Dianne Duvall

Halhatatlan Őrzők sorozat

(Immortal Guardians)

7. rész
A sötétség pengéje
(Blade of Darkness)
(Aidan és Dana)

rajongói fordítás

Magyarra fordított részek:

1. A sötétség hajnala (Darkness Dawns) nem saját munka

(Roland és Sarah)
2. Az éjszaka uralma (Night Reigns) nem saját munka
(Marcus és Amiriska)
3. Fantom árnyak (Phantom Shadows)
(Bastien és Melanie)
3,5. Maradj a sötétben (In Still Darkness)
(Richart és Jenna)
4. Mélyülő sötétség (Darkness Rises)
(Étienne és Krysta)
5. Elszabadult éjszaka (Night Unbound)
(Zach és Lisette)
5,5. Szellemölelés (Phantom Embrace)
(Yuri és Cat)
6. Árnycsapás(Shadow Strike)
(Ethan és Heather)

Következik:
Az angol nyelvű megjelenésnek még nincs dátuma, de lesz folytatás.
 Első fejezet

Aidan súlyos bakancsának dobbanásai visszaverődtek a

falakról, miközben követte Chris Reordont a mínusz ötödik
szint hosszú, fehér folyosóján. Chris volt a Hálózat keleti parti
vezetője, több ezer ember állt az alkalmazásában, akik a
Halhatatlan őrzőket segítették, hogy megvédhessék az
emberiséget a tébolyult vámpíroktól.
A kopár folyosó hátsó falán egy óriási tévéképernyőt
akasztottak a falra. Ha Aidan nem tévedett, a Központ
parkolója mögött elterülő napsütötte rétet mutatta valós
időben, mint egy túlméretezett ablak.
– Ez új – jegyezte meg.
Chris anélkül bólintott, hogy odapillantott volna. – Melanie
reméli, hogy egy kis életszagú élményt nyújthat itt, öt emelet
mélyen a föld alatt a bentlakó vámpírok számára. Ha
megkedvelik, hasonló ablakszerű képernyőkkel látjuk majd el
a lakosztályaikat is.
A jobb oldali ajtók Dr. Melanie Lipton irodájába, a laborba,
a betegszobába és a dolgozók számára kialakított kis
pihenőszobákba nyíltak, az utolsó pedig Dr. Linda Machen
irodája volt. Bal felől a féltucatnyi vámpírlakás helyezkedett
el.
– És most mondd el újra, hogy miért kell neked egy lakást
adnom itt, amikor a csapatom annyi időt rászánva, olyan sok
erőfeszítéssel berendezett a számodra egy kényelmes otthont
ebben az országban – morogta Chris.
Aidan vállat vont. – Mert Melanie és a többi orvos
megunták, hogy a betegszobában alszom.
– És mi a fenéért nem a házadban?
Aidan Chris fejének hátsó felére meredt. Reordon
meglehetősen utálta őt. – Mert jobban szeretek itt, ahol
lóghatok a vámpírokkal.
Ezelőtt soha nem barátkozott vámpírokkal. Azok, akikkel az
éjszakai vadászatai során találkozott, vagy már őrjöngő
tébolyultak voltak, vagy a legjobb úton jártak afelé, és még
csak elkerülni sem akarták ezt a végállomást.
De az itteni vámpírok még mindig tisztaelméjűek voltak.
Megismerni őket pedig egy új kaland.
És amikor valaki háromezer évig ugyanazt csinálja minden
éjjel, annak az új az egyben jó is.
Nem is. Kölcsönvett egy szót Clifftől. Az új az félelmetesen
jó.
Chris megállt az egyik súlyos titánium ajtó előtt, ami mellett
egy kicsiny billentyűzetet erősítettek a falra. – Itt a kulcsod. –
Felemelt egy kártyát. – Szükséged lesz rá, meg a kódra is,
amit a hátuljára írtam. – Megszólalt a mobilja. – Várj! –
Előhalászta a zsebéből a készüléket és a szokásos nyers
hangon beleszólt. – Reordon.
– Mr. Reordon! – a nő a vonal túlsó végén valósággal
kiabált – Itt Veronica Becker! Önöknek... – vicsorgások
hallatszottak a háttérből, a nő sikoltozva káromkodott. – A
Hálózatnak dolgozom!
Chris összevonta a szemöldökét. – Igen, tudom. Mit...?
– Van egy defektes autókerekem – szakította félbe sietve a
nő –, és két vámpír a nyakamon... A fenébe!
– Hol van most? – sürgette a választ Chris.
 A Sax-Beth Chruch kereszteződés után, az 54-es táblánál.
Chris Aidanre nézett.
– Tudom, hol van. – Aidan maga elé idézte azt a helyet. A
folyosó elsötétedett körülötte, magába nyelte a súlytalanság
érzése. Friss szellő túrt a hajába, amikor megjelent
Saxapahaw és a Bethlehem Church Road kereszteződésénél,
nem messze az 54-es táblától.
Telihold uralta a felhőtlen égboltot. Rovarok zümmögése,
békabrekegés és más éjszakai zajok töltötték be a levegőt. És
egy rekedt nevetés.
Elnézett nyugat felé.
Vámpírok. Leendő áldozatukat gúnyolták, majd
fájdalomkiáltásaik hasítottak bele az éjszakába.
Aidan orra megremegett a bors éles illatától. Olyan
sebességgel lódult meg a kanyargós, két sávos vidéki úton,
amit a legtöbben veszélyesnek tartottak volna. Két fényszórót
pillantott meg a távolban. Nem mozdultak. Időnként
pislákoltak csak, amikor elment előttük egy-egy személy.
– Kérem, siessenek! – hallotta meg Veronica sírását. – Nem
tudom tovább távol tartani őket! És azt hiszem, az egyik... –
újra káromkodott.
Ott. Egy nő. Alacsony. Talán ha százhatvan centi. Egy
kerékkulccsal és a legnagyobb flakon bors spray-vel
felfegyverkezve, amit Aidan valaha is látott.
Elvigyorodott. Okos nő.
A mobilja az autó mögött hevert az aszfalton. Chris hangja
aggodalmasan szólt ki belőle, nem akarván, hogy a vámpírok
megsejtsék, hogy épp egy Halhatatlan őrző cserkészi be őket.
A két vámpír ott keringett a potenciális zsákmány körül,
izzó kék szemekkel, előhívott agyarakkal. Amikor az egyikük
alakja elmosódott és a nő felé indult, azonnal működésbe
lépett a bors spray. Egy vámpír kifinomult érzékszerveinek ez
olyan lehetett, mintha egyszerre emésztenék fel a lángok a
szemeiket, orrukat és a tüdejüket.
A támadó vámpír megtorpant, kínjában előregörnyedt és a
szemét dörzsölte.
Veronica lesújtott a fejére kerékkulccsal, és közben már fújt
is a bors spray-vel a másik támadója felé. De a vámpírok
gyorsan magukhoz tértek, és nem voltak olyan idióták, mint
amilyennek látszottak.
Míg Aidan feléjük rohant, az egyikük gúnyosan rávigyorgott
a nőre, majd megkerülte a kocsit.
Michael!
Aidant szinte letaglózta ez a pánikkal tele gondolat, és csak
akkor vette észre, hogy egy kisgyerek alszik az autó hátsó
ülésén.
Elárasztotta a düh. Ha a vámpírt még nem borította el
egészen az őrület, akkor arra akarja felhasználni a gyereket,
hogy kínozza az anyját. De ha teljesen tébolyult...
Aidan megállt egy hosszú pillanatra, ami elegendő volt
ahhoz, hogy összpontosítson, és útjára indítson egy éles
telekinetikus lökést.
Mindkét vámpír hátrarepült, el a kocsitól és Veronicától.
Rövid kardjait előhúzva ismét futásnak eredt.
A vámpírok pillanatok alatt felpattantak a földről, hosszú
bowie késeket vontak elő.
De még csak találatot bevinni sem volt esélyük, mire Aidan
pengéi felmetszették rajtuk a fő artériákat.
A Halhatatlanokkal ellentétben a vámpírok villámgyorsan
belehaltak az ilyen sérülésekbe. Ezek is visszarogytak a földre
és másodperceken belül az utolsókat lélegezték.
A különös szimbióta vírus, amivel megfertőződtek,
gyakorlatilag felzabálta őket, miközben kétségbeesetten
igyekezett helyreállítani a vérkeringésüket. Mire feladta a
harcot, semmi sem maradt a vámpírokból, csak a ruháik,
óráik és a fogtöméseik.
Csend támadt a rövid csata végeztével. Még a rovarok sem
zümmögtek, mintha őket is megdöbbentette volna a
villámgyors, halálos összecsapás, amit láttak.
Aidan megfordult, hogy szembenézzen a nővel. – Veronica?
Az asszony rémülten bólintott. – Igen.
– Aidan vagyok. Jól van?
– Igen. De még csak az imént telefonáltam, nem
gondoltam... – elcsuklott a hangja, amikor Aidan felemelte a
kezét.
A férfi oldalra billentett fejjel hallgatózott.
Néhány rovar a közelben kísérletképpen hangot adott a
jelenlétének.
Még jókora távolságra tőlük, több alak is természetfeletti
sebességre kapcsolva közeledett.
Aidan káromkodott. – Szálljon be a kocsiba!
A nő a vezető ülés melletti ajtóhoz ugrott és kinyitotta. –
Még többen jönnek?
– Igen.
Veronika beszállt az autóba és lezárta maga mögött az ajtót.
Még jóformán a helyükre sem kattantak a zárak, amikor
már hátrafordult, hogy ellenőrizze a hátsó ülésen alvó kisfiút.
A totyogó összeráncolta a szemöldökét, mélyebbre fészkelte
magát a babaülésben és tovább aludt.
– Maradjon csendben – mondta Aidan elég hangosan
ahhoz, hogy mind Veronica, mind pedig Chris is hallja a
telefonban – elintézem. – Átugrott a jármű felett és az erdő
felé száguldott, amerről a vámpírok érkezése várható volt.
Jobb lenne, ha még azelőtt meg tudná állítani őket, mielőtt
észreveszik az autót és az utasokat.
 A magas fák dús lombozata kívül tartotta a holdfényt, de
természetfeletti élességű szemeinek semmiféle gondot nem
okozott a sötétség, lassítás nélkül száguldott tovább az
erdőben.
Aprócska fények villantak fel a távolban. Kék. Zöld. Ezüst.
Mind párban. Az arcok, amikhez az izzó szempárok tartoztak,
csak másodpercekkel azelőtt élesedtek ki előtte, hogy a
vámpírok lecsaptak volna.
Aidan a maga borostyánszínben izzó szemeivel megpördült
közöttük, és hárította a csapásokat. Annak ellenére, hogy a hat
vámpír létszámbeli fölényben volt, az előny mégis az ő oldalán
volt. Aidan egy olyan korban született, amikor még minden
csatát pengékkel vívtak. Kardforgató mesterek kezdték el
oktatni attól a pillanattól kezdve, hogy nemes kelta
származású apja úgy értékelte, hogy már elég erős ahhoz,
hogy elbírja a fakardot.
És mivel fejlett DNS-el született, amiről abban a korban
még hírből sem hallottak, igencsak erőteljes ajándékokkal
rendelkezett. Tudott teleportálni. Telekinézist használt, ami
segített neki eltéríteni a csapásokat, ha volt egy másodperce a
szükséges koncentrációra. Telepata volt, így előre tudta a
vámpírok következő lépéseit. Csata után pedig képes volt a
kezeivel gyógyítani.
Ez a fejlett DNS óvta meg a vírus romboló hatásától is,
miután megfertőződött. Az egyszerű emberek nem voltak
ennyire szerencsések. Ők vámpírokká váltak a fertőzéstől, a
vírus tönkretette az agyukat. Még a legszelídebb, legbékésebb
természetű is nagyon gyorsan tébolyult tömeggyilkossá vált.
Mint ezek itt. Tudták, hogy egy asszony és egy gyermek van
valahol Aidan mögött. Az a társuk, aki felhívta őket, ezt
mondta nekik. És az, amit azzal a nővel és gyermekkel
terveztek, felkavarta Aidan gyomrát.
 Vér spriccelt rá két vámpír felnyitott nyaki artériájából. Míg
ők a torkukra szorított kezekkel hátrafelé botladoztak, Aidan
levágta egy harmadik karját, és felhasította a negyedik lágyéki
ütőerét.
Négy megvan. Maradt kettő.
Az ötödiket könnyű volt a földre vinni. A hatodik futásnak
eredt.
Aidan átkozódva utána vetette magát. Nem hagyhatta
életben a szörnyeteget, hogy az más ártatlan áldozat után
nézzen.
Természetfeletti sebességgel rohanni egy erdőben mindig
veszélyes, de különösen veszélyes, amikor valakit
megzavarnak.
Aidan benyúlt a kabátja egyik belső zsebébe, előhúzott egy
dobótőrt és az útjára indította.
A vámpír felmorrant, amikor a penge beleállt a hátába.
Lelassult kissé, és hátranézett a válla felett. A következő
pillanatban belerohant egy hatalmas fába.
Még Aidan is összerándult a csontok hangos reccsenésétől.
Megállt és figyelte, hogyan csúszik lassan a földre a vámpír.
A jóformán szilánkokra tört testben a szív még mindig vert.
Aidan odament hozzá és elválasztotta a testétől a fejét, hogy
megmentse a lassú kínhaláltól. Szegény ördög. Lehet, hogy jó
ember volt, mielőtt a vírus kivette belőle a vámját.
Miután letörölte a vért a pengéiről, és a tokjukba csúsztatta
őket, visszateleportált a kocsihoz.
Veronica felsikoltott, amikor váratlanul megjelent a vezető
oldali ajtó mellett. Amikor felismerte, ellazult a
megkönnyebbüléstől, majd kinyitotta az ajtót és kiszállt. – Jól
van?
– Remekül. És ön?
– Rendben vagyok.
 – Megharapták?
– Nem.
– Nagyszerű.
– Aidan? – ez Chris volt a telefonból.
Tekintete megkereste a kocsi mögött heverő mobilt,
odament, felvette és a füléhez emelte. – Igen?
– Megölted a vámpírokat?
– Ja. Kettőt az út mellett, hatot pedig a nyugatra lévő
erdőben.
– Mrs. Beckernek szüksége van orvosi segítségre?
Aidan végigmérte a nőt. – Szüksége van orvosi segítségre?
Veronica szeme nagyra nyílt, megrázta a fejét. – Nem. Jól
vagyok.
– Jól van – mondta Aidan Chrisnek –, csak némi
megrázkódtatás érte. Biztonságban hazakísérem.
– Köszönöm. Kiküldöm a srácokat a vámpírok fegyvereiért.
– Tudod a pontos helyet?
– Persze. Minden alkalmazott autójában van LoJack.
Tudjuk hol van, a fiúk öt percen belül ott vannak.
– Akarod, hogy itt maradjak, amíg megérkeznek?
– Nem. Nincs rá szükség. Még egyszer köszönöm, hogy
segítettél Mrs. Beckernek.
– Örömmel tettem – felelte, majd Aidan bontotta a vonalat
és visszaadta a készüléket Veronicának.
A nő ujjai remegtek, amikor átvette. – Elejtettem a kocsi
mögött. – Néhány sikertelen mozdulattal igyekezett a zsebébe
csúsztatni. – És amikor azt mondta, hogy szálljak be,
elfelejtettem felvenni.
– Emiatt ne aggódjon. Tudom, hogy a filmekben ez egészen
másképp hat, de vészhelyzetben az emberek a legritkább
esetben gondolkodnak logikusan. Bár azt el kell ismernem, a
bors spray briliáns ötlet volt.
 – Köszönöm. Reméltem, hogy a túlfejlett érzékszerveikre
még nagyobb hatással lesz.
Elmosolyodott. – Egészen biztos vagyok benne, hogy
kellően fájdalmasnak találták. – Még az ő szemei is égtek,
pedig nem is közvetlenül rá fújták.
– Úgy látszik, képtelen vagyok abbahagyni a remegést –
sóhajtott fel a nő.
– Ez természetes. Próbálkozzon mély lélegzetekkel. – Ő
maga is vett egy hosszú lélegzetet és benntartotta, hogy
bemutassa, mire gondol.
A nő követte az instrukcióit.
Ha nem borította volna vér, Aidan felajánlotta volna neki az
ölelését. – Kérdezhetek valamit? – mondta, remélve, hogy a
figyelemelterelés is segíthet.
Veronica bólintott.
– Mi az a LoJack?
A nő elmosolyodott. – Mr. Reordon elmondta, hogy LoJack
van a kocsimban?
– Igen.
– Egy kicsi készülék, amivel folyamatosan követni lehet az
autó mozgását a GPS koordináták alapján.
– Ahha! – Aidan és a többi Halhatatlan őrült vámpírokra
vadásztak éjszakánként, így elég kevés idejük maradt a
technika fejlődésének követésére, az újabbnál újabb
lenyűgöző eszközök megismerésére. – Nos, ideküldi a
csapatát, hogy megtisztítsák a helyet, de azt mondta, hogy
nem kell megvárnunk őket. – Az autó felé intett. – Ha nem
bánja, ha összekenem az üléshuzatot, szívesen hazakísérem.
A szép vonásokra kiült a megkönnyebbülés. – Köszönöm.
Azt nagyra értékelném.
– Akarja, hogy én vezessek? – ajánlotta fel Aidan.
 Veronica megrázta a fejét. – Jól vagyok. Már nem remegek
annyira.
– Akkor kérek egy percet, hogy kereket cserélhessek, és
indulhatunk is.
Odalépett a kocsi hátuljához és felpattintotta a csomagtartó
fedelét.
Alig egy perc elteltével az új kerék már a helyén volt, a
defekteset, valamint a szerszámokat pedig betette a
csomagtartóba és lezárta azt.
Míg Veronica visszaült a kormány mögé, a két vámpír felé
pillantott, akiket megölt.
Már csak a ruháik és a fegyvereik hevertek a földön.
Aidan lerugdosta őket az útról, majd megkerülte a kocsit és
beült az utasülésre.
– Nos tehát – mondta Veronica, miután beindította a
járművet –, miért is késett?
Aidan szemöldöke felszaladt. – Késtem?
A nő bólintott. – Már akkor számítottam rá, hogy
megjelenik és felajánlja a segítségét, amikor észrevettem,
hogy defektet kaptam.
Aidan rámeredt.
– Amikor néhány percig nem történt semmi, úgy
gondoltam, hogy biztosan feltartja valami, így magam
kezdtem el lecserélni. Aztán pedig megjelentek a vámpírok.
– Úgy gondolta, hogy megjelenek itt, hogy lecseréljem a
kereket?
– Persze. Ezt csinálta Kimberly és Dawn defektjénél is.
Aidan gyomra lesüllyedt. – Ön hm... tud erről?
– Igen. De azt be kell ismernem, meglepődtem rajta, hogy
szerepelek a listáján. – Rápillantott a férfira és elvigyorodott.
– Meglepettnek tűnik.
– Azt hiszem, az vagyok. Tud a listámról?
 – Amin a Tehetséges nők szerepelnek? Igen, tudok.
A pokolba! – Honnan tud róla? – kérdezte. Csak egy
maroknyian tudták, mivel érdemelte ki Aidan Chris haragját,
ahogyan azt is, hogy csak egy hajszál választotta el attól, hogy
Seth, a Halhatatlan őrzők vezetője kivégezze, miután áttört a
Hálózat központjának biztonsági emberein, hogy megszerezze
a környéken élő Tehetséges nők névsorát.
Tehetségesnek azokat a férfiakat és nőket nevezték, akik
olyan fejlett DNS-el születtek, aminek a forrását senki sem
ismerte. Csak ezeket a Tehetségeseket tudta átváltoztatni a
vírus anélkül, hogy a téboly lassan átvette volna felettük az
uralmat. Több, mint háromezer évnyi magány után Aidan
végül ellenszegült Sethnek, hogy megszerezhesse ezt a listát,
és véletlenszerűnek beállított találkozásokat szervezhessen
ezekkel a nőkkel, hogy végre-valahára megtalálja közöttük azt
a személyt, aki eléggé szeretni tudná őt ahhoz, hogy
átváltozzon a kedvéért és vele töltse az örökkévalóságot.
Veronica ismét elmosolyodott. – Dawn napokig kizárólag
erről áradozott, miután úton hazafelé a munkából defektet
kapott, és maga ott termett, hogy lecserélje a kerekét. Utána
Kimberly kapott „defektet” – nyomta meg a defekt szót egy kis
grimasszal –, és megjelent egy bizonyos kelta lovag fényes
páncélzatban, hogy orvosolja a problémát.
Aidan is grimaszolt. Talán a listán szereplők autógumijának
kilyukasztása, majd az ő felbukkanása, mint lelkes
segítségnyújtó, nem a legjobb módja a spontánnak tűnő
találkozások elősegítésének. De a lehetetlen időbeosztása
miatt a fűszeresnél való összefutás eléggé nehézkes volt a
számára. – Tehát azt mondja, szükségem van egy új
fedősztorira.
 A nő nevetett. – Valóban. De ne aggódjon, valószínűleg én
vagyok az egyetlen, aki rájött erre az összefüggésre. És én is
csak azért, mert tudom, hogy mindketten Tehetségesek.
– Ó! – Nem igazán tudta mit mondhatna.
– Nos tehát, miért késett? – kérdezte meg újra Veronica.
– Igazából most nem én vagyok a felelős a defektes kerékért
– ismerte be félve, attól tartott, hogy megbántja vele a nőt –,
ön nem szerepel a listámon.
– Ó! Hát ez igazán nagy megkönnyebbülés! – nevetett fel a
nő, de utána rögtön összeráncolta a szemöldökét. – És
valahogy mégis sértőnek érzem egy kicsit, holott ennek semmi
értelme.
Aidan elmosolyodott. – Nem mintha úgy gondolnám, hogy
nem méltó rá – biztosította –, szeretem az erős nőket. Ma
pedig óriási bátorságot mutatott két vámpírral szemben. Az
intelligenciának is nagy csodálója vagyok, és Cliff azt mondta,
hogy ön ragyogó elme.
A nő elpirult. – A vámpír Cliff?
Cliff azok közé a vámpírok közé tartozott, akik segítséget
kértek a Halhatatlan őrzőktől és remélték, hogy a Hálózat
tudósai képesek lesznek elodázni, vagy teljesen elhárítani az
őket fenyegető őrületet. – Mivel gyakorlatilag a Központban
él, és természetfeletti hallással rendelkezik, mindenkit ismer,
aki csak megfordul ott.
Veronica megcsóválta a fejét. – Szegény srác. Borzalmas
lehet álló nap a drámákat hallgatni.
Aidan vállat vont. Igazából a vámpírok ezt egy vég nélküli
szappanoperának fogták fel, vagy valamiféle valóság show-
nak, és remekül elszórakoztatta őket. – Cliff azt is mondta,
hogy tavaly elvesztette a férjét. – Igyekezett finoman felvetni a
témát.
Bánat ült ki Veronica vonásaira.
 – És azt is, hogy nagyon szerette őt, így valószínű, hogy a
szíve még mindig az övé.
A nő nyelt egy nagyot. – Ez így van. – Pislogott egy párat,
hogy eltüntesse a szeméből a nedvességet. – Sajnálom. Még
most sem tudok róla sírás nélkül beszélni.
– Nem kell mentegetőznie.
Csend ereszkedett az autóra az elkövetkező néhány
kilométeren.
– Zavarja? – kérdezte végül Aidan. – A lista.
– Nem. – Veronica kíváncsi pillantással végigmérte. –
Tényleg háromezer éves?
A férfi eltúlzott sóhajjal felelt. – Igen. Annyi vagyok.
A nő nevetett. – Azt hallottam valakitől a Központban, hogy
a Halhatatlan/halandó szerelmi ügyek mindig rosszul
végződnek.
– Ez valóban így van. Az ember korosodik, míg a
Halhatatlan fiatal marad. De még ha ez a tény nem is vet
árnyékot a kapcsolatra, a halandó a végén meghal, és a
Halhatatlan magára marad a rá váró évszázadokkal.
A nő megcsóválta a fejét. – Maga egyedül volt egész idő
alatt?
Megvonta a vállát. – A Szekundánsaim a barátaim is voltak.
– Halandó férfiak, akik nappal vigyáztak rá és társaságot
nyújtottak, akik gondosan ügyeltek rá, hogy a szomszédok és
bárki, aki figyeli őt, normális képet kapjon róla.
– De feleség nélkül – kérdezte halkan a nő –, szeretők
nélkül?
– Feleségem nem volt. És szeretőim is csak nagyon rövid
időkre, nehéz úgy, ha a képességeimet és gyakorlatilag az
életem legnagyobb részét el kell rejtenem előlük.
Az autó lassított egy piros lámpánál. A motor halk
duruzsolása barátságos légkört teremtett a járműben,
Veronica beszélni kezdett. – Tudja, Tom és én csak kilenc évet
töltöttünk együtt. Ő is a Hálózatnak dolgozott. Amikor
legelőször találkoztunk... valami a helyére kattant. Mintha
világéletünkben a legjobb barátok lettünk volna. Minden
lehetséges időt együtt töltöttünk, órákon át tudtunk
kávézókban nevetgélni és beszélgetni műszak után. Aztán
elkezdtünk együtt vacsorázgatni és... – Megrázta a fejét. – A
nagy Ő volt nekem. Az volt. – Szomorkás mosolyt villantott
Aidanre, a szemeiben könnyek csillogtak. – Az emberek azt
mondják, hogy még fiatal vagyok. Hogy majd tovább lépek és
újra megtalálom a szerelmet. Én pedig mosolygok és
bólogatok. De a szívem mélyén tudom, hogy ez soha nem fog
megtörténni. Nem találok többé senkit, akivel ilyen
kapcsolatot tudnék kialakítani. És a tudat, hogy enélkül kell
leélnem a hátralévő életem, Tom nélkül, szerelem nélkül,
néha elviselhetetlen.
Aidan beleolvasott a gondolataiba. Mélységes fájdalma és
gyásza valódi volt.
Azokat a szavait is hallotta, amiket nem mondott ki
hangosan. Hogyan élhetett túl ez a férfi háromezer évnyi
magányt, amikor én negyven-ötvenévnyinek a gondolatát is
alig tudom elviselni?
Veronica megköszörülte a torkát. – Szóval megértem. A
listáját.
Aidan bólintott. – Tudom.
A lámpa zöldre váltott.
A nő gázt adott, az arcára mosolyt kényszerített. – És? Van
ígéretes jelölt?
– Még nincs – mosolyodott el Aidan –, de amint itt végzek,
van egy találkozóm – lepillantott az órájára – pontosan
harmincöt perc múlva, Carrboróban, egy csinos médiummal.
 – Ó, egy médium! – ismételte meg kritikus hangon
Veronica. – Talán előre látja az érkezését is.
– Ha úgy lenne – kacsintott rá vigyorogva –, lemondta
volna a találkozót.
Veronica nevetett.

Harmincöt perccel később Aidan kiszállt a Tesla S

Modellből, és szemrevételezte a kicsiny boltot. A kétszintes
lakóház földszintjén alakították ki az üzlethelyiséget.
Becsukta az ajtót és lezárta a kocsit.
Izgalom bizsergett a mellkasában. Várakozás emelkedett fel
benne. És remény.
Újra fiatalnak érezte magát, világosság űzte távolabb benne
a sötétség szellemeit, amik túl sok éve éltek már benne.
Tudta, hogy ez csak egy röpke pillanatig tart, mégis
kiélvezte.
Egészen az előző évszázadig minden Tehetséges
megtagadta, hogy átalakuljon. Még azok is, akik
Halhatatlanokba szerettek bele, halandóak maradtak attól
tartva, hogy a Halhatatlanság a lelkük elvesztésével járna. A
templomok azt hirdették, hogy a vámpírok a Sátán szülöttei. A
modernkori orvostudomány csak nemrég tette lehetővé a
Halhatatlanok számára, hogy jobban megértsék, miért mások
ők, mint a többiek, miért vonatkoznak rájuk más szabályok.
Így aztán soha nem is sürgették a nőket, akiket szerettek, hogy
változzanak át a kedvükért, nem akartak felelősekké válni
azért, ha elátkozottak lennének.
 Még egy évszázada sincs, hogy a halandó orvos és tudós
barátaik azonosították a vírust, ami a Halhatatlanokat és a
vámpírokat megfertőzte, kicsivel később pedig felfedezték a
DNS eltérést is, ami védetté tette a Halhatatlanokat és a
Tehetségeseket az őrülettel szemben, és ettől enyhültek
némileg a félelmeik is.
Sarah Bingham megdöbbentette az egész Halhatatlan
világot azzal, amit Aidan és a többiek lehetetlennek tartottak.
Ő maga kérte az átalakítását, hogy az örökkévalóság hátralévő
részét Roland Warbrookkal tölthesse.
És ezzel felélesztette a reményt.
Aidannek mindössze annyi dolga volt, hogy megtalálja a
megfelelő Tehetségest, a nőt, akit szerethet, és aki
viszontszereti annyira, hogy hajlandó legyen átalakulni érte,
aki mellett többnek látná a jövőt végtelenbe nyúló napok
soránál, amik után kivétel nélkül olyan éjszakák következnek,
amit vámpírok legyilkolásával tölt, hogy aztán egyedül
feküdjön le az ágyába.
Odasétált az ajtóhoz. A bejárat fölött egy apró harang
csendült meg, ahogy benyitott.

A csengő hangjára Dana Pembroke az ajtó felé fordult és

érezte, hogy leesik az álla.
Szent szar!
A férfi, aki a küszöbön állt, néhány centiméterrel két méter
felett lehetett. Sűrű, fekete haja olyan hullámos volt, hogy már
majdnem göndör. Mégsem keltett vele nőies benyomást. Az
erős állkapcson körülbelül öt órás borosta sötétlett. A
mélybarna szemekbe vidámság ült ki, ahogy a férfi belenézett
az ő szemébe.
Azért, mert neki valósággal csorog a nyála a látványától?
Gyorsan félrekapta róla a tekintetét és maga elé meredt.
Melyik nő ne folyatná a nyálát, ha meglátja? Kiborítóan
dögös.
Fekete póló feszült széles vállaira, eltakarta izmos
mellkasát, vastag bicepszét. Fekete szövetnadrágja alacsonyan
ült keskeny csípőjén, megmutatta izmos combjait, és Dana
nagy összegben mert volna fogadni, hogy egy félelmetesen jó
segget látna, ha a fickó megfordulna.
A férfi ajka barátságos mosolyra húzódott. – Jó estét!
Csodálatosan mély hangja úgy ömlött végig Dana bensőjén,
mint forró csokoládé egy hideg téli éjszakán.
Kihúzta magát, és felvette a drámai pózt, ujjhegyeit a
halántékához emelte, mint ahogyan azt Shawn Spencertől
látta a tévében, a Psych - dilis detektívek sorozatban. – Aidan
O’Byrne? – mondta nyomatékos hangsúllyal.
A férfi mosolya kiszélesedett, felfedte hófehér fogait. – Igen.
Hadd találgassak! Látta az érkezésemet.
Dana elmosolyodott, feladta a pózt és megvonta a vállát. –
Nem volt nehéz, amikor megbeszélt időpontja van.
A férfi nevetett. – Ön lenne az a bájos leányka, akivel
telefonon beszéltem?
A fenébe is, Dana érezte, hogy az örömtől kissé kipirul az
arca, miközben előre lépett és kezet nyújtott. – Én lennék. – A
fickó akcentusa, ha lehet, még a megjelenésénél is szexibb volt
– Dana Pembroke.
A férfi is előrelépett, hatalmas tenyerébe vette a kezét, majd
a szájához emelte és megcsókolta. – Örülök, hogy
megismerhetem.
 Nem gondolta volna, hogy még léteznek olyan férfiak, akik
kezet csókolnak. És miért olvad ragacsos masszává ettől az ő
bensője?
A szemei elbámészkodtak a férfi arcán, észre sem vette,
hogy nem engedi el azonnal a kezét.
A csodába, nagyon jóképű! És volt valami a mosolyában,
amitől ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy
visszamosolyogjon rá.
Vér borította el a férfi arcát és a nyakát.
Dana felzihált.
Mély vágás nyílt Aidan mellkasán. Egy másik a bal karján,
aztán a jobbon is. A keze, amivel az övét fogta, valósággal
úszott a vérben.
Danát átjárta a félelem, elrántotta a kezét. Lenézett reszkető
ujjaira.
Nem voltak véresek, de még mindig érezte rajtuk a meleg
nedvességet.
Amikor felnézett, Aidan ugyanolyan volt, mint azelőtt, hogy
megérintette volna, jóképű arca tiszta, a ruhája makulátlan, a
teste ép. Se vér, se vágások.
Dana szíve nekicsapódott a bordáinak.
A férfi mosolya elbizonytalanodott. – Dana?
A jövőt látta? Az ő jövőjét?
– Jól van? – Aggodalom sötétítette el a meleg barna
szemeket.
A látomás a jövőről még sosem tört rá ennyire gyorsan és
ilyen világosan.
Mosolyt kényszerített magára. – Jól vagyok. Elnézést.
Aidan kissé oldalra billentette a fejét, a tekintete éberré vált.
– Látott valamit.
Dana azon kapta magát, hogy nem találja a szavakat.
Normál esetben azonnal tagadott volna, esze ágában sem lett
volna megmondani az ügyfélnek, akivel épp csak akkor
találkozott, hogy látta a halálát. De valami azt súgta neki, hogy
ez a férfi felismerné a hazugságot. – Igen.
– És ez megzavarta.
– Igen.
– A múltból, vagy a jövőből?
Ezen elgondolkodott egy pillanatig. – Biztos vagyok benne,
hogy a jövőből.
– De néha látja a múltat is?
– Igen.
– Látta, hogy megsebesültem?
– Igen.
– Súlyosan?
Dana belenézett a szemébe. – Igen.
A férfi furcsán, közönyösen bólintott. – Azt hiszem, a
mellkasomon látott egy vágást. Körülbelül itt. – Végighúzta
ott a mutatóujját, ahol Dana a szokatlanul tiszta látomásban a
sebet kinyílni látta. – És még néhányat a karjaimon. –
Tökéletes pontossággal megmutatta a karján is a sebesülések
helyét.
Dana ellazult, elöntötte a megkönnyebbülés. Végignézett
azokon az izmokon, amiket még csak nem is látott. – Igen. –
Elmosolyodott. – Tehát mégis a múltban történt. Nagyszerű!
A férfi mosolygott.
Dana, ha késve is, de kapcsolt, hogy mit mondott, így sietve
korrigálta magát. – Mármint nem úgy értem, hogy nagyszerű,
hogy megsebesült. Én csak...
– Azt hitte, hogy el fogja veszíteni egy ügyfelét? – kacsintott
rá a férfi.
Felnevetett. – Nos, nem hinném, hogy valaha is vissza
akarna térni, ha a legelső dolog, amit megjósolnék, az az
lenne, hogy komolyan, talán végzetesen megsérül.
 Aidan elvigyorodott. – Fiatalkoromban katona voltam.
Mostanság pedig egy biztonsági cégnél dolgozom.
Alkalmanként mindkettő veszélyes foglalkozás, így az évek
során tekintélyes mennyiségű vágást, horzsolást, zúzódást
beszereztem.
Nos, amit Dana látott, az pokolian nem csak egy egyszerű
vágás volt. – Biztonsági cég? – Intett neki, hogy kövesse a
kicsiny üzlethelyiség belseje felé.
A férfi vállat vont. – Mindig vannak olyanok, akik meg
akarnak ölni, vagy el akarnak rabolni másokat. A testvéreim
és én védelmet nyújtunk azoknak, akiknek szükségük van
erre.
– A testvérei? Nagy családja van?
– Lelki testvéreim, nem vérszerintiek. A legtöbbünknek
egyáltalán nincs családja, így egymást tekintjük annak.
Danának sem volt családja, így teljesen megértette ezt.
Egyetlen gyermek volt, hét éves korára elveszítette minden
nagyszülőjét, aztán alig érte el a felnőttkort, amikor a szülei is
meghaltak egy autóbalesetben. – Most először kér tanácsot
egy médiumtól?
– Bevallom – mosolyodott el ismét a férfi –, hogy ez a
legelső alkalom, amikor találkozok eggyel.
Ebben Dana valahogy biztos volt. – Nos, az ügyfelek
általában azért keresnek fel, mert aggodalmaik vannak, vagy
konkrét kérdésekre szeretnének választ kapni. Gyakran félnek
és stresszelnek, amikor először mennek médiumhoz. Tehát
igyekszem a lehető legkevesebb, médiumtól elvárt dolgot
cselekedni. – Kinyitott egy ajtót és belépett egy tágas
helyiségbe, ami valószínűleg ebédlő lehetett, mielőtt
kialakították volna az üzletet.
A fél évvel ezelőtt vásárolt ingatlan falait megnyugtató
földszínekre festette. Hatalmas cserepes növények pompáztak
minden sarokban. Az ablak előtt homok, kövek és különböző
növények felhasználásával egy kicsiny sziklavízesést alakított
ki. A hosszúkás helyiség egyik végében egy kis kerek asztalt
helyezett el két kényelmes székkel, ami egy kellemes kis
olvasósaroknak tűnt. A szemben lévő falnál két hasonló szék
állt a könyvespolc mellett, amin könyveket,
keresztrejtvényeket, színes ceruzákat, krétákat és papírt
tartott arra az esetre, ha az ügyfél gyereket is hozna magával.
A szoba másik felébe egy kényelmes masszázságyat
telepített.
Most afelé intett. – Általában a masszázságyon kezdek, hogy
enyhítsek a feszültségen és megnyugtassam az idegeket.
A férfi felhúzta az egyik szemöldökét. – És mert a testi
kontaktus felerősíti az ajándékát?
Meglepetten nézett a vendégére. Ő volt az első, aki rájött
erre. – Igen.
A férfi alapos óvatossággal szemügyre vette a készüléket. –
Oda kellene ülnöm?
– Igen.
– Utálom, hogy ezt kell mondanom, de nem hiszem, hogy
beleférek.
Dana felnevetett. – Nos, valóban magasabb, mint általában
a vendégeim, és súlyosabb, izmosabb is.... de beállíthatom
úgy, hogy beleférjen.
A férfi továbbra is kétkedőnek tűnt. – Nem hiszem, hogy ez
jó ötlet lenne.
– Nagyon kényelmes lesz – bizonygatta vigyorogva.
– Még mindig nem tartom jó ötletnek.
– Miért? – Tényleg úgy gondolná, hogy nem bírja el a
súlyát? Az lehet, hogy olyan izmos ügyfelei nincsenek, mint ő,
de olyan ügyfelei viszont vannak, akik sokkal súlyosabbak
annál, mint amit még bátran bevallanának, mégsem volt soha
semmilyen probléma.
– Nyíltan mondjam – kérdezte a férfi –, vagy vonjam be
cukormázzal?
– Nyíltan – mondta habozás nélkül.
– Ahogy akarod. – Vett egy mély lélegzetet. – Azért nem
tartom jó ötletnek, mert vonzódom hozzád...
A meglepetés és az öröm felforrósította Dana arcát.
– ...és ha begyömöszölöm a pilletestemet a székedbe...
Dana felnevetett. – Pilletestedet?
A férfi elvigyorodott. – Az egyik barátomnak van egy két
éves lánya, aki úgy tűnik, hogy sportot űz abból, hogy elsőre
megjegyez minden csúnya szót, amit hall, így kínos
gondossággal ki kellett gyomlálnom ezeket a szókincsemből.
Milyen édes! – Sajnálom, hogy félbeszakítottalak, folytasd.
A férfi enyhén meghajolt feléje. – Tehát mint mondtam,
vonzódom hozzád. Ha begyömöszölöm a pilletestemet a
furcsa székedbe, és aztán rám teszed a kezeidet, attól félek,
hogy a testem esetleg úgy reagál, ami zavarba hozhat téged.
Vajon ismét elvörösödött? – Ó!
A férfi összerezzent. – Mégiscsak cukormázba kellett volna
csomagolnom, ugye?
– Nem. Minden rendben – mondta. – Én csak... – egy apró,
öngúnyos kis nevetés szökött ki a torkából – egyszerűen
fogalmam sincs, hogyan reagáljak erre. Majdnem minden
ügyfelem nő. És most úgy elpirultam, mint egy tizenéves,
ugye?
Újabb széles vigyor. – Igen. De nagyon elragadónak
találom.
Volt valami ebben a férfiban, amitől könnyűnek érezte vele
a társalgást. Kényelmesnek. Mintha régi barátok lennének,
akik hosszú ideje nem találkoztak.
 Talán az óvilági modora miatt. Hiszen kezet csókolt neki.
Olyan szavakat használ, mint az elragadó.
És ettől ő képtelen abbahagyni a mosolygást. – Tudod mit?
Semmi gond. Ne aggódj. – Megérintette a férfi kezét, majd az
ágy felé intett. – Menj előre, és gyömöszöld bele a
pilletestedet a székbe. Én pedig addig állítgatom, amíg
kényelmes nem lesz. És ha a tested reagál az érintésemre,
majd úgy teszek, mintha észre sem venném. – Igen, ez jó lesz
így. Még csak bele sem pirult újra a témába. – Muszáj hozzád
érnem, hogy pontosan olvasni tudjalak.
– Ahogy akarod – mondta ismét a férfi.
 Második fejezet

Dana elvégezte a széken a szükséges igazításokat, aztán

megmutatta Aidannek, hogyan üljön bele, hová helyezheti az
arcát, a karjait.
– Ezt komolyan ellazító hatással van? – kérdezte a férfi
mély, meleg, ám mégis kétkedő hangon.
Széles mosollyal körbejárta, hogy mögéje kerüljön. – Majd
meglátod. De mielőtt nekifognék, van olyan egészségügyi
problémád, sérülésed, amiről tudnom kellene?
– Nincs.
– Azért meggyőződőm róla. – A vállaira tette a kezeit.
Aidan kuncogott.
– Mi az? – kérdezte, miközben végigsimított a hátán.
– Csak a borzalmas humorérzékem. Kísértést éreztem, hogy
hosszan, hangosan felnyögjek, ahogy hozzám értél, hogy
lássam, hogyan reagálsz.
Dana nevetett. Tényleg kedveli a fickót.
Nyitott tenyerekkel kezdte, végignyomkodta mindkét
oldalon gerince mellett, majd, majd gyengéden, ököllel
gyakorolt rá nyomást.
Az ügyfelek hátában és vállaiban általában feszültek voltak
az izmok. De Aidanéit meglepően lazának és nyugodtnak
érezte.
Átgyúrta egészen fel a válláig, majd a másik oldalon kezdett
dolgozni, egyik kezével a vállát tartva, a másik tenyerével
pedig a lapockáját lenyomva.
 Eltelt pár perc. És a férfi minden újabb perc elteltével egyre
jobban ellazult.
Egyszer sem jelent meg előtte a vérbe borult Aidan képe.
Az nagyon zavaró volt. Egy kicsit tartott is tőle, hogy ismét
megtörténik, ha újra megérinti.
– Szólj, ha túl erős nyomást gyakorlok – szólalt meg,
amikor az alkar izmaihoz ért –, de akkor is, ha túl kicsit.
Aidan felmordult. – Csodás érzés. Azt hiszem, a többi
ügyfeled simán hazudik.
– Miben hazudnak?
– Szerintem a masszázsért járnak ide, a jövendőmondás
csak a hab a tortán.
Dana kuncogott.
A férfinak hihetetlenül széles háta volt. Nem emlékezett rá,
hogy valaha is érintett volna ennyi izmot.
Egyetlen eddigi ügyfelére sem hasonlított. És a pokolba is,
egyetlen férfivel sem volt összehasonlítható sem, akit ismert.
Szikárakat? Persze, hogy ismer. Olyat, aki egy kézzel a feje
fölé tudná emelni? Egyértelműen nem.
A keze alatti jól fejlett izmok minden profizmust nélkülöző
érzéseket keltettek benne. Az oldalához lépett, felemelte az
egyik karját a saját könyökhajlatába, úgy kezdte el ismét
gyúrni a vállát.
A szíve felgyorsult. Szedd már össze magad Dana!
Szigorúan megszidta magát miközben két kézzel masszírozta
a hatalmas bicepszet, lassan lefelé haladva az alkarja felé,
hogy végül eljusson a kézfejéig. Nagy, sima keze volt,
könnyedén egy marokra foghatta volna benne az ő kezeit.
Hogyan gyúrhatta ki magát ennyire anélkül, hogy
bőrkeménykedései lennének?
 Átgyúrta a kezét, végigsimogatta az ujjait. Majd hirtelen
megjelent előtte ugyanez a kéz, amint a csupasz vállára simul,
majd lejjebb csúszik és megmarkolja a mellét.
Elállt a lélegzete a látomástól. Annyira tiszta volt! Mindent
látott és érzett, mintha ez a valóság lenne.
Aidan egy hatalmas ágyon térdelt előtte. Mindketten
meztelenek voltak.
Nagy keze finoman megszorította a mellét. Mutató és
hüvelykujjával megsodorta kicsit a mellbimbóját, és rajta
keresztülszáguldott a tűz. A sötét fej leereszkedett, a szája a
másik melléhez közelített, meleg, puha ajkai közé vonta a
kihegyesedett bimbót.
Aidan elrántotta a kezét.
A látomás eltűnt.
Dana letérdelt mellé, igyekezett egyenletesen tartani a
lélegzetét. A szíve dübörgött a mellkasában. A pulzusa
száguldott.
Aidan még mindig a székben ülve felemelte a kezét, amit
visszahúzott tőle és megdörzsölte a nyakát.
Dana ráemelte a pillantását, és örült, hogy a férfi az
arcpárnától semmit sem lát belőle. De nem nyögött, vagy
zihált fel, ugye? Mi a fene volt ez?
Egyértelműen nem a múltat látta ebben a látomásban.
Hanem akkor mit? Az ajándéka azt mutatja neki, hogy ő és
Aidan szeretők lesznek?
Aidan visszaeresztette a kezét a karfára.
De Dana nem tudott mozdulni.
Mi történik itt? Soha nem voltak ilyen egyértelmű víziói.
Aidan esetében pedig már kétszer is.
– Minden rendben? – kérdezte a férfi, kétségkívül azért,
mert félbehagyta a masszázst.
Nem lett a hangja még a korábbinál is mélyebb egy kicsit?
 – Igen – felelt neki Dana, de a hangját még ő maga is
döbbentnek hallotta –, minden a legnagyobb rendben.
– Nem kellett volna megmozdulnom? – kérdezte a férfi. –
Elnézést, nem akartam megtörni a dolgok menetét.
A pokolba is, ha nem töri meg a dolgok menetét, a látomása
valószínűleg tovább folytatódik, ő pedig addig nézte, hallgatta,
érezte volna, hogy szeretkeznek, míg eljut az orgazmusig.
Hihetetlenül valódinak tűnt az egész.
– Nem. Az teljesen rendben van. – Csak éppen félt újra
megérinteni. Bár igazából nagyon is meg szerette volna
érinteni. Szent szar, a kezét és az ajkát fantasztikus volt
éreznie magán! Régóta nem volt már férfival. És Aidan
érintése felvillanyozta.
– Megint láttál valamit? – kérdezett rá a férfi, amikor
továbbra sem folytatta a masszázst.
– Nem – hazudta. De mit kellett volna mondania? Hogy
tényleg látott? Hogyne! Láttam magunkat meztelenül,
ágyban, egy forró, fülledt soha-nem-akarom-hogy-vége-
legyen, életemben-nem-éreztem-még-így-magam szex
közben.
Hogyne, persze. És hadd gondolja róla a férfi, hogy teljesen
perverz, az egész masszázst csak ürügynek használja, hogy
cirógathassa az ügyfeleit, miközben szexuális aktusról
fantáziál velük? Erről szó sem lehet.
– Csak át akarok menni a másik oldaladra – mondta
könnyed, barátságosnak szánt hangon. Felállt, megkerülte a
széket és rámeredt a másik izmos vállra.
– Amiatt aggódsz, hogy összetöröm a széked, ugye? –
kérdezte Aidan. – Nyikorog a súlyom alatt?
Elmosolyodott és ellazult kissé. – Dehogyis. – Vett egy mély
lélegzetet, felemelte a másik karját és a könyökhajlatába
vonta.
 Semmi meztelen villanás. Nem látta a férfi száját a mellén.
Dolgozni kezdett a vállán, és minden pillanattal egy kissé
könnyebben lélegzett, mert a látomás nem jelentkezett. Kapd
össze magad, javasolta önmagának, és gyorsan lezavarta a
masszázs többi részét. – Készen vagyunk – jelentette ki végül.
Aidan felült, átmozgatta széles vállait. – Nem is emlékszem,
mikor éreztem magam ilyen jól utoljára.
– Ezt szerettem volna hallani – a sarokban álló kényelmes
székek felé intett. – Akkor megkérhetlek, hogy ülj át oda?
– Ahogy akarod.
Amikor felállt és föléje magasodott, Dana nem engedte meg
a tekintetének, hogy az öve alá ereszkedjen. Nem tudta
hogyan kellene reagálnia arra, ha a masszázs felizgatta
annyira, mint amennyire őt felizgatta a látomás, és úgy
gondolta, jobb, ha inkább meg sem tudja.
Amikor a férfi leült az egyik székre, felnyúlt és leemelte a
dobozt a könyvespolc tetejéről. Leült Aidannel szemben, és az
asztalra helyezte.
Szinte érezni vélte magán a férfi tekintetét, míg kinyitotta a
dobozt és előhúzta tarot kártyáit. Félretette a dobozt és
felnézett. – Megkevernéd a kártyákat?
Aidan bólintott és tette, amit kért tőle. – Mivel az ajándékod
az érintéshez kötődik, ezek a dolgok tényleg segítenek neked?
Vagy csak azért használod, mert az ügyfeleid elvárják?
A szavaiban nyoma sem volt szarkazmusnak, pusztán csak
kíváncsiság hallatszott belőlük.
– Egy kicsit mindkettő. Ha elmondom nekik, mit látok,
amikor megérintem őket, azok csak az én szavaim. De ha azt
mondom el, hogy mit látok a kártyákon, azzal vizuális
megerősítést is kapnak.
– Hiszi, ha látja – mormolta a férfi.
– Általában igen.
 Aidan figyelte, ahogy Dana egyesével az asztalra rakja a
kártyákat. Bólogatott és érdeklődően figyelt, amikor azt
magyarázta, mit jelentenek az egyes lapok, pedig komoly
nehézségei akadtak a koncentrációval.
A szíve még mindig a bordáit ostromolta. A pulzusa szinte
szemmel láthatóan pulzált. A teste égett.
Ha hihet a látomásnak, akkor végre megtalálta azt a nőt,
akit keresett. Mert Dana látta az ő kettejük szerelmi
játszadozását.
A telepátiája lehetővé tette, hogy olvassa a gondolatait. Így
hát mindent ugyanolyan élénken látott, mint a nő. Még érezte
is, és ez annyira elragadta, hogy meg kellett szakítania a testi
kontaktust kettejük között, hogy véget érjen a látomás,
harcolnia kellett a vággyal, hogy ne keljen fel abból a furcsa
székből, hogy újra és újra életre keltse a jelenetet.
– A jóslataid mindig valóra válnak? – szakította félbe a
magyarázatát az egyik lapról, amin egy szekér volt. – A
jövőbéliek.
Dana habozott a válasszal. – Sokszor nem, nem látom
annyira világosan a dogokat, mint kellene. Általában az ügyfél
feltesz egy kérdést...
– De amiket látsz? Amikről látomásaid vannak? Azok
mindig igazak?
Pír öntötte el az arcát, lehajtotta a fejét és kézbe vette a
következő kártyát. – Igen. Ahogyan a múltbéliek is.
 Diadalmámor árasztotta el Aidant. Nem csak azért, mert
Dana igazat mondott neki, még ha a kérdés nyilvánvalóan
idegesítette is. De leginkább azért, mert bizonyossá vált;
szeretők lesznek.
Szeretők, vagy valami több?
Koncentrációja utolsó morzsáit is össze kellett gyűjtenie,
hogy a szemei ne kezdjenek el izzani. A fiatal, gyakorlatlan
Halhatatlanok nem tudták megakadályozni az önkéntelen
reakciót. Minden mély érzelem, legyen az jó, vagy rossz,
kiváltotta, hogy a szemük borostyánszínűre váltott, ami
azonnal elárulta a halandóknak, hogy nem emberek. De Aidan
meglehetősen idős volt, nagyobb befolyással bírt a reakcióira.
Dana pírja hirtelen megfakult, a homloka ráncba szaladt. –
Úgy tűnik, egy nagyon félelmetes ellenséged akad a jövőben,
Aidan.
Felmorrant. – Az én szakmám úgy vonzza őket, mint cukor
a legyeket.
Dana megcsóválta a fejét. – Ez más.
Gershom lesz az. Az a nagyhatalmú szarházi elhatározta,
hogy elindítja az Armageddont. És pokoli idők jártak a
Halhatatlanokra, amikor valóban nekilátott megtenni.
A nő félretette az asztalon a kártyákat. – És most hadd
lássam a kezed.
Vágyakozva az újbóli érintésére, feléje nyújtotta.
A két kicsi kezébe vette, majd tenyérrel felfelé fordította. –
Nagyon hosszú életvonalad van.
Valószínűleg a leghosszabb, amit Dana valaha is látott.
A szép barna szemek egy villanásnyira felnéztek a szemébe.
– Szinte egész életedben egyedül éltél.
Vállat vont. – Barátaim azért voltak. Azok a férfiak, akiket a
fivéremnek tekintek.
– De feleséged nem volt?
 – Nem. Nem voltam ennyire szerencsés.
Dana érezte a magányt, ami olyan mélyen megsebezte.
Látta ezt a gondolataiban, és egy kissé könnyebbnek érezte
magát, azon kezdett töprengeni, hogy hogyan tudná
megszerezni annak a szenvedélynek egy aprócska szikráját,
amit a nő látomásában látott.
Dana rásimította a tenyerét az övére, és visszafordította
figyelmét a kártyákra. – Csalódást látok. Rengeteget. –
Megcsóválta a fejét. – Megosztott hűséget. Árulást. Valami
jön, Aidan. Valami közeledik, és amikor ideér, nem fogod
tudni, kiben bízhatsz és kiben nem.
Ráncba szaladt a homloka. Ez egészen úgy hangzott, mintha
légüres térbe kerülne. Mi van a Halhatatlan testvéreivel?
Miért nem lesznek mellette?
Az egyetlen eset, amikor elveszítette bennük a hitét, az
akkor volt, amikor betört a Hálózat központjába, hogy ellopja
a Tehetségesek névsorát. Seth tévesen azt hitte, Aidan a
felelős azért, hogy Lisette majdnem meghalt, ellenségként
álltak egymással szemben. A Halhatatlanok erőteljes vezetője,
a régi jó barát, akkor valóban holtan akarta látni őt, amíg nem
sikerült tisztáznia magát.
De már minden rendben volt. Jó ideje.
Az biztos, hogy Chris Reordon még mindig orrol rá, mégis
megbízott Aidanben, hogy elintézi a dolgokat, ha valakinek
segítségre volt szüksége. De akkor miért gondolja úgy Dana,
hogy anélkül kell szembenéznie az ellenséggel, hogy bárki is
az oldalán állna?
Rázárta ujjait a finom kis kézre, míg a nő még mindig a
kártyákat nézegette összevont szemöldökkel.
Milyen puha a bőre. Az ujjai pedig karcsúak.
Azok a törékeny ujjak hirtelen olyan erővel szorították meg
a kezét, hogy az már szinte fájdalmas volt.
 Aidan a gondolataira koncentrált, látta, hogy az asztal, a
kártyák eltűnnek, a fény felerősödött.
Két alak úszott elő a ragyogásból, vadul csatázva egymással.
Aidan nem látta hol vannak, hogy melyik országban, melyik
városban, mert a harcosok személye teljesen megdöbbentette.
Seth és ő teljes erőbedobással vívtak egymással, és ettől
jéggé dermedt az ereiben a vér. A szemük izzott, az övé
borostyánszínben, a Sethé aranysárgán. Mindkét kezükben
kard volt, könyörtelenül le-lesújtottak velük, állandó
mozgásban voltak, a vonásaikat düh és eltökéltség torzította
el, átkozottul komolyan próbálták valóban elpusztítani
egymást.
Dana elrántotta tőle a kezét, és felugrott. Ahogy hátralépett
az asztaltól, majdnem elbotlott a szék lábában, de gyorsan
visszanyerte az egyensúlyát és kihúzta magát.
A megdöbbent Aidan is felállt lassan. És átkozott legyen, ha
a keze nem remegett ugyanúgy, mint a nőé.
Mi a pokol volt ez?
Dana egyetlen szót sem szólt, csak nagyra nyílt szemekkel
meredt rá, a szája kissé elnyílt a sokktól.
– Dana? – kényszerítette magát, hogy a lehető
legközömbösebb hangon szólaljon meg.
A nő nem tudja, hogy ő is látta a látomását. Nem tudja,
hogy olvassa a gondolatait, amik most egymást üldözték
körbe-körbe a fejében.
– Láttál valamit? – kérdezte.
Dana bólintott. – Te és egy másik férfi megpróbáltátok
kardokkal megölni egymást.
Nyelt egy nagyot. Gondolkodj gyorsan! Gondolkodj
gyorsan! Mit mondanának a fiatalabb Halhatatlanok? –
Én... – megvillantott egy szomorkás mosolyt – nem szívesen
beszélek erről, mert nem akartam, hogy azt gondold, hogy
egy... – Mi a fene volt az a szó, amit Cliff használt? – kockafej
vagyok. Egy szerepjátszó csoport tagja vagyok.
Bizonygatta magának, hogy technikailag nem hazudott.
Rendszeresen küzdött meg Halhatatlan harcosokkal, akik
kardokkal vívtak, mint ahogyan évszázadokkal ezelőtt is. Nem
lehetne ezt szerepjátéknak tekinteni?
Dana szája becsukódott. A szemeiből eltűnt az „őzsuta a
reflektor előtt” kifejezés. – Egy... középkori szerepjátszó
csoport? Kardokkal, meg minden ilyesmivel?
Roland és Marcus végtére is a középkorból származnak. És
velük is szokott vívni. – Igen.
A nő vett egy mély lélegzetet. – Oké – bólintott, és próbálta
magát lecsillapítani, hogy tovább dolgozhasson. – Oké. Ezt a
kardozós dolgot rendszeresen csinálod?
– Igen. – Na, ebben legalább semmi hazugság sincs.
Minden este harcol a vámpírokkal. Viszont még mindig nincs
magyarázata a ragyogásra, amit Dana Seth és az ő szemében
is látott.
Az emberek képtelen hinni a mágiában, vagy a szokatlan
képességekben. Ő még valami elfogadható magyarázat után
kutatott, amikor Dana már kezdte megkérdőjelezni, hogy
valóban jól látta-e. Tényleg olyannak látta a szemét és az
ellenfeléét? Vagy csak a fény trükkje volt?
Szerencsére legalább sem az ő, sem Seth agyarait nem látta.
– Oké – ismételte el Dana, a szívverése kezdett lelassulni. –
Jól gondolom, hogy nagyon komolyan veszed? Mármint úgy
értem, hogy te és az a másik fickó mintha tényleg meg
akartátok volna ölni egymást.
Valóban komolyan meg akarták ölni egymást. Aidan
gyomra csomóba ugrott a gondolattól. – Most azt gondolod,
hogy egy kockafej vagyok, ugye? – tréfálkozott.
A nő egy hajszálnyival még jobban ellazult. – Nem.
 – Először a pilletestemről beszéltem. Most meg ez.
A nő végre elmosolyodott. – Igazából úgy gondolom, hogy a
pilletested édes. – Hatalmasra nyílt a szeme. – A pilletest –
javította gyorsan – a pilletest édes. A szó, amit mondtál.
Rákacsintott. – Az első verzió tetszik legjobban.
Dana nevetett. – Fogadni mertem volna. – Intett az asztal
felé. – Akarod folytatni az olvasást?
Megrázta a fejét. – Azt hiszem, jobb lenne, ha
abbahagynánk, még mielőtt újabb kínos dolgok derülnek ki
rólam.
A nő az állával a kártyák felé biccentett. – Sajnálom, hogy
nem tudtam pontosan elmondani, hogy mi jön, csak azt, hogy
nem jó.
A közte és Seth között lezajló halálos csata egy kicsivel
rosszabb, mint nem jó. – Nagyra értékelem a figyelmeztetést.
Követte a nőt a szobából az üzlethelyiségbe, ahol kivette a
hátsó zsebéből a pénztárcáját és átadta neki a hitelkártyáját. –
Nem lenne gond, ha újabb találkozási időpontot kérnék?
Dana elmosolyodott. – Egyáltalán nem.
– Nagyszerű!
– Ugyanebben a különös napszakban?
Egyszerűen csak mondd neki, hogy jó lesz ilyentájt! Ne
rohanj a dolgok elébe! – Tudom, most egy veszélyes
munkájú, gyereknyelvet használó kockafejnek látsz, aki
mániákusan rajong a kardokért – kezdett bele, miközben
máris átkozta magát a türelmetlenségéért –, de van valami
halovány esélyem arra, hogy rávehesselek, a következő
alkalom után csatlakozz hozzám egy vacsorára?
Dana felnézett rá.
– Vagy egy kávéra? – ötletelt Aidan. – Süteményre?
Fagylaltra? – Ráncba szaladt a homloka. – Mi az, amit a nők
kedvelnek, ami alapján eldöntik, hogy egy férfi udvarolhat-e
nekik, vagy sem? – Nem, ez nem a helyes kifejezés. – Vagyis,
hogy randizhat-e velük? Mármint úgy értem, hogy randiznak-
e vele.
Dana elvigyorodott. Ez a pasi túlságosan aranyos.
Aidan ellazult, amikor ez a gondolat tisztán és világosan
átjött Dana fejéből. Az aranyos az jó dolog, nem igaz?
– Mit szólnál szerda este hét órához? – kérdezte a nő.
Rávigyorgott. – Szerda este itt leszek. – Gyorsan jó éjszakát
kívánt, és gondtalanabbul lépett ki a boltjából, mint
amilyennek az utóbbi jó pár száz évben érezte magát.
Egészen addig, amíg eszébe nem jutott az utolsó látomás.
Mi az ördögöt fog elkövetni, hogy Seth meg akarja majd
ölni?
Újra?

Aidan összerándulva riadt fel.

Bár körülötte a szoba teljes sötétségbe borult, mégis körbe
tudott nézni. Természetfelettien éles látása lehetővé tette,
hogy meglássa a tárgyakat a legrosszabb fényviszonyok között
is, bár a színeket csak nehezen tudta megkülönböztetni.
Ismét körülnézett, de semmi oda nem illőt nem vett észre.
Senki sem támadta meg az új lakását. Nem csengettek az
ajtón.
Akkor mi riasztotta fel?
Hangok árasztották el a fejét. Hangosabban, mint amit a
Központban dolgozó összes halandó nappali műszakos
együttesen produkálni tudott. Csúf hangok. Erőszakra vágyók.
Arra sürgették kiáltásaik címzettjét, hogy ne habozzon követni
az utasításaikat.
Cliff.
Felkelt, nadrágot, pólót, zoknit, csizmát húzott.
Cliff egykoron a brit Halhatatlan, Sebastien Newcombe
követője volt. Bastien kétszáz éven keresztül vámpírnak
gondolta magát, vámpírsereget gyűjtött maga köré és a
Halhatatlanok ellen harcolt, megpróbálta elpusztítani őket.
Cliff ennek a hadseregnek a tagja volt, akárcsak két másik
társa, Joe és Vincent is. Mindhárman bölcsen úgy döntöttek,
hogy megadják magukat a végső csatában, amit Bastien
robbantott ki. És míg Seth arra kényszerítette Bastient, hogy
csatlakozzon a Halhatatlan őrzőkhöz, Cliff, Vincent és Joe a
Központba mentek, remélve, hogy az orvosok, tudósok
képesek lesznek megakadályozni, hogy megőrüljenek, vagy
legalábbis késleltetni tudják a szellemi hanyatlásukat.
Egyikük sem akart olyanná válni, mint azok, akik
átváltoztatták őket, akik nevetve kínozták és ölték meg
ártatlan áldozataikat.
De Dr. Melanie Lipton és a kollégái még nem találtak
megoldást arra, hogy lelassítsák a vírus emberekre gyakorolt
agykárosító hatását, vagy hogy megakadályozzák a tébolyt.
Vincent és Joe mér rég alámerültek az őrületben és az
életüket vesztették.
Azóta más vámpírok is kérték a Hálózat segítségét. Az első
három közül már egyedül csak Cliff maradt.
Aidan pillanatok alatt megmosta a fogát, majd
megnedvesítette a kezét és az ujjaival fésült hajfürtjei közé,
hogy valahogyan megzabolázza átkozott hullámosságukat.
Cliffet egy vámpír változtatta át az akarata ellenére
egyetemista korában. Ha eltekint a világba belefáradt sötét
szemeitől, Aidan ránézésre huszonöt évesnek mondta volna. A
legtöbb vámpír alig egy évig tudja megőrizni emberségét. Ha
különösen erősek voltak és keményen harcoltak, nem voltak
rosszak az életkörülményeik, és nem kínozták őket, ami csak
súlyosbított az állapotukon, akkor négy évig is kitartottak,
mielőtt őrült szörnyeteggé változtak volna.
Cliff ragyogó, éles elméje már hat éve küzdött, bátran
harcolt a vírus aknamunkája ellen. Megdöbbentett mindenkit,
aki ismerte őt, tiszteletreméltó maradt egész végig, a
Halhatatlan őrzők oldalán csatázott, segített legyőzni az
ellenségeiket. Még csak remélni sem merte senki, hogy ilyen
sokáig kitart.
De mostanában vesztésre állt.
Seth is tudta ezt, aki olvasta Cliff gondolatait, és látta a
fejében a bomlást. Aidan is ugyanezen oknál fogva tudott róla.
És azt gyanította, hogy Bastien is tudja. Cliff olyan volt a
számára, mint egy testvér. Bastien minden áldott éjjel
magával vitte őt vadászni, remélve, hogy ez segít levezetni
azokat az egyre erősebb, erőszakosabb hullámokat, amik
elárasztották a fiatal vámpírt.
Aidan úgy gondolta, hogy Melanie is tudja. Egyre hosszabb
és hosszabb időt töltött a laborban, keményen dolgozott,
kétségbeesetten keresett válaszokat, hogy megakadályozhassa
az elkerülhetetlent.
Önmagát hibáztatja majd, amikor elvesztik.
Ha elveszítik, javította ki önmagát Aidan. Nem szívesen
adta fel a reményt.
Még ha talál is egy új gyógyszert, ami elpusztítja a vírust,
azzal Cliffet nem tudnák megmenteni. A fertőzés után a vírus
legelső dolga az volt, hogy porig rombolta a szervezet saját
immunrendszerét és ő maga állt a helyére. Tehát ha Melanie
módot talál a vírus elpusztítására, Cliffnek semmiféle
működőképes immunrendszere nem marad, amibe
mindenképpen belehal.
És ha Melanie valamilyen csoda folytán erre is találna
megoldást, az agykárosodást még mindig nem tudja
visszafordítani, a vírus által szétroncsolt szövetek kijavítására
nincs mód. Még a legerőteljesebb gyógyítók, mint Seth, David,
vagy ő sem voltak képesek helyrehozni bizonyos
agykárosodásokat. Az agy ehhez túlságosan bonyolult
szerkezet.
Aidan kihajolt a fürdőszobából, felvette a mobilját, majd
visszalépett és magára csukta az ajtót.
Röviddel azután, hogy Vincente, Joe és Cliff a Központba
költözött, Chris Reordon építőbrigádot hozatott, és minden
egyes fürdőszobát hangszigeteltek az egész épületben, így a
vámpírok abbahagyták a panaszkodást, hogy huszonnégy
órában hallják az alkalmazottak mellékhelyiségben végzett
dolgait.
Kikereste Chris számát.
– Reordon – fogadta azonnal a hívást.
– Aidan. Be tudsz menni egy hangszigetelt helyiségbe?
– Csak egy perc.
Aidan várt, amíg Chris bement az irodája mosdójába, és
magára csukta az ajtót, hogy se a vámpírok, se a
Halhatatlanok ne hallhassák a beszélgetést.
Aidan megkímélhette volna Reordont ettől a maceratúrától
azzal, hogy egyszerűen telepatikusan beszél hozzá, de Chris
annyira rosszul reagálta le, hogy Aidan pár évvel ezelőtt
belepiszkált a Központ őreinek fejébe, hogy Aidan úgy vélte,
jobb nagy ívben elkerülnie az elméjét.
– Oké. Mi az? – kérdezte Chris.
– Cliff küzd.
Káromkodás. – Mennyire rossz?
 – Rossz. Elteleportálom vadászni, hogy leereszthesse a
felgyűlt agressziót.
– Bastien is veletek megy?
– Nem. Nem akarom, hogy aggódjon.
Chris megértően morgott valamit. – Mikor akarsz indulni?
– Öt percen belül.
– Oké. Tíz percre kikapcsolom a riasztást. Hívj fel, ha
készen álltok a visszatérésre, és újra kikapcsolom. – Chris
techno-mágusai kitaláltak egy riasztórendszert, ami azonnal
bejelzett, ha valaki ki- vagy beteleportált a Központ
valamelyik helyiségébe. Aidannek fogalma sem volt róla, hogy
hogyan működik, de egyszer már élesben is riasztotta őket,
amikor tavaly Gershom váratlanul megjelent a Központnál.
– Meglesz. – Aidan eltette a telefonját, kiment a
fürdőszobából, a lakásából és a folyosón odasétált Cliff
ajtajához.
Tucatnyi, automata gépfegyverrel és nyugtatópiszolyokkal
felszerelt katona állt a folyosó végén, a liftet és a lépcsőházat
felügyelve, utóbbi fegyverek az egyetlen nyugtatóval voltak
megtöltve, ami hatással volt úgy a vámpírokra, mint a
Halhatatlanokra. Csak a legmagasabb biztonsági besorolású
alkalmazottak juthattak át ezen az őrségen a legmélyebben
fekvő föld alatti szinten. És egyetlen vámpír sem hagyhatta el
Halhatatlan, vagy fegyveresekből álló kíséret nélkül, nehogy
kárt tegyen a Központ dolgozóiban, ha pszichés rohamot
kapna.
Aidan odabiccentett az őröknek. – Uraim.
Visszabólintottak. A főnöküktől eltérően mind barátságosak
voltak Aidannel, mégis maradt bennük egy finom
távolságtartás, amit a kora és a hatalmától való félelem
ihletett.
Aidan bekopogott Cliff ajtaján.
 Cliff nem reagált.
– Aidan vagyok. Bejövök – jelentette ki anélkül, hogy
felemelte volna a hangját.
A vámpírok hallása majdnem ugyanolyan éles volt, mint a
Halhatatlanoké, így Cliff akkor is meghallotta volna, ha
suttog.
A lakás gazdája még mindig nem válaszolt, de Aidant szinte
elsodorták kaotikus gondolatai.
Kivett a zsebéből egy kulcskártyát, lehúzta, majd bepötyögte
a biztonsági kódot. Chris nem volt hajlandó megadni neki,
amíg Melanie és Bastien meg nem kérte rá.
Fémes kattanás hallatszott.
Aidan betolta az ajtót, ami olyan vastag és súlyos volt, akár
egy páncélterem ajtaja, majd belépett és becsukta maga után.
Minden vámpír, aki csatlakozott a Halhatatlanokhoz,
luxuslakást kapott, ami majdnem tökéletes otthont
nyújthatott nekik... már ha eltekintünk az éles eszközöktől.
(Beleértve ebbe a konyhát is.) A szép színűre festett falakat
azonban titánnal bélelték, több méter vastag betonból húzták,
hogy roham esetén megakadályozzák a vámpírokat abban,
hogy kitörjenek, és elhagyják az objektumot.
Aidan körülnézett.
Egy, az őrülettel küzdő személy otthonában szinte
természetesnek számítana a zűrzavar és a káosz, ezzel
szemben Cliff lakása a televíziós sorozat rögeszmésen
rendmániás Adrian Monk nyomozójának házára emlékeztette
Aidant.
Cliff ritkán aludt egyhuzamban pár óránál többet, és
folyamatosan valami tevékenységet keresett, amivel mind a
kezeit, mind az elméjét lefoglalhatta.
A lakás makulátlan kinézetének fenntartása is egy ilyen
tevékenységnek tűnt.
 Cliff csendesen ült a kanapéján, könyökeit megtámasztotta
a térdén, a két kezébe fogta a fejét, és az ujjai olyan görcsösen
szorultak ökölbe, hogy Aidan attól tartott, kitépi a saját haját.
Még csak fel sem nézett, amikor belépett.
Aidan leült mellé.
A hangok ma a szokásosnál is hangosabbak voltak, a fiatal
vámpír belső harca kétségbeesettebb, mint valaha.
A hangokat Aidan is hallotta, és érezte, hogy a szíve
elnehezedik.
Cliff bár gyűlölt vereséget szenvedni, arra készült, hogy
megkéri Bastient, vessen véget ennek. Ölje meg még most,
míg megőrzi a tisztessége maradékát, és nem válik hasonlóvá
egy veszett kutyához.
Cliff maga vetne véget a dolognak, de nem szeretné, ha
Melanie találna rá... vagyis arra, ami megmaradna belőle,
miután a vírus felfalná.
Aidan a vállra tette a kezét. – Bízol bennem? – kérdezte
halkan.
– Igen – suttogta Cliff olyan fájdalmas hangon, mint
általában azok, akik tébolyító migrénes rohamot élnek át.
– Állj fel!
Cliff szó nélkül leeresztette ökölbeszorított kezeit,
borostyánszínben ragyogó szemeiben mérhetetlen
szomorúság ült.
– Ne félj – mormolta Aidan, majd teleportálta magukat
Skóciába, egy gyönyörű völgybe.
Cliff felkiáltott, amikor elöntötte a ragyogó délutáni
napfény.
Aidan megszorította a vállát, hogy megakadályozza, hogy
befusson a fák közé. – Ne!
 Cliff felkapta a kezeit, hogy az arcát védje. Az erőszakos
hangok a fejében felsikoltottak, majd egy sóhajjal elhallgattak,
elnémította őket a félelem.
Eltelt egy perc.
Aidan keze felforrósodott Cliff vállán, mint mindig,
valahányszor gyógyító ajándéka működésbe lépett.
Amikor a húsa nem kezdett el felhólyagzani, Cliff lassan
leeresztette a kezét. Összehúzta a szemeit, hogy védekezzen a
ragyogás ellen, és lebámult csupasz karjaira.
Sima barna bőre épp maradt. Nem keletkeztek rajta
hólyagok. Nem fájt.
Cliff tágra nyílt szemmel meredt fel rá, a szíve száguldani
kezdett. – Hogy lehetséges ez? Hallucinálok? Ez... ? Újabb
rohamom van?
- Nem – mosolygott rá Aidan –, az ajándékommal
gyorsabban gyógyítom be a sérüléseidet, minthogy
megérezhetnéd őket.
– Erre is képes vagy? – álmélkodott Cliff.
Aidan bólintott. – De nem voltam egészen biztos benne,
míg ki nem próbáltam Ethanen. Azt nem mondanám, hogy
túlságosan örült a szerepnek, hogy a kísérleti patkányom
legyen, de tartozott nekem.
Cliff röviden felnevetett. – Végül is, átváltoztattad a
feleségét, hogy szupererős legyen.
A Halhatatlan őrzők a múlt évben bizonyosodtak meg arról,
hogy azok a Tehetségesek, akiket nem vámpírok, hanem egy
másik Halhatatlan alakít át, pontosan olyan erősek és
kitartóak lesznek, mint az a Halhatatlan, aki az átalakítást
végzi. Így lett Ethan felesége, Heather ugyanolyan gyors és
erős, mint Aidan, ráadásul még a napfénytűrését is
„megörökölte”, ami olyasmi volt, amit Ethan egyáltalán nem
adhatott volna meg neki, ha ő változtatja át, hiszen még ő
maga is alig száz éve volt Halhatatlan.
Cliff lehunyta a szemét és az ég felé fordította az arcát. –
Meleg – mormolta. – Már el is felejtettem milyen meleg a
napfény. És hogy milyen jó érezni a bőrömön.
– Kiélesedett érzékeléseddel most egy kicsit erőteljesebben
is érzed.
Cliff megcsóválta a fejét. Amikor újra felemelte szemhéjait,
a szemében könnyek csillogtak. – Nem gondoltam, hogy
valaha is érezni fogom még. Kivéve ha...
Kivéve, ha úgy dönt, hogy így végzi be, kimegy a napra, és
hagyja, hogy az felperzselje őt az őrületével együtt.
Aidan megszorította a vállát. – Minden nap, amíg kitartasz,
minden nap, amíg harcolsz, minden egyes napon megadom
ezt neked, Cliff. Neked adom a napot.
Cliff ádámcsutkája le-fel járt a nyakán. – Neked nem fáj?
Aidan vállat vont. A bőre kellemetlenül szúródott, miközben
magába nyelte a nap által Cliffben okozott károkat, hogy épen
tartsa őt. Ha sokáig maradnának, fájna. – Legfeljebb enyhén
kényelmetlennek mondanám – hazudta.
De Cliff ehhez túlságosan intelligens volt. Tudta. – Miért
teszed ezt értem?
– Mert a barátom vagy. A testvérem. És a testvérek
ilyesmiket tesznek egymásért. – Aidan tudta, hogy Cliff is
megtenné ugyanezt érte. Ők ketten jó barátokká váltak, mióta
Aidan észak-Karolinába költözött.
Cliff bólintott. – Megteszem a kedvedért.
Aidan nem kételkedett a szavában. Cliff egy kiváló ember
volt. – Hallod?
Cliff a fejét félrefordítva fülelt. – Mit?
 Aidan elvigyorodott. – Azt hiszem, elhallgattattuk a
hangjaidat. – Az erőszakra biztató hangok egészen elnémultak
a fiatal vámpír fejében.
Cliff felnevetett, a válla ellazult. – Azt hiszem, igazad van.
Az elmém régóta nem volt már ilyen csendes. – Szétnézett a
gyönyörű tájon. – Hol vagyunk?
– Az otthonomban, Skóciában.
– Ez a föld itt mind a tiéd?
– Igen.
– Hű! Szerencsés ember vagy! – Aidan vetett rá egy gyors
pillantást, és megkönnyebbültnek látta, mint az utóbbi
hónapokban bármikor. – Biztos vagy benne, hogy nem csak
azért akarod, hogy tovább éljek, hogy segítsek feleséget
találnod?
Aidan felnevetett. – Telibe találtad. Pontosan ezért.
Mivel Cliff a Központban élt, fokozott hallásával szinte
mindent megtudott az ott dolgozó Tehetségesekről, és
mindezt az információt megosztotta Aidannel is abban a
reményben, hogy segíthet neki megtalálni a szerelmet.
– Még mindig nem jártál szerencsével? – Cliff egy sólyom
röptét figyelte a magasban.
Aidan vállat vont. – Találkoztam Veronica Beckettel.
– Tényleg? Azt hittem, lehúztad a listádról, mert még
mindig a férjét gyászolja.
– Úgy volt. De defektet kapott.
Cliff vetett rá egy éles pillantást.
– Nem én voltam! – tiltakozott Aidan.
– Hát persze, hogy nem.
Aidan nevetett. – Tényleg nem én csináltam, de ő is engem
gyanúsított meg vele.
Cliff elvigyorodott. – Rájött, ugye?
– Igen, és finoman javasolta, hogy keressek más fedősztorit.
 A vámpír nevetett. – Én megmondtam. Észak-Karolina
olyan, mint egy kisváros. Hamar körbeér a pletyka.
– Nos, viszont mivel nem érkeztem oda, hogy lecseréljem a
lapos kerekét, kiszállt, hogy ő maga tegye meg, és vámpírok
támadtak rá.
Cliff mosolya eltűnt. – Jól van?
Aidan bólintott és megpróbálta figyelmen kívül hagyni a
bőrén egyre erősödő fájdalmat. – Jól van. Hazakísértem őt és
a fiát, aztán pedig elmentem, hogy meglátogassam Dana
Pembroke-t.
– A médiumot?
– Igen.
– Hogy ment?
– Volt egy látomása, amiben mi ketten szeretkeztünk.
Cliff szemöldöke felszaladt, az arcán mosoly terült szét. – Ez
fantasztikus!
– Igen. És beleegyezett, hogy ma este velem vacsorázzon.
– Mit gondolsz, ő az?
Aidan vállat vont. – Nem tudom. De kedvelem.
– És neki látomása volt arról, hogy ti ketten szeretkeztek.
Szent szar, hát ez nagyon jó jel!
Aidan elvigyorodott. – Én is ezt remélem.
A sólyom árnyéka átsuhant felettük, amikor az
megpillantott valamiféle zsákmányt a földön és összezárt
szárnyakkal alázuhant.
Cliff újra végignézett a körülöttük elterülő tájon. – Milyen
furcsa. Vannak dolgok, amiket maguktól értődőnek tartasz.
Amiket csak akkor értékelsz igazán, ha elveszik tőled.
Néhány percig minden Halhatatlan őrző képes volt elviselni
a napfényt, a szűrt fényt pedig még tovább is. Minél öregebb
volt egy Halhatatlan, annál nagyobb volt a fénytűrő
képessége.
 Aidan elég öregnek számított.
A vámpírok viszont azonnal elkezdtek felhólyagosodni, ha
napfény esett rájuk. Semekkora toleranciával sem
rendelkeztek.
– Világéletemben éjszakai bagoly voltam – folytatta Cliff –,
így amikor rájöttem, hogy már nem mehetek ki a napra, nem
gondoltam, hogy hiányozni fog. – Egyre csak szívta magába a
ragyogó napfényt. – De mégis. Hiányzott.
– De már nem – felelte Aidan.
Újabb percek teltek el.
– Figyelj – mondta Cliff –, szükségem lenne valamire.
– Nevezd meg.
– Nem kérném... – az arcára egyértelműen vonakodás ült ki
– reméltem, hogy nem lesz rá szükség. – Elgondolkodó
arckifejezést öltött. – De Bastien nem tud teleportálni...
– Mit szeretnél tőlem? – szakította félbe Aidan.
Cliff egy összehajtogatott kis papírdarabot húzott elő a
zsebéből. – Szeretném, ha elmennél erre a címre.
Aidan a szabad kezével átvette a papírt, és szétrázta, hogy
elolvashassa a címet.
Megértés derengett fel benne.
Bólintott. – Vedd úgy, hogy már meg is történt.
– Tudod, mit kérek? – kérdezte izgatottan Cliff.
– Igen.
– Megkértem volna Richartot, de nem ismerem őt túl jól. És
Seth...
– Sethnek nem kellene tudnia róla, hacsak nem tud róla
máris.
– Igen.
– Megértem. – Aidan a zsebébe csúsztatta a cédulát. – Ma
éjjel jó lesz?
 – Nem. Ne ma éjjel menj. Nem akarom, hogy lerövidítsd a
randid. Csak... hamarosan.
Aidan elmosolyodott, de tudta, hogy ez a mosoly nem jutott
el a szeméig. – Gondoskodom róla.
– Nem kell újra kihoznod a napfényre.
– Ma sem kellett volna, hogy kihozzalak. Azért hoztalak ki,
mert ezt akartam – felelte Aidan. – És ezért hozlak ki holnap
is. És minden egyes nap, míg folytatod a harcot.
– Jó ember vagy, Aidan.
– Ahogyan te is Cliff. Bármi történjen is a jövőben, ezt soha
semmi nem változtathatja meg.
– Nem is tudod, mennyire szeretném, hogy ez igaz legyen –
mondta Cliff szelíd arccal.
 Harmadik fejezet

Dana belenézett a tükörbe. – Idegesnek tűnsz – mondta

magának.
Annak is érezte magát. Mikor is volt utoljára randija?
Ezen el kellett gondolkodnia. Graham Walsh. Négy
hónapja.
Uh! Micsoda barom volt! Állandóan rajta volt a keze. Agya
semmi. Mézesmázos kis gazember.
Miért nem képes az ajándéka előre jelezni neki, hogy melyik
férfi szívás és melyik nem?
Elakadt a gondolatnál. Nos, végül is most pontosan ez
történt. Nem igaz?
Forróság futott át rajta attól is, hogyha eszébe jutott, milyen
volt a látomásában Aidan érintését érezni a meztelen testén.
Teljesen megőrült, hogy hagyja, hogy ez a látomás vezesse a
másik kettő helyett, amik nagyon félelmetesek voltak? Annak
a férfinak erőszakos múltja van.
Melyik katonának nincs? szállt vitába vele a belső hangja.
Főleg ha a közel-keleten teljesített szolgálatot.
Ez igaz. Da Aidan önként beismerte, hogy a jelene is
erőszakkal van tele.
Nem egészen ezt mondta, tagadott a belső hang, hanem
hogy veszélyes a munkája. Veszélyes, nem erőszakos.
Dana beharapta az ajkát. Szabadidejében pedig kardokkal
csapkod más férfiakat. Ez már tényleg erőszakos, nem?
Jobb lenne, ha a kanapén meresztené a seggét, és egész
nap videojátékokat játszana, vagy minden este a haverjaival
inna?
 Egyértelműen nem. Biztosan így tartja magát karban. Azok
a gyönyörűséges izmok...
De mi a helyzet a tarot kártyákkal? Megerősítették, hogy
hamarosan valami rossz tűnik fel Aidan életének horizontján.
Valóban bele akar kezdeni vele valamibe, amikor tudja, hogy
valami szörnyűség jön?
Mikor nem közeledik valami rossz? Ilyen az élet.
Ez is igaz. Hányszor történtek már rossz dolgok az ő
életében?
Többször, mint amennyit még számon tudott volna tartani.
És még az átkozott ajándékával sem tudta megakadályozni
őket.
Az átkozott ajándéka, ami egy kicsit sem zavarta Aidant.
Általában, ha elmondta a férfiaknak, hogy jövendőmondó
médium, azt feltételezték, hogy szellemileg pehelysúlyú, de az
is előfordult, hogy eszköznek gondolták, amivel
hozzájuthatnak a lottó főnyereményhez. De egyöntetűen
mindannyian gyűlölték, amikor olyan dolgokat látott róluk,
amit titokban akartak tartani előle.
Aidan viszont üdítően hétköznapi módon kezelte.
És vele együtt nevetett rajta. Kedvelte ezt benne. Nagyon
vonzónak találta a humorérzékét.
– Még mindig idegesnek látszol – közölte a tükörképével.
De ezt még mindig jobbnak találta, mint ha kétségbeesett
lenne.
Aidan nem említette, hol fognak vacsorázni, úgyhogy a
mindenes kis fekete ruháját viselte, ami megfelelt úgy alkalmi,
mint hétköznapi öltözéknek, ékszerektől, cipőtől,
kiegészítőktől függően.
Utóbbiakat majd akkor válogatja össze, ha meglátja, mit
visel a férfi.
Megszólalt a csengő a fölszinten.
 Dana szíve meglódult.
Lekapcsolta a villanyt és kilépett a hálószobájából,
végigsietett a folyosón, le a lépcsőn, ami a boltba vezetett.
Amikor megpillantotta Aidant, átkozottul közel került
ahhoz, hogy keresztülessen a saját lábán.
Ott állt az ajtóban zsebre dugott kézzel, és nyugodtan várta,
hogy előkerüljön.
Ez is tetszett neki benne. Az emberek napról napra
türelmetlenebbé váltak, bármit is akartak, azt azonnal
akarták, egyetlen percnyi késedelem is felbosszantotta őket.
Aidan tökéletesen elégedettnek tűnt, mintha a világ összes
ideje az övé lenne.
Halvány mosolyra húzódott a szája, míg végignézte az ablak
előtt kialakított barátságos kis várakozó teret.
Ma este fekete inget, nyakkendőt, zakót és szövetnadrágot
viselt. Még jóképűbbnek tűnt, mint a múlt héten. Az álláról
eltűnt az öt órás borosta. Hullámos haja gondosan szelídítve.
Javarészt sikeresen is.
Elmosolyodott, amikor meglátta, hogy néhány lázadó tincs
máris göndörödik.
Amikor felnézett rá, a férfi mosolya kiszélesedett. – Hát itt
vagy.
– Szia!
Tekintete alapos lassúsággal végigfutott gondosan
elrendezett barna loknijaitól a lábujjaiig. Felvillant a szeme,
amikor meglátta a lábbelijét, egy fekete, magas szárú
Converse Chuck Taylor cipőt.
– Ne aggódj – mondta Dana, miközben közelebb ment
hozzá. – Mielőtt elindulunk, lecserélem. De a munkához
kényelmes viselet.
Amikor megállt előtte, a férfi a kezéért nyúlt és a szájához
emelte. – Csinos vagy. – Újra kezet csókolt neki. – Láttam
már olyan cipőket, amilyenekkel a nők kínozzák magukat
manapság. Inkább viselj kényelmeset. A Chuck jó.
Dana felbámult rá, a szíve dobolt. – Komolyan?
– Hát persze.
És jött is az első.
Egy csinos, karcsú vörös hajú képe jelent meg Dana fejében.
Dana a szemöldökét összevonva visszahúzta a kezét. – Ugye
még véletlenül sincs egy vörös hajú barátnőd, aki Chuckot
visel?
Aidan szemöldöke felemelkedett. – Láttad, amikor
megérintettél?
Dana bólintott, csalódottnak érezte magát.
– Emlékszel a kisgyerekre, akiről a múltkor beszéltem? –
kérdezte a férfi.
– Arra, aki a pilletest szavadat inspirálta?
A férfi elvigyorodott. – Igen, rá. Az apja és az anyja a
barátaim. Az anyja tényleg vörös, és hasonló cipőt szeret
viselni, mint te.
– Ó! – Dana ellazult. – Akkor jó.
Aidan rákacsintott. – Azt hitted egy kockafejű nőcsábász
vagyok, ugye?
Felnevetett. – Nem hinném, hogy bárki is kockafejnek
gondolna, Aidan.
– Nőcsábásznak sem, legalábbis, ha ismerik a múltamat –
mondta kényszeredett mosollyal a férfi. – Az ajándékod
erőteljesebb, mint azt az első találkozásunk alkalmával
gondoltam.
Dana megmoccant, szerette volna, ha neki is vannak zsebei.
De a mindenes kis fekete ruhája ilyenekkel nem rendelkezett,
így most, amikor annyira esetlennek érezte magát, nem tudta
elrejteni bennük a kezét. Pedig szerette volna. – Az igazat
megvallva, az ilyen erős látomásaim elég ritkák. Nem értem,
de nagyon úgy tűnik, hogy a veled kapcsolatos dolgokat
világosabban látom. Szokatlanul... – Mi is az a szó, amit
keres? – ...könnyedén.
Aidan félrebillentette a fejét. – Ez jó dolog, vagy nem?
Mosolyogva megcsóválta a fejét. – Ezt még nem tudom
megmondani.
– Nos, addig is reménykedjünk benne, hogy jó dolognak
fogod találni. És nagyra értékelem az őszinteséged.
Megvonta a vállát. – Mivel valószínűleg többet látok rólad,
mint szeretnéd, úgy gondoltam, csak az őszinteség lenne az
igazságos. – A hátulra vezető nyitott ajtó felé intett. –
Kezdhetjük az olvasást?
– Ahogy akarod.
A férfi mögé nyúlt, ráfordította a zárat a bejárati ajtón, majd
bevezette őt a földszínekre festett helyiségbe.
– Levegyem a zakóm és a nyakkendőm? – kérdezte Aidan.
– Igen, kérlek.
Miért érzi olyan bensőségesnek, hogy figyeli, amint leveszi
őket?
Átvette tőle a levetett darabokat és felakasztotta az ajtó
melletti fogasra. Mire megfordult, a férfi már kigombolta és
levette az ingét is.
Rámeredt. – Nem hiszem, hogy valaha is láttam volna, hogy
valaki fekete pólót is visel az inge alatt. – Vagy fehér pólót
viseltek, vagy semmit.
A férfi szinte félénken mosolygott rá. – Sosem lehetek
benne biztos, hogy a fehér ingem fehér is marad.
Rámosolygott. – Ha neked jó, nekem jó. – Fellógatta az
inget a zakó mellé, és próbálta figyelmen kívül hagyni vonzó
illatát.
 Aidan belehajtogatta hatalmas testét a masszázságyba. –
Határozottan hallom, hogy nyikorog. Ha rendszeresen ide
fogok járni, le kell adnom néhány kilót.
– Ne merészeld! – szólt rá Dana, majd villámgyorsan be is
harapta a szája szélét.
Aidan szemöldökei felemelkedtek, az ajka megrándult.
Dana elpirult és felnevetett. – Valamiért olyan hatással vagy
rám, hogy mindent kimondok, amit csak gondolnom kellene.
– Ha nem így lenne, magam könyörögnék érte – kacsintott
rá a férfi –, sokkal kevésbé szórakoznánk jól, ha nem
mondanál ki mindent.
Dana mögéje került. – Valami új sérülés, változás az
egészségi állapotodban, amiről tudnom kellene?
– Semmi.
– Remek.
Dana elkezdte kilazítani a széles, izmos hátat. Öröm áradt
szét benne, felgyorsította a pulzusát, ami soha nem fordult
vele elő más ügyfelek esetén. – Semmi hosszú, hangos
nyögés?
Aidan kuncogott. – Azt hittem, magamban kell tartanom.
Dana elmosolyodott, majd megdolgozta a gerince mindkét
oldalát, előbb lefelé, majd felfelé. Arra gondolt, hogy vajon
újra látni fogja-e magukat az ágyban. De a percek teltek, és
nem érzett vágyat. Csak aggodalmat. – Valami történt, amióta
utoljára láttalak – mormolta. – Valami, ami nagyon zavar.
A férfi nem mondott semmit.
– Aggódsz, hogy elvesztesz valakit.
Halk káromkodás. – Nagyon erőteljes az ajándékod. Ezt
látod, vagy érzed?
– Érzem.
Aidan megcsóválta a fejét. – Egy barátom nagyon beteg. De
harcol.
 – Sajnálattal hallom – mondta Dana –, a betegsége valami
aggyal összefüggő dolog? – Az ajándéka ilyesmit sugallt neki.
– Igen. Reméljük, hogy az orvosok tudnak rajta segíteni. De
az idő egyre fogy. Ő pedig kezdi elveszteni a reményt.
– De te segítesz neki – mormolta Dana –, nem tudom
hogyan, de bármit is csinálsz, az segít. – Összevonta a
szemöldökét. – Vagyis segíteni fog. Van valami, amit most, a
közelmúltban kezdtél el?
A férfi válla megmerevedett, hátranézett fölötte. – Ezt is
látod?
Vállat vont. – Inkább csak érzem.
Aidan egy hosszú pillanatig szótlanul fürkészte az arcát.
Olyan benyomást keltett, mintha nagyon szeretne
megkérdezni valamit, de félne hallani a válaszát. – Elég lesz?
– kérdezte végül. – Kitart, míg az orvosok gyógymódot nem
találnak?
Dana eléje ment, a két kezét az arcára simította. Az
állkapcsa pontosan olyan sima volt, mint amilyennek látszott.
A bőre meleg. A pulzusa ismét felgyorsult, de figyelmen kívül
hagyta, az ajándékára összpontosított, válaszokat keresett.
Percek teltek el.
Végül felsóhajtott. – Nem tudom. Sajnálom. Nem férek
hozzá.
Az egyik kezét az övére simítva odaszorította tenyerét az
arcához. – Köszönöm, hogy megpróbáltad.
Elsötétedett körülötte a szoba. Aztán Aidan már állt előtte,
lenézett rá, az ő kezei még mindig az arcán voltak.
A férfi feje leereszkedett. Az ajkaik találkoztak egy
lélegzetelállító csókban, amitől felforrósodott a teste. A férfi a
dereka köré fonta az egyik karját, kemény testéhez húzta,
aztán lecsúsztatta a kezét a hátáról a fenekére, és
odaszorította magához, hogy megérezze ébredő merevedését.
 Dana felzihált, elrántotta a kezét, hogy megtörje a
kapcsolatot.
A földszínű falak visszatértek. Aidan még mindig a
masszázsszéken ült.
Miközben Dana elhúzódott, a pulzusa dübörgött, a teste
bizsergett a látomástól, Aidan váratlanul felnyúlt, és dörzsölni
kezdte a kezeivel a szemeit, mintha fejfájása lenne.
– Minden rendben? – kérdezte mormolásszerűen mély
hangon, valószínűleg azon töprengve, miért rántotta vissza a
kezeit.
Dana bólintott, de aztán rájött, hogy ezt a férfi nem láthatja.
– Igen. Mosolyt kényszerített az arcára, és próbált teljesen
semleges hangnemet megütni. – Megfájdult a fejed?
– Nem. Csak a szemeim... – Megrázta a fejét, és
rámosolygott, miközben leeresztette a kezeit és ránézett. –
Már jól vannak.
– Oké. Szeretnél továbblépni az olvasáshoz?
Aidan vigyorgott. – Bemelegítetted a tehetséged?
Többek között. – Igen.
A férfi felállt. – Ahogy akarod.

Aidan lázban égő testtel figyelte, hogyan sétál Dana a

könyvespolchoz, hogy elővegye a tarot kártyáit. Nem tudott
parancsolni a tekintetének, végigkövette a karcsú derék
vonalát, a csípőét, kihasználta a remek rálátást a fenekére.
Újra érezte teste melegét, mint amikor magához húzta, és a
nő hozzádörzsölte az ölét. A fenébe is, nagyon jó érzés volt! És
annyira valódinak tűnt, hogy szinte meglepődött, hogy még
mindig a masszázsszékben ülve találta magát, amikor Dana
megtörte a kapcsolatot.
Ha nem hagyod abba, hogy erre gondolj, a szemed megint
ragyogni fog, figyelmeztette magát, míg leakasztotta a
fogasról és sorra magára vette a ruhadarabjait a nyakkendő
kivételével. Végiggombolta inge elejét, de a szárnyakat kívül
hagyta a nadrágon, hogy elrejtse az izgalmát, ha Dana
lepillantana oda.
– Van még olyan kérdésed, amit szeretnéd, ha
megválaszolnék neked ma este? – kérdezte a nő, és miközben
helyet foglalt az egyik széken, a másik felé invitálta őt egy
kézmozdulattal.
Aidan leült, átvette a felkínált paklit, többször is
megkeverte, majd visszanyújtotta. – Semmi konkrét. Csak úgy
általában a jövőmre vagyok kíváncsi.
A látomása megrázta Danát. De elrejtette ezt, próbált
tisztességes munkát végezni, ahogy elkezdte kirakni a
kártyákat. Összeszaladt a szemöldöke. – Határozottan valami
rossz jön Aidan. Történt valami? Valami, ami nyomra
vezethetne, mi lehet ez? Minél többet tudok, annál többet
vagyok képes látni.
Megrázta a fejét. – Semmi. – Néhány napot David házában
töltött, ami a keleti parti Halhatatlanok főhadiszállásának
számított, hogy körülszimatoljon, ahogyan Cliff mondta
volna. De semmi különöset nem tudott felfedezni, pedig még
Sethel is találkozott a múlt héten. De semmiféle nyomra nem
bukkant, miért akarja Seth hamarosan megölni. – Még csak
utalások sincsenek – mormolta maga elé.
Dana összehúzott szemeit a kártyákon tartva feléje
nyújtotta az asztal fölött a kezét.
 Aidan alácsúsztatta a saját tenyerét, hiszen alig várta, hogy
újra érinthesse.
Mikor fogta utoljára egy nő kezét?
Még csak vissza sem tudott rá emlékezni.
Talán a hatvanas évek Amerikájában. Akkoriban sok
Halhatatlan élt itt. A szabad szerelem kora és a hallucinogén
anyagok elterjedt használata nagyban megkönnyítették az
életüket. Nem kellett aggódniuk a szeretkezés közben felizzó
szemeik, előbukkanó agyaraik miatt, mindent ráfoghattak a
kábítószerekre.
De azok alkalmi együttlétek voltak. A szexről szóltak.
Érzelmi tartalom nélkül. Semmi kézfogás, vagy ölelés. Nem
volt meg a szikra, semmi olyasmi, mint amit Aidan akkor
érzett, ha meglátta, vagy megérintette Danát.
– Még mindig nem látom mi az – nézett fel rá csalódottan a
nő –, csak hogy rossz.
– Ezelőtt is éltem át rossz dolgokat, mégis élek, hogy erről
beszélhessek.
A nő pillantása a mellkasára esett. – Ez így van. De azért
vannak olyan emberek a hátadnál, akiben bízhatsz, ugye?
Végigsimított a hüvelykujjával a kézfején. Imádta érezni a
puha bőrét. – Még mindig úgy hiszed, hogy egyedül fogok
szembenézni azzal, ami jön? A testvéreim nem állnak ott az
oldalamon?
Dana lepillantott a kártyákra. – Azt nem tudom, hogy
egyedül leszel-e. De azt érzem, hogy nem fogod tudni, kiben
bízhatsz. Vagy talán valaki, akiben bízol, ellened fordul... – az
ujjai megszorították a kezét.
Aidan épp a gondolatait fürkészte, amikor egy újabb
látomás ragadta el.
Két férfi, akit az elején nem tudott felismerni, kardcsatát
vívott egymással.
 Megint Seth és ő?
Nem. Ahogy az alakok kiélesedtek, Aidannek össze kellett
szorítania a száját, nehogy kitörjön belőle egy meglepett
kiáltás.
Roland Warbrook fúriadühösen, halálos pontossággal
forgatta a kardját. A több mint ezer éves Halhatatlan
félelmetes ellenfél volt, tudása felért Aidanéhez. És úgy tűnt,
Roland épp olyan eltökélten akarja elpusztítani, mint Dana
előző látomásában Seth.
Mi a pokol?!
Roland szája üvöltésre nyílt, de a látomás nem közvetített
hangokat. Viszont tisztán le tudta olvasni a brit Halhatatlan
szájáról a szavakat.
Megölted őt te véreskezű rohadék! Megölted!
Dana elrántotta a kezét, ismét felugrott az asztal mellől,
majdnem feldöntötte a székét.
Aidan szíve a fülében dobolt.
Kit öl meg? Roland feleségét, Sarah-t?
A vére szinte megfagyott. Ki mást ölhetne meg, mint Roland
feleségét, ha a fejét akarja érte a visszahúzódó, antiszociális
Halhatatlan?
Nyelt egy nagyot.
Nemhogy nem ölné meg, még csak ártani sem ártana soha
Sarah-nak. Hiszen ő élesztette fel benne a reményt. Miatta
kezdett el hinni benne, hogy egy napon rátalál egy nőre, aki
megszereti és átváltozik a kedvéért. Semmi sem vehetné rá,
hogy megölje Sarah-t. Semmi. Ez az egész teljesen
értelmetlen.
– Oké! – kiáltott fel Dana, és rászegezte remegő
mutatóujját. – Abba kell hagynod ezt a kardozós szarságot!
Mert bele fogsz halni!
 Ha Seth és Roland valóban a halálát akarják, minden esély
megvan rá, hogy tényleg megölik.
A nő vett néhány mély, lassú lélegzetet, hogy megnyugtassa
magát, majd visszaült a helyére. – Aidan?
Bárhogy is próbálkozott, nem jutott eszébe egyetlen
könnyed, elhárító válasz sem.
Dana homloka elfelhősödött. – Sajnálom, Aidan. Nem
akartam kiabálni veled. És nem kellett volna ezt mondanom.
Nem úgy gondoltam, hogy ez a szerepjáték dolog szar. Én
csak...
– Volt egy újabb látomásod, ami sokkolt – foglalta össze
helyette.
– Igen, de nem láttam ténylegesen, hogy megölnek, ha
emiatt aggódsz. Ez megint egy olyan látomás volt rólad, és az
egyik szerepjátszó barátodról, amiben karddal mentetek
egymásnak. De olyan élénk és olyan váratlan volt, hogy
megijesztett. – Fanyarul elmosolyodott. – Megint.
Aidan bólintott.
– Sajnálom. Túlreagáltam. Nem láttalak meghalni.
Ténylegesen nem. Szóval ne nézz úgy rám kérlek, mintha
órára pontosan megadtam volna a halálod időpontját.
Aidan azt kívánta, bárcsak elmondta volna neki órára
pontosan a halála időpontját. Akkor tudná, mennyi ideje van
még addig, amíg megteszi azt a pokoli dolgot, ami miatt Seth
és Roland meg akarják ölni.
Tudatosan ellazította a vállait és mosolyt kényszerített az
arcára. – Semmi gond.
Amikor Dana szájsarkai felfelé görbültek, mosolya a
szemeiben is ott csillogott. – Kezdem érteni, miért van egyre
több ilyen szerepjátszó csoport. Amit láttam, az olyan volt,
mintha a valami középkori kalandfilmet látnék kosztümök
nélkül, vagy ilyesmi. Lenyűgöző.
 Aidan rákacsintott. – Ezt azt jelenti, hogy a vacsoránk még
áll?
– A legteljesebb mértékben.
– Remek! – A férfi felállt.
Dana felhúzta a szemöldökét. – Mármint úgy érted, hogy
máris? Nem akarod, hogy befejezzem az olvasást?
Megrázta a fejét. – Talán majd máskor. – Ha még sok ilyen
látomása lesz, rá fog jönni, hogy semmi köze sincs semmilyen
szerepjátszó csoporthoz. Szeretné jobban megismerni őt, és
szeretné, ha Dana is jobban megismerné őt, mielőtt
megpróbálja elmagyarázni neki az egész Halhatatlan-vagyok-
és-világéletemben-vámpírokat-öltem dolgot.
Átvágott a helyiségen, leakasztotta, felvette, majd
eligazgatta a nyakkendőjét.
– Lecserélem a cipőm – mondta Dana, és az ajtó felé indult.
– Nekem így is tetszel – emlékeztette Aidan, és lenézett a
lábbelire.
A nő nevetett. – Talán majd a következő randin. – Nagyra
nyílt a szeme. – Mármint úgy értem, ha lesz következő.
Amikor elöntötte az arcát a pír, Aidan rákacsintott. – Már
késő. Megígértél egy második randit. Szavadon foglak.
Dana nevetve kiment a szobából.

Az éttermet, amit Aidan választott, a Hálózat birtokolta és

üzemeltette.
Chris Reordon Seth emberi megfelelője volt. Bármit képes
volt megtenni, mindent a kezében tartott.
 A közel két év alatt, amióta észak-Karolinába költözött,
Aidan megtanulta, hogy Chris egyike azoknak a
szuperzseniknek, akik messze túl a kötelességükön végezték a
munkájukat. A Hálózat vezetőjének feladata volt biztosítani,
hogy a Halhatatlanok és a vámpírok létezése titok maradjon.
Ő takaríttatta el a halandók szeme elől a vámpírok és a csaták
bizonyítékait, ellátta zacskós vérrel a harcosokat (amit
egyébként a Hálózat dolgozói rendszeres véradások
alkalmával adományoztak nekik). Ő biztosította a személyi
azonosságot igazoló dokumentumokat, amikor egyik
országból a másikba költöztek, vagy éppen újakat, amikor
hazatértek, az egész világon tartott fenn biztonságos házakat
vészhelyzet esetére, a lenyűgöző jövedelmüket, és még sok
minden mást is neki köszönhettek.
A Hálózat vezetőjének kellett felügyelnie a Halhatatlanokat
segítő több ezernyi halandó munkatársat, akik a vírust
tanulmányozták, az internetet figyelték, különös tekintettel az
olyan videókra, amiket az összecsapások zűrzavarában
készíthettek kívülállók, kezelték a Halhatatlanok pénzét,
beépültek titkosszolgálatokba, hogy még több információhoz
jussanak. Huszonnégy órában figyelték a műholdak képeit,
amióta pár évvel ezelőtt a Halhatatlanok nagyszabású
akciókra kényszerültek. És hozzá tartoztak a Szekundánsok is,
azok a halandók, akik a Halhatatlanokra vigyáztak a nappali
órákban, támogatták őket a csatákban, és megakadályozták,
hogy teljesen elmagányosodjanak.
De Chris ezzel a rengeteg feladattal sem elégedett meg, még
tovább ment.
Nem csak arra törekedett, hogy a Halhatatlanok
ismeretlenek maradjanak a világ előtt és kényelemben
éljenek. Azt akarta, hogy boldogok legyen, az életük olyan
közel álljon a normálishoz, amennyire csak lehetséges, még
akkor is, ha az éjszakáikat messze nem normális módon
vámpírvadászattal töltötték.
Ezért épültek ilyen helyek, mint ez az étterem is, ahol a fő
helyiségben emberek étkeztek, míg egy kisebb VIP teremben a
Halhatatlanokat és a Szekundánsokat szolgálták ki. Az
emberek, akik látták ezeket a férfiakat és nőket, úgy
gondolták, hogy nagyon gazdagok lehetnek, ha ilyen kivételes
bánásmódban részesülnek. Itt a Szekundánsok is
kiélvezhették az étkezést, nem nekik maguknak kellett
főzniük, és beszélgethettek a munkáról anélkül, hogy
aggódniuk kellett volna, hogy valaki meghallja őket. A
Halhatatlanok pedig használhatták az ajándékaikat annak
veszélye nélkül, hogy egy videón látják viszont magukat az
interneten.
Aidan természetesen előre megbeszélte az üzletvezetővel,
Sergióval, hogy egy emberi nővel fog itt vacsorázni, így
semmiféle utalást nem fog tenni a foglalkozásával
kapcsolatban, ami lebuktathatná.
Kihúzta az indítókulcsot a kocsiból, majd kiszállt és
megkerülte a járművet.
Dana kiszállt, mielőtt odaért volna.
– Nem a férfinak kellene kinyitnia a nő előtt az ajtót? –
kérdezte Aidan.
A nő töprengve összeszorította a száját. – Nem is tudom. Én
valahogy mindig furcsának találtam, hogy csak üljek, és
várjam, hogy valaki megtegyen helyettem valamit, amire én
magam is tökéletesen képes vagyok. Szóval soha nem vártam
meg, hogy a férfiak ki akarják-e nyitni az ajtót.
Legalább becsukni még be tudta mögötte. – Fordított
helyzetben azt hiszem, én is hasonlóképpen éreznék. – A
dereka aljára simította a tenyerét, és a bejárat felé vezető úton
igyekezett kordában tartani a tekintetét, ami vissza-
visszatévedt a fekete ruha szolid dekoltázsára. – De
remélhetem, hogy megengeded, hogy legalább ezt az ajtót
kinyissam előtted? – kérdezte, miközben a fogantyú felé
nyúlt.
A nő nevetett. – Igen. Köszönöm.
Az étteremben kellemes légkör uralkodott. Fehér abroszok,
gyertyák, meleg fények. Számtalan növény, ami színt és
magánteret is biztosított azoknak a pároknak, akik erre
vágytak.
Egy drága, jól szabott öltönyt viselő férfi jött eléjük, ahogy
beléptek, meleg mosollyal üdvözölte őket. – Jó estét! Aidan
O’Byrne? – hajtotta hátra a fejét, hogy Aidan arcába
nézhessen.
– Igen.
– Nagyszerű! Én Sergio vagyok, az étterem vezetője.
Megkérhetem, hogy ön és a vendége kövessenek? Az asztaluk
várja önöket a VIP teremben. – Sergio megfordult és az
étterem túlsó oldalán álló ajtó felé indult.
Aidan és Dana követték. A nő közelebb hajolva suttogta oda
neki: – VIP terem. Amindenit!
Aidan nevetett.
Az étterem úgy tűnt, igazán jó ügymenettel büszkélkedhet.
Az asztaloknál, amik mellett elhaladtak párok, családok ültek.
Sergio kinyitotta az ajtót, majd félreállt, hogy előre engedje
őket. Egy rövid folyosóra léptek, aminek végéből egy kisebb
terem nyílt.
Valamilyen oknál fogva Aidan úgy gondolta, hogy a terem
üres lesz. De nem így volt. Három Halhatatlan őrző is
vacsorázott odabenn, Étienne és a felesége, Krysta, a nő öccse,
Sean, valamint egy idősebb házaspár, akikben Aidan Krysta és
Sean halandó szüleire ismert. Tudta, hogy mindketten
Tehetségesek, de nem emlékezett rá, milyen természetűek az
ajándékaik.
Mindannyian feléjük fordultak, ahogy beléptek Danával, és
kórusban üdvözölték őket.
Aidan megállt az asztaluknál.
– Kit hoztál? – kérdezte vidáman Evie, Krysta édesanyja.
A Halhatatlan őrzők környezetében mindenki imádta Evie-
t, mert babusgatta őket, valamennyiükkel úgy viselkedett,
mintha a fiai és a lányai lennének, holott a legtöbben nem is
századokkal, hanem ezredekkel voltak idősebbek nála.
– Ő Dana Pembroke – mondta Aidan. – Dana, ők pedig
Étienne, a felesége Krysta, Krysta testvére Sean, és a szüleik
Evie és Martin.
Dana elmosolyodott és bólintott. – Örvendek a
találkozásnak.
Egyszerre jött a válasz. – Részünkről az öröm.
– Hívj csak Evie-nek – mondta Krysta anyja, majd csillogó
szemmel felmosolygott Aidanre. – Megkérdezném, hogy
csatlakoztok-e hozzánk, de azt hiszem, szívesebben tartanád
meg Danát magadnak.
Krysta felhorkant. – Anya, ne hozd már zavarba!
Dana nevetett, és olyan kacér pillantást vetett Aidanre, hogy
annak felgyorsult a szívverése. – Ki akarsz sajátítani?
Elvigyorodott. – Abszolút.
Elköszöntek a társaságtól, majd követték Sergiót a terem
másik végébe.
Ott két Szekundáns két asztalt is lefoglalt magának, az egyik
mellett nyitott laptopokkal ültek, a másikon pedig annyi étel
volt felhalmozva, hogy Aidan kizártnak tartotta, hogy azt két
halandó el tudná fogyasztani. Egyikük Sheldon volt, a francia
Halhatatlan, Richart Szekundánsa, a másik Tracy, Richart
húgának, Lisette-nek a segítője.
 Aidan odabiccentett nekik. – Tracy, Sheldon.
Sheldon visszabólintott. – Helló, ember! – A tekintete eztán
Danára esett, a szemei nagyra nyíltak. – Haver, randid van?
Mi a francért kell ennyire meglepődnie? – Igen. És
megpróbálom lenyűgözni a hölgyet, úgyhogy ha
megkérhetlek, ne add... – egy széles gesztussal mintegy
keretbe foglalta Sheldont –...magad.
Tracy nevetett. – Ne aggódj! Szemmel tartom.
Sheldon felállt és barátságos mosollyal kezet nyújtott
Danának. – Szia! Sheldon a nevem.
Dana viszonozta a mosolyt és megrázta a feléje nyújtott
kezet. – Örülök, hogy találkoztunk. Dana vagyok.
– Én is örülök, Dana. Ő itt Tracy.
– Örvendek.
Dana Aidanre pillantott. – Sheldon az egyik fogadott
testvéred?
Aidan kuncogott. – Nem. Sheldon inkább... mindannyiunk
fura unokaöccse.
Sheldon elvigyorodott. – És büszke rá! – Aztán
összeráncolta a homlokát. – Vagyis... hé! Várj csak!
Mindenki nevetett.
Aidan és Dana tovább mentek, Sergio pedig egy
romantikusan megvilágított, növényekkel elszeparált
sarokasztalhoz vezette őket.
Aidan megtartotta Dana székét, míg a nő helyet foglalt,
majd ő is leült vele szemben.
Sergio a kezükbe adott egy-egy étlapot és megígérte, hogy
perceken belül visszajön.
Dana szemei vidáman csillogtak, ahogy kinyitotta az
étlapot, majd föléje hajolt és tanulmányozni kezdte.
 Aidan egy kissé kínos mosollyal válaszolt. – Úgy tűnik, a
fogadott család ugyanúgy képes zavarba hozni bárkit, mint a
vér szerinti.
Étienne, Krysta és Sean egyszerre nevettek fel,
természetfeletti hallásuk révén ők tisztán hallották a
megjegyzést.
Dana mosolygott. – Jól értelmezem, többen közülük olyan
testvéreid, akikkel együtt dolgozol?
Bólintott. – Étienne, Krysta és Sean is a biztonsági csapat
tagja. Azt hiszem Krysta és Sean közülünk az egyetlen,
akiknek még él a valódi családja. Martin és Evie így aztán
befogadott mindannyiunkat. Úgy bánnak velünk, mint egy
apa és egy anya, tudják, hogy ilyesmit mástól nincs
lehetőségünk megkapni.
Dana mosolya kiszélesedett. – És ti mindannyian imádjátok
ezt.
– Faljuk, mint a cukorkát – ismerte be vigyorogva Aidan.
– Nagyon irigyellek titeket. Én néhány évvel ezelőtt
autóbalesetben elveszítettem a szüleimet, és nagyon hiányzik
az aggódásuk és a beleavatkozásaik, hogy például azt
mondják, ne pazarold az idődet erre a fickóra, holott
megőrültem ettől a középiskolában és a főiskolán. – A szemei
elsötétedtek a szomorúságtól, de aztán hirtelen ismét
felderült. – Ó! Fogadok, hogy anyám képes lenne
megválaszolni minden kérdésedet. Az ő ajándéka sokkal
erőteljesebb volt, mint az enyém.
– Édesanyád is médium volt? – kérdezte érdeklődőn Aidan.
A Tehetségesekkel kapcsolatos egyik furcsa dolog az volt, hogy
nem minden estben örökölték ugyanazt a képességet, amivel
az apjuk, vagy az anyjuk rendelkezett.
Dana bólintott. – Igazából apám is az volt, bármilyen
hihetetlenül is hangzik. Sokszor viccelődtek azzal, hogy nem is
vették a fáradságot, hogy másokkal ismerkedjenek, mert
mindketten évekkel korábban tudták, hogy találkozni fognak
és együtt maradnak.
Mindkét szülője jövőbelátó képességgel született? Így már
érthető, miért volt sokkal erősebb a tehetsége, mint amire
Aidan számított. Az utóbbi néhány évtizedben született
Tehetségek ajándékait már úgy elmosta, felhígította az
évezredeken át tartó halandó DNS-el való kereszteződés, hogy
gyakran észre sem vették, hogy ők különböznek másoktól.
Aidan kinyitotta az étlapját és végigfutotta. – Találtál
valami kedvedre valót?
Dana is lenézett a saját étlapjára. – Viccelsz? Mind a
kedvemre való.
Aidan félretette az étlapot. – A filmekben néha a férfiak
rendelnek a nők helyett, de én jobban szeretném azt enni,
amit te akarsz. Ha ez az összeset jelenti... – elmosolyodott – ...
akkor meg kell adnunk Sergiónak, milyen sorrendben hordja
ki.
Dana egy pillanatig az arcát fürkészte, majd ő is félretette az
étlapot. – Kérdezhetek valami személyeset?
– Természetesen.
– Mikor randiztál utoljára?
Felnevetett. – Régebben, mint amit még szeretnék
beismerni. Látszik, ugye?
A nő felvonta karcsú vállát. – Talán egy kicsit.
– És én még reméltem, hogy jó benyomást kelthetek.
– Sikerült. Nagyon jó benyomást keltettél. Csak mivel
többször is hivatkoztál rá, hogy mit szoktak csinálni a férfiak
egy randin, nem pedig a saját tapasztalataidról beszéltél,
ebből gondoltam, hogy nem mostanában randevúztál.
A „nem mostanában” meg sem közelíti a valóságot.
 – Amit nagyon nehéz elhinni – folytatta Dana –, a remek
megjelenéseddel és a sármoddal valószínűleg alig győzöd
elhessegetni magadtól a nőket.
Olykor, amikor bárokba, klubokba követte a vámpírokat, a
nők valóban egészen merészen a nyomába szegődtek. De ő
nem könnyű kalandot keresett. Nem érdekelték az olyan nők,
akik ugyan dudort okoztak a nadrágja elején, de egyébként
halálra untatták. Olyan nőt akart, aki akkor is képes
fenntartani az érdeklődését, ha nem az ágyban vannak.
Valakit, akivel élvezi a beszélgetést. Aki intellektuálisan méltó
társa lehet. Valakit, aki mellett újra fiatalnak érezheti magát.
Sergio visszatért egy pincérrel, aki két pohár vizet és egy
kosárban kenyeret tett az asztalra. Aztán felvette a rendelést,
majd távozott.
Sergio átment Étienne-ék asztalához, és megkérdezte,
minden igényét sikerült-e kielégíteniük a távozni készülő
társaságnak.
Aidan és Dana odaintegetett nekik, amikor kimentek.
– Remélem nem tűntem beképzeltnek, vagy ilyesmi – Dana
mogyoróbarna szemei kérdőn néztek rá –, én magam sem
randiztam egy ideje.
– Az ajándékod miatt? – tippelt Aidan.
A nő bólintott az ujjaival a kenyereskosár mintázatát
követte végig. – Amikor a pasik megtudják, mivel keresem a
kenyerem, hajlamosak azt feltételezni, hogy gyengeelméjű
vagyok. Akik meg nem így gondolják, azok arra számítanak,
hogy általam megnyerhetik a lottó ötöst, vagy
meggazdagodhatnak a tőzsdén.
– Ők a gyengeelméjűek – jelentette ki Aidan.
A nő rámosolygott. – Köszönöm. De azok is, akik
elfogadják, vagy legalábbis úgy tűnik... – vállat vont – nem is
tudom. Nehéz elfogadniuk, hogy megtudok róluk olyan
dolgokat, amiket inkább titokban tartanának előttem. Ez
nyugtalanítja őket. Másokat kifejezetten idegesít.
– Vagy talán félnek tőle?
– Olyan is van. Bár ezt soha nem vallanák be.
– Én azt hiszem, olykor olyan dolgokat is látsz, amiket te
magad sem szeretnél soha meglátni. – Ő legalábbis pokolian
sokszor olvasott olyasmit az emberek gondolatai között, amit
szíve szerint soha nem akart volna megtudni. De olykor,
amikor fáradt volt, nem tudta kizárni ezeket a gondolatokat.
Dana grimaszolt. – Ez is benne van. A jövendőmondó
szakma nem igazán kedvez a randizgatásnak.
– Megértem.
A nő bizonytalan tekintettel felnézett rá. – Téged valóban
egy kicsit sem idegesít, hogy tudod, néha jeleneteket látok a
múltból, vagy a jövőből? A tudat, hogy minél tovább vagyunk
együtt, annál többet látok, annál többet tudok meg rólad, amit
talán nem is szeretnéd, hogy megtudjak? Mert látni fogok
olyan dolgokat is, amit nem szeretnél megmutatni, Aidan.
Mindig ez történik. És mindig elrontja a dolgokat.
Aidan lekönyökölt az asztalra és keresztbe fonta a karjait.
Amit gondolt, az kétségtelenül idiótán fog hangzani, mégsem
tudta megállni, hogy ki ne mondja. – Egyáltalán nem zavar,
Dana, mivel ugyanabban a csónakban evezek.
 Negyedik fejezet

Dana összehúzta a szemöldökét. – Mi?

