Német nyelvtani összefoglaló

Mentés

Német nyelvtani összefoglaló, amit azoknak írtam, akik a hétköznapok során szeretnék
használni a német nyelvet, és ehhez keresnek fogódzót. Ha te gyakorlófeladatokat keresel,
akkor ezeket a kiváló német nyelvű honlapokat javaslom használni:
http://www.deutschalsfremdsprache.ch/,  https://www.lingolia.com/de/,  http://mein-
deutschbuch.de/online-uebungen.html

Ha kezdőként most tanulsz németül, akkor egy korábbi cikkemet is figyelmedbe ajánlom a
német nyelvtan rejtelmeiről és arról, hogyan tudod megszerezni a jártasságot, hogyan fogsz
tudni helyesen beszélni németül: https://nemettanulasagival.hu/nemet-nyelvtan-4-titka-hogy-
te-jol-tudd/

Ha kezdő németes vagy, ajánlom figyelmedbe az ötlettárat, ahol ütős, hatékony

némettanulási tippeket, trükköket mutatok neked.

Ez a cikk egy általános összefoglaló a német nyelvtanról, az adott jelenséget hol jobban
kifejtve, hol épp csak megemlítve, a bejegyzés terjedelme nem teszi lehetővé, hogy mindenre
részletesen kitérjek. A fontosabb témákhoz vagy már készítettem külön blogbejegyzést, vagy
hamarosan megteszem. A végén néhány hasznos tudnivalót is megosztok veled.

És akkor csapjunk bele. Elöljáróban elmondom, hogy nem mindig a hivatalos nyelvtani
meghatározásokat fogom használni, hanem olyan elnevezéseket, amelyekkel nemcsak egy
egyetemi professzor, hanem bárki boldogulhat, aki németül tanul. (Ha a felsorolásnál nem
világos valami, nyugi, lejjebb kifejtem.) Tehát a német nyelvtan legfontosabb elemei:

 Hangok a németben (hangtan)

 Német szófajok (alaktan)
o A német névelő
o A német főnév
o A német névmás
o A német melléknév
o A német számnév
o A német ige
o A német határozószó
o A német elöljárószó
o A német kötőszó
o Mondatértékű szavak a németben
 A német mondat felépítése, szerkezete (mondattan)
 Német szóalkotás
Német hangtan
A németben szerencsére majdnem egyértelmű, hogy ami le van írva, azt hogyan kell ejteni
(ellentétben pl. az angollal vagy a franciával). Ezeket megtanulható szabályok szerint
használjuk, pl. az „ä”-t mindig  kb. „e”-nek ejtjük: https://nemettanulasagival.hu/furcsa-betuk-
nemetben-s/. Visszafelé már nem mondható el az egyértelműség: a hangoknak többféle
írásbeli megfelelőjük van, vagyis pl. a beszédben hallott „e” hangot írásban „e”-vel és „ä”-vel
is jelölhetjük. Persze finomságok is itt is akadnak, pl. a „v” kiejtve többnyire „f”, de idegen
eredetű szavakban „v”. Vagy a „ch” ejtése kétféle is lehet attól függően, hogy magas vagy
mély hangrendű magánhangzó áll előtte. De a lényeg még egyszer: ha néhány szabályt
megtanulsz, akkor egyértelmű, hogy az olvasottakat hogy kell kiejteni. Lásd
még: https://nemettanulasagival.hu/nemet-betuk-betukapcsolatok-es-hangok/, https://nemettan
ulasagival.hu/nemet-betuk-betukapcsolatok-hangok-es-kiejtes-2/

A németben a szóhangsúly a magyartól eltérően nem csak az első szótagon lehet, hanem
többnyire a tőszótagon, de gyakorlatilag meg bárhol. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy egy
adott szónál az a döntő, hogy mi volt az eredeti szó, amiből képezték. Ezért is fontos, hogy
hallgass sok eredeti német szöveget, hiszen onnan a legegyszerűbb a helyes hangsúlyt és
kiejtést megtanulni.

A német mondat hangalakjában a mondathangsúly és a hanglejtés játssza a legnagyobb

szerepet. A mondathangsúlynak értelmi és érzelmi alapja van, vagyis a beszédhelyzettől
függően különböző mondatrészek lehetnek hangsúlyosak.

