James Follett

A nagy játszma
 James Follett

A nagy játszma

Hajja & Fiai

Eredeti cím: Dominator
Copyright © 1984 by James Follett
All rights reserved!
A borítón Bera Károly festménye
Fordította: Csinády Judit és Pákozdy Andrea
Fedélterv: HATI
Hungarian edition and translation
Copyright © by 1994 Hajja & Fiai Kiadó
Hajja & Fiai Kiadó
Felel s kiadó: Hajja Attila ügyvezet igazgató
Szedte és tördelte a Hajja & Fiai
Készült Nagy Britanniában
ISBN 963 8309 28 8
 1 . június
A vadászgép szárnyain megcsillant a titániumbevonat, amint cápa alakú
törzse a legnagyobb sebességre kapcsolva száguldott a leveg ben.
A MiG-35-ös volt a világ leggyorsabb harci gépe. Most nyugat fel l
jött, a Földközi-tenger fölött húzódó ködrétegben, hatszorosan túllépve a
hanghatárt, és ötvenlábnyi magasságban, melyet a radarkészülék már
nem képes érzékelni, a két Tumanszky motor hangos, berreg hangját
pedig még száz mérfölddel mögöttük is lehetett hallani.
A pilótának nem volt sok dolga. Armon Habet nyugodtan üldögélt a
szerfalak között a vezet fülkében. Komputerek irányították a repülés
minden mozzanatát, azok fogták fel a földr l érkez radarjeleket, és ha-
lálos pontossággal hajtották végre a gép haladására és repülési magassá-
gára vonatkozó parancsokat.
Viszont Armon némi aggodalommal figyelte azt a monitort, amelyen
figyelmeztetnék, ha feléje tartó rakétát vennének észre. A legkevésbé
sem becsülte le az izraeli parti rség éberségét. A legutóbbi légitámadás-
nál két helyb l felszállni tudó Mishmar rakéta vette üldöz be két teljes
percen keresztül. Szerencséjére a MiG-35-ös elég gyors volt ahhoz,
hogy lerázza ket, de Armon tudta, hogy éppen hogy csak megúszta, és
hogy most is volt rá esély, hogy ha jó helyr l indítják a Mishmart, akkor
találat érheti.
Sipító hang figyelmeztette, hogy céljához közeledik. Armon hüvelyk-
ujjával megnyomta a támadási magasság gombját, és a gép automatiku-
san emelkedni kezdett, míg el nem érte az ötszáz lábnyi magasságot.
Hirtelen felt nt a szálloda a láthatáron. Másodpercenként egy mérföld-
del került egyre közelebb a pilótához.
A MiG zökkent egyet. A kijelz n megváltozott a kiírás. Az AS-20-as
rakétát elnyelte az alattuk tátongó sötétség.
Armon sohasem látta, hogy hogyan ér célba a bomba, melyet indít
útjára. A MiG már tíz mérföldre behatolt az izraeli légtérbe, és a Golan-
fennsík irányába haladt, mikor a támadótöltet azonosította célpontját, és
lesújtott rá.
Az AS-20-as százyardnyira volt a szállodától, amikor a rászerelt radar
lekapcsolta a támadófejet, és szabad utat engedett háromszáz különálló
kis bombának.
A szálloda lakóinak annyi idejük sem maradt, hogy felfogják, micso-
da ördögi fegyvert szabadítottak rájuk. Még annyi sem, hogy pánikba es-
senek. A baseball-labda nagyságú bombák ugyanabban a pillanatban súj-
tottak le a szálloda homlokzatára, amikor a fölöttük elhaladó MiG kavar-
ta robajba beleremegtek a hotel körüli lakóházak.
5
 A bombák egyszerre robbantak hálószobákban és fürd szobákban.
Robbantak és roncsoltak az étteremben, a bárban, a szaunában és a lif-
tekben. Ugyanez történt a fodrászszalonokban, a folyosókon, az ajándék-
üzletekben. De még az uszodát is érte találat, Tízb l kilenc becsapódó
bomba úgy szakadt ezernyi repeszre, szilánkra, hogy ahol csak tudott,
emberi húsba fúródott. A túlél knél is biztosra lehetett venni, hogy rönt-
gen sem képes kimutatni a szilánkokat. Ráadásul úgy voltak elkészítve,
hogy miután a kezelés alaposan felemészti az ellenség gyógyszerkészlete-
it, egyfajta mérget bocsássanak a vérkeringésbe, mely feltétlenül halállal
végz dik. Minden tizedik pedig egyfajta gyújtóbomba volt, mely raga-
csos fehéren izzó magnéziumlabdácskákat hányt minden irányba.
Armon és MiG-je a palesztin légier jelével azóta már Názáret felett
repült egyenesen Szíria felé tartva, és mindez csupán annyi id alatt, míg
a Földközi-tenger partján lév szállodában felhangzottak az els vérfa-
gyasztó sikolyok.

Hendrik Rymann, Izrael tizenkettedik miniszterelnöke a jeruzsálemi

Smolenskin utcában lév hivatali rezidenciája fels szintjén berendezett
hálószobájában éppen átadta magát soha el nem mulasztott egyórás dél-
utáni szendergésének, amikor megcsörrent az ágya melletti zöld telefon.
Nagyjából kezdte visszanyerni az öntudatát, mire tapogatózó keze rá-
talált a készülékre. Ezen a vonalon csak egy ember érhette el - közeli ba-
rátja és bizalmasa, dr. Michael Greer, az intézet civil f nöke. Az intézet
pedig nem más, mint a Mossad, az izraeli titkosszolgálat volt.
Biztos, hogy rossz hír. Komoly, rossz hír. Manapság már nem létez-
tek jó hírek.
- Kellemes délutánt, Michael - üdvözölte barátját Rymann némi mes-
terkéltséggel a hangjában, és még mindig a szemét dörzsölgette.
Greer nem vesztegette azzal az id t, hogy szabadkozzék a zavarásért,
mert tudta, hogy Rymann úgyis leállítaná.
- Hendrik, megint történt egy MiG-35-ös mészárlás - közölte beveze-
tés nélkül.
Rymann-nak egy csapásra elillant az álom a szeméb l.
- Hol? - kérdezte.
- Netanyában. A Dan Hotelben.
- Áldozatok vannak? - kérdezte Rymann, és hangjában szinte aggo-
dalom csengett.
A vonal másik végén Greer pillanatnyi szünetet tartott, miel tt vála-
szolt.
- Legalább kétszázan haltak meg. A másik negyven súlyosan sérült.
Aki nem ismeri jól a miniszterelnököt, könnyed arckifejezéséb l úgy
gondolhatta volna, hogy nem rázza meg különösebben a hír. De valójá-
ban Hendrik Rymannt mélyr l jöv émelygés fogta el. Míg remeg kezé-
vel idegesen beletúrt rövidre vágott hajába, magában már azoknak a le-

6
veleknek a tartalmát fogalmazta, amit az áldozatok családtagjainak fog
írni rövidesen. Már így is egy teljes órát arra rendszeresített a munkaide-
jéb l, hogy kondoleálóleveleket gyártson a konfliktusban ártatlanul el-
hunytak hozzátartozói számára. Javára legyen mondva, hogy a PFSZ-
szel folytatott egy éve húzódó véres háború alatt sem fásult el annyira,
hogy ne rázzák meg az effajta hírek.
- Köszönöm, hogy hívtál, Michael - nyögte ki nagy sokára. - A ma
esti gy lésen majd megbeszéljük.
Rymann választ sem várva tette le a kagylót. Hanyatt vágta magát az
ágyon, és a plafonra meredt.
Az el dje felhívná a Chel Ha 'Avir parancsnokát, és azonnali megtor-
ló intézkedést sürgetne. De pont ez volt az oka annak, hogy az érzelmes
Hari Ritz már nem ült a miniszterelnöki székben, hanem helyette ,
Hendrik Rymann. Egy évvel ezel tt egy palesztin kamikaze lerombolta a
Siratófal egy részét. Ritz, akit felháborított a zsidó kegyhelyek legszen-
tebbikének ily módon történ megtámadása, azonnal légitámadást rendelt
el a mekkai Kába ellen. Mindezt úgy, hogy ki sem kérte a kabinet vagy
tanácsadói véleményét. A légitámadásban mintegy ötezer muzulmán za-
rándok lelte halálát, akik istentiszteletre gy ltek össze a híres nagy fekete
körül.
Ez meglehet sen esztelen lépés volt, melyért drágán kellett Izraelnek
megfizetni, és további indulatokat szított. Az olajban gazdag Szaúd-Ará-
bia felfüggesztette addig mérsékelt politikáját Izrael iránt, és határozot-
tabban tette le voksát a PFSZ mellett. Egyiptom is megszegte az Izraellel
kötött békét, és szembehelyezkedett vele. Ezután az egész arab világ kö-
vette Egyiptom példáját. A Szovjetunió, mely hamar kiszimatolta, hogy
merr l fúj a szél, azonnal felajánlott a PFSZ-nek egy ideiglenes területet
a fekete-tengeri Bakalban, melyet a PFSZ karizmatikus vezére, Joseph
Maken nem is habozott elfogadni.
Hari Ritz emiatt lemondásra kényszerült, és a hatalmon lév DMC
Szövetségnek új vezet t kellett találnia - méghozzá sürg sen.
Hendrik Rymannra, a jó humorú, egyenes beszéd védelmi miniszter-
re, akinek köztudott sikerei voltak a hölgyek körében, nem azonnal esett
a választás. Voltak olyan érvek, hogy Rymann szintesége és fesztelen
humora ártalmas lehet az ügynek. Olyan újságírók, akik nem ismerték
Rymannt valami jól, azzal érveltek, hogy lehetetlen komolyan venni egy
olyan embert, aki egyszer azt nyilatkozta egy CBS-riporter kérdésére,
hogy Izraelnek az az egyetlen baja, hogy elég gyér sz ke szépségekb l
az ellátás.
Amikor viszont elkezd dött a választási kampány, sokakat meglepett
Rymann népszer sége. Százharminc tag közül több mint negyven fejezte
ki támogatását Rymann megválasztása iránt. Még nagyobb megdöbbenést
keltett, hogy az ultraortodox Agudat Yisrael párt befolyásos rabbija, Val
Nassim, akit egyben Rymann egyik f ellenségének véltek, végül is

7
 Rymann oldalára állt, és azzal érvelt, hogy még mindig jobb egy szinte
embert kinevezni miniszterelnöknek, mint egy képmutatót. Ami pedig
Rymann humorérzékét illeti, nos, arra pedig jócskán szüksége is lesz az
elkövetkezend hónapokban.
Hát így történt, hogy negyvenkilenc éves korában Hendrik Rymann
Izrael miniszterelnöke lett, a tizennyolcadik kneszet els évében.
Rymann agya most az iménti telefonüzenet körül forgott. Nem volt ne-
héz kitalálni, hogy miért választotta Joseph Maken a Dan Hotelt célpont-
ként. A tengerpartra néz szállodát tartották Izrael legpompásabb hotel-
jének, és gyakran vették igénybe a szomszédos ellenséges országokkal
való békekötésre azokban az id kben, mikor Izrael még katonai fölényt
élvezett. Fiatal tisztként maga Rymann is jelen volt a Dan Hotelben, mi-
kor megszületett a béke Izrael és Libanon között. Az azóta eltelt években
az arabok szemében a szálloda sorozatos megaláztatásuk szimbólumává
vált. Elkerülhetetlen volt, hogy a PFSZ nem hagyja ki a lehet séget,
hogy megsemmisítse, ha egyszer hatalmában áll.
Rymann az órájára pillantott. Volt még huszonöt értékes perce, mi-
el tt felhívja a titkárn je. Kicsit fontolgatta, elküldjön-e Semonáért,
hogy vele töltse el ezt a huszonöt percet, de aztán letett róla. Semona
Lucca rav-turai (azaz: rmester) az izraeli hadsereg legszédít bb szépsé-
sof rje lehetett. Csodás alakja mellett az volt a legnagyobb értéke,
hogy nem kellett ki-be csempészni Rymann lakásából; csak szolgálatot
teljesített. Csak az okozott némi problémát, hogy a miniszterelnök egyre
jobban vonzódott hozzá.
Amint Rymann visszacsúszott iménti kábulatába, furcsa rossz el érzet
kezdte hatalmába kerítem. Olyasmi, hogy talán még a Dan Szálló elleni
támadásnál is hátborzongatóbb valami következik.

2.

Semmilyen jel nem utalt arra, hogy harminc perc múlva az OV-141-es
rhajó, a Dominator egyik pilótájára hirtelen és iszonyatos halál vár.
Neil O'Harát még a harmincegyedik rben tett útján is leny gözte a
Föld látványa innen a világmindenségb l. Az rhajós úgy érezte, hogy
még ha száz repülést tudhatna maga mögött, akkor is így élvezné a nyu-
godt anyabolygóra vetett pillantás minden egyes másodpercét.
Mint minden kollégájára, akik ugyanígy keringenek az rben, a sz ke,
fiatal rhajósra is ilyen meghatározó hatást gyakorolt a fantasztikus lát-
vány. Ebben a végtelen térben látni a Földet egyfajta cinizmussal töltötte
el a férfit az iránt, hogy mennyi viszály dúl a határok megállapítása mi-
att. Kétszáz mérföldes magasságból az emberiség kis alantas kupacai szá-
nalmasan jelentéktelennek és kártékonynak t ntek számára. Mikor az r-
ben repült, még szétes félben lév házassága is alig jutott eszébe. Helen

8
számára már valóban csak egy másik bolygó szülötte volt, akit alkalman-
ként meglátogatott, mikor a Földre tévedt. Az rben érezte igazán otthon
magát. Minden más elvesztette a jelent ségét. Valóságos kábítószerré
vált számára a világegyetem, és a távolban felt Föld szinte csak hallu-
cinációnak t nt.
Az Antarktisz most kétszáz mérföldnyire terült el alatta, és az rhajó
ablakából pont az afrikai kontinens keleti partjára vet dött az rhajós pil-
lantása, mely nagy sötét foltként vet dött elé a láthatáron.
Ezen terület fölött volt elhelyezve az úgynevezett KARMA-II, a há-
rom televíziós m hold egyike, melyet az Egyesült Arab Televíziós Tár-
saság tudhatott magáénak. Amint ott meredezett el tte kitárt hatalmas
szárnyaival, melyeknek az volt a funkciójuk, hogy napenergiát fogjanak
föl, O'Hara úgy érezte, mintha holmi ragadozómadárral állna szemben,
mely csak arra vár, hogy t Dominatorostul fölfalhassa.
Két héttel azel tt az ötszázmillió dollárt ér m hold totálkáros lett;
ezért kellett Neilnek és közeli barátjának, Al Benyonnak végrehajtaniuk
tizedi k rrepülésüket. Al nagyon találóan tette fel a kérdést: - Ki gondol-
ta volna, hogy egy ekkora akciót is képes finanszírozni egy csapat hib-
bant beduin, csak hogy megkapják napi dózisukat ostoba tévéoperáikból
és társasjátékukból?
Al hajlamos volt mindent leegyszer sítve látni. Az igazság azért ennél
összetettebb volt. A KARMA-II két másik m hold testvérével együtt
több mint kétszáz, egy id ben m köd tv- és rádióprogramot közvetített
minden létez arab dialektusban, és ezek a m sorok foglalkoztak a mez -
gazdasági témáktól a komputerekig mindennel. Ötéves m ködésük alatt
ez a három m hold gyakorolta a legnagyobb összetartó er t az arab vi-
lágban az iszlám után. A háromszázmillió el fizet körében a PFSZ által
szerkesztett tíz csatorna könyvelhette el a legnagyobb nézettségi arányt.
Neil ide-oda himbálózott parancsnoki székében, amint fél füllel hall-
gatta Al és a Dominator harmadik pilótája, Kellinah Assad párbeszédét.
Assad Neilnek háttal, a legénységi fülke bejáratánál állt, ott, ahol az
rhajó ablakai a Dominator rakodóterére néztek. Nem volt újonc az
Egyesült Arab Televíziós Társaságnál, és tudása már elég volt ahhoz,
hogy szakért ként részt vehessen az rsétán. Visszahúzódó, halk szavú,
harminc-egynéhány éves jordániai volt, és f leg ahhoz értett, hogy irá-
nyítsa a távvezérlés , kanadai gyártmányú robot ötven láb hosszú, daru-
kinézet karját, melyet arra használtak, hogy szétszereljenek régi m hol-
dakat, illetve hogy újakat helyezzenek m ködésbe.
Hogy a súlytalanság miatt ne repkedjen ide-oda a fülkében, a szakért t
a padlóhoz tapadó Velcro cip be bújtatták. Most lábujjhegyre állt, hogy
az ablakon át figyelhesse Al Benyon rhajós ruhás alakját, amint a KAR-
MA-II-n munkálkodott. Az asztronauta a NASA legújabb típusú, igen
nagy mozgásszabadságot biztosító, pehelykönny rruháját viselte,
melynek segítségével a legtávolabbi sarkokat is könny szerrel elérte. Ez
9
 pedig azért volt fontos, mert az rben kering m hold túl nagy volt ah-
hoz, hogy be tudják vonni a rakodótérbe.
Neil nem nagyon örült, hogy Al így ténykedik kint a szabad rben.
Nem is ez volt az eredeti terv, de a Kennedy rközpont földi irányítói
úgy döntöttek, hogy úgy lehet legolcsóbban megállapítani, hogy mi a baj
a m holddal, ha közelr l vizsgálják meg, ha kell, kint az rben.
- Azt hiszem, megtaláltam a hibát, Kell - hangzott Al hangja a mikro-
fonon keresztül. - Hozzátok a kanadai kart, hogy az nézze meg ezt az át-
kozott PDU-t. A meteorit kiszedte a helyéb l.
- Mindhárom részét? - kérdezte Assad.
- Hát eléggé úgy néz ki.
Assad a pisztoly alakú indító felé nyúlt, mely a kart hozta m ködésbe.
A karra zárt áramkörrel m köd tv-kamerák voltak szerelve a könyöké-
nél és a csuklójánál, melyek alapos vizsgálatokra tették alkalmassá. As-
sad vigyázva, hogy a kar kikerülje Alt, a csuklóra szerelt tv-kamerát a
KARMA energiaszétosztó egységébe irányította. Valamit motyogott ma-
gában arabul, amikor a képerny n megjelent a hibás terület, és megál-
lapíthatta a kiterjedés nagyságát és fokát. Egy a millióhoz volt az esélye
annak, hogy a meteorit olyan szögben üsse meg modul dugóit, hogy két
négyzetinchnyi területen tegye tönkre mindhárom alkatrészét.
Al torokhangon kuncogott a mikrofonba. - Gondolom, a f nökeid Al-
lah akaratának tudják majd be, nemde, Kell?
- Csak akkor, ha az Öreg küld egy másik meteort is, hogy tegye tönk-
re a rakodótérben várakozó pótalkatrészeket is - jegyezte meg Assad fé-
lig tréfálkozva. Válla fölött hátratekintett Neilre. - Parancsnok! - Mikor
Neilhez szólt, mindig a rangját hangoztatta, mert nem tetszett neki az a
fesztelenség, ahogy csak keresztnevükön szólítgatták egymást a
NASA rhajósai.
Neilnek némi er feszítésébe telt, hogy szemét elvonja az ezüstcsíkkal
körülrajzolt afrikai Malawi tóról és a Tanganyikáról. Megfordult széké-
ben. - Mi baj van, Kell?
- Sajnálom, parancsnok úr, de ki kell cserélnünk a m hold energia-
elosztójának mindhárom modulját. És méretre kell vágni ket. És csak
azután fogjuk tudni megcsinálni az általános ellen rzést.
Neil bólintott, és feltette a fejhallgatóját.
- Mennyi pluszid re van szüksége?
Assad elgondolkodott: tizenöt perc a modulok kicserélésére, egy óra
az általános ellen rzésre, és plusz két óra arra, hogy visszaállítsák a m -
holdat eredeti keringési pályájára.
- Még legalább két teljes órára, parancsnok.
Neil bólintott.
- Oké, Kell. De ahhoz még két teljes felszerelésre lesz szükség.
A maga ruhája plusz egymillióba fog kerülni mint az akció része. Erre
jön még rá Al „kosztümje".
10
 - Úgy vélem, a társaság megengedheti magának - felelte fagyosan As-
sad.
Neil magában elvigyorodott, és bekapcsolta az övére er sített készülé-
ket, melynek segítségével beszélni tudott a földi irányító központtal.
- Központ, itt a Dominator.
- Hallgatom, Dominator - hangzott Earl Hackett hangja a Kennedy
rközpontból.
- A munkatársaimnak további két felszerelésre van szüksége a javítási
munkálatokhoz.

Jason Pelham, a NASA Kennedy rközpontjának fásult igazgatója hide-

gen mosolygott magában, mikor meghallotta, hogy a Dominator plusz-
felszerelést kért.
Az igazgató felemelkedett székéb l, és kibámult a Merritt-sziget aligá-
torokkal teli lagúnái fel l az óriási járm -összeszerel épület irányába,
ahol Apollo, illetve Szaturnusz rhajókat szereltek össze a múltban, mi-
kor még az volt a f cél, hogy embereket juttassanak el a Holdra. Az
Apollo h skora óta az amerikaiak nem tértek vissza az égitesthez. Pel-
hamnak az volt a szándéka, hogy ez ne maradjon így sokáig.
Egyel re viszont meg volt elégedve a jelenlegi helyzettel. Nem kellett
aktáiban kutatnia ahhoz, hogy rájöjjön, hogy az OV-141-es által kért
plusz két felszerelés plusz egymilliós lyukat fog ütni az rfelszerelési
program szilárd költségvetésén, melyben megállapodott a kongresszusi
tanáccsal a költségvetési év elején.
Annak ellenére, hogy ez volt a munkaterülete, Jason Pelham nem ér-
zett éget érdekl dést az rhajósok szellemi kalandjai és az általuk vég-
zett rkutatás iránt, mint ahogy nem különösebben érdekelték a vonatok,
amikor az Amtrak igazgatójának mondhatta magát. Az Amtraknél vég-
hezvitte a lehetetlent is, és hét év alatt megháromszorozta a hasznát.
Most elszántan ugyanezen munkálkodott az rrepülés területén. Az öt év-
vel ezel tti kinevezését nem fogadták túlzott lelkesedéssel a NASA-nál,
de Pelham kiváló adminisztratív készségének és vaskos politikai hátteré-
nek köszönhet en hamar úrrá tudott lenni a kisebb viharon, és le tudta
szerelni a bukását el készít mesterkedéseket.
Mikor elfoglalta hivatalát, azonnal maga köré gy jtött egy csapatnyi
profi tudóst, és megbízta ket, hogy állítsák el a közeljöv teljes r-
programját.
- Ötven m köd rállomás áll rendelkezésünkre - közölte csapatával.
- Ez több, mint a Pan Am és a TWA szuperszonikus járatai együttvéve.
Azt akarom, hogy egy rhajó felbocsátása olyan simán menjen, mintha
egy Pan Am-gépet átküldenénk New Yorkból Londonba. A fellövésnek
rutinná kell válnia, mert ez minden takarékosság kiindulópontja.
Semmi sem kerülte el rókaszemét. Berekesztették a nagyobb méret
rhajók kutatási programjait, a kaliforniai Vandenberg légitámaszponton

11
felfüggesztették a felszerelésre szánt támogatást, és az évente a Kennedy
rközpontba látogató ötmillió látogatónak belépti díjat kellett fizetni.
El fordultak persze heves tiltakozások, f leg a nagy rhajók kifejlesz-
tésének leállítása miatt, de sok tekintetben Pelhamnek mégis igaza volt.
A jelenlegi rhajótípus megbízható és sokszor kipróbált modell volt, és
több kongresszusi tanácstag hangoztatta azt a nézetét, hogy nem sok ér-
telme volt hatalmas összegeket fektetni a nagyobb típusok kifejlesztésé-
be, hogy aztán egyszer repüljenek, mikor a most meglév gépek két fel-
szállással képesek elvégezni ugyanazt a munkát.
Pelham hátat fordított az ablaknak, és játszani kezdett az íróasztalát dí-
szít kis makett rállomással. Ez az elegáns, kerékre emlékeztet alkot-
mány uralta agyát teljesen mostanában: egy kétmilliárd dollárt ér rál-
lomás és egy hozzá tartozó szálloda olyan alapot jelentene a NASA szá-
mára, ahol rutinszer olcsó felszállásokat lehetne rendszeresíteni a Hold-
ra. Ahhoz, hogy létrehozzon egy ilyen programot, mely szinte automati-
kusan megy magától, Pelhamnek egy sor titkos tárgyalást kellett folytat-
nia egy nemzetközi szállodákból, szabadid központokból és utaztatási
vállalatokból álló társasággal.
Ez a terv annyira vakmer nek és fantáziadúsnak t nt az egyébként
nem könnyen mozduló társasági tagok számára, hogy egészen belelkesül-
tek t le, különösen mikor a piackutatás kimutatta, hogy világszerte elég
szép számban akadnak olyan gazdag emberek és tudományos intézetek,
akik szeretnének betársulni az rállomás szállodaépítésébe. De a társaság
aggódott a rendszeres utasforgalom bonyolításának biztonsága és gyakor-
lati megvalósulása miatt, ha ilyen félig kimustrált, átalakított rhajókat
akarnának használni.
Pelham újabb hat hónapot adott a társaságnak, hogy meghozzák végs
döntésüket. Ez volt a maximális id , amit Rockwell és Rocketdyne haj-
landó volt várni, hogy megépítsék az újabb ötven rjárgányt. Ezután már
kénytelenek lettek volna leépíteni a munkaer bázist.
Pelham eltökélte, hogy nem engedi, hogy bármi is történjen a hat hó-
nap alatt, ami megrendíthetné a társaság bizalmát az új rállomás sikeré-
ben.
Jason Pelham adminisztrációs képességeivel csak a könyörtelensége
vetekedhetett.

Al Benyon minden nehézség nélkül akasztotta ki helyér l a KARMÁ-ban

lév els és második energiaelosztó modult. Odatartotta ket Assadnak,
hogy az elkaphassa ket a kanadai karral, és bevonszolhassa az rhajó
rakományterébe, hogy aztán a Földön alapos vizsgálatnak vessék alá
ket. Al hosszú szárú keszty be bújtatott kezével megragadta a harmadik
fogantyút is, és megtekerte.
De semmi sem történt.

12
 Lábát jó er sen megvetette a m hold oldalán, és húzni kezdte a csa-
vart. De a dugó csak nem mozdult.
- Jézusom, Kell - motyogta Al a sisakjára szerelt mikrofonba. - A lö-
kés biztosan szétroncsolta a széleket. Feszít vasra van szükségem. A ki-
csire.
Assad félresöpörte a kanadai kart, és a rakománytér felé fordította a
fejet. Ott a kar, mint a zsákmányára lecsapni készül ragadozómadár,
megkereste a szerszámosládát, és kiválasztotta a megjelölt feszít lécet.
Mikor Assad látta, hogy a kar kell képpen markolja a szerszámot, egye-
nesen Al felé irányította újra. Assad óvatos volt, lassan fordította el a
kart társa irányába. Az rruhába bújtatott test mindig nehezebben boldo-
gult a nehéz szerszámokkal.
- Gyorsabban! - sürgette Al.
Neil magában mosolygott. Minthogy Al már több mint egy órája dol-
gozott a tikkasztó, állott leveg , az rhajóhoz csatlakoztatott egység-
ben, Neil nagyon is jól tudta, mit érezhet a társa.
- Lehet, hogy a kar segíthetne kihúzni a modult, nem? - javasolta As-
sad.
- Csak letépné a fogantyút - felelte ingerülten Al. - Lassanként, foko-
zatosan kell kiszedni. Most más irányból próbálom. Hé! Félremegy...
hozd kicsit közelebb.
- Parancsnok - szólt oda Neilnek Assad -, emelje meg a hátsó felét
ötinchnyire.
Neil a központi digitális automata vezérl után nyúlt jobb kezével, ké-
zi irányítás alá vonta a szerkezetet. Az rhajó irányítását végz karon
nyomott egyet-kett t, és így közelebb vitte a gép farkát a m holdhoz.
A másik automata kormány az rhajó hirtelen irányváltoztatását szolgál-
ta - jobbra vagy balra.
- Oké, jó lesz így - hangzott Al hangja.
- Innen is lehetne irányítani az automata kormányt - mondta vállalko-
zó kedvvel Assad.
Neil megrázta a fejét.
- Sajnálom, Kell. Addig nem lehet, amíg az rhajós az EVA-n van.
Assad nem ellenkezett tovább. Tekintete most a KARMA makacs csa-
varjával küszköd Alre vándorolt. Id nként Al újabb és újabb szerszá-
mokat kért az rhajó raktárából.
Neil újra hátrad lt pilótaszékében, és nézte az egyre távolodó Földet.
Látta maga alatt a Nílus fels folyásánál lév mocsaras területeket. Észa-
kabbra az afrikai kontinens Szaharájának kopasz foltja rajzolódott ki az
ívelt horizonton, ezután pedig a Földközi-tenger azúrkék színében gyö-
nyörködhetett. A háború sújtotta Izraelt, Olaszország és Görögország
nagy részét és a Pireneusokig Spanyolországot sem fedték el felh k. Neil
még a Galileai-tengert és a Holt-tengert összeköt Jordán folyó olvadt

13
fonalát is felfedezte. Eddigi harmincegy rsétája során még sohasem vol-
tak ilyen tökéletesek a látási viszonyok.
Neilt annyira magával ragadta a látvány, hogy szinte meg sem hallot-
ta, amikor Al így szólt: - Oké, most már jön.
A Holt-tenger déli csücskét l mintegy ötvenmérföldnyire a Negev-si-
vatagban egy csöpp vakító fehér fény villant fel. Neil pislogott egyet, és
azon t dött, hogy a jelenséget az ablak valamilyen kis optikai hibája
okozta-e.
- Ismered ezeket a gizmókat, Kell - magyarázta Al, aki egy kis szüne-
tet tartott, és újra használatba vette a kanadai kar fémujjai által odatartott
feszít lécet. - Gondolnád, hogy egytizede már kint van?
Assad közelebb vitte a kart társához, és m ködésbe helyezte a rásze-
relt tv-kamerát is.
Neil tudta, hogy lehetetlen, hogy bármi baja is legyen az rhajó abla-
kának. Valaminek történnie kellett a Negev-sivatagban.
Valami akkora méret dolog történt, amit kétszáz mérföldes magas-
ságból is látni lehetett.
- Igazad van - értett egyet Assad Allel, miközben a monitort tanulmá-
nyozta. - Egytizede.
Neil csak fél füllel hallotta, amikor Assad ezt mondta neki: - A fart
vigye jobbra egy kicsit - tíz fokkal.
Neil azonnal a kormány felé nyúlt, és kicsit jobbra húzta. A gép azon-
nal reagált, és jobbra mozdult.
- Ne! - kiáltotta Assad.
De figyelmeztetése elkésett.
A kormánykar túllendült.
A hosszú feszít léc mélyen Albe fúródott, a csíp je fölött a gyomrá-
ba. A vas könny szerrel hatolt keresztül az rruha terilén, poliuretén és
szpandex rétegén. A ruha légzsákjából süvíteni kezdett a leveg , amely-
lyel együtt h folyadékkal keveredett vér fröcskölte be az rhajó abla-
kát. Az rruhából kiáramló leveg egyre távolabb lökdöste a szerencsét-
lenül járt asztronautát az rhajótól.
Neil azonnal Assad mellett termett, és tágra meredt szemmel bámulta
Al távolodó alakját. A mikrofonban egyetlen fojtott jajkiáltást hallottak,
utána már csak ziháló kapkodást.
- Az isten szerelmére! - hangzott Assad szinte nyüszít hangja. - Mi
az istenért...
- Al! - mondta gyorsan Neil, és egy türelmetlen mozdulattal elnémí-
totta Assadet. - Al, hallasz engem?
Válaszként viszont csak a haldokló rhajós tüdejéb l kiprésel utol-
só hörgések érkeztek, amint megpróbálta a ruhájából kiáramló oxigént
belélegezni. A két férfi látta, hogy Al keszty s kezét a vérrel borított
gyomrára szorítja, mintha így próbálná csökkenteni szörny sebesülése

14
veszélyét. Adott egy utolsó elfojtott hangot még, aztán karjai élettelenül
hullottak törzse mellé.
- Al! - kiáltotta újra Neil, és szemét nem tudta levenni a tovat em-
beralakról. - Bírod még? Bírod még?
- Utána kell mennünk - hangzott Assad rekedtes hangja, mely nagy
sokára törte meg a csendet, miután Neil kétségbeesetten szólongatta tár-
sát a mikrofonon keresztül.
Neil nem válaszolt azonnal. Fegyelmeznie kellett magát, nehogy el-
uralkodjon hangján a kétségbeesés.
- Nincs elég üzemanyagunk hozzá - préselte ki magából.
- Használhatnánk a legénység egységcsomagját - szakította félbe As-
sad.
Neil csak egyre a fejét rázta, és még mindig Al tovat alakjára me-
redt. Becslése szerint cimborája már vagy két mérföldre sodródott az r-
hajótól. - Félórába is beletelne, mire beöltöznék és utánaeredhetnék. És
még ha utol is érném, az MMU-nak nincs annyi hajtóereje, hogy vissza
is hozzon, hát még Alt is magammal vonszolva.
- Akkor hát nem tehetünk semmit?
Anélkül hogy Assadre pillantott volna, Neil csak ennyit mondott:
- Nézze meg jobban. Már halott.
Assad egy ideig meredten nézte a testet, aztán is felfogta, hogy a fel-
szakadt rhajósruhából kiszivárgó halovány karikák, melyek körülleng-
ték Al ide-oda himbálózó alakját, nem a h folyadék volt, mint ahogy
el ször gondolta.
Hirtelen iszonyatos hányinger vett rajta er t.

3.
Anne Saxon hatvankét éves volt. A Dan Hotel szerencsétlenségét túlél k
közül szenvedte a legsúlyosabb égési sebeket. Szinte egész testét m -
anyag b r fedte, beleértve a kezét is, mégis meglep er vel markolta
meg Rymann ingujját, szinte magára rántotta a kórházi ágyra, melyen fe-
küdt. A férfi alig tudta kivenni, amit a sebesült n felhólyagosodott ajkai
suttogtak az áttetsz m anyagréteg alatt.
- Rymann úr. Mindkét fiam. Al Arishnál a hetedik században, és
most... - a n hangja elcsuklott. Rymann nagyon finoman megérintette
kezét az övével. Úgy t nt, hogy ebb l az apró gesztusból megint er t
merít a beteg. - Most pedig a férjem. Meddig tart ez még, Rymann úr?
Ezt mondja meg nekem.
Rymann lázasan gondolkodott, hogy mit mondhatna ennek az asszony-
nak, hogy ne hangozzék politikai klisének, de Anne Saxon megel zte.
Szavain átsütött elpusztíthatatlan szelleme.
- Egyetlen támadás, Rymann úr. Egyetlen csapással kell véget vetni

15
ennek. Izrael nem bírja ki, hogy ezernyi sebb l vérezzen, és ne pusztul-
jon bele... Túl kicsi hozzá...
Az asszony ujjai elernyedtek, és szeme a mennyezetre tapadt, lélegzete
lelassult és egyenetlenné vált.
Egy épp arra elhúzó orvos megérintette Rymann vállát.
- Most már mindent látott, uram.
Rymann bólintott és felállt. A hetvenkét túlél vel átlagosan három
percet töltött egyenként, és egy pillanatra sem tör dött az aznapra el írt
hivatalos programjával. F jön emiatt a titkárn i feje.
Greer a kórház kapujában várta a f nököt. Rymann els pillantásra
tudta, hogy további rossz hírekkel kell számolnia.
- Robbanás történt a Negev-sivatagban, Hendrik - mondta.
Rymann érezte, hogy minden tagjából kimegy az er . A Negev-siva-
tagban egyetlen olyan hely volt, ami számított.
- Mikor?
- Reggel nyolckor.
- Miért nem szóltál hamarabb?
- Tudtam, hogy el bb ezen a látogatáson akarsz túllenni.
Ez annyira igaz volt, hogy Rymann nem is vitatkozott tovább.
- Egy nap, Michael - mondta halkan. - Egyszer eljön majd az a fé-
nyes nap is, amikor jó hírt hozol nekem.

Ezer láb magasból az egyetlen életjel néhány katona volt egy cirkusz
nagyságú sátor körül gyülekezve. Túl elfoglaltnak t ntek ahhoz, hogy
akár egyetlen pillantásra is méltassák a közeled helikoptert. A nagy sá-
tor bejárata el tt két páncélos személyszállító és egy rádióskocsi állt.
Nem messze t lük húzódott az a nagy fekete kereszt, melyet a hadsereg
jelölt ki mint sivatagi helikopter-leszállópályát.
Rymann és Greer most ide igyekezett leszállni, hogy szemügyre ve-
hessék az iszonyatos pusztítás színhelyét.
Alig maradt valami a Negev fegyvergyárából, ahol egyszersmind új
szerkezetek el állításával is kísérleteztek. A betonból épített barakkokat,
a laboratóriumi épületeket, a kísérleti fülkéket, adminisztratív hivatalokat
és a telephez tartozó lakónegyedeket egyetlen, kataklizmaszer robbanás
söpörte le a föld színér l. De a sors fintora, az iskola valahogy megma-
radt.
Csak hat hete történt, hogy Rymann ellátogatott a Negev-sivatag kopár
hegyei közé rejtett titkos rakétaállomásra. Még meg is dicsérte az els
el gyártott Masada rakéta sikeres próbakilövését, mely arra is alkalmas
volt, hogy az óceán déli részén horgonyzó bármelyik keresked hajóról
indítsák. Utána végigjárta az egész létesítményt. Minden épületet ügye-
sen agrárjelleg kutatóközpontnak álcáztak. A környez dombokon még
veteményágyakat is m veltek, mintha valódi kísérleteket szolgálnának.
Rymann könnyedén elcsevegett a Masadán dolgozó kétszázötven mér-

16
nökkel, tudóssal és tervez vel. Kezet rázott minden egyes férfi dolgozó-
val, és arcon csókolt minden n t.
Miután meglátogatta az iskolát is, és eltöltött tizenöt igen élvezetes
percet a gyerekek körében, Rymann megnézte az óriás húszkerekes kilö-
t, majd megszemlélte a második el re gyártott Masada rakétát, melyet
már be is állítottak kés bbi helyére.
A tízméteres Masada busztert kétéves áldozatos munkával hozták létre
egy olyan program keretében, mely felemésztette Izrael éves honvéde-
lemre szánt költségvetésének hatvan százalékát, egy olyan program ré-
szeként, melyet Rymann még védelmi minisztersége elején indított el. Az
ország szinte minden neves, elismert tudósa dolgozott a Masada megal-
kotásán. Munkájuk eredményeként született meg a világ els mozgó ha-
jóról indítható interkontinentális rakétája. A Masada rakéta a hozzá tar-
tozó buszterrel együtt kiváló elgondoláson alapult. Nem voltak hozzá
szükségesek nagy és sérülékeny felbocsátóállomások, és mivel úgy ter-
vezték, hogy képes legyen akár tízezer mérföld megtételére is, hajszál-
pontos navigálókészségével együtt alkalmassá vált arra, hogy bármely
célpontra sikerrel sújtson le akár az arab, akár az afrikai világban. Még a
fekete-tengeri Bakaiban székel PFSZ-támaszpontot is meg tudta volna
semmisíteni.
Annak idején Rymann látogatása a légkondicionált buszter-összeszere-
m helyben tartott díszebéddel zárult. A nagyf nök még beszédet is
mondott, melyben hallgatóságának ezeket mondotta: Izrael túlélése teljes
mértékben a Masada-akciótól függ. Enélkül Izrael ellenségei büntetlenül
folytathatják a legkegyetlenebb háborút a zsidók népe ellen, felhasználva
a halált osztó, helyb l felszálló SAM-50A rakétákat. A szovjetek által
gyártott rakéták olyan halálos pontossággal radírozták le az izraeli va-
dászgépeket az égboltról, hogy a háború els hat hónapja alatt a Chel
Ha'Avir elvesztette aktív állományának felét. A Masada segítségével vi-
szont Izrael le fog tudni sújtani ellenségeire, bármelyik kontinensen is
rejt zzenek.
Ez a beszéd hat hete hangzott el.
A dolgozók, akik akkor áhítattal hallgatták, most mind halottak vol-
tak. Az egyedüli még álló épület az iskola maradt, és a telepet körülvev
veteményes ágyások.
A helikopter leszállt a fekete kereszt alakú pályára. Mihelyt elült a
propellerek által felvert porfelh , a sátorból egy testes, katonai egyenru-
hás férfi lépett el .
Daniel Kazaar ezredes, a zahali déli egységek parancsnokságától, ke-
ménykötés , nagydarab, negyvenöt felé járó katona. Az ejt erny sök
zöld sapkáját viselte. Inge jobb zsebe fölött pedig az Ot Haoz, Izrael má-
sodik legnagyobb kitüntetésének szalagja díszelgett. Harmincéves hivatá-
sos szolgálati ideje alatt megtapasztalta a létez legvéresebb összecsapá-

17
 sokat, mégis tragikus újdonsággal rázta meg az aznapi robbanás okozta
tisztogatás. A sivatagban lév k most mind t figyelték a t nap alatt.
Az ezredes arca er sen megviseltnek látszott. Rymannt és Greert szinte
arculcsapásként érte a h ség, amint kiléptek a helikopterb l. Kazaar ez-
redes tisztelgett és kezet fogott az érkez kkel.
- Igazán sajnálom, hogy nincs megfelel fogadóbizottság, uram -
mondta az ezredes, amint a vendégeket a nagy sátorhoz vezette. - Én va-
gyok az egyetlen f tiszt pillanatnyilag.
Rymann ügyet sem vetett az udvariaskodásra. Belépett a sátorba, és
egyetlen pillantással felmérte a terepet. Néhány tartalékos katona dolgo-
zott íróasztaloknál. A sátor közepén egy kötéllel elkerített területen két
civil ruhás alak válogatta a hatalmas kupacba felhalmozott, felismerhetet-
lenségig megolvadt és elszenesedett vasdarabokat. A sátor távolabbik
felében egy nagy darab, henger alakú légkondicionált bála hevert egy fa-
állványon.
- Abban vannak a testek maradványai, uram - felelte Kazaar ezredes
Rymann kérdésére.
- Mind?
- Igen, uram.
- Hány?
- Kétszázkilencvenegy, uram. - Mikor az ezredes Rymann arcába né-
zett, látta, hogy a miniszterelnököt most teljesen cserbenhagyta szokásos
der látása. Így folytatta:
- Egy tartalékos Chinook gép már útban van, hogy elvigye a hengert
Tel-Avivba.
- Hány túlél van? - kérdezte Greer, aki most szólalt meg el ször.
Kazaar ezredes szembefordult a Mossad f nökével.
- Harmincegy - válaszolta. - Valamennyien gyerekek. Valamilyen
okból kifolyólag az iskola élte túl a katasztrófát a legszerencsésebben.
Azonnal a hazori katonai kórházba szállítottuk ket.
Rymann azonnal belevéste agyába, hogy miel bb meg kell látogatnia a
gyerekeket.
- Van valamilyen elképzelése a robbanás okáról? - kérdezte a tisztet.
Kazaar megrázta a fejét, és a vasroncsok között turkáló civilekre muta-
tott.
- Az a két szakért ott ezt próbálja kideríteni. Egyel re meg vannak
gy dve róla, hogy szabotázs történt.
- Van lista az áldozatokról, ezredes? - érdekl dött Greer.
- Igen, uram - felelte mereven Kazaar. Nem kedvelte Greert, és azok
közé tartozott, akik ellenezték, hogy egy civil kerüljön a Memueh, a
Mossad el djének élére. Mégis Kazaar az els k között ismerte be magá-
nak, hogy Greer a Mossad minden id k legjobb f nöke Izrael eddigi tör-
ténelmében. Mint Rymann kabinetjének szinte minden más tagja is, Ka-

18
zaar is azért nem szerette Greert, mert akkora befolyással volt a minisz-
terelnökre.
- Szeretnék egy példányt most - kérte a listát Greer. - És hozzá egy
íróasztalt is.

4.
Találtak néhány olyan nevet a listán, melyre Rymann emlékezett el
látogatásából. Az els oldalon például ott volt Alan Delmante, Izrael f
rakétatervez jének a neve, de a többi név nagy része nem mondott sokat
neki. Nem volt képes végigolvasni a listát.
- Miért nem tüntették fel a rangokat és a beosztást?
- Nem itt tartották a személyi adatokat.
- Hanem az intézetben vannak?
- Nem, mindent, ami van, azt Ab Yaranski irodájában kell keresnünk.
Én akartam így.
Rymann felvette a hordozható telefont, melyet Kazaar ezredes bocsá-
tott rendelkezésére a sátorban felállított rögtönzött irodában.
- Kapcsolja Ab Yaranskit a Rafael fegyver-el állítási és -fejlesztési
osztályról - adta az utasítást annak a lánynak, aki a kommunikációs köz-
pontot képviselte, jelenleg az egyik teherautóból bonyolítva a hívásokat.
Rymann Greerre pillantott, amíg várt a kapcsolásra.
- Innen egyenesen a kórházba megyünk megnézni a gyerekeket.
- Ennél vannak fontosabb, sürg sebb teend ink is, Hendrik.
Rymann összehunyorította a szemét.
- Akkor legyünk túl rajtuk. Mennyi id alatt lehet felállítani egy újabb
Masada-csapatot?
Greer feszengeni kezdett.
- Sajnálom, Hendrik. Nem tudom pontosan megmondani, amíg fel
nem becsültük a teljes szellemi veszteséget, és hogy egyáltalán létezik-e
utánpótlás. Yaranski sokkal többet fog tudni mondani. Én nem.
Rymann-nak hirtelen megmerevedtek az arcizmai.
- Csak egyszer, Michael, egyetlenegyszer bújj ki abból a makacs csi-
gaházadból, és saccold meg. Biztosíthatlak, hogy nem fog fájni.
Megcsörrent a telefon.
- Sajnálom, uram - hallották a telefonoslány hangját. - Kazaar ezre-
des azt mondja, hogy Ab Yaranski is az elhunytak között van.
- Micsoda! - robbant ki Rymannból a keser felháborodás. - Mi az
ördögöt keresett itt?
Mihelyt Greer kikereste Yaranski nevét a lista utolsó oldalán, Kazaar
került a vonalba.
- Nem tudjuk, uram - kezdte a tiszt -, de találtunk egy tartalékosiga-
zolvány-karláncot, melyen az neve áll. - Az ezredes jobbnak látta, ha

19
 nem említi, hogy a láncot egy egykor bal karnak nevezett valamin talál-
ták, és ez minden.
- Köszönöm, ezredes - mondta Rymann. - Kérem, lépjen kapcsolatba
Yaranski helyettesével, és derítse ki, hogy mit keresett itt.
Greer felkapta pillantását a listáról. Nyúzott arca, ha lehet, most még
beesettebbnek t nt. Rymann észrevette a változást Greer arcán, gyorsan
elköszönt Kazaartól, és letette a kagylót.
- Mi baj van, Michael? - kérdezte.
Egy fél percig Greer meg sem tudott szólalni.
- Ezek a nevek - motyogta, és a kezében lév listára mutatott. - El -
ször azt hittem, hogy csak véletlen egybeesés. De nem az. Harriman,
George Kingsley. Ez csak az a George Harriman lehet.
Rymann dermedten meredt barátjára. George Harriman Izrael rendkí-
vüli képességekkel rendelkez repül gép-tervez je, az izraeli légiipar
szaki igazgatója volt. Az zseniális agyából pattant ki a Sharav, a Si-
vatagi Szél, az a sokfunkciós harci gép terve, mely képes volt felülmúlni
a MiG-25-öst is. Az ötszáz m köd Sharav IV-es alkotta a Chel Ha'Avir
gerincét.
Az ezután következ öt percben az elképedt Greer további neveket
szedett ki a listáról, melyeket Izrael legf bb tudósaiként ismert a világ.
Újból csörgött a telefon. Kazaar ezredes volt az.
- Felhívtam Yaranski irodáját, uram - közölte a tiszt Rymann-nal. -
Azért volt itt, mert a legfels bb körök tanácskoztak az el regyártás prob-
lémáiról.
Rymann meghallgatott még néhány részletinformációt Kazaartól, utána
megköszönte a segítséget, és elköszönt az ezredest l.
- Te jó ég! - mormogta Greernek. - Mindannyian itt voltak. Az or-
szág összes f rakétamérnöke.
Greer sokáig hallgatott, miel tt újból megszólalt. Vékony arca egészen
megszürkült.
- Ebben az esetben lehet, hogy a robbanás miatt az egész háborút el-
vesztettük - nyögte ki nagy sokára. - A Masada rakéta nélkül...
- Ne legyünk ennyire borúlátók, Michael - mondta Rymann lágy han-
gon.
- Inkább ne legyünk vakok - ellenkezett Greer. A még mindig a ron-
csok között guberáló szakért k felé mutatott. - Nézd azt a roncshegyet,
Hendrik. Ércdúsítók, vasalt szerszámok. Ezeregy olyan alkatrész és esz-
köz, melyek nélkülözhetetlenek a rakéta összeszereléséhez. Kétéves mun-
ka eredménye mind romokban hever.
- Akkor újra kell kezdeni az egészet - jelentette ki csendesen
Rymann. - Egyszer már sikerült. Újra meg fogjuk csinálni.
Greer el rehajolt az íróasztalon, és barátja arcába nézett.
- Hendrik, figyelj ide. Mikor két évvel ezel tt elindítottuk a Masada-
programot, az ország legkiválóbb agyaiból álló csapat állt rendelkezé-

20
sünkre, és egy ilyen rakéta már megvolt. Most semmink sincs. - Odatar-
totta a listát Rymann orra elé. - Ezek itt tervez k, tudósok, technikusok,
üzemanyagvegyészek, gyártási mérnökök. Mind halott, Hendrik. Egyt l
egyig.
Ekkor lépett oda hozzájuk az egyik civil ruhás szakért . Kissé kopa-
szodó, köpcös férfi. Idegesen megköszörülte a torkát, miel tt megszólalt.
- Uraim, Kazaar ezredes meghagyta nekem, hogy egyenesen önöknek
tegyek jelentést, mihelyt tudunk valami biztosat - kezdte. - Még nem
tudjuk százszázalékos biztonsággal, de úgy véljük, kiderítettük a robba-
nás okát.
- Foglaljon helyet - mondta Rymann, és az üres szék felé bólintott.
A civil leült, és az asztalra tett egy eldeformálódott szürke m anyag
tárgyat, melyb l drótok álltak ki.
- Ez egy távirányítású szelep - magyarázta a szakért . - Ez mérte be,
hogy a folyékony rakétaüzemanyag-oxidáló hogyan folyik a föld alatti
tartályból az üzemanyag-finomítóba. - A férfi megtörölte izzadt homlo-
kát egy zsebkend vel, és egyik f nökér l a másikra nézett. - Azt már
biztosan tudjuk, hogy a robbanás a tartályok közelében történt.
- Tehát? - sürgette Greer.
- Megtaláltuk egy másik ugyanilyen szelep maradványait. Az ameri-
kai. A két szelepnek együtt kellett m ködnie ahhoz, hogy az üzemanyag
ne jusson el az oxidálóhoz, mikor a tartályok zárva voltak. - A civil itt a
szelepre mutatott. - Jól kivehet tervezési hibája van, amelyt l nyugod-
tan kinyílhat akkor is, ha el van zárva egyébként. Ez például nyitva van,
bár zárva kéne lennie, ha nem folyik rajta át folyadék. Ha mindkét szelep
nyitva volt egyszerre... - A férfi be sem fejezte a mondatot. Kényelmet-
lenül érezte magát f nökei nyomasztó hallgatása miatt. - Persze még
semmit sem tudunk biztosan.
- Akkor nem szabotázs volt? - kérdezte Rymann.
A civil megrázta a fejét.
- Mi úgy véljük, hogy nem.
Rymann felvette a hibás szelepet, és alaposan megszemlélte.
- Mennyibe kerül egy ilyen szelep?
A civil nem értette, mit akar ezzel.
- Gondolom, legfeljebb ötszáz dollár darabonként, uram - felelte.
Rymann összenézett Greerrel. A két barát elég jól ismerte egymást,
hogy tudják, mire gondol a másik: majdnem háromszáz ember halt meg,
Izrael maga hatalmas veszélynek kiszolgáltatva, és mindez két hibás, öt-
száz dollárnál is kevesebbet ér vacak kis dugattyú miatt.
 5.
Általában Neil szeretett vezetni. Az, hogy kedvére elzárkózhat embertár-
saitól az acélból, üvegb l és b rb l készült autócsodában, közelítette
meg legjobban azt az érzést, melyet csak az rben érzett, mikor elszaba-
dult minden földi problémától.
Ezúttal azonban, a Kennedy rközponttól Melbourne-ig tartó huszonöt
mérföldes út inkább lidércnyomásként hatott rá.
Ugyanis Al kocsijában ült. A két rhajós többnyire megosztotta autó-
ját egymással, mikor együtt indultak küldetésre. A járm minden egyes
része harsogva hirdette Al ízlését: a magnószalagok, melyeket válasz-
tott ki, a napszemüvegek, a hátsó ülésen szanaszét szórt magazinok.
Neil ráfordult az AlA-ra, Florida Atlanti-óceán felé vezet f útjára, és
lassítani kezdett, amint közeledett az Indialantic kertek telepének bejára-
tához, melyet két magas kapu jelzett. Neil gyorsan bepötyögte kódját az
autó m szerfalába épített szerkezetbe, és erre a két nagy ajtó automatiku-
san kinyílt. Lassan hajtott végig a pálmafákkal szegélyezett elegáns par-
kon. Bud Allison két tinédzser fia hirtelen abbahagyta a partnern ikkel
való csevegést, hogy jól megbámulhassák a jövevényt. A szemükb l felé
villanó gy löletb l Neil azonnal tudta, hogy Al halála és az a tény, hogy
ilyen fény melbourne-i telken él, egy csomó olyan problémát fog még
okozni az életében, amivel eddig aligha számolt. Az Indialantic kerteket
a helybéliek csak „Asztronauta sétánynak" emlegették, mert elég sok r-
hajós költözött ide Houstonból, amikor a NASA úgy döntött, hogy az
rtevékenységek nagy részét a Kennedy rközpontban vonja össze. Tö-
kéletesre nyírt pázsittal szegett, abszolút biztonságos kerítésrendszerrel
ellátott, összeforrott közösség élt itt, kiknek otthonaiban alig maradt há-
zasság épen.
Neil és Helen az els k között költöztek ide három évvel ezel tt, mikor
Neil otthagyta régi állását a Pan Amnél, hogy elfoglalhassa az újat, me-
lyet a NASA kínált neki. Óceánra néz házat választottak. Minthogy
azel tt egész életükben Texasban éltek, most élvezték a csodát, hogy mi-
kor reggelente még ágyban feküdtek, rájuk ragyogott az óceán fényl pa-
norámája, melyet vég nélkül csodálhattak a padlótól a mennyezetig ér
ablakokon át. Tíz évig tartó házasságuk maga sem sz kölködött csodák-
ban, de az már a múlté volt.
Neil az öreg Winnebago lakókocsija mellé állt be Al autójával, és leál-
lította a motort. Kimerültnek és szerencsétlennek érezte magát. Az, hogy
Al nélkül hozzák vissza az rhajót a Földre, még simán is ment. Annál
kevésbé, ami ezután következett: alapos kihallgatás, a sz nni nem akaró
kérdészáporok, hogy megtudják, mi történt pontosan. Még Jason Pelham
is megjelent, hogy rezzenéstelen képpel, de semmit sem közölve engedje
22
útjukra a sajtó hiénáit. Nem volt hajlandó semmir l sem nyilatkozni, míg
be nem fejez dött a kihallgatás. Összevissza szarta magát a nyavalyás,
nehogy az ellene hangolt közvélemény keresztülhúzza a drágalátos dol-
lárszóró rendszeres rjárat tervét.
A házban mozgolódásnak nyoma sem volt. Helen magával vitte a gye-
rekeket Houstonba az anyjához, mint mindig, mikor küldetést teljesí-
tett. Most nem volt itt Pippa, hogy rajongva fusson elébe „Hello, papa!"
kiáltozással, és hogy a nyakába csimpaszkodjék, mikor kilép a kocsi-
ból. Most Andrew sem áll félénken a háttérben. Helen az utóbbi id ben
sohasem jött elé.
Neil éppen egy doboz hideg sört készült felbontani, amikor észrevette,
hogy a konyhai televízión fény villan meg, ami pedig azt jelentette, hogy
a készülék teletextjén üzenet érkezik számára. Hüvelykujjával megnyom-
ta az ujjlenyomat-azonosító gombot. Helen kislányos kézírása jelent meg
a képerny n. A szövegb l az derült ki, hogy az asszony már hallotta a
küldetés hírét, de úgy döntött, hogy még néhány napig az anyjánál ma-
rad.
- Tisztáznom kell a saját gondolataimat - írta a levél végén. - Azt hi-
szem, ez lesz a legjobb nekünk is, meg a gyerekeknek is.
A teletextüzenetet a Helenre jellemz rövid, szimbolikus H. bet zár-
ta. Semmi ilyesmi, hogy 'szeretlek' vagy 'puszilunk'. Semmi. A képer-
ny fels részén kiírt információ szerint a levelet két órával ezel tt küld-
ték, mikor Helen tudta, hogy még nem lehet otthon.
Neil ellen rizte a telefon üzenetrögzít jét is, ha netán felesége meg-
gondolta volna magát, és üzent volna még valamit. De nem érte csaló-
dás, mikor látta, hogy a szalag üres.
Felhörpintette az els dobozos sörét, és már nyúlt is a következ ért.

6.

A Suntree golfklub volt a Brevard megyében lév , rkutatással foglal-

kozó területet szegélyez tengerpart egyik legjobb és legexkluzívabb
klubja, ahol Jason Pelham gyakran megfordult, valahányszor nem íróasz-
tala mögött görnyedt.
Most ráncos homlokához emelte kezét, és kezével védte szemét a le-
nyugvó nap fényét l. Egy-két másodpercig még a távolba meredt, aztán
az elütési helyre helyezte a golflabdát.
Earl Hackett, az rfejlesztési program igazgatója figyelte, amint Pel-
ham el ször szemügyre veszi a labdát, majd végigtekint a pályán. Ha-
ckett is szeretett golfozni, de nem Pelhammel. Nem els sorban azért,
mert Pelham annyira komolyan vette az egészet, mintha legalábbis min-
den játszma egymilliós tétre menne, hanem inkább azért, mert ezzel az

23
 emberrel nem lehetett feloldódni. Pelham nyilván még a sor végén sem
állt, mikor a humorérzéket osztogatták.
- Nagyon szerencsétlen dolog, ami Al Benyonnal történt - fejtegette
Pelham, miközben a megfelel üt kiválasztásával bajlódott.
Hackett örült, hogy végre megtörik az üggyel kapcsolatos hírzárlat, és
végre megtud valamit. Hat lyukkal játszottak. Bólintott arra, amit Pel-
ham mondott, és hozzátette:
- El fogjuk törölni ezt a szót: 'yaw'.
- Ó? - tört fel Pelhamb l halkan, és egyik körmével lefricskázott egy
alig észrevehet sárdarabkát, mely az imént fröccsent az arcára. - Vajon
nem vet-e majd rossz fényt ránk?
Hackett nem tudta, mit feleljen.
- Hogy érted ezt? - tért ki a válasz el l.
- Úgy kell nézni a balesetet, ahogyan történt - emberi hibaként. Nem
szaki probléma volt.
- Azt akarod mondani, hogy a balesetet Neil O'Hara okozta?
Pelham leguggolt, és nem vette le tekintetét a pályáról.
- Nem. De te ezt fogod mondani a vizsgálóbizottságnak.
- Nem O'Hara hibájából történt - mondta csendesen Hackett. -
A 'yaw' szót már vagy húsz éve be kellett volna tiltani. Oké... legfel-
jebb felül kellett volna bírálnia, amit kértek t le. De...
- Pontosan. Meg kellett volna tennie valamit, amit végül is elmulasz-
tott.
- A baleset okát az rrepülés kezdetére lehet visszavezetni.
- A múlttal kapcsolatban engem csak egy dolog érdekel - jelentette ki
Pelham fagyos hidegséggel a hangjában, és érzelemmentes kifejezéssel
nézett társa arcába.
- Mi az?
Pelham szemében még akkor sem volt igazi jókedv, amikor mosoly-
gott. Nagyon h vös jellem volt. Tudta, hogy Hackett elég gyáva ahhoz,
hogy bármit megtegyen neki, amire utasítja. Így válaszolt:
- Tudod, hogy mennyit vesztettünk az Arianespace javára az elmúlt
évtized során?
Hackett csak annyit tudott, hogy a nyugat-európai rtársaság tisztes
hasznot kasszírozott be a világ kis teherrakomány-piacából, de pontos
adatai nem voltak. De Pelham úgyis tudja, és azok több mint pontosak. In-
kább a biztosat választotta, és nem saccolgatott.
- Tizenkétmilliárd dollár - közölte Pelham.
- A mi üzleti forgalmunkhoz képest az semmi - vonogatta a vállát
idétlenül Hackett.
- De akkor is olyan tizenkétmilliárd, amit Európa kaparintott meg, és
nem mi - mondta kurtán Pelham. - És még nagyobb hasznot próbálnak
majd húzni, mikor az új európai rprogram is útjára indul. Aztán néhány
év múlva az oroszok is bekapcsolódnak majd a versenybe. Csak akkor

24
 rizhetjük meg vezet szerepünket, ha megtartjuk a hírünket, hogy a mi
rjárataink a legbiztonságosabbak és legolcsóbbak a világon. - A nagy-
nök itt rövid szünetet tartott. - És akkor még ott van az rtelep szállo-
dája is...
Na, kezd már a lényegre térni - gondolta magában Hackett.
- Ha egy kicsit is megrendül a közvélemény bizalma, a társaság ki-
száll az egészb l, még miel tt bármit is aláírtunk volna. Ezzel pedig du-
gába d lne háromévi munkánk, az a tervünk, hogy járatokat rendszere-
sítsünk a Holdra, és hogy az üzlet önmagát finanszírozza. - Pelham ha-
donászott az üt jével a leveg ben. - Egyetértesz velem?
- Ebben a kérdésben igen - jött Hackett válasza. - De hogy O'Harát
hibáztatod...
- Akkor ugyan kit hibáztassunk?
- Egyáltalán nem egyértelm , hogy lenne egyedül a vétkes.
- Ezt az üggyel foglalkozó bizottságnak kell eldönteni. - Pelham el-
pöccintett egy lehullott falevelet az üt je útjából. - Egyébként is te leszel
az egyik koronatanú az ügyben. Hogy a NASA volt adminisztrátoraként
nyilatkozol-e, vagy mint akit még én fizetek, az teljesen t led függ. Meg-
értettél?
Hackett szeretett volna lemondani err l a híres-neves állásáról ott
helyben. De hirtelen eszébe jutott az indialantici új háza, a gyerekei, aki-
ket még taníttatnia kell, a három kocsija... az egész életformája. Így csak
bólintott, és ennyit hebegett:
- Azt hiszem.
Pelham szorosan megmarkolta a golfüt t, és lábát addig sifitelte a tala-
jon, míg tökéletes lett az egyensúlya.
- Remek. Akkor a legnagyobb örömmel újítom meg a szerz désedet
újabb három évre. Természetesen fizetésemeléssel.
- Tisztában vagy vele, hogy tönkre fogod tenni O'Harát?
- Az szakmai tapasztalatával nem lesz nehéz állást találnia mint te-
herszállítási tanácsadó - vetette oda félvállról Pelham. Mélyet lélegzett,
és elütötte a labdát. Pelham figyelte a labdát, amint elrepül a pálmafák
irányába egyenesen le a pályáról.
- A francba - mormogta. - A francba.

7. július
Az orvlövész fegyvere kattant egyet. A lövedék takaros kis lyukat vájt a
vezet sapkaellenz jén, és Dessouter rav-turai halott volt.
David Heinlein hadnagy nagy testével a taxi másik oldalára vet dött,
és megpróbálta elkapni a kormányt a halott sof rt l, de elkésett. A Dat-
sun páncélautó végigszáguldott a Názáret utcán, felborult, és egy arab
tulajdonban lév televíziós szaküzletbe rohant, éppen amikor Heinlein-

25
nek sikerült bekapcsolnia az ingéhez er sített rádió adó-vev t. A kis ké-
szülék egyenletes sípolása azt jelentette a központnak, hogy a tulajdonos
er sítést kér. Heinlein félrelökte az útból a holttestet, és kimászott a pán-
célautóból.
A szerencsétlenség a Haifa Afula úton történt, a Gyümölcsoltó Bol-
dogasszony templomához közel. A szokottnál több arab siheder lófrált a
környéken. A felboruló katonai járm mintha jelet adott volna a zendü-
lés kezdetére.
A járm hátsó üléseir l el kecmerg másik hat ejt erny s azonnal vé-
dekez állásba helyezkedett a kocsi fémtömege mögé húzódva, de akkor
már záporoztak is feléjük az üvölt tömeg kövei. A tévésbolt tulajdono-
sa hisztérikus kétségbeeséssel kiáltozott a tömegre vegyes arab és héber
nyelven. Egy olajbomba csapódott be a kocsi közelében, és aztán beleve-
szett a lángokból felcsapó füstgomolyagba.
- Pucoljunk! - kiáltotta Heinlein az embereinek.
A hat férfi keresztülbukdácsolt a romokon, és elhagyta a szétzúzott
üzletet. Heinlein nem tör dött az arab cs cselékkel és az ég járm l
feléjük csapó h séggel. Az épületek tetejét kémlelte, mert tudta, hogy ott
áll lesben az orvlövész.
Minden idegszálával arra figyelt, hogy észrevegye, hol bújik. Tudta,
hogy az orvlövész Joseph Maken egyik embere, aki a fekete-tengeri
PFSZ-bázisról jött vissza észrevétlenül a városba. És ennek az egész
cirkusznak az eszmei szerz je is. Egy olyan férfi vagy n , akit szabotázs-
akciókra képeztek ki, és akinek a nyitótüze jeladásként szolgál az arab la-
kosságnak a zendülés elkezdésére. A csürhével nem volt érdemes komo-
lyan foglalkozni, k úgyis mindenhol és mindig jelen vannak. Az orvlö-
vészt kellett megkeresni. Pláne ha élve sikerülne elfogni, meg lehetne
le tudni némi használható információt is. Legalábbis így tanították az
iskolában.
- Oké. Gyertek utánam! - kiáltotta Heinlein, és felegyenesedett. Ma-
gas volt, és er s testfelépítés , mégis megemelte a t lük ötvenyardnyira
becsapódó gránát, és hanyatt vetette, amivel drága másodperceket vesz-
tettek. Heinlein nagy nehezen feltápászkodott és ellen rizte, nem sérült-e
meg saját fegyvere, és egy mellékutcán lefordulva egy lakónegyed felé
iramodott. A lakosok kíváncsian húzták el a red nyöket, és arcok jelen-
tek meg az ablakokban, kivéve egyetlen fels emeletit, ahol már eleve el
volt húzva a sötétít függöny annak ellenére, hogy így egész nap érte vol-
na a t nap a szobát. Ezt gyanúsnak találta Heinlein. De még közelebb
kellett mennie. Intett embereinek, hogy simuljanak szorosan a falhoz, de
ekkor hirtelen észrevette, hogy azok valahol lemaradtak t le. Hallott
ugyan maga mögött fegyverropogást, de már kés volt visszafordulni.
Neki az orvlövészt kellett elkapni.
Heinlein tovább sietett a keskeny utcán. Néhány arab srác, akik a ká-
osz zaját követték, gyanakodva mérték végig, amint a férfi ellihegett

26
mellettük. De szinte rájuk sem hederített. Az utca végén egy kis átjáró-
ba fordult be. Most teljes képben látta maga el tt a lakóház homlokzatát.
El kotorta távollátó szemüvegét a tokjából, és a gyanús ablakot kezdte
kémlelni. Mivel a napfény állandóan megcsillant a félig nyitott hasadé-
kon, nehéz volt bármilyen részletet is kivennie, de azt biztosan tudta,
hogy egy férfi fejét és vállát látja és talán egy puska csövén megcsillanó
napsugarat.
Számolni kezdte a szinteket. A hetedik emelet volt az. Megtudta, amit
akart. Egy perccel kés bb már a szeméttel teleszórt utcán szaladt a ház
bejárata felé.
Egy berreg katonai szolgálati kocsi vágódott ki az egyik mellékutcá-
ból éppen eléje, de aztán rögtön el is t nt. Heinlein hallotta a csikorgó
fék zaját, azt, hogy egy kicsit tolat az autó, aztán megint felt nt a szeme
el tt. Heinleint már csak vagy ötven yard választotta el az épület bejára-
tától, amikor ismer s hang szólította nevén hátulról:
- Heinlein hadnagy!
Heinlein nem hagyta abba a futást.
- Heinlein hadnagy! - harsogta a hang.
Heinlein katonabakancsa szinte szikrát hányt, amint megtorpant és sar-
kon fordult.
Segan-Aluf Sharon ült a kocsi hátsó ülésén. Most még a szokásosnál is
hidegebben fúródott Heinlein arcába szúrós tekintete.
- A zendülés a másik irányban található, hadnagy.
- Igen, uram - hagyta rá Heinlein. Hüvelykujjával a lakóház felé bö-
kött. - De azt hiszem, hogy az orvlövész, aki az egészet elindította, eb-
ben a házban rejt zködik. Engedelmével...
- Orvlövész? - kérdezte lanyha hangon Sharon ezredes. - Nem kap-
tam olyan jelentést, hogy orvlövészt l kellene tartani ebben a negyedben.
- Nos, akkor én most jelentettem, uram.
Sharon összehúzta a szemét.
- Hol vannak az emberei, hadnagy?
- Elvágta t lem ket a cs cselék, uram. Azt hittem, hallották a paran-
csomat, hogy kövessenek.
- Azt hitte?
- Igen, uram - ismételte Heinlein. Most már feladott minden reményt,
hogy elkapja az orvlövészt. Segan-Aluf Sharon túl gyakran volt vérszopó
hangulatban.
A f tiszt kitárta neki a kocsi hátsó ajtaját.
- Úgy vélem, Heinlein hadnagy - kezdte lassan, el re megfontolt
hangsúllyal -, talán jó ötlet, ha most velem jön.
 8.
Helen már nyolc napja nem volt otthon. Neil lassan kezdett hozzászokni
a magányhoz, de valahányszor belebotlott Pippa vagy Andrew játékaiba,
mindig jobban és jobban kongott benne az üresség érzése, mely mostaná-
ban mindenhová vele tartott.
Amint egyik nap éppen f zéshez készül dött, telelevelet kapott me-
gint. A szöveget Earl Hackett küldte, aki a szolgálatból való felfüggesz-
tésér l tájékoztatta, melyet az Al Benyon halálát nyomozó bírói testület
hozott. Ez állt a levél végén:

Teljes fizetést fog kapni, amíg a vizsgáló

testület nyilvánosságra nem hozza az eredményt.
Addig is nem kell szolgálatra jelentkeznie
a KSC-nél, amíg nem szólítja fel a bizottság, hogy
tegyen tanúvallomást.

Neil elindította a készülékhez csatlakoztatott nyomtatót, és nézte,

amint a gép lemásolja a levelet a képerny l, és a kezébe löki az új pél-
dányt. Neil leszakította a levelet, és azt a hiú ábrándot dédelgette magá-
ban, hogy ha másodszor is elolvassa, nem ugyanazt a szöveget fogja látni
maga el tt, amit az imént a képerny n.
Váratlanul érte, mikor megcsörrent a telefon. Egy ismer s houstoni
szám jelent meg a telefon kijelz jén. Helen volt az. Semmi felesleges be-
vezetés. Még azt sem kérdezte meg, hogy hogy van Neil. Csak annyit,
hogy látta-e Neil az aznapi, NASA által kiadott híreket.
- Nem, de el tudom képzelni, mi állt benne - válaszolta Neil, majd
folytatta volna. - Helen, én szeretnék...
- Anyám szeretné, ha maradnánk még néhány napig - vágott közbe a
felesége.
Neil most az egyszer nem akarta ennyiben hagyni a dolgot. Kedve lett
volna ordítani és szitkozódni. De helyette csak ennyit mondott:
- Rendben, Helen. De szeretnélek meglátogatni benneteket, hogy lás-
sam Pippát és Andrew-t. Úgy t nik, mostanában nem leszek olyan elfog-
lalt.
- Én nem hiszem, hogy ez jó ötlet, Neil.
- Miért nem?
Helen nem válaszolt. Végre ezt mondta:
- Szükségem van egy kis id re, hogy végiggondoljam a dolgokat.
- De már eddig is két heted volt erre. Mikor jöttök haza?
- Mégis mit gondolsz, hogyan jöhetnénk vissza azok után, ami tör-

28
tént? Hogy éljen együtt Pippa és Andrew a hátuk mögött men suttogás-
sal és rájuk mutogatással?
Neil kezdett feldühödni. Mint már annyiszor, Helen most is a gyereke-
ket használta védelmül a saját aggályai eloszlatására.
- Az isten szerelmére, miféle sugdolózásról és mutogatásról beszélsz?
- kérdezte ingerülten Neil.
- Most nem akarok err l tovább beszélni.
- De én igen.
- Oké. Szerzek egy ügyvédet. Vele folytathatod a beszélgetést - vá-
gott vissza Helen, és letette a kagylót. Neilnek alig volt ideje rendezni a
gondolatait, mikor újra csöngeni kezdett a telefon. Egy melbourne-i lap-
tól keresték, hogy reagáljon az ellene felhozott vádakra.

9.
Harminc tonna lézerirányítású bomba zúgott alá halálos pontossággal,
százhatvanezer láb magasból egyenesen a Ben Gurion nemzetközi repül -
térre.
A betonhegy bombák szétzúzták a reptér kifutópályáit, föld alatti
üzemanyagtartályait, az El Al hangárokat és az irányítótornyot. A szom-
szédos Izraeli Légipari Gyár Sharav típusú gépet összeszerel mindkét
üzemrészlege megsemmisült, csakúgy, mint maga a f irodaépület. Har-
mincegy m szaki rajzoló lelte halálát a merényletben.
A Chel Ha'Avir 101-es alakulatától hat Sharav IV-es vadászgép repült
a maximális nyolcvanezer láb magasságig, hogy elfogják a bombázót. Az
izraeli pilóták bevetették a Wolverineket is az egymagában száguldó Tu-
poljev V-G hosszú távú bombázó ellen, és tehetetlen dühvel szemlélték,
amint az amerikai gyártmányú rakéták sorra robbannak szét százötven
láb magasban. Megsemmisülésük után a rakéták forgácsai visszahulltak
az édes anyaföldre.
A Tupoljev pedig csak haladt egyenesen, feltartóztathatatlanul, szinte
ügyet sem vetve a történtekre.
Egy hang szólalt meg a Sharav pilótái által használt kommunikációs
UHF-csatornán.
- A Tupoljev pilótája üzeni a Sharav-csoport vezet jének. Hallanak
engem? - érdekl dött a hang. M velt ember hangja volt, és meglehet -
sen jól beszélt héberül.
A Chel Ha 'Avir csoport vezet je nem volt hajlandó válaszolni.
- Úgy gondolom, hall engem - folytatta rendületlenül a hang. - Itt Jo-
seph Maken beszél a Tupoljev bombázóról.
A hat izraeli pilóta egyszerre kapcsolta be hallókészülékét, de egyik
sem válaszolt Makennek.
- Sajnálom, hogy a Ben Gurion repteret le kellett bombáznunk - kö-

29
zölte részvéttelen hangon Maken. - De ott volt az izraeli légipari köz-
pont is, az pedig a PFSZ szempontjából törvényes katonai célpontnak
min sül.

Az alázúduló bombák becsapódásának moraját harmincmérföldes körzet-

ben is hallani lehetett Jeruzsálem városában.
Tizenöt perccel kés bb már maga Rymann is értesült az újabb „jó hír-
l", amint éppen a Rendkívüli Védelmi Tanács reggeli gy lését készült
megnyitni. A tanács optimális esetben hat tagból állt, de többnyire öten
vettek részt a megbeszéléseken. Ezen a reggelen hárman jelentek meg:
Ben Irving, a Chel Ha'Avir parancsnoka, Samuel Kuttner külügymi-
niszter, valamint Michael Greer. Rymann jobban szerette, ha kisebb lét-
számmal kell dolgoznia, de azok teljes testbedobással.
A jelentés, melyet most kapott kézhez, rövid volt, de sokatmondó.
Csupán egy gépelt oldal, ahogy Rymann szerette. Hangosan felolvasta a
hírt a miniszterelnöki épület negyedik emeletén lév privát tanácstermé-
nek ovális alakú olívafa asztala köré gy lt társainak. A szögletes parla-
menti épület nyugati szárnyát felállványozták még a múlt hónapban elkö-
vetett légitámadás rombolásai miatt.
- Tehát - nyögte Rymann, mikor befejezte a jelentés ismertetését. - Itt
van felettünk ez a Joseph Maken, hogy meggy zzön bennünket, hogy
joga van sorra bombázni a katonai támaszpontjainkat.
- Mindenesetre bravúros teljesítmény - jegyezte meg savanyú szájíz-
zel Ben Irving. Robusztus, er s testalkatú ember volt, aki mindig meg-
mondta egyenesen, hogy mit gondol. Szókimondása már sok ellenséget
szerzett neki, de Rymann szerette benne ezt a vonást. Mindig tudta, hogy
hol áll ezzel az emberrel.
- Az meglehet - értett egyet Rymann óvatosan, míg szemét elismer en
jártatta végig a gyorsírólányon. - Mindenképpen olyan tett, melynek na-
gyon kedvez lesz a visszhangja az arab lapokban. Biztosak lehetünk
benne, hogy fotóriportert is vitt magával.
Rymann egyik közismert er ssége volt, hogy remekül bele tudta kép-
zelni magát az ellenség helyébe, és az szemszögükb l nézni a történé-
seket.
- Minden zsarnok rajong a közvélemény imádatáért - értett egyet Ir-
ving. - Ezen szoktak rajtaveszteni.
Rymann tekintete találkozott Greerével egy pillanatra, aztán kibámult
az elnöki parkra a Hakyria kormányközpont kertjeire nyíló ablakon.
- Nos, nyilvánvalóan megtalálták a mi sebezhet pontunkat, ha száz-
hatvanezer láb magasból sem tudjuk ártalmatlanná tenni ket - hívta fel a
tényre Irving figyelmét.
- Bocsásd rendelkezésemre a B9-eseket, és nem fog még egyszer el -
fordulni - mondta színtelen hangon Irving. - Ha bevetnénk bel lük két
hadtestet, Maken azt sem tudná, hogy honnan jött a rajtaütés.

