Ella Steel

Hullámok foglyai
A Dermesztő fogság
folytatása
 Hazugságban éltem
Mielőtt megismertelek
Azt hittem, jó ember vagyok
És elkerül a véletlen, de nem

Tudom, felhők közt is vársz

Tudom, az összes hibám fáj
Tudom, többször összetört
De veled minden összeáll
Hogy az ember mégiscsak feláll
Amikor majd valakit megtalál
Aki nélkül minden összetört
Akivel minden összejön
Akivel az unalmas szexi
Akivel egy Trabant is Bentley
Akivel a csütörtök a péntek
A dátum, a helyszín, a napszak az mindegy
A napfény is megfagy kettőnk közt
Nem akarom már soha, hogy elköltözz
Már a születésnapod a PIN-kódom
A névnapod ott lesz a csuklómon

Hazugságban éltem
Mielőtt megismertelek
Azt hittem, jó ember vagyok
És elkerül a véletlen, de nem
Hazugságban éltem
Mielőtt megismertelek
Azt hittem, a világ jó hely
De nélküled élhetetlen
(Halott Pénz: Mielőtt megismertelek)
A történetet ihlető és a jelenetekben megjelenő dalok listája:

1. Nickelback – S.E.X.
2. Seether ft. Amy Lee – Broken
3. Rachel Platten – Fight song
4. James Arthur – Empty Space
5. MIIA – Dynasty
6. Red – Never Be The Same
7. Zac Efron & Zendaya – Rewrite The Stars
8. Why Don’t We – Fallin
 Kayden
Nem mozdultam. Csak álltam, és némán néztem, ahogy a repülő
Zoeyval együtt a magasba emelkedik. Nem vagyok oda az emberi
érzelmekért, és most már azt is tudom, miért. Piszkosul tud fájni, ha
akaratod ellenére elvesztesz valakit. Persze, Zoey csak egy rövid
időre lépett le, de megtette, és ez pokoli érzés.
A hazafelé vezető úton folyamatosan váltakozott a hangulatom.
Egyszerre voltam elkeseredett, mégis reménnyel teli, ami az
elkövetkezendő heteket illeti. Rengeteg munka várt rám. Emiatt az
egyik részem talán meglátta a jó oldalát annak, amitől a másik
gyászba borult. Ha ügyes vagyok, még az előnyömre is fordíthatom
Zoey döntését. A munkába temetkezés egyet jelent a gyors
előrehaladással, ami nálam egyértelműen hatékonysággal párosul.
Persze bármennyire is szerettem volna kizárni Zoeyt az
elmémből, képtelen voltam megszabadulni a közös emlékektől.
Folyamatosan visszakúszott a tudatomba, hogy újabb és újabb
pillanatot juttasson az eszembe.
Míg élek, emlékezni fogok arra, amikor a repülőtérre vezető úton
megragadta a kezemet, hogy könyörögve kérjen arra, forduljak
meg, mert elfelejtett elköszönni a kutyáimtól. Számomra mindig
fontos, hogy Zeno és Milo miként reagál egy-egy új ismerősömre, de
az, amit Zoey ébresztett bennük, még nekem is újdonság volt.

– Még van időnk, ugye? – pislogott rám gyönyörű kék szemeivel.

– Igen, miért? – pillantottam felé.
– Kérlek! Kérlek, kérlek, kérlek! – szorongatta az ujjaimat. –
Tudom, hogy szemtelenség egy ilyen kérés, de képtelen vagyok addig
repülőre szállni, amíg nem köszönök el Zenóéktól.
– Megfontolandó. Akkor talán örökre elzárom őket előled – feleltem
játékosan, pedig véresen komolyan gondoltam.
– Nem tennéd… vagy mégis? – bizonytalanodott el.
Bárcsak itt maradnál – jegyeztem meg némán, de kimondani nem
akartam. Őszintén megértettem, miért jutott erre a döntésre. Ha úgy
érzi, szüksége van erre az útra, ám legyen, megadom neki, és bízom
benne, hogy hamarosan visszatér hozzám.
De hiába a józan ész magyarázata, attól még rohadtul fájdalmas…
A farmhoz vezető bekötőúthoz érve elkapott egy mind ez idáig
ismeretlen érzés. Még soha senkit nem hoztam haza. Bár lényem egy
része SnowyPearlt tekinti otthonának, valahol mélyen, legbelül
tudom, ide tartozom. Hiába a múlt fájdalma, a gyökereim ide kötnek.
– Ti itt laktok? – kérdezte Zoey áhítattal a hangjában, ahogy a
tekintete végigpásztázta az előttünk elterülő hatalmas területet.
– Igen – feleltem szűkszavúan.
Bármennyire is megértőnek bizonyultam, attól még fájt a pár órán
belül bekövetkező búcsú tudata. Semmi kedvem nem volt belemerülni
az ismeretségünk elmélyítésébe, amikor tudtam, minden elhangzott
szó tovaillan a következő pillanatban.
– Gyönyörű, még így is… kíváncsi lennék, milyen, amikor minden
zöldbe borul és élettel telik meg.
– Idehívom őket – pattantam ki az autóból, figyelmen kívül hagyva
Zoey újabb megszólalását.
Szemét lennék? Nem hiszem. Csupán egy érző ember vagyok,
semmi több.
– Zeno! Milo! Gyertek, srácok! – fütyültem egyet. – Valaki el akar
tőletek búcsúzni – közöltem a kutyákkal, amikor lefékeztek előttünk.
– Sziasztok! – üdvözölte Zoey a négylábú bajtársainkat lelkesen,
szó nélkül hagyva a viselkedésemet. – Még meg sem köszöntem, amit
értem tettetek – simogatta őket könnybe lábadt szemmel. –
Köszönöm! – mondta ki hálától elcsukló hangon. – Legyetek továbbra
is ilyen jók! Vigyázzatok a gazdira, amíg távol leszek – suttogta
halkan, de csak annyira, hogy én is tisztán érthessem a szavait.
– Bennük sosem fogsz csalódni – jegyeztem meg az autónak
támaszkodva.
Flegmán viselkedtem, pedig az előbbi mondata megdobogtatta a
szívemet. Ezek szerint tényleg csak egy rövid időre akar LA-ben
maradni. Persze a dolgok kibukásától kezdve ezt állította, de így
hallani teljesen más. Talán ő még csak fel sem fogta igazán, mit
jelentettek az előbbi szavai. Mekkora súllyal bír pár elejtett mondat.
Az elkövetkezendő időben nekem ezek adják majd a kapaszkodót;
ezek a szavak, melyekkel tudtán kívül ígéretet tett nekem.

Hogy a távolságtartásom után miként jutottam arra a döntésre,

miszerint még egyszer magamévá teszem a reptéri mosdóban? Erre
egyszerű a válasz: állati reakció. A terület megjelölése… Én sem
vagyok hibátlan. Ez van. Elkapott a hév, és már képtelen voltam
leállni. Pláne úgy, hogy ő sem ellenkezett.
– Na, végre! Már azt hittem, te is felültél arra a szarra! – riasztott
fel Tyler hangja az előbbi merengésemből.
– Hát itt hagynálak én téged? – néztem rá gúnyosan.
– Vigyázz, mit beszélsz, mert bukod a segítséget! – felelte
pökhendien, miközben berakta a kezében tartott szerszámokat a
csomagtartóba.
– Nagy veszteség lenne – ingattam a fejem.
– Remélem, még azelőtt befejezitek, hogy elkezdenétek – jelent
meg Mason is.
– Köszönöm a segítséget! – váltottam kedvesebb hangnemre.
– Jókor csináltad a bizniszt. Amíg a farm javarészt alszik, jobban
ráérek – vágódott mellém a bátyám.
– Nagyszerű. Megint én szorulok hátra?
– Elvégre te vagy a legkisebb, öcskös – röhögött Mason.
– Én? Láttad te a bicepszemet?
– Igen, épp ezért mondja – szálltam be én is a szájkaratéba.
 – Gyökerek – pufogott dühösen.
– Zane is jön?
– Igen, de egyelőre a SnowyPearlben van.
– Na, csak nem rászántad végre magad, és bevetted az üzletbe?
– Mondjuk inkább úgy, próbálgatom a tudását. Nehéz átruházni a
feladataimat, még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy
megbízhatok benne.
– Tudom, milyen ez. De idővel belátod majd, hogy másképp nem
megy. Legalábbis addig, amíg el nem sajátítod az osztódás
tudományát.
– Én is így érzem. Már a SnowyPearl vezetéséhez kapcsolódó
feladatok is kezdtek túlnőni rajtam, de így, a WhiteFlowerrel együtt,
már tényleg segítségre van szükségem. Keresnem kell új
munkaerőt. Minden területre…
– Én tudok egy csajt, aki szívesen beállna a pult mögé.
– Kösz, de inkább kihagyom az összetört szívű szeretőidet –
feleltem Tylernek.
– Most miért vagy bunkó?
– Mert ismerlek. Nem segítek vigaszmunkát adni a farkadra
húzott nőknek. Nyerd el egymagad a bocsánatukat.
– A bocsánatukat? Olyat sosem kérek, a hálájukat viszont
elfogadom. És hidd el, igencsak mély köszönetet mondanak egy-egy
este után – vigyorgott. – Na, meg egyébként is, én csupán jó fej
akartam lenni, de ha nem, hát nem – közölte egykedvűen.
– Mi megyünk Zane-ért is? – érdeklődött Mason, könnyedebb
témára váltva ezzel.
– Nem. Még megvárja, hogy Cole leváltsa. Ráadásul egyedül is
odatalál – válaszoltam, miközben kikanyarodtam az útra.
– Hé! Mi ez a nyálas szarság, ami már harmadjára indult el?
Beakadt a lemez? Ha nem akarod, hogy az autódba okádjak,
kapcsolj egy kis heavy metalt! – elégedetlenkedett Tyler.
– Tessék! Ez megfelel? – kérdeztem, átváltva a saját
válogatásomra.
 – Megteszi – kezdett ütemes bólogatásba.

Nickelback – S.E.X.

Igen! A szex válasz,

Sohasem kérdés,
Mert a válasz: igen
Nem csak egy javaslat,
Ha felteszed a kérdést,
A válasz mindig: igen

Imádom a ruhádat,
Kíváncsi vagyok, mi van alatta.
A nyelvem alatta tudhatom egyszer?
Szeretnélek felszabadítani,
Szeretlek magamon érezni,
Szeretném hallani a hangodat,
Miután másodjára is elmentél.

– Oh, baszd meg! Elrontod az élményt! Most kajak ez is arról szól,

hogy mindent megadsz a nőnek? – mordult fel Tyler keserűen.
– Zúzást akartál, nem érzelemmenteset – reagáltam leoltva, de
igaza volt. Ez a dal is Zoeyt juttatta eszembe. A legelső
találkozásunkat. Az első erotikától fűtött, fülledt pillanatunkat.
– Hallgassunk inkább rádiót. A sors majd eldönti, melyik dal adja
meg a mai nap alaphangulatát.
– Na, ezt most fejezd be! – csattantam fel. – Ezentúl senki ne jöjjön
nekem azzal a kibaszott sorssal, ha a közelben vagyok, mert
katapultálok.
– Oké, értem. Nyugalom. Meg sem szólaltam – emelte fel Mason
megadóan a kezét.
– Bocs. Ez a téma talán érzékenyebben érint, mint kellene.
– Semmi gond. Tényleg. Ne aggódj! Megértelek.
 Az út további része beszélgetés nélkül telt, és bár Mason
javaslatának eleget téve átváltottam a rádióra, rajtam még ez sem
segített. A dalok mindegyike egy Zoeyval közös emléket juttatott
eszembe.

Megtaláltam az igaz szerelmet, kedvesem

Vágjunk bele, csak kövess engem!{1}

Itt az ideje, hogy elengedjelek.

Menj!
Szerelmes vagyok egy angyalba,
Aki fél a fénytől.{2}

Talán igaz, hogy nem vagyok túl jó,

Az egyéjszakás kalandokban…{3}

Csak rád van szükségem,

Gyere, kérlek, téged hívlak! {4}

Úgy látszik, nem a dalokkal van a gond, hanem velem. Mindegy.

Valahogy ezt is átvészelem majd.
A WhiteFlower kulcsainak hivatalos átadása már hetekkel ezelőtt
megtörtént, mégsem tudtunk azonnal nekiesni a munkálatoknak.
Vagyis… jobban mondva elkezdtük mi, de az első időszak sokkal
kevésbé látványos, mint az, amikor megkezdődnek a tényleges
felújítási folyamatok.
Meg kellett tudnunk, mi az, ami teljes cserét igényel, és mi az,
amit elég rendbe tenni. Mint szilveszterkor kiderült, az elektromos
hálózat egésze kuka, persze Zane is tett róla, hogy menthetetlenné
váljon, de talán így a legjobb. Inkább most, mint később.
– Mivel kezdjünk, öcskös? – tette le Mason a következő adag
szerszámot.
– Be kell húzni a vezetékeket a falba.
– Érdekelne, mióta vagy jártas a villanyszerelésben.
 – Azóta, hogy nem volt pénzem szakembert hívni öt évvel ezelőtt.
Manapság már mindent megtalálsz az interneten. Ráadásul egy kis
odafigyeléssel jobbá válhatsz, mint a legtöbb szaki.
– Ezt örömmel hallom, mert a farmon is van pár dolog, ami
javításra szorul.
– Megoldjuk. Ne aggódj! Az elmúlt hetek segítségének fejében ez a
legkevesebb, amit megtehetek érted.
– És ebből nekem mi hasznom válik?
– Szerető testvéreid körében töltheted az elkövetkezendő
időszakot. Ennyi nem elég? – veregettem vállon Tylert, ahogy
elsétáltam mellette.
– Akkor a mai napon azért dolgozunk, mert Zane is besegített pár
héttel ezelőtt. Mit is művelt pontosan?
– Azon kívül, hogy majdnem felgyújtotta az egész szállót? Semmit
– ingattam a fejem, miközben felidéztem a hívását. – De, mielőtt
mindent Zane hibájaként könyvelnénk el, meg kell jegyeznem,
miszerint ezt a munkát az ő közbelépése nélkül is meg kellett volna
csinálni. Ő csak megerősített abban, hogy helyes döntést hoztam.
– Világos – bólogatott Mason.
 Zoey
A repülőn ülve elkapott az émelygés. Már megint ez a fura érzés…
Lehet, hogy mégiscsak elkapkodtam ezt a döntést? Ugyanakkor
időm sem lett volna tovább agyalni, elvégre a bolt megnyitója alig
két hét múlva lesz, és addig még rengeteg a teendőnk. Igazából már
a hazatérésemet követő napokban is LA-ben voltam gondolatban.
Steve minden fontosabb feladatot rám bízott. Ha őszinte akarok
lenni, ettől jobbat nem is tehetett volna velem. Legalább volt
valami, ami lefoglalta a gondolataimat. Persze a végső döntést csak
egy hete hoztam meg, de talán mondanom sem kell, Steve mennyire
megkönnyebbült, amikor bejelentettem neki a nagy hírt. De most,
hogy a laptopom nélkül vagyok, nincs mit tenni. Unatkozom. Az
viszont köztudottan rossz elfoglaltságnak számít, amikor nagy
erőkkel ki akarod zárni a gondolataidat a fejedből. Az unalom teret
ad annak is, aminek még nem jött el az ideje.
Még olvasni is képtelen voltam, pedig engem az mindig, minden
körülmények között meg szokott nyugtatni. Most mégis másra
vágytam.
Zene!
A zene jó terápia – bólogattam észrevétlenül, mielőtt bárki is
kettyósnak bélyegezne már az út első tíz percében.
Elővettem a zenelejátszómat, és gondolkodás nélkül elindítottam
azt a számot, amelyiknél a legutóbb letettem. Ha mást nem is, az
első pár hetet már kénytelen leszek végigcsinálni.
Igent mondtam.
Aláírtam a szerződést.
Elköszöntem Kaydentől, figyelmen kívül hagyva a tekintetébe
költöző szomorúságot. A döntésem minden bizonnyal rosszul
érintette, amit bár próbált palástolni, mégis érezhetővé vált a
szavai mögött megbúvó elkeseredettség. Fájt az elválás, ugyanakkor
hálát éreztem amiatt, hogy nem marasztalt túlságosan. Kivéve azt a
gyors menetet, ami ellen egyetlen szavam sem volt. A Kayden iránt
érzett vágy továbbra is ezer fokon égett bennem, de épp ezért
kellett megtennem a következő lépést.
Felszálltam a gépre.
Innentől kezdve előre kell néznem, de akkor miért akarok
folyamatosan magam mögé lesni? Miért szeretném a vállamon
érezni forró tenyerének finom, mégis biztató érintését?
Egy lassú mozdulattal felnyúltam a szememhez, és csak akkor
tudatosult bennem, hogy sírok. Tényleg sírok. Hetek óta nem sírtam
így. Azóta, hogy Kayden rám talált. Rettegve zokogni teljesen más,
de ez… ez, amikor érzed, hogy bármennyire is akarod, nem megy.
Nem tudod elzárni az érzelmeidet, mert azok akkor is
kibuggyannak belőled, ha mindent bevetsz ellenük. Nem bírtam
tovább küzdeni. Engedtem nekik.
Egyelőre nem akartam súlyos gondolatok között tipródni, ezért
behunytam a szemem és hagytam, hogy a dalok egymást követve
álomba ringassanak.
A szokásos sorrendet egy számomra eddig ismeretlen dal törte
meg.
Az énekes gyengéden érintette a gitár húrjait, amik szomorúan
pendültek meg az ujjai nyomán. Hajtott a kíváncsiság. Tudni
akartam, milyen szavak töltik majd meg a melankolikus
dallamokat.

Seether ft. Amy Lee – Broken

Azt akarom, hogy tudd:

Szeretem, ahogy nevetsz.
Szeretnélek magasra emelni,
És ellopni a fájdalmadat.
 Az első sorok jelentése fájdalmasan mart a szívembe. Ez az ő
műve.
Kayden.
Ő rakta rá a lejátszómra. Biztos voltam benne.
Megmarkoltam az apró szerkezetet, és a szívemhez szorítva
hallgattam tovább az érzéseimet megbolygató, lelkemet elárasztó
dalt.

Megőriztem a fényképed,
Tudom, ez jót tesz nekem.
Szeretnélek magasra emelni,
És ellopni a fájdalmadat.

Kayden… – formáltam hangtalanul nevének betűit. A te érzéseid

tiszták és őszinték, de vajon elég erősek ahhoz, hogy megvárj?
Várni fogsz rám? Mit jelent ez a dal? Szerelmi vallomás, vagy sokkal
inkább búcsú?

Mert összetörtem,
Amikor magányos lettem.
És nem érzem jól magam,
Amikor távol vagy.

Fájdalmat okoztam neki. Hogy lehettem ennyire önző?

Nem! – ráztam meg a fejemet. Az lett volna az önzőség, ha
átgondolatlanul ugrok bele egy kapcsolatba. Addig nem tehetem
meg, amíg nem tisztázom magamban az érzéseimet. Túl kell
lendülnöm a fájdalmamon, hogy őszintén fordulhassak felé. A
kérdés már csak az: Ott leszel-e még, amikor döntésre jutok?

Elmentél,
Nem érzel már többé.

Épp ellenkezőleg. Jobban érezlek, mint valaha. Erre van

szükségem. A hiányod majd megadja a választ, amit oly
elkeseredetten keresek.

A legrosszabbon már túl vagyunk,

És ismét fellélegezhetünk.

Pontosan. A legrosszabb már megtörtént. Itt a gyógyulás ideje.

Remélem, hamarosan tényleg felszabadultan jutok majd levegőhöz.
Melletted. Hiszek benne, de bizonyítanom kell a pesszimista
énemnek is.

Szeretnélek magasra emelni,

Hogy ellopd a fájdalmam.

Oly sok minden van,

Amit még meg kell tanulnunk,
És senki sem maradt,
Hogy harcoljon.

Igen, igen, igen! Tanulnom kell! Szükségem van rá, arra, hogy
megértsem, ami legbelül zajlik a szívemben. És de! Igenis van, aki
harcoljon. Ugye te sem adod még fel? Kérlek! Légy erős! Ha feladod,
minden hiábavalónak fog tűnni… Meglehet, még nem érted, de
hamarosan világossá válik. Ez mindkettőnk számára fontos tanulási
folyamat lesz. Az egymástól távol töltött idő neked is megmutatja,
mennyire mélyek az érzelmeid.

Mert összetörtem, amikor megnyíltam,

És nem érzem, hogy elég erős vagyok.

Én hiszek benned! Az erődben! Kayden Crosby mindig eléri, amit

akar. És ha engem akar, akkor idővel meg fog hódítani. Csak várj
rám még egy kicsit. Kérlek!
 Mert összetörtem,
Amikor magányos lettem.
És nem érzem jól magam,
Amikor távol vagy.

Elmentél,
Nem érzel már többé…

Ígérem, hamarosan minden rendeződik körülöttünk. Ha vársz

rám, én ott leszek!
Az elkövetkezendő egy órán keresztül újra és újra lejátszottam a
dalt. Kínzás lett volna? Nem hiszem. Talán betegesnek tűnhet, de
minél többször hallgattam meg, annál tisztábbá vált a fejemben
Kayden hangja. A vallomása: – Szerelmem… Ugye szeretnél az
életem részévé válni?
Vajon mit akar ezzel a tudatalattim? – méláztam el, amikor az
órára pillantva rádöbbentem, hogy hamarosan leszállunk.
Még egyszer felidéztem magamban a ma reggel történteket.
Kayden hallgatag volt és kissé kiábrándult, mégis első szóra
teljesítette a kérésemet. Ennek ellenére, amikor megérkeztünk a
farmra, mintha nem is ő lett volna velem. Fájt, de megértettem. A
reptéren már nem számítottam semmi komoly
érzelemkinyilvánításra, de amikor a testünk eggyé vált, valami
mintha átkattant volna bennem… persze ezt akkor nem mondtam
ki hangosan.
Akartam.
Vágytam rá.
A folytatásra.
Bármire, amihez köze van, de ezt akkor ott betudtam a testemet
emésztő szenvedély utóhatásaként, de most visszagondolva
meglehet, ez attól jóval több, tisztább és mélyebb érzelem.
De amíg ezt nem merem százszázalékosan kijelenteni, addig jobb,
ha csendben maradok.
 A gondolat zárásaként úgy döntöttem: dalt váltok. Mindentől
függetlenül ez egy szép nap! Nem gyászolhatok valamit, ami még
kezdetét sem vette! Fel a fejjel, Zoey! Jó lesz ez, még akkor is, ha egy
rövid időre elbizonytalanodtál. Okkal döntöttél így, és hidd el,
meglesz az eredménye. Ráadásul a bátyádat sem láttad már nyolc
hosszú hónapja.

Rachel Platten – Fight song

Mint egy kis csónak az óceánon,

Nagy hullámokat gerjeszt,
Mint ahogyan egyetlen szó
Képes kinyitni egy szívet.

Lehet, hogy csak egy gyufaszálam van,

De képes vagyok robbanást okozni!

És mindaz, amit eddig nem mondtam ki,

Rombológolyók a fejemben,
Ma este hangosan kiáltom őket!
Hallod a hangom?

Ez az én csatadalom!
Visszavonom az életem dalát,
Kipróbálom a „jól vagyok” dalom,
Bekapcsolom az erőmet!

Erős leszek!

Igen! Igen! Igen! Így lesz! Bebizonyítom mindenkinek, mire

vagyok képes! Elérem az álmaimat, még akkor is, ha időközben
térdre kell esnem. Erős leszek, erősebb, mint valaha.

A csatadalomat fogom játszani,

 És nem igazán érdekel,
Ha senki más nem hisz benne,
Mert még mindig rengeteg küzdeni akarás maradt bennem!

– Nem azért mondtam és teszem, hanem azért, mert hiszek benned

és felnézek rád, amiért eddig eljutottál – hallottam a fülemben
csengeni Kayden szavait.
Ha más nem is, ő hisz bennem, és nekem csak ezt kell szem előtt
tartanom.
A dal végére már rendesen vissza kellett fognom a
mozdulataimat, mert féltem, hogy a következő refrénnél egy
önfeledt karcsapással kiütöm a mellettem ülő fogát.
Igen! Erre volt szükségem! Bebizonyítom mindenkinek, hogy
képes vagyok kilépni a vidéki csaj árnyékából, és hamarosan
rájövök, melyik a helyes irány.
Amikor a repülő végre ereszkedni kezdett, az én gondolataim is
elcsendesedtek.
A csomagom megszerzését követően izgatott kutatásba kezdtem a
bátyám után.
– Merre vagy, Cooper? – álltam lábujjhegyre, hátha akkor
megpillantom a tömegből kiemelkedő testvéremet. Na, persze nem
is én lettem volna, ha rögtön a jó irányt kezdem pásztázni.
– Keresel valakit? – érintette meg a vállamat, amitől majdnem
hanyatt vetettem magam.
– Ja, téged – morogtam az orrom alatt.
– Látom, semmit sem fejlődött a tájékozódási képességed. Biztos
jó ötlet volt egy ekkora városba költöznöd?
– Köszönöm a kedves észrevételt, de nehezebb helyzettel is
megbirkóztam már az utóbbi időben, ezzel sem lesz gond – feleltem
dacosan, pedig tökéletesen igaza volt. Van, ami nem változik, de én
tényleg hinni akartam abban, hogy megoldom, várjon rám bármi is
ezen az úton.
– Ha te mondod – vigyorgott, miközben kikapta a kezemből a
bőröndömet és elindult a kijárat felé. – Kövess, és még véletlenül se
maradj le!
– Akkor ne siess ennyire! Még nem százszázalékos a bokám.
Tudod… pár hete eltört.
– Bocsesz, de épp dolgozom. Nem kaptam szabadságot amiatt,
mert a húgomért kell szaladgálnom.
– De hát te otthonról dolgozol.
– És szerinted most otthon vagyok? – fordult hátra kérdő
tekintettel.
– Jogos. Habár a beosztásod lazább már nem is lehetne.
– Igen, de mindentől függetlenül dolgoznom kell.
– Mennyit? Napi két órát?
– Ne bagatellizáld el! Mondjuk, ma még csak egy táblázatot kellett
frissítenem, de ezt a főnökségnek nem kell tudnia. A tudásom egy
kincs számukra. Elég, ha ezzel tisztában vannak.
– Látom, te sem változtál túl sokat.
– Kellett volna? – vonta fel a szemöldökét. – Szerintem egy jól
működő rendszerbe hiba lenne belepiszkálni – vetette felém
nagyképűen.
– Pff… Ha te mondod. Én már úgyis megszoktalak ilyennek.
– Remek. Ezt majd a jövőben se felejtsd el!
– Nem fogom. És köszönöm, hogy befogadsz.
– Van mit – biccentett. – Ülj be! – bökött egy fekete autócsoda felé.
– Ez a tiéd?
– Hát, ja. Mostanában jól fizet a melóm.
– Wow! – tátottam el a számat. – Nem is dicsekedtél vele.
– Akartam, de épp akkor jött szóba a költözésed. Gondoltam, majd
személyesen villogok vele – felelte jókedvűen.
– Miféle járgány ez?
– Dodge Hellcat.
– Pokol macsek? – kérdeztem viccelődve.
– Aha – húzta vigyorra a száját. – Fárasszalak a részletekkel?
– Majd máskor, most inkább mutasd, mit tud! – dőltem hanyatt az
ülésben.
– Ja, egyébként időközben sikerült gyógytornászt is szereznem.
Látod? Még számodra is egy igazi kincs vagyok.
– Igazad van. Nem tagadhatom tovább – paskoltam meg a vállát
játékosan. – Ki az?
– Az egyik kollégám feleségének a húga.
– Tényleg rendes tőled, hogy ezt is elintézted.
– Tudom – jegyezte meg. – Ja, és azt is elfelejtettem megemlíteni,
hogy elköltöztem.
– Tessék? – kaptam fel a fejemet. – De én… de hát… én a régi
címeddel nézegettem az útvonalakat – nyögtem rémülten.
– Ne aggódj, pár nap, és megtanulsz tájékozódni.
– Tudod te, kivel beszélsz?
– Igen. De aki túlélt nyolc napot a kinti fagyban, annak ez a lépés
sem fog majd gondot okozni.
– Te most bókoltál nekem? – kérdeztem meghatódva.
– Nevezheted annak is – kacsintott felém.
– Még sosem mondtál ilyen szépet – hüppögtem.
– Ha így reagálsz, ez volt az első, és egyben az utolsó is – jelentette
ki.
– Bocsi. Befejeztem – töröltem le a szemem sarkában összegyűlő
könnycseppeket.
– Megérkeztünk – szólalt meg pár perccel később, még azelőtt,
hogy rákanyarodott volna arra az útra, ami egy mélygarázs
gyomrába vezetett.
– Azt ne mondd, hogy te is olyan fullos lakásban élsz, ahová saját
bejáratú lift vezet.
– Hát fullosnak fullos, de a lift egy folyosóra nyílik. Majd
meglátod. Pattanj! – ütögette meg testvériesen a combomat, miután
leparkolt.
Minden rossz érzésemet elnyomta az a fajta gyermeki izgatottság,
amit az újdonság varázsa keltett bennem.
– Üdv szerény hajlékomban – szólalt meg a bátyám, miután
kinyílt előttünk az ajtó. – Érezd magad otthon! Persze csak normális
keretek között – sétált beljebb.
– Ne aggódj, nem fogok meztelen rohangálásba kezdeni.
– Én inkább a pasikkal való enyelgésre gondoltam, de örülök,
hogy a másikat sem tervezed.
– A pasik miatt sem kell aggódnod – nyugtattam meg vigyorogva.
– Akkor nem lesz gond. Gyere, körbevezetlek – indult el.
A lakás jóval nagyobb volt, mint elsőre hittem. Három szobából,
plusz egy elképesztően nagy nappaliból állt, ami össze volt nyitva a
konyhával. A hatalmas tér még nagyobbnak hatott a falak
hiányától. A luxust sugalló berendezést a szobákhoz tartozó fürdők
tették még exkluzívabbá. Igen. Három fürdő. Minek annyi egyetlen
embernek? – tettem fel a költői kérdést.
A lakást uraló színek egyértelművé tették, hogy itt bizony egy
férfi lakik. Semmi csicsa, csak a modern szürke, fehér és fekete
ötvözete. Szép volt, de nekem kissé ridegnek hatott.
– Ez lesz a te szobád – nyitott be a folyosó végén lévő ajtón. – És
mint az már számodra is kiderülhetett, neked is külön fürdőszobád
lesz. Menő vagyok, mi? – fordult felém felvont szemöldökkel.
– Állati menő – nevettem el magam. – Így háromszor annyit kell
takarítanod, mint egy átlagos embernek.
– Tévedés. Így háromszor ritkábban kell, mert ha az egyiket
belepte a mocsok, átmegyek a következőbe.
– Pfuj. Gusztustalan vagy – fintorodtam el.
– Ne vedd komolyan. Van egy bejárónőm. Ő intézi ezeket a kényes
ügyeket.
– Gyanús is volt ez a nagy tisztaság – emlékeztem vissza a
gyerekszobájára, ahol mindig keresztüleshettem valamin, ha egy
pillanatra elméláztam.
– Most pedig ideje, hogy elfoglald a birodalmadat – váltott
hangnemet, és finoman beljebb helyezte a bőröndömet.
– Köszönöm – böktem ki, mert a szemem elé táruló látványtól
többre nem futotta.
 A tér nagy részét egy kétszemélyes ágy foglalta el, de azon kívül
volt még benne egy íróasztal és egy kényelmes fotel is, egy mögötte
húzódó könyvespolccal, amiknek az elrendezése megdöbbentően
emlékeztetett egy olvasósarokra. Ha nem ismerném a bátyámat, azt
hinném, ezt direkt nekem rendezte így be.
– Most magadra hagylak. A konyhában feltalálod magad, de ha
kérdésed lenne, itt vagyok.
– Oké. Köszi. Dolgozz csak nyugodtan.
– Kedves, hogy megengeded!
– De jó! Az elkövetkezendő időszak olyan lesz, mint egy időutazás
a múltba.
– Ahogy mondod – reagált, majd sietős léptekkel magamra
hagyott.
Megragadtam a bőröndömet és feltettem az ágyra. Ki kellett
pakolnom. Tudtam, csak úgy küzdhetek a felesleges gondolatok
ellen, ha folyamatosan csinálok valamit. Felnyitottam a táskát, és
előszedtem belőle a ruháimat. Muszáj volt egy kicsit otthonosabbá
tennem a környezetet, hogy még jobban elengedhessem magam.
Már kezdtem túlságosan is belemerülni a pakolásba, amikor
bevillant egy fontos teendő. Azonnal a telefonomért nyúltam és
elindítottam egy hívást.
– Szia! Megérkeztél? – szólt bele anya olyan gyorsan, mintha épp
a kezében tartotta volna a készüléket.
– Aha. Épen és egészségesen. Coop kijött elém a reptérre. Tök
rendes volt. Tudtad, hogy elköltözött?
– Igen, említette, de most magadról mesélj! Milyen a város?
– Még nem sokat láttam belőle, de az biztos, hogy nem véletlenül
használják rá a nyüzsgő kifejezést.
– Nem bántad meg?
– Nem.
– Biztos?
– Igen. Végig akarom csinálni az előttem álló pár hetet. Utána
pedig majd kiderül, merre tovább. Aztamindenit, de kényelmes –
sóhajtottam fel, ahogy elterültem az ágyon.
– Ezt örömmel hallom, de ha bármi gond lenne, hívj! Bármikor,
ha úgy érzed, egyedül vagy.
– Rendben, anya. Köszönöm!
– Ne viccelj! Ezt nem kell megköszönnöd.
– Szeretlek!
– Én is téged. A bátyádat is. Add majd át neki az üdvözletemet.
– Oksi. Legyetek jók!
– Mint mindig!
– Szia!
– Szia! – búcsúzott el röviden, és már meg is szakította a hívást.
Ha már a kezemben volt a telefonom, nem hagyhattam Britet sem
tájékoztatás nélkül, de anyával ellentétben őt videóchatben hívtam,
ahogy általában szoktam.
– Na, végre! Már tűkön ülve vártam, hogy hívj! Tudod, milyen
rohadt kényelmetlen?
– Mi?
– Hát tűkön ülni, te okos!
– Hülye – nevettem fel.
– Milyen a nagyvilági élet? Mikor indulsz haza?
– Ne legyél ennyire derűlátó – ingattam a fejem. – Még csak
nemrég értünk ide. Cooper lakása állati menő. Nem az én stílusom,
de azt el kell ismernem, hogy csúcskategória.
– Jól felvitte az isten a dolgát… – forgatta a szemét. – Csak nehogy
túlságosan is megszokd!
– Ne aggódj! Én nem ragadok itt!
– Persze. Mind ezt mondják – felelte sértett hangon.
– Nem ezért hívtalak! – csattantam fel megbántottan.
– Sajnálom. Már most hiányzol – görbítette le a száját
látványosan.
– Te is hiányzol nekem.
– Milyen volt a repülőút?
– Jobb, mint vártam. Képzeld, Kayden rátöltött egy dalt a
lejátszómra – csúszott ki a számon meggondolatlanul.
– Milyen dalt? Vicces vagy…
– Öhm… inkább érzelmes. Szerelmes.
– Tudtam! Annyira tudtam!
– Mit?
– Azt, amit most már te is! Az a pasi totál beléd zúgott. Értsd már
meg végre!
– Megértettem, de még mindig szükségem van egy kis időre. Nem
az ő érzéseit nem értem, hanem a sajátjaimat.
– Akkor gyorsan értsd meg őket, és siess haza!
– Így lesz, de addig is vigyázz magadra és tájékoztass a
wildfloweri eseményekről.
– Naprakész leszel, ígérem. De most mennem kell. Vár a munka.
Kivételesen a rendes, hétköznapi meló – cuppantott.
– Légy jó! – dobtam egy puszit én is.
Nehéz napok állnak előttem, de én hiszek benne, hogy jó lesz.
A hívások után a konyha felé vettem az irányt, hogy keressek
valami innivalót. Coop azt mondta, érezzem magam otthon…
Azt is fogom tenni – döntöttem el, miközben kinyitottam a hűtőt.
Rengeteg minden sorakozott a polcokon. Hirtelen el sem akartam
hinni, hogy ez mind a bátyám műve. Megváltozott – jegyeztem meg,
miközben a szobája felé pillantottam. Na, nem mintha átláttam
volna a bezárt ajtón. Mindegy… Hamarosan kiderül, mekkora is az
a bizonyos változás. Ennek kiderítésére az együttélésnél nem is
lehetne gyorsabb módszert találni. Vagy várjunk csak! Tuti, hogy ezt
is a bejárónő intézte – vágott kupán a felismerés.
– Mit csinálsz? – riasztott fel bugyuta gondolataimból az, akivel
oly nagyon el voltam foglalva.
– Iszom? – fordultam felé a kezemben tartott narancslével.
– Nem vagy éhes?
– Kicsit. Miért?
– Mert arra gondoltam, összedobhatnál nekem is valamit.
Tudtommal úgysem megy neked az egy főre főzés – vigyorgott.
 – Ne izgulj, ha főzök, abból neked is jut majd bőven.
– Ez megnyugtató, de most arra válaszolj, amit kérdeztem.
– Ami mi is volt?
– Összeütsz most valami kaját? És a hangsúly itt a moston van.
– Persze – bólogattam. – Mit szeretnél?
– Steaket! – vágta rá.
– Az nem épp az az összeütöm fajta…
– Nem gond. Ráérek, de már rohadtul ennék egy jó hazait. Igaz,
anyáéra éhezem, de talán a tiéd is meg fogja közelíteni azt az ízt,
amire már oly rég vágyom.
– A bejárónő nem szokott főzni?
– Szokott, de az nem az erőssége – vonta meg a vállát.
– Mindent megteszek annak érdekében, hogy elégedett legyél –
feleltem, hátha ezzel felvidíthatom. – Amúgy, kösz az olvasósarkot.
– Feltűnt?
– Tényleg miattam csináltad?
– Rendes vagyok, mi? A hétvégén rendeltem a cuccokat. Most
mondd, hogy nem vagy szerencsés.
– Nem mondom, mert az vagyok. Köszönöm! – ugrottam a
nyakába. – Ja, és ezt anya küldi – adtam egy cuppanósat az arcára.
– Én is puszilom – felelte fintorogva a nyálas üzenet átadásomra.
– Most pedig ess neki!
– Azonnal! – pördültem a konyhapult felé, hogy rögtön munkának
is láthassak.
Miután odatettem a húst, elővettem a laptopomat; ideje volt
dolgozni is egy kicsit. Sok mindent kellett még megszerveznem a
megnyitóig.
– Zoey! Megérkeztél végre? – kérdezte Steve, miután fogadta a
hívásomat.
– Igen. Minden a legnagyobb rendben. Kézben tartom a dolgokat.
Veled mi a helyzet? Mikor érkezel?
– Csak a jövő héten.
– Tessék?
 – Jól hallottad. Van néhány tárgyalás, amit nem tudtam
átütemezni, de ne aggódj, én teljes mértékben megbízom benned.
– Ennek igazán örülök, de azt nem mondom, hogy meg is
könnyebbültem.
– Azt ne is! Figyelj oda mindenre és mindenkire! Ez a neked való
feladat, és nem a pénztárgép nyomkodása. Remek a
szervezőkészséged, és remekül átlátod a dolgokat.
– Ha te mondod…
– Én. Ki más mondaná? Van esetleg bármi kérdésed?
– Nincs.
– Akkor, ha nem haragszol, megyek is. Intézkedj a megbeszéltek
alapján, de ha gond adódik, bízz magadban és oldd meg a felmerülő
problémákat.
– Okééé – nyújtottam el a választ.
– Csak ügyesen. Szia! – tette le, mielőtt bármit is reagálhattam
volna.
Míg sült a hús, sikerült elintéznem minden halaszthatatlan ügyet,
így a terítést már nyugodt mozdulatokkal végezhettem, de arra
továbbra is folyamatosan ügyelnem kellett, hogy a gondolataim
még véletlenül se kalandozzanak egy jégkék tekintetű férfi felé…
– Kész a vacsora! – kiáltottam el magam, miután minden az
asztalra került.
– Első ránézésre hibátlan, és az illata is mennyei – szimatolt
Cooper a levegőbe.
– Egyetértek – bólogattam. – Kóstoljuk meg!
– Te max már csak ehetsz belőle.
– Miért?
– Mert láttam, mekkora illatokat nyeltél le, amíg elkészült.
– Bunkó! Add ide! – nyúltam a tányérjáért, hogy szedhessek neki.
– Micsoda kiszolgálás! Ehhez azért hozzá tudnék szokni – jegyezte
meg a mozdulataimat figyelve.
– A jóhoz mindenki – kacsintottam rá.
– Szóval te meg a kutyák, igaz? – tette fel az első kérdést teli
szájjal.
– Aha. Hihetetlen, mi?
– Teljesen, de anyának mégis elhiszem. Állítólag totál odavagy
értük. Vagy esetleg a gazdájukért – szúrta közbe a következő falat
előtt.
– A bizonyítékok minden bizonnyal ellenem szólnak, de hidd el,
azokat a kutyákat önmagukért is szeretném.
– Mmm… mmm…
– Tessék?
– A hangsúly itt az is-en van – ragadta meg azonnal az elszólásom
lényegét.
– Inkább egyél!
– Talált, süllyedt – csámcsogta.
– Egyél! – szóltam rá még egyszer.
– Azt te csak szeretnéd. Mit kell tudnom az udvarlódról?
– Azt, hogy idősebb, mint te, és nem tartozik sem ő, sem én
elszámolással feléd.
– Szóval udvarol. Mi is a neve? Crosby?
– Aha. Muszáj úgy tenned, mintha nem tudnád?
– Ja, vicces – vigyorgott. – Melyik is?
– Mi van, itt mindenki ismeri őket?
– Itt nem, de odahaza minden bizonnyal.
– Ha-ha! El ne süljön a fejed ekkora poénok mellett.
– A viccet félretéve, Wildflowerben mindenki ismer mindenkit,
kivéve az, aki szabadidejének nagy részét olvasással tölti. És mint
tudjuk, te szívesebben vagy kitalált személyek között. Igazi
függőségben szenvedsz.
– Először is! – vágtam közbe. – Én semmiben sem szenvedek.
Élvezem a könyvmolyságot. Másodszor… hm… oké, talán ebben
igazad van. Lehet, hogy több mindenkit ismernék, ha anno
kevesebbet olvasok, de hidd el, ezt sem bánom. De ha már itt
tartunk, mesélhetnél! Te mit tudsz róluk?
Eddig minden jel arra mutatott, hogy Kaydennek csak jó
tulajdonságai vannak, de mint tudjuk, ilyen ember nem létezik.
Emiatt kapva kaptam a felkínálkozó alkalmon, és kíváncsian
vártam, mivel rukkol majd elő Cooper.
– Amúgy kb. semmit, de szeretem nézni, ahogy szenvedsz – húzta
mosolyra a száját.
Napi pofára esés, pipa! – forgattam a szemem.
– Argh! – mordultam fel. – Inkább fogd be, és folytasd az evést,
mielőtt kihűl a kaja!
Miután befejeztük a vacsorát, nekiláttam eltakarítani a
mosatlant.
– Te meg mi a francot művelsz? – lépett mögém Coop.
– Nem is tudom. Talán bepakolok a mosogatógépbe?
– Azt vágom, de minek mosod el előtte?
– Nem elmosom, te agybajos, csak letörlöm a felesleges zsírt –
ingattam a fejem.
– Pff… nyomj rá még egy kört, ha szarakodik, de ne magadtól
vedd el az időt.
– Hagyjuk! – legyintettem.

Egy gyors zuhanyt követően már a lefekvéshez készülődtem,

amikor megszólalt a mobilom.
– Szia, nagyi! – kaptam fel a telefont, amilyen gyorsan csak
tudtam.
– Szóval élsz!
– Tessék?
– Élsz, és még csak arra sem veszed a fáradságot, hogy szegény
öreganyádat értesítsd! Hát milyen gyerek az ilyen?
– Bocs, mama. El voltam havazva.
– Aha. Ezt a dumát most nem tudod beadni…
– Tényleg sajnálom, kérlek, ne haragudj! – feleltem
megszeppenve.
– Na, egye fene! Most az egyszer még megbocsátok, de most felelj!
Mi van veled? Sikerült már tisztázni az érzéseidet?
– Jaj, nagyi! Még egy napja sincs, hogy megérkeztem.
– Oh, drágám! Ha én anno ennyit vacillálok, ti meg sem születtek.
– Régen nem épp fordítva működtek a dolgok?
– Egyeseknél biztosan, de nagyapádnál tutira nem – vágta rá
jókedvűen.
– Ezt jó tudni – feleltem nevetve.
– Aha. Na, de most nem azért hívtalak, hogy feltárjuk a
történelem egy darabját, hanem azért, mert rólad akarok hallani.
Milyen volt az út? Hogy van az a lókötő bátyád? Mindenről tudni
akarok!
– Jól vagyunk, köszönjük. Cooper meglepően kedves. A munka
rögtön beindult, amint leszállt a gép. Szerencsére lesz, ami
lefoglaljon.
– Hol a pokolban van a cukor? Mégis ki a franc használta el
tegnap óta? – hallatszott a nagyapám elégedetlen hangja a vonal
másik végéről.
– Nyugalom!
– Én nyugodt vagyok – feleltem értetlenül.
– Nem is neked mondtam, hanem magamnak… Ne haragudj, de
most le kell tennem.
– Semmi gond, majd később beszélünk – köszöntem el a nagyitól,
hogy ugyanazzal a levegővétellel üdvözölhessem a legjobb
barátnőmet. – Szia!
– Szia! Hogy telt az első napod?
– Akarod kérdezni, az első délutánom, igaz?
– Ja, az. Bánom is én.
– Jól. Már egészen könnyű ülnöm is Kayden szenvedélyes
búcsúzása után…
– Mi vaaan? – visított.
– Tessék? – próbáltam elbagatellizálni az előbbi idióta
elszólásomat.
Úristen! Mi történt velem? Ezt most miért kellett elkotyognom
neki? Tutira vágja, miről van szó. Hát hülye vagyok én? Minden
bizonnyal – sóhajtottam.
– Zoey West! Ne merészelj megkukulni egy ilyen téma feldobása
után, hallod? Hallod? Hozzád beszélek! Zoeeey!
– Jól van már, itt vagyok, ne foss!
– Fosni te fogsz, de ezúttal a szavakat! Hallgatlak! – rángatta fel s
le a szemöldökét.
– Oké. Szóval. Nos – húztam az időt minden lehetséges módon. –
Az úgy volt, hogy… elkapta a hév, amikor megcsókoltam, én pedig
elfelejtettem ellenkezni.
– Elfelejtettél, mi? Szerinted tollas a hátam?
– Amilyen liba vagy, biztosan!
– Állj, állj, állj! Később majd piszkálódhatsz, de most térjünk a
lényegre! Ezt eddig miért nem mondtad? – szakított félbe Britany.
– Mert nem jött szóba. Egyébként mindez reggel történt… Még tök
friss a dolog meg minden – hablatyoltam.
– Na, nem! Ezt nem! Máskor talán elfogadnám, de ez most nem
kifogás. Az ilyet illik kérdezés nélkül közölni.
– Te teljesen bolond vagy.
– Az lehet, de most nem ez a téma – vett egy mély levegőt. – Oké,
csak hogy tisztázzuk gyorsan. Búcsúzóul megdugott a reptéren, és
te még azok után is kajak ott hagytad azt a pasit? – sipákolt.
– Öhm, ja. Most meg mit csinálsz? – néztem a gyorsan pötyögő
ujjára.
– Írok az egyik összetartó csoportba, ami tele van segítőkész
emberrel.
– Minek?
– Kikérem a véleményüket, melyik pszichológust ajánlják.
– Kinek?
– Neked. Elvégre súlyos trauma ért, ami minden bizonnyal
megborította az elmédet.
 – Nagyszerű, de, gondolom, az a csoport wildfloweri.
– Oh, basszus! Igazad van. Haza kell jönnöd! – rogyott le az ágyra,
elhátrálva ezzel a laptoptól.
– Haza fogok.
– Komolyan? – nézett a kamerába csillogó szemekkel.
– Igen. De még nem most.
– Az kár – biggyesztette le a száját. – És mi van Kaydennel?
Beszéltetek?
– Nem.
– Mi? De miért?
– Mert… nem tudom, hányadán állunk. Nem egyeztünk meg
semmiben.
– Uh, az gáz. Vagy várj! Nem. Elvégre az internetnek
köszönhetően kurva könnyen áthidalható a köztetek lévő távolság.
Épp úgy, mint a mi esetünkben.
– Jaj, Brit! Kérlek, ne legyél hülye! Nem azért jöttem ennyire
messzire, hogy ezentúl egy képernyőn keresztül nézzem minden
áldott nap.
– Ha engem kérdezel, hülyék vagytok, de mondjuk, hogy egy
részem, egy egészen parányi, aprócska részem megérti, miért
mondod, amit mondasz.
– Kösz, értékelem az erőfeszítésedet, amit a megértésembe
fektetsz.
– Ezt örömmel hallom. Legalább elismered a munkámat –
vigyorgott. – Na és arról beszéltetek, még mielőtt leléptél?
– Miről? – kérdeztem értetlenül.
– Hát arról – suttogta, mintha bárki is meghallhatná.
– Nem értem, mire célzol.
– A közösen átélt borzalmakról – dünnyögte szinte érthetetlenül.
– Ja. Nem – ráztam meg a fejemet.
– Oh, te nő! Te isten átka!
– Kösz, igazán kedves vagy. Egyébként pedig, ha tudni szeretnéd,
elárulom: nem ő lesz az első, akivel ezt megbeszélem.
 – Pedig figyi! – hívogatott az ujjával, hogy dőljek közelebb a
kamerához.
– Igen? – vontam fel a szemöldökömet.
– Elárulok egy titkot.
– Na, halljam!
– Ezt pont, hogy vele kellett volna megbeszélned. Vele élted át.
Vele is tudod feldolgozni. Tetszik vagy sem, beszélned kell vele! –
hangsúlyozta újra és újra a „vele” szót.
– Talán, de ha még így is lenne, ez akkor sem most fog
megtörténni – dőltem vissza a párnára, hogy kényelmesebb pózt
vehessek fel.
– Na, mindegy. Lapozzunk!
– Benne vagyok! – sóhajtottam fel.
– Vitted a vibridet? Ha már beszélni nem beszélsz vele, legalább
az emlékével okozz magadnak pár kellemes pillanatot – kacsintott
felém.
– Javaslom az újabb lapozást!
– Uncsi vagy!
– Az vagy te! Mi van veled és Zane Lockwooddal? – kérdeztem
vigyorogva, elterelve ezzel magamról a témát.
– Minden tökély, de tényleg. Szinte hihetetlen, és emiatt kicsit
talán ijesztő. Elképesztő. Az elmúlt hetekben egy kicsit kevesebbet
áradoztam róla, mint amit megérdemelne.
– Na, miért? Mit tett? Mesélj!
– Kezdjük ott, hogy hatalmas támaszt nyújtott, amíg érted
aggódtam, pedig ő is épp annyira parázott a haverja miatt. Oh,
Zoey! – vett egy mély levegőt. – Mindig is egy ilyen pasira vágytam.
– Örülök, hogy boldog vagy – mosolyogtam őszintén. – Ez már
nagyon kijárt neked – húztam vigyorra a számat.
Jólesett Brittel csevegni. Az ő lendülete mindig segít, hogy egy
rövid időre minden rosszról megfeledkezzek.
Hosszúra nyúlt az első nap. Testileg is elfáradtam, de ez az egész
inkább lelkileg viselt meg. A Kaydentől való elválás, az utazás…
mind kivette belőlem az erőt. Szükségem volt a pihenésre,
ugyanakkor előre féltem, mi lesz, ha a borzalmak megtalálnak, és
lecsapnak rám. Nem akartam újra átélni egyetlen szörnyű
pillanatot sem.
Aludni akartam.
Nyugodtan.
De úgy éreztem, jobb, ha olvasok még előtte pár oldalt. El kellett
terelnem a gondolataimat, amennyire csak lehetséges.
A döntés egyszerűnek bizonyult: mindig ezt a könyvet választom,
ha ki akarok szakadni a valóságból. A fantázia világában játszódó
történetek sokkal gyorsabban elterelik a gondolataimat, mint azok,
amelyek olyan emberekről szólnak, akikkel szinte azonnal egy
hullámhosszra kerülök.
Hiába ismertem már a sztorit, a könyv teljesen magába
szippantott. Szinte fel sem tűnt, és már hajnali egy is elmúlt. Ha a
szívemre hallgatok, reggelig olvastam volna, de tudtam, akkor
másnap sokkal nehezebb lesz koncentrálnom. Az utolsó utáni
fejezetet követően összeszorított foggal letettem a könyvet.
Az álom gyorsabban utolért, mint eddig bármikor, de
bármekkora reményeket is fűztem hozzá, nem a könyv által
felépített világba, hanem a saját – már oly megszokott – borzalmas
valóságomba keveredtem.
Az arcomba csapódó jeges áramlat megbéklyózott. Nem éreztem
az ujjaimat, fájt mindkét lábam. Elnehezültek a lépteim.
Legyengültem. Reszkettem a testemet körülölelő, dermesztő
hidegtől. Egyedül voltam. Féltem és fáztam. Meg akartam találni a
kiutat, de ami még ennél is fontosabb volt számomra, az Kayden
holléte. Eltűnt a szemem elől. Kerestem, de sehol sem találtam. A
két karom a felsőtestem köré simult. Folyamatos mozgással
próbáltam felmelegíteni magam, de a próbálkozásaim
hiábavalónak bizonyultak. A félelem teljesen belém ivódott.
Gyökeret eresztett bennem a rettegés, hogy a szívemet elérve
körülfonja és megbénítsa azt. Az ellenem dolgozó természeti erő
állt nyerésre. Az akaratom megtört. Többször is megfordult a
fejemben a feladás gondolata, de addig mégsem tehettem, amíg rá
nem jöttem, merre van Kayden.
Felszívtam magam, és újra nekiindultam az előttem álló
szakasznak. Fától fáig haladtam. Jobbról balra dülöngélve jutottam
egyiktől a másikig. Az erőtartalékom legutolsó morzsáit is kezdtem
felhasználni, amikor végre feltűnt előttem egy magas árny. Egy
percig sem vettem számításba azt a lehetőséget, miszerint az a
valaki nem az a személy, akit oly elkeseredetten keresek. A szemem
előtt feltűnő cél hihetetlen energiával ruházott fel. Úgy éreztem,
mintha átjárt volna valami belső mágia. A lépteim felgyorsultak, a
járásom stabilabbá vált. Felemelt fejjel, határozottan közeledtem az
alig húsz méterre álló férfihoz. Kinyújtott kézzel léptem elé, de
amikor összezáródott a karom, csak az üres levegőt öleltem körül.
Senki sem állt velem szemben.
Egyedül voltam.
Egyedül a kinti fagyban.
Összetörtem.
Leroskadtam a hóba, de ahogy a hideg a bőrömhöz ért,
felriadtam.
Ez csak egy rémálom volt. Semmi több, csak egy rémálom –
kaptam a szívemhez.
Remegve ültem fel az ágyban. Alig kaptam levegőt. A felsőm
teljesen hozzám tapadt. Annyira leizzadtam, mintha legalább
kétszer lefutottam volna a maratont. Erősnek hittem magam, ezért
otthon hagytam az orvos által felírt nyugtatót. Hittem magamban,
de ez ebben a pillanatban óriási hibának bizonyult. Szükségem volt
valamire, ami segít álomba ringatni. Nem! Isten mentsen meg az
álmoktól! Azt akartam, hogy a békés, képek nélküli sötétség nyelje
el minden fájdalmas gondolatomat, minden emlékemet, ami
nyugtalanságot okoz.
Van, amikor az ember képtelen beismerni a gyengeségét, és
inkább magába zár minden rossz érzést, de ezt csak addig
csinálhatja, amíg a szervezete meg nem bosszulja ezt az egészet.
Úgy látszik, az enyém elérte a határát. Be kell vallanom, amit sosem
akartam: jobban megviseltek a hegyekben átélt események, mint
bármi eddigi életem során.
Kell valami, valami, ami segít – pattantam fel hirtelen az ágyról,
mintha kigyulladt volna. A konyhába siettem, és egymás után
túrtam át a szekrényeket a gyógyszeres doboz után kutatva.
– Te meg mi az istent csinálsz? – hallottam meg Cooper álmos
hangját.
– Nincs egy Aszpirined? Rohadtul fáj a fejem… – masszíroztam
meg a halántékomat a szerep kedvéért.
– Egy szekrénnyel arrébb találsz egy dobozt. Ezer éve nem
nyúltam hozzá, de talán van benne olyan, ami segíthet.
– Kösz – sóhajtottam, és végre kinyitottam a megfelelő ajtót. –
Megvan, kösz még egyszer – küldtem felé egy hálás mosolyt, de az
örömöm épp olyan gyorsan illant el, ahogy érkezett. Semmi
használhatót nem találtam. Tényleg csak egy levél
fájdalomcsillapító és egy kis izomlazító volt benne… – A francba –
morogtam.
Egy egészen rövid pillanatra megfordult ugyan a fejemben annak
a lehetősége, hogy segítségül hívom négy-öt szem aszpirin
jótékonynak kicsit sem nevezhető hatását, de végül elvetettem az
ötletet. Eszemben sincs ilyen mélyre süllyedni. Előbb bolondulok
meg, mintsem rákapjak a bogyókra – ráztam meg a fejem.
Sosem voltam a gyógyszerek rabja, és már az is megviselt, amit a
hegyekben tettem… Ha rajtam múlik, nyugodt körülmények között,
a szobám biztonságában sosem fogok olyan mélyre süllyedni, mint
akkor, ott, amikor azt hittem, mindennek vége. Márpedig ez csakis
rajtam múlik.
Legyőzötten sétáltam vissza a szobámba, és elkeseredetten
rogytam az ágyra. Előre féltem, mi lesz, ha a fáradtság újra maga
alá gyűr, és ismét előjönnek azok a rémségek, amik több mint négy
hete folyamatosan kísértenek. Persze vannak jobb éjszakáim, de
többször riadok fel a testemet átjáró zsigeri rettegésre, mint
szeretnék…
Képtelen lettem volna Kayden mellett maradni, amíg tart ez az
állapot. Hogy is kezdhettem volna roncsként egy kapcsolatot?
Sehogy. Az előbb-utóbb mindent megmérgezett volna körülöttünk,
hogy végül kudarcba fulladjon az, ami akár gyönyörű is lehetett
volna. Igen, ez volt az egyik nyomós ok arra, hogy tegnap reggel
felszálltam a repülőre, és magam mögött hagytam Kayden Crosbyt.
Az éjszaka hátralévő részét éberalvással töltöttem. Minden apró
neszre felriadtam, de legalább sikerült távol tartani magamtól az
elmémbe bekúszó rémségeket.
Reggel fáradtan és elgyötörten ébredtem. Hiába pislogtam, a
látásom olyan volt, mintha köd ereszkedett volna a szobára. Fájt
minden mozdulat. Kellemetlen érzés járta át az egész testemet, de
tudtam, minél előbb felkelek, annál hamarabb tisztul ki a fejem.
Felültem és a térdemre támaszkodva megdörzsöltem a szemem,
amit egy hatalmas ásítás követett.
– Élsz még? – hallottam meg a bátyám hangját egy halk kopogás
után.
– Aha – feleltem egy újabb ásítás kíséretében.
– Akkor jó. Már kezdtem azon gondolkodni, hogy mentőt hívok.
Lassan nyolc óra, te meg még sehol… fura. Vagy lemaradtam
valamiről? Tönkrement a testedben működő, idegesítő vekker, ami
minden áldott reggel gondoskodott a koránkelésünkről? – kérdezte,
miközben lassan bedugta a fejét a résnyire nyitott ajtón.
– Kissé meghibásodott, ja. De már dolgozom a javításán – húztam
el a számat kedvetlenül.
– Vágom – bólogatott. Azonnal vette a lapot, amiért
kimondhatatlanul hálás voltam. – Kávét?
– Mióta iszol te kávét?
– Én? Továbbra sem szeretem, de tudom, hogy neked mennyire
fontos.
– Hm? Ki vagy te, és hova tetted Cooper Westet? – kérdeztem
elkerekedett szemekkel.
– Ha-ha. Gondoltam, a kedves és szerető testvér képében
tetszelgek az első napjaidon, de ha ez nem felel meg számodra,
akkor…
– Nem! Mármint igen! Tökéletes ez a hozzáállás! Megtartalak! –
ugrottam fel, magam mögött hagyva a fáradt, leharcolt énemet.
– Remek – kacsintott rám vigyorogva.
– Kösz – kaptam ki a kezéből a felém nyújtott kávét.
– Van mit – biccentett, majd hátat fordítva magamra hagyott.
– Mit is mondtál, mennyi az idő? – kiáltottam az ajtó mögött
eltűnő alakja után.
– Negyed kilenc! Lesz! – érkezett a válasz.
– Micsoda? Nekem tízre be kell érnem a boltba, de még csak arra
sem kerestem rá, hogy merre kell elindulnom – hörpintettem fel a
csészém tartalmát. – Oh, pfuj! – szaladt ráncba a homlokom. – Mi a
szar volt ebben? – krákogtam kelletlenül.
– Édesítő – jelent meg újra Coop feje az ajtóban. – Tényleg olyan
szar?
– Számomra igen – feleltem fintorogva. – Mióta kell neked
édesítő?
– A cukor elfogyott, ezt meg valaki itt hagyta – rántotta meg a
vállát.
– Öhm… mégis ki hord magával mindenhová édesítőt?
– Aki fél a cukor kártékony hatásaitól.
– Az agyat ellátó hatásától? – kérdeztem magasba szökött
szemöldökkel.
– Mondanám, hogy előítéletes vagy, és simán lehet, hogy
egészségügyi okokból teszi, de igen. Valószínűleg neked van igazad,
és fél, hogy működésbe lép az agya – nevette el magát.
– Világos. Akkor ma veszek cukrot.
– Jól hallottam, tízre kell beérned?
– Igen.
– Elvigyelek?
 – Ráérsz?
– Aha.
– Nem dolgozol?
– De, dolgozom.
– Akkor?
– Tudod, ez a kettő nálam csak ritkán zárja ki egymást.
– Tegnap még egészen mást mondtál.
– Szeretek veled szívózni. Ez bűn talán?
– Kicsit sem, te mázlista – sóhajtottam a fürdő felé menet.
– A forgalmat figyelembe véve egy óra múlva indulnunk kell.
Kapkodd magad!
– Annyi idő bőven elég. Köszi! – kiáltottam még ki, mielőtt
bezáródott volna a fürdő ajtaja.
Igaz, este is zuhannyal zártam a napot, de egy ilyen lelket gyötrő,
testet izzasztó éjszaka után semmire sem vágytam jobban, mint
beállni a forró víz alá, hogy átmelegítsem minden apró sejtemet.
Reggeliként három szem kekszet tömtem a fejembe, és miután
Cooper kitett a megfelelő helyen, vettem egy adag kávét a
könyvesbolthoz közeli kávézóban.
Izgatott voltam, és kíváncsi. A Stella’s Books könyvesboltjai mind
otthonosak, de a méretük kicsit sem hivalkodó. Sőt az évi
megjelenések számát figyelembe véve már-már kicsinek
mondhatóak. De ez… ez most valahogy más. És nem csak a mérete
miatt – álltam némán a hosszú kirakat előtt, amin már ott díszelgett
a kiadónk logója és a szlogenje.
Bármi is késztetett erre a döntésre, ebben a pillanatban bátran ki
merem jelenteni, hogy megérte eljönni ide. Egy olyan dolog részévé
válhatok, amiről sok-sok ember még csak nem is álmodhat.
Vettem egy nagy levegőt, és felszívva minden bátorságomat
lenyomtam a kilincset, hogy belépjek az elkövetkezendő hetekben
munkahelyemként szolgáló üzletbe.
– Szia! Zoey West vagyok. Steve már biztos mesélt rólam –
hadartam gyorsan.
 – Szia. Persze. Gyere! Ja, és a nevem Annabeth Anders – fogadott
barátságosan a bolt közepén tébláboló csaj. – Itt van a teendők
listája – nyomott a kezembe egy vaskos mappát.
– Köszönöm, de nekem már van egy ilyenem.
– Tényleg? Akkor tudod, mit kell csinálni?
– Naná, elvégre én állítottam össze.
– Komolyan? Ne haragudj! Remek! Én már a fejemet is elhagytam
volna, ha nem lenne a nyakamon. Még rengeteg a teendő, és alig két
hét múlva itt a megnyitó – sóhajtott elgyötörten.
– Két hét? Az még rengeteg idő – próbáltam lelket önteni belé,
pedig tudtam, milyen sok feladat vár még ránk.
– Gondolod, mindennel elkészülünk?
– Ha addig élek is – feleltem, miközben felakasztottam a fogasra a
kabátomat.
– Jaj, azért ennyire ne vedd drámaira!
– Bocsi!
– Egyébként igazad van. Rengeteg időnk lenne, ha minden a terv
szerint alakulna, de itt… semmi sem történik terv szerint – tárta
szét a karját.
– Tessék? – kaptam felé a tekintetemet. – Steve azt mondta,
gyakorlatilag már mindennel kész vagytok, nekem csak
ellenőriznem kell a végeredményt.
Na meg persze elsimítani az időközben kibukó problémákat –
fűztem hozzá hangtalanul.
– Steve túl szépnek látja a világot, pedig mondtam neki, hogy van,
ami meg sem érkezett. Ide – mutatott a hátunk mögé – még egy
egész falat beterítő könyvespolcot kell összeállítanunk.
– És az merre van?
– Épp az előbb mondtam. Egyelőre sehol. Már rég meg kellett
volna jönnie – temette az arcát a tenyerébe. – És akkor még nem
beszéltem a könyvekről – gesztikulált látványosan.
– Azokkal nem lesz semmi gond. Jövő hét elején érkeznek.
Kezeskedem érte. Higgadj le, és igyál egy kávét – mosolyogtam rá
kedvesen.
– Higgadjak le? – förmedt rám. – Elisa lebetegedett. Rea
szabadságra ment. Ava felmondott… Soroljam még, vagy elég lesz
ennyi?
– Tényleg nem túl biztató a dolog, de megoldjuk. Haladjunk szép
sorban. Megnézhetem a könyvespolc visszaigazoló e-mailjét?
– Persze. Ott van a gép – bökött a pult felé. – Be vagyok
jelentkezve, tégy a legjobb belátásod szerint.
– Rendben. Intézkedem.
– Ja, és ha ez még nem lenne elég, egyelőre a könyvek megjelenési
listáját sem kaptam meg. Fogalmam sincs, milyen sorrendben
állítsam ki őket. Az Ava feladata lett volna.
– Amiatt ne aggódj, megoldom.
– Miért? Te megkaptad, amire én egy hete várok?
– Nem, de ismerem a kiadó könyveit. Tudom, milyen szisztéma
szerint kell kihelyezni őket. Nem lesz probléma.
– Téged a Jóisten küldött – rogyott az egyik fotelba.
– Bár kedvelem Steve-et, nem esnék ennyire erős költői túlzásba –
kacagtam fel.
– Igaz – nevetett már ő is.
– Közben meg is találtam, amit kerestem. Van egy telefonszám.
Hívtad már őket?
– Hívni? Mégis minek? Megrendeltem. Kifizettem. Megadták a
szállítás várható időpontját. Innentől kezdve már csak várnom kell.
– Igen. De egy megrendelés a legtöbbször számítógépes
programokon fut végig, mire eljut az emberi munkaerőhöz. Néha
megesik, hogy egy-egy jól felépített rendszerbe is hiba csúszik.
Ilyenkor jobb kérdezni, és elejét venni az ebből kialakuló bajnak.
– Aha. Akkor hívd! Addig kiugrom egy kávéért. Kérsz valamit?
– Köszi, de nem – ráztam meg a fejem.
Már legalább harmadjára hallgattam végig a hívó fél
szórakoztatását szolgáló játékos dallamokat, amik mindenre jók,
kivéve a higgadt várakozás elősegítését.
 – Jó napot kívánok, Lia Green vagyok, miben segíthetek?
– Üdvözlöm, Zoey West vagyok a Stella’s Books kiadótól – kezdtem
bele azonnal, amikor végre meghallottam a vonal végén megszólaló
ügyfélszolgálatost. – Rendeltünk önöktől egy polcot, aminek már
meg kellett volna érkeznie, de olyan, mintha a dolog elakadt volna
egy ponton. Utána tud nézni?
– Persze. Be tudná diktálni a rendelési számot?
– Azonnal. KYDN… Kayden? – suttogtam meglepetten.
– Tessék?
– Elnézést. Szóval KYDN8422
– Köszönöm, meg is van. Igen. Valamiért fennakadt a
rendszerben, de azonnal frissítem. Ha minden igaz, perceken belül
kapni fog egy e-mailt a kiszállításról.
– Igen. Meg is érkezett. Ezek szerint még a héten várhatjuk, igaz?
– Igen, és elnézést a késlekedésért.
– Semmi gond.
– A szállítás pontos napjáról küldeni fogunk egy újabb e-mailt.
– Rendben. Várni fogjuk. Viszhall’ – köszöntem el barátságosan.
– Semmi gond? – csattant fel Annabeth, amitől ijedtemben
majdnem lefejeltem a monitort. – Semmi gond? – ismételte meg a
kérdést. – Már akkor is késő lenne, ha a futár itt toporogna az
ajtóban, erre nagy kegyesen közlik, hogy a héten megkapjuk? Még
csak nem is holnap? Milyen elkúrt cég az ilyen? – háborgott tovább.
– Egy korábbi telefonnal orvosolható lett volna ez a probléma –
jegyeztem meg színtelen hangon.
– Most kioktatsz? Még egy félórája sem vagy itt, de máris
kioktatsz? – esett nekem. – A fiúk csak ma érnek rá. Holnap már
nem lesz idejük a polcokkal bíbelődni – magyarázott hatalmas
karmozdulatokkal.
– Fiúk? Milyen fiúk?
– Akiktől Steve szívességet kért. Kicsit szűkös a keret, így ott
spóroltunk, ahol tudtunk. Erről téged nem értesített? Az meg hogy
lehet?
 – Úgy látszik, Steve kissé feledékeny volt az utóbbi időben, ami a
fejleményeket illeti – méláztam el néhány másodpercre.
Vagy… Mi van, ha mondta, csak én nem fogtam fel a szavai
értelmét? Úristen! Mi van, ha az én gyenge lelkiállapotom miatt
tartunk ott, hogy mindjárt ránk szakad az ég? – estem egyre jobban
kétségbe. Ezt helyre kell hoznom – döntöttem el.
– Megoldjuk, ne aggódj! – próbáltam menteni a menthetőt.
– Tényleg úgy gondolod? – billentette oldalra a fejét, mint ahogy a
kutyák szokták.
– Igen. Rajtam még egyetlen összeszerelhető szekrény sem fogott
ki – feleltem büszkén. Ez legalább igaz.
– Te fogod összerakni? – szökött magasba a szemöldöke.
– Igen. Miért, ez olyan elképzelhetetlen?
– Igen, mivel lány vagy.
– És?
– A lányok általában nem jeleskednek az ilyesmiben.
– Egyesek biztosan nem, de hidd el…
– Megoldod. Tudom. Hallottam ma már néhányszor – felelte két
szájhúzás között.
– Mi a következő megoldandó feladat?
– Egyeztetni kellene az estély szervezéséért felelős céggel. Van pár
eldöntendő kérdés, amire egyedül nem adhattam választ, Steve
viszont napok óta elérhetetlen – fújt elkeseredve maga elé.
– Mik lennének azok?
– Gondolod, neked felveszi?
– Nem tenném rá a fejemet, de felruházott a döntés jogával. Ha
olyan kérdésről van szó, hamarosan megkapják a várt válaszukat.
– Nagyszerű. Mégis ki vagy te, a mindenható Atyaúristen?
– Ööö… nem. Sokkal inkább Steve jobbkeze. Hosszú évek óta
dolgozom neki, így viszonylag könnyen meg tudom állapítani, ő
milyen döntést hozna egyes helyzetekben.
– Oké. Nekem nyolc. Csak haladjunk!
Másnap kora reggel a Cooper által szerzett gyógytornásznál
kezdtem. A legtöbb könyvben ilyenkor egy szívet és lelket
összezavaró, minden tekintetet magához vonzó, lélegző férficsoda
szokta megtestesíteni az efféle idegeneket, hogy megkavarják a már
így is hektikus gondolatokkal küzdő női főszereplőt. Nos, igen. De,
hál’ istennek, az én esetemben erről szó sincs. Na, nem mintha az
utóbbi időben egyetlen férfit is észrevennék… Egyedül ő jár a
fejemben. Hiába a távolság, ő mégis itt van velem.
Visszatérve Aubreyra, ő egy igazán kedves nő, aki szeretettel
fogadott. Gyorsan egy hullámhosszra kerültünk, és tudtam, nem
lesz semmi gond, szívesen jövök majd, amikor csak szükséges.
– Remek. Ügyes. Nagyon jó – dicsért meg a következő mozdulatsor
után. – Van egy jó hírem. Ha így folytatod, pár hét, és teljesen
gyógyulttá nyilvánítalak.
– Ez tényleg remek hír – vidult fel az arcom.
– Igaz? Tudtam én – viszonozta a mosolyomat. – Egyébként, hogy
is történt mindez? – kérdezte, miközben a figyelme a sérült
bokámra összpontosult.
– Legurultam egy hegyről…
– Tessék? – kapta felém a tekintetét. A szemében megcsillanó
érdeklődés arra sarkallt, hogy számoljak be neki mindenről, szinte
a legapróbb részletekig. Ő tornáztatott, én meséltem, és minden
kimondott szó után kissé megkönnyebbült a lelkem. Persze a
kezelés végére messze nem értem még el a történetem befejezéséig,
de azt mondta, semmi gond, így legalább még izgatottabban várja
az újabb találkozást.
Egy idegen embernek kimondani az általam átélt borzalmakat
nem is volt annyira nehéz, mint azoknak, akik régóta, esetleg
születésem óta ismernek… Bár fogalmam sem volt, Aubrey
mennyire kezeli helyén a személyes titkokat, nem tűnt annak a
pletykás nőnek… Nem kíváncsiskodott túlzóan, hagyta, hogy a saját
beletásomnak megfelelően meséljek. Bár lényem egy része azért
akart Los Angelesbe utazni, mert el akart tűnni az aggódó
tekintetek kereszttüzéből, mégis jólesett valakit beavatni a velem
történtekbe. Aubrey most kizárólag az én verziómat ismeri, csak
annyit tud, amennyit elmondtam neki, és így az egész már
feleannyira sem volt szánalomra méltó, mint eddig gondoltam. Sőt!
Olyan dolgokat vett észre és emelt ki, amik mind ez idáig nekem fel
sem tűntek. Összességében nem csak a testemet vette kezelésbe, de
a lelkemre is gyógyító hatással volt már a legelső találkozásunk is.