A német hanglejtés a legtöbb mondatfajtánál megegyezik a magyaréval: kijelentő mondatnál

ereszkedő, felszólító mondatnál szintén. Azonban már a kiegészítendő kérdésnél van egy
fontos különbség: míg a magyarban ereszkedő az intonáció, a németben emelkedő-ereszkedő
úgy, hogy a kérdőszó után az ige hangsúlyos a mondatban. A legnagyobb eltérést az
eldöntendő mondat hangsúlya mutatja: a magyarban emelkedő-eső, a németben viszont
emelkedő, tehát a mondat végén felszökik a hang.
Német alaktan – szófajok
A német szófajokon belül ragozható és ragozhatatlan szófajokat különböztetünk meg:

német ragozható szófajok:

 névelő (der Artikel) (Egy kicsit részletesebben itt: https://nemettanulasagival.hu/der-

die-das-a-hires-mumus/)
 főnév (das Substantiv)
 névmás (das Pronomen)
 melléknév (das Adjektiv)
 számnév (das Numerale)
 ige (das Verb)

német ragozhatatlan szófajok

 határozószó (das Adverb)

 elöljárószó vagy viszonyszó (die Präposition)
 kötőszó ( die Konjunktion)
 indulatszó (die Interjektion)

A ragozható szófajoknál a névszók, vagyis a névelők, főnevek, névmások, melléknevek és

számnevek ragozását „die Deklination”-nak nevezzük, az igeragozás pedig „die
Konjugation”.

A német névelő

A német névelő lehet határozott és határozatlan. A határozott névelő három alakú: der:
hímnemű, die: nőnemű, das: semlegesnemű főnevet jelöl és a főnévvel szorosan összetartozik.
Az utána következő főnévvel együtt ejtjük, de hangsúlytalanul, mert a főnév a hangsúlyos, pl.
„derApfel”. Ezért együtt is tanuljuk a főneveket a névelőjükkel, mert később már nagyon
nehéz javítani vagy hozzátanulni. Bizonyos szabályok itt is vannak, pl. az „-ung” képzőre
végződő főnevek mindig nőneműek, vagy a „-chen” kicsinyítő képzős szavak mindig
semlegesneműek, de a legtöbb főnévnél sajnos nem tudunk semmilyen szabályt használni.
(Ld. még német szóképzés lentebb.) És egy kis részletezés: https://nemettanulasagival.hu/der-
die-das-a-hires-mumus/ , https://www.youtube.com/watch?v=PQRtjHSVqwU A
határozatlan névelő két alakú: der: ein, die: eine, das: ein.

A német határozott névelőt ragozzuk a főnévnek a mondatban betöltött szerepe szerint, tehát
pl. „der Vater” – az apa, „den Vater” – az apát, „des Vaters – az apának a (valamije), dem
Vater – az apának (a részére).

A határozatlan névelőnek külön tagadó alakja van: ein – kein, eine – keine, ein – kein. És
természetesen a határozatlan névelőnek is megfelelően ragozott alakjai vannak a főnév
mondatbeli szerepének a jelölésére.
A német főnév (Das Substantiv)

A németben a főneveknek háromféle neme van: hímnem, nőnem és semlegesnem. A főnév

nemét a névelője vagy más determináns (háromféle végződésű szó, egyelőre maradjunk
ennyiben) jelzi. A német főnevek nemét semmi nem szabályozza egyértelműen, így
mindegyiket a névelőjével együtt kell megtanulni. Vannak bizonyos esetek, amikor egy-egy
szabály a segítségünkre van, de ezek a kivételes esetek. Ugyanez igaz a német főnevek
többesszámára is.

A főnévragozás eltérően a magyartól az esetek túlnyomó többségében a német nyelvben a

névelőknél érvényesül: vagyis a főnév alakja nem változik, csak a névelőé.

A német névmás (Das Pronomen)

A német névmásokat vagy más névszók helyett használjuk („Ist Anna da? – Ja, sie ist da.”),
vagy jelzőként más névszók mellett („Ich nehme diesen Kuchen.”). A jelzőként használt
névmás tehát egyrészt pontosítja a főnév jelentését, másrészt determinánsként jelöli a főnév
nemét, számát és esetét, tehát a végződése megegyezik a megfelelő esetű névelő
végződésével.

