James Follett

Hatalom

Hajja & Fiai

Eredeti cím: Savant
Copyright © 1993 by James Follett
All rights reserved!

Fordította: Vajda János

Fedélterv: HATI

Hungarian edition and translation

Copyright © by Hajja & Fiai Kiadó
Typeset by Hajja & Sons
Printed and bound in Great Britain

ISBN 963 8309 45 8

 Egy id mondó parafenomén annyira más, szinte bele sem
mer gondolni az ember. k érzik és megértik az id és a tér
végtelenségét. Mintha csak a világegyetem pulzusán tartanák a
kezüket. Az id az egyetlen kapcsolatunk a teremtéssel. Talán
k a kiválasztottak - k azok a bölcsek, akik segítenek nekünk
megérteni az id és a világegyetem kezdetét... vagy az azt meg-
el korokat.

Ne félj az elmeháborodottaktól, mert különös bölcsességük

van nekik.
I. e. VI. századból származó
asszír falfelirat. Észak-Irakban,
Mosul mellett, Ninivében találtak rá.

Ha életben maradok, gy zni fogok.

Szaddam Husszein
 1
Dél-Irak,
1991. február 24., vasárnap, 0 óra 40 perc

Az iraki tankot nem lehetett elpusztítani.

A Sivatagi Patkányok Réme nev harckocsiból leadott 120 milliméte-
res NRT lövedékeknek (nagy robbanóerej tankelhárítóknak) már az
els sorozattal a leveg be kellett volna repítenie a T-55-ös páncéltor-
nyát. Az újabb sorozatok azonban hasonló eredményt értek el, mint
az els : vakító fénysugár homályosította el Alan Dearborn tizedes inf-
ratávcsövét, de semmi több. Mikor kitisztult a kép, a katona látta,
hogy a közepes súlyú iraki tank egyenletes húszmérföldes sebesség-
gel igyekszik távozni a helyszínr l, noha a lövésekt l a négytagú le-
génység lángoló halotti máglyájává kellett volna változnia. Ahogy
ide-oda kanyargott, nyilvánvaló volt, hogy vezet je tökéletesen ura a
helyzetnek. A tank kipufogóját jelz infravörös folt állandó útmutatást
adott a Rém éjszakai m szerein.
Te jó ég! A százhúszas NRT telibe találta, s mintha meg sem
kottyant volna neki!
Alan vezet ülése a tank gyomrának elejében kapott helyett. Mögöt-
te, a sz kös páncéltoronyban volt a Rém parancsnoka, Jack Roper
százados, aki egy pillanatra sem vette el a szemét az infratávcs l.
Mellette ült Harry Williams irányzó és Mike Scott l szeres. Fejhallga-
tójuk és a Rém 1200 lóer s, turbódízel Perkins Condor motorjának
dörömbölése elszigetelte a négytagú legénységet a Kuvaitért folytatott
pusztító csata pokoli lármájától.
Jack Ropernek felesleges lett volna utasítani Alan Dearbornt, hogy
kövesse a menekül T-55-öst. Az Els Fegyveres Hadosztálynak már
az els Irak ellen intézett támadás alatt meg kellett semmisítenie a
tankot, nehogy a kés bbiek során bosszút álljon a fegyveres hadosz-
tályt kísér üzemanyag-szállító teherautókon vagy más kiszolgáló jár-
veken. Minden ágyúállást, minden iraki járm vet, még ha csak
egy géppisztollyal is volt felfegyverezve, el kellett pusztítani; és halá-
los alapossággal elpusztították - kivéve azt az egyetlen T-55-öst,
mely valamilyen csoda révén megúszta a lövéseket.
MLRS rakéták sortüze húzott meteorrobbanásszer , fényl csíkokat
az égre, ahogy az iraki állások felé közelítettek. A szétszóródó repe-
szek egy futballpályányi területen szabdalták apró darabokra a talajt.
Az els sortüzet újabbak követték. A rakéták röptének szétfolyó fé-
nyei beborították Alan távcsövét, s elfedték az üldözött tankot. A fél
másodpercig sem tartó átmeneti vakság elég volt ahhoz, hogy szem
el l tévesszék a T-55-öst.
Alan lepattintotta a sisakjára er sített apró, látszatvilág monitort.
Hirtelen olyan kép tárult elé a feldúlt csatamez l, mintha a páncél-
torony csúcsán ülne. A tank tetején, meger sített helyekre, körben

7
felszerelt miniat r, nagy látószög ipari kamerák háromdimenziós ké-
peket közvetítettek a külvilágról az apró képfelbontású LCD monito-
rokra. Ha Alan el renézett, a tank el tti táj jelent meg a képerny n,
ha pedig elfordította jobbra vagy balra a fejét, az iránynak megfelel
kamerák képeit látta. A kipróbálás alatt álló eszköz álomszer en m -
ködött; láthatóvá tette az éjszakai vidéket - ehhez hasonló élmény-
ben még egy tankvezet nek sem volt része, mióta az els Little
Willyk átcammogtak a somme-i csatamez n 1916-ban.
Jack Roper tankja volt az egyetlen, melyet ezzel az eszközzel sze-
reltek fel. A Védelmi Minisztérium Beszerzési Osztálya meg akarta
tudni, valójában mennyire használható. Az egyezség azt is tartalmaz-
ta, hogy Alannek nem muszáj használnia a berendezést, ha nem akar-
ja. Most azonban örült, hogy van, mivel amint lepattintotta a Látszat-
világ monitort, meglátta a T-55-ös páncéltornyáról közvetített éles ké-
pet, ahogy az megpróbált gyorsan elt nni a sivatag mélyén. Az iraki
tank épp akkor bukott le egy homokbucka mögé, mikor Alan szem
el l tévesztette. A páncéltorony elmosódott körvonala elég volt ah-
hoz, hogy a berendezés cél keres je kiírja a képerny jobb oldalára:
T-55 MEGVAN.
A páncéltornyon különös fehér jelzés látszott, de mire Alan azono-
síthatta volna, már el is t nt. Az biztos volt, hogy nem a tank egysé-
gének a jele. Ostobaság lett volna ugyanis - és itt err l szó sem lehe-
tett - felt fehér jeleket mázolni egy harckocsira.
Jack Roper is észrevette a tankot. Alan hallotta, ahogy utasításokat
osztogat Harrynek és Mike-nak, miközben a Rém megközelítette a
T-55-öst. A parancsnok ezután t szólította meg.
-Tizedes! Ennek a Látszatvilág masinának videofelvev je is van,
igaz?
- Igen, uram.
- Kapcsolja be! Bizonyítanunk kell, hogy arról a tankról minden lö-
vedék lepereg.
Alan háromszor pislogott gyors egymásutánban. A kisenergiájú lé-
zerletapogatók érzékelték a szemmozgást, és bekapcsolták a Látszat-
világ videofelvev jét. „FELVÉTEL BEKAPCSOLVA" felirat jelent meg
az LCD monitor tetején. A köpcös kis agytröszt, aki Rijádban elma-
gyarázta Alannek, hogyan m ködik a Látszatvilág, azt is elmesélte,
hogy a berendezés az új, „gyilkos pillantás" technikát képviseli, mely-
nek révén hamarosan elegend lesz két ember egy lopakodó tank ke-
zeléséhez.
-Felvétel elindítva, uram - kiáltotta Alan, miközben meghúzta a
botkormányt, és a T-55-ös felé irányította a Rémet.
Az iraki tank felbukkant a homokbucka mögül. A vaskos járm
acélból készült f nixmadárként emelkedett ki a sivatagból.
- Irány: öt-öt-nulla! - hallatszott Harry Williams hangja.
Alan ezúttal tisztábban látta a T-55-ös páncéltornyának hátuljára
festett fehér jelet. Egy fordított horogkereszt volt. Mi a fenét jelenthe-
tett ez?
- NRT-t betölteni! - harsogott Jack Roper hangja a legénység fej-

8
 hallgatóin keresztül, de a l szeres már megel legezte a parancsot, és
belökte a sárga vég lövedéket a töltény rbe. A giroszkóp vezérlés
cs szilárdan szegez dött a pusztulásra ítélt iraki tankra. Az ide-oda
cikázással nem menekülhetett el le. Különösen, mivel a Rém lézer-
berendezései befogták, s csak arra vártak, hogy másodpercenként két-
ezer méteres kezd sebességgel kil hessék rá a rakétát.
-NRT betöltve... Most!
- T z!
Fény villant. A Rém megremegett, ahogyan a cs visszarúgott, és a
páncéltör lövedék elsüvített az éjszakába. A véd vasburkolat levált
a rakétáról, és a nyíl alakú lövedék egyenesen a célpont felé repült.
Semmi sem állhatta útját az NRT rakéta félelmetes erejének. Még ha
nem is sikerülne áttörnie a páncélt, a becsapódás annyira megrázkód-
tatná a tankot és a tornyot, hogy a páncél lepattogzódna a járm bel-
sejében, és a szétrepül repeszek elpusztítanának mindent a sz k he-
lyen. A Hetes Számú Páncélos Hadtest támadó tankjai és mozgó tü-
zérsége mögött több tucat ég iraki harckocsi maradt - legénységüket
saját páncélzatuk és az el renyomuló Rémek ellenállhatatlan t zereje
ölte meg.
A távcsöveket elhomályosító vakító fény ismét el bb villant, mint
ahogy a rakéta elérhette volna a célpontot. A Rém ezúttal közelebb
volt az üldözött tankhoz. A T-55-ösr l lepattanó robbanás ereje ar-
rébb lökte az angol harckocsit. Az Alan Látszatvilág monitorját elvakí-
tó villanás a vártnál hosszabb ideig tartott. A páncéltorony fogaskere-
kei fülsért en nyikorogni kezdtek.
-A fenébe is! Ezek a rohadt töltetek nem élesek! - hallotta Alan
Jack Roper dühös kirohanását a fejhallgatóján keresztül.
A kép kitisztult, és el nt a sértetlen T-55-ös, ahogy cikázva távo-
lodik t lük. Ugyanakkor a páncéltornya hátrafelé fordult; és a két el-
lentétes irányú mozgástól, az infratávcs n át úgy t nt, mintha a tank
valamilyen különös átváltozáson menne át. A száz milliméteres csö-
vet üldöz jére emelte. B ven volt ideje újra tölteni. Már csak tüzel-
nie kellett. És ilyen távolságból a T-55-ös száz milliméteres játékpus-
kája is sok fájdalmat okozhatott a Rémnek.
Alan Dearborn, amióta csak megérkezett az Öbölbe - múlt év
szeptemberében, a Sivatagi Hadm velet keretében, a Hetes Számú
Páncélos Hadtest németországi f hadiszállásáról - ett l a pillanattól
rettegett, vagyis, amikor szembe kellett néznie a halállal. Erre nem le-
hetett felkészülni; a világ összes hadgyakorlata kevés lett volna hoz-
zá. Az unalom végtelennek t óráiban, melyet csak a gyakori ria-
dók tettek elviselhet vé, elképzelte magát, ahogy üvölt a rémülett l,
vagy megpróbálja arra használni az életéb l hátralév néhány másod-
percet, hogy rátaláljon a hitre, melyet Bristol szegények lakta negye-
dében huszonöt éven át hiába keresett. Most, hogy eljött a rettegett
pillanat, a haláltól félt a legkevésbé. Inkább attól tartott, hogy pánikba
esik, és cserben hagyja társait.
Erre azonban nem került sor. Abban a pillanatban, amikor fény vil-
lant a T-55-ös csövének végében, a Rém váratlanul belezuhant egy

