2.

dia:
Csépányi Alexandra vagyok és előadásomban a Tífuszról szeretnék beszélni Budapesti példákkal
ötvözve.
Először a tífuszról szeretnék beszélni általában, kifejezve a hangsúlyt a kiütéses tífusz és a hastífusz
különbségeire, majd ezután egy-egy Budapesti példát szeretnék bemutatni: Az 1908-as kiütéses
tífuszt, valamint az 1945-ös oltási kampány elindítóját, a hastífuszt.

3. dia:
A kiütéses tífusz egy Ázsiából származó és már az ókor óta ismert fertőzés.
Első megjelenése Európában a XV-XVI. század fordulójára tehető.
Granada 1489-es ostrománál írták le először a jellegzetes tüneteit, legközelebb pedig Veronában
jelent meg 1505-ben a járvány.
Emlegették börtönlázként is, hiszen a tífusz általánosan fordult elő börtönökben, ahol sötétben,
mocsokban zsúfolták össze az elítélteket. A „következő tárgyalásig elzárás” gyakran egyet jelentett a
halálos ítélettel. Londonban jellemzően a Newgate börtönből szabaduló rabok okozták a járványokat.
Magyarországra vélhetőleg 1542-es hadjáratban került olasz zsoldosok révén.
Könnyen látható, hogy a háborúk kedveztek a kiütéses tífusz terjedésének, mert a rendszerint
katasztrofális higiéniai körülmények között élő katonatömegeknél jobb „alapanyag” nem kell a tetű
elszaporodásához.
Például: A Moszkvából visszavonuló Napóleonnak több katonáját ölte meg a fertőzés, mint az orosz
fegyveresek…
Magyarországon a török háborúk után legközelebb csak 1809-ben, a napóleoni háborúk idején
fordult újra tömegesen elő, de helyi tífuszjárványok az 1830–1840-es években többször is
jelentkeztek.
A modern kor nagy háborúi is lehetőséget adtak a tífuszjárványra, hiszen több millióan haltak meg az
első világháború keleti frontján a fertőzésben. Azt, hogy ebből mennyi volt magyar katona, nem
tudjuk. A járvány utolsó tömeges előfordulása a második világháború végén következett be
Európában, azóta csak kisebb gócokban üti fel a fejét a szegényebb, elmaradottabb területeken.
A kórokozót először 1901-ben Charles Nicolle, majd 1913-ban Stanislaus Josef Mathias von Prowazek
mutatta ki, de csak 1916-ban bizonyította be Henrique da Roche Lima, hogy a betegséget valóban az
a baktérium váltja ki, amelyet kollégái fedeztek fel.
Ezzel szemben a hastífuszt a 19. században a brit William Wood különítette el először a kiütésestől,
majd Craigi a vérhastól.
Mindkét típusra jellemző, hogy az alacsonyabb társadalmi rétegből indul ki a fertőzés, a rosszabb
higiéniás körülmények miatt. A hastífusz, melyet más néven hasi hagymáznak is neveznek, a fejlődő
országokban még ma is megtalálható például Indiában és Nepálban is.
A két típus közötti lényeges különbség a fertőzés terjedésében látható.
A kiütéses tífuszt a ruhatetűben élősködő rickettsia sejtparazita baktérium okozza, tehát a fertőződés
emberről emberre csak a tetűn keresztül kerül át. Leginkább télen és kora tavasszal vannak a
fertőzöttek, mert ekkor a fűtött lakásban a ruhatetvek könnyebben vándorolnak.
Ezzel szemben a hastífuszt a Salmonella typhi nevű baktérium okozza, amit a baktériumot széklettel
szennyezett élelmiszer, tárgyak, mosatlan kéz közvetíti egyik emberről a másikra.
A 4. dián látható a ruhatetű és a hastífuszért felelős baktérium.

5. dia:

Nézzük, hogyan is alakul a betegségek lefolyása az egyes esetekben:

Kiütéses tífusz:

