elle gyorsabban
ment, mint gondolta, és ahogy Nero szerette volna, de őt ez
nem érdekelte. Csak mielőbb látni akarta Chloét.
Ahogy közeledtek az osztályhoz, Elle látta Amót, amint a
szekrényeknek támaszkodik. Dühösebbnek nézet ki, mint Nero
ma reggel.
Miután Elle végül odaért az ajtóhoz, benézett rajta.
Megnyugodott, hogy látta Chloét a helyén ülni, az osztály
hátsó padjában. Észrevette, hogy Chloe egy kicsit ki volt
akadva, de majd túljut rajta.
Hálás volt, és csinált valamit, amit később tudta meg fog
bánni, de nagyon boldog volt, hogy Chloe biztonságban van.
Talán talált még valakit, akiben vele kapcsolatban bízhat.
Elle megölelte Amo oldalát, majd felágaskodott olyan
magasan, amennyire csak tudott, és megpuszilta az arcát.
– Köszönöm.
Elle beszaladt az osztályba a legjobb barátnőjéhez. És nem
is lehetett volna ennél boldogabb.

***

Nero nagyon dühös lett. Nem értette, hogy lehet az, hogy
Amónak kérés nélkül is kibaszottul megköszönte. Hogy
kaphatott puszit kérés nélkül. Hogy van az, hogy engem soha
nem akar így megölelni? Egy kurva ölelést akarok.
Mégis, úgy döntött, hogy lehiggad.
– Az csinálta, amire gondolok, hogy csinálta? – Kérdezte
Amo mutatva abba az irányba, amerre Elle ismét elszökött
Nero elől.
– Igen, azt csinálta.
Amo felemelte a kezét.
 – Hé ember, én nem csináltam semmit.
Nero megragadta Amo vállát.
– Ez rendben van, ember. Valaki ma nagyon szarul néz ki.
Durva estéd volt?
– Inkább durva kibaszott reggel. – Amo lehalkította a
hangját – Ez a lány kibaszott őrült. Nem tudok tovább
vigyázni rá. Szólj inkább Vincentnek, ő szívesebben fogja
gondját viselni.
– Tudod pontosan, hogy miért nem őt bíztam meg vele. Elle
nem fog bennem bízni, ha rá bízom Chloe őrzését. – A
pokolba is, Nero nem bízná Vincentre még a húgát sem. Öt
másodperc alatt bármelyik lányról le varázsolja a bugyiját.
– Nos, én nem tudom, mit mondjak erre. Majdnem
elsikította magát, amikor reggel megérintettem, és nem az a
fajta sikoly volt, amit tegnap este Christából csaltam ki,
mialatt dugtunk.
Nero tudta, hogy ez a munka nem lesz könnyű. A lányok
nehezebb eset, mint gondolták.
– Figyelj, tudod a dolgod. Meg akarjuk csinálni, nem igaz?
Amo bólintott.
– Ok. Rendben.
Nero úgy döntött, témát vált.
– Christa mi?
– Igen, és Christának van pár barátnője, akik holnap
szeretnének találkozni velünk.
– Rendben. Te, én és Vincent megérdemlünk egy kis
jutalmat ezek után. – Nerónak nagyon kellet már egy jó dugás.
Az érzés, amit az a csók kiváltott belőle, nem hagyta
nyugodni. Nem akarta, így megcsókolni; az egyetlen dolog,
amit meg akart tenni, hogy megfojtja, amiért azt mondta neki,
hogy korábban kellett volna este lefeküdnie. Az egyetlen ok,
amiért egész éjjel fent volt, az a gondolat volt, hogy hogy
fogja megakadályozni, hogy ne busszal utazzon. Es hogy’
kibaszottul szétkefélné. Aztán, amikor Elle belenyögött a
szájába, meg kellett állnia, mert ha kiad egy újabb hangot,
akkor biztos volt benne, hogy ott dugja meg a kocsija
motorháztetőjén.
– Igen meg, haver. Óh, jut eszembe, amikor ma reggel
találkoztam Chloéval, a kocsija még mindig ott volt a suli
parkolójában. Azt hittem, az apja elintézi.
– Igen, én is. Lehet, hogy túl elfoglalt a munkájában. – Nem
tudta, mi másért lenne még mindig ott az autó.
– Vagy talán nem szeret beszélgetni a fura lányával, mint én.

***

– Elle, nem tudok vele beszélgetni. Ö egy őrült! – Chloe

igyekezett ezt halkan mondani, de Elle tudta, hogy nem
sikerült.
– Csendesebben. Tudom, de itt vagy érintetlenül és egy
darabban, nem igaz? – Elle gondoskodott róla, hogy senki se
próbálja őket bántani.
– Aligha! Megpróbált maga mellé húzni, hogy ott menjek.
Csak annyit kellett volna tennie, hogy szól.
Elle nevetett.
– Chloe, vissza kell szoknod hozzá, hogy mellettünk sétálj.
Minden rendben lesz, amíg velük vagyunk. Ez egy jó dolog,
ami most velünk történik. Már nem félek annyira, és te?
Elle látta az arcán, hogy ö még nem így van ezzel.
Egy idő után Chloe végül válaszolt: – Nem, én sem félek,
amikor velünk vannak.
– Látod, Chloe. Segíthetnek nekünk túlélni a félévet. Aztán,
amikor elmegyünk, már nem lesz rájuk szükségünk. – Tudta,
hogy elöbb-utóbb szabadok lesznek, ö és Chloe is.
 Chloe felsóhajtott.
– Bármi legyen is. Rendben.
– Szeretnél holnap vásárolni menni? Pénteken szabad
vagyok. Azt hiszem, megérdemlem. – A szekrényének már
egy kis frissítésre volt szüksége, és megérdemelt egy csajos
estét.
– Bizony megérdemeljük, főleg hogy körül vagyunk véve
ezzel a három barommal.
 16. fejezet
Mi van a seggével?
Elle figyelte, ahogy Nero bejött az osztályba. Bármiről is
beszéltek Amóval az előbb, nagyon dühösnek látszott tőle.
Jézusom, azt hittem korábban volt mérges.
Ezúttal Nero még dühösebbnek látszott. Elle úgy gondolta,
kissé megrémült. Mielőtt Nero leült volna az előtte lévő padba,
küldött felé egy halálos pillantást.
Istenem, most már kicsit félek.
Fogalma sem volt, mi történt közöttük a folyosón, de valami
azt súgta neki, hogy nem is szeretné tudni.
Miután Mr. Evans mindenkinek osztott jelenetet a Beowulf-
bó\ (vers), és elkezdtek hangosan felolvasni belőle egy-egy
részt. Elle egyáltalán nem tudott odafigyelni. Túlságosan
lefoglalta az a gondolat, hogy Nero miért annyira dühös.
Nero halálos pillantásától eszébe jutott Elle-nek egy rossz
emlék.
Elle és Chloe elhagyják a kémia osztályt pár pillanattal a
csengetés befejezése után, amikor a tömeg a folyosón ritkulni
kezdett. Elle észrevette, hogy Chloe elkezdett egy’ lépéssel
mögötte menni, de még félig mellette. Attól a naptól fogva,
hogy barátok lettek, minden nap egyre közelebb és közelebb
sétált a háta mögé. Elle rohadtul megértette miért – még a
fejét is lehajtotta, hogy’ senkinek se szúrjon szemet.
Elle-t nem zavarta, hogy’ Chloe vakvezető kutyája legyen.
Tudta, hogy’ Chloénak nagyon nehéz volt megmutatni az új
jeleket magán.
Chloe sebhelyei még vörösek és csúnyák voltak, de napról
napra jobban gyógyultak. Elle azt kívánta, bárcsak az elméje
is hasonlóan gyógyulna.
Ahogy Elle elindult a folyosón, látta, hogy Sebastian és pár
végzős valami gyanúsat csinál. Sebastian átadott az egyiknek
pénzt, míg az idősebb átadott neki egy kis zacskót. Elle, úgy
gondolta, hogy ravasz húzás volt, mivel a folyosó hátsó
részében csinálták, amikor a tanárok a következő órán
kikérdezték.
Mikor az alku megköttetett, Sebastian szétnézett, amint a
végzősök elsétáltak a pénzével. Elle gyorsan elfordította a
fejét, félelemből, hogy’ Sebastian észre ne vegye, hogy mindent
látott. Reménykedett abban, hogy’ nem vette észre, mikor nem
jött utána.
Már közeledett az ajtóhoz, mikor egy’ éles kanyart kellett
bevennie, hogy’ kijusson a folyosóról. Amikor befordult, egy
hatalmas ütést érzet az arcán.
Megesküdött volna, hogy’ hallotta, amint eltört az orra. Elle
akkora ütést kapott, hogy a fenekére esett.
Hozzáért az orrához, és érezte, ahogy a vér lefolyik az
arcán, és átáztatja a felsőjét.
Elle felnézett és látta, ahogy Chloe hirtelen megmerevedik a
helyén, Sebastian állt felette egy hatalmas biológiai könyvvel a
kezében. Elle megrémült attól, ahogy’ Sebastian ránézett.
– Magadon kéne tartanod a kibaszott szemeidet, ribanc.
– Én nem akartam senkinek se elmondani. Nem érdekel,
hogy’ mit csinálsz. – Kezei és a karjai már tiszta vér voltak.
– Mi a faszt mondtál? Nem érdekel, hogy mit csinálok? –
Sebastian felvette a földről a könyvet, és Elle eltakarta a
kezével a fejét. Egy újabb ütést érzett az alkarján, és
imádkozott azért, hogy’ ne törjön el, mert a hang, amit hallott,
az nem erről árulkodott.
– Mindketten befogjátok a pofátokat.
Elle felnézett. Megrémült, mikor látta, hogy Chloe felé veszi
az irányt. Pontosan, ahogy Elle gondolta, Sebastian felvette a
könyvet, és ezúttal Chloe félé sújtott vele.
– Neee! – Megragadta kezével a lábát, és megkönnyebbült,
mikor nem hallott csattanást.
 – Ne mond nekem, hogy ne. – Sebastian felvette a könyvet
harmadszor is.
Elle-nek sikerült eltakarnia kezével a fejét, és Sebastian
ismét ugyanazt a karját találta el. Hangból ítélve tudta, hogy
ez a második törés.
Sebastian a történtek után végül elégedetten elment. Elle
megfeledkezett a törött kezéről, mikor meglátta Chloe síró
arcát. A könnyek arca jobb oldalán vörösen világítottak,
ahogy folytak le a sebeken. Chloe miatt érdemes volt…
– Elle, te következel. – tért vissza a rossz emlékekből Mr.
Evans hangjára, ahogy a nevét ismétli.
– Én jövök? – Zavarban volt, mikor meglátta, hogy
mindenki öt bámulja, különösen, hogy Nero is hátra fordult
felé.
– Igen, Chloe téged választott. – Elle nem tudta elhinni,
hogy valaki Chloét választotta. Valószínűleg azt akarták
hallani, hogyan dadog.
Elle hálás volt, mikor odament Chloéhoz, és ö rátette az
ujját oda, ahol abbahagyta az olvasást.
Elle azonnal elkezdett felolvasni, mert nem akart még
nagyobb jelenetet rendezni. Mikor végzett, kiválasztotta Nérót,
és úgy döntött, hogy most már odafigyel, mert nem akarta,
hogy újra megismétlődjön a jelenet. Az óra hátra levő része
gyorsan telt, mire Elle feleszmélhetett volna, már kicsengettek.
A csengetéskor Nero felállt és kiment a teremből.
Valamilyen oknál fogva Elle azt hitte, hogy megvárja. Elle és
Chloe összeszedte a dolgait és kimentek a folyosóra, ahol
látták, hogy Nero, Amo és Vincent beszélgetnek a
szekrényeknek dőlve. Elle Chloéval a nyomában odament
hozzájuk.
Amint odaértek hozzájuk, a fiúk elhallgattak. Nero bólintott
Amo felé és elindult. Nero még mindig haragudott, és nem is
próbált barátságos lenni. Elle úgy döntött, hogy nem fog
foglalkozni vele, és elindult Amo után.
 Chloe szorosan mellette ment. Még ha egy kicsit zavarban
is volt tőle. Elle úgy gondolta, hogy Nero is mellette fog
menni, de nem így volt. Hátra nézet, és látta, hogy Nero
Vincent mellett sétál.
Elle mérges lett magára. Nem tudta, hogy miért kezdett ez
neki számítani. Vagy csak megszokta, hogy mellette sétált, és
fogta a kezét.
Nem hiányzik, hogy fogja a kezemet. Elle úgy döntött, hogy
kiűzi Nérót a gondolataiból.
– Mi baja van? – Hallotta suttogni Chloét.
– Nem tudom. Nem volt semmi baja, mielőtt elmentem
angolra.
– Abban a pillanatban, amint bejött az órára, mintha
száznyolcvan fokos fordulatot vett volna. – Elle suttogva
válaszolt Chloénak.
A folyosón elég nagy zaj volt, így nem hallhatták a többiek
mit mondott. De csak néhány méterre sétáltak Amo mögött, és
Neróék sem mentek olyan messze tőlük.
– Valószínűleg bipoláris, Elle. Tegnap láttad a szemeit,
ahogyan ránézett Sebastianra. – Valószínűleg igaza van. Bármi
is volt a baj Néróval, gyógyszert kellene szednie rá.
– Fogadok, hogy igazad van. – Súgta Elle.
– Valami nagy baj lehet vele. Senki se tökéletes, aki
ráadásul még jól is néz ki, annak biztos, hogy egy kerékkel
több vagy kevesebb van.

***

Nero hallotta, ahogy Vincent hangosan elnevette magát és

megkérdezte.
– Mi történt? – Nero nem vette le a szemét az előtte haladó
Elle-ről.
 – Semmi.
Egy pillanattal később Elle hátranézett. Ez így kurvára
helyes. Úgy értelmezte, hogy zavarban volt, amiért nem
mellette ment, és nem fogta meg a kezét. Most kibaszottul,
nem akarta fogni. Aligha lett volna képes türtőztetni magát,
hogy ne üsse Amót arcon. Már készült rá, de helyette
megragadta Amo vállát.
Képes lett volna harcolni az egyik legjobb barátjával úgy,
hogy Amo nem is tehetett róla, egy hülye csaj miatt. Bár őt
nem érdekelte, de mégis hagyta, hogy Elle adjon neki egy
ölelést, és egy puszit is.
– Tényleg? Mert az arckifejezéséböl ítélve, úgy gondolom,
hogy gond van. – Vincent még mindig mosolygott. Nero úgy
gondolta, hogy élvezi a műsort.
– Tett valamit, amit kurvára nem kellett volna megtennie. –
Nero úgy gondolta, hogy a bizalmába fogadja Vincentet, aki
egy nagy nő faló volt. Vincent nem csak az ő korosztályukból
feküdt le lányokkal, hanem sokkal idősebb nőkkel is, mint ő.
Nero majdnem biztos volt abban is, hogy még pár szexi
anyuka is becsúszott.
– Csak beszélj vele róla. A lányok szeretik ezt a szart.
Mondd meg neki, hogy nagyon rosszul esett neked, és a
bocsánatodért cserébe kérd, hogy szopjon le. Én ezt tenném.
Nero fejét csóválta barátja tanácsán. Ez a fickó őrült. Nincs
rá mód, hogy Nero erről beszéljen vele. Elle-nek magától kell
rájönnie, hogy mit csinált. Nero nem adja meg Elle-nek azt az
elégtételt, hogy fájdalmat okozott neki.
– Nem ember, én szívesen kiélvezem a látványát, ahogy a
földön mászik hozzám.
Nero rendbe tette a gondolatait. Földön fog kúszni, és a
büdös életbe, soha többé nem fogja ezt csinálni.
Nero ránézett Vincentre, mikor a haverja válaszolt.
– Egy tanács: Ez a lány soha senkinek nem fog
megalázkodni. Szerencsés leszel, ha letérdel eléd, és pont.
 – Ha olyan szerencsés lennék, hogyha térdre ereszkedik
előttem, akkor miért mondanám neki, hogy kérjen elnézést
úgy, hogy leszop? – Nero a szemét Elle-n tartotta. A lányok
sugdolóztak egymás közt. Úgy vette ki, hogy Elle róla beszél.
Talán arról, hogy’ hiányol engem.
Vincent nevetése keltette fel a figyelmet.
– Azt mondtam, ha a te helyedben lennék.
Most Nero feje tele volt képekkel, ahogy Elle leszopja
Vincentet, és ettől még jobban feldühödött. Örült, hogy végre
megérkeztek a lányok osztályához, nem tudta tovább Elle-t
nézni. Kész kínzás volt Elle mögött menni; nehéz volt nem a
seggét figyelni és arra gondolni, hogy feladja az elveit, elkapja
és beszél vele, csak hogy meg tudja csókolni.
Nero figyelte, ahogy Amo várja őket az ajtó előtt, Chloe
besétált az osztályba, és mielőtt Elle követné őt, visszafordult,
és Nero szemébe nézett.
Nero visszanézett rá, mintha nem érdekelné, majd figyelte,
ahogy Elle besétál az osztályba.
Nero ránézett a többiekre, akik nevetve ingatták a fejüket.
Nero gondolkozott rajta, hogy megleckézteti őket, egyszer
vagy kétszer. Kezével beletúrt a hajába.
– Menjünk. – Ez egy’ hosszú nap lesz.

***

Elle leült a helyére, és nem tudta elhinni, hogyan viselkedett

Nero vele. Nem mondta még azt se, hogy csá!
Miután leültek a helyükre, Chloe feltette neki a kérdést,
amire Elle már számított.
– Minden rendben? Mintha nem lennél magadnál. – Elle
tudta, hogy Chloe aggódott érte.
– Igen, jól vagyok, Chloe. Csak egy kicsit fáradt vagyok,
tegnap dolgoztam.
 Chloe bólintott, és Elle-nek megint eszébe jutottak a rossz
emlékek. Mikor kénytelen volt helyre tenni az orrát és a karja
eltört. Ez volt az a nap, amikor megtanulta a leckét. Ne nézz
senkinek a szemébe.
Sajnos, nem Elle volt az egyetlen, aki tanult ebből. Ettől a
naptól kezdve, Chloe még szorosabban közlekedett Elle háta
mögött. Elle-t nem zavarta. Örült, hogy Chloe páncélja lehet.
A matek gyorsan elment, és Elle reménykedett, hogy Nero
hangulata már nem olyan savanyú. Azon tűnődött, vajon vár
majd rá a folyosón.
Ahogy elhagyta a termet, nem tudta, hogy hálás legyen,
amiért ott van vagy boldogtalan. Ránézett Nero még mindig
dühös arcára, és arra a következtetésre jutott. Nagyon
boldogtalan.
Ez volt az utolsó szünet. Nero Vincenttel az oldalán
továbbra is Elle mögött sétált. Elle kezdett megőrülni Nero
viselkedésétől. Viszketett a keze érte, hogy érintse, ha akarta
volna se vallotta volna be ezt magának.
Már közeledtek a spanyol terem ajtajához, de Nero még
mindig nem volt hajlandó beszélni Elle-el. Gyerekesen
viselkedik.
Elle nagyon utálta ezt az egész napos viselkedését.
Ránézett Amóra, aki szokásához híven, az ajtóban állt.
Tudta, hogy azért nem nyitotta ki neki az ajtót, mert arra
akarta ezzel kényszeríteni, hogy beszéljen Néróval.
Chloe besétált az osztályba és Elle lába követte volna őt, de
a gondolatai máshová vitték. Úgy döntött, hogy megfordul, és
szembe néz Néróval.
– Mi a bajod? – egyenesen a zöld, ijesztő szemébe nézett, és
már meg is bánta, hogy megkérdezte.
Vincent elmosolyodott és csatlakozott Amóhoz, egyedül
hagyva Nérót Elle-el.
Nero nyugodtan visszakérdezett.
 – Mit gondolsz mi a bajom, Elle? – Nem tetszett neki, hogy
olyan nyugodt a hangja, mert ez nem felelt meg az eddigi
viselkedésének.
– Nem tudom, mi a bajod, ezért kérdezem. – Megpróbált
nyugodt hangon válaszolni.
Nero gyors volt. Megragadta Elle kezét, és elvonta a
kíváncsi fülektől, odaszorítva a szekrényhez.
Mi van vele, hogy szeret engem mindenhez odaszorítani?
Nero lehajtotta a fejét, hogy a fülébe suttogjon, közben
karjaival elzárta a menekülő utat Elle elöl.
– Az én bajom egyszerű, Elle. Az a bajom, hogy nincs
gondod vele, hogy másnak köszönetét mondj. Az is a bajom,
hogy nincs gondod azzal, hogy mást megölelj. És még kurvára
az is a nagy bajom, hogy meggondolatlanul mást csókolsz
meg. A picsába, soha többet ne csináld egyiket se ezek közül a
dolgok közül anélkül, hogy megkérdeznél, csak azért ne tedd,
mert én így akarom.
Elle megértett minden szót, amit Nero mondott. Soha nem
gondolta volna, hogy mérges lesz rá, nem hogy még
dühöngeni emiatt. Még csak nem gondolt arra, hogy mit csinál
Autóval; csak egyszerűen örült, hogy Chloe ép és egészséges.
Nero a szemébe nézett és várta a választ, de Elle nem tudta,
mit mondjon. Felkészületlenül érte.
– E-én nem gondoltam át. Örültem, hogy Chloét
biztonságban idehozta.
– Mire gondoltál, és miért tetted, Elle? – A szeme még
mindig szikrákat szórt.
Elle tudta, hogy most minden más volt köztük.
– Tudom Nero, de nem szeretem Amót. – Mondta Elle
elfordítva a fejét; nem tudott a szemébe nézni.
– Nem könnyű számomra, hogy megtegyem ezeket a
dolgokat, még soha nem csináltam senkinek, akit kedveltem.
 Hallotta, ahogy Nero sóhajt egyet, mielőtt megragadta volna
az állánál fogva, hogy rákényszerítse Elle-t, hogy a szemébe
nézzen.
– Nem akarom azt újra látni, ahogy hozzáérsz egy másik
férfihoz. Megcsókolhatod és ölelheted az apádat vagy a
kisöcsédet, de ha megtudom, hogy megérintettél egy másik
férfit, – leszarom, hogy ki az – annyi ideig sem fog élni, hogy
ez újra megtörténjen.
Elle nyelt egyet és bólintott. Komolyan vette. Nem tudta
elhinni, hogy ezt mondta.
– Sajnálom. – gondolta, hogy Nero vár még valamire, de
aztán megcsókolta. Durván csókolta és hagyta, hogy a nyelvük
összeérjen egy rövid pillanatra, mielőtt elhúzódott.
– Még mindig dühös vagyok, de menjünk, mert elkésünk az
óráról.
Elengedte, és ö elhúzódott, hogy az osztályba tudjon menni.
Elle pirulva rohant az osztályba, de még látta Amót és
Vincentet mosolyogni. Ezúttal Amo fogta neki az ajtót.
 17. fejezet
Egy fejezet Chloe életéből
Az ebédet jelző csengő megszólalt, Elle és Chloe kisétált a
spanyol óráról. Elle boldog volt, hogy újra láthatja Nero arcát
és a szemei is nyugalmat árasztottak. Odasétált hozzá, közben
Amo elindult az ebédlő felé. Elle vonakodva ugyan, de
mögötte sétált, mivel úgy tűnt, hogy Nero nem nagyon akar
megmozdulni. Biztos még mindig mérges.
Néhány lépés után Elle érezte, amint Nero megragadja a
kezét. Ránézett és mosolygott, ezek után saját magától döntött
úgy, hogy közelebb megy hozzá. Igazán hiányolta, hogy a
kezét foghassa.
Mikor elérték az ebédlőt Amo megállt és bevárta a
többieket. Mikor mindannyian összegyűltek, Nero megszólalt.
– Szóval lányok, mit akartok enni?
Elle elengedte Nero kezét, mikor Chloéval összenéztek.
Nem tudták, hogy reagáljanak erre a helyzetre.
– Vagy pizzát eszünk vagy csirke felfújtat és hamburgert,
ami mindig elérhető.
Elle és Chloe is Nero felé fordították a fejüket és
rábámultak.
– Nekem mindegy. – szólalt meg Elle.
– Igen, aham, nekem is mindegy. – Chloe a padlót nézte.
– Jézusom válasszatok már, a fenébe is, mert ismert éhen
halok. – A többiekkel ellentétben, Amo még mindig zsémbes
és fáradt volt.
Elle ránézett a két büfére. Senki sem volt a csirke és a
hamburger sorában. – A csirke felfújt, jól hangzik.
– Ki a franc nem választja a pizzát? – Vincent nem volt
boldog a lányok választásától.
– Elle szereteted a pizzát? – Ránézett Néróra, és eszébe
jutott, hogy mit mondott neki a hazugságról. Ma már egyszer
felbosszantotta, és megtanulta, hogy egyáltalán nem tetszik
neki, amikor mérges.
Elle halkan válaszolt.
– Igen.
– Chloe szereted a pizzát? – Amo kérdezte ezúttal.
Chloe rápillantott Elle-re, és remélte, hogy megértette, hogy
csak is az igazat mondja. Bólintott.
– Akkor mi a francért nem ehetek pizzát? – Vincent
egyértelműen pizzát akart enni.
– Elle, miért választottad a másik sort? – Felnézett Néróra
és elkezdte rágni az ajkát. Egyáltalán nem akart hazudni. Az
egyetlen dolog, amit tehetett volna, hogy elkerüli a kérdést, de
mind hármójuk arckifejezése azt mutatta, hogy ennyivel nem
fogja megúszni.
Úgy döntött, hogy nem néz egyikőjük szemébe sem.
– Mindig azt a sort választjuk, amelyikben senki sincs.
– És mi van akkor, ha a két sor egyforma hosszúságú? – Azt
kívánta, hogy Nero bárcsak abbahagyná már a kérdezősködést.
Tudta, hogy minden szem rá szegezödik, és a válaszára
várnak, kivéve Chloét. Ő a padlót bámulta és a kezét tördelte
közben. Chloe nem akarta, hogy többet tudjanak, mint Elle.
– Hé srácok, mizu? – Leó csatlakozott hozzájuk, ezzel
esélyt adva Elle-nek, hogy megússza a válaszadást.
– Pofa be Leó. Válaszolj a kurva kérdésre Elle. – Elle
megdöbbent, hogy ez Amótól jött. Minden remény elveszett.
Elle úgy döntött, hogy megoszt egy részletet Chloe életéből
– szemeit a padlóra szegezte.
– Ha a sor egyenlő, akkor azt a sort választjuk, amelyikben
a kevésbé ijesztő emberek vannak.
– Jézus Krisztus. – Hallotta Nérótól.
– Bassza meg. – szólt közbe Amo.
 – Faszfejek. – tette még hozzá Vincent.
– Ez azt jelenti, hogy nem akarnak piz…
– Pofa be Leó! – Nero, Amo és Vincent egyszerre szólalt
meg, megijesztve ezzel Elle-t és Chloét is.
– A picsába, mostantól, azt esztek, amit akartok.
Megértettétek? – Elle bólintott válaszként egyet Nerónak.
Chloe viszont nem reagált semmit sem.
– Chloe, ha egy kibaszott pizzát akarsz enni, akkor azt eszel,
megértetted? – Ordította Amo. Chloe nem vesztegette az időt a
válaszadásra, és bólintott egyet, hogy megértette.
Elle kész volt továbblépni, így sietve a pizza sor felé vette
az irányt, nem törődve az ösztöneivel, melyek azt súgták neki,
hogy inkább a másik sorba álljon. Chloe nem vesztegette az
időt és követte őt.
Miközben Elle elsietett, hallotta, hogy Vincent valami
olyasmit mond a többieknek: – Menjünk és öljük meg őket.
Leó elsőként csatlakozott a lányokhoz. A sor végébe álltak,
mivel a kis eszmecseréjük alatt, mindenki eléjük került. Mikor
végre mindhárom srác csatlakozott hozzájuk, nem tűntek
valami elégedettnek. Nem tudom miért is akarták tudni, hogy
mit szeretnék enni, ha az egyetlen lehetőség a pizza volt.
– Ki van zárva, hogy végigvárjam a sort. Tudjátok ti is,
hogy ki fognak fogyni a pizzából. Vágjuk le a sort – mondta
Amo.
A srácok arcára volt írva, hogy készek a sor elejére kerülni.
Elle helytelenítette ezt a lépést.
– Nem, ez nem helyes. Nem fogunk tolakodni. – Néróra
nézett, hogy biztosra menjen.
– Sajnálom édesem. Mindezek után, amit elmondtál,
leszarom, hogy mi helyes és mi nem. – Vincent elhaladt
mellettük és a „mozgás, gyerünk” szót kiabálta az előttük
lévőknek. Amo is csatlakozott a sorhoz, így mindenki együtt
volt.
 Elle-nek és Chloénak Nero nem hagyott más lehetőséget,
mint hogy levágja a sort és előrefelé haladjon. Elle-t
megdöbbentette, hogy Nero ilyesmire kényszerítette; mert ezt
nem érezte helyesnek, hogy más emberek elé tolakodjon.
Mikor elérték a tálcákat, a srácok megálltak és mindegyikük
felvett egyet. Amo a sajátját Chloénak adta át, míg Vincent
Elle-nek adta a tálcáját. Elle elfogadta, mivel Vincent
arckifejezése nem hagyott neki más lehetőséget. Most már
Chloénak és neki is volt tálcája, így odasétált a büféhez, azon
elmélkedve, hogy ezúttal élvezhetné is. Amint a következő hét
elkezdődik, szerencséje lesz egyáltalán, ha ebédhez jut, mivel
az ebédre szánt pénzéből már így is túlköltekezett. Az ebéd ára
nevetségesen megemelkedett az elmúlt időszakban, de a
gimiben senkinek sem jutott eszébe, hogy emiatt
panaszkodjon.
Elle lépett ki először a sorból, így az ebédjét a számlájára
terhelte. Chloéra várt, hogy ő is végezzen. Mellesleg a fiúk jól
felbosszantottak mindenkit, és ezért úgy döntött, hogy
megvárja őket, míg oda érnek ők is. Nero végzett elsőként és
elindult az asztalukhoz, Elle követte őt a háta mögött.
Amikor végre helyet foglaltak, Elle-t készületlenül érte,
hogy Nero magához húzza, hogy megcsókolhassa az arcán.
Egyáltalán nem sikerült még megszokni, és föleg nem akkor,
mikor Chloe is a közelükben volt.
Elle örült, mikor Leó elfoglalta a Chloe melletti szabad
helyet. Látta Chloén, hogy ettől egy kicsit megkönnyebbült.
Elle körülnézett és látta, hogy az összes srác vett még egy
extra szelet pizzát. Ezért nem marad soha egy sem.
Elle mosolygott, mikor felemelte a pepperonis pizzáját és
látta, hogy Chloe ugyanezt teszi. Most először ízlett neki az,
amit ebédre evett.
– Mikor ettél utoljára pizzát a suliban?
Nero csaknem hagyja, hogy élvezzem ezt az egészet, ugye?
Igazán kezdte utálni ezt az őszinteség dolgot.
– Középiskola óta.
 – Első éves koromban. – Elle Chloéra nézett. Ez nem sokat
segített, Chloe.
A válaszát követően a srácok felhúzták magukat, és
egyáltalán nem értette, hogy miért tesznek fel ilyen
kérdéseket, ha tudják hogy nem fog tetszeni a válasza.
Észrevette, hogy Leó próbálja más irányba terelni a
beszélgetést, mivel mindenki a tűrőképessége határán volt már.
Bár a kérdés, amit sikerült feltennie, ha lehet még tovább
rontotta a dolgokat.
– Chloe, hogy szerezted azokat a sebhelyeket? – Tisztában
volt vele, hogy Leó még fiatal és nem tudhat erről a dologról,
de a többiek már mind hallottak erről.
Arra várt, hogy a srácok majd közbeszólnak, hogy pofa be,
mert ez lett volna rá a tökéletes alkalom, de egyikük sem szólt
közbe. Még ők is hallani akarták a választ.
Elle Chloéra pillantott, aki a tányérját bámulta. Utálta, hogy
Leó feltette ezt a kérdést.
Elle úgy döntött, hogy a dolgok elébe megy.
– Autó-balesetet szenvedett.
– Oh, a fenébe. Mikor? – kíváncsiskodott Leó.
Elle letette a pizzáját.
– Mikor elsősök voltunk.
– Az szívás…
Elle odakapott a fejéhez. Zümmögő hangot hallott és
pislogni kezdett, arra próbált fókuszálni, hogy mi történt
éppen. A szeme sarkából, mintha látott volna valamit feléje
repülni, és bármi is volt az, az igazán megcsípte a fejét. Amint
a zümmögő hang kezdett halkulni, Elle csak a nevetést
hallotta.
Elle érezte, amint Nero és a többiek felállnak, majd
meghallotta Nero hangját.
– Ki a fene csinálta ezt?
 A teremben hátborzongató csend lett, és Elle félelme csak
tovább fokozódott. A srácok már eleve mérgesek voltak; ezért
nem akarta, hogy bajuk essen őmiatta.
Elle-nek sikerült a „ne” szót kinyögnie, elvéve a kezét a
fejéről, hogy megfogja Nero kezét. Ez volt az a pillanat, mikor
észrevette a vért a kezén.
Nero rögtön észrevette, ezzel elvonta a figyelmét a
kihallgatásról.
– Fenébe, Nero. Azonnal ki kell juttatni. – Szólalt meg
Vincent.
Elle még mindig érezte a Néróból áradó dühöt, miközben
próbálta lábra állítani.
– Igen, vigyük ki őket és a többi faszfejjel ráérünk később
foglalkozni a sulin kívül, hallotta Amo halk beszédét.
Nero felsegítette Elle-t, átölelte a derekát, mikor már állt.
– Minden rendben lesz bébi. – mormolta Nero.
Elle megpróbált bólintani a fejével, megkönnyebbült, hogy
nem kezdett verekedni. Vincent odajött hozzájuk, hogy
segítsen kivezetni őt az ebédlőből és Elle hagyta nekik. Mikor
elérték az ajtót és kiléptek rajta, Nero lehajolt és felkapta Elle-t
és a karjaiban vitte tovább.
Megpróbált Chloe után kutatni, attól félve, hogy túlságosan
megijedt, hogy kövesse őket.
– Chloe.
– Shh, Amo vele van.
Elle megnyugodott és elengedte magát a karjaiban. Harcolt
az érzés ellen, hogy becsukja a szemeit, nem számít mennyire
akarta, föleg, hogy a feje a mellkasán pihent.
Ahogy Nero elment a győzelmi fal mellett, ahol
üvegvitrinben tartották a trófeákat, azon csodálkozott, hogy
hová viszi öt. Hallotta egy fém ajtó nyitódását és a mennyezet,
mintha ezer méterre volna tőle. Nem értette, hogy miért hozta
öt a tornaterembe.
 Elsétált a terem másik végbe és már volt egy sejtése hová
viszi öt. Erről a helyről sem voltak a legjobb emlékei.
– Vince, hozd ide az elsősegély dobozt.
 18. fejezet
Kiélvezem a látványt, miközben sikítasz
Nero leültette Elle-t az egyik padra. Elle tudta, hogy az
öltözőben vannak.
Újra kinyílt az ajtó és látta, hogy Vincent letett egy
elsősegély dobozt mellé a padra, mielőtt szó nélkül távozott
volna. Úgy tűnt neki, hogy Vincent is ugyan olyan dühös, mint
Nero.
Nero odament a mosdóhoz, és benedvesített pár papírtörlőt.
Mikor visszajött, odaadott neki egyet, hogy megtörölje vele a
kezét, mielőtt leguggolt előtte. Elle csak bámult Néróra,
miközben odaszorította a papírtörlöt a fejéhez. Az arca
nyugodt volt, miközben zöld szemei, mintha tűzben égtek
volna. Elle hozzászokott már, hogy Nero nyugodt külsőt
sugárzott, míg a szemei megmutatták az igazi érzéseit.
Annyira szép.
– Nem hiszem, hogy varrni kell. – Mondta Nero, ahogy
kinyitotta az elsősegély dobozt.
Elle megpróbálta nevetéssel oldani a hangulatot.
– Nos, ez az első alkalom. – Azonnal megbánta, amint ezek
a szavak elhagyták a száját.
– Elle, ez nem vicces. – Nero abbahagyta, amit éppen
csinált és ránézett.
– Nem hagyhatom nekik, hogy újra meg újra megcsinálják
ezt veled. Még azt is nehéz látni, hogy aszerint választotok
ebédet és abba a sorba álltok be Chloéval, hogy melyikben van
kevesebb köcsög.
– Tudom, Nero, de kérlek. – Megfogta a kezét, és
megérintette a sérült bütykeit.
– Azt ígérted nekem, hogy megpróbálod.
Elle nézte, ahogy Nero vett egy mély levegőt, mielőtt
benyúlt a dobozba, és előhúzott egy fehér tubust. Kipréselt a
kenőcsből az ujjhegyére egy adagot, és eldörzsölte Elle fején.
Elle megrándult, mikor a krém elkezdte csípni a sebhelyet.
– O, igen, lehet egy kicsit csípni fog. – szólt.
Elle elmosolyodott, amikor végül látta, hogy Nero
megnyugodott egy kicsit.
– Köszönöm, hogy időben tudattad ezt velem. – Nero is
elmosolyodott.
– Nem gond.
Kivette a tapaszt a dobozból, és széthajtotta.
– Szeretném tudni, hogy honnan tudod, hogyan kell
használni az elsősegély dobozt? Vagy’ inkább nem.
Nero rásimította a tapaszt Elle sebére, majd lehajtotta a
fejét. Elle egyszer csak megérezte, hogy Nero ajka
megérintette a bőrét.
– Nem.
Egyből gondoltam.
Nero felállt, és megfogta Elle kezét, hogy felsegítse. Mikor
mindketten egymással szemben álltak, Nero elsimította Elle
haját a homlokából. Elle látta, hogy Nero közelebbről is
megvizsgálja az arcát.
– Hogy szerezted azt a heget? – Nero megérintette a
homloka elülső oldalát. Egy halványuló heg volt ott, amely
csaknem beleért a hajába.
Nem tetszett neki, hogy mire akart Nero kilyukadni.
Elle elfordult Nérótól, erre a kérdésre nem adhatok választ.
Nero megragadta Elle arcát.
– Hogy jutottál ehhez a kibaszott heghez?
– E-én nem mondhatom meg. – Elle sosem árulhatja el,
hogyan jutott hozzá. Nem akarta, hogy megtudja, hogy itt
ebben a helységben, Chloénak is része volt benne. Nem
kockáztathatta, hogy hazudjon neki, és hogy dühös legyen
Chloéra.
Elle megijedt, amikor látta, hogy Nero mit csinál.
– A fenébe, Elle! – Nero felvette az elsősegély dobozt és a
szekrényhez csapta. Az elsősegélykészlet kettétört és a
tartalma mindenfelé szétrepült. Nero ezek után beletúrt a
hajába, és lehunyta a szemét.
Elle rájött, hogy Nero átesett a tűréshatáron. Es éppen tanúja
volt, a tombolásának.
Nero odament az ajtóhoz, Elle utána rohant. Félt, hogy
végül valami szörnyű dolgot csinálna. Mi van, ha
felfüggesztik? Es aztán elhagy engem.
Elle elindult Nero felé, hogy visszatartsa.
– Nero, kérlek. Kérlek, hagyd abba.
Nero megállt, mikor Elle keze megérintette.
Elle odalépett Néróhoz, és két karját összefonta a nyaka
körül.
– Ne hagy el. – suttogta, és fejét a nyakához szorította.
Nero két lépéssel Elle hátát a szekrényhez nyomta, majd
karjaival elzárta előtte az utat.
Elle Nero nyakába motyogott.
– Ha elkezdesz harcolni, akkor felfüggesztenek, vagy ami
még rosszabb, kizárnák.
Nero nagy nehezen kibökte.
– Bébi, én nem engedhetem, hogy ez így menjen tovább.
Elle úgy érezte, hogy ettől Nero egy kicsit megnyugodott,
de még mindig a szakadék szélén egyensúlyozott.
– Nero, nem akarok megint egyedül lenni. – Elle
szorosabban hozzá simult, és próbálta arcát mélyebben a
nyakhajlatába fúrni.
Nero nyersen szólt Elle-hez.
 – Vegyél rá, hogy maradjak.
Elle eltolta fejét Nero nyakától, és ránézett azzal a tudattal,
hogy mit akar. Megtanulta, hogy milyen volt a közelébe lenni,
és nem hozzá érni. Nem akarta megtudni milyen lenne, ha nem
látná öt.
Következésképp megadná magát, és odaadná neki, amit
akart.
– Vedd le a kabátot. – Nero nyers hangja kezdte
elbátortalanítani Elle-t.
Nero nem mozdulni. Olyan volt, mint ajég.
Elle vonakodva elkezdte levenni a kabátját, bár Nero nem
adott neki túl sok teret, kezével még mindig börtönben tartotta,
a szekrényhez préselte testével a testét. Érezte magán Nero
tekintetét, mikor lerázta a kabátot a válláról. Mikkor a kabát a
földre esett, Elle szíve hevesebben kezdett el verni a
mellkasában. Fogalma sem volt, mit tegyen. Csak az tudta,
hogy Nero akar valamit cserébe.
Elle úgy döntött, hogy megteszi azt, amiért már az első
pillanattól kezdve sóvárgott, mikor egyedül voltak a
kamrában. A szemét főleg Nero mellkasán tartotta több okból
is.
Először: nem tudott többször a szemébe nézni. Másodszor: a
szemei pont a mellkasa magasságában voltak.
És végül: tetszett neki, hogy a fehér inge alá nézhet.
Elle elkezdte kigombolni Nero ingének legfelső gombját,
amely valahol legfelül a mellkasánál volt begombolva.
Remegő kézzel kigombolta, felfedve még többet Nero
mellkasából. Lefelé haladva a kezével, sikerült kioldani egy
másik gombot is, felfedve az egész mellkasát és hasának felső
részét.
Elle szíve majd kiugrott a helyéről a látványtól, amit Nero
tökéletesen lesült felsőteste nyújtott. Nero napbarnított bőre
könyörgött neki, hogy érintse meg, majd lassan rátette a kezét
a feszes izmokra.
 Előre hajolt és finoman megcsókolta a mellkasa közepét,
miközben kezeivel végigsimította a felső testét és széthajtotta
rajta az inget. Jó érzést keltett Nero bőre a keze alatt, forró és
sima volt. Újra megcsókolta Nero mellkasát, ezzel arra
késztetve, hogy maradjon.
Ezúttal, mikor Elle újra megcsókolta, nyelvével meg is
nyalta a bőrét. Nero íze jobb volt, mint képzelte.
Belemerülve Nero ízébe, haladt egyre feljebb, egészen a
nyakáig. Elle érzékelte, percről percre, hogy mikor
végigfuttatta kezeit Nero mellkasán, nyakán és végül beletúrt a
hajába, a düh, ami Néróban tombolt, vággyá alakul át.
Elle sürgetést érzett, hogy beletúrjon kezeivel a sötét
tincsekbe, mindig féltékeny volt Néróra, mikor látta, hogy ő is
ezt tette. Közelebb húzta fejét az övéhez, hogy hozzá tudjon
könnyebben férni a nyakához, és ne keljen lábujjhegyen állnia.
Egyenlő figyelmet szentelt csókjaival a nyakának, úgy mint a
mellkasán is tette, de még mindig nem törte meg vele Nérót.
Mohón szívta és rágta bőrét a szájával. Elle elmosolyodott,
mikor Nero száján nyögéshez hasonló hang szökött ki.
Remélem, hogy hagyok nyomot magam után.
És igen.
Amikor Nero még mindig nem volt hajlandó megmozdulni,
Elle büszkén végigfutott a harapás nyomon, és elégedett volt,
hogy egy darabig még megmarad a helye.
Elle úgy érezte, hogy Nero engedett a szorításából. Egyik
kezével a lány hajába túrt, és magához húzta, miközben a
másik kezével lesiklott a hátsójához. Elle ránézett, és látta,
hogy szeme ég a vágytól, és a düh végre elpárolgott belőle.
Elle készen állt rá, hogy Nero megcsókolja. Ö is annyira
vágyott rá, mint amennyire Nero. Erezni akarta az ízét; amikor
birtokba vette a száját, összeért a nyelvük és Elle szívni kezdte
nyelvét, megpróbálta leutánozni azt, amit Nero tett vele még
korábban. Nero megragadta egy kézzel Elle fenekét,
megszorította és felemelte, majd háttal a szekrényhez nyomta.
Elle érezte Nero keménységét a farmeren keresztül. Korábban
még megijedt volna tőle, de nem most, amikor ö is égett a
vágytól, és akarta. Nero kihozott Elle-böl olyan érzéseket,
amelyet azelőtt még soha nem érzet, és Elle biztos volt benne,
hogy meg kellene tőlük ijednie.
Nero keze, amely Elle fenekét fogta, most elindult felfedező
útra a felsője alá. Elle nem hitte volna, hogy lenne jobb annál,
mikor a fenekét fogta vele. O, de igen.
Nero viszonozta Elle-nek a szívességet. Végig csókolta
állátói a nyakáig. Elle nyöszörgött, és libabörös lett, mikor
Nero megízlelte a bőrét.
Elle elkezdett zihálni. Minden egyes érintése, az őrületbe
kergette. Nero elkezdte szívni szájával az érzékeny bőrt Elle
nyakán, miközben ő egyre jobban a nyakához húzta a hajánál
fogva. Elle-böl kicsúszott egy újabb nyögés, mikor Nero újra
szívni kezdett egy másik részt a nyakán. Ezektől a hangoktól
Nero keze mozgásba kezdett Elle hasán, amitől bőre lángra
lobbant.
Mikor Nero keze elkezdett felfelé kúszni, a köd, ami Elle-t
elhomályosította, kezdett eloszlani. Sikerült kijózanodnia.
– Nero. – Elle biztos volt benne, hogy Nero a neve helyett
egy nyögést hallott, majd kihúzta a kezét Nero hajából. Nero
átment Elle nyaka másik oldalára, nyalta és szopogatta,
ugyanúgy kényeztetve, mint az előbbit. Elle újra elveszett és
égett a vágytól, mielőtt Nero keze megint elkezdett volna
feljebb csúszni. Egyre jobban közeledett a melltartójához.
Nero tiszta extázisbán volt, de Elle még nem volt készen
erre a lépésre.
Újra megpróbálta.
– Nero. – szólt nyugodtabb hangon.
– Kérlek. – Istennek hálát adva, hogy ez alkalommal nem
ügy hangzott, mint egy nyögés.
Elle érezte, hogy Nero nagyon szeretné feljebb csúsztatni a
kezét. Ennek következményében Elle megállította Nero kezét.
– Nem tehetem.
 Nero lehajtotta a fejét Elle nyakába, és várt egy kicsit, hogy
lecsillapodjon. Most már Elle is nyugodtabban vette a levegőt.
A felsője még mindig fel volt hajtva a hasán, és emiatt
elkezdte rázni az öltöző hideg levegője. Tudta, hogy Nero
beszélni akar majd róla.
Elle vett egy mély levegőt, mikor érezte, hogy a keze lassan
visszasiklik a hasára. Elle tudta, hogy ezt meg fogja bánni,
vagy ő fog tenni róla, hogy megbánja.
Nos, ez működött.
Mikor Nero végül kiegyenesedett, Elle-nek hiányérzete
támadt. Hiányzott a forró csókja a nyakáról. Belenézett a
szemébe, és Elle arra gondolt, vajon jó-e elkezdeni valamit
egy olyan férfival, mint Nero. Tudta, hogy ő egy farkas.
Ez a férfi határozottan egy állat volt, és úgy nézett rá,
mintha fel akarná falni. Elle egy kis részét ez nagyon
felizgatta, és ettől az érzéstől megijedt.
Nero visszatért eredeti helyzetébe, odatámasztotta a kezét a
szekrényhez. Mintha nem történt volna semmi.
– Vedd fel a kabátot. – Elle nem tudta, mit gondoljon, mikor
Nero ezt mondta, de inkább összeszedte gondolatait a fejében,
hogy megcsinálja azt, amit mondott, minthogy fennakadjon a
modorán, még ha ez azt is jelenti, hogy nem száll harcba vele.
Arról nem is beszélve, hogy nem akarta tesztelni, mikor
másodpercek választották el attól, hogy letépje róla a ruháit.
Elle lecsúszott a szekrénynél a kis térben, amit Nero hagyott
neki. A szemét nem vette le róla, így biztosítva magát, hogy
Nero nem ugrik rá, miközben lehajolt a kabátjáért.
Érezte magán az átható tekintetét, és belenézett a szemébe,
miközben leguggolt. Kirázta a hideg. Erezte, hogy erre ment ki
a játék.
Elle megfogta a kabátját, és az kívánta, bárcsak Nero
másfelé fordítaná a tekintetét, de ö továbbra is öt nézte, mintha
arra késztetné, hogy ne mozduljon. Nem volt rá mód, hogy
merjen ellenszegülni. Lassan fellát a földről, és érezte saját
vágyát a combjai között.
 Nagyot nyelt, ahogy belenézett Nero szenvedélyesen izzó
szemeibe. Most az egyszer tudta mire gondol, és milyen képek
játszódnak le az agyában. Valahogy fel kellett vennie a kabátot
ebben a szűk térben.
Ahogy Elle felvette a kabátját a melle súrolta Nero meztelen
felsőtestét, a vékony melltartón és pólón át.
Abban a pillanatban, ahogy felöltözött, Elle elhúzódott
Nérótól, amennyire csak tudott, és azt kívánta, bárcsak
valahogy beleolvadna a szekrénybe.
– Gombold be az ingem. – Durva hangon szólt hozzá.
Elle megijedt attól, hogy most, hogy véget vetett a dolognak
köztük, nem tudta lenyugtatni és most a szart is kiveri
valakiből, hogy kiengedje a gőzt.
Elle úgy döntött, hogy udvariasan megkérdezi tőle.
– Ha ezt most megteszem, akkor kirohansz innen, és
megölsz valakit.
– Bébi – Rekedtes hangjától Elle-nek csengett a füle,
miközben még jobban odaszorította a szekrényhez.
– Ugye most tényleg nem akarsz próbára tenni.
Elle összezárta a lábait. Mit csinál velem?
Ahogy elindult a keze a legalsó gombhoz, Elle úgy döntött,
hogy még utoljára megízleli. Okot akart adni rá, hogy holnap
is még az iskolában legyen. Édes csókot hintett a mellkasának
arra a részére, ami még nem volt eltakarva, aztán elkezdte
begombolni az ingét.
Nero valószínűleg nem az az édes fajta fickó.
Ezt követően megnyalta nyelvével Nero mellkasának felső
részét, és utána begombolta az utolsó gombot is az ingén.
Elle elengedte, majd rámosolygott, de valójában nem volt
ott. Ó, a francba.
Nero megragadta Elle-t és megfordította, odaszorítva a
szekrényhez, úgy hogy az arca sérült részét nehogy
odanyomja. Elle érezte, hogy Nero a hátsójához szorítja a
kemény farkát. Erezte a farmerén keresztül is, hogy kőkemény.
Kezei újra a hasára vándoroltak, de ezúttal nem mentek a felső
alá.
Nero ezek után oda hajolt a füléhez.
– Meg fogom tudni, hogy ki bántott ma téged, és bassza
meg, élvezni fogom a látványt, miközben üvölteni fog a
fájdalomtól. Meg fogom tudni, kik voltak és mit csináltak, és
ki fogom élvezni a látványukat, ahogy szenvedni fognak a
fájdalomtól.
Nero kezei elindultak a hasáról felfelé, és megragadta
mindkét mellét, Elle-t ezzel újra feltüzelve.
– És utána majd kiélvezem a látványt, ahogy sikítani fogsz
miközben duglak, mert bébi, sokáig szűz már nem leszel. –
Nero mintha olvasott volna Elle gondolataiban, ahogy
határozottan megmarkolta a melleit.
– A szavamat adom arra, hogy az én farkam lesz az első és
egyetlen, amely becsúszik és kicsúszik a szűk nedves
puncidból, és te leszel az, aki térden csúszva fogsz
könyörögni, hogy tegyem meg.
Elle nem tudta elhinni, hogy ezt mondta neki, de a teste
elárulta, és beindult minden egyes durva szótól. Nem tudott
válaszolni, és képtelen volt gondolkodni, miközben Nero maga
felé fordította, és újra keményen megcsókolta. A szája és
nyelve is elárulta, miközben hagyta, hogy Nero szopja és
szívja a szájával az övét. Mikor Nero befejezte a csókot,
megfogta Elle kezét. Igen, megfog erőszakolni!
Nero kikísérte Elle-t az öltözőből. Amikor az edzőteremhez
értek, Elle ismét összezavarodottnak, bántalmazottnak és
kihasználtnak érezte magát.
Teste, mintegy ezer fokot fordult az utolsó eset óta.
Amikor meglátta Amót, Vincentet, Leó-t és Chloét a lelátón,
a teste úgy döntött, hogy hozzáadja a listához a teljes zavart is.
 Ránézett Néróra, és látta az önelégült szép arcát, érezte,
hogy a nagyon képzett kezeire játszott.
Ott volt neki, ahol ö akarta, és Elle tudta ezt.
Majd térden csúszva fogsz könyörögni.
Ami köztük történt az öltözőben, földhöz vágta, de az elején
még könyörgött érte. Kitartott, mert rájött, hogy még mindig
nem akar róla lemondani.
Jó érzés volt, mikor Nero a kezét fogta. Szerette, amikor a
figyelmét rá fordította. Szerettet ránézni és beszélgetni vele.
Legfőképpen úgy érezte, hogy Chloe is biztonságban érezte
magát velük ezen a pokoli helyen.
Még ha a földre is kell kerüljek érte, hogy’ ezeket a jó
dolgokat az életemben megtartsam, akkor rendben van. De
biztosan nem fogok a földön csúszni és főleg nem fogok
könyörögni.
Buta farkas!
 19. fejezet
Tökéletes, most menjünk, törjünk el pár
nyakat
Buta lány, fogalmad sincs, mit okoztál. Most se volt fogalma
róla, mikor Nero látta a villanást Elle szemébe, biztosra akart
menni, hogy ö is lángol és nem csak játszik vele. Nem
gondolta volna, hogy egy ilyen lány lehet szexi és ártatlan is
egy időben.
A mód, ahogy Elle a kedvébe akart járni, és amilyen mohón
tette azt, Nero nagyon nehezen fogta vissza magát, hogy ott
helybe meg ne tegye vele. Az egyetlen ok, amiért harcolt
magával az volt, hogy azt tervezte, hogy Elle az övé lesz. Nem
tudta, hogy ez azért van, mert meg fog halni az apja
parancsára, vagy azért, mert látta hogyan lehet extrémen
megkínozni. Lehetett az a pillanat is, amikor meglátta a vért a
kezén vagy a büszkeséget a szemében, miután végig nyalta.
Nero mosolygott magában, miközben megkerülte a
tornatermet. Mikor azt mondta neki, hogy arra kényszerítse,
hogy maradjon, őszintén az hitte, csak egy csók lesz. Ehelyett
Elle elment a következő szintre, széthajtotta az ingét.
Ekkor tudta meg igazán, hogy ő is akarja. Aztán tudni
akarta azt is, hogy mennyire és milyen mértékben szeretné
boldoggá tenni, ezért azt mondta neki, hogy vegye fel a
kabátját. Mikor Elle lecsúszott a szekrényen, hogy felvegye, a
farka még soha nem volt olyan kemény, mint akkor. Ezen
kívül látta a szemeiben, hogy világosan tudatában volt annak,
amit ő is elképzelt – hogy szopja a farkát – attól valahogy még
keményebb lett. Pont ott volt a feje ahol kellett, hogy legyen,
és mégse tette meg vele. Ja, és a farkam nagyon bánja.
Ezért úgy gondolta, hogy az a legkevesebb, amit a lány
megtehet, hogy begomboltatta vele az ingét. Nerónak muszáj
volt valamit megkapnia, ha már kék golyókkal kellett onnan
eljönnie, és az az volt mikor úgy döntött, hogy megmutatja
neki, mi vár rá a jövőben. Csak meg kellett nyalnia, és egy’
büszke pillantást kellett rám vetnie.
 Azt az érzést, mikor megmarkolta a mellét és a fenékéhez
dörgölte a farkát, pontosan olyan volt, amilyenre számított.
Több volt, mint egy’ maréknyi tökéletesség. Mindezek után,
amit Nerónak tennie kellett, hogy nem tépi le Elle-rö 1 a
ruháit.
Amikor közeledtek a lelátóhoz, Nero hagyta, hogy Elle
odamenjen Chloéhoz. Már nem is döbbentette meg, hogy
Chloe rosszabbul nézett ki, mint Elle azok után, ami ebéd
közben történt velük. Gyűlölete kezdett újra elhatalmasodni
rajta, jobban mint a szexuális igényei.
Ebben a pillanatban Amo, Vincent és Leó odaléptek hozzá.
– Kérlek, mond, hogy megölhetünk minden köcsögöt, aki az
étkezőben tartózkodott. – Tudta, hogy Vincent készen állt a
harcra.
– Szeretném a kezembe kaparintani azt a darab szart, aki a
tejes dobozt dobta. Ki volt az?
Nero nem hitte, hogy az ö emberei közül valakinek is lett
volna hozzá köze. Bár Nero tudta, hogy az a valaki elérte a
célját, bármelyiküket eltalálhatta volna. Magát okolta; jobban
oda kellett volna figyelnie arra, amit Elle mondott. Oda kellet
volna jobban figyelnem.
Mindhárman a fejüket rázták.
– Nos, meg kell kérdezni pár embert, vagy ha nem megy
könnyen, kényszerítenünk kell őket, hogy beszéljenek. – Nero
lesimította a haját.
– Valamilyen oknál fogva, Elle kurvára nem akarja
elmondani, hogy mit tettek még vele. Ez legalább még egy
seb, amely ilyen módon keletkezett a fején, és nem akarja
megmondani melyik fasz tette ezt vele. Nem érdekel, hogy ki
ért hozzá, függetlenül attól, hogy no vagy férfi. Visszakapja
pontosan ugyan azt, amit ö csinált Elle-nek. És tudni akarok
minden egyes kibaszott részletet.
Végül Amo szólalt meg.
 – Ez így tisztességesnek hangzik ember. – Nero tudta, hogy
Amo határán volt, a gyilkolásnak, ahogy ö is.
Igen, szeretném, hogy Amo eltörne pár kibaszott nyakat.
– Igen, kibaszottul korrekt. – mondta Vincent.
Tökéletes, most menjünk, törjünk el pár nyakat.
– Akkor már vár ránk három bosszúforduló.
Nero ránézett Elle-re, aki Chloe mellett ült, és suttogott neki
valamit. Tudta, hogy próbálja megnyugtatni. Nero aggodalmat
érzett az iránt, hogy próbálja Elle megvédeni Chloét.
Bárcsak ez ne azt jelentené, hogy mindig ö legyen a célpont.
– Jól van? – Kérdezte Amo.
– Sajnos, nagyon jól állja az ütéseket. – Nem tetszett neki,
hogy Elle viccelődött a sérülésen, azok után, ami történt.
Nyilvánvaló volt, hogy boldog amiatt, hogy végül öt találtak
el.
Nerónak ez nem tetszett.
– Elég szívós. – Vincent hangja büszkén hangzott.
– Igen, a kérdés az, hogy vajon belül is rendben van-e. –
Nero észrevette, hogy Chloe nem nézett ki valami jól. Amo
már várta, az elszámolást, ami jönni fog.
– Induljunk és megtudjuk.