A német névmás fajtái: személyes névmás, visszaható névmás, kölcsönös névmás, birtokos
névmás, mutató névmás, kérdő névmás, vonatkozó névmás, határozatlan névmás, illetve a
névmási határozószó. (Ígérem, ezeket is mind kifejtem egyszer.)

A német melléknév (Das Adjektiv)

A melléknév a mondatban háromféle szerepet tölthet be, lehet:

 jelző: Das blonde Mädchen gefällt mir. (A szőke lány tetszik nekem.)
 az összetett állítmány névszói része: Der Ball ist rot. (A labda piros.)
 módhatározó: Wir laufen schnell nach Hause. (Gyorsan hazamegyünk.)

A német melléknév tehát ragozott alakban is állhat a mondatban.

A német melléknév ragozása

Ha a német melléknév jelzőként áll a mondatban, akkor a különböző esetekben ragozni kell.
Ez a ragozás attól függ, hogy a jelzős szerkezet előtt áll-e determináns, illetve két- vagy
háromalakú determináns áll-e előtte. Kis fejszámolás: három féle ragozás a föntieknek
megfelelően, négyféle nem (pontosabban a három nem és egy a többesszám), négyféle eset,
vagyis 3*4*4=48 végződésről beszélünk. Ez a mennyiség elsőre tragikusan
megtanulhatatlannak tűnik, de nyugalom: van logikája, rögtön el is oszthatod hárommal,
utána még kevesebb lesz belőle, a megfelelő helyen egyszer ezt is elmagyarázom. Lényeg,
hogy megtanulható. Ahhoz, hogy gördülékenyen menjen, rengeteg gyakorlásra lesz szükség,
hiszen azért végülis mégiscsak 48 végződésről van szó 😉
A német melléknév erős ragozása
Vagy más néven névelőpótló ragozásnak is hívják, mivel ezt akkor használjuk, ha a főnév
előtt semmi olyan szó nem áll, amiből egyértelműen kiderülne a neme. Ilyenkor a melléknév
veszi át a határozott névelő szerepét, tehát annak a végződéseit veszi fel.
A német melléknév gyenge ragozása

Más néven névelőkísérő ragozás, mivel akkor használjuk, ha a jelzős főnév előtt határozott
névelő vagy más olyan szó áll, amely egyértelműen jelzi a főnév nemét, számát és esetét. Itt
máris jó hírem van: a melléknévnek csak kétféle végződése van ennél a ragozásnál: -e vagy –
en, csak azt kell megjegyezni, hogy melyiket mely eseteknél használjuk.
A német melléknév vegyes ragozása

Vagy névelőkiegészítő ragozás. Akkor használjuk, ha a jelzős szókapcsolat előtt kétalakú

determináns áll. Vegyes, mert ez a ragozás az erős és a gyenge ragozás elemeiből tevődik
össze.

Főnévé vált melléknevek

Ahogy a magyarban is ismerünk számtalan főnévvé vált melléknevet, pl. tudós, ismerős,
felnőtt, beteg, képviselő, stb., úgy a németben is léteznek ilyen szavak. Ezekre a két szófaj
jellegzetességei jellemzőek: nagy kezdőbetűvel írjuk őket, pl. der/die Kranke – a beteg,
der/die Bekannte – az ismerős, és a melléknévragozás szabályai szerint ragozzuk. Itt
szerencsénk van a névelőkkel: a hímnemű szavak többnyire férfiakra, a nőneműek nőkre, a
semlegesneműek elvont fogalmakra vonatkoznak.

A német melléknevek fokozása (Die Komparation/Die Steigerung)

Itt olvashatsz róla bővebben: https://nemettanulasagival.hu/a-nemet-melleknevfokozas/

A melléknév fokozásában három fokot különböztetünk meg: alapfok (der Positiv), középfok
(der Komparativ), felsőfok (der Superlativ).

A középfok jele: -(¨)-er, a felsőfoké -(-e)st. Vagyis pl. “schön – schöner – schönest”.

Példák: Ha a felsőfokú melléknév a mondatban az állítmány része: “Peter ist der fleißigste. –
Péter a legszorgalmasabb.” Ha a mondatban módhatározó: “Florian rennt am schnellsten. –
Florian fut a leggyorsabban.”