Aidan néhány pillanatig eltöprengett azon, bölcs dolog-e
beszélnie erről. – Egy csónakban evezünk – ismételte meg
végül. – Azért randevúztam olyan régen, mert a tehetségem,
ami valamelyest hasonló a tiedhez, kényelmetlen helyzeteket
teremt mások számára.
Danát elárasztotta a csalódás. Ez most komoly? A férfi
kigúnyolja?
– Most úgy nézel rám, mintha a fejemhez akarnád vágni a
kenyeres kosarat – folytatta Aidan, és az ő szemöldöke is
ráncba szaladt. – Vagy valami hasonló, de a szemed szinte
villog a dühtől. De azt ajánlanám, hogy várj vele addig, amíg
azt is elmondom, hogy telepata vagyok. És ezt bizonyítani is
tudom neked, ha engedélyt adsz rá, hogy olvassam a
gondolataidat.
A pokolba, hát persze, hogy dühös! Ez is olyan lesz, mint
Jason volt. Az a seggfej úgy tett, mintha pszichés képességei
lennének, de mindössze csak a bugyijába akart így bejutni. Az
eszébe sem jutott az ostobának, hogy ő valóban médium és
átlát a szarságain.
Hátradőlt a széken és összefonta maga előtt a karjait. –
Telepata vagy?
– Igen.
– Bizonyítsd be!
– Olvassam a gondolataidat?
– Csak mondod – tiltakozott nyíltan. Gondolatolvasás a
seggem! zúgolódott magában. És ő még azt gondolta, hogy
Aidan más, de így kigúnyolni őt azzal, hogy azt tetteti, hogy
neki is van egy különleges ajándéka... Mekkora csalódás!
– Én tényleg más vagyok – ragaszkodott a sztorijához a férfi
–, nem tettetek semmit. Tényleg van egy különleges
ajándékom. Valójában nem is egy, ha a teljes igazságot akarod
tudni.
Dana homloka ráncba szalad. Aidan most komolyan a
gondolataira válaszolgat?
– Igen.
Összehúzta a szemeit. Mi igen? Igen, olvassa a gondolatait?
Vagy éppen csak feltételezte, hogy ez lesz a természetes
reakciója?
– Igen, olvasom a gondolataidat, és igen, feltételezhettem
volna, hogy ez lesz a természetes reakciód, de nem tettem.
Megdermedt. Oké. Ez már egy kissé futurisztikus.
– És hogy bizonyítsak – folytatta a férfi –, elmondom, hogy
bár nem hallgattam ki a mai randinkról a véleményedet,
kihallgattam a gondolataidat mindkét alkalommal, amikor a
jövőmben olvastál, tudok róla, hogy volt két olyan látomásod
is, amiről nem tettél említést.
Dana szíve meglódult. Honnan tud erről?
– Az elsőben – mondta Aidan elmélyülő, rekedtessé váló
hangon – meztelenül voltunk egy ágyban, és én
megérintettem a...
– Szent szar! – suttogta Dana, összefont karjai tehetetlenül
hullottak az oldala mellé, ahogy rámeredt a férfira.
Aidan szájszéle megremegett. – Én a melledet akartam
mondani, de...
– Honnan tudsz erről? – csattant fel Dana.
– A második alkalommal az arcomra simítottad a kezeidet
(ahogyan a valóságban is), én pedig megcsókoltalak,
magamhoz öleltelek, és lecsúsztattam a tenyerem a gyönyörű
fenekedre. Olvastam a gondolataidat, az egész jelenetet olyan
világosan láttam, akárcsak te.
Dana nem talált szavakat, csak meredten bámult a férfira,
olyan sokáig, hogy a szemei égni kezdtek.
– Pislogj.
Megtette.
– Tudom, hogy ez némileg sokkoló – mondta Aidan, a
szemeiben aggodalom ült.
– Némileg sokkoló – visszhangozta tompán.
– Tudom, hogy ezt... tolakodónak érzed. De nem olvasom
állandóan a gondolataidat. Legtöbbször tudom irányítani mit
hallok és mit nem, ki tudom zárni mások gondolatait. – A
fiatal telepata Halhatatlanok nem voltak ilyen szerencsések. –
De amikor elragadtak a látomások, azok olyan erősek és
tiszták voltak, hogy akkor is láttam őket, ha nem akartam.
Gondolom, mert mindketten pszichés képességűek vagyunk.
Senkinek sem beszélt ezekről a látomásokról. Semmi esetre
sem tudhatott volna róluk a férfi, ha ténylegesen nem olvasta
az elméjét. – Szent. Szar.
Aidan szemöldöke felszaladt.
– Most is olvasol a gondolataimban? – kérdezte Dana.
– Igen. Egy kicsit káoszosak. Sajnálom, hogy ilyen
megrázkódtatást okoztam. Csak azt akartam, hogy megértsd,
miért nem randiztam már régóta, és reméltem, hogy értékeled
az őszinteségemet.
Őszinteség! Olvassa a gondolatait! Nyilvánvalóan
mindvégig olvasta őket, és azt mondta, amit ő hallani szeretett
volna...
Aidan homloka elfelhősödött. – Álljunk meg egy percre! Ez
nem igaz. Soha nem használnám fel a gondolataidat arra,
hogy manipuláljalak. Ha ez lenne a szándékom, azt végképp
nem mondtam volna el, hogy telepata vagyok.
 – Haver... – szólt közbe egy hang – elmondtad neki, hogy
telepata vagy?
Aidan megfordult és ránézett Sheldonra.
Dana tippje szerint Sheldon a húszas évei elején járhatott.
Tracy közelebb lehetett a harminchoz. Mindketten érdeklődve
nézték felváltva hol őt, hol Aidant, miután a laptopjaikat a
hónuk alá véve a kijárat felé haladtukban megálltak az
asztaluk mellett.
– Sheldon... – mordult fel Aidan, egyértelmű
figyelmeztetéssel.
– Ti tudtok róla, hogy telepata? – kérdezte Dana a barátait.
– Ja – felelte egyszerűen Sheldon. Mellette a nő is bólintott.
Egyikükön sem látszott a leghalványabb meglepetés sem,
mintha csak azt kérdezte volna, hogy Aidan tud-e zongorázni.
– És titeket ez nem zavar? – forszírozta tovább a dolgot
Dana.
Sheldon megrántotta a vállát. – Áh! Aidan jó srác. Szinte
soha nem olvas bele a fejembe.
Aidan elvigyorodott. – Felesleges, úgyis csak pornót és
furcsa weboldalakat találnék ott.
Tracy nevetett, és meglegyintette Sheldon vállát. – Te
szörnyszülött.
Sheldon rávigyorgott. – Te csak tudod. – Aztán elkapta
Dana tekintetét. – Meglepett, hogy elmondta neked. Az
emberek általában nem reagálnak jól, ha kiderül, hogy valaki
más. Azt hiszem, úgy gondolta, hogy te talán megérted, mivel
te is más vagy.
Tudja, hogy ő médium? – Honnan...?
Sheldon vállat vont. – Hallottam a pletykákat, hogy Aidan
egy médiumot fűz. Aztán megláttalak titeket együtt, és
feltételeztem, hogy te vagy az.
 Most Aidan vonta össze a szemöldökét. – Hol hallottál
erről?
Sheldon elbizonytalanodott. – Cliff-fel lógtam,
videojátékokat játszottunk. De nem fogod számon kérni rajta,
ugye? Nem akart pletykálni. Csak... egy kicsivel zavartabb
volt, mint máskor. Én pedig nem mondtam senki másnak,
csak Tracynek.
Aidan megcsóválta a fejét. – Minden rendben.
Tracy elmosolyodott. – Jobb, ha mi most megyünk, még
mielőtt Sheldon mond valamit, amivel még nagyobb zavarba
hoz. – Belekarolt Sheldonba és az ajtó felé tuszkolta. – Szép
estét nektek!
– Mit mondtam, amivel zavarba hoztam? – kérdezte tőle
Sheldon mentében, ő maga is zavartan.
A nő súgott neki valamit.
Sheldon felhorkant. – Ja, persze. Mintha eddig nem tudta
volna, hogy fűzi. Elég nyilvánvaló.
Tracy felmorrant, kitolta maga előtt a folyosóra és becsukta
az ajtót maguk után.
A távozásuk után Aidan visszafordult Dana felé, és tétován a
szemébe nézett. – Úgy tűnik, van valami más is, amit nem
mondtam el neked, pedig valószínűleg tudnod kellene.
Komolyan? Más is van? – Mi az? – kérdezte, bár nem volt
benne teljesen biztos, hogy tényleg hallani akarja.
Aidan felsóhajtott. – Szívás velem randizni.
Dana felkacagott. Nem tudta megállni.
Sergio és a pincér visszatértek tányérokkal megrakottan, az
ételeknek olyan finom illata volt, hogy Dana gyomra
megkordult.
– Köszönöm – mormolta. A két férfi rámosolygott,
lepakoltak és távoztak.
Mély csend lett.
 Dana felvette a villáját és felszúrt egy falat salátát. – Szóval
– bekapta a falatot, megrágta a ropogós finomságot, majd
nyelt –, egy médiumot fűzöl?
A megkönnyebbülés letörölte Aidan homlokáról az
aggodalom redőit. A szájsarkai mosolyra húzódtak. –
Vitathatatlanul.
– A látomások miatt? – kérdezte Dana, és próbált nem
belepirulni.
A férfi mosolya kiszélesedett, ő is felvette a villáját. – A
látomások előtt kezdtem el fűzni. A látomások csak reményt
adtak, hogy egy napon sikerrel járhatok.
Átkozott legyen, ha ettől nem ugrott meg a szíve egy kissé a
mellkasában. – Ne olvasd a gondolataimat!
A férfi kuncogott. – Nem olvasom. Attól tartok, ha
megtenném, azt kellene látnom, hogy azon tűnődsz, hogyan
vethetnél minél hamarabb véget diplomatikusan a
randinknak.
Tehát nem tudja, hogy a látomásaiban látott szerelmi
jelenetek peregtek le előtte.
– Elpirultál – mondta halkan a férfi. – Igazam van?
Szeretnél véget vetni a randinknak?
– Nem. Én csak... – mosolyogva megcsóválta a fejét – A rád
vonatkozó látomásaim is elég furcsák voltak. De az, hogy
tudsz is róluk...
– Még furcsábbá teszik őket? – fejezte be helyette a
mondatot a férfi.
– Igen.
– Soha nem volt ezelőtt erotikus látomásod?
– Nem. Még azokról a férfiakról sem, akikkel lefeküdtem.
A férfi rákacsintott. – Talán nem bizonyultak elég
tehetségesnek az ágyban.
 Dana nevetett, majd a tányérjára fordította a figyelmét. –
Nem tudom. – Hogyan magyarázhatná meg anélkül, hogy
elijeszti a férfit? – Szinte úgy éreztem, mintha...
– Mintha az ajándékod azt mondaná, hogy minket
egymásnak szántak?
– Igen – vallotta be végül Dana. Még ő maga sem tudta, mit
gondoljon erről.
Megkockáztatott egy pillantást Aidan arcára, a megértést
keresve rajta. Nagyon kiábrándító lett volna, ha a szent-szar-
a-nő-házasságról-beszél-a-legelső-randinkon, vagy a hogyan-
tudnék-ebből-a-szituból-a-lehető-leggyorsabban-kiiszkolni
kifejezés valamelyikét pillantja meg az arcán, amire számított.
– Belátom, ez valóban nyugtalanító lehet a számodra egy
kicsit – felelte a férfi tökéletes nyugalommal.
A kicsit nyugtalanító messze nem a megfelelő kifejezés. –
Mire gondoltál, amikor láttad a látomásokat? – kérdezte
kíváncsian.
Aidan szeme kísértetiesen megvillant. – Mármint azon
kívül, hogy milyen kétségbeesetten szerettem volna valóra
váltani őket?
Dana elvigyorodott. – Igen, ettől eltekintve.
Úgy tűnt, a férfi egy pillanatig elgondolkodik a kérdésen. –
Meglepődtem rajta, hogy milyen tiszták.
– Általában nem ilyenek.
– És amikor a kérdésemre azt felelted, hogy a látomásaid
mindig valóra válnak, ugyanaz jutott eszembe, mint neked.
Hogy az ajándékod azt mutatja, hogy minket egymásnak
szántak.
Dana a szájához emelt egy újabb falatot, rágott és nyelt. –
Nemcsak a látomások jellegére gondolok. De ilyesmi ezelőtt
soha nem történt. Általában csak érzéseket kapok el,
benyomásokat, homályos képeket mások jövőjéről. De a
sajátomat még sosem láttam ennyire élesen. Így aztán nem is
tudom, mit gondoljak erről.
Csintalanság lopakodott a férfi barna szemeibe. – Láttad a
saját jövődet, de nem vagy benne biztos, hogy boldoggá
tesznek a döntések, amiket hozni fogsz?
Elmosolyodott, a beszélgetés légköre érezhetően
felszabadultabbá vált. – Nem. Nem erről van szó. Nem rólad.
Nem tudom, hogyan magyarázzam el.
– Azt hiszem, tudom, mire gondolsz – Aidan némi szünetet
tartott, míg megrágott egy falat csípős csirkét, majd
felsóhajtott. – Régóta egyedül vagyok, Dana. Ez tény, de az,
hogy nem randiztam, nem jelenti azt, hogy nem kerestem
valakit, akit szerethetek. Olyasvalakit, akinek élvezem a
társaságát annyira, hogy soha nem szeretném nélkülözni.
Valakit, akivel könnyedén el tudom képzelni az életemet. –
Letette a villáját. – És most, hogy a látomásaid is ezt mondják,
talán valóban rátaláltam. Rád találtam. Utánad kutatok már...
– Félbeszakította magát, és felvillantott egy kényszeredett
mosolyt. – Azt hiszem, túlságosan előreszaladtam.
Ezeknek a szavaknak nem kellett volna fájdalmasaknak
lennie, ugye? Pedig azok voltak. És ez meglepte Danát.
Aidan megtámasztotta az alkarját az asztalon és előrehajolt.
– Egy részem végtelenül örül. Egy részemet felvillanyozza,
hogy végre találtam valakit, akivel nevethetek és boldognak
érezhetem magam, amiben már hosszú idő óta nem volt
részem. Valakit, akire várhatok, hogy velem töltse minden
napját és minden éjszakáját.
Dana áruló szíve ismét feldübörgött.
Aidan leeresztette a tekintetét, a kenyeres kosarat kezdte
piszkálni. – De van egy másik részem, el kell ismernem,
amelyik mindenáron meg akarja vetni a sarkát. Mert
valahogyan az, ha elismerem a látomásokat, és mindazt, ami
velük jár, azt az érzést kelti, minta elveszíteném a szabad
akaratom.
– Igen! – Úgy tűnt, a férfi valóban teljesen megérti, Dana
izgatottan letette a villáját és ő is közelebb dőlt. – Pontosan
erről van szó! Tökéletesen leírtad. Kedvellek, Aidan. És tetszik
a gondolat, hogy valami fontos dologra találunk, ha együtt
maradunk. De a tudatot, hogy igazából nincs is választásom,
egy cseppet sem szeretem.
A férfi elmosolyodott, és feléje nyújtotta a kezét az asztalon.
Dana a tenyerébe csúsztatta a kezét, és azonnal átjárta az
izgalom, mint mindig, valahányszor csak megérintette.
Az erős ujjak rázárultak a kézfejére. – Van választásod.
Dana szíve ismét nagyot ugrott, amikor a hüvelykujjával
puhán cirógatni kezdte a kézfejét.
– Csak azt kell eldöntened, melyik részed a hangosabb.
Az, amelyik újra látni akarja a férfit. – Neked melyik részed
a hangosabb?
Aidan elmosolyodott. – Az, amelyik újra látni akar téged.
Amelyik élvezi a társaságod.
Boldogság és megkönnyebbülés árasztotta el, ami egészen
addig tartott, amíg rá nem jött, hogy a férfi mintha az ő
gondolatait visszhangozta volna. – Várj! Megint olvastad az
elmém?
A férfi felhúzta a szemöldökét. – Nem. Azt mondtad, ne
olvassam. Miért?
Szárazon rámosolygott. – Csak mert tökéletesen
visszhangoztad, amit gondoltam.
Fiús mosoly villant a férfi száján. – Szóval nem úgy
gondolod, hogy szívás velem randizni?
A nő nevetett. – Nem. Egyáltalán nem.
Aidan rákacsintott. – Akkor hagyjuk, hogy a sors tegye a
dolgát, és egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát?
 Dana bólintott.
A férfi szétnyitotta az ujjait, hogy ő visszahúzhassa a kezét
és folytathassák a vacsorát.
Ahogyan az este haladt előre, elgondolkodott azon, volt-e
valaha olyan első randija, vagy akárhányadik, amin a partnere
ennyire elbűvölte volna.
Aidan sármos volt, vicces és átkozottul jóképű. És okos is,
amit ugyanolyan csábítónak talált, mint a fantasztikus
megjelenését. Az ostobaság mindig elrettentő hatással volt rá.
Ha választania kellett, mindig a testi megjelenés fölé helyezte
az intelligenciát. Aidan esetében nem kellett választania.
Amikor befejezték a vacsorát, ismét átnyúlt az asztal felett
és megfogta a kezét. Egy egyszerű érintés. Hüvelykujja a
kézfejét simogatta, miközben nevetett egy történeten, amit a
középiskolás éveiből osztott meg vele. Egy látomásában az
egyik férfi ismerősét átverték az úgynevezett barátai. Ő
megpróbálta figyelmeztetni rá, és végül még őt vádolta meg,
amikor a látomása valósággá vált.
És ő is nevetett, amikor a férfi elmesélte, hogy testvérei
meztelenül képzelik el magukat, amikor nem akarják, hogy
olvassa az elméjüket.
Észre sem vette mennyi idő telt el beszélgetéssel és
nevetéssel, amíg meg nem jelent Sergio, hogy megkérdezze,
szeretnének-e még egy desszertet rendelni.
A maga részéről már elfogyasztott kettőt, amit reggelre
valószínűleg már bánni fog. De olyan csodálatos volt a férfival
tölteni az időt, nem akarta, hogy vége legyen.
– Mit gondolsz? – kérdezte Aidan – Szeretnél megkóstolni
még valamit?
Lepillantott az órájára. Elkerekedett a szeme. – Már öt órája
itt vagyunk?
 Aidan elvigyorodott. – Hogy repül az idő, amikor jól
szórakozunk, igaz?
Igaz. Nagyon jól szórakozott. De az étteremben valószínűleg
záróra van.
Felnézett Sergióra. – Köszönöm, nem kérek semmit.
Jóllaktam.
Aidan felállt, és a kezét nyújtotta neki. – Akkor mehetünk?
Bólintott, felállt, a vállára vette a táskáját, majd a férfi
tenyerébe csúsztatta a kezét.
Aidan keze sokkal nagyobb volt, mint az övé, akár mindkét
keze belefért volna a tenyerébe. Mégis hihetetlen érzés volt,
amikor a férfi összefonta az ujjait az övével, míg követték
Sergiót.
Átmentek a teljesen kiürült nagytermen.
Ahogy beszálltak Aidan autójába, Dana egyszerre érezte
magát idegesnek és izgatottnak.
Így, hogy Aidan látta kettejüket meztelenül egy ágyban a
látomásában, elvárná, hogy ma éjjel szeretkezzen vele?
Dana ismerősei közül néhányan egy pillanatig sem haboztak
volna. De ő sosem szexelt az első randi után.
Viszont az is nyilvánvaló, hogy még sosem ismert meg egy
férfit sem ilyen jól az első randijukon. A másik újdonság
Aidannel kapcsolatban az volt, hogy az öt együtt töltött óra
alatt egyetlenegyszer sem nézett rá a mobiljára, amikor már
nem ettek, csak beszélgettek. Nem hívott fel senkit. Nem írt
sms-t. Nem lépett fel egyetlen közösségi médiafelületre sem.
Az övé volt a teljes, osztatlan figyelme.
Ötórányi beszélgetés rengeteg dolgot elárul valakiről.
A férfi leparkolt a boltja előtt. – Ha jól tudom, a klasszikus
első randi vacsorából és moziból áll. Sajnálom, hogy nem
néztünk meg egyetlen filmet sem. – A mozik túlságosan
hamar zárnak észak-Kaliforniában. – De sokkal jobban
élveztem annál a társaságod, hogy panaszkodjak emiatt.
Rámosolygott. – Én is a tiédet.
A férfi kinyitotta az ajtót és kilépett az éjszakába.
Dana is kinyitotta a magáét és kiszállt, mire Aidan
megkerülte a kocsit. Becsukta maga mögött, majd elővette a
kulcsát a táskájából.
Aidan a háta aljára csúsztatta a tenyerét, míg a bejárathoz
kísérte. – Nos. Mi a legjobb módja egy első randi
befejezésének?
– Nem szexelek veled – bukott ki Danából, késve harapta be
az alsóajkát.
A férfi szemöldöke felszaladt. – Soha? Vagy ma éjjel?
– Ma éjjel. – Egy bűnbánó mosolyt villantott rá. – Bocsánat.
Csak tudom, hogy láttál kettőnket az ágyban, és attól
tartottam, hogy esetleg...
– Azt várom, hogy behívj és valóra váltsuk? – fejezte be
helyette a mondatot.
– Igen.
Aidan homloka ráncba szaladt. – Mostanság így érnek véget
az első randik? Én meg azon gondolkodtam, nem tartod-e túl
korainak esetleg, ha egy csókot kérek tőled.
A vidámság a hangjában megnyugtatta Danát. Ma éjjel volt
alkalma megtapasztalni, hogy a férfi modorában és
beszédében fantasztikus keverednek a modern és az ódivatú
elemek. – A csók jól hangzik.
A férfi rámosolygott. – Nem is tudod, milyen boldoggá
teszel ezzel. – Átkarolta a derekát.
Dana pulzusa várakozásteljesen meglódult, ahogy felnézett
rá.
Aidan lehajtotta a fejét, a szája az övéhez ért.
 Dana lélegzete elakadt. A szíve olyan tempóra gyorsult a
mellkasában, hogy elgondolkodott rajta, hogy vajon a másik is
hallja-e.
A férfi megdöntötte a fejét, finoman fokozta a nyomást. Az
első, puhatolózó érintés hamarosan tüzes felderítéssé vált,
ami lángba borította Dana egész testét.
A kulcsa és a táskája kiesett a kezéből, átkarolta a széles
felsőtestet, rásimította tenyereit a hátizmaira. Mély,
megerősítő morgás tört fel Aidan torkából, amikor nekidőlt,
és a melleit odanyomta a mellkasához.
Még soha nem indította be ennyire egyetlen csók.
A másik erős kar is köréje fonódott, az ölelés szorosabbá
vált, közelebb húzta magához, megérezhette kőkemény
erekcióját.
Dana szétnyitotta az ajkait.
A férfi nyelve besiklott a szájába, hogy előcsalogassa az övét,
és csapdába csalja a saját szájában.
Dana felnyögött. Olyan jó íze van. Nagyon jó. Nem akarta,
hogy vége legyen. Legszívesebben felugrott volna rá, és a
dereka köré fonja a lábait.
Aidan vetett véget a csóknak. Lehunyt szemmel
nekidöntötte a homlokát a nőének. Mindketten levegő után
kapkodtak, a mellkasuk gyorsan emelkedett és süllyedt. A
testük még mindig egymásnak nyomódott.
Aztán elengedte őt és hátralépett. Zsebre csúsztatta a
kezeit, vett egy mély lélegzetet és lassan kiengedte.
Dana felnézett rá, próbált úrrá lenni futóbolond pulzusán,
megdöbbentette saját vágyának intenzitása. Egyetlen csók és
már a legszívesebben azt mondta volna: Tudod mit? Felejtsd
el, amit egy perccel ezelőtt mondtam. Le a ruhákkal!
Úgy tűnt, a férfit is pontosan olyan mélyen érintette a csók,
mint őt.
 Kinyitotta a szemeit. Milyen mély sötétbarnák. – Hát... –
felvillantotta azt a gyönyörű mosolyát, amit olyan
ellenállhatatlannak talált – nem tudom, te hogy vagy vele, de
az én részem, amelyik meg akarta vetni a sarkát, most azt
mondja, mindenben benne van.
Felnevetett. – Az enyém is.
Aidan lehajolt, és felvette a kulcsát és a táskáját.
– Köszönöm.
A férfi előhúzta a saját kulcsait a zsebéből, majd gyengéden
megszorította a karját. – Jobb lesz, ha megyek, mielőtt
megszegem a szavam és többet kérek, mint egy csók.
Dana bólintott.
Aidan ismét lehajtotta a fejét és végigsimított az ajkaival az
övén. – Jó éjszakát, Dana!
– Jó éjt!
Kelletlenül elengedte és hátrafelé lépegetve indult a kocsija
felé, a tekintetét egy pillantásra sem vette le róla. – Véletlenül
nem lenne szabad a holnap estéd egy újabb találkozásra? Vagy
ez túl korai lenne?
Rámosolygott. – A holnap este jól hangzik. Hétkor?
A férfi vigyorogva enyhén meghajolt feléje. – Hétkor itt. –
Kinyitotta a kocsi ajtaját. – Megvárom, amíg bezárod magad
mögött az ajtót.
És ő még azt hitte, a férfi már nem tudja tovább fokozni. –
Köszönöm. – Kinyitotta a bolt ajtaját és belépett. – Jó éjt
Aidan!
– Jó éjt!
Ráfordította a kulcsot, majd az ablakon át figyelte, ahogy a
férfi beül a kocsijába, és beindítja a motort.
Egy tökéletes forduló után elhajtott.
Dana alig várta, hogy újra láthassa.
 Aidan megbámulta az előtte álló barátságos otthont.
Alacsony kerítését fehérre és vidám halvány sárgára festették.
Az előtte elterülő gyepet mintha körömollóval vágták volna
teljesen egyenletesre. Egy sornyi sötét bokor kísérte a
kőjárdát egészen a házig. Közvetlenül az épület előtt a
szivárvány minden színében pompázó virágok sorakoztak,
hatalmas, fellógatott virágtartókból ezek csüngtek alá a
teraszon, elárulva, hogy a háztulajdonos nagy növénybarát.
Egy lassú, egyenletes szívverést hallott odabentről.
– Hagyd abba a szarakodást – intette morogva önmagát, és
fellépkedett a teraszra a lemenő nappal a háta mögött.
Csizmája úgy dübörgött, mint egy basszusgitár az éjszakai
csendben, ahogy fellépkedett a deszkalépcsőn és a terasz
padozatán. Felemelte a kezét és bekopogott az ajtón.
Majdnem teljesen nesztelen lépteket hallott az ajtóhoz
közeledni. Aidan kissé behajlította a térdeit, hogy láthassák a
kukucskáló nyíláson keresztül.
Pontosan tudta, melyik pillanatban történt ez meg. A szív
odabenn hangosabban kezdett dobogni.
Egy egész perc telt el.
Felsóhajtott. – Hallom a szívverését, úgyhogy az, hogy úgy
tegyen, mintha nem lenne itthon, nem fog működni, Emma.
Halk káromkodás. – Mit akar?
– Beszélnem kell önnel. Kérem, nyissa ki az ajtót. – Amikor
továbbra sem mozdult odabenn semmi, újra felsóhajtott. –
Tudja ki és mi vagyok, ahogy azt is, hogy a zárak nem
tarthatnak vissza. Mégis udvariasan kérem.
 Újabb pillanatnyi csend, majd zár kattanása törte meg az
este csendjét.
Az ajtó kitárult.
Aidan lenézett a nőre, akit megvilágított a terasz lámpája.
Csak annyira nyitotta ki az ajtót, hogy az ő alakja beférjen a
nyílásba, így adván értésére Aidannek, hogy nem áll
szándékában behívni.
A férfi rámosolygott.
Sima, hibátlan bőre olyan színű volt, mint Melanie kedvenc
csokoládéja. A szemei, amik ugyanolyan sötétek voltak, mint a
sajátjai, aggodalommal telten néztek fel rá.
Körülbelül százhetven centiméter magas volt. Sűrű, sötét
haját bonyolult fonatokba rendezve húzta hátra az arcából,
amit Cliff cornrow fonásnak nevezett, egészen addig a pontig,
ahol más nők és lányok különböző hajpántokat viselnek.
Onnan vékonyka, puha afro fonatokba rendeződtek.
A keskeny vállakat egy top takarta, megmerevedtek, ahogy a
nő kihúzta magát, és felkészült a harcra. Karcsú karjai végén a
kicsi kezek úgy szorították az ajtót és a tokot, hogy
kifehéredtek az ujjízületei. Apró mellek. Leheletnyi derék.
Kerekded csípő, amit feszes melegítőnadrág takart a formás
lábakkal együtt.
– Tudja, ki vagyok – mondta ismét Aidan.
A nő bólintott. – Aidan. Láttam a Hálózatnál.
– És Cliff is említett.
Úgy tűnt, hezitál, hogy válaszoljon-e erre egyáltalán. – Igen
– mondta végül hangosan.
– Mint mondtam, beszélnünk kell.
Egy újabb pillanatnyi tétovázás után a nő hátralépett, és
kinyitotta annyira az ajtót, hogy ő is bemehessen.
Aidan belépett és körülnézett, míg a nő becsukta maguk
után az ajtót, amit nem zárt vissza kulcsra. A nappaliban
álltak. Kicsi volt, de ízlésesen berendezett. Ezen túl egy
modern konyha és egy kicsiny étkezősarok helyezkedett el,
ahol asztal és székek helyett egy asztallal egybeépített pad állt.
– Nos? – kérdezte a nő, és összefonta a mellei előtt a karjait.
– Nos – mormolta Aidan is, miközben azon töprengett,
hogyan is kezdjen bele. – Találkozgat Cliff-fel.
Valami villant a nő szemében, Aidan szinte hallani vélte a
vitát, amit magával folytat. Tagadjon? Színleljen
tudatlanságot? Terelje el a szót?
– Honnan tud erről? – kérdezte végül.
– Cliff a barátom. Nappal benn alszom a Központban, és
rengeteg időt töltöttem vele, amióta átköltöztem észak-
Karolinába. – Hogyan lehet ezt finoman megfogalmazni? –
Tudja, hogy a Halhatatlanoknak és a vámpíroknak
érzékenyebbek az érzékszervei.
A nő bólintott.
– Nos, nem állt szándékomban kutakodni, mégsem tudtam
nem észrevenni, hogy azokon az éjszakákon, amikor Cliff
Bastiennel vadászik és néhány órán át egyedül jár odakinn,
mindig egy nő illatával magán tér vissza.
A nő szempillái leereszkedtek, lenézett csupasz lábujjaira.
– Ugyanezt az illatot éreztem, valahányszor a maga irodája
körül jártam a Központban. De még ha ez nem is történt volna
meg, akkor is, telepata vagyok, látom a gondolatait.
A nő állkapcsában összerándult egy izom. – Ha azért jött,
hogy elmondja, nem láthatom többé...
– Egyáltalán nem ezért vagyok itt – szakította félbe Aidan,
még mielőtt Emma kimondhatta volna, amit gondolt, jelesül,
hogy menjen a picsába. Cliff jól választott, ez a nő
kőkeményen, kitartóan harcolna, hogy mellette maradhasson.
– Épp mivel telepata vagyok, pontosan tudom, hogy Cliff
szellemileg mindig egyértelműen stabilabb állapotban van,
miután találkozott magával. Nyugodtabb. Sokkal békésebb. –
Vállat vont. – A barátja vagyok, eszemben sincs elvenni ezt
tőle.
Emma leeresztette a karjait, a testtartása ellazult némileg. –
Azt mondja, hogy elhallgattatom a hangokat.
– Ez így is van – erősítette meg. A fene egye meg, gyűlölte,
hogy rossz híreket hoz. – De Cliff küzd, Emma.
A nő nyelt egy nagyot. – Mostanában egyre inkább küzd.
Aidan megcsóválta a fejét. – De a tegnapi egészen más volt.
A rémület, a pánik visszatért a hatalmas barna szemekbe. –
Mi történt? Nem jött el tegnap este. Egy újabb roham?
– Nem – mondta Aidan. – De a fejében a hangok olyan
hangosak voltak, hogy még engem sem hagytak aludni. És
amikor odamentem hozzá... – Mennyire gyűlöli ezt
kimondani! – Az járt a fejében, hogy befejezi.
Úgy tűnt, minden erő kiszáll Emma lábaiból.
Aidan megragadta a karját, hogy ne essen el.
Emma kétségbeesetten ragadta meg az alkarját, az ujjai
szinte a húsába váltak. A szemei könnyben úsztak. – Akkor
már... Megkérte Bastient...
– Nem – sietett biztosítani Aidan. Cliff valószínűleg beszélt
Vincentről Emmának.
Amikor Vincent elmekárosodása elérte azt a szintet, hogy
őrjöngési rohamok törtek ki rajta, és megsebesített jó pár
hálózati alkalmazottat, megkérte Bastient, hogy vessen véget
az életének, még mielőtt egészen elveszíti önmagát és ismét
bántana másokat.
És bár ez teljesen széttépte Bastient belülről, aznap éjjel
betört a Központba, bement Vince lakásába és lefejezte a
barátját.
Bastien a mai napig is ebből a rémálomból riad fel olykor.
– Cliff él – próbálta megnyugtatni Emmát.
 A könnyek kicsordultak a nő szeméből, a mellkasát a
visszafojtani próbált zokogás rázta. – Azt hittem, azért jött,
hogy elmondja... – Megrázta a fejét és nyelt egy nagyot. –
Akkor... jól van?
Aidan odavezette a kanapéhoz. – Leülhetnénk egy kicsit?
Emma bólintott, eleresztette a karját, lehuppant a párnákra
és letörölte a könnyeit.
Aidan odahúzta a sarokból a karosszéket, és leült vele
szemben. Ültében előrehajolt és rákönyökölt a térdeire. –
Tegnap kipróbáltam valami újat, remélve, hogy segíthetek
neki. Elteleportáltam Skóciába, egy napfényes rétre.
A nagy barna szemek még nagyobbra nyíltak. – Bántotta?!
– förmedt rá dühösen – Hogy volt képes rá? Hiszen annyit
segített maguknak...
Aidan felemelte a kezét. – Nem bántottam. Elég erőteljes
gyógyító vagyok és végig a vállán tartottam a kezem, olyan
gyorsan gyógyítottam be a nap okozta égéseket, hogy szinte
nem is érezte.
A nő homloka ráncba szaladt. – Képes erre?
– Igen. Előbb Ethanen próbáltam ki, aki alig egy évszázados
Halhatatlan, és szinte semmi napfénytűrése sincs. Biztos
akartam lenni benne, hogy működik.
Emma még mindig kétkedve nézett rá. – Szóval Cliff kinn
állhatott a napfényben, anélkül, hogy az fájdalmat okozott
volna neki?
Aidan elmosolyodott. – Igen. És rájöttünk, hogy a napfény
éppen olyan hatékonyan némítja el a hangokat, mint maga.
Remény ragyogott fel a szép vonásokon. – Tehát jobban
van?
– Jobban van – erősítette meg Aidan.
Emma elmosolyodott. Kinyújtotta feléje a kezét. –
Köszönöm.
 – Örülök, hogy megtehettem.
– Gondolja, hogy ha ismét rosszabbul lesz, esetleg újra
megteheti?
Aidan a tenyerére vette és a másik kezével megpaskolta a
kézfejét. – Már megmondtam Cliffnek, hogy amíg nem adja
fel, minden egyes nap kiviszem a fényre.
A remény a barna szemekben még fényesebben ragyogott
fel. – Valóban? Megtenné ezt érte?
– Természetesen. – Már ma is kivitte. – Hiszen a barátom.
– De ez nem fáj magának? – kérdezte elgondolkodó arccal a
nő – Én úgy tudtam, hogy a Halhatatlan gyógyítók magukba
nyelik mások sérüléseit.
Aidan megvonta a vállát. – Azt mondtam Cliffnek, hogy épp
csak kellemetlen egy kicsit.
Emma elmosolyodott. – Pokolian fáj, ugye?
Felnevetett. – Igen. És minél tovább állunk a napon, annál
jobban. De Cliff kedvéért elviselem. Jó ember, megéri
megmenteni.
Emma szomorúan elmosolyodott. – Nem szeretném, ha
nem így lenne.
Cliff valóban jól választott.
– Tudta, hogy megmentette az életem? – kérdezte a nő.
Aidan meglepetten rázta meg a fejét. – Nem.
A mosoly kiszélesedett. – Most nappali műszakos vagyok,
de régebben éjszakánként dolgoztam a Hálózatnak. Ott
voltam akkor is, amikor azon a hajnalon a zsoldosok
lebombázták az első Központ épületét.
Ez még Aidan észak-Karolinába költözése előtt történt.
Látszólag egy zsoldos csapat tudomást szerzett a vírusról, ami
a vámpírokat és a Halhatatlanokat megfertőzi, és úgy
döntöttek, hogy felhasználják, hogy létrehozzák a saját
szuperzsoldos seregüket, hogy aztán bérbe adhassák a
legtöbbet kínálónak. Amikor pedig rájöttek, hogy a vámpírok
elkerülhetetlenül megtébolyodnak, kinyomozták a Hálózat
központjának a helyét, és gyakorlatilag porig rombolták azon
igyekezetükben, hogy rátehessék a kezüket egy Halhatatlanra,
hogy megtudják, rájuk miért nincs ilyen hatással a fertőzés.
A kár olyan katasztrofális nagyságrendű volt, hogy
Reordonnak fel kellett adnia azt a helyet, és át kellett
költöztetnie a Központot egy teljesen új épületbe.
– A mínusz egyes szinten volt az irodám – mesélte Emma. –
Rászakadt a földszint, mielőtt kimenekülhettem volna. Valami
a fejemre esett és elvesztettem az eszméletemet. Amikor
magamhoz tértem, moccanni sem tudtam, maga alá temetett
a törmelék. – Megcsóválta a fejét. – Még időm sem volt rá,
hogy segítségért kezdjek kiabálni, amikor megmozdultak
fölöttem a betontömbök, ahogy valaki félrehajigálta rólam
őket. A következő dolog, amit megláttam, az Cliff
borostyánban izzó szempárja volt, azt ismételgette, hogy ne
ijedjek meg tőle, azért jött, hogy segítsen.
– Tudta, hogy vámpír? – kérdezte Aidan kíváncsian.
– Nem voltam benne biztos. De azt hallottam, hogy a
mínusz ötödik szinten a vámpírok egyike is afro-amerikai. És
úgy gondoltam, hogy ha Halhatatlan lenne, nem hajtogatná
megállás nélkül, hogy ne ijedjek meg.
Aidan belepillantott az emlékeibe, látta, hogy Cliff szinte
folyamatosan zsolozsmázta neki, hogy ne féljen, felemelte a
hangját, hogy a robbanásokon keresztül is meghallja, míg
megvizsgálta a sérüléseit. Leszakított egy csíkot a saját
pólójának aljából, és rátekerte a nő vérző karjára. Egy másik
csíkkal rögzítette a karját a törzséhez, majd óvatosan a
karjaiba emelte.
Míg Cliff odavitte a liftaknához, arra készülve, hogy leugrik,
és leviszi a mínusz ötödik szintre, ahol az orvosok és katonák
várták a sebesülteket, hogy besegítsék őket a
menekülőalagútba, Emma átnézett a válla felett és meglátta,
hogy zsoldosok ereszkednek le a szintre a plafonon tátongó
egyik lyukon keresztül.
– Nem jutottam volna ki élve onnan – összegezte a nő –, ha
Cliff nem ment meg.
Ezek a zsoldosok kegyetlenek voltak. Ha Cliff előtt találnak
rá, magukkal viszik, megkínozzák, hogy információt szedjenek
ki belőle, aztán pedig megölik.
– Tehát így ismerkedtek meg. – Aidan valamilyen oknál
fogva úgy gondolta, hogy a Központ kávézójában találkoztak.
Emma elmosolyodott. – Igen, de ő nem emlékszik rá.
Eléggé felismerhetetlen voltam, amikor rám talált.
És amennyire Aidan tudta, Cliffet ezután elfogták a
zsoldosok, és eléggé megkínozták ahhoz, hogy ez kiváltsa
belőle az első rohamot. Nagyon kevés emléke maradt arról, és
a rákövetkező néhány napról.
Aidan előhúzott a zsebéből egy papírlapot és egy aprócska
dobozt, majd átnyújtotta a nőnek.
– Mi ez? – kérdezte Emma, miközben átvette.
– Cliff kért meg rá, hogy beszéljek önnel.
A nő homloka elfelhősödött. – Miért?
– Aggódik, hogy bántani fogja magát.
– De nem fog! – tiltakozott Emma – Már neki is mondtam,
hogy nem fog bántani! Biztos vagyok benne. De ő...
Aidan felemelte a kezét. – Nem látta őt tegnap, Emma. Nem
hallotta a gondolatait. És soha nem látott még olyan vámpírt,
aki teljesen elveszítette volna a kontrollt maga felett,
elborította az őrület, és nem tudott már különbséget tenni jó
és rossz között.
 A nő megrázta a fejét. – Dr. Lipton azt mondta nekem, hogy
a többi vámpír még a rohama alatt sem támadta meg őt
sosem. És Dr. Machent sem.
– Melanie tud magáról?
– Igen. Bastien elmondta neki, hogy Cliff és én szerelmesek
vagyunk. És ő eljött hozzám, hogy elmagyarázza, milyen
következményekkel járna, ha teherbe esnék tőle, és hogy
világossá tegye, mit művel vele a vírus.
– Megpróbálta lebeszélni a találkozásaikról?
– Nem. Szereti Cliffet, és azt akarja, hogy boldog legyen.
Csak azt akarta, hogy mindenre felkészüljek.
Aidan felsóhajtott. – Nos, Vincent megkérte Bastient, hogy
végezze ki, még mielőtt túl messzire ment volna, így aztán
nem is tudhatjuk, nem támadta volna-e meg Melanie-t. Cliff
máris sokkal hosszabb ideig tartott ki, mint a többiek, de a
hihetetlen erőfeszítései ellenére is vesztésre áll ebben a
csatában. A legnagyobb félelme pedig az, hogy bántani fogja
önt.
– Nem fog – jelentette ki rendíthetetlenül a nő.
Aidan a cetlire mutatott. – Ez a mobilszámom. A dobozban
pedig egy mobil karóra van, ami hanggal aktiválható. Ha
továbbra is találkozni akar Cliff-fel, programozza bele a
számomat és mindig viselje az órát. Azt, hogy mindig, szó
szerint értem. Még akkor is, amikor szeretkeznek. Ha
zuhanyoznak. Soha ne vegye le.
Emma összevonta a szemöldökét. – Vízálló?
– Igen. És ha a leghalványabb gyanú is ébredne önben, hogy
Cliffnek rohama lesz, vagy bántani akarja, azonnal hívjon.
Teleportáló vagyok, fél másodperc alatt itt vagyok, hogy
megvédjem és segítsek Cliffnek.
Emma kicsit sem tűnt boldognak. – Ha nem egyezem bele,
akkor nem jön el hozzám többé, ugye?
 – Így van. Szereti magát, Emma. Ha pedig ön valóban
annyira szereti őt, mint amennyire látom, megteszi ezt azért,
hogy csökkentse a félelmeit. Semmi szüksége nincs rájuk, épp
elég az, amivel szembe kell néznie.
A nő bólintott, kivette a dobozból az órát és felcsatolta a
csuklójára. Eltartott egy darabig, mire kiismerte magát a
készüléken a használati utasítás segítségével, hogy hogyan kell
számot rögzíteni és hanghíváshoz kapcsolni azt. De végül
sikerült.
– Hívd Aidant – mondta.
Aidan mobilja megszólalt a zsebében.
Mindketten elvigyorodtak.
– Most pedig – mondta elkomolyodva Aidan –, van itt
valami, amiről még Cliff sem tud. – Ismét a zsebébe nyúlt és
előhúzott két kábítófegyvert.
– Áh! – meredt rájuk harciasan Emma – Ki van zárva! Nem
fogok rálőni Cliffre!
– Ezek csak nyugtatópisztolyok, a bennük lévő nyilak nem
tesznek semmi mást, csak elaltatják Cliffet, ha szükséges.
A nő megrázta a fejét, majd felmutatta a csuklóját. – Nincs
szükségem rájuk. Már itt van ez.
– Szüksége van egy védelmi mechanizmusra, amiről Cliff
nem tud Emma. Amikor az agykárosodás elér egy bizonyos
pontot, a rohamok minden előjel nélkül is kitörhetnek. Ha
Cliff őrjöngeni kezd és letépi a karjáról az órát, meg kell
szereznie valamelyiket. Kifejezetten arra az esetre tervezték
őket, ha embereknek kell vámpírokra vadásznia. Öt nyilat
képesek kilőni. Már egy is lenyugtatja. Kettő teljesen kiüti.
Három megölheti. Az utóbbit el kellene kerülnie, ha
lehetséges. – Letette a fegyvereket a kanapéra. – Tegye őket
olyan helyre, ahol vészhelyzet esetén kéznél lesznek, de Cliff
mégsem találhat rájuk könnyedén.
 A nő rémülten meredt rájuk.
– Ha Cliff bántja önt, abba bele fog halni, Emma. Ő maga
fog véget vetni az életének, ha csak akkora sebet is ejt a
szeretett nőn, amit egy egyszerű ragtapasszal el lehet intézni.
Ha meg akarja tartani, gondoskodnia kell róla, hogy ne
bánthassa magát.
Elgondolkodva bólintott. – Azt mondta, hogy
elhallgattatom a hangokat – mormolta maga elé.
Aidan bólintott. – Ez pontosan így van. De a hangok egyre
erősebbek. És hamarosan legfeljebb lehalkítani tudja őket. –
Visszavitte a széket a sarokba, és elindult kifelé. Ahogy
megfogta a gombot, a nő megszólalt mögötte.
– Aidan?
Megfordult.
Emma odament hozzá. Lábujjhegyre emelkedett,
megcsókolta az arcát, majd szorosan átölelte. – Köszönöm,
hogy visszaadtad Cliffnek a napot.
Viszonozta az ölelést. – Én pedig azt, hogy szereted és
boldoggá teszed.
A nő hátralépett.
– Találkoztok ma este? – kérdezte Aidan.
– Igen. Úgy beszéltük meg, hogy eljön, miután ő és Bastien
befejezik a vadászatot.
Aidan elmosolyodott. – Akkor alaposan le kell majd előtte
zuhanyoznod, hogy lemosd magadról az illatomat. Nem
akarjuk kísérteni a sorsot.
Emma felnevetett. – Máris megyek!
Aidan kilépett az ajtón és megvárta, hogy a nő bezárja
utána. Néhány másodperc múlva csapnyikorgást hallott,
vízsugár kezdte verni a csempéket a fürdőszobában.
 Ahogy a keskeny járdán a kocsija felé lépdelt, egy árny vált
el a ház oldalától. Aidan megállt, megvárta, hogy Bastien
csatlakozzon hozzá.
– Köszönöm – mondta a brit Halhatatlan –, a tegnapit is, és
ezt is – pillantott a ház felé.
Aidan bólintott. – Cliff a barátom. Ha Melanie és a többiek
meg tudják menteni az egészségét, akkor is több időre van
szükségük a vírus megértéséhez, így mindent megteszek, ami
megadhatja ezt nekik.
Bastien fáradt sóhajjal megdörzsölte a szemét. – Tudom,
hogy azt kellett volna mondanom Cliffnek, hogy nem jöhet el
hozzá, de...
– Emma boldoggá teszi.
Bastien bólintott. – Nekem meg olyan, mintha a testvérem
lenne. Képtelen vagyok elvenni tőle.
– Nem is kell – a ház felé fordította a fejét –, erős nő. És
nagy harcos. Tudja mi várható, és megérti, hogy durva dolgok
jöhetnek. De szereti Cliffet, és minden pillanatot, jót és
rosszat vele szeretne tölteni.
Bastien ádámcsutkája végigszaladt a nyakán.
– Seth tudja? – kérdezte kíváncsian Aidan.
Bastien felhorkant, és a szemét forgatta. – Biztos vagyok
benne, hogy igen. Az a csirkefogó mindent tud.
Aidan felnevetett. Aztán egy zavaró gondolata támadt.
Dana látomásában Seth és ő dühödten csatáztak egymással.
Az nem Cliff miatt lesz, ugye?
Talán Seth mégsem tudja.
A Halhatatlan őrzők vezetőjének feje felett pillanatnyilag
összecsapott a rengeteg munka, és még Gershomot is ki kell
iktatnia, mielőtt tényleg elindítja a kibaszott Armageddont.
De Aidan azt elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy olyan
kedvelt személy, mint Cliff, elveszíthetné Seth figyelmét.
 – Mi az? – kérdezte Bastien.
Aidan megcsóválta a fejét. Ha elmesélné Bastiennek Dana
látomását, Seth kiolvashatná a fejéből. – Lehet, hogy el
kellene távolítanod a fegyvereket Cliff lakásából.
A fiatalabb Halhatatlan megdermedt. – Milyen fegyvereket?
Aidan felvonta a szemöldökét. – A vadászfegyvereket,
amiket neki vettél és elrejtettetek nála.
Bastien grimaszolt. – Te tudsz erről?
– Természetesen. Tudom, hogy ajándéknak szántad őket,
de az eltávolításuk megfékezné kissé a hangokat a fejében.
Cliffnek tennél vele szívességet. Csak mondd neki, hogy
Reordon tudomást szerzett róluk, és ragaszkodik hozzá, hogy
elvidd őket. Ha jól lenne, Cliff megértené és megbocsátaná
neked a hazugságot.
Bastien bólintott.
Aidan előhúzott egy zsebórát és megnézte mennyi az idő. –
Mennem kell. – Visszatette a zsebébe és elmosolyodott. –
Randim van. – És kibaszottul várta, hogy elkezdődjön.
Bastien felhúzta a szemöldökét. – Neked?
– Igen. Egy csodaszép médiummal. Tudnál adni valamilyen
randitippet?
– A pokolba, dehogy tudnék! A randihoz legközelebb álló
tevékenységünk Melanie-val a közös vámpírvadászat volt. És
akkor is majdnem megölték. A mai napig nem tudom miért
szeretett pont belém.
Aidan nevetve hátba veregette. – A lényeg úgyis az, hogy...
megtörtént.
Bastien elvigyorodott. – Tudom. Szerencsés csirkefogó
vagyok.
– Az vagy.
– Randi ügyben Richarttal kellene beszélned. Az undorítóan
édelgő telefonbeszélgetésekből ítélve, amiket végig kellett
hallgatnom, míg együtt vadásztunk, ő egy jó ideig udvarolt
Jennának, mielőtt a vámpírok kiütötték.
Sajnálatos módon Aidan nem ismerte olyan jól a francia
Halhatatlant, mint Bastien. – Majd meggondolom. Jó
vadászatot ma estére.
Bastien két ujjal szalutált neki. – Élvezd a randit.
 Ötödik fejezet

Aidan a telefonja csengésére riadt. Ránézett az órára és

felnyögött.
Két hete ismerte Danát. Egy újabb fantasztikus randi után
hajnalig vadászott, csak akkor botorkált be a központbéli
lakásába, amikor a horizont fölött kikandikált a nap. Odabenn
Cliff már várta, képtelen volt elaludni, így elteleportálta Új-
Zélandra, Aucklandbe és vadászni vitte. Amikor ezek az órák
sem segítettek, ismét kivitte a napra, majd miután visszatért a
saját lakosztályába, eldőlt az ágyán. Két órával ezelőtt.
A telefonért nyúlt. – Igen? – szólt bele alvástól kásás
hangon.
– Itt Seth. Chris irodájában vagyok, beszélnem kell veled.
– Oké. Most azonnal menjek?
– Igen. – A Halhatatlan őrzők vezetőjének hangja semmit
sem árult el neki Seth hangulatáról.
– Rendben. Megyek.
Egy percet szánt zuhanyzásra, öltözködésre, majd felment a
felszínre.
Kate, Reordon asszisztense felnézett, amikor belépett az
irodájába. Az ajtó felé intett. – Már várják.
– Köszönöm.
Odabenn Chris hátradőlt a székén és karba fonta maga előtt
a kezeit.
Seth türelmesen álldogált mellette, az arckifejezése sem
mondott többet Aidannek, mint a hangja.
– Mi újság? – kérdezte.
 Seth egy ajtó felé intett. – Beszélhetnénk odabenn?
– Oké. – Aidan benyitott és egy nagy tárgyalóteremben
találta magát. A hosszú faasztal felülete olyan fényes volt,
mintha üveglap borítaná. Legalább harminc elegáns, fekete
karosszék helyezkedett el körülötte.
Seth is belépett a nyomában Chrisszel.
– Foglalj helyet, Aidan – mondta Seth.
Míg Chris becsukta maguk mögött az ajtót, Aidan kihúzott
egy széket és leült.
Seth is kihúzott magának egy széket.
Chris az asztalfőn foglalt helyet.
Aidan az évek során megfigyelte, hogy bár mindig Seth volt
a legerősebb személy egy helyiségben, soha nem foglalta el
másvalaki helyét az illető otthonában, vagy irodájában.
Davidnél a gyűléseken mindig az asztal másik végénél ült. És
itt is meghagyta az asztalfőt Chrisnek. Aidan mindig is
kedvelte ezt benne. A legjobb vezetők mindig azok, akik nem
éreztetik szükségtelenül a hatalmukat.
Azon töprengve, hogy miről lehet szó, szemrevételezte a
tárgyalótermet. Nagyon modern. Nagyon elegáns. – Nagyon
szép – jegyezte meg.
Chris nem mondott semmit.
– Van valami különös oka, hogy itt beszélgetünk és nem az
irodádban? – kérdezte Aidan.
Seth válaszolt. – Ez a helyiség hangszigetelt.
Aidan összevonta a szemöldökét. – Az nem lehet. Hallom
mi történik az egész épületben.
Chris egy laptopot tett az asztalra. – Mikrofonok vannak az
irodámban és minden fontosabb helyen, így mi hallhatjuk, mi
történik odakinn, de odakinn nem hallják, miről beszélünk
idebenn.
 Mi történhetett, hogy Chris és Seth azt akarja, hogy még
Bastien, Melanie és a vámpírok se hallják őket? – Szóval, mi
ez az egész?
Chris ezen a széken is hátradőlt. – Ismered Veronica
Beckert?
– Nem ismerem őt – felelte Aidan –, de találkoztam vele.
– Mikor? – kérdezte kőarccal Chris.
– Aznap éjszaka, amikor defektet kapott és felhívott téged,
hogy vámpírok támadtak rá.
– Az volt az első alkalom, hogy beszéltél vele?
– Igen.
– Mi történt, miután elteleportáltál innen?
Aidan összevonta a szemöldökét. – Tudod mi történt.
Javarészt hallottad a telefonban, a többet pedig elmondtam,
miután visszatértem a Központba.
Chris karba fonta a kezeit. – Mondd el újra.
Aidan Sethre pillantott.
Seth bólintott.
Talán Seth még nem hallotta. – Teleportáltam a Saxapahaw
és a Bethlehem Church Road kereszteződéséhez, az 54-es
tábla közelébe, majd továbbfutottam az úton. Amikor
megláttam Veronicát, az autó mellett állt, két vámpírt próbált
sakkban tartani egy kerékkulccsal és egy bors spray-vel.
Seth szája megrándult. – Okos nő.
Aidan bólintott. – Megöltem a vámpírokat, aztán
meghallottam, hogy újabbak jönnek. Mondtam Veronicának,
hogy szálljon be az autóba. Aztán elébe mentem a többi
vámpírnak, és elpusztítottam őket.
– Hányan voltak? – kérdezte Seth.
– Ha jól emlékszem, hatan. – Aidan a homlokát ráncolta. –
Úgy gondoljátok, hogy a vámpírok újabb sereget szerveznek?
A vámpírok általában ketten, legfeljebb hárman vadásztak
együtt.
– Úgy tűnik – felelte Seth. – Ethan és Heather egy tucatnyit
öltek meg tegnap éjjel. Roland és Sarah előző éjjel kilencet.
Világos, hogy valami készül.
Remek. Ez lehet az a nagyon rossz, ami Dana szerint
közeledik?
Chris megmozdult, magára vonva a figyelmét. – Az összes
vámpírt megölted azon az éjszakán, Aidan?
– Igen.
– Biztos vagy benne? – sürgette a választ Chris – Egyikük
sem tudott észrevétlenül elmenekülni, miután észrevettek
téged?
Aidan megrázta a fejét. – Nem tudom, hogyan tehette volna
meg. Ha hosszabb ideje ott lettek volna és mozdulatlanul
állnak, talán. De futottak, hallottam minden szívverésüket,
minden mozdulatokat.
Chris bólintott, mintha erre a válaszra számított volna. – Mi
történt ezután?
Vállat vont. – Visszatértem Veronicához és a fiához.
– Ott volt vele a fia is? – kérdezte Seth.
– Igen. De szerencsére aludt a gyerekülésben, nem látott
semmit.
– Folytasd – mondta Chris.
– Veronica elég zaklatott volt, ezért hazakísértem őket,
megvártam, míg biztonságban bemennek a házba, aztán
eljöttem.
Csend lett.
– Mi ez az egész, Seth? – kérdezte Aidan, amikor senki más
nem szólalt meg.
– Veronica Becket eltűnt – jött a válasz.
Aidan felpattant. – Mi?
 – Eltűnt – ismételte meg Seth.
Felbődült a belső riasztója. – Mikor?
– Másnap, miután megmentetted.
Már két hete eltűnt? – Nem értem. Biztos vagyok benne,
hogy nem volt több vámpír a közelben, nem is követtek
bennünket és otthon sem várták. – A gyomra lesüllyedt. –
Arra gondoltok, hogy még több vámpír jelent meg a csata
helyszínén és lekövették a nyomokat? Hogy utánamentek?
Nem hinném, hogy a vámpírok képesek erre. Szerintem
elveszítik a szagnyomot, ha beszállunk egy autóba.
– De ha vér van az egyik, vagy több keréken is... –
töprengett hangosan Seth.
Aidan megrázta a fejét. – Ahhoz túlságosan messze lakott. A
vér megszáradt volna annyi idő alatt, míg odaértünk. Ha az
autóra fröccsent volna vér, annak a szagát szétszórta volna a
szél. Tisztában vagy a képességeimmel, de kétlem, hogy
követni tudtam volna hazáig azt az autót. Kizárt, hogy a
vámpírok követték volna.
– És mégis – mondta Chris – eltűnt.
– A fia is eltűnt vele együtt? – idézte maga elé Aidan az
édesen alvó kisfiút.
Ha Veronicával együtt a babát is vámpírok rabolták el, a nő
talán még él, de a gyereket megölték. Aidan éppen elegendő
gyermek áldozatot látott már ahhoz, hogy ebben biztos
legyen.
– Veronica fiát biztonságba helyeztük – mondta Chris.
Megkönnyebbülés árasztotta el Aidant. – Hol van?
– Egy jól védett helyen.
Furcsa. Mintha Chris ezt kihívóan mondta volna.
Aidan Sethre nézett. – Jól van?
Seth bólintott. – Jól van. Csak hiányolja az anyját, és nem
érti, miért nem megy érte.
 Szegény kis kölyök.
Chris megköszörülte a torkát. – Most azt mondd el, mi
történt akkor, amikor legközelebb találkoztál Veronicával.
Aidan homloka ismét ráncba szaladt. – Nem volt
legközelebb. Csak egyszer láttam, akkor egyszer beszéltem
vele.
Chris egy sokatmondó pillantást vetett Sethre.
Seth tekintete viszont nem mozdult Aidanről, mintha
megpróbálna olvasni benne.
Csakhogy Aidan sok évet töltött azzal, hogy megfelelő
pajzsokat építsen ki a fejében. Seth, Zach, de más telepata
sem tudott áttörni ezeken az akadályokon és olvasni az
elméjét anélkül, hogy észlelte volna a jelenlétét, vagy nagy
fájdalmat ne okozott volna neki.
– Mi van? – kérdezte tőle összehúzott szemmel Aidan. –
Várjunk csak! Ugye nem hiszitek azt, hogy én csináltam vele
valamit?
Chris homloka elborult. – Csináltál?
Aidan ellenállt a késztetésnek, hogy beverjen egyet a
halandó arcába. – Természetesen nem. Semmi okom sincs rá,
hogy kárt tegyek benne.
– Nincs, de mindenki tudja, milyen kétségbeesett vagy –
mondta Chris szarkasztikusan –, mindenáron egy Tehetségest
akarsz találni, aki szeretni tudna. Talán azt találtad ki, hogy
elrejted valahol, hogy legyen ideje jobban megismerni, te
pedig levehesd a lábáról.
– Ez egy kibaszott szarság, és ezt te is tudod – morogta
Aidan, belefáradva a férfi ellenségességébe. Chris úgy tud
haragot tartani, mint senki más. Viszont ez egy idő múlva
nagyon fárasztó tud lenni.
– Tudom? – kérdezett vissza Chris. – Mi történt, amikor
következőleg találkoztatok?
 – Már mondtam. Nem volt következő találkozás.
Egyetlenegyszer beszéltünk.
Chris Sethez fordult. – Megmondtam, hogy hazudni fog.
A düh felemelkedett Aidanben. – Nem hazudok! – Elkapta
Seth tekintetét. – Tudod, hogy soha nem bántanék egy nőt.
Ismersz ennyire.
– Igen – felelte Seth –, ismerlek. Ezért tűnik ez még
nagyobb problémának.
Aidan megcsóválta a fejét. – Seth, bármit is mondott neked
Chris, hogy mit csináltam, nem én tettem. Esküszöm.
Seth Chris laptopja felé biccentett. – Mutasd meg neki.
Chris ujjai zongoráztak pár másodpercig a billentyűzeten,
majd feléjük fordította a laptopot, hogy mind Aidan, mind
pedig Seth láthassák az egész képernyőt betöltő videót.
Mintha egy biztonsági felvétel lett volna, amit egy óvoda
külső kamerája vett fel.
Furcsa. Aidan azt gondolta volna, hogy a napközi otthonos
óvodákat a városközpontokban helyezik el, hogy a szülők
kényelmesen kitehessék és felvehessék a gyerekeiket munka
előtt és után. De ez a hely úgy nézett ki, mintha egy teljesen
más környezetben lenne.
Az egyik sarokban játszótér volt berendezve, félig takarta a
nagy épület. Az elülső gyep, vagyis inkább kaviccsal feltöltött
terület valószínűleg parkolóként szolgálhatott.
– Mi ez? – kérdezte Aidan, míg a pillanatnyilag
mozdulatlan óvodai környezetet mutató videót figyelte.
– Nem ismered fel? – kérdezte Seth.
– Nem.
Egy autó kanyarodott a parkolóba.
– Az úgy néz ki, mint Veronica autója – jegyezte meg, és
lepillantott a videó sarkában a felvétel időpontjára.
Másnap reggel készült, miután találkoztak.
 Nyílt a vezető oldali ajtó. Veronica Becker kiszállt.
Megigazította a vállán a táskáját, becsukta az ajtót és
bemosolygott a kissé poros hátsó ablakon, mielőtt kinyitotta
volna azt az ajtót és behajolt.
Egy perccel később segített kiszállni a kisfiának és
átnyújtott neki egy színes üdítős palackot.
A kisfiú ott állt mellette és szemlátomást beszélt hozzá, míg
ő becsukta és bezárta az ajtót.
Veronica felnevetett és bólintott. Aztán megfogta a fia kezét,
és elindultak az óvoda felé.
Aidan felnézett a képernyőről. Chris és Seth is őt
tanulmányozta. – Nem értem. Miért mutatjátok ezt nekem?
Seth a laptop felé biccentett. – Nézd tovább.
Úgy tett.
Néhány perc múlva újra megjelent Veronica, a kulcsaival a
kezében az autóhoz lépett, szép arcán mosoly ült.
Kinyitotta a vezető oldali ajtót és bedobta a táskáját az
utasülésre.
Egy magas, sötét alak jelent meg hirtelen mögötte, háttal a
kamerának.
Aidan felkönyökölt az asztalra és közelebb hajolt.
A ruhája alapján a férfi Halhatatlan őrző volt. Fekete
nadrág. Fekete csizma. Hosszú, fekete kabát. Rövid, fekete
haj.
De Aidan nem tudott rájönni, melyiküket látja.
Egyszer hallotta, amikor Sarah azt mondta a férjének,
Rolandnak, hogy a Halhatatlan őrzők úgy hasonlítanak
egymásra, mintha testvérek lennének, és neki egyet kellett
értenie vele. A legfiatalabb újoncokon kívül mindenkinek
fekete haja volt és barna szeme, a magasságuk és a testalkatuk
is hasonló.
 Veronica riadt pillantással megpördült. Aztán felmosolygott
a jövevényre a mellkasára szorított kézzel. Ó! Helló!
Megijesztett.
Még ha nem lett volna gyakorlott szájról olvasó, Aidan
akkor is ki tudta volna következtetni, mit mondott.
A férfi tett egy lépést hátrafelé.
Veronica bólintott és nekidőlt az autónak. Mondott még
valamit, de Aidan azt nem tudta leolvasni a szájáról a kamera
látószöge miatt.
A férfi kinyújtotta a kezét és megtámaszkodott a nyitott
vezetőoldali ajtón, majd kissé oldalra fordult, hogy szemben
lehessen a nővel.
Döbbenet rázta meg Aidant. – Mi a pokol...? – suttogta.
A férfi, aki Veronicával beszélgetett... ő volt.
Míg ő értetlenül figyelt, Veronica hátrahajtott fejjel
felmosolygott a férfira, aki szemrebbenés nélkül lehetett volna
akár az ő ikertestvére is.
Aidan kinyúlt, és maga felé húzta a laptopot. – Mi az ördög
ez?
Kérdések tucatja árasztotta el az elméjét, míg Chris
válaszolt neki. – Az egyik napköziotthonos óvodánk
biztonsági kamerájának felvétele.
Az nem okozott meglepetést Aidannek, hogy a Hálózat
óvodai ellátást biztosít a dolgozók gyerekei számára. Minden
bizonnyal ingyenes szolgáltatás. De ki a fene az, aki
Veronicával beszélget? Mert profilból tényleg úgy nézett ki,
mint ő.
– Ki tudod nagyítani? Vagy ráközelíteni, vagy akárhogy is
hívják – mormolta Aidan, nagyon szerette volna közelebbről
is megnézni a férfi arcát.
Chris felállt, odament Aidan mellé és lenyomott néhány
karaktert a billentyűzeten.
 A kép megváltozott, egy pillanatra elmosódott, majd immár
kinagyított nézetben mutatta az autó mellett beszélgetőket.
Az a férfi hajszálra úgy nézett ki, mint Aidan.
– Ez lehetetlen – mormolta.
Veronica bólintott, majd beült a kormány mögé és
eligazította maga előtt az övet.
Az Aidan hasonmás rácsukta az ajtót, majd átment az utas
oldalra, és ő is beszállt. Egy pillanattal később felvillantak a
féklámpák. Az autó kikanyarodott a parkolóból és eltűnt a
kamera látószögéből.
A videó megállt.
Aidan felnézett Sethre. – Mi az ördög ez? – tette fel a
kérdést újra.
Chris válaszolt, miután visszaült az asztalfőre. – Ekkor
látták utoljára Veronica Beckert. Nem ment be dolgozni
aznap, és délután nem ment vissza a fiáért. Te láttad őt
utoljára.
Aidan megrázta a fejét és a laptopra mutatott. – Az ott nem
én voltam.
– Ha a kamera képe elmosódott, vagy túlságosan pixeles
lenne, magam is helyt adnék a kétségeknek – mondott ellent
neki Chris –, de egy nagy felbontású videó van a
birtokunkban, ami egyértelműen megmutatja, hogy beülsz a
kocsiba és elindultok.
– Játszd le újra! – kérte Aidan.
Chris megtette. De Aidan a világon semmit nem talált a férfi
megjelenésében, ami azt sugallta volna, hogy nem ő az.
Felnézett a Halhatatlan őrzők vezetőjére. – Én ezt nem
értem. Nem én vagyok az, Seth. Azt sem tudom, hol van ez a
hely.
Seth Chrishez fordult. – Hiszek neki. Nem hiszem, hogy
emlékszik erre a helyre.
 Hogy mi? – Azért nem emlékszem erre a helyre, mert soha
nem is jártam ott! – Rámeredt Chrisre. – Ezt te csináltad? Az
egyik techno kockafejed megbuherálta a felvételt, mert még
mindig piszkálja a csőröd, hogy évekkel ezelőtt betörtem ide?
Chris állkapcsa összeszorult. – Tudod, hogy nem tennék
ilyet. Ott voltál. A felvétel világosan mutatja.
– Baszd meg a felvételt! Mondom, hogy nem én vagyok
rajta!
– Akkor engedd, hogy Seth elolvassa az elméd, hogy
megerősíthesse ezt.
Ahol Seth rábukkanna a Dana látomásában látott dühödt
csatájuk képeire, és megtalálná a másikat is, amelyikben
Roland akarta mindenáron megölni őt? Még csak az kéne!
Attól még inkább bűnösnek tűnne.
– Ereszd le a pajzsaidat – mondta halkan Seth.
Aidan fejcsóválva visszautasította a parancsot. – Több, mint
háromezer éve ismersz, Seth. A szavam elég kell, hogy legyen.
Chris felhorkant. – Ha nem lennél bűnös, nem bánnád, ha
beleolvas a fejedbe.
– Ó, igazán? – Aidan átkutatta Chris elméjét. – Neked sem
lenne azzal semmilyen problémád, ha Seth beleolvasna a
fejedbe?
– Nem, ha azzal bizonyíthatnám az ártatlanságomat.
– Szóval azt mondod, semennyire sem zavarna, hogy Seth
más dolgokat is megláthatna ott? Olyan dolgokat, amiket a
legszigorúbban a magánügyednek gondolsz? Mint például a
szexuális fantáziák, amiket az asszisztensed, Kate köré
szövögetsz, amint van egy pillanatnyi szabadidőd?
Düh árasztotta el Chris arcát. – Kibaszottul tűnj el a
fejemből, Kelta! Ez rohadtul nem a te dolgod!
 – Ahogyan az én személyes dolgaim sem tartoznak Sethre,
de valamennyit végig fogja nézni, ha leeresztem a pajzsaimat
és beengedem!
– De ezzel felmenthet téged! Nem gondolod, hogy ez megér
egy pillantást?
– Nem, nem gondolom! Már világosan elmondtam, hogy
soha nem jártam ott!
Seth felemelte a kezét. – Uraim – mondta halkan.
Aidan eddig észre sem vette, hogy valamikor mindketten
felálltak, és úgy üvöltöznek Chrisszel, hogy az orruk majdnem
összeér, neki pedig még a keze is ökölbe szorult, készen rá,
hogy bemosson egyet Reordon szeme alá.
Mindketten idegesen visszazöttyentek a székükbe.
Aidan a laptopra dermedt videóra szegezte a tekintetét, és
hirtelen elöntötte a diadalmámor. – Átkozottul jól tudod,
hogy nem én voltam – mondta Chrisnek. – Nézd meg a
felvétel időpontját. Egy félórával előtte hívtalak fel, és
mondtam, hogy elteleportálom Cliffet. – Sethez fordult. –
Cliff szenvedett. Azon a reggelen olyan hangosan szóltak a
fejében a hangok, hogy még engem is felébresztettek
álmomból. Tudtam, hogy Cliff azt fontolgatja, hogy véget vet
ennek, ezért felhívtam Christ, és szóltam neki, hogy
elteleportálom Cliffet, hogy eltereljem a figyelmét.
Seth homloka ráncba szaladt. – Annyira hangosak voltak?
– Igen. Chris kikapcsolta itt a Központban a riasztót, hogy
elteleportálhassam Cliffet Skóciába, egy napsütötte völgybe.
– Hogy mi? – kérdezték egyszerre mindketten.
Aidan igyekezett eloszlatni a rémületüket. – A vállán
tartottam a kezem és folyamatosan gyógyítottam, úgyhogy
nem esett baja. Reméltem, hogy a napfény elijeszti majd a
hangokat és ad némi enyhülést neki.
– Működött? – kérdezte Seth.
 – Igen. Szóval el sem eresztettem őt egy órahosszáig.
– Ez pokolian fájhatott – mormolta Seth.
– Igen. De megérte. Cliff megnyugodott. Aztán felhívtam
újra Christ, hogy tudassam, érkezünk. Ő pedig ismét
kikapcsolta a riasztót. És mi visszajöttünk. – Ránézett
Chrisre. – Tehát nem voltam az óvodánál. Cliff-fel voltam.
Chris mogorva pillantást vetett rá. – És azt honnan
tudhatjuk, hogy nem tetted-e le valahol Cliffet, hogy
elrabolhasd Veronicát, és aztán visszamenj érte?
– Kérdezzétek meg Cliffet. Meg fogja erősíteni, hogy végig
vele voltam.
Chris megrázta a fejét. – Manipulálhattad ugyanúgy Cliff
elméjét is, mint az őrökét, amikor betörtél a Központba.
Hiheti azt, hogy végig vele voltál, miközben valójában
otthagytad valahol, míg Veronica után eredtél.
Aidan fogcsikorgatva Sethez fordult. – Olvashatod Cliff
elméjét, az megerősítheti, hogy nem hazudok.
Seth felsóhajtott. – Valójában, ez nem teljesen igaz.
Aidan összevonta a szemöldökét. – Hogy érted ezt? Cliff
gondolatai meg fogják erősíteni, hogy végig vele voltam.
Annak megtalálnád a nyomait, ha manipuláltam volna az
elméjét.
Chris arca elsötétedett. – Mert a manipuláció agykárosodást
okoz.
– Igen, a fenébe is! – kiáltott fel Aidan – De a Központ
őreinek emlékeiből csak egy-két percet töröltem! Olyan apró
sebet ejtettem, hogy észre sem vették. De ha megtettem, amit
te állítasz, akkor Cliff memóriájából egy fél órát törölnöm
kellett volna, ami nagyobb kárt okozott volna. Olyan heget,
amit Seth nem fog megtalálni, amikor elolvassa Cliff elméjét.
Tehát Seth meg fogja erősíteni, hogy nem voltam az óvodánál.
– Nem, nem fogom – helyesbített Seth.
 Aidan rámeredt. – Miről beszélsz? Biztos vagyok benne,
hogy megerősíted. Csak olvasd el Cliff emlékeit, épek és
sértetlenek, és tudni fogod, hogy vele voltam, amikor ez a
felvétel készült.
Seth felsóhajtott. – A vírus okozta károsodás terjedése
felgyorsult Cliff fejében. Az agya annyira tele van hegszövettel,
hogy nem tudnám eldönteni, melyiket hagyta hátra a vírus és
melyiket te. Ha... – emelte fel a kezét, hogy félbeszakítsa a
megszólalni készülő Aidant – manipuláltad egyáltalán az
elméjét és törölted az emlékeit.
Más szóval, Aidan csapdába esett. Megrázta a fejét. – Nem
én csináltam. Nem tudom, hogyan győzzelek meg erről. Azt
sem tudom, miért kellene győzködnöm téged erről. Nem én
voltam. – Rámutatott a laptopra. – Nem tudom, ki az a férfi,
de nem én vagyok.
Seth elgondolkodva tanulmányozta őt néhány pillanatig,
majd előhúzta a mobilját és kikeresett egy számot.
– Halló? – szólalt meg egy férfihang a vonal túlsó végén.
Ethan, az amerikai Halhatatlan, aki még csak száz éve
változott át.
– Ethan, itt Seth. Lenne egy pillanatod a számomra?
– Persze.
– Remek. Szeretnélek kölcsönvenni néhány percre.
Teleportálhatok?
– Adj egy percet.
– Rendben. – Seth zsebre tette a telefont, a szája csibészes
mosolyra húzódott. – Egyszer rosszkor teleportáltam,
rajtakaptam őt és Heathert meztelenül. Azóta mindig
megkérdezem.
Más körülmények között Aidan nevetett volna a történeten.
Egy perccel később Seth eltűnt.
Súlyos, feszültséggel terhes csend zuhant rájuk.
 Aidan tekintete találkozott Chris ellenséges pillantásával. –
Az elmúlt két év, amit észak-Karolinában töltöttem,
meggyőzött arról, hogy a halandók világában te ugyanolyan
kivételes vezető vagy, mint Seth a miénkben. Ne hagyd, hogy a
kibaszott neheztelésed rossz irányba vigyen el.
– Nem tartok haragot. Tanulok a múlt hibáiból.
– Két évvel ezelőtt azonnal beismertem, hogy manipuláltam
az őrök elméjét. Miért hazudnék most ezzel kapcsolatban?
Chris vállat vont. – A kétségbeesés kétségbeesett lépéseket
szül.
– Hibát követsz el, Chris.
– Ezt csak az idő mondhatja meg.
– Amiből túl sokat pazarolsz rám, és ennek Veronica fizeti
meg az árát.
– Ez fenyegetés?
– Nem. Aggódom miatta. És tudom, hogy sokkal
gyorsabban megtalálnánk, ha abbahagynád az én értelmetlen
gyanúsítgatásomat és arra összpontosítanánk az erőinket,
hogy megtaláljuk azt a seggfejet – mutatott Aidan a
képernyőre –, aki elvitte.
Seth a kezét Ethan vállán tartva jelent meg.
Aidan kedvelte a fiatal Halhatatlant. Ethan barátságos,
könnyed természetű volt, belőle hiányzott az a sötétség, ami
utat talált az idősebb Halhatatlanokba, akik túl sok életnyi
időt láttak. Aidanben védelmező érzések is keltek a fiatal
férfival szemben, amióta átalakította a feleségét, Heathert.
Ethan mosolyogva bólintott oda Chrisnek és neki
üdvözlésképpen, de amint megérezte a helyiség feszültségét,
leolvadt a szájáról a mosoly.
Noha Ethan sem volt éppen kistermetű, még neki is felfelé
kellett néznie Sethre. – Mi van? – kérdezte.
 Seth a laptop felé intett. – Szeretném, ha megnéznéd ezt a
videót.
– Oké. – Az asztalra támaszkodott, és a képernyőre szegezte
a tekintetét, miután Chris néhány kattintással életre keltette a
felvételt.
Egy perc múlva a tekintete Aidanre siklott. – Az ott te vagy?
Aidan szája kesernyés mosolyra húzódott. – Ez a nap
kérdése. – És ha valaki ebben a helyiségben erre válaszolni
tud anélkül, hogy betörne Aidan koponyájába, az Ethan.
A homlokát ráncolva Ethan újra a laptopra összpontosította
a figyelmét.
Bár Ethan olykor nagyon utálta, hogy olyan „unalmas”
ajándékkal született, az ilyen pillanatokban döntő fontosságú
lehetett a véleménye. Ethan a saját kreálmányú
szóhasználatával n-edik hatványú fotografikus memóriának
nevezte tehetségét. Emlékezett életének minden egyes
napjára, minden egyes percére. Mindenre, amit látott, hallott,
szagolt, érintett, ízlelt. Kristálytisztán.
Heather egyszer azt mondta Aidannek, hogy Ethan arra is
emlékszik, amikor megszületett.
A videó véget ért.
Ethan felegyenesedett.
Seth a képernyőre mutatott. – Az ott Aidan?
Az amerikai Halhatatlan összevonta a szemöldökét. – Nem
vagyok benne biztos. Profilból nehéz megmondani. Nincs
szemből készült felvételetek?
Chris megcsóválta a fejét. – Nincs. Csak ez az egy.
Ethan újra lejátszatta a videót. – Úgy néz ki, mint Aidan, de
valami nincs rendben.
– Micsoda? – kérdezte Seth.
Ethan rámutatott a Veronica felé forduló férfi kimerevített
képére. – Körülbelül két és fél centi hosszú a haja.
 – Aidan azóta is járhatott fodrásznál – mondta Chris.
– Nem voltam – mondta Sethnek Aidan.
– És a mosolya sem stimmel – folytatta Ethan. – Amikor
Aidan mosolyog, apró ráncok gyűrődnek a szeme sarkába.
Bárcsak látnám szemből is a fickót, mert Aidan mosolya egy
kissé féloldalas.
Aidan meglepetten nézett fel rá. – Tényleg?
– Ja, az egyik oldalon feljebb húzod a szád sarkát, de az
eltérés olyan kicsi, hogy szerintem rajtam kívül senki más
nem venné észre.
– Más egyéb? – kérdezte Seth.
– Nos, a fickó csizmája nagyobb, mint Aidané, és kevésbé
kopott.
– Talán újat vett – mutatott rá Chris.
– És a kabátja vállán nincs ott az a kis szál, ami Aidanén
viszont igen.
Aidan a vállára pillantott.
– Nem ott – mondta Ethan – hanem a másikon.
Aidan a másik vállára nézett, ami a videón szereplő férfi
alakján is jól látszott. Egy szál kiszabadulhatott a varratból,
talán ha fél centi lehetett, a vége kirojtolódott.
Seth és Chris egyszerre hajoltak előre, megszemlélték a
kabátját, majd felegyenesedtek.
Chris összevonta a szemöldökét. – Lehet másik kabátja is.
– Ez az egy van – tiltakozott Aidan.
Ethan bólintott. – Én is ezt az egyet láttam rajta mindig.
Aidan Szekundánsa, Brodie kivételesen tehetségesnek
bizonyult a vérfoltok kitisztításában, így Aidan ruhatára
sokkal ritkábban szorult cserére, mint a többi Halhatatlané.
– Ez csak egy újabb érv amellett – mondta Chris –, hogy
lecserélte a kabátját, amikor elrabolta Veronicát. – A fickó
átkozottul olyan volt, mint egy kutya, amelyik az istennek sem
ereszti el a csontot.
Ethan összevonta a szemöldökét. – Ez a nő eltűnt?
– Igen – felelték kórusban a többiek.
– De miért gondolod, hogy Aidan rabolta el?
Chris a laptopra mutatott. – Mert vizuális bizonyítékom
van.
Ethan megrázta a fejét. – Én nem hiszem, hogy ő van ezen a
videón. Ha tippelnem kellene, azt mondanám, az ikerpárja.
– Nincs testvérem – szólalt meg Aidan ugyanakkor, amikor
Seth azt mondta: – Nincs ikerpárja.
Ethan vállat vont. – És az nem lehet, hogy Jared csinálta
megint valamiért?
Jared a Többiek közé tartozott, akik ősi Halhatatlanok
voltak, majdnem akkora hatalommal, mint amekkorával Seth
rendelkezett, de azon a véleményen voltak, hogy bármiféle
beleavatkozás az emberek sorsába a világ pusztulását
eredményezi. Seth évezredekkel ezelőtt elszakadt tőlük, hogy
feleségül vegyen egy emberi nőt, és vezesse a Halhatatlan
őrzőket. Zachet három évvel ezelőtt veszítették el, amikor az
feleségül vette Lisette-et.
Jared nem sokkal Zach után lázadt fel, miután egy
víziójában látta, hogy Gershom sikeresen elindítja az
Armageddont. De Jared a Többiek tudta nélkül tett így, és
azóta valamiféle titkos ügynökként szerepelt, a Halhatatlan
őrzőkkel dolgozott, de fenntartotta a helyét a Többiek között
is.
Ethan Sethre nézett. – Jared egyszer már felvette Marcus
alakját, és Ami azt mondta, pontosan úgy nézett ki, mint a
férje. Talán most Aidannel játszotta el ugyanezt.
Seth megrázta a fejét. – Jarednek nincs rá oka, hogy
elrabolja Veronicát.
 – Akkor talán Gershom az – felelte Ethan.
Aidan Sethre nézett. – Gershom fel tudja venni másvalaki
alakját?
Seth elgondolkodott. – Azt tudom, hogy állati alakot képes
felvenni, de az emberi test összetettebb. Ha ügyelni kell a
finomabb részletekre, anyajegyekre, ráncokra, mimikára, a
járásra, testtartásra, akkor pedig rendkívül nehéz. Jared képes
rá, ő különösen tehetséges ezen a téren. De Gershomról nem
tudjuk.
Aidan keze ökölbe szorult. – Ennek pedig Gershomnak kell
lennie. – És az a szemétláda az ő külsejét használta fel, hogy
Veronica megbízzon benne.
Chris keresztbe fonta a karjait. – Még mindig nem vagyok
meggyőzve, hogy az ott nem te vagy.
Aidan felállt.
Seth elmosódott, és a következő pillanatban már Aidan
mellkasára tette a kezét, hogy visszatartsa attól, hogy
szétrúgja Reordon seggét. – Chris, ne provokáld!
– Nem provokálom – mondta Reordon és nem hallatszott
harag a hangjából. – Annyira objektívan vizsgálom a
helyzetet, amennyire tudom, és azt hiszem, a kétségeim
ésszerűek. Egy fodrász és egy bevásárlás megmagyaráz
minden eltérést, amit Ethan a videóban látott. Nos, a mosolyt
talán nem, de ezt sem tudhatjuk, mert az nem valódi mosoly
volt. A valódi mosoly eléri a szemet. A hamis nem.
Seth Aidanre nézett, és kényszeredetten mondta – Nála a
pont.
Aidan gyomra görcsbe rándult. – Nem hiheted komolyan,
hogy...
– Nem, nem hiszem. – Seth Chris felé fordult. – És éppen
ezért kérem a szavad, hogy a vizsgálat során minden
lehetőségnek a lehető legalaposabban utána fogsz járni. Ha
ebben Gershom keze van, nagyon gyorsan rá kell jönnünk,
mire megy ki a játék, hogy miért vitte el Veronicát.
Aidan fejcsóválva töprengett. – Nem csinálhatta simán
azért, hogy veled kibasszon, Seth?
Ethan bólintott. – Tudja, mennyire véded a Halhatatlanokat
és a Tehetségeseket is. Könnyű lenne így visszavágnia, amiért
legutóbb legyőzted.
Seth káromkodott.
Chris a zakója belső zsebéből spirálfüzetecskét és
ceruzacsonkot rántott, gyors mozdulatokkal jegyzetelni
kezdett. – Utánanézek Veronica múltjának, és annak,
nincsenek-e rajta túlmutató kapcsolatai, amik értékessé
tehetik valamiért Gershom számára.
Ethan elhúzta a száját. – Az kizárt, hogy valaha is randiztál
volna vele, vagy ilyesmi, ugye Seth?
A pokolba, ez soha eszébe sem jutott volna Aidannek.
És az arckifejezéséből ítélve Chrisnek sem.
Mindhárman várakozásteljesen néztek Sethre.
– Nem randiztunk – felelte vezetőjük.
Egyszerre sóhajtottak fel megkönnyebbülten.
– Itt dolgozik, a Központban? – kérdezte Ethan.
– Igen – válaszolt egyszerre Chris és Aidan.
– Akkor talán ezért rabolta el Gershom. Manipulálta Dr.
Whetsmant is, felhasználta, hogy kicsempéssze neki a
nyugtatót a Hálózattól. Whetsman meghalt, ugye?
Seth bólintott. – A Gershom által okozott agykárosodás, a
tetejébe pedig a Clifftől szerzett sérülések már túl sok volt a
szervezete számára. Nem tudtuk megmenteni.
Ethan bólintott. – Akkor Gershom egyszerűen egy új bábot,
egy új beépített ügynököt akart. Talán nem is tudja, hogy
Tehetséges.
Seth Chrisre nézett. – Ebben van ráció.
 Chris tovább jegyzetelt. – Utánanézek azoknak a
dolgozóknak, akik ebben a hónapban beteget jelentettek, vagy
nem jelentek meg a munkahelyükön, leellenőrzöm, hogy
tényleg betegek-e, arra az esetre, ha nem Veronica lenne az
egyetlen célpont. Talán segítene, ha Seth beleolvasna az
elméjükbe is, hogy biztosak lehessünk benne, Gershom nem
manipulálja őket.
– Írd össze a neveket, és megcsinálom.
– A srácaimmal utánanézetek a többi Tehetségesnek is a
térségben, csak elővigyázatosságból, ha ez esetleg zsákutca
lenne, és nem a Hálózati kapcsolat számít. Meg kell
győződnünk róla, hogy velük minden rendben.
– Jól hangzik.
Ethan Sethre nézett. – Én tudok még valamiben segíteni?
– Szólni fogunk, ha igen – felelte Seth.
Chris egy papírköteget nyújtott át Aidannek.
– Ez mi?
– A Tehetséges nők nevének listája, amit elloptál. Azt
akarom, hogy olvasd át és jelölj meg rajta minden nőt, akivel
kapcsolatba kerültél.
Aidan az asztalra dobta a lapokat. – Ez nevetséges! Úgy
hangzik, mintha egy rendkívül fertőző betegség
vírushordozója lennék!
– Csupán arról akarok meggyőződni, hogy egyiküknek sincs
semmi baja – felelt higgadtan Reordon Aidan dühkitörésére.
Aidan felnézett a vezetőjére. – Seth...
Seth felemelte a kezét. – Hagyd rá, Aidan. Úgysem fog
tágítani ettől. És minél hamarabb zárhatunk ki téged a
gyanúsítottak köréből, annál hamarabb rájöhetünk, kivel és
mivel van dolgunk.
– Remek – morogta Aidan, és felkönyökölt az asztalra.
Megmarkolta a ceruzacsonkot, amit Chris letett, gyorsan
átolvasta a listát és bejelölte minden nő nevét, akivel
találkozott.
Amikor Dana nevéhez ért, tétovázott.
Minden egyes nap találkoztak az első randijuk óta.
Vacsorázni vitte. Máskor a nő főzött neki az üzlete feletti
lakásban. Aztán ő főzött Danának a házában, amit szinte
sosem használt. A csípőjük összeért, ahogy kényelmesen
elhelyezkedtek a kanapén, feltették a lábukat a
dohányzóasztalra, filmeket néztek, és megosztoztak egy nagy
tál pattogatott kukoricán. Az otthona mögötti patak mentén
sétálgattak kéz a kézben, és hallgatták az éjszaka szerenádját.
Annyira gyönyörű és vicces. Olyan gyengéd.
Beszélgettek, nevettek, csókolóztak, érintették egymást, míg
az egész teste lángokban állt.
Imádott minden egyes vele töltött percet.
Az egész létezésének legjobb két hete volt ez.
Pedig még csak nem is szeretkeztek.
Bár Aidan úgy gondolta, hogy Dana készen áll a következő
lépés megtételére, mégis habozott.
Igen, sok mindent megtudtak egymásról. De a nő még
mindig nem tudta az ó-ez-mindennél-fontosabb tényt, hogy ő
Halhatatlan.
És valahogy nem érezte volna helyesnek, hogy azelőtt
szeretkezzenek, hogy ezt elmondta volna neki.
De abban pokolian biztos volt, hogy azt semmi esetre sem
szeretné, ha Chris Reordon mondaná el a nőnek. Bár Chris
azt mondja, hogy nincsenek előítéletei az irányában, mindig a
legrosszabbat feltételezi róla.
Nem engedheti, hogy Chris merő rosszindulatból keresztbe
tegyen a kapcsolatának Danával.
– Mi a gond? – kérdezte Seth.
 Felnézett és azt látta, hogy a Halhatatlan őrzők vezetője az ő
arcát fürkészi éles tekintettel.
Megrázta a fejét. – Semmi. Csak próbálom összeállítani a
kirakóst. – Visszanézett a papírokra, átugrotta Dana nevét
anélkül, hogy megjelölte volna, és tovább olvasott.
Jóformán minden egyes szabad másodpercét Danával tölti.
Semmi szükség rá, hogy Chris megerősítse, hogy rendben van.
Ő maga tartja biztonságban.
Emellett nem is a Hálózatnak dolgozik. És Aidan
valószínűsítette, hogy Veronica a hálózati kapcsolatai miatt
vált célponttá.
Hogy Gershom mire akarja felhasználni (mert Gershomnak
kellett lennie), és ehhez miért az ő megjelenését használta,
arra egyelőre tippje sem volt.
Remélhetőleg Chris elég hamar kihúzza a fejét a seggéből
ahhoz, hogy még időben megtalálhassák.
 Hatodik fejezet

Dana az órára pillantott. Aidan érkezése perceken belül

esedékessé vált. És szívesen látta volna már viszont. Hosszú
volt ez a nap, és ő rákényszerült, hogy még a szokásosnál is
több rossz hírt közvetítsen a látomásai alapján. A legjobb
pillanat az volt, amikor közölhette LeAnn-nel, aki felfedezte,
hogy terhes, hogy a babája kislány lesz. A közepes hírt,
amiben volt jó és rossz is, Connie-nak mondta, mégpedig
hogy a férje nem csalta meg, a megtakarított pénzüket nem
szeretőre költötte, hanem egyszerűen elhazardírozta. A
mélyponton pedig Ashley tudtára kellett adnia, hogy ne
halogassa tovább az orvoshoz menést, mert a rákja visszatért.
Az ajtó feletti csengő riasztotta, hogy valaki benyitott. Aidan
lépett be az üzletbe. Lezser öltözet volt rajta ma este, fekete
nadrág és végig gombos, nyitott gallérral viselt fekete ing,
lazán hagyott nyakkendővel. Úgy döntöttek, hogy ma este
nem mozdulnak ki otthonról, inkább rendelnek valami
vacsorát abból a fantasztikus étteremből, ahol először
randevúztak, és közben filmeket néznek.
– Helló, jóképű – üdvözölte mosolyogva. Mint mindig, a
napi stressz tovalebbent, a szíve gyorsabban kezdett verni,
amikor a férfi rámosolygott.
– Neked is szia, gyönyörűségem.
Megfogta a nyakkendőjét és lehúzta magához a fejét egy
csókra.
Villám cikázott rajta keresztül az ajkuk első találkozásakor,
felforrósította a testét.
 Aidan elégedetten felmordult, átfogta egyik karjával a
derekát és magához húzta
Dana lábujjhegyre emelkedett és a nyaka köré fonta a
karjait.
Egyetlen pillanat alatt képes felperzselni a testét. Soha
életében nem vágyott olyan kétségbeesetten senki érintésére,
mint Aidanére.
A férfi másik keze is felemelkedett, beletúrt a hajába, ökölbe
szorította az ujjait, és még közelebb vonta magához. Dana
mellei az izmos mellkashoz szorultak, mellbimbói
megkeményedtek a finom dörzsöléstől. Amikor a derekáról
lecsúszott a tenyere a fenekéhez, és odanyomta őt kőkemény
merevedéséhez, felnyögött.
Egyre nehezebben állt ellen a késztetésnek, hogy
szeretkezzen vele.
Tizenöt randi már elég hosszú várakoztatás? Lassan,
megfontoltan akart előre haladni, de úgy érezte, hogy
képtelen lesz túlélni még egy éjszakát anélkül, hogy a
meztelen bőrén érezné a férfiét.
Olyan átkozottul vérforraló! Életében nem volt még olyan
boldog, mint az elmúlt két hétben. Úgy érezte, mintha alva
járt volna, amíg Aidan meg nem érkezett és fel nem
ébresztette. Megnevettette, könnyedén lángra lobbantotta a
szívét, megszüntette a magányosságát, amit az átkozott
képessége okozott azzal, hogy tönkretette minden egyes
kapcsolatát, amibe csak belevágott. Igazából már kezdte azt
gondolni, hogy sohasem talál rá arra a különleges személyre,
akivel leélhetné az életét.
De Aidant alig érdekelte az ajándéka. Szinte sosem
emlegette. A látomásai meg-megismétlődtek. Ugyanaz a két
férfi kardozott vele a szerepjátszó csoportból. Újabb
részleteket kapott a szeretkezéseikről, ami csak tovább
gyengítette az ellenállását. A többi dolog, amit látott, teljesen
hétköznapinak számított. Egy napsütötte réten állt, kezével
egy másik férfi vállán. Aidan azt mondta, hogy az az afro-
amerikai férfi Cliff, a beteg barátja.
Azt is látta, hogy altatódalt énekelt egy édes, vörös hajú
babának. A férfi azt mondta, hogy az a pillanat a múltjából
származik. A gyermek, akinek azon a mély, vonzó hangján
énekelt, ugyanaz a kisgyerek, aki miatt megtisztította a
nyelvezetét a csúnya szavaktól.
A tény, hogy villanásokra belelát a múltjába, jelenébe és
jövőjébe, úgy tűnt, egy cseppet sem zavarja. Nagyon jó érzés
volt, szabadnak érezte magát a közelében. Olyasvalaki
közelében, akit nem érdekel, hogy ő más. És remekül lehetett
szórakozni vele.
Aidan olyan sokat adott neki azzal, hogy várakozással nézett
minden este elébe. Ahelyett, hogy rettegéssel töltötte volna el
a csend, miután a legutolsó ügyfele is távozott, Dana alig várta
a nap végét, a perceket is számolta, tudván, hogy Aidan
hamarosan megérkezik, és együtt töltenek néhány újabb
fantasztikus órát.
Az élete csodálatossá vált, amilyen tulajdonképpen a szülei
halála óta nem volt. És mindez a férfi miatt, akinek a nyakát
ölelte.
Dana beletúrt a hajába és a csípőjét az övéhez dörzsölte.
Aidan felsóhajtott és ringatni kezdte magukat.
Szikrák sisteregtek fel a bensőjében, megszakította a csókot
és felsóhajtott.
Aidan még lejjebb hajtotta a fejét, a nyakához bújt. – A
fenébe, átkozottul jó érezni téged – suttogta, mély hangja
rekedtes volt a vágytól.
 Ezzel csak még jobban felizgatta. – Mit gondolsz, ne
hagyjuk ki a vacsorát és a filmet? – suttogta lassan csillapodó
légvételekkel.
– Kísértésbe viszel – mormolta Aidan, és megszorította a
fenekét.
– Ha akkora kísértésbe vinnélek, mint te engem – mondta
merészen Dana –, már mindketten meztelenek lennénk.
A férfi felmordult, tényleg felmordult, miközben a kezei
bejárták a hátát.
Aztán megszólalt a zsebében a telefonja.
Aidan káromkodásokat motyogott maga elé, ölelése
meglazult.
Dana felnyögött.
– Sajnálom – mondta grimaszolva a férfi –, ezt muszáj
felvennem. Azt mondtam Cliffnek és a barátainknak, hogy
hívjanak, ha szüksége lenne bármire, úgyhogy szeretnék
megbizonyosodni róla, hogy nem romlott az állapota.
– Ez természetes – mondta Dana, teljesen megértette. De az
ellen nem tehetett semmit, hogy ne érezze csalódottnak
magát, míg visszaereszkedett a sarkára, végigsimított a férfi
mellkasán és elengedte.
Aidan szeme csukva maradt, mintha még mindig a csókot
ízlelgetné, míg előhúzta a zsebéből a telefonját. –
Elképesztően csábító.
Dana kuncogott.
A férfi elfordult és fogadta a hívást. – Igen?
Dana teste valósággal remegett, míg figyelte, hogyan
távolodik el tőle néhány apró lépéssel.
– Igen – mondta újra Aidan. – Miért? Szükséged van rám?
Mondd, hogy nincs, próbálta mentálisan befolyásolni a hívó
felet Dana. Kérlek, mondd, hogy nincs! Mondd, hogy csak
egy semmiség miatt hívtad, mert ma éjjel meztelenül akarom
látni ezt a férfit az ágyamban! Elmosolyodott. Amilyen
magas, valószínűleg le fog róla lógni a lába.
– Hol?
A szíve lesüllyedt a férfi nyers hangjától.
– Oké. Úton vagyok.
A zsebébe csúsztatta a telefont, helyette a kulcsait húzta elő,
és megfordult, hogy szembenézzen vele. – Sajnálom. Mennem
kell.
Dana beharapta az ajkát, látta a valódi sajnálkozást Aidan
tekintetében. – Ez a barátod volt? Aki beteg?
Bólintott. – Sürgős az ügy. – Az ajtó felé indult, bár a
lágyékrészen kidudorodó nadrágja arról árulkodott, hogy
sokkal szívesebben maradna és fedezné fel az ő testének
minden centiméterét. – Megbocsátasz?
– Teljes mértékben. – Mosolyogva odament hozzá és egy
gyors csókot adott neki. – Holnap találkozunk?
– A pokolba is, igen! – mondta Aidan túlfűtött hangon,
amiben ott volt az egyértelmű ígéret.
Dana elvigyorodott.
Az ajtó becsukódott, a férfi sietve a kocsijához ment, majd
gázt adott és elhajtott.
– A fenébe! – sóhajtott fel Dana, míg az ablakon keresztül
nézte.
A harangocska újra megszólalt az ajtó felett, a belépő nő
hátrafelé bámészkodott a válla felett.
Marietta, a legközelebbi szomszédja végül mégis egészen
belépett az ajtón, becsukta maga mögött és gondos
alapossággal, felhúzott szemöldökkel végigmérte Danát. – Ez
volt az a félisten felépítésű, jóképű skót, akivel manapság az
összes estédet töltöd?
– Ő volt az – erősítette meg mosolyogva Dana.
 Marietta megrázta a fejét. – Én is minden éber pillanatomat
vele akarnám tölteni, ha az enyém lenne. Hihetetlenül dögös.
Dana nevetett.
Marietta mosolya lassan elhalványodott. – De nincs semmi
baj, ugye? Nagyon sietve távozott.
Dana vigyorgott. – Semmi olyasmi, amit egy hideg zuhany
ne hozhatna helyre.
Marietta felkacagott.
– Aidan vészhívást kapott, el kellett halasztanunk a
terveinket.
– Hát ez szívás.
– Tényleg az.
Marietta a múlt esztendőben vásárolta meg a Danáé
melletti boltot, miután egy mocskos procedúra során elvált a
szoknyapecér férjétől. A beszélgetéseik során Dana arra a
következtetésre jutott, hogy a nő körülbelül negyven éves
lehet. És bár a saját katasztrófába torkolló párkapcsolata
miatt önmagát még nem merte próbára tenni, folyamatosan
nyaggatta Danát, hogy találjon végre egy jófej pasit, aki
boldoggá teheti.
Ezek után természetes, hogy örült Aidan színrelépésének.
– Felkészültél az utazásra? – kérdezte Dana. Marietta
Kaliforniába készült, hogy megnézze a fia fellépését a UCLA-
n.
– Igen. És olyan ideges vagyok, mintha legalábbis nekem
kellene színpadra lépnem.
– Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.
– Tudom, hogy így lesz, bár fogalmam sincs, honnan
örökölhette Owen a tehetségét. Sem én, sem az apja nem
tudunk táncolni. És hála a jó Istennek, nem örökölte az én
lámpalázamat sem.
 – Frank is ott lesz? – Dana Mariettától származó utolsó
információja szerint az ex-férj egy olyan korú lánnyal jár,
mint a fia.
Marietta a szemét forgatta. – Nem. Azt a gazembert ez
egyáltalán nem érdekli. Tiszta szerencse, hogy Owen nem is
akarja, hogy ott legyen, így nem fog neki csalódást okozni. –
Felvillantott egy kissé kényszeredett mosolyt, majd felemelte
és megrázta kulcscsomóját. – Akkor itt vannak a kulcsaim.
Még egyszer, nagyon hálás vagyok, amiért szemmel tartod a
boltot, amíg én távol leszek.
– Semmi szükség hálálkodásra – mondta vidáman Dana, és
átvette a kulcsokat.
– Tudod a számom. Ha van valami, csörögj rám!
– Úgy lesz. Vannak növényeid, amiket locsolni kell? Vagy
megetetendő halad?
– Nincs halam. A szobanövényeket évekkel ezelőtt
feladtam, a rohadékok folyamatosan haldokoltak.
Dana nevetett.
Marietta az órájára pillantott. – Megkérdeznélek, hogy
megnézünk-e egy filmet, ha már az emberednek el kellett
mennie, de reggel hatkor indulnom kell.
– Uh – grimaszolt Dana –, még napfelkelte előtt fel kell
kelned, hogy elkészülj.
– Tudom. Remélhetőleg a többi utas nem tesz rám panaszt,
ha horkolok a gépen. – Kacsintott. – Nos, akkor futás a hideg
zuhany alá, én pedig megpróbálok aludni valamennyit.
Dana vigyorogva kikísérte az ajtóig. – Remélem jól utazol,
és Owen fellépése nagy siker lesz.
– Köszönöm drágám. Öleld át a nevemben és paskold meg a
seggét annak az isteni skótnak, ha legközelebb találkoztok.
– Úgy lesz – ígérte nevetve Dana.
– Jó éjt!
 Csend borult az üzletre, miután bezárta az ajtót.
Lehunyta a szemét és Aidanre gondolt, a lángoló csókjaira,
sürgető kezeire, amik olyan szorosan ölelték.
– Remek – mormolta maga elé – most már tényleg jöhet a
hideg zuhany.
Felsóhajtott és elindult felfelé a lépcsőn.