***

Amikor Elle látta Chloe arcát, odarohant hozzá, és leült

mellé az padra.
– Chloe jól vagy?
Chloe üres tekintettel a padlót bámulta. Azt hihetnénk, hogy
nincs semmi baja, de Elle tudta, hogy belül démonokkal
küzdött. A haja az arcába lógott a jobb oldalon, ettől Elle
megrémült.
 Chloe valójában kezdett végre helyre jönni. Elle észrevette,
hogy Chloe napról napra jobban aludt, evett, és kezdte nem
eltakarni az arcát. Most minden pokolian elromlott.
Miután Chloe nem adott semmilyen választ, Elle újra
megpróbálta.
– Jól vagyok. Csak egy kicsit meglepődtem, ez minden. Azt
mindketten tudjuk, hogy nem ez a legrosszabb dolog, ami
velem történt. Ebben van valami jó is, hogy ezek miatt az
állatok miatt nem tudtak a közelünkbe kerülni. – Elle
rámutatott a fiúkra, akik pár méterre tőlük beszélgettek. –
Szóval, most már dobálózniuk kell minket. Tejes dobozt mi?
Ez elég közhelyes. Nem tudom elhinni, hogy a robotok azt
gondolták, hogy képesek lennének minket ezzel lenyomni. –
Elle tudta, hogy Chloe értékeli a jó viccet.
Amikor Chloe szemével ránézett, Elle tudta, hogy betalált.
– Tudod, hogy lehetett volna rosszabb is?
– Hogy? – suttogta Chloe.
Elle elmosolyodott. Rávette, hogy beszéljen.
– Nos, a legrosszabb dolog, ami az egészben történhetett
volna, ha az a doboz tej szétfolyik. Letörölni a csokis tejet nem
egyszerű.
Amikor Chloe elmosolyogta magát, Elle megnyugodott.
– Szóval, mit gondolsz, mit fognak csinálni, ha meg fogják
tudni, hogy ki dobta? – Elle ránézett a négy fiúra, akik szintén
őket nézték.
– Valami azt súgja, hogy inkább ne akarjam tudni. – Chloe
még jobban lehalkította a hangját, mert nem akarta, hogy
tudják, hogy róluk beszélnek.
– Azt hittem, hogy Nero örült, de láttad Vincentet?
Szerintem biztos, hogy személyiség zavara van, ami sokkal
rosszabb, mintha bipoláris lenne.
Elle is suttogva szólt vissza. Nem akarom, hogy meghallják.
 – Én is észrevettem. Brad Pittböl Rambo két másodperc
alatt.
Amikor Chloe elnevette magát, Elle nem tudta megállni és ö
is nevetett.
Elle látta, hogy a fiúk elindulnak feléjük.
– Óh, a francba, meghallottak minket? – kérdezte Chloe
idegesen.
Elle belenézett a rohadt-dühös szemükbe.
– Gyerünk, tegyél úgy, mintha még mindig ideges lennél. –
Elle látta, hogy Chloe megint lehajtotta a fejét, ahogy
közeledtek.
Vincent leült mellé, és átkarolta Elle vállát.
– Hogy érzed magad édesem?
Elle belenézett Vincent kisfiúsán kék szemébe. Brad Pitt
újra visszatért.
– Rendben vagyok. Jól szétrúgtam a csokoládés tej hátsóját,
ugye?
– Igen, egyenesen a földbe döngölted. – Vincent elnevette
magát.
Elle és Leó vele együtt nevetett, sőt még Chloe is
csatlakozott hozzájuk, de Nerónak és Amónak ez nem volt
olyan vicces.
Vincent élt a lehetőséggel, és megkérdezte Chloétól.
– És te hogy érzed magad, drágám?
– É-én is jól vagyok. – Elle nem tudta volna megmondani,
hogy Chloe még mindig az ideges szerepében van, vagy
megijedt Vincent flörtölésétől.
– Van fogalmatok, hogy ki tehette ezt?
Elle meglepődött, hogy Vincent miért kérdezősködött
mindenről. Amikor ránézett jóképű arcára, látta, hogy miért.
Megpróbálta kihasználni a jó megjelenését és a báját, hogy
megtudja, amit akarnak.
 – Nem. Te, Chloe? – Elle ránézett Chloéra, azt remélve,
hogy nem meri kinyitni a száját.
– Nem. – Chloe megrázta a fejét.
Vincent elmosolyodott.
– Mi lenne, ha elkezdenénk érdeklődni a többiektől?
– Talán a konyhás néni látta. Nála kezdeném. – Elle
visszamosolygott rá.
– Azt hiszem, Sebastiannal kellene kezdeni. – mondta Amo.
– Az az őrült tegnapról? – kérdezte Leó.
– Ö az. Gyerünk, kísérjük el a lányokat vissza az órára. – Ez
úgy hangzott, mintha a fiúk már nem mennének vissza az
órákra.
Elle vonakodva felállt. Nem akart menni a spanyolra, mert
tudta, hogy ott nem tud Néróra figyelni.
Nero rá nézett és elindult kifelé, de Elle azt akarta, hogy
mindenki értsen meg valamit.
– Figyeljetek ide, mondok valamit, és nagyon remélem,
hogy mindenki hallgat rám. Ez volt az első alkalom miután
idejöttem, hogy féltek megmutatni az arcukat, általában
közvetlenül előttem állnak, és az tesznek velem, amit a fejükbe
vesznek, miközben a tanárok máshová néznek.
– Nem vagyok gazdag, és a családomnak sincs sok pénze,
és ezért lett nekik mindig minden elnézve, és ez így rendben is
van. De nem mehettek és bánthattok minden diákot, mert a
szüleik bejöhetnek a suliba, és ha elfogy a türelmük, azzal
fognak fenyegetőzni, hogy kiveszik a gyerekeiket a suliból.
– A Legacy Prepet csak egy dolog érdekli, és az a pénz. Ha
távozom a suliból, akkor megtartják az ösztöndíjamat, és az
sokkal több, mint a fizetésem és a borravalóm együtt, amit
ráadásként kapok. – Elle remélte, hogy rámutatott végre a
lényegre.
– Csak beszélgetni fogunk velük, kedves. – mondta Vincent
és felállt.
 Engedjétek, hogy’ megmagyarázzam.
– Engedjétek, hogy felvázoljam nektek. Ha ti hárman
mentek, és verekedést szítotok, akkor ki lesztek csapva az
iskolából. Tehát én és Chloe itt ragadunk egy csomó emberrel,
akit ti felhúztatok. Nos akkor jól gondoljátok át, hogyan
fogtok odamenni, és beszélgetni velük.
– Ez kibaszottul nem így fog történni. – mondta Amo, és
keresztbe tette karját a mellkasán.
Mikor Elle készült volna visszaszólni, Nero megszólalt.
– Elle. Osztály. Most.
Amikor Elle határozottan otthagyta őket, hallotta, hogy
Chloe felkelt és mellé szegődött. Nero utolérte Elle-t, és
megpróbálta megfogni a kezét, de ö most nem volt abban a
hangulatban. Sajnos, Nérót ez egyáltalán nem érdekelte, és
Elle kénytelen volt fogni a kezét a visszaúton az osztályba.
Amikor elérték az osztálytermet, Elle odaszólt nekik egyet
búcsúzóul.
– Jobb lesz, ha egyikőtök sem csinál semmi hülyeséget. –
aztán otthagyta Nérót búcsú nélkül.

***

– Tudja, hogy kivel beszél? – kérdezte Amo, mikor Elle

becsapta az osztályterem ajtaját.
– Oh igen, tudja ö, és ez a gond. Azok után, amit az
öltözőben tett vele, nagyon is jól tudja, hogy milyen ember
Nero.
Nero látta, hogy a fiúk csóválják a fejüket. Mi mind
szerencsések leszünk, ha kijutunk ebből az őrületből.
Nero ránézett Leóra és hozzászólt.
 – Menj az osztálytermedbe, és kérdez körbe. Szólj, ha
megtudtál valamit.
– Rendben, később találkozunk. – Leó elment.
Nero és az emberei úgy gondolták, kihagyják a tanítási nap
végét az iskolában, hogy megint tudjanak tölteni Sebastiannal
egy kis időt egyedül.
Vincent az iskola végébe vette az irányt.
Kettő, nem – három elképzelésem van, hol van az a ribanc,
és az első számít.
 20. fejezet
Fogadok, hogy még a WC-be se tudsz
célozni
Nero követte Vincentet a hátsó ajtón ki az iskolából. Csak
néha használták, és akkor is csak vészhelyzetben. Kimentek,
és megkerülték az iskola épületét, követték a szagot. Amikor
odaértek a gazdag seggfejekhez, akik éppen füvet szívtak,
Nerónak nagyon vissza kellett fognia magát, hogy Sebastiant
ne verje meg ott helyben.
– Takarodjatok innen. – Nero világossá tette számukra, nem
akarja, hogy a seggfejek befejezzék a füvezést, de legjobban
azt élvezte, ahogy menekülnek a helyszínről.
Amikor Sebastian is megpróbált elmenekülni, Nero olyan
keményen meglökte, hogy hanyatt esett.
– Nem hiszem.
– Hé, én nem csináltam semmit. – Sebastian felemelte a
kezét.
Nero leguggolt mellé.
– Semmit? Tényleg? Szóval kibaszottul nem te dobtál tejes
dobozt Elle arcába?
– Nem, nem, persze, hogy nem. Azt hiszed, tényleg tudnék
úgy dobni az ebédlőben, hogy eltaláljak vele valakit?
Nero ránézett Sebastianra és még pár könnycseppet is látott.
– Igen, valószínűleg igazad van. Lefogadom, hogy még a
WC-be se találsz bele.
Sebastian próbált mosolyogni és nevetni.
– Igen, még az sem megy.
– Tehát valószínűleg azt sem vetted észre, hogy ki tette?
Sebastian hevesen megrázta a fejét.
Nero ránézett Amóra és Vincentre, akik felettük álltak.
 – Mire jutottatok? Gondoljátok, hogy igazat mond?
Vincent elmosolyodott.
– falán segítsünk neki emlékezni.
Sebastian most már gyakorlatilag sírt.
– Nem é-én nem tudok semmit, esküszöm.
– Rendben, nyugodj meg. – Sebastianra szükség volt, hogy
átadjon egy üzenetet.
– Adok egy utolsó esélyt. Most mondj el mindent, amit
valaha Elle és Chloe ellen elkövettél, és a szavamat adom,
hogy Amo nem fog megölni.
Nero figyelte Sebastiant, ahogy felnézett Amóra. Amónak
nem kellett ijesztően néznie. Már önmagába is, baszottul az
volt.
Sebastian átgondolta a következő szavait.
– Kurvára, nem értem hozzájuk.
Nero megragadta Sebastian arcát a szájánál fogva és
keményen megszorította, amennyire csak lehetséges volt
anélkül, hogy szétrobbant volna a feje.
– Ha megtudom, hogy hazudtál nekem, ígérem
felismerhetetlenné teszlek, amikor végeztem veled. Értetted?
Sebastian bólintott, ahogy tudott, majd Nero arccal lefelé
lökte úgy, hogy a feje találkozott a betonnal. Sebastian végül
elsírta magát.
– Most, kurvára tűnj el innen.
Nero nézte, ahogy Sebastian felkel és elfut. Igen, mint egy
kis kurva. Sebastiannal tényleg nem tudtak többet tenni,
bármennyire is szét akarta törni az arcát, mert egy hazug. Elle-
nek igaza volt; voltak már annyira jártassak a dologban, hogy
tudják, nem az iskola területén kell ezt csinálni. Azonban az
iskola falain kívül, ez már teljesen más történet.
Nero felállt, és észrevette, hogy a többiek nem néznek ki
valami túl elégedettnek. A pokolba is, Nero nem volt boldog
tőle, hogy nem árthatott Sebastiannak úgy, mint amennyire
szerette volna.
– Meg kell találni azt, aki beszélni fog, és elmond mindent.
Aztán kihozzuk az iskolán kívülre. – Nerónak szüksége volt
arra, hogy összpontosítani tudjon. Ahogy Elle mondta, szerezz
róla jobb képet.
– Rendben. – Vincentnek nem tetszett Nero döntése, de ő
volt az, aki a parancsokat osztogatta.
Amo elsétált.
– Visszamegyek az osztályba.
Nero tudta, hogy Amónak sem tetszett a döntése. Amikor
Amo bántani akart valakit, nem érdekelte, hogy ártatlanok
voltak vagy bűnösök; megölte őket, és más nem érdekelte.
Nero tudta, mert normális körülmények között ö is így
cselekedett volna, de ez most más volt. Figyelembe kellett
vennie Elle-t, és ö azt akarta, hogy kezeljék megfelelően.
Nero figyelte, ahogy Amo elballag. Nekidőlt az iskola
falának, és megszorította az orrnyergét. Tényleg kezdte
megbánni a döntését.
Vincent is a falnak támaszkodott mellette.
– Ugyan. Tudod, hogyan viselkedik Amo, amikor meg akar
ölni valamit.
– Igen, ami azt hozza ki belőlem, hogy meg akarom
változtatni a véleményem.
– Mind azt akarjuk, hogy vágja le Sebastian kibaszott faszát,
igazad van. Ez sokkal szórakoztatóbb lesz fájdalmat okozni
neki, miután megtudjuk, mit tett. – Vincent kimondta pontosan
azt, amit ő is hallani akart, és ez segített Nerónak, hogy
elfogadja a döntését.
Megkönnyebbült.
– Az lesz, nem igaz?
Vincent elmosolyodott.
 – Az lesz, de azt nem tudom, hogy lesz-e olyan jó, mint az,
amit te és Elle csináltatok a lányok öltözőjében. Remélem,
teljesen kihasználtad a helyzetet?
Nero megragadta az alkalmat, hogy Elle-t fejbe dobták.
Megérdemeltem mindent, amit kaptam, főleg úgy, hogy’ nem
ölhetek meg senkit.
Nero ránézett Vincentre és látta, hogy a nyakát nézi. Nero
elmosolyodott, mikor eszébe jutott, hogy Elle hogyan
harapdálta. Soha nem gondolta volna, hogy Elle durva típus
lenne. A harapás csak azt hozta ki belőle, hogy majdnem
feladta, és eljátszadozik vele.
– Még szép, hogy kihasználtam. Durván néz ki? – Még nem
nézte meg, de érezte, hogy van egy szép nagy harapás a
nyakán.
Vincent nevetett.
– Megcsinálta. A francba, mondd, hogy megfogadtad a
tanácsomat.
– Óh, térdre kényszerítettem, de hallani akarom öt
könyörögni is.
– Óh, Istenem, nem. Nero ez így nem tisztességes, ha egy
lány letérdel eléd, és te nem használod ki a helyzetet. –
Vincent elkezdte csóválni a fejét.
Nero rá mosolygott.
– Gondoljunk csak bele, sokkal szórakoztatóbb lesz, ha ott
lesz még lent egy darabig.
– Ember, te kurvára boldog vagy, látom rajtad, hogy
kedveled öt, most már értem, hogy miért vagy vele jóindulatú.
Várj, kedveled, ugye? Mert nekünk jó dolgunk van a többi
lánnyal az iskolában.
Nero ezen még nem gondolkodott.
– Ha csak hozzá érsz, letöröm a farkad.
– Tehát ez azt jelenti, legalább elképzelhetem, hogyan
szop…
 ***

Elle tűkön ült, hogy mikor lesz végre vége a spanyol

órának. Túlságosan kíváncsi volt rá, hogy a srácok tényleg
várni fogják-e őket óra után, mert ha nem, akkor ö és Chloe
nem tudják majd tovább folytatni a Legacy Prepet.
Mikor megszólalt a csengő, Elle már nagyon türelmetlen
volt, felkelt, hogy megnézze kint vannak-e a folyosón. Tudom,
hogy’ nem tudtak segíteni magukon. Arra gondolt, milyen
dühös volt az arcuk a tornateremben. Nincs megoldás arra,
hogy’ ne legyenek.
Elle vonakodva indult az ajtó felé. Amikor kinézett a
folyosóra, ott voltak, háttal neki dőlve a szekrényeknek.
Szóval, mit tudsz te?
Elle észrevette, hogy Vincent egy kicsit sántikált és a hasát
fogta, arca olyan volt, mintha beteg lenne. Aggódni kezdett, és
oda ment hozzá.
– Vincent, jól vagy? – Elle közelebb lépett hozzá, figyelmen
kívül hagyva Nérót.
Vincent felemelte a kezét.
– J-jól vagyok.
Elle még közelebb lépett hozzá; akárhogy is, nem hangzott
valami jól. Ennél fogva tett még egy lépést, kezével Vincent
fele nyúlva, hogy ellenőrizze.
Vincent leengedte a kezét.
– Nem, nem, maradj csak távol. Jól vagyok.
Mi van? Elle-nek fogalma se volt, mi történhetett vele.
Nero megragadta a derekát, és magához húzta.
– Azt mondta, hogy jól van.
 Elle ránézett, és Nero megragadta az alkalmat, és lecsapott
az ajkaira. Gyorsan és keményen csókolta, hogy elfelejtse…
Várj, miről is beszéltem az előbb?
– Nos, Amo. Kísérd el Chloét az osztályba. – mondta Nero
Amo felé biccentve.
Elle-t meglepetésként érte a csókja, de amint Nero
megszólalt, visszatért a valóságba.
– Mi van? Nem. Mindannyian együtt fogunk menni. – Elle
nem hagyta, hogy Chloe egyedül menjen Amóval, főleg
azután, ami akkor történt, mikor mindannyian egy asztalnál
ültek.
– Chloe. – Amo intett Chloénak, hogy induljanak már,
mindenki úgy viselkedett, mintha nem hallottak volna egy szót
se abból, amit Elle mondott.
Elle nekifeszült Nero mellkasának, hogy mondjon már
valamit, amikor Chloe lehajtotta a fejét, és lassan elindult.
Nero szorosan fogta Elle csípőjét, és egy szó nélkül figyelte,
ahogy a többiek elballagnak a következő órára. Elle
megpróbált kibújni a szorításából, de Nero erősen tartotta a
derekát egy kézzel. Csak egy’ kézzel? Most komolyan?
Nero felemelte a másik kezét, és megragadta a hajánál
fogva.
– Abba kell hagynod, hogy mindent megkérdőjelezz. Én
vagyok kettőnk közül az egyetlen, akinek farka van, és ez
minél előbb megérted, annál könnyebb lesz. Hidd el bébi, meg
fogod szeretni. – Nero elengedte Elle haját.
– Menjünk.
Nero megfogta Elle kezét, és elindultak ugyanabba az
irányba, mint Amo és Chloe. Néha nem értem őt. Ugyanolyan
távolságból követték őket, mint előző nap. Elle látta, hogy
Chloe még mindig Amo háta mögött ballag. A régi szokásoktól
nehéz megszabadulni.
Mikor Amo megállt és megfordult, Elle látta, hogy dühös
arccal Chloe felé fordul és mond neki valami. Ezek után,
Chloe gyorsan helyzetet változtatott, és Amo mellé ment.
Elle és Nero nevettek rajtuk, és Elle hallotta, hogy Vincent
is megpróbált nevetni, de nevetés helyett egy fájdalmas nyögés
lett a végeredmény. Elle elfordította a fejét, és ránézett
Vincentre és látta, hogy távolabb ballagott tőlük, mint máskor.
Mikor a szemébe nézett, Vincent gyorsan elfordította a fejét a
másik irányba. Vajon mi történik ma? Elle visszafordult és
nézte Chloét, amint biztonságosan sétál az osztály felé.
Amikor már csak néhány méterre volt az ajtótól, Chloe már
futva próbálta megtenni a maradék utat. A keze már a
kilincsen volt, amikor Elle hallotta Amót hangosan kiabálni.
– Chloe.
Elle próbált odamenni Chloéhoz, de Nero szorosan tartotta a
kezét, így maradt a helyén. Elle-nek erősen az emlékezetébe
égtek a szavak, amit Nero mondott. En vagyok az, akinek farka
van.
Elle vonakodva figyelte, hogyan engedi el Chloe az
ajtókilincset. Amo odalépett hozzá, megragadta a kilincset és
kinyitotta neki az ajtót. Chloe még mindig lehajtott fejjel
lassan besétált az osztályba, legyőzötten Amóval a sarkában,
aki végül becsapta maguk után az ajtót.
Nero újra elindult az osztályuk felé, maga után húzva Elle-t.
– Amo tudja, hogy követjük? – Elle óvatosan kérdezte meg.
Nero megvonta a vállát.
– Nem szóltam neki, de rá fog jönni. Ne szokd meg ezt;
meg kell tanulnia, hogy nem tőled függ.
Elle rámosolygott Néróra, és oda simult fejével a karjához.
Szerette, amikor Nero ilyen édes volt. Vagy’ legalábbis
próbált édes lenni.
Elle észrevette, hogy Vincent alig bír lépést tartani velük,
ügy döntött, hogy rákérdez Nerónál, hogy mi történt vele.
– Miért viselkedik Vincent olyan furcsán? Nem is mer rám
nézni.
 Elle esküdni mert volna, hogy látta, amint Nero arcán
mosoly suhant át, mielőtt válaszolt.
– Nem tudom.
Elle újra megpróbálkozott vele.
– Tudod, hogy mi történt vele? Úgy néz ki, mintha
megsérült volna vagy valami hasonló.
– Szerintem csak kicsit kifulladt.
Elle úgy döntött, hogy feladja. Úgyse fogják elmondani,
hogy mi történt.
Miután együtt mentek be a rajzterembe, Elle elfoglalta a
helyét és Nero elment hátra, hogy odahozza nekik a
posztereket. Elle nekiállt kiszedni pár üres papírt, és egy tollat
a táskájából, mikor észrevette, hogy Nero nem tért vissza a
posztereikkel.
Felnézett és látta, hogy gyakorlatilag szendvicsben volt két
liba között.
Elle-nek megfájdult tőle a szíve. És úgy fájt, mintha ketté
akart volna szakadni. Látta, hogy Nero el volt foglalva a
plakátokkal, amelyek a kezében voltak, miközben a csajok
mindkét oldalához dörgölőztek, és egymással beszélgettek.
Elle nem hallotta, miről beszélgetnek.
El kellett fordulnia, még mielőtt a szíve kettéhasad. Nem
bírom ezt nézni.
Felkapott egy tollat, és gyorsan írni kezdett. Nero pár perc
múlva csatlakozott hozzá poszterekkel a kezében. Eszébe se
volt rá nézni, inkább a papírjaiba temetkezik; nem akarta látni
az arcát. Valószínűleg úgy mosolyog, hogy fültől fülig ér a
vigyora.
És azt se akarta, hogy a két liba lássa rajta, hogy fájdalmat
okoztak neki; egész óra alatt, egyszer se nézett fel a
papírjaiból. Elle-nek nehezére esett koncentrálni és úgy írni,
hogy folyamatosan érzékelte Nero jelenlétét, de megpróbálta
figyelmen kívül hagyni. Később rájött, hogy nem akarja, hogy
Nero lássa rajta, hogy megbántotta.
 Lehet, még joga sincs rá, hogy megbántva érezze magát,
mert még azt se látta, hogy Nero hogyan kezelte a helyzetet.
Igen, de meg sem próbálta megállítani őket. Nem tudta
megállni, hogy ne képzelje el, hogy hogyan dörgölték
melleiket a karjához. Kibaszottul jogomban áll dühösnek lenni.
Nero többször is megpróbálta az óra alatt felkelteni Elle
figyelmét. Azonban Elle nem akarta feladni, és egész órán az
írásába temetkezett. Miután megszólalt az iskolacsengő, Elle
lassan visszapakolta a papírokat a táskájába.
Nero rákérdezett, miután már csak ők ketten maradtak a
teremben.
– Van valami gond?
– Nem. – Elle továbbra is a padban ült és a táska cipzárjával
bíbelődött. Tudta, hogy jobb lenne már felállni.
Nero úgy nézett rá, hogy szinte lyukat égetett az arcába.
– Biztos vagy benne?
– Igen.
Egy ideig csendben ültek. Elle-nek nem volt mondanivalója
Nero számára. Azt gondolta, hogy vicces azt hinni, hogy Nero
megelégedne egyetlen növel.
Megszokta már a napi hármat. Elle azt kívánta, hogy
bárcsak eltúlozná.
Nem akarom látni még egyszer, hogy újra hozzáérsz egy
másik sráchoz. Amikor Nero korábban ezeket a szavakat
mondta, úgy vélte, hogy komolyan gondolta. Nem képzelte,
hogy ez elvárható az ö részéről is.
Elle felállt, és az ajtóhoz ment, amikor látta, hogy Amo és
Chloe már várják őket.
– Ma Lana jön érted?
– Igen, már kint vár rám. – mondta Chloe, és mosolyogni
próbált.
 Elle tudta, hogy Lana nem tudja őt is hazavinni, de soha
nem árt megkérdezni. Elle meg akarta nyugtatni Chloét, ezért
rámosolygott, majd elindult az ajtó felé. Nem várták be Amót
sem, úgy indultak kifelé; a lehető leghamarabb ki akart jutni
innen, és minél távolabb lenni Nérótól.
Kiment az ajtón, Chloéval a háta mögött. Nem ált meg, míg
el nem érte a parkolót, ahol majd Chloe beszáll Lana autójába.
Egy perccel később Chloe utolérte, és oda suttogta neki
„Szia”, ahogy az autó felé sétált. Elle tudta, hogy Chloe
észrevette, hogy ideges valami miatt, de Elle rámosolygott
tudatva vele, hogy nem rá haragszik. Majd később üzen neki,
hogy meggyőződjön róla, hogy megértette. Elle nem is Néróra
vagy a libákra volt mérges; inkább saját magára volt dühös,
mert azt hitte Néróval működhetne a dolog.
Elle nézte, ahogy Chloe becsukja az ajtót, és elindult a
legközelebbi buszmegállóba.
Nero rá kiáltott.
– Hová mész? – A fiúk körülbelül három méterre álltak tőle,
miközben ő nézte, hogyan száll be Chloe a kocsiba.
Elle nem állt meg.
Nero ismét rászólt.
– Elle?
Tovább ment.
Ezután Elle érezte, hogy Nero megragadja a kezét.
– Mi a fenét képzelsz, hova mész?
Megpróbált elhúzódni, de szokás szerint hiábavaló volt,
mivel erősen fogta. Belebetegedtem, és belefáradtam már ebbe
a szar helyzetbe!
– Engedj el! Busszal megyek!
– Nem Elle, nem fogsz. Velem fogsz jönni. – És ellenkező
irányba húzta Elle-t.
 Elle nem akarta elfogadni, hogy megint megmondja neki,
hogy mit csináljon. Nekem ne mondja meg, hogy’ mit
csináljak, és kit nem érinthetek!
– Nem, kurvára nem! – Elle olyan keményen csapott Nero
kezére, ahogy csak tudott, és kirántotta magát a szorításából.
Nem volt ostoba. Amint a keze szabad volt, elkezdett futni.
Elle kihasználta a meglepetés pillanatát és elfutott, amilyen
gyorsan csak tudott. Nem nézett vissza, hogy vajon Nero
követi-e. Nem vagyok olyan hülye. De sajnos hülye volt, mert
az képzelte, hogy elfuthat Nero elől.
Nero megragadta Elle-t hátulról, de Elle csapkodni és
rúgkapálni kezdett, hogy ki tudjon szabadulni.
Nero ridegen szólt hozzá.
– Elle, hagyd abba.
Nem érdekelte, hogy milyen ijesztően hangzott; eszébe se
volt leállni. Az érzelmek vezérelték a testét, mint egy őrültnek,
amikor felidézte a lányokat, hogyan dörgölőztek hozzá.
Nero megfordította a testét, hogy egymással szemben
legyenek, és lefogta a karjaival, hogy nyugton maradjon.
Ugyanazon a rideg hangon mondta.
– És most meg fogod mondani nekem, hogy mi a fene van
veled.
– Baszd meg!
 21. fejezet
Elle két oldala
Amikor a szavakat kiejtette, Elle meglátta Nero tekintetét. A
fiú gyorsan lehajolt és felkapva öt a vállára vetette, mielőtt
megpördült és a tanulói parkoló felé sétált.
Fent a levegőben, rájött, hogy nem jutott túl messzire,
mielőtt Nero elkapta.
– Tegyél le! – Elle próbálta ütni a hátát és megrúgni a
lábával, de igazából nem akart pofára esni a betonra.
Nero szó nélkül rácsapott a fenekére minden alkalommal,
amikor megütötte a hátát. Mi a fene? Ezt nem teheti.
Minden egyes szavánál ráütött a hátára.
– Hagyj. Elmenni. Engem.
CSATT, CSATT, CSATT.
Elle körülnézett az iskola udvarán.
– Senkit nem érdekel? A kocsijába kényszerít! – Elle
figyelt. Senki sem volt akit őszintén érdekelne, hogy mégis mi
a franc történik.
Nero kigúnyolta öt.
– Mindannyian más irányba néznek, emlékszel?
Sajnos Elle igazat mondott; egy kicsit sem törődtek vele.
Amikor Nero végül elhaladt Amo és Vincent mellett, a
srácok hisztérikusan nevettek, majd sétálni kezdtek mögöttük.
Rá kellett néznie az arcukra, ahogy gyakorlatilag sírtak a
nevetéstől.
– Vincent, te hagyod, hogy ezt tegye velem?
Vincent, az ö ízléséhez képest túl gyorsan válaszolt.
– Igen, hagyom.
– Megkérdezném a vadállatot, de már tudom a válaszát. –
Elle kezdett dühös lenni rájuk. Senki nem jött a megmentésére.
 Végül Elle egy másik taktikával próbálkozott.
– Kérlek, tegyél le.
– Lefoglak, ha elmondod mi a problémád.
Elle tényleg nem akarta, hogy Nero az út hátralévő részében
batyuként cipelje, és így legalább, amikor elmondta neki, Nero
nem láthatta az arcát, és hogy mennyire ideges volt.
Elle vett egy mély lélegzetet.
– Láttam, ahogy az a két szőke liba hozzád dörzsölgeti a
melleit, Nero. És gyakorlatilag egyre jobban beindultak. Nem,
voltaképpen visszaszívom; már be voltak indulva.
– Szőke libák? Kik azok? – kérdezte Vincent, még jobban
nevetve.
– Cassandra két kis segédje. – Elle gyűlölte, hogy Nero már
lefeküdt velük, amikor a csajok annyira rettenetesen
viselkedtek vele.
Vincent gonoszán mosolygott.
– Óh, Stacyre és Stephanie-re gondolsz.
– Óh, Istenem! Van olyan lány, akivel ti srácok nem
feküdtetek le? – Most már tudta, hogy mind átmentek a
lányokon.
Amo megvédte magát.
– Hé, én még sosem dugtam meg őket, szóval engem ne
vádolj.
Elle pontosan tudta, miért nem tette. Tudom, hogy nem
azért, mert ő egy jó fiú.
– Igen, mert félnek tőled. Bízz bennem; én is rettegnék attól,
hogy lássam mit cipelsz magaddal.
Elle érezte, hogy a teste megrázkódik Nero nevetésétől.
– Nem, baba, nem félnek tőlem; én inkább olyan lányokat
farkatok, akiket nem kell újra látnom.
 Elle álla leesett Amo válaszára. Azt hitte, Amo a
legrosszabb hármójuk közül, de nem tudta valójában
mennyire. Elle le akart szakadni a témáról. Tudta, hogy
mindenkivel összefeküdtek, és csak le akart kerülni a válláról.
Elmondtam neki, hogy’ mi a baj.
– Tegyél le. Azt mondtad, hagysz elmenni.
– Nos, ez még azelőtt volt, hogy megtudtam miért őrültél
meg. – mondta Nero.
Mi van?
– Ez mit jelent?
– Azt jelenti, hogy el fogsz futni.
Elle-nek muszáj volt mennie. Francba! Elle sikított, és
olyan keményen ütött a hátára, amennyire csak tudott. Azt
akarta, hogy legalább érezzen egy kis fájdalmat.
CSATT.
– Uh! – Elle megforgatta a szemeit, és feladta. Már
majdnem ott vagyunk.
Amikor Nero az autóhoz ért, kinyitotta a saját és az utas
oldali ajtót, mielőtt betette öt. Elle újra hallotta a zárat, és
figyelte, ahogy Nero az anyósülé melletti ajtónak dől, míg
Amóval és Vincenttel beszélt.
Elle mérlegelte a lehetőségeit. Nyilvánvaló, hogy a futás
nem működik, az életemért sikoltozni nem opció, és elmondani
neki, hogy’ miért vagyok ideges, ugyancsak nem működne.
Kifogyott a lehetőségekből.
Nem számít, hogy Nero hazahordta. Nem akarta, hogy Nero
mindent megnyerjen, ezért körülnézett a kocsiban. Amikor a
hátsó ülésre nézett, Elle pontosan tudta, mit kell tennie.
Átmászott a hátsó ülésre, közben magában mosolygott.
Tudta, miért akarta Nero öt az autójában. Mert ki fogja
hízelegni magát ebből, és lefogja a kezemet, arra késztetve,
hogy engedjek neki.
 Elle tudta, hogy azok után, ami az öltözőben történt,
valószínűleg engedne, mert ott pontosan ezt tette. De ezúttal
nem.
Nero becsúszott a vezetőülésbe, és Elle élvezte az arcán
lévő kifejezést, amikor rájött, hogy nem volt ott. Es még
jobban élvezte, amikor a visszapillantó tükörbe nézett, és ő rá
mosolygott.
Mint mondtam, baszd meg! Elle megtanulta az ilyen
dolgokat a fejében kimondani.
Elle hallotta, ahogy Nero vesz egy mély lélegzetet, és
figyelte, ahogy kezeivel végig szánt a haján. Valamiképp
sokkolta öt, amikor nem szólt semmit, és beindította az autót.
Hátramenetbe tette az autót, majd kitolatott és elhajtott.
Elle, Nero kocsijának hátsó ülésébe süppedt, és becsukta a
szemét. Neki támasztotta fejét az ablaküvegnek, ami hideg
érzés volt. Elle a mai eseményekre gondolt. Nem tudta,
hogyan jutott el a tejes doboz ütésétől kezdve, hogy Nero forró
lázba taszítsa a szekrényeknél, egészen addig, hogy
gyakorlatig elrabolta öt, mert a lány feldúlt volt, amiért más
lányok megérintették. Ma olyan sok érzelmen ment keresztül,
és most már jelentkezni kezdtek rajta a tünetek.
Egy részének még mindig szüksége volt, és azt akarta, hogy
Nero befejezze, amit elkezdett, míg a másik része sírni akart.
Ki szerette volna sírni magát amiatt, hogy magára vette azokat
a dolgokat, amiket hozzá vágtak és nyilvánosan megalázták.
Aztán sírni akart, mert valami benne kedvelni kezdte Nérót, és
Elle végülis tudta, hogy ez soha nem fog működni közöttük.
Erezte, hogy az érzelmei kezdik megtörni, ahogy egy
könnycsepp csúszott le az arcán. Gyorsan letörölte, és azt
kívánta, hogy bárcsak a problémáit tudná ugyanolyan könnyen
eltörölni. Egész úton szenvedett a gondolataitól, és a házához
vezető út elég sokáig tartott.
Elle kinyitotta a szemét, ahogy a kocsi félre húzódott; nem a
háza előtt volt, mint ahogy várta, de már közel voltak. Nem
tudta, miért állt meg Nero. Azonban Nero kiszállt az autóból,
és egy pillanattal később, Elle látta a hátsó ajtót kinyílni a
másik oldalon. Becsúszott és elhelyezkedve mellette, egész
testével felé fordult, miközben karját a hátsó ülés fejtámlájára
helyezte.
– Bébi, gyere ide. – Nero hangja úgy hangzott, mintha ö
parancsolna neki. A része, melynek még mindig szüksége volt
és bensőjének egy szelete, ami kedvelte Nérót, úgy akart
cselekedni, ahogy kérte, Elle mégis harcolni akart az érzései
ellen.
Nekitámasztotta fejét az ablaknak, és ezen gondolataival
behunyta a szemét.
– Most. – hangja zengett a fejében, ezúttal sokkal erősebb
volt a parancsa.
Elle felkapta a fejét, és Nero testére nézett. Elle két oldala
harcolt egymás ellen, és amikor az egyik végre nyert, teste
szinte száguldott a fiú felé. Nem tudta, hogy miért engedett, de
Elle még nem jött rá, hogy a nagyobbik fele akarta Nérót és ez
soha nem lenne nagy küzdelem.
Amikor Elle csípője megérintette a lábát, Nero karjai körbe
ölelték és a testéhez húzta öt. Feje már nem az ablakon pihent,
hanem Nero mellkasán. A kéz, mely eddig a hátsó ülésen
helyezkedett, most a hajában volt, ahogy nyugtatóan cirógatta
a fejét, a másik pedig a kabátja alá került, hogy ugyanezt tegye
a hátán is.
Elle elengedte magát, és hagyta, hogy megnyugtassa, ügy
gondolta, látta öt sírni és ezért csinálta ezt. Senki sem törődött
vele azokon az éjszakákon, amikor csendesen sírt az ágyában.
Csak Chloe ismerte a szenvedését, és neki sokkal rosszabb
volt, hogy emiatt sírt.
Nem tudta, hogy mennyi idő telt el, amíg a karjaiban feküdt.
Elle lehunyta a szemeit és azt gondolta, hogy talán
elszunnyadhatott, mert egyszer csak Nero hangja törte meg az
autó csendjét.
– Ez nem az volt, mint aminek látszott. Igen, talán az ö
szempontjukból, de ígérem, én nem akartam, hogy ez
történjen. – Nero megcsavarta egy hajtincsét, és folytatta. –
Sajnálom, hogy látnod kellett ezt, és kérlek bízz bennem. Nem
akarok senki mást, és nem lesz senki más, Elle.
Elle azt akarta, hogy meleg hangja folytassa, de beszélnie
kellett vele.
– Hogyan hihettem volna neked, Nero? Te mindig játékos
vagy és valószínűleg mindig is az leszel.
Nero átgondolta a válaszát, mielőtt megszólalt volna.
– Ha te bármely más csaj volnál, Elle, akkor megdugtalak
volna a lányok öltözőjében ma. Bízz bennem; megengedted
volna nekem, és biztos pokolian élvezted volna. Ehelyett nem
tettem, mert akkor olyan lennél, mint a többi lány, akikkel
ezelőtt voltam, – egy rövid pillanatra szünetet tartott – teljesen
jelentéktelen.
Nero megragadta a haját, és Elle végül felnézett rá.
– Azt mondtam neked, hogy ne érints senkit, és most azt
mondom, hogy én sem fogok érinteni senkit. A szavamat
adom neked, Elle.
Amikor Elle figyelte őt beszéd közben, egy érzés mindig
megszállta, hogy az igazat mondja. Nem hiszem, hogy meg
fogok benne bízni. Nz elméje még mindig nem volt
összhangban a testével.
– ígéred? – ezt meg kellett kérdeznie tőle.
Nero elmosolyodott.
– Megígérem, bébi.
Elle visszamosolygott rá, mielőtt Nero megcsókolta volna.
A szájában fogadta öt, és engedte neki, hogy ö irányítson. Az
ajkát simogatta, figyelmet fordítva arra, hogy minden egyes
négyzetcentimétert megismerjen, amíg nyelve bemerészkedett,
hogy bent is ugyanazt tegye.
Az utóbbi idővel ellentétben, azon dolgozott, hogy kedvelje,
azt akarta, hogy a fiú kedvelje őt. Nero nem úgy tűnt, mint aki
zavarban van, ahogy az ölébe húzta a lányt, és ő visszaölelte a
fiút. Kezei Nero hajához értek, így emlékezve arra az érzésre,
ahogy a kezei beletúrtak. Elle-nek tudnia kellett volna, mikor
ismét megszorította kezével a fenekét.
Nero elmélyítette a csókot, kényszerítve a lány nyelvét,
hogy a szájába húzhassa, és újra, szerette ezt az érzést. Igazán
azt kívánta, hogy bárcsak hamarabb megtette volna.
Nero lejjebb ereszkedett, hogy megcsókolja a nyakát,
jobban harapdálva és nyalogatva, mint korábban. Igen, mert ki
kell békítenie engem. Elle határozottan rá tudná venni őt is.
Nero még lejjebb siklott, és megcsókolta a kulcscsontját,
miközben kezeit felcsúsztatta a testén a ruhái alatt. Megfogta
az oldalát, közvetlenül a mellei alatt, és Elle lélegzete a
torkában akadt, ahogy szája kissé lentebb haladt, és jobb
mellét a szájába szívta. Általában pólót viselt csak fölöttük, de
Nero lehúzta, így felfedve a vékony pántú sport-melltartóját.
Elle esküdni mert volna, hogy a mellei elkezdtek
megduzzadni a szájában. Ahogy közelebb nyomult a fejéhez,
attól tartva, hogy abbahagyja, Nero felemelte a kezeit, és
hüvelykujjainak párnájával dörzsölni kezdte a mellbimbóit,
gyorsan ágaskodni kezdtek. Nem tudott koncentrálni, ismét
Nero irányítása alá került.
A mellbimbói fájni kezdtek, annyira kemények voltak,
mellei túl érzékennyé váltak a melltartója alatt. Amikor Elle
megérezte a bal mellénél, hogy Nero ujjai a melltartója alá
csúsznak, gyorsan elkapta a kezét, remélve, hogy nem fogja
lehúzni. Elle felnyögött, amikor Nero megharapta a mellét
válaszként, visszafizetve neki, amit korábban tett vele.
Nero megpróbálta megint lehúzni, miközben enyhítette a
csípést, de Elle kezét a kezére szorította.
– Bébi, kérlek hagyd, hogy megízleljem. – Nero beszélt,
miközben csókolta a bőrét.
Elle fülébe üvöltött a „nem”. Ő is kívánta. Igazán akarta. De
Elle-nek volt egy megérzése, hogy Nero nem állna meg az
ízlelésnél. Tudta, hogy egy olyan srác, mint Nero, mindent
felfal. Elle is szerette volna, ha falná öt, de sem az idő, sem a
hely nem volt megfelelő.
Nero hátrahajtotta fejét az ülésre, és figyelte, hogy próbálja
összeszedni magát, míg ö is ugyanezt teszi. Nero leejtette a
kezét, és Elle nem tudott nem mosolyogni. Nem számít,
mennyire rossz Nero, akarta a lányt – és tudta, hogy milyen
nagy dolgot tett, mert keményen megnőtt alatta – soha nem
erőltetné magát rá. Ha végül nem akarná megtenni, akkor Nero
nem fogja megtenni vele.
Elle gyors csókot adott neki.
– Köszönöm.
Nero karcos hangon válaszolt.
– Nem probléma.
Megpróbált kimanőverezni az öléből, és érezte, hogy
keménysége hozzá dörzsölödik alatta.
Nero gyorsan megragadta a csípőjét, és a helyén tartotta.
– Vigyázz, vagy kihajítom az úriemberségemet a kibaszott
ablakon, és megnézem, hogyan ugrálnak a melleid az arcom
előtt.
Elle lélegzete elakadt, és idegessé vált, hogy mit tesz
ezután.
Még mindig a csípőjénél fogva szorította, aztán leemelte az
öléről és maga mellé tette. Elle egyszerre megkönnyebbült és
szinte csalódottnak is érezte magát.
Nero végül elengedte Elle-t, és átfuttatta kezeit a haján.
– Kisfiú korom óta nem éreztem lányok melleit a pólójukon
keresztül.
Elle keményen igyekezett nem nevetni. Szegény Nero.
Büszke volt magára, hogy egyértelműen ö az egyetlen lány,
aki Nérót várakozásra készteti.
Elle felpattant, és egy újabb csókot nyomott az arcára.
 – Sajnálom. – Tudta, hogy nem úgy néz ki, mint aki nagyon
sajnálja, főleg, hogy mosolygott.
– Sajnálni is fogod. – Nero hangja ismét parancsoló volt.
Elle igazán nem szerette, amikor a feje fölé nőtt, és csak
bámult rá, arra várva, hogy hallja mit akart. Es most?
– Ma este munkába viszlek.
– De…
Nero a szájára tette a kezét, elhallgattatva őt.
– És mostantól kezdve. – amikor Elle szeme próbált
máshogy beszélni, folytatta – Nem kérdezem; mondom. –
Elhúzta kezét a szájától és lopott egy csókot tőle.
Miért ne? Ez volt a legkevesebb, amit megtehetett érte, mert
úriemberként viselkedett. A pokolba, szeretne megszabadulni
ettől az egésztől, és ha neki nem tetszik, akkor majd talál
módot arra, hogy kijusson belőle. Ezzel egy-egy az állás.
Mióta Elle úgy döntött, hogy beadja a derekát és átengedi
magát neki, egy másik ötlete támadt, hogy folytassa és valami
fájdalmasabb dologgal kerekedjen felül.
– Nero, akarsz találkozni a szüleimmel?
 22. fejezet
Nem engeded, hogy a magam módján
járjak veled
Elle megszorította Nero kezét, amikor felsétált a
kocsifelhajtójára. Meg kell ezt tennem? Ez tényleg jó ötlet?
Elle megállapította, hogy a mai nap ugyanolyan jó lesz,
mint bármely más nap. Ha úgy tenne, ahogy az apja kérte, –
hogy Nero jöjjön át vacsorára – lehet, sokkal rosszabb lenne.
A vacsorák hosszúak és stresszesek voltak; akárhogy is, ma
este munkába kell mennie, ez most életmentő lesz, és azonnal
tervezni kezdte. Megállapította, hogy Nerónak egy kanyart
kellene tennie, hogy felvegye őt.
Elle az ajtóra tette a kezét. A szüleim meg fognak döbbenni,
hogy nem figyelmeztettem őket.
Úgy gondolta, hogy ez tényleg nagyon vicces lesz, ha ez az
egész visszafelé sül el, és Nero besétált valamibe – az a
valami, bármi lehet. Mint például, ha apu újra bevette a
gyógyszereit? Vagy Josh megrongálta a házat?
Elle az ajtó kilincset fogva arra gondolt, hogy mi lenne, ha
megkérné Nérót, hogy fordítsa vissza a seggét.
BASSZA MEG! Elle elfordította az ajtófogantyút.
Amikor Elle belépett a házba, látta, hogy az egész családja
az utcára néző ablakon át bámészkodik.
– Anya, apa?
– Csá, Nero! – Josh előjött a függöny mögül, és Nero felé
futott.
Nero odatartotta neki az öklét.
– Mi a helyzet, kis ember? Milyen volt ma a buszozás?
Josh az ökléhez ütötte az övét.
– Nagyszerű, köszönöm, hogy elvittél ma a buszmegállóba.
Nero elmosolyodott.
 – Bármikor.
Elle mosolygott magában, miközben Josht figyelte, ahogy
felszaladt a hálószobájába. Amikor már nem látta az öccsét,
Elle a szüleihez fordult.
Nos, itt semmi sem történik.
– Anya, apa, ö egy barátom, Nero.
Elle édesanyja odament, és megölelte Nérót.
– Elle még soha nem hozott haza barátot Chloén kívül, és
föleg nem egy ilyen jóképüt.
Elle-t egy kissé zavarba hozta az anyukája, de egyetértett
vele; Nero pokolian szexinek nézett ki.
Azon a helyen, ahol megharapta, volt egy csúnya szívás
nyom a nyakán – hálás volt, hogy Nero talált egy nyakkendőt
az autójában. Teljesen végig begombolta az ingét, és felvette a
fekete nyakkendőt, elfedve a kiszívást, amíg túlságosan el nem
fordította a fejét. Gyűlölte, hogy be kell fedni egy ilyen
gyönyörű mestermüvet, de Néróra nézve, ahogy teljesen ki
volt öltözve, még ijesztőbbnek nézett ki, ugyanakkor szexinek
is tűnt.
Nero megpuszilta az anyja arcát.
– Örülök, hogy találkoztunk, Mrs. Buchanan.
Elle anyukája észrevette a lánya fejét, és feléje fordult, hogy
megvizsgálja.
– Óh, édesem, megint neki mentél a falnak?
Elle gyorsan nevetett.
– Igen.
Nero egy pillanatra rápillantott, majd odament az apjához,
aki a tolószékében ült, és kinyújtotta felé a kezét.
– Örülök, hogy Önnel is találkozhatok, uram.
Elle azt gondolta, hogy az idő megállt, míg várta, hogy az
apja megrázza Nero kezét.
 – Nero…?
– Caruso.
– Üdvözlöm, Nero. Üljön le. – mondta az apja, és a kerekes
székével a kanapé felé fordult.
Nero leült a kanapéra, és Elle leült mellé. Az anyja a
karosszékbe ült a kanapéval szemben.
Elle elmondhatta, hogy az anyja majd meg halt, hogy
beszéljen Néróval. Mindig kérte Elle-t, hogy hozzon át néhány
barátot, és azon tűnődött, hogy mit csinál az iskolában. Elle
úgy gondolta, hogy valószínűleg figyelmeztetnie kellett volna
Nérót az anyukája arcán levő kifejezésre.
– Szóval, Nero, te viszed Elle-t a Legacy Prepbe? – kérdezte
az anyja.
– Igen, én is felsős vagyok.
Elle anyja szélesen elmosolyodott.
– Szóval, mond csak, Elle a legnépszerűbb lány az
iskolában? Szokott nekem mesélni erről…
Elle nevetett.
– Az hát, anya.
– Elle, hagyd, hogy anyukád befejezze. – Nero mosolygott,
és Elle mögé tette karját a kanapéra.
– Elle ismét elmondja önnek?
Hatalmas hibát követtem el.
Elle anyukájának mosolya visszatért.
– Mesélni szokott az összes csodálatos barátjáról, és hogy
mennyire szereti a Legacy Prepet. Az apukája balesetét
követően nem tudtuk, hogy képes lesz-e maradni, de Elle
könyörgött nekünk, hogy hagyjuk, hadd járjon oda. Azt
mondta, hogy nagyon szereti.
Elle a padlóra pillantott. Istenem, ez rosszabb, mint amit el
tudtam képzelni.
 – Igen, hát, ő a legnépszerűbb lány az iskolában. Mindenki
szereti őt. Sok időmbe tellett, míg rávettem, hogy beszéljen
velem.
Az anyja nevetett.
Elle-nek sikerült az anyukájával nevetni, miközben Nero
felé nézett. Ezt nagyon is élvezte.
– Szóval, itt maradsz vacsorára, Nero? – kérdezte Elle
anyja.
– Nem, ma este dolgozom, anya. Nero fog elvinni engem.
– Óh, rendben, édesem. Igen, az én Elle-m természetesen A-
s osztályzatot kap. Ebből fizeti a tandíja egy részét. És a
Mágikus Cupcakesnél dolgozik, hogy kifizesse a többit. – Az
édesanyja valósággal ragyogott.
A francba. A francba. A francba.
Nero arca megrándult.
– Hol?
– Tudod, a Mágikus Cupcakesben. Néhány évvel ezelőtt
nyílt a külvárosban. Természetesen Elle ott dolgozik.
Elle Néróra nézett, csendben könyörögve neki.
– Igen Nero, mondtam neked, hogy ott dolgozom.
Emlékszel?
Nero néhány másodpercig csak bámult rá, majd
visszafordult az anyjához.
– Óh, igen. Sajnálom, elfelejtettem.
– Drágám, miért nem csináltok Elle-lel néhány szendvicset?
Biztos vagyok benne, hogy éhesek iskola után.
Elle apja nem vette le szemét Néróról.
– Rendben. Gyere, édesem. Hadd beszéljenek a fiúk. – Az
anyja fultől-fülig vigyorogva felállt, és a konyha felé indult.
Elle Néróra pillantott, remélve, hogy nem fog túl sokat
beszélni. Óh, és sok szerencsét.
 Elle felállt és követte az anyját. Hálás volt Nerónak, hogy
nem fedte fel a nyilvánvaló hazugságokat, amit az évek során
mondott a szüleinek.
A konyhába lépve, az anyja elővett egy kis felvágottat,
miközben Elle elment a kenyérért, tudta, hogy az anyja
szendvicseket készült csinálni.
– Olyan kedves és jóképű, édesem. Kedvelem öt.
Elle rámosolygott az anyjára. Nem lehetne ennél boldogabb,
hogy Elle meghívta Nérót. Az anyja már évek óta könyörgött
neki, hogy hozzon barátokat a házba. Igen, Chloe átjönne, de
az anyja mindig találkozni akart a többiekkel, akiről azt
mondta, hogy barátkoznak vele.
– Igen, a leghelyesebb.

