SZENZOROS ÉRZÉKENYSÉG

,,Az autista gyerekek érzékei elképzelhetetlenül kifinomultak. Mivel az ő agyukban szinte

túlárad az a rengeteg információ, aminek a nagy részét mi eleve kizárjuk az érzékelésünkből,
nem csoda, hogy sokszor látszólag teljesen eltűnnek a saját kis világukban. Pedig ilyenkor
voltaképpen a mi világunkban tűnnek el, hiszen minden rezdülését élesebben érzékelik, mint
ahogy az nekünk valaha is megadatik." (Házirend)

 Az Asperger-szindrómások tagadhatatlanul másképp érzékelik az érzékszervekkel

megtapasztalható világot, legyen szó kellemes vagy kellemetlen élményekről. Az AS-ek
általában bizonyos hangokra reagálnak túlérzékenyen, de a tapintásérzékenység,
fényérzékenység, illetve az étel ízére, textúrájára, állagára, valamint egyes aromákra való
túlérzékenység szintén gyakori. Bizonyos ingereket elviselhetetlenül intenzívnek éreznek,
vagy olyan, mintha nem is érzékelnék azokat.
Több szülő mesélte mát, hogy gyermeke olyan hangokat is meghall, amiket mások már nem
képesek, hogy túlzottan megijed a hirtelen zajoktól, és hogy bizonyos hangok (például a
porszívó hangja) elviselhetetlenek számára. Az erős napsütést kínzóan vakítónak érzékeli,
bizonyos színeket túlságosan intenzívnek talál, de feltűnhet az is, hogy örömét leli az olyan
parányi vizuális részletekben, mint a napsugárban lebegő porszemek.
Az AS-ek rendszerint aggályosan kerülnek bizonyos állagú, ízű vagy illatú ételeket. Sokszor
idegenkednek bizonyos szagoktól, például a parfümöktől vagy a tisztítószerektől, mert
ezektől a hányinger kerülgeti őket. Bizonyos ingerek ugyanakkor meglepő módon intenzív
örömérzetet válthatnak ki, például a rázkódó mosógép hangja, érintése vagy az utcai lámpa
által kibocsátott színspektrum. ,,Volt egy hang, amit mindig szívesen hallgattam: bármit, ami
fémesen csengett. Anyám szerencsétlenségére a bejárati csengőnk ebbe a kategóriába esett,
így hát a végtelenségig tudtam nyomogatni mániákusan. Kiskoromtól fogva imádtam minden
csilingelő dolog hangját. Összefűztem biztosítótűket, és ha éppen nem rágtam őket,
csilingeltettem őket a fülembe. Nagyon szerettem azt is, ha fém ütközött fémmel; a két
legkedvesebb tárgyam egy darab csiszolt kristály és egy hangvilla volt. Ezeket évekig
mindenhova magammal vittem." (Donna Williams)
Az is előfordul azonban, hogy bizonyos ingerekre épphogy érzéketlenek. Megeshet, hogy
nem reagálnak bizonyos hangokra, sérülés esetén nem jelzik fájdalmukat, és még mínusz
fokokban sem vesznek meleg ruhát.