Abban a pillanatban, ahogy Aidan kívül került Dana

látómezején, bekormányozta az autót egy mellékutcába, és a
fékre taposott.
Az üzletek elhomályosodtak mellette, ahogy elteleportálta
magát járművestől. Az aszfaltot fű váltotta fel a kerekek alatt.
A UNCW kampuszának képe kiélesedett körülötte.
Meglehetősen nagy számú vámpíréval együtt.
Cliff és Bastien egymásnak vetették a hátukat, pengéiken
meg-megcsillantak a kampusz fényei, ahogy vadul forgatva
őket megpróbálták elpusztítani az összes vámpírt.
Az egyik vámpír észlelte Aidan hirtelen megjelenését.
Míg Aidan kiszállt és magára kanyarította hosszú
bőrkabátját, a vámpír felpattant a motorház tetejére.
A haja zsíros csomókban hullott az arcába. Az agyarai
megcsillantak gúnyos vigyorában. Őrület lobogott izzó zöld
szemeiben.
Aidan összevont szemöldökkel rámeredt, és előhúzta a
fegyvereit. – Összekarcolod a fényezést, seggarc!
Pár méterrel odébb Bastien felnevetett.
 A vámpír egy pillanatra megdermedt, ténylegesen lenézett a
lábaira, mintha az apja adta volna neki kölcsön az autóját és ő
most döbbenne rá, hogy azon pattog.
Aidan elvigyorodott, telekinézissel bevágta a vámpírt a
bandája forgatagába. Aztán ő maga is az események sűrűjébe
teleportált, és nagy lendülettel, széles ívben suhintott a
kardjával. Újabb teleportálás, két vámpír lefejezve. Ismét
helyváltoztatás, egy hónalji artéria felnyitva.
A banda pánikba esett, amikor rájöttek, hogy a Halál jár
közöttük, varázslatos módon eltűnik, megjelenik, suhint a
kardjával, lelkeket arat.
Aidan komoran elmosolyodott, majd az jutott eszébe, mit
szólna Dana, ha most látná. Félne? Undorodna tőle?
A gondolatai elvonták a figyelmét.
Fájdalom hasított az oldalába, ahol az egyik vámpír széles
halefje átjárta.
Káromkodva felnyársalta a tettest és újabb ellenfél után
nézett.
A vámpírok száma apadásnak indult. Aztán még többen
futottak be, kéken, zölden, ezüstösen, avagy borostyában izzó
szemekkel.
Mi a pokol?
Aidan harcostársaira pillantott.
Bastien elegáns pontossággal harcolt. Bár csak két és fél
évszázados, vagy alig valamivel idősebb volt, Bastien
képességei messze meghaladták a hasonló korú
Halhatatlanokéit.
Aidan úgy gondolta, hogy muszáj volt hamar erőssé és
gyorssá válnia. Végtére is felállított és parancsnokolt egy
vámpírhadsereget a Halhatatlanok ellen. Hülye lett volna
több száz, zavaros elméjű vámpírral egy odúban lakni, ha nem
tudta volna legyőzni bármelyiket, amelyik fellázad ellene.
 Aidan szerint, azok a parancsnokolással töltött évek
tehettek arról is, hogy Bastiennek olyan nehéz volt fejet
hajtania Seth hatalma előtt és követnie az utasításait. Cliff
szerint az ifjú Halhatatlan beilleszkedése a csapatba
mindennek volt nevezhető, csak zökkenésmentesnek nem.
Hát erről ő is mesélhetne...
Lecsapta egy vámpír fejét és Cliff felé nézett.
Bár a mozgása ugyanolya sima és precíz volt, mint Bastiené,
Cliffben nem volt meg a Halhatatlan hűvös távolságtartása.
Nem, Cliff olyan dühvel és erővel rontott ellenfeleire,
mintha akár puszta kézzel is képes lenne szétmarcangolni
őket, ez pedig Aidant is zavarba ejtette.
Amikor a vámpírok száma 5-6-ra esett vissza, Bastien
hátralépett, teljesen átadta a terepet Cliffnek.
Aidan követte a példáját, biztos volt benne, hogy Cliff
elintézi a még megmaradt ellenfeleket.
Bastien vetett feléje egy komor pillantást.
A kimondatlan aggodalom mindkettejükben ott keringett.
Az utolsó vámpír is eldőlt.
Aidan végignézett a több tucatnyi, a bomlás különböző
fázisaiban lévő testen.
– Mi a fene volt ez? – kérdezte Bastien, hangosan
kimondva, amit Aidan is gondolt. – Miért voltak ilyen sokan?
– Nem tudom. – Ránézett Cliffre.
A vámpír mellkasa gyorsan emelkedett és süllyed, lebámult
legyőzött ellenfeleire. Szemei nem csak a harc hevétől izzottak
borostyánsárgán, ott lobogott bennük az őrület is, ami ellen
olyan keményen harcolt.
Az öklei fehéredésig szorították rövid kardjai markolatát.
Vágásokkal, sebekkel tarkított bicepszein kidudorodtak az
izmok a belső csata miatt, amit a fejében még mindig vívott.
Aidannek hallania sem kellett volna, hogy tudja. A hangok
Cliff fiatal, megrongált elméjében még több vért követeltek.
Még több erőszakot. Még több halált.
Bastien elrakta fegyvereit, és a barátjához lépett. – Cliff? –
szólította meg halkan.
Nem reagált.
Aidan is közelebb lépett, megérintette Cliff vállát. Nagy
erőfeszítést igényelt, hogy távol tartsa azokat a hangokat a
saját elméjétől, de sikeresen megküzdött velük,
összpontosította gyógyító ajándékát, melegséget,
megnyugtató energiát sugárzott át az ifjú vámpírba.
Cliff légzése fokozatosan lelassult. Az izmok a vállában,
karjaiban ellazultak.
Vett egy mély lélegzetet, hosszan benn tartotta, majd
kiengedte. A szemeiben elhalványult az izzás, ránézett
Aidanre. – Köszönöm.
Aidan megszorította a vállát, majd elengedte. Meglátta
Bastien tekintetét, amikor Cliff lehajolt egy vámpír kiürült
pólójáért, hogy letörölhesse a vért a kardjairól.
Félelmet látott a Halhatatlan szemeiben.
Cliff visszaegyenesedett és összevonta a szemöldökét. –
Hányan voltak ezek?
Aidan körülnézett. – Nagyjából kéttucatnyian, egy-kettő
ide, vagy oda.
Bastien megcsóválta a fejét. – Megint összegyűlnek.
Aidan egyetértett vele. – De kinek a vezetése alatt?
– Nem tudom. Láttál valamit a gondolataikban?
Megszólalt Aidan telefonja. – Nem volt időm olvasni őket. –
Előhúzta a készüléket, hogy lássa, ki hívja. – Brodie az. – A
Szekundánsa. – Igen? – szólt bele, miközben Bastien telefonja
is megszólalt.
A két Halhatatlan összenézett.
– Chris gyűlést hívott össze – mondta Brodie.
 Aidan hallotta, hogy Bastien készülékében Tanner ugyanezt
visszhangozza.
– Mikor? – kérdezte.
– Holnap – felelte Brodie –, naplemente után. Davidnél.
– Oké. Kösz. – Bontotta a hívást és zsebre csúsztatta a
telefont.
Bastien is épp akkor tette el a magáét. – Mit gondolsz, miről
lesz szó? – kérdezte.
Megrázta a fejét. – Nem tudom. – De nagyon remélte, hogy
ha Veronica Beckerről van szó, Chris jó hírekkel szolgál majd.

Másnap, röviddel naplemente után Aidan és Brodie egymás

mellett ballagtak David hatalmas háza felé az autótól a
kavicsos úton. Hangok valóságos özöne zsongott Aidan
érzékeny fülében, mindenfelől beszélgetéseket hallott.
– Valószínűleg utolsóként érkezünk – kommentálta.
Brodie egy vidám pillantást vetett rá. Mert túl sokáig
szépítgetted magad tudod-kinek.
Aidan felnevetett, ahogy elkapta a gondolatot. Talán
valóban eltöltött egy-két percet azzal, hogy megszelídítse
hullámos haját. A gyűlés után Danával találkozik, nem akar
úgy kinézni, mint Medusa.
Amikor a bejárathoz értek, Aidan kopogás nélkül benyitott,
és bementek. Brodie becsukta utánuk az ajtót.
David háza bár egy szintes volt, magas mennyezettel és
modern, kényelmes bútorzattal büszkélkedhetett. A másik
büszkesége a felszín feletti résznél is nagyobb alagsor volt, sok
hálószobával, edzőteremmel kiszolgálva a Halhatatlanokat és
más családtagokat, ahol eltölthették a nappali órákat.
Míg Zach be nem lépett a képbe, David volt a második
legidősebb és legerőteljesebb Halhatatlan a világon. Olyan
régóta élt, hogy szemtanúja volt bibliai eseményeknek is,
akárcsak Seth, aki mellett helyettesi feladatot teljesített. Bár
Zach korban jóval idősebb volt Davidnél, Aidan nem tudta
volna egyértelműen megmondani, ki nyerné kettejük
párharcát. Bár erre gyakorlatilag semmiféle esély nem volt.
David volt a legkiegyensúlyozottabb Halhatatlan, akit valaha
is ismert, a családja tagjának tekintett minden őrzőt és
Szekundánst. Így is kezelte őket, az otthona mindenki előtt
nyitva állt, megengedte nekik, hogy akkor jöjjenek-menjenek,
amikor csak akarnak, olyan meleg, családias légkört
biztosított a számukra, ahol a vadászatok után kiengedhették
a gőzt.
Számos férfi és nő köszönt oda Aidanéknek, a kényelmes
kanapékról, karosszékekből felállva lassan mindenki a
szomszédos ebédlő felé szivárgott.
Aidan Brodie-val ellentétben nem szabadult meg a
kabátjától, mielőtt követték volna őket. Remélte, hogy rövid
lesz a gyűlés. És ha nem, akkor sem kellett aggódnia a
túlmelegedés miatt, mint minden Halhatatlan, ő is képes volt
szabályozni a testhőmérsékletét.
David odabiccentett neki, majd elfoglalta a helyét az
asztalfőn. Az asztal hosszú oldalánál Darnell, a Szekundánsa
ült hozzá a legközelebb. Chris Reordon elhúzott Aidan mellett,
hóna alatt a viseltes, puhára kopott bőr irattáskájával, és
David másik oldalán, Darnellel szemben foglalt helyet.
Seth már az asztal túlsó végén ült, halkan beszélgetett
Amival, aki a balján foglalt helyet. Mellette Marcus, a férje
helyezkedett el, ő is Sethet hallgatta, előtte az asztalon
rajzlapok és színes kréták, az ölében a kis Adira.
Marcus másik oldalán Roland Warbrook ült. Mindenki
egyetértett abban, hogy ő a földkerekség leggyanakvóbb,
legantiszociálisabb Halhatatlanja. Mégis rámosolygott
Adirára, aki feléje nyújtott egy zöld zsírkrétát és csacsogott
hozzá valamit. Marcus immár nyolcszáz éve volt olyasmi
Rolandnak, mint egy testvér. És Roland titkolatlanul imádta
barátja totyogó babáját.
Sarah, a felesége ült mellette, aki áthajolt előtte, hogy
átvegye a kislánytól a felajánlott krétát.
Richart d’Alençon széke állt Sarah másik oldalán, mellette a
felesége, Jenna foglalt helyet. Jenna fia, John az anyja mellé
ereszkedett le. Ha Aidan jól emlékszik, maga John is egy
Tehetséges, pillanatnyilag orvostanhallgató a Duke
Egyetemen. Ő és az édesanyja most úgy néztek ki, mintha
testvérek lennének, és úgy tűnt, Jenna ezt nagyon viccesnek
találja.
Két Szekundáns, Sheldon és Tracy ült John mellett. Richart
ikertestvére, Étienne és a felesége foglalták el a mellettük lévő
két széket. Aztán Krysta testvére, Sean következett, és Nicole,
a Szekundánsa.
Az asztal másik oldalán Zach terpeszkedett el Seth
könyökénél. Ő volt az egyetlen férfi, aki nem viselt
felsőruházatot. Az ing, póló ugyanis akadályozta volna óriási,
sötét szárnyait, amiket gyakran hagyott a hátára simulni, bár
ma este eltüntette őket, hogy kényelmesen hátradőlhessen a
székén.
Aidan most először gondolkodott el azon, hogy vajon
Sethnek is vannak-e szárnyai. Hiszen végül is, akárcsak Zach,
valaha Seth is a Többiek közé tartozott. És ha Zachnek
szárnyai vannak, miért ne lehetnének Sethnek is?
 Vagy Zach egyszerűen egy alakváltó, aki élvezi a szárnyakat?
Akárhogy is, ha vannak egyáltalán szárnyai Sethnek, Aidan
még soha nem látta őket.
Lisette d’Alençon sietett oda Zach oldalához, valamit
belesúgott a fülébe, ami megmosolyogtatta a férfit, aki a
felesége dereka köré fonta a karját. Bár Aidan tudta, hogy
Lisette lelkiismeretét két és fél évszázada terheli, hogy
akaratlanul átváltoztatta a fivéreit is, nem tehetett róla, ő
nagyon szép dolognak találta, hogy ennyi ideje szerető
családtagokként segítették egymást.
Miután Lisette leült a férje mellé, a másik oldalára Ethan és
a felesége, Heather telepedett.
Aidan kihúzta a nő melletti széket, és viszonozta Heather
mosolyát. Ő volt a jelenlévők közül a legifjabb Halhatatlan,
csak tavaly változott át.
Brodie a jobbján foglalt helyett, mellette pedig Ed, Ethan és
Heather Szekundánsa. Bastien, Melanie és a Szekundánsuk,
Tanner foglalták el a maradék székeket.
– Köszönöm, hogy eljöttetek – mondta Seth, miután
mindenki leült és a beszélgetések elhalkultak. – Chris szeretne
egy ügyről beszámolni nektek, mielőtt elindultok vadászni.
Mindenki Reordonra pillantott.
Chris előre hajolt és felkönyökölt az asztalra. – Néhányan
közületek biztosan nem is tudják, hogy a Hálózat ingyenes
napköziotthonos óvodát biztosít a dolgozóinak. Több, mint
kéttucatnyi ilyen intézményt tartunk fenn a területünkön,
valamennyi kellő távolságra van a Központtól, hogy a
gyerekeket ne érhesse baj, ha támadás éri a Hálózatot.
Félelem szivárgott Aidanbe, ahogyan hallgatta.
Egyértelműen Veronicáról lesz szó. És Chris komor
arckifejezése szétzúzta azon reményeit, hogy megtalálták
egészségesen a nőt.
 – Néhány nappal ezelőtt hívást kaptam az egyik ilyen
intézmény vezetőjétől – folytatta Chris –, aggodalmát fejezte
ki amiatt, hogy az egyik hálózati alkalmazott nem érkezett
meg a szokásos időben a fiáért. Egy gyors ellenőrzés arra
világított rá, hogy a Tehetségesünk bár beteget jelentett, nem
volt otthon. És nem járt az orvosaink egyikénél sem. A
mélyrehatóbb vizsgálat pedig kiderítette, hogy eltűnt.
Felállt, előhúzott a táskájából egy kötegnyi mappát, majd
körbejárta az asztalt és mindenkinek kiosztott belőle egyet. –
Seth és Aidan tudnak a dologról. Mindketten úgy gondolták,
hogy az eltűnése összefüggésben lehet a Hálózaton belüli
kapcsolataival.
Ethan az orra alatt káromkodott. – Nehogy azt mondd,
hogy egy újabb zsoldos csapattal van dolgunk!
Chris megcsóválta a fejét. Átadta az utolsó mappát is, majd
visszaült a helyére. – Ilyesmiről egyelőre nincs tudomásunk.
Én személy szerint úgy gondolom, hogy a Tehetséges csalétek
lehet. Úgyhogy általánosan utána néztem az összes észak-
karolinai Tehetségesnek, hogy lássam, elszigetelt eset-e az
övé.
– És mire jutottál? – kérdezte Heather Aidan mellett.
– Hogy nem az. Öt Tehetséges nő tűnt el csak a múlt
hónapban.
Mindenfelől káromkodások hallatszottak, Aidan rámeredt
Reordonra. További öt Tehetséges nő eltűnt?
– Hogyhogy nem tudtál korábban az eltűnésükről? –
kérdezte.
Chris a szemébe nézett, összefonta maga előtt a karjait. –
Valamennyien megindokolták a távollétüket. Betegség.
Haláleset a családban. Vakáció.
 Chris komor tekintete megerősítette, hogy még mindig őt
tartja felelősnek. Azt hiszi, hogy ő rabolta el ezeket a nőket. De
Seth nem így gondolja. Vagy mégis?
Vetett egy pillantást vezetőjükre, de semmit sem tudott
kiolvasni az arckifejezéséből.
Kinyitotta maga előtt a mappát. Veronica mosolygó arca
nézett vele szembe, valószínűleg a személyi azonosító
kártyájáról vették a fényképet. Lapozott egyet. Dawn fotóját
találta ott. Azét a Dawnét, akiről Veronica azt mondta, hogy
napokig másról sem tudott beszélni, mint hogy ő kicserélte a
defektes kerekét.
Ismét lapozott. Kimberly, aki szintén áradozott róla
Veronicának, miután az ő defektjét is megjavította.
Újabb oldal. Sofia, akivel egy boltban futott össze
„véletlenül”.
Jéggé dermedt.
Roland összevont szemöldökkel piszkálgatta saját mappája
élét. – Azt mondtad, Seth és Aidan tudott erről. Aidan miért?
A tekintete visszatért Chrisre és felmeredt a tarkóján a haj.
– Azért – válaszolta Chris, – mert ő az egyetlen dolog, ami
összeköti ezt a hat nőt.
Átjárta a megdöbbenés. Mi?
– Ó ne már! – suttogta Heather és megérintette a karját. –
Ismersz közülük néhányat?
Chris laptopot vett elő a táskájából, kinyitotta és az asztalra
helyezte.
Többen arrébb húzták a székeiket, hogy láthassák.
Az óvoda biztonsági kamerájának felvétele elindult.
Aidan alig figyelt oda, a szíve dübörgött a mellkasában.
– Veronica Becker? – kérdezte hirtelen Roland. – Az egyik
eltűnt Tehetséges Veronica Becker?
– Igen – felelte Chris.
 Veronica. Dawn. Kimberly. Sofia. Aidan lapozott egyet. Nia.
Újabb lapozás. Tiana.
Mind a hat nő azok közé tartozott, akikkel véletlenszerűnek
látszó találkozókat szervezett, mielőtt megismerkedett
Danával.
– Te ismered Veronicát? – kérdezte tőle Roland.
Aidan nem válaszolt, a szíve már-már rángatózott a
mellkasában.
Több tucatnyi Tehetséges nővel találkozott, amióta ide
költözött. De azok közül, akikkel másfél-egy éve, vagy akár fél
éve beszélgetett, egy sem tűnt el. Kizárólag az utolsó hét
lehetséges jelölt közül hat.
Chris maga felé fordította a laptopot, gépelt valamit a
billentyűzeten. – Aidant három nővel is videóra vették
röviddel az eltűnésük előtt. Amennyire tudjuk, ő volt az, aki
utoljára látta őket.
Elrabolták az utolsó hat Tehetségest, akivel Dana előtt
megismerkedett.
Dana lesz a hetedik?
Félelem telepedett rá, legszívesebben azonnal a boltjába
teleportált volna, hogy a saját szemével győződjön meg róla,
hogy minden rendben vele, de tudta, hogy nem teleportálhat,
azt várja tőle, hogy autóval érkezzen.
Káromkodva felugrott a székéről, és kirohant a házból.
Meglepett kiáltások harsantak a nyomában, míg ő beszállt a
kocsijába és füstölgő gumikkal elindult.
Kérlek, legyél rendben! Legyél rendben! gondolta, olyan
gyorsan hajtott, hogy a kanyarban majdnem lesodródott az
útról. Félrehúzódott David hosszú kocsibehajtóján és
elteleportálta magát a járművel együtt olyan közel Dana
üzletéhez, amennyire csak mert, anélkül, hogy azt kockáztatta
volna, hogy a nő, vagy valamelyik szomszéd meglátja feltűnni
a semmiből.
Elővette a telefonját és felhívta. Válaszolj! Válaszolj!
Válaszolj! Gyerünk már drágám, vedd fel!
A hívás hangpostára kapcsolt.
Aidan tövig nyomta a gázpedált, és újraindította a hívást.
Hangposta.
Gyorsított, hogy megelőzzön egy olyan SUV-ot, ami maga is
átlépte már a sebességkorlátot, és még éppen idejében
csusszant vissza a saját sávjába, hogy elkerülje a frontális
ütközést a szembe jövő teherautóval. Néhány kanyar után
befordult a Dana üzlete előtti parkolóba.
Elárasztotta a megkönnyebbülés, amikor megpillantotta az
ablakon keresztül.
Biztonságban volt, halkan dúdolgatott, és polcokat
rendezett át. A füle hegye rózsaszínű volt. A mögé dugott
hajtincsek közül néhány még nedvesen csillant. Talán a
zuhany alatt volt, amikor hívta.
Kiszállt az autóból.
Dana kinézett az ablakon és meglátta. Az arca felragyogott,
odaintegetett neki.
Aidan visszaintegetett, szerette volna a karjaiba zárni, és
szorosan magához ölelni. De arra sem szánt időt, hogy
kipakolja hosszú kabátja alól a fegyverarzenálját, mielőtt
ideszáguldott volna.
Amint Dana elfordult, hogy a helyére tegyen egy könyvet, ő
a kabátja alá nyúlt, hogy megszabaduljon a fegyvereitől.
Csikorogva egy autó fékezett mögötte, mielőtt megtehette
volna. A füstölgő gumik szaga betöltötte a levegőt.
Aidan megfordult, az autó túl gyorsan közeledett.
 A karcsú, fekete Fisker Karma kicsapta a farát oldalra, majd
ismét kilőtt előre. Fékezés nélkül átugratott az útpadkán, és
beröppent a parkolóba.
A meglepett Aidan felkészült rá, hogy félrelökje a járművet,
még mielőtt az belerohanna Dana üzletébe. De a
gumiabroncsok hirtelen ismét felsikoltottak, a vezető
rátalálhatott a fékre.
Kavicseső záporzott Aidanre. Porfelhő emelkedett fel,
irritálta a szemét.
A jármű még meg sem állt, amikor nyílt a sofőr ajtaja és a
vezető kipattant a járműből.
Ó a pokolba! Roland Warbrook. Ennek nem lesz jó vége.
Aidan vetett egy pillantást a bolt felé. Dana hatalmasra nyílt
szemekkel, riadt arccal nézte őket. Maradj benn, tanácsolta
neki telepatikusan, közvetlenül a fejében szólalva meg.
Ha lehetséges, még nagyobbra nyíltak a nő szemei.
Minden rendben, mondta neki, én is jól vagyok. Csak
maradj benn.
Azt is mondani szerette volna neki, hogy nézzen másfelé, de
ezzel csak még jobban ráijesztene.
– Azt hitted, nem talállak meg? – morogta Roland
Warbrook.
Aidan felhúzott szemöldökkel figyelte, ahogy az ezer éves
Halhatatlan becserkészi. – Mi?
– Azt gondoltad, hogy nem fizetek meg érte?
Aidan hátrébb ment a bolttól, maga után csalva Rolandot is,
így Dana csak hátulról láthatta a másik Halhatatlant.
A brit szemei a düh borostyánszínében izzottak. A nyakán
kidagadtak az inak, ahogy felkiáltott és előhúzta rövid
kardjait.
– Megfizetni miért? – kérdezte Aidan. Nem ismerte túl jól
ezt a Halhatatlant, nem tudta mivel sérthette meg.
 – Veronicáért! – morrant fel Roland.
A sokktól legyökerezett Aidan lába. – Mi? – mindössze
ennyire volt ideje, mielőtt Roland rárontott volna.
Elmozdult Roland pengéjének első csapása elől, majd
előhúzta saját kardját.
Roland a középkor Angliájában született és kivételes
képességekkel bíró hadfi volt, mielőtt egy vámpír átalakította.
Így hát Aidan tudta, hogy félelmetes ellenfél lesz, és
elgondolkodott rajta, hogy a pokolban fogja elegendő ideig
feltartani ahhoz, hogy megtudja, miért ilyen dühös.
– Veronica! – ordított Roland, és Aidannek folyamatosan
védekeznie kellett kardjainak gyors, erőteljes, egyenletes
csapásai ellen.
– Veronica Becker?
– Igen!
Aidan benézett az üzlet ablakán és látta, hogy Dana a pulton
heverő telefonja után veti magát. Egy pillantás a gondolataiba
és máris tudta, hogy a 911-et akarja hívni. Ne! üzente neki.
A nő megtorpant, ránézett az ablakon keresztül.
Minden rendben, próbálta megnyugtatni, ne hívd a
rendőrséget.
A figyelemmegosztás sokba került neki.
Kiszisszent belőle a lélegzet, amikor Roland egy
keresztvágással átszelte a mellkasán a bőrkabátot, pólót, és
mélyen beleszántott a bőrébe.
– Aidan! – Bár Dana odabenn volt, az üzlet ajtaja és ablakai
pedig csukva, mégis mindkét Halhatatlan tisztán halotta a
kiáltását.
Roland megpördült és rámeredt.
Aidan káromkodott. Kizárt, hogy ne látná meg a másik
Halhatatlan izzó szemeit.
 A küzdelme, hogy a sajátja ne ragyogjon fel, a dühtől
kezdett vesztésre fordulni.
A fene egye meg Rolandot, hogy ilyen kényszerhelyzetbe
hozta! Most vagy kitalál majd egy oltári nagy hazugságot
Roland izzó szemeiről, vagy mindent elmond Danának.
Aidan előreugrott és egy fél Nelsonfogással akarta
harcképtelenné tenni a csirkefogót, míg megmagyarázza
végre, mi az úristenért próbálja kibelezni.
Roland még azelőtt megpördült és feléje csapott, hogy
kivitelezhette volna. A pengéje belevágott a karjába.
Düh lángolt fel benne. Félretolta a tervet, hogy hagyja
tombolni Rolandot, míg magyarázatot kap, ehelyett átvette a
támadó szerepét, a kardjaira mért hatalmas ütésekkel
szorította egyre hátrébb a másik Halhatatlant. – Mi az
ördögöt művelsz? – ordította, az összes türelme tovalebbent.
– Kicsodád neked Veronica? – Már az is roppant meglepő
volt, hogy a magának való Halhatatlan egyáltalán ismeri őt.
Roland csizmájának sarja alatt kavicsok roppantak össze,
ahogy megvetette a sarkát Aidannel szemben és
visszatámadott. – A leszármazottam!
A pokolba! Nem csoda, ha ennyire dühös. – Roland...
– Megölted őt te véreskezű rohadék! – üvöltött Roland. –
Megölted!
És Dana látomása hirtelen máris értelmezhetővé vált. – Ha
ezt Chris mondta neked, hazudott – morrant fel Aidan,
magában átkokat szórva a halandóra.
– Te hazudsz!
– Mondom, hogy hazudik! – A fenébe is, szem elől
veszítette Danát!
Roland újabb találatot vitt be.
Aidan felmorrant az idegességtől, gyors egymásutánban ő is
bevitt négyet.
 A Tesla Roadster fekete gumicsíkot húzva maga után,
éppúgy lecsapta a kanyart a padkán keresztül, mint az
előzőleg befutó jármű, majd alig pár centiméterre a Fisker
Karma hátuljától megállt.
Sarah ugrott ki belőle.
Ugyanebben a pillanatban Dana is kivágta a bolt ajtaját,
valami volt az egyik kezében.
– Roland, állj! – kiáltott Sarah.
– Maradj hátul! – kiáltott vissza neki a Roland.
Míg Sarah megpróbálta észhez téríteni feldühödött férjét,
Aidan Danára nézett.
Eltökélten magasra emelt állal, dühös arckifejezéssel
felemelt egy fegyvert és rászegezte Rolandra.
Az egy pisztoly? – Dana, ne! – kiáltott oda neki. Egy lőtt
sebtől Roland csak még jobban feldühödik.
Elkésett.
A nő meghúzta a ravaszt.
A kilőtt két aprócska tárgy beágyazódott Roland hátába.
Elektromosság reccsenése töltötte meg a levegőt.
Roland megfeszült, majd rángatózni kezdett, míg Dana
folyamatosan nyomva tartotta a ravaszt, állandósítva ezzel az
áramütést. De nem esett el. A fogai összecsikordultak,
elejtette egyik kardját, maga mögé nyúlt és kitépte a bőrébe
fúródott apró szondákat. Még több átkozódás hagyta el a
száját, miután a földre dobta őket.
Sarah felzihált. – Roland? – kérdezte aggodalommal teli
hangon, és tétován feléje lépett. – Édesem? Jól vagy?
Roland szembefordult Danával. – A fenébe is, ez fájt!
A nő arcából kiszaladt az összes szín.
Aidan elmosódva kilőtt, majd megállt kettejük között. –
Rohadtul távol maradsz tőle, Roland! – Ha kell, megölné a
másik Halhatatlant, és nagy ívben tenne a következményekre,
ha így megvédhetné Danát. Kizárt, hogy megengedje Roland
Warbrooknak, hogy szándékosan ártson Danának, csak mert
Chris Reordon előbb jártatja a kibaszott száját és csak utána
gondolkodik.
– Nem azért vagyok itt, hogy őt bántsam – mennydörögte
Roland –, hanem hogy téged megöljelek!
És a csata folytatódott.
Roland mögött Sarah előhúzta a mobilját és hívást indított.
– Seth! – kiáltott bele.
Seth mellette jelent meg.
Dana felzihált.
Aidan és Roland káromkodott.
Seth szemei ragyogó aranyszínben villantak fel, a düh
elsötétítette a vonásait. Mennydörgés morrant fel az
éjszakában. A Halhatatlanok nagyhatalmú vezetője intett a
kezével.
Aidan és Roland kezeiből kirepültek a kardok, csörrenve a
kavicsra hullottak valahol az autók másik oldalán.
Aidan mély lélegzeteket vett, és megcsóválta a fejét. – A
pokolba, bárcsak nekem jutott volna eszembe! – Annyira
aggódott Danáért, és úgy lekötötte a harc Rolanddal, hogy
egyszerűen megfeledkezett telekinetikus képességről.
Sarah előre rohant, megragadta Roland ingét. – Drágám, jól
vagy?
– Igen – felelte a férje, majd rámeredt Sethre. – Magamnak
követelem a bosszú jogát!
– Te – vágott vissza Seth, és a mutatóujját Rolandra
szegezte – fékezd meg a kibaszott temperamentumodat!
Elrohantál, mielőtt Chris végigmondhatta volna a jelentést!
És te! – A mutatóujja most Aidanre szegeződött. – Mi az
ördög van veled?
– Mi folyik itt? – kérdezte suttogva Dana.
 Seth összevonta a szemöldökét, csak most vette őt észre.
Felsóhajtott. – Gondoskodom róla. – Megindult a nő felé,
azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy eltemeti az elméjében az
elmúlt néhány perc eseményeit.
Aidan megragadta a karját, ahogy Seth elment mellette. –
Várj!
Seth megállt.
– Rendben lesz – mondta hangosan –, majd én intézem.
Az idős Halhatatlan félrebillentette a fejét. Izzó szemei
összeszűkültek. De Seth nem tudta olvasni Aidan gondolatait
anélkül, hogy erővel áttörte volna mentális pajzsait. Így aztán
inkább Dana felé fordította a tekintetét és elolvasta az ő
gondolatait.
A fenébe!
Meglepődés villant fel egy pillanatra Seth arcán. Ránézett
Aidanre. – Nem jelölted be a nevét.
– Hogy mi? – beletelt néhány pillanatba, mire rájött, miről
beszél Seth. – Chris listájára gondolsz?
– Igen. Nem jelölted be rajta a nevét.
– Tudom. – Aidan vállat vont, majd összerezzent, ahogy a
fájdalom átjárta a karjait és a mellkasát. – Nem akartam,
hogy Chris elrontsa a dolgokat.
Seth Aidan válla fölött Danára pillantott, majd a másik
Halhatatlan felé nézett, akinek Sarah épp a sebeit vizsgálta. –
Azt hiszem, ez Rolandnak mégis sikerült.
Aidan csak bólintott, félt ránézni Danára.
Túlságosan nagy volt mögötte a csend.
Miért menekültél el a gyűlésről? kérdezte Seth
telepatikusan. Chris ezt a bűnösség egyértelmű jelének vette,
ahogy Roland is.
Azt hittem, hogy Veronica az egyetlen, válaszolt Aidan,
elküldve neki a válaszait, hogy Sethnek ne kelljen belépnie az
elméjébe, hogy hallhassa. Azt hittem, Veronicát a Hálózattal
való kapcsolata tette célponttá. De a múlt hónapban
találkoztam mind az öt eltűnt Tehetséges nővel. Ők voltak az
utolsó öt, mielőtt abbahagytam, mert rátaláltam Danára.
Megcsóválta a fejét. Amint ez az eszembe jutott, a
továbbiakban egyáltalán nem gondolkodtam. Csak elhúztam
a csíkot, hogy meggyőződjek a biztonságáról.
És a teleportálás helyett kocsival jöttél, mert nem tudja,
hogy mi vagy, ez pedig lehetővé tette, hogy Roland kövessen.
Seth fáradt sóhajjal megszorította az orrnyergét, majd
végigsimított az arcán. Rendben. Én intézem Sarah-t és
Rolandot. Te intézd őt. Mondd el neki, amit szeretnél, aztán
hozd el Davidhez.
Seth...
Vezetőjük felemelte a kezét. Tedd, amit mondtam!
Találkozunk ott, a többit majd megbeszéljük. – Roland –
mondta hangosan –, szállj be a kocsidba és menj vissza
Davidhez.
Roland összeszorított fogakkal megtartotta magának
minden ellenkezését, egy szó nélkül odabicegett az autójához
Sarah-val az oldalán.
Az Aidan által is hallott mormogások sokszor panaszkodtak
arról, hogy Seth úgy bánik olykor még a több ezer éves
Halhatatlanokkal is, mint szigorú szülő a tizenéves
gyerekeivel.
Sarah óvatos pillantást vetett Sethre. – Seth, mehetek vele?
– Igen. Én majd viszem Ami autóját.
A Halhatatlan pár minden további szó nélkül beszállt a
Fisker Karmába, és elhajtott.
Seth lehunyta a szemét, az arcáról sugárzott a koncentráció.
Aidan hallgatott, amíg újra ki nem nyitotta a szemeit. – Mit
csináltál?
 Seth az emeleti lakások felé biccentett. –
Megbizonyosodtam róla, hogy egyetlen szomszéd sem látott,
vagy hallott semmit.
Aidan felnyögött. Megfeledkezett róla, hogy nem Dana az
egyetlen, aki a boltja fölötti lakásban él.
– Ne aggódj – mondta Seth –, a szomszédban lakó nő nincs
a városban, mellette pedig az idős házaspár semmit sem vett
észre az egészből. De ettől függetlenül még mindig kibaszottul
felbosszantottál.
– Tudom – felelte Aidan. És Dana látomása szerint ez a
közeljövőben olyan jól sikerül neki ismét, hogy akkor Seth
akarja majd megölni.
Miután vetett rá egy utolsó figyelmeztető pillantást, Seth
behajtogatta magát a Tesla Roadsterbe, amit Sarah
kölcsönvett, és elhajtott.
A Halhatatlanok vezetője akkora hatalommal bírt, hogy elég
lett volna egyszerűen megérintenie az autót, hogy teleportálja
magával a járművet, bárhová is akar menni, de ehelyett
elhajtott, és Aidan tudta, hogy azért, hogy a lehetőségekhez
képest minimalizálja a Dana és az ő kapcsolatában esett kárt.
Ha már itt tartunk...
Majdhogynem vonakodva fordult meg.
 Hetedik fejezet

Dana több méternyire állt mögötte, sápadt arcán sokk és

még valami más látszott, amit Aidan nem tudott pontosan
beazonosítani.
Olyan nagyon szeretett volna beleolvasni az elméjébe, hogy
lássa, mekkora a kár, van-e egyáltalán bármi esélye, hogy
megmentse a kapcsolatukat. De megígérte, hogy ezt csak
vészhelyzetben teszi.
Gondolatban alaposan seggbe rúgta magát. Már rég el
kellett volna mondania neki. Mindent el kellett volna
mondania. Korábban. Még mielőtt a titkainak többsége
néhány perccel ezelőtt Dana arcába robbant. Mert ez így
egyszerre pokolian sok volt ahhoz, hogy feldolgozhassa.
Tett egy tétova lépést feléje.
Nem kezdett hátrálni előle. Ez jó jel, nem igaz?
– Dana...
– Izzik a szemed – szakította félbe. Bár a hangja teljesen
érzelemmentesnek tűnt, Aidan hallotta, hogy a szíve csaknem
kitör a bordái mögül.
Megállt és megdörzsölte a szemeit. Persze, hogy izzanak.
Dühös volt Rolandra. Dühös volt magára. És félt, hogy Dana
nem tudja elfogadni ezt a részét. Vagy hogy nem fogja
megbocsátani neki, hogy eltitkolta előle.
A kapcsolatuk még új. Talán túlságosan is új ahhoz, hogy
túlélje ezt.
Ez a gondolat szinte széttépte belülről.
 – Tudom – válaszolta halkan. – Sajnálom. Minél
erőteljesebb az érzelem, amit átélek, annál nehezebben tudom
irányítani.
Alig néhány hete ismerte csak őt, de ezelőtt még sosem
vonzotta ennyire egyetlen nő sem, soha nem volt egytől sem
ennyire elragadtatott, nem vágyott úgy a társaságára, mint
Danáéra. És ezt nem a magány miatt érezte. Hanem azért,
mert a nő boldoggá tette. Olyan... normálisnak... emberinek
érezte magát mellette. Visszahozta az életbe.
Leeresztette a kezeit és belenézett nagyra nyílt szemeibe.
– Az ő szemük is izzott – jegyezte meg a nő.
– Igen.
Dana nyelt egy nagyot. – Amikor azzal a fickóval harcoltál...
– Roland – nevesítette ellenfelét Aidan.
– Mindketten olyan gyorsan mozogtatok, mint Flash.
A fenébe is, Roland nem nagyon hagyott neki más választási
lehetőséget. – Igen.
Az idő telt, az idegei mind jobban megfeszültek.
Dana lassan bólintott. Még ekkora távolságból is tisztán
látta, hogy remegnek a kezei. – Mondtad, hogy más vagy.
Valóban.
– Már a legelső randinkon elmondtad, hogy más vagy –
ismételte meg Dana.
– Így volt.
A nő lenézett a kezében tartott sokkoló pisztolyra, majd a
Roland által oly könnyedén eltávolított szondákra, a parkoló
kavicsán heverő kardokra, amiket Seth vett el a harcoló
felektől, majd ismét Aidanen állapodott meg a tekintete. –
Mintha egy kissé elbagatellizáltad volna, hm?
Más körülmények között Aidan hangos nevetésben tört
volna ki. De most egy halovány mosolyra futotta csak tőle. –
Valóban, meglehet.
 Rovarok zümmögtek.
Békák brekegtek.
Minden egyes másodperccel, ahogy nyúlt az idő, és Dana
még mindig nem mondta neki, hogy tűnjön a pokolba,
Aidanben egyre inkább feléledt a remény szikrája.
A sokkoló felé intett. – Ezt rajtam is alkalmazni akarod?
Dana újra lenézett a fegyverre, amit a kezében tartott. –
Használna?
Aidan megvonta a vállát. – Talán jobban éreznéd magad
tőle.
Egy újabb bólintás. – Akkor fenntartom a jogot, hogy
később még használhassam. Most viszont... – könnyek
árasztották el a szemeit, ismét nyelt egy nagyot – nem ölelnél
meg inkább? Csak egy percre.
Aidan szíve a magasba szárnyalt, a következő pillanatban
már ott állt a nő előtt és a karjaiba zárta.
A pisztoly hangosan csattant az aszfalton, a kicsi kezek
megmarkolták a hátán a kabátot.
– Sajnálom édesem – csókokat hintett a hajára, majd
rásimította az arcát a feje tetejére. – Nagyon sajnálom.

Dana majdnem zokogásban tört ki.

Azokból a halkan, rekedt hangon elsuttogott szavakból
sütött a bűntudat.
– Azt hittem, meg fog ölni – suttogta elcsukó hangon.
Amikor látta, hogy Aidan és az a másik férfi kardokkal esnek
egymásnak, mint a látomásában...
– Roland? – mormolta a férfi.
 Bólintott és Aidan mellkasára szorította az arcát, vadul
küzdött kitörni készülő zokogásával. Életében soha nem félt
még ennyire. Még mindig egész testében remegett.
– Erősebb vagyok nála – mondta Aidan, a hangja gyengéd
volt és sajnálkozó. Azért mert megijesztette őt? Vagy azért,
mert kiderültek a hatalmas titkai? – Nem tudott volna
legyőzni.
Aidan valóban elszántan küzdött, de...
– Amikor az a másik pasi előjött a semmiből – folytatta
Dana –, akit a másik látomásomban láttam, hogy megpróbál
megölni téged... – legalábbis pontosan úgy nézett ki, bőven
több volt két méternél, fenékig érő fekete haja és
aranyszínben izzó szemei voltak. – Azt hittem...
– Minden rendben van – mormolta a férfi és megsimogatta
a hátát.
Azt hitte, hogy a magas fickó és Roland összefognak majd és
megölik Aidant. És iszonyatos rettegés árasztotta el, mert
tudta, hogy nem tehet ellene semmit.
– Jól vagyok – suttogta Aidan –, mindketten jól vagyunk.
Soha nem hagyom, hogy bárki is bántson, Dana. Ígérem. Az
életem árán is megvédenélek.
És ő a történtek ellenére is elhitte minden szavát.
De nem éppen ő volt az, aki a legjobban megsebezte azzal,
hogy nem mondott el neki mindent, bármi a fenét jelentsen is
ez?
– Annyira sajnálom – mondta újra Aidan.
Dana közelebb fészkelődött hozzá. – Ez persze nem jelenti
azt, hogy nem vagyok rád dühös – mondta halkan. Mert
igenis az volt. Képtelen volt elengedni a haragot.
– Tudom – mondta a férfi annyi szomorúsággal a
hangjában, hogy ez ismét majdnem megríkatta Danát. – Ne
menjünk be? – javasolta – Érzem, hogy remegsz.
 A szíve továbbra is száguldott.
– Menjünk be – sürgette ismét a férfi. – Ott melegben
leszel, kényelembe helyezheted magad, míg én megpróbálom
elmagyarázni ezt az egészet, remélve, hogy a végén
meghallgatod a könyörgésem és megbocsátasz.
Dana azok után, hogy látta karddal vívni Aidant, elképzelni
sem tudta őt, amint könyörög valamiért, viszont valóban le
kellett ülnie. – Oké.
– Szeretnéd, ha bevinnélek?
– Nem – felelte –, jól vagyok.
A férfi melléje lépett, átkarolta a vállát, és a boltja felé
kormányozta, de az ajtóban megállt. – Össze kell szednem a
fegyvereket. Csak egy pillanat.
Amikor bólintott, Aidan visszalépett az éjszakába.
Dana odasétált az ügyfélváróhoz és kinézett a nagy ablakon.
Odakinn a férfi lehajolt, hogy felvegye a sokkolóját, majd a
kardok felé indult, amik úgy repültek át a parkolón, mintha
láthatatlan kezek mozgatták volna őket.
Ezúttal nem villant úgy, mint Flash. Normális sebességgel
mozgott, a száját komoran összeszorította.
Dana feltételezte, hogy ez miatta van.
Míg őt nézte, megpillantotta saját tükörképét az
ablaküvegen.
Lassulni kezdő szívverése ismét gyorsabb tempóra kapcsolt,
ahogy rámeredt önmaga tükörképére.
Valami piros kenődött az arca és a nyaka egyik oldalára.
Arra az oldalára, amit Aidan mellkasára fektetett.
Kinyújtotta maga elé a karjait és lenézett.
Vér. Rengeteg vér festette vörösre a bőrét, áztatta el
jóformán teljesen pólója elejét. Csakhogy ő nem sebesült meg.
Dana visszaemlékezett a legelső Aidannel kapcsolatos
látomására, ami akkor ragadta el, amikor a férfi az érkezése
után kezet csókolt neki. Mély vágás nyílt a mellkasán. Aztán a
bal karján, majd a jobbon is. A kezét, ami az övét tartotta,
elborította a vér.
Felzihált, amikor rájött, hogy akárcsak a Roland elleni harc,
ez a látomás is azt mutatta meg neki, ami ma éjjel történt. Azt
hitte, hogy egy pillanatra a férfi múltjába látott bele. A férfi
pedig megerősítette ezen hitét azzal, hogy pontosan
megmutatta magán a sebek helyét. Honnan tudhatta volna
másképp, ha még meg sem történt?
Ó! Hát persze! Olvasta az elméjét.
A kis harang megcsendült, amikor Aidan benyitott az ajtón
és belépett.
Dana felmeredt rá, tekintete felmért minden egyes olyan
dolgot, amit a sokktól ezelőtt nem tudott.
Vér borította az arcát és a nyaka egyik oldalát. Pólója elején
hosszú vágás ásítozott, a szövet eléggé szétnyílt ahhoz, hogy
felfedje a véres sebet. Mindkét kabátujján hasonló szakadások
éktelenkedtek.
Aidan tisztára törölte a pengéket pólója aljával, majd
elrejtette őket a hosszú kabátjának belsejében rejtőző
hüvelyekbe.
Te szent szar, mennyi fegyver volt ott! Kardok. Tőrök.
Dobócsillagok.
Ezek mindig nála vannak?
Amikor visszaeresztette a helyére a kabátja szárnyait, Dana
ismét a sebeire koncentrált.
Aidan felemelte a fejét, rajtakapta, hogy őt nézi, és
megdermedt. – Megváltoztattad a döntésed? Már nem vagyok
szívesen látott?
– Megsérültél – suttogta. Súlyosan. Hogy lehet még mindig
talpon?
 A férfi felhúzott szemöldökkel lenézett magára, pontosan
úgy, mint amikor valaki kutyaszarba lép, és még csak észre
sem veszi, amíg nem szólnak neki. Aztán ismét rápillantott,
tekintete végigfutott véres arcán, nyakán és felsőtestén. – Ó! –
nyögte. – Elnézést ezért is! – odasietett hozzá, és közben
előhúzott a zsebéből egy meglepően patyolatfehér zsebkendőt.
Nagy, meleg kezével finoman megfogta az állát és elkezdte
letisztogatni az arcáról a vért.
– Ez most komoly? – csattant fel Dana. Azt hiszi, attól akadt
ki, hogy véres lett? Vagy mi a pokol?
Elhúzta a fejét, csuklón markolta a férfit, megfordult és
határozott léptekkel elindult a bolt belseje felé.
– Dana?
Felsietett a lépcsőn a lakásába és befordult a jobb kéz felől
eső legelső ajtón, maga után húzva Aidant.
Mindig is tágasnak tartotta a fürdőszobáját, de most a
hatalmas termetű férfi jelenlététől szinte szűkösnek érezte.
Elengedte a csuklóját, kinyitotta a legnagyobb szekrényajtót
és elővette a kosarat, amiben az elsősegélyhez szükséges
eszközöket tartotta.
– Dana? – szólította ismét a férfi, bizonytalanul, aggódón.
Kinyitotta az ajtót, ismét csuklón ragadta a férfit, és maga
után vontatta a folyosón keresztül a hálószobájába.
– Dana...
– Ülj le! – utasította, és állával az ágy felé intett.
A férfi bizonytalan pillantást vetett rá. – Nem is tudom.
Össze fogom kenni a takarót.
Rámeredt. – Te most viccelsz? – Mély sebei vannak, amik
bőven véreznek, és amiatt aggódik, hogy összekeni az
ágyneműjét?
– Talán ha megtisztálkodnék előbb egy kicsit...
 – Tedd le a segged! – parancsolt rá, és határozottan a
hatalmas ágyra mutatott.
Aidan szemöldöke felszaladt, de olyan gyorsan leült, hogy
Dana majdnem elnevette magát.
A stabil matrac rugózott alatta, a régi ágykeret
megnyikordult a súlya alatt.
Dana melléje helyezte az ágyon a kosarat, majd segített neki
kibújni a kabátjából.
Minden mozdulat borzalmasan fájhatott. A vállai
hátrahúzása megfeszítette a bőrt a mellkasán, ismét
felszakítva a szörnyű sebet. A súlyos bőrkabát végigsúrolta a
karjain lévő vágásokat, amint kiszabadította belőle a karjait,
hagyta, hogy a férfi mögé essen a takaróra.
– Dana – motyogta a férfi.
– Ne mondj semmit, kérlek – suttogta halkan. Csendre volt
szüksége. Arra, hogy kizárólag a sebeire összpontosíthasson,
amíg az agya utoléri magát és feldolgozza az eseményeket.
Aidan bólintott, és óvatos tekintettel figyelte.
– Most a pólót – mondta, és lehajolt, hogy felhúzza az alsó
szegélyét.
A férfi szó nélkül felemelte a karjait, hogy áthúzhassa a
fején a tönkrement ruhadarabot, amit aztán a kabátja tetejére
dobott.
A kemény, jól izmolt mellkason, amit annyira szeretett
simogatni, a vágás még mélyebb volt, mint amilyennek
gondolta. A karjain lévő sebek is elég ijesztőnek tűntek. Az
legalábbis egészen nyilvánvaló volt, hogy egy kis kötszer és
pár pillangótapasz nem segít rajtuk. Össze kell varrni őket.
Felemelte a fejét, a tekintetük összetalálkozott. – Van rá
bármekkora esélyem is, hogy rábeszéljelek, engedd, hogy
bevigyelek a sürgősségire?
Aidan megcsóválta a fejét.
 Ahogy gondolta.
Megfordult, kisietett a hálószobából, vissza a fürdőbe. Csak
néhány pillanatig tartott, míg elővett és megnedvesített
néhány törölközőt. Aztán visszatért a hálóba. Egy száraz
törölközőt az ágyra dobott, a nedvesekkel pedig letérdelt
Aidan elé. – Hazudhatnám azt, hogy autóbalesetünk volt – ha
a férfi amiatt aggódik, hogy a sürgősségin értesítik a
rendőrséget...
– Nem mehetek kórházba – mondta halkan a férfi.
A lehető leggyengédebben végighúzta az egyik nedves
törölközőt a mellkasán, hogy alaposabban szemügyre vehesse
a sebet. Azt a sebet, ami meglehetősen mély volt, ennek
ellenére meglepő módon már egyáltalán nem vérzett.
Dana összehúzott szemekkel koncentrálva megtisztította a
széleket. – Mert keres a rendőrség? – Már korábban is
ragaszkodott hozzá, hogy ne hívja a 911-t.
Aidan megfogta a kezét, hogy félbeszakítsa az ápolást. –
Mert gyorsan gyógyulok.
Nem mozdította a tekintetét a mellkasáról. – Aidan, ezek
súlyos sebek. Nem fogok csak itt üldögélni, míg te meghalsz.
– Nem fogok meghalni – ígérte. Elvette tőle a törölközőt,
megfogta a kezét és felhúzta. – Ülj le ide mellém egy percre és
magad is megláthatod.
Dana felnézett rá. Bár ez egészen elképzelhetetlennek tűnt,
úgy látszott, tényleg jól van. Kivéve hogy... – Izzik a szemed –
suttogta megbabonázottan a sárgás fényű szemektől.
Halovány mosoly jelent meg Aidan szájsarkainál. – Nem
fogok meghalni. De a sebek attól még fájnak. – Még mindig
fogta a kezét, maga felé húzta, hogy üljön le mellé. – És
pillanatnyilag az érzelmeim is túlságosan zavarosak ahhoz,
hogy leállítsam a szemeimet.
 Dana összevont szemöldökkel leereszkedett az ágyra. – Az
erős érzelmek lobbantják fel a fényét? – Ezt mintha már
mondta volna neki odakinn, vagy nem?
– Igen. És a fájdalom is az.
Visszaszerezte tőle a törölközőt, és gyengéden elkezdte
letörölgetni a karját is a vállától lefelé haladva.
– Dana...
– Csak engedd, oké?
Aidan visszacsukta a száját.
– Tele vagyok ideges energiával – magyarázta Dana. – Vagy
ez, vagy járkálni kezdek fel-alá, mert muszáj valamit
csinálnom, míg az agyam utoléri magát.
Eltelt néhány másodperc.
– Ahogy akarod – engedett a férfi.
A csend, ami leereszkedett közéjük, fájdalmas volt.
Az egyik dolog, amit annyira szeretett Aidannel
kapcsolatban, hogy a legelső pillanattól kezdve nem volt
kellemetlen a csend, ha együtt voltak. Soha nem tapasztalt
ilyet ezelőtt egyetlen férfival sem. Különösen pedig
közvetlenül a megismerkedésük után. Más férfiakkal mindig
olyan esetlennek érezte magát, nem volt benne biztos, hogy
mikor beszéljen, vagy hogy mondjon-e egyáltalán valamit
azokban a pillanatokban, amikor kényelmetlenül hosszúra
nyúltak a csend percei.
De Aidan körül a legnagyobb kényelemben érezte magát az
elejétől fogva. Amikor együtt voltak, teljesen természetesnek
érezte a társaságát, mintha gyerekkoruk óta ismernék
egymást, csak épp néhány évig nem találkoztak volna.
Ez a csend azonban súlyos volt a kimondatlan szavaktól, az
aggodalomtól és más érzelmektől, amiket nem mert
túlságosan közelről megvizsgálni.
Félt, talán attól, hogy mostantól minden megváltozik.
 Hogy talán elveszítik, amire épp csak rátaláltak.
Mire mindkét karját megtisztította, a törölközők előbb
rózsaszínre, majd vörösre változtak a vértől. Félretette őket,
rápillantott az elsősegélynyújtó kosárra, végül felemelte a
pillantását a férfi arcára.
Még mindig ott parázslottak a szemeiben annak a szürreális
izzásnak a nyomai.
Tudta, hogy pokolian félnie kellene, hiszen ez a ragyogás
világosan jelzi, hogy a férfi több, mint egy egyszerű ember. És
mégis, a sötétbarna íriszben kigyúló borostyánfény inkább
lenyűgözte.
– Köszönöm – mormolta a férfi.
– Tudom, hogy már nem véreznek, mégis úgy érzem, hogy
legalább egy ragtapaszt tennem kellene rájuk. Vagy talán
ötvenet.
Aidan megrázta a fejét. – Már gyógyulnak.
Dana homloka ráncba szaladt. – Hogy érted ezt? –
Lepillantott a férfi mellkasára. A szíve akkorát ugrott, hogy
beleremegett az egész teste.
A széles, nyílt seb, ami keresztben átszelte szinte az egész
mellkasát, összezárult, amíg a karjait tisztogatta.
A pulzusa felgyorsult. – Ez lehetetlen – suttogta, alig tudott
valamiféle hangot kiadni.
– Csak figyeld – mondta halkan a férfi.
Mi ez a szomorúság a hangjában? Lemondás? Vagy valami
más?
Nem kérdezte meg, a tekintetét rászegezte a dühödten vörös
sebre.
Nem tudta mennyi idő telt el. Hány perc. Csak pár, vagy
rengeteg. De ámuló tekintete előtt a mély vágás teljesen
összezárult, bevarasodott, hegszövetet képezett, ami lassan
elhalványult, majd nyom nélkül eltűnt, tökéletes, sima bőrrel
hátrahagyva a széles mellkast.
Dana kinyúlt, megérintette meleg bőrét, végighúzta az ujjait
a kemény izmokon ott, ahol a seb volt, de már semmiféle
bizonyítékot nem talált rá, hogy valaha is létezett.
Végigsimított fel és lefelé is mindkét bicepszén, de azok a
sérülések is eltűntek.
Felpillantott a férfira.
A szemei csukva voltak, a szemöldökeit összehúzta.
Amikor Dana visszahúzta és az ölébe ejtette a kezét, a
szemhéjai felemelkedtek.
– Nagyon ragyog a szemed – mormolta a nő. Aidan azt
mondta, hogy ez fájdalom, vagy hasonlóan erős érzelmek
hatására következik be. Mivel a sebei begyógyultak, nem
gondolta, hogy túl nagy fájdalmai lennének. Tehát maradnak
az érzelmek. – Mire gondolsz?
Megcsóválta a fejét, és keserű kis mosoly jelent meg a
száján. – Csak reménykedem és imádkozom, hogy ne ez
legyen az utolsó alkalom, hogy magamon érzem az érintésed.
Kétség sem férhetett az őszinteségéhez. Ragyogó szemei tele
voltak félelemmel és bánattal.
– Te más vagy – suttogta Dana.
A férfi bólintott. – Igen, más vagyok.
– El kellett volna mondanod, hogy mennyire más.
Szomorú kis nevetés szökött ki a férfi száján. – Mikor? –
kérdezte – Az első randinkon, ahol már az is roppant
kellemetlenül érintett, amikor felfedtem, hogy telepata
vagyok?
Dana beharapta az alsó ajkát, támadt némi bűntudata. Első
kézből tudta, mennyire nehéz elmondani valakinek, hogy más
vagy, általában negatív reakciókat vált ki, haragot,
hitetlenkedést, gúnyt.
 – Vagy amikor először jósoltál nekem? – folytatta Aidan,
mielőtt válaszolhatott volna. – Amikor azt mondtad, hogy az
életvonalam a leghosszabb, amit valaha is láttál, azt kellett
volna mondanom, hogy azért, mert régebb óta élek, mint
bárki más, akivel találkoztál?
Rámeredt. – Mennyi ideje élsz?
Elfordult tőle és megdörzsölte a homlokát, mintha kezdődő
fejfájása lenne. – Kérlek, ne kérdezd meg ezt. Ne most. Még
ne. Csak még jobban megnehezítené.
Tényleg? Mennyi idős lehet?
Azt mondta, sokkal régebb óta él, mint bárki, akivel
találkozott. Feltételezte, hogy a bárki magában foglalja a
nagyszülőket is. Szóval? Hány éves lehet? Száz? Százötven?
Kétszáz? Hogy lehetséges ez? És hogyan látszódhat ennyire
fiatalnak, hogyan gyógyulhat ennyire gyorsan?
– Mi vagy te, Aidan? – kényszerítette ki magából a kérdést.
Kérlek, mondd, hogy ember!
A férfi sóhajtott, leeresztette a vállait. – Halhatatlanoknak
nevezzük magunkat.
A szarba.
– De igazából nem vagyunk halhatatlanok. Csak... –
megvonta a vállát – nem öregszünk és nagyon nehéz megölni
bennünket.
Ebbe a képbe remekül beleillett a gyors regenerációs
képessége. – Földönkívüli vagy? – Még a kérdést is
nevetségesnek érezte, mégis fel kellett tennie, hiszen Aidan
nyilvánvalóan nem ember. – Mármint úgy értem, hogy
hogyan lettél ilyen? – intett a férfi hibátlan bőrű mellkasa felé.
– Nem vagyok földönkívüli. Ugyanúgy kezdtem az életemet,
akárcsak te. Tehetségesnek születtem.
– Mit jelent az, hogy tehetséges?
 – Olyasvalaki, aki fejlett DNS-el születik, ami különleges
tehetségeket kölcsönöz neki, olyanokat, amilyenek a
hétköznapi emberekből hiányoznak. A jóstehetségedet a
fejlett DNS-ednek köszönheted, amivel a világra jöttél. Ezt a
DNS-t a szüleid örökítették át rád. Ahogy rám is az anyám.
– Nekem nincs fejlett DNS-em.
– De igen, van. Minden Tehetségesnek fejlett DNS-e van. Ez
az ajándékaik forrása.
– Minden tehetségesnek? – ismételte meg hangsúlyosan
Dana – Vagyis azt mondod, sok ilyen ajándékokkal
rendelkező személy van?
– Igen. Sokan vagyunk. Minden testvérünknek van ilyesmi
a birtokában. És több ezer embernek is.
Dana minden alkalommal azt hitte, ennél jobban már nem
tud meglepődni. – Várj! Azt mondod, hogy Tracy és Sheldon,
a pár, akivel az első randinkon találkoztunk, szintén
különleges ajándékokkal bírnak? Ezért nem számít nagy
dolognak nekik a telepátia?
Aidan megrázta a fejét. – Sem Tracy, sem Sheldon nem
Tehetséges, átlagos emberek, de azok igen, akikkel együtt
dolgoznak. Vagyis voltak, mielőtt Halhatatlanná váltak.
– És mi van a többiekkel, akiket bemutattál?
– Martin és Evie Tehetségesek. Martin olyan, mint te, a
jövőbe lát. Evie empata, képes érzékelni mások érzelmeit.
– És a többiek?
– Étienne, Krysta és Sean Tehetségesek, akik
Halhatatlanokká váltak.
– Halhatatlanokká váltak? Hogyan váltak Halhatatlanokká?
– Megfertőződtek egy szimbióta vírussal, amihez hasonló
viselkedése egyetlen más mikroorganizmusnak sincs a földön.
Ha elegendő mennyiségben kerül be a szervezetbe, lerombolja
az immunrendszert és a helyébe lép, megadva a kellő
sebességet, erőt, regenerációs képességet, amik lehetővé
teszik a számára, és a hordozója számára is, hogy a lehető
legtovább éljen.
Dana grimaszolt. – De ugye nem olyan kígyószerű izékről
van szó, mint amilyenek a Csillagkapu sorozatban a gazdatest
hasában élnek? Az durva lenne.
– Nem. Ilyesmiről szó sincs. Ez egy vírus. Csak nem úgy
viselkedik, mint az összes többi, amit ismerünk.
– Miért?
– Az orvosaink és a tudósaink is pontosan erre kutatják a
választ.
Dana elgondolkodott a hallottakon. – Tehát Étienne, Krysta
és Sean olyanok, mint te? Szupergyorsan gyógyulnak, izzik a
szemük, és úgy villannak egyik helyről a másikra, mint Flash?
– Igen. Étienne telepata. Kevesebb korlátot állít maga elé,
mint én, és kíváncsi egy fattyú tud lenni. Tehát ha valaha is
egy helyiségbe kerülsz vele, bizton számíthatsz rá, hogy
olvassa a gondolataidat.
– Ezt úgy mondod, mintha valaha is újra egy helyiségbe
kerülhetnék vele.
– Krysta az aurákat látja – folytatta Aidan. És Dana
megérezte, hogy megpróbál kitérni az elől, hogy válaszolnia
kelljen a felvetésére.
– Várj csak! – kapcsolt hirtelen, miről is szólt az utolsó
mondat. – Aurát mondtál? Az a fényes burok, amit egyes
emberek a test körül látni vélnek? Az tényleg létezik?
– Úgy tűnik. Az öccse, Sean pedig a kezeivel gyógyít.
– Komolyan?
– Igen.
– Tehát csak ráteszi a kezét a sebekre és begyógyítja őket?
– Igen.
Oké. Ez igazán klassz képesség.
 Aidan tekintete bűntudatosnak tűnt.
Talán mert tényleg bűntudata van.
– Mi az? – kérdezte már előre rettegve attól, amit mondani
fog.
– Ennél jobb alkalom nem lesz, hogy elmondjam, én is
tudok a kezemmel gyógyítani.
Ismét rámeredt.
– Beszéltem neked erről – mondta szinte hadarva a férfi –,
már az első randinkon elmondtam, hogy több képességem is
van.
Végigfutott annak az estének az emlékein. Tényleg mondta?
Nem tettetek semmit. Tényleg van egy különleges
ajándékom. Valójában nem is egy, ha a teljes igazságot
akarod tudni.
Valóban. Csak éppen akkor ért oda hozzájuk Sheldon és
Tracy, és Danát annyira meglepte, hogy milyen lezserül
fogadják Aidan telepátiájának hírét, hogy megfeledkezett a
többi ajándékról.
– Tényleg mondtad – erősítette meg.
Mintha enyhe megkönnyebbülés futott volna végig a férfi
arcán.
– Szóval gyógyítani tudsz a kezeddel? – kérdezte. Miért
tűnik ez kevésbé hihetőnek, mint az eddigi összes többi
kijelentése?
Aidan bólintott.
Előre dőlt, a férfi oldala mellett a háta mögé nyúlt, ujjai
végigsiklottak a kabát belsején. Amikor egy tőr markolatát
érezte a kezében, megmarkolta és kihúzta a tokjából.
Aidan óvatos pillantással méregette. – Mit tervezel azzal?
Dana végigrántotta a tenyerén a penge élét, ami mélyebben
vágott bele, mint ahogy tervezte. – Au! A francba! – kiáltott
fel, és elejtette a fegyvert. – Ez jobban fáj, mint gondoltam.
 Aidan szemei borostyánsárgába lobbantak. – Megőrültél, te
nő? – Megsebzett kezéért nyúlt, és felfelé fordította tenyérrel,
hogy megvizsgálhassa.
A mély vágásból vér tört fel, megtöltötte tenyere öblét.
A férfi káromkodva rányomta saját szabad tenyerét az
övére.
– De most komolyan! – vicsorogta Dana. – Hogy a
pokolban tudtad elviselni a fájdalmat a mellkasodban és a
karjaidban? Azok sokkal mélyebbek voltak mint ez, de ez is
iszonyúan fáj.
Aidan keze felmelegítette az övét, majdnem ugyanúgy, mint
egy meleg vizes palack.
A fájdalom a tenyerében gyorsan enyhült, majd végképp
eltűnt.
– Hozzászoktam – mondta a férfi szinte szórakozottan, és
közben levette a kezét az övéről, majd alaposan megszemlélte
Danáét.
Dana is ezt tette, de nem akart hinni a saját szemének. A
seb eltűnt.
Megragadta az egyik nedves törölközőt, amit Aidan
megtisztítására használt, és megdörzsölte vele a tenyerét.
Nem volt seb. És heg sem. Semmi.
– Szent szar! – motyogta maga elé, majd álmélkodva
felnézett a férfira. – Te képes vagy gyógyítani a kezeddel!
A férfi megvonta a vállát, a szájsarkai mintha mosolyra
moccantak volna. – Többek között.
Felnyögött. – Aidan! – panaszolta. – Nem csinálhatod ezt!
– Mit? – kérdezte a férfi ártatlan ábrázattal.
– Közlöd, hogy elméket olvasol, nem akarod elárulni a
korodat, villámgyorsan gyógyulsz, sőt, mást is meg tudsz
gyógyítani, és amikor kezdeném mindezt feldolgozni,
előrukkolsz azzal, hogy más is van még a tarsolyodban!
 A férfi összerezzent. – Több is van. Sajnálom, hogy ezt kell
mondanom, de elég sok.
Dana felsóhajtott. – Olyan időkben, mint ez, szeretném, ha
egy kicsivel jobban bírnám az italt.
Aidan nevetett. – Elugorjak a boltba, hozzak neked egy
scotch-ot?
Valami érthetetlen okból vidámság áradt szét Danában. –
Ne, köszönöm. – Rögtön ezután ráncba szaladt a szemöldöke,
ahogy eszébe jutott az a nagyon magas fickó a hosszú, sötét
hajával, aki a semmiből jelent meg. – Amikor azt mondod,
hogy elugrasz, az ugye nem azt jelenti...
– Tudok teleportálni – jelentette ki egyszerű tényként a
férfi.
Dana elméje kiürült. – Jaj, ne már! – majdnem kiabált.
Aidan nevetett.
És neki el kellett ismernie, hogy jó volt látni, ahogy a jóképű
vonások felengednek, a szemeiben elhalványul a bánat.
– Kérlek, mondd, hogy csak vicceltél – nógatta –,
teleportálás csak a sci-fikben létezik.
– Nem tehetem. És ma este már láttál egy teleportálást
Sethtől.
– Seth a hosszú hajú óriás neve?
Aidan elvigyorodott. – Igen. Ő a parancsnokunk, vagy más
szóval a vezetőnk.
– És más mágikus dolgokra is képes?
– Igazából csak nagyon kevés dolog van, amire Seth nem
képes.
– És Roland, meg az a nő? Ők is Halhatatlanok?
– Igen. Roland is gyógyít a kezével. Sarah-nak pedig
prófétikus álmai vannak.
Felsóhajtott. – Rengeteg ez egyszerre.
– Tudom.
 – Túl sok, hogy csak úgy egyszerűen szóba hozhasd az első
randinkon – látta be Dana most, hogy az agya még mindig
lépéshátrányban volt. – Vagy a másodikon. Ami azt illeti, a
harmadikon is.
– Magam is így gondoltam. – Olyan lassan, mintha arra
számítana, hogy hátrahőköl előle, kinyújtotta a kezét és
rásimította az övére. – Előbb nekem is meg kellett bíznom
benned Dana. A titkok, amiket most megosztottam veled, nem
csak az enyémek. Keményen dolgozunk azon, a hogy a
létezésünk, Tehetségeseké és Halhatatlanoké, a fejlett DNS-
ünk, a képességeink titokban maradjanak. Az életünk és sok
más ember élete függ ettől. És valahányszor az egyikünk
megbízik valakiben annyira, hogy megosztja vele a tudást,
nem csak önmagát teszi sebezhetővé, hanem az összes többi
testvérét is.
Dana látta ebben az igazságot. Úgy tűnt, az emberi
társadalom gyűlöli azokat, akik mások, ártani akarnak nekik,
megölni, vagy kihasználni szeretnék őket, ahelyett hogy
tanulnának tőlük és békében élnének velük. – De te
Halhatatlan vagy. Hogyan lehetnél sebezhető?
A férfi a tenyerébe zárta az ujjait. – Emlékezz mit mondtam
pontosan. Igazából nem vagyunk halhatatlanok. Megölni meg
lehet bennünket. Nemrég ez történt két testvérünkkel, miután
a titkunk rossz kezekbe került. És majdnem az életét vesztette
egy harmadik Halhatatlan is.
– Sajnálom.
– Én sajnálom, hogy nem találtam rá módot, hogy mindezt
hamarabb elmondjam neked.
– Azt hiszem, megértem, miért nem tetted. De nem tehetek
róla, egy kicsit fáj, hogy nem bíztál bennem.
– Ha csak az én titkom lett volna... – szabad kezének
ujjaival végigszántott a haján – a pokolba, azt hiszem még
akkor sem mondtam volna el, Dana! Nagyon érdekelsz.
Jobban, mint amennyit el tudtam volna veszíteni, ha
elmondom az igazságot. Nagyon élveztem az együtt töltött
időt. Minden percet, amit megosztottunk. És attól féltem,
hogy mindez semmivé lenne, ha mindent elmondanék, és te
túl soknak találnád.
Dana vett egy mély lélegzetet, majd lassan kiengedte.
Átfordította a kezét a férfiéban és összefonta az ujjaikat. –
Oké. Elméket olvasol, szupergyorsan gyógyulsz, teleportálsz,
nem öregszel, a kezeddel másokat is meg tudsz gyógyítani,
szupergyorsan futsz, szupererős vagy és izzik a szemed.
– Az utóbbi az inkább önkéntelen reakció.
– Van még valami tehetséged?
A férfi arcán egy nosssss, ha már szóba hoztad kifejezés
jelent meg.
Dana felnyögött. – Csak mondd!
– Biztos vagy benne, hogy ne hozzak előbb egy scotch-ot?
Felnevetett. – Nem kérek, köszönöm. – A vonakodása, hogy
még több titkát megossza vele, már nem dühítette fel. Sőt,
furcsa módon sokkal jobban érezte magát, mert elhitte, amit
Aidan mondott, hogy ez nem bizalmatlanságból ered, sokkal
inkább félelemből, hogy nem akarja őt, ha mindent megtud.
– Telekinetikus képességem is van – vallott a férfi –, de
nem használom túl gyakran.
– Mozgatni tudsz dolgokat az elméddel?
– Igen.
– Megmutatod?
Egy párna hirtelen a levegőbe emelkedett, és lebegni kezdett
pár centire az arcától.
Dana hátrahőkölt. – Mi? – Bár valami ilyesmire számított,
az hogy valóban megtörtént, mégis megdöbbentette.
 Aidan szemeiben pajkosság villant, a párna előrelendült és
finoman az arcához ütődött.
Dana felnevetett és felkapta a puha lövedéket, ami az ölébe
pottyant. Játékosan meglendítette és Aidan arcába dobta.
Aidan elvigyorodott, elterült, mintha ökölcsapás érte volna,
majd ismét felült.
– Ez nagyon klassz! – Még a prófétikus álmoknál is jobb.
A férfi szerényen megvonta a vállát.
– Csak kis tárgyakat tudsz mozgatni? – kérdezte Dana –
vagy nagyobbakat is?
A férfi a gardrób felé fordult és teátrális, drámai
mozdulattal kinyújtotta a kezét.
Dana a szekrényre szegezte a szemét. Az egy-két másodperc
múlva megmoccant.
Küldött egy bátorító mosolyt Aidannek.
Ő rákacsintott.
És Dana felemelkedett a levegőbe.
Döbbenten tárta szét a karjait, de semmiféle kapaszkodót
nem talált.
Aidan nevetett.
Amikor lenézett rá, egy köröző mozdulatot tett a
mutatóujjával.
Dana nevetett, míg lassan körbefordult a levegőben, majd
leereszkedett a férfi ölébe.
Erős karok fonódtak a dereka köré.
Mosolyogva átkarolta Aidan nyakát.
– Még mindig kedvelsz? – kérdezte halkan a férfi, és még a
szeme izzása sem tudta elrejteni sebezhetőségét.
Dana bólintott.
– Nem félsz tőlem?
– Nem. – Lehet bármilyen képessége, ez itt még mindig
Aidan.
 Az ő Aidanje.
A férfi lehunyta a szemét, a hajába temette az arcát, úgy
suttogta – köszönöm.
 Nyolcadik fejezet

Seth csak olyan messze távolodott Dana boltjától, hogy

elkerülje az esetleges álmatlan szemtanúkat. Aztán
megállította a kocsit, lehunyta a szemét, és a járművel együtt
a David háza mögött álló hatalmas garázsba teleportált.
Beparkolt Ami állandó helyére, leállította a motort, kivette a
kulcsot és a szokásos helyére, a napellenző mögé pottyantotta.
A Halhatatlan őrzők és a Szekundánsok, akik a gyűlésre
érkeztek Davidhez, ott maradtak, ahol hagyta őket, az
ebédlőasztal mellett. Egymás szavába vágta találgatták, mi
történik most Seth, Aidan és Roland között.
Seth lassú léptekkel megkerülte a házat, szüksége volt
néhány percre, hogy elnyomja a haragját és rendezze a
gondolatait.
Fogalma sem volt róla, hogy Aidan talált valakit.
Aidan egy szót sem szólt erről. És a közhiedelemmel
ellentétben Seth egyáltalán nem szeretett behatolni a barátai
gondolatai közé, meglátni minden magánjellegű titkukat,
privát pillanataikat, így közel sem volt annyira jól értesült,
mint ahogy azt a többiek feltételezték.
Öröm áradt szét benne. Aidan talált valakit. A végtelennek
ígérkező magányos évszázadok után megtalálta azt a nőt, akit
szerethet, és aki szintén szeretheti őt. De lehet, hogy ennek az
esélyét Roland épp az imént semmisítette meg.
Keserűség tört rá. Miért kell mindig a pokolnak
elszabadulnia, ha egy Halhatatlan megtalálja a szerelmet?
Miért nem lehetséges egy átkozott, sima, békés kis udvarlás?
 A fogát csikorgatva nyitott be a házba, és a kelleténél kicsit
nagyobb lendülettel húzta be maga után az ajtót.
Minden beszélgetés elhalt.
Belépett az ebédlőbe, odament az asztal végéhez és
elfoglalta a székét.
Egy hosszú percig nem történt semmi.
– Seth? – szólalt meg próbaképpen Ami. – Jól vagy?
– Igen – sziszegte, de a düh továbbra is ott munkált benne.
Az asztal körül ülő férfiak és nők tétován összenéztek.
– Biztos? – kérdezte Ami –, mert a szemed nagyon izzik. És
egészen biztos vagyok benne, hogy mennydörgést hallottam.
Káromkodott. – Adj egy percet – motyogta maga elé. De
ahogy lehunyta a szemét, ismét Aidant látta maga előtt, az
arcára kiülő rettegést, hogy elveszíti Danát. A haldokló
reményt.
Újabb mennydörgés robbant odakinn.
Seth kinyitotta a szemét és Chrisre mutatott. – Felejtsd el a
szarságaidat és hagyd abba Aidan üldözését! Mostantól
kezdve, ha idejössz ehhez az asztalhoz, átkozottul a küszöb
előtt hagyod minden elfogultságodat!
Chris megmerevedett, felmutatta a papírokat. – Ez nem
elfogultság.
– Baromság! – vágott vissza Seth. – Haragszol rá.
– Nem haragszom rá!
Nevetés tört ki az asztal körül.
Seth dühe is enyhült némileg, felhúzta a szemöldökét.
– Oké! Oké! – morrant fel Chris, amikor elült a nevetés. –
Értem. Mindannyian úgy gondoljátok, hogy haragszom rá.
– Mert marhára így is van – mondta Bastien.
Chris felvillantott rá egy mogorva tekintetet, majd
belenézett Seth haragtól izzó szemeibe. – De Seth, Aidan
esetében valóban hibáztatsz engem ezért? – Széles gesztussal
egybe foglalta az összes jelenlévőt. – Minden Halhatatlant és
minden Szekundánst, aki ennél az asztalnál ül, a
családtagodnak tekintesz. Aggódsz miattuk, meg akarod
védeni őket. Nos, ugyanez a helyzet az én esetemben a
Hálózat dolgozóival kapcsolatban. Én is a családomnak
tekintem őket. És Aidan többüknek megsértette az agyát
azzal, hogy törölte az emlékeiket.
A szemek nagyra nyíltak.
– Mi? – motyogta Marcus. – Aidan ilyesmit tett? Miért?
Seth megrázta a fejét. – Ebbe nem fogok belemenni most.
Bastien megköszörülte a torkát. – Védelmére legyen
mondva, Aidan csak egy-két percnyi emléket törölt a fejükből,
a kár így elhanyagolható.
– Csak egy-két perc? – horkant fel Sheldon. – A pokolba,
annál még én is nagyobb kárt tettem az agyamban, amikor a
középiskolában a haverokkal bepiáltunk.
Étienne kíváncsian nézett rá. – Ezért lettél ilyen?
Sheldon és Tracy is felnevetett.
Chris összeszorította a fogait. – Bármekkora kár
elfogadhatatlan!
Seth felemelte a kezét. – Nincs azzal semmi baj, ha dühös
vagy. De az ellen kifogást emelek, ha hagyod, hogy ez
elhomályosítja az ítélőképességedet.
Chris hitetlenkedve meredt rá. – Elhomályosítja az
ítélőképességemet? Tudjuk, hogy Aidan volt az utolsó
személy, aki látta a hat eltűnt Tehetséges nőt. Három
alkalommal videóra is rögzítették a találkozásaikat.
– Ez így van – mondta Seth. – De nem ők az egyedüli eltűnt
Tehetségesek. Kényelmesen elhallgattad a tényt, hogy három
férfinak is nyoma veszett. És hogy semmiféle bizonyítékod
nincs rá, hogy Aidan velük is kapcsolatba lépett volna.
Minden tekintet Chrisre szegeződött, várták a tiltakozását.
 Chris homloka ráncba szaladt. – Még nem jutottam odáig a
beszámolóban.
David válaszolt neki. – Mert a gyanúdat Aidanre
összpontosítottad.
Seth bólintott. – Tudom, hogy nem kedveled, Chris. Tudom,
hogy okot szolgáltatott neked erre. De most túl kell tenned
magad rajta. Ha csak annyit tudnék az esetről, amennyit te
mondtál róla, mielőtt Aidan távozott, meg lennék győződve a
bűnösségéről, arról, hogy ártott azoknak a nőknek.
Sheldon bólintott. – Egy kissé úgy állítottad be Aidant,
mintha sorozatgyilkos lenne.
Többen bólintottak.
– Ahelyett – folytatta Seth –, hogy úgy kezdted volna a
beszámolódat, hogy eltűnt kilenc Tehetséges, hat nő és három
férfi, majd elmagyaráztad volna, hogy alapos okunk van azt
feltételezni, hogy az utolsó, akivel az eltűnésük előtt
találkoztak, egy Aidannek látszó személy volt...
– Nem egy Aidannek látszó személy – helyesbített Chris –,
hanem Aidan.
Ethan vette át a szót. – Én még mindig nem hiszem, hogy ő
volt. Valószínűbb, hogy valaki más. Talán valaki a Többiek
közül.
Chris a szemét forgatta. – Te elfogult vagy! Nem akarod
elhinni, hogy bármi rosszat is tehet, mert átalakította a
kérésedre Heathert.
Heather felnevetett. – És te nem vagy elfogult?
– Három videóval tudom bizonyítani, hogy nem vagyok az.
Heather felhúzta a szemöldökét. – Igazán? Ha Seth, vagy
David szerepelne azokon a videókon, akkor is ilyen gyorsan
lesöpörnéd az asztalról Ethan kételyeit?
Chris hallgatott néhány másodpercig. – Sethben és
Davidben megbízom – mondta végül.
 Ami előrehajolt. – Akkor bízz meg Seth ítélőképességében
is. Amikor tavaly Gershom több fronton is megtámadott
bennünket, megbíztunk Aidanben, hogy biztonságban tartja
Adirát, és meg is tette.
Minden szem a vörös hajú baba felé fordult, aki
elszenderedett Marcus ölében.
Marcus bólintott. – Aidan az életét kockáztatta, hogy
megvédje. Tudta, hogy jó esély van rá, hogy Gershom követi
majd. És azt is, hogy nem sok esélye lenne ellene egy
csatában. Mégsem habozott egy pillanatig sem, hogy kockára
tegye az életét, az orra elől happolta el Adirát és mindent
megtett, hogy biztonságban tartsa.
Heather vette vissza a szót újra. – Ethan minden apró
részletre emlékszik, amit valaha is látott. Ha azt mondja, hogy
a videóban szereplő férfi nem Aidan, én hiszek neki. És
szerintem te is hinnél neki, ha bárki másra hasonlítana az a
személy, és nem Aidanre.
Chris majdnem egy percig csikorgatta a fogait, majd
felsóhajtott és hátradőlt a székében. – Igazatok van. Ezt
elszúrtam.
Azt hihetnénk, hogy ez megenyhítette Seth haragját, de nem
így történt. – Igen. Elszúrtad. És mert elszúrtad, Roland
követte Aidant, megtámadta és kibaszottul megpróbálta
megölni.
Megdöbbenés morajlott fel az asztal körül.
Marcus összevonta a szemöldökét. – Jól vannak?
Az olyan ritka alkalmakkor, amikor a Halhatatlanok
csatáztak egymással, általában az idősebbek kerültek ki
győztesen a párviadalból.
– Mindketten ejtettek egymáson néhány mély sebet –
közölte Seth. Vágásokat, amiket begyógyíthatott volna, de
túlságosan dühös volt akkor ahhoz, hogy ez eszébe jusson.
 – Miért borult ki annyira Roland? – kérdezte zavarodottan
Marcus.
Sheldon bólintott. – Tényleg. Veronica és ő randiztak
egymással anno, vagy mi?
Seth majdnem felnevetett. Sarah volt az első és egyetlen nő,
aki után Roland sok évszázadnyi magánnyal a háta mögött
érdeklődni kezdett. – Veronica a leszármazottja.
Minden szem nagyra nyílt.
Sheldon végighordozta a tekintetét az asztalnál ülőkön. –
Akkor valami olyasmi neki, mint az ük-ük-ük-ük-stb-
unokája?
– Igen. – Seth megcsóválta a fejét. – Roland egy
évszázaddal ezelőtt kizárólag ezért költözött Amerikába. Nem
azért, hogy eltűnjön, mint egyesek hiszik. Azért jött, mert a
leszármazottai nagy része kivándorolt ide. És a túlnyomó
többségük ma is észak-Karolinában és a környező államokban
lakik. – Richart felesége felé intett. – Jenna is a
leszármazottja.
Heather a nő felé fordult. – Tényleg?
Jenna elmosolyodott. – Igen.
– Veronica is Roland leszármazottja – folytatta Seth –, és
amikor Chris azt sejttette velünk, hogy Aidan megölte...
Marcus káromkodott. – Érthető, hogy Roland ennyire
dühös lett.
Chris megrázta a fejét. – Ha Aidan ártatlan és nem bántotta
azokat a nőket, még csak el sem rabolta őket, miért szökött
meg mégis a gyűlésről?
Seth nem látta értelmét, hogy visszatartsa az információt. –
Aidan egy halandó nővel találkozgat. Tehetséges, Dana
Pembroke a neve. Amikor Aidan azt hallotta tőled, hogy az
utolsó hat Tehetséges nő, akivel találkozott, mind eltűnt,
tartott attól, hogy Dana is veszélyben lehet, és meg akart róla
bizonyosodni, hogy minden rendben van vele.
– Biztonságban van? – kérdezte Brodie.
– Igen.
Sheldon felhúzta a szemöldökét. – De miért nem teleportált
oda hozzá? Miért vágta magát kocsiba?
Seth Chrisre nézett. – Mert Dana nem tudta, hogy Aidan
Halhatatlan és képes teleportálni. Legalábbis addig nem
tudta, amíg Roland nem követte őt a nő otthonáig, ahol
megtámadta.
Hangos felhördülések érkeztek mindenfelől.
Chris összevonta a szemöldökét. – Nem jelölte be a nevét a
listán.
– Nem, valóban nem. Mert nem akarta, hogy elcseszd neki
ezt a dolgot – suttogta Seth fogcsikorgatva –, ami egyébként
így is elég fényesen sikerült. Roland izzó szemekkel,
természetfeletti sebességgel megtámadta Aidant és
kibaszottul meg akarta ölni. Ekkor hívott fel engem Sarah.
Brodie ökle nagyot csattant az asztalon. – Baszd meg
Reordon!
A kis Adira felriadt. Kinyitotta álmos szemeit, végignézett az
asztal mellett ülőkön, majd visszadőlt az apja mellkasára és
aludt tovább.
Brodie vetett egy bocsánatkérő pillantást Amira és
Marcusra is, majd rámeredt Chrisre. – Aidan háromezer éve
várja, hogy megtalálja a nőt, akit szerethet, egy Tehetségest,
aki viszontszereti őt annyira, hogy átváltozzon a kedvéért,
ahogyan Sarah tette Roland kedvéért. És amikor rátalál, vagy
legalábbis esélyt lát arra, hogy rátalált, te szétbarmolod az
egészet?
Chris arcán a haragot és az ellenségességet bűntudat
váltotta fel.
 Ami Seth felé fordult. – És mi van Danával? Ő jól van?
– Igen. Rálőtt Rolandra egy sokkoló pisztollyal.
Állak estek le, minden szó bennszorult egy pillanatra.
– Ez fantasztikus! – törte meg a csendet lenyűgözött
suttogással Sheldon.
Brodie elvigyorodott. – Tudtam én. Egy harcos.
Seth egyetértett vele. Rengeteg bátorság kellett ahhoz, hogy
kirohanjon az üzletéből egy sokkolóval a kezében, miután
látta, ahogy Aidan és Roland természetfeletti sebességgel és
erővel próbálják megölni egymást. – Érthető módon
megdöbbent, sokkolta, amit látott. Dühös. És fél. –
Megcsóválta a fejét. – Könnyen lehet, hogy ezzel a húzással
elvettük Aidan egyetlen esélyét, hogy rátaláljon egy nőre,
akivel leélheti Halhatatlan léte hátralévő részét. Akivel
megoszthatná a létezésének minden titkát, ha hagytuk volna,
hogy a megfelelő időben mondjon el neki mindent.
Bastien káromkodott. – Háromezer év magány után
elveszítette a szerelmét, csak mert Chris feje beszorult a
seggébe?
Seth megrázta a fejét. – Ez még nem eldöntött tény. Most
beszélnek.
Chris összevonta a szemöldökét. – Te egyedül hagytad vele?
– Igen Chris – vágta rá Seth –, egyedül hagytam vele, hogy
megpróbálhassa minimalizálni a kárt! És mielőtt kifogást
emelnél, hadd emlékeztesselek, hogy elég hosszú ideje
ismerem Aidant. Két évvel ezelőtt elkövettem egy óriási hibát,
amikor hamisan vádoltam meg azzal, hogy ellenünk dolgozik,
és minő véletlen, éppen az általad bemutatott videó felvétel
alapján! Kétszer nem követem el ugyanezt a hibát anélkül,
hogy nagyobb erejű bizonyítékokkal állnál elő, mint amit ma
este felmutattál.
 Chris mindkét kezével megdörzsölte az arcát. – Oké. Igazad
van. Elbasztam. – Előredőlt, felkönyökölt az asztalra. – És
nem is csak egy kicsit. Hanem olyan Sheldon féle kibaszottul
nagyon.
Sheldon elégedetlenül vonta össze a szemöldökét. – Ugyan
már, ember!
Mindenki kuncogott.
Az ebédlő légköre megenyhült.
Chris átpörgette az ujjai között mappájának lapjait. – Ettől
a perctől több időt és erőfeszítést szentelek azoknak a
lehetőségeknek, amiket félretoltam, mert azt hittem, hogy
Aidan a bűnös.
Seth bólintott. Chris már csak attól is egy kiemelkedő jellem
volt, hogy soha nem félt beismerni a tévedését. Módot fog rá
találni, hogy helyrehozza a hibáját.
Chris ráfektette a tenyerét a lapokra, és végignézett a
társaságon. – Aidan megesküdött, hogy a férfi a videókon
nem ő. A legtöbben közületek is ezt szeretnék hinni, és tudom,
hogy nem leszek népszerű az ötletemmel, de mi van, ha mégis
ő az, csak nem emlékszik rá? Mindannyian tudjuk, hogy
Gershom egyik kedvenc módszere az elmekontroll. Mi van, ha
Gershom emelte a tétet, és nem egy egyszerű halandót
használ most bábjaként, hanem Aidant?
Seth Davidre nézett. – Azt hiszem, ehhez Aidan elméje túl
erős, nem igaz?
David bólintott. – Így van. A mentális pajzsai szinte
áthatolhatatlanok. Nem hiszem, hogy Gershom képes lenne
parancsokat ültetni a fejébe, vagy akár csak behatolni is az
emlékei közé anélkül, hogy Aidan tudna erről.
Seth Zachre nézett.
– Egyetértek – mondta Zach. – Alvásba kellett
kényszerítenem, amikor megpróbáltam olvasni az elméjét. És
a mentális pajzsai valóban olyan erősek, hogy nem sikerült
ledöntenem őket. Vérzett az orra és a füle. És bár végig aludt,
amikor felébredt, mégis azonnal tudta, hogy valaki járt a
fejében.
Chris homloka ismét ráncba szaladt. – De ha Zach
elaltathatta paranccsal, Gershom nem parancsolhatta meg
neki, hogy felejtse el a behatolást?
– Elméletileg megtörténhetett – ismerte be Seth. –
Megpróbálom meggyőzni Aidant, hogy engedje le a pajzsait,
hogy erre utaló jeleket keressek a fejében. Azt hiszem azért
tagadta meg ezt eddig, mert nem akarta, hogy tudjak Danáról.
De most, hogy én...
Melanie az ajkába harapott. – Seth, ha Gershom
manipulálta is Aidan elméjét, nem tudom, milyen
bizonyítékot találhatnál erre. Egy emberben természetesen
megtalálnád a hegszövetet, a kár más nyomait. De a
Halhatatlanok hihetetlen regenerációs képességgel
rendelkeznek. Ha Gershom parancsokat ültetett Aidan
elméjébe, hogy rabolja el ezeket a Tehetségeseket, aztán pedig
visszatért, hogy törölje ezeket a parancsokat, az események
összes emlékével együtt, a vírus valószínűleg tökéletesen
helyrehozta a sebesülést Aidan agyán, nem maradt semmiféle
nyoma.
David homloka elfelhősödött. – Szóval nem tudjuk tisztázni
Aidant egy egyszerű elmeolvasással?
– Kétlem – mondta a doktornő sajnálkozva.
Seth megcsóválta a fejét. – Akkor a problémahalmaz ismét
csak növekedett.
Ethan összevont szemöldökkel meredt maga elé. – Én még
mindig azt mondom, nem Aidan van a videón. Azt hiszem
Gershom, vagy valaki más vette fel az alakját.
 Brodie az asztalra emelte a könyökét. – Ha Gershom
csinálta, miért ölti magára másvalaki megjelenését? Nem
értem mi a célja ezzel.
– Megbízható álcázás? – ötletelt Zach. – Amíg senki nem
látja a saját valójában, mindent letagadhat.
– Vagy talán – vetette fel Bastien –, egyszerűen szeret
baszakodni velünk. Máskor is megpróbált már egymás ellen
fordítani bennünket.
Seth elrejtette az örömét, ami amiatt öntötte el, hogy
Bastien a velünk és a bennünket szavakat használta. A
Halhatatlanok fekete bárányának átkozottul hosszú időbe telt,
mire valóban egynek tekintette magát közülük.
David is hangot adott egyetértésének. – Tisztában vagyunk
vele, hogy Gershom különösen nagy ellenszenvvel viseltetik
Seth irányában. Mi lenne jobb mód arra, hogy csapást mérjen
rá annál, hogy ráveszi, hogy elítélje az egyik szeretett
Halhatatlan őrzőjét, és már csak későn jöjjön rá, hogy
tévedett?
Seth pontosan ezért nem akart hinni Aidan bűnösségében.
Bastien megcsóválta a fejét. – Úgy tűnik, a vámpírok ismét
összeállnak. Azt hiszem, azt is fontolóra kell vennünk, ők
milyen szerepet játszanak ebben a történetben.
Ethan bólintott. – Heather és én egy tucatnyit öltünk meg
múlt éjjel. Néhány éjszaka alatt én magam megöltem pár
tucatnyit.
Marcus halkan szólalt meg, hogy ne ébressze fel az ölében
alvó kisgyereket. – Roland és Sarah is ilyen nagyságrendekről
számolt be, kilencet öltek meg egyik éjjel, tizenegyet a
másikon. Én pedig tegnap éjjel hetet.
Étienne összevonta a szemöldökét. – Krysta és én csak tízet
vontunk ki a forgalomból, de még arra sem volt időm, hogy
belenézzek a gondolataikba és a manipuláció jeleit keressem.
 Krysta felhorkant. – Rengeteg időd lenne olvasni az
emlékeiket, ha nem ölnéd meg őket a lehető leggyorsabban,
hogy én ne keveredjek harcba velük.
Étienne ránézett a feleségére. – Nem szeretek ilyen nagy
létszámú vámpírcsapatot a közeledben tudni.
Krysta megpaskolta az arcát. – Sokáig vámpírokat öltem
azelőtt is, hogy találkoztam volna veled és Halhatatlanná
lettem kedves. Tudok vigyázni magamra.
Sheldon elvigyorodott. – Tényleg pokolian tud. Az erős nők
annyira dögösek!
Tracy összevonta a szemöldökét, és a vállára csapott. – Hé!
– Mi az? – nézett rá értetlenül Sheldon.
– Én is itt vagyok! – tiltakozott a nő.
– És te is erős vagy – bólintott Sheldon –, mit gondolsz, mi
vonzott hozzád legelőször?
Tracy összehúzott szemekkel méregette a párját. – Mintha
azt mondtad volna egyszer, hogy a melleim.
Sheldon elvigyorodott és rákacsintott. – Azok is.
Seth érezte, hogy a harag lassan visszahúzódik belőle,
hátradőlt a székén. – Rendben. Térjünk vissza a témához, és
lássuk, találunk-e válaszokat. Chris, vesd be az erőforrásaidat,
hogy végleg bizonyítást nyerjen, hogy a videón szereplő férfi
nem Aidan.
Chris apró jegyzettömböt, és kicsiny ceruzacsonkot húzott
elő a zsebéből, majd jegyzetelni kezdett.
David szólalt meg. – Azt is megfontolhatnád, hogy a
különleges alakulatunk emberei vigyázzanak az Aidan
Tehetséges listáján szereplő többi nőre, hogy többet már ne
rabolhassanak el.
Chris bólintott, és megállás nélkül írt. – Mindegyiküknek
adok egy képet Aidanról, és azt az utasítást kapják, hogy
hívjanak közvetlenül engem, vagy Sethet, ha egy hasonló
megjelenésű alak a Tehetséges nőkhöz közelít.
David végignézett az asztal körül ülőkön. –Mindenki más is
tartsa nyitva a szemét. Még nem tudjuk, ki vezeti a
vámpírokat, de nagy valószínűséggel Gershom felelős úgy az
eltűnésekért, mint a vámpírpopuláció hirtelen
felduzzadásáért.
Seth bólintott. – Telepaták, olvassatok bele annyi vámpír
fejébe, amennyiébe tudtok anélkül, hogy veszélybe
sodornátok magatokat. Kutassatok bármi után, ami segíthet
meghatározni a céljukat és azonosítani a vezetőjüket.
Lisette kért szót. – Kezdjünk kábítófegyvert hordani és
benyugtatózzuk azokat, akik szerintünk hasznos információ
birtokában vannak?
– Igen. – Seth előhúzta a zsebóráját. – Időben be kell
fejeznünk a gyűlést. Megkértem Aidant, hogy miután
beszéltek, hozza ide Danát, és nem akarom, hogy egy feje
tetején álló, Halhatatlanokkal tele ház fogadja.
Heather végignézett az asztal körül ülő őrzőkön. – Ez
valóban nagyon sok lehet egyszerre.
Mindenki elmosolyodott.
Seth visszatette az óráját. – David, Darnell, Marcus, Ami,
Ethan és Heather maradhatnak. A többiek húzzák el a csíkot.
Akiket nem nevezett néven, felálltak és gyorsan távoztak.
A ház elcsendesedett.
Seth Ethan és Heather felé fordult. – Ethan, arról már
meggyőződtünk, hogy a te agyad nem tűri az elmekontrollt. És
azt hiszem, az ajándékod különösen hasznos lehet ebben az
ügyben. Szeretném a segítségedet kérni.
– Megteszek minden tőlem telhetőt – vágta rá habozás
nélkül Ethan.
Heather bólintott. – Én is.
 – Remek. Megkérem majd Aidant és Danát, hogy
maradjanak nálatok, amíg a végére nem járunk ennek. Azt
kérném, hogy maradjanak itt, de...
Ethan ránézett a földönkívüli nőre, majd a babára. – Nem
szeretnéd veszélybe sodorni Amit és Adirát.
– Igen.
Amit Seth a lányának tekintette. Adirát az unokájának. Nem
tudta volna elviselni, ha történik velük valami.
Ami beharapta az alsóajkát. – Seth, én ugyanolyan hasznos
lehetek, mint Ethan, felismerem a különbséget Aidan és egy
csaló között. Szerintem itt kell maradniuk.
Ami egy másik világból érkezett hozzájuk. Bár nem
Halhatatlan, és nem lehet átváltoztatni sem, (fogalmuk sem
volt róla, mit művelne vele a vámpírizmust okozó vírus)
nagyon hosszú életű volt, hihetetlen regeneratív
képességekkel rendelkezett, és különleges ajándékai voltak.
Az egyik ezek közül az volt, hogy érzékelte az egyénenként
változó energialenyomatot.
Minden élő ember olyan egyedi energialenyomattal
rendelkezik, ami ugyanúgy különbözik mindenki másétól,
akár egy ujjlenyomat. Ha Ami olyasvalakivel kerülne szembe,
aki hajszálpontosan úgy néz ki, mint Aidan, még akkor is, de
akár bekötött szemmel is meg tudná különböztetni őket az
energialenyomatuk alapján. Tehát ha a videón szereplő férfi
feltűnne Ami közelében, abszolút bizonyossággal megtudnák,
hogy Aidan, Gershom, vagy valaki más-e az.
– Nem – mondta egyszerre Marcus és Seth.
Ami összevont szemöldökkel nézett rájuk. – Miért nem?
– Mert ez veszélyes! – tiltakozott Marcus.
– Úgy is, hogy mindannyian itt vagytok, hogy megvédjetek
bennünket? – kérdezte hitetlenkedve Ami.
 Seth megcsóválta a fejét. – Gershom még nem merészkedett
odáig, hogy átlépje ennek a háznak a küszöbét. De ha Danát
akarja, az, hogy egyúttal lecsaphat rád is és Adirára is, talán
kísértésbe viszi, hogy megpróbálja.
– Egyetértek – mondta Marcus.
– Egyébként is – tette hozzá Seth –, itt túl nagy a forgalom.
– Ami és Marcus akkor költöztek be ide, amikor a nő a
zsoldosok célpontjává vált. És mivel Ami volt a történelem
egyetlen nője, aki kihordta egy Halhatatlan gyermekét, a
környéken élő valamennyi őrző rendkívül védelmezően
viselkedett vele kapcsolatban, elkezdtek a nappali
pihenőidejüket Davidnél tölteni, hogy szavatolják az ő és
később Adira biztonságát. – Danának új a mi világunk, és még
nehezebb lenne elfogadnia úgy, hogy akármerre lép, egy újabb
Halhatatlanba ütközik.
– Ó! – bólintott Ami. – Azt hiszem, igazad van.
Heather elmosolyodott. – Én vagyok a legfrissebb
Halhatatlan, még nekem is nagyon új ez a játék. Szeretnéd, ha
utánanéznék, meg tudom-e könnyíteni a számára valamelyest
ezt a dolgot?
Seth rámosolygott. – Nagyon örülnék neki, Heather.
Köszönöm. Ethan, te Aidanre figyelsz. Tartsd rajta a szemed,
amennyire csak lehetséges. És amikor nem lehetséges, nyisd
ki a füled. Ha Chris rábukkan egy újabb videóra, ami Aidant
próbálja bűnösnek beállítani, azt akarom, hogy
megkérdőjelezhetetlen bizonyossággal megerősíthesd, hogy
veled volt abban az időpontban.
Nyugtalanság jelent meg Ethan arckifejezésében. – Ez
nagyon kellemetlen lehet, nem igaz? Arra gondolok, hogy ha
Aidannek és Danának sikerül rendezniük a problémáikat,
valószínűleg be akarják majd pótolni a lemaradást, ha értitek,
mit akarok mondani.
 Heather összevonta a szemöldökét. – Vagyis?
– Vagyis – magyarázta a férje –, ha állandóan fenntartom a
természetfeletti hallásomat, mindent hallani fogok.
– Ó! – Heather megvilágosodott. – Óóóóó! Igen. Ez valóban
nagyon kellemetlen lehet.
Seth vállat vont. – Zach megtette ugyanezt érted, Ethan. Te
is megteheted Aidanért.
Heather felnézett Ethanre, aztán Sethre, majd vissza
Ethanre. – Ethan, hogy értette azt Seth, hogy Zach is megtette
érted?
Ethan vetett egy szúrós pillantást Sethre, majd felsóhajtott
és visszafordult a feleségéhez. – Amikor tavaly a vámpírok
többször is megtámadtak egymás után, és valaki játszadozott
az elméddel, mi Zach és Lisette házában maradtunk, hogy
szavatolhassuk a biztonságodat...
Heather szemei nagyra nyíltak. Az arca elvörösödött. – Ó!
Jézus! Zach végighallgatta a szeretkezéseinket?
Ethan összerezzent. – Nem a saját döntése alapján drágám.
Muszáj volt. Nem kocáztathatott minket azzal, hogy kizár a
füléből, és nem veszi észre, ha Gershom megpróbálja
beletuszkolni a fejedbe, amit akar.
Nem úgy tűnt, mintha ez megnyugtatná Heathert. – Lisette
is hallott bennünket?
– Nem. Fejhallgatót tett fel és felerősítette a zenét.
Heather arcán szinte lángolt a pír. Megpróbálta a két
kezével lehűteni magát és felnyögött. – Tudod hányszor
szeretkeztünk, míg náluk voltunk? – kérdezte rémülten.
Ethan megfogta és elhúzta az arcától az egyik kezét. – Igen,
de...
– Volt olyan, amikor egy egész napon át!
– Tudom, de...
 Heather leejtette a másik kezét is és Sethre nézett. – Miért
mondtad ezt el nekem?
Seth igyekezett bocsánatkérően nézni rá. – Csak meg
akartam nyugtatni Ethant...
– Töröld ki a memóriámból – szakította félbe suttogva a nő.
Seth bűnbánó arckifejezése meglepettre váltott. – Mi?
– Töröld ki a fejemből. Gyorsan! Még mielőtt nagyobb lesz
a kár. Kedvelem Zachet, szeretnék barátságban maradni vele
és Lisette-tel, de ez lehetetlen lesz úgy, hogy valahányszor
ránézek Zachre, mindig az jut az eszembe, hogy hallotta,
ahogy éppen lemegyünk az agyunkról.
Marcusból kirobbant a nevetés.
Ami oldalba bökte, de az arckifejezése alapján belőle is
majdnem kitört a nevetés.
– Drágám – mondta Ethan aggodalmas arckifejezéssel –, az
emlékek törlése agykárosodást okozhat.
– Halhatatlan vagyok – mondta Heather –, meggyógyulok.
– Csak remélhetjük, hogy meggyógyulsz – helyesbített
Ethan.
– Te is meggyógyultál, miután Seth utána járt, használtak-e
rajtad agykontrollt, pedig elég nagy kárt okozott, vérzett a
füled és az orrod is.
– Igaz. Viszont arra szükségünk volt a biztonságunk
érdekében. Nem hiszem, hogy most is kockáztatnunk kellene.
Heather komoly tekintettel felnézett a férjére. – Ethan, ha
Seth nem tünteti el ezt a fejemből, valahányszor szeretkezünk,
ahelyett, hogy alaposan kiélvezném, az általunk kiadott
hangokra fogok figyelni, amit Zach is hallhatott, amikor náluk
voltunk.
Ethan szemei nagyra nyíltak, Sethez fordult. – Csináld!
Töröld! Melanie azt mondta, hogy meggyógyul, ugye?
 Seth nevetett. – Inkább eltemetném, az nem okoz
maradandó károkat.
Heather megkönnyebbülten felmosolygott rá. – Köszönöm.
Ami megköszörülte a torkát. – Még ha ezt az emléket el is
temeted, nem fog Heathernek magától is eszébe jutni a
lehetőség, amikor majd hallja Aidan és Dana szeretkezését?
Heather felnézett a férjére. – Ha így lenne, mondd azt, hogy
Lisette hálószobái hangszigeteltek. Akkor még halandó
voltam, nem fogom tudni, hogy ez nem igaz.
Ethan homloka ráncba szaladt. – Azt akarod, hogy hazudjak
neked?
Heather felhúzta a szemöldökét. – Az a nagyon is aktív
szexuális élet, amit az örökkévalóságig élvezhetünk, megér
egy apró hazugságot, nem gondolod?
Ethan elvigyorodott – nos, ha ezt ígéretnek szántad...
Heather várakozóan felnézett Sethre.
Seth belépett a gondolataiba, megkereste az elmúlt néhány
perc eseményeit és gondosan mélyre temette őket. Aztán
felnézett Ethanre. – Kész.
– Mi? – kérdezte Heather.
– Heather, szeretnélek megkérni téged és Ethant, hogy
Aidan és Dana hadd lakjanak nálatok, amíg nem járunk a
végére ennek a dolognak.
Heather visszamosolygott rá. – Ó! Oké. Úgyis én vagyok a
legfiatalabb Halhatatlan, elég új ebben a világban. Talán
megkönnyíthetem egy kicsit a dolgát.
A többiek összenéztek.
– Köszönöm. Nagyon örülnék neki. – Seth ezután Ethan
felé fordult, aki a szeme sarkából a feleségét figyelte, és
megismételte a neki szánt utasításait.
Seth bezárta a gyűlést, és mindannyian abban
reménykedtek, hogy az elővigyázatosságuk feleslegesnek
bizonyul. De nem tudhatták, hogy míg itt beszélgettek, nem
tűnt-e el egy újabb Tehetséges.
 Kilencedik fejezet

Danának fogalma sem volt róla, meddig ölelte Aidan olyan

szorosan, mintha attól félne, ha lazít a fogásán, talán elszalad.
De ez neki is segített. Tényleg.
Ismét úgy érezte, hogy ez itt Aidan. Olyan illata van, mint
Aidannek. Úgy nevet, mint Aidan.
Csak éppen sokkal több mindent tud annál, mint amit ő
eddig gondolt.
Magához ölelte őt, mint amikor elterpeszkedtek a
kanapéján, hogy megnézzenek egy filmet, és ez segített
lecsillapítani lármás gondolatait. Már egyáltalán nem érezte
annak az idegennek, akinek fél órával ezelőtt tűnt.
Ismerősnek érezte. Jónak. A magáénak.
Akkor is így ölelte, amikor a jó éjt csókok alkalmával
elveszítette az önuralmát, és végigsimított azokkal a hatalmas
kezeivel a testén, felforralva a vérét.
Összeráncolta a homlokát. – Ez az egész az oka, hogy nem
akartál velem szeretkezni? – Sokszor csókolta és simogatta
addig, míg orgazmushoz nem juttatta. De soha nem
vetkőztette le, és nem vette le a saját ruháit sem, hogy
beletemesse a testét az övébe, ahogyan azt Dana szerette
volna.
Nem. Mindig megállt még azelőtt, mielőtt meztelenek lettek
volna, és ő köréje fonódhatott volna.
– Igen – Aidan épp csak annyit lazított az ölelésen, hogy
hátradőlve lenézhessen rá. – Úgy gondoltam, tisztességtelen
lenne szeretkeznem veled azelőtt, hogy megtudnád ki és mi
vagyok. Hogy ismerned kellene... – megvonta a vállát – szóval
hogy mindent tudnod kellene rólam.
 Tényleg mindent tudni akart róla.
És feltételezte, hogy valóban átvertnek érezte volna magát,
ha a férfi előbb szeretkezik vele, és csak aztán mond el neki
mindent, ez olyan lett volna, mintha becsapta volna, hogy
elfogadja őt, vagy valami ilyesmi. – Arról még nem beszéltél,
hogyan váltál Tehetségesből Halhatatlanná.
Arrébb mozdította őt az ölében, akaratlanul is Dana
tudomására hozva ezzel, hogy erekciója van.
A nő felhúzta az egyik szemöldökét és lenézett.
– Sajnálom – próbálkozott Aidan egy félénk mosollyal –, ez
történik velem a közeledben. Igazából azt hiszem,
folyamatosan fel vagyok izgulva, amióta az első jóslás előtt
rám tetted a kezeidet.
Ő is valami hasonlót érzett, de ezt nem vallotta be.
A férfi vetett rá egy óvatos pillantást. – Bevezetésként hadd
mondjam el, hogy soha nem terveztem úgy, hogy egyszerre
rád zúdítom ezt az egészet. Csak lassan, apránként akartalak
beavatni.
– Ezt hogyan is gondoltad pontosan? – kérdezte Dana némi
kétkedéssel.
– Még nem dolgoztam ki teljesen ezt a részét, de állandóan
ezen őrölt az agyam. – Elmosolyodott. – Már amikor nem
arról fantáziáltam, hogy szeretkezek veled.
Ó igen, ez itt még mindig Aidan. Olyan édes, hogy
képtelenség sokáig haragudni rá. – Jól tippelek, ha azt
gondolom, hogy azért láttad szükségét ennek a bevezetőnek,
mert úgy gondolod, hogy ha elmondod, hogyan váltál
Halhatatlanná, attól kiborulok?
– Igen.
– Rendben. Ki vele! – Mégis, mennyire lehet szörnyű,
figyelembe véve azt, hogy mi mindent tudott meg máris ezen
az éjszakán?
 A férfi vett egy mély lélegzetet. – Azután váltam
Halhatatlanná, hogy egy vámpír megharapott és megfertőzött
a vámpírizmus vírusával.
Dana mozdulatlanul meredt rá hosszú másodpercekig.
– Dana? – szólította meg végül Aidan.
– Sajnálom. Próbáltam megtalálni a megfelelő szavakat,
hogy elmondhassam, mennyire nevetségesen hangzik ez,
anélkül, hogy megsértenélek.
A férfi rámosolygott. – Megértem. Tudom, hogy
futurisztikusan hangzik, de... ne ijedj meg.
– Nem ijedtem meg. – Tényleg nem félt. Ez túlságosan
nevetségesnek tűnt ahhoz, hogy megrémüljön tőle.
– Nem. Úgy értettem, hogy ne ijedj meg ettől. – Kinyitotta a
száját, hogy megmutassa hófehér fogsorában a hegyes
szemfogakat.
Ő pedig figyelte, ahogyan a szemfogai lejjebb ereszkednek
az ínyéből.
Végül két hosszú agyarrá váltak.