Amikor végre megérkezett a polc, azonnal nekiestem a dobozának,

de mielőtt bármit is tehettem volna, magamba roskadva rogytam a
földre. Képtelen voltam elengedni a csomag tetejéről leszedett
papírt. Egy egyszerű lap, amin ott díszelgett a megrendelés száma:
KYDN8422.
Az a négy betű akaratlanul is hattá alakult. A név, amit
megpróbáltam elzárni a gondolataim leghátsó zugába, most újra ott
táncolt a szemem előtt.
– Szórakozol velem? – emeltem a tekintetem az ég felé. –
Valószínűnek tartom – húztam el a számat.
– Nekem szóltál? – jelent meg előttem Annabeth.
– Ja, nem. Bocs.
– Segítsek?
– Egyelőre nem szükséges.
– Oh, hála az égnek!
– Ne félj, hamarosan kelleni fogsz, de előtte sorba szedem a
polcok részeit – magyaráztam, miközben kiterítettem magam elé az
összeszerelési útmutatót.
Minden erőmmel azon voltam, hogy a tekintetem még véletlenül
se tévedjen a rendelési azonosítóra, de hiába… Az a négy betű
gyakorlatilag a retinámba égett. Engedd el! – utasítottam magam,
ügyelve arra, hogy egyetlen hangos szó se hagyja el a számat.
Megráztam a fejem, és belevetettem magam a munkába.
A futár nem sokkal a munkaidőnk letelte előtt érkezett, így
kapkodnunk kellett, ha még ma végezni akartunk.
Annabeth – bár állította, hogy az ilyenhez egy csepp ügyessége
sincs – azért a lehetőségekhez képest kivette a részét a munkából.
Jól haladtunk. Jobban, mint vártam. A probléma ott kezdődött,
amikor az összeszerelt részeket egymásra kellett volna pakolni, és
rögzíteni a falhoz…
– Ühüm. Menő – nézett végig Beth az egész üzletet beterítő,
összeszerelésre váró darabokon.
– Az… – léptem az egyik mellé. Megemeltem, amivel nem is volt
akkora gond, de Beth még véletlenül sem akart beszállni a melónak
ezen részébe. – Egyedül nem fog menni – célozgattam finoman.
– Sok mindent megcsinálok, de a súlyemelés kizárt. Nem vagyok
rakodófiú – rázta a fejét.
– Na, mert én annak látszom, mi?
– Nem. De több mint valószínű, hogy elég lelkes vagy ahhoz, hogy
megtedd, amire szükség van. Mondjuk, ha engem kérdezel,
felelőtlenség efféle feladatba kezdeni azzal a bokával – bökött a
kérdéses pontra. – Csak a hülyék csesznének ki magukkal ennyire.
Túl nagy hangot nem adtam ugyan a sérülésemből visszamaradt
bicegésnek, de aki hosszabb ideig figyelt, annak biztosan feltűnt,
hogy valami nem okés. Annabeth is rákérdezett, de Aubreyval
ellentétben neki csak a törésről tettem említést. Nem mentem bele a
részletekbe, és úgy vettem észre, ezt ő sem bánta túlzottan. A közös
munkával nem volt különösebb gondunk, de arra is hamar
rájöttünk, hogy puszipajtások sem leszünk.
– Ebben, látod, igazad van.
– Miben? Abban, hogy hülye vagy, vagy abban, hogy nem kellene
a sérült lábadat a kelleténél is jobban terhelni?
 – Is-is… – tettem karba a kezemet.
– Nagyszerű. Akkor hogyan tovább? – kérdezte cinikusan, mintha
ez az egész ügy miattam húzódott volna eddig. Eskü, az emberek
néha kibírhatatlanok – fortyogtam némán.
– Van egy ötletem! – csaptam össze a tenyeremet.
– Igen? És mi lenne az?
– Felhívom a bátyámat, és bízom benne, hogy a segítségünkre tud
sietni, ha már neked egyetlen ugrasztható barátod sincs – tettem
hozzá fanyarul.
– Pff… Mégis ki az, aki a mai világban munkaidő után, mindent
eldobva rohan, hogy segítsen, ha felhívod? – kérdezte a körmét
piszkálva.
Talán igaza van. Talán tényleg ilyen érzéketlen világot élünk. Az
empátia, mint olyan, kezd eltűnni az emberekből.
– Na, hívod már? – riasztott fel borús gondolataimból, ahová épp
ő taszított. Erre már nem feleltem, csak jól látható mozdulattal
rányomtam a bátyám neve melletti ikonra.
– Sziaaa! – nyújtottam el a köszönést, amint Coop fogadta a
hívásomat.
– Mi kéne, ha volna, hugi?
– Ráérsz mostanában?
– Mit takar az a „mostanában”?
– Konkrétan most.
– Az attól függ.
– Oh, kérlek, kérlek, kérlek!
– Mondd, mit kell tennem, hol és mikor!
– Istenkirály vagy! – sikkantottam fel.
– Mondták már párszor – felelte jókedvűen.
– Segítened kellene összeszerelni néhány polcot.
– De te a szerelésben mindig jó voltál. Azt a képességedet is
elhagytad a hegyekben?
– Ja, nem. Az megvan. Csak egymásra kellene tenni, és rögzíteni a
falhoz. Tudod, a magasságom és a karom hossza áthatolhatatlan
gátat jelent egyes folyamatoknál.
– Aha. Világos. Egy óra, és ott vagyok. Megfelel?
– Kösziii! – adtam újabb jelét az örömömnek.
Egy óra… Mi a frászkarikát csináljak egy órán keresztül? –
néztem körbe a hatalmas felfordulás közepén.
– Kérsz egy kávét?
– Aha, kösz – felelte Beth, és mint aki jól végezte dolgát, leült az
egyik fotelba.
Persze. Csak nyugodtan. Biztos fáradt vagy – néztem felé szúrós
tekintettel, de ezt ő már nem láthatta, ugyanis teljesen lefoglalta a
telefonjának a kijelzője. Az ujja megállíthatatlanul görgette az
üzenőfalat, ami totál magába szippantotta.
A kávé elfogyasztása mellé már én is elővettem a mobilomat,
mert jobb nekem sem jutott eszembe. Bár épp egy könyvesbolt
kellős közepén ültem, jelenleg minden dobozokban hevert, így
esélyem sem volt bármihez is hozzáférni. Tényleg be kellett volna
szereznem azt az e-könyv-olvasót – morogtam, miközben
megnyitottam a Facebookot. Bármennyire is akartam, képtelen
voltam megállni. Engedtem a kísértésnek és rákerestem Kayden
profiljára. Bár a legelső alkalom óta, már ismerősnek jelöltem, túl
sok infót így sem láttam róla.
Kayden Crosby nem a világhálón éli az életét… Ahogy a testvérei
sem. Bűn vagy sem, őket is megkerestem, de náluk már nem
jutottam az ismerősnek jelölésig, elvégre nem is ismerem őket…
Miért is jelölnék be olyat, akinek a valakijét ismerem, de róla még
csak egyetlen fotót láttam?
Sosem felejtem el azt a hasonlatot, amit erre az ismeretlenül
jelölgetésre hoztak fel nem is oly rég. Képzeld el, hogy az egyik este
becsengetnek hozzád. Ajtót nyitsz, majd közli a küszöbödön álló,
hogy éjszakai szállás kell neki, de ne aggódj, mert van három közös
ismerősötök. Aha… Kösz, de kívül tágasabb.
Bár manapság már nem egyedi, hogy egyesek a legintimebb
dolgaikat is közhírré teszik. Azoknak már majdnem mindegy, hogy
a hálószobájukba is beengedik azt, aki odavágyik.
Igaz, ezzel szemben itt van a másik oldal, aminek ékes példája
Mr. Crosby. Szinte bárki bejelölheti, és ő vissza is jelöli az adott
személyt, ennek ellenére a Social Media platform egyikén sem
juthatsz hozzá túl közel. Rengeteg ismerőse van. Valószínűleg a
vállalkozásából kiindulva. És ebből kifolyólag rohadt sok nő lájkolta
a profilképét… – húztam el a számat. Nem féltékenységből. Ugyan,
mégis mire lennék féltékeny? – tekertem inkább arrébb. Már így is
a tudatomba vésődött az a bizonyos szám.
A legfrissebb poszt a WhiteFlower újranyitásáról szólt. Bár a
munkálatok java még hátravan, kijelentette, hogy a szálló idén
ősszel megnyitja kapuit a vendégek előtt. Nem bírtam ki. Mégis
ráböktem arra a bizonyos képre. Céltudatos, határozott és
szorgalmas – néztem mélyen a képről felém villanó jégkék
tekintetébe. Azok a szemek… amikhez megannyi emlék és
megannyi érzés kötődik.
– Ne haragudj, de én nem tudok ennél tovább várni – ugrott fel
mellőlem Annabeth.
– Akkor menjél nyugodtan. Ketten is meg tudjuk oldani – feleltem,
miután sikeresen elszakítottam a pillantásomat Kaydenétől.
– Biztos?
– Persze – bólogattam. Figyelembe véve, hogy a fizikai munkát
eddig is nagy ívben elkerülted, azt hiszem, nem fogsz hiányozni –
tettem hozzá szótlanul, miközben egy megértő mosolyt villantottam
felé.
– Kösz. Ezer hála – kapta fel a kabátját még ugyanabban a
pillanatban, mint aki erre várt már egy órája.
– Bocs a késésért, egy balfasz, aki minden bizonnyal ma nyerte a
jogsiját, feltartott – lépett be a bátyám morgolódva.
– A lényeg, hogy itt vagy – csúsztattam a mobilomat a táskám
mélyére. Olyan mélyre, amilyenre az emlékeimet kellett volna.
– Azta! Wow! – nézett végig az egész délutánomat kitöltő
munkám eredményén. – Jól nyomtad, hugi.
 – Igyekszik az ember – bólogattam boldogan. Mindig jólesett, ha
Cooptól kaptam elismerő szavakat. – Annabeth, hát te? – néztem a
mellettem álló csajra. Eddig olyannyira lefoglalt az előbbi bók
elemzése, hogy fel sem tűnt a jelenléte.
– Úgy döntöttem, tudok még várni – suttogta, miközben csábosan
tekingetett a bátyám felé.
– Ahj… – bukott ki belőlem. – Oké. Legalább hamarabb végzünk –
egyeztem bele, bár tudtam, hogy erre kevés az esély. Valószínűleg
többször lesz útban, mint a hasznunkra…
Nem azt mondom, hogy nem vagyok tisztában a bátyám
adottságaival, de mindig furán érintett, ha valaki Annabeth-hez
hasonlóan vizslatta.
Hazudnék, ha azt mondanám, a munka gördülékenyen haladt,
mert nagyjából minden egyes mozdulatunk elakadt a körülöttünk
tébláboló Beth-ben. Ugye, hogy ugye? Én előre megmondtam.
Semmi említésre méltót nem tett, és ez egyre jobban idegesített.
Még csak arra sem reagált, ha kértem tőle valamit. Ellenben
körülbelül tízpercenként eltűnt a mosdóban, hogy mindig valami
újat bevetve térjen vissza.
Felfrissített smink.
Kijjebb gombolt felső.
Szoknyára cserélt nadrág.
– Édes Jóistenem! – morogtam minden újabb felbukkanása
alkalmával.
– Na, idefigyelj, Zoey West! – ragadta meg Cooper a karomat,
amikor Beth újra eltűnt. – Az egy dolog, hogy iderángatsz, mert
szükséged van rám. De arról egy kurva szót se szóltál, hogy itt lesz
egy csaj, aki semmi máshoz nem ért, csak a nyálcsorgatáshoz.
Legyél oly kedves és küldd el a picsába, mert ha én teszem, talán
még ma este véget vet az életének. Vagy ő, vagy én! – adta ki
parancsot.
– Teljesen igazad van, még engem is idegesít. Beszélek vele.
– Helyes! Addig könnyítek magamon. Mire visszatérek, tüntesd el!
 – Jól van már, na! Menjél, de vigyázz, nehogy rád vesse magát a
folyosón! – nevettem el magam.
– Ez kicsit sem vicces. Az a csaj nem százas – közölte, miközben
mindenki számára érthető kézmozdulatokkal egészítette ki
mondandóját.
Miután Coop elvonult a mosdók irányába, célba vettem az
addigra visszatérő Annabeth-t.
– Figyelj! – kezdtem bele mézesmázosan.
– Igen?
– Szerintem ma már eleget túlóráztál. Jobb, ha hazamész. Ezt a
néhány szekrényt majd mi összerakjuk.
– Semmi gond. Én elvagyok.
– Persze. Most így érzed, de mi lesz holnap? Tudod, mi? Baromi
fáradt leszel. Higgy nekem, és menj szépen haza.
– Talán igazad van – mélázott el.
– Az van – bólogattam. – Sőt! Reggel is bevállalom a nyitást. Siess
haza! Vegyél egy forró fürdőt és lazíts! Nehéz napok vannak
mögötted – simítottam meg a vállát együttérzően.
– Rendben. Legyen – dünnyögte.
Nem volt egyszerű, mert még az ajtóban is többször
elbizonytalanodott, de miután eltűnt az egyik kis utcában,
fellélegeztem.
– Azt hittem, már sosem megy el – fogta meg Coop a vállam,
amitől ijedtemben majdnem bepisiltem. – Mi van, rossz a
lelkiismereted? – nézett rám összehúzott szemöldökkel.
– Kolomp kellene a nyakadba – motyogtam, visszalépve a
félbehagyott munkához.
– Kérj egyet Crosbyéktól – vágta rá.
– Tessék? – kérdeztem elkerekedett szemmel.
– Gondolom, a farmon van egypár, biztos kölcsönadnának egyet –
felelte színtelen hangon.
– Aha, ja, biztosan.
Ahj… Coop egy érzelmi csődtömeg – legyintettem. Nem szabad
magamra vennem. Ezt is csak poénnak szánta. És ezek szerint
tényleg sokat tud a velem történtekről, ami azt jelenti, hogy anya
többet mesélt neki rólam, mint gondoltam. Jobban mondva, nem is
rólam, hanem valaki egészen másról. Oh, anya!
– Na, gyere! Itt támaszd meg! – adta ki a következő utasítást,
messzire terelve ezzel a gondolataimat.
Miután Beth magunkra hagyott, felgyorsult a munka. Végre nem
volt, akit kerülgetni kellett, és onnantól meglepően hatékonyan
dolgoztunk össze.
– Ha ezt anya látná, sírva fakadna – nyújtottam felé a következő
szükséges szerszámot.
– Egyetértek – biccentett.
– Mióta lett ilyen jó a kapcsolatunk? – tettem fel a kikívánkozó
kérdést.
– Mióta külön élünk – vágta rá, amit már eddig is tudtam.
Az este gyorsan elröppent, és a polcok is gyönyörűen a helyükre
kerültek. Hazafelé rendeltem vacsorát, hogy ne kelljen annyit várni
rá.
– Még egyszer kösz a segítséget – haraptam egy újabbat a
pizzámból.
– Szívesen tettem – felelte rágás közben.
– Tudom, mit mondtál pár nappal ezelőtt, és azt is, hogy rég volt
már, amikor gyerekként naphosszat püföltük egymást, ennek
ellenére szerintem akkor is fura vagy egy kicsit. Történt valami? –
tettem fel a nyelvem hegyén egyensúlyozó kérdést, ami végül
feladta a küzdelmet és engedett a gravitációnak.
– Talán – húzta el a száját.
– Mesélj! Segítek, ha tudok.
– Pár hete az egyik csaj érzéketlen fasznak nevezett.
– Néhány hete még én is ezt mondtam volna rólad – vigyorogtam.
– Sőt, talán még ma is így vélekedtem rólad az egyik pillanatban.
– Kösz szépen. Fogadjunk, a Crosby-beszólás fájt.
– Megint kezded?
 – Gondoltam, szerepben maradok – vigyorodott el sokatmondóan.
– Amúgy… ebben nincs semmi különös. A legtöbb férfi ilyen –
rágtam tovább a falatot.
Habár Kaydennek egyetlen igazi bunkó beszólása sem volt. Na,
tessék. Már megint itt tartok…
– Nagyszerű – forgatta a szemét.
– És ki az a csaj? Tetszik?
– Ja, nem. Az egyik kollégám. Régóta jóban vagyunk, talán épp
ezért érintett olyan kellemetlenül – rántotta meg a vállát.
– Akkor most változtatni próbálsz?
– Mondjuk úgy, igyekszem – kacsintott rám.
A vacsora után mindenki bevonult a saját szobájába. Rám fért a
pihenés, Coopert pedig ideje volt békén hagyni. Még egy hete sem
vagyok itt, de máris mennyi mindent megtett értem.
Tagadhatatlanul hálával tartozom neki.
Miután fejben végigpörgettem a nap eseményeit és a
továbbiakban rám váró feladatok sorát, felhívtam anyát. Gyorsan
beszámoltam neki a ma történtekről, majd ő is tájékoztatott néhány
kihagyhatatlan wildfloweri pletykáról.
Az utóbbi két napban elmaradt a szokásos esti videóhívásunk,
amit Brit igencsak zokon vett, így csak a harmadik csörgetésre
fogadta a próbálkozásomat.
– Nahát-nahát, kit látnak szemeim – nézett rám vizslatóan.
– Neked is szia, rég látott idegen. Mióta is? Két egész napja? –
kaptam a szám elé a kezemet. – Amíg egy városban éltünk, még egy
hét is simán belefért – tettem hozzá.
– Hát persze, mert akkor fennállt annak a lehetősége, hogy
bármikor rád törjem az ajtót, ha úgy tartja kedvem – szakadt fel
belőle elégedetlenül.
– Istenem, de hülye vagy! – kacagtam fel az arcát figyelve. – Most
pedig mesélj, miről maradtam le?
– Megérdemled te azt? – kocogtatta meg látványosan az állát.
– Erre csak te tudod a választ. Amúgy meg ismerlek, majd’
megpukkadsz, hogy mesélj valami szaftosat.
– Megpukkadnék, ha lenne valami, de nélküled minden olyan
uncsi.
– Igen? Mr. Lockwood mellett is?
– Ja, nem. Vele minden tökéletes, de nem látom a képernyőn a 18-
as karikát, így bocs, de ki kell hagynom téged.
– Miért? 15-nek látszom?
– Aha. Nagyjából 10 éve – ráncolta a homlokát.
Miután közel negyven percet beszéltünk a semmiről,
elköszöntünk egymástól és megszakítottuk a hívást.
– Jól van, ezen is túl vagy, és sikerült nem szóba hoznod! Ügyes
vagy, Zoey! – dicsértem meg magam, miközben az ágyra dobtam a
mobilomat.
– Nem tudom, milyen téren vagy ügyes, de a telefont még mindig
nem tudod letenni. Szóval, mit nem kérdeztél meg, ami egyébként
baromira izgatja a fantáziádat? – hallottam meg Brit hangját az ágy
felől.
– Bassza meg! – léptem a készülékhez, hogy megemelve azt
szembesüljek a barátnőm kutakodó tekintetével.
– Várj! Inkább ne mondj semmit! Tudom, miről akartál kérdezni.
Vagy mondjam úgy, kiről? – kérdezte le-fel mozgatva a szemöldökét.
– Talán, esetleg, előfordulhat, hogy bizonyos szinten ráhibáztál,
de akkor sem fogok róla kérdezni. Még csak egy hét telt el, és
egyébként is úgy érzem magam, mint egy csődtömeg.
– Ha ez megnyugtat, nem vagy az.
– Igen? És ezt miből szűrted le?
– Abból, ahogy viselkedsz, ahogy megpróbálsz talpra állni azok
után, amiken keresztülmentél.
– Ez jólesik.
– Azért mondtam. És mert tényleg így látom.
Erre nem feleltem, de biztosra veszem, hogy az érzéseim
szemmel láthatóan kiültek az arcomra.
– Tiszteletben tartom, bárhogy is döntesz. Szóval? Szeretnél róla
bármit is tudni?
– Öhm… Nem – ráztam meg végül a fejemet. – Jobb lesz így –
mondtam ki hangosan.
– Jól van, te tudod. De ha változna a véleményed, engem
bármikor hívhatsz – mosolygott rám szívmelengetően.
– Köszönöm! – motyogtam, és ezúttal tényleg megszakítottam a
hívást.
 Kayden
Folyamatosan azon agyalok, hallotta-e a vallomásomat. Eleinte azt
hittem, nehéz eldönteni, minek örülnék jobban, de a napok
múlásával azt kell mondanom, az lenne a jó, ha nem hallotta volna.
Ellenkező esetben még rosszabb lenne, mert akkor sokkal
tudatosabbnak érezném a távolságtartását.
Két hét… Ez a tizennégy nap is úgy röppent el, mint a legelső
találkozásunk után.
A homokóra apró szemcséi ugyanolyan gyorsan peregnek
egymást kergetve, mit sem törődve az emberek érzéseivel… a világ
egy pillanatra sem áll meg. Megy, halad, szinte már rohan, egyetlen
lélegzetvételnyi szünetet sem adva az embereknek. Nincs idő
lassítani, átgondolni, mérlegelni. Vagy felveszed a ritmust, vagy
bedarál a rendszer.
Talán mostanában a szokásosnál borúsabban látom a helyzetet,
de sokszor támad ez az érzésem. Mindenki csinálja, amit kell a napi
túlélésért cserébe. Dolgozik, hajtja a mókuskereket, néha talán
beidőzít némi lazítással eltöltött órát, de azt is csak azért, hogy
elmondhassa: ez is megvolt.
– Mi van, öcskös? Megjött már a csomag, amit annyira vártál?
– Aha, persze. Épp reggel érkezett egy SMS, amiben leírják, hogy a
járhatatlan utak miatt késik a szállítmány.
– Pazar… – dőlt Mason a konyhapultnak.
– Az.
– Legalább pihensz egy kicsit.
– Ja. Másra sem vágyom.
– Mi van veled? Olyan nyúzottnak tűnsz.
– Őszintén? Fingom sincs. Nem kellene panaszkodnom, mégis úgy
érzem, valami nem stimmel.
– A szív ügyei kifürkészhetetlenek – felelte színpadiasan.
– Mióta vagy te ekkora lélekbúvár? – kérdeztem felvont
szemöldökkel.
– Na, végre, hogy megtaláltalak! – rontott be Zane a házba.
– Miért? Mi van?
– Már mindenhol kerestelek, mert azt a kurva telefont képtelen
vagy felvenni.
– Mi van? Nem is hívtál! – emeltem meg a kezemben tartott
mobilomat.
– De! Már vagy ötször!
– Aha… Oh, na ne már! Már megint újraindult ez a vacak –
pötyögtem be idegesen a PIN-kódot.
– Még mindig? – fordult Zane a bátyám felé egy befejezetlen
kérdéssel. Mason csak egy néma bólintással adott választ.
– Most mi van? Miről társalogtok ilyen bizalmasan?
– Tudom, mire van szükséged! – ragadta meg Zane a vállamat,
hogy megrázzon.
– Igen? És mire?
– Irány a hegyek közé! Fogd a deszkád, és kövess! – csapta össze a
tenyerét.
– Mit tervezel?
– Megvalósítjuk, amit az egyik videóban láttam – nyomta az
orrom elé az említett felvételt.
– Benne vagyok! – tört fel belőlem lelkesen.
– Na, ez a beszéd! Húzz gatyát, és indulunk!
– Van rajtam gatya…
– Akkor nyomás!
– Ne aggódj, tartom a frontot. Ha bármi is érkezne, átveszem –
bólintott Mason.
– Kösz, bátyó! – veregettem meg a vállát, miközben elsiettem
mellette.
Az utolsó snowboard-élményem ki máshoz is kötődne, ha nem
Zoey Westhez? Már csak ezért sem bánom, hogy ma újabbakkal
gazdagodhatok.
– Szerintem inkább az ötös pálya mellé menjünk. Ott van egy
olyan szakasz egy korhadtnak tűnő fával, ami szinte megegyezik a
videóban látottal.
– Aha. Asszem tudom, miről beszélsz – lépett mellém Zane.
– És ki veszi videóra? Mert ugye mindenképp megörökítjük, igaz?
– Na, mégis mit gondolsz? Mindjárt itt lesz – vigyorgott Zane, mint
akinek elgurult a gyógyszere.
– Hihetetlen, milyen jól egymásra találtatok. Nagyon szívesen,
amúgy. Hagyd, ne hálálkodj ilyen elánnal, nem kell megköszönnöd
– nevettem el magam.
– Ha már így szóba hoztad, kösz – biccentett. – Tényleg – adott
nyomatékot az előbbi kijelentésének.
– Azt hittem, már sosem talállak meg titeket – fújtatott Britany,
miután felbukkant mögöttünk. – Igazán telepíttethetnél még
néhány adótornyot ide a közelbe – pufogott a telefonját nyomkodva.
– Ezen a környéken szinte sehol sincs térerő.
– Pont ezért szeretem. Itt nincs más, csak a természet – vezettem
végig a tekintetemet a minket körülölelő, mesébe illő tájon.
– Emiatt egyesek időnként meghalnak, de persze megértem a
természet iránti elköteleződésedet.
– Tudtommal ezen a környéken rég volt már halálos kimenetelű
baleset – tártam szét a karomat.
– Ja. Az lehet, bár véleményem szerint az sem kellemes, ha az
ember lelkének egy darabja vész el…
– Tessék? – kaptam felé a fejemet. – Zoey jól van?
– Mi? Persze. Ja. Nem azért – szabadkozott, de én tudtam, hogy
hazudik. Tudtam, hogy Zoeyt jobban megviselték a velünk
történtek, mint beismerte, de addig nem tehetek semmit, amíg ezt ő
maga be nem látja.
– Szerintem kezdjünk bele, mert délután meló van! – rántott
vissza Zane hangja a jelenbe.
 – Egyetértek – igazítottam meg magamon a védőszemüveget. –
Összpontosíts, Brit! Nehogy lemaradj a lényegről!
– Miért? Pontosan mit is akartok csinálni?
– Jobb, ha nem tudod, te csak a videózásra koncentrálj – felelte
Zane kisfiús vigyorral a szája szélén.
– Remek. Lehet, hogy jobb lenne, ha most rögtön itt hagynálak
titeket. Semmi kedvem szívinfarktust kapni.
– Nem fogsz, ne félj! Két profi áll előtted – kacsintottam rá.
– Beképzelt – forgatta a szemét.
A csúszás előtti pillanat minden egyes apró másodpercét
magamba akartam szívni. Az érzés már most adrenalinnal
árasztotta el a testem. A látvány, a testemet körülölelő hideg,
aminek a jelenléte már nem frusztrált. Sikerült feldolgoznom
azokat a rossz emlékeket, amik hosszú napokra elvették a kedvem
mindentől, aminek köze van a hóhoz. Remélem, egy napon –
lehetőleg minél előbb – Zoey is túlteszi magát az átélt borzalmakon.
– Úristen, te meg mit művelsz? – sikkantott Britany, amikor
meglátta, ahogy Zane felkapaszkodik az öreg törzsre, aminek már
csak egyetlen korhadt ága lógott be az elém táruló panorámába.
– Játszom! – adta meg a választ a haverom. – Na, csapassuk! –
kiáltott gyermeki izgatottsággal a hangjában.
A következő pillanatban megindultam lefelé. Mire elértem az
ugrásom ívét megadó emelkedőhöz, már a gyorsaságom is pont
megfelelt. Minden adott volt a tökéletes kivitelezéshez. Zane is
készen állt.
A haveroméhoz hasonlóan az én képemre is kiült a
letörölhetetlen vigyor.
Az emelkedőt magam mögött hagyva a magasba emelkedtem,
gyönyörű ívet írtam le. Zane-nel minden eddiginél nagyobb volt
köztünk az összhang. Ő is a lehető legjobbkor ugrott előre, messzire
rugaszkodva a fatörzsről. A videón látott mozdulatsort is sikerült
tovább fokoznunk. Zane felém nyújtotta a karját, és amint
elsuhantam alatta, belecsaptam a tenyerébe, miközben a
snowboard deszkámmal telibe trafáltam azt az elkorhadt ágat, ami
könnyedén adta meg magát nekem. Sikerült! – vált még szélesebbé
a mosolyom.
Mindez alig tartott tovább, mint néhány másodperc, de az emléke
örökre bevésődött a tudatomba, épp úgy, ahogy a testemet átjáró
szabadság, mámor semmihez sem fogható érzése.
A földet érés után azonnal lefékeztem, mert látni akartam, mi
történt Zane-nel, miután becsapódott. Viszonylag távol álltam tőlük,
de azt még így is tisztán láttam, hogy a haverom egy hatalmas
hóbucka vendégszeretetét élvezi. Lekapcsoltam magamról a
deszkát és elindultam visszafelé.
– Na, mi van, öreg? Egyben vagy? – nyújtottam felé a karomat.
– Aha! – ragadta meg a kezemet, hogy maga mellé rántson. – Ez
brutál volt – dőlt vissza a puha hótakaróba.
– Az biztos – értettem vele egyet. – Brit! – kiáltottam, miközben
felültem.
– Itt vagyok – felelte unott hangon. – Hülye állatok! Vakmerő
barmok! – dohogott, ahogy átnyújtotta a telefont. – Remélem,
megfelel! – tette karba a kezét.
– Kurva jó! Kösz, csajszi! Egy kis effekt ide, egy kis lassítás oda, és
akkor még jobban odabasz majd a népnek.
– Odabaszott ez anélkül is. Azt hittem, egymásnak ütköztök és
mind meghalunk. Ti az ütéstől, én pedig a látványtól.
– Zane?
– Igen? – ült fel végre ő is.
– Az asszonyra ráfér még egy kis edzés… Kissé gyengék az idegei –
nevettem el magam.
– Majd dolgozunk az ügyön.
– Mi? Ezt olyan gyorsan felejtsétek el, ahogy eszetekbe jutott!
Tökéletesen megvagyok a gyenge idegeimmel együtt.
– Oh, na! Ne legyél már ilyen morci! – rántotta az ölébe Zane.
– Azt hiszed, viccelek? Csaknem meghaltam – nyögte Brit.
– Ne haragudj! – csókolgatta Zane.
 – Elég legyen, gyerekek, menjetek szobára! – nevettem tovább. –
Vagy várjatok. Lófaszt! Irány dolgozni! – pattantam fel.
– Ugye most csak szívatsz? Csússzunk még néhányat, mielőtt
igába hajtom a fejem! – háborodott fel Zane.
– Oké. Lásd, milyen kedves főnök vagyok. Nem. Nem főnök,
vezető – húztam ki magam. – Verseny odáig – mutattam a célként
megjelölt hely felé.
– Tudjátok mit? Én leléptem. Engem is vár a meló, és ennyi
izgalom bőven elég volt egy napra.
– Rendben, de mielőtt eltűnnél, dobd át e-mailen a videót –
néztem rá kedvesen.
– Gondolod, kitörlöm?
– Bármi megeshet. Jobb biztosra menni.
– Idegölő vagy, Crosby! Csak ezt majd el ne felejtsem megemlíteni
Zoeynak is… – motyogta a telefonjának nyomkodása közben.
– Gyakran beszélsz vele? – érdeklődtem mellé állva.
– Gyakorlatilag minden áldott nap.
– Akarom tudni, mi van vele? Vagyis… persze, hogy akarom. De…
– Ne aggódj! Jó úton halad a gyógyulás felé. Lefoglalja a munka,
de a pasik hidegen hagyják – kacsintott rám. – Elküldtem. Megfelel?
Most már mehetek?
– Köszönöm! – feleltem, de sokkal inkább a Zoeyról mondottakra
céloztam, mintsem a videóra.
– Szívesen – bólintott. Látszott rajta, hogy ő is ugyanarra gondolt,
mint én.
Miután Zane-t többször is lealáztam, visszatértünk a
SnowyPearlbe. Bár Cole és a pár hete felvett új srác, Ryker tartotta a
frontot, időnként jólesett beugrani és átnézni a fontosabb ügyekkel
kapcsolatos teendők listáját, arról már nem is beszélve, hogy
hosszú évekig itt laktam a téli szezon alatt. Az utóbbi hetekben a
WhiteFlower vált a főhadiszállásommá, mert az ébren töltött idő
összes percét a felújításra szántam. Sokszor még a szokásosnál is
később fekszem, hogy egy-egy folyamatot befejezhessek, vagy ha
korábban ébredek, azonnal belevetem magam a munkába. A
megnyitóig a napirendben lazsálásnak helye nincs… Legalábbis a
mai napig sikerült ehhez tartanom magam, de Zane-nek igaza volt.
Rám fért némi kikapcsolódás.
– Rendben van?
– Igen – bólintottam, visszaadva Cole-nak az iratokat. – Akkor mi
megyünk is. Ha valami gáz lenne, szólj!
– Ahogy eddig is, ha valami számunkra megoldhatatlan feladattal
találtuk szembe magunkat.
A szállóhoz vezető út során még megálltam, és beszereztem pár
szükséges alapanyagot, hogy addig is haladhassak, amíg
megérkezik az újabb szállítmány, amit már több, mint egy hete
várok.
– Hallod, el kellene adnom a motorosszánkót – szólalt meg Zane.
– Akkor adjad.
– Kösz szépen.
– Most mi van?
– Gondoltam, segíthetnél.
– Hogy? Tegyek egy hirdetőtáblát a fejemre?
– Hülye – lökte meg a vállamat. – Habár ez sem egy elvetendő
ötlet – nevetett fel.
– Akkor mégis mire gondoltál?
– Arra, hogy feltehetnéd a Facebookra, mintha te hirdetnéd.
Mennyi ismerősöd is van most? 900, vagy már több, mint 1000?
– Franc se tudja, a legutóbb valami 2300-an voltak… – estem
hangosan gondolkodóba.
– Jézusisten! Honnan az a rengeteg ember?
– Vál-lal-ko-zás – fordultam felé, lassan szótagolva a helyes
megfejtést.
– Aha. És mindenkit bejelölsz, aki valaha megfordult felétek?
– Én ugyan senkit, de el sem utasítom, pláne, ha pár kedves
sorban leírja, mennyire elégedett volt a szolgáltatásainkkal.
– Szóval már szolgáltatásnak hívod?
 – Barom! – öklöztem vállon.
– Oké. Vágom. És nem zavar, hogy annyi gyakorlatilag idegen
ember beleláthat a magánéletedbe?
– Abba biztosan nem látnak bele, mert azt nem teszem közzé
semmilyen internetes platformon. Amit látnak, az pedig még
véletlenül sem titok.
– Érdekes… Nem lenne egyszerűbb a szálló oldalán kezelni az
efféle ismeretséget?
– Valakinek biztosan, de nekem ez így pont megfelel. Amúgy
sokan keresnek azon az oldalon is.
– Na, jól van, ne érts félre, nem akartalak kivallatni.
– Oh, ez igazán megnyugtató – vigyorogtam.
– Direkt nem adsz normális választ?
– Mire? – kérdeztem megjátszott értetlenséggel.
– Gyökér vagy, jól érzem?
– Én? Ne viccelj!
– Örülök, hogy visszatértél a köreinkbe. Szóval? Felteszed nekem?
– Jaja. Küldd a fotót és a tudnivalókat – biccentettem.
Már majdnem megérkeztünk, amikor…
– Jézusom! Ez meg mi volt? – ugrott meg mellettem Zane az autót
betöltő, csattanó hang hallatán. Körbepillantottam, és azonnal
észrevettem a zaj forrását. Legalábbis szinte biztos voltam benne,
hogy onnan származott.
– Hátsó ablak – böktem a fejemmel a jobb oldal felé.
– Azzal meg mi lett? – fordult ő is abba az irányba.
– Passz, de ha tippelnem kellene, akkor megadta magát az
ablakemelő motor.
– Az frankó – húzta el a száját.
– Nem olyan nagy dolog. Majd kicserélem – rántottam meg a
vállam.
– Ki tudod cserélni? – húzta le a saját ablakát, hogy belenézzen a
vékony nyílásba.
– Gondolom – feleltem egyhangúan.
 – Még nem tudod, miként, de ezt is megpróbálod?
– Aha. Nem lehet akkora ördöngösség. Csak meg kell néznem az
ajtó rajzát, hogy tudjam, hogyan épül fel. A probléma nem a
kivitelezésnél kezdődik, hanem az arra szánt időnél. Faszomat már
bele! – tört fel belőlem.
Baromi jól telt a délelőtt, szükségem volt már erre, de úgy néz ki,
az égiek ezzel akarták megüzenni, hogy erre rohadtul nem érek
rá…
– Nem lenne jobb szerelőre bízni?
– Nem. Az ilyen apró, de szöszmötölős feladatokkal már rég nem
zaklatom Dylant. Meg amúgy is sajnálnám rá a pénzt. Minek azért
fizetni, amit magam is meg tudok oldani? – kérdeztem magasba
szökött szemöldökkel.
– Hát, haver, tagadhatatlanul ügyes vagy, de még attól is
faszaribb.
– Inkább nehezen előrejutó vállalkozó – kanyarodtam rá a
keskeny bekötőútra.
– Mondja ezt az az ember, aki a második szállójának a
megnyitójára készül.
– Mondja ezt az az ember, aki hét éve mindenét az üzletbe fekteti.
– Oké. Jogos. Rohadt nagy meló van az eredményeid mögött, szó
se róla – tartotta fel a kezét védekezően. – Nem véletlenül nem
irigylem tőled, amid van. Kemény munkával érted el, így
megérdemled.
– Kösz az elismerő szavakat, mindig jólesnek az ilyen
észrevételek.
 Zoey
Napról napra jobban éreztem magam, ha eltekintettem a zavaros,
lelket tipró álmoktól, amik szinte minden este rám találtak.
Keveset aludtam, de a munka egyébként is sokszor éjszakába
nyúlóan tartott. Nem agyaltam felesleges dolgokon, sőt azokon sem,
amiken egyelőre nem tudtam változtatni. Tettem, amit kellett.
Bár Steve elég sok mindenbe csak későn avatott be, a megnyitó
előtti estén úgy nézett ki, sikerült az összes felmerülő problémát
időben orvosolnunk. A bolt is készen állt a két nap múlva esedékes
nyitásra. A Cooperrel felszerelt polcokat gyönyörűen telepakoltuk –
igaz, a rakodás nagy része itt is rám hárult. Annabeth ragaszkodott
ahhoz, miszerint őt nem ezért fizetik…
Na persze, én ezért is nyilván plusz juttatásokat kapok.
Az új eladókat csak két hét múlva választjuk ki. Most jelenleg
próbaidőszakon vannak, egymást váltva, hogy rájöjjünk, ki lesz az a
kettő, aki a legalkalmasabbnak bizonyul. Közülük legalább volt, aki
néha besegített…
A rengeteg munkának köszönhetően nem kerültem közelebbi
kapcsolatba a várossal, mióta megérkeztem, de addig legalább már
eljutottam, hogy egyedül is eltaláltam a könyvesboltig. A környéken
kezdtem kiismerni magam. Tudtam, hol érdemes kávét és
szendvicset venni, ha reggel valamiért nem jutott idő, hogy ezeket
magam készítsem el.
Az estély napján nem volt más teendőnk, mint kicsinosítani
magunkat és a jelenlétünkkel biztosítani Steve-et a
támogatásunkról, és barátságos csevegéseket kezdeményezni, hogy
minél több szponzort szerezzünk az üzletnek. Mint kiderült, a
főnököm szinte minden mozdítható vagyonát kockára tette. Ha a
Los Angeles-i terjeszkedés nem váltja be a hozzá fűzött reményeket,
veszélybe kerülhet az idei évünk, sőt még a kiadó is. Minden
tekintetben. Aha. Hát ilyen könnyed súlyokat dobott Steve a
vállamra, amit én megpróbáltam mosollyal az arcomon elviselni, és
megtenni mindent, hogy a lehető legjobban jöjjünk ki ebből a
dologból.
– Készen állsz, hugi?
– Azt hiszem – biccentettem a bátyám felé. – Igaz, kissé mintha
izgulnék – emeltem magam elé a kezemet, ami szemmel láthatóan
remegett.
– Ne aggódj! Minden rendben lesz. Legalábbis azzal, ami a te
nevedhez kötődik.
– Köszi. Ez igazán kedves tőled – mosolyogtam.
– Az őszinteséget nem kell megköszönnöd – húzódott büszke
mosolyra a szája. – Pótpisi megvolt? – tette fel a kérdést, ami
kihagyhatatlan volt minden indulás előtt. Ezt a megnevezést még
gyerekként ragasztottuk az idegesítő szokásomra. Még azelőtt, hogy
rájöttünk volna: ha én megyek el a mosdóba utoljára indulás előtt,
akkor beérem egy pisiléssel.
– Az még hátravan. Vagyis még nem voltam, mióta felvettem ezt a
csodát – fordultam újra a tükör felé. Nem szoktam ilyen drága
ruhákra költeni, de úgy éreztem, ez az estély megérdemli.
A királykék anyag finoman simult a bőrömre. A felső
csipkemintája kiemelte a vonalaimat. A dekoltázsom pont annyit
engedett láttatni, ami felkeltheti a férfiak figyelmét – még ha én
ezen az estén nem is vágytam erre –, de nem tesz közönségessé. A
kar-rész az áttetsző csipkének köszönhetően láthatóvá tette a
bőrömet. Ez a sejtelmesség valamiért kifejezetten tetszett, még
akkor is, ha az én bőrszínem meg sem közelítette a reklámokban
látható modellek kreolos tónusát. A szoknya merész felvágása és
lágy esése miatt egyszerre vált szexivé és titokzatossá. A combom
csak akkor villant ki, ha én is úgy akartam. A lábamon díszelgő
csodaszép magas sarkú már csak hab volt a tortán. Imádtam. Végül
jó döntésnek bizonyult, hogy erre esett a választásom, pedig eleinte
kényszernek éreztem. Először egy ezüst színű szandált néztem ki,
aminek vékony pántjai ölelték volna körül a lábamat, de azok nem
nyújtottak elég támaszt a gyógyulófélben lévő bokámnak, így esett a
választásom erre a darabra. Talán ez sem lesz túl kíméletes velem
az est végére, de az élet már csak ilyen. A szépségért pedig meg kell
szenvedni. És titkon talán bíztam abban, hogy ha személyesen nem
is láthat, de egy rólam készült kép esetleg eljut Kaydenig. Hülye
lennék? Minden bizonnyal, de akkor is így éreztem. Ez a remény
adott erőt ehhez az estéhez. Nem igazán vagyok egy nagyvilági nő,
és ezt a páváskodást sem szívelem túlzottan, de jelenleg ez is
beletartozik a munkakörömbe, ezért úgy döntöttem, megteszem,
amit tudok, hogy jól nézzek ki, ha lencsevégre kapna bárki is.
– Úgy veszem észre, tetszik, amit látsz – riasztott fel Coop
beszólása.
– Mondhatjuk úgy is – fordultam felé vigyorogva.
– Tényleg szép darab, te pedig a húgom vagy, így alap, hogy jól
nézel ki – viszonozta az arcomra kiülő mosolyt.
– Kösz, asszem. Na, de most már megyek és pisilek, legalábbis
megpróbálok… – fogtam meg a ruhámat idétlenül megemelve.
Legszívesebben levettem volna, de jobb ötletnek tűnt még itthon
kiagyalni, hogyan oldhatom meg ezt a bonyolult műveletet, mint az
estélyen megtalálni a ruha megóvására szolgáló legalkalmasabb
pozitúrát.
A helyszínre érve Cooper leparkolt, de nem szállt ki. Hozhattam
volna egy kísérőt, de az egyetlen, aki szóba jöhetett volna, köszönte
szépen, nem kért az efféle felhajtásból, még a lelkéig hatoló
pislogásom ellenére sem.
– Köszönöm a fuvart – nyúltam a kilincs felé.
– Van mit – mondta szokásához híven.
– Mikor jössz értem?
– Gondolom, amikor hívsz, hogy jöhetek.
– Szuper, köszi előre is – nyomtam egy gyors puszit az arcára.
 – Szerencséd, hogy ilyen jó testvérrel áldott meg a sors.
– Vigyázz, mert a végén a szentek maguk közé emelnek –
viccelődtem.
– Attól szerintem nem kell félnem – nevetett fel.
– Még egyszer kösz – szálltam ki óvatosan, figyelve, hogy legalább
az első pár percben megóvjam a ruhámat.
A kellemetlen hideg a ruhámhoz választott vékony kabát ellenére
is a bőrömbe mart, nyugtalanító emlékeket előidézve ezzel.
Megráztam a fejem és elindultam a bejárat felé. Korábban
érkeztem, hogy időben megbizonyodhassak arról, miszerint
minden tökéletes és mindenki felkészült a vendégek fogadására.
– Tessék! Fogadd el – nyújtott felém Steve egy pohár pezsgőt. –
Megérdemled. Sőt, ettől jóval többet is.
– Köszönöm! Igaz, a gyomrom még mindig görcsben van.
– Szerintem nem kell aggódnunk. Nagyszerű munkát végeztél –
biccentett elismerően.
– Már csak annyi a lényeg, hogy az est végén is ilyen elégedett
légy – vettem el a felém nyújtott karcsú poharat.
– Ámen – bólintott. – Ne haragudj, de most meg kell kezdenem a
seggnyalást – húzta fintorra az orrát.
– Menj csak! Én is teszem, amit kell.
Az elkövetkezendő másfél óra másról sem szólt, mint bájolgásról,
amibe igyekeztem belefűzni a kiadónk sikereit, beleértve a
szerzőink szerteágazó stílusának bemutatását is.
A modern technika fejlődésével a könyvek hosszú időre háttérbe
szorultak, de az utóbbi években azt vettem észre, hogy kezdenek
újra népszerűvé válni, ami épp a modernizációnak volt köszönhető.
Évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy felvedd a
kapcsolatot a kezedben tartott könyv írójával. Manapság az
internetnek köszönhetően ez már nemcsak hogy megvalósítható, de
szinte bárki számára elérhető lehetőség. Megírhatod, mennyire
szeretted a történetet, beszélgetésbe elegyedhetsz a sokak által
nagyra becsült íróval, hogy végül rájöjj, az elképzeléseid ellenére
sokszor mennyire hétköznapi emberek is ők valójában. Hogy ez jó-e
vagy sem? Azt mindenki döntse el maga. Személy szerint én
kifejezetten szeretem ezt a fajta közvetlenséget, és örülök, hogy
sokszor még a történetek alakulásának is a részévé válhatok. És ez
a fellendülő népszerűség hozzásegítheti az írókat, hogy még több
embert érjenek el a mondanivalójukkal. Lehetővé teszi, hogy a
könyvek, amikben egyre több, napjainkban is felmerülő probléma
kap szerepet, a fiatalok életének részévé váljanak. A sorok mögött
megbúvó tanítás szép lassan beférkőzik az emberek gondolatai
közé. Az írók ezáltal segítő kezet nyújthatnak azoknak, akiknek erre
van szükségük, és empatikusabbá tehetik az egyre ridegebbé váló
társadalmunkat. A könyvek megmutatják, hogy nem vagyunk
egyedül egy-egy élethelyzettel, rávilágítanak a probléma gyökerére.
Nekünk már csak az a dolgunk, hogy ezt a tudást beemeljük a
mindennapokba. Nem világmegváltást várok a könyvektől, de azt
hiszem, ha csak egy maréknyi embernek segíteni tudnak, már volt
értelme belefektetni azt a rengeteg munkát, amit elsősorban az író,
majd a kiadó visz végbe.
– Jeremy Barnes, hadd mutassam be azt a nőt, aki mindig kisegít,
ha szükségem van rá – riasztott fel Steve hangja mély gondolataim
sűrűjéből. – A hölgy Zoey West.
– Üdvözlöm – nyújtottam felé a kezemet, amit ő kedvesen
elfogadott, de ahelyett, hogy finoman megrázta volna, az ajkához
emelve nyomott rá egy puha csókot.
– Számomra megtisztelő.
– Zoey, az úr a Los Angeles-i bolt üzletvezetője. Már vélhetően
váltottatok néhány e-mailt, amíg bizonyos munkák miatt távol
kellett lennie.
– Igen – bólintottam.
– Maga az a Zoey? Csak most kapcsolok. Köszönöm, hogy nem
zaklatott minden apró-cseprő marhasággal, ahogy a többi
alkalmazottam szokta. Nem tudom felfogni, miért képtelenek
önálló döntéseket hozni, azt meg végképp nem értem, miért nem
rúgtam még ki őket, amikor az első és legfontosabb feltételem a
munkaerő-felvételnél a gyors problémamegoldó készség.
Erre most mit feleljek?
– Remélem, hamar megtaláljátok majd a közös hangot – folytatta
Steve, segítve ezzel kikerülni az előbbi beszólásra való reagálást.
– Részemről biztos vagyok benne – bájolgott az előttem álló.
– Szerintem sem lesz probléma – feleltem visszafogottan, kicsit
sem biztatva semmi olyanra, ami esetleg megfordulhatott a fejében
kettőnkkel kapcsolatban.
– Engedje meg, hogy körbevezessem, és bemutassam pár igencsak
fontos embernek. Ebben a városban érdemes gyorsan kialakítani a
megfelelő kapcsolatokat ahhoz, hogy mielőbb feljebb juthasson az
ember.
– Szerintem ez az élet minden területére igaz – jegyeztem meg
halkan.
– Egyetértek. Örülök, hogy kinyilvánítja a véleményét. Nem ehhez
vagyok hozzászokva, de egészen üdítő ez a fajta változatosság.
– Gyorsan von le következtetéseket. Még öt perce sincs, hogy
beszélgetünk.
– Pontosan, és ez már a második mondata, amivel megcáfolta a
kijelentésemet. Egyre jobban tetszik nekem, Ms. West.
– Ez hízelgő, de most nem ezért vagyok itt – hárítottam.
– Mindenesetre jobb, ha tisztában van azzal, mennyire sokat ad
egy nő szépségéhez, ha van esze is – kacsintott rám.
– Ezt bóknak kellene vennem?
– Igen. Határozottan.
– Ezek szerint tényleg úgy véli, több vagyok egy üresfejű nőnél?
– Tagadhatatlanul több rejlik önben, de ez esetben a szépségére
céloztam – érintett meg sokatmondóan. Bár tetszett ez a fajta
megállapítás, nem esett nehezemre tartani tőle a távolságot. Mint
férfi, kicsit sem vonzott, még annak ellenére sem, hogy az égiek
bizony igen kegyesnek bizonyultak vele kapcsolatban. – Mint azt az
előbb is megfogalmaztam, nem csak Steve munkáját, de az enyémet
is megkönnyítette a talpraesettségével – folytatta, figyelmen kívül
hagyva finom elutasításomat. – Jöjjön! – tartotta felém a karját,
amibe, kelletlenül ugyan, de belekaroltam.
Az elkövetkezendő félóra az eddigiekhez hasonlóan telt. Új
embereket ismertem meg, és elregéltem mindent, amit érdemes
tudni a kiadónkról. Jeremy rendes fickónak tűnt, de néha már
soknak éreztem a közelségét. Nem győztem finom jelzéseket
küldeni felé, hogy ideje lenne, ha észrevenné magát. Nem akartam
modortalannak tűnni, de ez kissé fegyvertelenné tett vele szemben,
és úgy vettem észre, ezzel ő is tisztában van.
– Nahát! Bella! Te itt? Steve nem is említette, hogy benézel –
ragadtam meg az előttem elhaladó nő karját, hátha így
elmenekülhetek Jeremy illetlenné váló érintései elől.
– Persze, mert úgy volt, hogy nem jövök. De változtattam a
terveimen. Gondoltam, jobb a körmére nézni, mert mostanában
nagyon sokat van távol… Ráadásul egyik hazugságot fedi a
másikkal, sokszor belekavarodva az egész, általa kitalált történetbe.
– Úgy érted, olyan érzésed van, mintha…?
– Megcsalna? Igen… Egy belső hang folyamatosan ezt suttogja. És
tudod mit? Szerintem nem téved – adta elő a félelmét határozottan.
– Megkérhetnélek rá, hogy ne szólj neki az ittlétemről?
– Persze, ha ezzel segítek – bólogattam. A női szolidaritás a
minimum, amit egy ehhez hasonló helyzetben megtehetek.
– Ne aggódjon, én sem beszélek – tette fel a kezét Jeremy olyan
fejjel, mint egy sarokba szorított, remegő kisegér.
– Ezt értékelem – biccentett Bella, és már tovább is száguldott. Én
pedig ott maradtam Jeremy társaságában. Már megint…
– A nők rohadt ijesztőek, ha előjön belőlük a zöld szemű szörny –
szólalt meg kissé felengedve, miután Steve felesége kellő távolságba
került.
– Ezért nem kell a tűzzel játszani… – feleltem flegmán.
– Folytathatjuk a körutat?
– Igen, de csak akkor, ha tegeződünk – sóhajtottam.
 – Halleluja! Bár veled kifejezetten élvezetes volt ez a játék, jobban
szeretem a közvetlenebb viszonyt.
– Én inkább szakmainak nevezném.
– Micsoda határozott elképzeléseid vannak.
– Ne haragudj, ha ridegnek látszom. Nem ez volt a tervem, de
szerettem volna tisztázni, miért vagyok itt. És az biztosan nem a
pasizás.
– Ez is azt bizonyítja, hogy az elméd vetekszik a szépségeddel –
bókolt újra.
– Váltsunk témát – javasoltam.
– Ahogy óhajtod – hajolt meg játékosan. – Mit gondolsz, egy tánc
még beleférne vacsora előtt?
– Tessék?
– Táncolunk? Nem akarom, hogy félreértsd, de ez az est erről
szól. Élvezzük a pillanatot!
– Legyen – bólintottam, bár legszívesebben már órákkal ezelőtt
hazaindultam volna.
– Nem fogod megbánni, ígérem – felelte jókedvűen.
– Ezt értsem úgy, hogy nem fogsz a lábamra lépni?
– Azt feltételezted rólam, hogy kétballábas vagyok?
– Jobb elővigyázatosnak lenni – feleltem színtelenül.
Továbbra sem akartam bátorítani, de azt sem tagadhattam, hogy
jólesett a társasága. Nélküle hosszú ideje egyedül bolyonganék az
elit társadalom hierarchiájának útvesztőjében.
Hiányzott az otthonom. Hiányzott a régi, nyugodt életem.
Hiányzott… minden. Mindenki.
Már az első taktusok előrevetítették, hogy ez a dal lehangolóan
szomorú, és nem élettel telien vidám, amire nekem most leginkább
szükségem lett volna, de már cikinek éreztem visszakozni, így
hagytam, hogy Jeremy a tánctérre vezessen.
Az egyik keze a derekamra csúszott, míg az enyém a vállára
simult. A másik kezemet megfogta, hogy gyengéden vezethessen a
körülöttünk táncoló dallamok ritmusára.
 James Arthur – Empty Space

Nem látlak,
Nem vagy minden ablakban, amin átnézek,
És nem hiányzol,
Nem vagy benne minden cselekedetemben,
Nem hiszem, hogy egymásnak teremtettek,
És nem te vagy a hiányzó darab…

A dal első sorai letaglóztak, fel sem akartam fogni, miről szólnak,
de bármennyire is igyekeztem, képtelen voltam kizárni az elmémbe
bekúszó szavakat.

Nem fogom hallani,

Amikor valaki a nevedet mondja,
És nem fogom érezni,
Még ha lángok csapnak is fel,
Nem fogom megbánni
A napot, amikor leléptem.

És ha már most bánom? – tettem fel a kérdést némán, miközben

követtem Jeremy lépéseit. Csak testben voltam ott, lélekben már
egészen máshol jártam. Valaki egészen más ölelt magához, valaki
egészen másnak a tenyere simult a testemre.

Nem hittem, hogy áldott voltam

De az voltam. Istenem, mekkora egy hülye vagyok!

Valószínűleg megint hazudok magamnak…

És még az énekes is tudja… Tudja, amit én eddig oly

szorgalmasan próbáltam elásni a szívem mélyén.
 Egyedül vagyok a fejemben

Nem csak a fejemben. Tényleg egyedül vagyok. Teljesen egyedül

maradtam.

Szerelmet keresek egy idegen ágyában

Nem! Soha! Arra biztosan nem vetemednék. Nem fogok más

valakivel viszonyt kezdeni, még akkor sem, ha a lelkemben ébredt
magány darabokra töri a szívemet. Én hoztam meg azt a döntést,
ami idáig vezetett. Én vagyok az, aki ezen változtatni tud. Én, és
senki más.

De nem hiszem, hogy megtalálom

Na, pont ezért nem fogok senkivel sem ágyba bújni. Az nem
megoldás semmire, főleg nem erre az esetre.

Mert csak te tudod betölteni ezt az üres teret.

Így van! És most már kezdem én is elhinni! Megtorpantam.

Jeremy szerencsére nem ellenkezett. Hagyta, hogy mozdulatlan
maradjak. Megragadtam a kezét, és távolabb toltam magamtól.
– Értettem a célzást, nem kell kimondanod.
– Ennek örülök, bár még nekem sem teljesen világos – hazudtam.
– Foglalt a szíved. Vágom – lépett távolabb.
– Köszönöm – biccentettem, és hátat fordítva magára hagytam a
táncoló tömegben.
Foglalt a szíved – ismételtem Jeremy utolsó szavait.
Igen, ebben egyre biztosabb vagyok – emeltem magasra a fejem,
hogy végre szembenézzek az igazsággal.

Mert csak te tudod betölteni az üres teret…

Elérem, hogy szeress!
 A dal elhalkuló sorai addig követtek, amíg kiértem a szabad
levegőre. De alighogy kiléptem a teraszra, tudtam, az este még
messze nem ért véget. Azonnal észrevettem a sarokban ácsorgó
Bellát, aki kisírt szemekkel meredt a semmibe.
A saját problémáim azonnal homályba vesztek.
Nem agyaltam semmin. Szüksége volt valakire. Nem tudtam,
társaságra vágyik-e, vagy jobb szeretne egyedül lenni, de nem
akartam anélkül magára hagyni, hogy ezt ki ne derítettem volna.
– Szia! – léptem mellé. – Akarod, hogy itt maradjak?
– Igen – bólintott két szipogás között.
– Elmeséled?
– Képtelen vagyok elhinni, hogy az a férfi, aki huszonöt éve
mellettem áll, most hirtelen megcsalt. Ennyire félreismertem volna,
vagy vénségére megbolondult?
– Láttál valamit?
– Igen. Vagyis… Egyértelműnek tűnt. Az egyik befektető lányával
volt félreérthetetlen pózban… – suttogta színtelen hangon, mint
akinek a szíve megszűnt dobogni.
– Tudom, közhelyesnek hangzik, de ez még semmit sem jelent.
Talán tőrbe csalták. Én nem így ismerem Steve-et.
– Hinni akarok neked, de túlságosan is nehéz.
– Kiderítjük, mi történt. Rendben? Feltárjuk az igazságot. Figyelj
rám, és minden rendben lesz!
– Mi a terved?
– Először is, úgy kell tenned, mintha mi sem történt volna.
Tudom, hogy nehéz, amit tőled kérek, de másképp esélyünk sem
lesz megtudni az igazságot. Bármi is álljon a dolgok hátterében,
Steve okkal titkolta előled, és én bízom benne, hogy ez nem a
félrelépés…
– De ha tényleg megtette, kiherélem. Elválok tőle, és apró
miszlikekbe szaggatom a romantikus ajándékként alapított
kiadóját, miután felgyújtottam az összes romantikus regényt – tört
fel belőle indulatosan. Az előbbi csendes, gyászoló hangulat
pusztító tornádóba csapott át.
– Hazaviszlek, oké?
– Te a volán mögé mersz ülni egy ekkora városban?
– Jó, oké. Hívok egy taxit.
– Legyen – sóhajtott.
Az autóban ülve írtam Coopnak egy SMS-t, hogy aludjon
nyugodtan, majd hívok egy másik taxit, ha sikerült megnyugtatnom
Bellát. Időközben beszéltem Steve-vel, akitől megtudtam, hogy még
sokáig nem várható haza, így volt még némi időnk arra, hogy
kitaláljuk, hogyan tovább.
– Nincs valami erősebb? – nézett rám Bella, miután a kezébe
nyomtam egy bögre teát.
– Nincs. Most tiszta fejjel kell gondolkodnunk – ültem mellé.
– Jogos – kortyolt egyet a forró italból.
– Mit tudsz az üzleti ügyeitekről? – vágtam azonnal a közepébe?
– Pff… nem sokat. Amennyit elárul. Eleinte mindenről beszámolt,
de mióta folyamatossá vált a terjeszkedés, nem fáraszt a
részletekkel. Talán felesleges is lenne. Az én világom nem a pénz
körül forog. Én tökéletesen elégedett lennék akkor is, ha a kiadó
megrekedt volna egy családias állapotnál, de Steve… ő mindig is
többet akart. Naggyá akart válni. Az első pár évben nem igazán hitt
benne; nem tudta, mennyi minden rejlik ebben az ágazatban. Aztán
elkapta a hév, és nem lehetett megállítani. Persze nem is akartam
az útját állni. Büszke voltam rá, de félek, rossz útra tévedt. És hiába
a szerelem. Ha elárulta, ami köztünk van, ha sutba vágta a
mögöttünk álló huszonöt évet, talán sosem bocsátok meg neki.
– Ne szaladjunk ennyire előre – állítottam le, mielőtt még késő lett
volna. – Nem látok bele mindenbe, de elég sok mindenhez van
hozzáférésem. Abban biztos vagyok, hogy Steve valamit titkol.
Mintha ez a Los Angeles-i megnyitó túl nagy falatnak bizonyult
volna neki. Nem vett fel hitelt? Nem kért kölcsön valakitől?
Nincsenek haragos befektetői?
– Istenem, ezek a kérdések… Én csak addig jutottam, hogy a
farkát talán másba mártotta. Gondolod, nem ilyen egyszerű?
– Nem merném azonnal kijelenteni, de ismerem Steve-et.
Legalábbis hiszem, hogy ismerem.
– Reményt ad, hogy te ennyire nagy bizalommal vagy az irányába
– húzta el a száját. – Mondd, mire van szükséged, és segítek!
– Mielőtt ebbe belekezdünk, szögezzük le, hogy én nem vagyok
sem pénzügyi szakember, sem nyomozó, de a kiadó ügyeit jobban
ismerem bárkinél. Ennek tudatában is rám hagyatkozol?
– Nem akarok egyetlen idegen embert sem bevonni, amíg nem
szükséges.
– Rendben – bólintottam. – Ígérem, megteszek minden tőlem
telhetőt, hogy segítsek megmenteni egy ilyen példaértékű
házasságot. Mindig is felnéztem rátok, és szeretném, ha ez így is
maradna – simítottam meg a vállát.
– Ez kedves tőled. Ha ezen túl leszünk, mesélek neked a hosszú
házasság titkáról. Ha pedig kudarcot vallunk és kiderül, hogy Steve
egyszerűen csak félrekúrt, segíthetsz elásni… – fejezte be
elkeseredetten.
– Fel a fejjel! És tudod… mintha mi sem történt volna – érintettem
meg a kezét.
Fura volt ennyire közvetlenül beszélgetni Bellával, mert habár
mindig is jó volt a kapcsolatunk, ennyire azért sosem álltunk közel
egymáshoz.
– Most jobb, ha mész. Ha itt talál, azonnal bukik a dolog.
– Igazad van – álltam fel mellőle. – Jó éjt! – léptem azonnal az
ajtóhoz.
– Szép estét neked is! – sóhajtott fáradtan.
Mire hazaértem, azt hittem, kiesik alólam a lábam. A bokám
kétségkívül bosszúhadjáratot indított ellenem a ráuszított magas
sarkak miatt. Alig vártam, hogy elmerüljek egy kád forró vízben.
Nem érdekelt, mennyi az idő. Szükségem volt rá.
A habok között fekve az izmaim kezdtek ellazulni. Élveztem a
forró víz és a levendulaillat nyugtató hatását. Az elmúlt időszak
történései egymást váltva villantak fel előttem. Egyiket követte a
másik, megmagyarázhatatlan, felbolydult, rendszer nélküli
dzsumbujt hagyva maguk után. Pihenésre volt szükségem, de az
utóbbi hetekben átélt események nem hagytak békén. Mindig volt
mit végiggondolni, mindig volt mit tovább elemezni.
És ha nem a saját problémáimon agyaltam, akkor Steve és Bella
kötötte le minden figyelmemet.
Néha úgy szeretnék férfivá válni és kipróbálni, milyen az, amikor
tényleg nem gondolnak semmire. Állítólag létezik náluk az az
állapot, amikor az égvilágon semmi sem történik az elméjükben,
egyszerűen csak üveges tekintettel merednek maguk elé. A
semmiből a semmibe… Érdekes lehet, és pihentető – fújtam magam
elé, mielőtt alábuktam a vízben.
Reggel indokolatlanul kipihentnek éreztem magam. Igaz, talán ez
volt az első éjszaka, amit nagyjából végigaludtam. Köszönhetően
annak, hogy fürdés után úgy dőltem el, mint akit erőteljesen tarkón
vágtak. Fáradt voltam mind testileg, mind lelkileg. A tegnapihoz
hasonlóan a mai napom is szabad volt, ezért nem voltak eget
rengető terveim, de persze nem feledkezhettem el a Bellának tett
ígéretemről sem. Nem is akartam. Tényleg, komolyan segíteni
akartam rajtuk, ha módomban áll.
Miután elkészítettem az éltető kávét, visszabotorkáltam a
szobámba.
– Milyen volt az este? – kérdezte Brit, miután fogadtam a hívást.
– Ne is mondd… Meglehet, pár nap, és munkám sem lesz – bukott
ki belőlem.
– Ne bassz! Miért?
– Mindjárt mesélek. Feltéve, ha megígéred, hogy a szádon lakat
lesz! Ez egy igen bizalmas dolog, de valakivel muszáj beszélnem
róla.
– No para! Meg amúgy is? Ki a francnak mesélhetnék a kiadóval
kapcsolatos titkaidról? Szóval, ja, mondhatod. De mielőtt ebbe
belekezdenél, halljam, mit lehet tudni arról a szőke csávóról, akivel
tegnap múlattad az időt? Tagadni még csak meg se próbáld! Öt
fénykép is ellened tanúskodik ebben az ügyben. Ki a búbánatos
franckarika volt az? – tört fel belőle az előbbi frappáns
megfogalmazás után.
– Fénykép? Milyen fénykép? – ültem fel, mint akit leforráztak.
– Amit a tegnapi buliról posztoltak.
– Mi? Hol? – estem pánikba.
– Istenem hol élsz te, egy barlangban? Bocs. Ez rossz poén volt.
– Ja, az – forgattam a szemem.
Elég volt megemlítenie a „barlang” szót, hogy a hideg
végigszántson rajtam. Még mindig nem hevertem ki a pár héttel
ezelőtt történteket, csakhogy erről nem szívesen beszéltem
senkivel.
– Szóval hol keressem azokat a képeket? – kezdtem gyors
pötyögésbe a telefonomon. Megnyitottam az Instát, és
végigtekertem a Facebookot is.
– Megvan már?
– Meg… – mondtam miután nyeltem egyet. Az agyam képtelen
volt befogadni a látottakat. Jeremy túl szorosan állt mellettem.
Túlontúl is szorosan… Én erre nem is emlékszem… Esküszöm, hogy
mindig hárítottam minden próbálkozását, ráadásul folyamatosan
növeltem a köztünk lévő távolságot. És még csak inni sem ittam
annyit. Hah… Nem is tudok annyit inni, hogy komolyabban
megártson.
– Ott vagy még?
– Igen – nyüszítettem.
– Mi a gond? Annyira azért nem gáz a kép. Semmi félreérhető
nincs rajta.
– Nincs, mi? Láttad, ki lájkolta?
– Hm… Úgy érted, nézzem végig mind a háromezer-
négyszázhetvenkettőt?
– Nem. Úgy értem, nézd meg azt az egyet, akit ismerősödként
elsőnek jelenít meg ez a vacak. Kayden… – mondtam ki, mire
megszólalhatott volna.
– Figyel téged. Szemmel tart. Ez akkora gond?
– Gond, ha nem beszélhetek vele, és félreérti a helyzetet.
– A gond a fejedben van. Mégis mi a fenéért ne beszélhetnél vele?
– Mert… – gondolkodtam el egy pillanatra. – Mert időt kértem,
magára hagytam. Nem zavarhatom össze idióta jelzésekkel.
– De szíved szerint megtennéd, mi?
– Talán.
– Egek! Kezdenek kitisztulni az érzéseid?
– Lehet. Fogalmam sincs.
– Mit éreztél, mikor az a csávó közeledett feléd?
– Viszolygást. Helyes fickó, meg minden, de isten ments, hogy
hozzám érjen – fintorogtam látványosan.
– Wow! Azta! Ez azért elég beszédes vélemény.
– Gondolod?
– Persze, te dinka!
– Azt mondod?
– Atyaságos úristen! És még van merszed szidni az önfejű férfi
karaktereket, akik képtelenek beismerni maguknak az érzéseiket.
Istenem, te nő!
– Azért ne dramatizáld túl a dolgot. Ez sokkal bonyolultabb, mint
holmi férfi-tagadás.
– Aham… Mikor jössz haza?
– Egyelőre nem tudok. Erről akartam veled beszélni. Kiderült,
hogy Steve talán megcsalta a feleségét. Bella totál kiakadt, teljesen
érthető okból. De megeshet, hogy valami egészen más van a
háttérben.
– És? Ez nem a te gondod.
– Ne viccelj! Igenis az én gondom. Segíteni akarok nekik.
Amennyiben kiderül, hogy Steve tényleg csak egyszerűen
félrelépett, Bella elszabadul… Válást emlegetett. Steve tönkretételét
is szóba hozta. Ha valami balul sül el…
– Vagy valaki másban sült el… – szúrta közbe kuncogva.
 – Ne poénkodj, oké?
– Bocsi!
– Szóval… ha bekövetkezik a legrosszabb, akkor meg fogja
szüntetni vele még a legutolsó üzleti kapcsolatot is. Tudod te, mit
jelent ez?
– Nem, de gondolom, beavatsz…
– Steve alapította meg a Stella’s Books kiadót… Kettejük nevéből
született. Mit tippelsz, mi lesz, ha ezek tényleg egymás torkának
ugranak? A nő mindent a semmivel akar egyenlővé tenni…
– Totál megértem – szólt közbe Brit. – Habár az elmondásaid
alapján Bella sosem tűnt ennyire forróvérűnek. Talán függetlenül a
végeredménytől, idővel teljesen lehiggad.
– Nem vennék rá mérget. Ráadásul egy részem teljesen együtt
érez vele. De mégis Steve az, akinek annyi mindent köszönhetek.
– Én annyira azért nem rajongok a csókáért. Ha ő nincs, még
mindig Wildflowerben tengetnéd a mindennapjaidat.
– Britany Evans! Még csak két hete, hogy eljöttem. Még akkor is
tovább voltam távol, amikor nyaralni mentünk.
– Ühüm. De annak legalább tudtam, mikor van vége…
– Örülök, hogy ennyire hiányolsz. Nekem is uncsi nélküled.
Bár könnyítettem a lelkemen, Brittel kicsit sem jutottam előrébb.
Magamra maradtam, ráadásul ott voltak még azok az átkozott
képek is.
– Francba az internettel! – mérgelődtem tovább.
Tudtam, hogy hagynom kellene, de egyszerűen nem ment. Körbe-
körbe járkáltam a szobában, miközben a telefonom kijelzőjét hol
életre keltettem, hol elaltattam. Folyamatosan nyomkodtam az
oldalán lévő gombot, sokszor még a feloldáshoz szükséges ábrát is
rárajzoltam, de még azelőtt meggondoltam magam, hogy bármit is
tehettem volna. De a késztetés még hosszú órákkal később sem múlt
el.
Leültem a fotelba. Vettem egy mély lélegzetet, és végre
elhatározásra jutottam. Megnyitottam a Messengert és kikerestem
Kayden nevét. Végül lassan mozgó ujjakkal bepötyögtem egy rövid
üzenetet.

Azokon a fotókon nem az van, amire gondolsz.

Rányomtam a küldésre, de azonnal meg is bántam. Ki az a hülye,

aki két hét hallgatás után ilyet ír?
– Törlés, törlés, törlés – vontam vissza az előbb leírtakat.

Tudom, hogy félreérthető, de meg tudom

magyarázni.

– Idióta! – kattintottam újra a visszavonásra. – Mégis, hogy

kellene ezt megfogalmaznom? – agyaltam tovább.

Ha ráérsz, szívesen beszélnék veled, akár a tegnap

estéről is.

Küldés.
Visszavonás.

Bárcsak te lettél volna mellettem…

Küldés.
– Igen. Ez lesz az. Oh, nem! Nem! Ez még korai! Nem kezdhetünk
kapcsolatot, amikor engem ideköt a munkám, őt pedig
Wildflowerbe. Törlés! Add, hogy nagyon el legyen foglalva és ne
nézze meg, mielőtt törli a rendszer – rimánkodtam az égieknek. –
Bassza meg! Bassza meg! – nyögtem fel hangosabban, mint
szerettem volna.
Mi van, ha óriási hibát vétettem? Talán az ünnepélyes megnyitó
után meggyőzhetem Steve-et arról, hogy írjuk át a szerződést és
hazamehetek. Aha… Ez talán kivitelezhető is lett volna, amíg nem
köteleztem el magam, mint önkéntes magánnyomozó.
 Még egy kicsit bírd ki, Zoey!
Amikor két óra elteltével sem érkezett semmi válasz, kezdtem
kissé kiengedni. Nem látta. Minden idióta próbálkozásom szépen a
múlt homályába vész majd.
Épp lezártam a telefonom képernyőjét, amikor az elsötétülés előtt
felugrott egy értesítés.
Engedélykérések.
Sophia O’Connell.
– Ne nyisd meg! Ne nyisd meg! Ne nyisd meg! – utasítottam
magam hangosan. – És megnyitottad. Mondd, te hülye vagy? –
rogytam az ágyra megtörten.

Köszönettel tartozom neked amiatt, mert leléptél. Bár

nem számítottál ellenfélnek, nem csípem az idegesítő
akadályokat sem. Jobb nélküled. De nem csak nekem.
Tudod, kinek jobb még? Na, találd ki! Aha. Jól
mondod! Kaydennek! Végre olyan, mint régen. Ma is
randira megyünk. Ha szeretnéd, később küldök közös
képet! Csak ennyit akartam. Remélem, ott maradsz,
ahol vagy!

Már harmadjára futottam át az üzenetet, de képtelen voltam

feldolgozni az ott olvasottakat. Hazugság. Alávaló, aljas hazugság.
Az a csaj csak hazudni képes, főleg, ha Kaydenről van szó.
Talán mégsem követtem el akkora hibát azzal, hogy eljöttem.
Ahogy nekem vannak tisztázandó kérdések az érzéseim terén, úgy
Kaydennek is vannak lezárandó ügyei. Remélem, mire
viszontlátom, végleg megszabadul ettől az idiótától.
Így kell lennie. Kayden nem olyan, és én hiszek benne.
Remélhetőleg ő is ezt teszi.
 Kayden
Hogy mire volt jó a snowboardos videó? Azon kívül, hogy volt egy
igazán jó délelőttünk? A népszerűségünk növelésére mindenképp.
Bár nem a legprofibb felvétel, mégis sokkal jobb lett, mint amire
számítottam, ráadásul Zane elvégzett rajta némi finomítást, hogy
még ütősebbé váljon.
Pontosan tudtam, minek a napja volt tegnap, épp ezért hagytam,
hogy a munka maga alá temessen. Legszívesebben gépre szálltam
volna, hogy mellette legyek, de tiszteltem annyira a döntését, hogy
ez megakadályozzon ebben a meggondolatlan lépésben. Tartottam
magam az adott szavamhoz, pont úgy, mint hónapokkal korábban.
Sőt! Most még attól is becsületesebb vagyok. Ha így folytatom, egy
óvatlan pillanatban még szentté avatnak. Aha, ez valószínűleg
könnyen megtörténhet – ingattam a fejem az előbbi rossz poén
elhessegetése érdekében.
– Ez most komoly? – meredtem tágra nyílt szemmel a pár perce
felugró chatablakra.

Zoey visszavont egy üzenetet.

Zoey visszavont egy üzenetet.

Zoey visszavont egy üzenetet.

Zoey visszavont egy üzenetet.

Gyakorlatilag egész nap a kezemben van ez a szar, vagy ha nem a

kezemben, akkor a farzsebemben, erre amikor a legfontosabb
lenne, nem látom időben az üzenetet… – forgattam elkeseredetten a
mobilomat, amit csak kis híján nem vágtam a falhoz.
– Rohadt modern technika. Csak akkor nem áll mellém, amikor
kurva fontos lenne – morogtam idegesen. A tegnapi estélyen készült
képeket persze még hajnalban az arcomba tolta. Nesze, Crosby,
nézd meg alaposan!
Talán épp emiatt írt… Megeshet, döntésre jutott, szavakba
öntötte, majd rájött, hogy nem ez a megfelelő módja közölni ezt
velem.
Ellen akartam állni a kísértésnek, de újra látnom kellett.
Kikerestem azokat a bizonyos képeket, és lassan végiglapoztam az
albumot.
– Gyönyörű – sóhajtottam Zoey karcsú alakját figyelve. – Szebb,
mint az emlékeimben – követtem végig a testéhez simuló ruhájának
vonalát. Kicsit mintha fogyott volna, de még így is elbűvölő. A
királykék anyag tökéletesen kiemelte szemének kékjét, amit a
sminkje csak még tovább fokozott. A csipkés felsőrész meglehetősen
érzékivé tette a ruháját, hogy a combközépig érő hasítékról már
szót se ejtsek. Az összképet az elképesztően magas sarkú, a
ruhájához tökéletes passzoló cipő koronázta meg. Épp csak annyit
mutat, hogy idegrohamot kapjak, amiért nem lehettem mellette…
Ez az esemény hatalmas dolog volt számára, és igen. Ott akartam
lenni. Mellette akartam állni. De a jelenlegi állapotot figyelembe
véve ez még korai lett volna. Jó, hogy maradtam. Ez volt a helyes
döntés, főleg így, ezeket a képeket látva.
Lehunytam a szemem, és megpróbáltam megtalálni magamban a
lelki békét.
Nem tudtam megmondani, mi hiányzik ebből a napból, amíg ki
nem nyitottam a szemem, miután a telefonom üzenet érkezését
jelezte.
Kelletlenül pillantottam a telefonom kijelzőjére, amin Sophia
neve villant fel, és az általa küldött üzenet első pár szava: Apa
rosszul van, de nem…
Ha csak Sofiról lenne szó, gondolkodás nélkül figyelmen kívül
hagynám, amit írt, de ebben az esetben ezt nem tehettem meg.
Tettem, amit kellett. Megnyitottam.

Apa rosszul van, de nem akar kórházba menni. Sőt

még csak orvost sem hívhatok. Kérlek, segíts! Rád
talán hallgatna. Nem tudom, kit hívhatnék rajtad
kívül. Csak te vagy nekünk! Kérlek, Kayden! Siess!