30
 Rymann most a külügyminiszterhez fordult.
- Sam, foglald össze dióhéjban, kérlek, hogy haladnak a fegyverkezési
tárgyalások az USA-val.
Samuel Kuttner megköszörülte a torkát, és egy nagy papírstócban kez-
dett turkálni, melyre Rymann rémült pillantásokat vetett. Kuttner apró,
pirospozsgás ember volt, aki mindig nagy pontossággal beszélt és végez-
te a munkáját. Rymann sokszor halálosan unta, de szüksége volt rá.
- Marshall elnök meg fogja újítani az egyezményt. A dolgok jelenlegi
állásáról nincs mit tárgyalni, hisz azzal már végeztünk egyszer.
Irving mormogott valamit az orra alatt.
- Kaphatunk még a múlt évtized készletéb l visszamaradt vacakokat.
Az az egyezmény a mi békeid s ellátásunkat szolgálta.
Rymann vállat vont.
- Értem én Marshall logikáját. Meg kell birkóznia az idei választások-
kal. Nem engedheti meg magának, hogy a kampányprogramba belevegye
Izrael felfegyverzésének a kérdését. Márpedig ez történne, ha új alapokra
helyeznénk a régi egyezményt. Ez nem a huszadik század közepe. A zsi-
dók szavazata már nem dönt tényez az USA politikájában. Ezt pedig
Ritznek köszönhetjük.
- Milyenek Marshall esélyei az újraválasztásra? - kérdezte Irving, aki
nem volt túl járatos az amerikai politikában.
- Elég gyatrák - adta meg a választ Greer, aki eddig csendben hallgat-
ta a vitát. - A legtöbb közvélemény-kutatás tízszázalékos gy zelmet jó-
sol Hadley-nek. És mint tudjuk, Hadley szenátor sem Izrael-barát nézete-
ir l híres.
Ben Irving el rehajolt összekulcsolt kézzel és félig leeresztett szemhéj-
jal.
- Rymann, amennyire én látom, nincs vesztenivalónk, ha Masada-tá-
madást intézünk Maken támaszpontja ellen, addig is, amíg elkészülnek
az újabb rakéták. Én fütyülök rá, még ha a Szovjetunió elleni inzultusnak
is veszik a lépésünket.
Rymann rázta a fejét. Annak viszont örült, hogy jól m ködik a bizton-
sági hálózat, ha a Negev-sivatagi katasztrófa híre még nem jutott el Ir-
vinghez.
- Ezt nem tehetjük - mondta.
Irvingnek megrándult er s állkapcsa.
- Miért nem? Már elkezdték gyártani az újabb rakétákat, nem?
Irving eleinte nem lelkesedett annyira a Masada fejlesztési programért,
mert az a Chel Ha 'Avir költségvetését l szipkázta el a pénzt. Csak a
szovjet SAM-50A rakétáktól elszenvedett óriási veszteségek láttatták be
vele a háború közepe felé, hogy szükség van további fejlesztésre.
Persze csak ha használható lesz az istenverte szerkezet.
Rymann nagy vonalakban elmondta a negevi katasztrófa részleteit. Ir-

31
 ving arca egyre borultabb és fehérebb lett, amint hallgatta a szörny hírt.
Mikor Rymann befejezte, tört ki:
- Úgy érted, hogy nem maradt semmink? - kérdezte kétségbeesve.
Rymann szomorúan bólintott.
Kuttner is elképedt arccal nézett a miniszterelnökre, és egy szót sem
tudott szólni.
Egy pillanatig úgy t nt, hogy Irving nem is egészen ura magának.
Lassan, nagy er feszítések árán nyugodott csak meg.
- Még egy alapmodellünk sem maradt? - kérdezte végül.
Rymann megint csak tagadólag ingatta a fejét.
- Csupán a tervrajzok és a teszteredmények. De megsemmisült az
összes gyártáshoz szükséges gép és eszköz... és ami még rosszabb... az
agyak is, amelyekb l mindez született.
- A francba az egésszel!
Itt már Kuttner is megtörte a csendet, melybe eddig burkolózott. - De
még megvannak maguk a Masadák - mutatott rá a fontos tényre.
Irving mégis azonnal rátámadt.
- Mégis mi a fenére használjuk ket? Milyen haszna lehet egy pontos,
de rövid távú rakétának, ha nem tudjuk elég közel vinni az ellenséghez,
hogy ott bocsássuk útjára? Pont ez a lényege a Masada buszternek, hogy
az adja meg a rakétának azt a lökést, amelyt l kontinenseket képes át-
szelni.
Ezalatt Rymann azon t dött, hogy vajon az új gyorsírólány ugyan-
olyan pontosan veti-e papírra Irving rjöngését, mint az el tette.
mindenesetre remélte.
- Mennyi id alatt tudnánk újra el állítani a busztert? - fortyogta Ir-
ving.
- Michael! - fordult kollégájához Rymann.
- Három év alatt - adta meg Greer kurtán a választ anélkül, hogy
egyetlen pillantást vetett volna a jegyzeteibe.
- Micsoda!
- Elvesztettük az összes igazán profi tudósunkat és a technikusokat a
robbanásban - magyarázta Greer. - ket nem lehet egyetlen éjszaka alatt
pótolni.
- De három év! - forrongott tovább Irving. - Fel tudja mérni, hová
jut az országunk ennyi id alatt, ha olyan ütemben folytatódnak a táma-
dások, mint ahogy most mennek? Fel tudja fogni?
- Azt hiszem, erre mindannyian tudjuk a választ - felelte Rymann, és
hangja nem fejezett ki érzelmeket.
A Chel Ha 'Avir nöke a miniszterelnök felé fordult.
- Az elnök tudja már?
- Ma reggel találkoztam vele.
- Megkérdezhetem, hogy mit szólt a helyzethez?
Rymann merev pillantással nézett Irvingre.
32
 - Azt mondta, hogy az én feladatom id t nyerni. Bármilyen áron.
A megbeszélés még húsz percig tartott. Az egyetlen következtetés,
amire jutottak, az volt, hogy a kabinetnek létre kell hozni és finanszíroz-
ni kell egy új Masada busztert kifejleszt csapatot, és hogy ezt kell az el-
dleges feladatnak tekinteni.
Greer még ott maradt Rymann irodájában egy ideig, miután Irving és
Kuttner távoztak. Rymann mozdulatlanul állt néhány másodpercig, és ki-
felé bámult a t le jobbra emelked Héber Egyetem épületére. Ama tanin-
tézet káprázatos fehér falain belül képzik a jöv technikusait, tudósait,
akiken hamarosan Izrael egész sorsa áll vagy bukik majd.
- Van valami ötleted? - kérdezte Greert.
- Így kapásból nemigen.
Rymann hamiskásan elmosolyodott.
- De ugye, ki fogsz találni valamit, Michael?
- Számíthatsz rám - ígérte Greer.
Greer pedig olyan ember volt, aki megtartotta a szavát.

10.
A kilöv állomástól tíz mérföldre is látni lehetett a 39-es komplexumban
lév A indítóról felbocsátott Dominator által kibocsátott t zcsóvát, és a
dübörgés zajába beleremegtek a titusville-i partvonal étkez inek ablakai.
Az rhajók felbocsátása nem volt ritka látvány Titusville-ben. Az
ebédl törzsvendégei meg sem fordultak székükön, viszont egy New
York-i család minden tagja izgatottan futott az ajtóhoz, hogy kipislogjon
az Indián-folyó és a Merritt-sziget lagúnái mögött felt , a tiszta flori-
dai égbolt felé sikló és t zcsóvákat okádó rhajó látványára.
- Melyik Dominator, Neil? - kérdezte Harry, a csehó tulajdonosa, mi-
közben egy jókora korsó sört rakott az rhajós elé.
- A 141-es.
- De hát az nem a te madárkád?
Neil elfordította fejét az ablaktól, és bólintott.
- Tudja - gügyögte Harry —, már húsz éve nézem ezeket a felröppen
madárkákat, de még mindig leny göznek.
Neil lehunyta a szemét, és fülében hallotta a kilövés oly jói-ismert za-
ját. Az a vágy, hogy újra repülhessen, megint megszabadulhasson a hét-
köznapi élet jelentéktelenségét l, már-már pusztító kórrá kezdett hatal-
masodni benne, mely egyre ette az idegsejtjeit.
A New York-i család nagy dáridózással tért vissza az asztalukhoz.
- Hé, uram - kiáltott oda a pincérnek a kisebbik fiú. - Hogy is hívják
azt az rhajót?
Harry erre Neilre bólintott, és így válaszolt:

33
 - t kérdezd, sokkal jobban tudja.
A fiú kérd pillantást vetett Neilre.
- Ez az Oscar Victor 14l-es - mormogta engedelmesen Neil. A kis-
srác úgy tizenegy éves lehetett. Minthogy látta, hogy a gyerek kíváncsi-
sága még nem elégült ki, hozzátette:
- Kering a Föld körüli pályán. Dominator a neve.
A fiú teljesen el volt telve a hallottakkal. Aztán megkérdezte:
- Az rközpontban dolgozik, uram?
- Rá lehet fogni.
Harry magában vihogott.
- Ez az úr itt rhajós - ejtette el.
A fiú szeme egyszerre felcsillant.
- De hiszen ez nagyszer ! Kérhetnék egy autogramot, uram?
- Hát persze - egyezett bele a dologba Neil, és ráírta a nevét a fiú no-
teszének egy üres lapjára.
- Neil O'Hara? - firtatta tovább a dolgot a fiú.
- Igen, így hívnak.
- Nem láthattam magát a tévében a napokban?
Harry erre vállon ragadta a fiút, játékosan megrázta, és a családja felé
taszította.
- Láttad, ahogy felbocsátották az rhajót, találkoztál egy valódi rha-
jóssal. Ezzel már ellehetsz mára, nem igaz, haver?
A fiú visszaült a szüleihez. Neil látta, amint a srác apja megnézi az
autogramot, majd kinyitja a New York Timest.
- Kérek még egy sört, Harry.
- Ez már a hetedik lesz.
Neil nyögött egyet.
- Inkább nálam ragadjon, mint a rend rségen, az igaz - jegyezte meg
a pincér, miközben újra teletöltötte Neil korsóját. - Ha szüksége van rá,
Mary hazaviheti kocsival.
- Nincs semmi bajom, az isten szerelmére!
A fiú apja most felnézett az újságból, és valamit halkan felolvasott a
feleségének és a fiának.
Harry ott ült Neillel szemben, és némi aggodalommal figyelte, hogyan
nik el az imént kitöltött sör szinte egy húzásra Neil torkában.
- Csak szeretném, ha tudná, hogy mi Maryvel magával leszünk gon-
dolatban, amikor át kell esnie ezen a kihallgatásfélén.
- Kösz, Harry.
- Meddig húzódhat el?
- Gondolom, vagy két napig. De nem tudom.
A család közben fizetett és elment. Harry lepucolta az asztalt utánuk,
és kihalászott egy papírgalacsint a hamutartóból. Kisimította és meg-
nézte.

34
 - Az autogramom, igaz? - kérdezte Neil.
Harry bólintott.
- A gyerekek már csak ilyenek - jegyezte meg méltatlankodva.
Neil rendelt még egy italt.

11.
Heinleinben fortyogott a düh. Tudta, hogy mi a hadbíróság ítélete, mi-
helyt belépett a bírósági terembe. Gideon Tal, a hasznavehetetlen ügy-
védje észrevehet en kerülte a pillantását. Segan-Aluf Sharon még csak
nem is próbálta leplezni diadalérzetét.
A hadbíróság elnöke egy Aluf Mishne Leonaida nev bíró volt a 10-es
számú alakulattól, egy meglehet sen csúnya fickó, aki azért egész sokat
tett azért, hogy Heinleint tisztességesen kérdezzék ki. Most egy magas
támlájú széken ült Heinlein el tt két másik rangos tiszttel mindkét olda-
lán, akik még a szájukat sem nyitották ki a háromnapos kihallgatás so-
rán. Mögöttük pedig ott díszelgett a Dávid-csillag.
- Alaposan megvizsgáltuk a maga ellen felhozott bizonyítékokat,
Heinlein hadnagy - kezdte Leonaida, és belepislogott a jegyzeteibe. -
Különös hangsúlyt fektettünk dr. Karolski eredményeire, aki többször is
megvizsgálta a sof r tetemének maradványait, de orvlövész fegyveréb l
származó lövedéknek nyomát sem találta.
Hát persze hogy nem. Hisz szénné égett a holttest!
- Aztán itt van az emberei által nyújtott bizonyíték. Mindannyian eskü
alatt vallották, hogy nem hallották az ön parancsát arra, hogy kövessék.
Leonaida kis szünetet tartott, és végigmérte az el tte álló fekete fiatal-
embert. Valahol belül maga sem hitte, hogy Heinlein gyáva alak. Három
napon át a fiatal katona ott állt el tte vigyázzállásban, és nem mondott
semmit, mintha valamilyen maszkot er ltetett volna magára a falba fúró-
dó szemével. Az egyetlen alkalom, amikor majdnem közbevágott, akkor
volt, amikor Sharon tette meg tanúvallomását. Voltak olyan pillanatok,
amikor Leonaida minden kitüntetését odaadta volna, ha egy pillantást
vethetett volna Heinlein agyába.
A bíró így folytatta:
- Meghallgattuk az ön parancsnokának tanúvallomását is. Segan-Aluf
Sharon azt állítja, hogy nem kapott semmilyen jelentést sem arról, hogy
palesztin ügynök vagy orvlövész garázdálkodna Názáretben. Ezen tények
birtokában nem tehetünk mást, mint b nösnek találni önt az ellene felho-
zott valamennyi vádban. Kérem, tegye szolgálati fegyverét az asztalra.
Heinlein most végre levette szemét a falról, és Leonaidára emelte sö-
tét, kikémlelhetetlen tekintetét. A bíró megismételte a parancsot. Hein-
lein kezdte életre rázni magát belül. Mint egy alvajáró, úgy csatolta le
Lugerét. Egy pillanatra úgy t nt, hogy az asztalra fogja vágni a fegyvert,

35
 de aztán gyorsan jobb belátásra tért, és meg rizve hidegvérét hajtotta
végre a megalázó utasítást.
- David Heinlein hadnagy - mondta Leonaida. - Az ejt erny söknél
tanúsított eddigi kiváló eredményeit figyelembe véve, úgy döntöttünk,
hogy nem hozunk kemény ítéletet maga ellen. A t zharcból való dezer-
tálás b ne miatt tíz évet kap. Az ellenség el tti megfutamodásának kö-
szönheti ezt a tíz évet.
Heinleinnek egy arcizma sem árulta el felháborodását.
- rmesteri fokozatát meghagyjuk. Akar valamit mondani?
Heinlein csak egy pillanatig habozott, miel tt válaszolt.
- Nem, uram.
Gideon Tal fellebbezést nyújtott be a hadbírósághoz enyhítésért.
A fellebbezést elfogadták. Leonaida felállt. A hadbírósági tárgyalás vé-
get ért. A Heinlein mellett álló r jelezte, hogy induljanak.
Tal a katonai rend rautó mellett várta az elítéltet. Abbahagyta a veze-
vel való társalgást, amikor meglátta Heinleint. A lefokozott hadnagy
elfordította a fejét az ügyvédt l.
- Ne aggódjon, hadnagy - mondta neki Tal, aki talán észre sem vette
Heinlein lesújtó pillantását. - Biztos, hogy enyhítést fog kapni a felleb-
bezésnek köszönhet en.
- Vagy inkább még hozzátesznek? - felelte gúnyosan Heinlein.
- Ez a veszély mindig fennáll - ismerte el Tal.
Egyszerre eszébe jutott valami Heinleinnek, mikor be akart szállni az
autóba. Visszafordult és megkérdezte az ügyvédt l:
- Tudja, hány éves leszek, mikor szabadulok?
Tal tudatlanul ingatta a fejét, és úgy találgatott.
- Ö... nos... harminchárom vagy harmincnégy?
Heinlein most nyílt megvetéssel förmedt a tisztre.
- Gazember! - mondta, és elvigyorodott. - Még az aktámat sem ol-
vasta el rendesen. Negyven leszek.
Heinlein bemászott az r mellé a hátsó ülésre.
- Induljunk. El innen minél hamarabb - mondta.
Az autó kigurult a központi parancsnokság területér l, és egykett re
elvegyült a Tel-Aviv felé tartó forgalomban.

12.
Hatezer mérfölddel odébb, Floridában Neil O'Harának hasonló szertar-
tásban volt része, mint Heinleinnek.
Edward Williams kongresszusi képvisel kihallgatóbizottságának hét
tagja nézett vele farkasszemet. Neil mellett ott ült a padban Kellinah As-
sad, a küldetés terhelési szakért je, valamint Earl Hackett. Jason Pelham
a NASA-f tisztjeinek fenntartott oldalsó padokban pöffeszkedett. Al Be-

36
nyon özvegye, Jane, épp akkor lépett a terembe, mikor Neil egy órával
ezel tt felelgetni kezdett Williams kérdéseire.
- Rendben, Mr. O'Hara - mondta Williams, mintha a mennyezetnek
beszélne. - Ha nehezére esik követni a nyelvezetünket, hadd fogalmaz-
zam át a kérdést. Kívánatosnak tartja-e ön, hogy egy rhajó parancsnoka
rákérdezzen egy kétértelm kijelentésre, melyet a legénység valamely
tagjától kap, vagy nem?
A WESH-operat r le nem vette a kamerát Neilr l.
- Igen... ha már az elhangzáskor is kétértelm számára az a kijelentés
- válaszolta Neil.
Williamsnek megvolt ez az idegtép szokása, hogy akkor is a plafont
bámulta, amikor egyenesen Neilnek szegezte a kérdéseit, ráadásul érez-
tetve, hogy úgyis ostoba koholmánynak tekinti a választ. Amikor pedig
Neil felelni kezdett a kérdésére, úgy jártatta közben körbe a tekintetét a
termen, mintha addigi várakozásait nagyon is igazolná, amit Neil mond.
Williams korábban NASA-adminisztrátorként szolgált, aminek következ-
tében ragadt rá némi méltóság, bár a kihallgatás alatt f ként a bizottság
szakért i által összeállított kérdéseket olvasta fel a jegyzeteib l.
És ez még csak az els nap volt. Els ként Assadot kérdezték ki, mint
aki maga is részt vett a küldetésben. Assad ugyanolyan udvariasan felel-
getett Williams kérdéseire, ahogy az feltette ket. Vallomásában ragasz-
kodott a tényekhez, és óvakodott attól, hogy felfújjon nem igazán fontos
dolgokat, és túl nagy hangsúlyt fektessen rájuk.
- Rendben - mondta Williams, miután sutyorgott valamit társaival.
Megvet pillantást vetett Neilre. - Úgy t nik, most már van remény,
hogy végre kilyukadunk valahová, így folytassuk ezt a vonalat. Ha az r-
hajó kapitánya elmulasztja, hogy rákérdezzen egy számára nem világos
kijelentésre, mondaná akkor ön, hogy mulasztást követ el?
- Micsoda álszent kérdés - tört ki Neilb l.
- Al Benyon halálában nincs semmi álszentség - jegyezte meg fagyo-
san Williams.
- Ha álszent kérdéseket tesz fel, elnök úr, ne várjon más választ sem.
- Nekünk úgy t nt, hogy ez egy nagyon is ésszer kérdés, O'Hara úr.
- Ezzel azt akarja bizonyítani, hogy mulasztást követtem el?
Williams szeme a sértett ártatlanság kifejezésével telt meg.
- Ennek a bizottságnak nem az a feladata, hogy célozgasson, O'Hara
úr. Az a dolgunk, hogy megállapítsuk Al Benyon halálának okát, nem
hogy embereket hibáztassunk. Legalábbis még nem. De úgy látom, hogy
a mulasztás lehet ségének feszegetése igen érzékenyen érinti önt, hát
nézzünk valami mást.
Neil nem felelt erre. Tekintete Jane Benyonra tévedt, aki erre gyorsan
másfelé nézett. Jason Pelham viszont a zavar bármely jele nélkül bámult
vissza Neilre.

37
 Williams valamit egyeztetett a bizottság többi tagjával, miel tt újra
Neil felé fordult volna.
- O'Hara úr, itt van el ttünk az ön tanúvallomása. Arról, hogy mi tör-
tént pontosan az OV-141-esen a múlt héten. Ön el tt is van egy példány?
- Igen, elnök úr.
- Kíván-e módosítani bármit is az eddigi vallomásában? Hozzátenni
valamit? Törölni bel le?
- Nem, elnök úr.
William bólintott és órájára pillantott.
- Köszönöm, O'Hara úr. Egyel re nincs több kérdésünk. Leülhet.
Earl Hackett urat szólítom.
Earl Hackett felállt.
- Elnök úr?
- Úgy tudjuk, ön az rhajós küldetések irányítója, és ön volt a földi
irányító az OV-141-es akciója során.
- Így van, elnök úr.
- Rendben - mondta Williams. - Akkor most tartsunk egyórás szüne-
tet, és negyed kett kor újra találkozunk, hogy kihallgassuk önt.
Az ebédszünetben Neil látta, hogy Earl Hackett nagyban beszélget
Jason Pelhammel valamir l, és nem volt nehéz kitalálnia, hogy az ellene
szóló tanúvallomás részleteit ismétlik át még egyszer.

A videolejátszó be volt kapcsolva, és a felvétel láttán Neil kénytelen volt

újra élni az Al halála el tti utolsó perceket. A fedélzeten elhelyezett ka-
merák és mikrofonok mindent megörökítettek. A felvételeken jól látszott
Al rhajósruhát visel alakja, amint igyekszik kifeszíteni a megrongált
holdalkatrészt a helyér l.
- Tudod, milyenek ezek a gizmók, Kell - hangzott Al hangja. - Kép-
zeld, egytizede már kilazult.
Itt hosszú szünet következett, aztán Assad végzetes szavai, amint azt
ismétlik:
- Igazad van. Egytizede.
A következ felvétel a kanadai kar felé szerelt kamerától származott.
Vérfagyasztóan h kép örökítette meg, amint a feszít vas átszakítja Al
ruháját, és belehatol a testébe.
- Ne! - üvöltötte Assad kétségbeesett hangja a mikrofonba. - Ne, az
isten szerelmére!
Neil megpróbálta mesterségesen függetleníteni az agyát a haláltusa to-
vábbi kínjától, de hallotta a saját hangját, amint Alt szólongatja, és a hal-
dokló rhajós utolsó hörgéseit.
- Oké. Ennyi elég lesz - mondta Williams.
A felvételt leállították.
Williams odabólintott az egyik biztonsági rnek.
- Mondja meg Benyon feleségének, hogy most már visszajöhet, ha

38
óhajt. - Szemét most Earl Hackettre vetette, akivel már negyedórája
megkezdték a kihallgatást.
- Hányszor látta ezeket a felvételeket, Hackett úr?
- Már magam sem tudom. Egy id után abbahagytam a számolást.
Williams folytatta:
- A baleset el tti percekben mondott bármelyik rhajós valamit is,
ami eltér a többi rhajón ilyenkor elhangzottaktól?
- Nem. Semmit.
- Ismeri O'Hara úrnak a jelentését, melyben azt állítja, hogy a tragé-
diát két szó összecserélésének tulajdonítja. Az egyik a YAW szakszó, a
másik szó a hasonlóan ejtett JÓ.
- Ismerem, uram.
- A saját szaktudását alapul véve, osztja O'Hara úr véleményét?
A két szó kiejtve csakugyan roppant hasonlónak hangzik.
- Kétséget kizáróan, elnök úr. Nem lehetett félreérteni. Többször le-
játszottam a szalagot. - Felvett az asztalról egy halom iratot. - És alapo-
san tanulmányoztam a küldetés mozzanatait. A dialógusból egyértel-
müen kiderül, hogy Assadnak az a mondata, hogy „Igazad van. Egytize-
de", válasz volt az Al Benyontól elhangzott kérdésre.
Ekkor Jane Benyon lépett a terembe, és leült az elnök mellé. Kínosan
vigyázott, nehogy találkozzon a pillantása Neilével.
- De a két szót egyformán ejtjük ki - er sködött Williams. - Lehet
egyáltalán más szót használni úgy, hogy biztosan ne lehessen összekever-
ni másikkal?
- Nem - felelte határozottan Hackett. - Nem a NASA feladata, hogy
megújítsa az angol nyelvet, hogy elejét vegye el re nem látható félreérté-
seknek, melyek csakis hanyagságból adódhatnak.
Williams összevonta a szemöldökét.
- Ezzel azt mondja, hogy Neil O'Hara hanyagul járt el a Dominator
küldetésén?
- Én csak általánosságokban beszéltem - felelte Hackett színtelen han-
gon.
- Jól van. Akkor most beszéljünk konkrétan err l az esetr l. Önnek
mint szakért nek, hiszen ezt nyugodtan elmondhatjuk önr l, tapasztalt
rhajós lévén, hogy Neil O'Hara hanyagul járt el a Dominator akciója
során?
Hackett egy kis ideig töprengett még a válaszon, aztán nagy sokára ki-
mondta:
- Igen. Minthogy alaposan áttanulmányoztam az aktákat, minden két-
séget kizáróan mondhatom, hogy O'Hara parancsnok hanyagsága közvet-
len módon idézte el Al Benyon halálát.
 13. Augusztus
Heinleint már két hete tartották fogva a tel-avivi katonai börtönben, ami-
kor meglátogatta az apja.
- Tíz perc - közölte az r, mikor a Heinlein számára berendezett cel-
lába vezette a vendéget, és aztán kiment.
A két férfi kölcsönös bizalmatlansággal állt egymással szemben. Az
el évi yom kippuri találkozásuk óta most látták egymást el ször. Az
uralkodásra termett Avram Heinlein milliomos gyémántkeresked volt,
aki aranyrudakkal is manipulált, valamint a Hasidic mozgalom ultra zsi-
dó ortodox Satmar szektájának vezet tagja. Mint mindig, most is kifo-
gástalan fekete öltönyt viselt, hosszúra növesztett pájesza pedig h en
tükrözte a Hasidic szekta stílusát.
- Minden újság megírta, hogy mi történt veled - mondta fiának. - Éle-
temben most el ször örülök, hogy anyád már nem él. - A férfi angolul
beszélt. A héber az imádság szent nyelve volt számára.
Heinlein cinikusan nézett apjára.
- Ugyanezt mondtad, amikor befejeztem a tanulmányaimat, és valami
nagyon hasonlót, amikor beléptem a hadseregbe, és azt mondtam, hogy
nem érdekel a vallás.
- Nem azért jöttem, hogy régi sebeket tépkedjünk föl - szakította fél-
be fiát Avram mereven.
- Nem, de azért sem, hogy begyógyítsd ket. Akkor hát miért jöttél?
Avram mélyet lélegzett.
- Te rosszul ismersz engem, David. Bármit is mondtam eddig, mindig
szerettelek. - Ez állt a legközelebb Avram szótárában ahhoz, amit bocsá-
natkérésnek lehetett tekinteni.
Heinlein kissé hitetlenkedve nézett apjára.
- Megátkoztál azon a napon, amikor letettem a katonai esküt.
- Izrael államának a megalapítása számomra istenkáromlás - mondta
Avram hirtelen feltámadt szenvedéllyel. - Csak a Messiás hivatott arra,
hogy elvégezzen egy ilyen szent feladatot.
- A mostani érzéseim szerint egyetértek veled - mondta Heinlein ke-
ser en. - Személy szerint nem bánnám, ha a palesztinok eltörölnék az
egész államot a föld színér l akár holnap.
- Magadat is beleértve?
Heinlein közömbösen vállat vont.
Ostoba csend következett. Avram körülnézett a gyéren berendezett
cellában. Egy televíziót látott a falhoz csavarozva, és mosdóalkalmatos-
ságokat a sarokban. Még egy felszereletlen íróasztal tartozott a berende-
zéshez, meg egy könyvesállvány, melyen egy darab könyv sem volt.
- Azért nem olyan rossz ez a hely, mint gondoltam.

40
 Heinleint ez sem érdekelte.
- A múlt században angol f hadiszállásként szolgált. A Haganah tag-
jait rizték itt. Mint tiszt abban a kiváltságban van részem, hogy az épü-
let északi szárnyában kaptam helyet. Tényleg csak azért jöttél, hogy né-
zel dj egy kicsit?
Avram újra merevvé vált. Úgy döntött, hogy nem vesz tudomást a
szemtelen kérdésr l, és inkább másról kezdett beszélni.
- Moshe és Uri üdvözletüket küldik.
Heinleint még testvérei említése sem érintette meg igazán.
- Az üzlet elég jól megy - folytatta Avram. - Új fióküzleteket nyitot-
tunk itt Tel-Avivban, a gyémántt zsde mellett. Moshe állt az üzlet élére
Amszterdamban, Uri pedig a londoni láncot vezeti.
Heinleinen látszott, hogy közömbösen hagyja a téma.
- Akkor aligha mondhatod el, hogy az esetem szégyent és pusztulást
hozott a családunkra.
- El kellett viselnem a sutyorgásokat és nyílt célzásokat - vágott oda
neki Avram szinte haragosan.
- Ez a te bajod - válaszolta Heinlein. - Nekem tíz évet kell elviselnem
ebben a lyukban.
- Sohasem értettem, miért jelentkeztél ilyen hosszú szolgálatra - töp-
rengett hangosan Avram.
- Pedig egyszer - felelte Heinlein. - Izgalmasabbnak éreztem a kato-
nai pályát, mint hogy gyémántokat görgessek magam körül egész életem-
ben a te hasznodra.
- Pedig jól végezted a dolgodat.
-De katonának még jobb voltam.
Avram körbetekintett a gyéren berendezett szobán.
- Úgy gondolod? David, ha helyt adnak a fellebbezésednek, szeret-
ném, ha visszajönnél az üzletbe. Szükségem van rád.
Heinlein felvonta a szemöldökét.
- Azt hittem, Moshe és Uri remekül helytállnak.
Avram türelmetlen mozdulatot tett.
- Mindketten túl gyengekez ek. Hagyják, hogy mások kihasználják
ket. Te viszont kemény voltál.
- Köszönöm az ajánlatot, apám - felelte Heinlein. - De ha valaha ki-
kerülök innen, legkevésbé veled dolgozni lesz kedvem.
Avram végképp elbizonytalanodott. Olyan fájdalmas hullám lett úrrá
rajta, hogy kedve lett volna elátkozni a fiát, de valahogy nem vitte rá a
lélek.
- Nem leszek messze t led, David. Bármikor benézhetek hozzád. Ha
bármire szükséged lenne...
Ha Heinleint valamennyire is megérintette apja barátságos ajánlata,
semmi jelét nem mutatta.
- Köszönöm, de nem, apám. Az elkövetkezend tíz évben én az isten-

41
káromló izraeli államnak leszek a vendége. Elégítsék ki a gazemberek az
igényeimet.
- Azért csak értesíts, ha bármit tehetek érted.
Heinlein mereven apja szemébe nézett.
- Az egyetlen dolog, amire most szükségem lenne, az igazság. Soha
nem vártam el t led gyerekkoromban, tehát aligha fogom most elvárni.
És ha ett l a rohadt országtól várnám, az annyi lenne, mintha mennék és
pisilnék egyet a széllel szemben.

14.
Két mérföldre Heinlein hányattatásának színhelyét l Michael Greer láza-
san dolgozott a Rothschild sugárúton lév irodájának legfels emeletén.
Egy egész halom kémjelentés hevert el tte, hogy gyorsan átfussa ket,
megeméssze, és ha kell, továbbítsa. Többségük rutinjelentés volt a Mos-
sadnak a világ különböz pontjain m köd ügynökeit l. El bb vagy
utóbb ezen jelentések mindegyike komputeres nyilvántartásba kerül a hi-
vatali épület harmadik emeletén.
Amint Greer végiglapozta az aktahalmot, magában azt kívánta, bár-
csak találna jelentést Joseph Maken bakali állomásáról. Az utolsó ügynö-
kük, akinek sikerült beférk znie a PFSZ bázisára, röpke tíz nap múlva
lebukott. Még arra sem volt ideje, hogy használja a m hold segítségével
köd rádióadót. Ami információt a Mossad szerezni tudott, egy isz-
tambuli forrás szolgáltatta, de az is meglehet sen szegényes volt. A leg-
utóbbi jelentés szerint Leon Dranski, a szovjet f titkár látogatást terve-
zett Bakalba az elkövetkezend néhány hét valamelyikén.
Greer jelentései között szerepelt egy hadnagy hadbírósági tárgyalásá-
nak a híre, akit dezertálással és gyáva megfutamodással vádoltak. A vé-
delem f érve az volt, hogy a hadnagy egy állítólagos PFSZ-ügynököt,
egy orvlövészt vett üldöz be Názáret városában. Az ügyész viszont azt
állította, hogy nem m ködött ilyen ügynök Názáretben.
Greer azon t dött, hogy vajon miért jelentették neki ezt az ügyet.
Aztán látta, hogy a szóban forgó tiszt a különleges ejt erny s alakulat
tagja volt, és valaha a Negev-sivatagban állomásozó biztonsági katonai
hadtesthez tartozott. Ez magyarázta, hogy miért került a jelentés Greer
íróasztalára. Abban a percben, mikor a Mossad vezet je értesült a robba-
násról, azonnali parancsot adott, hogy minden létez iratot továbbítsanak
neki, melyben szó esik a negevi biztonsági létesítményr l.
A hadbírósági jelentés nem volt Greer számára érdekes. Félreseperte
az útból, továbbította hivatalnokainak, és megint a Rymann-nak tett ígé-
retére koncentrált, vagyis arra, hogy igyekszik háromévnyi szusszanás-
nyi id t nyerni Izrael számára, ami alatt talán sikerül el állítani az új
Masada kilöv állomást.

42
 Egy bizarr terv máris kezdett összeállni a fejében. Persze, a bizarr
aligha volt a megfelel jelz . Inkább lehetne rültnek mondani, és egész
biztos, hogy Rymann kapásból el is fogja vetni, hacsak nem adagolják be
neki nagyon nagyon körültekint en.
A következ három jelentésre alig figyelt oda Greer, amíg szemet
nem szúrt neki az egyik Mossad-ügynökt l származó, els látásra nem
olyan fontos jelentés megint csak Názáretb l. Az ügynök inkább csak a
helyi mendemondákról számolt be, semmint tényekr l. A hír szerint kü-
lönlegesen kiképzett PFSZ-ügynököt küldtek Názáret városába. A jelen-
kém hangsúlyozta, hogy meg nem er sített hírr l van szó, és ígéretet
tett, hogy igyekszik megbízható forrást keresni, amilyen hamar csak le-
het.
Názáretben?
Greer összevonta a szemöldökét, és az imént félretolt akták között
kezdett turkálni. Megkereste a hadbírósági tárgyalásról szóló jelentést, és
kétszer is alaposan átolvasta. Az ügyészségnek nem lehetett tudomása a
gyanított Názáretben m köd ügynökr l. Tehát nagyon is fennáll a lehe-
sége annak, hogy az említett Heinlein hadnagy igazságtalanság áldoza-
ta.
Greer néhány percig eltöprengett az ügyön. Tudta, hogy nemigen ruk-
kolhat el a hadbíróságnál egy névtelen kém szedett-vedett hírével, és
erre alapozva nem kérd jelezheti meg a kivizsgálás eredményét.
És különben is a hír nem rá tartozik. Legjobb, ha elfelejti az egészet.

15.
A tízf s felfújható csónak hangtalan evez csapásokkal suhant az éj leplé-
be burkolt part felé.
A benne evez nyolc palesztin egészen összegörnyedt, nehogy felbo-
ruljon a kis vízi járm . Szándékosan választották az éjszakát, amikor
eléggé viharos volt a tenger, és a magasra csapó hullámok miatt az izrae-
liek radarberendezései nehezebben érzékelhették a csónakot. A nyolc
férfi könnyebb fegyverzetet és homokszín harci ruhát viselt, hogy ezzel
is álcázzák magukat.
Az a hely, ahová a partraszállást tervezték, a Tel-Aviv és Netanya kö-
zött húzódó homokd nés, mintegy húsz mérföld hosszú tengerparti vona-
lon helyezkedett el. Viszonylag zátonymentes volt ez a rész, ami szintén
kedvezett a partraszálláshoz.
Mihelyt a partra siklott a csónak, a palesztinok azonnal kiugráltak be-
le, és a parton egymásra hányt tengerparti nyugágyak mögé rejtették.
Egy pillanatra valamennyien szoborrá dermedtek, amikor a közeli
Chel Ha'Avir támaszpontról érkez nehéz teherszállító gép húzott el fe-
lettük, és egy kis id re fényárral borította el a partot. Aztán a gépet el-

43
nyelte az éjszaka. Vezet jük intésére a kommandósok munkájukhoz lát-
tak.
Mozdulataik bámulatosan fürgék és gyakorlottak voltak; soha nem
akadályozták egymást, és mindegyikük kizárólag a saját feladatával fog-
lalkozott. Háromhetes felkészülésük most kamatozott.
Könnyebb lett volna egyszer en aláaknázni a strand partvonalát, mely
nagy tömegeket pusztított volna el, amikor a nyaralók ellepik a tenger-
partot. Ehelyett kis homokkupacokat csináltak, és m anyag tartályokba
mintákat gy jtöttek bel lük, és mér szerek egész arzenálját pakolták
ki a partra. Még klinométerük is volt, mely arra szolgált, hogy pontosan
bemérje a part d lési szögét. Eközben a többiek az alacsonyabban fekv
néket tanulmányozták. Az egyik mini 3-D típusú videofelvev vel fel-
szerelt férfi felmászott a töltésen kiépített f útra, és mindenre kiterjed
felvételeket készített minden irányban.
Tíz perc múlva a kis csapat újra a habokat csapkodta gyors evez húzá-
sokkal, vízhatlan zsákjaikban magukkal cipelve a kincset ér mintákat és
felvételeket. A párás éjszakai leveg ben végzett háromórás tikkasztó eve-
zés után letették evez iket, és átszálltak az ötven lóer s Mercury motor-
csónakjukba.
Újabb egyórás hajózás után elérték a rájuk várakozó motoros jachtot.
Széles vigyorra húzódó arccal másztak fel a fedélzetre, majd lebaktattak
a f kabinba. A már órák óta rájuk várakozó magas, sötét hajú férfi mele-
gen kezet rázott velük, és valamennyit hálásan vállon veregette.
Joseph Makennek nagy megelégedésére szolgált az éjszaka során el-
végzett akció.

16.
- Kopjon le! - mondta kurtán Heinlein.
A kis ember arcára kiült a döbbenet. Tanácstalanul pislogott.
- De én a Hava'ad Lema'an Hahayal nev jóléti bizottságtól jöttem.
A katonaság hivatalos börtönellen re vagyok. Egy egész sor könyv, fo-
lyóirat, videokazetta van nálam, hogy...
- Mit bánom én, ha maga Mózes, az újjászületett Mózes a második so-
rozat tízparancsolattal is. Azt mondtam, hogy kopjon le.
A kis ember hátrálni kezdett Heinlein ajtaja felé.
- Még tóra sincs a cellájában...
- Nekem nem kell a maga átkozott tórája! - emelte fel a hangját Hein-
lein. - Most pedig húzza el innen a csíkot, és hagyjon magamra!
A kis ember nem próbálkozott tovább, hanem sietve elhagyta a cellát.
- Én megmondtam magának - mondta neki az ajtón kívül várakozó,
rágógumit rágó r.

44
 - Olyan, mintha elektromosság rázná belülr l - jegyezte meg a kis
ember.
- Mi az hogy! - értett egyet az r.
- Mindig ilyen?
Az r megrázta a fejét.
- Nem. Ma kimondottan jó hangulatban van.

17.
Greert csak nem hagyta nyugodni a dolog. Nem tudta rendesen végezni a
munkáját; a Heinlein név állandóan vissza-visszatért az agyába.
Az egész délel ttöt az irodájában töltötte, és a Rymann-nak adott ígé-
retével küszködött, vagyis hogy hogyan nyerjen három évet Izrael szá-
mára, hogy az új teamnek legyen ideje megalkotni az új Masada busztert.
De Heinlein neve állandóan kísértette. Talán azért, mert valahol úgy
érezte, hogy ezzel a tiszttel egy értékes katonát veszít el a hazája. Ahhoz
ugyanis nem férhetett kétség, hogy Heinlein jó katona volt. Ez egyértel-
en kit nt az aktáiból. Ha azon a napon valóban akcióba lépett egy
orvlövész Názáretben, akkor Heinlein hadnagy a lehet legjobb lépést
tette, amikor mindenr l elfeledkezve megkísérelte kézre keríteni az ille-
t.
Greer elhúzta a száját, és úgy. döntött, hogy tesz valamit David Hein-
lein hadnagy érdekében. Felvette a kagylót, és három helyre telefonált.
Csak a harmadik hívás közben döbbent rá, hogy miért nem volt képes
eddig kiverni Heinleint a fejéb l.
18.
Leon Dranski úgy préselte ki nagydarab hústömegét a helikopter ajtaján,
mint egy túlméretezett krokettlabdát a karikán.
Kövér karjával integetett a tévékameráknak, a PFSZ Legfels bb Taná-
csa jelen lév tagjainak és a légitámaszponton összegy lt többsoros pa-
lesztin néz seregnek. Kísér i lesegítették a helikopter elé fektetett piros
sz nyegre, ahol úgy ölelte magához Joseph Makent, mint rég nem látott
fivérét.
- Elnök elvtárs - üdvözölte melegen Maken. - Minden palesztin nevé-
ben üdvözlöm önt Bakalban.
A helikopter másik utasa Ustinov marsall volt, a Vörös Hadsereg ve-
zérf nöke, egy komor arcú férfi, aki egyetlen szó nélkül rázott kezet Ma-
kennel.
Míg Dranski felkapaszkodott az emelvényre, az angyalkákra jellemz
kedélyes mosoly egy pillanatra sem lohadt le az arcáról. A tribünt szov-

45
jet és palesztin zászlókkal t zdelték tele. De a sarló és kalapácsos szovjet
zászlók jobban domináltak, merthogy Bakal szovjet területhez tartozott.
A vendégek beszéde rövid, de lelkes volt. Maken üdvözl beszédére
Dranski azzal válaszolt, hogy a palesztinok harcát a Szovjetunió sajátjá-
nak érzi. Vállvetve kell megvívniuk dics séges forradalmukat. Csak így
érhetik el az áhított gy zelmet. Együtt kell végigjárniuk a szocializmus
útját, mely elvezet a világbékéhez és gazdasági jóléthez.
A gy lés elnöke azzal zárta az ünnepséget, hogy karját magasba emel-
ve, jól begyakorolt arabsággal kijelentette, hogy a Szovjetunió nem
hagyja abba a harcot, amíg a palesztinok vissza nem nyerik jogos törté-
nelmi örökségüket.
A tömeg szinte eksztázisban éljenzett. Az üdvrivalgás jó néhány per-
cig eltartott, és csak akkor lett megint csend, amikor Dranski megkoszo-
rúzta a PFSZ nemrégiben elesett h seinek sírját.
Öt perccel kés bb felt nt a golyóbiztos Mercedes konvoj a légitámasz-
pont el tt, hogy elszállítsa Leon Dranskit jeles kíséretével együtt látoga-
tásuk els állomására, a bakali PFSZ-f hadiszállásra.

- Ez hihetetlen, Joseph - mondta Dranski, miközben a sült csirkéjét

eszegette. - Mi a rendelkezésére bocsátunk háromszáz négyzetkilométer-
nyi vadont, és maga valóságos kis miniállamot kreál bel le. Haditámasz-
pontot, hadsereget, tengerészetet. Iskolákat, farmokat, falvakat. De van-
nak televízió- és rádióstúdiók is. Ez bámulatos eredmény ilyen rövid id
alatt.
Maken fanyarul elmosolyodott.
- A tengerészetünk mindössze néhány felfújható csónakból és az én
saját jachtomból áll, elnök elvtárs - szerénykedett Maken.
- Ah, szóval nincs megelégedve?
- Dehogynem, elnök úr. Ön nagyon is b kez volt hozzánk. Ön nél-
kül semmire sem mentünk volna.
Dranski szinte szeretettel nézett Makenre.
- Ez igaz, Joseph. Ez igaz. De mi megszoktuk, hogy olyan országok-
nak is segítséget nyújtunk, melyek végül is nem aknázzák ki az általunk
nyújtott támogatást. Nagy politikai kockázatot vállaltam, amikor rávet-
tem a kollégáimat, hogy engedjük át maguknak Bakalt. Most jó érzés lát-
ni, hogy a gyakorlat engem igazolt, és nem ket.
Maken újra elmosolyodott, és száraz hangon így válaszolt:
- Én azt hiszem, hogy a kockázatot azoknak kellett vállalni, akik el-
lent mertek mondani önnek.
Úgy t nt, hogy Dranskit meglepi ez a megjegyzés. Aztán hátravetett
fejjel hangosan felnevetett.
- k azzal érveltek, hogy ha beengedjük a PFSZ-t saját területünkre,
azzal viperát fogunk melengetni a keblünkön.
- Mi is sok mindent megtanultunk az évek során, elnök elvtárs - felel-

46
 te Maken -, köztük a legfontosabb, hogy hogyan különböztessük meg el-
lenségeinket a szövetségeseinkt l.
Dranski erre nagyot bólintott.
- Pontosan - mondta nagy vehemenciával.
Maken egy ideig nem szólalt meg. Tudta, hogy a Krím félsziget köré
épített SAM-50A rakétahálózatot, mely Bakalt védte, bármikor be lehet
vetni a palesztinok ellen, ha a legkisebb gyanú is felmerül, hogy esetleg
viperák. Ráadásul Bakal csak mérsékelten volt ellátva friss édesvízzel, és
azt is a szovjetek szolgáltatták.
- Még egy kis csirkét, elnök úr?
- Köszönöm, nem kérek.
A két férfi Maken bungallójának étkez jében ült. Maken akart kettes-
ben ebédelni Dranskival, aki maga sem volt ellene, hogy Ustinov mar-
sallt hagyják ki ebb l a beszélgetésb l.
A két vezet furcsa párt alkotott. A pirospozsgás Leon Dranski öt-
venkilenc éves volt. Ami hiánya volt m veltségének, azt pótolta józan
paraszti esze, mely végül is a Kreml csúcsáig segítette. Ez, valamint ar-
rogáns könyörtelensége elégnek bizonyult uralkodói posztja tartós meg-
tartásához.
Vele ellentétben Joseph Maken magas, kifinomult modorú, negyvenes,
egy sikeres párizsi ügyvéd fia. Anyja palesztin n volt, akit apja munkája
során ismert meg, amikor az asszony titkárn ként dolgozott a PFSZ pári-
zsi irodájában.
Joseph volt az egyetlen gyermekük. Apja korán meghalt, akkor, ami-
kor még a Sorbonne-ra járt. Anyja, aki egyszeriben hatalmas vagyon
birtokában találta magát, amire nem is volt igazán szüksége, a pénz egy-
harmadát felajánlotta a PFSZ-nek, és Joseph világ körüli utazásaira köl-
tötte, hogy a fiú minél több nyelvet tudjon elsajátítani.
Joseph tíz évig tanult Moszkvában, Bejrútban és New Yorkban, és
figyelemre méltó eredményeket ért el az orosz, arab, héber és angol
nyelvben. New Yorkban az ENSZ-nek tolmácsolt, oroszról anyanyelvé-
re, a franciára, de aztán anyja rákos lett.
Halála után Maken úgy döntött, hogy folytatja anyja munkáját a
PFSZ-ben. George Kahn, a PFSZ vezet je, aki az 1980-az évek válságá-
ból kisegítette és újjászervezte a szervezetet, azonnal felismerte a fiatal-
emberben rejl lehet ségeket, és különleges közvetít ként küldte Moszk-
vába, a legfels bb körökbe. Maken három évet fordított az életéb l a
PFSZ és Moszkva közötti együttm ködés kiépítésére.
Ami az oroszokat illeti, soha nem tudtak maximálisan megbízni Ma-
kenben, de legalább alaposan megismerték. Dranski rafinált agya fel-
ismerte, hogy a karizmatikus Maken megfelel vezére lehet a PFSZ-moz-
galomnak, és hozzá még szovjetpárti is. Az igaz, hogy nem szabadon
manipulálható, de hát mindent nem lehet.
Amikor George Kahn merénylet áldozata lett New Yorkban, feltehet -

47
leg Mossad-ügynökök gyilkolták meg, a szovjetek kezdtek célozgatni be-
folyásos emberek fülébe, hogy ha netán Makent tennék meg új vezet -
jüknek, a Szovjetunió hajlandó lenne jelent sen növelni a mozgalomnak
szánt katonai és gazdasági támogatást.
A huszonkilenc PFSZ-frakció rövid, de vérre men bels hatalmi har-
ca után Maken került ki gy ztesen a versengésb l. Egyik napról a másik-
ra vált közemberré, kifogástalanul öltözött, finom beszéd , m velt sze-
mélyiséggé, aki nem illett bele a hagyományos gerillaharcosokra emlé-
keztet palesztin vezet kr l kialakított képbe. Az ENSZ-hez intézett ér-
telmes beszédeinek, az Egyesült Államokban tett el adás-sorozatának és
a pápával való együttm ködésének köszönhet en hamarosan a forrongó
arab politikai világ elismert erejévé vált. Zsúfolt munkabeosztása miatt
szinte egyáltalán nem maradt ideje magánéletre.
Eleinte mindenki bizonytalanul fogadta Maken hirtelen nyert hatalmát,
leg az izraeliek. De abban mindenki egyetértett, hogy Joseph Maken
nagyon különbözik el deit l.
Ez a különbség még szembeötl bbé vált a mekkai kegyhely ellen irá-
nyuló pusztító izraeli légitámadás után. Leon Dranski bejelentette, hogy
a Szovjetunió megadja Palesztinának az ideiglenesen számukra kijelölt
területet Bakalban, a fekete-tengeri Krím félszigeten. A külvilág még na-
gyobb megdöbbenéssel fogadta a hírt, hogy a szovjetek MiG-35-ös va-
dászgépekkel is felszerelik a PFSZ-t.
A palesztinok négy nap alatt kialakították saját légifolyosójukat.
A hatodik napon az els MiG-35-ös berepült Izrael területére, és lebom-
bázta a yavnei üzemanyagreaktor-komplexumot.
Kitört a háború a két ország között, és ennek most már egy teljes éve.
Leon Dranski kihörpintette az utolsó kortyot kávéscsészéjéb l, és vá-
rakozással teli arccal fordult Maken felé.
- Nos, Joseph, folytassuk a sétát?

Minthogy maga is a seregben kezdte, a szovjet vezérkari f nököt leny -

gözte a PFSZ harmadik fegyveres alakulatának pompás tankvezetési tak-
tikája. Teljes félórán át figyelte a nehéz terepen man verez T-100-as tí-
pusú hadi járm veket. Nemcsak hogy kifogástalanul elsajátítottak min-
den technikát orosz oktatóiktól a jó fazonú egyenruhába öltözött palesz-
tin katonák, hanem maguk is tudtak egy-két ügyes fogást mutatni orosz
feletteseiknek.
Usztinov marsall rezzenéstelen arcáról nem lehetett megítélni, tet-
szik-e neki a bemutató. Maken egyszer észrevette, hogy valamit odasúg
Dranskinak, és hogy a vezérkari f nök egyetért en bólint.
Ezután kétórás séta következett a nyilvántartási központban. A szovje-
tek támogatásával több tömböt is újjáépítettek ezen a területen.
Maken vendégeinek megmutatták azokat a termeket, ahol palesztin
emigráns katonák komputerképerny kre meredve igyekeztek állandó ké-

48
 szültségben kisz rni minden légterükbe való potenciális izraeli betolako-
dót. Megtekintették a PFSZ tisztképz jét, s t még az Arafat három milli-
méteres gépfegyvert is kipróbálták, melyet a helyi fegyverkísérleti köz-
pontban állítottak el .
- Nagyon sajnálom, uraim - menteget zött Maken a látogatás vége
felé -, de meg kellett változtatnunk a program végét. Meglepetés.
Dranski kisfiúsan kuncogott egyet.
- Még egy meglepetés, Joseph? Azt hiszem, mostanra már szinte im-
múnisak lettünk rájuk.
A vendégeket egy nagy, Izrael térképeivel felszerelt terembe vezették.
A terem közepén egy hatalmas asztali makett volt látható, mely hosszú
tengerparti vonalat ábrázolt. A part fels vonalát homokd nék szegé-
lyezték, mögötte pedig négysávos m út húzódott, mely a tengerparttal
párhuzamosan futott. Maga a part lapos volt, és nem valami érdekes.
- Ez itt a Tel-Aviv és Haifa közötti két kilométer széles partszakasz -
magyarázta Maken az asztal köré gy lt szovjeteknek. Hosszú pálcával
mutogatta a makett szóban forgó részeit. - A parton egyenl arányban
találhatunk homokot és kavicsot - és mindkett elég szilárd. Nagyon szi-
lárd. Ugyanígy a homokd nék is. A legmeredekebb részen sem lejt job-
ban a part, mint ötfokos szögben. És mivel ezt a partot eleve üdül hely-
nek tervezték, így sohasem ásták fel.
Maken most a tengerre mutatott.
- Könnyen megközelíthet és kétszáz méteres körzetben szinte teljesen
zátonymentes, ami a többi partvonalról egyáltalán nem mondható el.
Maken itt kis szünetet tartott, és cinkos pillantást vetett vendégeire.
- Vannak kérdéseik, uraim?
- Csak egy, Joseph - felelte Dranski, ezúttal mosolytalan arccal. -
Egy olyan kérdés, melyre talán én magam is tudom a választ. - Dundi
kezét a makettre helyezte. - Mire való ez az egész?
- A válasz egyszer , elnök úr - hangzott Maken felelete. - Ez a part-
vonal lesz embereink partraszállásának színhelye, hogy elfoglaljuk Iz-
raelt.

19.
Maken meglepetése bombaként hatott Usztinov marsallra.
- rültség az egész - jegyezte meg fagyosan.
- Miért, marsall elvtárs? - kérdezte Maken.
- Miféle emberekkel és felszereléssel gondolja végrehajtani az akciót?
- Az els hullám húszezer támadóosztagból állna. Száz darab T-100-
as típusú tankból, húsz RGD önmeghajtású gépfegyverb l és tíz
SAM-30-as repül gép-megsemmisít rakétafejb l.
Usztinov horkantott egyet a hallottakra.
49
 - Még nem áll rendelkezésünkre tengerr l kil het SAM-30-as, így
pedig az izraeliek megsemmisíthetik az egész partra szálló akciót, még
miel tt száz kilométerre megközelíthetnék a partot.
- Nem áll szándékunkban partra szálló legénységet bevetni - válaszol-
ta Maken rezzenéstelen arccal.
Most másodjára is sikerült megdöbbentenie a marsallt.
- Akkor hát mit szándékozik bevetni?
Ezzel eljött Maken nagy pillanata, hogy terve sikere érdekében meg-
gy zze a jelenlév ket. Fürkész en nézte Dranskit és Usztinovot egy-két
pillanatig, mintha a gondolataikat szeretné kiolvasni, miel tt válaszol.
Arckifejezésük nem sok biztatást árult el. Egy Makennél jelentéktelenebb
ember mély sóhajtással kezdte volna, viszont egyenesen belevágott a
közepébe.
- Be kell vallanom önöknek valamit, elvtársak. Az elmúlt három hó-
napban az egyik Pentagonban m köd ügynökünk olyan tervet juttatott el
hozzánk, melyr l úgy gondolta, hogy hasznát vehetjük. A tervet az isz-
tambuli amerikai tengerészattasé készítette. Eszerint Szevasztopolban ál-
lomásozó három Kosygin típusú hajót alakítottak át úgy, hogy képes le-
gyen egy igen nagy méret tengeralattjáró vontatására. A terv meglehe-
sen új elemeket hordoz a tengerészet történetében. A benne, szerepl
tengeralattjáró csak egyszeri bevetésre alkalmas, de képes sekély vízben
is megközelíteni a partot, és belefér a már említett húszezer támadóosz-
tag, a száz tank és egyéb fegyverzet.
Maken kis szünetet tartott. A szovjetek továbbra is rezzenéstelen arc-
cal néztek rá.
- Egy ilyen anyahajó és tengeralattjáró át tudna úgy haladni a Boszpo-
ruszon, hogy senki sem fogna gyanút - folytatta Maken. - És persze a
tengeralattjáró fel lenne szerelve a legújabb DWF foxerekkel, melyek
megtévesztenék az izraeliek jelz szereit.
Maken úgy gondolta, hogy egyel re eleget mondott. Tudta, hogy nagy
és veszélyes labdát passzolt a szovjetek oldalára, és most kíváncsian vár-
ta, hogy azok mihez kezdenek vele.
Dranski végre felvihogott a rá annyira jellemz hangon. De Maken
tudta, hogy ez még semmit sem jelent. A szovjet vezet valószín leg
csak azon nevetett, hogy mennyire meglepte a bejelentett terv.
- Érdekes ötlet, Joseph - mondta aztán Dranski hosszasan ízlelgetve
minden szavát. - Nagyon is figyelemre méltó. Tegyük fel, hogy létezik
egy ilyen tengeralattjáró, és ön meg is tud kaparintani egyet, de még így
is hogy gondolhatja, hogy húszezer hadtesttel és száz tankkal el tudja
foglalni Izraelt?
Maken érezte, hogy a legrosszabbon már túl van.
- Persze hogy csak úgy nem lehet, elnök elvtárs. De ha egyszer fel-
szerelkezünk a SAM-30-asokkal, el fogjuk tudni torlaszolni a f utat, az-
zal olyan lezárt partvonalat fogunk tudni kialakítani, ahová aztán fokoza-

50
tosan szállíthatjuk légi úton a nehézfegyverzet többi részét. Persze, az
id zítésnek tökéletesnek kell lenni. Egyébként úgy terveztük, hogy a mi
partraszállásunkat követ fél órán belül már meg is érkeznének az els
fegyverszállítmányok. Mint tudjuk, az izraeliek igazán sohasem számol-
tak egy esetleges tenger fel l érkez megszállással, és ezért felszerelésük
túlnyomó részét nyugati, északi és déli irányban helyezték el. Három óra
hosszába fog kerülni nekik, hogy bármely fegyverzetüket ellenünk irá-
nyítsák. Addigra viszont százezer emberünk éri el a partot, és addigra
nekik már túl kés lesz.
- Mib l gondolja, hogy a f út kibír ekkora terhelést? - kérdezte Usz-
tinov.
- Egyszer . Mintákat vettünk.
Dranski szeme elkerekedett erre.
- Igazán? És hogyan?
- Kétszer is küldtünk vizsgálóegységeket az említett partvonalra, hogy
derítsék fel tüzetesen a terepet - felelte Maken, aki látszólag minden kér-
désre kész válasszal rendelkezett.
Dranski, ha lehet, még az eddiginél is nagyobb elismeréssel nézte a
férfit.
- Valóban? - kérdezte, és mélyen elgondolkodott. - Valóban ez lenne
a helyzet?
Maken bólintott.
- Nagyon fontosnak tartjuk a részletek alapos kidolgozását, elnök elv-
társ. Ha idézhetem Winston Churchillt: „Adják meg nekünk a szükséges
eszközöket, és mi elvégezzük a munkát."
A szovjet vezérkari f nök egy percig komolyan fontolóra vette a dol-
got. Aztán egyszerre lelkesült vigyorral fordult Maken felé.
- Joseph, sok megbeszélnivalóm lesz a védelmi miniszterünkkel és a
többi vezet ségi taggal. Elképzelhet nek tartom, hogy az elkövetkezend
napokban meghívást fog kapni Moszkvába, hogy ott is válaszoljon né-
hány kérdésre. Gondolja, hogy készen tud állni egy ilyen útra?
Maken érezte, hogy most már sínen van. Melegen kezet szorított
Dranskival.
- Mély köszönettel fogadom el a meghívást, elnök elvtárs.

20.
Rymann nagyon elfoglalt volt, vagy inkább a sof rje volt az, amikor
megszólalt az ágy melletti telefon.
- A fenébe - motyogta Semonának, és gyengéden legördítette a n t
magáról, hogy felvehesse a kagylót. - Ez Michael lesz.
Semona Lucca rmester erre bájosan lebiggyesztette telt ajkát, és fe-
detlen keblére húzta a leped t.
51
 - Hendrik? - Greer hangja idegesen csengett. - Ne haragudj, hogy za-
varlak.
- Hát, tényleg nem a legalkalmasabb - felelte lemondóan Rymann.
- Beszélnem kell veled.
Semona cinkos pillantást vetett Rymannra, érzékien végigvonta finom
ujját a férfi hasán, és folytatta addigi ténykedését.
- Mikor?
- Most - jött Greer válasza.
Rymann megmarkolta Semona csuklóját, hogy féken tartsa, és tudjon a
hallottakra koncentrálni.
- De hát tudod, hogy az egész napban ez az egyetlen id , amit ma-
gamra tudok áldozni.
Greer nagyon is jól tudta, hogyan szunyókál Rymann sziesztaid ben a
szép Semonával.
- Én is az id l szeretnék veled konzultálni - mondta tovább könyör-
telenül Greer.
Rymann nem tudta, hogy értse ezt.
- Az id l?
- A három évr l.
Rymann hirtelen magához tért. Semona megsz nt létezni számára.
- Lemondtam a ma esti megbeszélést, hogy el tudjalak vinni kocsi-
kázni egy kicsit - folytatta Greer.
- Hová?
Mikor Greer erre a kérdésre is megadta a választ, Rymann úgy ült fel,
hogy azzal a mozdulattal szinte leseperte Semonát maga mell l a padlóra.
- Miért pont oda, az isten szerelmére?
- Egy negyedóra múlva érted megyek - fejezte be Greer.
Rymann hallotta, hogy barátja letette a kagylót. A férfi csak ült ta-
nácstalanul, és a szemben lév falra meredt.
Semona játékosan integetni kezdett f nöke szeme el tt, hogy magára
vonja a figyelmét.
- Halló, van ott valaki?
Rymann végre elmosolyodott, és kezébe vette a n gyönyör arcocs-
káját.
- Lucca rmester. Ideje felkerekednie és elfoglalnia rhelyét.
Semona felnevetett, kipattant az ágyból, és azonnal nekilátott pompás
olívaolaj szín alakját a feszes egyenruhába bújtatni.
- És mit óhajt az én uram és parancsolóm, hogy hová röpítsem?
- A Masadába - felelte Rymann.
 21.
Tehát Masadába.
Egyenesen a Júdeai-sivatagba. Az egész földön az egyik legalacsonyab-
ban fekv terület. Olyan a h ség, hogy felhólyagzik t le az ember b re.
Napsütötte, végeláthatatlan fennsík, melyre Heródes király építtette
er dszer nyári palotáját, mely egyenesen a Holt-tengerre néz. Ma la-
novka viszi fel a látogatókat mindössze öt perc alatt azon a lejt n, melyet
annak idején három év alatt is alig sikerült meghódítaniuk a római sere-
geknek.
Masada.
Ez a hely volt az i. e. 73-ban kitört zsidó lázadás utolsó stratégiai
pontja, ahol kilencszáz férfi, n és gyerek Ben Yair vezetésével ellen tu-
dott állni a római uralom elnyomásának.
Rymann és Greer most az Északi Palota márványromokkal teli tera-
szán sétálgatott, miközben test reik állandóan szemmel tartották a tere-
pet. Semona diszkrét távolból követte a két férfit. Fekete, kibontott haját
kellemesen lebegtette a hegyi szell , szeme neki is a lehetséges veszély-
forrásokat kutatta, keze pedig a válláról lelógó Uzi géppisztoly markola-
tán nyugodott.
A katonák már minden zsidó zarándokot el ztek a történelmi hegyr l,
és hozzátartozott az igazsághoz, hogy a turisták már nem jöttek túl nagy
kedvvel Izraelbe.
Rymann és Greer most saját gondolataikba merülve értek a kilátó kor-
látsorához. Rymann azon a képtelen ötleten morfondírozott, melyet ba-
rátja az alatt az egy óra alatt vázolt fel neki, míg Jeruzsálembe értek.
Most együtt bámultak le a hajdani római ostrommaradványokra, a
dombot körülvev hatalmas k falakra, melyet a régmúltban azért építet-
tek a betolakodók, hogy megakadályozzák Masada lakóit abban, hogy el-
meneküljenek a szörny vég el l. T lük balra, az északi domboldalon
volt látható az a jókora feljáró, melyet fáradságot nem kímélve építettek
a rómaiak ádáz elhatározásukban, hogy bevegyék az er döt, kerüljön
bármibe is.
Amint Rymann most a feljárót nézte, nagyon is át tudta érezni az egy-
kori véd , Ben Yair érzéseit, amit akkor érezhetett, mikor a szeme el tt
épült a pusztulást hozó építmény. Hónapról hónapra - feltartóztathatatla-
nul. Minden egyes nap egy kicsit közelebb hozzájuk. Minden egyes nap
egy-két centivel közelebb sodorva t magát és embereit a keser véghez.
Ezekben a napokban Izraelre valami nagyon hasonló várt. Minden
egyes nap hozzátett valamit azokhoz a már feltépett sebekhez, melyekt l
lassan elvérzik az országuk. A légierejük egyik napról a másikra semmi-
sült meg, gyorsabban, mint hogy az utánpótlást biztosítani tudják. El-

53
pusztultak a tankjaik, hordozható l fegyverkészletük, lebombázták a gyá-
raikat. És a halottak, temetések és zokogó hozzátartozók véget nem ér
sora. Iszonyatos mészárlások, melyek megszüntetésére nem sok remény
kínálkozik. És mégis a napi rémít hírek ellenére is Rymann tudta, hogy
egyszer mégis véget kell hogy érjen, ahogy Ben Yair is tudta, hogy egy
nap felépül a feljáró.
Izraelnek id t kell nyernie. Három évet.
Ben Yair is id t nyert a népe számára.
örökkévaló dics séggel ajándékozta meg embereit.
A rómaiak is felvontatták a domboldalon faltör kosaikat, és egy nap
alatt készen álltak Masada ostromára.
Ekkor Ben Yair összehívta a családok fejeit az er d f terén, és együtt
döntötték el, hogy mit tegyenek. Éjfélre meghozták a végs döntést.
A krónika így írja le a rémálomnak tetsz lépést:

Sorsot húzva kiválasztottak maguk közül tízet,

hogy azok mészárolják le a többieket, akik vala-
mennyien lefeküdtek feleségeik és gyermekeik mellé
a földre, és szorosan átölelték ket. Utána fejüket
feltartva várták társaiktól a halált osztó kardcsa-
pást, akik rendületlenül végezték szomorú feladatukat.

Amikor a tíz kiválasztott befejezte, amit kellett,

ismét sorsot húztak, hogy egyetlen maradjon, aki
megöli a maradék kilencet. Amikor ez is megvolt, az
utolsónak önmagával is végeznie kellett.

A rómaiakat tehát az önkezét l lemészárolt kilencszáz-

hatvan h s teteme fogadta. Semmi örömük nem telt a
látványban, még ha ellenségeik voltak is az elesettek.
Csak bámulni tudták a bátorságukat és eltökéltségüket
és a megvetést, mellyel a halált illették.

Rymann hirtelen egy neszre lett figyelmes. Greerrel együtt lenézett a

mélybe, ahol éppen katonák készül dtek eskütételre. Eredetileg csak ej-
erny sök tették le a Masada-esküt. Most már minden jelölt elzarándo-
kolt a Masada er dhöz, hogy letegye a „soha fel nem adás esküjét".
- Te emlékszel még az eskütételed napjára, Hendrik? - kérdezte Greer
szinte suttogva.
Rymann szembefordult barátjával. Greer merev pillantással várta a vá-
laszt. Rymann bólintott.
- Éjszakai fáklyák mellett tettük le az esküt. Olyan élmény volt, me-
lyet sohasem lehet elfelejteni.
- Még most is kötelez minket az az eskü, Hendrik. Minket még a töb-

54
bieknél is jobban, mert Isten nekünk több hatalmat adott a kezünkbe,
mint másoknak.
- Valóban, Michael? Én néha nem így érzem.
Greer most jól megnézte barátja arcát, és olyan kimerültséget vett ész-
re rajta, melyet azel tt soha.
- Masada nem eshet el többé - mondta rá nem jellemz lelkesedéssel.
- Inkább pusztuljon el egész Izrael vagy az egész Föld, ha kell, semmint
hogy újra ellenség lépjen erre a szent hegyre.
- Az egész Föld?
- Az egész - ismételte habozás nélkül Greer. - Ha az egész világ ké-
pes tétlenül karba tett kézzel állni és nézni, hogy hogy pusztul el Izrael,
akkor nekünk jogunk van a szemet szemért, fogat fogért törvényt érvény-
re juttatni - fejezte be Greer, és zsebkend jével megtörölte izzadt arcát.
- De olyan hihetetlen a terved.
- Megnyeri számunkra a három évet, amire szükségünk van.
Rymann a Holt-tenger túlsó partján emelked Moab hegység felé pil-
lantott.
- Az egész világ? - ismételte halkan magában.
- Az én tervem az egyetlen lehet ségünk. De neked kell jóváhagynod.
- És van valaki jelölted, aki véghezvinné ezt a... katonai csínyt?
- Azt hiszem, hogy igen.
- Ki?
- Egy tiszt. Még nem beszéltem vele.
Rymann egy id re megint magába zuhant. Végül is sikerült d re
vinni a dilemmát.
- Nos, jól van, Michael. De ez az egész köztünk marad, legalábbis ha
nem jön be.
- De bejön - ígérte Greer, és hangjában elégedett diadal csengett.
- Remélem, Michael. Imádkozni fogok érte, hogy sikerüljön. De
egyel re csak maradjon titok. A mi kett nké.
- Hármunké - igazította ki Greer.

- Hogy mi van velem? - kérdezte Heinlein szinte kiabálva.

- Megbocsátást nyert - ismételte fülig ér szájjal Gideon Tal.
- Nem hiszek magának.
- Itt van az elbocsátólevele.
Heinlein er s kezével a papírok után nyúlt, és kikapta ket az ügyvéd ke-
zéb l. Szeme végigfutott valamennyin. - Új bizonyítékot találtak? Miféle
új bizonyítékot?
Talon látszott, hogy nem tudja, és ezt szóban is elismerte.
- Hát akkor nem maga eszközölte ki a felmentést?

55
 -Nos, ööö...nem egészen. Két órával ezel tt telefonon behívtak a
központi parancsnokságra, hogy ideadjanak néhány iratot. Egy stószot a
börtönigazgatóság számára, egy stószot pedig önnek.
- De magyarázatot nem f ztek hozzá?
Tal egy bélyeg nélküli borítékot vett ki az aktatáskájából, és átnyújtot-
ta Heinleinnek.
- Lehet, hogy ebben van a magyarázat. Ez kizárólag magának szól.
Tanúsítanom kell, hogy az elolvasás után azonnal megsemmisíti.
Heinlein azonnal felbontotta a borítékot. Abban talált egy másik borí-
tékot. Már a pecsét maga is meglepte. A kis boríték tartalma pedig még
jobban. Kétszer is elolvasta, mintha kívülr l meg akarná tanulni az egé-
szet, majd hangosan felnevetett.
- Megkérdezhetem, hogy mi áll benne? - kérdezte kíváncsian Tal.
Észrevette, hogy a borítékra pontatlanul gépelték Heinlein nevét.
- Kártérítést akarnak adni - felelte habozás nélkül Heinlein. - Nem
csoda, ha nem akarják a nyomorult gazemberek, hogy nyoma maradjon a
hülyeségüknek. Egyhavi fizetésemet ajánlották fel kárpótlásul. Egyhavi
fizetést azért, amin átmentem!
- Ki lehet bel lük többet is szedni - ajánlkozott Tal. - Én ki tudnám
harcolni önnek.
Heinlein az ügyvédre szegezte sötét szemét.
- Maga? Maga még egy döglött verébbel sem bírna el.
- Köszönöm szépen a nagyrabecsülését.
- Egyébként sem tartok igényt a szaros kártérítésükre.
Heinlein még egyszer elolvasta a levelet. A cím helyén csak egy tel-
avivi telefonszám állt, semmi más. Alaposan megtanulta mind a telefon-
számot, mind a küld kódnevét, miel tt egy hamutartóban hamuvá égette
mindkét borítékot.
- És most mi lesz? - kérdezte Heinlein.
- Szedheti a holmiját, és indulhatunk. Egy feddhetetlen hír tiszt
vissza egyenesen az alakulatába. Megkapja az eddigi teljes fizetését, és
nem lesz akadálya az el menetelének sem.
- Hadd szedjem akkor össze a holmimat - hagyta rá Talra közömbös
hangon Heinlein.

- Örülök, hogy végül is minden jóra fordult, uram - mondta az r, mi-

kor kiadta Heinlein elkobzott tárgyait, és bepakolta a b röndjét.
- Nekem is hiányozni fognak a bolondozásai, porkoláb uram - felelte
fanyar humorral az exrab.
Az r elmosolyodott és becsukta a b röndöt.
-Ha lenne kedves itt aláírni, uram... Köszönöm, uram. Tudja, én
mindig éreztem, hogy valami sántít a maga ügyével. Olvastam a Ma'a-
rakhotban.
- Ó, igen - kapcsolódott be a csevegésbe Tal is. - Meghagyták ne-

56
 kem, hogy juttassam eszébe, hogy még most is a hadsereg ellen rzése
alatt áll. Vagyis nem adhat sajtóinterjút, de mással sem beszélhet az ügy-
l. A védelmi minisztérium fog nyilatkozatot megjelentetni a holnapi
nap folyamán.
- Azzal fogok beszélni róla, akivel kedvem tartja - felelte Heinlein
kurtán.
- De nem szabad. A hadsereg szabályzata...
- Le van szarva a hadsereg szabályzata. Rám ugyan nem vonatkozik,
ha nem vagyok a seregben.
Tal álmélkodva bámult Heinleinre. Olyan érzése kezdett lenni, hogy
nagyon nincsenek rendjén a dolgok. arra kapott utasítást, hogy kísérje
vissza Heinleint a központi parancsnoki f hadiszállásra.
- De hát nem megy vissza az alakulatához?
- De, hogy aláírjam a lemondásomat, és felvegyem a fizetésemet.
- De hát ezt nem teheti!
- Próbáljon csak meg megakadályozni benne - vágott vissza Heinlein,
felkapta a b röndjét, és az ajtó felé indult.
- Te jó ég - motyogta Tal megsemmisülten. - Hallgasson ide, had-
nagy. Még ha ki is száll a buliból, akkor sem kürtölheti világgá, hogy mi
történt. Az ország törvényei azért még vonatkoznak magára.
Heinlein lassan fordult meg, hogy Tal arcába nézhessen.
- Ki mondta magának, hogy ebben az átkozott országban akarom leél-
ni az életemet?
Tal teljesen elfehéredett.
Heinlein felpattintotta az ajtót, és kilépett a napsütötte szabad leveg -
re.
- Az ördög vigye el - mormogta dühösen Tal.
- Jópofa fickó - hallotta az r hangját maga mögött. - Nem volt hasra
esve a szolgáltatásainktól.
Talnak az volt az érzése, hogy a parancsnoki f hadiszálláson sem lesz-
nek hasra esve a fejleményekt l.
- Maga csak tartsa a száját err l - figyelmeztette az rt az ügyvéd.
- Természetesen, uram - hagyta rá az r, aki már alig várta, hogy el-
mesélhesse társainak a különleges sztorit.
Heinlein váratlanul visszalépett.
- Valaki adna kölcsön ötszáz sekelt taxira?