SZENZOROS TÚLTERHELŐDÉS
Az Asperger-szindrómások gyakran számolnak be arról, hogy érzékszerveik túlterhelődtek.
,,A folyosók és előterek folyamatosan tele vannak, a visszhangzó hangok, a folyamatos
lökdösődés, a fénycsövek, a dobhártyaszaggató csengetés és a mindent belengő hipószag
pedig folyamatos támadás az ember idegrendszere ellen. Mindezek miatt azok az emberek,
akiknek az autistákra jellemzően hiperérzékenyek az érzékszervei, s az ingerfeldolgozásuk is
nehezített, az egész napot az érzékszervi túltelítettség állapotában töltik." (Clare Sainsbury)
Az iskolai körülmények felmérése során az olyan érzékszervi ingerek hatását is érdemes
vizsgálni, mint a filctollak csikorgása a fehér táblán, a fénycsövek villogása és zúgása, a
székek és a padló nyikorgása, a szoba hőmérséklete, a háttérzaj mennyisége, valamint a
dezodorok, a rajzeszközök és a tisztítószerek szaga. Ha olyan AS-es gyermekkel dolgozom,
akinek a viselkedészavarai mindig egy bizonyos környezetben merülnek fel, behunyom a
szememet, mély lélegzetet veszek, jellemző szagokat keresve, és megkísérelem az ő szemével
– és érzékszerveivel - érzékelni a világot.
Az olyan helyeken, ahol az érzékszerveket túl sokféle impulzus éri, a szenzoros
túlérzékenységgel küzdő megfeszül,
túlságosan éber lesz, a figyelme pedig könnyen elterelhető, mert nem tudja, mikor éri a
következő olyan inger, amely fájdalmat okoz. Előfordulhat, hogy kerülni kezdi az iskolai
folyosókat, az iskolaudvarokat, a forgalmas plázákat és szupermarketeket, vagyis minden
olyan helyet, ahol intenzív ingerek várhatók. A tőlük való vonakodás olyan erős lehet, hogy
akár szorongásos zavar kialakulásához is vezethet - sok AS-es például fél a kutyáktól, mert
azok bármikor ugathatnak, vagy agorafóbiás lesz (retteg a nyilvános terektől), mert csak
otthonában érzi biztonságban magát a szenzoros túlterhelődéstől.

Az érintettek érzékelése az alábbi módokon mutathat eltéréseket:

- érzékelési túl- és alulérzékenység
● torzított érzékelés
- az érzékelés „kikapcsolása"
● túlterhelődés
- az ingerek szokatlan módon történő feldolgozása
- nehézségek egy inger forrásának meghatározása terén