Aidan szíve elsüllyedt, amikor Dana leugrott az öléből és

fehéredésig összeszorított öklökkel az oldalánál elhátrált a
hálószoba ajtajáig.
Felemelte mindkét kezét. – Minden rendben – biztosította.
– Nincs semmi baj. Még mindig Aidan vagyok. Még mindig
szívás velem randizni. A többi furcsaság tetejében.
Hallotta hogyan dübörög Dana szíve a mellkasában.
– Vámpír vagy? – kérdezte a nő hitetlenkedve.
 – Nem – tiltakozott gyorsan. – Nem vagyok vámpír.
Halhatatlan vagyok.
– De azt mondtad, hogy megharapott egy vámpír, agyaraid
vannak, nem öregszel, én pedig el sem tudom hinni, hogy úgy
beszélek erről, mintha vámpírok valóban léteznének, és ez
lehetne igaz is.
– Mert valóban igaz is.
Dana megrázta a fejét. – A vámpírok kitalált lények. És még
ha ez nem így van is, halottak. Vagy élőholtak. Te nem vagy
az. Lélegzel. Van szívverésed. Eszel. Iszol. Kimehetsz nap
közben. Láttalak odakinn napvilágnál. Nem vagy olyan, mint
az Alkonyattól pirkadatig vámpírjai. És nem szikrázol a
napfényben, mintha csillámos smink lenne rajtad.
Aidan felállt, de nem közeledett a nőhöz. – Az utolsó két
felvetésedre nem tudok mit válaszolni. De azt elmondhatom,
hogy mind a vámpírok, mind pedig a Halhatatlanok élnek. A
vámpírok olyan emberek, akik megfertőződtek a vírussal. A
Tehetségesekből pedig ugyanezen az úton lesz Halhatatlan.
Félelem ült ki a szép vonásokra. – Mennyire fertőző ez a
vírus?
– Nem terjed sem csókolózással, sem pedig szeretkezéssel –
jelentette ki gyorsan, feltételezve, hogy ebbe az irányba
indultak el a nő gondolatai. – A fertőzés csak kétféle módon
történhet. Ha egy vámpír táplálkozik belőled...
– Táplálkozik belőlem? Vagyis iszik a véremből?
Összeszorította a száját. Rémült arckifejezése alapján
egyáltalán nem állt rá készen, hogy az időnként
elengedhetetlen vérinfúzióról beszéljen neki. – Egy pillanat és
azt is elmagyarázom – mondta Aidan. – Miután
megharapnak, a tested nem kezd el antitesteket termelni,
amik emlékeznének a fertőzésre és megvédhetnének egy
jövőbeni harapás esetén. – Vagy legalábbis valami ilyesmit
magyarázott neki Melanie. – Tehát amikor a vámpír
megharap, egy kissé meggyengíti az immunrendszered. Ha
nem harapnak meg újra, egyszerűen nem történik veled
semmi. De ha nagyon rövid időn belül ismét vámpír harap
meg újra és újra, a vírus végül összeroppantja az
immunrendszered, hogy átvegye a helyét. Akkor átváltozol és
Halhatatlanná válsz.
– Mi a másik mód?
– Ha egy vámpír teljesen lecsapolja a véred és a sajátjával
összekeverve juttatja vissza beléd, a fertőzés olyan mértékű,
hogy napokon belül átalakulsz. Ez a rövidebb mód. És
személyes tapasztalatból mondhatom, hogy kevésbé nehéz,
mint a hosszabbik út. – Megvonta a vállát. – Vagy legalábbis
nekem az sokkal nehezebbnek tűnt. De a vámpír, aki
megfertőzött, hosszú ideig kínzott, talán ezért tűnik
nehezebbnek.
Dana pillantása nem moccant az arcáról.
– Pislogj – szólt rá.
Pislogott. – Megfeledkeztem róla.
– Teljesen érthető.
– Ez annyira valószerűtlen.
– Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nagyon is valós.
Nem úgy tűnt, mintha Dana ettől jobban érezte volna
magát. – Tehát a Halhatatlanok és a vámpírok között az az
egyetlen meghatározó különbség, hogy a Halhatatlanoknak
ajándékaik vannak?
– Ez csak az egyik különbség. A másik az, hogy az
emberekben a vírus gyorsan kialakuló agykárosodást okoz,
akik így hamar megtébolyodnak és ártatlanokat tekintenek
prédának. De a Tehetségesek fejlett DNS-e minket,
Halhatatlanokat megvéd ettől a rettenetes mellékhatástól.
 Dana egészen az ajtóhoz tapadt. – Nem egy biztonsági
cégnél dolgozol, ugye?
– Nem. Én és a testvéreim vámpírokra vadásztunk egész
életünkben. Halhatatlan őrzőknek hívjuk magunkat.
A nő nem mondott semmit, csak az arcát fürkészte. És a
fogait.
Kényelmetlenül érezte magát a pillantása alatt. – Nem
teljesen hazugság, amit mondtam, a vámpírok megölésével az
emberek biztonságáról gondoskodunk, ami tulajdonképpen
felfogható biztonságtechnikai tevékenységnek is.
Dana még mindig nem mondott semmit.
– Dana? – semmire sem vágyott jobban, mint hogy
beleolvashasson a gondolataiba, de nem akarta még jobban
elrontani a dolgot azzal, hogy visszaél a bizalmával.
– Nem gondolod, hogy arról mindenki tudna, ha tényleg
léteznének vámpírok? – szólalt meg végül a nő – Hogyhogy a
vámpírok áldozatai, mármint azok, akiket nem ölnek meg,
nem állnak a nyilvánosság elé ezzel?
Megrázta a fejét. – Az átváltozás során a vámpírok és
Halhatatlanok ínyében az agyarak tövénél kialakulnak
bizonyos mirigyek, amikből a harapás nyomására egy GHB-
hoz hasonló anyag szabadul ki. Így azok, akiket megharapnak,
nem is emlékeznek erre.
A nő homloka ráncba szaladt. – Akkor is, ez itt az
informatika kora. Az interneté, és a mobiltelefonoké.
Manapság bárki készíthet egy videót és azonnal fel is töltheti
az internetre. Nem gondolod, hogy mégiscsak tudnánk róla?
Úgy értem valaki azért csak lát valamit, amit megörökíthet
egy kamerával.
Nem irigyelte Dana kétségeit. Az elején ő maga sem akart
hinni ebben az egészben. – Keményen dolgozunk azon, hogy
sem a vámpírok, sem pedig a mi létezésünk titka ne kerüljön
soha a nyilvánosság elé.
– Miért? Mármint ha a vámpírok tényleg léteznek, nem
gondolod, hogy az embereknek tudnia kellene erről?
Figyelmeztetni kellene őket, hogy védekezhessenek, vagy
valami ilyesmi.
Megcsóválta a fejét. – Emlékszel még arra, amikor
elmeséltem, hogy két testvérünket azért veszítettük el nemrég,
mert a titkunk rossz kezekbe került?
– Igen.
– Nos, akkor ölték meg őket, amikor egy zsoldos csoport
tudomást szerzett a vírusról, és úgy döntöttek, hogy
felhasználják, létrehozzák a saját vámpírhadseregüket, amit
aztán felajánlanak a legmagasabb ajánlatot tevőnek.
– Ó a szarba – suttogta Dana –, hozzá is fogtak, ugye?
– Meg is csinálták – helyesbített Aidan. – Több tucatnyi
katonájukat átalakították, a sok millió dolláros lehetséges
bevétel miatt nem érdekelte őket, hogy a vírus megtébolyítja
majd azokat a férfiakat. Az a két testvér abban a csatában
esett el, amikor megtámadtuk a zsoldosok bázisát.
Dana szomorúan nézett rá. – Nagyon sajnálom.
Bólintott. – El kellett pusztítanunk a csoportot, hogy
megakadályozzuk, hogy rászabadítsák a világra a
vámpírhadseregüket. És azért is, mert szándékukban állt egy
Halhatatlant is elfogni, hogy felboncolhassák,
tanulmányozhassák és kitalálják, hogyan mentesíthetnék az
őrülettől a saját hadseregüket. Így nem kellett volna minden
évben valamennyiüket megölniük és újakról gondoskodni.
– Komolyan? Egyszerűen le akarták mészárolni őket, hogy
aztán újakat állítsanak a helyükre? – kérdezte hitetlenkedve
Dana.
 – Igen. Egy őrült hadsereg irányíthatatlan. Szóval
szükségszerűen le kell cserélni évente, hacsak nem
kaparintanak a kezük közé egy Halhatatlant, és nem jönnek
rá, őket miért nem érinti az őrültség.
– És mindezt pénzért.
– Igen. Tudták, hogy ezzel milliárdokat kereshetnek.
– Alaphangon.
– Igen.
– A fenébe is – mondta Dana –, ettől már egészen
hihetőnek hangzik.
Aidan nem tudta mit felelhetne erre. – Sajnálom? – ajánlott
fel tétován egy bocsánatkérést.
A nő bólintott. – A vámpírok tehát léteznek.
– Igen.
– És te is az vagy. Vagy valami fejlettebb változat.
Aidan tudta mire gondol, ezért nem is tiltakozott. – Ez túl
sok? – kérdezte halkan, félve a választól.
A nő felsóhajtott. – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ó,
dehogyis, mert az agyamban most iszonyú káosz van, Aidan.
Majdhogynem szerette volna, ha Dana inkább hazudik.
Megszólalt a telefonja.
Előhúzta és látta, hogy Seth keresi. – Sajnálom. Ezt muszáj
fogadnom.
A nő bólintott.
– Igen? – szólt bele a készülékbe.
– A hangodból ítélve nem mennek túl jól dolgok – mondta
Seth.
– Telitalálat.
Egy hosszú sóhaj hallatszott. – Nos, azt hiszem sikerült
kihúznunk Chris fejét a seggéből, így megkértem, hogy
segítsen találni valamit, ami tisztázhat téged.
 – Nagyra értékelném. – Ettől függetlenül még mindig szét
akarta rúgni Reordon seggét.
– És foglalkozom majd Rolanddal is.
Aidan nem hibáztatta Rolandot a dühe miatt. Csak az egyik
leszármazottja életét félti. De azt pokolian szerette volna, ha
nem Dana előtt akar leszámolni vele.
– Míg nem rendeződik ez az egész – folytatta Seth –, azt
akarom, hogy te és Dana maradjatok Ethan és Heather
mellett.
Aidan rápillantott a nőre. – Miért?
– Mert Ethanen lehetetlen elmekontrollt alkalmazni, és
szükségünk van rá, hogy tisztázzon téged.
Ez reménykeltően hangzott. Legalább Seth nem hiszi
bűnösnek.
– Ma este felajánlottam, hogy eltemetem Dana emlékeit –
mondta halkan Seth –, de mindenképpen el kell neki
mondanod mindent. Tudnia kell, miért fogtok Ethan és
Heather közelében maradni. Ahogyan azt is, hogy veszélyben
van.
– Ezen vagyok.
– Rendben. A lehető leggyorsabban avasd be a dolgokba,
aztán vidd át Ethan és Heather házába. Már várnak
benneteket.
– Úgy lesz. – Aidan bontotta a beszélgetést.
Tehát mindannak a tetejébe, amit eddig Dana fejére
zúdított, most még azt is el kell mondania neki, hogy valaki az
ő alakját felhasználva Tehetséges nőket rabol el, és az egyetlen
mód, amivel tisztázhatják őt, az az, ha átmenetileg
beköltöznek két Halhatatlan őrzőhöz.
És azt is közölnie kell vele, hogy veszélyben van, mert az
alakját viselő személy azokat a nőket vette célba, akiket ismer.
 Rábámult Danára, és a nő óvatos arckifejezéséből ítélve
minden reménye odalett, hogy ezt rövid idő alatt lerendezheti
vele.
– Mi a baj? – kérdezte Dana – Úgy nézel ki, mint aki rossz
híreket kapott.
Megrázta a fejét, és kikereste a telefonjából Ethan számát.
– Igen? – szólt bele a fiatal amerikai.
– Sethtel vagy?
– Nem. Heather és én hazajöttünk. Seth mondta neked,
hogy azt szeretné, ha te és Dana nálunk maradnátok?
– Igen. – Aidan lenézett vérpettyes csizmáira. – Lenne
hozzád egy nagy kérésem.
– Mondd – vágta rá azonnal Ethan.
Aidan ezt várta. Ethan egy olyan fickó, aki kiáll minden
mellett, amit igaznak gondol. – Egy kis időre lenne szükségem
– vallotta be.
– Tudjuk fedezni? – hallotta a háttérből Heather halk
hangját.
Mivel Heather volt az egyetlen halandó, akit Aidan valaha is
átalakított, kicsit úgy tekintett rá, mint a lányára, és mélyen
érintette, hogy ő is segíteni szeretne neki ebben.
– Mindaddig, míg nem tűnik el újabb Tehetséges – mondta
Ethan ugyanolyan halkan –, nem hiszem, hogy problémát
jelentene.
Aidan is ebben reménykedett. – Tudod, milyen kockázattal
jár. Ha kényelmetlen a számodra...
– Annyi időt szerzünk, amennyi csak kell, Aidan – vágott
közbe Ethan. – Chrisnek ugyan vannak kétségei, de nekem
nincsenek. Tudom, hogy nem te vagy a videón. Szóval
használd ki az időd. Itt leszünk, ha kellünk.
– Köszönöm – mondta Aidan és bontotta a vonalat.
 Leharcoltnak érezte magát. Rolandnak hála jókora
vérmennyiséget el is vesztett.
Dana öklei lassan kinyíltak, nekidőlt az ajtófélfának. –
Fáradtnak tűnsz.
Valóban aggodalom csengett a hangjában?
Megdörzsölte a szemeit. – Az vagyok.
– Vérre lenne szükséged? – kérdezte tétován a nő. – Annak
pótlására, amit korábban elvesztettél. – Szép, kifejező arcáról
egyértelműen leolvasható volt a nyugtalanság, hogy netán az
övét akarja majd inni.
– Nem – felelte Aidan, és visszafordította pillantását a
csizmaorra felé. – Jól vagyok.
Ez nem egészen volt igaz. De most, hogy valaki az ő
alakjában követ el bűncselekményeket, nem akarta egyedül
hagyni a nőt még arra a néhány percre sem, amíg
hazateleportál, és az agyaraival magába szív egy-két zacskó
vért.
– Tudod, mire lenne szükségem? – kérdezte ehelyett. –
Hogy mit szeretnék most a világon a legjobban?
– Mit?
– Megállítani mindent. Mint egy videó lejátszásnál a
pillanatmegállító gombbal. Csak lefeküdni és lenyomni. A
karjaimban tartani téged. És pihenni egy kicsit.
Amikor a nő nem válaszolt, megkockáztatott feléje egy
pillantást.
– Én is ezt szeretném – suttogta Dana meglepve ezzel őt. –
Kellene némi idő, hogy mindezt feldolgozhassam.
Elöntötte a megkönnyebbülés, felállt. – De előbb meg kell
tisztálkodnom.
Dana mosolya nem jutott el a szemeibe. – Még mindig az
ágynemű miatt aggódsz?
Bólintott. – Van egy öltözet ruhám a kocsiban.
 Dana oldalra lépett, szabad utat nyitva neki a folyosó felé. –
Én addig lezuhanyozok.
Valóban tekintélyes mennyiséget viselt a bőrén, és a
ruháján Aidan véréből.
Hogy nem hívta meg őt is zuhanyozni, az se meg nem lepte,
se nem idegesítette. – Ahogy akarod.
Míg a nő befordult a fürdőszobába, Aidan továbbment, le a
lépcsőn a földszintre.
Odakinn még mindig ott terjengett Roland és az ő vérének
illata is a teljes szélcsendben.
Aidan végig Dana felé fülelt, míg kinyitotta a kocsija
csomagtartóját, elővette a táskát, amit Brodie készített be oda.
Nem hitte volna korábban, hogy valaha is használni fogja.
Mivel tudott teleportálni, a zuhany és a tiszta ruhák állandóan
egy szempillantás alatt elérhető távolságban voltak tőle, de a
Szekundánsa ragaszkodott hozzá, hogy „minden esetre”
tartson egy váltás ruhát az autóban.
Miután lecsukta a csomagtartót, visszasétált a házba és
bezárta maga mögött az ajtót.
Dana sokáig zuhanyozott.
Aidan a folyosón várt rá, és annyira aggódott, hogy még
csak azon sem gondolkodott el, mennyire csábító lehet a
csupasz, gyönyörű, szappanhab borította teste.
Kinyílt a fürdő ajtaja. Párás levegő szökött ki rajta,
körülölelte.
Dana megtorpant, amikor meglátta. Sötét haja nedvesen
keretezte szép arcát. Sima, halovány bőre még nedves volt,
egy nagy, bolyhos törölközőt tekert maga köré sarong
stílusban. A végeket a mellei között gyűrte egymásba, csábító
dekoltázst létrehozva ezzel. Formás lábainak legnagyobb
részét szabadon hagyta a törölköző, ami alig takarta a fenekét.
 Aidan még ennyire fáradtan és szorongással telten is érezte,
hogy a vér lezúdul az ágyékába, ami azt jelentette...
– Izzik a szemed – mondta Dana lehelet halkan.
A fenébe! Lehajolt és megragadta a táskája fogantyúját. –
Csak egy perc.
A nő bólintott és félreállt az ajtóból.
Bár Aidan érezte magán a tekintetét, nem nézett rá,
miközben belépett és becsukta maga mögött az ajtót.
Természetfeletti sebességgel levetkőzött, ugyanilyen
tempóban lezuhanyozott, majd felvette a fekete pólót és
bokszert, egy fekete terepnadrággal egyetemben, amit a
vászontáskában talált. Úgy döntött, a lábait csupaszon hagyja.
Rászánt egy pillanatot, hogy végighúzza a kezeit vizes haján,
bepakolta véres holmiját a táskába, majd kézbe vette azt a
csizmájával együtt, és kinyitotta a fürdőszoba ajtaját.
Hallotta Dana halk káromkodását. Szövet susogott.
Amikor Aidan a hálószobába lépett, Dana háttal állt neki
meztelenül, eltekintve egy fekete-levendula kockás sorttól.
Aidan keze ökölbe szorult a táska fülén, ahogy a hátára
pillantott. Sima volt és lágy, pontosan olyan, mint amilyennek
akkor érezte, amikor a felsője alá csúsztatta olykor a kezét.
Gyönyörűen ívelt kecses vállától keskeny derekáig, egy
másodpercre még telt mellének oldalát is megpillanthatta,
míg a nő felemelte a karjait, hogy áthúzzon a fején egy
levendulaszín topot.
Lehúzgálta az alját, hogy leérjen a sort derekáig, majd
szembefordult vele. – Hűha! Amikor azt mondtad, csak egy
perc, nem túloztál.
Dana általában nagyon visszafogottan öltözött azokhoz a
nőkhöz képest, akiket Aidan az egyetemeken látott, és akik
olyan alacsonyan hordták a csípőjükön a nadrágot, hogy
kilátszott a fenekük vágása, nem beszélve azokról a
dekoltázsokról, amik épphogy a mellbimbóikat nem
villantották fel.
Így aztán az, hogy most egy olyan rövidnadrágban láthatta a
nőt, ami alig takarta a fenekét, hozzá egy olyan felsővel, ami
szorosan rásimult az alakjára, egészen összezilálta a
gondolatait.
– Hogy mi? – kérdezte jókora fáziskéséssel.
Dana kihúzta nedves haját a top alól, és szétterítette a
hátán. – Annyit mondtam, hogy gyors voltál. Szó szerint csak
egy percig tartott a tisztálkodásod.
Nedves foltok sötétlettek a top elején. A mellbimbói
nekinyomódtak a szövetnek. Elképesztően csábító.
Felkényszerítette a tekintetét a nő arcára. – Elnézést, hogy
micsoda?
Dana elvigyorodott. – Köszönöm.
Aidan összevonta a szemöldökét. – Mit?
– Hogy újra normálisnak érzem magam. Hogy ezt, közted
és köztem újra normálisnak érzem.
Megrántotta a vállát és egy bánatos kis mosolyt villantott rá.
– Nem tehetek róla. Elakad tőled a lélegzetem.
– Ezt én is mondhatnám – válaszolta a nő.
Aidan végignézett rajta előbb lefelé, majd felfelé. Aztán
magán is. – Teljesen fel vagyok öltözve, eltekintve a zoknitól
és a csizmától.
– És még így is elállt tőled a lélegzetem – mosolygott rá
Dana.
Aidan ellazult.
A következő néhány perc üdítően otthoniasan telt. Aidan
letette a táskáját és a csizmáját az ágy túloldalán a földre, és a
tetejére dobta fegyverektől súlyos kabátját. Aztán Dana és ő
lehúzták a vérfoltos ágyneműt, lecserélték frissre a lepedőt, és
Dana egy szép, kézzel készített takarót hozott elő, amit
elmondása szerint a nagymamája készített.
Aidan felhajtotta a takarót és intett a nőnek, hogy feküdjön
le.
Dana megtette és az oldalára fordult.
Miután ráterítette a takarót, megkerülte az ágyat és
becsusszant mellé.
Dana elkezdett feléje fordulni.
Aidan a vállára tette a kezét, némán kérve ezzel, hogy
maradjon úgy, ahogy van.
A nő nem mozdult tovább.
Lassan közelebb csúszott, felvette ugyanazt a testhelyzetet,
mint Dana. Amikor a nő nem tiltakozott, egyik kezét a párnája
alá csúsztatta, a másikat a dereka köré fonta és egészen közel
húzta magához. A háta a mellkasához simult. Hetyke kis
feneke a merevedéséhez szorult. Gyönyörű lábai hátulja az ő
lábaihoz ért.
Sóhajtva beletemette az arcát illatos, nedves hajába.
Milyen iszonyatosan nagy szüksége volt erre!
Hallotta hogyan gyorsul fel a nő szívverése, és csak
remélhette, hogy nem a félelemtől. – Mélyen alszom, miután
megsebesülök – mormolta álmosan, a fáradtság lehúzta,
bármennyire is nem akart elaludni. – Szóval, ha karót akarsz
döfni a szívembe, ez lenne a legjobb alkalom.
Dana rásimította a karját az övére, az ujjaival kezdett
játszadozni. – Nem foglak megkarózni. – Felemelte a kezét és
egy puha csókot nyomott az ujjízületeire.
Aidan bólintott, igyekezett kiélvezni az érzést, az agyába
vésni olyan mélyen, amennyire csak tudta.
 Dana szeme kipattant.
Aidan hatalmas teste még mindig szinte körülölelte az övét,
az arcát a hajába temette. Köréje fonódó karja súlyos volt és
mozdulatlan. Izmos mellkasa egyenletesen emelkedett és
süllyedt, ahogy mély lélegzeteket vett.
Összevonta a szemöldökét. Mi riasztotta fel?
Az utcai lámpák beszűrődő, halovány fénye nem engedte,
hogy messzebb lásson az éjjeliszekrénynél.
Leemelte magáról a férfi karját és felült. A mobiltelefonjáért
nyúlt, amit általában az ágy mellett tartott éjszakánként, de
nem találta.
Lenn hagyhatta a földszinten.
Kitapogatta a legfelső fiók fogantyúját, majd addig matatott,
míg meg nem találta az iPodját. Megnyomta a bekapcsoló
gombot, majd elhúzta hüvelykujját a kijelzőn.
A pasztellszínű háttér kivilágosodott és megmutatta a
pontos időt is: 3:57.
Úgy tűnt, több órát aludtak.
Az akkumulátor jelére pillantott. Nem fehér volt, hanem
piros. Hét százaléknyi töltöttség. Ennek elégnek kell lennie,
amíg megtalálja a mobilját.
Felkelt és kiment a hálóból a folyosóra.
Mintha a ház maga is aludt volna, tökéletes csend honolt
mindenfelé. Még a légkondicionáló sem ment.
A lépcső felé haladtában felkapcsolta az iPod lámpáját, hogy
maga elé világítson.
Így sokkal jobb volt. Nem akarta bekapcsolni már a
hálószobában, nehogy felébressze Aidant.
 Lement a lépcsőn, át a boltba vezető ajtón, amit korábban
elfelejtett bezárni és belépett a boltba. Itt is minden csendes
volt.
Lábujjhegyen tipegett előre a hideg mozaikon, hogy
megkeresse a mobilját a pulton, ahol hagyta, amikor
elszabadult a pokol.
Nem volt rajta sem hívás, sem üzenet.
Hm. Akkor mi ébresztette fel? Rendes körülmények között
nagyon is jó alvó volt, ezért azt feltételezte, hogy a telefon
hangja riasztotta fel.
Vagy talán Aidan mocorgott álmában és akaratlanul
felköltötte?
Meglehet. Rég nem aludt együtt senkivel, nincs hozzászokva
egy óriási, meleg testhez az ágyában.
Felnézett és megdermedt.
Arcok meredtek rá az ügyfélváró hatalmas ablakán
keresztül.
Megvetően gúnyos, vérrel befröcskölt arcok, hosszú
agyarakkal, izzó szemekkel.
A szarba! Vámpírok. Sok vámpír.
Valamennyien rávigyorogtak.
Megpördült és a lépcső felé iramodott. – Aidan! –
sikoltotta.
Az ablak beroppant mögötte. A bejárati ajtó kiszakadt,
elrepült mellette, az egyik sarka tartón ütötte.
Megbotlott, de sikerült talpon maradnia, fájdalom robbant
a szemei mögé. – Aidan! – sikoltotta zokogva, még mindig
előre haladt, bár a rettegés szinte megbénította.
Valami súlyos dolog csapódott a hátának, ledöntötte a
padlóra.
Kinyújtotta a kezét, hogy fékezze az esést, de még így is
odaverte a könyökét és az állát is.
 A mobilja kiesett a kezéből, becsúszott a lépcső alá.
A vámpír, aki megtámadta, belemarkolt a hajába és
hátrahúzta a fejét.
Dana sikoltozva küzdött, hogy kiszabadulhasson, de sokkal
erősebb volt nála. És nehezebb is. Legalább kétszerannyi volt
a súlya, mint neki.
Agyarak mélyedtek a nyakába.
Fájdalom áradt szét benne, mintha valaki két vastag kötőtűt
szúrt volna belé.
Egy másik vámpír durván megmarkolta a bal karját, kihúzta
alóla, és a csuklójára szorította az agyarait.
Újra felsikoltott, könnyek öntötték el a szemét.
A harmadik vámpír ugyanezt tette a jobbjával.
Olyan erősek voltak, hogy esélye sem volt, hogy
harcolhasson ellenük.
– Aidan! – suttogta.
Aidan a semmiből jelent meg a lépcső alján, alvástól borzas
hajjal, borostyánban izzó szemei úgy világítottak, mint két
gyertya. Düh sötétítette el a vonásait. A nyakán kidagadtak az
inak, ahogy világgá üvöltötte haragját, és két kardot lengetve
meglódult.
A nyakánál lévő vámpír hátrakapta a fejét, kitépve ezzel egy
darabot a húsából, ami újabb iszonyú fájdalomhullámot
indított el benne. Ugyanez történt a csuklóinál is.
A mozgás elmosódott forgataggá vált körülötte. Lábak
rúgtak a bordái közé. Testek zuhantak melléje, rá.
Férfisikolyokat hallott. Fegyverek csörrentek a padlóra,
csizmák, bakancsok csusszantak, dobbantak.
Olyan rémült volt, hogy egyetlen hangot sem volt képes
kiadni, felemelte a kezét a nyakán lüktető sebhez. Ömlött
belőle a vér, csakúgy, mint a csuklóiból, meleg tócsa
keletkezett belőle alatta.
 Egy kés csörrent a padlóra alig néhány centiméterre tőle.
Dana egyre erőtlenebbül kutatott érte maga mellett, majd
megtalálta és visszagördült vele a hátára.
Fázott. A légzése elnehezült, a testek, az izzó szemek forogni
kezdtek körülötte.
Szédült.
Aztán Aidan sóhajtott fel fölötte, ragyogó, borostyánszín
szemeiben félelem látszott. Elhúzta a kezét a nyakától, a saját
tenyerét szorította a helyére. – Jól van – mondta halkan, a
hangja rekedt volt a visszafojtott érzelmektől, és a másik
kezével megragadta az egyik csuklóját. – Minden rendben
lesz.
Mindkét keze felforrósodott. És mindkettő remegett.
Túl késő, gondolta Dana. Már túl késő. Nagyon sok vért
vesztett.
– Dana – kiáltott fel a férfi a könnyeit visszapislogva –, meg
tudlak menteni!
Megcsóválta a fejét, mert beszélni nem tudott. Nem, nem
tudja megmenteni.
– De igen – ragaszkodott az igazához a férfi, gyönyörű
arcára kiült a gyötrelem. – Meg tudlak menteni. Csak
hagynod kell...
A hangja elhalványult Dana eszméletével együtt.
Sötét sziluett emelkedett fel a férfi mögött. Egy vámpír. A
szája rosszindulatú mosolyra húzódott, két kézzel markolva a
feje fölé emelt egy macsetét.
Dana szeme hatalmasra nyílt. Megpróbált kiáltani, de a
torkából csak gurgulázó hang tört fel.
Aidan!
A vámpír széles ívben suhintott a pengével, és leválasztotta
Aidan fejét a törzséről.
Ne!
 Görcsös rándulással pattant ülő helyzetbe, zihált, a szíve
összeszorult a mellkasában.
Szinte úszott az adrenalinban. A légzése kapkodó zihálás
volt csupán. Könnyek égtek a szemei mögött, míg őrjöngve
próbált látni valamit a szoba sötétjében.
Oldalra fordult, lenézett Aidanre.
Még mindig az ő párnán pihent a feje. A szeme csukva volt,
az arca békés álmában.
Óvatosan lecsúsztatta magáról a karját, kisiklott az ágyból
és körbefordulva maga körül próbált rájönni, hogy mi a pokol
történik.
Minden sötét volt. És csendes.
Nem meredtek rá izzó szemek.
Próbálta lelassítani száguldó szívét, végighúzta a kezét az
éjjelszekrény tetején, de nem találta a mobilját. Kihúzta a
felső fiókot, elővette az iPodot, megnyomta a zseblámpa
szimbólumát és a fehér fénnyel körbevilágított a szobában.
Üres.
Egyik sarokban sem bujkáltak vámpírok villogó agyarakkal,
várva, hogy lecsaphassanak.
Remegtek az ujjai, mégis megérintette a nyakát, de nem
talált sebet. Csak a sima, ép bőrt.
A pizsamája felé fordította a fényt.
Nem áztatta vér a topját. A csuklói nem voltak feltépve.
Tényleg álmodta az egészet?
Néhány másodpercig csak állt mozdulatlanul, próbált
visszatérni a normális légzéshez.
Lepillantott az iPod kijelzőjére. Az akkumulátor hét
százalékos töltöttséget mutatott.
Az órára pillantott. 3:57.
Ó a szarba! Amit látott, az nem álom volt! Hanem látomás!
 Tizedik fejezet
Felpattant az ágyra, odatérdelt a férfi mellé és megrázta a
vállát. – Aidan.
Aludt tovább.
Nem valami olyasmit mondott, hogy a sebesülések után
mélyebben alszik?
Olyan erősen megrázta, hogy majdnem lelökte az ágyról. –
Aidan!
Mire a szemei kipattantak, már ült, és egy kardot tartott a
kezében. – Mi az?
Dana megdöbbent. Mikor rejtette azt a kardot az ágyába?
Aidan pislogott és zavartan nézett rá. – Dana? Mi az?
Megrázta a fejét, és ahogy elöntötte a félelem, a szemét
elöntötték a könnyek is. – Látomásom volt. Vámpírok
támadtak ránk. Sokan. Feltépték a torkom és...
A férfi szemei borostyánba fordultak, leeresztette a kardot,
és magához ölelte. – Jól van. Minden rendben lesz. Hol
fognak támadni?
– Itt.
Aidan káromkodott, ledobta magáról a takarót és felkelt. –
Mikor?
– Két perc múlva. Talán három. – Ő is lehátrált az ágyról, és
figyelte, hogyan kapja fel a táskáról a férfi fegyverekkel teli
kabátját. – A látomásban lementem a mobilomért, betörték az
ablakot, leütöttek az ajtóval, és megtámadtak. A nyakamba és
a csuklóimba haraptak, nem tudtam visszajönni hozzád, ezért
kiabáltam, és...
– Ez nem fog megtörténni – mondta a férfi komor, eltökélt
arccal. – Elteleportállak Ethan és Heather házába. Ők
biztonságban tartanak, én pedig visszajövök és harcolok a
vámpírok ellen.
– Ők Halhatatlanok?
– Igen.
– Ó, a pokolba is, nem! – csattant fel Dana, bár a hangja
kissé remegett. – Ez után a látomás után te vagy az egyetlen,
akiben megbízom! Itt maradok! – Már a gondolat is halálra
rémítette, hogy egyedül maradjon valakivel, akinek agyara
van. Sokkal jobbnak látta az esélyeit Aidan mellett. Benne
tökéletesen megbízott, hogy nem fogja megölni. – Vagy tudok
még jobbat! Miért nem tűnünk el innen a fenébe mindketten?
A férfi megrázta a fejét. – Továbbállnak, és betörnek a
szomszédaidhoz, vagy valaki máshoz egy utcával lejjebb. Ölni
fognak, ha nem állítom meg őket.
A fenébe, a fenébe, a fenébe! Nem engedheti, hogy megöljék
Mr. és Mrs. Crimshaw-t. Mindketten nyolcvan felett jártak, de
egyetlenegyszer sem panaszkodtak Danára, amiért üzletet
nyitott a lakóházak között, és akkor sem húzták el a szájukat,
amikor megtudták, hogy médium.
Visszafordult az éjjeliszekrényhez, most a második fiókot
húzta ki, elővette a 9 mm-est és a tartalék tárat.
Aidan ismét káromkodott. Valószínűleg beleolvashatott a
gondolataiba és az emlékeibe, mert nem próbálta meg
rábeszélni, hogy megváltoztassa a döntését.
Újra felemelte a kabátját és előhúzott alóla egy fegyvert. –
Fogd!
Dana megtette, majd összevonta a szemöldökét. – Mi ez?
– Kábítópisztoly. Ugyanúgy kell használni, mint a 9 mm-
est, és minden vámpírt kivon a forgalomból, bárhol találod is
el vele őket. – Előhúzta a mobilját és hívást indított. Eltelt egy
másodperc. – Ethan! Otthon vagytok? – Rápillantott Danára.
– Azonnal jövök!
 És még mielőtt a nő akár csak pislanthatott volna, eltűnt.
Danának tátva maradt a szája.
Mire becsukhatta volna, Aidan ismét megjelent, a kezével
egy férfi vállán, aki úgy nézett ki, mintha a testvére lenne. Egy
kicsivel volt csak alacsonyabb Aidannál, de ugyanolyan sötét,
rövid haja és barna szemei voltak. Fekete terepnadrágot viselt
katonabakanccsal, fekete pólója olyan hatalmas izmokra
feszült a karján, mintha testépítő lenne.
– Mi a pokol? – csattant fel a férfi, tősgyökeres amerikai
kiejtéssel.
– Vámpírtámadás egy percen belül – hadarta Aidan. –
Fegyverek a táskámon, szedelőzködj! – És újra eltűnt.
A férfi szeme borostyánszínre váltott.
Dana a félelemtől remegve hátrálni kezdett előle.
– Hol a táskája?
Dana az ágy felé intett az állával.
A férfi elmosódott. Amikor ismét kiélesedtek a kontúrjai,
két shoto volt a kezeiben, számos tőr és dobócsillag az övébe
tűzdelve.
Aidan ismét megjelent, egy nő vállán tartva a kezét.
A nő körülbelül olyan magas lehetett, mint Dana, hosszú,
barna haja volt. Ő is fekete terepnadrágot, súlyos bakancsot és
pólót viselt. De a felsője rásimult karcsú derekára, telt
melleire.
Felmosolygott Aidanre. – Ez olyan klassz! – Ő is amerikai
származásúnak tűnt. De aztán megpillantotta Ethant és
Danát, az arca rögtön elkomolyodott. – Basszus! Mi a baj?
– Fegyverkezz – mondta neki Aidan –, a vámpírok
bármelyik másodpercben támadhatnak.
A nő elmosódott. Mire megállt, ugyanúgy fel volt szerelve
fegyverekkel, mint a férfiak.
 Aidan odament Danához és megérintette a karját. – Dana.
Ők Heather és Ethan. Teljesen megbízom bennük.
Mindketten odabiccentettek neki. – Helló, Dana!
Aidan elfordult, hogy még több fegyvert szerezzen. –
Mondd el nekik a látomásod édesem.
Dana rájuk pillantott. – Lementem a fölszintre. A vámpírok
betörték az ablakot és az ajtót, amikor támadtak. Legyűrtek és
megharapták a nyakamat és a csuklóimat.
Ethan káromkodott.
– Aidanért kiáltottam. Ő megjelent és harcolni kezdett.
Azok, akik megharaptak, feltépték a nyakam és a csuklóimat.
Még több átkozódás.
– Aidan mellém térdelt, elkezdte begyógyítani a sebeimet.
Egy vámpír tűnt fel mögötte. Próbáltam figyelmeztetni, de
nem tudtam. Aztán a vámpír felemelte a macsetéjét és
lefejezte.
Aidan megpördült és rámeredt. – Mi?
– Sajnálom – mentegetőzött Dana –, eddig nem engedted,
hogy befejezzem.
Heather keresztbe suhintott maga előtt a kardjaival, harag
ült ki szép vonásaira, a szemei ragyogni kezdtek. – Nos, az
pokolian biztos, hogy ez nem fog megtörténni!
– Pokolian igazad van – erősítette meg Ethan.
– Nem, valóban nem – mondta Aidan és elindult a folyosó
felé. – Heather, maradj Danával, Ethan, te velem jössz!
Dana rámeredt. – Mi?
Heather Ethan felé fordult. Lábujjhegyre emelkedett,
fegyverekkel a kezeiben átkarolta a nyakát, és a száját az övére
szorította.
Ethan a karjaiba zárta és elmélyítette a csókot.
Üvegcsörömpölés hallatszott lentről.
 A csók véget ért. – Vigyázz magadra – mondták egyszerre
mindketten.
Ethan és Aidan elmosódott a folyosón, majd eltűntek.
Heather körülnézett. – Van itt valahol ablaktalan helyiség?
– Igen – mondta tompa hangon Dana –, a fürdőszoba.
Heather az ajtó felé intett – menjünk.
A földszinten robaj támadt, valami a padlóra zuhant, a
Halhatatlan nő pedig betolta maga előtt Danát a
fürdőszobába.
Heather szétnézett és bólintott. – Ez megteszi. – Megállt
előtte az ajtóban, arccal kifelé.
Dana idegesen meg-megrezzent a dulakodás minden
hangjára.
– Tudom, hogy félsz, Dana – szólt át a nő a válla felett. – Én
legalábbis iszonyatosan féltem, amikor egy évvel ezelőtt
először találkoztam a vámpírokkal és a Halhatatlanokkal. De
ne aggódj. Megoldjuk.
– Az emeleten! – kiáltott odalenn egy férfihang.
Újabb üveg roppant be, ezúttal a lakószinten.
Heather kilépett a folyosóra, majd eltűnt Dana
látómezejéből.
Fém csikordult fémen. Puffanások hallatszottak.
Fájdalomkiáltások, káromkodások töltötték meg a levegőt.
Csupa férfihang.
Dana közelebb óvakodott az ajtóhoz és kinézett.
Heather két vámpírral harcolt, akik nyilvánvalóan a
hálószoba ablakán keresztül jutottak be a házba.
Felugrottak ilyen magasra? Képesek erre a vámpírok?
Igen, válaszolt Aidan a fejében. Maradj éber. És több
másiknak is szándékában áll követni őket. Ha elárasztanák
Heathert, csak kiáltsd, vagy gondold a nevem.
 Oké. Meglátta, hogy három újabb vámpír lép ki a
vendégszobából amögött a kettő mögött, akikkel Heather
harcolt. Az újonnan érkezők közül kettő szőke volt. Egy barna.
Az első kettő szemei élénk kéken ragyogtak. A harmadiké
ezüstben csillogott. Valamennyiük agyara felvillant a
mosolyukban, amikor meglátták, hogy a barátaik egy nő ellen
harcolnak.
Dana felemelte a 9 mm-est, és több lövést is leadott rájuk,
még mielőtt elmosódhattak volna, és közben azért
imádkozott, nehogy Heather beforduljon valamelyik golyó
útjába. Az első szőke feje hátracsapódott, a homlokán a két
szemöldöke között nyílt egy lyuk. A másodikén szintén. Egyik
sem rogyott össze. Míg a barna barátjuk bámulta őket, ismét
fejbe lőtte mindkettőt.
Az artériákra, mondta Aidan a fejében, a nagy artériákra
célozz.
Ó! Újra lőtt, és valószínűleg eltalálhatta a nyaki ütőereket,
mert mindkettő összeesett.
A barátjuk elfordult tőlük, a tekintete Danára tapadt,
dühödt ordítással elmosódva meglódult feléje.
Pánik öntötte el a nőt, oda lőtt, ahol támadója mellkasát
sejtette.
Heather ellenfeleinek egyike véletlenül belefordult a
lövésbe. Ő fogta fel a golyót.
Dana újra tüzelt. És újra.
A feléje száguldó barna vámpír lendülete megtört, eléggé
kitisztult az alakja, hogy jobban láthassa.
Ahogy elrohant Heather mellett, a tekintetét egy pillanatra
sem mozdítva elérendő zsákmányáról, a Halhatatlan nő
megpördült, és meglendítette a kardját. A vámpír teste a
földre omlott, a feje elgurult egészen Dana lábaiig.
 Ő ellépett előle, és még időben nézett fel ahhoz, hogy lássa
Heathert hátralépni, a két vámpírt pedig, akivel harcolt
összeesni.
Heather vérpettyes arcán mosoly ragyogott fel. – Kiváló
lövések!
Újabb vámpírok érkeztek a hálószobából és befutott még
kettő a vendégszobából is.
– Ez most komoly? – adott hangot Heather a
felháborodásának. Dana felé pillantott. – Tied a kettő a
folyosó végén. Én elintézem ezeket a bohócokat.
Dana felemelte a 9 mm-est, de tétovázott, mert Heather és a
vámpírok, akik közé bevetette magát, szélsebes, szinte
láthatatlan mozdulatokkal csatáztak előtte.
Csak alaktalan maszatokat látott belőlük. Mi van, ha
tévedésből Heathert lövi le?
A jobb oldalon maradok, szólította meg telepatikusan a
Halhatatlan nő.
Bár meglepődött a női hangtól a fejében, Dana balra
húzódott és lőni kezdett.
Kifogyott a golyókból, mielőtt leteríthette volna a
vámpírokat.
Visszahúzódott a fürdőszobába, kiejtette az üres tárat és a
helyére tolta a telit. Beküldte az első golyót a csőbe, és az ajtó
felé fordult.
Egy elmosódott folt töltötte be a keretet, ami egy vámpírrá
szilárdult.
Dana háromszor lőtt, a fejére, a nyaki artériájára és a
mellkasára, alig pár centire a szíve mellé.
A vámpír szemei szélesre nyíltak, rányomta a kezét a
nyakán tátongó sebre és hátratántorodott.
A helyén az ajtóban egy újabb vámpír jelent meg.
 Ez le sem lassult addig, míg Dana négy lyukat nem ütött a
mellkasába. Alig félméternyire volt csak tőle, mire fejen és
nyakon lőhette. És vért köpve, átkozódva még mindig érte
nyúlt, amikor térdre rogyott, majd elterült a csempén.
Dana szíve a bordáit döngette.
Ez közel volt.
Nem engedtem volna, hogy elérjen hozzád, kedvesem,
szólalt meg Aidan a fejében.
A fürdőszoba padlóján a vámpír hörgése elcsendesedett.
Te csak koncentrálj arra, amit csinálsz! üzente vissza
gondolatban a férfinak Dana. Legyél benne egészen biztos,
hogy a fejed a nyakadon marad.
Elóvakodott a halott mellett.
A vámpír kinyújtott karja kezdett összeráncosodni, mintha
mumifikálódna.
Hátborzongató.
Az előszobát még több morgás és puffanás hangja töltötte
be.
– Oké – mondta Heather – most már kezdetek
felbosszantani.
Dana megpillantotta a kábítófegyvert a mosdókagyló szélén,
amit Aidan adott oda neki. Olyan ideges volt, hogy nem is
emlékezett, mikor tette le oda.
Megmarkolta, betuszkolta rövidnadrágjának derekába,
aztán kidugta a fejét a folyosóra.
Heathert körülvették a vámpírok.
Ne csináld, mondta Aidan.
Dana figyelmen kívül hagyva őt, odakiáltott a vámpíroknak.
– Hé, tökagyúak!
Az elmosódott gyorsaságú mozgás lelassult.
Mind a hat, Heatherrel csatázó vámpír megállt és rámeredt
Danára.
 Heather kuncogott. – Úgy tűnik, mindannyian hallgatnak
erre a névre. Legközelebb kipróbáljuk a seggfejet is? – Rövid
kardjainak egy-egy suhintásával felmetszette a két
legközelebb álló nyaki artériáját.
A megmaradtak közül kettő Dana felé startolt.
Ő pedig visszahúzódott a fürdőszobába, elhátrált egészen a
falig és az ajtónyílásra szegezte a 9 mm-est.
Amint meglátta az elmosódott foltot, lőtt. Az első vámpír
megtorpant, felmorrant a fájdalomtól, tenyerét a mellkasán
ütött lyukakra szorította. Dana újra lőtt, és eltalálta a mögötte
érkezőt, mivel az első kissé félre lépett.
Mindketten felüvöltöttek dühükben.
Dana többször is lőtt, egészen addig, míg egy halk klikk nem
figyelmeztette, hogy ezt a tárat is kiürítette, de csak az első
vámpíron talált el fő artériát, amivel le is terítette.
A második vámpír átgázolt barátja testén.
Ó a szarba!
Aidan jelent meg támadója mögött, hátrarántotta a vámpír
fejét és elvágta a torkát. – A fenébe is, hívj, ha szükséged van
rám! – morrant rá Danára, azzal ismét eltűnt.
Dana előhúzta a kábítópisztolyt. Ezúttal nem vette a
fáradságot, hogy kimenjen a fürdőszobából. Amikor Heather
szitkozódásai felhangosodtak, elkiáltotta magát. – Hé,
seggfejek! Ide!
Egy másodpercen belül egy vámpír jelent meg a küszöbön.
– Te ember vagy! – vigyorgott rá. – Ez jó móka lesz!
Dana lőtt.
A vámpír lenézett a mellkasára, a vigyora még szélesebb
lett. Aztán megrogyott a térde. Egy meglepett pillantásra
futotta még a nő felé az erejéből, aztán felakadt a szeme és
ledőlt a haverjai mellé a padlóra.
 Az ajtóban pedig már-már menetrendszerűen megjelent a
következő homályos folt.
Dana elsütötte a fegyvert.
Heather félreütötte a kicsi nyilat, majd kardostól felemelte
mindkét kezét. – Oké, oké! Csak én vagyok. – Ott maradt a
küszöbön, onnan nézett szét. – Úgy tűnik, mind itt van.
A hangok alapján ítélve Aidan és Ethan is a harc vége felé
járhatott odalenn. Legalábbis Dana nagyon remélte, hogy ezt
jelenti a csökkenő csatazaj.
Heather nekitámaszkodott a vállával a szekrénynek. A
ruhája több helyen szakadt, itt-ott véres volt. A karján egy
csúnya vágás éktelenkedett. Az arcát, nyakát, világos bőrű
karjait vér pettyezte. – Szóval – mosolygott rá barátságosan
Danára –, kedveled Aidant?
Dana rámeredt. Ez most komoly? Három halott vámpír
fekszik halomban. A rakás tetején egy elkábított. Egy másik
tucatnyi halott a folyosón. Még mindig zihálok és remeg a
kezem. És ő egy kis csajos dumcsit szeretne?
Aidan jelent meg a folyosón Heather mögött, összevont
szemöldökkel ránézett a Halhatatlan nőre. – Ne legyél
annyira kíváncsi!
Heather csöppet sem zavartatva magát felvigyorgott rá,
aztán a szintén megjelenő Ethanre nézett. – Végeztünk?
Ethan bólintott. – Te rendben vagy? Sebek?
Heather elhúzta az orrát. – Pár. Pokolian fájnak, de nem
mutatom ki, olyan keménynek akarok látszani, mint ti srácok.
Ethan homloka rácba szaladt. – Ez nem keménység,
drágám. Csak nekünk több időnk volt megszokni.
Aidan Dana pillantását kereste. – Jól vagy?
– Igen.
Úgy tűnt, a férfi odasietne hozzá, hogy magához ölelje, ha
nem lett volna a ruhája csatakos a vértől.
 – És te jól vagy? – kérdezett vissza Dana.
A férfi bólintott, és Heather felé fordult. – Hol sérültél meg?
A Halhatatlan nő a pultra tette a fegyvereit, és kissé
elfordult, hogy megmutassa a karján a mély vágást.
Aidan is letette a maga kardjait, majd ráfektette a tenyerét
Heather bicepszére.
Heather sebe Dana szeme láttára gyógyult be és tűnt el.
Ugyanez történt az összes többi sebesülésével is. – Ethan? –
fordult a másik férfi felé Aidan, amikor végzett.
A kérdezett megrázta a fejét. – Én jól vagyok.
– Kíméled a jobb oldaladat és nehezen lélegzel –
diagnosztizált Aidan.
– Csak néhány törött borda. Helyrejön.
– Egy fenét – söpörte félre az ellenkezését Aidan –,
tartozom ennyivel. – Megmarkolta Ethan bal vállát, a másik
tenyerét pedig a jobb oldalára szorította.
Alig egy perc elteltével Ethan mélyebben kezdett lélegezni.
Az arcán megenyhült a feszültség. – Köszönöm.
Aidan bólintott, és begyógyított egy mély vágást a hátán.
Egy másikat a karján.
Dana olyan elmélyülten figyelte, hogy még a keze is
abbahagyta a remegést.
Aidan összevont szemöldökkel megemelte Ethan állát. – Ezt
hogy szerezted? – kérdezte a sötétlila zúzódást figyelve az
állkapcsán. – Megpróbált lefejelni és elvétette?
Ethan felnevetett. – Valami ilyesmi.
Aidan megcsóválta a fejét és rászorította a foltra a tenyerét.
Másodpercekkel később egy mélylila zúzódás jelent meg
Aidan állán.
Dana felzihált és előrelépett.
Ethan káromkodott, és eltolta magától Aidan gyógyító
kezét. – Nem mondtad, hogy ilyen alacsony a...
 Aidan egy tőréles pillantást vetett rá.
– Energiaszinted! – vágta ki Ethan. – Nem szóltál, hogy
ilyen alacsony az energiaszinted!
De Dana sokkal valószínűbbnek találta, hogy vérszintet
akart mondani. – Aidan? – Átlépkedett a vámpírokon, hogy
közelebb juthasson hozzá. – Jól vagy?
– Remekül – vágta rá a férfi egy halovány mosollyal.
Nyilvánvalóan nem volt jól. De helyből meg is bocsátotta
neki a hazugságot. Az ő félelmeit próbálta enyhíteni.
Heather a kezét nyújtotta Danának, hogy segítsen neki
átevickélni a vámpírok lábai fölött. – A Halhatatlan gyógyítók,
mint Aidan is, úgy gyógyítanak, hogy átveszik a kezelttől a
sebeket, a saját, hihetetlen gyorsasággal regenerálódó
testükre. Amikor teljes erejénél van, ezek a sebek annyi ideig
sincsenek rajta, hogy bármiféle fájdalmat okozzanak neki. De
amikor túlhajtja magát és az ajándékát, bármit is próbál
valaki máson meggyógyítani, az megjelenik az ő testén.
Dana felnézett a férfira. Amikor korábban meggyógyította a
kezét, átvette tőle a sebet? Testi fájdalmat okozott neki?
Aidan rosszallóan nézett Heatherre. – Miért kellett ezt
elmondanod neki? Most nem akarja majd, hogy
meggyógyítsam, ha megsérül.
Heather vállat vont. – Nos, ez végül is jó dolog, nem? Vagyis
azt akarom mondani, hogyha aggódik miattad, nem akar
neked fájdalmat okozni, akkor talán képes lesz ezen a sok
mindenen is túljutni. – Széles gesztussal egybefoglalta a
testeket, a véres padlót és falat.
Aidan felsóhajtott.
Ethan együtt érzően nézett rá. – Pokoli egy éjszaka volt,
igaz?
A férfi bólintott.
 Heather megszorította Dana kezét. – Miért nem ülünk le
szusszanni egy kicsit a hálószobádban, míg a fiúk eltakarítják
a rumlit?
Dana bólintott, de kihúzta a kezét Heatheréből. Aidan felé
fordult, átkarolta és szorosan magához ölelte.
– Dana! – tiltakozott a vérlucskos férfi és eltartotta tőle a
karjait.
– Nem érdekel a vér – motyogta hideg, nedves pólójába,
míg a könnyeivel küzdött.
A víziói mindig valóra váltak. És az utolsóban Aidant
lefejezték. Elég volt, hogy látta megjelenni az állán azt a nagy
zúzódást, hogy eszébe jusson, ma este meghalhatott volna és
Aidan is meghalhatott volna...
– Minden rendben van – Aidan köréje zárta a karjait, a feje
tetejére fektette az állát. – Jól vagyok. Mindketten jól
vagyunk.
Dana bólintott, valószínűleg teljesen összekente az arcát
vérrel, de nem érdekelte. Ma éjjel hajszálnyira volt attól, hogy
elveszítse a férfit.
– Vagy én téged – mormolta rekedten a hajába Aidan.

Aidan még egyszer megszorította a nőt, majd eltávolodott

tőle.
Mogyoróbarna szemeiben könnyek ültek, ahogy felnézett rá.
Mennyire szereti őt! A csata kezdete óta folyamatosan
olvasta a gondolatait. Dana nem amiatt nyeldesi hősiesen a
könnyeit, mert most jutott el a tudatáig, hogy túlélte a csatát.
Azért könnyebbült meg, mert ő életben maradt, nem fejezték
le, nem vették el tőle.
 Ránézett Heatherre. Nem tudta, hogy mit láthatott az arcán,
de bólintott. Előrehajolt és Dana vállára tette a karját.
– Mondtam már, hogy a vámpírok a seggfejre is hallgattak?
– kérdezte társalkodó hangnemben.
– Nem.
– És képzeld, mindegyik! – mondta Heather, miközben
kivezette a fürdőszobából.
– Következő alkalommal kipróbálom a macskajancsit –
felelte Dana fáradtan.
Heather megszorította a vállát, és lehalkította a hangját. –
Tudom, hogy nagyon sok ez így egyszerre Dana. Én tavaly
tudtam meg mindent magunkról és teljesen kiborultam tőle.
– Kiborultál? – kérdezett vissza Dana.
Heather bólintott. – De a Halhatatlanok rendes srácok. És
Aidan az egyik legrendesebb. Egy szempillantásnyit sem
habozna az életét adni a testvéreiért. És akkor sem habozna,
ha a te életedről lenne szó.
Dana végignézett a mészárszékké vált folyosón. – Ez
mindennapos? Mármint úgy értem, hogy gyakran történik
ilyesmi?
– Nem, természetesen nem – vágta rá Heather, majd
megvonta a vállát. – Vagyis... nos... nem akarok hazudni
neked. Az utóbbi években gyakrabban, mint általában. Az
utóbbi időkben szinte mindig történik valami a Halhatatlanok
világában. Zsoldosok, akik szuperzsoldosokat akarnak
létrehozni. Gershom, az a gonosz szarházi vámpírokat küld
katonai bázisok megtámadására. És...
– Heather – szakította félbe Ethan –, nem hiszem, hogy
ezzel túl sokat segítesz, drágám.
Heather grimaszolt. – Próbálkozok! Szeretem Aidant. Jó
volt hozzánk. És kedvelem Danát.
– Csak most találkoztunk – mutatott rá Dana.
– Az lehet, de okos vagy.
Dana felhúzta a szemöldökét. – És ezt onnan tudod, mert...?
Heather rávigyorgott. – Mert érdeklődsz Aidan iránt. És
bátor is vagy. Amikor elszabadult a pokol, nem sikoltoztál,
nem csináltál a nadrágodba, és nem is gömbölyödtél össze egy
sarokban nyöszörögve.
Dana szájsarka megremegett. – És nem is ájultam el
kétlépésenként, mint a nők a horrorfilmekben?
Heather nevetett. – Pontosan. Ehelyett viszont szétrúgtad a
seggüket, és még találó neveket is adtál nekik.
Dana elmosolyodott. – A tökagyúra és a seggfejre gondolsz?
Aidan és a többiek is nevetni kezdtek.
A két nő belépett Dana hálószobájába.
– Hű! – mondta Heather – a vámpírok aztán értenek a
törés-zúzáshoz, ugye?
– Igen – bólintott Dana.
– Ne aggódj, hamarosan szebb lesz, mint új korában.
– Nem tudom abbahagyni a remegést – vallotta be halkan
Dana.
– Ez teljesen normális – bólintott Heather. – Amikor
elkezdtem vámpírokra vadászni, minden egyes harc után úgy
remegtem, mint a nyárfalevél, de aztán megszoktam. Az előbb
láttam, hogy egy vámpír hajszál híján elvágja Ethan torkát...
– Aszta! Majdnem ugyanannyira remegsz, mint én!
– Ja. De ne mondd el Ethannek!
– Nem hall amúgyis mindent, amit mondunk?
– De igen. De szeret engem és ezért úgy tesz, mintha nem
tudna róla. Ugye, édesem?
– Úgy van. – Ethan hangjából kihallatszott a mosolya.
Átvizsgálta a testeket a fürdőszobában, majd kiszólt a
folyosóra. – Hívjam Christ?
Aidan felsóhajtott. – Igen. Ekkora káoszt csak ő tud
felszámolni. És azt akarom, hogy Dana üzlete és lakása
pontosan olyan legyen, mint a vámpírtámadás előtt.
– Mi van a szomszédaival?
Aidan egy pillanatra elhallgatott. – A közvetlen
szomszédjában lakó nő nincs otthon. A következő egy idős
házaspár, alszanak a tévé előtt, nem hallottak semmit.
Ethan elővette a telefonját és kikereste a Központ számát.
– Reordon – hallotta meg Aidan Chris bejelentkezését.
– Itt Ethan. Kellene egy takarító csapat Dana házához.
 Míg Ethan tőmondatokban beszámolt a csatáról Chrisnek,
Aidan leguggolt a leszedált vámpír mellé és megérintette a
homlokát.
A vámpír gondolatai zavarosak voltak a nyugtatótól és a
tébolytól. Percekig tartott, míg Aidan átfésülte az összeset és
megtalálta a keresett információt.
Akkor hirtelen felegyenesedett és káromkodni kezdett.
Ethan véget vetett a telefonálásnak. – Mi van?
Van egy problémánk, felelt neki telepatikusan Aidan, hogy
Dana ne hallja.
Ethan a hálószoba ajtaja felé pislantott, majd kérdőn
felhúzva a szemöldökét Aidanre nézett.
Ethan elméje egészen másképp volt „vezetékelve”, mint a
többi Halhatatlané, vagy az embereké, csak nagyon nehezen
volt megközelíthető egy telepata számára. Seth, David és Zach
el tudták olvasni az elméjét, ha nagyon muszáj volt, de a náluk
fiatalabb telepaták, mint Aidan is, csak küldeni tudták feléje a
gondolataikat. Fogadni az övét már nem.
Beleolvastam a vámpír elméjébe, érintettem az emlékeit is,
mondta Aidan, megpróbáltam megtudni, ki küldte őket Dana
után.
Ethan bólintott.
Az emlékei szerint, amik valóságosak, nem beültetettek, két
órája velem találkoztak, én utasítottam őket a támadásra.
Dana víziójával ellentétben ők azt hitték, hogy csak rá kell
ijeszteniük a nőre, én pedig megjelenek hős megmentőként.
Ethan felemelte a mobilját, a hüvelykujjaival begépelt
valamit, majd Aidan felé fordította a készüléket, hogy
elolvashassa.
Aidan elmosolyodott a félkövéren szedett, vaskos
káromkodás láttán. Én is így érzem.
Ethan ismét írt és mutatott.

Kicseszettül bűnösnek fogsz tűnni.

 Igen, pontosan. Mintha valami idióta játékba kezdtem
volna, amivel Chris is vádol, hogy rávegyek egy Tehetséges
nőt, hogy belém essen.
Ethan ismét pötyögött, majd odafordította a telefont.

Különösen azok után, ami Veronicával történt.

Igen. És mivel nem voltam ott, ahol ma éjjel lennem kellett

volna, veled és Heatherrel, nem tudod megerősíteni, hogy
nem én voltam az. Chris azt fogja mondani, hogy azután
találkoztam a vámpírokkal, hogy Dana elaludt.
Idegesség sötétítette el Ethan vonásait. Járkált fel-alá pár
lépésnyit, és közben a borostát hersegtette az állán. Aztán
megállt és lebámult az öntudatlan vámpírra.
Felvette a pultról a kábítópisztolyt és kinyitotta a tárat.
A nyugtatópisztolyok általában egyszerre egy lövedéket
tudtak tárolni, de miután Melanie rájött, hogyan lehet
előállítani a vámpírok elkábítására is alkalmas nyugtatót,
Chris fegyverszakértői olyan kábítópisztolyt terveztek hozzá,
amiben egyszerre több nyíl is elfért, amiket egymás után ki
lehetett lőni. Csak ezek kisebbek voltak a normál nyilaknál.
Ethan kivett egy nyilat, visszacsukta a tárat, majd
visszatette a fegyvert a pultra.
Mit csinálsz? kérdezte Aidan.
Ethan leírta a választ és megmutatta neki.

Szerzek egy kis időt, hogy bebizonyíthasd az

ártatlanságodat.

Letérdelt és beleszúrta a nyilat az öntudatlan vámpírba az

első mellé pár milliméterrel.
Aidan szeme nagyra nyílt. A sebesülések, és a másik nyíl
mellett ez az újabb adag nyugtató halálos a vámpír számára.
Mintha csak megerősíteni akarná a gondolatát, a vámpír
elkezdett összeaszalódni, ahogy a vírus haldoklott.
 Ethan felállt, és rengeteget írt.

Ha Dana azt mondja, hogy csak egyszer lőtt, Chris és a

többiek azt feltételezik, hogy az idegességtől nem emlékszik
pontosan. Seth pedig nem így nem olvashatja a kompromittáló
emléket és nem tekinthet bűnösnek téged.

Így mindjárt értelmet nyert, miért írta Ethan a válaszokat,

ahelyett, hogy hangosan mondta volna. Ha hangosan beszél,
akkor Heather is hallotta volna, és kénytelen lenne hazudni
Aidanért, (amit Seth kiolvashatna a gondolataiból) vagy
simán elmondaná az igazat és ezzel kimondja őt bűnösnek.
Miért teszed ezt értem? Aidan elcsodálkozott, hogy
kockáztatja miatta Seth haragját.
Ethan ismét írt, és odatartotta elé a telefonját.

Te adtad nekem Heathert.

Köszönöm, mondta Aidan, mélyen megérintette, hogy az

ifjú Halhatatlan képes veszélybe sodorni magát miatta.
Ethan elvigyorodott és bólintott.
A hatalomhullámtól felmeredtek Aidan tarkóján a
hajszálak. – Idefenn, Seth – igazította útba a Halhatatlan
őrzők vezetőjét, aki a földszintre teleportált.
Ethan mindent kitörölt a telefonjából, majd elrakta.
Seth súlyos csizmái megdobbantak minden lépcsőfokon,
majd megállt a fürdőszoba előtt a folyosón. – Nos – mondta,
miután körülnézett –, ez nem semmi munka lesz. Dana jól
van?
– Igen – válaszolt Ethan, Heather és Aidan kórusban.
– Ez az a hosszú hajú óriás, ugye? – suttogta Dana.
– Ha Sethre gondolsz – válaszolt neki Heather
egyértelműen nevetéssel a hangjában –, a Halhatatlan őrzők
vezetőjére, akkor igen, ő az.
 – A szarba!
Seth elmosolyodott. – Azt hiszem, elsőre nem kelthettem
túl jó benyomást. – A tekintete megállapodott Aidanen. – Jól
gondolom, hogy figyelmen kívül hagytad az utasításomat és
egyedül maradtál vele itt?
– Igen. Míg aludtunk, Danának látomása volt a támadásról.
Nem akartam, hogy ehelyett a ház helyett a szomszédokat
támadják meg, ezért elteleportáltam Ethanthez, elhoztam őt
és Heathert, hogy segítsenek legyőzni őket.
Seth egy hosszú pillanatra a hálószoba felé fordította a fejét.
Elég hosszan ahhoz, hogy Aidan arra a következtetésre
jusson, hogy Heather és Dana elméjét olvassa.
Vezetőjük szeme aranyszínűre váltott. – Ha Ethan és
Heather nem csatlakozik hozzád, a vámpírok lefejeznek.
– Valószínűleg.
Seth a padlón heverő vámpír felé intett. – Ez az a vámpír,
akit benyugtatózott?
Aidan bólintott.
Seth felsóhajtott. – Jó lett volna, ha bele tudsz olvasni a
gondolataiba, hogy rájöjjünk, ki áll emögött.
Ez pillanatnyilag nem jött volna túl jól, mivel a vámpír
emlékei Aidan bűnösségét erősítették volna meg.
– A többi fejében találtál valamit? – kérdezte Seth.
Aidan megrázta a fejét. – Eleve meg kellett osztanom a
figyelmem a harc és Dana elméje között, hogy tudjam, ha
segítségre van szüksége.
– Heather, te kiolvastál valamit belőlük? – fordult Seth a
hálószoba felé.
– Nem. Túlságosan lefoglalt a harc.
Seth egy bólintással fogadta a rossz hírt. – Nos, reméljük,
hogy legalább újabb Tehetséges nem tűnt el, amíg nem voltál
felügyelet alatt Aidan. Hogy nyíltan megszegted az
utasításomat, az egy újabb eltűnéssel együtt megerősítené
Chris vádját.
Bűntudat öntötte el Aidant. Seth megvédte a
megbízhatóságát, ő pedig hazugsággal fizet meg neki érte. –
Sajnálom, hogy megszegtem az utasításod, Seth.
 Seth vállat vont. – Én kihívtam magam ellen a Többieket,
hogy a szeretett nővel lehessek. Nem hibáztathatlak, ha
ugyanezt teszed. – Vetett egy figyelmeztető pillantást Aidanre.
– Ezúttal.
Más szóval azt üzente: kibaszottul ne próbáld meg újra.
Seth elfordult.
Aidan Ethanre pillantott, a csalás ólomsúlyként nehezedett
a lelkére.
 Tizenegyedik fejezet

Dana Heather mellett üldögélt az ágyon, és gratulált

önmagának, amikor legalább a keze abbahagyta már a
remegést.
Egészen addig, amíg Seth be nem lépett a szobába.
Akkor a szíve ismét felgyorsult, és felemelkedett.
Heather is felállt, könnyű érintése a vállán megnyugtatta
Danát, bár alig ismerte a nőt.
Sethnek minimum kettőtíz magasnak kellett lennie.
Ugyanabban a ruhában volt, mint korábban, fekete nadrág,
fekete ing, hosszú, fekete kabát. Sötét, csípőjéig érő haját
bőrszalaggal húzta össze a tarkóján.
Aidan és Ethan léptek be mögötte.
Dana rettegve bámult Sethre. Ez a férfi egy napon
megpróbálja majd megölni Aidant. Tisztán látta a
látomásában, és nagyon nem volt ínyére, hogy ott van a
házában.
Seth egy meglepően kedves mosolyt villantott rá. – Helló,
Dana, én Seth vagyok, a Halhatatlan őrzők vezetője. – A
kiejtése alapján britnek tűnt, de volt benne még valami más
is. – Sajnálom, hogy ilyen kellemetlen körülmények között
találkoztunk. És azt is, hogy az első bepillantásod a
világunkba éppen egy ilyen erőszakos jelenetet mutatott meg.
A nehézségek, amikkel pillanatnyilag mi Halhatatlanok és a
munkatársaink szembenézünk, példátlan. Úgy tűnik, pont a
közepébe csöppentél.
Dana nem tudta hogyan reagáljon erre, így inkább csendben
maradt.
Aidan félretolta Sethet, hogy odamehessen hozzá.
Megnyugtatóan rámosolygott és a válla köré fonta a karját.
Dana átkarolta a derekát és odasimult hozzá.
Ethan is odament Heatherhez.
 Seth még mindig Danát figyelte. – Amíg nem rendeződik ez
a legutóbbi probléma, szeretném, ha te és Aidan Heatherrel és
Ethannel maradnátok.
Dana felegyenesedett. – Mi?
Seth a folyosón oszladozó testek felé intett. – Ezeknek a
vámpíroknak te voltál a célpontja. Amíg meg nem tudjuk, mi
okból, és ki nem küszöböljük a fenyegetést,
valószínűsíthetjük, hogy újabb támadás következik be, és ezt
figyelembe véve kell eljárnunk. A látomásod szerencsés
időben mutatkozott meg. Ha Ethan és Heather nem jönnek a
segítségetekre, ma éjjel mindkettőtöket megölnek. Így
megkértem őket, hogy őrizzenek benneteket, míg rendeződik
a helyzet.
Azt akarják, hogy otthagyja a házát? A boltot?
Dana körülnézett. Pillanatnyilag mindkettő vérben úszott, a
bútorok gyakorlatilag faforgáccsá váltak. Mégis... – Tényleg el
kell mennem?
– Nem kell – mondta gyengéden Aidan –, csak ez lenne a
legjobb. Biztonságosabb lesz, ha Ethan és Heather mellett
maradunk. – Kisimította a haját az arcából. – És muszáj, hogy
te biztonságban legyél, Dana.
Kétségtelen, hogy aggódik miatta.
– Kérlek, édesem – folytatta a férfi –, csak átmenetileg,
amíg ki nem iktatjuk azt, aki ezt a problémát okozza.
Lassan bólintott, és visszafordult Seth felé. – Rendben.
A férfi rámosolygott. – Köszönöm.
Furcsa volt. Seth sármosnak tűnt. Megbízhatónak.
Egyáltalán nem olyannak, mint aki egy napon meg akarja
majd ölni Aidant. Rajta kell tartania a szemét.
Erről egy másik gondolat jutott eszébe. – Ó, a szarba! –
suttogta.
– Mi az? – kérdezte Aidan.
Forróság öntötte el az arcát. –Most vettem észre, hogy
gyakorlatilag majdnem meztelenül ácsorgok itt.
Seth és Ethan pillantása végigfutott szakadásokkal ékes
topján, ami rásimult a mellbimbóira, kiemelve ezzel őket, és
leheletnyi sortján, majd mindketten sietve a mennyezetre
szegezték a tekintetüket.
Aidan eléje fordult, eltakarva ezzel a többiek elől. –
Heather, keresnél valamit, amit felvehet?
Heather odasétált a gardróbja maradványaihoz, és egy végig
gombos farmeringgel és egy farmerrel tért vissza.
Miután Dana felöltözött, Aidan visszalépett mellé és
megfogta a kezét.
Seth a betört ablakra és az szétzúzott bútorzatra mutatott. –
A Hálózat emberei, akik segítenek nekünk, feltakarítanak és
visszaállítják a lakásodat, csakúgy, mint az üzletet az eredeti
állapotába, amíg távol leszel. A Hálózat kompenzálni fogja a
bevételkiesést, amíg vissza nem térhetsz és nem folytathatod
az üzleti tevékenységet. Bármennyi is a várható bevétel, annak
tízszeresét fogjuk kártérítésként kifizetni a kényelmetlenség és
minden olyan nehézség miatt, amivel az ügyfelek megbékítése
folyamán szembesülsz.
Dana rámeredt. – Komolyan?
Seth bólintott.
Váratlanul felhangzott a Skillettől a Monster. Seth
mobiltelefont húzott elő a zsebéből és a füléhez emelte. Dana
nem ismerte fel a nyelvet, amin megszólalt, mielőtt bontotta
volna a beszélgetést.
– Mennem kell – indult el feléjük Seth –, Zimbabwéban van
rám szükség.
Dana erősebben markolta Aidan kezét. Még mindig nem
bízott Sethben.
– Egy pillanatra el kell engedned – mondta szinte
gyengéden Seth.
Amikor Aidan is bólintott, vonakodva ugyan, de megtette.
Seth Aidan mellkasára fektette a kezét.
Aidanből sziszegve szökött ki a levegő.
Dana összevonta a szemöldökét, ahogy a másodpercek
egyre nyúltak.
Aztán Seth visszahúzta a kezét és hátralépett.
– Köszönöm – mondta Aidan.
 Seth egy halvány mosollyal bólintott. – Ne kocsival
menjetek Ethanhez és Heatherhez. Teleportáljatok. És
azonnal, amint Dana befejezi a csomagolást.
– Úgy lesz.
Seth eltűnt.
Dana felsóhajtott.
– Úgy szeretném, ha én is képes lennék erre! – mondta
Heather széles vigyorral.
– Én is – mosolyodott el Ethan.
Dana Aidanhez fordult. – Mit csinált veled, amikor rád tette
a kezét?
– Meggyógyított és feltöltött energiával, hogy minden
nehézség nélkül elteleportálhassam magunkat Ethanék
házába.
– Tehát eltűntek a sebeid?
– Igen.
Kíváncsian végignézett rajta. Az állkapcsán már nem volt
ott a zúzódás. – Milyen érzés az az energiaizé?
Aidan egy pillanatig eltöprengett a kérdésen. – Azt hiszem,
olyasmi lehet, mint az embereknél egy jó adag, erős kávé.
Érthetetlen módon vidámság áradt szét Danában – Szóval,
akkor most elkezdesz faltól falig pattogni? – Körülnézett,
majd összevonta a szemöldökét. – Mármint azon, ami
megmaradt belőlük.
– Sajnálom Dana.
Megrázta a fejét, egyáltalán nem tetszett neki a férfi arcára
kiülő bűntudat. – Nem a te hibád. Nem te mondtad nekik,
hogy támadjanak meg. És megmentetted az életemet. –
Ránézett a többiekre. – Mindannyian megmentettétek az
életemet. Köszönöm.
Heather rámosolygott. – Miért nem szedünk össze pár
cuccot, amit elhozol hozzánk?
Kedvelte Heathert, és meglepte, hogy a nő Halhatatlansága
mennyire nem zavarja. Annyira normálisnak tűnt. Már ha
eltekint attól, hogy vámpírokat öl. – Köszönöm. Nagyra
értékelném a segítséged. Az agyam nincs éppen a topon,
szóval valószínűleg a fele holmit itt felejteném, ha magam
csomagolnék.
Aidan megérintette a karját. – Ne feledkezz meg a
számítógépedről, vagy bármi is az, amin az ügyfelek adatait és
időpontjait tárolod. Le kell mondani az összes találkozót, át
kell tenni őket későbbre.
Remek. – Mariettát is fel kell hívnom.
– A szomszédodat?
– Igen. Infarktust kap, ha hazajön és meglátja a károkat.
Igazából még az ő házára is nekem kellett volna ügyelnem. –
Nagyra nyílt szemekkel felmeredt Aidanre. – Ó basszus! A
vámpírok nála is pusztítottak?
– Nem. Csak nálad. De ne aggódj, a hét végére minden meg
lesz javítva, és mindkét házat figyelni fogják a Hálózat
emberei.
– Köszönöm.
Nem tartott sokáig Heather és Dana csomagolása. A
Halhatatlan részvétele pedig kétségtelenül még jobban
felgyorsította. Így percek alatt összeállt Dana csomagja egy
hétre való ruhából, a laptopjából, a mobiljából, iPadjéből,
iPodjából, a fogkeféjéből, hajkeféjéből és fésűjéből.
– Nem tudom, mi más kellene még – ismerte be –,
fogalmam sincs, mit fogok ott egyáltalán csinálni.
Heather elmosolyodott, és a táska felé intett. – Ez elég lesz.
Ha szükséged lenne még valamire, ami nálunk nincs, majd Ed
beszerzi neked. – Aidanhez fordult. – Vagy Brodie is
csatlakozik hozzánk?
– Valószínűleg – felelte Aidan.
Dana megküzdött a táska cipzárjával. – Ki az az Ed és
Brodie?
– A Szekundánsaink – mondta Aidan. – Seth minden
Halhatatlan mellé kirendel egy emberi segítőt és őrzőt, aki
vigyáz rá a nappali órákban, és fenntartja körülötte
valamilyen szinten a normalitás látszatát. Így a szemfüles
szomszédok nem kezdenek el suttogni, ha kizárólag csak
éjszaka látnak bennünket jönni-menni.
 Dana a férfi arcát fürkészte. – Szóval a Szekundánsok
olyanok nektek, mind Drakulának Renfield, vagy Pengének
Whistler?
Aidan elmosolyodott. – Igen.
Heather elfintorodott. – Csak ők nem esznek bogarakat.
Aidan meglepetten nézett rá. – Hogy mi?
Heather megvonta a vállát. – Néhány Drakula filmben, amit
láttam, Renfield egy őrült volt, aki bogarakat evett.
Aidan Danára nézett, látta az arcán megjelenő riadalomból,
hogy neki is valami ilyesmi jutott eszébe. – Brodie nem ilyen
– sietett megnyugtatni, hogy nem kell a legrosszabbtól
tartania. – És Ed sem. Olyanok, mint Sheldon.
Ethan felnevetett. – Csak idősebbek, bölcsebbek és sokkal
hozzáértőbbek.
Heather is elvigyorodott. – Vagyis olyanok, mint Tracy.
Mindhárom Halhatatlan nevetett.
Dana is elmosolyodott. – Nos, azt hiszem, készen vagyok.
Aidan megragadta a táskája fülét, majd átkarolta őt és
odahúzta magához.
Ethan is átölelte Heathert.
Aidan a szabad kezét Ethan vállára helyezte.
Dana felnézett rá, egy kicsit ideges volt emiatt a
teleportálósdi miatt. Pontosan mi is fog történni? Széthullik
molekuláira, és valahol máshol ismét összeáll?
Ez elég borzalmasan hangzott.
Aidan lehajolt, és egy csókot nyomott a homlokára. –
Teleportálni jó móka. Ha megszokod, azt hiszem, tetszeni fog.
– Ha te mondod – kényszerített egy mosolyt magára Dana.
Aidan visszamosolygott rá, a szemei sarkába ráncocskák
gyűrődtek.
Hirtelen sötétség nyelte magába. A padló eltűnt alóla,
elöntötte a súlytalanság érzése. Egy másodperccel később egy
hatalmas, kivilágított, ízlésesen berendezett nappaliban állt.
Míg megbámulta új környezetét, szorosabban ölelte
magához Aidant. Elöntötte az izgalom. És valami
diadalmámorféle.
 Távolabb dőlt egy kissé, hogy felnézessen a férfira. – Hogy
ez milyen klassz!
Széles vigyor ült ki Aidan arcára. – Örülök, hogy tetszik.
– Csinálhatjuk újra? – kérdezte olyan vágyakozón, mint egy
kisgyerek, aki még egy kört szeretne menni a körhintán.
A férfi kuncogott. – Talán később, amikor már teljes
erőmnél leszek.
Egy férfi lépett ki a szomszédos helyiségből, ami a konyha
lehetett. – Örülök, hogy mindannyian túléltétek a csatát. –
Haragos pillantással rámeredt Aidanre. – Következő
alkalommal kibaszottul magaddal viszel! Az én feladatom,
hogy vigyázzak Ethanre és Heatherre. De nem tehetem, ha itt
meresztem a seggem!
– Aidan bólintott. – Elnézésedet kérem, Ed. Kevés volt az
időm és alacsony az energiaszintem.
A férfi bólintott. – Nem hiszem, hogy az alacsony
energiaszint lenne a megfelelő kifejezés.
Dana tekintete letévedt az Ed kezeiben lévő sötét zacskókra.
A gyomrában bizsergő izgalom azonnal egy súlyos kővé vált. –
Az ott vér?
Ed úgy pillantott rá, mintha csak most venné észre a
jelenlétét. Zavar futott át jóképű vonásain. – Ó a szarba! – A
háta mögé dugta a zacskókat. A tekintete Aidanre röppent. –
Annyira aggódtam Ethan és Heather miatt, hogy
megfeledkeztem...
Aidanből kitört egy hosszú sóhaj.
Dana felnézett rá. – Vér, vagy nem?
– Az.
Megpróbált kifejezéstelen maszkot ölteni az arcára, hogy a
férfi ne láthassa az undorát. – Azt iszol? – De durva. – A
Halhatatlanok ugyanúgy vért isznak, mint a vámpírok?
– Nem. Nem isszuk – javította ki Aidan –, az agyaraink úgy
működnek, mint az injekciós tűk, közvetlenül az ereinkbe
továbbítják.
– Ó! – Nos, így egy kicsivel kevésbé undorító. – Mintha azt
mondtad volna, nincs szükséged vérre. – Tisztán emlékezett,
hogy megkérdezte tőle, mielőtt lefeküdtek.
 – Hazudtam – ismerte be a férfi.
– Mert nem akartál megijeszteni? – pontosan, ahogy
gondolta.
– És mert te voltál a közelben az egyetlen lehetséges forrás.
Dana úgy döntött, hogy megbocsátja neki a hazugságot. Ő
maga sem tudta, hogyan reagált volna, ha Aidan azt feleli a
kérdésére, hogy de igen, szüksége van vérre, és szeretne
néhány kortyot az övéből. – A vérveszteség miatt?
– Igen.
A szeme sarkából látta, hogy a többiek nyugtalan
pillantásokat vetnek egymásra, és máris jobban megértette,
miért nem beszélt neki erről korábban a férfi. Azzal, hogy
elmondta az igazat, a Halhatatlanok olyan gyenge pontját
árulta el neki, amit valamennyiük ellen felhasználhatnának,
nem csak ellene.
De ha a vérveszteség legyengítette...
Ráncba szaladt a homloka. – Nem voltál teljes erődnél,
amikor a vámpírokkal harcoltál?
– Elég erős vagyok.
– De nem voltál teljes erődnél – nyomta meg a szót Dana.
Egy izom megrándult Aidan állában. – Nem.
Danát megdermesztette a tudat. Aidan az életét veszthette
volna, csak mert nem akarta megijeszteni azzal, hogy a vérét
veszi.
Odaintett Ednek. – Add oda neki a zacskót. – Aztán
felnézett Aidanre. – Te pedig tedd, amit tenned kell, hogy
visszanyerd az erőd. – Mindenekelőtt pedig maradjon
életben. Nem akarta elveszíteni.
A férfi megcsóválta a fejét. – Majd később.
– Most azonnal – ragaszkodott hozzá. – Ugye azt akarod,
hogy mindent tudjak? Hogy ezt is lássam?
Aidan összeszorította a fogát, de bólintott.
– Akkor mutasd meg.
Aidan egy szó nélkül letette a táskáját és odament Edhez.
A Szekundáns előhúzta az egyik kezét a háta mögül és
átnyújtott neki egy zacskó vért. – Sajnálom ember. Nem
gondolkodtam.
 – Ne aggódj – mormolta Aidan.
Dana figyelte, hogyan válnak el a férfi ajkai. Ugyanúgy, mint
nála, az agyarai leereszkedtek.
Aidan a szemébe nézett, felemelte a zacskót, és átszúrta a
fogaival. A műanyag szinte azonnal elkezdett összeesni, mivel
a benne tárolt vér utat talált a férfi ereibe.
Amikor kiürült, átnyújtotta Ednek.
Kapott cserébe egy újabbat.
Dana Ethanre és Heatherre nézett, akik óvatos arccal
figyelték. – Ti is.
A pár csatlakozott Aidanhez, az ő agyaraik is előbújtak és a
tasakokba mélyedtek. Ed cserélgette őket a kezükben.
A Rolanddal vívott párviadal és a vámpírokkal való harc
után Aidan vérszintje vészesen alacsony lehetett, jóval több
zacskónyit fogyasztott el, mint a másik két Halhatatlan.
Nem. Nem elfogyasztotta. Mi erre a helyes kifejezés?
Feltöltötte magát?
Ebben nem volt biztos. De a férfi arcán tükröződő
egyértelmű félelemtől a sajátja feloldódott, már majdnem
viccesnek találta a helyzetet. – Úgy nézel rám, mintha azt
várnád, hogy elájuljak, vagy valami ilyesmi.
Aidan átadta az üres zacskót Ednek. – Sokkolóval lőttél
Rolandra. Nem vagy egy ájuldozós típus.
Ed felnevetett. – Ezért mindenki imádni fog.
– Miért? – kérdezte. – Ez a Roland rosszfiú?
– Áh – kuncogott Ed –, nem rossz ember. Csak nem egy
kedvelt srác.
– Egészen biztos vagyok benne, hogy én sem fogom
megkedvelni – dünnyögte maga elé Dana. Az a fickó
megpróbálta megölni Aidant.
Aidan felnevetett. Hófehér, vértfolttalan fogai felvillantak,
az agyarai visszahúzódtak. – Menjünk, hogy
berendezkedhess? – kérdezte, és felemelte a csomagját. – Ed,
felhívtad Brodie-t?
A Szekundáns bólintott. – Bármelyik percben itt lehet.
– Remek.
 Heather elindult előttük a folyosón. – Az egyik
vendégszobát elfoglalhatjátok. – Megállt egy nyitott ajtó
mellett. – Ez a legnagyobb.
Bekukkantott. Tartott tőle, hogy hideg, nyirkos pincékben
alszanak, mint a filmbéli vámpírok. De ez a hálószoba a
felszínen helyezkedett el, ablakokkal, függönyökkel, és
legalább kétszer akkora volt, mint az övé otthon. A berendezés
gyönyörű volt, némileg emlékeztette az utazási
katalógusokban látott fullextrás szállodai szobákra.
– Megfelel? – kérdezte őket Heather. – De van egy másik is,
megnézhetjük, hátha azt jobban szeretnétek.
– Ez jó lesz – nyugtatta meg Aidan, és belépett Dana mögött
ő is.
Heather elmosolyodott. – Szóljatok, ha szükségetek van
valamire.
– Köszönjük, Heather. Úgy lesz. – A férfi becsukta az ajtót.
Dana végignézett a hatalmas ágyon, az éjjeliszekrényeken, a
plüss kárpitú székeken, a hatalmas tévékészülékre a falon, és
rádöbbent, hogy a látomásában ezen a helyen szeretkeztek. A
forróság váratlanul bomlott ki benne, ahogy eszébe jutott
Aidan szájának érzése a mellén.
Megfordult, és rajtakapta a férfit, hogy őt figyeli.
Félrebillentette a fejét. – Ma éjjel? Vagy soha?
Dana szemöldöke felszaladt. – Hogy mi?
Aidan szája mosolyra húzódott. – Azt hittem, azt fogod
mondani, mint a legelső randink után, hogy nem szexelsz
velem.
Elmosolyodott, és az ágy felé intett. – Felismered?
A férfi bólintott, mélybarna szemei lassan borostyánszínre
váltottak. – Ebben szeretkeztünk a látomásodban.
A pulzusa felgyorsult. – Így van. – Mi az ördög van vele?
Alig van túl egy életveszélyes helyzeten, vagyis igazából
kettőn, mégis kizárólag az érzésre tudott gondolni, ahogy
Aidan áthúzta a látomásban a felsőjét a fején, hogy
megérinthesse a csupasz bőrét, ujjaival és szájával a
mellbimbóit ingerelte.
Szétáradt benne a forróság.
 – Szóljak Heathernek, hogy egyedül szeretnél lenni a
szobában? – kérdezte Aidan.
Megcsóválta a fejét.
A férfi tett egy lépést feléje. – Akarod, hogy a padlón
aludjak?
Ismét megrázta a fejét, szinte megtántorodott a vágytól, ami
elöntötte.
Aidan lassan közeledett hozzá. – Akkor mit akarsz?
– Igazából?
– Igazából.
– Téged – mondta merészen. – Meztelenül. Érezni akarom
a csupasz tested az enyémen.
Aidan szemében felizzott a borostyán tűz. – Dana –
suttogta, és olyan közel ment hozzá, hogy már megérinthették
volna egymást.
– Azt hiszem – nézett fel rá akadozó lélegzettel –, valami
olyasmi történik velem, hogy a megmenekülésem feletti
örömömben meg kell ünnepelnem az életet.
Aidan a csípőjére csúsztatta a kezeit és olyan
kétségbeesetten szorította, mintha kizárólag ezzel tudná
mozdulatlanul tartani őket, hogy ne induljanak kalandra a
testén, ahogyan szeretnének. – Ne kísérts, kedves.
Nekidőlt hatalmas testének. – Ennél csak még kísértőbb
leszek – ígérte elakadó hangon, ahogy a férfi átölelte a derekát
és nagy kezeit lecsúsztatta a fenekére.
Mindketten felnyögtek, amikor lábujjhegyre emelkedett és
nekidörgölődött kemény hosszának.
– Nem akarom, hogy valami olyasmit csinálj, amit holnap
megbánsz – motyogta Aidan, bár a teste egyértelműen több
mint lelkesen szeretett volna csatlakozni hozzá a játékban.
– Nem érdekel a holnap – a két tenyerébe fogta a férfi arcát.
– Azt hittem, hogy meghalsz ma éjjel, Aidan. Már kétszer
hittem azt, hogy meg fogsz halni. A harmadik látomásomban
pedig mindketten meghaltunk.
– Dana...
– Nem érdekel, miben vagy más. Az sem, hogy te
halhatatlan vagy, én pedig halandó. Fontos vagy nekem.
Amikor felébredtem abból a látomásból... a bánat, amit
azokban a másodpercekben éreztem, amíg rá nem jöttem,
hogy nem haltál meg, hogy ott alszol mellettem, ezt teljesen
világossá tette. – Végighúzta a hüvelykujját a borostás állon,
élvezte az apró szúrásokat a bőrén. – Nagyon fontos vagy
nekem – suttogta, és egy csókot nyomott a szájára. – Beléd
zúgtam. – Ismét megcsókolta a meleg, lágy ajkakat. –
Akarlak.
Aidan egy mély sóhajjal lehajtotta hozzá a fejét egy
pulzusvadító csókra. A forróság elárasztotta Danát, amikor a
nyelve besiklott a szájába, hogy játszani hívja az övét. Minden
egyes érintésétől egyre jobban felhevült.
Megmozdította a csípőjét. Milyen kemény. Neki.
Fantasztikus érzés volt hozzádörzsölődni, míg Aidan azokat a
gonosz dolgokat tette a nyelvével. Még soha nem izgatta fel
ennyire egyetlen csók.
Egyik tenyerét még mindig a fenekén tartva, a férfi másik
keze besurrant a farmering alá és a mellére simult. Elakadt a
lélegzete, amikor a hüvelykujjával végigsimított a
mellbimbóján. Nem vesztegette az időt melltartófelvétellel,
így csak a topja puha anyaga választotta el őket egymástól,
míg dörzsölgette, ingerelte, majd élesen összecsippentette.
Mintha villámcsapás futott volna végig Danán.
Belefúrta az ujjait a férfi hajába. Egyik lábát felemelte,
végigcsúsztatta Aidan combján, majd a csípője köré fonta,
kitárva magát előtte. Egyetértő morgással a férfi még
erősebben magához szorította, odadörzsölte merevedését
Dana középpontjához. Ez annyira jó volt. Még többet akart.
Aidan figyelmeztetés nélkül felkapta, elmosódó sebességre
kapcsolt, hogy a legközelebbi falhoz nyomja. Dana
felsóhajtott, a másik lábát is köréje fonta, szorosan ölelte.
A férfi szája otthagyta az övét, tüzes ösvényt csókolt a
nyakához. – Sajnálom – suttogta. – Megijesztettelek?
Túlságosan gyorsan mozgott, az igaz, de...
– Nem – nyögött fel, amikor Aidan ismét nekinyomta
magát és lassan ringatózni kezdett –, abba ne hagyd!
 A hatalmas kezek egyre agresszívabbakká váltak, a durva
érintés pedig tovább fokozta az örömét, a férfi csípője fokozta
a nyomást az övén, ami még tovább izgatta. Megrántotta
Aidan haját.
Egy újabb jóváhagyó morgás.
Végigsimított a hátán, imádta, ahogy a hatalmas
izomkötegek megvonaglanak az érintése alatt. Megragadta
kőkemény, izmos fenekét, maga felé húzta. – Miért nem
vagyunk még meztelenek? – panaszolta egy újabb nyögés
közben. Ha meztelenek lennének, már benne lenne, mély
erőteljes lökésekkel csillapíthatná a testében ezt az égő
szükséget.
Tiltakozó kis nyikkanás szökött ki belőle, amikor a férfi
elengedte a mellét. Végigsimított a farmering elején az apró
gombokon. – Mi a csodáért kellett még több ruhát magadra
venned? – morogta ingerülten, rekedt hangon.
Dana nevetett.
Aidan egy kisfiús mosolyt villantott fel rá, a csípőjével
tartotta meg, míg a kezei ügyködtek. Amikor ismét lenézett,
megdermedt. – A szarba! Elfelejtettem!
– Mit felejtettél el? – mosolygott rá, örömmel fogadva a
gyönyör apró nyilait.
Aidan abbahagyta a gombolást. Kibontakozott az öleléséből,
és hátrahajolt. – Adj egy pillanatot! – mormolta.
Dana összevont a szemöldökét, de leeresztette a lábait a
padlóra.
Hűvös levegő áramlott közéjük, ahogy a férfi ellépett
mellőle és elindult. De ez a legkevésbé sem csökkentette a
vágyát.
Dana zavartan nézett rá. – Aidan?
A férfi felemelte a mutatóujját. – Szavad ne feledd!
Valóságos szellőt generált, ahogy természetfeletti
sebességgel a fürdőszobába száguldott.
Dana kábultan dülöngélve nézett utána, míg be nem
csukódott utána az ajtó. A gondolatai szertefutottak. A teste
zsongott a vágytól.
Nyikorgást hallott. Víz zuhogását.
 Mit művel odabenn?
A fürdőszoba ajtaja kinyílt.
Dana szeme tágra nyílt. Amúgy is száguldó szíve a
bordáinak ugrott, ahogy megpillantotta a kilépő meztelen
Aidant, akinek csak a csípőjét takarta egy fehér törölköző.
– Szent szar! – suttogta.
A férfi gyönyörű volt. Az izmok úgy hullámzottak a bőre
alatt, míg közeledett feléje, mint egy portyázó oroszláné. A
szemei még mindig izzottak. A szája körül érzéki mosoly
játszott.
– Sajnálom – mondta, amikor megállt előtte –,
elfeledkeztem róla, hogy vér borít.
Dana lepislantott magára. Vörös pacák borították az ingét,
ahol hozzádörzsölődött a férfihoz. – Ó!
Aidan az egyik kezével felemelte az állát, a másikkal pedig
végighúzott az arcán és a nyakán egy nedves mosdókesztyűt.
– Nem állt szándékomban összekenni téged.
Dana a meztelen mellkasán, vállain legeltette a szemét, és
legszívesebben azt mondta volna neki, hogy dobja már le
végre a törölközőt és tegye a magáévá. – Szeretnéd... – Ööö...
miről is volt szó? – Akarod, hogy én is lezuhanyozzak?
Ha akarja, az átkozottul biztos, hogy őt is magával viszi,
mert képtelen lenne kivárni, hogy végezzen, és újra
megérinthesse.
Aidan megcsóválta a fejét. – Csak az inged lett piszkos. –
Helyből bedobta a mosdókesztyűt a fürdőszobába, és
töprenkedőn méregetni kezdte Danát. – Mennyire lennél
dühös, ha siettemben elszakítanám a ruhádat?
Dana a férfi csípője köré tekert törölköző felé intett az
állával. – Az attól függ, milyen gyorsan követné őket a lepled.
Aidan szélesen elvigyorodott, és ledobta a törölközőt.
Dana lélegzete elakadt. Aidan tökéletes volt. Széles, izmos
vállak. Jól fejlett mellizmok. Kockás has. Még soha életében
nem volt olyan férfival, akinek ennyire hibátlan teste lett
volna. Tekintete leereszkedett a koronaékszereire.
Ott is tökéletes volt.
 Érezte, hogy megmarkolja az inge alját. Egy rántás, és
valami szétgurult a padlón, mint egy elszakadt gyöngysor.
Lepillantott és megdöbbent.
Kevesebb, mint egy szempillantás alatt Aidan tökéletesen
meztelenre vetkőztette anélkül, hogy megmozdította volna.
Kivételt képezett ez alól a cipője és a zoknija.
Felpillantott, tekintete megakadt a borostyánban izzó
szemeken, és csak egyetlen szó jutott eszébe. – Végre!
Lehajolt, és amilyen gyorsan csak tudott, megszabadult a
lábán lévő maradék daraboktól.
Aidan az ágy felé hátrált, a kezei ökölbe szorultak az
oldalánál. – Gyönyörű vagy – mondta halkan, a hangja
rekedt, érdes volt a vágytól, a tekintete úgy járta be Dana
testét, mint két forró kéz.
Hogy a csodában csinálja? Hogy képes felizgatni a puszta
nézésével?
– Te vagy a gyönyörű – mondott neki ellent és eltüntette a
távolságot kettejük közül. Az utolsó pillanatban váltott irányt,
megkerülte, feltérdelt a matracra, a férfi felé fordult és
hívogató mozdulatokkal lassan hátrébb csúszott az ágyon.
A matrac megbillent a súly alatt, amikor Aidan is feltérdelt
rá.
Dana nem moccant, a pulzusa vadul lüktetett attól az
izzástól a férfi szemeiben.
Aidan végigsimított a vállán, majd a mellére csúsztatta a
kezét. Dana lélegzete elállt, ahogy a hüvelykujjával cirógatni
kezdte, majd összecsippentette érzékeny bimbóját.
A teste folyékonnyá vált.
Aidan átkarolta és egészen odahúzta magához, a
merevedése csapdába esett kettejük között. Leeresztette a
fejét a másik melléhez, beszívta a kemény, rózsaszín bimbót a
szájába, és a nyelvével simogatta.
Dana belefúrta az ujjait a hajába és felnyögött. – Olyan jó
érzés!
Aidan feléje dőlt, ösztökélte, hogy feküdjön a hátára.
Dana lábai nyugtalanul megmoccantak, amikor a férfi
figyelme a másik melle felé fordult, azt kezdte szívogatni,
finoman harapdálni. A fájdalom a bensőjében pillanatok alatt
kibírhatatlanná vált. Azt akarta, hogy Aidan eressze rá a testét
az övére, érezni akarta követelőző súlyát magán, de ezt nem
tudta keresztülvinni. A férfinak más tervei voltak.
Hátrahagyva a melleit, utat csókolt a hasán lefelé,
belemerítette a nyelvét a köldökébe, majd tovább haladt.
Dana izgalma egyre magasabbra emelkedett.
Aidan forró lélegzete érte el előbb a csiklóját, majd
lehajtotta a fejét és lassan, hosszan végignyalt rajta. Bár ilyen
még nem fordult vele elő soha, a vágy egy rekedt kiáltása tört
fel Dana torkából, a kezei ökölbe szorultak a férfi hajában.
Az elsőt egy újabb nyalás követte, majd még egy, és még
újabb. A férfi szája rázárult az érzékeny kis rügyre,
megpöccintette a nyelvével. Ó, az a gonosz, gonosz nyelv!
Dana teste feléje ívelt, belső izmai összeszorultak az örömtől,
ami egyre épült és épült benne, míg végül hátravetette a fejét,
és felkiáltott az orgazmus erejétől, ami átsöpört rajta. A
gyönyör hullámai újra és újra elborították, Aidan szája egy
pillanatra sem állt meg. Még el sem halványulhattak ezek a
hullámok, csinált valamit természetfeletti gyorsasággal, ami
kiváltott Danából egy második orgazmust.
Ismét felkiáltott, félig meglepetésében, félig a gyönyörtől,
ahogy az extázis újra elragadta.
Végül zihálva rogyott hátra a párnára.

Aidan végigcsókolta felfelé is Dana fantasztikus testét,

annyira akarta őt, hogy remegett a vágytól. A szíve száguldott.
A pulzusa a fülében dobolt. És mindehhez olyan kőkemény
volt, hogy nem hitte, hogy még sokáig kibírná anélkül, hogy
benne lehessen. Olyan gyönyörű volt. Olyan szenvedélyes. Az
íze felizgatta. Az illata megrészegítette.
Zihálva lélegzett, míg ő végigcsókolta kecses bordáit és a
mellét.
 A két tenyerébe vette az arcát. Mennyire szerette azokat a
puha kis kezeket, amik az ő durva arcát simogatták, míg a
tekintetük egymásba fonódott.
Elhelyezkedett a lábai között, merevedését odaillesztette a
bejáratához.
Dana felemelkedett hozzá egy hosszú, lassú csókra. – Most
te – csábította szirénmosolyával.
Kezei végigcsúsztak a nyakán, a vállain, aztán a mellkasát
simogatta. Az ujjai rátaláltak mellbimbóira, játszadoztak
velük, csipkedték őket, miközben Dana feléje mozdította a
csípőjét.
Soha nem akart más nőt keresni.
Az egyik kicsi kéz ösvényt simogatott a hasán, a finom ujjak
összezárultak az erekciója körül. – Meg akarlak ízlelni –
suttogta Dana.
A kép, ami megjelent a fejében, hogy ott térdel előtte és a
szájába veszi a férfiasságát, majdnem túl soknak bizonyult. –
Ízlelj meg később – nyögte ki –, muszáj benned lennem. – A
légzése érdessé vált, ahogy kicsivel erősebben szorította meg,
hüvelykujja pedig végigfutott a fej érzékeny tövén. – Érezni
szeretném, ahogy összeszorulsz körülöttem, és csak szorítasz
és szorítasz, amikor ismét elmész, velem együtt – suttogta
megfeszülő izmokkal.
Dana arcán ismét kigyúlt a vágy, nyelt egy nagyot. – Benne
vagyok.
Aidan nevetett. És ráébredt, hogy még sohasem nevetett
szex közben.
De a nevetése tovalebbent, amikor Dana odavezette a
bejáratához.
A tekintetük összekapcsolódott, míg beljebb nyomult. Olyan
nedves. És meleg. És szűk.
Dana átölelte, és igyekezett minél közelebb húzni magához.
– Ez olyan jó.
Visszahúzódott majd ismét behatolt. És újra. Egyre erősödő,
kemény lökésekkel haladt mind mélyebbre, igyekezett úgy
mozdulni, hogy a lehető legnagyobb örömet szerezze neki.
 Dana kezei lecsúsztak a hátáról a fenekére, körmei a bőrébe
mélyedtek, a légzése ismét zihálóvá vált, a teste feléje ívelt. –
Keményebben! – könyörgött.
A pokolba is, igen!
Az ágy fejtámlája ritmikusan nekicsapódott a falnak, de
Aidan nem törődött vele. Kezei rátaláltak Dana melleire.
Igyekezett nem túl durva lenni. De a nyomás egyre csak nőtt,
Dana ajkairól aprócska kiáltások röppentek fel, köréje szoruló
izmai vadul hajszolták.
Aztán a nő feje hátracsapódott, a nevét kiáltotta.
Hüvelyének falai összezáródtak körülötte, lüktetve,
hullámokban meg-megszorították. Aidan is felkiáltott, amikor
elérte a kielégülés, az orgazmus ereje sokkolta, az öröm
átáradt rajta, felforralta a vérét.
Nehezen lélegzett, átölelte Danát és magához szorította.
Amikor az oldalukra fordította magukat, Dana végigcsúsztatta
az egyik lábán az övét, majd a csípője köré fonva magában
tartotta őt. Nyirkos hajtincsek tapadtak gyönyörű arcára. Szép
mogyoróbarna szemei tele voltak érzelmekkel, amikor
egymásba kapcsolódott a tekintetük.
Aidan kisimogatta a haját az arcából, és rájött, hogy
mennyire szereti őt. Megváltoztatta a világát, az egész
létezését.
Dana mosolygott.
Látja? Mindazt, amit el szeretett volna mondani neki, de
még túl korainak találta?
A nő előrehajolt, nyomott egy csókot a szájára, aztán
lehunyta a szemét és odafészkelte magát hozzá.
Az elégedettség, amit Aidan az utóbbi háromezer évben
sohasem érzett, gyorsan álomba szenderítette.
 Tizenkettedik fejezet

Aidan nem egyszerűen ébredezni kezdett, azonnal

tökéletesen ébernek érezte magát.
A leghalványabb fény sem szűrődött be a függönyökön,
mégis tudta, hogy éjszaka van. Át kellett aludniuk a napot.
Már persze azt a részét, amit nem szeretkezéssel töltöttek.
Összeráncolta a homlokát.
Valami nem volt rendben. Érezte.
Óvatosan, nehogy felébressze Danát, felült.
A sötétségben is gond nélkül körülnézhetett a szobában.
Sehol egy behatoló az árnyak közt megbújva. Nem dobogott
másik szív a szobában a Danáén és az övén kívül.
De akkor miért mered fel mégis a haj a tarkóján?
Kiterjesztette érzékeit.
Heather aludt. Ethan ott feküdt mellette, de ő egy filmet
nézett, teljesen levéve róla a hangot. Ed valahol egy
számítógép klaviatúráján kopogott. Brodie ott volt vele, és
valami olyasmit bizonygatott neki, hogy Chris elegendő
mennyiségű embert küldött Dana házához, hogy
elvégezhessék a szükséges javításokat.
A ház többi része csendes volt.
Aidan felkelt és odament az ablakhoz. Lassan, hogy ne
üssön zajt, kireteszelte és résnyire felhúzta, hogy bejöhessen
odakintről némi enyhe szellő.
Lehunyta a szemeit és hagyta, hogy a füle osztályozza az
éjszaka neszeit, az orra beazonosítsa a rengeteg betóduló
illatot.
Egyszerre felpattant a szeme.
Idegesen felmorrant, majd villámgyorsan megfordult, hogy
magára húzza ledobott alsónadrágját.
Ébredj, Heather, üzent telepatikusan, miközben
természetfeletti gyorsasággal felöltözött, Roland Warbrook
közeledik!
 – A szarba! – szisszent fel Ethan a másik szobában.
Pontos meghatározás.
Az eddig történtek után még tényleg szükségük van egy
újabb összecsapásra a fúriadühös Halhatatlannal?
Aidan az ágy fölé hajolt és végigsimított Dana
összekuszálódott haján. – Dana? Ébresztő, kedves.
Olyan mélyen aludt, hogy még többször is szólongatnia
kellett, mire résnyire nyílottak a szemei. A szája puha
mosolyra görbült. – Hmm?
– Szeretném, ha felkelnél, édesem – sürgette –, gyorsan!
Ez hatott.
Villámgyorsan ülő helyzetbe pattant, rémülten meredt fel
rá. – Mi az? Megint vámpírok támadnak?
– Nem. Roland érkezése várható.
A nő összevonta a szemöldökét. – Azé a Rolandé, aki meg
akar ölni?
– Igen. Hamarosan ideér.
A szép arcot elsötétítette a harag. – Ó, a fenébe már! Nem
kaphatnánk végre egy kis szünetet? – morogta, és ledobta
magáról a takarót.
Aidan nevetett.
Dana rámosolygott. – Sajnálom. Nos, talán ez a legjobb
alkalom, hogy elmondjam, nem vagyok egy hajnalban kelős
típus.
– Én sem – vigyorodott el. A fenébe is, mennyire szereti!
Még akkor is elképesztően vonzónak találta, ha éppen morcos
volt. – Ráadásul nincs is hajnal. Éjszaka van. Öltözz fel,
édesem.
Dana odasietett a táskájához és elkezdett ruhákat válogatni,
Aidan pedig azt próbálta megakadályozni, hogy a nő
meztelensége teljesen elvonja a figyelmét.
– Ne aggódj – mondta, és közben rájött, hogy elkésett a
paranccsal, amit testének szánt, hogy ne reagáljon a
látványra. – Most teljes erőmnél vagyok, Ethannel és
Heatherrel a hátam mögött. Heather ugyanolyan erős és
gyors, mint én, így Roland nem jelent a számunkra valós
veszélyt.
 – Mondod te, de ismerlek már annyira, hogy akkor is ezt
mondanád, hogy megnyugtass, ha nem így lenne.
– Ha ismét megpróbál megölni, meg kell találnom a módját,
hogy megállítsam anélkül, hogy komolyabb kárt tennék
benne, ami felbosszantaná Sethet.
– Nagyszerű – motyogta a nő, és az egyik karjára halmozott
ruhákkal a fürdőszoba felé indult. – Nem a gyagya miatt
aggódsz, aki meg akar ölni. Amiatt aggódsz, hogy felhúzod a
nagyhatalmú, csodálatos Ózt! – Becsapódott mögötte az ajtó.
Aidan nevetett, és elővett egy pár katanát.
A fürdőszoba ajtaja ismét kinyílt résnyire. A nyílásban Dana
feje jelent meg. Grimasznak is beillő mosolyt villantott rá. –
Elnézést. Azt hiszem egy kissé elbagatellizáltam a valóságot
azzal kijelentésemmel, hogy „nem vagyok egy hajnalban kelő
típus”.
Odalépett hozzá és egy gyors csókot nyomott a szájára. – Az
elmúlt negyvennyolc órában alig aludtál. És szerintem
egyébként is nagyon édes, amikor nyűgös vagy.
Dana nevetett. – Akkor te is gyagya vagy.
Aidan kuncogott. – Öltözz! Ha Roland így talál, és ő is olyan
elbűvölőnek lát, mint én, még a végén tényleg megölöm.
Minden aggodalom és félelem eltűnt a nő arcáról,
visszahúzta a fejét a fürdőszobába.
Még mindig mosolyogva, Aidan átvágott a hálószobán és
kinyitotta a folyosóra vezető ajtót.
Ethan és Heather már odakinn álltak teljesen felöltözve,
felfegyverkezve.
Heather rávigyorgott. – Nagyon kedvelem – suttogta, és a
fürdőszoba irányába intett az állával.
– Én is – csatlakozott Ethan.
Aidan megcsóválta a fejét – én meg egy kicsit rajongok érte.
Heather nevetett. – Csak egy kicsit, mi?
Mindhárman a ház eleje felé indultak.
– Szóval – vágott bele Ethan –, mit gondolsz erről? Megint
megpróbál majd megölni?
– Fogalmam sincs, de ezt a lehetőséget is számításba kell
venni.
 – Tudod, hogy ott vagyunk mögötted, ugye? - kérdezte
Ethan.
Heather is rábólintott.
Aidan rájuk mosolygott. - Nagyra értékelem. De tudnotok
kell, hogy Sarah is vele van.
Heather felhúzott szemöldökkel fordult a férje felé.
Ethan tekintete nyugtalanná vált. – Nem szívesen harcolnék
komolyan Sarah ellen. Roland tényleg mindenkinek pattanás
a seggén, de Sarah tündéri.
Heather bólintott. – Arról már nem is beszélve, hogy Seth
nem tűri a belharcot.
Ed lépett a nappaliba fekete pólóban, fekete farmerben és
fekete csizmában.
Brodie hasonló öltözékben követte.
– Roland és Sarah hamarosan megérkeznek – tájékoztatta
őket Aidan.
– Hallottuk – felelték egyszerre mindketten, de nem tűntek
túlzottan izgatottnak.
Dana is befutott.
Aidan a két férfi felé intett. – Dana, ő itt Brodie, a
Szekundánsom. Eddel már találkoztál a megérkezésünk után.
Mindhárman elintézték a bemutatást egy örvendek-a-
találkozásnak biccentéssel.
Dana kíváncsian tanulmányozta a két halandót. – Nem
vagytok idegesek?
– Nem igazán. – Brodie a Halhatatlanok felé intett. – Ezek
a srácok inkább a szóbeli konfliktuskezelés felé hajlanak. – A
kezében, amit felemelt, egy aprócska tárgy volt, ami leginkább
egy auto-injektorra emlékeztetett. Kétségtelenül nyugtatóval
volt megtöltve, ami a végső esetben megakadályozhatja
Rolandot gyilkos tervének megvalósításában.
Ed kezeiben ebből még több volt.
Heather tekintete is a kicsiny tárgyakra szegeződött.
– Hát hogyne. Természetesen!
Dana már nyitotta a száját, hogy megkérdezze, hogy mi az,
de Aidan egy fejcsóválással jelezte neki, hogy maradjon
csendben. Nyugtató, magyarázta telepatikusan, az egyetlen
az egész bolygón, ami hatással van ránk. Semmit ne mondj
hangosan, akkor Roland nem fog gyanút.
Ed mindenkinek kiosztott két-két auto-injektort. Egyet
Rolandnak és egyet Sarah-nak.
Aidan remélte, hogy nem lesz rájuk szükség. A többiekhez
hasonlóan őt is kellemetlenül érintette volna, ha harcba kell
bocsátkoznia Sarah-val, vagy el kell kábítania.
A Halhatatlanok zsebre vágták az auto-injektorokat.
Ed Dana felé fordult. Előhúzott maga mögül egy kábító
pisztolyt, miközben a mutatóujját a szájához emelve jelezte
neki, hogy maradjon csendben. Megkerülte, és a nadrágja
dereka alá dugta a fegyvert.
A nő felhúzott szemöldökkel felnézett Aidanre.
Ő pedig a fogait csikorgatva tartotta vissza magát a... mitől?
Féltékeny?
Egyáltalán nem tetszett neki, hogy egy másik férfi
megérintette, de feltételezte, hogy ehhez majd hozzá kell
szoknia. Ha megtörténik a csoda, vége lesz ennek az egésznek
és Dana beleegyezik, hogy átváltozzon a kedvéért, akkor
Brodie lesz mindkettejük Szekundánsa, és minden egyes
alkalommal hozzá fog érni, amikor segít majd neki felkészülni
a vadászatra.
Megszólalt az ajtócsengő.
Meglepetten néztek össze.
– Érdekes megközelítés – motyogta maga elé Ethan, majd
kinyitotta az ajtót.
A teraszon Sarah és Roland állt.
Roland a szokásos zord arckifejezését viselte.
Sarah a kezét fogta és aggodalmasan felnézett rá.
– Helló, srácok – üdvözölte őket óvatosan Ethan –, mit
tehetek értetek?
– Azért vagyok itt, hogy Aidannel beszéljek – jelentette be
Roland. A hangja semmit sem árult el.
Ethan Aidanre nézett a válla fölött, majd körülpillantott a
nappaliban. – Értem. Miért nem csináljuk ezt inkább
odakinn?
 Talán abban reménykedett, hogy így megmenthetik a
bútorokat.
Roland és Sarah hátrébb léptek, majd lementek a lépcsőkön
az előkert szépen nyírt gyepére, hogy Ethan, Heather és Ed is
kimehessenek.
Aidan Dana felé fordult. – Maradj itt.
– Nemigen hinném – válaszolt a nő pokolian határozottan.
Sóhajtott egyet, és kiment vele együtt, utánuk pedig a
Szekundánsa. – Brodie?
Brodie bólintott, majd egyetlen szó nélkül odaállt Dana
oldalára.
Aidan arrébb ment pár méterrel, hogy minél távolabb
csalhassa Rolandot a halandóktól.
Ethan és Heather vele mentek, majd megálltak a két
oldalán. És átkozott legyen, ha nem érezte ezt szívmelengető
dolognak.
– Nos? – Igyekezett az agresszió leghalványabb jelét is
eltüntetni a hangjából. Nem volt problémája Rolanddal,
szerette volna visszaszerezni közöttük a békét.
– Seth nem hiszi, hogy közöd lenne Veronica eltűnéséhez –
mondta Roland.
– Mert nincs is.
– Reordon másképp gondolja – folytatta Roland. – A videó
pedig alátámasztja a gyanúját, de... – Ránézett a feleségére,
aki bólintott. – Megbízom Seth ítéletében. Szóval, azért
vagyok itt, hogy bocsánatot kérjek és megkérdezzem, hogy
tudom ezt helyrehozni.
Aidan ennél jobban nem döbbenhetett volna meg.
De Heather, Ethan, Ed és Brodie sem, ahogy a leesett állak
mutatták.
Dana viszont továbbra is bizalmatlanul méregette Rolandot.
Roland visszanézett a nőre, majd Aidanre pillantott, és az
állával a hosszú kocsibejáró felé intett. – Sétálunk?
A kíváncsiságtól hajtva Aidan csatlakozott a hallgatag
Halhatatlanhoz, aki egyenletes léptekkel távolodott a kavicsos
úton a háztól.
– Maradjatok szem előtt! – szólt utánuk Ethan.
 Roland kérdő pillantást vetett Aidanre. – Azt hiszik, hogy
megpróbállak megölni?
Aidan megcsóválta a fejét. – Ethant nem lehet elmekontroll
alá vonni, és visszaemlékszik a legapróbb részletekre, ha
valaha is látott, hallott, szagolt, kóstolt vagy érintett valamit.
Szóval Seth úgy döntött, hogy ő lesz a bébiszitterem. Ha
mindig Ethan szeme, vagy füle közelében vagyok, akkor száz
százalékos bizonyítást nyer, hogy nem én vagyok a tettes, ha
egy újabb Tehetséges eltűnik.
Roland bólintott, majd felhúzta a szemöldökét.
Teltek a másodpercek, és közben ők ketten kisétáltak Ed,
Brodie és Dana hallótávolságából.
– Nem tudtam, hogy találtál valakit – mondta Roland olyan
halkan, hogy Aidan nem is tudta pontosan, hogy ezt most
hallotta-e vagy a szájáról olvasta.
– Nem sokat beszélünk.
Roland a körülöttük lévő tájat tanulmányozta. Nem volt ott
semmi más, csak fák és mező, ameddig a szem ellátott. –
Kilencszáz évig éltem magányosan, mielőtt találkoztam
Sarah-val.
Aidan bólintott. Hallott erről. Roland teljes
elszigeteltségben élt, visszautasítva a Halhatatlanok
társaságát csakúgy, mint a Szekundáns segítségét, mert a
múltban túl sokszor árulták el azok, akiket szeretett és
akikben megbízott.
– Tudom milyen nyomorult dolog szeretet, szerelem nélkül
élni – folytatta. – És azt is tudom, hogy te még ennél sokkal
hosszabb ideig éltél egyedül.
Aidan ismét bólintott. – Így van.
Roland megrázta a fejét. – Nem vagyok olyan rideg és
szívtelen, ahogy mondják.
– Tudom. – Látta már szelídnek ezt a Halhatatlant, Roland
megnyitotta a szívét Sarah és Adira előtt, szemtanúja volt
eltökéltségének, hogy mindenáron megvédi őket, Amival és
Marcussal együtt.
Roland ádámcsutkája végigszáguldott a nyakán, amikor
nyelt egyet. – Dühös lettem, amikor azt hittem, hogy
bántottad a leszármazottamat. Sethnek jó idejébe beletelt,
hogy lecsillapítson, miután visszamentem Davidhez. De
amikor végül sikerült, és elmondta, hogy Reordon elferdítette
az információt, mert valami miatt dühös rád... Seth azt
mondta, hogy szerinte nem te vagy a felelős Veronica
eltűnéséért, és hogy éppen a halandó szerelmed előtt estem
neked, ettől pedig... – Megcsóválta a fejét. – Rosszul éreztem
magam.
Aidan nem talált szavakat a megdöbbenéstől.
– Megkérdeztem magamtól, mi lett volna, ha valaki velem
csinálja ugyanezt? – folytatta Roland. – Mi van, ha Reordon...
vagy a pokolba is, bárki más, akinek fogalma sincs mekkora
szenvedés a magány, elfordítja tőlem Sarah-t? – Határozottan
megrázta a fejét. – Mi lenne, ha ma nem lenne Sarah az
életem része? Mi van, ha nem töri át a bizalmatlanságom
falát, nem lopja el a szívem, ha nem segít egy kicsit közeledni
Marcushoz, Amihoz és a gyönyörű kis Adirához? Mi van, ha
nem teszi ennyire teljessé az életem? Mi van, ha valaki elveszi
tőlem ezt az egészet azzal, hogy elijeszti tőlem?
Csend telepedett rájuk, amit csak az éjjeli lények élelem
után való kutatásának neszei törtek meg.
Amikor Roland újra Aidanre nézett, bűntudat és önvád ült a
szemeiben. – Megtettem? – kérdezte rettegve –
Megfosztottalak tőle?
– Roland...
– Az elmúlt évben az életed kockáztatásával védted a kicsi
Adirát, erre én most olyan súlyosan megsértettelek, hogy nem
is tudom, hogyan fogjak hozzá rendbe hozni ezt.
Aidan felsóhajtott. – Végül úgyis el kellett volna mondanom
neki az igazat.
– Elmondani az egy dolog. Az arcába tolni pedig egy másik
dolog.
Ez valóban így van. – Bastien nem tolta Sarah arcába?
Roland örömtelenül felnevetett. – De igen, megtette a
fattyú. Azt hiszem, egyetlen délutánt tölthettem vele, mielőtt
az a gazember megtámadta volna a vámpírhadseregével.
 Aidan felsóhajtott. Csak most vette észre, hogy még mindig
a katanáit markolja, elrejtette őket a kabátja alatti tokokban.
– Talán ez mindig így történik. Nincs lassú, óvatosan adagolt
igazság. Nincs hosszú udvarlás, ami alatt fokozatosan
megismerhetnénk a másikat. Ott van Richart esete is.
Roland bólintott. – Viszont ez nem változtat a tényen, hogy
megsértettelek. – Hátrapillantott Danára, aki keresztbe font
karokkal állt Ed mellett, és szúrós pillantással meredt feléjük
a sötétbe. – Dana itt van veled. Ez azt jelenti, hogy nem
fordult el tőled?
– Itt van, mert ez volt Seth utasítása. Ha nem adja
parancsba, és a fenyegetés miatt nem kényszerülnék arra,
hogy mindenképpen vigyázzak rá... – megcsóválta a fejét –
nem tudom, hogy döntött volna Dana. – Lehet, hogy elküldte
volna őt és egyedül feküdt volna le, és mivel ez az újabb
esemény semmissé tette a szeretkezéssel töltött időt, még
abban sem volt biztos, hogy valaha is újra beengedi-e az
ágyába.
– Dühösnek tűnik.
Elmosolyodott. – Az valójában kizárólag neked szól.
Haragszik, mert megpróbáltál megölni, és fél, hogy újra
megpróbálod.
Roland arca reményteljessé vált. – Nos, ez azért jó jel, nem?
Ha nem akarna tőled semmit, nem érdekelné, ha meg
akarnálak ölni.
Aidan bólintott. – Úgy tűnik, elfogadja ezt az egészet.
Elfogad engem. Azt nem tudom, hogy hajlandó lenne-e...
– Elfogadni ezt az egészet és téged is... örökre – fejezte be
helyette a mondatot Roland.
– Úgy valahogy.
– Tudok segíteni valamiben?
– Nem, de köszönöm, hogy felajánlottad.
– Mert antiszociális vagyok ugye? Sokkal rosszabbat vártál.
– Nem. Nem hinném, hogy a dolgok sokkal rosszabbak
lehetnének a mostani helyzetnél. Ezen a ponton én sem
tehetek mást, mint várok, és remélem, hogy nem történik
valami olyasmi, ami már túl sok lenne neki.
 – Akkor legalább hadd maradjunk Sarah és én, hogy
segítsünk őrizni – mondta Roland.
Valóban úgy tűnt, hogy jóvá szeretné tenni a tettét. A többi
Halhatatlan meg lenne döbbenve.
– Azt megteheted – egyezett bele Aidan.
Roland a kezét nyújtotta.
Mielőtt Aidan megrázhatta volna, egy nyíl fúródott Roland
mellkasába.
Roland összevonta a szemöldökét. Aztán felakadt a szeme,
térdre rogyott, majd elterült a kavicson.
Aidan az őket figyelő kis csoport felé fordult.
Ethan, Heather, Brodie és Ed mindannyian Danát nézték,
aki a nyugtató pisztolyt tartotta a kezében, Aidan és Roland
irányába célozva.
– Roland! – kiáltott fel Sarah, és futásnak eredt.
Dana ismét lőtt.
Sarah megállt, majd eszméletlenül a földre rogyott.
Aidan rámeredt a lövöldözőre. – Mit művelsz? – kérdezte
elég hangosan ahhoz, hogy Dana meghallhassa – Miért
kábítottad el Rolandot?
– Úgy láttam, mintha meg akart volna markolni! – kiáltott
vissza a nő.
Mivel nem rendelkezett Ethan Sarah és Heather éles
látásával, ez minden bizonnyal valóban így lehetett.
– Elnézést kért – kiabált felháborodva Aidan –, kezet akart
nyújtani!
– Ó! – kiabált vissza Dana – Ezt elszúrtam!
A körülötte álló Halhatatlanokból kitört a nevetés.
Aidan mosolyogva megcsóválta a fejét, majd a vállára dobta
Roland mozdulatlan testét és odasétált a többiekhez. – És
Sarah-ra miért lőttél?
Dana vállat vont. – Azt hittem, azért ered futásnak, hogy
befejezze, amit Roland elkezdett.
Ethan letérdelt Sarah mellé és gyengéden a karjaiba vette. –
Ed, van kéznél ellenszerünk?
– Igen – felelte a Szekundánsa, és elindult a ház felé –,
rögtön hozom.
 Aidan a nyitva álló bejárati ajtó felé biccentett. – Inkább
menjünk be mindannyian.