9
mély repedésbe, amit az irakiak ástak a sivatagba egy addigra már el-
tüntetett önm köd puskának. A nehéz harckocsi átbukott a meredek
peremen; lánctalpai elvesztették a kapcsolatot a finom szemcséj ho-
mokkal, melyet a télvégi es k híg iszappá változtattak. Hatalmas zök-
kenéssel fogott ismét talajt, ahogy a masszív lengéscsillapítók felfog-
ták a zuhanás erejének nagy részét. A T-55-ös lövedéke elsüvített a
Rém fölött, s alig öt méterre t le - belefúródva a földhányásba és tör-
melékbe - felrobbant. A detonáció nyomán, mely Alan szerint elég
közel volt ahhoz, hogy kárt tegyen a Rémben, földdarabok repültek
szanaszét a leveg be.
Nem volt szüksége Jack Roper utasításaira. Gondolkodás nélkül a
legmagasabb fordulatszámra pörgette fel a Perkins dízelt, és nekiin-
dult a meredek emelked nek. A Rém áttörte és szétlapította azt a ve-
zetékekb l összeállított tornyot, amit az irakiak az elektromosságot
érzékel rakéták felfogására használtak. A különös, fehér horogke-
reszt újból felt nt, mintha csak incselkedni akarna velük. Páncéltor-
nya már nem a Rém felé fordult. A fogaskerekek csikorogva tiltakoz-
tak a Rém hattonnás tornyának mozgatása ellen.
- NRT betöltve... most!
- Irány: kett -kett -nulla.
Istenem! Most nem hibázhatunk!
A lézerirányzékot egy pillanatra megzavarta az egyre er sebben
zuhogó es , utána viszont szilárdan ráállt a célpontra.
-T z!
A 120 milliméteres cs l hatalmas robajjal vágódott ki a halált
hozó lövedék az éjszakába. A T-55-ös körül felcsapó fény olyan volt,
mint egy távoli villámlás, melyet Alan, Dartmoor mellett, veszélyesen
közelr l is megismert. Az óriási robbanás nyomán hurrikánszer szél
repítette a törmelékdarabokat a T-55-ös fel l. Az iraki tankból felvil-
lanó fénycsóva bevilágította az eget, s ezt mennydörgéshez hasonló,
dobhártyaszaggató moraj kísérte.
A rohadt életbe - rakétaindító állvánnyal is fel van szerelve! Még
sohasem láttam rakétakilöv t!
A következ néhány percben tarkabarka képek váltották sietve egy-
mást, melyet kés bb Alan képtelen volt megfelel sorrendben fel-
idézni.
A távcsövekben felt nik a sértetlen T-55-ös...
Még mindig ide-oda cikázik...
Aztán teljes sebességgel elindul dél felé...
Egy dolognak azonban sikerült átmenetileg megragadnia Alan
figyelmét: a T-55-ösb l leadott lövések nyomot hagytak a leveg ben,
majd a fehér csíkok beleolvadva a sötétbe, kiúsztak a látóteréb l.
Elfordította a fejét.
Álomszer képeket látott, melyeknek semmi közük nem volt a csa-
tához. Távoli, meghatározhatatlan alakok közelítettek a Rém felé. Fe-
héren villogó sötét tömeg emelkedett ki a sivatagból. Alan gázt adott
az egyik oldalon, s a tank balra fordult.
- Te jó ég! - hallotta parancsnoka kiáltását.
10
 Az alakok iraki katonák voltak. Olyan sokan, hogy meg sem lehe-
tett becsülni a számukat. Szedett-vedett sorokban rohantak a tank
felé; néhányan a magasba emelték a karjukat, mások megbotlottak,
térdre estek, és imára kulcsolták a kezüket. A lassabbak bukdácsoltak,
köhögtek, ahogy a mellettük elhúzó Rém felverte a homokot. Újabb
emberek kerültek az útjába. Mindegyikük valami fehéret tartott a ke-
zében: törülköz ket, ingdarabokat - melyeket sietve téptek majd osz-
tottak szét - térképeket és papírdarabokat. Mindent, ami fehér volt,
vagy legalábbis azt a képzetet keltette. Bármerre is irányította Alan a
tankot, ott volt el tte a nyomorult, kimerült embertömeg, mely már
egy hónapja képtelen volt aludni a B 52-esek sorozatos támadásai
miatt. Lelassított, hogy kikerüljön egy újabb rést, majd fejét hevesen
ide-oda forgatva megpróbált egy ösvényt keresni a hömpölyg horda
sorai között, ám hiába.
- Hajts tovább! - ordította Jack Roper, miközben a Rém mozgása
vánszorgássá lassult. - El fognak takarodni az útból!
Az iraki katonák egy része azonban nem volt többre képes, mint
hogy négykézláb másszon. Néhány felhólyagosodott, véres és mezí-
telen lábú irakit megbénított a rémület. Mások gennyesed , ellátatlan
vagy csak alig bekötözött sebeiket ápolgatták. Lebeg , arab szöveggel
telenyomtatott papírdarabokat tartottak a fejük fölé, melyekb l millió-
nyit dobtak le a B 52-esekr l. A szórólapok ételt, menedéket és orvosi
segítséget ígértek az iraki katonáknak, ha megadják magukat. Egyikük
kinyújtott karral meg is érintette a Rémet - a végs pusztulás megtes-
tesít jét. Alan látta a mélyen beesett szemekb l sugárzó rémületet és
kétségbeesést. A vele nagyjából egykorú, kétségbeesett iraki katona
látványától hirtelen rádöbbent arra, hogy is ember, s azok is, akik
elkeseredésükben felzsúfolódnak az ellenséges harckocsi tetejére.
Jack Roper meg akarta ismételni a parancsot, aztán mégis meggon-
dolta magát. Mint minden jó tiszt, sem adott olyan parancsot, me-
lyet maga sem tudott volna végrehajtani. Kinyitotta a nyílásfedelet.
Az iraki katonák hordája arra utalt, hogy harci gázt nem vetettek be.
Keresztülpréselte fejét és vállát a nyíláson, majd Szaúd-Arábia felé
kezdett integetni.
- Ételt! Vizet! Kérem! - hallatszott egy reszel s hang.
- Étel. Víz. Arrafelé! - üvöltötte Jack Roper, miközben karjával is
mutatta az irányt. Tisztában volt vele, hogy rült kockázat el bújni a
tankból. Lehetett volna köztük egy katona, aki felé dob egy kézigrá-
nátot. Ezekb l a nyomorultakból azonban teljesen kiveszett a harci
kedv; képtelenség volt nem szánakozni elesettségükön.
Ebben a pillanatban egy újabb MLRS sorozat húzott csíkokat az
égre, majd a pokoli lármához egy Howitzer is hozzájárult. A csatame-
fölött felvillanó fényben Jack Roper észrevett egy megfordított ho-
rogkeresztet, ahogy visszavonul a sötétben, Kuvait múló biztonsága
felé.
Keser en káromkodott, mindennek lehordva a Királyi Hadianyag-
gyárat, ami vaktöltényekkel látta el a tankot.
 2

Rijád, Szaúd-Arábia,
1991. február 25., hétf

A hírzárlatot kiterjesztették a sajtóközpontra. A prédára les , kiéhe-

zett újságírók rákaptak arra, hogy ebédid ben a Hyatt Regency Szál-
loda el tt álldogáljanak, és várják, hátha el bukkan valaki Szaúd-Ará-
bia Védelmi és Légi Minisztériumának épületéb l, mely az Abdul
Aziz út szemközti oldalán volt. A sajtóközpontban az a hír járta, hogy
Richard Neal dandártábornok a szálloda negyedik emeletén lév lak-
osztályán tart eligazítást.
Az élére vasalt, jól szabott egyenruhát visel Max Shannon meg-
mutatta belép kártyáját a szálloda biztonsági tisztjének, átvágott az
újságírók között - anélkül, hogy tudomást vett volna a mikrofonról,
amit az olasz RAI riportere az orra alá dugott -, és belépett a szálloda
márványpadlóval borított el csarnokába. Valaki rögtönzött sajtótájé-
koztatót tartott „Én sem tudok többet, mint önök" alapon a szálloda
japán étterme el tt. A portánál várakozó riporterek kiszúrták a közele-
, jól öltözött angolt, s kiéhezett sáskaként rohamozták meg. Ezúttal
sajnálta, hogy szokásos harci egyenruháját viseli - de nem tehetett el-
lene semmit, mivel a brit Védelmi Minisztérium Rijádban dolgozó ci-
vil alkalmazottai között ez kötelez jelleg volt. Hét egyforma egyen-
ruha lógott a szekrényében - a hét minden napjára jutott egy frissen
mosott-vasalt darab -, s mind gyapjúból készült, Savile Row-i szabó-
jánál. Max nem szerette sem az áruházakban kapható anyagokat, sem
a Didcoti Ellátmányi Igazgatóságot. Kihasználva kapcsolatait a Védel-
mi Minisztériumban, nem sajnálta az id t, hogy egy ilyen apró-csepr
ügyben el nyöket szerezzen - amellett persze, hogy megemelt költ-
ségvetési támogatást is kijárt.
Egészen mostanáig, míg a sajtóközpont normálisan m ködött, Ma-
xet békén hagyták. Az újságírók úgy ismerték, mint a Brit Hader k
közel-keleti f hadiszállásának szívélyes, ám rendkívül sz kszavú civil
alkalmazottját. Senki sem jött rá, mi is valójában a feladata. Most
azonban erélyes fellépése és céltudatos léptei maga köré csalták az
információkra szomjazó cs cseléket. Mint mindig, ezúttal is udvaria-
san mosolygott. Nem, nem tudja, mi történik a fronton. Igen, most
jött a VLM-b l, de nem találkozott sem Norman Schwarzkopf tábor-
nokkal, sem Richard Neal dandártábornokkal.
Semmi jel nem utalt Max Shannon fontosságára, leszámítva talán a
zakója bels zsebében lapuló apró csipogót. Londonban az üzletem-
berek szürke öltönyét viselte volna, melyen csak a Test rségt l szár-
mazó nyakkend je árulkodott volna mozgalmas múltjáról. Itt azon-
ban senkiben sem ébresztett gyanút. Rövidre vágott, vasszürke haja
tökéletesen illett karcsú testalkatához és magabiztos fellépéséhez.
Max Shannon több nemzet hadseregénél különös megbecsülést ví-

12
vott ki magának - beleértve a jelenlegi ellenségét, az irakit is. Ötven-
éves volt, n s, két feln tt gyermek apja, és tulajdonosa egy sikeres ta-
nácsadó cégnek, melyet öt éve hozott létre, mikor rnagyként lesze-
relt a hadseregt l. Katonai pályafutásának utolsó tíz évében titkos
fegyverek tervezésével, építésével és kipróbálásával foglalkozott. Az-
tán az akkori védelmi miniszter azt javasolta, hogy Max önállósítsa
magát; a nyolcvanas évek politikai gondolkodása ugyanis azt remélte,
hogy Max munkája nagyobb külföldi bevételeket jelentene az ország-
nak, ha a magánszektorban végezné. Így tehát, sokat ígér kutatási és
fejlesztési szerz dések alapján létrejött a Komputeres Tanácsadó
Szolgálat, s Maxet úgy ismerték meg az európai, fegyverekkel foglal-
kozó körök, mint rendkívüli tudással és képzel er vel megáldott fér-
fiút, akinek az ötletei alapján megépül új berendezések meghatáro-
zó szerepet fognak játszani az elkövetkezend háborúkban. Ma már
sok ötletét elkezdték alkalmazni - bár t bosszantotta, hogy az Öböl-
háború ilyen hamar kitört, ugyanis két év múlva, a cége által kifej-
lesztett különlegesebb berendezések is megértek volna a bevetésre.
Max leküzdhetetlen gy löletet érzett a tökéletesség hiányával szem-
ben.
-Van valami üzenet a számomra? - kérdezte a szálloda portásától.
Lassan, de helyesen beszélt arabul - ez is egyik oka volt annak, hogy
sikeres üzleteket bonyolított le a közel-keleti államokkal.
A portás üres tekintettel nézett rá. Új ember volt itt. Max a Sivatagi
Hadm velet múlt évi kezdetének bágyasztóan forró napjai óta lakott
a Hyatt Regencyben. Ismerte a személyzet minden tagját. A Scud ra-
kéták bevetése és a vegyi fegyverekt l való félelem azonban el zte
Rijádból a gázmaszk nélküli marokkói és pakisztáni vendégmunkáso-
kat. A legtöbb szaúdinak és a szövetségesek embereinek volt gáz-
maszkjuk, s ez állandó súrlódást okozott a vendégmunkásokkal; ezt
elkerülend , sokan inkább válltáskában hordták a maszkot a hozzáva-
ló tok helyett. Max táskája valódi Adidas volt, mivel egy kevésbé ne-
ves márka megalkuvást jelentett volna számára. És a megalkuvás nem
más, mint a tökéletesség hiánya.
-Max Shannon vagyok - mondta Max türelmesen a portásnak. -
505-ös szobából.
A portás az irattartók felé fordult, és széthajtogatott egy lapot.
-Mr. Stephen Ramsay szeretne önnel találkozni, Mr. Shannon. Tíz
percig várt önre. Mindjárt szólok valakinek, hogy keresse meg - oda-
csúsztatta Maxnek a pulton át a kulcsot.
- Nem akarja el ször ellen rizni a belép met?
A gondatlan portás belenézett a mosolygó, szürke szembe, s rögtön
megérezte a melegség mögött rejl fagyos keménységet. Dünnyögve
elnézést kért, és ellen rizte Max belép jét.
- Helló, Max!
Max megfordult, és kezet rázott egy negyven év körüli, magas, ko-
paszodó férfival. Stephen Ramsay egyid s volt Maxszel, de sápadt
arca és gyér haja miatt id sebbnek látszott. Kézfogásából is hiányzott
Max határozottsága.
13
 A rangid s polgári alkalmazott tétován Maxre mosolygott.
- Azt mondták, odaát vagy a VLM-ben, úgyhogy arra gondoltam,
inkább itt várlak meg. Tudod milyen nehéz bárkit is ott megtalálni.
Max tudta. A Védelmi és Légügyi Minisztérium épületkomplexuma
olyan volt, mint a Pentagon kicsinyített mása. A szaúdiak szerettek
mindent nagy léptékben megcsinálni. Max becslése szerint legalább
száz évnek kellett még eltelnie ahhoz, hogy a királyságban annyi jár-
legyen, amennyi igazolja a hatsávos autópálya-hálózat létjogo-
sultságát.
- Hoztál nekem valamit? - kérdezte Max közömbösen.
Ramsay bólintott, és körbenézett a zsúfolt el csarnokon.
- Beszélhetnénk valahol négyszemközt?
- Igyunk valamit fenn a szobámban! - javasolta Max.