23.
Egy Barbie babára emlékeztet titkárn cske vezette Neilt Earl Hackett
dolgozószobájába, mely a Kennedy rközpont adminisztrációs tömbjében
helyezkedett el.
- Örülök, hogy látom, Neil - üdvözölte Hackett kedélyeskedve, és

57
megrázva vendége kezét, az iroda egyik kényelmes fotelére mutatott. -
Gondolom, örül a hírnek, hogy Bud Wilsonnak és Lewis Marksteinnek
végül is sikerült megjavítani a KARMA-II-t.
- Igen, ez valóban jó hír, Earl.
Hackett mégis elégedetlennek t nt.
- Csak az a baj, hogy nem számlázhatjuk Bud és Lewis akcióját a m -
hold tulajdonosának.
- Ett l, gondolom, nem alszik túl jól Pelham mostanában - jegyezte
meg Neil epésen.
Hackett kuncogott egyet a megfogalmazáson. Aztán egyszer csak elko-
molyodott. Az órájára pillantott.
- A vizsgálóbizottság jelentését két óra múlva hozzák nyilvánosságra.
Úgy éreztem tisztességesnek, hogy megmutatom önnek, miel tt meg-
szüntetik a sajtóembargót. - Kihúzott egy fiókot, és egy m anyag dosz-
sziéba fogott több száz oldalas aktát nyújtott át Neilnek.
Neil megpróbálta súlyra megsaccolni az irathalmot. Valósággal meg-
lepte a mérete.
- Az els rész magát az akciót mutatja be - magyarázta Hackett. -
A második rész a 141-esen készült hanganyagot tartalmazza. - Itt kis
szünet következett. - A magára vonatkozó rész a végs értékelésben
van. A hatodik fejezetben a 14.-t l a 16.-ig.
Neil a nevezett helyre lapozott, és bekezdésenként olvasni kezdte az
iratot. A végs konklúzióban ez állt:

Végs következtetésként megállapíthatjuk, hogy

az OV-141-es rhajó parancsnoka nem tanúsított
teljes figyelmet a terhelési szakember és Al Benyon
közötti párbeszédre, mialatt az utóbbi EVA-t hajtott
végre. Az rhajón készült hangfelvételek alapján
(lásd a 2. fejezet 8. -tól a 20. oldaláig) egyértelm en
bizonyítható, hogy a terhelési szakért mindvégig Al
Benyonhoz intézte szavait, nem pedig a parancsnokhoz.
Hogyha ezt a megállapítást kiegészítjük a parancsnok
saját nyilatkozatával, miszerint figyelmét nagymérték-
ben lekötötte a Negev-sivatagban lejátszódó optikai
jelenség, minden kétséget kizáróan Al Benyon tragikus
halálát az OV-141-es parancsnoka figyelmetlenségének
kell tulajdonítanunk.
Nem terheli semmilyen felel sség a NASA m szaki felké-
szítését és karbantartását, melyet alaposan megvizsgál-
tunk, és kielégít nek találtunk (lásd az 5. fejezetet).

Neil most a függelékhez lapozott, melyben a tanúk névsorát olvashat-

ta. Szinte sokkolta az itt talált névsor.

58
 - Nagyon elbántak magával - mondta Hackett bocsánatkér en, de
közben nem nézett Neil szemébe. - Igazán sajnálom.
Neilen er t vett az indulat, és félresöpörte maga el l az iratot.
- Miért nem hallgatta ki a bizottság a többi rhajóst is?
Hackettet meglepte a kérdés.
- Hogyhogy a többi rhajóst?
- Én leadtam magának másik négy rhajós nevét, akik maguk mond-
ták nekem, hogy ket is zavarja a „yaw" szó használata. Mi történt azzal
a névsorral?
- Ez nem ide tartozott... - kezdett menteget zni Hackett.
- De számomra az önigazolást jelenthette volna! - hadakozott Neil to-
vább.
- Williams kongresszusi képvisel úr azt mondta, hogy csak az akció-
ban közvetlenül érintett tanúkat hajlandó meghallgatni. A vizsgálati sza-
bályzat szerint...
- Én nem a vizsgálati szabályzatról beszélek itt. Hanem arról a négy
társamról, akiket ki kellett volna hallgatniuk.
- Sajnálom, Neil. Nem lehetett behívni ket.
- Egyáltalán továbbította a névsort Williamsnek?
- Mi értelme lett volna? Meg sem nézte volna...
Neil már-már ököllel csapkodta Hackett íróasztalát.
- Mondja meg egyenesen, továbbította vagy sem?
- Akartam, de...
- Ki akadályozta meg benne?
- Fels bb körökb l jött az utasítás.
- Tehát Jason Pelhamt l, igaz?
- Egyszer en csak nem tartották témába vágónak a maga névsorát.
- Hogy én vigyem el egyedül a balhét?
Hackett kezdte elveszíteni hidegvérét.
- Maga vágta el maga alatt a fát, amikor a vallomásában beismerte,
hogy a figyelmét lekötötte a Negev-sivatagi jelenség. Másfel l én java-
soltam önnek, hogy fogadjon egy jó ügyvédet a kihallgatásra, és hogy
jöjjön el a másik két napon is. Maga döntött úgy, hogy nem hallgat rám.
Neil szeretett volna tovább vitatkozni, de valahol érezte, hogy Ha-
ckettnek igaza van. Kezdett rádöbbenni, hogy el bb-utóbb bele kell nyu-
godnia, hogy t teszik felel ssé Al haláláért. Egyszerre feladta a harcot.
Úrrá lett rajta az a jól ismert letargikus érzés, mely mindig is képtelenné
tette arra, hogy megbirkózzon a mindennapi földi élet problémáival.
- Rendben van - mondta lemondóan. - Akkor most mi lesz?
- A felfüggesztése érvényben marad, amíg nem talál másik beosztást.
Ahhoz nem fér kétség, hogy megmaradhat a tág értelemben vett szakmá-
jában.
Ez olyan lelki csapás volt, melyr l Neil tudta, hogy elkerülhetetlen,

59
mégis szívébe markoltak Hackett szavai. Csak nézte a vele szemben ül
férfit, aki az rhajó-összeszerel egység épületét nézte az ablakon keresz-
tül.
- Ez nem lehetséges. Teljesen lemondtam róla, hogy a NASA-nál dol-
gozzak - mondta ki hangosan is, amit gondolt.
- Akkor hát sajnálom, Neil.
- Tudja, hogy mi lesz így velem?
Hackett most rebbenéstelen szemmel nézte Neilt.
- Talán van fogalmam róla. Ezért is gondolom, hogy az ön érdekét is
szolgálja, ha nem vesz részt további küldetésekben.
- Az orvosi leleteim...
- Én sohasem utaltam a leleteire - vágott közbe élénken Hackett. -
Vagy van valami, amir l tudnom kellene? - hangja kezdett uralkodóvá
válni. - Hallgasson ide, Neil. Nekünk továbbra is szükségünk van magá-
ra. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan nagy tudású és ta-
pasztalt embereket veszítsünk el, mint ön. A jöv hónapban lesz egy
igazgatói állás, aki az Arab-öböl STA-légierejének szárazföldi szolgálta-
tásaiért felel. Maga nagyon alkalmas lenne arra a feladatra.
Neil nem nagyon hitt a saját fülének. Az Öböl-állomány négy kivén-
hedt, átalakításra váró gépb l állt, melyeket valahogy alkalmassá akartak
tenni távolabbi célpontok elérésére is. Amit most Hackett neki ajánlott,
még a földi repülést sem tette lehet vé számára. Hallotta, amint ezt vála-
szolja:
- Én azért léptem be a NASA-hoz, hogy az rben dolgozhassak. En-
nél se többet, se kevesebbet nem kérek.
- Sajnálom, Neil - felelte Hackett, és valódi részvét csengett a hangjá-
ban -, de be kell érnie kevesebbel.
- És ha mégsem fogadom el?
- Akkor a semmit kell elfogadnia. Felbonthatjuk a szerz dését. Két
évre szól. Ha a titkárn mnél hagyja a lemondását, akkor t le megkapja a
hiányzó egyenleget és a biztosítási járulékot, és most azonnal itthagyhat
bennünket, hogy többé vissza se nézzen. - Hackett szeme megint találko-
zott Neilével. - Ezt akarja?
- Igen - felelte Neil kifejezéstelen hangon. - Pontosan ezt akarom.

Neil az adminisztrációs tömb el tti kis Winnebago furgonjában ült, és

minden igyekezetével azon volt, hogy valahogy rendszerbe szedje dara-
bokra hullott kis életét. Helen most már nyíltan is megmondta neki, hogy
nem tér vissza hozzá, és ügyvédje tanácsára telekügynökre bízta a házat.
Neil tudta, hogy sürg sen állást kell találnia, de azzal is tisztában volt,
hogy az riparban aligha lesz keletje egy olyan volt rhajósnak, akit az-
zal bélyegeztek meg, hogy közvetlenül felel s egyik társa haláláért.
Egyre forróbbnak érezte a leveg t a furgonban. Beindította a turbinát

60
és a légkondicionálót. Úgy vette észre, mintha id nként furcsán megre-
megne a turbina. A f rotor kiakadt. Ha meg kell csinálnia, legalább
nem gondol Helenre és a gyerekekre.
Ez azonban ráér. El ször is új munkát kell találnia.

24.
Az Aeroflot Ilyushinja 10 óra 30 perckor ért földet Moszkvában.
Makent és kíséretét a Katonai Tanács miniszerhelyettese fogadta a leszál-
lópályán.
Annak ellenére, hogy nyár volt, es szemerkélt, ameddig a szem ellá-
tott, és ehhez még metsz északi szél is járult. Nem volt üdvöz beszéd,
sem éljenz tömeg.
- Még egy teljes hatalmú minisztert sem érdemlünk meg - jegyezte
meg ironikus hangon arabul Maken kísérete egyik tagjának, amint a dip-
lomataautó-konvoj végighajtott a kopár utcákon, és szállodájukba fuva-
rozta a PFSZ vezet jét csapatával együtt.
Három órával kés bb Maken egyedül ment a Kremlbe, és egyenesen
Dranski irodájába vezették.
Dranski most is szokásos kedélyes hangulatában üdvözölte a vendéget.
Arcán sugárzó mosoly, karját pedig baráti ölelésre tárva közeledett Ma-
kenhez.
- Kedves Josephem, milyen kedves önt l, hogy így sietett hozzánk.
Kérem, foglaljon helyet nálam. Jól utazott?
A felszínes, különösebb tartalommal nem bíró csevegés vagy öt per-
cig tartott, aztán Dranski hirtelen a dolgok közepébe vágott, amikor a
marsall is a szobába lépett.
Maken maga is állva üdvözölte Usztinov marsallt, és meglepetéssel
figyelte, amint öt kifejezéstelen arcú, sötét öltönyös férfi is beszivárog
még a szobába. Az öt jövevény annyira egyformának hatott, hogy akár
bábuk is lehettek volna. Sem Dranski, sem Usztinov nem igyekezett be-
mutatni ket Makennek. Szótlanul helyezkedtek el a szoba öt különböz
pontján.
- Hát akkor térjünk a tárgyra - kezdte Dranski gyorsan, és összedör-
zsölte kis pufók kezét. - Joseph, el sem hiszi, micsoda nagy vitát kavart
a legutóbb említett javaslata. Volt úgy, hogy emiatt csak hajnali négykor
keveredtem ágyba.
- Remélem, hogy nem miattunk fáradozott, elnök úr - mondta Maken,
aki kiváló diplomata lévén nagyon jól tudta, mennyit számít, ha szinte
hangon tudja kifejezni tör dését.
Dranski arcán kaján mosoly jelent meg.
- Köszönöm, Joseph - felelte, és bekapott egy cukorkát. Azt szopo-
gatta, miközben továbbra is Makenen tartotta a szemét. - Igaza van, ami

61
 a Kosygin hajókat illeti. Csak abban tévedett, hogy eddig kett t alakítot-
tak át tengeralattjárók vontatására, nem hármat.
Meglep kezdet volt. Reményeket ébresztett Makenben, ugyanis ha a
ravasz kis orosz nemet akart volna mondani a kérésére, elég lett volna
azt mondania, hogy a hajók egyáltalán nem léteznek.
- Érdekelne bennünket az információforrása, vagyis annak a Penta-
gon-ügynöknek a neve, akit l a hajókról értesült - folytatta Dranski. -
Gondoljon a megállapodásunkra, hogy a kölcsönös együttm ködésünk
teljesen feltétel nélküli, szinte információcserén kell hogy alapuljon.
- A részleteket holnap már meg is kaphatja, elnök úr - biztosította
Maken.
Dranski elégedetten szopogatta tovább a cukorkát, és a marsallhoz for-
dult.
Usztinov megköszörülte a torkát és így szólt:
- Maken elvtárs, együttm ködési bizottságunk alaposan áttanulmá-
nyozta az ön Izrael elleni inváziójának tervét, és úgy ítélte meg, hogy ön
még nem áll készen ennek a tervnek a végrehajtására.
- Ezzel én is egyetértek... - felelte meglepetés nélkül Maken.
Ezen viszont Usztinov döbbent meg.
...a felkészülés még egy évbe kerül az embereinknek - fejezte be a
mondatot a palesztinok vezet je.
- Mi két esztend re becsültük - reagált egyenletes hangon Usztinov.
Ekkor Maken hirtelen megértette, hogy az egész csak köntörfalazás; el
akarják utasítani a kérelmét. Egy kis humorral próbálta leplezni csaló-
dottságát.
- Két év alatt, azt hiszem, az USA megszállására is lenne id nk felké-
szülni, marsall elvtárs.
Dranski felnevetett, és majdnem egyben lenyelte a cukrot. Még az
egyik sarokban álló pribék is megeresztett egy kis kuncogást.
- De nekünk nem az a szándékunk, hogy az Egyesült Államok ellen
intézzünk inváziót - folytatta Maken er t merítve Usztinov savanyú képé-
l. - Csak Izraelt akarjuk.
Dranski ropogtatni kezdte az édességet.
- A marsall elvtárs határozottan ellenzi a tervet. Sajnálom, Joseph, de
nem akarjuk az ellenfél anyagi erejének a fel rlését siettetni. - Ekkor a
fogdmegek felé bólintott. - Szakért ink szerint a palesztin népnek így is
nagyon jó esélye van a gy zelemre. Egy éven belül könnyen tárgyalásra
lehet majd kényszeríteni Izraelt. Két év múlva térdre lehet ket kénysze-
ríteni teljesen.
Maken tudta, hogy további ellenkezésnek nincs helye.
- Ha így döntöttek, nekem is el kell fogadnom azt, elnök elvtárs.
- Maga született diplomata - hízelgett Makennek Dranski. - De mi
barátok is vagyunk, halljuk hát, mit gondol valójában.
- Szerintem Izrael sohasem fog tárgyalásokba kezdeni velünk - mond-

62
 ta Maken, aki észrevette, hogy Dranski alig észrevehet fejbólintással
jelzett valamit az egyik pribéknek.
- Ha Rymann nem is, de az utódja biztosan - szólt közbe a bábszer
szakért . - Mi úgy gondoljuk, hogy az izraeli közvélemény máris a meg-
buktatására készül. Az izraeliek másik óriási stratégiai hibája, hogy nem
hajlandók hazardírozni az emberi életekkel. A legkisebb veszteségeket is
keservesen megsiratják. Még ha a jelenlegi áldozatok száma nem is té-
pázza meg igazán a lakosság létszámát, azaz nem lesz túl nagy a fiatalok
halandósági aránya, az izraeli közvéleményen hamarosan úrrá lesz a pá-
nik. Amikor már elegend számú anya sirat el elegend számú fiat, ak-
kor békét fognak kérni.
- A mi feltételeink szerint? - kérdezte Maken, akinek tetszett a pofa
hidegvér jöv belátása.
A szakért bólintott.
- Az is az önök kezére játszik, hogy Hadley szenátor valószín leg
megnyeri az amerikai elnökválasztást, ami azt jelenti, hogy az USA nem
fog másként állni a dologhoz, mint eddig. S t az is elképzelhet , hogy
még keményebb hozzáállást fog tanúsítani Izrael ellen.
A halva született tárgyalás még egy jó félóráig tartott, amibe aztán be-
lefolyt a másik négy szakért is. A végén Dranski felállt, és kezet fogott
Makennel.
- Látja, Joseph, maga olyan ügyesen keveri a kártyát, hogy nincs is
szükség azokra az áldozatokra, ami a palesztinokat sújthatná egy izraeli
megszállás esetén. Természetesen továbbra is számíthat támogatásunkra.
És mivel maga oly remekül kihasználta eddig is a MiG-35-ös gépeinket,
újabb hatra számíthat, és hozzájuk több instruktort küldünk. - Dranski
ezzel kedvesen vállon veregette Makent. - Így hát a maga politikai ellen-
ségei sem vádolhatják azzal, hogy üres kézzel ment haza t lünk.
Maken meghajlással búcsúzott. Legalább a szovjetek támogatták hatal-
mon maradását. Ez is valami volt.
- Ön nagyon nagylelk , elnök elvtárs. - Kis szünetet tartott. - De len-
ne még valami. Említettük a kölcsönös információcserét. Ennek kapcsán
rendkívül hálásak lennénk önöknek, ha bármit tudnának a Masada fed -
nevet visel új izraeli fegyverr l.
Dranski összevonta a szemöldökét, és kérd pillantást vetett fegyver-
kezési szakért jére. A szakért elkapta a pillantást, egy kicsit gondolko-
dott, majd megrázta a fejét.
- Sajnálom, Joseph - menteget zött Dranski. - Soha nem is hallottunk
róla. Maga mit tud róla?
- Csak hogy egy olyan interkontinentális rakéta, amit az izraeliek fej-
lesztettek ki. De valamirevaló információt eddig nem sikerült szereznem
róla.
- Nem tartom valószín nek, hogy igaz lenne a hír - magyarázta a
szakért . - Az izraeliek kifejlesztettek egy csomó közép-hatótávolságú

63
fegyvert, az igaz. De sem az anyagi alapjuk, sem az egyéb források nem
állnak rendelkezésükre egy olyan kilöv buszter megalkotásához, ami az
interkontinentális távolságot biztosítaná.
- Ha megtudunk valamit, értesítjük önt - fejezte be a beszélgetést vi-
dáman Dranski. - Ha jól tudom, most, ugye, New Yorkba repül?
- Igen, el kell rendeznem néhány rám váró ügyet az ottani irodánkban
- felelte Maken.
Dranski még mindig mosolyogva hozzátette:
- Remélem, Hadley szenátor is New Yorkban lesz. Ha netán találko-
zik vele, adja át neki legjobb kívánságainkat.
Mikor Maken végre hanyatt d lhetett a limuzin hátsó ülésén, mely
visszaszállította t a szállodába, a palesztin f nök végre megengedhette
magának a luxust, hogy jóíz t káromkodjon francia anyanyelvén.
Az ördög vigyen el minden titkos rádióadót.

25.
Kétszeri átszállás után Heinlein biztosan tudta, hogy követik.
Elég sok fehér Ford furikázott Tel-Avivban, de ez már jó néhány utca
óta követi, egy-két autóval lemaradva, és Heinlein majdnem teljesen biz-
tos volt benne, hogy látta a vezet száját mozogni, mintha valamilyen
rejtett mikrofonnak beszélne.
A Ford most beállt egy parkolóba. Az egyik mellékutcából egy kopott
teherautó fordult ki, és az Allenby utcán végigrobogó taxi után állt be.
A Dávid téri közlekedési lámpáknál felhúzott a taxi mellé, úgyhogy
Heinlein még a motor finom berregését is hallotta. Egy pillantást vetett a
furgon kerekeire. Új Michelin típus volt. Ragyogó, jól karbantartott tár-
csán. Maga a furgon viszont nagyon ócskának t nt.
Heinleinnek semmi kétsége nem maradt afel l, hogy követik.
Félig-meddig tudta is, hogy miért. Valaha részt vett a Masada fejlesz-
tési programjában, s t dolgozott is a Negev-sivatagi állomáson, ahol a
rakétához szükséges buszter el állításán dolgoztak. nagyon sokat tu-
dott a tervekr l. Túl sokat. Mégis hagyta, hogy csak törjék a fejüket;
ugyanis eddig meg sem próbálta elérni a rejtélyes tel-avivi telefonszám
tulajdonosát. Tehát érthet volt, hogy nem akarják szem el l veszíteni.
Heinlein hátrad lt a taxi ülésén, és lazítani próbált. Ugyan mit is te-
hetnének vele? A seregb l kilépett. Nyolc év óta el ször érezte szabad-
nak magát, hogy azt csinálja és oda menjen, ahová neki tetszik. Társa-
ságra nemigen fog vágyni, mert mindig is magányos természet volt.
Hogy hajlandó lesz-e segíteni a gazembereknek, teljesen t le függ.
A Leumi Bank impozáns és hatalmas tömbje el tt szállt ki a taxiból.
Az ügyfeleket bebocsátó ajtóra szerelt ujjlenyomat-azonosítón akadály
nélkül áthaladt, és a gép kiírta neki, hogy mennyi van a számláján. Az

64
egyenleg szerint legfeljebb hat hónapra elég tartaléka maradt, ha ügyesen
gazdálkodik majd.
Pár perces töprengés után Heinlein bement egy telefonfülkébe, és fel-
hívta a tel-avivi számot. Azonnal felvették a kagylót, és egy férfi így
szólt a készülékbe:
- Igen - hangzott az érett, m velt hang.
Heinlein kicsit idétlenül érezte magát, de válaszolt:
- Fed nevet adtak meg nekem. Ben Yair. Vele akarok beszélni.
- Kérem, adja meg a teljes nevét - kérte az érett férfihang.
- Azt hiszem, eleget mondtam ahhoz, hogy hangminta alapján azono-
sítani tudjanak - felelte Heinlein unott hangon.
- Több mint eleget, David. Már vártuk a hívását. Érdekli az ajánla-
tunk?
- Az a fizetést l függ. És ne jöjjenek nekem a hazafias elkötelezettség-
gel és más efféle maszlaggal. A hazaszeretett l felkophat az állam.
- Pillanatnyilag mennyi pénze van?
Heinlein megmondta az összeget.
- Ennyivel neki lehet indulni.
- Úgy érti, hogy nekem magamnak kéne finanszíroznom a maguk
rült tervét?
- Barátainknak remek hírszerz hálózata van - hívta fel a tényre Hein-
lein figyelmét a hang. - Könnyen megtudhatják, állt-e be változás a maga
bankszámláján a közelmúltban. Nagyon gyanús lehet, ha bármilyen hirte-
len növekedést észlelnek. - Mindketten hallgattak. - Nos, érdekli, mir l
van szó? - kérdezte ismét a hang.
- Majd jelentkezem - felelte Heinlein. - Addig is leszedhetik rólam a
kullancsaikat, akik követnek. Keressenek valakit, aki jobban csinálja. -
Ezzel letette a kagylót, és mély gondolatok közepette nyakába vette a vá-
rost. Még arra is gondolt, hogy mi lenne, ha tényleg elfogadná apja aján-
latát, de ezt az ötletet szinte azonnal el is vetette. A gyémántkereskede-
lem nem az asztala. Nem, munkát kés bb is kereshet. El ször is ven-
nie kell egy-két új ruhadarabot, keresnie kell egy kényelmes kis motelt,
és pihennie vagy két hetet.
Talán egy lány sem lenne rossz.

Már majdnem éjfél volt. A fényárban úszó Namir tér tele volt bárok te-
raszán cseverész fiatalokkal, akik élvezték egymás társaságát, a kint el-
helyezett televíziókat és a h vös tengeri szell t. A téren több út futott
össze egy nagy csomópontban, melyek nagy része a parton kiépített tele-
püléseket kötötte össze. Az ötcsillagos tel-avivi Plaza Hotel is erre a tér-
re nézett.
Heinlein is ezen a téren üldögélt, egy bár teraszán sört iszogatott, ami-
kor egy elegánsan öltözött miniszoknyás lány suhant volna el mellette,
de megbotlott a férfi kinyújtott lábában. Kis rémült sikolyt hallatott, és

65
félig teli pohara tartalmát is magára zúdította, miközben a lendülett l az
egyik szomszédos üres asztalra hanyatlott.
- Jaj, nagyon sajnálom - mondta Heinlein, és igyekezett felsegíteni a
lányt. - Nem ütötte meg magát?
Ugy t nt, hogy a lány kissé megszédült az esést l, de azért válaszolt:
- Nem, nincs semmi bajom, azt hiszem.
Körülbelül huszonöt éves lehetett. Haja szinte fekete. Nagyon csinos.
De most minden ízében remegett.
- Üljön le egy pillanatra.
- Jól vagyok - próbált tiltakozni a lány.
- Dehogyis, hiszen reszket. Az én hibám az egész. Nekem kellett vol-
na figyelni, hogy hová teszem a nagy lábam.
Addigra már az egyik pincér is észrevette a balesetet, és rongyokkal
felszerelve sietett lemosni az asztalt.
- Azt hiszem, nincs semmi komoly baja a kisasszonynak - felelte
Heinlein a pincér kérd tekintetére, és segített letörölgetni a lány ruháját.
- Mit rendelhetek? - kérdezte a lányhoz fordulva.
- Mennem kell - felelte az zavartan.
- Dehogy is. Igyon velem valamit - kérte a férfi. - Látom, hogy még
mindig remeg.
A lány végre igazán belenézett a férfi egyenes, fekete szemébe, és el-
bizonytalanodott. Heinlein magasabb volt, mint a legtöbb zsidó. Majd-
nem két méter, saccolta meg magában a lány. Azt is érezte, hogy a férfi
keze még mindig szinte fájdalmasan szorítja a csuklóját.
- Egy dugóhúzót kérünk - utasította Heinlein a pincért -, és sok vod-
kát hozzá. Hogy hívják?
- Eszternek.
- Én David vagyok. Kérem, üljön le.
A jelenetet végignézte egy kopott farmernadrágos és gy rött pólót vi-
sel fiatalember. A téren üldögélt nem messze a két fiataltól, és lábát ló-
bázva, kólát iszogatva nézte a párt, és közben tudomást sem vett a körü-
lötte zajló zsongásról, de éles szemét a legkisebb részlet sem kerülte el.
Elragadtatással nézte, ahogy az áldozat bekapta a legyet. Ahogy a nagy-
könyvben meg van írva. Valóban remek alakítás. A lány mossadbeli ki-
képz je igazán büszke lehetne tanítványára, ha látná ebben a pillanatban.
Néhány percig még nézte, hogyan kerül sínre Heinlein Echo Oscarral.
-Itt a 41l-es.
- Hallgatom, 41l-es - felelte egy hang a kólát iszogató megfigyel fü-
lébe.
- Echo Oscar akcióba lépett.
- Jól ment?
- Nagyon jól.
- Vettem, 41l-es. Vége.
A fiatalember megnyomott egy gombot a kólásdobozán, és bekapcso-

66
lódott az asztalnál folyó beszélgetésbe, ahol a pár már harmadszor töltött
magának a whiskyb l.
- Tehát - vonta meg a konklúziót Heinlein - most, hogy kiléptem a
hadseregb l, az elkövetkezend két hétben a semmittevésnek szentelem
magam.
Eszter mosolygott, és keresztbe tette hosszú, vékony lábait. Fehér mi-
niszoknyája nagyon jól mutatott lebarnult b rén. Egy kicsit vékony, de
azért nem rossz kis n , gondolta Heinlein. Már eleget elmondott magá-
ról, hogy menjen a beszélgetés fonala. A lány meg azt mondta el magá-
ról, hogy egy utazási irodában dolgozik, és hogy a szüleivel él egy nem
éppen gazdag negyedben a Ben Gurion utcában.
- Én is szabad vagyok a következ néhány napban - mondta a lány.
- Akkor lehet, hogy összefutunk a strandon?
- Lehet. Imádok úszni. Nem túl drága magának a Plaza?
Heinlein felpillantott a toronyházra, és megrázta a fejét.
- Nincs túl nagy forgalom benne a netanyai támadás óta. És különben
is a tizedik emeleten lakom. Ott olcsóbb.
- Miért?
- Távolabb van a bunkerekt l.
Eszter ezen csak nevetett egyet, csuklott egy kicsit, és az órájára né-
zett.
- Ó, én ostoba - mondta panaszosan.
- Alig múlt éjfél - segítette ki Heinlein.
A lány zavarodottnak t nt.
- Az ördögbe. Akkor kizártak hazulról. A szüleim úgy tudják, hogy
ha nem megyek haza éjfélig, akkor biztosan barátoknál alszom.
- De ha csenget, csak beengedik tán?
- Nem szeretem felébreszteni ket - mondta a lány, és felvette a tás-
káját. - De ha azt mondja, hogy nem kerül olyan sokba itt egy éjszaka...
- Ne költsön rá, ha nem muszáj. Két ágy van a szobámban.
Eszter csak nézte a férfit, és elkuncogta magát.
- Most nem tudnék.
- Nem is kell - felelte száraz hangon Heinlein. - Én, minthogy már jó
negyedórája skubizom ezeket a fantasztikus lábakat, tudom, hogy nekem
menne.
Eszter ezen megint mosolygott egy jót, de csak állt a székére támasz-
kodva.
- Nos jó, David. Elfogadom a nagylelk meghívást.

Heinlein reggel arra ébredt, hogy Eszter megrázza a vállát.

- Mi van?
A lány ott térdelt mellette az ágyon, egy szál leped be csavarva, nagy,
tágra nyílt, komoly szemmel.

67
 - Azt hiszem, tegnap este többet ittam a kelleténél. Soha sem csinálok
ilyesmit idegen...
- De most be voltál rúgva, hát megtetted - felelte Heinlein minden
részvét nélkül. - Ráadásul élvezted is, hogy nem lenne szabad.
A lány elhúzta szép ajkát.
- Olyan nyers vagy velem.
- Csak szinte. Hagysz végre aludni?
Eszter ledobta magáról a leped t, és rávetette magát Heinleínre, mi-
el tt az újra oldalára fekhetett volna. A férfi felnyögött a hirtelen rázú-
duló súlytól.
- Mi a fenét csinálsz?
- Tegyünk úgy.
- Hogy? - Mikor el éjszaka bebotorkáltak a szobába, odavánszo-
rogtak az ágyhoz, és szeretkeztek. Csak most a nappali világosságnál lát-
ta a férfi a lány sötét b rének, feszes kis mellének a valódi szépségét. Bal
mellbimbója alatt érdekes félhold alakú anyajegyet vett észre.
Eszter most megint az órájára nézett.
- Tegyünk úgy, mintha megint tilos dolgot kellene csinálnunk.
Heinlein kezével kitapogatta az anyajegyet, és a lány melle közötti
mélyedésben a nyakláncát kezdte babrálni. A szállodától százyardnyira
dekkoló furgonban a Mossad-ügynök kikapcsolta a lehallgatókészüléket.
- Most nem vagyok képes rá - vallotta be Heinlein.
Eszter teste kihívóan megvonaglott, és miközben csábítón a férfihoz
dörgöl zött, így szólt:
- Én mégis úgy érzem, hogy hamarosan megjön ez a képességed.

Kés bb a szálloda medencéje mellett reggeliztek. Eszter úgy vetette be

kémkedési tudását, hogy a férfi hátterére vonatkozó kérdései átlagos ér-
dekl désnek hassanak csupán. Heinlein viszont már nem sok újat mon-
dott magáról. Csak az apjáról mesélt, valamicskét a katonai pályafutásá-
ról, a názáreti zavargásokról és az azt követ hadbírósági tárgyalásról.
Eszter ennél többet akart tudni: át akart látni a fiatalembert takaró idege-
sít en vastag ködfátylon. Hogy ne legyen nagyon szembeötl egyoldalú
kíváncsiskodása, is beszúrt egy kis ömlengést saját utazni vágyásáról.
- Azzal töltöm a napjaimat, hogy utazásokat árulok egzotikus orszá-
gokba, amelyeket én magam is nagyon szeretnék látni - mondta, és ké-
nyelmesen elhelyezkedett az egyik nyugágyban. - Istenkém, az aztán az
élet.
Heinlein a bárányfelh s, tiszta égboltot bámulta.
- Ha megcsinálom a szerencsémet, mindig ilyen helyeken fogok tanyát
verni.
Eszter szembefordult a férfival, és közben úgy támaszkodott könyöké-
re, hogy nyakláncával annak arcát simogassa.
- Nem vágysz otthonra, feleségre, gyerekekre? - kérdezte.
68
 - Nem. Csak egy halom pénzre. Függetlenségre.
A n érezte, hogy kezd veszélyes vizekre evezni.
- Tehát szeretnél meggazdagodni - próbált közömbösséget er ltetni a
hangjába olyannyira, hogy inkább kijelentette, semmint kérdezte a dol-
got.
Heinlein ráhagyta.
- Igen, nagyon meggazdagodni.
- Hogy bebizonyítsd apádnak, hogy nélküle is tiéd lehet a világ? Iga-
zam van?
- Nincs.
Eszter kortyolt egyet a söréb l.
- Szerintem nagyon is err l van szó, David.
A férfi most a lány szemébe nézett.
- Egyszer en csak szeretnék jómódú lenni. Nyolc évet húztam le úgy
a katonaságnál, hogy alig kerestem valamit. Sok behoznivalóm van.
- Sokat tudsz apád üzletér l?
Heinlein szeme kifejezéstelen maradt a kérdésre.
- Nem, nem sokat. Megtanított osztályozni a gyémántokat, és megbe-
csülni az értéküket. És tudok valamicskét a forgalmi piacukról is. -
Heinlein hirtelen felnevetett egy újonnan támadt gondolaton. - Furcsa,
hogy az útlevelemben is gyémántkeresked ként szerepelek. Így jegyez-
tettem be az els be, mert akkor azt hittem, hogy egész életemben ezt fo-
gom csinálni. Aztán meg úgy maradt.
- Nos, helyben vagy - mondta Eszter. - Legyél gyémántkeresked .
- Ahhoz már túl kés . Elvesztegettem nyolc évet az életemb l.
- Bánod?
Heinlein megint csak nevetett egyet.
- Ez az év eddigi legenyhébb megfogalmazása.
- Miért? Ha tévedés történt...
- Mert a nyomorultak még annyit sem hagytak nekem, hogy azt gon-
dolhassam, hogy esetleg mégis ért valamit az a nyolc év. De nekik sem-
mit sem számított a munkám. Ha az a bizonyíték nem kerül el egyik
napról a másikra, tíz évig rohadhattam volna az átkozott börtönükben.
Ha egy rendszer megengedi az ilyesmit, akkor úgy szar az egész, ahogy
van.
- Legalább elismerték a tévedésüket - csitította a férfit Eszter. - Egy
csomó olyan ország van, ahol még ezt sem tették volna meg.
Heinlein összehúzta a szemét.
- És egy csomó olyan ország is van, ahol nem bélyegeznének egy em-
bert gyávának csak úgy, és utána nem szúrnák ki a szemét egyhavi fize-
téssel. Ha az én hazám csak erre képes, akkor inkább itt hagyom. Ami-
lyen hamar csak lehet.
* * *

69
 Másnap reggel Heinlein a hálószoba erkélyén üldögélt, kezében a Jeru-
zsálem Post egy példányával, melyb l Joseph Maken New York-i útjáról
értesült.
A fiatalember elgondolkodott rajta, hogy mitév legyen, és végül is
eltökélte magát. Útlevele rendben volt, tehát máris hozzáfoghatott terve
végrehajtásához. Gyorsan összecsomagolta kevéske holmiját. Eszter még
mindig ott feküdt meztelenül elnyújtózva az ágyon, mint valami nagy
lusta macska, és mélyen aludt. Nem is csoda az ágyban nyújtott teljesít-
ménye után. Heinlein gyorsan írt neki egy rövidke búcsúszöveget, és az
ágy mellé tette. A lány meg sem mozdult, amikor a férfi becsukta maga
mögött az ajtót.
Heinlein rendezte a hotelszámlát, kifizetett Eszter számára még két na-
pot, és gyalog elsétált a Hayarkon utcán lév USA-nagykövetségre, mely
csupán fél mérföldre volt a szállodától. Megbizonyosodott fel le, hogy
ezúttal nem követik.
Három órán át kellett sorban állnia, különböz nyomtatványokat töltö-
getnie, kérdésekre válaszolgatnia, meg az igazolványait mutogatnia. Ez-
után újabb egyórás várakozás következett, miel tt megszerezte az áhított
vízumot.
A Pan Am irodájának ablaka nagybet s kiírással hirdette, hogy a há-
borús helyzet miatt a légitársaság felfüggeszti külföldi járatait az elkövet-
kezend hét során.
- De van egy lemondott hely a ma esti hétórás New York-i gépre,
uram - közölte vele az irodában dolgozó lány, aki le nem vette szemét a
komputer monitoráról.
- Nincs valami korábban?
A lány a fejét rázta.
- Sajnálom, uram. A délután induló gép teljesen betelt. És ugyanez a
helyzet a többi légitársaságnál is. Vegye figyelembe, hogy a jöv héten
nem indítanak járatokat, és annyi ember hagyja el most az országot...
- Rendben. Megveszem azt a jegyet.
A lány ellen rizte Heinlein frissen beszerzett vízumát.
- Épp most jövök a nagykövetségr l - magyarázta Heinlein.
- Minden a legnagyobb rendben van, uram - mondta a lány, és vissza-
adta ügyfelének az útlevelét.
Nem sokkal a gép indulása el tt Heinlein még egyszer felhívta a titkos
tel-avivi telefonszámot a Ben Gurion reptér egyik nyilvános fülkéjéb l.
El tte persze nem felejtett el megbizonyosodni afel l, hogy ezúttal nem
követik.
- Oké - mondta az érett hangú férfinak a vonal túlsó végén. - Indulok
New Yorkba.
- Nagyszer , David. Biztos vagyok benne...
- Még semmit sem ígértem - szakította félbe Heinlein. - Én nem tar-

70
 tozom semmivel sem Izraelnek. Visszamehetek a gyémántiparba, ha úgy
tetszik. Vagy dolgozhatok az ellenségnek is. k legalább megfizetnének.
Az érett férfihang itt hosszabb szünetet tartott, és csak aztán válaszolt.
- Ezt nagyon nem tanácsolnám, David - mondta fagyosan.
- Úgy teszek, ahogy nekem tetszik, és mindenki elmehet a fenébe.
- Akkor ha döntésre jutott magával, hívjon vissza ezen a számon.
Minden beérkez hívás ide fut be, úgyhogy engem mindig itt talál.
- Oké - hagyta rá Heinlein közömbösen. - Lenne még valami.
- Mégpedig?
- Kösz a csajt.
Negyed nyolckor Heinlein a többi ötszázharminc utassal együtt a leve-
be emelkedett a Pan Am SST Boeing típusú gépén, mely el ször ke-
resztülrepült a Földközi-tengeren, majd nyugat felé vette útját, miközben
a vérvörös nap alábukott a horizonton.

26.
Annak ellenére, hogy a Plaza Hotel mellett parkoló Mossad-ügynöki fur-
gon berendezése hangfelvételen rögzített mindent, ami Eszter és Heinlein
között elhangzott, a lánynak mégis szóbeli jelentést is kellett tennie f nö-
kénél. A szakaszvezet el tt ugyan ott voltak a jelentés írott példányai
is, ám ezek mégsem pótolhatták annak a harminc együtt töltött órának a
benyomásait, amit a lány szerezhetett feladata teljesítése közben. Esztert
a Mossad egyik legjobb fedez ügynökének tartották. Már több alkalom-
mal is bebizonyította, hogy képes úgy megkeverni egy férfi gondolatait,
hogy a legbels bb agytekervényeiben is szabadon olvashasson.
- Gondolja, hogy disszidálni fog? - kérdezte a szakaszvezet a lány-
tól.
Eszter alaposan elgondolkozott, miel tt válaszolt.
- Igazán nem tudom megmondani. Pénzt akar, és pillanatnyilag úgy
utálja Izraelt, mint a szart. A jelenlegi állapotában talán mindenre kész.
De ha valaki át akarna állni a palesztinok oldalára, aligha tenné New
Yorkon keresztül. Most eléggé fogytán volt már a pénze, és az biztos,
hogy az apjától nem kérne anyagi segítséget.
- Joseph Maken most pont New Yorkban tárgyal - közölte a szakasz-
vezet . - Még a reggeli lapok is megírták.
- Ebben az esetben már sokkal valószín bb, hogy disszidálni akar.
A férfi bólintott.
- És most mi lesz? - kérdezte a lány.
- Nem tudom.
A szakaszvezet tudta ugyan a választ, de ehhez Eszternek már nem
volt köze. Már felkérték a New York-i ügynökségüket, hogy ne té-
vesszék szem el l Heinleint, és közvetlenül Greernek tegyenek jelentést.
 27. Szeptember
New Yorkban a párás, fojtogató indián nyár szedte áldozatait.
Heinlein nyolc éve nem járt az amerikai kontinensen, akkor is apját kép-
viselte egyik üzleti útján. Most meglepetten látta, hogy azon kívül, hogy
kisebbek és csendesebbek lettek az autók, a város vajmi keveset válto-
zott. Az égbe nyúló iker felh karcoló, a World Trade Center harminc
újabb emelettel gyarapodott, ezzel is öregbítve hírnevét, mely szerint ez
az irodaház a világ legmagasabb épülete. A Hudson folyón új híd épült,
melyen a Washingtont New Yorkkal összeköt vasútvonal haladt. Min-
den más változatlanságot tükrözött, amint Heinlein taxijából figyelte az
egyre váltakozó utcaképeket.
Olykor a hátsó ablakon pillantott ki, és megkérte a sof rt, hogy tolas-
son vissza.
- Mindent a kedves utasért - felelte a taxis, és tette a dolgát.
Mikor visszatértek a f útra, Heinleinnek semmi kételye nem maradt.
- Követnek minket -jelentette a sof rnek is.
- Aha - értett egyet a vezet . - Én is észrevettem. Egy Buick.
- Le tudja rázni?
- Ha fizet még ötven dolcsit.
- Megállapodtunk.
Alighogy kimondta Heinlein az utolsó mondatot, szinte nekiszegez -
dött az ülésnek, amint a taxi lélegzetelállító gyorsasággal bevágódott az
els jobb oldali mellékutcába.
- Imádom ezt csinálni - tette hozzá a sof r élvezettel a hangjában, és
rálépett a gázra. - Mindig is szerettem volna autósmutatványokat végezni
filmekben.
Ezután úgy hajtottak végig a 15. utcán, hogy a kocsi ide-oda himbálta
utasát. Heinlein kénytelen volt minden erejével a kapaszkodókat markol-
ni, ha nem akart tehetetlen testként a kocsi falának vágódni. Dudák tül-
költek mindenfel l. Fékcsikorgás. A túlhevült kocsigumi szaga. Aztán a
taxi egyre lassulni kezdett.
- Na, ezeket leráztuk - jelentette vidáman a sof r, és a Hilton elé gör-
dült a taxival. - Lehetett volna még gyorsabban, de túl sok zsaru volt az
utakon.
Az els , amit Heinlein a szálloda halljában felfedezett, egy nagy vi-
deoképerny n megjelen felirat volt:

A NEW YORK-I HILTON MELEGEN ÜDVÖZLI A PALESZTIN

FELSZABADÍTÁSI FRONT KÜLDÖTTSÉGÉT!

A szálloda tele volt különböz ruházatot visel biztonsági rökkel.

72
 A recepciós portás mindent elkövetett, hogy leplezze zavarát, amikor
megnézte Heinlein útlevelét.
- Ön tehát izraeli állampolgár, Heinlein úr?
- Tehát tud olvasni? - felelte a vendég tettetett elismeréssel a hangjá-
ban.
Egy barna öltönyös, szemüveges férfi jelent meg Heinlein oldalán, és
érdekl dött:
- Valami probléma van?
- Ez az úr izraeli állampolgár - felelte a recepciós.
- Ne aggódjon - nyugtatta meg Heinlein. - Nem készülök semmire.
A hangjában lév gúnyt a szemüveges elengedte a füle mellett. is
végigpergette Heinlein útlevelének a lapjait.
- Mennyi ideig kíván nálunk maradni, uram? - kérdezte nagyon udva-
rias hangon.
- Még nem tudom.
A szemüveges férfi a videoképerny felé mutatott.
- Lehet, hogy egy másik szállodában nem érné ilyen kellemetlenség.
- Engem nem érdekel a politika - biztosította Heinlein. - Én gyémán-
tokkal foglalkozom.
A szemüveges f nök úgy látszik, döntött.
- Rendben. Kaphat egy szobát a tizedik emeleten - adta ki az utasítást
a recepciósnak. Visszatette Heinlein útlevelét a helyére.
- Remélem, jól fogja érezni magát New Yorkban, uram - búcsúzott el
a vendégt l.
Amint Heinlein a lifthez lépkedett a boy nyomában, észrevette, hogy a
leng ajtó mindkét oldalára röket állítottak. Ebb l arra következtetett,
hogy a palesztinok azt az egész épületszárnyat foglalták el, melybe csak
ezzel a lifttel lehet eljutni. A lakosztályában Heinlein kicsomagolt, lezu-
hanyozott, leült az ágyára, és ezt a rövid levelet írta a szálloda írótömb-
jére.

1015-ös szoba
Kedves Maken úr!
Én tudok a Masadáról.
Szeretnék beszélni önnel.
David Heinlein

Egy pillanatra elgondolkodott, nem túl merész-e az üzenete, de végül

is úgy döntött, hogy minden benne van, amit mondani akart. Beletette
egy légiposta-borítékba, és leragasztotta, hogy esély se legyen rá, hogy
esetleg levélbombának nézzék, és levitte a portára.
- Felvinnék ezt a levelet most Joseph Maken úr lakosztályába?
A portás megvizsgálta a borítékot, és intett az egyik biztonsági em-
bernek.

73
 - Gondolom, nincs semmi akadálya, uram.
Mikor Heinlein visszaért a lifthez, látta, hogy a szemüveges f nök is
megvizsgálja a borítékot.
Egy negyedóra múlva megszólalt az ágya melletti telefon.
- Heinlein úr? - kérdezte egy n i hang.
- Igen, én vagyok.
- Heinlein úr, nagyon örülnénk, ha lefáradna a hallban lév igazgatói
irodába.
- Természetesen. Mir l van szó?
- Egyik vendégünk szeretne önnel találkozni.

28.
A Mossad-terrroristák palesztinok ellen elkövetett merényleteinek listája
hosszú volt ugyan, de nem igazán számottev .
Az egész Ghassan Kanafanival, a PFLP Központi Parancsnokság tag-
jával kezd dött, aki az 1972. májusi Lod nemzetközi repül téri véreng-
zést kiagyalta. Az atrocitás után két nappal az kocsija is felrobbant,
melynek maga és egy vele utazó tinédzser lány esett áldozatul. Ezután
sorra következett azoknak a palesztinoknak a módszeres kiirtása, akik a
müncheni olimpián hajtottak végre olyan merényletet, melyben tizenegy
izraeli csapattag vesztette életét. Id nként persze nem mentek jól a dol-
gok, például amikor egy Norvégiába irányított Mossad-csapat egy ártat-
lan embert gyilkolt meg tévedésb l. A csapat szinte minden tagját letar-
tóztatták a norvég hatóságok.
De a hetvenes években folytatódott a szisztematikusan kitervelt gyil-
kosságsorozat. A kiszemelt áldozatok kivétel nélkül palesztin értelmisé-
giek voltak, a csúcson lév tervkészít k, olyan férfiak és n k, akik a pa-
lesztin terrorizmust igyekeztek mesterszintre emelni. Hirtelen azonban
azon vették észre magukat, hogy saját halálos fegyvereiket fordítják elle-
nük. A Mossad levélbombákkal és autókba rejtett robbanószerkezetekkel
irtotta ket. Olykor egy elhagyatott utcán végzett velük egyetlen golyó.
Máskor kommandósstílusú géppuskasort zzel támadtak rájuk.
Amilyen támadást intéztek k Izrael ellen, éppúgy kellett megfizetniük
pusztító ötleteikért.
A hetvenes évek végén észrevehet fejl dés volt a PFSZ gondolkodá-
sában, amikor is elvesztették befolyásukat azok a marxista idealisták,
akik azt vallották, hogy el bb porig kell rombolni egy társadalmat, és
csak aztán lehet hozzákezdem a reformokhoz. A PFSZ fokozatosan letett
a nemzetközi terrorizmus továbbfejlesztésér l, és inkább hosszú távú po-
litikai stratégiák kidolgozását t zte ki célul.
A következ évtized elejére a Mossadnak szinte egyáltalán nem kellett
megtorlóakciókat szerveznie, de a szervezetet azért megtartották tettre

74
 kész állapotban, arra az esetre, ha megint úgy hozná a szükség. Az iz-
raeli titkosrend rségnél megmaradtak azok az emberek, akik magas szin-
ten m velték az orgyilkosságok m vészetét. A szükségállapot biztonsági
tanácsának estéjén Rymann és Greer azért találkozott, hogy megbeszélje
ennek a most is meglév egységnek a hasznát.
- Tehát nem kétséges, hogy Heinlein kapcsolatba lépett a PFSZ-szel?
- kérdezte Rymann.
Greer bólintott, amint a New York-i ügynökségt l kapott megfejtett
kódüzenetre pillantott.
- Semmi kétség fel le. Abban a szállodában szállt meg, ahol Maken.
Milyen bizonyíték kell még?
- De azt azért nem gondolod, hogy disszidált?
- Biztos hogy nem. Csak játszik velünk. Tehát be kell neki bizonyíta-
nunk - és Makennek is -, hogy milyen veszélyes játékba fogtak.
- Michael, azt hiszem, hogy ez kezd nagyon kockázatossá válni.
- Rá fogjuk kényszeríteni Heinleint, hogy lépjen velünk kapcsolatba -
szakította félbe barátját Greer. - Ez minden, amire szükségünk van.
Rymann kérd n nézett társára.
- Gondolsz valakire konkrétan?
- Nos, igen. Egy n re. Az egyik legjobb beépített emberünk. És már
ismeri Heinlein, tehát nem szükséges belekevernünk a New York-iakat.
Könnyen meg fogják találni egymást.
- De Heinlein trükkös fickó nagyon. A különleges ejt erny s alaku-
latnál szolgált. Nagyon jó kiképzést kapott. Ne felejtsd el, hogy lerázta
az ügynökeidet.
- Ez a n meg fogja találni - mormogta Greer bizakodón.
- Nagyon jó véleménnyel vagy róla.
- Ez így van.
Rymann száraz hangon felnevetett.
- Nem hiszem, hogy kapott valaki valaha is ilyen furcsa parancsot.
A kérdés, hogy vállalja-e.
- Feltétlenül - vágta rá Greer teljes biztonsággal.
- Ez sokba fog nekünk kerülni.
- Igen, de megéri az árát.
Rymann irodája ablakához sétált, és kibámult a Hakyrára, és csak állt
zsebre dugott kézzel. Sokáig így maradt gondolataiba mélyülve, majd
hirtelen megfordult, és Greer szemébe nézett.
- Jól van, Michael. Indítsd el az akciót.
 29.
Heinleint két fegyveres biztonsági r kísérte a szálloda liftjéhez, és a
Hilton legfels emeletére vitték. Mikor kinyílt a lift ajtaja, a vendéget
két üzletember kinézet , jó kedély palesztin vette át, és végigvezették a
test rökkel telezsúfolt folyosón egyenesen Maken lakosztályáig, ahol is
alaposan megmotozták. Ezután egy másik szobába kísérték, egy dupla aj-
tós, golyóálló ablakokkal ellátott helyiségbe, ahol a Hilton politikus ven-
dégei számára biztosított tárgyalási lehet séget. Ebben a szobában na-
ponta kétszer is ellen rizték, hogy nem rejtett-e el valaki lehallgatópolos-
kákat, a tet n pedig parabolaantennák tették lehet vé a közvetlen és
azonnali kommunikációt a világ bármely országával m holdakon keresz-
tül.
Joseph Maken éppen a titkárn jének diktált, amikor Heinleint a szobá-
ba vezették.
- Heinlein úr van itt - jelentette az egyik r, és azonnal távozott.
- Áh, Heinlein - üdvözölte Maken, és hellyel kínálta vendégét. - Re-
mélem, nincs ellenére, ha a titkárn m megörökíti a beszélgetésünket.
- Nincs - hagyta rá közömbösen Heinlein. Leült, és érdekl déssel vet-
te szemügyre Makent. Ennek a magas, szikár embernek sikerült az, ami-
be minden el tte lév palesztin vezet belebukott: sikerült a PFSZ min-
den frakcióját egységbe fognia, kivívott nekik egy olyan biztonságos,
igaz, ideiglenes hazát, ahol a Chel Ha 'Avir nem fenyegethette ket, és a
világ legkisebb légierejével bombázta szüntelenül és büntetlenül Izraelt,
csupán a MiG-35-ösökre támaszkodva.
- Ön írta ezt a különös levelet? - kérdezte Maken.
- Én.
- Honnan tud a Masadáról?
Heinlein röviden összefoglalta hadbírósági tárgyalása lényegét.
- Rendben - felelte h vösen Maken. - Tehát maga egy kiábrándult iz-
raeli katona, aki szeretne egy kis pénzt keresni. Én csak annyit tudok a
Masadáról, hogy egy újonnan kifejlesztett izraeli fegyver, így nem tu-
dom ellen rizni, helytálló-e az az információ, amit el kíván nekem adni.
- Én nem állítottam, hogy azért jöttem, hogy információt adjak el ma-
guknak - mondta Heinlein nyugodt hangon, és úgy érezte, hogy Maken
szándékosan szurkálja. - Azért jöttem, hogy információt adjak át maguk-
nak. És egy olyan tervet, melynek segítségével térdre kényszeríthetik Iz-
raelt már a jöv évben.
- Valóban? - kérdezte Maken, de hangja nem árult el igazi érdekl -
dést.
- Nekem két célom van. Vissza akarok vágni Izraelnek, és pénzhez
akarok jutni. Sok pénzhez. A tervem elérhet vé teszi majd mindkett t.
76
 Maken döbbenten nézett vendégére. Mikor Heinlein belépett az irodá-
jába, meg volt róla gy dve, hogy megint egy izraeli kémmel van dol-
ga. Most nagyon elbizonytalanodott. A Mossadnak ennél jobb trükkjei
szoktak lenni. A Bakai bevételére irányuló kísérleteik ügyesek voltak,
bár sikertelenek. Soha nem küldenének egy ilyen pofonegyszer en ellen-
rizhet fed embert. Maken úgy döntött, hogy most más irányból köze-
lít.
- Maga a PFSZ-t támogatja, Heinlein?
Heinlein megvet pillantással válaszolt.
- Én személy szerint egy kibaszott garast sem adnék a maguk ügyéért.
Én csak ott akarok ütni Izraelen, ahol legjobban fáj majd neki, és ugyan-
akkor anyagilag sem akarok rosszul járni.
- Tehát eszközül akar használni minket?
- Ha maga így fogalmazza meg, igen.
Maken még mindig gyanakodott, bár magában örült azért, hogy Hein-
lein egyenessége eltér az eddigi kémsztoriktól. Nem volt az els izrae-
li, aki felajánlotta szolgálatát a PFSZ-nek. Akadtak mások is, akik felis-
merték, hogy merr l fúj a szél, és tudták, hogy megszokott kényelmes
életvitelük érdekében melyik oldalra kell állniuk. Volt egy olyan izraeli
csoport is, akik szintén és meggy désb l szimpatizáltak a palesztin
üggyel. Meg persze nem szabad megfeledkezni a marxista és trockista
ideológiát vallókról, akik t zzel-vassal irtanák a zsidókat.
Maken cinikusan, de reálisan mérte fel a helyzetet: ha a helyzet úgy
hozta, kihasználta az ilyen önként jelentkez ket, de alapjában véve nem
bízott sem bennük, sem az ideológusokban. Tapasztalatból tudta, hogy
nem nehéz belehergelni ezeket az embereket saját ügyükbe, de aktív ge-
rillaharcra nem alkalmasak.
Heinlein másnak t nt. És Makent érdekelte, hogy miben más ez a fe-
kete, sötét b fiatalember, aki most ott ül vele szemben.
- Akkor beszéljen a Masadáról - kérte Maken.
- Mi a biztosíték arra, hogy bízhatok önben? - kérdezte Heinlein.
- Nincs rá biztosíték. El bb mondja el, amit tud, és akkor majd meg-
látjuk, mennyi hitelt adhatunk egymás szavának.
Heinlein elmosolyodott. Kezdett rájönni Maken sikerének titkára.
- A Masada egy új rakéta.
- Ezt magam is gondoltam.
- Maga a Masada egy magában álló, nehéz üzemanyaggal m köd ra-
kéta, melyet nukleáris robbanótöltettel lehet ellátni. Egy új típusú rve-
zérlés rendszer mozgatja, mely mérnöki pontosságot biztosít. A rakétát
egy buszter viszi fel az rbe, ahol az leválik róla, és motorja segítségével
halad tovább, mígnem ötezer mérföldes körzetben óránként tizenegyezer
mérföldes sebességgel csapódhat be bármely célpontra. - Heinlein itt
megállt, és Maken elszürkült arcát fürkészte. - Célba ér, még miel tt a
maguk SAM rakétája egyáltalán elválik az indítótalapzatról. Két Masada

77
 rakéta, melynek nukleáris robbanófeje is van, elég Bakal teljes kiirtásá-
hoz. Ami azt illeti, ez is a cél.
A következ öt perc azzal telt, hogy Heinlein legjobb tudása szerint
igyekezett válaszolgatni Maken pontosító kérdéseire. Még a térképen is
megmutatta a Negev-sivatagi fejleszt központot, melyet mez gazdasági
nemesít telepnek álcáztak.
- Milyen stádiumban van a buszter kifejlesztése? - kérdezte Maken, és
egy pillantást vetett a titkárn jére, hogy megbizonyosodjon, egyetlen szó
sem marad rögzítetlenül.
- Az els darabot már majdnem befejezték, mikor hat hónappal ezel tt
otthagytam ket - felelte Heinlein. - A prototípus elkészülte után akar-
tak még két el re gyárott darabot és egy távol es területen egy teher-
szállító hajóról kipróbálni.
- Mikor lesz kész a bevetésre szánt buszter?
- Egy éven belül. Ennél pontosabban nem tudom.
Maken pókerarcáról nem rítt le a rémület, amit ebben a pillanatban be-
lül érzett.
- Térjünk vissza az ön motivációjára, amiért mindezt megosztotta ve-
lem. Ellen riznem kell, amit a hadbírósági tárgyalásról mondott.
Heinlein flegmán vállat vont.
Maken még nem fejezte be.
- Ami a másik motivációt illeti, az a kapzsiság. Hogyan szándékozik
pénzt nyerni a szervezetünkt l?
- Úgy, hogy ellátjuk fegyverekkel.
Maken felvonta a szemöldökét.
- A legtöbb fegyverkeresked tudja, hogy vannak meglév készlete-
ink.
Heinlein horkantott egyet.
- Én nem azokról a játékszerekr l beszélek, amit az oroszok csurran-
tanak-cseppentenek. Hanem valódi fegyverekr l, amikre szükségük lesz,
ha tönkre akarják tenni Izraelt.
- Fegyverellátóink mindent megadnak nekünk, amire szükségünk van
- jegyezte meg Maken.
- Tényleg? Oké, tehát van néhány MiG-35-ös harci gépük. De hol
vannak a nehézfegyverek? Hol vannak az ellentámadásra képes rakéták?
Vagy van például tengerészetük? Tengeralattjáróik? Támadórakéták?
Mert minderre szükségük lesz, ha le akarnak számolni Izraellel. És ne is
próbálja megetetni velem, hogy az oroszok mindezt készek biztosítani,
mert maga is tudja, hogy nem így van, hisz még a Varsói Szerz dés tag-
országait sem látják el rendesen, nehogy az adott pillanatban ellenük for-
dítsák saját fegyvereiket.
Maken most is igyekezett rezzenéstelen arccal leplezni, hogy Heinlein
nagyon is fején találta a szöget. Igazi reagálás helyett csak ennyit mon-
dott:

78
 - És maga el tud minket látni tengerészettel és légier vel?
- Nem. De valami sokkal jobbal igen.
- Éspedig?
- Négy nukleáris töltettel ellátott Masada rakétával.
Maken erre már mindenkit kivágott volna az irodájából azért, mert ug-
ratja, de Heinleint túl kemény fiúnak érezte ekkora lódításhoz.
- Milyen áron?
- A tervem szerint a rakéták egy fillérjükbe sem fognak kerülni.
- Nos, ez igazán leny göz ajánlatnak hangzik - felelte Maken szára-
zon. - De a Masadához buszter is kell. Azt már csak nem állítja, hogy el
tud minket látni a szükséges indítóbuszterrel is? Gondolom, nem könny
feladat, pláne ha még maguknak az izraelieknek sem sikerült.
Heinlein hidegen mosolygott.
- Én teljesen más alapról kívánnám indítani a Masadákat.
Ezután öt perc tanácskozás következett, melynek során Heinlein elma-
gyarázta tervét Palesztina felemelésére. Az akció olyan vakmer nek, pél-
dátlannak és olyan alaposan kiterveltnek t nt, hogy Maken ösztönös re-
akciója a teljes hitetlenkedés lehetett csak. Olyan terv volt, mely valóban
csak egy zsidó agyában születhetett meg.
Amint Heinlein beszélt, Maken agya már el re dolgozott, megpróbál-
va mérlegelni a siker lehet ségét. Minél többet gondolkodott róla, annál
inkább kezdte belátni, milyen szédít en jó elgondolásról van szó. Amel-
lett hogy garantálná Izrael teljes kapitulálását, a f vonzereje abban rej-
lett, hogy országának nem kellene a Szovjetunióra támaszkodnia.
Annak ellenére, hogy pályája során sokban összejátszott az oroszok-
kal, Maken nem volt igazi elhivatott kommunista. S t voltak számára a
rendszernek kifejezetten undorító vonásai, melyeket éppúgy megvetett,
mint az er szakot, de mégis kész volt mindkét tényez t megragadni célja
elérése érdekében. A kommunizmust és a fegyvereket is úgy kezelte,
mint eldobható eszközöket, mihelyt megszolgáltak. Ugyanez vonatkozott
az olyan zsoldosokra, mint Heinlein. De még miel tt megállapodna
Heinleinnel, meg kell róla bizonyosodnia, hogy valódi a segít készsége.
Maken azzal fejezte be a beszélgetést, hogy megígérte Heinleinnek,
megbeszéli a tervet tanácsadóival. Kérte Heinleint, hogy ne hagyja el a
Hiltont, míg újra nem hallat magáról.

30.
New Yorkban töltött els két napját Eszter azzal ütötte el, hogy megis-
merkedett a város elrendezésével, f leg Manhattan központi részével,
hisz ott volt a Hilton Hotel. Eleinte kuszának és áttekinthetetlennek érez-
te a várost. Az els nap végére azonban kezdett otthonosabban mozogni,

79
annak ellenére, hogy küldetése természete nem töltötte el túl kellemes ér-
zésekkel.
Útlevele szerint Eszter Oliveriának hívták, az egyik tel-avivi utazási
iroda alkalmazottja. Remek ajánlólevele és jó néhány ezer dollár lapult a
táskájában, s t még megfelel lakást is sikerült találnia a Columbus su-
gárúton, nem messze a zsidó gettótól.
New Yorkban töltött harmadik napján, hétf n vett egy Fegyverek
cím folyóiratot, és két órán át tanulmányozta a postaládájába bedobott
reklámhirdetéseket. Egy Remington gyártmányú, Spotlight 22-es kalibe-
puska mellett döntött, melynek Leupold gázlézer-érzékel je is volt, és
mindezt azért, mert ez a fegyver állt legközelebb ahhoz a kis pehelysúlyú
csodamasinához, mellyel a Mossadnál gyakorlatozott.
- Automata, ultraszonikus célpontkeres - harsogta a prospektus rek-
lámszövege. - Önnek csak meg kell húznia a ravaszt, és a fegyverbe be-
épített komputer elvégzi ön helyett a többit. Ha a hónap végéig leadja
megrendelését, száz töltényt kap díjmentesen.
Eszter még aznap elküldte a rendelést és hozzá a hitelkártyája számát.
A következ nap végig szemmel tartotta a Hiltont, de Heinlein szemé-
lyében a fogás csak délután jelent meg, amikor a férfi kisétált a szálloda
bejáratán.
A lánynak nem volt nehéz követnie volt szeret jét. Heinlein észak
felé, a Central Park felé tartott, és egy órán át az állatkertben csellengett.
Miel tt visszatért a hotelbe, még egy bárba is betért húsz percre, hogy
felhörpintsen egy kis életelixírt.
A szerdai program sem hozott sok újat, és csütörtökön is csak egy esti
színházzal b vült az addigi repertoár. Úgy t nt, mintha csak az id t
akarná elütni, miközben valamire vár. A lány azon t dött, hogy vajon
mi ez a valami.
Pénteken Eszter vett egy zsebkomputert, és bement a Hiltonnal szem-
ben lév Amerikai Népm vészeti Múzeum új épületébe. Senki sem állta
útját, amikor a liften a legfels emeletig ment. A folyosón egy teremtett
lélek sem járt. A kis lépcs k a végén pedig azt sugallták, hogy azon ki-
juthat az épület tetejére.
Egy nagy kulcscsomóról különböz saválló m anyag kulcsokat kezdett
próbálgatni, és talált is egy pont a kulcslyukba valót, csakhogy elfordíta-
ni már nem tudta. A lány kivette a kulcsot, zsebéb l el húzott egy savat
tartalmazó fiolát, és azt csúsztatta a zárba, gondosan vigyázva, hogy bele
ne törje. Ekkor újra bedugta a kulcsot, és er sen belenyomta. A fiola el-
tört. Sav füstje keringett az ajtó körül, amint a maró folyadék elkezdte
roncsoló hatását. Néhány másodperc múlva Eszter már mozgatni is tudta
a kulcsot a zárban. Még mindig várnia kellett. Fontos volt, hogy jól id -
zítsen. Nem engedhette meg, hogy a sav túl sokáig roncsolja a zárat,
mert azzal is áthatolhatatlanná teheti az ajtót. Egy percet várt, aztán újra

80
próbálkozott. Ezúttal sikerült. Merev volt ugyan, de most érezte, ahogy
a zár nyelve enged a forduló kulcsnak. A lány kinyitotta az ajtót, kivette
a kulcsot, és egy semlegesít folyadékkal eltüntette a kellemetlenül ka-
vargó füstfelh t.
Merész léptekkel felmászott a tet re, mintha minden joga meglenne
ahhoz, hogy itt járjon, és úgy tett, mintha az ablakmosók fogantyúit el-
len rizné. Ha a szemközti épületekb l bárkinek is szemet szúrna, azt hi-
hette, hogy biztonsági ellen r, aki a múzeum alkalmazottainak biztonsá-
gáért felel.
Eszter meg volt elégedve a tet vel. Kit en be lehetett látni a Hilton
fedett f bejáratát, s t még egy kis rész is volt, amit állványnak használ-
hatott a puska számára.
Mikor visszatért a bérelt lakásába, a csomag már várta.
A puska volt benne.

31.
Heinlein már máskor is unatkozott. A negevi kutatóközpontban felettesei
nemegyszer gondoskodtak róla. De most már négy nap telt el a Maken-
nel való beszélgetése óta, és a palesztin vezet még mindig nem üzent
érte. Soha nem ment el a szállodából több mint három órára, és mikor
visszatért, soha nem mulasztotta el megkérdezni a portástól, hogy keres-
te-e valaki távollétében.
Legutóbbi Broadwayon tett sétája után úgy döntött, hogy egy rövid le-
vélben közli Makennel, hogy vissza kíván menni Izraelbe.

32.
Eszter egy tisztáson feküdt a hasán, és az egyik távoli fa ágáról lelógó
kólásdobozt vette célba. Egész pontosan háromszáz yardra volt t le a do-
boz, de vörös színe úgy kiütközött a zöld lombok közül, mintha sokkal
közelebb lett volna.
A lány a fegyver lézerbemér jével a felirat O bet jére irányította a
puska csövét, miközben hallotta a beépített komputer finom berregését,
amint elvégezte a szükséges pontosításokat. Mikor minden bemérés meg-
történt, zöld fény jelent meg a lencsén. Eszter meghúzta a ravaszt.
A dörrenés hangosabb volt, mint várta, de a találat tökéletesre sike-
rült. A lencsén keresztül a mesterlövész jól láthatta a COCA felirat O
bet jében tátongó lyukat. Eszter még négy golyóval rajzolta körül el
találatát, hogy egész biztos legyen a dolgában.
Elégedett volt a puskával. Persze még ennél a fegyvernél is figyelembe

81
kellett vennie a szélviszonyokat, de ez egyrészt elkerülhetetlen volt, más-
részt tudta, hogy ez a legmegbízhatóbb jószág, amit szerezni tudott.
Szétszerelte a puskát, részeit fiatalos sporttáskájába rakta, és laza léptek-
kel megindult bérelt kocsija felé.

33.
Fülledt délután volt. Maken irodájában teljes g zzel dolgozott a légkon-
dicionáló.
- Utánajártunk a sztorijának, Heinlein - kezdte Maken. - Örömmel
mondhatom, hogy helytállónak bizonyult.
- Nem tudom, miért ne mondtam volna igazat. Történetesen tényleg
ez az igazság.
A palesztin vezet az asztalán el tte fekv jelentést babrálta. Emberei
alapos munkát végeztek, ott volt el tte Heinlein hadbírósági tárgyalásá-
nakjegyz könyvmásolata és a tel-avivi bankszámlájáról szóló jelentés.
- Megbeszéltem a tervét néhány nagyon közeli munkatársammal -
mondta Maken, és közben le nem vette a szemét Heinleinr l. - Termé-
szetesen ket is nagyon meglepte.
- Természetesen - hagyta rá Heinlein.
- De aggasztja is ket az ön javaslata.
- Miért?
Maken tekintete Heinleinébe fúródott.
- Ez igen egyszer . Amit ön tanácsol, arra eddig nem volt precedens a
történelemben.
Heinlein flegmán elmosolyodott.
- Pont ezért kéne most elsütni.
- Pontosan. Mi ketten egyformán vélekedünk.
- Remek. Mikor kell elkezdenem?
- Nem kezd el semmit. Legalábbis még nem.
- Nézze - csattant fel Heinlein, kimondott indulattal a hangjában -,
egy teljes hetet...
- Megkapja a négyezer dollárt, amit kért - felelte továbbra is higgad-
tan Maken. - Most menjen vissza Izraelbe, és várjon, míg egyik embe-
rünk kapcsolatba lép magával. T le meg fogja tudni végs döntésünket.
- Ez ugye azt jelenti, hogy még mindig nem bíznak bennem?
Maken elb völ mosolyával ajándékozta meg a volt izraeli katonát.
- Csak azt jelenti, hogy egy kis kölcsönös bizalmatlanság egyikünknek
sem árthat egyel re.
 34.
Sean Lewis, a New York-i rend rség rmestere remek megfigyel -
készségének köszönhette, hogy pályája töretlenül haladt mindeddig. Nem
történhetett semmi olyan apró incidens Manhattan központjának forgal-
mában, melyet ne szúrt volna ki. Most is tudta, hogy látta már ezt a
gyönyör , fekete hajú lányt valahol.
Egész pontosan négyszer.
Vagy a Hilton melletti cukrászda teraszán üldögélt, vagy az Amerikai
sugárúton sétálgatott fel s alá. Nem úgy viselkedett, mint egy prosti; so-
hasem csípett fel senkit, bár az külsejével inkább hadakoznia kellett,
hogy t ne csípjék fel. De hát akkor miben sántikál vajon?
Lewis rmester látta, amint a n lazán végigsétál az utcán, vállán nagy
sporttáskát visz, és belép az Amerikai Népm vészeti Múzeumba. Lehet,
hogy csak h sölni akar egy kicsit, és ide menekül a fojtogató h ség el l.
Lehet, hogy csak odaadó tanulmányozója az amerikai kultúrának, ahogy
maga az emberi viselkedésnek, kiváltképp a b nöz kének. Mindeneset-
re úgy döntött, szemmel tartja az épületet, és megfigyeli, mikor bukkan
fel újra a lány.

Eszter letérdelt fent a tet n, és onnan figyelte a Hilton bejáratát. Ha

Heinlein tartja eddigi napi programját, tíz perc múlva fogja elhagyni a
szállodát. A lány remélte, hogy a katona nem fog késni, mert addigra
valaki biztosan észreveszi a szemközti házak valamelyik ablakából. De
arra is rájött, hogy az izzó nap nagyon jól fedezi, pont úgy, ahogy neki a
legkedvez bb. Eszter levette ruháját, hogy csak a kétrészes fürd ruhája
maradt rajta, amit el re felvett. Így úgy nézett ki, mint akármelyik iro-
distalány, aki egy kicsit napfürd zik munkaid ben.
Hasra gördült, és állát kezére támaszkodva figyelte a szálloda bejára-
tát.
Mikor már jól elhelyezkedett, közelebb húzta a táskáját, és kinyitotta,
hogy csak ki kelljen rántania bel le a Remingtont, mihelyt Heinlein fel-
bukkan.

Heinlein szobájában megszólalt a telefon. A reptérr l keresték, hogy

közöljék vele, rendben van az esti gépre foglalt jegye Tel-Avivba.
A férfi megköszönte az információt, és órájára pillantott. Egész nap bent
ült az épületben. Rengeteg ideje volt még meginni egy italt valahol.

A múzeum biztonsági re kétkedve pillantott fel.

- Sporttáskát vitt a vállán?...Igen, tényleg volt egy ilyen lány. Fekete

83
hajú. Néhány perccel ezel tt szállt be a liftbe. Bármelyik irodába mehe-
tett.
Lewis rmester megköszönte az rnek. Ami még sokat segített neki
rend ri munkája során, az a hatodik érzéke volt. És ez az ösztöne azt
súgta, hogy a tet n keresse a lányt.

Eszter látta, amint Heinlein kilép a szállodából. A lány mozdulatai

módszeresek és kiegyensúlyozottak voltak. De a keze azért remegett. Va-
lahol érezte, hogy rültség, amit csinál. A videofilmeken az orgyilkosok
mindig hidegek és számítók, és most itt van - remeg kézzel és heve-
sen ver szívvel.
Kivette a Remingtont a táskából, megtámasztotta, és belenézett a len-
csébe. Beletelt néhány másodpercbe, míg megtalálta Heinleint. T le el-
lenkez irányba haladt, vagyis hátát fordította a lány felé. Eszter a lézer-
bemér vel megkereste a megfelel célpontot a férfi hátán. Fokozatosan
alábbhagyott kezének remegése, és sikerült szilárdan tartania a fegyvert.
Heinlein lassan, gondolatokba merülve lépkedett az utcán. A lány érez-
te, hogy a szél belekap a hajába, és néhány tincset az arcába fúj.
A szelet is számításba kell vennie! - jutott eszébe.
A célpont teljesen megszilárdult, amint a lánynak végre sikerült maxi-
málisan úrrá lenni idegein. Olykor járókel k ékel dtek közé és kiszemelt
áldozata közé. De aztán Heinlein áttért a Burlington-ház el tti részre,
ahol már nem volt akkora a forgalom. Eszter elvégezte az utolsó finomí-
tó igazításokat. És akkor megjelent a zöld fény. Eszter meghúzta a ra-
vaszt. Egyszer, kétszer, s t harmadszor is.
Az els golyó hatinchnyire csapódott be Heinlein lába el tt, és végül
is bezúzta a Burlington-ház egyik földszinti ablakát. A férfi azonnal tu-
datára ébredt, hogy mi történik, és a közeli virágágyásba vetette magát.
Ott érte a második lövés, mely szintén közvetlenül mellette verte fel a vi-
rágágyás földjét.
Egy járókel sikított fel, amint a harmadik golyó elsüvített a füle mel-
lett, és belefúródott a ház oldalába.
Lewis rmester épp akkor tépte fel a tet re vezet ajtót, amikor Eszter
a negyedik lövésre készült.
- Dobja el! - vicsorogta.
A lány megfordult, de szeme nem árult el sem riadalmat, sem megbá-
nást. A rend r ott állt el tte, két kézzel markolva 38-as kaliber szolgá-
lati fegyverét, és egyenesen az orvlövész fejére célzott.
- Azt mondtam, hogy dobja el!
Eszter kezének szorítása lanyhulni kezdett a Remington markolatán.
A fegyver lekoppant a tet szélére, és talán le is zuhant volna, ha a lány
nem kap utána.
Két dolog történt egyszerre. Az els , hogy az rmester agyában felte-
dött egy kérdés, mely aztán élete végéig kísértette: vajon ösztönösen

84
kapott-e a lány a puska után, hogy le ne essen, vagy azért, hogy ellene
fordítsa?
A másik dolog a saját lövése volt, egyenesen a lány bal szemébe,
mely azonnal végzett is vele.