Az üzenetet végigolvasva már fogtam is a slusszkulcsot. Volt

ugyan egy enyhe rossz érzésem ezzel az egésszel kapcsolatban,
mégsem hezitáltam, amikor Charles telefonja hangpostára kapcsolt.
Bármennyire is irritáló a csaj, az apja jó ember. Az autóhoz
közeledve elindítottam még egy hívást.
– Kayden! – szólt bele Sophia zaklatottan.
– Igen.
– El tudsz jönni?
– Sophia – próbáltam megnyugtatni.
– Kérlek, Kayden! Rád talán hallgatna! Az utóbbi időben
állandóan téged emleget.
– Már úton vagyok, próbálj megnyugodni!
– Köszönöm! Várlak!
Az O’Connell birtokhoz érve a gyanakvásom még tovább
fokozódott. Charles autója nem állt a szokásos helyén. Ha az
eszemre hallgatok, azonnal rükvercbe teszem az autót és kifarolok
onnan, de már túl közel voltam ahhoz, hogy ne bizonyosodjak meg
a dolgokról százszázalékosan.
Nem csengettem, nem kopogtam, magam mögött hagytam az
illem minden formáját. Egyszerűen csak berontottam. A saját
szememmel akartam látni a valóságot. Egy részem azt kívánta, bár
tévednék – igaz, az egyúttal azt is jelentené, hogy Charles tényleg
rosszul van… Elbizonytalanodtam; nem tudtam, minek örülnék
jobban.
– Kayden! Végre! – lépett elém Sophia kétségbeesetten.
 – Merre van az apád? – torpantam meg, megtartva a köztünk lévő
távolságot.
– A szobájában, az emeleten – nyújtotta felém a kezét, de nekem
eszemben sem volt hozzáérni.
– Mutasd, merre! – böktem a lépcsők irányába.
– Kövess! – indult meg felfelé.
A folyosón végigrohanva számtalan lehetőség játszódott le
bennem.
– Itt! – nyitotta ki Sophia az utolsó ajtót. – Gyere! – engedett maga
elé. Ez a mozdulat felélesztette bennem a védekezőösztönt. Ha most
egy filmben lennék, Sofi bizonyára leütne, és valami elmebajos
képzelgés hatására itt tartana…
– Hisz’ itt nincs senki! – csattantam fel, amikor végre kiszakadtam
az elmém által elém vetített jelenetből. – Hazudtál. Tudtam. Mégis
hinni akartam neked.
– Ne haragudj, de valahogy ide kellett hívnom téged.
– És ettől jobbat nem tudtál kitalálni? Eddig is tisztában voltam
vele, hogy sok mindenre képes vagy, de elhitetni, hogy az apád
súlyos beteg, aki nem akar orvoshoz menni? Ezzel túllőttél a célon –
háborogtam.
– Igazad van, bocs – sóhajtott megtörten. – Egyszerűen csak
beszélni akartam veled, de te minden hívásomat elutasítottad
egészen mostanáig.
– Talán nem véletlenül… – vágtam rá.
– Tudom. Tudom, hogy mit gondolsz rólam, de tévedsz.
Megváltozom, ígérem!
– Rendben. Jelentkezz, ha sikerült, de ha most nem haragszol,
jobb dolgom is akad.
Megfordultam, és sietős léptekkel elindultam kifelé. Már a
lépcsőnél jártam, amikor utolért.
– Várj még! Kérlek! – ragadta meg a karomat. – Csak pár percig
maradj! Hozok egy italt, és váltunk pár szót normális hangnemben.
– Kösz, de ezt inkább passzolom.
 – Ha azt akarod, könyörgök is neked – kérlelt tovább. – Vessem
magam a lábaid elé?
– Nincs szükségem arra, hogy meghunyászkodj! Hiteltelen lennél
az előbbiek miatt.
– Csak még egy esélyt! Öt perc! Ennyit kérek – lépett újra felém.
– Öt perc? Annyi elég, hogy elmondd, mégis mit akarsz tőlem?
– Igen. Annyi bőven – bólogatott.
– Legyen – ráztam le magamról a kezét, és leültem a fotelba.
– Köszönöm. Hozok egy italt.
Szerencsére tényleg nem kellett sokat várnom rá.
– Itt is vagyok! – érkezett vissza vidáman.
– Mi ez?
– Semmi alkohol, ne aggódj! – nyomta a kezembe. – Ismerlek –
kacsintott rám.
Ránéztem, egyenesen bele boldogságtól megcsillanó tekintetébe.
A poharat a számhoz emeltem, miközben folyamatosan szemmel
tartottam a mellém telepedő csajt.
– Egészségedre! – biztatott.
– Te nem iszol? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Nem vagyok szomjas – rántotta meg a vállát.
– Mert én annak tűntem?
– Te mindig sokat iszol – felelte egy újabb vállrándítás
kíséretében.
– Aha – emeltem újra a számhoz a poharat.
Bár látszólag az italomnak szenteltem a figyelmemet, a szemem
sarkából a mellettem ülő csajt néztem.
– Meggondoltam magam – engedtem le a poharat. – Mégsem
vagyok szomjas – helyeztem a köztünk álló kis asztalra.
– Na, de… – tátogott.
– Nagyon kedves, hogy ennyire hülyének nézel, de annál sokkal
több eszem van, minthogy hozzásegítselek az elmebajos tervedhez,
aminek bizonyára része az elkábításom is – vetettem felé.
– Mi? Te meg miről beszélsz? – háborodott fel. – Talán kissé
elvetettem a sulykot, de attól még nem vagyok pszichopata.
– Ebben már nem vagyok annyira biztos.
– Ezt most komolyan mondod?
– Ne játszd meg magad, elvégre pontosan tudod, miről beszélek –
álltam fel.
– Képzelődsz! – kötötte az ebet a karóhoz.
– Tényleg? – kérdeztem felvont szemöldökkel. – Akkor majd
kiderítjük – nyúltam az ital felé.
– Nem! Azt nem engedem – csapott egy hatalmasat, aminek az
erejétől a pohár kirepült a kezemből.
– Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy felért egy beismerő
vallomással. Remélem, nem veszed zokon, ha most magadra
hagylak! – léptem tőle távolabb, és figyelve a mögöttem zajló
eseményeket kisétáltam az ajtón.
Ha tehetném, örökre elfelejteném ezt a kis közjátékot, de az nem
én lennék. Beszélnem kell Mr. O’Connell-lel. Ez egyértelmű volt
számomra, ahogy az is, hogy erre a beszélgetésre a lehető
leghamarabb sort kell keríteni. Nem is késlekedtem egyetlen percig
sem.
– Kayden, fiam! – köszönt, amint felvette a telefont.
– Charles, örülök, hogy elértem.
– Gond van?
– Ezt inkább személyesen mondanám el.
– Rendben. Hamarosan hazaérek. Ott várlak.
– Ne haragudjon, tudom, hogy nem szereti a nagy nyilvánosságot,
de ha egy mód van rá, szeretném mindebből kihagyni a lányát.
– Mit csinált már megint?
– Jöjjön a WhiteFlowerbe, és ott beszélhetünk. Legalább azt is
megnézi, hogy haladnak a felújítási munkálatok.
– Rendben. Már indulok is – egyezett bele.
Nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan beleegyezik, ezért
sietnem kellett. Rátapostam a gázra, hogy még előtte odaérhessek.
Nagyjából három perccel előztem meg Charlest.
 – Végre. Azt hittem, már sosem érünk ide.
– Pedro hozta el?
– Igen. Miért? – kérdezte felvont szemöldökkel.
– Ezt igya meg – nyújtottam felé egy pohár whiskyt.
– Egyre jobban megrémítesz, fiam. Mi a gond? Mit művelt a
lányom?
– Azt javaslom, üljünk le – mutattam a nemrég vásárolt székek
felé, amik közül kettőről az érkezésem után húztam le a fóliát, épp
úgy, mint az asztalról. – Először is szeretném, ha tudná, hogy Sofi
húzásai nem újkeletűek. Évek óta némán tűröm a viselkedését, de
most átlépett egy határt.
– Mi történt? Mit jelentsen az, hogy évek óta tűröd?
– Az ő elképzelése szerint minket egymásnak szánt a sors –
feleltem egy mélyről jövő sóhaj kíséretében. – Sosem biztattam,
nem hitegettem, ennek ellenére ő ragaszkodik a fejében
megszületett illúzióhoz. De ezzel még nincs is akkora gond,
megtanultam kezelni az évek alatt, de ma túlzásba esett. Azzal
keresett fel, miszerint maga súlyos beteg, de nem hajlandó
kórházba menni. Azt mondta, talán én meggyőzhetem. Bár volt egy
sanda gyanúm, mégsem utasíthattam el a kérését. Elmentem
önökhöz, ahol maga persze nem volt ott. Ez még mindig nem lenne
akkora gond, de Sofi meggyőzött, hogy beszéljünk pár szót.
Belementem. Megkínált egy itallal, amit visszautasítottam.
Megemlítettem neki, hogy talán bevizsgáltatom, persze nem
ennyire direkt módon, mire ő kiverte a kezemből a poharat… ha
nem tévedek, el akart kábítani.
– Istenem! – nyögött fel Mr. O’Connell, és a fejét a tenyerébe
hajtotta. – Mindig is féltem tőle, mi lesz, ha ez egyszer bekövetkezik,
de olyan jól titkolta előlem, hogy mára egészen megnyugodtam.
Sosem említettem senkinek, de azt hiszem, eljött az idő, hogy
felfedjem a szívem egyik legfájdalmasabb titkát – nézett mélyen a
szemembe. – Sophia anyja, Dolores is a kényszerképzeteinek a
rabjává vált. Sokáig kordában tudtuk tartani a különböző
gyógyszerekkel és kezelésekkel, de végül feladta. Dolorest a saját
elméje kergette a halálba.
– Úristen! – szakadt fel belőlem.
Sejtettem, hogy Sophia állapota már aggasztó lehet mások
szemében is, erre mégsem számítottam. Ennek fényében azonnal
átértékeltem mindent, amit eddig tett. Nem akartam feláldozni
magam egy beteg elméjű ember kedvéért, de tennem kellett
valamit, hogy az apjának ne kelljen még egyszer átélnie mindazt,
amit a felesége mellett kényszerült.
– Eddig a percig hinni akartam benne, hogy az idegesítő hóbortjai
annak köszönhetőek, hogy teljesen elkényeztettem. Ezek után félek,
ettől jóval többről van szó – emelte meg a poharat, hogy a benne
lévő whiskyt egy hajtásra legurítsa. – Igazad lett. Tényleg
szükségem volt rá.
– Nem is tudom, mit mondjak. Ha csak sejtettem volna, sokkal
hamarabb beszámolok magának mindenről.
– Ne viccelj, fiam! Nem tudhattad. Én titkoltam el mindenki elől.
Így is köszönettel tartozom, hogy a lányom húzásai ellenére
foglalkoztál vele annyira, hogy értesíts a dolgairól.
– Mondja el, miben tudok segíteni!
– Ki kell vizsgáltatnom. Gyerekként volt ugyan pár megfigyelésen,
de ez a betegség sok esetben csak később válik kimutathatóvá.
– Értem. Szeretné, hogy magával menjek? Talán ketten
meggyőzőbbek leszünk… – vetettem fel az ötletet.
– A lányomról van szó, mégis azt kell mondanom, fogalmam
sincs, mi lenne a célravezetőbb – dörzsölte meg a homlokát. – Gyere
velem! – bólintott, miután átgondolta a dolgokat.
– Rendben, ahogy akarja – egyeztem bele.
A birtokhoz vezető úton, ezúttal tényleg ideges voltam. Nem
tudtam, mit fogunk mondani, vagy teszünk-e bármit. Talán nem ez
lesz a legalkalmasabb pillanat. Ki tudja? – elmélkedtem némán,
miközben az autóm szinte felszántotta a murvával borított
kanyargós utakat.
 – Sophia, kincsem megérkeztem! Itthon vagy?
– Igen, apa! – hallottuk meg vidám, csilingelő hangját. – Sikerült
mindent elintézned?
– Igen – felelte az apja még mielőtt Sophia feltűnt volna a lépcső
tetején.
– Örülök – csicseregte újra, mintha minden a legnagyobb rendben
volna. Amikor végre felbukkant, azonnal megtorpant. – Kayden –
nyögte elfúló hangon.
– Szia! – intettem neki megjátszott lazasággal. Fogalmam sem
volt, hogy kezelhetném azok után, amit megtudtam róla.
– Itt felejtettél valamit? – kérdezte karba tett kézzel. Az előbbi
fesztelen hangneme ellenségessé vált.
– Igen – bólintottam jobb ötlet híján.
– Érdekes. Idelent nem találtam semmit. Esetleg fent hagytad?
– Lehet – tártam szét a karomat. Charles felé pillantottam, aki
legalább annyira tanácstalannak tűnt, mint én.
– Gyere! Segítek megkeresni – intett felém.
– Rendben – bólintottam, és elindultam felfelé.
– Figyelj a legkisebb jelekre is – ragadta meg a karomat Mr.
O’Connell. – Jelenleg nem tudjuk, milyen állapotban van az elméje –
suttogta szinte hangtalanul.
– Ne aggódjon, óvatos leszek – biccentettem, majd
továbbindultam, de egy kérdés nem hagyott nyugodni, ezért
visszafordultam Charles felé. – Hadd kérdezzem meg! Sophia tudott
az édesanyja betegségéről?
– Nem. Jobbnak tartottam előtte is titokban tartani.
– Értem.
– Jössz már?
– Igen! – kiáltottam Sofi után.
A felső szintre érve megpróbáltam úgy tenni, mintha minden a
legnagyobb rendben lenne. Persze ez már csak azért is baromság,
mert alig két órával ezelőtt rohantam el innen, ráadásul igencsak
feldúlt állapotban.
 – Úgy örülök, hogy újra itt vagy! Olyan jó, hogy meggondoltad
magad. Tudtam, hogy hamarosan te is rájössz, mi a legjobb neked –
ugrott a nyakamba Sofi, mintha mi sem történt volna. Mint akinek
mostanra teljesen elmentek otthonról.
Ne foglalkozz vele, mekkora baromságokat hord össze!
Összpontosíts! Maradj szerepben, Crosby! – utasítottam magam,
mialatt megpróbáltam finoman lehámozni magamról a nyakam
köré fonódó karokat.
– Mit szeretnél ma csinálni? – érdeklődött elbűvölő
arckifejezéssel. Ha nem tudnám, mit művel, most még engem is
csőbe húzhatna. Azt meg kell hagyni, tökéletes színésznő válna
belőle.
– Gondoltam, beszélgethetnénk – válaszoltam egy fesztelen
mosoly kíséretében a velem szemben álló csajnak.
– Nekem sokkal jobb ötletem van – próbálkozott tovább, ismét
lecsökkentve ezzel a köztünk feszülő távolságot.
– Talán arra is sort keríthetünk, de annyira nem rohannék előre –
feleltem, miközben lopva körbepásztáztam a szobát. A
vészharangokat megszólaltató belső hang továbbra sem akart
elcsendesedni.
– És mégis miről kellene beszélnünk? – lépett hátrébb, hogy
jobban szemügyre vehessen.
– Úgy gondoltam, bepótolhatnánk a legutóbb elmaradt randinkat
– böktem ki nagy nehézségek árán. Miután a szavak elhagyták a
számat, úgy éreztem, az is jobb lenne, ha rám szakadna a plafon, de
az igazságért még erre is hajlandó voltam.
– Nahát! Ez csodás ötlet! – vidult fel az arca. – Nekem az este
tökéletesen megfelel. Neked?
– A mai nap sajnos nem jó. De a péntek mindenképpen.
– De… De hisz’ az még majdnem egy teljes hét – tátogott
elégedetlenül.
– Igen. De a munka sajnos nem várhat. Muszáj mennem. Viszont
– tartottam fel az ujjamat –, pénteken hétkor itt vagyok érted –
kacsintottam rá.
– Máris visszafelé számolom a perceket – sikkantott fel izgatottan.
– Én is – bólintottam, lenyelve a testemet elöntő keserűséget.
Remélem, gyorsan pontot tehetünk ennek az ügynek a végére –
emeltem az égre a tekintetemet, mintha onnan várnám a választ.
Vezetés közben végig azon agyaltam, miért nem áll össze bennem
a kép. Mr. O’Connell-lel abban maradtunk, hogy egyelőre csendben
figyelünk. Nem akartunk feleslegesen rontani a helyzeten. Ráadásul
jobban szerettem volna, ha én kerülök lépéselőnybe Sophiával
szemben.
– Na, végre, öreg! – ugrott elém Cole és Zane egyszerre, amikor
beléptem az irodába.
– Ne haragudjatok, őrült egy napom volt – rogytam az
íróasztalommal szemben lévő kanapéra.
– Haragudni? Te leszel kurva zabos, ha nem küldjük be időben a
pályázati anyagot.
– Tessék? – kaptam fel a fejemet. – Az ma van? Úristen!
– Nem. Az holnap lesz. Ezért vagyunk itt ma…
– Teljesen kiment a fejemből. Hogy állunk vele?
– Minden kész. Már csak a te jóváhagyásod szükséges és mehet!
– Kérem! – intettem nekik.
– Tessék – nyomták a kezembe a saját példányunkat.
– Mit fogsz tenni, ha találsz benne bármi kivetni valót?
– Fogalmam sincs, de úgy érzem, muszáj még egyszer utoljára
átforgatnom, mielőtt beadjuk, elvégre nincs hiánypótlás. Mégis
miért csinálnak manapság ilyet? Tudjátok, mekkora feszkó ez
nekem?
– Sejtjük, öreg. Sejtjük – bólogattak egyszerre.
– Át kell néznem, értitek?
– Persze. Akkor hajrá! Gyerünk! Csináld!
– Csendet! – emeltem fel az egyik ujjamat. A következő
pillanatban akkora némaság ereszkedett közénk, hogy még a pókok
nemi életét is simán hallhattuk volna, ha akcióba lendülnek.
 Negyedórával később, a gyomorgörcsöm leküzdése után végre
felemeltem a fejem.
– Szerintem mehet – bólintottam, mintegy megerősítve a saját
kijelentésemet. – Egy hónap! Elhiszitek ti ezt? Egy hónap és kiderül,
a kegyeibe fogad-e a sors végre valahára – dőltem elgyötörten a
háttámlának.
Azért is akartam annyira, hogy beadjuk az anyagunkat erre a
pályázatra, mert a legtöbbel szemben itt gyorsított eljárás során
döntenek. A cél, hogy még a következő szezon előtt
megvalósíthassuk a terveinket a támogatás segítségével.
– Annyit akár fél lábon is kibírunk. És én biztosra veszem, hogy
mi nyerjük meg – biztatott Zane.
– Na és ha mégsem? – tárta szét a karját Cole. – Akkor
szembeköpjük a sorsot.
– Benne vagyok! Azzal már úgyis rég lógok neki – nevettem fel
kissé felengedve.
– Jól vagy? – érdeklődött Zane.
– Aha. Csak kicsit ráparáztam, főleg egy ilyen nap után.
– Miért? Mi volt? – tette fel a kérdést Zane, ami bizonyára
mindkettőjüket egyformán izgatta.
– Nem lenne szabad elmondanom, de talán mégis jobb, ha ti is
tudtok róla. Több szem többet lát – merengtem tovább.
– Mondjad már, mi van?!
– Sophia… – kezdtem bele, és elmondtam mindent, amit ma
tudtam meg, és persze kiegészítettem azokkal, amiket én gondoltam
róla.
– Kövezettek meg, de én ennek tudatában sem tudom sajnálni –
emelte meg a kezét Cole.
– Velem csinálhattok, amit akartok, de én kamuszagot érzek. Na,
nem az öreg sztorijánál – adott hangot Zane is a véleményének.
– Velem is ez a helyzet… – böktem ki végül.
– A lényeg, hogy egyelőre nem tehetsz semmit. Várunk és
figyelünk. Mi melletted állunk – biztattak testvériesen.
 – Kösz, srácok! – sóhajtottam egy mélyet. – Van még valami,
amiről megfeledkeztem?
– Aha!
– Ne bassz fel! Mit kell még csinálnunk?
– Innunk! – vágta rá Cole.
– Úgy bizony! Meg kell ünnepelnünk a pályázat leadását –
bólintott Zane is.
– Egy másodpercre azért belém állítottad az ideget, de így már
oké. Ezzel egyet kell értenem – csaptam össze a tenyeremet. –
Sophia pedig marad a holnap problémája – ugrottam fel, lerázva
magamról minden kellemetlen érzést.
A Millersbe lépve meglepetten nyugtáztam, hogy még a
szokásosnál is jobb hangulat uralkodik odabenn. A hely zsúfolásig
telt, de ez egyáltalán nem szegte kedvünket, mindaddig, amíg meg
nem láttuk, hogy foglalt a helyünk.
– Mi a fasz van ma itt? – tört fel a mellettem álló Zane-ből.
– Flowers-találkozó. A tíz éve érettségizőknek.
– Rory! A frászt hozod rám! – fordultam a fülembe sutyorgó csaj
felé. – És te mi járatban erre? – néztem rá összevont szemöldökkel.
– Elkísértem a húgomat – rántotta meg a vállát. – Talán zavarom
a köreidet?
– Te? Soha! – kacsintottam rá.
– Ezt örömmel hallom – viszonozta az arcomra kiülő jókedvemet.
– Egyébként… Ha már így összefutottunk, válthatnánk pár szót?
– Persze, lökjed bátran.
– Kettesben – böktem a fejemmel egy nyugodtabbnak látszó sarok
felé.
– Uh, ez izginek ígérkezik – villantotta felém cinkos vigyorát.
– Na, menj! – böktem meg a hátát. – Mondd, mennyit ittál?
– Nem sokat – fordult hátra.
– Szám szerint?
– A te szád szerint?
– Kérlek, ezt most ne!
 – Komoly a dolog?
– Meglehetősen – bólintottam.
– Két feles és egy koktél – adta meg végül a választ. – Örülsz?
– Igen, így már tudom, hogy van értelme belekezdeni.
– Akkor kezdd el, mert a végén még megőszülök. – Jézusom! De
hisz’ már őszülök is – emelt a szeme elé egy összefogott tincset.
– Talán mégiscsak jobb lenne áttenni holnapra – gondolkodtam
hangosan.
– Ennyire súlyos a helyzet, Crosby? Furcsának tűnsz – dőlt a háta
mögött húzódó falnak. A falnak, aminek nem is oly rég Zoey háta
nyomódott, amikor én belé…
Elég! – állítottam le az elmémet, mielőtt még késő lett volna.
– Várj! Bassza meg! – kaptam észbe. – Nem tudod, Sophia is itt
lesz ma a találkozón?
– Az a csaj? Dehogy! – legyintett. – Sosem süllyedne ilyen mélyre.
Mióta ismerem, nem vegyült a pórnéppel – nevette el magát.
– Oh, de király! – tört fel belőlem. – Zene füleimnek.
– Azt hittem, tudod kezelni. Mitől vagy így beszarva?
– A tudomásomra jutott egy-két titok – hajoltam hozzá közelebb.
– Mesélj! – villant meg a szemében a tudás iránti vágy.
Mindig is szerettem Roryban, hogy rá bármikor számíthattam.
Anno sokszor falazott nekem, és ez visszafelé is érvényes volt. Nem
szokása nemet mondani, főleg ha valami jó kis összeesküvésről van
szó.
– A segítségedre lenne szükségem – léptem közelebb hozzá.
– Annak bizony ára lesz – felelte kacér pillantással.
– Igen? Mégpedig? Mire gondolsz?
– Nem tudom, be tudod-e vállalni – töprengett játékosan.
– Kérlek, ne húzd az időt! Térj a lényegre!
– A díjak igencsak megugrottak az utóbbi időben – kocogtatta
meg az állát.
– Konkrétabban!? – csattantam fel. Kezdtem elveszíteni a
türelmemet. Erre a játszadozásra a legkisebb mértékben sem volt
szükségem.
– Jól van már! Jól van! – csitított. – Ha csak információt szeretnél,
az egy szenvedélyes csók – simított végig a karomon. – Ha ettől
többet is akarsz, akkor az egy mámoros éjszaka – bökte meg a
mellkasomat.
– Tessék? – torpantam meg. Megköszörültem a torkomat, mert
fogalmam sem volt, hogy kezdhetnék bele. – Én eddig azt hittem, ez
számodra sem több a világ legjobb fiú-lány barátságánál – vágtam
bele bizonytalanul.
– Jól hitted, pont ezért merem kimondani, amire vágyom –
suttogta a fülembe.
– Lorelai! – csúszott ki a számon döbbenten. Erre már ő is
felkapta a fejét, mert már vagy ezer éve nem neveztem így.
– Oh, te majom! – csapott a homlokomra. – Azt hitted, veled
akarok nyelvezni és hemperegni? – nevette el magát váratlanul. –
Habár az a kurva piercing mindig beindítja a fantáziámat – nyalta
meg az ajkát kacéran.
– Állítsd le magad és magyarázd meg, mire céloztál az előbb, ha
nem arra, amit leszűrtem belőle.
– Te most komolyan azt hitted…?
– Elvégre ezt mondtad – feleltem értetlenül. – Ráadásul hibáztatni
sem tudnálak emiatt – vontam fel a szemöldökömet. – Biztos vagyok
benne, hogy számos pletykát hallottál már a képességeimről –
folytattam úgy, hogy a lehető legtöbbször villanthassam ki azt a
bizonyos piercinget.
– Hülye! – lökött magától távolabb. – És nem. Én nem ezt
mondtam. Hanem azt, hogy ez a dolgok ára.
– Aha. És akkor… mégis hogy jön össze ez a kettő?
– Én segítek neked. Te segítesz nekem. A képlet rém egyszerű –
tárta szét a két karját.
– Érthetőbben, ha lehet.
– Megszerzek neked bizonyos infókat, te pedig segítesz behálózni
a haverodat.
 – Zane már foglalt.
– A másikat.
– Alex meg már vagy ezer éve.
– Jézusom! Direkt csinálod? – bökte meg a vállamat felháborodva.
– Nem vágom.
– Cole! Cole-t akarom! – tette karba a kezét sértődötten.
– Ah… kezd derengeni a dolog. De ha őt akarod, miért nem
szerzed meg? Nem úgy ismerlek, mint akinek ez nehezére esne.
– Legutóbb kikosarazott. Sérült az önbecsülésem. Ezúttal biztosra
mennék.
– Szerintem most nem ellenkezne.
– Tudom, mert habár a szavaival elutasított, a szemében
tagadhatatlanul megcsillant a vágy.
– Akkor?
– Ne értetlenkedj! A lényeg, hogy ezúttal nála a labda.
– Vágom.
– Jupííí! Erre inni kell – lökött meg a csípőjével, mielőtt elindult a
pult felé.
– Ne olyan sietősen, kiscsibém! – rántottam vissza a karjánál
fogva. – Mielőtt bármiben is a segítségedre sietek, tudnom kell,
hasznodat veszem-e a fejemben összeállt tervemnél.
– Mintha ez nem lenne számodra is egyértelmű – csettintett
játékosan. – Lökjed, mi a pálya?
Gyorsan és lényegre törően beavattam Roryt is a dolgokba és
hagytam neki pár percet, amíg megemészti a hallottakat.
– Keresve sem találhattál volna erre jobb időpontot – csapta össze
a tenyerét. – Ők ott – mutatott a velünk szemben lévő asztal körül
ülőkre – Sophia egykori áldozatai. Biztos vagyok benne, hogy
tudnak neked infóval szolgálni.
– Szeretném, ha diszkrét lennél.
– Én? Csak az tudok lenni – felelte bajtársiasan. – Megyek,
dumcsizok velük, addig is juttasd Cole barátod eszébe, hogy meg
akart hívni egy italra.
 – Intézkedem – kacsintottam rá.
– Köszönöm – húzta vigyorra a száját. – Ezért bírlak én annyira –
vált nevetségesen izgatottá.
A srácokhoz visszaérve megkönnyebbülten láttam, hogy a
bokszunk újra a miénk. Nem tudom, hogy csinálták, de nem is
érdekelt.
– A söröd – lökte elém Zane minden további nélkül.
– Kösz – biccentettem felé, mielőtt magasra emelve nagyot
kortyoltam a hűsítő italból. Erre már nagy szükségem volt.
– Most pedig mesélj! Mit műveltél a vörös angyallal?
– Angyal? Lorelai inkább démon – szólt közbe Zane.
– Kinek mi – röhögtem el magam.
– Szóval? – türelmetlenkedett Cole.
– Egyeztetnünk kellett pár aprósággal kapcsolatban az ügyemet
illetően.
– És nem tudod véletlenül…
– Mit? Csak nem? De! Rágerjedtél, mi? – szakított félbe minket
Zane idióta kérdéseivel.
– Arra a csajra? – döbbent meg Cole.
– Ja, már vagy ezer éve – tettem hozzá.
– Szerintem mindenki – folytatta a haverom.
– Kivéve az, aki a húgának tekinti – reagáltam.
– Kivéve az, aki másba lógatja a farkát – jegyezte meg Zane Cole-
ra célozva, aki pár hete elutasította Rory ajánlatát, az akkor még
meglévő barátnőjére hivatkozva. Úgy látszik, pár körrel lemaradt…
– Az is, hidd el! Maximum csak nem hozza szóba, míg le nem
zárja az előző kapcsolatát – fejtette ki Cole.
– Aha. Egy idilli, szép világban. A valóság ettől sokkal mocskosabb
– emeltem felé a poharat.
– Ez is igaz – gondolkodott el. – Épp ezért hajítottam ki Jocelynt,
miután kiderült, mennyire szívélyesen fogadta a felé közeledő
pasikat. És még ránk mondják, hogy az ösztöneink vezérelnek –
ingatta a fejét.
 – Jó, hát na… Nem mindenki ilyen különleges, mint mi –
rántottam meg a vállamat.
– És még ebben is igazat kell adnom – nevettünk fel egyszerre
Cole megjegyzésén.
– Tényleg, ha már itt tartunk, merre van Alex? – fordult körbe
Zane a haverunk után kutatva.
– Mivel nincs itt, ezért a tippem az, hogy az asszonyban –
vigyorogtam.
– Jogos – bólintott.
– Egyébként, ha már a nőkről beszélünk, többek között egy vörös
hajúról – tértem vissza a Roryt érintő kérdésre –, nem lenne kedved
meghívni őt egy italra?
– Kedvem az épp lenne, csak…
– Egy próbát szerintem mindenképp tegyél, elvégre legutóbb te
adtál neki egy fájdalmasan nagy kosarat a kedves exed miatt.
– Gondolod, szóba áll még velem azok után?
– Az csak rajtad múlik – tártam szét a karomat. – Egy esélyt
mindenképp megérdemeltek – dőltem hátra.
– Igazad van. Akkor, ha nem veszitek zokon, én léptem. Később
még ütközünk – állt fel mellőlünk.
– Szóval Cole Norton és Lorelai Goss… – nézett Zane az egyre
távolodó haverunk után.
– Meglátjuk. Talán Cole betöri a vadlovat.
– Vaaagy Cole veszti el a józanságát.
– Még az is lehet, hogy megtalálják a tökéletes egyensúlyt. De
amíg ez kiderül, mesélj, mizu felétek?
– Felénk, vagy egy kicsit távolabb? – kérdezte Zane felvont
szemöldökkel.
– Is-is – húztam el a számat.
– Ha arra vagy kíváncsi, nincs új pasi a láthatáron, ezt Britany
mindennap hangsúlyozza, de részletekbe nem hajlandó belemenni.
– Nagyszerű. Habár jobb is így. Ma rájöttem, hogy Zoeynak igaza
volt. Le kell zárnunk bizonyos múltbéli ügyeket, mielőtt bármi újba
kezdenénk. Túl sokáig hagytam, hogy Sophia mérgezze az életemet.
Jobb is, hogy Zoey távol van, amíg rendezem a dolgaimat. Talán
erre az egészre ráment volna a kapcsolatunk. Ki tudja, mit tett
volna Sophia, ha Zoey itt marad? Sophia nem maradhat az életem
része. Gyökerestől kell kitépni minden szálat, ami hozzám köti.
– Örülök, hogy végre kimondtad.
– Eddig is tudtam, csak nem foglalkoztam vele, de mától vége a
jópofizásnak, álljon bármi is a háttérben.
– Erre inni kell – emelte koccintásra Zane a poharát.
Az este hátralévő része kellemesen, de eseménytelenül telt. Cole,
miután randira hívta Roryt, visszatért hozzánk. Szerencsére épp a
legjobbkor néztem a megfelelő irányba, így még azelőtt tudtam,
Rory tartozik nekem némi információval, mielőtt Cole beavatott
volna a piszkos részletekbe.
Elővettem a telefonomat és gyorsan bepötyögtem egy rövid
üzenetet Rorynak.

Azt hiszem, van egy köröd annál a bizonyos asztalnál.

Szerinted hova indultam?

Csak okosan!

Ne merj sértegetni, Crosby!

Eszemben sincs!

Azt ajánlom is neked!

Az elkövetkezendő egy hét minden egyes napját reggeltől estig

betábláztam, hogy még véletlenül se legyen időm olyasmiken
agyalni, amik hátráltatnának az előrehaladásban. Sophia ügyével
kapcsolatban jelenleg várakozó állásban voltam. Az egyetlen, amit
tehettem, hogy megbíztam Roryban. Hinnem kell benne, hogy talál
valamit, ami segíthet. Szükségem van a megfelelő bizonyítékra
ahhoz, hogy elvághassam azt a súlyos láncot, amit Sophia az évek
alatt tekert a nyakam köré, hogy végül Charles tudtán kívül
rápattinthassa a lakatot. Semmi kedvem ennél is mélyebben
belekeveredni az O’Connell-család problémáiba, de félek, innen
csak egy módon szabadulhatok.
– Ideadnád a cukrot? – riasztott fel Tyler.
– Mi? Ja! Persze – bólintottam, és máris a kezébe nyomtam.
– Kösz a sót, de a cukrot kértem – nézett rám szúrós tekintettel.
– Szolgáld ki magad! – léptem arrébb, hogy odaférhessen a
pulthoz.
– Így a legjobb – dünnyögte. – Gondolom, nem akarsz beavatni,
miért vagy ennyire zombi – ült le velem szemben, miután
elkészítette a kávéját.
– Bonyolult – sóhajtottam.
– Na, ezért nem akarok én hosszabb kapcsolatba bonyolódni –
vetette felém.
– Aha. Az klassz, de az én problémámnak semmi köze ahhoz a
nőhöz, akivel komoly kapcsolatot szeretnék. Ez az egész cirkusz
Sophia miatt van – vallottam színt.
– Az a nő egy elmebeteg. Nem is értem, miért hagyod, hogy
manipuláljon.
– Sosem hagytam – csattantam fel.
– De teret engedtél neki.
– A kis pöcsnek most igaza van – ereszkedett mellém Mason is.
– Mi? Miért kell még mindig így nevezni?
– Mert az vagy – rántotta meg Mason a vállát.
– Kapd be! – mutatott be neki.
– A lényegre visszatérve… – fordult felém, figyelmen kívül hagyva
Tyler reakcióját –, ha nem szabsz gátat valaminek, az azt hozza
magával, hogy a dolgok elvadulnak. Tudom, miért tetted, amit
tettél.
 – Nem – ráztam a fejem.
– De – bólogattak egyszerre.
– Micsoda nagy összhang van köztetek – néztem egyikről a
másikra.
– Baromi jól csinálod, amit csinálsz, mégsem bízol magadban
eléggé. El kell hinned, ki kell mondanod: megy ez egyedül is. Azt
hiszed, Charlesnak köszönheted, hogy eddig eljutottál. Orbitális
tévedés – rázta a fejét. – Nélküle is ment volna. Ne helyezd magad
elé azokat, akik nem érdemlik meg.
– Mondod ezt te, mi? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Jelenleg nem engem elemzünk.
– Rendben, majd holnap visszatérünk rád – löktem meg a vállát.
– Ah, ideje hozzászoknom, hogy megöregedtetek és nem
papolhatok visszavágás nélkül – dőlt hanyatt mélyeket sóhajtva.
– Jól van, nem kínozlak, és kösz a bókokat.
– Köszönet helyett vedd tudomásul, hogy bizonyos lépések
elkerülhetetlenek. Segítünk, ha kell. Mi mindig itt voltunk, és itt is
leszünk egymásnak.
– Tudom. Remélem, ezzel te is tisztában vagy – néztem rá sokat
sejtetően.
– Teljesen – bólintott.
– Az, hogy én hogy vagyok, persze a kutyát sem érdekli.
– De. Fogadjunk, a kutyákat érdekli – nevettem el magam. –
Egyébként, hogy van a mi legkisebb, elbűvölő öcsikénk? –
fordultam Tyler felé.
– Nagyszerűen – húzta ki magát, mintha egy nagy bejelentésre
készülne.
– Mesélj, öcskös! Mitől dagad úgy a mellkasod? – kérdeztem
őszinte érdeklődéssel.
– Engem választottak egy fél év múlva esedékes expedíció
vezetőjének.
– Wow! – tört fel belőlünk egyszerre.
– Az összhang itt is megvan – húzta vigyorra a száját.
 – És miről van szó? Hova mentek? Miért? Kivel?
– A részletekkel kapcsolatban még nekem is vannak kérdéseim,
de idővel minden kiderül. Csak azt akartam, hogy tudjátok, nem
egy idióta kiscserkész vagyok, aki bogarakat gyűjt. Komoly
eredményeim vannak, amiket értékelnek is.
– És mi ezt mindketten tudjuk is. Gratulálok! De ennek ellenére
olyan jó szívni a véred – húztam vigyorra a számat.
– Aztán vigyázz! Nehogy hazahozz valami egzotikus betegséget! –
szólt közbe Mason is.
– Kapok oltást, ne szarj be!
– Most megnyugtattál.
– Örülök, hogy segíthettem normalizálni a vérnyomásodat.
Tényleg nem kell még szedned rá valami bogyót?
– Kösz, de annyira még én sem vagyok öreg, bár miattatok –
bökött felénk – nyilván a veszélyeztetettebbek körébe tartozom.
– Nyilván – forgatta Tyler a szemét.
– És most, hogy ezt mind kitárgyaltuk, amondó vagyok, beszélj az
öreggel – biccentett megint felém.
– Fogok. De nem akarok üres kézzel elé állni. Muszáj végigvinnem
a tervet, amibe belekezdtem.
– Ezt megértem, de legyél okos és körültekintő!
– Az vagyok, elvégre jó nevelést kaptam – veregettem meg a
vállát, miután felálltam az asztaltól. – Jöhet a ma esti randi, a terv
második lépcsőfoka.
– Sok szerencsét!
– Kösz. Szükségem lesz rá.

Ha őszinte akarok lenni, a ma esti randevú helyett szívesebben

gyantáztattam volna a tökömet, de jelenleg nem volt választásom.
Pontot akartam tenni ennek az ügynek a végére.
 A cél lebegett a szemem előtt. A célvonal, ami mögött Zoey állt.
Ettől függetlenül igazságtalannak, mindemellett rettentően
kényelmetlennek éreztem ezt a helyzetet. Megpróbálni
megtéveszteni egy olyan csajt, aki azt hiszi, mindenkit az orránál
fogva vezet, talán nem is olyan egyszerű.
– Miért? Istenem, miért? – néztem a felettem húzódó sötét
égboltra, mielőtt átléptem volna a küszöböt. – Miért kell nekem
elviselni ezt a nőt? – vetettem egy óvatos pillantást Sophia felé, aki
épp magára öltötte a legújabb, vagyonokat érő kabátját. Az élet már
csak ilyen. Amíg más vért izzadva küzd, hogy elérje az álmait, addig
ő költi a feneketlen pénztárcája tartalmát, baszva az egész világra,
miközben elhiteti magával, hogy azt is megveheti, amit nem
pénzért árulnak. Bár tényleges bizonyítékot még nem tudtam
szerezni, egyre biztosabb vagyok benne, hogy Sophiának semmi
baja a nagyravágyásán kívül.
– Készen is vagyok – indult el felém sugárzó mosollyal. Vörösre
rúzsozott ajkai csábítóan formálták a szavakat, de rám valamiért
nem volt hatással. Sem most, sem ezelőtt. Talán azért, mert én
kezdettől fogva átláttam rajta… és mint tudjuk, a leggyönyörűbb nő
is eltorzul a szemünkben, ha romlott a lelke.
– Hova viszel? – sivított a fülembe.
– Vacsorázni.
– Oké. De hova? – pislogott felém kíváncsian.
– A városba.
– Pontosabban?
– Abba az étterembe, ami nemrég nyílt.
– Juj, de jó! Köszcsi! – cuppantott egyet a levegőbe.
Istenem, gyere le!
– Ez fáj még? – emelte az arcom elé az ujját, hogy a sebhelyem
felé bökjön.
– Nem.
– Kicsit sem?
– Egyáltalán nem.
 – Megérinthetem? Baromi dögös – húzta mosolyra a száját. –
Eddig is szexi voltál, de ez adott még egy kis pluszt.
– Az évszázad híre – fogtam meg a kezét, mielőtt hozzám érhetett
volna. – Gyerünk!
Az étteremhez vezető út csendben telt. Én nem kezdeményeztem
beszélgetést, Sophia meg sokkal inkább volt elfoglalva magával,
mint velem. Nem is értem, minek kellek én neki. Ezt bárkivel meg
tudná csinálni, akinek elegendő pénz lapul a bankszámláján,
ráadásul én még csak nem is tartozom azok közé a férfiak közé.
Nincsenek ugyan anyagi gondjaim, de millióim sem.
Minél több időt töltök el a társaságában, annál biztosabbá válik,
hogy Sophia teljesen egészséges. Ha az elkényeztetett stílusát nem
veszem figyelembe, akkor még azt is állíthatnám, hogy normális,
legalábbis mindaddig, amíg mindent megkap, amit megkíván. Na,
és épp ezért lesz érdekes ez az este. Eszembe sincs úgy ugrálni,
ahogy ő fütyül.
– Figyelsz te rám egyáltalán? – lökte meg a kezemet sértődötten.
– Igen. Persze – bólintottam.
– Oké, akkor válaszolj! – tartotta felém a telefonját. – Melyik ruhát
rendeljem meg?
– Nincs még elég ruhád? – csúszott ki a számon.
– Itt most nem ez a kérdés. Ez egy fontos esemény lesz, amire
örülnék, ha te kísérnél el…
– Szerintem senki sem venné észre, ha egy olyan ruhát öltenél
magadra, amit pár évvel ezelőtt már viseltél.
– Mi van? Úristen, te nem vagy normális! – csattant fel. – Vegyem
fel kétszer ugyanazt, ráadásul egy olyat, ami már évekkel ezelőtt
kiment a divatból?
– Igen. Pontosan ezt mondtam.
– Ez… ez több mint sértő – húzta fel az orrát.
– Ez is azt mutatja, mennyire különbözőek vagyunk…
– Aha. De látod, milyen vagyok? Neked még az efféle
faragatlanságot is elnézem, és kitartok melletted. Elvégre téged
választottalak – kacsintott rám.
Micsoda mázli.
A randi hátralévő részét, ha tehettem volna, a testemen kívül
töltöm, de sajnos kénytelen voltam végighallgatni mindazt, amit
Sophia meg akart velem osztani. Olyan felesleges baromságokról
beszélt, amiktől majdnem a falnak rohantam. Hihetetlen, mennyire
másképp látja a körülöttünk forgó világot. Kész agyrém. Mint aki
nem is a Földön él, de még csak nem is ebben a galaxisban.
– Köszönöm az estét – búgta közelebb hajolva. – Igazán jól
éreztem magam, és arra gondoltam, folytathatnánk a szobámban –
hajolt a fülemhez.
– Ne haragudj, nem szeretném elrontani a kedved, de holnap
hajnalban kelek.
– Az engem nem zavar – legyintett.
– Ennek örülök, én viszont a felesleges autókázás helyett inkább
aludnék még egy órát, ha nem haragszol.
– Szerintem meg tudnálak győzni – fektette a tenyerét a
mellkasomra, hogy lassan végigsimíthasson rajtam.
– Mást talán meg tudnál, de engem biztosan nem – ragadtam meg
az ujjait, mielőtt elért volna a farkamig.
– Most miért vagy ennyire elutasító?
– Mert én ilyen vagyok. Mindig is ilyen voltam.
– Ez nem igaz! Tudom, hogy akarsz engem! – csattant fel.
– Tévedsz. Sosem akartalak, és ez ezután sem lesz másképp.
– Azt majd meglátjuk! Hamarosan bebizonyítom, hogy nekem
van igazam.
– Állok elébe! – néztem rá kedvetlenül.
Erre már nem reagált. Sértetten hátracsapta a haját, és végre-
valahára magamra hagyott. Az este nem épp úgy alakult, ahogy
vártam, de sejtéseim kezdtek igaznak bizonyulni.
A következő héten találkoztam Sophia egykori osztálytársával,
aki igen érdekes sztorikat osztott meg velem. Kiderült, hogy Sophia
már gyerekként is sokszor megpróbálta manipulálni a körülötte
élőket, de már akkoriban sem járt mindig sikerrel. Aztán
magántanuló lett, és a dolgok elcsendesedni látszottak. Nem tett ő
törvénybe ütközőt, inkább csak szórakozott.
– Most kapaszkodj, Crosby! – üdvözölt Rory, amint berontott a
WhiteFlower ajtaján.
– Végre találtál valamit? – kérdeztem izgatottan.
– Nem volt egyszerű, de beigazolódni látszik a gyanúd.
– Komolyan? Ez azt jelenti, hogy…
– Hogy Sophia O’Connell nem örökölte az édesanyja mentális
betegségét.
– Eskü?
– Esküszöm – bólintott, miközben a kezembe nyomott egy leletet.
– Ebben benne van minden, amire szükséged van. Sophia saját
maga kért egy vizsgálatot, hogy megbizonyodhasson az egészségi
állapotáról. Az a nő rosszabb, mint a testeden megjelenő kelések,
amiket elég megnyomni, hogy kirobbanjon belőle a…
– Rory, kérlek!
– Bocs. Szakmai ártalom – legyintett.
– Nem is a bőrgyógyászaton vagy.
– Áh, kis város, sok meló. Ne tudd meg, mennyire összefolynak
néha a dolgok – ingatta a fejét. – A lényeg: kiderült, hogy igazat
mondott a csaj, akivel a múlt héten beszéltél. Sophia már gimiben
bevetette az anyja betegségét, hogy azzal védje magát, amikor
lebukott, mialatt valami baromságot csinált. – Mindenkit az orránál
fogva vezetett, de persze apróbb hibák mindig csúsztak a tervei
közé, ezért sem tudott megtéveszteni téged.
– Na, meg mert okosabb vagyok, mint az átlag.
– Ja, igen, azt majdnem elfelejtettem. Kösz, hogy emlékeztetsz rá –
bólogatott nevetve. – Mondjuk, ha szabad megjegyeznem, talán
nem mentális beteg, de mindenképp őrült elmére vall, ahogy egyes
helyzeteket kezel – folytatta, miközben leültünk az egyik asztal
mellé.
– Igen. Ebben teljes mértékig egyetértek. De a papíron szereplő
adatok alapján kérdőre vonható – világítottam rá a lényegre.
– Igazad van.
– Ebben a helyzetben már csak az apját sajnálom, mert ezek
szerint tényleg a nevelése ferdítette el Sophia értékrendjét.
– Vannak, akik eleve elbaszottan jönnek a világra, de tény, hogy a
neveléssel formálhatóak vagyunk, és lássuk be, Sophia Charles
jóindulata ellenére sem kapott semmilyen iránymutatást, ami a
társadalomban való helyes viselkedést illeti.
– Mégis, hogy a francba közöljem én ezt az öreggel?
– Jóban vagy vele, nem?
– De.
– Akkor?
– Bármennyire is jóban vagyunk, Sophia akkor is a lánya.
Vigyáznom kell, mit mondok, mikor, és milyen hangsúllyal. Charles
jelenleg mellettem áll, de ez bármikor megváltozhat.
– Szerintem az öreg tisztában van a hibáival. Légy magabiztos, az
mindig bejön.
– Aha. A nőknél, de nem az idős uraknál.
– A te sármoddal és jégkék tekinteteddel szerintem nála is nyert
ügyed lesz – húzta vigyorra a száját.
– Úgy látom, te már el is engedted a dolgot.
– Még szép. Az én munkám ezennel véget ért. És ismét sikeresen
teljesítettem a küldetést – kacsintott felém.
– Tartozom még neked valamivel vagy…
– Ezek szerint Cole nem mondta – harapta be az alsó ajkát.
– Cole nem az a dicsekvő típus.
– Pedig lenne mire – vigyorodott el Rory.
– Kösz a tájékoztatást. Ennyi infó bőven elég róla.
– Jól van már, milyen vagy! – húzta el a száját. – Igazából csak
arra akartam kilyukadni, hogy nem tartozol. Sőt még borravalót is
kaptam – csettintett a nyelvével.
– Ennek örülök – nevettem el magam.
Bár a neheze még hátravolt, végre megpillantottam a fényt az
alagút végén.
Nem akartam feleslegesen húzni az időt, ezért már másnapra
megbeszéltem egy találkozót Mr. O’Connell-lel. Szerencsére nem
akadékoskodott, azonnal rábólintott.
– Köszönöm, hogy eljött – ráztam vele kezet.
– Ne viccelj! Én köszönöm a segítséget! – ült le velem szemben. –
Sikerült kiderítened valamit? – kérdezte karba tett kézzel. A
testtartása kissé távolságtartó volt, ami némileg megrémített, de
már nem volt visszaút.
– Igen – bólintottam. Nem mentem bele felesleges részletekbe.
Egyszerűen csak átnyújtottam neki a Rorytól kapott leletet. – Ebben
benne van a számunkra fontos információ. Olvassa át, addig hozok
egy kávét.
– Köszönöm. Feketén kérem – bólintott, miközben elmerült az
orvosi adatok között.
Bár a WhiteFlower konyhája még nem üzemelt, a kávégép már
hetekkel ezelőtt elfoglalta a méltó helyét. Otthon egy egyszerű
kotyogóst használtunk, de ide kénytelen voltam beszerezni egy
sokkal profibb gépezetet, amit mára már egész jól megtanultam
kezelni én is.
– A kávéja.
– Kösz. Tedd csak le!
– Sikerült a végére érnie?
– Igen. Persze. És még érthető is volt számomra. A feleségem
leletei miatt minden szó ismerősen csengett.
– Sajnálom.
– Kicsit nehéz szóhoz jutni ezek fényében – dobta a papírt kettőnk
közé. – Én is megpróbáltam megmozgatni néhány szálat, és
ugyanide lyukadtam ki – húzott elő a zsebéből egy, a másikhoz
kísértetiesen hasonlító lapot. – Csakhogy időközben én találkoztam
ennek a leletnek a hamisítványával is, ami arról tanúskodott, hogy
Sophia tényleg beteg. Eddig is tudtam, hogy elrontottam a
nevelését, de mióta ez a tudomásomra jutott, nem térek
magamhoz… – ingatta a fejét.
– Nem tudom, mit is mondhatnék. Beszélt vele?
– Nem. Azt hiszem, felesleges. A legjobb, ha kiszakítom a
megszokott közegéből. A barátnője épp New Yorkba költözik.
Mindig is egy nagyvárosban akart élni. Megadom neki. Veszek egy
lakást, de a további támogatást megvonom tőle. Itt az ideje a saját
lábára állnia – jelentette ki.
Pár percig csak hallgattam, és némán néztem magam elé. Ha
reggel valaki rákérdez, mi lesz az öreg reakciója nem épp ez lett
volna a tippem. Persze, eddig is bírtam Charlest, de a döntése totál
váratlanul ért. Oké, hogy a farzsebébe nyúlva vesz egy lakást,
ráadásul New Yorkban, de akkor is. Tulajdonképpen likvidálja a
lányát az életünkből. Wildflower lakosainak az életéből. De igaza
lehet. Talán tényleg így lesz a legjobb mindenkinek.
– Megleptelek?
– Kissé – kortyoltam egyet a kávémból.
– Tudok a múltban elkövetett hibáimról. Úgy érzem, ezeket
nekem kell jóvátennem. Ám mindemellett szeretnék teljes
diszkréciót kérni tőled. Sophiának sosem szabad megtudnia, mit
műveltünk a háta mögött.
– Tőlem biztosan nem fogja.
– Köszönöm – biccentett, és felhörpintette a maradék kávéját.
Ilyen egyszerű lenne? – tébláboltam fel s alá, miután magamra
maradtam. Ennyit jelent a pénz. A gazdagok kiváltságos élete. Nekik
egy ilyen problémát megoldani nem telik több időbe és energiába,
mint húzni egy vonalat a füzetbe. És csak remélni tudom, hogy
ezzel lezártnak tekinthetjük ezt az egészet – rogytam a kanapéra.
Talán csúnya ilyet kérni az égiektől, de bízom benne, hogy Sophia
gyorsan talál magának egy új játékszert, akinek a pénze elég időre
leköti, és engem egy életre elfelejt. Remélem, soha többé nem kell
látnom ebben az életben…
– Sophia… – nyögtem, miután kinyitottam az ajtót. Mi a faszért
kell nekem folyton a falra festeni az ördögöt? – mérgelődtem
hangtalanul.
– Beengedsz?
– Van választásom?
– Nincs – húzta gonosz mosolyra az ajkát.
– Gyere! – intettem neki. – Mit szeretnél? – kezdtem kedvesen,
elfojtva minden ellene irányuló negatív érzésemet.
– Sajnos rossz hírt hoztam – biggyesztette le az ajkát.
Itt marad… Oh, hogy baszná meg az ég!
– Szakítanunk kell – bökte ki egy rövid hallgatás után.
– Szakítani?
– Tudom, hogy váratlanul ér, most, hogy kezdtünk
összemelegedni.
– Ja, igen…
– Szívem szerint maradnék, de az agyam tudja, hogy New
Yorkban a helyem. Ebben a porfészekben megöl az unalom. Ne
vedd magadra! Fogalmam sincs, te miért szereted ezt a nyamvadt
kisvárost… – húzta el száját. – Na, mindegy – legyintett. – A te életed,
úgy teszed tönkre, ahogy akarod. Megyek, mert vár az igazi élet!
Helyetted meg majd akad más – nézett rám lesajnálóan.
Ó, hogy az a…! Nyugalom! Hamarosan megszabadulsz tőle! Még
egy kicsit bírd ki!
Nem elmebeteg, ezt hivatalos, orvosi szakvélemény is
alátámasztja, de hogy nem százas, az is biztos.
Egy utolsó pillantást vetett rám, majd fogta magát és elviharzott.
Remélhetőleg örökre.
Egy gonddal kevesebb. Már csak az idő fogaskerekeit kellett volna
megpörgetni, hogy gyorsabban elteljenek a hátralévő hetek.
Mindent megtettem, hogy lefoglaljam magam, de még így is
nehéznek bizonyult távol maradni Zoeytól.
– Mégis ki a franc találja ki ezeket a fantázianeveket?
– Te meg miről beszélsz? Pornót nézel, miközben dolgoznod
kellene? – kiáltottam oda Zane-nek.
– Azt, persze! A festékeket nézem, te okos! Ennyi árnyalat nem is
létezik, ráadásul a neveknek sokszor közük sincs azokhoz a
színekhez, amit takarnak. Nehogy már segítsenek szerencsétlen
férfiaknak, akik fele ennyi színt sem tudnak megkülönböztetni –
háborgott tovább.
– Mi van? Mit elégedetlenkedsz? Tele a zacsi, vagy mi a
probléma?
– Biztosan nem annyira, mint a tiéd – vágott vissza.
– Touché… – húztam el a számat. – Amúgy meg felcímkéztem,
hova melyiket kend. Ne kérdezz, ne agyalj, csak fess!
– Akkor is… – dünnyögött.
– Egyébként a gyengébbek kedvéért még kép is van a dobozon. Ne
szerencsétlenkedj!
– Jól van már, okostojás! – ragadta meg az egyik hengert.
Zane végre befogta, így a munka folytatódhatott. Szerencsére jól
haladtunk. Elégedett voltam az eredménnyel.
– Nem akarlak félbeszakítani, de üzeneted jött – billentett
fenéken Zane.
– Hallottam! Nem vagyok süket.
– Akkor nézd meg! – lendített még egyet a lábán.
– Az ég áldjon meg, hadd tegyem már le ezt a kurva járólapot! –
mordultam rá. – Te már el is készültél? – néztem hátra összevont
szemöldökkel.
– Nem, de ennyi szünet nekem is jár. Vedd úgy, mintha bagóznék
– dőlt neki a mellette álló asztalnak.
– Hülye – álltam fel, miután leraktam az utolsó lapot is. – Lássuk –
vettem elő a zsebemből a telefonomat. – Azt. A. Rohadt. Kurva.
Életbe – böktem ki egymás után a szavakat kis szünetekkel, hogy
minél hangsúlyosabbá váljon a mondanivalóm.
– Mi van, haver? Rossz hír? Sophia visszatér? – fordult felém
Zane felvont szemöldökkel.
– Ez még viccnek is rossz! Inkább figyelj!
– Hallgatlak, főnök!
– Tisztelt ügyvezető igazgató! Örömmel értesítjük, hogy a Jeges
jövő pályázatként kiírt támogatást az ön cége nyerte el – olvastam
fel, hangosan kiemelve a levél lényegét.
– Ezt nem mondod komolyan! – tört fel belőle.
– De, baszd meg! De! – ugrottam fel boldogan.
– A kurva életbe! Gratulálok! Én tudtam, hogy összejön – lépett
mellém, hogy büszkén megveregesse a hátamat.
– Komolyan mondom, ez az idei év eddigi legjobb fejleménye –
reagáltam letörölhetetlen vigyorral a képemen.
– Azért én nem vetném meg ezt sem – mutatott körbe a felújított
szálloda előterében. – És akkor Sophia eltűnését még számba sem
vettük.
– Hagyd őt! Hallani sem akarok róla! De ezzel kapcsolatban nem
lőttél mellé – fordultam körbe. Gyorsan végigvezettem a
tekintetemet a munkánk gyümölcsén, és rá kellett döbbennem,
hogy tényleg igaza van. Hatalmas dolgokat vittünk végbe az elmúlt
hetekben. – Remélem, bírod még szusszal, mert ezután még több
munkánk lesz – vigyorogtam rá.
– Bármit megteszek, ha megfizeted. Mármint egészséges keretek
között – röhögte el magát ő is.

Féltem, hogy a támogatás elnyerése lassítja majd a WhiteFlower

felújításának utolsó simításait, de úgy tűnt, minket semmi sem
állíthat meg.
Március végére csaknem elkészültünk, és már a SnowyPearl
tervei is összeálltak. Ráadásul sikerült minden területre felvennem
a megfelelő embert. Habár a szezonnyitás még messze volt, tudtam
nekik munkát adni, és így legalább időben kiderült, ha valaki mégis
alkalmatlannak bizonyult egy-egy pozíció betöltésére.
Értetlenül meredtem a velem szemben álló férfira. Felfogtam, amit
mondott, de az egész olyan váratlanul ért, hogy totál lefagytam.
– Ezt nem – ráztam a fejemet.
– Ragaszkodom hozzá, hogy elfogadd – nyomta a kezembe. –
Szégyellem magam a lányom helyett is.
– Ugyan, Mr. O’Connell, magának nincs miért – szabadkoztam.
– Dehogynem! Sophia az én nevelésem miatt vált olyanná,
amilyenné, és ennek te ittad meg a levét. Sőt, mint kiderült, évekig
korsószámra vedelted. Az a minimum, ha bocsánatkérésem jeleként
átadom ezt neked, te pedig elfogadod. Ugye tudod, milyen
udvariatlan visszautasítani egy ilyen vénember ajánlatát? –
kérdezte felvont szemöldökkel.
– Rendben, uram. Elfogadom, és köszönöm! – biccentettem.
– Hidd el, jót fog tenni. Az elmúlt hetek alatt ismét bizonyítottad,
mennyit érsz. Rád fér a pihenés, és már csak egyet kérek tőled!
– Bármit, uram!
– Érezd jól magad!
– Mindent megteszek ennek érdekében – bólogattam.
Alig vártam, hogy Zane megérkezzen. Személyesen akartam
közölni vele a legújabb fejleményeket, habár még én magam sem
tértem napirendre az öreg ajándéka felett.
– Vegyél részt életed legjobb nyaralásán! – olvasta fel Zane a
borítékon szereplő mondatot. – Ez most komoly? – pislogott felém
elkerekedett szemmel, miután megnézte a boríték tartalmát.
– Igen – nyögtem.
– Három hét egy luxus óceánjárón? Esküszöl?
– Aha.
– Gondolom, tudjuk, kit hívsz magaddal.
– Nem hiszem. Azt mondtad, a munkája teljesen Los Angeleshez
láncolja.
 – Ja, igaz is. Ez de gáz. Pedig milyen irtó romantikus lenne, ha
ezzel lepnéd meg. Gondolj bele! Újra együtt, de ezúttal nem a
dermesztő fogságban, hanem a végtelen óceán lágy hullámai között
– adta elő lelkesen az ötletét.
– Szerinted nekem ez nem jutott eszembe?
– Sajnálom, haver. De! Valamit majd csak kitalálsz! – biztatott.
– Ja, gondoltam elhívok egy idiótát, hogy legalább ne unjam
halálra magam.
– He? Kit?
– Téged – öklöztem finoman oldalba.
– Nem hittem volna, hogy ilyen gyengéd érzelmeket táplálsz az
irányomba. Vagy várj! Mit mondtál? Idióta? Te baromarc!
– Az vagy te! Akarsz jönni, vagy nem? Mármint, ha az asszony
elenged – nevettem el magam.
– Ha-ha.
Hogy örültem-e ennek az útnak? Minden bizonnyal minden élő
ember ujjongott volna a helyemben, én mégsem éreztem azt a fajta
örömöt, amit ilyenkor kellene.
Igaz, még csak három hónap telt el, mióta utoljára láttam Zoeyt,
de a viharfelhők elvonulása után másra sem vágytam, mint
meglátogatni és bevallani neki az érzéseimet. De most… itt van ez
az út. Három hét, amire nem mondhattam nemet. Huszonegy újabb
nap, amit nélküle kell eltöltenem. Eddig legalább volt mit
csinálnom, de mi lesz, ha elszakadok a vállalkozásomtól?
Egyáltalán, hogy fogom elviselni ezt az egészet? Oké. Sikerült
bezárnunk arra az időre, de akkor is. Egy üzlet attól még nem
szűnik meg létezni, pláne nem egy ilyen volumenű beruházás
kellős közepén…
 Zoey
A könyvesbolt megnyitója után felgyorsultak az események. Ha azt
hittem, az eddigi ittlétem napjai sűrűek voltak, hát tévedtem. Steve
szó szerint bevágott a mélyvízbe. Persze már hosszú ideje jóval
több voltam, mint egyszerű könyvesbolti eladó, de most annyi
mindennek váltam a részévé, annyi mindent vártak el tőlem, hogy
eleinte csak kapkodtam a fejem. Igyekeztem minden téren
helytállni, miközben próbáltam megfejteni a Belláék között zajló
zűröket.
Unalom? A saját lelkem és érzelmeim miatt való aggódás?
Ilyenekre még véletlenül sem értem rá. Egyik feladatot oldottam
meg a másik után, szépen haladva azon az úton, amire hetekkel
ezelőtt egyedül léptem. Felállítottam, összeszedtem, rendszereztem
mindent, amit Steve felborított, széthagyott, és átgondolatlanul
behajított a sarokba. Sokszor nem ismertem rá az egykor pedáns
főnökömre: mintha eltűnt volna a lába alól a talaj és kapálózva
kapaszkodna bele bármibe, ami az útjába kerül. Mindeközben egy
külső szemlélő azt láthatta, hogy a karrierje rendíthetetlenül ível
felfelé. Bevallom, három héttel ezelőttig én is ezt hittem. Aztán
belevetettem magam a munkába, és sokszor elkerekedett szemmel
figyeltem, mik zajlottak a színfalak mögött.
Egy dologra viszont tényleg jó volt a maratoni hajtás. Kayden
szinte eszembe sem jutott, azt a 10-12 alkalmat leszámítva.
Óránként… De akárhányszor villant is fel előttem az arcának
emléke, mindig új feladatba kezdtem és messzire hessegettem
minden borús, lelket gyötrő gondolatot. Habár az otthoniakkal napi
szinten tartottam a kapcsolatot, róla még véletlenül sem kérdeztem,
ennek ellenére éltető mannaként szívtam magamba Brit elejtett
megjegyzéseit. Ő, ha akarta sem tudta teljesen figyelmen kívül
hagyni és minden megjegyzéséből száműzni, elvégre rengeteg időt
töltöttek együtt. Irigyeltem, de még mindig hittem benne, hogy
idővel majd mindketten köszönetet mondunk ezért az időszakért.
Kayden nem keresett, nem mutatott az irányomba semmilyen
érdeklődést és ezért általában hálás voltam, de a nehezebb
napjaimon sírva fakadtam és addig kínoztam magam, míg a
bizonytalanság sötét verme magába nem szippantott.
Hogy mi a helyzet a dermesztő fogságban szerzett traumáimmal?
Köszönik szépen, megvannak. Eddig sem szerettem, ha valami
felkészületlenül ért, de az után, ami velem történt, ez a
hozzáállásom csak még tovább fokozódott. A táskám, amivel anya
szerint mindig is ölni lehetett volna, kétszeresére duzzadt.
Rengeteg, mások által feleslegesnek vélt holmit tömködtem bele,
mert a tudat, hogy ott vannak, újra és újra elűzte a fejem felett
gyülekező viharfelhőket.
Anya is mindent tudott, ami velem történt, mióta megérkeztem
Los Angelesbe, és az utóbbi napokban végre áttörést értünk el.
Sikerült megnyílnom neki arról a bizonyos nyolc napról. Talán
mások pszichológushoz mentek volna, de én tudtam, hogy anyánál
jobb hallgatóságra nincs szükségem. Tisztában voltam vele, hogy
min mentem keresztül, és pontosan tudtam, mit miért érzek, de a
gyógyulási folyamat igencsak hosszúnak bizonyult. Bár a rémálmok
továbbra is kínoztak, már sokkal könnyebbé vált a visszaalvás egy-
egy felriadás után.
– Jó, akkor most ismételjük át, amit eddig tudunk – kérte anya,
miután elmeséltem neki a mai napomat.
– Egy: kiderült, hogy Steve hitelből intézte a Los Angeles-i bolt
megnyitásának ügyeit. Kettő: számomra sokáig érthetetlen okból
baromi rossz konstrukciót választott. Három: az egyik mellékágként
futó üzlete becsődölt, és két üzleti partnere, akik feltehetőleg nagy
reményekkel szálltak be ebbe a bizniszbe, megharagudtak rá. És ez
meg is magyarázza az előző pontban felmerült kérdést. Kapkodott,
nem gondolkodott. Négy: Bella előtt ezt mind eltitkolta. Öt: Steve
egy orbitális balfék… – ingattam a fejem.
– Ügyes. És ezt mind alig pár hét alatt – bólogatott anya.
– A kérdés már csak az, miket vétett a nagy elmezavar közepén a
házasságuk ellen. Még mindig nem sikerült kiderítenem, milyen
szálak fűzik ahhoz a bizonyos hosszú combú macához. Bella
képtelen volt megfelelő személyleírást adni róla, így nagyjából
vakon tapogatózok. Az estélyen megjelent vendégek csaknem
harminc százaléka esélyes… Először arra tippeltem, hogy a két
haragosánál kell keresgélni, de náluk folyamatosan falakba
ütköztem. Időközben sikerült helyrerázni a pénzügyeket. Befizettük
az elmaradt részleteket és felvettük a törlesztés ritmusát. Fura,
hogy hagyott mindent ennyire kicsúszni a kezei közül, pedig, ahogy
a példa mutatja, egy jó rendszerrel hamar visszaállítottuk a rendet.
– Mert ügyes vagy. Nem mindenki tette volna meg ezt érte.
Remélem, idővel felfogja és meghálálja majd mindezt.
– Én már annak is örülök, hogy megmaradt a munkám.
– Köszönd meg szépen magadnak – húzta mosolyra a száját.
– Majd akkor, ha végre pontot teszek az ügy végére.
– És mi a következő lépés?
– Eddig sikerült tartanom magam, de ideje segítséget kérnem…
– És kihez fordulsz egy számodra vadidegen városban?

A Los Angeles-i elit mélyére látni olyan, mintha egy rémisztő

labirintusba pillantanál. Nem látsz tovább az első elágazásnál,
kivéve akkor, ha külső segítséget kapsz. Ha valaki a magasba emel,
hogy még azelőtt könnyedén átlásd a kanyargós, kusza kapcsolatok
hálóját, mielőtt te magad is teljesen belegabalyodnál. Vannak
helyzetek, amikor kénytelen vagy elfogadni a feléd nyújtott kezet.
Az én esetemben ez a kéz Jeremyé volt. Persze igyekeztem
leszögezni, hogy mint barát fordulok hozzá.
Hogy megértette-e?
Kizártnak tartom.
A férfiakban azonnal feléled a versenyszellem, ha elutasítják
őket. Hajtja őket a bizonyítási vágy. A már csak azért is
küzdőszellem.
Hogy ez megingatta-e az egyre erőteljesebb érzéseimet Kayden
irányába? Nem. Cseppet sem. A szívem köszönte szépen, már
kiakasztotta a „foglalt” táblát, és nem különösebben foglalkozott
Jeremy próbálkozásaival. Persze ettől függetlenül hálás voltam
neki. Már csak azért is, mert azonnal a segítségemre sietett. Hogy
miért bíztam benne? Nem tudom. A belső hang azt súgta,
megtehetem. És én megtettem. Legalábbis ebben a helyzetben.
Hogy a későbbiekben mi lesz, arra még tippem sem volt. Tudtam,
hogy messzebbre ér a keze, mint első pillanatban gondoltam. Mégis,
miután felfedte, mennyi területen van jelen, az állam a padlón
koppant. Mondhattam bármit, a Barnes név mindenhol megjelent.
Családi örökség, amit szorgalmas munkával kamatoztatott.
– Róla mit tudsz? – toltam elé egy képet arról a férfiról, akinél
végül kilyukadtam.
– Miért akarsz róla bármit is tudni? – hökkent meg váratlanul.
– Mert… mert azt hiszem, fontos lehet.
– Elmeséled végre, mi után nyomozol?
– Inkább ki után. Egy nőt keresek, aki minden bizonnyal
megkavart néhány dolgot – dőltem hátra karba tett kézzel.
Mindeközben nem kerülte el a figyelmemet Jeremy tekintetének az
útja. Végigkövette a mozdulatomat, de a pillantása végül az
arcomon állapodott meg.
– Nők… sosem egyszerű velük – húzta pimasz mosolyra a száját.
– Remélem, most nem rám céloztál – jegyeztem meg felvont
szemöldökkel.
– Rád? Soha! – villant felém újra a tekintete.
– Ennek örülök – köszörültem meg a torkomat. – Visszatérve rá –
böktem a képre. – Mesélsz nekem róla?
– Nagykutya a bankszektorban, de sok üzletemberhez hasonlóan
rengeteg ágazatban vannak érdekeltségei.
– Bankszektor. Talán ebből ki tudok indulni – méláztam el
félhangosan. – Tiszta üzletei vannak, vagy…?
– Vagy – vágta rá Jeremy. – Amikor valaki ilyen magasra tör,
nehéz teljesen tisztának maradni. Főleg, ha az illetőnek eszében
sincs ilyet tenni.
– Akkor ez azt jelenti, hogy te is… – nyeltem egyet.
– Nem. Én nem.
– Nah, mert hülye lennél bevallani – rántottam meg a vállamat.
– Nem bízol bennem? – fintorodott el, mintha megütöttem volna.
– Még csak pár hete ismerlek.
– Akkor elérem, hogy bízz bennem – húzta ki magát határozottan.
– De mielőtt bármit is mondok, engedd meg, hogy elismerésemet
fejezzem ki. Nem tudom, miként csináltad, de hibátlan logika
mentén haladtál, ha eljutottál Alec Moralesig. A fickó
kikezdhetetlen, csak a legbelső köre van tisztában a zűrösebb
ügyeivel, de Alec mindenkiről többet tud, mint róla bárki.
– Ez ijesztően hangzik.
És felvet bennem egy kérdést: Akkor te honnan tudsz minderről?
Persze ezt eszemben sem volt hangosan kimondani.
– Az is. A gazdagok élete tele van szennyel és mocsokkal.
– Azt eddig is sejtettem, és nem is akarok a kelleténél jobban
belekeveredni.
– Ezt örömmel hallom, és hidd el, teszek róla, hogy ez így is
maradjon.
– Ezt megjegyzem – bólintottam. – Kiböknéd végre, mi jár a
fejedben?! – csattantam fel hosszú percekkel később.
– Ja, persze. Az általad keresett személy Alec Morales egyik
titkárnője, vagy ha úgy jobban tetszik, a kerítőnője, csak kicsit
másabb értelemben. Kinézi a gyengének látszó üzletembereket, a
bűvkörébe vonja és eléri, hogy a fickó rossz döntéseket hozzon,
majd jön Alec. Felvásárolja a bankja által nyújtott hitel miatt
eladósodott céget és kisemmizi az adott személyt…
– Jézusom! – tört fel belőlem rémülten. Jeremy leírása tökéletesen
passzolt az általam összetákolt kirakó darabjai közé. – Mit gondolsz,
van esély kilábalni ebből a helyzetből, ha Alec már kivetette a
hálóját?
– Az attól függ, mikor és mennyire gabalyodott bele az illető –
sóhajtotta.
– Attól tartok jobban, mint kellett volna.
– Egyébként kiről beszélünk?
– Szerinted? – ráncoltam a homlokomat.
– Tippem sincs.
– Steve Rojas… – nyögtem megtört hangon.
– Tessék? – kerekedett el a szeme. – Ha ő benne van, akkor ez
engem is érint – vált ijedtté a tekintete.
– Tessék? – ismételtem a Jeremy által feltett kérdést. – Ha ez így
van, miért nem vettél észre semmit a körülötted történő
eseményekből?
– Azért, mert nekem egy kicsit több dologra kell figyelnem, mint
egyeseknek – vágott vissza.
– Igen? – néztem rá villámló tekintettel.
– Ne haragudj! Nem gondoltam komolyan – rázta a fejét. – Mi
lenne, ha ezt a beszélgetést máshol folytatnánk? Eddig is szívesen
segítettem volna, de ezek után esélyem sincs figyelmen kívül
hagyni a dolgot.
– Mire gondolsz?
– Hazaviszlek.
– Mi van?
– Nem szeretem a nagy hallgatóságot. Már így is többet mondtam
itt, mint kellett volna – mutatott körbe az irodájában.
– Paranoiás vagy?
– Csak előrelátó – biccentett az ajtó felé.
– Mi? Most?
 – Mégis mire várjunk? Minden perc ellenünk dolgozik – ugrott
fel. Megigazította a testére simuló zakóját, és maga előtt terelve
elhagytuk az irodát.
– Megrémítesz.
– Az érzés kölcsönös – nyitotta ki előttem a mélygarázsban
parkoló luxusautó ajtaját.
Jeremy nem sokat foglalkozott a sebességkorlátozással; amikor
tehette, tövig taposta a gázpedált, hogy minél előbb megérkezzünk.
– Most pedig beszélj! Mindent tudni akarok, amit te tudsz! – dobta
le a kulcsokat a nappali közepén álló kanapéra.
– Már az ideérkezésem előtt is furcsálltam Steve egyes lépéseit, de
nem akartam túlságosan is belefolyni a cégét érintő kérdésekbe, így
igyekeztem figyelmen kívül hagyni. De ez rövidebb ideig sikerült,
mint hittem volna. A problémák partot mosó hullámokként jelentek
meg újra és újra, minden egyes alkalommal egyre több vizet
locsolva az arcomba.
– Igazán költői, de most már térj a lényegre!
– Bocs… szóval… – vágtam bele a sűrűjébe.
Elmeséltem az üzletet érintő, mások számára apróságnak tűnő
dolgokat, amik először szúrtak szemet, majd beszámoltam Bella
észrevételeiről, és a nőről, akinek a kiléte után hetek óta nyomozok.
– Bassza meg! – dörrent rám a történetem végén. – Steve Rojas
egy hatalmas balfasz, és engem is azzá tett – mart a hajába. –
Azonnal hívd fel! Ide kell jönnie! Tisztáznunk kell mindent.
– Felhívom, ha elmagyarázod, miért érint téged ez az egész
ennyire.
– Azért, mert… mert… én állok Steve mögött. Én tartom a hátam a
döntései miatt. Felvásároltam a cége 60%-át, amikor valami
baromság miatt megrogyott.
Egy órával ezelőtt már azt hittem, végre kibogoztam az összes
csomót, erre tessék. Jeremy elérte, hogy még annyit se értsek, mint
eddig. Hitelek, cégfelvásárlás, eladósodás? Mégis hova tette Steve
azt a rengeteg pénzt? Mi a francot művelt, és legfőképp miért? –
kavarogtak a megválaszolatlan kérdések a fejemben.
– Egyet árulj el nekem! – szólaltam meg kis idő elteltével.
– Mit akarsz tudni?
– Ha te lettél a cég többségi tulajdonosa, akkor miért nem tudsz
ezekről a dolgokról? – pislogtam értetlenül.
– Mert hittem neki. Azt mondta… bassza meg! Hívd már fel! –
ordította magából kikelve.
– De miért én?
– Mert ha én hívom, felköti magát. Engem szóba se hozz! Ne
mondd, hogy én is benne vagyok. Ne nézz így, nem tudja, hol lakom.
Tehettem volna mást?
– Nem tudom – ingattam a fejem, és lassan a fülemhez emeltem a
telefonomat.
Steve alig egy órán belül meg is érkezett.
– Szia! – tártam ki előtte az ajtót.
– Szia, Zoey – lépett beljebb mellettem.
– Mr. Rojas – dörrent rá Jeremy, miután bezáródott mögöttünk az
ajtó.
– Mi? Miért? Ki? Én. Nem – makogta összefüggéstelenül.
– Ülj le, baszd meg, mert kiheréllek! Mennyivel tartozol
Moralesnek?
– Mi? Te ezt honnan?
– Tőle! – mutatott felém.
– És te honnan? – kapta rám riadt tekintetét.
– Nyomoztam.
– Te?
– Igen, én. Pont én – tettem karba a kezem. – Talán túl sok krimit
olvastam – rántottam meg a vállamat.
– Elég volt a viccelődésből. Mennyi? – csattant fel újra Jeremy.
Az összeg számomra értelmezhetetlen méreteket öltött. El sem
tudtam képzelni ekkora mennyiségű pénzt.
Erre mi történt?
Jeremy írt egy csekket.
 Írt. Egy. Csekket. Csak. Úgy.
– Most pedig felhívod Moralest, visszafizeted a hitelt és megoldod,
hogy az én nevem fel se merüljön a tárgyalásaitok során.
– Megteszem. Köszönöm! – hátrált kifelé Steve hálálkodva. –
Ígérem, megoldom.
– Állj meg! – ragadtam meg a karját.
– Miért?
– Nekem még lenne egy kérdésem hozzád – zártam szorosabbra
az ujjaimat.
– Mégis mi? – kérdezte megdöbbenve.
– Félrekúrtál?
– Mi van? – szakadt fel belőle.
– Azt kérdeztem: megcsaltad-e Bellát?
– Miii? Nem! Dehogy! Soha!
– Esküdj! – néztem mélyen a szemébe.
– Esküszöm! Az életemre!
– Nagyszerű. Most mehetsz! Intézkedj! – engedtem el, hogy
azonnal indulhasson.
Jézusom! Mióta engedek meg magamnak ilyen hangnemet a
felettesemmel szemben? Kurva adrenalin… igen, minden bizonnyal
amiatt van.
– Megcsalás? Komolyan? Ezért haraptál rá erre az egészre? – törte
meg a közénk ereszkedő csendet Jeremy.
– Mit tehetnék? Javíthatatlanul romantikus vagyok – tártam szét a
karomat.
– Te inkább furcsa vagy – vonta fel a szemöldökét.
– Én? Mert én vagyok, aki gondolkodás nélkül meg tud írni egy
hatszámjegyű csekket, ugye?
– Te furcsa vagy, én pedig kibaszott gazdag – vont vállat.
– Aha. Akkor miért paráztál be annyira?
– Mert azt hittem, több idő telt el azóta, hogy kapcsolatba került
Moralessel, de Steve nagy szerencséjére te még épp jókor léptél
közbe. Köszönettel tartozik neked, és nem csak ő – lépett felém
közelebb. – Kérhetsz bármit, megadom – közölte félreérthetetlenül.
– Akkor egy kis teret, ha szabad – léptem hátrébb.
– Ennyi? – érdeklődött ötpercnyi némaság után. – Most, hogy
számodra is kiderült, mennyi lapul a zsebembe, nem vágysz
semmire?
– Öhm. Nem – ráztam meg a fejemet. – Én nem olyan vagyok,
mint az általad ismert nők. Most pedig hívok egy taxit – kaptam fel
a táskámat.
– Majd én elviszlek.
– Arra semmi szükség.
– Ragaszkodom hozzá.
– Erre tényleg semmi szükség.
– De én akarom.
– Oké – sóhajtottam.
Hogy megoldódott-e Steve ügye? Nem. De jó úton halad afelé.
Kiderült, hogy tényleg baromi nagy mázlija volt. Alec Morales
viszonylag könnyedén lemondott róla, miután visszakapta a pénzét,
és még csak nem is kérdezősködött. Ezek után Steve és Jeremy
megegyeztek a tartozás törlesztését illetően. Jeremy rendesebb volt,
mint képzeltem. Segített Steve-nek, hogy mielőbb kilábaljon, abból
a szartengerből, ahová a saját döntései hajszolták.
Az elkövetkezendő egy hónap úgy röppent el, akár egy pillanat.
Bella és Steve házassága megmenekült. Hogy boldog voltam-e?
Rettentően. Úgy éreztem, ha másért nem is, ezért már megérte
repülőre ülni és idáig utazni.

Csak álltam, és néztem magam elé a kezemben tartott jegyekkel.

– Ezt nem fogadhatom el – ingattam a fejem.
– Pedig muszáj megtenned!
– De én…
 – Ne is kezdj bele! Tudom, mit akarsz mondani. Nem azért
segítettél és álltál mellettem, mert bármit is vártál volna érte
cserébe. Én mégis úgy érzem, meg kell hálálnom. Ráadásul nekünk
most arra van szükségünk, hogy itthon maradjunk és feltárjuk a
problémák gyökerét. Ezzel szemben neked pihenésre. Az utóbbi
időszakban rengeteget vállaltál. Átvetted az irányítást, és baromi
ügyesen lavíroztál a feladataid között. Büszke lehetsz magadra. Ami
jár, az jár – hajtotta az ujjaimat a jegyekre.
Este még mindig nem tértem napirendre a Bellától kapott
meglepetés felett.
– Csengettek! – harsogta Cooper, mintha én süket lennék.
– Nyisd ki! – kiáltottam vissza.
– Én nem várok senkit – válaszolta.
– Mert szerinted én igen?
– Nyisd ki, és meglátod! – kiabálta újra.
– Ahj! – csörtettem oda az ajtóhoz, hogy kinyithassam. – Ööö… Te
meg mit keresel itt? – pislogtam.
– Meglepetééés! – visított fel Britany. – Boldog évfordulót! – ugrott
a nyakamba.
– Úristen, az most van?
– Vigyázz, mit mondasz, mert megsértődöm! – tolt magától
távolabb, hogy fenyegetően a szemembe nézzen.
– Baszki! – csaptam a homlokomra, miután gyors fejszámolást
végeztem a napokat illetően.
– Ma tizenöt éve boldogítjuk egymást – csettintett a nyelvével
Britany.
– Csak ti lehettek ennyire elmeháborodottak, hogy ezt
megünneplitek – lépett mellém Coop, hogy ő is üdvözölje a
barátnőmet.
– Neked is szia, te seggfej – vágott vissza Brit.
– Te tudtál róla?
– Tudtam-e? Én intéztem – felelte büszkeséggel a hangjában.
– Úristen! Köszönöm! – rántottam magamhoz.
 – Muszáj hálád jeleként elroppantani a nyakamat?
– Bocsiii! – engedtem el azonnal. – Gyere! – ragadtam meg Brit
kezét. – Egy csomó mindenről be kell számolnom. Épp az esti hívást
terveztem, amikor megszólalt a csengő. Olyan hírem van, hogy be
fogsz szarni!
– Ne kímélj!
– Nézd, mit kaptam!
– Mi ez?
– Ne kérdezd, hanem nézd! Olvasd! – sürgettem.
– Mi a picsa? – tört fel belőle, amitől kitört belőlem a röhögés. –
Kitől? Ugye nem a szőkétől?
– Jeremytől? Nem. Dehogy – legyintettem. – Bellától.
– Ők nem eladósodtak?
– Gondolom, ezt még előtte vette. Eredetileg maguknak szánta, de
a jelenlegi helyzetüket figyelembe véve semmi kedvük egy ilyen
úthoz.
– Öhm. Kivel mész? – sandított felém.
– Öhm… – utánoztam a hanglejtését. – Veled?
– Veleeem? – sikkantott. – Miért nem vele?
Nem mondta ki a nevét, de tudtam, kire gondolt. Mind tudtuk,
kiről van szó.
– Nem tudom. Talán még nem állok rá készen.
– Szerintem simán hülye vagy! – vágott idétlen pofát. – Várj!
Mindjárt folytatjuk, de előtte be kell jelentkeznem Zane-nél, hogy
épségben ideértem.
– Oh, de cuki! – érzékenyültem el Brit szavai hallatán.
– Öt perc, és jövök.
Amíg Britanyra vártam, átgondoltam a szavait. Én taszítottam el
magamtól Kaydent, ezért valószínűleg nem is akkora baromság, ha
én teszem meg felé az első lépést.
– Átgondoltam. Lehet, mégsem téged hívlak – hadartam, amikor
belépett a szobámba.
– Akkor kit? A szőkét?
 – Hagyjál már a szőkével! – csattantam fel.
– Mielőtt kimondod, tudnod kell, hogy Kayden jelenleg levegőt
venni is alig ér rá. Talán nem a legjobb ötlet egy ilyen kéréssel
felkeresni, miután lepattintottad.
– Te most csak ugratsz, ugye? Mi változott alig tíz perc alatt?
– Zane elmesélte, mit csináltak, és miket terveztek a következő jó
néhány napra.
– Aham – rogytam le az ágyra.
– De! – ragadta meg Brit a vállamat. – Van egy jó hírem!
– Igen? – sandítottam felé.
– Én, ha törik, ha szakad, veled tartok!
– Ennek azért örülök.
– Pff… Örülhetnél jobban is – húzta el a száját.
– Ez is a te hibád. Belelkesítesz, aztán eloltasz, mint egy rossz
csikket.
– Ne drámázz! Hidd el, mi mindentől függetlenül iszonyúan jól
fogjuk magunkat érezni – biztatott fülig érő mosollyal.
– Ha te mondod – reagáltam letörten.
– Több lelkesedést, nyuszi!
– Már dolgozom az ügyön – húztam el a számat.
– Dolgozz rajta még egy kicsit! Mikor indulunk?
– Két lehetőségünk van – vettem elő a jegyeket. – Vagy a jövő
héten, de akkor nagyjából negyedóránk maradt a regisztrációra,
vagy egy hónap múlva. Szerinted akkor is zsúfolt lesz a programja?
– Akkor még ettől is jobban – vágta rá gondolkodás nélkül.
– Hm. Szar ügy – grimaszoltam.
– Negyedóránk van dönteni?
– Ja.
– Uh, az szinte semmire sem elég, de felhívom a főnökömet.
Próba, szerencse – ugrott talpra. – Várj meg itt!
– Mit gondolsz, hova mentem volna?
– Nálad sosem lehet tudni – felelte nevetve.
Nem tudom, Brit hogy csinálta, de sikerült neki elintéznie, hogy
ne csak ezt a hetet, de az elkövetkezendő hármat is kivehesse. Még
az is megfordult a fejemben, hogy felmondott, de amikor
rákérdeztem, teljesen idiótának nézett.
Ha őszinte akarok lenni, piszkosul féltem az előttünk álló úttól,
mégis izgatottan vetettem bele magam a készülődésbe. A legutóbb,
amikor együtt indultunk útnak, nem épp boldog és felszabadító
emlékekkel tértem haza. Mégis, ha belegondolok, miken mentünk
keresztül, ki merem jelenteni, hogy most is útra kelnék, hogy
részesévé váljak annak az ijesztő kalandnak, elvégre egy csomó
mindent megtudtam magamról, ami normál körülmények között
talán sohasem derült volna ki rólam. Ilyen lehet, amikor a félelem
és a bizonyítási vágy szétválaszthatatlan eleggyé mosódik össze.
Pont, mint amikor sütés közben a tojássárgája megsérül és
belefolyik a fehérjébe. Bármennyire is szeretnéd azután,
képtelenség különválasztani azokat, de ez még nem azt jelenti, hogy
a végeredmény is elviselhetetlenül rossz lesz. Maximum
eszközölnöd kell némi változtatást az eredeti elképzeléshez képest.
– Még mindig félsz?
– Kicsit – vallottam be.
– Szerintem ne parázz! Tök felesleges. Ez nem egy ladik, de még
csak nem is egy hajó. Ez nem süllyed el. Ez egy úszó szálloda.
– Nagyszerű. Gondolom, a Titanic utasai is örültek ezeknek a
tényeknek.
– Hangulatgyilkos – morogta az orra alatt.
Ebbe nem akartam belemenni. Jobb volt minden rossz érzést
bezárni az elmém egy eldugott szegletébe, ahogy eddig is. Oda,
ahová a dermesztő fogságban szerzett kellemetlen emlékeimet is
száműztem. Oda, ahonnan csak az éj leple alatt szoktak kiszökni és
bosszantó, nyugtalan álmot okozni.
– Meg is vagyok – mutattam az összekészített kupacokra.
– Jesszus! Te még rajtam is túlteszel! Mégis miket pakoltál ide?
– Mindent, amire szükségem lehet – jelentettem ki.
Igaz, azt már nem tettem hozzá, hogy ezekre csak akkor lenne
szükségem, ha bármilyen elképzelhetetlenül lehetetlen helyzet
állna elő.
– A hajó elbírja, nem?
– De!
– Akkor meg?
– Oké. Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam – tartotta fel a kezét
megadóan.
– Helyes – bólintottam vigyorogva.
– Könyvet tettél oda?
– Ez meg miféle hülye kérdés? Még szép! – csaptam össze a
tenyeremet.
– Fogadjunk, fogalmad sincs, mit kell csinálni egy nyaralás alatt –
ingatta a fejét rosszallóan.
– Pihenni? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Igen! Pihenni, de mindenekelőtt bulizni – vette fel a rádióból
szóló dal ritmusát.
– Bolond vagy!
– Az vagy te! Remélem, azért tettél oda valami extra csini cuccot
is – kacsingatott viccesen.
– Azt meg minek? – tártam szét a karomat.
– Azért, mert egy nő hangulatán baromi sokat javít, ha a tükörből
egy csinos nő néz vissza rá.
– Ebben igazad van – értettem vele egyet.
– Na, ugye?! Arra a bizonyos estélyre sem véletlenül öltöttél olyan
csinos ruhát.
– Valljak színt?
– Miről?
– Arról az estélyről… – mondtam szinte hangtalanul.
– Ne! – tört fel belőle.
– Ne? Miért ne? Azt hittem, szeretnéd tudni, mi történt.
– Igen. Nem. Dehogy! Nem akarom, hogy bevalld, lefeküdtél azzal
a bájgúnárral – rázta a fejét.
– Hülye vagy? Te meg miről beszélsz? Sosem feküdtem le vele!
Mégis kinek nézel te engem? Még csak meg sem csókolt! Nem is
engedtem volna neki! Nem vagyok akkora céda, hogy egyik pasitól
a másikig szédelegjek, te nem normális picsa! – ordítottam
vehemensen.
– Oksi – simította meg a karomat. – Azért még ne kívánd a
halálomat – folytatta megnyugtató hangon.
– Akkor ne feltételezz rólam ekkora baromságokat! Talán nem
voltam tisztában az érzéseimmel, de ez még így is rohadt sértő.
– De ha nem ezt akartad elmondani, akkor mégis mit? – pislogott
értetlenül.
– Azt a ruhát – kezdtem bele bizonytalanul – Kayden miatt vettem
fel – böktem ki végre.
– Tessék?
– Igen – bólintottam. – Abban bíztam, hogy valahogy visszajut
hozzá… – suttogtam.
– Akkor a küldetés sikerrel zárult. Látta – vigyorodott el Britany.
– Tudom – nyüszítettem. – Írni akartam neki. Jobban mondva
írtam is.
– És válaszolt?
– Még az előtt töröltem, hogy láthatta volna.
– Mi? Miért?
– Mert hülyeséget írtam. Azt sem tudtam, mit kellene mondanom.
Féltem. Ráadásul, ha ez még mind nem lenne elég, Sophia is
meglepett egy üzenettel.
– Mi van? És ezt eddig miért nem mondtad?
– Mert tudtam, hogy hazudik. Ugye hazudott? – néztem rá
könyörgő tekintettel.
– Mit írt?
– Azt ecsetelgette, mennyire örül, hogy elhúztam, hogy
hamarosan randizni fog Kaydennel és bla-bla-bla.
– Hazudott! – felelte határozottan.
– Oh, istenem! Tudtam – reagáltam elérzékenyülve.
– Asszem, valakinek tényleg tisztázódtak az érzései – vigyorgott
felém.
– Előfordulhat – rántottam meg a vállam egy boldog mosoly
kíséretében.