Max szobája a Hyatt ötödik emeletén volt - az úgynevezett Régens

szinten, ahová csak egy különleges kulcs segítségével lehetett bejut-
ni, mivel a lift egyébként itt nem állt meg. A biztonsági berendezé-
sekkel ellátott szint nyugalma és a barátságos folyosó láttán - ahol a
szekrény roskadozott az ingyenesen fogyasztható üdít kt l és sü-
teményekt l - Ramsay sajnálta, hogy visszautasította a zsíros álláso-
kat kínáló ajánlatokat, és polgári alkalmazott maradt. Noha a Védelmi
Minisztérium Beszerzési Osztályán dolgozott a Harcászati Kutató és
Fejleszt Részleg igazgatójaként, az ottani fizetés nem tette számára
lehet vé, hogy a Hyatt Régens szintjén béreljen lakosztályt. Rijádban
a British Aerospace munkásszállójának egyik - takaros, tiszta - szo-
bájában lakott.
- A béke oázisa a z rzavar tengerében - jegyezte meg Maxnek
némi irigységgel a hangjában. -A biztonsági berendezés az újságíró-
kat is távol tartja?
- Néhányuknak sikerül bejutnia erre a szintre, mikor odalenn sajtó-
tájékoztatót tartanak - felelte Max. - De olyankor tele van az épület
szaúdi katonákkal. Mikor H. Norman felbukkan a folyosó túlsó végén
lév odújából, nekem is kismillió ellen rzési ponton kell átmennem,
míg a liftt l eljutok a szobámig.
Max kinyitotta az ajtót, és mindketten bementek. Ramsay kíváncsi-
an nézett körül. Noha már öt éve kapcsolatban állt Maxszel, ez volt
az els alkalom, hogy bepillantást nyerhetett a tudós magánéletébe.
Többször megfordult a Komputeres Tanácsadó Szolgálat Kimmeridge
House-i f hadiszállásán, mégsem hívták meg egyszer sem Max máso-
dik emeleti magánlakosztályába.
Max Hyatt-beli otthona alig emlékeztetett egy megszokott szállodai
szobára - hasonlóan a legtöbb rijádi hotelszobához, mivel a vendé-
gek nagy része hosszú távra rendezkedett be, s igyekezett személyes
holmikkal is kényelmesebbé tenni ezeket. Max lakosztályában az
ágyakat cserélték ki könyvespolcra, tervez asztalra és egy hozzá való
magas székre. Az ablak mellett, az íróasztalon - amit Max a szálloda
tárgyalóterméb l emelt el - egy Toshiba laptop számítógép és egy te-
lefax állt, olyan szabályosan, mintha Max vonalzóval mérte volna ki a

14
 helyüket. Papírdaraboknak nyoma sem volt az íróasztalon; ha voltak
is tervrajzok, azok minden bizonnyal a felcímkézett, csinos sorokba
rakott irattartókban kaptak helyet. Az egyszemélyes ágyat a szoba túl-
só végébe tolták.
Mindent összevetve, a szoba hihetetlenül takaros volt, s egyaránt
kényelmes volt dolgozni és aludni benne. Szaúd-Arábiában egyéb-
ként sem lehetett sok minden mást csinálni, mint dolgozni és aludni.
Nem voltak színházak és éjszakai bárok; ha az ember éjjel is szóra-
kozni akart, de nem kedvelte a tevefuttató versenyeket és a futballt,
akkor a Rijádi Csillagászok Társaságához ment el. Az egyetlen szemé-
lyes holmi a szobában egy barna, Max korosztályához tartozó n
fényképe volt; valószín leg a feleségér l készült. Barátkozó termé-
szete dacára, Max sohasem beszélt a családjáról. Rendkívül zárkózott
volt. Ennek ellenére, Ramsay tudomása szerint, az egykori test r éj-
szakákon át tudott mesélni a jöv , magas technikájú fegyverekkel
megvívandó háborúiról.
- Kérsz valamit inni, Steve? Whiskyt? Gint? Rumot?
Ramsay megdöbbent.
- Micsoda!? Nálad van alkohol?
Max elmosolyodott.
- Csak ugrattalak. A Szaúd-Arábiában eltöltött öt hónap után jól-
esett hallani ezeket a szavakat. - Kinyitotta a minibár h szekrényét,
és bánatosan szemügyre vette a tartalmát. - Van koffeines, koffein-
mentes, cukros és cukormentes Pepsi-Colám, meg ugyanez Coca-Co-
lából. Szeretem, ha a bárszekrényemben széles a választék.
- Coca-Colát kérek, amiben minden van - dünnyögte kényszere-
detten Ramsay. A szaúdiak barátságos, vendégszeret , jó humorér-
zékkel megáldott emberek voltak, de az alkoholt illet tudathasadá-
sos viszonyukkal nem illett tréfálkozni. Maxt l eltér en Ramsay -
hív katolikusként - sohasem tudott megbékélni Szaúd-Arábia korlá-
tolt konzervativizmusával és az iszlám merev szabályaival. Ez az or-
szág elriasztotta az idelátogatni szándékozókat. A beutazáshoz szük-
séges vízumot egy szaúdi állampolgár meghívóleveléhez kötötték, s
ha az ember meg is kapta, meghatározták, mely területekre mehet el,
t még azt is, mely repül tereken keresztül érkezhet, illetve távoz-
hat. Napjában ötször megállt az élet Szaúd-Arábiában, mikor eljött az
ima ideje. S ami még rosszabb, ezek az id pontok városról városra
változtak... Egyszer Ramsay szemtanúja volt, hogyan dolgozik az egy-
házi rend rség, a Mutawwah. Nissan Patroljukkal megálltak egy be-
vásárlóközpont el tt, és gumibottal rátámadtak egy kislányra, mert az
rágózott. A támadás inkább jelképes volt, mint fájdalmas, mindene-
setre a szerencsétlen gyermek halálra rémült.
- Nos, mi híred van számomra? - kérdezte közvetlen hangon Max,
miután italaikkal a kezükben mindketten leültek.
- Biztosan örömmel hallod, hogy Jack Roper Rémének vezet je
nagy hasznát vette a Látszatvilág monitornak.
Ha Max örült is, nem mutatta.

15
 -Á... Dearborn tizedes? Az az értelmes fiatalember, akivel a múlt
hónapban beszéltem?
Ramsay bólintott. A poharak, amikb l ittak, els rangú, ír ólomkris-
tályból készültek. Aligha a szálloda készletéb l valók voltak. Max
Shannon szerette az értékes dolgokat.
- Ezek szerint jól m ködött a monitor?
Ramsay belekortyolt Coca-Colájába. Gyanította, hogy ett l a témá-
tól ezután már nem tud szabadulni.
- Igen, Max. Jól m ködött. Hogy ne mondjam, átkozottul jól m kö-
dött. Sikeresen vetették be több iraki tank ellen is.
Max lelkesedésének egyetlen jele az volt, hogy enyhén el rébb ha-
jolt a székében.
- Használta a videofelvev t is? Csak hármat kellett pislognia.
- Igen.
-Elhoztad a kazettát? - Max ezúttal valódi érdekl dést mutatott.
Szokásos könnyed mosolya elt nt, s arca megfeszült a várakozástól.
Ramsay tudta, hogy most az igazi Max Shannont látja, s az átalaku-
lás kényelmetlen érzéssel töltötte el. Bár az is igaz, hogy Max mindig
ezt az érzés keltette benne, mivel a markában tartotta. Öt évvel ez-
el tt Max kiszúrta magának Steve Ramsayt; lévén legalább annyira ra-
vasz üzletember, mint amennyire jó tudós, rájött, hogy a rangid s
polgári alkalmazottnak elég hatalma és befolyása van ahhoz, hogy
busás haszonnal járó kutatási és fejlesztési szerz désekhez juttassa a
Komputeres Tanácsadó Szolgálatot. Max tisztában volt vele, hogy az
üzleti sikerhez nem elég, ha újonnan alakult cége csupán a legjobb;
szüksége volt baráti segítségre is. Steve Ramsay barátságát a cég
húsz-százalékos részesedésével vette meg, valamint azzal az ígéret-
tel, hogy nyugdíjazása után helyet kap az igazgatótanácsban.
Ez - természetesen - teljesen törvényes eljárás volt. Az angol rend-
szer lehet vé tette, hogy rangid s polgári alkalmazottak felkészülje-
nek nyugdíjazás utáni életükre, és kapcsolatokat építsenek ki az ipar
képvisel ivel. A részvényeket magától értet en Ramsay felesége
nevére íratták, s egy jó orrú újságírónak is nehéz lett volna kiszagol-
nia valamit, mivel a Komputeres Tanácsadó magáncég volt. Ez nem
volt más, mint civilizált, gyümölcsöz korrupció - ami lehet vé tette
Ramsay számára, hogy beteljesüljön szerény álma: visszavonulhasson
portugáliai villájába, ahol orchideákat nevelhet.
- Igen. Elhoztam a kazettát - mondta Ramsay. - De van egy kis
gond. Hivatalosan nem adhatok neked bel le másolatot.
Max szürke, kutató szeme elkerekedett.
- Biztonsági okokból nem tudhatok a saját berendezésünkr l,
Steve? Nem gondolod, hogy ez enyhén szólva ostobaság?
- Nem a Látszatvilágról van szó, Max. Van ennél egy nagyobb
gond is. Ennek azonban szigorúan köztünk kell maradnia, ugye meg-
érted? Jack Roper Rémét egy halom vaktölténnyel szerelték fel. Száz-
húsz milliméteres NRT-kkel. Néhány sorozatot küldött bel lük egy
T-55-ösre, de minden eredmény nélkül. Most megy a vita a Páncélo-

16
sok, a Védelmi Minisztérium és a Királyi Hadianyaggyár között, hogy
ki szúrta el a dolgot.
- És ennek mi köze van a mi Látszatvilág berendezésünkhöz?
- Sok minden. Felvette a rakéták kudarcát.
- Ó! - Max tökéletesen megértette, mi a gond. A repül gépekt l
eltér en, a tankokra általában nem szereltek videofelvev berende-
zést, csak hadgyakorlatokon.
Ramsay megitta az italát, majd kinyitotta az aktatáskáját.
- Íme, itt a Látszatvilágod...
- Látszatvilágunk - helyesbített Max. Szerette emlékeztetni a pol-
gári alkalmazottat a Komputeres Tanácsadáshoz f kapcsolataira,
amikor csak alkalma nyílt rá.
Ramsay megvonta a vállát.
-A Látszatvilágunk és a hozzáépített felvev berendezés cáfolha-
tatlan bizonyítékokkal látta el a hadsereg vezetését azzal kapcsolat-
ban, hogy valami balul sült el. - El vett egy Sony márkájú 8 millimé-
teres videokazettát, és odaadta Maxnek. - Ez az, Max. Az elején a
Védelmi Minisztérium felvételei vannak, a közepén a Látszatvilágé.
Csak te láthatod, esetleg még a kollégáid, de senki más. Amint a vizs-
gálat befejez dik, hivatalosan is megkaphatod. Minden világos?
- Vizsgálat lesz?
Ramsay bólintott.
- Igen. Vizsgáló bizottságot állítanak fel. Ennyire komolyan veszik
az ügyet.
- A Komputeres Tanácsadást nem vehetnék be a vizsgáló bizottság-
ba? Mi ismerjük a Látszatvilág berendezést, hiszen mi terveztük.
Részletes elemzést tudnánk készíteni a felvett anyagról.
A rangid s polgári alkalmazott gondolkodóba esett.
- Nem rossz ötlet, Max. De túl drágák vagytok.
- Nem, egyáltalán nem vagyunk drágák, mivel megtaláljuk a he-
lyes választ, ráadásul gyorsan.
Ramsay beismerte, hogy ez igaz.
- Igen, efel l nincs kétségem. Azt hiszem, el tudom intézni.
Max ragyogott az örömt l.
- Persze, hogy el tudod intézni, Steve. Ebben biztos vagyok.
Ramsay bátortalanul elmosolyodott, miután rájött, hogy felesleges
lenne alulbecsülnie befolyását.
- Rendben, Max. Tiéd az üzlet. Holnap rendezem. - Felállt. - Nos,
mennem kell. Kösz az italt.
- Majd Londonban egy igazira is meghívlak, ha vége lesz itt a z r-
zavarnak. Err l jut eszembe, mi újság a fronton? Semmi hírhez nem
jutottam hozzá mostanában.
A két férfi elindult az ajtó felé.
-Átkozottul jól megy minden - mondta Ramsay nem minden
büszkeség nélkül. - Egy nagy gond van, amire senki sem számított.
Több ezer iraki hadifoglyunk van. Tömegesen adják meg magukat.
A „hadifogolytáborok" felépítése még sok fejfájást fog nekünk okozni.
Mindenesetre... már megyek is. Viszlát!
17
 Amint egyedül maradt, Max lezuhanyozott. Bár a kazetta rendkívü-
lien fontos volt, még várnia kellett. Max naponta háromszor zuhanyo-
zott. Ez egyfajta szertartássá vált számára. Kedvelte a rijádi desztillált
vizet, mely az Öbölb l, a Jubailban lév sótalanító üzemb l érkezett.
A tisztaság egyet jelentett a tökéletességgel.
Miután belebújt selyem háziköntösébe - melyet feleségét l kapott
ezüstlakodalmuk alkalmából - Ramsay kazettájára fordította figyel-
mét. Az egyik fiókból el kotort egy hordozható Sony videomagnót, és
beletette az apró kazettát. Kis id be telt, míg túlpörgetett a Védelmi
Minisztérium felvételén; Ramsay nyilván azt is számításba vette, hogy
valaki belekukkant a kazetta tartalmába. Max megtalálta Alan Dear-
born tizedes felvételének elejét, és végignézte a T-55-ös ellen inté-
zett sikertelen támadást. Maxet nem érdekelte, hogy a Rémet valóban
vaktöltényekkel szerelték-e fel. Inkább az izgatta, hogy a Látszatvilág
berendezés, miként viselkedik valódi háborús körülmények között.
Amennyire látta, hibátlanul m ködött. Az apró kazettára másolt
képek pontosan ugyanazok voltak, amiket Dearborn tizedes látott a
monitoron. El ször a tank páncéltornya t nt fel, ahogy kiemelkedik a
földb l. A célpontfelismer alrendszer egy azonos hálóképet rajzolt a
T-55-ös körvonalairól a képerny jobb oldalára, és kiírta, mi is lehet
az. A rendszer számítógépe, melyet egy fémlap alá rejtettek Alan
Dearborn ülésénél, az emberi agyhoz hasonlóan m ködött, csak sok-
kal gyorsabban; a képi információk szeleteit összehasonlította a me-
móriájában tárolt adatokkal, és állandó megfigyelés alatt tartotta a cél-
pontot.
A kazettán, amit Max Shannon nézett, nem volt hangsáv. A csata
kísérteties csendben zajlott le, így minden figyelmét arra összponto-
síthatta, hogyan viselkedik a rendszer. A tank páncéltornyára szerelt
miniat r kamerákkal csak egy gond volt: a lencsék túlságosan nagy
látószög ek voltak. Automata zoommal kellett volna felszerelni, mely
ráközelít a célpontra, ha a Látszatvilág visel je a monitor közepére
hozza. Infravörös távolságmér vel ez nem okozhatott gondot. Max le-
jegyezte az ötletet a noteszébe, majd ismét a hordozható videomag-
nó képerny je felé fordult. A T-55-ös páncéltornyára festett, fordított
horogkereszt nyugtalanította. A kép megremegett, ahogy a Rémb l ki-
tt lövedék nyomán a cs visszarúgott. Képstabilizáló áramkörre volt
szükség. Max újból jegyzetelt. A Rém ismét tüzelt. Max tudta, hogy
ilyen távolságból a tank nem hibázhat.
A képerny hirtelen fehérre változott. Ahogy csökkent a fény s a
kép kitisztult, ott állt a sértetlen T-55-ös, és csövét a Rém felé fordí-
totta. A kép vibrálni kezdett. Néhány másodpercig elmosódott foltok
váltották egymást a monitoron, majd újból megjelent a T-55-ös.
A Rém megint tüzelt, s a T-55-ös megint épen bukkant el a homá-
lyos képb l. Ekkor azonban már nem harcolt, hanem az életéért
küzdve menekült. Max megdöbbent. Miért fizet a Védelmi Minisztéri-
um hatalmas összegeket a cégének, hogy a jöv századot idéz , fej-
lett fegyvereket hozzon létre, ha még arra is képtelen, hogy m köd -
képes lövedékeket gyártson? Elkerülhetetlen volt, hogy a Királyi Fegy-