 A fertőzött egyén megcsípése (vérének szívása) után a tetűben életképes marad a Rickettsia
prowazeki baktérium. A tetű székletével üríti a kórokozót, mely egy újabb egyén
megcsípésekor a vakarózás során keletkező mikrosérüléseken keresztül bejut a bőrbe.
 1-2 hetes lappangás után igen magas lázzal, szédüléssel, rossz közérzettel, izomfájdalommal
kezdődik a betegség,
 4-7. napon kiütések jelentkeznek, amelyek később bevéreznek. Ez azt jelenti, hogy a kapilláris
erek, kisebb artériák és vénák fala körül gyulladásos sejtek tömege jelenik meg. A kialakuló
érgyulladás okozza az egyes szervek keringésének zavarát. Ez a gyulladás a legsúlyosabb a bőr,
a központi idegrendszer, a szívizom, a vese és a vázizomzat ereinél. Ritkán ezen erek
thrombosisa is kialakulhat.
 A beteg tudata zavart lesz, torka, kötőhártyái gyulladtak, hörghurut is kialakulhat.
 Részben a toxikus állapot, részben a bevérzések miatt szívizom-károsodás vagy súlyos agyi
tünetek is felléphetnek. Ilyen pl. a delírium, hallucináció, de beszédképtelenség vagy siketség.
  A súlyos, akár kómáig is vezető állapotot a kórokozók által keltett érgyulladások, bevérzések
okozzák, amelyek tehát szinte minden szervben megfigyelhetők (szív, agyhártyák, érfalak).
 A kiütések először a hónaljban, majd a törzsön és a végtagokon jelennek meg. A kiütések színe
sötétlila, és közepén apró bevérzés látható.
 Bár a kiütések egy hét alatt elhalványulnak, a bevérzés még hetekig látszódik. A tífuszban
elhunytak száma a fertőzés tetőpontján nagyon magas volt, elérhette az 50–60 %-ot is.
 Gyógyulás sokáig, 6-8 hétig is tarthat.
 A beteg szervezetében még a gyógyulás után is évtizedekig lappanghatnak a paraziták, ezért
bár ő maga már nem betegszik meg, egy járvány újbóli elindításában szerepe lehet, ha tetves
környezetbe kerül. A kórokozó vegyszerekre (pl. DDT) és hőhatásra igen érzékeny, így lehet
védekezni ellene.
Hastífusz:
 A betegség tünetei kb. két héttel a fertőződés után kezdődnek,
 A baktériumok megtapadnak a vékonybél és a vastagbél nyirokcsomóiban, ahol fekélyt
okozhatnak, és bekerülnek a véráramba is.
 Fejfájás, fokozatosan emelkedő láz, és a láz emelkedését nem követő szívfrekvencia-fokozódás
jellemzőek, a máj és a lép megnagyobbodnak.
 Annak ellenére, hogy a fertőzés a gyomor-bélrenszert érinti, a hasmenés nem általános tünet.
 A láz olyan magasra felszökhet, hogy a beteg tudata elhomályosul, ködös, réveteg állapot jöhet
létre.
 A bőrön vöröses-rózsaszínes elváltozások alakulhatnak ki.
 A bélrendszer, ún. Peyer-plakkjaiban elszaporodva a kórokozók a hastífusz egyik rettegett
szövődményét, a belek átfúródását okozhatják.

6. dia:
Mindkét típusra létezik már védőoltás, viszont ezek nem biztosítanak tartós védelmet, szemben a
fertőzésen átesett szervezettel. Az első hatékony kiütéses elleni vakcinát a képen látható Rudolf
Weigl lengyel zoológus fejlesztette ki a két világháború között.
Fontos tényező továbbá, hogy a személyes higiénia és a közegészségügyi szabályok betartásával a
fertőzés megelőzhető.
Ma már a tífuszban megbetegedők több, mint 99%-a gyógyítható az azonnal alkalmazott
antibiotikum kezeléssel, ellenben a lábadozás több hónapig tarthat.
 7. dia:
Kiütéses tífusz Budapesten 1908:
 1908 januárjában és februárjában gyanús tünetekkel szállítottak be több beteget a
Szent László kórházba a Köztemető (ma Fiumei) úti barakkból és az Alföldi utcai
menedékhelyről.
 Február 21-én a kórház főorvosa, Gerlóczy Zsigmond jelentette, hogy két újabb
betegen, egy ápolónőn és egy apácán a kiütéses tífuszt azonosították.
 Februárban és márciusban az addig csak a VIII. kerületet sújtó kór átterjedt az V., a
VI., a VII. és a IX. kerületre is.
 A betegek döntően a szegényes és rossz higiéniai körülmények között élő
napszámosok, cselédek, szolgák és munkások közül kerültek ki.
 A Magyarevits Mláden vezette tiszti főorvosi hivatal azonnal intézkedni kezdett.
 Február utolsó napjaiban Magyarevits takarítást és a további fertőzöttek utáni
kutatást rendelte el a menhelyeken.
 A megbetegedések néhány napos ritkulása után március 1-én új betegeket kellett
fogadnia a járványkórháznak. Kiderült: a kiütéses tífusz makacsul tartja magát, sőt
immáron napról napra növeli a betegállományt.
 A betegek lakását is csírátlanították, valamint kezelték mindazokat a személyeket,
akik a beteggel érintkeztek.
 A szakigazgatás kizárólag a tífuszbetegek szállítására alkalmas kocsikat kezdett
üzemeltetni, s megtiltotta a betegszállítást a közforgalmi járműveken.
 Márciusban a belügyminisztérium és a városi elöljáróság több rendelettel korlátozta
a főváros életét, hogy az epidémia mielőbb eltűnjön:
 A belügyminiszter március 10-e körüli határozata kikötötte, hogy az olyan
betegeket, akiket otthonukban nem lehet elkülöníteni, kórházba kell
szállítani.
 Az egészségügyi személyzeten kívül más nem tartózkodhatott a beteg
közelében, s tilos volt a betegek látogatása, ám az anyáknak meg kellett
engedni, hogy — amennyiben óhajtják — gyermekeik mellett
maradhassanak.
 A betegekkel érintkezőket vagy a velük egy lakásban élőket szükség esetén
akár erőszakkal is fertőtleníthették.
 Az egyes eseteket mind a lakosság, mind az orvosok kötelesek voltak jelezni.
  Arra az esetre, ha a betegség járvánnyá fajult volna, a polgármester olyan
épületek felkutatására kapott megbízást, ahol a fertőzötteket nagyobb
számban el lehetett helyezni.
 Gyakorló orvosoknak sárga cédulával kellett jelölni azt a lakást, ahol tífusztos
beteg volt.
 A hatékony védekezés miatt májusra eltűnt a betegség.
8. dia