35.
A szemüveges hiltonos lehúzta a leped t Eszter arcáról, és kérd pillan-
tást vetett Heinleinre.
- Már lefedték a szemét, ahol a golyó eltalálta - magyarázta.
Heinlein a lányra pillantott. Általában fesztelen arcára valódi döbbenet
kifejezése ült ki. Agya lázasan dolgozni kezdett.
- Nos? - sürgette a választ a szemüveges úr.
Heinlein bólintott.
- Igen, ismertem. Együtt jártunk Izraelben. Meg rültem érte. Rettene-
tesen féltékeny volt. Képzelheti, ha idáig követett Izraelb l - mondta, és
hitetlenkedve rázta a fejét.
A szemüveges férfi FBI-ügynök volt, az, aki érkezésekor végül is fel-
vette Heinleint a vendégek közé. Nem d lt be Heinlein sztorijának.
- Írja le, milyen a teste - nógatta Heinleint. - Van rajta valamilyen is-
mertet jegy? Vagy forradás?
Heinlein egy pillanatig gondolkodott.
- A bal mellén egy anyajegy.
- Milyen alakú?
- Oválisnak mondanám. Hold alakúnak.
- A mellbimbója alatt vagy fölött?
- Alatta.
Az FBI embere megnyugodott. Mindazonáltal a Hilton el tti lövöldö-
zés, ahol egyik zsidó a másikat irtja, nem vetett túl jó fényt a szállodára
sem, ahol pont most Joseph Maken lakott. De a halott lány szállodai szo-
bájában talált és Heinlein tollából származó búcsúlevél és a mostani test-
leírás mégis olyan ritka egybeesésnek t nt, amit még az FBI emberének
is el kellett ismernie. Ha a lány profi volt, nem valószín , hogy a mellét
mutogatja Heinleinnek. Ezenkívül lenyomozták Heinlein múltját is: a
volt tiszt egy gazdag gyémántkeresked fia, aki már azel tt is járt New
Yorkban üzleti úton.
A két férfi együtt ment el a tragédia színhelyér l.
- Akar még kérdezni t lem valamit? - kérdezte Heinlein.
- Csak egy kérdést. Miért akart találkozni Joseph Makennel?
- Üzleti kíváncsiságból. Szerettem volna megtudni, hogy Tel-Aviv ak-
kor is megtarthatná-e gyémántmonopóliumát, ha Palesztina elfoglalja.
Mint már egyszer mondtam önnek, engem az üzlet érdekel, nem a politi-
ka.
85
 - Mikor akar visszatérni Izraelbe?
- Ma este. Pont e miatt az üzlet miatt késtem le a tegnapi járatot.
- A lány nagyon jól l tt, azt tudja.
Heinlein vállat vont.
- Nálunk még be lehet hívni a lányokat is katonai szolgálatra. Mind-
nyájan tudnak l ni valamennyire.
Az FBI embere unott képpel nézte a jöv -men forgalmat.
- Nincs több kérdésem, Heinlein úr. Ha ezután is féltékeny hölgyekbe
botlik, ne engedje, hogy New Yorkig kövessék. Megértett?
- Igen, és igyekezni fogok - ígérte Heinlein.
- Még valamit - mondta az ügynök.
- Igen?
A férfi egyenesen Heinlein szemébe nézett.
- Ne csodálkozzon, ha atyai gondoskodásunk odáig terjed, hogy meg-
bizonyosodunk: biztonságban visszatért-e Izraelbe.

- Mennyire megbízható a vonal? - kérdezte Heinlein a Times Square bár

telefonfülkéjében.
- Mondtam már, hogy minden beérkez hívást egyenesen hozzám kap-
csolnak, így senki sem tud hallgatózni - biztosította Heinleint Greer
hangja. - Kérem, folytassa.
- Hallgasson ide, Ben Yair, vagy akárhogy is hívják. Mi a fenét ját-
szanak maguk itt velem?
- Én is ugyanezt akartam magától kérdezni, David.
- Ha ki akarnak nyírni, miért azt a szerencsétlen kölyköt küldték a
nyakamra? Még egy lézerbemér s puskával sem tudott egyenesen l ni.
- Azt a parancsot kapta, hogy ne találja el magát.
- MICSODA!
- Azaz el ször - helyesbített Greer. - Az, hogy végül t nyírják ki,
nem szerepelt a tervünkben. Óva akartuk inteni magát, hogy térjen jobb
belátásra, ha netán disszidáláson járt volna az esze. Nem tudtuk, hánya-
dán állunk magával, így végül is mi nem felelünk a történtekért.
- Figyeljen ide - folytatta Heinlein. - Én a magam módján játszom ezt
a játszmát, és nem t rök senkit l közbeavatkozást. Helyesen gondolom,
hogy önnek van egy kis szava a Mossadnál, igaz?
- Igen, valamennyi van - ismerte be Greer.
- Akkor mondja meg nekik, hogy koptassák le rólam a zöldfül iket,
oké?
- Oké - egyezett bele Greer, aki megkönnyebbülten látta, hogy kezde-
nek a normális mederbe terel dni a dolgok. - Ne felejtse el, ha segítség-
re van szüksége, csak ezt a számot kell hívnia.
- Nézzen utána, hogy az itteni nagykövetségünk tisztességes temetést
rendez annak a kölyöknek - fejezte be Heinlein a beszélgetést.
* * *
86
 - Semmi kétség, hogy Mossad-ügynök volt a lány - jelentette ki
Maken.
Heinlein bágyadtan elmosolyodott.
- Úgy gondolja?
- Nem, tudom.
- Ó, és honnét?
- Maradjunk annyiban, hogy tudom.
Aznap délel tt Maken társaival végigböngészte az Izraelben általuk is is-
mert ügynökök fényképeit. Esztert az egyik tel-avivi utazási iroda mun-
katársaként tartották nyilván.
Heinlein elvigyorodott.
- Én azt hittem, hogy a Mossad legalább egyenesen l ni megtanítja a
kémeit.
- Még ilyen szélben és kényelmetlen fekv helyzetb l is? Szerencséje
volt, hogy legalább hatinchnyire sikerült megközelítenie magát. Ez a
gyilkossági kísérlet megválaszol egy magával kapcsolatos kérdést, de fel-
vet egy másikat helyette. Mennyire lehet maga hasznunkra, ha a Mossad
ennyire vadászik a fejére?
- Ha ez a lány valóban Mossad-ügynök volt, akkor szerintem most
már békén fognak hagyni.
Maken nem értette a választ.
- Mib l gondolja?
- Mert az FBI lezártnak tekinti a dolgot. Egy féltékeny lány, aki
megpróbált keresztbe tenni h tlen szeret jének. Ha ezek után bármi tör-
ténik velem, az izraelieknek nemzetközi bonyodalmakkal kell számolni-
uk, ha az FBI-nak eszébe jutna utánanézni még egyszer, hogy ki is volt
ez a lány voltaképpen. Politikai gyilkossági kísérlet éppen New Yorkban
nemigen tenne jót az izraeli-amerikai kapcsolatoknak a jelen körülmé-
nyek között.
Maken eljátszadozott aranytollával.
- Ebben lehet, hogy igaza van. De ez egy újabb kérdést juttat eszem-
be. Mi készek vagyunk elhinni, hogy az ön együttm ködési készsége va-
lódi, így embereket kívánunk a rendelkezésére bocsátani. Ezek az ön
közvetlen munkatársai lesznek, Heinlein. Ha valami drasztikusan elrom-
lana, velük is számolnia kell. Ugye, ért engem?

36.
Mivel a palesztinok most is bombázták a Ben Gurion repteret, Heinlein
Boeingjét a Chel Ha 'Avir Etizon nev légi támaszpontjára irányították, a
Sínai-fennsíkra. Mivel Izrael nem bonyolított belföldi légi forgalmat, az
utasoknak itt kellett megvárniuk az értük jöv autóbuszokat, hogy azok
bevigyék ket Tel-Avivba, és ott essenek át az útlevél- és vámvizsgálato-
kon.

87
 Heinleinnek várakozásainak megfelel en nem akadt gondja az útlevél-
ellen rzésnél. Izzadtan, kimerülten és éhesen ért a Plaza Hotelbe.
A következ reggelt nagyrészt alvással töltötte, hogy szervezete kihe-
verje az id zónák közötti különbség okozta fáradtságot, és csak kés dél-
után tért valamennyire magához. Bérelt egy autót, és Tel-Aviv centrumá-
ba hajtott, ahol a szerszámszaküzleteket járta, vett egy övtáskát, néhány
elektromos szerkenty t meg egy kis borotvakrémet. Ezután átment
Rothschild sugárúton lév Bernershez, ahol vett egy polaroid iratfényké-
pez gépet. Utolsó útja egy férfiruházati üzletbe vezetett. Itt Heinlein vá-
sárolt magának egy pár nadrágot, egy pólóinget, pulóvert, keszty t, zok-
nit és egy pár cip t is. Mindezt fekete színben.
Éjszaka tíz mérföldet autózott északi irányban a tengerparton, apja Jaf-
fa Gardens nev telkén álló csodavillája felé. A kocsit a háztól fél mér-
földre hagyta a lombok közé rejtve, és itt átöltözött újonnan vásárolt fe-
kete szerelésébe. A szerszámokat az övtáskába tette, és vállára akasztot-
ta a polaroid fényképez gépet.
A kocsi ajtaját nyitva hagyta, a slusszkulcsot pedig a padlón hagyta,
ahol könnyen megtalálja majd, akárhogy kell is sietnie. Ejt erny s múlt-
ja legalább akkora hangsúlyt fektetett a tetthelyr l való felszívódás taní-
tására, mint arra, hogy hogyan lehet bárhová bejutni. Heinlein emléke-
zett, amint kiképz je figyelmeztette, veszélyes egy kulcscsomóval bajlód-
ni akkor, mikor minden másodperc el nynek számíthat. De az indítóban
sem tanácsos hagyni a kulcsot, mert az szinte provokálja, hogy valaki
elillanjon a kocsival.
Ugyanennek a kiképzésnek köszönhet en Heinlein tudta, hogyan lehet
macska módjára észrevétlenül átjutnia az épületet övez buja sövényen.
Át kellett másznia néhány szomszédos falon és kerten is. Az olyan helye-
ken, ahol nem takarta a növényzet, perceket szentelt a terep teljes felmé-
résének, és minden lehetséges neszre fülelt. Legjobban a telken esetlege-
sen elhelyezett tévékameráktól és infravörös felderít monitoroktól tar-
tott, bár emlékezete szerint ezeket apja inkább a legális bejáratokra irá-
nyíttatta.
Kis id múlva Heinlein átmászott apja házának jól ismert kerítésén, és
óvatosan kezdte körbejárni az épületet. Egyik szobából sem szivárgott ki
fény, csak apja és fivére hálószobájából hallatszott a légkondicionáló ber-
regése. Avram Heinlein nem volt pazarló ember, csak ott használta a lég-
kondicionálót, ahol tartózkodott is.
Heinlein felmászott a dupla garázs tetejére, elhelyezte a betör t figyel-
meztet kis szerkezetet.
Els feladata az volt, hogy bejusson az apja dolgozószobájába vezet
nagy tolóablakon. Egy apró lyukat fürt a fémkeretbe, csavarhúzóval ki-
emelte a zárreteszt, és besurrant. Ceruzalámpájával egy pillanat alatt kör-
bepásztázta szemével a szobát, és örömmel állapította meg, hogy semmi
sem változott.

88
 A széf még mindig a Tom Keating-akvarell mögött rejlett. Heinlein
magában fohászkodott, hogy a kódot is változatlannak találja. Beállította
a kereket legjobb tudása szerint, és meghúzta. A széf kinyílt. Vágatlan
gyémántokat és egy b rkötéses noteszt talált benne. Heinleint f leg a no-
tesz érdekelte: egy gyémántkeresked feljegyzései várható és beérkez
szállítmányokról a megfelel árfolyamon, a megfelel kódjelekkel ellát-
va. A betör kinyitotta a kis könyvet, és polaroid gépével lefényképezte
az utolsó húsz oldalt. Mindezzel végzett is öt perc alatt. Visszatette a
könyvet és a gyémántokat a széfbe, bezárta, és indult is vissza a kocsi-
hoz. Mikor visszaért, két percig csak ült, hogy kifújja magát, és szívve-
rése kissé lelassuljon.

Szállodai szobája magányában Heinlein kipakolta maga elé a polaroid

gép felvételeit. Az automata élességállító a lehet legjobb munkát végez-
te, kristálytisztán olvashatott minden apró adatot. Heinleinnek azzal is
szerencséje volt, hogy apja nem változtatta meg a kódrendszert sem a
gyémántoknál, sem az aranyrudaknál. A legfontosabbnak egy két hét
múlva esedékes, negyvenöt kiló vágatlan gyémántról szóló szállítmány
nt. Az egész együtt mintegy negyedmillió karát értéket tett ki. Heinlein
úgy gondolta, hogy elszámolt valamit, hát újravégezte a m veletet. Most
is ugyanezt az értéket kapta.
Ötvenkilónyi vágatlan gyémánt! Mindez ugyanazon a napon, ugyanoda
- a vörös-tengeri Elat repül térre.
Heinlein próbált rájönni, vajon miért akar apja ekkora vagyont kijut-
tatni az országból. Mivel a palesztinok Izrael elleni háborúja arra ment
ki, hogy fel rölje az ellenség anyagi bázisát, hatalmas t kék vándoroltak
ki nap mint nap az országból. Ahhoz nem férhetett kétség, hogy a hatal-
mas rakomány illegálisan távozik. Az is tény, hogy Avram Heinlein nem
valami nagy hazafi, így logikus, hogy hajlandó effajta lépésre, hogy
meg rizze vev körét.
Másnap reggel Heinlein lebonyolított néhány telefont, és kiderítette,
hogy a szállításra megjelölt reggelen ötven jeruzsálemi hassidimból álló
csapat foglalt le egy charterjáratot, mely az Elat repül térr l Varsóba
megy majd, mely szektájuk szellemi hazája, és útközben leszállnak
Amszterdamban.
Elat beleillett a képbe. Az egyik olyan reptér volt, melyet nem fenye-
gettek állandóan a palesztin támadások, és az is kézenfekv nek látszott,
hogy Amszterdamban fogják leadni a gyémántrakományt.
Minél tovább gondolkodott Heinlein az ötvenkilónyi gyémánton, annál
vonzóbbnak érezte a fogást. A várakozásaitól eltér en egyetlen rajtaütés-
sel megszerezhetik a vagyont, és még Makent l sem kell olyan sok segít-
séget kunyerálnia. Most csak annyi a dolga, hogy megtudja, milyen úton
fog a hassidimokból álló csoport és a csomagjuk az Elat reptérre jutni.
A rejtélyes Ben Yairnak szóló telefonból talán ez is kiderül.
 37.
A csíp jébe kapott hatalmas ütést l Heinleinnek torkán akadt a korty,
amit éppen söréb l hörpintett.
- David! - bömbölte egy öblös, angol akcentusú hang. - Ez aztán va-
lóban David Heinlein! Vigyen el az ördög, ha ez nem maga a vén gazem-
ber!
Még miel tt Heinlein felocsúdott volna, egy kis köpcös, tokás, negy-
ven év körüli ember fészkelte be magát Heinlein bokszába, és szélesen
rávigyorgott. A déli nap hatására a kis ember homlokán verejtékcseppek
csillogtak, melyeket az s n törölgetett egy er sen használt zsebkend -
vel.
- Ki a fene maga? - förmedt rá Heinlein.
A kis ember döbbenten nézett vissza rá.
- David, hát nem emlékszel a londoni csapatra? Mikor apád hosszabb
pórázra engedett közvetlenül azel tt, hogy törzsvendég lettél? Te jó ég,
micsoda banda volt, nem igaz? Hány csajt is fektettünk két vállra?
Heinlein még mindig elképedve bámulta a kis embert. Maken New
York-i embere megmondta neki, hogy egy Sarcha nev ügynök fog nála
jelentkezni Tel-Avivban, és úgy fog bemutatkozni, hogy egy londoni tár-
saságról fog halandzsázni.
- Sajnálom, de nem emlékszem magára.
- Na de, David, ne bolondozz. - A takaros kis idegen nem vesztette
el jókedvét, és a hasát paskolta. - Nos, lehet, hogy azóta felszedtem egy-
két kilót. De még ma is belevaló gyerek vagyok. Sarcha, Peter Sarcha. -
Itt cinkos pillantást vetett Heinleinre. - Gondolom, ez a név felidéz ben-
ned néhány b nös emléket.
Heinlein szeme végigfutott a Namir téren, ahol ültek. Mint mindig,
most is tele volt fiatalokkal.
- Gondolom - kezdte óvatosan -, nem ártana átülnünk valahová, ahol
jobban beszélgethetnénk.
- Nem rossz ötlet - egyezett bele Sarcha. - Mit szólnál egy kis hor-
gásztanyához?

A két férfi bérelt egy kis motorcsónakot a kiköt ben, és hozzá horgász-
felszerelést. Jól meghajtották a motort, amíg legalább egy mérföldre el
nem távolodtak a parttól, aztán hagyták, menjen magától a járm .
- Itt már sokkal jobb - kezdte széles vigyorral Sarcha. - Szeretek jó
mélyen behajózni a vízre. A mi kis Mossad-ügynökeink tudnak a vilá-
gon a legjobban szájról olvasni. Az ötletes kis távcsöveiknek is aligha
veszik hasznát, ha a vízen himbálózó két ürgét kell figyelniük.
Heinlein kezdett némi tisztelettel nézni új ismer sére. A kis köpcös

90
emberke nyilvánvalóan sokkal agyafúrtabb volt, mint els látásra gon-
dolta.
- Oké, Sarcha, tehát ki is maga voltaképpen?
Sarcha jókedv en és nagy vonalakban bemutatkozott. Valaha az angol
légier különleges alakulatánál szolgált rmesteri rangban. Mikor ott
hagyta a sereget, magántest rként kereste kenyerét.
- És nem is csináltam túl rosszul - dicsekedett Heinleinnek. - De még
jobban kezdett menni a sorom, amikor az egyik védencem a helyes irány-
ba terelte a figyelmemet, és én elkezdtem együttm ködni a PFSZ-szel.
- Hogyhogy együttm ködni?
Sarcha legyintett egyet.
- Hát felbukkanni imitt-amott. Kis gyakorlatozás a SAS-szel és hason-
ló dolgok. Akiket eleinte kicsináltunk, még csak nem is zsidók voltak.
Akkoriban még egymást irtották a palesztinok. Mikor Maken átvette a
hatalmat, véget vetett a bels viszálynak. Azért dolgozom még mindig
neki, mert csodálom, amit tesz. Most azt a megbízást kaptam, hogy lép-
jek kapcsolatba magával, és vegyem véd szárnyaim alá. Most, hogy itt
vagyok, felelevenítem a barátságot néhány más régi palesztin cimborával
is.
Heinlein érdekl déssel hallgatta Sarchát, és azon t dött, ugyan ho-
gyan tudna ez a kis gömböc az segítségére lenni. Az biztos, hogy a sú-
lya nem válik el nyére, bármibe fogjon is. Heinleinnek mozgékony em-
berekre volt szüksége.
- Maga zsoldot kap?
- Egy összegben.
- Aha. Tehát ha valaki egyszer többet ígérne, akár át is állhatna?
Sarcha kissé rémültnek látszott erre a kérdésre.
- És hajítanám a sutba Joseph Makent és a munkánkat? Nahát, azt már
nem. És különben is beszari alak vagyok.
- Sarcha a valódi neve?
Sarcha elvigyorodott.
- Ó, persze. Peter Sarcha.
- Tud valamit a terveimr l?
Sarcha még mindig vigyorgott.
- Hadd találjam ki. Valami gyémántügy? Méghozzá sok gyémánt?
A válaszra Heinlein agya teljes készültségi állapotban kattogott to-
vább. Er sen az angolra szegezte szemét.
- Ezt mib l gondolja?
- Tetszett a meló, amit az apja házán végzett a minap.
Heinlein pulzusa triplájára gyorsult.
- Meló? - kérdezte, és az agya lázasan próbált el re gondolkodni.
Sarcha megadóan bólintott.
- Én követtem magát. Ha tudná, milyen nehezemre esett mindazt a
sok átkozott falat megmászni, hogy ne maradjak le. És David, gyerme-

91
kem, hagyott kívánnivalót a munkája. Mi mindig is megmondtuk, hogy
az ejt erny sök túlságosan a szerencsére bazíroznak ahelyett, hogy gon-
dolkodnának. Én a maga helyében elhúztam volna a dolgozószoba függö-
nyeit, nehogy valaki beleselkedjen, és láthassa, amint a széfben turkálok.
És a fényképez gépe vakuja szinte bevilágította az egész kertet.
Sarcha itt nem állta meg, hogy fel ne nevessen Heinlein döbbent képét
látva.
- Tehát valóban gyémántokról van szó. Igazam van, David?
Heinleint annyira meglepték az elhangzottak, hogy csak bólintani tu-
dott.
- Nagy tétel?
Heinlein egy pillanatig habozott, aztán belátta, hogy úgyis felesleges
bármit is titkolnia a ravasz kis angol el l.
- Nagyon nagy - ismerte be.
- Hány emberre lesz szüksége?
- Velem együtt legalább hatra - vágta ki a fiatalember.
Sarcha megint beindította a csónak motorját.
- Rendben van, David fiam. A barátaim említették, hogy sántikál va-
lamiben, de azt nem tudták, hogy miben. Azt is mondták, hogy egy szá-
zalék részesedésre igényt tarthatok.
Heinlein nem tudta levenni a szemét a kis angolról.
- Valóban? - nyögte ki.
Sarcha kuncogott egyet.
- Azt is mondták, hogy hagyjam, amint maga elveszi el bb a saját tíz
százalékát. Akkor talán el is kezdhetnénk kidolgozni a részleteket!

38.
Megfigyel helyér l Heinlein jól látta a legkisebb eltérést is, mely a világ
legelhagyatottabb f útján, az Avara f úton megjelenhetett.
A látcsövét egy sziklára szegezte, és a nap által felizzított szirtek kö-
zött a délibábtól remeg , ide-oda himbálózó tárgyat figyelte. Kis id
múlva a homályos kép nagy porfelh ben közeled busz körvonalává éle-
sedett. Heinlein lecsatolta övér l a gyerekek által annyira kedvelt walkie-
talkie-t, és beleszólt a mikrofonba: - Jönnek.
- Értettem - vette az üzenetet Sarcha.
A zongorahuzal antennával is ellátott gyerek-walkie-talkie ideális rá-
dió volt az akcióhoz, mert hatótávolsága nem haladta meg a fél mérföl-
det, és így csökkentette az esélyét annak, hogy nemkívánatos elemek is
vehessék az üzeneteiket.
Heinlein leereszkedett a puszta domboldalon, és segített Sarchának,
Alefnek és a másik három palesztin katonának az útra cipelni a forgalom-
elterel táblákat. Mind a hatan terepszín Zahal harci egyenruhát, hozzá

92
való sapkát és 20-as kaliber Galil típusú fegyvert viseltek. Ruházatuk
minden egyes darabja valódi volt, beleértve a jobb csuklójukon viselt
személyazonossági láncot is. Heinlein vállán hadnagyi rangról árulkodott
a kétcsíkos pánt.
Heinlein szavára az öt másik férfi elfoglalta el re megbeszélt helyét,
és várták a közeled buszt.
- Jesszusom - sopánkodott Sarcha, és egyre törölgette homlokáról a
gyöngyöz izzadságcseppeket. - Még egy óra ebben az átkozott h ség-
ben, és minden zsír leolvad rólam.
- El bb lássuk, mit tud a duci változat - ugratta Heinlein.
A busz berregése egyre közelebbr l hallatszott. A járm ügyesen vet-
te az utolsó kanyart is, és a busz csikorgó fékezéssel megállt, mihelyt a
vezet észrevette az útlezáró táblákat. Jól gondolták, a busz valóban az
Egged Tours charterjárata volt. Mikor az ajtó kinyílt, Heinlein odalépett
a sof rhöz.
- Minden rendben van? - kérdezte a vezet .
- Kérem a forgalmi és a SC-engedélyét - felelte válasz helyett Hein-
lein. Tekintete végigfutott az utasokon. Sötét öltönyös, tökéletesre borot-
vált szakállú és pájeszos, közömbös tekintet ötven hassidim zsidót látott
a két sorban elrendezett üléseken.
A vezet átnyújtotta Heinleinnek az iratokat.
- Az SC-engedélye nincs lepecsételve - jegyezte meg Heinlein, aki vé-
giglapozta az iratokat, és megnézte a sof r nevét. - Nem a Be'er Sheva
határállomáson jöttek keresztül?
A vezet t meglepte a kérdés.
- Nos, uram, nem. Nem láttam ilyen határállomást.
Heinlein bólintott.
- Valószín leg még azel tt hagyták el azt a pontot, hogy felállították
az állomást. Kérem, kövesse a dzsipet a sátorhoz.
Az egyik els sorban ül zsidó felállt a helyér l, és így szólt:
- Sharrat rabbi vagyok. Én vagyok ennek a csoportnak a vezet je. Za-
rándokútra megyünk Varsóba.
- Sajnálom, rabbi - intette le Heinlein. - Át kell kutatnunk az autó-
buszt. Azt a jelentést kaptuk, hogy fegyvereket akarnak csempészni az
Elat reptérre. Minél hamarabb...
- Azt csak igazán nem gondolja, hogy mi csempészünk fegyvereket! -
tiltakozott a rabbi.
Heinlein elmosolyodott, és persze észrevette a jó néhány arcra kiül
rémületet.
- Persze hogy nem, rabbi. De az azért lehetséges, hogy a maguk tudta
nélkül csempészett volna valaki fegyvereket a buszra. - Heinlein a veze-
höz fordult. - Maga tartalékos?
- Igen, uram. Tizedes vagyok.

93
 - Akkor most, Mishan tizedes, az én parancsnokságom alatt áll. Kö-
vesse a dzsipet, és kapcsolja ki a rádiót.
Heinlein leszállt a buszról, és az Alef vezette dzsip párkányára szök-
kent. A busz engedelmesen követte ket. Heinlein két közlegénye sza-
baddá tette az utat a sátorhoz, és beterelte a buszt a kerítés innens olda-
lára.
- Micsoda szégyen! - dohogott Sharrat rabbi, amint lelépett a buszról,
és végre felfogta, micsoda procedúra áll el ttük. - Nincs joguk így fel-
tartani minket!
- Mi a GOC déli parancsnokságnak felelünk, rabbi - felelte nyugodt
hangon Heinlein. - Kérem, mondja meg a társainak, hogy vegye ki min-
denki a busz csomagtartójából a b röndjeit, és tegye ket erre az asztal-
ra. Minden lelakatolt b röndöt nyissanak ki. Ha valaki gyanús mozdula-
tot tesz, az életével játszik. Minél készségesebben m ködnek együtt ve-
lünk, annál hamarabb végzünk.
A rabbi nem ellenkezett tovább. Jiddisül mondott valamit társainak.
A mogorva hassidimek kelletlenül tették az asztalra egyenként táskáikat,
és kinyitották ket. Szenvtelen arccal nézték végig, amint két közlegény
végigtúrja a holmijukat, Sarcha pedig a buszt nézi át ezalatt. Alef a busz
alá mászott be nagy teljesítmény zseblámpájával és tükrével.
Egy félóra múltán sem találtak semmit.
- Motozzák meg az utasokat - rendelkezett Heinlein.
Ez a parancs újabb tiltakozási hullámot váltott ki, de végül is a rabbik-
nak nem volt más választásuk, mint kifordítani zsebeiket és levetk zni.
Egyikük válogatott szidalmak gy jteményét zúdította Sarchára, de ha va-
lamilyen fentr l jött támadástól kellett tartani, akkor Sarcha szerint az in-
kább gépi természet volt, mint isteni.
- Ha még egy óráig itt szarakodunk, egész biztos, hogy a seregb l va-
laki kiszúrja ezt a sátrat - súgta oda Heinleinnek. - Mi a fene jöhetett
közbe?
- Mishan tizedes! - szólította a sof rt Heinlein.
- Uram?
- Jeruzsálemben vette föl ezeket az utasokat?
- Igen, uram.
- Hol?
- A Mea Shearimban lév könyvtáruk el tt, uram.
- k maguk helyezték el b röndjeiket a csomagtartóban, vagy maga
rakta be nekik?
A fiatal sof r megint csak meglep dött a kérdésen.
- Hát... azt hiszem, hogy k rakták be.
- Mi az, hogy azt hiszi? Nem tudja biztosan?
- Nem, uram. Tegnap este óta náluk volt a busz, hogy a feleségeik ki-
pucolják az út el tt. - Mishan itt lejjebb vette a hangját. - Tudja, milyen

94
bogarasak az ilyen ürgék. Semmi világi szenny meg hasonlók. Mikor én
a könyvtár elé értem, már mind bepakolva ült a helyén.
Sarcha megeresztett egy cifra káromkodást.
- Maga mindig ezt a buszt vezeti? - folytatta a kérdez sködést Hein-
lein.
- Igen, szinte mindig.
- Tehát ismeri kívül-belül?
- Elég jól, úgy gondolom.
- Jól van - jutott döntésre Heinlein. - Akkor mi ketten átfésüljük
most széltében-hosszában. Jöjjön.
Újabb félórás alapos keresgélés után Mishan kidugta a fejét a busz bel-
sejében lév WC ajtaján, és hívta Heinleint.
- Azt hiszem, itt valami nem stimmel, uram. Nem lehet lehúzni olyan
er sen, mint azel tt.
- Hol van a víztartály? - kérdezte Heinlein, amikor lehúzta a WC-t, és
maga is látta, hogy valóban alig csordogál egy kicsit.
- A tet ben, uram.
- Maga töltötte meg?
- Nem, uram. k.
A hassidimok arcáról még most sem lehetett semmit leolvasni, amint
Alef és fivére felmásztak a busz tetejére, és szabaddá tették a tartályt.
Alef lekiáltott egy-két szerszámért, amit meg is kapott. A palesztinok
mintegy öt percen át buzgólkodtak, miközben Sarcha és Heinlein egyre
növekv aggodalommal füleltek a feléjük közeled helikopterek zajára.
Sharrat rabbi már-már szólásra nyitotta a száját, de aztán meggondolta
magát. Hassidim társaival együtt néma csendben figyelték, amint a busz
százgallonos vizestartályát a katonák leeresztették a földre. Sarcha legug-
golt, és megvizsgálta a tartály kistányér méret fedelét.
- Ehhez valaki hozzápiszkált mostanában - jelentette ki, és a csavar-
húzóval kicsavarta rögzít csavarokat. Egész karjával belenyúlt a tartály-
ba, és mikor érzékelte, mit fogott, széles mosoly terült szét az arcán.
Visszahúzta a karját. Kezében egy számcédulával ellátott m anyag zacs-
kót tartott.
- Úgy éreztem, van még benne néhány száz hasonló zsákocska -
mondta Heinleinnek, és átnyújtotta neki a zacskót.
Heinlein kinyitotta a zacskót, és tartalmát a másik markába szórta.
A körülbelül hatvan vágatlan gyémánt sokfélesége még t is meglepte.
Az egyes darabkák formája is er sen különbözött, és karátjuk is egyt l
nyolcig terjedt. A nyolckarátoson látszott, hogy a csiszolás els fázisán
már átesett. Ez volt az egyetlen áruló jele annak a pániknak, mely a tel-
avivi gyémántt zsdén uralkodott, és amely miatt egy ilyen akció szüksé-
gessé válhatott.
- Mennyit érnek? - kérdezte Sarcha.
- Ez a kis maréknyi? Körülbelül harmincezer dollárt. Oké, szedjük ki

95
 a többi zsákot is. - Heinlein a f rabbi orra alá dugta a gyémántokat. -
Feltételezem, hogy ön és a társai már hallottak a szükségállapot 131-es
számú rendeletér l, rabbi?
A rabbi állta Heinlein átható tekintetét, de nem válaszolt.
- Ez a szabályzat tiltja az aranyrudak és drágakövek kivitelét az or-
szágból - jegyezte meg Heinlein foghegyr l. - Aki vét ez ellen a szabály
ellen, automatikusan húszévi szabadságvesztésre ítélhet , és még csak
fellebbezni sem lehet. Az államnak jogában áll elkobozni a drágaköve-
ket. - Hüvelykujjával a zsákok felé bökött, melyeket Sarcha épp most
halászott ki egyenként a vizestartályból. - Ha nincs kiviteli engedélye
ezekre a csomagocskákra, akkor talán kérhet egy nyugtát t lünk, miel tt
megengedjük, hogy folytassa az útját.

Sarcha egyszerre megfeledkezett az öt óra hosszas csónakázás okozta

émelygésér l.
- Nézd csak, ott! - kiáltott fel örömében, és a távolba mutatott. - Rév-
be jutottunk, nemde, David öcsém?
Heinlein is látta az olaj fekete tengeren fel-felvillanó fényt. Kezdte a
felfújható csónakot a fény irányába fordítani. Az ötórás kóválygás miatt
már veszélyesen kezdtek kifutni az üzemanyagból. Ezért üresben hagyta
a motort még egy kis ideig, és csak akkor kezdett teljes g zzel a fény
felé hajtani, mikor megbizonyosodott fel le, hogy valóban nekik szól.
A két férfi között a csónak alján ott hevert l poros ládákba rejtve min-
den id k legnagyobb vámmentes szajréja.
A fekete alaktalan tömeg, mely felé száguldottak, egyel re a távoli
horizontba veszett, de néhány perc múlva mindketten hallották, ahogy a
Földközi-tenger hullámai egy hajó oldalának csapódnak. Heinlein el ha-
lászta táskájából a walkie-talkie-t, és bekapcsolta.
- Itt a Delta Hotel jelentkezik.
- Értettem, Delta Hotel. Vettük - válaszolt valaki a hajóról. - Fárad-
janak a fedélzetre.
Ebben a pillanatban a gumicsónak Joseph Maken jachtjának ütközött.

Maken és emberei a nyitott l poros ládák köré gy ltek, és elkápráztatva

csodálták azok tartalmát. A PFSZ vezére letérdelt kabinja vörös plüss-
sz nyegére, és manik rözött ujjai között végigpergetett egy maréknyi
csiszolatlan, de ragyogó gyémántot.
- Én már elvettem a magam tíz százalékát - jelentette kurtán Heinlein.
- Én pedig az egy százalékomat - dünnyögte Sarcha is.
Maken elmosolyodott és bólintott.
- Gondolom, a legjobb köveket tették zsebre.
- Nincs okunk panaszra - felelte Heinlein zavar nélkül.
Maken felegyenesedett.

96
 - A megérdemelt százalékot, ha szabad így fogalmaznom. - A dobo-
zok felé intett. - Mennyi a teljes értékük?
Heinlein vállat vont.
- Nem lehet pontosan megmondani. Próbáltam megsaccolni egy ma-
réknyi átlagos k értékét. Ha egy éven át apránként értékesítjük ket, a
teljes összeg háromszázmillióra is rúghat.
Néhány másodpercig az egyetlen nesz, mely a kabinban hallatszott, a
jacht motorjainak búgása volt. Úgy t nt, hogy Maken most nincs szoká-
sos könnyed, fesztelen hangulatában. Engedte, hogy tekintete visszaván-
doroljon a lábánál fekv mesés vagyonra. - Háromszázmillió dollár! -
ismételte megkövülten.
- Lehet, hogy alábecsülöm az értéküket - folytatta Heinlein olyan
hangon, mintha ócska bútorok árát kellene megállapítania -, és persze
igen óvatosan kell velük bánni, f leg a nagyobb darabokkal. Becslésem
szerint ezeknek a köveknek a kilencven százaléka legalább tízkarátos - a
világ legjobb konvertibilis valutája.
- Nem fog ez valahol visszaütni? - kérdezte Maken egyik embere.
Heinlein fanyarul elmosolyodott.
- Nem azonnal. De persze ki fog tudódni az igazság. Mikor kiderül,
azt az egész világ harsogni fogja. Ez magukat ne érdekelje. Semmiség
lesz rendbe tenni az ügyet. Rengeteg felvásárló nyüzsög Londonban,
New Yorkban vagy Amszterdamban, akik boldogan átveszik a csiszolat-
lan darabokat tízszázalékos árcsökkentés fejében.
Maken nem tudta megállni, hogy meg ne érintse újra a kincseket. Egy
másik marékot pergetett át ujjai között.
- Ez tehát itt háromszázmillió dollár - sóhajtotta ámulattal a hangjá-
ban.
- Több, mint jó néhány ország összjövedelme - tette hozzá Sarcha.
- És elég ahhoz, hogy fedezze egy nukleáris háború kiadásait - tódí-
totta tovább a PFSZ f nöke. - Nincs igazam, Heinlein úr?
- De igen, Maken úr.
39.
Neil egyhetes útja Houstonba, hogy meglátogassa Helent és a gyereke-
ket, nem alakult a legrózsásabban. Elvitte Pippát és Andrew-t a Winne-
bagóban kempingezni, és igyekezett elterelni a figyelmét sikertelen állás-
keres kísérleteir l. Aztán ezt a kis felüdülést is elrontotta a felesége,
akinek id közben sikerült egy új ügyvédre szert tennie, aki kisütötte,
hogy Neil fizesse ki el re a gyerekek taníttatását - itt egy csekélyke öt-
venezer dolláros csekkre gondolt - ahelyett a megállapodás helyett, hogy
Neil negyedévenként gondoskodjon családjáról egy Helen által is elfoga-
dott összeggel.
97
 - Ez hosszú távon az ön érdekeit is szolgálja, O'Hara úr - magyarázta
az ügyvéd. - Ha eladja a házat, annak egy részéb l könnyen el teremthe-
ti ezt a pénzt. Most nincs állása, és kés bb talán még nehezebb lesz biz-
tosítania ezt az összeget. Ez a mostani megegyezés megspórolhat önnek
kés bbi bírósági civakodásokat.
A keser vita egy egész napot igénybe vett. Végül is az ügyvédnek si-
került két vállra fektetnie Neilt, és megkopasztania ötvenezer dollárral.
Neil igazán nem a gyerekekt l sajnálta a pénzt. Azt tartotta tisztességte-
lennek, hogy a házból származó pénz nagy részét úgyis Helen kapja, és
még ezt a kis t két sem hagyta meg neki.
Útban vissza Floridába Neil megállt egy St. Augusine-hoz közel es
pihen helyen, hogy a Winnebago beépített komputerén ellen rizze jelen-
legi anyagi helyzetét. A számlakönyv adatai sorra jelentek meg a moni-
toron, mihelyt a rendszer azonosította Neil ujjlenyomatát. A számok
csak még inkább elkedvetlenítették a férfit. Helen ügyvédje nem veszte-
gette az id t; már le is vette a szükséges összeget. Neil bankszámláján
csupán tízezer dollár maradt. Ezzel egyszersmind keresztülhúzta férje
azon tervét, hogy eladja a Winnebagót, és kevéske készpénzével vegyen
egy lakást Edgewaterben.
Daytona Beacht l ötmérföldnyire a lakókocsis járgány turbinája fel-
mondta a szolgálatot. Neil csak a motortérb l származó gyanús berregést
hallotta. Valószín leg túlhajtotta gazdája az idáig vezet sztrádán.
- A f turbina meghibásodása - jelentette a beépített komputer gép-
hangja.
Neil idegei pattanásig feszültek.
- Tudom! - üvöltötte a gépnek. Aztán kicsit összeszedte magát, és a
komputert l megtudta, hogy a Winnebago legfeljebb arra képes, hogy
húsz mérföldet még megtegyen vele, ami arra elég, hogy lekerüljön az
egyes f útról. Neil elkeseredetten és a létez legnagyobb sebességre kap-
csolva vágott neki az útnak.
A következ útelágazásnál ráfordult a De Land és Edgewater közötti
elhagyatott mellékútra. Neil nem merte bekapcsolni a légkondicionálót,
és a floridai délutáni nap kezdte felforralni a leveg t a furgon belsejében.
A férfi De Land felé man verezett járgányával. Mindkét oldalról mocsa-
rak vették közre. Neil nem sok reményt látott, hogy itt talál egy eleven
lelket is, de a távolban hamarosan egy gazdátlannak t benzinkutat vett
észre, mely mellett volt még egy épület. A tornácon egy férfi állt, aki
most felpillantott, és végig figyelte, amint Neil a tölt állomásra ügyeske-
di járgányát.
- Nem tudok segíteni magán, uram - mondta az ember, amint Neil elé
ért.
- Miért?
A férfi letette a kezében tartott újságot.

98
 - Úgy vánszorgott idáig a kocsija, mint amibe hálni jár a lélek. A tur-
bina ment ki, ugye?
- Eltalálta.
Az ember megvakarta összetapadt szes haját.
- Soha nem értettem hozzá igazán - mondta és elvigyorodott. - Lena
és én csak benzinkutasok vagyunk, de még az sem megy túl jól, mióta
megnyitották az új vonalat.
- De látom, hogy van szervize - jelezte Neil.
Az öreg felállt és támolyogva megindult lefelé a lépcs n. Er sen kitér-
delt kezeslábast viselt. Testi hibája annyira nyilvánvaló volt, hogy szinte
kétrét görnyedve járt.
- Persze, szervizem az van. De mióta a fiam elment, nincs szerel
hozzá. Daytonából kell idehívni valakit, és bevontatni a városba. - Az
öreg a benzinkút melletti nyilvános telefonfülkére mutatott.
- Használhatnám a szervizét egy-két napig, hogy magam csináljam
meg a turbinát? - szegezte neki az öregnek Neil a kérdést.
- Napi száz dolcsiért - felelte rögtön a férfi.
- Kilencven.
- Jól van, uram. A hálókocsiban fog aludni?
- Igen.
- Tíz dollár a parkolásért.
- Az isten szerelmére! - kezdett tiltakozni Neil.
- Ebben benne van az áram is, amit használ - mondta gyorsan az
öreg. - De nem tudok aludni, ha jár a motor egész éjjel. Egy százast ké-
rek el re.
Neilnek nem volt kedve tovább alkudozni. Leszámolt az öregnek öt
darab húszdollárost.
- Jacksonnak hívnak, vagy Jackónak.
- Én Neil O'Hara vagyok.
A két férfi kezet fogott.
- Oké, Neil. Akár rögtön hozzá is kezdhet. Az ajtót az a kulcs nyitja
ott - mondta Jacko, és egy asztalra mutatott, aztán visszaballagott a tor-
nácra.
Neil kellemesen meglep dött, amikor a m hely dupla ajtaja valóban
kinyílt. Nemcsak hogy elég tágasnak bizonyult a lakókocsi befogadására,
de még tiszta is volt, és jól felszerelt. A kilencvendolláros napidíjat meg
ki lehetett bírni. Tulajdonképpen Neil maga is szeretett volna mindig egy
ilyen kis m helyt magának.
Egy óra múlva Neil megfeledkezett élete nagy problémáiról, amint be-
állt a Winnebagóval, és hozzálátott a kocsi állványra er sítéséhez.
Este hétre eléggé szét tudta szedni a furgont ahhoz, hogy hozzáférjen a
turbinához. Neil módszeresen dolgozott. Amikor kivett egy alkatrészt a
helyér l, azonnal le is törölgette, és úgy tette félre. Mikor az egyik ne-
héz fogót a lábfejére ejtette, akkor döbbent rá fizikai fáradtságára. Úgy

99
 döntött, aznapra elég a munkából. Lezuhanyozott, bekapott valamit, és
egy kicsit videózni akart még elalvás el tt. Épp hozzákezdett az átöltö-
zéshez, amikor valaki kopogott az ajtaján.
-Ki az?
Egy kissé érdes hang válaszolt.
- Hello. Lena vagyok. Gondoltam, talán kér egy kis kávét.
Neil kinyitotta az ajtót, és egy csodaszép fekete lányt látott maga el tt,
aki kávéskancsót tartott a kezében. A lány bájosan mosolygott.
- Bejöhetek, O'Hara úr?
- Ööö... persze.
Lena belépett a hálókocsiba, és az asztalra tette a kávéskancsót. Neil
magában konstatálta, hogy a legszebb lányt látja maga el tt, akivel vala-
ha is találkozott életében. A lány úgy huszonöt éves lehetett. Farmernad-
rágot és pólót viselt. Neil úgy érezte, mintha hatalmas adag kábítószert
fecskendeztek volna egyenesen az agyába.
- Nem akartam munka közben zavarni - kezdte a lány, és közben eltö-
rölt két csészét, melyet a mosogatóból vett ki. - Épp erre jártam, és lát-
tam, hogy mára befejezte, hát gondoltam, hozok egy kis kávét. - Lena
cinkosan nézett a férfira. - Jól tettem?
- A létez legjobban - biztosította Neil, aki azonnal viszonozta a mo-
solyt. - Nagyon jó illata van. Csak egy kérdésem van - ki maga?
- Lena, Jacko lánya. Az isten legyen hozzám irgalmas. Még csak
hellyel sem kínál?
Volt valami elragadó Lena természetes stílusában, mely Neilb l is fel-
színre hozta a könnyedebb oldalt.
- Dehogynem. De miel tt megteszi, honnan tudhatom, hogy nem tör-e
ránk egy féltékeny férj bármelyik pillanatban, és nem borítja-e ránk az
asztalt? Ezzel a furgonnal nem lehet csak úgy felszívódni.
Lena gyöngyöz hangon felkacagott. Neilnek a lány nevetése is na-
gyon tetszett. És olyan szexinek találta, hogy az már szinte közveszélyes.
- Biztosíthatom, hogy férjr l szó sincs, de még csak barát sincs a lát-
határon. Igyuk meg a kávét, miel tt kih l, aztán majd untatom a múltam-
mal.
Lena felvilágosította Neilt, hogy huszonhat éves, hajadon, és hogy a
floridai m szaki egyetemen végzett üzletköt ként.
- Anyám tíz éve halt meg - magyarázta. - George bátyám pedig -
tudja, aki a szervizt vitte egy ideig - most a Borg-Warnernél dolgozik
Miamiban.
- És magának van állása? - kérdezte Neil.
- Nem olyan rendszeres. Csak egy m holdhoz csatlakoztatott IBM
komputerem van a házban. Edgewater húsz üzletének a számlaügyeit in-
tézem. Kés bb szeretnék egy kis saját irodát nyitni valahol a parthoz kö-
zel. De ennyi elég is rólam. Beszéljünk inkább magáról.

100
 - Rólam igazán nem lehet sok érdekeset mondani - kezdte Neil. - In-
kább folytassa maga. El tudnám hallgatni egész éjjel.
- Ami engem illet, tény, hogy engem untatna a maga térdét bámulni
egész este. Láttam, hogy a szélvéd jén Kennedy-igazolvány van, tehát a
NASA-nál dolgozik. Igaz?
- Igaz volt.
- Történt valami?
Neil elmesélte a lánynak a történetét Al halálától egészen a mostani
válásáig. Mikor befejezte, Lena néhány percig még nem szólalt meg.
- Hát magának aztán kijutott mostanában - szólalt meg nagy sokára.
- Kedveském, sajnálatra igazán nincs szükségem.
Lena elmosolyodott.
- Nem is akartam sajnálkozó lenni - felelte Lena, és Neil nagy megle-
petésére lerúgta a cip jét. - Valami sokkal kézzelfoghatóbbat akarok
adni - folytatta, és lecsatolta a karóráját. - Megpróbálom rávenni apá-
mat, hogy ne legyen olyan sz rösszív a bérleti díjjal. Nem bánja, ha
most lezuhanyozom? Nálunk nem m ködik. - Ezzel kibújt a farmerb l,
mely alatt futósort feszült egy pár bombajó futólábon.
Neil kezdte azt hinni, hogy káprázik a szeme.
- Persze, használja csak - hebegte. - A szappan...
Nem tudta befejezni a mondatot, mert a lány mögött már becsapódott a
fürd szoba ajtaja.

40.
A Palesztin Felszabadítási Front Legfels bb Tanácsának tagjai a világ
minden pontjáról repültek Bakaiba. Joseph Maken kezet rázott és cseve-
gett velük, amint lassanként megtöltötték az üléstermet. Tizenhat férfi és
, akik nem biztos, hogy lojálisak voltak Makenhez, de akiket mégis
vezet pozícióba helyezett, mert megbízott rátermettségükben és az ügy
iránt való elhivatottságukban.
Sarcha Heinlein füléhez hajolt, és ezt súgta bele:
- Jézusom, ha a barátainknak most jutna eszébe ide egy bombát poty-
tyantani!
- Sohasem tudnák áttörni a SAM-50A-k vonalát - felelte kurtán Hein-
lein.
Sarcha erre elhallgatott. Már egy hete volt, hogy Maken jachtján meg-
érkeztek Bakalba. Sarcha kezdeti örömét, hogy palesztin barátai szép fej-
déseket értek el ideiglenes hazájukban, eloszlatta a kiábrándultság ami-
att, hogy igen nagy volt a szárazság.
Maken megköszörülte a torkát, és elkezdte az ülést.
- Jó napot, elvtársak. Tudom, hogy valamennyien nagyon elfoglaltak,
hát igyekszem azonnal a lényegre térni. Azért hívtam ide önöket, hogy

101
 megvitassuk történelmünk eddigi legmerészebb katonai tervét. Ez az el-
képzelés talán még az Izrael megszállására irányuló tervünket is felül-
múlja. Egy olyan elgondolás, ami ha sikerrel jár, egy éven belül térdre
kényszeríti Izraelt.
A PFSZ vezet jér l köztudott volt, hogy nem tesz felel tlen kijelenté-
seket; ha mond valamit, alá is tudja támasztani. Ezért szavait néma
csendben várták a jelenlév k.
- Mint valamennyien tudják - folytatta -, Dranski elnök nem támogat-
ta az invázió tervét, ezért az ellenség tartalékainak a megsemmisítésére
irányuló akcióink kezdtek ellaposodni. Bár rendelkezésünkre állnak to-
vábbra is a MiG-35-ös harci gépek és a Tupoljev rakéták, nincs megfele-
fegyverkészletünk egy dönt csapás végrehajtásához. Szerencsére ezt
az ellenségr l is el lehet mondani; hozzánk hasonlóan nekik sem áll ren-
delkezésükre hosszú távú rakéta. Van ugyan egy nukleáris atomtöltettel
ellátott rakétájuk, mely a Masada nevet viseli, de hatóereje nem ér el Ba-
kalig.
Maken egyenként végigjártatta tekintetét a résztvev kön.
- Úgy néz ki, hogy az izraeliek nem tudják bevetni a Masadákat elle-
nünk, hanem mi fogjuk azokat ellenük fordítani. El fogunk lopni négy
atomtöltettel ellátott rakétát t lük. A rakétákat egy NASA- rhajó cso-
magterében rejtjük el, és ez az rhajó az USA Kennedy rállomásáról
indul útnak majd. A kétszáz mérföldes magasságban köröz járm alkal-
mas kilövési állomás, ahonnan eredményesen vethetjük be a Masadákat.
A küldöttek sutyorogni kezdtek egymás között.
Sarcha öblös hangját hallatta.
- Mi a fenéért vontál ebbe bele engem is? - sziszegte oda Heinlein-
nek. - Ezerszer mondtam már, hogy félénk típus vagyok.
- Továbbá - folytatta Maken szilárd hangon -, az izraeliek tehetetle-
nek lesznek. Atomtámadás Tel-Aviv ellen egy vasárnap délel tt... Haifa
ellen délben... Jeruzsálem ellen délutáni teaid ben... - itt Maken kis szü-
netet tartott. - Kétlem, hogy vacsorakor még egyáltalán lesz izraeli kor-
mány.

- Te meg rültél - jelentette ki Sarcha a gy lés után, mikor egyedül ma-

radt Heinleinnel.
- Miért?
- Mert ez a legtébolyultabb, eszeveszett ötlet, amit valaha is hallot-
tam. Egyszer en elment az eszed. Most már látom, hogy végérvényesen
és totálisan. Hogy az isten csudájában akarsz négy Masada rakétát meg-
fújni?
Heinlein vállat vont.
- Ez csak részletkérdés.
Sarcha hitetlenkedve meregette a szemét.

102
 - Szóval részletkérdés! - robbant ki Sarchából. - Te tényleg meghib-
bantál. Tisztában vagy te ezzel?
- Benne akarsz lenni az akcióban, vagy nem?
- A te irányításod alatt?
- Igen.
- Azután, ahogy beszerencsétlenkedted magad apád házába?
Heinlein kezdett kijönni a sodrából.
- Nem volt az annyira szerencsétlenkedés. Végül is megszereztem,
amit akartam, nem?
- De elég ügyefogyottan. Követtelek. És t led akár egy egész Mossad-
osztag lehetett volna a nyomodban.
- Oké, ha ki akarsz szállni...
- Persze hogy ki akarok szállni. Bármely akció sikerének a nyitja,
hogy a vezet felismeri-e saját gyengeségét, vagy sem. A vakságod f -
leg abban áll, hogy még mindig nem jöttél rá rendkívüli lángelmémre és
arra, hogy egy fabatkát sem érsz nélküle.
- Valóban? - kérdezte Heinlein gúnyosan. - Na és a beszariságod,
amit állandóan emlegetsz? Anélkül is tehetetlen vagyok?
- Anélkül is. Ha valami b zleni kezd, mindig én fújom meg els nek a
takarodót.
Heinlein leplezetlen ellenszenvvel mérte végig a kis köpcös angolt.
- Minden meggy désem ellenére is szeretném, ha velünk jönnél,
Sarcha. Még szükségünk lehet rád mint nehezékre a súlytalanság állapo-
tában.
- Látod? Szükséged van rám, mégsem fogadsz el.
- Ez esetben itt kell megvárnod, míg nyélbe ütjük az akciót. Lehet,
hogy egy félévbe is beletelik.
Sarcha ijedten pislogott.
- De itt akkora a forróság!
- Pontosan.
Sarcha felnyögött.
- Olyan kimondhatatlanul bitang tud lenni hozzám az élet.

Maken még aznap délután irodájába hívatta Heinleint és Sarchát.

- A szavazásban nyolcan megszavazták az akciót, nyolcan pedig ellene
voksoltak - kezdte a PFSZ vezet je. - Az ellenzék azt javasolta, hogy
várjuk meg az új amerikai elnökválasztást, ahol biztosra vehetjük Hadley
szenátor gy zelmét. nem szimpatizál Izraellel, így néhány kollégám
abban reménykedik, hogy segítséget fog nyújtani a háború miel bbi lezá-
rásához. Én személy szerint nem reménykedem ebben. Néhányszor már
találkoztam a wyomingi szenátorral. Megfontolt ember, aki nem hamar-
kodja el a lépéseit, és ha tesz valamit, sok ember bevonásával hozza meg
a döntéseit. Mire bármit is tenne Izrael ellen, az nekünk már túl kés
lehet. Enyém volt a végs szó, így az akciót elkezdhetjük.
103
 Heinlein megkönnyebbülten d lt hátra.
- Ez esetben máris megkezdhetjük az el készületeket.
- Egy dologhoz az egész tanács ragaszkodott - mondta Maken. - Ön
nem veheti igénybe egyetlen tengerentúli irodánk szolgáltatásait sem.
Sarchát szemmel láthatóan megdöbbentette a bejelentés.
- Egyedül nem tudjuk megvalósítani a tervet!
- Muszáj. Lehet, hogy így nem fog sikerülni, de az is lehet, hogy
igen. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az akciót a PFSZ-nek tu-
lajdonítsa a világ, amíg el nem indul az rhajó.
Sarcha újabb tiltakozásra nyitotta a száját, de Heinlein leintette.
- Rendben van, Maken. Egyedül fogjuk csinálni.
A PFSZ vezet jének tetszett a válasz. Kinyitotta íróasztalfiókját.
- Nagyszer . Akkor már csak egy dolgot kell tisztáznunk. Egy olyan
valamit, amit szigorúan titokban kell tartanunk.
Heinlein kérd n vonta fel a szemöldökét. Maken egy whiskysüveget
és három poharat tett az asztalra.
- Azt hiszem, innunk kell kis tervünk sikerére.
Sarcha ragyogó arccal konstatálta magában, hogy talán mégsem olyan
kegyetlen hozzá a sors.

41.
Lena egy maréknyi húszdollárossal a kezében lépett be a szerviz m he-
lyébe. A Winnebago alól kikandikáló csupasz férfilábak láttán pajkos
gondolat fogant meg a lány agyában. Szemében csintalan fény jelent
meg, amint a furgon oldalához lopakodott, és a férfi sípcsontjáról lesza-
kított egy sz rszálat. A sípcsont és a sz rszál tulajdonosa hangos nyö-
géssel válaszolt a furgon alól, és reflexszer en felkapta a fejét, ami vi-
szont még a járgány alatt volt. Emiatt persze jól belevágta a kobakját a
furgon aljába, és ett l nyögése még keservesebb lett. Neil kiküszködte
magát a Winnebago alól, felnézett Lenára, kinek szemében kárörvend
mosoly bujkált. A látványra egy csapásra eloszlott a férfi felháborodása.
- Szóval honnan való ez a pénz? - kérdezte Lena, és Neil orra alá
dugta a húszdollárosokat.
- Az elnökválasztási autókonvoj jött erre De Land fel l. Maga odavolt
Jackóval vásárolni. Tankolni akartak, hát én kiszolgáltam ket.
- Ez nagyon szép magától, Neil. Remélem, demokraták voltak.
- Hát persze.
- Szeretném, ha Hadley gy zne.
- Én is - felelte vigyorogva Neil. - De árengedményt azért nem adtam
nekik.
Jacko jött be a m helybe, amint a két fiatal ott nevetgélt.
- Hogy halad, Neil?

104
 Neil kezdte letörölgetni az olajat a szerszámokról, és visszatenni ket
a helyükre.
- Még egy vagy két nap, és teljesen kész leszek, Jacko.
Jacko felvihogott.
- Tovább tart, mint gondolta. De hát a munka mindig ilyen.
Jackónak nagyon is igaza lett. Neil egy id múlva megszokott látvány
lett a benzinkútnál, s t még kisebb javítási munkákat is vállalt a kuncsaf-
toknak.
- Neil kiszolgált néhány utast, míg odavoltunk, papa - mondta Lena.
- Magam is gondoltam - felelte Jacko. - Csak túl soknak t nt, mivel
mindössze három óráig voltunk távol.
- t még gumit is cseréltem egy hölgynek, akinek defektje volt.
- Egy csinos hölgynek? - kérdezte Lena.
- Ó, igen. Csak három dolcsit kértem t le.
- Oké, és mennyit kért a kerékcseréért? - jött Lena újabb kérdése, és
igyekezett nem mosolyogni hozzá.
Aztán egyszerre mindhármójukból kirobbant a nevetés. Amint Neil a
könnyet törölgette a szeméb l, magában rádöbbent, hogy tulajdonkép-
pen boldog Jackónál és Lenánál. Persze f leg Lena társaságában.

42.
Heinlein és Sarcha átszállt Moszkvában, és Bakaiból való elutazásuk után
tizennyolc órával megérkeztek a londoni Heathrow repül térre.
A Savoy Hotelben vettek ki szobát, és a délel tt további részében
mindketten aludtak, hogy kipihenjék az út fáradalmait, miel tt nekilátná-
nak lázas teend ik sorának.
- Holnap veszünk magunknak normális ruhát - mondta Heinlein a
szobájukba rendelt kit ebéd közben. - Utána vagy veszünk vagy bé-
relünk egy vityillót London külvárosában.
- Egy kis bunkert, úgy érted? - kérdezte Sarcha, miközben füstölt la-
zacot tömködött a szájába.
- Igen. És kell hogy nagy pajtája legyen. Legalább ötven láb hosszú.
- Gondolom, most túl kockázatos hazamennem a saját lakásomba,
hogy megnézzem, azóta ki perelt be a kifizetetlen számláim miatt?
- Hát nem lenne túl jó ötlet - értett egyet Heinlein.
Sarcha evett még egy kis lazacot, és pezsg vel öblítette le.
- Akkor azt hiszem, hagynom kell tovább enyészni a dolgaimat. Egy
vidéki ház egy kisebb vagyonba fog kerülni.
- Emiatt ne f jön a fejed. Van mit a tejbe aprítanunk.
A kis zömök angol elvigyorodott.
- Pokol lesz.
* * *
105
 Másnap a két barát elment Harrodshoz, és fejenként ezer fontot költöttek
ruhára, azután még ötszázat b röndökre és csomagokra. Az árukat az
áruház szállította házhoz a Savoyba. Mikor visszaértek a szállodába,
Heinlein áttanulmányozott egy a PFSZ-t l kapott iratot, mely felsorolta a
legkiválóbb brit tudósok nevét és címét és azok kutatási területét.
- Sarcha, menj és vegyél nekem egy Ki kicsodát és bármilyen kézi-
könyveket, melyek a brit tudósokról szólnak.
Mihelyt magára maradt, Heinlein felhívta Greert Tel-Avivban. Úgy öt
percig beszélhetett, de aztán gyorsan be kellett fejeznie, mert visszajött
Sarcha, és néhány vaskos könyvet tett Heinlein mellé az ágyra.
- Nem kellene felcsípnünk egy-két pipit ma este? - kérdezte a kis köp-
cös.
- Szükségünk van alvásra - felelte Heinlein, miközben a PFSZ-listán
lév neveket sorra keresgélte ki a Ki kicsodában.
- Akkor hát lányok nélkül töltjük az éjszakát - vette tudomásul a rossz
hírt Sarcha, és egy mélyet sóhajtott hozzá. Megint nehezére esett az élet.
-. Találtál valamit?
- Azt hiszem, igen - válaszolta Heinlein, és felnézett a Ki kicsodából.
- Sir Max Flinderst, a Királyi Társaság munkatársát és a Surrey Egye-
tem kancellárhelyettesét. Nagy szava van a m holdas kommunikáció és
az rtechnológia területén. - Heinlein itt egy másik kézikönyvbe temet-
kezett. - Érdekes, hogy Sir Max Flinders egy olyan kutatócsapat munká-
ját irányította, mely egy Cyclops nev óriás m holdat tervezett, melynek
az volt a funkciója, hogy különböz rbeli szokatlan jelenségeket vizs-
gáljon. A m holdat rhajónak kellett volna a helyére állítani, de a brit
kormány lefújta az akciót a kilövés csillagászati ára miatt. Olyan sokba
került volna, mint egy rhajós küldetés finanszírozása.
Sarcha füttyentett.
- Úgy t nik, nekünk pont egy ilyen esetre van szükségünk.
- Én is így gondolom - felelte Heinlein. - De azért alaposan utána
kell néznünk ennek el ször. Ez is a te feladatod lesz, Sarcha. Deríts ki
mindent a Surrey Egyetemr l, a kancellárhelyettesr l és a Cyclopsról.

Ha valaki tízmillió dollárral nyit folyószámlát, még ha a Liechtenstein

Banknál is, az azért nem mindennapi látvány.
Heinleint igen nagy tisztelettel és hajbókolással szolgálták ki a floridai
bankhálózat londoni kirendeltségénél.
- Nagy örömünkre szolgál, hogy végrendeletében Stavolos úr minket
ajánlott önnek, Heinlein úr - udvarolt az új ügyfélnek a bank igazgatója,
és egy pohár sherryt öntött Heinleinnek. - Bankunk nem olyan régen jött
ugyan létre, de mindeddig sikerrel vett részt rprogramok finanszírozásá-
ban. Természetesen örömmel vállaljuk, hogy a tröszt létrehozásához
szükséges minden jogi eljárásnak utánanézünk. Szükségem lesz Stavolos

106
úr végrendeletének másolatára, valamint a liechtensteini anyavállalatnál
nyitott számlakivonatokra, plusz...
- Minden szükséges iratot megtalál ebben - szakította félbe Heinlein,
és egy mappát nyújtott át az igazgatónak.
A bankár gyakorlott szemmel futotta végig a fénymásolt végrendele-
tet.
- Az elhunyt a tröszt f titkáraként jelöli meg önt. Ki lesz az igazgató?
Heinlein készült erre a kérdésre.
- Stavolos úr rám gondolt a halálát követ en.
- Ez igen nagyvonalú ajánlatra vall, ha szabad megjegyeznem - je-
gyezte meg az igazgató. - De nem találja ön különösnek, hogy egy hajó-
mágnás rkutatási program szponzorálására alapítson trösztöt?
Ez is olyan kérdés volt, amire Heinlein már számított.
- Stavolos urat mindig is foglalkoztatta az rkutatás kérdése. maga
is lelkes amat r csillagász volt. Én mint a személyi titkára fel tudom so-
rolni önnek, hogy hány rkutatási programot segített finanszírozni egyik-
másik vállalatán keresztül. nagyon sokoldalú egyéniség volt.
- Látom, hogy ön igen sok mindenre kapott felhatalmazást az elhunyt-
tól. A brit jogi szabályok szerint ez azt is jelenti, hogy ön a t ke kezel -
je Vannak azonban egyéb komplikációk...
- Engem egyel re nem érdekelnek a részletek - vágott közbe megint
Heinlein. - Maga csak alapítsa meg a trösztöt, és számítsa fel ezért az
önt megillet százalékot.
- Tízmillió dollár nem kis pénz, Heinlein úr.
Heinlein tekintete egy pillanatra a bankáréba fúródott.
- Stavolos úr összesen mintegy háromszázezer dollárt kíván a trösztbe
fektetni - felelte epésen. - A tételeket az ön kívánsága szerint fogják
átutalni a Liechtenstein Banktól.
A bankigazgatónak az járt a fejében, hogy nem ártana többet megtud-
ni err l a bizonyos Julius Stavolosról, de tudta, hogy a Liechtensteint l
lehetetlen bármilyen információt is kisajtolni. Na és persze, az ember ne
vitatkozzon olyan ügyfelekkel, akik hosszú lejáratú lekötéssel tesznek le
tízmilliót az asztalra.
- Nos, rendben van, Heinlein úr. El fogom indítani a jogi apparátust,
hogy alapítsák meg az Európai rkutatási Trösztöt, mihelyt ön rendelke-
zésemre bocsátja a részvényesek nevét és címét
- Holnap találkozom Sir Max Flinderszel. t fogom megkérni, hogy
lássa el a tröszt elnöki teend it - felelte Heinlein.
Az igazgató helyesl en bólintott. Úgy látta, Heinlein tudja, mit akar.
- Nagyon jól ismerjük Sir Maxot. Ha elfogadja, vele nagyon jól jár-
nak. Adhatok egy bemutatkozólevelet számára.
- Köszönöm - mondta Heinlein, aki id közben megnyugodott -, az
biztosan nagyon hasznos lesz.
Néhány perc múlva Heinlein kilépett a bankból. Minden abszolút zök-

107
ken mentesen ment. Egy taxi húzott fel mellé a járdaszigetre. A lehúzott
hátsó ablakból Sarcha holdvilágképe vigyorgott rá.
- Hogy mentek a dolgok, drága David fiam?
- rhet en - válaszolta Heinlein, és beült társa mellé a hátsó ülésre,
hogy a taxi a Savoyba repítse ket.
- Jó, hogy a Surrey Egyetemet választottuk - magyarázta Sarcha, és
felhúzta a sof r és maguk közötti üvegablakot. - Kedvez híreket kap-
tunk a PFSZ-t l. Ez az egyetem a hetvenes évek óta él-hal az rprogra-
mokért. Már ikszedik m holdját küldi fel USA- rhajókkal.
- És a Cyclops?
- A terv lefújása szinte egyedülálló volt. Flinders majdnem lemondott
akkor. Az biztos, hogy a m hold most is létezik. Találtam róla egy meg-
bízhatónak t cikket az Új Tudós cím tudományos folyóirat egyik
mostani számában.
Heinlein igazán elégedett lehetett.
- Klassz munkát végeztél, Sarcha. Most kibérelünk egy kocsit, és hol-
nap ellátogatunk Surrey-be. Én beszélek Sir Maxszal, miközben neked az
lesz a feladatod, hogy egy takaros kis ház után nézz ott a környéken.
Sarchának nem tetszett az ötlet.
- De még nem tudhatod, hogy Flinders egyáltalán igent mond-e.
- Igent fog mondani - biztosította társát magabiztosan Heinlein. -
Ami azt illeti, már ma is elkezdhetsz házat keresgetni.
- De már megbeszéltem két elragadó hölgyikével, hogy elszórakoztat-
nak minket ma délután a szállodában - tiltakozott Sarcha.
- Nos, akkor egyszer en visszamondod a randit - hangzott Heinlein
ellentmondást nem t válasza.

Sir Max Flinders nagydarab, mély búgó hangú, leny göz ember volt.
Figyelmesen végighallgatta Heinlein ajánlatát, hátravetette a fejét, és fel-
nevetett.
- Tetszik nekem maga, Heinlein. Más, mint a többiek. Évi négy gy -
lésért évi tizenöt százalékos nyereség? Lehet egy ilyen ajánlatra nemet
mondani?
A két férfi a Guilford külvárosában lév Surrey Egyetem laboratóriu-
mokra és tanulói villákra néz szenátusi épületének legfels emeletén ült.
- Ezt nagy örömmel hallom, Sir Max - felelte Heinlein.
- Miért esett épp rám a választásuk?
- Stavolos úr olvasta az ön írásait a m holdas programtervekr l, és
igen nagyra értékelte az ön tudását. De a bankáraink is támogatták a vá-
lasztásunkat. - Heinlein észrevette a Flinders arcán egyre szélesebbre
húzódó mosolyt, és ebb l tudta, hogy a tudós szereti, ha tisztelegnek
szellemi nagysága el tt. - És persze az ön neve nagy szaktekintély az
egész világon - tette hozzá.
Flinders nevetése betöltötte a kancellári szobát.
108
 Nem a nevem az, amire oly sokan odafigyelnek a világon, hanem a
hangom.
Heinlein udvariasan mosolygott.
- Egy tíz f l álló testületet kell összeállítanunk.
- Jónak hangzik a javaslat. k milyen anyagi elismerésre számíthat-
nak?
Évi ötezer fontra. Én szívesen önre bízom a tagok kiválasztását...
Munkát ad a srácoknak, mi?
- ...az én jóváhagyásommal, de péntekre szükségem van nevekre és a
címekre. Stavolos úrnak az a kikötése, hogy mindannyian neves, elismert
tudósok legyenek, akik tapasztalattal bírnak az rkutatás területén. Mint
a tröszt f titkára, nekem automatikusan helyem van a bizottságban.
- Holnapra megkapja a neveket - ígérte Flinders, és felállt. - Nem
szeretné megnézni itteni rkutatási központunkat? Mi laboroknak hívtuk
ket, de hát mindenben az amerikaiakat kell majmolnunk.
- Nagyon szeretném látni - felelte udvariasan Heinlein.

A következ félóra során Heinlein valódi ámulattal szemlélte a különbö-

m holdprototípusok kifejlesztésére specializált laboratóriumok felsze-
reltségét és a bennük folyó munkát.
- Már csak ez a terem van hátra - mondta Flinders, és egy megfigye-
állomásra kalauzolta Heinleint. A terem kísértetiesen hasonlított egy
klinikai m höz.
- Ez a mi „tiszta szobánk" - magyarázta Flinders. - Itt szerelik össze,
sterilizálják és ellen rzik a m holdakat, miel tt végleg kikerülnek t -
lünk.
A két férfi alaposan szemügyre vett egy köpenyt és maszkot visel
technikusokból álló csapatot, akik egy kis m holdon dolgoztak éppen,
melynek mérete furcsa ellentétben állt a neki szentelt figyelem nagyságá-
val.
- Hát, ez minden - fejezte be Flinders a m hold funkciójának ismerte-
lését. - Mit gondol a felszereltségünkr l, Heinlein úr?
- El vagyok ragadtatva, Sir Max. De miért ilyen kicsik ezek a m hol-
dak?
- Nem lehetnek nagyok. Nem engedhetünk meg magunknak egy egész
Ariane rendszert. Ezek nem olyanok, mint az rhajók. Az a valami ott
fel tud bocsátani egy ötvenhat személyes rbuszt.
- Mi a helyzet a Cyclops nev m holddal?
Flinders itt hirtelen merevvé vált. Kutató pillantást vetett Heinleinre. -
Hogyhogy mi van vele?
- Annak idején az én feladatom volt olyan cikkeket összeválogatni
Stavolos úr számára, melyekr l úgy gondoltam, hogy érdekelhetik. Em-
lékszem, hogy olvastam, hogy a Cyclops egy kivételesen nagy m hold
volt.

109
 Flinders egy pillanatig habozott, aztán döntött.
- Jöjjön velem - ragadta hirtelen karon Heinleint. A tudós sarkon for-
dult, és egy ablaktalan sötét épület felé vette az irányt. Heinlein alig bírt
vele lépést tartani.
Flinders kinyitotta az egyik oldalajtót, és a két férfi belépett a sz k kis
kamrába.
- Nem engedték felbocsátani - mondta Flinders szinte vadul. Kinyitott
egy másik ajtót is, és ezúttal egy tágasabb terembe értek.
- Ott van - mutatott Flinders a féltett kincsre. - A legfinomabb mul-
tispektrumú megfigyel állomás, amit valaha elkészítettek. Van benne
röntgen, infravörös fény és mikroszkópok. Ha nem lenne néhány ennyire
besz kült munkatársunk, már rég az rben végezné a dolgát. Ahelyett,
hogy itt rohadna, felbecsülhetetlen érték adattal tudna minket ellátni.
Heinleinnek a lélegzete is elakadt az el tte feltárult látványtól. Egy
autóbusz nagyságú, fekete, egyszem és kitárt karú monstrum merede-
zett el tte, melynek szárnyai faltól falig értek. A szerkezet olyan benyo-
mást keltett, mintha egy egymilliárd dolláros szuperprodukció díszlettá-
rából került volna el .
- A fenébe is - sóhajtotta, és nem tudta megállni, hogy még hozzá ne
tegye: - a kurva anyjukat.

43.
Heinlein lassan körbejárta az óriás m holdat.
- Most már értem, miért kellett hozzá külön rhajósakció – jegyezte
meg.
Flinders egy hatalmas henger alakú konténerre mutatott, mely na-
gyobb volt, mint akár egy metrószerelvény.
- Ez az eredeti NASA- rhajó rakodóterének a másolata - a legna-
gyobb, mely valaha ebben a szériában készült. Ennek a segítségével ha-
tároztuk meg a m hold méretét is. - Flinders a kiterjesztett szárnyakra
mutatott. - Ezek gy jtik össze a m ködtetéshez szükséges napenergiát.
Összecsukott állapotban a m holddal együtt épp belefér a hengerbe. Az
eredeti terv szerint itt állítottuk volna össze a m holdat, és saját szakér-
nkkel együtt a Kennedy rközpontba szállítottuk volna. Az rben a ra-
kománytérb l kiengedtük volna a hengert, és abból lehetett volna helyére
állítani a m holdat. - Flinders hangja kezdett csukladozni a felindultság-
tól. - Hat évet szenteltem az életemb l a Cyclopsnak. Tönkrement bele a
házasságom. És most nézze meg... - végleg elhalt a professzor hangja.
Néhány másodpercig a két férfi némán nézte a m holdkolosszust.
- Miért ne lehetne a Cyclops az els m hold, mellyel felavatjuk a Sta-
volos-féle Európai rkutatási Alapítványt? - ajánlotta Heinlein.

110
 Látszott, hogy Flinders szeretne mondani valamit. Helyette viszont
szembefordult Heinleinnel.
- Mi a fenér l beszél?
Heinlein megismételte el bbi ötletét, és hozzátette:
- Ez olyan terv, mellyel Stavolos úr is egyetértene.
Flinders magában viaskodott, hogy felfogja az elhangzottakat.
- Van fogalma róla, mibe kerül egy rhajós akció finanszírozása?
- Százötvenmillió dollárba - felelte habozás nélkül Heinlein. - Ez b -
ven kijön els éves költségvetésünkb l.
A professzor néhány másodpercig megint csak mereven bámult új is-
mer sére.
- De plusz ötvenmilliót kéne rászánni, hogy újra formába hozzuk a
Cyclopsot.
- Mennyi id be telne?
- Figyeljen ide, maga csak tréfál...
- Mennyi id re van szüksége hozzá? A lehet legrövidebb id t mond-
ja!
- Körülbelül kilenc hónapra. Nagyon sok munka van vele - majdnem
annyi, mint mikor el ször megépítettük.
- Ha hat hónap alatt megcsinálják, én vállalom, hogy felbocsátjuk.
Flinders kezdett magához térni.
- Ugye, maga csak ugrat engem, Heinlein? A semmib l jelenik meg.
Azt sem tudom, kicsoda. Besétál az irodámba, és...
- Sir Max, ez a terv olyan, melyben Stavolos úr is kedvét lelné. Sze-
rette a nagyszabású terveket, és velem sincs ez másként. Tehát az egész
úgy kétszázötvenmillióba fog kerülni. Akkor térjünk a részletekre.

Minden készen áll - jelentette Heinlein, és hátrad lt a Rolls-Royce hát-

só ülésén,- Majd meghal örömében, hogy végre fell heti a drága kis
Cyclopsját.
- Semmi komplikáció nem volt? - kérdezte Sarcha, miközben ráka-
nyarodott az A3-as útra, és délnek vette az irányt.
- Egy kicsit fél a kollégái visszhangjától. Egyik pillanatról a másikra
egy tröszt elnöke lett, aki egy kétszázötvenmilliós akcióban sokéves vá-
rakozás után pályára állíthatja dédelgetett kis kedvencét. De én felvilágo-
sítottam, hogy soha vissza nem tér alkalma van, és ráadásul már készen
is áll a kicsike.
- Betyár szerencsénk van.
- Az ám, átkozottul nagy szerencsénk - bólogatott Heinlein. Papírt
vett el a zsebéb l. - Annyira izgatott volt, hogy azonnal fel is hívta né-
hány munkatársát. A bizottsági tagok között dicsekedhetünk két Nobel-
díjassal, a Királyi Tanács három tagjával, egy ex királyi csillagásszal és
a Brit Tudományos Akadémia elnökével.
Sarcha füttyentett egyet.