Dana az alsóajkát rágta, míg követte Ethant a házba. A férfi

karjaiban ernyedten fekvő Halhatatlan nő hosszú, barna haja
átfolyt a bicepsze felett, és minden lépésnél meglebbent.
Ethan után Aidan következett, Roland testét átvetve a vállán,
a Halhatatlan karjai tehetetlenül lengedeztek a hátán.
– Rendbe jönnek? – kérdezte aggodalmasan. Valóban azt
hitte, hogy Roland épp megtámadja Aidant. És utána Sarah is.
Olyan sötét volt. Nem is látta tisztán őket, csak a gyors
mozdulatokat érzékelte, és biztonságosabbnak találta előbb
cselekedni, mint később bánkódni.
– Rendbe jönnek – nyugtatta meg Aidan.
– Sértetlenül, viszont nagyon dühösen fognak felébredni –
motyogta Heather, aki bezárta az ajtót a kis csapat után.
Ethan óvatosan lefektette Sarah-t a kanapéra.
Aidan melléje fektette Rolandot, majd hátralépett.
A pár most úgy nézett ki, mintha egyszerűen elaludtak
volna egymás mellett tévézés közben.
Dana, Aidan, Ethan és Heather félkörben megálltak
felettük, míg Ed és Brodie visszatérésére vártak.
– El sem hiszem, hogy ilyet mondott – suttogta Heather, és
Rolandra pillantott.
– Mármint melyik részét? – kérdezett vissza a férje.
– Az egészet.
Dana ránézett Heatherre, majd a két férfira. – Mit
mondott? – kérdezte meg, mert elég nyilvánvalóan
megdöbbenthette őket, amit hallottak, annyira, hogy át kellett
értékelniük az eddigi véleményüket Rolandról.
– Tisztára bűntudatom van – vallotta be Heather válasz
helyett –, valóban úgy gondoltam rá, mint valami...
 – Rideg és szívtelen alakra? – fejezte be helyette a mondatot
a férje.
– Szívtelennek azért nem gondoltam – pontosított Heather
–, és szerintem senki más sem, aki valaha is látta Sarah-val,
Amival vagy Adirával.
Ethan és Aidan egyetértően bólintottak.
– De a ridegség – folytatta Heather –, nos, igen. Mármint
úgy értem, mindig olyan... megközelíthetetlen. Mindig elzárta
magát tőlünk, többiektől. De most? Ezek után? Azután, amit
Aidannek mondott? Azzal a rengeteg érzelemmel a
hangjában? – Megrázta a fejét. – Be kell vallanom, egy kicsit
meg is könnyeztem.
Dana felnézett Aidanre. – Mit mondott?
Aidan egyik lábáról a másikra állt, nyugtalanság jelent meg
jóképű vonásain. – Elnézést kért.
Dana várta, hogy részleteket is eláruljon, de nem folytatta.
Heather összevont szemöldökkel nézett Aidanre. – Jóval
több volt ez annál. Mondd el neki. Vagy tudok még jobbat.
Mutasd meg. Az egészet. Képes vagy rá, nem?
Dana ismét Aidanre nézett. Mutassa meg? Hogyan?
– De igen – válaszolt a kérdésre a férfi némi vonakodással.
– Akkor csináld – sürgette Heather. – Hadd nézze végig az
egészet. Mert ez úgy hangzott, mintha Rolandnak eltökélt
szándéka lenne maradni. És Danának az eddig szarságok
tetejébe arra van a legkevésbé szüksége, hogy folyamatosan
azt figyelje, mikor támad rád újra. Nem kell azt hinnie, hogy
nem áll egészen a te oldaladon.
Dana kétkedő pillantást vetett Rolandra.
– Látod? – csapott le a pillantására Heather –, nem hiszi,
hogy megbízhat benne.
Most mindenki Danára nézett.
Ő pedig megvonta a vállát. – Persze, hogy nem. Meg akarta
ölni Aidant.
Aidan még mindig vonakodni látszott. Végül mégis
megtette.
Odafordult hozzá és a homlokához érintette az ujját.
 Eltűnt körülötte a nappali, helyette Ethan és Heather
előudvara jelent meg. Aidan Rolanddal sétált, a kép és a hang
éppen olyan tiszta volt, mintha egy óriási képernyőjű
televíziót nézne. Attól eltekintve, hogy ebben a filmben Dana
maga is benne volt, és Aidan szemszögéből látott mindent.
Eszméletlenül klassz!
Ráadásul nemcsak látott és hallott. Érzett mindent, amit
Aidan érzett, hiszen ez is része volt az emléknek.
Elakadt a lélegzete.
Aidan elhúzta a kezét.
Az emlékkép eltűnt.
Ed és Brodie lépett a nappaliba.
Dana ezt alig érzékelte, Aidant nézte, a szíve a torkában
dobogott.
Aidan állta a pillantását, jóképű arca elsötétült, barna
szemeiből semmit sem tudott kiolvasni.
Újra felcsendültek a fejében Roland szavai: Seth azt
mondta, hogy szerinte nem te vagy a felelős Veronica
eltűnéséért, és hogy éppen a halandó szerelmed előtt estem
neked...
Ed Roland fölé hajolt.
– Ne! – állította meg Ethan. – Előbb Sarah-t. Roland nem
fog haragudni azért, mert Dana elkábította őt, de ha meglátja,
hogy Sarah-t, is, na azért dühös lesz.
Ed bólintott, és átment Sarah oldalra.
Dana itt van veled – tört fel egy újabb emlékfoszlány. Ez
azt jelenti, hogy nem fordult el tőled?
Itt van, mert ez volt Seth utasítása, válaszolta akkor Aidan
és majdnem belefulladt az érzelmekbe.
Tényleg ezt hiszi? Hogy ma éjjel nem maradt volna vele, ha
Seth nem kényszeríti rá?
Ed odanyomott egy auto-injektort Sarah nyakához.
Sarah mogyoróbarna szemei lassan kinyíltak, majd ragyogó
zöldbe lobbantak, olyan gyorsan ült fel, hogy a férje után
nézzen, hogy a feje összekoccant Edével.
Dana nem hallotta mit mondott neki Heather és Ethan. Az
igazat megvallva, nem is érdekelte.
 Úgy tűnik, elfogadja ezt az egészet. Elfogad engem. Azt
nem tudom, hogy hajlandó lenne-e...
Elfogadni ezt az egészet és téged is... örökre.
Úgy valahogy.
Aidan szereti őt.
Mélységesen.
Vele akarja tölteni az örökkévalóságot. És még az együtt
töltött csodálatos nap után is attól félt, hogy ő nem érez
ugyanígy, vagy nem ennyire.
– Aidan – suttogta.
A férfi arca ellágyult, egyik tenyerét az arcára simította. –
Még mindig van választásod – mormolta, a hüvelykujjával
megcirógatva az arcát.
Hát persze, az ő vágyait és szükségleteit a magáé elé helyezi,
mint mindig. Nem számít, mennyire retteg a sok évszázados
magánytól és bánattól, amiben élnie kellene, ha ő úgy
döntene, hogy kisétál az életéből.
Könnyek csípték a szemét. Az érzelmek elárasztották,
nekidőlt a férfinak, a mellkasába temette az arcát és szorosan
átölelte.
Aidan egy szót sem szólt, csak köréje fonta a karjait, és a
feje tetejére engedte az állát.
– Roland? – Ez Sarah volt.
– Mi a fene történt? – kérdezte nehezen forgó nyelvvel a
brit Halhatatlan.
– Dana elkábított – felelt neki a felesége. – Nem látott
tisztán a sötétben. Amikor kezet nyújtottál Aidannek, azt
hitte, megpróbálod megragadni, ő pedig lőtt, hogy megvédje.
Dana nem tudta nem észrevenni, hogy Sarah még csak meg
sem említi, hogy őt is elkábította.
– Tényleg? – Roland hangja megenyhült kissé, vidámság
bujkált benne. – Előbb sokkolóval lő rám, aztán meg ez. –
Felnevetett. – Kedvelem a nőt. Rád emlékeztet.
Mindenkiből kitört a nevetés a nappaliban.
Aidan nevetése közvetlenül Dana fülében dörmögött fel,
tekintve, hogy a mellkasához szorította az arcát. Hátravetette
a fejét és teljes szívéből válaszolt a tétova mosolyra, ami
megjelent a férfi arcán. Lábujjhegyre emelkedett, csókot
követelt.
Aidan mosolya kiszélesedett, és már hajtotta a fejét, hogy
teljesítse a követelését, de a mozdulat félbeszakadt. A
homloka ráncba szaladt, majd elfordult tőle és a bejárati ajtó
felé nézett.
Dana észre sem vette, mikor húzta elő a kardjait.
A többi Halhatatlan pedig követte, amikor Dana és az ajtó
közé helyezkedett.
Ed és Brodie kezében egy-egy 9 mm-es jelent meg.
– Mi az? – kérdezte Dana, de közben azon töprengett, hogy
a nadrágderekába tűzött kábító pisztolyban van-e még nyíl.
Aidan telepatikusan válaszolt. Valaki a ház elé teleportált.
A többiek sokatmondó pillantásokat váltottak egymással,
Dana így arra következtetett, hogy Aidan ezt mindenkinek
mondta, nem csak neki.
A pokolba! Ez Seth lesz? A második látomása végül is még
nem vált valóra, igaz? Seth most visszatért, hogy megölje
Aidant?
Megszólalt a bejárati csengő.
Heather szemöldöke felszaladt. – Ez valami vicc? – ezzel
elindult az ajtó felé.
Ethan elmosódott, ő ért oda elsőként.
Heather összevonta a szemöldökét és megállt mellette.
Ethan nyugodt mozdulattal kinyitotta az ajtót.
Dana álla leesett.
Ez volt a legmagasabb férfi, akit valaha is látott, talán még
Sethnél is magasabb. Békésen álldogált a teraszon, az oldalán
egy gyönyörű nővel. A férfi mellett még a normál értékekkel
nézve magas nő termete is eltörpült. Mindkettejüknek fekete
haja volt. Mindketten azt a ruhát viselték, ami úgy tűnik,
szerves részét képezte a Halhatatlan őrzők világának; fekete
nadrág, fekete felső, fekete bakancs/csizma és hosszú, fekete
bőrkabát.
Azért, mert a fekete jobban beleolvad az éjszakába? Vagy,
hogy elrejtse a vérfoltokat, amiket a vadászatok közben
szereznek?
 Az utóbbira tippelt volna, és meglehetősen nyugtalanító
gondolatnak találta.
Ethan elmosolyodott és mindenki eltette a fegyvereit. –
Zach. Lisette. Mit kerestek itt ti ketten?
– Épp szembeszegülünk Seth utasításával – mormolta maga
elé a férfi, határozottan brit akcentussal.
Lisette oldalba bökte, de az arcán meg sem rezdült a
mosoly. – Volt egy meccs korábban – csevegőnek szánt
szavaiból dallamos francia akcentus érződött –, reméltük,
hogy Ed esetleg felvette. Megnézhetnénk együtt.
Ethan felnevetett. – Kamu! Azért jöttél, hogy engem
ellenőrizz.
A nő mosolyában nyoma sem volt szégyennek. – Nos...
meglehet, hogy aggódtam egy kicsit, hallottam, hogy mi
történt korábban.
Ethan beljebb invitálta őket, majd becsukta utánuk az ajtót.
– Dana, ők itt Lisette és a férje, Zach. Mindketten
Halhatatlanok.
Lisette széles mosollyal előrelépett és a kezét nyújtotta. –
Dana, annyira örülök a találkozásnak!
Dana viszonozta a mosolyt és megszorította a kezét. – Én is
örülök. – Legalábbis remélte, hogy örülni fog. Lisette
barátságosnak tűnt. Viszont Zachet egy ne-baszakodj-velem-
mert-kinyírlak légkör övezte, majdnem pontosan akkora
hatalom áradt belőle, mint Sethből.
Lisette megpaskolta a kézfejét, és vetett egy gyors pillantást
Zach felé. – Tudom, hogy a komor, sötét kinézete miatt
félelmetesnek találod a férjemet, de biztosíthatlak, hogy olyan
édes, akár egy kiscica.
Ezzel senki sem értett egyet. Még a szóban forgó férj is
felhorkant.
Lisette összevont szemöldökkel nézett végig rajtuk. –
Tényleg olyan!
Zach ajka mosolyra húzódott. – Nem hiszem, hogy meg
tudnád győzni őket, szerelmem. Túl jól ismernek.
Lisette válaszra nyitotta a száját, de a mozdulat
félbeszakadt, és Aidan felé fordult. – Nem is akartam.
 – De igen, akartad. – Aidan szemöldökei ráncba szaladtak.
– Ne csináld újra.
Dana Zachre nézett, attól tartott, hogy az Aidan hangjából
egyértelműen kihallatszó figyelmeztetés feldühíti.
De Zach nevetett. – Úgy tűnik, rajtakapott.
Lisette elhúzta az orrát és elengedte Dana kezét. –
Sajnálom. Nem csinálom újra.
– Mit nem csinálsz újra? – Dana úgy érezte, hogy valahol
elveszítette a fonalat.
Aidan átkarolta a vállát. – Olvasta a gondolataidat.
Dana Lisette-re nézett, harag lobbant benne a behatolási
kísérlet miatt. – Telepata vagy?
– Igen – erősítette meg a nő –, és tényleg sajnálom. Nem
fogok többi a gondolataidban olvasni, kivéve, ha kritikus
vészhelyzet rákényszerít. Most is csak azért...
– Mert átkozottul kíváncsi természet vagy? – ajánlott fel
magyarázatot vigyorogva Ethan.
A nő nevetett. – Néha valóban. – Visszafordult Dana felé. –
De most csak annyit szerettem volna megtudni, hogyan
boldogulsz ezzel a helyzettel. – Nevetése mosollyá szelídült,
ahogy végigsimított Aidan karján. – Aidan fontos nekünk.
Dana felnézett a férfira.
Aidant is meglepte ez a kijelentés.
– Tényleg? – kérdezte.
Lisette mosolya kiszélesedett. – Megmutattad hogyan
erősíthetem meg a mentális pajzsaimat, hogy megtudhassam
Zach titkait anélkül, hogy azt mindenki más is megtudná.
Aidan elmosolyodott. – Valóban. És úgy látom, működik is.
A mentális pajzsaid máris olyan erősek, hogy nem tudtam
áthatolni rajtuk. Csak feltételeztem, hogy olvasni akarod Dana
gondolatait.
Lisette nevetett. – Jól gondoltad. – Visszafordult Danához.
– Mint mondtam, ő nagyon fontos nekünk. Te pedig
egyértelműen fontos vagy neki. Szóval épp csak be akartam
kukkantani a fejedbe, hogy nem találod-e túlságosan
lehengerlőnek a világunkat. – Visszalépve felmosolygott a
férjére. – És egyértelműen nem. Meglőtte sokkolóval és
elkábította Rolandot.
Zach felnevetett. – A többi Halhatatlan imádni fogja.
Még Roland is nevetett.
Aztán a nevetést mintha elvágták volna, mindenki a bejárat
felé kapta a fejét. Ismét.
– Ez komoly? – kérdezte elhűlt hitetlenkedéssel Heather.
Dana súgva kérdezte Aidant. – Mi az?
– Marcus, Ami és a lányuk, Adira.
Roland káromkodott.
Mint ahogy Zach is. – Seth kicseszettül zabos lesz.
Heather bólintott, és a Szekundánsuk felé fordult. – Hé, Ed!
– Igen?
– Úgy tűnik, nagyobb házra lesz szükségünk. Tudsz néhány
extra szobát hozzátoldani, ugye?
A férfi nevetett. – Ilyesmi nem szerepel a munkaköri
leírásomban.
Kavicsok csikordultak odakinn az éjszakában autókerekek
alatt, egy jól beállított motor halk dorombolása kíséretében.
Egy másodperccel később csend lett. Ajtók nyíltak és
csukódtak. És megszólalt a bejárati csengő.
Ethan ajtót nyitott.
Egy férfi és egy nő állt odakinn.
Dana felismerte a nőt. A vörös, akit a látomásában látott. A
Chuck Taylor cipős. Ma este azonban súlyos bakancsot viselt ő
is.
A mellette álló férfi egy meseszép, vörös hajú gyermeket
tartott a karjában, a vállán pedig jókora táska szíja feszült.
Mint az összes többi férfinak, az ő haja is fekete volt, és barna
szeme. De az ő haja néhány centiméterrel a vállai alá ért, mint
Zachnek.
Az újonnan érkezők szintén feketében voltak, mint a
testvéreik, így Dana feltételezte, hogy ők is Halhatatlanok.
Bár talán mégsem. Hiszen van egy kisbabájuk.
Összevonta a szemöldökét. Lehet a Halhatatlanoknak
gyereke? Nem akarta Aidant kérdezni erről.
Ethan fejcsóválva nézett a párra. – Seth pipa lesz.
 Ami nem tagadott, de makacsul felszegett állal mégis
belépett. Marcus követte.
A baba szélesen elmosolyodott, amikor meglátta odabenn a
díszes gyülekezetet, ugrálni kezdett apja karjaiban. – Loland
báci! Loland báci!
Amikor Ethan becsukta mögöttük az ajtót, Marcus letette a
padlóra az apróságot.
– Dana – mondta Aidan –, bemutatom Marcust és Amit.
A kislány egyenesen Rolandhoz futott, aki lehajolt, a
karjába kapta és széles vigyorral az arcán a csípőjére ültette.
– És a kislányukat, Adirát.
Seth egyszerűen csak megjelent a bejárati ajtón belül.
Amikor a tekintete megállapodott a nappaliban összegyűlt
társaságon, a szemeiben arany tűz lobbant.
 Tizenharmadik fejezet

– Hülyéskedtek? – morrant fel.

Az ablakon villám világított be egy pillanatra.
A mennydörgés szinte azonnal érkezett utána,
végigdübörgött Dana mellkasán.
Mindenki elcsendesedett.
– Nem voltak világosak az utasításaim? – kérdezte Seth. –
Amikor azt mondtam, hogy azt akarom, hogy Dana és Aidan
maradjanak Ethannél és Heathernél, ahelyett, hogy Davidhez
jönnének, ahol Dana lépten-nyomon Halhatatlanokba
botlana, mert így talán könnyebben alkalmazkodik a
helyzethez, zavarosan fogalmaztam, vagy olyan nyelven
beszéltem, amit nem értettetek meg?
Seth azért akarta, hogy távol maradjanak tőlük, hogy neki
helyet és teret adjon ennek az egésznek az elfogadására?
Ez igazán kedves volt tőle. És sehogyan sem fért össze Dana
látomásával, amiben Aidan halálát akarta.
Roland magához ölelte Adirát és előrelépett. – Én elszúrtam
Seth, és szerettem volna jóvátenni. Én vagyok az oka, hogy
Danára egyszerre ráborult ez az egész. Én magam borítottam
rá.
Sarah bólintott. – Szerettük volna megtudni, tehetünk-e
valamit, hogy csökkentsük egy kicsit a bajt, amit okoztunk, és
ha nem, az a legkevesebb, amit tehetünk, hogy segítünk
Aidannek vigyázni Danára.
Seth szemeiben lángoló düh semennyit sem enyhült,
amikor Ami felé fordult.
Újra megdördült az ég, villámok cikáztak odakinn.
– Azt mondtam, nem akarlak titeket ugyanabban a házban
tudni, mint Danát és Aidant – harapta halkan a szavakat Seth
–, túl veszélyes. Hiszem, hogy a ma esti vámpírtámadás
felhívja Gershom figyelmét Danára, és mint ahogyan azt
korábban is mondtam, biztos vagyok benne, hogy a gondolat,
hogy egyetlen csapással megsemmisítheti őt, téged és Adirát,
olyan nagy csábításnak bizonyulhat, aminek nem fog tudni
ellenállni, bármit megkockáztat miatta.
Ami egyszerre tűnt kihívónak és idegesnek.
A fenébe is, mindannyian idegesnek tűntek. Zachet kivéve.
Sethből olyan iszonyú hatalom áradt, hogy Dana karján
felmeredtek a pihék. Abban is eléggé biztos volt, hogy Seth a
felelős az időjárás hirtelen változásáért. Az égbolt tiszta és
csillagos volt, amikor az imént odakinn voltak.
– Seth – szólalt meg Ami –, azonnal tudni fogom, ha
Gershom megjelenik. Megérzem. Tudod, hogy így van. És
amint megérzem, hívlak.
Seth eltűnt, majd ismét megjelent közvetlenül Ami előtt,
hosszú ujjai a nő torkára fonódtak.
Dana felzihált.
Marcus felkiáltott, előrelépett, majd ugyanabban a
pillanatban torpant meg, amikor Dana is észrevette, hogy a
Halhatatlanok vezetője nem szorítja Ami nyakát.
– Ami neked egy másodperc, az az én hatalmamnak fél óra
– morogta Seth. – Gershom elhallgattathat, még mielőtt
tudatosulna benned a jelenléte. Elvihet téged és Adirát
valahová, ahol nem érhetlek el, még mielőtt akár egy hangot is
kiadhatnál. – Úgy tűnt, a Halhatatlanok vezetőjének a puszta
gondolat is kínokat okoz. – Tudod, milyen nehezen tudnálak
megtalálni? Hogy talán milyen hosszú időbe telne? – recsegte.
Túl hosszú időbe, ezt mondta a hangja.
Bűntudat jelent meg Ami zöld szemeiben. – Igazad van.
Sajnálom.
Seth elvette a nyakáról a kezét, és felegyenesedett, még
mindig haragvó tekintete Marcus felé fordult. – Mi a fene
bajod van, hogy hagytad, hogy ide jöjjenek?
Marcus összehúzta a szemeit. – Hagytam? Tudod, milyen
keményfejű! – mondta a maga védelmében – Annyira
elhúztam az indulást, amennyire csak tudtam! Ráadásul
biztos voltam benne, hogy azonnal utánunk jössz, ha
megtudod hová mentünk.
Zach felnevetett.
 De Dana nem könnyebbült meg. A veszély még nem múlt el.
Seth most pontosan úgy nézett ki, mint a látomásában. Attól
félt, hogy Aidan ellen fordítja a haragját és megtámadja őt.
Seth Lisette-et vette célba. – Speciel, te miért vagy itt?
Lisette bűnbánóan megrántotta a vállát, Danát egy
kamaszra emlékeztette, akit épp leszid a szülője. – Aidan jó
volt hozzám. Meg akartam róla győződni, hogy minden
rendben van velük.
Valamit az orra alá motyogva Seth Zachez fordult. – Et tu
Brute?1 – kérdezte mély, szarkasztikus hangon.
De az izzás a szemeiben Dana szerint egy csöppet sem lett
haloványabb.
Zach elmosolyodott, az állával Lisette felé intett. – Én oda
megyek, ahová ő megy.
Seth felmorrant, és még mindig dühös tekintete Aidanen
állapodott meg.
Dana nem gondolkodott, csak cselekedett, a látomás
belülről szinte verte a fejét.
Előrántotta a kábító pisztolyt és lőtt.
A nyíl belefúródott Seth mellkasába.
A szobában minden száj nagyra nyílt, a szemek
kikerekedtek. Páran felziháltak.
Seth homloka ráncba szaladt, Dana felé fordult.
Nem úgy tűnt, mintha a közeljövőben szándékában állna
összeesni.
– Ó a szarba! – Dana ismét lőtt.
A második nyíl alig pár centiméterrel fúródott az első mellé.
Aidan fogta le a kezét. – Megőrültél? – A tekintetében
megjelenő kifejezést leginkább elrémült csodálkozásként
lehetett volna leírni.
Dana körülnézett.

1
Et tu Brute: Az „Et tu mi fili, Brute!” (Te is fiam, Brutus!) kifejezésből
a helyzethez igazított változat, a legenda szerint Julius Caesar mondta,
amikor merényletet követtek el ellene a szenátusban, és a merénylők
között felismerte Brutust, akit fiaként szeretett.
 Mindannyian így néztek rá.
Kivéve Zachet, aki hangosan kacagott, és Adirát, aki zavart,
komoly arccal nézett egyik felnőttről a másikra.
Felmosolygott Aidanre. – Azt hittem, hogy meg fog
támadni. – A látomásai mindig valóra váltak. Látta, hogy
Roland megtámadja Aidant, és meg is támadta. Látta, hogy
vámpírok támadnak rájuk az otthonában és vámpírok
támadtak rájuk az otthonában. Látta, hogy Seth karddal a
kezében támad Aidanre, ugyanilyen dühös arccal, izzó
szemekkel. Tehát meggyőződése volt, hogy ez valóban meg is
fog történni.
Senki sem válaszolt. Mindenki meredten bámulta tovább.
– Nos – jelentett be panaszt, amikor a csend egyre csak
nyúlt, az idegessége pedig egyre csak nőtt –, ha nem akartad,
hogy bárkit is elkábítsak, nem kellett volna ideadnod ezt a
rohadt fegyvert!
Ismét sikerült megnevettetnie Zachet.
Seth ajkai megrándultak. Aidanre pillantott, az arany izzás
halványulni kezdett a szemeiben. – Kedvelem.
Aidan is felnevetett. –Nos, igen. Egy vérbeli harcos.
A feszült arcok nevetésbe fordultak a nappaliban. A vállak,
összeszorított állkapcsok ellazultak. És ami a legfontosabb,
Seth nem támadott.
Dana leengedte a pisztolyt, Aidan oldalához simult és
átkarolta a derekát.
Aztán Seth hirtelen az ablak felé nézett, és Dana legnagyobb
rémületére ismét fellángoltak a szemei. – Ó, bassza meg! Ez
tényleg csak egy rohadt vicc lehet!
Pár pillanat múlva Dana is meghallotta a közeledő
járművet. Aztán csend, majd ajtócsapódás. Valaki kiszállt.
Seth a bejárati ajtóhoz lépett és felrántotta.
A teraszon álló férfi kopogásra emelt kézzel, felhúzott
szemöldökkel, csodálkozva nézett fel Seth dühös arcába.
Viszont Dana szemernyi aggodalmat sem látott az arcán. Bár
a Halhatatlanok vezetőjével nem vehette fel a versenyt, ő is
magas volt, sötét haja majdnem a derekáig ért, barnai szemei,
széles vállai és jól fejlett izmai voltak.
 Seth hátranézett a válla fölött a nappaliban tartózkodókra,
majd az újonnan érkezőre mutatott. – Nos, rendben,
bevallom. Ez meglepett.
Úgy tűnt, mindenki mást is.
Ami megpróbálkozott egy tétova mosollyal a legújabb
befutó felé. – Hello, Bastien!
Bastien odabiccentett neki, majd fürkésző tekintete
visszatért Seth arcára. Visszahátrált néhány lépcsőnyit,
felnézett a viharos égboltra, pillantása végigsöpört a
szélcibálta fákon, majd visszatérve az ajtóhoz összehúzott
szemekkel ismét Sethre nézett. – Rosszkor jöttem?
Seth felsóhajtott. – Vonszold már be végre a segged!
Dana felnézett Aidanre, míg Seth becsukta Bastien után az
ajtót.
Miért döbbent meg mindenki ennek a Halhatatlannak a
megjelenésétől?
Aidan ránézett. Bastien a Halhatatlanok családjának
fekete báránya. Egyszer egy egész vámpírhadsereget
toborzott, hogy legyőzzön bennünket, ennek
eredményeképpen senki sem kedveli őt túlzottan. Különösen
Roland viseltetik nagy ellenszenvvel iránta, mert anno
elrabolta Sarah-t.
Dana vetett egy-egy gyors pillantást Roland és Sarah
irányába.
Látszólag mindkettejüket jobban aggasztotta Seth haragja,
mint Bastien megjelenése.
Visszafordult Aidan felé. Szóval senki sem kedveli? Ezért
tűnnek olyan megdöbbentnek?
Zach igazából kedveli, pontosított Aidan. Ők
tulajdonképpen nagyon hasonlítanak egymásra. És többen a
jelenlévők közül lassan, fokozatosan elérték, hogy mindenki
elfogadja Bastient. Inkább az a sokkoló, hogy ő szinte soha
nem avatkozik bele más Halhatatlanok életébe. Az tehát,
hogy idejött... ráncba szaladt a homloka tulajdonképpen nem
is értem, miért jött ide.
 Seth Bastienre meredt. – Ha mindenki más is ellenszegül az
utasításomnak, nem is értem, miért lepődök meg rajta, hogy
te is azt teszed. Mit keresel itt?
Bastien Aidanre nézett. – Aidan rendes volt hozzám.
Meglepetés ömlött szét Aidan arcán. – Tényleg?
Bastien bólintott. – Rengeteget tettél azért, hogy segíts
Cliffnek. Ő pedig olyan, mintha a testvérem lenne. Tehát itt
vagyok, hogy védjem a hátad.
Danát elöntötte az Aidan iránt érzett büszkeség és szerelem.
Ezek a férfiak és nők annyira szeretik őt azért, amit értük tett
a múltban, hogy még Seth haragját is megkockáztatják, hogy
itt legyenek mellette, és ez fantasztikus dolog volt.
Hogyan is ne szeretné hát ő is ettől csak még jobban?
A férfi lepillantott rá.
Dana szeme nagyra nyílt. – Ne olvasd a gondolataimat! –
suttogta.
Aidan szemöldöke ráncba szaladt. – Nem olvastam. Csak a
többiekét, és ezt szétsugároztad.
– Ó! – Remek. Ez az időpont egyáltalán nem tűnt
megfelelőnek egy nyílt szerelmi vallomáshoz.
Bastien lenézett Seth mellkasára. – Miért viselsz nyilakat?
Seth is lepillantott, kihúzta a nyilakat és zsebre vágta őket.
– Dana megpróbált elkábítani.
Bastien szemei nagyra nyíltak, a torkából kibuggyant a
nevetés. Gyorsan rendezte a vonásait és összeszorított szájjal
feléje fordult. – Te vagy az a médium?
Dana bólintott.
A férfi elmosolyodott és kezet nyújtott neki. – Sebastien
Newcombe. Örülök, hogy megismerhetlek.
Dana átvette a bal kezébe a kábító pisztolyt, és kezet rázott
vele. – Részemről a szerencse.
Bastien megveregette a kézfejét a másik kezével. – Ha
valaha is Aidannek, vagy neked szükséged lenne valamire, ha
kicsi, ha nagy dologról van szó, ne habozz hívni. Aidannek
megvan a számom.
Viszonozta a mosolyát. – Köszönöm. Ez nagyon kedves
tőled.
 Valaki, talán Ed, gondolat halkan odasúgott másvalakinek.
– Benyugtatózhatta Dana Bastient anélkül, hogy észrevettük
volna? Nem úgy viselkedik, mint szokott.
Kitört a nevetés.
A Danában felemelkedő megkönnyebbült vidámság
csírájában halt el. A kényelmes nappali elhalványodott
körülötte, egy több helyen levert vakolatú, fehér falú szoba
váltotta fel széttört bútorzattal. A látomásban egy könnyben
ázó arcú fiatalember ragadta meg az ingét, narancsszínben
izzó szemei az arcára tapadtak.
Bastien két nagy kezét a vállaira tette és gyengéden
megszorította.
A fiatalember motyogott valamit, amit nem értett, és
elengedte az inget. Leplezetlen boldogság áradt szét az arcán.
Bastien egy töredékmásodperc alatt rántott kardot és fejezte
le.
Egy sikoly harsant fel mellette, ami fájdalommal töltötte el.
Könnyek öntötték el a szemét.
Bastien elengedte a kezét.
Dana visszatért a Halhatatlanokkal zsúfolásig tele
nappaliba. A mérhetetlen bánat azonban csomóként vele
maradt a mellkasában.
Bastien zavartan nézett hol rá, hol Aidanre. – Valami
rosszat mondtam?
Dana igyekezett gyorsan elpislogni a könnyeit.
Aidan elmosolyodott. – Nem. Csak mélyen érinti a
támogatásod. Ahogy engem is. Ne említsd meg neki, hogy mit
láttál, mormolta bele Dana elméjébe, a múltja egy töredékébe
kaptál bepillantást, ami még mindig hatalmas bánatot és
fájdalmat jelent a számára.
Dana magára kényszerített egy mosolyt. – Arról nem is
beszélve, hogy az utóbbi negyvennyolc óra meglehetősen
kimerítő volt.
Bastien mosolya visszatért. – Képzelem. – Körülnézett. –
Nem gondoljátok – dugta zsebre a kezét –, hogy talán
rendelhetnénk pizzát?
 – Nem – sóhajtott fel Seth. – Éppen azért szállásoltuk el itt
Aidant és Danát, hogy ne botoljanak lépten-nyomon belétek.
Bastien vigyora kiszélesedett. – Azt hiszem, elmondhatjuk,
hogy ez a terv dugába dőlt, nem?
Seth csalódottan felmordult, amit Dana most inkább talált
szórakoztatónak, mint félelmetesnek. – Vonszold vissza a
segged szépen a Központba, Bastien. Roland, Sarah – fordult
a pár felé –, azt hiszem, itt az ideje az éjszakai vadászatnak.
Marcus, neked is szól. – A hozzá hasonlóan magas férfihoz
fordult. – Zach, te visszaviszed Amit és Adirát Davidhez,
utána pedig te és Lisette is nekifoghattok a vadászatnak.
Zach kissé gúnyosan, két ujjal tisztelgett neki.
Mivel jóformán minden itt lévő Halhatatlan megszegte Seth
utasítását, Dana egy kissé meglepődött rajta, hogy
mindannyian egyetlen szó nélkül ugranak teljesíteni az újabb
utasítást.
Bastien búcsúzóul odaintett Danának, majd Roland és
Sarah nyomában ő is távozott.
Marcus megcsókolta a feleségét és a kislányát, majd a
többiek után ő is elment.
Motorok indultak be, autók tűntek el az éjszakában.
Ami odavitte Adirát Zach mellé, aki a vállára tette a kezét, a
másik karjával pedig Lisette derekát fogta át és mindannyian
eltűntek. Csak Ethan, Heather, Aidan, Dana, Ed, Brodie és
Seth maradt.
Seth éles pillantást vetett a Szekundánsokra.
A halandó férfiak egyetlen szó nélkül kimentek a
helyiségből, az ajtó halkan becsukódott mögöttük.
Seth Ethanre és Heatherre nézett. – Menjetek lefeküdni. És
a lefekvésen alvást értek – tette hozzá stresszesen –,
felkeltelek benneteket, mielőtt távozom.
Ethan bólintott és megfogta Heather kezét.
Seth lesüllyedt az egyik hatalmas, párnázott karosszékbe,
míg a pár végigsétált a folyosón és becsukódott utánuk a
hálószobájuk ajtaja.
 Aidan megérintette Dana hátát és a kanapé felé intett.
Amikor a nő leült, ő is leereszkedett mellé. Mosolyogva feléje
nyújtotta a kezét, a pisztolyt kérve tőle.
Még mindig nem tudta elhinni, hogy megpróbálta
elkábítani Sethet.
Bár összeszorította az ajkait, Dana átnyújtotta neki a
fegyvert.
A fenébe is, mennyire imádja! Úgy tűnt, nincs semmi, amit
nem tenne meg, senki, akit ne támadna meg, hogy megvédje
őt. És ez egy kicsit ijesztő volt.
Letette a pisztolyt az asztalra, majd hátradőlt a puha
párnáknak vetve a hátát. A csípője a Danáéhoz simult. Amikor
a háta mögött kinyújtotta a kanapé tetején a karját, a nő az
oldalához simult és a combjára tette a kezét.
Az egész lénye felmelegedett ettől az egyszerű gesztustól.
– Egyáltalán nincsenek rád hatással a nyilak? - szegezte
neki Dana Sethnek a kérdést, megtörve ezzel a csendet.
Seth megrázta a fejét. – Idős vagyok. Akárcsak Zach.
Semmiféle szer nincs ránk hatással. – Lehunyta a szemét és
megtámasztotta a tarkóját a háttámlán.
Amikor Dana egy kérdő pillantást vetett rá, Aidan a szája
elé emelt mutatóujjával csendre intette.
A nő bólintott és szótlanul várakozott.
Néhány pillanat múlva a Seth által viharos széllé erősített
gyenge szellő kezdett megszelídülni. Nem villant több villám.
Abbamaradtak a mennydörgések.
Az eddig csendben lapuló éjszakai lények folytatták
megszokott tevékenységeiket.
Seth végül felemelte a fejét és kinyitotta a szemeit. Az
aranyszín eltűnt belőlük, olyan sötét barnák voltak, hogy az
már-már feketének tűnt. – Igazán megpróbáltam neked
magánteret biztosítani. – A hangja inkább tűnt
bocsánatkérőnek, mint dühösnek.
 – Tudom – felelte Aidan –, és nagyra értékelem. –
Különösen, hogy Seth Reordon terhelő videója ellenére is
rendületlenül hitt az ártatlanságában.
Seth szája mosolyra húzódott. – Roland tényleg elnézést
kért?
– Mégpedig nagyon is tisztességes alapossággal – felelte
Aidan.
Seth megcsóválta a fejét. – Mégiscsak vannak még csodák?
Aidan nevetett.
– Nos – folytatta Seth –, mit érzel most, hogy kiderült, a
testvéreid annyira ragaszkodnak hozzád, hogy még a
haragomat kockáztatva is a védelmedre sietnek?
Aidan ezen elgondolkodott. – Egyszerre mélységesen
megtisztelő és egyben ijesztő is. Nem akarom veszélybe
sodorni őket.
– Gershom bosszantóan tehetségesnek bizonyult abban,
hogy éket verjen közénk és megossza a hűségünket – morogta
Seth.
Dana szeme nagyra nyílt. – Megosztott hűség – ismételte
meg.
Seth felhúzta a szemöldökét. – Mi?
Aidan rátette a kezét Dana vállára, amikor maga is rájött,
miért ismételte meg a kifejezést. – Amikor Dana kivetette a
jövőmet tarot kártyából, előre látta a veszélyt, a konfliktusokat
és a megosztott hűséget. Azt hittem, hogy a megosztott hűség
rám vonatkozik, amiért eltitkoltam a vele való kapcsolatomat.
Többek között.
– Megosztott hűség – mormolta Seth –, ebből fényes
bemutatót tartottunk ma éjjel.
Düh és bűntudat járta át Aidant, ahogy Dana látomásaira
gondolt. – Nem engedhetjük, hogy Gershom éket verjen
közénk, Seth. Nem hagyhatjuk, hogy egymásnak ugrasszon
bennünket.
Pedig már megtette. Nem is egyszer. Először Roland támadt
Aidanre. Aztán Ethan és Heather készült fel rá, hogy
szembeszáll Rolanddal Aidan védelmében. Ráadásul neki és
Ethannek is titka van Seth előtt.
 – Nem, nem hagyhatjuk – értett egyet Seth.
– Mi a megoldás?
Seth ujjai a karfán doboltak. – Vedd ki a mai éjszakát. Nincs
vadászat. Ethannek és Heathernek sincs. Ahogy Dana
mondta, az elmúlt negyvennyolc óra nagyon kimerítő volt.
Tehát azt szeretném, ha ti ketten ma éjjel pihennétek,
megnyugodnátok és... – vállat vont – mit tudom én...
randizhatnátok, vagy valami ilyesmi. Bármit megtehettek, ami
visszahoz valamit a normalitásból. – Ránézett Danára. –
Tőled pedig ismételten elnézést kérek a világunk viharosan
sodró lendülete miatt.
Aidan legnagyobb meglepetésére Dana felajánlott egy
tétova mosolyt Sethnek. – Valójában ez az egész – intett körbe
a nappalin, ami korábban tele volt Halhatatlanokkal –
rengeteget segített. Tényleg egy családnak tűnik, mindenki
hajlandó kockáztatni bármit, hogy védjék egymás hátát, de
maguk között nagyon is szívesen civakodnak – Sethre
mutatott –, beleértve ebbe a patriarchájukat is.
Seth felnevetett. – Az utóbbi remélem, azért nem válik
mindennapossá.
Aidant ismét elöntötte a bűntudat, hogy információkat tart
vissza Seth elől.
A leereszkedő csendet egyre kényelmetlenebbnek érezte.
– Dana – szólalt meg hirtelen Seth, de mintha nagy
gondossággal válogatta volna össze a szavait. – Tudom, hogy
mindazok ellenére, amit mondtál, még mindig óvatos vagy
velünk. Persze erre egyértelműen szolgáltattunk is elegendő
okot, Roland a támadásával, én pedig a ma éjszakai
dührohamommal. De azért maradtam még itt, mert úgy
gondolom, hogy ideje mindent megtudnod az ellenségünkről.
És úgy hiszem, jobb lenne, ha mindezt tőlem hallanád, nem
Aidantől.
A pokolba! Seth el akar neki mondani mindent.
Dana kérdőn ránézett. – Idegesnek tűnsz.
– Az vagyok – ismerte be.
 Rácsapott a combjára. – Mindazok után, amit elmondtál
nekem, még mindig azt hiszed, hogy létezik olyasmi, ami
eltántoríthat tőled?
Hát valóban volt néhány olyan dolog, ami esetében tartott
ettől.
A nő végül ismét Seth felé fordult. – Rendben. Tehát ki az
ellenség?
– Úgy hisszük, hogy Gershom okozza a jelenlegi
problémáinkat. Valószínűleg ő küldte a vámpírokat is, hogy
megtámadjanak téged és Aidant.
Aidan le sem vette a tekintetét Danáról, így jól látta, hogy
halovány ráncok jelennek meg a homlokán.
– Ki ez a Gershom tulajdonképpen? – kérdezte a nő –
Valami vámpírvezető, vagy ilyesmi?
Seth megrázta a fejét. – Egészen a közelmúltig a vámpírok
magányos lényeknek számítottak. Több ezer évig csak
egyedül, legfeljebb párban jártak. Még három is ritkaság volt
együtt.
– Miért?
– Mert őrületükben egymást is megtámadják. A téboly, ami
előbb-utóbb mindannyiukat utoléri, gyakran társul
paranoiával, rákényszeríti őket, hogy a támadás
megelőzéseképpen ők maguk robbantsák ki az erőszakot. De
az utóbbi években a vámpírok soha nem látott számú
csapatokba verődnek, először Bastien keze alatt, majd egy
olyan vámpír irányítása alatt, aki a királyuknak mondta
magát, végül pedig a zsoldosok kezében. És mivel mindez az
ezt megelőző néhány évben fokozódott fel, azt gyanítjuk, hogy
végig Gershom állt mögötte. Maga Gershom nem vámpír.
Nem is Halhatatlan őrző. Azok közé tartozott, akiket
Többieknek hívunk.
Dana összevonta a szemöldökeit. – Többi micsoda?
– Nem több valami. Egyszerűen csak Többiek – igyekezett
megmagyarázni Seth a különbséget. – Egy idős. Az itteni
Halhatatlanok közül sokan még nagyon fiatalnak számítanak
a mi normáink szerint. Ethan alig száz éves. – Ránézett
Aidanre. Megmondtad neki a korodat?
 Nem.
Seth visszafordította magára Dana figyelmét. – Heather és
Sarah csak a közelmúltban változtak át, ők nagyon fiatalnak
számítanak. Aidan a korosabbak közé tartozik, mert némileg
idősebb, mint a legtöbb ember, akivel valaha is találkoztál.
Dana ránézett. Aidannek még a gondolatait sem kellett
olvasni, hogy rájöjjön, a korát próbálja besaccolni.
– Én és Zach – folytatta Seth – szintén a Többiek közé
tartoztunk. Mi is öregek vagyunk, bár a kedvesebb
Halhatatlanok egyszerűen csak idősebbeknek neveznek
bennünket. Mi vagyunk a világ legelső Halhatatlanjai.
Valójában kicsivel az Özönvíz után érkeztünk.
Dana rámeredt. – De nem az Ótestamentumbeliről beszélsz,
ugye? A Teremtés könyvéből?
– De igen.
– Ugyanarról, ami szerepel az egyiptomi, a görög, a
mezopotámiai, a hindu és a maja mitológiában is?
– Igen.
A nő szemei óriásira nyíltak. – Évezredek óta élsz?
– Igen. Annak is sok ezer éve már, hogy a Többiek úgy
döntöttek, hogy visszavonulnak az emberiség közeléből.
Elhatározták, hogy nem tesznek semmit, ami hatással lenne a
halandókra, ami megváltoztathatná a fejlődésük útját, vagy az
emberiség sorsát.
– Miért? – kérdezte Dana – Nem értem. Láttam mindazt a
csodálatos dolgot, amire Aidan képes. És azt mondta, még
többre is képes. Miért tartottátok ezt meg magatoknak? Miért
nem használtátok az ajándékaitokat az emberiség
támogatására, a társadalmak előremozdítására?
– Jó okunk volt azt hinni – válaszolt Seth –, hogy
megátkozzuk az emberiséget azzal, ha bármilyen módon
beleavatkozunk a sorsába. Rájuk szabadítjuk az
Armageddont.
Dana Aidan felé fordult. – Komolyan?
Aidan bólintott. Bár fogalma sem volt milyen jó oka volt
erre Sethnek és a Többieknek, de bízott Seth értékítéletében.
– Egy olyan összehasonlítást hallottam Davidtől, amit
gyakran felhasználnak időutazókról szóló filmekben.
Általában figyelmeztetik a múltba visszautazó férfiakat és
nőket, hogy ne változtassanak semmin, mert egy olyan hiba,
hogy megölnek egy pillangót, katasztrofális mértékben
megváltoztathatja a jövőt.
– Ki az a David? – kérdezte Dana.
Seth válaszolt a kérdésre. – A parancsnok helyettesem.
Zavar öntötte el Dana szép vonásait, ahogy visszafordult
Sethez. – Mégis itt vagy. Akkor mi lesz ezzel az
interferenciával? Nem mond ez ellent annak, amit az imént
mondtál?
Seth bólintott. – Azért vagyok most itt, mert már rég
elszakadtam a Többiektől. Letértem arról az útról. Ők pedig
nem. Kitartóan ragaszkodtak hozzá, hittek benne, és még sok
évvel a távozásom után is meg akartak ölni, amiért én
fellázadtam ellene.
Dana megcsóválta a fejét. – Ha valóban jó okotok volt
feltételezni, hogy rászabadítjátok a halandókra az
Armageddont, miért léptél le mégis arról az útról?
Seth arcán halovány mosoly jelent meg. – Mert
beleszerettem egy halandóba. Egy emberi nőbe. És boldogan
kockára tettem mindent, csakhogy vele lehessek. A mai napig
sem bántam meg.
Aidan teljesen megértette. Ő is kockára tenne bármit
Danáért.
Seth egy pillanatra lehunyta a szemét. – Miután
elveszítettem a feleségem...
Dana Aidanre pillantott. Azért, mert ő ember volt?
Világosan vette a gondolatot. Igen.
Olyan ember, akinek a lánya rossz férfira bízta rá a titkát.
Seth feleségét és mindkét gyermekét megölték. De ezt Aidan
nem akarta elmondani Danának, hacsak Seth nem kéri meg
rá. Ez Seth élettörténete, egyedül ő döntheti el, kivel osztja
meg.
– Új célra lett szükségem – folytatta Seth. – Valami... –
habozni látszott pár másodpercig, majd megrázta a fejét. – új
ösvényre. – Ismét Danára pillantott. – Tehát felvállaltam,
hogy vezetni fogom a Halhatatlan őrzőket. Irányítom őket.
Idősebb voltam, bölcsebb, többet láttam a világból, tanultam
a múlt hibáiból. És amikor vámpírok szabadultak az
emberiségre, akadálytalanul vadásztak rájuk, azt hittem, hogy
a Halhatatlan őrzőket szembe állítani velük egyensúlyba fogja
hozni a mérleg nyelvét. A Többiek tiltakoztak. De a tudtuk
nélkül akkor már régóta építettem, erősítettem a hatalmam,
így aztán megállítani már nem tudtak. Kockáztattam. És eddig
bevált. A Többiek még mindig ugyanazt az utat járják.
Figyelnek. Kívülállóként. Nem avatkoznak be. És nem
fogadják el az én beavatkozásomat sem. Zach is egy volt
közülük. Velem ellentétben ő ragaszkodott a Többiek útjához
egészen pár évvel ezelőttig, amikor találkozott Lisette-tel és
beleszeretett. Akkor ő is elszakadt tőlük, ami okozott némi
felfordulást.
A némi meg sem közelítette a felfordulás valódi mértékét.
– Ezután hamar rá kellett jönnünk, hogy nem Zach az
egyetlen, aki akkoriban letért a Többiek ösvényéről. Gershom
is megtette. Csakhogy ő nem ugyanabból az okból, mint Zach,
vagy én. Gershom nem szerelmes. Épp ellenkezőleg. Úgy
gondoljuk, hogy nagyon lassan, anélkül, hogy a társai
észrevették volna, úrrá lett rajta az őrület, ugyanúgy, mint a
vámpírokon, akikre Aidan és a többi Halhatatlan őrző
vadászik.
Dana összerezzent. – Hát ez igazán pazar. Körülbelül
ugyanolyan hatalma van, mint neked, és színtiszta tébolyult?
Aidan bólintott. – Attól félek, ez így van.
Seth előrehajolt, megtámasztotta a könyökét a térdén. –
Úgy tűnik, Gershom az Armageddont szeretné elindítani.
Végig akarja nézni a világ égését, örömet okozna neki a káosz.
– Csodálatos – motyogta Dana.
Aidan megszorította a kezét. – De mindent megteszünk,
hogy megállítsuk.
Seth bólintott. – Az első kísérleteiben megpróbált
nézeteltérést szítani közöttünk. Sikerrel járt egy ideig.
Legnagyobb sajnálatomra egy rövid időszakban úgy hittem,
Aidan dolgozik ellenünk.
 Dana tekintette Aidanre villant. Az a látomásom, amiben
Seth megpróbált megölni, a múltat mutatta?
Megint hallotta a gondolatát. Nem.
A fenébe! Összevont szemöldökkel Sethre nézett. – Miből
gondoltad, hogy Aidan elárult? Miért hitted el? Nem vagytok
barátok?
Aidan látta a vezetője arcára kiülő bűntudatot, igyekezett
minél gyorsabban eltüntetni onnan. – Azok vagyunk –
mondta sietve Danának –, de voltak bizonyítékok. Ha Seth és
én nem állnánk ennyire közel egymáshoz, nem is tudom mi
történt volna.
Ez egyáltalán nem tetszett Danának.
Seth felsóhajtott. – Nem sikerült legyőzni Gershomot. Nem
tudtuk elkapni. Annak ellenére sem, hogy tavaly megkísérelte
kirobbantani a harmadik világháborút.
Danának leesett az álla. – Hogy mi?
– De Gershom nem adta fel a tervét – folytatta Seth –, most
ismét megpróbál viszályt szítani közöttünk.
Egy rövid, humortalan nevetés szökött ki Dana torkán. – És
úgy tűnik, ismét sikerrel.
Seth bólintott. – Bármilyen tervet is kalapált össze, az
egészen biztosan még az előzőnél is összetettebb. Ismeri a
Halhatatlan őrzőket csakúgy, mint a sok ezer embert
alkalmazó Hálózatot, akik segítenek nekünk a Tehetségesekre
figyelni. Téged is a születésed óta figyelünk, Dana, mint
mindenki mást.
A nő összeráncolta a homlokát. – Ez olyan hátborzongató.
Seth elmosolyodott. – Nem, egyáltalán nem az. Mindössze
arról van szó, hogy megakadályozzuk, hogy valaha is
felfedezzék a fejlett DNS-edet, vagy hogy olyanok találjanak
rád, akik ártani akarnak neked, kihasználni a másságodat,
vagy kísérletezgetni veled, hogy kikutassák annak forrását.
Egyszóval, védünk titeket.
Még több ránc Dana homlokán. – Oké. Ettől még
hátborzongatóbb lett.
 Seth folytatta. – Úgy tűnik, valaki elkezdett Tehetségeseket
rabolni észak-Karolinában. Eddig hat nő és három férfi tűnt
el.
– Életben vannak még?
– Nem tudjuk. Részben néhányuk elrablásának
körülményei miatt.
Aidan fészkelődött, nyugtalanság ütötte fel benne a fejét.
Dana persze azonnal észrevette, ismét megpaskolta a
combját. – Most még idegesebbnek tűnsz.
– Az vagyok – bólintott rá.
– Dana – vonta vissza magára Seth a figyelmét –, a hat női
Tehetséges azután tűnt el, hogy kapcsolatba került Aidannel.
Dana tekintete Aidanre villant. – Milyen kapcsolatba?
– Alkalmiba – sietett tisztázni. – Kettővel boltban futottam
össze. Egyiküknek lecseréltem a defektes kerekét. Vagyis
többüknek. Ó a pokolba! – megdörzsölte a homlokát. – A
teljes igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy elloptam a
Központból egy listát a Tehetségesekről, úgy rendeztem, hogy
összefussak velük, hogy lássam, talán...
Dana egyik szemöldöke felszaladt. – Hogy meglásd,
összejöhetnél-e közülük valakivel?
– Igen.
– Csak Tehetségesekkel?
– Igen.
– Én is szerepeltem azon a listán? – A nő hangjában
megjelent egy jól hallható él.
– Igen. De a többiek közül senki sem érdekelt – próbálta
biztosítani Aidan –, csak te. Abba is hagytam, miután
találkoztunk.
Dana már nyitotta a száját, hogy talán végképp
megpecsételje Aidan sorsát, amikor Seth közbeszólt.
– Ha jobban belegondolsz, Dana, ez semmiben sem
különbözik attól, mintha kipróbált volna egy online társkereső
szolgáltatást, vagy a barátja szervezett volna neki vakrandikat.
Nem tett mást, mint bármelyik férfi, vagy nő. Leszűkítette a
keresést a Tehetségesekre, abban a reményben, hogy
olyasvalakire találhat, aki jobban megérti, milyen másnak
lenni, és aki ahelyett, hogy néhány évtized után meghal, és
magára hagyja őt, hajlandó lenne át...
Aidan villámgyorsan megrázta a fejét. Még csak az
hiányzott, hogy a testvéri elkezdjenek nyomást gyakorolni
Danára, hogy változzon át a kedvéért.
Seth nyelt egyet. – Sajnálom. Nem hiszem, hogy bele kellett
volna szólnom ebbe a dologba. Térjünk vissza talán az eredeti
problémához.
Dana Sethről Aidanre nézett, majd gyanakodva vissza.
– Most tehát úgy tűnik, hogy Aidan látta utoljára az eltűnt
nőket – közölte egyszerűen Seth. – Hármukkal ráadásul
videokamerák is rögzítették a találkozót, amelyeken az látszik,
hogy beül a nőkkel a járműveikbe. És azóta senki sem látta
őket.
Dana aggodalmasan Aidanre nézett. – Megpróbáltál
segíteni nekik? Biztonságos helyre vitted őket, vagy ilyesmi?
Az, hogy a legelső gondolata sem az volt, hogy ő valóban
akkora gazember, hogy elrabolta őket, felvidította Aidant. –
Az a férfi a videón nem én vagyok – magyarázta. – Azt sem
tudtam, hogy hat Tehetséges, tűnt el, akikkel beszéltem.
Egyetlen nőről volt tudomásom, de azt gondoltuk, hogy
Gershomnak esetleg a hálózati kapcsolatai miatt volt rá
szüksége. Múlt éjszakáig fogalmam sem volt róla, hogy másik
öt is eltűnt. Amikor megtudtam, pánikba estem, és hozzád
rohantam, hogy biztonságba helyezzelek.
Seth megmozdult, magára vonva Dana figyelmét. – Nagy a
valószínűsége, hogy a videón szereplő férfi rabolta el a nőket.
Azt viszont nem hiszem, hogy Aidan lenne az. Valószínűbb,
hogy Gershom.
Dana Aidanre nézett. – Hasonlít rád? Mármint úgy értem,
hogy ti Halhatatlan őrzők mindannyian hasonlítatok
egymásra, mintha tényleg testvérek lennétek, de Gershom
eléggé hasonlít hozzád ahhoz, kiadhassa magát neked?
– Nem – tette helyre a dolgokat Aidan –, Gershom
egyáltalán nem hasonlít rám. Viszont tud alakot váltani,
amitől úgy is kinézhet, mint az ikertestvérem.
Dana egy hosszú pillanatig csak bámult rá. – Komolyan?
 Nem hibáztathatta a hitetlenkedésért. Az általa eddig
megismert ajándékok egyike sem változtatta meg a külső
megjelenést, eltekintve a sebek begyógyulásától.
Aidan Sethre pillantott. – Megmutatnád? Kérlek.
Dana szemei követték a pillantását.
Seth alakja hirtelen elhomályosodott. Hosszú, sötét haja
rövidebbé vált, vörösbe borult. Férfias vonásai nőiessé
lágyultak. Széles vállai összébb húzódtak. Végül Ami ült ott,
ahol korábban ő.
– Ssssssszentséges sssszar! – suttogta Dana.
Ami visszaolvadt Seth alakjába.
– Szentséges szar! – ismételte meg Dana. A feje
megmoccant. A tekintete Aidan felé vágott, nagyra nyílt
mogyoróbarna szemei elkapták a pillantását. – Te is meg
tudod csinálni ezt?
– Nem.
– A legtöbb alakváltó Halhatatlan – mondta Seth –,
kizárólag állatok formáját tudja felvenni. Egymáshoz nagyon
hasonló megjelenésű teremtményekét, legyenek azok kicsik,
vagy nagyok. Úgy átváltozni, hogy egy konkrét személyhez
váljon hasonlóvá, óriási hatalmat és energiát igényel. Azért
ennyire nehéz, mert minden ember rengeteg apró, egyedülálló
jellegzetességgel rendelkezik, amit tökéletesen reprodukálni
kell. Testtartás. Mozgás. Gesztusok. Az arckifejezések
árnyalatnyi változásai. Én képes vagyok rá. Zach is. Viszont a
Többiek számára nagyobb kihívást jelent, mert túlságosan
sokáig tartották távol magukat az emberiségtől ahhoz, hogy
egyáltalán felismerjék ezeket az apró jellegzetességeket... Nos,
igazából eddig eszembe sem jutott, hogy valamelyikük is
képes lehet rá. De úgy tűnik, Gershom elsajátította.
Dana összevonta a szemöldökét. – Szóval, hogy
összegezzük; azt mondod, hogy van egy olyan idős, és akkora
hatalmú Halhatatlan, mint te, aki fel tudja venni Aidan
alakját, és Tehetségeseket rabol el. Ezért támadták meg a
vámpírok a házam? Gershom küldte őket, hogy engem is
elraboljanak?
– Igen – felelte Seth –, azt hiszem így történt.
 – És mindez azért, mert valamilyen módon beleillesztett a
világ elpusztításáról szövögetett vad terveibe?
– Minden valószínűség szerint.
Dana Aidan felé fordult és felemelte a kezét. – Hát ez szar
ügy. Nem igazán értettem, hogy lehet, hogy eddig nem
tudtátok elkapni. De ez így nagy baj, Aidan. Nagyon-nagyon
nagy.
Aidan annyira megkönnyebbült, hogy legszívesebben
hátravetette volna a fejét és hangosan felkacag, de be kellett
érnie egy széles mosollyal. És Dana még így is hitetlenkedve
meredt rá. – Most meg mi a csodáért mosolyogsz? Ez egy
nagyon rossz hír!
– Azért mosolygok, mert egy pillanatig sem hitted, hogy én
vagyok a bűnös.
– Hát persze, hogy nem hiszem azt, hogy te lennél a bűnös,
drágám! Miért hinném azt?
Aidan szorosan magához ölelte.
– Várjunk csak! – Dana kibontakozott az öleléséből és
felváltva nézett hol rá, hol Sethre. – Tud erről a többi
Halhatatlan? Ethan, Heather, Roland tud arról, hogy valaki
Aidan alakját felvéve követ el bűncselekményeket, hogy őt
állítsa be bűnösnek?
– Igen – felelte Seth.
– És annyira megbíznak Aidanben, hogy ha a szemük azt
mondja, hogy ő a bűnös, akkor is hisznek az ártatlanságában?
– Igen – felelte ismét Seth. – Nos, Roland kivételével. Az
egyik eltűnt nő a leszármazottja, ezért nem volt elég türelme
végigvárni a tájékoztatót, de már mindent tud és el is jött.
Vannak még kétségei Chris Reordonnak is, a Hálózat keleti
parti vezetőjének. Emiatt ragaszkodtam ahhoz, hogy Aidan
egy pillanatra se tűnjön el Ethan látóteréből. Ethan olyan
képességgel rendelkezik, amit leginkább fotografikus
memóriának nevezhetnénk az n-edik hatványon, észreveszi a
legapróbb különbségeket is, amik fölött mindenki más
átsiklana. Megnézte a videókat és meggyőződése, hogy az
azokon szereplő férfi nem Aidan. Tehát ha Aidan itt marad és
eltűnik egy újabb Tehetséges, Ethan minden kétséget
kizáróan tanúsíthatja, hogy nem ő a felelős érte, ez pedig
kiolthatja Reordon gyanúját.
Dana bólintott, néhány pillanatig Seth szavait fontolgatta. –
Szóval a régi, jól bevált oszd meg és uralkodj módszer.
Gershom megpróbálja egymásnak ugrasztani a srácokat, hogy
könnyebben győzhessen, vagy könnyebben megtehesse, bármi
is az, amit tervez, míg ti egymással marakodtok?
– Egyrészt – értett egyet Seth. – Másrészt pedig Gershom
hatalmas, egyelőre megmagyarázhatatlan ellenszenvvel
viseltetik irántam. Nem tudok rájönni az okára. De tisztában
van vele, milyen fontosak a számomra a Halhatatlan őrzők, és
tudja, hogy rajtuk keresztül mérheti rám a legnagyobb
csapást.
– Vagy Amin és Adirán keresztül – tette hozzá Dana.
Seth felhúzta a szemöldökét. – Ezt honnan tudod?
Dana vállat vont. – Láttam milyen sokat jelentenek neked.
Seth felsóhajtott. – Ami olyan, mintha a lányom lenne, a
gyermeke pedig az unokám. Mindkettejüket nagyon szeretem,
és félek, hogy ez Gershom célpontjává teszi őket.
– Az elhangzottak alapján azt hiszem, nem túlzás
kijelenteni, hogy ez a Gershom egy vérbeli seggfej.
Aidan felnevetett.
Seth csatlakozott hozzá. – Nyilvánvalóan tébolyult.
Mindenesetre a ma éjszakai kis performansz után jobban
szeretném, ha átmennétek Davidhez. Ő közel olyan erőteljes,
majdnem akkora a hatalma, mint nekem, és megnyitotta az
otthonát a Halhatatlanok, és a minket segítő halandók előtt.
Nagyrészt neki köszönhető, hogy valóban szinte egy családdá
váltunk.
Aidan elkomorodott. – Nem szeretném veszélybe sodorni
Amit és Adirát.
Dana megcsóválta a fejét. – Én sem.
Seth elmosolyodott. – Ezt nagyra értékelem, de a
Halhatatlanok nem sok döntési lehetőséget hagytak nekem
ebben a kérdésben. Ha Zachet és Bastient kihagyom a
számításból, az őrzők csak igazán kivételes esetekben
lázadnak fel az utasításaim ellen. A feladat, amit magamra
vállaltam, jelesül hogy mindenkit biztonságban tartok, így
még nehezebbé válik a számomra, ezért hajlamos vagyok
ilyenkor nem túl jól reagálni.
Aidan felhorkant. – A „nem túl jól” kifejezés közelében sem
jár a valóságnak. A fiataloktól eltérően én egyszer már láttam
milyen, amikor egészen elszabadul a haragod. – Igazából egy
másik alkalommal is látta, méghozzá Dana látomásában, ahol
Seth holtan akarta látni őt, és pokolian remélte, hogy az az
alkalom soha nem jön el.
– Tehát, a ma éjszakai engedetlenségüket – folytatta Seth –
kihívásként éltem meg.
Dana megveregette Aidan combját. Ha Sethnek
ellenszegülni valóban ennyire nagy dolog, akkor a testvéreid
tényleg szeretnek téged. Majdnem annyira, mint én.
Aidan lélegzete elakadt.
Dana valóban át akarta küldeni neki ezt a gondolatot?
Megszólalt a Skillettől a Monster.
Seth előhúzta a mobilját és ránézett. A szájsarkai felfelé
görbültek, míg fogadta a hívást. – Igen, David?
– Mindenki él és lélegzik? – hallotta Aidan a másik idős
Halhatatlan kérdését.
Seth mosolya kiszélesedett. – Igen.
– Semmi sebesülés?
– Attól eltekintve, hogy Dana kettőnket is megpróbált
elkábítani? Nincs.
David meglepett nevetését közvetítette a készülék.
Aidan Danára pillantott.
– Ezt még nagyon sokszor fogom hallani, ugye? – motyogta
maga elé a nő.
– Igen – nevetett rá, és finoman megszorította a vállát. –
Örülni fognak, hogy elkábítottad Rolandot, és tisztelni, amiért
megpróbáltad ugyanezt Sethtel is. – Míg ezeket mondta, a
szíve egy kicsit megugrott, mert amit Dana mondott, az
alapján úgy tűnt, hogy semmi kifogása nincs az ellen, hogy
továbbra is vele maradjon.
 – Még maradok egy-két órát, hogy Ethan és Heather is
aludhassanak valamennyit – folytatta Seth –, megkérnéd
Darnellt, hogy vegye át a hívásaimat?
– Hát persze – mondta David előzékenyen.
– A mai éjszaka után Aidan és Dana nálad maradnak, amíg
ez az ügy meg nem oldódik.
– Felkészítek egy szobát, mire megérkeznek. A saját
védelmem mellett számíthatok Richartéra, Chaahkéra és
Imhotepére is.
– Remek.
Seth eltette a telefonját, majd összevonta a szemöldökét. –
Azt hiszem, az utolsó dolog lenne, amit szeretnétek egy randi
éjszakán az, hogy velem lógjatok. De Aidannek szüksége van
alibire, Chris pedig az én szavamban nem kételkedik, így
kénytelen vagyok maradni, amíg Ethan és Heather ki nem
alusszák magukat egy kicsit.
Dana egy bocsánatkérő mosolyt villantott Aidan felé. –
Amúgy sem hiszem, hogy túl sok kedvem lenne egy randi
éjszakához. Nem vagyok ugyan pacsirta típus, de azért
általában éjfél előtt lefekszem, és aránylag korán kelek az
ügyfeleim miatt. Tehát, a hirtelen éjszakai műszakra váltás
egy kicsit igénybe vesz.
Aidan biztos volt benne, hogy nem kizárólag az alváshiány
vette ki Danából a vámot. Az újabb és újabb
adrenalinfröccsök, a halál szele, ami párszor közvetlenül
mellette suhant el, az ő világának komor valósága, mindaz,
ami a nyakába szakadt, szintén nagy szerepet játszhatott
kimerültségében. Tulajdonképpen inkább az volt a meglepő,
hogy még mindig talpon van, nem is beszélve a Sethtel
folytatott beszélgetésről.
Seth kedvesen rámosolygott. – Miért nem mentek ti ketten
is aludni? Felébresztem Ethant és Heathert, mielőtt távozom.
Aidan bólintott és felállt. Odalépett Sethez és kezet nyújtott
neki. Seth is felemelkedett és megrázta a kezét.
– Nem engedhetjük, hogy Gershom éket verjen közénk Seth
– ismételte el Aidan. – Barátok vagyunk... egy család... túl
régóta ahhoz, hogy hagyjuk, hogy az a gazember nyerjen.
 Seth bólintott. – Nem hagyjuk. – Magához húzta egy
medvés férfiölelésre, meglapogatta a hátát, mielőtt elengedte
volna. – Menjetek pihenni.
 Tizennegyedik fejezet

Seth hagyta pár órán keresztül aludni a fiatalabb

Halhatatlanokat, mielőtt felébresztette volna őket, hogy aztán
elteleportáljon David dolgozószobájába.
Helyettese az íróasztala mögött ült és éppen egy ausztrál
Halhatatlannal beszélt telefonon.
Darnell Ami íróasztalát foglalta el, és kezelte azokat a
hívásokat, amik így nem jutottak el Sethez.
Mindketten odabiccentettek neki, amikor megjelent, majd
befejezték a beszélgetéseiket.
– Visszatért már Zach és Lisette a vadászatból? – kérdezte
Seth.
Bólintottak.
Zach? – nyúlt ki telepatikusan Seth.
Igen? Zach válasza a hálószobából érkezett, amit Lisette-tel
osztott meg.
Csatlakozz hozzánk David dolgozószobájában. Van
valamit, amit szeretnék megvitatni.
Megyek.
Darnell rávigyorgott. – Dana tényleg nyugtatónyilat lőtt
beléd?
– Kettőt is – felelte vidáman, egy pillanatra megfeledkezve
súlyos gondjairól.
Darnell megcsóválta a fejét. – Pokolian bátor! Alig várom,
hogy találkozhassak vele.
– Nos, reggelre befutnak, így erre jó esélyed lesz.
Zach fekete csizmából és bőrnadrágból álló öltözékben
jelent meg. Ethan otthonában is pusztán a Dana iránti
tiszteletből viselt pólót. De most széles mellkasa csupasz volt,
a hátán összezárta nagy, sötét szárnyait. – Mi a helyzet?
David felemelkedett, megkerülte az íróasztalát, hogy
csatlakozzon hozzájuk az ajtó mellett.
 Seth Darnellre nézett. – Tudnád intézni a hívásaimat még
egy kis ideig? Reordon is besegíthet, ha szükség lenne rá.
– Persze.
Seth minden további szó nélkül megérintette David vállát és
elteleportált vele.
Holdfényes rét váltotta fel a dolgozószobát. Hosszú, térdig
érő fűszálak, gyomnövények hajladoztak az enyhe szélben.
A talaj körülöttük minden irányban enyhén felfelé ívelt,
mintha egy óriási salátástál aljában álldogálnának. A
környező dombok tetején a harsogóan zöld fű olyan sűrű
erdőre váltott, hogy még Seth szemei sem voltak képesek a fák
közé hatolni.
Csillagok hunyorogtak le rájuk a tiszta égboltról.
Zach jelent meg mellettük.
– Van egy problémánk – jelentette ki Seth minden bevezető
nélkül.
David homloka ráncba szaladt. – Mármint az eltűnt
Tehetségesek, az összegyűlő vámpírok, és amellett, hogy nem
tudjuk, nem áll-e elmekontroll alatt Aidan, és nem fenyegeti-e
ez a veszély a többi Halhatatlant is?
– Nem is beszélve Chris Reordon személyes kis
vendettájáról – motyogta Zach.
– Igen – erősítette meg Seth.
Zach felmordult. – Mi az?
Seth felidézte, mit látott Dana elméjében. – Azt ugye
tudjátok, hogy a nő, akire Aidan rátalált, médium?
– Feltételezem – mondta David –, hogy az ajándéka
erősebb, mint az ő generációjához tartozó többi Tehetségesé,
ha egyszer képes megélni belőle.
A legutóbbi évtizedekben született Tehetségeseknek már
olyan gyenge ajándékaik voltak, hogy a legtöbb esetben még
ők maguk sem tudtak róluk. Melanie is médium volt, de a
vérvonalát felhígító rengeteg emberi felmenő a családfáján azt
okozta, hogy már csak megérzései voltak rövid idővel az
események bekövetkezte előtt. Ráérzett, hogy csörögni fog a
telefon. Vagy ha valami rossz közeledett, fizikai rosszullét
fogta el.
 – Dana tehetsége valóban meglepően erős – bólintott rá
Seth –, és még erősebb, ha Aidanról van szó. Nem tudom,
hogy ez amiatt van-e, mert Aidan is Tehetséges, vagy a
közöttük lévő kapcsolat eredményezi, de rövid, nagyon élénk
látomásokban egészen tisztán látja a jövőjét a legelső
találkozásuk óta.
– És te is láttad ezeket a látomásait, amikor beleolvastál az
elméjébe – vitte tovább a gondolatot David.
– Nem a legelső alkalommal, akkor elvonta róla a
figyelmemet Roland támadása Aidan ellen. Dana gondolatai
túlságosan kaotikusak voltak, az idő pedig rövid. Ugyanez volt
a helyzet, amikor a vámpírok rajtaütöttek a házán.
Zach összevonta a szemöldökét. – Várjunk csak! Ha
látomásai voltak Aidan jövőjéről, hogy a csodában nem tudta,
hogy mi is ő?
– A legtöbb látomása intim természetű volt – mosolyodott
el Seth. – És Aidan is látta szinte valamennyit.
David ajkai is megremegtek. – Jó neki.
Zach felnevetett. – Nos, ezeket nyilvánvalóan nem kell
tovább magyarázni. Viszont nem látom, hol a probléma.
– Ezen a ponton még én sem láttam – bólintott Seth –,
viszont alaposabban utánanéztem a többi látomásának,
miután te – vetett egy mogorva pillantást Zachre – és a
többiek távoztatok végre, és lehetőségem nyílt hozzájuk
férkőzni.
– Mit látott? – David sötét bőrű arcára leplezetlenül kiült a
kíváncsiság.
– Roland meg akarta ölni Aidant. És Dana előre látta
kettejük csatáját.
Zach felmordult. – És még ezt sem találta furcsának?
– De igen, de Aidan azt mondta neki, hogy egy szerepjátszó
csoport tagja.
– Okos ötlet – bólintott David. – Mit láttál még?
– Ugyanezt, velem a főszerepben.
Zach rámeredt. – Azt látta, hogy meg akarod majd ölni
Aidant?
 Seth bólintott. – Vagy legalábbis legyőzni. Mindketten
borotvaéles kardokat forgattunk, és valóban dühösnek
tűntem. Ezért próbált meg elkábítani nem sokkal az
érkezésem után. Azt hitte, hogy a látomása akkor fog valóra
válni, hogy azért jöttem, hogy megöljem Aidant.
Zach felsóhajtott. – Ez egy kibaszott nagy szarság. Tényleg
kezdtem megkedvelni Aidant.
David meglepetten pillantott rá. – Tényleg?
Seth is meglepődött. Nem vette észre, hogy bármelyik
Halhatatlan is közelebb került volna Zachez, kivéve Bastient.
Azt hitte, hogy csak Lisette miatt tűri meg a többieket.
Zach vállat vont. – Amikor azt hittem, hogy ő küldte azokat
a férfiakat, akik kis híján megölték Lisette-et, szétrúgtam
Aidan seggét. Úgy értem, hogy tényleg a szart is kivertem
belőle. De soha nem hányta a szememre. És Seth szemére
sem. Úgy meg kibaszottul nehéz nem kedvelni azt a
gazembert, hogy annyira megértő. – Ránézett Sethre. – Ha
meg akarod majd ölni, azt hiszem, az mégiscsak azt jelenti,
hogy Reordonnak igaza van. Gershom tényleg a maga oldalára
állította, és valóban Aidan rabolja el azokat a nőket.
– Nem feltétlenül – mondta David. – Az is megeshet, hogy a
látomásokban Gershom pózol Aidan bőrébe bújva.
Zach megrázta a fejét. – Ha Dana csak Aidan jövőjét látja
ennyire világosan, akkor a látomásban neki kell szerepelnie,
nem pedig valaki másnak.
– Ez igaz – mondta Seth.
– Akkor talán maradjunk annál a verziónál, hogy Gershom
elmekontrollt használ Aidan esetében is – vette vissza a szót
David. – Aidan megengedte, hogy elolvasd a gondolatait?
– Meg sem kérdeztem – ismerte be Seth. – De kétlem, hogy
beleegyezne, nem szeretné, ha tudomást szereznék Dana
látomásáról.
– Hát ezért aztán végképp nem hibáztatom – motyogta
maga elé Zach.
– Van még egy lehetőség – mutatott rá David.
Seth bólintott. – Azt már tudjuk, hogy a múltban Gershom
magára öltötte Zach megjelenését. Ha Aidant is ő alakítja,
nincs okunk feltételezni, hogy nem teheti meg ugyanezt az én
esetemben is. Mi van, ha Dana látomásában én nem vagyok
én?
A másik két férfi káromkodásban tört ki.
Seth maga is vegyes érzelmeket érzett ezzel a lehetőséggel
kapcsolatban. Egyrészt megkönnyebbülés lenne tudni, hogy
nem akarja megölni Aidant a jövőben. Viszont a gondolat,
hogy Gershom szabadon járhat-kelhet a Halhatatlanok között
neki kiadva magát, pokolian feldühítette.
Zach szemeiben kétség jelent meg. – Két évvel ezelőtt
semmiféle nehézséget nem okozott a számodra, hogy
megállapítsd, hogy az a férfi nem én voltam, aki a
zsoldosokkal találkozott, hanem másvalaki a Többiek közül.
Ha nem te szerepelnél Dana látomásában, szerintem azt is
képes lennél megállapítani.
– Nem – szólt közbe David –, ha Gershom azóta is
gyakorolja és fejleszti az alakváltó képességét.
– Én is tartok ettől – bólintott Seth –, úgyhogy hívtam egy
kis segítséget.
Zach homloka hirtelen ráncba szaladt, kissé félredöntötte a
fejét, mintha hallgatózna.
Jared, a Többiek egyik tagja néhány méterre tőlük jelent
meg.
Mint Zachen, rajta sem volt póló. Csak fekete bőrnadrág és
csizma. Kissé soványabb és sokkal izmosabb volt, mint amikor
Seth legutóbb látta. Úgy vélte, hogy a harci képességeit erősíti,
mivel az Armageddonról szóló látomásai halálra rémítették.
Hatalmas szárnyait széttárta maga mögött, a szinte
áttetszően törékeny tollak a hátánál a bőre színével azonos
árnyalatból indultak, és a szárnyak hegyei felé haladva
fokozatosan váltak teljesen feketévé. Összecsukta a szárnyait,
és lassú léptekkel odasétált hozzájuk.
Seth rámosolygott. – Épp időben.
Zach ökle követhetetlen gyorsasággal emelkedett fel és
csapott Jared arcába.
Csont reccsent, Jared törött orrából vér fröccsent szét, ő
maga hanyatt esett és néhány méternyit csúszott a füvön.
 – A fenébe már! – kiáltott egyszerre Seth, David és Jared is.
Zach vetett rájuk egy tökéletesen ártatlan, mégis gonoszul
elégedett pillantást. – Mi van? Ez a gazember megkínzott!
Jared szemei aranyfényben izzottak, ahogy felült.
Megtörölte az orrát és felnézett Zachre. – Meddig fogsz még
büntetni érte?
Zach vonásai megkeményedtek. – Amíg meg nem fizetek
ütéssel minden ütésért.
Seth ugyan nem mondta volna ki hangosan, de ebben az
ügyben teljesen Zach pártján állt.
Jared felállt, és ismét feléjük indult, a szemei még mindig
aranyfényben izzottak, talán a dühtől, talán a fájdalom miatt,
mivel a törött orr- és arccsontjai jól hallhatóan sorra a
helyükre ugrottak, ahogy elindult a gyógyulás folyamata. –
Miért hívtál? – kérdezte Sethet.
– Felvetted újra egy Halhatatlan őrző alakját? Belepiszkáltál
így a dolgaikba? – Seth maga sem gondolta, hogy Jared tette
volna, de egy kérdést mindenképpen megért.
Jared arcán meglepett kifejezés jelent meg. – Nem.
Folyamatosan ott egyensúlyozom a határvonalon, de
tartózkodom minden közbelépéstől, hogy a Többiek ne vegyék
észre, hogy dezertáltam.
Ahelyett, hogy úgy, mint Zach, egészen csatlakozott volna a
Halhatatlan őrzőkhöz, Jared kettős ügynökké vált, folytatta a
Többiek megszokott életmódját, hogy elaltassa a
gyanakvásukat, de közben segített Sethnek és információt
szolgáltatott neki.
Jared végignézett rajtuk. – Miért? Mi folyik itt?
Seth ismét rámosolygott. – Szeretnénk elvégezni egy
aprócska kísérletet.
 Aidan kinyitotta a szemét. A hátán feküdt, Dana fejével a
vállán, egy karcsú kar nyugodott a mellkasán, selymes bőrű
comb simult az ágyékára.
Éjszaka volt, a leghalványabb fény sem talált utat a
függönyök rései között.
Felsóhajtott. Míg Danánál folyamatos pihenést biztosított
neki a mély, gyógyító alvás, most, hogy teljes erejénél volt,
nem volt akkora szerencséje, hogy igazán pihenni tudjon.
Nem aludt nő mellett régmúlt halandó napjai óta, ezért
legnagyobb megdöbbenésére Dana minden mozdulatára
felriadt, függetlenül attól, hogy milyen aprócska volt ez a
mozdulat. Ráadásul Dana olykor beszélt is álmában
(többnyire összefüggéstelen motyogás volt az egész, amit
tulajdonképpen nagyon szórakoztatónak talált,) ezzel szintén
felébresztve őt.
Egy leheletnyi mentális lökéssel még közelebb húzta
magához. Mindenképp megérte. Semmi kifogása sem volt
némi fáradtság ellen, ha az alvás elvesztése egyben azt is
jelentette, hogy élvezhette, ahogy finom, meleg teste az övéhez
bújik.
A nő megmozdult, szorosabban magához ölelte. Aztán
felemelte a fejét, a szemhéjai álmosan csak félig nyíltak ki,
miközben rámosolygott. – Helló szépfiú!
– Szia, mindenségem – vigyorgott vissza. Szerette így látni.
A válla rózsaszínre nyomta az arcát. A haja borzas volt.
Dana az ablak felé pillantott. – Megint átaludtuk az egész
napot?
– Nem. Csak három, vagy négy órát aludtunk.
– Mmm... – Dana ismét mocorogni kezdett, sima combja
odanyomódott erekciójához. A mosolya kiszélesedett. – Óóó...
ez itt az enyém?
– A pokolba, igen, ha akarod!
Dana kuncogott és megcsóválta a fejét. – Azt mondod, ha
akarom? – Egyik könyökén megtámaszkodva felsiklott a
testére, elnyúlt rajta, majd felült.
 Aidan felszisszent az örömtől, amikor föléje emelkedett,
középpontját odadörzsölte merevedéséhez. Két kézre fogta a
csípőjét, a sajátját pedig felfelé tolta.
Dana felnyögött, a feje hátrabukott. – Még fel sem
ébredtem, de máris nedves vagyok miattad. Hogy a csodában
csinálod?
Kezei végigsiklottak a combjain, hüvelykujjai egy pillanatra
megálltak a sötét fürtök felett. Tegnap megismerte a testét.
Hogy hol és hogyan szereti, ha megérinti. Hogy mivel
izgathatja fel leggyorsabban. Mitől nyöszörög, mitől kezd el
zihálni, és mitől még többet követelni.
A kezei visszafelé indultak el, lassú siklással visszatértek a
formás térdekre. Dana nyöszörögve tiltakozott. – Csak
ingerelsz!
Elmosolyodott, megismételte ezt a túrát, egy icipicivel még
közelebb jutva középpontjához, majd ismét visszavonult.
Harmadjára is megismételte ugyanezt, anélkül, hogy megadta
volna a nőnek, amit az akart.
– Aidan! – szólt rá rekedt hangon.
– Akarod, hogy megérintselek? – kérdezte ártatlanul.
Dana a szemébe nézett. – Akarom, hogy megérints.
Aidan ismét végigsimított a combjain, de ezúttal a
hüvelykujjaival leheletfinoman végigsimított a csiklóján is.
Danából kiszisszent az öröm.
Egy újabb könnyű érintés, csak hogy fokozza a kínjait és
kiáltást csaljon elő belőle.
– Még! – nyöszörögte a nő.
Aidan engedelmeskedett, addig simogatta, míg már
folyamatosan nyöszörgött, és ringatózni kezdett a
férfiasságán.
A vágy a feje tetejéig szaladt, amikor meglátta, hogy Dana
végigcsúsztatja a kezeit saját mellkasán és a tenyerére veszi a
melleit.
Míg a mellbimbóival játszott, ismét a szemébe nézett. –
Most igazán nagyon izzik a szemed – súgta, mielőtt megint
felnyögött volna.
 – Mindig ezt csinálja, ha a közelben vagy – mormolta.
Felemelte a fejét és az orrával félretolta Dana egyik kezét a
melléről, hogy hozzáférhessen a feszes kis csúcshoz, a fogai
közé vehesse, és a nyelvével ingerelhesse.
A feladat nélkül maradt finom kis ujjak a hajába túrtak, még
közelebb húzták a fejét, a nő felsőteste feléje ívelt.
Forróság árasztotta el. Soha nem kaphat belőle eleget.
Átkarolta, leemelte magáról és feltérdelt, aztán pedig őt
fektette le az ágyra.
Dana felmosolygott rá. – Szeretem magamon érezni a
súlyodat. És ezeket az ínycsiklandó izmokat. – Gyakorlatilag
várakozásteljesen dorombolt, miközben mohón érte nyúlt.
Aidan visszamosolygott rá. – Még ne! – Megragadta a
bokáit és széthúzta a lábait.
Dana szívverése a légzésével együtt felgyorsult.
Aidan a térdhajlatai alá csúsztatta a karjait, lehajolt hozzá
és rátapasztotta a száját.

Dana felnyögött, belefúrta ujjait Aidan hajába.

A férfi nyelve rátalált a csiklójára, könnyed, hullámzó
mozdulatokkal ingerelte.
Ez annyira jó!
Becsúsztatta egy ujját síkos hüvelyébe, majd egy másodikat
is. És közben egyre nagyobb nyomást gyakorolt rá a nyelvével.
Dana csípője önkéntelenül felfelé mozdult, halk, sírós
kiáltás tört fel a torkából, ahogy az orgazmus elborította, belső
izmai hullámokban szorultak össze és lazultak el Aidan ujjai
körül.
Aztán föléje emelkedett.
Dana szíve megbotlott a mellkasában, belenézett fényesen
izzó, vággyal telt szemeibe. Mennyire szerette ilyennek látni,
ilyen kiéhezettnek rá!
 Lenyúlt, az ujjait a merevedése köré fonta és gyengéden
megszorította.
Aidan felnyögött, amikor a hüvelykujjával körbesimította a
fej tövét. – Megölsz édes – mormolta, a hangjából irgalmatlan
vágy áradt.
Szélesen rávigyorgott, odavezette a bejáratához, majd
átölelte.
Olyan nagy volt, hogy újabb gyönyörhullámot váltott ki
belőle, amikor mélyen beléhatolt.
A férfi leeresztette a száját az övére egy falánk csókra,
miközben majdnem teljesen visszahúzódott belőle, hogy aztán
ismét behatoljon. Egyik nagy keze a mellére siklott. A
mozdulatai egyre durvábbakká váltak, ahogy újra és újra
előredöfött, Dana mégsem panaszkodott. Imádta ezt. Még
többet akart belőle. Tetszett neki, hogy képes teljesen
elsöpörni a férfi önuralmát. Így aztán minél durvább lett
Aidan, ő annál szorosabban fonódott köré, annál sürgetőbben
ösztönözte még nagyobb vadságra.
Aidan kitartó mozdulatai átbillentették egy második
csúcsponton, de a férfi visszatartotta a saját kielégülését.
Az öröm szikrái még ott sziporkáztak benne, amikor felült
és most ő lökte hanyatt a férfit.
Aidan meglepetten nézett fel rá, erekciója kétségbeesetten
nyújtózkodott feléje.
Dana gyorsan megfogta, föléje emelkedett és ismét magába
vezette.
A férfi felmorrant, vasmarokkal megragadta két oldalt a
csípőjét, míg a sajátja elemelkedett a lepedőtől, ahogy felfelé
döfött.
Megtámaszkodott a mellkasán, és körözni kezdett a
csípőjével.
Aidan felnyögött.
– Az enyém vagy – súgta neki oda Dana.
Forró kezei végigsiklottak az oldalán, hogy aztán
rátapadjanak a melleire. – Te pedig az enyém.
 Ismét körözött egyet a csípőjével, amitől a férfi felhördült,
Danát pedig a gyönyör izzó nyilai járták át. – És senki másé –
lehelte, a teste tűzben égett.
– És senki másé – morogta Aidan, és összecsippentette a
mellbimbóit.
Dana felkiáltott, ahogy elérte a harmadik orgazmus is.
Amikor a belső izmai összehúzódtak körülötte, Aidan a
nevét mormolta, egy utolsó, hatalmas lökés után megdermedt
és ő is átadta magát a kielégülésnek.
Dana rárogyott a mellkasára, levegő után kapkodott.
Aidan szorosan magához ölelte, az ő szíve is száguldott.
– A fenébe, átkozottul jó vagy – motyogta Dana. Soha senki
nem lehetne többé elég jó ehhez képest.
Aidan nevetett, és oldalra fordította magukat.
Dana kényelmesen belefúrta a fejét a párnába mellette,
majd rámosolygott, miközben próbálta lecsillapítani a
légzését.
Aidan visszamosolygott rá, kisimogatta az arcából borzas
haját, majd odahajolt hozzá egy csókra. – Szeretlek.
Dana szíve kihagyott egy ütemet.
– Nem kell viszonoznod – mondta halkan a férfi. – Csak
szeretném, ha tudnád. Mert én biztos vagyok benne.
Szeretlek, Dana.
A két tenyerébe vette az arcát. – Én is szeretlek téged.
Megremegett, ahogy a szenvedélytől felforrósodott bőrét a
légkondicionáló által hűvösen tartott levegő elkezdte lehűteni.
Aidan elengedte annyi időre, míg magukra húzta a takarót,
aztán ismét magához ölelte. – Sajnálom, hogy félbeszakadt az
ismerkedésünk. Sajnálom, hogy nem udvarolhattam még
hónapokig neked, mint a hétköznapi emberek.
Vidámság emelkedett fel Danában. – De te nem vagy
hétköznapi ember, Aidan. Még ha nem Tehetségesnek
születsz, akkor sem lennél hétköznapi ember.
Csend telepedett rájuk.
Dana azt hitte, hamarosan elnyomja az álom a fergeteges
szeretkezés után, de nem így történt.
Aidan felhúzta az egyik szemöldökét.
 Rávigyorgott. – Nem tudom, te hogy vagy vele, de én
teljesen éber vagyok.
A férfi nevetett. – Én is.
– Szeretnél megnézni egy filmet, vagy valami ilyesmi?
– Nagyon is szeretnék, csakhogy... – mormolta sajnálkozó
hangon.
Dana mosolya elhalványult. – Csakhogy?
– Az egyre nagyobb számban összeverődő vámpírok miatt
nem igazán érzem túl jól magam, amiért nem vadászni
vagyok.
Dana összeráncolta a szemöldökét. – Azt hittem, Seth azt
mondta, hogy vedd ki ezt az éjszakát.
– Csak figyelmességből. Megpróbál távol tartani téged a
világunk keményebb aspektusaitól. De a vámpírcsoportok
létszámainak növekedése egyben azt is jelenti, hogy több
emberre sújtanak le minden áldott éjjel.
Dana felült és begyűrte a takarót két oldalt a karjai alá. –
Neked pedig egy csöppet sem tetszik, hogy itt henyélj és
filmezz ahelyett, hogy odakinn védelmeznéd az ártatlanokat.
– Igen – vallotta be a férfi vonakodva. Szinte félve ismerte
be, mintha azt várta volna, hogy ő ettől kiborul.
– Ez jó dolog, Aidan. Nagyon nemes dolog – mondta
halkan. – Miért vagy mégis ilyen komor?
– Mert ha kimegyek vadászni ma éjjel, neked is velem kell
jönnöd.
Még mindig nem értette. – És? – Talán attól tart, hogy
akadályozni fogja valamiben?
A férfi is felült, a takaró az ölébe hullott, felfedve izmos
mellkasát és karjait. – Ethan és Heather is elkísérnének
bennünket, a nagyobb létszám pedig nagyobb biztonságot
jelentene.
Ezt ő is feltételezte. – Mit nem mondasz el?
Aidan zavartan végigfuttatta ujjait a hajában. – Tudni, hogy
vámpírokra vadászom, és végignézni egy vámpírvadászatot az
két nagyon különböző dolog.
 Teljesen úgy tűnt, mintha úgy gondolná, hogy ez elijesztheti
tőle Danát. – Láttam már hogyan ölsz vámpírt – emlékeztette.
– Nálam.
– Az más volt – csóválta meg a fejét Aidan. – Megtámadtak
minket. De nem láttál még olyan vámpírokra vadászni,
olyanokat megölni, akik nem támadtak ránk.
Dana az arcát fürkészte. – És azt hiszed, hogy elhagylak, ha
végignézem.
– Csak pokolian reménykedhetek benne, hogy nem hagysz
el – ismerte be a férfi. – De választásod most is van, Dana. És
szeretlek annyira, hogy azt akarjam, mindent megtudj az
életemről, mielőtt döntesz.
Megfogta a kezét, a szájához emelte és megcsókolta a
csuklója belsejét. – És én ettől csak még jobban szeretlek.
Borostyán sárga fény lobbant a barna szempárban. –
Egyáltalán nem tetszik a gondolat, hogy még több erőszak
látványának tegyelek ki, mint amennyiben máris részed volt
az elmúlt éjszakák során.
– De emberek fognak meghalni, ha nem vadászol ma éjjel –
vágta rá Dana.
– Igen. – Finoman megszorította a kezét. – Készen állsz rá?
Vadászol velem?
Rámosolygott. – Igen.
Aidan odahúzta a tenyerét a szájához. – Van bármi is, amit
nem tennél meg a kedvemért? – suttogta bele.
Dana szigorúra rendezte arcvonásait. – Van.
A férfi szemöldöke felszaladt.
Dana komor arccal közelebb hajolt hozzá. – Soha, de
tényleg soha nem fogok tangát felvenni a kedvedért.
Aidan felnevetett, a szemeiben vidámság csillogott. –Ha a
kedvemre akarnál tenni, egyáltalán nem viselnél semmi
olyasmit. – Ledobta magáról a takarót és felkelt. – Gyorsan
lezuhanyozunk, aztán elmondom Ethannek és Heathernek a
terveinket, és keresünk neked valami vadászöltözéket.
 Ha Dana nem lett volna olyan tökéletesen kielégült, sokkal
több időt szeretett volna eltölteni Aidannel a zuhany alatt.
Tegnap megtudta, hogy a férfinak, amióta Halhatatlanná vált,
nincs szüksége feltöltődési időre kielégülés után. Rögtön
ismét el tudott menni, lehetett akár annyi orgazmusa is, mint
neki.
Azt is megtanulta, és remekül elszórakoztatta vele Aidant,
hogy ő viszont az ilyen többszörös orgazmusok után mozdulni
sem tud. Így aztán most valóban csak gyorsan lezuhanyoztak
és magukra vették a vadászöltözéket.
Heather ruhái éppen a megfelelő méretűek voltak a
számára, bár a bakancsa egy kissé szorította. Aidan
haloványan felizzó szemei alapján a férfinak nagyon tetszett
fekete terepnadrágban, hosszú ujjú fekete pólóban és
bakancsban.
Ethan, Heather, Ed és Brodie mindannyian elmosolyodtak,
amikor csatlakoztak hozzájuk a nappaliban.
Brodie lépett oda hozzá. – Nem tudom, milyen ismereteid
vannak rólunk, Szekundánsokról, de a mi feladatunk annak a
Halhatatlannak a védelme és segítése, akit szolgálunk. A
védelem feladatkörébe pedig ez is beletartozik. – Felemelte az
eddig a kezében lógatott fegyvertartó hámot. – Úgyhogy, ha
nem bánod...
– Ó! – Dana azt hitte, hogy csak megfigyelő lesz. – Oké. –
Kinyújtotta a karjait, Brodie pedig feladta rá a szíjakat, és
eligazította a 9 mm-est.
Aidan felhúzott szemöldökkel figyelte őket.
– Nem szeretnéd, ha fegyvert viselnék? – kérdezte meg tőle
Dana. – Kicsit dühösnek látszol.
Heather felnevetett. – Csak az a baja, hogy Brodie hozzád
ér.
Amikor Aidan nem tiltakozott, Dana elmosolyodott. – Nem
próbál tapogatni, meg semmi ilyesmi.
Aidan arca elsötétedett. – Ha megtenné, elbúcsúzhatna a
kezétől.
 A Szekundánsa felnevetett, egy csöppet sem hatott rá a
fenyegetés.
Amikor azonban Brodie mindkét karjával átfogta Danát,
hogy egy másik pisztolyövet rögzítsen a derekán, Aidan nagy
léptekkel odament hozzájuk, és félretolta a halandót. – Na jó,
ezt majd én – morogta, és kikapta a kezéből az övet.
Brodie széles, kaján vigyorral lépett hátra. – Igenis, uram!
Dana figyelte, ahogy becsatolja a derekán, majd letérdelt
eléje és a keskenyebb combszíjat is rögzítette.
Aidan egyértelműen féltékeny volt. És ő imádta, hogy
féltékeny. Nem kellett telepatának lennie, hogy biztos legyen
ebben, és gyanította, hogy a férfi emiatt nem néz a szemébe.
Amikor végzett, rávigyorgott. – Túlságosan aranyos vagy.
A férfi szája ellágyult, szégyellős mosoly jelent meg rajta. –
Sajnálom. A féltékenység még nagyon új dolog a számomra.
De ígérem, dolgozni fogok rajta.
Dana végighúzta az ujjait vastag, puha, hullámos fürtjein. –
Én nem bánom. Szerintem aranyos.
A combtokba egy kábító pisztolyt csúsztatott, majd Aidan a
zsebeit kezdte teletömködni tartaléktárakkal és kábító
nyilakkal.
Dana közben a selymes hajfürtjeivel játszadozott.
A nappali egyszerre elhomályosodott körülötte, egy óriási
gardróbszobában álltak. Kettejüké lehetett. Az egyik oldalon
férfias fekete ruhák lógtak, a másikon nőiesek. Két hosszú
bőrkabát függött egymás mellett a fogason. Egy nagy és egy
kisebb. Egy egész falat beterítettek a fegyverekkel, lőszerekkel
megrakott polcok.
A látomásában Aidan ismét letérdelt eléje és rögzítette a
combszíját. Amikor felmosolygott rá, Dana meglátta a
szemeiben saját tükörképét, és ettől elakadt a lélegzete.
A szemei izzottak.
– Mi az? – tört be Aidan hangja a látomásba, el is oszlatva
azt azonnal. Ismét Heather és Ethan nappalijában volt. – Túl
nehezek?
A szíve a bordáit ostromolta, miközben a férfi felállt.
 Sötétbarna szemeiben aggodalom jelent meg, megsimogatta
a karját. – Dana? Mi az?
Megrázta a fejét. – Azt hiszem csak az idegeim.
És ez tulajdonképpen nem is volt hazugság. Épp az imént
látta magát Halhatatlan őrzőként. Hogyne lenne hát ideges?
Ahogy arra Aidan rámutatott, tudni, hogy egy napon
Halhatatlanná válik, és látni is azt, az két nagyon-nagyon
különböző dolog.
– Itthon maradhatunk, ha akarod.
– Nem – mosolygott fel rá. – Jól vagyok. Csak egy
pillanatnyi gyengeség volt. – Lábujjhegyre emelkedett, és egy
gyors csókot nyomott a szájára, majd belebújt a hosszú
bőrkabátba, amit Brodie tartott eléje. Ez is illett rá, leért a
térde alá.
– Biztos? – kérdezte Aidan, az arcáról még mindig nem
tágított az aggodalom.
Bólintott. – Gyerünk, vadásszunk le néhány vámpírt! –
mondta mosolyogva, majd rögtön vágott egy grimaszt. – El
sem hiszem, hogy ezek a szavak az én számon estek ki –
motyogta maga elé.
Heather nevetett. – Ismerős az érzés. Durva, mi?
– Meglehetősen.
De a vámpírvadászat is az.
Nem ültek kocsiba. Aidan egyszerűen megérintette a
vállukat, és elteleportálta őket a vadászat színhelyére.
Dana zavartan nézett szét. Egy épület tetején álltak. Alattuk
mintha egy egyetemi kampusz terült volna el. – Hol vagyunk?
– A Duke-on – felelte Aidan, és a tenyerét finoman a hátára
simította.
Zene pulzált valahol a távolban.
Nem volt túlságosan jártas a Duke Egyetemen, de az alattuk
elhelyezkedő épületekről szinte üvöltött a pénz, a gazdagság.
– És egészen pontosan azért vagyunk itt, mert...?
– Az egyetemi kampuszok a vámpírok elsődleges
vadászterületei.
 Heather elvigyorodott. – Péntek este van. Elképzelni sem
tudod, hány diák tép be, vagy issza seggrészegre magát ma
éjjel.
Ethan bólintott. – És válik ezzel könnyű prédává a
vámpírok számára.
Dana felpillantott Aidanre.
A férfi vállat vont. – A vámpírok alapvetően lusták. Azok a
vámpírok pedig, akik már teljesen elvesztették az eszüket,
hajlamosak visszatérni azokra a helyekre, amik ismerősek
nekik halandó korukból.
– Mint a zombik a horrorfilmekben? – Dana ezt kicsit
furcsának találta.
Heather bólintott. – Pontosan. Így aztán szinte mindig
találunk vadászó vámpírokat az egyetemeken.
Dana szerint úgy körülbelül tizenöt perc telhetett el ezután
csendben, amikor hirtelen Aidan és Heather egyszerre kapta a
fejét nyugat felé. Mindketten mélyen beszívták a levegőt.
– Hány? – kérdezte Aidan halkan.
Heather ismét szippantott egy nagyot a levegőből. –
Tizenkettő.
– Tizenhárom – korrigált Aidan.
Heather káromkodott.
Aidan rámosolygott. – Ne légy túl szigorú magadhoz.
Napról napra egyre pontosabb leszel. És ezúttal nem hagytad,
hogy az áldozataik illata elvonja a figyelmed.
Ethan bólintott, megérintette Heather hátát. – Én speciel
még nem is érzem őket. – Elfintorodott. – Várjunk csak, most
már igen. Már vadásztak.
Dana nem látott semmit. Nem is érzett semmit. Milyen
messze lehetnek azok a vámpírok?
És milyen klassz már, hogy a Halhatatlanok kiszagolják
őket, mint amikor a farkasok tartják bele a szélbe az orrukat?
– Heather – mormolta halkan Aidan –, szeretném, ha itt
maradnál a tetőn Danával, míg Ethan és én a vámpírokkal
foglalkozunk.
Heather arca elsötétült, az állát harciasan felszegte. – Azért
akarod, hogy itt maradjak, mert nő vagyok?
 – Nem – felelte Aidan, a szemöldöke felszaladt,
nyilvánvalóan meglepte a feltételezés. – Azért akarom, hogy
itt maradj, mert ugyanolyan erős és gyors vagy, mint én, így
Dana melletted biztonságban lesz.
Ethan bólintott. – Arról se feledkezzünk el, hogy nekem
szemmel kell tartanom Aidant a csata alatt is, hogy Chris ne
mondhassa, hogy elteleportálhatott, míg nem figyeltem.
– Ó! – Heather felvillantott egy bocsánatkérő mosolyt
Aidanre. – Sajnálom. A megszokás ereje. Sokszor akadtam
össze a bűnüldöző szervekkel való együttműködéseim során
olyan srácokkal, akik a régi iskola szerint úgy gondolták, hogy
a kislányok csak játsszanak szépen és hagyják a komoly
ügyeket a férfiakra.
Ethan elvigyorodott. – Mindig mondom neked, drágám,
hogy a Halhatatlan férfiak nem hülyék. Imádjuk az erős
nőket.
Aidan rámosolygott Danára. – Ez valóban így van. – És az a
szerelem, ami eközben sugárzott a szeméből, egészen
átmelegítette Dana bensőjét.
– Jól van, jól van! – mondta Heather, és elhúzta néhányszor
a tenyerét Aidan és Dana arca között. – Elég ebből a szirupos
bambulásból. Dolgotok van fiúk. Lássatok neki!
Aidan nevetve lehajolt és egy gyors csókot nyomott Dana
szájára. – Egy perc és jövök.
Aztán elfordult és odament Ethanhez a tető szélére.
Egyszerre léptek egyet előre, és mindketten eltűntek.
Dana felzihált, majd előrement és óvatosan lenézett ott,
ahol az előbb álltak.
Ethan és Aidan olyan lezseren sétáltak odalenn, mintha
három vacak lépcsőfokról ugrottak volna le, nem pedig egy
háromemeletes épület tetejéről.
Heather is csatlakozott hozzá, szép arcán mosoly ragyogott
fel. – Ez semmi – suttogta. – Egyszer leugrottam egy
tízemeletes épületről.
Dana megütközve meredt rá.
– Képes vagyok rá. Ez is annyira jó a Halhatatlanságban. De
akár felemelhetek és eldobhatok egy autót is.
 Komolyan? Heather ugyanolyan termetű, mint ő. Az
átalakítás ilyen brutális erőt adott neki?
Visszafordult a férfiak felé. A Halhatatlanok egyenletes,
hosszú, nyugodt léptei semmit sem árultak el a szándékaikról.
Bárki, aki látta őket, azt gondolta volna, hogy csak egy sétára
vágytak, hogy kiszellőztessék a fejüket, senkinek eszébe nem
jutott volna, hogy több mint egy tucat tébolyult vámpír
elpusztítására készülnek. A vállukat lazán tartották, a kezeik
az oldaluk mellett lógtak, eszük ágában sem volt a kabátjuk
alá rejtett fegyverek után nyúlkálni. Sőt, Dana elkapta a
nevetgélésük hangjait a szélben.
Néhány fiatal és megdöbbentően részeg diák botladozott fel
a járdára a közelükben. A nevetésük hangos volt és
ellenszenves.
Aidan tett egy könnyed mozdulatot.
Anélkül, hogy akár csak megtorpantak volna, az
egyetemista fiúk egyszerre megfordultak és visszabotorkáltak
arra, amerről jöttek.
– Elirányította őket – súgta Heather.
– Telepátiával?
A Halhatatlan nő bólintott, és előhúzta két rövid kardját.
Dana megfeszített figyelemmel próbálta elkapni a vámpírok
neszeit, akiket még mindig nem látott és nem is hallott. Végül
aztán megpillantotta a tizenhárom férfit, amikor olyan
részhez értek, ahol nem szegélyezték fák az utat. Alaposan
szemügyre vette őket, de semmi kirívót nem talált a
megjelenésükön. Még a szemeik sem izzottak, mint azoknak,
akik megtámadták a házát. Az ajkaik mögött nem villantak
agyarak. A vonásaikat nem torzította el rosszindulatú mosoly.
Fiatalok voltak. Egyetemista korúak. Minden tétovázás
nélkül elkönyvelte volna őket hallgatóknak, ha nem látta
volna a ruhájukon sötétlő vérfoltokat.
– Rohadékok – morogta Heather, kezei rászorultak
fegyverei markolatára. Az állkapcsa megfeszült. A szemei
borostyánszínbe villantak.
 Dana elkapta a pillantását és megérintette a homlokát.
Olvastad a gondolataikat? mutatta egyszerre gesztussal, és
mondta telepatikusan, vagy hogy a csodában nevezik ezt.
Igen, felelt Heather a fejében, azon versengtek, ki tudja
hangosabb sikoltozásra bírni azokat a lányokat.
A vámpírcsapat megállt.
Mintha beszédbe elegyedtek volna a Halhatatlanokkal.
– Ó, a szarba! – suttogta Heather.
– Mi az? – kérdezte Dana.
Heather döbbentnek tűnt. Vagy rémültnek? Aggódónak?
Nem volt ideje rákérdezni, mert Aidan és Ethan ebben a
pillanatban kardot rántottak.
A vámpírok szemei úgy ragyogtak fel, mint a
karácsonyfaégők, kék, zöld, ezüst, borostyánszínben, ők is
fegyvereket vettek elő és elmosódtak.
A valahol a távolban tomboló buli dübörgése sem tudta
elnyomni a fegyvercsörgést és a káromkodásokat.
És Dana ismét nem gondolkodott. Csak reagált. Amint egy
vámpír lelassult eléggé ahhoz, hogy láthassa, sem nem Aidan,
sem nem Ethan az, előhúzta a kábító pisztoly. Kilőtt három
nyilat.
Három vámpír rogyott eszméletlenül a földre.
– Várj! – állította meg Heather, mielőtt leszedhette volna a
következőt.
– Miért?
Heather megrázta a fejét, és lefogva tartotta a pisztolyt tartó
kezét, de a tekintete nem moccant a lenti tornádóról.
A harc olyan sebességgel zajlott, hogy Dana jóformán
semmit sem látott belőle. Aidan és Ethan állandó mozgásban
volt, testek dőltek szanaszét körülöttük.
Dana nyelt egy nagyot. Teljesen más volt ez, mint amikor
legutóbb látta harcolni Aidant. Ha Heather nem mondja el
neki a vámpírok iszonyú játékát az áldozataik sikolyával,
sokkal nehezebbnek találta volna elfogadni.
Amikor az utolsó vámpír is elesett, Aidan és Ethan is
megállt. A hátukat egymásnak vetették. A három elkábított
vámpíron kívül az összes többi elkezdett mumifikálódni.
 Bár vér vöröslött az arcukon és a ruhájukon, a Halhatatlan
férfiak úgy tűnt, hogy még csak nem is lihegnek. Az arca
azonban mindkettejüknek komor volt, nyomát sem látta
rajtuk diadalmámornak.
 Tizenötödik fejezet

Heather eltette a fegyvereit, majd olyan könnyedén kapta a

karjaiba Danát, mintha csak egy csecsemő lenne. –
Kapaszkodj.
Danának alig volt ideje fogást találni rajta, a Halhatatlan nő
a tető széléhez ment és lelépett onnan. Danát elárasztotta a
félelem, szél süvített a fülébe.
Heather puhán, ruganyosan ért földet, majd őt is talpra
állította.
Dana megbillent. Nem elszédült, a sokk miatt történt. Nem
számított erre a fordulatra.
Amikor Heather aggodalomtól hajtva sietős léptekkel a
férfiak felé indult, Dana követte.
– Sajnálom – küldte előre a hangját Heather. – Nem
gondoltam, hogy kábítani fog. Miután olvastam a
gondolataikat, azonnal megállítottam, de...
Aidan összeráncolt szemöldökkel a tokjaikba csúsztatta a
fegyvereit, majd előrejött és igyekezett eltakarni Dana elől a
csata helyszínét. – Dana...
Dana megcsóválta a fejét, és melléje lépett.
A vér és a hősies harc egy filmben egészen másmilyennek
hatott, mint amikor a saját szemével látta, a saját orrával
szagolta.
Legszívesebben félrenézett volna, de nem engedte meg
magának. Ha átalakul és Halhatatlanná válik, hogy Aidannel
lehessen, akkor a további életének minden egyes éjszakáján
ezt fogja látni. Muszáj volt megtudnia, hogy képes-e kezelni.
– Sajnálom – ismételte meg Heather, a hangjából gyötrelem
áradt.
– Nincs semmi baj – mormolta Aidan.
– De igen, baj van – ellenkezett Heather, aki olyan ideges
volt, hogy egyik lábáról a másikra állt. – Olvastam a
gondolataikat. Mit fogunk most csinálni?
 – Mi volt a gondolataikban? – kérdezte Ethan, míg Dana
képtelen volt elhúzni a tekintetét a testekről.
– Én – válaszolt neki Aidan. – A vámpírok azt hiszik, hogy
én vezetem őket.
– De hát ez egy kibaszott nagy hazugság! – csattant fel
Ethan.
Heather beharapta az alsóajkát. – De Chris és Seth ezt nem
így gondolják. És végképp nem így fogják gondolni, miután
Seth elolvassa az elkábított vámpírok gondolatait.
Aidan bólintott. – A vámpírok gondolatai azt mutatják,
hogy délutánonként hozzájuk jöttem Cliff-fel. Chris és Seth
szemében az alibim a Cliff-fel töltött időre eddig is nagyon
labilis volt.
Megértés kezdett felderengeni Dana fejében. Elhúzta
tekintetét a véres, bomló tetemekről, és felnézett Aidanre. –
Seth bűnösnek fog gondolni, ha elolvassa a vámpírok elméjét?
Azt hiszi majd, hogy ellene fordultál? A Halhatatlan családod
ellen?
Senki sem válaszolt neki.
Rettegés árasztotta el Danát. – Mit műveltem? – Segíteni
próbált Aidannek, de csak bebiztosította, hogy Seth valóban
megtámadja őt. Mintha aláírta volna a halálos ítéletét.
– Semmit – vágta rá Aidan, és gondosan a kabátjába törölte
a kezét, mielőtt odalépett volna hozzá, hogy megérintse. –
Semmit sem csináltál, Dana. Ez nem a te hibád.
– Ez egy kibaszott nagy hazugság! – csattant fel Dana, szó
szerint ismételve Ethan szavait. – Én kábítottam el azokat a
rohadt vámpírokat, akik most gyanúba fognak keverni a
gondolataikkal!
– Én azt mondom, öljük meg őket. – Ethan keze rászorultak
kardjai markolatára.
Aidan nem moccant. – Az úgy nem lesz jó. Seth Heather
gondolataiból is kiolvashatja az igazságot, ha legközelebb
találkoznak.
Dana megdöbbenésére könnyek öntötték el a másik nő
szemét. – Annyira sajnálom, Aidan! Bárcsak ne is olvastam
volna a gondolataikat!
 Ethan eltette a fegyvereit. – Seth eddig sem hitt a
bűnösségedben. Talán...
– Amikor Seth elolvassa majd az elméjüket – szakította
félbe Aidan –, azt fogja látni, hogy arra utasítottam ezeket a
vámpírokat, hogy még több embert fordítsanak át, növeljék a
létszámukat. Azt fogja látni, hogy megparancsolom nekik,
hogy hatalmas csapatokba verődve járjanak és támadják meg
a Halhatatlan őrzőket, és ahányszor csak módjukban áll,
támadják meg Danát újra és újra, amíg már semmiféle más
kiutat nem lát, mint hogy átváltozzon a kedvemért. Úgy
tudják, hogy képességekkel fogom majd megjutalmazni őket
ezért.
Csend lett, csak a zene dübörgött tovább rendületlenül.
– Aidan – suttogta Dana, de a folytatáshoz nem talált
szavakat.
– Nem én vagyok az, Dana – mondta a férfi nagyon
komolyan. – Esküszöm. Nem én vezetem a vámpírokat, nem
én rabolom el a Tehetségeseket.
– Tudom. De a látomásom. Seth megpróbál majd megölni,
ha ezt megtudja.
Ethan lépett egyet előre. – Volt egy látomásod, amiben Seth
megpróbálta megölni Aidant?
– Igen.
Ő is és Heather is káromkodásban tört ki.
– Töröld az emlékeimet! – tört ki Heather.
Aidan gondolkodás nélkül felelt. – Nem.
Heather megcsóválta a fejét. – Ha törlöd az emlékeimet, és
megöljük a vámpírokat, Seth nem...
– Ugyanerre fog rátalálni azoknak a vámpíroknak az
elméjében, akit a többiek elfognak. És ha ő maga harcol
vámpírokkal itt észak-Karolinában, ugyanazt fogja találni a
vámpírok fejében, mint Lisette és Étienne is; hogy én vezetem
őket. Én bujtogatom őket a Tehetségesek ellen, akik
visszautasítottak. Kitörölni az emlékeidet, megölni ezeket a
vámpírokat, legfeljebb késleltetni tudná az elkerülhetetlent.
– Ha elkerülhetetlen is – kötötte az ebet a karóhoz Heather
–, Seth megöl téged, ha ezt megtudja, de így talán
nyerhetnénk némi haladékot, hogy bebizonyíthassuk az
ártatlanságodat. Te adtad nekem ezt az életet, Aidan. Akkora
erőt, mint a tiéd. Te biztosítottad, hogy ne kelljen
lemondanom a napfényről az életem hátralévő részében. Nem
fogom tétlenül végignézni, hogy Gershom olyan gyanúba
keverjen, ami alapján Seth kivégez!
A tény, hogy Aidan úgy nézett ki, mintha már feladta volna
ezt a harcot, pokolian megrémítette Danát. – Nem tudjuk
valahogyan meggyőzni Sethet, hogy a vámpírok emlékeiben
szereplő férfi Gershom?
Aidan megrázta a fejét. – A látomásod elég világos volt. Seth
meg akar majd ölni. És ha belegondolunk, hogy milyen, a
bűnösségemre mutató bizonyítékokat hagyott figyelmen kívül
eddig, erre igencsak nyomós oka lesz.
Ethan közelebb lépett. – Még azt sem tudjuk, hogy Dana
látomásában egyáltalán Seth szerepelt-e. Mi van, ha Gershom
vette fel az alakját?
– Nem Gershom volt – mondta Aidan.
– Ezt nem tudhatod! – torkollta le Ethan. – Legalábbis
biztosra nem.
– De igen, tudom – ragaszkodott a maga igazához Aidan, a
hangja kiélesedett.
– Hülyeség! – vágott vissza Ethan. – Ha ki tudja adni magát
neked, annyi erővel kiadhatja magát Sethnek is!
Aidan megrázta a fejét, az arca elsötétedett. – Nem
gondolkodsz világosan – sziszegte –, csak azt látod, amit látni
akarsz.
Dana a másik két Halhatatlanra nézett.
Mind Heatherből, mind pedig Ethanből szinte sugárzott az
idegesség.
– Mit gondolsz, miért döntött úgy Gershom, hogy engem
utánoz le? – kérdezte tőlük Aidan. – Mert én vagyok az új
srác. És mert a legelső dolog, amit tettem, amikor idejöttem,
az az volt, hogy ellenszegültem Sethnek.
Heather összevonta a szemöldökét. – Nem is te vagy az új
srác. Én csak tavaly változtam át.
 Aidan megcsóválta a fejét. – De te már a család része vagy.
Szoros barátságot ápolsz több itt élő Halhatatlannal is. Sok
időt töltesz velük. Sarah és Krysta tárt karokkal üdvözöltek,
bebiztosítva, hogy szívesen látottnak tekintsen mindenki. Én a
periférián maradtam. Csak egy távoli ismerős vagyok.
Valójában nem tartozom a családhoz. Én csak olyan...
átutazónak számítok. Átmeneti itt tartózkodónak. Senki sem
ismer túl jól.
Heather és Ethan szemeiben bizonytalanság jelent meg.
– Nem hiszem, hogy ez így lenne – tiltakozott Heather, de a
szavaiból is bizonytalanság áradt.
– Sokan soha nem is találkoztak még velem a Davidnél
megtartott találkozókon kívül. Több időt töltöttem Cliff-fel,
mint bármelyikőtökkel. De még Davidnél is, a figyelmetek
általában egymásra irányul. Vagy Adirára. Nem ismertek elég
rég, elég jól ahhoz, hogy észrevegyetek leheletnyi eltéréseket a
megjelenésemben, vagy a viselkedésemben. Egyedül csak
Ethan képes felismerni őket.
Dana összezavarodott. Mindannyian annyira meg akarták
védeni Aidant. És közben nem ismerik annyira, hogy
felfedezzék a különbségeket, ha valaki utánozná őt?
– De Sethet mindannyian ismeritek – folytatta Aidan. – Te
is jól ismered. Mindannyian. Tudjuk, hogy beszél, ha fáradt,
dühös, jókedvű vagy ideges. Tudjuk hogyan nevet. Hogy mit
jelent a halk morgása. Ismerjük a mozgását. Hogy hogyan
harcol. Hogy mire hogyan reagál. Mert miután átváltoztunk,
olyan nagyon csodáltuk, hogy olyanok akartunk lenni, mint ő.
Tényleg úgy gondolod, képes lenne Gershom bármelyikünket
is meggyőzni arról, hogy ő Seth? Elhiszed, hogy rászedhetne
bennünket? Hogy nem vennénk észre a különbséget Ethan
ajándéka nélkül is?
Senki sem felelt. A súlyos csöndet csak a buli zenéjének
távoli, szívdobogásszerű ritmusa törte meg.
Sem Ethan, sem Heather nem tudta cáfolni a szavak
igazságát.
 A bűntudat olyan iszonyú teherként nehezedett Dana
vállaira, hogy legszívesebben térdre rogyott volna és
zokogásban tör ki.
Ha nem kábítja el azokat a rohadt vámpírokat...
Ha gondolkodik, mielőtt cselekszik...
– Az csak késleltette volna az elkerülhetetlent – mondta
gyengéden Aidan, és előhúzta a mobilját.
Heather könnyben úszó szemekkel nézett fel a férjére, míg
Aidan kikereste a számot. – Ethan...
Az megrázta a fejét. – Hátha Gershom elrabolt egy újabb
Tehetségest, míg Aidan velünk volt. Legalább egy ekkora
volumenű bizonyítékra lenne szükségünk, hogy kétségessé
tehessük ezt a mostanit.
Heather bólintott, és oda sem figyelve a tokjaiba csúsztatta
a fegyvereit.
– Chris, itt Aidan. Ethan és én tizenhárom vámpír ellen
harcoltunk. Tízet megöltünk, hármat elkábítottunk,
takarításra lenne szükség.
Dana gyomrában egy hatalmas kő jelent meg, míg Aidan
pontosította a tartózkodási helyüket a Hálózat vezetőjének.
Mennyi idejük maradt, mielőtt Seth mindent megtud?