***

Nero figyelte, ahogy Elle elhagyja a szobát. Őszintén

szólva; iszonyatosan találkozni akart Elle szüleivel. Szeretett
volna találkozni azokkal a gazemberekkel, akik Elle-nek
továbbra is megengedték, hogy abba az iskolába járjon, ahol
terrorizálják. De átkozott legyen, ha nem az anyja volt a
legszebb nö a Földön. Túlságosan kedves és együgyü volt,
minden hazugságot elhitt, amit Elle kitalált. Az anyja
egyértelműen teljesen feledékeny típus volt, az egyike azon
embereknek, akik azt gondolták, hogy nem létezik olyan, hogy
erőszak.
Az apja tolószékes volt. Mi a fasz? Először volt hajlandó
Nero megbocsátani neki, csakúgy mint az édesanyjának, de
ránézett a csillogó szemeire, és most már nem tudta leszarni,
hogy a férfi tudott-e járni vagy sem. Nerónak kezdett
körvonalazódni egy jó gondolat, hogy mennyire rossz Elle-
nek, hogy megsebezték a múltban, és az ember, aki bámult rá,
nagyon jól tudta, hogy valami nem stimmel az iskolában a
lányával.
 Nero visszanézett rá. Nála sokkal félelmetesebb férfiak
ingerelték fel őt. Elle apja egy kis nyuszi az ő apjához képest.
Tényleg azt hiszi, hogy’ meg tud ijeszteni?
Az apja elkapta Nero tekintetét és fogva tartotta.
– Azt hiszem, Elle nem mondta el, hogy tolószékhez kötött
vagyok, ugye?
Nero nem nézett félre.
– Nem, nem tette.
– Gondoltam. Sok mindent nem mond el az a lány.
Nos, miért nem becsülöd meg öt?
– Igen, észrevettem.
– A vezetékneved Caruso. Ismerősnek tűnik nekem.
Ismerem a szüléidét? – kérdezte Elle apja.
A pokolba is, nincs kiút.
– Nem hiszem. Anyám elhunyt, amikor fiatalabb voltam, és
az apám elég jól tartja magát.
– Sajnálom, hogy ezt hallom. – A passzív hangja azt
mutatta, hogy nem igazán sajnálta. – Mit csinál az apád?
Nero számított erre a kérdésre, mihelyst kimondta a
vezetéknevét.
– Van egy belvárosi kaszinó szállodája.
– Igazán? Kétlem, hogy jól tartja magát, ha egy saját
kaszinó szállodát üzemeltet.
Nero vállat vont.
– Nagyszerű menedzserei vannak.
– Fogadok, hogy van neki. Azt tervezed, hogy az apádnak
fogsz dolgozni vagy főiskolára mész?
Nerónak volt egy olyan megérzése, hogy Mr. Buchanan
tudta a válaszát.
– Az apámnál fogok dolgozni.
 Nero figyelte, ahogy Elle apja mosolyog és elcsendesedik.
– Elle egyetemre megy. Még nem döntött, de bárhová
felveszik, ha nagyon akarja.
Nero elmosolyodott.
– Az jó. Elle-nek főiskolára kell mennie.
Nero nyugodtan kijelenthette, hogy Mr. Buchanan nem volt
felkészülve a válaszára. Aztán visszatért a mosolya.
– Hm, valamilyen okból Elle nem jelentkezett az itteni
egyetemre.
Kurvára azon csodálkozom, hogy’ miért?
– Nos, még fél év van hátra a jelentkezésig. Soha nem lehet
tudni, hátha valami megváltoztatja az elképzelését.
Nero látta, ahogy arca elborult, mondani készült valamit,
amikor meghallotta Elle-t és az anyját a nappaliba lépni. Nero
továbbra is mosolygott, és örült, hogy üzenete érthető volt Elle
apjának.
Elle anyjára nézett, miközben a nő átnyújtott neki egy pohár
vizet. Úgy nézett ki, mint Elle idősebb verziója, egyetlen
különbség volt, hogy nevető ráncai voltak és kissé kövérkés
volt, boldoggá tette Nérót, hogy Elle így fog kinézni
idősebben.
Nero elvette a pohár vizet.
– Köszönöm, Mrs. Buchanan.
Elle anyja elmosolyodott, és helyet foglalt.
– Szívesen. Remélem, a víz rendben van.
– Nagyszerű, köszönöm.
Elle-re nézett, amikor ő nem ült le. Egy tányér szendvicset
tartott és a saját pohár vizét.
– Gyere, Nero. Együnk a szobámban.
Nero alig várta, hogy egyedül legyen Elle-lel, és beszéljen
vele minden hazugságról, amit a szüleinek mondott. Nem
csoda, hogy nem tud hazudni nekem – két rohadtul különböze)
életet él.
Elle a szemeit forgatta.
– Nyitva marad az ajtó.
Elle apjának arcára nézett, mely mérges volt. Nero
mosolyogva felállt. Elle nem megy’ sehova.

***

Elle átadta a szendvicses tányérját Nerónak, hogy

kinyithassa a hálószoba ajtaját. Ahogy kinyitotta, Néróval a
háta mögött besétált, majd becsukta az ajtót. Fenébe. Újra
kinyitotta, és félig nyitva hagyta.
Megfordult, és látta, hogy Nero teli kézzel ott áll.
– Leülhetsz az ágyamra.
– Biztos vagy benne? – kérdezte Nero gúnyosan.
Elle kissé beljebb hajtotta az ajtót.
– Igen.
Odasétált az ágyához, majd rá ült, párnáit a fejtámlának
támasztotta és háttal neki dőlt. Nero átment a másik oldalra, és
ugyanezt tette. Figyelte, ahogy kényelmesen elhelyezkedik, és
leteszi a tányérokat maguk közé.
Nero nagyot kortyolt a vízéből, és kinyújtotta a kezét.
– Távirányító.
Elle körülnézett a szobájában a távirányítót keresve. Egy
régi dobozos TV-je volt, amely szembe volt az ágyával.
Előkapta néhány régi magazin alól az éjjeliszekrényről. Hálás
volt, hogy a szobája nem túl rendetlen. Ámbár az évek során
egy csomó köténye és véletlenszerű cucca volt a szobájában,
azóta mindig iszonyatosan sokszor dobál ki dolgokat.
Elle átadta Nerónak a távirányítót, és kíváncsi volt rá, hogy
miért kérte azt következőnek, miután leült.
 Nero a TV-re nyomott, és néhány másodperccel később egy
kép jött be. Elle becsukta a szemét és elkezdte dörzsölni a
fejét, amikor rájött, milyen csatornán van. Ez csak egyre jobb
és jobb lesz.
Nero átnézett Elle-re.
– Tényleg, Elle? A Disney Channel?
– A Kis Hableány ment tegnap este. – Elle soha nem
hagyott ki egy klasszikust sem; nem számít, hogy meg volt
neki a DVD.
Nero megrázta a fejét, és csatornát váltott egy régi
[ii]
sitcomra . Hangosabbra vette a tévét, és megfogott egy
szendvicset.
– Mágikus Cupcakes, mi?
Ezért akarta a távirányítót. Elle rájött, hogy nem lesz képes
megnézni az egyik kedvencének ismétlését; végül felvett egy
szendvicset, és Nero felé fordult.
– Igen, nem tudtad, hogy ott dolgoztam? – kérdezte Elle a
szarkasztikus hangján.
– Aha, az ajtód hátulján lógó egyenruha, majdnem
megegyezik a rózsaszín pólókkal és farmerekkel, amit ők
viselnek. – Nero harapott még egy falatot a szendvicséből.
Már majdnem eltűnt az óriási harapásaitól.
– Van bármilyen kibaszott dolog, amiben nem hazudtál a
szüleidnek?
– Öhm, igen. – IGEN!
– Mint az a tény, hogy más barátod is van Chloe mellett, és
annyira szereted az iskolát?
– Azt mondom neki, amit hallani szeretne. Amit hallani
akar, Nero. – Elle azt akarta, hogy az anyja boldog legyen, és a
kitalált történetek boldoggá tették az anyját.
Nero felkelt az ágyból, miközben befejezte a szendvicsét, és
körülnézett a szobájában, kutakodott. Egyértelműen
megállapította, hogy pontosan mit keres, és levett egy nagy
albumot egy polcról, ami tele volt filmekkel, könyvekkel,
plüss állatokkal, és minden mással, amit csak el tudsz
képzelni. Visszajött és leült az ágyra, óvatosan kinyitotta, és
tanulmányozott minden egyes képet.
Elkezdte megtölteni az albumot, amikor még kislány volt,
beletette a különféle helyekről és különböző dolgokról készült
képeit.
Jó gyerekkora volt. A szülei nagyszerűek voltak, az iskola
nagyszerű volt, és minden valóban nagyszerű volt. Egészen
addig, amíg az apja egy nagy előléptetést nem kapott a
gyárban, és a legjobbat akarta Elle számára. Kiíratták a
köziskolából, és beíratták a Prep magán suliba a gólya évében.
A szülei rosszul akarták ezt, és Elle mindig össze tudott
barátkozni másokkal, ezért nem akarta cserben hagyni a
szüleit. Az csak szerencsétlenség volt, hogy az apjának
balesete lett, amikor elkezdődött a gólya éve.
Elle nyelt egyet, amikor a következő oldalra lapozott Nero,
ez sokkal inkább különbözni fog a korábban látottaktól.
Lapozott, és Elle észrevette, hogy az arca megváltozik.
Körülbelül egy év volt a különbség a jelenlegi oldal és az
utolsó között. Az első dolog, amit észre kellene vennie, hogy a
haja rövid volt. Aztán látni fogja, hogy lefogyott.
A legfontosabb dolog, amit Elle észrevett a képen, az Chloe
volt. Már jó ideje nem nézte a fotóalbumot és csak most vette
észre, hogy mennyire brutálisan néztek ki Chloe hegei
kezdetben. Az anyja állandóan képeket készített róla és
Chloéról, függetlenül attól, hogy éppen filmeket néznek vagy
iskolai projektet csinálnak.
– Vicces, hogy a hajad hosszú volt egész életedben, de az
első kép, amit Chloéról látok, volt az egyetlen, ahol a hajad le
van vágva.
Elle csak Nérót nézhette. Semmit sem tudott mondani. Nero
nem volt hülye, és ő nem fog hazudni neki, szóval jobb, ha
nem mond egy szót sem.
 Nézte őt, ahogy tovább lapoz, miután egy örökkévalóságig
bámulta a képet. Tudta, hogy tanulmányozta, és megnézte a
fénykép minden egyes négyzetcentiméterét, mielőtt tovább
lapozott. Hálás volt, hogy az évek során szerzett sérülések
rejtve voltak a ruhája alatt.
Elle örömmel nézte, hogy Nero végre becsukja a könyvet a
kezében. Aztán a zárt könyvre meredt egy ideig, végül
felemelte a fejét, hogy rá nézzen.
Ezúttal, amikor Nero ránézett, Elle tudta, hogy ez most más.
Már majdnem olyan volt, mintha teljesen új megvilágításban
nézett volna rá. A zöld szemeibe bámult arra várva, hogy mi
lesz a következő lépése.
– Van még néhány kurvára lényeges kérdésed? – Tudta,
hogy Nero megpróbál nyugodt maradni.
Elle nem szólt semmit; ehelyett lassan kivette az albumot a
kezéből, és felállt, hogy visszategye a könyvespolcra, ahova
tartozott. Miután végzett, ismét elfoglalta a helyét az ágyán.
Nézte a tévét, és hagyta kibontakozni a műsort.
Miután Nero egy ideig nem mozdult, tudta, hogy próbálja
lenyugtatni magát, mivel a szülei házában van. Akárhogy is,
Elle nem tudott mondani neki semmit, amitől jobban érezné
magát; főleg az igazat nem.
Elle érezte Nero kezét, hogy felé nyúl, és szembe fordult
vele. Elkezdte magához húzni a fiú, ezért ő is közeledett.
Legalább azt neki adhatta. Átkarolta a karjaival és Elle
ráfektette a fejét.
– Tudod, hogy úgyis kiderítem. – felelte Nero
magabiztosan. Természetesen ez egy biztos dolog volt.
– Tudom, hogy ki fogod. – Elle is tudta. Amikor egy olyan
srác, mint Nero akar valamit, addig nem áll le, amíg meg nem
kapja.
Nézték a műsorokat, amíg Elle-nek eljött az ideje, hogy
felkeljen és készülődjön a munkába. Erezte, hogy Nero lassan
kezd megnyugodni és ellazulni az ágyban, ahogy telt az idő.
Elle-nek nevethetnékje lett a vicces részeknél, és látta, hogy
Nero is mosolyog. Egy kis mosoly is számít.
– Készülődnöm kell. – Elle várta, hogy Nero megmozdítsa a
karját, és engedje el. Persze nem tette, Elle elnevette magát.
– Nero, fel kell öltöznöm.
Miután ezt mondta, gyorsan megmozdította a karját. Elle
furcsa tekintettel nézett rá. Oké, most elveszed a karod?
Elle felkelt az ágyból, lekapta az egyenruháját az ajtóról,
majd kiment a fürdőszobába, hogy átvegye, gyorsan öltözött,
és haját egy rendetlen kontyba fogta össze.
Visszament a szobájába és látta, hogy Nero az ágya végén
ül. Amikor bejött, megállította az arcán levő kifejezés. A
tekintete, testének minden egyes négyzetcentiméterét bejárta,
mielőtt egy mosolyra húzódott volna az ajka. Kezét felemelte,
és intett neki, hogy menjen közelebb.
Elle nem akart oda menni hozzá, de a lábai mégis
elindultak. Nem tudta Nero hogyan csinálta ezt vele. Megállt
előtte.
– Nagyon szexin nézel ki ebben az egyenruhában. – Nero
arca elégedettnek tűnt.
Elle kuncogott, és Nero nyakkendőjéhez nyúlt,
kiegyenesítve azt.
– Nem olyan szexin, mint te ebben a nyakkendőben.
– Ó, szóval tényleg vonzódsz hozzám? Nem tudtam.
– Nos, hm. Miért ne tenném? Nero minden lány álma.
– Valószínűleg azért, mert nem engedted, hogy
keresztülvigyem az akaratomat veled az autóban, és ennek
tetejébe, barátként mutattál be a szüleidnek. – Nero meg volt
győződve róla, hogy különösen szarkasztikusnak hangzott a
„barát” szó.
Elle igyekezett nem nevetni, szánalmasan sikertelenül. A
kuncogás után Nero úgy nézett ki, mintha az egojának némi
simogatásra volna szüksége.
 – Nero, tudod, hogy milyen helyes vagy?
– Nem, de te megmondhatnád.
Elle tudta, hogy Nero tökéletesen tisztában volt azzal, hogy
mennyire jóképű volt, de ettől függetlenül, elmondta neki.
– Te vagy a leghelyesebb srác, akit valaha láttam, és nagyon
vonzódom hozzád. De van egy olyan érzésem, hogy ezt már
úgyis tudod.
Nero megragadta a derekát.
– Szóval, csak egy barát vagyok?
Elle a szemébe nézett.
– Nem tudom, az vagy?
– Nem, bébi, nem vagyok.
 23. fejezet
Egy viszketés, amit meg kell vakarni
Hátradőlve a hatalmas székben, kiszólt az ajtó előtt
várakozó embernek.
– Gyere be.
Nézte, ahogy a kilincs elfordult és belép a legidősebb fia.
Caruso főnök ránézett fia megjelenésére. A kurva életbe.
– Kérlek, mondd meg nekem, miért gondoltad, hogy ilyen
öltözékben jelensz meg előttem?
Az ő foglalkozásukban, a jó megjelenés előírás volt.
Minden ruha olasz készítésű és üzleti öltözék volt. Drága
öltönyöket, cipőket és órákat viselsz. És ezzel vége a kibaszott
történetnek. Arra voltak hivatottak, és csak akkor tisztelték
őket, ha azt viselték, amit kellet, és csak így tudták irányítás
alatt tartani a várost. Azonban az ő fiának volt egy sajátos
megjelenése, sötét farmer és fekete póló.
– Én is örülök, hogy látlak főnök. – mondta, miközben
elővett egy csomag cigarettát a zsebéből.
– Tudod, hogy nem szeretem, ha az egész irodám, ettől a
kibaszott cigitől bűzlik.
Szó nélkül felkattintotta az öngyújtót és meggyújtotta vele a
cigi végét, miközben beleszívott, majd hosszan kifújta a füstöt,
így befüstölve az egész szobát. Luccának, soha nem kellett
válaszolnia, tettei megválaszolták a saját szavait neki.
Odalépett apja íróasztalához és leült, odahúzva a hamutartót
maga felé.
A főnök ránézett a fiára és várta, hogy kibökje, miért jött el
hozzá, aztán távozzon. Mikor bent volt a Casino Hotelben, tele
volt megbeszélésekkel a napja. Már várta, hogy legyen ennek
a napnak vége, és haza menjen a dolgozó szobájába, ahol
békésen szivarozhat és ihat, de a fiára nézve, látta, hogy az
valamin nagyon töpreng.
Egy ideig várta, hogy a fia megszólal, de aztán feladta.
 – Gondolom, arról a lányról van szó.
Lucca belepöccintette a hamut a hamutartóba.
– Nero ma találkozott a szüleivel.
Végül megértette a fia hangulatát.
– Ez csak egy dolgot jelenthetett.
– Igen, ott van ahol akartuk. Megkedvelte annyira, hogy
hagyta találkozni a családjával, de lehet, hogy Nero is kezdi
megkedvelni. Nehéz lesz neki aláírni a halálos ítéletét úgy,
hogy már ismeri a családját is.
Ránézett a fiára és már mindent értett.
– Szóval, csak játszik vele vagy beleszeretett?
Luccának sokáig tartott, mielőtt válaszolt.
– Azt hiszem, ezt még meg kell tudnom.
Bólintott a fiának, míg Lucca elnyomta a cigijét.
– Legközelebb, ha látlak, egy kibaszott öltöny legyen rajtad.
Nézte, ahogy Lucca felkelt és elindult az ajtó felé, majd
lenyomja a kilincset, de még mielőtt kiment volna, intézett
hozzá egy utolsó mondatot.
– Tudod, hogy ez a család fontosabb a saját családodnál is,
még akkor is, ha az öcsédről van szó.
Arra számított, hogy a fia nem mond semmit, azonban
Lucca, nem hagyta annyiban.
– Igen, ezt anyával kapcsolatban már megtanítottad nekünk,
emlékszel?
Az ajtó csapódás visszhangzott a fejében. Felállt, és
odament a bárszekrényhez, felemelt egy kristálypoharat,
megszorongatta majd a földhöz vágta. Számára ez volt az a
valami, amit soha nem fog elfelejteni. Töltött magának egy új
italt, és véres kézzel megemelte poharat. Ez segíteni fog.

***
 Nero a szobája erkélyen állt. Elle-t már hazavitte, és most
Stacyt és Stephanie-t várta, hogy megérkezzenek. Viszket
valamim, amit meg kell vakarni.
Úgy tudta, hogy nem lesz itthon senki ma este, ezért is írt a
lányoknak, hogy jöjjenek csak fel a szobájába. Nem várt
sokáig, mielőtt meghallotta, hogy a szobájának ajtaja kinyílik,
és magas sarkú cipők kopognak a padlón. Megfordult és
rámosolygott a két ribanc-kinézetü lányra, akik odamentek
hozzá az erkélyre. Kurva nagy’ viszketés lesz.
Amikor odaértek Néróhoz, mindkét oldalról átölelték és
odadörgölték hozzá a testüket.
– Nagyon hiányoztál. – mondta Stephanie.
– Nos, nekem jobban hiányoztál. – mondta Stacy.
Nero elnevette magát.
– Mi lenne, ha azt mondanám, hogy amelyikőtök
gyorsabban kielégít, annak hiányoztam a legjobban.
Mindkét lány elnevette magát, és elkezdte lehámozni Nero
ruháit. De csak ingének egyik gombjáig jutottak, amikor
meghallották, hogy nyílik a hálószoba ajtaja.
– Nero, nem is mondtad, hogy buli lesz!
A lányok gyakorlatilag majd kiugrottak a bőrükből, amikor
látták, hogy Vincent és Amo is csatlakozik hozzájuk az
erkélyen.
Stacy rámászott Vincentre, míg Stephanie rátapadt Amóra.
– Végre, veled is dugni fogunk? – kérdezte Stephanie,
miközben átölelte Amót.
Amo azt a választ adta, hogy odanyomta a betonkorláthoz,
majd Vincent ugyanezt tette Stacyvel. Nero odament az
erkélyajtóhoz és becsukta, hogy távol tartsa őket a
hálószobától.
Amo és Vincent, belemarkoltak a hajukba, és
mindkettőjüket hajuknál fogva lerántották, amíg már
fájdalmukban sikítottak.
Miközben sikoltoztak és sírtak, Nero odalépett hozzájuk és
megállt közöttük. Zúgott tőlük a füle, de nyugodt volt. Majd
Nero felemelte a kezét, Amót és Vincentet megállásra
késztetve.
Megragadta mindkét lányt, felhúzta őket maga mellé,
átölelve a vállukat. A zokogásuk most halkabb, tompább volt,
de Nero érezte a ruhán keresztül, hogy remegnek, mint a
nyárfalevél.
Vett egy mély levegőt, majd egy pillanatra benntartotta,
mielőtt kifújta volna.
– Tudom, hogy ti ketten szerettek beszélni, nem így van? –
Stacy hangosabban elsírta magát. – Nos, egyikőtök mindent el
fog nekem elmondani, amit ti vagy bárki más csinált Elle-lel.
– M-mi? N-nem tudunk semmit. – Nero ránézett Stephanie-
re, miközben beszélt, majd ránézett Stacyre és látta, hogy ő is
egyetértőn bólogat.
Végül Nero rájött, hogy ezek a lányok csak a slepp; nem ők
voltak azok, akik tehetnek Elle kínzásáról. Bár, egyértelműen
leszarták.
– Mi lenne, ha kapnék egy nevet, azt, aki a legkegyetlenebb
volt vele. Akkor békén hagylak titeket, és visszamehettek
farkakat szopni. – Nero meg akarta tudni annak a nevét, aki
lelkiismeret nélkül fájdalmat okozott Elle-nek, majd
visszaadni neki minden zúzódást és heget. Ezzel a módszerrel
rábírhatna minden egyes embert a csiripelésre, minden egyes
apró dologról, hogy mi történt Elle-lel, és nem hagyná, hogy
az a kis darab lelkiismerete az útjába álljon. Mert Elle végül
megtudná, ha valakit bántana, és nem akarta, hogy attól tudja
meg, aki nem sok sérülést okozott neki.
Nero oda-vissza nézett a síró lányok között, és figyelte
hogyan folyik le az arcukon a sötét, kurvás sminkjük. Amikor
világossá vált, hogy nem fognak beszélni, Nero bólintott
néhány másodperc múlva, mielőtt mindkét kezével
megragadta a lányokat a mühajuknál fogva. Oda tolta felső
testüket a korláthoz, hogy szembesüljenek a két emeletes
magassággal. A sikolyuk, ami betöltötte a levegőt, elégedetté
tették Nérót. Igen, de minden jónak egyszer vége szakad.
– Mondjatok egy kibaszott nevet! – előre tolta a fejüket,
lábuk nem érte a földet. A zokogásuk már az agyára ment,
mielőtt Stacy megpróbált megszólalni. Nem sikerült, de újra
megpróbálta, végül lett elég ereje.
– Ch-Chloe!
Amo közelebb lépett.
– Mi a faszt mondott?
Nero felhúzta a lányokat, és Stephanie-t oldalra taszította.
Stacy maga felé állította.
– Mit mondtál?
Zokogásán keresztül, sikerült kimondania.
– B– beszélj Chloéval.
Nero elengedte Stacyt.
– Vincent, intézkedj, hogy tudják mi fog történni, ha
beszélnek.
Beletúrt a hajába, majd megpróbálta lesimítani. Hallotta,
amint az erkély ajtó nyílik, majd csukódik, és a zokogásuk
hangja távolodik. Ö és Amo, csak álltak és néztek a távolba.
Várták, míg Vincent visszatér, mielőtt megszólaltak.
– Hogy a fenébe értette ezt? – kérdezte Vincent, mikor
visszatért.
Nero várta, mit mond Amo először.
– Chloe tudhatja, kik bántottak Elle-t. Lehet, arra akart
kilyukadni, hogy kérdezzük meg Chloét, kik bántották őket.
Nero elgondolkodott Amo szavain, de valami nem stimmelt.
Nem értette, hogyan kapcsolódnak össze a darabkák. Mind ott
volt, csak össze kellett rakni.
Elképzelte Elle fotó albumát, és eszébe jutott, mennyire
meg akarta rázni, hogy mondjon el neki mindent. Hogy még
jobban meg akarta csonkítani az apja többi testrészét is,
miután látta Elle törött orrát és a kötést a karján. Minden egyes
kibaszott monoklit. Nero tudta, hogy ezek csak azok voltak,
amit Elle nem tudott eltakarni. Lehet, hogy még több volt a
ruhája alatt, nem beszélve arról, hogy némelyik már be is volt
gyógyulva, amikor a fénykép készült.
Úgy döntött, hogy most már elég volt. A következő ember,
akit meg fog kérdezni, már ad neki egy kurva választ. Nem
számít milyet.
Nero ránézett Amóra, hogy megbizonyosodjon róla, hogy
tudja milyen messzire kell mennie, ha szükséges.
– Nos, akkor beszélni kell Chloéval.
 24. fejezet
Ide tudnád adni a cukrot?
Elle-nek ismét sok vendége volt az étkezdében ma este. És
hálás volt ezért; ez majd segíteni fog távol tartani a gondolatait
Nérótól. Ahogy ö és az apja egymásra néztek, amikor eljöttek
otthonról, ráadásul teljesen zavarba jött attól, amiről beszéltek.
Bármi volt is az, valószínűleg nem akarta tudni. Az útjuk jó
volt, és be kellett vallania, hogy tetszett neki. Határozottan
sikerült megegyeznie vele, hogy elvigye és haza hozza a
munkából.
Elle az ajtóra nézett, hogy lássa ki jött be, még mindig résen
volt és megbizonyosodott róla, hogy a maffia főnök és bárki,
aki neki dolgozott, nem sétál be. Minden alkalommal, amikor
az ajtó kinyílt, a szíve addig száguldott, amíg rá nem jött, hogy
nincs közük a gyilkoshoz. Amikor Nero lépett be, a szíve
elcsendesült. Várjunk csak, mit csinál itt?
Elle csak bámulni volt képes, ahogy Nero egy sarokban levő
boxhoz sétált. A falnak háttal foglalt helyet, így teljes rálátása
nyílt az étkezdére. Hozott magával egy táskát. Fogalma sem
volt, hogy mit tervezett.
Elle odament az asztalához.
– Mit csinálsz itt?
Nero szélesen elmosolyodott.
– Éhezem.
Nem tetszett neki, amerre ez az egész haladt, és inkább
jobbnak látta kérdezni Nérótól, amikor a fejébe vett valamit.
Dolgozott és vendégként kellett kezelnie őt; Elle vonakodva
elővette a jegyzettömbjét és a tollát.
– Mit hozhatok neked?
– Lepj meg.
Elle a tömböt és a tollat visszahelyezte a kötényébe, és
elmosolyodott.
 – Szeretnéd, ha az italodat is én választanám ki?
Nero hátradőlt az ülésén.
– Nem, a kávét én fogom kérni.
Elle rájött, hogy egyértelműen kényelembe helyezte magát.
Egy tökéletes nap még tökéletesebb éjszakája.
Elle az ablakhoz sietett, és a specialitásukat rendelte, majd
ment és felkapott egy alátétet, egyik kezébe bögrét fogott,
másikba pedig kávéskannát. Visszatért Nero asztalához, majd
elé tette az alátétet és a bögrét, majd ránézett, mielőtt a sötét
folyadékot kitöltötte volna. Elle képes volt olvasni az arcáról
és tudta, hogy a fiú erre a pillanatra várt.
Tekintete visszatért a bögrére, főként azért, mert ahogy
egymást nézték a teste elkezdett felhevülni, végül sikerült
kávét öntenie. Nero rátette kezét az övére, hogy megállítsa,
ezzel arra késztetve Elle-t, hogy újra rá figyeljen. Elképzelni
sem tudta, hogy egy olyan dolog, mint a kávéöntés Nerónak,
erotikussá válhat.
– Ide tudnád adni a cukrot? – Nero szabad keze a másik
asztal végében levő cukros tasakokra mutatott.
Elle a tasakokat tartalmazó porcelán dobozra nézett. Tudta,
hogy a fiúnak sokkal egyszerűbb lenne érte nyúlni, de
valamilyen oknál fogva az asztal fölé hajolt, és lábujjhegyre
kellett állnia, hogy elérje őket.
Árezte Nero tekintetét mindenhol a testén, és ez felizgatta
őt. Úgy gondolta, ez az az érzés, az ok, amiért Nero megkérte.
Elle lassan átcsúsztatta a cukrot az asztal fölött, amíg az a
fiú elé került.
Nero hüvelykujja megdörzsölte a kézfejét.
– Köszönöm. – ezzel elengedte a kezét, és elfordult Elle
tekintetétől, amit eddig fogva tartott.
A lány megnyalta kiszáradt ajkait, mielőtt szó nélkül
otthagyta az asztalt. Elle újra érezte tekintetét a testén, ahogy
távolodott. Próbálta a gondolatait és a testét az irányítása alatt
tartani, mert várták öt más asztaloknál. Mire sikerült helyre
rázódnia, Nero rendelése is elkészült.
Elvette a forró ételt és elindult az asztala felé, odaérve elé
tette a tányért. Arckifejezése most savanyú volt, ellentétben az
előzővel, amikor Elle kávét töltött neki. Mi ütött belé?
Elle távozott, amikor Nero nem válaszolt, és folytatta
tovább a munkáját annak ellenére, hogy Nero jelenléte zavarta
őt.
Nem vette le róla a szemeit evés közben, amíg ő felvette a
rendeléseket más asztaloknál.
Amikor elszedte előle a piszkos edényeket, dühösnek
látszott. Mosolyogva újratöltötte a bögréjét kávéval, és
próbálta rávenni, hogy ellazuljon, de nem sikerült. Elle-nek
fogalma sem volt róla, hogy mi idegesítette fel Nérót ennyire.
Végül Nero elővette a laptopját és néhány házi feladatát a
táskájából. Azt hiszem, megvárja míg végzek. Ez Elle-t
idegessé tette. Nero teljesen kiszámíthatatlan volt a számára,
és ráadásul a munkahelyére jött. Amit itt csinál, az érinteni
fogja őt, és azért dolgozott ezen a helyen, hogy továbbra is
tudjon iskolába járni.
Amikor a forgalom kezdett csökkenni a kajáidéban, és a
műszakja majdnem lejárt, már csak Nero és másik négy srác
maradt egy asztalnál. Elle felkapta a kávéskannát, és odament
az asztalukhoz, hogy újra töltse a csészéiket.
– Hozhatok még valamit? – kérdezte Elle, miközben
megtöltött egy csészét.
– Kösz nem, bébi! – válaszolta a csoport egyik jóképű tagja.
Elle arra következtetett az egyetemi ruhájukból, hogy
főiskolára járnak.
Elle elmosolyodott, és ott hagyta őket, miután mindenkit
kiszolgált.
– Elle. – hallotta nevét a helyiség sarkából.
Elle megfordult, és elindult a sarok felé, ahol Nero ült. Arca
most még dühösebb volt.
 – Ülj le.
Elle körülnézett.
– Nem tehetem.
– Most.
Elle visszanézett Néróra, és úgy érezte, csak egyetlen
lehetősége van, leülni. Leült vele szemben, már belefáradt az
állandó bámulásába.
– Mi bajod van?
Nero hangja nyugodt és halk volt, ezért senki nem hallotta a
beszélgetésüket.
– Nem tetszik, hogy kávét öntesz és ételt szolgálsz fel
ezeknek a kibaszott pasasoknak. Az egyetlen kávé, amit
akarok, hogy kitölts, az az enyém.
Mi? Elle-t meglepte a válasza. Először is rájött, hogy szereti
a birtoklási vágyát, majd rájött a birtoklásának mértékére.
– Nero, ez nem olyasmi, amit élvezek.
– Szerinted élvezet volt egész este itt ülni és nézni, ahogy a
sok idős hapsi a melleidet és a seggedet bámulja? – Elle
megpróbált válaszolni, de nem jutott szóhoz. – Aztán azt
hallani, hogy az a geciláda „bébi”-nek hív? – Nero hangja már
elvesztette a nyugalmát.
– Hm, kíváncsi vagyok, kire emlékeztet ez engem. – szólt
közbe Elle szarkasztikusán.
– Szóval kurvára azt javaslom, mond meg nekik
legközelebb, hogy húzzanak a faszba. – Nero most rendesen
dühöngött.
Egész biztos volt benne, hogy Nero valami nagy hülyeséget
készült tenni, ezért elörehajolt és felemelte kezét az asztaltól.
Mély lélegzetet vett, és megszólalt.
– Nero, én itt dolgozom, ezért tudok iskolába járni, és sajnos
javarészt a borravalóból fizetem. Ez azt jelenti, hogy el kell
viselnem a pillantásokat és a bébizéseket. Nem mondhatom
nekik, hogy basszák meg; ezért elveszíthetem a munkámat.
Nero beletúrt a hajába, és összeszorította az állkapcsát.
Amikor bólintott, Elle felállt és visszatért a munkájához.
– Nem felejtettél el valamit? – mutatott Nero a
kávésbögréjére.
Elle az asztal mellé lépett, és úgy döntött, hogy profi módon
az arcába tolja a melleit, miközben ismét kávét öntött neki. Az
arcára vágy ült ki, mielőtt elfordult, és ezen Elle újra
elmosolyodott. Nem tudta miért akarta, hogy Nero boldog
legyen, vagy egy része miért akart örömet szerezni neki, de
Elle beismerte, hogy élvezte ezt.
Nevetve elhúzódott, amikor Nero kinyúlt és megpróbálta
elkapni. Látta a mosolyt az arcán, és észrevette, hogy végül
jobb lett a hangulata. Otthagyta őt és neki kezdett az esti
takarításnak; természetesen ő zárt. Megkérte a szakácsot, hogy
ezúttal ö dobja ki a szemetet. Munka
Körülbelül tíz perccel zárás előtt az asztalnyi főiskolás még
mindig ott viccelődött. Nem lármáztak vagy ilyesmi, de
hallani lehetett, ahogy beszéltek és ugratták egymást. Nem úgy
tűnt, mintha hamarosan távozni készülnének.
Elle az asztalukhoz ment, hogy leszedje a koszos
tányérokat.
– Tíz perc múlva zárunk.
A jóképű rá mosolygott.
– Mindjárt megyünk. – aztán tett egy hirtelen mozdult a
könyökével és a földre söpörte a villát – Sajnálom, bébi!
Elle szíve vadul száguldani kezdett. Gyorsan Nero felé
fordult, és némán könyörgött neki, hogy ne tegyen semmit.
Amikor a fickó nem mozdult, hogy felvegye, és a többiek is
várakozón néztek Elle-re, fel kellett vennie.
Gyorsan leguggolt, hogy minél hamarabb megkaparintsa a
villát. Amikor felállt és leszedte a maradék edényeket,
észrevette bosszús arcukat. Nyilvánvalóan azt akarták, hogy
lehajolva vegye fel. Ezt kurvára nem fogom megtenni.
Elle megpróbált mosolyt erőltetni az arcára, és ott hagyta
őket. Imádkozott, hogy Nero ne csináljon semmit, csak hagyja
annyiban a dolgot. Amikor a pult mögé ment, úgy tett, mintha
túl elfoglalt lett volna, de közben figyelte, hátha történik
valami. Tudta, hogy Nero az őrület határán van. Csak remélni
merte, hogy megértette, amit korábban mondott.
Amikor a főiskolás srácok távoztak az étkezdéből, Elle
dermedten állt, és közben várakozva figyelte, hogy Nero
követi-e őket. Amikor nem tette, Elle ellazult.
Elle odament a már üres asztalhoz, és elvette a borravalót,
valamint a maradék tányérokat és poharakat. Bepakolta a
mosogatógépbe és Nero asztalához ment, képtelen volt a
szemébe nézni.
– Mennyi?
Elle az asztalon tartotta a tekintetét.
– Tíz az ételért.
Nero felállt, és elővett egy ezüst pénzcsipeszt tele pénzzel,
majd átadott neki egy száz dolláros bankót.
– Tartsd meg a visszajárót.
Elle végül Néróra nézett, és megrázta a fejét.
– Nem fogadom el a pénzedet, Ne… – Nero gyorsan
megragadta öt, és az asztal szélén ülve találta magát. Ezt hogy’
a pokolba csinálta?
Elle lábait szétválasztotta a testével, és magához szorította.
Az arca egyre közeledett, miközben érdes hangon beszélt.
– Szerencséd van, hogy csak arra kérlek vedd el a pénzemet,
miután kurvára végig néztem ezt. Kétségbeesetten próbálom
most visszafogni magam. – Nero megfogta az összehajtott
száz dollárost és végig simított az állán vele, mielőtt lassan
lecsúsztatta a nyakán át a mellkasához és a ruhája alá
csúsztatta.
 Elle mellkasa hevesebben emelkedett és süllyedt, mint
ezelőtt bármikor. Nero útban volt a lábának, lehetetlenné tette,
hogy összezárja őket. Érezte, hogy benedvesedik a bugyija,
amikor Nero kezei a csupasz combjain felfelé vette az irányt,
és felhúzta az egyenruháját. Mohón csókolta, miközben
simogatta érzékeny combjait, borzongást küldve végig a hátán.
Nero kezei egyre feljebb haladtak belsöcombján a
középpontja felé, amikor azt mondta:
– Most el fogod küldeni nekem a beosztásod többi részét,
amiért nem toltam a lábamat a seggébe. Nem vagyok hülye,
Elle. Tudom, hogy nem csak ennyi van. – Nero még feljebb
csúsztatta kezeit – Mehetek és megkereshetem, még mindig
elég időm van rá, hogy elkapjam, ha nem teszed, amit
mondok.
A keze már csak néhány centiméternyire volt a dombjától.
Biztos volt benne, hogy érezte a belőle áradó forróságot és
nedvességet.
A lány bólintott, és csak az egyik fele reménykedett, hogy
nem fog tovább menni, a másik fele abban reménykedett, hogy
végre megtudja milyen érzés, amikor először érintik meg ott.
Nero lassan visszahúzta kezeit a combjairól, és lábra
állította.
– Most csipkedd magad. Kurvára el akarok innen tűnni.
Elle nem tudta, hogyan vette rá a lábait, hogy megtartsák, és
sokkal kevesebbet sétáljon a hátsó konyháig. Megpróbálta
felidézni, mi történt vele és Néróval, miközben gyorsan
előkapta a telefonját és elküldte az első képet, amit tegnap
készített a teljes beosztásáról. Elle megállapította, hogy nem
baj, ha megmutatja neki. Már egyébként is tervezte, most,
hogy vele jár munkába.
Beljebb sétált a konyhába, és szólt a szakácsnak, hogy
elmegy.
– Hétvégén találkozunk, Steve.
Fel sem nézett a mosogatásból.
 – Viszlát, Elle.
Elle kisétált a lengőajtókon, majd a pénztárgéphez ment,
felváltotta a százast és beletett tíz dollárt. Elle elmosolyodott.
Nem akarta elfogadni Nero pénzét. De ezért dolgoztam egész
este. Megfordult, lekapcsolt néhány lámpát, és felkapta a
kabátját, mielőtt Néróhoz ment, aki az ajtónál várta.
Mosolya egész úton nem tűnt el, amikor Nero hazavitte.
Ahogy elérték a házát, Nero a szomszédnál parkolt le, és Elle
kíváncsi volt, hogy miért tette ezt. Amikor hosszú időt töltött a
búcsúcsókkal, Elle rájött, hogy miért, emlékezett a családjára,
akik korábban az ablakból figyeltek.
Azon az éjszakán az ágyában feküdve, még mindig képtelen
volt abbahagyni a vigyorgást. Néróval együtt lenni, újra
boldoggá tette az életét. Már rég elfelejtette az érzést.
Az elmúlt években ez volt az első éjszaka, amikor Elle
mosollyal az arcán aludt el.
 25. fejezet
Kösz, hogy kinyírtad a fasza kis
álmainkat
Elle spanyol órán ült, és az órát bámulta. Hogy megtudnak a
dolgok változni. Ezúttal, nem bánta az óra ketyegését, pedig
általában azt kívánta, hogy bárcsak meg tudná állítani az idő
múlását. Ez egy történelmi pillanat volt az életében.
Rettegett az ebédszünettől mióta…
Brrrr…
– Megoldhatom még ezt a matekfeladatot? – kérdezte a
matektanárát. Elle úgy’ döntött, hogy befejezi az algebra
feladatot, miután mindenki elhagyja a termet, hogy’ ebédelni
menjenek. Nem mintha sietett volna, hogy egyedül üljön az
ebédnél.
– Folytasd csak! Majd csukd be magad után az ajtót.
Elle-nek még ideje sem volt, hogy az egyetértés jeleként
bólintson, a tanár már kint is volt a teremből, útban a tanári
felé.
Befejezte a feladatot és elindult az ebédlőbe, becsukva maga
után az ajtót. Az osztályterme egész hátul volt a suliban.
Amint elindult lefelé a folyóson, nevetést hallott meg a suli
krémjétől. Elle tovább folytatta útját a hátsó kijárat felé, ami a
fő folyosóra r csatlakozott be. Amikor elérte az ajtót, egy
csapat diákba futott bele. így’ már tudta, hogy mely lányokat
hallotta hangosan nevetni az előbb, de a srácot még nem
ismerte.
– Ez az, akiről beszéltem neked Sebastian. – Cassandra Elle
irányába mutatott.
Látta, amint egy srác előre lépett, és majdnem ugyanúgy
nézett ki, mint Cassandra. Az egyetlen ok, amiért nem voltak
teljesen egyformák, az eltérő nemük miatt volt.
 – Szóval, te vág’ az a kis kurva, aki tiszteletien volt a
húgommal?
Elle megpróbált elmenni mellette. Tisztában volt vele, hogy
mire meg1 ki a játék.
– Oh nem, nem mész sehova. Most sétálni megyünk. –
Sebastian karon ragadta Elle-t és elindult vissza a folyóson.
– Engedj el. – Elle próbált ellenállni Sebastiannek, majd
harcolni kezdett ellene.
Eg> másik srác is karon ragadta Elle-t és végigrángatták a
folyóson.
Kétségbeesetten küzdött ellenük, rúgkapált és sikoltozott.
Könnybe lábadt a szeme és az az érzése támadt, hogy bármi
történik majd vele, az örökre megfogja változtatni.
Elle-t kivitték az iskola hátsó ajtaján. A könnyein keresztül
látta, hogy néhány lány követi őket, és hallotta a nevetésüket a
sikolyain keresztül…
Elle megrázta a fejét. Már egyáltalán nem számít. Már így
is túl sok éjszakát sírt keresztül emiatt, és nem szívesen
gondolt erre a rossz emlékre. Nem akarom tönkretenni ezt a jó
napot. Elle-nek ma egy jó napja volt. Nero újra érte ment, és
természetesen egy másik ház előtt vette fel, Amo pedig
biztonságban eljutatta Chloét angolra ma reggel.
Most pedig lesz egy jó ebédje, és egyáltalán nem számít,
hogy a többiek mit haj igáinak felé.
Elle mosolyogva állt fel, amikor a csengő megszólalt.
Chloe rámosolygott.
– Valaki nagyon boldog.
Elle nevetett.
– Te sem tűnsz éppen boldogtalannak.
Tegnap este elmesélte Chloénak, hogy miért volt annyira
zaklatott. Chloe kiállt Nero mellett, egyetértve vele, amit a
kocsijában mondott neki. Szükségtelen megemlíteni, hogy
Chloe élvezte, hogy három páncélos lovag áll előtte.
Elle megállt az ajtóban, és a srácokat nézte, akik a
szekrénynek dőlve álltak.
– Jah, azt hiszem nem olyan rosszak.
Chloe megállt Elle mellett.
– Igazad van. – Chloe megállt. – Nos a fenevadon kívül.
Mindketten elkezdtek vihogni, nem tudták magukba fojtani.
Nero mosolyogva sétált Elle-hez.
– Min nevettek annyira?
Egymásra néztek.
– Semmin.
– Jah, semmin. Világos, hogy rólunk beszélnek. – mondta
Amo karba tett kézzel a mellkasán.
Elle vigyorgott.
– Nem, csak rajtad. – Elle újra nevetni kezdett az Amo
arcára kiülő kifejezéstől, és Chloe vele együtt nevetett.
Nero megfogta Elle kezét, velük nevetett.
– Gyerünk lányok; hagyjuk egyedül.
Elle hagyta, hogy Nero Chloét és őt előre engedje, és
továbbra is Amo arckifejezésén nevetett. Mielőtt elfordult,
látta, hogy Vincent vállon veregette. Tisztában volt vele, hogy
Amo nem volt hozzá szokva, hogy a lányok így beszéljenek
vele. Nyilvánvalóan nem beszélget a lányokkal, ha közben
mást is csinálhat velük. Elle szerint, ezért esett jobban neki a
csesztetése.
Miközben besétáltak az ebédlőbe, és abbahagyták a
beszélgetést, Elle-nek déjá vu érzése támadt.
– Mit akartok enni? – kérdezte Nero, és közben rá nézett.
Elle már azon volt, hogy megforduljon és megnézze a büfét,
de Vincent hangja megállította.
 – A kérdés az volt, hogy mit akartok enni, nem pedig az,
hogy mi a francot esznek a többiek.
Elle ránézett Chloéra, és elmosolyodott.
– Taccót? – Nem hitte, hogy valaha is eljön az a nap, amikor
azt ehet az iskolában, amit akar.
Chloe visszamosólygott.
– Taccót.
– Jézus Krisztus, egyértelmű, hogy tacot sem ettek
korábban. – Amo előreviharzott a büfé felé.
Amónak igaza volt, de eszébe sem jutott ezt megosztani a
többiekkel.
Odamentek a sorhoz, és ezúttal nem volt tolakodás – kivéve
Leót. Technikailag nem tolakodott, mivel csak hozzájuk állt
be. Nero valószínűleg szólt a srácoknak, hogy ne tolakodjanak,
mivel Amo és Vincent elég boldogtalan arcot vágtak.
Amint végeztek a büfénél, Elle elindult az asztaluk felé, de
látta, hogy az már foglalt volt. Mi? Mindig is ott ültek.
– Gyerünk Elle; máshova ülünk. – Nero előre tolta Elle-t,
amíg egy üres asztalt nem találtak az egyik sarokban a
stréberek területén.
– Ti ketten itt ültök mostantól. – Nero arra a két székre
mutatott, ami az egész ebédlővel szemben volt.
Elle és Chloe leültek, míg a fiúk is elfoglalták a helyüket.
Nem látta az ebédlőt, mert a srácok eltakarták a kilátást.
Kínosan érezte magát.
– Miért ültünk máshova? Ez nem a mi asztalunk.
Nero felvette a taccóját és harapott belőle egyet.
– Mostantól ez lesz.
– Annál az asztalnál ültünk elsőéves korunktól. – Elle-nek
közel kellett lennie az asztalhoz, hogy bármikor leléphessen az
ebédlőből, ha a szükség úgy kívánta.
 – Az senkit sem érdekel, édesem. – Vincent kézbe vette a
taccóját és beleharapott.
Elle a srácokat bámulta, amint épp a taccójukat rágják.
Miért ültettek minket máshova? Elle maga mögé nézett. Csak
fal van. Elle maga elé nézett. Eltakarják a kilátásomat. Elle
elnézett Vincent feje felett és az egész focicsapat a szomszédos
asztaloknál ült.
A felismerés jól fejbe vágta Elle-t, csak egy tank vagy
mesterlövész jutna át ezen a blokádon. Megcsókolta Nero
arcát, és hihetetlenül édesnek tartotta, hogy ilyen dolgot tett
érte. Amikor Nero rámosolygott, Elle szíve hevesebben
kezdett dobogni. Kezdte igazán megkedvelni Nérót és azon
gondolkodott, hogy ezt egy nap megbánja-e.
Elle úgy döntött, hogy most már enni kezd. Néhány falat
után Chloéhoz fordult.
– El tudunk még menni este vásárolni, vagy a kocsid még
mindig nincs készen?
– Lana azt mondta, hogy iskola után elkészül, szóval
megyünk – mondta Chloe mosolyogva. – A vontatócégnek ma
reggel kellett volna elvinnie. Ha nem tudják határidőre
megcsinálni, akkor szerez egy bérelt autót.
Hál Istennek!
– Jó. Nálunk alszol?
– Aha, meg kell néznünk néhány filmet.
Elle hallotta, hogy Nero dörmög a bajsza alatt.
– Oh, Uram. – Elle belerúgott egyet az asztal alatt.
– Tudnom kell valamit. Ott alvós bulikon párnacsatáznak a
csajok? – Vincent felvillantotta a mosolyát.
Elle erre forgatta a szemét. Tipikus.
– Ja, ezen én is elgondolkodtam már. – mondta Leó.
– Ez most komoly? – Elle ránézett az arcukra. Mind olyan
komolynak tűntek.
 – Tudni akarom. – szólt közbe Amo.
Nero odafordult és ránézett Elle-re.
– Párnacsatáztok?
Elle kihúzta magát.
– Nem, zöld arcpakolást teszünk fel, kifestjük egymás
lábkörmét és régi filmeket nézünk. – Körbenézett és csalódott
arcokat látott maga körül.
Vincent ledobta a maradék taccóját.
– Váó Elle, kösz, hogy kinyírtad a fasza kis álmainkat.