18
vergyárat alapos, egyszersmind szigorú vizsgálatnak vessék alá. Max
el tudta képzelni a tank parancsnokának dühét, ahogy sz k páncéltor-
nyából nézi a visszavonuló T-55-öst.
Újabb rakétát l ttek ki a Rémb l.
A távolság ezúttal sokkal nagyobb volt, így a villanás nem vakította
el a Látszatvilág lencséit. Max meghökkenve meredt a monitorra.
Nem volt benne biztos, de úgy t nt, mintha a robbanás a T-55-ös
el tt történt volna. De felrobbanhat-e egy lövedék, miel tt célba ta-
lál? Ilyesmi elképzelhetetlen volt. Lehetetlen.
Megállította a szalagot, s miután visszapörgette, újból lejátszotta a
jelenetet. Semmi kétség sem fért hozzá: a lövedék a leveg ben rob-
bant. Lehet, hogy mégsem vaktöltényekkel szerelték fel a Rémet, ha-
nem csak nem megfelel ekkel. Bármi is volt az oka a különös, id
el tti robbanásoknak, Maxet nem érdekelte. Minden figyelmét lekö-
tötte, hogy a Látszatvilág háborús körülmények között is kiválóan m -
ködött. A biztonsági okokból elrendelt hírzárlat pedig átkozott osto-
baság volt. Max lejegyezte a noteszébe, hogy meg kell kérnie Steve
Ramsayt arra: hozza össze ismét Alan Dearbornnal, amint a háború
véget ér. Felemelte a telefonkagylót, és Leo Buller angliai lakásának
számát tárcsázta. Buller volt Max üzlettársa.
Míg a kapcsolásra várt, a videomagnó lejátszotta a szalag utolsó
másodperceit. A különös, horogkeresztes jelzés T-55-ös elt nt a tá-
volban egy bucka mögött.

3
Kuvaiti-iraki határ, Mutlah Ridge,
1991. február 26., kedd, hajnal

Danny Kappelhof a 354-es Harcászati Repül sszázad hadnagya nem

akart hinni a szemének, mikor A-10-es Thunderboltjával áttört az ala-
csonyan szálló, szürke felh kön, és berepült az ég olajkutak kénes-
sárga füstjébe.
Te jó ég! Nem csoda, hogy az amerikai rohamosztagosok közül ki-
kerül A 6-os pilóták összecsinálják magukat. Az es áztatta pilótafül-
ke-tet n át látta, ahogy a Kuvait és Basra közötti négysávos autópá-
lyán ezrével hemzsegnek a Kuvaitból menekül járm vek. Voltak ott
autók, buszok, teherautók, ment k, t zoltók, motorkerékpárok, s t,
még traktorok is. Mindent, aminek kereke volt, bevetettek a menekü-
irakiak szállítására. Olyan volt a látvány, mint egy tengerparti autó-
pálya egy forró szombat délel ttön. Az észak felé tartó acéltömeg kö-
zött tankok és önjáró puskák is gurultak. Mivel a nyomorúságos me-
net soraiban hadijárm vek is voltak, és az irakiak még nem adták
meg hivatalosan magukat, az egész menekül csorda ellenséges cél-
pontnak számított. A hatalmas exodus egész éjszaka tartott, s számos
páncélos hagyta el Kuvaitot. Egy brit páncélos hadoszlop már átvágott

19
 a sivatagon, hogy lezárja az utat, a m veletet azonban elhalasztották.
Most az amerikaiak próbálták lezárni a sorompókat.
A távolban köröz A-6-osok már l tték az elöl haladó járm veket.
Alábuktak, mint a prédára les madarak, majd miután kil tték lövedé-
keiket és szétszórták bombáikat, megint felkapaszkodtak a magasba,
hogy újból támadhassanak. Az elöl haladó járm vekr l füst szállt fel,
s miközben Danny Kappelhof egyenesbe hozta a gépét, a konvoj
megállt. Noha már öt éve szolgált a légier nél, ez volt az els alka-
lom, hogy olyan igazi célpont volt alatta, ami rettegve várta a Thun-
derbolt orrára szerelt hétcsöv , lefelé fordított puska gyilkos tüzét.
Tölténytárában uránium dumdum golyók voltak - melyeknek ke-
ménysége kétszeresen meghaladta az ólomgolyókét, s úgy hatolt át a
páncélon, mint kés a vajon. A rút Thunderbolt (melyet találóan csú-
foltak „varacskos disznónak") egyszerre volt kifinomult és nyers.
Danny Kappelhof egy titániumötvözetb l készült, páncélozott „fürd -
kádban" ült, s ehhez hasonló védelmet kapott a két motor, az üzema-
nyagtartály, az elektronika és a m szerek is. A gépnek két motorja,
két farka és két szárnya volt - melyek derékszögben álltak ki a törzs-
l, mivel az A-10-est nem nagy sebességre tervezték. Az A-10-es
gyakorlatilag egy repül tank volt, s mint ilyen, úgy készült, hogy
er s támadásokat is képes legyen elviselni. Ennek mértéke azonban
csekély volt ahhoz képest, hogy mekkora csapásokat tudott maga
az ellenségre mérni.
A magasan az Öböl felett köröz légkondicionált repül gép tetejé-
re szerelt AWACS radar közölte Dannyvel, hogy még három percig
tartózkodhat az adott légtérben - vagyis három perce maradt a gyilko-
lásra. A mutlah-i híreket továbbították az összes pilótának, beleértve a
haditengerészet repül gép-vezet it is, akiknek valójában nem sok
dolguk akadt ebben a csatában. Sok fiatal számára a mutlahi ember-
vadászat hozta meg az els igazi bevetést, és a mutlahi vérfürd volt
az els a történelem során, amit számítógépek irányítottak.
Danny csökkentette a hajtóer t, s az A-10-es sebessége száz cso-
móra süllyedt. Kiválasztotta a célpontot, az autópálya küls sávját,
ahol a járm vek a padkán kerültek ki egy lerobbant teherautót. Meg-
nyomott egy világospiros gombot, és ezzel kibiztosította a Gatlingot.
Egy Volvo busz hosszú teteje kúszott be a látóterébe. Amint lefelé
fordította a gépét, érezte, hogy az ágyéka megfeszül. Megnyomta a
gombot, s hallotta a hétcsöv puska jól ismert, hihetetlenül éles siví-
tását. A busz tetején lév légkondicionáló ventilátorok szinte szétrob-
bantak, ahogy a harminc milliméteres lövedékek átfúrták a vékony
fémlemezt. A támadás nyomán egy sor lyuk tátongott a busz tetején.
A Volvo után egy hosszú teherautó következett. Danny lövedékei
úgy szaggatták szét az utasfülkét, mintha a préselt acéllemez selyem-
papír volna. Ezután egy 1989-es kiadású Chevrolet, majd egy Buick
volt a soros - ugyanaz a gyártmány, mint amivel Danny felesége isko-
lába vitte a gyerekeket. Emberekkel teli platós GM volt a következ
áldozat. Hevesen integettek a közeled A-10-esnek - valószín leg
nem értették, mit jelent a Gatling különös sivítása. A széles sávban

20
szétszóródó urániumlövedékek vonagló, véres masszává változtatták
az embereket.
A gyilkolás kinyitotta Danny érzelmeinek csatornáit, és útját állta
minden józan gondolatnak. Ugyanaz a hangulat tört rá, mint ami
gyermekkorában, ha háborúsdit játszott. Az érzés betöltötte egész lé-
nyét, s elméje kizárt minden ingert, ami a külvilágból érkezett.
Ugyanakkor reflexei hihetetlenül felgyorsultak; szeme és kezének
mozgása rendkívülien összehangolódott. Ez az érzés tette t félelme-
tesen jóvá a számítógépes játékokban is; a robbanásszer en megn tt
adrenalinszintt l képes volt fantasztikus eredményeket elérni, míg el-
lenfelei csak álltak és kiguvadt szemmel bámulták, ahogy sorra kilövi
a képerny n ide-oda szaladgáló figurákat. Ez az érzés túlságosan
összetett volt ahhoz, hogy gy löletnek lehessen nevezni, de a hatása
ugyanaz volt.
Újból egy busz következett, ezúttal egy csillogó Mercedes -
noha mire a panoráma ablakok összetörtek és a kilyuggatott karosszé-
ria belecsúszott egy lángoló T-72-esbe, már nem is volt annyira csil-
logó. Dannynek eszébe sem jutott, hogy menekül irakiak által túszul
ejtett palesztinok vagy kuvaitiak is ülhetnek benne; számára most
csak ellenségek léteztek. Sajnálta, hogy az eltalált emberek nem rob-
bantak fel, csupán - valahogy - szétestek. Észrevett egy fehér Cadil-
lacet, amit egy másodperc alatt elért a Gatling hét csövének tüze. Az
autó megpördült az úton, lecsúszott az árokba, majd felborult. Danny
ismét csalódottnak érezte magát, amiért nem robbant fel. Els Radio
Shack számítógépének játékprogramjaiban - amiket még apja vett
neki - minden célpont rendesen felrobbant, ha a lézerágyú célba ta-
lált. Kés bb is, mikor már maga vásárolt Atari és Amiga gépeihez
programokat, csak azok a játékok kötötték le tartósan a figyelmét, ame-
lyekben az ellenségek felrobbantak.
Egy tartálykocsiból hatalmas lángcsóva csapott ki, s Dannynek hir-
telen oldalra kellett döntenie a gépet. Ez már jobban tetszett neki -
olyan volt, mint az ellenséges hajók a Villámharcosban. Gy zedel-
mes vigyor jelent meg az arcán, miközben újból az autópálya felé
fordult. Megnyomta a tüzel gombot, s a Gatlingból sivítva tört el a
halál. Egy furgon darabokra szakadt.
Danny takarékosan bánt a l szerével. Ujját rögtön levette a tüzel -
gombról, ha nem volt mire l ni, és fél szemmel állandóan a muníció-
mér t figyelte. Kár lett volna, ha a lézerenergia-tartalék kimerülése
miatt a képerny elsötétül és megjelenik a VÉGE A JÁTÉKNAK
felirat.
Különös módon, a repül gép digitális kijelz je éppen olyan volt,
mint a Villámharcosban. Még a színe is megegyezett vele. Zöld volt.
A zöld azt jelentette: minden rendben.
A zöld azt jelentette: „Gyerünk! Folytasd!"
A zöld azt jelentette: „Gyilkolj tovább!"
Célozz!
Tüzelj!
Talált!
„Juhé!"
21
 A szeme sarkából mozgásra lett figyelmes.
Egy tank! Egy T-55-ös, ahogy lekúszik az autópályáról, és a tenger-
part menti d nék felé veszi az irányt.
Te jó ég! Egy igazi, sértetlen tank!
Miközben hálaimát rebegett, hogy a haditengerészek nem vették
észre a könny prédát, Danny gyorsan megfordult, és kibiztosított egy
Maverick föld-leveg rakétát. Az A-10-est hat Hughes/Raytheon, inf-
ravezérlés , önirányító rakétával szerelték fel, s mindegyiken 57 kilós
robbanófej volt. Egyetlen darab elég lett volna ahhoz, hogy a közepes
súlyú T-55-öst elrepítse az Öblön keresztül a Karg-szigetig.
A tank elt nt egy d ne mögött. Mire újra megjelent, a Maverick
azonosította, és célba vette.
-Gyerünk, bébi! Gyerünk! - kiáltozta ujjongva Danny, miközben
elindította a Mavericket. A rakéta elhúzott az A-10-est l, és miután
érzékelte az iraki tankból áradó h t, hirtelen irányt változtatva, megin-
dult felé. A Maverick különös, apró, csigavonalú köröket írt le légi út-
jának utolsó száz méterén, de ez a rakétát irányító komputer állandó
pályamódosításának volt betudható. Danny észrevett egy furcsa fehér
jelet a halálra ítélt T-55-ös páncéltornyán. Olyan volt, mint egy ho-
rogkereszt, csak éppen fordítva festették fel. Kézifegyverek lövedékei
fúródtak az A-10-es páncélzatába, de Dannyt nem érdekelte. Balra
döntötte a gépét, hogy lássa a Mavericket, amint célba talál. Noha
akár el is felejthette volna a Mavericket, hogy figyelmét újabb célpon-
tokra fordítsa, látni akarta, hogyan semmisíti meg élete els igazi
tankját.
Ekkor azonban hihetetlen dolog történt: a rakéta felrobbant, épp
miel tt elérte volna a harckocsit. Nem a szokásos módon robbant fel,
mivel olyan mennydörgésszer robaj is kísérte, amit Danny a repül -
gép motorjainak zaja mellett is meghallott.
- Ó, a francba!
A robbanás megremegtette a földet, és nyomában homok szállt fel
a leveg be. Amint kitisztult, a sértetlen T-55-ös még mindig a d nék
között lavírozott, s lánctalpai alatt a felázott homok sáros masszává
vált.
Emelkedj fel és fordulj meg! Tégy egy nagy kört, hogy kell en be-
foghasd a célpontot! Biztosíts ki még egy Mavericket! Állj rá! Rend-
ben - célozd meg!
z!
Gyerünk, bébi! Gyerünk!
A második rakéta is elindult.
Az eredmény azonban ugyanaz volt. A Maverick felrobbantotta
magát, miel tt eltalálta volna a tankot. Ekkor az AWACS felderít
azonosította Dannyt, és közölte vele, hogy lejárt az ideje.
- Az isten szerelmére, csak még egy percet! - kiáltotta, izgalmában
megfeledkezve a rendszabályokról. - Nem mehetek így el, hogy csak
hatástalan ATM-eket l ttem ki.
Az AWACS-ot ez nem hatotta meg, s tudomására hozta Dannynek,

22
hogy több pilóta is vár, akik be akarnak lépni a gyilkos zónába, és el
akarnak bánni a T-55-össel.
Danny kikapcsolta a mikrofonját, és káromkodott. Ennek ellenére
engedelmeskedett a parancsnak. Jobbra döntötte a gépét, és dühöng-
ve elindult a tenger felé.