Három hét… Mégis ki találta ki ezt a marhaságot? – morogtam a

bőröndöm körül körözve, ami úgy ki volt tömve, mintha a fél
világot beletömködtem volna. Lehet, hogy így is történt… Nem is
emlékeztem, hogy ennyi cuccot hoztam magammal Los Angelesbe.
Hm… – emeltem az ágyra a bőröndöt, hogy újra átnézzem, van-e
benne valami, ami totálisan felesleges.
– Na, mi van? Beleférsz végül?
– Hát, lehet, hogy én könnyebben beleférnék, mint a cuccaim –
rogytam az ágyra elkeseredetten.
– Az esetek nagy többségében megértenélek, de azért lássuk be,
odaraktál néhány felesleges holmit.
– Igen? Soroljad már! – csattantam fel.
– Mondjuk azt! Vagy ezt. Esetleg még amazt – mutogatott az ágyra
kipakolt cuccokra.
– Hülye vagy! Ezek mind életbevágóan fontosak.
– A váltóruhák, na, azok fontosak. De ezek? – húzta el a száját.
– Józan ész ide vagy oda, vagy belepasszírozok mindent, vagy
sehová sem megyek – tettem karba a kezem.
– Oké, jó – tartotta fel a kezét. – Segítek, de csak azért, mert
szeretem a hülye fejed – lépett mellém.
– Köszi – pislogtam rá hálásan. – Egyébként te hogy oldottad meg?
– Na, mit gondolsz?
– Passz. Azért kérdezem.
– Két bőrönddel – vigyorgott rám.
– Pff… sebaj, én megoldom eggyel – estem neki újra a munkának.
 Kayden
Mint az utóbbi időben kiderült, vannak helyzetek, amikor engem is
hatalmukba kerítenek az érzelmeim. Sokáig azt hittem, minden
efféle helyzetet meg tudok oldani egyetlen vállrándítással, aztán
jött ő, és mindent romba döntött körülöttem. Azóta rá kellett
döbbennem, hogy csupán jól lavíroztam az életem érzelmi
területén. Kerültem minden olyan helyzetet, ami erős kockázattal
járt volna szívügyek terén.
Hogy mitől borultam ki ennyire? A búcsúzástól… Nem. Nem a
testvéreim hiányának a gondolata akasztott ki, hanem két négylábú
szőrmóké. Mióta Zeno és Milo hozzám került, nem telt el két napnál
hosszabb idő, hogy ne találkoztunk volna. Ha túrázni indultam, ők
ott voltak; ha szükségem volt valakire, rájuk támaszkodhattam; és
én is ott voltam nekik, amikor ők szorultak segítségre. Nyolchetes
koruk óta én nevelem őket, és azóta olyan köztünk az összhang,
mint egy tökéletes falkában. Na, jó, azért voltak pillanatok, amikor
az agyvérzés kerülgetett, de mégis melyik kölyökkutya ne csinálna
néha olyat, amitől kihullik az ember haja?
Zoey távozását leszámítva hosszú-hosszú évek óta nem kerültem
olyan helyzetbe, amikor ily módon kellett volna búcsút vennem
bárkitől is. Ha valakit közel engedtem magamhoz, arról tudtam,
hogy huzamosabb időre az életem részévé válik.
Hogy miért váltam ilyenné? Erre egyszerű a válasz. Mert az élet
idejekorán megmutatta, milyen az, ha kivillantja a foga fehérjét…
Egyetlen nap, ami teljesen átformálta az addigi, megszokott
életemet.
– Hiányozni fogtok – vakargattam Zeno és Milo fülét, amit ők
boldogan, hálás tekintettel fogadtak. – Ugye én is hiányzom majd
nektek? – néztem egyikről a másikra. – Igen, biztos vagyok benne,
de tudom, hogy nem lesz gond. Az a három hét gyorsan elröppen
majd, meglátjátok! – biztattam őket, de ez az egész talán sokkal
inkább szólt magamnak, mint nekik.
– Milyen megható pillanatnak lehettem szemtanúja… – guggolt
mellénk Tyler, hogy ő is megsimíthassa leghűségesebb barátaimat.
– Ha kérhetlek, most fogd vissza a seggfej énedet – néztem rá
komoran.
– Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam – felelte megértően. – Na és
ki fog rájuk vigyázni a távollétedben?
– A te felügyeletedre bízom mindkettőjüket. Tudom, hogy
szereted őket, csak a szád jár folyton – nyúltam felé, hogy
megborzoljam a haját.
– Beismerem. Bírom a képüket – lapogatta meg őket egyszerre.
– Végre! – feleltem jókedvűen.
– Csak hogy tudd, jó kezekben lesznek. Nem akarom, hogy emiatt
is pánikolj, amikor eltévedve bolyongsz egy lakatlan szigeten.
– Mi van?
– Téged ismerve simán benne van a pakliban – nézett rám
hanyagul.
– Egy: nem szoktam eltévedni. Kettő: olyan nincs is, mert az egy
mindent magába foglal.
– Persze. A saját területeden, amit gyerekkorod óta folyamatosan
körbehugyozol. De mi lesz egy teljesen új vidéken?
– Egy hajón leszek, te okos!
– Oh, nálad erre nincs garancia.
– Bármi is lesz, ne szarj be, visszatérek – öklöztem vállon.
– Úgy legyen! – lökött oldalba Mason. – Te meg ne fesd folyton az
ördögöt a falra! – nézett Tylerre összevont szemöldökkel.
– Jól van már, na! Már poénkodni sem lehet?
– De, azt lehet – nevettem el magam, miközben feltápászkodtam.
– Egyébként örülök, hogy rábólintottál – lépett mellém a bátyám.
– Rád fér már a kikapcsolódás. Remélem, tudsz majd pihenni, és ha
lehet, ne agyalj feleslegesen. A munka megvár, mi pedig tartjuk a
frontot. Zeno és Milo pedig tökéletesen ellesz a farmon. Tudod,
hogy szeretnek Boscóval és Codyval játszani. Ráadásul most, hogy
kezd beindulni a farmon az élet, minden négylábú segítségére
szükségem lehet.
– Akkor még szerencse, hogy rád is hallgatnak.
– Úgy bizony. Nagy könnyebbség – bólogatott.
– Köszönöm! Nem is sejtitek mennyit jelent ez nekem – néztem a
testvéreimre hálásan. – És hogy tudjátok, ti is hiányoztok majd, de
veletek legalább tarthatom a kapcsolatot.
– Megjöttem! – vágódott ki az ajtó Zane előtt.
– Üdv! – morogta Tyler.
– Mi van? Még mindig zabos, mert nem őt viszed?
– Csak megjátssza magát, egyébként sem ér rá – legyintettem.
– Épp szabaddá tudtam volna tenni magam – dünnyögte.
– Jó. Oké. Hagyd már ezt a marhaságot – lökdöste félre Mason,
mint anno, ha összekaptunk. – Abból úgyis csak civakodás lenne.
Soha semmi jó nem sült ki abból, ha ti huzamosabb ideig egy
szobába voltatok zárva – idézte fel újra a régmúltat.
Bár Masonnek teljesen igazat adtam, a bűntudat mégis kezdte
beenni magát a tudatalattimba.
– Na, jól van, ne szarj be, túlélem – lépett közelebb, hogy
megpaskolja a képemet, miközben egy százwattos mosolyt
villantott felém.
– Biztos?
– Tuti. Nekem egyébként is készülnöm kell a szuper küldetésemre
– vált még szélesebbé a mosolya. – Érezd jól magad!
– Azon leszek – biccentettem.
– Imádni fogja az előttünk álló heteket, erről kezeskedem – szólt
közbe Zane.
– Úgy legyen! Jó utat, srácok! – lapogatta meg a hátamat Mason is.
Hogy honnan indult a hajó? Honnan is máshonnan, mint LA-ből?
Ott vagyok, abban a városban, ahol ő is éli a mindennapjait, még
sincs lehetőségem arra, hogy megkeressem.
Miért nem jöttem korábban?
Miért nem intéztem úgy, hogy találkozhassunk?
Elbasztam.
Miért kellett nekem Zane-re hallgatni? – morogtam, miközben
megragadtam a futószalagon felém közelítő bőröndömet.
– Felejtsd el, hol vagy! Lazíts! Hidd el, hamarosan sokkal jobban
leszel – biztatott Zane lelkesen.
– Ámen! – forgattam a szemem.
A kedvem továbbra is a béka segge alatt volt, de azt azért el
kellett ismernem, hogy a hajó minden képzeletemet felülmúlta.
Szavakkal leírhatatlan volt a látvány. Ez a három hét arra sem lesz
elég, hogy mindent bejárjunk – néztem végig a végtelennek tűnő
fedélzeten.
– Itt van a tájékoztató. Talán ez segít, hogy jobban kiismerjük
magunkat. De az biztos, hogy szükségünk lesz a szuper tájékozódási
készségedre.
– Ezt úgy mondod, mintha neked nem menne.
– Jó vagyok, de a te szinted számomra csak egy álom marad –
röhögött fel.
– Mit akarsz, amihez ilyen hízelgésre van szükséged?
– Semmit. Eskü. Már igazat sem mondhat az ember mindenféle
gyanúsítgatás nélkül? – tárta szét a karját.
– De, igen. Azt lehet – legyintettem.
– Kapd már össze magad! Ne legyél ennyire búval baszott, mert
nem áll jól! – lökött testvériesen oldalba.
– Rendben. Megemberelem magam – erőltettem egy vigyort a
képemre.
– Színésznek sose állj, de azért díjazom a próbálkozásodat –
ingatta a fejét.
A kabinunkba lépve keserűen ért a felismerés, hogy egy ágyon
kell osztozkodnunk…
– Frankó! – tört fel belőlem.
 – Ne foss! Megoldjuk – ráncolta Zane is a homlokát.
– Igen? És mégis hogy?
– Egyelőre nem tudom, de messze még az éjszaka.
– Aha. És mit gondolsz, addig csillapíthatatlan vágy ébred majd
bennem az iránt, hogy éjszaka a szőrös, izzadt testedhez simulva
hajthassam álomra a fejemet?
– Pfuj! Hülye vagy!?
– Nem. De legalább kiderült, hogy ebben is egy véleményen
vagyunk.
– Jaja, de most odázzuk a kérdést. Először nézzünk körül.
– Rendben.
– Vagy te mit szeretnél, mivel kezdjük az ittlétünket?
– Pihenéssel!
– Tudod te, mit jelent az?
– Hallottam már róla – ingattam a fejem.
A nap nagy része azzal telt, hogy felfedeztük, milyen
szolgáltatásokat tudunk majd igénybe venni az elkövetkezendő
hetekben. Időközben a hajó kifutott az óceánra, de sokszor szinte
meg is feledkeztem arról, hogy a szárazföld helyett a nyílt vízen
vagyunk. Csendben szeltük a habokat, miközben ez a robusztus
monstrum elnyelt minden külső behatást.
Mivel a jókedvem még váratott magára, követtem Zane ötleteit. A
nap zárásaként semmi másra nem vágytunk, mint egy jó hangulatú
beszélgetésre a hajó egyik elegáns szórakozóhelyén, ahol be kellett
tartani a dresscode-ot. Ennek köszönhetően ezer év elteltével inget
és egy elegáns öltönynadrágot öltöttem magamra.
A bárpultnál ülve teljesen magamba roskadtam a termen
végighullámzó dalt hallgatva.
Eljöttem hát. Itt vagyok. Egy óceánjáró vendégszeretetét élvezem,
mégsem érzem magam hihetetlenül boldognak. Az elmúlt hetek
tevékenyen és gyorsan elröppentek. Tíz hete még csak hallani sem
hallottam Zoeyról. Az estélyről látott képek, majd másnap a törölt
üzenetek megerősítettek abban, hogy időt kell neki adnom.
Ténylegesen meg kell adnom neki, és nem csak látszólag.
Beletemetkeztem a munkába, és hagytam, hogy az ár magával
sodorjon. Nem panaszkodhatok, mert egy percig sem unatkoztam.
Tettem, amit kellett, hogy a nap végére olyan fáradt legyek,
amennyire lehet. Nem volt másra szükségem, csak alvásra.
Álmatlan pihenésre, fájdalmas, idegőrlő gondolatok nélkül. A
tervem jól sikerült, legalábbis mind ez idáig úgy tűnt. De ebben a
percben úgy érzem, mintha megállt volna az idő. A világ megszűnt
létezni. Csak én maradtam, és a belsőmet marcangoló hiány. Az
érzelmeimtől való elhatárolódás egyre nehezebben ment. Az idő
múlása ahelyett, hogy könnyebbé tette volna a hiányát, inkább
engem tett egyre gyengébbé.
– Még egyet! – intettem a pultosnak, aki azonnal teljesítette a
kérésem. – Köszönöm – biccentettem, amikor elém tette az italt.
Zane pár perccel korábban magamra hagyott. Ötletem sincs, mi
dolga akadhatott, de örülök, hogy nem látja a szétcsúszásomat. Nem
szeretem, ha bárki is gyengének lát. Nem lehetek gyenge. Azon az
estén megfogadtam, hogy sosem hozom magam olyan helyzetbe,
amikor mások segítségére szorulok… De megeshet, most nem is
segítségre van szükségem, csak rá.
Az ölelésére.
A jelenlétére.
Már hetekkel korábban beláttam, hogy jó döntést hozott, amikor
felszállt a gépre. Meggondolatlanság lett volna marasztalni. Nehéz
pillanatokat éltünk át, épp ezért szükségünk volt a külön töltött
időre, hogy mindketten tisztázni tudjuk az érzéseinket, a
gondolainkat. Nem építhettük bizonytalan alapokra a
kapcsolatunkat. De most, három külön töltött hónap után, szívesen
magamhoz ölelném.
– Töltsd újra! – szóltam a pult mögött álló srácnak, aki ezúttal sem
késlekedett.
Az utasok szórakozását szolgáló bálterem kezdett megtelni, de a
hangulat inkább volt lehangoló, mint felemelő. A hangfalakból
áradó dal a szívembe mart, és a valóság egy utolsó ütéssel a földre
vitt.

MIIA – Dynasty

Néha nehéz látni.

Én voltam bolond,
Vagy te a tolvaj?

Keresztülmentem a labirintuson,
Hogy megtaláljam az egyetlenemet a millióból.

Már csak egy kitépett lap vagy életem történetéből…

Minden, amit adtam, eltűnt,

Elporladt, akár egy szikla.

Pfuj, de nyálas. Én mégis egyetértek az összes szavával –

forgattam az ujjaim között tartott kristálypoharat, miközben a dal
minden egyes sorával újabb tőrt döfött a szívembe.
Az elhangzott sorok legalább bizonyították, hogy nem én vagyok
az első, aki ilyet él át. De könyörgöm… én egy férfi vagyok. Egy
farkasokkal is szót értő férfi… – martam a hajamba. – Na ja, egyes
esetekben még velük is könnyebb, mint a nőkkel – húztam el a
számat.

Egy seb, amit nem tudok meggyógyítani,

Minél többet gyógyul,
Annál jobban fáj.
Minden részemet neked adtam,
Nem csoda, hogy most hiányzik.

És itt a magyarázat. Épp most döbbentem rá, miért fáj ennyire.

Zoey magával vitte egy részemet. Egy elég jelentős részemet. A
szívemet, aminek a helyén most egy hatalmas fekete lyuk tátong,
ami elnyel minden jót, amibe eddig oly elkeseredetten
kapaszkodtam.

Nem tudom, hogyan lehet valaki ilyen közel,

Aki ennyire távol van…

Ennél a sornál felhajtottam a poharam maradék tartalmát és

azzal a lendülettel megfordultam a bárszéken, hogy az utolsó korty
utat tévesztve csaknem megöljön.
– Ezt nem mondod komolyan?! – tört fel belőlem a tőlem alig tíz
méterre álló Zoey Westet nézve.
A látványára egy egészen rövid pillanatra eltátottam a számat.
Gyönyörű volt éjkék, testhez simuló ruhájában.
Oda akartam hozzá menni, de a jelenléte letaglózott.
Mozdulatlanságra ítélt. Mi ez, ha nem a sors? – emeltem a
tekintetem az ég felé.
– Köszönöm – suttogtam magam elé. A sors, vagy nevezzük
bárminek, megadta az esélyt. A többi már csak rajtunk múlik.
Még hogy semmi másra nem vágyom, mint egy jó hangulatú
beszélgetésre a haverommal… Minden, amit kívánhatnék, minden
vágyam ott állt, testet öltve tőlem alig néhány méterre.
Felálltam, megigazítottam magamon az ingemet és lépésre
bírtam a lábam. Már csak egy méter választott el tőle, de mintha
megérezte volna a jelenlétemet, felém kapta a fejét. A pillantásunk
egymáséba ütközött. Ha akarta, sem tudta volna leplezni az arcára
kiülő meglepettséget. Hatalmas kék szeme elkerekedett, a légzése
felgyorsult, a tekintete ide-oda cikázott egyik pontomról a másikra.
– Kayden? – kérdezte, amikor elé léptem.
– Kayden Crosby – nyújtottam felé a kezemet.
– Zoey West – csúsztatta vékony ujjait a tenyerembe.
Nem értetlenkedett. Azonnal belement a játékba. Ez az egyik,
amiért annyira szeretem.
 – Ha szabad megjegyeznem, gyönyörű vagy ma este.
– Köszönöm – felelte fülig pirulva. – Te sem panaszkodhatsz. Jól
áll az elegáns viselet – mosolygott kedvesen.
– Szabad egy táncra? – emeltem magasabbra összefonódó
ujjainkat, amik továbbra is egymásba kapaszkodtak.
– Igen! – felelte egy elbűvölő mosoly kíséretében.
A viszontlátásunkat végigkísérő dal lassan beleolvadt a körénk
ereszkedő csendbe. A tekintetemet le sem vettem a velem szemben
álló nőről. Vártam, hogy a következő szám megtörje azt a
némaságot, ami a vállunkra nehezedett. Még mindig képtelen
voltam elhinni, hogy itt van előttem. Épp itt, épp most, amikor a
Csendes-óceán hullámain ringatózunk.
Lehunytam a szemem és engedtem, hogy a gitár felcsendülő
hangjai átjárják minden érzékemet. A lágy dallamok kellemes,
meghitt hangulatot varázsoltak körénk. Kinyitottam a szemem és
hagytam, hogy ez a csodálatos pillanat beleégjen a szívembe.
Az illata körülfont, bekúszott az orromba, hogy egyetlen
másodperc alatt emlékek millióit zúdítsa rám.
Nem ismertem a dalt, de a hozzá köthető emlék miatt máris
megkedveltem. Közelebb vontam magamhoz Zoey karcsú alakját, és
felvéve a dal ritmusát, egymáshoz simulva kezdtünk mozogni.

Red – Never Be The Same

Ismerlek, de most ki vagy?

Nézz a szemembe, ha nem emlékeznél!
Emlékszel már?
Látom, még mindig megtalálom,
A te hangod az egyetlen, amit felismer a szívem.
De most már nem hallom.

A dal egymást követő sorait hallgatva rádöbbentem arra, hogy

sors tényleg létezik. És kezdtem azt hinni, hogy ezúttal egy
csapatban játsszunk.

Már sohasem leszek ugyanaz.

Az ígéretek és a tegnapok emlékeiben ragadtam,

Hozzád tartozom!

Nem tudok továbblépni!

Miután szerettelek,
Már sohasem leszek ugyanaz.

És hogy tettethetném, hogy sohasem ismertelek?

Mintha ez az egész egy álom lett volna…
Nem!
Tudom, sohasem fogom elfelejteni, mit éreztem,
Amikor mellettem voltál.
És hogy te hogyan szerettél engem.

Ennél a résznél képtelen voltam elszakadni a tekintetétől. Fogva

tartottam, akárcsak a karjaim közt hullámzó testét. Azt akartam,
hogy tudja, ez a dal akár rólunk is szólhat.
Hosszú ideig figyelmen kívül hagytam a dalszövegek mögött
rejtőző mondanivalót, de Zoey megismerésével ez is megváltozott.
Utat engedtem az érzelmeimnek, és ezáltal nyitottá váltam a
világban keringő érzések irányába is. Jó volt szembesülni a ténnyel,
hogy nem vagyok egyedül egy-egy nehezebb problémával.
Számtalan ember élte már át azt, amit én, és ennek tudatában
könnyebb volt kitartanom az elhatározásom mellett.

Te vezettél ide,
Aztán néztem, ahogy eltűntél…
És csak azt az űrt hagytad bennem,
Nem tudok visszamenni az időben…
 – És már nem is akarok, mert végre itt vagy – suttogtam
mosolyogva, amikor az énekes hangját felváltotta a gitár és a dob
közös játéka.

Ne, maradj!
Senki sem hasonlítható hozzád!

Nem tudlak elengedni!

Nem tudok túllépni rajtad!

– Köszönöm, hogy megadtad az időt, amire szükségem volt –

felelte, elmélyítve a szemkontaktust.
– Mindent megtettem, hogy azt tehesd, amire vágysz – leheltem a
következő szavakat a bőrére.
– A vágy és a szükség sokszor nem ugyanaz – suttogta reszketeg
hangon.
– Talán igazad van. De hidd el, én most épp annyira vágyom rád,
mint amennyire szükségem van a közelségedre.
– Oh, Kayden! – bújt hozzám még szorosabban. – Hogy kerültél
ide? – tett fel egy egyszerű kérdést.
– Ezt majd később megbeszéljük. Most csak élvezzük a pillanatot
– simítottam a tenyeremet a csípőjére, hogy az ujjaim gyengéden
megérinthessék a fenekét.
– Ha tudnád, mióta vágyom erre – sóhajtott fel az érintésem
nyomán.
– Tudom.
– Tessék? Honnan? – kérdezte egyre szaporább lélegzetvétellel.
– Mert ugyanezt érzem. Mert a szívem még mindig őrült módjára
kezd kalapálni, ha meglátlak, pedig te voltál az, aki lepattintott, és
ez gáz. Az egóm még mindig nem tudta feldolgozni a tényt és egy
sötét, elhagyatott szobában, a sarokban kuporogva gyászolja
egykori önmagát.
 – Kayden – szökött ki a száján erotikus töltettel.
Nem feleltem. Hagytam, hogy a testünket körülfonó dal beszéljen
helyettem. A homlokomat az övéhez érintettem, és magamba
szívtam a viszontlátás szépségét. A pillanat magáért beszélt.

Nem tudok továbblépni.

Nem tudok túllépni rajtad.

– Ha eddig nem tetted, most már meg se próbáld… – nyögte alig

hallhatóan, de én tisztán értettem minden egyes szavát.
– Gyere! – ragadtam meg a kezét, hogy határozottan magam után
húzhassam. Nem kérdezett, szó nélkül követett a kabinom ajtajáig.
Alig vártam, hogy belépjünk rajta, és annyi magányosan eltöltött
este után végre újra magam alatt érezhessem gyönyörtől remegő
testét.
– Ne haragudj, de én nem szoktam testi kapcsolatba keveredni a
megismerkedés estéjén.
– Tényleg? – kérdeztem felvont szemöldökkel, finoman taszítva
rajta egyet.
– Tényleg – bólogatott félszegen.
– Ennek örülök, mert én sem – leheltem az ajkára.
– Ez jó hír – pihegte.
– Ugye? – kérdeztem végigsimítva az oldalán.
– Nagyon… – felelte elfúló hangon.
– Akkor aludj velem, kérlek! Ígérem, jó fiú leszek.
– Oké. Az még nekem is belefér – suttogta a nyakamba.
– Akkor… – kezdtem el lassan kigombolni az ingemet.
– Te… most… mit? – nézte megbabonázva a mozdulataimat.
– Felkészülök az alvásra, de előtte lezuhanyozom – válaszoltam,
majd egy gyors csókot nyomtam a szájára és elléptem tőle.
Nem néztem hátra. Rendeznem kellett felbolydult érzéseimet.
A zuhany alatt állva a kabin oldalához szorítottam a homlokomat.
Engem általában semmi sem tud meglepni, semmi sem tud
kibillenteni a lelki egyensúlyomból, kivéve őt. Azt a nőt, aki kint vár
rám. Azt a nőt, akiről azt hittem, még hónapokig nem fogom látni.
Meg akarom érinteni.
Érezni akarom.
Csókokkal elhalmozni testének minden egyes pontját.
Elzártam a vizet, a derekam köré tekertem egy törölközőt és
visszamentem hozzá.
– Ne haragudj! Nem kellett volna úgy elrohannom, de teljesen
összezavartál – néztem rajta végig. Csak most tűnt fel, hogy a
kényelmetlennek tűnő, szexi cipőjét levetette.
– Ne hülyéskedj, nincs miért haragudnom – nyögte egyre
gyorsabban kapkodva a levegőt –, elmehetek, ha azt szeretnéd.
– Viccelsz? – vontam szorosan magamhoz. Közelebb hajoltam, és
magamba szívtam az ajkai közül kiszökő forró leheletét. – Mondjuk,
ha jobban belegondolok, szívesen végignézem, ahogy elmész –
csókoltam meg lágyan.
– Istenem – suttogta a számba, de nem csókolt meg. Hátrébb
lépett, közénk emelte a karját, és az ujjait végigfuttatta az
arcélemen. – Tényleg itt vagy – érintett meg. – Itt állsz előttem –
fektette a tenyerét az arcomra.
Minden lehetséges módon.
– Kayden Crosby, aki a bőrén viseli közös kalandunk emlékét –
húzta végig az ujját a sebhelyemen. Behunytam a szemem,
megragadtam a kezét és a számhoz húztam.
– Itt vagyok. És itt is maradok – csókoltam a tenyerébe. – Feltéve,
ha akarod – nyitottam ki a szemem, hogy belevesszek a tekintetébe.
– Maradj! – dünnyögte félszegen.
– Hm. Olyan, mintha egy másik életben lett volna, amikor
legutóbb ezt mondtad – húztam közelebb.
– Én is így érzem… habár figyelembe véve, hogy ez a te kabinod,
inkább nekem kellene maradnom – suttogta a mellkasomba.
– Hát maradj! – kértem a feltörő érzelmeimtől rekedtté vált
hangon.
 A karjai a nyakam köré fonódtak. A fejét a mellkasomra fektette,
de semmi mást nem csinált. Csak álltunk, és szorosan öleltük a
másikat. Lehajtottam a fejemet, és az orromat a vállgödrébe
fúrtam. Az érzékeimet elárasztotta a pillanat varázsa. Sehol sem
lettem volna szívesebben.
– Milyen hevesen dobog! – csúsztatta a tenyerét a szívem fölé.
– Érted verdes, miattad ilyen izgatott – villantottam felé egy
boldog mosolyt. A tekintete elhomályosult, felnyúlt az arcomhoz, és
kétoldalról megérintett. Miközben lábujjhegyre állt, lefelé
billentette a fejemet, hogy az ajkát az enyémhez szoríthassa.
Nem akartam elkapkodni semmit, nem akartam siettetni egyetlen
mozdulatot sem, de a testem teljesen másképp gondolta. Három
hónap telt el az utolsó együttlétünk óta. Három hónapja nem értem
nőhöz, de még csak magamhoz sem. És most itt volt ő. Az a nő,
akire oly régóta áhítoztam.
Zoey érintése nyomán a testem pattanásig feszült. Úgy éreztem,
elég elmélyítenem a csókot és azonnal elsülök, de képtelen voltam
leállni. Szükségem volt minden akaraterőmre, hogy a lehető
leghosszabbra nyújtsam a pillanatot.
– Istenem, Zoey! – nyögtem, amikor a nyelvem utat tört magának,
hogy birtokba vehesse a száját. Az egyik kezem elindult a hátán
fölfelé, megérintve reszkető testének pontjait, míg az ujjaim
belekapaszkodtak a hajába. A csókunk egyre mélyebbé és
követelőzőbbé vált.
Akartam.
Még többet akartam.
Mindenét magamnak akartam.
Gyengéden hátrarántottam a fejét, hogy a nyaka szabaddá
válhasson.
– Mondd, hogy elég, és leállok – húztam végig a nyelvem
nyakának bársonyos ívén.
– Kayden… – pihegte elfúló hangon. A teste remegett a karjaim
között.
 – Csak egy szavadba kerül, és leállok – ajánlottam fel még
egyszer, pedig ebben egyre kevésbé hittem. A szakadék szélén
egyensúlyoztam, és tudtam: ha átbillenek a holtponton, onnan
nincs megállás.
Az ujjai a hátamon kalandoztak, a körmei végigkaristolták a
nyakszirtemet.
– Hallgatás, beleegyezés – szívtam meg bőrének érzékeny
pontjait.
– Úgy tudtam… nem szoktál… az első… estén… senkit sem… ágyba
vinni – felelte akadozva, szaggatott lélegzetvétellel.
– Ez igaz. Kivéve, ha egy különleges lányt sodor felém a sors
hulláma – feleltem vigyorogva. – De még ezt is felülírja, ha ő arra
kér: várjak.
– És mit teszel, ha azt mondom, számunkra nem ez az első este?
– Ebben az esetben nem vállalok felelősséget a tetteimért –
markoltam a csípőjébe. – Utolsó lehetőség, Zoey West – nyögtem.
– Tedd, amit az ösztöneid diktálnak! – tört fel belőle.
– Veszélyes játékot űzöl.
– Talán hiányzik az adrenalinlöket, amit melletted ismertem meg
– nyögte, mielőtt a számra tapadt.
Ennyi volt.
Eddig bírtam.
Megragadtam a derekát, az ölembe kaptam, és megfordulva a
falnak szorítottam a hátát.
 Zoey
A hátam a falnak csapódott. Kayden próbálta felfogni az ütést, de a
hevessége lehetetlenné tette.
– Gyönyörű vagy ebben a ruhában, de most utálom, mert
elválaszt tőlem – nyögte két csók között.
– Vigyázz rá, nagyon drága volt – nyögdécseltem.
Szorított, simított, érintett. Az ujjai, a tenyere, a keze
bebarangolta testem minden lehetséges pontját.
Még mindig nehezemre esett elhinni, hogy itt vagyok a karjai
között. Eszembe jutott az álmom, ami a barlangban talált rám.
Talán ebből is felriadok… Mi van, ha ez nem is a valóság? –
bizonytalanodtam el.
– Mi a baj? – reagált Kayden a testemben végbement változásra. –
Teljesen megmerevedtél.
– Te is – próbáltam elsütni egy poént.
– Baj van? Fájdalmat okoztam? Meggondoltad magad? – simított
egy tincset a fülem mögé, hogy akadálytalanul nézhessen a
szemembe.
– Tényleg itt vagy, ugye? – fektettem mindkét tenyerem az arcára.
– Ez a valóság, igaz? – ismételtem meg újra.
– Itt vagyok. Mindketten itt vagyunk – simult az ő tenyere is az
arcomra. – Ennyire hiányoztam? – kérdezte magasba szökött
szemöldökkel.
– Megmutassam, mennyire? – szívtam be az alsó ajkamat
játékosan.
– Mutass bármit, de előtte – engedett le az öléből – vegyük ezt le –
tapogatott a cipzár után.
– Itt – böktem a hátamon végigfutó vonal felé.
 Megfordított, megfogta az apró fémet, és egészen a végpontig
húzta. Az anyag kettévált, feltárva ezzel meztelen bőrömet, amit
már csak egy vékony, csipkés fehérnemű fedett.
– Zoey – suttogta a nyakamhoz hajolva. A fejem oldalra billent,
még nagyobb teret adva Kayden érzéki szájának. A nyelve
végigsiklott forró bőrömön. Az ujjai a ruhám alá kúsztak, segítve
ezzel, hogy mielőbb lecsússzon rólam. – Lépj ki belőle, és rúgd
biztonságos távolságba – utasított határozottan. Megborzongtam a
hangjában megbúvó ígéretek hallatán. A csípőmbe mélyedő ujjai
elindultak felfelé, míg el nem érték a melltartómat. Gyorsan és
szakszerűen kapcsolta ki, majd hagyta, hogy a ruhához hasonlóan
az is a földre hulljon. – Ez is drága volt? – vezette egyik ujját a
bugyim pántja alá.
– Nem annyira, miért? – dőltem pihegve a mellkasának.
– Mert fogytán a türelmem – markolta meg a vékony anyagot, és
egy ügyes mozdulattal elszakította. Ugyanezt megismételte a másik
oldalon is, mire a testemet fedő utolsó anyag is leomlott rólam. –
Fordulj meg! – parancsolta mélyen búgó hangon.
Megtettem.
Feljebb billentettem a fejem, hogy a pillantásunk eggyé olvadjon.
Jégkék tekintetében ezer és egy kéjjel átitatott ígéret örvénylett.
– A legszebb – rántott váratlanul magához. A mellem forró
testéhez préselődött, kisütve ezzel az utolsó ép gondolatot is a
fejemből.
– Ez így nem fair – ragadtam meg a derekán ülő törülközőt, hogy
mielőbb megszabadulhassunk tőle. – Így már mindjárt jobb –
nyaltam végig az ajkamat felém meredő farkát csodálva.
Nehezen ugyan, de elszakadtam erekciójának látványától és
elindultam felfelé a testén. Az ujjaim követték a szemem által bejárt
útvonalat. Megérintettem minden utamba kerülő izomcsomót, ami
forróságot árasztó bőre alatt lapult. Mire elértem az arcáig,
remegtem a testemet elöntő vágytól. A szája kihívó mosolyra
húzódott.
 – Remélem, végeztél, mert most én jövök – szorított határozottan
magához. A szemében megvillanó szenvedély elárasztotta minden
porcikámat. Finom borzongás futott végig a gerincem mentén.
Nincs ettől a férfitől tökéletesebb a világon. Úgy éreztem, menten
lángra lobbanok. Csillapítanom kellett a testemet emésztő
sóvárgást.
– Készen állsz? – nyúlt a combom közé, hogy megérinthessen. –
Micsoda vendégszeretet! – görbítette be az ujját. Finoman belém
csúsztatta, de nem hagyta bennem. Kihúzta, amitől a testem
megvonaglott. Máris hiányzott, pedig szinte még semmit sem adott.
A vágyamtól csillogó ujját a nyakamhoz érintette és érzéki vonalat
húzott a melleim között, meztelen dombomig. A testemet érintő
kezének látványa megbabonázott. Mozdulatlanul figyeltem, mit
tesz velem.
– Csináld! – kapaszkodtam a nyakába. A térdem feladta a harcot,
megrogyott, amikor újra belém csúsztak az ujjai.
– Rám bíztad magad, nem emlékszel? – kérdezte, közel hajolva a
fülemhez. – Én diktálom a tempót – kezdett lassú ritmusba a lábam
között.
– Kayden, kérlek! – nyögtem hátravetett fejjel.
– Mit szeretnél? – húzódott távolabb. – Nyisd ki a szemed! –
utasított.
Megtettem, hogy egyenesen az övébe zuhanhassak.
– Mondd, hogy akarsz! Mondd, hogy hiányoztam! – kérte
határozott hangsúllyal.
A nyelvében megvillanó piercing még az eddigieknél is több
emléket szabadított fel bennem.
– Mondd ki!
Ahogy a szájával formálta a szavakat, ahogy igéző nyelve mozgott
a benne csillogó ékszerrel, végem volt.
– Akarlak! Téged! A farkadat! Hiányoztál! Oh, istenem! –
sikkantottam, amikor a hüvelykujját a csiklómhoz szorította. Az
orgazmus robbanásszerűen árasztotta el a testemet.
 Lehajolt hozzám és addig csókolt, amíg az élvezet
végighullámzott reszkető sejtjeim mindegyikén.
– Most én jövök! – kulcsoltam az ujjaimat a farka köré.
– Nem! – ragadta meg a csuklómat. – Ha átadom az irányítást,
hamarabb véget ér, mint szeretném – mordult rám, miközben
megtaszított az ágy felé. Megtámasztotta a derekamat, és finoman
lefektetett a puha anyagra. – Csússz feljebb!
Nem kellett elismételnie.
Amikor elértem a párnákig, a lábaim akaratlanul is szétnyíltak
előtte.
– Képtelen leszek sokáig húzni – nyelt egy nagyot, miközben éhes
tekintette végigsiklott remegő testemen.
– Akkor csináld! – vonaglottam meg alatta, ahogy fölém mászott.
Két karjával megtámaszkodott a fejem mellett, csípője
beékelődött a combjaim közé, egyik lábamat a derekára fektette, és
végre…
– Kérlek! – nyögtem fel, amikor a farkát a résemhez igazította. –
Istenem! – szakadt fel belőlem egy mélyről jövő sóhaj kíséretében,
amikor végre belém csúszott.
– Forró, szűk és érzéki, épp ahogy szeretem – mordult fel, mielőtt
a szája lecsapott az enyémre.
A mozdulatai minden behatolás után hevesebbé váltak, egyre
kevésbé volt ura a helyzetnek. Az ajka csillapíthatatlan éhséggel
csókolt. Nem kellett engedélyt kérnie, a nyelve azonnal bebocsátást
nyert a számba, hogy az felvehesse a farka által diktált kíméletlen
tempót.
A világ teljesen megszűnt körülöttünk, csak mi voltunk és az
egymáshoz csapódó testünk. A kéj hulláma egyre magasabbra tört a
belsőmben, beborítva ezzel mindent maga körül.
Az érintések szorítássá, a csókok harapássá váltak.
És akkor… végleg kiszakadtam a valóságból. Úgy élveztem el,
mint még soha ezelőtt, és a következő mozdulatával Kayden is
követett. Megremegett a teste, és forró magját belém lövellte.
 Kayden lehemperedett rólam, oldalra fordult, és engem is
magával rántott. A hátam izzadtságtól nyirkos bőréhez simult. Az
előbbi, felfokozott hangulat végtelen nyugalomba csapott át, pont
úgy, mint a tenger vad hullámai a vihar elvonulta után. Egyikünk
sem szólt egyetlen árva szót sem. Csak feküdtünk, és élveztük
egymás testének lelket simogató közelségét. Kayden félig merev
farka a fenekemnek nyomódott, a jobb kezét a bal mellemre
fektette, de ezt a mozdulatot most nem a vágy uralta. Ez a pillanat a
szeretet és a ragaszkodás meghitt légkörét varázsolta körénk. A
szívem egyenletes, békés ritmusra váltott, a ráncaim kisimultak, és
hagytam, hogy a megtépázott lelkem végre megpihenjen az engem
ölelő karok biztonságában.
Nem hadakoztam a rám törő fáradtsággal. Hagytam, hogy a
kellemes érzés elringasson. Hosszú idő után végre nem kínoztak a
szörnyű álomképek. Kayden karjai között végre nyugodtan
pihenhettem. Sokáig tartott, de rájöttem. Mellette nincs semmi, ami
a rosszra emlékeztetne – ellenkezőleg. Ő a gyógyír sérült,
megtépázott lelkemnek. Hosszú hetekig azt hittem, csak akkor
engedhetem vissza az életembe, ha már túltettem magam az átélt
borzalmakon. De ez a pillanat ráébresztett az igazságra: erre csak
mellette leszek képes. Ő volt velem, amikor mindez megtörtént. Ott
volt, fogta a kezem, segített, amikor legszívesebben feladtam volna.
Tartotta bennem a lelket, pont úgy, ahogy teszi azt most a
testemmel.
– Jó reggelt! – kúszott egy érdes hang a fülembe. – Az elmúlt
három hónap legszebb reggele – folytatta érzékien duruzsolva.
– Mmm – nyöszörögtem, hozzádörgölve a fenekemet egyre
keményebb férfiasságának.
– Istenem, de hiányoztál! – nyomott egy lusta csókot a fülem
mögötti érzékeny pontra. – Minden reggel erre akarok ébredni –
nyúlt a lábam közé. Kérnie sem kellett. A combom önkéntelenül
tárult fel előtte. – Le sem tagadhatnád, hogy rólam álmodtál –
simogatott körkörös mozdulatokkal, egyre jobban szétkenve rajtam
a saját nedvességemet.
– Tévedsz. Hónapok óta most először nem álmodtam rólad, de
elég egyetlen érzéki érintés, és a testem cseppfolyóssá válik.
– Minden este velem álmodtál? – szakította félbe az izgatásomat.
– Erre inkább majd később térjünk vissza – nyitottam még
szélesebbre a lábam. Eszemben sem volt elrontani az erotikus
hangulatot. Hátrafordultam, az ujjaim a hajába kúsztak, és lágyan
az ajkára tapasztottam a sajátomat. A csípőm mohón lendült előre,
egyre beljebb csábítva ezzel a résemet ingerlő ujjakat. – Mélyebbre
– nyögtem a csókunkba. – Kérlek! – rimánkodtam elfúló hangon.

Halkan, szinte nesztelenül lopakodtam vissza a kabinunkba,

miután sikeresen elszakadtam Kayden testétől az őrjítő
orgazmusunkat követően. De az óvatos léptek azonnal semmivé
lettek, ahogy az agyam felfogta az elém táruló képet.
– Mr. Lockwood! – csattantam fel, ledobva a kezemből a
tűsarkúmat.
– Ha az érzékeim nem csalnak, nekem épp ideje a távozás hímes
mezejére lépni. Ms. West – biccentett, túlzóan mélyre hajolva
előttem.
– Te tudtál róla! Ti tudtátok! – mutattam rájuk. – Hát ezért
változott meg a véleményed, miután visszajöttél a telefonálásból! –
fordultam a barátnőm felé.
– Futás! – sivította Zane-nek, elfojtva ezzel a kitörni készülő
nevetését. A pasi szófogadó, jó fiúhoz méltóan el is iszkolt, amilyen
gyorsan csak tudott. – Mielőtt bármit is mondasz, egy dolgot
tisztáznék. Ez az egész nem a mi művünk! – állt fel, hogy szavai
nyomatékosítása érdekében egy leheletnyivel fölém magasodjon. –
Ezt maga a sors akarta így – gesztikulált, színpadiasan eltúlozva a
mozdulatait. – Na, jó – engedte ki az előbb még oly elszántan
mélyre szívott levegőt. – Talán egy picit segítettünk az égieknek, de
maga az utazás nem a mi ötletünk volt. Mi csak elértük, hogy
ugyanabban az időpontban hagyjátok el a kikötőt – fújt maga elé.
– Állj! Állj! Állj! – intettem le. – Te most azt hiszed, haragszom
rád? – kérdeztem szélesre tárt karokkal.
– Igen. Nem. Dehogy! Vagy mégis? – érdeklődött kérdő tekintettel.
– Olyan bolond vagy! – rántottam szorosan magamhoz. – Nem
haragszom. Ellenkezőleg! Köszönöm! – dünnyögtem a nyakába.
– Úristen, de megkönnyebbültem! – sóhajtott szaggatott
lélegzetvétellel. – Az utóbbi időben nem volt lehetőségem érzelgős
véleménynyilvánításra, mert a távolság megnémított, de tudd,
történjen bármi, én melletted állok! Bár azért így sokkal könnyebb,
hogy egy hajóban evezel a pasim legjobb haverjával – tolt távolabb,
hogy mélyen a szemembe nézhessen. – Olyan jó újra így látni téged.
– Hogy? – kérdeztem magasba szökött szemöldökkel.
– Így! – mutatott a szememre. – Végre visszatért a csillogás. El sem
hinnéd, mennyire fájt szemezni azzal a tompasággal, ami már
hetek óta jellemezte a tekintetedet. Igaz, amikor nyomozni kezdtél,
legalább társult mellé egy kis tettvágy, de ez… Ez teljesen más. Ez
boldogság. Épp úgy, mint akkor, azon a reggelen a SnowyPearlben!
– Ez a Crosby-hatás – feleltem egy vállrándítás kíséretében.
– Tévedsz. Ezt úgy, hívják: szerelem. Üdv a való világban, nyuszi –
pöckölte meg játékosan az orromat.
– Igazad lehet – rogytam az ágyra.
– Egyébként, most miért nem vele vagy? – tért azonnal a lényegre.
– Mert… mert veled jöttem, és beszélni akartam a legjobb
barátnőmmel az érzéseimről.
– Sírni fogok! – robbant ki belőle bepárásodott tekintettel.
 Kayden
Máris hiányzott. Még csak tíz perce hagyott magamra, de szívem
szerint azonnal utánamentem volna. Ciki vagy sem, ez az igazság.
– Most már legalább tudom, hova tűntél tegnap este – fogadtam
Zane-t, amint belépett a kabinba. – És most már a kétes beszólásaid
is értelmet nyertek – mordultam rá, de igazából nem volt okom
neheztelni a legjobb haveromra.
– Na, cső! – vágódott le az ággyal szemközti fotelba. – Jól telt az
estéd, haver? – kérdezte önelégült ábrázattal.
– Még annál is jobban – morogtam hanyatt dőlve az ágyon. – Ezt
igazán jól kiterveltétek a csajoddal.
– Hízelgő, hogy a mi számlánkra írod, de a java nem rajtunk múlt
– felelte magára vonva ezzel a figyelmemet.
– Ez esetben kösz, nagytesó! – biccentettem az ég felé. – Megyek,
letusolok… – ugrottam fel az ágyról energiával telve.
– Oké. Én addig itt várok – vette kézbe a mobilját.
Nem húztam feleslegesen az időt. Minél előbb végzek, annál
hamarabb indulhatok Zoey keresésére – törölköztem szélsebesen,
hogy a lehető leggyorsabban magamra kapkodhassam a ruháimat.
Látni akartam.
A karjaimba zárni.
Érezni az illatát.
– Jézusisten! – ugrottam meg, amikor szemben találtam magam a
Zane helyén ülő Britanyval.
– Meglepetés! – pattant elém széles vigyorral a képén.
– Bevallom, sikerült meglepned. Hova tetted a pasidat? –
kérdeztem homlokráncolva.
– Kiküldtem. Beszélnem kell veled – váltott komolyabb
hangnemre.
– Eskü olyanok vagytok, mint egy lélek két testbe zárva, akik
folyamatosan másokat próbálnak megfelelő irányba terelni.
– Ettől szebb bókot ma már aligha kaphatunk. Kösz! – vált még
szélesebbé az arcát uraló vigyor.
– Hallgatlak! Mondd gyorsan, mert dolgom van a barátnőmmel –
nyomtam meg az utolsó szót, ami tagadhatatlanul jólesett.
– Épp róla akarok beszélni – ült le a fotelba, majd az ágyra bökve
némán kérte, hogy kövessem a példáját. Megtettem. Biztos voltam
benne, hogy fontos, amit mondani akar.
– Nos? – néztem rá érdeklődve.
– Először is tudnod kell, hogy imádom a fejed. Nálad jobbat nem
is kaphatott volna a barátnőm. Nanana! Vegyél visszább az
önteltségből! – csattant fel a fejemen elterülő mosoly láttán. – Ez
csak addig áll fenn, amíg jól viselkedsz! Sokan talán észre sem
vennék, de én tudom, hogy Zoey az egyik legjobb ember a világon!
Mindig segít, ha lehetősége van rá. Igen, néha vele is megesik, hogy
rájön a hoppáré, na de az emberek már csak ilyenek, nem? Mindig
arra törekszünk, hogy előrébb jussunk, de sokakkal ellentétben
Zoey senkit sem hagy hátra. Az ő élete egy külső szemlélő számára
tökéletes, de ő sosem kérkedett ezzel, sőt! Adott abból, ami neki
van. Amikor megismertem, egy megtört lelkű kislány voltam,
akinek épp akkor váltak el a szülei. Megviselt. Rohadtul
szenvedtem. Az addigi világom darabokra hullott. Nem akartam
senkit közel engedni magamhoz, mert féltem, hogy elveszítem. Nem
vágytam senki társaságára, pláne nem olyanéra, akinek a szülei
boldog házasságban élnek. De Zoey nem tágított. Folyamatosan azt
leste, miben tud segíteni. Először az idegeimre ment, aztán szép
lassan az életem részévé vált. Sosem dörgölte az orrom alá, hogy ő
mennyivel szerencsésebb, ami a családját illeti. Idegesítő csitriből a
legjobb barátnőmmé nőtte ki magát. Mindent együtt csináltunk.
Amikor anyám elszámolta magát és nem maradt tízóraira való,
Zoey gondolkodás nélkül megosztotta velem a sajátját. Bár neki ezt
még nem vallottam be, ő az én példaképem. Fiatalkora ellenére
hihetetlen dolgokat ért el. Ráadásul ezt mind becsületes munkával
tette. A szívem szakadt meg érte az utóbbi időben. Hiányzott, de a
lelkem mélyén tudtam, hogy helyesen döntött. Mellette álltam, de
akkor is fájt látni a szemében gyökeret verő szomorúságot. Makacs,
és a végletekig konok. Sokszor időre van szüksége, ha a saját
életéről kell döntenie, de ez nem változtat azon a tényen, hogy
mennyire szeretem. Bevallom, hatalmas bizalommal voltam
irántad, de az, amit egyetlen este alatt elértél, még engem is
meglepett. Arra már ki sem akarok térni, hogy ezt melyik
testrészeddel tetted – húzta fintorra az orrát. – A lényeg – és ne
haragudj, hogy ilyen hosszúra nyúlt a monológom –, ha megbántod,
puszta kézzel heréllek ki! – tartotta elém az ujját. – Ő már
verekedett értem, és bár én kevésbé vagyok harcias, ha kell,
megteszem.
– Verekedett érted? – kérdeztem leplezetlen jókedvvel a
hangomban.
– Neked csak ennyi esett le?
– Nem – ráztam meg a fejem. – De ez a sztori felkeltette az
érdeklődésemet. A többit pedig megjegyzem. Hidd el, ha rajtam
múlik, sosem látod többször sírni. Legalábbis nem a szomorúságtól.
– Szavadon foglak! – húzta össze a szemöldökét. – Most pedig
sietek. Keresd meg, és élvezzétek egymás társaságát! – pattant fel
mellőlem.
– Hé! És a verekedős sztori?
– Ja. Öhm. Az egy egészen rövid történet. Az egyik srác bepalizott.
Csapta a szelet, miközben a barátnője otthon várta. Amikor Zoey
fülébe jutott a hír, felkereste Benjamint és egyszerűen behúzott
neki, majd mindenféle magyarázat nélkül magára hagyta.
– Uh, ezt jobb, ha én is az emlékezetembe vésem – lépett közénk
Zane, hogy ezzel véget is vessen az érzelgős pillanatnak.
– A kérdésedre a válasz: 328.
– Tessék?
 – Az ajtót, amit keresel, ez a szám jelöli.
– Kösz – nyomtam egy gyors puszit az arcára, és már magukra is
hagytam őket.
Egy luxus óceánjáró fedélzetén sétáltam végig, engem mégsem
érdekelt semmi. Kivéve azt a nőt, aki a 328-as ajtó mögött várt rám.
Kopp-kopp – jeleztem visszafogott mozdulatokkal az érkezésemet.
– Gyere be! – jött a válasz alig hallhatóan. – Szia! – mosolygott
rám, amikor a tekintetem összefonódott az övével.
– Szia! – léptem közelebb. – Remélem, nem bántad meg a tegnap
estét.
– Viccelsz?
– Viccesnek tartod az aggodalmamat?
– Most már igen – állt meg közvetlenül előttem.
– Szóval? – kérdeztem ismét. Nem válaszolt. A karját a nyakam
köré fonta és érzéki, puha csókot nyomott a számra. – Hallani
akarom! – nyögtem, elfojtva a testemet elöntő vágyat.
– Semmit sem bántam meg! – suttogta az ajkaim közé.
– Ennek örülök – morogtam, utat engedve az érzékeimet uralma
alá hajtó sóvárgásnak, és elmélyítettem a csókunkat. –
Legszívesebben itt tölteném az elkövetkezendő napok minden
egyes percét, de a józanabbik énem arra ösztönöz, nézzek körül, ha
már megadatott ez a lehetőség.
– Igyunk meg valamit a legfelső szinten lévő bárban! – nyúlt a
napszemüvegéért, hogy feltehesse.
– A-a! – kaptam le róla. – Látni akarom a szemedet!
– Jó! Akkor add vissza! Ez csak a tiarám – tolta a feje tetejére. Ez
fogja össze a hajamat – húzta ki magát büszkén. – Végre nem
néznek hülyének, bátran viselhetem ebben a napsütésben.
– Egy napszemüveg, amit napsütésben a fejed tetején viselsz…
igen. Teljesen logikus – nevettem el magam.
– Jogos érvelés, de akkor is – húzta el a száját.
– Amúgy meg szard le, ki mit gondol, ha te így érzed jól magad,
akkor viseld! – nyomtam az ajkamat a homlokához. – Gyere! –
fűztem össze az ujjainkat.
A hajót uraló luxus eddig nem igazán keltette fel az
érdeklődésemet. Na, nem mintha ezt érdemelte volna. Számomra
felfoghatatlan fényűzés vett körül minket. A fedélzet minden egyes
szeglete gazdagságot árasztott magából. Bele sem mertem gondolni,
mennyibe fájhat egy ilyen út… megkaptam ingyen, de addig, amíg
azt hittem, fájó szívvel és gyötrődő lélekkel kell eltöltenem az
előttem álló heteket, a luxus egyetlen formája sem tett boldogabbá.
A pénz nem boldogít… egy újabb példa, ami tökéletes képet ad
erről az egyszerű tényről. Lehet egy ember bármilyen gazdag, ha a
szívét a szegénység uralja. Van, amit nem tudsz pénzért megvenni.
És ez, amit most érzek, miközben Zoey kezét fogom, pont ilyen.
Zoey mellett lépkedve mindent más színben kezdtem látni, de ezt
továbbra sem írhattam a hajó számlájára. Ezt csak neki
köszönhettem. Ez talán nyálasnak tűnhet, de akkor is így van.
Lenéztem az összefonódó ujjainkra, s a szívem már ettől
hevesebb ütemre kapcsolt. A tekintetem elindult felfelé, hogy végül
megállapodjon az arcán. Érzelmektől vibráló pillantásom mélyen
beleveszett íriszének végtelen kékségébe. A legszebb szempár, amit
valaha láttam.
– Köszönöm! – emeltem magasabbra a kezünket, és a számat
gyengéden a kézfejéhez nyomtam.
– Micsodát? – kérdezte elnyíló ajkakkal.
– Azt, hogy itt vagy. Azt, hogy három hónap elteltével
megkönyörültél rajtam.
– Mondanám, hogy szívesen, de ez nem az én érdemem… –
kúszott egyre feljebb az ajkán játszó mosoly.
– Tudom. A sorsé – szaladt ráncba a homlokom.
– Még mindig nem hiszel benne?
– Hiszek is, meg nem is. Elvégre az első találkozásunk tényleg
sorsszerűnek nevezhető. Mégis úgy érzem, ennek – nyomtam egy
újabb csókot az ujjaira – sokkal több köze van hozzánk, mint
bárkihez ott fent – böktem az ég felé. – Valamivel mindketten
kiérdemeltük azt, hogy most itt lehetünk.
– Ezzel mondasz valamit – esett gondolkodóba.
– Az igazat. Hidd csak el! Hihetetlenül jók vagyunk abban, amit
csinálunk. Mi sem bizonyíthatja ezt annál jobban, mint ez –
vezettem végig az ujjamat a körülöttünk elterülő, végtelennek tűnő
táj panorámáján.
– Igazad lehet – rántotta meg a vállát.
– Nekem? Mindig – fogtam át a derekát, hogy közelebb
húzhassam.
– Tudod, mi a legfurább ebben az egészben?
– Nem – ráztam meg a fejem –, de ha megkérlek, biztos elmondod
– hajoltam felé, hogy a következő szavakat alig hallhatóan
suttogjam a fülébe. – Kérlek! – leheltem kipirult bőrére. Izgatóan
hatott rám annak látványa, milyen hatással vagyok rá. Elég
egyetlen érintés, elég egyetlen rövid szó, és a lélegzetvétele is
megváltozik.
– Nem érdekel, hol vagyunk. Nem érdekel, mi vesz körül minket.
Sem a luxus, sem a kilátás nem pótolhatna téged – nyögte elfúló
hangon, miközben az ujjaim egyre feljebb kúsztak vékony nyári
ruhája alatt. Szeretem a telet, a hideget, de a nyári időjárásnak
igenis sok előnye van – görbült pajkos mosolyra az ajkam.
– Egyetértek – szívtam magamba bőrének édes illatát. – Képtelen
vagyok betelni veled. Menjünk, mielőtt a vállamra doblak és
visszasietek veled a kabinodba.
– Miért? Nekem tetszik a felvetés – simította két tenyerét az
arcomra.
– Ne kísérts! Nézzük meg, mire vert el feleslegesen sok pénzt Mr.
O’Connell.
– Mr. O’Connell fizette?
– Igen. Mit hittél, hogy megnyertem a lottót? – kérdeztem
vidáman.
– Igazából még csak bele sem gondoltam – rázta a fejét. – Mégis
mit tettél, amivel kiérdemelted ezt a számunkra megfizethetetlen
ajándékot?
– Inkább ne rontsuk el a pillanatot.
– Tessék? – ütközött meg az elszólásomon.
– Ne értsd félre! Semmi olyat nem tettem – feleltem vigyorogva.
– Lehet, hogy te jól mulatsz, de ez egy cseppet sem vicces –
ráncolta a szemöldökét.
– Ha látnád magad, te is nevetnél – simítottam végig a homlokán
összegyűlő barázdákat. – Féltékeny vagy – suttogtam közelebb
hajolva.
– Nem vagyok – szegte fel a fejét. – Csak érdekel, mi történt veled,
amíg távol voltam – folytatta karba tett kézzel, távolabb taszítva
ezzel.
– Ne aggódj! Most már le sem tudsz majd vakarni magadról, és
mindenre elegendő időt fogunk szánni, de most gyere, igyunk
valami finomat a medencék melletti bárban. Remélem, hoztál
fürdőruhát is – kacsintottam rá.
– Boldoggá tesz, amikor ennyire hülyének nézel – felelte
durcásan.
– Sosem néztelek annak – nyúltam az álla alá, hogy feljebb
billenthessem a fejét. – Te vagy a legokosabb nő, akivel valaha
találkoztam. A fejedben megbúvó tudás koronázza meg a
természetadta szépségedet – nyomtam egy futó csókot az ajkára.
– Hízelegj csak, de azért azt jobb, ha tudod, hogy ezen a hajón a
legolcsóbb szoba is 9000 dollárba fáj…
– Mennyi? Úristen! – kerekedett el a szemem.
– Bizony – bólogatott hevesen.
– Komolyan?
– Ühüm!
– Akkor azt hiszem, nekem is lenne egy kérdésem feléd.
– Mégpedig?
– Te mit tettél azért, hogy itt lehess? – kérdeztem szúrós
tekintettel.
– Tessék? Te most tényleg arra gondolsz…? Kayden! – bökött
oldalba, miután több mint egy percig mozdulatlanul meredtem rá.
– Csak vicceltem – tört fel belőlem.
– Oh, akkor jó. Már azt hittem, lebuktam – törölte meg
látványosan a homlokát.
– Hogy mi van? – torpantam meg, miután a mondandója értelmet
nyert.
– Remélem, téged is legalább annyira gyomron vágott az érzés,
mint engem az imént – húzta fel az orrát.
– Örülhetsz, mert tényleg. Ne haragudj! – vontam az ölelésembe,
hogy egy békítő csókot nyomhassak a szájára. – Meg tudsz nekem
bocsátani?
– Ha ilyen szépen kéred…
– Kérlek! Essen meg rajtam a szíved! – nyögtem elnyíló ajkai közé.
– Jó. Oké. Megbocsátok. De ezt most hagyd abba, mert a végén
még tényleg nem lesz semmi a közös programunkból – pihegett.
– Akkor váltsunk témát – embereltem meg magam. – Tényleg
olyan drága ez a kóceráj? – pislogtam továbbra is hitetlenkedve.
– Micsoda lealacsonyító szóhasználat – kacagta el magát. – De
igen. Nem véletlenül akartam visszautasítani, de Bella nem hagyta
– rántotta meg a vállát. – Azt állította, megérdemlem.
– Pontosan ugyanígy jártam én is – biccentettem.
– Akkor nincs mit tenni, élvezzük ki, amit kaptunk – fordított
nekem hátat, hogy célba vegye azt a bizonyos bárt. Ami csak az
egyik a számos lehetőség közül, ahol elüthetjük az időnket a
káprázatos utazásunk során.
Többek között rendelkezésünkre áll négyféle étterem, egy spa,
egy fitneszcenter, egy kisebb golfpálya, két kinti medence, egy
kaszinó, egy bevásárlóközpont, egy szépségszalon, és – feltételezem,
Zoey legnagyobb örömére – egy könyvtárszoba is. Igaz, ezek
használatba vétele csak egy bizonyos összegig van kiegyenlítve…
Még szerencse, hogy egyikünket sem az teszi boldoggá, ha rövid
időn belül elverhetjük minden eddig félretett vagyonunkat.
– Egy limonádé a hölgynek, és egy sör neked – tette le elénk a
rendelésünket a felszolgáló nem kevés ellenszenvvel.
– Attól tartok, megsértetted azzal, hogy a sört választottad a
minőségi borok egyike helyett.
– Pedig ilyen sokat még sosem fizettem egyetlen korsóért sem –
dünnyögtem.
– Szerinted én miért választottam a cukros vizet? – kacagott fel.
– Tökéletes párost alkotunk – koccintottam össze az italainkat.
– Erre inni kell – emelte a szájához a limonádéját.
– Igen – kortyoltam egyet én is a hűsítőmből.
Figyeltem Zoey mozdulatait, és követtem elkalandozó tekintetét.
A pillantását lassan végigvezette a bár berendezésén. Egy nyitott
teraszon ültünk, de még ezt is áthatotta az emberekből áradó
felsőbbrendűség, pedig a használati tárgyakon itt már nyomot
hagyott az idő vasfoga. Aki hosszabb ideig szemlélt egy-egy
berendezést, láthatta, hogy itt sem sértetlen minden. Ez akaratlanul
is megnyugvással töltött el. Ha nem is a saját pénztárcánkhoz illő
környezetben voltunk, attól még emberek vettek körül minket.
Férfiak, nők, gyerekek, és azok használati tárgyai. Olyan dolgok,
amik az igényeink kielégítésére készültek, és nem azért, hogy
mozdulatlanul álljunk mellettük, nehogy rajtuk hagyjuk az
ujjlenyomatainkat.
– Ne haragudj! Orbitális nagy bunkó vagyok! – törtem meg a
köztünk feszülő némaságot, amit csak a hangfalakból áradó halk
taktusok tettek könnyedebbé. Az aláfestő zene megakadályozta,
hogy eluralkodjon rajtunk a vállunkra nehezedő csend.
– Miért haragudnék? – kapta felém a tekintetét.
– Mert tegnap este óta még csak meg sem kérdeztem, hogy hogy
érzed magad… Szóval?
– Most már kitűnően – pislogott felém ártatlanul. – Ráadásul
neked ugyanannyi okod lenne haragudni rám, amiért én legalább
olyan bunkó voltam, mint te.
– Én jól vagyok, köszönöm…
– Ja, nem – vágott a szavamba. – Másra céloztam.
 – Igen? És mi lenne az?
– Hogy van Zeno és Milo? – tette fel a kérdést vidáman.
– Na, kösz szépen – nevettem el magam. – Egyébként köszönöm a
kérdést, ők nagyon jól vannak, és remélem, ez később sem fog
változni.
– Ennek örülök – biccentett. – Remélem, azért te is jól vagy –
nézett rám kedvesen.
– Igen. Nagyon. És most, hogy minden irányból igyekeztél
megkerülni a választ, mesélj!
– Mire célzol?
– Kiheverted a velünk történteket? – csökkentettem le a köztünk
lévő távolságot, hogy zavartalan legyen a társalgásunk.
– Bizonyos értelemben, de mint ahogy az előbb te, úgy most én is
elhalasztanám az erre irányuló beszélgetést – húzta fel a vállát.
– Rendben – biccentettem –, de hidd el, nekem bármit
elmondhatsz – simítottam végig a karján.
– Tudom – suttogta alig hallhatóan.
Nem feleltem. Csak átöleltem, és a közelségemmel adtam
nyomatékot az előbbi szavaimnak.
 Zoey
Nem tettem mást, csak élveztem az engem ölelő férfi jelenlétét. A
belőle áradó hő körbezárt és egy nyugodt világba repített, ahol nem
érhet semmi rossz, ahol nem eshet bántódásom.
A fejemet a mellkasának döntöttem és hagytam, hogy a pillanat
varázsa magával ragadjon.

Zac Efron & Zendaya – Rewrite The Stars

Tudod, hogy akarlak,

Sosem volt titok, hogy vágyom rád.
Tudom, hogy akarsz engem,
Szóval ne mondd,
Hogy meg van kötve a kezünk!

A felcsendülő dal sorai akaratlanul kúsztak a fülembe, hogy a

szavak jelentése egészen a szívemig hatoljon.

Azt mondod, semmi esély,

A sors mérföldekre húz tőlem,
Hogy ne tudjalak elérni,
De itt vagy a szívemben,
Szóval ki tudna megállítani,
Ha úgy döntök:

Most hallottam először ezt a dalt, de a lehető legjobb pillanatban

bontakoztam ki Kayden karjai közül, hogy a következő sor
elhangzásakor belevesszek ígéreteket rejtő tekintetébe.
 Te vagy a végzetem?

Megszorította a kezemet és alig észrevehetően bólintott, mint aki

tökéletesen érti a fel nem tett kérdésemet. Nem volt szükségünk
semmi másra, nem kellett szavakba öntenünk a gondolatainkat, az
énekes megtette helyettünk.

Írd át a sors csillagát!

Mondd, hogy az enyém leszel!
Semmi sem választhat el minket egymástól,
Téged akartalak megtalálni,
Ez rajtad áll és rajtam,
Senki sem tudja, mi történhet!
Szóval, miért nem írjuk át a csillagokat?
Talán a miénk lehetne ma este a világ…

Minél többet hallottam a dalból, annál jobban a szívembe

férkőzött. Imádtam a szöveget alkotó sorokat, a mondanivalót.
Mindent. A sorsot, ami ezzel akarta teljesebbé tenni a Kaydennel
közös pillanatunkat.

Szerinted könnyű?
Azt hiszed, nem akarok hozzád rohanni?
De vannak hegyek,
És vannak olyan ajtók, amelyeken nem tudunk átlépni.
Tudom, azon tűnődsz, miért?
Mert képesek lennénk,
Csak te és én e falak közt,
De amikor kimegyünk,
Fel fogsz ébredni, és látni fogod,
Hogy ez teljesen reménytelen…

Hagyjuk a sors csillagát!

Ne mondd, hogy a szívemre vársz!
 Minden elválaszt minket,
Nem én vagyok, akit meg kellett találnod!
Ez nem rajtad és nem rajtam áll,
Amikor mindenki megmondja, kik legyünk,
Hogy tudnánk átírni a csillagokat?
Nem lehet miénk a világ… ne várd!

Amennyire tetszett, amit eddig hallottam, most épp annyira

váltam idegessé tőle. A lelkem romantikus énje porba hullt, miután
a szívébe döfött tőr végzett vele. Nem akartam, hogy velünk is ez
történjen.

Csak szállni akarok veled,

És ha kell, zuhannék veled,
Csak add át nekem mindened!
Lehetetlennek tűnt,
Ez nem lehetetlen!
Lehetetlen?
Mondd, hogy lehetséges!

– Lehetséges! – mondta ki Kayden, megtörve ezzel a dal

lüktetését, de az énekesnő még mindig hitetlenül állt a helyzethez.
A férfira hárult a feladat, hogy elűzze a baljós gondolatait. Épp úgy,
ahogy Kayden is tette az esetünkben. Mellette minden annyival
szebbnek tűnt. Könnyebbnek.

Hogy írjuk át a csillagokat?

Mondjuk azt, hogy nekem lettél teremtve!
Semmi sem választ el minket!
Mert te vagy az egyetlenem,
Akit meg kellett találnom!
Ez rajtad áll, ez rajtam áll,
Senki sem tudja, mi történhet,
 Szóval miért nem írjuk át a csillagokat?
Változtassuk a világot a miénkké!

– Együtt sikerülni fog! – szólalt meg ismét, bizonyítékot szolgálva

arra, hogy ő is figyelemmel kísérte a szöveg minden apró részletét.

Tudod, hogy akarlak,

Ez nem egy titok, amit rejtegetni próbálok.

– Egyetlen percig sem titkoltam – mosolygott rám

szívmelengetően.

De nem lehet…
Szakítanunk kell, meg van kötve a kezem…

– Szerencsére a tiéd nincs – emelte az ajkához a csuklóimat, hogy

egyenként megcsókolhassa mindkettőt. – De ha akarod… – nézett
rám félreérthetetlen csillogással a szemében.
– Meggyőzhető vagyok – feleltem pont annyira elszántan, mint a
legelső találkozásunk estéjén.
– Szerencsére igencsak meggyőző tudok lenni – suttogta vágytól
elmélyült hangon. Elég volt egyetlen másodperc, és teljesen
belevesztem jégkék íriszébe. A mámort ígérő bizsergés vad
hullámokban öntötte el az érzékeimet.
– Oh, egek! Zane, fogj meg, mert elcsúszom a padlóra folyt
nedvességen – robbant mellénk Britany.
– És tudod is, mi az, amibe beletapicskoltál?
– Aha. Nyál.
– Azt te csak hiszed – vágtam oda neki.
– Brrr! Pfuj! Undik vagytok!
– Neked is szia – sandítottam felé unott képpel.
– Szeretlek ám titeket, de már csobbannék is egyet, csakhogy
egyedül tök uncsi.
– Már miért lennél egyedül? – értetlenkedett a pasija.
 – Jól van már, tudod, hogy hogy értem.
– Nem. Nem tudom – ingatta Zane a fejét.
– Vannak dolgok, amik négyesben bulisabbak – csettintett Brit a
nyelvével. – Na, benne vagytok?
– A miben is?
– A pancsolásban ott – mutatott az alig ötven méterre lévő
medence felé. – Kissé parázok, de szívesen csúsznék is. Az baromi
állat! – bökött a legmagasabb, legkanyargósabb csúszda felé.
– Wow! – tátottam el a számat, ahogy végignéztem a hatalmas
monstrum minden apró szegletén.
– Az ott durvábbnak tűnik – szállt be Zane is.
– Aha. És az is. Mármint, ha a Kamikaze névből indulok ki – szólt
közbe Kayden.
– Hihetetlen, mennyi minden elfér ezen az úszó városon.
Igen, ez jóval több, mint egy szálloda – estem gondolkodóba,
ahogy körbefordultam, és újra szemügyre vettem a legfelső szinten
található létesítményeket.
– Aha. Ha minden igaz, az alsó szintek egyikén még egy jégbár is
található, de úgy gondolom, annak a látogatását kihagyhatjuk a
programok közül.
– Annak még az említését is hanyagolhattad volna – rezzentem
össze váratlanul.
– Ne félj! Itt semmi sem kötelező, csak olyasmit csinálunk, amihez
kedvünk van – súgta Kayden a fülembe halk, megnyugtató hangon.
– Köszönöm – nyögtem összeszorult torokkal. Annak az ötletnek a
gondolatára, amely alapján önszántunkból lépnénk be egy
mesterségesen lehűtött terembe, teljesen elborzadtam. Isten ments,
hogy önként zárassam magamra az ajtót, hogy egy hideg, a
külvilágtól elszeparált helyen tartózkodjak… Elég volt egyetlen apró
pillanat, és a gondolataim máris rossz irányt vettek. Az emlékeim
egyetlen röpke másodperc alatt a hatalmukba kerítettek. Újra ott
voltam, abban a fogságban, ahonnan annyira menekültem volna. A
testemet átjáró dermesztő hideg lebénított, mozdulatlanságra ítélt.
Nem láttam magam előtt mást, mint a már oly sokszor
megálmodott tragédiát. Kayden merev testét, tompa, élettelen
tekintetét, amiből kihunyt az élet. A gyomrom összeugrott, rám tört
a hányinger. Ki kellett jutnom az átélt traumák alkotta börtönből.
Menekülni akartam a fullasztó légszomj elől. Észre sem vettem,
milyen gyorsan próbálok levegőhöz jutni. Úgy kapkodtam az éltető
oxigén után, mint akinek csak másodpercei vannak, mielőtt a fejét
újra víz alá nyomják. Ilyen rossz állapotba már hetek óta nem
kerültem. Biztos voltam benne, hogy Kayden meglepetésszerű
viszontlátása, a köztünk szikrázó érzelmek fellobbanása okozta. Az
intenzív érzés, a ragaszkodás, a szerelem bénító rettegésbe csapott
át.
– Zoey? Hallod? Ne haragudj! Fogalmam sem volt! – rázott meg
Brit finoman, hátha ezzel segít.
– Hagyd, majd én! Zoey, hallasz? Minden rendben?
– Ne… ne haragudjatok, csak egy kicsit elgondolkodtam –
füllentettem.
– Hagyd! – intett Kayden a mindig fontoskodó barátnőm felé. –
Semmi gond – húzott szorosan a mellkasára. Testének melege,
szívének ütemes dobolása végre ráébresztett arra, hol is vagyok
valójában. Lassan, de biztosan kezdtem felfogni az engem érő
hatásokat. A bőrömet cirógató napsugár érintését, a szél meleg,
barátságos simogatását, Kayden karjának erős, mindentől óvó
erejét. – Minden rendben – suttogta vigasztalóan.
– Én… én ezt nem akartam. Úristen! Azt hittem, elájul. Olyan
fehér lett, mint a fal… – sutyorogta Brit.
Már felfogtam ugyan a szavai jelentését, de válaszolni egyelőre
még képtelen voltam. Az előbbi néhány szó teljesen leszívta az
erőmet. Hosszú percekre volt szükségem, hogy végre szóra bírjam
magam.
– Jó… jól vagyok – nyögtem rekedten. – Ne haragudjatok, nem
akartalak megijeszteni titeket – préseltem ki magamból lassan a
szavakat.
 – A lényeg, hogy most már jól vagy – puszilt homlokon Kayden. –
Erről hamarosan beszélnünk kell. Nem siettetlek, de nem húzhatod
a végtelenségig – hívta fel a figyelmemet arra, amivel én is
tökéletesen tisztában voltam.
A következő félóra a barátaim halk társalgásával telt. Nekem még
időre volt szükségem, míg rendezem a gondolataimat, és ezzel ők is
tisztában voltak. Nem sürgettek. Hagyták, hogy a magam
tempójában dolgozzam fel az előbbi pánikrohamot. Kayden sem
szólt, nem intézett felém egyetlen árva mondatot sem. Csak ült és
gyengéden ölelt, hagyta, hogy a jelenléte, bőrének forró érintése
néma vigaszt nyújtson. Behunytam a szemem, és magamba szívtam
testének minden apró rezdülését. Az orromba kúszó illata
elbódított, az ujjaimat átfogó keze biztonságot és megnyugvást
hozott megtépázott idegeimnek.
Amint kezdtem visszanyerni a lélekjelenlétemet, rögtön rám tört
a késztetés, hogy viszonozzam azt a fajta figyelmességet, amit
Kayden tanúsított az irányomba. A köztünk pihenő karom
felkúszott a hátán és rásimult a vállára. Az ujjaim férfias arcélét
cirógatták, lassan felkeltve ezzel a figyelmét.
– Örülök, hogy túl vagy rajta – fordult felém, és a homlokát az
enyémnek támasztotta.
– Köszönöm!
– Nincs miért hálálkodnod. Ez volt a minimum, amit tehettem
érted. Remélem, hamarosan megnyílsz nekem és beavatsz abba,
ami a lelkedben zajlik. Segíteni akarok, de csak akkor tudok, ha
engedélyt adsz rá.
– Köszönöm – suttogtam újra. – Ígérem, be foglak avatni, de adj
még egy kis időt – kértem szinte hangtalanul. Olyan közel voltunk
egymáshoz, hogy a szavaim csak az ajkáig szálltak, hogy ott
letelepedjenek és megvárják, amíg a bennük rejlő fogadalmat
Kayden a következő lélegzetvételével magába szívja, és eggyé
váljon lényem egy apró részével.
A nap hátralévő része Brit terveivel ellentétben csendes
nyugalomban telt, de megegyeztünk, hogy másnap délelőtt mi
leszünk a legelsők, akik birtokba veszik a csúszdaparkot. A délelőtti
rosszullétem már eggyé olvadt a múlt homályával. Ezt a pillanatot
is száműztem oda, ahová a többi hasonló élményemet zártam.
– Ha már a pancsolás elmaradt…
– Valaki miatt – néztem rá összevont szemöldökkel.
– Ami csak azért történhetett meg, mert annak a valakinek a
barátnője titkolózik előtte… – fűzte tovább a mondandóját.
– Ebbe most inkább ne menjünk bele – folytattam komoran.
– Okééé, szóval ott tartottam, hooogy nézzünk meg egy filmet!
– Én benne vagyok! – bólintottam.
– Remek. Srácok? – kérdezte Britany kissé oldalra dőlve, hogy
kilásson mögülem.
– Attól függ, mi az – érkezett tőlük a válasz.
– Lássuk csak, mi van itt. Hegyek között. Kizárt. Everest. Tuti nem.
A hó fogságában. Hát mi a szar van ezekkel? – háborodott fel Brit.
– Gondolom, ezt a kínálatot jobbnak vélték, mint a Titanic, a
Titanic 2, vagy a Kék lagúna bármelyik része.
– Miért? A Kék lagúnát imádom! Az olyan romantikus – áradozott
a barátnőm.
– Igen, tudom. Én is szeretem. Mindhárom részét.
– Mind a hármat? Úristen! Miről maradtam le?
– Úgy tűnik, a legújabb verzióról – pislogtam felé ártatlanul.
– Kérlek, kérlek, kérlek! – meresztett hatalmas kutyaszemeket a
fiúkra.
– Én benne vagyok, de nem lesz ingyen – reagált Zane.
– Természetben is fizethetek?
– A te esetedben nem létezik más fizetőeszköz.
– Áll az alku – nyújtotta a kezét a barátja felé.
– Áll, de még mennyire – kacsintott rá válaszul.
– Bunkó! – rántotta ki az ujjait Zane tenyerének fogságából.
– Na és te? – fordultam Kayden felé.
– Nekem bármelyik megfelel – rántotta meg a vállát.
 – Oh… teljesen ingyen?
– Ha gondolod, minden adományt szívesen fogadok. És fogdosok
– tette hozzá nevetve.
– Na, fogadjunk, így sem nevezték még a melleidet – lökött
oldalba Britany, amitől majdnem hanyatt vágódtam.
– Hülye! – ragadtam meg a karját, hogy visszanyerjem az
egyensúlyomat.
– Pff… de gáz! Ha egy könyvben lennénk, most épp Kayden karjai
között pihegnél.
– Ah! Fogd be! A legutóbb, amikor erről beszéltünk, legurultam
egy hegyről. Kösz, de kösz, nem! Jó nekem a szürke valóság.
– Szürke? Nem inkább jégkék? Az egyetlen jég, ami felolvaszt és
elemészt – suttogta szinte hangtalanul.
– Bolond! – kuncogtam költői megnyilvánulásán.
Bár én már többször is láttam ezt a filmet, most sem volt
unalmas. Néhol túlságosan tini felfogású, de mindenképp jókedvre
derítő.
– És még ez nevezi magát lepedőakrobatának? Hát milyen fatökű
az, aki nem veszi észre, hogy a csaj még sosem…
– Hallgass már el! – csitította le Brit a pasiját. – Ne akadj fenn
olyan részleteken, amelyek a történet szempontjából nem fontosak.
– De legalább azt szóvá tették, hogy a srác alapból szőrtelen, így
nem gáz, hogy az idő múlásával sem bokrosodott ki – szúrta közbe
Kayden.
– Befognátok végre?
– Persze – pusmogták egyszerre.
– Azért a csaj jó sokáig húzta, míg végre döntésre jutott. Csóró
srác… – szólalt meg Brit, miután véget ért a film.
– Ja, ezek a nők már csak ilyenek – tette hozzá Kayden, miközben
finoman oldalba bökött.
– Hm? Te most rám céloztál? – néztem rá érdeklődve. Nem tettem
ugyan szóvá, de bennem is felmerült az a fajta párhuzam a csaj és
köztem, mint amire Kayden célzott az imént.
 – Én? Dehogy! – röhögte el magát, de én tudtam, hogy komolyan
gondolta. Biztos voltam benne, hogy habár sosem vallaná be,
együttérzett a sráccal.
– Te meg! Neked is mindig megvan a tökéletes beszólásod. Jobb,
ha mára fellövöd a pizsit – szólaltam meg játékos hangnemben,
hogy oldódjon kissé a hangulat.
– Pizsit a lófaszt! Britanynak még le kell rónia a tartozását! Arra
haladj, ha kérhetlek! – mutatott Zane az ajtó felé.
– Oh, micsoda kegyetlen sors! Mi lesz most velem? – tápászkodott
fel színpadiasan eltúlozott mozdulatokkal.
– Ha szabad kérnem, fejezd be, mielőtt belemerülsz a részletekbe.
Nem érdekel, hányszor és milyen pózban fizetsz Zane-nek.
– Nem? Pedig engem érdekel, melyik a kedvenc pozitúrátok –
kacagott fel, majd hagyta, hogy a pasija megragadja és maga után
húzza.
– Ha megjegyezhetem, a barátnőd bolond.
– Tényleg? Nekem még sosem tűnt fel. Miből vontad le ezt a
következtetést? – kérdeztem magasba szökött szemöldökkel. –
Egyébként pedig úgy vettem észre, Zane-nel tökéletesen
összeillenek.
– Ebben egyet kell értenem veled – bólogatott –, de most, hogy
végre leléptek… azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy
megmutasd, amit még a legjobb barátnőd elől is titkolsz.
– Azért van, amivel tisztában van.
– És még ti mertek beszólni a pasiknak. Esküszöm, ti nők sokkal
rosszabbak vagytok nálunk – felelte nevetve, miközben gyengéden
maga alá fordított.
– Miért, ti sosem beszéltek olyan dolgokról?
– Csak az egyéjszakás kalandok esetében, arról viszont, aki fontos
számunkra, nem szeretünk intim titkokat megosztani senkivel sem,
azokat az infókat jobban szeretjük mind megtartani magunknak.
Legalábbis, ami az én baráti körömet illeti – suttogta egyre közelebb
hajolva, míg a szája el nem érte az ajkamat és a szavait fel nem
váltották az érzéki, puha csókok, finom, buja cirógatások.