Nero Elle fenekét bámulta, miközben spanyol órára mentek

Ollóéval. Hé, ezen nem tudok segíteni. Korábban már
félrehívta Elle-t, és megmondta neki, hogy szeretné elvinni
egy rendes randira ma este, mivel ez az egyetlen szabadnapja
van csak a héten. Korábban mondta neki, hogy
kétségbeesetten szüksége van új ruhákra, és egy kis csajos
estére. Kezdem megpuhítani.
Nem panaszkodhat neki, mert megkérte Amót, hogy hozza
össze egy csajjal ma este. Bár tegnap eldöntötte, hogy egyetlen
más csaj sem fogja tudni kielégíteni. A farka Elle-ért
sóvárgott. Es meg is fogja kapni.
– Nem értem, miért nem Chloe apja javíttatta meg a kocsit.
Lana csinál mindent, és ö az, aki ide-oda szállítja Chloét. –
mondta Amo, miközben becsukódott az ajtó.
– Jah, nem valami helyes, de lehet, hogy csak nagyon
elfoglalt az ürge.
– Lana egyértelműen nagy segítség, és tudod, hogy az ilyen
emberek szeretik az alkalmazottakkal neveltetni a gyereküket.
Kérdeztem már erről Elle-t, de nem mondott róla szart se. –
Nero tisztában volt vele, hogy Elle nem fog neki semmit sem
mondani, de talán ha okosan teszi fel a kérdést, akkor talán
választ kap rá.
 – Nos tudjuk, hogy ha szart se mond, az nem valami jó. –
Amo egy pillanattal később folytatta – Apám tudja, hogy
mindhárman elígérkeztünk mára.
Nero végigfuttatta kezét a haján.
– A fenébe.
Amo nevetett.
– Jah, gondoltam, hogy megváltozik a véleményed.
– Nem számít. Muszáj mennem. – Nerónak mennie kellett.
Különben Amo apja elmondaná az ő apjának, ha nem tenné, és
mivel magán suliba járnak és Elle nem volt a barátnője, ezért
ez nem volna rá jellemző. Pokolba, jól fog kinézni, ha
elmegyek.
[iii]
– A csajok a Poisonba akarnak menni. – mondta Amo.
– Picsába. – Nero utálta azt a helyet. Ez egy marha drága
klub volt tiniknek. Nerónak soha nem kellett ilyen helyre
mennie ahhoz, hogy lefektessen valakit, és még ráadásul a
pénzét is elfecsérelje. Szerinte a csajok is csak azért akartak
menni, mert még nem voltak ott. Nerónak most már nem csak
magára kellett költeni, hanem a csajra is, ráadásul az este
végén nem is fog megfektetni senkit.
Vincent vállat vont.
– Úgy hallottam, hogy ma este Cassandra is menni készül,
szóval nem lesz ez annyira rossz.
Nero mosolygott.
– Legalább kihozhatok valamit az estéből. – A dupláját is
kifizetné ezért az estéért, csak hogy elkapja Cassandrát. Azóta
nem látta, hogy aszakodni próbált Elle-lel a büfében. – Csak
adjátok nekem a legfélénkebbet a csoportból, szerintem
egyikötök sem fogja bánni.
Vincent gyorsan visszaszólt.
– Ne basz’, ember. Képes leszek rájuk hajtani és
mindkettővel elszórakozni.
 – Nem, ha én csapok le először. – válaszolt Amo.
Nero megrázta a fejét és elsétált. Az este talán nem is lesz
annyira rossz. Cassandrával is elboldogul és az apjával is el
tudja hitetni, hogy Elle csak egy munka számára. Nero
mosolygott, az elmélkedés meghozta az eredményét.
Mi sikerülhet egyáltalán félre?
 26. fejezet
Ezt rosszul értelmeztétek, köcsögök
Elle átnézte a ruhákat a fogason. A Goodwillos ruhák ma
nem rám várnak. Minden túrit átkutattak már, de Elle csak
pólókat volt képes találni. Összesen három tetszett neki, habár
az a rengeteg apró lyuk rajtuk eléggé elbizonytalanította.
Valami mást keresett, de természetesen csak olyan átlagos
darabok voltak mindenütt.
Miközben a fogasok között sétált, azon gondolkozott, amit
Nero mondott neki hazaúton. Megkérdezte tőle, tervezi-e,
hogy újra Chloéval jár-e suliba, miután a kocsiját
megjavították. Erre azt válaszolta, hogy nem döntötte még el.
Szeretett Néróval utazni, de ö már a fiú előtt is Chloéval volt.
Bár nem ez idegesítette Elle-t.
Folyamatosan kérdezte miért állt még mindig Chloe kocsija
az iskolában egészen a mai reggelig. Egész csomó olyan férget
felemlegetett, amiről Elle sohase beszélne. Hálás volt, amikor
gyorsan átugrották a témát, de most már úgy gondolta, talán
Nero megszerzett olyan információkat, amiket akart.
Elle egy másik fogashoz ment, de most mosolyogva
emlékezett vissza, amikor Nero leparkolt a házuknál. Látta,
hogy egy kicsit mérges volt, hogy még mindig nem sikerült
összehozni egy randit, de megígérte neki, hogy amikor
legközelebb elmegy, teljesen az övé lesz. És ekkor jött rá.
A kapcsolatuk egyre komolyabb lett. Igen, lehet, hogy csak
pár napja vannak együtt, de Elle első éves kora óta látta, hogy
Nero körül nem volt egyetlen lány sem. Figyelte, hogyan
kezelte a lányokat, de vele nem ugyanúgy bánt. Talán csak
kezdetben.
Elle nem tudta leírni ezt az érzést. Nem is próbálta
megérteni, de valahogy belülről érzete, hogy ez helyes. És
csak egyre erősebb lett minden másodperccel, amit együtt
töltöttek, ugyanígy amikor Nero megérintette vagy
megcsókolta, amikor senki sem figyelt.
 – Mit szólsz ehhez? – Chloe felmutatott valamit néhány
fogassal arrébb. A smaragdzöld szín megragadta.
– Imádom. – Elle odasétált és elvette Chloétól a ruhadarabot
majd rögvest az öltözőhöz ment. Levette a felsőjét és felvette
az újat. Elle belenézett a tükörbe s nagyon tetszett neki, amit
látott. Ez egy szűk, V– nyakú felső volt, ami már majdnem
ruhának volt mondható. Kiemelte az összes domborulatát és a
színe fantasztikusan nézett ki a haja és a bőr színe mellett.
Tudta, hogy tökéletesen fog passzolni az otthoni fekete
leggingshez.
Elle kinyitotta az ajtót, hogy Chloe is láthassa a ruhát.
– Atyaég, muszáj megvenned! Én is viselném. Ha fekete
lenne. – Elle nevetett a barátján. Chloe csak egy színt viselt,
ami a fekete volt.
Nem nagyon emlékezett Chloéra világos és vidám színű
ruhákban. Őszintén szólva, Chloe mindenben jól nézett ki. A
ruhái lehet, hogy feketék voltak, de drágák. Az apja erőltette,
hogy a legszebb ruhákban járjon, bár a színt nem nagyon tudta
elfogadni, de legalább nem erőltette, hogy mást viseljen, mint
például rózsaszínt. Elle megrázta a fejét a rózsaszínű ruhás
Chloe gondolatára.
– Hála az égnek. Már kezdtem azt hinni, hogy semmit sem
fogok találni. Legalább ez helyettesíti a fehér szétroncsolt
Bibo Number One felsőmet. – Elle imádta azt a felsőt, de ez
határozattan kárpótolni fogja.
– Szerintem is. Talán az, aki ezt adományozta hozott be
többet is. Jobb lenne, ha sietnék, és átnéznénk a maradékot.
Késő van és hamar zárnak.
Elle bólintott és megfordult, hogy visszamenjen az
öltözőkhöz. Chloe nevetését hallotta maga mögött, ami
megállította őt az ajtó becsukása előtt.
– Mi olyan vicces? – érdeklődött Elle.
– Csak elgondolkoztam Nero arcán, amikor meglát téged
ebben.
 Nero hallgatta az idegesítöen hangos zenét. Nagyon sötét
volt és neonvilágítás volt mindenütt. Leültek egy kényelmetlen
magas asztalhoz, hogy italt és előételt rendeljenek.
Nero körülnézett az asztalon. Amo és Vincent úgy néztek ki,
mintha csak otthon lettek volna, két középiskolás lánnyal
ültek, akik csillogós szűk ruhát viseltek. Sajnos a mellette ülő
is hasonlóképpen nézett ki, és nem az a félénk típus volt. Elle
előtt már tudta volna a nevüket és egy másodperc alatt le is
vetköztette volna őket. Amót és Vincentet nézve úgy tűnt,
nagyon tetszett nekik, hogy Nero kiesett a játékból.
Nero körülnézett az éjszakában Cassandrát keresve.
Megtalálni, megszerezni, amit akar, és itt hagyni ezt a
kibaszott helyet.
Érezte, hogy a lány mellette megsértődött, hogy Nero nem
figyelt rá annyira, mint a barátai, akiknek a keze mindenütt ott
volt már. Először egy kicsit rosszul érezte magát emiatt, de
amikor meglátta, hogy a lány magát érinti és felizgatja, már
nem érdekelte, hogy bunkó volt vele és levette a kezeit
magáról. Ez a lány távol állt Elle-től, és olyan volt, aki
mindkét fejét akarta.
Nero figyelmét a táncparkett felé fordította. A helyiség ezen
része őrült volt és nem szándékozott odamenni. Az emberek
alig pár centire voltak egymástól, mindenki egymáson táncolt.
Szerezz egy csomó kanos tinédzsert és kapsz egy’ orgiát.
Ahogy Nero meglátott egy festett szőkét megjelenni a
táncparketten, Amo és Vincent felé fordult, hogy intsen nekik
a táncoló tömeg felé. Amóval és Vincenttel együtt felállt, majd
a két fiú odaszólt a lányoknak, hogy itt várjanak.
Nero a müseggü szőkén tartotta a szemét. Kurvára meg
vagy.
Ő és a csapata átverekedett a tinédzserek tömegén, akik
kétségbeesetten próbáltak hátrálni, amíg végül elérték a lányt.
Nero megfordította és a kontroll kezdett kicsúszni a kezéből.

***
 – A mai nem az én napom, ugye? – kérdezte Elle, miközben
végzett az utolsó fogassal is.
– Nem hiszem el, hogy csak egy dolgot találtunk. – Chloe
most már a földön ült.
Elle lenézett a barátjára, aki kimerültnek tűnt a ruhakeresés
után.
– Tudom. Fizessünk és tűnjünk el innen a francba. Éhezek.
– Köszönöm Istenem! A gyomrom lassan egy órája korog. –
vallotta be Chloe.
Elle és Chloe odament a pénztárhoz és átadták a zöld
pulóvert.
– 3 dollár lesz. – mondta az idős nő a pult mögül.
Úristen, de imádtam a Goodwillt. Elle átadta a 3 dollárt és a
nö átadta egy tasakban a pulóverét. Ö és Chloe az ajtó felé
indult.
DING!
Elle elővette a telefonját, miközben Chloe BMW-je felé
haladtak. A telefonja jelezte, hogy új üzenet érkezett
SEGGFEJTÖL, ami Elle-t megmosolyogtatta.
– Ki volt az? – kérdezte Chloe, miután beültek a kocsiba.
Tudta, hogy csak azért kérdezte, mert általában csak Chloe
ír neki.
– Nero. Nézzük meg mit írt.
Elle megnyitotta az üzenetet és elolvasta. Találkozzunk a
Poisonban, sürgős. Összezavarodva bámulta a szavakat.
– Szóval?
Ránézett Chloéra.
– Azt mondta, találkozzunk a Poisonban és hogy sürgős. –
Chloe szintén ugyanolyan zavarodottan bámult vissza.
 – Végülis, mindig azon gondolkoztunk, hogy vajon belülről
hogyan nézhet ki.
– Igaz, csak nincs elég pénzem, hogy bemenjek. – Elle nem
tudta, mi lehet olyan sürgős. A gyomra felfordult
idegességében.
– Neked nincs, nekem van. – Chloe rámosolygott.
– Én, Én…
Chloe megállította.
– Elle, azt mondta sürgős. Most akarsz menni vagy sem?
Elle érzései eluralkodtak a testén.
– Menjünk.

***

Amikor Nero ránézett az arcára, rögtön csalódottá vált,

hogy nem Cassandra. Elengedte a lányt és visszafordult a
barátaihoz.
– Bassza meg! Nem bírok tovább itt maradni. – kicsúszott
az irányítás a kezei közül.
Amo elnevette magát.
– Biztos nehéz lehet nézni, hogy itt minden szarzsák haza
fog menni és megfektetik, míg te még mindig nem jutottál be
Elle-be. – Hangosan kellett beszélnie, hogy meghallja.
– Baszd meg. – Nero elsétált, de meglátta Vincentet, aki egy
helyben állt lefagyva. Nero követte a szemével merre néz, és
két lányt látott táncolni.
– Kik ezek? Kibaszottul muszáj találkoznom velük. –
mondta Vincent gyakorlatilag tátott szájjal.
Nero tudta, hogy a kettő közül melyikről beszél ilyen
őrülten. A lány, aki fekete ruhát viselt, ami felül laza volt, de a
fenékén szűk. Az anyag alig takart valamit, megmutatva így
hosszú lábait. Biztos volt benne, ha lehajolna az egész segge
kint lenne. Magas és vékony volt, karcsú, habár nem Nero
típusa volt a kicsi görbületei miatt, – szerette, ha volt mit fogni
– a tánca mégis elkábította.
Eléggé sötét volt, bár a villogó neonfények egyszer-kétszer
megvilágítottak egy arcot; azonban a fiúk még mindig nem
látták a velük táncoló lányok arcát.
Nero észrevette a srácokat, akik körülöttük nyáladzottak.
Megpróbáltak velük táncolni, de a lányok folyamatosan
visszautasították, ami még kívánatosabbá tette őket. Egy
villanás hirtelen megvilágította őket.
– Várj, én tudom kik ők. – Vincent résnyire szűkítette a
szemeit.
Nero jobban szemügyre vette őket. A másik lány a baby-
doll ruhában, szintén ismerősnek tűnt.
A lányok addig táncoltak körben, amíg szembe nem
kerültek velük. Egy másik villanás megvilágította a testüket.
– Szent szar, a kibaszott húgom az. – vette észre Vincent.
Nero is felismerte a lila ruhás lányt, aki Vincent húga volt.
Adalyn, Vincent mostohatestvére lett, amikor az anyja
hozzáment Vincent apjához, de ő akkor még totyogós volt.
Együtt nőttek fel és észre se vették, hogy őket a vér nem köti
össze, amíg meg nem értették az egészet. Adalyn gyakorlatilag
Vincent mostohahúga, habár úgy tekint rá, mint a testvérére.
– Oké, de melyiküket vihetem a kibaszott ágyamba? – Amo
is elcsodálkozott a lányok táncolásán.
Vincent bámulta a csajt, ahogy a seggét rázta és hátra dobta
világosbarna haját.
– Laké az, a kibaszott húgom legjobb barátnője.
– Francba, magadnak tartogatod? – Amo nem tudta levenni
róla a tekintetét.
Sajnos Vincent sem.
– Nem ember. Óvodás korunk óta ismerem őt, szóval
kurvára ne is gondolj rá.
 Nero nevetett, haragja már a múlté lett. Vincentet egyenesen
a golyóinál fogva kapták el. Vincent eddig egyértelműen nem
gondolt Lake-re ilyen értelemben, de most új megvilágításban
látta öt. Szó szerint, neon megvilágításban. Nero nézte, hogy
Vincent arca hogyan lesz egyszerre feldúlt és megnyúlt.
– Francba ember, csak gondolj bele mennyi évet
elvesztegettél. – mondta Amo.
Nero megpróbálta elnyomni a nevetést.
– Halott a két lány. – motyogta Vincent gyakorlatilag az orra
alatt.
Nero úgy gondolta, biztosan nehéz lehet Vincentnek őket
így látni, főleg a testvérét.
Mikor visszanézett a lányokra, két pasi jelent meg és
fogdosni kezdték őket. Francba.
– Nem, a pasik kibaszottul halottak! – Vincent elkezdte
átverekedni magát a tömegen, miközben Nero és Amo követte
őket.
Nero tudta, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni a két
srácnak, ugyanúgy, ahogy a testvérének és a legjobb
barátjának se.
Elmosolyodott, ahogy egyre közelebb ért. A ma este még
csak most kezdődik. Nero mindig is készen állt egy jó kis
csatára.
– Vincent? – kiabálta Adalyn, miközben a pasit megpróbálta
magától eltolni.
– Mi? – nézett fel Laké.
A két lány gyorsan megindult feléjük. Vincent kiabált velük.
– Mi a faszt csináltok itt ti ketten?
– Velünk vannak. – a két fiú a hátuk mögé húzta a lányokat.
Nero észrevette, hogy nem ők azok, akik a srácokkal
próbáltak táncolni.
 – Oké akkor, ti ki a faszom vagytok? – Vincent kérdezte,
miközben rámutatott a két gyerekre, akik majdnem szárazon-
dugtak velük.
Mindketten megragadták a lányokat. Az szólalt meg,
amelyik V incent húgát fogta.
– Mi vagyunk, akik este megbasszuk őket, szóval találd meg
te is a magadét.
– Hé, szállj le rólam. – Laké megütötte a pasit, mivel
megfogta a seggét.
– Ezt nem kellett volna. – mondta Adalyn a pasinak, aki a
derekát fogta.
Vincent ökölbe szorította a kezét.
– Ezt rosszul értelmeztétek köcsögök. Ő a testvérem, akit ott
taperolsz és sajnos ő is lesz az utolsó, akit képes leszel
megérinteni.
A Lake-t tartó pasi beleröhögött a képébe.
– Ez a kurva nem lehet a tied. – lenézett Lake-re – Úgy
látszik az enyém lettél.
Vincent összeszorította a száját, majd a két fiúra nézett, akik
próbálták fogdosni a lányokat a táncparketten.
– Ezek az anyabaszók az enyémek, ti azt a másik két kis
szarost hozzátok ide.
Nero és Amo körülnézett, majd meglátta azt a kettőt, akik
megpróbálták megfogni a lányok seggét. Nero megragadta
Vincent vállát.
– Ember, azt hittem már meg se kérsz.
Amo nevetett.
– Majd később megköszönhetitek, hogy ide hoztalak titeket.
 27. fejezet
A Poison ajtóin kívül
Elle és Chloe beléptek a sötét helyiségbe. Elle remélte, hogy
Chloe rendben lesz, ha ennyi ember veszi őket körül. Ránézett,
és látta, hogy megpróbálta magát olyan kicsire összehúzni,
amennyire csak tudta, hogy az emberek ne súroljak öt.
– Mennünk kellene hát…
– Üsd! Üsd! Üsd! – a skandálás elnyomta a hangját.
– A francba, Nero! – Elle futni kezdett a tömegen keresztül
Chloéval a nyomában. Nem tudott gondolkodni, amikor
próbált a tömegen átjutni, csak a teste reagált.
Elle és Chloe végül átjutott a tömegen, szájuk tátva maradt a
látványtól, aminek szemtanúi voltak.
Nero egy védtelen srácot szorongatott, miközben a
tehetetlen alak hagyta, hogy Nero a közelébe kerüljön és
megrúgja, majd az arcába öklözzön. A fickó túl lassú volt és
buta, hogy megállítsa.
Elle a szemeit Amóra fordította, amikor megfogott egy
másik fickót a nyakánál fogva úgy, hogy lábai a levegőben
lógtak. De ami igazán felkeltette a figyelmét az Vincent volt.
Két fickóval harcolt, akik összeütköztek egymással, mikor
Vincent ellépett az útból. Egyik hamarabb magához tért, és
odament Vincenthez, majd ágyékon rúgta, amitől térdre
kényszerült. Vincent gyorsan felállt, megfogta a srác fejét,
majd belerúgott az arcába, így a fickó a földre esett. Vincent
nevetve sétált oda a másik sráchoz, aki ettől könyörögni
kezdett. Még mindig nevetve húzta fel az ingénél fogva.
Vincent ütésre emelte az öklét.
– Te szemétláda. – ütött az arcába.
– Faszkalap. – Újabb csapás az arcába. A fickó a földre
esett, és Vincent rálépett cipőjével a földön kiterült alak
kezére.
 – Ne próbálj újra a húgomhoz nyúlni. – Vincent felemelte a
lábát, majd úgy sújtott le vele, hogy eltörte a fickó karját, és az
kiabált a fájdalomtól.
Mindkét lány a körön belül összerándult, Elle ráeszmélt,
hogy az egyik lány a kettő közül a húga lehet. Elle visszatért a
szemével a három srácra, akik nevetve nézték a pusztítást,
amit okoztak, majd ránézett a négy földön fekvő mozdulatlan
testre. Egy véres kupac voltak.
Elle felnézett, és tett egy lépést előre.
– Nero?
Figyelte, ahogy a három fiú abbahagyta a nevetést, és feléje
nézett.
Nero úgy nézett rá, mint aki azt hiszi megőrült.
– Elle, mi a fenét csinálsz itt?
Elle azt vette ki a viselkedéséből, hogy egyáltalán nem örül
neki, hogy itt van.
– Azt írtad, hogy jöjjek ide. – amikor látta, hogy nem érti,
megismételte az üzenetet.
– Találkozzunk a Poisonban, sürgős?
Nero megrázta a fejét, még mindig értetlenül.
– Nem üzentem neked.
Elle meglátta a három lányt a csillogó, szűk ruhában.
Mindegyikük átkarolta Nérót, Amót és Vincentet.
– Ez annyira rohadt szexi volt. – mondta az egyik, aki Nero
derekán csüngött.
Elle előrelépett.
– Te ki vagy?
Nero megdöbbenve eltolta magától, hogy próbálja
megmagyarázni, de a csaj gyorsabb volt.
– A randija. És te ki a fene vagy ribanc? – beszédre, és
kinézettre is Cassandrára ütött.
 Elle visszafogta a könnyeit, amelyek már kezdtek keletkezni
a szemében. Elindult vissza a tömegen keresztül és hallotta,
ahogy Nero a nevét kiabálta. Futott, amilyen gyorsan csak
tudott a tömegen keresztül, amely fojtogatni kezdte. Erezte,
hogy a szíve szilánkokra tört. Végül elérte az ajtót, és kint a
hideg levegő fogadta. Megállt, és megfordult, Chloe
szerencsére követte. Visszatért a menekülés gondolatához, és
elkezdett futni Chloe autójához.
– Elle, állj meg! – hallotta Nero utasítását.
Ekkor Elle megállt. Végeztem azzal, hogy azt csinálom, amit
mondasz, és kurvára, végeztem azzal, hogy menekülök előled!
Elle gyorsan megfordult, és látta, hogy Nero is megállt
Chloéval, Amóval, és Vincenttel egyetemben, várva, hogy mi
fog történni.
Elle elindult egyenesen Nero felé. Látta arcán az „óh a
francba’’ kifejezést.
Elle olyan erősen ütött Nero mellkasára, ahogy csak tudott,
és újra megismételte, amikor Nero elkezdett hátrálni.
– Szarok rád, menj a picsába, baszd meg! Baszd meg!
Nero megragadta a kezeit, hogy megállítsa.
– Elle, ez nem az volt, aminek látszott. Esküszöm.
Elle gúnyosan nevetett, és könnyek patakzottak az arcán.
– Óh, ez nem az volt aminek látszott? Mint, ahogy tegnap
sem az volt, aminek kinézett, amikor szendvicsben voltál két
másik festett szőkeséggel? Tegnap tettél nekem egy kurva
ígéretet!
Nero közelebb húzta magához.
– Szükségem van rá, hogy bízz bennem.
Elle belenézett a zöld szemeibe.
– Elegem van az összes szar dumádból, esküdözésedböl, és
abból, hogy mindig a Szavamat adom. – omladozó szíve végül
szétesett – Már soha nem fogom elhinni, egyetlen szavadat
sem. – belenézett Nero elszánt szemeibe.
– Elle, hallgass meg.
Elle válaszul arcon köpte.
– Nem, végeztem a meghallgatásoddal. Megcsináltam
mindent, amire kértél. Kurvára ne merj megint hozzám szólni.
– felemelte a hangját – Hagyjál kurvára békén! – Elle
kiszabadította a kezeit, és belül elkezdte gyűjteni a törött
darabkákat, és megpróbálta őket ismét összerakni.
Nerónak rossz híre volt a kezdetektől fogva, és ezzel
tisztában volt. Nero nem ért ennyit.
Hátralépett, és Chloe felé nézett.
– Menjünk.
Belenézett Chloe szemébe, és olyat látott benne, amit még
soha. Chloe odament Amóhoz és belerúgott a sípcsontjába.
Amo fájdalmában odakapott.
– Au! En mi a francot csináltam?
– Szégyelld magad. Es te is. – mutatott Vincentre, aki egy
pár lépést hátrálni kezdett – Tudom, hogy ti voltatok azok,
akik belerángattátok ebbe.
Chloe megfordult és elindult Elle felé. Mikor elhaladt Nero
mellett, odaszólt neki.
– Nincs mit mondanom neked. Tudod, hogy mit vesztettél.
Chloe végül odaért Elle-hez, akire nagy hatással volt a
viselkedése, és boldog volt, hogy a barátnője kiállt érte.
Elle megköszönte Istennek, hogy ez még az elején kiderült,
inkább előbb, mint utóbb, mialatt Chloe kocsijához értek.
Eljátszott a gondolattal, mi lett volna, ha Néróval hosszabb
időt töltöttek volna együtt.
Kinyitotta az ajtót és beszállt, majd hangosan becsapta maga
után. Lehunyta a szemét, amikor ismét lejátszotta a szavait.
– Megígérem, bébi. – újra a könnyeivel küszködött.
 Letörölte őket, amikor Chloe is csatlakozott hozzá. Nem
szólt semmit, csak Elle-ék háza felé hajtott.
Chloe leparkolt a felhajtón, majd Elle lassan kiszállt a
kocsiból, és a házban egyből a szobájába sietett. Leült az
ágyára, majd előre hajolva arcát a kezébe temette.
– Szeretnéd, hogy elmenjek? – suttogta Chloe, mikor leült
mellé.
Elle megrázta a fejét, és felnézett.
– Nem, maradj.
– Nos, akkor el tudok menni egy kis kukoricáért, és egy kis
fagyiért, aztán nézhetjük a kedvenc filmed, A kis hableányt.
Elle nevetett könnyei között; a barátnője mindig tudta,
hogyan kell felvidítani.
– Mindjárt visszajövök. – mondta Chloe, miközben felállt.
Elle nézte, ahogy kisétált az ajtón, közben felhúzta lábait
maga elé. Függetlenül attól, hogy milyen keményen
igyekezett, a szíve összetört, és a darabjai nem akartak
helyreállni. Nem lett volna elég a világ összes ragasztója sem,
hogy az összetört szívét egyben tartsa.

***

Nero csak állt, és nézte, ahogy Elle beült a kocsiba. Bassza

meg!
Fogalma sem volt, hogy fogja helyrehozni ezt az óriási
problémát. Már így is sok dolog volt a rovásán, és ez volt neki
az utolsó csepp a pohárban. A tekintetétől, a síró arcától meg
akart halni. Nem is tudom, hol kellene kezdenem, ha el
akarnám mondani neki az igazat.
– Tudod, hogy mit veszítettél. – Chloe szavai mellbe vágták.
Tudta, hogy az volt az utolsó lökés a mélybe.
 Nero nem is értette, hogy Elle, hogy került ide. Én nem
üzentem neki. Nero előhúzta a mobiltelefont a zsebéből, és
átnézte az üzeneteket. Valóban, Elle ismételt szavai
megjelentek a képernyőn. Nero tudta, hogy senki nem vette ki
a zsebéből. Hogy’ a fenébe történhetett ez?
– El kell tűnünk innen, mielőtt a zsaruk ide érnek! – mondta
Adalyn, mikor ö, és Laké kijött a Poison ajtaján.
– Mi a fenét kerestetek itt? – kérdezte tőlük támadóan
Vincent.
Adalyn és Laké is megpróbálta lesimítani a ruhája alját,
majd a felső részét is, hogy takarja a kivágást.
– Mi a fenére gondolsz?
Vincent arca kezdett eltorzulni.
Laké közben beismerte.
– Könyörögtem neki, hogy jöjjön el velem táncolni. Az én
hibám. Az egyetlen módja volt annak, hogy bejussunk ide, ha
srácokkal jövünk. Nem csináltunk velük semmi mást.
Vincent vett egy mély lélegzetet.
– Rendben. De akkor sem randizhattok fiúkkal, amíg le nem
érettségiztetek. És nem érdekel, ha ez csak egy-két hónap
múlva lesz. Nem fogok senkinek se szólni erről, de nem
akarlak újra rajta kapni titeket.
Nero figyelte, ahogy mindketten egyetértőén bólogatnak,
annak ellenére, hogy Lake-nek egy kicsit tovább tartott volna,
ha Adalyn keze nem üti meg.
Vincent odanyújtotta a kulcsokat.
– Befelé a kocsiba. Elviszlek mindkettőtöket haza.
Adalyn elvette a kulcsokat, és mindketten szaporán
elindultak az autó felé.
Vincent rákiáltott a futás közben ruháját lesimítgató
Adalynre.
– Amint haza értünk elégeted azt a kurva ruhát!
 Laké, csak Vincent megjegyzésére kezdte el lesimítani a
ruha alját.
Vincent meggondolta magát.
– Megváltoztattam a véleményem, inkább adjátok majd
nekem őket. Saját kezűleg fogok megszabadulni tőlük.
Nero más körülmények között nevetett volna rajta; Vincent
éppúgy meg volt döbbenve, ahogy ő. Vincent odament hozzá.
– A kibaszott retinám kiégett a húgom seggének látványától.
Amo nevetett ezen.
– Ja, persze, mert túl elfoglalt voltál Laké seggének
bámulásával, és észre sem vetted, hogy ott van vele a húgod is.
Vincent készült mondani valamit, de aztán meggondolta
magát, ahogy ránézet Néróra.
– Sajnálom, hogy ez történt Elle-el, haver.
– Igen, én is rosszul érzem magam. En szerveztem ezt az
egészet, aztán ami Elle-el és Vincent húgával történt. – tette
hozzá Amo.
Nero kezével beletúrt a hajába.
– Igen, mi tartozunk neked köszönettel, nem igaz?
– Kibaszottul koszi. – mondta Vincent.
A távolból közeledő szirénák hangját lehetett hallani.
– Indulnunk kell. Amo kurvára tartozol nekem.
– Rendben ember, értem.
Mindenki odament az autójához.
Ahogy Nero a Cadillac felé ment, a gondolatai Elle utolsó
szavai körül forogtak.
– Hagyjál, kurvára békén! – kinyitotta a kocsija ajtaját, és
beszállt. Egy millió év múlva se, bébi.
Nero elhúzott még mielőtt a rendőrök megérkeztek volna.
Nem tudta, hogyan fogja visszaszerezni; csak azt tudta, hogy
nem fog leállni, amíg Elle az övé nem lesz. Végleg.
 28. fejezet
Rémség a tükörben
Elle az egész hétvégét az ágyában töltötte, és próbált nem
sírni. Igen, sikertelenül. Egyetlen egyszer hagyta el a
hálószobáját, amikor munkába kellett mennie, ez alól nem
bújhatott ki. Pedig gyűlölte elhagyni a házat.
A szeretet, hogy a várost figyeli a buszablakán át, mikor
dolgozni ment, most elmúlt. Undorítóan rendetlennek érezte
magát; a szemei pirosak voltak, haja kócos, és ruhái nem
voltak megfelelőek. Ezen a hétvégén tényleg megköszönte
Istennek az egyenruháját.
Elle változatos érzelmeken ment keresztül. A boldogságtól,
ami annyira hamar és szomorú véget ért köztük, egészen
addig, hogy valóságos baltás gyilkossá változtatta, és
mindenné, ami közte volt.
Elle megígérte magának, hogy hétfőre túl fog jutni rajta.
Nero nem láthat így’.
Elhatározta, hogy Nero nem gondolhatja azt, hogy ö volt a
legjobb számára. Váltani készült, és hétfő reggel ezt fogja
látni.
Amikor hétfő reggel a csörgő ébresztőóráját kereste, új
módja jutott eszébe, hogyan zúzza szét, amikor az iskola már
véget ért. Kómásan ébredt. Olyan érzés, mintha mosott szar
lennék.
Felkapcsolva a fürdőszobai fényt, meglátta a rémséget a
tükörben. Nem tudta pontosan, hogy ez mennyire javítható.
Azt kívánta, Chloe bárcsak itt lenne és segítene. Várj, hiszen
Chloe tud segíteni.
Elle visszament a hálószobájába, és benyomta Chloe
számát. Többször kicsengett. Tudta, hogy még elég korán volt,
és úgy gondolta le kéne tennie, de aztán felvette.
– Halló?
 Chloe hangja olyan volt, mintha most ébredt volna. Tudta,
hogy alig aludt, és még átkozottul korán volt.
– Chloe, szükségem van a segítségedre. Úgy nézek ki, mint
a mosott szar.
Chloe hangja majdnem vidáman hangzott.
– Mindjárt ott vagyok. Viszlát.
Chloénak határozottan ez volt a feladata. Olyannak kellett
látszania, mint egy millió dollár, az apja munkájának
köszönhetően. A szüleivel sok rendezvényre járt, és úgy kellett
kinéznie, mint egy tökéletes, gyönyörű lány, aki beleillik az
összképbe. Sajnos, a hegeivel az apja meggyőződött róla, hogy
úgy nézzen ki, mint két millió dollár, és eltakarja az arcán lévő
hegeket.
Elle tudta, ha bármely másik lánynak lennének olyan jelei,
mint Chloénak, nem tüntetnék el, de mivel Chloe
természeténél fogva volt túl gyönyörű, ezért ő tette a hegeket
gyönyörűvé. Chloe bármit képes eltüntetni.
Elle megmosta a fogát és az arcát, mielőtt Chloe
megérkezett volna. Amint odaért, azonnal neki látott a
munkának. Elle az ölében tartotta a kezeit, és nem mozdult,
amíg Chloe dolgozott rajta. Azt hitte, kesztyűt fog húzni,
mielőtt dolgozni kezdene. De nem tette, és minden eszközt
felhasznált.
– Rendben, mit fogsz viselni? – kérdezte Chloe, miközben
letette a hajszerszámokat.
Elle vállat vont.
– Nem tudom. Azt hiszem, csak pólót és farmert.
– Nem olyan sminket tettem fel és nem olyan fonatot
készítettem a hajadba, ami pólóhoz és farmerhez illik. – Chloe
bement Elle gardróbjába és kijött – Hol van a zöld pulcsi?
Elle a padlóra nézett.
– Nem akarom azt felvenni.
– Miért nem? – kérdezte Chloe az ágyán ülve.
 Tudta, hogy ez hülyeség, de az egyetlen ok, amiért tetszett
neki, mert emlékeztette Nero szemeire; így nem akarta azt
felvenni. Nem akarta ezt elmondani Chloénak; végül
egyszerűen csak vállat vont.
– Elle, az arcába akarod tolni, hogy megcsalt, és hogy
megbánja ezt?
Elle egy pillanatra elgondolkodott. Igen, kurvára ezt
akarom.
Felállt, és besétált a gardróbba, majd becsukta az ajtót. A kis
helyiségben öltözött, fekete szűk nadrágot és a felső polcon
levő pulóvert vette fel hozzá. Aztán magára kapott egy magas
szárú, fekete csizmát.
Előjött, és Chloe szája mosolyra húzódott.
– Ma éjjel álomba fogja sírni magát.

***

Nero behajtott autójával a szemben lévő diákparkolóba.

Amo és Vincent néhány perccel korábban csatlakoztak hozzá.
Csak néhány méterre parkolt le Chloe helyétől. Tudta, hogy
neki és a haverjainak még mindig védelmet kell nyújtania; ha
valaki megneszelte volna róla és Elle-ről, hogy szakítottak,
végeznének a lánnyal.
Megdörzsölte a szemeit. Nem sokat aludt az elmúlt néhány
éjszaka. Azt akarta hinni, hogy könnyedén visszahódítja öt, de
őszintén szólva, Nerónak fogalma sem volt, honnan kéne
kezdenie. Nem volt a női nem szakértője a hálószobán kívül.
Az egész hétvégét azzal töltötte, hogy újra követte Elle-t
munkába menet és jövet. Ráadásul Nero most sokkal
szánalmasabbnak találta, mint mikor először csinálta. Olyan
közelről figyelni, és nem beszélni vele, kínzás volt. És még
nagyobb kínzás volt nem bemenni az étkezdébe, amíg
dolgozott.
 Észrevette, hogy a lány nem önmagának nézett ki, és
nyilván fájt neki. Ezért azt találta ki, hogy nem beszél vele
vagy bukkan fel az ebédlőben; nem akart még több kárt okozni
neki. Elle-nek elege van ebből.
– Hogy vagy, ember? – kérdezte Vincent, megtörve a
gondolatait.
– Jól. – felelte gyorsan Nero, mert nem akarta, hogy azt
higgyék, egy lány miatt megtört.
– Es ő hogy van? – kérdezte Amo.
– Tegnap este nagyon durván nézett ki. – ismerte el Nero.
Vincent felnevetett.
– Valami nagyon jó dolgot kell kitalálnod, ember. Hál’
Istennek, hogy nem te vagyok.
– Igen, tudom. Figyeljetek, rajtuk kell tartani a szemünket.
Azt hiszem, Cassandra ma jön vissza. – Nero tudta, hogy nem
lesz képes túl közel kerülni hozzá anélkül, hogy Elle-nek
feltűnő ne lenne, de muszáj volt annyira közel kerülnie,
amennyire csak tudott.
Amo és Vincent bólintott. Körülbelül öt percet vártak, amíg
megjelent Chloe BMW-je és beparkolt a helyére.
Figyelte, ahogy az utas ajtó kinyílt, és egy pár fekete csizma
érinti a földet. Amikor az ajtó becsapódott, többször pislogott,
mielőtt rájött, hogy semmi sem fog változni. Ördög és pokol.
Intenzív érzelmeket élt meg, miközben Elle ringó fenekét
figyelte, ahogy áthaladt a parkolón abban a ruhában. Először is
meg akarta dugni. Másodszor, azt akarta, hogy gyakrabban
öltözzön így. Végül, tudni akarta, miért nézett ki ilyen
tökéletesen.
Amikor már csak Elle háta volt látható, visszatért az első
érzése. Ezt a kibaszott időzítést, mi?
Nero észrevette, hogy a barátai bambán bámulnak.
– Hé, faszok, fordítsátok valaki másra a szemeteket.
 – A fenébe, Nero, igazad volt. Elle annyira
vigasztalhatatlan. – Amo nem tudta visszatartani a röhögését.
Nero elhúzódott a kocsitól, és beletúrt a hajába.
Visszafordult hozzájuk, és látta, hogy Vincent szemei csukva
vannak és suttog valamit.
– Mi a faszt csinálsz?
Vincent mormolt még valamit, mielőtt kinyitotta volna a
szemeit.
– Csak megköszöntem Istennek a leggingset.

***

Elle és Chloe átmentek a csirke szendvicses sorhoz. Azt

enni, amit mi akarunk, most véget ért. Elle tudta, hogy jó volt,
amíg tartott, és őszintén szólva, csak azt nem tudta, hogy lesz
képes enni ma. Teljesen meg feledkezett az ebédpénzről, nem
mintha ki tudta volna fizetni a nevetséges árat egyébként.
Elle és Chloe előrébb jutottak a sorban. Egész délelőtt résen
volt, és Chloe újra mögötte kezdett sétálni. Bár észrevette,
hogy a három seggfej követte őket egész nap. Nincs szükségem
arra, hogy’ kövessenek!
Elle és Chloe felkaptak egy tálcát, ami tele volt sült
krumplival és egy csirkés szendviccsel, majd mentek, hogy
odaadják a konyhás néninek a kajajegyüket. Megtorpant, és
azon gondolkozott, hogyan 9 tudta volna ezt megúszni. El se
hitte, amikor sikerült neki. LJgy gondolta, az egyetlen ok,
amiért ez sikerült, mert az ebédlös hölgy a másik, sokkal
hosszabb sorban volt. Szóval azt hiszem, a hátralevő félévben
csirkehúsos szendvicset eszem.
Elle elindult a régi asztalukhoz, de foglaltan találta.
– Francba.
Körbe nézett és látta, hogy az egyetlen üres asztal az volt,
ahol pénteken ültek. Elle megfordult, és az asztal felé sétált.
Ahogy így tett, észrevette Nérót, Amót, Vincentet és Leót,
hogy a hozzá legközelebbi asztalnál ültek. Persze, hogy ott
voltak. A többi környező asztal, még mindig a futballcsapattal
volt tele.
Elle ismét az étteremre rálátó helyet foglalta el, és Chloe
vele szembe ült le, ahogy korábban is mindig tette. Úgy vélem,
néhány dolog soha nem változhat.
99
Megnyugtatóan rámosolygott Chloéra. Ő még nem állt
készen visszatérni a régi kerékvágásba. Figyelte, ahogy
kivirágzott és visszatért a régi énje. Ez volt a
legörömteljesebb, hogy így látta öt, mióta találkozott vele a
középiskola első napján.
Elle felvette a szendvicsét, hogy beleharapjon, amikor
észrevette a konyhás nőt a másik sorból, hogy felé igyekszik.
– Óh, Chloe, miért jön hozzánk?
Elle figyelte, ahogy Chloe a fejét forgatja, majd csendesen
megszólal.
– Most félnünk kellene?
9
– En nem…
Elle felsóhajtott, amikor a nő kivette a szendvicset a
kezéből, és visszatette a tálcára.
– Múlt héten is szóltam Elle, hogy ki kell fizetned az
ebédjeidet. Nincs több hitel. – hallotta motyogni a nőt az orra
alatt, – Ez nem egy átkozott jótékonykodás. – ahogy elindult.
Elle és Chloe szájtátva figyelték, ahogy elment a szemetes
kosárig és kihajította a tálcáját. Tudta, hogy ez az iskola
tényleg szintet lépett, amikor inkább eldobják az ételt,
minthogy megegye egy éhes gyerek.
– Ezt megteheti? – kérdezte Chloe visszafordulva.
– Csak úgy megtette. – válaszolta, miközben el akart tűnni.
 Chloe eltolta a tálcáját.
– A tiéd lehet. Nem vagyok éhes.
– Nem, Chloe. Nem akarom. Egyébként sem akartam
igazán.
Chloe a kezét tördelte az ölében.
– Igen, ugyanígy vagyok vele.
– Ez tényleg megtörtént? – Nero hallotta, hogy Leó kérdezi.
– Bassza meg ez a suli. Miért járunk ide? – tette hozzá
Amo.
Vincent Néróra nézett.
– Ez volt a legelbaszottabb dolog, amit valaha láttam.
Valamit tennünk kell emiatt.
Nero próbálta lenyugtatni magát. Igen, gondolatban
ezerféleképpen megtudta volna ölni azt a ráncos seggű
ribancot. Ezzel majd később foglalkozik.
Vett egy mély lélegzetet.
– Vincent, szükségem van rád, hogy megtegyél nekem egy
szívességet.
Vincent elmosolyodott.
– Megfojtsam?
Ez jól hangzott.
– Talán később. Vegyél másik ebédet Elle-nek, és ne csirkés
szendvicset. Tudom, hogy nem azt a szart akarta. – Nero
megállt, és visszanézett az asztalukra.
– Hozz mindkettőjüknek új ebédet.
Vincent meglepődöttnek hangzott.
– Miért én?
– Mert Elle nem fogja elfogadni tőlem, és azt fogja gondolni
én fizettem, ha Leó adja oda neki – szünetet tartott, és nem
akarta, hogy a következő szavak kijöjjenek a száján. – És
valamilyen okból kifolyólag, téged kedvel leginkább
közülünk.
Vincent átnézett a konyhás nőre, aki eldobta Elle tálcáját.
– Ügyes leszek.
 29. fejezet
A szívfájdalom öt szakasza
Elle felkapta a fejét az asztalról, amikor megérezte, hogy
letettek valamit rá.
– Mi ez? – Elle lenézett az eléje rakott tálcára, melyen
csirke, krumlipüré és kukorica volt. Látta, hogy Vincent Chloe
elé is letett egy tálcát.
– Ebéd. – aztán egy vizesüveget rakott elé.
Elle Vincent felé lökte a tálcát.
– Vidd vissza.
Vincent egy nagyot sóhajtott és kihúzott egy széket, majd
leült melléjük.
– Hallgass ide édesem, tudom, hogy nem akarod elfogadni,
föleg ami közted és Nero között történt.
– Ennek semmi köze nincs ahhoz. Csak nem kérem. –
Vágott vissza Elle, és felé lökte a tálcát.
Vincent rátette kezét a tálcára és visszatolta. Egyenesen a
szemébe nézett, miközben beszélt hozzá.
– Mindennek ahhoz van köze, de meg kell értened, hogy én
is törődök veled. Szóval kurvára megeszed és még élvezni is
fogod az ebédet. Aztán én foglak titeket az órákra kísérni, míg
te és Nero kitaláljátok, hogy mi legyen, – Vincent odafordult
Chloéhoz – és mert rosszul vagyok, hogy megint Elle mögött
járkálsz.
Elle látta, hogy Chloe szemei kiguvadnak. Megpróbált
tiltakozni, de Vincent egy kicsit túl őrültnek tűnt ahhoz, hogy
nemet mondjon.
Kedvelte Vincentet és továbbra is el tudja maguk körül
viselni. De közte és Nero között nem fog megoldódni semmi
sem.
Amikor Vincent elégedett volt, Chloe régi tányérját az asztal
közepéről a konyhás nénihez legközelebb eső szemetesbe
dobta ki, miközben megvetően bámult rá.
– Oh Istenem. Azt hiszem, meg kellene bocsátania. –
suttogta Chloe.
Elle visszanézett Chloéra.
– Egy pszichopata, de hármójuk közül ö a legkedvesebb.
– Sajnálom, Elle, de nem ö az, hanem Nero. – Chloe ezt
tényként állapította meg.
Elle kinyitotta a száját.
– Nem, nem ö.
Chloe felkapott egy csirkefalatkát és harapott egyet belőle.
– De igen, csak most a tagadás fázisában vagy.
Elle vonakodva felvette a saját csirkefalatkáját, és azon
gondolkodott, hogy túl ízletes, majd harapott belőle.
– Tagadás fázisa?
– Jah a szívfájdalom öt szakasza.
Elle forgatta a szemeit a legjobb barátjára. Ki van zárva.
Kellemes ebédet töltöttek el, annak ellenére, hogy mi történt
korábban. Amikor eljött az ideje, hogy órára menjenek,
Vincent visszajött, hogy elkísérje őket. Egy pillantás Vincent
arcára elég volt, hogy hagyja; nem volt a mai teendői listáján,
hogy Hannibál Lektert megidézze.
Vincent mellett sétált Elle, mellette pedig Chloe. El kellett
ismernie, hogy ez elég különös volt, mert korábban Vincent
Chloe mögött sétált, Nero pedig mellette. Elfordította a fejét és
látta, hogy Nero és Amo néhány lépéssel mögöttük jönnek.
Ughl!
Ezen túl kell tennie magát, mivel sajnálatosan egymásba
futhatnak bárhol az iskolában.
Visszafordult és Cassandra tűnt fel előtte közvetlenül. Elle
azon nyomban megállt. A fenébe.
 Látta már korábban az angol órán és nem tudta elképzelni,
hogy mit fog vele csinálni azután, hogy felfüggesztették.
– Régen láttalak, pincérnö. – Cassandra éles hangja csengett
a fülében.
Vincent Elle vállára tette a kezét.
– Gondoltam már megtudhattad, hogy Nero elmondta
mindenkinek, többé ne hívjátok így Elle-t. Szerintem mindenki
pont leszarta, hogy nem voltál iskolában.
Cassandra szája tátva maradt, majd gyorsan becsukta és
előre lépett egyet.
– Hallottam. Csak nem hittem el. Négy napot hiányoztam a
suliból, – neked köszönhetően – és azt hiszed te lettél a
királynő. – Cassandra végigmérte Elle-t tetőtől talpig, és
hisztérikusan nevetett – Azt a pulóvert viseled, amit anyám a
múlt hónapban levitt a Goodwill gyűjtőjébe. Nem vagy más,
mint egy hitvány kis pincérnő, és soha nem is leszel más.
Ahogy Elle Cassandra őrült, nevető arcára nézett, el akart
futni és lerángatni magáról a felsőt.
– És te pedig egy feslett kis kurva vagy, aki féltékeny, hogy
a mellei nem töltötték ki eléggé a pulóvert. – Vincent
beleröhögött az arcába – Azt hiszem ismerős valahonnan, de
szerintem csak ruha nélkül láttalak térdepelve.
Elle nem hitt a fülének és teljesen meg volt döbbenve, míg
Cassandra úgy nézett ki, mint akinek behúztak egyet.
Vincent magához húzta Elle-t és elindult vele, közben
bevitte a végső csapást.
– Gyerünk, Elle. Ne aggódj; senki se fogja felismerni rajtad
a kis ringyó pulóverét. Mi csak meztelenül és nyelni szoktuk
látni.
Elle elindult Vincenttel, még mindig meg volt döbbenve.
Ránézett Chloéra, aki a fejét rázta és azon csodálkozott, hogy
ez most tényleg megtörtént-e.
 – Szerintem ez egy kicsit erős volt. – Cassandrával még
soha az életben nem bántak így.
Megvetette Cassandrát, de Elle ezt soha nem kívánta neki.
– Édesem, én ezt jó nagy ívből leszarom.

***

Elle nem tudott megmozdulni és a könny végigfutott az

arcán. Figyelte a gyönyörű arcú lányt, akit Chloénak hívtak,
miközben mellkason rúgják. Már semmije se maradt, teljesen
bénulttá és érzéketlenné vált a második embertől, aki elverte a
csoportból.
Először könyörgött, – esdekelt – de ez csak ahhoz vezetett,
hogy’ tovább folytassák a verését. Szóval, Elle feladta, arra
gondolt, ha ott fekszik megtörve az elég lesz, hogy befejezzék.
A nevetésük még mindig bántotta a fülét a viccekkel
egyetemben is. Ezek ugyanúgy fájtak, ha nem jobban, mint az
eltérő cipők, amelyek az arcába és a testébe vágódtak.
– Na, menjünk innen – hallotta az egyiküket. – A kurva
megkapta az üzenetet. Jó munka Chloe.
Elle nem tudott segíteni rajta, hogy’ felbámuljon a szürke
szemekbe, próbálva eljuttatni hozzá az üzenetét. Amikor Elle
már nem látta tovább őt, tudta, hogy Chloe megértette.
Elle ott feküdt, és azon gondolkodott, hogy mikor jön érte a
halál, hogy’ megszabadítsa ettől a rémálomtól. Becsukta a
szemét, és érzete, ahogy a meleg, vörös folyadék elkezdi
beteríteni a testét. Tudta, hogy’ hamarosan eljön. Nemsokára
szabad lesz…

Elle álmában hallotta, hogy kopogtat valaki az ajtaján.

– Edesem, dolgozol ma este?
Megpróbálta kinyitni a szemeit, majd visszapislogta a
könnyeit, mely álmában csordult ki.
 A hang visszatért.
– Elle?
Végre meglátta hálószobájának ajtaját, és most már tudta,
hogy hol is van.
– Jah. Bocsi anya. Elaludtam.
– Oké, édesem. Csak ellenőriztem.
Elle megdörzsölte a szemeit, amint hallotta anyukáját
távozni. Egyáltalán nem emlékezett rá, hogy került fel a
szobájába. Végre kezdett magához térni, és így már emlékezett
az egész napra. Bárcsak el tudnám felejteni.
Amikor Elle hazajött az iskolából, egyenesen a szobájába
ment, mert mentálisan teljesen ki volt merülve.
Összegömbölyödött az ágyán és nem tudott a mai napra
gondolni.
Nero teret adott neki, soha nem jött túl közel hozzá és
messze mögötte maradt. Nem ült mellette angol órán, ebédkor
vagy épp művészeti órán. Egy másik asztalnál ült, ahol néhány
futballista szokott. Legalább nem a ribancokkal ült közvetlenül
előttem.
Elle elismerte, hogy nehéz volt ismét látnia. Megszokta már
maga körül ilyen rövid idő alatt is, amit együtt töltöttek.
Valamilyen oknál fogva, amit nem tudott megmagyarázni,
hozzá nőtt.
Most Elle-nek Vincenttel kellett egyezségre jutnia. Nem
volt olyan rossz. Oké, Vincent egy szörnyű ember, de vannak
nála rosszabbak is. Hálás volt, hogy ott volt mellette, amikor
Cassandra megtalálta öt; különben, nem volt biztos abban,
hogy mi történt volna vele akkor. Továbbá, nem akarta
Vincentet sem látni Nero miatt, de ezzel együtt tud élni, mert
gondoskodott róla, hogy ö és Chloe is biztonságban legyenek.
Elle átfordult az ágyon és megnézte az időt. Lassan el kell
kezdenie készülődni. Ma este övé a késő esti műszak, így ö
lesz aki ismételten zárni fog.
 Elle ásított egyet és azt kívánta, bárcsak ágyban maradhatna
még egy kicsit. Miközben felült, rápillantott a könyvespolcra
és észrevette, hogy valami nincs rendben.
Végigpásztázta a polcot, ami zsúfolásig tele volt rakva
teljesen eltérő dolgokkal, mégis Elle-nek valami hiányzott
onnan. Arra a helyre nézett, ahol a fotóalbumát szokta tartani.
Nem volt a helyén.
Felemelkedett és a polchoz lépett, azon gondolkozott, hogy
talán máshova tette. Végignézte az egész polcot. Nincs itt.
Körbenézett a szobájában. Semmi.
Elle határozottan emlékezett rá, hogy Nero visszatette a
helyére. Nero!

***

Nero nem tudta elhinni, hogy még egy estét szenvednie kell
úgy, hogy csak végignézi, amint Elle elindul dolgozni és
felszáll a buszra. Mi a picsáért nem tudok vele beszélni?
Fogalma sem volt róla, hogyan fogja visszanyerni, Elle-t.
Úgy hitte, hogy a suliban majd talál valamilyen módot rá, de
semmilyen lehetőség nem adódott.
Nero követte a buszt a megállóig, ahol Elle leszállt róla.
Amikor elindult, nagyon rossz érzés kerítette hatalmába.
Észrevett egy srácot, aki sötét kapucnit viselt és néhány
lépésre le volt maradva Elle mögött.
Elle-re szegezte a szemét, miközben leparkolta a kocsiját,
de a rossz érzése nem akart megszűnni. Mikor kiszállt a
kocsijából, egy busz haladt el előtte, így blokkolta a kilátását.
Az ösztöne azt sikította, hogy azonnal rohanjon hozzá, de meg
kellett várnia, hogy a busz elmenjen az útjából. Mikor a busz
elment, keresni kezdte a lányt.
Hova a picsába ment?
Nero átfutott az utcán, Elle-t vagy a kapucnis srácot
keresve, de egyiküket sem látta. Fenébe.
 Amint észrevette a sikátort néhány lépésnyire onnan, ahol
még az előbb Elle-t látta, elkezdett olyan gyorsan futni,
amilyen gyorsan csak tudott és élesen balra fordult. Nero szíve
megállt a körülötte lévő világgal együtt.

***

Elle-t belökték a sikátorba.