A JÁTÉKNAK VÉGE
GRATULÁLOK VILLÁMHARCOS-PILÓTA! MA TE ÉRTED EL A
LEGMAGASABB PONTSZÁMOT. KINEVEZLEK ELS OSZTÁLYÚ
RHAJÓS SZÁZADOSSÁ, ÉS PONTSZÁMOD FELÍROM A VILLÁM-
HARCOSOK ÖRÖK DICS SÉGTÁBLÁJÁRA.

Danny hirtelen visszazökkent a valóságba. Az öldöklés nem álom

volt. Nem számítógép alkotta, elektronikus felirat, mely mágikus mó-
don került a képerny jére. Nem: ez valóság volt.
Eszébe jutottak a busztól elfutó n k és gyerekek. Hányni szeretett
volna.

4
Danny Kappelhof távolodó A-10-ese mögött, félig elrejt zve a d nék
között, a sértetlen T-55-ös pöfögve megállt. Az üzemanyagra szomja-
zó dízelmotor felpörgött, tett néhány döcög s fordulatot, aztán leful-
ladt. A vezet ajtaja kinyílt, és el nt egy sovány fiatalember simára
borotvált arca. Szeme karikás volt a kialvatlanságtól. Fehér b re úgy
feszült arccsontján, mint egy ökölre húzott kondom. Szakadt, zöld
zubbonyából kinyúló keze egy karomra hasonlított. Felállt a páncélto-
rony tetejére, s értetlenül bámulta az autópályán folyó mészárlást.
Egy perccel kés bb a parancsnok ajtaja is kinyílt. Az el bújó tiszt
hasonló állapotban volt, mint a harckocsivezet . Észrevett egy, a
Hammurapi szakaszhoz tartozó, felborult Land Rovert. A sof r élette-
len keze kilógott a kocsi ajtaja alól, és úgy markolt bele a földbe,
mintha valami értékes dolog lenne. A Land Rover hátuljára er sített
marmonkanna épnek látszott. A tiszt összeszedte erejének végs tar-
talékait, és leugrott a tankról. A Land Rover felé tántorgott, és intett
vezet jének, hogy kövesse.
A sz ke fiatalember felkémlelt az égre, s megpillantott egy újabb,
alacsonyan repül A-10-est, ahogy Avenger ágyújából szórja a halált
mindenre, ami az útjába kerül.
- Abbi! - kiáltotta kurd nyelven. - Maradj a közelemben!
A figyelmeztetés azonban elkésett. Egy gyilkos golyó áthatolt a tiszt
mellkasán, és hátratántorította. Ám az urániumtöltény mozgási ener-
giája ezzel még korántsem merült ki. Áttörte egy ZIL teherautó mo-
torblokkját, kifúrta magát a sárvéd n, átvágott egy teherautó kerekén,
s csak azután állt meg végleg, hogy belerepült a homokba és ott is
tett néhány centimétert. Az A-10-es elzúgott felettük, hogy újabb ál-
dozatokat szedjen a legy zött ellenség soraiból.
23
 A sz ke hajú férfi felüvöltött, s megpróbált lemászni a tankról, ám
a parancsnoki ajtón el bújó l szeres visszatartotta.
- Khali, ne! - zihálta Nuri. - meghalt. Együtt kell maradnunk, de
el kell hagynunk a tankot! - Benézett a tankba az ajtónyíláson át.
- Kez! - kiáltotta. - Abbi meghalt. Kiszállunk. Gyere! Siess!
A legénység negyedik tagja - az irányzó - is el jött. Jóformán még
gyerek volt, s az események t jobban megviselték, mint a társait.
Nurinak és Khalidnak kellett t kihúzni a tankból, és letenni a földre.
Lába összerogyott, de Nuri elkapta, felemelte, és nekidöntötte a tank-
nak. Most, hogy a parancsnokuk meghalt, Nuri vette át az irányítást,
mivel volt a legid sebb és az egyetlen hivatásos katona. Khalid, a
harckocsi lassú észjárású vezet je, besorozott volt, Kezhez, a fiatal
irányzóhoz hasonlóan, aki az éhségt l és szomjúságtól már halluci-
nált. Kez volt a legsoványabb és leggyengébb a három férfi közül, így
az tartalékai fogytak el leghamarabb.
Nuri alacsonyabb volt Khalidnál, s ápolatlan fekete szakálla vaddá
tette a külsejét. Noha majd' elpusztult az éhségt l és a kimerültség-
l, élni akarása ég fáklyaként világított sötét, beesett szemében.
Gyorsan körülnézett, és úgy döntött, legjobb, ha elrejt znek a d nék
között, távol az úttól.
- El kell t nnünk a tank közeléb l - mondta rekedt hangon Khalid-
nak, miközben a d nék felé mutatott. - Érted?
Khalid bólintott. Mosolyogni akart, de bármenyire ostoba volt is,
rájött, hogy ez most illetlenség lenne. A két férfi felemelte a l szerest,
s maguk közé véve végigbukdácsoltak a felázott homokon. Mikor né-
hány méterre eltávolodtak a T-55-öst l, Nuri megfordult, és egy füst-
bombát dobott a lánctalpai alá. Fekete füstfelh tört el a tank alól,
mintha lángra kapott volna. Nuri terve az volt, hogy mind a hárman
lepihennek a közelben; nem sok esélyük volt rá, hogy Kezt biztonsá-
gos távolságba tudják cipelni, s Nuri nem akarta, hogy könny préda-
ként magukra vonják az amerikai pilóták gyilkos sorozatait.
Terhük alatt roskadozva, Nuri és Khalid felkapaszkodott a buckára,
majd félig botladozva, félig csúszva, lement a túloldali bemélyedés-
be. Egy homokpárkány ugrott ki a d ne oldalából, ami alatt jól el le-
hetett rejt zni. A két férfi bemászott, majd behúzták maguk közé az
eszméletlen Kezt is.
Az arcára ragadt nedves homok érdekelte Khalidot. Épp a szájába
akart tenni egy marok sarat - amir l bizonyára azt hitte, hogy man-
na -, mikor Nuri pofon vágta és ráripakodott, hogy hagyja abba. Az
id sebb katona a zubbonyából el vett egy zsebkend t - melyet min-
dig készenlétben tartott, hogy legyen mit lengetnie, ha megadja ma-
gát -, és megtöltötte a nedves homokkal. A zsebkend t megtekerte,
amennyire csak legyengült ujjaival tudta, s a masszából egy kemény
labdát gyúrt. Vízcseppek jelentek meg a vászon külsején. Khalid
megpróbálta a labdához nyomni a nyelvét, de Nuri durván félrelökte.
A harckocsivezet nem sért dött meg, ám ezúttal képtelen volt elfoj-
tani a vigyorgást. Nuri ezredszer t dött el azon, vajon miért is so-
rozták be. Bár a választ maga is jól tudta: Khalid nem volt túl eszes,

24
de harckocsivezet nek kit en bevált. A távolságot és a sebességet
tökéletesen össze tudta hangolni, s így képes volt a T-55-öst teljes
gázzal átvinni akár olyan hasadékon is, ahol a tank oldala és a fal kö-
zött csak néhány centiméter maradt. Ennél fontosabb volt azonban a
fiatal, mosolygó kurd hihetetlen szerencséje; a rá l tt rakéták és löve-
dékek egyszer en felrobbantak, miel tt célba értek volna.
Nuri a térdére fektette Kez fejét, és kiszáradt ajkához nyomta a
zsebkend t. A fiú nyelve ösztönösen el bújt, és oly mohón tapadt rá
a homokból gyúrt labdára, mint egy éhes kutyakölyök anyja eml jére.
Khalid a zsebkend után nyúlt.
-Csinálj egyet magadnak! - förmedt rá Nuri. - Mindent nekem
kell megmondanom?
Khalid vigyora ráébresztette Nurit kérdése ostobaságára. Kinyújtotta
a karját, és barátságosan hátba veregette a sz ke fiatalembert. Két ala-
csonyan szálló, félelmetes Intruder húzott el a fejük felett. Egyikük
félredöntötte a gépét, megfordult, s nagyon lassan visszajött. A pilóta
minden bizonnyal meglátta a kiszögellés alatt meghúzódó három ira-
ki katonát. A közeled turbinák bömbölését l rátört rémület nyomán
Nuri belei összecsavarodtak, mint egy tekerg kígyó. Miközben
azonban imádkozott, hogy Khalidot ne hagyja el jó szerencséje, a tá-
madó repül gép elkanyarodott. Nuri foga vacogott, ahogyan a meg-
könnyebbülést l mély lélegzetet vett.
- Ezúttal nem volt szükség a szerencsére - mondta vigyorogva
Khalid.
Nuri belenézett a sz ke hajú férfi szemébe, s fagyos bizsergést ér-
zett elhanyagolt szakálla és haja minden szálában. Volt valami a min-
dig mosolygó szem mögött. Valami nem evilági. Valami, ami nem il-
lett ahhoz a Khalidhoz, akit ismert; vagyis a század „udvari bolond-
jához", a mindig mókázó, nagy tréfacsináló Khalidhoz, aki képes volt
a fejét egy vödör vízbe beledugni csak azért, mert szerette, ha a töb-
biek nevetnek rajta. Hiszen ha valakit kinevettek, azt is jelentette,
hogy befogadták maguk közé.
- Így van - helyeselt Nuri. - Ezúttal nem volt szükség a szerencsé-
re. Nem kellett pazarolni, mi?
- Nem is lehet pazarolni - felelte rejtélyesen Khalid. - Van bel le
elég.
Egyszer válasz volt, s Nuri nem is értette, miért ijedt meg t le.

Szingapúr és London között,

1991. február 27., szerda

Az Öböl-háború jótékony hatásaként az emberek féltek repül gépre

szállni, így kevesen lehettek szemtanúi a Boeing els osztályán a kis-
lány fokozódó nyugtalanságának.
- Nem - mondta váratlanul, s fejét olyan er vel rázta meg, hogy

25
leesett róla a fülhallgató. - A pontos id t az Accurist támogatja.
A harmadik sípszó tíz óra tizenöt percet jelez. Bip... bip... bip...
- Andy! Légy szíves, fejezd ezt be!
Lloyd Wheeler végignézett az üléssoron, a lárma forrását keresve.
Az anya megpróbálta lecsendesíteni kislányát. Vajon hány éves lehe-
tett? Tizenöt? Tizenhat? Wheeler már korábban rájött, hogy a kislány
autista. Mikor észrevette, hogy mennyire felkelti a figyelmét laptop
komputere, szándékosan úgy fordította a képerny t, hogy a kislány is
láthassa, mit csinál. A gyerek azonban most túlságosan el volt foglal-
va önmagával ahhoz, hogy bármi másra figyelmet fordítson. Különös,
hogy az autista gyerekeknél mennyire gyorsan válik az er s figyelem
egyfajta rohammá. Lloyd nem vett tudomást az anya egyre sürget bb,
csitító szavairól, és a kislány nyögdécselésér l; be akart fejezni egy
munkát, miel tt a számítógép elemei lemerülnek.
Érzékeny, figyelmes természete nem állt összhangban külsejével;
er s csontozatú, keménykötés férfi volt. Izmai apja oxfordshire-i
farmján gömbölyödtek ki még gyerekkorában, azóta rendszeres spor-
tolással tartotta karban ket. Haja színe az érett kukoricáéra emlékez-
tetett, és dússága miatt legalább tíz évvel fiatalabbnak látszott, mint
harminckett . Nemrég vált el - tízévi házasság után -, s hogy ezt ki-
heverje, teljes er vel vetette bele magát munkájába, a Tudomány
cím lap szerkesztésébe.
Nagy ujjai esetlennek t ntek, ahogy nyomogatta laptop komputeré-
nek apró billenty it. Általában gyorsabban szokott dolgozni, most
azonban csigalassúsággal préselte ki magából azt a 4000 szavas szö-
veget, ami félbeszakadt szingapúri útjáról számolt be. Az Asztrofizi-
kusok Szövetsége most tartotta rendes, évi gy lését, ám az amerikai
és több más delegáció az utolsó pillanatban lemondta a részvételt,
mivel féltek, hogy az irakiak terrorista akciókat indítanak a nyugati lé-
gitársaságok gépei ellen. Ennek következtében sok fontos tanulmányt,
amely a kongresszusra készült, nem hoztak el, s így Lloyd is úgy dön-
tött két nap után, hogy inkább visszautazik Londonba.
André ismét nyugtalanná vált, s izgett-mozgott ülésén. Laura Nor-
manville megfogta kislánya kezét, s gyengéden próbálta megnyug-
tatni.
-Semmi baj, Andy. Hamarosan földet érünk. - Oldalra pillantva
tekintete találkozott Lloyd Wheelerével, s zavarában-dühében elpi-
rult. Már századjára kívánta, hogy a férfi üljön át máshová - hiszen
rengeteg üres hely volt a gépen -, és ne bámuljon állandóan, mikor
André izgatottá válik.
Lloyd megérezte a felé sugárzó ellenséges hangulatot. A repülés
hosszú órái alatt azzal szórakoztatta magát, hogy az utasok ruhája és
viselkedése alapján megpróbálta elképzelni, milyen lehet az életük.
A borjúb r csizmát (mely alkalmatlan volt a repüléshez, ugyanis a láb
ilyenkor feldagad) és testre feszül gyapjúruhát visel n tönkrement
házasságát hátrahagyva azért repült Londonba, hogy újra kezdje pá-
lyafutását fotómodellként. A rabbi, aki egész úton fel sem nézett a Tó-
rából, nyilvánvalóan gyémántokkal kereskedett, s most, hogy ko-