111
 - Nem is rossz.
- De nem ám - értett egyet Heinlein. - Jól fog mutatni a nevük az ala-
pító oklevélen. Azt hiszem, most már elmondhatjuk magunkról, hogy
köztiszteletben álló úriemberek vagyunk. Hogy telt a napod?
- Találtam egy vityillót. Most odafelé megyünk. Thursley Hallnak
hívják. Egy kis kastély még vagy tíz mérföldre innen. Elzártan a világ
zajától.
- Van hozzá nagy pajta?
- Még túl nagy is - felelte Sarcha.
- Kit !
- És utána?
- Florida.
- Nincs egy kicsit túl hamar?
- Fel kell állítanunk egy koordinációs irodát a Kennedy rközpont
mellett. Flinders szerint egy ilyen program rengeteg papírmunkával jár,
és szükségünk lesz a rakományt elhelyez szakemberekre, lehet leg egy
rhajósra. Flinders azt mondja, hogy a NASA ad majd nekünk valakit
megfelel ellenszolgáltatás fejében. Olyan tapasztalt valakire van szüksé-
günk, aki ha kell, az rbe is kilép, és ott végzi el a megfelel munkálato-
kat.
- Hogyhogy kilép az rbe?
- Az rhajóhoz csatolva, de szabadon lebegve a világ rben.
Sarcha rálépett a gázpedálra, hogy leel zzön egy tötyög Fordot.
- Nem tetszik nekem a dörgés. Úgy értem, egy NASA- rhajós nem
fog nekünk atomtöltetes rakétákat pakolgatni.
- Ez így van.
A zömök kis angol hirtelen összezavarodott.
- Remélem, ezzel nem azt akarod mondani, hogy nekem kell sétálgat-
nom a nagy semmiben. Ha nem tudnád, agorafóbiában szenvedek, és
még mindig nem kezeltek ki akut gyávaságomból sem.
Heinlein elt dött magában.
- Túl sok forog kockán ahhoz, hogy bármit is rád mernék bízni, ami
komoly feladat...
- Jó érzés, amikor megbecsülik az embert...
- ...tehát, úgy t nik, hogy kerítenünk kell magunknak egy rhajóst.
Valakit, aki mondjuk már nem csinálja, vagy a saját szakállára dolgozik.
Mindent ugyanúgy csinál, mint ahogy a NASA-nak, csak ezúttal t lünk
kapja majd a fizetését.
- Ez nem lesz könny .
- Eddig minden úgy ment, mint a karikacsapás.
- Tudom - értett egyet Sarcha. - Épp ezért aggódom. Még hátravan a
rakéták megszerzése, és még el kell ket hozni ide valahogy.
- Egyszerre csak egy problémára összpontosítunk, Sarcha, ez garan-
tálja a végs sikert. Egyszerre egy akadály, és a végén egy gy zelem.
 44. November
Jeruzsálemben Rymann kabinetülésén már nem is az el éjszakai PFSZ
által végrehajtott legújabb légitámadás került szóba, mely ezúttal a herzi-
liyyai és haifai olajkutak ellen irányult, hanem Hadley szenátor fényes
elnöki gy zelme az USA-ban.
A kis csapat már megszokta a komor híreket. Hadley gy zelmét el re
sejtették ugyan, most mégis csalódottan fogadták a hírt. Mindannyian
tudták, hogy Hadley gy zelme még a reményt is eloszlatja arra, hogy
esetleg katonai segítséget kapjon Izrael az amerikaiaktól, melyre egyre
éget bben szüksége lenne.
- Oké - mondta Rymann, és a tárgyra tért. - Hadley már a választás
el tt összeállította kabinetjét. Az államtitkárnak Walter Swiftet jelölte ki
New Jerseyb l. - Rymann most Samuel Kuttner külügyminiszterhez for-
dult. - Mutasd be t néhány mondatban, Sam - kérte, minthogy ismerte
kollégája híres halandzsázóképességét.
- Ördögien veszélyes - jegyezte meg Kuttner.
- Mily módon - barátságos, ellenséges vagy semleges?
- Nem tudom.
Rymann úgy döntött, hogy nem tolja le Kuttnert, hogy azt mondja,
amit e pillanatban gondolt: Pedig pont az lenne a dolgod, hogy tudd.
Mint egykori történelemszakos tudta, nem jó lejáratni saját embereit egy-
más el tt, és maga is szívesebben hallott egy negatív, de szinte vá-
laszt, mint holmi körmönfont okoskodást. Azonnali reagálás helyett in-
kább gondolkodott egy pillanatig.
- Swift felkapott figura lesz mostantól. Mindenesetre nekünk is szerét
kell ejtenünk valahogy, hogy miel bb összehozzunk egy találkozót köz-
ted és Swift között, csakúgy, mint köztem és az új elnök között.
Ezután rátértek az egyre romló hazai helyzet elemzésére, f leg az el -
éjszakai váratlan PFSZ-támadás pusztító következményeire.
- Aggaszt engem - mondta Rymann -, hogy a támadás ekkora sikert
hozott a palesztinoknak. Ennek nem szabad megismétl dni.
- Pedig meg fog, hacsak nem sikerül elkapnunk a B9-eseket - felelt
Rymann megjegyzésére Ben Irving. - A harci gép fel van szerelve a leg-
újabb típusú, milliméter-pontosságú radarral is. A ruszkik nagyon h sé-
gesen kifejezik lojalitásukat a palesztin ügy iránt.
- Igen, a szovjet ECM felszereléssel nem tudjuk felvenni a versenyt -
értett egyet Rymann. - De el kell ijesztenünk ket valahogy. Van ötle-
ted, hogy hogyan, Ben?
Irving összeillesztette nagy lapát kezét az asztalon, és el rehajolva ma-
gyarázta:

113
 - Igen, rövid távú robbanófejjel látjuk el a Masadát, és azt vetjük be a
gazemberek ellen, ha még egyszer felbukkannak a tenger fel l.
Senki sem mukkant meg a szobában. Greer levette a szemüvegét, és
törölgetni kezdte.
- Tudja, hogyan vélekedem az atomfegyverek használatáról, Ben -
mondta Rymann, aki nagy sokára megtörte a csendet.
- Csakúgy, mint én magam is, miniszterelnök úr. Egyszer hallottam
valahol, hogy az okos ember változtat a nézetein, az ostoba soha. Nos,
én már másként vélekedem a Masadák használatáról. Én egyértelm , egy
kilotonnás rakétákról beszélek, melyeket harmincmérföldes magasságban
vetnénk be, ugyanis ebben a magasságban támadnak a Tupoljevek, és ezt
a távot a Masada is könnyedén elbírja. Még csak meg sem lehet hallani a
detonációt. És én csak a tenger fel li támadásokról beszélek. Ha bevet-
jük a Masadát, annak több haszna is lehet. El ször is megsemmisíthetjük
azokat az átkozott vadászgépeket. Másodszor ez nem követelne civil ál-
dozatokat. És jó, mi történik, ha meg is tudja a világ...
- Hogy mást ne mondjunk - vágott közbe Greer.
Ben Irving acélkemény arckifejezéssel fordult a Mossad f nöke felé.
- És akkor mi van? Több tucat bizonyítékunk van rá, hogy nem na-
gyon válogathatunk az eszközökben. Így legalább ráijeszthetünk néhány
ország kormányára, akik nem átallják szövetségeseinknek mondani ma-
gukat.
Rymann Greerre pillantott és elgondolkodott, vajon nem áll-e Ben
Irving hirtelen pálfordulása mögött, ami a nukleáris fegyverhasználatot
illeti, még ha korlátozott bevetésr l beszél is. Greer tekintete viszonozta
Rymann pillantását. Mintha kitalálná a miniszterelnök gondolatát, alig
észrevehet en megrázta a fejét.
Kuttner továbbra is a nukleáris fegyverek hasznáról papolt, és arról,
hogy több szövetségesükkel nem érdemes tartani a jó kapcsolatot.
- A PFSZ a mi helyzetünket veszélyezteti ezekben a percekben - je-
gyezte meg szárazon Rymann. - Úgy gondolom, komolyan meg kellene
fontolnunk a f parancsnok úr javaslatát.
- Én nem azt mondom, hogy nagy mennyiségben vonjuk be a Masadá-
kat - magyarázta tovább Irving. - Csak egy nagyot koppintsunk az or-
rukra, hogy legközelebb meggondolják, támadjanak-e. Hiszen csak az a
néhány vacak Tupoljev gépük van.
A gy lésnek dél el tt néhány perccel lett vége. Greer és Rymann
megint kettesben maradt az ülésteremben. Rymann mélyet sóhajtott.
- Nincs hozzá közöm, Hendrik - mondta Greer. - Engem éppúgy
meglepett, mint téged.
Rymann magában kuncogott.
- És én még azt hittem, hogy nehéz lesz rávenni. Hiába, a nagy elmék
egyformán gondolkodnak.

114
 - De nem mindig ugyanamiatt - hívta fel Rymann figyelmét a Mossad
nöke.
- Ez igaz, Michael. Nagyon igaz. Mi újság Heinleinnel?

45. December
Tíz nappal kés bb Heinlein és Sarcha pont délben megérkeztek Miami
légikiköt jébe. Miután átestek az USA útlevél- és vámvizsgálatán, leje-
lentkeztek az információnál, ahol már várta ket egy sof r a NASA-tól.
- Az Oceanfront Holiday Innben foglaltunk maguknak szállást Cocoa
Beachen - magyarázta a sof r, miközben bepakolta a két vendég b rönd-
jeit Cadillac csomagtartójába. - Közvetlenül az óceánparton van, az r-
központtól délre. Pelham úr holnap reggel várja magukat.
- Nagyon jó - felelte Heinlein.
Néhány perccel kés bb a Cadillac észak felé röpítette utasait ötsávos
útján. Sarcha egy pillanatra lehúzta az ablakot, de rögtön fel is enged-
te, mert a forró trópusi leveg úgy érte, mint egy sárkány tüzes lehelete.
- A pokolba! - sziszegte szemrehányón Heinleinnek. - Nem mond-
tad, hogy itt télen is ekkora a forróság.
- Én sem tudtam - felelte kurtán Heinlein. Kinyitotta a diplomatatás-
káját, és a NASA rhajós programjairól kezdett tájékoztatókat olvasgat-
ni. Ugyanezeket nézegette a Londonból Miamiba tartó járaton is.
Háromórányi monoton autózás után a Cadillac befordult az óceánra
néz Holiday Inn parkolójába. A NASA gondoskodott róla, hogy a ven-
dégek els rangú ellátást kapjanak: egy fantasztikus harmadik emeleti két-
szobás lakosztályt foglaltak számukra, ahol minden ablak egyenesen az
óceánra nyílt.
- Nem rossz - konstatálta Sarcha, amint a strandot elárasztó meztelen
i bájakat csodálta. - Milyen lehet ez a vidék nyáron, ha most ilyen?
Mi a program délutánra?
Heinlein felvette a telefont, és a szobaszolgálatot tárcsázta.
- El ször is eszünk. Aztán iszunk valamit a bárban. Utána pedig al-
szunk.
- Semmi éjszakai élet?
- Úgy, ahogy mondod, semmi éjszakai élet.
- De még olyan korán van.
- Kés van, Sarcha. Ne felejtsd el, hogy a bioórád öt órával el bb jár,
mint a tényleges itteni id .
- De az én bioórám mindennel megbirkózik, ha jól megolajozzák - til-
takozott Sarcha.
- Azt mondtam, hogy pihenünk. Megértettél?
- Igenis, f nök - felelte Sarcha mély lemondással.
- Melankóliáját egy távoli mennydörgésre emlékeztet , mély, vibráló

115
üvöltés szakította félbe. A két férfi tanácstalanul pillantott egymásra, és
az erkélyre siettek. Amint Heinlein eltolta az erkélyablakot, úgy ütköztek
a hangba, mint valami falba. T lük északra vérvörös szín , vakítóan izzó
zcsóvát kibocsátva egy rhajó kilövésének lehettek tanúi.
- Egy rhajó! - kiáltotta Sarcha, és majd kiesett a szeme a helyéb l. -
Te jó isten! Vannak vajon utasai is?
A hatalmas, hömpölyg t zcsóvát hamarosan elnyelte a szürke felh -
takaró. A robaj még mindig er sen hallatszott, és még látni lehetett a
felh rétegen áttetsz , kékesen izzó fényoszlopot is. Fokozatosan azonban
mindkett beleveszett a végtelenbe. Egy pelikáncsapat húzott el Heinlein
és Sarcha el tt háborítatlan békében, mintha mi sem történt volna.
A partra visszatértek a lányok, hogy férfi társaik tovább legeltethessék
szemüket formás idomaikon, a férfiak pedig mindezt azzal viszonozták,
hogy a lányok örömére megint kitolták szörfjeiket a vízre, és folytatták
labdajátékukat.
- Te is fel fogsz szállni? - kérdezte Sarcha társától.
Heinlein még mindig az iménti tünemény irányába bámult.
- Több mint valószín - felelte.

Másnap a NASA a legnagyobbaknak járó fogadtatással fogadta Hein-

leint. Délel tt tízkor ment érte az autó, és a várost elhagyva egyenesen a
Merritt-szigeten lév , mocsarakkal körülvett Kennedy rközpont felé rö-
pítette a nagy becsben álló vendéget. A lagúnák és citrusfák sora mögött
imitt-amott kikandikáltak a kilöv állványok egyes részei. Némelyiket ma
is használták, de többségük kivénhedt csataló volt már, egy nagy sebes-
séggel fejl , forradalmi korszak emlékei, tehát itthagyták ket, hadd
rozsdásodjanak kedvükre a párás floridai leveg ben. A láthatáron a leg-
szembeötl bb épület mégis a VAB nevet visel 39-es komplexum, azaz
az összeszerel csarnok volt. Abból az ismertet l, amit Heinlein egész
úton tanulmányozott, a fiatalember tudta, hogy a VAB a világ egyik leg-
nagyobb építménye, amit így elég nehéz volt elhinni, legalábbis míg a
sof r egy kérdésre adott válaszából kiderült, hogy még öt mérföldre van
lük.
Az ipari komplexum területén lév adminisztrációs központ el tt egy
néhány f s delegáció várta Heinleint, Pelhammel az élükön. Heinlein
mindenkivel kezet fogott, és megismerkedett Earl Hackett-tel.
- Earl az rhajó-felhasználási program vezet je - magyarázta Pelham,
mikor mindannyian helyet foglaltak az ülésteremben. - fogja megvizs-
gálni az ön igen figyelemre méltó javaslatát. - Pelham megengedett ma-
gának egy széles vigyort. Mikor olyan vendég jelent meg nála, akit l
nagy hasznot remélt, képes volt olyan sarmmal viselkedni, melynek más-
kor nyomát sem lehetett látni a jellemében. - Összeállítottunk egy kis út-
vonalat az ön számára. Egy kétórás kis sétára gondoltunk itt a telepen,
utána megebédelnénk, majd rátérnénk a részletek megbeszélésére.
116
 Annak ellenére, hogy Heinlein türelmetlenül várta a lehet séget, hogy
ismertethesse tervét, a séta minden pillanata élvezettel töltötte el. Külö-
nösen az összeszerel üzem tetszett neki, melyben tanúja lehetett, hogyan
szerelik be a szükséges alkatrészeket két hatalmas rhajóba, hogy utána
elfoglalhassák méltó helyüket a kilöv állványokon. Az épületet valóban
minden képzeletet felülmúlóan óriásnak találta. Voltaképpen olyan nagy
volt, hogy a kezdeti id kben, amikor még nem alkalmaztak légkondicio-
nálást, az épületben képz dött felh k tényleges felh szakadásokhoz ve-
zethettek. Heinlein hosszasabban elid zött az egyik állomásnál, ahol azt
ügyelte meg, hogyan rakodják be a szakemberek a rakományt az rhajó
csomagterébe.
- Ezek itt a tervezett rkórház felszerelései - magyarázta Hackett a
vendégnek.
- Kik végzik a bepakolást? Önök vagy a m holdak tulajdonosai?
- Mind a kett lehetséges - felelte Hackett.
- Jó pár olyan eset fordult el , hogy váratlan sebességváltásnál egy-
másra borultak a felszerelési tárgyak. Egyszer például az egyik rbe kilé-
rhajós nem tudta kivenni a szükséges eszközöket a rakománytérb l.
Aztán nem tudta becsukni a raktárat, és ez azt jelentette, hogy minden ki-
repült az rbe.
A három férfi egy kis villanyszerelvényben hagyta el az összeszerel
csarnokot. Kint a szabadban már ott állt indulásra készen a leny göz
Apollo Saturn V. rhajó.
- Nem került volna sor rá, hogy itt csodálhassuk meg, ha a tervezett
Apollo-programban szerepl holdjáratot sikerül beindítani - jegyezte
meg Hackett, amint a kis csapat megállt, hogy szemügyre vegye a ko-
losszust, melyen már kezdtek mutatkozni a rozsdásodás els jelei.
Ezzel véget is ért a séta, és a három férfi Alma Olasz éttermét válasz-
totta ebédjük helyéül Cocoa Beachben.
- Gondolom, hasznát vették annak a felhatalmazásnak, melyet a Bre-
vard megyei bankunknál hagytunk, hogy belepillantsanak az ott nyilván-
tartott anyagi helyzetünkbe - kérdezte Heinlein, és közben spagettit te-
kert a villájára.
- Természetesen - válaszolta Pelham.
- Tehát mennyibe kerülne egy rakció a trösztünknek?
Pelham megkavarta a levesét, és közben gondolkodott.
- Amikor megkaptuk Sir Max levelét, azonnal végeztünk néhány el -
zetes számvetést. Szerintünk úgy százhatvanmillió körül lesz a vég-
összeg. A végleges összeget akkor fogjuk tudni megmondani, amikor
ténylegesen megkötjük a szerz dést, és addig is egy százalékra lesz szük-
ségünk ahhoz, hogy el készítsük a munkálatokat.
- Ez az el leg tehát benne van a végösszegben? - kérdezte Heinlein.
- Természetesen.
A pincér leszedte az els fogás utáni használt tányérokat.
117
 - Valamennyire áttanulmányoztam minden feltételüket - folytatta
Heinlein. - Nekem elfogadhatónak t nnek. Viszont van valami, amihez a
mi trösztünk ragaszkodik. Mi magunk kívánjuk beszállítani a Cyclopsot a
rakománytérbe - méghozzá a Surrey Egyetemen. Ez annyit jelent, hogy
az önök legnagyobb csomagtartóját részekben kell Angliába szállítani.
- Sajnálom - mondta Hackett, és ingatta a fejét. - Ez semmiképpen
sem lehetséges. Nekünk kell bepakolni a rakományt.
- Miért ne tehetnénk mi ezt?
- Azért, amit az összeszerel csarnokban mondtunk - felelte Pelham
fagyosan.
- Nem akarjuk kétségbe vonni az önök szakembereinek a képességét -
folytatta gyorsan Hackett -, de a csomagtér megfelel kialakítása nagyon
fontos, és könnyen megsérül, ha nem végzik tökéletesen a m veletet. Ha
a rakomány elmozdul a helyér l az akció alatt, azzal veszélyeztetjük az
rhajósok életét. Különösen fontos ez egy olyan nagy súlyú rakomány-
nál, amilyen a Cyclops. A rakományt az rben kell kivenni és helyére
állítani, az rhajónak pedig üresen kell visszatérnie a Földre.
- Ebben az esetben - mondta ellentmondást nem t hangon Heinlein
- nem fogunk tudni megegyezni. Sir Max kikötötte, hogy akarja bepa-
kolni a Cyclopsot a csomagtérbe a Surrey Egyetemen.
- Heinlein úr, mi már ezer és ezer m holdat állítottunk pályára...
- De aligha olyan nagyokat, mint a Cyclops.
- Az lehet. De eddig nem volt soha bajunk az rlaborok felszerelésé-
vel. Az rkórház felállításához húsz részletben tudtuk elszállítani a fel-
szerelést, és minden kifogástalanul ment. Már a század elején...
- Várj egy pillanatra, várj egy kicsit - vágott közbe Pelham. - Lehet,
hogy meg tudunk egyezni egy olyan kompromisszumban... David, mit
szólna, ha a mi szakembereinkb l összeválogatnánk egy csapatot, akik
elvinnék a részeket Angliába, hogy ott szereljék be az felügyeletük
alatt? Ehhez mit szól?
Heinlein legalább udvariasságból várt egy kicsit, mintha fontolgatná
Pelham javaslatát. Magában persze örült, hisz maga is éppen ezzel
akart el rukkolni.
- Azt hiszem, ez igazán kiváló ötlet, Jason - felelte végre Heinlein,
teljesen átvéve az amerikai szokást, hogy néhány órás ismeretség után
már keresztnevükön szólítják egymást az emberek.
- Persze a maguk költségén - tette hozzá Pelham.
- Megegyeztünk - értett egyet Heinlein.
Pelham elégedetten bólintott. Ezzel az ügylettel százhatvanmilliót tud-
hatott máris a zsebében. Felemelte borospoharát.
- Úgy t nik, nem járunk rosszul magával, David.
 46.
Heinlein még Sarcha el tt visszaért a Holiday Innbe. Pár percet azzal töl-
tött, hogy meghallgatta a legfrissebb híreket a tévéhíradóból. A f hír
Marshall elnök megromlott egészségi állapota miatti lemondásáról szólt,
ami egyben Hadley beiktatásának el rehozatalát is jelentette. Heinlein
arra gondolt, vajon hogyan fogadják a hírt otthon Izraelben, err l pedig
eszébe jutott a tel-avivi telefonszám. Jelentését azonban félbe kellett sza-
kítania, mikor meghallotta az ismer s motoszkálást az ajtónál.
Sarcha izzadtan, lihegve lépett a lakosztályba. Heinlein kivett két be-
tött dobozos sört a h l, és egyet az angolnak nyújtott.
- Nos? - kérdezte.
- Ez aztán a rohadt éghajlat. Akkor már inkább jöjjön Izrael.
- Mindjárt jól beléd csípek, ha nem hagyod abba a nyavalygást - felel-
te kíméletlenül Heinlein.
Sarcha egy köteg papírt vett el a zsebéb l, és az asztalra dobta.
- Ez itt harminc rakományszakért neve és címe. Egy Cocoa Beach-
beli magándetektív segített a listához. Matt Connorsnak hívják. Ez itt
még nem az összes. Azt ígérte, hogy holnap reggel még beugrik néhány
névvel.
Heinlein végignézte a listát, és utána áttért a másik listára, mely a po-
tenciális villák sorát tartalmazta, ahol berendezhetnék a szükséges irodá-
jukat.
- Legalább húsz helyet már végigjártam ma - mondta Sarcha, miköz-
ben lerúgta a cip jét, és kortyolgatni kezdte a sört. - A titusville-i a leg-
jobb. Egyszintes. Van parkoló hozzá. Egy bár közvetlenül mellette. Egy
évre lehet megkötni a bérleti szerz dést. Vettem irodabútorokat, ami már
holnap meg is érkezik. Rendeltem telefonokat és komputereket.
- Remek munka, Sarcha. Akkor most már van székhelyünk Floridá-
ban is.
- Szükségünk van valakire, aki az egészet irányítaná. Arra még nem
volt id m, hogy hirdetést adjak fel a leend stáb toborzására. Neked
hogy ment a napod?
Heinlein beszámolt a Pelhammel és Earl Hackett-tel való munkatalál-
kozóról, és így summázta az egészet: - Már csak a rakományszakért re
van szükségünk.
- Micsoda? Ilyen hirtelen?
- Hát, úgy t nik. Összeköttetésben kell lennie a NASA-val, ami a
technikai részleteket illeti, aztán indulás. A NASA ragaszkodott hozzá,
hogy egy akkora rakományt, mint a Cyclops, egy nagyon tapasztalt rha-
jós teheti be csak a csomagtérbe, és állíthatja kés bb a helyére. k is ad-
tak nekem egy szakért i listát. Én szívesebben választanék valakit, aki

119
csak nekünk felel. Nekünk nem egy társaságra van szükségünk, vagy
olyan valakire, akit a NASA fizet. - Heinlein szünetet tartott, és az órá-
jára nézett. - El lehet még érni a magándetektívedet?
- Nekem azt mondta, hogy a lelkét is eladná annyi pénzért, mint
amennyit t lünk kap.
- Oké, akkor hívd föl, és mondd meg neki, hogy keressen nekünk egy
már nem aktív rhajóst. Valakit, aki jó, és nem vet meg egy kis pluszjö-
vedelmet. Valakit, aki egyedül nekünk dolgozik.

Az elkövetkezend néhány napban Heinlein zárt ajtók mögött tárgyalt a

NASA-val, miközben Sarcha az új iroda felállításán és berendezésén
munkálkodott. Mihelyt helyükre kerültek a bútorok, a leend titkárn
személyének a megkeresése következett. Jó néhány jelentkez után sem
talált megfelel lányt, de felvett egy szövegszerkeszt t, aki Heinlein le-
velezését kellett hogy bonyolítsa.
Sarcha éppen az egyik új lézerprinterrel küszködött, amikor a magán-
detektív jelentkezett, és közölte, hogy megszerezte a számításba jöhet
rhajósok névsorát.
- Három lehet ség van, Sarcha - kezdte Connors, és a listát az asztal-
ra, keszeg testét pedig az egyik fotelbe vetette. - Az els William Zab-
ranski, negyvenöt éves. Kis ültetvénye van itt Cocoában, de kísérleti ru-
hákat is gyárt a NASA-nak. Annyira nem megy neki jól, mert alkoholista
a felesége, és elég szabadon bánik a pénzzel. A második jelölt Alaric
Silkin, harmincöt éves. Akkor dobta be a törülköz t, amikor a
NASA lefújta az egyik küldetését, amibe nagyon sok munkát ölt. Most
Orlandóban házal hologramokkal. Napi harminc órát dolgozik, hogy le-
tudja a büntetést, amit azért kapott, mert olyan hologramokat árult, amit
egyetlen szül sem mutogatna jó szívvel a gyerekeinek.
- Hát ezekkel eddig nem szívesen kezdenék - jegyezte meg Sarcha, és
nem sok jót várt a harmadiktól sem.
Connors vállat vont.
- Csupa leégett és lezüllött ex rhajós van.
- Én nem azt mondtam, hogy leégett és lezüllött rhajósok kellenek.
Csak egy olyan valaki, akinek kapóra jönne egy kis pluszjövedelem.
- Mi a különbség?
Sarcha a harmadik jelölt dossziéját kezdte olvasgatni.
- Neil O'Hara - olvasta hangosan -, a vizsgálóbizottság b nösnek ta-
lálta egyik társa halálában. Az isten szerelmére, Matt, keresse meg az
igazit.
A magándetektív elvigyorodott.
- Ezt az utolsót például még nehezebb lenne megtalálni, mint a másik
kett t. Pedig felelne meg legjobban a maga igényeinek. A melbourne-i
házát azért kellett eladnia, mert a felesége válni akar. Az asszony és a
gyerekek most Houstonban élnek. Én felhívtam ott, és t le tudom, hogy

120
a pasas most egy Daytona és Orlando közötti benzinkútnál dolgozik.
A n is csak ennyit tudott, mert a férje nem adott neki sem telefonszá-
mot, amikor legutóbb felhívta. Az egész tegnapi napom ráment, hogy
megtaláljam. Rendbe hozott valamit a kocsim motorján. Egész jól meg-
csinálta. Értelmes. És jó a kézügyessége. Harminckétszer járt az rben,
Ezek közül tíz rséta. a legfiatalabb visszavonult rhajós, de a legta-
pasztaltabb valamennyi közül. És csak néhány hete nem dolgozik a NA-
SA-nál.
Igen, de a NASA nem fogja hagyni, hogy olyan szakért t alkalmaz-
zunk, akit éppen az bizottságuk szánt kereszthalálra - mutatott rá Sar-
cha a bökken re.
Connorst nem nagyon izgatta ez a lehet ség.
Lehet. De az is lehet, hogy nem fognak úgy tiltakozni. Én hallot-
tam, hogy azt csiripelik a madarak, hogy nem is olyan egyértelm , hogy
valóban O'Hara volt a hibás. Azt is mondták, hogy csak b nbakot keres-
lek, de ennél mélyebbre nem mentem az ügybe.
Miért nem?
- Azért kapom a fizetésemet, hogy neveket és címeket szolgáltassak,
nem azért, hogy pletykákban vájkáljak.
Akkor most azért fogja kapni a pénzét - vágta rá Sarcha rá nem jel-
lemz hevességgel. - Mindent tudni akarok Neil O'Haráról.

47.
A herziliyyai Chel Ha 'Avir föld alatti audiomonitoros szobájában Alana
Bader rmester új hangra lett figyelmes, melyet a fejhallgatóján keresztül
észlelt. Monitorja fényes pontként ábrázolta a felfogott hangot. Az r-
mester megtekert két gombot a készüléken, így próbálva finomítani az
újonnan érkezett jelet. Parancsára Gázában és Acréban is különlegesen
érzékeny mikrofonok álltak rá a jelzett hangra, mely minden valószín -
ség szerint Bakai fel l érkez jeleket észlelt ezekben a pillanatokban.
Alana nem volt biztos a hang eredetében, mivel csupán ezekre a mikro-
hullámon érkez jelekre hagyatkozhatott, a kémállásba helyezett m hol-
dakról nem érkezett figyelmeztetés.
A komputer elemezte a két mikrofon által felfogott zörejeket, és a vo-
natok, hajók és egyéb forgalomtól származó zajok közül kisz rte azt a
másféle hangot, mely a fényes pont formájában a monitoron is megje-
lent. Alana tudta, hogy ez a hang indulásra kész harci gépek berregését
jelentette.
Az rmester különböz gombokkal adta azt a parancsot a komputer-
nek, hogy a memóriájában tárolt ujjlenyomatrendszer alapján azonosítsa
a hangot. maga egy másodperccel megel zte a gépet. Sajnos, most is

121
ugyanazt a hangot hallotta, mely oly sok tragédiát zúdított hazájára az el-
múlt esték során. A monitor az alábbi módon azonosította a hangot:

EREDETE: BAKAL
FORRÁSA: SZOVJET KUZNETSOV NK-201-ES SZUPERSZONI-
KUS HARCI GÉPEK
SZÁMUK: 6
TÍPUS: 90%-OS VALÓSZÍN SÉG SZERINT 3 TUPOLJEV V-G
NAGY TELJESÍTMÉNY BOMBÁZÓK

Amint Alana feszülten nézte a monitort, a hangot jelz fényjel egyre

er södött, és ugyanezt a vészjelz hangot hallotta a fejhallgatón keresztül
is. Az rmester megnyomta a mikrofonján a beszél gombot.
- AMR monitor, Bader - jelentette -, három Tupoljev készül felszál-
láshoz Bakalban.

Rymann finoman fogai közé kapta Semona bal mellbimbóját, és a lány

halkan felnyögött a kéjes érzést l. A férfi szája módszeres, begyakorlott
mozdulatokkal haladt végig a gyönyör kreol b rön, amikor megszólalt a
telefon. Rymann mordult egyet, és úgy tett, mintha nem hallaná.
- A telefon - kuncogott Semona.
- Mondtam már neked valaha, hogy a b röd érintésére automatikusan
megszólal ez az átkozott készülék?
Semona felnevetett, és f nöke kezébe tette a kagylót. Rymann elvette,
füléhez illesztette, és utána másodpercekig csak feszülten figyelt. Mikor
megszólalt, csupán ennyit mondott:
- Jól van. Két perc múlva lent leszek.
Rymann ezután levágta a kagylót, magához szorította Semonát, mé-
lyen belecsókolt a szájába, és magára rángatta a pizsamáját.
- Ne maradj el sokáig - mondta Semona, amint szeret je az ajtó felé
indult, és még mindig nem sikerült magára kínlódnia a köntösét.
Rymann megtorpant az ajtó el tt, és egy pillanatra visszanézett a léleg-
zetelállítóan szép lányra, aki még mindig az ágyon hevert.
- Nem fog sokáig tartani - ígérte. - Ma jól rákoppintunk a gazembe-
rek orrára. Utána pedig kedvünkre ünnepelhetünk.

Amikor a lift leért a földszintre, a Masadát is kihúzták addigi bunkeré-

l, hogy miel bb felkészítsék a bevetésre. A kilöv állvány körül négy
férfi várakozott. Két perc múlva Hendrik Rymann hangját hallották a fej-
hallgatójukon keresztül, amint ezt mondja:
- Állítsák készenléti állapotba a rakétákat.
- A miniszterelnök beszél - jelezte a komputer szintetizált hangja, mi-
helyt a gép azonosította Rymann hangját.
A Masada egyik technikusa azonnal munkához látott. Az atomtöltetet

122
a helyére illeszteni rutinm veletnek számított, csak egy acéllapot kellett
kinyitni, és beállítani a négy számjegy kombinációs kódot. A tervezés-
nél figyelembe vették, hogy minél egyszer bben lehessen használni a ra-
kétákat. A hangot azonosító kód is azt a célt szolgálta, hogy a techniku-
sok biztosak lehessenek afel l, valóban a miniszterelnökt l kapják az
utasítást. A négy férfi felnyitotta az acéllapot. Ezután mindannyian
visszasiettek az irányítókabinba, és megnyomták azt a gombot, mely fel-
húzta azt a h biztos üvegfalat, mely megóvta ket a kilövéskor kiszaba-
duló roppant h ségt l. Ezután vártak, és a tel-avivi központ, valamint az
akciót végrehajtó parancsnokság közötti távbeszélgetés részleteit hallgat-
ták.

Most is a jól bevált gyakorlatot követik - mondta Irving Rymann-nak,

amint monitoraikon a Földközi-tenger fel l érkez harci gépek mozgását
figyelték. - A Fekete-tengeren keresztül tartanak délnyugati irányban,
átrepülnek a török felségterületen, és utána kelet fel l intézik a támadást
ellenünk. Mihelyt ráállnak a támadáshoz szükséges magasságra Kréta-fö-
lött, bekapcsolják az ECM-rendszerüket, és onnantól kezdve nem tudjuk
ügyelni ket. Rendszerint ez szokott történni.
- A Masada készen várakozik -- jelentette az egyik helybeli tiszt.
A két f nök szemét le nem véve a monitorról figyelte, amint a fenye-
get villogó pontok átszelték az Égei-tengert. Hátuk mögött komputer-
szakemberek követték saját monitoraikon ugyanezeket a jeleket, és bo-
nyolították az állandó információcserét a rakétakilöv parancsnokságá-
val. A digitális kijelz kön tisztán lehetett látni, hogy a palesztin harci
gépek elérték a százötven lábnyi magasságot. A 101-es alakulat azonnal
megkapta a parancsot, hogy indítsanak útnak hat Sharav típusú repül gé-
pet.
- Nekünk is ugyanúgy kell ellentámadásba lendülnünk, mint eddig -
magyarázta Irving. - Nem akarjuk, hogy a kis barátaink megsejtsék,
hogy ma némi meglepetéssel is szolgálunk nekik.
Ekkorra a fényes pontok elhagyták az Égei-tengert, és kelet felé vették
az irányt, hogy arról repüljenek be Izrael légterébe. Még vagy két percig
lehetett ket követni a monitorokon, amint elszántan közelednek céljuk-
hoz, de utána elt ntek a képerny kr l.
- Már nem lehet nyomon követni ket. Bekapcsolták az ECM-rend-
szert - jelentette egy hang a szoba hátuljából. — 275-es szám volt rajtuk,
és 1640 méteren repültek. A követési távolság 629 kilométer.
- A helyi rakétafellöv központban azt mondják, hogy k is elvégez-
lek a bemérést, és tudják követni az ellenséges gépeket - szólalt meg egy
másik hang a helyiségben.
- Állítsák be a rakétákat a megfelel kilövési magasságra - rendelke-
zett Irving.

123
 A parancsot azonnal továbbították a helybeli technikusoknak, akik el
is végezték a m veletet.
- A rakéták készen állnak a kilövésre - jött vissza a válasz.
Ett l kezdve minden a komputereken múlott. Azaz hogy a sebességet,
követési távolságot és repülési magasságot figyelembe véve helyesen ál-
lapítsák meg az ellentámadásra leginkább alkalmas pillanatot.
- Mennyi az esély arra, hogy a Tupoljevek megváltoztassák eddigi út-
vonalukat? - kérdezte Rymann.
- Nem nagy - nyögte Irving. - Amikor fényes nappal támadtak a dö-
gök, hogy még láthassuk is ket, amint bombát szórnak a fejünkre, min-
dig nyílegyenesen repültek a kiszemelt célpont felé.
- Még ötven másodperc - hallatszott a komputer javaslata.
Teltek a másodpercek.
- Még negyven.
Rymann bekapcsolta a mikrofonját. Tudta, hogy a komputer csak az
hangját tolmácsolja ett l a pillanattól kezdve. Ha csak egyetlen szóval
mondaná, az egész akciót lefújhatná. Rymann csendben várt, és szemével
követte az óra másodpercmutatóját.
- Húsz másodperc - jelentette a komputer.
Rymann érezte, hogy izzad a tenyere. Jobb híján a köntösébe törölte.
Tudta, hogy most már kár azon gondolkodnia, helyes-e, amit tenni ké-
szül. A kabinet és a biztonsági tanács éjszakákba nyúló tárgyalásaiba
már mindenki belefáradt. Ha az akció sikerül, a világ valószín leg sze-
met huny majd a felett a tény felett, hogy Izrael atomtámadással reagált
három harci repül gép bombázására. Amint Rymann végigtekintett a kö-
rülötte ül néma és várakozással teli arcokon, rádöbbent, hogy elgyötört
hazájának ennyi vereség után mindenképpen szüksége van sikerélmény-
re, legalább egy parányi kis gy zelemre.
Persze ha ez is sikerül.
- Még tíz másodperc.
Irving vetett még egy utolsó fürkész pillantást a miniszterelnök arcá-
ra, hogy lássa, megingott-e elhatározásában f nöke. Megnyugtatta, amit
látott. Rymann rezzenéstelen arccal ült és várt.
- Öt másodperc, négy... három...
A kilöv állomáson a legénység feltette fülvéd it, és összekuporodott.
Egyikük Ézsaiás próféta szavait alakította át a helyzetnek megfelel en, és
azt mormogta:
- Zion nevében nem rzöm meg a békét.
- Kett ... egy...
A Masada motorja egyetlen pillanat alatt lendült m ködésbe. Olyan
óriási energiával indult útnak, hogy beleremegett az egész kilöv állomás.
A fülvéd k ellenére is akkora volt a robaj, hogy a személyzet minden
érzékszerve megbénult t le.
- A rakéta elindult!
124
 A legénység kirohant a kabinból. A kil tt rakéta által maga mögött
hagyott áthatolhatatlan füstfelh ben jó ideig még egymást sem látták. Az-
tán egyszer csak megpillantották a szürke égbolton tovat fénycsóvát,
amint tör egyre magasabbra dübörg , rült er vel.
Rymann és Irving lélegzet-visszafojtva figyelték a rakéta által kibocsá-
tott gáz infravörös csíkját a monitoron. Mögöttük egy hang tudósított a
fegyver állandóan váltakozó repülési adatairól, de senki sem figyelt rá.
Valamennyien az atomtöltet leválásának pillanatát lesték.
A Földközi-tenger halászai látták a harminc mérföld magasságban
izzó napot. A tüneményt éppúgy látták Cipruson és a déli Alexandriában
is. Vették a m holdak. Ám ezek az érzékeny m szerek messzebbre is el-
láttak, azok azonosítani tudták a nukleáris robbanást, és funkciójuknak
megfelel en azonnal jelentették is a hírt tulajdonosuknak.
- Eltaláltuk ket! - kiáltotta egy örömittas hang a megfigyel központ-
ban. - Bedöglött az ECM-rendszerük!
Valóban így történt. A hatalmas kristálymonitoron egyszerre megje-
lentek a különös radarjelek szórványos jelei.
- Fantasztikus! - lihegte Irving. - A próféták akarata! Sikerült!
A parancsnok ezzel megragadta Rymann kezét, és hevesen megrázta.
Az eddig flegmának t szakemberek is mind talpra ugrottak, s ölelkez-
ve ünnepelték a sikert.
Eközben szétl tt géproncsok, szárnyak, motordarabkák és emberi test-
részek hullottak alá ismeretlen sírjukba, harmincmérföldnyi magasságban
a Földközi-tenger felett.
48.
- Beszélhetnénk O'Hara úrral? - kérdezte Heinlein Lenától.
A lány egyetlen pillantással végigmérte a sötét hajú idegent, és egy má-
sikkal a Cadillacben várakozó kis köpcös társát, és magában úgy döntött,
hogy egészen elfogadhatóan néznek ki.
- Persze - válaszolta. - Egy pillanat türelmet.
- Ez igen - jegyezte meg Sarcha, amint elismer en nézett végig Lena
feszes, izmos lábán, miközben a lány a szerel hely felé vette az
irányt. - Lefogadom, hogy legalább egy órába telik neki, míg beleszu-
szakolja magát abba a sortba. Ha O'Hara ilyen mézespikszisben üldögél,
egymillióért sem fog velünk jönni.
- Én azért azt hiszem, hogy fog - felelte savanyúan Heinlein. - Ez a
lány valószín leg Lena Jackson. Connors szerint van némi üzleti érzéke.
t is megpróbálhatjuk a saját hasznunkra fordítani. Végtére is még nem
találtunk senkit az irodánk m ködtetésére.
- Nagyon jól gondolkozol, David öcsém - vette szívesen az ötletet
Sarcha.
125
 - Most másra úgysem vagyok alkalmas - hangzott Heinlein válasza.
Közben Neil is el került a m helyb l.
- Jó reggelt - mondta kissé gyanakodva, és míg fél szemmel a Cadil-
lacet leste, arra gondolt, hogy ezek talán Helen újabb hiénái, akik azért
jöttek, hogy megkopasszák maradék dollárjaitól is.
- Maga O'Hara úr?
- Én vagyok.
- Beszélhetnénk hatszemközt?
Neil a Winnebagóban ültette le a vendégeket, ahol Heinlein így kezdte
a beszélgetést.
- O'Hara úr - mondta, és egy névjegykártyát csúsztatott Neil elé az
asztalra -, a most alakult Stavolos Európai rkutatási Alapítvány f titká-
ra vagyok, és ez az úr itt az igazgató. Egy rhajót kívánunk felbocsátani
jöv re egy m hold felállítására, és ehhez keresünk szakembert, aki bepa-
kolná a rakományt, és az rben helyére állítaná.
Heinlein öt percben felvázolta a tröszt jellegét és a m hold funkcióját.
Neil csendben hallgatta, de arca színe egyre szürkébbé vált, amint foko-
zatosan felfogta Heinlein ajánlatát.
- Nos, O'Hara úr? Érdekli a munka?
Neil még nem egészen tért magához meglepetéséb l.
- Igen... persze. De alig tudok valamit magáról és a trösztjér l.
Válaszképpen Heinlein felpattintotta diplomatatáskájának zárját, és
egy részletes leírást tett Neil elé az új vállalkozás részleteir l. Neil el-
kezdte lapozgatni az iratokat, amikor egyszerre Lena hangját hallotta a
lakókocsi CB-rádióján keresztül.
- Srácok, kérnek kávét?
Neil abbahagyta az olvasást, és válaszolt a lánynak.
- Igen, kérünk, Lena.
- Készek vagyunk egyéves szerz dést ajánlani önnek - folytatta Hein-
lein. - Havi huszonötezer dolláros fizetést és egyéb költségtérítést. Sokat
kell majd ingáznia a Kennedy és az angliai Surrey Egyetem között. Foly-
tassam?
Neil majdnem azonnal válaszolt valamit, de aztán lenyelte.
- Nos? - sürgette Heinlein.
- Egy hónappal ezel tt kapva kaptam volna egy ilyen ajánlaton. De
most... az a helyzet, hogy válófélben vagyok, és Jackson úr, a benzinkút
tulajdonosa, azt akarja, hogy vegyem át a szervizt.
- Szerzünk a maga helyére egy els osztályú szerel t, és feldobjuk az
üzletet - ígérte Heinlein. - Magának pedig háromhavi fizetést el legbe.
Neil megint nem tudott mit mondani. Hihetetlenül csábító volt az aján-
lat. Szomorúan ingatta a fejét.
- Van valami, amit tudniuk kell. Nem egészen simán hagytam ott a
NASA-t. Nem hiszem, hogy rhajó közelébe engednének, még ha csak
rakományszakért nek is...

126
 - Tudunk a dologról - felelte rezzenéstelen hangon Heinlein. - Mint
ahogy azt is, hogy jó néhány rhajós azt állítja, hogy maga vétlen volt a
balesetben, és csak b nbaknak használták.
- Igen, de ha a NASA...
Kopogás hallatszott a lakókocsi ajtaján. Lena jött meg a kávéval.
- Ugye, maga Lena Jackson? - kérdezte könnyed hangon Heinlein, és
nem tudta megállni, hogy egy pillantással ne vegye szemügyre a lány
gyönyör , kisportolt, meztelen lábát.
- Igen - felelte Lena, és azt gondolta, hogy Neilt l tudják a nevét. -
Mindhárman kérnek tejszínt?
- Jackson kisasszony - fordult újra a lányhoz Heinlein, miután az ki-
töltötte a kávét. - Mi a Stavolos Európai rkutatási Központtól jöttünk -
mondta, és Lenának is adott egy ismertet prospektust. - Szeretném, ha
maga is elolvasná.
Neil egy vállvonással válaszolt a lány kérd pillantására. Lena leült,
gyorsan átolvasta a tájékoztatót, majd Heinleinre pillantott.
- Mi közöm nekem ehhez?
- Mi azért jöttünk, hogy munkát ajánljunk Neilnek, de azt is hallot-
tuk, hogy maga ért a könyveléshez, és arra vagyunk kíváncsiak, elvállal-
ná-e NASA-kirendeltségünk ügyeinek intézését.
- Honnan értesültek rólunk? Pláne rólam?
- Egy magándetektívt l.
Lena szeme égni kezdett.
- Szaglásztatnak énutánam! Egy istenverte kopóval! - Hevesen talpra
ugrott. - Feljelenthetném magukat becsületsértésért...
- Kérlek, Lena - vágott közbe Neil, és elkapta a lány csuklóját. -
Hallgatsd ket végig, légy szíves.
- Mi a fenéért? Utálom, ha valaki...
- Nagyon kérlek.
A lány egy pillanatig habozott, aztán visszaült a helyére, és Heinlein-
re nézett.
- El ször is - folytatta Heinlein, mintha mi sem történt volna -, az el-
következend néhány évben több száz milliós kiadásaink lesznek, ezért
alaposan meg kell válogatnunk, hogy kiket alkalmazunk. Másodszor, a
detektívnek csupán annyi a b ne, hogy telefonon felhívta magát, mikor
megtalálta a nevét egy nyilvántartási listán, és maga elmondta neki, hogy
mivel foglalkozik, és milyen ügyfelei voltak eddig. Ez minden. Mi sze-
retnénk, ha mindketten elfogadnák az ajánlatunkat. Hajlandók akkor nor-
málisan megbeszélni ezt a dolgot?

Irtó klassz - áradozott Sarcha visszafelé menet Titusville-be. - Két

légy egy csapásra.
- Mit gondolsz, van köztük valami? - kérdezte Heinlein, aki most
csak százhússzal hajtott a középs sávban.

127
 - Nem tudom. De ha nincs, én szívesen próbálkoznék a kicsikénél.
- Nekünk az lenne a jó, ha lenne. Vagy ha kifejl dne kés bb.
- Igazán? És miért?
Heinlein sóhajtott egyet.
- Lehet, hogy fantasztikusan nagy vagy megfutamodásban, Sarcha, de
hogy egy csepp fantáziád sincs, az is biztos. Tegyük csak fel, miféle el -
nyei lehetnek annak, hogy én fent körözök majd a sráccal, te meg lent
maradsz a csajjal.
Sarcha belegondolt a dologba, és felvihogott.
- Jól gondolkozol, David öcsém.
- Mondtam már, én már csak ilyen vagyok.

49.
Mikor Walter Swift elfoglalta államtitkári helyét az új Hadley-adminiszt-
rációban az USA-ban, els dolga volt magához hívatni Izrael washingto-
ni nagykövetét. Yaarkov Efrat tudta, hogy miért kell ilyen sürg sen
megjelennie a C Streeten, és magában fel is készült a találkozóra.
- Uram - kezdte Swift a formális bemutatkozás után -, bizonyítékunk
van rá, hogy Izrael termonukleáris fegyvert juttatott az ionoszférába az
elmúlt negyvennyolc óra során.
- Ez így van, államtitkár úr.
- Megtudhatnám, miért?
- Meggy désem, hogy amit t lem fog hallani, az nagyban meger -
síti majd kémei jelentését. Hazám saját földjét és népét védte, amikor el-
lentámadással megsemmisítette a ránk támadó palesztin bombázókat. Iz-
rael nem hajlandó ezentúl karba tett kézzel fogadni, amint a szovjetek és
a palesztinok játékszernek használnak bennünket. Fizikusaink tüzetes
vizsgálatokat végeztek, miel tt rászánták magukat a nem túl nagy telje-
sítmény nukleáris rakéta bevetésére. Kimutatták, hogy az atomtöltet ál-
tal felszabadított radioaktivitás mértéke teljességgel ártalmatlan lesz a
környezetre. Biztosra veszem, hogy az USA szakemberei is elvégezték
már ugyanezeket a méréseket, és hasonló eredményre jutottak.
Az izraeli nagykövet igazat mondott, de Swiftnek még nem állt módjá-
ban egyetérteni.
- Izrael eddig mindig azt hangoztatta, hogy nem fog els ként atom-
fegyverhez nyúlni a Közép-Keleten - mondta az amerikai államtitkár.
- Az még azel tt volt, hogy mindennapos bombatámadásoknak lettünk
volna kitéve a PFSZ részér l - felelte Efrat. - Államtitkár úr, mi nem
passzióból folyamodtunk ilyen megoldáshoz, hanem rákényszerítettek
minket. Nem állt rendelkezésünkre más eszköz, hogy elrettentsük az el-
lenséget. Az USA megtagadta azt a kérésünket, hogy B9-es magassági
interceptor vadászgépekkel lássa el hadseregünket.
128
 Swiftnek nem tetszett a válasz.
- Efrat úr, ha arra akar rávenni minket, hogy vizsgáljuk felül, helye-
sen döntöttünk-e, amikor nem küldtünk fegyvereket Izraelnek, azt már
most megmondhatom, hogy nem fog menni.
A megfélemlítésnek szánt célzás nem törte össze a tapasztalt izraeli
politikust. Állta Swift tekintetét, és csak ennyit válaszolt:
- Nem is ez volt a célom. Az akciót kényszer ségb l tettük. Az eddigi
bombatámadásoknak már több mint kétezer civil esett áldozatul. Egyet-
len kormány sem nézheti tétlenül, hogyan mészárolják le ártatlan asszo-
nyaikat, gyerekeiket, öregeiket, pláne ha megvan az ereje az ellentáma-
dáshoz. Nekünk megvan az er nk. Hát használtuk. És ha szükséges, újra
használni fogjuk.
Efrat még egy olyan mondattal is megtoldotta beszédét, melyt l Swift-
ben még az üt is megállt:
- Államtitkár úr, hazám kutyaszorítóba került. Ha tetteinknek világ-
égés lesz a következménye, mi azt is vállaljuk. Izrael népének nincs
vesztenivalója.
Swift egyetlen szót sem tudott kinyögni.
- Úgy vélem - folytatta Efrat lassan -, nem ártana, ha Hadley elnök
miel bb találkozna a mi miniszterelnökünkkel.
Mikor Efrat három test r kíséretében elhagyta az államtitkárság épüle-
tét, esni kezdett a hó. A test rök civil ruhás tengerészek voltak, és le
nem vették szemüket védencükr l.
- Boldog karácsonyt, uram - mondta egyikük, mikor kinyitotta Efrat-
nak a kocsi ajtaját.
Efrat hitetlenkedve nézett maga elé.
- Ma van szenteste - magyarázta a tengerész.

50.
- Ellenzem, hogy Heinlein O'Harát válassza - mondta hevesen Jason
Pelham Earl Hackettnek. - A szerz dés szerint jogunk van megvétózni
az ügyfél választását, ami a rakományszakért személyét illeti. Azt aka-
rom, hogy éljünk ezzel a jogunkkal.
Hackett már annyira megszokta, hogy Pelham minden döntésére bólo-
gatnia kell, hogy már majdnem most is egyetértett, de aztán mégis meg-
szólalt. Ezúttal nem fog Pelham kezére játszani.
- Nincs semmilyen alapos okunk, amiért ne fogadnánk el O'Harát -
felelte.
Pelhamet váratlanul érte a váratlan ellenkezés, hatalmának megkérd -
jelezése, és bár arcvonásai megkeményedtek, hangja nyugodt maradt.
- Ha az a vád, hogy valaki egyik társának a haláláért felel s, nem ala-
pos indok, akkor szeretném tudni, hogy szerinted mi az.
129
 Hackett nem futamodott meg a kemény tekintett l.
- Nagyon sok dologért tisztellek, Jason, de sok minden van, amit ha-
tározottan nem szeretek benned. De azt soha nem hittem volna, hogy ké-
pes vagy elhinni a saját hazugságaidat. Mindketten tudjuk, hogy O'Hara
ártatlan. Isten a tudója, hogy engem szintén bántott a kikezdése. Most,
amikor úgy látom, hogy lehet sége van talpra állni, nem fogom még
egyszer elgáncsolni.
Pelham arcán egy izom sem rezdült.
- Ha te nem fogsz ellene szavazni, akkor én keresek egy olyan rha-
jókihasználási igazgatót, aki hajlandó.
Hackett meg sem hallotta a fenyegetést. Három évre meghosszabbított
szerz dés lapult a zsebében.
- Tedd azt, Jason, csak utána ne csodálkozz, ha peres ügyekbe keve-
redsz, és ha minden utamba kerül újságírónak leadom az O'Hara-ügy
manipulációjának történetét. És én nem szeretnék a helyedben lenni,
amikor Williams képvisel megtudja, hogy szándékosan tartottak vissza
bizonyítékot a vizsgálóbizottságától.
Mikor Pelham megszólalt, hangja még fagyosabban hangzott, de vála-
sza tartalma már tükrözött némi kompromisszumkészséget.
- Mindketten könnyen kijövünk a sodrunkból. Halasszuk a témát a
jöv évre.
Mikor Earl Hackett visszatért az irodájába, akkor ébredt tudatára,
hogy végre egyszer csatát nyert Pelham ellen. Ha ezt a kört meg tudta
nyerni, miért ne tudná máshol is megpuhítani. Egy csapásra határozot-
tabbá váltak a léptei.

51. Január
Új év, új állás. Lena optimistán, bizakodón tekintett az els felé, és
örömteli hatékonysággal vetette bele magát az utóbbiba.
Megszervezte az új iroda lézerlemezes tárolórendszerét, felvett egy
ügyes gyorsírót, megszerezte Heinlein beleegyezését ahhoz, hogy
maga írhasson alá csekkeket ezer dollárig, és rendezte az egyre növekv
számú számlákat. Módszeresen megválaszolta a sorra érkez telexüzene-
teket, melyek többsége a Surrey Egyetemr l jött, s t még arra is gondja
volt, hogy szaván fogja Heinleint, és apja valóban kapjon egy els rangú
szerel t a m helyükbe.
Miután Neil belement egy kényszer karácsonyi együttünneplésbe He-
lennel és a gyerekekkel, visszatért a NASA-hoz, ahol ezúttal éljenzés fo-
gadta, és egy meleg kézszorítás Earl Hackett-t l.
- Nagyon jó, hogy újra köztünk van, Neil. Gondolom, már minden
adatot megkapott a rakományról. Küldünk egy teamet Angliába, hogy
szaktanácsot adjanak a berakodással kapcsolatban. Paul Quincy már ké-

130
szített néhány hologramfelvételt a rakományról, de ha maga is hamaro-
san csatlakozik az ottaniakhoz, akkor maga úgyis átveszi majd a munka
irányítását.
A délel tt hátralév részét Neil azzal töltötte, hogy végignézte a jól
ismert helyiségeket, és felelevenítette régi barátságait. Akivel csak talál-
kozott, legyen az rhajós, földi személyzet vagy technikus, mindenki
nagy örömmel fogadta. Senki sem hozta szóba Al halálát, és Neil érezte,
hogy társai nem neheztelnek rá a történtekért. Az is nyilvánvaló volt,
hogy a Pelham iránti megvetés csak n tt a közelmúltban, de túlságosan
szitkozódni sem mertek az emberek, mert a kiszivárgó hírekb l tudták,
hogy ha Pelham megnyitja a tervezett rszállodaláncot, akkor minden ál-
láslehet ség az kezében lesz.
Neil kés délután tért vissza Titusville-be, és épp akkor gördült Win-
nebagójával az iroda elé, amikor Lena rátette a lakatot. A lány ruhatárá-
ból egy csapásra elt nt a farmer és a trikó. Mióta elfoglalta új állását, a
ruhatárát is teljesen kicserélte. Aznap kasmírszoknyát és fehér selyem-
blúzt viselt.
- Tudtad - kérdezte Neil, amikor a lány megfordult, és majdnem bele-
ütközött -, hogy a selyembe öltözött titkárn k a gyengém? Elérte
Tweedledum és Tweedledee a járatát?
Lena jót kuncogott a Heinleint és Sarchát jelent gúnyneveken.
- Már oda is értek Londonba. Neked a jöv hétre vettem jegyet. Ho-
gyan fogadta a nyáj a megkerült fekete bárányt ma?
- Ha ma este még a kisasszony is igent mond a vacsorameghívásomra,
elmondhatom, hogy tökéletes napom volt.
- Rendben. De el tte szeretnék hazaugrani egy zuhanyra, és átöltözni.
Neil nem hitt a fülének. Minden addigi próbálkozása falba ütközött.
Igaz, hogy vicces, élcel visszautasításokba, de mégiscsak visszautasí-
tásokba. A lány többnyire rengeteg dolgára hivatkozott. Neil most nem
tudott hová lenni örömében.
- Miért kéne egy zuhanyért hazafurikázni? Használd a lakókocsi für-
szobáját - ajánlotta a lánynak.
- Ha azon töröd a fejed, hogyan nyerd el kegyeimet a f zéstudomá-
nyoddal, felejtsd is el.
- Én egy el kel étteremre gondoltam - felelte Neil. - Ahová csak
szeretnéd. Ma este te vagy a f nök.
Lena pajkosan elmosolyodott.
- Oké, akkor Vero'shoz.
Neilben benneakadt a szusz.
- Vero'shoz! Minek nézel te engem?
- Azt mondtad, ma este én vagyok az úr - juttatta a férfi eszébe Lena
iménti ígéretét.
- Hát akkor Vero'shoz - nyugodott bele Neil, és kinyitotta a lány el tt
a lakókocsi ajtaját. Közben egy pillanatra megkockáztatott egy bizalmas

131
kis paskoló mozdulatot a lány vállán. Ez volt az els olyan mozdulat,
mely némi közelségr l árulkodott kettejük között. - Úgy gondolom, egy
fogást még megérdemelsz, de semmi salátát, ezt jegyezd meg.
Lena nem tiltakozott a közvetlen gesztus miatt. Egyszer en nem lehe-
tett megzavarni jókedvét.
- Jól van. Csak egy dupla tányérnyi homárollót fogok rendelni.
- Tönkre akarsz tenni.
- Miért ne, édesem? - kérdezte Lena, és kiejtése hamiskás déli akcen-
tusra váltott. - Te talán nem azért vagy itt, hogy engem a végzetbe so-
dorj?
Neil teljesen átvette a lány hangulatát, és így válaszolt:
- Csak türelem, f nök, türelem.
A vacsora remekül sikerült, bár kés bb Neil képtelen volt felidézni
magában, hogy mit is evett tulajdonképpen. Minden idegszálával Lenát
figyelte, benne gyönyörködött, élvezte a hömpölyg beszélgetést és a
lány gurgulázó nevetését, valahányszor egy elmésnek érzett mondatára
reagált. Egyszer még Neil kezére is tette az övét, és közben Neil azon
fohászkodott, hogy ne a bor hatására tegye.
Útban hazafelé a kocsiban Heinleinre és Sarchára terel dött a szó.
- Elég furcsa pár - értett egyet Neil. - Csak nem gondolod, hogy ho-
mokosok?
Lena csak nevetett.
- Abból ítélve, ahogy Sarcha engem skubiz, amikor azt hiszi, hogy
nem látom, aligha. De az biztos, hogy valami nagyon furcsa rajtuk. Na-
gyon furcsa.
- Tweedledee? Miért?
- Te mit gondolsz, hány kiló?
Neil gondolkodott egy kicsit, majd rávágta:
- Vagy száz, de lehet, hogy száztíz.
- Szerintem is. És mégis úgy tud suhanni, mint egy kísértet.
Neil Lenára nézett egy pillanatra.
- Hogy mit tud?
- Úgy tud bejönni az irodába, hogy észre sem veszem. És ráadásul a
raktárba vezet lépcs még nyikorog is. De ha Sarcha megy rajta, akkor
nem. Felmegy ezen a korhadt falépcs n, és még csak hallani sem lehet.
Szerinted ez nem furcsa?
- De - értett egyet Neil.
Lena észrevette, hogy Neil tekintete megakad az egyre közeled Ken-
nedy rközpont feliraton.
- Hiányzik neked, ugye? - kérdezte.
Neil bólintott.
- Jobban, mint ahogy azt el lehet mondani. Most, hogy csak egy id re
vettek vissza, még jobban rádöbbent erre. Állandóan eszembe juttatja,

132
 hogy mit veszítek. Ha ennek a küldetésnek vége, megint itt maradok a
nagy semmiben.
- Melyik része hiányzik a legjobban? A társaid? Az r? Vagy a pénz?
Neil alaposan elgondolkodott a kérdésen. Aztán így válaszolt:
- Legeslegjobban az r. Az olyan valami, ahol otthon érzem magam.
Maga az a tény, hogy ott lehetek, azt az érzést kelti bennem, hogy min-
den földi problémánk olyan banális, olyan jelentéktelen. Néhány rhajós
egy id után annyira elszokik a földi gondoktól, hogy megoldani sem ké-
pes már ket. És minél jobban elszoknak t le, annál jobban vágyakoznak
repülni. Olyan ez, mint a kábítószer.
- A házasságod is ezért ment tönkre?
- Részben ezért. Igen... azt hiszem, ez volt a f oka. Egy id után
már arra sem vettem a fáradságot, hogy leálljak Helennel vitatkozni, hol-
ott egy-egy veszekedés talán egy id re megoldott volna problémákat. Ké-
bb pedig hagytam, hogy az ügyvédjei keresztülsétáljanak rajtam.
Egy ideig egyikük sem szólalt meg. Aztán Lena törte meg a csendet.
- Még mindig én vagyok a f nök. Menjünk le a partra. Isteni ilyen
id ben sétálni.
Neil nem ellenkezett. Kapóra jött Lena ötlete, mert így hosszabbra
nyújthatta ezt a varázslatos estét. A férfi lekanyarodott a f útról, és köz-
vetlenül a tenger mellett parkolt a lakókocsival. Végigsétáltak a parton, a
vös hullámokat hallgatva, szótlanul. A szél is elült.
Egyszer csak Lena megállt, és elkezdte kigombolni a blúzát.
- Gyere - sürgette a férfit -, menjünk úszni.
- Micsoda?
- Úszni. Én vagyok a parancsnok.
A fehér selyemblúz lehullott a homokba. Neil félénk pillantást vetett a
lány mellére, de az hamar elfordult, hogy szoknyáját is kigombolja. Az-
tán teste beleveszett a sötétbe, amint nekiiramodott a végeláthatatlan óce-
ánnak.
- Gyere már, te gyáva csirke! - hallatszott Lena hangja a habok közül.
Neil is egyetlen pillanat alatt megszabadult ruhájától, és is megindult
a sötét ismeretlen felé.
- Lena! - kiáltotta a lányt keresve, miközben egy nagyobb hullám be-
lesodorta a vízbe. - Lena! Hol vagy?
Neil háta mögött halk nevetést hallott. Megfordult. Két kar fonta át a
nyakát, két kis puha mell simult a mellkasára, és a lány ajka tapadt az
övére. Neil megszédült, és magával rántotta Lenát is az apálymosta ho-
mokba. Nem engedték el egymást, Lena halkan felnyögött, és testével
nekifeszült Neil simogató kezének.
Neil nem bánta, ahogy a jéghideg hullámok egyre-másra törnek meg
lábán, hátán, csak a lány meleg testét akarta érezni. Lena nagyrészt
védve volt a hideg hullámoktól, Neil forró teste rásimult és betakarta t.
Reggel a hálókocsi kényelmes, széles franciaágyán ébredtek.
 52.
Sarcha maga sem tudta, mit visel rosszabbul: London huzatos, nyirkos
utcáit vagy Florida fullasztó, párás leveg jét, de egyvalamit biztosan tu-
dott: nem szerette, ha revolvercsövet szegeznek a bordáinak, pontosab-
ban szólva, a bordáit fed hájrétegnek. De a m veletet végz két ír pofa
akcentusa sem volt túlságosan ínyére. Valahogy attól az ütött-kopott
Fordtól is viszolygott, amibe a két hiéna most Heinleinnel együtt betusz-
kolta.
- Az isten szerelmére, Sarcha - mormogta Heinlein, és keze szorosab-
ban fogta a diplomatatáska fülét -, szállj már be, ne cirkuszolj.
Sarcha mélyet sóhajtott, és beszállt a kocsiba. És akkor olyasmit tett,
ami az súlyával szinte lehetetlennek t nne: hihetetlen könnyedséggel
penderült ki a Fordból, és hatalmasat rúgott. A mögötte álló ír helyben
összerogyott az ágyékát ér irtózatos ütést l, a Heinlein mellett álló má-
sik pribéknek felocsúdni sem volt ideje az állát ért villámgyors ökölcsa-
pástól. Sarchának még arra is maradt ideje, hogy röptében elkapja az
els áldozat kezéb l kies géppisztolyt. Közben a második bandita csuk-
lójára taposott, melynek hatására annak is kiesett kezéb l a pisztoly.
Heinlein kétségbeesetten nyögött fel.
- Sarcha, az isten szerelmére...
- A söröz ben kellett volna várniuk minket, de nem jöttek -jegyezte
meg Sarcha, és az egyik géppisztolyt az írekre szegezte, míg a másikat
átnyújtotta Heinleinnek. - Akkor honnan tudjuk, hogy valóban ezek-e a
mi embereink?
- Nekünk még arra sem volt módunk, hogy megbizonyosodjunk fe-
le, nekik pedig arra nem, hogy igazolják magukat.
- Hát akkor most megkapják a lehet séget. De a mi feltételeinknek
megfelel en - jelentette ki Sarcha. A géppisztollyal a Ford felé bökött.
- Oké, ti ketten, el re.
A második ír mély tisztelettel a szemében pillantott Sarchára, és még
mindig kétrét görnyedt társát betuszkolta a kocsi els ülésére, a kor-
mányhoz.
- Kapcsoljátok be a biztonsági öveket - rendelkezett Sarcha.
Az ír kezében kattant az öv zárja. Ekkor már Sarcha és Heinlein is be-
mászott a hátsó ülésre. Sarcha a kormánynál ül férfi tarkójához nyomta
a géppisztoly csövét, és kérd n tekintett Heinleinre.
- Hogy is szokták mondani? - kérdezte. - A f nökkel akarok beszél-
ni, hát vigyél hozzá.
- Valahogy így - felelte Heinlein.
* * *

134
Jack Farley Heinlein és Sarcha orra el tt rendezte takaros kis kupacokba
a használt ötvenfontos bankjegyeket. A Sarcha által meggyúrt nehézfiúk
is ott ültek a szobában, és miközben le nem vették a szemüket Sarcháról,
még mindig sajgó sebeiket nyalogatták. Tekintetükb l azt lehetett kiol-
vasni, hogy nem valami hálásak a tanleckéért, amit a kis kerekded angol-
tól kaptak.
Az öt férfi Farley London kiköt jében lév raktárirodájában ült most.
A n i bájakkal kitapétázott falon az egyetlen figyelemre méltó fecni egy
ügynökközvetít iroda naptára volt.
- Tehát kétszáz fejenként - közölte Farley, és ujjai között morzsolgat-
ta a bankjegyeket. - Nem rossz. Persze, kérhetnék többet is az embereim
fájdalomdíját is beleszámolva.
- Inkább arra legyen gondja, hogy legközelebb a megfelel id ben je-
lentkeznek a megfelel helyen - felelte Heinlein. - A harmadik annak az
összegnek az el lege, amiben megállapodtunk. Gondolom, tudja, azt a
pénzt kinek kell átadnia.
Farley felvihogott. Esze ágában sem volt ostobaságot csinálni, hogy
tönkretegye virágzó kapcsolatát a PFSZ-szel.
- Jól van, úrfi. Szóval mi lesz a rakomány?
- Az a mi dolgunk.
Farley bólintott.
- Így is fair. De legalább a súlyáról és a méretér l mondjon valamit,
hogy megmondhassam, milyen tartályba kell bepakolni.
Heinlein a sarokban kuporgó két nehézfiúra pillantott. Farley intett a
fejével, és azok már spuriztak is az ajtó felé, de a második még vetett
egy nem éppen barátságos pillantást Sarchára, miel tt becsukta maga
mögött az ajtót.
- Négy henger alakú valamir l van szó - mondta Heinlein. - Mind-
egyik körülbelül harminc láb hosszú és legfeljebb három láb átmér ek.
Súlyuk darabonként nyolcvanezer font lehet.
Farley az asztalon dobolt ujjaival.
- Lehet ezeket a hengereket mozgatni?
- Igen, de számít ez valamit?
- Azt szeretném tudni, hogyan nyerhetünk helyet, úrfikám. Szét lehet
ket szerelni?
- Nem.
Az egész beszélgetés olyan volt, mintha a két férfi egy új autó alkatré-
szeir l cseverészne. Farley egy kis zsebszámológéppel osztott-szorzott.
- Hol fogják bepakolni?
- Izraelben. Úgyhogy a legvalószín bb kiköt Haifa.
- Helyes. Mikor?
- Februárban vagy márciusban.
Farley megint bólintott, és kinyitotta a Gyümölcsimport Szövetség

135
el jegyzési naptárát. Ellen rzött néhány bejegyzést, és is hozzáírt vala-
mit.
- Jobb lenne március elején. Az a narancsszezon vége. Harminckettes
citromoskonténert viszünk. Alumíniumkonténert. Hatalmas dögök. Her-
metikusan lezártak, és nitrogénnel vannak töltve. Az tartja frissen a gyü-
mölcsöt. A vámosok csak kiengednek bel le egy kis gázt, és lekopnak.
Az is jó, hogy mivel le vannak zárva, a fedélzeten lehet szállítani ket.
Így biztos, hogy felférnek az értük jöv hajóra. A harminckettesek na-
gyon helyigényesek.
- Jó, akkor állapodjunk meg március elejében.
Még vagy öt percig pontosítgatták a részleteket, aztán Sarcha és Hein-
lein kezet rázott Farley-yel. A két nehézfiú közül a kevésbé sérült
visszavitte ket a Park Lanen lév parkolóba, ahol átültek Sarcha Rolls-
Royce-ába.
- Nem lesz itt semmi baj - jegyezte meg Sarcha, miközben elhagyták
Londont, és az A3-as úton Guilford felé vették az irányt. Thursley Hall-
ba, angliai állomáshelyük felé tartottak. - Hiába, a pénz beszél, a kutya
ugat.
- Mégsem lehet rajta négy Masada rakétát venni - felelte kurtán Hein-
lein. - Minden ügyességünket be kell vetnünk, hogy meg tudjuk kaparin-
tani ket.
Sarcha csak kuncogott.
- David öcsém, te beszélsz itt ügyességr l? Te, aki hagyod, hogy
ilyen nyeszlett alakok megszorongassanak. Én a tervez készségedben bí-
zom.
Heinlein magában azt kívánta, inkább önmagában bízna Sarcha. Mikor
aznap este odaértek Thursley Hallba, Heinlein egyszer en nem tudott
elaludni a rájuk váró akció miatti izgalmában. Mikor a villában már min-
den elcsendesedett, halkan tárcsázta a tel-avivi számot. Vagy egy teljes
percig kellett várnia, miel tt a Ben Yair fed néven ismert érett férfihang
beleszólt a kagylóba.
- Eddig minden a tervek szerint halad - jelentette Heinlein, miután a
komputer azonosította a hangját. - A NASA már sürget, hogy közöljem
a fellövés dátumát. k május els két hetét szeretnék.
- Ez ügyben vissza kell hívnia holnap - hangzott Greer válasza.
Heinlein ideges pillantást vetett az ajtóra. Tudta, hogy Sarcha éber
alvó, és azt is, hogy a kis angol képes úgy járni, akár a macska.
- Lehet, hogy nem fog menni. Legalább egy hozzávet leges id pontot
mondjon most.
Greer sokáig gondolkodott, miel tt válaszolt.
- Oké, egyel re állapodjanak meg május tizedikében, és mikor legkö-
zelebb beszélünk, még visszatérünk erre.
 53.
Neil ellen rizte az R-13-as panelon lév lámpákat, melyeknek zöldet
kellett mutatni, ha a rakománytér összes ajtóján tökéletesen zárt minden
egyes zár, és ezt jelentenie kellett Jim Baylissnek, aki e pillanatban a pa-
rancsnoki székben feszített.
- Jó, rendben van, Neil - mondta az oktató. Törölte a zsebszámítógé-
pén az utolsó bejegyzést, és kipenderült a parancsnoki székb l. - Úgy
gondolom, nincs szükség további gyakorlatokra, míg a Surrey Egyetem-
l meg nem küldik most már a részletes utasítást arra vonatkozóan,
hogy hogyan akarják bepakolni a rakományt.
Neil lelépett a csomagtérbe vezet emelvényr l, és mélyen beszívta a
hidraulikus olaj átható szagát, mely hajdani repülései hangulatát idézte
fel benne. A kétórás koncentrálás végs kig feszítette idegszálait, de nem
bánta. Megint itt dolgozhatott a NASA-nál, együtt régi munkatársaival.
Bayliss hátba veregette Neilt, miközben kiléptek az rhajóból.
- Jól csinálod, Neil. Meg fogom kérdezni Earlt, nem vihetném-e fel
én a rakományotokat. Jó lenne megint együtt dolgozni, nem?
Neil természetesen örült az ajánlatnak, és jó hangulatban követte tár-
sát. Egy technikus szólt utána, hogy telefonhoz kérik. Hackett akart be-
szélni vele.
- Hogy mennek a gyakorlatok, Neil?
- Minden remekül halad, Earl. De nincs értelme folytatni, míg meg
nem tudjuk, mi is lesz a tényleges rakomány. A jöv héten repülök Ang-
liába, így nógathatom a surreyieket, hogy adjanak pontos tájékoztatást a
Cyclopsról.
- Helyes - mondta Hackett. - Heinlein május tizedikét jelölte meg,
ami nekünk jó. De a jöv héten még meger sítjük ezt a dátumot. Jöjjön
majd be az irodámba, ha erre jár, és akkor véglegesítjük a tervet.
- Rendben, Earl.
- A f nöke, Heinlein is magukkal akar tartani a repülésnél. Nincs rá
okunk, hogy visszautasítsuk a kérését, de neki is át kell esnie az alkal-
massági vizsgálaton, és részt kell vennie a vészhelyzetekre való felkészí-
tésen. Maga tudja, hogy mi mindennel jár ez. Kérem, nézzen utána,
hogy mikor tudná fogadni Frank, és hogy maga mikor ér rá.
Neilt meglepte a hír.
- Heinlein részt akar venni a küldetésen?
- Úgy t nik.
- Mint micsoda?
Hackett nevetve válaszolt.
- Gondolom, mint utas. Miért ne mehetne magukkal csak nézel dni?

137
Én megértem a fickót. fizet, és mivel elég kisszámú lesz a legénység,
még helyhiánytól sem kell tartani. Csak az orvosi papírokat és a kiképzés
igazolását kell nekünk leadnia. Oké?
- Megmondom neki - ígérte Neil, és letette a kagylót.

54.
- Egész jól leszereltük az atomtöltet bevetését kísér külpolitikai torná-
dót - jelentette Greer a Szükségállapot Nemzetvédelmi Tanácsának reg-
geli ülésén. - Elismerem, hogy nem kis horderej döntés volt bedobni a
Masadát, de...
- Csak azért sikerült eloszlatni a vihart, mert Maken nem hozta nyil-
vánosságra, hogy az akcióban szétl ttük három vadászbombázóját - vá-
gott közbe Ben Irving. - Az ellentámadás sikere nagyon kellett már ha-
zánknak, de ezzel ennek vége is. Elrettentésül szántuk, és ezt a trükköt
többé nem fogjuk eljátszani. Még egyszer mondom, ostobaság lenne elté-
kozolni a Masadákat egyszeri bevetésre, miel tt elkészülne a hozzá való
kilöv buszter.
- Hogy állíthatod, hogy nem fogjuk megismételni az akciót? - szólt
közbe Rymann is.
A Chel Ha'Avir parancsnoka összeillesztette tömzsi ujjait a nehéz
rózsafa asztalon, és el red lt. Ez volt a rá annyira jellemz támadópóz.
- Tudjuk, hogy Makennek van egy harci kutatóosztaga, és nem is csi-
nálják rosszul, amit csinálnak. Nem lesz nehéz nekik kiszimatolni, hogy
második világháborús keres t és haditechnikát alkalmaztunk a rakéta ki-
lövésekor. Legközelebb egyszer en váltogatni fogják a repülési magassá-
got és sebességet, és ha bekapcsolják az ECM-rendszerüket, akkor attól
fogva bottal üthetjük a nyomukat. Ha vaktában lövöldözzük el a Masadá-
inkat, akkor csak embereinket és meglév készleteinket pazaroljuk el.
Óriási különbség van aközött, hogy egy vagy legfeljebb két akcióban be-
vetünk egy ilyen nagy erej fegyvert egy kiszemelt célpont ellen, vagy
hogy teljes egészében rájuk építjük a védelmünket, és összevissza lövöl-
dözünk velük.
A vita még vagy fél óráig tartott, és azzal végz dött, hogy Rymann a
Masada használata mellett szavazott. Kijelentette, hogy a Biztonsági Ta-
nács ezt fogja indítványozni a kabinetnek.
Rymann a külügyminiszterhez fordult.
- Mi a helyzet a washingtoni látogatásommal kapcsolatban?
Samuel Kuttner papírjai között kutatott.
- Az USA államtitkársága egy- vagy kétnapos látogatást ajánlott az
elkövetkezend hetek során.
Rymann kérd pillantást vetett Greerre.
- Van hozzáf znivalód, Michael?
138
 - Igen. Szerintem túl korai már most betáblázni Hadley elnököt má-
jusra. Én inkább azt javasolnám, hogy majd csak május elején lenne ér-
demes végleg lefixálni a látogatás id pontját. Nem lenne rossz mondjuk
tizedikén és tizenegyedikén.
Rymann-nak tetszett az ötlet.
- Ez jó lenne, mert akkor visszaérnék a tizennegyediki függetlenségi
nap ünnepére. - Az asztal fölött rámosolygott Greerre. - Lehet, hogy
más ünnepelnivalónk is lesz akkorára, ugye, Michael?
- Hát épp ezért javasoltam ezt az id pontot - felelte fáradtan Greer.