Mielőtt sikíthatott volna, befogták a száját. Rugdosta és
ütötte a fogva tartóját, aki hátulról tartotta öt. A főnök értem
jött.
Elle tudta, hogy valószínűleg ebből nem kerül majd ki élve,
de megtesz bármit, hogy sikerüljön.
Lecsukta a szemeit, és megharapta a fogva tartó kezét,
mellyel befogta a száját, pont úgy, ahogy a kivégzett férfi is
csinálta. Picsába, ö meghalt.
Elle erősebben harapta a pasi kezét, amikor érezte, hogy a
teste nekicsapódik a téglafalnak, majd ezután hallotta, hogy a
koponyája is nekiütődik. Elle lecsúszott a fal mentén, lassan
elvesztette az öntudatát.
– Fenébe, én nem… – Elle hallotta, hogy egy mély hang
megszólal, miközben az arcát tartja a kezei között.
Elle megpróbált a sötétség ellen harcolni, de a szemhéjai túl
nehezek voltak. Maradj ébren! Elle egy pillanattal tovább
nyitva tartotta a szemét, hogy megnézze a férfi arcát, akit az
étkezdében látott. Az volt, aki korábban elejtette a villát. Miért
tenne…?
Elle szemei lecsukódtak, miközben az elméje lelassult,
megpróbálva kikapcsolni magát. Erezte, hogy egy kisebb fajta
zűrzavar zajlik mellette, hús ütödik húshoz. Elle próbált egy
nevet mondani, de a sötétség legyőzte.
 30. fejezet
Ketyeg az óra
Nero leült az ágya melletti székbe, és próbálta visszatartani
keze remegését. Szemei nem mozdultak Elle-röl, ahogy ott
feküdt, mozdulatlanul. Folyamatosan mondogatta magának,
hogy rendben lesz; hinni akart az orvos szavainak.
Felhívta a család orvosát, akit hívni szoktak – törvényesen
és törvénytelenül – hogy menjen el hozzájuk olyan gyorsan,
ahogy csak lehetséges. Azt mondta Nerónak, rendben lesz, és
csak agyrázkódást szenvedett. Nero azon töprengett, vajon
hányszor lehet fejen ütni, mielőtt komoly károkat okozna.
Csak Isten tudja, hányszor ütötték már fejen.
Nero beletúrt a hajába, amikor fölállt, hogy a lány fölé
álljon. Soha nem látott még ennél szebbet az életében. Ujjait
végig futtatta arcának barnás bőrén, érezve a puhaságot.
Békésnek tűnt, és azt gondolta volna, hogy valóban békében
van, ha nem lett volna egy kötés a fején.
Nero már várta, hogy Elle az ágyában legyen, és most itt
volt, az egyik régi pólójába átöltöztetve. Bár az érzés nem az
volt, amit remélt.
Nero ránézett a most szét-baszott kezére. Véres péppé verte
a fickót, és ott hagyta öt élni vagy meghalni. Nem igazán
érdekelte.
Az elmúlt napok összezavarták öt. Egyik dolog történt a
másik után, aggódott Elle-ért, és tudta, hogy elszalasztott
valamit. Sőt, csak még jobban összezavarodott, amikor a
geciláda, aki bántotta Elle-t, sajnálta a történteket.
Nero mély lélegzetet vett, amikor vonakodva elhagyta a
hálószobáját. Lement a lépcsőn, és keresztülment a házukon az
ajtóhoz, amit keresett. Nero elfordította az ajtó fogantyúját és
belépett.
– Azon gondoltam, mikor találod ki végre. Remélem, nem
vagy túl őrült, testvérem.
 Nero a nagy íróasztalhoz sétált, amire Lucca feltette a lábait.
– Őrült, mert kiszúrtad Chloe kerekeit? Nem. Őrült, mert
lefizettél pasikat, hogy féltékennyé tegyenek? Nem. Őrült,
mert meghackelted a telefonomat és üzentél Elle-nek, hogy
rajta kapjon egy másik lánnyal? Nem.
Lucca letette a cigarettáját.
– Technikailag Sál hackelte meg a telefont; én csak szóltam
neki.
Nero összeszorította az állkapcsát. A bátyja nemtörődöm
hozzáállása a legjobbat hozta ki belőle. Elle-re gondolt, aki az
emeleten feküdt, és arra a fickóra, akit kritikus állapotig vert.
Nero kinyújtotta a kezét, és bele vágott a szék háttámlájába
olyan keményen, amennyire csak tudott, és Lucca hanyatt esett
vele. Nero lábait ekkor kisöpörték alóla, Lucca megragadta a
bokáit, és a földre rántotta.
– Szemétláda, megölhetted volna! – Nero Luccára ugrott, és
megpróbálta lefogni.
Lucca a fülébe nevetett, miközben Nérót maga mellé
teperte.
– Igen, de nem tettem. Amint megláttam a lányt, tudtam,
hogy kedveled őt. Szóval, látnom kellett, hogy mennyire
érdekel téged. Nem tudtam, hogy ilyen gyorsan felkavart.
Nero gyomron bokszolta Luccát, hogy felemelhesse a
kezeit.
– Miért tetted mindezt, hogy kurvára bebizonyítsd, hogy
kedvelem őt?
Lucca gyorsan hátratolta Nérót, és szorosan fogva tartotta a
nyakánál.
– Vigyázz, testvérem. Ez a családról szól, és a főnököd
vagyok. Nem harcolunk néhány csaj miatt. Látott engem, Salt
és apát embert ölni. És bárki, aki a munka miatt harcol velem,
az nem fogja túlélni.
 Nero tudta, hogy ez az igazság. Mostanában rengeteg
szabályt megszegett, csak azért, mert Lucca a bátyja volt.
Nero, ahogy a felismeréstől lenyugodott a testvére kezében,
már nem harcolt, és Lucca elengedte a nyakát, miközben
felállt.
– Az óra ketyeg, Nero. Meg kell tudnod, hogy látta-e az
arcunkat. Ha igen, akkor meg kell akadályoznod, hogy apa
megölje. Muszáj bíznia benned, és gyorsabban kell mozgatnod
a dolgokat.
Ahogy Lucca kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse, Nero
elfogadta.
– És fizettél annak a rohadt főiskolai fasznak, hogy elrabolja
őt, ezt kellett volna tennie?
Lucca rámosolygott a testvérére.
– Bevonszolták egy sikátorba, és te megmentetted. Nekem
ez úgy hangzik, mint egy kurva jó szex.
Nero beletúrt a hajába, és kinyitotta résnyire húzott szemét.
Lucca oda rakta Elle-t, ahova Nero akarta.
– Mi származik neked ebből?
Lucca felemelte a székét a földről és leült.
– Semmi, csak a testvérem boldogsága.
Nero felsóhajtott.
– Ja, igazad van.
Lucca megvonta a vállát.
– Oké, talán nyernek valamit ebből. De ne felejtsd el, mit
teszek érted és Elle-ért.
Nero az ajtóhoz sétált. Tudta, hogy Lucca segíteni próbált
neki, hogy az apjuk ne ölje meg Elle-t. Ez csak egy rohadt
módja ennek.
Nero elfordította az ajtókilincset.
Lucca elmosolyodott a hangján.
 – Szívesen.
Nero becsapta az ajtót maga után. Pontosan tudta, hogy a
„Szívesen”-nel mire gondolt a bátyja – úgy tűnt mintha már
egy éve várna arra, hogy Elle az ágyában legyen.

***

Ahogy Elle kezdett észhez térni, nem emlékezett rá, hogy az

ágya ennyire nagy és meleg lett volna.
Az ágyba süppedt, szerette ezt az érzést. Az agya lüktetni
kezdett. A fejét nehéznek és fájdalmasnak érezte; nem próbálta
megmozdítani. Miért fáj a fejem ilyen nagyon?
Minden visszatért; eszébe jutott, hogy bevonszolták egy
sikátorba. Vagy az csak álom volt? Fejben sikoltott, és a só íze
felidézödött elméjében, amikor a férfi kezének harapása
eszébe jutott.
Elle kinyitotta a szemét, és egy olyan kép tárult eléje,
melyet még soha nem látott. Szorongás töltötte meg a testét,
amikor eszébe jutott, hogy egy falnak csapják. Hol vagyok? A
főnököm?
Érezte, hogy az ágy besüllyed mellette, és erős karok
borítják. Elle emlékezett az illatra, visszahozta a jó emlékeit,
és gyengéden oldalba bökve közelebb került hozzá.
– Itt vagyok, bébi. – szólalt meg egy hang, amit ismer, és
biztonságban érezte magát.
Elle szerette ezt az illatot, ami körbe vette, a mély hangot,
amely édesen mormogott a fülébe. Honnan ismerem…?
Elméje teljesen magához tért, miközben szemei kinyíltak.
Az arca Nero mellkasához volt szorítva, és a testét ölelte.
Eltolta a fiú mellkasát, próbált távolságot tartani.
– Szállj le rólam.
– így kényelmes, Elle. Beütötted a fejed. – Nero a jobb
könyökére támaszkodott, és nem engedte elhúzódni. Másik
keze a derekán volt, de hagyta, hogy visszafeküdjön, és adott
neki egy kis teret.
Elle körülnézett a hatalmas hálószobában. Főként nagy
fehérség volt, sötétbarna bútorokkal. Látott az ágy mellett egy
bőrfotelt, amely úgy nézett ki, mintha valaki éppen most állt
volna fel belőle. A lány összpontosított, aztán az üvegajtó felé
nézett, egy erkély volt a másik oldalon. A szoba férfias, mégis
szép volt.
– Hol vagyok?
Nero felnevetett.
– A hálószobámban.
Elle azon gondolkodott, hogy a csudába került ide. A
főiskolás fickó arca jutott eszébe a testhez csapódó test
hangjával.
Elle Nero felé nézett.
– Hogy juttattál ide ilyen gyorsan?
Nero egy percig gondolkodott, és nem akarta bevallani az
igazat.
– Péntek óta próbáltam megtalálni a módját, hogy beszéljek
veled. Aztán valamilyen oknál fogva, végül követtelek.
Nero szemébe nézett. Követett engem?
Nem tudta, hogyan érezzen ezzel kapcsolatban, mégis
ránézve meg tudta mondani, hogy áldozatot hozott. Úgy nézett
ki, mint aki néhány napja nem aludt.
Elle egy pillanatra lehunyta a szemét, próbálta felfogni,
hogy végül hogyan került ide ebbe a dicsőséges ágyba, és a
ruhája…
– Mi a franc van rajtam?
Nero elmosolyodott, felvillantva a fogait.
– Az egyik pólóm.
Elle újra megütötte Nero karját.
 – Átöltöztettél másik ruhába!
Nero megragadta Elle csuklóit, és a feje fölött lefogva őket
a testére gördült.
– Nem, a húgom csinálta, de ezen könnyen segíthetünk.
Elle szíve kalapálni kezdett, és a lepkék, amik már napok
óta nem voltak, betöltötték a hasát. Nem!
– A pokolba is, szállj le rólam, Nero. Nem akarom, hogy a
kurváid nemi bajai rajtam legyenek.
Nero elvigyorodott, miközben fejét a nyakába hajtotta.
– Nem erre gondolsz. – De igen.
– De igen!
Nero szétválasztotta a lábait, és a ruháján keresztül hozzá
nyomta kemény farkát.
– Azt akarod, hogy abbahagyjam, bébi? – Nero megcsókolta
a nyakát.
Elle lélegzete a torkában akadt. Nem.
– Igen. – lassan kinyögte.
Nero még mindig fölötte volt.
– Mit mondtam neked a hazugságról? – kinyújtotta a
nyelvét és megnyalta a bőrét.
– Akarod, hogy abbahagyjam?
Elle nedvessége kezdett átszivárogni a bugyiján. Nero
keménységét csak egy szövet tartotta távol.
Elle suttogta a vallomását.
– Nem, de fájdalmat okoztál. Nem úgy nézek ki és nem
viselkedek úgy, mint azok a lányok, akikkel kavarsz, és nem is
akarok olyan lenni. Soha nem leszek neked elég, Nero.
A fájdalmas tény rosszabb volt, mint bármi, amit el tudott
képzelni. Elle teljesen ellentéte volt azoknak a lányoknak, és
úgy érezte, mintha Nero nem is vonzódott volna hozzá.
 Nero feljebb emelte a fejét, hogy a lány láthassa az arcát.
– Nem akartam elmenni, és azt terveztem, hagyom Amót és
Vincentet harcolni a három lányért. – Meggyőződött róla,
hogy a szemei elmondták neki, mire gondol. – Hallottam,
hogy Cassandra ott lesz. De nem volt. És épp távozni
készültem, amikor Vincent rátalált a húgára.
Elle figyelte Nérót, hogy lássa az igazat mondta-e.
Kiengedte a levegőjét, nem volt biztos benne, hogy valóban
hisz neki. Lehet, hogy a testének nincs szüksége a
magyarázatra, nem törődik azzal, hogy miért ment a Poisonba,
de a szívének és az eszének muszáj volt megérteni.
Nero csókolni és szívogatni kezdte nyakának kis részét,
kezeit végig simította a karjain.
– Nem állt szándékomban megbántani, bébi. Bevallom,
randiztam, de ez még azelőtt volt, hogy rájöttem akarlak.
Elle szíve kezdte felszedegetni a törött darabkákat, és újra
összerakta őket. Megragadta Nero haját, képtelen volt
megakadályozni a testét, hogy megérintse.
Nero, kezeit a meztelen lábain felfelé csúsztatta.
– Kibaszottul szeretem, ahogy nézel. Az eper-szőke hajad és
a nagy, kék szemeid. – Nero egyik kezét lábának hátsó
részéhez vezette a túlméretezett póló alatt, majd az apró, női
boxeren állt meg.
– Szeretem a seggedet. – aztán tovább siklott a hasán
fölfelé, hogy megmarkolja mellét a vékony melltartóján
keresztül.
– És ezeket.
Elle-nek nehéz volt a szavaira koncentrálni. Örült, amiért
úgy döntött, hogy ilyen alsónemüt visel, amely többet takart,
mint más darabok. Mert nem tudott harcolni Nero ellen; túl
jónak érezte kezeit a testén.
Teste felé ívelt, még többért sikoltozva, Nero a nyakába
nyögött, majd a combján fekvő keze most a puncijához indult,
és az alig valamit takaró anyagon állt meg.
 Nero hangja érdes lett.
– Ma este nem duglak meg, mert tudom, hogy nem olyan
vagy, mint azok a lányok, akikkel együtt voltam, és nem fogod
engedni, hogy játsszak.
Elle visszatartotta a lélegzetét, ideges lett, mert nem tudta,
mit jelentett a Játék” Nero számára. Még semmi szexuális
tapasztalata nem volt. Úgy vélte, Nero megérezte az
idegességét, amikor keményen szájon csókolta. Az
emlékeiben, amikor megízlelte a fiút, nem volt olyan jó, mint a
valóságban. Éhesen visszacsókolta, próbálta bepótolni azokat
a csókokat, melyeket elvesztettek.
Érezte, hogy Nero keze simogatni kezdi a bugyiján
keresztül, tenyerét rászorítva oda-vissza mozgatta. Elle
erősebben nyomta magát a kezéhez, izgalma egyre
magasabbra emelkedett, ahogy nedvessége szivárgott a résén.
Nero a füléhez tette az ajkát.
– Olyan kibaszott nedves vagy nekem, kicsim. Volt már
valaha orgazmusod?
Újabb nedvesség árasztotta el, ahogy hallgatta szavait. Nem
akart válaszolni.
Nero tartotta a ritmust a punciján, de aztán a másik kezét a
melltartója alá csúsztatta az érzékeny húsra, amelyen
várakozón nyugtatta.
– Volt? – a suttogása most eltűnt.
Elle megrázta a fejét, nem volt képes hangosan válaszolni
Nero kérdésére.
A mellkasa felemelkedett, amikor bimbóját csúcsosra
dörzsölte. Ujjait durvának érezte finom bőrén, szinte
elviselhetetlen volt.
– Jó. Első alkalommal a kezemmel élvezel el, másodszorra a
farkammal a puncidban. – Nero szájába tolta a nyelvét,
miközben hüvelykujja megtalálta a csiklóját.
 Olyan ügyesen simogatta, hogy szemei hátra fordultak a
szemgödrébe. A kéj, amit Elle érzett, megrázta az egész testét,
és a csípője kontrollálhatatlanul döfködni kezdett, egyre többet
és többet akarva.
Elle támogatásért Néróba kapaszkodott, ahogy a határon
ingadozott, tapasztalatának hiánya sokáig nem engedte
elélvezni. A feje nyögve hátra esett. Már közel volt.
Erezte, ahogy Nero visszafogva magát megrázkódik felette,
és meg akar könnyebbülni, de tovább folytatta az örömszerzést
neki.
Érezni kezdte a reszketést, és ekkor Nero rátapadt az ajkára,
miközben felnyögött. Összeszorította a combjait, amikor a
remegés végig száguldott a testén, és egyre erősebbé vált,
ahogy Nero keze folytatta az ütemes mozgást.
Erőtlenül feküdt ott, ahogy a testén áthaladtak az
utórengések. Röviddel ezután, a szíve kezdett lenyugodni a
lepkékkel együtt. Észrevette, hogy Nerónak is szüksége van
egy percre.
Nero lekászálódott róla, és a hátára gördülve a mellkasára
húzta őt.
Ziháló lélegzettel szólalt meg a fiú.
– Bébi, te több, mint elég vagy nekem.
Elle nevetett.
– ígéred?
Nero megcsókolta a homlokát a kötése alatt.
– ígérem.
Érezte, hogy a szíve összeilleszti magát. Feladta a Nero
elleni harcot. A teljes ösztöne azt súgta neki, hogy bízzon
benne. Gondoskodott arról, hogy öröme a lány után
következzen, és úgy gondolta, elég nehéz lehetett neki.
– Köszönöm.
 Nero könnyedén megmarkolta a haját, és visszahúzta, hogy
rá nézzen.
– Nem fogom hagyni, hogy örökké szűz maradj. Tudom,
hogy ugyanannyira akarod a farkam, mint én a puncidat, bébi,
és ezért ez már nem fog sokáig tartani.
Elmosolyodott az elszántságán.
– Meglátjuk.
Tudta, hogy még egy ideig eltart. Nérót meg fogja
dolgoztatni azért, amiért elérte, hogy így érezze magát. Nem
érdekel, hogy adott egy… Szent szar! Épp most volt az első
orgazmusom.
Elle az arcát Nero mellkasába tolta, és nem akarta látni az
arcát.
– Elle? – Nero megpróbálta rávenni, hogy nézzen rá.
Kezeivel eltakarta az arcát, amikor Nero felemelte a fejét.
Nem tartott sokáig, hogy elvegye a kezeit. Megpróbálta nem
mutatni, hogy elpirult.
Nero felnevetett miután megértette.
– Nincs miért zavarban lenned, amiért ez volt az első
orgazmusod. Ha ez segít, akkor pokolian szexi volt.
Elle kinyitotta a szemeit.
– Mintha segítene.
– Sokkal többet fogsz kapni, Elle, tehát hozzá is szokhatnál
ehhez. – közölte tényként Nero.
Huh! Nero szavaira megforgatta a szemeit, de ö csak
nevetett. Nero meg volt győződve arról, hogy együtt lesznek
szexuálisan is, és az arcot figyelve, amely soha nem adta fel,
azon tűnődött, vajon meddig tartana ki.
Elle feje egy kicsit szúrni kezdett, emlékeztetve rá, hogyan
végződött az előző helyen. Még mindig hallotta a hangot a
fülében, mielőtt elájult volna.
 Megragadta Nero kezét, hogy megnézze. Tudta, hogy nem
akarja, hogy lássa, de mégis megvizsgálta. Begyógyult, mióta
utoljára látta, de most az egész keze csúnyán szét volt verve.
Minden ujjízülete gyulladt és véres volt. Fogalma sem volt
róla, hogy eltörtek-e.
– Mit csináltál a fickóval?
Nero nem szépítette a dolgot.
– Kivertem belőle a szart, és ott hagytam.
Elle azt gondolta, hogy meg kellett volna ijesztenie, vagy
reszketnie kellett volna; ehelyett kezét az ajkaihoz emelte és
minden ujjpercére adott egy csókot.
– Meg kellene kémed valakit, hogy nézze meg ezt, Nero.
– Rendben lesz. Majd később fertőtlenítem és bekötözöm.
Elle felpillantott rá, és így szólt.
– Lehetne, hogy abba hagyod a bunyót? Nem lenne nehéz
befejezni.
Nero várt egy pillanatig, aztán válaszolt.
– Igen, de csak miattad.
Ezt már hallottam.

– Ezt mondtad utoljára is. Nero vállat vont.

– Úgy értem ezúttal.
Hallotta Nero telefonját pittyegni.
– Chloe itt van. – Miii?!
– Itt van?
– Igen, Amo és Vincent is.
 31. fejezet
Még csak egy morzsa sem maradt
Elle lement az óriási kovácsoltvas lépcsőn az előtérbe. Nero
adott neki egy sortot, amiről azt mondta a húgáé volt. Nem
sokat különbözött egy fehérneműtől. De legalább egy kicsit
úgy nézek ki, mintha fel lennék öltözve.
Nero felhívta Chloét Elle mobiltelefonjáról, és elmesélte
neki, hogy mi történt, és hogy Elle náluk marad a házukban
ma éjszaka. Amikor megkérte Chloét fedezze őt, mert náluk
tölti az éjszakát, ragaszkodott hozzá, hogy lássa Elle-t, és meg
akart bizonyosodni arról, hogy minden rendben van. Az
egyetlen dolog, amit Elle nem értet, hogy Amo és Vincent
miért voltak a házban.
Elle végre, leért a lépcső aljára, ahol már várta Chloe. Az
öltözetéből azonnal tudta, hogy egy fontos vacsoráról jött el.
Egy fekete hosszú ujjú Peplum ruha volt rajta, hozzá fekete
harisnya, és magas sarkú. Üzleti vacsorához volt öltözve, de az
idomaival úgy nézett ki, mintha randija lett volna.
– Ugye nem jöttél el hamarabb, amíg véget nem ért? –
aggódott Elle. Nem akarta, hogy bajba kerüljön emiatt.
Chloe némán megrázta a fejét.
Látta, hogy Chloe egy kicsit meg volt rémülve attól, ami
vele történt.
Elképzelte, hogy ez akár vele is megtörténhetett volna.
Megpróbált rámosolyogni a barátnőjére.
– Jól vagyok. Szerencsére Nero ott volt, és ez az, ami
számít. – Elle azt kívánta, bárcsak megfelelően tudná
vigasztalni a barátnőjét, hogy megöleli vagy ilyesmi, de nem
tehette, csak a szavai maradtak.
Chloe bólintott.
Elle suttogva mondta.
– Gondolod, anyukám elhiszi, hogy nálatok töltöttem az
éjszakát? – Muszáj lesz valamit kitalálnia, hogy miért, mert
három és fél év alatt, Elle még soha nem töltötte az éjszakát
náluk. Egyszer már majdnem náluk töltötte, mikor Chloéval
barátnők lettek, de sajnos nem tartott sokáig, míg Elle haza
ment, és megkérte Chloét, hogy tartson vele.
Chloe végre megszólalt.
– N-nem tudom.
Elle sem.
– Mi lenne, ha azt mondanám holnapra van egy közös
projektünk?
Chloe megpróbált megnyugodni.
– Lehet, hogy ez működne.
– Gyertek át ide. – kiáltotta Nero a másik szobából.
Elle nem tudta, hogy Nerónak miért kellett átkiáltania.
Miért nem tudott ide jönni, és megmondani neki mit szeretne?
Aztán eszébe jutott, hogy olasz. Persze most már világos.
Elle és Chloe követték a hangot elhagyva az előteret, és
bementek egy hatalmas helyiségbe, amely egy nappali volt
konyhával kombinálva. A tér hatalmas volt. Kíváncsi volt,
hogy a ház hogyan néz ki kívülről, mert biztos volt benne,
hogy ez egy kisebb villa.
Ahogy Elle közeledett Néróhoz csak a hátát látta, de
észrevette, hogy Vincent és Amo, de még Leó is ott volt.
Nagyszerű.
Látta, hogy Nero megfordul, és mögötte egy hosszúlábú
szőke jelent meg. Gyönyörű volt és úgy nézett ki, mint egy
fiatal Victoria Secret modell, még egy szerény virágos ruhában
is. Elle emlékezett, hogy látta már az iskolában, de soha nem
szokott beszélni a végzősökkel vagy akár találkozgatni velük.
A gyerekek az ö osztályában elég rosszak voltak.
Elle figyelte, hogyan közelít felé a lány, majd átöleli.
– Te csak Elle lehetsz. Örülök, hogy találkoztunk. – A
hangja édes volt, ami pontosan az ellenkezője volt annak,
amilyen hangot elképzelt neki.
 – Bemutatom neked a testvéremet, Mariát. – mondta Nero
nevetve, miközben ránézett a meglepett arcára.
Elle gyengéden átölelte a hátát.
– En is örülök.
Maria elhúzódott és ment, hogy megölelje Chloét is, de ö
egy lépést hátrált.
Elle megpróbált nevetni.
– Ö Chloe. Egy kicsit germafób.
– Oh, sajnálom. Szeretek mindenkit megölelni, és néha nem
veszem észre, hogy nem mindenki díjazza. Örülök, hogy
megismerhetlek Chloe.
Chloe megpróbált mosolyogni.
– Szintén.
Elle gyorsan megkérdezte.
– Mennyien vagytok még testvérek? – tudni akarta, hogy
felkészíthesse magát a kővetkező Caruso testvérre.
Maria nevetett.
– Van még egy, Lucca. Ő a legidősebb. Utána vagyok én,
Nero majd Leó. Ja, és apa, de ez az összes, akik itt élnek.
Elle tudta, hogy Mária idősebb volt, mint Nero, de azt is
tudta, hogy ez azért nem olyan sok, és a másik testvér? Elle
bevallotta magának, hogy kíváncsi volt a másik testvérre.
Érezte, ha a két legfiatalabb fiú szívtipró volt, nem akarta látni,
milyen a legidősebb.
– Ez jó sok Caruso.
– Tudtad, hogy Nero olasz, nem igaz? – Maria húzta Elle-t a
kanapé felé, és intett Chloénak, hogy ő is csatlakozzon. Elle
nem állt készen erre.
– Hát igen, említette.
Miután leült a kanapéra Maria mellé, Chloe is helyet foglalt
a kanapé másik oldalán.
 Maria odasúgta neki és Chloénak.
– Az elmúlt félévben, nem beszéltem senkivel, kivéve a
családommal. Már csak ezt a hetet kell túlélnem, és utána
indulnak újra az óráim.
Elle és Chloe nevetni kezdtek ezen. Most Elle végre
megértette. Körül volt véve férfiakkal, és élt-halt a női
társaságért.
– Ők nem engednek ki?
– Egyetemre járok, de még mindig úgy bánnak velem,
mintha tizenhárom lennék.
Elle-nek azonnal lejött, hogy miért viselkednek így vele. Ö
a pontos meghatározása egy szexi bombázónak. Kíváncsi volt,
hogy a szüleik hogyan nézhetnek ki, ha három ilyen jól
sikerült gyereket tudtak összehozni – bár a negyedikre is
kíváncsi volt.
– Ide jársz egyetemre?
– Igen. Nem is volt esélyem máshová jelentkezni. – mondta
Maria, miközben megrázta a fejét.
– Mire jársz? – kérdezte Elle.
– Üzletire. – Maria ránézett Chloéra. – Tetszik a ruhád.
Chloe felvonta a szemöldökét.
– Köszönöm.
Elle tudta, hogy Chloe meg volt döbbenve, soha nem
szokott bókot kapni vagy nem volt hozzá szokva. Elle kezdte
megkedvelni Mariát. Minden szép lány az iskolában gonosz
volt vele és Chioéval, és egyikük sem volt közel sem olyan
kedves, mint Maria. Vagy ö is együttérzésből csinálta; lehet,
hogy egy újabb szintre léptek az eltúlzott védelmezésben.
– falán beszélhetnék Néróval, és elmehetnénk hármasban
vásárolni?
Maria arca felragyogott.
– Igen! Imádok vásárolni! Ez olyan jó buli lenne.
 Elle mosolygott, mert tudta, hogy mindhárman jól kijönnek
majd egymással.
Egy ideig még beszélgettek, és kuncogtak filmeken,
ruhákon és sminken, míg a fiúk Isten tudja miről beszélgettek.
Nero rendelt pizzát, ragaszkodva ahhoz, hogy ennie kell
valamit Elle-nek. Akkora mennyiségű pizzából mindenki
részesült, de a lényeg azon volt, hogy neki ennie kellett.
Miután a pizza megérkezett, Elle észrevette, hogy Chloénak
milyen kényelmetlen kezdett lenni a csoport, és az eltérő
környezet. Látta, ahogy az udvarra vezető két ajtót figyeli, és a
gyönyörű kertre pillant.
– Gondolod, Nérót zavarná, ha sétálnék kint egyet? –
suttogta Chloe, mikor mindenki az asztalhoz ült.
Elle megrázta a fejét.
– Szerintem nem. – Elle rámosolygott, tudva, hogy
Chloénak szüksége van egy kis friss levegőre.
– Menj.
Elle és Chloe felállt, de mindketten az ellenkező irányba
indultak. Elle az asztalhoz ment, ahol mindenki körül pizzás
dobozok voltak, és vettek belőle, miközben Chloe kiment a
hátsó ajtón.
Vincent a karját Elle vállára tette.
– Hogy érzed magad, édesem?
Elle nevetett, mert eszébe jutott, hogy akkor is ezt kérdezte,
amikor először megsérült.
– Jól vagyok. Csak van egy újabb dudor a fejemen.
– Igen tudom, hogy jól vagy. – nevetett Vincent és leengedte
a kezét, hogy elfoglalja helyét az asztalnál.
Elle ránézett az egyetlen üres helyre Nero mellett. Az összes
többi szék egymástól egy kicsit távolabb állt, de ez az egy
nagyon közel volt Nero székéhez.
 Elfoglalta a helyet, és lábát az övéhez érintette. Észrevette,
hogy nem néz ki valami túl boldogan; biztos meghallotta,
hogy van egy újabb dudor a fején.
Nézte, ahogy Nero vett egy szelet pizzát a dobozból, és
rárakta egy tányérra. Oda csúsztatta elé.
– Egyél.
Elle tényleg nem volt éhes, de Nero arca azt súgta neki
jobban teszi, ha eszik. Úgy döntött, hogy bekap pár falatot,
hogy boldoggá tegye.
– Hol van Chloe? – kérdezte Amo, miközben körülnézett.
Elle gyorsan válaszolt:
– Evett már, mielőtt ide jött és látni akarta a kertet. –
odafordult Néróhoz.
– Remélem nem baj?
Nero bólintott felé, és beleharapott a pizzaszeletébe.
Mindenki az asztal körül beszélgetett és látta, hogy a fiúk
csak úgy dobálták magukba a pizzát, mintha meg se kottyant
volna nekik. Elle evett pár falatot, és úgy döntött végzett;
aztán csak kortyolgatta a vizét, amelyet Nero az asztalra tett,
míg várta Chloét.
Nero rátette karját a székére.
– Ugye nem fejezted még be?
Elle ránézett Néróra, és megrázta a fejét.
– Nem vagyok annyira éhes. – Elmegy’ az ember étvágya
már a gondolattól is, amikor megpróbálja valaki elrabolni.
– Enned kell. – Nero úgy nézett rá, mint aki nem akarta,
hogy próbára tegyék.
Elle körül nézett az asztalnál ülök között, és látta, hogy
senki sem figyelt rájuk. Tényleg nem vagyok éhes.
– Nem vagyok éh…
Nero másik keze a meztelen combján landolt.
 – Edd meg a pizzád.
Mereven figyelte Nérót, mielőtt lassan felemelte szájához a
szeletet. Fogalma sem volt, miért akart a teste örömöt szerezni
neki. Még most is bizsergett a bőre az érzéstől, hogy megtette,
amit Nero mondott neki.
Elle harapott egyet, és úgy érezte, hogy a furcsa rosszullét
eltűnt, és most az íz is kiváló volt. Ahogy megérezte, hogy
Nero dörzsölni kezdi a combját, harapott még egyet a
szeletből, majd lenyalta a kevés piros szószt, ami az ajkán
maradt.
Nero keze feljebb vándorolt a combján az asztal alatt, és
ettől Elle szíve gyorsabban kezdett verni. Nagyon érzékinek
találta, ahogy folytatta a pizza evést, és senki nem tudta, hogy
Nero közben az asztal alatt simogatja őt különböző
mozdulatokkal. Miután megevett minden falatot, és megnyalta
az ujjait, Nero egy különleges érintéssel jutalmazta meg,
elkezdte simogatni a nőiességét.
Amikor egy morzsa sem maradt, Elle kijött a kábulatból.
Mi a fasz van velem?
 32. fejezet
Nem akartalak megijeszteni
Chloe egy gyönyörű fehér pavilon alatt ült, ami
valószínűleg a fehér fénnyel kivilágított kert közepe lehetett.
Azt hitte, hogy a hátsó udvar szebb, mint a belső, és ezzel
sokat elmondott.
Fehér hó hintette be a hátsó udvart. Még sohase látott ennél
fehérebbet.
Csak elképzelni tudta, vajon tavasszal hogy nézne ki. Csak
azt kívánta, hogy láthassa.
A pavilonnak volt egy vaspadja két székkel és egy asztallal,
amik mind közel voltak egymáshoz. Szerencsére, egyik se volt
havas a tető miatt. A padot választotta, hogy leüljön, mivel ez
volt középen és jól beláthatta innen az egész hátsó udvart.
Hirtelen nyugalom szállta meg a hátsó kertben. Itt élnék, ha
lehetne.
Technikailag, bárhol élne, ami más a mostaninál. Ezért is
jelentkezett gyakorlatilag minden kollégiumba, ami az
országban volt. Már csak pár hónapja maradt az indulásig, ami
után olyan messzire megy, amennyire csak tud.
Boldog volt, hogy úgy döntött kisettenkedik, mindig is így
tett. Mindig elszökött, ha az apjához kellett mennie vagy ha
fontos emberek jöttek hozzá. Chloe csak a látszatért volt ott.
Egy’ tökéletes családi kép miatt. A városból nagyon kevesen
tudták, hogy ez micsoda átverés.
Chloe szemeivel megkereste a házat, majd benézett és látta,
hogy mindenki az asztal körül ül, nevet és pizzát eszik. Nem
tartozott sehova.
Mindig, amikor új emberrel találkozott, úgy érezte, hogy
csak a sebhelyét bámulják. Minden önbizalmát elvesztette,
amikor ezeket megszerezte. Ezelőtt laza volt és szabad. Most
alig tud beszélni bárkivel és a legrövidebben válaszol csupán.
Az egyetlen ember, aki mellett önmaga lehetett, az Elle volt.
 Elle mellett biztonságban érzete magát és a régi Chloe
lehetett. Habár, ha valaki odajött hozzájuk, már
visszahúzódott. Mostanság, amikor Nero, Amo, Vincent, Leó
és most már Maria körülötte voltak, ki merte dugni a fejét.
Egy’ kicsit. Nem is értette miért, mert őszintén szólva, azok az
emberek megijesztették öt és jó oka volt rá, hogy miért.
Chloe tovább figyelte őket. Nem hiszem, hogy észrevették,
hogy távol voltam. Túl hosszú ideje volt már üres a szíve és
csak arra várt, hogy talál egy biztonságos helyet, ahova
tartozhat.
– Helló, drágám. – egy mély hang szólalt meg mögüle.
Chloe megugrott a hangra. Egy pillanattal később egy férfi
bukkant fel a másik oldalán. Ijesztően jóképű volt és halálra
rémisztette, attól függetlenül, hogy milyen helyes volt. Nem is
gondolta, hogy létezhet ilyen helyes ember.
Chloénak egyetlen arcizma sem rezdült, teljesen lefagyott.
A férfi a pavilon bejárata felé sétált és feljött a lépcsőn.
– Nem akartalak megijeszteni.
Nem is tudta, miért nem hallotta, hogy jön. Még azt se
tudta, honnan jött.
Nézte, hogy egy oszlopnak dőlt, így elzárta előle a
menekülési útvonalat. Miután minden szőrszála felállt
egyetlen pillantásától a testén, Chloe lesütötte szemét az ölébe
és babrálni kezdett a kezével.
– Nero testvére vagyok, Lucca. Megráznám a kezed, de
úgyse fogod viszonozni.
Chloe gyorsan felnézett, aztán újra le. Honnan tudta ezt?
Lucca olvasott a szemeiben.
– Hallottam, hogy látszólag germafóbiás vagy.
Chloe újra rápillantott. Látszólag? Most már tényleg kezdte
kiakasztani.
 Megpróbálta eldönteni, hogy vajon érdemes lenne e
megpróbálni elfutni. Igen, kellene. Habár, Lucca elállta az
egyetlen menekülési útvonalat és nem fog hozzá közel menni.
Chloe látta, hogy megmozdul, emiatt sajnálatos módon újra
rá kellett néznie. Visszatartotta a lélegzetét, amikor valamit
kivett a zsebéből. Amikor egy doboz cigi került elő, kifújta a
benntartott levegőt. Folytatta a megfigyelését, ahogy kivett
belőle egy szál cigit, az ajkai közé tette és visszarakta a
dobozt. Másik zsebéből egy gyújtót húzott elő. Chloe úgy
gondolta, hogy szívinfarktusa lesz, ha még valamit elővesz a
zsebéből.
Lucca felnyitotta az öngyújtót és meggyújtotta a cigi végét,
ami vörösen izzott, ahogy megszívta.
– Nem bánod, ugye?
Chloe lassan megrázta a fejét. Azt kívánta, bárcsak máshova
tudna nézni, de túlságosan félt. Megmondhatta volna minden
kétely nélkül, hogy ő Nero testvére, mindkettőjükből áradt az
önbizalom és a szex. Nagyon is hasonlítottak egymásra.
Luccának is ugyanolyan bőrszíne volt, de azt nem tudta
megmondani, hogy a haja fekete vagy barna. Ugyanez volt a
szemével is, nem lehetett azt se megmondani, hogy kék vagy
zöld. Megesküdött volna rá, hogy egyszínüek voltak az égősor
színváltása előtt, ami megkavarta az agyát. Bár, Lucca
milliószor ijesztőbb és milliószor helyesebb is volt, mint Nero.
Rájött, hogy a korkülönbség lehet az egyik oka, a másik pedig
az öltözködésben rejlik. Nero csak gombos ingbe és vászon
nadrágba öltözött, addig Lucca fekete pulóvert és sötét laza
farmert viselt.
Nem volt hozzászokva, hogy ilyen hosszú hajat lásson, mint
az övé. Hátra volt simítva, így a nyakáig ért. Látszott, hogy
nem érdekli, hogy fazonra van-e nyírva vagy sem, ugyanúgy,
mint a borostás álla. Mindenki, aki körülötte volt mindig
rendezett megjelenésüek voltak, az ő rosszfiús kinézete inkább
azt sugározta, hogy „ne tegyél nekem keresztbe, vagy
kinyírom az egész családfádat”. De nem hiszem, hogy’
számítana mit visel, ugyanúgy nézne ki.
 – Nincs egy kicsit hideg itt kint, drágám? – hangja
ugyanúgy magabiztosságot árasztott, mint a Néróé.
Kényelmetlenül érezte magát, amikor így hívta. Ha
megmondaná a nevét, talán abbahagyná.
– A-az én nevem Chloe.
Látta, hogy elmosolyodik, miközben megszívta a cigijét,
amit a hüvelykujja és a mutatóujja között tartott. Kiengedte a
levegőjét.
– A polgármester lánya vagy, ugye?
Chloe lassan bólintott. Tudta, hogy nagyjából mindenki
tisztában vele, hogy ö a polgármester egyetlen lánya. Igaz?
– Néhány évvel ezelőtt autó-balesetet szenvedtél.
Emlékszem, hogy olvastam az újságban. Mindenkinek azt
mondod, hogy innen szerezted a sérüléseket? – Lucca a hóba
hamuzott anélkül, hogy elvesztette volna a szemkontaktust.
Chloe nyelt egyet és lenézett a kezeire.
– í-így szereztem őket.
– Nem, nem így. Felismerem a kés általi vágást, ha látok
egyet.
Chloe felpillantott rá. Honnan tudta?
– E-én n-nem tudom, hogy miről beszélsz.
– De tudod.
A hideg végigfutott a gerincén, felállt, mivel nem volt képes
tovább a közelében lenni és nem is tetszett neki, ahová ez a
beszélgetés tartott.
Egy lépést tett előre azzal a reménnyel, hogy a férfi arrébb
megy. Az izmos alakja azonban blokkolta az egész kijáratot.
Nem akarta tudni, hogy hány órát tölt az edzőteremben, látta
az izmait a vastag fekete felsőn keresztül. Amikor még mindig
nem mozdult, araszolni kezdett. Kérlek mozdulj, kérlek
mozdulj.
 Chloe most már csak pár lépésre volt tőle, de nem volt
hajlandó tovább menni.
– A-átengedsz? – A lábai elkezdtek remegni, amikor a keze
visszanyúlt a zsebébe. A magassarkúja megnehezítette, hogy
megtartsa magát.
Lucca előhúzott egy újabb cigarettát és kinyitotta a gyújtót.
Lassan meggyújtotta a végét, miközben a szemeit rajta tartotta.
Kifújta a füstöt, ami átjárta a testét. Ahelyett, hogy visszatette
volna a gyújtót, megint meggyújtotta és az ezüst Zippo
öngyújtója lángot lövellt ki. Lucca megmutatta az egyik
trükkjét, miközben az égő Zippot az ujjai között futtatta.
– Elengedlek, ha megmondod hány éves vagy.
Várjunk, mi van?
Chloét teljesen lenyűgözte, milyen ügyesen mozgatta a
lángot az ujjai között. Nem értette, miért nem égeti meg
magát.
Chloe gondolkozás nélkül válaszolt és megkérdezte saját
kérdezte, miközben teljesen rabul ejtette a ragyogás.
– Tizenhét. Te?
Lucca hirtelen bezárta az öngyújtóját.
– Huszonhat. – Valami azt sugallta az arckifejezéséröl, hogy
nem boldog a választól.
Huszonhat. Nem tudta, hogy miért kérdezte meg, hogy hány
éves.
Ezután arrébb lépett és elengedte, de azt kívánta bárcsak
több helyet hagyott volna.
Chloe lassan elindult és oldalra fordítva testét, rajta tartotta
a szemét, mivel félt, hogy megmozdul miközben elmegy.
Visszatartotta a lélegzetét és óvatosan mozgott mellette. Az
arca a mellkasa közepéig ért még magassarkúban is, a feje
meg a válláig.
Amikor sikeresen elsétált mellette, és néhány centiméterrel
később Chloe olyan gyorsan kezdett sétálni, amennyire csak
tudott, megpróbálva visszarohanni a házba.
Lucca hangja hallatszott az udvaron keresztül.
– Nem lehet örökké elfutni az igazság elől, drágám.
Chloe gyorsabban szedte a lábát.
De igen, eltudok. Evek óta ezt teszem.
 33. fejezet
A vereség hangja
Nero megvárta, amíg a haverjai kimentek a bejárati ajtón,
mielőtt a húgát maga mellé húzta volna, és megkérte, hogy
vigye fel Elle-t a szekrényéhez, hogy válasszon magának
valami ruhát holnapra. Szerencsétlenségére, amikor Chloe
szólt neki, hogy menjen, most ő is távozott.
Figyelte, ahogy Elle kiszaladt a nappaliból a nővérével,
szerette, ahogy kinézett rajta a pólója. Nerónak sikerült
visszaszereznie őt, miközben zihált és nyöszörgött alatta.
Szeretem a vereség hangját.
Akárhogy is, még mindig nem fért a fejébe, hogy nem dugta
meg ott helyben. Forró és teljesen kész volt, mégis megtagadta
a testétől, hogy magáévá tegye. Mi a fasz van velem?
Fogalma sem róla, ha túl hamar dugja meg, akkor lehet csak
megrontaná, és Elle csak azt hinné, hogy ugyanazt jelenti
számára, mint a többi lány, akiket megbaszott, vagy ha az
igazság után dugja meg, ami már zavarta egy ideje. Mindettől
függetlenül, Nero kapott egy kis ízelítőt belőle, és készen állt
az egész átkozott eper tortára.
Valóban meg kell köszönnie Luccának. Aztán eszébe jutott,
ahogy magatehetetlenül fekszik ott, és megváltoztatta a
véleményét. Megértette, miért csinálta ezeket a dolgokat
Lucca. Csak letesztelte az álló vizet a főiskolai kölyökkel a
kajáidéban, hogy lássa, mennyire idegesítette Nérót. Aztán
szétválasztotta őket, mert egyértelműen követte őket Lucca, és
tudta, hogy nem tud Elle-hez közel kerülni Nero miatt, aki
állandóan körülötte van, aztán összehozta őket, hogy
elkaphassa. Ez egy teszt volt, mert Nerónak nem kellett volna
törődnie azzal, hogy mi történt vele. Elle-nek meg kéne halnia,
az volna a legjobb a családjának, de ehelyett, Nero harcolt az
életéért, felfedte a lapjait Luccának – a bátyjának és
főnökének. Ez nagyon is rosszul elsülhetett volna Elle-nek és
neki. Még mindig szólhat Lucca az apjuknak.
 Nero nem hitte, hogy a testvére megtenné. Valamit nyerni
akart az egész dologból, és Nerónak ki kellett derítenie, hogy
pontosan mi az.
Nero figyelte, ahogy Chloe felveszi a kabátját, majd
odament hozzá.
– Beszélhetnék veled? Mutatnom kell valamit.
– Uh, igen. – felelte idegesen Chloe.
Már a beszélgetés előtt tudta, hogy kényelmetlenül fogja
érinteni, amiről beszélnek majd.
Nero leakasztott egy dzsekit, amely Chloe kabátja mellett
lógott.
– Gyere velem.
Nero a hátsó ajtó felé indult, aztán előre engedte. Kinyitotta
az ajtót neki és látta, hogy az idegei már pattanásig feszültek.
– Kérlek, Elle-ről van szó.
Chloe tétovázva kiment az ajtón, aztán Nero becsukta az
ajtót.
Miután a téli csodaország fogadta, sétálni kezdett.
– Az anyám hónapokat töltött tereprendezéssel a hátsó
kertben. Amikor elkészült vele, utána gyakorlatilag az egész
napot itt töltötte. – Nero megállt, és elmosolyodott. – Még
mindig emlékszem, hogy mennyire sírt, amikor hideg lett és
minden virága meghalt.
– Gyönyörű. – suttogta Chloe.
Nero folytatta a sétát a hatalmas udvaron a pavilon felé.
– Ez az. Anyukám sokszor állt a hátsó ajtónál és csak
bámult kifelé, a halálba menekült.
Chloe felnézett rá.
– Sajnálom, hogy nem tudok segíteni.
Nero felnevetett.
– Rendben van. Örülök, hogy valaki újra élvezheti ezt.
 – Bárcsak láthatnám tavasszal. – ismerte be Chloe.
Amikor Nero felment a lépcsőn és leült egy székre, figyelte,
ahogy Chloe a pad közepére ül. Látta, hogy a hátsó kertet
bámulja, és látta a csillogást a szemeiben.
– Sajnos már nem ugyanúgy néz ki. Most, hogy meghalt,
már nincs annyira rendben tartva és a legtöbb virág nem nyílik
újra.
Chloe visszanézett rá, és a csillogás már eltűnt a szemeiből.
– Részvétem.
Nero bólintott, és megköszönte. Ideje volt témát váltani,
hogy miért akart vele beszélni.
– Tudod, hogy kedvelem Elle-t?
Chloe bólintott.
– Igen, tudom.
– Akkor azt is tudod, hogy meg akarom ismerni azokat, akik
valaha hozzá értek.
Chloe elkezdte a kezeit tördelni.
– M-miért nem kérdezed inkább Elle-t?
Nero megrázta a fejét. Mert kurvára nem fogja elmondani
nekem.
– Nem fogja elmondani.
– Én… én sem akarom elmondani.
Nero mélyen beszívta a levegőt.
– Gondoltam, hogy ezt mondod.
Nero felemelte a kezét, és hallották a házba vezető hátsó
ajtót kinyílni. Figyelte Chloét, mikor látta őket megjelenni.
Megtudta volna mondani, hogy azt fontolgatta, hogy elfut. Egy
pillanattal később azonban Amo és Vincent csatlakozott
hozzájuk a pavilonban.
Amo és Vincent a két oldalára ültek le, miközben Chloe
megszorította a kezét, és a lehető legkisebbre próbálta
összehúzni magát. Mindketten meggyőződtek róla, hogy egy
hüvelyknyi hely elválassza őket a testétől.
Vincent egy könyvet adott Chloénak. Ő nyelt egyet,
miközben elvette, és az első oldalon csapta fel.
Nero figyelte, ahogy átlapozza az oldalakat. Egyértelműen
még soha nem látta, és nem tudta, hogy Elle csinálta. Óvatosan
tanulmányozta az arcát, ahogy az újabb képekhez ért.
Amikor az utolsó oldalnál járt és nem volt több, megfordult,
Nero beszélni kezdett.
– Most, hogy átnézted ezeket a képeket, szépen elmondod,
hogyan szerezte az összes sérülést.
Chloe szemei táncoltak a fiúk között.
– N-nem tudom. Mindannyian nem bánthattok.
Nero hátrasimította a haját, bizonytalan volt, hogy mit
tegyen. Azt hitte, hogy beszélni fog róla, mikor körülvették öt.
Bár sejtette, hogy csak blöffölnek. És nem akarom…
– Azt hiszem, szüksége van némi meggyőzésre, testvérem. –
Lucca hangját hallotta a pavilon mögül, és figyelte, ahogy
felsétálva csatlakozik hozzájuk.
Nero visszanézett Chloéra, és látta, hogy szorongatja a
fényképalbumot a kezében. Ahogy Lucca feljött, Chloe lassan
felnézett rá, és nyelt egy nagyot. Aztán Lucca óvatosan rátette
kezét a nyitott könyvre, és elkezdte húzni. Chloe elengedte, és
hagyta, hogy kicsússzon a kezéből.
– Köszönöm, drágám. – Lucca a fekete kis vas asztalra
helyezte a könyvet, amit sörözéskor és jeges-teázáskor
használtak. Aztán felemelte az asztalt, és előtte leejtette, így a
lány megugrott a zajtól.
Nero figyelte, ahogy a bátyja közelebb tolja az asztalhoz a
székét. Nero szintén felállt, hogy közelebb legyen hozzá.
Olyan érzése volt, mintha már találkoztak volna. Ez mikor
volt?
 Amo felé fordult, aki ökölbe szorította a kezét,
nyilvánvalóan nem volt boldog Lucca megjelenése miatt. Nero
félretolta gondolatait; nem ezért volt itt. Lenézett az utolsó
oldalon nyitva hagyott könyvre.
Lucca elővett egy cigarettát.
– Visszafelé haladjunk. – közben meggyújtotta a végét. –
Mondj el neki mindent, amit tudsz. – aztán lecsukta az
öngyújtót.
Chloe figyelte, ahogy a föst beborítja az arcát, majd lenézett
a könyvre.
– Én-én-én…
Nero közbe vágott.
– Lassan kezdjük. Mit mondott a szüleinek, amikor
zúzódásokkal, karcolásokkal és törött csontokkal ment haza?
Chloe megpróbálta elkezdeni.
– A-az e-első…
Lucca az égő öngyújtóját görgette az ujjai között. Chloe
mély lélegzetet vett, és belenézett a lángba.
– Először úgy próbálta elrejteni őket a lehető legjobban,
hogy rengeteg ruhát viselt. Azt mondta nekem, hogy
lassacskán, minden nap feltár egy-egy sérülést, mintha csak
aznap történt volna. – Chloe szorosan összekulcsolta a kezeit.
– Aztán, amikor egyre rosszabbodtak, hazudott és azt mondta
nekik, hogy focizni kezdett. Megúszta ezt, mert alig hagyták el
a házat, míg az apukája lábadozott. Ez megkönnyítette
számára. Nem aggódtak a részletek miatt, csak a balesetekért.
Végül, én úgy gondolom megszokták, hogy mindig megsérült,
mivel úgy tett, mintha ügyetlen lenne, így képes volt leállítani
a szülök kérdezösködését, és csak azt hitték, hogy kész
balesetveszély a lányuk.
Nero megszorította az orrnyergét. Es ez még csak a kezdet
volt.
 Figyelte, ahogy dermedten elfordul, és üres tekintettel
bámult a Lucca kezében tartott tüzbe. Képről-képre haladt,
elmagyarázza mi történt, és ki tette. Nero teste ugyanúgy
megdermedt, mint a lányé, az elméje pedig minden
információt gondosan elraktározott, ügyelve arra, hogy ne
hagyjon ki egyetlen részletet sem. Először a végzős évük első
félévét vették át, aztán a harmad évet és a második évet.
Amikor az első évre értek, elmondta neki, hogyan verte el
Sebastian egy kibaszott könyvvel az arcán és a karján.
Chloe lapozott, és a róluk készült első képhez ért. Nem volt
semmilyen látható jel; azonban ez volt, ahol Elle haja a
legrövidebb és Chloe sebhelye a legfrissebb volt.
Chloe nem mondott semmit a képről.
Nero figyelte Chloe arcát, ahogy a semmilyen
arckifejezésből szomorúságba fordul. Volt valami, amit nem
mondott el.
Benyúlt a zsebébe, és elővett egy képet a tárcájából.
– Ezt találtam a kép mögött.
Chloe figyelte Nérót, hogy dobja Elle egyik képét a másik
tetejére. A fejét rázta.
– Nem akarok…
Nero előrehajolt, és a térdére könyökölt.
– Mondd el.
– N-nem tudom megtenni. Meg fogsz gyűlölni. – Chloe nem
tudta megállítani a keze remegését.
– Talán elég volt neki. – szólalt meg Amo.
Lucca egy hangos csattanással felpattintotta az öngyújtóját.
– A lány rendben van.
Nero ránézett Amóra, aki képtelen volt elrejteni, hogy
Chloe túlságosan is elterelte az útról. Azon tűnődött, vajon
békén hagyja-e Chloét, és elégedjen meg mindazzal, amit már
adott neki.
 Nem.
– Mondd el. – ezúttal kicsit keményebben beszélt.
Lucca visszafelé kezdte mozgatni az apró lángot. Atgörgette
a kezén, aztán mindig másik ujjával indította és állította meg a
lángot, minden egyes trükknél.
Chloe arrébb tolta a képet, hogy újra feltárja az alatta lévöt.
Újra megdermedt.
– Cassandra beszélt velem, amikor az iskola elkezdődött.
Nagyon népszerű volt, és csak be akartam illeszkedni. Durva
dolgokat kezdett mesélni mindenkinek, én csak ültem és
hallgattam. Rosszul éreztem magam és mondani akartam
valamit, de nem tettem, mert féltem, hogy belém köt. – Chloe
mély lélegzetet vett. – Egy nap az öltözőben voltunk, és adott
nekem egy ollót. Mondott valamit Elle-nek az apjáról, és
akkor hallottam először, hogy valaki visszaszólt neki. Elle már
épp indult, amikor Cassandra, Stacy és Stephanie leteperték a
földre, és elkezdték a fejét ütni. Amikor Cassandra megkért,
hogy adjam oda neki az ollót, nem akartam, de Cassandra
megkérdezte tőlem, hogy szeretném-e úgy végezni, mint ö,
ezért átadtam neki. Féltékeny volt Elle hajára, ezért teljesen
levágta. Ekkor találkoztunk először Elle-vel.
Nero élesen beszívta a levegőt. Csalódott Chloéban, de
megértette a középiskola nyomását.
Tudta, hogy oka volt annak, amiért évekig rövid haja volt,
miután levágták, de ez nem magyarázta meg Elle
egyértelműen péppé vert képét.
– Mi történt vele, Chloe?
– C-Cassandra, Stacy és Stephanie szerettek volna a suli
mögött füstölni Sebastiannal ebédidő alatt. Ekkor találkoztunk
Elle-vel út közben, és Cassandra elmondta Sebastiannek, hogy
visszaszólt neki az öltözőben. Sebastian kirángatta, és
elkezdték rúgni, verni. – Chloe a körmeit a kezébe vájta.
Nero rosszul kezdte érezni magát. Észrevette, hogy Amónak
és Vincentnek is nehéz volt. Bár tudta, hogy ez még nem
minden. Volt valami, amit nem akart elmondani.
 – Fejezd be a történetet.
Chloe egy kicsit még mélyebbre ásott.
– Megijedtem és csak álltam ott. Mikor végeztek, épp
távozni készültek, de Sebastian észrevette, hogy én nem
csatlakoztam hozzájuk. A-azt mo-mond… Azt mondta nekem,
hogy jobban rugdossam meg. – Chloe levette a szemét a
lángról, és a fényképre nézett. – Készítettek róla egy képet és
emlékeztetőnek neki adták. Amikor odamentem hozzá, és így
láttam, nem tudtam megtenni. Elle látta, hogy nem fogom
megcsinálni, ezért azt suttogta, hogy rúgjam meg, mert már
nem fáj neki.
Chloe felnézett Néróra.
– Olyan keményen rúgtam meg, hogy Sebastian boldog
legyen, és ott hagyják. Amikor a szemeibe néztem, könyörgött
nekem, hogy menjek velük, úgyhogy megtettem. Nem tudom,
miért törődött azzal, hogy mit csinálnak velem, ha nem teszem
meg, mert nem törődtem vele eléggé, hogy felállítsam őt.
Nero vett egy hosszú, mély lélegzetet, és nem tudott tovább
Chloéra nézni. Gyűlölte, amit Elle-vel tett, de tudta, hogy
Chloe már eleget szenvedett. Úgy gondolta, hogy a szenvedése
volt az, ami összehozta őket, de ez egy olyan történet volt,
amit Chloe nem lenne képes elmesélni.
Nero figyelte, ahogy Lucca felkapja a könyvet, és átlapozza.
Lucca felnézett Chloéra.
– Hogy lehet, hogy te soha nem sérültél meg?
– Te-tessék? – Chloe visszanézett rá.
Lucca becsukta a könyvet.
– Miért bántották Elle-t?
Chloe beharapta az ajkát.
– Soha nem hagyta volna nekik, hogy megérintsenek. Ha…
ha megpróbálták, Elle bármit megtett, hogy öt üssék
helyettem.
 – Elég volt. Elmehetsz. – Nero felállt, és hátat fordított neki,
a pavilon korlátjánál ment, hogy megtartsa öt. Szóval így’
működik, így’ tud iskolába járni, hogy a szart is kiverik belőle
és nem bántják Chloét sem.
Miközben Chloe ünnepélyesen felállt, és elhagyta a
pavilont, Nero vesztésre állt a gondolatai ellen. Mindent
megtudott, amit tudni akart. Sebastian csinálta a legszömyübb
dolgokat az évek során. Ezért kurvára meg fog halni.
Cassandra és mindenki más, aki szemtanúja volt vagy csinált
vele valami, mindannyian megkapják, amit megérdemeltek, de
most Sebastiané volt az elsőbbség. Ez mindent elfoglal
bennem, hogy’ rohadtul ne menjek, és szolgáltassak igazságot.
Amikor Chloe a hátsó ajtón keresztül távozott, Nero
megfordult, és ugyanezt a harciasságot látta Amo és Vincent
szemében.
Vincent felállt.
– Hogy a faszba maradt épelméjű vagy életben? Kérlek,
mondd, hogy még ma este indulunk.
Nero kezei büntetni akartak, de az elméje habozott.
– Menjetek haza. Hívlak titeket, ha úgy döntök, hogy bármit
is csinálok.
Vincent bólintott, mielőtt eltűnt volna.
Nero figyelte, ahogy Amo feláll. Nyilván mondani akart
valamit, mert ahogy Luccát bámulta, de aztán végül elindult.
– Mit fogsz tenni, testvérem?
Luccára nézett. Soha nem tudta kitalálni, mi játszódik a
fejében. A bátyja soha nem volt a szavak embere, és nem is
törődött semmivel az életében. De ma este valami mást látott.
Nero visszaült a székre.
– Mire gondolsz?
Lucca meggyújtotta a gyújtóját, és belenézett a lángba.
– Azt hiszem, az emberölés túlságosan könnyű.
 34. fejezet
A tül sok smink
Elle Nero ágyán ült, és azon töprengett, vajon mi történt.
Minden kellemesnek látszott, az éjszaka nagyszerű volt, aztán
Nero azt mondta neki, hogy menjen fel a lépcsőn Mariához.
Elle és Maria nagyon jól érezte magát. Felpróbálta, amit
Maria mondott, végül odaadott neki néhány dolgot. Nos,
azokat, amik nem voltak túl csajosak.
Maria, Elle ízléséhez képest, túlságosan szerette a virágokat
és a rózsaszínt, de volt néhány holmija, amit akkor vásárolt,
mikor válságos időszakában volt. Nem akarta elfogadni őket,
de ragaszkodott hozzá, és azt mondta, hogy mindenképpen el
fogja ajándékozni. Miután benézett Maria hatalmas
gardróbjába, és látta, hogy fúllosan tele volt, már nem érezte
annyira rosszul magát.
Aztán, amikor Nero bejött Mária hálószobájába, arca
félelmetesebb volt, mint valaha. Mindössze annyit mondott
Elle-nek:
– A szobámba, most.
Elle érezte, hogy düh sugárzik a testéből, ahogy leült az
ágyára, és Nero bement a fürdőszobába.
Most Elle itt volt, összezavarodott és aggódott az ágyán
ülve, hallgatta a zuhany hangját. Egy kicsit később elhatározta,
hogy kihasználja az időt és felhívja a főnökét, aztán elmondja
neki, hogy miért nem ment ma este dolgozni, remélve, hogy
ezzel eltereli a figyelmét. Amikor a hívás véget ért, úgy
gondolta, hogy ennyi idő elteltével már be kellett volna
fejeznie a zuhanyozást, de végül meghallotta, hogy elzárja a
vizet.
Elle a körmeit rágva várta, hogy kinyissa az ajtót, és mikor
végre megtörtént, a szíve megállt.
Nero kijött a fürdőszobából, még mindig nedves volt. Soha
nem látta öt másban, mint ruhába öltözve, és most csak egy
törülközőt viselt a csípője körül.
Figyelte a tökéletes árnyalatú testét a gardrób felé mozogni.
Azt hiszem, tökéletes. Látni lehetett minden izmot Nero bőre
alatt. Nem voltak nagyok; teste sovány és szálkás. Minden
adott; a karjai, a mellkasa és a kockái… Elle végig követett
egy csepp vizet a hasán, mely a sötét bőrén száguldott lefelé,
amíg a törülköző el nem kapta a…
Elfordította a fejét.
– Ne itt öltözz! – látta, hogy a törülköző kezd leesni.
– Akkor fordítsd el a fejed.
– Azt teszem. – utánozta Elle. Keresztbe tette a karját és
elfordult; azonban a szeme sarkából mégis figyelte. Amikor
meglátta a fenekét, gyorsan elkapta a tekintetét és megnyalta
az ajkát, próbált nem arra gondolni, milyen dicsőséges a
segge.
Érezte a takaró szelét, ezért megfordította a fejét, és látta,
hogy Nero a lepedő alá bújt, sötét bokszer alsót viselt.
Megpróbált felállni, hogy kiszálljon az ágyból. Nyilvánvaló,
hogy Nero készen áll az alvásra.
Nero megragadta a kezét.
– Mit gondolsz, hová mész?
– Ööö, azt gondoltam, ma este aludhatnék Mariával.
Nero maga mellé húzta őt, miközben felsőtestével betakarta.
– Nem, nem fogsz.
Hogyan csinálja ezt mindig? Elle-nek fogalma sem volt
róla, hogyan sikerült Nerónak mindig úgy alakítani a testét,
mint a gitt, ahogy jónak látta.
Elle megpróbálta eltolni a meztelen mellkasát.
– Nero, nem alszom veled.
– De igen. – Nero hangja parancsoló volt.
Elle teste megint elárulta őt, és engedett Nero
követelésének, bár még sohasem aludt fiúval ezelőtt. Úgy
gondolta, éppen most adta neki élete első orgazmusát, ezért a
következő lépés az, hogy mellette alszik. Ugye?
– Akkor fel tudnál öltözni?
– Általában meztelenül alszom; az jobban tetszene? –
gúnyolódott Nero.
Elle gyorsan válaszolt:
– Nem.
Megpróbált ellazulni Nero karjaiban és az ágyban. A fiú
haragja csökkent, de még mindig tudta, hogy örült
hangulatban volt, ezért képtelen volt lazítani. Hosszú
pillanatok teltek el csendben, mielőtt Elle tényleg aggódni
kezdett.
– Valami rosszat csináltam? – suttogta.
Nero mély levegőt vett, és közelebb húzta magához.
– Nem, bébi, nem csináltál semmi rosszat.
Elle kifújta a levegőt, és sikerült ellazulnia, így már képes
volt élvezni a teste melegét és érintését, a teste szinte elolvadt
mellette. Bármi is volt az, ami Nérót zavarta, nem akart róla
beszélni, és mivel nem tette, Elle is annyiban hagyta.
– Szép estém volt, köszönöm. – Még csak nem is köszönte
meg neki, hogy megmentette az életét.
Nero fel-le mozgatta ujjait Elle hátán.
– Nem kell megköszönnöd. Örülök, hogy jól érezted magad.
– Igen. Kedvelem a nővéredet, az öleléseket és mindent. –
tényleg élvezte Maria társaságát. Üdítő volt egy olyan gazdag,
gyönyörű lányt találni, aki nem gonoszkodott vele.
Nero felnevetett.
– Gondoltam, hogy tetszik.
Most, hogy Nero jobb hangulatban volt, azt hitte kérhet egy
szívességet.
 – Különösen tetszett a szekrénye. Adott nekem néhány
ruhát, amit le akart selejtezni, ezért eléggé csupasz lett a
gardróbja.
Nero felsóhajtott.
– Igen, így van. Mire akarsz kilyukadni?
Elle remélte, hogy az új barátjának segíthet ezzel.
– Nos, arra gondoltam, Chloe és én elmehetnénk vásárolni
Mariával.
– Értem. Ő hozta fel ezt neked?
Elle felsóhajtott.
– Nero, él-hal azért, hogy lányok között legyen, akik nem a
testvérei. Nem kell őt heti huszonnégy órában figyelnetek. Ö
egy felnőtt nő. – Elle nem értette, amiről Maria beszélt neki,
hogy soha nem hagyták magára. Valaki mindig figyelte öt, és
őszintén szólva, ennek semmi értelme.
Néhány percig Nero nem szólt semmit.
– Mindannyian elmehettek egyetlen feltétellel.
Elle nem szerette ezt a hangot.
– Oké…?
– Hagyod, hogy kifizessem neked a ruhákat, és nem a
kibaszott Goodwillböl vagy bárhonnan, ahonnan szerzed a
ruhákat. Vadonatúj ruhák onnan, ahonnan a nővérem is vásárol
magának.
– Nincs semmi baj a Goodwillnél vásárolt ruhákkal. – Elle-t
mindig elítélték a turkálókból beszerzett ruhák miatt, de a tény
az volt, hogy az alig használt ruhákat olcsóbban lehetett
megkapni, és javarészt, a boltok majmolták a régi ruhákat és
nevetséges áron árulták, amikor a Goodwillnél szinte potom
áron megvehetted. Tudnia kellett volna, hogy Nero el fogja
ítélni Őt emiatt, úgy értem, nézd meg ezt a házat.
Elle megpróbált kiszabadulni Nero karjai közül, de ö még
erősebben tartotta.
 Nero visszahúzta öt a testéhez.
– Ezt nem úgy értettem, bébi. Nem érdekel, hogy használt
ruhákat hordasz, de azt hiszem, új ruhákat is kellene kapnod.
Megérdemelsz olyan ruhákat, amelyek csak a tieid és csakis a
tieid voltak. Semmi baj sincs azzal, hogy új ruhákat veszel
magadnak.
Francba. Nero teljesen szembe fordította magával. Szóra
sem érdemes, hogy valószínűleg a legédesebb dolgot mondta
neki.
Elle megcsókolta a mellkasát.
– Rendben.
Nero megcsókolta a feje búbját, majd odahajolt az
éjjeliszekrényhez, hogy lekapcsolja a lámpát.
Most az egyszer Elle nyugodt volt, és nem arra kellett
gondolnia, hogy hogyan fog túlélni egy másik napot a Legacy
Prepben. Biztonságban érezte magát, miközben álomba
merült.
– Óh, és elfelejtettem megemlíteni; ugyanannyi pénzt kell
költened, mint Mariának.