HANG- ÉS ZAJÉRZÉKENYSÉG
Az Asperger-szindrómások 70- 85%-a bizonyos hangokra rendkívül érzékeny. Tipikusan
háromféle hangot szoktak rendkívül kellemetlennek találni.
1. A hirtelen, váratlanul érkező, éles hangok. Ilyen például a kutyaugatás, a telefoncsörgés, a
köhögés, a tollak nyomógombjának kattogása, illetve a recsegő hangok.
2. Az olyan magas, folyamatos hangok, mint a turmixgépekben vagy a porszívókban található
kisméretű elektromos motoré, vagy a lehúzott vécé hangja.
3. Az olyan bonyolult, összetett, sok forrásból érkező hangzavar, mint egy osztályterem
zsibongása vagy egy sportcsarnok lármája.
Időnként nehéz együtt érezni az érintettekkel, mert az emberek ezeket a hangokat általában
nem ilyen mértékben érzékelik kellemetlennek. Egy módon mégis beleképzelhetjük
magunkat a helyzetükbe: gondoljunk arra, milyen érzés a táblán végighúzott körmök hangját
hallgatni.
,,Ez csak néhány azok közül a zajok közül, amik annyira zavarnak, hogy be kell fognom a
fülemet, hogyha meghallom őket: kiabálás, zajos helyek, ahol nagy a tömeg, ha
hungarocellhez érnek, léggömbök és repülőgépek, zajos építőipari gépek, kalapálás és
dörömbölés,
elektromos szerszámok, a tenger hangja, a filctollak hangja a papíron és a tüzijáték. Ennek
ellenére tudok kottát olvasni, tudok zenélni, és vannak bizonyos zenetípusok, amiket nagyon
kedvelek. Ha mérges vagyok és kétségbe vagyok esve, kizárólag zenével vagyok képes
megnyugtatni magam." (Therese Jolliffe 1992)
,,A magas frekvenciájú, fémes hangzású hangoktól idegrángást kaptam. A sípok, a szurkolói
dudák, a fuvolák, a trombiták és más hasonló hangok pillanatok alatt szétzúzták a
nyugalmamat, világomat pedig kietlen, barátságtalan hellyé tették." (Liane Holliday Willey
1999)
,,Állandóan ideges voltam, mindentől rettegtem. Utáltam, ha vonat ment át a vasúti hídon,
miközben alatta voltam, rettegtem a kipukkanó léggömböktől, a konfettiágyúk és a karácsonyi
robbanós cukorkák hangjától. Nagyon óvatos voltam mindennel, ami váratlanul hangos zajt
kelthet. Mondanom sem kell, hogy rettegtem a mennydörgéstől – még azután is, hogy már
tudtam, hogy igazából a villámlás az, ami veszélyes. Augusztus 20. előtt is mindig feszült
voltam, habár nézni szerettem a tűzijátékot. (Will Hadcroft 2005)
Az is sűrűn előfordul, hogy a hangok eltorzulnak, és az érintettek agya ,,kikapcsol". ,,A fülem
egy másik tréfát is űzött velem: folyton változtatta a hangok hangerejét körülöttem. Sokszor
alig hallottam, amit a többi gyerek mondott nekem, máskor pedig olyan hangjuk volt, mint a
puskagolyóknak." (Darren White 1987)
,,Mindent, amit befogadtam, előbb dekódolni kellett, mintha az információnak előbb át kellett
volna jutnia egyfajta bonyolult vizsgálati procedurán. Néha egy-egy mondatot többször is
elmondattam magamnak, mivel csak darabjaiban hallottam, és az agyam úgy vagdosta
szavakra a mondatot, hogy a végeredmény furcsa és gyakran érthetetlen maradt. Olyan volt
egy kicsit, mint amikor valaki a tévé hangerőgombját csavargatja. […] Anyám és apám azt
hitték, hogy siket vagyok. Mögöttem állva felváltva zajt csaptak, és én még csak nem is
pislogtam. El is vittek hallásvizsgálatra. A vizsgálat kimutatta, hogy nem vagyok süket, és
ennyiben is maradtak. Évekkel később újra megvizsgálták a hallásomat. Kiderítették, hogy a
hallásom jobb az átlagosnál, még olyan frekvenciákat is meghallok, amiket normálisan csak
állatok értékelnek. A hallásproblémám nyilvánvalóan abból adódott, hogy ingadozott a
hangok iránti éberségem." (Donna Williams 2001)
,,Ha hangos vagy zavaró zajjal találkoztam, képtelen voltam modulálni. Vagy teljesen
kizártam, és visszahúzódtam önmagamba, vagy pedig hagytam, hogy átrobogjon rajtam, mint
egy tehervonat. Sokszor önvédelemből magamba fordultam, és kizártam az egész világot.
Gyakran még így, felnőttként is gondjaim vannak a hangok modulációjával. Ha a repülőtéren
telefonálnom kell, nem tudom kizárni a háttérzajt anélkül, hogy vele együtt a telefonon
beszélő hangot is ki ne zárnám. Mások zajos környezetben is képesek telefonálni, de én nem,
pedig semmi gond a hallásommal." (Temple Grandin)

Módszerek a zajérzékenység csökkentésére

Először azt kell meghatároznunk, hogy melyek azok a hangélmények, amelyeket az érintett
fájdalmasan erősnek érzékel. Ezeknek a hangoknak a jelentős részét el lehet kerülni. Más
hangok egyszerű módokon kivédhetők; az auditoros ingerek mennyisége korlátozható olyan
eszközökkel, mint a szilikonos füldugók. A fejhallgató is jó megoldás; ha az érintett kedvenc
zenéjét hallgatja, az segít elfedni a számára kellemetlen zajokat, és már nyugodtan sétálgathat
a bevásárlóközpontban, vagy összpontosíthat munkájára az osztályteremben.