55.
Sarcha biztosra vette, hogy gondjuk lesz a hatóságokkal az Izraelbe való
visszatérésükkor, mert amikor gumicsónakon elhagyták az országot, ter-
mészetesen semmilyen pecsétet nem kaptak az útlevelükbe. A Ben
Gurion repül téren mégis szerencséjük volt, mert a belépésnél szolgálat-
ban lév n csak azt nézte meg, hogy érvényes-e az útlevelük, és néhány
szokványos kérdést tett fel a látogatásuk céljáról, aztán engedte ket to-
vább. Sarcha és Heinlein taxival ment Tel-Avivba, megint csak a Plaza
Hotelben vettek ki szobát, és béreltek egy autót.
- Jó kis szarban leszünk, ha valamelyik gyémántkeresked fel talál is-
merni minket - jegyezte meg Sarcha a szálloda uszodája mellett heve-
részve.
Heinlein vihogott egyet, és italos poharával a bikiniben parádézó lá-
nyok felé bökött.
- Ez nem fordulhat el , amíg ilyen látvány köti le a férfiszemeket. Ez
pedig így van az év tizenkét hónapján át.
- Hacsak egypár jómadár nem érdekli ket jobban - vágott vissza Sar-
cha.
- Ez igaz, de ezek nem járnak ilyen helyeknek még a közelében sem.
Mellesleg a sajtó nem nagyon szell ztette a gyémántügyet.
- Tényleg - értett egyet Sarcha. - Akkor hát hogy is lesz az a na-
rancsszállítás, drága David öcsém?
- Ami az id pontot illeti, az elkövetkezend öt hét valamelyikén - fe-
lelte Heinlein. - Hogy hogyan, az már vel sebb kérdés, még magam is
töröm rajta a fejem.
- Akkor csak gondolkozz, öregem - hagyta rá Sarcha elégedetten, és
miközben lassan kortyolgatta italát, szemét egy közeli bikinis szépségen
legeltette.
- Nekünk csak annyi lesz a dolgunk, hogy felhívjuk Jack Farley em-
berét Haifában, egy bizonyos Harry Laffint.
Sarcha horkantott egyet.
- T le ugyan aligha tudjuk meg, hogy hol találjuk a narancsokat.
139
 - Én is tudom, hogy van még egy-két akadály. De ne felejtsd el, hogy
én hivatalosan is részt vettem az ilyen narancsügyekben.
Sarcha kényelmesebb pózt vett fel, és oldalról figyelte Heinleint.
- David öcsém, hadd mondjak meg neked valamit. Gyanútlan gyé-
mántkeresked ket kelepcébe csalni egy buszon is más dolog, meg vásár-
ra vinni a b rünket egy ilyen narancscsempész-akcióban is. Egyrészt egy
csomó profival lesz dolgunk, akik isten tudja, milyen csodafegyverekkel
rendelkeznek. És akkor nekem még ott van a krónikusan visszatér féle-
lemfóbiám is, amivel számolnom kell.
Heinlein felállt.
- Gyerünk, Sarcha. Kezdjük el a munkát. Autózzunk egyet.
Sarcha vetett egy utolsó sajnálkozó pillantást a lányok felé, és kényte-
len-kelletlen feltápászkodott a nyugágyról.
- Hallottál valaha a Ta'asról? - kérdezte Heinlein, miközben a Her-
bert Samuel sétányon dél felé repítette Sarchát.
- Valahol már igen. Fegyvergyártó cég?
- Úgy van - felelte Heinlein. - A Ta'as fegyvergyárlánc Izrael külön-
böz részein szétszórva, az ország hadiiparának része. Mindennel foglal-
koznak, amit ma el lehet adni. Tankoktól kezdve bukósisakokig.
- Masadákat is gyártanak?
- Még azokat is. - Mikor maguk mögött hagyták a tel-avivi delfináriu-
mot, Heinlein lefordult balra, és a kertvároson keresztül a déli pályaud-
var felé vette az irányt. - De nem egy helyen állítják el ket. Az elekt-
romos alkatrészeket a Tediran gyártja. Az orr-részt az elati részleg, az
üzemanyagtartályokat pedig a most jobb oldalon látható gyár. Ne bámuld
annyira felt en.
Sarcha tekintete jobbra siklott, és a rozsdás drótkerítés mögötti kis
gyáregységet tanulmányozta.
- Hát nem éppen a legmodernebbnek t nik - jegyezte meg.
Heinlein lassítani kezdett az éppen következ útkeresztez désnél.
- Egyik sem az az itteniek közül. Ez félig-meddig szándékos is, hogy
senki se sejtse, milyen program fut a falain belül. - Heinlein megint
gyorsított. - Balra egy másik Ta'as épületet látsz. De ott nem gyártanak
semmit sem.
Sarcha az ablaktalan, bunkerszer betonépületre pillantott. A küls
szemlél festékraktárnak nézhette volna.
- Akkor hát mire szolgál?
- A Masada robbanótölteteit tárolják itt, amíg el nem készülnek arra,
hogy átszállítsák ket a szemben lév gyárrészlegbe. Nézd meg jól, ami-
kor megállok.
Heinlein a keresztez désnél fékezett. Az úton nyüzsgött a forgalom.
Legalább két percig kellett ott vesztegelniük, miel tt folytathatták útju-
kat. Ezalatt Sarcha alaposan szemügyre vehette Izrael nemesfémgyárát.
A laikus szemlél semmi különöset nem vett észre a modern, egyszintes

140
 ipari létesítményen, de Sarcha sasszeme el tt nem maradhatott rejtve jó
néhány megkülönböztet vonás.
- Látsz rajta valamit? - kérdezte Heinlein, miközben újra gázt adott.
- Szép f vel van körülvéve. Kanyargós út vezet a bejárathoz. A járdát
szegélyez díszkövek akadályozzák a gyorsan távozni szándékozót, a
vastag tölgyfa kapuk pedig akár egy tankot is megállásra késztetnének.
Az épület maga egy kisebb dombon áll, melyet olyan lanka vesz körül,
ami minden közepes robbanást nagyrészt felfog. A fedett teniszpálya ku-
polája valószín leg radargátló funkciót tölt be. Ó, igen. A láncokba
elektromos áramot vezettek. Láttam a vezetékeket. Ezekt l eltekintve ez
is csak olyan kis összeszerel épületegyüttes, mint a többi.
Heinlein felnevetett.
- Igazán formában vagy, Sarcha.
- Mindenesetre elég lenne bemászni ide. Ha netán ilyen terveket for-
gatsz a fejedben, akkor rám legfeljebb az r szerepét tukmálhatod.
- Nem kell bejutnunk - nyugtatta meg társát Heinlein, miközben egy
irodaépületekkel teleépített körzetbe jutottak. Egy impozánsnak t , de
eléggé elhagyatott toronyház el tt parkoltak.
- Mit gyárt hivatalosan az Izraeli Nemesfémgyár? - kérdezte Sarcha.
- Sima gy ket az ékszeripar számára. Aranyláncokat meg más ilyes-
mit.
- Nem is rossz takaró az igazság elrejtésére - méltányolta Sarcha.
- Így van. Legalább kétszáz alkalmazottjuk van abnormális munkára,
de másik ötven dolgozik a különleges részlegben. k szerelik össze a
Masadákat.
- A robbanófejekkel felszerelve?
- Igen, az atomtöltetekkel ellátva - er sítette meg Heinlein a kis angol
feltevését.
Sarcha füttyentett egyet.
- Hát, valahol nekik is lenniük kell - folytatta Heinlein. - A f gyár-
épület túl jól ismert, tehát szükség volt a Ta'as ilyen jelleg fedez mun-
kájára. Négy rakéta már így is olyan kész állapotban várakozik, hogy
akármelyik pillanatban ki lehetne l ni ket.
- Hány f vel?
- Csak egy pilóta és egy másodpilóta kell hozzá - adta meg a kész vá-
laszt Heinlein. - Ezen felül minden felt lehetne. A rendes munkát
végz alkalmazottak suttogni kezdenének.
Sarcha elgondolkozott.
- Te honnan tudod mindezt?
- Én is részt vettem a biztonsági rendszer megszervezésében.
Ezzel Heinlein kiszállt a kocsiból, és felmérte a lakatlan húszemeletes
tömböt.
- Mit szólsz hozzá? - kérdezte Sarchától.
A kis köpcös is megszemlélte az épületet.
141
 - Mit kéne szólnom?
- Például hogy milyen lehet a kilátás a legfels szintr l?
Sarcha megfontolta a dolgot. Elsétált az út közepéig, és onnan nézett
vissza abba az irányba, ahonnét jöttek. Széles vigyor terült szét az arcán.
- Azt hiszem, onnan egész jól látszik a nemesfémgyár f bejárata.
- Remekül, Sarcha, remekül.
A két férfi megkerülte a magas épülettömböt. Megnézték a nagy fedett
parkolót és a rakománykirakodó részét.
- Ideálisnak t nik - mormogta Heinlein, és feljegyezte a telekügynök
adatait, akihez a garázs tartozott.
- Csak nem akarod megvenni ezt a telket? - kérdezte Sarcha.
Heinlein megütközött a kérdésen.
- Dehogyis. Ha bérbe venni is elég.

A Stavolos Tröszt hivatalos papírján írt levélre, melyet az egyik szállo-

dai portás küldött át az Angolszász Telekügynökségnek, két órán belül
meg is jött a válaszadó telefonhívás. Heinlein aznap délutánra fixálta le a
találkozót, és háromra már vissza is ért a hotelba. Egy kulcscsomót lö-
kött Sarcha orra elé az asztalra.
- Fél évre kötöttem a bérleti szerz dést - jelentette Heinlein. - Nem
volt semmi akadálya. - Órájára pillantott. - Még van id d elmenni és
megkeríteni a Tel-Avivban található legnagyobb távcsövet.

Néhány óra múlva Heinlein belekukucskált a Tel-Avivban található leg-

nagyobb távcs be, és összehunyorította a szemét.
- Minden fejjel lefelé látszik.
- Azért, mert ez csillagászati távcs - felelte közömbösen Sarcha. -
De fantasztikusan tud nagyítani, nem gondolod? Úgy értem, pusztán at-
tól, hogy belenézel, úgy érzed, hogy ott állsz a bejárat el tt.
- Minthogy még sohasem álltam tótágast egyetlen gyár bejárata el tt
sem, nem tudom. - Heinlein ellökte a székét a távcs l, és szeme végig-
futott az irodában még betöltetlen szabad helyen. Sarcha elhúzta az ablak
el l az állványra szerelt távcsövet, nehogy valaki észrevegye kívülr l.
- Azok a palesztinok, akiket a gyémántakcióra kiválasztottál, klassz
srácok voltak. Tényleg jól dolgoztak.
Sarcha elvigyorodott.
- Alefre gondolsz, meg a barátaira? Persze hogy jó srácok. Én magam
képeztem ki ket. Régi haverok vagyunk.
- El tudod kerítem ket megint?
- Ugyanannyiért, mint a múltkor?
- A duplájáért.
- Nem lesz gond. Egy napot adj.
- Rendben - felelte Heinlein. - Ide hozd ket. Szükségünk lesz még

142
 egy autóment re és egy kis robbanóanyagra. Talán jobb, ha nem állítunk
össze bel lük bevásárlólistát. Máris munkához láthatsz.
Sarcha nem értette a dolgot.
- Máris?
Heinlein összevonta dús szemöldökét.
- Szerinted az a szó, hogy máris, nem azt jelenti, hogy ebben a pilla-
natban?
- De, persze hogy azt jelenti. Ha annak idején helyesen tanították az
iskolában. De gondoskodtam ma estére egy kis szórakozásról.
- Ha jól gondolom, ez a szebbik nem képvisel it jelenti, nemde?
- Ami az áraikat illeti, nem találtam annyira takarosnak, mint ket
magukat - felelte Sarcha savanyúan. - Huszonöt százalékot már le is tet-
tem az asztalra el legben.
- Az élet olykor elviselhetetlenül kegyetlen tud lenni - jegyezte meg
Heinlein.

Másnap reggel Heinlein els dolga volt egy fekete, egyéves Mercedest
venni az egyik tel-avivi autókeresked l. Azért választott feketét, mert
ez volt az izraeli diplomatakocsik jellemz színe. Ilyenben furikáztak a
magas rangú Zahal tisztek szolgálati útjaikon.
Próbaútra Heinlein Jeruzsálemet választotta, melybe két óra alatt elrö-
pítette a kocsi az Ml-es f úton, és az eredményt meggy nek találta.
Mikor visszatért Tel-Avivba, Heinlein egy jachtcégnél folytatta útját, és
alaposan megvizsgálta az eladó rádió adó-vev készletet. Szeme egy
nagy és drága Yaesun akadt meg, nem annyira az ára miatt, mint inkább
egyméteres frekvenciasávja miatt.
- Háromezer dollár - mondta az eladó tiszteletteljes hangon, mikor
megvizsgálta Heinlein üzleti igazolványát. Levette a gépr l az egyméte-
res VHF-hullámsávkonvertert. - Ez védelmi intézkedés.
Heinlein összevonta a szemöldökét.
- Ez így nem fair. Szükségem lehet az egyméteres frekvenciasávra,
amikor a jachtom amerikai vizeken állomásozik.
- Nagyon sajnálom, uram. Csak olyan adó-vev ket adhatunk el, ame-
lyek a hadsereg VHF-frekvenciahálózatán belül m ködnek. - Az eladó
itt cinkos hangra váltott. - De arra nem terjed ki a rendelkezés, hogy
nem adhatjuk el azokat a hullámsávkonvertereket, amiket már leszerel-
tünk a készülékr l. Magának pedig gyerekjáték visszaszerelni azt. Ha le-
veszi a készülék hátsó részét, látni fogja az üres bemenetet.
Heinlein elvigyorodott.
- Néha olyan érzésem van, hogy nem a legnagyobb lángelmék hozzák
a törvényeinket.
- Pontosan, uram.
Heinlein vásárolgatott még ezt-azt, majd visszahajtott az irodaházba,
ahol három órát töltött zárt ajtók mögött, nagyrészt a kirakodóhelyiség-

143
ben, ahol a Yaesut rákötötte a kocsi elektromos hálózatára. A konvertert
könny szerrel vissza tudta állítani. A legtöbbet azzal bajlódott, hogy mi-
után az antennát is feltette a tet re, vissza tudja gyömöszölni a Mercedes
többi alkatrészét a helyére.
Ezután a Yaesut egy takaró alá rejtette, és maximális teljesítményre ál-
lította, a mikrofont az ülések közé dugta, és Tel-Aviv centrumába haj-
tott, és bekapcsolta a mikrofont, miközben elhajtott egy televízió-szaküz-
let mellett. Látta, hogy a boltban egyszerre bolondul meg a sok televízi-
ón a kép, és mindaddig jár vad táncot a színek és formák kavalkádja,
amíg bekapcsolva tartja a mikrofont. Néhány perc múlva még egyszer
elvégezte ezt a próbát, miközben visszafelé jövet meg kellett állnia a köz-
lekedési lámpánál.
Heinlein meg volt elégedve az napi teljesítményével. Az antennával el-
látott Yaesu úgy viselkedett, mint egy hatékony rádiózavaró. Ideje volt
felhívnia megint a központi számot.
- Sajnálom, David - hallotta Greer hangját, mikor az a kérésére vála-
szolt. - Ebben még én sem tudok segíteni. A rakodást vezet tiszt hatá-
rozza meg a napot és az órát, és ezt joga van csak az utolsó pillanatban
közölni.
Az a mondat, hogy „még én sem tudok segíteni", felkeltette Heinlein
gyanúját. Ebb l arra következtetett, hogy Ben Yair nem akárki lehet.
- Akkor mit tanácsol? Huszonnégy órán át tartsam szemmel a helyet?
- Azt hiszem, nincs más választása, David.

Sarcha este kilenckor ért haza, épp akkor, amikor Heinlein már addig bá-
mult a távcs ben fejjel lefelé álló világra, hogy kezdett beleszédülni.
Meleg kézfogással üdvözölte a négy palesztint.
- Megvettünk mindent, amit mondtál - jelentette Sarcha, és csak úgy
ragyogott a büszkeségt l. - És még ezeket is. - Átnyújtott Heinleinnek
egy csomagot, melyben ideggázzal töltött gránátok sorakoztak. - Ha jól
irányítják a dobást, és a megfelel helyen fejti ki hatását, képes az ellen-
séget néhány napos kényszeralvásra kárhoztatni.
- Nagyon jó, Sarcha. Szép munkát végeztél.
Sarcha elégedetten vigyorgott.
- Gyere és nézd meg, mit hagytunk a parkolóban.
A kis csapat letrappogott a kirakodótérbe, ahol Heinlein megszemlél-
hette az autóment t, amit Sarcha most szerzett. Ugyanaz a General Mo-
tors termék volt, amit az izraeli hadsereg is használt, azzal az eltéréssel,
hogy ezen ott virított a Nablus szerviz felirat, és arab rendszámtáblája
volt. Sarcha bemutatta, hogy a gép harminctonnás víztartálya m ködik.
- Alef nagy mestere a szórópisztolynak, csodákat képes m velni vele
-jelentette Sarcha.
- Tényleg, Alef? - kérdezte Heinlein.
A palesztin egy bólintással válaszolt, majd hozzátette:
144
 - Ez volt eredetileg a szakmám. Két napot kérek, és pont olyan lesz,
mint akármelyik hadseregbeli járgány.
Heinlein megmutatta Alefnek a Mercedest.
- Ezt is lásd el olyan táblákkal, feliratokkal, mintha a hadsereghez tar-
tozna.
A palesztint ez a feladat sem rettentette el.
- Már azt is tudom, hogy honnan szerezzem meg a szükséges táblákat.

A Tel-Aviv külvárosában lév Tunny udvarán hatezerhatszáz négyszög-

ölt töltöttek be a kereskedelmi furgonok, melyek között éppúgy lehetett
kis teherautókat találni, mint h ládákkal felszerelt hatalmas kamiono-
kat. Legalább hatszáz négyszögölön csak a gyümölcsszállító teherautók
sorakoztak, melyek nagy része olyan állapotban volt, mintha egész éle-
tükben dinamittal bombázták volna ket.
- Harminckettes típusú konténert keresnek? - motyogta magában
Tunny, és elhaladt egy guberálóbrigád mellett, akik éppen egy kivénhedt
teherautóból mentették a még menthet t.
- Azok alumíniumból vannak. Méghozzá préselt alumíniumból. El
sem hinnék, hogy milyenek manapság az alumíniumárak. A hadiipar
rendelkezései miatt.
Sarcha két konténer közé furakodott, és így szólt:
- Ha maga nem hajlandó eladni a sajátját, talán tud nekünk ajánlani
valaki mást?
Tunny mintha meg sem hallotta volna Sarcha kérdését, történetesen
épp akkor bukkant rá a keresett tárgyra.
- Itt is van, uram. Egy harminckettes típusú konténer. Iparosok készí-
tik. A citromszállításra ez a legalkalmasabb. Akár száz évig is eltartható
benne. Ez itt még csak egyéves. A hozzá való teherautó órája pedig még
csak negyvenezer kilométert mutat.
Sarcha megvizsgálta a járgányt és a hatalmas konténert, ügyet sem vet-
ve a lábatlankodó Tunnyra, aki alig gy zte sorolni áruja érdemeit. Most
az egyszer valóban joggal dicsérte portékáját. A furgon valóban kifogás-
talan állapotban volt.
- Mennyiért adja?
Tunny úgy tett, mint akit nem izgat különösebben az üzlet.
- Sekelben vagy dollárban?
- Dollárban. Készpénzzel fizetek.
- Odaadom harmincötért, ha nem kér róla nyugtát. Még nyugta nélkül
is úgy fog hajtani, mint Penelopé rokkája.
- Kérek nyugtát - felelte Sarcha ellentmondást nem t hangon. -
Mindennek törvényesnek és minden gyanú felett állónak kell lenni.
Tunny vállat vont, és kezdett rájönni, hogy vásárlója mégsem olyan
balek, mint gondolta. Méghogy minden gyanú felett kell állnia. Hová ha-
lad a világ?
145
 - Akkor kénytelen vagyok harminckilencet kérni - módosította az
öreg az árat.
- Harminchetet adok.
- Harmincnyolcért viheti.
- Megegyeztünk.

56.
Heinlein tíz napig figyelte az Izraeli Nemesfémgyárat, és már kezdett ag-
gódni, hogy a hosszas silbakolást megsínylik a csapat idegei. Még a más-
kor oly higgadt Sarcha is kezdett már t kön ülni, a legkisebb vétségért
ráordított mindenkire, és egyszer még a négy palesztin is komolyan
összekülönbözött valamin. Még a rugós kés is el került egyszeriben.
Csak az vetett véget az eldurvulni látszó veszekedésnek, amikor Sarcha
kirúgta a támadó kezéb l a fegyvert.
A tizenegyedik délutánon Alef volt soron a távcs nél, amikor füttyjel-
lel hívta társait. Heinlein azonnal mellette termett. Egyetlen pillantás,
melyet a távozni készül , ponyvával letakart rakományra vetett, elég volt
neki.
- Ez az! - kiáltotta.
Tehát érdemes volt ennyit várni. A hat férfi kirobogott az irodaház-
ból, és mindegyik a maga autójába szállt.
Heinlein a 7. izraeli fegyveres alakulat parancsnoki egyenruháját visel-
te, a Mercedes hátsó ülésére vetette magát, miközben Sarcha, a sof rje a
volán mögé vágódott, és beindította a motort. Alef és a másik három pa-
lesztin közkatonai egyenruhát viselt. k az autóment be szálltak, és kö-
vették a parkolóból normális sebességgel kikanyarodó Mercedest.
Mihelyt maguk mögött hagyták az ipartelepet, Sarcha egy kicsit job-
ban beletaposott a gázba, hogy utolérje a katonai teherautót. Egyel re
nem látta a járgányt, de tudták, hogy merre kellett mennie. Heinlein le-
nyúlt maga mellé, és felvette a földr l a Yaesut. A mikrofont Sarcha
mellé lökte az els ülésre, hogy társa bekapcsolhassa, amikor jelt ad.
Az ideggázgránátokat Heinlein a mellkasán lév bels zsebbe rejtette.
Ett l kezdve azonban egyre rosszabbul mentek a dolgok. Sarcha olyan
mellékutcákba keveredett, ahol szélessége miatt nem fért el a mögöttük
haladó autóment . Heinleinnek kapaszkodnia kellett, olyan hirtelen kel-
lett irányt változtatniuk. Aztán Sarcha kikeveredett a 44-es f útra, mely
délkeleti irányban haladt a síkságon keresztül az egykori keresztes hadjá-
ratok városa, Ramla felé, de még ekkor sem látták a teherautót.
- Az isten szerelmére! - kiáltotta Sarcha. - Nem el zhettek meg
ennyire bennünket!
- Biztos, hogy erre kell menniük, ha a ramlai kirakodóállomásra akar-
nak jutni - mondta Heinlein is zavarodottan. - Taposs bele!
146
 - Le fog minket állítani a rend rség gyorshajtásért!
- Ezzel a kocsival ugyan nem.
Sarcha gyorsított, és azonnal le is el zött néhány autók, akik tartották
magukat a sebességkorlátozáshoz. Két mérfölddel kés bb az út többsávos
sztrádává szélesedett.
- Alef még nem ért utol minket - mondta Sarcha. - Azt fogja hinni,
hogy feladtuk, és vissza fog fordulni.
- Szerintem tovább fog hajtani a Rishon elágazásig - felelte Heinlein,
és szidta a körülményeket, melyek kockázatossá tették, hogy rádión
küldjön üzenetet társának. Ebben a pillanatban mindketten megpillantot-
ták a teherautót, mely vagy egy mérfölddel lehetett el ttük.
- Jézusom! Ott van!
- Indulj utána! - kiáltotta Heinlein, elvigyorodott, és el vette géppisz-
tolyát tokjából, és ráer sítette a hangtompítót.
A Mercedes monoton motorbúgással zúgott el re. Öt perc sem telt
belé, és Sarcha már a teherautó mögött volt. Az a küls sávban haladt, a
rakományt takaró ponyva er sen lobogott a szélben, olyannyira, hogy
fél volt, nem bírja ki az út hátralév részét.
- Menj melléje! És tartsd készenlétben a mikrofont.
- Te jó ég! - kiáltotta hátra Sarcha a válla fölött. - Majd kiesik a ke-
rék ett l a sebességt l, és te csak itt dirigálgatsz!
- Ne jártatsd a szád! Állj mellé, ha mondom!
Sarchának többször még dudálnia is kellett. A furgon makacsul tartot-
ta magát a küls sávban. Látszott, hogy a vezet örömét leli benne, hogy
megszívathat egy tiszti szolgálati kocsit.
Sarcha cifrákat káromkodott, nagy nehezen átjutott a középs sávba,
és elhagyta a teherautót. Heinlein lehúzta a hátsó ablakot. Aztán lassan
sikerült egy vonalba kerülniük a teherautó hátsó kerekével.
Sarcha komoran a kormányra szegezte szemét, és minden erejével
igyekezett legy zni a behemót teherautó által kavart szélvihart.
- Háromra kapcsold be a mikrofont - harsogta Heinlein. - Egy...
Sarcha kezébe vette a mikrofont.
- Gyerünk már! Gyorsabban! Kett ...
A Mercedes megint gyorsítani kezdett. A teherautó kerekei alatt izza-
ni kezdett az aszfalt. A sebesség által felkorbácsolt tornádó gyakorlatilag
lehetetlenné tette, hogy Heinlein hozzákezdjen terve kivitelezéséhez.
Kétségbeesésében a férfi az ablaknak támasztotta a gépfegyvert, hogy
legalább ezzel ellensúlyozza az rült himbálózást. Már nem számított,
hogy a sof r mellett ül ember észreveszi-e a fegyvert.
- Három!
Sarcha ebben a pillanatban felpattintotta a mikrofon kapcsolóját, Hein-
lein pedig egy hat lövésb l álló sorozatot eresztett a teherautó kerékgu-
mijaiba. El ször semmi sem történt azon kívül, hogy Sarcha hagyta,
hogy a furgon elsüvítsen el ttük.
147
 - Bassza meg ezeket a szuperellenálló gumikat! - kiáltotta Sarcha, de
vigyorgott, miközben továbbra is bekapcsolva tartotta a mikrofont.
Heinlein új tárat tett a géppisztolyba.
Hirtelen a furgon részegen kezdett az út széle felé tántorogni, egyre
lassabban haladt, és ezzel Sarchát is fékezésre kényszerítette. A nehéz
járgány egyre inkább ingadozni kezdett, a hátsó féklámpája hol kigyul-
ladt, hol elaludt. Mindez a vezet kétségbeesett kísérleteir l árulkodott,
mellyel igyekezett kordában tartani járm vét. Minthogy kénytelen volt
egyre lassítani, egykett re befejez dött a csata, és a teherautó a füvön
kötött ki, míg teljesen meg nem feneklett.
A többi autó pedig csak egyre rótta a hosszakat Ramla felé, vezet ik
mit sem sejtve az iménti drámáról. Sarcha a teherautó mögött egy-két
yardnyira állt le. Még maradt annyi lélekjelenléte, hogy nem felejtette el
kinyitni Heinleinnek az ajtót.
Így indultak meg az rmester és a tizedes felé. Addigra Heinlein már
el készített kett t az ideggázgránátok közül, melyek most ott lapultak a
markában. A két katona kiugrott a járm l, és a tönkrement hátsó kere-
ket vizsgálgatták. Az rmester ott tartotta kezében szolgálati fegyverét.
Most mindketten felegyenesedtek, úgy várták be a közeled Heinleint és
Sarchát. Úgy t nt, hogy nincsenek elájulva Heinlein egyenruhájától,
mert nem álltak vigyázzba, és jelét sem mutatták, hogy tisztelegni szán-
dékoznak.
- Ez nem jó jel - mormogta Sarcha az orra alatt. Heinlein nem vette
észre, hogy társa nemtör döm gesztussal egyenruhája zsebébe teszi a ke-
zét.
- Hé, mi a fene ez, hogy kilövöldözitek a kerekünket? - kérdezte mél-
tatlankodva az rmester, és közben a jövevényekre szegezte a puskáját.
- Azt hiszem, itt valami félreértés van, rmester - válaszolta Heinlein
kedélyeskedve, és egyre közelebb ment a férfihoz. - Láttuk a defektet, és
mondtam a sof römnek, hogy...
- Hanta az egész. Láttam a lövéseket a visszapillantóból.
Sarcha látta, hogy az rmester ujja szorosabban illeszkedik a ravaszra.
Egyetlen mozdulattal félresöpörte Heinleint az útból, villámgyorsan el -
rántotta automata géppisztolyát, és két lövést adott le szinte egyszerre.
Tény, hogy nem állt messze a célpontoktól, mégis szép találatnak számí-
tottak a lövései. Az rmester is, a tizedes is egy-egy lövést kapott a sze-
me közé.
- Te jó ég, Sarcha! Ezt nem kellett vol...
- Ez a farkastörvény. Ha nem teszem, már te szagolnád alulról az ibo-
lyát - felelte Sarcha vigyorogva. - Tüntessük el ket gyorsan! Gyere, se-
gíts!
A két holttestet az utat szegélyez sövénybe rejtették. Heinlein ezután
bemászott a teherautó vezet fülkéjébe, és az adó-vev jeleit hallgatta.
Semmi rendkívülit nem hallott. Ett l egy csapásra megkönnyebbült.

148
Vagy a Yaesu tett jó szolgálatot, vagy a két ürgének nem maradt ideje
használni a rádiót. Magában azon t dött, hogy a két férfi nyilván azért
húzott ennyire, mert hosszabb pihen t akartak tartani, miel tt Ramlába
értek volna. De mivel máris egyórás késésben voltak, valószín nek lát-
szott, hogy katonai rend rcsapatot küldenek rövidesen keresésükre, hogy
fésüljék át az út menti pihen helyeket és csehókat. Az beletelik egy
újabb óra hosszába. Tehát két óra múlva megszólalnak a vészharangok.
- Na végre, itt vannak már! - kiáltotta Sarcha.
Heinlein gyorsan kikecmergett a vezet fülkéb l, és intett az autómen-
nek, melyben társaik ültek. Sarchával együtt egyetértettek abban, hogy
régen örültek ennyire Alef megjelenésének.
Idegtép tizenöt percet töltöttek azzal, hogy a katonai teherautót az au-
tóment höz er sítsék.
- Az átkozott életbe - szitkozódott Sarcha néhány perccel kés bb már
a Mercedes volánjánál ülve, amint a kevésbé forgalmas Rishon út felé
tartott. - Az utolsó pillanatban állítottuk meg a gazfickókat. Ha egy mér-
földdel kés bb próbálkozunk, már elhagytuk volna az útkeresztez dést.
- Rosszul becsültem meg a sebességüket - vallotta be Heinlein.
Sarcha ezen csak nevetett, és a visszapillantó tükörben ellen rizte,
nem követik-e ket.
- A katonai sof rök mindenhol egyformák a világon - jelentette ki.
- Azért nem kellett volna lepuffantanod ket - mondta Heinlein. - Az
ideggáz is azonnal hat.
- De a golyó még annál is hamarabb - ellenkezett Sarcha. Gyanakodó
pillantást vetett Heinleinre. - Mi van veled, David öcsém? Ahogy öreg-
szünk, úgy válunk egyre szentimentálisabbá?
- Az utat figyeld inkább - felelte kurtán Heinlein.
Az autóment most egy arablakta piszkos útra tért át, és egy olajfákkal
szegélyezett, lankás, sz k ösvényen haladt tovább. Újabb három mérföld
után egy hepehupás rész következett, majd hirtelen egy betonbungallók-
kal körülvett csirkefarmmal ért véget. A baromfiudvar túlsó végében
egy düledez Nissen kunyhó roskadozott, mely úgy nézett ki, mintha
még az skorban építették volna ide. A viskó el tt néhány ezeréves me-
gazdasági szerszám rozsdásodott. A kunyhóból vagy hat arab asszony-
ság nyomult el , és hangos kiáltozással üdvözölték Alefet és a másik há-
rom palesztint.
- Nem lehet nekik ellenállni - jegyezte meg Sarcha igazi melegséggel
a hangjában, miközben leállította a Mercedes motorját. - Ezek az asszo-
nyok két napon át dolgoztak, hogy rendbe hozzák ezt a viskót.
Két n tágra nyitotta a kunyhó hátsó ajtaját. Annak belsejében Hein-
lein egy Volvo teherautót látott a világ legnagyobb gyümölcskonténeré-
vel, amit el tudott képzelni. Alef társai segítségével szuszakolta be az au-
tóment t és a katonai teherautót a Volvo mellé.
Heinlein is kiszállt a Mercedesb l. Most, hogy újra kiegyenesedhetett,

149
vette észre, hogy az elmúlt három óra izgalmai mennyire kimerítették
idegrendszerét. Ásított és nyújtózkodott egy jót.
- Nos - mondta Sarcha, aki Heinlein mellett feszített most is -, meg-
szereztük a gyümölcstartályt is. És most már itt vannak a narancsok is.
Alig bírom türt ztetni magam, hogy végre lássam is ket.
Mindannyian beléptek a kunyhóba. Az egyik palesztin gondosan be-
zárta az ajtókat. Alef egy majom ügyességével ugrott fel a teherautóra,
és kezdte kioldani a ponyvát. Mind a három maradék palesztin segített
neki tartani a súlyos anyagot, és lerántani azt. Mikor meglátták a zsák-
mányt, egy csapásra bennük rekedt a viháncolás.
Négy darab tíz méter hosszú, t hegyes orrú rondaság hevert el ttük
szorosan egymás mellett a faállványon. Néhány másodpercig vala-
mennyien szótlanul nézték a rakétákat. Végül Sarcha mozdult meg els -
nek, hogy megérintse ket.
- Krisztusom - sóhajtotta. - Láttatok valaha ehhez hasonló fegyvert,
melyet tudatosan terveztek azért, hogy fájdalmat és szenvedést zúdítsa-
nak a világra?
Még a máskor oly flegma Heinleinben is benne fagyott a szó.
- Atomtöltet vagy szokványos támadófejük van? - kérdezte Sarcha,
és a világ minden kincséért sem vette volna le a szemét a rakétákról.
Heinlein felmászott a teherautóra, és a rakéták mellé térdelt, hogy kö-
zelr l megnézhesse a támadófejeket. Mindegyiken egy szériaszámot lá-
tott, melynek egy D bet volt az el tagja.
- Tíz kilotonnás atom - ejtette ki egyszer hanglejtéssel Heinlein.
Sarcha magában fohászkodott.
Heinlein kibogozott egy kis ládakeretet, melyet a rakéták között talált.
- Ez pedig - mondta és feltartotta a keretet - a t zelzáró panel.
Ezzel leugrott a furgonról, és átvett Aleft l egy borítékot.
- A sof r széke alatt találtam - mondta a palesztin.
Heinlein felbontotta a borítékot. A Ta'as használati utasítását találta
benne. A boríték belsejéhez er sítve lapult még egy kisebb boríték is.
Abban csupán egyetlen papír volt, melyen csupa számsor sorakozott.
Heinlein egy darabig tanulmányozta ket, majd ördögi mosoly jelent
meg az arcán.
- Mi az? - kérdezte Sarcha.
- A kombináció a rakéták üzembe helyezésére.
Ezek után Sarcha csak pislogott, és nem tudta, mi értelmeset mondhat-
na még.
 57.
Ben Irving már eleget hallott. Hirtelen felállt, felborítva maga mögött a
széket, és az ajtóhoz vágtatott.
- Elképeszt , iszonyú katonai balfogás! - üvöltötte Rymann-nak és
Greernek a kabinet tárgyalótermében. - Nincs mellette rség, és négy
legtitkosabban kezelt rakétánk egyszer en felszívódik!
Ezzel Irving kirobogott a helyiségb l, és be is vágta volna maga mö-
gött az ajtót, ha Samuel Kuttner idejében el nem kapja azt, mivel már
egy ideje várta kollégája dühkitörését.
- Gyere ide, Sam - mondta Rymann fáradtan. - Te mit akarsz t lem?
- Most kaptunk üzenetet Washingtonból. Az államtitkárság jóváhagyta
a tárgyalásra általunk kit zött id pontokat. Tehát május tizedike és tizen-
egyedike. Én találkozom Walter Swifttel, és természetesen te is, ha
akarsz, három órára május tizedikén. Másnap pedig Hadley elnök fogad
téged kétórás nem hivatalos találkozón a Fehér Házban.
Rymann megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Jól van, Sam. Ez legalább egy morzsányi jó hír a kabinet és az elnök
számára.

58. Március
Újabb négyezer dolláros tarifa fejében Alef elvállalta a rendkívül kocká-
zatos feladatot, azaz hogy a konténerbe rejtett négy Masada rakétát Haifá-
ba szállítsa. Prémiumként Heinlein kilátásba helyezte még neki a Volvót
is. Amint az si város külvárosába ért, Alef már látta is lelki szemei el tt
csodás tervei megvalósulását, amikor is egy egész teherautó-hálózatot
ködtet majd Palesztinia széltében-hosszában.
Tökéletesen id zített: a súlyos rakománnyal felszerelt teharautó haj-
szálpontosan tizenkét óra ötven perckor szelte át a Giborim hidat. Utána
Alef keresztülhajtott a Zevulun nev iparnegyeden, és egy órakor lepar-
kolt a Volvóval a Kishon kiköt ben lév Izraeli Állami Gyümölcsszállító
Vállalat teherszállítással foglalkozó irodája el tt. A cég valójában nem
volt olyan kiterjedt, mint azt nevéb l sejteni lehetett; valójában a Haifa
határán kívül m köd társaságok legkisebbikeként tartották számon. Tu-
lajdonosa, irodavezet je és munkairányítója egy személyben egy Harry
Laffin nev volt angol állampolgár volt, aki még évekkel ezel tt emigrált
Izraelbe abban a mély meggy désben, hogy egy angol gyümölcskeres-
ked itt tevékenykedhet a legkevesebb adót fizetve. Azért még megvoltak
a londoni kapcsolatai, például Jack Farley-val, aki sok hasznot hajtott a

151
 malmára az évek során. A legutóbbi üzlet pedig minden id k legna-
gyobb húzásának számított Laffin szemében.
Amint meghallotta az iroda el tt elhallgató motorberregést, Harry
azonnal az ablakhoz vágtatott. Ez volt az a teherautó, amit várt, és még a
rendszámtábla is egyezett. A regényekben általában van a h sökre jel-
lemz valamilyen sajátos gesztus, amivel örömüket kifejezik, ha jó hírt
hallanak. Harry rendszerint ilyenkor kis örömteli táncot lejtett, és alig
várta, hogy zsebében érezhesse a beígért tízezer dolcsit. Széles mosollyal
várta a belép Alefet.
- Ah, maga biztosan Heinlein úr sof re.
Alef mondta, hogy az.
- Igen, múlt este tisztáztam a részleteket Heinlein úrral - magyarázta
Harry, és nem is nagyon igyekezett leplezni izgalmát. - Elb völ ember.
Én már minden papírmunkát elvégeztem. A Calder Castle egy órán be-
lül kifut, de úgy intéztem, hogy hagyjanak helyet egy kés bb érkez ra-
komány számára. Nem lehet semmi probléma. Hat nap múlva megérke-
zik Southamptonba. Ez az idei idény utolsó narancsszállítmánya. Farley
és Heinlein urak jól fognak járni. El sem tudják képzelni, hogy kapkod-
ják az angol háziasszonyok a narancsot az idén. - Harrynek egy pillanat-
ra sem állt be a szája, miközben egy nagy papírstószban kutatott. Végre
rátalált egy iratra, és átadta Alefnek.
- A nyolcas számú dokkban áll. Adja ezt oda a parancsnoknak, és egy
daruval pillanatok alatt felrakják a fedélzetre. A többire nekem lesz gon-
dom.
Alef megköszönte a segítséget, és már indult is kifelé.
- Még valamit - szólt utána Harry. - Ugye, meg fogja mondani Hein-
lein úrnak, hogy minden simán ment?
- Mihelyt a szállítmány biztonságban elhagyta a kiköt t - felelte Alef.
Harry úgy nevetett, mintha nem nagyon izgatná a dolog.
- Csak azért, mert eddig csak a fele pénzt kaptam meg. Nem szeret-
ném, ha a másik fele elfelejt dne.
- A másik felét akkor küldi, amikor a szállítmány megérkezik - hang-
zott Alef válasza.
Amikor a daru leszedte a Volvótól a rakományt, és óvatosan a fedél-
zetre rakta, Alef visszahajtott Haifa központjába, és egy meredek úton
felért a Shaanannak nevezett gyönyör zöldövezetbe. Olyan helyen par-
kolt, ahonnét valóban lélegzetelállító látvány nyílt Haifa kiköt jére. In-
nen ragyogóan beláthatta a kis darukkal, hajókkal és rohangáló emberek-
kel telet zdelt kiköt t. Alef el vette a szendvicseit, és nekilátott az ebéd-
jének. Két óra tizenöt perckor egy vontatókötelekkel bevontatott nagy te-
herhajón akadt meg a szeme, melyen Calder Castle felirat díszelgett.
Alef távcsöve végigsiklott a fedélzeten sorakozó konténereken. Aztán
felfedezte a harminckettes típusút, és kezében megállt a távcs . Az éles-

152
 ségállítóval még az oldalára írt szériaszámot is sikerült kivennie. Az
konténerük volt az.
Alef újra kocsiba szállt, és keresett egy telefonfülkét. Heinlein Haifa
Dan Carmel Hoteljében várta a hívást.
Sarcha azonnal lehalkította a tévét, amikor megszólalt a telefon.
Heinlein vette fel a kagylót.
- Itt Heinlein - jelentkezett. Néhány percig csak hallgatott, majd
ennyit mondott. - Köszönöm, Alef. Nagyon szép munka volt. Meg fogja
kapni a részét. - Azzal letette a kagylót, és egy kis ideig némán nézte a
sz nyeget.
- Nos? - kérdezte Sarcha, és magában azt kívánta, bárcsak tudná ol-
vasni Heinlein gondolatait.
- A narancsok elindultak.
Sarcha csak bámulta Heinleint. Tekintete hitetlenkedést és csodálatot
árult el.
- Akkor hát megcsináltuk - sóhajtotta. - Te jóságos isten, sikerült!

59.
Lena vette fel a telefont.
A vonal túlsó végén még bemutatkozni se nagyon hagyták.
Lena, itt Heinlein. A Surrey Egyetem irodájából telefonálok. Ott van
Neil?
- Heinlein úr. Már jó néhány napja igyekszem önt elérni...
- Beszélhetnék Neillel? - ismételte Heinlein türelmetlenül.
- Nem, Heinlein úr. A Kennedy központba ment gy lésre. Azt mond-
ta, hogy jóváhagyták a május tizediki kilövést, és már a legénység tagjait
is kiválasztották. A NASA már sürgetné önt, hogy adja meg a dátumot,
mikor kelhet útra a berakodást végz csapat.
- Oké, Lena. Már megkaptam az üzeneteit. Mondja meg Hackettnek,
hogy a Cyclops készenlétbe helyezéséhez még két hétre lesz szükség.
A kilövés el tt én három nappal már a Kennedy központban leszek. Azt
akarom, hogy Neil jöjjön a legels géppel Londonba. Tervezett valamit
az elkövetkezend napokra?
Lena megnézte Neil programterveinek listáját.
- Az el készít gyakorlatokat már teljesítette. A szerz dés minden
részletét kidolgozták, és már egyeztet tárgyalásokat sem látok jelezve a
Cyclops elkészültéig. Úgy t nik, viszonylag szabad.
- Jól van. Vegyen neki jegyet egy Heathrow-ba men SST-járatra, és
magának is ugyanarra a gépre.
Lena azt hitte, nem hall jól, és megkérte Heinleint, ismételje meg az
utolsó mondatot.
- Igen, maga is jöhet Neillel.
153
 Lena még mindig nem nagyon akart hinni a fülének.
-De...
- Nem kíváncsi az Egyesült Királyságra?
- Hát, dehogynem. - A lány agya sebesen járt. - De itt van az iroda,
és...
- A floridai stáb meglesz egy-két napig maga nélkül. Mondja meg a
NASA-nak, hogy ha akarnak valamit, itt keressenek bennünket. Ennyi
munka után igazán maga is megérdemel ennyi kis vakációt. Jöjjön Neil-
lel együtt az öt órakor Miamiból induló géppel. Persze, els osztályon.
Mondja meg Neilnek, hogy hozza magával a küldetés pontos tervét és a
vészhelyzetre vonatkozó utasításokat. Megjegyzett mindent?
Lena akkora izgalomba jött a küszöbönálló váratlan európai utazás
gondolatától, hogy hirtelen alig tudta összeszedni a teend it. De Heinlein
pontosan elismételtetett mindent vele, kiváltképp a kényszerleszállásra
vonatkozó aktát véste a lány emlékezetébe. Elégedetten dörmögött, ami-
kor Lena végül mindent hiánytalanul felsorolt.
- Jól van. Sarcha fogja várni magukat a Heathrow-n.
- Nem is tudom, hogy köszönjem meg, Heinlein úr - hálálkodott Lena
boldogan. - Ez egy igazán...
De még miel tt befejezhette volna a mondatot, Heinlein már letette a
kagylót. A lány néhány percet még elmeditált az iménti nem egészen
szokványos beszélgetésen, majd megvette a két els osztályú repül je-
gyet Londonba az esti gépre. Épp azon t dött, hogy milyen ruhákat vi-
gyen magával, amikor Neil megjött.
- Helló, f nök. Mit l sugárzol annyira?
- Pont most telefonált Heinlein - felelte a lány, és viszonozta kedvese
csókját.
- Már ideje is volt. Lassan mindennel elkészültünk.
Ekkor Lena el adta a Heinleinnel folytatott beszélgetés részleteit.
Mire befejezte, Neil összevont szemöldökkel hallgatta.
- Hinnye! - kiáltotta Lena felháborodással a hangjában, és a haját bor-
zolgatta. - Mi ez a savanyú kép? Tán a társaságom ellen van kifogása az
úrnak?
- Ugyan dehogyis, szívem - felelte magába mélyedve Neil. - Inkább
azt nem értem, mi a fenét akar a kényszerleszállásra vonatkozó aktával.
Lena csak nevetett.
- Lehet, hogy csak be van rezelve az els rsétájától, és minden apró-
ságot tudni akar.
Neil arcon csókolta a lányt.
- Még hogy Heinlein be lenne rezelve? Te viccelsz?
 60.
Helyi id szerint hajnali három óra volt, amikor Neil és Lena átestek a
Heathrow repül tér vámvizsgálatán. Lena felt fehér selyemnadrágot
viselt, és hozzá ill blúzt, mely dekoltázsának egyik vámtisztvisel sze-
me sem tudott ellenállni, amikor a pár az részlegükön haladt keresztül.
Sarcha a reptér épülete el tt várta ket. Nagy holdvilágképén szeretet-
teljes mosoly terült szét. Hatalmas öleléssel vonta magához Lenát, szen-
vedélyes puszit nyomott az arcára, majd eltartotta magától, hogy még
jobban megcsodálhassa szépségét.
- Lena, angyalkám! Te még szebb vagy, mint valaha! És ez a ruha! Ez
aztán igen!
A köpcös kis angol kedvesen és melegen üdvözölte Neilt is hazája
földjén, és egyfolytában be nem állt a szája, amíg a jövevények csomag-
jait be nem pakolta a Rolls-Royce csomagtartójába. Széles jókedve még
akkor sem hagyott alább, amikor kikerültek a város nem éppen forgal-
mas részéb l, és rátértek a dél felé haladó A3-as útra.
- Tehát még egyikük sem jár Angliában? - kérdezte a válla fölött. -
Nos, ebben a hajnali órában nincs annyi látnivaló. De ezen a Guilford
felé vezet úton amúgy sincs túl sok érdekesség. Na de ez most nem is
fontos, városnézésre még úgyis rengeteg idejük lesz.
Neil és Lena elképedve látták, hogy itt mindenki a téves irányba ha-
lad, azaz az út bal oldalán. Sarcha pedig igyekezett nem túl sokat a
visszapillantó tükörbe nézni, mert Neil és Lena finom, összefonódó kezé-
nek látványa er sen zavarta a vezetésben.
Thursley Hall sötétbe és mély csendbe burkolózva várta ket. Lena és
Neil azt mondták, hogy inkább alvásra van szükségük, mint étkezésre,
így Sarcha két különálló, de szomszédos hálószobába vezette ket, és az-
zal búcsúzott, hogy Heinlein már alszik, de a reggelinél várja vendégeit.
- A házvezet délel tt tizenegykor szolgálja fel a reggelit - fejezte
be mondandóját a kis köpcös angol, és becsukta maga mögött az ajtót. -
Úgyhogy alhatnak, amíg jólesik - szólt vissza egy mondat erejéig.

Közben Heinlein a falra szorított fülhallgatóján keresztül figyelte a Neil

szobájából kisz neszeket. Sarcha segített neki tartani a mikrofon
hanger sít jét, és kíváncsian várta az eredményt. Kis id múlva Heinlein
minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a hangok Neil és Lena
szeretkezéséb l erednek.
- Remek - mormogta Heinlein elégedetten, és Sarchának is átadta a
fülhallgatót egy kicsit.
- Minden úgy megy, mint a karikacsapás. Épp erre számítottunk.
Nem hinném, hogy O'Hara úrral bármi problémánk lenne.
 61.
Sir Max Flinders kit formában volt. Öblös, mély hangja csak úgy
csengett, amikor szájmaszkján keresztül megköszönte az egyetem techni-
kusainak, hogy helyére illesztették a Cyclopsot véd utolsó laticeleket is,
és így a csomagolás teljesen befejez dött.
- Oké, jó lesz így - jelezte Neil, mikor ellen rizte, hogy a panel elekt-
romos zárai tökéletesen zárnak.
- Hogyan fogod kiemelni az rhajó rakományteréb l? - kérdezte
Lena, és le nem vette szemét a kényes rakományról. - Olyan hatalmas.
- Nem olyan nehéz az, szívem - válaszolta Neil. - Közvetlenül a ki-
emelés el tt fejjel lefelé, azaz a Föld felé állítjuk az rhajót. Így tulaj-
donképpen magától csúszik ki tartójából.
- Ez persze nagyon leegyszer sítve magyarázat csak - szólt közbe
Heinlein.
- Mindenesetre így szokták.
Ezek után mind az öten összeültek megbeszélni a küldetés részleteit,
még a NASA-team elszállásolásáról is szót ejtettek, és kitértek arra is,
hogyan fogják a Dunsfold közelében lév brit légi támaszpontról a Ken-
nedy rközpontba röpíteni a drága rakományt.
- Gondolnunk kell a közúti forgalom problémáira - figyelmeztette a
többieket Flinders. - Pickfordok lennének a legalkalmasabbak...
- Ez nem akadály - vágott közbe Heinlein. - Ismerek egy kifogástalan
teherszállító céget, amely vállalja, hogy innen elszállítja a rakományt
Dunsfoldba.
Flinderst meglepte Heinlein bejelentése. Látszott, hogy akar valamit
mondani, de Lena megel zte.
- Adja meg a számukat, és én majd elintézem - ajánlotta készségesen.
- Köszönöm, de nem szükséges, Lena - mondta Heinlein. - A cég
igazgatója régi jó barátom. Legalább van okom személyesen felhívni. -
Itt az órájára pillantott. - Azt hiszem, egyel re ez minden. Neil, mivel
mi ketten magán a küldetésen is részt veszünk, szeretnék néhány kérdést
feltenni ezzel kapcsolatban. - Heinlein a többiekre nézett. - Nem fog so-
káig tartani.
Flinders, Lena és Sarcha vették a lapot, és felálltak.
- Jöjjön, Lena - kérte a lányt Flinders, és kedvesen átkarolta a lány
vállát. - Ha érdekli, megmutatom a telep többi részlegét.
Mihelyt magukra maradtak, Heinlein így szólt Neilhez:
- Elhozta a kényszerleszállásra vonatkozó aktát?
- Igen, persze. - Neil kinyitotta diplomatatáskáját, és átadta Heinlein-
nek a vékony elektronikus aktát.
- Tízezer oldal mutatja be magát az rhajót, a többi ötszáz oldal szól a
156
 kényszerleszállás részleteir l. De nem kell aggódnia. Tulajdonképpen
semmi valószín sége sincs annak, hogy bármi is elromlana.
Heinlein bekapcsolta az elektronikus kézi adattárolót, megnézte az in-
dexet, és addig lapozott, amíg egy olyan részhez nem ért, mely a laikus
számára elrettent nek hathat, telis-teli a világ különböz pontjain kijelölt
rbázisok diagramjaival és hozzájuk tartozó táblázatokkal.
- Igaz is, Neil - érdekl dött Heinlein -, mi lett a sorsa annak az rha-
jónak, amelyik tavaly kényszerleszállást hajtott végre Nairobiban?
Neil tudta, hogy Heinlein nem vár választ, hisz maga is tudja azt. Így
felelet helyett Neil inkább visszakérdezett:
- És mi lett azzal, amelyik Kairóban szállt le? Tehát röviden, ha vala-
mi miatt nem tudnánk visszatérni a Kennedyre, és ott leszállni, akkor
Vandenbergben fogunk. De ha ott sem, akkor még ott van Andrews és
Edwards... meg egy egész sor lehet ség.
- Melyiket tudná a legkönnyebben elérni? Hajtóer nélkül.
Neil sóhajtott egyet.
- A leszállás helyét még azel tt ki kell választani, hogy az rhajó el-
hagyná a Föld szféráját.
Heinlein még mindig elég értetlen képet vágott, így Neil tovább ma-
gyarázott.
- Ha megnézi ezt az ismertet t, rá fog jönni, hogy négyféle lehet ség
van a leszállásra. Az A-val jelöltek az els dleges állomások, amilyen pél-
dául a Kennedy vagy a Vandenberg, melyeket kimondottan rhajók foga-
dására építettek. Aztán ott vannak a B jel ek, kényszerleszállásokra al-
kalmas helyek, mint Dryden, a spanyolországi Rota, Okinawa és a többi.
Ezek többnyire AFB, melyek kifutópályái sokkal hosszabbak a szokásos-
nál. Ebbe az osztályba tartozik még néhány civil repül tér is. Oké?
- Mi a helyzet a D-vel jelöltekkel?
Neil nem állhatta meg, hogy fel ne nevessen.
- Akkor már fenemód ég az ember segge alatt az rhajó, ha arra kény-
szerül. Az adattároló mintegy tizenöt kijelölt helyr l tesz említést. Sóbá-
nyák, kiszáradt tómedrek, lekaszált szántóföldek. És persze semmilyen
földi irányítás hozzá. Jézusom, azt senkinek sem kívánom. Csak mert
végszükségnek ezeket is megjelölik, nem azt jelenti, hogy sikeresen le is
lehet rajtuk szállni. Lehetnek ott lyukak, állatok, hangyabolyok, bármi.
Nem nagy kunszt felrobbanni egy rhajónak, ha ezernyi hepehupán lan-
dol. Egyetlenegyszer szálltam le próbagyakorlaton egy D típusú leszálló-
pályán, amikor is egy sóbányában kötöttünk ki Boneville-ben.
Heinlein eljátszotta, hogy t is éppúgy mulattatja Neil sztorija, mint az
rhajóst magát.
- Hogyan sikerült?
- Nem is olyan rosszul. Egy negyed mérföldet ugrált a gép, de végül
is meg tudtam állítani.

157
 - Rendben van, Neil. Nagyon köszönöm, hogy úgy-ahogy megnyugta-
tott. Azért megtarthatom ezt az ismertet t?
- Ha óhajtja.
Heinlein el vett egy borítékot, és Neil kezébe nyomta.
- Ez a magáé és Lenáé. Mivel még nem voltak Londonban, gondo-
lom, nem bánnák, ha lenne egy szabad délutánjuk.
Neil felnyitotta a borítékot. Két jegyet talált benne a londoni Palladi-
umba... aznap estére.

Este nyolckor fény világított Thursley Hall földszinti irodaszobájából,

melyet Heinlein magának rendezett be. Csak a házvezet szobája ma-
radt sötét, mivel neki is jutott Heinlein figyelmességéb l, azaz is csat-
lakozott a színházlátogatók tömegéhez.
- Elhatároztam, hogy hol száll majd le az rhajó - jelentette be Hein-
lein, és bekapcsolta az elektronikus adattárat. Behívta rajta Dél-Afrika
kinagyított térképét, és rámutatott a Mozambik és a Dél-afrikai Köztársa-
ság közötti, északról délre futó határvonalra. - A Kruger Nemzeti Park-
ban.
Sarchának a szája is tátva maradt, úgy bámult el ször a térképre, aztán
Heinleinre.
- Méghogy Dél-Afrikában! Te meg rültél! Teljesen elment az eszed,
te közveszélyes bolond!
- Nem olyan helyr l beszélek, ahol állatok kószálnak szabadon - foly-
tatta Heinlein, és nem nagyon zavartatta magát Sarcha rjöngése miatt. -
A Kruger Nemzeti Park nagyobb, mint egész Izrael. Tízezer négyzet-
mérföld bozótos szavanna, melyet csupán néhány telepes riz. A mo-
zambiki határt kétszáz mérföld hosszúságban drótkerítés védi, melyet
azért állítottak, hogy az állatokat bent, az orvvadászokat és terroristákat
pedig kívül tartsák a telepen. - Heinlein lapozott egyet, és az adattár egy
másik térképet rajzolt ki, melyen a terület északi csücskében lév Letaba
folyó és Shingwidzi folyó közötti részt pontozott vonal jelölte. - Ez a
NASA által kijelölt egyik kényszerleszállópálya. Nagy kiterjedés , sík,
sövényes terület.
Sarcha a térkép fölé hajolt. Egy ideig minden igyekezetével megpró-
bálta kivenni az rszakmával foglalkozó szakemberek agyszüleményének
földi halandó számára is érthet jelentését, de aztán tehetetlenül föladta.
- Nézd a skálát - ajánlotta Heinlein.
Sarcha ekkor megjegyezte, hogy a pontozással jelölt terület mindössze
harminc mérföldre van a mozambiki határtól.
- Pontosan - felelte Heinlein. - Egy Westland Werewolf helikopter,
amit a mozambiki légier nagy el szeretettel használ, hét perc alatt teszi
meg ezt a távot.
Ekkor hirtelen ráébredt Sarcha is, miért találta Heinlein ennyire alkal-
masnak ezt a leszállópályát.
158
 - Makennek jó kapcsolatai vannak Mozambikkal? - kérdezte.
Heinlein bólintott.
- Az a tizenöt perces repül út, amellyel kiröppentenek bennünket a
Kruger Nemzeti Parkból, egy százalékot törleszt abból, amivel Mozam-
bik Makennek tartozik.
- Hogyhogy minket?
- Te is ott leszel, és vársz ránk... Lenával. És olyan technikai csodák-
kal felszerelkezve, aminek segítségével kommunikálni tudsz majd velem,
míg az rhajóban vagyok. Csakis arra az esetre, ha netán gond lenne
O'Harával.
Ekkor megszólalt a kapucseng . Heinlein az órájára pillantott. Este
negyed kilenc volt.
- Ezt nevezem pontosságnak - jegyezte meg.
Jack Farley állt a tornácon. Szeretetteljes vigyorral üdvözölte Sarchát,
amikor az kinyitotta neki az ajtót.
- Jó estét, úrfi. Remélem, uraim, szeretik a narancsot.
Farley kezet rázott Heinleinnel és Sarchával, és a parkolóban hagyott
hatalmas harminckettes típusú gyümölcskonténer felé bökött hüvelykujjá-
val.
- Gondoltam, az lesz a legjobb, ha magam megyek érte Southampton-
ba. Csak olyan kedves ügyfeleknek, akik azonnal készpénzben fizetnek.
- Nem volt vele semmi gond? - kérdezte Heinlein, miközben mind-
hárman odasétáltak a konténerhez.
- Semmi, amit embereink egy kis vesztegetéssel ne tudtak volna elhá-
rítani, úrfikám. Van hely, ahová lerakhatjuk a kicsikét?
Sarcha a villa hátsó részéhez irányította Farley-t. A keresked ügyes
vezet volt, sikerült különösebb nehézség nélkül beman vereznie a te-
herautóval a cs rbe, és a konténert úgy a fal mellé állítania, hogy meg
volt támasztva, de sok üres tér maradt azért körülötte. Sarcha segített le-
szedni Farley-nek a roppant súlyos rakományt. Mikor ezzel megvoltak,
Sarcha becsukta a pajta ajtaját, és le is lakatolta.
- Gondolom, itt van a hátralév részem? - kérdezte Farley, és kiug-
rott a vezet fülkéb l.
- Igen, a házban - adta meg a választ Heinlein. - És ha még érdekli
egy kis pluszmunka, lenne valami magának meg a legényeinek. Ugyan-
ilyen feltételek mellett... szintén készpénzben.
Farley sokatmondóan elvigyorodott.
- Az ilyen feltételek mindig felkeltik az érdekl désemet, úrfi.
 62.
Jeruzsálemben javában folytak az el készületek Rymann közelg wa-
shingtoni látogatására.
Rymann eddig csak egyetlen javaslatot vétózott meg, miszerint neki és
kíséretének egy USAF B9-es bombázón kellett volna Amerikába repül-
nie.
- Miniszterelnök úr, el kellene fogadnia az USA ajánlatát - érvelt
Kuttner.
- Civil gépen fogom elhagyni Izraelt - felelte Rymann ellentmondást
nem t hangon.
- Amit aztán a PFSZ azonnal szépen le is l , mihelyt a Földközi-ten-
ger felé ér - vágott vissza a külügyminiszter. - Nekünk szándékunkban
áll bejelenteni az ön jöv heti hivatalos látogatását az USA-ba, így nem
kell titkolózni. De Maken sohasem támadna meg egy USAF B9-est.
- Az izraeli államf k mindig állami gépen utaztak, mióta világ a világ
- er sködött Rymann, és miközben szemét új titkárn jén legeltette, azon
morfondírozott, vajon milyenek az esélyei nála. - Számomra ez a hagyo-
mányokhoz való h ség kérdése.
- De ha lelövik a gépét, akkor is kénytelen lesz szakítani a múlt ha-
gyományaival - ellenkezett még mindig Kuttner, ami nem volt rá máskor
jellemz . - Ráadásul gondolt rá, hogy ezzel kockára teszi kísérete életét
is?
Rymann ezen elgondolkodott, majd bólintott. Tudta, mikor kell meg-
adnia magát.
- Igaza van, Sam. Rendben, elfogadom az USAF B9-est. - Itt megen-
gedett magának egy kis nevetést, és hozzátette: - Vajon az USA kifizet-
teti velünk a viteldíjat?
- Nem hinném. Magától Hadley elnökt l származik az ötlet.
- Nos, ha ingyen mehetünk, az még nagyobb indok, hogy elfogadjuk
az ajánlatot, mint hogy a b rünk miatt reszkessünk.
Kuttner nem nagyon díjazta f nöke humorát.

63. Április
Neil és Lena április tizenötödikén fogadták a három f l álló NASA-
csapatot a Gatwick reptéren. Farley egy lapos tetej teherautóval ment a
teherrakományt átvev részlegbe, ahonnét egyenként el kerültek a tar-
tály darabokra szedett részei.
A NASA szakembereit a Vandenberg légi támaszpontra kellett vi-
gyék, hogy ott végezzék el az rrakomány el készítését a repülésre. Va-

160
 lamennyien türelmetlenül várták, hogy miel bb hozzákezdhessenek bo-
nyolult feladatuk elvégzéséhez. Guilfordi szállásukon két órát töltöttek
csak, utána máris a Surrey Egyetemre vitették magukat.
A csapat vezet jét Paul Quincynek hívták, New York-i lakos, aki még
tinédzserként nézte az 198l-es els m holdfelbocsátást. Régen és jól is-
merték egymást Neillel.
- Gyönyör , gyönyör - lelkendezett Flindersnek és Neilnek, amikor
el ször vette szemügyre az állványán álló Ciclopsot. - A legszebb rako-
mány, amit valaha láttam, Sir Max.
Flinders mája csak úgy hízott a dicsérett l.
- Hosszú évek fáradságos munkájának az eredménye , Quincy úr.
Quincy kérd pillantást vetett Neilre.
- Volt bármilyen problémád a próbacsomagolásnál?
- Az égvilágon semmi - felelte Neil. - A csomagolólaticelek olyan
szorosan ölelik körül, hogy kívánni sem lehetne jobbat.
A csapat ezután kétórás munkával kicsomagolta a tartály részeit, és
ellen rizték, hogy megvan-e mindegyik.
- Oké - mondta Quincy, mikor végeztek. - Ez az utolsó lehet sége,
hogy ellen rizze, valóban minden teljesen rendben van-e, mert holnap
reggel nyolckor megkezdjük a végleges csomagolást.
A NASA-csapat ezzel vissza is tért a szállodába. Az este hátralév ré-
szében az egyetem ellen rz szakemberei még egyszer végigmentek a
Cyclops minden egyes funkcióján. A próbánál neonlámpák elemét hasz-
nálták, mert ez volt a legalkalmasabb imitációja annak a fajta energiának,
amit a m hold a Naptól fog kapni, mikor elfoglalja valódi helyét a világ-
rben. Találtak még néhány apró helyrehoznivalót az éjszaka során, de
ezekkel is maradéktalanul végeztek, mire Quincy és két társa megérke-
zett reggel, hogy megkezdjék a munkát.
- Szeretném nézni Sarchával, ahogy dolgoznak - mondta Heinlein.
- Miért ne, srácok? - felelte Quincy kedélyesen, és körbejárta a két
vendéget, hogy megnézze, tökéletesen zár-e sugárvéd ruhájuk. - Jól
van, jöhetnek.
Amint a Cyclops egy hatalmas állványról lógott lefelé, a szakemberek
el ször az oldalait tekerték körül a véd panelekkel, majd az alsó részét
látták el a megfelel védelemmel. Heinlein és Sarcha valósággal maguk-
ba szívtak minden apró mozdulatot, és meg sem szólaltak, hacsak nem
kérdeztek t lük valamit.
Délre a Cyclops inkább hasonlított egy ókori görög monda mitologi-
kus szörnyére, mint a huszadik század technikai csodájára, ami valójában
volt.
A nap során Flinders, Lena és Neil is többször bekukkantott a terem-
be, hogy megnézzék, hogy halad a munka.
Délután három körül jött két vámtiszt, és miután k is véd ruhába öl-
töztek, csatlakoztak a még mindig éberen strázsáló Heinleinhez és Sar-

ló1
chához, és ámulva figyelték, hogyan illesztik a NASA emberei helyére
az óriási rakományt. Délután ötre az utolsó simítások is befejez dtek,
így az r jövend megfigyel állomása hermetikusan elzárva várakozott
hatalmas, henger alakú alumíniumtartályában.
- Nagyszer munka volt, Quincy úr - gratulált els ként Heinlein.
- Köszönöm, de higgye el, nem nagy dolog az egész - válaszolta
Quincy, és elkezdett kibontakozni véd ruhájából. - Inkább az a lényeg,
hogy megbizonyosodjunk fel le, hogy valóban mindent hibátlanul ha-
gyunk. - Odalépett a vámosokhoz. - Oké, srácok. Maguké a terep.
A két vámtisztvisel még ellátta a rakományt a maguk hivatalos cím-
kéivel, aztán dolguk végeztével így szóltak:
- Ne vegyék le a pecsétet, amíg a rakomány át nem esett a vámvizsgá-
laton.
- Ne aggódjanak - felelte a NASA egyik szakembere, és közben egy
fotelbe zuttyant -, mindenki tudja, milyen a hivalalos eljárás.
Flinders eközben már hozta is a pezsg spoharakat.
- Most pedig ünnepelni fogunk - jelentette be az örömittas tudós, és
mély, öblös hangja csak úgy visszhangzott a hatalmas teremben.
- Quincy úr, elég er sek a panelek ahhoz, hogy kibírjanak egy pezs-
süveget?
- A panelek fel l nincsenek kételyeim, de hogy mi kibírjuk-e?
Így ért véget ez a nehéz nap. A Cyclops, zseniális agyak több ezer
órás munkájának és dollármilliók anyagi áldozatának az eredménye, ké-
szen állt rsétájára, hogy elfoglalja helyét 22 500 mérföldes magasság-
ban az Egyenlít felett.
Készen állt egy olyan útra, mely arra ítéltett, hogy sohase váljon való-
ra.

64.
Heinlein és Lena április 17-én kikísérték a NASA-csapatot a Gatwick
reptérre. Utána Heinlein adott egy kis munkát Neilnek, mert négyszem-
közt akart Lenával beszélni.
- Nos, Lena... megint megtettünk egy nagyon fontos lépést - kezdte
Heinlein, miközben hazafelé hajtott a reptérr l.
- Azért a java még hátra van - felelte Lena.
- Én a tröszt szempontjából mondtam - pontosított Heinlein. - Ezzel
kapcsolatban már mindent elvégeztünk. El kell kezdjünk készülni a kö-
vetkez lépésre.
Lena kíváncsian várta a folytatást.
- És mi az a következ lépés?
- Egy nagyszabású televíziós sorozatot tervezek, mely azzal foglalkoz-
na, hogy milyen hatást gyakorolnak a m holdas információk a harmadik

162
világ országaira. Olyan információk lennének, melyek segíthetnek meg-
el zni a rossz terméshozamot, betegségeket, vagy a ritka állatfajok vé-
delmét szolgálnák. Meg más efféle dolgokat.
- Egész jól hangzik.
Heinlein lassítani kezdett, amint beértek Horley kis Surrey nev kör-
zetébe. Oldalról vetett egy hosszú pillantást Lenára.
- Szeretném, ha Sarchával elkezdené az új terv kidolgozását. Például
megnézhetnének egy-két videofelvételre alkalmas helyet.
Lena láthatólag gondterhelt lett.
- Szívesen tenném, Heinlein úr, de én semmit sem értek a videózás-
hoz.
- A m holdakról sem tudott sokkal többet, mégis remekül elboldo-
gult. Az adminisztrációs készségére van szükségünk.
- Nagyon kedves, hogy ezt mondja - mondta Lena, akinek jólesett a
dicséret. - De...
- Minél el bb kezdjenek hozzá. Elmegy szépen Sarchával Dél-Afriká-
ba, és körülnéznek, hogy hol érdemes felvételeket készíteni.
Lena még mindig habozott.
- Visszaérek, mire maguknak indulniuk kell?
- Nem hinném. Legalább egy hónapig eltart a munka, amit el kell vé-
gezniük. Miért kérdi?
- Szerettem volna látni, amikor felszállnak. Végül is maga is, Neil is a
fedélzeten lesz.
- Lena, maga már így is nagyon sokat tett értünk. Most ideje tovább-
lépni, el re tervezni. Maga nem így gondolja?
- Hát... de... azt hiszem - hangzott Lena tétova válasza.

Neil elképedve hallgatta a hírt, melyet Lena újságolt neki még aznap
este.
- Egy hónapra? - visszhangozta a fiatalember. - Egy teljes hónap nél-
küled? Addig lehet, hogy bele is halok.
Lena tréfásan belebokszolt a férfi karjába.
- Lehet, hogy még jót is fog tenni nekünk. Míg te a világ rben kalóz-
kodsz, addig én afrikai vadállatokat szelídítek.
Neil magához vonta a lányt, és egy puszit nyomott az orra hegyére.
- Mikor visszajössz Floridába, keresünk egy házat magunknak.
- Bérházi panelek kizárva - kötötte ki a lány. - Ott napok alatt meg-
bolondulnék.
 65.
Április 18-át Lena Londonban töltötté, készült a dél-afrikai útra. Aznap
este kivitte Neilt a Heathrow reptérre, hogy visszatérhessen Miamibe.
Gy lölte a búcsúzkodást. Az épület el tt magához szorította a férfit
hosszan, szótlanul, majd visszatért a parkolóba anélkül, hogy egy pilla-
natra is visszanézett volna.
Majdnem huszonnégy órával kés bb már ismét ott volt, és a johannes-
burgi gépre várt. Az eredeti terv szerint Sarcha is vele ment volna.
- Heinlein azt akarja, hogy még egy napot maradjak a királyságban,
hogy elintézzünk egy-két dolgot - magyarázta Lenának. - Azonban...
semmi értelme elpocsékolni egy jegyet. Jelentkezz be a Jan Smuts Holi-
day fogadóba... közvetlenül a reptérrel szemben... és amint tudok, csat-
lakozom hozzád.
Bár nem tudta mire vélni Sarcha titkolózását, hogy mi is az pontosan,
amit el kell intéznie, nem tiltakozott. Különben sem szívesen töltötte vol-
na ezt a hosszú utat Sarcha társaságában. Nem szerette ezt a vidám kis
angolt, soha nem tudott szabadulni a gyanútól, hogy megleste t meg
Neilt szeretkezés közben.
A hangosbemondó riasztotta fel gondolataiból. Az utasok felemelked-
tek és az egyik kijárathoz cs dültek. Az járatát mondták be. Összeszed-
te a cókmókját, és csatlakozott a tömeghez. A két fehér dél-afrikai tiszt
félbeszakította a beszélgetést, hogy megcsodálják. Elismer pillantásuk
egy cseppet sem oldott a gyomrában támadt görcsön. A nyugodt, maga-
biztos felszín alatt Lena szorongott, hogy fehér Dél-Afrika majd fekete
re alapján ítéli meg.