Másnap, ahogy megegyeztünk, már a kora délelőtti órákban

birtokba vettük a csúszdaparkot. Szerencsére az utasok nagy része
nem volt annyira koránkelő, mint mi, így hosszas sorban állás
nélkül vethettük bele magunkat a szórakozásba. A tegnapi incidenst
egyikünk sem hozta fel, és nekem ez tökéletesen megfelelt. Még
vártam a megfelelő alkalmat, amikor végre mindent elmesélhetek
Kaydennek, de amíg a felhőtlen jó hangulat uralta az együtt töltött
időt, addig eszemben sem volt megbolygatni a vaskapuk mögé zárt
szörnyet.
A következő három nap gyorsan elröppent. Igyekeztünk
tartalmas programokkal megtölteni a sorstól kapott utazást, amire
önszántunkból sosem indultunk volna el.
Épp a kabinunk felé tartottunk a srácok nélkül, amikor
észrevettünk egy helikoptert a hajó fölött.
– Nahát! Az meg mit akarhat? – nézett fel az égre Britany.
– Őszintén? Fogalmam sincs. Biztos lemaradt az indulásról –
kacagtam el magam.
– Pff… Újgazdag majmok! Nem elég, hogy ilyen utazásra telik
nekik, ha lekésik a hajót, még arra is van lehetőségük, hogy
rendeljenek egy helikoptert, ami utánunk hozza őket – háborgott
Brit.
– Az élet már csak ilyen. Vannak, akiknek feneketlen zseb jut.
– És vannak, akiknek zsebetlen fenék – simított végig az új
rövidnaciján, amiről véleménye szerint csak véletlenül maradt le a
zseb.
– Bolond! – nevettem el magam újra.
– Bolond az, aki ilyen nadrágot gyárt – motyogta elégedetlenül.
– Miért vetted meg, ha ennyire utálod? Fegyvert fogtak a
fejedhez?
– Másnaposággal küzdöttem, nem voltam beszámítható – ingatta
a fejét. – De ha már a ruháknál tartunk, mit veszel fel a vacsorára? –
fordult felém izgatottan.
– Majd együtt kiválasztjuk! Elvégre azért jöttél velem, nem? –
kérdeztem karba tett kézzel.
– De igen! Igen, igen, igen!
A hajmosással egybekötött zuhanyzás után turbánnal a fejemen
és a testem köré tekert törölközőben léptem Britany elé.
– Sosem fogom megérteni, hogy készülsz el ilyen gyorsan – lépett
mellém, mint aki azt vizsgálja, alaposan megmostam-e a fülem
mögötti területet.
– Gyorsan? Csaknem húsz percig áztattam magam. Az kicsit sem
gyors.
– Hagyjuk! Nem akarok vitába keveredni veled. Fura szerzet
vagy, de én pont ilyennek szeretlek!
– Nagyszerű – sóhajtottam. – Találtál ruhát? – kérdeztem,
miközben határozott mozdulatokkal áttöröltem a hajamat.
– Ez meg milyen kérdés? Egyértelmű! – emelte elém a kiválasztott
darabot. – Szexi, mégis titokzatos, habár Kayden előtt már nem
igazán lehetnek titkaid. Már ami a testedet illeti… – tette hozzá a
fejét csóválva.
– Muszáj ezt most? El fogok mondani neki mindent.
– Jó neki – dünnyögött.
– Neked is, de most nem ez a legfontosabb – ingattam a fejem.
– Ja, mert te nem láttad magad, amikor rád tört a pánik, de oké,
befogtam, vedd úgy, hogy meg sem szólaltam – húzott el egy
láthatatlan cipzárt a szája előtt.
– Ezt azért nyissuk ki – húztam el a kezem az ellenkező irányba. –
Csak akkor van értelme kikérnem a véleményedet, ha meg is tudsz
szólalni – magyaráztam.
Mielőtt magamra öltöttem volna a loknis szoknyájú, türkiz
muszlim ruhámat, Britany gyönyörű hullámokba szárította a
hajamat, és persze a sminkemet sem intézhettem egyedül. A
végeredmény egyszerre volt visszafogott, mégis figyelemfelkeltő,
miközben remekül passzolt a ruhához. A ruhához, amit a nyakba
köthető mellrésznek köszönhetően kétféleképpen is viselhettem, de
mi ezúttal a dekoltázsom kivillantása helyett a két vállamat
hagytuk teljesen fedetlenül. A ruha ékét a derekát díszítő,
strasszkövekkel kirakott övrész adta, ami szépen kiemelte az
alakomat. A vonalaimat, amik a ruhába varrt fűzőnek
köszönhetően váltak tökéletessé. Ritkán voltam ennyire
megelégedve magammal, de most tagadhatatlanul tetszett a
tükörből visszanéző nő, akivé alig két óra leforgása alatt változtam.
Miután Brit magamra hagyott, izgatottan vártam Kayden
érkezését. A magabiztosságom már épp csak pislákolt az előbbi
ragyogás helyett. Minél több másodperc telt el, annál
bizonytalanabbá váltam. Még szerencse, hogy randevúra invitáló
férfi nem szokott késni. Pontosan a megbeszélt időpontban érkezett
meg az ajtóm elé, amit három rövid, de határozott kopogással
jelzett felém.
– Szia!
– Szia! Gyönyörű vagy ma este.
– Úgy gondolod? – fordultam körbe, hogy még jobban szemügyre
vehessen.
– Ebben a ruhában a szépséged, akár az óceáné. Végtelen és
titkokkal teli – húzott finoman a mellkasához, hogy egy édes
csókkal koronázza meg az előbbi bókjait.
Elég volt egyetlen érintés, és a vágy futótűzként szántotta végig a
testemet. Szinte beleolvadtam Kayden körém fonódó karjaiba. Nem
érdekelt semmi, csak az ajka, ami finoman ízlelgette az enyémet.
Hosszú percekig csókoltuk egymást, elfeledve mindent, ami
körülvett minket.
– Köszönöm! – pihegtem, miután elszakadtunk egymás ajkától. –
Azért neked sem kell szerénykedned! – billentettem feljebb a
fejemet, hogy belevesszek a valaha látott legszebb szempárba.
 – Talán az egyetlen, amit sosem szoktam – kacsintott rám
játékosan.
– És tényleg! Sosem hallottalak még lekicsinylően beszélni
magadról.
– Miért hallottál volna, amikor nincs okom efféléket mondani?
– Jogos – bólogattam széles mosolyt villantva felé.
– Indulhatunk?
– Azonnal! – léptem vissza a kistáskámért, amit akkor sem
hagytam volna a kabinban, ha épp fegyvert fognak a fejemhez.
Habár Kayden jelenléte kárpótolt minden tárgyi kapaszkodóért,
amikhez a normál hétköznapokban foggal-körömmel
ragaszkodtam, mégis kellett valami, amit végszükség esetén
használhattam.
Az elmúlt hetekben rögeszmémmé váló szokásaim kezdtek
elmaradozni, mióta Kayden újra felbukkant az életemben. Mellette
minden annyira más volt. Vele minden könnyűnek hatott.
Biztonságosnak. A jelenléte békét és megnyugvást hozott az
életembe. Kivéve azt az egyetlen alkalmat, amikor az agyam
teljesen bemondta az unalmast, de szerencsére ilyen azóta sem
történt, még véletlenül sem.
– Mi az, ami ennyire elvonta a figyelmedet? – tört át Kayden
hangja a fejemben örvénylő ködön.
– Te. Mi. Ez az egész – cikázott az ujjam kettőnk között.
– Még mindig úgy érzed, elhamarkodottan döntöttél, amikor
közel engedtél magadhoz?
– Nem. Bizton állíthatom, hogy semmit sem kapkodtam el.
– Ebben egyetértünk – görbült pimasz mosolyra az ajka.
– Mondjuk, az első együttlétünket nemigen előzte meg hosszas
megfontolás – gondolkodtam hangosan.
– Néha az improvizálás a legeredményesebb.
– Az biztos! De most mesélj! Milyen az élet két szálló
tulajdonosaként?
– Elnézést! Sikerült dönteniük? – jelent meg mellettünk a pincér.
 – Igen – feleltük, és gyorsan leadtuk a rendelést.
– A kérdésedre visszatérve… Mit szeretnél? Legyek őszinte?
– Ez csak természetes.
– Röviden és tömören: fárasztó.
– És mit gondolsz, megéri az a rengeteg munka?
– Bízom benne, ha a SnowyPearlből indulok ki, akkor előbb-
utóbb minden belefektetett pénz és energia megtérül.
– Ennek nagyon örülök – mosolyodtam el a poharam mögött. – És
mit lehet tudni Mr. O’Connellről?
– Az egészségi állapota érdekel vagy a lánya?
– Khm – köszörültem meg a torkomat. – Én csak…
– Sophia miatt nem kell aggódnod. New Yorkba költözött.
– Tessék? – nyeltem félre az italomat. – Mikor? – kérdeztem,
miután újra kaptam levegőt.
– Nem olyan rég.
– Régebben, mint ahogy az estély volt?
– Nem. Akkor még itt volt, miért? – kérdezte gyanakvóan.
– Öhm, semmi – legyintettem.
– Mit titkolsz? – nézett rám áthatóan. – Valamiről lemaradtam?
– Talán… – sumákoltam.
– Muszáj minden egyes szóhoz harapófogót használnom? Nem
lenne egyszerűbb, ha kimondanád, ami annyira zavar?
– Jó, oké! – vágtam rá. – Voltatok randin, mióta elutaztam? –
tettem fel azt a bizonyos kérdést, ami már hetek óta marta a
belsőmet.
– Igen, de…
– Áh, hagyd! Ne folytasd! Tudni sem akarom – ráztam a fejemet.
– Nem! – ragadta meg a kezemet. – Nem játszunk ilyet! Nem
hagyom, hogy téves következtetéseket vonj le olyan dologokról,
amikről fogalmad sincs – szorította meg finoman az ujjaimat.
– Rendben. Igazad van. Nem leszek idióta női karakter.
Hallgatlak! – sóhajtottam.
– Szóval! – nézett mélyen a szemembe, majd lassan beszélni
kezdett. Mindenről részletesen beszámolt, én pedig némán szívtam
magamba minden elhangzott mondatot. Volt, ahol konkrétan
eltátottam a számat, de nem vágtam közbe, megvártam, amíg a
történet végére ér. – Ennyi – tárta szét a karját a sztori végeztével.
– Uh! Azta! Wow! Úgy látszik, a mi életünk, bármibe is kezdjünk,
kalandosan zajlik.
– Ezt meg hogy érted?
– Elöljáróban annyit, hogy én sem unatkoztam, amíg LA-ben
voltam – feleltem, mielőtt letették elénk a megrendelt ételt. –
Köszönjük – biccentettünk a pincérnek.
– Kifejtenéd bővebben is?
– Persze, de előbb együnk, mindjárt leesem a székről az éhségtől –
ragadtam meg az evőeszközöket.
– Rendben. Együnk, de aztán mindent hallani akarok! – utasított
játékos hangnemben.
– Úgy lesz – bólintottam. – Hmm. Ez isteni – forgattam az első
falatot a számban.
– Örülök, hogy elégedett vagy – villantott felém egy kisfiús
mosolyt.
– Hát még én – hümmögtem. – Egyébként most ki felel a
szállókért?
– Sikerült mindent úgy intéznem, hogy jelenleg két
munkafolyamat között vagyunk, de ha bármilyen kérdés vagy
teendő merülne fel, Cole el tudja rendezni egyedül is. Bízom benne.
Nem egyszerű, de elérkezett az idő, hogy pár feladatot másra
ruházzak.
– Értem. És a tesóid? Mason és Tyler, ugye?
– Igen. Milyen jól értesült vagy.
– Az internet csodái.
– Na! Csak nem nyomoztál utánam? – villant felém kíváncsi
tekintete.
– Annak azért túlzás lenne nevezni, de… az igaz, hogy rájuk
kerestem a Facebookon. Jóban vagytok?
 – Igen – bólintott.
– Mason a legidősebb, igaz?
– Igen. Idén tölti a negyvenet.
– Ahhoz képest tök jól tartja magát.
– Persze, mert van kire támaszkodnia a nehéz helyzetekben –
reagált jókedvűen.
– Mesélsz majd róluk?
– Ha szeretnéd.
– Mindenképp! Egyébként ez tök ciki… de még azzal sem vagyok
tisztában, hogy te hány éves vagy – gondolkoztam hangosan két
falat között.
– Micsoda figyelmetlenség! Én bezzeg tudom, hogy te
augusztusban töltötted a huszonötöt.
– Úgy könnyű, ha egyetlen kattintással hozzáférsz az összes
személyes adatomhoz – dőltem hanyatt a székben.
– A munkám előnyei – kacsintott rám.
– Szóval? Te mennyi vagy?
– Mit gondolsz? – vonta fel a szemöldökét.
– Uh, de utálom az ilyen kérdéseket. Kérlek, csak ne most
derüljön ki, hogy fiatalabb vagy nálam, mert akkor sajnos azonnal
szakítanunk kell!
– Fiatalabbnak gondolsz?
– Nem. Vagyis… létezik erre jó válasz? – törtem a fejem.
Milyen érdekes… Ez az egyszerű megállapítás is arról tanúskodik,
hogy a szerelembe esésnek semmi köze életkorhoz. Sem a
sajátunkhoz, sem a másikéhoz. Az érzelmek még azelőtt
kialakulnak, hogy bármi konkrét adatot megtudhatnánk a
másikról. Elég azzal tisztában lennünk, hogyan viszonyul az
élethez, hozzánk, vagy mi alapján éli a mindennapjait.
– Jó, most komolyan! Tippelj! – rántott vissza a valóságba Kayden
kérése.
– Oké… – fújtam ki hosszan a levegőt.
– Harminchárom?
 – Hm, nem is rossz. Jövő hónapban fogom tölteni.
– Azta, ez tök menő! És az öcséd?
– Miért? Le akarsz cserélni egy fiatalabbra?
– Hülyéskedsz? Most mondtam, hogy nem rajongok a nálam
fiatalabbakért…
– Akkor attól tartok, még Tylernek is lenne esélye… ő
huszonnyolc lesz az idén.
– Aha. Na, őt például fiatalabbnak gondoltam. A tekintete sokkal
éretlenebb, mint a tiéd.
– Ezt most bóknak veszem.
– Vedd is, elvégre annak szántam.
– Ennek örülök, és talán igazad is van. Tyler sok mindenben
másképp gondolkozik, mint én, de azt hiszem, ezzel sincs gond.
– Elvégre ezért ilyen színes a világ. Unalmas lenne az élet, ha
mind egyformák lennénk.
– Ahogy mondod, és most, hogy befejeztük a vacsorát, tartozol
nekem egy beszámolóval.
– Igaz – bólintottam. – De mindenekelőtt… ki kellene mennem a
mosdóba – húztam ki az ujjaimat Kayden keze alól.
– Elkísérjelek? – kérdezte reflexszerűen, engem mégis rosszul
érintett a feltételezés, miszerint egy ilyen egyszerű feladat is a
nehezemre esik. Túlagyalás. Tudom. Ez nálam folyamatosan
fennálló rendszerhiba.
– Köszönöm, de ezt talán még egyedül is megoldom – préseltem ki
magamból a választ, messzire hessegetve az előbbi gondolataimat.
– Rendben – bólintott. – Itt fogok várni rád – engedett el, hogy
megkönnyítse az asztaltól való távozásomat.
Még a táv felét sem tettem meg, amikor hideg borzongás futott
végig a hátamon. Úgy éreztem, mintha követnének. Nem akartam
feltűnést kelteni, ezért csak lopva pillantottam hátra, de senki sem
volt mögöttem. Remek. Most már paranoiás is vagyok – ingattam a
fejem.
Szerencsére a mosdóban nem voltak sokan, gyorsan elvégeztem a
dolgom és már indultam is vissza Kayden felé, de alighogy kiléptem
az ajtón, valaki az utamat állta.
– Zoey West.
– Te meg mit keresel itt? – sikkantottam fel, amikor Jeremy
megragadta a karomat és behúzott a sarokba.
– Én? Mit gondolsz, te miért vagy itt?
– Tessék? – nyögtem zavartan.
– Gondolkozz! Az úgy is olyan jól megy neked – simította meg az
arcomat.
– Engedj el! – kértem elhúzódva a kezétől.
– Viccelsz? Alig vártam, hogy elszakadjunk a külvilágtól és
megkaparinthassalak.
Rémülten kerestem a szavai értelmét, mígnem a kavargó
gondolataim között mintha felkapcsolták volna a lámpát.
– A jegyek… nem Bella adta – mondtam ki az első eszembe ötlő
magyarázatot.
– Szexi, és kibaszott okos. Az eszed vág, akár a borotva, nekem
pedig áll tőled a farkam! – rántott magához erőszakosan. – Hidd el,
te is épp úgy fogod élvezni a hálámat, mint én.
– Miféle hálát? Miről beszélsz?
– Arról, amit értem tettél. Még számomra is hihetetlen, de
megmentettél egy szörnyű üzleti bukástól. Ezért mindenképp jár a
fizetség!
– Tévedsz. Nem érdekelsz sem te, sem az, amit adni kívánsz.
– Hamarosan kiderül – hajolt hozzám egészen közel.
– Talán mégsem vagyok olyan okos, mint hiszed, mert nem értem,
hova lett az az éned, akit pár hónappal ezelőtt megismertem –
próbáltam kibillenteni a szerepéből.
– Az a nyájas féleszű csak egy egyszerű szerep. Ez az igazi Jeremy
Barnes – villant felém a tekintete, miközben az ujjai még
szorosabban martak belém.
– Engedj el, vagy megbánod! – feszítettem meg minden izmomat.
– Próbáld meg! – suttogta fenyegetően.
 – Majd én! – dörrent az ismerős hang mögülem. – Engedd el,
különben te leszel a cápák mai fő fogása – lépett elém Kayden.
Jeremy szorítása elernyedt. Leráztam magamról, és gyorsan
hátrébb léptem. Kayden megragadta Jeremy nyakát és a falnak
taszította.
– Ha még egyszer hozzányúlsz, kiheréllek! Megértetted? – hajolt
egészen a képébe. A szerepek felcserélődtek. Jeremy szélsebesen
változott vadászból prédává. – Kérdeztem valamit! Válaszolj! –
utasította.
– Fogalmad sincs róla, ki vagyok! – hörögte összeszorult torokkal.
– És ezen nem is akarok változtatni! Tűnj el innen! – lökte meg
Kayden.
– A baj csak az, hogy ezt nem te döntöd el! Hamarosan újra
hallasz felőlem – fenyegetőzött Jeremy, majd mintha mi sem történt
volna, felszegett fejjel elindult az ellenkező irányba.
– Hogy kerültél ide? – ugrottam Kayden nyakába, miután Jeremy
magunkra hagyott.
– Észrevettem, hogy követ. Felismertem. Rossz előérzetem
támadt, és a gyanúm beigazolódott.
– Felismerted? Honnan?
– Az estélyen készült képekről – szűrte a fogai között.
– Én… te… köszönöm!
– Most pedig azt hiszem, jobb lenne, ha beavatnál néhány
részletbe, ami ezt a híres Jeremyt illeti… Mire számítsak vele
kapcsolatban? – kérdezte továbbra is zaklatottan. Már épp szóra
nyitottam volna a számat, de Kayden leintett. – Jobb, ha
visszamegyünk a kabinba.
– Egyetértek, de talán jobb lenne a tiédbe. Valószínűleg tudja,
melyik az enyém. A te nevedet talán még nem nyomozta ki.
– Remek ötlet – bólintott. – Váljunk ketté. Figyelj, nehogy
kövessen! Menj, én majd távolról vigyázok rád! Nem tudhatja, hogy
együtt vagyunk.
– Gondolod, nem látott meg az előbb?
 – Bízzunk benne! – fordított hátat, de mielőtt túlságosan is
eltávolodott volna, utánanyúltam.
– Várj! Ha valahol bevárna, csak figyelj, de ne lépj közbe! Tudni
akarom, mik a szándékai.
– Azon kívül, hogy megfektessen? – kérdezte felvont
szemöldökkel, miközben a kezét mélyen a nadrágja zsebébe
süllyesztette. A testtartása első ránézésre lazának tűnhetett, de én
pontosan tudtam, hogy az elegáns öltözet alatt az izmai pattanásig
feszültek az előbbi közjáték eredményeként.
– Oké. Igazad van. De akkor is. Szeretném ismerni az ellenség
kezében lévő fegyvereket. Bízz bennem!
– Benned bízom, benne viszont kicsit sem! – mordult rám,
kibillenve ezzel a szerepéből.
– Jeremyben nem is kell! – ráztam a fejem. – Most pedig menj!
– Igenis, főnök – húzta lusta mosolyra a száját.
– Bolond – löktem meg játékosan, tompítva ezzel a helyzetünk
élén.
Oh, Zoey! Miért kellett neked kalandokért fohászkodnod? –
motyogtam magam elé. Hihetetlen, hogy már megint egy kacifántos
ügy kellős közepén állok, és tartok tőle, még csak nem is sejtjük,
mire kell számítanunk most, hogy egy sértett milliomos is beszállt a
játékba.
Már csak pár lépés választott el Kayden kabinjának ajtajától,
amikor Jeremy újra felbukkant előttem. Persze miért is ne, Brit is
épp ezt a pillanatot választotta, hogy kilépjen a fedélzetre.
Elkerekedett a szeme, amikor meglátta, kivel állok szemben.
Biztosra veszem, hogy ő is felismerte az estélyen készült képekről.
Észrevétlenül megingattam a fejem. Britany még véletlenül sem
fedhette fel azt, hogy együtt érkeztünk, hogy egyáltalán közöm van
hozzá. Szerencsére értette a célzást, ezért tisztes távolba vonult, de
arra azért ügyelt, hogy baj esetén gyorsan visszaérjen.
– Úgy látom, végre kettesben lehetünk. Nincs egyetlen Grállovag
sem a közelben.
 – Milyen szerencse – tettem karba a kezem.
– Ebben legalább egyetértünk – vigyorgott.
– Mondd el, mit akarsz, aztán hagyj békén!
– Már elmondtam. Meg akarlak kefélni minden lehetséges
pózban. Erre várok azóta, hogy Steve bemutatott minket
egymásnak. Azonnal felkeltetted az érdeklődésemet, amit azóta
csak még tovább fokoztál.
– És mi történik, ha én nem akarok élni ezzel a sokaknak minden
bizonnyal kihagyhatatlannak tűnő ajánlattal?
– Már a legelső találkozásunkkor láttam, hogy veled nehezebb
dolgom lesz, mint a korábban kipécézett nőkkel, de számomra nem
létezik lehetetlen. Mindenkinek megvan az ára, csak rá kell jönnöm,
esetedben mennyiről indul a licit. Persze fölé tudnék lőni, de még
ekkora vagyonnal a zsebemben sem szeretem feleslegesen szórni a
pénzt.
– Ugye most csak viccelsz?
– Ugyan miért tenném? Ellenállsz, mert mind ez idáig elképzelni
sem tudtad azt, amibe az imént beavattalak.
– Ami mi is?
– A gyors pénzkereseti lehetőség. Igen, talán még mindig
kételkedsz benne, pedig ideje elhinned. Mellettem pár hét alatt
milliókat keresel majd. És ezért semmi mást nem kell tenned, mint
engedelmesen szétnyitni a lábad, és persze a szádat.
– Pár hét alatt?
– Igen. Bármennyire is vonzónak talállak, annyi idő után minden
bizonnyal rád unok.
– Tessék? – csattantam fel. – Először is, nem vagyok sem szajha,
sem luxus prosti. Másodszor, rohadj meg!
– Édes, ahogy ellenkezel, de várj, amíg kitöltöm a csekket a
nevedre.
– Azt hiszem, mindkettőnknek az lesz a legjobb, ha rövidre zárjuk
ezt a beszélgetést – ágáltam tovább.
– Rendben – bólintott. – Szeretek játszani a kiszemelt áldozattal,
de ne feledd: rövid időn belül rájövök, mennyiért vagy hajlandó
magadba engedni a farkam.
Csatt!
– Micsoda tűz! – kapott az arcához, ami azonnal vörösbe borult a
kezem nyomán. – Élvezet lesz megbaszni! – röhögött fel, de a
következő másodpercben újabb csapás érte, ám ezúttal nem én
voltam az elkövető.
Kayden ökle kíméletlenül sújtott le Jeremy állára.
A csont megreccsent.
A szája felszakadt.
Az arca eltorzult a belé nyilalló fájdalomtól.
– Megint te? – hörögte rekedten.
– Én! És ajánlom, hogy kurva gyorsan húzz el innen! Világos
voltam?
– Most itt hagylak titeket, de ne aggódjatok, rövidesen újra látjuk
egymást.
– Remek. Már alig várjuk – magasodott fölé Kayden.
– Hidd el, legközelebb nem lesz ekkora a pofád – köpte felé
gúnyosan, majd amilyen gyorsan csak tudta, elhúzta a csíkot.
– Ez meg mégis mit jelentsen? – lépett mellém Brit aggódó
tekintettel.
– Gyere be és elmesélem – böktem Kayden ajtajára.
– Zane merre van?
– Szerintem még bent. Eredetileg kajáért indultam…
– Oké. Akkor menjünk be, utána szerzünk nektek kaját is – terelt
befelé minket Kayden.
– Azért az a pofon nagyon adta – veregette meg Britany a vállam.
– Öhm. Ja. Bármennyire is cukinak látszom, egy idő után nálam is
betelik a pohár.
– Aha. Csak a te esetedben nem túlcsordul, hanem felrobban –
bólogatott határozottan. – Most pedig elő a titkokkal. Érteni
akarom, mi folyik itt.
Beleegyezően bólintottam. Először Kayden felé fordultam, mert ő
gyakorlatilag semmit sem tudott Jeremyről, majd egy idő után
hagytam, hogy Brit is bekapcsolódjon az addig felhalmozott
kérdéseivel a beszélgetésbe. Zane? Nos, ő csak némán szívta
magába a szobában elhangzó információkat, hogy a végén
egyszerűen és tömören konstatálja a helyzetet.
– Ha a szimatom nem csal, ti ketten, leginkább te – mutatott felém
– kivételesen nagy szarban vagy.
– Vagyunk – szólt közbe Kayden.
– Ez azt jelenti, hogy? – néztem rá meghatódva.
– Hogy bármit is találjon ki, megoldjuk – biccentett komoran. –
Nélkületek – mutatott először a haverjára, majd Britre.
– Tessék? – ugrottak fel szinte egyszerre.
– Értsétek meg! Nem akarom már az első körben kijátszani az
összes kártyámat. Jobb, ha minden így marad. Egyelőre úgysem
tehetünk többet a várakozásnál.
– Hát te nem vagy normális – háborgott a barátnőm. – Most
komolyan azt várod tőlem, hogy tartva tőletek a távolságot
élvezzem az életem?
– Ja.
– Lehetetlen teljesíteni a kérésedet. Ez nagyjából olyan, mintha
valaki arra kért volna a legutóbbi eltűnésetek alkalmával, hogy
menjek haza és felejtsem el a létezéseteket – suttogta alig
hallhatóan. Eddig bírtam: elé szaladtam és szorosan magamhoz
öleltem.
– Nem lesz semmi baj, ígérem! De tedd, amire Kayden kér! –
könyörögtem, miközben mélyen a szemébe néztem.
– Mégis mire kell számítanunk? – bontakozott ki az ölelésemből,
hogy a mögötte lévő ágyra rogyhasson.
– Ha én azt tudnám… – dünnyögtem.
– Van arra lehetőség, hogy leszálljunk erről a szarról?
– A kérdés helytálló, de tudtommal csak három nap múlva fogunk
kikötni Mauin.
– Ha addig nem jelentkezik, onnan le tudunk lépni? – érdeklődött
Brit.
– Persze, az lenne a legkevesebb – gondolkozott Kayden.
– Úgy érzed? Szerintem ennek a rohadéknak messzebbre ér a
keze, mint gondolnánk…
– Meglehet, de egy próbát mindenképp megérne, feltéve, ha
eljutunk addig, mielőtt újra felbukkan – ült mellé Zane, és
bátorítóan megfogta a kezét.
– Állj! Állj! Állj! – szóltam közbe. – Először is ne beszéljetek úgy,
mintha ez az egész rátok is vonatkozna.
– Másodszor, ne hidd azt, hogy magatokra hagyunk titeket a
bajban! – vágott a szavamba Zane.
– Akkor hagynátok minket szarban, ha kapásból lebuktatnátok
magatokat. Maradjatok az árnyékban. Mint már említettem, az a
legcélravezetőbb, nem kell azonnal felfednünk minden
ütőkártyánkat.
– Oké, ebben van igazság, de akkor is – fújtatott Zane
tanácstalanul.
– Megpróbálok utánajárni, mit tud. Talán ha nyugodtabb
körülmények között beszélnék Jeremyvel… – vetettem fel.
– Felejtsd el! Nem engedem, hogy kettesben maradj vele! – rázta
meg a fejét Kayden ellenkezést nem tűrően.
– De…
– Semmi de! Az a fickó szerintem totál bekattant. Az, hogy
kikosaraztad, megborította az elméjét. Még akkor is nehéz dolgunk
lenne vele, ha disszociatív személyiségzavara van, és csak az egyik
énje ilyen elborult. De ez valószínűleg kompletten ennyire idióta –
fújt maga elé.
– Nagyszerű. Milyen zseniális emberismerő vagyok – temettem az
arcomat a tenyerembe.
– Ne viccelj! Segítettél Steve-nek! Bellának! Megmentetted a
házasságukat. Talán még Jeremyt is kihúztad a szarból.
– Bár ne tettem volna! – ingattam a fejem.
– Erre inkább ne is gondolj! Ha nem lépsz közbe, annak súlyos
következményei lettek volna. Ne süllyedj olyanok szintjére, akik
csak mások bukásában látják a saját előrejutásukat és
boldogságukat – rántott magához Kayden, hogy szorosan
átölelhessen. – Te sokkal jobb ember vagy, mint azok. Most csak a
kétségbeesés beszél belőled. Sajnos Jeremy helyzeti előnyben van a
vagyona miatt, de ez nem azt jelenti, hogy okosabb is nálunk,
ráadásul mi ketten vagyunk.
– Hárman! – csattant fel Brit.
– Négyen, de kösz, hogy ennyire bíztok bennünk! – kérte ki
magának Zane is.
– Muszáj ezt megint elölről kezdeni? – mordult fel Kayden.

Az elkövetkezendő pár óra eseménytelenül telt, de szinte hallottam

a fejünk fölött gyülekező viharfelhők baljós moraját. Időbe telt, de a
következő napon Kaydennek végre sikerült meggyőznie, hogy
élvezzük ki a nyugalmat, amíg csak tehetjük. Rábólintottam, de ez
nem jelentette azt, hogy kevesebbszer tekintettem volna a hátam
mögé, mint egy paranoiás. Folyamatosan azt lestem, honnan érhet
minket támadás. Ötletekért nem kellett a szomszédba mennem: az
általam olvasott romantikus regényeket sokszor itatta át a krimi,
thriller és minden más műfaj, amik most számtalan lehetőséggel
árasztották el az elmémet.
Az utazásból szinte semmit sem fogtam fel. A jövőnk miatti
rettegés teljesen elvonta a figyelmemet. Féltem. Féltettem Kaydent,
Britanyt, de még Zane-t is. Nem akartam, hogy miattam bántódásuk
essen, ha tehettem volna, akár az ördöggel is lepaktálok csak azért,
hogy mentsem őket, de erre persze lehetőségem sem adódott.
Kayden csak akkor hagyott magamra, ha a mosdóba indultam.
Hogy idegesítő volt-e? Igen. Elvégre épp ilyen helyzetbe nem
akartam kerülni. Persze látott már ettől rosszabb állapotban is,
megannyi kellemetlenséget éltünk át együtt az alatt a bizonyos
nyolc nap alatt, de ez akkor is más volt. Vissza akartam kapni a
normális életemet, ugyanakkor bármit vállaltam volna, ha az utam
Kayden óvó ölelésében ér véget.
Épp befejeztük az ebédet, amikor ideges kopogás törte meg az
idillinek tűnő pillanatot. Felugrottam, de Kayden mozdulata
megtorpanásra késztetett.
– Majd én – terelt a háta mögé.
– Oké – bólintottam szófogadóan.
– Jeremy… – szűrte ki a fogai között, amikor az ajtó feltárult.
– Alkut ajánlok – húzta vigyorra felszakadt ajkát.
– Még aztán sokáig agyaltál.
Sokáig? Két nap sem telt el. Igen, ilyenkor értjük meg igazán,
milyen sokféleképpen érzékelhetjük ugyanazt az időtartamot. Ami
máskor alig egy szemvillanás, az ilyen helyzetben maga az
örökkévalóság.
– Ajánlom, ne játszd el az egyetlen lehetőségeteket! – vágott
közbe.
– Kerülj beljebb! – reagált Kayden, miközben elállt az útjából.
– Ezek szerint érdekel. Talán nem is vagy annyira hülye.
– Hallgatlak! – mordult fel Kayden.
– Igen?
– Mondd, amit akarsz, vagy húzz innen! – lépett felé még
közelebb, amitől Jeremy önkéntelenül megrezzent. Bármekkora
hatalma is van, félt tőle. És ez akaratlanul is elégedettséggel töltött
el.
– Elhagyjátok a hajót egy mentőcsónakkal még ma este. Ha
túlélitek a kalandot, nyertek, és egy életre elfelejtelek titeket.
Viszont ha meghaltok – tartotta felénk színpadiasan az ujját – ja,
akkor is vége a felettetek gyakorolt hatalmamnak… – tárta szét a
karját.
– És ha nemet mondunk? – kérdeztem bátortalanul. Az előbbi
magabiztosságom azonnal semmivé lett.
 – Akkor téged megtartalak – bökött felém –, őt pedig egy életre
ellehetetlenítem a családjával együtt – közölte egy gúnyos vigyor
kíséretében.
– Rohadj meg! Remélem, a pokol tüzén fogsz elégni! – indultam
felé, de Kayden kitartotta elém a karját és megállított, mielőtt még
bármi őrültséget követek el.
– Miért? – tette fel a kérdést Kayden, halálos nyugalommal a
hangjában.
– Mert javíthatatlanul romantikus lélek vagyok. Vagy várj? Nem.
Az nem én vagyok, hanem te – mutatott felém. – Itt az ideje, hogy
megmutassátok a szerelem erejét. Ha a sors egymásnak szánt
titeket, akkor mindent túléltek. És ha nem? Akkor meg úgyis
mindegy – legyintett lenézően –, elvégre szerelem nélkül mit sem ér
az élet, ugye? És ha már itt tartunk, ajánlom figyelmetekbe a
szerelmes önfeláldozást is. A nő, aki hajlandó bármire, hogy a
hercege nyugodt életet élhessen.
A szavai teljesen letaglóztak. Mégis miféle beteges elme talál ki
ilyesmit? A gazdagok és az ő játékaik. Undorodtam mindtől.
– Zoey? – nézett rám Kayden fürkészően. Tudni akarta, milyen
gondolatok cikáznak a fejemben.
– Te döntesz – nyújtottam felé a kezemet. – Nem akarom
helyetted meghozni a döntést. Az egyetlen, amit tudok, hogy bízom
benned – rántottam meg a vállam a mozdulatlanságára reagálva.
– Na, mi legyen, nagyfiú?
– Kísérj minket a csónakhoz! – kulcsolta össze Kayden az
ujjainkat.
– A bőröndömet azért vihetem? – fordultam Jeremy felé.
– Minek az neked? Azt hiszed, lesz időd bugyit cserélgetni?
– Egy nő maradjon nő minden helyzetben – vágtam rá.
– Vigyed! Mit érdekel az engem?
– Micsoda nagylelkűség! – forgattam a szemem.
– És te, nagyfiú? A tiéd is kell?
– Igen. Félek, Zoey fehérneműje szorítana – felelte nyersen.
 – Kezdelek megérteni, Zoey. Egy férfi, aki egy ilyen helyzetben is
megőrzi a humorát, igazi kincs – ironizált Jeremy.
– Fogalmad sincs róla, mekkora – néztem rá szúrós tekintettel.
– Miért ma? – tette fel Kayden az eddigi társalgás egyetlen
értelmes kérdését.
– Rendesebb vagyok, mint hinnétek. Ma este viszonylag közel
leszünk néhány szigethez. Ha az égiek is úgy akarják, simán
megmenekültök.
– Rendben.
– Ilyen gyorsan beleegyeztek? Semmi ellenállás? Semmi
erőfitogtatás?
– Ha ezen múlik, szívesen megkínállak egy jobbegyenessel –
vetette felé Kayden.
– Ti tényleg hülyék vagytok, de rohadjak meg, én ettől totál
bepörgök. Mégis milyen elbaszott érzelmek ösztönözhetnek titeket
arra, hogy elhagyjátok a biztonságot jelentő luxus hajót az óceán
kellős közepén?
– Épp az előbb vázoltad fel, hogy nem leszünk a közepén.
– Okosnak hiszed magad?
– Inkább kitartónak és elszántnak, de számodra ezek biztos
idegen fogalmak, ahogy a tiszta emberi érzelmek is.
– Ám legyen! – tárta szét a karját.
– És mi lesz a személyzettel? Hogy magyarázzuk meg?
– Hidd el, én tehetek bármit, nem fognak beszólni.
– Miért, ki vagy te? Az atyaúristen?
– Az talán nem, de ez a hajó az én tulajdonom, és ezzel mindenki
tisztában van az itt dolgozók közül.
– Már értem, miért ilyen ellenséges itt mindenki.
– Biztos tovább akarod rontani a már így sem túl rózsás
helyzeteteket?
– Inkább haladjunk! – mutatott Kayden az ajtó felé.
– Este kilenckor várlak titeket a hajó jobb oldalán. A spa részleg
mellett.
 – Ott leszünk.
Jeremy távozása után kétségekkel telve léptem Kayden elé.
– Ott leszünk? Meg sem próbálunk kitalálni valami jobb
megoldást?
– Jobbat annál, mint hogy kikerülünk a hatalma alól?
– Csak találnánk valakit, aki segítene, nem?
– Egy idilli társadalomban talán akadna, de egy olyan
környezetben, ahol az emberek nagy többségét a pénz, a milliók
megszerzése vezérli, aligha hiszem.
Bármennyire is akartam, nem tudtam vitába szállni a
megállapításával.
– Kiderült, mit akar! – csattant Kayden hangja. Felé sandítottam,
és csak akkor fogtam fel, hogy épp telefonál… – El kell hagynunk a
hajót. Egy mentőcsónakkal. Nem. Igen. Dehogy! Hülye vagy? Igen!
Persze! Minden. Ne aggódj! Legutóbb is megoldottam. Nem. Nem
ugyanaz. Akkor se baszakodj, csak tedd, amire kértelek. Igen. Ezzel
tudsz segíteni.
Sajnos Zane kérdéseit nem hallottam, és Kayden válaszai sem
láttak el túl sok információval, azt leszámítva, hogy ő bizony
tényleg komolyan gondolja ezt az egészet.
Az este további része rohamtempóban telt. Szerencsére a
bőröndömből mindig csak azt vettem elő, amire szükségem volt, így
azzal nem sok teendőm akadt. Összeszedtem még néhány dolgot,
amiről úgy gondoltam, bizonyos helyzetekben életet menthet, de
többnyire csak tettem, amire Kayden utasított.
 Kayden
Talán sokan elmebajosnak vélnének, amiért ilyen könnyen
belementem egy olyan alkuba, ami akár az életünkbe is kerülhet,
de hiszem, hogy hosszú távon ez lesz a jobb megoldás.
Kidobhatjuk az ablakon a csikket, hogy még véletlenül se
gyújtsuk fel a házat, ha a ház az erdő közepén áll…
Egy olyan világban, ahol a pénz az úr, a hozzánk hasonló
kisembereknek esélyük sincs. Vagy elfogadod az elit társadalom
szabályait és kihozod magadból a legtöbbet, vagy megdöglesz.
Szembe akarsz szállni velük? Öngyilkosság! Tönkretesznek, és nem
csak téged: mindenkit, akihez közöd van, aki fontos számodra.
Ezért szálltunk vízre… mert még így is több esélyünk volt a
túlélésre.
Bízom benne, hogy ezáltal már azt is megakadályozom, hogy
Jeremy rágyújtson.
Láttam már néhány bizarr dolgot, de azt, amikor az éj leple alatt
vízre eresztenek az óceán közepén, semmihez sem tudnám
hasonlítani. Hogy féltem-e? Fogalmazhatunk így is, de igyekeztem
egyetlen percre sem kimutatni a lelkem mélyén dúló viharokat.
Zane teljesen kiakadt, de uralkodott magán és még arra is figyelt,
hogy Britany ne okozzon a meglévőnél is erősebb fejfájást. Ismét
bizonyította, hogy rá mindig lehet számítani. Mindenben.
Mire felfoghattam volna a körülöttünk történő eseményeket, már
a nyílt vízen ringatóztunk egy nagynak nem nevezhető csónakban,
néhány kötelezően fellelhető felszereléssel és a bőröndjeinkkel
körbevéve. Nem épp egy luxuskabin, de a célnak megfelelt,
ráadásul fekve is elfértünk, még ha szűkösen is.
Az első és legfontosabb teendőnkként – függetlenül attól, tudunk-
e úszni –, magunkra öltöttük a mentőmellényt. Egy dolog, ha valaki
tud úszni, és egy másik életben maradni ott, ahol viharjelzők
hiányában bármikor meglephet az időjárás. Sokszor a legjobb úszó
is pánikba esik egy váratlan helyzetben, és ilyenkor nem ciki
bebiztosítani magunkat. Sosem válhat fontosabbá a külcsín az
életünknél…
– Ugye ez csak valami rémálom? – nyögte Zoey, amikor az egyik
hullám az arcába csapott. – Úgy látszik, a víz engem egyik
halmazállapotában sem kedvel igazán – motyogta, miközben
arrébb simította a vizes tincseket.
– Imádom a humorodat – kúsztam felé közelebb.
– Mit fogunk most csinálni? – nézett rám kétségbeesve.
– Bízunk! Evezünk – mutattam a távolba. – Jeremy azt mondta,
arra kell mennünk.
– Akkor ez egyáltalán nem biztos.
– Benne én sem bíznék, de mielőtt eluralkodik rajtad a pánik,
elárulom, hogy utánanéztem néhány dolognak. Például annak,
mennyire hihetek Jeremynek.
– Ezt nem értem – rázta a fejét.
– Pedig egyszerű – húztam elő a zsebembe rejtett iránytűt. – A
hajó arra megy – mutattam. – A sziget pedig erre van, tehát ha
tartjuk ezt az irányt – böktem az iránytűre –, túléljük.
– Mondtam már, hogy mennyire csodállak? – kérdezte,
lecsökkentve a köztünk lévő távolságot.
– Mintha már említetted volna – feleltem mosolyogva.
– Micsoda dráma! – sóhajtott. – A dermesztő fogságból kijutva a
hullámok foglyaivá váltunk.
– Az, de mi ezt is megoldjuk! – vettem kézbe az evezőket, hogy
irányításom alá vonjam a csónakot, ami eddig csak a víz
akaratának engedve sodródott.
Eveztem ameddig bírtam szusszal, de rá kellett jönnöm, hogy ez a
feladat gyorsan túlnőhet rajtam, ha nem vigyázok. Be kellett
osztanom az erőmet. Pihennem kellett, mert a végtelenségig,
bármennyire is szeretném, nem bírom. Zoey eközben rendületlenül
ült velem szemben. Hiába kértem, hogy pihenjen, eszében sem volt
lehunyni a szemét. Ült, nézett, itatott, és segített ébren maradnom.
Próbált szórakoztatni, egyszerű témákat feldobni, de egy idő után
beláttuk, hogy a beszéd feleslegesen felőröli az energiáimat, így
végül csak csendben szeltük a hullámokat.
– Ideje lenne pihenned – törte meg a köztünk feszülő csendet.
– Minden órában pihentem tíz-tíz percet. Jól vagyok –
biccentettem a válaszom nyomatékosítása érdekében.
– Hosszabb időre gondoltam. Add át, majd én folytatom.
Borítékolható, hogy nem fogunk olyan gyorsan haladni, mint eddig,
de a semminél biztosan jobb lesz – bólogatott hevesen.
– Más esetben talán elutasítanám ezt az ajánlatot, de tudom, hogy
képes vagy rá – engedtem le a kezem, hogy helyet tudjunk cserélni.
– Így jó? – ragadta meg az evezőket.
– Igen. Ügyes – helyeseltem. – Ha tartjuk az irányt, már jók
vagyunk.
– Hé! Ez gonosz volt! – mordult rám.
– Mi? Miért? – szaladt ráncba a homlokom. – Ja! Nem úgy
értettem – vigyorogtam rá, visszafojtva a kitörni kiszülő
nevetésemet.
– És most még ki is nevetsz? Arcátlan! – biggyesztette le csókolni
való ajkát.
– Imádom, amikor durcázol – simítottam meg a combját
játékosan.
– Hagyj! Most összpontosítanom kell! – szegte fel a fejét, hogy
koncentráltan folytathassa az evezést.
Ezúttal csendben maradtam. Némán figyeltem minden
mozdulatát, de mi tagadás, a fáradtság kezdett eluralkodni felettem.
Hatalmasat ásítottam, a szemem megtelt könnyel, és ha tehettem
volna, abban a szent pillanatban elalszom.
– Csak nyugodtan – szólalt meg Zoey együttérzően.
– Viccelsz? Te sem aludtál egy percet sem.
 – Az én vagyok. Ráadásul nem is én eveztem hosszú órákon
keresztül…
– Igaz. De akkor is. Illetve akkor sem.
– Oh, na ne már!? – nézett fel az égre. – Az előbb már
világosodott, most meg…
– Vihar közeleg – böktem a napot eltakaró, egyre sötétebbé váló
felhőkre.
Olyan gyorsan jött föl az idő, hogy még pislogásra sem futotta,
ettől függetlenül Zoey azonnal behúzta az evezőket és a bőrönd felé
kúszott.
– Mit keresel? – néztem kapkodó mozdulatait.
– Zsákot. Meg kell védeni a bőröndöket az esőtől.
– Van erre alkalmas zacskód? – mutattam a hatalmas táskákra.
– Talán – kotorászott tovább, majd egy diadalittas mosoly
kíséretében előhúzott egy fekete tekercset. – 200 literes. Ennek
elégnek kell lennie – tekert le belőle egyet. – Segíts! – kezdte ráhúzni
a zacskót a bőröndjére.
– Van bármi nyomós oka, amiért ilyesmit hoztál magaddal? –
kérdeztem, miközben tettem, amit kért tőlem.
– Azon kívül, hogy az utóbbi időben mindenre felkészülök, még
akkor is, ha csak a sarki zöldségeshez ugrok el? Nincs – rántotta
meg a vállát.
– A lényeg, hogy tökéletes döntést hoztál, amikor ezt is bedobtad a
csomagjaid közé – feleltem, miközben egy erős görcsöt kötöttem
arra a zsákra, ami már az én bőröndömet rejtette.
– Szuper! – értett velem egyet. – Épp időben – tartotta ki a kezét,
amire azonnal hatalmas cseppek hullottak.
– Gyere! Bújj ide! – húztam magam mellé, és a fejünk fölé is
tartottam egy zsákot.
– Ez így nem jó – bontakozott ki az ölelésemből. – Kell még
legalább kettő! – szakította le a szóban forgó mennyiséget.
– Mi a következő terv?
– Tetőt csinálunk! – magyarázott, kioldva a bőröndjét rejtő
csomót. – Áh, meg is van! – húzott elő egy vastag ragasztószalagot.
– Kezdem azt hinni, hogy ezt a mókásnak jóindulattal sem
nevezhető kalandot te előre eltervezted.
– Mi van? – kapta rám ideges tekintetét.
– Úgy látom, a humorodat elfújta a szél.
– Hát el – vágta rá, majd letépett egy hosszú csíkot az erős
anyagból, hogy a zacskót a csónak széléhez rögzítse. Már majdnem
sikerült neki, amikor a hirtelen feltámadó szél belekapott a széles
nylonba és kis híján kicsavarta a kezéből. Utánanyúltam és még
időben megragadtam, hogy együtt lerögzíthessük. Ezt még kétszer
megismételtük így már csak egy vékony sáv maradt ki, ahol a
fejünk volt. Az utolsót a csónak orránál ragasztottuk le, így hagyva
egy kis mozgásteret magunknak, és persze lehetőséget az oxigén
szabad áramlásának.
– Most már idebújsz? – karoltam át szorosan.
– Igen – bólintott hozzám simulva, már amennyire a mellények
megengedték. – Remélem, nem vagy tengeribeteg – suttogtam a
hajába.
– Tekintettel arra, hogy most az óceánon sodródunk… –
viccelődött.
– Nocsak! Visszatért a humorérzéked?
– Úgy látszik – rántotta meg a vállát.
A helyzetünket figyelembe véve, érthetetlen okból fakadó jóérzés
árasztotta el a testemet. Jobban mondva pontosan tudtam, miből
ered ez a nyugalom. Ott voltam, ahová hónapok óta vágytam. Zoeyt
ölelve jelenleg semmi sem izgatott. Nem érdekelt, mi vár ránk. Nem
érdekeltek az egyre erősebbé váló hullámok, amik minduntalan a
csónaknak csapódtak. Nem érdekelt a csónakot egyre magasabbra
dobáló víz ereje. Nem érdekelt a testünk védelmére kifeszített
nylonra hulló esőcseppek egyike sem. Egyetlen dologra
fókuszáltam, és az a karjaimban tartott nő jelenléte volt.
– Mit művelsz? – pislogott rám értetlenül.
– Elvonom a figyelmedet erről az egészről – böktem a percről
percre vadabbul hullámzó óceánra, majd a mellényünket kicsatolva
úgy rögzítettem egymáshoz, hogy minél jobban hozzáférjek. Nem a
legbiztonságosabb megoldás, de úgy éreztem, meg kell tennem. –
Érezni akarlak – nyögtem, és birtokba vettem az ajkát. Nem
foglalkoztam mással, csak vele. Az enyémhez feszülő testével, a
mellkasomhoz préselődő mellével, a számat körbejáró finom
nyelvével.
– Úristen! – nyögte, de a heves kirohanásának ezúttal semmi köze
nem volt az érzelmektől gazdag csókunkhoz, sokkal inkább a felénk
közeledő hatalmas hullámhoz. Semmi másra nem maradt időnk,
mint lejjebb bújni és magunk fölé húzni a vékony, vízhatlan
anyagot, és bízni abban, hogy bármi is következzen most, az nem
fog beleborítani minket a vízbe.
– Biztos, ami biztos, most vegyél egy nagy levegőt! – hadartam
még épp időben, mielőtt a hullám elért volna minket. Én is azt
tettem, amit Zoeynak javasoltam.
Fél kézzel a zsák szélét fogtuk, míg a másik karunkkal
igyekeztünk egymásba kapaszkodni. A fejét a mellkasomra hajtotta,
a szemét összeszorította, és lélegzetvisszafojtva várta, mi történik
ezután. Akármennyire is igyekeztem, én sem tudtam nyitva tartani
a szemem. Hagytam, hogy a sötétség óvó páncélként vonjon körbe,
mintha az tényleg megvédhetne bármitől is.
Fel sem akartam fogni, mi zajlik körülöttünk, ennek ellenére
tudtam, milyen szánalomra méltó semmiként dobál minket az
óceán.
Eddig is tisztában voltam vele, hogy a természet ereje ellen
semmi esélyünk egy biztonságos fedezék nélkül, de jelenleg nem
volt hová bújnunk. Nem tehettünk semmi mást, mint az égiek felé
intézett néma fohász. A pillanat, amikor a leghitetlenebb ember
ajka is imára nyílik. Amikor tudod, hogy te már tényleg tehetetlen
vagy az adott helyzetben, megpróbálsz olyasmibe kapaszkodni,
amibe normál körülmények között sohasem.
Tengeribetegség? Mind ez idáig úgy gondoltam, ez egy számomra
nem létező fogalom, de minél többször emelkedtünk a magasba és
csapódtunk újra a vízbe, egyre kellemetlenebbül háborgott a
gyomrom. A természet és a testem egy ritmusban kínzott, hogy az
érzés még teljesebbé válhasson.
Sosem vetettem meg egyetlen extrém sportot sem, sőt általában
addig feszítem a húrt, amíg csak lehet. De ha ezt tudatosan teszed,
amikor tökéletesen tisztában vagy a következményekkel, akkor
nincs, ami meglephetne… na, ez pont nem az a helyzet volt. Itt
minden másodperc újdonsággal szolgált.
Ártatlan szenvedőivé váltunk az égiháborúnak. Mi csupán
járulékos vesztségnek számítottunk volna ebben a harcban. Egy
olyan esemény forgatagába kerültünk, amiből önerőből képtelenek
voltunk kijutni.
Tűrnünk kellett.
Bízni.
Remélni.
Meghatározhatatlan hosszúságú idő után mintha csillapodott
volna az óceán dühe… Nem mertem elkapkodni egyetlen
mozdulatot sem. Még vártam pár percet, végül beláttam, ideje újra
kézbe venni az irányítást – vagy legalábbis megpróbálni.
Óvatosan feljebb hajtottam a fejünk fölé tartott zsákot,
szétcsatoltam a mellényünket, és elnyomva a karomban lüktető
fájdalmat, lassú mozdulatokkal felültem.
– Vége van? – nyögte Zoey, ahogy megérezte a közénk ékelődött
távolságot.
– Nagyon úgy tűnik – pásztáztam végig a csónakot körbeölelő,
végtelennek látszó, nyugodt vízfelületet.
– Be kell vallanom valamit – suttogta Zoey rémült tekintettel.
– Mit? – néztem rá összevont szemöldökkel.
– Azt hiszem, bepisiltem, de durván… – nyúlt a lába közé, hogy
megtapogassa a kérdéses területet.
– Szerintem csak befolyt a víz – feleltem vigyorogva.
– Gondolod? – húzta lejjebb a vihar ellen védelmet nyújtó zsákot.
– Igazad lehet – mozgatta meg a lábát a csónakban összegyűlő
vízben. – Milyen érdekes, hogy néhány másodperccel ezelőttig még
csak észre sem vettem, mennyi víz van alattunk – húzta el a száját.
– A sokk és az adrenalin nagymértékben módosítja a testünk
alapvető funkcióit, miközben az elméd kizár mindent, amit képes,
annak érdekében, hogy megóvjon egy komolyabb traumától –
magyaráztam.
– Milyen rendes tőle…
– Az – bólogattam.
– De most már ideje lenne megszárítkozni. Így, hogy kitisztult az
elmém, kezd kényelmetlenné válni.
– Ez teljesen érthető. A sós víz nem épp bőrbarát, ráadásul hosszú
távon kifejezetten ártalmas lehet.
– Akkor munkára! – ásított egy nagyot.
Vigyázva a bőrönd tartalmára, előhúzott belőle egy bögrét, de
mielőtt szorgos munkába kezdett volna, leállítottam.
– Várj! Előbb igyál valamit! – tanácsoltam, miközben a kezébe
nyomtam a kulacsot.
– Köszönöm – bólintott hálásan, miután kortyolt egy nagyot. –
Most te jössz! – nyújtotta át.
– Köszi – fogadtam el.
– Remélem, van még – szólalt meg kikerekedett szemmel, miután
kiürítettem a kulacsot.
– Persze. Másképp eszembe sem jutott volna mindet meginni, de
így már két eszközünk van – nyomtam magam mellé az üres
üveget, hogy megtölthessem.
Szerencsére a csónak víztelenítése gyorsan ment. Félóra elteltével
már csak a ránk tapadó vizes ruhák emlékeztettek a hajnalban
lecsapó viharra.
– Ideje átöltözni – csúsztam közelebb a bőröndömhöz.
– Egyetértek – húzta át a fején a testét fedő vékony anyagot.
A száraz ruhák hihetetlen erőt adtak. Egy újabb példa az élet apró
örömeinek erejére. A más esetben jelentéktelennek tűnő dolgok
olykor életet menthetnek azzal, hogy szebbé teszik a
legkatasztrofálisabb helyzeteket.
A viharfelhők elvonulása után a Nap átvette az uralmat. A
felettünk tündöklő égbolt úgy festett, mintha az alattunk hullámzó
óceán tökéletes tükörképe lett volna.
– Még mindig úgy véled, hogy csodálatos az óceán végtelensége?
– Persze. Elvégre a szeretett nőt sem szűnünk meg szeretni egy-
egy rosszabb napján, csak jobban odafigyelünk arra, mikor mit
teszünk.
– Bárcsak többen gondolkodnának úgy, mint te – húzta el a száját.
– Megbolondultál? Akkor nem lennék ilyen kiemelkedő.
– Vedd úgy, hogy meg sem szólaltam – ingatta a fejét, elfojtva az
arcára kikívánkozó mosolyát.
Az elkövetkezendő percek nyomasztó csendben teltek. Lassan
kezdtük felfogni, hogy a helyzet, amibe ezúttal kerültünk, kicsit sem
játék.
– Nagyon messzire sodródtunk? – tette fel Zoey azt a kérdést, ami
minden bizonnyal már hosszú ideje foglalkoztatta.
– Őszinte leszek. Talán életemben először, fogalmam sincs, hol
lehetünk. És ez ijesztő. Neked tényleg minden napod így telik?
– Nem mindegyik. Csak ha idegen helyre kell mennem – felelte
durcásan.
– Kemény – bólogattam megértően.
– Ne legyél bunkó! – bökött oldalba.
Bármennyire is kétségbeejtő volt a helyzet, tudtam, hogy a
humorérzékünket meg kell őrizni. A csipkelődő beszólások
segíthetnek a túlélésben, várjon ránk bármi életünk újabb kalandja
során.
– Na, de most komolyan! Az iránytű sem segít?
– De. Vagyis. Talán – emeltem magam elé. – Az irány elméletben
jó… arra viszont, hogy mekkora távot tettünk meg a hullámok
hátán, még csak tippem sincs. – Bevallom, a hajó közelében még a
telefon is fogott némi jelet – halásztam elő a zsebemből –, de most…
most K.O.
– Fasza – összegezte röviden a helyzetünket.
– Ahogy mondod – sóhajtottam. – De tudod mit?
– Mit? – fordult felém. – Az egésznek semmi értelme, ha a
következő félórában éhen halok. Mondd, hogy hoztál valami kaját!
– tört fel belőlem keserűen, amit a gyomrom hangos korgása tett
hihetővé.
– Ne viccelj! Egy bizonyos nap óta egyetlen lépést sem teszek
anélkül, hogy ne tegyek egyheti hideg élelmet a táskámba – vágta rá
vigyorogva.
– Istennő vagy! – élénkültem fel. – Mutasd, mid van! Vagy tudod
mit? Mindegy. Csak adj valami emészthetőt!
– Ez megfelel? – nyomott a kezembe egy tartalmasnak tűnő
szendvicset.
– A legjobb – tekertem le róla a folpackot. – Isteni – hümmögtem.
– Te nem eszel?
– Szeretnék…
– Csak?
– Kijutunk innen valaha is?
– Igen. Ebben biztos vagyok.
– Eskü?
– Igen! – bólogattam teli szájjal.
– Miért vagy ebben annyira biztos?
– Mert érzem. A mi történetünk itt még nem érhet véget. Még
rengeteg mindent terveztem veled – kacsintottam rá. – Egyél! Abból
nem lehet baj – böktem a bőrönd felé.
– Nem is tudom… – piszmogott.
– Hadd kérdezzek rá. Ez is amolyan női logika?
– Női logika? Inkább emberi szervezet. Tudod… ahol bevétel van,
ott kiadás is – suttogta alig érthetően. – Ez olyan ciki – temette az
arcát a tenyerébe.
– Mi? Az, hogy ember vagy? Ja, ultra gáz – rágtam meg a
következő falatot.
 – Ez téged kicsit sem zaklat fel?
– Mi? – néztem rá bambán.
– Az, amiről most beszélek.
– Hidd el, a szervezeted napokig képes elzárni bizonyos járatokat,
főleg egy ilyen helyzetben.
– Ja, tudom. Anyáék egyszer befizettek egy nyári táborba… ah, ne
már! Nem akarok veled erről beszélni – motyogta.
– Akkor ne tedd! Tudom, mit akartál mondani – vigyorogtam. –
Hidd el a szervezetednek ez lesz a legkisebb baja az előttünk álló
napokban. Szóval egyél!
– Oké. Lásd, hiszek neked – emelte a szája elé a szendvicset.
– Jó étvágyat! – kacsintottam rá.
A szendvicsek elfogyasztása után újra megragadtam az evezőket,
és bízva abban, hogy a keresett sziget még előttünk áll, evezni
kezdtem. Ám az éjszakai erőltetett menet megtette a hatását. Az
izmaim sajogva jelezték, hogy ezt a mozgásformát eddig messzire
elkerültem, de ezt még véletlenül sem tettem szóvá, elvégre
büszkeség is van a világon.
– Nem akarsz pihenni? – érdeklődött Zoey, megtörve ezzel a
hullámok halk moraját.
– Majd pihenek, ha partot értünk – vágtam rá.
– Add át! Én jövök! – hessegetett arrébb ellenkezést nem tűrően.
– Nem fáj a karod?
– De! És? Majd megszokja – szaladt ráncba a homloka az első
mozdulatot követően. – Kurva izomláz, de utálom! – nyögte
eltorzult arccal.
– Nem muszáj ám!
– De igen! – vágta rá felszegett fejjel.
Zoey hihetetlen kitartással evezett. Férfiakat megszégyenítő
tempót diktált, pedig minden mozdulatára grimaszba rándult az
arca.
– Most már tényleg elég, add át a kormányt!
– Átadnám, de itt nincs olyan.
 – Másképp fogalmazok. Add át az irányítást!
– Ennyire szánalmasan csinálom? – kérdezte ellazítva mindkét
karját.
– Ne viccelj! Eszméletlen, mekkora erő van benned. Tényleg. Le a
kalappal – bólogattam.
– Akkor meg?
– Egyszerűen csak nem akarom, hogy teljesen taccsra vágd
magad.
– Azt csak neked lehet?
– Ha ennyitől padlóra kerülök, meg is érdemlem – sóhajtottam.
– Mert gondolom, minden napod evezéssel telik…
– Jogos, de akkor is.
– Jól van. Átadom, de csak akkor, ha megígéred, hogy ésszel
csinálod.
– Eredetileg kézzel terveztem, de ha szépen kéred…
– Bolond! – bökött oldalba játékosan.
A következő órák pihenéssel tarkított evezéssel teltek. Zoey még
véletlenül sem hagyta, hogy a szükségesnél jobban kifárasszam
magam.
 Zoey
Két nappal ezelőtt még biztos voltam benne, hogy ez az út majd
mindent a helyére tesz. Erre tessék. Itt lebegünk a Csendes-óceán
közepén, még az eddiginél is nagyobb zűrrel az elménkben.
Legalábbis, ami engem illet… Na jó, a Kayden iránt érzett
szerelmem egyértelmű, de ez a helyzet kicsit sem könnyíti meg
ennek a kinyilvánítását.
Mégis, hogy a francba kezdjek bele így bármibe is? Hozzam fel
témának az elmúlt három hónapot, vagy várjak még vele?
– Hogy állsz a WhiteFlower felújításával? – tettem fel egy
semlegesnek tűnő kérdést. A múltkori vacsoránál már szóba került
ugyan érintőlegesen, de most hallani akartam a részleteket.
– Ez meg hogy jutott épp most az eszedbe?
– Már a randi alatt is ki akartam térni erre, de aztán elterelődött a
téma – vallottam be.
– Tényleg?
– Igen. Miért vagy ezen úgy meglepődve?
– Azért, mert eddig semmi jelét nem mutattad ennek az
érdeklődésnek – felelte őszintén.
– Sajnálom, amiért ennyire elzárkóztam előled – reagáltam,
felfedve ezzel az érzéseimet. Bár épp ezt a témát akartam egyelőre
elkerülni, úgy néz ki, ez nem fog összejönni.
– Ne szabadkozz, tudom, miért hoztad meg azt a döntést – váltott
lágyabb hangszínre.
– Komolyan?
– Igen. Volt időm átgondolni. Fájt, ugyanakkor tökéletesen
megértettem.
– Köszönöm – feleltem.
 – Nincs mit – rántotta meg a vállát.
– Szóval?
– Tessék? Ja. A terveknek megfelelően haladunk, sőt még az első
elképzeléseimet is sikerült túlszárnyalnunk. Most, hogy megvolt a
felújításra szükséges pénz, gyorsabban haladtunk, mint a
SnowyPearl esetében annak idején. Igaz, ha azt veszem, ez egy nem
várt kiadás volt, tehát amit eddig kőkemény bevételnek
számoltam… most azt is vissza kellett forgatni, de tudom, hogy
megéri… Meg kell érnie! Az a rengeteg munka nem veszhet kárba!
– Nem fog!
– Tudom!
– Ezt örömmel hallom – mosolyogtam. – Remélem, hamarosan én
is láthatom majd.
– Ez egyértelmű. Azt akarom, hogy mellettem állj a megnyitón –
vágta rá határozottan.
Az előbbi bizonytalansága azonnal semmivé lett. Ez is egyike
azon tulajdonságainak, amit annyira szeretek. Ha egy pillanatra
meg is torpan, másodpercekkel később már számos megoldással
rukkol elő, és lépked tovább a célja felé.
– Bízzunk a legjobbakban – biccentettem.
– És neked milyen a munka? – dobta vissza a labdát, kikerülve
ezzel a komolyabb témákat.
– Azt hiszem, ezzel kapcsolatban sok újat már nem igazán tudok
mondani. Összefoglalva: izgalmas. Sok mindent ráncba kellett
szednem, bár visszagondolva talán olyanba is beletenyereltem,
amibe nem kellett volna. Lásd: Jeremy üzlete. Ha én nem kezdek
nyomozni a főnököm esetleges félrelépése után, Jeremyt talán már
rég elnyelte volna az alvilág – húztam el a számat.
– Félrelépés, alvilág… Ez úgy hangzik, mintha egy krimisorozatba
keveredtél volna.
– Nagyjából – nevettem el magam.
– De erről már eleget hallottam. Most mesélj a hétköznapjaidról!
Biztos van olyan, ami nem ennyire izgalmas, mégis említésre méltó.
 – Hm… – estem gondolkodóba. – Ott volt például az a nap, amikor
nekem kellett összeszerelni egy csomó könyvespolcot. Bár a
kolléganőm ott volt velem, nem számított túl nagy segítségnek.
Aztán megérkezett a bátyám, akire csaknem rávetette magát –
kacagtam fel az emlék felidézésére. Na, igen. Úgy látszik, a világ
bármely részére is megyek, a Sophiák mindig megtalálnak.
– Kíváncsivá tettél. Elmeséled? – érdeklődött tovább, amiért
nagyon hálás voltam, így hát belekezdtem.
Amikor a történet végére értem, a nap már szinte teljesen a
horizont alá bukott, ami azt jelentette, hogy egy újabb éjszakát
töltünk az óceánon…
Amikor azt hittem, hogy a pisilést nehéz megoldani egy téli
erdőben, sérült bokával, akkor még nem tudtam, hogy rövid időn
belül a szívemnek kedves férfival leszek összezárva egy csónakban
a nyílt vízen, hamarosan szétcsattanó hólyaggal. Bármennyire is
koncentráltam, már a legkisebb mozdulat is fájdalmat okozott. Úgy
éreztem, menten összepisilem magam. Na, de most mégis, hogy
kellene ezt megoldanom? Egyáltalán, hogy hozhatnám szóba?
– Pisilned kell? – kérdezett rá Kayden váratlanul.
– Hülye gondolatolvasás.
– Nem volt szükségem bevetni a titkos adottságomat. Elég volt
megfigyelni a fészkelődésedet – felelte vigyorogva.
– Szerinted ez vicces?
– Aha. Cuki vagy.
– Te meg seggfej – húztam fel az orromat. – Egyébként neked nem
kell?
– Én kilöktem, amikor megszunnyadtál.
– Eskü?
– Persze, miért, mit gondoltál? Görcsöt kötöttem rá?
– Ah… ilyenkor olyan jó lenne férfinak lenni.
– Ezt a megállapítást helyből cáfolom. Jobb ez így
mindkettőnknek elhiheted.
– Argh… Nektek ez is olyan egyszerű – pufogtam.
 – Elforduljak?
– Megtennéd?
– Persze.
– Köszi. Ja, és dugd be a füled is… De várj! Mégis, mi az istenbe
pisiljek? – torpantam meg a következő mozdulatban. – Szerinted itt
vannak cápák?
– Tizenöt fajta tutira.
– Olyan sok? Ahj… Akkor a vízbe ereszkedést kilőném… marad
a… jobb, ha ki sem mondom – vörösödtem fülig már csak a
gondolatra is. Ha tehettem volna, ott helyben elsüllyedek
szégyenemben. – Ezt tedd fel! – nyújtottam felé a bőröndömből
kihalászott fülhallgatót.
– Ugye most csak viccelsz?
– Nem! – ráztam meg a fejem. – Siess, kérlek, mert a végén még
tényleg bepisilek.
– Rendben – adta meg magát, és megértően elfordult.
Képtelen voltam hosszabb időre levenni róla a szemem. Tudnom
kellett, hogy még véletlenül sem pillant hátra.
Szerencsére a kiürült flakon nagyobb kupakos volt, így volt rá
esély, hogy több megy az üvegbe, mint a kezemre. Lejjebb húztam a
nadrágot, feltérdeltem, és beillesztettem az üveget megfelelő helyre.
Amikor világossá vált, hogy sikerült jól céloznom, hosszú órák után
végre elengedhettem magam. Hihetetlen megkönnyebbülés járta át
a testemet, még a megalázó pozícióm ellenére is.
– Kész vagyok! – böktem meg Kaydent, miután eltüntettem az
utolsó nyomokat is.
– Jobb, igaz?
– Sokkal – sóhajtottam elégedetten.
Csak remélhettük, hogy továbbra is jó irányba haladunk, de
abban megegyeztünk, hogy a következő pár órát pihenéssel töltjük.
A ránk boruló sötétség felidézte a pár hónappal ezelőtt átélt
estéimet, de a csillagos égbolt látványa most teljesen más érzéseket
keltett bennem. Ezúttal nem kínzott a dermesztő hideg. Ezen az
estén, Kayden társaságában, bármennyire is hihetetlen,
biztonságban éreztem magam.
A természet lágy morajának és a csónak ütemes ringásának
köszönhetően gyorsan álomba merültünk. A helyzetünk
kétségbeejtő volt, az alvásom hosszú idő után mégis most volt a
legpihentetőbb. Kayden karjai közt, távol minden rosszakarónktól,
a rémálmaim messzire elkerültek. Nem zargatott a múlt, nem
üldözött egyetlen traumatikus élmény sem.
A felkelő Nap első sugarainak érintésére ébredtem. A gyengéd
cirógatás végigszántott a testemen, kellemes bizsergést hagyva
maga után.
– Jó reggelt! – hallottam meg Kayden hangját.
– Neked is – fúrtam az orromat a mellkasába, hogy még közelebb
bújhassak hozzá.
Eleinte kényelmetlen volt ugyan, de mostanra már egészen
megszoktam a mentőmellényünk alváshoz kialakított
összekapcsolását. Minden kellemetlenséget bevállaltam, ha cserébe
érezhettem Kayden szívének ütemes dobogását.
– Sikerült kipihenned magad? – simított végig a karomon.
– Talán furcsán hangzik, de igen – motyogtam álomittasan.
– Ezt örömmel hallom, mert hosszú út áll még előttünk.
– Uh… ezt már korábban is mondtad.
– És? Hazudtam?
– Nem.
– És kellett volna?
– Nem. Kérlek, legyél mindig ilyen őszinte! – néztem mélyen a
szemébe.
– Ez csak természetes – nyomott egy rövid csókot a szám sarkába.
A csónak szélébe kapaszkodva felültem, és amennyire tudtam,
átmozgattam elgémberedett tagjaimat.
– Továbbra is úgy gondolom, nem volt hülye, aki feltalálta az
ágyat – motyogtam nyújtózkodás közben.
– Te beszélsz? Keresztben is elférnél ebben a csónakban. Ezzel
szemben nekem nem sok mozgásterem van – forgatta a szemét
hosszú lábai felé bökve.
– Kellett neked ekkorára nőni – tártam szét a karomat vigyorogva.
– Kellett hát! A testi fölény sokszor igenis hasznos!
– Ahogy az apró termet is – nyújtóztam el, hogy bizonyítékkal is
alátámaszthassam az állításomat.
– Igazad van. Mindennek megvan a maga előnye és a hátránya –
értett velem egyet.
A jó hangulatú ébredést egy még jobb hangulatban elfogyasztott
reggeli követte, ami után szinte azonnal belevetettük magunkat az
aznapi feladatok sűrűjébe, ami meglepő módon a hosszú órákon át
tartó evezést takarta. A korábban meghatározott irányt még mindig
tartottuk, és ezúttal az időjárás is mellénk szegődött. A szélirány
sokat lendített a tempónkon.
Az előző napon kifejlesztett technikának köszönhetően már a
pisilés miatt sem aggodalmaskodtam annyit. Kayden
együttműködőnek bizonyult, ami még tovább enyhítette a
mellkasomra telepedő kellemetlen érzést.
– Kayden… – suttogtam alig hallhatóan.
– Igen? – nézett rám aggodalmas tekintettel.
– Ott egy cápa! – böktem a távolba.
– Igen, de messze van tőlünk. Ne aggódj!
– Kösz. Most, hogy mondod, már nem is aggódom… Hogy nekem
ez miért nem jutott korábban az eszembe? – forgattam a szemem. –
Ugye az nem egy megalodon? – szuggeráltam tovább a távolban
felbukkanó ragadozót, ami minden egyes eltelt másodperccel
nagyobbnak tűnt, még akkor is, ha szinte semmit nem láttam
belőle. Ehh… hülye emberi elme.
– Mivel az közel 4 millió éve kihalt, határozottan ki merem
jelenteni, hogy nem az – vigyorgott rám.
– Aha… de ha már itt tartunk, a megalodon a fehér cápa őse, és ha
az én véleményemre is kíváncsi valaki, én vele sem szívesen
találkoznék – motyogtam, miközben le sem vettem a szemem arról
a bizonyos uszonyról.
– Na, igen. Annak is figyelemreméltó méretei vannak.
– Ja. Fogadjunk, kérdés nélkül kettéharapná a csónakot…
– Ne lovalld bele magad! Ráadásul van egy jó hírem is!
– Igen?
– Aha!
– Mégpedig?
– Ha ez nem egy teljesen eltévedt egyed, akkor az azt jelenti, hogy
valahol van egy sziget, ugyanis ők is a part menti területeket
kedvelik.
– Öröm az ürömben – sóhajtottam. – Ja, és azt tudtad, hogy a
fehér cápa felelős a legtöbb, embert ért támadásért? És emiatt fehér
halálnak is nevezik?
– Befejezted? – mordult rám. – Lassan rosszabb vagy, mint a
Google által felállított diganózisok, amik általában mindig rövid
lefolyású halálos betegségeket rejtenek magukban.
– De…
– Azt kérdeztem, befejezted-e?
– Be… – fújtam magam elé.
– Ezen kívül fogalmunk sincs, milyen cápa lehet.
– Oké. Tényleg befejeztem.
– Köszönöm!
Szerencsére Kaydennek volt igaza. A cápa kis idő elteltével
teljesen eltűnt a látóhatárról.
Amikor a Nap alsó sugarai újra megérintették a horizontot, a
fáradtság már kezdett teljesen eluralkodni rajtunk. A karom
elnehezülve lógott a testem mellett, miközben úgy zsibbadt, mintha
áthajtott volna rajta egy úthenger. Eddigi életem során talán még
sosem éreztem ehhez hasonlót. Nem fájt, mégis pokolian kínzott a
folyamatos bizsergés. Az izmaim egyértelműen fellázadtak ellenem.
Hanyatt fekve, mélyeket lélegezve szívtam magamba a friss
levegőt, mialatt igyekeztem mozdulatlan maradni a kellemetlen
érzés minimalizálása érdekében. A szemhéjam már kezdte feladni
a harcot, amikor a csónak váratlanul megingott alattunk.
– Úristen! – kaptam fel a fejemet. – Megtámadtak minket?
Visszajött a cápa!
– Dehogy! Nézd! – mutatott Kayden a távolba, mintha bármit is
láttam volna a sötétséggel egybeolvadó, végtelen óceánon kívül.
– Mit? – próbáltam megtalálni a keresett pontot.
– Azt! Mintha lenne ott valami.
– Figyelj! Én hiszek neked, de mi lenne, ha reggel keresnénk
tovább? – fordultam felé fásultan.
– Igazad lehet. Talán csak hallucinálok – csúszott mellém.
– Azért annyira ne kedvetlenedj el, elvégre a szemed olyan, akár
a sasé – suttogtam szorosan hozzásimulva.
– Pihenjünk! Pirkadatkor mindenre fény derül. Feltéve, ha tartjuk
az irányt… – fulladt ásításba a következő megjegyzése, de reagálni
már képtelen voltam.
A feneketlen mélység magába rántott, és reggelig el sem eresztett.
– Zoey! Ébredj! Igazam volt! Az egy sziget! – riasztott fel Kayden
izgatottságtól átitatott hangja. – Ébredj! Ma kikötünk!
– Komolyan? – ültem fel megdörzsölve a szememet. A látásom
még igencsak korlátozottan funkcionált. Mondjuk, elláttam úgy… az
orromig.
– Látod?
– A kezemet, ja – pislogtam újra és újra, felgyorsítva ezzel a
természetes folyamatot.
– Odanézz! – ismételte Kayden gyermeki lelkesedéssel.
– És tényleg… – nyílt el az ajkam a csodálkozástól. – Az tényleg
egy sziget! – terült el a képemen egy hatalmas vigyor.
– Evezésre fel! – ugrott a helyére Kayden, hogy mielőbb célt
érhessünk.
– Biztos elérjük egy nap alatt? Szerintem saccra kurva messze
van – jegyeztem meg bizonytalanul.
– Nem tagadom, de meg fogjuk oldani – kezdett szorgalmas
evezésbe.
 – Szerinted Kolumbusz Kristófék is így éreztek, amikor hosszú idő
után meglátták a szárazföldet?
– Ők valószínűleg még nálunk is izgatottabbak voltak, elvégre
hetekig nem láttak mást a vízen kívül. Egyébként azt tudtad, hogy
már Kolumbusz is ismerte a kettős könyvelést?
– Tessék? Ez most hogy jön ide? Te is szoktad alkalmazni? –
néztem rá összevont szemöldökkel.
– Nem, dehogy. Csak eszembe jutott. Egyébként is. Jelenleg saját
magamnak tartozom elszámolással, így kicsit groteszk lenne hamis
adatokkal átverni magam. Habár megnyugtatásként, időnként…
– Bolond! Inkább mesélj még! – kértem kedvesen.
– Nem akarlak fárasztani.
– Nem fárasztasz! Tényleg kíváncsivá tettél!
– Na, szóval. Egyes feljegyzések szerint két hajónaplót vezetett. Az
egyikben a megtett utat vezette, míg a másikban az eredeti
távolságnál kevesebbet írt, így tartva a legénységében a lelket.
– Szóval eljátszotta, hogy minden oké, miközben azt sem tudta,
jön vagy megy… Illetve akkor ő már sejthette, hogy valami gebasz
van. Okos.
– Különben tényleg. Nem sokat tudok róla, de amit igen, az mind
tiszteletre méltó. Igaz, az ő tevékenységét sem nézte mindenki jó
szemmel. Az amerikai bennszülöttek például a fehér zsarnokság
hírnökének tekintik, Japánban és Hondurasban jelképes perben
még el is ítélték a tetteiért. Az ellene felhozott vádak között
szerepelt a gyilkosság, a fosztogatás és a rablás is…
– Érdekes, mégis érthető, elvégre az ő kalandjainak köszönhetően
változott meg az ott élő népek élete, bár ki tudja, mi is történt
valójában fél évszázaddal ezelőtt.
– Ebben igazad van. Biztos vagyok benne, hogy a történelmünk
nagy része spekuláció. Találtak néhány leletet, a történeteket pedig
köré kanyarították. Elég, ha a mi nyolc napos kalandunkat vesszük
alapul. Ha nincsenek a többiek, simán leírjuk hét napban a velünk
történteket… és akkor ez csak nyolc nap. Gondolj bele, mi történik,
ha valaki heteket tölt a nyílt a vízen.
– Számomra még az is felfoghatatlan, hogyan tájékozódtak annak
idején mindenféle modern technika nélkül… Mondjuk, nekem még
azokkal sem menne – tettem hozzá, mielőtt ő tenné.
– Szeretem az önkritikádat – villantott felém egy széles mosolyt. –
Egyébként a régi világban pálcikatérképeket használtak, aminek a
megalkotását hosszú-hosszú megfigyelés előzte meg. Tudniillik a
szárazföldek megtörik a víz hullámait, különböző mintákkal jelezve
a szigetek helyét. Ezek már jó előre tájékoztatnak arról, amit a
szemed talán csak az utolsó pillanatban venne észre. A
hullámminták a szigettől 30 kilométerre is láthatóak. A Csendes-
óceán mintegy 2 millió négyzetkilométeres területén is – mutatott
körbe – képesek voltak tájékozódni ezzel az egyszerűnek tűnő
módszerrel. A Marshall-szigetek több mint 1200 kisebb-nagyobb
szigetből áll, ők mégis megtanulták, hogyan juthatnak el egyiktől a
másikig.
– Durva. 2 millió négyzetkilométer… – ismételtem meg az előbb
hallottakat – ez a szám az én beszűkült kis elmémnek gyakorlatilag
felfoghatatlan.
A történelmi és a földrajzi ismereteim bővítése után Kayden
minden figyelmét az evezésre összpontosította. Még nem akartam
előre inni a medve bőrére, de a sziget látványos közeledése egyre
nagyobb örömmel töltött el. A boldog mosoly akaratlanul is a kiült a
szám szélére, és minden újabb megtett méter után szélesebbé vált,
mindaddig, amíg az időjárás közbe nem szólt…
– Ne! Ne! Ne! Ezt nem mondod komolyan?! – martam a hajamba,
amikor a csónak, engedve a feltámadó szél erejének, irányt váltott.
– Ezt most miért? – néztem elkeseredve az egyre hatalmasabbá
duzzadó hullámokat.
– Szívatnak az égiek. Vajon én ezen miért nem lepődöm meg? –
jegyezte meg Kayden cinikus hangsúllyal. – Azt hiszed, megijedek?
– nézett az ég felé. – Ezt benézted, öreg!
– Várj! Segítek! Add ide az egyik evezőt! Ezzel a módszerrel talán
nagyobb erőkifejtésre leszünk képesek! – hadartam egy
levegővétellel.
– Egy próbát mindenképp megér – bólintott, miközben felvette
azt a pózt, amit én. Bár a testi adottságainknak köszönhetően
messze nem voltunk egy súlycsoportban, mindent megtettem, hogy
hátráltatás helyett segítsem Kayden munkáját. Szinte fel sem
fogtam, de a távolság újra csökkenni kezdett köztünk és a sziget
között. A küzdelmünket látva az égiek is visszavonulót fújtak, így
már csak a közeledő szigetet körbeölelő sziklafal által keltett
hullámtörésekkel kellett megküzdenünk.
Végtelennek tűnő idő után, mire a Nap is nyugovóra tért, végre
beértünk az öbölbe, ahol a nyílt vízhez képest már kisebb
ellenállással kellett megküzdenünk. Lassítottunk a tempón, de a
megállás fel sem merült bennünk; az csak akkor jöhetett szóba, ha
a talpunk már elérte a szárazföldet.
– Mindjárt! – nyögtem kifulladva.
– Még egy kicsit bírd ki! – biztatott Kayden is. – Gyerünk! Meglesz!
Ez az! – evezett tovább, majd a következő másodpercben kiugrott a
csónakból. Csodával határos módon már csak a derekáig ért a víz.
Megragadta a csónak orránál lévő kötelet, de mielőtt megránthatta
volna, én is belevetettem magam a sekély vízbe, hogy együtt
húzhassuk a partra a kézi hajtású járművünket.
– Úúú-ris-thhhen! Azt a khhhurva élet! – pihegtem lélekszakadva,
amikor a csónak megfeneklett a homokos parton.
– Húzd thhho-vább! – utasított Kayden.
Megtettem minden tőlem telhetőt, de amint rögzítette a kötelet az
első erre alkalmasnak tűnő fához, rongybabaként terültem el a
földön. Úgy éreztem, menten megfulladok, mert képtelen voltam
elég oxigént juttatni a szervezetembe a folyamatos zihálás ellenére.
Az egész napos megfeszített munka hatása, az éhség, a szomjúság és
a partot érés öröme mind egyszerre tört rám.
– Te… mhhheg… vhhhagy? – kérdezte Kayden hozzám hasonló
zihálások közepette.
 – I… ighhhen – válaszoltam elfúló hangon.
A fáradtság teljesen megbénított, aludni mégsem tudtam. Tudni
akartam, hol vagyunk, de a mindent belepő sötétség útját állta a
kíváncsiságomnak. Összeszedtem minden megmaradt erőmet és
lassan felültem. Miután a szemem hozzászokott az éjszakai
fényviszonyokhoz, körbepásztáztam a teret, amennyire tudtam.
Semmilyen mozgást nem láttam a közelünkben, ezért úgy
döntöttem, a legjobb, ha itt töltjük az éjszakát. Kayden elterült
alakját figyelve elárasztotta a testemet a már jól ismert nyugalom,
ami csak az ő jelentlétében talált rám. Rettentően kimerült lehetett,
mert a póló levételénél nem jutott tovább. Gyorsan a csónakhoz
siettem és kivettem, ami a kezem ügyébe akadt, de még szükségem
volt valamire, ami takaróként szolgálhat… Visszaléptem
Kaydenhöz, mellédobtam, amit eddig találtam, majd újra a
bőröndhöz sétáltam. Mire meglett, amit kerestem, öntudatlan
állapotban ugyan, de átöltözött valahogy. Igaz, a pólóval ezúttal
nem kínlódott, de a nadrágot legalább lecserélte, majd lehanyatlott
a homokba. Szinte azonnal elnyomta az álom. Nem akartam
felébreszteni, de nem hagyhattam fedetlen felsőtesttel, annyira
azért nem voltak melegek az éjszakák… Az egyik pulóverét
szétcipzároztam és ráterítettem. Utána már nem piszkáltam tovább.
Alvásra volt szüksége, nekem pedig egyetlen dologra. A közelségére.
Szorosan mellébújtam, és hagytam, hogy a már oly ismerős,
biztonságot nyújtó karok reflexszerűen záródjanak körém. A
lelkemet átjáró melegségnek már én is képtelen voltam ellenállni;
hagytam, hogy a fáradtság maga alá temessen.
Ahogy az elmúlt reggeleken már szokásommá vált, most is a
felkelő Nap első sugaraival együtt ébredtem. Nagyot ásítva
próbáltam éberebbé válni, de a körém fonódó karok
megakadályoztak minden további mozdulatban.
– Maradj még! – suttogta a fülembe kásás hangon.
– Elzsibbadt a karom. Muszáj megfordulnom – ficánkoltam
kelletlenül. – És mindenem telement homokkal – húztam fintorra
az orrom. – Ráadásul pisilnem kell.
– Te, és az az apró hólyagod… – motyogta durcáson. – A nők
teremtésekor Isten nem volt túl előrelátó. Ha az lett volna, minden
bizonnyal két húgyhólyagot ad nektek – ásított egy óriásit.
– Szép vagy, mondhatom, bunkóskodsz itt korán reggel –
suttogtam, miközben kibontakoztam az öleléséből.
– Ne menj messzire addig, amíg nem tudjuk, hol is vagyunk
valójában.
– Eszemben sem volt. Ne leskelődj!
– Nem szokásom – fordult át a másik oldalára.
A reggeli ügyes-bajos teendők elvégzése után végre elérkezett az
idő arra, hogy körülnézzünk a szigeten és keressünk valakit, aki
segíthet abban, hogy mielőbb hazajussunk.
A Nap már a felhőtlen égbolt közepén szikrázott, amikor
visszaértünk a csónakhoz. Az elmúlt órák tettek róla, hogy
másnapra várhatóan a karomban érzett izomlázhoz hasonló sajgás
költözzön a lábamba is. Egész délelőtt róttuk a kilométereket, de
egyetlen árva lelket sem találtunk magunkon és a halkan neszező,
apró kétéltűeken kívül.
– Miért vágsz ilyen képet? – néztem fel Kaydenre miután a
hátsóm belehuppant a süppedős homokba.
– Mert bár kétségtelenül partot értünk… attól tartok, ez a sziget
nem az a sziget, mint ahová el akartunk jutni.
– Remek. Kellett nekem Kolumbuszt emlegetni – sóhajtottam. –
Arra gondolsz, amire én gondolok? – néztem fel rá újra abban
bízva, hogy teljesen mást mond, mint, amitől féltem.
– Ez egy lakatlan sziget. Erre gondoltál?
– Igen – dünnyögtem.
– Akkor igen, ugyanarra gondoltunk – fejezte be a mondandóját.
– Remek. Sajnálom! – szólaltam meg hosszú percekkel később.
– Micsodát?
– Mindent. Azt, hogy ennyi gondot okozok – suttogtam alig
hallhatóan.
 – Most csak viccelsz, ugye?
– Nem – néztem rá elhomályosult tekintettel. A napok óta tartó
bizonytalanság, a valóság rideg kegyetlensége egyik pillanatról a
másikra csapott le rám.
– Jaj, Zoey! – kezdte, de én félbeszakítottam.
– A külön töltött hónapok során csaknem minden éjjel
rémálmokkal küzdöttem – mondtam ki végre hangosan azt, amit
eddig még senki előtt nem mertem bevallani. – Attól tartok, lett egy
enyhe pánikbetegségem is. Legalábbis a Google segítségével
felállított diagnózisom alapján.
– Google, mi?
– Igen, de ez valószínűleg a valóságban is megállja a helyét, és
még csak nem is halálos…
– És ezt eddig miért nem mondtad?
– Mert… nem tudom – feleltem, miközben minden figyelmemet a
körmöm piszkálására összpontosítottam.
– Nézz rám, kérlek! – térdelt elém Kayden. Megtettem, amit kért.
Egyenesen belenéztem az engem vizslató szemébe. – Ne aggódj!
Bármi is leselkedjen ránk, megvédelek.
– Félreértettél. Nem azért meséltem el, mert attól félek, bajom
esik. Bízom benned.
– Hát akkor mi a gond? Mi bánt?
– Az álmaim – sóhajtottam fájdalmasan mélyet. – Rólad szóltak.
Téged láttalak… meghalni. Minden. Egyes. Éjszaka.
– Oh, Zoey! – reagált, majd hirtelen felugrott és megtett néhány
lépést, amivel tovább növelte a köztünk lévő távolságot. Követtem a
mozdulatait, és néhány pillanattal később már én is talpon voltam.
– Valami rosszat mondtam? – szólaltam meg nagy nehézségek
árán.
– Nem! Dehogy! – fordult felém. – Jaj, Zoey! – lépett közelebb, de
én feltartottam a kezem, hogy megállásra késztessem.
– Folyamatosan csak bajt hozok a fejedre. Mióta megismertél,
állandó életveszélynek vagy kitéve – rágcsáltam gondterheltem az
ajkamat.
– Azt hiszem – húzta át a fején a pólóját –, többet kellett volna
mesélnem magamról és az életvitelemről – bökött a felsőtestére. –
Persze egy s mást már bizonyára te is kikövetkeztettél. Mégis az a
gyanúm, ideje színt vallanom.
Az elém táruló látvány szó szerint hipnotizált. Csak lassan fogtam
fel, mire akar kilyukadni. A bőre alatt megfeszülő izmok teljesen
elterelték a figyelmemet. Habár az érzéseimhez sokkal több köze
volt Kayden belső értékeinek, mint az istenadta külsejének – amit a
sport iránti szeretetével tett még tökéletesebbé –, bevallom,
imádtam legeltetni rajta a szemem.
– Az életem kicsit sem lett félelmetesebb, mint amilyen a
megismerésed előtt volt. Veled csupán teljesebbé vált. Hidd el, már
a találkozásunk előtt is veszélyesen éltem. Hogy miért? Mert ez
vagyok én – mutatott magára. – Veled csak kitartóbbá váltam. Ha
velem vagy, tudom, akkor is tovább megyek, ha egyedül már
feladtam volna. Értelmet adsz a harcnak.
– Kayden – nyögtem elérzékenyülve. Ilyen fokú érzelmi
kitárulkozásra egyáltalán nem számítottam. Felé léptem, és az
ajkamat a szájához préseltem.
A csókot elmélyítette, én pedig hagytam, hogy a köztünk pattogó
szikrák kiirtsák minden értelmetlen aggodalmamat. A csókunk
rövidsége ellenére megannyi érzelmet szabadított fel bennem.
Kayden vallomása hatalmas terhet vett le a vállamról. Hosszú idő
után végre úgy éreztem, megint kapok levegőt.
– Mesélsz is nekem ezekről – böktem az egyik hegre –, vagy csak
kelleted magad? – vontam fel a szemöldökömet, miután
kibontakoztam az öleléséből.
– Melyikről szeretnél hallani? – kérdezte komoly tekintettel.
– Erről – mutattam egy hosszabb vágásra a mellkasa bal oldalán.
– Ezt akkor szereztem, amikor tizenöt évesen biztosítókötél
használata nélkül meghódítottam az egyik csúcsot. Vagy legalábbis
megpróbáltam – tette hozzá vigyorogva. – Az egyik biztosnak hitt
kapaszkodó kilazult, én pedig nekicsapódtam a sziklafalnak.
Hasonlóan ahhoz, mint amikor ezt szereztem – bökött az arcát
ékesítő hegre.
– Uh… Nem lettem volna anyukád helyében…
– Ezeket a húzásaimat ő már nem élhette meg – vált keserűvé a
hangja.
– Ne haragudj, nem akartam ennyire tapintatlan lenni.
– Ne aggódj! Nem mondtál semmi rosszat. Szegény biztos sokszor
fogta a fejét a felhők felett… – mosolyodott el. – Kedvelt volna téged
– tette még hozzá. – Akárcsak a tiéd engem – nevette el magát.
– Tessék? Te találkoztál a szüleimmel? Úgy értem, a kórházon
kívül.
– Igen. Nem mondták? – vált még szélesebbé a vigyora.
– Mikor?
– Nagyjából kéthetente.
– Tessék? – pislogtam felé értetlenül. – Többször is?
– Mondtam, hogy kedvelnek. Apukád segített néhány dologban,
amiért cserébe nálam töltöttek egy teljes hetet, mégpedig ingyen.
– Nálad?
– SnowyPearlben. Értsd jól.
– Anya erről egy árva szót sem szólt – ráztam a fejem értetlenül.
– Valószínűleg azért, mert nem akart befolyásolni.
– Aha… És apa miben tudott segíteni? – húztam össze a
szemöldökömet.
– Mégis mit gondolsz?
– Nyílászárók?
– Pontosan – biccentett.
– Szerinted a tisztáson talált tó alkalmas a fürdésre? – váltottam
gyorsan témát. Habár semmi okom nem volt arra, hogy
megsértődjek, mégis kellemetlenül érintett, amit megtudtam. A
hátam mögött zajló találkozgatások. Még akkor is, ha ennek semmi
köze nem volt hozzám. Igazából nem is tudom, mi bántott jobban.
Az, hogy minderről fogalmam sem volt, vagy az, hogy mindenki
többet tud a velem szemben álló férfiról, mint én.
– Minden bizonnyal, miért?
– Ezt komolyan kérdezed? – vontam fel a szemöldökömet.
– Hülye kérdés volt, ne haragudj – húzta fel a vállát. – Most
szeretnél megfürdeni?
– Igen. Vagy… megtennéd, hogy itt maradsz, amíg megnézek
valamit a csónaknál?
– Női gondok?
– Igen. De nem. Nem az, amire most gondolsz. Hála a jó égnek, az
nemrég múlt el… – forgattam a szemem.
– Ja, igaz – bólogatott, miközben felidézte a pár nappal korábban
történteket. – Ezek szerint tényleg véresen komoly okod volt arra,
hogy lepattints!
– Fejezd be, kérlek!
Kaydennek még véletlenül sem vallottam volna be, de a
halaszthatatlan teendőm a szőrtelenítés volt. Igen. Bármennyire is
ciki, hónaljtájékon már igen kellemetlen méreteket öltött az elmúlt
napok során, amíg a nyílt vízen ringatóztunk…
Biztosra veszem, hogy bizarr látványt nyújthattam, ahogy a
földbe vájt apró gödörbe borított víz és mindenhová magammal
hordott borotvám segítségével igyekszem megszabadulni a
kellemetlen szőrszálaktól. Még szerencse, hogy a bőröndömet
megtarthattam. Nem is tudom, hová bújtam volna Kayden elől,
miután pár nap elteltével beborít a szőr… Persze a férfiaknak egy
ilyen kellemetlen helyzetben sem kell emiatt aggódniuk. Ráadásul
még pisilniük is egyszerűbb – mérgelődtem tovább. Hála Istennek,
hogy a testem többi részét alapos gyantázásban részesítettem az
utolsó estén, még mielőtt Jeremy előállt az idióta ötletével. Bár a
végtelenségig még így sem maradok csupasz, emiatt legalább
ráérek később aggodalmaskodni. Na, igen. Ez a különbség a film és
a valóság között. A legtöbb hajótörött, aki egy lakatlan szigeten
ragad, sosem szőrösödik ki még évek alatt sem. Mondjuk, vannak
ilyen szerencsés nők, de persze én nem tartozom közéjük –
motyogtam, mialatt visszacsomagoltam a borotvámat, hogy
legközelebb is használni tudjam.
– Megkérdezhetem, merre jártál? – fogadott Kayden, miután
lehuppantam mellé a homokba.
– Meg, de biztosra veheted, hogy nem fogom bevallani –
vigyorogtam rá.
– Akkor hagyjuk – legyintett.
– Mehetünk?
– Persze – bólintottam.
– Gyere! – nyújtotta felém a kezét, miután felállt és felsegített. Épp
csak megérintette a fenekem a földet, de már újra talpon is voltam.
– Emlékszel még, merre kell mennünk?
– Miért, te nem?
– De. Én igen.
– Tesztelni próbálsz?
– Zavarna?
– Kicsit. Úgyis mindketten tudjuk, hogy ritka rossz a tájékozódási
készségem, akkor meg minek ezen rugózni?
– Most haragszol?
– Nem! – vágtam rá.
– Ez nem pont úgy hangzott – nézett rám áthatóan.
– Csak fogd a kezem és vezess oda!
– Tényleg tipped sincs?
– Hm… – hümmögtem és körbevezettem a tekintetemet az egyre
sűrűbbé váló erdős részen. – Talán arra – mutattam jobbra.
– Majdnem – reagált, aztán megmarkolva a kezemet elindult
balra. – Na jó, csak viccelek – torpant meg. – Jó irányba mutattál –
mosolyodott el jókedvűen.
– Na, még a végén más is ragad rám a koszon kívül – húztam ki
magam büszkén, mintha valami sokkal nagyobb dologgal
rukkoltam volna elő.
Minél tovább sétáltunk annál áthatolhatatlanabbnak tűnt az
utunkat szegélyező növényzet. A fák és a nagyra nőtt cserjék
szorosan ölelkeztek össze, úgy, mintha hosszú évekig azért
küzdöttek volna, hogy végre elérjék egymást.
A tóhoz közeledve a lépéseink nyomán besüppedő talaj egyre
ellenállóbbá vált, köszönhetően az aljnövényzet alatt megbúvó
sziklás felületnek.
A fák közül kiérve gyönyörű látvány fogadott minket. A délelőtti
felfedezőtúránkkal ellentétben most nem siettünk, hosszú percekig
csak álltunk, és ittuk magunkba a természet alkotta csodát. A fejünk
fölé magasodó sziklákba vájt medret, ami éltető vízzel telt meg a
hosszú évek alatt. A víz tisztasága szemmel látható volt. Nem volt
szükség semmilyen modern technikára, mert itt, ahová az ember
még nem tette be a lábát a természet uralta világba, minden
gördülékenyen működött. Az élővilág létrehozta és fenntartotta,
amire szüksége volt. A szemkápráztató látványon felül számunkra
a sziget belsejében megbúvó tó egyet jelentett a túlélésünk
zálogával. Ha az nincs, nem lett volna maradásunk, tovább kellett
volna állnunk. A természet, ami oly sokszor fitogtatja az erejét, ami
oly sűrűn fölénk kerekedik, most a kegyeibe fogadott. Megmutatta,
milyen, ha jó hangulatban találjuk.
A lábunk előtt elterülő földi Paradicsom visszautasíthatatlanul
csábított, hogy végre lemoshassuk magunkról a napokig tartó
tengeren hánykolódás nyomait.
– Azt hiszem, az ilyesmire szokták mondani, hogy
elmondhatatlanul gyönyörű. Képtelen vagyok szavakba önteni,
amit látok… – szólaltam meg végre-valahára.
– Én is pontosan így gondolom – értett velem egyet Kayden. –
Gyere, nézzük meg közelebbről – indult el a völgy felé.
Már csak pár métert kellett volna megtennünk, amikor a lábam
váratlanul kicsúszott alólam és hirtelen a tó szélén találtam magam,
közel négy méter csúszás után.
– Úgy látom, neked szokásod a hegyoldalakról való efféle gyors
lejutás – nyújtotta felém a kezét.
– Ez is miattad történt – duzzogtam feltámaszkodva.
 – Miattam? Csak nem elvakított a jóképűségem? – kérdezte felém
villantva szexi vigyorát, ami csak még tovább fokozta az egyébként
is vonzó kisugárzását. Most is épp olyan hatással volt rám, mint a
legelső találkozásunkkor, ezt kár lett volna tagadni.
– Mondjuk úgy, hogy a nagy arcodtól nem láttam semmi mást –
motyogtam. – Áú… – jajdultam fel, amikor a könyökömhöz kaptam.
– Megsérültél? – térdelt mellém azonnal.
Felemeltem a fejemet és belenéztem aggodalommal teli
tekintetébe. A szívem heves zakatolásba kezdett. Imádtam Kayden
védelmező oldalát, és az, hogy ennyi idő elteltével még mindig így
aggódik értem, teljesen meghatott. Az engem fürkésző, szikrázóan
kék pillantása olyan lágyan siklott végig a testemen, mint a tenger
lágy hullámai, amik finoman simogatják a belemerülő testet.
– Add ide, hadd nézzem! – fonódtak az ujjai a karom köré.
– Semmi bajom, csak lehorzsoltam… – suttogtam elfúló hangon. A
közelsége megbénított. A vallomása mindent más megvilágításba
helyezett. A szívem összevissza kalapált, bármennyire is próbálta,
nem sikerült eltalálnia a helyes ritmust. Attól féltem, ha továbbra is
így maradunk, a szívem egyszerűen felmondja a szolgálatot.
– Ne duzzogj! Nem szeretem, amikor ellenszegülsz. Legalábbis
nem az ilyen helyzetekben, amikor a testi épségedről van szó.
– Kayden – suttogtam reszketeg hangon. Egy pillanatra
megdermedt, de más jelét nem adta annak, hogy hatással lett volna
rá a számon kiszökő neve.
– Mindenesetre jobb, ha kitisztítjuk a sebet – váltott vissza az
eredeti témára.
– Jó ötlet lenne… ha volna nálad elsősegélydoboz, de van egy
olyan érzésem, hogy azt még te sem hordasz a fürdőgatyádban… –
mondtam cinikusan, visszanyelve a torkomba felugró szívemet,
ami továbbra is ki akart törni a testemből.
– Ami azt illeti, a bőröndben van egy s más, de ha gyors ellátást
igényelsz… előkaphatok egy másféle segédeszközt is. Hidd el, az is
sok mindenre jó, például betömhetném vele azt a feleselő és szexi
szádat – vágta rá.
– Bunkó! – csattantam fel.
– Gyere! – hagyta teljesen figyelmen kívül a felháborodásomat. –
Ez a víz kristálytiszta. Hűsítő és tiszta.
– Hűsítő? Tehát hideg? – érdeklődtem felvont szemöldökkel. Ez
eddig eszembe sem jutott. Utálom a hideget. A hideg vizet meg
pláne. Brrr…
– Pont ideális arra, hogy lehűtse a felsértett bőrt – görbült
mosolyra a szája.
– Te is bejössz velem? – tettem fel egy idióta kérdést. Csak a
szavak kimondása után esett le, hogy mekkora marha vagyok.
– Elvégre fürödni jöttünk, vagy nem?
– Öhm… de – bólintottam beharapva az alsó ajkamat. – Szerinted
nagyon hideg? – próbáltam nyerni még pár másodpercet.
– Figyelembe véve, hogy ezen a szigeten feltehetően hónapokig
30 fok körüli a hőmérséklet… fogalmam sincs. Nyúlj bele! – bökött a
tó felé, majd egy gyors mozdulattal megszabadult a pólójától.
– Okééé… – adtam be végül a derekamat, és követve a példáját
bikinire vetkőztem. – Azt. A. Rohadt! – szisszentem fel, és
visszaléptem a partra.
– Te meg miről beszélsz? Ez egyáltalán nem vészes. Simán
megvan 28 fok.
– Nagyszerű, mert én a 37 fokos vizet preferálom.
– Hm… Ezek szerint most ki tudja, mennyi ideig itt akarsz nekem
bűzölögni? Habár ez téged sokkal inkább szokott zavarni, mint
engem. Én tudom, hogyan működik az emberi szervezet – heccelt
vigyorogva.
– Ahj! – szorítottam össze a fogamat, és óvatosan belemártottam
az egyik lábamat a tóba. A bokámat körbeölelő víztől azonnal
kirázott a hideg.
– Gyerünk! Mire vársz? – érdeklődött, mialatt gyors
mozdulatokkal belocsolta felhevült testét, majd a következő
pillanatban belevetette magát a tóba. Megdermedve figyeltem,
milyen könnyedén tempózik a számomra jegesnek tűnő vízben.
Megráztam a fejem és végre elszántam magam. Lassú
mozdulatokkal bevizeztem mindkét karomat, de többre nem tellett,
pedig már nagy szükségem lett volna a fürdésre.
– Nem túl mély?
– Itt nem, de ott már igen – mutatott egy távolabbi pontra. – Tudsz
úszni?
– Aha. Azzal nincs gond.
– Végre valami biztató.
– Kösz, ez most jólesett – húztam el a számat. – Nincsenek
piranhák?
– Eddig még egyet sem láttam.
– Na, ez viszont rohadtul nem biztató.
– Ne akadékoskodj, hanem gyere! – intett maga felé két tempózás
között.
– Oh, édes Istenem, hogy én mennyire irigylem a férfiakat! És ez
már a harmadik dolog, amiért zabos lehetek rájuk. Szerinted ez
fair? Mit gondolsz? – néztem vádlón az ég felé.
– Az bizony! – kapta el Kayden a derekamat, megszakítva ezzel az
égiekkel folytatott heves vitámat, és belerántott a vízbe.
– Úristen! Te megbolondultál? – visítottam, de a derekam köré
fonódó ujjai azonnal elterelték a figyelmemet a víz kellemetlen
hőmérsékletéről.
– Mit gondolsz, meg tudnád szokni?
– Minden bizonnyal – nyögtem a bőrömet cirógató érintésére
célozva.
– Azt hiszem, találtam erre néhány felesleges dolgot… – húzta
meg a bugyim vékony zsinórját, ami ellenállás nélkül adta meg
magát az akaratának. Ezt a mozdulatot megismételte a másik
oldalon lévővel is, majd egy ügyes dobással a partra száműzte az
apró anyagot. – És még ez is – nyúlt a melltartóm kapcsa felé, hogy
mielőbb megszabadíthasson attól is. – Na, igen. Így már mindjárt
más – jegyezte meg, miközben a figyelmét már a melleimnek
szentelte.
– Úgy látom, az utóbbi időben nem kedveled a fair játékokat –
néztem rá vádlón.
– Tényleg úgy gondolod? – ragadta meg a csuklómat, hogy egy
határozott mozdulattal keményen ágaskodó farkához húzza a
kezemet.
– Khm… – tört fel belőlem keménységét érintve.
– Mint már említettem, nem kedvelem a felesleges dolgokat. Jobb
mielőbb megszabadulni minden zavaró tényezőtől.
Megtette. Levette. Így már teljes valónkban álltunk egymással
szemben.
– Sokkal jobb – szorítottam rá a férfiasságára. Finomam hátrébb
húztam rajta a bőrt, és élveztem egyre hevesebbé váló lüktetését,
ahogy minden egyes mozdulatomra keményebben feszült a
tenyerembe.
– Zoey – mordult rám. A farkának érintése teljesen elvette az
eszem. Eddig a pillanatig fel sem fogtam, mennyire hiányzik. Az
utóbbi napok olyan feszültségben teltek, hogy még csak eszembe
sem jutott a testiség efféle formája. De most. Most…
– Hé, mit csinálsz? – kapott utánam, de én ügyesen kisiklottam a
kezei közül.
– Kicsit megmosakszom, mielőtt… – motyogtam olyan hangerővel,
hogy esélye se legyen meghallani. Bármit is tervezett, tuti nem
nyúlhat így hozzám – tempóztam tőle a lehető legtávolabbra. A víz
tisztaságának köszönhetően gyorsan kellett kalimpálnom, hogy ne
legyen túl feltűnő, miben mesterkedem.
– Mit művelsz?
– Igyekszem megszokni a vizet – hárítottam a kérdését.
– Szerintem azon már rég túl vagy – úszott egyre közelebb. A
felém közeledő alakját figyelve lassult a mozgásom, már csak épp
annyira tapostam a vizet, hogy fenn tudjak maradni a felszínen. A
tekintetem eggyé vált a felém közeledő férfi jégkék íriszével.
Megbabonázott.
 Már nem voltam ura sem a testemnek, sem a kialakult
helyzetnek, amikor váratlanul magához rántott. Tompítás nélkül
csapódtam neki az izmos mellkasának. A bal karjával átölelt, a
jobbal pedig egyenletes tempót diktálva a sekélyebb részre úszott.
– Itt már leér a lábad? – érdeklődött.
– Igen, miért? – álltam meg előtte, miután enyhült a szorítása. –
Úristen, Kayden! – nyögtem elfúló hangon, amikor az ujjai
megérintették a testem legérzékenyebb pontját.
Oh, istenem, annyira tudtam, hogy erre készül!
– Kérlek – sóhajtottam a vállába kapaszkodva. – Kérlek –
ismételtem újra, amikor két ujja belém csusszant. A testemet átjáró
bizsergés nyomán elöntött a forróság. – Ne hagyd abba! –
könyörögtem, de nem hallgatott rám. Kihúzta a kezét a lábam
közül, és belemarkolt a derekamba. Az ölébe kapott. A lábam
automatikusan a dereka köré fonódott. Már kicsit sem törődtem a
testemet érintő vízzel. Egyetlen dolog foglalkoztatott: a lábam
között lüktető sajgás mielőbbi csillapítása.
Kayden tenyere a fenekemre simult és feljebb tolt, hogy a feje egy
vonalba kerüljön a melleimmel.
– Csodálatos látvány – suttogta az izgatottságtól megkeményedő
bimbóimat figyelve. Kirázott a hideg, amikor forró ajka körém
záródott. Megugrottam a karjai között. A testemet átjáró kéj íjként
feszített hátra, de Kayden hajamba sikló ujjai megakadályoztak
abban, hogy hátrazuhanjak. Erősen tartott. A nyelve érzéki
kényeztetése elvette az eszemet. Mielőtt végleg kibillentünk volna
az egyensúlyunkból, összefűztem az ujjaimat a tarkója mögött, és
visszább húztam magam.
A Kaydenből áradó forróság, a testünket áztató, hűsítő víz olyan
ostromot indított ellenem, amitől pillanatok alatt felrobbant
körülöttem a világ.
– Istenem! – nyögtem szaggatott lélegzetvétellel.
– Ez gyors volt, pedig még bele sem kezdtem igazán – suttogta a
melleim közé.
 Belemarkoltam a hajába, hátrébb billentettem a fejét, és
csillapíthatatlan éhséggel tapadtam az ajkára. Az arcát fedő pár
napos borosta finoman karistolta az arcomat, még érzékenyebbé
téve felhevült bőrömet.
– Annyira, de annyira hiányoztál! – nyögte a számba.
– Amennyire te nekem – csúsztattam a nyelvem az övé köré.
Éreztem, ahogy egyik lépést teszi a másik után, de arra már nem
tudtam elég figyelmet szentelni, hogy merre megyünk, mert az
ajkunk továbbra is vadul ízlelte a másikét. Halk sikoly tört fel
belőlem, amikor Kayden, megszakítva a csókunkat, magasra emelt.
Annyira elvonta a figyelmemet, hogy egészen addig fel sem fogtam,
mit tervez, amíg a fenekem hozzá nem ért az egyenetlen, nyirkos
sziklához.
– Tökéletes – nyitotta széjjelebb a combomat, ami most csaknem
szemmagasságban volt vele. Kétségtelenül jó rálátást biztosított így
magának. Megragadta a combomat, és kijjebb húzott a szikla
peremére. – Gyönyörű, kívánatos és édes – mártotta belém a
nyelvét.
Hátrébb dőltem és a tenyeremre támaszkodva próbáltam
megtartani magam, de az izmaim mintha megkocsonyásodtak
volna. A könyököm megrogyott, amikor a nyelve az ajkaim közé
siklott.
– Oh, Kayden – nyögdécseltem. – Kérlek! – sikkantottam újra. –
Istenem – sóhajtottam, amikor a nyelve mellé az ujjai is
csatlakoztak. Az idegvégződéseim felizzottak, amikor a finom
nyalogatás határozott nyalásba csapott át. Az ajka az apró
idegcsomó köré simult és játékosan megpöckölte a nyelve hegyével,
mialatt az ujjai kíméletlen tempót diktálva jártak bennem. Ez a
kettőség újra elérte a kellő hatást, amit a nyelvében megbúvó
ékszerrel csak még tovább fokozott. Az agyamat elborító
mámornak köszönhetően minden szégyenérzetem semmivé lett. Az
ujjaim a tenyerem alatt feszülő szikla szélébe martak, a fejem
előrebukott, pont akkor, amikor Kayden rám pillantott, így VIP-
páholyból nézhette végig az utolsó szívás testemre gyakorolt
hatását. Az ajkam elnyílt, amikor Kayden ujjait felváltotta a nyelve.
Az arcát a combom közé temetve nyalt még intenzívebben.
– Nem… nem bírom tovább – emelkedett magasba a csípőm, még
közelebb nyomva magam Kayden egyre mélyebben kényeztető
szájához. És ennyi volt… a testem önkéntelenül rándult össze,
magatehetetlenül rogyva a kényelmetlen sziklára, miután a mámor
elárasztotta minden porcikámat.
– A legszebb látvány, amit valaha láttam – jegyezte meg Kayden,
miközben két tenyerére támaszkodva, kiemelkedve a vízből fölém
tornyosult. – Ideje újra megmártózni – nyúlt a derekam mögé, hogy
a következő pillanatban visszarántson a vízbe. Még épp volt annyi
időm, hogy vegyek egy nagy levegőt, mielőtt összeölelkezve
merültünk a víz alá.
– Bolond! – prüszköltem felé, miután kiemelkedtem a vízből.
– És te pont ezért szeretsz – dörgölte az orrát az enyémhez.
Nem feleltem, csak kinyújtottam rá a nyelvemet és megjátszott
sértettséggel elfordultam tőle.
– Haragszol? – kérdezte apró csókokat hintve a nyakamra.
– Igen – duzzogtam.
– Oh… akkor kénytelen leszek kiengesztelni – igazította
keményen meredő férfiasságát az előbbi gyönyörök után
érzékennyé vált résemhez.
– Próbálkozni lehet – néztem rá kacéran.
– Sikerülni fog, hidd el nekem! – döfött erőteljesen belém. – Még
mindig haragszol?
– Még… szép! – sóhajtottam elakadt lélegzettel az újabb
mozdulata nyomán.
– Akkor ideje rákapcsolnom – mordult fel, mialatt egyre gyorsabb
tempót diktált.
– Csókolj meg! – sikkantottam.
A nyelve ellenkezést nem tűrően furakodott a számba, még
teljesebbé téve ezzel a pillanatot. A testem csaknem atomjaira
robbant a több ponton történő ingerlés hatására. A józan
gondolaim egyszerűen hamuvá égtek.
Csak Kayden létezett számomra.
Az ajkamra simuló szája, a nyelvemet érintő nyelve, a derekamat
átölelő karja, és az ütemesen bennem járó farka.
A testünk egyszerre rándult össze. Még egy utolsó mozdulat, és
Kayden magja erőteljesen robbant belém, megadva ezzel a végső
lökést, hogy harmadjára is elárasszon a kéj hulláma.
A fejemet a vállára támasztva, kielégülten pihegtem forró
ölelésében.
– Tudtam, hogy megszokod.
– Hm… – nyögtem elégedetten.
– Ha tehetném, örökre itt maradnék – nyomott egy csókot a
számra. – Itt – ismételte meg az előbbi mozdulatot. – Benned –
mélyítette el a csókot.
A következő percek semmi másról nem szóltak, csak rólunk. Nem
foglalkoztunk a miértekkel, csak azzal, hogy jelen pillanatban
együtt vagyunk. Ott, ahol senki és semmi sem zavarhatja meg az
együtt töltött időt. Ám az én realista, akadékoskodó énemet nem
sokáig tarthattuk távol még közös erővel sem.
– És most mi lesz? – dőltem hátrébb, hogy a szemébe nézhessek.
– Először, kihúzódom belőled, bár semmi kedvem hozzá.
Másodszor, keresünk vagy építünk egy éjszakai szállást…
Harmadszor pedig, átnézzük, milyen felszerelések állnak a
rendelkezésünkre, és nyakunkba vesszük a szigetet, hátha van,
amit eddig nem vettünk észre.
A csónakhoz visszaérve azonnal munkához láttunk, mivel
egyetlen olyan búvóhelyet sem találtunk, ami elég zárt lett volna
ahhoz, hogy kellő biztonságot nyújtson az időjárás szeszélyei elől.
– Add ide, majd én hozom!
– Elbírom – mordultam rá.
– Jól van már, na! Le ne harapd a kezem!
– Bocsi, azt hiszem, kezdek megéhezni – szégyelltem el magam.
 – Ne izgulj, a következő lépés az élelemszerzés lesz – próbált
megnyugtatni.
– Azzal nem lesz gond, láttam egy csomó gyümölcsöt útközben. A
nagy részét fel is ismertem, ami azt jelenti, ehető.
– Örülök, hogy ilyen figyelmes vagy.
– Ez bók volt?
– Az bizony!
– Mondjuk, azt furcsállom, hogy állattal ezidáig még eggyel sem
találkoztunk, kivéve azt a pár bogarat és békát.
– Talán azért, mert ez a sziget még annál is lakatlanabb, mint
eddig hittük.
– Tényleg létezhet, hogy itt még állat sincs?
– Simán meglehet, mivel feltehetőleg a Hawaii-szigetekhez
tartozó területen vagyunk, így minden bizonnyal ez is vulkanikus
eredetű. A Hawaii-szigeteken is csak olyan állatok élnek, amiket az
ember telepített be… itt pedig ember híján nyilván állat sincs –
magyarázta.
– És te honnan vagy minden témában ennyire tájékozott?
– Szoktam olvasni, még ha nem is könyveket – felelte vigyorogva.
– Aham… igen, az olvasás hasznos, mondjuk én a legutóbb azt
tanultam az egyik krimiből: hol kell meglőni az embert, hogy
látszólag súlyosnak tűnjön a sérülése, mégse legyen halálos…
– Mondtam már, hogy néha megijesztesz?
– Igen, ezt már mástól is hallottam.
– Mit? Hogy félnek tőled?
– Nem, dehogy! Azt, hogy az a nő, aki olvas, ijesztő, mert
feltehetően ő gondolkodni is tud.
– Jaja, logikus, na de pont ilyenen kell gondolkodnod?
– Mindig azon, amit az adott helyzet megkíván.
– Szóval most épp azon agyalsz, mivel tudnál meglőni ezen a
ponton? – bökött a szóban forgó területre.
– Pff… miből is gondoltam, hogy neked ezzel újat mondanék? –
húztam el a számat. – Amúgy nem. Téged sosem bántanálak.
 – Megnyugtató.
– Legalábbis jelen állás szerint.
– Burkolt fenyegetés.
– Szerintem ebben semmi rejtett információ nem volt.
Egyszerűen csak kijelentettem.
– Igaz. És most, hogy tisztáztuk, nem kell félnünk sem embertől,
sem állattól, lássuk, mik lesznek a segítségünkre abban, hogy
túléljük az előttünk álló napokat.
– Te tényleg hiszel abban, hogy csak napokról van szó?
– Azt szeretnéd, hogy borúlátó legyek?
– Nem! Isten ments! Csak kérdeztem.
– Rendben. Akkor ne agyalj feleslegesen és mutasd, mit rejt a
bőröndöd! – utasított.
– Hm… – húztam el a cipzárt. – Van itt kés, olló, harapófogó,
oldalcsípő, kúpos fogó, laposfogó…
– Ööö… Ha szabad közbevágnom. Ezek minek egy nőnek?
– Ja, izé, új hobbit találtam – emeltem Kayden elé a saját gyártású
könyvjelzőim egyikét.
– Aha… most már világos, és ezek talán még hasznunkra is
válnak. Mid van még?
– Van fólia, ragasztószalag, manikűrkészlet, tű, cérna, rugalmas
damil…
– Itt megint közbevágnék. Az minek?
– Ez? – mutattam az áttetsző anyag felé.
– Aha.
– Gyártok karkötőket is – halásztam elő az egyik nemrég elkészült
darabot.
– Kreatív – bólogatott jókedvűen.
– Szerintem is – értettem vele egyet.
– Van még valami említésre méltó?
– Lássuk csak! Toll, papír, öngyújtó, sőt abból három is, gyufa,
zseblámpa, naptej, gyógyszerek, kötszer, és egy fém tálca.
– Fém tálca? – kerekedett el a szeme.
 – Igen. Kellett valami, hogy ne guruljanak el a gyöngyeim – adtam
gyors és érthető magyarázatot.
– Legalább már megvan, min sütjük meg a kifogott halakat.
– Nem vagyok odáig a halakért, de az biztos, hogy a vegetáriánus
étrendtől még jobban viszolygok – fintorogtam.
– Ebben is egyetértünk – görbült mosolyra a szája. – Még valami?
– Azt hiszem, ennyi. Nem! Még itt van ez! – tartottam felé az apró
lakatot.
– Az minek?
– Mert így már ez a sziget sem lakatlan – nevettem el magam. –
Így már lakatos… – kacagtam tovább.
– Látom, a nap máris megsütötte a fejedet – csapott a homlokára.
– Most miért? Végre el tudtam lőni ezt a poént is – nevettem egyre
hangosabban.
– Hé! Ezt el akartad titkolni, ugye? – kapta ki az egyik csokit a
ruhák közül.
– Vésztartalék – rántottam meg a vállam. – A csoki energiát ad.
Anélkül elsorvad az agyam – böktem a fejemre.
– Az oké, de ki az, aki ekkora mennyiséget visz bárhova is?
– Szia! A nevem Zoey West – nyújtottam felé a kezem.
– Úgy látszik, tényleg megártott a napsütés – hajolt közelebb, hogy
lophasson egy gyors csókot. – Na, mindegy. Talán pár nap múlva
hálás leszek, amiért kereskedelmi mennyiségű csokival jössz-mész.
– Úgy lesz, hidd el! – kuncogtam megint.
– És neked mid van? – kérdeztem, miután csillapodott a
nevetésem. – Remélem, a bőröndöd méretével ellentétes arányban
vannak benne hasznos felszerelések.
– Egyértelmű. Csak én egy kicsit kevesebb ruhával öleltem körül
a…
– A…?
– A szerszámosládám miniatűr változatát, egy napelemmel
működő zseblámpát, egy szintén napelemes akkutöltőt, habár
kétlem, hogy itt bármire is mennénk vele…
 – Na, igen. Ez a nyamvadt telefon még a hegyek közt is elveszti a
kapcsolatot az adótornyokkal, hát még akkor a Csendes-óceán
közepén?
– Mondjuk, egy próbát megérhet, de mielőtt felesleges illúziókba
ringatjuk magunkat, készüljünk fel az éjszakára.
– Benne vagyok! Hol fogjuk megépíteni a házunkat?
– Mindenképp a sziget egy magasabb pontján, de még az erdőn
kívül. Mondjuk ott – határozta meg az új otthonunk helyét.
Miután összeszedtük a szükséges növényeket, munkához láttunk.
Bevetettem minden könyvből és filmből ellesett tudásomat, amit
eddig az agyam eldugott szegletében őrizgettem.
– Ki gondolta volna, hogy a pár nappal ezelőtt megnézett film a
valóságunkká válik?
– Ne is mondd! Lassan beszélni sem merek majd a filmekről,
nemhogy meg is nézzem azokat – motyogtam, miközben
összekötöttem két újabb pálmalevelet.
– Szerintem meg fogunk ázni.
– Tessék? – kaptam fel a fejemet. Annyira belemerültem a
munkába, hogy észre sem vettem a fejünk fölött gyülekező sötét
felhőket. – Gondolhattam volna, hogy nem ússzuk meg welcome-
vihar nélkül.
– Legalább a bőröndöket óvjuk meg! – dobált vissza mindent,
hogy a fontosabb felszerelést elrejtse az eső elől.
– Várj, segítek! – ugrottam mellé, és én is pakolni kezdtem. Még
épp időben sikerült befedni a táskákat rejtő mélyedést, mielőtt ránk
szakadt volna az ég.
– Gyere! Bújj ide! – nyújtotta felém a karját. Szorosan mellé
feküdtem és megpróbáltunk úgy helyezkedni, hogy az eső minél
kevésbé érjen el minket. – A csapatunk még mindig verhetetlen –
nevette el magát, amikor magunk elé emeltem az egyik félkész
munkámat, ami idővel a tetőfedésére szolgál majd, most viszont
tökéletes esernyőként funkcionált. – Nem fázol?
– Kicsit sem – ráztam meg a fejem.
 Engem fűt a szerelem – tettem hozzá gondolatban. Ezt a beszólást
jelenleg még nem mertem hangosan is kimondani.
– Szerinted meddig fog tartani? – eveztem inkább semlegesebb
vizekre.
– Pontosan addig, amíg el nem áll.
– Ezt most muszáj?
– Nem, de jelenleg nincs jobb dolgom.
– Biztos vagy benne? – fordultam gyorsan felé.
– Most, hogy így jobban belegondolok, lenne pár ötletem – rántott
hirtelen magára.
– Ez a hajó már elúszott – kukucskáltam hátra.
– Hát, az el…
– Ahj… nem úgy értettem. Elállt az eső – közöltem.
– Észrevettem, de ez nem várhat – fordította újra maga felé a
fejemet.
– Ahogy a házépítés… vagy tákolás sem.
– Hé! Most lebecsülted a tudásomat?
– Én? Soha!
– Áh! Nem veszem be! Csak el akarod vonni a figyelmemet, erről
viszont aligha lehet – döfött felém, hogy én is megbizonyosodhassak
az előbbi állításáról.
A pár órával korábbi együttlétünkhöz képest ez most egy
gyorsabb, ennek ellenére igencsak élvezetes menet volt. Kayden
ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy vele lenni bárhol, bármikor
és bárhogy fantasztikus. A férfi, akinek továbbra sem találtam
egyetlen hibáját sem, ha csak a vakmerőségét nem számítjuk
annak.
 Kayden
Nem gondoltam volna, hogy leszek valaha annál kiszolgáltatottabb
helyzetben, mint amikor Zoeyval dermesztő fogságba estünk.
Hogy leszek valaha még egyszer olyan helyzetben…
Mindkét esetnek megvolt a maga nehézsége, egyben a szépsége is.
Ott és akkor, a hegyek között rájöttem, mi az, ami előrevisz a
legkilátástalanabbnak tűnő pillanatban. És megbizonyosodhattam
afelől, miért szerettem bele azonnal a mellettem ténykedő nőbe.
Már akkor megmutatta, mire képes. És ezúttal is. Most, ebben a
helyzetben, amibe általam kerültünk. Én döntöttem úgy, hogy
szembemegyek a magát istennek képzelő Jeremy Barnesszal. Én
hoztam meg azt a döntést, hogy leszállunk az óceánjáróról, és Zoey
gondolkodás nélkül követett. Bízott bennem. Még az ilyen
kilátástalannak vélt körülmények között is rám bízta magát. Nem
mondta ki. Nem ismerte be, de a tettei többet mondtak minden
általam ismert szónál.
Szeret.
Szerelmes belém.
És én már alig várom, hogy a beszédes tettei után az ajkai is
vallomásra nyíljanak.
Az éjszakai szállásként szolgáló fedezék készítése félbemaradt,
amikor rádöbbentem, hogy sötétedés után esélyünk sem lesz halat
fogni. Módosítani kellett az előttünk álló feladatok sorrendjén.
Amilyen gyorsan csak tudtam, kreáltam egy őskori lándzsát, és
felkészültem a vacsoraszerzésre.
– Van egy jó és egy rossz hírem – szólaltam meg hosszú hallgatás
után.
– Nekem csak rossz. Kezdd te, de a rosszal. Hagyjuk a jót a végére
– nézett fel Zoey, elszakadva az aktuális munkafolyamattól, amibe
egy ideje teljesen belemerült.
– Oké. A rossz, hogy így még sosem horgásztam – emeltem fel a
kihegyezett botot.
– Próba szerencse – biztatott több-kevesebb sikerrel.
– Meglátjuk – néztem az óceán felé. – Nálad mi a rossz?
– Megromlott az utolsó két szendvics… szóval muszáj alkotnunk
valamit – fújt maga elé gondterhelten.
– És mi a jó hír?
– Ne zavarj össze! Olyanod csak neked van.
– Ja, igaz – feleltem egy mély sóhaj kíséretében, amit a gyomrom
korgása tett teljessé. – A jó hír az, hogy viszonylag jók a reflexszeim,
de ha valami oknál fogva mégsem lennék túl eredményes, akkor
még mindig itt vannak a frissen szedett gyümölcsök.
– Remek. Akkor, amíg te vadászol, én tüzet gyújtok – indult el
Zoey az ellenkező irányba.
– Előre iszol a medve bőrére? – szóltam utána, messzire
hessegetve a baljós gondolataimat. Megráztam a fejem és elűztem
minden negatív érzést. Én mindig mindennek a jó oldalát nézem, és
ezt most sem szabad elfelejtenem. Megoldjuk. Megcsinálom. Ha
nem is elsőre, de idővel biztosan belejövök.
– Bízom benned! – érkezett a válasz.
Zoey tudta, mire van szükségem, és meg is adta nekem. A feltétel
nélküli bizalma erőt és hitet öntött belém
– Oké, akkor essünk neki! – sétáltam bele a szigetet körülölelő
végtelen kékségbe.
Sok műsort láttam már korábban, ahol ezzel a módszerrel
horgásztak, de sosem gondoltam, hogy egyszer alkalmaznom is kell
az ott látottakat, ha jóllakottan akarom álomra hajtani a fejemet.
Mindezt úgy, hogy az ágyam sem több, mint egy általunk gyártott,
kényelmetlen valami.
Óvatos léptekkel haladtam előre, hogy a lehető legészrevétlenebb
maradhassak. A parthoz közel szerencsére volt jó néhány vízből
kiemelkedő szikla, ami a segítségemre volt a halak csapdába
ejtésében.
Az utóbbi éveim nem szóltak másról, mint a rohanásról: mindig
csináltam valamit, mindig csak intézkedtem, hogy elérjem a
következő célt, amit kitűztem magam elé. És ha elértem? Akkor sem
álltam meg. Nem hagytam magamnak időt arra, hogy kiélvezzem a
munkám gyümölcséért járó dicsőséget. Nem. Helyette inkább
azonnal belevetettem magam az újabb teljesítendő feladatok
sűrűjébe. Türelmetlenül kergettem az álmaimat, sokszor
megfeledkezve arról, ami igazán fontos. Megélni a pillanatot. Pedig
ha valaki, akkor én tudom… legalábbis sokáig tudtam, mit jelent az.
Felérni a hőn áhított csúcsra.
Megcsodálni a téged körülölelő világ szépségét.
Elterülni a lábad alatt húzódó talajon, és semmi mással nem
foglalkozni, mint a légzés. Magadba szívni mindazt, amit a
természet adhat magából. Félretenni a folyton pörgő
mindennapokat és lelassítani azt az őrületet, amibe az ember saját
magát kergeti.
De most…
Most, ebben a pillanatban a türelemé volt a főszerep. Tisztában
voltam vele, hogy vannak dolgok, amikre megéri várni ebben az
életben, és a felém úszó halak épp ilyenek voltak. Napok óta alig
ettünk. Épp eleget éheztünk. Szerettem volna jóllakni.
Bebizonyítani, hogy ebben is megállom a helyem.
Minden koncentrációmra szükségem volt.
Összpontosítottam.
Vártam.
És a legideálisabbnak tűnő pillanatban döftem egyet. A vékony
dárdám kíméletlenül hatolt keresztül a lábamtól alig fél méterre
elúszó halon. Diadalittasan emeltem a magasba a zsákmányt, de a
vigyor azonnal leolvadtam a képemről, amikor szembesültem az
áldozatom méreteivel.
– Hagyd csak! Kezdetnek nem is olyan rossz! Na meg nem a méret
a lényeg, szokták mondani – hallottam magam mögül Zoey kuncogó
hangját.
– Nevess csak, de tudd: ez nem volt más, mint az igazi harc előtti
hadgyakorlat – húztam le a botról az áldozatomul esett halat, hogy
ugyanazzal a lendülettel kidobhassam a partra. – Tesztelnem kellett
a szerszámot, mielőtt éles bevetésre indulok vele.
– Most engem győzködsz, vagy magadat? – érdeklődött kedvesen
csengő, mégis gúnyosnak ható hangon.
– Csak figyelj! – fordultam újra a megfelelő irányba.
A következő két próbálkozás eredménytelenül zárult, de még
nem adtam fel. Nem adhattam fel.
Újra felszívtam magam.
Sikerülni fog!
A lábam felé közeledő hal szemmel láthatóan nagyobb volt, mint
az előző. Eltökélten el akartam kapni. Minden idegszálammal rá
koncentráltam. Kizártam magam körül mindent. Nem foglalkoztam
az arcomba csapó fuvallattal, az egyre magasabbra törő
hullámokkal. Vadász-üzemmódra váltottam, és nem is
szándékoztam leállítani magam. Megemeltem a karomat, és
megfelelő pillanatban lesújtottam. A diadalittas mosoly ezúttal
akkor is velem maradt, amikor megindultam a part felé. Egészen
addig le sem hervadt az arcomról, amíg meg nem éreztem a
talpamba hasító fájdalmat, amit egy belemélyedő éles szikla
okozhatott. Az arcom összerándult a váratlan érzéstől.
– Mi a baj? – ugrott felém Zoey.
– Semmi, csak beleléptem valamibe – szűrtem ki a fogaim között
a súlyomat a másik lábamra helyezve, hogy kibiceghessek a vízből.
– Siess! Nehogy nekem idecsalogasd a cápákat – szidott meg
játékosan. – Igaz, akkor a kajára legalább nem lenne gondunk
néhány napig. Feltéve persze, ha sikerülne megölni. Ja, de a
tartósításával már gondban lennénk. Inkább hagyd, amúgy sem
ettem még cápahúst, és most sem kívántam meg – húzta fel az
orrát.
 – Örülök, hogy ennyire jól átgondolod a felmerülő lehetőségeket,
de most, ha segítenél – nyomtam a kezébe a lándzsámat, amin még
mindig ott volt a vacsoránk.
– Jaj, persze. Ne haragudj! – kapott észbe. – Mindjárt
megvizsgálom, milyen mély a vágás – magyarázott, miközben
kiértünk a partra. – Ülj le! Hozom az elsősegélydobozt – dobta le a
zsákmányomat a rögtönzött konyhájában.
Leültem, ő pedig velem szemben foglalt helyet. A lábamat az
ölébe emelte, és öntött rá egy keveset abból a vízből, amit a tóból
hoztunk, s amiről úgy döntöttünk: iható. Ha valami ennyire
kristálytiszta, az csak jó lehet, ha pedig mégsem, akkor az
hamarosan kiderül.
– Áú! – rándultam össze.
– Na, végre valami, amiben hasonlítasz a többi férfira –
vigyorodott el Zoey.
– Mi? Miért? Hé!
– Ennyire fáj?
– Inkább úgy fogalmaznék: kellemetlen.
– Na, lássuk! – emelte még feljebb a lábamat a bokámnál fogva. –
Juj! – húzta össze a szemöldökét.
– Mi a baj? Meg fogok halni?
– Nem, te hülye! – csapott lábszáron a másik kezével. – Ilyet még
viccből se, ha kérhetlek.
– Akkor mi van? Mondjad már! – hadartam.
– Ebben a sebben van valami. Szerintem egy tüske.
– Remélem, nem valami mérgező rohadék döfte át a talpamat.
– Egy: nem döfte át. Kettő: nem ő döfött, hanem te tapostál rá. Ne
legyél seggfej!
– Jó! Rendben. Ki tudod szedni? – kérdeztem sürgetve.
– Mindent megteszek. Várj!
– Gondolod, fogom magam és elszaladok?
– Nocsak! Kibújt belőled a bunkó éned?
– Muszáj kötözködni?
 – Nem, de tök jó látni, hogy te is emberből vagy – villantott felém
egy százwattos vigyort. – Ne aggódj, máris hozom a szerszámokat –
ugrott fel, hogy elrohanjon a szükséges holmikért.
– Szerszámok? – kaptam fel a fejem.
Ha nem figyelek, még a végén amputálja a lábam.
– A fogót és a csipeszt. Egyelőre nem tudom, melyikre lesz
szükségem.
Ja vagy úgy… akkor no para.
– Oké, csak siess! Elég kényelmetlen így.
– Végre egy helyzet, amikor te szorulsz az én segítségemre –
jegyezte meg, miközben stabilan megfogta a lábamat. – Remélem,
nem törik bele.
– Tessék? – kérdeztem hunyorítva.
– Mindegy. Majd megbeszéljük a műtét után – közölte.
– Ha túlélem… – nyögtem elhomályosult tekintettel.
– Oh, Kayden, ne csináld már! A legutóbb, amikor szétnyílt a
fejed, még csak le sem szartad. Most meg nyavalyogsz itt egy tüske
miatt… ami mondjuk elég szép darab.
– Áúcs! – csúszott ki a számon, amikor eltávolította a szóban forgó
tüskét a talpamból.
– Még szerencse, hogy van nálunk fertőtlenítőszer is – öntött egy
keveset a vérző sebbe. A kellemetlen, csípő érzés ismét
összerántotta az izmaimat, de ezúttal igyekeztem türtőztetni
magam. – Hamarosan jobb lesz – paskolta meg a combomat. – Ugye,
hogy nem volt olyan vészes?
– Ja – forgattam a szemem.
– Most pedig ideje megsütni a zsákmányt, amit az életed
kockáztatásával szereztél.
– Legalább tisztában vagy azzal, mit meg nem teszek érted és az
egyre hangosabban korgó gyomrodért.
– Mintha a tiéd nem hangoskodna – vetette felém.
– Én ilyet egy szóval sem mondtam.
– Nem ez lesz életünk vacsorája, de a semminél mindenképp jobb
– rogyott le a földre, miután elpakolta a sérülésem ellátására
előszedett felszerelést.
– És most? – nézte a mozdulatlan állatot. – Szeretek főzni, és eddig
még senki sem panaszkodott, de ilyen apró hallal még sosem volt
dolgom – fintorgott.
– Megoldjuk – feleltem, bár őszintén nekem még nagyobbal sem
kellett foglalkoznom. A konyha volt az egyetlen olyan terület, amit,
ha lehetett, messze elkerültem.
– Ideje, hogy még többet tudjunk meg a másikról.
– Mire gondolsz?
– Tudsz főzni?
– Szerinted?
– Hm… Ha mindenképp tippelnem kell, akkor a válaszom: nem.
Az már tényleg túlzás lenne – szívta be az alsó ajkát.
– A tökéletességnek is van határa.
– Na meg a szerénységnek is, de ez téged kicsit sem gátol
semmiben – vigyorgott rám.
Amíg engem lefoglalt a horgászat, addig Zoey kialakította a
rögtönzött konyhánk legújabb részét. A tálca, ami eredetileg Zoey
hobbija miatt került a bőröndbe, tökéletesnek bizonyult a sütéshez.
A minden-mentes vacsoránk épp csak annyira volt elég, hogy ne
haljunk éhen, de ahhoz, hogy jóllakottnak érezhessük magunkat,
legalább ötször ennyi halra lett volna szükségünk.
– Kérsz még valamit? Banán, ananász, mangó?
– Köszönöm, de inkább nem. Jobb, ha nem esek túlzásba, ami a
mennyiségeket illeti. Ki tudja, meddig leszünk ezen a szigeten.
– Ha rajtam múlik, nem sokáig! De most ne ezen agyalj! – húztam
magam mellé. – Ez az este nem is lehetne ettől meghittebb –
nyomtam a számat a homlokára.
Ez volt az a pillanat, amikor mindent kizártam magam körül.
Nem érdekelt semmi, csak az, hogy együtt vagyunk.
Együtt, távol mindentől.
Együtt, a csillagos égbolt alatt.
 Az egész napos koncentráció, a testünket és a lelkünket egyaránt
igénybe vevő feladatok teljesen elszívták az erőnket. Nem
beszéltünk. Csak feküdtünk. Próbáltuk feldolgozni az elmúlt napok
eseményeit. A légzésem egyre mélyebbé vált, egyre laposabbakat
pislogtam, míg végül engedtem a fáradtságnak.
A ránk ereszkedő sötétség, a partot érintő hullámok lágy moraja
gyorsan mély álomba ringattak mindkettőnket.
A tudatom lezárult. Semmi más nem számított, csak az egymásba
fonódó végtagjaink. A karom, ami Zoey derekára simult; az ujjai,
amik a kézfejemen pihentek; a lába, amit a két combom közé
dugott; és a farkam, ami kerek fenekéhez nyomódott.
Az éjszaka gyorsan elröppent, de nekem még eszemben sem volt
felébredni. Most nem… – motyogtam némán, mialatt a sötétség újra
magába szippantott.
– Oh, a francba! – riasztott fel Zoey elégedetlen szitkozódása.
– Mi történt? Megcsípett valami?
– Nem. Még annál is rosszabb… leégtem.
Nagyokat pislogva próbáltam magamhoz térni, miközben lassan
felültem.
– Szükségem lenne egy kávéra – dünnyögtem álmosan.
– Azzal sajnos nem szolgálhatok, pedig én sem utasítanám el –
motyogott az orra alatt.
– Nagyon fáj? – érdeklődtem, miután kezdett kitisztulni az
elmém.
– Nem vészes, csak…
– Fordulj meg, hadd nézzem!
– Óvatosan! – kérte szinte nyüszítve.
– Juj, ez tényleg csúnya.
– Olyan jó, hogy te mindig így meg tudsz nyugtatni.
– Ne haragudj! Tegnap ebből még semmi sem látszott…
– Mert ilyen frankó bőröm van. Szeret meglepetést okozni.
– Van rá valamid?
– Persze. Erre is felkészültem. Ennyire már ismerem magam.
 – Kezd gyanússá válni, hogy nálad minden van.
– Ahj! Ne kezdd! Hidd el, önszántamból sosem jöttem volna erre a
szigetre.
– Ja, én nem erre céloztam.
– Nem? Akkor mégis mire? – nézett hátra elkerekedett szemekkel.
– Szerintem te lenyúltad Mary Poppins táskáját.
– Hülye! – könyökölt oldalba. – Egyébként is. Az a táska már rég
nálad van – tárta szét a kezét.
– Mindegy. Megyek, megkeresem a leégés utáni sprayt.
– Köszi – nyögte fásult hangon. – Várj!
– Igen?
– Nem fáj a lábad?
– Majd bicegek. Érted még ezt is bevállalom.
– Hálásan köszönöm – pislogott rám kedvesen.
– Ez most hideg lesz – készítettem fel, mielőtt befújtam volna.
– Jobb, mint az égés.
– Ezzel nem szállok vitába – feleltem megtörten.
– Tessék? – fordult felém riadt tekintettel. Ezek szerint sikerült
több érzelmet belesűríteni ebbe a rövid mondatba, mint szerettem
volna.
– Ebbe most ne menjünk bele – feleltem, mialatt az egyik ujjamat
akaratlanul is végighúztam azon a bizonyos sebhelyen.
– Miért? Talán nem bízol bennem?
– Ne viccelj! Erről szó sincs. Egyszerűen csak nem akarom, hogy
gyengének láss!
– Hülyeségeket beszélsz. Nem mondhatsz semmi olyat, ami miatt
gyengévé válnál a szememben. Tudni akarom, miért lettél az, aki.
Ismerni akarom a múltad. Mindent tudni akarok rólad – kúszott
közelebb, hogy a karjaim közé férkőzhessen.
– Nem fáj? – érintettem meg gyengéden a hátát.
– Kicsit – ismerte be –, de most ölelj át! – kérte határozottan.
Megtettem, de a háta helyett a derekánál fogva szorítottam
magamhoz, hogy megkíméljem a felesleges fájdalomtól.
 Zoey ezzel még nagyobbra nőtt a szememben. Kíváncsi volt a
múlt eseményeire, mégsem tett fel további kérdéseket. Nem
bolygatta meg a hosszú évekkel ezelőtt eltemetett titkaimat, az
emlékeimet, amik az eltelt idő ellenére még mindig nyugtalanságot
okoztak, akárhányszor felidéztem azt az átkozott napot. Na nem
mintha ezt sokszor tettem volna meg. Sőt! Kifejezetten ritkán
emlékeztem vissza, de Zoey mellett valamiért újra és újra felsejlett
bennem az a bizonyos este…