Tíz óra.
Tíz türelmetlen, a végletekig feszült óra telt el.
Aidan Dana mellett ült egy kanapén Ethan és Heather
otthonában. Dana szinte egy másodpercre sem tágított
mellőle, amióta visszatértek, arról pedig hallani sem akart,
hogy szem elől tévessze, és ez jóleső érzéssel töltötte el a férfit.
A dolgok mostani, komor állásában minél tovább szeretett
volna a közelében maradni, még mielőtt bármiféle
összecsapás bekövetkezne.
 Dana olyan szorosan ült mellette, hogy már-már az ölébe
kuporodott. Aidan úgy tippelt, hogy simán meg is tenné, ha
nem lenne jelen a másik pár is.
Mennyire szerette volna azt mondani neki, hogy minden
rendben lesz... De elég lenne csak Ethan és Heather arcára
pillantania, hogy lássa, ők is félnek, hogy a régóta fennálló
barátsága a Halhatatlan őrzők vezetőjével sem fogja
megakadályozni Sethet, hogy bármit megtegyen a többi
Halhatatlan és Tehetséges védelme érdekében. Ha ez azt
jelenti, hogy ki kell iktatnia őt, azt is megteszi.
És Dana látomása valóra válik.
Bekapcsolták a tévét, de senki sem nézte a műsort.
Mindenki mozdulatlanná dermedt, amikor megszólalt az
asztalon a mobilja.
Dana karcsú ujjai a tenyerébe csusszantak, megszorították a
kezét.
Aidan viszonozta a szorítást és fogadta a hívást. – Igen?
– Aidan, itt Chris Reordon. Még mindig Ethannel vagy?
– Igen, mindannyian itt vagyunk náluk.
– Ebben reménykedtem. Figyelj, Seth egy percre látni akar
téged és Ethant. Szüksége lenne a segítségedre valamiben.
Ethan és Heather, akik gond nélkül hallották mindkét
beszélgető felet, összenéztek.
Chris hangja tökéletesen tárgyilagos volt, nyoma sem volt a
hanghordozásában annak az ellenszenvnek, ami eddig mindig
megjelent, ha Aidannel kellett beszélnie. De arra sem volt
benne semmiféle utalás, hogy Reordon legnagyobb
megelégedésére hamarosan lesújt Aidanre a hóhér bárdja.
– Persze – válaszolt neki. – Mindenki rendben van?
– Igen, mindenki jól van.
Aidanbe valósággal nyílként fúródott a remény. Seth nem
vette volna figyelembe a vámpírok emlékeit? Még mindig
élvezi a bizalmát?
– Már felkelt a nap, Ethan pedig nagyon fiatal, így
teleportálnotok kellene – folytatta Chris. – Nem szeretnénk,
ha Heather egyedül maradna Dana védelmére, ezért inkább
őket is hozzátok magatokkal.
 – Oké.
– Seth aggódik amiatt, hogy esetleg nem töltötted fel magad
vérrel rendesen most, hogy Dana állandóan a közeledben van.
Hogy áll az erőd? Szeretnéd, ha Richart besegítene a
teleportálásba?
– Ő is ott van? – kérdezte Aidan.
– Igen.
– Akkor nagyra értékelném a segítségét.
– Helyes. Egy perc és megy.
Aidan visszatette a telefont az asztalra.
– Miről volt szó? – kérdezte Dana.
– Seth látni akar engem és Ethan a Hálózat központjában.
A nő beharapta az alsóajkát.
Heather összehúzott szemekkel tanulmányozta. – Aidan,
szükséged van vérre?
Megrázta a fejét. – Teljes erőmnél vagyok.
Heather összenézett a férjével. – Akkor miért mondtad,
hogy Richart segítségére van szükséged a teleportáláshoz?
– Mert Richart most is ott van velük. Ha Seth a fejemet
akarja, azt Heather és én meglátjuk a gondolataiban.
– És ha meglátjátok? – kérdezte Ethan.
Aidan mosolyt kényszerített magára. – Akkor Richart
elteleportálhat téged, én pedig nem veszítek feleslegesen
energiát. – Vagyis teljes erejénél lesz akkor is, ha Seth úgy
döntött, hogy mégiscsak hitelt ad a vámpírok emlékeinek.
Felállt.
Dana vele együtt emelkedett fel, a világért el nem eresztette
volna a kezét, sőt, a másik tenyerét a bicepszére simította.
Ethan és Heather is felállt.
Richart a bejárati ajtónál jelent meg. Amikor megpillantotta
őket, elindult feléjük, rámosolygott az Aidanhez simuló nőre.
– Te csak Dana lehetsz.
Dana kikényszerített magából egy válaszmosolyt, de nem
tudta eltüntetni szép arcáról az aggodalmat.
– Richart d’Alençon vagyok, azt hiszem, már találkoztál a
húgommal, Lisette-tel. – Előre nyújtotta a kezét tenyérrel
felfelé. – Végtelenül örülök a találkozásnak. – Amikor Dana
elfogadta, a szájához emelte a nő kezét és egy futó csókot
lehelt az ujjaira.
– Részemről az öröm.
Richart barátságosan ismét rámosolygott, majd Aidan felé
fordult. – Ha gondolod, mindhármukat elvihetem, de akkor
kétszer kell fordulnom.
Richart alig pár évszázados Halhatatlan volt csupán, egynél
több személy teleportálása még nehézséget okozott neki.
Aidan villámgyorsan átfésülte a francia elméjét, de semmi
nyomát nem látta, hogy Seth haragjával kellene
szembenézniük.
Lenézett Danára, akinek az arcán reménykedő kifejezés
jelent meg. – Ha viszed Ethant és Heathert, Danát majd én
odajuttatom.
Richart bólintott. – Akkor mehetünk? Seth azt akarja, hogy
egyenesen Chris irodájába érkezzünk.
Ethan és Heather megfogták egymás kezét, majd odaálltak a
francia Halhatatlan mellé. Richart megérintette Ethan vállát,
majd Aidanre nézett.
Ő lepillantott Danára és odasúgta neki. – Indulunk.
Amikor a nő bólintott, elteleportálta magukat Reordon
irodájába.
Ethan, Heather és Richart épp akkor érkezett melléjük,
amikor Chris benyitott a tárgyalóterem felől.
Kurta üdvözlésképpen odabiccentett mindannyiuknak,
miközben néhány újabb papírt helyezett el már így is
túlzsúfolt íróasztalán. – Köszönöm, hogy eljöttetek. Nem tart
sokáig, aztán hazamehettek pihenni.
Nos, a pokolba is! Ez jól hangzott. Tévedett volna? Seth
észrevette, hogy a vámpírok emlékei hamisak? Lehetséges
lenne, hogy csak azért gondolja, hogy Seth akarja megölni,
mert Dana szemszögéből látta a látomást?
Vagy sikerült annyira beleavatkozniuk a dolgok menetébe,
hogy az a látomás soha nem fog valóra válni?
Elvégre azt is előre látta, hogy vámpírok támadják meg őt és
Aidant az otthonában. Csakhogy a látomásában meghaltak.
Mégis túlélték mindketten.
 Chris odasétált hozzájuk, és kezet nyújtott Danának. – Te
minden bizonnyal Dana vagy. Chris Reordon, a
Halhatatlanokat segítő Hálózat keleti parti vezetője.
Dana már nyújtotta feléje a kezét, de az utolsó pillanatban
visszarántotta. – Várjunk csak? Azt mondtad, Chris Reordon?
– Igen.
A nő összehúzta a szemeit, az egyik szemöldökét gúnyosan,
elutasítóan felhúzta. – Te vagy az a seggfej, aki megpróbálja
bebizonyítani, hogy Aidan a rosszfiú?
Ethanből kitört a nevetés, de gyorsan rendezte a vonásait.
Aidan maga is küzdött, hogy el ne nevesse magát, főleg
amikor Heather is szélesen elvigyorodott, a tárgyalóban pedig
harsány kacagás tört ki.
Ám Aidan megdöbbenésére Chris nem kérte ki magának a
titulust.
Ehelyett elmosolyodott. – Én voltam az a seggfej, aki
megpróbálta bebizonyítani, hogy Aidan a rosszfiú. De – sietett
befejezni a gondolatot, mert Dana már nyitotta a száját, hogy
még jobban a földbe döngölje verbálisan – most már sokkal
inkább vagyok az a fickó, aki segít bebizonyítani a többieknek,
hogy nem Aidan a rosszfiú.
Bár Dana szigorú arckifejezése szinte semmit sem enyhült,
legalább elfogadta a feléje nyújtott kezet.
Chris a szokásos céltudatosságával rögtön a tárgyra tért. –
Aidan, csatlakoznál hozzánk a tárgyalóteremben? Richart, te
is jöhetsz. Ethan, Heather, Dana, ti pedig helyezzétek addig
kényelembe magatokat. Ha szükségetek lenne valamire, az
asszisztensem irodája közvetlenül ott van – mutatott egy
ajtóra.
Aidan gyengéden lefejtette magáról Dana kezét. – Egy perc
és jövök. – Lehajolt hozzá egy gyors csókra, majd követte
Christ a tárgyalóterembe.
Richart zárta mögöttük a sort.
Az ajtó becsukódott.
Seth, Zach és egy harmadik férfi állt a tárgyalóterem másik
végén, akit Aidan nem ismert.
 Ez a harmadik fickó Zachre hasonlított. Az öltözködése
legalábbis mindenképp. Csak csizma és fekete bőrnadrág volt
rajta, semmi más. Ugyanúgy, mint Zach, ő sem viselt
felsőruházatot, hogy ne zavarja hatalmas, most a hátára
simuló sötét szárnyait a mozgásban.
Düh árasztotta el Aidant. Az ott Gershom? Elkapták?
– Te rohadék! – morrant fel, és meglódult.
Richart kapta el a karját és igyekezett visszatartani.
Seth felemelte a kezét és az idegen elé lépett. – Ő nem
Gershom.
Aidan megtorpant. – Mi?
– Nem Gershom – ismételte meg Seth.
Teljesen összezavarodott. – De... a Többiek közül való. –
Seth, Zach és Gershom lépett le mindössze eddig tudomása
szerint a Többiek útjáról.
Vagy nem?
– Jared már egy éve titokban nekünk dolgozik – állt félre a
fickó elől Seth, hogy Aidan jobban szemügyre vehesse. – A
Többiek nem tudnak erről. És a Halhatatlanok közül sem
sokan.
Aidan alaposan szemügyre vette az idegent.
Jared kettős játékot játszik? Úgy tesz, mintha hű lenne a
Többiek alapelveihez, de közben a Halhatatlanokat segíti? Ez
rohadtul veszélyes dolog. Zachet egyszer megkínozták a
Többiek, pusztán azért, mert elárulta Sethnek, hogy összetört
a telefonja, amikor az észak-karolinai Halhatatlanoknak
égetően szükségük lett volna rá. Mit művelnének akkor
Jareddel, ha kiderülne, hogy ténylegesen összedolgozik velük?
– Miért kockáztatsz? – Nem tudta nem megkérdezni.
Jared szája mosolyra húzódott. – Egy prófétikus látomás
megmutatta, hogy Gershomnak sikerül elindítania az
Armageddont. Abban a látomásban nem voltak túlélők.
Emberek, Tehetségesek, Halhatatlanok, vámpírok, Többiek...
mindenki megsemmisült.
A pokolba! Aidan Sethre nézett. – Nem veszélyes az Jaredre
nézve, hogy most itt van velünk?
 – De igen – bólintott rá Seth –, de meg akarunk erősíteni
valamit, és ehhez a segítségére van szükségünk.
Megerősíteni mit? – A vámpírokkal van kapcsolatban,
akiket elfogtunk? – Akár nyíltan is beszélhetnek erről a
dologról.
Seth megrázta a fejét. – Nem itt tartják őket. Még nem volt
időm eljutni hozzájuk.
A szarba! Ezek szerint hiába reménykedett benne, hogy
Seth már olvasta az elméjüket és átlát a hazugságon.
– A videó felvételekről van szó – magyarázta Seth.
– Amik a társaságomban mutatták a Tehetségeseket?
– Igen. Szeretnék kipróbálni valamit.
Seth Aidan szeme láttára változott át.
Zach és Jared alakja is elmozdult.
Amikor mindhárman befejezték a váltást, Aidan
elmosolyodott.
Talán mégsem veszett el minden remény.

Ethan figyelte Dana fel-le járó térdét, az alsóajkát karistoló

fogait, és nagyon szerette volna megnyugtatni, csakhogy ő
maga is aggódott.
A nő Chris asztala mellé ült le egy székre.
Ethan és Heather szemben vele megosztozott egy kanapén,
ami elég hosszú volt, így Ethan joggal feltételezte, hogy Chris
alvásra is használja.
Kinyílt a tárgyalóterem ajtaja.
Chris dugta ki rajta a fejét. – Ethan, bejönnél hozzánk?
Ethan megszorította Heather kezét, majd felállt és átment a
tárgyalóba.
Richart közvetlenül az ajtón belül állt karba font kézzel, az
arcán titkolatlan vidámsággal.
Chris becsukta mögöttük az ajtót.
 Richart arckifejezése kissé megnyugtatta, így Ethan
körülnézett.
Aidan a terem túlsó végében, a hosszú tölgyfaasztal másik
végén állt és őt nézte.
Mozgás támadt, alakok léptek ki mögüle.
Egy másodpercen belül konkrétan négy Aidan nézett vele
farkasszemet.
– Oké – nézett összehúzott szemmel a négyesre –, ez már
furcsa.
Richart nevetett.
– Minden rendben – biztosította Chris –, csak csináld.
Ethan előbb rá, majd ismét a négy Aidanre nézett. – Mit?
Chris a skót Halhatatlanok felé intett. – Meg tudod
mondani, melyik a valódi Aidan?
– Persze – biccentett Ethan. – A legelső. Aki most balról a
második.
A másik három káromkodásban tört ki.
Ethan nem kérdezte meg, hogy eltalálta-e. Biztos volt
benne.
Chris rámeredt. – Honnan a fenéből tudtad? Ráadásul ilyen
gyorsan? Még csak beszélni sem hallottad őket!
Ethan vállat vont. – Arra nem volt szükség. Vannak apró
jelek, mint például...
– Nehogy elmondd! – fojtotta beléje a szót a legtávolabb
álló skót, aki szinte lenyűgözően pontos másolata volt az
eredeti Aidannek – Magunktól kell rájönnünk!
– Hé, ez nem is rossz! – szólt oda neki Seth, majdnem úgy
beszélsz, mint ő.
Seth motyogva káromkodott egy rövidet. – Fordíts hátat!
Ethan nevetve megtette.
Ez jó. Nagyon-nagyon jó. Ha Seth látta a vámpírok
emlékeit, nyilvánvaló, hogy nem tudták becsapni.
Aidan ártatlanságát akarja bebizonyítani.
Ez pedig a lehető legjobb fejlemény.
 Aidan mozdulatlanul álldogált, míg Seth, Zach és Jared,
akik mintha a tükörképei lettek volna, körülötte járkáltak és
tetőtől talpig alaposan szemügyre vették.
Percek teltek el.
– Nézz rosszallóan – utasította az egyik hasonmás.
Nézett.
– Mosolyogj – jött a következő parancs.
Megtette.
– Kacsints – érkezett a harmadik felszólítás.
Tisztára olyan volt, mintha magát utasítgatná.
Évezredeken keresztül látta a saját arcmását nyugodt
vizekben, fémtükrökben, majd üvegből készültekben is, mégis
úgy látta, hogy ezek itt mindhárman hajszálra úgy néznek ki,
mint ő. Úgy beszélnek, mint ő.
Megköszörülte a torkát. – Meg kell mondanom, teljesen
egyetértek Ethannel. Ez tényleg furcsa.
Ethan, aki mindeközben háttal állt nekik, felnevetett. És
Aidan hallotta a hangjában a megkönnyebbülést, ezek szerint
mindketten úgy gondolják, hogy ez nagyon jó jel.
Aidan három másik inkarnációja ismét felsorakozott
mellette.
– Oké – szólt oda Chris Ethannek –, megfordulhatsz.
Ethan feléjük fordult.
Chris az irányukba intett a fejével. – Melyikük a valódi?
Ethan rámutatott Aidanre. – Ő. Megint balról a második.
A másik három újra káromkodásban tört ki.
Chris csodálkozva nézett végig a négyesen. – Eltalálta?
Aidan elvigyorodott. – Igen.
– Elképesztő – motyogta Richart –, én nem tudom
megkülönböztetni őket.
Chris Ethanhez fordult. – Mi árulta el?
– Ne válaszolj! – emelte fel a kezét az egyik imitátor, Seth
hangján megszólalva. – Chris, ha elmondja, Gershom
kiolvashatja a gondolataidból.
 – Ó! – Reordon vágott egy grimaszt. – Jogos. Rendben, ne
mondd meg.
Ethan elmosolyodott. – Még egy próba?
Seth-Aidan megrázta a fejét. – Most annak kell
utánajárnunk, hogy Dana is ki tudja-e választani.
Aidan meglepetten fordult feléje. – Miért? – Összevonta a
szemöldökét. Így nézek ki, amikor felbosszantanak?
– Mert tudnunk kell – magyarázta Seth –, hogy képes
lenne-e felismerni, hogy nem te vagy az, ha Gershom a te
alakodban jelenik meg, hogy elvigye, mint Veronicát és a
többieket.
– Ó! – Nos, ez igencsak zavarba ejtő volt. Aidan szerette
volna azt hinni, hogy Dana ki tudja választani, de még Richart
sem tudott különbséget tenni négyük között, pedig régebb óta
ismerte őket, mint Dana.
Odasietett az ajtóhoz, amikor Chris kinyitotta. – Dana –
hajolt ki rajta.
Megkönnyebbülés áradt szét a gyönyörű vonásokon, amikor
meglátta, hogy ő jól van. – Igen?
Rámosolygott, hogy megerősítse, hogy minden rendben
van. – Bejönnél hozzánk?
– Persze.
Heather felállt. – Én is?
Chris visszahúzta Aidant, és intett neki, hogy menjen vissza
a hasonmásokhoz. – Persze – felelt helyette Heathernek.
Aidan már ott állt a többiek között, amikor a nők beléptek.

Dana nem is tudta volna pontosan megmondani mire

számított, de egy óriási tárgyalóteremben találta magát,
amikor belépett.
Hű! A Halhatatlan őrzőknek és a Hálózatnak aztán van
pénze! A látottak alapján rengeteg.
 Richart rámosolygott, és az állával a terem másik vége felé
intett.
Dana odafordult, elmosolyodott, majd megdermedt. Hé! A
szeme nagyra nyílt, a szája tátva maradt.
A terem túlsó felében négy Aidan állt.
Nem négy férfi, aki hasonlított Aidanre. Hanem négy
Aidan.
Lassan megkerülte a hosszú asztalt és közben őket
fürkészte.
Teltek a másodpercek.
Bátorítóan rámosolyogtak.
– Oké – jelentette ki –, nem fogok hazudni. Ez egy kicsit
ijesztő.
Richart nevetett.
Chris odasétált melléje. – Meg tudod mondani, melyik a
valódi Aidan?
Megállt a bal szélen álló előtt.
A magassága stimmelt. A testfelépítése is. Ugyanaz a haj.
Ugyanaz a pokolian jóképű arc.
Amikor megtudta, hogy valaki Aidannek adja ki magát, úgy
gondolta, ha másból nem is, fel fogja ismerni, hogy csalóval
van dolga a szemeiből, a tekintetéből, de most...
A második elé lépett. Aztán a harmadik, majd a negyedik
elé.
Nem látott különbséget. – Beszélhetek velük? – fordult
Chrishez.
– Természetesen – válaszolt az előtte álló Aidan. – Azt
szeretnénk, ha biztos lennél a döntésedben.
A harmadik Aidan megismételte ugyanezt a választ. Aztán a
második és az első is.
És mind a négy tökéletesen ugyanúgy hangzott.
Hogyan különböztethetné meg őket?
Egy ötlet fogant meg a fejében. Még neki magának sem
tetszett.
– Aidan? – motyogta. – Ne légy dühös, jó?
– Rendben – érkezett egyszerre a négy válasz.
 Vett egy mély lélegzetet, lábujjhegyre emelkedett és lehúzta
a negyedik Aidan fejét egy csókra.
A szája puha volt, mint Aidané. Némi hezitálás után az ajkai
szétnyíltak. És pont úgy, mint Aidan, az egyik karját a dereka
köré fonva közelebb húzta magához, miközben elmélyítette a
csókot.
Atyaég, tudott ám csókolni! Ugyanolyan tehetséges volt a
szája, mint Aidané, ugyanolyanok voltak a mozdulatai, a
szívének már dübörögnie kellett volna, de...
Elhúzódott, sőt, hátralépett. – Te nem Aidan vagy.
– Nem – morogta a maradék három Aidan teljesen
egyszerre –, ő nem én vagyok.
Mind a négyük szeme izzott.
Ethan döbbenten suttogott. – Szent szar! Dana csak úgy
megcsókolta Sethet!
Heatherből kiszaladt egy riadt kis sóhaj. – Az ott Seth?
Három Aidan szemei visszaváltottak sötétbarnára.
A negyedik, valódi Aidan szemei viszont tovább izzottak. –
Igen. És Seth visszacsókolta!
A megcsókolt Aidan alakja elmosódott, még magasabbá
vált, és immár Seth a valódi alakjában emelte fel védekezően
mindkét kezét. – Csak megpróbáltam meggyőzni, hogy te
vagyok – mondta halk, megnyugtató hangon. – Ha nem
tettem volna, nem tudnánk, hogy képes rá, hogy kiválasszon a
hasonmások közül.
– Úgy, hogy megcsókolja őket? – Aidan morgása
felerősödött.
Dana grimaszolt, és csípőre tette a kezét. – Oké. Ha újra
eljátsszuk, nem foglak megcsókolni benneteket. Különösen,
mert már tudom, hogy van egy sokkal jobb módszer rá, hogy
beazonosítsam, ki kicsoda.
Seth érdeklődve fordult feléje. – Milyen jobb módszer?
Chris kinyitotta a száját.
Dana felemelte a kezét, hogy elhallgattassa, és felhúzott
szemöldökkel Sethez hajolt. – Egy újabb próba?
A Halhatatlanok vezetője bólintott. – Fordulj el, kérlek.
Dana hátat fordított nekik.
 Egy lábbeli nyikordult a padlón, aztán csend lett.
Chris Danára nézett és bólintott. – Most már
megfordulhatsz.
Szembe fordult velük. Összeszorította a száját, és előbb az
egyik, majd a másik oldalra billentett fejjel tanulmányozta
őket.
Egyikük szeme sem izzott. És tökéletesen egyformának
tűntek.
Odament a jobb szélen állóhoz, és tetőtől talpig végignézett
rajta. – Szívás randizni veled – jelentette be pléhpofával.
A férfi elmosolyodott, barna szemeiben vidámság csillant. –
Igen.
Dana a következőhöz lépett. – Szívás randizni veled.
Aidan Kettő vigyorgott, az ő meleg barna szemeiben is
vidámság fénylett. – Igen.
Semmilyen különbséget nem látott a két reakció között.
És ez nagyon nyugtalanító volt.
Elmondta a harmadik és a negyedik Aidannek is a
mondatot, mindannyian ugyanazt a választ adták.
Egészen közel lépett az utolsóhoz, és a vállaira tette a kezét.
Aztán minden figyelmeztetés nélkül felrántotta a térdét,
egyenesen az ágyékába.
A férfi felnyögött, a tekintete aranyszínűre váltott, a térde
megroggyant, összegörnyedt.
Dana elmosolyodott és hátralépett. – Egy kilőve. Maradt
még három.
A pórul járt mellett álló Aidan visszavette Zach alakját és
hangosan hahotázott.
Az Aidan mellett állóból Seth lett.
És az igazi Aidan, az ő Aidanje nem változott semmivé, csak
egyszerűen nevetett.
Bűntudat öntötte el Danát, és a még mindig nyöszörgő
Aidan felé fordult, aki időközben szintén elkezdte felvenni
saját alakját, egy férfiét, aki nem viselt felsőruházatot, ami
érthető is volt, ha tekintetbe vesszük, hogy nem fértek volna el
alattuk a hatalmas... azok ott tényleg szárnyak? – Ó!
Sajnálom! Tényleg nagyon sajnálom! – Vetett egy gyors
pillantást Sethre a szeme sarkából. – Utálom bevallani, de
reméltem, hogy te vagy.
Seth nem nevetett. – Ha én lettem volna, meg is
érdemeltem volna. Remélem, megbocsátasz nekem azért a
csókért.
Dana ellazult, egy halovány mosolyt villantott rá. – Már
akkor megbocsátottam, amikor a szemeid egy tippet adtak.
Seth szemöldöke felszaladt. – A szemeim?
Dana bólintott. – Amikor megcsókoltalak, Aidan szeme
gyönyörű borostyán sárgán izzott fel, míg a tietek, hármatoké
arany színben.
Seth összeráncolt homlokkal előbb Ethanre, majd a
többiekre nézett.
Mindannyian bólintottak.
– Hmm. – A Halhatatlan őrzők vezetője lehunyta a szemét.
Aidan még mindig vigyorogva odament Danához és átfogta
a derekát.
Ő pedig lábujjhegyre emelkedett és megcsókolta. Alaposan.
Aztán visszaereszkedett a sarkára, és ő is elvigyorodott. –
Csak meg akartam győződni róla, hogy tényleg te vagy az.
A férfi nevetett.
Seth kinyitotta a szemét. – Milyen?
Aidan megcsóválta a fejét. – Maradt arany.
Mindhárom idős Halhatatlan megpróbálta megváltoztatni a
szeme színét. Egyiknek sem sikerült.
– Jó ezt tudni – jelentette ki Seth. – Még akkor sem tudjuk
befolyásolni a szemszínünket, ha nem állunk erős érzelmek
hatása alatt. És Gershom szeme is aranyszínű, mint a miénk.
Dana rákacsintott Aidanre. – Tehát mindössze annyi a
dolgom, ha kétségeim támadnának a valódiságodat illetően,
hogy vagy megcsókollak, vagy felbosszantalak.
A férfi mosolyogva megcsókolta a homlokát. – Inkább
bosszants fel. Ha én vagyok, utána mindig kibékíthetsz.
A nő nevetett.
– Nos – mondta Seth –, nekem mennem kell, hogy
megnézzem a múlt éjjel elfogott vámpírokat.
 Rémület szorította össze Dana gyomrát. Még nem látta a
vámpírokat?
Seth az ismeretlen, szárnyas férfi felé fordult. – Jared,
menj, mielőtt észrevennék a távolléted.
Jared bólintott, és egy szó nélkül eltűnt.
Seth egy zsebórát húzott elő, és rápillantott. – Találkoznom
kell a Hálózat nyugati parti vezetőjével. Nem tart sokáig,
aztán jövök és beszélek a vámpírokkal, elolvasom az
elméjüket. – Míg eltette az órát, Chrisre pillantott. – A
felújított rakétasilóban vannak?
– Igen – felelt Reordon –, az őrök tudnak az érkezésedről.
– Remek.
– Seth? – szólította meg Aidan.
– Igen?
– Ki kell vinnem Cliffet a fényre. A tegnapi napot már így is
kihagytam. Nem szeretném a mait is.
Seth tétovázott. – Olyan rosszul van?
Aidan bólintott. – Nem olvasod a gondolatait?
– Egy ideje nem. – Félrefordította kissé a fejét, mintha
hallgatózna. Ráncba szaladt a homloka. – Rendben. De vidd
magaddal Ethant, Heathert és Danát is. Gondoskodj róla,
hogy Ethant sűrű árnyék óvja.
– Úgy lesz.
Seth eltűnt.
Zach feléjük biccentett, és ő is teleportált.
Richart ásított. – Akarod, hogy segítsek elteleportálni
Ethant és Heathert?
Aidan elmosolyodott. – Nem. Megoldom. Menj haza aludni.
A francia Halhatatlan bólintott. – Hívj, ha szükséged lenne
rám. – A következő pillanatban ő is eltűnt.
– Ki az a Cliff? – kérdezte Dana. Az utóbbi néhány napban
rengeteg új nevet kellett megjegyeznie.
– A beteg barátom – felelte Aidan.
Ó. Tényleg. Akinek valami sérülés érte az agyát. Vagy
valami betegség támadta meg.
– Dana, ő vámpír – tette hozzá a férfi.
 Felmeredt rá. – Eddig úgy tudtam, hogy a vámpírok a
rosszfiúk. – A képessége azt mutatta, hogy Aidan aggódik
azért a férfiért, a barátjának tekinti, nem az ellenségének.
– Általában azok. De Cliff néhány éve az oldalunkon harcol
már, és reméli, hogy képesek leszünk elhárítani az őt
fenyegető őrületet, vagy esetleg teljesen meggyógyítani. Azóta
itt él, a Központban.
Nem kérdezte meg, sikerült-e segíteniük rajta. Az
aggodalom, amit a második olvasás alatt Aidan érzett a
barátja miatt, pontosan elmondta Danának, hogy nem. Az
állapota tovább romlott.
– A szövetségesünkké vált. Nekem pedig jó barátommá.
Igazán tiszteletre méltó személyiség. Csak...
– Csak megfertőzte a vírus és lassan megőrjíti?
– Igen.
Milyen igazságtalan a sors.
– Rájöttünk, hogy a napfény elhallgattatja a fejében a
hangokat. Így hát minden nap kiviszem a fényre, és közben
folyamatosan gyógyítom, hogy ne essen baja.
Dana csodálat még tovább nőtt a férfi iránt. – Nem
veszélyes?
– Rád nem. Esküszöm.
És ő tökéletesen megbízott Aidanben. – Rendben.
Aidan lehajolt hozzá egy rövid csókra, és átölelte. –
Köszönöm.
Megveregette a hátát. – Menjünk segíteni a barátodnak.
 Tizenhatodik fejezet

Chris kinyitotta a tárgyaló ajtaját, és átment az irodájába. –

Tíz percre kikapcsolom a riasztást, hogy teleportálhassatok.
Hívj fel, ha készen álltok a visszatérésre, hogy ismét
kikapcsolhassam és figyelmeztethessem az őröket.
Aidan bólintott, kézen fogta Danát és kivezette Chris
irodájából. Heather és Ethan követte őket. Egy vonzó barna
nő ült egy hatalmas íróasztal mögött a külső helyiségben.
Dana rámosolygott.
A nő visszamosolygott, odabiccentett nekik, majd
felmarkolt egy jókora köteg papírt és bement Chris irodájába.
Dana végigment Aidan oldalán egy hosszú folyosón, majd
egy másikon, végül liftekhez érkeztek. Fekete terepnadrágot,
bakancsot és inget viselő férfiak álltak őrt a felvonók mindkét
oldalán, automata fegyverekkel a kezükben.
Dana mintha úgy látta volna, hogy egy kicsit még jobban
kihúzzák magukat, amikor a Halhatatlanok a közelükbe értek.
– Uraim – szólt oda az egyikük és tisztelgett a férfiaknak. –
Hölgyeim – mondta neki és Heathernek ugyanolyan
tisztelettel.
Rámosolygott.
– Mínusz ötödik? – kérdezte.
– Igen – válaszolt Aidan.
Az őr a lift felé fordult és megnyomott egy gombot. Az ajtó
kinyílt.
Aidan maga elé engedte. Utánuk Heather és Ethan is
beszállt, majd végül az őr is belépett.
Az ajtó bezáródott.
Dana érdeklődve figyelte, ahogy az őr egy plasztikkártyát
húz elő a zsebéből és elhúzza egy készülék előtt, ami úgy
nézett ki, mint a filmekben látott csúcstechnológiás biztonsági
berendezések.
 Beírt egy kódot, majd megnyomta az S5 feliratú gombot. Az
ismerős súlytalanság érzése következett, de csak néhány
másodpercig tartott, míg a lift ereszkedett. Az őr ott maradt az
ajtó előtt.
Dana szemügyre vette a fegyverét, kidudorodó zsebeit,
amikből tartalék tárak kandikáltak ki. A Központ őrei vajon az
ellenségeik, vagy a vámpírok miatt vannak állig
felfegyverkezve?
Felnézett Aidanre. – Hány vámpír él itt?
Aidan szájsarkai felfelé görbültek. – Hét. Vagy már nyolc,
Paul?
– Csak hét, uram – válaszolt az őr.
Hét szupererős, szupergyors vámpír, akik az őrület
különböző fázisaiban járnak?
Nos, igen. Az őrök valószínűleg a vámpírok miatt vannak
így felszerelve.
A lift megállt. Egy csengő halkan pittyentett, majd kinyílt az
ajtó.
Újabb őrök, rengeteg őr sorakozott a liftek előtt álló asztal
körül, egy másik csoport a lépcsőházba vezető ajtót vigyázta.
Néhányan a hosszú, fehér folyosóról nyíló ajtók előtt is álltak.
Egy őr kilépett az asztal mögül. – Uram.
– Todd – köszöntötte Aidan. – Cliff a lakásában van?
– Nem uram. A laborban. Amikor legutóbb ellenőriztem,
egy futópadon futott.
Aidan tekintete elkomorodott. – Hamarosan
elteleportálunk vele.
– Igen uram. Mr. Reordon leszólt a rádión.
Dana megszorította Aidan kezét, míg végigmentek a
folyosón. Mi a baj?
A vámpírok nappal általában alszanak, válaszolt
telepatikusan a férfi. Ha Cliff fut, az azt jelenti, hogy a
hangok olyan hangosak, hogy nem tud pihenni tőlük, és
szüksége van valami kimerítő fizikai tevékenységre, ami
segíthet megszüntetni a hangok által sugallt erőszak
elkövetésére való késztetést.
Ez nem hangzott túl jól.
 Dana azon kapta magát, hogy idegesen remeg a gyomra,
míg Aidannel a labor felé sétáltak.
Az óriási helyiséget térelválasztó elemekkel szeparálták
kisebb egységekre. Az egyik területet orvosi műszerek és
gurulós készenléti tálcák foglalták el szinte teljes egészében.
Négy íróasztalon négy számítógépet helyeztek el egy másik,
kisebb kuckóban. A nagyméretű polc, ami szinte roskadozott a
betegek aktái alatt, (ilyet eddig csak orvosi rendelőkben
látott,) egy egész falat beterített, innen újabb kisebb
helyiségek nyíltak, Dana röntgen és MRI gépeket látott
odabenn, és sok más eszközt is, amiket fel sem ismert. Egy
újabb részben óriási hűtőszekrények álltak, amikben nem is
akarta tudni, mit tárolnak. Vért? Szövetmintákat?
Az egészen biztosnak tűnt, hogy nem ételt.
Egy újabb, jókora részen futó és evezőpadok sorakoztak, a
fekve nyomó padok mögött akkora súlyokkal felszerelt rudak
pihentek, hogy azokat még ezen sportág világbajnokai sem
tudták volna megmozdítani.
A labor üresnek tűnt, egyetlen személytől eltekintve. Egy
afroamerikai férfi használta az egyik futópadot, olyan gyorsan
futva rajta, hogy a lábai elmosódtak a sebességtől, míg a
felsőteste jóformán mozdulatlan maradt.
Furcsa látvány volt.
Amikor megpillantotta őket, abbahagyta a futást.
Elképesztő. Még csak meg sem izzadt.
Dana figyelte, míg lelépett a futópadról.
Szomorúság öntötte el. Olyan fiatalnak látszott, mint egy
egyetemista. Hibátlan bőre tejcsokoládé színű volt. Sötét haja
rendezett raszta fonatokban hullott a vállaira a futás ellenére
is.
Jóképű arca nem derült fel, ahogy közeledett, hogy
üdvözölje őket. Egy izom ugrált erőteljes állkapcsában,
mintha a fogait csikorgatná. Borostyánfényben izzó szemei
megkeresték Aidan tekintetét, és szinte belékapaszkodtak.
Pontosan annak tűnt, aki volt, egy férfinak, akit
ellenállhatatlan erők tolnak a szakadék felé, és aki minden
erejével iszonyatosan küzd az alázuhanás ellen.
 Aidan megragadta Dana kezét. Készülj, utasította
mentálisan, azonnal mennünk kell.
Ethan és Heather is előrelépett, kezeiket Aidan vállára
tették.
Amint Cliff elérhető távolságon belülre ért, Aidan
megragadta a karját és már teleportáltak is.
Napfény vakította el Danát.
Ethan és Heather az árnyék felé indult.
Dana kénytelen volt pislogni néhányat a hirtelen világosság
miatt, a szemei fölé emelte a kezét, hogy óvja őket némileg a
napfénytől, és körülnézett.
Aidan elengedte a kezét. – Ethan, jól vagy?
– Semmi gond – kiáltott vissza a fiatalabb Halhatatlan.
Dana a hang irányába fordult, és meg is találta Heathert és
Ethant, akik egy egyszintes ház árnyékos tornácán álltak,
nagyjából harminc méterre tőlük. Mintha Ethan arca egy
kicsivel pirosabb lett volna a szokásosnál, de ez a szín gyorsan
halványodott.
A ház, aminek védelmező árnyékában álltak, halványszürke
volt, fehér díszítő elemekkel. A terasz széles volt, két fonott
karosszékével és hintaágyával kényelmes pihenőhelyet
biztosított. Heather és Ethan az utóbbira telepedtek le.
Dana felismerte a helyet. A hintát. Aidan és ő is üldögéltek
rajta, a langyos szellőt élvezve vacsora után. Aidan otthonánál
voltak.
Leeresztette a kezét, amikor a szeme hozzászokott a
fényességhez, és ránézett Aidanre és Cliffre.
Aidan teljes koncentrációja a fiatal vámpírra összpontosult.
Dana nem tudta eldönteni, hogy maradjon-e, vagy
csatlakozzon a többiekhez a teraszon, de vonakodott
otthagyni őket.
Cliff mereven tartott vállai lassan ellazultak. Ökölbe
szorított kezei szétnyíltak, kinyújtotta az ujjait. Szemeiből
eltűnt a borostyán lángolás, barnává szelídültek, elsimultak a
ráncok a szemöldökei között.
Mélyről jövő sóhajt tört fel belőle, ahogy Aidanre nézett. A
szája mosolyra húzódott. – Köszönöm.
 Aidan visszamosolygott rá, a keze nem moccant a vámpír
válláról. – Ne haragudj az elmaradt tegnapi kirándulás miatt.
Cliff megcsóválta a fejét, a testtartása ellazult. – Éppen elég
bajod van neked magadnak is. – Ezután Dana felé fordult, a
mosolya vigyorrá szélesedett. – Dana vagy, ugye?
Bólintott, és az idegei is úgy gondolták, hogy Cliff most
sokkal kevésbé tűnik veszélyesnek, már nem úgy tűnt, mintha
bármelyik pillanatban támadhatna.
A vámpír kezet nyújtott. – Örülök, hogy találkozhattam
veled.
– Én is. – Visszamosolygott rá és kezet fogott vele... aztán
pedig meg kellett küzdenie magával, hogy ne rántsa vissza
azonnal a kezét. Erőszak képei árasztották el a fejét. Ehhez
még hozzájött a föld alatti mesterséges világításból az éles
napfényre történő hirtelen átteleportálás okozta szédülés is.
Mégis állhatatosan megtartotta a mosolyát, és kivárta, hogy
Cliff maga engedje el a kezét.
Ha nem ment volna el Aidannel és a többiekkel vadászni
múlt éjszaka, akkor most valószínűleg ész nélkül botladozva
elhátrált volna, mint az első néhány alkalommal, amikor
lecsaptak rá az Aidannel kapcsolatos, csatajeleneteket
közvetítő látomások.
– Bocsáss meg – suttogta Cliff, a mosolya valódi
sajnálkozást tükrözött –, remélem nem ijesztettelek halálra.
– Egyáltalán nem – hazudta.
Aidan vetett rá egy oldalpillantást. Már ennyire jól ismeri?
Tudja, hogy hazudik?
– Ó dehogynem – bólogatott Cliff –, viszont nagyra
értékelem, hogy nem akartad megsérteni az érzéseimet.
Cliff is tudja? Honnan?
Ó! Hát persze! Hiszen valósággal száguld a szíve. És ezt itt
mindenki tisztán hallja is.
– Megfeledkeztem róla, hogy a látomásaid érintésfüggőek –
folytatta Cliff. – Ha emlékeztem volna rá, nem nyújtok kezet.
– Sajnálom – nyögte Dana, és nem tudta, mi mást
mondhatna még. – Oltári szívás, hogy hiába őrzöm meg a
pókerarcom, ti srácok mégis halljátok, hogy kisebb
szívrohamom van, olyan ideges vagyok.
Aidan szájsarkai felfelé görbültek. – Igazából az arcod több
mint kifejező. Akkor is tudnánk, mit érzel, ha nem hallanánk
a szíved.
– Komolyan?
Cliff bólintott. – Egészen nyilvánvaló volt.
– A francba – mormolta maga elé Dana –, azt hittem jobb
vagyok ebben.
Cliff elvigyorodott, a szemeiben is vidámság csillant. – Úgy
beszélsz, mint Ami. Abszolút tehetségtelen hazudozó, és ezt
óriási fogyatékosságnak éli meg.
Aidan felnevetett. – Tényleg menthetetlenül tehetségtelen.
És ez Marcus számára kiapadhatatlan szórakozási forrás.
Dana idegessége felengedett.
– Új pletyka járja a Központban – jegyezte meg Cliff még
mindig Dana szemébe nézve. – Tényleg elkábítottad Roland
Warbrookot?
Dana elmosolyodott. – Igen.
– És Sethet is – egészítette ki Aidan, és Dana mintha
érthetetlen módon büszkeséget halott volna ki a hangjából.
Cliff álla leesett. – Belőtted nyugtatóval Sethet?
– Csak megpróbáltam – dünnyögte talpig zavarban Dana –
, de gyorsan rájöttem, hogy egyáltalán nem hat rá.
Mindkét férfi nevetett.
Mintha csak megidézték volna a neve említésével, a
következő pillanatban megjelent Seth.
Dana visszatartotta a lélegzetét.
Talán húsz méternyire tőlük a Halhatatlan őrzők
nagyhatalmú vezetője térdre rogyott, majd megtámaszkodott
a földön a kezeivel is. Vér borította az arcát és egyik oldalon a
haját is. Kabátját, pólóját nagy kaliberű golyók lyuggatták ki
több tucat helyen. Vér borította a szövetet a tépett lyukak
szélénél, megcsillant a napfényben.
A teraszon a hinta nyikorogva kilengett, ahogy Heather és
Ethan felpattantak róla.
Aidan tett előre egy tétova lépést. – Seth?
 Halk, mély morgás tört fel Seth torkából, felmeredtek tőle
Dana tarkóján a pihék. Megrázkódott, mire apró fémdarabok
kezdtek hullani a ruhájából a földre.
Ó a szarba!
– Seth? – szólította meg Aidan újra, nem mozdítva a kezét
Cliff válláról. – Mi történt? Jól vagy?
– Hogy mi történt? – felelt Seth, és vért köpött. –
Teleportáltam a rakétasilóba, hogy elolvassam a vámpírok
elméjét, és rajtakaptam őket, hogy olyan kibaszott nagy
pusztítást végeztek, hogy majdnem sikerült megszökniük. – A
farzsebéből előhúzott egy fehér zsebkendőt, hogy leitassa a
szájáról a vért.
– Kinyírtad őket? – kérdezte Aidan.
– Jó, hogy kinyírtam őket – csattant fel Seth –, mikor vagy
megölték, vagy életveszélyesen megsebesítették az őrség
szinte minden tagját. Elkaptam őket, ártalmatlanítottam,
kiolvastam mindent a kibaszott elméjükből, aztán
megsemmisítettem őket!
Felhők kezdtek gyülekezni a fejük fölé, a fehér, bolyhosak
helyére vastagok, sötétszürkék úsztak be.
Villám hasított át az égen, ismét megemelve Dana hajpihéit.
– Ó a szarba! – Cliff ujjai ismét ökölbe szorultak.
Dana alig lehiggadt szíve újra száguldott.
– Seth – szólította meg Aidan –, tudod, hogy nem én
vagyok az emlékeikben. Ahogy nem én vagyok a biztonsági
kamerák felvételein sem. Még Ethan is megerősítette, nem én
vagyok látható azokon a videókon.
– Tudom, hogy nem te vagy azokon a felvételeken – mondta
Seth és elrakta a zsebkendőt –, hanem Gershom.
Dana azonban nem adta át magát a megkönnyebbülésnek.
Seth hangja még mindig dühösnek tűnt.
– De az te voltál – folytatta –, a vámpírok emlékei szerint,
aki kihasználta Gershom hazugságait, te utasítottad a
vámpírokat, hogy növeljék a létszámukat, támadjanak rá a
Halhatatlan testvéreidre, támadjanak rád és Danára, egészen
addig, míg Dana rá nem kényszerül, hogy átváltozzon emiatt.
 Aidan kinyúlt a szabad kezével, és a csípőjénél fogva betolta
maga mögé Danát. Heather, hallotta a fejében az utasítást ő
is, vidd biztonságba Danát!
– Nem! – kiáltott fel Dana.
Heather már ott is állt mellette, egyszerűen felkapta és
felvitte a teraszra. – Menj be – mondta neki, amikor ismét
talpra állította.
– Nem! – kiáltott fel újra Dana. – Nem hagyom magára!
Aidan káromkodott.
– Seth – szólalt meg mögötte Ethan is –, nem Aidan volt.
Nem is lehetett ő. A Dana házát ért támadás óta folyamatosan
velünk volt.
Dana éppen akkor nézett hátra rá, amikor Heather elkapta a
férje karját, hogy megakadályozza, hogy kilépjen a terasz
árnyékából. Ethan annyira fényérzékeny, hogy még a sűrű,
sötét felhők által eltakart nap is kivörösíti, felhólyagosítja a
bőrét?
– Az is Aidan volt – morogta vészesen halkan Seth –, aki
kitalálta és megszervezte a Dana háza elleni támadást.
A fák megremegtek és megdőltek, mintha képtelenek
lennének ellenállni a dühének.
Teleportálj el! gondolta kétségbeesetten Dana, de csak
remélhette, hogy a férfi meghallja.
Aidan a távozás helyett egy újabb lépést tett Seth felé.

Aidan megtorpant, amikor Seth felemelte a kezét, némán

utasítva ezzel a megállásra.
Seth hátrált egy lépést, aztán még egyet, majd megfordult és
távolodni kezdett tőlük.
Megpróbálja visszaszerezni az önuralmát?
– Ennek semmi értelme sem lenne – szólt utána Aidan
nyugodt hangon. – Szeretem Danát. Ha vámpírokkal
támadtatnám meg, azzal veszélybe sodornám. Sosem tennék
ilyet. Ahogyan sosem akarnám más Halhatatlanok halálát
sem. És ezt te is tudod, Seth. Hiszen ismersz.
– Igen – ismerte be Seth –, ismerlek. Elég jól ahhoz, hogy
meg tudjam mondani, hogy téged látlak-e, vagy valakit, aki
téged utánoz.
Aidan összevonta a szemöldökét. – Azt hittem... Nem. Nem
is tudtad, hogy nem én szerepelek azokon a videókon.
Egészen addig, míg Ethan meg nem erősítette.
– Hazudtam! – perdült vissza üvöltve feléjük Seth. –
Persze, hogy tudtam, hogy nem te vagy az! De azt is tudtam,
hogy Chris Reordon nem hinne nekem, feltételezné, hogy csak
óvatos vagyok, miután előző alkalommal akkora bakot lőttem
veled kapcsolatban! Ezért vontam be Ethant. Azt akartam,
hogy Reordon azt higgye, bárki is az, aki téged utánoz, elég jó
ahhoz, hogy még engem is megtévesszen! Megpróbáltam
segíteni!
Micsoda? Aidan homlokán tovább mélyültek a ráncok. Seth
végig tudta, hogy nem ő szerepel a videókon?
– Arra nem számítottam, hogy elárulsz!
– Nem árultalak el! – kiabált vissza Aidan.
Seth oldalra fordult, Aidan így csak a véres profilját láthatta.
Aidan oldalán Cliff izmai megfeszültek, megpróbálta
kivonni magát a fogásából. Ördögi gondolatok siklottak be
Aidan elméjébe. Cliff gondolatai. Váratlan, kétségbeesett vágy
öntötte el, hogy széttépje Sethet, amiért a barátját merészeli
fenyegetni.
Heather! küldött ki egy telepatikus figyelmeztetést.
Szükségem lesz rád! Meg kell tartanod Cliffet, ha a helyzet
fokozódik. Ne hagyd, hogy rátámadjon Sethre!
Seth felnevetett, de a hangjában nyoma sem volt valódi
jókedvnek. Csupa harag és keserűség volt.
Még ebből a távolságból és úgy, hogy Seth nem is fordult
vele teljesen szembe, Aidan látta, hogy arany fény izzik fel
vezetője, barátja szemében. A gyomra lesüllyedt.
Seth megcsóválta a fejét. – Tényleg azt hiszed, hogy nem
ismerlek annyira, mint amennyire te ismersz engem? Hogy
nem ismerlek annyira mindannyiótokat, mint ti ismertek
engem? A születésetek óta figyelemmel kísérem
mindegyikőtöket. Ügyeltem rád, amíg Tehetséges voltál, és a
szárnyaim alá vettelek, amikor Halhatatlanná váltál.
Befogadtalak a családomba. A világom részévé tettelek.
Kibaszottul bármit megtettem volna, hogy segítsek
megtalálnod a boldogságot, vagy legalábbis az elégedettséget
ebben a létezésben. Ismerlek, Aidan!
– Akkor azt is tudod, hogy nem én szerepeltem a vámpírok
emlékeiben! – Aidan immár nem tudta titkolni a hangjában a
frusztrációt. Hogyan is gondolhatja komolyan Seth azt, hogy ő
volt az?
– Azt hiszed, hogy tévedek?
– Tudom, hogy tévedsz.
Seth szembefordult vele. – Akkor benne vagy, hogy
megtudjuk, kinek van igaza? – Seth szemei még fényesebben
izzottak fel.
A fájdalom olyan éles volt, akár egy tőrdöfés, Aidan szemein
keresztül elárasztotta az egész koponyáját, ahogy Seth
nekifeszült az elméje pajzsainak.
Kínjában felüvöltött, eleresztette Cliff karját és a két kezét
rászorította a fejére.
Cliff mindenféle figyelmeztetés nélkül előre vetette magát.
Valaki elmosódó sebességgel elsöpört mellette, míg Aidan
tántorgott a gyötrelemtől, ahogy Seth sorra szaggatta szét
mentális pajzsait, hogy az emlékeihez férkőzzön.
Heather volt az, aki a teraszra vonszolta a vergődve
tiltakozó Cliffet.
Valami folyadék csöppent Aidan felsőajkára, amikor térdre
rogyott. A hallása eltompult, ahogy vér ömlött a füleibe, hogy
aztán végigfolyjon a nyakán. Vörössé vált a szemei előtt a
világ, ahogy a szemei sarkából is megindult a vér.
– Hagyd abba! – sikoltott Dana. – Meg fogod ölni!
Nem ölte meg. De a végső remény, amibe Aidan
kapaszkodott, hogy ez itt talán nem is Seth, hanem Gershom,
meghalt, amikor a fájdalom a fejében a tetőfokára hágott.
Gershom nem akarná átkutatni az elméjét, hogy
bizonyítékokat találjon az ártatlanságára. De Seth igen. Seth
minden lehetőséget felhasznál, hogy meggyőződhessen az
ártatlanságáról, mielőtt ítéletet mond felette.
A fájdalom hirtelen megszűnt.
Aidan remegett, megtámaszkodott a kezeivel a füvön,
levegő után kapkodott.
A füleihez a hüvelyeikből előhúzott pengék halk, surrogó
hangja jutott el.
Aidan felállt, kitörölte a vért a szemeiből és kihúzta magát.
Seth megindult feléje kardjaival a kezében, fenyegetőbben,
rémítőbben, mint Aidan valaha is látta. – Hogy árulhattál el
engem így! – üvöltötte.
Aidant pánik öntötte el. Seth elolvasta az elméjét és még
mindig bűnösnek tartja?
De hiszen mindent látnia kellett! Talán rátalált olyan
emlékekre is, amikhez maga Aidan sem tudott hozzáférni.
Ami azt jelentette, hogy Gershom behatolt a tudatába. És
valóban Aidan tette meg mindazt, amit a vámpírok
emlékeiben látott. Gershom kényszer alatt utasította, ezért
nem emlékszik rá. Ezek szerint valóban ő küldte azokat a
vámpírokat, hogy megtámadják Danát az otthonában!
És azok a vámpírok meg is ölhették volna őt, ha a látomása
nem figyelmezteti előre.
Ismét megtántorodott, ezúttal a sokktól.
Hogyan vonhatta Gershom elmekontroll alá a tudta nélkül?
És hogyan hagyhatott maga után olyan kevés nyomot az a
rohadék, hogy Seth Aidant gazembernek tekinti és nem
áldozatnak? Gershom ennyire erős lenne?
Seth elmosódott.
Aidannek alig maradt ideje, hogy előhúzza saját kardjait,
Seth már le is csapott. Megdöbbenve a ténytől, hogy valóban
elkövette azokat a bűnöket, ha Seth még mindig bűnösnek
tartja őt, több sebet is beszedett, mire félre tudta tenni az
egész szarságot és komolyan védeni kezdte magát.
Háromezer éve vívott Sethtel. Ráadásul Seth mindig azt
mondta neki, hogy ő azon maroknyi Halhatatlan egyike, akik
még mindig kihívást jelentenek a számára. Úgyhogy, amint
sikerült leráznia magáról a sokk bénító hatását, a sajátjaiért
cserébe ő maga is sebeket kezdett osztani.
Ethant kivéve mindenki más gondolatai ott keringtek a
fejében. De nem zárhatta el a telepátiáját, a harcra kellett
koncentrálnia.
Cliff meg akarta ölni Sethet, amiért megsebezte őt.
Heather szinte kettészakadt, szerette volna megvédeni
Aidant, de nem akarta elárulni Sethet.
Dana holtra rémülten zokogott, Ethan tartotta vissza attól,
hogy odarohanjon hozzájuk.
Aztán Cliff elszabadult. A következő másodpercben már ott
állt Aidan oldalán. Megdöbbentő fürgeséggel két pengét
rántott ki Aidan kabátja alól és rátámadt Sethre.
A szarba!
Az összezavarodott Aidan nem tudta hárítani Seth
következő csapását. Kín söpört végig rajta, ahol vezetője
pengéje végigszántotta az oldalát. Hátrafelé botladozva,
legnagyobb rémületére azt kellett látnia, hogy Seth haragja
Cliff felé fordul, a másik pengéjét belevágta a vámpír
mellkasába. Amikor Cliff ettől nem esett össze, Seth újra
szúrt, olyan erővel, hogy Aidan még a csontok reccsenését is
hallotta.
Cliff a levegőbe emelkedett, és vagy harminc méterrel
hátrébb nekicsapódott egy fa törzsének, hogy aztán a fűre
csússzon.
– Ne! – Aidan előretört, és újra nekiugrott Sethnek.
– Ez nem Seth! – üvöltött fel váratlanul torkaszakadtából
Ethan. – Nem Seth! Gershom!
Ám még mielőtt Aidan megkérdezhette volna, hogy biztos-e
ebben, elszabadult a pokol.
Heather és Ethan szinte egyetlen óriási ugrással, csillanó
pengékkel termettek mellette a teraszról.
Cliff lassan feltápászkodott, kissé kábán forgolódva
megkereste elejtett pengéit, aztán ő is becsatlakozott a harcba.
Aidannek fogalma sem volt róla hová lett Dana, míg ők
négyen harcba szálltak Seth, vagyis inkább Gershom ellen, de
volt egy olyan aggodalma, hogy ő is beszáll valahogyan a
küzdelembe.
Seth! ordította bele a világegyetembe a mentális hívást,
gyorsan veszítve az erejét a nagy erejű támadások okozta
sebek miatt.
Ha Ethan, Heather, Cliff és ő képesek lennének itt tartani
Gershomot, amíg...
Seth alig pár méterre jelent meg.
Az Aidant elöntő megkönnyebbülés még a fájdalmait is
csökkentette. Ethan állítása ellenére sem volt biztos benne
eddig, hogy a férfi, aki ellen négyen is harcoltak, nem Seth.
Zach is testet öltött vezetőjük mellett.
Seth szemei arany lángot vetettek. Villám száguldott le az
égből, belecsapott egy közeli fába.
Seth megjelenésével egyidőben Gershom felnevetett és
eltűnt.
A távozásával érkező lökéshullámtól Heather, Ethan, Cliff
és Aidan majdnem fenékre estek.
– Zach! – szisszent Seth, miközben hosszú léptekkel
megindult feléjük.
Zach eltűnt.
Aidan zihálva csóválta meg a fejét, míg vezetőjük közeledett.
– Elképzelni sem tudod, milyen kibaszottul örülök, hogy nem
te voltál az.
Cliffet frusztrálttá tette, hogy a préda eltűnt. Maga körül
forgolódva kereste, és amikor megpillantotta a közeledő
Sethet, az ajkai hideg mosolyra húzódtak. Meglódult.
Seth felemelte a kezét.
Cliff megtorpant, a lábait legyökerezve tartotta a telekinézis.
A vámpír küzdeni kezdett, hogy megszabaduljon a
láthatatlan visszatartó erőtől, Seth pedig odalépett hozzá és
megérintette a vállát.
Cliff nem harcolt tovább. A harag és a vérszomj lángjai
lassan kialudtak a szemeiben, az izzás kihunyt. A sebei, a
súlyos napégette hólyagok eltűntek a bőréről.
 – Nem én voltam – mondta Seth nyugodt hangon,
hihetetlen dühe ellenére, aminek kisugárzását még Aidan is
érezte. – Gershom volt.
Cliff bólintott.
Valami nekicsapódott Aidan hátának, megtaszította,
döbbenetében lépett egyet előre.
Dana minden erejével ölelte át hátulról, akaratlanul is
megkétszerezve ezzel sebei fájdalmát.
Aidan kiejtette a kezéből a fegyvereit, megfordult, és két
tenyerébe vette az arcát. – Minden rendben édesem! Jól
vagyok.
A szavai gyakorlatilag semmiféle csillapító hatással nem
bírtak, a nő vigasztalhatatlanul zokogva hajtotta a mellkasára
a fejét.
Seth gyengéden megérintette a karját. – Lépj hátra egy
pillanatra, engedd, hogy meggyógyítsam.
Dana bólintott, hagyta, hogy Seth elválassza Aidantől, és
könnyes szemekkel nézte, ahogy meggyógyítja.
Seth a mellkasára helyezte a tenyerét, forró, gyógyító
energiája keresztülszáguldott rajta, begyógyította a sebeit,
megszüntette a fájdalmat.
– Nem vetted észre, hogy nem én vagyok az? – kérdezte
csendesen Seth.
– Nem. Nagyon meggyőző volt.
Seth ezután Heatherhez fordult, megérintette a vállát és
begyógyította az ő sebeit is.
Bűntudat öntötte el Aidant, amikor megpillantotta a nő és
Ethan ruháján is a vörös foltokat. Ezeket a sebeket azért
szerezték, mert megvédték őt.
Seth Ethanhez lépett, eltüntette az ő sebeit és napégette
hólyagjait is. – Te sem vetted észre?
Ethan megrázta a fejét. – A sebei, a vér, ami szinte egészen
beborította, elfedték az apró különbségeket. Gyanakodtam, de
nem voltam benne biztos egészen addig, amíg nem bántotta
Cliffet. Ilyet te sosem tennél. Még akkor sem, ha végtelenül
dühös vagy.
 Seth leeresztette a kezét és hátralépett. – Vigyétek be Cliffet
a Központba, aztán pedig menjetek egyenesen Davidhez.
Nekem segítenem kell Zachnek a nyomkövetésben.
– Várj! – mondta gyorsan Aidan – Gershom azt mondta,
hogy a rakétasilónál sebesült meg. Hogy a vámpírok
kiszabadultak és...
Seth megcsóválta a fejét. – Ott voltam, amikor
meghallottam a hívásodat. Minden rendben van.
Még mielőtt bárki újra megszólalhatott volna, Seth eltűnt.
Aidan gyorsan megragadta Cliff és Ethan karját, hogy
gyógyító képességével megóvja őket újabb hólyagoktól, mivel
a felhők éppen olyan hirtelen oszlottak el, mint ahogy
összegyűltek, és a nap ismét letűzött rájuk. – Hívd Christ –
mondta Ethannek –, mondd neki, hogy visszamennénk.
Dana szorosan átölelte és visszahajtotta a mellkasára a fejét.
– Gondolod, hogy elkapják? – suttogta.
– Pokolian remélem – mormolta Aidan.

Dana gyomra szinte égett az idegességtől. Egy óriási

hodályban állt, ami a Halhatatlan őrzők járműveinek szolgált
garázsként.
– Mi most bemegyünk – mondta Ethan.
Aidan bólintott.
Ethan megfogta Heather kezét. Mindkettejük alakja
elmosódott, végigszáguldottak a garázson, majd a házhoz
vezető kavicsos úton és végül eltűntek a látómezejükből.
Aidan követte Seth utasításait, mindannyiukat
visszateleportálta a Központba. Míg Dana azzal küzdött, hogy
megállítsa kezei remegését, a Halhatatlanok és Cliff
feltöltötték magukat zacskós vérrel, hogy pótolják, amit
elvesztettek a Seth elleni csatában.
Vagyis a Gershom elleniben.
 Dana továbbra is egyetlen óriási csomónak érezte a
gyomrát.
Hogyan győzhetnének le egy olyan ellenséget, aki annyira jó
abban, hogy valaki másnak adja ki magát, hogy szemrebbenés
nélkül járkálhatna is közöttük anélkül, hogy bárki is
lebuktatná?
Bár az ereit feltöltötte friss vérrel, Aidan beismerte, hogy
messze nincs teljes erejénél, ezért kikölcsönözték a Hálózat
egyik elsötétített üvegű autóját, és azzal mentek Davidhez,
ahelyett, hogy odateleportálta volna őket.
Aidan összefonta az ujjait az övével.
Dana úgy markolta meg, mint fuldokló a mentőövet. –
Egészen biztos, hogy rendben vagy?
A férfi bólintott. – Jól vagyok. Mindössze egy mély, gyógyító
alvásra van szükségem. És itt meg is tehetem majd anélkül,
hogy aggódnom kellene a biztonságunk miatt.
Dana befelé jövet megnézte magának az óriási alapterületű
házat. Nyilvánvalóan ez volt az észak-karolinai Halhatatlanok
világának a központja, kedvenc helyük a lazításra, pihenésre,
a vadászatok, vámpírölések után. Tehát valószínűleg jó sokan
lehetnek odabenn.
– Minden rendben lesz – biztatta Aidan és lehajolt, hogy
egy csókot simítson a halántékára. – Nincs okod az
idegességre. Ugyanolyanok, mint én.
Az lehet. Csakhogy az ő fogai még mindig vacognak a
Gershommal való találkozás után.
– Ethan és Heather már odabenn vannak, bár a
beszélgetések alapján éppen pihenni készülnek – mormolta
Aidan. – De mivel Seth és Zach szorosan Gershom nyomában
vannak, nem kell amiatt aggódnunk, hogy az a rohadék
felbukkan és kiadja magát nekem, vagy valaki másnak. De
még ha megpróbálná is, Ami egy pillanat alatt felismerné.
– Ami is itt van?
– Igen. A férjével és a lányával együtt.
Aidan minden bizonnyal megérezte a szorongását, mert úgy
tűnt, szándékosan nem sietteti, úgy tett, mintha nem lenne
olyan sürgős, hogy aludjon egyet.
 Márpedig igenis szüksége volt az alvásra. Nem csak a
sebesülések csökkentették az energiaszintjét. Össze-vissza
teleportálgatott velük, be a Központba, a Központból a
házához, majd onnan vissza, ráadásul percekig folyamatosan
gyógyította Ethant és Cliffet is, hogy megóvja őket a napfény
hatásaitól, amíg zöld utat nem kaptak a visszatéréshez.
– Oké. – Határozott mozdulattal kihúzta magát. – Készen
állok.
Aidan megszorította a kezét, gyönyörű férfias arcát
beragyogta egy mosoly. – Tudod, mennyire szeretlek.
Rámosolygott. – Én is szeretlek. – Az érzés letagadhatatlan
volt. És mindketten borzalmasan kevésnek találták az együtt
tölthető ellopott perceket, így aztán végképp semmi értelmét
nem látta egy vajon-nem-mondom-e-ezt-túlságosan-korán
játéknak.
A hodálynyi garázs félig a ház mögött, félig mellette állt.
Aidan és ő végigsétáltak az árnyas kocsifelhajtón, majd
rákanyarodtak egy járdára, ami a hatalmas bejárati ajtóhoz
vezette őket.
Aidan nem kopogott, amikor odaértek. Egyszerűen
benyitott, és bekísérte őt.
Dana képtelen volt egészen uralni az idegeit, a válla fölött
hátranézve figyelte, hogy valóban belép-e mögötte. Az a
féltucatnyi Halhatatlan, akik lázadó módon, a tiltás ellenére is
megjelentek Ethan és Heather házában, közel sem rémítette
meg annyira, mint ahogy azt várta. De David házának
méreteiből ítélve, itt most akár több tucatnyian is lehetnek.
Aidan rámosolygott és kacsintott. – Olyanok, mint én –
ismételte meg.
Olvassa a gondolatait, vagy tényleg annyira kifejező az arca,
ahogyan a férfi állította?
Aidan átnézett a válla fölött, a szemei hirtelen nagyra
nyíltak.
Dana megpördült és követte a pillantását a férfira, aki
éppen kilépett a konyhából.
– Oké – helyesbített mormolva Aidan –, talán nem egészen
olyanok, mint én.
 Tizenhetedik fejezet

Sheldon odakapta a fejét Aidan hangjára. – Hé, ember!

Mizu?
Aidan bólintott, és lassan megközelítette az ifjú
Szekundánst. – Sheldon.
A jókora tálcán két gigaszendvicset egyensúlyozó
fiatalember Danára pillantott. – Helló, Dana! Örülök, hogy
újra látlak.
Dana megpróbálta nem megbámulni. Tényleg megpróbálta.
De szánalmasan elbukott, az ajkai teljesen maguktól széles
vigyorra húzódtak.
A jóképű vörös hajú feszes fekete pólót húzott, a karjai
izmosak, a mellkasa olyan széles volt, mint Aidané.
Borzalmasan leharcolt, ütött-kopott, sürgős cserére szoruló
katonai bakancs szégyenkezett a lábán, térdig érő fekete
terepnadrágot, és a nadrág fölött egy rikítóan rózsaszín, csupa
tüll tütüt viselt, ami sok finom, filmszerű rétegben majdnem a
nadrágja aljáig ért. A szoknyácska derékrészének közepére egy
óriási sárga napraforgót tűzött.
– Hallottam a házad elleni támadásról – mondta Sheldon
egyenesen Dana szemébe nézve. – Szar ügy. De ha jól
hallottam, komoly mennyiségű segget rúgtál széjjel, és még
névadó szerepkörben is tündökletest alakítottál.
Már egészen meg is feledkezett a támadásról. – Névadás
alatt a tökagyút és a seggfejet érted? – kérdezte, és közben
igyekezett féken tartani a nevetését.
A Szekundáns elvigyorodott. – Erre gondoltam. De azt is
hallottam, hogy kiütötted Rolandot. Igazán szép munka.
Bárcsak láthattam volna!
– Sheldon? – szólalt meg Aidan.
– Igen?
– Mi az ördög van rajtad?
Sheldon felsóhajtott. – Haver, ne szóld le a bakancsom!
Tudom, hogy pillanatragasztóval ragasztottam vissza mindkét
talpat, de ez a legkényelmesebb bakancs, amim valaha is volt,
úgyhogy nem akarom lecserélni!
Dana felpillantott Aidanre, akinek a szeme sem rebbent.
– A tütüről beszélek Sheldon.
Sheldon lepillantott magára. – Ja hogy ez! Úgy gondoltam,
hogy Marcus és Ami talán szeretne némi időt kettesben
tölteni, ezért felajánlottam, hogy kiviszem a játszótérre Adirát.
De Adira nem akart az anyukája nélkül menni, így aztán
megígértem neki, hogy ha megengedi, hogy én vigyem ki,
kiválaszthatja a szekrényemből, hogy mit vegyek fel.
Aidan egyik szemöldöke felszaladt. – És a tütüt választotta?
– Ja.
– Akkor már csak azt szeretném tudni, miért volt a
szekrényedben egy felnőtt méretű, rikítóan rózsaszín tütü?
Sheldon elvigyorodott. – Tracy rendelte online Adirának
hónapokkal ezelőtt, azt hitte, hogy gyerekméret, de végül
mégsem küldte vissza, amikor rájött, hogy felnőttre való.
– És te... ebben mentél ki a játszótérre? – kérdezte Aidan.
– Persze. Az ígéret az ígéret.
Dana elmosolyodott. – Ez hihetetlenül édes volt tőled.
Sheldon vállat vont. – Adira két perc alatt a tündéri, apró
ujjai köré csavar.
Aidan felhorkant. – Téged és mindenki mást is, aki csak
megfordul David házában. A játszótéren tartózkodó többi
felnőtt nem találta furcsának az öltözéked?
Sheldon nevetett. – Viccelsz? A nők imádták! Két anyuka és
három dadus adta meg a telefonszámát.
– Hé! – hallatszott ki egy felcsattanó női hang a folyosóra. –
Ezt hallottam ám!
Sheldon vigyorogva kiabált vissza. – Csak azért tettem el a
telefonszámukat, hátha Ami majd egyszer gyerek bulit akar
tartani, vagy valami ilyesmi!
A nő, aki valószínűleg Tracy lehetett, motyogott valamit az
orra alatt, amit Dana nem értett tisztán.
Sheldon megemelte a tálcáját. – Éhesek vagytok? Láttam
megérkezni pár perce Ethant és Heathert, úgy néztek ki,
mintha zsúfolt napotok lett volna.
 Tehát még nem jutott el idáig a Gershom elleni harc híre.
Aidan bólintott. – El tudnék viselni pár falatot. – Ránézett
Danára.
– Én is tudnék enni – jelentette ki, amikor utánagondolt és
nem is tudott visszaemlékezni, mikor evett utoljára
tisztességesen.
Sheldon átnyújtotta neki a tálcát. – Örülök, hogy a
közelmúlt eseményei nem riasztottak el.
– Még nem – mosolygott rá szárazon Dana.
Sheldon legyintett. – Az erőszak miatt nem aggódtam.
Olyan kisugárzásod van, mint Xenának, a harcos
hercegnőnek, tudtam, hogy meg fogod állni a helyed.
Dana ismét felnézett Aidanre. – Tényleg?
A férfi rámosolygott. – Lövésem nincs ki az a Xena, de a
harcos hercegnő kifejezés tökéletesen illik rád.
– Ó! – Nem tehetett róla, de örült ennek a bóknak.
– Na tehát – folytatta Sheldon –, arra gondoltam, hogy ha
van egyáltalán valami, ami rávehetne, hogy a bevedd magad a
hegyek közé, az legfeljebb Aidan kora lehetne.
Még éppen jókor nézett fel Aidanre, hogy meglássa
Sheldonra szegeződő vasvilla pillantását.
Ez már a második alkalom volt, hogy felmerült Aidan kora,
de a férfi most sem tűnt semmivel sem közlékenyebbnek ezzel
kapcsolatban, mint az első esetnél.
Dana visszafordult Sheldonhoz. – Miért? Hány éves?
Sheldon arcára kiült egy roppant komikus „hoppá”
kifejezés. – Ó! Szóval... ő... még nem mondta el neked?
– Nem.
Sheldon szempillantás alatt túltette magát a baklövésén, és
legyintett. – Tudod, mi van? Ez egyáltalán nem nagy dolog.
Tényleg nem. Vannak olyanok, akik érthetetlen módon
érzékenyek a korukra. A pokolba is, Tracy csak nyolc évvel
idősebb nálam, mégis folyton kiborul miatta!
– Kilenc – szólt ki Tracy ismét a folyosóra. – Kilenc évvel
vagyok idősebb nálad, te lepcses szájú!
Sheldon nevetett. – Látod? Erről beszélek. Csak kilenc évvel
idősebb nálam, és mégsem tudja elhinni, hogy nem fogom
lecserélni egy fiatalabb nőre. Pedig folyamatosan
mondogatom neki, hogy nem érdekel hány éves. Lehetne száz
évvel idősebb nálam, vagy ezerrel, de akár egymillióval is,
akkor is vele akarnék lenni.
Tracy mosolyogva jött oda hozzájuk. – Igen, de mi van, ha
több millió évvel lennék idősebb nálad? Én akarnék-e veled
lenni?
Sheldon rávigyorgott. – Akkor az évmilliók alatt
megszerzett bölcsesség segítene neked felismerni az
értékeimet.
Tracy elvigyorodott. – És ha nem?
– Akkor a hiúságod követelné meg, hogy fiatal fiú
játékszered legyen.
Tracy nevetve karolta át a nyakát, és gyorsan megcsókolta.
– Látod, ebben biztos vagyok. – Dana felé fordult. – Helló,
Dana! – Sheldon felé biccentette a fejével. – Hagyd figyelmen
kívül. Még mindig feldobott attól, hogy a nők figyelmének
középpontjába került a játszótéren.
Aidan hitetlenkedve csóválta a fejét. – Ki gondolná, hogy
egy tütüt viselő felnőtt férfi ekkora érdeklődést válthat ki?
Tracy a szemét forgatta. – Szerinted én értem?
– Aidan báci! – kiáltott egy vékonyka hang.
Aidan arcára széles mosoly ült ki. – Itt vagyok! – kiabált
vissza.
A vörös hajú kislány, akit Dana már látott egy rövid ideig,
kirohant hozzájuk a folyosóra a nappaliból. Rózsaszín
cicanadrágja felett egy ugyanolyan rózsaszín tütüt viselt, mint
Sheldon, csak persze sokkal kisebb méretben, a hátán
rózsaszín tündérszárnyak billegtek, tarka virágkoszorúra
tűzött rózsaszín fátyol simult tűzvörös fürtjeire.
– Itt van az én egyetlen tündérhercegnőm! – súgta oda neki
Aidan, amikor a karjába kapta.
A csöppség kuncogott, imádnivaló dundi kis karjait a férfi
nyaka köré fonta és megölelte.
Gyönyörű volt. Aidan pedig átkozottul szívdöglesztő, ahogy
magához ölelte és az orrával megcsiklandozta a rózsaszínű kis
nyakacskát. Ő lehetett az az apróság, aki miatt drasztikus
tisztogatást végzett a szókincsében.
– Az vagy, ugye? – kérdezte, barna szemeiben ott ragyogott
az öröm, míg lemosolygott a kislányra.
A kicsi buzgón bólogatott, majd felmutatott egy pálcát,
aminek a végén egy rózsaszín pillangó volt.
– Már elmesélte. És te jól szórakoztál? – kérdezte Aidan.
Néhány másodperc múlva felnevetett.
Dana Tracyre nézett.
Tracy elmosolyodott. – Adira még nem beszél túl jól, de
erőteljes telepatikus képességgel rendelkezik.
Dana meglepetten újra a gyerekre nézett. Tényleg?
Nemigen lehet több két évesnél.
A kislány figyelme feléje fordult.
– Szia neked – mondta mosolyogva Dana.
A széles válaszmosolyban aprócska, hófehér gyöngyfogak
villantak, a kislány feléje dőlt.
Sheldon jó ritmusérzékkel kapta ki Dana kezéből a
szendvicses tálcát, hogy mindkét kezével az apróság után
nyúlhasson és biztonsággal magához vehesse a kis
gyönyörűséget.
Adira csodaszép zöld szemei feltérképezték az arcát, majd
belenézett a szemébe, és megérintette az állát. – Dana némi –
mosolyodott el ismét szélesen.
Tracy felhúzta a szemöldökét. – Azt hiszem, ez Dana néni
akart lenni.
Adira Dana vállára hajtotta a fejét és boldog elégedettséggel
felsóhajtott.
– Hé! – suttogta csodálkozó arccal Sheldon, a tekintete
Adiráról Danára, majd Aidanre futott. – Adira látja a jövőt.
Egészen biztos vagyok benne, hogy ez azt jelenti, hogy velünk
maradsz.
Dana tekintete Aidanre villant, a férfi éppen olyan
meglepettnek tűnt, mint ő.
Aztán egy másodperc múlva elmosolyodott, és megérintette
Dana vállát. – Ne aggódj. A választás még mindig a tiéd.
 Rámosolygott és félretolt minden mást, egyszerűen csak
élvezte a kicsiny, puha testet a mellkasán, amitől minden
aggodalma tovalebbent, és nem maradt más, mint a békés,
családias üdvözlés hangulata. – Tudom. – Pedig nem így volt.
Ha Aidanról van szó, semmiképpen. Szerelmes belé. Így az
máris lehetetlenné vált, hogy olyan jövőt válasszon, amiben a
férfi nem szerepel.
Mögötte elsötétedett a folyosó, betöltötte egy hatalmas alak,
aki aztán odalépett mellé.
Dana szeme nagyra nyílt, amikor odafordította a fejét és
felnézett rá.
Hű!
Tracy nevetett. – Fogadok, hogy az én arcomon is ugyanez a
kifejezés ült, amikor legelőször megláttam. Jóképű ördög, mi?
A férfi kuncogott, tekintete találkozott Danáéval,
mélybarna, majdnem fekete szemeiből ugyanaz a családias
melegség és béke áradt, mint a kislány testéből. – David
vagyok – mutatkozott be egy enyhe meghajlás kíséretében. –
Isten hozott az otthonomban, Dana.
– Köszönöm – sikerült kinyögnie.
Fölé nőtt a két méternek. Sima, hibátlan bőre éjfélfekete
volt. Ceruzavastagságú, bőrszíjjal a tarkóján összefogott raszta
tincsei a csípőjét verdesték. Mint a többi Halhatatlan, ő is
fekete ruhát viselt, és jól állt neki. A vállai ugyanolyan
szélesek voltak, a teste ugyanolyan izmos, mint Aidané.
David a kislány felé biccentett az állával. – Látom, máris
kötöttél egy új barátságot.
– Igen. Imádnivaló. – Mint Sethről, erről a férfiról is
üvöltött a hatalom. Dana nem igazán tudta, mit is mondhatna
neki.
– Örülök, hogy itt vagy, közöttünk. Seth tájékoztatott a
délutáni eseményekről.
Aidan arckifejezése kegyetlenné komorodott. – Elkapták
Gershomot?
– Még nem. De követik.
Tracy és Sheldon összenézett.
 – Seth Gershom nyomában van? – Minden játékosság
eltűnt Sheldon hangjából, felváltotta a profizmus.
David bólintott. – Gershom ma délután Sethnek kiadva
magát megtámadta Aidant.
Sheldon szemei nagyra nyíltak. – A szarba!
Tracy tarkón csapta.
Az ifjú Szekundáns Adirára pislantott. – Mármint úgy
értem, a csodába!
David felemelte a kezét, hogy elejét vegye a várhatóan rájuk
zúduló kétmillió kérdésnek. – Majd később megbeszéljük.
Aidannek most egy gyógyító alvásra van szüksége.
Sheldon bólintott. – Persze. – Átnyújtotta a szendvicseket
Aidannek. – Szóljatok, ha szükségetek van valamire. –
Megfogta Tracy kezét és elsétáltak a folyosón.
– Meg kell mondanom – halkította le egészen a hangját
Aidan –, meglepett, hogy elengedted vele Adirát a játszótérre.
David szája mosolyra húzódott. – Követtem őket és
vigyáztam rájuk egy varjú alakjában.
Alakváltó? – Ez milyen klassz – mormolta Dana.
David mosolya kiszélesedett. – És még vicces is volt. –
Adira felé fordult. – Gyere ide hozzám édesem. Aidan
bácsikádnak és Dana nénikédnek pihennie kell.
– Hallottad, hogy nevezte? – kérdezte Aidan.
– Dana néminek? Persze.
Adira még egyszer rámosolygott Danára, majd Davidnek
nyújtotta a kezét. Amikor ő a vállára ültette, az egyik raszta
fonatával kezdett játszani.
– Remélem, élvezni fogod az itt tartózkodást, Dana.
Előkészítettem nektek egy szobát – mondta David. –
Szeretnéd látni?
– Igen, nagyon.
Aidan is bólintott. – Köszönöm, David. Hálás vagyok érte.
David intett, hogy tartsanak vele a folyosón. – Erre.
Dana kíváncsian benézett a helyiségekbe, amik mellett
elmentek. Fürdőszoba. Óriási dolgozószoba és könyvtár
egyben. Orvosi szoba. Vagy gyengélkedő?
 Amikor David átment egy nyitott ajtón, és lefelé indult egy
lépcsősoron, csalódottság öntötte el. A pincében alszanak?
Felhúzta a szemöldökét, amikor leértek.
Baloldalon egy kétszárnyú, nyitott ajtó mögött hatalmas
edzőtermet látott, nagyjából akkorát, mint egy gimnáziumi
tornaterem, párnázott padlóval, tükrös falakkal, sok-sok
eszközzel.
Ez minden bizonnyal a Szekundánsoké, a Halhatatlanok
amúgy is szupererősek.
Jobbra egy elegáns folyosó nyílt, minimum egy tucatnyi
ajtóval. A föld tónusú falakat modern festmények díszítették.
A magas, fehér mennyezetben süllyesztett fényforrások
biztosították a megfelelő világítást. Virágtartó állványokat
látott olyan növényekkel, amik közvetlen napsütés nélkül is
képesek voltak fejlődni.
Nagyon szép volt.
Aidan megérintette a vállát, a szemeiben vidámság vibrált.
Valami hideg, nyirkos kriptát vártál?
Elvigyorodott. Olyasmit.
David végigvezette őket a folyosón, és megállt a jobb oldali
utolsó ajtó előtt. Kinyitotta, majd intett nekik, hogy lépjenek
be.
Dana egy hatalmas, fényűző hálószobában találta magát, a
nyitott ajtón keresztül belátott az innen nyíló fürdőszobába.
Aidan is belépett mögötte. – Ismét csak köszönöm, David.
David mosolyogva Dana felé fordult. – Az én otthonom a te
otthonod is. Nézz körül mindenhol nyugodtan. Szerezz
rágcsálnivalót a konyhából, válassz olvasnivalót a
könyvtárból. Bármit megtehetsz, amitől kényelmesen érzed
magad itt. Csak az az egy kérésem van, hogy kopogj, mielőtt
belépsz valahová idelenn, az edzőterem kivételével
természetesen. Majdnem minden ajtó mögött hálószoba van,
és nagyrészt foglaltak.
– Köszönöm. Ez igazán nagyon kedves tőled.
David megveregette Aidan vállát. – Menj pihenni.
 David visszafelé indult a folyosón, Adira hátrafordult a
vállán lovagolva és integetett. Aidan visszaintegetett az édes
csöppségnek, majd becsukta az ajtót.
– Igazán kedves – mondta Dana.
Aidan bólintott, lerázta a válláról a kabátját és egy szék
karfájára terítette. – Gyerünk, kérdezz.
Dana félrebillentette a fejét. – Mit kérdezzek?
– Kezdésnek tedd fel azt a kérdést, ami azóta ott kering a
fejedben, amióta Sheldon kinyitotta a lepcses száját.
– Biztosan ezt akarod? – Dana látta, hogy a vállai
megereszkednek a fáradtságtól. David is megmondta,
pihennie kell. – Tudok várni.
– Biztosan – biccentett a férfi, majd leült az ágy szélére és
elkezdte kifűzni az egyik bakancsát.
Dana vett egy mély lélegzetet. – Hány éves vagy?
Aidan lehúzta a bakancsot és félretette. – Több mint
háromezer éve élek.
Rámeredt. Ezret hallott, de valószínűleg száz lesz az. – Ne
haragudj. Azt hiszem, nem jól hallottam.
A férfi nekiesett a másik bakancs fűzőjének. – Jól hallottad.
Döbbenet árasztotta el Danát. – Háromezer éves vagy?
Aidan bólintott, az arckifejezése szinte bocsánatkérő volt. –
Nagyjából.
A második bakancs is az első mellé került.
– Dana? – Úgy tűnt, mintha arra várna, hogy mondjon
végre valamit, de...
– Nem tudom, hogyan kellene reagálnom erre.
A férfi előrehajolt, könyökeit megtámasztotta a térdén és
összekulcsolta az ujjait. – Ha ez segít, sokkal fiatalabbnak
nézek ki, és fiatalabbnak is érzem magam. Amióta pedig veled
találkoztam, és te fényt, életet hoztál a létezésembe, egészen
fiatalnak.
– Háromezer éves vagy – suttogta Dana, szinte nem is
hallva a szavait. Háromezer éves. Ő meg harminc. – Miért
vagy velem? – sóhajtott bizonytalanul.
A férfi arcát elöntötte a rémület. – Mi?
 – Miért vagy velem? – ismételte meg. – Úgy értem, hogy
annyi mindent megtanultál, olyan bölcsességre tehettél szert
háromezer év alatt... fogalmam sincs, mi az ördögöt látsz
bennem. Olyan nagyon fiatal vagyok hozzád képest, és... és...
és tapasztalatlan, naiv, tudatlan. Olyannak tűnhetek, mint egy
tinédzsert.
A szavai meglepték Aidant. – Hogy mi? Nem. Egyáltalán
nem.
– Na, ne már Aidan! – fordult el tőle, ezt képtelen volt
elhinni.
– Az máris nyilvánvaló kell, hogy legyen előtted, hogy nem
szereztem meg azt a mennyiségű bölcsességet, mint amit
feltételezel, hiszen azért kerültem eddig, hogy megmondjam a
valódi koromat, mert azt hittem, hogy ez taszítani fog, vagy
ahogy Sheldon mondta, beveszed magad tőle a hegyek közé. –
Összevonta a szemöldökét. – Várjunk csak. Van egyáltalán
ilyen mondás? Elég furán hangzik.
– Van ilyen mondás – nyugtatta meg Dana, akinek a
rémületébe némi vidámság keveredett.
– Mióta élsz észak-Karolinában? – kérdezte Aidan.
Dana felhúzta a szemöldökét. – Tizenkét éve.
– És hol laktál előtte?
– Oklahomában.
– Soha életemben nem jártam Oklahomában – mondta
Aidan. –Most, hogy tudod, hogy az Oklahomával kapcsolatos
ismereteim a nullával egyenlőek, kevesebbnek gondolsz?
– Nem, de ez nem ugyanaz.
– Ha mi ketten elmennénk Oklahomába, és megmutatnád
nekem, nehéz feladatnak tekintenéd?
– Természetesen nem. De ez nem...
– De igen, ugyanaz – vágott közbe a férfi. – A tény pedig,
hogy a korkülönbségünkben az zavar a legjobban, hogy azt
hiszed, túlságosan fiatalnak tartalak, szintén azt bizonyítja,
hogy nem tanultam annyit, mint hiszed. Azt gondoltam, ez
éppen fordítva lesz, engem fogsz öregek találni.
Dana beharapta az alsóajkát. – Tényleg nem zavar a
köztünk lévő korkülönbség?
 Aidan elmosolyodott. – Egyedül az aggasztott, hogy egy
ódivatú vén szivarnak fogsz gondolni, ha megtudod a
koromat.
Dana felnevetett. – Na, az soha nem leszel, Aidan.
A férfi elvigyorodott.
Háromezer év. Szomorúság öntötte el, amikor eszébe jutott
valami, amit még tenyérjóslás alkalmával tudott meg tőle. –
Háromezer év alatt soha nem házasodtál meg?
A férfi vállat vont. – Soha nem találtam olyan nőre, akivel
úgy éreztem, hogy megoszthatom a másságomat. Senkit, akit
annyira szerettem, hogy hajlandó lettem volna kockáztatni.
Amíg nem találkoztam veled.
Dana szíve fájdalmasan összeszorult. – Egyedül voltál egész
végig?
– Ott voltak a Szekundánsaim és a Halhatatlan testvéreim.
Csakhogy ez nem lehetett elég.
Dana odament hozzá, félresöpörte a kezeit, és beállt a
combjai közé. Átölelte és magához szorította. – Annyira
örülök, hogy rajta volt a nevem azon a listán, amit elloptál.
Egy megkönnyebbült, elégedett sóhajjal Aidan viszonozta az
ölelését és a nyakába temette az arcát. – Én is.

Kiszáradt ágak, lehullott levelek ropogtak David bakancsa

alatt, míg átvágott a sűrű erdőn.
Körülötte a természet megszokott éjszakai szerenádja szólt.
Rovarok zümmögtek. Békák brekegtek különböző
hangmagasságban, hegedűszó vékonyan, bőgőmély
basszusban. Szárnyak hasítottak a levegőbe, egy bagoly
lovagolta meg a szelet. Valahol tőle balra egy oposszum fúrta
át magát az aljnövényzeten.
Az erdő elvékonyodott David előtt.
A fák közül kiérve átment egy úton, ahol egyáltalán nem
volt forgalom. A kétévnyi használatlanság és a karbantartás
hiánya megtette a magáét. Gyomnövények bújtak elő a
repedésekből. Az út két szélénél is feltörtek, kúszva befutották
az aszfaltot, igyekeztek átjutni a másik oldalra.
Egy régi, rozsdás vaskapuhoz ért, amit félig kidöntött egy
gránátrobbanás.
David átcsusszant a két szárny között, ügyet sem vetve a
„magánterület” táblára.
A felirat talán nem vette volna el a kedvét a kívülálló
kíváncsiskodóknak attól, hogy behatoljanak a volt zsoldos
bázisra, de a Hálózat is őrizte, jól elrejtett figyelő kamerák
segítségével.
Elhaladt az épületek mellett, melyeknek repedésein
vadszőlő indák kúsztak ki és be, szinte teljesen elfedve a
robbanások okozta lyukakat. A törött ablakok, mint vak
szemek meredtek a sötétbe, odabenn az elemek kitartóan
végezték romboló munkájukat.
A távolban egy magányos, sötét alak állt a feltöredezett,
gyomos aszfalttal burkolt kis téren, ami valaha fegyverraktár
volt.
David tudta, hogy itt találja Sethet. A Halhatatlan őrzők
vezetője gyakran jött el erre a helyre, amikor összezavarodott,
ahol olyan fájdalmas veszteség érte. És ez után a nap után
Sethnek nyilvánvalóan nagy szüksége volt rá, hogy
összeszedje a gondolatait.
Seth lehajtott fejjel állt, egy szót sem szólt, amikor David
csatlakozott hozzá.
Percek teltek el.
– Van valami? – Kérdezte végül David, de nem a Gershom
utáni vadászatra gondolt, sokkal inkább arra a valamire, amit
Seth itt oly sokszor keresett.
Seth megrázta a fejét. – Semmi.
David tudta, hogy így lesz. Yuri és Stanislov elvesztése óriási
csapást mért Sethre.
Mindannyiukra óriási csapást mért.
De Seth számára a bizonytalanság még borzalmasabbá tette
a veszteséget, hiszen nem látta elesni Stanislovot, soha nem
találkozott a szellemével, így nem volt képes teljesen feladni a
reményt, hogy valahogyan mégis túlélhette.
– Meddig akarod még keresni? – kérdezte David, de a
rosszallás leghalványabb jele sem volt a hangjában.
Seth végigfuttatta a tekintetét a környező romokon. – Amíg
egészen biztos nem leszek benne, hogy elment.
David nem tiltakozott. – Gershom megint kijátszott téged és
Zachet.
– Igen.
Gershom sokkal erőteljesebb ellenségnek bizonyult, mint
amire számítottak, ez pedig felvetette azt a kérdést, hogy
vajon mennyi ideje finomítgatja a terveit az ex-Többiek tag?
Mióta erősíti magát?
Úgy tűnt, sokkal régebb óta, mint azt a társai gondolnák.
– A Többiek igyekeztek segíteni nekünk – mondta Seth.
David reménykedett ebben. Még a Többiek sem hagyhatták
figyelmen kívül a káoszt, amit Gershom készült elszabadítani,
ez pedig a Halhatatlan őrzők oldalára állította őket.
– Ugyanazt csinálták, mint korábban – folytatta Seth –,
szétszóródtak a bolygón, teleportáltak egyik helyről a másikra
és remélték, hogyha Gershom közelébe jutnak, képesek
lesznek addig feltartani, amíg Zach és én odaérünk. De
Gershom számított erre és felhasználta ellenünk.
– Hogyan?
– Elteleportált a Többiek otthonába.
David meglepődött. Pedig őt már csak nagyon kevés dolog
volt képes meglepni. – Tényleg? Volt ott valaki?
– Csak egy személy, akit hátrahagytak, hogy őrködjön.
Könnyedén legyőzte.
– Legyőzte, de nem ölte meg?
– Így van.
Legalább nem vesztette el teljesen az eszét.
– Gershom már távozott, mire Zach és én odaértünk. De
annyi energiaösvény vezetett szerteszét arról a helyről, mivel a
Többiek kiözönlöttek, hogy segítsenek nekünk, hogy
elvesztettük a nyomát, holott egész átkozott nap, és még éjjel
is próbáltuk megtalálni.
 – Zseniális húzás.
– És váratlan. A Többiek megfogadták, hogy ezt a hibát nem
fogják többé elkövetni.
– Legalább ezt a kiskaput is lezárják előle – mondta David,
bár tudta, hogy ez mennyire kevés vigaszt jelent Sethnek.
– Az a rohadék engem utánzott David.
– Tudom.
– És olyan jól, hogy még Ethan sem jött rá, hogy nem én
vagyok, amíg Gershom el nem követte azt a hibát, hogy
nekiment Cliffnek.
David csak bólintott, ezek a hírek túlságosan felkavaróak
voltak. – Bizonyára évek óta gyakorolja. Régóta
tanulmányozhat. A mozgásodat. A mimikádat. A
hangsúlyaidat.
– Kibaszottul hátborzongató, ahogy Étienne mondaná –
bólintott Seth.
David nevetett. – Nagyon is.
– Szeretném megérteni, miért gyűlöl annyira – mondta
Seth valamiféle tehetetlen zavarodottsággal.
– Talán Jarednek van igaza. Gershomot keserűséggel
töltötte el, hogy míg a Többiekkel együtt ő is csak figyelte az
életet, addig te éltél.
– Nos, ha így lenne, őt is örömmel fogadtam volna, ha
megszökik, mint Zach és én.
David megvonta a vállát. – Vagy egyszerűen csak őrült.
– Nem is tudom melyik a rosszabb lehetőség.
A békák tovább szerenádoztak. Tücskök ciripeltek. Bogarak
zümmögtek.
– Beszélned kell Aidannel – mondta halkan David.
– Tudom. De azt akarom, hogy előbb pihenjen. Kimegy
vadászni ma éjjel?
– Nem. Alszik ő is és Dana is. És elrendeltem a környékbeli
Halhatatlanoknak is, hogy álljanak le, töltsék pihenéssel az
éjszakát.
– Jó. Találkozót hívtál össze?
– Napnyugtára.
Seth bólintott. – Még előtte beszélek Aidannel.
 David összefűzte maga mögött az ujjait, a hajnal közeledtét
jelző, egyre jobban kivilágosodó horizontot fürkészte. –
Hosszú nap volt. És hosszú éjszaka.
Seth ránézett, száraz mosolyra húzódott a szája. – Igen, az
volt.
– Darnell szerint az internet szinte forr.
Seth felsóhajtott. – Tele van rémült találgatásokkal, hogy
Gershom talán erősebb, mint én? Rettegő suttogásokkal, hogy
talán győzedelmeskedik?
David az oldala mellé engedte a karjait. – Nem. Mindenki
teljesen biztos benne, hogy legyőzöd.
Seth arcán meglepettség futott át. – Tényleg?
– Persze.
Vidámság mosta el David aggodalmának jó részét. – A
bolygó minden Halhatatlan őrzője azon az elképesztő híren
kattog, hogy Aidan nője megcsókolta jeles vezetőjüket.
Seth vetett rá egy félig bánatos, félig vidám pillantást. –
Komolyan?
– Igen.
– Még a férfiak is?
– Még a férfiak is.
Seth megcsóválta a fejét. – Mindazok után, ami a napokban
történt, nem ennek kellene a vezető hírnek lennie.
David nevetett. – Még szép, hogy ez a vezető hír! Te nem
csak a vezetőjük és a parancsnokuk vagy. Hanem valamiféle
apafigurát is jelentesz a számukra. És most sokkban vannak,
mert az apjukat megcsókolta egy nő.
Seth felnyögött. – Így nem csoda, ha a telefonom néma. Én
meg azt hittem, azért hallgatnak, mert megdöbbentek, hogy
ismét nem voltam képes elkapni Gershomot.
David elvigyorodott. – A telefonod messze nem néma.
Megkértem Christ, hogy Zachez irányítsa a hívásaidat, miután
visszatért. Ha bárki is képes semlegesíteni az őrzők
mérhetetlen kíváncsiságát, hogy egy kis nyugtod legyen, az ő.
Most különösen alkalmas lelkiállapotban az ilyen hívásokhoz,
hogy Gershom kicsúszott a kezetekből.
Seth szája mosolyra húzódott. – Ebben én is biztos vagyok.
 – Szerintem még ő maga is élvezi – tippelt David –, és
legalább neked is biztosít némi csendes időt.
– Köszönöm.
– Dana talán már nem fog ennyire jól boldogulni – jegyezte
meg David. – Egészen biztos vagyok benne, hogy a
Halhatatlan és a Szekundáns nők a legelső adandó
alkalommal zárótűz alá veszik a kérdéseikkel.
Seth ismét felnyögött. – Szerencsétlen nő! Most már te is
láthatod, miért nem randizok.
David ennél sokkal jobban tudta, miért nem randizik Seth.
A valódi oknak köze sem volt a Halhatatlan őrzőkhöz és az ő
családi pletykáikhoz.
A David által korábban is hallott bagoly most lecsapott, a
magasból alábukva süvített lefelé egy egérre vadászva, ami a
gazban bujkált a repülőgéphangár romjának közelében.
Ránézett Sethre. – Nos?
Tudta, hogy nem kell többet mondania, Seth érti, mire
gondol.
Seth felnézett az égre. – Több ezer év telt el, és még mindig
nem tudok megcsókolni egy nőt úgy, hogy ne érezném azt,
hogy elárulom őt.
Ez nem okozott meglepetést. David tudta, hogy Seth még
mindig a felesége és a gyerekei halálát gyászolja.
– Tudod, hogy ő nem akarná ezt – mondta halk, már-már
gyengéd hangon.
Egy újabb száraz mosoly. – Ebben nem vagyok teljesen
biztos. Féltékeny nő volt.
David kuncogott. – És te nem voltál féltékeny férj?
Seth mosolya kiszélesedett.
David megcsóválta a fejét. – Szeretett téged. Nem akarná,
hogy örök időkre egyedül maradj.
Seth vállat vont. – Nem vagyok egyedül.
David úgy döntött, hogy hagyja elúszni a témát, barátja
egyértelműen kitérő választ adott. Több ezer év alatt, amióta
Seth feleségét megölték, nem házasodott meg újra. Nem
voltak barátnői, még csak futó kapcsolatai sem, egyéjszakás
kalandjai meg végképp nem. Semmiféle intimitás egyetlen
nővel sem.
Az óriási veszteség után David ezért egyáltalán nem
hibáztatta.
– Tehát semmit nem éreztél – kérdezte kíváncsian –,
amikor Dana megcsókolt?
Seth felhorkant. – Dehogynem! Elképesztő bűntudatot,
hogy Aidan szeme láttára csókolom a nőjét. Csak ennyit
mondhatok.
David nevetett. – Azt hiszem, ami Jareddel történt utána,
elgondolkodtat majd, hogyan is viselkedj a közelében.
Seth nevetett. – Az a nő egy harcos. Zach azóta is ezen
röhög.
– Ebben biztos voltam.
Szellő lebbentette meg körülöttük a füveket, gyomokat. A
kerítésen túl a fák hajladoztak, a leveleik egymáshoz ütődtek,
susogó hangot adtak.
– Mikor jön el a továbblépés ideje Seth?
Seth tekintete visszatért a fekete aszfaltra.
– Hány év gyász kell még, hogy azt mondd, hogy elég? –
Meddig fogja még úgy gondolni a Halhatatlan őrzők vezetője,
hogy bűnt követ el, ha ránéz egy másik nőre?
Seth lassan megcsóválta a fejét. – Nem tudom.
Ugyanaz a válasz, mint mindig, valahányszor David feltette
ezt a kérdést.
– Egyszer te is házas voltál – Seth szinte suttogott. –
Mennyi időbe telt, hogy elengedd a feleséged?
Fájdalom száguldott át Daviden. – Azonnal szólok, ha eljön
a nap, amikor sikerül. – Mint annyi minden másban, ebben is
hasonlítottak egymásra Sethtel. – Még mindig eszembe jut
minden áldott nap.
– Ezzel én is így vagyok.
David zsebre dugta a kezét és felsóhajtott. – Hát azt hiszem,
egy kicsivel tovább maradunk azok, amiknek Chris nevezett
bennünket.
Seth arca felderült. – Két vén szaros, aki inkább elolvas egy
jó könyvet, ahelyett hogy nőket szédítene az interneten?
 David nevetett. – Pontosan.
Seth telefonja rezegni kezdett, majd megszólalt a „Monster”.
David aggódva figyelte, ahogy előhúzta a mobilt. Kizárólag
olyan hívás futhatott be most, amit Zach nem tudott kezelni
és lehetetlen volt elhalasztani.
– Igen? – szólt bele a készülékbe Seth.
– Seth, itt Alena Moreno. – Ő volt a Hálózat nyugati parti
vezetője. – Ismét találkoznunk kell. Befutott néhány új
információ és azt kell mondanom, nagyon zavarba ejtőek.
Seth ránézett Davidre. – Rövidesen megyek.
Bontotta a hívást. Ám alig csúsztatta a farzsebébe a mobilt,
újra megszólalt a „Monster.”
Seth felhúzott szemöldökkel fogadta a hívást.
– Seth. Scott Henderson vagyok. – A Hálózat középnyugati
divíziójának vezetője. – Találkoznunk kell. Minél előbb, annál
jobb.
Ez semmi jót nem jelentett.
– Megyek, amint tudok – válaszolt a hívónak Seth, majd
eltette a telefont. – Jó, hogy összehívtad a gyűlést.
David bólintott. – Úgy tűnik, több megvitatnivalónk lesz,
mint terveztem.
 Tizennyolcadik fejezet

Aidan.
Aidan szemei kipattantak. Dana mélyen aludt mellette, a
fejével a vállán. Egyik karját átvetette a mellkasán, egyik lábát
felhúzta az ágyékára, egészen hatékonyan a helyéhez szegezve
őt ezzel.
De milyen boldog is volt ez a hely!
Imádta, hogy Dana kicsi, meleg teste az övéhez simul.
Legszívesebben soha többé fel sem kelt volna az ágyból.
De valami már megint felébresztette.
Körbenézett a félhomályos hálószobában. A fürdőszobában
felkapcsolva hagyta a villanyt és nyitva az ajtót, hogy Dana
lásson, ha felébredne. De ha nem égett volna a villany, az ő
szemének akkor sem okozott volna nehézséget a sötétség.
Eltekintve kettejüktől a hálószoba üres volt. Az ő és Dana
ruhái is szanaszét hevertek a padlón, ahová leszórták őket
magukról, amikor fáradtan zuhanyozni mentek.
Aidan.
A tekintete a hálószoba ajtajára siklott.
Óvatosan, hogy ne ébressze fel Danát, kiszabadította magát
az öleléséből és kicsusszant az ágyból.
A nő mormolt valamit álmában és a másik oldalára fordult.
Aidan felhúzta rá a válláig a takarót, majd szélsebesen
felöltözött. Közben bedobálta levetett ruháikat a
fürdőszobába, majd az ajtó felé indult.
Fény vetült rá a folyosóról, ahogy kinyitotta, de csak
részben, az ajtajuk előtt álló alakok némileg takarták.
Seth állt ott, Amival az oldalán.
Aidan egyikükről a másikra nézett, és lassan elöntötte a
rémület. Tudta miért van ott Ami. – Nem kaptad el
Gershomot.
– Nem. – Erősítette meg az aggodalmát Seth. – Azért
hoztam Amit, hogy megnyugodhass, hogy én én vagyok.
Ami rámosolygott Aidanre. – Ő Seth.
 – Köszönöm – válaszolt Aidan, de nem mosolygott vissza.
Az a rohadék Gershom szabadon van, ami azt jelenti, hogy
semminek sincs vége. Dana még mindig veszélyben van.
Mindannyian veszélyben vannak.
Seth mosolya sem jutott el a szeméig, amikor Ami
megérintette a karját, majd magukra hagyta őket.
Aidan hátralépett és jobban kitárta az ajtót. – Nem akarom
magára hagyni Danát.
Seth bólintott és belépett.
Aidan becsukta maguk mögött az ajtót, majd szembefordult
a vezetőjével. A barátjával.
– Azt hitted, hogy én vagyok – mondta Seth.
– Igen.
– Azt hitted, hogy meg akarlak ölni.
– Igen. – Aidan gyomra görcsbe rándult, ahogy eszébe
jutott a jelenet.
Seth kezet nyújtott neki. Amikor elfogadta, egy durva,
férfias ölelésbe vonta. – Sajnálom.
– Nem te voltál az. – De átkozott legyen, ha nem érezte
magát jobban attól, hogy Seth megerősítette ezt. Többet
tudott Sethről, mint bárkiről egész életében. Pokoli sok
dolgon mentek keresztül együtt. A tudat, hogy Gershom
majdnem kibaszottul ugyanolyan volt...
Seth hátralépett. – Mondd el, mi történt.
Aidan bólintott. Felemelte az ágy lábánál elhelyezett jókora,
tárolóként is szolgáló, párnázott tetejű ládát, a fal mellé vitte
és leült rá.
Seth leereszkedett melléje.
– Betörte a fejem, Seth.
Seth éles pillantást vetett rá. – Szó szerint, vagy átvitt
értelemben?
– Mindkét értelemben – mondta kétségbeesetten Aidan. –
Pontosan tudta, mit kell mondania, hogy azt gondoljam, te
vagy az. Tudta mit kell tennie, hogyan kell viselkednie, mit
várok el. Még a türelmedet is tökéletesen utánozta. Amikor
korábban azt mondtam, hogy nagyon meggyőző volt, úgy
gondoltam, hogy irtózatosan meggyőző.
 Seth szemei felizzottak a kiújuló haragtól. – Mondj el
mindent!
Aidan megrázta a fejét. – Azt akarom, hogy te magad lásd.
Attól félek, kihagyok valamit, ha csak elmesélem. – És azt
akarta, hogy Sethnek a legapróbb, legjelentéktelenebbnek
tűnő információ is rendelkezésére álljon az arzenáljában. Így
aztán kissé megdöntötte a fejét. – Gyere és nézd meg.
Seth tekintete elmozdult Aidan homloka irányába.
Csend volt, csak Dana halk szuszogását közvetítette
érzékeny hallása, a nő mit sem tudva róluk békésen
szendergett. A hálószoba, mint szinte mindegyik Davidnél,
hangszigetelt volt. David a Hálózat segítségét kérte, amikor a
Halhatatlanok sorra elkezdtek megházasodni. Szeretett volna
tökéletes magánteret biztosítani a számukra, hogy továbbra is
szívesen aludjanak nála anélkül, hogy aggódniuk kellene,
hogy a többi Halhatatlan végighallgatja a szeretkezéseiket.
Seth szemei egyre élesebben ragyogtak, ahogy nézte az
emlékeiben a Gershom elleni összecsapást. A végére
valósággal arany tűzben lángoltak a hálószoba sötétjében.
A padló enyhén remegni kezdett Aidan lába alatt, Seth
egyre emelkedő dühére reagálva.
Ha kinyitotta volna a hangszigetelt ajtót, minden bizonnyal
mennydörgést hallott volna, és esőt, ami dühödten veri a
füvet és a fákat.
A padló remegése erősödött.
Dana megmoccant a takaró alatt. A rengés az ébredés felé
ösztökélte.
Aidan megérintette Seth karját, hogy megpróbálja
megnyugtatni. Vezetője pislantott egyet, és a rengés
abbamaradt.
Dana nem mocorgott tovább, felsóhajtott álmában.
De az arany izzás csak nagyon lassan halványodott Seth
szemeiben, aki végig Aidanre nézett.
– Mit láttál? – kérdezte Aidan.
– Mindent, ami a kertedben történt.
– Csak azt? Semmi mást?
 – Semmi mást. – Seth felállt és járkálni kezdett, a mozgása
átkozottul olyan volt, mint korábban Gershomé.
Hihetetlenül egyformák voltak.
– Az a gazember elérte, hogy kételkedj önmagadban. – Seth
fogai összecsikordultak a dühtől.
Aidan próbálta ezt félvállról venni, de képtelen volt rá. –
Még mindig kételkedek magamban – ismerte be.
Seth abbahagyta a nyugtalan járkálást. – Hazudott neked,
Aidan.
– Nem tudhatod. Biztosra nem. Csak az összecsapás
emlékét olvastad.
– Olyan erősek a mentális pajzsaid, hogy meggyőződésem,
hogy nem törhette át őket a tudtod nélkül.
– Háromezer éve ismerlek, Seth. Egészen tegnapig meg
voltam róla győződve, hogy senki sem tudná velem elhitetni,
hogy ő te vagy. Gershomnak mégis sikerült.
Csend.
– Azt akarom, hogy biztos legyél benne – folytatta Aidan. –
Muszáj biztosnak lenned benne, hogy Gershom nem vont
elmekontroll alá.
– Aidan...
– Tudom, hogy nem akarod. Ahogy azt is, hogy a
közvélekedéssel ellentétben egyáltalán nem kutakodsz
szívesen senki elméjében és magánügyeiben. De nekem
szükségem van rá, hogy megtedd. Muszáj átfésülnöd az
elmém az elejétől a végéig, az aljától a tetejéig, száz százalékig
biztosnak kell lennem benne, hogy Gershom nem ültetett a
fejembe parancsokat.
Seth tétovázott.
– Kérlek – mondta Aidan és az ágy felé pillantott. –
Tudnom kell, nem jelentek-e veszélyt Dana és a többiek
számára – mondta, és a barátja szemébe nézett. – Muszáj
megtudnom, hogy tele van-e a fejem Gershom szarságaival.
Seth sóhajtott egy nagyot.
Aidan elmosolyodott. – Köszönöm.
Seth visszaült melléje. – Leengedted a pajzsaidat?
– Igen.
 – Akkor legyen, ahogy akarod. – Seth lehunyta a szemét.
Aidan csendesen ült, az alvó Danát figyelte.
Percek teltek el.
Sok végtelennek tűnő perc. Az agy információtároló
kapacitása határtalan. Háromezer év alatt tehát rengeteg adat
gyűlik benne össze. És mivel a Halhatatlanokat a vírus
megvédte az öregkori degenerációtól, Aidan minden egyes
tapasztalatra emlékezett, amit az idők folyamán szerzett.
Na persze nem olyan részletesen, mint Ethan. Az ő
emlékezőtehetsége páratlan volt.
De azért még Sethnek is jó sok idejébe került, míg az egészet
átvizsgálta.
Amikor végül Seth kinyitotta a szemét, nyoma sem volt
benne az arany izzásnak. Sötétbarna volt, majdnem fekete.
– Nos? – szinte félt attól, hogy mit fog válaszolni Seth.
– Rendben vagy – mondta Seth. – Gershom hazudott
neked.
Aidan kiengedte a lélegzetét, amit észre sem vette, hogy
visszatartott. – Nem is tudod mekkora megkönnyebbülés ezt
hallani.
Seth szárazon rámosolygott. – De igen, sejtem.
Aidan nevetett.
Seth is az ágy felé pillantott. – El sem hiszem, hogy Dana
nem téged talál túl öregnek, hanem magát tartja túl fiatalnak
hozzád.
– Én is nehezen – mosolygott Aidan. – Azért jó dolog, hogy
az emberek néha még minket is képesek meglepni.
Seth felállt. – Bárcsak ne Gershom lenne az egyik ilyen
„meglepetés ember”.
Aidan is felemelkedett. – Megállítjuk, Seth. Tudom, hogy
így lesz.
Seth előhúzta a zsebóráját és ránézett. – Igen, de sokkal
több mindent tett annál, mint amit te tudsz.
Ez nyugtalanítóan hangzott. – Hogy érted?
– Majd a gyűlésen megtudsz mindent. – Seth eltette az órát
és az ajtó felé fordult. – Darnell, Tracy és Sheldon vacsorát
főztek. Valószínűleg fel kell ébresztened Danát, hogy még a
gyűlés előtt ehessetek.
– Rendben – mondta Aidan, de amikor vezetője kinyitotta a
szoba ajtaját, utána szólt. – Seth?
Seth megállt és visszanézett rá. – Igen?
– Rendben vagyok, igaz?
Seth rámosolygott. – Rendben vagy.
Aidan megkopogtatta ujjhegyével a halántékát. – Nem
találtál semmi olyan furcsaságot idebenn, mint esetleg
Sheldon fejében, ugye?
Seth nevetett. – Nem, nincs ott semmi olyasmi.
Aidan elvigyorodott, örült, hogy nevetni hallja a barátját egy
ilyen nap után. – Jó ezt hallani.
– Találkozunk a gyűlésen. – Seth kilépett és becsukta maga
mögött az ajtót.
Aidan szájáról leolvadt a mosoly.
Mi egyebet követhetett még el Gershom?
Szinte rettegett attól, hogy megtudja.

