Radnóti Miklós

Költészete a halál árnyékában a fasizmus tomboláséban éri el igani nagyságát.

Tragikus sorsú ember. Költői tehetségéhez kapcsolódik európai műveltsége,
humanita elkötelezettsége, írói felelősségérzete. Költészete történelmi
dokumentum egy embertelen korról.

Élete: Budapesten született, születése két ember áldozatába kerül. A szülésben

meghal édesanyja és ikertestvére. Ez a tragédia egész életében befojásolja,
versében az anyja gyilkosának nevezi magát. (Huszon hat év című vers).
Középiskoláit Pesten végzi, majd a Szegedi egyetemre íratkozik be magyar-
francia szakra. 1934-ben doktorál, disszertádíója Kaffka Margit stílusát
dolgozza fel, Summa cum laudae-val diplomál, azonban állást nem kap. Ismeri
József Attilát, 1936-ban megkapja a Baumgarten díjat. Főleg költészetéből él de
fordít is. 1940-től kezdve még kétszer munkaszolgálatra hívják be. 1944-ben a
bóri rézbányába kerül, ugyan ez év őszén a Győr melletti Abdánál kivégzik és
tömegsírba temetik.

MUNKÁSSÁGA: A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozik Költőként tartjuk

számon, de ismerjük tanulmányait, verseit is. Költészete kezdetben a modern
stílushatások alá kerül. Kötetei Lábadozó szél, Újmódi pásztorok énelke
(expresszioniznus, szürealizmus-szabad vers). Igazi fejlődése 1933-1938-ig
érezhető. Az ekkor megjelent kötetei: Új hold, Járkály csak, halálraítélt !.
Felfogja a társadalomban lévő katasztrofális változást. Elhagyja a szabad
verseket, mert érzi a versforma fontosságát. Rímes, kötött versformájú verseket
kezd írni. Nyelve lehiggadt, nyugodt, harmonikussá lesz, egy képzelt világba, a
lelki világba menekül. A Tajtékos ég című kötetét még maga állította össze,
mielött 1944 májusában munkaszolgálatra viszik. A kötet majd 1946 után
jelenik meg, (halála után), amely majd tartalmazza utolsó verseit is (A hetedik
eklóga, A nyolcadik eklóga, Razglednica, Erőltetett menet, Levél a hitveshez).
A versek a művészi érettség magasabb fokát érik el. Költészetében legfontosabb
eredményeit ECLÓGÁI SÜRÍTIK MAGUKBA. A döntő indítékot Vergiliusz
Kilencedik eklógájának fordításánál kapta, ekkor ébred rá, hogy ebben a
versformában találja meg magát. Az eklógák antik keretben, az idilli kellékek
felhasználásával, a formai fegyelem és nyelvi gazdagság magas fokával fejezi ki
1938-tól egyre embertelenebb világot. A klasszikus formával kifejezi, hogy a
mondanivaló örökemberi, mai és távoli egyszerre. Ars poeticaja: "Mert annyit
érek én amennyit ér szó versemben, s mert ez addig izgat engem, míg csont
marad belőlem s néhány hajcsomó". (Tétova óda).