66.
Április 21. Olyan kínszenvedés volt nézni, ahogy a hatalmas hengeres
terhet csigalassúsággal Jack Farley kocsijára emelik, hogy végül Flinders
kétségbeesett tekintettel visszatért irodájába, és azt kérte, csak akkor
szóljanak, mikor már szeretett m holdját biztonságban bepakolták.
- Legalább nincs útban - motyogta Farley öttagú csapatából a legna-
gyobb, miközben néhány centivel feljebb vontatták a rakományt a padon.
Heinlein idegesen nézte az óráját.
- Meddig tart még, Jack?
- Tán még egy órát, uram. Oké, fiúk... fújjátok ki magatokat!
A mintegy ötven diák, aki a rakomány irányításánál segédkezett, meg-
pihent. Eközben Farley embereivel együtt meger sítette a lazulásokat,
nehogy az óriási henger visszacsússzon a pallón.
164
 Két rend rkocsi érkezett. A kíséretet irányító rend r rmester elége-
detlenül szemlélte a félig berakodott terhet.
- Akkor még nincsenek készen?
Farley az égre emelte tekintetét.
- Uram Jézus... hát nem fantasztikusak a rend reink? Úgy néz ki,
mintha kész lennénk?
Az rmesterr l lepergett a rosszmájú megjegyzés.
- Három óra múlva besötétedik - jegyezte meg. - Délután három után
semmiképp nem engedhetjük ki ezt az A3-as útra.
- Az ördögbe is, apóca... Dunsfold mindössze tíz mérföld.
- Nem érdekel, ha csak tíz yard lenne se... egy órába telik, míg oda-
érünk. .. ez azt jelenti, hogy három után már nem kísérhetjük el. Megért-
ve?
- Az isten szerelmére, csipkedjék magukat, és ne vitatkozzanak! - kia-
bált Heinlein.
A rend r rmester legnagyobb megelégedésére húsz perccel a meg-
szabott határid el tt végeztek a rakomány bepakolásával és rögzítésével.
Farley bemászott a volán mögé, és beindította a motort. Az öt markos
legény bezsúfolódott a kocsi hátuljába. Nem maradt id rá, hogy Flin-
ders megtartsa a beszédét, és különben sem hallotta volna senki a lármá-
tól, mert az egész egyetem kitódult, hogy megéljenezze a lassan tovagör-
dül teherautót. Az rmester kocsija haladt az élen, a másik rend rkocsi
a teherautó mögött, végül Heinlein Rolls-Royce-a zárta a menetet. Flin-
ders mellette ült, Sarcha pedig a hátsó ülésen terpeszkedett.
- Elindult - mondogatta magának Flinders. - El sem tudom hinni!
Egyszer en nem tudom elhinni!
A menet besorolt az A3 dél felé haladó oldalára. A rend rautók be-
kapcsolták a villogó kék fényüket, és nekivágtak a mintegy mérföldnyi
emelked nek a Stag hegy oldalán. A rend rség által is elfogadott útvo-
nal hat mérföldön keresztül haladt dél felé az A3-ason, és a milfordi ke-
resztez désnél tért le Dunsfold felé. Eseménytelenül telt az út, mígnem
épp a milfordi keresztez dés el tt a menet megállt. A forgalom feltorló-
dott a hátuk mögött. Nem harsogtak a dudák, ugyanis a legtöbb vezet t
nyugalomra intették a villogó kék fények. Fíinders kezdett aggódni.
- Megyek és megnézem, mi történt - szólt Heinlein, és kiszállt a
Rolls-ból. Tíz perc múlva visszaért. - Farley azt mondja, hogy kilyukadt
a légféktartálya.
Flinders hangosan felsóhajtott.
- Tudtam, hogy valami ilyesmi fog történni - siránkozott. - Meddig
tart, míg kijavítják?
- A rádiótelefonján már beszólt a garázsba, és egy új tartályt útnak
indítottak. Azt javasolta, hogy menjünk tovább az A3-ason, és a Thurs-
ley-nél lev leágazás el tt megállunk az éjjeli kamionparkolóban.
- De az még négy mérföld. Nem veszélyes?
165
 - Nem - felelte Heinlein, és beindította a motort, mert a menet újra
elindult. - A kamionparkolóig nagyjából sík terepen haladhatunk, de
azokon a keskeny utakon Dunsfoldig már nem biztonságos. Várni kell
holnap reggelig.
Flinders nagyon megdöbbent.
- De hát ez lehetetlen! Miért nem lehet most megjavítani a kocsit, és
azonnal tovább indulni?
Heinlein a keresztez désre figyelt.
- Mert még három vagy négy órába telik, míg az új tartályt beszere-
lik, és a rend rség nem engedi, hogy éjjel is haladjunk.
- De...
- Figyeljen, Sir Max - folytatta Heinlein nyugodtan. - A rakományt
meg sem mozdíthatjuk rend ri kíséret nélkül. Farley-nak igaza van... a
legjobb, amit és az emberei tehetnek, hogy az éjszakát a thursley-i ka-
mionparkolóban töltik, ahol kicserélhetik a tartályt. Az rmester nagyon
józanul viselkedett, és megígérte, hogy holnap reggel kilenckor ismét ki-
küldi a kíséretet. A Galaxis csak délután száll fel, és még így is rengeteg
id nk lesz, hogy eljuttassuk a rakományt Dunsfoldba. Oké?
- De biztonságban lesz a m hold az éjszaka folyamán? Sohasem lehet
tudni, mi történik egy ilyen...
- Nem hiszem, hogy bárki is tehetne valamit Farley és az emberei el-
len - vetette közbe Sarcha szárazon.
- Gondolniuk kellett volna ilyesmire a tervezésnél - morgolódott a tu-
dós.
- Számítottam el re nem látható nehézségekre - mondta Heinlein nyu-
godtan. - Mit gondol, miért szerveztem a szállítást a repülést megel
napra?

Még azon az éjjelen, közvetlenül éjfél el tt végre bekövetkezett a várva

várt pangás az A3-as forgalmában. Megfigyel helyér l, az út fölé tor-
nyosuló Gibbet-r l, ami Anglia déli részének egyik legmagasabb pontja,
Sarcha egyik irányból sem látta közeled autó fényét. Ötször felvillantot-
ta zseblámpáját, és lerohant a lejt n a kocsijához. Heinlein észrevette a
jelzést, és fényszóróival a parkolóra világított. A teherautó motorja fel-
búgott. Egy perc múlva a kamion és hatalmas szállítmánya felt nt a be-
köt úton, ráfordult a néptelen A3-asra, és dél felé indult.
Minden simán folyt. A két járm a thursley-i leágazásnál tért le a f -
útról. Farley-nak lassan kellett vezetnie a kivilágítatlan, keskeny úton.
Heinlein fényszóróit követte, és nagyon ügyelt a kinyúló ágakra, amik
elkerülhették a figyelmét, mikor felderítette ezt az útvonalat. Az egyetlen
nehézséget a Thursley Hallba vezet éles kanyar okozta. Heinlein távo-
labb állította meg a kocsiját, és kinyitotta a fészer ajtaját. A konténer el-
nt. A falak mentén több száz bála szalma sorakozott. A bálák el tt
egy hatalmas vászonlepel hevert. Farley óvatosan megfordította a csoma-

166
got az emel szerkezet rúdja alatt, amit már korábban felállított. Sarcha
épp ekkor futott be.
- Ezekkel mi lesz? - kérdezte Heinlein, és az ólomblombákra muta-
tott.
Parley lemászott a kocsiról.
- Semmi gond, uram - felelte hamiskás mosollyal az arcán, és el hú-
zott egy görbe szerszámot a zsebéb l. - Saját gyártmány.
- Oké - mondta Heinlein, felhajtotta a vászonlepleket, és el bukkant a
négy Masada rakéta. - Csak hat óránk van hajnalig... fogjunk gyorsan
hozzá.

67.
Lenát kellemes meglepetésként érte a johannesburgi fogadtatás. Udvaria-
san bántak vele, mikor bejelentkezett a Jan Smuts Holiday fogadóba. Le-
zuhanyozott, aludt három órát, majd a hotel buszával bement Johannes-
burg középpontjába. Egy jó órába telt, míg elmúlt a félelme, hogy egye-
dül van egy idegen városban, távol az otthonától. Azután már élvezni is
kezdte a dolgot. A délután jelent s részét azzal töltötte, hogy felderítette
a boltokat, és a közeli expedícióra megfelel ruhákat vásárolt. Utolsónak
egy dokumentumfilm-készítésr l szóló, érthet kis kézikönyvet vett.
A t le megszokott módon Lena elhatározta, hogy megismerkedik az új
feladathoz szükséges legfontosabb tudnivalókkal.
Este, miel tt elaludt volna, hirtelen rádöbbent, milyen nagyon hiány-
zik neki Neil.

68.
Április 22. Két rend rautó hajtott be a kamionparkolóba. Jack Farley
járm ve, éppúgy állt ott, mint ahogy el este a rend rség hagyta.
- Készen vagytok, fiúk? - szólt ki az rmester. Álmos szemek, borot-
válatlan arcok t ntek fel a kocsi ablakában. A rend r felnevetett. - Mi
van? Nem tudtatok aludni?
- Azok az átkozott baglyok nem hagytak - morogta Farley.
- A fékek rendben vannak, ugye?
- Készen állunk.
- Oké. Akkor indulás.
A lassan haladó menet ötven perc múlva megérkezett a mélyen a Sur-
rey hegyek között fekv Dunsfold légikiköt be. A „légikiköt " elég
ódivatú szó, de rajta ragadt ez a név; bár semmi régimódi nem volt a fé-
nyes, harmadik generációs Harrier típusú gépeken, melyek tesztelését és
repülés el tti ellen rzését végezték a reptéren. A Dunsfold légikiköt

167
 volt a szül helye több mint négyszáz helyb l felszálló vadászgépnek.
A Szuper Galaxisok... mint az is, ami arrébb várakozott... gyakori láto-
gatói voltak a reptérnek, ahol felvették azokat a Harriereket, melyeket a
légier és a haditengerészet kijelölt.
A biztonsági ellen rzések után a menet egy tartálykocsit követve a vá-
rakozó Galaxis felé közeledett. A Rolls-Royce-ban csatlakozott hozzájuk
Heinlein, Sarcha és Flinders is.
- Hihetetlen - motyogta Flinders, és csak bámulta a Szuper Galaxis
eléjük táruló hatalmas rakterét, ami akkor bukkant fel, mikor az óriás te-
herszállító orr-része felbillent, akár egy középkori lovag sisakrostélya.
- Képtelenség, hogy egy ekkora monstrum meg tud mozdulni, nem-
hogy repülni.
A Galaxis rakodótisztjével és egy csomó munkással folytatott rövid
megbeszélés után Farley a teherszállítóhoz tolatott a kocsival. Pallókat
tettek le, köteleket rögzítettek, és beindultak a hidraulikus motorok.
A rakomány lassan araszolni kezdett a Szuper Galaxis belsejébe. Épp
hogy befért, pont annyi hely maradt, hogy a rakodótiszt elaraszolhatott a
rakomány és a gép törzse között, hogy elvégezze gyakori ellen rzéseit.
A bonyolult m velet végrehajtása egy órát vett igénybe. A járm vek
odébb álltak, mikor a rakományt a rakodótiszt elvárásainak megfelel en
a padlóhoz rögzítették.
Pontosan délben a fenséges gép beindította négy turbómotorját, és a
kifutópálya végéhez gördült, lekonyuló szárnyai meg-megremegtek, mi-
kor a kerekek repedésekkel találkoztak a betonon. A pilóta 12.10-kor
megkapta a felszállási engedélyt. A motorok iszonyú er vel felb gtek,
úgyhogy a néz k a fülükre tapasztották kezeiket. A Szuper Galaxis gu-
rulni kezdett, el ször csak lassan... mondhatni lustán, majd egyre sebe-
sebben gyorsulva, a turbómotorok bemutatták erejüket. A kifutópálya
háromnegyedénél az ezüstösen csillogó gépóriás dübörögve a leveg be
emelkedett, és elhúzott a fák koronája felett.
Sarcha Flindersre pillantott. A tudós szeme a Szuper Galaxisra tapadt.
A kis angolnak kimondottan b ntudata támadt a gondolatra, hogy Flin-
ders imádott Cyclopsa néhány mérföldnyire a fészerben áll faállványon,
és nem pedig a Kennedy rközpont felé repül.
Heinlein félrevonta Jack Farley-t, és egy borítékot csúsztatott a tenye-
rébe.
- Az egész benne van, Jack. És még ötszáz dollár minden embered-
nek. Pokolian ügyesen dolgoztak.
Farley a bels zsebébe rejtette szerzeményét.
- Jó magával üzletelni, Mr. Heinlein. Gondolom, néhány nap múlva a
tv-ben is hallunk majd err l a kis kalandról.
- Lehet - felelte Heinlein. - De remélem, hogy nem. Ha minden terv
szerint alakul, akkor nem.
* * *
168
A következ két napot Heinlein és Sarcha azzal töltötte, hogy elrendezte
ügyeit a Surrey Egyetemen.
- A felügyel bizottság els ülésére itt leszünk - mondta Heinlein
Flindersnek, mikor beugrott a helyettes dékán irodájába elbúcsúzni.
Flinders megrázta Heinlein kezét.
- Mindent köszönök önnek, Heinlein - hálálkodott tiszta szívéb l. -
Kellemes utazást az rbe. Talán lesz alkalmunk beszélgetni, ha a Cyclops
vezérl központot beszerelik.
- Talán - motyogta Heinlein. - Talán.

Másnap reggel, április 25-én, Heinlein és Sarcha a Thursley Hall dolgo-

zószobájában ültek, és gondosan, lépésr l lépésre végigmentek tervük
részletein, hogy ismét ellen rizzék, hogy semmir l nem feledkeztek
meg.
- Egyedül a helikopter zavar engem - szólalt meg Sarcha. - Ha nem
kerül el , vagy ha a dél-afrikaiak érnek ide el ször, akkor kész, végünk.
- Ott lesz - nyugtatta meg Heinlein.
- Semmit sem tudok a mozambikiakról. És amit nem ismerek, abban
nem bízom.
- Bízol Makenben?
- Tökéletesen.
- Személyes garanciát vállal, hogy Mozambik nem fog csalódást
okozni..
- Bízzunk benne, David barátom.
Heinlein az órájára pillantott.
- Ideje indulnunk.

Vettek két jegyet a Heathrow repül téren: egyet Sarchának Johannes-

burgba, a másikat pedig Heinleinnak vissza Floridába.
- Dél-Afrikában találkozunk - búcsúzott Heinlein, és a két férfi kezet
iázott.
- Vagy a pokolban, ha félresiklanak a dolgok.
Heinlein megvárta, míg Sarcha elt nik, aztán egy telefonfülkéhez lé-
pett, és Tel-Avivot hívta.
- Minden rendben, ahogy megegyeztünk, David - mondta Greer ma-
gabiztosan, mikor Heinlein befejezte a jelentést. - A fregatt már elhagy-
ta Elatot, és Beira közelében fog várakozni. Amint a radar jelzi, hogy a
hajó letért a pályáról, a helikopter felszáll. Egy perccel a hajó földet éré-
se után érkezik a helyszínre.
- Kiszámítottad, mennyi id alatt reagálhat a Dél-afrikai Légier ?
- Legrosszabb esetben is öt perced van a menekülésre.
- Istenem... olyan kevés?
- Nem aggódj, David. Kihozunk onnan. Minden akciónknál tökéletes
az id zítés.
169
 A megjegyzés mintegy meger sítette, amit Heinlein mindvégig gyaní-
tott. „Ben Yair" és Michael Greer egy és ugyanaz... a Mossad vezet je.
Heinleint ezután már nem zavarta, hogy másokon múlik az akció utolsó
szakaszának sikere.

69.
A Kennedy rközpontban Neil Earl Hackett-tel együtt figyelte, hogyan
ér földet a Szuper Galaxis a hatalmas kifutópályán, amit általában rb l
visszatér hajók használtak.
- Nagy érdekl déssel követjük majd ezt az utat - jegyezte meg Earl
Hackett, miközben a rakományt kiemelték a teherszállítóból, és egy ko-
csira pakolták.
- És vajon miért, Earl?
- Még soha nem vittünk az rbe ennyi tele raklapot. Hallottál már az
rbéli hotelr l?
- Csak pletykákat.
- Pelham a következ hónapban teszi meg a bejelentést. Ha egyszer
beindul a program, mindennap óriási terheket viszünk ki. Tanulságos
lesz figyelni, hogy boldogulsz, ha valóban szállítási szakember akarsz
lenni.
Másnap Neil egy teljes órát töltött az OPF egyik hatalmas hangárjá-
ban, és figyelte a mérnökcsoportot, hogyan ereszti le az óriási hengert az
OV-141-es, a Dominator gyomrába, véletlenül épp abba a hajóéba, amit
utolsó balszerencsés útján használt.
A berakodás a Dominatorba. valamivel több mint öt órát vett igénybe.
Mikor végeztek, a hajót átvontatták a szerel csarnokba, ahol hatalmas
darukkal az egész hajót függ leges helyzetbe emelték, és egy mozgatható
felszállóhelyre eresztették le. Mikor a hajót rögzítették a szerel állvány-
hoz, nekiláttak, hogy összeszereljék a szilárdüzemanyag-adagolókat és a
küls üzemanyagtartályt.
A szerel csarnok egy sarkában egy hatalmas kivilágított tábla a
visszaszámlálás idejét mutatta.
Április 25-e volt. Még további tizenöt nap a felszállásig.

70.
Ugyanazon a napon a PFSZ eddigi leghevesebb légitámadását indította
Izrael ellen. A három Tupoljev bombázó feltankolt a Földközi-tenger fe-
lett, ami lehet vé tette, hogy lebombázzák a Chel Ha'Avir légi bázist Ha-
zerimnél, Hazort és Herzliyyát százhatvanezer láb magasból, és aztán to-
vább repüljenek Elat felé. Herzliyyánál tíz Sharav vadászgépet pusztí-

170
tottak el a föld alatti bunkereikben a betonon is áthatoló graviméter irá-
nyította bombák, és súlyos emberáldozatokat szedett Hazornál, mert az
egyik bomba egy föld alatti kommunikációs szobában robbant.
- Maken jól számított - vetette oda keser en Rymann Greernek, mi-
kor eljutottak hozzájuk a hírek. - Átkozottul tisztában volt vele, hogy
nem merünk még egy nukleáris Masadát bevetni a repül i ellen nem egé-
szen két héttel az amerikai látogatásom el tt. Az épp elég okot adna Had-
ley-nek, hogy visszalépjen.
- Minden részlet végleges most már? - kérdezte Greer.
- Május tizedikén a B9-es Ben Gurionba repül, hogy felvegyen ben-
nünket, és onnan egyenesen az Andrews légi támaszpontra visz. Tizen-
egyedikén indulunk vissza, közvetlenül az után, hogy találkoztam Had-
ley-vel. Hát ezért ajánlotta a B9-est... belépünk, és el is hagyjuk az or-
szágot, még miel tt egyáltalán leveg t tudnánk venni. Oké... mik a híre-
id a Masada rakétáról?
Greer átadta a jelentést Rymann-nak, ami, mint mindig, egyetlen gé-
pelt papírból állt.
- Az eredeti számításaim, hogy három évre lesz szükségünk ahhoz,
hogy a rakétát termelésbe állítsuk, helyesnek bizonyultak - magyarázta.
- Egy új fejleszt csoport van alakulóban Racine professzor vezetésével.
biztosra veszi, hogy három év elteltével módunkban áll letörölni Ba-
kalt a föld színér l.
- Vagy akár Moszkvát - tette hozzá Rymann elgondolkodva.
Greer komor arca még jobban megmerevedett.
- Ha Heinleinnak akcióba kell lépnie, akkor megteszi. Még mindig
egyetértesz azzal, Hendrik?
Rymann egy pillanatnyi habozás nélkül felelt.
- A döntésem, amit azon a napon hoztam, amikor a Masada hegyhez
mentünk, nem változott, és nem is fog az elkövetkez két hét alatt. Erre
szavamat adom, Michael.
Greer bólintott.
- Izraelnek most leginkább id re van szüksége, nem pedig ígéretekre.
- Keményen Rymannra nézett. - Szükségünk lesz a három évre, amit
csak száz B9-es adhat meg nekünk, Hendrik. Máskülönben Heinlein ak-
cióba lép.

71.
- Ennek semmi értelme, Neil - mondta Lena, és elnyúlt a hotelszobában
az ágyon, a kagylót pedig a füléhez szorította. - Nem kezdhetsz úgy a vi-
deokészítéshez, hogy el ször elszaladsz és egy csomó helyet megnézel.
- Honnan tudod, kedves?
- Olvastam róla.
171
 - Tweedledum és Tweedledee a maguk különös módján dolgoznak -
emlékeztette Neil -, és úgy t nik, hogy m ködik.
- Az csak azért van, mert annyi pénzt ölnek bele, hogy biztosan m -
ködjön. Neil... az egész hozzáállásuk ostoba. Nem hatékony. Pazarló.
Szakszer tlen. Utánanéztem a videokészítés költségeinek, és...
- Ne foglalkozz vele, édes, amíg eleget fizetnek ahhoz, hogy megve-
hessük azt a házat.
Lena sóhajtott. Ahogy Neil mindent tudomásul tud venni minden kér-
dés nélkül, az néha az ember idegeire megy.
- Hát jó - motyogta, de messze nem volt meggy zve. - Istenem...
már belefáradtam a várakozásba, hogy Sarcha felbukkanjon.
Még egypár percig folytatták a beszélgetést.
- Hiányzol, édes - mondta Neil búcsúzóul.
Lena nevetett.
- Túl sok a dolgod, hogy hiányoljál - piszkálta. - Holnap hívlak.
Ugyanebben az id ben.
Néhány perccel kés bb a telefon halkan berregett. Sarcha hívta a hotel
el teréb l. Pont akkor érkezett Dél-Afrikába.
- Mi az ördögért késett ennyit? - támadt neki, mikor beengedte a szo-
bájába. - Csak ültem ebben az átkozott hotelben, nem tudtam, mit te-
gyek, és közben halálra untam magam!
Sarcha holdképére kiült a riadalom. Bárgyún pislogott, és idegesen
hátrált az ajtó felé.
- Lena... nagyon sajnálom, kedvesem. Holnap munkához látunk. Ér-
dekesnek találja majd, megígérem.

Sarcha állta a szavát. Másnap reggel találkozott Lenával egy gyors reg-
gelire. Jó néhány órát eltöltöttek egy szószátyár zulu taxisof r társaságá-
ban, aki egész körútra vitte ket, egyik használtautó-keresked l a mási-
kig, keresztül-kasul Johannesburgon. Már kés délutánra járt az id ,
amikor Sarcha rábukkant egy hatalmas Chieftainre. Egyéves volt, és gaz-
dája jó karban tartotta. Másnap készpénzben fizetett, és Lenával együtt
egy távközlési céghez hajtott, amely elvállalta, hogy igényeinek megfele-
en felszereli rádióval és televízióval.
- Több napba is beletelik, Mr. Sarcha - mondta a f mérnök, mikor
végre megállapodtak a részletekben. - A bevonható követ tányérok be-
szerelése sok munkát igényel. Csak a követ készülék maga...
- Mennyi id t vesz igénybe?
- Legalább tíz napot.
- Nem tudnának hétvégén is dolgozni?
- De igen, de a navigációs készülék...
- Az id sokkal fontosabb, mint a pénz - mondta Sarcha síri hangon.
- Dolgozzanak a hétvégén is.
A f mérnök megígérte, hogy azonnal nekilátnak.

172
 Miért kell nekünk ilyen drága járm és ilyen bonyolult kommuniká-
ciós felszerelés? - kérdezte Lena a taxiban visszafelé úton.
A kocsi lesz a bázisállomás minden egységnek, ha egyszer beindul a
forgatás - felelte Sarcha.
És az mikor lesz?
Sarcha mintha észre sem vette volna a Lena hangjában bujkáló gya-
nakvást. Egyszer en csak megvonta a vállát.
El bb lássuk meg, hogy megy az els terepszemlénk, kedveském.

72. Május 1.
Visszaszámlálás a rombolásig

Abban a pillanatban, amint az indítósín szirénája felvijjogott, Heinlein

keresztülküzdötte magát a hajóimitátor nyílásán, végigfutott a keskeny
beszállófolyosón, be abba a fehér szobába. A helyiség távolabbi oldalán
kétszemélyes ketrecek lógtak felvonóköteleken. A legközelebbi ketrec
ijeszt en megingott, mikor beleugrott. Lenézett és kieresztette a fék-
kart... egy röpke pillanatra megszédült. A csiga megcsikordult a feje fe-
lett, és a fülke lecsúszott a kötélen. Heinlein lehunyta a szemét, és pró-
bált nem gondolni a feléje közeled talajra. A hadseregben gyakran
használt ilyen szerkezetet, de soha nem kétezer-ötven láb magasságból
egy olyan ketrecben, ami leginkább egy kocsihoz hasonlít egy bevásárló-
központból. Hirtelen lassulni kezdett, ahogy a fülke beleütközött a háló-
ba. Heinlein kiugrott a fülkéb l, miel tt még az földet ért volna. Meg-
tántorodott, majd egyensúlyát visszanyerve bevetette magát a legközeleb-
bi bombabiztos bunkerba, mint egy üldözött nyuszi.
- Különös, nem? - kérdezte a kiképz , és megnyomta stopperének a
gombját.
- Különös - helyeselt Heinlein.
- Ötvenöt másodperc. Nem rossz... de várja meg, míg megáll a ket-
rec. Annak meg semmi értelme, hogy kitörje a lábát, és ne érjen be a
bunkerbe még a nagy bumm el tt.
Heinlein követte a kiképz t ki a bunkerból. Felnézett a m állványzatra
és a hajóorra, amit épp az imént hagyott el.
- Remélem, nem kell többet.
- Nem, hacsak nem jószántából.
- Köszönöm, nem kérek bel le. És most mi következik?
A kiképz ellen rizte a listáját.
- Az orvosija már megvan, és most végrehajtotta vészhelyzetb l való
menekülést is. Ennyi. Ezek után úgy gondoljuk, elég rült ahhoz, hogy
megfelel utas váljon magából.
* * *
173
A délután folyamán Neil és Heinlein a szerel csarnokhoz hajtottak,
hogy megnézzék, hogyan gurítják ki a hajót.
Az óriási ajtó kinyílt, és egy hatalmas lánctalpas vontató bukkan
el ... egy hatalmas plató, ami egymérföldes óránkénti sebességgel ha-
ladt. A platón pedig ott magasodott, a szerel állványok és szilárdüzem
anyag-adagoló motorok rejtekében, a küls üzemanyagtartályoktól eltor-
zult... Dominator.
Május 1., a munka ünnepe.
Tíz nap van hátra, és egyre fogy.

73. Május 9.
A Drankensberg hegyek mint görcsös, romló fogak álltak ki a megkín-
zott ínyb l, a bozótos síkság vörös talajából. A látvány egészen felrázta
Lenát ernyedtségéb l, de hamarosan átjutottak a hegyláncon, és az autó
ismét a véget nem ér , unalmas 4-es úton gyorsított.
A távbeszél társaság teljesen átalakította a Chieftain hátsó részét. El-
nt a kocsi teljes szélességében elnyúló hever . Helyette egy forgószél
állt ott el tte egy apró, de bonyolult rádiókonzollal. A konzoltól jobbra
lev kever pultba, melyet két hordozható kamerára terveztek, és amik
ott lógtak a válaszfalon, egy televízió-képerny t építettek. Még a
mennyezetet is megváltoztatták, hogy helyet adhasson egy bevonható
szupermagas frekvenciájú tányérantennának. A kormány mellé még egy
drága inercianavigációs egységet is betettek.
Az egyetlen megnyugtató dolog Lena számára az volt, hogy a középs
részhez legalább nem nyúltak, így nyugodt éjszakákra számíthatott. Sar-
cha beleegyezett, hogy hátul aludjon, pedig elfoglalja az egyetlen heve-
t a sof rülés mögött. A másik megnyugvást az okozta, hogy bár Sar-
cha soha nem leplezte csodálatát, legalább egyszer sem próbálta megérin-
teni. Elgondolkodott, hogy vajon hibát követett-e el, mikor ilyen sz kre
szabott szafariöltözéket vett.
A kocsi mozgásának megváltozása riasztotta fel gondolataiból.
- Átveheted a kormányt - mondta Sarcha, és hátravonult.
Lena örült, hogy végre valami leköti a gondolatait. Délután háromra a
Chieftain már Nelspruit piacvárosán haladt keresztül. Az utcákon sora-
kozó színpompás trópusi fákból és a citrusraktárakból áradó illat Floridá-
ra emlékeztette. Rettenetesen kínozta a honvágy, de vigyázott, hogy
Sarcha ebb l semmit ne vegyen észre. Hiányzott az apja és a lepusztult
kis tölt állomás, vágyott Florida lagúnái és vízi útjai után, az ível hi-
dak, a pálmák és a h ség után. De legjobban Neil hiányzott neki.
Mikor elérték Komatipoort, egy jelentéktelen bádogtet s falucskát a
mozambiki határ közelében, Sarcha átvette a kormányt. Észak felé for-
dultak egy keskeny aszfaltozott útra, és ráhajtottak a Krokodil-folyó híd-

174
jára, amely a Kruger Nemzeti Park legdélebbi határát jelezte. Sarcha
megállt a híd közepén, és a térkép segítségével beállította a navigációs
egységet. Mostantól a gépezet kevesebb mint egy yard pontossággal rög-
zíti a járm helyzetét.
- A Kruger Nemzeti Park - jelentette be Sarcha, és lehajtott a hídról.
Hát nem sokat mutat, vagy igen? Tudja, mit mondott nekem egyszer
Heinlein? Ez a hely nagyobb, mint Izrael.
Egy park r intette le ket a háza el tt. Afrikai nyelven szólalt meg, de
aztán átváltott angolra, mikor Sarcha elnézést kért, hogy nem érti.
- Van maguknak, emberek, CB-jük vagy rádiótelefonjuk? - kérdezte a
park r, és Lenát méregette. hidegen nézett vissza rá.
- Nincs, de bármelyik frekvenciára rá tudunk állni - felelte Sarcha. -
Miért?
- 'Bique-ból jelentést kaptam, hogy illetéktelenek léptek át a keríté-
sen. Talán orvvadászok. Talán nem. Ha bármi gyanúsat észlelnek... csak
szóljanak. A huszonhat egész kilencszázhatvanötön sugárzunk.
Sarcha lejegyezte a frekvenciát.
- Oké, szólunk, ha látunk valamit.
A park r bólintott. Egy pillanatra tekintete visszakalandozott Lenára.
- Nincs békésebb és csendesebb hely a Krugernél a törvény megsérté-
sére.
- Milyen törvényr l beszél? - kérdezte Lena.
- Az erkölcsi törvényr l, kisasszony. Érezze jól magát.
Behajtottak a bokrok mélyére.
- Mikor akar már megállni éjszakára? - ny gösködött Lena néhány
mérfölddel arrébb.
Sarcha a kormányra terítette a térképet, és azt meg a navigációs egysé-
get tanulmányozta, miközben vezetett. Sehol semmi veszély... az út nem
volt más, mint egy lebetonozatlan, kopár csík a síkságon.
- Az Alsó-Sabie-tól északra.
Lena számításai szerint az Alsó-Sabie-tól északra fekv terület volt a
legelhagyatottabb hely az egész világon. Galagonyabokrok végeérhetet-
len rengetege és a homályba vesz satnya f mindenhol. A f szemmel
láthatóan az átvészelt rettent forró nyár hatásait sínylette. Semmi jelét
sem látták a Kruger Nemzeti Park sokat dicsért vadállományának, elte-
kintve egy-két sastól, amely szemmel tartotta a kocsit esetleges zsákmány
reményében.
- Az útikönyv szerint a java még északabbra van - mondta Sarcha,
miközben Lena a vacsorát készítette. - Nézzük csak, hátha találunk vala-
mi érdekes néznivalót a világ televízióiban. - A pufók kis angol beült a
forgószékbe, és a tányérantennát m ködtet gombokat nyomogatta. - Á!
- szólt egy pillanattal kés bb. - No, ez valamivel jobbnak t nik, mint
amit az SABC ajánl.
Lena felpillantott a marhahús mell l, amit éppen akkor sütött. Egy

175
 bokszmeccs volt, francia kommentárral. A képerny fölött a kijelz je-
lezte a sugárzó m holdat és az eredeti földi állomást is. Sarcha beütötte a
44-est, az angol nemzetközi kódját, és a kommentár angol nyelv re vál-
tott.
Lena felsóhajtott, és egy tál marhahúst meg gombát tett le Sarcha mel-
lé.
- Remélem, nem kell egész este sportot néznem, vagy igen?
Sarcha elmosolyodott, és a gombokhoz nyúlt. A több száz rendelke-
zésre álló m sorból egy agym tétet választott ki, amit a 3-D adott.
- És ehhez mit szól? - kérdezte gonoszul.
- Nem, amikor éppen enni készülünk.
- Ez egy speciális adás. A NASA rkórházából jön.
Lenát érdekelni kezdte a dolog.
- Az a felszerelés bármelyik m holddal kapcsolatba tud lépni? - ér-
dekl dött.
Sarcha kezdte magába tömni az ételt.
- Úgy van, kedveském.
- És egy hajóval is?
- Ha van rajta ablak, akkor hallhatjuk ket... és láthatjuk is, ha tv-ké-
peket is továbbít. Miért?
- Neil és Heinlein holnap szállnak fel - vetette oda Lena, és igyeke-
zett leplezni izgatottságát. - Rájuk tudnánk hangolódni?
- Talán. Néha azonban az adásukat kódolni szokták.
- Ó... én nem akarok Neillel beszélni... de csodás lenne, ha hallhat-
nám.
Sarcha nagyon szeretett volna témát váltani.
- Majd meglátjuk, mit tehetünk, kedves .
Lena a távközlési konzolt nézte.
- Elmondja, hogy miért kell nekünk ilyen bonyolult elektromos beren-
dezés? - kérdezte.
A férfi éles pillantást vetett felé.
- Már egyszer elmondtam - felelte t le szokatlan idegességgel a hang-
jában. - Ez a kocsi lesz a bázisállomás, ami a többi egységet irányítja.
Lena a konzolra mutatott.
- Oké, talán szükségünk van a videokamerákra. De mennyibe került
ez az egész? Egymillióba? Nincs szükség egymilliót ér kommunikációs
rendszerre egy olyan országban, ahol fejlett a rádiótelefon-hálózat.
Sarcha szélesen széttárta a karját.
- Én csak azt teszem, amit mondtak, kedveském. Ha vitába akar száll-
ni Heinleinnal, ha visszatért, tegye azt, de jelenleg magát is azért fizetik,
hogy azt tegye, amit mondanak. Oké?
Mikor Lena aznap este be akarta húzni a függönyöket az oldalában,
mozgást látott odakinn.
- Sarcha - szólt halkan. - Van kinn egy állat vagy valami.

176
 Sarcha felkapta a Lugert. Kinyitotta a kocsi ajtaját, és elt nt a sötét-
ben. Lena odaugrott és bezárta. Körülnézett, hogy minden ablakot be-
csuktak-e, majd dermedten fülelt.
Hangokat hallott. Sarcha nevetését. Léptek közeledtek az ajtóhoz.
- Minden rendben, kedves. Nyissa ki.
Lena felkapott egy görbe kést, és a ruhaujjába rejtette, majd eltolta a
reteszt. Sarcha tányérképe jelent meg.
- Jó barát - mondta vidáman, és belépett. - És nagyon sajnálja, ha
megijesztette. Kérj bocsánatot a hölgyt l, Joss.
Egy nagyjából huszonöt éves, magas, er s testalkatú zulu követte Sar-
chát be a kocsiba. Kopott farmernadrágot és piros kockás pólót viselt.
Egyik vállán egy vászonzsák lógott. Lenára mosolygott, és felé nyújtotta
a kezét.
- Sajnálom, kisasszony. Nem akartam megijeszteni.
- Lena, Joss... a vezet nk.
Lena el ször Jossra, aztán Sarchára meredt.
- Vezet nk? Említést sem tett vezet l. - Az ágyra dobta a kést.
Sarcha felnevetett.
- Úgy volt, hogy nem jön, csak holnap. Joss hivatásos vezet . elve-
zethet bennünket az igazi látványhoz... nem oda, amit a turisták is láthat-
nak. Sok id t megtakarít nekünk. Így van, Joss?
Joss bólintott, és elismer en mosolygott Lenára.
- Mikor beszélte meg vele a találkozót? - kérdezte Lena.
- Ó... néhány telefon a johannesburgi ismer seimnek - felelte Sarcha
mintegy félvállról.
- És hol fog aludni? Itt benn nincsen neki hely.
- Ne törje a csinos kis fejét Joss miatt, kedvesem - mondta Sarcha
olyan leereszked hangon, ami csak fokozta Lena ellenszenvét. - Kinn
fog aludni. - Ujjával az ajtó felé mutatott. - Oké, Joss... kifelé.
Lena majdnem elvágta magát a görbe késsel ágyazás közben. Már
azon volt, hogy visszateszi a helyére, de meggondolta magát, és elrejtette
a matraca közé. Mondta magának, hogy ostobaság, de bizonyos bizton-
ságérzetet keltett benne, hogy van kéznél egy fegyver.

74. Május 10.

Felvirradt a nap, mikor Hendrik Rymann és küldöttsége Washington kö-
zelében leszállt az Andrews légibázison, és a nap, amelyen Jim Bayliss,
Mike Pepper, Neil O'Hara és David Heinlein belépett a Kennedy köz-
pont 39-es komplexum A indítójának fehér szobájába.
Mind a négyen könny berepül overallt viseltek. A személyes holmik
számára készült zsebben a bal combnál Heinlein még egy csomó
plusztárgyat cipelt, amir l csak tudott: egy automatát meg két finom

177
fej lövedéket, melyek ütésre szétrobbantak. Golyókat nem akart, me-
lyek áthatolhatnak az emberi testen, és kárt tehetnek a gépben. Ezért
több ideggázgránátot is bezsúfolt a zsebébe.
- Eseménytelen repülést kívánok, uraim - mondta az ellen rz csapat
vezet je, mikor befejezte munkáját. A földi legénység több órát töltött a
gépen, egészen negyven perccel az indulás el ttig ott tartózkodtak.
A számítógépes ellen rzésben és vezérl rendszerben eszközölt változta-
tások az els repülések óta azt eredményezték, hogy a legénységnek nem
kellett csak két órával indulás el tt a fedélzetre szállnia.
A földi legénység kinyitotta az ajtót.
Attól a pillanattól kezdve, hogy beléptek a fehér szobába, Neil szíve
sebesebben vert. Hát tényleg megtörténik! Ismét visszatér az rbe! Aztán
az ismer s illatok a hajó középfedélzetén kitisztították az agyát, és arra
koncentrált, hogy a mellette lev keskeny létrán felmásszon a repül fe-
délzetre. A hajó függ leges helyzete az indítópadon a falakból padlót, a
padlóból pedig falakat csinált. Bayliss és Pepper már el is foglalták he-
lyüket, mire a székéhez ért és hátrafordult, hogy segítsen Heinleinnak.
- Rendben vagytok, fiúk? - kérdezte Bayliss, és rájuk nézett a jobb
válla fölött.
- Remekül, Jim - felelte Neil, és ellen rizte, hogy Heinlein helyesen
kötötte-e be magát. Feltette a fejhallgatót, fejét kényelmesen a támlának
döntötte, és a tiszta kék eget nézte az ablakon keresztül.
Pepper, aki a jobb oldalon ült a pilótaülésben, el rehajolt, és bekap-
csolta a kommunikációs egységet. - Kilövésirányítás. Itt a Dominator.
Rádió-ellen rzés, vége.
A kilövésirányítás válaszolt, és az ellen rzések után jelentette, hogy
minden csatorna kifogástalanul m ködik. Hasonló ellen rzéseket végez-
tek Earl Hackett-tel a bevetést irányító teremben.
A számláló szerint még harminc perc a kilövésig.
- Dominator, itt a kilövésirányítás. Az oldalsó ajtó lezárva.
- Rendben, vettük - felelte Pepper.
A kilövés el tti ellen rzések nyugodt tempóban folytak tovább.
Pepper a központi egység billenty zetét nyomkodta, és a hajó tervezett
pályája megjelent a képerny n.
- Kilövésirányítás, itt a Dominator. A repülési terv betöltve, vége.
Hét perccel a kilövés el tt a beszállófolyosót visszahúzták. Neil oldalt
pillantott Heinleinre, és mint már sokan el tte, is arra gondolt, vajon
mi járhat a kifürkészhetetlen izraeli fejében.
Két perccel a fellövés el tt érték el a kritikus állapotot, amikor a hatal-
mas küls hidrogéntartály csapjait elzárták, és áttértek a hajó bels ener-
giájának a használatára.
- Dominator, itt a kilövésirányítás. Az APU start beindult. A fedélze-
ti komputerre álljatok át, vége.
- Rendben, vége - felelte Bayliss.

178
 A kijelz n egymás után villantak fel a másodpercek a kilövésig: har-
minc, huszonkilenc, huszonnyolc...
Kéz- és lábtörést, fiúk - mondta a kilövésvezérlés.
Egy sor piros fény gyulladt ki.
- Els , második és harmadik SSME indítóm - mondta Bayliss, mikor
a hajó három f motorja beindult.
Tíz... kilenc... nyolc...
Egy halk sóhaj hallatszott, de túl távolinak t nt, hogy bármi köze is
legyen a Dominatorhoz. A sóhaj üvöltéssé er södött, és hirtelen a hajó
megbillent... egy szívdermeszt d lés a küls tankok irányába. Aztán az
egész fedélzet remegni kezdett, és a hajó visszabillent eredeti függ leges
helyzetébe.
Láng és füst csapott ki a motorokból.
- Öt... négy... -jelentette egy közömbös hang a kilövésirányítástól. -
A központi motor beindult. Kett ... egy... zéró.
A küls üzemanyagtartály oldalához rögzített szilárdüzemanyag-kilö-
rakéták hirtelen két pokoli oszlopot l ttek ki magukból... energiájuk
hozzáadódott a központi motor által fejlesztett másfél millió font er höz.
Összesen hétmillió font er szükséges ahhoz, hogy a hajót az rbe l je.
- SRB indítóm ... felszállás.
A kilövésvezérl flegma hangját szinte teljesen elnyomta a hangár,
ami betöltötte az egész fedélzetet. El ször csak alig érezték, hogy mo-
zognak, és az ablakon keresztül sem látszott semmi, ami azt jelezte vol-
na, hogy bármi is történik.
-Dominator... elhagytad a tornyot. Minden motor rendben. Csodás
látványt nyújtotok.
Heinlein növekv nyomást érzett a hátán, ahogy a gyorsulás könnye-
dén az ülésbe nyomta. A látása is eltorzult, mert a szemgolyói is beljebb
nyomultak. Figyelmeztették ezekre az élményekre, így semmi kényel-
metlenséget nem okozott.
- Dominator, itt a központ. Beindítom a fordulóman vert - hallották
Earl Hackett hangját, aki átvette a kilövésvezérlést l.
Abban a pillanatban mind a négy férfi teste kezdett oldalra csúszni az
ülésben, amit a hajó elfordulása okozott. Mire befejezték a man vert, a
négy férfi majdnem lógott a székekben. Heinlein tökéletesen összezava-
rodott... nem tudta, merre van az el re.
- A fordulóman vert végrehajtottam, Dominator. Minden rendben.
- Rendben, központ.
Szinte elvesztek a motorok örökös bömbölésében. Heinlein a kompu-
ter kijelz jét figyelte, mikor Neil megérintette a karját, és a két kis ab-
lakra mutatott a fejük fölött. A hajószimulátor által keltett hatások egyál-
talán nem készítették fel Heinleint az élményre, hogy harminc mérföld-
del a feje fölött láthatja az Atlanti-óceánt.

179
 - Központ - szólt Pepper. - Itt a Dominator. Az SRB kiégett. Bein-
dult a leválás.
- Rendben, vége.
Energiájának negyven százalékától megfosztva, a hajó elkezdte
hosszú, lapos suhanását, amely majd leviszi kilencven mérföldr l nyolc-
van mérföldre. Az rhajó sebessége n tt. Heinlein azt hitte, egy hajót lá-
tott a feje felett a felh kön keresztül. Vagy alattuk volt? Hányingere tá-
madt, és lehunyta a szemét.
- Dominator. Itt a központ. Kapcsolják ki a központi motort.
Hirtelen a motorok bömbölése megsz nt. A tökéletes csend szinte
megrázó volt. Heinlein kinyitotta a szemét. Furcsa módon kényelmesen
érezte magát a székében. Neil rámosolygott.
- Tudom, hogy érez - jegyezte meg csendesen. - A legrosszabbon
már túljutottunk. Most lecsatoljuk a küls tartályt. Már majdnem pályán
vagyunk. Figyeljen. - Neil felemelt egy kártyát, és elengedte. Ahelyett,
hogy felzuhant volna a plafonra vagy le a tet re... a kártya ott lebegett a
leveg ben.
- A pokolba is - motyogta Heinlein, félig magának. Ismét lehunyta a
szemét, mert újabb hányinger tört rá. Egy újabb zökkenés arra késztette,
hogy megint kinyissa a szemét, és látta, hogy a hatalmas küls tartály a
hajó el tt mozog, mint egy távolodó rhajó.
- Központ, itt a Dominator. Az ET levált. Beindítjuk a mínusz zé for-
dítást, vége.
- Dominator, itt a központ. Kapcsolják be az OMS motort.
- Rendben, központ, vége.
Bayliss beírta megfelel utasításokat a digitális automata pilótának.
Az apró pályaman verez rendszer motorjai beindultak. Halkan és
könnyedén lendítette el re a hajót. Az OMS motorok húsz percen át egy-
folytában üzemeltek... és feltolták a Dominatort a keringési magasságba,
kétszáz mérföldre. Heinlein rosszulléte elmúlt, és kezdte élvezni a külö-
nös érzést, amit súlytalan teste keltett, ahogy belesüppedt székbe, majd
ismét az övek felé emelkedett.
Hirtelen lekapcsolták az OMS motorokat, közben Bayliss és Pepper
több dolgot csinált, hogy felkészítse a Dominatort a pályára állásra.
- Dominator, itt a központ. Indítsák be az OMS tartalékot - javasolta
Hackett, mikor a pilóták jelentették, hogy minden rendben.
Az apró motorok ismét felberregtek, majd tíz perc után újra leálltak.
- Központ, itt a Dominator. OMS tartalék leállt - szólt Bayliss. -
Elértük a pályát. - Hátrafordult a székében. - Isten hozta az rben, Mr.
Heinlein. Pályán vagyunk.
 75 .
Joseph Maken belépett bakali irodájába, és kinyitotta az íróasztalát. Ki-
vette a képtávírót a fiókból, és kezébe vette az elektromos tollat. Mélyen
a gondolataiba merülve ült. Több hónapos várakozás után az üzenet meg-
fogalmazása nem akart sikerülni. A tollal játszott, majd végül ezt írta a
kijelz tetejére héberül: „Hendrik Rymann miniszterelnök úrnak."
A szerkezet apró komputere h ségesen elraktározta memóriájában kéz-
írásának vonásait, minden lendületes vonást tárolt, és még a toll nyomá-
sának legapróbb változását is rögzítette. Mikor ezek eljutnak egy hasonló
szerkezethez, minden kétséget kizáróan az kézírása lesz. Az írásra me-
redt, és további habozás nélkül három külön üzenetet írt Rymann-nak,
majd aláírta.
Maken átolvasta az írást. Mondataiból hiányzott a t le megszokott ele-
gancia, de tömörek voltak, és a lényegre tapintottak. Javított rajta né-
hány dolgot, majd megnyomta a megfelel gombokat, hogy beállítsa a
gép memóriáját, és az automatikusan továbbítsa az üzeneteket az el re
megadott id pontban. Az utolsó dolga az volt, hogy beírja Rymann ma-
gánképtávírójának a számát a címrészbe. Az nem számított, hogy
Rymann akkor épp Washingtonban tartózkodik... az üzenetek pontosan
megérkeznek majd az el re gondosan megadott id közökben, mindegy,
bárhol jár is.

76.
Rymann a washingtoni izraeli nagykövetség homályos tanácstermében
ült, és Sam Kuttner jelentését hallgatta a Walter Swifttel történt találko-
zóról. Michael Greer jegyzetelt, és egyetlen szóval sem vett részt a be-
szélgetésben.
- Jobb lett volna Swift irodájában találkozni - állapította meg Kuttner.
- A Benjamin Franklin állami étterem aligha a megfelel hely egy köz-
vetlen beszélgetésre. annak a hatalmas asztalnak az egyik oldalán, én
meg a másikon.
- Rendben, Sam. Hát, reméljük, nekem több szerencsém lesz holnap
Hadley-vel.
- Valami okból kételkedem ebben - mondta Kuttner, miközben kifelé
tartott a szobából. - Nem akarnak, vagy nem érdekli ket, hogy segítse-
nek rajtunk.
Mikor egyedül maradtak, Greer felállt és átadta Rymann-nak a jegyze-
teket... mint minden dokumentum, amit Rymann-nak készített, ez is
egyetlen lapból állt.
181
 - Nem hinném, hogy bármi értelme lenne több vázlatot írni - mondta
Greer. - Ebben már minden benne van, amit Hadley-nek mondani
akarsz, és olyan tömören, ahogy csak lehet.
Rymann elolvasta a papírt, és egyetértett barátjával. Az összes beje-
lentések közül, amit valaha is amerikai elnöknek felolvastak, ez volt a
legfelvillanyozóbb.
Feltéve, hogy ezt bármikor is feljegyezték a történelemkönyvekben.

77.
- A francba - kiáltotta Sarcha, és beletaposott a fékbe. A kerekek le-
blokkoltak. A kocsi hirtelen megállt, és beborította a kerekek által felka-
vart por.
Egy hatalmas törött agyarú öreg bika állt szemben a Chieftainnel, fejét
fenyeget en leszegte, fülével csapkodott, mintha arra akarná kényszeríte-
ni a kocsit, hogy meg ne merjen mozdulni, míg asszonyai és kicsinyei át
nem haladnak az úton. Végül az öreg bika megfordult, és csendesen fe-
néken billentette az utolsó tehenet. Sarcha addig figyelte a csordát, míg
biztos távolba nem értek. Megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Mi történt? - kérdezte Lena.
Sarcha ostobán nézett.
- Nem tudok hazudni. Beszartam. - Felnevetett, és kezével a távolodó
elefántok után intett. - Isten tudja, honnan bukkantak el . Az ember azt
hinné, hogy biztonságos dolog ezen a isten háta mögötti helyen bekap-
csolni az útkövet t, és filmet nézni, nem?
Lena körülnézett. Ugyanaz a látvány fogadta, mint hajnalban, mikor
elindultak: többmérföldnyi lapos semmi, melynek egyhangúságát id n-
ként csak galagonyabokrok és hangyavárak szakítottak meg. Nehezen
tudta elhinni, hogy az ember öt órát vezet, és semmi változást nem észlel
a tájon.
- Talán jobb lenne, ha átvenném egy kicsit - javasolta.
Sarcha egyeztette a navigációs egység adatait a térkép oldalára kiírtak-
kal.
- Nem, már csak ötmérföldnyire vagyunk. - Kiengedte a kéziféket, és
a Chieftain ismét mozgásba lendült.
- Mit l vagyunk ötmérföldnyire? - érdekl dött Lena.
- Az els felderítend helyt l.
Lena megfordult és Jossra meredt. A csendes zulu egy darab fát farig-
csált a bicskájával. Felnézett a lányra, de képtelen volt pár másodpercnél
tovább állni a tekintetét, ismét munkájára fordította a figyelmét.
- Sarcha... miért van rá szükségünk, ha van navigációs rendszerünk?
- Helyismeret, kedvesem.

182
 - Lószart. Alig szólt egy szót, mióta csatlakozott hozzánk, akkor meg
miért van itt?
Sarcha nem válaszolt. Lena észrevette, hogy a navigációs egység ada-
tai kezdtek megegyezni a térkép szélére kiírtakkal. Öt perc vezetés után
minden adat egyezett, kivéve az utolsó számjegyet. Sarcha lassított és
körben haladt. Mikor a két adat tökéletesen egyezett, akkor megállt.
- Megérkeztünk az els helyszínre - jelentette be.
Lena körülnézett. Ha lehet, a hely még laposabb és sivárabb volt, mint
máshol.
- Miféle helyszínre?
Sarcha kinyitotta az ajtót. A déli forróság bezúdult a nyitott ajtón a
kocsiba. A férfi egy hat láb hosszú, fehér vég botot húzott el a kocsi
alól.
- Verd ezt itt le, Joss - adta ki az utasítást.
- Rendben, Mr. Sarcha.
A zulu egy kalapácsot varázsolt el a kocsi szerszámosrekeszéb l, és
nekiállt, hogy beleékelje az oszlopot a kisült vörös földbe. Az er feszí-
tést l izzadságcseppek fénylettek a testén.
- Oké, Joss.... remek.
- Lenne szíves végre elmondani, hogy mi az ördög folyik itt? - köve-
telte Lena.
- Majd meglátja, kedvesem. - Sarcha ujjával a kocsira mutatott. -
Mindenki a fedélzetre. - Összehasonlította a jegyzeteit a navigációs egy-
ség adataival, és egyenesen nekiindult a prérinek. Volt abban valami hip-
notikus, ahogyan a hosszú f száguldott feléjük, majd elt nt a sárhányó
alatt. Sarcha kikerülte a bozótosokat, és a kocsi id nként megbillent, mi-
kor a kerekek hangyavárakkal találkoztak. Gondosan figyelte a navigáci-
ós egységet, és mikor már vagy három mérföldet megtettek a jelz l,
megállt.
Ugyanazt a jelenetet játszották el a jelz oszloppal. Lena figyelte, ho-
gyan veri bele Joss a földbe, és Sarchához fordult.
- Hajlandó végre elárulni, mi folyik itt?
- Egyszer , kedvesem - felelte a férfi, és letörölte az izzadságot a
homlokáról. - Ha megkezd dik a felvétel, szükségünk lesz egy leszálló-
pályára, hogy utánunk hozhassák a felszereléseket. - Megállt, és látcsö-
vét az els jelz oszlopra irányította. - Ez lesz a leszállópályánk.
- Három mérföld hosszú? Hát az isten szerelmére, miféle gépek száll-
nak itt majd le? SST-k?
Sarcha nevetett.
- Itt van az r, és miért ne vennénk hasznát, ha semmi kárunk nem
származik bel le?
Lena csíp re tette a kezét, arca elkomorult, és elszántságot tükrözött.
- Mi a pokol folyik itt, Sarcha?
Joss érdekl dve figyelte ket.
183
 - Épp most mondtam el, kedvesem.
- Amit most mondott, az egy rakás lószar. Ha tényleg filmet akarunk
forgatni, akkor most forgatókönyveket tervezgetnénk, nem pedig leszál-
lópályát az isten háta mögött!
Válaszul Sarcha kivett a szerszámosrekeszb l egy ásót, és Lena kezébe
nyomta.
- Elmondom, mik a terveim, kedveském - szólt gyengéden. - Úgy
gondoltam, hogy maga meg én szétverjük a hangyavárakat a két jelz kö-
zött, Joss pedig kiirtja a bokrokat. Ha nem segít, akkor egyedül csiná-
lom. De a legnagyobbat azt meghagyom, és hozzákötözöm azt a gyönyö-
testét - mondta széles vigyorral.

Négy órába telt; négyórai deréksanyargató munkába a könyörtelenül t

napon, míg végre utoljára végighajtottak rajta, és Sarcha kijelentette,
hogy meg van elégedve.
Amint Sarcha leparkolt, Lena bezárkózott a zuhanyzófülkébe, és tíz
percen át súrolta a piszkot és az izzadságot a testér l. Egy tiszta szafari-
öltözékben bukkant fel újra. Amit Sarchának és Jossnak mondott, semmi
kétséget sem hagyott a fel l, milyen a hangulata.
- Ha maguk ketten enni akarnak, akkor csinálják meg maguknak. Ne-
kem már elvették az étvágyamat.
Joss belemerült a faragásba, Sarcha pedig megbánóan nézett Lenára a
kommunikációs konzol mögül.
- Lena, kedvesem. Azok után, hogy én annyit fáradoztam, hogy egy
kis meglepetést készítsek magának.
- Miféle meglepetést? - kérdezte Lena gyanakodva.
Sarcha megérintett egy gombot. Halk hang hallatszott a hangszóróból.
- Központ. Itt a Dominator szállítási szakért je, hangellen rzést ké-
rek. Vége.
Lena szíve megremegett. Neil hangja!
- Rendben, Dominator - recsegte halkan a hangszóró. - Jól hallunk.
- Sajnálom, hogy ennél jobbat nem tudok, kedvesem - szabadkozott
Sarcha -, de a Kennedyt a TDRS keleti ismétl m holdján át vesszük, és
a Dominatort meg csak azért halljuk, mert a jeleit feler sítettem a szabá-
lyozóval.
- Ez Earl Hackett hangja - szólt Lena.
- Ideje, fiúk, hogy négy órára vízszintesbe helyezzétek magatokat -
folytatta Hackett. - Mi is ezt tesszük itt lenn. Vége.
- Rendben, központ. Szép álmokat. Vége.
- Úgy hangzik, minden rendben náluk - mondta Sarcha. Lenára mo-
solygott. - Megf zné a vacsorát?
Lena úgy döntött, hogy egyel re megfeledkezik a haragjáról.
- Csinálok valamit.
 78.
Heinlein lába fájdalmasan nekiüt dött az ajtó oldalának, mikor fel akart
mászni a létrán a középfedélzetr l a repül fedélzetre.
Súlytalanságban mozogni nem is olyan könny , mint el ször gondolta.
A gravitáció gátló hatása nélkül a végtagjai, különösen a lábai hajlamo-
sak voltak nem engedelmeskedni.
Heinlein lehorgonyozta Velcro cip it a platóra, ahol Neil dolgozott a
legénységi rész hátsó részében, és az ablakon keresztül bekukucskált a
raktérbe. Nem sokkal azután, hogy pályára álltak, kinyitották az ajtókat,
hogy a nap ne melegítse fel túlzottan a rakományt. Azóta Neil már rögzí-
tette a kanadai karokat a raklap középs akasztójához, és sikerült kiküsz-
ködnie a hatalmas hengert a raktérb l.
-Szép munka volt - jegyezte meg Heinlein.
-Azt mondták, próbáljam meg a karral, és ne az OMS motorral csi-
náljam. Csak türelem kell hozzá.
Heinlein az ablakhoz nyomta a fejét, és a Földet kereste, de nem talál-
ta.
-Arra van - mondta Neil, és a feje fölé mutatott.
Heinlein a fölöttük lebeg kék és fehér csodát bámulta.
-Végig fejjel lefelé kell repülnünk?
Neil megvonta a vállát.
-Itt nincs olyan, hogy fenn meg lenn.
-Hát ezt érzi a gyomrom.
- Vannak rosszullét elleni tabletták alattunk a konyhán - mondta Neil
mosolyogva.
Heinlein fejjel el re ment ki, és ismét beverte a lábát, mikor átért a
középfedélzetre. Bayliss, mikor meghallotta Heinlein káromkodását, fél-
retolta hálóhelye el l a falat.
- Hogy boldogul, Dave? - Bayliss halkan beszélt, nehogy felébressze
Peppert, aki alatta aludt az elhúzott fal mögött. Fizikai értelemben egyik
férfi sem feküdt le, hanem pántok tartották ket az ágyakon.
Heinlein hátat fordított az rhajósnak, és úgy tett, mintha egy izmot
masszírozna a lábában, közben pedig kinyitotta az overall zsebét, és két
ideggázbombát vett a kezébe.
- Megvagyok, Jim... de még mindig beleütközöm mindenbe. Nem is
beszélve a gyomromról.
Bayliss felnevetett.
- Mire hozzászoksz, már el is kezdjük a letérést a pályáról.
Heinlein szembefordult Baylis-szal, és el relépett, mintha a fels
ágyat akarná használni.

185
 - Hány úton voltál már, Jim?
Az rhajósnak már nem nyílt alkalma válaszolni, mert Heinlein el bb
mély leveg t vett, majd Bayliss mellkasán eltörte a bombát, és rátolta a
falat, miel tt még a gáz kiszökhetett volná. Egyetlen fuldokló köhögés
hallatszott Baylisstól. Pepper eltolta a falat.
- Mi az ördög... - A második gránát megakadályozta, hogy befejezze
a mondatát. Heinlein becsapta a falat az eszméletlen rhajósra, és elme-
nekült. Csak amikor már átszuszakolta magát a repül fedélzet ajtaján
akkor merte kifújni a leveg t.
- Neil!
Neil még mindig a hátsó részben tartózkodott. Megfordult, és döbben-
ten meredt Heinlein kezében az automatára.
-Mit... ?
- Ne beszélj, csak ha én mondom! - csattant fel Heinlein. A parancs-
noki szék felé intett a fegyverrel. - Ülj le oda! Nyomás!
Neil akart mondani valamit, de aztán hirtelen befogta a száját.
- Azt mondtam, mozdulj!
Egy pillanatra sem vette le a tekintetét Heinleinról meg a fegyverr l,
úgy evickélt át a fedélzeten, és ült bele a parancsnoki székbe.
- Mi az ördög akar ez lenni, Heinlein?
- Majd megtudod. Mostantól ez a hajó az én parancsnokságom alatt
áll.
Neil az izraeli kifejezéstelen arcába nézett.
- Mi történt Jimmel és Mike-kal?
- Eszméletlenek, és még sokáig úgy is maradnak. Ha valamivel pró-
bálkozol, te nem úszod meg eszméletvesztéssel. Oké... van egy biztonsá-
gi mikrohullámú földre irányított antenna és keskeny sugarú tv- és audio
kommunikációs csatorna a földi állomásokhoz. Ne tagadja, mert én is
éppannyit tudok ennek a hajónak a kommunikációs rendszerér l, mint
maga. Azt akarom, hogy a sugarat állítsa a dél-afrikai Kruger Nemzeti
Parkra. Ne mondja, hogy nem tudja megtenni, mert épp most helyezték
üzembe a rádióablakot.
- Az isten szerelmére, Heinlein, maga...
- Tegye, amit mondtam! - morogta Heinlein, és er sebben szorította
az automatát, és közelebb lépett Neilhez.
Az egykori rhajós keze megremegett, mikor a parancsnok kommuni-
kációs panelje felé nyúlt, és beállította a gombokat.
- Rendben. Azon vagyunk.
- Remek - mondta Heinlein, és bedugta a fülhallgatóját a legközelebbi
audiocsatlakozóba, és küls kommunikációra állította az övén a kapcso-
lót. - Most pedig keresse ki a huszonkettes csatornát az URH-sávban.
- Az egy széles sávú tv-csatorna.
- No és? Tud hangot továbbítani, vagy nem? Keresse ki.

186
 Neil tette, amit mondtak. Heinlein halk sistergést hallott a fülhallgató-
ján. Beállította a hanger t, és lenyomta a PTT gombot.
- Delta Hotel hívja Papa Sierrát. Hallasz?
Sarcha hangja azonnal válaszolt.
- Rendben, Delta Hotel... tisztán hallunk.
- Az egyes szakasz befejezve - mondta Heinlein. - Tíz perc múlva ké-
szen állunk a kettes szakasz végrehajtására.
- Rendben, Delta Hotel. Tíz perc múlva ismét jelentkezem. Vége.

79.
Abban a pillanatban, hogy a férfiak megragadták, és az ágyra kényszerí-
tették, Lena küzdeni kezdett. Fogait mélyen, egész erejéb l belevájta a
karba, ami szorosan körül akarta kulcsolni, és ugyanakkor egy hatalma-
sat rúgott. Joss hangosan kiáltott fájdalmában, elkapta sérült karját, ma-
gára hagyva Sarchát, hogy megbirkózzon a rúgkapáló lábakkal.
- Az isten szerelmére, fogja le! - hörögte Sarcha.
A zulu megpróbálta a matracra szorítani a lány csuklóját, de vészesen
közel került ahhoz, hogy elveszítse a fél szemét, mikor Lenának sikerült
kiszabadítania a fél kezét, és az arcába csapott. Lehetetlennek bizonyult
leszorítani az rülten vonagló testet. Sarcha fájdalmasan felnyögött, mi-
kor mindkét térdével állon rúgta. Lena egész id alatt ocsmányul károm-
kodott. A Joss sérült karjából szivárgó vér mindent összekent. Harcos
tapasztalatai ellenére, Sarcha még soha nem próbált leteríteni egy egész-
séges, izmos felépítés fiatal n t. A lánynak sikerült kiszabadulnia Joss
szorításából, egyik kezével a hajába markolt, és kezdte a falhoz verdesni,
közben egy percre sem hagyta abba a szitkozódást. Sarcha úgy döntött,
hogy súlyosan alábecsülte Lena erejét. Ideje volt olyan módszerekhez fo-
lyamodni, melyeket jól ismert. Valami okból Lena oldalt fordította a fe-
jét, és szabad kezével kétségbeesetten a matrachoz kapott. Sarcha felis-
merte a lehet séget.
- Sajnálom, kedvesem - lihegte. Óvatosan, gondosan kiszámítva az
ütés erejét, tenyerének élével a lány nyakára sújtott.
Hirtelen csend ült a lakókocsira. A két férfi bizonytalanul talpra állt.
Lihegve nézték Lena mozdulatlan alakját. A blúza szétnyílt, és Joss vére
pirosra festette az arcát és a mellét.
- Istenem - motyogta Joss, és sérült karját ápolgatta. - Tud harcolni.
Tényleg tud.
- Semmi hasznodat sem vettem - motyogta Sarcha, és levett egy vi-
deokamerát, és a kommunikációs konzolhoz csatlakoztatta.
- Sajnálom, Mr. Sarcha, de jól harcol.
Sarcha Lenára irányította a kamerát.
- Mikor szólok, elkezdheted megkeresni a pénzedet.
187
 Joss félve tekintett a lányra, mintha attól tartana, hogy hirtelen magá-
hoz tér, és ráveti magát.
- Nem kötözi meg?
- Ne aggódj. Megkötözöm, még miel tt magához tér.

Heinlein az órájára pillantott.

- Oké. Kapcsold be - parancsolta.
Neil értetlenül nyúlt a kapcsolóhoz. Minden el zetes villogás nélkül egy
állókép jelent meg a középs képerny n a parancsnoki és a pilótaülés kö-
zött. A képen Lena vérrel borított arca és válla látszott.
- Lena... - suttogta Neil hitetlenkedve. - Lena!
- Küzdött - hallatszott Sarcha hangja. - Le kellett csendesítenünk.
Neil elborzadva nézett el ször a képerny re, aztán Heinleinra.
- Mi történt vele? Mit tettek vele? - Félig felemelkedett az ülésb l, de
aztán ismét leereszkedett, mikor Heinlein fenyeget en közelebb lépett. .
- Csak egy szavamba kerül, és vége - figyelmeztette Heinlein. - És
akkor is vége, ha nem teszi pontosan azt, amit mondok. A Kruger Nem-
zeti Parkban van Sarchával. Ha maga bármi galibát okoz, odakötözi
egy termeszvárhoz, és otthagyja a t napon. Megértette?
Neil nem válaszolt.
„Megértette?"
Neil még mindig Heinleint bámulta. Szemében gyilkos düh lángolt.
- Nézzen a képerny re - parancsolta Heinlein. - Nézze! Rendben. Ha
ezt akarja. Sarcha!
Joss keze jelent meg a képerny n. Egy bicskát tartott benne. Lena
mellének szegezte a hegyét, és egy apró kört írt le vele a mellbimbók kö-
rül.
- Rendben! Rendben! - kiáltotta hirtelen Neil. - Hagyják békén, ma-
guk állatok! Mondja meg, mit akar, és én megteszem, csak hagyják bé-
kén!
Heinlein megnyugodott és elégedetten bólintott.
- Rendben, Sarcha. Elég. A következ szakaszra térünk. - Rámosoly-
gott Neilre. - Oké. Lássunk neki.

A manipulátor karja az utolsó zárat is eltávolította, és a rekesz kiszaba-

dult.
- Szabaduljon meg t le - mondta Heinlein.
- De el kell tenni újrafelhasználásra.
- Szabaduljon meg t le!
Neil meghajlította a kart, és kilazította a szorítását a raklaprészen.
Lassú pörgéssel távolodott az rhajótól. Hitetlenkedve bámult a szalma-
bálákra, amikkel teletömték a ládát.
- Mik ezek?
- Szalmabálák. Miért, minek néznek ki? Ezekt l is szabaduljon meg.

188
 A következ húsz percben a kanadai kar segítségével Neil kiszedeget-
te a szalmát a ládából... bonyolult m velet volt, mert minden egyes bála
eltávolítása megváltoztatta a láda tömegközéppontját. Gyakran félbe kel-
lett hagynia a munkát, és a kanadai kar segítségével megakadályozni,
hogy a láda veszélyesen megbillenjen. Bal kezével ügyesen m ködtette a
tartókart, jobb kezével pedig a T alakú vezérl t, ami a hajót irányította.
Fokozatosan láthatóvá vált a négy Masada rakéta. Sorban mindegyiket a
kilöv talapzathoz rögzítették.
- Szabadítsa ki ket - utasította Heinlein.
- Mik ezek?
- Minek néznek ki?
- Rakétáknak - felelte Neil mérgesen. - Miféle rakéták?
- Dominator - hallatszott egy hang. - Itt a központ. Vége.
- Válaszoljon nekik, de gondoljon arra, mi történhet Lenával - taná-
csolta Heinlein finoman.
Neil elbizonytalanodott. Az ablakon keresztül a Masadákra, aztán
Heinleinre pillantott, miel tt felvette volna a mikrofont.
- Rendben, központ. Itt a Dominator. Vétel. Vége.
- Az óránkénti ellen rzést végezzük. Vége.
- Rendben, központ. Semmi jelentemvaló. Vége.
- Remek - morogta Heinlein. - Most pedig szabadítsa ki ket.
Neil a Masadák kilöv talapzatára er sítette a manipulátor karját, és a
rakétacsoportot leemelte a raklapról. Egy szokatlan típusú vezérl dobozt
pillantott meg a rakéták talapzatához er sítve. Heinlein utasításait követ-
ve a talapzathoz rögzített állítható kampók segítségével az egész kilöv -
talapzatot a raktér ajtajához er sítette. Mikor végzett, a négy ceruza ala-
kú Masada a Föld felé irányult.
- Rendben... ez nagyszer - mondta Heinlein, és a kanadai karra rög-
zített kamera segítségével megvizsgálta a rakétákat. - Most pedig felké-
szülhet egy EVA-ra.
- Addig nem, amíg meg nem mondja, mi ez az egész.
- Majd id ben megtudja. - Az automatával a középfedélzet ajtajára
mutatott. - Indulás.

Az elkövetkez két órában Neil egy hordozható oxigéntartályt viselt, és

tiszta oxigént lélegzett be a hajó kabinjának leveg je helyett. Ez alatt az
id alatt két ellen rz hívásra kellett felelnie.
Heinlein az órájára nézett.
- Oké... be az EMU-ba - parancsolta.
Neil kinyitotta a légzsilipet, amit a középfedélzet falába építettek a há-
lóhelyek és a konyha között. Becsukta az ajtót, és m ködésbe hozta a
gombokat, melyek kiürítették a nitrogént az apró fülkéb l. Mikor a ve-
zérl panel azt jelezte, hogy a légzsilipben tiszta oxigén van, levette a
légz készüléket, és leakasztotta az rruhát a helyér l.
189
 Heinlein a kabin ajtajának ablakán keresztül figyelte. Tíz percbe telt,
míg magára vette a ruhát. A mikrofont feler sítette a sisakra, és a fejére
húzta.
- Oké, most megszüntetem a nyomást a zsilipben - szólt bele Neil a
távbeszél be, mikor ellen rizte, hogy az rruha tökéletesen m ködik.
Amint a légnyomás nullára csökkent, Neil kinyitotta a zsilip ajtaját, és
kilépett az rbe.
Heinlein visszatért a legénységi részleg hátsó részébe. Két nyugtalaní-
tó percen át nem látta Neilt. Végül megjelent Neil suta alakja, amint a
Masada rakéták felé tart.
- Nagyon figyeljen - mondta Heinlein. - A vezérl doboz tetejére egy
kis T alakú kulcsot rögzítettek. Látja?
Neil a vezérl doboz felett helyezkedett el.
- Látom.
- Ez az a kulcs, amivel kinyithatja a paneleket a rakéta robbanófejé-
nél.
- Látom ket.
- Rendben... nyissa ki a paneleket. De tartsa távol magát a kamerától.
Mindent látni akarok, ami történik.
Neil óvatosan közeledett a panelhez, és a kulccsal kinyitotta ket, mi-
közben Heinlein a kanadai kar végén lev kamerát állította be. Az izraeli
az els panelre irányította a kamerát, majd ellen rizte a monitort, hogy a
hat számjegy kombináció élesen látszik-e.
- Oké, remek - szólt Heinlein. - Látja azt a gombot, ami az utolsó
számjegyet állítja? A kijelz jobb oldalán lev gombot?
- Látom.
- Állítsa át kilencre.
- Oké.
- Menjen az útból.
Neil elvitte a kezét a kamera el l.
Heinlein ellen rizte a kombinációt.
- Oké. Remek. Zárja be a panelt, és a második panelen állítsa az utol-
só jegyet háromra.
Neil beállította.
- Nagyszer , Neil. Jó munka. Most pedig szerelje le a vezérl dobozt,
és hozza be a hajóra.
- Rendben - felelte Neil.
Heinlein egyébként rezzenéstelen arca most az egyszer büszkeségt l
sugárzott, ahogy figyelte Neil súlytalan testét, amint a hajó teste mellett
mozog. Az rhajós kikerült az ablakok látóteréb l. Heinleinnak jó oka
volt az elégedettségre: minden terv szerint haladt.
Mind a négy fegyver betöltve, tüzelésre kész.
 80.
A bakali tanácsteremben várakozástelve ültek,. mikor Maken felemelke-
dett, hogy megszólítsa a PFSZ Legfels bb Tanácsának tagjait. Nem vol-
tak napirendi pontok, sem éget problémák azokon kívül, melyek a gon-
dolatait lekötötték; ezért aztán egyenesen a tárgyra tért.
- Gondolom, emlékeznek a néhány hónappal ezel tti ülésre, amikor
egy merész tervet körvonalaztam az anyagháború gyors befejezésére -
kezdte. - Ez a befejezés közeleg most. Egy rhajó, a Dominator, kering
most a Föld körül a PFSZ parancsnoksága alatt. - Maken az órájára pil-
lantott. - A Dominator beprogramozta a négy Masadát. A rakétákba
nukleáris fejet töltöttek, és országunk kiválasztott pontjaira irányulnak.
Megállt. Senki sem mozdult. Tizenhat szempár meredt rá rezdületle-
nül. Az egyetlen hang, amit hallani lehetett, az a légkondicionáló halk
berregése volt.
- Ma délben - folytatta Maken - jut el az izraeliekhez az els ultimá-
tumom, melyben feltétel nélküli megadást követelek. Az ultimátum tar-
talmazza a követeléseinket és annak következményeit, ha nem teljesítik
azokat. Az izraeliek természetesen azonnal visszautasítják az ultimátu-
mot. Délután két órakor kil jük az els Masadát. A célpontokat nem ne-
vezhetem meg önöknek, csak annyit, hogy egy nagyjából kétszázezer la-
kosú izraeli városról van szó. A második ultimátumot is visszautasítják.
A második célpontunk egy nagyváros. Borzasztóan sajnálom, hogy
ennyi palesztin testvérünknek kell életét áldoznia a mi dics séges ügyün-
kért, de ezért az ügyért minden igaz palesztin szívesen áldozná életét.
Senki sem tiltakozott a nagyvonalú általánosítás ellen.
- A második célpont megsemmisítésével és egymillió izraeli elpusztí-
tásával, reméljük, hogy a jeruzsálemi rezsim, mely már majdnem három-
negyed évszázada, hogy elfoglalta szeretett hazánkat, összeomlik. Ha
mégsem, akkor a harmadik célpont harmadik és egyben utolsó ultimátu-
mom után Tel-Aviv lesz, közvetlenül Jeruzsálem után. Ha mind a négy
Masadát fel kell használnunk, akkor nem fogunk visszariadni t le. És
nem hátrálunk meg a diadalmas feladattól sem, hogy a pusztítás után új-
raépítsük hazánkat. Mert az már újra a mi országunk lesz. Ahogyan az
apáinké volt, úgy lesz ez a föld a gyermekeinké és az gyermekeiké.
A neve pedig Palesztina lesz.
A Maken bejelentését követ csendet az egyik tanácstag tapsa szakí-
totta meg. Példátlan válasz volt ez egy beszédre, és néhány másodpercig
egyedül tapsolt. Egy újabb tag is csatlakozott hozzá. Aztán egyesével az
asztal körül mindenki felállt, és vadul tapsolt. Maken köré gy ltek, és
nevetve fogtak kezet vele és egymással.
 81.
Mikor visszanyerte az eszméletét, Lena legel ször azt érezte, hogy olyan
a nyaka, mintha egy egész bolygót dobtak volna rá. A füle alatti kínzó
fájdalom miatt csak kés bb jutott eszébe, mi is történt. Aztán rátörtek az
emlékek, és azzal együtt a harag. Azonban a józan ész gy zedelmeske-
dett, és nem kezdett újra harcolni. Semmi értelme kiabálni. Maradj
csendben, mondta magának. Maradj csendben, hunyd le a szemed, és de-
rítsd ki, mi folyik itt. Óvatosan megpróbálta megmozdítani a tagjait, és
rájött, hogy nem tudja mozgatni a végtagjait. Egy kötélnek t valami-
vel összekötözték a kezét és a lábát. Egyel re nem tehet mást, mint hogy
kihallgatja Sarcha és Joss sutyorgását, és megpróbál rájönni, mi történik
és miért.

Aztán eszébe jutott a görbe kés, amit a matrac alatt rejtett el.

82.
A leveg t kávé illata töltötte be, és a társalgó minden vízszintes felületét
fehér csészék borították. A PFSZ Legfels Tanácsának tagjai élénk tár-
salgást folytattak Makennel az eljövend Palesztina adminisztrációs rend-
szerér l. Az egyik rádiókezel 1,429 megaherzre állította a vev készülé-
ket, Izrael tengerentúli adásainak sávjára. Ez volt az a sáv, amit Maken
az ultimátumban megadott az izraeli kormánynak, hogy bejelentse teljes
megadását. Egy Tel-Avivból közvetített koncert hangjai töltötték be a
termet, míg a rádiós sietve lejjebb nem vette a hangot. Utolsó feladatként
beállította az UHF adó-vev t, hogy Maken közvetlenül beszélhessen
Heinleinnal a Dominatoron. A szoba legfontosabb tartozéka azonban az
a kék telefon volt, amelyen Hendrik Rymann személyesen beszélhetett
Makennel.
Maken a faliórára pillantott, amely a keleti középid t mutatta.
- Bajtársaim. Testvéreim - szónokolt. - Kilencven perc múlva az
izraeli birodalom nem létezik többé.