TAKTILIS ÉRZÉKENYSÉG
Az Asperger-szindrómások sokszor a véletlen vagy váratlan érintés veszélye miatt kerüli a
társaságot, a családtagjaival pedig az olyan érzelemkifejező gesztusok jelenléte miatt nem
szeretnek találkozni, mint az ölelés és a puszi, amelyeket túl intenzívnek érzékelnek.
,,Gyakran már azt is lehetetlennek éreztem, hogy egyáltalán megérintsek bizonyos dolgokat.
Utáltam a merev dolgokat, a selymes tapintású dolgokat, az érdes dolgokat és a túl szűk
ruhákat. Már a puszta gondolatuk is, már attól is, hogy magam elé képzeltem őket... hú,
valahányszor csak az eszembe jutottak, libabőrös lettem, végigfutott a hideg a hátamon, és
rettentő kellemetlenül éreztem magam. Rendszeresen előfordult velem, hogy levettem
magamról az összes ruhát, még akkor is, hogyha nyilvános helyen voltunk. (Liane Holliday
Willey 1999)
,,A templomban sokszor azért rendetlenkedtem és sikítoztam, mert az ünneplőruhám érintése
más volt, mint hétköznapiaké. Hideg időben, ha szoknya volt rajtam odakint, fájt a lábam. A
szúrós alsószoknyák valósággal az őrületbe kergettek. Más emberek az ilyesmit meg sem
érzik, egy autistának viszont ez olyan érzés, mintha csiszolópapírral dörgölnék a bőrét. A
sérült idegrendszer bizonyos fajta stimulációkat a végtelenségig felerősíthet. Ezt a problémát
könnyen meg lehetett volna oldani oly módon, ha a szüleim olyan ünneplőruhát vásárolnak
nekem, aminek ugyanolyan az érintése, mint a hétköznapi ruháimé. Felnőttként mind a mai
napig nagyon kényelmetlenül érzem magam, ha új alsóneműt viselek. A legtöbb ember idővel
hozzászokik a új ruhákhoz, én azonban még órákig érzem őket. Ma már olyan hétköznapi és
ünnepruhákat vásárolok, amelyeket ugyanolyan érzés viselni. (Temple Grandin 1988)
Sokszor a gyermek csak bizonyos fajta ruhákat hajlandó felvenni azért, hogy biztosan
ugyanolyan érzékszervi ingerekben lehessen része. Ilyenkor a ruhák mosása és
elhasználódása okozhat problémát. Ha a gyermek egyféle ruhát elvisel saját magán, érdemes
a szülőnek egyszerre többet is vennie, különböző méretekben, hogy a mosás, a ruhák kopása
és sérülése, valamint a gyermek növekedése ne okozhasson problémákat.
A gyermek testének egyes részei, például a feje, felkarja és tenyere, gyakran érzékenyebb
többinél. A haj mosását, fésülését és vágását sok gyermek nehezen viseli. A hajvágás az
auditoros túlérzékenység miatt is kellemetlen lehet; előfordulhat, hogy a gyermek a hajvágó
olló éles hangjától és az elektromos hajvágó zümmögésétől is idegenkedik.
Egyes gyerekek azt sem kedvelik, ha víz ér az arcukhoz. ,,Gyermekként utáltam zuhanyozni,
inkább a fürdőket részesítettem előnyben. Elviselhetetlennek találtam az érzést, amikor a víz
az arcomat érte. Még mindig utálom. Akár hetekig is elvoltam fürdés nélkül, és mindig
meglepődtem, amikor kiderült számomra, hogy más gyermekek rendszeresen, akár naponta is
zuhanyoztak!" (Egy Lea nevű kliensem) Ez nyilván az érintett személyi higiéniájára is
hatással lesz, ami pedig a többi ember hozzá való viszonyát fogja jelentősen befolyásolni.
A gyermekek gyakran a csiklandozásra is túlérzékenyen reagálnak, vagy arra, ha testük egy
bizonyos részén, például a derekuknál megérintik őket. Ha ezt a többi kamasz felfedezi,
szívesen kínozza
aspergeres társát azzal, hogy az ujjával a hátához ér, és vigyorogva nézi, ahogy osztálytársa
összerándul.
Az érintésérzékenység az Asperger-szindrómás és partnere közötti szexuális kapcsolatra is
hatással lehet. A mindennapi érzelemkifejező gesztusokat, például ha valaki könnyedén
megérinti a felkarját azért, hogy megnyugtassa, vagy szorosan átöleli, hogy kifejezze
szeretetét, egy Asperger-szindrómás többnyire kellemetlennek tartja. Az emberek jelentős
részét zavarja, hogy partnerük nem örül az érintéseknek, és csak ritkán kezdeményez
efféléket. A bensőségesebb érintésekre, amelyek célja a kölcsönös örömszerzés, az AS-es
hiperérzékenyen reagálhat, és nemhogy élvezni nem képes őket, de még elviselni is alig. A
szexuális együttlét során az érintéstől való idegeskedés pedig nem feltétlenül a szeretet
hiányát jelzi, hanem az érzékszervi észleléssel kapcsolatos problémákkal is összefügghet.