Dana Aidan kezét fogva figyelte, ahogy Sheldon és Darnell

hozzáad a már amúgy is hosszú ebédlőasztal mindkét végéhez
egy-egy toldást David ebédlőjében. A hatalmas ház alaprajza
meglehetősen nyitott volt, az óriási nappali, modern
dekorációval, több kanapéval és szófával,
dohányzóasztalokkal és karosszékekkel rendelkezett, de a
bútorok közé bekeveredett jó néhány az ebédlő székei közül is.
Mindössze egy bárpult különítette el az ebédlőt a konyhától,
ahol két gigantikus méretű hűtőszekrény terpeszkedett és
annyiféle eszköz, hogy Dana a felét be sem tudta pontosan
azonosítani.
Úgy gondolta, hogy nagyon kedves dolog Davidtől, hogy az
otthonait (nyilvánvalóan ez csak egy volt a sok háza közül)
megnyitotta a Halhatatlanok és a Szekundánsaik előtt,
biztosított a számukra egy helyet, ahol mindannyian
összegyűlhettek. Valóban úgy tűnt, mintha egy hatalmas
családot alkotnának. Nem is igazán értette, miért lepte ez meg
annyira.
Kitört az éljenzés, amikor az asztaltoldások a helyükre
csusszantak végre.
Elmosolyodott.
Eddig is legalább húszan ülhették körbe. Most újabb
székeket hoztak elő valahonnan Darnell irányításával, és
ahogy az asztal mellé tolták őket, Dana kereken harminc
ülőhelyet számolt meg. Hű!
Dana egyke volt. A szülei is egykék voltak, így aztán neki
nem voltak nagynénjei, nagybátyjai, unokatestvérei, akikkel
játszhatott volna. A nagyszülei olyan korán elhunytak, hogy
alig emlékezett rájuk. Aztán a szülei is elmentek.
Ahogy a körülötte csevegő, mosolygó férfiakat és nőket
elnézte, azon töprengett, milyen lenne ilyen nagy családban
élni? Ha ilyen sok ember szereti és törődik vele?
Azt hiszem, ezt hamarosan kiderítem, gondolta.
David elfoglalta az asztalfőt, a baljára Darnell ereszkedett
le.
A bárpultot megkerülve Seth az asztal másik végére ült.
Ami mosolyogva mondott neki valamit, amikor elfoglalta
mellette az asztal hosszú oldalának első helyét. Marcus is
kihúzott egy széket, az ölébe pedig azonnal felkapaszkodott a
kislányuk, akit Dana eddig észre sem vett.
Roland áthajolt Marcus válla felett, és egy vastag, állatos
kifestőkönyvet tartott Adira elé. A szemei szinte ragyogtak,
leült Marcus mellé, kinyitotta a könyvet, Sarah pedig egy
doboznyi színes ceruzát varázsolt elő a zsebéből.
Lassan a többi Halhatatlan és Szekundáns is helyet keresett
magának, Aidan a Rolanddal és Sarah-val szemben álló két
üres székhez vezette Danát.
A székek nyikorogtak, ahogy a hatalmas testek
elhelyezkedtek rajtuk, lábuk a padlón csikordult.
Amikor Dana is közelebb húzta az asztalhoz saját
ülőalkalmatosságát, a tekintete találkozott Davidével.
 A férfi rámosolygott. – Megszoktad a helyet? – kérdezte
kissé emeltebb hangon, hogy a fészkelődés, helyezkedés és a
beszélgetéseken keresztül is hallja.
– Igen, köszönöm – felelte mosolyogva. Miután kitárgyalták
Aidan korát, együtt lezuhanyoztak, felfalták Sheldon
szendvicseit, ágyba zuhantak és talán már dőltükben
lecsukódott a szemük. Olyan fáradtak voltak, hogy még csak
nem is szeretkeztek. Mire párnát ért a fejük, addigra aludtak.
David bólintott, majd Darnellhez fordult.
Darnell mellett maradt egy üres hely. A következőt viszont
két nagyon impozáns megjelenésű Halhatatlan foglalta el.
Megszorította Aidan kezét. – Olvasd a gondolataimat –
suttogta.
Rendben.
Ki az a kettő?
Imhotep és Chaahk. Annyi idősek, mint én. A biztonság
fokozása érdekében hívták ide őket.
Nyílt, majd csukódott a bejárati ajtó. Chris Reordon az
asztal felé indult viharvert aktatáskájával a hóna alatt, majd
leült David jobbjára. Miután viszonozta az üdvözléseket,
odabiccentett Sethnek.
Seth felállt és eltűnt.
Dana felmosolygott Aidanre. – Még mindig irtó klassznak
találom ezt.
Az asztal túloldalán Tracy vigyorogva az asztalra könyökölt,
és közelebb hajolt. – Ugye, hogy az? Amikor Lisette
szolgálatába álltam, majdnem megszabadult tőlem, mert
valahányszor Richart, a bátyja eljött hozzá, azzal zaklattam,
hogy teleportáljon különböző országokba.
Richart elvigyorodott. – Még mindig zaklatsz, hogy
teleportáljalak a legkülönbözőbb országokba.
Tracy elhúzta az orrát. – Igen, de mostanában nem viszel
sehova, mert bevontam Sheldont is, és attól tartasz, hogy
ebből nemzetközi konfliktus lesz.
– Ó ne csináljátok már srácok! – tiltakozott vigyorogva
Sheldon. – Nem vagyok én annyira rossz.
Mindenki nevetett.
 Seth két másik személy kíséretében jelent meg.
Az egyik egy karcsú nő volt hosszú, selymes, fekete hajjal,
világosbarna bőrrel, fekete kosztümben, ami minden idomát
kihangsúlyozta, egyszerre hivatalos és vonzó benyomást
keltve.
A másik egy homokszőke férfi volt, Chrishez hasonlóan
fekete szövetnadrágot és fehér inget viselt nyitott gallérral, az
ujjait majdnem könyékig felhajtva.
Mindkettejüknél aktatáska volt, csakúgy, mint Reordonnál.
Chris elmosolyodott és megkerülte az asztalt. – Jó téged
újra látni, Alena. – Kezet nyújtott a nőnek, majd a férfinak is.
– Rég láttalak, Scott.
– Elég rég, Chris – rázta meg a kezét mosolyogva a férfi.
Scott követte Christ az asztal végéhez, majd elfoglalta a
mellette hagyott üres helyet.
Alena elindult a vele szemben álló gazdátlan szék felé,
Darnell pedig felállt és mosolyogva kihúzta neki a helyéről. A
nő visszamosolygott, megköszönte és leült, aktatáskáját maga
elé tette az asztalra.
Mihelyt Seth ismét elfoglalta a helyét az asztal végén,
minden beszélgetés megszűnt, a megjelentek figyelme
vezetőjükre irányult, várták, hogy megnyissa a gyűlést.
– Köszönet mindenkinek, aki csatlakozott hozzánk –
kezdett bele Seth. – Feltételezem, hogy már mindannyian
hallottatok róla, hogy Gershom ismét megszökött.
Mindenki némán bólintott az asztal körül.
– Akkor azt is tudjátok, hogy kizárólag annak köszönhetően
nyílt alkalmunk egy újabb macska-egér játékra vele, mert az
én alakomat vette fel és megtámadta Aidant.
A Halhatatlan őrzők mintha hirtelen nagyon
kényelmetlenül érezték volna magukat.
– Gershom emelte a tétet – folytatta Seth. – Még annál is
magasabbra, mint először hittük. Arra biztatja a vámpírokat,
hogy növeljék a létszámukat és nagyobb csoportokban
járjanak. Aidanként jelenik meg, amikor parancsokat osztogat
nekik. Nyilvánvalóan mesterévé vált az alakváltásnak, és ezt ki
is használja, már nem először próbál meg ellenségeskedést
szítani a sorainkban.
– És pokolian jó munkát végez – mormolta maga elé
Roland.
Seth egyetértően biccentett. – Több, mint jót. Chris?
Reordon előrehajolt és felkönyökölt az asztalra. –
Elöljáróban szeretném bemutatni a vendégeinket. Alena
Morenót, a Hálózat nyugati parti vezetőjét.
Dana csakúgy, mint a többiek, üdvözlésképpen a nő felé
biccentett.
Chris a férfi felé intett. – És Scott Hendersont, a
középnyugati divízió vezetőjét.
Újabb biccentések.
– Miután nem túl finoman megkértetek, hogy húzzam ki a
seggemből a fejem, és ahelyett, hogy Aidan bűnösségét
próbálnám bebizonyítani, keressek inkább bizonyítékokat az
ártatlanságára – folytatta Chris –, más irányt szabtam a
nyomozásnak.
Felállt, az aktatáskából előhúzott egy nagy kötegnyi mappát,
majd körbejárva minden jelenlévőnek kiosztott egyet-egyet. –
Gershom emberrablásai nem keltették fel azonnal a
figyelmemet, mert minden távollétre könnyen hihető
magyarázat érkezett. Influenza, utazás, haláleset a családban.
Beszéltünk már erről
Mindenki bólintott.
– Úgy tűnt, Aidan társaságában látták utoljára azt a hat
Tehetséges nőt, akik innen, észak-Karolinából tűnt el. Aztán
megtudtam, hogy három férfinak is nyoma veszett. A hálózati
csapatom ellenőrizte az összes többi észak-Karolinai
tehetségest, majd ezt kiterjesztettük az egész keleti partra,
ami szintén az én hatáskörömbe tartozik. Csak hogy
megbizonyosodjak róla, hogy más körzet nem érintett az
ügyben, felvettem a kapcsolatot Alenával és Scottal,
tájékoztattam őket a közelmúlt eseményeiről, és
megkérdeztem, nem tapasztaltak-e hasonló eltűnéseket.
Hozzájuk nem futottak be ilyen értesülések, de azért
elvégezték a maguk belső ellenőrzését.
 Dana szemöldöke felszaladt, amikor Aidan után Reordon
neki is átnyújtott egy mappát. Valóban úgy kezelték, mintha
egy lenne közülük.
Aidan kezét elengedve átvette, majd letette maga elé az
asztalra.
– Mit tudtál meg? – kérdezte Aidan.
Miután Chris befejezte a mappaosztást, visszaült a helyére.
– Seth és én is hívást kaptunk Alenától. Rájött, hogy egy férfi
Tehetséges, akinek épp egy hajóúton kellett volna lennie,
eltűnt. Seth meglátogatta Alenát. Néhány órával később,
miután alaposabban utánanézett a dolgoknak, Alena
visszahívta. És közvetlenül utána Scott is megkeresett engem.
Amikor Aidan kinyitotta a mappáját, Dana is a magáét.
A legelső, lefűzetlen lap egy miniatürizált, fekete-fehér USA
térképet ábrázolt. Kicsi, piros pettyek színesítették az ábrát,
mintha konfettit szórtak volna szét rajta, egy nagyobb
csoportjuk észak-Karolinára koncentrálódott.
– Amikor az én keleti parti csoportom mélyebbre ásott –
folytatta zord arccal Chris –, felfedeztük, hogy egy tucatnyi
ember, akiről úgy tudtuk, hogy beteg, nyaral, stb-stb,
valójában eltűntek más államokban.
Dana rámeredt a mappájára. Őket jelzik a piros pontok? Az
eltűnt Tehetségeseket?
– Amikor Alena és Scott is alaposabban utánanézett a
dolgoknak, felfedezték, hogy a más államokba távozott
Tehetségesek közül sokan nincsenek ott, ahol lenniük kellene.
Mindent összevetve csaknem száz Tehetséges tűnt el az
országból kevesebb, mint egy hónap leforgása alatt.
Hitetlenkedő kiáltások hallatszottak az asztal körül.
Dana félretette a térképet. A következő lapon egy nő fekete-
fehér képe nézett vele szembe. A fotó alatt a nő neve, kora, és
személyleírása szerepelt, valamint a foglalkozása és az
eltűnésének ideje. A munkaadója úgy tudta, hogy
tüdőgyulladása van, és azt hitte, otthon fekszik, amíg
meggyógyul. De a Hálózat nem találta otthon. És máshol sem.
Dana lapozott.
 Egy férfi képe. A munkáltatója szerint meghalt az apja, ezért
Dallasba utazott, hogy intézkedjen a temetés ügyében és egy
darabig maradnia is kell, hogy elintézhesse az ingatlan
dolgait. A Hálózat megerősítette, az apja valóban meghalt, és
a férfi valóban Dallasba utazott, de röviddel a temetés után
eltűnt.
– Gershom ravasz – válaszolt Chris a fel sem tett kérdésre,
ami legalábbis Dana szerint mindenki száján ott volt már.
Mégpedig, hogy hogyan maradhatott észrevétlenül ennyi
emberrablás? – Észak-Karolina kivételével minden államból
csak egy-két Tehetségest rabolt el.
Aidan Scottra, majd Alenára nézett. – Köthetők
valamiképpen a személyemhez ezek az emberrablások?
Alena bólintott. – Vannak biztonsági kamerás felvételeink.
– Megcsóválta a fejét. – Valaki, aki úgy néz ki, mint te,
beszélgetett az eltűnt nőkkel, majd beszállt a kocsijukba és
elhajtottak. És azóta senki sem látta őket.
– És mi van a férfiakkal? – kérdezte Ethan.
Alena ismét megrázta a fejét. – Csak nőkkel láttuk Aidant. A
férfiak elrablásáról nem készültek videó felvételek.
Amikor Aidan szemei izzani kezdtek, Dana megfogta a kezét
és nyugtatólag megsimogatta a karját.

Aidan igyekezett megfékezni a dühét. De ez átkozottul

nehéz volt annak tudatában, hogy Gershom az ő alakjában
nőket rabol el, és ki tudja? Talán kárt tesz bennük, talán már
meg is ölte őket. Az is elég szar dolog volt, hogy ezt itt
meglépte az a gazember. De hogy az ország egész területén...
– A tengerentúlon is csinálja? – kérdezte.
– Nem – felelte Chris –, csak itt, az Államokban.
Leheletnyi megkönnyebbülés.
 Amikor Dana megsimogatta a karját, Aidan kényszerítette
magát, hogy ökölbe szoruló ujjai elengedjék a mappát.
Hátradőlt a széken.
Az ólomsúlyú csendet Seth törte meg. – Amikor Alena és
Scott értesítettek az eltűnt Tehetségesekről, biztosítottam
őket az ártatlanságodról, Aidan.
Alena szája mosolyra húzódott. – Megmutatta, hogy ő is
megjelenhet a te alakodban.
Sheldon felhorkant. – Nagy bűvész.
– Kicsoda? – fordult feléje Tracy. – Seth, vagy Gershom?
– Gershom – válaszolt Sheldon. – Mert mit csinál minden
bűvész? – Kinyújtotta összezárt markát Jenna orra elé, és ott
megforgatta. – Gondoskodik róla, hogy itt tartsa a figyelmed
– a másik öklét Tracy elé nyújtotta –, míg a valódi szarságok
itt történnek.
Ethan bólintott. – Gyanúba keverte Aidant, olyan
nyilvánvaló módon, hogy mindenképpen észrevegyük,
hadsereg szervezésével bízta meg a vámpírokat, hogy
elfoglaljon minket azzal, hogy megpróbáljuk tisztára mosni
Aidan nevét és kezelni az összegyűlt vámpírokat, ő pedig
eközben szépen, csendesen összeszedte a saját Tehetséges
gyűjteményét.
Sheldon leengedte a kezeit. –Pontosan. A kérdés az, hogy
mire kellenek neki a Tehetségesek?
– Nem csak egyszerűen elviszi őket – jegyezte meg Chris –,
ma reggel megtaláltak közülük hatot holtan.
Aidan gyomra lesüllyedt.
– Mi? – suttogta Ami, rémület ült ki szép arcára.
– És Scott csapata három órával ezelőtt megtalált még
hármat. Ők is halottak.
Káromkodás töltötte be az ebédlőt.
Marcus reflexből a lányára nézett, de úgy tűnt, Adira
teljesen a képre összpontosít, amit épp színezett.
Kilenc halott.
– Miért? – tört ki Aidanből frusztráltan – Miért csinálta
ezt? Mi a végső célja?
– Csapást mérni Sethre – tippelt Lisette.
 Zach átvetette a karját a felesége székének háttámláján. –
Mit csinálnak az iskolában a kis seggfejek? Elrontják mások
játékát. Összetörik a többiek játékait és annak örülnek, ha
azok sírva fakadnak emiatt. – Vetett Sethre egy együttérző
pillantást. – Gershomnak már sikerült elrontania két
játékodat.
Lisette nyelt egy nagyot, a szemeiből áradt a szomorúság. –
Yuri és Stanislov.
Seth az asztalra sütötte a pillantását, de nem elég gyorsan,
Aidan észrevette a felizzó arany ragyogást.
– Mindenki tudja – folytatta Zach –, mennyire fontosak
Sethnek a Halhatatlanok és a Tehetségesek. És mindannyian
arra a következtetésre jutottunk, hogy nem tudni mi okból, de
Gershom veszettül gyűlöli Sethet. Yuri és Stanislov elvesztése
nagy csapás volt. De legalább mindkét Halhatatlannak volt
esélye harcolni. Az ő logikája szerint tehát sokkal letaglózóbb
hatást érhet el azzal, ha ezúttal Tehetségeseket öl meg, akik
nem tudnak védekezni.
Aidan fogai összecsikordultak. – A Tehetségesek
összehasonlíthatatlanul gyengébbek, mint Gershom. Őket
megölni olyan, mint gyerekeket lemészárolni. Mi az ördög
lehet ebben diadalmas?
Zach elutasítóan legyintett. – A zsarnokok valahol a
mélyben mind gyáva puncik. Azok ellen szeretnek harcolni,
akik nem tudnak védekezni, vagy ha mégis, akkor sem
nyerhetnek. Tehát ahelyett, hogy szemtől szembe állna
Sethtel, hogy megküzdjenek egymással (ami egyértelműen
azzal végződne, hogy Seth csúnyán elpicsázná a fickót),
Gershom könnyebb célpontokat választ, akiket ha megöl,
azzal mélyen megsebzi Sethet.
Amikor felzúgott a felháborodás, Seth felemelte a kezét.
Mindenki elcsendesedett.
– A probléma az – jelentette ki Seth –, hogy nem tudjuk
hova vitte Gershom a Tehetségeseket. Hogy hol tartja őket.
Roland összerezzent. – Honnan tudod, hogy tartja
egyáltalán őket valahol? Biztos vagy benne, hogy nem halott
mind?
 Seth Chrisre nézett.
Chris megrázta a fejét. – Az a valószínűbb, hogy fogva tartja
őket valahol. Minden holttesten, amit találtunk, ugyanolyan
ruha volt, és látszólag szökés közben ütöttek rajtuk. Úgy
gondoljuk, hogy emberek ölték meg őket. Nem Gershom és
nem vámpírok, mert golyók végeztek velük. Egyetlenegyet
találtunk, akinek a nyaka tört el.
Csend.
– Szóval? Mihez kezdünk? – szólalt meg Aidan, amikor már
nem bírta tovább. – Hogyan találjuk meg őket? Hogyan
állítjuk meg Gershomot?
Seth végignézett az asztal körül ülőkön. – Van valakinek
ötlete?
Senki sem szólalt meg, csak egymásra néztek.
Dana megköszörülte a torkát. – Használjatok csalinak
engem.
Aidan nyaka megroppant, olyan gyorsan kapta feléje a fejét.
– Mi?! – követelt választ hitetlenkedve.
Rettegés sötétítette el Dana vonásait, nyelt egy nagyot, de
ismét kimondta. – Használjatok csalinak engem.
 Tizenkilencedik fejezet

– A pokolba is, nem! – tört ki Aidan. – Megőrültél te nő?

– Nem – válaszolt higgadtan Dana, és végignézett az asztal
körül ülőkön. – Van más lehetőségünk?
– Ez sem lehetőség – vágta rá. – Még csak közel sincs
olyasmihez, amit az asztal körül ülőknek meg kellene
fontolnia. Nem használunk téged csalinak. Nem, és pont! –
Hogy a csodába juthatott a nő eszébe ez?
– Nézzétek – mondta Dana, és a hangja ugyanolyan higgadt
és tárgyilagos volt, mint az arckifejezése, ahogy
mindannyiukhoz szólt –, én sem vagyok elájulva a saját
ötletemtől. De azt már tudjuk, hogy Gershom olyan
Tehetséges nőket rabolt el itt, észak-Karolinában, akik
kapcsolatba kerültek Aidannel. Tudjuk, hogy vámpírokat
küldött rám, hogy megtámadjanak. Felteszem, azt is tudja,
hogy Aidan és én szerelmesek vagyunk. És mivel szereti
mindenki dolgába beleütni az orrát, azt is tudja, hogy
mindannyian a szárnyaitok alá vettetek és megpróbáltok
megvédeni. Ki lehetne ennél jobb célpont a számára?
– Ami – mondott ellent Marcus –, vagy Adira.
Adira felnézett, amikor meghallotta a nevét, hátrahajtotta a
fejét, hogy felmosolyogjon az apjára. Marcus megcsókolta a
feje búbját.
– Ez csak eggyel több indok arra, hogy felhasználjatok
csaliként – mondta Dana. – Elterelné róluk a figyelmét.
– Nem – ismételte meg Aidan, és képtelen volt elhinni,
hogy ezt bárki is komolyan fontolóra vehetné. Dana nem
hallotta, amit Chris mondott? Hogy kilenc Tehetségest máris
holtan találtak?
Roland elkapta Dana pillantását. – Minden jelenlévő
Halhatatlan tisztán hallja, milyen rémülten ver a szíved már a
gondolattól is, hogy csapdába csald Gershomot. Miért tennéd
meg ezt értünk?
 Dana ismét végignézett az asztal körül ülőkön. – Mert
szeretem Aidant. És mert mindannyian melléálltatok, amikor
Gershom megpróbálta besározni. Szabályt szegtetek, hogy az
oldalára állhassatok, és segíteni próbáltatok neki. Nekünk.
Hogy biztonságban legyünk. – Megrázta a fejét. – Nekem
nincs családom. Nem is volt túl sokáig. De három nappal
ezelőtt, anélkül, hogy valaha is láttatok volna előtte,
mindannyian úgy üdvözöltetek, mintha hozzátok tartoznék,
megmutattátok, milyen lesz valóban egynek lenni közületek.
Része lenni ennek a családnak.
Aidan szíve meglódult. – Dana...
A nő felemelte a kezét. – Tudom. Még mindig van
választásom. És ettől ez az egész csak még többet jelent a
számomra. Egyikőtök sem kötötte semmilyen feltételhez a
jelenlétemet. Senki nem próbált nyomást gyakorolni rám,
hogy változzak át Aidan kedvéért, legyek Halhatatlanná.
Őszintén hiszem, hogy mindannyian örülnétek nekem, és
hagynátok, hogy a család része legyek, akár átalakulok, akár
maradok így, ahogy vagyok.
– Ez így van – szólalt meg David.
– Pontosan így – erősítette meg Seth.
– Persze, hogy örülnénk – bólintott Aidan is.
Dana feléje fordult, az arcára szorította a tenyerét. –
Annyira igyekeztél megvédeni, Aidan. Hát én is meg akarlak
védeni! Szeretlek. Igazán. És végignézni, hogy Gershom
milyen vadul próbált megölni, mielőtt Seth és Zach
megjelent... – könnyek buggyantak ki a szeméből.
Aidan is felemelte a kezét és letörölte őket.
– Érted érdemes harcolni. – Végigfuttatta a tekintetét az
arcokon. – Értetek érdemes harcolni. És ha az egyetlen
módja, hogy keresztbe tegyünk Gershomnak az, hogy csalivá
kell válnom, akkor meg is fogom tenni. – Kikényszerített
magából egy mosolyt. – A lehető leghamarabb, mielőtt
elgyávulok.
Néhány halk kuncogás enyhítette a feszült hangulatot.
Dana megfogta Aidan csuklóját, és az ölébe húzta a kezét,
összefonta az ujjaikat, majd megpihentette a combján.
 Seth és David hosszan, beszédesen egymásra néztek.
Aidan összevonta a szemöldökét. – Nem veszitek komolyan
fontolóra, ugye?
David pillantása nem mozdult Sethről. – Olvasna az
emlékeiben.
– Erre én is gondoltam.
Aidan megrázta a fejét. – Még ha nem is látna a fejébe, erről
akkor sem lehet szó.
Dana a két idős között váltogatta a pillantását. – Jobban
működne, ha Halhatatlan lennék?
Aidanben bennszorult a levegő. – Mi?
Dana összerezzent. – Au! Au-au-au! Drágám, szétlapítod a
kezem!
Abban a pillanatban meglazította a szorítását. – Sajnálom.
– Felemelte a kezét, hogy alaposabban megvizsgálhassa, és
figyelte, ahogy a kifehéredett ujjak lassan visszanyerik a
színüket. – Sajnálom édesem. Soha nem akarnék fájdalmat
okozni neked. Jól vagy?
Dana bólintott. – Minden rendben. Csak egy kicsit
megszorítottál. Semmi gond.
Roland magára vonta a figyelmét. – Jól értettem?
Átalakulnál? Halhatatlanná válnál?
– Igen. Ez segítene? Megnehezítené Gershom számára,
hogy olvassa a gondolataimat? Nem tudná meg a fejemből,
hogy csali vagyok?
Aidan rámosolygott. Mindketten idegesek és rémültek.
Nagyon szerette volna, ha Halhatatlanná válik, és együtt
tölthetik az örökkévalóságot. De nem akarta, hogy
kényszerítve érezze magát erre. – Dana...
– Ne mondd el újra – frusztráció ült ki a nő arcára. –
Mindig azt mondod, hogy van választásom, mintha
megpróbálnál lebeszélni róla.
– Mindig azt mondom, hogy van választásod, mert képtelen
vagyok elhinni, hogy megteszed azt, amire a legjobban
vágyom. – Megcsóválta a fejét. – Azt pedig végképp nem
akarom, hogy ezt Gershom kényszerítse ki belőled. Nem
szeretném, ha elhamarkodottan hoznál döntést, amit aztán
gyorsan meg is bánnál. Ez nem visszafordítható.
Dana elmosolyodott, felfelé kunkorodó puha ajkai
megmelengették a bensőjét, és a pokolba is, még a száguldó
szívét is lecsillapította! – Nem azért csinálom, mert Gershom
kikényszeríti. Még csak nem is azért, mert tehetetlenül kellett
állnom a teraszodon és nem tehettem semmit, amíg te ellene
harcoltál. Ethan és Heather azonnal az oldaladon termett. És
Cliff is. Én pedig csak annyit tehettem, hogy álltam ott. – A
mosolya eltűnt.
Aidan ebből a szemszögből eddig nem nagyon gondolta át a
történeteket, de határozottan érezte Dana frusztrációját.
– Rémítő volt, iszonyú – folytatta a nő –, soha többé nem
akarom ezt átélni. De még ez sem kényszerít rá, hogy
átváltozzak.
– Hanem akkor mi? – kérdezte.
Dana mosolya visszatért. – Te. Szeretlek, Aidan. És a
lehetőség, hogy több száz, több ezer évet tölthessek veled pár
évtized helyett, túl csábító, hogy lemondhassak róla.
Aidan szíve ismét megbolondult, nekiugrott a bordáinak. –
Biztos vagy ebben? Alig egy hónapja találkoztunk.
– Biztos vagyok benne. – Megvonta a vállát. – És nem mi
vagyunk a legelső pár a világtörténelemben, aki ilyen gyorsan
esett szerelembe.
Roland felhorkant. – Nekem huszonnégy óra sem kellett,
hogy beleessek Sarah-ba.
Sarah meglepetten rápillantott. – Tényleg?
– Te is tudod milyen ellenállhatatlan vagy – védekezett a
férfi.
Sarah szélesen elmosolyodott és odahajolt hozzá egy gyors
csókra.
Ethan Heatherre pillantott. – Mi csak néhány randi után
estünk egymásba. – Összevonta a szemöldökét. – Várjunk
csak! A vámpírokkal való harc randinak számít?
Heather nevetett.
 Az asztal túlsó vége felé ülő Krysta felnevetett. – Nálunk
annak számított. Így találkoztunk és szerettünk egymásba
Étienne-nel.
Étienne elmosolyodott. – Ha az emlékezetem nem csal, a
legelső találkozásunk alkalmával megpróbáltál kinyírni. És
másodjára is. Miféle randi ez?
– Vicces? Flörtölős?
Mindenki nevetett.
Aidan oda sem figyelt. A pillantása nem eresztette Dana
tekintetét. – Teljesen biztos vagy benne? – mormolta, míg a
többiek kuncogtak.
– Teljesen – mondta a nő.
– Nincsenek kétségeid? – forszírozta tovább Aidan, de a
félelmét lassan kezdte legyőzni a diadalmámor.
– Egyáltalán nincsenek.
Átkarolta és szorosan magához ölelte. – Köszönöm.
Dana odabújt a mellkasához és biccentett. – Nem úgy
terveztem, hogy itt, mindenki előtt mondom el.
Aidan felfigyelt a körülöttük beálló néma csendre, így
elengedte a nőt, de a karját a vállán tartotta.
Halvány pír kúszott fel Dana arcára, amikor észrevette,
hogy mindenki őket figyeli. – De ha most lenne a
legalkalmasabb időpont arra, hogy átalakuljak...
Seth kedvesen rámosolygott. – A Halhatatlanná válás nem
tartja vissza attól Gershomot, hogy olvassa a gondolataidat.
– Ó! – Ismét ráncok jelentek meg Dana szemöldökei között,
ahogy Sethről Davidre nézett. – Akkor nem is tudtok csaliként
felhasználni?
– Nem – mondta Seth.
– De az ajánlatot nagyra értékeljük, és csodáljuk a
bátorságot, amit ezzel mutattál – tette hozzá David.
Köszönöm, küldte Aidan telepatikusan a két idősnek.
– Akkor mihez kezdünk? – sürgette a választ Dana.
Chris szólalt meg. – Utánanézek, a kapcsolataim nem
tudnak-e valamit kiásni.
Heather előredőlt. – Mármint úgy érted, hogy a
kormányhivatalokban dolgozó kapcsolataid?
 Chris bólintott. – Minden játszik, FBI, CIA, NSA, NRO és
még néhány másik. Meg akarok róla bizonyosodni, hogy a
katonaság ebben semmiféle módon nem vesz részt.
Heather homloka ráncba szaladt. – Hogy merült fel
egyáltalán, hogy köze lehet hozzá a hadseregnek?
– A helyszínelő csapatom azt mondta, hogy a
Tehetségeseket olyan fegyverekkel ölték meg, amilyeneket a
hadsereg is előszeretettel alkalmaz. A lőtt sebek
elhelyezkedése is katonai kiképzésről árulkodik.
Heather Sethre, majd Davidre nézett, végül vissza Chrisre.
– Az egyik ilyen kapcsolatod az apám, ugye?
Chris tétovázott. – Igen.
Heather káromkodott.
Dana elkapta a tekintetét. – Ki az apád?
– Nathan Lane tábornok.
Dana szeme nagyra nyílt. – Az, akit néha látok a hírekben?
– Igen – válaszolt sietve Heather, és ismét Chris felé
fordult. – Azt hittem, megegyeztünk, hogy kihagyjuk őt a
dolgainkból.
– Megjegyezném, hogy egészen mostanáig távol is tartottam
magam tőle. Még csak ajánlatot sem tettem neki. De több és
jobban titkosított információhoz férhet hozzá, mint a többi
kapcsolatom, ezért most felhívtam.
Heather Sethez fordult. – Te tudtál erről?
– Igazából – ismerte be Seth –, én is most hallok erről
először.
– Akkor rúgd szét a seggét! – követelte dühösen Heather.
Nyilvánvalóan nem tetszett neki a gondolat, hogy az apja
veszélyes kockázatot vállaljon miattuk.
Seth arcán sajnálkozás jelent meg. – Jelen esetben attól
tartok, hogy a döntés az apádé volt. – Chrisre pillantott. –
Nem gyakoroltál rá nyomást, ugye?
– Nem – erősítette meg Chris. – Csak tájékoztattam a
helyzetről, és megkérdeztem mit gondol, tudna-e segíteni.
Igent mondott.
Heather szemei borostyánszínben villantak fel. – Persze,
hogy igent mondott! Hiszen ő...
 Seth felemelte a kezét, elhallgattatva ezzel Heathert. Chrisre
pillantott. – Megvan a számom Lane tábornoknak?
– Igen – bólintott Chris. – És meghagytam neki, hogy
azonnal hívja is, ha csak egy halvány sejtelme is támad, hogy
veszélyben van.
Heather sóhajtott.
Mindannyian mintha kissé lehiggadtak volna.
– Szóval, akkor mi mit csináljunk most? – kérdezte Krysta.
– Megvárjuk, mit derít ki Chris – felelte Seth –, aztán
megnézzük, abból mire jutunk mi magunk.
David bólintott. – Mostantól csoportban vadászunk. Nem
párban, csoportokban. Ha lehetséges, minden csoportba
beosztunk egy telepatát.
– Egyetértek – mondta Seth. – Telepaták, az összes vámpír
gondolataiba olvassatok bele, akivel csak összefuttok. Nem
tudhatjuk, nem ugyanazon a helyen gyülekeznek-e a
vámpírok, ahol a Tehetségeseket fogva tartják, ezért
keressetek erre utaló emlékeket, hátha rájövünk, hol vannak.
– És vigyetek magatokkal nyugtatót – tette hozzá David. –
Seth, Zach, vagy én tüzetesebben átnézhetjük a vámpírok
elméit, hogy nincs-e benne eltemetve olyasvalami, amit ti
magatok nem láthattok.
Alena becsukta a mappáját. – Scott és én tovább folytatjuk a
nyomozást, megpróbálunk a végére járni a dolgoknak, hiszen
jelen pillanatban még azt sem tudjuk, melyik államban
tarthatják fogva a Tehetségeseket.
Seth feléje biccentett. – Köszönöm.
Zach hátradőlt a székén. – Van még egy probléma, amivel
nem foglalkoztunk.
Mindannyian várakozóan néztek rá.
– Arról a tényről van szó, hogy Gershom kiadhatja magát
Sethnek.
Nyugtalan pillantások villantak Seth felé.
Seth felsóhajtott. – Nem tudok erre megoldást.
David végignézett a társaságon. – Mindenkinek itt kell
töltenie a szabadidejét, amikor nem vadászik, amíg meg nem
oldjuk ezt. Ami minden nehézség nélkül megkülönbözteti
Gershomot Sethtől. Még csak ugyanabban a helyiségben sem
kell lennie, mint neki, hogy észrevegye a jelenlétét. Tehát
amíg itt vagytok, nem kell ezen járnia az agyatoknak.
– És amikor nem itt vagyunk? – kérdezte Aidan. Szerette
volna elkerülni, hogy megismétlődjön az az
összezavarodottság, mint ami az ő összecsapását előzte meg
Gershommal.
Seth megcsóválta a fejét. – Nem tudom, hogyan lehetne
megbizonyosodni arról, hogy én valóban én vagyok, ha
találkozunk. Vagy, hogy hogyan biztosíthatnánk, hogy
Gershom ne tudjon rászedni benneteket az én alakomban.
Mély, elgondolkodó csend lett.
– Mit szólnátok egy jelszóhoz? – kérdezte Melanie. –
Valamihez, amit tudnánk, hogy ha kimondod, akkor te te
vagy. Mint valami PIN kód.
Seth megrázta a fejét. – Gershom kiolvashatná a
gondolataitokból.
A doktornő összeráncolta a homlokát. – Erről
megfeledkeztem.
Chris hirtelen kiegyenesedett. – Várjatok egy percet! A
jelszó talán valóban nem működik, de a PIN bármi más is
lehet.
Aidan körülnézett. – Mi az ördög az a PIN?
– Hadd beszéljem meg a technikusaimmal. Elképzelhető,
hogy képesek lesznek előállítani valami elektromos kütyüt,
amit Seth magával vihet, és ami igazolhatja a valódiságát.
Valami olyasmit, ami távolról is felismeri.
Seth oldalra billentette a fejét. – Gershom nem lophat
belőle egy másolatot a Központban? Vagy nem kényszerítheti
az egyik technikusodat, hogy csináljon neki is egyet?
– Anélkül nem, hogy tudomást szereznénk róla – felelte
Chris. – Akkor főleg nem, ha a technikusokat benn tartom.
Lezárom a Központot, senki sem jöhet be, és mehet ki, a
Halhatatlanok pedig nem teleportálhatnak anélkül, hogy
beindítanák a riasztót.
Seth és David összenézett. – Ez jól hangzik. A technikus
csapatod a lehető leggyorsabban lásson munkához.
 – Szólok, amint elkészülnek.
– Köszönöm.
Krysta körbehordozta a tekintetét az asztal körül ülőkön. –
Vadászunk ma éjjel?
– Igen, kimehettek – felelt Seth, de szemlátomást
vonakodva. – De tegyétek, amit David mondott.
Rendeződjetek csoportokba. És minden csoportban telepatát
akarok.
David is szemügyre vette a táraságot. – Én itt maradok
összekötőnek.
És hogy megvédje Amit és Adirát. Ezt Aidan anélkül is
tudta, hogy bárki is kimondta volna. Az sem volt kétséges,
hogy Marcus is hátramarad, hogy ha kell, az élete árán is
megakadályozza, hogy Gershom rátegye a kezét a feleségére,
vagy a lányára.
– Bastien és Melanie – mondta Seth –, ti maradjatok a
Központban, és tartsatok szemmel mindent. Mint ahogy eddig
is, ha probléma merülne fel, és erősítésre lenne szükségetek,
vonjátok be a vámpírokat is a játékba, amíg odaér a
nehézlovasság.
Az érintettek bólintottak.
Seth szigorú pillantással végignézett mindenkin. – Ha akkor
jelenik meg, amikor nem Davidnél vagytok, a telepaták
azonnal szólítsanak. A többiek pedig csörgessék a mobilomat.
Csak hogy meggyőződhessetek róla, hogy én valóban én
vagyok. – Bár Seth még csak a hangját sem emelte fel, mégis
sugárzott belőle a düh, hogy erre kényszerül. – Van még
valami?
Senki nem szólalt meg.
– Remek. Vigyázzatok magatokra.
A székek megcsikordultak a bambusz padlón, amikor a
gyűlés résztvevői mind felálltak.
Seth is felemelkedett és utat tört magának a többiek között,
hogy Danához és Aidanhez jusson. – Hallottam mit akarsz
kérni – mondta a nőnek.
Aidan kérdőn nézett le rá. – Kértél valamit?
Dana bólintott, de nem szólalt meg.
 Seth megfogta a kezét. – Ha Aidan ma éjjel átváltoztat,
három napig nagyon beteg és gyenge leszel, és ezzel lekötöd az
ő figyelmét is. Végtelenül örülök, hogy úgy döntöttél, belépsz
a Halhatatlanok soraiba, de úgy vélem, jobb lenne, ha várnál.
Dana azt akarta, hogy még ma éjjel változtassa át?
Bár kissé csalódottnak tűnt, a nő végül bólintott. –
Rendben.
Seth elengedte a kezét és David felé indult.
Aidan értette az elutasítás logikáját, mégis jobban szerette
volna, ha úgy indulhat harcba Gershom ellen, hogy már
Halhatatlannak tudhatja Danát.
Bastien, Ed és Brodie léptek oda hozzájuk. – Aidan. Van rá
esély, hogy beteleportálsz engem és Melanie-t a Központba?
Szeretném megnézni Cliffet.
Elöntötte a bűntudat. Ma délután sem vitte ki a fiatal
vámpírt a fényre. – Hogy van? Ma nem tudtam magammal
vinni a napra.
– Nem túl jól. A Gershom elleni harc óta nagyon izgatott.
Melanie egy csökkentett dózisú nyugtatót is beadott neki,
hogy legyen esélye kézben tartani a dolgokat.
Aidan bólintott. – Máris indulunk. – Szétnézett. – Ethan?
Heather?
– Igen? – válaszolt Ethan, és a pár csatlakozott hozzájuk.
– Beugrom a Központba, mielőtt belekezdünk a vadászatba.
– Oké – bólintottak mindketten.
Aidan átkarolta Dana derekát. – Mindenki tegye a kezét a
vállunkra.
Heather Dana vállát érintette meg, a két férfi pedig
Aidanéra tette a kezét. Melanie Bastienhez simult, aki átfogta
a derekát.
– Aidan! – kiáltott át Chris a helyiségben zsongó
beszélgetéseken. Átsiklott a tömegen és megállt Bastien
mellett. – Engem is bevinnél a Központba?
Aidan bólintott. – Fogj meg valakit.
Chris a hóna alá csapta az aktatáskáját, a másik kezével
pedig előhúzta a mobilját. – John. Chris Reordon. Aidan
hamarosan beteleportál engem és öt másik embert a
Központba. Kapcsold ki a riasztást. – Telefont tartó kezét
Bastien vállára helyezte, és bólintott.
David ebédlője elsötétült, majd eltűnt, és Dana a Központ
laborjában találta magát, ahol már járt egyszer.

Chris visszaemelte a telefont a füléhez. – Rendben.

Megérkeztünk. Visszakapcsolhatod.
– Dana?
Dana a Bastien mellett álló szép barna nőre nézett. A többi
Halhatatlannal ellentétben Melanie halványra koptatott
farmert, Tar Heels feliratú pólót és edzőcipőt viselt.
– Igen?
Melanie rámosolygott. – Azt hiszem, még nem lettünk
bemutatva egymásnak. Melanie vagyok. A férjemmel,
Bastiennel már találkoztál, ugye?
Dana visszamosolygott és megrázta a fejéje nyújtott kezet. –
Igen. Örülök, hogy megismerhetlek.
– Én is örülök. – Melanie karon fogta és félrehúzta. –
Tudom, hogy az elmúlt néhány nap megerőltető volt. És
nagyon sajnálom, hogy ilyen rémítő, erőszakos események
fogadtak, amikor beléptél a világunkba, de valamivel
kapcsolatban a segítségedet szeretném kérni.
– Oké – bólintott Dana, aki nem igazán tudta, mit
reagálhatna még erre. – Mit tehetek érted?
Melanie átkarolta a vállát és lassú, sétáló léptekkel egy
olyan terület felé kezdte terelgetni, ami leginkább egy orvosi
rendelőnek nézett ki. – A munkatársaim itt a Központban,
akik a vírus kutatásával foglalkoznak, szembe találták
magukat egy anomáliával, amire eddig még nem találtak
magyarázatot. Arra gondoltam, hogy segíthetnél nekünk
megoldani a rejtélyt.
Dana hátrapillantott a válla felett.
 Aidan Bastien mellett állt és a homlokát ráncolta, mintha
nem lenne benne egészen biztos, hogy tetszik-e neki az, amit
hall.
– Röviden összefoglalva – folytatta Melanie –, az idősebb
Halhatatlanok gyorsabbak, erősebbek, mint a fiatalabbak.
Legalábbis ez volt a trend néhány évvel ezelőttig. Aztán
Roland, aki bőven kilencszáz év fölött van, átváltoztatta
Sarah-t, aki ugyanolyan gyors és erős lett, mint ő. Roland
engem és Jennát is átalakított, ugyanezzel az eredménnyel.
Sokkal erősebbek és gyorsabbak lettünk, mint kellett volna.
Nem vagyunk benne biztosak, hogy miért történt ez, azért,
mert Roland változtatott át bennünket, vagy ez minden
Halhatatlan esetében így működik.
Dana összevonta a szemöldökét. – Nincsenek olyan
Halhatatlanok, akiket más Halhatatlanok alakítottak át?
– Nincsenek. Sarah előtt minden Halhatatlant vámpírok
alakítottak át. Nos, kivéve Étienne-t és Richartot. Lisette
véletlenül alakította át a testvéreit, akkoriban még egyikük
sem ismerte a vírus természetét.
– Ó! – Szörnyű lehetett rájönni.
Dana nem is értette, miért nem kérdezett rá eddig, hogyan
alakult át Aidan. Olyan sok minden történt, hogy esélye sem
volt részleteket megtudni, de ez nagyon úgy hangzott, mintha
az akarata ellenére alakították volna át.
– Aztán Étienne, aki maga is fiatal Halhatatlan,
átváltoztatta Krystát – folytatta Melanie. – Aidan pedig
Heathert.
Dana gyomra lesüllyedt. Ránézett Aidanre.
Heather odasietett hozzájuk, megállt mellette, majd a válla
fölött ő is hátranézett a két férfira. – Ethan és én kértük meg
erre, hogy a lehető legerősebb és leggyorsabb lehessek, jobban
felvehessem a harcot Gershom ellen. Ez nem más, mint egy
egyszerű vérátömlesztés, semmi romantikus, vagy szexuális
töltet nincs benne, össze sem vagyunk kötve tőle, nincs semmi
olyasmi, mint a filmeken.
– Ó! – Megkönnyebbülés áradt szét Danában, elmosta a
féltékenységet.
 – Mindenesetre – tért vissza a témához Melanie –,
mindannyian azt hittük, hogy Krysta ugyanolyan gyors és erős
lett, mint Étienne, amíg volt olyan kegyes és megengedte,
hogy elvégezzek rajta néhány tesztet, és rá nem jöttünk, hogy
ez nem így van. Bár erősebb egy vámpírnál, nincs olyan erős,
mint az a Halhatatlan, aki átváltoztatta. Úgyhogy arra a
megállapításra jutottunk, hogy valami más is történik, amikor
gyógyítók változtatják Halhatatlanná a Tehetségeseket, mint
például Roland és Aidan. Úgy tűnik, a gyógyító képességük
valamilyen módon beleavatkozik a folyamatba, és mivel te azt
tervezed, hogy Aidannel változtattatod át magad, abban
reménykedem, hogy hajlandó leszel segíteni nekünk
megfejteni ezt a rejtvényt.
– Hogyan? – kérdezte Dana.
Melanie beharapta az alsó ajkát. – Engedd meg, hogy
vegyek tőled néhány mintát és lefuttassak egy pár vértesztet a
transzformálódás előtt és után. És talán közben is, ha
lehetséges.
– Aidan is közelebb lépett. – Csak vérmintát akarsz?
A Halhatatlan nő tétovázott. – Igazából az lenne a legjobb,
ha vér és szövetmintákhoz is hozzájuthatnánk. De igazán csak
a legkisebb...
– A pokolba is, kizárt! – morrant fel Aidan.
Danának sem tetszett túlságosan az ötlet.
Melanie a szeme sarkából rápillantott ugyan Aidanre, de
továbbra is Danához beszélt. – Szörnyűbbnek hangzik, mint
amilyen valójában. A szövetminták nagyon aprók. Nem lenne
fájdalmasabb, vagy mélyebb beavatkozás, mintha a
bőrgyógyász venne mintát, hogy tesztelhesse.
– Ó! – Dana megnyugodva bólintott. Három évvel ezelőtt
már átesett egy anyajegy eltávolítás előtt mintavételen. –
Rendben. Persze. Ha ezzel segíthetek, benne vagyok.
– De én nem! – tiltakozott Aidan.
Bastien barátságosan hátba vágta. – Nem fog fájni. Sokszor
láttam, amikor Cliff-fel, vagy a többi vámpírral csinálta.
Tényleg nem olyan rossz, mint amilyennek hangzik.
 Melanie reménykedve Danára pillantott. –
Megcsinálhatnánk most?
– Ez most komoly? – tiltakozott ismét Aidan.
A Halhatatlan nő bólintott. – Nem tudjuk, mit tervez
Gershom, ahogyan azt sem, átvészeli-e ezt az egészet Dana
sértetlenül. Ha súlyosan megsérül, idő előtt át fogod alakítani,
így inkább most venném le a mintát, a biztonság kedvéért.
Dana megfogta Aidan kezét. – Igaza van. Mire legközelebb
találkozunk, talán már Halhatatlan leszek. Nincs ezzel
problémám. Tényleg. Miért nem mentek és nézitek meg
Cliffet, amíg mi végzünk ezzel?
– Nem. Itt akarok maradni veled.
Elvigyorodott. Egyszerre találta meghatónak és viccesnek a
férfi aggodalmát. – Nem nagyműtétem lesz, Aidan. Csak egy
vérvételről és néhány icipici szövetmintáról van szó.
Semmiség. Az orvosom már korábban is csinált ilyet. Nem is
egyszer. Nézd meg Cliffet. Mire visszajössz, végzünk is.
Nem kevés rábeszélésbe került, de a férfi végül engedett.
Miután Aidan Chris és Bastien kíséretében távozott, Ethan
Melanie-hoz fordult. – Nem bánnád, ha elővennénk pár zsák
vért? Fel kellene töltenünk magunkat a vadászat előtt.
– Egyáltalán nem – biccentett Melanie, és egy kisebb
leválasztott helyiség felé intett. – Az alkalmazottak épp ma
adtak egy új adagnyit. Ott megtaláljátok.
Heather kézen fogta Ethant, és átmentek a kisebb
helyiségbe.
Melanie behúzta a szeparációt biztosító függönyt, és intett
Danának, hogy üljön fel a vizsgálóasztalra. – Igazán hálás
vagyok a segítségedért. Kezdhetjük?

A fülét a Melanie és Dana közötti halk beszélgetésen tartva,

Aidan elindult a folyosón Cliff apartmanja felé.
 – Nem ott van – mondta Chris –, a viselkedése túlságosan
labilissá vált, miután Bastien és Melanie elmentek a gyűlésre,
így inkább izoláltam.
Bastien összevonta a szemöldökét. – Hol izoláltad? Az egyik
zárt szobában?
És bár Chris lassan megcsóválta a fejét, mégis így válaszolt;
– Igen. És le is kellett nyugtatnunk. Gyertek utánam.
Odaviszlek hozzá. – A fülére mutatott a kezével, majd a
vámpírok lakása felé intett.
Aidan zavartan Bastienre nézett.
Mit titkol Chris, amit nem akar, hogy a vámpírok
meghalljanak?
Követték Reordont a liftekhez, ahol észrevette, hogy
hiányzik az egyik őr. Todd.
Aidan egy szót sem szólt, míg fellifteztek a földszintre. De
vetett egy újabb zavart pillantást Bastienre, amikor
rákanyarodtak a Chris irodájához vezető folyosóra.
Tucatnyi őr állt a Reordon irodája előtti recepciónál. A
recepción belüli első irodában Kate, Chris asszisztense ült egy
íróasztal mögött, egy sornyi iratszekrény előtt. Tökéletes
hivatali külsőt kölcsönző kosztümöt viselt, Alena Morenóval
ellentétben. Felpillantott, amikor beléptek.
– Keresett valaki? – kérdezte Chris, miközben az irodája
ajtajához ment.
– Semmi olyasmi, ami nem várhat – felelte a nő. Amikor
kinyúlt oldalra, hogy felemeljen egy papírlapot, Aidan egy
pisztolytokot látott megvillanni a blézere alatt.
Todd és egy újabb tucatnyi őr állt Chris irodájának
ajtajában.
Mi az ördög folyik itt? Aidan még sohasem tapasztalt
ilyesmit.
Chris odabiccentett az őröknek és benyitott az irodájába.
Aidan és Bastien követték.
Chris becsukta utánuk az ajtót, az íróasztalához lépett és
letette rá az aktatáskáját.
Aidan körülnézett. Valami megváltozott.
Eltűnt Chris kanapéja.
 Chris a szájára szorította a mutatóujját, jelentőségteljesen
ránézett mindkettejükre, aztán odavezette őket a tárgyalóhoz.
Kinyitotta az ajtót és intett, hogy lépjenek be előtte.
Aidan követte Bastient, de már a legelső lépés után
megtorpant.
Chris tolta előrébb annyira, hogy ő is bemehessen és
becsukhassa maga mögött az ajtót. – Nem akartam, hogy a
vámpírok megtudják.
Az ülésterem másik végében Cliff Emmát ölelte Chris
kanapéján.
Mindketten mélyen aludtak.
Aidan rámeredt Reordonra. – Te tudtál erről?
Chris felvonta a szemöldökét. – Persze, hogy tudtam.
Bastien felmordult. – Ez a gazfickó mindig mindenről tud.
Majdnem olyan szörnyű, mint Seth.
Chris nevetett. De a nevetése gyorsan elhalt, mindhárman a
párt nézték.
Emma arca békét tükrözött, amit megtalált az álmaiban.
Cliff viszont teljesen más eset volt. A homlokát ráncolta, az
izmai meg-megfeszültek, magához szorította Emmát, mintha
attól félne, hogy az erőszakos gondolathullámok kitéphetik a
karjaiból.
De legalább aludt.
– Meg vagyok lepve, hogy nem próbáltál véget vetni ennek
– mormolta Aidan.
Chris megrázta a fejét. – Kedvelem Cliffet. Pokolian okos.
És bátor. Igazán méltó a tiszteletre. Ha ember lenne, már rég
a Hálózat felső vezetéséhez tartozna. Tudtam, hogy ma nem
vitted ki a napra és láttam, hogy küszködik. Ezért idehoztam
mindkettejüket.
Bastien a Hálózat vezetőjéhez fordult. – Köszönöm.
Chris megvonta a vállát. – Ki tudhatja? Még az is megeshet,
hogy az, amit Melanie megtud Dana átalakítása során,
Cliffnek is segíthet.
Ebben Aidan is pokolian reménykedett.
 Huszadik fejezet

Hűvös szellő borzolt Aidan hajába, míg a férfi sokadjára is

alaposan szemügyre vette Dana könyökhajlatában az aprócska
kötést. – Biztosan nem akarod, hogy meggyógyítsam?
A nő nevetett. – Biztosan. Ez csak egy tűszúrás nyoma
Aidan. Az igazat megvallva, attól lennék ideges, ha
meggyógyítanád.
A férfi eltöprengett rajta, nem tudná-e meggyógyítani a
tudta nélkül. Különösen, mivel éles szemei meglátták a kötés
alól lassan szétterjedő véraláfutást is.
Heather nevetett és Dana kezébe nyomott egy szendvicset.
– Ethan ugyanilyen. Sokkal erősebb és gyorsabb vagyok nála,
mégis felidegesíti magát a legapróbb karcolásaimon is.
Ethan felmordult. – Azért néhány mindennek volt
nevezhető, csak karcolásnak nem.
A Davis könyvtár tetején ültek a UNC Capell Hill-i
kampuszán. Alig percekkel ezelőtt Aidan és Ethan nyolc
vámpírt intézett el. Most ők négyen már csak a lábukat
lógatták, míg a Hálózat takarítóbrigádja véghezvitte a valódi
varázslatot, eltávolította a járdáról a vért és minden mást,
valamint arról is gondoskodott, hogy egyetlen biztonsági
kamera felvételén se szerepeljen a csata.
Heather Aidannek is átnyújtott egy szendvicset.
– Köszönöm.
Reordon konyhai személyzete alaposan feltankolta őket
harapnivalóval a vadászatra.
Az alattuk tevékenykedő két halandó odaintegetett a tető
szélén a lábukat lógázó Halhatatlanoknak.
Aidan és a többiek visszaintettek nekik, majd figyelték,
ahogy beszállnak a furgonjaikba és elhajtanak.
– Hát ez klassz volt! – jegyezte meg Dana, majd egy
hatalmasat harapott a szendvicsből.
 Aidan elvigyorodott. Az volt. És ez jó dolog. Az ő világuknak
végre egy normális pillanata. Csak ülnek és beszélgetnek,
megosztják az ételt, ő pedig Dana vállát öleli.
– Én még mindig elég hülyén érzem magam – vallotta be
Heather –, hogy itt ülök és nem csinálok semmit, amíg ti
harcoltok.
Aidan megrázta a fejét. – Neked van a legfontosabb dolgod.
Te véded Danát.
Dana grimaszolt. – Bárcsak már Halhatatlan lennék. Akkor
vigyázhatnék magamra.
Szellő lebbent.
Aidan nyugat felé fordította a fejét. – Érzitek? – mormolta
halkan.
Heather letette a szendvicsét és ő is abba az irányba nézett.
– Igen.
– Hány?
A Halhatatlan nő nagyot szippantott a levegőből. – Tizenöt.
– Kiváló! Nem hagytad, hogy az előző zsákmányaik vérének
illata félrevezessen. – Aidan átadta a szendvicsét Danának, és
felállt.
Ethan a szájába tömte a szendvicse utolsó falatját, ő is
felemelkedett, majd előhúzta sai villáit.
A közeledő vámpírok keveset beszéltek. Ez furcsa volt. Az
őrület rosszul tűri a csendet.
Talán ma éjjel még nem ejtettek zsákmányt, nem követtek
el újabb gyilkosságokat, amikkel dicsekedhettek volna.
Aidan Ethanre nézett. – Készen állsz?
– Persze.
Dana és Heather is abbahagyták az evést, elcsomagolták az
ételt és ők is felálltak.
Aidan lehajolt egy gyors csókra Dana ajkához. – Egy perc és
jövök.
– Oké. Vigyázz magadra!
Gyűlölt aggodalmat látni a nő szemében, és azt kívánta,
hogy bárcsak ne kellene hozzászoknia az erőszakhoz, ha a
világuk részévé válik.
 Lelépett a tető széléről és kiélvezte a pár másodperces
szabadesés izgalmát a nyolcemeletnyi magasságból, mielőtt
könnyedén, rugalmasan talpra érkezett volna. Talán mégis
vannak olyan apróbb élvezetek, amik némileg
ellensúlyozhatják majd a komorabb tényeket, ha Dana már
Halhatatlanná vált.
Kardot húzott és megállt Ethan mellett. – Mindjárt
ideérnek.
A tetőről telefonhívás hangja szűrődött le.
– Reordon.
– Hello, Chris, itt Heather.
– Minden rendben? Az előbb hívtak a srácok is, hogy
végeztek és bejönnek.
– Minden rendben, de jobb, ha szólsz nekik, hogy
forduljanak vissza. Úgy tűnik, az éjszakának még nincs vége.
Még egy buli készülődik, ami után fel kellene takarítaniuk.
Chris nevetett. – Átadom.
Aidan váltott egy vidám pillantást Ethannel.
A vámpírok egy perccel később befordultak a sarkon.
Mindannyian úgy néztek ki, mintha frissen átfordultak
lennének. A ruhájuk tiszta, a hajuk ápolt. A személyes
higiénia az elsők közé tartozott, amit az őrület kikezdett.
Mindannyian megtorpantak, amikor meglátták a rájuk váró
két férfit.
Aidan annyi elmét olvasott el, amennyire csak képes volt a
szűkös időkeretben.
A vámpírok a két, hosszú, fekete bőrkabátot viselő, kardot
markoló férfi láttán arra a következtetésre jutottak, hogy
Halhatatlan őrzőkkel állnak szemben. Aidant személyesen is
felismerték, ő parancsolta meg nekik, hogy ha legközelebb
látják, komolyan támadják meg, hogy a nője minél hamarabb
át akarjon változni a kedvéért.
Az a kibaszott Gershom!
Két vámpír összerándult, amikor nyugtatónyilak fúródtak a
mellkasukba. A szemük felakadt, elterültek a földön.
Aidan elvigyorodott. Dana már megint megpróbálja
megvédeni.
 A többi vámpír fegyvereket húzott elő, a szemük izzani
kezdett, az agyaraik leereszkedtek.
Újabb nyíl ért célba, és egy harmadik vámpír is
rongybabaként omlott a földre, még mielőtt Ethan és Aidan
meglódult volna, hogy rendet vágjon a tömegben.
Aidan nem hitte, hogy a tucatnyi vámpír különösebb gondot
okozhatna, de azért szemmel tartotta Ethant, hogy ne
zárhassák körbe. Egyetlen szerencsés csapás is elegendő, hogy
hátulról lefejezzen egy Halhatatlant.
Felnyitotta az elölről érkező nyaki artériáját, majd
megpördült, hogy szembe nézzen a mögé kerülővel. A vámpír
felmordult dühében, amikor lefegyverezte. Előhúzott két
újabb tőrt.
Aidan suhintott.
A vámpír feje elvált a törzsétől és a földre esett. A test mellé
zuhant.
Kettő kész.
A kardjai megvillantak, amikor két újabb támadó közelítette
meg, egy jobbról és egy balról.
Újabb kettő a földön.
A testek kezdték elborítani a talajt körülöttük, Ethan is
leterített egy vámpírt, majd még egyet.
Aidan kiiktatott egyet, aki hátulról próbálta becserkészni
Ethant, majd odaállt a fiatalabb Halhatatlan hátához, hogy
védhesse azt és a vámpírokkal is harcolhasson.
Amikor az utolsó erről az oldalról érkező ellenféllel is
végzett, megfordult, hogy besegítsen Ethan oldalán. Ethan
ugyanabban a pillanatban fordult feléje.
Összeakadt a pillantásuk, majd szétnéztek maguk körül.
Egy vámpír sem volt már talpon.
– Megvagy? – kérdezte Aidan, mivel nem tudta eldönteni,
hogy az Ethan pólóját elárasztó vér a vámpíroké-e, vagy a
sajátja.
Ethan bólintott. – Csak néhány könnyebb, tiszta vágás.
Nálad?
 – Jól vagyok. – Alig néhány vágás érte csak, és már azok is
elkezdtek begyógyulni. Lemutatott a szanaszét heverő
vámpírokra. – Menjünk...
Olyan erőteljes fájdalom csapott le rá, mintha valaki egy
fúrót nyomott volna a jobb halántékához és teljes erőből
tolná, hogy kibukkanjon bal felől.
Aidan felkiáltott, elejtette a fegyvereit és a fejére szorította a
kezeit.

Dana megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor az utolsó

vámpír is lerogyott. A csata véget ért, Aidan és Ethan győzött.
Ráadásul szinte sértetlenek is maradtak. Remek.
Hátrébb lépett az épület peremétől.
Heather rámosolygott. – Látod? Mondtam, hogy megoldják.
– Tudom. Csak...
Aidan felkiáltott.
Dana azonnal odakapta a fejét. Visszalépett a tető szélére és
lenézett.
Aidan előregörnyedt, két kezét a fejére tapasztotta.
Akárcsak Ethan.
Aidan megtántorodott.
Ethan térdre esett. Vér buggyant ki a szeméből és a füléből.
– Ó a szarba! – morrant fel Heather, és a kabátja alá nyúlt.
Hangos csattanás verte fel az éjszaka csendjét, mintha egy
hatalmas szikla csapódott volna egy fa törzsének.
Heather feje megrándult.
Dana hátrahőkölt, amikor meleg folyadék fröccsent az
arcába.
Heather is összegörnyedt.
Dana felkiáltott és utánakapott, megragadta a hátán a
kabátot, amikor lebillent a tetőről.
 Heather súlya előbb térdre, majd hasra rántotta. A tető
pereménél megtámasztotta szabad kezét, nehogy lesodródjon.
Ez közel volt.
A szíve dübörgött, az egyik térdét is nekivetette a peremnek.
– Heather! – sikoltott. Az izmai megfeszültek, megpróbálta
visszaemelni a biztonságba a nőt, de megtartani is alig bírta.
Jóformán teljesen elborította Heather vére, akinek síkossá
vált teste kezdett kicsúszni a kezéből. A Halhatatlan nő fejéből
ömlött a vér.
– Nem! – Dana foga összecsikordult, zihált, miközben a
Halhatatlan tehetetlen teste egyre közelebb húzta a tető
pereméhez. Már a válla és a mellkasa egy része is a levegőben
lógott. – Heather! – Az izmai remegtek. A bőrkabát anyaga
megmoccant az ujjai között. – Kérlek! – sóhajtotta.
Aztán Heather kicsúszott a kezéből.
Dana rémült szemei láttára a Halhatatlan nő alázuhant a
nyolcemeletnyi magasságból és borzalmas, puffanó hang
kíséretében becsapódott a földbe.
Könnyek homályosították el Dana szemeit, térdre
emelkedett, pillantása Aidant kereste.
Ő is a földön feküdt, a szeme, orra, füle körül vér sötétlett a
bőrén.
A tőle nem messze fekvő Ethan sem moccant.
Dana zihált a pániktól, előrángatta a zsebéből a
mobiltelefonját.
Még mielőtt kikereshette volna Seth számát, a készülék
kiugrott a kezéből és eltűnt mögötte.
Megpördült.
A szíve megállt.
Egy meztelen mellkasú férfi állt mögötte, aki ugyanolyan
magas volt, mint Seth. Hosszú, fekete haját a szellő lebegtette,
a szálak belegabalyodtak hatalmas, sötét szárnyaiba.
A mobilja ennek a férfinak a kezében volt, aki most
rámosolygott. – Helló, csali.
 Aidan felriadt. Éles fény világított az arcába. Pánik öntötte
el, a szíve meglódult. – Dana! – Azonnal felült.
Egy kéz érintette a vállát, megpróbálta visszanyomni.
– Tartsd vissza! Tartsd vissza! – kiáltott egy férfihang brit
akcentussal.
Aidan minden erejével küzdött ellenük, amíg az arcok fel
nem tisztultak előtte.
Ismerős arcok.
Abbahagyta a harcot, mélyeket lélegzett és körülnézett.
Vagyis próbált körülnézni.
Tengernyi feketét látott, amiről kiderült, hogy a testvérei
ruházata.
Bastien és Melanie volt ott. Roland és Sarah. Marcus.
David. És Brodie.
Újra megpróbált felkelni. – Hol van Dana? És Heather?
Ethan?
– Lassan – mondta David, és a vállára tette a kezét.
Aidan szívverése lelassult. Ziháló légzése elmélyült,
normalizálódott, kevésbé volt már szaggatott. De a pánik nem
tágított. Nem látta Danát. Hol van? És hol van ő?
Lepillantott. Mintha egy hordágyon ült volna. Vér csepegett
könyökhajlatából, ahonnan óvatlanul kirántotta az infúziós
tűt. De a fények, a mennyezet, a falak színei, már amennyit
olykor arrébb mozduló barátai között látott belőlük, nem
hasonlítottak sem a Központ gyengélkedőjének színeihez, sem
pedig a David házában lévő betegszobáéhoz.
– Feküdj vissza és hagyd, hogy befejezzem – kérte David.
Mit kell befejezni? Megrázta a fejét. – Hol van Dana?
– Tedd, amit mondtam és hagyd, hogy befejezzem a
gyógyításodat! – David most már parancsolt. Bár a hangját
nem emelte fel, a hangsúlya azt mondta Aidannek, jobban
teszi, ha engedelmeskedik.
Az aggodalom, ami elárasztotta majdnem ugyanolyan erővel
dörömbölt a fejében, mint a fájdalom. Visszadőlt.
David megfogta kétfelől a fejét és lecsukta a szemét.
Forróság áradt nagy kezeiből, áthaladt Aidan lüktető
halántékán.
Percek teltek el, amiket óráknak érzett.
Kényelmetlenül mocorgott, a gondolatai száguldottak. Mi
történt pontosan? Minden olyan homályos volt. Harcolt...
vámpírok ellen... Ethannel. És mindet legyőzték. Nem?
Borzalmasan sokáig tartott, mire tisztán vissza tudott
emlékezni, hogy valóban legyőzték a vámpírokat. És aztán...
nem volt más emléke, csak a puszta fájdalom.
Nem intéztek el minden vámpírt? Valamelyik bevitt neki
egy szerencsés találatot?
Mi van Danával? Minden rendben vele? Biztonságban van?
David kinyitotta a szemét. A kezei lehűltek. Felsóhajtott és
hátralépett. – Rendben. A károsodás hatalmas területet
érintett, de azt hiszem, mindent rendbe hoztam. Hogy érzed
magad?
Aidan felült. – Hol van Dana?
A körülötte álló Halhatatlanok arca elkomorult.
Végül Brodie köszörülte meg a torkát. – Úgy gondoljuk,
hogy Gershom elkapta.
Jeges félelem öntötte el. – És Heather? Ethan? Jól vannak?
A testek megmoccantak, mintha egy folyosót nyitottak
volna. Aidan legnagyobb meglepetésére rájött, hogy Chris
Reordon tárgyalójában van, a Hálózat központjában.
Néhány Szekundáns a hatalmas tárgyalóasztalnál ült, az
előttük nyitva álló laptopok kísérteties kék fényt vetítettek az
arcukra. Az asztal másik oldalán egy-egy, az övéhez hasonló
hordágyon Heather és Ethan feküdt.
Ethan fölé Seth hajolt lehunyt szemmel, a fiatal Halhatatlan
fejére szorított kezei aranyfényben izzottak. Mellette Lisette
állt, az orra kivörösödött, mintha sírt volna. Egy infúziós
állványról vér csöpögött Ethan ereibe.
 Zach Heather fölé hajolt ugyanúgy, mint Seth Ethan fölé, a
szemeit lehunyta, a szemöldökeit összehúzta. Az ő kezeiből is
arany fény áradt ott, ahol a tenyereit Heather halántékára
szorította.
Ethan és Heather sápadtnak, eszméletlennek tűnt.
Aidan végignézett a helyiségben tartózkodókon. Alena
Moreno és Scott Henderson kivételével mindenki ott volt, aki
a gyűlésen is David házában. Mindenki, csak Dana nem.
Még a kis Adira is ott szendergett Ami karjaiban Chris
kanapéján, amin korábban Cliff és Emma feküdt.
Aidan lecsúsztatta a lábait a hordágyról a padlóra és felállt.
Azonnal elszédült, ami jelezte, hogy több vérre lenne
szüksége.
Megtántorodott.
Brodie elkapta a karját, hogy megtartsa.
Aidan Ethan és Heather felé intett. – Mi történt?
David válaszolt. – Amikor Chris takarítóbrigádja visszatért
a helyszínre, ott találtak téged és Ethan a földön, a
szemetekből, fületekből, orrotokból vér folyt. Néhány
méternyire tőletek három elkábított vámpír feküdt. A
maradék tucatnyinak már csak a maradványai hevertek
szanaszét. – Heather felé intett. – Őt a Davis könyvtár
tövében találták meg. Valami olyan óriási erővel sújtott le a
fejére, hogy a koponyája felnyílt, óriási károk keletkeztek az
agyában.
Aidan aggodalma újabb szintre lépett. Az agykárosodást
nagyon nehéz gyógyítani. Vannak olyan sérülések, amiket
még Seth sem képes rendbe hozni, ezért nem tudja azt sem
megakadályozni, hogy lassan elveszítsék Cliffet.
– Zach még mindig küzd, hogy helyrehozza a károkat –
tájékoztatta David.
Aidan nagyot nyelt, ahogy ránézett a fiatal nőre. Heather
azért volt a tetőn, mert ő erre kérte. Hogy maradjon és védje
meg Danát. Milyen árat fizet azért, hogy segített neki, ha Zach
nem tudja teljes egészében helyreállítani az agyát?
– Te és Ethan is súlyos agykárosodást szenvedtetek –
folytatta David. – A te agyad olyan volt, mintha valaki
átszakította volna a mentális pajzsaidat, majd miután ezek a
korlátok ledőltek, egyszerűen mindent összetört volna egy
kalapáccsal a fejedben, ami az útjába került. Szerencsére te
idősebb vagy és gyógyító is, erőteljes regeneráló képességgel,
ami sokat segített nekem a gyógyításodkor. Ethan egyáltalán
nem áll ilyen jól.
– Ezt hogy érted? – kérdezte Aidan.
– Ethan agya másképpen van vezetékelve. Még az olyan
egyszerű dolgok is, mint olvasni az agyában, nála csak nagyon
trükkösen működnek. Sethnek tehát még nehezebb dolga van
a károk felmérésekor és a gyógyításkor.
Aidan elkapta David pillantását. Meg tudja menteni Seth?
kérdezte telepatikusan, mert nem akarta, hogy Lisette és Ed
meghallják.
Nem vagyunk benne egészen biztosak, válaszolt azonnal
David. Seth eddig életben tartotta, de... Ethan megváltozik...
ha Seth nem lesz képes mindent rendbe hozni.
Megváltozik. – És Dana? – kérdezte hangosan.
David tétovázott. – A takarító csapat őt nem találta meg,
ezért feltételezzük, hogy Gershom elvitte.
Gershom megkaparintotta Danát. Miután megtaláltak
holtan kilenc Tehetségest, akiket szintén Gershom rabolt el.
– Találtatok arra utaló jeleket a tetőn, hogy megsérült? –
Kénytelen volt megkérdezni.
Bastien lépett közelebb. – Nem. Amikor meghallottuk mi
történt, Melanie és én megkértük Richartot, hogy
teleportáljon oda bennünket. Nem találtunk tőle származó
vérnyomot a tetőn. És sehol máshol sem éreztük az
egyetemnél. Úgy tűnik, Dana elkapta a lezuhanó Heathert és
megpróbálta megtartani őt, utána pedig valaki elteleportálta,
aki ellen küzdött, ahogy csak tudott.
Az Aidan előtt megjelenő képek felszították a dühét.
Míg ő eszméletlenül feküdt a földön, Dana az életéért
küzdött. Szüksége lett volna rá, és ő nem volt ott. Most pedig
Gershomnál van. Mi az ördögöt akar vele csinálni?
– Mennyi időt hagytam ki? – kérdezte.
– Órákat.
 A szoba másik oldalán Heather szeme kinyílt. – Ó a szarba!
– Felpattant ülő helyzetbe, és a zsebe után kezdett kapkodni.
– Seth! – A mozdulat hirtelen elakadt, mintha elfelejtette
volna, mit is akart.
Ed és sokan mások is odasiettek hozzá.
Heather vad tekintettel körülnézett. – Mi történt? Hol van
Ethan? Jól van? Sethet hívtam, de nem emlékszem, hogy
miért lett volna rá Ethannek szüksége... – Elhúzódott, amikor
Ed megfogta a kezét. A tekintete végigfutott a Szekundáns
komor vonásain, a szeme megtelt könnyekkel. – Nem! Nem!
Nem-nem-nem! Ki ne mondd! Kérlek, ki nem mondd, Ed!
– Életben van – mondta a Szekundánsuk.
Heather nyelt egy hatalmasat. A szemei borostyánsárgán
izzani kezdtek. – De?
– Az állapota súlyos – Ed hangja megbicsaklott, így inkább
szavak nélkül mondta el neki, hogy Ethan sebesülései nem
gyógyíthatóak egy egyszerű vértranszfúzióval.
– Hol van? – kérdezte Heather.
Ed lesegítette a hordágyról és odavezette Ethanhez.
Könnyek futottak végig Heather arcán.
Amikor kinyúlt, hogy megfogja Ethan kezét, Ed
megállította. – Most nem érintheted meg. Seth gyógyítani
próbálja.
A „próbálja” szó szemmel láthatóan görcsbe rántotta
Heather gyomrát. Megragadta Ed kezét. – A UNC-nél
voltunk. Emlékszem rá, hogy vérezni kezdett az orra és a füle.
Gershom baszakodott az agyával?
– Igen – erősítette meg Ed –, Seth pedig most mindent
megtesz, hogy meggyógyítsa.
A könnyek újabb áradata indult meg Heather szemeiből.
Pislogva próbált körülnézni. – Aidan és Dana is ott voltak,
ugye? Ők jól vannak?
Aidan kissé oldalra lépett, hogy a nő láthassa. – Én jól
vagyok, Heather.
A nő arcán a feszültség némileg megenyhült, amikor a saját
szemével láthatta, hogy tényleg jól van. Végignézett maga
körül az arcokon, majd visszatért rá a tekintete. – Hol van
Dana?
Vett egy mély lélegzetet. – Gershom elvitte.
– Ó nem! – Heather átsietett a helyiségen és átölelte a
nyakát. – Sajnálom! Annyira sajnálom! – kiáltotta, a könnyei
a pólójára peregtek. – Nem emlékszem tisztán mindenre, de
azt hiszem, hogy az én hibám volt! Nem voltam elég gyors és...
Aidan megveregette a hátát. – Nem a te hibád, Heather. Ha
valaki hibás, az én vagyok. Arra számítottam, hogyha
Gershom megjelenik, megtámad bennünket szemtől szembe,
mint Seth alakjában tette, szavakkal és kardokkal. De nem így
történt. Ismét bűvészt játszott, ahogy Sheldon bemutatta.
Ránk küldött egy vámpírtámadást, és akkor csapott le, amikor
leengedtük a védelmünket.
– De Dana... – sóhajtott Heather – és Ethan...
Aidan magához ölelte és megnyugtató szavakat mormolt
neki, amiket ő maga is elképesztően hatástalannak gondolt. –
Ethan harcos. Seth pedig a bolygó legerőteljesebb gyógyítója.
Várjunk, és nézzük meg, mire mennek ők ketten, mielőtt
elkezdünk gyászolni, oké?
Heather bólintott. De Aidan továbbra is hallotta az agyában
kavargó összes rémítő gondolatot.
Nyílt a tárgyaló ajtaja.
Chris Reordon egy nyitott laptoppal a kezében lépett be.
Becsukta maga mögött az ajtót és odasétált az asztalfőhöz. –
Mindenki üljön le.
Aidan odavezette Heathert a legközelebbi székhez. – Miért
itt vagyunk? – kérdezte Christ. – Miért nem Davidnél?
Chris letette maga elé a laptopot és leült. – Mert ez a
helyiség olyan hangszigeteléssel rendelkezik, hogy még Seth
sem hall semmit az itt elhangzottakból az ajtón kívül. Ez az
egyetlen hely, ahol egészen biztos vagyok benne, hogy
Gershom akkor sem tudna hallgatózni, ha megpróbálná.
A székek gyorsan gazdára találtak. Marcus a kanapén ülő
Ami mellé ereszkedett le.
– Seth – mondta Chris –, hallod így is a beszámolóm, vagy
szeretnéd inkább, hogy várjak?
 – Kezdd el – felelte vezetőjük lehunyt szemmel.
Chris Aidanre nézett. – Hogy érzed magad?
– Félőrülten az aggodalomtól – ismerte be Aidan –, Dana
Gershomnál van.
A szoba túlsó felében, a kanapé mellett hirtelen egy sötét
alak jelent meg.
Aidan rápillantott és mintha Seth tükörképét látta volna.
Beindult a riasztó, az éles, visító hangra talpra ugrott
minden Halhatatlan.
Adira felriadt és sírni kezdett.
Aidan már nyúlt a fegyvereiért, mire ráébredt, hogy
nincsenek nála. A testvéreinél azonban voltak,
töredékmásodpercek alatt elő is rántották.
A férfi felemelte a kezét, az alakja elhomályosodott, majd
Jaredként szilárdult meg újra. – Nyugi – mondta halkan –,
barát vagyok, nem ellenség. Seth megerősítheti.
– Barát – mondta Seth, és kinyitotta a szemét.
Ami bólintott, és tovább simogatta Adira hátát. – Ő nem
Gershom.
Adira sírása lassan elcsendesedett. Chris mormolt valamit
az adóvevőjébe.
A riasztó elhallgatott. De Aidan füle továbbra is csengett.
– Tudtad követni? – kérdezte Seth Jaredet.
– Nem – rázta meg a fejét szomorúan Jared. – Túl soká
hívtál. A teleportálás nyoma elhalványodott. Mindent
megpróbáltam, hogy követhessem, de nem sikerült.
Roland mogorván meredt rá. – És miért adtad ki magad
Sethnek?
Jared megrántotta a vállát. – A Többiek nem tudják, hogy
csatlakoztam hozzátok a harcban. Azt hiszik, hogy még
mindig rendületlenül az ő útjukat járom. Azért vettem fel Seth
alakját míg Gershomot üldöztem, hogy ne tudják meg az
igazságot.
A jelenlévők Sethre pillantottak, majd lassan
visszaszállingóztak a helyükre.
A tárgyalót megtöltötte a Skillettől a Monster.
Seth kénytelen volt ismét kinyitni a szemét. – Zach.
 A mobil kiugrott Seth zsebéből, egyenesen Zach tenyerébe.
– Seth telefonja – fogadta a hívást –, itt Zach beszél.
– Itt pedig Lane tábornok – suttogta sürgetően egy
férfihang. – Szükségem lenne a segítségetekre.
Heather felzihált.
Zach eltűnt.
Heather Chris elé perdült. – Mit műveltél? – támadt rá. –
Miért van veszélyben az apám?
– Nem Chris tehet róla – mormolta Seth –, hanem én.
Heather vonásain bizonytalanság ömlött szét.
Chris bólintott. – Seth úgy gondolta, hogy Dana valóban
Gershom elsőszámú célpontjai közé tartozik. Tehát megtette a
szükséges lépéseket, hogy akkor is megtaláljuk, ha Gershom
elrabolná.
Aidan lerogyott a székére, remény lobbant benne. – Milyen
intézkedéseket?
Chris az állával Melanie felé intett. – Elmekontrollal rávette
Melanie-t, hogy ültessen be Dana bőre alá egy nyomkövetőt,
amikor vér és szövetmintát vett tőle a kutatásaihoz.
Melanie szemöldöke felszaladt. – Mit csinált? Mit
csináltam?
David szólalt meg. – Mindketten úgy gondoltuk, hogy
beleegyeznél, ha megkérnénk rá, de ha megtesszük, utána ki
kellett volna törölnünk annak a beszélgetésnek az emlékét a
fejedből.
A doktornő bólintott. – Persze, hogy beleegyeztem volna.
Bastien nem volt ilyen megbocsátó. Összeszaladt a
szemöldöke. – Elmekontrollal belebarmoltatok Melanie
fejébe?
David megrázta a fejét. – Mivel Roland alakította át,
Melanie regenerációs képességei az övével vetekszenek. A kár
pedig jelentéktelen volt, a vírus szinte azonnal helyrehozta.
Nem tehettünk mást.
Aidan Chrisre nézett. – Nyomon tudtátok követni Danát,
miután elfogták?
 – Igen. – Chris pötyögött egy kicsit a laptopján, majd a
hatalmas, tévéképernyőre, vagy kivetítőre mutatott, ami az
egyik falon lógott.
Egy műhold által készített fénykép jelent meg rajta, ami egy
meglehetősen nagy objektumot ábrázolt, erdővel körülvéve.
– Dana ebben a nyugat texasi épületben van – mondta
Chris.
– Texasban? – kérdezték meglepetten többen is.
Aidan is osztozott a meglepettségükben. Az utóbbi években
szinte minden problémájuk észak-Karolinában adódott. – Mi
ez? Nem úgy tűnik, mintha zsoldos bázis lenne. – Semmi
olyasmit nem látott a képen, ami alátámasztotta volna, hogy
az épület egy magánhadsereg épületkomplexusához tartozna.
Nem látott kiképzőtereket. Laktanyákat. Helikopter
leszállóhelyet. Kifutópályát a repülőgépeknek. Hangárokat
tankoknak és más harci járműveknek.
Az épület tökéletesen polgári jellegűnek tűnt a természet
közepén.
– Amennyire meg tudtuk állapítani, ez az egyetlen épület
van ott – mondta Chris. Megérintett néhány billentyűt a
laptopon. A kivetítőn látható kép elmosódott, egy kissé
megváltozott, a szürkés árnyalatok váltak dominánssá. – A
kapcsolataim kémműholdak felvételeihez is hozzájutottak.
Amit most láttok, infravörös szűrővel készült. A világosabb
foltok a melegebb részeket jelzik.
Abban az épületben sok-sok fehéren izzó test volt.
A kép hirtelen ismét váltott, ráközelített az épület egyik
szárnyára. – Úgy gondoljuk, hogy Dana itt lehet – rajzolt
körbe a kurzorral Chris egy helyiséget, amiben négy folt
világított. – És ezekben a szobákban – kicsinyítette le kissé a
képet, hogy egy másik pontot rajzoljon körbe, ahol sokkal
több világító fehér pötty látszott a műholdas képen –
valószínűleg az eltűnt Tehetségesek vannak.
Roland összevonta a szemöldökét. – Nem úgy tűnik, mintha
mind a száz Tehetséges ott lenne.
– Valóban nem – értett vele egyet Chris. – Abban
reménykedünk, hogy az épületnek van föld alatti része is, amit
a műholdképek nem tudnak megmutatni. Úgy, mint a
Központnak.
Heather a képre mutatott. – Szerinted, ez katonai
létesítmény?
Aidan ránézett. – Miből gondolod, hogy az? – Ő egy teljesen
közönséges épületnek látta.
– Csak mert az apám felhívta Zachet. És nem tett volna
ilyet, ha nem gondolná úgy, hogy veszélyben van az élete.
Chris arcán nem jelent meg bűntudat. – Nehéz jól rálátni,
mert az épület körül átkozottul sok fa van, de a kapcsolataim,
akik a képeket küldték, azt mondták, hogy az épületet katonai
egyenruhát viselő férfiak őrzik.
– Nem lehetnek zsoldosok? – kérdezte Aidan.
Chris megrázta a fejét. – Azóta, hogy Danát lokalizáltuk
ezen a helyen, a csapatom nem képes újabb információkra
bukkanni. Mintha a világ többi része számára ez a hely nem
létezne. Még csak építési engedélyt sem adtak ki rá. Nem
szerepel a földtulajdon a nyilvántartásban. Nem ismerik a
villamos energia és a vízellátó cégek. Még a Google kibaszott
térképén se jelenik meg. A magán katonai cégek nem ilyen
szégyellősek. Nem rejtegetik a szarságaikat. Sőt, inkább
hencegnek velük. Mert ha híre megy, mennyire rosszfiúk is
ők, az növeli az ázsiójukat, az ügyfelek többet is hajlandóak
fizetni, hogy felbérelhessék őket. – A térkép felé intett. – De
erről a helyről? Nincs a világon semmi.
– A szarba! – motyogta Sheldon. – De ugye nem egy
kibaszott 51-es körzet2 ez a hely?
Chris megcsóválta a fejét. – Lövésem nincs mi a franc ez.
Ezért hívtam fel Lane tábornokot.
Zach ebben a pillanatban jelent meg Lane tábornokkal az
oldalán.
2
51-es körzet: Az 51-es körzet (angolul Area 51) egy amerikai katonai bázis
beceneve, amely Nevadában található, az Amerikai Egyesült Államok nyugati
részén. A katonai bázis elsődleges célja a kísérleti repülőgépek és fegyverek
tesztelése és fejlesztése. Többen állítják, hogy a területen földönkívüli kísérleteket
végeznek, ezt az elképzelést azonban eddig senki sem tudta igazolni.
 – Apa! – Heather odaszaladt hozzá és a nyakába vetette
magát.
Lane tábornok komor arckifejezése megenyhült. Szorosan
magához ölelte Heathert. Aztán hátradőlt és végignézett a
lányán. – Jól vagy? Reordon azt mondta, hogy...
– Már jól vagyok – nyugtatta meg gyorsan Heather.
Az egyenruhás vállak egy kissé lejjebb ereszkedtek, a
katonatiszt vett egy mély lélegzetet. – És Ethan? Ő is jól van?
Heather beharapta az alsóajkát és megrázta a fejét. A
szemeiben ismét könnyek jelentek meg. – Seth még mindig
gyógyítja.
Lane tábornok ismét magához ölelte, a tekintete megkereste
a helyiségben a Halhatatlan őrzők vezetőjét.
Seth szemei még mindig csukva voltak, egészen a feladatra
koncentrált.
Chris elkapta a tábornok tekintetét. – Mit talált?
Sheldon felállt és odavitte az asztalhoz az eddig félretolt
egyik széket. Heather megköszönte, és az apjával együtt
leültek Aidan mellé.
– Igaza volt. Valóban katonai – erősítette meg Lane
tábornok. – De a biztonsági besorolása a legmagasabb szintű.
Ami azt jelenti, hogy még nekem sincs szabad hozzáférésem.
Így aztán felhívtam néhány ismerősömet...
– Apa! – hördült fel döbbenten Heather.
A tábornok megnyugtatóan a lánya karjára tette a kezét. – A
lehető legóvatosabban jártam el a kutatás során, mégis
sikerült több árnyékot is beszereznem egyetlen óra leforgása
alatt.
Heather az övére tette a saját kezét. – Mi történt?
A tábornok elmosolyodott, a szemeiben vidámság villant. –
Zach történt. Ez volt a leghihetetlenebb dolog, amit valaha is
láttam. Pedig láttam egyet s mást, amióta beléptél a
Halhatatlanok világába.
Minden szem Zachre szegeződött, aki David mellett
könyökölt az asztalnál.
Zach vállat vont. – A katonaság pontosan azt teszi, amit
feltételeztünk, hogy tenni fog, ha tudomást szerez a
Tehetségesekről. Két kézzel kaptak a férfiak és nők után,
akiket Gershom leszállított nekik, hogy fegyverként
használják fel őket az ellenséggel szemben.
– Milyen ellenséggel szemben? – kérdezte Aidan
összezavarodva.
– Bármilyen ellenséggel szemben – felelte Zach.
Rámutatott a kivetített térképre. – Ott vannak a Tehetségesek.
– Mindannyian? – kérdezte Chris.
– Nem láttam pontos számot az elmékben, de valószínűleg
igen. Most mindent elkövetnek, hogy pontosan beazonosítsák
mindegyikük ajándékát, és megvizsgálják, hogyan vehetnék
hasznukat.
Heather megrázta a fejét. – Az akaratuk ellenére? Hogyan
tehetik ezt? Nem tudják rávenni a Tehetségeseket, hogy
használják az ajándékaikat.
Zach sötéten rámosolygott. – Ó, dehogynem tudják rávenni
őket. Nagyon kreatívak, mindent felhasználnak, beleértve
ebbe a szökés közben megölt Tehetségesek halálát is. És
néhány másikét is, akiknek az ajándékait haszontalannak
ítélték, és úgy döntöttek, hogy feláldozhatóak. Ezzel
motiválják a többieket, hogy inkább maradjanak életben
laboratóriumi patkányként, vagy idomított majomként.
Heather káromkodott. – Igazad volt, apa. Pontosan
megmondtad, hogy ez lenne, ha megtudnák, hogy telepata
vagyok.
– Még más is van – mondta az apja.
Zach bólintott. – Gershom néhány infómorzsát pöttyintett
el holmi földönkívüliekről, amikor a legmagasabb rangú
partnerrel tárgyalt.
Lane tábornok szárazon felnevetett. – El tudjátok hinni?
Vannak olyanok, akik képesek bevenni, hogy a Tehetségesek
tulajdonképpen a földönkívüliek alvó sejtjei, akik alattomosan
beépülnek a társadalmunkba.
Néhány Halhatatlan loppal vetett egy pillantást Ami felé.
Lane tábornok és a többség nem tudta, hogy valóban jelen
van egy földönkívüli. Az egyetlen, aki a bolygón tartózkodik.
Amit könyörtelen katonai „tudósok” kínozták hat hónapon
keresztül, mielőtt Seth és David rátalált és megmentette.
Ami szép arca elborult.
Marcus átkarolta a vállát és közelebb húzta magához.
Sheldon felváltva nézett Zachre és Lane tábornokra. – Tehát
az a hely mégis egy rohadt 51-es körzet? – Amikor a tábornok
bólintott, az arcából kiszaladt a szín.
Aidan az elsápadó Szekundásra nézett. – Mi az az 51-es
körzet?
Sheldon kényelmetlenül fészkelődni kezdett. – Állítólag egy
katonai bázis, ahol az UFO katasztrófákat és más szarságokat
vizsgálnak. Mint az 1947-et roswelli katasztrófa.
Aidannek egyáltalán nem tetszett, hogy Sheldon kerüli a
pillantását. – Hogyan vizsgálják? Mit csinálnak ott?
Tracy megköszörülte a torkát. – Ezek igazából csak az UFO-
rajongók spekulációi és összeesküvés elméletei...
– Mit csináltak ott? – kérdezte meg újra Aidan. – Mit
tettek, amit nem akarsz elmondani?
Darnell válaszolt, amikor senki másnak sem akaródzott. – A
pletykák szerint, többek között földönkívüliek boncolását is
végezték.
Aidan kezei ökölbe szorultak. – Boncolást? Azt mondod,
hogy amíg mi itt ülünk, és a seggünket vakargatjuk, azok a
véreskezű gazemberek megölhetik és darabokra vagdoshatják
Danát?
Chris vonta magára Aidan figyelmét. – Nem hiszem. A
megtalált Tehetséges holttesteken semmi nyoma sem volt,
hogy felboncolták, vagy egyáltalán felnyitották volna őket. A
golyó ütötte sebeken kívül kizárólag a könyökhajlataikban
találtunk apró sebeket, ahonnan valószínűleg vért vettek
tőlük.
Aidan próbált megnyugodni, de ez egyáltalán nem sikerült
neki.
Zach törte meg a csendet, ami magába nyelte őket. –
Beleolvastam azoknak az embereknek a fejébe, akik követték
Lane tábornokot, és nem törölték ki az emlékeiket. Arra
kaptak parancsot, hogy öljék meg és a halálát állítsák be
balesetnek.
Suttogó káromkodások töltötték be a helyiséget.
– Megölted őket? – követelt választ Heather.
Zach szája mosolyra húzódott. – Nem. Nem akartam semmi
olyasmit csinálni, ami felkelthetné Gershom, vagy a hadsereg
figyelmét. Töröltem azon emberek emlékeit, akiknek szemet
szúrt apád tudakozódása, ahogy azokét is, akiket utána
küldtek. Gershom ma semmiképpen sem fogja megtudni,
hogy a nyomára akadtunk.
Aidan Lane tábornokról Chrisre nézett. – Tehát Gershom
összedolgozik a hadsereggel?
– Úgy tűnik – erősítette meg Reordon.
Lisette megmozdult. – Tudják mi ő?
Zach átkarolta a vállát. – Nem hinném. Csak két emberről
szereztem tudomást, akik személyesen találkoztak vele. Az ő
emlékeikben Gershom egyenruhát viselt.
Lane tábornok bólintott. – Zach megmutatta. Gershom egy
négycsillagos tábornoknak adta ki magát, mint amilyen én is
vagyok.
Aidan a kivetített térképen fehéren világító kis foltokra
nézett. – Elmekontroll alatt tartja mindannyiukat? – Az
pokoli nagy bravúr lenne. Sokan voltak abban az épületben.
Chris felmorrant. – Elég, ha a vezető beosztású személyeket
tartja elmekontroll alatt, akik a parancsokat adják.
Lane tábornok bólintott. – Ha a legmagasabb rangú tisztek
azt mondják, hogy Gershom egy tábornok, és úgy is kezelik őt,
akkor a beosztottjaik elhiszik nekik, és ennek megfelelően
viselkednek.
Chris ismét pötyögött valamit a laptopon. – A kapcsolataim
elvégezték az épület termikus letapogatását is.
A kivetítőn ismét változott a kép, a szürkeséget élénk színek
váltották fel.
Az emberek és Tehetségesek, akik korábban fehér
foltokként rajzolódtak ki, most vörösnek látszottak.
– Ha alaposan megnézitek – mondta Chris –, nincsenek
zöldes-sárga alakok a képen.
 – Vagyis vámpírok – mormolta Aidan. A vámpírok
testhőmérséklete kissé alacsonyabb, mint a halandóké.
– Nincsenek vámpírok – erősítette meg Chris. – Tehát
valószínűnek tűnik, hogy a vírus nem került a kezükbe.
Zach lassan bólintott. – Ez jó hír. Legalább Danának nem
vámpírok ellen kell küzdenie.
– Nem – bólintott Aidan –, csak vagy egy tucatnyi katona
ellen, akiknek még a seggében is fegyver van.
Zach legyintett. – Miattuk nem aggódom. Dana kezelni
tudja őket.
Aidan hitetlenkedve rámeredt. – Hogyan? Nem
Halhatatlan, Zach! Az erőszak sosem volt része a világának,
amíg én be nem léptem az életébe. Nem kapott katonai
kiképzést. Sem harcművészetit. Még egy nyamvadt önvédelmi
tanfolyamot se végzett!
– Mindezek ellenére – ragaszkodott a véleményéhez Zach –,
képes lesz kezelni őket.
Lisette gyanakodva mérte végig a férjét. – Miért vagy benne
ennyire biztos, hogy Dana szembe tud szállni azokkal a
férfiakkal? Hiszen alig beszéltél vele.
Zach visszanézett rá, majd hátradőlt a széken. – Talán csak
egy szerencsés tipp?
Lisette szeme összeszűkült. – Zach...
Aidan felváltva nézte kettejüket és nem tudta mit
gondoljon. Előbb azt hitte, hogy Zach pusztán a levegőbe
beszél, hogy megpróbálja megnyugtatni. De most, hogy
Lisette tekintete szinte gombostűre szúrta a férjét, Zach egyre
inkább úgy nézett ki, mint egy iskolásfiú, akit a tanár
rajtakapott, hogy egy gyíkot akar belesüllyeszteni az előtte ülő
lány ruhájának hátrészébe.
– Jól van – morogta végül Zach megtörve felesége súlyos
tekintete alatt. – Van rá némi esély, hogy talán elmekontroll
alá vontam Danát. Egy egészen kicsit.
Aidan lélegzete elakadt.
Lisette arca elsötétült a rosszallástól. – Zach!
– Hozzátettem, hogy csak némi esély van rá – emlékeztette
Zach.
 A rémület újra felemelkedett Aidanben. Dana halandó. Az
elmekontroll okozta agykárosodást nem tudja meggyógyítani
a teste a vámpírizmust okozó vírus segítsége nélkül. –
Mennyire némi az az esély? – követelt választ.
Zach Lisette-re nézett, csak aztán pillantott vonakodva
Aidanre. – Igazából óriási.
 Huszonegyedik fejezet

Aidan káromkodott.
– A fenébe is, Zach! – morrant fel Seth Aidan mögött.
– Mi van? – tiltakozott ártatlanul Zach. – Aidanért tettem!
Mindenfelől hitetlenkedő pillantások meredtek rá.
– Oké, oké! Lisette-ért tettem. Ethan fontos neki. Ethannek
pedig Aidan fontos. Azt pedig mindannyian tudjuk, milyen
fontos Dana Aidan számára. – Zach lenézett a feleségére. –
Tehát átvitt értelemben miattad tettem. Te vagy az oka.
Amikor Lisette kinyitotta a száját, valószínűleg, hogy
verbálisan átharapja a férje torkát, David felemelte a kezét. –
Pontosan mit is csináltál, Zach?
Zach vállat vont. – Mint Seth, én is arra a következtetésre
jutottam, hogy Dana Gershom elsőszámú célpontjai közé
tartozik, és úgy döntöttem, hogy teszek bizonyos lépéseket,
amikről úgy gondoltam, hogy valamilyen mértékben
megvédhetik.
Aidan mélyeket lélegzett, hogy ne kezdjen üvölteni vele,
amikor a felháborodás felemelkedett benne, akár a láva.
Zach megkockáztatott feléje egy gyors pillantást. – Tudtam,
hogy egy tipikusan védett halandó életét élte, és ha nincs a
közelében egy 9 mm-es, fogalma sincs, hogyan védhetné meg
magát, ezért... – összevonta a szemöldökét. – Hogyan is
magyarázhatnám el a legpontosabban? Gyakorlatilag
beültettem a fejébe egy komplett seggszétrúgó kézikönyvet.
Mindenki mozdulatlanul meredt rá.
– Mi a fenét jelent ez? – förmedt rá Aidan.
– Azt jelenti – magyarázta Zach –, hogy most, ha test-test
elleni küzdelembe kerül, minden helyzetben tudja, mit kell
tennie. Vagyis csak minden olyasmit, amihez nem kell
különleges képesség.
Újabb rezzenetlen csend.
Aztán Sheldon ajkai széles vigyorra húzódtak. – Hát ez
kurvajó! Olyan, mint Neo a Mátrixban!
 Aidan vetett rá egy tőréles pillantást. – Fogalmam sincs mi
a pokol az a Mátrix, de hogy ez nem kurvajó, abban biztos
vagyok! Ő egy halandó, Zach! Az elmekontroll agykárosodást
okoz, amit a teste még csak meggyógyítani sem tud a vírus
nélkül!
– Valahogy nem aggódtál ennyire, amikor elmekontrollt
alkalmaztál az enyéimen itt, a Központnál – morogta maga elé
Chris.
Aidan az asztalra csapott az öklével. – Nem tudnád végre
kibaszottul elfelejteni ezt? – üvöltötte. – Az az elmekontroll,
amit itt az őrökön alkalmaztam, még egy percet sem törölt az
emlékeikből! Nem szenvedtek nagyobb károsodást, mintha
többet ittak volna a kelleténél egy péntek esti bulin. – Zach
felé fordult. – Mennyi ideig tartott, míg beültetted Dana
agyába ezt az egészet?
Zach Aidan válla fölött Sethre nézett. – Igazából jó ideig.
Ez percről percre egyre csak rosszabb lett. – Mekkora kárt
okoztál? Még meg tudtad gyógyítani?
– Láttatok valami változást a viselkedésében? – kérdezett
vissza Zach, de a kérdésre nem válaszolt.
Bastien fogta meg Aidan karját, amikor felemelkedett a
székről.
David szólalt meg. – Mikor csináltad ezt, Zach?
– Tegnap – válaszolt Zach. – Amikor mindenki aludt nálad.
Ébren maradtam, hogy észrevegyem, ha Gershom megjelenik,
és úgy gondoltam, ez a legjobb alkalom, hogy megadhassam
Danának mindazt a pluszt, amivel gyakorlatilag bármit
túlélhet. – Belenézett Aidan dühtől izzó szemeibe. – Láttál
rajta valami változást?
Nem vett észre semmit. Semmilyen változást. – Nem.
Zach bólintott. – Mire befejeztem, valóban megsérült, de
azt nagyrészt meggyógyítottam.
– Nagyrészt? – visszhangozta Aidan. – Nem egészen?
Zach megcsóválta a fejét. – Nem találtam meg mindent. Ez
olyasmi sérülés, mint egy agyrázkódás. De biztos vagyok
benne, hogy a vírus helyre fogja hozni, amint átalakul.
 Aidan feje fölött kezdtek összecsapni a dolgok. Gershom
elrabolta Danát. Danát, akinek agykárosodása van.
– Tudom, mire gondolsz – mondta Zach.
– Ezt kétlem.
– Nem okvetlenül kell olvasnom a gondolataidat, hogy
tudjam, mi jár a fejedben. Tudom, hogy most már két dolog
miatt is aggódsz, és sajnálom, hogy még én is rátettem egy
lapáttal az aggodalmaidra. Azt gondolod, hogy könyörtelen,
felelőtlen tett volt ez tőlem, de ha képes lennél érzelmek
nélkül szemlélni, ami elhomályosítja a tisztánlátásod, te is
belátnád, hogy ez egy jó dolog. Dana most olyan tudással van
felvértezve, amivel képes legyőzni a fogvatartóit, ha
megpróbálnak ártani neki. Akár még meg is szökhet tőlük.
Aidan megrázta a fejét. – Azok a Tehetségesek, akik
megpróbáltak megszökni, halottak.
– De Dana nem hal bele. Ő most már pontosan olyan
kemény és felkészült, mint a kommandósok, vagy a
tengerészgyalogosok azokban a filmekben, amiket Lisette és
Tracy annyira szeret. Tudod, akik minden esélytelenségük
ellenére mégis harcolnak, fegyveresek tucatjait
ártalmatlanítják, minden segget szétrúgnak, miközben rajtuk
jóformán karcolások sem esnek. Dana most szemrebbenés
nélkül elintézhet egy nálánál kétszer nagyobb férfit is. Ha van
bármi a helyiségben, ahol tarják, ami fegyverként
alkalmazható, meg fogja találni.
Aidan feltételezte, hogy ezzel vigasztalni próbálja.
– Nos – mondta Chris –, erre remélhetőleg nem kerül sor.
Az elkövetkezendő huszonnégy órában ki kell ötlenünk egy
tervet, hogyan jussunk el hozzá, és meg is kell valósítanunk.
Aidan nem akarta elhinni, amit hallott. – Hogy a pokolban
rohanhatnánk le az Egyesült Államok egyik katonai
létesítményét?
Lane tábornok homloka ráncba szaladt. – Ezt nem tehetik.
Vagy mégis?
Chris megcsóválta a fejét. – Ebben a helyzetben ez nem
lenne túl bölcs lépés, részben azért, mert azt kockáztatnánk,
hogy Gershom a riadó első percében megölné az összes
Tehetségest, csak hogy csapást mérjen Sethre.
Káromkodás mindenfelől.
Roland összefonta maga előtt a karjait. – Én azt mondom,
nyúljunk le egy oldalt Gershom forgatókönyvéből, hiszen itt
van nekünk Seth, Zach és Aidan, akik egy kis elmekontroll alá
vehetik azokat ott az épületben. Míg mi kiszabadítjuk a
Tehetségeseket, ők bezárják a katonákat, aztán pedig
meggyőzik a helyszínen lévő tudósokat, hogy ők
tulajdonképpen proktológusok3, akik megtalálták a válaszokat
az élet minden nagy rejtélyére a katonák seggében.
Döbbent nevetés tört ki az asztal körül.
Sheldon megcsóválta a fejét. – Haver, neked aztán van egy
súlyos stílusod.
Roland vállat vont. – Sosem kedveltem a vak
engedelmességet.
– Ezt tanúsíthatom – mormolta maga elé David.
Roland szájsarka megrándult.
Jared, aki eddig a kanapé mellett támasztotta a falat,
hirtelen kiegyenesedett. – Tulajdonképpen Roland tényleg
mond valamit.
Aidan rámeredt. – Szerinted is győzzük meg a kutatókat,
hogy proktológusok?
Jared türelmetlenül rázta meg a fejét. – Nem. Szerintem azt
kell tennünk, amit Gershom mindig is csinált. Eljátszani a
bűvészt.
Csend.
– Melanie – szólalt meg Seth –, Ethan hasznát tudná venni
még némi vérnek.
Aidan hátranézett a válla felett, amikor Seth ellépett Ethan
mellől.
Melanie felállt és kisietett.