A következő nap az előzőhöz hasonló ütemben telt. Nem

aggodalmaskodtunk, tettük, amit tennünk kellett, hogy minél
komfortosabbá tegyük a szigeten töltött napjainkat.
– Mit készítesz? – léptem Zoey mögé, aki ezúttal a parton maradt,
amíg én elmentem gyümölcsöt szedni. – Várj, kitalálom! Izét! –
vágtam rá, mielőtt megszólalhatott volna.
– Ha-ha! Ennek kivételesen tudom a nevét. Függőágy lesz belőle –
mutatta fel az alkotása eddig elkészült darabját.
– Azta! Ez gyönyörű – reagáltam őszintén.
– Nem kell túlzásba esni, de megteszek mindent annak
érdekében, hogy ezt az éjszakát ne a homokban fekve töltsük.
Telemegy vele minden résem… – pufogott.
– A homokban? Mindened?
– Ühüm, de úgy veszem észre, neked csak a füled.
– Gúnyolódsz?
– Zavar?
– Nem. De visszatérve a homokra. Mi van azzal a sok levéllel,
amit magunk alá tettünk?
– Azokkal, amiket egyetlen fordulással kilöktél alólunk?
Rosszabbak, mint a lepedő. Fogadjunk, az sincs alattad sosem. Vagy
várj! Erre tudom a választ. És nahát! Igazam van. Azt is mindig
leügyeskeded az ágyról, totál magad alá gyűrve, amennyire csak
megoldható egyetlen éjszaka alatt.
– Talán precízebben kellene feltenni.
– Ezt mondd a szobalányaidnak…
– Upsz. Öngól. És mekkorára tervezed? – váltottam gyorsan témát.
– Ne aggódj! Elég nagyra ahhoz, hogy számodra is kényelmes
legyen. Addig találd ki, hova kössük fel.
– Ettől könnyebb feladat nem jutott az eszedbe?
– Felőlem horgászhatsz is – legyintett két csomózás között.
– Szeretnék, de a lábam miatt még várnék vele egy-két napot.
– Ja, tényleg. Még mindig annyira fáj?
– Szerencsére már sokkal jobb. És a te hátad hogy van?
– Jól… bár az kissé bosszant, hogy még egy ilyen helyen sem
tudok rendesen lebarnulni. Ezzel szemben te! – bökött a mellkasom
felé. – Máris tökéletes színre tettél szert. Mégis hogy csinálod? Pár
hónappal ezelőtt még majdnem olyan fehér voltál, mint én.
– Kicsit eltúlzod talán, viszont tény, hogy télen az én színem is
megfakul, de amint lehetőségem nyílik rá, azonnal visszaszerzem a
nyárit.
– Hm… tehát Kayden Crosbynak két változata van. A téli és a
nyári modell.
– Valahogy úgy – feleltem vigyorogva.
– Nagyszerű. Hát nekem van a téli és leégés utáni, hámló hátú…
– Fogadjunk, hogy pár nap múlva neked is olyan színed lesz,
amilyen még sosem volt!
– Rákvörös?
– Nem. Aranybarna.
– Pfff… fogadjunk – emelte felém a kezét. – De miben?
– Ha én nyerek, leugrasz velem a szikláról.
– Miért? Meg akarsz ölni?
– Nem. Meg akarom mutatni neked, milyen, amikor teljesen
átadod magad a pillanatnak.
– Oké. Legyen – egyezett bele.
 – Szuper! – csaptam össze a tenyerem. – Segítsek még valamit,
vagy folytathatom, ahol tegnap abbahagytuk a házat?
– Folytasd! És kérlek, ne hátráltass tovább.
– Most finoman közölted, hogy kussoljak?
– Nem. Most finoman közöltem, hogy vegyél fel egy pólót. Jobban
menne a meló, ha nem vonnád el folyton a figyelmemet a hátadban
hullámzó szexi izmaiddal – csücsörített.
– Nekem meg több lenne a motivációm, ha levennéd végre azt a
vackot! – mutattam a bikinijére.
– Na persze.

A délután hamarabb elérkezett, mint vártam. Lakatlan sziget ide

vagy oda… egy percig sem unatkoztunk. Mindent megtettünk annak
érdekében, hogy élhetővé, sőt élvezhetővé tegyük a napjainkat.
– Vajon mit érezhetnek most a szüleim? – tette fel a kérdést Zoey,
miközben az ujjai a mellizmaim vonalát cirógatták.
– Valószínűleg megint a frász kerülgeti őket. Pont úgy, mint
szegény barátnődet. Igaz, lassan már biztos hozzászoknak.
– Szerintem ehhez sosem tudnának.
– Meglehet. Egyébként én is kíváncsi vagyok, mit gondolhat
Mason és Tyler, habár esetemben nem olyan szokatlan, hogy nem
tudnak elérni. Mondjuk, ez a helyzet akkor sem megszokott, mert
ha időnként el is tűnök pár napra, arról mindig előre tájékoztatom
őket.
– Ne is mondd! Pont emiatt félek annyira, mit szólnak majd
hozzám – suttogta.
– Mire gondolsz?
– Arra, hogy én vagyok az a nő, aki miatt mindig szem elől
tévesztenek.
– Már mondtam. Én nélküled sem voltam elviselhetőbb, ami a
hobbijaimat illeti. Ráadásul a férfiak teljesen másképp működnek,
mint a nők. Szoros ugyan köztünk a kapocs, mégsem vagyunk
összenőve. Mindenkinek megvan a maga élete, de tény, hogy
fontosnak tartjuk a kapcsolattartást, járjunk a világ bármely
pontján.
– Összefoglalva tehát, minden bizonnyal ugyanúgy aggódnak
érted, mint értem. Maximum nem mondják ki.
– Lehet. Nem tudom.
– Én biztos vagyok benne. Brit mesélte, mennyire örültek, amikor
élve találtak a kórházi ágyon…
– Szóval mégsem kerültél minden engem érintő történetet.
– Kivitelezhetetlen volt. Na meg Britany is tett róla – húzta
mosolyra az ajkait.
– Na, szép. Ezzel szemben én, szinte semmit sem tudhattam rólad.
– Semmit? Még csak szóba sem hoztál?
– Semmit.
– Egyáltalán semmit?
– Oké. Annyit azért tudtam, hogy nem jöttél össze más férfival…
– Eszemben sem volt. Ez a lehetőség fel sem merülhetett volna
benned.
– A féltékenység nagy úr. Ráadásul semmi konkrétumot nem
mondtál, egyszerűen csak leléptél.
– Igen, de te is tudod, miért.
– Tudom, ettől függetlenül az elfogadás nem volt egyszerű. Pláne
azután, hogy megláttam melletted azt a szarházi Jeremyt.
Jeremy… a fickó, akinek a nevét szinte a mondat végére köptem.
Utálom a fajtáját. Mindet, aki azt hiszi, bármit megtehet csak azért,
mert telik neki rá.
– Hidd el, szívesebben álltam volna melletted.
– Tényleg?
– Igen – billentette felfelé a fejét, hogy a tekintetünk
összefonódhasson. – Megszámlálhatatlan alkalommal pillantottam
a bejárat felé, hátha felbukkansz…
 – Ne.
– De igen.
– Bassza meg! – szitkozódtam.
– Mi az? Valami rosszat mondtam?
– Ha tudnád, milyen közel álltam hozzá, hogy repülőre üljek és…
ott akartam lenni melletted. Tudom, milyen fontos volt számodra
mindez, de azzal is tisztában voltam, hogy szükséged van a külön
töltött időre.
– Oh, Kayden! – suttogta felém.
Megtámaszkodott, és feljebb nyomta magát. Nem ellenkeztem,
amikor átlendítette rajtam a lábát és a csípőmre nehezedett.
– A szükség és a vágy hónapokig elkerülték egymást, de most…
Most eggyé forrtak – hajolt közelebb, hogy az utolsó szavakat, a
vallomását az ajkaim közé rebegje.
Az ujjaim a hajába kúsztak és szorosan vontam magamhoz, hogy
a pillanat teljessé válhasson. Az ajka elnyílt, amit én azonnal
kihasználtam. A nyelvem határozottan siklott a szájába, hogy
birtokba vehesse, körbesimíthassa az övét.
Kívántam, vágytam rá, szükségem volt mindenre, amit a jelenléte
adhatott. Szeretkezni akartam vele, magamévá tenni minden
lehetséges módon. Megjelölni, birtokolni, megmutatni a világnak,
hogy ő az enyém.
Oldalra döntötte a fejét és hagyta, hogy az ajkam most a nyaka
érzékeny bőrén kalandozzon. Magamba szívtam a torkából feltörő
sóhajokat, végig akartam csókolni testének minden apró szegletét.
Az ujjaim a csípőjébe martak, forró ölét erőteljesen szorítottam
egyre fájdalmasabban pulzáló farkamhoz. Sóvárogtam a
megkönnyebbülésért, de ezúttal az oda vezető út minden percét ki
akartam élvezni.
Felnyúltam a hátához és kioldottam a bikinijét, hogy a lehető
legmesszebbre dobjam.
– Felesleges, ember kreálta vackok – nyögtem a mellei közé. –
Olyan kívánatosak – suttogtam a bimbóit ízlelve.
 – Istenem, Kayden! – nyögte elfúló hangon, még erősebben
dörzsölve magát a férfiasságomhoz. A nyelvem játékát heves
mozdulatokkal követte, teljesen megőrjítve ezzel. – Kérlek! – hajolt
lejjebb, elszakítva ezzel a melleitől. – Érezni akarlak. A számba
akarlak venni – nyögte, egyre lejjebb csúszva a testemen. Az ujjait a
nadrágom derekába akasztotta, és egyetlen gyors mozdulattal
megszabadított a minket elválasztó anyagtól. A farkam szó szerint
előrelendült, miután lekerült róla a fogságba ejtő béklyója.
– Bassza meg! – mordultam fel, amikor Zoey ajka körém zárult. A
csípőm akaratlanul is feljebb billent, még mélyebbre döfve a
szájába. Az első heves mozdulatait lassú, kínzó incselkedés követte.
Játszott velem. Felváltva kényeztette a teljes hosszomat és a
makkom körüli érzékeny részt. A tenyeremet a hátára fektettem és
elindultam lefelé. Ezúttal nem foglalkoztam a bugyi levételével,
egyszerűen csak arrébb húztam, és azonnal belé mártottam két
ujjamat. A hüvelye készségesen fogadta minden mozdulatomat,
miközben a szája mellé a keze is csatlakozott. A golyóim robbanásig
feszültek, úgy éreztem kész, képtelen vagyok türtőztetni magam. A
farkamat becéző nyelve, a lelkemet elöntő vallomása megtette a
kellő hatást, de még az utolsó pillanatban sikerült lerántanom Zoeyt
a farkamról. Nem akartam ilyen gyorsan elsülni. Nem a szájába
akartam beleélvezni. Egyszer talán, de ezúttal nem. Megragadtam
és magam alá rántottam. Fölé kerekedve csodáltam a farkam
szopásától megduzzadt ajkait. A heves mozdulataink miatt kipirult
arcát.
– Kérlek! – nyögte, amikor megérezte a rését érintő erekciómat. –
Magamban akarlak érezni.
– Fogsz is – markoltam meg a férfiasságom tövét, hogy körkörös
mozdulatokkal izgassam Zoey gyönyörért fohászkodó csiklóját. A
szeméremajkai közé nyomtam magam, és behatolás nélkül
fokoztam a testét átjáró kéj mindent elborító mámorát.
– Kayden! Most! – markolt bele a hajamba. A fogaink egymáséhoz
koccantak, de nem állt le, nem lassított. Ráharapott az ajkamra pont
akkor, amikor egy határozott mozdulattal felnyársaltam. Az érzés
felülírta minden korábbi gondolatomat. Mozogni akartam. Vad,
erőteljes, heves mozdulatokkal akartam magamévá tenni. A
szájától elszakadva, az arcomat a vállgödrébe temetve megszívtam
a bőrét. Képtelen voltam ellenállni. Uralkodni akartam rajta,
megjelölni minden létező módon. Az izmai megrándultak
körülöttem. Felnyögött. A kezem a homokba mart, amikor egy
hangos sikkantás kíséretében elélvezett alattam. Nem tudtam, és
most már nem is akartam tovább várni: hagytam, hogy a következő
mozdulattal kirobbanjon belőlem minden, amit eddig
visszatartottam. A testemet átjáró remegés, az elmémet elöntő
mámor teljesen kiszakított a világból.
Erőtlenül rogytam a testére, magamba szívva a minket körülölelő
vadító szexszagot.
– Úristen! – lihegtem még hosszú percekkel később is.
– Tévedtem, amikor azt hittem, alvás közben ment tele mindenem
homokkal – pihegte. – Eddig nem tűnt fel, de most már kezd
kényelmetlenné válni – ficánkolt.
Nem húzódtam ki belőle, élveztem minden önkéntelen
rándulását. Ha tehettem volna, örökre benne maradok.
– Segítenél rajtam?
– Az attól függ – cirógattam meg kipirult arcát az orrommal.
– Először is ki kellene húzd…
– Sajnálom. Ebben nem segíthetek – csókoltam meg a szája sarkát.
– Most komolyan?
– A legkomolyabban. De ha erősen kapaszkodsz, elviszlek az
óceánig.
– Abban nem bízom. Vigyél inkább a tóig – pimaszkodott.
– Azt hiszed, nem menne? – támasztottam ki mellette. –
Kapaszkodj!
– Istenem! Te tényleg bolond vagy! – visított, erősen átölelve a
nyakamat.
– Ettől már jóval kíméletlenebb utat is tettem meg veled az
ölemben, ez gyerekjáték lesz – indultam meg a kért helyszínre.
– Oh, Kayden! – nyöszörgött, ahogy a lépéseim nyomán egyre
mélyebbre hatoltam benne. Még le sem lankadtam, és máris újra
keményen ágaskodtam.
– Felkészültél? – kérdeztem, mielőtt belevetettem volna magunkat
a vízbe.
– Mi? Nem!
– Akkor itt az idő! Nagy levegő! – utasítottam, mielőtt kiléptem az
alacsonyan fekvő szikla pereméről, és Zoeyt magamhoz szorítva
alámerültünk a testünk által keltett frissítő hullámoknak.
– Ezért egyszer még megverlek! – prüszkölte az arcomba, miután
felértünk a felszínre.
– Hééé! Mi van azzal, hogy engem sosem bántanál?
– Hozzátettem, hogy a „jelen állás szerint”, ami most alaposan
megváltozott. Ah! – sikkantott fel, ahogy közelebb vonva
visszaigazítottam magam.
– Igen? Pedig jelenleg is benned állok – adtam értésére felfelé
lendülő csípőmmel. – Mi lenne, ha inkább újrakezdenénk, amit a
parton abbahagytunk? – váltak határozottabbá a mozdulataim.
– Miért? Azt abbahagytuk? – kérdezte kacéran felém nyomva
kerek melleit.
– Igazad van, folytassuk!

– És most, hogy végre kihúzódtál belőlem, ideje megfürödnöm.