***

Három héttel később

Elle a szavaival teleírt papírfecniket ragasztgatott a

plakátjára. Nem tudta abbahagyni a mosolygást, miközben az
elmúlt három hétre gondolt, amit Néróval töltött. Azóta az
éjszaka óta, amikor nála aludt, az élete száznyolcvan fokos
fordulatot vett. Őszintén szólva, még csak nem is tudta,
honnan kezdje.
Maria jó barátja lett neki és Chloénak. Mindhárman
rákattantak arra a napra, amikor először vásárolni mentek, és
igen, Nero gondoskodott arról, hogy ugyanannyi pénzt
költsön, mint Maria, mert ott volt. Nero, Amo és Vincent
velük voltak, és a háttérben maradva szemmel tartották őket.
Elle nem értette, miért volt nyomasztó Maria számára, hogy
folyamatosan megfigyelik, de minden alkalommal látta,
amikor az aranyszínű haját a válla mögé söpri, és megértette.
Nero pénzköltése, nem ért véget ezzel. Miután mindennel
készen voltak, Nero szólt a konyhás néninek, hogy Elle
ebédjét vonja le az ö számlájáról. Megpróbált tiltakozni, de a
konyhás nő még azelőtt elvette, mielőtt egy szót is szólhatott
volna. Furcsának találta, hogy nem volt semmi mondanivalója
erről, tekintve, hogy ő volt az, aki kidobta a tálcáját. Másnap,
gondolta Elle okosan, egyáltalán nem eszik, de ez nem igazán
működött, mert Nero elvett egy tálcát és letette elé.
Elle azt kívánta, bárcsak abba hagyná a költekezést; amikor
azonban az irodába ment kifizetni a tandíj részletét, ami meg
volt állapítva neki, már ki volt fizetve. Mikor ezért
szembeszállt Néróval, hogy túlságosan sok jót tett érte, azt
válaszolta neki, hogy mindent megérdemelt. Aztán
megcsókolta, és ezzel elérte, hogy engedjen. Végül elmondta
neki az utolsó kérését.
Azt mondta neki, hogy csökkentse a munkaidejét, mivel
már képes megtartani a pénzét. Ismét tiltakozott, de Nero
megtalálta a módját, hogy meggyőzze őt, mondván, hogy
együtt tölthetik azt az időt, és megnézhetik az összes filmet,
amit akar. Nero azonban nem nagyon figyelt rá, és Elle csak
próbálkozni tudott.
Végül, se Elle-be, se Chloéba nem kötöttek bele egész idő
alatt. Mindenki, aki valaha is bántotta őt, nem szólt hozzá,
nem nézett rá, sőt még az öt méteres közelébe sem mentek.
Elle felpillantott a poszteréről, hogy lássa Stacyt és
Stephanie-t, ahogy bepúderezik az orrukat és a szemeik alatt.
Mostanában Elle észrevette, hogy egy csomó sminket és
napszemüveget viselnek, és ez pokolian szokatlan volt.
Ezenkívül, mindenki azt állította, hogy valami szarság folyik
itt. Elle a sötét, duzzadt szemeiket nézte. Remélem, nem
miattam.
Elle-nek sikerült felragasztani az utolsó darabot, mielőtt
kicsengettek volna.
Nero megvárta, amíg mindenki elhagyta a termet, mielőtt
Elle-t az ölébe manőverezte volna.
– Mit csinálsz ma este?
Elle karjait Nero nyakába fonta.
– Valami azt súgja nekem, hogy terveztél valamit.
Nero felnevetett.
– Talán igen.
– Szóval, elmondod nekem?
– Nem, meglepetés. – Nero Elle hajába túrta a kezét, és
arcát az övéhez fordítva határozottan megcsókolta.
Elle visszacsókolta, és nyelvét átcsúsztatta a szájába. Az
éhsége új magasságokba emelkedett. Nero még nem tette meg
a nagy lépést a három héttel ezelőtti éjszaka óta, amikor az
első orgazmusát adta. Még mindig könyörtelenül csókolta, és
megérintette a ruhája alatt, de nem próbálkozott olyasmivel,
mint aznap éjjel.
Először Elle hálás volt, de mindennap egyre forróbban égett
a teste és vágyta, hogy Nero csináljon valamit, akármit. Nem
értette, miért nem próbálkozott semmivel, mert olyan kitartó
volt kezdetben. Amikor a dolgok felforrósodtak köztük, Nero
megállt, és azon gondolkodott, hogy valami baj van vele.
– Ti ketten befejeznétek végre, hogy a nyelveteket
ledugjátok egymás torkán? Mert kurvára szeretnék innen
kijutni.
Elle gyorsan elhúzódott, és felállt Vincent hangjára.
Nero felsóhajtott, miközben felállt.
– Ezt nem felejtem el.
– Biztos vagyok benne. – Vincent nevetett.
 Elle kivonult az osztályteremből, és megpróbált nem
elpirulni, amikor látta, hogy Chloe és Amo beszélgetnek
egymással és közben lélegzetvisszafojtva, próbáltak nem
nevetni. Elle alig tudta elhinni, hogy ők ketten valóban
kezdtek kijönni egymással. Nos, többnyire.
Azt is észrevette, hogy a kővetkező napokban Chloe rá sem
nézett a srácokra, mióta Elle az éjszakát Néróval töltötte, de
sokszor még rá sem, de ez azóta megváltozott. Úgy gondolta,
valaminek történnie kellett a házban akkor, mert utána Chloe
minden nap egyre nyugodtabbá vált.
Nero megragadta Elle kezét, és elindultak a diákparkoló
felé. Amikor végre elérték Chloe BMW-jét, Nero kinyitotta az
utas oldali ajtót és Elle beszállt.
– Hívlak. – Nero egy gyors csókot adott neki, mielőtt
becsukta az ajtót.
– Nero tudja?
Elle átnézett Chloe mosolygó arcára.
– Mit tud?
– Hogy holnap lesz a szülinapod. – felelte Chloe.
Elle felhúzta a szemöldökét.
– Megmondtad neki?
Chloe nevetett.
– Nem.
– Akkor nem hiszem.
 35. fejezet
Egy műalkotás
Nero a kocsija motorháztetőjén ült, fákkal és egy piszkos
úttal körülvéve. A nap lement, és tudta, most már bármelyik
pillanatban itt lehet.
Húsz perc telt el, mielőtt a fényszórók megvilágították a
környezetét. Hallotta, ahogy az ajtó kinyílik és hangos zajjal
becsapódik.
Nero átsétált az autóhoz és egy másik hang üdvözölte. A
hang énekelt a lelkének. Végre.
– Készen állsz, testvérem? – tűnt fel Lucca mellette.
Nero lenézett a kezeire és ökölbe szorította őket.
– Nem tudom használni a kezeimet.
– Reméltem, hogy ezt mondod. – Lucca kinyitotta az autó
hátsó ajtaját, majd benyúlt a hátsó ülésre és odadobott egy fa
baseballütőt Nerónak.
Nero a csomagtartó felé indult és a hang hangosabb lett.
Megragadta az ütőt.
– Most, készen állok.
Lucca kinyitotta a csomagtartót és egy síró Sebastian
jajgatott a megbocsájtásért.
Nero megragadta Sebastian pólóját és kirángatta a
csomagtartóból, mielőtt a földre lökte volna.
Nero Sebastian síró, esedező szemeibe bámult. Három hetet
várt erre az alkalomra, készülve arra, hogy minden tökéletes
legyen. Kikezdett minden kölyökkel, akik nyomorulttá tették
Elle életét, majd azokkal, akik megérintették. És végül
azokkal, akik kínozták őt.
Ez ahhoz vezetett, hogy mindenki, aki valaha bántotta Elle-
t, összeszarta a gatyáját, várva és tűnődve, vajon eljön-e értük.
Sebastian várt a legtovább, megrémült minden kicseszett nap
az elmúlt három hétben. Ezúttal, azt mondta Amónak és
Vincentnek, hogy ezt magának kell megoldania.
– Kibaszottul hazudtál nekem, Sebastian.
Sebastian megzsarolta a hátvédet, hogy dobjon egy tejes
dobozt Elle– re. Ezután rosszul érezte magát és ezért
felajánlotta, hogy a csapata őrködik Elle asztalánál. Bevallotta,
mikor Nero kiküldte a megtorlás első körét.
Sebastian letérdelt.
– K-k-kérlek, n-ne…
Nero meglendítette az ütőt és nekicsapta a karjának.
Kibaszottul nem érdekelte, mennyire könyörgött. Le se szarta,
mikor Elle könyörgött.
Nero kihasználta az idejét, belevágva az ütőt Sebastian
testébe és észben tartva minden pontot, ahol ő valaha is
megérintette Elle-t. A zokogás hangja társulva a csonttörés
hangjával megnyugtatta a lelkét. Lehajolt és megragadta a
majdnem-felismerhetetlen Sebastian arcát. Megbizonyosodott
róla, hogy teste minden porcikáját eltörte, de az arca érintetlen
maradt.
– Tettem neked egy kibaszott ígéretet, miszerint
felismerhetetlen leszel, és én állom a szavam.
Nero hátra igazította az arcából a halom hajat. Ahogy felállt,
átnézett Luccára, aki a kocsinak dőlve cigarettázott.
– Kapok végre én is egy kört?
Nero átsétált hozzá.
– Mit csinálsz vele, ha végeztél?
Lucca Sebastian teste felé pöccintette a cigijét.
– Úgy gondoltam, kap egy fuvart a kórházba.
Nero visszalépdelt a kocsijához, elégedetten, hogy átadta őt
Luccának. Épp egy műalkotást hozott létre, de Lucca, ő
mesterdarabokat csinált.
 Beszállt az autóba és elővette a mobilját. Most, hogy
mindenkit elkapott, aki valaha bántotta Elle-t, végre
begyűjthette a díjat, amit most megérdemeltnek érzett.
Kihajtott a piszkos útra, a villogó fénybe mosolyogva a
távolban.
Elle nézte, ahogy Maria feltart egy ruhát. Majd Maria
megrázta a fejét.
– Nem hiszem, ez nem tetszik.
Elle nevetett.
– Tervezed, hogy megyünk valamerre?
Nero hívta és érdeklődött, nem töltené-e az estét Mariánál,
mert úgy tűnik, mintha egy kis csajos időre lenne szüksége.
Elle, meg persze beleegyezett és szólt a szüleinek, hogy
Chloénál marad, mivel az apja nem méltányolta, ha Nero
házában marad. És mivel iskolaidő is volt, azt mondta nekik,
hogy van egy másik projekt – elvégre, első alkalommal is jól
működött.
Maria feltartott egy másikat.
– Mit gondolsz?
Elle felhúzta az orrát.
– Szörnyű rózsaszín…
Maria visszatette.
– Igazad van.
Elle nevetve rázta a fejét. Figyelte, ahogy Maria átfut még
néhány ruhán, mielőtt megállt. Maria sóhajtott és motyogott
valamit az orra alatt, majd teljesen beásta magát a szekrényébe
és kihúzott egy fehér ruhát. Elíe-nek leesett az álla.
– Az a tiéd? – A ruha egyszerű fehér volt, mégis drágának
tűnő anyagból készült. Ami sokkolta Elle-t, az a ruha kinézete
volt: extrém rövid és feszes.
Maria odasétált hozzá.
– Próbáld fel.
 Ella nemet intett a fejével. Esélytelen, hogy’ jó legyen rám.
– Gyerünk, Elle. Csak látni szeretném, hogy áll rajtad.
Kérlek? – Maria kiskutya szemekkel tekintett rá. Uff.
– Rendben. Megpróbálom magamra húzni. – Elle elkapta
tőle a ruhát.
Maria nevetett és kisétált a gardróbból, hogy becsukja az
ajtót.
– Óh, nem tudsz melltartót és bugyit viselni azzal a ruhával.
Mi? Azt hittem, csak felpróbálom. Elle ledobta a ruháit és,
hogy megbékítse Mariát, teljesen levetkőzött. Bedugta a lábait
a ruhába és felhúzta, majd átdugta a karjait a pántokon.
Lesimította a ruhát, észlelve, hogy az mégsem olyan rövid.
Elég rövid. Akárhogy is, Mariának szerencséje volt, ha takarta
a seggét. Elle azon tűnődött, hogy a csudába volt képes rejtve
tartani a ruhát a bátyjai előtt.
– Oké, gyere be.
Maria egy másodperccel később benyitott.
– Úristen. Tökéletes!
Odarohant Elle-hez és megragadta a kezét, majd
odavonszolta az öltözőasztalhoz és leültette. Elle látta a
csillogást a szemeiben. Oh, Uram.
– Most mit csinálsz?
– Elle, majd meghaltam, hogy felöltöztethessek egy lányt.
Csak hagyd, hogy szórakozzam.
Elle ismét ránézett Maria kiskutya szemeire. Lehetősége
sem volt, hogy nemet mondjon, és végül úgy döntött, hogy
életnagyságú Barbie lesz, akivel Maria játszhat.
Óráknak tűnő ideig ült a székben, amíg Maria
begöndörítette a haját és kisminkelte. Mikor ezt befejezte,
ráadatott egy fehér, pántos magassarkút. Ezután Elle felállt,
így Maria láthatta az alkotását. Tapsikolt és kuncogott.
– Imádni fog engem ezért.
 – Mi? – Ki az az ő?
Maria megragadta Elle kezét és a tükör elé lökte első
alkalommal – nagyon ügyelt rá, hogy ne hagyja, hogy
meglássa – így méltányolhatta a végeredményt.
Elle felhördült a tükörképét látva. A haját szinte rendetlen
hullámokba göndörítette, így megemelve azt. A sminkje
tökéletes volt, szemhéjtussal merészen kihúzott szemmel és
rózsaszín szájfénnyel. Maria nem tudott ellenállni. Mégis a
ruha volt az.
Először látta, ahogy a mély dekoltázs felfedte mellei felső
részét, szépen fenntartva azt a vastag pántokkal. Elle most már
megértette, miért nem hordhatott alul semmit: a ruha, mint egy
második bőr simult rá. Habár az anyag nem volt átlátszó,
mégis bárminek láthattad a körvonalait alatta. Elle még soha
nem nézett ki vagy érezte magát ilyen gyönyörűnek egész
életében.
– Káprázatosán nézel ki, Elle. – dicsérte meg Maria.
– Neked köszönhetően és az időnek, amit ráfordítottál. Hát,
ideje levenni.
– Várj, mennyi az idő? – Maria rápillantott az órára –
Tizenegy negyvenöt! – megragadta Elle kezét és a hálószobája
közepére vonszolta – Pontosan itt várj. – majd eltűnt.
Um, oké…

***

Nero kinyitotta a hálószobája ajtaját.

– Mi a fasz, Maria?
– Sajnálom, Nero. Szükségem volt rá valamihez. – Maria
próbálta lenyugtatni.
– Azt mondtam, hogy kibaszott harminc percre vond el a
figyelmét, nem az egész átkozott estére. Mi csak szóltunk
neki, hogy azt akartad itt legyen, és hogy kibaszottul ideérjen.
 Maria a szemeit forgatta.
– Igen, igen, igen. Oké, később is megköszönheted.
– Mégis mit? Hogy kurvára ellopod tőlem?
Maria nevetni kezdett.
– Rendben van, Luccával megyek. Elle a szobámban van –
elkezdett lesétálni a hallba. – Óh, ne légy mérges rám a ruha
miatt. Igazából sohasem viseltem.
Mi?
 36. fejezet
Ízlik?
Tizenegy negyvenöt? Elle még csak nem is tudta, milyen
késő van, bár sejtette, hogy késett, amikor átjött. Igen, és
bumm, az idő elrepült.
Körülnézett Maria hálószobáján, és azon töprengett, mennyi
ideig lesz még távol. Megpróbált ott várakozni, ahol mondta,
de körbe sétált a szobában, unatkozott, amíg meg nem hallotta
a hálószobaajtó nyitódását.
Szembe fordult az ajtóval.
– Végre… – elakadt a hangja, miközben a szavakat
formálta, ahogy meglátta Nérót az ajtóban állni. Azt gondolta,
megdöbbentette a fiút, hogy így látja.
Nero lassan csökkenteni kezdte a távolságot közöttük, és
Elle próbált hátrálni. Nero úgy nézett ki, mint egy farkas, aki
most megpróbálja becserkészni a zsákmányát, és
kényelmetlenül kezdte érezni magát ebben az öltözékben.
Megfogom ölni Mariát.
– Uh-hm, mit keresel itt?
Nero egyenesen előtte állt meg.
– Itt élek, emlékszel?
Rendben. Elle kíváncsi volt, hol járt Nero ma este. Sokkal
szexisebbnek látszott, mint szokott a végig gombolt
sötétszürke ingben. Smaragdzöld szemei élénken mozogtak és
egy halálosabb, szexisebb megjelenést adott neki. Elle
megnyalta az ajkát, mert hirtelen száraznak érezte.
Nero kinyúlt, és megfogta a kezét, majd maga felé húzta.
– Kibaszott gyönyörűen nézel ki.
Elle szíve hevesebben kezdett verni, ahogy Nero lehajolt, és
gyengéden szájon csókolta. Amikor elhúzódott, kifele kezdte
terelni a hálószobából.
 – Öö, hol van Maria?
– Elment. Emlékeztess rá, hogy később köszönetét mondjak
neki, és öljem meg a ruháért.
Elment? Elle szívverése száguldott, amikor a hálószobája
felé indultak. Hirtelen úgy érezte, hogy ezt az egész dolgot
talán megtervezték.
Nero elmosolyodott, amikor kinyitotta a hálószoba ajtaját.
Elle benézett a szobájába és látta, hogy egy kis asztalt és két
széket raktak az erkélyre. Ezt értem tette?
Nero kezét a derekára helyezve óvatosan betessékelte a
hálószobába, mielőtt becsukta az ajtót. Aztán az asztal felé
irányította, és kihúzta neki a széket. Elle a rózsaszín cupcake-
et és az epret bámulta maga előtt a tányéron, miközben Nero
mellé ült.
Aztán benyúlt a zsebébe, és kivett két tárgyat, amelyet
elrejtett. Egy fehér gyertyát szúrt a cupcake tetejére és egy
gyújtóval meggyújtotta.
– Boldog születésnapot, Elle.
Elle megdöbbenve nézett Néróra.
– Honnan tudtad?
Nero vállat vont.
– Josh mondta.
Tudhattam volna. Együtt töltöttek egy kis időt, és Nero nem
tudta levakarni magáról Josht, akibe nem kötöttek bele, mióta
a buszmegállóban ráijesztett azokra a kis zsarnokokra.
Elle elmosolyodott, miközben egy gyors csókot adott Nero
ajkára.
– Köszönöm.
Nero rámosolygott.
– Szívesen bébi.
Elle visszanézett az égő gyertyára, és gyorsan elfújta.
 – Kívántál?
Elle arra gondolt, mennyire drasztikusan megváltozott az
élete egy hónap alatt.
– Igen, de nem fogom elmondani, mert nem fog valóra
válni.
Nero felkapott egy epret a tányérról.
– Azt tervezem, hogy minden kívánságodat valóra váltom.
– Sok kívánságom van. – mondta Elle.
– Azt hiszem, megérdemled. – arckifejezése komoly volt.
Elle szíve megolvadt. Soha nem gondolta volna, hogy Nero
ilyen édes típus.
Ahogy figyelte, hogy a fiú a szájához közelít az eperrel és
beleharap, Elle is odanyúlt, hogy felvegyen egy szem epret, de
Nero félre tolta a kezét. Aztán felvett egy másik epret, és Elle
ajkai közé tette.
Elle lassan kinyitotta a száját, és beleharapott. Az íze édes
és kissé fanyar volt, és nem tudta, hogy az íze miatt volt a
legjobb eper, amelyet valaha evett, vagy mert Nero etette vele.
Aztán letört egy darabot a cupcake-böl, és az ajkához
emelte. Elle lepkéi verdesni kezdtek, miközben kinyitotta a
száját, és bekapta a süteményt az ujjvégeivel együtt, ahogy a
falatot a szájába csúsztatta.
– ízlik, bébi?
Elle látta, ahogy egyre jobban begerjed. Megnyalta az ajkát.
– Finom.
Míg Nero letört egy újabb darabot, és felé nyújtotta, Elle a
szemébe nézett és kinyitotta száját a süteményért. Ezúttal ajkát
kissé lejjebb csúsztatta az ujjain, és beszívta róla az ízletes
cupcake-et. Figyelte, ahogy Nero kihúzta az ujjait, majd egy
apró cukormázat szopogatott le róla, ami ott maradt. Elle
viszonozni akarta a szívességet.
– Én is etethetlek?
 Nero elmosolyodott, elégedett volt a kérdésével.
– Igen.
Elle szíve száguldott, miközben letörte a saját darabját.
Nero szájához emelte, és teste feszülten várakozott. Figyelte,
ahogy megragadja a kezét, és ujjait a szájába véve megszívja.
Hirtelen kirázta a hideg, ahogy száján megérezte az ujjait.
– ízlik? – kérdezte lihegve.
Nero fogva tartotta a kezét, és mohón leszopogatta a
maradék cukormázat.
– Finom.
Érezte, hogy kezd benedvesedni a combjai között, miközben
a fiú ujját belemártotta a cukormázba, és odatartotta az
ajkához. Elle nem tudta levenni róla a szemét, ahogy szájával
az ujjai fölé siklott, és újra leszopogatta róla. Elégedett volt
magával, amikor tiszta lett.
Ahogy Nero egy másik cukormáz adagot vett az ujjaira, és a
nyakára kente, Elle megdermedt. Beletúrt kezével a hajába, és
magához húzta őt, mielőtt lehajolt és lenyalta róla az édes
mázat, szívogatva nyakának egy apró darabkáját.
Oldalra döntötte a fejét, hogy Nero jobban hozzá férjen.
Érezte, hogy végigcsókolja nyakától a szájáig. Ezúttal, amikor
Nero megcsókolta, nem könnyed és gyors volt; durva és mohó
volt. Beszívta nyelvét a szájába, míg a másik kezét a derekára
csúsztatta, és az ölébe húzta. Elle lovaglóülésben találta magát
Nérón, és megragadta a vállait. Épp olyan éhes volt, mint ő.
Három hete nem csókolta így meg.
Erezte, hogy Nero kezei megragadják a fenekét, amikor
felállt az asztaltól, és Elle köré fonva a lábait szorosabban
tartotta.
Nero az ágy végében lábra állította, majd derekától kezdve
végigsimított a testén egészen a válláig, ahol megállt és
ruhájának pántjait lehúzva csupasszá tette a vállait.
Elle gyomra görcsbe ugrott, és elhúzódott a csókjától.
 – Nero…
Nero Elle homlokához döntötte az övét.
– Elle, rohadtul vártam már rád. Kérlek, bébi, nem tudok
tovább várni.
Erezte Nero szükségét és fájdalmát, tudta, hogy már nem
bírja tovább. Gondolta, hogy egyértelműen mindezt eltervezte.
Azt akarta, hogy különleges legyen. Elle csak három szót
akart, hogy mondjon neki. Csak három szó, amelyet akkor
érzett, amikor a folyosón egy hónapja beleütközött. Csak most
jött el az ideje, hogy valóra váltsa.
Egyszerűen nem akart az lenni, aki először elmondja neki,
mert félt, hogy elfutna tőle. Elle tudta, hogy Nero nem úgy
bánik vele, mint a többiekkel a múltban, és valami benne
tudta, hogy szerette öt. Hosszú utat tett meg, de azt mondta,
nehéz lenne neki megtenni. A szíve szerette öt és a testének
ugyanúgy szüksége volt rá. Elle adni akart neki valamit
cserébe mindazért, amit érte tett.
Elle megcsókolta a nyakát, ahogy az ing gombjaihoz nyúlt;
hiányzott neki mellkasának érintése. Csókolta és nyalogatta,
miközben végiggombolta az ingét. Felpillantott Nero vággyal
telt szemeibe, mikor ingét a padlóra dobta.
Nero hátrahúzta a haját, hogy ismét a száját követelje, keze
pedig visszatért a ruhájához. Elle azt hitte, szíve fel fog
robbanni, ahogy csókolta, miközben lehúzta a ruháját, hogy
felfedje meztelen mellét, hasát és dombját. Látta mennyire
meglepődik.
Nero érdes hangon szólalt meg.
– Bassza meg, nem gondoltam, hogy nincs alatta semmi.
Amikor újra megcsókolta, gyorsan lenyúlt a saját
nadrágjához, és a földre hajította.
Elle meglátta, mennyire hatalmas volt Nero, mielőtt az ágy
közepére fektette. Szó sem lehet róla.
Megpróbált elhúzódni Nérótól, idegessége visszatért.
 Nero megragadta a kezeit, és a feje mellé szegezve tartotta
őket az ágyon.
– Bízol bennem?
Elle Nero szemébe nézett, és tudta, hogy közel sem tud
annyira hazudni, amennyire akart.
– Igen. – suttogta.
Elle megpróbált nem reszketni, ahogy Nero a nyakába
hajtotta a fejét. Gyengéden csókolta, egyre lejjebb és lejjebb
haladva, míg megérezte leheletét a jobb mellbimbóján, zihált,
amikor a nyelve megnyalta a kemény, rózsaszín csúcsot. A
lány háta felívelt, hogy közelebb kerüljön, miközben nyelvével
fürdette és beszívta a szájába. Elle megszorította Nero kezét,
amikor finoman megharapta a megkínzott húst, amitől a
szivárgó nedvesség elárasztotta a redőit.
– Olyan régóta vártam már, hogy megkóstolhassam ezeket a
szép, rózsaszín bimbókat. – Nero áttért a jobb mellbimbóra,
ugyanakkora figyelmet szánva rá, mint a másikra.
Elhúzta kezét az övéitől, és melleit a kezébe fogta, közben
lejjebb merészkedett a hasához, lassan és könnyedén csókolva,
míg ujjai a mellbimbóit ingerelték.
Amikor Nero szétválasztotta a combjait, puncija csillogott
előtte.
Feje hátra hanyatlott, amikor a nyelve mélyen belé
tolakodott, és ritmusosan ingerelni kezdte az érzékeny rügyet.
Aztán Elle kezével a hajába kapaszkodott, amikor a csiklóját a
szájába szívta.
– Olyan ízed van, mint a kibaszott epernek.
Nero becsüsztatta ujját a szoros hüvelyébe, és Elle egy kis
fájdalmat érzett, mielőtt Nero keményebben megszívta az apró
rügyet. Egy pillanattal később még egy ujja belé hatolt, aztán
elkezdte mozgatni, folyamatosan ki-be járatva.
Nero hüvelykujjával körözött a csiklóján.
 – Bébi, megpróbálom a tőlem telhető legjobbat, hogy ne
okozzak neked fájdalmat az első alkalmadnál. Olyan
kibaszottul szűk vagy.
Elle nem értette őt, vágy égett testének minden egyes
négyzetcentiméterében. Muszáj volt elélveznie. A csípője
felfelé mozdult, követve a ritmusát, de Nero megállt, és
megcsókolta a testét, nem adta meg neki, amire szüksége volt.
Elle kétségbeesetten nyafogott alatta, miközben az
éjjeliszekrényéhez ment, és sietve felhúzott egy óvszert;
testének szüksége volt rá, hogy visszatérjen.
Erezte, hogy hosszának csúcsa a bejáratához ér, ahogy
széthúzva tartotta a combjait és szorosan az ágyhoz szegezte,
nem akarta, hogy mozogjon.
Elle kapkodó lélegzetvételek között szólalt meg:
– Nero, kérlek. Szükségem van rád. – megpróbálta
felemelni a csípőjét.
Amikor lassan elkezdett belé hatolni, centiméterről-
centiméterre, nem volt elég gyors neki.
– Most, Nero! – kiáltott fel, miközben csípője tekergőzött.
– Baszd meg, bébi. – Nero mélyebbre csúsztatta a hosszát,
és átszakította a vékony hártyát.
Elle felkiáltott, amint teljesen betöltötte.
Nero gyorsan szájára tapasztotta a száját, és hüvelykujja
visszatért a puncijához, hogy megtalálja a csiklóját, majd
simogatni kezdte.
Érezte a fájdalmat enyhülni, ahogy a vágya visszatért. A
lábait a csípője köré fonta és átkarolta a hátát, érezte, hogy
Nero lassan mozogni kezd a csípőjével fölötte, óvatosan be és
ki, újra az őrületbe kergetve őt.
Teljesen megszűnt körülötte a világ, amikor Nero növelni
kezdte a sebességet és egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedt
a farkával benne. Erezte, hogy a feszültség épül a testében,
egyre növekszik. Csípője mozgása követte az övét.
Szorosabban átfogta lábaival a csípőjét, és azt akarta, hogy
még mélyebben legyen benne.
Nero erősebben megnyomta a csiklóját.
– El akarsz menni, bébi?
Elle dühösen bólintott, és körmeit a hátába vájta.
– Igen, kérlek.
Nero lecsapott a szájára, és szakértőn dörzsölte az apró
rügyet. Csípője erőteljesen felfelé döfött, és golyói a
fenekéhez ütődtek.
Elle még keményebben ásta körmeit Néróba, amikor elérte
azt a pontot a belsejében, és eksztázisában felnyögött. A lány
hüvelye szorosan körbe vette, miközben feloldódva elérte a
beteljesülést.
Nero még néhányszor ki-be mozgott benne, mielőtt
meghallotta volna, hogy felmordul. Még mindig ölelte őt, és
érezte a lüktetéseket, amik arra késztették őt, hogy vele együtt
szárnyaljon, mielőtt Nero kimerültén rárogyott, de óvatosan,
hogy ne nehezedjen rá a teljes súlyával.
Lélegzetük egymáshoz igazodott, mindkettőjüké nehézkes
és gyors volt. Amikor visszanyerte az irányítást, legurult róla
és lehúzta az óvszert, majd kidobta az ágy melletti szemetesbe.
Végül Elle légzése is lecsendesült, amikor Nero úgy
mozdította, hogy a testén feküdjön. Befészkelte magát a
mellkasához, teljesen kimerült volt.
Nero, fel-le mozgatva ujjait cirógatta a hátát.
– Fájdalmat okoztam?
Elle csókot nyomott a mellkasára.
– Nem, tökéletes volt.
– Jó. Legközelebb megmutatom, milyen az igazi dugás.
 37. fejezet
Lejárt az idő
Elle mosolyogva felült Nero ágyában, miközben a fiú
tökéletes seggét figyelte, ahogy a fürdőszobába megy. Szeme a
komód nyitott fiókjára tévedt, ahol észrevette, hogy egy doboz
óvszer van benne. Mielőtt elfordult volna tőle, észrevett egy
fényképet is egészen hátul.
Kíváncsian elővette a szép képkeretet a fiókból. A képen
négy gyerek vett körbe egy gyönyörű nőt. Azonnal észrevette
a fiatal Nérót, Mariát és Leót. Hűha. Tudta, hogy a negyedik
gyereknek Luccának kell lennie. Elle tovább nézte őt, úgy
érezte, mintha valahol már látta volna, de nem tudta hova
tenni. Óh, igen, valószínűleg bejött egyik éjjel az étkezdébe.
Elle visszatért a gyönyörű nőhöz. Hosszú szőke haja és
nagy, zöld szeme volt. Ismerte őt, Nero anyja volt. Minden
alkalommal, amikor Elle Nérót kérdezte a családjáról, érezte,
hogy nem akar beszélni róla; következésképpen ejtette a témát,
és időt akart adni neki, hogy saját maga beszéljen erről.
Elle hallotta, hogy a fürdőszoba ajtaja kinyílik, és Néróra
pillantott, aki még mindig tökéletesen kinézve állt az ajtóban.
– Nero, gyönyörű az anyukád. – Elle nézte, ahogy Nero
vesz egy mély lélegzetet, és megesküdött volna rá, hogy szinte
megkönnyebbült, majd odament hozzá. Lehet, hogy’ nem
tudta, hogy’ hozza fel ezt?
Nero bebújt az ágyba és magához húzta őt.
– Igen, az volt.
Elle összevonta a szemöldökét.
– Mi történt vele?
Nero egy pillanatra elgondolkodott, mielőtt válaszolt volna.
– Amikor hatodikos voltam meggyilkolták egy
élelmiszerüzlet előtt.
Elle vett egy lélegzetet.
 – Nagyon sajnálom. – Tudta, hogy Nero még mindig nem
akart beszélni erről, ezért nem firtatta a mamája halálát. –
Hogy hívták?
– Melissa.
Elle a fényképkereten keresztül megsimogatta a nő arcát.
– Nos, gyönyörű, és most már tudom, hogy miért olyan szép
és jóképű mindenki nálatok. – Elle nevetett, majd megérintette
a fiatal kölyök arcát, aki az egyetlen volt a képen, aki nem
mosolygott. Elle nem tudta elképzelni, hogy milyen ijesztő
volt most.
– Még ő is.
Nero kényszeredetten nevetett, miközben elvette a képet és
az éjjeliszekrényre tette, ahol a helye volt.
– Igen. Lucca… az Lucca.
Elle felnézett rá.
– Mikor találkozhatok vele és az apáddal?
Nero vállat vont.
– Hamarosan.
Annyira remélem. Az egyetlen, akiről tényleg nem tudott
semmit, az az apja volt, és Elle különösen tudni akart valamit.
– Mi az apád neve?
– Dante.

***

Elle és Nero felakasztották a művészi plakátokat az

osztályterem falára, és hátraléptek.
– Nero, ez gyönyörű. – Elle Kansas City nagy rajzára
meredt.
Sokkolta, hogy Nero olyan jól tudott rajzolni. És egy tollal!
Arra is ráébredt, hogy Nero mennyire szerette a várost. Nem
hibáztatta ezért, mert ö is szerette.
Nero magához húzta Elle-t.
– Nem olyan szép, mint a tiéd.
– Nero, ez olyan aranyos. Nem tudtam, hogy tudsz rajzolni.
– szólalt meg Vincent mögöttük.
Amo nevetett.
– Ja, ez kibaszott imádni való.
– Ne hallgass rájuk. – szólalt meg Chloe.
Elle felnyúlt és átölelte Nero nyakát.
– Ne hallgass rájuk. Csak féltékenyek. – majd adott egy
gyors csókot a szájára.
– Igazad van, bébi. – Nero elfordult, hogy megnézze a
posztereket. – A lányok szeretik… – szünetet tartott. – Elle, te
és Chloe adnátok nekünk egy percet? Beszélnem kell Amóval
és Vincenttel.
Kíváncsian nézett fel Néróra. Soha nem értette a fiúkat, még
egy hónap után sem.
– Persze, várunk a dicsőségfalnál.
Elle elengedte Nérót, és az ajtóhoz ment, de Vincent Elle
után nyúlt, és adott egy puszit az arcára, majd kajánul
rámosolygott Elle-re.
– Boldog születésnapot, Elle.
– Ja, igen, boldog születésnapot. – értett egyet Amo.
Elle nevetett Vincent halálvágyán. Mindig megpróbálta
felhúzni Nérót, azokat a bizonyos „gombokat megnyomni”
rajta, de mindannyian tudták, hogy igaz barátok voltak.
– Koszi.
Elle gyorsan visszanézett Néróra, mielőtt elment és némán
kérlelte, hogy viselkedjen. Meg tudta mondani, ha valami
zavarta a fiút, de Nero egy megnyugtató mosolyt küldött neki,
mielőtt kiment a csarnokba.
 A rajzterem közel volt a tornateremhez és az üvegből
készült dicsőségfalhoz, és az évek során készült sportok
relikviáihoz.
– Szóval úgy tippelem, hogy Nero rájött?
Elle megvizsgálta Chloe vigyorgó arcát.
– Igen, Josh elmondta neki.
Chloe kuncogott.
– Mit csinálunk az idei szülinapodon?
– Ugyanazt, amit mindig csinálunk; pattogtatunk kukoricát,
sütizünk és fagyizunk, aztán megnézünk egy filmet.
– Jó, hogy becsomagoltam már reggel.
– Felkészületlenül ért? – viccelődött.
Kíváncsi vagyok, mi tart Nerónak olyan sokáig. Igazság
szerint, nehezen telt az idő, és Elle még soha nem várta
ennyire, hogy kijusson erről a helyről. Tekintete
végigpásztázott a falon, csak hogy csináljon valamit. Az iskola
focicsapata gyakorlatilag betöltötte az egészet. Az évek során
rengeteg kép gyűlt össze a csapatokról. Elle pillantása egy
néhány évvel ezelőtti csapat különös fényképére tévedt.
A sor végén az edző mellett álló labdarúgó játékos volt,
akire felfigyelt. Első pillantásra úgy gondolta, hogy egy edző
az érettsége és a mérete miatt, de az egyenruhája mást árult el
neki.
Elle szíve erősen verni kezdett; ismerte a fiút. Kicsit
fiatalabb arca volt az egyik legijesztőbb embernek, akit
életében látott. A gyilkos.
Chloe észrevette a mozdulatlan tekintetét.
– Mi az? – kérdezte Chloe, miközben megfordult és követte
Elle tekintetét.
– A mindenit, épp olyan ijesztő, mint akkor hátul. – suttogta
Chloe. Mi?
Chloéra pillantva pislogott Elle.
 – Mit mondtál?
Chloe az ujját az üvegre nyomva a játékosra mutatott.
– Lucca, Nero bátyja. Rémisztő. Nem találkoztál még vele?
Elle lélegzete elakadt, majd mellkasa gyorsan elkezdett
emelkedni és süllyedni, ahogy levegő után kapkodott. Meg
akarta ragadni és jól megrázni Chloét.
– Chloe, ő Nero testvére? T-t-te találkoztál vele? MIKOR?
– U-uh, miután megtámadtak téged, Nero házában.
Találkoztam vele a hátsó kertben. – Gyorsan kirántotta magát
Elle szorításából. – Elle, mi a baj? Megrémítesz!
– Chloe, muszáj a kocsidhoz mennünk. – Elle megragadta
Chloe kabátját, és elkezdett futni. – Most!

***

Bassza meg! Busszá meg! Bassza meg! Bassza meg!

BASSZA MEG!
Nero Elle poszterét bámulta. Irt egy verset minden oldalra,
és mind különböző méretű, eszméletlen szép kézírással volt
írva. Aztán mozaikként felragasztotta őket. Az egész egy fehér
papírlap volt, fekete szavakkal megtöltve. Király volt látni,
melyik szó tűnt fel nálad. Nero megpróbálta elolvasni őket, de
Elle zavarba jött, mondván, hogy nem voltak valami jók.
Megpillantott és elolvasott néhányat, amíg dolgozott rajtuk, de
eddig még soha nem tudta az egészet együtt elolvasni.
Nero felnyúlt a poszterhez, és letépett egy darabot. A lány
látta őket.
Nero átnyújtotta a papírt Amónak, aztán a kezét
végigfuttatta a hajában.
Amo gyorsan elolvasta a papírt.
– A francba!
 Vincent kikapta Amo kezéből a papírt.
– Bassza meg, ember! Mit fogsz tenni?
Nero elvette a papírt Vincenttöl, összehajtogatta és zsebre
vágta.
– Muszáj apámmal találkoznom. Szükségem van rátok,
maradjatok Elle-vei. Most már 18 éves, és nem bízom
apámban, hogy nem hívja fel.
Nero és Vincent bólintott.
– Gyerünk.
Amikor Nero odament a falhoz, Elle és Chloe nem voltak
ott, és aggódni kezdett.
– Hol a pokolban vannak? – Elle azt mondta, hogy’ itt lesz.
– Uh, Nero? – szólt csendesen Vincent.
– Mi van? – fordult meg Nero, majd Vincentre nézett, és
látta, hogy az üvegen keresztül mutat valamit. – BASSZA
MEG!

***

– Chloe tudnál gyorsabban vezetni?

– Nem, nem tudok, amikor nem tudom, miért futunk el. –
gúnyolódott Chloe.
Elle megpróbált nyugodt hangon válaszolni.
– Mondtam neked; nem mondhatom el.
– Nos, akkor, nem tudok gyorsabban vezetni. Bírságot
kaphatok gyorshajtásért.
– Az apád a polgármester, az Isten szerelmére! Ki a faszt
érdekel! – A picsába!
 Elle látta Chloe arcát, és azonnal vissza akarta szívni. Vett
egy mély levegőt.
– Sajnálom, Chloe.
Elle belesüllyedt az ülésbe, és csak hagyta, hogy Chloe
vezessen úgy, ahogy akart. Nem számít, egyébként is halott
vagyok. Elle megpróbált nem gondolni Néróra, de ez nem
működött a csendes kocsiban. Minden kurvára csak hazugság.
Elle a mellkasára szorította a kezét. Szerelmes lett Néróba,
de ez az egész egy nagy hazugság. Nem segített, ha arra az
időre gondolt, amit együtt töltöttek. Igen, mint például a múlt
éjjel.
Egy könnycsepp gördült le az arcán. Nerónak adta egy
részét, amit soha nem kap vissza. Azt gondolta, amit
megosztottak, az valódi volt, de soha nem ismerte azt, aki az
igazi Nero volt. A legszomorúbb rész az, hogy egész idő alatt
a szeme előtt volt; egyszerűen túlságosan elvakította a
szerelem, hogy meglássa ezt.
Chloe elhagyta Elle-ék szomszédjának a házát, és ekkor
látta meg a sötét autót a kocsibeállójukban, és a
motorháztetőnek támaszkodó Amót és Vincentet.
Elle idegessége kezdett visszatérni. Épségben kellett
eltávolítani Chloét. Amúgy is egy elveszett lélek.
– Chloe, figyelj rám! Amint kiszállok az autóból, azt
akarom, hogy hajts el és egyenesen menj haza. Ne menj
sehova.
– Elle…
– Ez nem vicc. Tedd azt, amit mondtam! – parancsolta
Chloénak.
– O-oké. – Chloe megállt a kocsival, hogy Elle ki tudjon
szállni.
Vett egy mély lélegzetet, mielőtt kinyitotta volna az ajtót,
aztán kiugrott.
– Indulj! – és becsapta az ajtót.
 Mikor hallotta Chloét elhajtani, Elle azt fontolgatta, hogy
elszalad, habár a fiúk ezt látták előre és elzárták az utat.
Elle felemelte a kezét.
– Chloe nem tud semmit. Soha nem mondtam el neki.
Esküszöm.
Vincent vett egy mély levegőt és így szólt.
– Befelé a kocsiba, Elle.
Elle ránézett a két emberre, akikről azt gondolta, hogy a
barátai.
– ígérd meg, hogy nem bántod.
Vincent megragadta Elle karját és a kocsihoz vonszolta.
– Gyerünk, édesem.