Hastífusz Budapesten 1945-ben:

 1944 előtt a hastífusz leginkább vidéki betegségnek számított
 1945-ben Budapest ostroma után akadozott az áram és vízellátás, és nem volt
kapacitása az egészségügyi rendszernek a fertőzésre, ezért rohamosan elkezdett
terjedni.
 A 268 ágyas Wesselényi utcai szükségkórházban több, mint 1000 embert láttak el,
mikor kitört a hastífusz.
 Két orvos és egy műtősnő belehalt a fertőzésbe.
 Korábban a hastífuszos betegek 5-6%-a halt meg, a háború miatt viszont ez 10 %-ra
emelkedett.
 Elindult az oltási kampány
 Legveszélyeztetettebb korosztály 10-50 évesek
 Zuglóban indult az oltási kampány: 3 oltás, heti időközönként
 Ezután Budapesten mindenhol oltani kezdtek.
 Bakács Tibor immár fővárosi tisztifőorvos-helyettesként koordinálta.
 Kötelező: 20-40 év között;
 Ajánlott: 10-20, 40-60 között
 Nem ajánlott: Gyerekek, idősebbek
 Közigazgatásnak nem volt pénze: 1 oltás = 1 villamosjegy ára
 1945 tavaszán 250 ezer ember kapta meg a 3. oltását is.
Köszönöm a figyelmet!
Felhasznált irodalom:
Farkas Judit: A börtönláz, avagy a kiütéses tífusz. https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/civilizacio/a-
bortonlaz-avagy-a-kiuteses-tifusz. Letöltés: 2021.12.20.
Orbán Melinda: Kiütéses tífusz elleni oltóanyag előállítása Ungváron a második világháború éveiben.
https://szemle.unideb.hu/wordpress/wp-content/uploads/DSZ_2020_2v3-1-76-83.pdf. Letöltés:
2021.12.20.
Nyáry Krisztián: Budapesten két hónap alatt 250.000 embert oltottak be 1945-ben.
https://mok.hu/koronavirus/lakossagitajekoztatas/budapesten-ket-honap-alatt-250000-embert-
oltottak-be-1945-ben. Letöltés: 2021.12.20.
Dr. Horváth Balázs: Hastífusz, paratífusz (enterális láz).
https://www.webbeteg.hu/cikkek/egzotikus_betegsegek_utazas/70/hastifusz-paratifusz-enteralis-
laz. Letöltés: 2021.12.20.
Magyarország járványtörténete. In: Magyar katolikus lexikon  VIII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián
János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010.
Kiss László: A magyar közegészségügy fejlődése a közegészségügyi gondolkodás kialakulásától az
állami közegészségügyi rendszer kiépítéséig.
https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/44529/kiss_laszlo_doktori_ertekezes.pdf?
sequence=1&isAllowed=y. Letöltés: 2021.12.20.
Bozó Bence Péter: Az 1908. évi budapesti kiütéses tífuszjárvány az egykorú napilapok tükrében.
http://epa.oszk.hu/03300/03304/00071/pdf/EPA03304_fons_2015_03_397-407.pdf. Letöltés:
2021.12.20.
Szállási Árpád: Orvostörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok.
http://real.mtak.hu/79581/1/SZALLASI.OSSZES.1.pdf. Letöltés: 2021.12.20.