Természetesen, mint a németben oly sok esetben, itt is jópár kivétellel találkozhatunk.

A német számnév

A német számnevek főbb csoportjai: határozott számnevek, azon belül tőszámnevek,

sorszámnevek és törtszámnevek, valamint a határozatlan számnevek.
A német tőszámnevek

1-től 12-ig külön nevük van a számoknak, 13-tól 99-ig összetett számokat használunk. A
száznak és az ezernek megint csak külön neve van. A millió és annál nagyobb számok már
főnévként működnek, és nagy kezdőbetűvel írjuk őket. Olvass részletesebben erről
itt: https://nemettanulasagival.hu/szamok-nemetul/

A számok is főnevesülhetnek, pl. „Ich habe heute in Deutsch eine Fünf bekommen. – Ma
kaptam németből egy ötöst.” „Da kommt die Sieben! – Ott jön a hetes!” (busz, villamos)
Vagyis nőnemű lesz a főnévként használt számnév.

A német sorszámnevek

A német sorszámneveket a tőszámnevekből képezzük úgy, hogy 2-től 19-ig –t végződést

kapnak, 20-tól pedig –st-t. Kivétel: „erste- első”, „dritte – harmadik”, „achte – nyolcadik”. A
sorszámneveket is ragozhatjuk, mégpedig úgy, mint a mellékneveket. „Laura wohnt auf dem
zweiten Stock. – Laura a második emeleten lakik.”

A német törtszámnevek

A német törtszámneveket a sorszámnevekből képezzük –el végződéssel. Tehát pl. „ein Drittel
– egy harmad”, „zwei Viertel – két negyed”

A határozatlan számnevek

A határozatlan számnevek némelyike határozatlan névmásként is értelmezhető, pl. „etwas –

nichts (valamennyi-semennyi)”, „aller-jeder (minden egyes – az összes)”, „einer-keiner (egy –
senki)”, „mancher (néhány)”. Ezeken kívül a legfontosabbak: „viel – sok”, „wenig – kevés”,
„mehr – több”, „einige – néhány”.

A német ige

A német igéről rengeteget lehet írni, mivel a német nyelv központja az ige. Mondhatnánk: ha
ige nincs, semmi nincs, az igék körül forog minden, kezdetben vala az ige. Az ige helyzete
határozza meg a német mondatban a többi szófaj helyét, jelentésük, vonzatuk, ragozásuk a
legmeghatározóbb szelete a német nyelvnek. Ebben a bejegyzésben vázlatosan megemlítem a
legfontosabb tudnivalókat a német igékről, ez egyfajta összképet ad.

A német igék jelentésük szerint lehetnek önálló és segédigék.

Az önálló igék lehetnek tárgyas igék: „kochen – főzni”, „reparieren – megjavítani”,

tárgyatlan igék: „kommen – jönni”, „gehen – menni”, sich-es igék: „sich waschen –
mosakodni”, „sich verspäten – elkésni” és személytelen igék: „es regnet – esik (az eső)”. (ld.
még: https://nemettanulasagival.hu/elvalo-igekotos-igek-nemet-a1-szinten/)

A segédigékhez tartoznak az időbeli segédigék: „sein – lenni”, „haben – neki van” és „werden
– válik valamivé, lesz” és a módbeli segédigék: „können – tud, képes, -hat, -het”, „mögen –
szeret, kedvel”, „dürfen – szabad, -hat, -het”, „müssen – kell, kénytelen”, „sollen – kell”,
wollen – akar”.

A német igeragozás

A német igeragozás legfőbb jellegzetessége a magyarhoz képest, hogy a mondatban az ige(i

állítmány) nem állhat alany nélkül, mivel a cselekvő személye nem derül ki egyértelműen
csak az ige ragozott alakjából. De lássunk rá példát: „Paul kommt heute. – Paul jön ma.” „Ihr
kommt heute. – Jöttök ma. (Ti)” Tehát szükséges, hogy az ige mellett a cselekvő személy is
szerepeljen a mondatban. Ugyanígy a tárgyas ige tárgyának is külön meg kell jelennie a
mondatban, pl. kedvencem: „Ich liebe dich. – Szeretlek.”

A német igemódok és igeidők

A németben három igemód létezik: kijelentő mód, kötőmód és felszólító mód. A kötőmódnak
van köze a magyar feltételes módhoz, de nem teljesen fedi azt.