Stratégiák a tapintási érzékenység csökkentésére

A családtagoknak és a tanároknak tisztában kell lenniük az AS érzékelési nehézségeivel, és
bizonyos érzékszervi ingerekre adott reakciókkal, és nem szabad belekényszeríteniük az
érintettet ilyen élményekkel járó helyzetekbe, ha mód van azok elkerülésére. A családtagok
csökkenthetik az üdvözlések során használt érzelemkifejező gesztusok időtartamát és
gyakoriságát, az érintéseket megelőzően pedig közölhetik az Asperger- szindrómással, hogy
mikor és hogyan fogják megérinteni, így az érzés nem váratlanul jön, és nem fog ijedtséget
kiváltani.
Érdemes rábeszélni a gyermeket, hogy az ápolt megjelenés érdekében egy ideig viselje el a
hajmosást és a hajvágást. Egy alapos fejmasszázs, vagy a gyermek fejének és testének
törölközővel való átdörgölése néha csökkenti a gyermek fejbőrének érzékenységét. Olykor a
problémát az érintés intenzitása okozza: az érintett csak a gyenge érintésekre reagál
érzékenyen, az erős nyomást viszont elviseli, vagy élvezi is. ,,Ha megöleltek, elhúzódtam, és
az egész testem megmerevedett, a hátmasszázst viszont imádtam, nyugtatólag hatott rám. Az
erős nyomással történő stimulációt is nagyon szerettem. Szerettem bemászni a kanapé
díszpárnái alá, a testvéremet pedig megkértem, hogy üljön rám. A nyomás megnyugtatott, és
ellazított. Gyermekként nagyon szerettem mindenféle szűk helyre bemászni. Ilyenkor
biztonságban és nyugalomban éreztem magam." (Temple Grandin) Liane Holliday Willey a
víz alatti úszás érzését tartotta idillien kellemesnek: ,,A víz alatt mindig menedéket találtam.
Imádtam azt az érzést, amikor a vízben lebegek. Folyékony voltam, sima és nyugodt; így szép
lassan magam is elcsendesedtem. A víz erős volt és szilárd. Nagyszerű sötétjében
biztonságban éreztem magam, s élveztem a csendet - a könnyű, tiszta csendet. Teljes
délelőttök teltek el így, hosszú ideig úszva a víz alatt, élvezve a csendet és a sötétet,
mindaddig, amíg küszködő tüdőm arra nem kényszerített, hogy levegőért bukjak fel a
felszínre."