26
 losszális üzletet kötött Szingapúrban, hazamegy a fényárban úszó, ri-
asztóval felszerelt, Mill Hill-i palotájába, magányos, öreg feleségé-
hez.
De hogy illik ide az anya és a kislány? Leegyszer sít jellemzéseit
rájuk nem lehetett alkalmazni, mivel noha megdöbbent en hasonlí-
tottak egymásra - finom metszés arcvonásaik, magas, szinte klasszi-
kus homlokuk tekintetében -, teljesen eltér öltözéket viseltek. A kis-
lány plisszírozott szoknyája és selyemblúza minden bizonnyal szabó-
nál készült, mivel tökéletesen állt fejletlen, nyúlánk alakján. Ezzel
szemben anyja ruhája egyszer volt és olcsó, mintha csak szándéko-
san öltözte volna alul a lányát, hogy az csinosnak t njön mellette.
Barna szeme szinte sírt a szemfesték után. Még dús sötét haja is régi-
módi kontyba volt kötve, míg lánya egzotikus, fekete tincsei szaba-
don hullottak le lapockái között a derekára. Gazdag fénye arról árul-
kodott, hogy nagy gondot fordítanak az ápolására.
- Nem! - mondta André váratlan hevességgel.
- Kérlek, Andy!
- Nem! - kiáltotta hirtelen André. - Mind rossz! - Ökölbe szorított
kezével nagyot csapott az ülés karfájára.
Laura megfogta a lánya kezét, és er szakkal bedugta a biztonsági
öv alá. André karjának rendkívüli erejét a megszállottság kezdeti jelé-
nek tekintette. Úgy t nt, szertefoszlanak abbéli reményei, hogy ez a
repülés nem lesz olyan, mint mikor Londonból jöttek Szingapúrba.
- Kérlek, Andy! - könyörgött. - Ne itt! Ne most! - De tíz év után
maga is tisztában volt vele: hiába kérleli a lányát, mikor rátör a ro-
ham.
- Nem! Nem! Nem! Mind rossz!
Az utasok felébredtek, s nyakukat az üléstámla felé nyújtogatták,
hogy megnézzék, mi történt. Ching - a Singapore Airlines kedves lé-
giutas-kísér je - épp be akart avatkozni, mikor a 747-es légzsákba ke-
rült, s hirtelen nagyot zökkent. A fenti tálalóból üvegcsörömpölés és
káromkodás hallatszott. A stewardess kétségbeesett pillantást vetett a
beteg kislányra, nem tudván eldönteni, hol segítsen el ször. A fentr l
jöv kiáltás hallatán azonban fürgén felszaladt a csigalépcs n.
Lloyd áthajolt az ülés karfája fölött.
- Lehet, hogy a kislány meg szeretné nézni, mit gépelek a számító-
gépemen - ajánlotta. - Úgy láttam, érdekli.
Lloyd hirtelen közbeszólása váratlan hatást gyakorolt a kislányra.
Abbahagyta a fészkel dést, és rábámult. Volt valami kísértetiesen is-
mer s a tekintetében, ami nyugtalanná tette Lloydot - egészen addig,
míg eszébe nem jutott, mi is az. Múlt év januárjában, mikor összeka-
pott lapjának tulajdonosával, a londoni állatkertben tett hosszú sétá-
val h tötte le magát. Miközben azon tépel dött, hogy lemondjon-e
vagy vállalja a példányszám megkétszerezését egy éven belül, megál-
lásra késztette egy csodálatos fekete párduc jóindulatú, sárga tekinte-
te. Hosszú percekig némán méregették egymást. Ahogy Lloyd belené-
zett a baljós s egyszersmind kifürkészhetetlen szembe, úgy t nt,
mintha egy olyan lelket látna, mely egy félelmetes, mindentudó intel-

27
ligencia birtokosa. Nehezen tudta elhinni, hogy a csillogó, fekete sz -
teremtmény pusztán egy oktalan állat. Inkább csak színlelt. Arra
várt, hogy eljöjjön az ideje. Most ugyanez az érzés tört rá, ahogy a
különös kislány merev, zöld tekintete rászegez dött.
A varázslatot az anya hangja törte meg.
- Nagyon kedves önt l - mondta fagyosan -, de nem hiszem, hogy
Andrét érdekli...
- Látni akarom! Látni akarom! - kiáltotta André, miközben ugrálni
kezdett az ülésén. Miel tt anyja tiltakozhatott volna, a kislány felpat-
tant, elhúzott anyja mell l, és belevetette magát a Lloyd melletti ülés-
be.
Lloyd felnevetett.
- Úgy t nik, felülbírálta az ön döntését.
- Rendben. De csak néhány percig maradhat, Mr...
- Lloyd Wheeler. - Zakója zsebéb l el húzott egy névjegykártyát,
és odanyújtotta az asszonynak. Mikor az vonakodva elfogadta, Lloyd
észrevette, hogy jegygy van a kezén.
„Lloyd D. Wheeler, f szerkeszt , Tudomány." Neve alatt ott volt a
folyóirat és a lakásának - egy átalakított raktárnak - a címe. Mindket-
ugyanabban az utcában volt.
-A munkámnak köszönhet en vándoréletet élek, de valamelyik cí-
men általában elérhet vagyok - jegyezte meg vidáman.
A n közönyösen berakta a névjegykártyát olcsó kézitáskájának
egyik zsebébe. Lloyd magán érezte a kellemetlen, bizalmatlan tekin-
tetet, miközben kinyitotta a gépet és bekapcsolta. Különböz pontok
jelentek meg a képerny n, amik hamarosan a „Compaq" szóban áll-
tak össze. Úgy t nt, a jelenség tetszik Andrének, ezért Lloyd meg-
nyomta a „törlés" gombot és megismételte a m veletet.
- Kompakt - mondta a kislány.
- Megmutassam néhány játékomat?
-Játék - mondta bólogatva André. - Szeretem a játékokat. - Fi-
gyelmesen nézte Lloyd kezét, miközben a férfi megkereste a játékok
alkönyvtárát. Mint a legtöbb laptop számítógép tulajdonosának, akik
üzleti célra használják a gépet, neki is kallódott néhány játékprogram-
ja a memóriában. Lloydnak több játéka volt, mint amennyit be mert
volna ismerni, mivel a munkája miatt hosszú órákat kellett repül te-
rek várótermeiben töltenie, a sajtótájékoztatók kezdetét lesve. Átnéz-
te a könyvtárat, s olyan játékot keresett, amiben sok az esemény és a
rajz.
Játék a bet kkel? Nem. Sakk? Még annyira sem.
Végül a MicroProse „Csillaghajósát" választotta ki. Ez volt az egyet-
len „dirr-durr" háborús játék a Compaq-on, de a legjobbak közé tarto-
zott. Megmutatta Andrének, hogy a kurzorgombokkal viheti az rha-
jót az ellenséges terület fölé, és szóközbillenty vel üzemeltetheti a
lézerágyút. A kislány egy szót sem szólt, s ez zavarba ejtette Lloydot.
Megengedte neki, hogy az ölébe vegye a gépet. André hosszú, kecses
ujjai hihetetlen fürgeséggel táncoltak a billenty zeten. A komputer
apró hangszórójából hamarosan a robbanások halk, sivító zaja hallat-

28
 szott, és az eredményjelz tábla számlálni kezdte a pontokat. André
különös szakértelemmel szedte le a gyorsan mozgó, ellenséges gépe-
ket. Lloyd oldalra fordította a fejét, és rámosolygott Laurára, aki még
mindig aggodalmaskodva figyelte ket.
- Nagyon ügyes. Gondolom, otthon is szokott ezzel a játékkal ját-
szani.
Laurát ugyancsak meglepte André váratlan képessége.
- Nem. Nincs is otthon számítógépünk.
Lloyd André profilját figyelte. A kislány mereven bámulta a kép-
erny t, s arcán sem öröm, sem összpontosítás nem tükröz dött. Ujjai
úgy nyomogatták a gombokat, mintha nem is hozzá tartoznának.
A Compaq-ból apró robbanások sorozata hallatszott. Lloyd a képer-
ny re pillantott, s csodálkozva látta, hogy André már a második pá-
lyán jár. Nyilván rájött, hogy kell az rhajót üzemanyaggal feltölteni
a Tesla-tornyok között.
- Megdöbbent en ügyes - mondta Lloyd, csak azért, hogy a be-
szélgetés ne szakadjon félbe. A n kíváncsivá tette. Szeretett volna
többet megtudni róla és különös lányáról.
Laura köteked en nézett rá.
- Gondolja, hogy vennem kellene egy számítógépet Andrének?
- Nos, úgy t nik, nagyon tetszik neki. Kár, hogy nem vett egyet
Szingapúrban. Ott aztán igazán olcsón meg lehetett volna úszni, bár
már otthon is megy le az ára. Ez az egyetlen dolog, amivel ilyesmi
megtörténik.
- Mennyibe kerül egy ilyen gép?
- Úgy ezerötszáz fontba.
Laura meglep dött.
- Akkor nagyon kedves önt l, hogy megengedi neki, hogy használ-
ja, Mr... öö... Wheeler.
Lloyd bátortalanul elmosolyodott.
- Egy jó, íróasztalra való gépet már a feléért kaphat. - Furcsán
érezte magát, hogy Andréról beszélnek, miközben is ott van, de a
kislány ügyet sem vetett rájuk. Mindketten elhallgattak, s az asszony,
miután hátrad lt az ülésében, kinyitotta az újságját, jelezvén, hogy a
rövid beszélgetés véget ért.
Bár magának sem akarta beismerni, Laura hálás volt a sz ke
idegennek, amiért egy id re megszabadította André dührohamától.
A múlt héten, mikor Szingapúrba repültek a n vérét meglátogatni,
sokkal rosszabbul folyt le az utazás. André egyre nyugtalanabb lett,
ahogy a repül gép id nként leszállt üzemanyagot felvenni, s végül
rátört a roham, épp amikor a gép megállt a changi repül tér leszálló-
pályáján.
Laura úgy érezte, szemhéja elnehezül. Hogy el ne aludjon, fejére
tette a fülhallgatót, és felcsavarta a hanger t, de a fáradtság és Beetho-
ven muzsikája épp az ellentétes hatást eredményezte.
André arckifejezése továbbra is feszült maradt, miközben játszott.
Természetes volt, hogy nem látszott rajta a vidámság: kevés olyan
ember akadt, akinek arca érzelmet árult el, miközben teljesen belete-

29
metkezett egy számítógépes játékba. A gép hangszórója most már
szinte szünet nélkül bippegett, ahogy André pontszáma emelkedett.
Talán az iskolájában van komputer, ahol ugyanezt a programot hasz-
nálják - gondolta Lloyd.
A kislány nem vett tudomást Lloydról, ezért a férfi hozzáfogott,
hogy megfejtse újságja keresztrejtvényeit. Szeme sarkából azonban
id l id re Andrére pillantott. A kislány vidáman felsikoltott, mikor
magasabb szintre ért, s izgatottan kapta az arca elé a kezét. Lloyd kü-
lönösnek találta, hogy nem viselt órát; a legtöbb tizenéves ugyanis
csupasznak érezte magát egy sokgombos, bonyolult mütyür nélkül,
mely tucatnyi ország helyi idejét jelezte, s úgy csipogott minden órá-
ban, mint egy elektromosszékbe ültetett svábbogár.
Lloyd megnézte a saját óráját, és megpróbálta kiszámolni, mennyi
lehet az id Londonban. Szingapúrban nyolc órával több volt, mint
Londonban, tehát...
- A pontos id t az Accurist támogatja. A harmadik sípszó tíz óra
harmincegy percet és tíz másodpercet jelez. Bip... bip... bip...
Lloyd döbbenten nézett Andrére. Abbahagyta a játékot, és mereven
bámulta a férfit. Nyilván észrevette, mikor az órájára nézett. A kislány
tekintete ezután alvó anyjára siklott. Lloyd rámosolygott.
- Miért mondtad ezt, André? Ez a valódi id ?
- A pontos id t az Accuris támogatja - ismételgette egykedv en
André. - A harmadik sípszó tíz óra harmicegy percet és harminc má-
sodpercet jelez. Bip... bip... bip - A kislány elcsendesedett. A zavar-
baejt zöld szem úgy meredt Lloydra, ahogyan a macska figyeli az
egeret.
Lloyd nem tudta, mit kezdjen a váratlan kitöréssel. A Compaq-ba
egy igazi, lítiumelemes óra volt beépítve, amit sohasem állított át,
mert mindig szerette tudni, mennyi Londonban az id . A többi kvarc-
órához hasonlóan ez sem sietett vagy késett többet egy év alatt, mint
a másodperc századrésze. Lloyd úgy döntött, azzal nem árthat André-
nek, ha megmutatja neki az igazi id t.
- Hadd mutassak neked valamit, kisasszony!
André nem tiltakozott, mikor a férfi kivette az öléb l a gépet, és ki-
kapcsolta a játékot. Hátrad lt, és a fejük feletti poggyásztartóra me-
redt. Lloyd behívta az órát, és épp meg akarta mutatni Andrének a
képerny t, mikor anélkül, hogy elfordította volna a fejét, megszólalt:
- A pontos id t az Accurist támogatja. A harmadik sípszó tíz óra
harminckét percet és negyven másodpercet jelez. Bip... bip... bip.
Lloyd meghökkenve bámult a képerny re. A számjegyek pontosan
abban a pillanatban váltottak 22:32:40-re, mikor André kimondta a
harmadik „bip"-et. A kislány semmiképp sem láthatta a képerny t.
Másfelé volt fordítva, s a hátulról megvilágított monitoron lév szá-
mokat csak egyetlen szögb l lehetett leolvasni - más irányból nehe-
zen, vagy egyáltalán nem. Lloyd órája sem jöhetett számításba, mivel
sietett, s André nem is nézett arrafelé.
Lloyd teljesen elfordította a gépet a kislánytól. André, mintha csak
a játék szabályait próbálná kitalálni, a férfit nézte.
30
 - Rendben, Andy - mondta Lloyd, s igyekezett egyenletes hangon
beszélni. - Mondd meg újból az id t!
-A pontos id t az Accurist támogatja. A harmadik sípszó tíz óra
harmincnégy percet és tíz másodpercet jelez. Bip... bip... bip...
A Compaq órája hajszálpontosan ugrott 22:34:10-re, mikor André
kimondta a harmadik „bip"-et. Lloyd elnémulva bámult az órára,
majd Andrére. Egy pillanatra úgy t nt, mintha Lloyd arckifejezése lát-
tán gy zedelmesen csillanna meg André szeme, de ez azonnal el is
múlt.
Véletlen, mondta magában Lloyd, de maga is tudta, hogy ez csak
önámítás. A csodálatos gyerek, akir l mindenki azt hiszi, hogy szelle-
mileg visszamaradott, de legalábbis az autizmus egyik súlyos válfajá-
ban szenved, másodpercre pontosan meg tudta mondani az id t.
Eszébe jutott egy autista fiúról, Stephen Wiltsire-r l készült tv-m sor,
aki emlékezetb l is hihetetlen részletességgel rajzolt le olyan épüle-
teket, melyeket alig néhány másodpercig látott. Úgy t nt, Lloyd leple-
zetlen elragadtatása felbátorította a kislányt.
-A pontos id t az Accurist támogatja. A harmadik sípszó tíz óra
harmincöt percet és harminc másodpercet jelez. Bip... bip... bip.
Lloyd tátott szájjal bámulta a képerny t. Nem akart hinni a szemé-
nek.
- A pontos id t az Accurist támogatja. A harmadik sípszó tíz óra
harmicöt percet és ötven másodpercet jelez. Bip... bip... bip.
- Hogy merészeli?
Lloyd és André meglepetten nézett fel. Laura düht l elsápadt arccal
tornyosult feléjük.
- Hogy merészeli ilyesmire kényszeríteni Andrét?
- Már megbocsásson, de nem kénysz...
-Azt hittem, megbízhatok magában. Ehelyett maga kihasználta a
bizalmat.
- Nézze! - mondta csendesen Lloyd. - Nem értem, hogy...
Nem volt lehet sége befejezni a mondatot. Laura megragadta And-
ré karját, és talpra rántotta.
-Tudhattam volna! - dohogott Laura, miközben visszavitte Andrét
az ablak melletti üléshez. - Gondolhattam volna, hogy magában nem
lehet bízni.
Lloyd megvonta a vállát, és ismét az újságja felé fordult. Eljátszott a
gondolattal, hogy ad a n nek egy órát, míg lehiggad, s majd utána
bocsánatot kér t le. Végül azonban elvetette az ötletet. Mi a fenéért
kellene neki elnézést kérnie? Semmi rosszat nem tett, s t, amennyire
látta, a gyerek élvezte is, hogy megmutathatja valakinek a képessé-
geit. Lehet, hogy még egy cikket is ír róla. Csak egy pár sorosat, ami
mindig jó, ha van a tarsolyban, hogy legyen mivel kitölteni a hasábok
között kimaradó üres helyeket. Magában meg is fogalmazta az els
bekezdést. Lloyd általában könnyedén kezdte el a cikkeket, ám a leí-
rásuk bonyolultabbnak bizonyult...
Miközben a második bekezdést fogalmazta, elbóbiskolt, és a repü-
gépen felszolgált ételek hatásaként egy ismer s, csalafinta, zöld