83.
Washington. Helyi id szerint 11.05-kor a sajtótájékoztató véget ért. Öt
perccel kés bb Hadley elnök és Hendrik Rymann egyedül maradtak az
ovális irodában. Rymann háttal ült a 3-D képerny sornak, melynek se-
gítségével az elnök állandó kapcsolatot tarthat fenn közvetlen segít tár-
saival és tanácsadóival. Mindketten igyekeztek maximálisan kihasználni

192
 az udvarias bevezet szavakat, hogy felmérjék a másikat. Mindkett jüket
kellemes meglepetés érte. Hadley magas, halk beszéd , szül férfi volt,
megjelenéséb l sugárzott a hatalom. Rymann-nak elég volt két perc a tár-
saságában, és tudta, érezte, hogy ez az ember tiszteletet parancsol, mert
a lehet legrövidebb úton rögtön a lényegre lát. Hadley egyéb jó tulaj-
donságai közé tartozott, hogy kit hallgatóság és egyben figyelmet
megragadó el adó volt.
Hadley-t ellenben Rymann nyíltsága és egyenessége ny gözte le, amit
mi sem igazolt jobban, mint az izraeli miniszterelnök bevezet szavai.
- Elnök úr. Hálásan köszönöm, hogy találkozhatom önnel. Csak egy
órát kaptam az idejéb l, ezért szeretném azt tökéletesen kihasználni.
Tudja, miért vagyok itt, és azt is tudom, hogy tisztában van a hazámat
fenyeget óriási veszedelemmel. Úgy érzem, a körülmények további
ecsetelése csak id pocsékolás lenne.
Hadley komoly tekintettel méregette látogatóját.
- Az ön hozzáállása üdít változást hoz, miniszterelnök úr. Igaza
van... tisztán látom az önök országának a helyzetét.
- Beadtunk az ön adminisztrációjához két listát, melyben megnevez-
tük, milyen növekedést szeretnénk elérni az Izraelnek nyújtott katonai se-
gítségben. Az els vel, melyet szándékunkban áll közzétenni, biztosan
nem érthetnek egyet. A másodikban azonban, amely jóval szerényebb,
azt soroltuk fel, mi az a minimális katonai segítség, melyre feltétlenül
szükségünk lenne, hogy fennállásunkat legalább az elkövetkez három
évben garantálja.
- Nagy érdekl déssel tanulmányoztam mindkét listát - mondta Had-
ley, és lejegyzett magának valamit. - Az els lista legfontosabb tétele
kétszáz darab B9-es vadászbombázó. A második listán már csak száz
B9-es szerepel.
- szinte leszek önnel, elnök úr - mondta Rymann. - Létfontosságúak
lennének a B9-esek. A legeslegkevesebb, ami elegend lenne, az hetven-
öt... valamint három évre elegend utánpótlás-ellátás.
- Miért három évre?
- Azért, mert akkorára ki tudunk fejleszteni egy olyan fegyvert,
amelynek birtokában már nem lesz szükségünk küls támogatásra.
- Megtudhatnék néhány részletet?
- Megmondaná, hogy hajlandók-e nekünk száz B9-est adni? - vágott
vissza Rymann. - Bocsásson meg, elnök úr, nem akartam udvariatlan
lenni, de szeretnék egy egyenes igenl vagy nemleges választ kapni.
- Meg is érdemli. A válasz nemleges kell hogy legyen.
Rymann egy pillanatig némán ült... láthatóan keresgélte a szavakat.
- Nem szeretnék melodramatikusnak hangzani, de a halálharangot
kongatta meg ezzel népem felett.
- Kétlem, hogy így lenne - felelte Hadley síri hangon. - Már több éve

193
 csodálom az izraeli nép bátorságát és leleményességét. Biztos vagyok
benne, hogy ki tudnak találni valamit.
Rymann megérintette az ujjlenyomat-azonosító gombot a táskáján.
A fedél felpattant.
- Nagyon meglepné, ha azt mondanám, hogy máris kitaláltunk vala-
mit, elnök úr?
Rymann hangjának fagyos csengése megkongatta Hadley-ben a vész-
harangot, de vigyázott, hogy ne látsszon rajta.
- Azt hiszem, nem értem önt, miniszterelnök úr.
- Az, hogy ön megtagadta t lünk a B9-eseket, azt jelenti, hogy be kell
indítanunk azt az akciót, amely biztosítja nekünk a háromévnyi nyugal-
mat, amire szükségünk van.
- Ez a megbeszélés az, ahol meg akarja vitatni stratégiai terveit?
Rymann azt a benyomást keltette, mint aki gondosan megválogatja
szavait, holott csak a Greer által papírra vetett vázlatot ismételte.
- Elnök úr. Tegnap az egyik NASA- rhajó, a Dominator, felszállt a
Kennedy rközpontból. Fedélzetén magával vitt többet a mi nukleáris
töltetekkel ellátott, közép-hatótávolságú Masada rakétáinkból. A hajó
most egy izraeli tiszt parancsnoksága alatt áll, aki kész arra, hogy beves-
se a rakétákat a kiszemelt szovjetunióbeli célpontok ellen, ha én másképp
nem rendelkezem. Látja, elnök úr, úgy döntöttünk, hogy ha a világ el
akarja pusztítani Izraelt, és elnézést, ha ismét melodramatikusnak hang-
zom, akkor Izrael kirobbant egy globális mészárlást.
Hadley arcán egyetlen izom sem rándult, de a jegyzetelést abbahagyta.
Rymann el vett egy elektronikus könyvet, és Hadley elé tette.
- Ez tartalmazza a Masada összes adatait. Tervek, minden, egy ne-
gyed millió dokumentum egészen az inercianavigációs rendszerig.
A szakért i megvizsgálhatják ket. Ha megtették, k is meger sítik,
hogy minden eszköz rendelkezésünkre áll, hogy beváltsuk fenyegetésein-
ket. A történelem folyamán bebizonyosodott, hogy az én országom nem
szokott fenyeget zni, csak amennyiben szándékában is áll beváltani azo-
kat. Hogy beváltjuk-e, vagy sem ezt a bizonyos fenyegetést, az csak
önön áll.

84.
- Dominator, itt a központ. Vége.
Earl Hackett hangja volt, és szokatlanul feszültnek t nt. Az ellen rzés
tizenöt perccel korábban jött.
Heinlein még mindig a parancsnoki székben ült, térdére er sítette a
Masada vezérl dobozát. Az órájára pillantott.
- Jobb lenne, ha válaszolna.
- Rendben, központ - felelte Neil. - Itt a Dominator. Vétel. Vége.
194
 - Rendben, Dominator. Állj át a tizenhármas biztonsági csatornára.
- Az egy kódolt csatorna? - kérdezte Heinlein.
- Igen.
- Oké. Tegye, amit mondtak.
Neil el rehajolt, és áthangolt az új csatornára. .
- Központ, itt a Dominator. Vége.
- Vesszük, Dominator. Mi a fene folyik ott fönn?
Heinlein átvette a mikrofont.
- Központ, itt David Heinlein f hadnagy az IDF-t l. Hallanak?
Hackett hangja ridegen csengett, mikor válaszolt, mintha egy rossz
álom vált volna valósággá.
- Rendben, Heinlein. Vesszük.
- Mennyire biztonságos ez a csatorna?
- Száz százalékig, Dominator. Több földi állomással állnak mikrohul-
lámú kapcsolatban. A kapcsolás automata. Várjon.
Egy pillanatra, miel tt Hackett kikapcsolta volna a mikrofont, Hein-
lein valakinek a hangját hallotta, aki a földi irányítóhoz beszélt. Várt, és
közben éberen figyelte Neilt. Hackett hangja néhány pillanat múlva újra
felcsattant.
- Dominator, úgy tudjuk, hogy illegális szállítmányt vittek fel. Meg-
er sítik?
- Rendben, központ - felelte Neil. - Meger sítjük.
Újabb hosszú szünet, aztán:
- Mi történt Jim Bayliss-szel és Mike Pepperrel?
Heinlein bólintott Neilnek, hogy válaszoljon.
- Központ, itt a Dominator. Jim és Mike eszméletlenek. Ideggázbom-
bák kábították el ket.
- Rendben, Dominator - mondta Hackett mereven. - Vettük a problé-
májukat. Kérnénk egy képet a szállítrnányról.
Heinlein felvette a mikrofont.
- Hackett, itt Heinlein. A kanadai kamera már a rakományra irányul.
Mostantól kezdve tizenöt másodpercen át egy lassan mozgó képet adunk
azon a sávon. - Kilépett és odaszólt Neilnek. - Rendben, mehet. Tizenöt
másodperces képet adjon nekik a Masadákról.
Neil megnyomta a megfelel gombokat, melyek m ködésbe hozzák a
manipulátor karjának televíziókameráját. A négy rakéta képe megjelent
a fedélzet monitorán. Tizenöt másodpercre lenyomta a küls adás gomb-
ját, aztán elengedte.
- Rendben, Dominator. Vettük. - Hackett hangja megtéveszt en nyu-
godtnak t nt.
Heinlein felvette a mikrofont.
- Hackett, hall engem?
- Vesszük, Dominator. Tessék, Heinlein.
Heinlein ellen rizte a Masada vezérl dobozán az eltelt id t.

195
 - Egy órán belül indítanom kell az els lövedéket... azaz keleti közép-
id szerint 14.30-kor. Ha azonban a meteorérzékel radar bármilyen
rakéta közeledtét jelezné, vagy valamilyen ECM radart vetnének be elle-
nünk, akkor azonnal indítom a lövedéket. Megértették?
- Rendben, Heinlein. Megértettük.

85.
Abban a pillanatban Hadley elnök, oldalán Walter Swifttel, épp Anton
Horovitz professzorral, a Pentagon honvédelmi részlegének igazgatójá-
val beszélt videofonon. A harmincöt éves, tiszta gondolkodású pro-
fesszor volt Hadley elnök legbizalmasabb tanácsadója katonai ügyekben.
Az ügy annyira sürg s volt, hogy még arra sem maradt id , hogy átjöj-
jön a Fehér Házba.
- Most nézem az adatokat - mondta Horovitz az egyik monitorról az
ovális irodában. A professzor egy, a rögzített kamera hatósugarából kí-
vül es képerny t tanulmányozott.
- Néhány tipikus Litton pályarögzít áramkör... Nem vagyok biztos
benne, mit... Ó, igen... az lesz az átprogramozás. A kapcsolási rajz sze-
rint egyértelm en...
- Professzor - szakította félbe Hadley. - Tudom, hogy csak néhány
perce tanulmányozza az adatokat, de abból, amit látott, gondolja, hogy a
Masadák képesek jelent s földi célpontokra lecsapni?
Horovitz felpillantott a kamerába, és így olyan volt, mintha egyenesen
a szemükbe nézne.
- Igen, elnök úr. A tervezési ötletek zseniálisak.
- Milyen célpontokra jelenthetnek veszélyt a rakéták?
Horovitz néhány gyors számítást végzett.
- Egy órán belül a Dominator helyzete ragyogó tárházát nyújtja majd
szovjet célpontoknak ötven és hatvan fok között északra.
- Melyik városok tartoznak ide?
- Leningrád, Kazany, Gorkij, Moszkva...
- Köszönöm, professzor - szakította félbe Hadley. - Maradjon ké-
szenlétben. - Lenyomta a gombot egy pillanatra, hogy ne hallatsszon a
hangja. - Szent szar.
- Hastings tábornok várakozik - mondta Swift, aki egy másik beszél-
getést folytatott a fülhallgatóján.
- El bb még Pelhamot hívom. - Hadley megnyomott egy másik gom-
bot a panelen. Jason Pelham sovány arca jelent meg az egyik monitoron.
A NASA vezet jének arcán semmi sem látszott a sokkból, amit átélt,
mikor egy órával korábban megtudta, hogy a Dominatort Heinlein meg-
kaparintotta.
- Mondja, Pelham - parancsolta Hadley.
196
 - Legkorábban harminc órán belül tudunk egy hajót elindítani, elnök
úr. Nem kezdhetjük addig a ...
Nem volt id magyarázkodásokra. Hadley mondat közepén szakította
félbe Pelhamot, mondta neki, hogy siettesse a hajó el készítését.
- Tessék, Hastings tábornok.
Theodore Hastings a vandenbergi rvédelmi Parancsnokságról már a
nyolcadik lyukra játszott, mikor megszólalt az óráján a csipogó... és a
videofonhoz hívta. Golfsapkát viselt, és er sen izzadt a képerny el tt.
Most el ször beszélt Hadley elnökkel.
- Elnök úr, az egész személyzet a helyzetet elemzi. Négy órára lenne
szükségünk, hogy átirányítsuk a PHOTON-6 gázlézerm holdat. Mint ön
is tudja, a PHOTON m holdat földr l kil tt lövedékek megsemmisítésé-
re tervezték. Nem tudnak...
- Milyen más módon pusztíthatjuk el a Dominatort?
- Ezer meg egy módon. De egyik sem elég gyors. Kil hetnénk egy
AMS20-as antim hold löveget, de a Dominator három percen át érzé-
keli...
- Az nem jó - szólt közbe Hadley. - Nem lehetne úgy kil ni azt az át-
kozott hajót, hogy ne tudjon róla?
- Nem, elnök úr. Lehetetlen egy pályára állt járm vet észrevétlenül
megközelíteni.
- Oké. Maradjon. Horovitz, mondja.
- Szeretnék egypár szót váltani négyszemközt.
Hadley elválasztotta a csatornát, hogy a megbeszélésben részt vev k
közül senki se hallja se a professzort, se t.
- Rendben, professzor. Rajta.
- Ötven percünk maradt. Az els számú dolog, hogy meggy zzük
Rymannt, adjon még egy kis id t.
- Megpróbáltuk - mondta Swift. - Azt mondja, hogy Heinlein csak
egyetlen utasítást fogad el t le, hogy törölje a támadást.
- Egyetlen politikus sem sz kítené le ennyire a man verezési lehet sé-
gét - érvelt Horovitz. - Id t kell kicsikarnunk Rymannból.
Hadley keser en felnevetett.
- Nem a saját man verezési lehet ségeit sz kítette le, hanem a mién-
ket. úgy gondolja, hogy az id , amit nekünk adott, az elegend , hogy
meghozzuk a döntést. Azt mondta, hogy az, ha beleegyezünk az általa
megkívánt katonai támogatásba, az nem a fegyverkezési politikánk fel-
adása, hanem csak annak átfogalmazása. A kérdés csak az, hogy figyel-
meztessük-e Dranskit.
-Ne.
- Miért ne? Ha a szovjet sugárfegyverek ki tudnák l ni azt a hajót...
- Több oka is van, miért nem kell még szólnunk a szovjeteknek -
mondta Horovitz. - Az egyik, hogy úgysem hinnének nekünk. Azt gon-

197
 dolnák, hogy ez egy kis trükk a részünkr l, hogy kipróbáljuk a sugár-
rendszerük hatékonyságát.
- Az isten szerelmére! - kiáltotta Hadley. - Biztosan nem hinnék,
hogy feláldoznánk az rhajósaink életét, csak hogy megtudjunk valamit a
védelmi rendszerükr l?
- Honnan tudhatnák, hogy vannak rhajósok a fedélzeten? - magya-
rázta Horovitz. - A NASA tavaly kísérletezett vele, hogy legénység
nélküli hajót küldött fel az rkórházba. A szovjetek szerint akár szimu-
lálhattuk is az rhajósok hangját.
- Vizsgáljuk meg a lehet séget, hogy megmondjuk Dranskinak az iga-
zat -javasolta Hardley.
Horovitz összevonta a szemöldökét.
- Erre én is gondoltam. Oké... szóval mondjuk neki azt, hogy egy
Amerikából fell tt hajóról fenyegetik az országát? Walter Swift elég jól
ismeri ahhoz, hogy tudja, hogyan reagálna.
Hadley kérd n nézett Swiftre. A kérdés már egy ideje foglalkoztatta
az államtitkár gondolatait. Bólintott.
- Dranski óriási árulásra gyanakodna, és megtorló intézkedésekkel fe-
nyeget zne. És nemcsak üres fenyeget zések lennének. Amint a szovjet
radarok észlelnék, hogy a Masadák elhagyják a hajót, és az légterük
felé tartanak, azonnal ellentámadást indítanának.
Csak a György korabeli óra ketyegése hallatszott a beálló hosszú
csendben.
- Van egy javaslatom - kockáztatta meg Horovitz. - Hagyjuk még
Rymannt húsz percig izzadni. Aztán hívjuk be, és kezdjünk tárgyalások-
ba. Tizenöt perccel a határid el tt hagyjuk, hogy a tárgyalás az ked-
vére alakuljon... nem nagyon, csak hogy rájöjjön, még több id re van
szüksége. Ha még egy órát kicsikarunk bel le, akkor aztán kett t is sike-
rülhet... és aztán talán hatot is. Hat óra alatt pedig Hastings tábornok ki-
találhat valamit.
- Veszélyes - mondta Hadley, mikor látta, hogy Swift rábólint.
- Az biztos, hogy veszélyes - ismerte el Horovitz. - De id nélkül
semmi esélyünk sincs. Az átkozott fattyú egy l poros hordóra ültetett
bennünket, és kezünket meg lábunkat a földhöz kötözte. Még van tizenöt
percünk, míg behívja Rymannt. Használjuk ezt arra, hogy néhány dolgot
ellen rzünk.

86.
Ötperces repülés után a Surrey Egyetemr l, ahol felvették Sir Max Flin-
derst, a brit hadsereg helikoptere nagy port felverve a Thurley Hallt kö-
rülvev fák között leszállt. Az NCO-tól kapott parancs alapján az ajtó ki-
nyílt, és katonák ugráltak a f re. Fegyverrel a kezükben szóródtak szét,

198
és közelítették meg a házat. Flinders és Allan Scott dandárparancsnok, az
Aldershot hely rség parancsnoka követte ket. A házvezet döbben-
ten kapkodott leveg után. Készségesen emelte magasba a kezét, mikor
erre felszólítást kapott.
A következ néhány perc rült kavargásban telt, ahogy Flinderst kia-
báló katonák tuszkolták egyik szobából a másikba.
- Mi az ördögöt kerestetnek velem? - kérdezte Scott dandárparancs-
noktól, mikor kirúgták el tte az étkez ajtaját.
- Uram! - kiáltotta az NCO. - Nagy lezárt cs r odakinn. Kirobbant-
juk az ajtót.
Egy perccel kés bb látta, hogy kör alakú apró robbanószerkezetek ki-
robbantják a Thursley Hall túlméretezett fészerének a zárát és a sarokva-
sakat. A hatalmas ajtók kiborultak és fenséges reccsenéssel omlottak alá,
mint Jerikó falai. Az NCO berontott a fészerbe, és hasra vetette magát,
mintha egy csoport gerillára számított volna. Néhány pillanatig mozdu-
latlanul feküdt a padlón közvetlenül a bejárat mellett. Felállt és a néz k
felé fordult. Halkan beszélt, természetes hangon.
- Azt hiszem, valami érdekeset találtunk, uram.
Flinders követte Scott parancsnokot a fészerbe. Eleinte semmit sem lá-
tott, mert a fény mögüle jött, és a szemének még alkalmazkodnia kellett
a benti homályhoz. Egy kattanás, és a fészer fénybe borult. A katona lé-
legzet-visszafojtva bámulta a fészer közepén álló jelenséget.
Flinders mintha lebénult volna. Végtelen pillanatokig csak bámulta a
fenséges m holdat.
Scott parancsnok megnyomta apró rádiójának a gombját.
- Megtaláltuk - szólt bele.
Miközben Flinders szeretett m holdját nézte, azt kívánta, bárcsak
gyengébb ember lenne, és most elájulna.

Neil rájött, hogy el kell vetnie az ötletét. Sikerült beszélgetésre bírnia

Heinleint, de az izraeli gondosan ügyelt a köztük lev távolságra. A Ma-
sada vezérl dobozát továbbra is az ölében tartotta, és egy másodpercnél
tovább soha nem vette le a tekintetét a volt rhajósról. Nem sok esélye
van, hogy alkalma támad elragadni az automatát.
Heinlein meglep en beszédesnek bizonyult. Egy kis buzdítás után el-
mesélte az eseményeket, melyek a hadbíróság elé vitték, és aztán beszélt
a szabadon bocsátásáról is.
- Miért vonta be a PFSZ-t? - kérdezte Neil. - Nélkülük is végrehajt-
hatta volna.
Heinlein az automata ravaszával játszott.

199
 - Biztos akartam lenni benne, hogy sok minden utal rájuk, ha valami
félresiklana. Sarcha részvétele, például.
- Sarcha PFSZ-ügynök?
Heinlein bólintott.
- És a bakali PFSZ-bázis ellen akarja felhasználni a rakétákat?
Heinlein egyenesen Neil szemébe nézett.
- Az egyik Masada Bakalra irányul.
- És a többi célpont?
- A Szovjetunió. Kett Moszkvára és egy Leningrádra. Az igazi iró-
nia a dologban az, hogy a PFSZ azt hiszi, hogy a Masadák izraeli cél-
pontokra irányulnak.
Neil az el tte lev panelre fordította tekintetét. Az ismer s gombok
segítettek, hogy ne veszítse el a valósághoz való köt dését.
- És miben bízol, mit nyersz?
- Hetvenöt B9-est. És fokozott katonai támogatást. De els sorban a
B9-eseket. Izrael biztonsága mindig a légi fölényét l függött. A B9-es az
egyetlen olyan repül , ami visszaállíthatja ezt a fölényt. Szükségünk van
rájuk a túléléshez.
- És te tényleg azt hiszed, hogy az én kormányom hagyja magát meg-
zsarolni?
Heinlein megcsóválta a fejét.
- Ez nem zsarolás, Neil. Ez azt mutatja meg a kormányodnak, mik a
következményei annak, ha egy elkeseredett népet a sarokba szorítanak.
- És te hagyod, hogy kihasználjon a kormányod - érvelt Neil. - Mivel
tartozol te a kormányodnak? Te magad mondtad, hogy megbélyegeztek.
Heinlein egy ideig hallgatott, mintha a gondolatait rendezgette volna.
Mikor végre megszólalt, hangjában valami feszültség rezgett. Már nem
volt az a kifürkészhetetlen izraeli, akinek a gondolatait csak találgathatja
az ember.
- Hallottál már Masadáról? - kérdezte.
Neil az emlékei közt kutatott. Ez a név jelent valamit.
- Nem szólt err l egy régi film? Néhány zsidóról, akik öngyilkosságot
követtek el?
Heinlein bólintott.
- A Masada-hegy a Júdeai-sivatagban van. Népem közül majdnem ez-
ren követtek el itt inkább öngyilkosságot, semhogy elfogják a rómaiak.
Évekkel ezel tt, mikor beléptem a hadseregbe, egy éjjel vagy húsz tár-
sammal együtt elvittek a Masadához. Tudod te, milyen éjjel a Júdeai-si-
vatag? Szinte érezni lehet Dávid, Salamon és Ábrahám lelkét, ahogy fe-
léd nyúl és megérint... vezet a Kígyó-ösvényen fel a csúcsra. Különös
érzés. Soha máskor nem éreztem a népem és köztem lev kötelék erejét.
Nagyon ostobán hangzik?
Neil semmi okosra nem tudott gondolni.
- Bizonyára. Te nem tudhatod, mit jelent, hogy ötezer év múlt tornyo-

200
sul a hátad mögött. Mindegy, megmásztak a Masadát a sötétben... botor-
káltunk és féltünk, hogy lezuhanunk. Vérz ujjakkal és sajgó lábakkal
értünk fel a tet re. Ott aztán fáklyával kivilágított út vezetett a helyre,
ahol a rómaiak megtalálták népem tetemeit. Körbe álltunk és fogadalmat
tettünk: hogy Masada nem következik be újra, hogy soha idegen nem te-
szi lábát Izrael földjére. Arra is megesküdtünk, hogy ha alkalmunk adó-
dik rá, elpusztítjuk Izrael ellenségeit, megtesszük, még ha ez önmagunk
vagy földünk elpusztítását jelenti is. - Heinlein sötét szeme Neilen nyu-
godott. - Vagy így, vagy úgy teremtjük meg a lehet séget... és ezért va-
gyunk most itt. Én els sorban és leginkább izraeli vagyok. Ha országom
elbukik, akkor joga van figyelmet követelni, és az egész világot véron-
tásba rántani.
Mindkét férfi hallgatott. Hirtelen Earl Hackett hangja szakította félbe
gondolataikat.
- Dominator, itt a központ. Veszitek?
Neil kérd tekintetére Heinlein bólintott, és kezét fenyeget leg az au-
tomatára tette.
- Rendben, központ - szólt Neil. - Itt a Dominator. Vesszük az adást.
- Hogy vagy ott fenn, Neil?
- Nincs semmi jelentenivaló - válaszolta Neil bizonytalanul.
- Kapcsolatba léptünk a washingtoni irodával. Szükségünk van egy
hangellen rzésre. Vége.
- Rendben, központ. Rajta.
- Rajta, Washington - hívta Hackett.
- Dominator, itt Washington. Hallasz? - A hang valahonnan ismer s-
nek t nt. Heinlein mintha felismerte volna a hangot; megfeszült, és vára-
kozva tekintett a legközelebbi hangszóróra.
- Rendben, Washington - jelentkezett Neil, és próbálta azonosítani a
hangot. - Itt a Dominator. Veszünk.
Earl Hackett hangja szakította félbe.
- Oké, Neil. Remek. Tartsd a vonalat.
Heinlein nevetni kezdett.
- Tudod, ki volt ez?
- Már hallottam valahol ezt a hangot.
Az izraeli nevetett, és ujjaival sötét hajába túrt.
- Hát persze hogy hallottad már korábban. Hadley elnök volt. Úgy t -
nik, közvetlen vonalat kaptunk a Fehér Házba.
 88.
A bakali társalgóban szinte pattanásig feszült a hangulat. A beszélgetés
elhalt, és minden jelenlev az UHF adó-vev t figyelte... várta, hogy
életre keljen, ahogy Maken biztosította ket róla. Egy órán belül immár
harmadszor kérte Maken a mérnököt, hogy ellen rizze a készüléket.

89.
A mozambiki határtól százmérföldnyire az Indiai-óceánon a Golda nev
izraeli fregatt is várakozott. Gus Yaricon hadnagy ideje nagy részét pihe-
néssel töltötte, miközben Salamon helikoptere készenlétben állt a helyén.
A fregatt sötét vezérl termében a riadt férfiak és n k radarkijelz jük
el tt ültek, és k is vártak és figyeltek.

90.
A digitális óra Hadley elnök asztalán 14.05-öt mutatott, még húsz perc
volt hátra Rymann határidejéig, amikor az izraeli miniszterelnököt beve-
zették Hadley elnökhöz az ovális irodába. Az els dolog, amit Rymann
észrevett, az apró fülhallgató volt Hadley jobb fülén. Eltöprengett, vajon
hányan hallgatják az elnök emberei közül a beszélgetésüket.
- Miel tt továbblépnénk - mondta Hadley h vösen. - Tudnom kell,
milyen célpontokat programoztak be a Masadákba. - Kicsit odébb tette a
digitális órát, hogy Rymann is jól láthassa. - Jusson eszébe, csak hu-
szonnégy perce van, miniszterelnök úr.
Rymann arcán meglepett ártatlanság tükröz dött.
- A szakért i biztosan meghatározták a lehetséges célpontokat, amiket
a Masadák elérhetnek.
- Köztük van Bakal is?
- Természetesen.
- És a többi célpont?
Rymann mosolya egy olyan emberé volt, aki tudja, hogy van felül.
- Moszkva és Leningrád. Biztosra veszem, hogy nem kell ecsetelnem,
hogyan reagálnak majd a szovjetek egy amerikai gépr l rájuk kil tt löve-
dékre.
Hadley az izraeli vezet re meredt.
- Id re van szükségünk, hogy ezt megvitassuk. - Az íróasztalán lev
kék telefont Rymann felé tolta. - Ez a telefon közvetlen kapcsolatban áll

202
a Dominatorraí. Hívja fel Heinleint, és mondja meg neki, hogy halassza
el az akciót egy órával.
Rymann megcsóválta a fejét, és a mellét masszírozta, hogy enyhítsen a
tompa fájáson.
- Ahogy már mondtam, Heinlein hadnagynak az a parancsa, hogy
14.30-kor tüzeljen. Az egyetlen utasítás, amit elfogad t lem, az, hogy
töröljük az akciót. Ez pedig csak akkor következhet be, ha beleegyezik,
hogy megkapjuk a B9-eseket, és fokozzák a katonai segítséget. Mint egy
olyan ország vezet je, aki sok fiatalját veszítette el a csatatéren, örülnie
kellene, hogy mint sok más ország, mi nem a vérüket... csak az ólmos-
botot kérjük.
- Én ezt értékelem - felelte Hadley kurtán. - Amit viszont nem, hogy
felel s államférfi ilyen kevés man verezési lehet séget ad magának.
Több id re van szükségünk, hogy ezt megbeszéljük.
Rymann a digitális órára mutatott. A fájdalom a mellében er södött,
mikor felemelte a karját.
- Nincs szükség huszonöt percre ahhoz, hogy igent mondjon a kéré-
sünkre, elnök úr.
Hadley arckifejezése megkeményedett.
- Nem folytatjuk ezt a megbeszélést, amíg meg nem mondja Heinlein-
nak, hogy várjon még egy órát.
Rymann felállt és könnyedén meghajolt.
- Rendben van, elnök úr. Köszönöm, hogy fogadott. Kinn várakozom,
ha esetleg meggondolná magát.
Hadley legnagyobb megdöbbenésére az izraeli politikus sarkon for-
dult, és elhagyta a szobát.
- Walter! - csattant fel Hadley, mintha az üres szobának beszélne. -
Senki ne menjen a közelébe. Hadd izzadjon!
Egy hang válaszolt Hadley fülébe.
- Helyet foglalt, és csak ott ül. Ez az ember rült!
Hadley az órájára pillantott. Húsz perc. Istenem!
- Ha az idegek harcára vágyik, hát én kiállok vele. Ürítsék ki az el -
szobát. Ha beszélni akar velem, akkor magától kell idejönnie.
Hadley lerogyott a magas támlájú forgószékbe, és levette a fülhallga-
tót. Egy percig mélyen elgondolkodott, aztán megnyomta a gombot, ami
teljes képet adott az el szobáról. Teljesen üres volt, kivéve Hendrik
Rymannt. Az izraeli államférfi tökéletesen nyugodtan ült az egyik szé-
ken, és a Washington Post egyik másolatát olvasta, mintha csak egy re-
pül re várna.
Még két perc eltelt. Tizennyolc van még hátra.
Hadley közelítette a képet. Rymann közömbös arca töltötte be a képer-
ny t. A politikus úgy t nt, hogy az újságra figyel, de szeme mégsem kö-
vette a sorokat. Rymann nyakán egy gyorsan pulzáló ér ragadta meg

203
Hadley figyelmét. A drága tizennyolcból egyet azzal töltött, hogy meg-
számolta a pulzusát. Százhatvan.
A György-kori óra csendesen ketyegett magának, majd negyed há-
romkor zenélni kezdett.
Tizenöt perc.
Zaj hallatszott az el szobából. Hihetetlen, de Rymann megfordította az
újságot, és jókat nevetgélt magában a viccrovaton. Mindazonáltal az
izraeli pulzusa száznyolcvanra emelkedett. Hadley azon kapta magát,
hogy csodálja ennek az embernek a játékát és az országot, melynek ilyen
fiai vannak. Azokra az id kre gondolt, amikor még Izrael és az USA
szoros kapcsolatban álltak.
Tizenkét perc.
A rádió fülhallgatója rettenetes recsegésbe fogott. Hadley visszatette a
fülére, és figyelt.
- Rendben, Walter. Tudom, mit csinálok. - Kihúzta a fülhallgatót, és
az asztalára dobta. Felnézett a képerny re, és ismét tanulmányozni kezd-
te Hendrik Rymannt. Az izraeli arca szürke volt.
Amit az amerikai elnök nem tudott, hogy Rymann a kínzó fájdalom-
mal küzdött, mely a mellét szorongatta, és tovább terjedt a bal vállába.
Tíz perc.
Rymann felemelte az újságot, hogy elrejtse az arcát.
Nyolc perc.

91.
A magányos Chieftain hosszú árnyékot vetett az afrikai bokrokra. Sar-
cha beállította a frekvenciát, amin Heinleinnal szokott beszélni az rha-
jón. Nem vette észre, hogy Lena leeresztett szempillái alól t figyeli. Uj-
jaival kitapogatta a görbe kést, és olyan helyzetbe fordította, hogy átvág-
hassa vele a kötelékeit.
- Papa Sierra Delta Hotelnek - mondta Sarcha. - Vétel.
Semmi válasz.
Sarcha összevonta a szemöldökét, és ellen rizte a frekvenciát.
- Papa Sierra Delta Hotelnek. Vétel.
Megint semmi.
- Bázis Papa Sierrának - recsegte a hangszóró. - Hallasz engem?
- Hallom, uram - jelentkezett Sarcha. Felismerte Joseph Maken hang-
ját. - Itt Papa Sierra.
- Sarcha? Mi történik?
- Sajnálom, uram. Nem tudom.
- Tizenöt perccel ezel tt kellett volna hívnia. - Vádlóan hangzottak a
szavak.
- Bizonyára kommunikációs problémák adódtak, uram. Légköri zava-

204
rok. Jobb lenne, ha szabadon hagynánk a frekvenciát, ha megpróbál je-
lentkezni.
- Mi is fülelünk - morogta Maken.
Joss felnézett a faragásból.
- Mi a baj, Mr. Sarcha?
Sarcha levette a fülhallgatót, és zavartan megrázta a fejét.
- Nem tudom, Joss - mondta lassan, elgondolkodva.
A zulu Lena felé intett.
- Sokáig alszik.
Sarchát azonban nem érdekelte Lena.

92.
A Dominator fedélzetén Heinlein közelebb vonta a vezérl dobozt, és
felnyitotta a négy gombot takaró fedelet. Egy figyelmeztet fény kezdett
villogni. Elfordította a kulcsot, és egy újabb figyelmeztet fény gyulladt
ki. A Masadák készen álltak a kilövésre. Most már csak négy gombot
kell megnyomnia az ujjaival. Le akarta hunyni a szemét, és egy néma
imát elmormolni, de Neil feszülten figyelte minden mozdulatát.
Neil immár századszor mérte fel annak kockázatát, hogy elveszi a ve-
zérl dobozt Heinleintól. Végül is mi az élete szemben a több millió
emberével odalenn? De ott van Lena. A gondolat, hogy mi történhet
vele, egyedül ez késztette nyugodt és racionális gondolkodásra. Semmit
sem tehet, mint hogy elüti az id t, és vár.
Nagyon kevés id maradt, de elhatározta, hogy tesz valamit.

93.
Hat perccel a határid el tt Hadley kinyitotta az el szobába vezet ajtót.
Rymann még mindig az újság mögé rejtette arcát. Hallotta az ajtónyi-
tást, és er vel elrendezte vonásait, miel tt leeresztette az újságot, és kér-
n az elnökre nézett.
- Rymann úr - mondta Hadley csendesen. - Azt hiszem, folytatnunk
kellene a beszélgetést.
Hadley észrevette, hogy van valami robotszer Rymann mozgásá-
ban... mintha a járás nagy er feszítésébe kerülne. Visszatért az asztalá-
hoz, és helyet mutatott. Rymann emberfeletti er vel megállta, hogy ne
zuhanjon bele a székbe.
A digitális óra 14.25-öt mutatott.
- A néhány perc, ami még hátra van, elegend arra, amit mondani
szeretnék - szólt Hadley. - Keményen gondolkodtam az országát fenye-
get veszélyen. Az ön helyébe képzeltem magam, és azt kérdeztem, va-

205
 jon én mit tennék. - Hadley szárazon elmosolyodott. - Tudja mit? Biztos
vagyok benne, hogy én is ugyanezt tettem volna, miniszterelnök úr. Fel-
téve, hogy kiváló emberek állnak rendelkezésemre, akik végrehajtják. -
Megállt, és észrevette, milyen elgyötört az izraeli vezet . - Megkapja a
katonai segítséget. Nem látom okát, miért nem indulhatnának a repül k
már a jöv héten.
Hirtelen a kín túl soknak bizonyult, hogy meg rizze önuralmát.
A kínzó fájdalom gy zött. Arca eltorzult. Szólásra nyitotta a száját, de a
szavak nem jöttek.
Hadley aggodalmasan figyelte az izraelit.
- Jól van, miniszterelnök úr?
Rymann mély leveg t vett, és megpróbált hangot kicsikarni magából.
- Igen, elnök úr. Remekül.
A digitális órán 14.27 látszott.
Hadley a kék telefonra tette a kezét.
- Két feltételem van, miniszterelnök úr. El ször is... negyven B9-est
adunk, nem hetvenötöt.
Rymann most el ször engedte, hogy arca elárulja érzelmeit.
- Nem - kiáltotta vadul. - Az...
- Hallgasson végig! Másodszor... három éven át er s katonai segítsé-
get kért. Megkapja. De én három év múlva is hivatalban leszek, és fenn-
tartom a jogot, hogy a hároméves id szak leteltével visszavonjam a kato-
nai segítséget.
Rymann nehezen tudta Hadley-re fordítani a szemét. A fájdalom
annyira er s volt, hogy alig tudta kimondani a szavakat.
- Ez elfogadhatatlan, elnök úr. Legkevesebb hetvenöt B9-esre van
szükségünk, két csapathoz...
- Ez az ajánlatom - er sködött Hadley. - Vagy elfogadja, vagy a po-
kolra jut.
14.28 a digitális órán.
Két perc. Két perc! Izzadságcseppek ültek ki Rymann homlokára. Mi-
kor megszólalt, fogalma sem volt róla, hogy összefügg en beszél-e.
- Nem tudom elfogadni, elnök úr. A B9-es a valaha épített legbonyo-
lultabb repül . Szüksé... - A szoba elhomályosult. Hadley feje elmosó-
dott. - Rendszeres karbantartást igényel. Hetvenöt B9-esre van szüksé-
günk, hogy egyszerre ötven használható gépünk legyen. Ha csak negy-
ven... - Nem boldogult az egyszer számítással.
- El kell fogadnia.
Egy perc ötven másodperc.
- Nem tehetem.
Hadley egy szót sem szólt, csak bámult merev, ellenséges szemmel
Rymannra.
Egy perc harminc másodperc, sikoltotta az óra.
A fájdalom elvakította.
206
 Egy perc tizenöt másodperc.
- Ha a Masadákat kilövik, az utolsó parancsom Izrael elpusztítása
lesz. - Mintha egy jégverem fenekér l törtek volna felé a szavak.
- Izraelnek úgyis vége - hörögte Rymann.
- És maga... egyetlen ember... lesz felel s milliók haláláért. - Hadley
hangja halálosan nyugodtan csengett. - Egy örökkévalóságot akar a po-
kolban tölteni, hogy ezt kiegyenlítse? Csak fel kell emelnie a telefont,
miniszterelnök úr. Most magán a sor, hogy engedjen.
Rymannt szinte hipnotizálta a digitális óra. Egy perc! Egy perc!
- Nem árulhatom el az országomat! - Valaki más beszélt, csak az
hangját használta.
Ötvenöt másodperc... ötvennégy... ötvenhárom...
Egy hideg, acélos marok szorította össze Rymann szívét. A kék tele-
fon egyre közeledett hozzá. Egyre n tt. Mögötte Hadley arca... egy gro-
teszk maszk, amely vad mosollyal az arcán gúnyolta t. És egész id
alatt a digitális óra ketyegett.
Negyven... harminckilenc... harmincnyolc...
Az arc. A telefon. Az óra. Mind a három körülötte forgott.
Hetvenöt B9-es! Isten nevében, hát olyan sok ez? A szavak azonban
kimondatlanok maradtak.
Huszonöt... huszonnégy... huszonhárom...
Magán a sor, hogy engedjen, miniszterelnök úr. Engedjen! Engedjen!
Engedjen!
Húsz... tizenkilenc... tizennyolc...
Kegyelmes Istenem! Zion nevében! Állítsd meg az id t!
Tizenöt... tizennégy...
Hadley hátrad lt. Nem mozdult. Nem szólt.
Rymann egy pár kezet látott maga el tt.
Tizenhárom... tizenkett ... tizenegy...
A kezek vakon tapogatóztak. Tárgyakba ütköztek, amint a felé a kék
telefon felé nyúltak. Az kezei voltak... vadul keresgéltek. Megérintet-
ték a hideg m anyagot. Er lködött, hogy felemelje a kezet, melyet ötezer
év történelme húzott lefelé.
Egy hang: Istenem! Infarktusa van!
Kilenc... nyolc... hét...
Hadley felugrott. Áthajolt az asztalon. Kezét a telefonra tette. A sima
készülék ki akart csúszni az izzadt tenyérb l. Úgy kapaszkodott bele,
mint fuldokló a ment övbe.
Hat... öt... négy...
Piros köd szállt a szemére. Hadley áll... kiabál. Emberek rohannak az
irodába. Láthatatlan kezek tartják a kagylót a füléhez.
Beszéljen Heinleinnal! Az isten szerelmére, beszéljen vele!
Hangja elcsuklott.
- Heinlein... Heinlein... Itt Rymann. Hallasz?
207
 Édes Istenem, még ne. Adj még egypár másodpercet. Kérlek, Istenem!
Az óra ketyeg.
- Hallom, miniszterelnök úr.
Három... kett ...
- Heinlein... Állítsa le ... állítsa...

94.
Heinlein ujjai már megérintették az els billenty t a vezérl dobozon,
amikor Hendrik Rymann zavaros hangja megszólalt a hangszóróban. Az
izraeli megdermedt. Rymann hangja volt? Több órán át hallgatta az iz-
raeli vezet hangját felvételr l. Rymann hangjának t nt, és mégis...
- Heinlein hadnagy... Hall engem?
- Hallom, uram.
A szünet Rymann válasza el tt csak fokozta Heinlein gyanakvását. Iz-
gatott hangokat hallott a háttérb l. Kérdések tódultak az agyába, és egyre
táplálták gyanakvását. Miért vannak olyan sokan a szobában? Mi törté-
nik? Mi tettek Rymann-nal?
- Az akció sikerült, Heinlein. - Rymann hangja alig hallható suttogás-
sá gyengült. Újabb hosszú szünet. Túl hosszú. - Óriási siker.
- Mi történt önnel, uram. Tud beszélni?
- Hatástalaníthatja a Masadákat, és visszatérhet a Földre.
- Mi történt önnel, uram? - ismételte meg Heinlein, és szorosabban
fogta a vezérl dobozt. - Mi történik? - Neilr l megfeledkezett. Felvette
a hangot, mert mint valaki más is a szobában, alábecsülte a telefonok ér-
zékenységét, és így szólt:
- Nem adhatok neki több injekciót, megölné.
Jéghideg düh mart a szívébe a gondolatra, hogy mit tettek Rymann-
nal.
- Elindítom a lövegeket - jelentette nyugodtan.
- Ne, Heinlein! - Rymann hangja szinte könyörgött. - Gy ztünk...
Gy ztünk!
Heinlein pályafutása során el ször teljesen eltanácstalanodott. A leg-
közelebbi hangszóróra meredt, mintha az megoldhatná a dilemmát. Ab-
ban a pillanatban a vezérl dobozt kiragadták a kezéb l, mert Neil teljes
súlyával belekapaszkodott. Az egykori rhajós az automatára vetette ma-
gát, és kiragadta Heinlein overalljából, aztán kioldotta az övet. Heinlein
teste az els ablak felé lendült. Lábával rúgkapált, és ez Neil felé fordí-
totta. Egy lövés dörrent. A vezérl doboz hirtelen oldalra fordult, mint
egy horogra akadt hal, a bele kilógott.
- Átkozott! - kiáltotta Heinlein, sápadt arcán leírhatatlan dühvel.
Miel tt Neil bármit tehetett volna, Heinlein keze az automatát tartó
csuklójára záródott, a másikkal pedig a nyakának támadt. Neil er s és
208
kisportolt volt, de nem vehette fel a versenyt a harcedzett izraelivel. Az
automatát kiütötte a kezéb l. A két küzd ember forgott a mikrogravitá-
cióban... összefonódó testük hol a padlónak, hol a mennyezetnek üt -
dött. A szerencsés véletlen az izraeli elé sodorta az automatát. Megra-
gadta és Neilre irányította.
- Egy mozdulat - lihegte. - Egyetlen mozdulat, O'Hara. Csak annyi
kell.
- Ölj meg, Heinlein... és te is halott ember vagy. Egyedül nem tudod
levinni ezt a hajót. - Neil a parancsnoki szék hátuljába kapaszkodott,
melle zihált, a homlokáról vér folyt az arcába.
Heinlein is hasonló állapotban volt; egy véres hajtincs lógott a homlo-
kába, arcát csúnyán összetörte. Szemében még mindig düh lángolt, ujj-
percei kifehéredtek, úgy szorította az automatát. Neil látta, hogy szavai
találtak.
Heinlein félreállt, és a fegyverrel a hátsó rész felé intett.
- Kilökheted a Masadákat, és bezárhatod a raktér ajtaját. Aztán leszál-
lunk.

95.
Mikor Rymann felnézett, a mennyezet szélsebesen száguldott tova fölöt-
te. Több ajtón át, majd ki a ragyogó kék ég alá. Két ápolón és egy or-
vos szaladt az ágya mellett... lépteik hangosan kopogtak. Egy ment te-
teje jelent meg a feje fölött. Ajtók csapódtak. Egy sor éles mozgás, ami-
l a teste megrándult, majd egy sziréna vijjogása.
- Azt hittem, csak másnak lehet szívinfarktusa - motyogta tulajdon-
képpen senkinek.
- Ne próbáljon beszélni - tanácsolta egy baráti hang.
Valahogy azon kapta magát, hogy nevet. Talán a gyógyszer hatása,
amit beadtak neki.
- Szívinfarktusok és választások - mondta. - A legtöbb vezet nek
meg kell birkóznia velük. Vajon ezt a meccset megnyerem?
- Biztosan megnyeri - nyugtatta meg a hang. - Csak ne akarjon be-
szélni.
Rymann álomba zuhant.

96.
Leszállt a sötét, mire Lenának sikerült elvágnia az utolsó kötelet is,
amely csuklóját fogva tartotta. Azon töprengett, vajon hogyan szabadítja
ki a bokáját, mikor Sarcha hirtelen megszólalt.
- Valami gond van. - Az egyik kamera után nyúlt. - Joss! Felküldtek

209
 egy képet, hátha vesznek minket. - Ujjával Lena felé mutatott. - Oké.
Tudod, mit kell termed.
A zulu eldobta a fadarabot, amit farigcsált, és Lenához lépett. A lány
keményen állta a tekintetét. Félelme ellenére volt annyi lélekjelenléte,
hogy úgy tegyen, mintha még mindig meg lenne kötözve a keze.
- Mit akar, mit tegyek, Mr. Sarcha?
- Az isten szerelmére! - motyogta Sarcha, miközben a kamerát az
ágyra irányította, ahol Lena feküdt. - Csinálj valami látványosat, a
sszerelmes kedvéért, arra az esetre, ha ostobaságot m velne. - A ka-
mera miatt Sarcha a leger sebbre állította a fényt a kocsiban.
Lenának minden önuralmára szüksége volt, hogy ne ellenkezzen, mi-
kor Joss a szafarinadrág övénél matatott.
- Nem tudom levenni róla, Mr. Sarcha.
Sarcha úgy festett, mint aki azonnal fel akar robbanni.
- Akkor szabadítsd ki a lábát, a pokolba is! Nem sokat tud tenni, ha
meg van kötve a keze.
Joss Lena fölé hajolt, és bicskájával elvágta a kötelet a lábán. Lehúzta
a nadrágot és bugyit a lábáról a cip n keresztül. Most, hogy Lena az in-
gét l eltekintve teljesen meztelenül feküdt, még bizonytalanabbnak t nt,
mit tegyen. Megfordult és kérd n Sarchára nézett.
- Az istenért - mondta Sarcha elkeseredetten. - Hát mi a fenéért fize-
tünk mi téged. Oké... fogd te a kamerát, és majd én megteszem, amit
kell.
Abban a pillanatban bekövetkezett a lehetetlen: Lena hirtelen feltérdelt
az ágyon. Miel tt Joss bármit tehetett volna, rávetette magát, és a görbe
késsel a nyakába szúrt, és átvágta a nyaki vénát. A zulu szeme rémülten
forgott körbe. Felhördült és kezét a nyakára szorította, mintha el akarná
állítani a nyakából spriccel vért.
Sarcha eldobta a kamerát és felugrott, épp amikor Lena kivágta a kocsi
ajtaját, és kilépett a sötétbe. Sarcha is nekilendült, de Joss megállította.
A zulu belekapaszkodott, lihegett és köhögött. Ezzel értékes pillanatok-
hoz juttatta Lenát. Sarcha félrelökte a haldokló zulut. Mikor kiért, átkoz-
ta a kocsi er s lámpáit, mert most nem látott miattuk.
Lenát izmos lába pillanatok alatt ötvenyardnyira repítette a lakókocsi-
tól. Egy lövés dördült. Rémületében úgy gondolta, érzi, ahogy elzúg
mellette a golyó. A második golyó rohanó lábától mintegy yardnyi tá-
volságra csapódott a földbe, és meztelen lábát földdarabokkal hintette be.
Kétségbeesve döbbent rá, hogy világos szafariblúza kit célpontot
nyújthat Sarchának.
Sarcha megállt és gondosan célzott a sötétben. Még kétszer tüzelt. Ez
alkalommal elégedetten látta, hogy az ing a földre zuhan.
 97.
- Te meg rültél - tiltakozott Neil. - A Kennedyn kell leszállnunk. Az
afrikai bokrok között nem tudom letenni ezt a gépet.
Heinlein hajthatatlan maradt.
- A NASA által kijelölt egyik rendkívüli leszállóhelyr l van szó.
Sarcha ellen rizte és megtisztította a terepet. Nos... vagy leszállsz ott,
vagy nem teszünk jelentést Sarchának. Már így is lemaradtunk egy jelen-
tésr l. Ha még egy kimarad, Lena halott. Tehát mi legyen?
Neil próbált érvelni az izraelinek, de rájött, hogy teljesen fölösleges
lenne.
- Szükségem lesz a központ segítségére - mondta, és a kommunikáci-
ós panel felé nyúlt.
- Nem! Nem lépünk velük kapcsolatba többet. A hajó fedélzeti számí-
tógépe megadja mindazt a segítséget, amire szükséged lesz. És ne mondd
nekem, hogy nem, mert tudom, hogy igen.
Neil nem válaszolt. Beütötte a számítógépbe a vészleszállást Krugeren,
és megvizsgálta a kapott adatokat.
- Dél-Afrikában pár perc múlva lesz éjfél. A sötétben nem tudok le-
szállni. A legels adandó alkalom négy kör múlva adódik. Holnap haj-
nalban.
- Oké - mondta Heinlein. - Akkor szóljunk Sarchának.

98. Május 12.

Valami furcsa volt abban, ahogy Lena teste a füvön feküdt.
A karok helyzete rossz. Eszébe jutott, hogy még mindig nála van a kés,
ezért Sarcha óvatosan közelítette meg a mozdulatlan testet, közben arra
gondolt, jó lenne visszamenni a kocsihoz egy zseblámpáért. Biztosan ha-
lott. Mire megállt és leadta a harmadik és a negyedik lövést, látása meg-
javult. Az egyik legjobb lövésznek tartották a brit hadsereg Különleges
Légi Szolgálatánál. Hátrapillantott a kocsira. Ötven yard. Ilyen távolság-
ból kizárt dolog, hogy a golyók nem fúródtak a lány hátába. Halott. Ha-
lottnak kell lennie.
Sarcha odaért Lenához. A fegyvert még mindig rá irányította, mikor
lábával megérintette a testét. El ször nem akart hinni az érzékeinek.
Semmilyen testhez nem ért a lába!
Meglepetten felmordult, felkapta a szafariinget, halkan káromkodott,
mikor ujjai két golyó ütötte lyukat találtak. Semmi vérnyomot nem érzett
az ingen. A kis boszorkány biztosan levette az inget, és kitartotta, úgy
szaladt. Dühe ellenére Sarcha önkéntelenül is csodálta leleményességét.

211
Körülkémlelt a sötétben, azon töprengett, hol a pokolban lehet. Több öt-
lete is támadt, ezért fokozott óvatossággal tért vissza a kocsihoz: a hold
nem világított, Lena pedig fekete, meztelen, és már bebizonyította, hogy
tud bánni a késsel.

99.
Heinlein lenyomta a PTT gombot.
- Papa Sierra. Itt Delta Hotel. Hallasz engem?
- Igen, Delta Hotel - válaszolt Sarcha hangja kissé megkésve. - Hallak.
- Gondjaink adódtak. A rakomány kilövését vezérl doboz nem m kö-
dik.
- Az istenit! - dühöngött Sarcha. - Nem hiszem el!
- El ször én sem hittem... de sajnos igaz. Nem tudom kil ni a rako-
mányt.
Maken hangja szakította félbe ket.
- Dominator! Hallasz?
- Igen - felelt Heinlein. - Hallunk.
- Mi történt? - A PFSZ vezet jének hangja természetellenesen nyu-
godtnak hangzott.
- Sajnálom, uram. De súlyos gondjaink adódtak a vezérl dobozzal.
- Nem tudják kijavítani?
- Nem, uram. Bármi legyen is a hiba, nem tudom betájolni.
- De ki kell l nie a rakományt! Muszáj! Minden ezen múlik!
Heinlein azt kívánta, bárcsak lenne képkapcsolatuk is Bakallal, hogy
lássa a PFSZ vezet jének az arcát. Egyel re be kell érnie azzal, hogy
hallja a hangjába vegyül hisztérikus felhangot.
- Nem hinném, hogy a vezérl doboz nélkül bármit is tehetek - mond-
ta Heinlein, és közben éberen figyelte Neilt.
- De hát ez lehetetlen - tiltakozott Maken. - Mindent ebbe a m velet-
be fektettünk.
- Engedje meg, uram. Ön semmit sem tett.
- A mozgalmunk jöv je múlik az ön sikerén.
- Nem inkább a saját jöv jére gondolt, uram? - javasolta Heinlein. -
Mindannyian tudtuk, mire számíthatunk, mikor belevágtunk. Tudtuk,
hogy kicsi az esély a sikerre. Nos, hát kudarcot vallottunk. És bármit
mond, ezen nem változtathat. Sarcha... nulla-nyolc-harminckor lando-
lunk. Hogy van a biztosítékunk?
- Remekül.
- Jó lenne, ha készenlétbe helyezné mondjuk nulla-hetvent l, ha eset-
leg bármi gond lenne. Addig aludjon egy kicsit.

212
 100.
Lena hátán végigfutott a hideg, ahogy meztelenül ott hevert a füvön, és
biztos távolból figyelte a kocsit. Csíp s hideg éjszaka volt, és meztelen-
sége miatt csak még védtelenebbnek érezte magát. Figyelte Sarcha moz-
gását a kocsiban... talán a zulu mocskát takarította fel. Egy pillanattal
kés bb kinyílt az ajtó, és fény vet dött a tájra. Sarcha zömök alakja t nt
fel, Joss teste a vállán lógott. Elt nt az éjszakában, majd néhány perc
múlva visszatért a zulu nélkül. Mikor a férfi körülnézett, Lenának az a
kényelmetlen érzése támadt, hogy egyenesen t nézi. Lejjebb húzta a fe-
jét, és er sebben szorította a kést. Hallotta, hogy Sarcha belép a kocsiba,
és bezárja az ajtót.
Még egy órát várt, miután a kocsiban kialudtak a fények, aztán felállt
és leseperte magáról a bogarakat, amik ellepték és összevissza csipked-
ték.
Tizenöt percbe telt, míg megtalálta a zulu testét. Egy állat segített
neki... talán egy hiéna... ami figyelmeztet en felvonított, majd elt nt az
éjszakában. A sötétség segített leküzdeni undorát, míg a zulut vetk ztet-
te. A póló még mindig nedves volt a vért l, de a nadrág az elég jónak
nt. Mit számít, hogy egy halott ember ruhái, mondta magának. Végül
is visszaadják az önbizalmát, és felmelegítik.
Visszatért a kocsi közelébe. Észben tartva, hogy Sarcha úgy mozog,
akár egy macska, közelebb kúszott. Meghallotta Sarcha horkolását. Be-
mászott a járm alá, és elhelyezkedett, amilyen kényelmesen csak tudott.
Biztosra vette, hogy olyan helyet választott, ahol Sarchának még álmá-
ban sem jutna eszébe keresni. Semmi határozott tervet nem dolgozott ki,
de bízott benne, hogy majd csak kitalál valamit.

101.
Az Atlanti-óceán látszott a dél-amerikai horizonton, mikor Neil bejelen-
tette, hogy minden rendben van. Utolsó feladata az volt, hogy Jim Bay-
liss és Mike Pepper eszméletlen testét biztonságosan bekötötte a rakéták-
ba.
- Tizenkét órán belül magukhoz térnek - felelte Heinlein Neil kérdé-
sére.
A Dominator az Atlanti-óceán fölött járt, mikor Heinlein és Neil el-
foglalták széküket, és bekötötték magukat.
- Delta Hotel Papa Sierrának - hívta Heinlein. - Hallasz?
- Rendben, Delta Hotel - válaszolt Sarcha, de alig hallották a hangját
ilyen távolságból. - Tessék.
213
 - Egy órán belül ott vagyunk. Légy készen.
- Kész vagyok - jelentette Sarcha.
Heinlein elgondolkodott, vajon Sarcha hogy reagál, ha megtudja, hogy
hónapok óta az izraeli kormánynak dolgozott, és nem az kedvenc meg-
bízóinak, a PFSZ-nek. Úgy gondolta, Sarcha meg fog vadulni. Nagyon
meg fog vadulni, és veszélyessé válhat. Ezért úgy döntött, hogy nincs
más választása, mint hogy leszállás után az els adandó alkalommal meg-
öli. Egyel re azonban szüksége van a kis angol segítségére.
A radar képerny jén megjelentek Afrika nyugati partjainak körvona-
lai.
- Tíz perc múlva indul az els fázis - szólt Neil.
- Sok szerencsét - motyogta Heinlein, és halványan Neilre mosoly-
gott. Neil gondolatai automatikusan visszatértek Lenára, míg arra várt,
hogy a komputerek beindítsák a leszállás els fázisát. Magában imádko-
zott az épségéért.
Öt percig a két férfi egy szót sem szólt egymáshoz. Neil feszülten
figyelte a komputer kijelz jét. A várakozás csak növelte a csomót a
gyomrában, amit a minden földi segédeszköz nélküli leszállás keltett
benne. Mikor a komputerek jeleztek, bekapcsolta a DAP vezérl ket, me-
lyek száznyolcvan fokkal elfordították a Dominatort, amely ezentúl nem
farokkal el re haladt pályáján. Öt perccel kés bb három percre beindul-
tak az OMS motorok, amely kétszáz mérfölddel lassította a hajót, és ráál-
lította az ötezer mérföldes spirális leszállópályára.
Tizenöt perc elteltével Neil ismét megforgatta a gépet, amely immár a
megfelel irányba állt. Az orr automatikusan felemelkedett, és vele
együtt a Föld légköre elleni h pajzs is. A hajó megremegett.
- Mi történik? - kérdezte Heinlein.
- Belépünk a légkörbe - felelte Neil nyugodtan, és a központi képer-
ny re figyelt. - Légköri hullámok. Sebességünk tizenhétezer mérföld
óránként. Még rosszabb is lesz. A rádió-összeköttetés most sz nik meg.
A hullámok egyre viharosabbá váltak. Heinlein megpróbálta elterelni
a gondolatait a lökésekr l. Teste jobbra-balra dülöngélt, mikor a Domi-
nator egy sor S kanyart csinált. A felszállással ellentétben a járm a
Földhöz viszonyítva fejjel felfelé haladt, ezért az els ablakokon át sem-
mi mást nem lehetett látni, csak a sötét rt. Ekkor a rángás még rosszab-
bá vált. A ritka légkör kezdeti süvítése egyre er södött, mígnem elvisel-
hetetlen bömböléssé nem fokozódott. Semmit nem láttak, csak egy lángo-
ló vörös ragyogást. Heinlein olvasmányai a légkörbe történ visszatérés-
l nem készítették fel a fenséges látványra, amit egy lángra lobbanó lég-
kör nyújt. Kötélidegzete ellenére nem tudta megállni, hogy oldalt ne pil-
lantson Neilre. Az rhajós nyugodt arca biztosította arról, hogy minden
rendben folyik. Végtelennek t perceken át tartott a bömbölés. Az
idegtép rángatózás fokozatosan megsz nt. Az ablak körül lángoló fan-

214
tasztikus színek elhalványultak, és felváltotta ket az ég... a fejük felett.
Határozottan kékes árnyalatúnak t nt.
- Oké... túljutottunk - mondta Neil, és kezét most el ször tette a ve-
zérl oszlopra.
- Helyreállt a rádiókapcsolat?
- Természetesen. - Ellen rizte a komputer kijelz it. Minden rendben.
- Az automata leszállás fázisába léptünk. Tíz perc múlva megérke-
zünk.
Heinlein kinézett az oldalsó ablakon, és megpillantotta az afrikai kon-
tinens sárgásvörös foltját. Lenyomta a PTT gombot.
- Sarcha! Nyolc perc múlva megpillantasz bennünket!

A Golda radarja is figyelte a Dominator leszállását. Az izraeli fregatton

felharsantak a szirénák. Gus Yaricon felpattant az ágyról, magára húzta
repül sruháját. Két perc múlva már a leveg be emelkedett a Salamon he-
likopter, és alacsonyan, de gyorsan repült a mozambiki part felé.

Meghajtás nélkül a Dominator olyan repülési tulajdonsággal rendelke-

zett, mint egy zuhanó tégla. Ahogy a föld felé zuhant, az automata le-
szállást irányító komputerek csodálatosan viselkedtek; rögzítették a le-
szállóhelyet, és olyan pontossággal irányították a Kruger Nemzeti Park
felé a hajót, hogy Neilnek csak ritkán kellett korrigálnia. Az els ablakra
kivetített adatok folyamatosan tájékoztatták a repülés paramétereir l.
A táj alattuk füves síkságra váltott. Néhány pillanatra Neil megkoc-
káztatta, hogy el rebillentse a hajó orrát, hogy megnézze, milyen terepen
kell landolnia. Két perccel a földet érés el tt a facsoportok és bozótosok
látványa nem hatott rá buzdítólag.

Gus Yaricon helikopterének árnyéka átsuhant a kerítésen, mely Mozam-

bik és Dél-Afrika határát volt hivatott jelölni. Két perccel el rébb járt,
mint ahogy az a repülési tervében szerepelt. Jobb két perc el ny, mint
két perc késés, gondolta.
A táj lapos volt, hihetetlenül lapos. Gyakori pillantásokat vetve az
inercianavigációs komputerre, hogy jó úton halad-e, magkockáztatta,
hogy még lejjebb ereszkedik, míg a motorok már felkavarták a Kruger
Nemzeti Park füves pusztaságát.
Hirtelen tíz kilométerrel maga el tt megpillantotta a lakókocsit. Annak
kellett lennie, mert a megfelel helyen állt, de semmi jelét sem látta az
rhajónak.

- Ott a lakókocsi! - kiáltotta Heinlein el remutatva. - És ott vannak a

jelz k!
Neil ellen rizte a fels kijelz számjegyeit. A jelz k a megfelel he-
lyen álltak... egyikük a leszállópálya elejét, másikuk pedig a végét jelez-

215
te, a lakókocsi pedig közvetlenül a második oszlop mögött állt. Abban a
pillanatban egy helikopter repült a látóterébe.

A helikopter hangjára Sarcha elfordította látcsövét a Dominatorról.

A megdöbbenést l majdnem elejtette a távcsövet. Nem annyira a hely
lepte meg, ahol a helikopter landolt, bár elég rossz helyen tette, de az ol-
dalára festett jel: halványkék csillag egy fehér körön.
Jóságos istenem! Chel Ha'Avir jele!
Mikor a helikopter leszállt a f re, Sarcha megragadta a fegyverét, és
szaladni kezdett felé. Tudta, hogy nem sok esélye van, hogy még a Do-
minator el tt odaérjen.

- Semmit sem tehetek - kiáltotta Neil, és kikapcsolta az automata leszál-

lást irányító komputert, átvette az vezérlést. - Helikopter vagy nem heli-
kopter, le kell szállnunk!
Heinlein magában szitkozódott, mikor meglátta a helikopter jelölését.
Ostoba, kötözni való bolondok! Még csak meg sem próbálták eltüntetni!
Rájött, hogy hiába töprengett rajta, hogy reagál majd Sarcha a hírre,
mert a Dominator nem kerülheti el az összeütközést a helikopterrel.
Neil úgy tartotta a vezérl kart, mint anya a gyermekét. Egy gomb-
nyomással leeresztette a kerekeket. Az oldalsó ablakon kibámult a mel-
lette tovasuhanó f re. A megszokott baráti hangok nélkül egy rémálom-
mal is felért a várakozás, hogy a kerekek földet érjenek.
Tíz láb, mutatta a radar a központi kijelz n.
A helikopter négymérföldnyire van. Pontosan el ttük. Forgó rotorjai
fénykört rajzoltak a leveg be.
Nyolc láb, jelezte a radar.
- Ott van Sarcha! - kiáltotta Heinlein, és egy, a helikopter felé szala-
dó testes alakra mutatott.
Neilt nem érdekelte. Figyelmét a kijelz és a füves talaj között osztotta
meg.
Négy láb. Az orr túl magasan áll. Kicsit lejjebb. Nem nagyon.
Három láb.
Tartani... tartani... így tartani!
Mikor végre földet értek, hirtelen lassulással és egy sor kalapácsütés-
sel járt, ami szinte biztosan széttépi a Dominatort. Mindkét férfi er sen
nekiüt dött az övének. Az orr lebillent, és az orrbeli kerék is barázdát
vájt a másik kett mellé az afrikai földbe. A helikopter most már mint-
egy félmérföldnyire állt... hajszálpontosan a Dominator útjában.
Gus Yaricon a feléje szaladó zömök alakot figyelte, amikor a vészra-
dar sípolni kezdett. Megfordult. Ötszáz yardnyira egy porfüggöny köze-
ledett felé.
* * *

216
Neil rátaposott a fékre, mikor a fels sebességjelz életveszélyes
kilencvencsomós sebességet mutatott. Nincs más választása... a helikop-
ter csak ötszáz yardnyira van. Nem tudta pontosan, hogy ekkor mi tör-
tént, mert még soha nem kanyarodott a földön. Különös módon a Domi-
nator bírta a gy dést. Az egész rhajó óriási porfelh t kavarva oldalra
siklott, de még mindig a helikopternek tartott.
Kétszáz yard. Az összeütközés elkerülhetetlen. Neil elveszítette ural-
mát a gép felett. Még ha nem így lett volna is, a kerekek s akadályok-
ba ütközése okozta sokk miatt, a keze nem akart engedelmeskedni az
akaratának. A zajban mintha egy turbina pörgését hallotta volna. A ro-
torok felvillantak, a m anyag fülke az égbe szökellt, és a helikopter nem
volt sehol.
Az rhajó megállt. Egy pillanatra imbolyogni kezdett, majd minden
csendes lett.
Kett s csoda: a Dominator háromszázhatvan fokos fordulatot hajtott
végre földet éréskor, és mégis egy darabban maradt, és megúszták az üt-
közést a helikopterrel.

Sarcha félreugrott. A Dominator orrkerekei csak pár hüvelykkel kerül-

ték el. A kavargó portól félig megvakítva kétszer a helikopterre l tt, mi-
kor az még harminc lábon belül volt. A második golyó Gus Yaricon fe-
jét súrolta. Az izraeli pilóta gépének vezérl jével küszködött, miközben
megpróbálta szeméb l kitörölni a vért. A helikopter oldalt fordult, majd
olyan er vel landolt, ami elég lett volna, hogy szétverje az alvázát. Sar-
cha mit sem tör dött a rotorok által felkavart porral. Feltápászkodott, és
kinyitotta a pilóta fel li ajtót. Gus Yaricon elkeseredetten próbálta elállí-
tani az arcára csorgó vért. Sarcha feltépte a pilóta öltözékét. A Chel
Ha'Avir-egyenruha. csak meger sítette gyanúját. Már azon volt, hogy
megöli a pilótát, mikor rájött, hogy az összes golyóra szüksége lesz,
hogy végezhessen Heinleinnal és O'Harával.
A Dominator repül fedélzeti füstjelz jének riasztása elegend lökést
adott Neilnek. Kikötötte és Heinleinre vetette magát, öklével egyenesen
az izraeli arcába vágott.
Meg sem nézte, hogy Heinlein elveszítette-e az eszméletét, és nem
próbálta megkaparintani az automatát sem, csak gyorsan átugrott a kö-
zépfedélzetre. Kioldotta a vészcsapokat a kijárati nyíláson, úgy, hogy az
vízszintes helyzetbe billent. A közelben álló Salamon által kavart porfel-
megtöltötte a középfedélzetet. Kilökte a keresztrudat, és már-már le
akart ugrani, mikor Heinlein hátulról megragadta.
- Neil! Óvakodj Sarchától! Meg fog ölni! Mindkett nket megöl.
- Lenához kell mennem - lihegte Neil.
- Az isten szerelmére, hallgass rám!
Sarcha jelent meg alattuk. A kavargó por miatt pontatlanul célzott; a
golyó átfúrta Neil vállát, és a Dominator burkolatába fúródott. Heinlein

217
félrelökte Neilt, és kivetette magát a nyíláson. A kövér kis angol félre-
ugrott. Mikor Heinlein földet ért a porban, Sarcha látta, hogy az izraeli
fegyvertelen. Diadalmas mosoly ült ki pufók arcára. Célzott. Ezúttal
nem véti el.
- Sarcha! - kiáltotta egy hang mögötte. Megperdült és elborzadt hitet-
lenkedéssel meredt Jossra... a halott zulura... az meg nekirontott.
Hosszú katonai pályafutása során a kis angol most habozott el ször és
utoljára. Csak amikor Lena már a szívébe döfte a kést, akkor reagált.
Kétszer a földbe l tt maga mellett, miközben élettelen teste a földre
zuhant.

102.
Gus Yaricon türelmetlenül állt a kocsi ajtajában, amíg Heinlein végzett
Neil sérülésével. Az egykori rhajós az oldalán feküdt, fejét Lena ölében
nyugtatta.
- Igyekezz - kérte az izraeli. - Három perc késésben vagyunk.
- Ha nem jöttél volna el bb, akkor ez talán nem így történik - emlé-
keztette Heinlein komoran. Felállt és gyorsan visszapakolta a Salamon
els segélyládáját. - Oké - szólt. - Túl fogod élni. Ne hagyja, hogy mo-
zogjon, Lena. - Rámosolygott az amerikai lányra. - És ne izgassa fel
túlságosan.
- Indulnunk kell most már - er sködött Gus Yaricon.
- David. - Neil most el ször szólította keresztnevén az izraelit. Ép
kezét felé nyújtotta.
Heinlein kérd tekintettel nézett rá. Habozott, majd elfogadta a feléje
nyújtott kezet, és megrázta.
- Sok szerencsét - mondta Neil. - Talán találkozunk még, ha ellátoga-
tunk Izraelbe?
- Talán - felelte Heinlein kétkedve. - Talán. - Gus Yariconhoz for-
dult. - Hadnagy úr... megmondaná, mi az ördögre várunk?

Tizenöt perccel a Salamon távozása után egy újabb helikopter érkezett a

helyszínre. Ez azonban a dél-afrikai légier jelét viselte.

103. Május 13.

Earl Hackett befurakodott a pretoriai katonai kórház magánszobájába.
- Hé, Neil! Hogy vagy? És te, Lena? Mindent hallottam a ti kis kalando-
tokról.
Neil szintén örült Hackett látogatásának, és Lena segítségével felült
az ágyban. Néhány percen át élénken társalogtak.
218
 - A Dominator meglep en jó állapotban van - mesélte Hackett, és
vett egy fürt sz t. - Fantasztikus, tényleg. Jól csináltad, Neil. Hajóval
elszállítjuk a legközelebbi SAAF bázisra, onnan pedig egy Boeing géppel
vissza a Kennedyre. Semmi gond sem lesz. - Hackett már egy narancsért
nyúlt, mikor észrevette Lena figyelmeztet tekintetét.
- Van valami hír Mike-ról és Jimr l? - kérdezte Neil. Ez a kérdés
foglalkoztatta leginkább.
- Jól vannak. Ma délután majd beugranak.
- Kinek az ötlete volt, hogy ide hozzanak? Én civil vagyok. És mikor
mehetünk haza?
Hackett feltartotta a karját.
- Egyszerre csak egy kérdést. Ide nem ér el a sajtó keze. És a dokto-
rok szerint holnap már utazhatsz.
A beszélgetés Heinleinre terel dött.
- Úgy t nik, megszökött - felelte Hackett. Élesen Neilre, majd Lená-
ra nézett. - Zavar benneteket?
Lena témát váltott.
- Pontosan mit akartak ezzel elérni az izraeliek? - kérdezte.
- Három évet - felelte Neil, és eszébe jutott Heinleinnal folytatott be-
szélgetése. - A hírekben láttam az új katonai segítségr l szóló megálla-
podást. Úgy t nik, megkapták, amit akartak.
- De mit érnek három évvel? - kérdez sködött Lena.
- Az elegend egy háború megnyeréséhez.
- Vagy az elvesztéséhez - jegyezte meg Hackett szárazon. - Véletle-
nül, amint rendbejön a karod, lenne egy küldetésünk a számodra.
Neil meglep dött.
- Mit jelent az a „mi"? Pelham?
- Pelham lemondott - felelte Hackett röviden. - Tegnap jelentette be.
Ideiglenesen én vagyok az igazgató.
- Gratulálok, Earl. Talán véglegesítik is?
Hackett bekapott egy szem sz t.
- Erre az útra már mint parancsnok kéne menned.
- Tessék?
- Hallottad.
- Az nem azt jelenti, hogy vissza kell vennetek az állományba?
- Hát, az ördögbe is... azt hiszem, igen - mondta Hackett, és igyeke-
zett elfojtani mosolyát. - Ne aggódj. Rengeteg dolgod lesz, ha egyszer
beindul az rbeli hotel építése.
Neil Lena dereka köré fonta ép karját. A lány ujjai az övére fonódtak.
- És mi lenne ez a küldetés? - kérdezte végül. - Valami érdekes?
 104. Május 20.
Neil az utolsó Masada burkolatát is felnyitotta, és kivette a gombokat.
- Oké, Mike - mondta, és ellökte súlytalan testét a kanadai kartól. - Le-
fegyvereztük.
Mike Pepper a Condor legénységi részlegének hátsó részében dolgo-
zott. A vezérl karok és Neil segítségével a hajóhoz rögzítette a másik
három Masada mellé. Az elkövetkez harminc percben Neil helyükre
rögzítette a rakétákat.
- Jól festenek - állapította meg Hackett, mikor a képek eljutottak a
Kennedy rközpontba.
Neil helyeselt, és kiadta a parancsot a raktér ajtajainak lezárására.
Jim Bayliss egy csésze kávéval várta Neilt, mikor kilépett a légzsilip-
l.
- Earl beszélni akar veled.
- Köszönöm, Jim. - Neil leült a parancsnoki székbe. - Központ, itt a
Condor. Tessék.
- Hívd a tizenkettes UHF-csatornát - utasította Hackett. - Van egy kis
hírünk a számodra. Az izraeli m holdas hírszolgálattól vettük át nagyjá-
ból egy órája.
Neil nem értette ugyan, de tette, amit mondtak.
- Oké, Earl. Tessék.
Egy kép jelent meg Neil el tt a képerny n. Néhány fantasztikus kép
Jeruzsálemr l. Majd egy zsúfolt tanácsterembe kapcsoltak, ahol Hendrik
Rymann héber nyelven tartott beszédet. Neil alig kapott leveg t, mikor
egyszer csak Heinlein képe töltötte be a képerny t. A kép megint vál-
tott, és az látszott, amint Rymann egy kitüntetést t z Heinlein kifogásta-
lan egyenruhájára, és melegen kezet ráz vele.
- David Heinlein hadnagy átveszi az Ot Haoz kitüntetést Hendrik
Rymann miniszterelnökt l - olvasta a feliratot.
- Mi az az Ot Haoz? - kérdezte Neil.
- Azt hiszem, az izraeli legmagasabb kitüntetés - felelte Hackett.

105. Június
A vadászgép szárnyain megcsillant a titániumbevonat, amint cápa alakú
törzse a legnagyobb sebességre kapcsolva száguldott a leveg ben.
Nem sok dolga akadt a MiG-35-ös pilótájának. Armon Habet egy
elektromos és digitális kijelz kkel telezsúfolt csendes fülkében ült. A fe-
délzeti számítógépek irányították a repülés minden mozzanatát. ... a tere-

220
pet pásztázó radar jelzéseit olyan impulzusokra fordították, melyek halá-
los pontossággal tartották a gép útvonalát és magasságát a tenger felett.
Armon két percre volt a célponttól, a haifai olajtermináltól, amikor a
radar vészt jelzett.
- B9-es típusú repül gép - jelentette a komputer hangja. Egy ronda X
alakú B9-es látszott Armon tükrében. Egy B9-es! A központban azt
mondták, hogy nem vetik be a drága B9-eseiket egyetlen repül ellen,
pláne ilyen alacsonyan!
A MiG elhárító rendszere vette át az irányítást. Azonban nem számí-
tott, milyen trükköket vetett be a PFSZ gépe az X alakú repül lerázásá-
ra, annak mindig sikerült a tükör középpontjában maradnia. Fényes vil-
lanásokat látott. Aztán semmi.
A B9-es elkanyarodott, és biztonságos magasba emelkedett. Az izraeli
pilóta értesítette a központot az eredményr l, és még épp id ben nézett
ki az ablakon, hogy lássa Armon MiG-35-ösének maradványait az öböl
vizén.
Különös egybeesés, hogy ez pontosan egy évvel azután történt, hogy
ugyanez a MiG-35-ös, ugyanezzel a pilótával a fedélzetén egy rakétatá-
madást intézett a netanyai Dan Hotel ellen.