ÍZ- ÉS SZAGÉRZÉKENYSÉG
,,Az étkezéssel mindig nagy gondjaim voltak. Az enyhe ízű, egyszerű ételeket kedveltem.
Kedvenc ételem a kukoricapehely - tej nélkül, szárazon -, a kenyér, a palacsinta, a makaróni,
a spagetti, a burgonya és a tej volt. Mivel gyerekként is ezeken éltem, ezért megnyugtatónak
találtam őket, és semmi újat nem akartam kipróbálni.
Nagyon érzékeny voltam az étel textúrájára, mielőtt bármit is a számba vettem volna, előbb le
kellett ellenőriznem a tapintását a kezemmel. A legjobban talán azt utáltam, ha több különféle
ételt összekevertek, például tésztát és zöldséget, vagy a szendvicsnél a kenyér közé tölteléket
tettek. Soha, de soha nem vettem volna ilyesmit a számba. Tudtam, hogyha megtenném,
alighanem görcsös hányás venne erőt rajtam." (Sean Barron)
,,Nyálkás tapintása miatt képtelen voltam megenni a konzervspárgát, és egy évig nem ettem
paradicsomot azok után, hogy egy koktélparadicsom evés közben szétdurrant a számban. Ez
az élmény elviselhetetlen volt a számomra; nem akartam megkockáztatni, hogy még egyszer
ilyesmi történjék velem. Még most sem tudom elviselni, ha a zöldsalátába sárgarépát vagy ha
a tonhalsalátába zellert raknak, mert a sárgarépa és a saláta, és a zeller és a tonhal textúrája
között hatalmas nagy a különbség. Magában azonban nagyon szeretek zellert és bébirépát
enni. Gyerekként, de néha még ma is, szívesen ettem a dolgokat egymás után; először az
egyikféle ételt ettem meg, s csak ezután tértem át a másikra." Stephen Shore
Az Asperger-szindrómás kisgyerekek hajlamosak hosszú ideig folyton ugyanazt enni, például
éveken át minden este üres rizst, vagy virslit vacsorázni. Érzékenysége az étel rostos vagy
„nyálkás” állagára, vagy a különféle ízek keverésére, komoly feszültségforrás lehet az
ebédlőasztalnál. Szerencsére a legtöbb Asperger-szindrómásnál idővel szélesedik a paletta, és
sokaknál ez a jellemző a kora kamaszkorra teljességgel eltűnik.
Egyik-másik étel fogyasztásánál a taktilis defenzivitás is problémákat okozhat. Tudjuk, hogy
az ujjak torkon való ledugása öklendezést idézhet elő; ez reflexszerű reakció, annak
megakadályozására, hogy a torokba idegen test kerüljön. Az is közismert, hogy ez az érzés
rendkívül kellemetlen, már a visszaemlékezés is kiválthat émelygést. Az Asperger-
szindrómás gyereknél az ételnek néha még a torokig sem kell eljutnia: sokan már arra is így
reagálnak, ha a nemkívánatos dolog egyáltalán a szájukba kerül.
Az egyes gyümölcsöktől vagy zöldségektől való idegenkedés hátterében az aromákra való
túlérzékenység is állhat. Míg az emberek többsége egy adott ízt finomnak tart, az AS-ek, akik
erősebben, áthatóbban érzékelik a körülöttük lévő világot, és sokkal apróbb részletekre
tudnak bontani egy ingert, ízt, és többféle illatot képesek megkülönböztetni, bizonyos
szagokat, ízeket túlságosan markánsnak találnak. Amikor az ilyen gyerekeket arra kérem,
írják le, milyen illatokat éreznek, ha érett barackot esznek, gyakran azt válaszolják, hogy
„vizeletszaga van", vagy „már rothadásszagú".
A szagérzékeny aspergereseket gyakran a parfümök, dezodorok illatától is
a hányinger kerülgeti; van, akit a rovarirtók szagára emlékeztetik. A hiperozmiás gyerekek
legszívesebben menekülnének a büdös, alkoholszagú, beszáradt iskolai festékek, ragasztók,
filcek és más kreatív eszközök elől; és ha rajtuk múlna, messziről elkerülnék az iskolai
menzát és a befülledt tornacsarnokot, ahogy azokat a termeket is, ahol a takarító egy bizonyos
fajta tisztítószert használt.