Kijelentő módban és kötőmódban ezeket az igeidőket különböztetjük meg: Präsens (jelen

idő), Präteritum, Perfekt, Plusquamperfekt (múlt idők), Futur I, Futur II (jövő idők). Felszólító
módban: Präsens (jelen idő).

A németben az igéket ragozás szempontjából három típusba sorolhatjuk: erős, gyenge és

rendhagyó. Ezen kívül a németben van külön cselekvő (das Aktiv) és szenvedő igeragozás
(das Passiv).

A jelen idejű igeragozásról itt olvashatsz többet: https://nemettanulasagival.hu/nemet-

igeragozas/

Részletesebben itt olvashatsz a Német igeidőkről

A három múlt időt elsősorban használatuk és persze formájuk különbözteti meg egymástól: a
Präteritumot főként elbeszélésekben, egybefüggő történetek elmesélésében használjuk. Nem
utal a történet jelenre való kihatására, befejezettségére. A Perfekt egy összetett múlt idő, az
élő beszédben ez a legáltalánosabb. Utal a cselekvés jelenre való kihatására. A
Plusquamperfekt egy másik igeidővel szemben való előidejűséget fejez ki.
A német múlt idők képzése

Präteritumban a gyenge igék „-te” illetve „-ete” toldalékkal képzik a múlt idejüket, pl.
„fragen – fragte (kérdezni – kérdezte)”, „antworten – antwortete (kérdezni – kérdezte)”, és
személyragot kapnak. Az erős igék tőhangja megváltozik, pl. „schreiben – schrieb (írni – írt)”,
„lesen – las (olvasni-olvasott)”. A rendhagyó vagy vegyes ragozású igék mindkét fenti
típustól csippentenek egy kicsit: tőhangváltás és –te toldalék is van: „kennen – kannte
(ismerni – ismert)”. A módbeli és időbeli segédigék mindig kivételt képeznek minden alól,
így a múlt idejű formáik is rendhagyóak.

A Perfekt összetett igealak, egy időbeli segédigéből és az ige Partizip Perfekt alakjából áll.
Az időbeli segédige a sein vagy a haben megfelelően ragozott alakja, a Partizip Perfekt
(befejezett melléknévi igenév) alak változatlan. Ez a két rész keretbe foglalja a mondatot
(Satzramen). A legtöbb ige haben-nel képzi a múlt idejét. Általában az állapotváltozást,
helyváltoztatást jelentő igék múltideje sein-os. A gyenge igék Partizip Perfekt alakja egy ge-
előképzőt és –t végződést kap (pl. gelernt – lernen, tanul P.P. alakja), az erős igéké ge-
előképzőt és –en utóképzőt. Az erős igék Partizip Perfektben általában tőhangot váltanak. (pl.
gesungen – singen, énekel P.P. alakja.)

A Plusquamperfekt a másik összetett igealak, a sein vagy a haben Präteritumával és a főige

Partizip Perfekt alakjával képezzük. Előidejűséget fejez ki, de manapság már alig-alig
használatos.

Két jövő idő van a németben. A Futur I. használata elsődleges jelentésében megegyezik a
magyaréval: egy cselekvés a jövőben fog zajlani. A jövő idejű segédige, a werden ragozott
alakjából és a főige főnévi igenévi alakjából áll. (Pl. Ich werde schlafen. – Aludni fogok.)

A Futur II. a werden igéből és a főige Partizip Perfekt alakjából áll. (Pl. “Klaus wird voriges
Jahr nach Kanada gefahren sein. – Klaus tavaly valószínűleg Kanadába utazott.”) A jövőre
vagy a múltra vonatkozó valószínűséget fejez ki.

A kötőmódot két csoportra oszthatjuk: Konjunktiv I. és Konjunktiv II. A Konjunktiv I.

tartalmazza a Präsens, a perfekt és a Futur igeidőket, a Konjunktiv II. pedig a Präteritum, a
Plusquamperfekt időket és a „würde”-formát. Az ige végződései minden igeidőben
ugyanazok.

A Konjunktiv I. –et általában függő beszédre használjuk. A magyarban erre nincs külön
igemód, csak körülírni tudjuk: Laura sagte, sie sei froh, denn sie habe einen schönen Tag. –
Laura azt mondta, hogy boldog, mert szép napja van. Múlt időt és jövő időt is ki tudunk
fejezni Konjunktiv I. igemóddal.