– Le akarsz mosni magadról?
– Eszemben sincs, de sajnos ez a fürdés egyik velejárója –
kacagott távolabb tempózva tőlem.
Miután visszaértünk a szedett-vedett szállásunkig, amit napról
napra egyre tovább fejlesztettünk, kielégülten vetettem bele
magam a pár órával korábban elkészült függőágyba.
 – Ez most komoly? Semmi ruha?
– Minek? Az úgyis csak útban van – nyúltam felé, hogy azonnal
magamra ránthassam.
– Bolond! – sikkantott, ahogy rám zuhant. – Azért, ha nem
haragszol, én felvennék egy bugyit és egy pólót – bontakozott ki a
karjaim közül.
– És ha haragudnék?
– Akkor is, mert a hátam még mindig fáj… Kell valami, ami
megóvja a durva anyagok dörzsölésétől.
– Ez esetben megértem, és engedélyt adok rá.
– Engedélyt? – hajolt közelebb.
– Azt – biccentettem.
– Igen? – vonta fel a szemöldökét.
– Úgy bizony! – bólintottam.
– Rendben. Akkor ez esetben én elutasítom a kérelmedet a
függőágy használatával kapcsolatban – húzta pimasz mosolyra a
száját, mielőtt megragadta volna a szélét, hogy egy hirtelen
mozdulattal kiborítson belőle. – Ha felöltöztél, megpróbálkozhatsz a
kérvény ismételt beadásával – kacsintott rám, majd kívánatosan
ringó csípővel ellibbent a bőröndök felé.
Már a negyedik reggel virradt ránk a szigeten. Az elgémberedett
tagjaim hangos fohászára riadtam. Az ima az égiekhez szólt, és egy
ágyért könyörgött. Napközben elvoltam ugyan, de az éjszakákat
nehezen viseltem. Fájt minden tagom. Az éj leple alatt kénytelen
voltam a földre vetni magam, de ott sem találtam meg a megfelelő
pózt. Hiányzott az ágyam. A kifeküdt matracom, ami tökéletesen
alkalmazkodott a testem formájához. Nem luxustermékek után
sóvárogtam, de a homoknál és a pálmaleveleknél többre vágytam.
– Most sem tudtál aludni?
– Szerinted? – dünnyögtem fásultan.
– Fura… a hegyekben mintha nem nyafogtál volna ennyit.
– Nem nyafogok – vetettem felé.
– Mondanám, hogy elnézést, de ez még nem változtat azon a
tényen, hogy nem értelek.
– Az a helyzet totál más volt. Akkor pontosan tudtam, mennyit
kell még kibírnom.
– Hm… ez teljesen úgy hangzott, mintha…
– Mintha fáradt lennék – fújtattam.
– Kávé hiányában csak egy frissítő fürdővel tudlak megkínálni.
– Több, mint a semmi – ugrottam talpra hirtelen, hogy lerázzam
magamról az újabb éjszaka okozta letörtséget. – Te hogy csinálod? –
néztem a függőágyban nyújtózkodó nőre, aki úgy festett, mintha
egy wellness szállodában töltötte volna az elmúlt éjszakát.
– Mióta nem a homokban alszom, sokkal jobb. Ráadásul én
szeretem a meleget – rántotta meg a vállát.
– Jó neked. Habár alapjában véve azzal nekem sincs bajom.
– Tudom. Neked az ágy hiányzik. Öreg vagy már az efféle
cserkésztáborokhoz.
– Öreg?
– Bizony. Harmincév felett állítólag minden megváltozik.
– Na, kösz – néztem rá összevont szemöldökkel. – Észrevételeim
szerint eddig nem panaszkodtál a teljesítményemre.
– Biztos azért, mert nem volt rá okom, de…
– Miben fogadunk, hogy ez a vén csont hamarabb odaér a tóhoz,
mint te?
– Már megint fogadni akarsz?
– Igen! – vágtam rá.
– Na, várj! Mielőtt komolyabbra fordulna a kettőnk közti
kapcsolat, tisztázzunk valamit!
– Mit?
– Nincs neked szerencsejátékfüggőséged?
– Szerencse? Milyen szerencséről beszélsz, szívem? Ez semmi
máson nem múlik, mint a rátermettségen és az edzettségen –
húztam ki magam büszkén.
– Na ja, persze – ciccegett lenézően.
– A te helyedben inkább rohannék – szúrtam oda neki, mielőtt
futásnak eredtem.
– Csaló! – sikkantott, és már rohant is utánam. – Nem ér! –
kiáltotta lihegve.
– Dehogynem! Én szóltam előre! – feleltem nevetve.
Az előbbi rossz hangulatomnak már nyoma sem volt. A futás
átmozgatta elgémberedett tagjaimat, és máris jobban éreztem
magam.
– Hééé! Mit művelsz? – hallottam még Zoey csodálkozó hangját,
mielőtt lendületből elrugaszkodva belevetettem volna magam a
hűsítő habok közé. Ahogy a testemet elnyelte a víz, még éberebbé
váltam. Minden eddig alvó sejtem életre kelt. A lendületnek
köszönhetően sikerült megérintenem a tó legmélyebb pontját, ami,
ha jól tippelek, öt méter mélyen is lehet. Ellöktem magam a talajtól,
és hosszan siklottam felfelé. Az utolsó szakaszon már a karommal is
besegítettem, hogy mielőbb felérjek. Amikor a fejem áttörte a
vízfelszínt, egy mély lélegzetet követően fordultam körbe, de hiába
forogtam, Zoeyt sehol sem találtam.
– Zoey! Hol vagy?
– Hahó! Itt vagyok – szólalt meg a hátam mögött, ott, ahonnan az
előbb levetettem magam.
– Mi van? Mire vársz?
– Vártam, feljössz-e még valaha a felszínre – felelte sértett
hangon.
– Aggódtál értem?
– Szeretnéd, mi?
– Mi tagadás, jót tenne az egómnak. Te nem jössz?
– Innen? Oda? Nem is tudom…
– Nem muszáj, ha nem akarod.
– De pont ez az. Akarom, csak még nem vagyok benne teljesen
biztos.
– A döntés a te kezedben van – tempóztam arrébb, a sekélyebb
részre.
– Kihalászol, ha elbénázom?
 – Szerinted ezt kérdezned kell?
– Jól van, na – lépett hátrébb bizonytalanul.
– Tényleg nem muszáj, ha…
– Mondtam már, hogy akarooom! – visított zuhanás közben, majd
a következő másodpercben az ő testét is elnyelték a fodrozódó
hullámok. A képemre kiülő vigyorral néztem, ahogy Zoey elér egy
bizonyos mélységig, majd elindul felfelé. Kíváncsian vártam,
milyen érzést váltott ki belőle az ugrás pillanata, a szabadság
felszabadító mámora.
– Na, milyen volt? – kérdeztem rögtön azután, hogy félresöpörte a
haját a szeméből.
– Úristen! Ezt azonnal meg kell ismételnem! – terült szét az arcán
egy semmihez sem hasonlítható, boldogságtól ragyogó mosoly.
– Tudtam, hogy élvezni fogod – úsztam hozzá közelebb.
– Leugorhatok még egyszer? – szívta be kacéran az alsó ajkát.
– Szerintem pont ráérünk – rántottam magamhoz. – Szexi vagy,
amikor elgurul a gyógyszered – suttogtam a szájába.
– Köszönöm! Köszönök mindent – motyogta a csókunkba.
– Gyere! – kezdtem a part felé úszni.
Öröm volt nézni, ahogy Zoey felszabadultan szökdécselt fölfelé a
szikla kiálló peremén, hogy mielőbb újra ugorhasson. Persze rám
sem kellett sokáig várni, azonnal követtem.
– Tudsz valami trükköt? – fordult felém szemöldök-vonogatva.
– Mire gondolsz?
– Szaltó?
– Régen tudtam.
– És most?
– Mindjárt kiderül – csaptam össze a tenyerem. Egy kicsit
átmozgattam az izmaimat, felkészültem az ugrásra,
nekirugaszkodtam, és egy tökéletes szaltót követően egyenes testtel
érkeztem a vízbe.
– Mondtam már, hogy utállak?
– Nem, és most sem gondolod komolyan – válaszoltam Zoey
hozzám intézett mondandójára, miután előbukkantam a vízből.
– Miért van az, hogy te ebben is profi vagy?
– Megtanítsalak?
– Áh, én erre képtelen lennék. Tuti pofával érkeznék a vízbe.
– Higgy magadban! De kezdjük egy alacsonyabb pontról.
– Jó, de csak azután, hogy leugrottam innen! – közölte játékosan.
– Csakis! – kiáltottam vissza vidáman. – Mutasd, mit tudsz!
És már ugrott is. Életvidáman, boldogan rugaszkodott el, hogy az
előzőhöz hasonlóan csobbanhasson a vízbe.
– Idáig hallom, ahogy pezseg a véred.
– Ez annyira jó volt! – sikkantott.
– Jöhet a tanulás?
– Jöjjön! – adta be a derekát, miközben kiúszott a partra.
– Bukfencezni tudsz?
– Igen, miért? Mondjuk mostanában nem volt alkalmam
gyakorolni.
– Mert az a mozdulat elengedhetetlen a szaltózáshoz. Igaz, ha
vízbe érkezel, nincs akkora kockázat, mint szilárd talajon, de azért
jobb tisztában lenni azzal, mivel állunk szemben.
– És most, hogy ezt így megbeszéltük, mire várunk? – nézett rám
kíváncsian.
– Arra, hogy bemutasd, mit tudsz? – böktem a part egy
egyenletesebb szakaszára.
– Azt várod, hogy bukfencezzek előtted?
– Igen.
– Egek! Na, mindegy. Oké. Úgy sincs jobb dolgom – biztatta magát.
Felvette a kezdőpozíciót, és végrehajtott egy csaknem
tökéletesnek nevezhető gurulóátfordulást.
– Remek! Ezzel már tudunk mit kezdeni. A szaltó esetében ez a
mozdulat kulcsfontosságú; ha ez nincs, akkor kár a gőzért –
ismételtem meg az előbbieket.
– Ugye azért tartasz még néhány bemutatóugrást, mielőtt neki
kell veselkednem? – kérdezte bizonytalanul.
 – Ha szeretnéd, akkor mindenképp – léptem a megfelelő helyre. –
Ebben az esetben, mivel nem ugyanoda akarunk érkezni, ahonnan
felugrunk, egy kicsit előrébb kell ugrani, viszont mivel most
alacsonyan vagyunk, ugyanúgy ügyelnünk kell a magasságra is. A
karoddal adsz magadnak lendületet, erre is külön figyelmet kell
fordítani, de ne aggódj, némi gyakorlás után ez mind reflexszerűen
megy majd.
– Azt hiszem, te jobban bízol bennem, mint én saját magamban.
– Mert te egyelőre képtelen vagy belátni, mire vagy képes. Nem
nagyképűség, ha elismered, amiben jó vagy.
– Ez is valami olyan, ami a férfiaknak könnyebben megy, mint a
nőknek.
– Akkor mától kezdve ezt is gyakoroljuk majd. Most pedig figyelj!
Egymás után ötször mutattam meg neki a szükséges
mozdulatsort, mire elszánta magát. Félt, ugyanakkor az akarat is
megvolt benne. Meg szerette volna próbálni.
– Ne izgulj, a víz tompítja, ha valami balul sülne el, de nem fog!
Én bízom benned!
Nem felelt. Gondolatban már átszellemült. Vett egy mély levegőt,
és összpontosítva azokra, amiket az előbb hangsúlyoztam felugrott,
hogy a vízbe érkezés előtt átpördülhessen. Nem sikerült ugyan
teljesen befejezni, így fenékkel érkezett a vízbe, de elsőre jobb lett,
mint hittem.
– Megpróbálod megint?
– Abban biztos lehetsz! – szegte fel a fejét, ahogy újra
nekiveselkedett. Még háromszor próbálkozott, és minden következő
jobb lett az előzőnél. – Na jó, mára ennyi elég volt – pihegett,
miután kimászott mellém.
– Biztos?
– Igen, miért? Mit terveztél?
– Esetleg kipróbálhatnánk a sziklaugrást.
– Ezek után benne vagyok, de mi lenne, ha holnapra
halasztanánk? Egy napra ennyi izgalom bőven elég volt.
 – Rendben, akkor menjünk, keressünk valami reggelinek valót.
– Szerintem jó lesz az lassan ebédnek is – pillantott az ég felé,
aminek a Nap már a derekán járt.
– Jössz? – tartottam felé a kezemet, de ő ahelyett, hogy megfogta
volna, két kézzel nekem rontott és belelökött a tóba.
– Mondtam, hogy visszakapod – vetette felém a felbukkanásom
után.
– Azt hiszed, ezt annyiban hagyom?
– Tessék?
– Ja, semmi – terült el egy pimasz vigyor a képemen.
– Fenyegetsz, Crosby? – tette karba a kezét.
– Én? Ugyan már! – legyintettem.
Az ebéd, ahogy már lassan kezdtünk hozzászokni, hal volt, sok-
sok gyümölccsel. Nem rossz, de a jó nem ilyen – rágtam meg az
utolsó falatot.
– És most mi lesz? – kérdezte Zoey, elnyújtózva a
függőágyunkban. Bár eleinte kissé kényelmetlennek tűnt, és
éjszakai fekhelynek is borzasztó, lustálkodáshoz megfelel. Ráadásul
az utolsó simítások egészen komfortossá varázsolták, így még az is
lehet, hogy este újra megpróbálkozom a benne alvással.
– Most? – néztem rá komolyan.
– Igen! Van terved?
– Lesz – dőltem mellé.
– Lesz? – emelkedett feljebb, hogy a szemembe nézhessen.
– Igen.
– Miért csak lesz?
– Mert én most két napig még baszok a világra! Élvezni akarom,
hogy együtt vagyunk. Ideje lassítanom. Rég csináltam már ilyet. És
neked sem ártana, ha megtanulnád, hogyan engedd el magad
bizonyos helyzetekben.
– Igyekszem gyorsan belejönni – mosolyodott el.
– Ezt örömmel hallom.
– Akkor, ha megengeded… – hajolt ki a függőágyból –, én olvasok
– mutatott felém egy könyvet.
– Persze, elvégre olvasnivalót is hoztál, igaz?
– Még szép! Kész szerencse, hogy a nyomtatott könyveket
részesítem előnyben. Kindle, mi? És most mégis mi a szart
csinálnék vele? – emelte feljebb a könyvet, hogy a következő
másodpercben elmerülhessen a sorok között.
– Állj, várj! – szakítottam félbe, mielőtt teljesen elvesztettem
volna. – Ezt, meg ezt – böktem először a könyvjelző, majd a karkötő
felé – ehhez a könyvhöz készítetted?
– Ühüm! – bólogatott határozottan.
– Azért, mert ez a kedvenc könyved, vagy azért, mert minden
könyved mellé készítesz?
– Kicsit ez, kicsit az. Szeretem a karkötőket, és a könyvjelzőket is.
Így legalább van értelme a színek összeállításának.
– Értem.
– Dehogy érted! – vágta rá. – De ezt egy pasinak nem is kell
értenie, nem várom el – nevette el magát.
– Uh, akkor jó! – sóhajtottam.
A lustálkodás, a passzív pihenés sosem volt az életem része, de
most úgy döntöttem, ideje ezt is kipróbálnom. Amíg Zoey olvasott,
behunytam a szemem, és hagytam magam álomba merülni.
Ősidők óta nem pihentem ennyit napközben. Nagyokat pislogva
tértem magamhoz, és csak jó néhány perccel később eszméltem rá,
mire ébredtem. Zoey ujjai lassú mozdulatokkal siklottak végig a
bőrömön. Az érintése nyomán megborzongtam. Egyik heget
rajzolta körül a másik után.
– Baj van? – fogtam le gyengéden a kezét, hogy megállíthassam a
kényszeres mozdulatait.
– Ne haragudj! Nem akartalak felébreszteni – pislogott felém
félénken.
– Semmi gond, de ha már itt tartunk… szeretném, ha mesélnél
nekem azokról a bizonyos pánikrohamokról.
– Ha muszáj – sóhajtott egy mélyet.
 – Igen. Muszáj – néztem mélyen a szemébe.
– Hát jó… köszörülte meg a torkát. – Az a fajta, aminek ti is
szemtanúi lehettetek, csak ritkán tört rám. A legtöbbször az éjszaka
hozta magával a rettegést, ami az elmémben lejátszódó
borzalmakkal vált teljessé.
– Beszéltél erről valakivel korábban?
– Anya tud róla.
– Mióta?
– Egy ideje…
– Zoey!
– Oké. Néhány hete…
– Tessék? És addig? Miért nem meséltél erről senkinek?
– Miért? Ugyan miért? Mert a lelkem mélyén tudtam, hogy
baromság, és egyedül akartam túljutni rajta – vonta meg a vállát.
– De most már jobban vagy?
– Igen. Sokkal. Ha őszinte akarok lenni, mióta mellettem vagy, az
az egy eset volt, azóta az éjszakáim is nyugodtak.
– Ezt örömmel hallom, de ezentúl szeretném, ha sokkal korábban
beavatnál, legyen szó bármilyen általad piszlicsáré ügynek vélt
dologról is.
– Rendben.
– Megígéred?
– Meg – bólintott.
– Köszönöm – motyogtam, miközben finom csókot leheltem az
ajkára.
– Csináltam neked valamit – suttogta távolabb húzódva tőlem.
– Nekem?
– Igen – bólintott. – Ne számíts nagy dologra, de kedvet kaptam
hozzá – szívta be az alsó ajkát.
– Meg is mutatod, vagy csak húzod az agyam?
– Szeretnéd látni?
– Mindent, amit nekem szánsz.
– Kayden!
 – Bocsi – néztem újra a szemébe, elszakadva a mellei látványától.
– Szóval?
– Pillanat – hajolt ki a függőágyból óvatosan. – Tessék – emelt a
magasba egy kagylókból álló nyakláncot. – Tetszik? – kérdezte,
miközben az orrát lassan az oldalamba fúrta.
– Nagyon ügyes vagy.
– Ez nem válasz.
– Tetszik – bólintottam.
– Szerintem nagyon jól mutatna a lebarnult testeden – dünnyögte.
– Hm… ezt azonnal tesztelhetjük is – kaptam ki a kezéből, hogy a
nyakamba akasszam. – Na? Megkívántál?
– Hülyének nézel, ha azt mondom, hogy igen? Imádom, ha egy
pasin van néhány férfias kiegészítő… – felelte a száját rágcsálva.
– Mire gondolsz? Karkötő? Gyűrű? – kérdeztem felvont
szemöldökkel.
– Talán mindkettő.
– Megegyeztünk – húztam lusta mosolyra az ajkam. – Most pedig
mutasd meg, mennyire tetszem a láncoddal a nyakamban –
nyúltam a háta mögé, hogy magam alá rántsam, és azzal a
lendülettel kiforduljunk a függőágyból.
– Nekem itt is tökéletes – nevette el magát.
– Ezt akartam hallani – csókoltam meg sietősen.
 Zoey
A fára mászás sosem okozott különösebb problémát; ha kellett,
mindig én voltam az első. Bizonyítottam én ezt már akkor is,
amikor egy szinte megmászhatatlan fenyőre kapaszkodtam fel a
farkasok elől, mindezt sérülten. Most mégis bizonytalanul álltam a
pálmafa tövénél.
– Mászol vagy másszak?
– Majd én. Egy kis dicsőség nekem is jár.
– Menni fog?
– Remélem, habár ilyen naggyal még sosem akadt dolgom.
– Folyton ezt mondod, de bármekkoráról is legyen szó, végül
mindig megoldod. De ha nincs merszed, majd én lehozom a
kókuszokat.
– Ezt vegyem kihívásnak?
– Annak akarod?
– Pont úgy mondtad, mint aki annak szánja – fordultam felé
karba tett kézzel.
– Szerintem csak te akartad annak hallani.
– Jó, oké. Elfogadom – mozgattam át a karomat és a lábamat.
– Bolond egy nő vagy te, hallod!
– És te pont emiatt… mindegy – veselkedtem neki a feladatnak. Az
első pár mozdulat után rá kellett jönnöm, hogy ezen a fán szinte
semmilyen fogást nem találni, de az ívesen hajló törzse legalább a
segítségemre volt. Minden erőmet beleadtam a feljebb jutásba.
– Tök jól haladsz – szólalt meg Kayden. Lenéztem, és csak akkor
jöttem rá, hogy amit hosszú métereknek hittem, az valójában még
egy sincs. – Már csak körülbelül tizenhét méter, és fenn is vagy.
– Ne gúnyolódj! Még nem adtam fel.
 – Én sem azt mondtam! – vágta rá.
Összeszorítottam a fogamat, és felhasználva a maradék erőmet
mászni kezdtem. A következő mozdulat során a nadrágom szára
beakadt, és egy hangos reccsenés kíséretében megadta magát, de
engem ez egy kicsit sem lassított. Hajtott a bizonyítási vágy. Amikor
elértem azt a pontot, ahol már kezdett vízszintbe hajlani a fa,
kilöktem magam alól a lábam, ráültem a törzsre, és a kezemre
támaszkodva löktem magam egyre feljebb és feljebb. Az apró
görcsök kíméletlenül martak a bőrömbe, de engem most ez sem
érdekelt. Jobb lett volna, ha belebújok a farmeromba, de ezen már
kár volt sajnálkozni. Hosszú percek küzdelme után végre
kartávolságra kerültem az áhított kókuszdióktól. Már csak egy kicsi
hiányzott, amikor váratlanul kizökkentem az egyensúlyomból és
csaknem lefordultam az ágról.
– Úristen! – sikkantottam a törzshöz simulva. – Ó, a rohadt életbe!
– motyogtam zakatoló szívvel.
– Az isten áldjon meg, a frászt hoztad rám! Jól vagy?
– Igen, igen, de még szükségem van pár percre, hogy folytatni
tudjam.
– Persze. Ne kapkodj, csak ügyesen! – biztatott.
– Igyekszem – feleltem, miközben újra megpróbáltam elérni a
kókuszokat. Amikor már egészen közel voltam, összefontam a két
bokámat, és combizmaimat megfeszítve stabilizáltam a pózt. –
Figyelj! Dobom! – kiáltottam Kaydennek, miután sikerült
megszerezni az egyiket.
– Jobb lenne, ha simán leejtenéd a homokba.
– Oké. Vigyázz! – figyelmeztettem, mielőtt elengedtem az elsőt,
amit egy második, egy harmadik, végül egy negyedik követett. – Azt
hiszem, egyelőre ennyi elég lesz – húztam ki magam büszkén.
– Le tudsz jönni? – érdeklődött.
– Persze! – vágtam rá, de már az első mozdulat elbizonytalanított.
Ami a felfelé haladást elősegítette, az épp annyira hátráltat majd a
lejutásban.
 – Minden rendben?
– Igen!
– Ne nézz le, csak kezdj lassan tolatni.
– Ne nézzek le? Miért? Nekem nincs tériszonyom – feleltem
értetlenül.
– Az lehet, de hidd el, baromi magasan vagy.
– Igen, tudom!
– Óvatosan! – figyelmeztetett újra.
– Oké. Oké… – kezdtem el tolatni, amíg a fa görbülete lehetővé
tette. Minél függőlegesebb lett a törzs, annál nehezebbé vált a
haladás. A nadrágom vékony anyaga már több helyen megadta
magát, egyre nagyobb felületen magára hagyva a védtelen bőrömet
a törzs durvaságával szemben. Fájt, de ennek sosem adtam volna
hangot. Tűrtem, és csak ereszkedtem tovább.
– Na, már csak egy kicsi hiányzik! – érkeztek az újabb biztató
szavak.
Amikor már csak alig három méter választott el a talajtól,
átöleltem a fát, a külső oldaláról a belsőre fordultam, és miután az
ujjaim szorosan összefonódtak, elengedtem a lábammal. Az sajnos
kimaradt a számításból, hogy így milyen közel kerülök a pálma
törzséhez, emiatt kis híján lefejeltem azt. Ezek után, mielőtt
átgondolhattam volna, elrugaszkodtam, és elengedve a törzset
hagytam, hogy a gravitáció tegye, amit tennie kell. Egy fájdalmas
becsapódást követően végre újra lent voltam.
– Ha szólsz, levettelek volna – ugrott mellém Kayden, hogy
gyengéden felsegítsen.
– Megoldottam, nem?
– Kétségtelenül, de lett volna ettől kíméletesebb megoldás is.
– Jól van már! – legyintettem, mit sem törődve a lüktető, sajgó
fenekemmel és a lehorzsolt belső combommal. – Inkább törjük fel!
– kaptam ölbe az egyik kókuszdiót.
A kapkodó lépteim lassú mozdulatokká szelídültek, amikor
megláttam Kaydent, ahogy újra és újra felhúzza magát az egyik
arra alkalmas ágra. A hátában hullámzó izmok teljesen elvonták a
figyelmemet arról, amire épp készültem. Tulajdonképpen már azt
sem tudtam, miért siettem ennyire.
– Te mit csinálsz? – sétáltam közelebb.
– Szerinted?
– Nincs kedvem találgatni.
– Karban tartom az izmaimat – felelte két felhúzás között.
– Igazad van, egy ilyen testet kár lenne veszni hagyni.
– Pontosan – ugrott le a homokba. A földet érése sokkal
gyakorlottabbnak hatott, mint az én szokásos becsapódásaim.
Kétségkívül jobban uralta a testét, mint én, pedig a magassága miatt
neki sokkal jobban kellett ügyelnie mindenre.
– Végeztél is? – néztem, ahogy lassan kihúzza magát.
– Igen. Sokáig voltál oda. Sikerült mindent megoldanod? –
érdeklődött fölém magasodva.
– Fogjuk rá – motyogtam hátrébb billentve a fejemet, hogy tartani
tudjam a szemkontaktust. – Egyébként, ha már sport… Szörfözni is
tudsz? Várj, kitalálom! Minden bizonnyal.
– Ha már így rákérdeztél, miért tagadjam?
– Van bármi, amiben nem vagy jó?
– Fogalmam sincs. Sokáig próbáltam rájönni, mi lehet az, amiben
nem teljesítek jól, de hosszú évek sikertelensége után felhagytam a
további kutatással.
– Beképzelt – reagáltam szem-forgatva. – De most komolyan,
tudsz szörfözni is?
– Még nem próbáltam, de biztos menne. Tudod, a szörf és a
snowboard szinte ugyanazon az elven működik, csak más alatta a
víz halmazállapota.
 – Aham…

Hosszú percek óta megállás nélkül róttam a köröket. Bár

mindketten úgy tettünk, mintha minden a legnagyobb rendben
lenne, ez még véletlenül sem volt így. Itt ragadtunk egy lakatlan
szigeten, amiről képtelenek vagyunk megmondani, hol fekszik
pontosan a Hawaii-szigetekhez képest… Ha legalább azzal tisztában
lennénk… Nem! Mégis ki a franc szállna csónakba, amikor per
pillanat szárazföld van a talpa alatt? Elhagyni a biztos pontot a
bizonytalanért? Kizártnak tartom, hogy ez jó ötlet lenne. Itt
legalább van elég élelem, víz, és ha nem is luxuskivitelben, de a
többi emberi szükségletünket is ki tudjuk elégíteni. Igaz, minél több
nap telik el, én annál gátlásosabbá válok. Félek, hogy Kayden
rajtakap valami kicsit sem szexi dolgon. Emberek vagyunk
mindketten, igen, tudom, elvégre mindig ezt hangoztatja, de köszi,
ez rajtam egy kicsit sem segít. Már hogy segíthetne, amikor
tisztában vagyok vele, hogy anya még huszonöt évnyi házasság
után sem tol mindent apa arcába? Vannak dolgok, amiket egy nő,
legalábbis én, biztosan szeretne titokban tartani.
Egy életre.
Főleg az előtt a férfi előtt, akibe beleszerettem.

– Ideges vagy?
– Igen.
– Változik bármi, ha idegeskedsz?
– Nem.
– Akkor engedd el! A többi pedig majd kialakul.
Anya bölcsességével naponta számtalanszor próbálom vigasztalni
magam, de tartok tőle, hogy ez csak elméleti síkon működik.
– Biztosra veszem, hogy jobban leszel, miután kipróbáltad.
– Tessék? – kaptam Kayden felé a tekintetemet, miután sikeresen
kizökkentett a gondolataimból.
– Már napok óta halasztgatjuk. Ha benne vagy, essünk túl rajta.
Ha nem, nekem úgyis jó – állt mellém.
– Biztos, hogy nem fog felnyársalni egyetlen szikla sem?
– Látsz bármi olyat, ami kárt okozhat benned? – mutatott az
alattunk elterülő óceánra.
– Nincs rejtett, víz alatti szikla sem?
– Ne aggódj! Átnéztem azt a területet, ahová érkezni fogunk.
Teljesen biztonságos.
– Cápák?
– Erre a környékre ritkán merészkednek be.
– Oké, most aztán rohadtul megnyugtattál.
– Hidd el, nem lesz semmi baj! Vigyázok rád! – fogta az ujjaimat a
tenyerébe.
– Miért kell mindig ezzel jönnöd?
– Mert ez az igazság. Baj talán?
– Nem. Csak tudod… ha ezt mondod… akár a pokolba is
belevetném magam… – vallottam be bizonytalanul.
– Ez hízelgő – nyomott egy csókot a homlokomra. – Biztos vagy
benne, hogy szeretnéd?
– Igen. Hajt a kíváncsiság – bólintottam. – És azóta, hogy
beleugrottam a tóba, csak még tovább fokozódott bennem az érzés.
Ez is valami olyan, amit ha most kihagyok, talán sosem lesz rá
többé alkalom.
– Ha mellettem maradsz, kétlem, de persze értem, mire célzol.
Mellette maradok.
Tudja, mit érzek.
Akkor miért olyan piszok nehéz szavakba önteni?
Azért, mert megint olyan helyzetben vagyunk, ami egyáltalán
nem normális… sőt teljesen abszurd.
Sokan azt mondják: ahhoz, hogy el tudd dönteni, a melletted álló
férfi akár egész életedben a társad lehet-e, időre van szükség. Azt
mondják, nem lehet rózsaszín szemüvegen keresztül megítélni egy
kapcsolatot. Meg kell élni számos buktatót ahhoz, hogy ki tudd
jelenteni: Igen, nekem ő az igazi.
Ahány ember, annyi tanács. De mi van velem? Velünk? Mi van
azokkal, akik úgy érzik, tudják, amit tudniuk kell? Mi van azokkal,
akik azért nem hoznak meg bizonyos döntéseket, mert félnek a
társadalom kritikájától? Boldogabb lesz az, aki mások
gondolkodásmódja szerint éli az életét, háttérbe szorítva a saját
vágyait?
Kizárt.
Sokat agyaltam az elmúlt hónapokon. Számtalanszor pörgettem
vissza az időt arra az estére, amikor a tekintetem beleütközött
azokba a jégkék szemekbe.
Kayden valami olyat indított el bennem, amire még egyetlen férfi
sem volt képes. Mellette önmagam lehetek. Az első perctől kezdve
magamat adtam, és ez határozottan bejött neki. Tudom.
Tagadtam.
Sokáig tagadtam.
Kifogásokat kerestem.
Időt akartam nyerni.
Igen. Megvolt rá az okom, hogy távolabb lépjek tőle.
Összezavart az a trauma, ami engem ért.
De rájöttem valamire.
Végre beismertem magamnak.
Az az érzés, amit a szívemben érzek, nem a hegyek között
született.
Az az érzés a találkozásunk estéjén kapott szárnyra, hogy azóta is
minden egyes szárnycsapásával megrengesse a világomat.
Hogy mi van a rózsaszín szemüveggel? Azt már akkor
elhajítottam, amikor rájöttem, ki is valójában Kayden Crosby.
 Egy férfi, aki több mindent ért el eddigi élete során, mint bárki,
akit ismerek.
Egy férfi, aki úgy él, ahogy ő szeretne.
Egy férfi, aki bármit megtenne a szeretteiért.
Mondjon bárki bármit. Amikor Kaydenre nézek, a valódi énjét
látom. Igen. Sokáig hibátlannak gondoltam, de rájöttem, hogy ez is
csak egy ócska kifogás volt, semmi több. Egy olyan kifogás, amit a
pesszimista énem súgott a fülembe. Féltem attól, hogy nem
érdemlem meg ezt a férfit. De ő ráébresztett valamire: Tisztelnem
kell magam. Megbecsülnöm, amit idáig elértem. Kihúzott háttal
járni, mert nem adtam fel, akkor sem, amikor minden okom meg
lett volna rá.
Igen.
Ő is csak egy ember. Egy olyan ember, aki hitet, szeretetet és
reményt adott.
Egy férfi, aki kell nekem. Akiért harcolni akarok minden áldott
nap.
Akarom ezt, ami köztünk van, de egyelőre képtelen vagyok
elfogadni, hogy örökre itt ragadunk. A szívemben őrzött érzelmeket
vaskapuk mögé rejtettem, de egyre nehezebb titokban tartani a
meglétüket. Világgá akarom kürtölni.
Tudom, amit tudnom kell, végre tisztában vagyok az
érzelmeimmel, még annak ellenére is, hogy Kayden múltjának
bizonyos részeit még mindig homály fedi előttem. El fog jönni az
idő, amikor teljesen megnyílik előttem, de addig is türelmesnek kell
lennem. Várnom kell. Be kell bizonyítanom neki, hogy mellette
maradok. Meg kell mutatnom, hogy hiszek kettőnkben. Abban a
szerelemben, amit egymás iránt érzünk.
– Zoey! Figyelsz te rám?
– Tessék? Mit? Hogy? Miért? – pislogtam felé zavartan. – Ne
haragudj, egy kissé elragadtak az érzelmeim…
– Semmi gond. Épp csak azon filóztam… hogy sokan áldják az
eget, amiért nem a régi időkbe születtek, mert képtelenek lennének
a modern technika vívmányai nélkül élni.
– Te másképp vélekedsz? – fordultam felé teljes testtel.
– Igen. Néha hiányzik ugyan a pörgés, de idővel talán
megszoknám ezt a fajta nyugalmat…
– Nem! – néztem mélyen a szemébe. – Nem! Ne mondj ilyet! Te
nem adhatod fel! Nem! – estem pánikba.
– Ez nem feladás. Egyszerűen csak…
– Ne is folytasd! Ráadásul minden kornak megvoltak a maga
buktatói. Ez, ahogy mi most élünk, nem sok embernek adatott meg.
Ne vonj párhuzamot a társadalomban élők élete és az
elszigeteltségben töltött napjaink között.
– Imádom, hogy mindenre van egy frappáns válaszod, érthető
magyarázattal együtt. Egyébként te el sem tudnád képzelni, hogy
örökre itt maradjunk?
– Nem. És őszintén nem is akarom. Túl gyorsan kiábrándulnál
belőlem, ha rájönnél, hogy csak az egyre életlenebb borotvámnak
köszönhetően vagyok még mindig ilyen jó formában ennyi nap
elteltével.
– Annyira bolond vagy!
– Nem! Ez nem túlzás, ez az igazság. Ti férfiak bele sem tudtok
gondolni, miket kell átélnie egy nőnek, hogy minden percben
kívánatos legyen a férfi számára.
– Nem vagyok bolond, tudom, hogy ez szinte lehetetlen.
– Szinte? Teljesen! Egy nő számára biztosan. Ezzel szemben ti?
Nektek nem kell smink, testápoló, hajbalzsam… Semmi. Mégis jól
néztek ki, puha a bőrötök, a tenyerednél kivéve – amiért sokszor
adok hálát az égnek – tettem hozzá gondolatban. Bele sem mertem
gondolni, milyen lenne, ha Kayden ujjai olyan érzékenyek
lennének, mint az enyémek, amik a legapróbb bőrhibát vagy
elfeledett szőrszálat is kitapintják. – És a hajatok? – folytattam. –
Annak oly mindegy, hogy látott-e sampont, vagy csak mocsár érte
mostanában. És mielőtt elfelejtem – tartottam egy lélegzetvételnyi
szünetet –, mégis mi a francnak nektek ilyen szempilla? Esküszöm,
irigység fog el, akárhányszor ránézek. Ne is ellenkezz! Talán az
agyad felfogja… de amikor szembesültök egy olyan hibánkkal,
amiről kicsit sem tehetünk, azonnal tesztek egy megjegyzést. Egy
olyat, ami számotokra általában nem több egy rossz poénnál. Egy
ilyen beszólás titeket nem foglalkoztat egy percnél tovább, de
bennünk, nőkben, örökre otthagyja a tüskét. Azt a gonosz, szúrós
kis vackot, ami minden egyes alkalommal a szívünkbe mar, ha
olyan helyzetbe kerülünk, ami kivédhetetlen.
– Talán igazad van, de hidd el, bármiről is legyen szó, én sosem
néznék rád másképp.
– Most ezt mondod, de bármennyire is megbízom benned, nem
akarom tesztelni ezt a fajta elméletet. Nem, köszi.
– A női logika számomra örök rejtély marad, de nem vitatkozom
veled.
– Ez jólesik. Mindemellett hiányzik a hús… – biggyesztettem le az
ajkamat. Máris megbántam az előbbi kirohanásomat: nem akartam
Kayden nyakába zúdítani, mert féltem, milyen gondolatokat
szülnek majd benne a felvetéseim, de képtelen voltam visszafogni
magam. Valakinek el kellett mondanom mindezt, és jelenleg ő volt
az egyetlen erre alkalmas személy a szigeten.
– És a szüleid? – kérdezte, annyiban hagyva az előző témát,
amiért rendkívüli hálát éreztem.
– Ne bunkóskodj! Ők is hiányoznak. Ez alap – pufogtam.
És a tieid? – tettem volna fel a kérdést, de tudtam, hogy ez az
alkalom nem a legmegfelelőbb erre.
Szükségem van a civilizációra. Tévedés ne essék, nem az
informatika csodái hiányoznak, nem a folyamatos rohanás, hanem
a társaság. Az, hogy megosszam valakivel a velünk történteket. Az,
hogy megbeszéljem a nőket érintő problémáimat. Az, hogy
elvonuljak pár percre az elől a férfi elől, akiért a szívem oly
veszettül verdes.
Nem akartam, mégis egyre idegesebbé váltam. Az elmúlt két hét
frusztrációja egyszerre tört rám. Képtelen voltam visszafogni
magam. A bennem tomboló érzelmek a tetőfokára hágtak. Nem
akartam tovább elhallgatni azt, amivel hosszú ideje mindketten
tisztában vagyunk.
– Örülök, hogy végre szabadjára engeded, amit érzel, de tudom,
hogy van itt még valami. Mondd el, mi bánt! – ragadta meg Kayden
a karomat. – Ne aggódj! Én is tisztában vagyok azzal, hogy ez nem
maradhat így örökre. Én csupán megpróbálom elviselhetőbbé tenni
a megváltoztathatatlant. A napokat, amiket itt kell töltenünk.
– Tudom.
– Mi az, ami ennyire bánt? – lépett hozzám még közelebb.
– Az előbb felsoroltakon kívül? Az, hogy itt ragadtunk! – feleltem
lehangoltan. – Az, hogy a sors folyamatosan csesztet minket.
Amikor megláttalak a SnowyPearlben, azt hittem, hálás lehetek a
sorsnak. A találkozásunk estéjén meghoztam egy döntést, amivel
messzebbre löktelek, mint akartam. De az égiek másképp
gondolták. Az élet újra feléd sodort. Feléd, a karjaid közé, hogy
megmutasson valamit, amit utána teljes erőből a képembe vághat.
De…
– Semmi de! Megértem, amit mondasz, sőt az akkor meghozott
döntésedet is megértem, mert egy egészen rövid időre engem is
megrémített az a fajta összhang, kötődés, ami már a legelső
pillanatban megvolt köztünk.
– Pontosan. Féltem, hogy túl sokat képzelek bele, és végül pofára
esek, de a sors…
– Elég! A következő találkozásunkat nem a sorsnak köszönhetjük,
hanem nekem! – robbant ki belőle.
– Mi van? Mégis mire célzol?
– Csaltam a nyereményjáték-sorsolásán. Szánt szándékkal
választottam Britanyt, mert tudtam, hogy téged hív majd magával.
Tessék, kimondtam. Szembeköptem a sorsot, és ő azóta is törleszt.
De tudod mit?
– Mit?
– Leszarom! Leszarom, amíg magam mellett tudhatlak.
 – Na, tessék. Ennyit az én életemről. Amikor azt hittem, ránk
mosolygott a szerencse, az nem szólt másról, mint a te
közbenjárásodról. Na, nem mintha ez végeredményét tekintve nem
lenne hízelgő. De akkor is. És ha ez még nem lenne elég, amiről azt
hittem, kemény munkával érdemeltem ki, arról kiderült, hogy ezzel
akartak kelepcébe csalni. Ahj… ez… azt akartam, hogy normális
körülmények között rendeződjenek köztünk a dolgok. Meg akartam
tudni, miként funkcionálunk együtt, mint egy pár a valódi életben,
a hétköznapi problémák sűrűjében, akkor, amikor mások is vannak
körülöttünk. De úgy látszik, nekünk az nem adatik meg. Nem
akartam összekeverni a hálát, a szükséget és a vágyat! Rendezni
akartam a gondolataimat. Helyre tenni az érzéseimet. De ehelyett?
– Bele se kezdj! Nem érdekel. Leszarom a sorsot, a spekulációidat!
– Persze, mert te mindent leszarsz! Én nem tudok így élni,
mégis…
– Nem érdekelnek a hülye kifogásaid. Téged akarlak!
– Befognád egy percre? – dörrentem rá.
– Nem!
– Kérlek! – váltottam kedvesebb hangszínre. Nem felelt, csendben
maradt. Vettem egy nagy levegőt és közelebb léptem. – Csak annyit
akartam mondani – kezdtem bele bizonytalanul –, ahelyett, hogy
sorba tudtam volna szedni, mit miért érzek, csak egy dologra jöttem
rá. Egyet tudok, de azt bombabiztosan. Szeretlek! – robbant ki
belőlem. – Szeretlek! – ismételtem meg, hátha nem hallotta. –
Köszönöm, hogy belepiszkáltál a dolgokba. Talán ez az egész nem
átlagos, de tudom, hogy valódi. Ma már tudom, amit a hegyekben
még képtelen voltam felfogni. Én, aki évek óta a könyvek elzárt
világában élek, képtelen voltam elfogadni, hogy az, amit érzek, a
való világban is létezhet. Akarom ezt, bárhol legyünk is a Földön.
– Zoey… én… tudod, mióta várok erre a vallomásra? – rántott
magához. – És tudom. Ezzel csak te nem voltál tisztában. Ja, és
mielőtt elfelejteném, én is szeretlek – tette hozzá pimasz mosollyal
a szája szélén.
 Erre a válaszra legszívesebben felképteltem volna, de helyette
inkább az ölébe ugrottam és hevesen a szájára tapadtam.
Az elmúlt órákban belém ivódott bizonytalanság azonnal
semmivé lett, amikor Kayden karjai körém fonódtak. Minden gond
tovaszállt a vallomásomat követően. Végre kimondtam, amit oly
régóta akartam. Az iránta érzett érzelmeim ennél valósabbak már
nem is lehetnének, és most, hogy ezt sikerült szavakba öntenem,
még teljesebbé váltak.
– Legyél a feleségem! Gyere hozzám, Zoey! – suttogta az ajkaim
közé.
Egy pillanatra megdermedtem a váratlan kérésre. Sok mindenre
számítottam, de erre biztosan nem.
– Talán korainak tűnhet, de én tudom, hogy nekem csak te
kellesz. Te vagy az a nő, akivel teljessé váltam. A mi kapcsolatunk
már bizonyította, hogy mindent kibír. Mi már átvészeltük azokat a
buktatókat, amikkel mások csak hosszú évek elteltével találkoznak.
Mi lenne, ha átírnánk a csillagokat? – idézte a hajón hallott dal
szövegét. – Csak add nekem mindened! – folytatta, és lassan
leengedett az öléből. – Hozzám jössz feleségül? – ismételte meg a
kérdést féltérdre ereszkedve. Alig láttam át a szememet elfutó
könnyeken, de megpróbáltam tartani magam.
– Igen! – feleltem alig hallhatóan. – Igen! – vált határozottabbá a
hangom. – Igen! Igen! Igen! – fektettem a tenyeremet az arcára. –
Igen – suttogtam az ajkai közé, hogy a válaszomat egy érzelmes
csókkal pecsételhessük meg.
– Várj! Ne kapkodj! – matatott a zsebében. – Nem a legdrágább, de
abban biztos lehetsz, hogy egyedi – fogta át a kezemet. Egész
testemben remegtem, ahogy felhúzta az ujjamra a saját készítésű
bambuszgyűrűmet. – Ne tudd meg, meddig reszelgettem, mire ilyen
bőrbarát lett – szólalt meg a kezemet csodálva.
– Köszönöm! Ez életem legszebb napja. Változtassuk a világot a
miénkké! – idéztem én is abból a bizonyos dalból.
– És tudod, mi lesz ezután?
 – Mire gondolsz? – kérdeztem elkerekedett szemmel.
– Gyűrűt fogok hordani – kacsintott rám.
– Tényleg! – csillant fel a szemem.
– Most pedig ideje elhálni a lánykérést.
– Az esküvőt szokták, nem az eljegyzést, te nagyon okos! –
csaptam a vállára. – De tudod, hogy semmi jónak nem vagyok az
elrontója! – nevettem fel, ahogy a karjai közé kapott. – Szeretlek!
Imádom, hogy a legromantikusabb pillanatot is képes vagy
elviccelni, ugyanakkor a legdrámaibb helyzetbe is tudsz humort
csempészni, hogy ezzel megóvd az ép elmémet – nevettem fel
boldogan.
– A humorod az egyik, amiért annyira szeretlek – dörgölte az
enyémhez az orrát.
– Várj! – kaptam észbe. – A gyűrű! Te ezt már régóta tervezted?
– Igen. Csak arra vártam, hogy beismerd, kellek neked.
– Szeretlek! – mondtam ki újra hangosan.
– És most mi lesz?
– Mivel mi lesz? Ezt hogy érted?
– Ugrunk vagy nem?
– Basszus! – csúszott ki a számon. – Ebben az érzelmi
kavalkádban teljesen megfeledkeztem róla – rejtettem az arcom a
mellkasába.
– Ne aggódj! Teljesen megértelek, te is sokszor elveszed az
eszemet – csókolt a nyakamba. – De most vála…
– Ugrunk! – szakítottam félbe. – Együtt! – szorítottam meg a kezét.
Nem felelt, csak követte a mozdulataimat. Hátrébb léptünk
néhányat, elengedtük egymást, és egy pillanatnyi gondolkodás után
megindultunk. A sziklaszirtről elrugaszkodva, önfeledten
zuhantunk a mélybe. A magasságnak köszönhetően minden
korábbi elképzelésemet felülmúlta a testemet átjáró sebesség. A
megállíthatatlan zuhanás olyan élménnyel gazdagított, amit eddig
elképzelni sem tudtam. A torkomból feltörő kontrollálatlan sikoly
csak a becsapódás előtti pillanatban némult el, hogy annyi levegőt
szívhassak a tüdőmbe, amennyit csak tudok, mielőtt a habok alá
merülök. Visszagondolva képtelen lennék megmondani, hogy
oldottam meg, de sikerült.
Ólomnehezékként merültem egyre lejjebb. Már kezdtem azt
hinni, sosem állok meg, amikor a víz végre megfékezte a további
süllyedést. A felejthetetlen élmény ellenére alig vártam, hogy a
felszínre érjek. Erősen tapostam a vizet, miközben a kezemmel is
egyre gyorsabb tempót diktálva úsztam felfelé. A pillanat, amikor a
fejem áttörte a felszínt, újabb meghatározó emlékkel ajándékozott
meg. A tüdőmet megtöltő levegő megnyugvást hozott az izgalomtól
remegő belsőmnek. Az ereimben lüktető vér adrenalinnal töltötte el
minden sejtemet.
– Kaydeeen! – sikkantottam a gondolataimból kiszakító kéz
érintése nyomán.
– Úgy látom, élvezted.
– Kimondhatatlanul! – pihegtem a fejemet a vállára ejtve.

Az elkövetkezendő napok a szerelmünk kiteljesedésének békéjében

teltek. A bizonytalan jövő helyett inkább az együtt töltött jelenre
koncentráltam, és ezzel Kayden is így volt. Napokig nem hoztuk
szóba a hogyan tovább-ot. Egyszerűen csak megéltük a pillanatot,
azt, amire már oly régóta vágytunk. Persze bármennyire is
szerettem volna, nem zárhattam ki örökre a valóságot.
– Arra a döntésre jutottam, hogy megvonom tőled a szexet.
Tarzan-póz ide vagy oda, hidd el, így lesz a legjobb – suttogtam,
miközben szorosan hozzábújtam.
– Ezt meg hogy érted? – kapta felém riadt tekintetét.
– Észrevételeim szerint az orgazmus okozta eufória kicsit sem
segíti elő a kreativitásodat, ami a menekülési tervet illeti… Talán,
ha nem kapnál meg mindent… az nagyobb hajtóerővel bírna.
 – Badarságot zagyválasz, és már ne haragudj, de te tök hülye
vagy!
– Én? Miért?
– Azért, mert Tarzanék nem is egy ilyen szigeten éltek…
– Pff… Téged csak ennyi zavart az előző beszólásomból? Mindegy
– legyintettem.
– Hát az. Egyébként pedig, ha tudni akarod, a látszat ellenére
folyamatosan agyalok. Egyelőre még kérdés, hogyan, de
mindenképp kijuttatlak innen.
– Még mindig hiszel benne?
– Igen! – biccentett komolyan.
– Félek – reagáltam félszegen.
– És ezzel nincs semmi gond. A bizonytalanság ijesztő. A veled
szemben álló ellenségnél csak a láthatatlan a rémisztőbb. Amikor
nem tudod, mire számíts. De én itt vagyok veled! Együtt megoldjuk!
Bízz bennem!
– Bízom. Talán ez az egyetlen, amiben biztos vagyok.
– Nekem már ez is elég. A bizalmad ad erőt a folytatáshoz –
suttogta az ajkaim közé. – Köszönöm!

Egyik nap követte a másikat, de a helyzetünk kicsit sem lett

vigasztalóbb, sőt. Egyre inkább úgy tűnt, hogy erre még a madár
sem jár. Kivéve azt a kettőt, ami a tó közelében fészkelt.
Két ember, két madár és számtalan rovar jelentette a sziget
lakosságát. Rovarok… idegesítő, zümmögő, vérünkre szomjazó
dögök, akiket az utóbbi napokban már semmivel sem tudtunk távol
tartani magunktól. Kezdett kifogyni minden készletünk, és ezzel
ellentétes arányban nőtt a testünkön fellelhető csípések száma.
– Három francos hét! Több mint huszonegy napja élünk halon és
gyümölcsön! Kész! Nem bírom tovább. Hányni tudnék mindentől,
ami a szigeten van.
– Na, kösz!
– Kivéve persze téged – mutattam rá.
– Na, azért!
– Oh, fogd már be! – csattantam fel. Megmagyarázhatatlan
ingerlékenység fogott el. Úgy éreztem, menten felrobbanok. Már
Kayden légzésétől is elkapott az ideg. – Bassza meg! – mordultam
fel, amikor végre megvilágosodtam.
– Mi történt? Most meg miért vagy ilyen ideggyenge?
– Meg fog jönni, az van! – temettem az arcom a tenyerembe. –
Ilyen nincs! Az utóbbi időben teljesen megfeledkeztem a női lét
eme szépségéről. Bassza meg! – szitkozódtam tovább.
– Van valami…
– Ne! Meg ne próbálj tanácsokat adni! – csattantam fel.
– Oké, jó! Meg sem szólaltam – tartotta fel a kezét megadóan.
– Ne haragudj, ilyenkor kissé feszültté válok, ami a mostani
helyzetünkben azt hiszem, még a szokásosnál is durvább
megnyilvánulásokkal jár.
– Semmi gond, tényleg. Tudom, milyen ez. Egyszer Roxy is
majdnem leharapta a fejem egy nehezebb napján.
– Ki?
– Ja, igen. Róla még alig meséltem. Lorelai Goss, a barátnőm. Na,
nem úgy! – hadarta szúrós tekintetemet látva. – Tizenkét éven
keresztül voltunk osztálytársak. A srácokon kívül benne bízom meg
egyedül. Mármint nyilván utánad. Ah… Miért kell ilyen csúnyán
nézned?
– Miért? Várj! Megmondom! Azért, mert a méhem épp ki akar
szakadni a helyéről, azért… – nyögtem. – És ebből következik, hogy
hamarosan mindennek csak a rossz oldalát fogom látni. Esküszöm,
ilyenkor utálom magam a legjobban, de bármennyire is szeretném,
tehetetlen vagyok ellene. Ki fogok borulni mindentől, aminek köze
van a szigethez.
– Azért van valami, amiért semmi mással nem tartozol a
szigetnek, csakis köszönettel.
– Igen? És mégis mi lenne az?
– A színed. Olyan szépen lebarnultál, ahogy talán még soha
ezelőtt – próbálkozott tovább, hátha ezzel megvigasztalhat.
– Mi tagadás, ez tényleg így van – néztem végig magamon. –
Viszont! Ezt rajtad kívül senki sem látja! – tártam szét a karomat.
– Ne félj! Miután hazaértünk, Masonnel teszünk róla, hogy a
farmon újra és újra megszerezd ezt a színt.
– Te még bízol benne, hogy valaha is hazajutunk?
– Igen. Érzem. Ne kérdezd, miért! Egyszerűen csak érzem a
zsigereimben. Egy belső hang ezt súgja.
– Úristen! Ez meg mi volt? – torpantam meg, amikor a talaj szó
szerint megmozdult alattunk.
– Fogalmam sincs, de túl sok jót nem ígér – fordultunk körbe,
hátha meglátjuk, mi az, ami előidézte az iménti rázkódást.
– Úristen, Kayden! Odanézz! – sikítottam, amikor észrevettem
valamit a távolban. Hátraléptem, és belemarkoltam a mögöttem
álló férfi karjába. A talaj újra megmozdult alattunk. – Mi ez, mi
történik? – kérdeztem elakadó lélegzetvétellel.
– Tudod, hogy alakultak ki a kontinensek, igaz?
– Igen. De ez most mégis hogy jön ide? – kérdeztem, riadtan nézve
az előttünk zajló eseményeket.
– Úgy, hogy szerintem épp most válunk szemtanúivá a Föld
történetének leggyorsabb és leglátványosabb kéregmozgásának…
– Tessék? Nem! Az nem lehet! – léptem egyet hátra, de a
következő mozdulat során megbicsaklott a lábam. Lenéztem, de bár
ne tettem volna. A föld megnyílt alattam. A sziget egy vékony
sávban, ameddig csak a szemünk ellátott, hosszában végigrepedt. A
föld megremegett, majd hirtelen minden némaságba borult. A
szorításom egyre erősebbé vált. A körmeim szinte belevájtak
Kayden húsába, de képtelen voltam elengedni. A testemet emésztő
fájdalom semmivé lett. A tekintetem ide-oda járt a természeti
katasztrófát ígérő előjelek között.
 Buuum!
Olyan eget rengető hang tört fel az óceán mélyéről, amilyet eddig
még elképzelni sem tudtam. Mindketten hanyatt vágódtunk a
láthatatlan lökéshullámnak köszönhetően. Rázuhantam Kaydenre,
aki így a testével óvott meg a becsapódás erejétől.
– Jól vagy? – nyögte.
– Én jól, hála neked. Te nem sérültél meg?
– Túlélem… a kérdés csak az, mi vár még ránk ezután? – suttogta
baljós hangsúllyal.
– A rohadt életbe! – tört fel belőlem, amikor az eddig láthatatlan
robajhoz kép is társult. Az óceánból felcsapó füst- és gőzfelhő szinte
megérintette az ég alját. Messze volt tőlünk, mégis úgy éreztem, ott
állunk mellette. – Mi a szar történik? – szűrtem ki a félelemtől
összekoccanó fogaim között.
– Említettem már, miként keletkezhetett ez a sziget?
– Azt mondtad, vu… vulkanikus eredetű… – dadogtam.
– Aha. És ezek után van rá tipped, mi lehet az? – mutatott a
távolba, ahol az előbbi, mélyről jövő morajt okozó folyamat
ahelyett, hogy csillapodott volna, újra és újra erőre kapott,
megrázva ezzel az alattunk elterülő szigetet.
– Egy vulkán? – nyögtem.
– Nagyon úgy fest.
– Egy óceán mélyén kitörő vulkán? Ilyen nincs! – pánikoltam
dermedten.
– De, igazából van.
– Nem! Istenem! Mit ártottam én a természetnek? – emeltem a
tekintetem az ég felé. – Esküszöm, egyetlen csokipapír esett a
kommunális hulladék közé a szelektív gyűjtő helyett… És a papír,
mint tudjuk…
– Kérlek, fejezd be! Ez nem miattad van. A természet csak tesztel
minket, de mi ezt is átvészeljük. Ki kell találnunk valamit –
támasztott meg, hogy fel tudjak állni. – Ha ez így folytatódik, a
sziget, amin most állunk… semmivé lesz – ugrott talpra ő is.
 – Milyen messze lehet tőlünk?
– Szerintem nagyjából két kilométer, de mint te is érezhetted, ez a
távolság csak számunkra tűnhet soknak, a természet ereje röhögve
áthidalja.
– Jézusom! – kapaszkodtam megint Kaydenbe, amikor a sziget
ismét megmozdult.
– Gyerünk! Át kell mennünk a sziget másik felére. Fel kell
készülnünk mindenre. Nézzünk körül a szikláról!
– Menjünk fel a tetejére? És a csónak?
– Valahogy megoldjuk, de először rá kell jönnünk, mi vár ránk!
Siessünk! – sürgetett.
Olyan gyorsan kapkodtam a lábamat, mint ezelőtt még soha.
Biztos vagyok benne, hogy megdöntöttem a rövidtávfutás
világrekordját. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy minél messzebb
kerüljek a szigetet kettéhasító erőktől. Lélekszakadva
kapaszkodtunk fel oda, ahol pár napja még oly boldogok voltunk.
Nem akartam, hogy a jelen borzalmai elvegyék tőlem a Kaydennel
átélt emlékeimet, azt pedig pláne, hogy belerondítsanak a jövőnkbe.
Azt hittem, ha megtudom, mivel állunk szemben, az megnyugtat
majd…
Tévedtem.
Életem eddigi legnagyobb tévedésével szembesültem a
sziklaszirten állva. A sziget, ami pár órával korábban még maga
volt a megtestesült nyugalom, éktelen haragra gerjedt. Úgy éreztem,
a természet rajtunk akar bosszút állni az emberek ellene elkövetett
tettei miatt.
Csak álltam és néztem, ahogy az óceánból feltörő vulkán fülsértő
robaj kíséretében, kíméletlenül ontja magából a füstöt és a magasra
lövellő égő, folyékony kőzetet.
– Minél előbb le kell jutnunk innen! – kaptam észbe, amikor egy
eltévedt tűzgolyó csapódott a földbe, tőlünk alig ötven méterre. – Itt
túl nyílt terepen vagyunk. Biztonságos menedéket kell találnunk –
ragadtam meg Kayden kezét, hogy megindulhassunk lefelé.
 – Még sosem láttam ehhez foghatót – szólalt meg alig hallhatóan.
– Ez… ez valami hihetetlen – nézte megbűvölten az előttünk zajló
természeti katasztrófát, aminek immár külső szemlélőiből
elszenvedőivé váltunk, és ha mindez nem lenne elég, könnyedén az
áldozataiként is végezhetjük. – Gyere! Futás! – vette át az irányítást.
Nem volt mire várni. Magunk mögött kellett hagyni a szigetet,
amilyen hamar csak tehettük, de a horizont alá bukó Nap látványa
rádöbbentett, hogy a menekülés nem lesz olyan gyors, mint
szeretnénk.
Futás közben összeszedtünk mindent, ami még jól jöhet az
elkövetkezendő napokban.
Szerencsére mire elértük a partot, mintha a természet is
visszavett volna a tempóból, mint aki megpihent egy kicsit.
A térdemre támaszkodva, mélyeket lélegezve próbáltam
visszanyerni a kontrollt magam felett. Nem értettem, miért történik
ez velünk. Eddig a percig megpróbáltam elfogadónak látszani, a
legjobbat kihozni abból, amivel a sors megkínált minket, de ennyi
szarral már képtelen voltam mit kezdeni.
Menekülni akartam, felébredni ebből a rémálomból. Kijutni a
szigetről. Hazamenni. Elbújni otthon. Az ágyam kényelmét élvezni.
Összebújni Kaydennel a tévé előtt, amit igazából csak a
hangulatvilágítás kedvéért kapcsolunk be, amíg egymás társaságát
élvezzük. Elegem volt a természet kíméletlen erőfitogtatásából. Már
számtalanszor bizonyította, hogy tehetetlenek vagyunk ellene.
Akkor miért kell ezt újra és újra az orrunk alá dörgölnie? Miért kell
folyamatosan életveszélybe sodornia? Miért minket?
Nyugalomra vágytam.
– Ez kell még? – emeltem meg a tegnapi vacsoránk maradékát.
– Dobd bele! – bökött Kayden a tálként funkcionáló kókuszdióra,
amit hosszú órákon át faragtam, mire elnyerte a végső formáját.
– És ez? – emeltem magasba a kezem ügyébe akadó lándzsáját.
– Felesleges. Van attól jobb is – mutatott a már összekészített
darabra.
 – Rendben! – dobtam le a kezemből. – Bepakolok a bőröndökbe.
– Van valami, ami kell, de a tónál hagytuk?
– Nincs. Ma reggel mindent elhoztam.
– Milyen előrelátó vagy.
– Bárcsak feleslegesen tettem volna! – nyögtem megtört hangon. –
Mikor akarsz indulni?
– Reggel. Estére felesleges csónakba ülni. Legalább az első pár
órában tudjuk, merre megyünk – felelte a tenyerét a tarkójára
simítva, feltehetőleg azért, hogy némi nyugalmat erőltessen
magára.
Néhány órával később felkészültünk arra, hogy elhagyjuk a
szigetet. Nem húzhattuk tovább az időt. Meg kellett tennünk, ha
életben akartunk maradni még egy darabig. Összeszedtünk minden
szükséges holmit, feltankoltunk annyi vízzel, amennyire csak
lehetőségünk volt. Készítettünk be gyümölcsöt és fogtunk még
jónéhány halat, amit gyorsan megsütöttünk és annyit tömtünk
magunkba, mint eddig még soha az itt tartózkodásunk során.
– Próbálj meg pihenni! – húzott közelebb magához. – Hajnalban
indulunk. Bármennyire is szeretnénk, éjszakára már kár lenne
nekivágni az ismeretlennek – ismételte, mintha engem akarna
meggyőzni, de úgy éreztem, ez sokkal inkább szólt neki, mint
nekem.
– Várj! – ültem fel riadtan.
– Mi az? Mi történt?
– A telefon! Hol vannak a telefonok?
– A táskában. Gondolom. Miért?
– Mert… mert… elfelejtettem bekapcsolni – temettem az arcom a
tenyerembe.
– Tessék? Én azt hittem…
– Igen, az én feladatom lett volna, de annyira nem volt rá szükség,
hogy… És te sem kérdeztél rá egyszer sem. Pedig néha nem árt
rákérdezni a dolgokra… Azt sem tudom, mikor volt utoljára
bekapcsolva – motyogtam alig érthetően.
 – Mindegy… ezen már kár keseregni. Add ide!
– Tessék! – nyomtam a kezébe, miután előhalásztam a táskából. –
Legalább egy esélyt adjunk annak, aki keres minket – ingatta a fejét.
– Haragszol?
– Nem. Annyira – dőlt hanyatt. – Most pedig aludj!
Aha, nem haragszol… Persze. Amúgy hibázni emberi dolog, nem?
Meg egyébként is. Te tök jól festesz, tehát pont ráérnél ilyesmin
gondolkozni, én meg a nap huszonnégy órájában azon agyalok, hogy
takargassam magam, hogy ne láss semmi olyat, amit nem kell, hogy
láss – háborogtam magamban.
 Kayden
Az orromba kúszó szúrós szagra riadtam. Felültem, de valami nem
stimmelt. A körülöttem gomolygó füst miatt képtelen voltam
megállapítani, hol vagyok.
– Itt meg mi történt? – fordultam riadtam körbe. A karomat az
orrom elé emeltem és megpróbáltam átverekedni magam az
áthatolhatatlannak tűnő, mindent beterítő szürkeségen. Az ajtóhoz
indultam, de azonnal megtorpantam, amikor észrevettem a mögüle
kicsapó lángokat. Ijedtemben hátraugrottam, egyenesen
nekiütközve az ágyamnak. Tűz van! – tudatosítottam magamban. Ki
kell jutnom innen! A családom! – kapkodtam egyre gyorsabban a
levegőt. A zihálás nem könnyítette meg az oxigénhez jutást. Minél
gyorsabban vettem a levegőt, annál több füstöt nyeltem. A szemem
könnybe lábadt a torkomat kaparó keserű íztől. A szekrényemhez
rohantam, ami szerencsére elég messze volt az ajtótól. Kikaptam
belőle néhány ruhát, ami a kezembe akadt, és az egyiket az arcom
köré tekertem.
– Tyler! – torpantam meg. – Tyler! – indultam el a szobánkat
összekötő ajtó felé. A kezem köré tekertem egy pólót és lenyomtam
a kilincset, amint a zár engedett, beljebb löktem az ajtót. Az öcsém
szobájában tomboló hőség arcon vágott. – Tyler! Bent vagy? –
ordítottam, amennyire csak tudtam a torkomat kaparó füst
ellenére.
– Kayden! – hallottam meg végre reszketeg hangját. – Kay! Hol
vagy? Kay! – zokogott fel.
– Mondd, merre menjek! – utasítottam.
– Itt vagyok az ablak előtt – sírt egyre keservesebben.
Behunytam a szemem, és megpróbáltam emlékezetből eltalálni
az ablakhoz. Nem mertem megemelni a lábamat, inkább csúszva
haladtam előre, mert féltem, nehogy rálépjek valamire, ami
kificamíthatja a bokámat.
– Itt vagyok! – ragadtam meg az öcsém karját, amikor végre
elértem hozzá. A suliban azt tanultam, az oxigén felerősíti a
lángokat, de nem volt más választásunk. Ki kellett nyitni az ablakot.
Az egyetlen dolgot, amin keresztül kijuthattunk a szabadba. – Ezt
tekerd az arcod köré – nyomtam a kezemet óvó anyagot Tylerébe. –
Lépj egyet hátrébb – kértem, mielőtt a kilincs felé nyúltam, de
bármennyire is próbáltam, az ablak mozdulatlan maradt. Pont,
mint a nyári kánikulában, amikor a zár a hőségnek köszönhetően
megdagadt, és olyankor csak apa tudta kinyitni. – Maradj itt! –
kértem, de a válaszát nem hallottam a fülemben lüktető vértől.
Soha életemben nem féltem még ennyire.
Rettegtem.
A testünket körülölelő forróság egyre beljebb kúszott a szobába.
Az enyémet már szinte teljesen elnyelte. A fullasztó füst, a szemünk
előtt felcsapó lángnyelvek egyre ijesztőbb közelségbe értek. Nem
maradhattunk itt tovább.
– Fordulj el, és szorítsd össze a szemed! – ordítottam rá.
Felkaptam a hozzám legközelebb eső tárgyat, ami Tyler éjjeli
lámpája volt, és olyan erővel, amilyennel csak bírtam, belevágtam
az ablakba. Az üveg hangos robaj kíséretében robbant ki a keretből,
mindent beterítve forró üvegszilánkokkal. Az oldalamba hasító
fájdalom megrémített, de egyetlen pillanatra sem álltam meg. Nem
foglalkozhattam vele. Lekaptam Tyler párnáját az ágyról, és
kiütögettem vele a maradék üveget.
– Emlékszel még, hová kell kapaszkodni, amikor kimászol az
ablakon?
– Igen – bólintott.
– Akkor menjél! – toltam ki magam előtt. Alig vártam, hogy én is
követhessem. Éreztem a hátamba hasító, égő fájdalmat. Amint
tudtam, azonnal utánavetettem magam.
 – Kay! Minden lángokban áll! Hol van anya és apa?
– Mason! Ma este Mason és a felesége is nálunk tölti az éjszakát –
kaptam észbe.
– Kayden! Tyler! Hol vagytok! – hasított közénk a bátyánk hangja.
– A tetőn! – ordítottam vissza.
– Le kell jönnötök! – utasított minket.
– Tudom! – kiáltottam volna, ha meg tudok szólalni, de a
torkomban lévő hatalmas gombóc megakadályozott abban, hogy
akár egyetlen hangot is kiadjak. Minden égetett, amihez csak
hozzáértünk. Már láttam a ház falához támasztott létrát, amikor a
lábam kicsúszott alólam és megállíthatatlanul zuhantam lefelé.
Megpróbáltam megkapaszkodni… csak egy hajszálon múlt.
Megragadtam az ereszt, de képtelen voltam sokáig kapaszkodni
belé. A forróság teljesen az uralma alá hajtotta. A tenyerem azonnal
hólyagosra égett. A mellkasomba hasító fájdalomtól felzokogtam.
Nem mertem lenézni, mert pontosan tudtam, mi okozhatja a
testemet kettészakító gyötrelmet. Az eresz egyik elöregedett darabja
belemart a bőrömbe. Az a darab, amit apa másnap akart
megjavítani. Nem bírtam magam tovább tartani. Az erőm elhagyott.
– Anyaaa! Apaaa! Segítsetek! – ordítottam zuhanás közben. –
Anya! Apa! – ismételtem újra és újra. – Anya! Apa! Kérlek! –
forgattam a fejem egyre kétségbeesettebben.
– Kayden! Kayden, ébredj! Hallod! Kelj fel! Rosszat álmodtál! Térj
magadhoz! – ért el hozzám Zoey kétségbeesett hangja. – Ébredj! Térj
magadhoz! – érintette meg az arcomat.
Riadtam kaptam levegő után, mintha valaki épp most rántott
volna ki a víz alól, ahol akaratom ellenére tartottak. Megpróbáltam
uralmam alá hajtani a testem önkéntelen reakcióit, de ez
nehezebbnek bizonyult, mint az elmúlt évek során bármikor.
Behunytam a szemem, és igyekeztem mélyeket lélegezni. A
tenyeremet zakatoló szívem fölé emeltem, és csak akkor eszméltem
rá, hogy Zoey keze is a mellkasomon nyugszik. Az érintésével akart
néma vigaszt nyújtani. Nem kellett lenéznem ahhoz, hogy tudjam,
az ujjai alatt húzódik az a bizonyos sebhely, ami, míg élek,
emlékeztetni fog arra a tragikus éjszakára.
– Nyugalom. Itt vagyok veled – szólalt meg, miután látta, hogy a
szavai immár eljutnak hozzám. – Minden rendben van.
– Nem! – nyögtem megtörten.
Lassan felültem és a szemébe néztem. Mélyebben, mint eddig
bármikor. Felkészültem arra, hogy beismerjem, én sem vagyok több
egy halandó embernél.
– Semmi sincs rendben – suttogtam magam elé. Már legalább tíz
év telt el azóta, mióta utoljára álmodtam azzal az estével. Tíz év
után újra visszatért… Miért? – ingattam a fejem értetlenül.
– Kayden! Kayden, nézz rám! – simította két tenyerét az arcomra.
– Mi történt a szüleiddel? Mondd el! Könnyíts a lelkeden!
– Nem tudom, készen állok-e rá – szorítottam össze a szemem,
mintha azzal bármit is kizárhatnék az elmémből. Mintha a
tudatalattimat kísértő múlt hirtelen megszűnhetne.
– Nézz rám! – kérte újra.
Utáltam, amikor ennyire gyengének tűntem. Soha nem akartam
még egyszer olyan mihasznának tűnni, mint akkor este.
– Ugye ezt nem sziklamászás közben szerezted? – engedte le az
egyik kezét, hogy megsimíthassa a mellkasomat. Azt a pontot, amit
az előbb is oly kétségbeesetten érintett.
– Azt nem. De ezt igen – mutattam a jobb oldalamra.
– Miért hazudtál?
– Mert… vannak dolgok, amiket könnyebb veszni hagyni,
engedni, hogy a múlt homálya örökre elnyelje, mintsem emlékezni
rá.
– Néha muszáj, akkor is, ha fáj! Engedd szabadjára, ami a
szívedet nyomja. Engedd, hogy megismerjem a teljes valódat. Hidd
el, nem mondhatsz semmi olyat, ami megváltoztatná, amit irántad
érzek. Szeretlek! – suttogta. – Gyere közelebb! – ölelt át szorosan.
– Tizenhárom éves voltam, amikor a gyerekkorom szó szerint
hamuvá lett… – kezdtem bele a múlt feltárásába.
 A szavak megállíthatatlan folyamként ömlöttek ki a számon.
– Erről még senkinek sem meséltem ilyen őszintén. Még Rory sem
hallotta ezt a verziót – zártam le végül a családom tragikus
történetét.
– Őszinte részvétem a szüleid miatt! Annyira sajnálom, hogy
olyan fiatalon ennyi mindent kellett átélned.
– Most már legalább tudod, miért szeretem annyira a hófödte
vidéket.
– De…
– Ha arra célzol, akkor nincs pirofóbiám. Nem félek a tűztől. Ma
már nem. Hosszú évekig tartott, de végül sikerült teljesen
feldolgoznom az akkor történteket. Tudom, mikor kell hátrébb
lépni, mikor felesleges szembeszállni a természeti erőkkel, de azzal
is tisztában vagyok, hogy ellenőrzött körülmények között ezeket az
erőket a hasznomra fordíthatom.
– Gondolod, hogy a vulkán kitörése idézte fel az emlékeidet?
– Minden bizonnyal – bólintottam. – Volt egy pillanat, amikor úgy
éreztem, nem vagyok több mint a tizenhárom éves énem, aki
képtelen megóvni a szeretteit, aki bár törekszik tenni valamit, végül
minden hiábavalónak bizonyul.
– Ne mondj olyat, ami nem fedi a valóságot. Az öcsédet
megmentetted! Ha te nem lettél volna olyan tettre kész, nem jut ki
élve, és ő is a tűz áldozatává válik.
– Ezt már sokan mondták, többek között a kiérkező tűzoltók, akik
nem értették, hogy oldottam meg mindezt. Ugyanakkor, ha nem
csúszom meg, ha bírom még néhány percig, ha tartani tudom
magam, akkor talán több idejük lett volna kimenteni a szüleimet.
– Amilyen okos vagy, most épp olyan baromságokat beszélsz! A
kettő nem függ össze!
– Talán igazad van. De azon az estén, amíg a sérüléseimet
kezelték, eldöntöttem, hogy erősebbé és kitartóbbá válok. Minden
egyes alkalommal kijjebb toltam a határaimat, addig feszítettem a
húrokat, ameddig csak lehetett, de mindig tudtam, hol kell
megállnom. Az új életvitelem végül annyira eggyé vált velem, hogy
már el sem tudom képzelni, hogy nyugodtabb életet éljek. Kell az
adrenalin, szükségem van arra, hogy tudjam, képes vagyok
felülkerekedni az emberi valómon, ha arról van szó. A szüleimet
nem tudtam megmenteni, de téged az éltem árán is, erre
megesküszöm.
– Nem! Megoldjuk, de csakis együtt!
– Rendben. Benne vagyok – suttogtam az ajkai közé.
– Már jobban vagy?
– Igen – biccentettem újra. – Ne haragudj! Ígérem, soha többé
nem kell ilyen gyengének látnod!
– Te hülye vagy? Ez nem gyengeség! – ölelt erősen magához.
– Mindegy. Akkor sem.
– És most mi lesz?
– Most? Azt hiszem, ideje cselekedni!
– Akkor tényleg csónakba ülünk?
– Meg kell tennünk! – feleltem határozottan. – Pihenj, ha tudsz. Én
összeszedem, amit még lehet…
– Nem ismersz még eléggé, ha azt hiszed, lefekszem aludni,
amikor ilyen helyzetben vagyunk.
– Erre a válaszra számítottam – kacsintottam rá.
Már csaknem készen álltunk az indulásra, amikor a vulkán újra
magára vonta a figyelmünket. Tegnap óta folyamatosan ontotta
magából a füstöt, ami szép lassan beterítette a környéket, mégsem
sarkallt azonnal a sziget elhagyására. Tudtam, hogy ez egy hosszú
folyamat, és kellő távolságban vagyunk ahhoz, hogy várhassunk
néhány órát, de minél több idő telt el, a kitöréssel együtt járó
földrengés annál többször rázta meg a szigetet. A természet
leglátványosabb folyamatának lehettünk szemtanúi.
A következő pillanatban izzó gáz és hamu emelkedett a magasba,
több kilométerig lövellt, kellő bizonyítékul szolgálva arra, hogy a
kitörés beindult. Eddig a pillanatig fel sem tűnt, de most már
képtelen voltam nem észrevenni az óceánból egyre jobban kitűnő
szigetet. A szigetet, ami talán eddig is ott volt, csak mi nem
foglalkoztunk vele. Na, most elérte, hogy a figyelmünk csak rá
vetüljön.
– Istenem! – nyögött fel Zoey, amikor az előző folyamatot egy
újabb rengés követte. A föld megmozdult alattunk. Nem várhattunk
tovább. El kellett indulnunk. A lehető legmesszebb kellett
kerülnünk a szigettől.
Az újabb rázkódást magasba emelkedő hullámok kísérték,
hosszan benyúlva a szigetre. Fogalmam sem volt, mennyi idő, amíg
a magma eléri a felszínt, de a vulkán tett róla, hogy ne agyaljak
rajta tovább. A váratlanul feltörő, magasba szökő vörös folyam
megállíthatatlanul bugyogott a felszínre, pillanatok alatt elérve az
óceán vizét, amit azonnal gőzzé változtatott. A gőz másodpercek
alatt fullasztó párát okozott. A feltámadó szél elérte, hogy a
gőzfelhő megrekedjen a szigeten emelkedő sziklák között. A ránk
boruló fehér fátyol minimálisra csökkentette a látótávolságunkat.
Megragadtam Zoey karját, és azonnal megindultam vele a csónak
felé. Az este még biztonságosnak tűnő távolság mára semmivé lett.
Ki tudja, mik történtek odalenn, ahová a szemünk képtelen ellátni.
A Titanic sem véletlenül esett áldozatául az óceán mélyére nyúló
jéghegynek. Sosem tudhatjuk, mi lapul a vízfelszín alatt. Legalábbis
addig nem, amíg a Föld belsejében rejtőző erők láthatóvá nem
teszik azokat. A vulkanikus eredetű szigetek a felszínre törő, és ott
megszilárduló magmából keletkeznek. A szigeteket, amik különálló
földrésznek tűnnek, olykor titokzatos csatornarendszer köti össze.
Egy olyan rendszer, aminek a működését még a mai modern
technika segítségével sem tudunk megérteni.
– Szoríts erősen! – utasítottam Zoeyt, ahogy besegítettem a
csónakba.
Hiába keltünk át a sziget túloldalára, az egyre magasabbra törő
hullámok agresszívan ostromolták az alacsonyan fekvő területeket.
A folyamatos rengés egyre mélyebb törésekkel gazdagította a
széthullni készülő szigetet. Nem tudtam, mi lesz, ha kijutunk a nyílt
vízre, de azt igen: ha maradunk meghalunk. A láva egyre
kíméletlenebbül tört az ég felé. Az izzó törmelékbe belekapó szél
messzire vitte a parazsat. A fehér gőzbe vegyülő szürke füst
egyértelművé tette, hogy a sziget távolabb eső oldala meggyulladt.
Ha nem jutunk ki időben az öbölből, nekünk befellegzett.
– Segíts! – kértem Zoeyt. Nem kellett még egyszer megszólalnom,
az evező már a kezében volt.
Össze kellett dolgoznunk, ha meg akartunk menekülni. Minden
erőnket mozgósítva eveztünk, egy percig sem lassítva, hogy minél
előbb elérjük az áramlatot, ami messzire sodorhat minket,
kimentve ezzel a természet karmai közül.
Hosszú órákkal később kifulladva terültünk el a csónakban. A
levegő sípolva tört utat a tüdőnkig, éltető oxigénnel megtöltve azt.
Nem tudtam, milyen messzire kerültünk a menekülésre ösztönző
vulkántól, de a távolság ahhoz még kevésnek bizonyult, hogy
kikeveredjünk a gőzfelhőből, de legalább a füst már nem marta úgy
a torkunkat, mint az utunk elején.
Szerencsére a hullámok a megfelelő irányba sodortak minket, így
engedtem magunknak néhány perc szusszanásnyi időt.
– Ha meg is halunk, legalább elmondhatjuk, hogy mi mindent
megpróbáltunk.
– Ne beszélj baromságokat! Még legalább négy napra elegendő
vizünk van. Addig hallani sem akarok a feladásról vagy a halálról.
– Pedig milyen romantikus befejezés lenne… Vérbe fagyva a
hullámok foglyaiként…
– Megsérültél? – kaptam fel a fejemet.
– Ehhez a vérhez nincs szükség ilyesmire – rázta a fejét. –
Esküszöm, ezt is csak én tudom így időzíteni – nevetett fel
tehetetlenségében.
– Hátha a stressz a segítségedre siet… Néha megesik az ilyen,
nem?
– De. Előfordul, hogy felborul a ciklus egy nehezebb időszakban.
Remélem, a testem egyetért velem abban, hogy ez kurvára annak
számít – sóhajtott.
– Bízzunk benne – karoltam át szorosan.

1 órával később

– Tovább kell eveznem! – ültem fel. – Nem. Te maradj! – vettem el

Zoeytól a másik evezőt.
– Biztos? Még simán bírom – felelte grimaszba ránduló arccal,
miután megmozdult. – Kár volt megpihenni – húzta el a száját.
– Emiatt ne érezd rosszul magad. Pihenj! Én még bírom. Bírnom
kell!

3 órával később

– Most már fejezd be! – szólt rám Zoey. – Hagyj erőt holnapra is.
– Rendben. De csak azért, mert az áramlat továbbra is jó irányba
visz minket.
– Ebben biztos vagy?
– Távolodunk a szigettől, és ettől többre most nem vágyom.
– Én mondjuk örülnék, ha kevesebbszer vágnának képen a
hullámok.
– Bárcsak teljesíthetném a kívánságodat…

5 órával később

– Kérsz inni? – tartotta elém Zoey a kulacsot. – Én már ittam –

reagált a ki nem mondott kérdésemre.
– Egy keveset – vettem át tőle.
– Muszáj innod.
– Spórolni akarok. Ki tudja, mennyi időbe telik, amíg újra
megpillantunk egy szárazföldet. Ráadásul ki tudja, lesz-e rajta
ivóvíz.
 – Most ijesztgetni szeretnél?
– Eszemben sincs.

19 órával később

– Hányingered van? – néztem Zoey felé rémülten. Azonnal

leengedtem az evezőket, hogy a segítségére lehessek, ha szüksége
lenne rám.
– Igen – kapta a szája elé a kezét.
– Ne tartsd bent! Add ki magadból – kúsztam felé közelebb. – Mit
ettél? – simítottam meg a hátát.
– Gyümölcsöt. Megbüdösödött hallal keveredett poshadt
gyümölcsöt… – öklendezett újra. – Pfuj! – köhögött, miután kiadta
magából a rosszullétéért felelős falatokat. – Ha mind ilyen, akkor
semmink sem maradt…
– De igen. Van még két kókuszdiónk.
– Remek. És hogy akarod azokat feltörni?
– Valahogy megoldom – feleltem határozottan.

26 órával később

– Látod? Én mondtam. A forróság szar. Az ellen még

tehetetlenebbek vagyunk, mint a hideg ellen… főleg ha sós víz vesz
minket körül… – hunyorogtam az ég felé, amin rendíthetetlenül
ragyogott a Nap.
– Nézd a jó oldalát, legalább a füstöt már alig érezni.
– Ez igaz, de már a partot sem látni. Sem előttünk, sem
mögöttünk.
– Ez mit jelent?
– Azt, hogy folytatnom kell az evezést.
– Néha pihenned is kell.
– Majd pihennek, ha kijutottunk innen…
A legutóbbi csónakos kalandunkkal ellentétben, amikor tudtam,
előbb-utóbb elérjük a szárazföldet, most egyre kevésbé láttam erre
esélyt. Persze ezt eszemben sem volt hangosan is kimondani. De az
idő most még nagyobb erőkkel dolgozott ellenünk, mint eddig
bármikor.
– Basszus! A cápák már most érzik a vesztünket… pedig még meg
sem…
– Tessék?
– Ott! Az egy cápa, nem?
– De… – néztem a vízből előbukkanó uszonyt, ami egyre közelebb
úszott felénk.
– Nem azt mondtad, hogy a cápák a part menti vidéket kedvelik?
– Egyes fajok. Nem hinném, hogy ez mindre egyformán igaz, de
bízzunk benne, hogy erre pont igen.

46 órával később

A cápa időnként még felbukkan, de sziget persze sehol… – néztem

újra körbe.
A Nap kíméletlenül tűzött le ránk, még elviselhetetlenebbé téve a
testünket kínzó szomjúságot. Alig vártam, hogy eleredjen az eső és
felfrissüljön a levegő, de a várt csapadék nem érkezett meg. A
körülöttünk hullámzó, végtelennek tűnő óceán egyre
kétségbeejtőbbnek láttatta a helyzetünket.