31
 szempárról álmodott, ahogy el tte lebegett a galaxisok és s fekete
felh k hátterében. Bármerre is fordult, ugyanaz a csodálatos látvány
tárult a szeme elé - galaxisok sokasága, csillagok, csillagrendszerek,
melyek oly fényesen világítottak, hogy képtelenség volt egyenesen rá-
juk nézni. A különös csak az volt, hogy a fényes pontok milliárdjai
nem távolodtak egymástól - álma világegyeteme nem tágult, hanem
zsugorodott. És az összeomló univerzum felett ott lebegett az ismer s
zöld szem, és egy kifejezéstelen hang minden tíz másodpercben kö-
zölte az id t.
- ...negyvenkét perc és ötven másodperc... Bip! Bip! Bip! És negy-
ven másodperc... Bip! Bip! Bip! És harminc másodperc... Bip! Bip!
Bip!
A világegyetem összeomlása felgyorsult, és az id visszafelé ha-
ladt. A kislány hangja egyre magasabb lett, mint egy felgyorsított sza-
lag, s végül egyenletes sípolássá változott.
A halántékába hasító éles fájdalom ébresztette fel Lloydot. Párnája
leesett a földre, s feje nekivágódott a karfának. Felült. Rendkívül
rosszul érezte magát. Megdörzsölgette a halántékát, és észrevette,
hogy André figyeli. Biztosan álmában is figyelte, s ett l érezte kényel-
metlenül magát. Alig észrevehet en intett neki, de André nem vett
róla tudomást.
Lloyd felállt, és a csigalépcs n felment a bárba, ahol kit kávét
lehetett kapni. A rabbi beszélgetni kezdett vele. Az ortodox zsidó
nem gyémántkeresked volt, hanem jó humorú fogorvos, s rengeteg
vidám történetet mesélt a fogászatról. Az ivással és beszélgetéssel si-
került néhány órára el zni az unalmat. Amikor Lloyd visszament a
helyére, látta, hogy André ismét nyugtalanná vált. Egy félóra múlva
le-fel húzogatta az ablaksötétít t, s fejét hevesen ingatta. Laura min-
dent megtett, hogy lecsendesítse a kislányt. Egy pillanatra Lloydra né-
zett; tekintete fagyos volt és dühös - nehogy a férfi mondani vagy csi-
nálni merjen valamit.
A motorok távoli zúgásának hangja megváltozott, és a 747-es eny-
hén oldalra billent. Az utastérbe szerelt hangszórók csengettek. A ka-
pitány bejelentette, hogy a heathrow-i repül tér közelébe értek.
- Hamarosan földet érünk, hölgyeim és uraim. Kérjük, hajtsák fel
tálcáikat, és állítsák egyenesbe üléseiket! Cigarettáikat oltsák el, ha ki-
gyullad a jelzés! Köszönjük.
- Rossz! - dünnyögte André, miközben ide-oda ingatta a fejét,
mintha csak valami hallucinációtól próbálna megszabadulni. - Min-
den rossz!
Ching jelent meg egy másik stewardess-szel, s végigjárták az utas-
teret, hogy megnézzék, minden biztonsági öv be van-e kapcsolva.
- Hölgyeim és uraim, a szokásos eljárásnak megfelel en, csökkent-
jük az utastér világítását a leszállás idejére.
Lloydnak bedugult a füle, ami azt jelentette, hogy a kapitány mó-
dosította az utastér légnyomását a küls szintre. A motor dübörgésén
hallatszott a fordulatszám csökkenése. Az M4-es autópálya nyaklánc-
szer fényei t ntek fel Lloyd ablakában, ahogy a Boeing megd lt és a

32
 leszállópálya felé kanyarodott. A férfi Andrére pillantott. A kislány
rendkívül rossz állapotban volt - ide-oda fészkel dött, és térdével az
el tte lév ülés támláját rugdosta.
- Minden rossz! - kiáltozta. - Minden rossz!
Laura er sen megszorította André kezét, s szakadatlanul beszélt
hozzá anélkül, hogy választ várt volna. A tíz év alatt, ami a baleset
óta eltelt, Laura megtanulta, hogyan kell folyamatosan, gondolkodás
nélkül „halandzsázni". Meleg, biztató hangja általában gyorsabban le-
csillapította Andrét, mint bármilyen gyógyszer.
Lloyd nem hallotta, mit mond, de látta, hogy mennyire szereti a lá-
nyát, s ez megindította. Két évvel ezel tt tanulmányozta az autista
gyerekek kezelését, hogy cikket írhasson róla, s leny gözte az a gon-
doskodás és odaadás, amivel a szül k körbevették beteg gyerekeiket.
Az irányítófülkében a másodpilóta enyhén oldalra döntötte a 747-
est. Büszke volt rá, hogy mindig a leszállópálya közepére rakta le a
gépet. Tiszta volt az éjszaka. A leszállópálya fényei a magasból is lát-
szottak, s a gép jó szögb l közelített felé.
Kétszáz méter a földet érésig.
Húsz csomó sebesség oldalszél. Újabb apró irányváltoztatás.
Száz méter... Ötven méter...
A másodpilóta hátrahúzta a kormánykart, és a Boeing kerekei rá-
huppantak a leszállópályára. Megfordította a tolóer irányát, és a szá-
guldó gép lassulni kezdett.
André ijeszt en forgatta a szemét, s halkan nyögdécselt fájdalmá-
ban. Laura még er sebben szorította meg a kezét.
- Imogen azt mondta, annyira örült nekünk, hogy jöv nyáron el-
jön hozzánk. Jó lenne, igaz? Te is annyira megkedvelted.
- Nem!
A Boeing sebessége a felére csökkent a földet érés óta, s most hat-
vanöt csomóval haladt. Tökéletes volt a leszállás.
- Hát nem izgalmas újra itthon lenni, Andy? Bár a kert biztosan ga-
zos lesz egy kicsit. Bárcsak egy kicsit több id nk lett volna rá, hogy
rendbe rakjuk, miel tt elutaztunk.
- NEM! - André kitépte az egyik kezét anyja szorításából, s dühöd-
ten rávágott az el tte lév ülésre. Szerencsére nem ült ott senki. Lau-
ra elkapta az elszabadult kezet, és megpróbálta lefogni.
A robbanást csak a pilótafülkében lehetett hallani. A háromtagú
legénység el ször azt hitte, hogy az orrkerék kapott defektet.
A kapitány szerint legalább két kerék adta ki ezt a hangot. Gyanúját
- rádión keresztül - az irányítótoronnyal is közölte. A másodpilóta
mindent el írásszer en csinált. Kiengedte a fékeket, s teljesen a meg-
fordított tolóer re bízta a Boeing megállítását.
- Az orrkerék kormányozható - jelentette, mikor a zötyköl gép
sebessége ötven csomóra csökkent. Meglepett pillantást vetett a kapi-
tányra.-Jól viselkedik.
Bár mindenki hallotta a durranást, egyik utas sem jött rá, hogy vala-
mi baj van. Laura továbbra is Andrét nyugtatgatta:
- Az els dolgunk az lesz, ha kinyitnak az üzletek, hogy el hívat-

33
 juk a képeidet. Biztosan gyönyör ek lesznek, amiket az orchideákról
készítettél a botanikus kertben. Milyen kedves volt Imogent l, hogy
megvette neked azt a fényképez gépet. - Igyekezett halkan beszélni.
A 747-es negyven csomóra lassult, s elhasználta a leszállópálya
kétharmadát. Az irányítótoronyból távcs vel figyelték a gépet, s jelen-
tették a kapitánynak, hogy a szárnyból kinyúló kerekeknek sincs lát-
szólag semmi bajuk. Ennek ellenére, a másodpilóta nem akart koc-
káztatni. Óvatosan bánt a fékkel. Valaminek el kellett romlania;
a robbanás csak így történhetett. A leszállópályáról a gurulópályára
kanyarodott. A motorok hangja tompa sivítássá változott, és a Boeing
sebessége húsz csomóra esett.
Ching nem sejtette, hogy valami gond van a pilótafülkében, bár ta-
pasztaltabb kollégái az els osztályon rájöttek, hogy defekt történt, s
ezért nem aggódtak különösebben. Ilyesmi gyakran el fordult, noha
ezt a légitársaságok nem szívesen ismerték be. Ching a kezébe vette
a mikrofont.
-A Szingapúri Légitársaság nevében üdvözöljük önöket, hölgyeim
és uraim, London repül terén, Heathrow-n. Reméljük, kellemesen
utaztak, s legközelebb is bennünket választanak. Kérjük, maradjanak
ülve, s ne kapcsolják ki a biztonsági övet, míg a gép teljesen meg
nem áll.
Mint mindig, a bejelentésre most sem figyelt oda senki. Az utasok
- akik örültek, hogy a hosszú út után végre kinyújtóztathatják a lábu-
kat - egymás után álltak fel és nyitották ki a poggyásztartó rekesze-
ket. Laura remélte, hogy a váratlanul támadt mozgás eltereli André fi-
gyelmét, de a kislány teljesen bezárkózott önmaga zárt világába. Pon-
tosan abban a pillanatban, amikor a Boeing megállt, éles, rémiszt si-
kolyt hallatott, és összekuporodott az ülésén.
Hirtelen mennydörgés rezegtette meg a leveg t, mintha villám csa-
pott volna a repül gépbe. A pilótafülke el tt egy villanás látszódott,
mely egy óriási vaku fényéhez hasonlított. Ugyanabban a pillanatban
az egész repül gép megrázkódott, mintha csak macskaköves úton gu-
rult volna. Néhány hátborzongató pillanatig a kapitány meg volt róla
gy dve, hogy az orrfutóm összerogyik. Az rtoronyból szintén lát-
tak valamit, bár maguk sem tudták, hogy mit. Két megfigyel villám-
csapásra gyanakodott. De ha az is volt, nem csapott bele a gépbe,
hanem inkább lepattant róla.
A hatalmas mennydörgés és a repül gép ijeszt rázkódása rémüle-
tet keltett az utasok körében - bár ezt némileg enyhítette egy talpra-
esett steward, aki gyorsan bejelentette, hogy a közelükben egy kisebb
villám csapott a földbe, de nincs miért aggódni, mivel a gépet úgy
tervezték, hogy ilyesmivel képes legyen megbirkózni.
A 747-es kapitánya fejében is cikáztak a gondolatok. Azon t -
dött, hogy elrendelje-e a gép vészkiürítését, de már látta a közeled
önjáró lépcs k fényeit, miután a földi személyzetet is riasztották,
hogy valami nincs rendben a Boeinggel. T zoltóautók is tartottak a
gép felé. Mivel a fedélzeten csupán nyolcvan utas tartózkodott, biz-
tonságosabbnak t nt a megszokott módon juttatni ket a buszra, mint