VIZUÁLIS ÉRZÉKENYSÉG
A meghatározott fényerősségre/színekre való érzékenység, vagy a látás torzulása ötből egy
Asperger-szindrómásnál előfordul. Az erős fény sokukat teljesen elvakítja; többen említik,
hogy a verőfényes napokon látásuk nyomasztóan elhomályosodik. Vannak, akik egyes
színekre is érzékenyek, pl. a sárgára, citromzöldre, pirosra.
Egyes érintettek a látvány torzulásáról is beszámolnak: ,,Az tárgyak elmosódnak,
hullámzanak, elváltoznak és szétfolynak. Az emberek ijesztően elváltoznak, megnőnek és
összegörnyednek, az arcuk egybeolvad, a lépcsők fokok nélküli csúszdává simulnak, a falak és
a padlók pedig himbálóznak és inognak…"
,,Régen utáltam a kis üzleteket, mert látásom torzítása miatt még kisebbnek tűntek, mint
valójában. Mintha a falak összezsugorodtak volna, ahogy beléptem, és elfogott a félelem,
hogy nem fogok kiférni az ajtón." Az ehhez hasonló élmények félelemhez vezethetnek.
,,Mivel sok dolgot elsőre ijesztőnek látok, a szemmel érzékelhető dolgok nagy részétől félek:
az emberektől, különösen az arcuktól, az erős fehér fényektől, a tömegtől, a gyorsan mozgó
dolgoktól, a nagy, idegen gépektől és épületektől, az olyan helyektől, ahol még nem jártam, a
saját árnyékomtól, a sötéttől, a hidaktól, a folyóktól, a csatornáktól, és a tengertől." (Therese
Jolliffe)
Egyes vizuális ingerek különösen zavaróak lehetnek: az osztályterem fehér táblájáról
visszaverődő fényben például a szöveg olvashatatlanná válhat, és elterelheti a gyermek
figyelmét. ,,Az erős fények, a déli napsütés, a visszaverődő fények, a villódzó fények, a
fénycsövek fénye mind-mind bántotta a szememet. Az éles hangok és az erős fények egy
pillanat alatt túlterhelték érzékeimet. A fejemet mintha egy abroncs szorította volna, a
gyomrom egybeugrott,
a pulzusom pedig az egekbe szökött, mindaddig, amíg nem találtam valami biztonságos
helyet." (Liane Holliday Willey)
Több olyan esetről is van leírásunk, amikor Asperger-szindrómások nem látták meg azt, amit
kerestek, holott az ott volt szinte az ,,orruk előtt". Például a tanár megkérte a gyermeket, hogy
keressen meg egy könyvet az asztalán, és annak ellenére, hogy a könyvet mások azonnal
észreveszik, a gyermek tudja megtalálni.

De nem csak zavarokat okozhatnak a vizuális tapasztalatok. A parányi vizuális részletek sok
Asperger-szindrómás számára lenyűgözőek: észreveszik a füvek erezetét, az apró
csigamintákat a szőnyegen vagy a pettyeket a másik ember szemében. Ha
megfigyelőkészségük jó kézügyességgel társul, képesekké fénykép élességű rajzokat
készíteni. Feltűnő, hogy főként a saját érdeklődési területekhöz tartozó dolgokat ábrázolják
ilyen lélegzetelállító gondossággal; előfordulhat, hogy egy óvodás rajzán a műszaki
pontosságú vonat ábrázolás mellett pálcikaemberek és elnagyolt virágok tűnnek fel; mintha
két külön ember művei lennének.
Az Asperger-szindrómások a szimmetriában is nagy örömüket lelik. Egészen különleges,
ahogy utazás közben
gyönyörködnek a sínek és a talpfák párhuzamosaiban, egy meszelt kerítésben, vagy a vízben
ringatózó bójasorban. A felnőtteket a szimmetria iránti vonzalom az építészet
tanulmányozására indíthatja. ,,Az építészet mind a mai napig az egyik kedvenc témám, és
most, hogy idősebb lettem, egyre gyakrabban adom meg magam az örömnek, amit számomra
nyújt. Ha aggódok, vagy össze vagyok zavarodva, akkor előveszem a dizájn- és
építeszettörténeti könyveimet, és tekintetemet azokra a terekre emelem, amelyeket értelmezni
tudok: az egyenes vonalakra, és az olyan épületekre, amelyek struktúrája
kiegyensúlyozottságot tükröz. Ha úgy érzem, hogy összeomlok a túl sok pragmatikus hiba és
félrekommunikálás miatt, előveszem az otthontervező szoftveremet, és olyan otthont tervezek,
amelynek valamennyi összetevője maradéktalanul logikus." (Liane Holliday Willey)
A szimmetria szeretete azonban hátrányokkal is járhat. Liane azt mondta, hogy ha
aszimmetrikus, „szaggatott" épületeket lát, szorongani és émelyegni kezd.