3 nappal a sziget elhagyása után

– Most már legalább tudom, milyen, ha valaki tényleg éhes… –

nyöszörgött Zoey. – Nem hiszem el, hogy még mindig nincs semmi a
láthatáron…
– Talán nem túl megnyugtató, de egyes szigetek olyan alacsonyan
fekszenek, amiket csak egészen közelről veszünk észre.
– Tehát benned még él a remény.
– Bennem mindig. Amíg itt vagy, nem adom fel – nyomtam egy
gyengéd puszit az arcára.
– Ez mi? Te is hallod? – fordította a fejét az ég felé.
– Igen, hallom!
– Akkor nem hallucinálok – fújt maga elé megkönnyebbülten. –
De mi ez? Egy repülő?
– Nem! Ez egy helikopter! – jelentettem ki.
– Úristen! – tört fel belőle. – Szerinted van rá esély, hogy
észrevegyen?
– Hol a jelzőpisztoly? – matattam a csomagok között.
– Itt kell lennie – kezdett ő is sietős keresésbe. – Igen! Megvan!
Tessék! – nyomta a kezembe.
– És a töltény?
– Az is itt van! Csináld! – sürgetett.
A ravasz meghúzását követően a fényjelzés a levegőbe hasított,
felhívva ezzel ránk a pilóta figyelmét.
– Szerinted észrevett?
– Biztos vagyok benne, mert ez az öcsém! – nevettem el magam a
helyzet abszurditásán. – Ilyen nincs! – martam a hajamba, hogy
megbizonyosodhassak róla: ez nem álom. Itt van! Eljött értünk.
Megtalált. A kisöcsém lesz a mi megmentőnk.
– Szeva’, Kay! – hallottam meg a megafonba reccsenő hangját,
amivel alátámasztotta a megérzésemet. Tényleg ő ült a gépen. –
Üdv, Zoey! Végre megismerhetlek! – köszöntette a mellettem ülő nőt
is. – Most leengedek egy létrát, ti pedig másszatok fel. Menni fog?
– Igeeen! – kiáltottuk egyszerre, de tudtuk, esélytelen, hogy
meghallja.
– Van valami, amit mindenképp meg akarsz tartani?
– Fogalmam sincs… nem voltam felkészülve efféle kérdésre.
– Oké… akkor mássz fel, és mondd meg az öcsémnek, hogy
engedjen le egy karabinert.
– Miért nem te mész először?
– Azért, mert a hölgyeké az elsőbbség, és azért, mert egyetlen férfi
sem hagyná magára a menyasszonyát egy csónakban a nyílt vízen.
 – Szeretlek! – felelte elfúló hangon, mielőtt megcsókolt.
– Kicsit ingatag lesz, de fogom, amennyire csak tudom. Ügyes
leszel, és tudod: ne nézz le!
– Rendben – bólintott, és megragadta a kötéllétrát, hogy mielőbb
felmászhasson rajta, de mielőtt megtette volna az első lépést,
társaságot kaptunk. A cápa meglökte a csónakot, ami Zoey álló
pozíciójának köszönhetően rémisztőnek tűnt.
– Kapaszkodj! – tört fel belőlem riadtan. – Nem lesz semmi baj,
csak fogd erősen a kötelet – hadartam. Látszott rajta, mennyire
megrettent a ragadozó váratlan felbukkanásától, de tudtam: nem
most fogja feladni.
– Sietek, hogy mielőbb követhess! – motyogta az első lépések
után.
– Rendben, de ne felejtsd el a megbeszélteket! – sulykoltam bele,
mielőtt hallótávolságon kívülre került.
Az átélt napokat figyelembe véve meglepően gyorsan haladt.
Szorgalmasan tette egyik lábát a másik után, miközben egyre
magasabbra kapaszkodott. Csupán néhány perc telt el, amikor Tyler
lenyúlt érte és felsegítette az utastérbe. Fél perccel később a
karabiner helyett egy csomagok tárolására alkalmas rekesz kezdett
ereszkedni. Miután minden személyes holmit beletuszkoltam,
megadtam a jelet, hogy felhúzhatja. A csomag biztonságba
helyezése után megragadtam a létrát és elindultam felfelé, pont
akkor, amikor a cápa ismét megbillentette a csónakot. Meginogtam,
de az egyensúlyomból nem tudott kilökni. Az első pár lépés
megtétele után lenéztem – pont akkor, amikor a cápa kissé
kiemelkedett a vízből, és a csónaknak ütközve kilökte alólam.
Szerencsére már elég magasan voltam, de még így is
megdermedtem egy pillanatra. Sietősebbre vettem a
mozdulataimat. Alig vártam, hogy felérjek a többiekhez.
– Szeva’, bátyó! – fogadott Tyler, amikor megfogtam a helikopter
oldalán lévő kapaszkodót. – Öröm téged újra látni.
– Téged is – csapkodtam meg a vállát testvériesen. – Köszönöm!
 – Szívesen! Úgyis volt mit törlesztenem – kacsintott rám.
– Haver! El sem hiszed, mennyire örülök, hogy újra látlak –
szólalt meg Zane, magára vonva ezzel a figyelmemet.
– Te itt, öregem?
– Persze! Hát hol máshol lehetnék? Hé, Ty! Mit is kell figyelnem
ezen a panelen?
– Ja, semmit, de mindenképp én akartam elsőként learatni a
babérokat – vigyorodott el az öcsém.
– Seggarc! – vágta rá Zane. – Igaz, nélküled nem sokra mentem
volna – tette még hozzá.
– Na, azért! – huppant vissza az ülésébe Tyler.
– Hogy találtál ránk? – kérdeztem, miután én is helyet foglaltam.
– Hamarosan elmesélem…
– Mielőtt belekezdenél, el kell mondanom Brit távollétének az
okát – szakította félbe Zane az öcsémet.
– Fél az ilyen és ehhez hasonló légi járművekben – adta meg
helyette Zoey a magyarázatot.
– Aha… akkor nem haragszol?
– Nem, de…
– Semmi „de”. A többit majd ő. Csak nem akarta, hogy azt hidd, itt
hagyott – fejezte be egy lélegzetvétellel.
– Ne szaladjunk ennyire előre… akartam mondani… – mordult
ránk Tyler, miután újra magához ragadta a szót.
– Miért? Van még valami, amit mondanál előtte?
– Naná! Alig vártam, hogy legyen egy én megmondtam pillanatom
– fordult hátra széles vigyorral a képén.
– Miért, mit mondtál meg? – néztem rá összevont szemöldökkel.
– Mit? Mégis mit? Közben igyál! Szarul festesz – nyomott a
kezembe egy palack vizet.
– Na, mit? – kérdeztem újra.
– Hát azt, hogy bőven megvan rá az esély, hogy útközben eltévedj
egy lakatlan szigeten. Emlékszel?
– És tényleg! – röhögtem el magam.
 – Ugye? Én előre megmondtam! És ha tudom, hogy Zoey is a
hajón lesz, még fogadást is kötök arra, hogy egy időre eltűntök a
semmibe – folytatta Tyler. – Most pedig kurva gyorsan mutassatok
egy eddig mindenki számára ismeretlen fajt, mert erre a rövidnek
nem nevezhető útra elvertem egy akkora összeget, amit nem épp
erre kellett volna – húzta el a száját.
– Mi? Te meg miről beszélsz? – néztem rá elkerekedett szemmel.
– Röviden, hogy ti is értsétek: mozgósítottam, amit csak tudtam,
hogy megtaláljam az én elveszett testvéremet és az ő drága
mátkáját – vigyorgott, miközben büszkén kihúzta magát, és mi
tagadás, volt rá oka. Ha ő nincs, ki tudja, meddig rostokolunk még a
csónakban a hullámok foglyaiként, miután elhagytuk a gyönyörű,
de mindenki által ismeretlen szigetet, ami az elmúlt napokban
bomlásnak indult – néztem lefelé, hátha megpillantom.
– Fogadjunk, ott voltatok! – mutatott egy lángokban álló pontra.
– Úristen! – sikkantott Zoey. – Azért ez kegyetlen. Fáj így látni az
ott töltött napok után – reagált szomorúan.
– Egyetértek – fogtam át reszkető ujjait.
– A madarak! – tört fel Zoeyból rémülten.
– Miféle madarak? – kérdezte az öcsém.
– Két madár, aki a szigeten fészkelt… Sokszor láttam őket a tóból
inni.
– Ne félj! Ők bizonyára már jóval korábban leléptek. Az állatok
megérzik a veszélyt.
– Most, hogy mondod… tényleg nem láttam őket az utolsó napok
egyikén sem, de akkor persze nem tűnt annyira furcsának.
– Na de mégis hogy? Hol a francban dolgozol te valójában? –
ugrottam vissza az előző témához.
– Egy cégnél… egy cégnél, ahol a világ rejtett dolgait kutatjuk. Én
felfedezek, a felettem állók pedig meggazdagodnak.
– Akkor jelenleg engedély nélkül költöd a pénzüket?
– A lófaszt! A legutóbbi eredményeim után az a minimum, hogy
elverhetek pár millát, ha úgy érzem, találtam valami érdekeset… és
hát mi lenne nálatok érdekesebb, értékesebb? – kérdezte felvont
szemöldökkel. – Ettől függetlenül mutathattok valami
különlegességet – vált komolyabbá a hangja.
– Érdekesebbet annál? – böktünk szinte egyszerre a semmiből
feltörő vulkán felé.
– Sajnos az számunkra nem túl izgalmas, de legalább tudtam, hol
keresselek titeket.
– Miért? Ezt hogy érted?
– Hát hol máshol is lehetnétek, ha nem ott, ahol megnyílik a Föld
és izzó magma tör a felszínre?
– Igen, igaz. Ez teljesen ránk vall… – nevettem el magam
megkönnyebbülten.
– Egyébként a telefonod is segített… ami, teszem hozzá, eddig
életjelet sem mutatott – gondolkozott hangosan. Erre a
megjegyzésére Zoey felé pillantottam, aki épp azon volt, hogy eggyé
váljon az üléssel, és mivel már túl voltunk a nehezén, jobbnak
láttam nem szóvá tenni a mobilokkal történteket. – Mondjuk, szarra
sem mentem volna vele a cég csúcsszuper felszerelései – bökött az
irányítópult felé –, és persze a haverod nélkül – mutatott Zane-re.
– Aha…
– Majd később beavatlak, most pihenj!
 Zoey
Behunytam a szemem és hagytam, hogy a nyugalom szép lassan
álomba sodorjon. A testemnél már csak a lelkem volt fáradtabb.
Most, hogy megmenekültünk, átértékeltem mindazt, ami velünk
történt. Megviselt az elmúlt időszak, de az együtt átélt kalandokat
semmire sem cserélném. Olyan élményekkel gazdagodtam, amikre
életem végéig emlékezni fogok. Kayden ismét megmutatta, mennyi
mindenre képes az ember, ha igazán akarja. A férfi, akit a múltban
ért sérelem nem elgyengített, hanem sokkal inkább megerősített. A
családját sújtó tragédia sok mindenre megtanította, többek között
arra, milyen múlandóak vagyunk mi emberek. Ennek ellenére nem
rettentik meg azok a dolgok, amiktől más már rég összecsinálná
magát. Képes a leglehetetlenebb helyzetben is megfontoltan
dönteni, és ez az egyik olyan tulajdonsága, amiért annyira imádom.
– Megérkeztünk! – ébresztgetett gyengéden.
– Fent vagyok – motyogtam álomittasan.
– Azt látom – felelte jókedvűen.
– Tényleg! – dörzsöltem meg a szemem, hogy minél előbb
kitisztuljon a látásom. – Meg akarok fürdeni. Nem. Nem!
Zuhanyozni akarok. Alá akarok állni a zuhanyrózsának, amiből
forró víz ömlik rám.
– Még egy kicsit bírd ki. Hidd el, hamarosan annak is eljön az
ideje.
– Vendégeink érkeztek – közölte Tyler, miután leállította a
helikoptert.
– Tessék? Ki van itt?
– Ahogy látom… mindenki – felelte fülig érő vigyorral.
– Mindenki? – ismételtem utána.
 – Jól hallottad. Ugrás kifelé!
Remegő lábakkal szálltam ki a helikopterből. A felénk közeledő
kisebb tömeg látványa teljesen meghatott.
– Istenem, kislányom, végre! – rántott magához anya, akit apa
követett. Úgy öleltek magukhoz, mintha a halál karmai közül
menekültem volna meg. Valószínűleg ők így is érezték.
Képtelen voltam visszatartani a könnyeimet, és már nem is
akartam. Hagytam, hogy a testemet átjáró érzelmi kavalkád hangos
zokogásként törjön elő belőlem.
– Azt hittem, ezúttal tényleg elveszítettünk!
– Ne haragudjatok, hogy megint ilyen helyzetbe hoztalak titeket!
– Jaj, Móci! Britany mindent elmesélt. Erről nem ti tehettek –
suttogta apa rekedt hangon. Ha nem ismerném annyira, azt
hinném, sír. De ő sosem… most mégis – néztem egyenesen a
szemébe. Apa sírt. Könnyek csillogtak a szemében.
– Apádnak igaza van. Nem okolhatod magad a történtekért.
– Álljon meg a menet! – szakította félbe a megható pillanatot Brit
hangja.
– Mi van? Mi történt? – kaptam felé riadt tekintetemet.
– Ez a nő itt nem Zoey! – rázta a fejét, miközben lassan körbejárt.
– Jézusom! Hogy lehetsz te ennyire barna?! Ez nem létezik –
méregetett összevont szemöldökkel.
– Alig várom, hogy megnézzem magam a tükörben – feleltem
széles mosollyal az arcomon.
– Megértelek, de előtte gyere ide! – tárta szélesre a karját. – Már
kezdtem feladni a reményt, amikor Tyler végre jó hírekkel szolgált.
Pfuj! Mi ez a bűz? – szippantott a hajamba. – Nem akarlak
megsérteni, de halszagod van… mostad mostanában a…?
– Hülye! – löktem oldalba. – A hajamnak van mocsárszaga, nem
az alfelemnek! Kikérem magamnak! – csattantam fel.
– Jól van, na! Csak ugratlak!
– Amúgy amennyi halat ettem, simán lehet halszagú a
kipárolgásom is. Egy évig látni sem akarok a tányéromon semmit,
ami a tengerből való – öklendeztem látványosan. – Vagy várj csak!
Lassan négy napja nem fürödtem. Úristen! Lehet, hogy tényleg
halszagú a… Basszus! Pfuj! – szörnyülködtem.
– És még te mondod rám, hogy hülye vagyok? Istenem, de
hiányoztál – vont újra a karjai közé. – Mondjuk, egy gyors zuhany
talán tényleg jót tenne.
– Nem akarok bunkónak tűnni, de minél előbb igénybe kellene
venni a kért szolgáltatásokat, hogy a lehető leggyorsabban
rendezzem a számlát és visszavihessem a gépet a céghez – lépett
közénk Tyler.
– Te viszel minket haza?
– Nem – ingatta a fejét. – Az túl hosszú út lenne egy ekkora
gépnek.
– Együtt megyünk haza – közölte anya.
– Repülővel, ugye?
– Hát, Móci, bármilyen meglepő, nekünk nem futja luxus
óceánjáróra, csak fapadosra! – szúrta közbe apa.
– Oh, hála az égnek! – sóhajtottam. – Tyler! – szóltam Kayden
öccsének. – Mielőtt elrohannék lemosni magamról négynapi bűzt…
azt hiszem, még be sem mutatkoztam rendesen. Zoey West –
nyújtottam felé a kezemet. Nem fogadta el rögtön. Magasba szökött
szemöldökkel méregetett, majd az egyre kétségbeesettebb
grimaszom láttán elnevette magát.
– Nehogy bevedd! – ragadta meg a karomat, hogy magához
rántson. – Tyler Crosby, örvendek – nevetett egyre hangosabban. –
Ha tudnád, én hogy nézek ki egy-egy expedíció után. Te ebben az
állapotban még bálba is mehetnél – villantotta felém százwattos
mosolyát. A mosolyt, ami egyszerre volt kisfiús és férfiasan dögös,
pont, mint a bátyjáé… Bár Tylernek sötétbarna, szinte feketébe
hajló szeme van, mégis messziről lerítt róla, hogy Kayden öccse. A
tartása, a kiállása hasonló dominanciát sugallt, mégis volt benne
valami gyermeki. Vele kapcsolatban pont azt éreztem, mint a
profilképe nézegetésekor… de az, ahogy minden szabályt felrúgva a
keresésünkre indult, elbizonytalanított. Talán sokkal több rejlik
benne, mint amit láttatni enged.
– Azt azért kétlem, de köszönöm a bókot, és azt is, hogy
megmentettél minket – reagáltam, mielőtt túl hosszúra nyúlt volna
a közénk ékelődött csönd, majd egy gyors puszit nyomtam az
arcára. – De most tényleg megyek, feltéve, ha mutatod, merre.
– Ja, igen. Hallottam a szuperképességedről.
– Tyler! Kérlek, viselkedj! – lépett mögé valaki. – Arrébb mennél?
– lökte oldalba az előttem állót.
– Persze, hogyne! Menjél csak! De aztán haladjunk! – gesztikulált
látványosan.
– Ne haragudj az öcsém udvariatlansága miatt. Mason Crosby –
mutatkozott be ő is. A legidősebb Crosby testvér… – néztem
egyenesen a szemébe, ami mintha Kayden és Tyler szemének
ötvözete lett volna. Mélykék. Épp olyan magas, mint Kayden, de a
válla egy leheletnyivel talán még szélesebb, ami még tovább
növelte a belőle áradó erőt, határozottságot, amit szigorral tett
teljessé. Látszott rajta, milyen kemény évek állnak mögötte, mégis
fellelhető volt a tekintetében az a fajta kedvesség, mint ami a
Kaydenében. Le sem tagadhatták volna egymást.
– Zoey West – fogadtam el a kézfogását.
– Üdvözöllek a családban – kacsintott rám. A szavai hallatán
képtelen voltam megszólalni. A kedvesség, ami az imént még épp
csak megvillant a szemében, most átvette felette a hatalmat. Már
nyomát sem láttam az előbb még ott bujkáló szigornak.
– Én… most… – kerestem a megfelelő szavakat.
– Te most végre foglalkozol velem is egy kicsit! – kapott ölbe
Kayden, hogy a vállára fektessen.
– Megbolondultál! Tegyél le! – kapálóztam jókedvűen.
– Erre gyertek! – mutatta Tyler az utat.
– Mi az, hogy végre veled is? Hetek óta csak a tiéd. Azt hiszed,
teljesen kisajátíthatod? – sietett utánunk Britany.
– Nem csak hiszem, tudom! – vágta rá Kayden lassítás nélkül.
 – Most tényleg elrabolsz azok után, hogy huszonnyolc napot
töltöttünk kettesben?
– Igen. Miért olyan meglepő ez? Elvégre egy életre tervezek veled
– közölte lazán.
– Na, most tedd le, mert ha nem, esküszöm, hogy bokán rúglak! –
rohant elénk Brit, hogy megállásra késztesse. – Bevallotta?
– De be ám!
– Kimondta?
– Ki bizony!
– Na, jó! Vigyed! De egy óra múlva kérem vissza.
– Amúgy rá se basszatok, hogy itt vagyok.
– Ne aggódj, minket nem zavarsz – legyintett Brit.
– Azt veszem észre – morogtam még mindig fejjel lefelé lógva. –
Letennél végre, kérlek? – próbálkoztam kedvesen.
– Le, de csak azért, mert ilyen szépen kéred.
– Kurva élet, de ráér itt mindenki – mordult fel Tyler. – Férfi arra,
nő erre – bökött az apartman két oldalára.
– Külön? Annak meg mi értelme?
– Hidd el, sok! Húzzatok bele!
– Rendben. Kösz, Ty!
– Háláld meg azzal, hogy gyorsan öblíted le a golyóidat.
– Mit akarsz te azokkal?
– Én semmit… – röhögte el magát, de a beszélgetés végét már nem
hallottam, mert huszonnyolc végtelennek tűnő nap után végre
magamra zártam egy ajtót. Egy fürdőszoba ajtaját. Az apró zár
elfordítása földöntúli megnyugvással töltött el. Az élet apró örömei
– ereszkedtem a vécére. Micsoda luxus! – vigyorogtam, mint egy
félkegyelmű.
Imádtam Kayden birtokló fellépését, most mégis hálával
tartoztam Tylernek – ismét –, amiért egy rövid időre elszakított a
bátyjától. Egyedül akartam lenni, hogy visszanyerhessem az
önbizalmamat, amit egy alapos tisztálkodással kezdtem. Végre
átélhettem mindazt, amire az elmúlt hetekben nem volt
lehetőségem.
Ami máskor oly hétköznapi, az most olyan volt, mint maga a
megvalósult álom. Elég volt egy fürdőszoba, hogy a Paradicsomban
érezzem magam.
Megbabonázva néztem, ahogy az illatos tusfürdő szép lassan
megtölti a tenyeremet. Nem elégedtem meg a szokásos
mennyiséggel; hagytam, hogy kifolyjon az ujjaim közül,
végigcsorogva a karomon, le egészen a könyökömig. Az orromhoz
emeltem a kezemet és mélyet szippantottam a kellemes illatból.
Alig vártam, hogy bedörzsöljem vele a testemet, de amire még
ennél is jobban vágytam, az a balzsam volt. A hajam úgy nézett ki,
mint valami szénaboglya. Bármennyire is igyekeztem, képtelen
voltam pótolni a jól bevált kozmetikumokat. Szükségem volt rá.
Mélyről jövő nyögés tört fel a torkomból, ahogy a balzsamot
rákentem. Szinte éreztem, ahogy a hajszálaim új életre kelnek.
Finoman átmasszíroztam vele a fejbőrömet. Hosszú percekig
folyattam magamra a kellemes hőmérsékletű vizet, amíg a hajam
magába szívta azt, amiért már oly kétségbeesetten fohászkodott. Az
időről megfeledkezve teljesen átadtam magam az érzésnek, amikor
váratlanul eszembe jutottak Tyler szavai. Egy gyors öblítést és a
kellemetlenkedő szőrszálak eltávolítását követően kipattantam a
zuhany alól, majd a fejem és a testem köré is tekertem egy-egy
finom, frissen mosott törölközőt.
Totál meglepődtem az ágyra kikészített ruha látványától. Sietősen
belebújtam a lenge anyagba, megfésülködtem, de mielőtt kiléptem
volna az ajtón, még a tükör felé fordultam. A fürdőszobát megtöltő
pára miatt az előbb eszembe sem jutott, de most képtelen voltam
tovább várni. Hosszan figyeltem a tükörképemet. Megváltoztam.
Britanynak igaza volt. Gyönyörűen lebarnultam. Még soha nem volt
ilyen szép a színem. Boldogan mosolyogva, energiával telve
sétáltam a többiekhez.
– Beszarok! Te tényleg lebarnultál és nem csak koszos voltál! –
ugrott elém Brit letörölhetetlen mosollyal az arcán. – Brutál jól
nézel ki, még így is, hogy fogytál egy keveset. A csípéseid pedig
egykettőre elmúlnak… – legyintett. – Mindent el kell mesélned! –
hadarta levegővétel nélkül.
– Várjatok! Minket se hagyjatok ki! – siettek hozzánk anyáék is,
akik mind ez idáig a két Crosby fivérrel beszélgettek.
– El fogok mindent, de előtte… mit tudtok Jeremyről?
– Őszintén? – tette karba Brit a kezét.
– Naná! – vágtam rá.
– Semmit. Pár órával később elhagyta a hajót. Esélyt sem adott
arra, hogy párnát szorítsak a fejére valamelyik éjszaka – sziszegte.
– Még szerencse – simítottam meg a vállát, hogy lehiggadjon egy
kicsit. – Szóval lelépett… és Steve? Bella? Velük beszélt valaki?
– Igen! – bólintott anya. – A nő teljesen kikészült. Fogalmuk sem
volt, mire készül Jeremy – ingatta a fejét.
– A rohadék… – motyogtam.
– Hagyd! Ne foglalkozz vele! Reméljük, legalább a szavát állja, ha
már más pozitív tulajdonsága nincs.
– Gondoljátok, hogy soha többé nem kell találkoznom vele? És mi
van a kiadóval? Mi lesz most Steve-vel? Együtt vannak még
Bellával? Megmenekült a házasságuk? És ti? Jól vagytok? Ugye nem
költöttétek minden megtakarításotokat arra, hogy megtaláljatok? És
Brit? És Zane? – lovalltam bele magam egyre jobban a kérdésekbe.
– Zoey! Nyugalom! Mindent meg fogunk beszélni, de most
menjünk! Eszünk valamit, és végre hazamegyünk.
– Haza… – ismételtem anya után. A kirakó darabjai, amelyeket a
szigeten töltött napjaim alatt szépen összeillesztettem, most
szétrombolva hevertek a homokos parton. De! Az érzéseimben
legalább biztos vagyok – pillantottam a felém közeledő férfi felé.
Kayden frissen és üdén festett. A léptei kiegyensúlyozottságról és
magabiztosságról árulkodtak.
Alig vártam, hogy újra a karjai közé vessem magam, de mielőtt ez
megtörténhetett volna, Brit lelkes sikítása minden korábbi
gondolatomat száműzte a fejemből.
 – Úristen! Tessék nézni! – intézte anyának a mondandóját,
miközben hatalmas karmozdulatokkal mutogatott.
– Hogy mondtad? – fordult felé anya felvont szemöldökkel.
– Bocs! Nézz oda, Elle! – javította ki magát. – Ez a nő itt mellettünk
megszökött a világ elől, és menyasszonyként tért vissza – bökött az
ujjamra.
– Igen, és? Ez van, akinek újdonság? – vigyorgott anya.
– Tessék? Mit mondtál? – tátottam el a számat. Most rajtam volt a
sor, hogy meglepődjek.
– Kayden – bökött a fejével az előbb említett felé – már hetekkel
korábban megkérte apádtól a kezedet.
– Ezt nem hiszem el – hebegtem.
– Pedig ez az igazság – kacsintott anya.
– Az, hogy te ezt nem tudtad, nem zavar annyira, mint az, hogy
ebbe még engem sem avattak be. Itt a világ vége! – sápítozott
Britany. – Zane? Zane tudta? Kikaparom a szemét!
– Nem tudta – felelte Kayden, miután mögém lépve átkarolta a
derekamat.
– Szerencséje… – füstölgött tovább.
– Nekem egyetlen szerencsém van, az pedig az, hogy szeretsz –
jelent meg Zane is a barátnője mellett.
– Nyálas… – könyökölte oldalba Britany.
– Te tényleg? – billentettem felfelé a fejemet, hogy lássam Kayden
arcát, miközben válaszol.
– Majd később ezt is megbeszéljük – nyomott egy gyors csókot a
számra.
Miután Tyler visszavitte a helikoptert, csatlakozott hozzánk, és
mint egy boldog, hangos család fogyasztottuk el a vacsorát,
miközben mindenki egymás szavába vágva tette fel a kérdéseit és
adta meg az általa ismert válaszokat, kielégítve ezzel a többiek
kíváncsiságát. A viszontlátás öröme, a szeretteim jelenléte
csordultig töltötte a szívem.
Hiányoztak.
 Jobban, mint hittem.
Sokan voltunk, mégsem elegen.
– Anya! – fordultam felé. – Mi van a nagyival? – tettem fel a
kérdést aggodalmas hangon.
– Mi lenne? A nagyapáddal épp Coopert szórakoztatják.
– Tessék? – robbant ki belőlem megkönnyebbülten.
– Az eltűnéseteket követően a bátyád hazajött, hogy a
segítségünkre legyen. Ő is bevetette a kapcsolatait, de sajnos nem
sokra jutott, ahogy a rendőrég sem. Nincs elég kapacitásuk az ilyen
veszett ügyekre – húzta el a száját, miközben feltehetően az egyik
nem épp segítőkésznek bizonyuló rendőr szavait idézte.
– Nem lehet mindenki olyan profi, mint egyesek – emelte
magasba Tyler a poharát.
– Ne legyél bunkó! – csattant Kayden tenyere a tarkóján.
– Befejeznétek? – mordult rájuk Mason.
A jelenet láttán már értettem, amiről Kayden mesélt. A fiúk közti
erős kapocs szemmel látható volt. Biztosra vettem, hogy a
folyamatos szekálás ellenére az életüket adnák egymásért, és
azokért, akik fontosak a számukra.
– A lényeg, hogy mindenki jól van – szólalt meg anya néhány
másodperccel később.
– És a nagyi nem akadt ki az eltűnésem kapcsán? – fordultam
felé.
– Nem annyira, mint gondoltuk. Állította, hogy ha létezik valaki,
aki mellett biztonságban vagy, az Kayden Crosby – suttogta, hogy az
említett ne hallhassa meg.
– Tessék? – kérdeztem már sokadjára. – Ezzel meg mire célzott?
– Nem tudom, de ha hazaértünk, megkérdezzük.
– Remek! Itt egy újabb megválaszolatlan kérdés…
De igaz is… a nagyi Kayden apjára is tett egy sejtelmes
megjegyzést – elmélkedtem.
– Milyen kérdés? Talán én tudom rá a választ – hajolt közelebb
Kayden, miután befejezte a testvéreivel való viaskodást.
 – Semmi – legyintettem.
A reptéren állva izgatottan vártam az indulást. Haza akartam
menni, hogy tisztázzam a fejemben kavargó kérdések sokaságát.
– Sose hittem, hogy valaha ezt mondom, de menjünk egy
stabilabb földrészre. Várj! – torpantam meg. – Hogyan alakultak ki
Wildflower hegyei?
– Gyűrődéssel – vágta rá Kayden.
– Fogadjunk, csak kamuzol.
– Szerintem hagyjuk ennyiben ezt a témát – rántotta meg Brit a
karomat. – Soha többé nem teheted ki a lábad otthonról. Esküszöm,
bezárlak valahová, és csak testőri kísérettel hagyhatod el az
otthonod.
– Most akkor elhagyhatom vagy nem? Eldöntenéd?
– El, de csak ellenőrzött körülmények között!
– Hülye! – kacagtam.
– Nem viccnek szántam.
– Majd én vigyázok rá, ahogy eddig is – pördített maga elé
Kayden.
A hazaérkezésünket követő estét otthon töltöttem anyával,
apával, Cooperrel és a nagyival. Nagyapát is meglátogattam, de ő jó
ideje nem hajlandó máshol aludni, így ő kimaradt a buliból. Rég
voltunk már így együtt, ezért kihasználtam az alkalmat. Hosszú
órákon keresztül meséltem az óceánon töltött napjainkról, a sziget
felfedezéséről, a mindennapok során felmerülő problémákról, azok
megoldásáról, és mindenről, ami csak eszembe jutott.
A többiek már lefeküdtek, de én még képtelen voltam elaludni. A
gondolataim megállíthatatlanul pörögtek. Átgondoltam mindazt,
ami velünk történt… Hosszú idő után ez volt az első este, amikor
Kayden nélkül bújtam ágyba, mégsem zargattak az egykor oly
sűrűn megjelenő rémálmok. Még most is hihetetlen számomra,
milyen gyorsan megszűntek a lelket gyötrő, kimerítő
lidércnyomások… Kayden mellett sem gyógyszerre, sem hosszan
tartó ébrenlétre nem volt szükségem, hogy távol maradjanak tőlem.
A szerelmünk kiteljesedése helyrebillentette a világomat.
Rájöttem, hogy nem attól válok erőssé, ha mindent egyedül
akarok megoldani, ha minden akadályt egyedül akarok legyűrni…
hanem attól, ha beengedek valakit az életembe. Valakit, aki mellett
olykor lehetek gyenge is. Valakit, akire számíthatok egy nehéz
helyzetben; aki mellettem áll a bonyolult döntések
meghozatalában; aki támogat és biztat, ha arra van szükségem.
Valakit, akinek már a jelenléte is elég ahhoz, hogy jobb kedvre
derüljek. Valakit, akit tiszta szívből támogatok, legyen szó bármiről.
Valakit, akivel a veszekedés utáni kibékülés édesebb, mint bármely
könnyen megszerzett egyéjszakás kaland… Persze egy kapcsolat
csak akkor működhet, ha mindkét fél megtesz érte mindent, de
tudom, hogy most már készen állok rá. Készen állok rá, és nincs
olyan, a szingliség mellett szóló érv, ami elbizonytalaníthatna.
Hosszú órákon át tartó forgolódás után úgy döntöttem, elég volt.
Felálltam és kisétáltam a konyhába, hogy töltsek magamnak egy
csésze kávét. Bíztam benne, hogy maradt még valamennyi
tegnapról, és igazam lett. Halkan, figyelve, nehogy a kelleténél több
zajt csapjak, kiléptem a teraszra és elindultam a hintaágy felé.
– Oh, te jó ég! Nagyi! A frászt hozod rám.
– Miért? Olyan ijesztő vagyok?
– Nem. De a tény, hogy itt vagy, amikor senkire sem számítottam,
megrémített.
– Nem tudom, mit vagy úgy meglepődve, mondtam, hogy szarul
alszom.
– Igaz, bocs – biccentettem, és leültem mellé. – Kérdezhetek
valamit? – néztem rá hunyorítva.
– Persze! – bólogatott kedvesen.
– Mire gondoltál, amikor megemlítetted Kayden apukáját?
– Sok mindenre – felelte messzire révedő tekintettel.
– Mesélsz nekem róla?
– Oh, az nem az én tisztem.
– Jó, de legalább annyit árulj el, miért hittél Kaydenben annyira?
Miből gondoltad, hogy hazajutunk?
– Csak eszembe jutott az a kiskamasz, aki kimenekítette az öccsét
egy lángokban álló házból. Úgy gondoltam, ha valaki, akkor az a fiú
vigyáz majd rád. Ráadásul Mason is nagyon jó munkát végzett, ami
azt illeti. Ki hitte volna, hogy ilyen talpraesett férfivá érik
mindhárom a velük történtek után? Kegyetlen az élet – ingatta a
fejét. – Beszélt neked a tűzről? – szegezte nekem a kérdést.
– Igen. Részletesen beszámolt róla.
– Az jó. Az jó – ismételte. – A hosszú távú kapcsolat alapja az
őszinteség és a bizalom – bólogatott, mintegy megerősítve ezzel a
kijelentését.

Az elkövetkezendő napokban felgyorsultak az események. Szerda

délelőtt Steve-vel találkoztam, amit már izgatottan vártam. Tudni
akartam, mi történt velük, miután én felszálltam arra a bizonyos
óceánjáróra és hetekre eltűntem a társadalomból. Tudni akartam,
megvan-e még az állásom, bár abban már nem voltam biztos, hogy
meg akarom-e tartani. Imádom a könyveket, és ez mit sem
változott, de egyre biztosabbá váltam abban, hogy ki akarom
próbálni magam az élet más területén is.
– Zoey! Istenem, de örülök, hogy újra itt vagy! – ölelt magához
szorosan.
– Hát még én – nyögtem.
– Annyira szégyellem magam a történtek miatt, ha csak sejtésem
lett volna… – ingatta a fejét elkeseredetten. – Bellát is nagyon bántja
a dolog. Jeremy annyira behízelgő volt. Jóindulatúnak tűnt,
ráadásul mindketten egyetértettünk vele abban, hogy megérdemled
ezt az utat.
– Fátylat rá. Most pedig mondj el mindent! – ültem le az
asztalával szemben lévő székre, és megvártam, amíg ő is helyet
foglal.
– Ha megengeded, a legfontosabbal kezdem. Nem tudom, mi vitte
rá – gondolom, az ellened elkövetett bűnei… de Jeremy visszaíratta
a nevemre a cég többségi hányadát. Újra az enyém, jobban mondva
a miénk a Stella’s Books kiadó.
– Ez… ez remek. Ennek örülök – nyögtem elakadó lélegzettel. –
Csak úgy visszaadta? Nem furcsa ez? – kérdeztem rá végül.
– De igen, az. Mégis igaznak tűnik. Több ügyvéddel is átnézettem
a papírokat és semmi rejtett, apróbetűs vagy fehér tintával írt rész
nincs benne. Semmi – tárta szét a karját boldogan.
– És a tartozás?
– Azt lassan, de annál biztosabban törlesztem felé – hadarta.
– Egy akkora összeget?
– Ha bejön a következő üzlet, gyorsabban megleszek vele, mint
hinnéd.
– Milyen üzlet?
– Már tárgyalásokba kezdtem három könyvünk megfilmesítését
illetően.
– Wow! Ez több, mint amire számítottam. És mi van veletek?
Sikerült kibékülni?
– Sikerült. Hála neked! Elmondhatatlanul sokkal tartozom neked,
ezért úgy döntöttem, előléptetlek. Te leszel a kiadóvezető! –
jelentette ki büszkén.
– Oh… hát erre igazán nem számítottam… – Próbáltam a
helyzethez méltóan reagálni, de attól tartok, ez csúfos kudarcot
vallott.
– Ugyan már! – legyintett. – Ez semmiség ahhoz képest, amit te
tettél értünk – folytatta jókedvűen.
Nem akartam letörni a lelkesedését, de kénytelen voltam
megtenni, mielőtt még jobban beleéli magát a kelletténél.
– Steve! Steve! Figyelnél rám egy percre? – léptem mellé, hogy
kivehessem a kezéből a csordultig töltött pezsgőspoharakat, majd
óvatosan az asztalra tehessem azokat. – Steve! Figyelj rám, kérlek! –
néztem a szemébe. – El kell mondanom valamit.
– Terhes vagy – nem kérdezte. Kijelentette. – Még az elején
járhatsz, mert az alakodon semmi sem látszik – hízelgett.
– Steve! – próbálkoztam úja.
– Szülési szabadságra akarsz menni? Semmi gond, megértem.
Megoldjuk!
– Steve! – vágtam közbe. – Nem! Nem vagyok terhes – ráztam a
fejem.
– Akkor? – kerekedett el a szeme, s látszott rajta, hogy fogalma
sincs, mire számítson.
– Szeretném beadni a felmondásomat – böktem ki.
– Azt hiszem, infarktusom van – kapott a szívéhez.
– Kérlek, ne poénkodj! Komolyan gondoltam – néztem rá
összevont szemöldökkel.
– Én is – nyögött fel szaggatott lélegzetvétellel.
– Kérlek! – néztem rá lesújtóan.
– Oké… – húzta ki magát, de a szemében megbúvó
elkeseredettséget nem tudta kiirtani. – De mégis miért?
– Azért, mert… szeretnék valami újba kezdeni – mondtam ki
végül.
– De én… de… – dadogta – pont ezt ajánlottam az imént.
– Nem. Te más feladatkört ajánlottál – javítottam ki.
– De… én már nyélbe ütöttem a legújabb bolt megnyitásával
kapcsolatban mindent. Már csak rád vártunk, hogy segíts nekem
véghez vinni a terveimet.
– Oh, Steve… – ingattam a fejem.
– Zoey, kérlek! Nélküled a Los Angeles-i megnyitó is kudarcba
fulladt volna.
– Túlzol.
– Nem! – vágta rá. – Megnéztem mindent, amit te intéztél, miután
helyreállt a fejemben a rend. Te egy zseni vagy, és neked ez még
csak fel sem tűnik. A kisujjadból rázod ki a megoldásokat, amiken
mások hetekig agyalnak. Átlátod az összefüggéseket – hadarta. –
Ráadásul, ha te nem vagy, a házasságom is zátonyra futott volna.
– Hol lenne az a bolt? – kérdeztem mély lélegzetet véve.
 – San Francisco… – bökte ki.
– Mikor?
– Egy hónap múlva…
– Mennyi időt kellene ott töltenem?
– Jövő héten indulnál.
– Steve Rojas… – ingattam a fejem.
– Segítesz nekem?
– Átgondolom, mit tehetek, de a felmondásomat ettől függetlenül
nem vonom vissza.
– Megértettem – bólintott.

A Crosby-farm felé vezetve fura érzés kerített hatalmába. Nem

tudtam, mire számítsak, de az biztos, hogy erre nem voltam
felkészülve. A szemem elé táruló látvány letaglózott. A legutóbb,
amikor itt jártam, mindent hó borított, most viszont az egész vidék
zöldbe öltözött. Leállítottam az autómat, ami nehezen ugyan, de
megküzdött a farmra vezető úttal. Már értettem Kayden
választását: ezen a vidéken tényleg szükség van a terepjáróra.
Lassú léptekkel haladtam a murvával borított úton. Minden egyes
mozdulatnál igyekeztem magamba szívni az elém táruló panoráma
szépségét. A hegy lábánál elterülő farm önmagáért beszélt.
Elképzelni sem tudtam, mennyi munka áll a fiúk mögött. Bármerre
néztem, látszott, hogy a szívük és a lelkük is benne van a
gazdaságukban. Hihetetlen erő kellett ahhoz, hogy az őket ért
tragédiát követően talpra álljanak, és ez minden kétséget kizáróan
sikerült. Fogalmam sincs, milyen lehetett a farm évtizedekkel
ezelőtt, de valami azt súgta, hogy a felvirágzását Mason
vezetésének köszönheti. Összeszorult a szívem, ha magam elé
képzeltem a leomló, égő romok előtt álló srácokat, akik csaknem
odavesztek abban a szörnyű tűzben. Megráztam a fejem, és
messzire hessegettem a borús képeket. Hagytam, hogy a jelen
szépsége felülírja a múlt szörnyűségét.
Csak álltam és némán ittam magamba a látképet, amikor
váratlanul társaságot kaptam. A szívem hatalmasat dobbant,
amikor a mellettem álló kutyák felé fordultam.
– Zeno! Milo! – hajoltam hozzájuk közelebb, amire ők izgatott
csaholással és farokcsóválással válaszoltak.
– Ugye jól viselkedtetek, amíg távol voltunk? – kérdeztem a
fülüket vakarva. – Hol hagytátok a gazdit? – tettem fel egy újabb
kérdést. – Na, mi az? Szeretnétek játszani? – ragadtam meg egy
botot, amit megpróbáltam minél messzebb dobni, de ez persze nem
épp úgy sikerült, ahogy terveztem. – Bocs, skacok. A
kislabdadobásban mindig is béna voltam. Ne szóljatok be! Tudom,
hogy ez egy bot volt, de ez a lényegen mit sem változtat, sőt ez még
rosszabbul repül, mint egy labda – vettem ki Zeno szájából.
Gyorsabban visszahozta, mint ahogy a mondat végére értem. – Na,
Milo? Dobjak egyet neked is? – kaptam fel egy újabb ágat, amit
talán még az előzőnél is bénábban hajítottam el. – Pff… Ne
haragudjatok – rántottam meg a vállam. – Jó, oké! Add ide!
Megpróbálom megint! – szívtam fel magam.
A messzire repülő bot látványa elégedettséggel töltött el. Ez a
dobás lehetővé tette, hogy a tekintetem ismét elkalandozzon a
birtokon.
– Álmodni sem lehetne ettől szebbet – fordultam körbe behunyt
szemmel, mélyet szippantva a friss levegőből.
– Én is pont így gondolom.
– Jézusom, de megijesztettél – ugrottam meg riadtan. – Kayden –
fordultam felé mélyeket lélegezve. – A te nyakadba is elkelne egy
kolomp – böktem meg a mellkasát játékosan.
– Az enyémbe is? És még kiébe?
– A bátyáméba…
– Aha.
– Gyönyörű helyen laktok – pillantottam mögé, hogy még egyszer
szemügyre vehessem a tájat. – Nem tudom, láttam-e már valamit,
ami ennyire tetszett volna.
– Mintha csak magamat hallanám – suttogta a fülembe.
– Te is odáig vagy ezért a tájért, igaz?
– Igen. De ezúttal másról beszélek.
– Igen? És miről? Maga miért van úgy odáig, Mr. Crosby? –
incselkedtem.
– Ezért a lányért – nyúlt az állam alá, hogy feljebb biccentve a
fejemet az ajkamra tapadhasson. – A legszebb – nyögte a számba.
– Azt hittem, megmutatod a farmot – nyögtem kéjesen.
– Úgy is lesz. Kezdjük a szobámmal. Látnod kell azokat a színeket
– morogta, miközben a fenekem alá nyúlva a karjaiba kapott. –
Nem, srácok! Húzzatok innen, most az enyém a nő!
– Hé! Tegyél le! El akarok tőlük köszönni – ficánkoltam az ölébe.
– Felesleges, mert nem mész sehová… – lépkedett tovább, mit sem
törődve a mögénk szegődött kutyákkal. – Milo! Zeno! A karámhoz! –
adta ki nekik az utasítást. – Majd játszunk velük, ha kiélveztem a
társaságodat – szívta meg a nyakam érzékeny pontjait.
– Oh, igen – döntöttem oldalra a fejemet, hogy még jobban
hozzám férhessen.
– Bocsi, srácok, ezúttal Kayden nyert – nyöszörögtem vágytól
elfúló hangon.
– Mindig én győzök! – morogta két csók között.
A küszöböt átlépve berúgta mögöttünk az ajtót, és még a kulcsot
is elfordította a zárban.
– Jobb az elővigyázatosság – suttogta két mozdulat között. – Az
okos ember tanul a hibáiból – elevenítette fel a pár hónappal
korábbi emléket.
– Akkor most, hogy felkészültél minden váratlan fordulatra, tégy
a magadévá! A tiéd vagyok! – pihegtem, mialatt finoman lefektetett
az ágyra.
– Mondtam már, hogy a ruháidnak köszönhetően lassan a nyár
lesz a kedvenc évszakom? – kérdezte, miközben a keze a szoknyám
alatt kalandozott.
– Még csak tavasz van – sikkantottam a vállába markolva, amikor
megérintette a lábam között pulzáló idegcsomót.
– Feleselni, azt bezzeg tudsz – nézett rám összevont
szemöldökkel.
– Miért? Mi az… amit… nem tu…dok? – nyöszörögtem egyre
érthetetlenebbül.
– Fejet hajtani a magasabb erőknek – suttogta vágytól rekedtté
vált hangon.
– Ez nem is igaz – ellenkeztem felfelé billenő csípővel, egyre
közelebb nyomva magam hozzá.
– Az mindjárt kiderül – rántotta meg a karomat, hogy a következő
mozdulatával lehúzhassa rólam a vékony anyagot. – Mindig ez a
sok felesleges vacak – dobta messzire a melltartómat, amit a
bugyim követett.
– Miért van az, hogy mindig én kezdem a vetkőzést?
– Mert szeretsz nekem örömet okozni – húzta vigyorra szexi
ajkait.
– Ebben van valami! – terült el a képemen egy széles mosoly.
– Mindjárt benned lesz valaki!
Az előbbi vigyor még szélesebbé vált. Imádtam, amikor a korábbi
szócsatáinkból idézett.
– Alig várom! – nyúltam a pólójának szegélyéhez, hogy végre ő is
felfedje előttem meztelen valóját. – Szabadulj meg a nadrágtól! –
utasítottam kásás hangon.
– A parancsokat most én osztom, Ms. West! – fordított hasra
váratlanul, de a következő másodpercben a cipzár jellegzetes
hangja jelezte, hogy eltűnt az utolsó akadály is, ami közénk állhatott
volna.
Kéjtől reszkető testtel vártam, mit tervez velem. Bármit is
szeretne, megkapja.
– Remélem, készen áll, Ms. West – húzta végig a nyelvét a
gerincem mentén. Nem bírtam megszólalni, minden érzékemmel a
testemen kalandozó szájára összpontosítottam. – Válaszolj! –
suttogta határozottan.
– Igen! – nyögtem.
– Én is úgy érzem! – markolt a csípőmbe, hogy a magasba rántsa a
fenekemet. – Micsoda panoráma! – hajolt reszkető testemre, hogy
finoman megmarkolja a melleimet.
– Kayden! Kérlek – nyöszörögtem erőtlenül pihegve.
– Ne félj! Nem lesz okod panaszra – nyúlt a lábam közé. – Ezt
sosem fogom megunni – mártotta belém két ujját, miközben
kemény farka a fenekemnek feszült. – Ne aggódj, nem akarlak
bántani – suttogta egyre gyorsabb ritmust diktálva a hüvelyemben,
majd hirtelen megállt. Fájdalmasan lassan húzta ki belőlem az
ujjait, nedves csíkot hagyva a keze nyomán. A résemhez igazította
magát, megragadta a csípőmet és egy határozott mozdulattal
magára rántott. Az erőteljes behatolás kiszakított a valóságból. Nem
éreztem semmi mást, csak a bennem lüktető farkát. A köré fonódó
izmaim izgatott lüktetését, amik a folytatásért esedeztek.
– Kérlek! – nyomtam hozzá a fenekemet, még mélyebben fogadva
magamba. – Istenem! – szakadt fel belőlem, amikor kihúzódott,
hogy a következő mozdulatával újra belém temetkezzen.
– Add át magad nekem! – nehezedett a hátamra, hogy egyhelyben
tartson. – Igen! Ez az! – kezdett ütemes mozgásba, fél kézzel
megmarkolta a derekamat, hogy még mélyebbre hatolhasson.
Minden mozdulatával egyre közelebb kerültem a beteljesedéshez,
egyre szorosabban szorítva rá vastag férfiasságára, amit ő is
megérzett, mert azonnal lassított.
– Nem. Még nem! – húzta ki magát kínzó lassúsággal, amitől
csaknem elélveztem. – Nem adom meg ilyen gyorsan, amit akarsz –
nyúlt a combom közé, még széjjelebb nyitva a lábamat. – Állj
négykézlábra – utasított ellenkezést nem tűrő hangon, nem mintha
eszembe jutott volna bármi hasonló. Azonnal megtettem, amire
kért. Nem tudtam, mire készül, egészen addig, amíg alám nem
mászott, hogy a fejét a lábam közé nyomja.
 Hangos sikoly tört fel belőlem, amikor a farka helyét átvette a
nyelve. Felnyúlt, a tenyere az oldalamra simult, és szó szerint az
arcára rántott. Önkéntelenül nehezedtem a térdemre, magasabbra
lökve magam, de nem hagyta, hogy elszakadjak a szájától.
Erősen tartott.
Szívott.
Nyalt.
– Istenem! – sóhajtottam, amikor a csiklómra cuppant. – Nem…
Nem bírom… tovább – sóhajtottam egyre erőtlenebbül. A gyönyör
kezdett eluralkodni rajtam, de az utolsó pillanatban megállt,
megszakítva ezzel a testemben épülő folyamatot.
– Azt akarom, hogy a farkamon élvezz el! – emelt a csípőjére.
Megragadta a farkát, a megfelelő helyre igazította… és felnyársalt.
– Úristen! – tört fel belőlem. Az orgazmus vad hullámai pillanatok
alatt maguk alá temettek, elnyelve lüktető testemet, de Kayden még
nem végzett. Újra és újra magára rántott. A csípője a combjaim
fogságába esett. Erősen tartottam, hogy a lökései még
dominánsabbnak hassanak. Megragadta a tarkómat és lerántott
magához. A nyelve hasonló határozottsággal vette birtokba a
számat, mint a farka a puncimat. Már kicsit sem voltam ura a
mozdulataimnak. Hagytam, hogy Kayden leigázzon, meghódítson,
uralkodjon felettem, és boldogan tettem eleget minden egyes
parancsának.
– Most! – morogta a számba, és a következő pillanatban
megfeszült alattam a teste, hogy az orgazmustól reszkető testembe
lövelljen.
Fáradtan borultam a mellkasára. Mélyeket lélegezve szívtam
magamba a szobát uraló szexszagot. Hagytuk, hogy a légzésünk
szép lassan normalizálódjon.
Hosszú percekig lüktetett még bennem, mielőtt leemelt magáról.
Az arcom grimaszba rándult, ahogy kihúzódott belőlem. Maga
mellé rántott és szorosan átölelt.
– Mondanom kell valamit… – szólaltam meg kis idő elteltével.
 – Ne fogd vissza magad! – simított végig az arcomon. Hiába az
előbbi orgazmus, ezúttal is beleremegtem az érintésebe. Behunyt
szemmel élveztem ujjainak gyengédségét. A bőrömet cirógató
lágyságot, amit a köztünk vibráló érzelmek gazdagítottak. –
Hallgatlak – hajolt fölém, hogy apró csókokat hinthessen az
arcomra.
A szememre.
Az orromra.
A szám sarkába.
Az államra… és egyre lejjebb haladva.
– Várj! Gyere vissza! – húztam feljebb, hogy a szemünk újra egy
vonalba kerüljön. – Mondanom kell valamit – ismételtem.
– Igen, ezt már említetted – húzta kisfiús mosolyra az ajkát. – Arra
várok – nézett mélyen a szemembe.
– Mielőtt bármit is mondok, tudnod kell, hogy… szeretlek!
– Én is téged – csókolt meg szerelmesen –, de kezded rám hozni a
frászt. Mégis mi történhetett két nap alatt, amíg nem voltam
melletted? – szaladt magasba a szemöldöke.
– Steve felajánlott egy munkát…
– Steve? Már megint? Esküszöm, az az ember rosszabb, mint
Murphy…
– Vicces.
– Komolyan mondtam. Gondolom, elfogadtad – forgatta a szemét,
mint egy sértett kisfiú.
– Igen, de…
– De?
– Nem…
– Nem?
– De.
– Mi van?
– Elfogadtam, de nem akartam…
– De megtetted… – emelte ki a lényeget.
– Nélkülem szarban lenne – nyögtem elfelhősödött tekintetét
figyelve.
– Mindjárt megszakad a szívem – morogta. – De vigasztal a tudat,
hogy ezúttal tőled hallom először, és most még a farkam sincs
benned – húzta el a száját.
– Már nincs – suttogtam.
– Tessék? – szaladt ráncba a homloka.
– Már nincs… és még egy orgazmuson is túl vagyunk…
– Ez is mutatja, mennyire fejlődőképes vagy – dünnyögte
sértetten.
– Most haragszol?
– Nem. Repesek az örömtől, nem látod?
– De… – szívtam be az ajkamat.
– Miről van szó?
– Egy új bolt megnyitását kellene végigasszisztálnom.
– Mennyi idő?
– Három hét…
– Hol?
– San Francisco…
– Pazar – motyogta.
– Tudom, hogy váratlanul jött, de képtelen voltam nemet
mondani.
– Sosem tudsz.
– Ez nem igaz – szegtem fel az államat. – Jeremynek nemet
mondtam.
– Hát, még szerencse – nyitotta széjjelebb a lábamat. – Remélem,
nekem nem fogsz – igazította magát a résemhez.
– Hé! Mit művelsz? – sikkantottam.
– Kiélvezem az együtt töltött idő minden egyes másodpercét, és
talán meg is jelöllek – morogta, mielőtt vággyal telve megcsókolt.
Olyan hévvel szívta magába az ajkamat, amivel teljesen elvette az
eszem. A hátam ívbe feszült a véremben végigszáguldó kéjtől. Nem
érdekelt, hogy még öt perce sincs, hogy magáévá tett, újra akartam.
Vágytam rá. Arra, hogy bennem legyen. Az ujjaim a hajába kúsztak,
szorosan vonva magamhoz. Azt akartam, hogy érezze, ez most
több, mint a legutóbbi bejelentésemkor. Más, mégis ugyanaz. Már
akkor is ezt éreztem, de még nem mertem bevallani.
De ma már nem félek.
Bízom benne.
Kettőnkben.
A szerelmünkben.
 Kayden
A nyakamba szakadó munka kis híján maga alá temetett. Azt sem
tudtam, mihez kapjak. Minden területen akadtak felmerülő
problémák, amiknek a megoldása csak rám várt.
– Nem. Nem értem – ráztam a fejem. – Csak egyetlen héttel.
Egyetlen kibaszott héttel voltam tovább oda, mint a tervezett –
csattantam fel ingerülten.
– Igen… de… de…
– Ne makogj! – fojtottam belé a szót.
– Normál esetben fel tudtalak volna hívni, de könyörgöm! Még a
térképről is eltűntél! – fakadt ki Cole.
– Oké. Jó. Nagy levegő! Nyugodjunk meg! – fújtattam ingerülten.
– Azért hálás lennék – tördelte a kezét.
– Mi a szitu, aranyapám? – rontott be az irodába Rory.
– Mi a szitu? A pasid csaknem szétkúrta a vállalkozásomat… és
tőled csak ennyi telik?
– Nem csak azt – igazította meg a szoknyáját.
– Te hülye vagy? Azt hiszed, ezt elütheted egy ilyen ócska
poénnal? Tudod, hány évnyi melóm van benne?
– Igen… lassan nyolc – bólintott.
– Add ide! – kaptam ki Cole kezéből a felém nyújtott mappát.
– Azt hiszem, lenne még valami, amiről eddig nem beszéltem –
topogott előttem.
– Halljam! – dörrentem rá.
– A korcsolyapályához szükséges engedélyeztetések e-mailje
beragadt a rendszerbe, amit csak másnap vettem észre, és…
– És? Akkor még időben voltál – tártam szét a karomat.
– Nem teljesen – hajtotta le a fejét.
 – Mit beszélsz?
– Kissé kicsúsztak a kezem közül a dolgok – hadarta. – De végre
kaptam egy nevet és egy telefonszámot – nyújtott át egy cetlit. – Ez a
fickó segíthet.
– Mióta van meg a száma?
– Pár napja…
– Tessék?
– Már épp hívni akartam, de miután kiderült, hogy előkerültél…
gondoltam, megvárlak vele.
– Add ide! – kaptam ki a kezéből a mappához hasonlóan. – Az ég
áldjon meg, Norton! – löktem meg a vállammal, miközben
besiettem az irodába, aminek az ajtaját fordulásból bebasztam. – A
kurva életbe! – túrtam a hajamba.
– Szia!
A hang hallattán azonnal megpördültem.
– Hát te? – fagytam le az íróasztalom mögött ülő nőt nézve.
– Utólagos engedelmeddel elsimítottam néhány felmerülő
problémát. Ha tudnád, milyen segítőkészek tudnak lenni az
emberek, amikor egy csilingelő női hang szól a telefonba.
– Kiről beszélsz?
– Elijah Torresről az engedélyeztetési osztályról – pislogott felém
kedvesen.
– Mi? De? Hogy? Honnan? – váltottam én is makogásra.
– Zane értesített néhány dologról…
– Azt hogy?
– Úgy gondolta, segíthetnék.
– Ezt mondd még egyszer!
– Jó, oké – dőlt hátra a székemben. – Talán csak hallottam, amikor
Britnek panaszkodott, mekkora balfasz. Ezek az ő szavai – tette
hozzá gyorsan, mielőtt félreérteném.
– De legalább helytállóak. Az önkritika fontos – dobtam le a
kezemben lévő mappát az asztalra.
– Ne legyél vele túl szigorú, elvégre a mi megmentésünkön
fáradozott, és emiatt szorultak háttérbe a cég ügyei… ha te nem
kerülsz elő, úgyis mindegy lett volna, mit alkot egyedül.
– Oké. Igazad van – bólintottam. – Van még valami, amiért nem
kell tovább aggódnom? – engedtem ki hosszan a levegőt, hogy
megtaláljam az elveszett lelki békémet.
– Mutassam a listát? – kérdezte csillogó tekintettel.
– Mutasd, mit tudsz! – léptem hozzá közelebb.
Megragadtam a szék karfáját, kifordítottam az asztal mögül,
megfogtam a kezét, felsegítettem, és a következő pillanatban az
asztalra dobtam.
– Régi vágyam, hogy az irodámban dugjalak meg! – morogtam a
lába közé férkőzve.
– Fogadjunk, hogy nem ez lesz az első ilyen alkalom – vetette
felém két szájhúzás között.
– Tévedsz, ha azt hiszed, hogy rajtad kívül van bárki, akit ilyen
közel engedek az üzleti életemhez. Te vagy az egyetlen, aki a
fenekét az irataim közé teheti.

Bármennyien is győzködtek, végül nekem lett igazam. Minden, amit

nélkülem kellett elintézniük, csak hetven százalékban lett
megvalósítva. Valamelyik folyamatba mindig csúszott némi hiba,
amitől én már kezdtem agyfaszt kapni. Hát itt mindenki hülye? –
morogtam. Kizárt, hogy ennyire nehéz odafigyelni arra, amit kérek
tőlük… Lépésről lépésre elmondtam, mit akarok, de nekik még az
sem elég… Soha többé nem sétálok le a térképről, annyi szent.
Összességében nincs velük baj, de nélkülem széthullanak, mint a
vasreszelék mágnes hiányában…
Az egyetlen, aki bizonyított, aki néhány nap alatt helyrehozta,
amit a többiek négy hét alatt szétkúrtak, az Zoey volt. Elképesztő
gyorsasággal vette fel a cégem ritmusát, hogy az elutazása előtt ott
segíthessen, ahol csak tud. Eszemben sem volt ilyesmit kérni tőle,
de boldogan fogadtam a munkáját. Mint kiderült, nem csak a
magánéletben, de a munkában is tökéletes köztünk az összhang…
Már előre féltem, mi lesz, ha magamra hagy… Persze eddig is
mindent egyedül intéztem, de a jóhoz könnyű hozzászokni. Túl
könnyű…
– Mr. O’Connell – ráztam kezet Charlesszal.
– Kayden – üdvözölt kedvesen.
– Mi járatban?
– Gondoltam, megnézlek a legújabb kalandod után. Hihetetlen,
amibe megint belekeveredtetek. Ilyet még kitalálni is nehéz.
– Nekem mondja? – reagáltam mosolyogva.
– Nem akarlak ám sokáig feltartani, csak szeretnék elmondani
valamit.
– Hallgatom!
– A lányom férjhez megy. Mielőtt rákérdezel: nem. Nem
szerelemből – ingatta a fejét elkeseredetten. – Sokáig azt hittem, jót
tesz neki, ha magam mellett tartom, de ez nem jött be. Túl
engedékeny voltam vele szemben, amit számtalanszor ki is
használt. Amikor New Yorkba költözött, még élt bennem a remény,
hogy az anyagi támogatásom megvonása ösztönzőleg hat majd rá. A
hatás tényleg nem maradt el, de én nem erre számítottam… Nem
erre tanítottam. Talán elkényeztettem, de igyekeztem megértetni
vele, milyen fontos, hogy megbecsüljük a munkát, azt, amit
önerőből érünk el. Nem lehet mindig másokra támaszkodni. Nem
lenne szabad… Erre tessék. A saját lányom az, aki most páros lábbal
tapossa meg az emberekbe vetett hitem. Hozzámegy egy majdnem
velem egyidős fickóhoz csak azért, hogy ne legyenek pénzügyi
gondjai. Kifoghatott volna magának egy fiatalabbat is, de félek, a
tervei ettől jóval sötétebbek – rázta a fejét bosszúsan. – Na, de nem
azért jöttem, hogy a kesergésemet hallgasd, hanem azért, hogy
tudassam: a Sophia O’Connell-veszély ezennel elmúlt.
Hazudjak vagy legyek őszinte? Őszinte leszek, elvégre én mindig
az vagyok… Örömmel fogadtam a hírt, de Charlesszal szemben
engem egy kicsit sem lepett meg ez a fajta fordulat. Sophia sosem
volt Wildflowerbe való, de most már ott van, ahová tartozik.
 Zoey
– Áh, még mindig nehezemre esik elhinni, hogy majdnem egy
hónapig úgy éltetek, mint az ősemberek.
– Hajótörötteket akartál mondani, igaz?
– Nem. Ősembereket – bólogatott hevesen Britany.
– Az ősembernek mikor volt tíznapi váltóruhája, napteje,
borotvája és fogamzásgátlója?
– Hm… talán igazad van… amúgy milyen zsír már, hogy
vihettétek a bőröndöt. Anélkül kurva gáz lett volna.
– Pff… ebbe jobb, ha bele sem megyünk! Elképzelni is
kiábrándító.
– Akkor tuti nem lett volna ilyen élvezetes…
– Ne legyél perverz!
– Ja, mert azt csak neked szabad, mi? Na, de most komolyan!
Képzeld el! Szemérmesen takargatod magad, ő pedig három rántás
után bedugja, majd idő előtt kihúzza, hogy ne történjen semmi
olyan, ami még korai lenne.
– Megszakítással is teherbe lehet esni.
– Muszáj neked ennyire realistának lenned? Nem ez a lényeg –
legyintett. – El tudod képzelni?
– Mit?
– Hát az ilyen nyomi szexet. Ja, és most az előjáték hiányára
gondolok, nem a végjátékra, meg a védekezés módjára… Szóval?
– Szerinted?
– Ööö… Kayden szar az ágyban? – kerekedett el a szeme.
– Nem, te liba! – csaptam meg a vállát. – De ha nem tudnád, már
nem voltam szűz, amikor összejöttünk.
– Ja, igaz. Bőven van tapasztalatod a szarból. Semmi tűzijáték,
max egy gyenge csillagszóró, ami szikrázik egy kicsit, aztán
baszhatod a kukába.
– Te most miről beszélsz?
– Próbálok fennkölt hasonlatokban beszélni.
– Akkor próbálkozz még egy darabig… Ja, és a „fennkölt” jelzőt ne
használd olyan hasonlatra, amiben szerepel a „baszhatod” szó…
– Kötekedő…
– Csak okítalak, ne durcázz!
– Ez milyen már?
– Micsoda?
– Hogy még csak most kaptalak vissza, erre megint lelépsz.
Kayden nem morcos? Mert én piszkosul.
– Egy kicsit, de veled ellentétben ő megértő.
– Vagy csak baromi jól színészkedik.

A sors mintha viccet űzne belőlem… Itt vagyok egy újabb városban,
egy újabb estélyen, újra egyedül. Igaz, ez az egész mégis más, mint a
Los Angelesben tartott esemény. Most legalább tudom, hogy van
hova hazatérnem. Ha nem is azonnal, de a következő héten, a bolt
megnyitása után repülőre ülök és hazamegyek Wildflowerbe.
A szívem halk suttogása ma már jól hallható szavakká vált.
Bevallottam, amit akkor még elnyomtam magamban. Nem akartam
meghallani, de a szívem nem adta fel. Határozottan ismételte,
mindaddig, amíg el nem hittem neki. Ma már mindenki tudja,
akinek tudnia kell.
Szerelmes vagyok Kaydenbe!
Kayden Crosby.
A férfi, aki teljesen felforgatta a világomat, mégsem adnék vissza
egyetlen gyötrelmes percet sem, mert tudom, hogy megérte.
Felemelt fejjel álltam és vártam. Köszöntöttem, akiket kellett,
beszélgetésbe elegyedtem azokkal, akikkel szükséges volt az üzlet
előrelendítésének érdekében. Ahogy Steve megjósolta, sikerült
mindent elrendeznem az alatt a két hét alatt, amit idáig San
Franciscóban töltöttem, és ez idő alatt csak háromszor tévedtem el.
– Igen. Köszönöm! Mindenképpen átadom – bólintottam
kedvesen.
– Még találkozunk – érintette meg a vállamat és már tovább is
lépett, hogy beleolvadjon a mögöttem hullámzó elit forgatagába.
Nem tartoztam ebbe a világba, mégis részesévé váltam a
munkámnak köszönhetően, de ez már nem sokáig lesz így. Ez az
estély csak még inkább alátámasztotta a döntésemet.
A testemet elöntő kényelmetlen érzést csak a hazatérésem
gondolata oldotta. Alig vártam, hogy végre megérkezzek. Kayden
mellett akartam lenni, neki akartam segíteni.
El akartam bújni a világ elől, elszabadulni a sürgő-forgó tömegtől.
Nem bírtam tovább elviselni a társadalom fennhéjázó, színészekkel
teli rétegét. Itt még az is hazudik, aki csupán kérdéseket tesz fel.
Kirázott tőlük a hideg. Menekülni akartam. Lerázni magamról
mindent, ami valaha idekötött.
Bár még csak alig félórája tartott ez az egész, mehetnékem volt,
de tudtam, annak még nem jött el az ideje. Feszült voltam az új
környezet miatt. Kényelmetlenül éreztem magam, mintha valaki a
távolból figyelne, de nem láttam senkit, aki magyarázattal
szolgálhatna erre a különös érzésre. A bizsergés mégsem múlt el.
Körbepillantottam, és akkor a távolban kiszúrtam egy ismerős
alakot. Jeremy Barnes… A fickó, aki továbbra is úgy éli az életét,
mintha mi sem történt volna. Mintha nem próbált volna meg
eltenni minket láb alól. És a legrosszabb, hogy ezen az estén
akaratom ellenére egy épületben tartózkodom vele. Miért van itt?
Remélem, nem miattam… – kezdtem pánikba esni. Ha tartja magát
a megállapodásunkhoz, akkor messzire elkerül engem.
A szívemben feléledő remény apró lángja úgy aludt ki, mintha
sosem létezett volna. Tudom, gyenge próbálkozás volt, de mit
tehetnék, amikor a szívem folyton ilyen képtelen ötletekkel áll elő?
Erről is csak ő tehet. Ő és az, amit a szigeten mesélt. Az, amikor
bevallotta, miszerint majdnem repülőre szállt, hogy meg se álljon
Los Angelesig.
Elfordultam, mielőtt Jeremy észrevehetett volna, és óvatos
léptekkel megindultam a bejárt felé. Ki akartam szökni pár rövid
perc erejéig, amíg visszanyerem a magabiztosságomat. Már a táv
felénél jártam, amikor a bizsergő érzés ahelyett, hogy elmúlt volna,
sokkal inkább megsokszorozódott. Megtorpantam, és újra
körbepásztáztam a teret. A kezemben tartott pohár csaknem
kicsusszant az ujjaim közül, amikor észrevettem a testemet elöntő
bizsergés valódi eredetét.
Alig tíz méterre voltam attól a férfitól, akiért a szívem oly
eszeveszettül verdesett.
Kayden Crosby öltönyben, mégis önmagához hűen, lazán,
ruganyos léptekkel indult el felém, miközben lelkemig hatoló
jégkék tekintete teljesen magához láncolt.
Eljött.
Itt van.
Jó néhány hete azt kívántam, bárcsak velem lett volna azon az
estén, és most itt van. Itt áll előttem teljes életnagyságban.
Kihasználva a felém sétáló pincért a tálcájára tettem a pezsgőmet.
Nem gondolkodtam sokáig, azonnal Kayden kitárt karjai felé
indultam. A kezdeti lassú léptek minden mozdulattal gyorsabbá
váltak. Ügyes manőverekkel kerülgettem az utamba kerülő
vendégeket, és – megfeledkezve az ide vonatkozó illemről – teljes
erővel robbantam az ölelésébe.
– Eljöttél.
– Itt vagyok! – nézett mélyen a szemembe.
– De hogy? Miért?
– Erre egészen egyszerű a válasz.
– Tényleg?
– Igen – bólintott.
 – És mi lenne az? Miért vagy itt?
– Mert melletted akartam állni! Veled szerettem volna lenni. Mert
szeretlek – suttogta az ajkaim közé. – Ja, és még egy egészen
aprócska dologért – tolt távolabb magától. Nem ellenkeztem, csak
elkerekedett szemekkel, némán bámultam rá. – Túl gyorsan
elrohantál, miután hazaértünk, ezért úgy gondoltam, kihasználom
az alkalmat, ha már mind a ketten ennyire puccba vágtuk
magunkat – kacsintott rám sokat sejtetően. – Zoey West – fogta meg
a kezemet. – Tudom, a legutóbbi sokkal meghittebb volt, de úgy
gondoltam, a szerelmünk megérdemli, hogy ekkora közönség előtt
is felvállaljuk.
– Kayden – nyögtem szavai hallatán.
– Shh – tette az egyik ujját a számra. – Most én beszélek – csitított.
– Zoey West, hozzám jönnél feleségül? – ereszkedett féltérdre,
miközben felpattintotta a kezében tartott apró, bársonnyal bevont
ékszeresdobozt. – Légy a feleségem! Engedd, hogy mától a ránk
váró kalandok első pillanatától melletted lehessek, és foghassam a
kezed. Engedd, hogy eléd állva védjelek, ha kell, a világ minden
természeti csapásától. Lépjünk együtt arra az útra, amit a sors
nekünk szánt! – nézett újra a szemembe a válaszomra várva.
– Igen! – robbant ki belőlem könnyektől csillogó tekintettel. –
Hozzád megyek, a feleséged leszek! Mától kötelességed a
segítségemre sietni, ha valami zűrbe kerülök! És ezentúl fel sem
merül bennem annak a lehetősége, hogy nem jelensz meg, amikor
szükségem van rád. De tudd, én is ott leszek neked. Életünk végig
támaszkodhatsz rám, amikor csak úgy érzed. Melletted állok, és
ápollak, ha valami nem úgy sülne el, ahogy tervezzük – nyögtem
visszanyelve a könnyeimet.
Rám nézett, felhúzta az ujjamra a gyűrűt, és karjai közé vonva a
magasba emelt. Lehajoltam, átkaroltam a nyakát és hagytam, hogy
egy szenvedélyes, forró csókkal pecsételje meg a fogadalmát, amit
én ezer örömmel viszonoztam.
Amikor az ajkunk egymáséhoz ért, a körülöttünk álló tömeg
hangos éljenzésben tört ki. Eddig a pillanatig észre sem vettem
őket. Az elmúlt pár perc a mi kis buborékunkban telt, kizárva
minden zavaró tényezőt.
– Szeretlek! – nyögtem az ajkai közé.
– Én is téged, sodorj bármilyen kalamajkába is! – kacsintott
pimasz vigyorra húzva az ajkait.
– Hé! A java nem is miattam történt! – csaptam a karjára.
– Már hiányzott ez a reakció – nevette el magát boldogan. – És
csak hogy tudd! Ezt a gyűrűt még azelőtt vettem, hogy
bejelentetted, elköltözöl. Még azelőtt, hogy apád elé lépve
megkértem volna tőle a kezed.
– Tessék?
– Igen. Én már akkor tudtam, amit te még csak pár hete ismertél
be hangosan. Mi összetartozunk.
Az estély hátralévő részében Kayden el sem engedett, a karja
végig a derekamon pihent. Nem kellett kérnem, anélkül sem
hagyott magamra egyetlen árva másodpercre sem.
Beszélgettem, akivel kellett, megtettem minden szükséges lépést a
leendő üzleti partnerek felé. Amit tudtam, véghezvittem, hogy a
lehető legtisztább lelkiismerettel hagyjam ott a Stella’s Books
kiadót…
Már épp hazafelé indultunk, amikor váratlanul egy kéz simult a
vállamra. Mire észbe kaptam, már Kayden háta mögött álltam; csak
akkor tudatosult bennem, hogy ő bizonyára időben észlelte a felénk
közeledő alakot.
– Csak egy percre, Zoey! – szólalt meg Jeremy.
Kayden mellett nem féltem, mégsem éreztem egy csepp késztetést
sem arra, hogy kilépjek mögüle.
– Mit akarsz tőlünk? – kérdezte Kayden határozott hangon. – Azt
mondtad, ha túléljük a kis játékodat, soha többé nem kerülsz a
szemünk elé. Épp most csináltál segget a szádból – vetette felé
lenézően. – Mondd, amit akarsz, és takarodj el innen a millióiddal
együtt.
 Tartotta magát, de a hátában megfeszülő izmok kellő
bizonyítékkal szolgáltak számomra arra, mennyire feszült. Tudtam,
mekkora erőfeszítésébe kerül visszafognia magát, és nem kiverni
belőle a szart is.
– Komolyan ez kell neked? Ez? – bökött a fejével Kayden felé. – Ez
a senkiházi paraszt? Én megadnék neked mindent. Mellettem
semmire nem lenne gondod, úgy élhetnél, ahogy a királynők. Mi az,
ami annyira vonzóvá teszi a szemedben?
– Az eszén, a kitartásán és a becsületességén kívül? Számos dolog,
amihez neked a legkevésbé sincs közöd. Lehet bármekkora
vagyonod, gerincet nem adnak érte – léptem minden egyes szóval
egyre közelebb hozzá. – Megmentette az életem, és ez csak az egyik,
amiért köszönettel tartozom neki. Neki, és nem neked.
– Igen?
– Igen!
– Mégis én voltam az, aki nélkül nem kerülhettél volna olyan
pozícióba, ahol most vagy.
– Mi van? – csattantam fel. – Mire célzol ezzel?
– Nem egyértelmű? Visszaírattam Steve nevére a kiadót, ő pedig
előléptetett kiadóvezetővé. Miattam vagy itt is… – mutatott körbe a
báltermen. – Bármennyire is kapálózik a fiúd… az üzleti életben
elkerülhetetlenné válik majd, hogy időről időre összefuss velem! És
hidd el, hamarosan rájössz, mennyivel jobb mellettem, mint vele –
nézett Kaydenre lekicsinylően.
– Vagy úgy! – léptem elé teljesen. – Akkor most figyelj, mert csak
egyszer mondom el! – tartottam elé az ujjamat. – Felmondtam. Nem
miattad. Nem Steve miatt. De még csak nem is a vőlegényem miatt.
Magamért. Azért, mert rájöttem, mit akarok. A saját álmaimat
akarom megvalósítani. Mellette – mutattam ezúttal Kaydenre. – A
sajátomat, és nem másét! Most pedig ajánlom, húzz el innen!
– Hallottad a hölgyet! – szólalt meg Kayden is, miközben finoman
maga mellé húzott. – Keress valaki mást! Egy olyan nő, mint Zoey,
nem neked való! Keress valaki olyat, akit a magad képére
formálhatsz, akivel azt teheted, amit akarsz, miután
megvillantottad előtte a millióidat, akit eldobhatsz, ha ráuntál.
Takarodj, amíg szépen mondom! – magasodott fölé.
– Rendben. Elmegyek…
– A soha viszont nem látásra!
– Soha ne mondd azt, hogy soha! – köpte felénk.
– Jól vagy? – fordultam Kayden felé, miután Jeremyt elnyelte a
tömeg.
– Leszek… minden koncentrációmra szükségem volt, hogy ne
csillapítsak a tenyerem viszketésén. Meg akartam ütni. Sokszor.
Nagyon sokszor. Egymás után. Szünet nélkül – morogta erősen
magához szorítva.
– Tudom, mit érzel – simítottam két tenyeremet az arca köré. –
Szerinted beváltja a fenyegetését? Félnünk kell tőle?
– Nem. Neked nem. Én majd szemmel tartom… – nézett szúrósan
a távolba.
– Hm… és ha már Jeremy. Nem furcsa, hogy Sophia ilyen
könnyedén lemondott rólad?
– Szerintem nem.
– De hisz’ – gondolkoztam hangosan – annyira akart téged. Ha
tehette volna, simán letaszít engem a mélybe, hogy téged
megkapjon…
– Az lehet, de szerintem akkor sem meglepő a döntése. Egyébként
pedig elkaptalak volna.
– Jó, oké, és köszi – mosolyodtam el. – Igaz, te jobban ismered.
Régebb óta.
– Sajnos… sokáig én voltam számára az elérhetetlen játék. Kedvét
lelte a bosszantásomban. Most talált egy jobb játékot. Egy
drágábbat, ami szebben csillog.
– Jobbat, mint te? Szebbet a te szemednél? Kizárt! Az a csaj
tényleg hülye – léptem közelebb, hogy megcsókolhassam.
– Hülye bizony, de ez esetben örülök, hogy ennyire anyagias… –
suttogta az ajkaim közé.
 Kayden
Hónapokkal korábban

– Mr. West – fogtam kezet Zoey apjával –, Mrs. West – adtam egy
puszit az anyukája arcára.
– Kayden! Örülök, hogy benéztél. Mi járatban?
– Igazából két dolog is lenne. Egy személyes és egy üzleti kérdés.
– Akkor mire vársz? Kerülj beljebb! – invitált a nappaliba Mrs.
West.
– Köszönöm – biccentettem. – Talán kicsit furának fog tűnni a
kérdésem most, hogy Zoey elutazott, de…
– Várj! Csak egy pillanat! – szakított félbe az anyukája.
– Igen?
– Szeretném, ha tegeződnénk.
– Rendben. Köszönöm, Elle.
– Ugye, mennyivel családiasabb?
– Khm… – köszörültem meg a torkom Elle megjegyzésére. Már
értettem, kitől örökölte Zoey, hogy mindig mindennek a közepébe
trafál.
– Te nem mondasz semmit, Ian?
– Mondjak?
– Ahogy gondolod – nézett rá a felesége szúrósan.
– Nők… – forgatta a szemét Mr. West. – Ian – nyújtotta felém újra a
kezét.
– Köszönöm, uram! Akarom mondani, Ian – javítottam ki magam.
– Hol is tartottál?
– Öhm… – nyeltem egyet –, szóval bármilyen furcsának is tűnhet…
 – Egy kávét esetleg?
– Hagyd már azt a szegény fiút érvényesülni! Ne kotyogj bele
folyamatosan! – mordult ezúttal Ian a feleségére.
– Elnézést, mondd csak bátran! Hallgatunk!
– Tehát… Mr. West, Ian… Ian! Szeretném öntől, tőled… tőletek –
pillantottam Elle-re. – Szeretném megkérni a lányotok kezét – böktem
ki, mielőtt bárki is megszakíthatott volna. – Az, hogy neki mikor
tudom feltenni a nagy kérdést, még a jövő titka, de mindenképp
szeretném az áldásotokat kérni rá.
– Istenem! – tátotta el a száját az anyukája. – Látod? Kár volt úgy
aggódni! Igenis léteznek még rendes férfiak. – Persze! Istenem! –
ismételte meghatódva. – Mindig is egy ilyen jóravaló férfit képzeltem
a lányom mellé. Gyere ide! – ugrott fel a kanapéról. Követtem a
mozdulatait és hagytam, hogy szorosan magához öleljen.
– Ian – mondtam, miután kibontakoztam a körém fonódó karok
közül.
– Természetesen én is áldásomat adom – biccentett, és közelebb
lépve meglapogatta a hátamat. – Remélem a lányunk is mielőbb
tisztázza magában az érzéseit.
– Ezt én is nagyon remélem – húztam mosolyra a számat. Tudtam,
hogy szimpatikusnak találnak, de hogy ennyire könnyen fog menni,
arra még én sem számítottam.
– Halljuk, mi lenne a másik dolog, az üzleti kérdés.
– Szeretnék árajánlatot kérni a cégtől, ahol dolgozol.
– Hm… Nem csak ügyes, de okos is. Figyeled, asszony? Először
megvárja, míg vejünknek fogadjuk, majd előáll ezzel, abban bízva,
hogy jár majd neki a családi kedvezmény…
– Én nem… csak gondoltam… már két éve is ezzel a céggel
dolgoztam együtt – nyögtem, hátha ezzel javíthatok valamit a
helyzeten.
– Csak ugratlak! Ne aggódj! Mindent megbeszélünk.
– Egyébként Britany említette, milyen ügyes kezű vagy…
– Elle!
 – Nem úgy, te vén marha! Bár biztosan nem lehet arra sem panasz
– kuncogott.
– Ne is figyelj rá!
– Visszatérve a lényegre! – vette vissza a szót Zoey anyja. – Meg
tudnád javítani a mosókonyhánkban a páraelszívót? Olyan fura
hangja van… de mire a szerelő elvánszorog ide, kétszer is lenő a
hajam… – elmélkedett hangosan.
– Hagyd már szerencsétlent! Van neki elég dolga nélküled is! Nem
mellesleg, azt én is meg tudom nézni.
– Nézni én is, de azzal nem sokra megyünk – legyintett az asszony.
– Meg tudom szerelni is – háborgott Ian.
– Tudod… tudnád! Ha nem basznál rá annyira!
– Semmi probléma, megnézem, és ha tudom, meg is javítom. Egy
pillanat, és behozom a szerszámaimat.
– Nagy hiba, fiam, nagy hiba! Ha egyszer bejöttél a csőbe, többször
nem lépheted át úgy a küszöbünket, hogy ki ne találna neked valamit!
– Semmi gond, uram.
– Ian…
– Igen, bocsánat. Ráérek.
– Biztos?
– Zoey szüleire bármikor.

– Üdv itthon! – léptem Zoey elé. Elvettem tőle az utolsó dobozt, és

boldog mosollyal az arcomon húztam beljebb a házba. A házba,
amit évek óta csinosítgattam, ami a farm északi részén épült
évtizedekkel ezelőtt. A ház, ami tökéletes otthonunkká válik most,
hogy beköltözünk.
– Imádom… – húzta végig az ujját a konyhapulton. – Már előre
bizsergek, ha belegondolok, mit fogok itt művelni… főzni! – pördült
felém, megtörve ezzel erotikus ábrándjaimat.
 – Fogadjunk, meg tudlak győzni, hogy másra is használjuk ezt a
gyönyörű pultot.
– Meg lehet próbálni – incselkedett.
– Ne izgulj! Hamarosan tenni fogok egy gyenge, említésre sem
méltó próbálkozást – vágtam vissza a korábbi szavaimmal.
– Alig várom! – dobott felém egy csókot. – De most öltözz! Vár
ránk egy megnyitó ünnepség.
– A szállónk megnyitója! A közös üzletünk első hivatalos napja,
üzlettárs – rántottam magamhoz egy rövid, de annál
szenvedélyesebb csókra.
– Ahogy mondja, Mr. Crosby – suttogta.
 Zoey
Kiléptem a szikla peremére és lenéztem a mélybe. A szívem
eszeveszettül zakatolt, de nem gondoltam meg magam.
Megteszem. Nem azért, mert ő kért meg rá, hanem azért, mert én
akarom.
– Biztos vagy benne? Kurva ijesztőnek tűnik – sopánkodott
mellettem Britany.
– Mert az is – szívtam be az alsó ajkam, miközben az egyik srác
ránk erősítette a beülőt.
Páros bungee jumping. Csak saját felelősségre! – olvastam el újra
a figyelmeztető táblát.
Oké! Kicsit jobban parázok, mint vártam, de hát miért vagyok így
meglepve? Elvégre rohadt magasan vagyunk.
– Zoey! Kayden! Ez nektek szól! – tekerte fel Zane a hangerőt a
mellette álló hangfalon.
A felharsanó dobok üteme tökéletes képet festett a fülemben
lüktető vér ritmusáról.

Why Don’t We – Fallin

Abban a pillanatban,
Nem kell kétszer átgondolnom,
Minden megfagyott,
Csak te és én
Nem tudom kezelni a szapora szívverésem,
Miért vagyok oda ezért az érzésért?

Ígérj meg valamit!

 Mondd, hogy velem maradsz!
Ha őszinte akarok lenni,
Nem tudom, ez hova vezet…
De ez az egyetlen kérdés,
Bébi, ne találgass!

Ó, te vagy a múzsám,
Olyan vakmerőnek érzem magam,

Temiattad
Temiattad
Temiattad
Feladom

Ó, bébi, érzem az adrenalin löketét!

Nem félek ugrani, ha te is akarsz
Csak essünk szerelembe,
A pokolba már!

Talán csak zuhanjunk!

Amikor veled vagyok, érzem az ereimben,

Van benned valami, amitől megőrülök,
Viharra áll az idő,
Add meg magad, kedvesem!

– Felkészültél? – kérdezte Kayden, miközben felém nyújtotta a

kezét.
– Veled mindenre! – csúsztattam az ujjaimat a tenyerébe.
 Köszönetnyilvánítás
Amikor tavaly engedtem a kísértésnek és beléptem a Crosby
testvérek világába, még nem is sejtettem, mennyire rabul ejtenek
majd. Még annak ellenére sem, hogy a legidősebb testvér, Mason
történetét már öt évvel ezelőtt – kezdetleges formában ugyan –
„papírra” vetettem. Az akkor leírtak erős alappal szolgáltak a család
hátteréhez, ettől függetlenül Kayden és Zoey egy teljesen új világba
kalauzolt.
Köszönöm, hogy hozzám hasonlóan ti is ekkora szeretettel
fogadtátok az első részt; remélem, a folytatást is legalább annyira
szeretitek majd.
A Hullámok foglyai még a Dermesztő fogságnál is gyorsabban
íródott meg. A szereplők olyannyira az uralmuk alá hajtottak, hogy
képtelen voltam hosszabb időre elszakadni tőlük.
Ahogy azt Kayden is megfogalmazta, az idő egy pillanatra sem
lassít, szinte rohan, mi pedig nem teszünk mást, csak kapkodjuk a
fejünket, egyik feladatot teljesítve a másik után. Hihetetlen, hogy
ezek a sorok már a 11. könyvem végére íródnak. Elképesztő
mindaz, amit az írás által kaptam tőletek.
Nem lehetek elég hálás mindazoknak, akik az első perctől kezdve
mellettem állnak, és akik az utam során csatlakoztak mellém, hogy
támogassanak abban, hogy kézzelfoghatóvá tegyem a következő
történetemet.
Köszönet illeti a férjemet, aki továbbra is teljes vállszélességgel
áll mellettem, és segít, hogy a könyvek rendben eljussanak a
boltokig.
Köszönöm a gyerekeimnek, akiknek az elszólásai igazi
kincsesbányául szolgálnak.
 Köszönöm anyukámnak, aki ott segít, ahol tud.
Köszönöm Marilyn Millernek, aki az első perctől kezdve
mellettem áll, és nem szégyell virtuálisan képen törölni, ha arra
szorulok.
Köszönöm az előolvasóimnak – Hajninak, Gabicának, Heninek,
Dettynek, Incinek, Zsófinak és Ritának –, akik idejüket rám áldozva,
odafigyelve az elütésekre segítettek, hogy a legújabb könyvem is a
lehető legtökéletesebb formájában kerüljön az olvasóim kezébe.
A gyönyörű borítómat pedig köszönöm Halasi Miklósnak, aki
mindig minden kérésemet teljesíti, hogy a végeredmény tökéletesen
tükrözze a könyv tartalmát.
Köszönetet mondok azoknak az olvasóimnak, akik legújabb
regényemnek is bizalmat szavaztak, illetve mindazoknak, akik most
először választottak Ella Steel-regényt – bár ez esetben, javaslom,
ezt tegyétek le, és olvassátok el előtte a Dermesztő fogságot.
Kívánom, hogy annyi élményt adjon nektek, mint nekem az írás
során.
 ELŐHANG

Mason

Húsz év telt el, mióta utoljára énekelte, én mégis kristálytisztán

hallom, akárhányszor felidézem az együtt töltött estéinket.
Ha becsukom a szemem, még mindig magam előtt látom az
ágyamon ülő anyánk alakját, aki a kedvenc dalunkat énekli.
Mindig ebbe az emlékbe kapaszkodom, amikor úgy érzem,
fogytán az erőm. Olyankor mindent magam mögött hagyva kilépek
a házból és a telek határáig sétálok… Felnézek az égre és hagyom,
hogy az emlékeim magukkal ragadjanak. Lehunyom a szemem, és
elmerülök a múlt felvillanó képei között. Látom, ahogy anya lenéz
rám; érzem a vállamra simuló tenyerét; az ujjait, amik
végigsimítanak az arcomon.
Minden alkalommal, amikor gyengének érzem magam; mindig,
amikor úgy érzem magam, mint a mai nap után… – támaszkodtam
megtörten a kerítésnek.
Hiába telt el oly sok év, ha felidézem ezeket az estéket, a mai
napig hallom a hangját:
– Felejtsd el a vágyat a gazdagság iránt,
Minden, amire szükséged van,
Már rég ott él benned.
Ezt a sort mindig mélyen a szemembe nézve énekelte.
Elmosolyodott, kezét a szívem fölé helyezte, és a körénk ereszkedő
csendbe veszve hallgattuk egymás egyenletes légzését. Gyerekként
sosem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget ezeknek a
mozdulatoknak, de most mindent megtennék, hogy újra
megérintsen. A kezem akaratlanul is a szívem fölé kúszott. Nem
volt ott, mégis éreztem anyám törékeny ujjait az enyém alatt.
Kinyitottam a szemem és belevesztem az emlékeimből születő kép
tekintetébe. Anya szája kedves mosolyra húzódott. Az ajkai
elnyíltak, és folytatta a dalunkat.
Tudom, sikerülni fog,
Ha megpróbálod,
Csak azt kívánom neked, kisfiam,
Hogy elégedett legyél.
Nem bírtam tovább. Megráztam a fejem, elszakadva ezzel a
fejemben születő képtől. Úgy éreztem, még egy másodperc és újra
megsemmisülök. A múlt súlya ólomként nehezedett a vállamra.
Megpróbáltam?
Igen. Minden áldott nap újult erővel vetettem bele magam.
Sikerült?
Ha a testvéreimet és a farmot nézem, kijelenthetem: igen.
Hogy elégedett vagyok-e?
Sokszor úgy érzem, kicsit sem…
Megfordultam és lassú léptekkel visszamentem a házba,
lehuppantam a kanapéra és hátradőltem. Élveztem a kandallóban
pattogó tűz melegét. Felvettem a mellettem heverő öreg hangszert,
és engedtem az önkéntelen mozdulatoknak. Megpendítettem az
ölemben heverő gitár húrjait. A felcsendülő hangok egészen a
szívemig hatoltak. Az ujjaim a gitáron, a dal pedig a szívem húrjain
játszott.
Észre sem vettem, mikor kezdtem bele, hagytam, hogy az
emlékeim felszínre törjenek.

Shinedown – Simple Man

Anya azt mondta nekem,

Amikor kicsi voltam,
 Gyere, ülj ide mellém,
Drága kisfiam.
Nagyon figyelj most arra,
Amit mondok neked!

És egyszer majd ez fog rajtad segíteni

Egy ragyogó napon
Ne pocsékold el az idődet,
Ne éld túl gyorsan az életedet!

Követsz majd el hibákat,

És meg is oldod azokat,
Találsz majd egy nőt,
És megtalálod a szerelmet,

És sose feledd,
Van valaki odafent

Ennél a résznél egy kósza könnycsepp szökött ki a szemhéjam

mögül.

Egyszerű ember legyél!

Csináld azt, amit szeretsz, és amihez értesz!
Kicsim, egyszerű ember legyél!
De kérlek,
Ne csak értem tedd meg ezeket, kisfiam!

Felejtsd el a vágyat a gazdagság iránt,

Minden, amire szükséged van,
Már rég ott él benned.
Tudom, sikerülni fog,
Ha megpróbálod,
Csak azt kívánom neked, kisfiam,
Hogy elégedett legyél
 Egyszerű ember legyél!
Csináld azt, amit szeretsz, és amihez értesz!
De kérlek,
Ne csak értem tedd meg ezeket, kisfiam!

Fiam! Ne aggódj,
Meg fogod találni az utad,
Csak kövesd a szívedet,
Senki másra ne hallgass!

– Oh, anya… bárcsak ilyen könnyű lenne! – emeltem fel a fejemet,

hogy a tekintetem a szoba sötétjébe vesszen.
{1}
Ed Sheeran – Perfect

{2}
Theory of a Deadman – Angel

{3}
Sam Smith – Stay With Me

{4}
Nickelback – Savin’ Me