A Konjunktiv II. fejezi ki a feltételes módot. Azonban mivel a jelen idejű alakja gyenge
igéknél megegyezik a jelen idejű Präteritummal, azt javaslom nektek, hogy hacsak nem
kényszerít rá egy nyelvtani feladat vagy egy nyelvtanmániás tanár, használjatok würde+
Infinitiv formát: “Pl. Ich würde gehen. – Mennék.” A németek is jobbára ezt teszik.
Természetesen itt is létezik múlt és jövő idő. Ha még nem lenne elég bonyolult, ezen a ponton
beismerő vallomást kell tennem: van, amikor a két Konjunktiv keveredik. Lehet, hogy egyszer
kifejtem. Ne nagyon várd 🙂

A német felszólító módban csak az egyes szám és többes szám második személynek van
külön alakja. A többi személyt csak körülírni tudjuk. Egyes szám második személyben –e
végződést, többes szám második személyben –t vagy –et végződést kapnak az igék. Az –e
végződés sokszor el is maradhat. Pl. “Komm! – Gyere! Kommt! – Gyertek!” Amikor
feltétlenül szükséges kitenni: -n, -t, és -d hangokra végződő tövű igékben, mint pl. “Antworte!
– Válaszolj” A tőhangváltós erős igék a Brechung érvényesül, pl. “Lies! – Olvass!”, de
Umlaut nincs, pl. “Schlaf! – Aludj!” Bővebben itt: https://nemettanulasagival.hu/nemet-
felszolito-mod/

A német szenvedő igeragozás

A német nyelvben él még ez a fajta igeragozás, ami a magyarból már vagy kikopott, vagy az
eredete elhomályosult (pl. születik). Akkor használjuk, amikor a cselekvő személye nem
fontos, hanem a cselekvés, történés a lényeg. Két típusa van: a folyamatot kifejező
Vorgangspassiv és az állapotot kifejező Zustandspasstiv. A Vorgangspassiv igeragozásnál a
werden segédige ragozott alakját és az alapige Partizip Perfekt alakját használjuk, pl. “Der
Kuchen wird morgen gebacken. – Holnap sütik meg a sütit.” A Zustandspassiv igealakot a
sein segédige ragozott alakjával és az alapige Partizip Perfekt alakjával képezzük, pl. “Das
Haus ist gebaut. – A ház megépült.”

A német főnévi igenév

Kezdő szinten a hat főnévi igenévből csak egyre lesz szükséged, mégpedig arra, amelyik
megegyezik a magyarral, pl. “tanzen – táncolni”, “kochen – főzni”. Ez a forma szerepel a
szótárban is, vagyis a szótári alak mindig a főnévi igenévvel kezdődik. A németben azonban
nem ilyen egyszerű a főnévi igenév, mert cselekvő (Aktiv) és szenvedő (Passiv) forma is
létezik, és mindkettőn belül van jelen (Präsens) és összetett múlt (Perfekt) idő. Tehát a fönti
példa főnévi igenevei: “kochen” (Aktiv, Infinitiv Präsens), “gekocht haben” (Aktiv, Infinitiv
Perfekt), “gekocht werden” (Vorgangspassiv, Infinitiv Präsens), “gekocht worden sein”
(Vorgangspassiv, Infinitiv Perfekt), “gekocht sein” (Zustandspassiv, Infinitv Präsens),
“gekocht gewesen sein” (Zustandspassiv, Infinitiv Perfekt).

A német melléknévi igenév

A németben kétféle melléknévi igenév van: Partizip Präsens (jelen idejű, magyarban
folyamatos melléknévi igenév) és Partizip Perfekt (múlt idejű, magyarban befejezett
melléknévi igenév). A Partizip Präsens alakot az ige tövéből –end képzővel képezzük, pl.
“schlafend – alvó”. A Partizip Perfekt alakban a gyenge igék az igető elé ge- előképzőt, az
igető után –t, -et végződést kapnak, pl. “getanzt”, “gelernt”. Az erős igék szintén kapnak ge-
előképzőt, de a tő után –en utóképzőt kapnak, és tőhangváltás is történik, pl. “bleiben (marad)
– geblieben”. A vegyes igék tőhangváltósak, de –t végződést kapnak. Bizonyos esetekben
elmarad a ge- előképző.