3
Proktológia: A végbél betegségeivel foglalkozó tan, illetve az általános
sebészetnek a végbél betegségeinek vizsgálatára és kezelésére szakosodott területe.
 Heather arcán egyszerre tükröződött remény és félelem. –
Rendbe jön?
Seth tétovázott. – Mindent meggyógyítottam, amit csak
tudtam. Nem fogjuk megtudni, hogy ez elég lesz-e, a vírus be
tudja-e fejezni, ami rajtam kifogott, amíg fel nem ébred.
Melanie két tasak vérrel tért vissza.
Heather a férje mozdulatlan alakjára meredt, amíg Seth
megkerülte az asztalt.
Sheldon újabb széket ragadott, és megtaszította az asztal
David felé eső vége felé. Darnell elkapta a támlát, és betolta az
asztal mellé, hogy helyet biztosítson Sethnek David és Zach
között.
Seth egy biccentéssel megköszönte mindkettejüknek, majd
leült. A vállát lehúzta a fáradtság. Felnézett Jaredre. – Úgy
gondolod, nekünk is el kellene játszanunk a bűvészt?
Jared közelebb lépett. – Igen.
Seth bólintott. – Fejtsd ki részletesebben.

– Teljesen megőrült?
A férfihang mintha egy hosszú, sötét folyosón érte volna
utol Danát.
– Nem tudom – felelt rá egy másik férfihang.
Az öntudata lassan, lépésekben tért vissza, de az az emlék
nem jött vele, hogy hogy került ide... bárhol is legyen az az
„ide”.
Harcolt a szemöldökráncolás ellen, hogy mozdulatlanul
tarthassa az arcát, és közben hallgatta a mormoló
beszélgetést, amiben sikertelenül próbált egy ismerős hangot
is felfedezni.
– Hogy érted azt, hogy nem tudod? – kapcsolódott be egy
harmadik férfi. – Azt mondtad, tele van a feje vámpírokkal.
Hol a pokolban van?
 A háta egy göröngyös, kemény felületen feküdt. Ágy?
Rácsos ágy?
A szemhéja alá beszűrődő fény arról árulkodott, hogy a
helyiség jól meg van világítva. Az orrához eljutó csípős szagok
alapján viszont nem túl tiszta.
Hogy került ide? Az utolsó dolog, amire emlékszik...
A frusztráció tornádóként söpört végig rajta, ahogy
megkísérelte felidézni az eseményeket.
Ó, a szarba!
Az utolsó dolog, amire emlékezett, hogy halálra váltan nézi,
ahogy Heather alázuhan a nyolcemeletes épület tetejéről. Azt
még egy Halhatatlan sem élheti túl, hogy szanaszét spriccel a
vére, és az agyvelője gyakorlatilag szétrobban a betonon.
Aztán Gershom megragadta a torkát és...
– Tényleg vámpírokat láttál az elméjében? – kérdezte az
első férfi.
– Fogjátok már be! – csattant fel a második férfi –
Koncentrálni próbálok!
Ezek itt Gershom segédei? Átadta volna nekik, míg
visszament, hogy végezzen Heatherrel, Ethannel és Aidannel?
A torka elszorult. Aidan.
Lépések közeledtek. – Él még egyáltalán? – motyogta a
harmadik hang.
Ujjak érintették a nyakát.
Dana szemei kinyíltak.
Egy férfi állt felette.
Megragadta a karját és maga felé rántotta, ezzel egyidőben ő
maga pedig felemelkedett.
A homloka a fölé hajoló arcba csapódott.
– Bassza meg! – bukott ki a férfiból, törött orrából
megindult a vér.
Még akkor is fogta a karját, amikor legördült az ágyról.
Mezítelen lábai hideg betonhoz értek, vadul körülnézett.
Kicsi szoba. Négy csupasz betonfal. Két emeletes ágy.
Mosdókagyló. Vécé. Súlyos vasajtó apró kémlelőnyílással,
mint egy börtön magánzárkáján.
Két férfi ugrott talpra a szoba másik falánál.
 Dana maga elé rántotta Törött Orrú Srácot. A könyökét és a
csuklóját megtartva nyomást gyakorolt a stratégiailag
legfontosabb pontokra.
A férfi felmordult a fájdalomtól, térdre rogyott.
– Hé! Hé! Hé! – kiabált a másik kettő, és megindultak
feléje.
Dana felszabadította az egyik kezét, és egy műanyag
fogkefét kapott le a mosdókagyló széléről. Szorosan
megmarkolta a nyelet, a sörtés fejet odanyomta a
porcelánkagyló széléhez, míg az letört a helyéről, egyenetlen,
csipkézett véget hagyva maga mögött. Aztán belemarkolt
Törött Orrú Srác hullámos, fekete hajába, hátrarántotta a fejét
a mellkasára. Odaszorította a törött fogkefevéget a nyaki
verőeréhez. – Maradjatok ott!
Mindkét férfi megtorpant, a szemük nagyra nyílt.
Senki sem moccant, még a Dana által túszul ejtett férfi sem.
– Nyugi – szólalt meg végül az egyik férfi, és Dana
felismerte, bár most tele volt szorongással, ő volt az első hang.
– Csak nyugi. Nem fogunk bántani.
Fokozta a nyomást Törött Orrú Srác nyakán. – Ez látod
pokolian biztos.
– A fenébe is, Phil – morogta a térdelő fickó –, kibaszottul
fogd már be a szád!
Mindenki elcsendesedett.
Dana szívverése a fülében dübörgött, míg ismét körülnézett,
majd lepillantott az előtte térdelő férfira.
Magas volt, izmos, kétszer akkora, mint ő. Mégis földre vitte
kevesebb, mint hatvan másodperc alatt.
– Hogy csináltam ezt? – suttogta.
Fogalma sem volt róla, honnan tud harcolni, hogyan
juthatott eszébe egy műanyag fogkeféből egy másodperc alatt
fegyvert készíteni. Az egyetlen trükk, amit vész esetére ismert,
az a régi, jól bevált beletérdelős módszer volt. Most mégis
betörte egy férfi orrát és sakkban tart két másikat.
– Hogy az ördögben csináltam ezt? – suttogta újra.
– Ó, a szarba – motyogta Első Hang –, tényleg színtiszta
őrült.
 – Dehogy, nem az – ellenkezett vele Törött Orrú Srác –,
csak fél. Lépjetek hátrébb, és adjatok neki egy percet, hogy
lehiggadjon.
Első Hang, azaz Phil és a társa egyszerre léptek hátra és
ültek le az emeletes ágyak alsó részeire.
Eltelt egy perc. Aztán egy másik is. Danának pedig fogalma
sem volt, mit kellene tennie.
A férfi, akit tartott, végül megköszörülte a torkát. – Nos...
segítsetek srácok. Valóban jól érzékelem, hogy valaki, aki
feleakkora, mint én, ilyen villámgyorsan elkapta a tökeimet,
vagy csak álmodom? Mert nem igazán tudom eldönteni.
Dana az akarata ellenére is felnevetett. – Úgy hangzol,
mint... – Aidan.
Elárasztotta a bánat. Aidan az utolsó lélegzetéig harcolt
volna, hogy távol tartsa tőle Gershomot. Akkor tehát...
Gershom megölte?
Nyelt egy nagyot, visszapislogta a könnyeit. – Mint egy férfi,
aki velem volt.
– Aidan? – kérdezte Phil komor arccal.
Remény gyúlt Danában. – Ismered? Itt van?
A férfi megrázta a fejét. – Nem láttuk.
Dana szemöldöke összeszaladt. – Akkor honnan tudod a
nevét?
Phil szája mosolyra húzódott. – Kiolvastam az elmédből.
Dana rámeredt. – Te Tehetséges vagy?
A térdelő férfi lassan, óvatosan elfordította a fejét, hogy
felnézhessen rá. – Hogy micsoda?
– Így hívnak bennünket ő és a többiek, olvastam a fejében –
mondta Phil. – Tehetségesnek. Azt hiszem, a különleges
képességeink miatt – tette hozzá végül.
Dana csak most vette észre, hogy mindhárom férfi egyforma
szürke overallt visel, és fehér zoknit.
Végignézett magán és hasonló öltözéket látott.
Eleresztette Törött Orrú Srácot és hátralépett, de a fogkefe
nyelét szorosan markolta. – Az eltűnt Tehetségesek vagytok?
 Törött Orrú Srác leereszkedett a sarkaira, majd feléje
fordult és leült a padlóra. – Hát abban pokolian biztos vagyok,
hogy nem itt kellene lennem.
Felismerés lobbant Dana fejében. – Te vagy az, aki az apja
temetésére ment!
A férfi összevonta a szemöldökét, felemelte a kezét, és
letörölte a vért a szájáról és az álláról. Az orrán volt egy púp,
amire nem emlékezett a képén, és egyre jobban kezdett
megduzzadni. Felmeredt Danára. – Honnan tudsz erről?
– Láttam az aktádat. – Ránézett a többiekre. – Biztosak
vagytok benne, hogy Aidant nem hozták ide velem együtt?
Ekkora – emelte magasan a feje fölé a kezét –, izmos, skót
akcentusa van.
Phil megrázta a fejét. – Sajnálom. Az ajtó mindössze addig
volt nyitva, amíg téged behoztak, és csak egy csomó
katonaruhás szarházit láttam. Egyébként Phil vagyok. – A
mellette ülő férfi felé intett. – Ő Grant. A nagydarab texasi
pedig, akit lenyomtál, Rick.
Bólintott és minden erejével azon volt, hogy el ne sírja
magát, annyira féltette Aidant. – Én Dana vagyok – intett oda
Ricknek. – Sajnálom, hogy megtámadtalak. Láttam, hogy
fölém hajolsz, és azt gondoltam...
A földön kuporgó férfi elmosolyodott. – Azt gondoltad, hogy
mi vagyunk az elrablóid.
– Valami ilyesmi.
Phil felállt és tett egy lépést feléje. – Folyton Gershomot
emlegeted. Mármint a fejedben. Ki ő?
Egy hirtelen jött ötlet arra késztette, hogy felnézzen a
mennyezetre, majd a sarkokba.
– Mi az? – kérdezte Rick és a tekintete követte az övét.
Dana lehalkította a hangját. – Vannak itt kamerák?
Figyelnek bennünket? Kihallgatnak?
Grant megrázta a fejét. – Ennek az átkozott cellának
minden négyzetcentiméterét átkutattam, gyenge pontot
kerestem, vagy bármit, ami lehetővé tenné, hogy
megszökjünk, de nem találtam sem kamerát, sem mikrofont.
 Úgy markolva a fogkefét, mint valami talizmánt, Dana
visszament az ágyához, amin felébredt és leült a szélére. –
Gershom rabolt el bennünket.
Rick megmoccant. – Kicsoda ő? Mit akar tőlünk?
Dana tehetetlenül megrázta a fejét. – Fel akar használni
bennünket.
– Én megmondtam! – szólalt meg diadalmasan Phil. –
Mondtam, hogy a katonaság eszközként használ minket!
Rick komoran bólintott. – Igen, Phil, megmondtad. És
teljesen egyetértek veled. Te tényleg egy eszköz vagy.
Grant nevetett.
Dana is megtette volna, ha valahol egészen máshol vannak.
– Mi az ajándékotok? – kérdezte Grantet és Ricket.
Rick felhúzta és átkarolta a térdeit, összefonta előttük az
ujjait. – Tudom, hogy úgy fog hangzani, mint egy ócska sci-fi,
de én empata vagyok.
– Érezted az érelmeimet, amikor megérintettelek?
Rick bólintott. – Beleértve ebbe a bánatodat is. Sajnálom a
barátodat, Aidant. Talán ez a Gershom nem ölte meg. Talán
még él.
Dana bólintott, de egy pillanatig nem tudott megszólalni.
Amikor ismét képes volt rá, Grantre nézett. – És te? Mi az
ajándékod?
Öngúnyos kis mosoly jelent meg a férfi szájsarkában. – Én
eltűnt embereket találok meg.
Dana rácsodálkozott. – Komolyan?
– Igen. Ironikus, nem? – halk kuncogásában nem volt
valódi vidámság – Megtalálok bárkit, ha megérinthetek egy
tárgyat, amit nem sokkal az eltűnése előtt használt. Legutóbb
egy nőt kerestem, aki Fresnóból tűnt el, és végül én magam is
eltűntem.
– Ez elég bonyolult – mondta Dana.
– Az.
Feszült csend ereszkedett rájuk.
 Aztán Rick kíváncsi pillantással felnézett Danára. – Szóval,
miért is vannak a fejedben vámpírok? Valami loco in la
cabeza4 vagy, vagy mi?
Dana elmosolyodott. – Nem vagyok őrült.
Phil bólintott. – Én is próbáltam elmondani nekik, de azok
a dolgok, amiket az emlékeidben láttam, elég nehezen
hihetőek.
Dana felhúzta a szemöldökét. – Olyan nehéz elhinni, mint
azt, hogy egy telepatát, egy empatát, egy... akárminek is hívják
Grantet és egy médiumot elrabol az Egyesült Államok
hadserege?
A férfiak összenéztek.
– Én is így gondolom – bólintott Dana.
Rick félrebillentette a fejét. – Médium vagy? Látod a jövőt?
Dana bólintott. – Ha megérintek valakit és összpontosítok,
látom a jövőjét. De néha a múltját. Vagy a jelenét.
Rick feléje nyújtotta a kezét. – Meg tudod mondani, hogy
kijutok-e innen élve?
Dana habozott, tartott attól, mit láthat Rick, és így
mindannyiuk jövőjében. De talán ez segíthet nekik megtalálni
a kiutat.
Felállt, belecsúsztatta a bal tenyerébe a fogkefét, majd
közelebb lépett és a jobbját Rick kezére fektette. A férfi
világosbarna szemei az övébe mélyedtek, míg hosszú ujjai a
kezére fonódtak.
Nem történt semmi. Nem érzett semmit.
Dana felemelte összefonódó kezeiket, majd kifordította a
tenyerét a férfi fogásából és lassan végigsimított az alkarján
fel egészen a könyökhajlatáig. Aztán vissza a csuklójáig, és ezt
még egyszer megismételte. Hirtelen megpillantotta őt egy
katona fölött térdelve, akit épp az egyenruhájából hámozott
ki.
A szemei nagyra nyíltak.
– Mi az? – kérdezte Rick.
A látomás eltűnt.
4
Loco in la cabeza: (spanyol) Valaki, akinek baj van a fejével.
 Dana ajkán lassan szétterjedt egy mosoly.
Ennek láttán Rickén is.
Hangokat hallottak meg kintről.
Mindannyian az ajtó felé pillantottak.
– Ó a szarba! – morogta Phil a cella másik végéből –,
valószínűleg azért jönnek, hogy a laborba vigyenek.
Az ajtó kivágódott. A nyílásban két katona állt, fegyvereiket
Danára és a többiekre szegezve.
Az egyik katona rávicsorgott Rickre. – Miben sántikálsz?
A második katona a fegyvere csövével intett Ricknek. – Állj
fel, menj a falhoz és felemelt kézzel fordulj szembe vele! A
dokik a nőt akarják látni.
Rick felállt, felemelte a kezét, majd lassan elhátrált a falig.
Phil és Grant ugyanezt tették.
– Arccal a falnak! – reccsent a második katona parancsa.
A három férfi a fal felé fordult, majd összenéztek.
Az első katona fegyverének csöve Danára szegeződött. – És
most te. A falhoz!
Dana a fal felé fordult. Az első lépésnél, úgy tett, mintha
megbotlott volna, és oldalra billent.
Egyes Katona előrehajolva üvöltött. – A kezeid! Emeld fel a
kezeidet!
Rick megfordult. – Hé! Hé! Hé! Nehogy lőjenek!
Egyes Katona fegyvere azonnal rászegeződött.
Phil, hallasz engem? üzente gondolatban Dana.
Igen.
Kettes Katona fegyverének csöve nem moccant Danáról.
Ő tett egy újabb lépést, majd kinyúlt, és megragadta a
mosdókagyló szélét, mintha az egyensúlyáért küzdene.
Mondd nekik, hogy megsérültem!
– A fenébe is, hiszen sebesült! – kiáltott fel Rick, nem
törődve a katonák fenyegető fellépésével, még mielőtt Phil
Dana segítségére siethetett volna. – Inkább kibaszottul
segíteniük kellene neki!
Phil is megfordult. – Nyugi! Nyugi! Tényleg megsérült!
Beverték az ágy szélébe a bokáját, amikor behozták!
 Rick újra a fal felé fordult, amikor Egyes Katona
fenyegetően közelebb lépett hozzájuk. – Oké! Oké! – kiabált
hátra a válla felett. – Csak nem akartam, hogy lelőjék egy
ilyen szarság miatt! Azt hiszem néhány bordája is törött.
Kettes Katona érzékelve Egyes Katona és a foglyok között
egyre növekvő feszültséget, két lépést tett előre. – A fal felé
nézzetek! – parancsolta. – Mindannyian! És tartsátok a
kezeiteket látható helyen!
Dana tett egy újabb ingatag lépést a fal felé, majd újra
nekidőlt a mosdókagylónak, és a kezébe markolta a szappant.
A másik karját leejtette az oldala mellé, a homlokát
nekitámasztotta a falnak.
Alig hallható puffanást hallott maga mögött.
Egyes Katona megütötte az egyik srácot?
Vállával is a falnak dőlt, a súlyát az egyik lábán tartotta, a
szappant elrejtette túlságosan nagy ruhájának ráncaiban, az
alkarját az oldalához szorította, mintha törött bordáit
próbálná óvni. Amikor oldalra nézett, megpillantotta Ricket,
aki dühösen meredt Egyes Katonára. Vér folyt a halántékából.
– Kérem – igyekezett minél több fájdalmat és elgyötörtséget
belecsempészni a hangjába –, ne bántsa őket! Mindent
megteszek, amit mondanak! Fordulj a fal felé, üzente Philnek,
de maradj készenlétben!
A férfi a többiekre nézett.
Rick, Grant és Phil is a fal felé fordult felemelt kézzel, hogy
megbékítsék az őröket.
– Tudom, hogy csak parancsot teljesítenek – mormolta
Rick –, nem kellene ekkora faszként viselkedniük.
Egyes Katona egy maró, jelzőkkel teli választ sziszegett
feléje, majd visszahátrált Kettes Katona mellé. – Intézd a nőt
– morrant oda neki, míg ő maga a férfiakra szegezte a
fegyverét.
Kettes Katona leeresztette a fegyverét, hagyta, hogy a
nyakában himbálózzon. Miközben megközelítette Danát,
bilincset húzott elő. – Maradj arccal a falnak! Tedd hátra a
kezeidet.
 Dana engedelmesen bólintott, a falra szegezte a pillantását.
– Lehet, hogy segítségre lesz szükségem, hogy menni tudjak –
mondta halkan, tervei szerint félelemtől remegő hangon. –
Azt hiszem, kiment a bokám.
– Kezeket a hátad mögé! – ismételte meg jéghideg hangon a
parancsot Kettes Katona.
Dana ellökte magát a faltól, egy kicsit billegett, mintha az
egyensúlyát keresné, majd óvatosan leeresztette „sérült” lábát
is a padlóra. Megrázta egy kicsit a jobb karját, előrébb
csúsztatva a tenyerében a fogkefe nyelét.
– Mondtam, hogy sérült! – morogta Rick.
– Fogd be a pofád! – csattant fel Egyes Katona.
– A bal kezedet először – mondta hivatalos hangon Kettes
Katona.
Nos, ennyit a nemlétező együttérzésről. Dana
megmozdította a bal karját, mintha engedelmeskedni akarna,
majd a jobb kezével megmarkolta a fogkefe nyelét és
hátradöfött. Erősen.
Kettes Katona felüvöltött, amikor a hegyes műanyag vég
belefúródott a combjába.
Dana megpördült, eldobta a szappant, megragadta Kettes
Katona fegyverét, és az előregörnyedő férfi arcába rántotta.
Egyes Katona épp meglepetten feléjük nézett, a szappan így
pontosan a halántékán találta el. A feje megrándult, oldalra
tántorodott.
Kettes Katona káromkodott, a fegyvere után kapott. De
Dana addigra már kikanyarította a nyakából. Ahogy maga felé
rántotta, a férfi feléje dőlt.
Dana visszalökte, a fegyver agyával az arcába csapott, majd
felemelte a lábát, kifordult és rúgott. A sarka belecsapódott
Egyes Katona állkapcsába. Gyorsan visszahúzta és
szembefordult a férfival.
Egyes Katona felmordult, ahogy a feje hátracsapódott.
Dana állandó mozgásban maradt, megpördült és kirúgta
Kettes Katona kezéből az oldalfegyverét, még mielőtt teljesen
előhúzhatta volna a derekán lévő pisztolytáskából.
 Düh áradt szét a férfi vonásain, felemelt ököllel Dana felé
fordult.
Dana blokkolta az ütést a kezében tartott fegyverrel, majd
belefejelt az arcába. Fájdalom nyilallt a homlokába, de közben
már fordult is Egyes Katona felé, hogy kitérjen a támadása
elől. Aztán már kettejük ellen harcolt, védte az ütéseiket, és
olyan pontos rúgásokkal viszonozta őket, amiket nem tudott
volna megmagyarázni.
Kettes Katona fegyverét Ricknek nyújtotta, majd ügyesen
megszabadította Egyes Katonát is az övétől.
Amikor Egyes Katona az átadott fegyverért nyúlt, Rick a
homlokához nyomta az automata fegyver csövét.
– Meg ne próbáld – morogta.
Kettes Katona a kézifegyvere után vetette magát.
Dana ért oda hozzá elsőként, és célba vette vele a férfi
homlokát. Zihált. A karjai sajogtak, nem volt hozzászokva,
hogy ütéseket hárítson velük. A sarka is lüktetett.
– Ó te szent szar! – meredt rá hatalmasra nyílt szemekkel
Phil. – Ki a fene vagy te? Olyan volt ez a szarság, mintha egy
kibaszott Michael Bay5 filmet néznék!
Dana egy villámgyors mozdulattal lesújtott a fegyver
agyával Kettes Katona halántékára.
A férfi térde megrogyott, eszméletlenül zuhant a padlóra.
Rick követte a példáját, ő is megfosztotta az eszméletétől
Egyes Katonát, majd elkezdte lefejteni róla az egyenruháját.
Grant tátott szájjal meredt Danára. – Hogy csináltad ezt?
Dana szíve száguldott, megcsóválta a fejét. – Fogalmam
sincs. Phil, hány őrt érzékelsz?

5
Michael Bay: Michael Bay (Los Angeles, 1965. február 17. –) amerikai
producer és rendező. Nagyszabású, nagy költségvetésű akciófilmjeivel vált
ismertté, amelyek sokféle effektet és különleges látványelemeket tartalmaznak.
Leghíresebb filmjei az Armageddon, a Pearl Harbor – Égi háború és a
Transformers.
 A kérdezett azonnal válaszolt. – Ez a kettő érted jött, hogy a
laborba vigyenek. Másik kettő a folyosó végén áll, ők a
következő szakaszt őrzik. A többiek szétszóródva járják az
épületet, általában párokban.
Dana agya villámgyorsan járt. – Telepata vagy. Tudod a
folyosón állók nevét?
– Ez műszak szerint változó. A beosztás szerint most
Edwardsnak és Mitchellnek kellene szolgálatban lennie. –
Oldalra fordította pár pillanatra a fejét. – Igen. Edwards és
Mitchell az.
Közben Grant segített Egyes Katonát megszabadítani az
egyenruhájától.
Rick felállt, levette magáról a szürke overallt, felfedve
szikár, izmos, boxeralsós testét.
– Ha el tudom intézni az őröket – mondta Dana –, el tudsz
nekem annyi elmét olvasni, hogy ki tudjuk dumálni magunkat
a hátsó ajtón?
– Az hétszentség, hogy megpróbálom – bólintott Phil.
Gershom úgy játszotta ki a Halhatatlan őrzőket és a
Többieket, hogy mindig lépéselőnyben maradt velük szemben.
Ha azonnal távozott, amint lerakta Danát, még azelőtt el kell
tűnniük, hogy visszatérne a következő áldozatával. Órák teltek
még csak el az eltűnése óta, kevés reményt fűzött hozzá, hogy
eközben a Halhatatlanok valami csoda folytán rájöttek volna,
hol tartja fogva Gershom a Tehetségeseket. Tehát egyedül
rajta áll, hogy kiutat találjon.
Rick magára vette Egyes Katona egyenruháját. Grant Kettes
Katonát kezdte vetkőztetni.
Phil az egyik fal felé fordult. – A többi őr azon töpreng, mi
tart ilyen sokáig.
Dana Grant felé intett. – Segíts neki.
Míg Grant is magára öltötte az egyenruhát, Phil és Dana
ráadta a két katonára a szürke overallokat.
– Az ágyra – suttogta Dana.
Rick lehajolt, a vállára vette Egyes Katonát, majd az ágyra
dobta és eligazgatta, hogy háttal feküdjön az ajtónak.
 – Mi a fene tart ilyen sokáig? – kiáltott fel egy férfi a folyosó
végén.
Dana Rickre nézett, aki a legerősebbnek tűnt a csoportból.
– Hívd ide őket!
A férfi bólintott. – Hé, Edwards! – kiáltott némi
bizonytalansággal a hangjában.
Dana átvette Philtől az egyik automata fegyvert, és felsimult
a falra az ajtó mellett.
Grant és Phil magzati pózba gördítette a padlón Kettes
Katonát, majd Grant megállt háttal az ajtónak, Phil pedig a
falhoz ment.
– Mi van? – kiáltott vissza kintről a férfi – Mi a baj?
– Hát... ömm... – kiabált bizonytalanul Rick, Dana szerint
prímán hozva Egyes Katona hangját. – Azt hiszem, van egy
kibaszott gondunk. A nő szembeszállt velem, amikor
megpróbáltam megbilincselni, és túl erősen ütöttem meg. A
fenébe is... azt hiszem meghalt!
– A francba már, Cox! – üvöltötte a láthatatlan ember.
Phil felemelte a kezeit, hogy a tarkója eltakarja a markában
szorongatott 9 mm-est.
Léptek döndültek a folyosón, egyre közelebbről
hallatszottak.
– Ki az a fasz, aki nem képes megbilincselni egy negyvenöt
kilós nőt? – fogalmazott meg kritikát egy második hang. – Ott
van a kezedben az a kibaszott fegyver!
A folyosó fényei elhomályosodtak, amikor újabb két katona
lépett be a cellába.
Az egyik káromkodni kezdett, amikor meglátta a földön
fekvő test fölé hajoló másik két „őrt”, azaz Ricket és Grantet.
– Gershom tábornok szét fogja rúgni a segged...
Dana olyan gyorsan megfosztotta őket az eszméletüktől,
hogy még meglepődni sem volt idejük. Aztán letérdelt
melléjük és elkobozta a fegyvereiket.
Phil rámeredt. – Újra megkérdezem. Ki az ördög vagy te?
Dana megrázta a fejét. – Erre most nem érünk rá. Vedd fel a
ruháját és húzzunk el innen!
 Huszonkettedik fejezet

A nap lebukott a horizont alá, lágy rózsaszínűre festette a

környező felhőket, míg az ég többi része a lila és a szürke
sötétebb árnyalataiba burkolózott.
Aidan idegei szinte rángatóztak, ahogy az épület eleje felé
tartottak.
Ennek működnie kell. Muszáj, hogy működjön. Mégis
pokolian aggódott, hogy nem fog.
A katonai egyenruháról, amit viselt, Lane tábornok
gondoskodott. Rengeteg, számára rejtélyes firlefranc volt
rajta, így Aidan azt feltételezte, hogy valami magas rangú
tisztviselő szerepében tetszeleg. Heather sétált a bal oldalán, a
kezében aktatáskával. Zach a jobbján. Az ő másik oldalán
Darnell, egyik kezében egy aktatáskával, a másikban egy
degeszre tömött bőrtáskával. Mindannyian katonai
egyenruhát és oldalfegyvert viseltek.
Szorosan mögöttük valódi katonák lépdeltek komolyabb
fegyverekkel, Lane tábornok válogatott emberei, Tim, Wayne,
Jess és három másik. Bizonyára mindannyian Lane
tábornokkal voltak, amikor Ethan, Seth és Heather beavatták
a lány apját a vámpírok és Halhatatlanok létezésének titkaiba,
és mindannyian elkötelezték magukat ezen titkok
megőrzésére. Lane tábornokban a leghaloványabb kétség sem
volt a hűségük felől. És Aidan sem olvasott mást az
elméjükben. Mindannyian a végsőkig hűségesek voltak a
tábornokhoz. És meglepő módon ezt a feltétlen hűséget teljes
egészében kiterjesztették Sethre is. Amikor ennek
alaposabban utánanézett az emlékeikben, megtudta, hogy
Tim kislánya meghalt volna rákban, ha Seth nem gyógyítja
meg.
Őket Lisette, Étienne, Krysta és Sean követte, szintén
egyenruhában.
A sort néhány Szekundáns, Brodie, Tracy és Nicole zárta
Chris Reordonnal.
 Ezt a díszes kompániát Lane tábornok vezette hosszú,
távolságfaló léptekkel Gershom tábornok, alias Seth
kíséretében.
Amikor Aidan megtudta, milyen nagy létszámú lesz a
csoportjuk, kételkedett benne, hogy ezt az épületben
tartózkodók nem fogják gyanúsnak találni.
De Heather megnyugtatta. – A tábornokok olyanok az
amerikai hadseregben, mint a királyok – közölte. –
Jellemzően népes kíséret van velük, bárhová mennek is. Saját
sofőr. Biztonságiak. Olykor még katonai rendőri kíséret is.
Titkárnő. És más különböző, válogatott asszisztensek, akik
intéznek minden kiadott utasítást, és kezelik a
kommunikációs és egyéb berendezéseket. Tekintve, hogy mi
két tábornokot is kísérünk, úgy is mondhatnám, hogy egy
ekkora delegáció a minimum.
Ránézett Zachre. Gershom folyton magával hurcol ennyi
embert, amikor idejön? kérdezte telepatikusan. Zach
elegendő elmét olvasott ahhoz, hogy láthassa bennük
Gershom érkezéseit.
Nem vagyok biztos benne, Zach továbbra is maga elé
nézett, semmilyen jelét nem mutatta a telepatikus
beszélgetésnek. Vagy hozott magával néhány strómant,
hogy játsszák el a kíséretét, vagy elmekontrollal hitette el itt
mindenkivel, hogy van kísérete, mert semmi szokatlant nem
találtak a viselkedésében.
Amikor a két tábornok közelebb ért, a bejáratot őrző
katonák vigyázzba vágták magukat és tisztelegtek Lane
tábornoknak, valamint a visszatérő Gershom tábornoknak.
Aztán ajtót nyitottak nekik olyan gyorsan, hogy a két
tábornoknak még csak le sem kellett lassítania.
Odabenn egy férfi sietett eléjük, akinek szintén rengeteg
dísz volt az egyenruháján, néhány alacsonyabb rangú katona
kíséretében. Mindannyian tisztelegtek.
– Gershom tábornok. – Amikor Lane tábornok felé fordult,
akaratlanul is felszaladt a szemöldöke. – Lane tábornok. Nem
tudtam, hogy ön is...
 Gershom tábornok félbeszakította a férfit. – Bevontam Lane
tábornokot a belső körbe, hogy segítsen rendbe rakni ezt a
fejetlenséget, Nelson.
Nelson megdermedt. – Milyen fejetlenséget?
– Azt a fejetlenséget – morrant türelmetlenül Gershom
tábornok –, hogy egy kibaszott önjelölt újságíró és
összeesküvés-elmélet szakértő megszólította a nyilvános
honlapján Lane tábornokot, és arra kérte, hogy erősítse meg,
hogy ez valóban egy katonai létesítmény, ahol kísérleteket
végeznek amerikai állampolgárokon!
Nelson elsápadt. – Mi?
Gershom tábornok csettintett az ujjával.
Darnell letette a bőrtáskát, az aktatáskájából előhúzott egy
iPodot, bekapcsolta, majd itt-ott megérintette a kijelzőjét,
aztán pedig Nelson felé fordította.
A képernyőn ott volt feketén-fehéren egy cikk az egyik
összeesküvés-elméletekkel foglalkozó portálról, amit
tökéletesen valósághűen a Hálózat számítástechnikai gurui
gyártottak. És az is világosan látszott, hogy a cikket több ezren
osztották meg a közösségi médiában. Bármit is jelentsen ez.
Nelson arcát elárasztotta a düh. – A kurva anyját!
Darnell egy profi higgadtságával válaszolt neki. – Terjed.
Aidannek fogalma sem volt róla, hogy ez mit jelent, de a
tiszt holtra vált arckifejezéséből ítélve rosszat.
Gershom tábornok felemelte a kezét. – Senki sem hagyhatja
el az objektumot engedély nélkül, amíg fel nem derítjük az
információ kikerülésének forrását. – Darnellre mutatott. – A
csapatomnak biztosítson hozzáférést a kommunikációs
központhoz és a szerverekhez, hogy megállapíthassák,
hackertámadásról van-e szó, vagy belülről szivárogtatott
valaki.
– Igen uram! Azonnal uram! – Nelson intett a katonáinak,
akik sietve elvették Darnell csomagjait és elvezették. Velük
tartott Étienne, Krysta, Heather, Chris és Nicole is.
– Arra a döntésre jutottam – folytatta Gershom tábornok –,
hogy az itt tárolt különleges árut átszállítjuk egy másik
létesítménybe.
 – De uram...
Aidan idegesen mocorgott, miközben Lane tábornok és
Gershom tábornok egymással kezdtek beszélgetni, közben
pedig parancsokat osztogattak Nelsonnak és a katonáinak,
amit azok azonnal engedelmesen teljesítettek.
Túl sokáig tart. Ő legalábbis túlságosan hosszúnak érezte.
Mi van, ha ezek a gazemberek már odaszíjazták Danát a
műtőasztalra, hogy felboncolják?
Ne pánikolj! szólalt meg Zach a fejében, miközben a két
tábornok folyamatosan pattogó parancsokat osztogatott.
Minden a terv szerint halad. Még néhány perc és láthatod őt.
Nincs semmi baja. Fékezd az érzelmeidet, mert elkezd izzani
a szemed.
Aidan vett egy mély lélegzetet és lassan kiengedte.
Legalább a valódi Gershom nincs jelen. Az katasztrófa lett
volna. Besétálni egy hamis Gershom tábornokkal, amikor a
valódi odabenn várja őket.
Hirtelen egy katona lépett eléjük és intett nekik, hogy
kövessék. – Erre.
Gershom tábornok megindult utána, mögéje csatlakozott be
Aidan és Sean.
Zach és Lisette ott maradtak Lane tábornok támogatására, a
tábornok csapatának fele Aidan csoportját kísérte el.
A létesítmény katonája végigvezette őket egy folyosón, majd
egy másikon, áthaladtak két biztonsági ellenőrző ponton is.
Heathernek igaza volt. Ezek az emberek valóban úgy
reagáltak, mintha Gershom egy király lenne, beleegyeztek
bármibe, amit kért, a létező legnagyobb tisztelettel bántak
vele. Eszükbe nem jutott volna megkérdőjelezni a döntéseit,
egy pillanatig sem haboztak teljesíteni a parancsait.
Kétségtelen, hogy a valódi Gershom elemében érezhette
magát közöttük, hiszen amúgy is uralkodói téveszméi vannak.
Vagy egyszerűen csak téveszméi.
Amikor befordultak a következő sarkon, Aidan szíve
megállt.
Három, automata fegyverekkel felszerelt katona jött velük
szembe, közrefogva egy nőt. A nőn egy túlságosan nagy szürke
overall volt, kissé bicegett, a kezei a háta mögött, valószínűleg
bilincsben.
Dana!
A nő azonnal felnézett, a tekintetük találkozott. Aidan! A
gondolat tiszta volt, tele örömmel és megkönnyebbüléssel.
Aztán Dana végignézett a többieken és a legmagasabb férfi
láttán kiszaladt az összes szín az arcából. Ó a szarba!
Gershom!
Nincs semmi baj! igyekezett sietve megnyugtatni.
Fogságba ejtett? kérdezte Dana.
Nem édesem. Ő nem az igazi Gershom.
Dana alaposabban végignézett „Gershom tábornokon”.
Biztos vagy benne?
Száz százalékig. Mivel Gershom olyan nagy előszeretettel
adja ki magát Sethnek, arra gondoltunk, hogy ellene
fordítjuk a fegyverét. A pillantása Dana lábára esett. Bicegsz.
Elöntötte a harag. Bántottak?
Nem. Ezt én okoztam magamnak, amikor elintéztem az
őröket.
Ezt biztosan nem hallotta jól. Megbocsáss, hogy mi?
Ezek az emberek velem nem katonák. Ők is elrabolt
Tehetségesek. Épp megszökünk.
Míg Gershom tábornok megállt egy rövidebb szónoklatra,
és újabb kismillió parancsot osztott ki, Aidan gyorsan
átfutotta Dana emlékeit.
Ó te jó ég! motyogta végül mentálisan Kiiktattad az őröket
és elintézted a saját kiszabadulásodat.
Tudom, hogy hangzik, szaladt ráncba Dana homloka. Én
magam is meglehetősen kiborultam tőle, mert fogalmam
sincs, hogy csinálom.
Gershom tábornok ekkor vette észre a közeledő katonákat,
és feléjük fordult.
A Danát kísérő három „katona” vigyázzba dermedt. Az
ujjaik kifehéredtek a fegyvereiken.
Ez az a seggfej, aki elrabolt, mondta Dana telepatikusan az
egyik Tehetségesnek.
 Nem ő rabolt el, mondta gyorsan Aidan mindannyiuknak
ugyanúgy szerepet játszik, mint ti az őrökét, hogy
kiszabadíthassunk benneteket.
A férfiak szeme nagyra nyílt.
Egy adóvevő reccsent Aidan mögött.
Tim választ mormolt bele, majd előrelépett. – Gershom
tábornok, uram! Megérkeztek a teherautók.
Gershom tábornok bólintott. – A lehető leggyorsabban
töltsék fel őket. – Dana felé intett. – Kezdjék ezzel.
Bár Aidannek a többiekkel kellett volna maradnia, eltért a
tervtől.
Tim intett Danának és az álkatonáknak, majd visszafelé
indult, a kijárat felé. Aidan becsatlakozott mögéjük, a szemét
le nem vette Danáról. A kezei bár valóban össze voltak
bilincselve a háta mögött, amikor alaposabban szemügyre
vette, látta, hogy a karikák olyan nagyok, hogy bármikor
kihúzhatja belőlük a kezét, ha szükség lenne rá.
Összecsikordultak a fogai, ahogy néznie kellett a bicegését.
Egy örökkévalóságnak tűnt, hogy elhagyják az épületet.
Nelson eltűnt az előcsarnokból, nyilván Lane tábornok
mellett hajbókol. A katonái, akik hátramaradtak, nem tettek
ellenvetést, amikor Tim vezetésével Dana, a három
Tehetséges és Aidan kiléptek az ajtón.
Az épület előtt nagy, katonai teherautók sorakoztak,
mindegyiket féltucatnyi, jól felfegyverzett katona vigyázta,
akikről Aidan pontosan tudta, hogy Chris emberei.
Tim odavezette őket az első jármű hátuljához, ahol aztán az
őrök felsegítették Danát.
Aidan is fellépett négyük után, majd hagyta, hogy a
teherautó őrei rájuk engedjék a ponyvát. Mellette egy sávban
beáradt a még megmaradt kinti világosság, enyhítve a teljes
sötétséget.
Dana megfordult. Kihúzta a kezét a bilincsből és a nyakába
vetette magát.
Aidan átölelte, magához szorította és felemelte. Beletemette
az arcát a hajába.
 – Azt hittem, hogy megölt – suttogta Dana, elfúló
hangjában könnyekkel.
– Én is ettől féltem veled kapcsolatban.
– Azt hiszem, ő lehet Aidan – mormolta oda az egyik férfi a
társainak. A gondolatai Rickként azonosították.
Aidan figyelmen kívül hagyta őt, leeresztette a talpára
Danát és kissé eltolta magától, hogy tetőtől talpig alaposan
végignézhessen rajta. – Jól vagy? – kérdezte, miközben
hátrasimította a haját az arcából.
A nő bólintott.
– Mi a fene? – csattant Rick csodálkozó hangja. – Izzik a
szeme és agyarai vannak!
Aidan ránézett.
Rick magas volt és szikár, az egyenruha túl rövidnek
bizonyult a karjain, megfeszült a mellkasán. Aidant bámulta.
– Megmondtam, hogy nem őrült! – mondta diadalmasan
egy másik, Phil, aki úgy tűnt, telepata.
A harmadik férfi csak dermedten, tátott szájjal meredt rá.
Dana nevetett. Odalépett Aidan mellé, átkarolta a derekát
és a férfiak felé intett. – Rick, Phil és Grant.
Aidan odabiccentett nekik, de pillanatnyilag jobban
érdekelte az a láb, ami nem volt képes rendesen megtartani
Danát. Odahúzta a nőt a raktér teljes hosszán végigfutó
padhoz. – Ülj le, és hadd lássam, mit műveltél magaddal!
Dana leereszkedett és feltette a bokáját a másik térdére. –
Akkor sérült meg, amikor megrúgtam az egyik katonát.
Aidan leguggolt előtte, lehúzta a piszkos, fehér zoknit a
hideg lábacskáról, hogy megvizsgálhassa. A sarka már
elkezdett belilulni. A két kezébe fogta és felmosolygott
Danára. – Gondoskodnom kell róla, hogy legközelebb legyen
rajtad csizma vagy bakancs. – A keze felforrósodott. A
zúzódás visszahúzódott, majd teljesen eltűnt.
Dana rásimította a kezét az övére, és belenézett a szemébe.
– Ethan és Heather túlélték?
– Heather igen. Arra még várnunk kell, hogy megtudjuk,
sikerült-e Sethnek teljesen meggyógyítania Ethant.
 Dana bólintott, kipislogta a könnyeit. – Hol az igazi
Gershom? Elkaptátok?
Megrázta a fejét. – Nem tudjuk, hol van most. Félig-meddig
arra számítottam, hogy itt találjuk.
Rick lépett közelebb. – Akkor ki az a fickó, aki úgy néz ki,
mint Gershom? Az ikertestvére?
– Nem. Sokkal inkább nevezném őket unokatestvéreknek.
Az utolsó fénysugár is eltűnt, ami eddig bevilágította a
teherautó rakterét.
Tim futott be újabb négy Tehetségessel.
Dana megragadta Aidan kezét. – A szemeid – suttogta.
Lehunyta őket, amíg ellenőrzése alá vonta az érzelmeit. Az
agyarai visszahúzódtak. Felnézett.
Dana rámosolygott. – Így már jó.
Odahúzta a kezét a szájához egy csókra, aztán felállt. – Most
pedig nézzünk utána, hogyan juttathatunk ki innen
benneteket a leggyorsabban.
Aidan, szólalt meg a fejében Seth, Davidnek szüksége van
rád.
Aidan káromkodott és ránézett Danára. – Segítenem kell
Davidnek.
Most! utasította Seth.
Bár nagyon nem akaródzott magára hagynia Danát, Aidan
elteleportált.

Gershom az erdőben állt, szelíd szellő emelgette a haját,

miközben azok gondolatait hallgatta, akik biztonságban
érezték magukat David házában.
Azóta, hogy Seth örökbefogadott lánya, Ami figyelmeztette
Sethet a jelenlétére a katonai bázison, Gershom alapos
gondossággal tanulmányozta a nő különleges tehetségének
mértékét, próbálta kitapasztalni, mekkora az a távolság, ahol
még nem érzékeli.
 Ahhoz minden esetre elég közel juthatott, hogy hallja a
beszélgetéseket és olvashassa a gondolatokat David
napsütötte otthonában.
Lassú mosolyra húzódott a szája.
Ezúttal beteljesíti a Nemezist.
És majdhogynem túlságosan is könnyű volt. Amíg az a fasz
Seth a katonai bázissal van elfoglalva és az ő alakját felvéve
kiszabadítja a kis Tehetségeseit, Gershom képletesen szólva
egyszerűen csak besétál David házának ajtaján és azt szerzi
meg, ami a legértékesebb neki.
És Seth még csak tudni sem fog róla, hogy eltűntek. Csak
amikor már késő lesz.
Talán megöli Davidet, és a bent lévő Halhatatlan őrzőket,
hogy még mélyebben megforgassa benne a kést.
A gondolat nagyszerű érzésekkel töltötte el.
A kihallgatott gondolatok alapján gyors fejszámolást
végzett.
Ami egy kanapén ült David nappalijában, és egy könyvet
olvasott az ölében ülő kisgyereknek. A férje, Marcus ott ült
mellettük, és annyira féltette őket, hogy Gershom szinte nem
is talált más értelmes gondolatot a fejében.
Roland és Sarah ott ültek a közelükben, a fejükben eltökélt
elszántsággal, hogy bármi áron megvédik Marcust, Amit és a
gyereket.
És ott volt persze David, aki Seth távollétében őrizte a
nyájat. Egy kissé frusztrálta, hogy az ő gondolataihoz nem fér
hozzá.
Jelen volt Imhotep és Chaahk is, David mellett valószínűleg
ők az egyetlenek, akik tisztességes ellenfélnek
bizonyulhatnának. A Kelta is meglepően jó ellenfél volt, de ő
most a katonai bázison keresi a szeretőjét.
Két fiatalabb Halhatatlan, Richart és Jenna egy szófán
ültek, szemben velük egy Szekundáns, Sheldon. És több
szívverést is hallott a házon kívül. Kétségtelenül a Hálózat
őrei.
Hangtalanul felnevetett. Komolyan azt hiszik, hogy néhány
fegyveres ember feltartóztathatja?
 A Halhatatlanok fekete báránya, Bastien és a felesége nem
voltak a házban. Ő és Melanie úgy döntöttek, hogy benn
maradnak a Központban, hogy kéznél legyenek Heather
helyett, és a vámpírok segítségével ellenálljanak, ha ő,
Gershom úgy döntene, hogy ismét látogatást tesz a Hálózat
főhadiszállásán, hogy csapást mérjen rá, vagy megint
belekukkantson Ethan szétcseszett elméjébe.
Hm. Talán tényleg újra szét kellene barmolnia Ethan
elméjét. Csak néhány percébe került, Seth viszont órákat
töltött utána a gyógyításával. Vagy talán még jobb lenne, ha...
Oldalra billentette a fejét. Talán míg a többi Halhatatlan
azzal küzd majd a visszatérésük után, hogy megfékezze Seth
Ami és Adira eltűnése miatti dühét, ő beugorhatna a
Központba, és egy kicsit elszórakozhatna Cliff-fel. Semekkora
erőfeszítésébe nem kerülne ledönteni a fiatal, hűséges vámpír
fejében a már amúgy is elvékonyodott gátat, szabadjára
ereszthetné az őrületét, és elhelyezhetné egy szobában Amival
és Adirával. Aztán pedig hagyná, hogy a természet tegye a
maga dolgát. Érdekes kísérlet lenne.
De előbb...
Felvette Seth alakját és beteleportált David nappalijába,
közvetlenül Ami mellé.
Többen felziháltak.
David felemelkedett.
Marcus szintén. – Már végeztetek is? Elkaptátok
Gershomot?
Ami elejtette a könyvet, átkarolta Adirát és szorosan a
mellkasához ölelte. Rettegve meredt fel rá. – Ez nem Seth!
Gershom!
Minden Halhatatlan talpra ugrott.
Marcus természetfeletti sebességre gyorsult, egy
mozdulattal felkapta a feleségét és a lányát, majd kirohant
velük a bejárai ajtón.
Gershom felvette a saját alakját, és kiteleportált David háza
elé a gyepre, egyenesen Marcus útjába.
A Halhatatlanok David vezetésével kiözönlöttek a házból,
kezeikben fegyverekkel.
 Marcus irányt változtatott és sprintelt tovább.
Gershom újra eléje teleportált. És újra és újra.
Marcus megállt. Leeresztette Ami lábát a földre, majd
betolta őt és Adirát maga mögé. Felkészült a harcra.
Előjöttek a ház körüli halandó őrök is, jóval kevesebben,
mint amennyire Gershom számított, és rászegezték a
fegyvereiket.
– Lőjetek csak – szólt oda nekik –, és telekinézissel minden
golyót Ami és Adira felé küldök.
Egyetlen lövés sem dördült.
Richart eltűnt, majd megjelent Ami mögött.
Gershom intett a kezével.
Richart vagy harmincméternyit repült hátrafelé, és
nekicsapódott a David gyepét övező hatalmas fák egyikének.
Tisztán hallatszott a csontjai reccsenése.
Intett egyet David, Roland, Sarah, Chaahk, Imhotep és
Jenna felé is, amikor azok meglódultak. Az energiahullám
körben áradt ki a kezéből, akárcsak egy robbanás
lökéshulláma, és lesöpört a lábáról minden halandót és
Halhatatlant.
Csak David, Marcus és Ami maradt talpon.
Amikor David dühödt ordítással, felemelt kardokkal
megindult az irányába, Gershom eldobott egy tőrt.
A naplemente utolsó fényei megvillantak a pengén, ami
megkerülte Marcust, majd megállt a levegőben Ami nyakától
néhány centiméterre.
David megtorpant, rémülten meredt a pengére, ami olyan
közel lebegett Ami nyaki artériájához.
Diadalmámor öntötte el Gershomot, elmosolyodott.

Aidan David nappalijában jelent meg és üresen találta azt.

Egy hatalomhullám billentette ki az egyensúlyából,
majdnem fenékre ült.
 Odakinn David dühösen felordított.
Aidan kiszaladt a bejárati ajtón.
Roland, Sarah, Jenna, Imhotep, Chaahk, Sheldon és az
összes hálózati őr a földön feküdt. A Halhatatlanok arca
fájdalmas grimaszba torzult. A Hálózat néhány katonája
eszméletlennek tűnt.
Távolabb a többiektől, a gyep szélénél Richart küzdött, hogy
talpra állhasson.
A pázsit közepén Marcus állt karddal a kezében Ami előtt,
aki szorosan ölelte magához Adirát.
David megtorpant, amikor egy tőr Marcust megkerülve
lebegve megállt Ami nyaka közelében.
Aidan lehajolt, hogy felmarkoljon egy kardot, amit Roland,
vagy Sarah ejtett el, majd odaállt David mellé.
David izzó tekintete nem mozdult a tőrről.
A lebegő penge lassan eltávolodott Amitól, majd
villámgyorsan vissza is tért, hegye nekinyomódott a nő puha
bőrének.
Gershom mosolyogva csóválta meg a fejét. – Te csak hiszed
David, hogy olyan erős vagy, mint én.
Marcus előhúzott egy második kardot is.
– Hülyéskedsz? – kérdezte vidáman Gershom, de aztán
összevonta a szemöldökét. – Várjunk csak! Hogyhogy még
állsz? Csak nyolcszáz éves vagy. Neked is a hátadon kellene
fetrengened, mint a többieknek.
Marcus megcsóválta a fejét. – Erősebb vagyok, mint
amilyennek látszom.
Az Amit fenyegető tőr hirtelen megpördült a levegőben és
Gershom felé száguldott.
Aidan szeme hatalmasra nyílt.
Ahogy Gershomé is, miközben gyorsan hárította.
Meglepetten nézett Marcusra. – Hogy csináltad ezt?
Aidannek is ugyanez lett volna a kérdése. Marcusnak
ugyanis nem volt telekinetikus képessége.
Marcus felemelte a kardjait és megindult.
Gershom hátralépett, ő is előhúzta a magáét, és nagyon
igyekeznie kellett, hogy háríthassa annak a Marcusnak a
támadását, akinek semekkora kihívást nem kellett volna
jelentenie egy olyan nagyhatalmú személynek, mint ő.
Mi az ördög folyik itt?
– Hogy a pokolban csinálod? – morgott Gershom, aki
állandó hátrálásra kényszerült, hogy megakadályozza ellenfele
csapásainak célba jutását, a pengéik felszikráztak,
valahányszor egymásnak ütköztek.
Marcus szemei aranyszínben izzottak fel. – Meglepetés,
kuzin! – A következő pillanatban Marcus alakja elmosódott,
és Seth állt a helyén.
Aidan lélegzete elakadt.
Gershom szemeiben is fellángolt az arany tűz, az arca
egyszerre tükrözött zavart és haragot. – Ki a fene vagy te? –
kérdezte. – Seth az én alakomban pózol a katonai bázison! A
saját szememmel láttam!
Seth sötét mosollyal megcsóválta a fejét.
– Olyan alaposan tanulmányoztál és akkora örömmel
személyesítettél meg, amikor megtámadtad Aidant. Igazán
meglep, hogy nem ismersz fel.
– Ez lehetetlen.
– Úgy tűnik, nem te vagy az egyetlen bűvész a családban –
suttogta Seth.
Gershom szemében pánik villant. – Te nem lehetsz Seth!
– Ó, de igen, én vagyok az. Valaki önként jelentkezett, hogy
helyettesít a bázisnál, hogy én itt maradhassak és
eltemethessem a segged.
Aidannek fogalma sem volt róla, mi történik. Ő azt hitte,
Seth alakítja Gershom tábornokot.
David magasra emelt kardokkal kilőtt.
Aidan követte, ő is beszállt a harcba.
Hárman közrefogták Gershomot, akinek az első
pengevágásig tartott ki a lélekjelenléte. De hamarosan
bekapott egy másodikat. És egy harmadikat is.
A David pázsitját övező hatalmas fák lombkoronája
megrezzent. Halhatatlan őrzők tucatjai léptek elő, és
megálltak körben, készen rá, hogy felvegyék a harcot, ha
Aidan, David vagy Seth elesne.
 Az egyikük Marcus volt, ő kivált a többiek közül, és odaállt a
felesége és a lánya elé.
Aidan felszisszent a fejdalomtól, amikor Gershom pengéje
mély vágást ejtett a derekán.
Vér fémes illata terjengett a levegőben.
Gershom egyik sebet kapta a másik után.
– Ereszd le a kardodat, Gershom – szólította fel Seth egy
pillanatra megállva –, ennek most itt vége.
Gershom válasz helyett támadott, Seth védett és
visszatámadott. Gershom arcán seb nyílt, Seth pengéje vért
fakasztott. Egy másik a mellkasán, ott David vitt be találatot.
Gershom arca elsötétült, felordított dühében.
A következő pillanatban eltűnt.
Aidan megtorpant, amikor a kardja az üres levegőbe
hasított.
Seth megpördült.
Gershom Ami mögött jelent meg, és ugyanabban a
pillanatban elhúzta a pengéjét a torkán. A nő szemei nagyra
nyíltak, megteltek fájdalommal, a vére a lányára és a férjére
fröccsent.
– Nem! – suttogta Seth.
A birtok fölött villám lobbant, a mennydörgés szinte
ugyanabban a pillanatban robbant be a levegőbe. Sötét felhők
száguldottak a magasban, pillanatok alatt eltakarták a
csillagokat.
Gershom elmosolyodott, és eltűnt.
Marcus még éppen időben fordult meg, hogy elkapja
összerogyó feleségét és a babájukat.
– Aidan! – csattant Seth hangja, és hatalmas léptekkel
Amihoz sietett, letérdelt melléje.
Aidan teleportált, követte Gershom energianyomát
Franciaországba. Németországba. Ausztráliába. Kanadába.
Oroszországba. Japánba. És néhány olyan helyre is, amit még
csak fel sem ismert. De Gershom nyomában maradt, követte
az energiája nyomvonalát, amit minden alkalommal
hátrahagyott, amikor új helyszínre teleportált. Finnországban
utolérte, és azonnal rátámadt, mielőtt tovább teleportálhatott
volna.
Valahol a Többiekkel is összefuthatott, mert még több seb
volt rajta.
Gershom artikulálatlan hangot adott ki, mint egy veszett
kutya, amit a vadászok sarokba szorítottak.
Fájdalom mart Aidan karjába, amikor ellenfele bevitt egy
szerencsés találatot, de egy pillanatra sem állt meg, tovább
forgatta a kardját. Csak addig kell megtartania ezt a fattyút,
amíg Seth befejezi Ami gyógyítását és csatlakozik hozzá.
Gershom eltűnt.
Aidan káromkodva követte, és egy szűk sikátorban érte utol,
talán Lagosban.
Egy férfi kerékpározott éppen feléjük, és úgy megdöbbent a
megjelenésükön, hogy majdnem felborult.
Gershom beledöfte a pengéjét a hasába, majd újra
teleportált.
A szarba! Aidan elkapta az eldőlő férfit és gyorsan
meggyógyította. Még további néhány másodpercet vett
igénybe, hogy eltemesse a fejében a találkozásuk emlékét, és
elültesse helyette azt, hogy nekiütközött valakinek, aki emiatt
festéket öntött az ingére. Aztán teleportál Gershom után egy
poros országútra, ami talán Hawaiin lehetett.
Gershom felemelte a kardját és lesújtott két fiúra, akik
tinédzserek lehettek.
Seth! Míg hívta, letérdelt a fiúk mellé és meggyógyította
őket.
Úton vagyok! érkezett a válasz.
Siess! kérte Aidan, akinek már olyan alacsony volt az
energiaszintje, hogy a nap égette a bőrét.
Eltemette a fiúk emlékeit és ismét teleportált. Kínában érte
utol Gershomot egy keskeny utcában, szemben egy sornyi
lerobbant házzal.
Gershom legújabb áldozata, egy idős férfi, épp akkor rogyott
a földre.
– Te kibaszott gyáva! – kiáltott rá ellenfelére Aidan.
De Gershom ismét teleportált.
 A sarok mögül hangok hallatszottak.
Aidan felkapta a sebesült férfit és bevitte a legközelebbi
házba, amit üresen talált.
Megjelent Seth.
Aidan letérdelt az idős ember mellé a piszkos padlóra. –
Gershom ártatlanokat sebesít meg, hogy lelassítson.
– Zach! – szólalt meg hangosan Seth, és elteleportált.
Zach azonnal megjelent, még katonai egyenruhában. –
Tájékoztass! – utasította Aidant, és meggyógyította az öreget,
majd eltemette az emlékeit.
– Seth, David és én szétrúgtuk Gershom seggét Davidnél,
ezért Gershom elvágta Ami torkát és elteleportált.
– A rohadék szemétláda!
– Seth ott maradt, hogy meggyógyítsa, én követtem
Gershomot. Amikor elkaptam, elkezdett ártatlanokat
megsebesíteni, hogy lelassítson. Most Seth követi.
Zach bólintott. – Vegyél magadhoz valamennyi vért, hogy
pótold, amit elveszettél, aztán térj vissza a katonák bázisához,
és őrizd Lisette-et és a többieket, hátha Gershom ott is
bepróbálkozik.
– Zach! – szólt utána Aidan, mielőtt a másik eltűnhetett
volna. – Szabadulj meg az egyenruhától. Gershom kezd egyre
népesebb helyeken megjelenni, nem temethetsz el minden
emléket, és nem szeretnénk, ha bármilyen összefüggésbe is
hoznák az eseményeket az Amerikai Egyesült Államok
hadseregével.
Zach egyenruhája eltűnt, és a Halhatatlanok által annyira
kedvelt fekete póló, terepnadrág és bakancs jelent meg magas
alakján.

Seth rendületlenül üldözte Gershomot és mindent megtett,

hogy kontroll alatt tartsa a dühét.
 Az a rohadék elvágta Ami torkát. Elvágta a torkát, és
traumatizálta a csöpp Adirát, aki bár még nagyon kicsi volt,
pontosan értette, hogy mi történt az anyukájával.
Brazília. Norvégia. Tanzánia. Thaiföld. Görögország.
Kazahsztán. Chile. Egyiptom.
Mindenhol, ahová Gershom vezette, megremegett a föld,
amikor Seth is megjelent. Az égen felhők kezdtek gyülekezni.
Összeszorította a fogát és igyekezett még szorosabban
kordában tartani vérmérsékletét.
Hagyd ránk a károk elhárítását, mondta a fejében Zach,
csak lelassít.
Zachnek igaza van. Gershom pár másodperc alatt
lemészárolhat egy egész utcát, és elteleportál. Sethnek sokkal
tovább tartott a gyógyítás és az emlékek eltemetése,
magyarázatok ültetése a fejekbe a vérfoltokról, elszakadt
ruházatról.
Majd én gyógyítok és rendezem az emlékeket, folytatta
Zach, a Hálózat pedig intézi az internetre felkerülő híreket.
Csak találd meg azt a szarházi Gershomot és temesd el a
kibaszott seggét!
Köszönöm. Ha segítségre van szükséged, idézd meg
Jaredet.
Nem fog tudni lépést tartani. A Többiek közül senki sem
tud.
Sajnos ebben is igaza volt. Akkor csak mi maradtunk.
Amint befejezte a lábainál fekvő pár gyógyítását, ismét
Gershom után teleportált.
Még több sebesült. Bár minden porcikája tiltakozott, hogy
hátrahagyja őket, mégis továbbment, mert kezdett közte és
Gershom között megnőni az időtávolság, félő volt, hogy
elveszíti a nyomát.
A fogait csikorgatva újra és újra teleportált, az önkontrollja
minden egyes alkalommal egy kicsivel jobban kicsúszott a
kezéből, valahányszor sebesült nőket, gyerekeket kellett
hátrahagynia Zachnek.
A távolság közöttük egyre csökkent. Aztán eltűnt, Seth
beérte Gershomot...
 A rohadt életbe! A Time Square-en. Ami nyüzsgően élte a
maga megszokott életét.
Gershom megragadott egy terhes nőt, maga elé rántotta, a
torkát a könyökhajlatába szorította.
A nő leejtette a bevásárlótáskáját és kétségbeesetten kapott
a karja után.
Gershom lihegett, fokozta a szorítást, és hátrált egy lépést.
Több sebéből is ömlött a vér. Rámeredt Sethre és felemelte a
tőrét.
– Ne! – suttogta Seth, és sikertelenül megpróbálta
telekinézissel kiütni Gershom kezéből a pengét.
Gershom vicsorgott és mélyen belevágta a nő mellkasába a
tőrt.
Pánik tört ki.
Fékek csikorogtak, ahogy a gyalogosok szétszaladtak, ki az
úttestre, autók rohantak bele kirakatokba, üzletekbe, ahogy a
sofőrök igyekeztek kikerülni őket.
Gershom kiejtette a kezéből a nőt, fájdalmasan felnevetett,
vért köpött.
Seth az asszony felé rohant, hogy elkapja, még mielőtt a
járdára zuhan.
Néhány bátrabb férfi Gershom felé indult.
Sötét szárnyak törtek ki Gershom véres kabátja alól,
szélesre tárultak, leütötték a férfiakat.
A bámészkodók döbbenten felkiáltottak. Néhányan
keresztet vetetek.
Gershom aranyszínben izzó szemekkel felemelte a kardját
és természetfeletti gyorsasággal végigszáguldott a járdán,
jobbra-balra kaszabolva, egyik embert vágta le a másik után.
– Nem győzhetsz! – üvöltött fel – Mindig megtalálom a
gyenge pontod!
És ismét elteleportált.
Zach!
Mindjárt, jött a válasz, van még néhány
meggyógyítandóm.
Mindenfelől sikoltozások hallatszottak.
Seth nem várt rá. Jaredet hívta. Gyere ide, és hozd Christ is!
 Seth kinyúlt mentálisan, és megragadta minden férfi, nő és
gyerek gondolatainak irányítását, akit csak elért.
Minden mozgás megszűnt.
A futva menekülők megálltak.
A járművezetők a fékbe tapostak.
A kerékpárosok lelassultak és letették a lábukat.
Beszédet hallott messze maga mögött, a kialakult dugóhoz
érkező sofőrök találgattak, mi történhetett elől.
Nem ért most rá foglalkozni velük.
Kiürült arcok vették körül, ő pedig belekezdett a lassú,
fárasztó feladatba, hogy egyesével mindenkiben eltemesse az
emléket.
Chris Reordon és egy hamis Gershom tábornok jelent meg
az oldalánál.
Jared gyorsan felöltötte a saját alakját, az egyenruháját a
Halhatatlan őrzők fekete öltözékére cserélte.
– Ó a szarba! – nézett körül Chris. – Ez a legrosszabb
forgatókönyv.
– Miben segíthetek? – mormolta Jared.
– Úgy tűnik, Seth gondoskodik minden szemtanúról –
mondta neki Chris –, neked azokat kell megtalálnod, akiket
nem látunk, és pokoli gyorsan eltemetni az emlékeiket.
Megjelent Zach is. A káromkodása megtöltötte a levegőt.
– Gyógyítsd meg a sérülteket – utasította Chris –, kezdd a
terhes nővel, akit Seth tart. Aztán próbáld utolérni
Gershomot.
Zach letérdelt Seth mellé, óvatosan kiemelte a karjaiból a
nőt.
– Ha valaki fotózott – fordult vissza Jaredhez Chris –,
telefonált, tweetelt, vagy másképp terjesztette a híreket,
azoknak a nevét tudni akarom.
– Oké.
Seth olyan gyorsan dolgozott, ahogy tudott. Rengeteg ablak
nézett feléjük. Minél több időbe kerül a kárelhárítás, a lavina
annál nagyobbra nő.
Chris telefonált.
– Igen uram! – fogadta a hívást egy férfi.
 – Incidens a Time Squaeren. Mobilizáljon négy egységet, és
az ASAP hozza ide őket.
– Igen uram!
– Riassza a technikai csapatot is, minden itteni felvételt
akarok.
– Igen uram!
Chris újabb számot hívott.
– Alena Moreno – jelentkezett be a Hálózat nyugati parti
vezetője.
– Reordon. Helyzet van – mondta Chris minden bevezető
nélkül.
– Mondd, mire van szükséged.
A percek teltek, Chris megállás nélkül telefonált, Seth és
Jared emlékeket temetett el, Zach pedig sebesülttől
sebesülthöz lépve gyógyított.
Túl sok percbe.
És míg peregtek, Seth haragja egyre nőtt.
A pokolba Gershommal!
 Huszonharmadik fejezet

A David asztalánál két éjszakával később összegyűlő csapat

komor volt.
Senki sem hívott össze gyűlést, mégis mindannyian úgy
érezték, hogy egymás közelében kell maradniuk. Nem csak
hogy vigyázzanak a többiekre, hanem azért, hogy ott legyenek,
Seth mellett.
Sikerült kimenekíteni a Tehetségeseket, akiket Gershom
elrabolt, mindenki fejéből eltüntették a hamis tábornok
létezésének nyomát is a hadseregnél, meghiúsították ezt a
tervét is. De Gershom visszatér. Ezt mindannyian tudták.
Ahogyan azt is, hogy a következő alkalommal még nehezebb
lesz megállítaniuk. Mert Sethnek és a Halhatatlanoknak volt
egy közös, óriási gyenge pontja, amit bármikor kihasználhat.
Egy olyan gyenge pont, ami Gershomból teljesen hiányzott.
A törődés. A testvéreikkel. A Szekundánsaikkal, a Hálózat
alkalmazottaival. Minden emberrel és Tehetségessel.
Gershom ezt mindig felhasználhatja ellenük. És egyikük
sem tudta, hogyan védekezhetnének ellene.
Dana az asztal körül ülő nőket és férfiakat figyelte. Remek
ételek fölött beszélgettek, amiket nem is tudott, ki készített.
De ez a beszélgetés most halk volt. Visszafogott.
Újabb toldás került az asztalvégekhez, eléjük újabb székek.
Észak-Karolina minden Halhatatlanja jelen volt
Szekundánsostól. Örömmel látta, hogy Cliff is eljött. És Lane
tábornok is, civil öltözékre cserélve az egyenruháját.
Melanie, Bastien és Cliff ült Danától jobbra.
Aidan, Heather és Ethan jobbra.
Ethan nem sokkal azután ébredt fel, hogy a Tehetségesekkel
megrakott teherautók Danával együtt befutottak a
Központhoz. Csendes volt, keveset beszélt, amikor Heather,
Dana, Aidan, Bastien és Melanie köréje gyűltek. A szavak csak
lassan jöttek a nyelvére, és ez félelmet keltett azokban, akik
szerették.
De egy újabb jókora adag vér és egy rendkívül hosszú
gyógyító alvás után úgy tűnt, visszatért a régi személyisége.
David az asztalfőn ült.
Seth szokás szerint a másik végén.
Dana most először látta őt, amióta Gershom elrabolta.
Lisette és Zach ültek a jobb könyökénél, mellettük Jared.
Kiderült, az hogy felvegye Gershom tábornok alakját, Seth
pedig Marcusként jelenjen meg, Jared ötlete volt. Segített
felszámolni a káoszt a Time Squaer-en. Tehát minden joga
megvolt David otthonában lenni.
Seth bal oldalán Ami és Marcus ült. Adira az anyja ölében
üldögélt összevont szemöldökkel, két ujját szopva.
Aidan követte Dana tekintetét. Hallottam, amikor Marcus
azt mondta Rolandnak, hogy Adira nem szereti szem elől
téveszteni az anyját, mondta halkan Dana fejében.
Nem csodálkozom rajta. Szegény kicsike. Nem tudnák
eltemetni az emlékeit arról a szörnyűségről?
Seth attól tart, hogy egy emlékeltemetés túlságosan nagy
kárt okozna a még fejlődő agyában.
Nyílt a bejárati ajtó. Chris Reordon lépett be rajta az
elmaradhatatlan irattáskájával.
Valamennyien üdvözölték.
Chris ledobta az aktatáskáját a lába elé, amíg kibújt a
kabátjából és felakasztotta a sok hosszú, fekete bőrkabát közé
a fogasra.
– Velünk vacsorázol? – kérdezte tőle David, amikor
odament hozzájuk.
Fáradtan elmosolyodott. – Kösz. Az jó lenne. – Karikák
sötétlettek a szemei alatt. Aludt egyáltalán a Time Square-i
események óta?
Darnell felállt, és egy újabb széknek szorított helyet az
asztal mellett, míg Sheldon tányért ragadott és púposra szedte
étellel, majd letette Chris elé.
 Reordon megköszönte és olyan mohó élvezettel látott az
evésnek, hogy Danában felmerült a kérdés, mikor juthatott
utoljára meleg ételhez.
– Nos? – kérdezte David.
Chris lenyelte a falatot. – A Time Square rendben van.
Alena Moreno és Scott Henderson technikai csapatai azonnal
munkához láttak, kézben tartották a dolgokat, és
eltakarítottak mindent, ami felbukkant az interneten, amíg mi
a telefonhívásokat és a közvetlen, földi beavatkozást végeztük.
Dana ránézett. – Szóval senki sem tud róla?
– Senki – felelte Chris, és egy újabb falatot kapott be.
– Elképesztő!
Chris megrázta a fejét, rágott, nyelt és Seth felé intett a
villájával. – Az az elképesztő, amit ő csinált. Egy ekkora
nagyságrendű dolgot képtelenek lettünk volna nyom nélkül
eltüntetni, ha nem állít meg minden rohanót és sikoltozót,
hogy időt nyerjen nekünk.
Seth szemlátomást semennyire sem volt lenyűgözve a saját
teljesítményétől. – Gershom ismét eltűnt.
– De rettegve menekült – tiltakozott Zach –, órákig
üldöztem azt a fattyút, mielőtt végképp elveszítettem a
nyomát. Amennyire tudjuk, talán még mindig menekül. –
Megcsóválta a fejét. – Mondhatott akármilyen szarságot
neked a Time Square-en, de megdöbbentetted Seth.
Meglepted és elkaptad.
Aidan felmorrant. – Engem is megleptél. Azt hittem, ott
vagy velünk és segítesz megmenteni Danát és a többi
Tehetségest. Hogy Jared foglalja el a helyed, az zseniális
húzás volt.
Hangos egyetértés futott körbe az asztalnál.
Dana Chrisre nézett. – Hogy vannak a kiszabadított
Tehetségesek?
– Dühösek – jött a válasz. – Büntetést akarnak, de tudják,
hogy nem hozhatják nyilvánosságra a dolgot anélkül, hogy
kiderülnének az ajándékaik. És azok után, amin
keresztülmentek, pontosan tisztában vannak vele, hogy ez
mennyire nem lenne bölcs dolog.
 Dana bólintott. – Újra célponttá válnának.
– Pontosan. Mindent megteszünk, hogy segítsünk nekik
újra felvenni a normális élet fonalát, igyekszünk a
munkáltatókkal és hasonlókkal kapcsolatban megkönnyíteni a
dolgukat. Akinek orvosi, vagy terápiás kezelésre van szüksége,
természetesen ingyenesen biztosítjuk a Hálózaton keresztül.
– Köszönöm – mondta Dana, és Rickre, Philre és Grantre
gondolt.
Chris elmosolyodott. – Ne aggódj. Nagyon vigyázunk rájuk.
Seth megköszörülte a torkát. – És most mondd el nekik a
rossz hírt.
Teljes csend lett.
Lisette kérdőn Sethre nézett. – Mi?
– Mondd el nekik a rossz hírt, Chris – ismételte meg Seth.
Chris letette a villáját, sóhajtott egy nagyot, majd
megdörzsölte az arcát a tenyerével. – Egyszer. Csak
egyetlenegyszer szeretnék úgy jönni ebbe a házba, hogy nem
hozok rossz híreket. – Hátradőlt a székében. – Miután
lezavartuk ezt a gigantikus hadműveletet, végeztünk egy kis
számolást és rájöttünk, hogy nem szereztünk vissza minden
Tehetségest.
Aidan megfogta Dana kezét. – Azt mondod, hátrahagytuk
őket? – kérdezte, és az arca, a hangja ugyanazt a rémületet
fejezte ki, mint amit Dana érzett.
Chris megrázta a fejét. – Nem. A katonai létesítményből
mindenkit kihoztunk, a hiányzó tizenöt személy nem volt ott.
Scott Henderson csapata ma reggel három halottat talált
Texasban.
– Férfiak, vagy nők? – kérdezte Seth halkan.
Chris habozott. – Mindannyian nők.
Aidan káromkodott. – De hol a maradék egy tucatnyi?
Szerinted, nekik is ez lett a sorsuk?
– Nem tudjuk – felelte Chris –, de valószínűleg igen.
Mindenki őket keresi. Alena és Scott is. Azonnal értesítelek
bennetek, ha bármilyen előrelépés történik.
Súlyos csend.
 – Megnyerted ezt a csatát, Seth – szólalt meg egyszer csak
Zach. – Tudom, úgy gondolod, hogy nem így van, de
megnyerted.
Lisette bólintott. – Többtucatnyi Tehetséges maradt
életben, hála neked.
Zach megfogta a kezét, és folytatta. – Gershom sok éve
dolgozott ezen a színfalak mögött, de te nyílt színre
kényszerítetted. Megrémítetted. A vérét fakasztottad.
Mostanáig okosabbnak gondolta magát nálunk. Azt hitte,
érinthetetlen. Legyőzhetetlen. De én jól megnéztem
magamnak, miközben üldöztem, elég sokáig időzött egy-egy
helyen, hogy minél több áldozatot hagyjon hátra nekem. Te,
David és Aidan összekaszaboltátok azt a faszt.
És ezt akkora elégedettséggel mondta, hogy még Seth arcán
is felragyogott egy halovány mosoly. – Legalább ennyit
elértünk.
Kuncogás könnyített némileg a hangulaton.
Roland karba fonta maga előtt a kezét. – Zach jól mondja –
bökte ki –, ez határozottan előrelépés volt. Ezúttal
összekaszaboltuk. A következő alkalommal eltemetjük.
Hangos egyetértés érkezett mindenfelől.
Chris újabb falatot kapott be a vacsorájából.
A beszélgetés lassan újra megindult az asztal körül.
Aidan megbökte Danát. – Alig ettél – mondta neki –, ideges
vagy?
– Egy kicsit – ismerte be, és a pillangók újra felröppentek a
gyomrában.
Heather előrehajolt, hogy rálásson Aidantől. – Miért vagy
ideges?
Sheldon a Halhatatlanok felé intett az asztalnál, akik
szorgosan villázták magukba a sült csirkét. – Nem a srácok
miatt vagy ideges, ugye?
Tracy kedvesen rámosolygott. – Túl sok itt a tesztoszteron?
Dana nevetett. – Nem. Aidan átváltoztat ma éjjel.
Örömteli ujjongás töltötte meg a helyiséget.
Ethan és Bastien hátba veregették Aidant.
Melanie Danát ölelte meg. – Üdv a családban!
 – Köszönöm.
Sarah Dana tányérja felé intett. – Nagyon okosan teszed,
hogy nem eszel. Bármit is fogyasztanál, az vissza is jönne.
Dana grimaszolt. – Szívás.
– Valóban – nevetett Sarah –, de ha Aidan olyan, mint
Roland és az összes többi jelenlévő házas Halhatatlan, akkor a
következő három-négy napot azzal fogja tölteni, hogy halálra
kényeztet.
Dana felhúzott szemöldökkel Aidanre nézett.
– Minden kívánságod parancs – erősítette meg a férfi.
– Tényleg? – Töprengőn összehúzta a szemeit. Aidan azt
javasolta, hogy szeretkezés közben alakíthassa át, hogy a
gyönyör elmossa a harapás fájdalmát. Lökötten hangzott. De
alapjában nem volt vele problémája. És most, hogy ez
felmerült, máris jó néhány parancs eszébe jutott, amiket
kiadhatna, amint meztelenül lesznek az ágyban. – Az
átváltozásom előtt is parancs minden kívánságom?
A férfi kacsintott. – A legteljesebb mértékben.
Dana elvigyorodott, és megszorította a kezét. – Akkor már
nem is vagyok annyira ideges.
Aidan a szájához emelte a kezét és megcsókolta a csuklója
belsejét.
Az asztal hirtelen megmozdult és zörögni kezdett.
Dana döbbenten maga elé nézett. A teás csészéje szinte
táncolt, pillanatok kérdése volt, hogy felboruljon. Sietve érte
nyúlt, hogy megtartsa.
Aidan és a többiek ugyanezt tették az ételükkel, italukkal.
A tálakra senkinek sem jutott keze, azok egyre nagyobb
szökkenésekkel haladtak az asztal széle felé.
A beszélgetés megállt, minden szempár a vándorló
edényeket figyelte.
Zavar, nyugtalanság árasztotta el Danát.
Mi történik? A padló nem remeg a lába alatt. Kizárólag az
asztal.
– Seth? – szólalt meg Ami aggodalommal teli hangon.
Minden szem a vezetőjükre szegeződött.
 Seth lehajtotta a fejét. A szeme aranyfényben ragyogott. Az
ujjízületei elfehéredtek, olyan erővel markolta az asztal szélét.
Egy izom rángatózott összeszorított állkapcsában, hosszú,
szaggatott lélegzetet vett, mintha... fájdalmai lennének?
Rosszul van?
David felugrott és megkerülte az asztalt. Seth hátára
fektette a tenyerét, és odahajolt hozzá. – Mi az?
Zach is odament Seth másik oldalára.
Seth megrázta a fejét, aztán pedig mintha megszédült volna.
Az asztal még hevesebben remegett.
Zach sietve megragadta Seth karját és vállát, hogy
megtartsa.
– Seth? – szólította meg újra Ami, és megfogta az asztal
szélét szorító ujjait.
Lehunyta a szemét. – A Tehetségesek – csikorogta, majd
lassan talpra állt, de inkább nyugodott a súlya a karjain, mint
a lábain.
Dana látta, hogy Aidan és a többi Halhatatlan férfi
észrevétlenül szintén megfogják az asztal szélét, hogy
megtartsák azt.
– Azok, akik még hiányoznak? – kérdezte halkan David.
Seth bólintott. – Nem haltak meg.
Zach összenézett Daviddel. – Biztos vagy ebben?
– Nem haltak meg – ismételte meg Seth –, átváltoznak.
Döbbenet uralkodott el az ebédlőn.
David káromkodott, a szemei borostyánfényben izzani
kezdtek. – Mindannyian?
– Igen.
– Hol?
Seth megrázta a fejét és majdnem elveszítette az
egyensúlyát. – Nem tudom. Gershom blokkolja, vagy
valahogyan árnyékolja őket. Nem tudom bemérni őket.
Zach Lisette-re pillantott.
A Halhatatlan nő bólintott, felállt és a kezét a karjára
fektette.
Amint Seth kiegyenesedett és ellépett az asztaltól, ő, Zach és
Lisette eltűntek.
 Halálos csend.
– A szarba – szólalt meg Chris –, és én még azt hittem, hogy
a Time Square volt a legrosszabb forgatókönyv.
Dana végignézett az asztal körül ülők arcán és észrevette,
milyen sápadt mindenki. – Nem vagyok benne biztos, hogy
értem mi történt. Seth jól van?
Heather bólintott. – Ezzel én is így vagyok. Dühös volt?
Vagy beteg? Nem tudtam eldönteni.
– Mindkettő – válaszolt Roland.
Dana Rolandra nézett, majd Aidanre, de még mindig nem
nagyon értette a dolgot.
Aidan felsóhajtott. – Remélem, nem árulok el ezzel
túlságosan bizalmas titkot, de a jelenlévők közül sokan nem
tudják, hogy Seth megérzi, ha egy Tehetséges ember
átváltozik.
Heather összevonta a szemöldökét. – Hogyan érzi meg?
– Egyszer úgy írta le, hogy félelmetes érzés, mintha tűz égne
a gyomrában. Így talált meg mindannyiunkat és segített
alkalmazkodni az új életkörülményeinkhez. Minél közelebb
jut az átváltozóhoz, annál erősebben érzi, valahogy úgy, mint
egy jeladót.
Ethan megköszörülte a torkát. – Én már sokszor hallottam
erről, de azt nem tudtam, hogy fizikálisan rosszul van tőle.
– Általában nincs is – bólintott Aidan –, vagyis nem
ennyire. De Tehetségesek nem olyan gyakran változnak át,
mint gondolnátok. Az emberek száma milliárdos
nagyságrendű. A Tehetségesek ezrekben mérhetőek.
Amennyire én tudom, az egyetlen alkalom, amikor több
Tehetséges egyidejűleg alakult át, akkor volt, amikor Étienne,
Richart és Bastien néhány napon belül követték egymást. Ez...
tizenkét Tehetséges azonos időben történő átalakulása...
példátlan.
Ethan összevonta a szemöldökét. – Túlságosan gyakran
használjuk ezt a szót, amióta Gershom feltűnt a színen.
Aidan felsóhajtott és megcsóválta a fejét. – És még hányszor
fogjuk használni, ha Seth nem tudja megtalálni az eltűnt
Tehetségeseket, és Gershom a kezébe kaparint egy
Halhatatlan hadsereget.
– Merde – mormolta valaki.

Néhány nappal később Aidan egy székben terpeszkedett

Chris Reordon masszív íróasztala előtt a Központban.
Chris az asztal mögött ült, szemei a számítógépére tapadtak.
– Enyéim – mondta hirtelen Aidan.
– Mi? – mormolta Chris, de nem vette le a szemét a
monitorról.
– Azt mondtad, hogy enyéim.
– Mikor? – kérdezte Reordon csekély érdeklődéssel.
– Amikor legutóbb az elmekontrollom miatt rinyáltál, azt
mondtad, hogy az enyéim, nem azt, hogy az őreim.
Chris ráhunyorított a monitorra és közelebb hajolt. – A
fenébe – motyogta maga elé –, muszáj lesz aludnom egy
kicsit, vagy valami. Nem tudok ráfókuszálni erre a szarra.
Aidan elmosolyodott. – Neked nem alvás kell. Hanem
olvasószemüveg.
– Baromság – morogta a szőke –, túl fiatal vagyok még az
olvasószemüveghez.
Aidan felemelkedett, egyik tenyerével megtámaszkodott az
íróasztalon, míg a másikkal eltakarta Chris szemeit.
– Mi a francot...
– Fogd be!
A keze felforrósodott, míg korrigálta Chris látását. Aztán
felegyenesedett, majd visszarogyott a székbe.
Chris mogorván rámeredt, majd ismét a monitor felé
fordult. A homloka kisimult. – A fenébe! Tényleg
olvasószemüvegre lett volna szükségem. Kösz.
– Semmiség.
– Nos, mire is gondoltál? – kérdezte Chris, és most
semmiféle türelmetlenség nem volt a hangjában.
 Aidan felnevetett. – Arra, amikor az aggodalmamat
fejeztem ki, mert megtudtam, hogy Zach elmekontroll alá
vonta Danát, panaszkodtál, hogy akkor nem aggódtam
ennyire, amikor én alkalmaztam elmekontrollt az
embereiden. Azt a szót használtad, hogy enyéimen, nem azt,
hogy őreimen.
– És?
– És ezt most értettem meg.
– Pontosan micsodát? – kérdezte Chris, de a figyelme
kezdett visszakalandozni a számítógépre.
– Hogy miért nem tudod csak úgy elengedni ezt a dolgot.
Hogy az őrök elméjével baszakodtam, az csak felbosszantott.
Ami igazán felidegesített, az az volt, hogy az asszisztensed,
Kate elméjével is megtettem.
Chris szemöldöke felszaladt, a szemei összeszűkültek.
Felugrott, átsietett az irodáján és becsukta az ajtót. – Csak
találgatsz.
– De ebbe beletrafáltam. – Aidan belenézett a szemébe,
amikor Chris visszaült az asztal mögé. – És őszintén
bocsánatot kérek. Jobban értek az elmekontrollhoz, mint te,
mégis pánikba estem, amikor Zach bevallotta, hogy babrált
Dana agyával.
– Mivel a legkisebb okozott kár is elfogadhatatlan – felelte
Chris –, még akkor is, ha meggyógyítják.
– Igen.
– Mr. Reordon? – Kate hangja a Chris asztalán sorakozó
kismillió kütyü valamelyikéből szólalt meg.
Reordon megnyomott egy gombot. – Igen?
– Roland és Sarah Warbrook megérkezett a megbeszélt
találkozóra.
– Köszönöm. Küldje be őket, kérem!
Aidan és Chris is felállt, amikor a pár egymás kezét fogva
belépett.
Aidan nem tudta, mi fog ebből kisülni, de remélte a
legjobbakat.
– Köszönöm, hogy eljöttetek – mondta Chris. – Leülnétek,
kérlek?
 Roland és Sarah összenéztek, majd leereszkedtek a
kanapéra. Aidan elfordította a maga székét, hogy senkinek se
legyen háttal, Chris pedig visszaült az asztal mögé.
– Mi ez az egész? –kérdezte Roland a megszokott, bele-a-
közepébe stílusában.
Chris egy hosszú sóhajjal fújta ki a levegőt. – Nem akartam
a többiek előtt mondani... Veronica Becket nem élte túl.
Roland megmerevedett.
– Ó ne! – suttogta Sarah.
A férje előrehajolt, rákönyökölt a térdére. – Hogyan halt
meg?
– Tipikus kivégzési módszer, fejbe lőtték. Zach
emlékgyűjteményéből tudjuk, amit a kimenekítéskor szerzett,
hogy nem volt hajlandó együttműködni és többször is
megpróbált megszökni. Mivel a létesítmény dolgozói úgy
gondolták, hogy a tehetsége nem sok hasznukra lehet, úgy
döntöttek, hogy példát statuálnak vele, hogy kikényszerítsék
az együttműködést a többiekből.
Roland káromkodott. – Megkínozták?
– Nem. Csak az az egyetlen halálos lőtt seb volt rajta.
Sajnálom, hogy nem értünk oda időben – mondta Chris
őszinte bánattal a hangjában. – Tényleg nagyon sajnálom.
Sarah átkarolta a férjét és dörzsölgetni kezdte a hátát. – Mi
van a kisfiával?
– Ez a másik ok, amiért beszélni akartam veletek. Roland,
te vagy Veronica egyetlen élő vérrokona. Aidan azt javasolta,
kérdezzem meg, ti ketten nem szeretnétek-e felnevelni
Michaelt.
Hatalmasra nyíltak a szemeik. Egymás felé fordultak, és
néhány pillanatig mozdulatlanul kutatták párjuk tekintetét. A
szívverésük egyre jobban felgyorsult.
Végül Roland nézett Chrisre. – Tud erről Seth?
– Igen. És ő már megadta a beleegyezését, ha ti szeretnétek.
Roland megszorította Sarah kezét, és reménykedő
pillantással ismét a szemébe nézett. – Te...
– Igen! – vágta rá azonnal Sarah, aztán az ajkába harapott.
– Mármint úgy értem, hogy ha te is...
 – Hát persze, hogy én is! – A szájához emelte Sarah kezét és
megcsókolta. – Nem is tudod mennyire bánt, hogy nem tudok
neked gyermeket ajándékozni, Sarah.
– De tudsz – mondta a felesége halkan. – Michael a te
utódod. Szüksége van ránk.
– És – tette hozzá Chris – mivel Tehetséges, különleges
nevelésre van szüksége. Ezért nem akarjuk emberi családnál
elhelyezni. Nem értenék a másságát.
– Aidan kíváncsian Chrisre nézett. – Tudod mi az ajándéka?
– Még nem – felelte Chris. – Talán Seth igen, tőle kellene
megkérdezned. Bármi is legyen, a gondozóink még nem
vették észre, hogy megnyilvánult volna.
Roland összevonta a szemöldökét. – De biztonságban lesz
velünk? Még nem győztük le Gershomot és...
Aidan közbevágott, mielőtt befejezhette volna a mondatot.
– Míg Gershom szabadon jár, senki sem tarthatná nagyobb
biztonságban a fiút. Ha örökbe fogadod Michaelt,
gyakorlatilag a nap huszonnégy órájában erőteljes
Halhatatlanok veszik majd körül. Egészen biztos vagyok
benne, hogy a nappalok nagy részét úgyis Davidnél fogjátok
tölteni, hogy játszhasson Adirával.
Sarah arcán felragyogott az öröm, megszorította a férje
kezét. – Ez nagyszerű lenne! Tudod, hogy Marcus és Ami
mennyire aggódnak, hogy Adira nem tölt elég időt más
gyerekekkel.
Roland vonásai hirtelen reménytelenné, bizonytalanná
sötétedtek. – Mi van, ha nem szeret majd engem? Kilencszáz
éve nem voltam apa. És tudod, hogy a többi Halhatatlan azt
mondja, hogy antiszociális vagyok.
Mindenki nevetésben tört ki.
– Mi van? – kérdezte frusztráltan Roland.
Sarah megveregette a kezét. – Édesem, mindenki tudja,
hogy te vagy Adira kedvenc bácsikája. Imád téged. Michael is
imádni fog.
Roland szája mosolyra húzódott. – Biztos vagy benne?
– Igen.
Roland Chris felé fordult. – Akkor lássunk neki.
 Sarah a nyakába vetette magát és szorosan átölelte.
Roland elvigyorodott. – Mikor láthatjuk?
Chris Aidanre nézett. – Szólj Danának és Melanie-nak, hogy
várjuk őket.
Felkészültek, üzente Aidan telepatikusan a két nőnek.
Sarah az izgalomtól egyszerűen képtelen volt nyugton
maradni, szinte táncolt ültében, amíg várakoztak.
Roland Aidan és Chris között váltogatta a pillantását. – Seth
tényleg beleegyezett ebbe?
Aidan elmosolyodott. – Nagyszerű ötletnek tartotta.
– Majd én elintézek minden papírmunkát – mondta Chris a
szokásos, hivatalos hangnemben, de Aidannek nem kellett
még a gondolatait sem olvasnia, hogy tudja, minden
pillanatot kiélvez. Chrisnek tényleg nem sikerült túl gyakran
jó hírekkel szolgálnia. És a legutóbbi események fényében
Rolandnak és Sarahnak is nagy szüksége volt erre.
– De mi van Michaellel? – söpörte félre a témát Sarah. –
Hogy van?
Chris vállat vont. – Úgy, ahogy az ilyen helyzetben
elvárható. Fél. Hiányzik neki az anyukája, nem érti, miért
nem vitte haza az óvodából, és hogy miért nem jön érte. A
gyermekpszichológus, akit alkalmaztunk mellé, azt mondja,
az lenne a legjobb, ha egy ideig Davidnél maradna.
Michaelnek időre lesz szüksége, hogy megismerjen kettőtöket,
és alkalmazkodjon az új családjához. Úgy véli, ha játszhat
Adirával, ha kapcsolatba kerülhet vele, az megkönnyítené a
számára az átmenetet.
– Ez természetes – bólintott rá Roland.
Nyílt az ajtó.
Dana belül került és megtartotta Melanie-nak.
Melanie belépett a csípőjére ültetett kis Michaellel. A
bánatos totyogó nekidőlt a mellkasának, akárcsak Adira, ő is
az egyik mutató és középső ujját szopta, és közömbösen nézett
rájuk.
Roland és Sarah felállt.
Dana becsukta az ajtót és mosolyogva odaállt Aidan mellé, a
tenyerébe csúsztatta a kezét.
 Melanie közelebb ment a párhoz. – Michael, ők itt Roland
és Sarah.
– Szia! – mosolygott rá az apróságra Sarah, és a kezét
nyújtotta feléje.
Michael kinyúlt, apró ujjaival megragadta a mutatóujját.
Egy pillanat múlva felemelte a fejét, a szemében érdeklődés
gyúlt, alaposan megnézte magának.
Roland is elmosolyodott, végigsimított a kisfiú sötét haján.
– Micsoda jóképű egy legényke vagy!
Sarah rákacsintott. – A te génjeid.
A férje nevetett.
Michael teljesen Sarah felé fordult, és még az ujjait is
kihúzta a szájából, hogy érte nyúljon. Sarah elképedt, de
azonnal átvette és szorosan magához ölelte.
Aidan felhúzott szemöldökkel Chrishez fordult. –
Valószínűleg telepata lesz.
Reordon bólintott. – De az is lehet, hogy empata.
– Vagy esetleg médium? – kérdezte Dana egy széles
mosollyal.
Aidan elvigyorodott és átkarolta a derekát. – Személy
szerint nekem ők a kedvenceim.
Dana lábujjhegyre emelkedett és megcsókolta az arcát.

Dana egy felszabadult sóhajjal megpihentette a kezét Aidan

őt ölelő karján. A hintában ültek a teraszon, és nézték, ahogy a
szürkület finom takarót borít a földre.
A férfi csókot nyomott a feje búbjára. – Hamarosan
mennünk kell.
Bólintott, vett egy mély lélegzetet, és újra rácsodálkozott
azokra az illatokra, amiket felismert és szét tudott válogatni,
amióta Halhatatlanná vált.
Seth iránti figyelmességből Aidan nem változtatta át azon az
éjszakán, amikor Gershom erővel Halhatatlanná tette a
fogságában lévő tizenkét Tehetségest. Egyikük sem akarta
tetézni Seth rosszullétét. Vártak néhány hetet, amíg vezetőjük
magára talált.
Dana olyan beteg lett Aidan harapása után, hogy az első
három napból szinte semmire sem emlékezett. De most...
Furcsának, és valahogy mégis természetesnek érezte, hogy
akkora erő, olyan nagy sebesség áll a rendelkezésére. Az
átalakulását követő héten Aidan elkezdte kiképezni. Hosszú
órákon át gyakoroltak. Minden áldott nap.
Dana nem tiltakozott. Tudta, hogy az elrablása halálra
rémítette a férfit.
A pokolba, hiszen őt is halálra rémítette!
Köszönhetően a Zach által az agyába ültetett „seggszétrúgó
kézikönyvnek” már alapból rendelkezett azokkal a harci
készségekkel, amik önmagukban is elegendőek lettek volna a
vámpírok legyőzéséhez. Viszont meg kellett tanulnia
visszafogni az erejét és a sebességét, ami nehezebbnek
bizonyult, mint gondolta.
Tekintete a ház külső falán tátongó hatalmas lyukra siklott.
Hát igen. Volt néhány... baleset.
– Hé, srácok! – szólt ki Brodie a bejárati ajtón. – Mindjárt
itt az idő.
– Oké – felelték mindketten.
Valamennyi Halhatatlan őrző és Szekundáns Davidnél
vacsorázik ma este. David azt mondta, hogy ő és Seth azt
szeretnék, hogy mindenki jelen legyen, amikor Danát
hivatalosan is üdvözlik a családban.
Eltöltötte a boldogság ismerős, lebegő érzése.
Újra van családja. Aidan adta ezt neki. És még oly sok
minden mást is.
Készen állt rá, hogy tárt karokkal vesse magát az új életébe,
eladja kicsi emeletes házát, a boltját, és beköltözzön Aidanhez.
Elvigyorodott.
És Brodie-hoz.
Eleinte furcsa volt, hogy ott van velük Brodie is. De Aidan
Szekundánsa alapjában véve egy kedves fickó volt, hamar
összecsiszolódtak ők hárman.
 Aidan megérintette az állát, hogy maga felé fordítsa a fejét
egy csókra. – Megbántad?
– Mit? – kérdezte, és egy újabb csókra nyújtotta a száját.
– Hogy nem küldtél az utamra, amikor legelőször
megjelentem nálad tenyérjóslásra.
Mosolyogva megrázta a fejét. – Soha, egyetlen pillanatig
sem bántam.
A gyönyörű, meleg barna szemek elszomorodtak. –
Behoztam az életedbe az erőszakot.
– A szerelem és a boldogság messze felülmúlja – felelte. –
És kaptam tőled egy hatalmas családot, amilyenre mindig is
vágytam, nem is beszélve a halhatatlanságról. – Megcsóválta a
fejét. – Csak azt bánom, hogy nem találkoztam veled
hamarabb.
A hatalmas kéz gyengéden simogatta ki a haját az arcából. –
Most már örökké együtt leszünk.
– Az örökkévalóság nem lesz elég. – A nyaka köré fonta a
karját és lehúzta magához a fejét egy hosszabb, alaposabb
csókra. – Szeretlek, Aidan.
A jóképű arcon mosoly jelent meg. – Háromezer évet
vártam, hogy halljam ezeket a szavakat.
Dana nevetett. – Akkor magas elvárásaid lehetnek.
Aidan mosolyogva megcsóválta a fejét. – Messze felülmúlod
az összes reményemet és elvárásomat. Szeretlek, Dana.
Jobban, mint a levegőt, amit belélegzek.
Újabb csókot lopott. – Én is szeretlek.

Vége
 Kimaradt jelenet
(lenti jelenet a kiadott verzióban nem jelent meg)

Dana elmosolyodott, míg Aidannel közös szobájuk felé

tartott David házában.
Mindketten túlságosan feszültek voltak még a Seth, vagyis a
Gershom ellen vívott csata után, képtelenek lettek volna
azonnal elaludni. Főleg miután David tájékoztatta a
jelenlévőket, hogy ma éjjel elmarad a vadászat.
Ő és Aidan együtt vacsoráztak a Halhatatlanokkal és a
Szekundánsokkal. Aztán visszavonultak a szobájukba,
szeretkeztek és álomba ájultak.
Amikor tíz órával később arra ébredt, hogy a végletekig éhes
és szomjas, Aidan még mindig mélyen aludt. Ezért aztán úgy
döntött, hogy bátran nekivág az ismeretlennek, és utánanéz,
nem szerezhetne-e valami frissítőt és egy szendvicset a
konyhából.
Ehelyett végül együtt pizzázott és nevetgélt Tracyvel, Eddel,
Brodie-val, Darnellel és a két idősebb Halhatatlannal,
Imhoteppel és Chaahkkal, akik fennmaradtak, hogy
vigyázhassanak rájuk.
Minél tovább volt a társaságukban, annál jobban
megnyugodott, egyre inkább egy hatalmas, boldog családnak
látta őket. Olyan... normálisnak tűntek. A Halhatatlanok is.
Erre egyáltalán nem számított évszázadokat, talán
évezredeket megélt lényektől, akik akkora hatalommal
rendelkeznek, hogy szemrebbenés nélkül átvehetnék az egész
világ felett az uralmat, ha akarnák.
Hála az égnek, hogy nem akarják.
Összevonta a szemöldökét.
Seth vezetésével a világ valószínűleg egy sokkal jobb hely
lehetne.
De ő és a Halhatatlanok tökéletesen elégedettnek tűntek
azzal, hogy csak titokban védelmezik az emberiséget.
 Puffanások, morgások hallatszottak ki az alagsori
edzőteremből. Kísértést érzett, hogy bekukkantson és
megnézze, ki harcol, de jobban szeretett volna már visszatérni
Aidanhez.
Kinyílt egy ajtó, ahogy elhaladt mellette. Kinyúlt egy kéz,
megragadta a karját és behúzta a szobába.
Dana felzihált és megbillent, amikor a kéz elengedte. Az ajtó
becsapódott mögötte... és ő egy félhomályos, ízlésesen
berendezett, férfias hálószobában találta magát.
Lisette, Sarah, Melanie, Krysta és Heather álltak vele
szemben. Talán Lisette ránthatta be a szobába.
Egy halandó nő is jelen volt, ha jól emlékszik, Nicole a neve,
Sean Szekundánsa, de ebben nem volt egészen biztos.
És ott volt Ami is.
Nem tudta eldönteni, micsoda is Ami pontosan. Embernek
tűnt. Viszont a Halhatatlanok úgy beszéltek róla, mintha
valami más lenne. Valami több. Tehetséges, vagy ilyesmi.
De mindannyian egyformán védelmezőek voltak, ha róla
volt szó.
Ismét nyílt az ajtó, Tracy csusszant be a résen.
A nyolc nő olyan várakozásteljesen nézett Danára, mintha
most tudták volna meg, hogy a jövőbe lát, és arra
számítanának, hogy közli velük a holnapi lottóhúzás nyerő
számait.
A szemük ragyogott. Az izgalomtól?
Viszont egyikük sem szólt egy szót sem.
És ez furcsa volt.
– Ööö... helló? – szólalt meg Dana bizonytalanul.
– Szóval? – vigyorgott rá szélesen Lisette. – Igaz?
Dana elméje teljesen üres volt. – Micsoda?
Tracy átmosolygott Lisette válla fölött. – Gyerünk már! Ne
kínozz bennünket! Részleteket akarunk! Ki vele!
– Részleteket miről? – kérdezte tökéletes zavarban Dana. A
nők olyanok voltak, mint a gyerekek, akik megpróbálnak
belekukkantani a Télapó zsákjába.
– Tényleg megcsókoltad Sethet? – kérdezte Melanie –
Heather azt mondta, hogy így volt.
 Lisette bólintott. – Tényleg megtetted, ugye? El sem
hiszem!
Dana felnevetett. Hát erről van szó? – Igen, tényleg
megtettem, de...
Mindannyian egyszerre kezdtek beszélni, annyi kérdéssel
bombázták meg, hogy Dana még csak rendszerezni sem tudta
őket.
Amire nézett, aki egy kissé távolabb állt a többiektől az
ajkán szórakozott mosollyal.
Ami visszanézett rá, és megvonta a vállát. – Nagyon
kíváncsiak.
– Igen, azok – értett vele egyet Dana.
Aidan azt mondta neki, hogy Ami az egyik
legrobbanékonyabb harcos, de Dana ezt képtelen volt elhinni.
Hiszen olyan félénk. Olyan édes. Egyszerűen elképzelni sem
tudta, hogy a filigrán vörös hajú őrült vámpírokat aprít
katanákkal. Pedig úgy tűnt, rengetegszer megtette ezt a
múltban.
A többi nő lassan elhalkult, lecsillapodott.
– Seth nem csak a vezetőnk – magyarázta Ami –, olyan,
mintha az apánk lenne. Nekem főleg. És annyira erőteljes,
hogy egyetlen Halhatatlan nőnek vagy Szekundánsnak sem
jutna eszébe soha, hogy megpróbáljanak összejönni vele.
– Nos – helyesbített Lisette –, egyeseknek azért eszébe jut,
vagyis inkább fantáziálnak róla, de soha nem mernének a
tettek mezejére lépni, tartanak az esetleges visszautasítástól.
– Én tudom miért – sóhajtott fel Sarah –, mert ő
egyszerűen... Seth. Nem is tudom... még önmagánál is
nagyobb.
– Egyértelműen nagyobb – bólintott Krysta.
Nicole bánatosan felsóhajtott. – És elképesztően dögös is.
Tracy bólintott. – Én is lecsaptam volna rá, ha Seth nem
lenne ilyen hatalmas és mindentudó. De ez a szarság eléggé
megfélemlítő.
Ami mosolya kiszélesedett. – Ugye tisztában vagy vele, hogy
ezt is ki fogja tudni olvasni a gondolataidból?
Tracy szeme nagyra nyílt. – Ó, te szent szar!
 Lisette felnevetett. – És Zach is. Vagyis ő már meg is tette.
És most itt van a fejemben, hangot adva nemtetszésének és
féltékenységének. De nem érdekel. Tisztában van vele, hogy ő
az egyetlen férfi, aki lángra tud lobbantani. És tudni akarom.
– Belenézett Dana szemébe. – Milyen volt? Jó, igaz?
Dana összeszorította a száját. – Nem kellene elmondanom.
Ha megteszem, Aidan kiolvashatja a gondolataidból...
Lisette felkiáltott. – Jó volt! Tudtam! Tudtam!
Krysta vigyorogva rábólintott. – Nem aggódna Aidan
reakciója miatt, ha gáz lett volna.
Dana összerezzent, de ugyanakkor el is mosolyodott. Ez
pontosan így volt.
Ami megcsóválta a fejét. – Jobban jársz, ha elmondod
nekik. Még órák állnak a rendelkezésükre a gyűlésig, hogy
ezzel gyilkoljanak. És elhiheted, kétszer sem fogják
átgondolni, hogy itt tartsanak, és addig ostromoljanak a
kérdéseikkel, míg meg nem törsz.
Dana elgyötörten felnyögött, amikor a többi nő élénk
bólogatással jelezte, hogy ez bizony így lesz. – Jól van.
Elmondom.
Tökéletes, várakozásteljes csend lett.
– Jó volt – ismerte be Dana. – Nagyon jó.
Ismét kitört az általános kiabálás, kérdések záporoztak.
– De Aidan jobb! – próbálta túlkiabálni őket Dana. De még
ő maga sem hitte, hogy meghallották. Túlságosan lefoglalták
őket a részletek.
– Puha a szája?
– Használta a nyelvét?
– Izzott a szeme?
– Megfogta a feneked?
– Te megfogtad az övét?
– Megérintette a melled?
– Felizgatott egy kicsit?
– Vagy nagyon?
Dana nevetett és ismét Amira nézett. – Ez tényleg ennyire
nagy dolog?
 Ami szélesen vigyorogva bólintott. – A Halhatatlan őrzők
pletykái szerint Seth nem érintett meg egyetlen nőt sem,
amióta évezredekkel ezelőtt elvesztette a feleségét.
Dana álla leesett. – Komolyan? – Ez olyan szomorú. És
annyira édes. Ugyanakkor pedig hihetetlen. Hiszen Seth
nagyon dögös.
Ami bólintott. – Ezt mondják. Tehát a tény, hogy
megcsókoltad őt, még ha véletlenül is, mert Aidan alakjában
volt, óriási hírnek számít a Halhatatlanok világában.
A nők folytattak Dana kivallatását, és tovább spekuláltak.
Tracy odalépett hozzá. – Tudom, mit gondolsz.
Dana vidáman nézett rá. – Azt nagyon kétlem.
– Durvának találod, hogy azokat a Halhatatlanokat, akiket
olyan mérhetetlenül erőteljesnek hiszel, akik seggeket rúgnak
szét, vámpírokat fejeznek le életvitelszerűen, annyira
hihetetlenül lázba hozza, hogy megcsókoltad Sethet, mint egy
osztálynyi éretlen kamaszlányt.
Dana felnevetett. – Igazából igen. Pontosan erre gondoltam.
Tracy megrázta a fejét. – A legtöbb Halhatatlan évszázadok,
ha nem évezredek óta él. Mindent láttak már, ami a világban
megtörténhet. Tehát ha valami meglepi őket... és
biztosíthatlak, hogy ez meglepte őket, az valami óriási hír
lehet, olyasmi, ami nem sokszor történt meg. Vagy talán soha.
– Ó! – Dana ezt meg tudta érteni.
Tracy lehalkította a hangját. – Ráadásul ez a világ néha elég
sötét és komor. Ezért még inkább számít minden könnyed,
vidám dolog.
– Hé! – kiáltott fel hangosan Sarah. – Megnyerte valaki a
fogadást?
Ami szemrehányóan nézett rá. – Ezt most komolyan
mondod? Mindannyian fogadtatok?
Sarah a szemét fogatta. – Hülyéskedsz? A Halhatatlanok és
Szekundánsok mindenre fogadásokat kötnek.
Tracy előhúzta a telefonját. – Egy pillanat. Mindjárt
megnézem.
Dana végignézett rajtuk. – Mi volt a fogadás tárgya? – Ez
nem szólhatott róla. Hiszen még csak nemrég találkoztak.
 Tracy dühödten nyomkodta okostelefonját. – A fogadás
arról szólt, hogy Seth fog megcsókolni először egy nőt, vagy
fordítva történik. És úgy néz ki... – frusztráltan felmordult. –
A fenébe is! Darnell nyert! Már megint. Honnan tudhatja
előre az a jóképű ördög ezeket a dolgokat?
Ami nevetett.
Tracy arca egyszerre felderült. – Ó! Nagyon kíváncsi
vagyok, tippelt-e Darnell annál a fogadásnál, hogy mikor lesz
újra szerelmes Seth.
A nők arca ismét kigyúlt az izgalomtól.
– Nézz utána! – sürgette lelkesen Sarah.
Újabb várakozásteljes csend, amit Dana nagyon viccesnek
talált. Tracy ismét nyomogatni kezdte a telefonját. Aztán
megállt. – Tippelt.
– Nos? – sürgette Krysta – Mit gondol, mikor fog ez
megtörténni?
Tracy szája nagyra nyílt, akárcsak a szemei. – Szent szar!

Aidan tökéletesen éberen riadt fel és eltöprengett rajta,

mennyi ideig aludt. Nyújtózott egyet és a másik oldalára
fordult, Dana után nyúlt... csakhogy az ágy üres volt az ő
oldalán.
Felült, a szíve kalapálni kezdett.
Hol lehet? Nem hallotta a fürdőszobában.
A lepedő hideg volt az ő felén, tehát elég régen elment.
Gershom itt járt volna, míg ő aludt, és magával vitte?
Nyílt a hálószoba ajtaja.
Dana belépett és becsukta maga után. – Szia!
Rámosolygott, azonnal megkönnyebbült, amikor meglátta.
– Szia! Mikor keltél fel?
A nő vállat vont. – Pár órája.
– Minden rendben?
 – Minden rendben – erősítette meg Dana, de kifejező arca
másról árulkodott, és óvatos mosolya is.
– Mi az? Mi történt?
– Olvasod az elmém? – kérdezte.
– Nem. Megmondtam, hogy nem olvasom, hacsak nem
kérsz meg rá kifejezetten, vagy nem kerül veszélybe az életed.
Miért?
Dana beharapta az alsóajkát.
– Mi a baj? – kérdezte Aidan bizonytalanul.
– Oké, rendben – mondta Dana egy kicsivel gyorsabban
beszélve a szokásosnál. – Elmondok valamit, mert nem
akarom, hogy váratlanul bukkanj rá, ha a jövőben valamikor
ismét olvasnod kell az elmémet, és mert ha nem mondom el,
aggódni fogok miatta, pedig egyáltalán nem nagy dolog, és
nem szeretném, ha ideges lennél miatta.
Aidan csak pislogott. – Oké.
Dana vett egy mély lélegzetet és belevágott. – Ebéd után a
nők közrefogtak és megkérdezték, hogy igaz-e, hogy
megcsókoltam Sethet. És amikor beismerten, minden apró
részletet tudni akartak.
Aidannek össze kellett szorítania a száját, hogy ne nevessen
fel.
El tudta képzelni, hogyan zajlott le ez az egész. – Hadd
találgassak. Azt akarták tudni, hogy jó volt-e, és te azt
mondtad, hogy igen.
– Igen – ismerte be Dana halkan, némi tétovázással, mintha
attól tartana, hogy felrobban a dühtől.
– Persze, hogy jó volt – mondta Aidan –, hiszen Sethről van
szó. Idősebb, bölcsebb, és jobb mindenben, mint mindenki
más. Az sem lep meg, ha jobban csókolózik.
Dana elmosolyodott, a válla megkönnyebbülten ereszkedett
le. – Azt nem mondtam, hogy jobban. Csak hogy jól.
Elvigyorodott. – Ezt úgy érted, hogy nem görbültek be tőle a
lábujjaid?
Dana megrázta a fejét, felült az ágyra, majd feléje mászott
négykézláb. – Azt csak te tudod elérni.
– Jobban kedveled az én csókomat?
 Újra bólintott, és befészkelte magát az ölébe. – Sokkal
jobban. – Előrehajolt hozzá egy csókért.
Kötelezve érezvén magát a kérése teljesítésére, Aidan
átfogta a derekát és egy hosszú, mély, intenzív csókba vonta a
száját. – Köszönöm, hogy nem vagy féltékeny – mormolta
utána Dana.
Egyik tenyerét lecsúsztatta arra az észbontó fenekére. – A
tény, hogy utána bele akartál térdelni az ágyékába, sokat
enyhített a féltékenységen, amit éreztem. Mint ez is, amit
most elmondtál. – Dana szavai eltöröltek benne minden mást.
A nő nevetett és újra megcsókolta. – Még mindig van pár
óránk, amit agyon kell ütnünk a gyűlésig– suttogta.
– Valóban. – Megragadta kétfelől a csípőjét. – Hogyan
tervezed agyonütni őket?
Dana fogai belekaptak az alsóajkába, majd belesúgta a
fülébe a terveit.
A vágy villámgyorsan és kőkeményen rohanta le. Aidan
egyetértően felmordult és maga alá fordította őt.