***

Nero kopogott az ajtón, és egy másodperccel később Lucca

válaszolt. Belépett az apja otthoni irodájába, és helyet foglalt
egyenesen vele szemben.
Dante hátradőlt a székében.
– Az idő lejárt, fiam.
Nero előhúzta az összehajtogatott papírdarabot a zsebéből,
és az apja asztalára dobta. Nézte, ahogy az apja a papírt
olvassa, majd leteszi. Megesküdött volna, hogy szinte a
homlokát ráncolta.
– Meglátott minket. – mondta.
Igen, meglátott. Nero egyetértőén bólintott.
Dante a fiára nézett.
– Gratulálok, fiam. Befejezted a munkát.
– Nos, nem tudtam volna megcsinálni Amo és Vincent
nélkül.
 Dante gyorsan bólintott.
– Tervezzük az Omertát.
Annak ellenére, hogy Nero nem mondta el a fogadalmait,
nem fogja hagyni, hogy ez megállítsa.
– Először is tisztázni akarok valamit. Mindketten tudjuk,
hogy nem fog beszélni, tehát nem fogod megölni. – vont vállat
Nero – Ha megteszed, akkor el fogom mondani Mariának és
Leónak, hogy te vágtad el Elle torkát. Nem fog megmaradni az
igazi kibaszott családod. – Nero nem vette le a szemét az
apjáról, miután az beleegyezett és kimondta a békét.
Dante átnézett Luccára, aki a sarokban állt.
Lucca odament és elvette a papírt az apja íróasztaláról.
– Kedvelem őt.
Nero nézte, ahogy az apja szája egy mosolyra húzódik.
– Azt hiszem, itt az ideje, hogy találkozzam vele.
 38. fejezet
Made Man
Elle próbálta megállítani teste remegését, ahogy felsétált
Nero házához. Vincentnek és Amónak végig kellett lökdösnie,
hogy mozgassa a lábait. Mikor kinyílt a bejárati ajtó és
besétált, Nero tűnt fel az előcsarnokban. Elle elfordította az
arcát, mintha megütötték volna. Igen, láttam.
Nero sóhajtott.
– Kövess.
– Miért nem ölsz meg egyszerűen itt? – suttogta Elle.
Nero odasétált hozzá és felé nyúlt, de Elle hátra ugrott. Ne
érj hozzám.
Nero végigfuttatta ujjait a haján.
– Elle, senki sem fog bántani; ígérem.
Elle feltartotta a kezeit.
– Ne.
Hallotta mély hangjában az elkötelezettséget iránta, és a
teste reagált, elhitte, hogy az igazat mondta neki, de Elle ennél
jobban ismerte már. A testének várnia kell.
Ez alkalommal Nero lassan nyúlt ki és magával húzta Elle-t.
Két hatalmas fa ajtón vezette keresztül, ahol ezelőtt még nem
járt és elfordította a kilincset. Próbálta lent tartani a
gyomrában az epét, ahogy Nero kinyitotta az ajtót, míg egy
füsttel teli szoba nem üdvözölte őt.
Elle a füstön át látott egy makulátlan, fényes-fekete hajú
férfit, talpig öltönyben. Óh, a picsába’.
Valamilyen oknál fogva, soha nem gondolta volna, hogy
találkozhat vele. Várj, miért van itt ez a férfi?
Nero behúzta öt és becsukta az ajtót.
– Elle, ö az apám…
 – A főnök. – suttogta.
Dante elmosolyodott.
– Nero, hadd beszéljek vele kettesben.
Nyelt egyet, ahogy Nero megszorította, mielőtt elment.
Dante kifújta a levegőt, még több füstöt eresztve a helyiségbe.
– Ülj le, Elle.
Elle teste engedelmeskedett a parancsnak. Mikor leült, és
belenézett jeges kék szemeibe, nem értette, hogyan nem látta
korábban. Mindannyiuknak egyforma volt a hangjuk,
ugyanúgy néztek ki és ugyanúgy viselkedtek. Az egyetlen
különbség csupán a koruk volt, és mindannyian kibaszott
ijesztöek voltak.
– Nem kell félned, nem foglak bántani.
Elle felnézett remegő kezeiről.
– Nem fog?
– Nem. A családom világossá tette, hogy nem érhetek
hozzád.
A családja? Elle vett egy mély nyugtató lélegzetet.
Működött. Valahogy.
– Nero adta ezt nekem. – adott át Dante egy darab papírt
neki.
Elle elvette és megnézte a papírt, ami a plakátján volt…

[iv]
Made Man

Négy made ment látok állni, nem mondhatom el.

A Főnök.
A Borzasztó.
Az Ijesztő.
A Paranoiás.
 Három made ment látok állni, nem mondhatom el.
A Főnök.
A Borzasztó.
Az Ijesztő.
Nem mondhatom el soha.

Dante hátradőlt a székében és felhorkantott.

– Nagyon jó. Csak arra lennék kíváncsi, miért gondolod,
hogy a férfi, akit megöltem, made volt?
Elle kíváncsian tekintett vissza rá.
– Mikor dolgozni mentem, elhaladtam mellette és egy másik
fickó mellett. Ijedtnek látszott, ahogy a másik pasas szólt neki,
hogy kapott a nagy főnöktől munkát, és nincs választása.
Elle látott valamit átsuhanni az arcán. Nem tudta.
– Sajnos nem volt lehetőségem kikérdezni, szóval
köszönöm. Cserében ezért, életben hagylak, függetlenül attól,
hogy a fiaim mit gondolnak. így, remélem ez az első és az
utolsó vers, amit rólam írtál.
Ki? Nero és Leó? Elle próbálta kitisztítani a torkát, így a
hangja nem hangzott volna olyan rémültnek, mikor
megszólalt.
– Igen, ígérem. írok, mert így tudok megszabadulni a
dolgoktól, amiket magamban tartok, ez az egyetlen oka, hogy
ezt megírtam.
Figyelte, ahogy egy igazi kis mosollyal válaszolt.
– A feleségem kertészkedett; ő így kezelte a dolgokat. –
elnyomta a szivarját – Mesélt neked Nero valaha a haláláról?
– Csak annyit mondott, hogy megölték egy élelmiszerbolt
előtt.
Dante előre dőlt.
 – Nero beteg lett, így el kellett mennie a boltba némi
gyógyszerért és levesért. Szükségem volt minden jó
emberemre, ami miatt sajnos nem volt megfelelő őrizete. Amit
most mondani próbálok, az az, hogy Nero felelősnek érzi
magát a halála miatt, de mindketten tudjuk, hogy ez bárhol
megtörténhetett volna. A Családot választottam a családom
helyett, és ezzel együtt kell élnem minden nap.
Elle nem tudta elképzelni, hogyan érezték volna magukat.
Az édesapja balesete elég kemény volt, nehezen birkózott meg
vele; nem tudta volna elképzelni, hogy valaha is elveszítheti.
– Elle, elég okos vagy ahhoz, hogy tudd, te és Nero soha
nem tudnátok kijönni egymással, mert végül nem lesz hü
hozzád. Munkát adtam neki, hogy tegyen meg bármit, hogy
kiderítse mit tudsz. Az első munkanapján hazahozott egy
lányt, és szóltam neki, hogy abba kell hagynia az összevissza
baszást, amíg ezzel nem végez.
Ne tedd, Elle. Annak ellenére, hogy ezek a szavak mennyire
mardosták, és mennyire fájt tőlük a szíve, Elle tartotta magát.
Nem akarta, hogy sírni lássa.
– Nem fog számítani, hogy megcsal-e vagy sem, Nero
befejezte a munkát és a család részévé fog válni hivatalosan is.
Ezt már gyerekkora óta akarta. Nem maradhatsz hü mindkét
családhoz. Erre már rájöttem. Nem érdemied meg, hogy úgy
végezd, mint a halott feleségem.
Elle ünnepélyesen bólintott. Kétségbeesetten ki akart jutni
innen. Komolyan ki kell jutnom ebből a házból.
– Rendben. Jó volt végre találkozni veled, Elle. – Dante
kinyújtotta a kezét. Elle felállt és megrázta. Eri nem
mondhatom el ugyanezt.
Dante tovább rázta a kezét.
– Állom a szavam, nem esik bántódásod.
– Köszönöm. – Elle végre az ajtóhoz ment, mert úgy érezte,
a falak bezáródnak körülötte.
Mikor elfordította a kilincset, Dante újra megszólalt.
 – A te érdekedben remélem, soha nem találkozunk újra.
Elle kinyitotta az ajtót és kiment, képtelenül arra, hogy egy
másodperccel is tovább maradjon. Ennyit tudott megtenni
anélkül, hogy leszaladna az előcsarnokba és ki az ajtón. Még
egyenesen állnia is nehéz volt.
Hallott egy ajtót kivágódni, majd berántották rajta és a
falnak szorították. Felnézett és meglátta Nérót.
– Eressz… – végig se tudta mondani, mielőtt Nero lecsapott
volna az ajkaira. Elle ajka az övével egyszerre mozgott.
Nem! Elle abbahagyta a csókot és próbálta szabaddá tenni a
száját.
– Állj le.
Nero újra birtokba vette a száját, miközben a keze Elle
hajába túrt. Elle könnyei utat törtek maguknak.
– Kérlek. – sikerült elhúzódnia a gyötrelmes csóktól.
Nero elhúzta a száját az övétől.
– Sajnálom, bébi. Nem gondoltam, hogy láttad őket. Nem
akartam, hogy így tudd meg.
– Minden hazugság volt, Nero.
Nero letörölte a könnyeket Elle arcáról.
– Nem, nem volt az.
Elle a könnyein keresztül nézett Nero smaragdzöld
szemeibe.
– Szóval, mikor a szertárban voltunk és kérdeztelek, hogy
miért most, az nem egy kibaszott hazugság volt?
Mikor Nero nem válaszolt, megkapta a választ.
– Kényszerítettek téged, hogy velem legyél, és ez annyira
rossz volt neked, hogy az első éjszakán megbasztad Stacyt. –
Elle összeszorította a szemeit – Ugyanabban az ágyban basztál
meg más lányokat és engem is. Olyasmit adtam neked, amit
nem kaphatok vissza. – kinyitotta s szemét és Néróra nézett,
így láthatta, mit tett – Majd elérted, hogy beléd szeressek, és
ezért gyűlöllek a legjobban.
Egy csapásra Elle összefoltozott szíve apró darabokra
morzsolódott, helyrehozhatatlanul. Az elméje, a teste és a lelke
tudta, hogy Nero volt az egyetlen igaz szerelme – ezt a dolgot,
ami benne volt, soha nem tudna leírni. Annak ellenére, hogy
tudta számára ö volt az igaz szerelem, ez még nem jelentette
azt, hogy az övé.
Nero a kezébe fogta az arcát.
– Ne tedd ezt. Bébi, én…
– Engedj el. Kérlek, Nero, engedj el. – Szeméből újabb
könnyek hullottak, elfoglalva azok helyét, amelyeket Nero
nemrég letörölt. Elle szemei könyörögtek neki. Engedj el.
Látta a viaskodást Nero szemeiben, mielőtt megtette.
Nero a zsebébe nyúlt és kihúzott egy pici, rózsaszínű
szalaggal átkötött fekete dobozt.
– Úgy terveztem, hogy ezt ma este adom oda neked. –
megfogta a kezét és a tenyerébe helyezte.
Elle megrázta a fejét.
– Nem akarom.
Nero hangja komorrá vált.
– Vedd el.
Elvette a dobozt, csak így tudott elmenekülni előle, mielőtt
meggondolja magát.
Ahogy Nero hátralépett, már képessé vált kinyitni az ajtót.
Elle remegő kezében tartotta a kilincset, még egy utolsó
pillantást vetett Néróra. Majd becsukta az ajtót.
A folyosón végighaladva, alig tudta megtartani a saját
súlyát. Mikor az előcsarnokba ért, Amót és Vincentet látta
idegesen várakozni. Elle megpróbálta gyorsan letörölni a
könnyeit.
– Vincent, el tudnál vinni?
 – Persze, édesem. – Vincent a bejárati ajtóhoz sétált és
kinyitotta neki.
Elle megállt az ajtó melletti kis asztalkánál, amit csak
virágtartónak használtak, és ahol most szép keretes képek
voltak kirakva Nero családjáról. Elhelyezte a Nérótól kapott
dobozt az asztalon és kisétált az ajtón.

***

Dante visszaült a túlméretezett bőrszékébe, szemöldökét

ráncolva. Épp most mentettem meg a kibaszott életét.
Értette, miért vált a családja Elle megszállottjává. Igazság
szerint, már abban a pillanatban tudta, hogy kedvelni fogják,
mikor megnézte a felvételt róla, ahogy kiszaladt egy szemetes
mögül.
Mindkettőjüknek szívességet tettem. Dante megtanulta a
leckét évekkel ezelőtt – nők ne legyenek bevonva a baszáson
kívül semmibe. Úgy gondolta, a fia nem fog szeretni nőt még
legalább pár évig, de tudnia kellett volna, hogy Nero rá
hasonlít.
Egy másodperc múlva hallotta, hogy kopognak, majd
figyelte, ahogy Lucca és Sál belépnek.
– A lány azt mondta, elment mellette munkába menet.
Hallotta őt és egy másik pasast arról beszélni, hogyan adott
neki munkát a főnök.
A pasas bejött a szállodájába, kibaszottul gyanús kinézete
volt. Ebben a szakmában, már csak tudod, amikor valaki nem
jó. Megmotozták, mikor megpróbálta elővenni a fegyverét.
Szerencsére mindez a sikátorban levő ajtónál történt, és
sikeresen gondoskodtak a problémáról. Azt hittük.
Lucca keresztbe fonta karjait és a falnak dőlt.
– Csak két család van ebben a városban.
 – Gondolod, próbálják visszaszerezni az uralmat? –
kérdezte Sál.
A Caruso és Luciano család megosztották a várost Dante
előtt. Mindkét család egyezséget kötött, de idővel kitört köztük
a háború; a Carusók győztek, átvéve az irányítást a város felett
és egy kisebb darabot adtak a Lucianóknak.
– Lehetséges. Maradjon ez egyelőre köztünk. Nem
számítanak rá, hogy tudunk bármit is, így mindannyiunknak
csendben kell maradnunk és magunknak kell utána nézni.
Nincs szükségem háborúra, hacsak ki nem követelik.
Lucca és Sál egyetértőén bólintottak. Dante megcsípte az
orrnyergét.
– Hallottam szóbeszédeket egy kibaszott árulóról.
– Mit tudunk? – kérdezte Lucca.
– Nem sokat. Csak annyit tudok, hogy most is
tevékenykedik. Egy darabig kurvára nem fogjuk gyanúsítani,
talán évekig.
– Rendben, utána nézünk. – bólintott Lucca.
Dante úgy döntött, elmondja nekik, amire már abban a
pillanatban kíváncsiak voltak, mikor beléptek az ajtón.
– Életben hagyjuk a lányt; egyelőre.
 39. fejezet
Február
Elle megragadta a menzás tálcáját, miközben arra gondolt,
hogy mennyire fájnak a szemei. Nem tudta befejezni a sírást,
amíg be nem léptek az iskolába reggel. Már nem számított,
hogy hány ember nevette ki és ütötte meg, mert még soha
semmi nem fájt ennél jobban.
Mindenhol látta Nérót, nem tudott megszabadulni tőle.
Mindennap látnia kell a ballagásig, és ez így csak még
fájdalmasabb lesz. Az állandó emlékeztetés, hogy milyen
kibaszott hülye volt. Nem is beszélve arról, hogy ez az első
nap a szakítás óta. Február második hete volt és Elle június
második hetéig nem szabadulhat.
Elle kivette az ebédpénzt a zsebéből és odaadta a menzás
nőnek, ma rákészült. Elhozta az összes pénzét, amit egy
hónapja gyűjtögetett, mivel Nero fizetett helyette. Ma kifizeti
a következő hónapot is. így nem érzett késztetést, hogy újra
minden este dolgozni menjen. Elle odaért a menzás nőhöz és
átadta neki a pénzt.
– 1089 – de a nő visszaadta a pénzét.
– Már kifizetted a félévet.
Mit mondott?
– Tessék?
– Már nem kell hoznod kajapénzt többé. Következő.
Elle becsukta a száját és lassan elsétált. Összehúzta magát,
amikor elment Nero új asztala mellett. Ugyanott ültek, ahol a
szakításuk előtt.
Gyorsan leült egy helyre a sarokban Chloéval együtt.
– Mikor volt a kajaszámlád valaha pozitív?
– Soha. – eltolta a tálcát – Nem is akarom megenni Chloe.
Nem, ha öfizetett érte.
 – Nem, ez ingyen kaja. Jobb lenne, ha megennéd. – Chloe
sóhajtott – Elmondod nekem valaha, hogy mi történt?
Elle megrázta a fejét és csak bámulta a kaját. Túl rosszul
érezte magát ahhoz, hogy éhes legyen.
– Elle mondj már valamit. Az én barátaim is voltak, tudod.
Elle felnézett Chloéra. Tényleg kezdte őket megszeretni, és
kényelmesen érezni magát körülöttük. Igaza volt.
– Emlékszel arra, hogy a Poisonban rajta kaptuk egy másik
lánnyal? – Chloe bólintott. Elle pedig sóhajtott egyet. – Nos,
ezúttal egy nagyobb hazugságon kaptam rajta. Egész idő alatt
csak játszott velem. Mindegyikük.
Hálás volt, amikor Chloe úgy döntött, hogy annyiban
hagyja. Ő tudta, hogy nehéz lehet Elle-nek titkot tartani, föleg
előtte.
Az ebéd alatt kényszerítette magát, hogy ne nézzen az
asztalukra, semmi esetre sem. Amikor elmentek letenni a
tálcájukat, Elle belenyúlt a zsebébe és érezte a pénzt, ami
elvileg az ebédpénze lett volna. Várjunk csak.
Elle kirohant az ebédlőből egy másodperc tört része alatt.
Chloe alig tudott vele lépést tartani.
– Elle merre mész?
– Az irodába.
Elle odaért az irodához és gyorsan kinyitotta az ajtót.
Egyenesen a recepcióhoz ment.
– Ki kell fizetnem a számlámat.
– Rendben, mi a neve? – kérdezte egy barna hajú nő, szoros
konttyal és szemüveggel. Tényleg nem emlékszel a nevemre
ennyi év után?
– Elle Buchanan.
Néhány alkalommal kattintott az egérrel, és Elle látta a nő
arcán, hogy megdöbbent.
– Nincs tartozása.
 Semmi? Nero egy kibaszott számlát se fizetett ki. Nem,
mindent kifizetett.
– Nem én fizettem ki. Vegye el. – Elle elkezdte kipakolni a
pénzt a zsebéből és kiszórta az asztalra.
– Nem tehet…

– Vegye el!! – Elle szemei könnybe lábadtak. Életében most

először, és Chloe megragadta a karját.
– Elle, ez rendben van. Minden rendben lesz.
40. fejezet
Március
41. fejezet
Április
42. fejezet
Május
 43. fejezet
A legfélelmetesebb hely a Földön
Most, hogy hivatalosan is június volt, az időjárás forró,
nyáriasba fordult a városban. Elle végigsétált az előcsarnokon,
minden rövidnadrágot, szoknyát és ruhát megnézett. Még
mindig ugyanazokat a cuccokat viselte, mint az elmúlt néhány
hónapban, ami egy farmernadrág és egy 3 dolláros ing volt a
kedvenc helyéről. Kezdte megérteni Chloe imádatát a fekete
iránt, különösen a szuper-kopott, öreg fekete pólókat valami
heavy metál bandával, amit alig tudott elolvasni, amióta a
betűk megkoptak.
Az irodai kiborulása óta, megtanulta átkapcsolni a fejében a
kapcsolót. Annak ellenére, hogy Nero kifizette a tandíját, Elle
minden este dolgozott, hogy elfoglalja magát. Amikor éjjel
lefeküdt, álomba sírta magát és meg kellett fordítania a
párnáját, mert olyan sokat sírt, hogy elázott. Aztán amint
felkelt reggel, elapadt a könnye és zombivá vált. Semmi nem
tette boldoggá, és semmi nem tette szomorúvá. Majd kezdte az
egészet elölről, amint lefeküdt, és arcát a párnára fektette.
Minden nap egyre kevesebbet és kevesebbet sírt, így
ringatva álomba magát, egészen addig, amíg teljesen zombi
lett. Majdnem teljesen. Nehezen tudott gondolkodni. Jobb volt
neki egyáltalán nem gondolni semmire; különben eszét
vesztette volna, ha Néróra gondol.
Megtanulta, hogy ne nézzen rá, végül Nero vette a lapot és
már nem közeledett hozzá többé. Sőt, már nem érezte a
tarkóján, hogy figyeli. Nerónak nem kellett tovább követnie
öt; senki sem beszélt vele Chloén kívül.
Amikor meghallotta, hogy Sebastian kritikus állapotban
van, és arcának egész jobb oldala megégett, összeállt a kép.
Rájött, hogy miért volt mindenki kurvára távolsági ártó. Nero
megtartotta az ígéretét, hogy szemmel tart mindenkit, aki
valaha annyira bántotta, hogy sikított fájdalmában. Sajnos, az
utóbbi – Nero nevét sikoltva – szintén valóra vált.
 Elle nem tudta elhinni, hogy eddig nem látta meg, mennyire
szörnyűek voltak mindannyian. Egyértelműen a megélhetésért
gyilkoltak. Gondoskodott róla, hogy ö és Chloe távol
maradjanak tőlük, beleértve Mariát is.
Végül Elle mégis rosszul érezte magát, mert nem beszélt
Mariával. Nem tehetett róla, hogy ki volt a családja, de még
Elle is tudta, ha ő és Maria barátok maradnának, akkor
lehetőséget adna Nerónak.
Azt kívánta, hogy az elmúlt pár hónap bárcsak tovatűnne, de
sajnos ez volt élete leglassabban múló időszaka. Ráadásul az
érettségiző tanuló tevékenységei csak sokkal lassabbá és
bosszantóbbá tették. Végig kellett hallgatnia minden fecsegést
arról, hogy ki kit visz a bálba. Igen, hallotta, hogy több lány
megkérdezte Nérót, és igen, ő és Chloe nem vettek benne
részt. Nem mintha egyébként elmentek volna, ha még mindig
együtt lenne Néróval. Chloe nem tudta volna kezelni, és Elle
soha nem ment volna el nélküle. Aztán volt ez a másik dolog;
hogy teljesen szánalmas volt az elmúlt négy évben a suliban.
Elle közelebb volt, mint valaha a szabadsághoz; csupán két
hét volt már hátra. Ö és Chloe mindketten a Stanfordra fognak
járni ősszel, és végül a saját életüket élhetik.
BRRING.
Elle még fel sem fogta, hogy az angol óra elkezdődött, és
már véget is ért. Felvette a táskáját és az ajtó felé indult.
– Elle, beszélhetnék veled? – hallotta meg Mr. Evans
hangját a háta mögül, az íróasztala felől.
– Igen?
Egy aggodalmas pillantást vett észre a szemeiben.
– Befejeztem az utolsó esszék értékelését, és szeretném, ha
megnéznéd a tiédet előbb.
– Oké. – ez az utolsó esszé, valójában az első javított
változata, amit kijelölt az osztálynak; egy ötszáz szavas esszé
arról, akit a legjobban szeretünk. Ez alkalommal kérte, hogy 5-
7 oldal legyen. Alapvetően azt akarta tőlünk, hogy lássuk a
saját fejlődésünket, és hogy az érzéseink esetleg hogyan
tudnak változni egy személy iránt.
Mr. Evans egy hatalmas papíradagot tartott a kezében.
– El szeretném mondani, hogy sajnálom, ami édesapáddal
történt. Biztos nehéz volt. Úgy látom, nagyon szereted öt.
Elle kinyújtotta a kezét.
– Köszönöm.
Mr. Evans a kezébe adta a nagy papírköteget. Nem
emlékezett rá, hogy az ilyen terjedelmes lett volna.
– Tudod, néha véletlenül összefűzöm a diákok papírjait. –
engedte el a papírokat – Itt elolvashatod. Szükségem lesz
rájuk. Nem akarom, hogy a tanulók azt higgyék, hogy
kivételezek veled, mert megengedtem, hogy elsőként lásd az
osztályzatodat.
Elle Mr. Evansre nézett, mielőtt megfordult, hogy leüljön.
Miután meglátott egy nagy piros „A”-t a tetején, Elle
átlapozta az oldalakat, amíg odaért egy oldalhoz, amit
egyértelműen nem ö írt, és Nero neve volt a lap tetején.
Gyorsan becsukta a szemét.
Elle vett egy mély lélegzetet, és meggyőződött róla, hogy a
„kapcsoló” szorosan el volt zárva, mielőtt kinyitotta a szemét
és elkezdett olvasni.
Nero a dolgozatában az anyukájáról kezdett beszélni, hogy
mennyire szerette, és még mindig szereti. Beszélt arról, hogy
többé már nem volt ugyanaz a halála után. Elle abbahagyta az
olvasást a következő mondatnál.
Az ajkába harapott, és aztán újra elolvasta a mondatot.

A félév elején, amikor megkérdezte, kit szerettem a

legjobban, az anyám képe villant be a fejembe. Amikor
másodszor kérdezett engem, hogy’ kit szerettem a legjobban,
akkor már nem az anyám képe jelent meg. Helyét egy
eperszőke kép váltotta fel nagy, kék szemekkel.
 Hosszú időbe telt, míg rájöttem, hogy’ pontosan melyik
pillanatban szerettem bele, részben azért, mert addig tagadtam
magam előtt, amíg már túl késő volt.
Annyira elcsesztem, és olyan sok dolgot rosszul csináltam,
hogy lényegében nincs visszaút, ezért hagytam elmenni. Az
önzetlen részem azt akarja mondani, hogy helyesen
cselekedtem, de az önző részem úgy gondolja, hogy’ életem
legnagyobb hibáját követtem el. Azt hiszem az önzetlen oldal
győzött, mert minden alkalommal, amikor rá nézek és látom
mit tettem, tudom, hogy nem érdemiem meg őt.
Sosem gondoltam, hogy beleszeretek, de ez volt életem
legnagyobb hibája. Mindig szeretni fogom; azóta, hogy
szándékosan beleütköztem a folyosón.

Elle a papír alján lévő nagy, piros „A+”-ra nézett. Becsukta

a szemét és teljesen féken tartotta a kapcsolót a fejében. Egy
pillanat múlva képes volt kinyitni a szemét.
Felállt és odasétált Mr. Evanshez, letéve a dolgozatot az
asztalára. Aztán kifelé indult.
– Tudod, mindennap a tanterem előtt állok, és csak annyit
látok, hogy az orrodat a könyveidbe és a papírjaidba dugod.
Elle megfordult.
– Nem ez az, amit tennem kéne?
– Igen, de te nem látod őt.
Elle lenézett a földre.
– Miért csinálja ezt?
– Tudom, hogy neked itt elég rossz volt, Elle. Gyűlölném
látni, hogy ott kint is épp olyan rossz lesz.
Elle visszanézett Mr. Evansre és bólintott. Kiment az
osztályterem ajtaján és a következő órájának terméhez kezdett
sétálni.
Folytatta a napot és nem tudta megállni, hogy ne gondoljon
arra, amit Nero írt. A villanykapcsoló a fejében villogni
kezdett, azt akarva, hogy bekapcsolják.
Amikor az ebédlőcsengő megszólalt, tudta, hogy látnia kéne
Nérót, és most azonnal látni őt, az olyasmi volt, amit nem
lenne képes kibírni, amíg kontrollálta magát. At akarta
gondolni ezt, aludni rá egyet és eldönteni, hogy újra végig
akart-e menni azon a hosszú, nehéz úton.
Igen.
Nem.
Félúton voltak az ebédlő felé, mielőtt Elle már nem tudott
tovább menni.
– Muszáj a mosdóba mennem.
– Uh, Elle, biztos vagy benne? – kérdezte Chloe tőle.
– Igen. – Elle és Chloe már évek óta nem jártak a suli
mosdójában. Bármi történt visszatartották, mert a Föld
legborzalmasabb helye volt a lányok mosdója.
Elle gyakorlatilag befutott és egyenesen a mosdóhoz ment.
Kinyitotta a hideg vizet és alátette a kezét.
Chloe megállt az ajtóban.
– Jól vagy?
Elle nem válaszolt; helyette lehajtotta a fejét és vizet
fröcskölt az arcára.
Egy WC ajtó kivágódott.
Elle feje keményen a mosdóba csapódott, a feje teteje a
csaptelepnek ütödött. Elle haját hátrahúzták, de
megtámaszkodott, majd belenézve a tükörbe meglátta, hogy
Cassandra áll mögötte.
– Chloe, fuss! – sikoltotta.
Elle feje elkezdett lüktetni, de az adrenalin miatt nem érezte.
Megragadta a kezet a feje mögött és belemélyesztette a
körmeit. A másik kezével megragadta Cassandra haját és
olyan erősen kezdte húzni, amennyire csak tudta. Amikor
meghallotta Cassandra sikoltását, az egész testsúlyát használva
hátralökte őt, nekiütve magát, hogy kiszabaduljon.
Elle megpördült és azonnal megszédült. Képtelen volt elég
gyorsan mozogni, mielőtt Cassandra előre lendült és beleverte
őt a mosdóba, majd Elle a földre zuhant.
Cassandra fölötte állt, mint ahogy évekkel ezelőtt.
– Nero most nincs itt, hogy megvédjen. – hátrahúzta a lábát
és belerúgott a hasába.
Elle megpróbálta a szemeit nyitva tartani.
– Kirúgta a segged, mert rohadtul nem vagy semmi, csak
egy pincérnö. – felemelte a lábát és megint hasba rúgta.
Erezte, ahogy a vértócsa eláztatja az arca alatt, épp úgy,
mint ahogy a könnyei a párnán tették.
– Ezt Sebastianért.
A fény kialudt.

***

Chloe kezei a mosdó ajtaján landoltak, mielőtt kinyitotta

volna. A lábai olyan gyorsan futottak, ahogy csak bírtak,
fejében Elle arcának képével. Chloe agya nem tudott
gondolkodni, a teste mégis tudta, mit kell tennie.
Úgy érezte, hogy a másodperc töredéke alatt az ebédlőben
volt, egyenesen a helyiség másik felébe rohant, ahhoz az
asztalhoz, ahol az egyetlen ember tartózkodott ebben az egész
iskolában, aki segíthetne.
Chloe hónapok óta egy szót sem szólt hozzájuk, mert
egyikük magára hagyta, és teljesen tönkre tette a legjobb
barátját, de ez már nem számított.
– Nero!
 Az egész asztal felállt a szavára, és Nero aggódó arca nézett
a szemeibe. Amikor meglátta a fiú tekintetét – a látható
fájdalmat és aggodalmat – elgondolkodott azon, ki kit
pusztított el.
– Elle. Mosdó. – nyögte ki levegő után kapkodva.
Nero kilőtt az ebédlőből és mindannyian követték.
Végigrohant a folyosón, majd átfurakodott a női mosdó ajtaján
a többiekkel együtt, akik követték öt.
Amikor Chloe meglátta a vértócsát és Elle-t tehetetlenül
feküdve a földön, nem tudta, hogy túlélte-e most vagy csak túl
akarja-e élni. Nekidőlt a falnak, hogy megtartsa magát. Az
egész dolog lassan játszódott le előtte. Nem, Elle.
Nero térdre esett Elle ernyedt teste mellett.
– Elle?
Chloe befogta a fülét, amikor Vincent trágárságokat
kiabálva elkezdte berugdosni a WC-fülkék ajtaját, keresve azt
a személyt, aki ezt tette. Chloe elkezdett lecsúszni a fal
mellett, lábai képtelenek voltak megtartani a testét, közben
Leó elővette a telefonját és hívta a 911-et.
Chloe végül a földre kuporodott és átölelte a lábait Miért
nem tudtam segíteni neki? Miért hagytam egyedül? Hallotta
Amo hangját, aki próbálta megnyugtatni őt. Miért csak állok
és nézek mindig?
Vincent megállt Nero és Elle mellett.
– Kurvára nincs itt senki.
Nero nem vette le tekintetét Elle-ről, még mindig a fejét
törölgette.
– Mondd meg, ki tette ezt.
Chloe szorosabban ölelte a testét. Miért nem tudok sírni
érte? Mi a baj velem?
Nero megfordult, hogy ránézzen Chloéra.
– A kurva életbe, mondd el!
 Csinálj valamit.
– Cassandra. – suttogta.
– Amo, győződj meg róla, hogy rohadtul megértse. –
utasította Amót, majd visszatért Elle-hez, és a fülébe
duruzsolt.
Amo teste elzárta Chloe kilátását, ahogy leült előtte. Most a
fiú arcát nézte, ugyanakkor mégis elnézett mellette.
– Chloe, mondd meg nekik, hogy nem láttál semmit. Nem
tudod ki tette. – mondta neki Amo.
Nem láttam semmit. Nem tudom ki tette. Nem láttam semmit.
Nem tudom ki tette. Autóbalesetem volt; ez minden, amit
tudok. Autóbalesetem volt; senki nem bántott engem…
 44. fejezet
Piiitty… Piiitty… Piiitty
Nero a váróteremben ült Chloéval és a többiekkel, arra
vártak, hogy megtudjanak valamit az orvostól. Nem mintha
bármi szart is elárulnának nekünk. Nem vagyunk családtagok.
Az elmúlt néhány hónap maga volt a pokol Nero számára.
Azon az estén, hónapokkal ezelőtt, beszélt az apjával, kiabált
vele, mert tudta, hogy mondott valamit Elle-nek. Az apja
válasza az volt, hogy emlékeztette Nérót az édesanyjára, és
arra, hogy mi történt vele, megkérdezte tőle, hogy ö is ezt a
sorsot szánja-e Elle-nek. Szóval, így Nero elengedte Elle-t
örökre.
Először is megpróbált a közelében maradni, valahol mélyen
legbelül remélte, hogy ad neki még egy esélyt és meggondolja
magát vele kapcsolatban. De aztán Elle eljutott egy olyan
pontra, ahol már semmibe vette őt, még csak rá sem nézett,
ezért úgy döntött, hogy visszavonul egy kicsit és megadja neki
a teret, amire szüksége van, mert azt nem tudta elfogadni,
hogy még csak rá sem akart nézni.
Nero a távolból figyelte tovább. Állandóan dolgozni járt, és
még túlórázott is, annak ellenére, hogy kifizette az egész
tanévét. Az elmúlt hónapokban minden kibaszott estén követte
őt a munkahelyére és haza, a kocsijából nézte, hogy
biztonságban megérkezzen mindkét helyre.
A legrosszabb mégis az volt, hogy végig kellett néznie,
hogy mindeközben valaki mássá válik. Teljesen másképp
viselkedett és nézett ki, és ez mind miatta volt. Atbasztam öt.
Tudta, hogy ő a felelős mindenért.
Nem Elle volt az egyetlen, aki változáson esett át; hanem
Nero is. Elle ízéhez semmi sem volt fogható, és ez tette a
dolgokat olyan fájdalmassá számára. Mielőtt megismerte
volna, minden lányt megbaszott, aki úgy nézett rá; de most
már egyikükre sem tudott ránézni, csakis Elle-t akarta.
Néhányan felajánlkoztak neki a szalagavató bálra, de
mindenkit visszautasított. Ez a dolog elég nevetségessé vált,
ugyanis amikor egy lány odajött hozzá, egy egyszerű
kézmozdulattal elküldte őket.
A golyói hivatalosan is utálták ezért. A farka túl sok
lányban volt már, és amikor végre elmerült Elle-ben, már nem
volt összehasonlítgatás. Egyáltalán meg sem próbált más lányt
megdönteni. Szart se segített volna. Nerónak ezért jéghideg
fürdőt kellett vennie, egyiket a másik után, hogy kiűzze a
fájdalmat az ágyékából.
Most, hogy látta Elle-t magatehetetlenül feküdni a mosdó
padlóján, már semmi sem számított ezek közül. Már nem
gondolta úgy, hogy Elle-nek jobb lenne nélküle, és ő nem az
apja – meg fogja védeni őt ezentúl mindentől. Még a Család
sem jöhet Elle előtt. Nero el fogja venni, ami az övé, akár
tetszik ez neki, akár nem.
Nero látta a szüleit és az öccsét bejönni, hogy
meglátogassák őt. A nővér azt mondta nekik, hogy a
váróteremben maradjanak, és ott várják meg a doktort.
Figyelte őket, ahogy bejöttek. Az édesanyjának könnyek
potyogtak a szeméből és ugyanígy Joshnak is.
Nero Elle apját bámulta, amint begurult a terembe.
– Mi történt? – kérdezte Chloétól Elle apja.
Nero felállt.
– Beszélnünk kell, négyszemközt.
– Nem téged kérdez…
– Most. – mondta Nero fagyosan, és az egész váróterem
néma csendbe borult.
Kisétált a helyiségből és a folyosó egy csendes részére
ment, Elle apja mögötte jött.
– Miből gondolod, hogy beszélni akarok veled? Te voltál a
lehető legrosszabb dolog, ami a lányommal történhetett. –
köpte oda Elle apja a szavakat.
Nero megfeszítette az állát.
 – Miből gondolja, hogy egy olyan apával akarok beszélni,
aki leszarja azt, hogy a lányából kiverik a szart is az
iskolában?
– Mi? Ő? – aggodalom tűnt fel az apja arcán.
Nero közvetlenül előtte állt, és lenézett rá.
– Talán, ha abbahagyta volna a fájdalomcsillapítókat és a
picsába is, de ha túllépett volna azon, hogy többé nem fog
tudni járni, akkor talán látta volna mindezt. De én tudom, hogy
mélyen, legbelül sejtette, és ne merjen nekem hazudni.
Elle apja lenézett.
– Nem, én…
– A fenébe is, nem akarom hallani. Amikor majd
megvizsgálják Elle-t, biztosíthatom, hogy korábbi sérüléseket
fognak találni rajta, és nem tudhatjuk, hogy mennyit. Azt
javaslom, hogy négyszemközt beszéljen az orvossal, hacsak
nem akarja, hogy a felesége is rájöjjön erre.
Bólintott, hogy megértette.
– Te mit csinálsz itt? Ha azt hiszed, hogy te és a lányom
újból összejöttök, akkor nagyod tévedsz. Tudok mindent a
Caruso családról; hallottam a pletykákat. Bármit megteszek,
hogy a lányomat távol tartsam tőled. Mindketten tudjuk, hogy
már eleget tettél így is.
– Tudom, hogy elbasztam. De ez egy nagy különbség
köztünk. – Nero leguggolt, hogy megérthesse a mondandóját.
– Itt fog majd egyetemre járni. Es velem fog mostantól élni.
Elle az enyém. Ha megpróbálsz távol tartani tőle, akkor
elmondom neki az igazságot a kis targonca-balesetedről. Hogy
milyen részeg voltál akkor, amikor a géppel dolgoztál. – Nero
látta a meglepődést az arcán. – Szóval, látod, vannak barátaim
a városban, és ha nem érdekel, hogy elmondom neki az
igazságot, akkor megöletlek. Ezek után is Elle arcába tudnék
nézni minden reggel. Megértetted?
Elle apjának egy percébe is beletelt, mielőtt bólintott volna.
Nero felemelkedett.
 – Jó. Most már megértheted, hogy tisztában vagyok vele,
hogy az apja vagy és nem fogok Elle és a családja közé állni,
szóval mi is tiszta lappal indulhatnánk. – Nero kinyújtotta a
kezét.
Elle apja a kezét bámulta, mielőtt kezet fogott volna vele.
– Jobban jársz, ha Elle nem sérül meg miattad még egyszer.
– Nem fog. – mondta Nero tárgyilagosan. Elindult vissza,
mielőtt eszébe jutott még valami. – Óh és Josht, elkezdték a
buszon piszkálni. Elintéztem a dolgot, de jobban jársz, ha nem
fordítasz neki is hátat. Ha megteszed, biztos vagyok benne,
hogy Elle nem fogja bánni, hogy Josh is velünk éljen egy
darabig.
Elégedett volt, így Nero távozott.

***

Piiitty… Piiitty… Piiitty

Elle hallotta az idegesítő zajt és azon csodálkozott, hogy mi
lehet ez a steril szag, amit érez. Lustán kinyitotta a szemét, de
csak az egyiket tudta. Csak a fluoreszkáló, fehér szobát látta és
az apját a szoba sarkában, miközben a tolószékében alszik.
Elle rájött, hogy kórházban van.
Mi történt? Nem emlékezett rá. Az utolsó dolog, amire
emlékezett, hogy vizet locsol az arcába.
Érezte a fájdalmat a hasában és a lüktető fájdalmat a
fejében, a duzzadt szemeivel egyetemben. Becsukta a szemét
és megpróbált visszaemlékezni, hogy mi is történhetett
egyáltalán. Mosdó…? Neki löktek a mosdókagylónak.
Elle az apjára nézett.
– Apa? – a hangja rekedt volt.
Látta, ahogy az apja gyorsan felkapta a fejét és odagurul
hozzá.
 – Elle, felébredtél. Hogy érzed magad?
– Fájdalmasan. Meddig voltam eszméletlen? – Elle
egyáltalán nem akarta megkérdezni, hogy mi is történt vele.
Legalább egy embert tudott, aki ártani akart neki.
Megpróbálták? Megtették.
– Egy napot. – megfogta a kezét – Miért nem mondtad el
nekünk, Elle?
Elle megpróbált mosolyogni.
– Mit nem mondtam el?
Az apja megszorította a kezét.
– Elle, tudok róla. Nem kell tettetned magad. Az orvos
megmutatta a röntgenfelvételeket. Szerencse, hogy
tolószékben vagyok; különben azt feltételeznék, hogy az
elmúlt években vertelek téged. Ne aggódj; az édesanyád azt
hiszi, hogy csak felbosszantottál valakit.
Elle félrenézett az apjáról.
– A baleseted után kezdődött. Nem akartam még több terhet
tenni rád. Aztán olyan sokáig magamba fojtottam, hogy már
nem tudtam, hogyan mondjam el nektek.
Tovább szorította a kezét.
– Sajnálom, hogy nem vettem ebből észre semmit. Jobban
kellett volna törődnöm veled.
Elle az apjára nézett.
– Nem a te hibád. Jól hazudtam, és el kellett volna
mondanom az igazat.
– Nem Elle, az én hibám.
Elle rámosolygott az apjára.
– Szeretlek.
– En is szeretlek, Elle-bell. – megköszörülte a torkát – Van
kint valaki, aki arra vár, hogy láthasson téged.
 – Chloe. Jól van? – Elle remélte, hogy Chloe egyben el
tudott menekülni.
– Jól van. Most éppen iskolában van. Nero van itt. Nem
tágított innen, mióta behoztak a kórházba.
Elle tekintete az ágyra ereszkedett.
– Oh, mond meg neki, hogy megvagyok, és hogy
hazamehet.
– Nem akarod öt látni? – kérdezte az apja kíváncsian.
Elle megrázta a fejét.
– Régóta vár már odakint Elle.
– Nem hittem volna, hogy kedveled öt. – látta, hogy az apja
megfontolta, hogy mit mondjon.
– Nem kedveltem, és még most sem kedvelem, de amikor a
kórház megkérdezte, hogy van-e biztosításod, és én azt
mondtam nekik, hogy nincs, megkértek rá, hogy töltsék ki
néhány papírt, hogy kitaláljunk egy fizetési opciót. Miután
kitöltöttem minden papírt és a pulthoz vittem, mondták hogy
hagyjam, mert már valaki kifizette az egészet. Mindegy, amit
mondani akarok, nem tudom, hogy milyen ellátást kapnál
most, ha ö nem lett volna, és tudom, hogy törődik veled. – Az
apja ismét megköszörülte a torkát. – Ezek után, még mindig
nem akarod látni öt?
Elle ismételten megrázta a fejét, attól félve, ha megszólal,
sírva fakad.
– Oké, megmondom a nővéreknek, hogy felébredtél. –
Megszorította még egyszer a kezét és kigurult a kórteremből.
Elle becsukta a szemét, miután az apja elhagyta a szobát. A
„kapcsolója” eltört és most újra tudott érezni. Még mindig fáj.
Elle nem akarta, hogy így lássa őt, megtörve. Nem akarom,
hogy’ csak azért legyen velem, mert össze vagyok törve.
Elle Nero papírján gondolkodott, amit írt, de még mindig
nem tudta, hogyan érezzen azzal kapcsolatban. Hazudott
nekem. Az apja egy’ gyilkos. Mindannyian gyilkosok. És Nero
a kibaszott maffia tagja.
Vett egy mély lélegzetet. Nem, tartsd magad távol tőle.
Az orvos bejött a szobába, hogy megvizsgálja őt, elmondta
neki, hogy koponya zúzódása és agyrázkódása van, ez azt
jelentette, hogy újabb öltéseket adhat hozzá a gyűjteményéhez.
Behúztak neki egyet, de az meg fog gyógyulni; lett egy
gyönyörű monoklija, ami passzol a varrataihoz. Végezetül, lett
egy hasi zúzódása is, de erre is azt mondta az orvos, hogy meg
fog gyógyulni. Hihetetlenül szerencsés volt, hogy nem tört el
semmije vagy lett valami komolyabb sérülése. Elmondták
neki, hogy éjszakára még az intenzív osztályon tartják, mivel
kicsivel több mint 24 órát volt eszméletlen, majd ezután
átviszik egy normál kórterembe, amíg el nem bocsájtják az
osztályról.
Köszönöm Istenem.
 45. fejezet
A Mumus
Elle aludt, mikor érezte, hogy az ágya besüllyed egy kicsit.
Lassan kinyitotta az ép szemét és egy férfi sziluettet vett észre,
akivel korábban még nem találkozott. Amikor a szeme
hozzászokott a homályos kórházi világításhoz, a férfi arcára
fókuszált. Ő az!
Elle kinyitotta a száját, hogy sikítson, de a férfi befogta a
kezével.
– Shhh, nem foglak bántani. – a hangja mély és
érzelemmentes volt.
Elle vett egy mély lélegzetet, és bár a haja is égnek állt,
rémülten belenézett a kékes-zöld szemekbe, majd bólintott
egyet.
Lassan elvette a kezét Elle szájáról.
– Nero bátyja vagyok, Lucca. Jó végre találkozni veled.
Elle lenyelte a torkában lévő gombócot.
– Hogy jutottál be ide?
Éjszaka közepe volt, és csak az engedélyezett barátok és a
család jöhetett meglátogatni őt, és azt is csak látogatási időben.
– Tényleg? Ezzel most megsértetted az érzéseimet.
Milyen érzések? Tudta, hogy ez egy buta kérdés volt; a srác
egyértelműen oda megy, ahová csak akar. Még abban is
kételkedett, hogy ez kihívást jelentett volna neki.
Felült az ágyában, nem tetszett neki, hogy olyan sokáig néz
le rá.
– Mit akarsz?
Lucca vállat vont.
– Beszélni.
 Elle úgy érezte túl közel van a testük egymáshoz az ágyon.
Még az is nehéz volt, hogy szemmagasságba legyenek
egymással, bár azt nem akarta kimutatni, hogy halálra rémült
tőle. Emellett volt valami, amiről beszélni akart vele.
– Nem tűnsz annak a beszélgetős típusnak.
Ha ez lehetséges volt a szemei még halálosabbak lettek.
– Az vagyok, ha az öcsémet érinti. Tudtad, hogy egész idő
alatt kint ült a váróteremben?
Elle pislogott néhányszor.
– Még mindig kint van? Megmondtam az apámnak, hogy
mondja meg neki, hogy jól vagyok és hazamehet.
Lucca a csípője két oldalára tette a kezét, és elörehajolt, így
Elle-t arra kényszerítette, hogy hátradőljön az ágyon.
– Szóval tudtad, hogy kint van és a kibaszott engedélyedre
vár, hogy bejöhessen?
Elle majd összetojta magát, mivel csak néhány centire volt
az arcártól; ezt el kellett ismernie. Nyelt egy nagyot és
bólintott.
– Tudtad, hogy az egész átkozott hónapot azzal töltötte,
hogy lenyomozott mindenkit, aki csak egy ujjal is hozzád ért?
A születésnapod előtti nap, végre baseball ütőt fogott
Sebastianra, és aztán felteszem, megengedte magának, hogy
lefeküdjön veled. Azt akarta, hogy megérdemeljen téged.
Elgondolkodtál már azon, hogyan kerültél be ide? A picsába
is, ő talált rád a mosdó padlóján, és most ahogy épp kinézel,
nem akarom tudni, mi az utolsó kép, ami a fejében élhet. –
Lucca közelebb hajolt néhány centivel. – Szóval, a kurva
életbe, az a legkevesebb, hogy megengeded neki, hogy
láthasson.
Nem tudtam. Elle nemet intett a fejével.
– Három és fél évig, mindenki csak bántott. Nem mentett
meg. Három és fél évig minden nap látott és nem akart engem.
Az egyetlen ok, amiért beszélt velem, hogy az apátok megölt
valakit, és rám küldte őt. Majdnem beleörültem abba, hogy
mikor fognak engem kinyírni, erre Nero ott volt a közvetlen
közelemben egész végig, eldöntve azt, hogy élek-e vagy halok.
Szóval, a kibaszott életbe, de bocsásd meg, ha ezek után nem
akarom látni. – Elle fenntartotta a szemkontaktust Luccával,
bár nehezére esett.
Lucca szája mosolyra kunkorodott.
– Tudtam, hogy kedvelni foglak. – Lucca visszahúzódott
tőle, de a kezeit ott hagyta, ahol voltak. – Először is nem fogsz
meghalni. Nem fogom hagyni az apámnak, hogy hozzád érjen,
és ha mélyen magába néz, ö is tudja, hogy nem fog egyetlen
egy ujjal sem hozzád érni.
Te?
– Mi?
– Abban a pillanatban, mikor megláttalak, tudtam, hogy az
öcsém beléd fog zúgni. Tudod, hogy miért?
Elle lassan megrázta a fejét.
– Az édesanyánkra emlékeztetted öt. Mindannyiunkat rá
emlékeztetsz. Neked is szőke hajad van, egy kis vöröses
beütéssel. Nagy, kíváncsi szemeid vannak. Okos vagy, de ami
a legfontosabb, erős. Édesanyánk megbirkózott azzal a
ténnyel, hogy a maffia főnökhöz ment hozzá. Kibaszott nagy
bátorság kell ahhoz, hogy egy maffiózóval legyél, és te ezt
tudod kezelni, függetlenül attól, hogy Nero milyen magasra jut
a ranglétrán.
– Nem szám…
Lucca egy pillantásával elhallgattatta.
– Nero viselte a legnehezebben a halálát. Önmagát
hibáztatta – még most is. Olyan mintha saját kezűleg lőtte
volna le. Aztán jöttél te és ugyanaz történt újra. Hibáztatja
magát minden személy miatt, aki valaha bántott téged.
Hibáztatja magát, hogy kórházba kerültél. Mióta kisétáltál az
életéből, úgy viselkedik, mintha megölt volna téged. Azt
akarod, hogy Nero újra átélje ezt? Ha nem jutsz túl azon, hogy
nem tudta hogyan mondja el neked, hogy a fickót, akit a
szemed láttára öltek meg, a családja rendelete el, akkor
ugyanúgy cserben hagyod, mint az anyánk tette.
Elle elfordult Luccától, nem tudott többé rá nézni. Mindaz,
amit elmondott, egész parányivá tette őt.
Lucca megragadta az állát, hogy újra rá nézzen.
– Jobban jársz, ha Nero holnap estig meglátogat. A picsába,
ne akard, hogy holnap ismételten meglátogassalak az éjszaka
közepén. Megértettél engem?
Óvatosan bólintott egyet.
– Igen.
Lucca elengedte az állát.
– Jó.
Elle tisztában volt vele, hogy menni készül, így gyorsan
kimondta a szavakat, amik a nyelve hegyén voltak, mielőtt a
józan esze mást diktált volna.
– Chloe mondta, hogy beszélgetett veled.
Megesküdött volna rá, hogy érzelmek kavalkádja futott át
Lucca arcán, mikor Chloe neve elhangzott. Mikor az
édesanyjáról vagy Néróról beszélt, nem látott rajta semmilyen
érzelmi megnyilvánulást.
– És?
Hallotta az apró változást a hangjában. Nem hiszem.
– Tehát maradj távol tőle.
Elle bárki ellen harcolt volna, hogy Chloét megvédhesse,
még magával a Mumussal is, aki pillanatnyilag a szaros
ágyában ült.
Lucca visszahajolt Elle-hez, egészen a képébe mászott
megint.
– Tudod, hogy kivel beszélsz ebben a pillanatban, kedves?
Férfiakat és nőket öltem meg, miután órákig kínoztam őket.
Én vagyok a kisfönök a Carouso családban, és egy nap majd
az enyém lesz ez a város.
 Elle tartotta a szemkontaktust, bármennyire is viszketett a
bőre.
– Én-én nem érdekel, hogy ki vagy. Hagyd békén őt.
Az utolsó dolog, amire szüksége van, az egy ilyen férfi.
Lucca mosolygott.
– Tudom, hogy megvédted őt, és nem hagytad magára, hogy
saját magát védelmezze a suliban. Mondd meg, hogy mi
történt vele, hogy a saját testi épségedet kockáztattad érte,
hogy senki se nyúljon hozzá egy ujjal sem.
Soha nem fogom elmondani. Ezúttal Elle ment közelebb a
fejével Luccához.
– Ha bántani mered, én öllek meg téged.
Lucca megragadta az állát és megdörzsölte.
– Szerencsés vagy, hogy hozzám tartozol. – Elvette a kezét
és gyorsan felállt. – Vésd emlékezetedbe, holnap estig van
még időd.
Látta a szemeivel – jól van, a szemével, amint eltűnik az
árnyékban. Jéghideg hangja végigfutott rajta, „hozzám
tartozol”, Elle megborzongott, ezért visszafeküdt az ágyba és
nyakig betakarózott. Miért?