A „sich”-es igék

A „sich”-es igék különlegessége, hogy ragozáskor nemcsak maga az ige változik meg, hanem
a hozzá kapcsolódó névmás is. Háromféle „sich”-es igét különböztetünk meg.

 Visszaható igék, ahol a cselekvés magára az alanyra irányul, pl. “Ich kämme mich. –
Fésülködöm.”
 Kölcsönösséget kifejező igék, ahol a cselekvés egymásra irányul, pl. “Wir kennen uns
seit fünf Jahren. – Öt éve ismerjük egymást.”
 Szenvedő értelmű igék, pl. “Der Glühwein lässt sich trinken. – A forralt bor itatja
magát.”

Személytelen igék

A személytelen igék többnyire természeti jelenségeket fejeznek ki, pl. “es regnet” – “esik”,
“es taut – olvad”.

Igekötős igék

A német nyelvben elváló és nem elváló igekötőket különböztetünk meg egymástól. A

hangsúlyos igekötők bizonyos igeidőkben és –módokban elválnak az igétől, pl. “abfahren
(elindulni) – wir fahren ab”. A hangsúlytalan igekötők soha nem válnak el az igetőtől, pl.
“empfehlen (ajánlani) – ich empfehle”. Persze nem a német nyelvről lenne szó, ha nem
lennének itt is kivételek: a hol hangsúlyos, hol hangsúlytalan igekötők. Ezek esetében a fő
eligazodási pont: ha az ige konkrét jelentéséről van szó, akkor elválik az igekötő, ha átvitt
jelentésről, akkor pedig nem válik el. https://nemettanulasagival.hu/elvalo-igekotos-igek-
nemet-a1-szinten/ https://nemettanulasagival.hu/nem-elvalo-igekotos-igek-nemet-a1-szinten/ 

Az ige szótári alakja

Manapság az online szótárak korában is érdemes megjegyezni, mire jó az ige szótári alakja.
Bár sok online szótár közli az ige minden lehetséges ragozott alakját, áttekinthetőbb egy
szűkebbre szabott szócikk. A hagyományos szótárak tartalmazzák az ige főnévi igenévi
alakját, a jelen idő esetleges tőhangváltozását, a Präteritum és a Perfekt alakot, pl. “fallen (ä),
ie, i. a” (erős ige), “klopfen, -te, h. –t” (gyenge ige), “gehen, ging, i. gegangen” (rendhagyó
ige).

A német határozószó

A német határozószók fajai: helyhatárzószók, időhatározószók, okhatározószók, mód- és

állapothatározószók.

A határozószók némelyikét fokozhatjuk is, fokozásuk rendhagyó, pl. “gern – lieber – am

liebsten (szívesen, szívesebben, a legszívesebben)”.

A tagadószók

A német tagadószók: “nein”, “nicht”, “kein”. A “nein” tagadószóval eldöntendő kérdésre

válaszolunk, így az egész mondatot tagadjuk vele. A nicht tagadószó egy mondatrészre
vonatkozik, használata attól függ, hogy az állítmányra vagy más mondatrészre vonatkozik. A
“kein/e” határozatlan névelő főneveket tagadására szolgál.

Az igenlés kifejezése “ja”, ha állító formájú eldöntendő kérdésre válaszolunk. “Doch”, ha

tagadó formájú a kérdés. Mindkettő lehet mondatértékű szó is.

Az elöljárószó vagy viszonyszó (Die Präposition)

Amit magyarul határozói ragokkal fejezünk ki, azt németül a főnév elé tett külön szócskákkal,
elöljárószókkal, más néven viszonyszókkal fejezünk ki. A németben az elöljárószók négy
esettel állhatnak:

 tárgyesettel (Akkusativ)
 részes esettel (Dativ)
 birtokos esettel (Genitiv)
 “wo?” kérdésre részesesettel, “wohin?” kérdésre tárgyesettel álló elöljárószók.