CSÖKKENT ÉRZÉKENYSÉG
Az Asperger-szindrómások arca sokszor olyankor is rezzenéstelen marad, amikor a helyében
más már ordítana a fájdalomtól. Előfordulhat, hogy a felnőttek olyan sérülést vesznek észre a
gyermeken, amiről fogalma sincs, hogy hogyan szerezte. Előfordulhat, hogy akár negyven
fokos melegben is pulóvert visel, vagy csikorgó hidegben is rövidnadrágban megy ki az
utcára. Mintha saját, belső termosztátja lenne, amely önálló életet él. A túl magas
fájdalomküszöböt egy Asperger-szindrómás kamasz édesapja így írta le nekem: ,,Két éve a
fiam csúnyán felsebzett lábbal érkezett haza. Tele volt vágásokkal, horzsolásokkal. Máris
szaladtam az elsősegélydobozért. Amikor visszatértem, s megkértem, hogy üljön le, és hagyja,
hogy ellássam a sebeit, nem is értette, mi a problémám. Azt mondta, „nincs semmi gond, nem
is fáj”, és „egy csomószor van ilyen", majd mintha mi sem történt volna, elvonult a
szobájába. Ez az elmúlt 18 év során már számtalanszor megtörtént. A hideget sem úgy
érzékeli, mint mások. Ritkán visel kabátot, a tél közepén is egy ingben jár iskolába, és közben
remekül érzi magát."
Egy kliensem, Klári, e-mail üzenetében szintén hasonlókról számolt be: ,,A fájdalomra és a
hőmérsékletre adott reakcióm a hétköznapi és a traumatikus eseményekre adott reakciómhoz
hasonlít. Gyenge stimuláció esetén a válaszom túlzott, erősebb stimulációnál azonban az
érzékeim ,kikapcsolnak", és még a megszokottnál is jobban funkcionálok.
Sok olyan dologtól, amit más észre sem vesz, teljesen leblokkolok, komolyabb traumáknál
azonban, amikor a legtöbb ember bepánikolna, én nyugodt és hatékony maradok."

AZ ÉRZÉKSZERVI INGEREK SZOKATLAN FELDOLGOZÁSA

Az érzékelés egy ritka változata, a szinesztézia során az érintett az egyik szenzoros
rendszerből érkező érzékszervi ingert egy másik érzékszerv csatornáján keresztül érzékeli.
Ennek a leggyakoribb változata az, ha az ember bizonyos hangok hallatán mindig egy
bizonyos színt lát, vagy egy bizonyos illatot, aromát érez. „Mintha néha a csatornák
összekeverednének, és a hangok
színekként jönnek át". Jim egyes hangok hallatán halványan bár, de különféle színeket,
formákat, textúrákat, mozdulatsorokat, illatokat vagy ízeket érzékel. „Sokáig és kitartóan
kerestem azokat a szavakat, amelyek csiklandoztak, azokat a szavakat, amelyeknek sima
felülete volt, és azokat a szavakat, amelyekből melegség sugárzott, valahányszor kimondtam
őket".
Jim szintén megfigyelte, hogy az auditoros csatornák keresztezték nála más érzékelési
folyamatok útjait. Arról számolt be például, hogy „ki kellett kapcsolnom a konyhai
készülékeket, hogy egyáltalán érezzem az ízeket". Az érzékszervi ingerek szokatlan
feldolgozási módja, kereszteződése miatt az érzékelési információk forrásának megállapítása
is nehézségekbe ütközhet. ,,Tudtam, hogy bejött valamilyen információ, de azt már nem, hogy
melyik érzékszerven át." (Cesaroni és Garber 1991).