***

A következő nap Elle magánál volt. Átszállították az

intenzív osztályról egy másik szobába a negyedik emeleten,
amely sokkal csendesebb és ezerszer nagyobb volt az előzőnél.
Azt mondták neki, hogy jól néz ki. Jól evett, sétált és beszélt,
és nem kellett segítség neki, hogy a mellékhelyiséget
használja. Még voltak fájdalmai, de ez várható volt. Az
orvosok még egy éjszakára benn akarták tartani a biztonság
kedvéért.
Most, hogy már nem az intenzív osztályon volt, mindenki
szabadon látogathatta. Az apjának nyomban szólt, hogy még
mindig nem akarja Nérót látni, és legnagyobb meglepetésére,
tiszteletben tartotta a kérését.
Mindenki eljött meglátogatni; Chloe, Amo, Vincent, Leó és
még Maria is a családjával együtt. Hivatalosan is megtelt a
szobája a rengetek virággal és üdvözlő kártyával, viszonzásul
elnézést kért mindenkitől, akivel az elmúlt hónapokban nem
beszélt Nero miatt. Annak ellenére, hogy segítettek eltitkolni az
igazságot.
Amikor elkezdett besötétedni, mondta a családjának, hogy
menjenek haza, mert szeretne még egy éjszakát pihenni,
mielőtt hazamenne. Képtelen volt pihenni, csak ült az ágyban
és a sötét TV képernyőt bámulta.
Hallotta, hogy kopogtatnak az ajtaján és egy nővér jött be.
– Csak az éjszakai ellenőrző körutamat végzem. Hogy
vagy? – odasétált a készülékekhez, hogy ellenőrizze azok
működését.
Elle egy fél mosollyal jutalmazta meg.
– Megvagyok, köszönöm.
– Rendben van, édesem. Tehetek még valamit érted?
Kinézett az ablakon, és az épp besötétedő eget bámulta. Vett
egy mély levegőt.
– Még mindig odakint van?
A nővér rámosolygott.
– Úgy érted az a jóképű srác, aki egész nap kinn ült? – a
nővér megpaskolta a kezét.
– Igen, ö.
Nyelt egyet, de sajnálatosan száraz volt a torka.
– Meg tudná neki mondani…? – elhallgatott.
A nővér megszorította a kezét.
– Behívom neked.
 Továbbra is kibámult az ablakon, miközben a percek teltek.
Alig hallotta, hogy az ajtó kinyílik és léptek közelednek az
ágyához.
– Elle, rám fogsz nézni?
Nem emlékezett, hogy mikor hallotta utoljára a hangját
vagy mikor hallotta utoljára a nevét a szájából. Hangja zene
volt a füleinek és megtöltötte a lelkét, mindazok után is, ami
történt.
Elle lassan feléje fordult, így rá tudott nézni. Hallotta az
elakadó lélegzetét és a nyögését. Ezután valami olyat tett,
amire kiképezte magát, hogy ne tegye. Hosszú hónapok óta
először, fokozatosan emelte rá a tekintetét. Még így is, hogy
csak az egyik szemére látott, észrevette Nero szembetűnő
változásait.
A haja hosszú volt, az arca ápolatlan, és sötét karikák voltak
a szemei alatt, ami arról árulkodott, hogy rég nem jutott rendes
alváshoz. Nérót eddig csak makulátlannak látta, de most úgy
nézett ki, mint aki ugyanazt a ruhát viseli napok óta.
Nem érezte magát jól, hogy így kell látnia. Ezt én tettem
vele. Most már értette, hogy miért látogatta meg őt Lucca.
Végignézte, ahogy leül az ágya szélére, és Elle attól félt,
hogy megérinti őt.
Nero sóhajtott egyet.
– Elle, én…
Elle gyorsan közbevágott, belé fojtva a mondandóját.
– Miért nem mész haza és alszol egy kicsit? Reggel ki
fognak engedni a kórházból. Beszélhetünk azután, hogy
mindketten otthon leszünk és kipihenjük magunkat egy kicsit.
Nero megrázta a fejét.
– Nem hagylak itt.
– Mr. Evans elolvastatta velem az esszédet. – suttogta Elle.
Nero nem válaszolt semmit.
 – Kérlek, menj haza és pihenj egyet, megígérem, hogy
beszélünk egymással. – belenézett a fájdalommal teli szemeibe
– Tedd meg értem, Nero.
Nero hátrasimította a hosszú haját, de így is visszahullott.
– Oké. – felállt és lenézett a sérüléseire – Tudod, hogy ki
tette ezt veled?
Hazudj.
– Nem, nem emlékszek semmire.
Nero megfeszítette az állkapcsát.
– Rendben. Holnap találkozunk.
– Szia. – mondta Éllé halkan, amint Nero kisétált a
kórteremből.
Visszatette fejét az ágyra, és hálás volt, hogy többé nem kell
Néróra néznie. Utálta magát azért, ahogy most kinézett. Túl
fájdalmas volt látnia, hogy mekkora terhet tett rá. Tisztában
volt vele, hogy most nem nézhet ki valami jól, de ez más volt.
A saját fájdalmával mindig meg tudott birkózni, de látni valaki
más fájdalmát, amit ráadásul ö maga okozott, az már túl sok
volt neki.
Különösképpen, ha valakit…
Elle megrázta a fejét, rájött, hogy hazudott neki, még azok
után is, hogy milyen mérges lett Néróra a hazugságai miatt. Az
igazság az volt, hogy emlékezett mindenre, ami történt, de
nem akarta, hogy Nero megtudja, attól félt, hogy a végén még
megöli az illetőt.
Cassandra volt az.
 46. fejezet
A kigurított vörös szőnyeg
– Csak itt írd alá, és utána szabadon elmehetsz.
Elle aláírta a papírt a kipontozott vonalon. Hol vannak a
szüleim?
A nővérre nézett, miközben megfogta a táskát.
– M-még nincs itt a fuvarom.
– De igen itt van, drágám. Elöl várakozik. Most pedig
öltöztessünk fel téged.
Elle arra gondolt, hogy az anyja nem akarta egyedül hagyni
az apját az autóban, ezért lassan felkelt és a nővér segített neki
átöltözni egy tréningnadrágba és egy pólóba. Aztán leült a
váróban egy kerekesszékbe. Uh, végre hazamegyek. Mondani
sem kell, Elle rosszul volt a kórházi ételtől, a folyamatos
megfigyeléstől, és a szörnyen kényelmetlen ágyaktól.
A nővér végigtolta a folyosón, be a liftbe, majd át a
tolóajtókon. Amikor az ajtók kinyíltak, Elle-t egy fekete,
sötétített ablakú Cadillac üdvözölte. Egy vadonatúj Nero állt
ott, és az autójának támaszkodott. Nero?
Nero kinyitotta az utas oldali ajtót.
Elle mondani akart valamit a nővérnek. Körbe nézett.
Picsába, de akkor ki visz haza? A nővér megállította a
kerekesszéket; Elle azonban nem akart kiszállni, még mindig
tisztában volt a világban elfoglalt helyével.
Amikor a nővér nem tolta tovább, mert Nero ott volt, Elle-
nek nem volt más választása, mint felállni. Remegő lábakkal
állt fel, és megérezte Nero karjait a dereka körül. Felnézett rá,
tiltakozni akart, de csak azt érte el, hogy a teste még jobban
hozzá simult. Látta a szükséget felvillanni a szemében már
ettől az egyszerű érintéstől is. Teste emlékezett az éjszakára,
amelyet Nero és ő megosztottak, mintha csak évekkel ezelőtt
lett volna. Bárcsak soha ne tapasztalta volna meg az igazi
örömöt, mert akkor soha nem tudta volna meg, hogy mit
szalasztott el.
Nero beültette a kocsiba, és érezte, hogy habozik őt
elengedni. Még a biztonsági övét is becsatolta, és minden,
amit Elle tehetett, hogy a frissen kipihent arcától elhúzódott.
Nero rövidebbre vágatta a haját, amelyet nagyon szeretett
rajta. Még meg is borotválta az arcát, feltárva tökéletesen
csillogó bőrét és négyszögletes állkapcsát. A szemei alatt még
mindig enyhén sötét karikák voltak, de rájött, hogy egy
éjszakai alvás még nem fogja azonnal orvosolni. A tiszta, friss,
szexi férfias illata beburkolta őt, és olyan volt, mint amire
emlékezett. A ruhái is tökéletesen újak és ropogósak voltak.
Amikor Nero végül becsukta az ajtót, körülnézett az
autóban, és lehunyta a szemeit. A francba, a francba, a
francba! Megpróbált bármi másra gondolni, kivéve az arcára
és az illatára, miközben a lábait szorosan összezárta.
Nero beült a kocsiba, aztán sebességbe tette és elindult.
– Miért te jöttél értem? – kérdezte végül Elle.
Nero vállat vont.
– Mert átmentem a szüleid házába, hogy összeszedjek
néhány holmit neked, és szóltam nekik, hogy én szeretnék.
Elle szája tátva maradt. A szüleim házába!
– Mi a pokol? Kifizetted az orvosi költségeimet és
kigurítják eléd a vörös szőnyeget!
Nero elmosolyodott, rávillantva a fogait.
Elle keresztbe tette a karjait.
– Nero, nem fizetheted ki az ebédemet, az iskolámat és a
kórházi számláimat, hogy helyre hozd a történteket köztünk.
Nem érdekel, mennyi pénzed van!
Nero megszorította a kormányt.
– Tudom, hogy leszarod mennyi pénzem van. Ráadásul nem
azért fizettem ki mindent, hogy helyre hozzam azt, amit
tettem, Elle. Azért csináltam, hogy megkönnyítsem az
életedet, és erre te mit csinálsz? Kurvára túlórázol, mint mikor
elkezdted az iskolát.
Elle hirtelen elfordította az arcát, hogy ránézzen.
– Honnan tudtad?
– Tényleg úgy gondolod, hogy hagynám, hogy egyedül járj
dolgozni, azok után, ami veled történt?
– Te egész végig követtél engem? – suttogta Elle.
– Minden kibaszott nap. – csikorogta Nero.
Istenem. Elle pislogott, sokkolta Nero akciója. Ha nem lett
volna ilyen zombi az elmúlt hónapokban, észrevette volna, és
talán…
Elle figyelte Nérót, hogy elhajt az út mellett, ami a
házukhoz vezet.
– Nem kanyarodtál be.
– Nem, nem tettem. – mondta Nero tényszerűen.
– Hát, akkor hova megyünk? – Elle nem értette. Nem volt
túl jó formában ahhoz, hogy bárhova is menjen.
– Haza.
Mire gondol?
– Nero, nem megyek veled sehova. Különösen nem a
házadba, ahol számtalan lányt megbasztál, csak úgy mint
engem. És ne mond, hogy nem basztál meg lányokat az elmúlt
hónapokban.
Nero összeszorította az állkapcsát, és szorosan fogta a
kormányt anélkül, hogy egy szót is szólt volna.
Elle rosszul érezte magát, ahogy ezt kimondta, még ha igaz
is volt. Érezte a haragját és a fájdalmát. Becsukta a szemeit, és
fejét az ajtónak támasztva pihentette, és azt kívánta, hogy a
kapcsoló megjavuljon. Azt is kívánta, hogy a szívét ne lopják
el tőle. Elle szenvedett a mellkasán tátongó nagy sebhelytől, és
nem számított mennyire fájt a teste, semmi nem fájt ennél
jobban.
Amikor Nero nem a házához hajtott, megkérdezte tőle, hogy
hova viszi, de nem válaszolt semmit. Tényleg aggódni kezdett,
amikor leparkolt a Kansas-i Casino Hotel előtt, közvetlenül a
munkahelye mellett. Innen jött ki Nero családja, amikor
megölték azt az embert.
Nero odasétált az ajtóhoz, és kinyitotta. Elle nem akart
bemenni, de Nero lehajolt, kiemelte az autóból, és lassan lábra
állította.
– N-Nero, miért vagyunk itt? – Elle megpróbált
elmenekülni.
Nero elkapta a derekát, hogy megakadályozza őt.
– Minden rendben van, Elle. Tudod, hogy nem foglak
bántani téged.
Mély lélegzetet vett, és teljes testsúlyát Nerónak döntötte,
engedte, hogy bevezesse. Amikor kinyitotta az ajtót, úgy
érezte, mintha a feje szét akarna robbanni a játékgépek zajától
és az öt körbevevő változásoktól. Be kellett csuknia a szemeit
és engedni Nerónak, hogy vezesse. Nero odament vele egy
mozgólépcsőhöz, és magához ölelte, hogy megtartsa őt. Nem
bírta tovább elviselni a fájdalmat; ezért fejét Nero mellkasára
hajtotta, miközben el akart menekülni.
Nero lehajolt, és a fülébe suttogta.
– Sajnálom, bébi. Hátul kellett volna behoznom téged.
A mozgólépcső tetejéhez érve gyorsan levette róla. Itt fent
már nem volt olyan hangos, és képes volt kinyitni a szemeit.
Látta, hogy egy biztonsági őr int Nerónak a tömeg túloldaláról,
aztán elindultak a liftek felé. Nero besegítette a liftbe, és
megnyomott egy gombot, amikor sok ember csatlakozott
hozzájuk. Újra magához húzta.
Elle visszafektette arcát Nero mellkasára, nem akarta látni,
milyen pillantásokat vetnek rá. Úgy gondolta, hogy ez a lifttel
való utazás volt életében a leghosszabb, ahogy megállt és
elindult, ettől rosszul érezte magát.
Érezte, hogy Nero egyik keze egy pillanatra elengedi,
mielőtt visszatette és nyugtatni kezdte őt.
Ezúttal, amikor a lift felfelé haladt, elég sokáig nem állt
meg. Amikor meghallotta a liftajtót nyitódni, Nero
megmozdult mellette, hogy újra elinduljanak. Ekkor Elle
észrevette, hogy a gomb világít, jelezve, hogy a legfelső
szinten voltak.
Nero jobbra fordult, és végigvezette egy hosszú folyosón,
míg el nem érték az utolsó ajtót a bal oldalon. Elővette a
kulcsot, és lehúzta a nyíláson, mint egy hitelkártyát, mielőtt az
ajtó kinyílt.
Elle besétált az ajtón, amit Nero nyitva tartott. Ez egy
tetőtéri lakás volt.
Az alsó szinten volt egy nagy, síkképernyős TV, egy
börkanapé és egy hatalmas konyha étkezővel. Minden fekete-
fehér, új és modern volt. Elle még mindig nem tudta felvakarni
az állát a padlóról, amikor meglátta a kilátást. Egy
saroklakosztály volt padlótól a mennyezetig érő kilátással.
Nero megfogta a kezét, és felvezette a lépcsőn, ahol egy
hatalmas fekete-fehér ágyat látott a padlón elterülni. Az
ablakok az ágy mögött helyezkedtek el, és a háttérben a város.
– Hol vagyunk? – Elle teljes félelemben volt, soha nem
látott ilyet, még magazinban sem.
Nero nem tudta levenni tekintetét Elle csodálkozó arcáról.
– Otthon.
Elle megdöbbenve fordult meg, és ránézett.
– Most itt laksz? Hogyan?
– Az apámé a szálloda, és fenntartotta ezt a szobát
számomra, mióta csak az eszemet tudom. Néhány hónappal
ezelőtt terveztem meg, és csak a múlt héten készült el.
Tetszik?
 – Igen, csodaszép. – Elle lenézett a fekete, keményfa
padlóra – Arra várt, hogy neked adja, amikor már csatlakoztál
a családi üzlethez?
Nero felsóhajtott, és odament hozzá. Újra megfogta a kezét,
majd egy ajtóhoz vezette és kinyitotta.
Elle egy hatalmas gardróbot látott, olyan nagyot, mint
Mariáé – Várjunk csak.
– Azok az én ruháim?
Nero kezébe vette Elle állát.
– Igen. Már mondtam neked, hogy mostantól ez az
otthonod.
Hogy a pokolba?
– A szüleim elfogadták ezt? Hogy a csudába értettek ezzel
egyet?
– Azt mondtam nekik, hogy szükséged van felügyeletre, és
én ezt biztosíthatom. Kihívom az orvost és megvizsgál téged.
Bébi, ezúttal elég keményen beütötted a fejed. Nyilván fájt a
fejed, és ha rosszabbodik, akkor az nem jó.
Eltávolodott Nérótól, mindez túl sok volt neki, túl gyors,
hogy kezelni tudja. Egy kicsit elárulva érezte magát a szülei és
Nero által, hogy még csak meg sem kérdezték tőle, hogy
akarta-e ezt. Úgy’ viselkedik velem, mintha nem lenne
választásom.
– Le kell zuhanyoznom. – Aztán hívok valakit, és elmegyek.
Elle már most távozna, ha nem érezte volna olyan durván
magát. Még mindig érezte a kórház szagát magán.
Nero bólintott.
– A fürdőszoba ott van. – mutatott rá az egyetlen másik
ajtóra.
Elle átnézte a ruhafogast, próbált valami kényelmes
viseletét találni; de semmi. Észrevette, hogy néhány ruhája
nem volt itt, javarészt a csöves cuccok. Elle úgy döntött átnézi
a fiókos komódot, és egy csomó fehérneműt látott, melyeken
még mindig rajta voltak a címkék. Mi a fasz?
Megnézte a méreteket, és látta, hogy mind pont az ö mérete.
Te most rohadtul viccelsz velem.
Elle átkutatta a többi fiókot, remélve, hogy talál valami
kényelmeset, de az egyetlen dolog, ami annak tűnt, azok Nero
pólói voltak. Bassza meg!
Elle visszament az állványhoz, és felkapott egy farmert meg
egy pulóvert. Mielőtt kijött volna a gardróbból, meglátott egy
felakasztott fehér ruhát. Amikor rájött, hogy milyen ruha volt,
le akarta kapni és jól megtaposni.
Élle csak a pulóverével és a farmerével jött ki a
szekrényből. Amikor látta, hogy Nero mosolyogva ül az
ágyon, elindult a fürdőszobába, ahol becsapta az ajtót.
Baszd meg!
 47. fejezet
Fürdess meg
Elle fejét a fürdőszoba ajtaján pihentette, próbálva nem
sírni. Nagyon túlterheltek érezte magát; csak néhány nappal
ezelőttig nem érzett semmit, és most már mindent újra érezhet.
Mindezek a különféle érzelmek, teljes erővel zúdultak rá Nero
levelének olvasása miatt, mióta a kórházban voltak, és újra
beszélt Néróval.
Eleredtek a könnyei, ahogy csendesen sírt a fürdőszobában.
Amikor megfordult, a fürdőszoba ugyanolyan gyönyörű és
modem volt, mint a lakás többi része. Fekete-fehér csempe a
padlótól a mennyezetig, egy hatalmas zuhanyozó, dupla
mosdókagyló és egy kád volt, amely egy hatalmas csészére
hasonlított.
Megpróbálta tompítani a könnyeit, miközben elkezdte
levenni magáról a pólót. Egy pillanattal később érezte Nero
kezeit rajta.
– Kifelé! – kiáltott rá a sírásán keresztül.
– Hadd segítsek neked, bébi. – mormolta, miközben áthúzta
fején a pólót.
Elle gyorsan eltakarta a melleit, és megrázta a fejét.
– K-Kérlek, m-menj ki. – Kérlek, kérlek, kérlek. Tudta,
hogy nem elég erős ahhoz, hogy harcoljon vele.
Nero látta a hatalmas kék és fekete foltokat a hasán.
– Nem.
A kezei visszatértek a testéhez és levette róla a nadrágját és
a bugyiját.
– Kurvára nem foglak újra elhagyni.
Túl nehéz volt Elle-nek, hogy elfojtsa a sírását, úgyhogy
kiengedte.
– Bántottál, Nero.
 Magához húzta a testét.
– Tudom, és sajnálom. Annyira sajnálom, Elle, mindent.
Sajnálom, hogy nem vettelek észre az elmúlt években, és nem
szóltam semmit, amikor belétek kötöttek. Szólnom kellett
volna neked a családomról, bármennyire is féltem, hogy
elveszítelek, mert így is elvesztettelek. – Nero elérte, hogy
felnézzen rá. – Nem lett volna szabad elengednem téged és
egyedül hagyni hónapokra, és sajnálom, hogy nem voltam ott,
hogy megvédjelek.
Elle visszapislogta újabb könnyeit.
– Sajnálom, hogy nem láttam, hogy megbánt…
– Sshh, bébi. Nem kell semmit sem sajnálnod. – Nero
letörölte a könnyeit az arcáról, aztán odavitte a zuhanyzóhoz.
Gyorsan megnyitotta, és ellenőrizte a hőmérsékletet, mielőtt
Elle-t bement volna.
Elle továbbra is eltakarta a testét, miközben a víz alatt állt,
és figyelte, hogyan vetkőzik le Nero. Tudtam, hogy’ nem fogok
tudni küzdeni ellene. Igazság szerint nem is akart többé.
Szüksége volt Néróra, mert nélküle ő semmi volt.
Elle hátrált, amikor belépett a zuhanyzóba, és csak állt ott,
miközben Nero kivett egy szivacsot a falon lógó tárolóból, és
ráöntött egy kis szappant. Ideges lett, amikor közelebb vonta
magához és szembe áll vele. Megfogta a kezét, és elhúzta a
testétől, mielőtt megérintette volna a szappanos szivaccsal a
bőrét, és elkezdte mosdatni.
Elle lélegzete a torkán akadt, ahogy Nero megdörzsölte a
mellei fölött. Aztán, amikor gyengéden a hasára siklott, Elle
gyomra összerándult, ahogy egyre lejjebb merészkedett.
– Nyisd szét. – utasította Nero.
Elle gyorsan szétnyitotta a lábait Nero kemény szavaira, és
kellemes érzés járta át a kérésétől. Amikor a szivacs a lábai
közé csúszott, az alsó ajkát beharapta, hogy ne nyögjön fel.
Hosszú idő telt el mióta megérintette, és Nero kezét jobban
érezte magán, mint a szivacsot.
 Egy örökkévalóságnak tűnő idő után, Nero megfordította, és
lemosta. Elle meglátta a sampont, és elvette, hogy megmossa a
haját; ugyanaz a sampon volt, amit évek óta használt otthon,
az a bogyós illatú. Elmosolyodott, miközben öntött a kezébe és
elkezdte beledörzsölni a hajába. Mindenre gondolt.
Nero a víz alá tolta Elle-t, és elkezdte leöblíteni, közben
kezeivel masszírozta a fejbőrét. Egy idő múlva Elle azt hitte,
hogy vér szivárog az ajkáról, de mielőtt megbizonyosodott
volna róla, már mindenhol le volt öblítve.
Nero megfogott egy másik szivacsot, és ráöntött egy kis
szappant, mielőtt átadta volna neki.
– Fürdess meg.
Elle lassan elvette a szivacsot a kezéből, és a mellkasához
érintette, körkörösen kezdte mozgatni a testén. A mellkasáról
áttért a karjaira, aztán vissza a mellkasához, egyre
alacsonyabban a hasán.
Elle ismét beharapta az ajkát, amikor meglátta, milyen
kemény a farka. A szivacsot lecsúsztatta a farkára és a
golyókhoz, hallotta Nero mélyről fakadó nyögését. Felnézett
rá, látva a fájdalmat, ami benne volt. Tudta, hogy fájnia kellett
neki, már csak a látvány is, hogy mennyire kemény volt.
Elle végigfuttatta a szivacsot a farkán, aztán újra, de ez
alkalommal, már a kezét zárta körbe a hosszúságán.
Nero gyorsan megragadta a csuklóját, és megállította a
kezét.
– Ne. Még mindig fájdalmaid vannak, és én kurvára a
peremen vagyok.
Elle kíváncsian nézett rá.
– Ezért nem csókoltál még meg?
– Igen. – bökte ki Nero.
A pillangók érzése visszatért, miután hónapok óta eltűntek.
Elle előrehajolt és megcsókolta a mellkasát.
 – Csókolj meg! – Elle felnézett rá, és Nero a száját a szájára
tapasztotta.
Elle éhesen viszonozta a csókot, és megszorította a kezét,
ami még mindig Nero farkán volt, arra késztetve őt, hogy
elengedje. Kihasználta a lehetőséget, és lejjebb csúsztatta
kezét a hosszán. Látta, ahogy a szemei egy farkas szemeivé
változnak, emlékezett rájuk, mielőtt Nero gyorsan kilépett a
zuhanyzóból.
Elle összevonta a szemöldökét. Nem akarta, hogy itt hagyja
őt, de visszatért, mielőtt tiltakozhatott volna, elment, hogy egy
óvszert vegyen ki a fürdőszobai fiókból. Amikor az arcára
nézett, ismét látta a szenvedését.
Nero, testét a testével a zuhanyzó hátsó falához szorította,
de megállította magát mielőtt megérintette.
– Bébi, nem akarlak bántani. – éhsége és lelkiismerete
egymás ellen harcoltak.
Elle nem törődött azzal, hogy mennyire fáj a teste vagy
mennyire árthat neki Nero azzal, hogy ennyire ki volt éhezve.
A mellkasához hajolt, és azt mondta:
– Bízom benned. – mielőtt a nyelve megnyalta a
mellbimbóját.
Egy gyors mozdulattal, Nero a lány lábait maga köré kapta,
és hátát neki fordította a falnak, ezzel Elle-t zihálásra késztette,
és megragadta a vállát. Erezte, ahogy a bejáratának nyomódik,
így nem a zuhanyzó vize volt az egyetlen dolog, ami
síkosította a testét.
Nero mély lélegzetet vett, próbálva lenyugtatni a remegését.
– Fájdalmat okoztam?
Elle megrázta a fejét, miközben a smaragd tekintetbe
bámult.
– Te vagy az egyetlen lány, akit figyeltem az elmúlt néhány
hónapban, és akit elképzeltem, hogy a farkam belé csúszik.
Nem basztam azóta az éjszaka óta, hogy megdugtalak Elle, és
te vagy az utolsó, akit valaha is megdugok. Ma lesz az első
éjszaka, hogy valaki aludt abban az ágyban és ezen a helyen.
Nem tudtam itt aludni, amíg te nem voltál mellettem az
ágyban, ahova kibaszottul tartozol.
Egyik karját a dereka körül tartva lassan lecsúsztatta a
farkára. Elle feje a vállára esett, amikor egy nyögés tört fel a
torkából. Aztán Nero hevesen ki-be kezdett mozogni a finom
puncijában.
– Minden, amit arra a papírra írtam, igaz volt. – Nero
csípője gyorsan elöre-hátra lendült, egyre gyorsabban és
gyorsabban, mélyebbre és mélyebbre vezetve magát belé.
Elle szíve kezdett visszatérni Nero szavaira és
cselekedeteire. Első alkalommal, amikor együtt voltak, Nero
gyengéd és édes volt. Elle most úgy érezte, mintha az öröm és
fájdalom között ragadt volna, mert Nero durván, nyersen és
gyorsan dugta, ugyanakkor óvatosan szorította a falnak. Tudta,
hogy kétszeres erőt fejt ki, mert nem engedte, hogy mozgassa
a csípőjét, attól tartva, hogy megsérül.
Erezte, hogy a víz végig csorog Nero hátán, majd a karjaira
és a lábaira, még erotikusabbá téve ezt az egészet. Tudta, hogy
már nem lesz képes hosszú ideig visszatartani magát, mert a
puncijában egyre erősebben épült az érzés, ahogy Nero olyan
gyorsan dugta öt. Mélyen vájta körmeit a testébe, és lábai
szorosabban közre fogták.
Nero levette a kezét a seggétől, és megfogta az arcát, hogy
ránézzen.
– Szeretlek bébi. Kurvára szeretlek, mindennél jobban.
Elle megborzongott és felkiáltott, miközben Nero valahogy
még keményebbé vált. A teste remegni kezdett, ahogy az
orgazmus átszáguldott rajta. Belekapaszkodott, amikor ő is
felért a csúcsra, így még néhány rövid robbanást okozva.
– En is szeretlek. – suttogta Elle, miközben még tartottak az
utórengések. A szíve teljesen visszatért.
Nero követelte az ajkát, mélyen a szájába húzta a nyelvét,
egyre jobban megízlelve az édességét. Kihúzta farkát belőle,
de megtartotta őt, miközben elfordult, hogy elzárja a vizet és
kivitte a zuhanyzóból. Aztán letette Elle-t a mosdó mellett.
Elle megtámaszkodott, képtelen volt abbahagyni a
remegést. Nem tudta, hogy a dugás utóhatásaitól volt vagy a
hidegtől, hogy kijöttek a zuhany alól. Elle újra megborzongott.
Mindkettőtől.
Nézte, ahogy leveszi az óvszert, majd a szemetesbe dobja,
mielőtt megfogott egy törülközőt. Miután Nero gyorsan
megszárította Elle-t és magát, a karjaiba vette és átvitte a
hálószobába, ahol leeresztette az ágyra.
Elle arra számított, hogy mellé fekszik, de inkább az
éjjeliszekrényhez ment és kihúzva a fiókot elővette a pici,
rózsaszínű selyem szalaggal átkötött fekete dobozt, amelyet
hónapokkal ezelőtt otthagyott.
Nero lefeküdt az ágyra, és magához vonta Elle-t, hogy
mellette feküdjön. Magukra húzta a takarót, és kényelmesen
átölelte. Aztán másodszor is átadta neki a dobozt.
Elle csak bámult rá.
– Megtartottad?
– Persze, hogy meg. Nyisd ki.
Meghúzta a selyemszalagot, és elhajította. Aztán kinyitotta
a dobozt, felfedve egy vörös arany láncot és egy eper medált.
– Nero, ez gyönyörű.
Elvette tőle a dobozt, és kivette a nyakláncot.
– Aznap este terveztem odaadni neked és megmondani,
hogy szeretlek. Ez volt az utolsó ajándék, amit a
születésnapodra adni akartam.
Elle szíve fájni kezdett az elvesztegetett idejükért és
hónapokért, amit nyomorúságosán töltöttek.
Felült, hogy Nero végre feltehesse a nyakláncot. Ekkor
megérintette a nyakában lógó láncot, és megfordult, hogy egy
kemény csókot adjon Nero ajkára.
 – Köszönöm.
Nero hátradőlt, és Elle-t a mellkasához vonta.
– Szeretlek, Elle.
Elmosolyodott a mellkasán.
– En is szeretlek, Nero.
Elle arról álmodott, hogy Nero mellett feküdt. Hiányzott a
meztelen érzése és hogy mellette van. Amikor a keze
simogatni kezdte a hátát, beleolvadt az ölelésébe, és szempillái
az arcára estek. Nero lekapcsolta a lámpát, és megcsókolta a
feje búbját.
– Pihenj, bébi.
Egy örökkévalóság óta most először érezte, hogy könnyek
nélkül alszik el.

***

Elle ébredezni kezdett, amikor megérezte, hogy eltávolítják

a testéről a takarót. Hűvös levegő suhant át a bőrén, arra
késztetve, hogy labdává gömbölyödjön. Hirtelen érezte, hogy
egy kéz fonódik a bokájára, és kinyitotta a szemeit.
Először teljesen összezavarodott, ahogy kinézett a hatalmas
ablakokon át az éjszakai városra. Hol vagyok?
Aztán lassan húzni kezdték az ágyon, és Elle teljesen
felébredt. Megrémült, körbe nézett, hogy lássa ki az, és Nérót
találta térden állva a padlón az ágy lábánál. Sötét arcát nézve
már eszébe jutott és emlékezett, hogy hol van és mi történt,
mosolyra húzódott az ajka.
– Nero, mit csinálsz? – kérdezte álmosan.
Nero az ágy végéig húzta a lányt, hogy lába leérjen az
ágyról.
Most már tudta, miért csinált mindent feketére és fehérre a
lakásban. A város fényei beszűrődtek az ablakokon keresztül,
sok féle színt adva a szobának. A színek táncoltak az arcán, és
most, hogy közelebb volt, a szemébe nézve meglátott benne
valamit, ami kissé felizgatta, ugyanakkor meg is ijesztette.
Elakadt a lélegzete, amikor Nero egy kicsit megemelkedett, és
lehajtotta a fejét.
Nero lágy csókokat adott a hasára, és minden egyes
véraláfutásra rajta.
– Bébi, mondd meg, ki volt.
Belenézett Nero szemeibe, most már megértette a félelmetes
pillantást. A gyomra görcsbe rándult, hogy mit csinálhatna
Nero Cassandrával. Csinálhatna? Nem, biztos, hogy megteszi.
El le megrázta a fejét.
– Nem tudom.
Rossz válasz. Látott valami rémisztőt felvillanni a
szemeiben.
Nero hirtelen előre nyúlt és megragadta Elle lábát, közelebb
húzta magához. Szélesre nyitotta a lábait, aztán arca eltűnt a
combjai között.
Elle hátra vetette a fejét, ahogy Nero nyelve végigfutott a
résén. Zihált, amikor a nyelve végül belemerült, és az apró
rügyet nyaldosta. Erezte, hogy keze felkúszik a melléhez és
megszorítja, így érzékennyé téve azt. Megcsípte a
mellbimbóját, miközben nyelve behatolt a nyílásába.
Elle a fejéhez nyúlt, és belemarkolt a hajába.
Nero a szabad kezének hüvelykujjával dörzsölte a csiklóját,
miközben a nyelvével dugni kezdte.
Elle felnyögött, és szorosabban magához húzta, amikor
Nero megcsípte a csiklóját. Csípője elemelkedett az ágytól és
zihálni kezdett, készen állt, hogy elélvezzen.
– El akarsz élvezni? – kérdezte tőle Nero, miközben nyalta.
– Igen! Igen! – kiáltott fel Elle.
A hangja komorrá vált.
 – Akkor mondd el, ki volt.
Elle dühösen rázta a fejét.
– Nem tudom!
Nero megmozdította a nyelvét a csiklóján, ahogy az ujjait
mélyen belé nyomta. Az ujjai be és kezdtek mozogni a lány
puncijából.
Elle több mint kész volt elélvezni, de Nero nem érintette
meg azt a pontot, hogy átlendüljön a határon.
– Nero, kérlek. – nyöszörgött.
Nero a fogai közé szorította a csiklóját, és megcsavarta a
mellbimbóját.
– Mondd meg. – parancsolta dühösen.
– Már mondtam! Nem tudom! – Elle felsikoltott.
Megpróbálta mozgatni a csípőjét, hogy elérje azt a pontot,
amire kétségbeesetten szüksége van.
Nero a vállára vetette a lábát, és szájába szívta a csiklóját.
Ujjaival mélyen, ki-be járt a puncijában.
Elle már a sírás szélén állt. Nero csak azért juttatja a határra,
hogy utána visszakozzon.
Aztán mindent elölről kezd. Egyik oldalról a másikra
forgatta a fejét és könyörgött neki, hogy hagyja őt elélvezni.
Azonban minden alkalommal, amikor azt mondta neki „nem
tudom”, csak egyre közelebb sodorta a peremhez, nem
engedte, hogy megkönnyebbüljön. Elvesztette a fonalat, hogy
hányszor tette ezt vele, és fogalma sem volt, mennyi ideig
folytatja még.
Elle megpróbált eltávolodni, már képtelen volt tovább
elviselni ezt a kínzást, de Nero visszatartotta.
– Nero, kérlek hagyd abba. Kérlek. – Elle sírni kezdett.
– Baszd meg. Ki. Tette. Ezt?
Nem tehetem.
– Nem tudom, Nero. – kiáltotta – Nem tudom.
 Nero morgott, és ujjait keményen mozgatta a nedves
puncijában. Elle hangosabban sikoltozott, mint valaha, amikor
Nero végül megérintette a fájdalmasan kínzó pontot. Végre
sikerült elérnie a csúcsra, és ezúttal, amikor megtapasztalta, a
robbanás az eszméletlenségig repítette, ami túláradt a testén.
– A kurva életbe Elle, miért nem tudod megmondani
nekem? Tudom, hogy hazudsz nekem! – ordított rá, ahogy
lábra állt.
Elle a könnyes szemein át nézett rá, és megrázta a fejét.
Nem tudom.
Nero mély lélegzetet vett, és begombolta az ingét.
– Tudom, hogy Cassandra volt az, Elle.
Elle szemei tágra nyíltak. Tudta? Hogyan?
– Chloe elmondta. Ö volt az, aki beszélt azokról az
emberekről, akik valaha is hozzád értek. A fotóalbumod egyik
képe mögött rátaláltam a másik kurva képedre, amin szinte
halálra voltál verve. – Nero az utolsó gombot is begombolta
remegő kezeivel.
Mi? Chloe? Elle látta, hogy Nero megfordul, hogy lemenjen
a lépcsőn. Nem!
Elle leugrott az ágyról, és Nero elé állt, lehajtotta a fejét.
– E-én sajnálom. Nem menj.
Nero rámeredt, mielőtt elindult volna, de Elle kinyújtotta a
kezeit, és gyorsan átkarolta Nero derekát.
– N-ne menj. K-k-kérlek, Nero.
Amint Nero megragadta a karját, és megpróbálta lehúzni
magáról, Elle szorosabban fogta.
Megfogja ölni.
– Nem, megteszek bármit. Nem fogok hazudni. ígérem.
– Elle, bűnhődnie kell azért, amit tett. – a hangja olyan volt,
mint a jég-
 – Kérlek! – elengedte, és térdre vetette magát. A
nadrágjához nyúlt és reszkető kezeivel elkezdte kigombolni.
Amikor a farka előugrott, Elle ráhajolt.
– Nem! – Nero megállította Elle fejét, hogy közelebb
kerüljön hozzá, felnyögött, ahogy a lány a nedves szempilláin
keresztül felnézett rá.
– Kérlek, ne öld meg! – könyörgött Elle, és
belecsimpaszkodott a lábába – Ne hagyj itt, Nero.
Nero eltolta Elle halálra vált testét az övétől.
– Maradj itt. Es ne is gondolj arra, hogy elmész. Nem tudsz;
van egy őr a lift mellett. – aztán elengedte, és visszacipzározta
magát.
Elle fejét a padlóra ejtette. Halkan sírt, nem tudott lélegezni,
ahogy Nero elsétált tőle.
Kérlek, Istenem, kérlek.
 48. fejezet
Az igazi Nero
Nero egy széken ült egy koromfekete szobában, és azon
gondolkozott, hogyan érezte magát Elle. Ez azóta így volt,
mióta megérintette, ölelte, csókolta. Soha többet. Nero soha
többé nem engedi meg, hogy ez a szakítás újra megtörténjen.
Nem tetszett neki, amit Elle-vel tett, de tény, hogy soha nem
mondott neki semmit, és elhatározta, hogy többé nem fogja
előle eltitkolni a dolgokat.
Megfogja tanulni. Meg fogja tanítani neki, hogy mostantól a
dolgok máshogy lesznek. Nero most már egy családos ember,
és durva szerető volt, de tudta, hogy egy egész élet áll a
rendelkezésére, hogy megeddze.
Hallotta a kulcsok zörgését, és az árnyékból figyelte, ahogy
az ajtó kinyílik. A következő pillanatban pedig felkapcsolódott
a lámpa.
Cassandra megtorpant, amikor meglátta Nérót a nappaliban
ülve a széken, amely pont az ajtóra nézett.
– H-hogyan…
Nero elmosolyodott.
– A bejárati ajtón jöttem be.
– A-anya! Apa! – kiáltotta Cassandra, még mindig
mozdulatlanul. Nero felnevetett, miközben a lány kiáltozott.
– Nincsenek itt.
Cassandra szemei könnyezni kezdtek.
– Mit csináltál velük?
Nero vállat vont.
– Semmit. A kórházban vannak Sebastiannal, volt egy kis
vészhelyzet.
Igazat mondott. Sebastian még mindig lábadozott, újra járni
tanult, és gyógyulgatott a harmadfokú égési sérüléseiből. Nero
egy ideig nem látta Sebastiant, és úgy döntött, hogy ellenőrzi
az állapotát. Talán csak néhány lépést hátrált.
– Mit csináltál vele? – egy könnycsepp pergett végig az
arcán.
Jó.
Nero felállt a székből, és odament hozzá.
– Semmivel sem többet, mint amit Elle-vel tettetek.
Cassandra még mindig nem mozdult, amikor Nero megállt
előtte.
– Ne bánts… – elkezdett sírni.
Nero megragadta Cassandrát, megfordította és a falhoz
nyomta. Hallotta, ahogy az orra eltörik.
– Át kellett volna gondolnod, mielőtt a szart is kiverted
Elle-böl. – ahogy elengedte Cassandrát, a lány a padlóra
zuhant.
Nero felemelte a kezét, és ökölbe szorította.
– Elle ideges lesz, amikor meglátja, hogy megsérült a
kezem, ezért ezt nem lehet. Könyörgött is nekem, hogy ne
öljelek meg, amit kurvára nem fogok megérteni soha. Szóval,
azt hiszem, úgy tisztességes, ha ugyanazt szenveded el, amit
Elle.
– Most már bejöhetsz. – Nero visszasétált a székhez.
Élvezni fogom a kibaszott show-t.
Cassandra felemelte az arcát, és a kopogó hang felé fordult.
Egy magas, szőkét látott, aki rózsaszín, szellös ruhát viselt. A
tekintete a drága, magassarkú, bőrszínű cipőkre esett.
Felpillantott rá, amikor odaért hozzá.
A szőke édesen elmosolyodott.
– Hello, Maria vagyok.
Cassandra a kezein és térdein kezdett kúszni.
 Maria felnevetett, és belenyomta Cassandra kezébe a cipője
sarkát.
– Édesem, nincs hova elrejtőznöd.
Nero nevetett, amikor meghallotta, hogy Cassandra éles
hangon felsikít. Nézte, ahogy kibaszott élete legjobb show-ja
lejátszódik a szemei előtt. Tudta, hogy Maria nem fog
semmiféle kegyelmet mutatni, a könyörgés és az esdeklés az,
amiért Nero élt.
Mikor Maria szemügyre vette a haját és a ruháját, felállt,
hogy csatlakozzon hozzá.
Maria lenézett egykor gyönyörű cipőire.
– Tartozol nekem egy új pár Christian Louboutinnal.
Nero felnevetett.
– Ez lesz életem legjobb pénzbefektetése.
Maria megpuszilta Nero arcát.
– Küldöm a linket. – aztán a kopogós sarkaival elhagyta a
házat. Pillantása visszatért a padlón levő rendetlenségre. Ügyes
volt. Maria teljesen átalakította Cassandrát, egész szépen
levágta a haját. Nero lehajolt Cassandra mellé, hogy
meggyőződjön róla, hogy biztosan jól hallja őt.
– Tehát ismered a gyakorlatot, ugye? – várt a válaszára, de a
lány nem volt rá képes. – Oh, rendben van; akkor emlékeztetni
foglak. Az apám birtokolja az apádat, és utálnám, ha
szegényen látnálak és a hideg utcán. Nézzünk szembe vele,
kislány; kaphatsz plasztikai sebészeti ellátást, hogy helyre
hozzák az pofidat és az implantátumodat, de tudjuk, hogy te
nem vagy az a dolgozó típus. – Nero megragadta és keményen
meghúzta a fején maradt apró hajat. – Meg foglak ölni és
minden rohadékot, akit Rossnak hívnak ebben a kibaszott
városban, ha újra Elle közelébe mész.
Nero felállt, és az ajtó felé indult.
– Menj és mosakodj meg, kislány. Anyuci és apuci
bármelyik pillanatban itt lehet.
 ***

Elle szorosan összegömbölyödött a takaró alatt. Nem tudott

aludni. Nero már órák óta elment. Még akkor sem mozdult,
amikor visszamászott az ágyba, miután Nero itt hagyta.
Gyakorlatilag kiugrott az ágyból, amikor hallotta, hogy
kinyílik a lenti ajtó. Amikor a könnyed lépések elérték a
lépcsőt, Elle ideges lett, és hevesen dobogó szívétől szaporán
vette a levegőt.
Még akkor sem mozdult, amikor megérezte jelenlétét az ágy
lábánál.
– Tudom, hogy ébren vagy. – szólalt meg sötét hangja.
Elle nyelt egyet, miközben felült az ágyon, és a mellei köré
tekerte a takarókat. Felnézett rá, és most először, úgy hitte
annak látta Nérót, aki valójában volt. Egy Made Mán.
Nero fogva tartotta Elle tekintetét, hogy figyeljen.
– Harcolni fogok. Kínozni fogok. És sorozatosan ölni fogok.
Tudtam, hogy egyszer csatlakozni fogok a csőcselékhez, mióta
az eszemet tudom, és neked ezt el kell fogadnod, mert nem
adok neked más lehetőséget. Ez az egyik részem, a másik
részem pedig csak te vagy, de semmi – SEMMI – sem előbbre
való, mint te.
– Kibaszottul senki sem fogja úgy megérinteni azt, ami az
enyém, hogy nem fizet meg érte. Ezért kellett vele foglalkozni.
– Nero felemelte a kezét, amikor Elle úgy nézett ki, mint aki
ismét sírni kezdene. – Nem öltem meg, de ígérem, ha azt
akarod, akkor halott. Azonban nem akarlak újra megtalálni a
fürdőszoba padlóján feküdve, ezért a következő ember nem
lesz ilyen szerencsés. Ha legközelebb valaki kezet emel rád,
akkor kurvára megölöm, és semmilyen könyörgés vagy sírás
nem fog megállítani. Ha ismét ezt a szart csinálod, akkor
kétszer olyan hosszú ideig fogom kínozni azt a rohadékot.
Értesz engem?
 Elle teste bizsergett, ahogy beszélt. Félni akart, de ehelyett a
teste minden egyes szóra megfeszült. Elle lassan bólintott,
miközben smaragdos szemeibe bámult.
– Gyere ide. – mondta Nero mély parancsoló hangon.
Elle elörehajolt, és kezeivel érintette. Tudta, hogy ez volt,
amit Nero akart, amire várt az arckifejezéséböl ítélve. Nem
vette le róla a tekintetét, miközben feléje kúszott, időt szánva
arra, hogy kiélvezze a birtoklást az arcán.
Elle a valódi Nérót figyelte a szempilláin át, ahogy térdre
ereszkedve leült. Megértette, miért volt olyan alacsony ágya
Nerónak, és tudta, hogy éppen annyira élvezni fogja, mint ő,
és a térdei mindennap köszönetét mondanának neki. Talán
többször is. Elle várakozás teljesen összeszorította a combjait,
a kezei kétségbeesetten a nadrágjához akartak jutni.
Elle zihált, amikor Nero felé nyúlt, és határozottan
megfogta az állát.
– Mit akarsz?
Elle megnyalta az ajkát.
– Leszophatom a farkadat?
Nero megszorította az állát.
– Fogsz újra hazudni nekem?
– Nem. – válaszolta Elle azonnal.
– Nem, mi?
– Nem, soha többé nem hazudok neked. Megígérem. – Elle
szemei megmutatták neki, hogy az igazat mondja.
Nero elhúzta kezét az áliától.
– Jó. Most mondd el, mit akarsz.
Elle közelebb tekergőzött hozzá.
– Kérlek, leszophatom a farkad? – könyörgött.
– Igen, bébi. – nyögte Nero.
 Elle gyorsan a nadrágjához nyúlt, és remegő kezekkel
kigombolta. A kemény farka gyorsan előugrott. Elle keze
gyorsan átfogta a vastagságát, és szájával körbe vette a
makkját. A nyelvével ingerelte a csúcsát, mielőtt felnézett a
megkínzott arcára. Mélyen beszívta a szájába, aztán
visszahúzódott. Amikor Nero megragadta a haját,
engedelmeskedett a ki nem mondott parancsának,
keményebben kezdte szopni, miközben keze játszott a
golyóival.
– Mélyebben. – csikorogta Nero, ahogy egészen mélyen
magára húzta öt.
Elle gyorsan megtanulta, hogyan akarja Nero, hogy
leszopja. Mélyen engedte a szájába, és hagyta, hogy csúcsa a
torka hátuljára csússzon. Nero torka mélyéről nyögés
szabadult fel, és Elle tovább szopta, ahogy megszorította a
golyóit. Folyamatosan nyelt, míg Nero a fejét tartva a szájába
élvezett, és Elle-t mindent elvett, miközben a farka lüktetett.
– Baszd meg, bébi. Tudtam, hogy átkozottul jó vagy.
Elle felmosolygott rá, elégedett volt magával.
Nero megkerülte az ágyat, és Elle-t egy kemény csókra
magához rántotta. Aztán megfordította, és négykézláb állította,
míg fenekét a levegőbe tolta.
– Ez az utolsó doboz óvszer, amit megvettem. Az orvos
holnap fog jönni, hogy megnézzen téged és írjon fel tablettát
neked. – Nero odament az éjjeliszekrényéhez, és felhúzott egy
óvszert.
Elle beharapta az ajkát, amikor a bejáratánál végighúzta a
farkát. Neki nyomta a fenekét.
– Óh, bassza meg. – nyögte – Kérlek.
Egy gyors mozdulattal Nero mélyen belesiklott.
Keményebben és gyorsabban dugta, mint korábban, ahogy
fogta a csípőjét. Elle felsikoltott, és hozzá préselte magát,
örült, hogy Nero belehatolt.
 Nem tartott neki sokáig; a golyói hangja és érzése, ahogy a
fenekéhez csapódott, átlendítette a határon.
Nero megtartotta öt, míg el nem érte a saját csúcspontját, és
Elle ernyedten feküdt a karjaiban, miközben mélyen magában
érezte az utórezgéseket.
Pár percbe telt, mielőtt Nero magához tért. Amikor
megtette, visszament az ágy fejtámlájához és magához húzta
Elle-t. Kezével simogatta a hátát, mint mindig, mielőtt
megszólalt volna.
– Chloe miatt maradtál a Legacy Prepben, ugye?
– Igen. – Elle tudta, hogy nem sok mindent mondott el
Nerónak abban a hónapban, amikor együtt voltak, de
mostantól fogva nem lesz képes visszatartani tőle mindent.
Bár, megtartom a titkokat, amik nem az enyémek.
– Miért? Ő eredetileg velük volt, amikor ezeket a dolgokat
tették veled.
Elle mély lélegzetet vett.
– Aznap, amikor visszatértem az iskolába, miután
megvertek, ugyanakkor jött vissza Chloe is a hegekkel. Azt
hittem rosszul nézek ki, de Chloe… tudtam, hogy nagy trauma
érte. Tudtam, hogy valami sokkal rosszabb dolgon ment
keresztül, mint én. Hallottam, hogy „Szörnyszülöttnek” hívják,
és én ezt elmulasztottam.
Nero ujjai folytatták a mozgást.
– Mi történt vele?
Nem mondhatom el. Elle nem szólt semmit.
– Nem autószerencsétlenség volt, ugye? – próbálkozott újra
Nero.
Elle legalább ezt megmondhatta neki.
– Nem, nem az volt.
 49. fejezet
Boldogan éltek, míg meg nem haltak
Elle és Nero egy hete tértek vissza az iskolába, és ez volt
élete legjobb hete. Nero miatt otthagyta a kajáidét, és beadta a
jelentkezést a helyi egyetemre. Megnyugtatta, hogy még nincs
késő, nem áll módjukban elutasítani öt a 4.0 átlagával. Azt is
mondta, ha több mint két napig tartana, akkor meglátogatja a
felvételi irodát. Már csak egy nap volt hátra a ballagásig, és
Nerónak valahogy sikerült rábeszélnie öt és Chloét, hogy
felmenjenek a színpadra, és átvegyék a bizonyítványt.
Elle minden nap megcsipkedte magát, és azon töprengett,
vajon ez tényleg a valóság-e. Végül az utolsó tanítási nap volt
életének legrosszabb napja. Vagy’ csak azt gondoltam. Most
rájött, hogy ez lett létezésének legjobb napja, mert ha soha
nem látta volna meg a gyilkosságot, akkor Nero soha nem
kényszerült volna arra, hogy szóba álljon vele. Soha nem
kaphattam volna boldogabb befejezést.
BRRING.
Ez volt az első alkalom, hogy a csengő zene volt a fülei
számára. Szabad vagyok. Végre szabad.
Nero és Elle egymásra mosolyogtak, ahogy mindenki
sikoltozva kiszaladt a rajzteremből. Nero felállt és megfogta
Elle kezét, hogy segítsen neki felállni.
– Hova megyünk? – nevetett Elle, amikor elkezdte húzni.
Nero a terem hátsó részébe vezette, és kinyitotta a szertárt,
mielőtt betuszkolta.
– Ez az utolsó alkalom, hogy esélyem nyílik rá, és már azóta
fantáziáltam erről, mióta behoztalak ide először.
Elle próbálta megakadályozni Nérót, hogy becsukja az ajtót.
– Nero, nem tehet…
Nero az ajtóhoz nyomta a hátát, és rátapasztotta száját az
övére. Minden józan eszét elvesztette, amikor Nero a szájába
dugta a nyelvét. Megnyílt előtte, és lábujjhegyre emelkedett.
 Nero elkezdte kigombolni a vörös és fehér kockás ingét.
Lehúzta a vállairól, és ledobta a padlóra. A tekintete ezután a
testére esett a rózsaszín, csipkés, pántos melltartójára és kék
farmer rövidnadrágjára.
Elle mellkasa hevesen emelkedni és süllyedni kezdett,
ahogy felnézett a farkaséhes smaragdos szemeibe. Kibaszottul
szeretem.
Nero tekintete visszatért a nagy, kék szemeihez.
– Vedd fel.

VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK!

[i]
OSHA (Occupational Safety and Health Administration)
– Munka– és Egészségvédelmi Szabályzat

[ii]
sitcom – helyzetszituációs vígjáték, tévékomédia. Pl.:
Jóbarátok, így jártam anyátokkal… stb.
[iii]
Poison – a szórakozó hely neve
[iv]
Az amerikai maffiában, a made man egy teljesen
beavatott tag. Hogy „made”-dé váljon valaki, előbb
szponzoráltatnia kell magát egy „made man”-nel. Az újoncnak
le kell tennie az Omertá esküjét, a maffia hallgatási törvényét.
A beavatási szertartás után „made man”-né válik, és katonai
rangot visel a maffia hierarchiájában. Akkor válik teljes jogú
taggá, ha saját kezűleg is ölt már embert.
 Tartalom
1. fejezet A középiskola kívülállói
2. fejezet Ribancok
3. fejezet Ha harc, hát legyen harc
4. fejezet Az Igazi NagyKutya
5. fejezet Ne hazudj nekem
6. fejezet Megvédeni a Családot
7. fejezet Lepaktálni az Ördöggel
8. fejezet Mint egy Disney rajzfilm
9. fejezet Séta a Fenevad mellett
10. fejezet Nem vagyok besügó
11. fejezet A Nagy Gonosz Farkas meg akart kóstolni
12. fejezet Halálvágy
13. fejezet Hogyan szeressünk készségesen egy
Carusót?
14. fejezet Kisgyerekek terrorizálása, maga az élvezet
15. fejezet Egy rohadt ölelést akarok
16. fejezet Mi van a seggével?
17. fejezet Egy fejezet Chloe életéből
18. fejezet Kiélvezem a látványt, miközben sikítasz
19. fejezet Tökéletes, most menjünk, törjünk el pár
nyakat
20. fejezet Fogadok, hogy még a WC-be se tudsz
célozni
21. fejezet Elle két oldala
22. fejezet Nem engeded, hogy a magam módján járjak
veled
23. fejezet Egy viszketés, amit meg kell vakarni
24. fejezet Ide tudnád adni a cukrot?
25. fejezet Kösz, hogy kinyírtad a fasza kis álmainkat
26. fejezet Ezt rosszul értelmeztétek, köcsögök
27. fejezet A Poison ajtóin kívül
28. fejezet Rémség a tükörben
29. fejezet A szívfájdalom öt szakasza
30. fejezet Ketyeg az óra
31. fejezet Még csak egy morzsa sem maradt
32. fejezet Nem akartalak megijeszteni
33. fejezet A vereség hangja
34. fejezet A tül sok smink
35. fejezet Egy műalkotás
36. fejezet Ízlik?
37. fejezet Lejárt az idő
38. fejezet Made Man
39. fejezet Február
40. fejezet Március
41. fejezet Április
42. fejezet Május
43. fejezet A legfélelmetesebb hely a Földön
44. fejezet Piiitty… Piiitty… Piiitty
45. fejezet A Mumus
46. fejezet A kigurított vörös szőnyeg
47. fejezet Fürdess meg
48. fejezet Az igazi Nero
49. fejezet Boldogan éltek, míg meg nem haltak