A német elöljárószó névelővel és névelő nélkül is állhat. Erről itt olvashatsz bővebben:
https://nemettanulasagival.hu/nemet-eloljaroszavak/
A német kötőszó

A német kötőszavak mondatrészeket vagy mondatokat köthetnek össze. A kötőszavak

lehetnek mellérendelő kötőszók, melyek egyenrangú mondatokat kötnek össze. Lehetnek
alárendelő kötőszók, melyek vagy mellékmondatot kötnek össze főmondattal, vagy
mellékmondatot mellékmondattal. Bizonyos kötőszók befolyásolják a mondat szórendjét.
Kötőszók után állhat a mondat egyenes, fordított vagy mellékmondati szórenddel is, ez a
kötőszótól függ, pl. egyenes szórenddel állnak: “und”, “sondern”, “oder”, “denn”, “aber”,
fordított szórend követi: “also”, “doch”, “deshalb”, “trotzdem”, “indessen”, stb.,
mellékmondati szórenddel állnak: “ob”, “dass”, “w-Fragewörter”: “wer”, “wo”, wie, stb.

Mondatértékű szavak a németben

A német mondatértékű szavak az indulatszavak, pl. „o weh!” – „ó jaj!”, „hurra!”, az igenlés és

a tagadás kifejezésére szolgáló szavak és a hasonló értelemben használt módosítószók, pl.
„Natürlich.” – „Természetesen.”, „Vielleicht.” – „Talán.”, az udvariassági formák, „Bitte.” –
„Kérem.”, „Danke.” – Köszönöm.”

Német mondattani ismeretek

A német mondat igeközpontú, a fő mondatrész tehát az állítmány. Épp ezért a
meglehetősen kötött szórend az ige köré szerveződik. Német mondatrészek: alany, tárgy,
határozó, jelző.

A német szórend, német mondatrészek helye a mondatban

A ragozott igealak három helyen állhat a különböző mondatfajtákban: a mondat második

helyén, a mondat élén és a végén. Erről itt olvashatsz többet: https://nemettanulasagival.hu/a-
nemet-szorend/

Német szóalkotás
Mint minden élő nyelv, a német is folyamatosan változik. Ez leginkább a szókincsen
figyelhető meg. Egyre több pl. az angol jövevényszó (pl. “das WLAN – wifi”, “Rollerblades –
görkorcsolya”), de a szókincs változásának más módjai is vannak. Ezek: szóösszetétel és
szóképzés.

Német összetett szavak

A német összetett szavak lehetnek főnevek és melléknevek. A német összetett főnevekről a

legfontosabb tudnivaló, hogy az összetétel neme megegyezik az utótag nemével, pl. “der
Sport + das Auto = das Sportauto”. A kiejtés megkönnyítésére beékelődhetnek ill. eltűnhetnek
hangok az összetett szóból: “der Birnbaum – körtefa”, “der Kastanienbaum – gesztenyefa”. A
melléknevek állhatnak több melléknévből, pl. “hellblau – világoskék”, de az előtag főnév is
lehet, pl. “blutarm – vérszegény”, ige, pl. “leselustig – olvasni vágyó” vagy számnév, pl.
“dreijährig – hároméves”.

Német szóképzés

Német főnevek képzése

A német főnévképzőket nagyon szeretjük. Mégpedig azért, mert belőlük a képzett főnév
nemét is megállapíthatjuk. Hímnemű főnevet képeznek pl. az “–er”, “-ler”, “-ner”
végződések: “der Tischler”, “der Arbeiter”, “der Italiener”. Nőnemű lesz a főnév pl. “–in”
végződéssel: “die Lehrerin”. Semlegesnemű pedig pl. a “–chen”, “-lein” kicsinyítő képzővel:
“das Mädchen”, “das Büchlein”.

Német főneveket szótagokból és betűkből is képezhetünk, pl. “der LKW: der Lastkraftwagen
(teherautó)”, “die U-Bahn: die Untergrundbahn (metró)”.

Német melléknevek képzése

Többnyire főnevekből és határozószókból képezhetők melléknevek. Néhány példa: “-ig: der

Hunger – hungrig (éhes)”, “- lich: das Jahr – jährlich (évi, éves)”, “-bar: heilen – heilbar
(gyógyítható)”

Német igék képzése

A németben leggyakrabban igekötővel képzünk új igéket. Erre legjellemzőbb, hogy gyakran

jelentősen megváltozik az ige jelentése, pl. “suchen (keres) – besuchen (meglátogat)”.