34
 a csúszdákat üzembe helyezni. A f steward a bels telefonon jelen-
tette, hogy az utasok idegesek, s alig várják, hogy leszállhassanak a
gépr l, de nem estek pánikba. A kapitány megköszönte, és a megszo-
kott kiszállás mellett döntött.
André kapálózott vékony lábával, és lecsúszott a földre. A biztonsá-
gi öv a nyakára tekeredett.
- Nem! Nem! Nem! - kiáltozta. - Minden rossz! Minden nagyon
rossz! A harmadik sípszó... - a mondat vége a torkára forrt a biztonsá-
gi öv szorításától.
Ching meghallotta a lármát, ám az ülések közötti folyosón tolongó
utasok miatt nem tudott közbeavatkozni. Laura megpróbálta kikap-
csolni a biztonsági övet, de a kislány hadonászása megakadályozta
benne. Lloyd félretolt egy bámészkodó utast, és átverekedte magát az
ülések között. Egyik kezével megragadta André csuklóját, a másikkal
pedig kikapcsolta az övet. Letérdelt a kislány mellé, és segített Laurá-
nak visszaültetni a helyére. A gyerek gerince megmerevedett a rémü-
lett l, de karja és lába egy pillanatra sem állt meg.
A f steward ekkor újabb bejelentést tett a hangszórókon keresztül.
- Sajnálattal közöljük, hölgyeim és uraim, hogy minden bejáróhíd
foglalt, ezért busszal szállítjuk önöket az épületbe.
- Minden rossz! Minden rossz! - sikította André.
- Hadd segítsek levinni a gépr l! - ajánlotta Lloyd.
- Egyedül is elboldogulok - hangzott Laura visszautasítása. - Nem
engedi, hogy rajtam kívül bárki is hozzáérjen.
Ebben a pillanatban André elájult. Lloyd, tudomást sem véve Laura
tiltakozásáról, a karjába vette a kislányt. Fejletlen mellbimbók ütköz-
tek ujjaiba; André nehezebb volt, mint gondolta. Szeme csukva volt,
ám szemgolyói hevesen mozogtak ide-oda a szemhéjak mögött.
- Maga hozza az aktatáskámat és a komputeremet - utasította Lau-
rát -, én pedig gondját viselem Andrénak.
Anélkül, hogy választ várt volna, elindult a kijárat felé. Oldalra for-
dult, nehogy André lába beleakadjon az ülésekbe. A kislány szeme
továbbra is rémiszt en forgott. Az ajtókat már kinyitották, s az utasok
sebesen hömpölyögtek le a lépcs n; Lloyd dünnyögve elbúcsúzott a
stewardessekt l. Felajánlották, hogy segítenek levinni Andrét, de
Lloyd visszautasította. Letette a várakozó busz mellett, s örömmel lát-
ta: a kislány már rendbe jött annyira, hogy magától is meg tudjon áll-
ni. Laura odaadta Lloydnak az aktatáskát és a komputert, majd meg-
ölelte lányát.
- Köszönöm - mondta kurtán, miközben megszorította André ke-
zét.
- Ha valamiben...
- Most már magam is boldogulok, Mr. Wheeler. Köszönjük a segít-
ségét.
Andrével már nem volt baj, de miközben felszállt a buszra, úgy
nt, önkívületi állapotban van.
 6
Dél-Anglia,
1991. február 28., csütörtök

Miután minden utast elvitt a busz a f épület felé, a kapitány, a má-

sodpilóta és a mérnök „szemrevételezte" - vagyis körbejárva meg-
vizsgálta - a gépet, mely egyébként felszállás el tt szokott megtörtén-
ni. Semmi rendellenességet nem láttak a hatalmas lökhajtásoson. A
futóm vek, kormányfelületek, gumiköpenyek, fékek - mind rendben
voltak. Még egy csepp szivárgó hidraulikaolajat sem lehetett látni.
Hamarosan csatlakozott hozzájuk a földi személyzet két mérnöke,
de k is hasonló eredményre jutottak. A rangid s mérnök biztos volt
benne, hogy a repül gép mozgatható, ezért visszament a furgonjá-
hoz, s rádión kért egy vontatót.

Mivel kevés utas volt a gépen, Lloydnak nehéznek bizonyult észre-

vétlenül Laura és André közelébe jutnia a poggyászkiadó csarnokban.
A terve az volt, hogy odalopózik hozzájuk a csomagokat szállító sza-
lag mellett, s a b röndjükre ragasztott címkér l leolvassa a nevüket és
címüket. André vette észre el ször; a zöld szemek el l semmi sem
menekülhetett. Valamit mondott anyjának, aki homlokát ráncolva a
férfira nézett, majd elfordította a b röndszállító kézikocsit. Lloyd egy
másodpercre látta a „Laura" nevet, de ez volt minden. Szeme sarká-
ból megpillantotta kézitáskáját. Már távolodott t le, mikor utánanyúlt;
nem érte el, s a rosszul id zített mozdulattól a csomagok összeborul-
tak, majd a szalag egy id re le is állt. Mire sikerült a halomból kiko-
tornia, André és az anyja elt nt.
A francba! Pedig jó cikknek ígérkezett - legalábbis a szingapúri fel-
sülést ellensúlyozhatta volna. Utánuk szaladt, de a zöld kapuban álló,
ügybuzgó vámost kíváncsivá tette a sietség, és úgy döntött, hogy át-
kutatja Lloyd táskáját. Mire végre Lloyd kijutott, az összes utas elt nt.
Nem volt szíve hozzá, hogy felhívja Sarah-t és kirángassa az ágyból
ebben a kés i órában, inkább fogott egy taxit, s azzal vitette haza ma-
gát London újjáépített dokknegyedében lév , Jute Wharf-i otthonába.
A tizennyolcadik századi raktár, ahol Lloyd lakása volt, több külön-
böz apró üzletnek is otthont adott: fényképésznek, kertépít nek, vi-
torlakészít nek, zongorahangolónak, két fivérnek, akik autórestaurá-
lással foglalkoztak (t lük szerezte Lloyd Lotus Super Sevenjét, mikor
kinevezték a Tudomány szerkeszt jének), s t még egy parókakészí-
nek is. Hatodik emeleti, harminc négyzetméteres lakásának falát és
padlóját lakkozott szurokfeny deszkák borították. Az odúban, min-
denféle rendez elv nélkül, bútorcsoportok és egyéb kellékek voltak
elszórva, melyek egy része konyhaként, fürd szobaként szolgált, má-
sok az alvást, az evést és a pihenést tették lehet vé. A fürd szobát és
a WC-t irodába való, mozgatható paravánok határolták, melyeket

36
Lloyd - a pénzbedobós, forró italokat készít automatához és minden
máshoz hasonlóan - árveréseken vásárolt. Az egész inkább hasonlí-
tott egy miniat r kiállítóteremre, mint lakásra. A „hálószoba" a zug
kell s közepén kapott helyet, ahol három, franciaágy méret matracot
raktak egymásra. Tetejét négy pokróc borította - mindre szükség volt,
ugyanis a lakást nem f tötték. Nyáron Lloyd egyszer en csak a spalet-
tával felszerelt, Temzére néz rakodónyíláshoz húzta a „hálószobát",
ahol az öntöttvas rakodógém - mely még mindig ott volt az épület ol-
dalában - egykor hatalmas jutabálákat emelt ki az odalent horgonyzó
uszályokból.
Lloyd gyorsan levetk zött - anélkül, hogy a villanyt felkapcsolta
volna -, és bebújt a többréteg ágyba. Ahhoz, hogy megtalálja Sa-
rah-t az óriási ágyban, a megfelel rétegek közé kellett bemásznia.
Most azonban egyik matracon sem találta meg a n rózsaszín, meleg
testét, s az els dolog, amit észrevett, mikor felkapcsolta a lámpát, az
volt, hogy a ruhásszekrényként szolgáló, krómozott fogasokról hiá-
nyoztak Sarah kedvenc ruhái. Bebugyolálta magát egy pokrócba, s
capri villájának magányában bolyongó Tiberiusként végigjárta a la-
kást, míg rá nem bukkant a Sarah EEG-szer írásával telekapart cetli-
re. A papírdarabon Sarah arról tájékoztatta, hogy egy újabb lakás bel-
építészeti terveit kell elkészítenie, ezúttal Nassauban, s fogalma
sincs, hogy mikor jön haza. Fürd ruháit és fal labdaüt jét viszont itt-
hagyta - Sarah sohasem keverte össze a szórakozást a munkával -,
ami azt jelentette, hogy aligha lesz sokáig távol. Lloydnak mindig hi-
ányzott a n , mikor nem volt vele. Sarah nagyon keményen játszotta
a fallabdát; nem tör dött vele, milyen horzsolásokat okoz magának
vagy partnerének, mindenesetre, utána izgató csókokkal enyhítette a
fájdalmat. Lloyd készített magának egy langyos kakaót az automatával
- a h fokszabályzó megint elromlott -, majd belesüppedt imbolygó
ágyának puha ölelésébe.
Képtelen volt aludni. Valahányszor becsukta a szemét, Andrét látta
maga el tt, ahogy rá bámul azzal a varázsos, zöld szemével. Amikor
végre elszenderült, André továbbra is vele maradt, s halkan számolta
vissza az éveket, napokat, órákat, amik még hátra voltak az életéb l.

7
Laura csak akkor nyugodott meg, s vette le a lábát az Austin gázpe-
dáljáról, mikor már jóval maguk mögött hagyták Londont, s az autó-
pálya bels sávján száguldottak Surrey felé. Tíz évvel ezel tt minden
más volt; Daviddel mindketten imádták a várost, a fényeket, a nagy
forgalmat, a zajt és a fogadásokat, amiket David széles baráti köre
adott. A városban úgy érezték, folyik körülöttük az élet. A vidéket
olyan helynek tartották, ahol aki tud lovagolni az rókára vadászik; aki
pedig nem, az vad, hétvégi murikat tart repkénnyel befuttatott villák-
ban. Ilyen alkalmakkor a marihuanát megt rték, a fényképez gépet
viszont nem...
37
 Tíz évvel ezel tt Laura azt tartotta a legcsodálatosabb dolognak a
világon, hogy David a férje. Régi családból származott, és rengeteg
pénze volt. Kezdetben David szülei nem örültek Laurának, de elfo-
gadták, mert „új vért" hozott - akárcsak egy új kancacsikó a méntele-
pen, amit azért vettek, hogy felfrissítse az állományt. Ha nem is a leg-
jobb vért, de mindenképpen új vért hozott. David anyja meg volt róla
gy dve, hogy Laura csak a pénzéért ment hozzá a fiához. Ez nem
volt igaz - Laura szenvedélyesen szerette Davidet. Ennek ellenére,
Laura anyja, aki önfej lánya minden lépését tiszteletben tartotta,
titokban maga is ugyanezt gondolta, s nem is ok nélkül.
Tizenéves korában Laura rendkívül nagyvonalúan bánt a pénzzel
és a kötelességeivel. Amikor pénzhez jutott, rögtön ruhákra költötte.
S nem olyanokra, amikre szüksége volt, hanem csak követte a diva-
tot. Laura ízlése rengetegbe került. Kés bb, mikor tanítóképz f isko-
lára járt, negyedévi ösztöndíját sikerült már az els hónapban elver-
nie. Tizenhét és tizenkilenc éves kora között több komoly kapcsolata
volt - mind könnyek között ért véget -, mint n vérének, Imogennek,
holott hatéves el nnyel indult húgával szemben. Húszévesen ment
férjhez Davidhez; ekkor már három hónapos terhes volt Andrével.
Mindkét családban úgy érezték - ha éppen ki nem is mondták -,
hogy Laurából hanyag anya, Davidb l pedig rossz apa lesz. Némi-
képp igazuk is volt. Amint André megszületett, máris „mózeskosár-
gyerek" lett bel le: hétvégér l hétvégére fogadásokra cipelték.
A baleset is egy ilyen muri után történt, egy nyálkás, ronda vasár-
nap éjjel, 1980-ban, mikor André ötéves volt. David hozta ki a ház-
ból és fektette le a Porsche hátsó ülésére. Úgy döntöttek, hogy David
túlságosan részeg, ezért Laura vezetett. Imádta a sportautókat és a se-
bességet.
Laura semmire sem emlékezett a balesetb l, csupán megmereve-
dett képek sorozatára, amilyeneket a diszkókban, a gyorsan villogó
fények mellett lehet látni a táncosokról.
A 27-es a tengerpartra vezet f út. Gyors, ám rengeteg a kereszte-
dés, és a Londonból kiáramló autók megnövelik a forgalmat.
A szélvéd kívül-belül piszkos. A szembejöv reflektorok becsapó-
dó rakéták elmosódott fényeivé torzulnak. Amint egy vakító folt elt -
nik Laura látóteréb l, újabb kúszik a helyére.
Az útjelz tábla kanyart jelez, de mire Laura észreveszi, már túl
kés . David figyelmeztet kiáltása hallatszik.
A Porsche a technika csúcsa. Biztonságos - már amennyire egy
autó biztonságos lehet százhetven kilométeres óránkénti sebességnél
- ennek azonban feltétele van: a négy keréknek az úton kell marad-
nia. Ha a négy apró gumifelület elveszti az érintkezést a talajjal, az
autó tonnányi tömegéhez hozzájáruló ABS blokkolásgátló, a merev
acélszerkezet, a meger sített ajtó, a bukócs és a széles gumi, mind
felesleges nehezékké válik, ami csak megnöveli a járm halálos moz-
gási energiáját.
Laura nem emlékezett rá, mi történt azután, hogy az autó lesod-
ródott az útról. A következ emlékképben már a Chichester melletti

38
St. Richard kórház várótermében ült, anyja társaságában. Laura képte-
len volt felidézni, mennyi ideig ölelték egymást. A rend rségi orvos
vérmintát vett Laurától, mivel az alkoholszonda pozitívnak bizonyult.
Mikor valaki belépett a váróterembe, mindketten felnéztek; várták a
híreket a baleseti sebészetr l, ahol az orvosok megpróbálták kioperál-
ni a David szívébe fúródó ajtóoszlop-darabot. Aztán egy kedves n -
vér ment oda hozzájuk. Arckifejezéséb l mindketten tudták, hogy
David meghalt.
Laura homlokán lehorzsolódott a b r és eltört egy ujja.
Amint kivilágosodott, anyja kocsiján az Atkinson Morley kórházba
indultak. A Királyi Haditengerészet helikoptere ide szállította Andrét.
Útközben elmentek a baleset színhelye mellett. A Porsche maradvá-
nyai még mindig a fák között voltak, leng rend rségi zászlókkal kö-
rülvéve, mintha csak valami hátborzongató ünnepség készülne.
A kórházban megnézhették Andrét az intenzív osztály üvegajtaján
keresztül. Fején - ami áttörte a Porsche szélvéd jét - vastag kötés
volt. Annyira sebezhet nek t nt, de mégis élt: szívverése és légzése
szabályos volt.
- Csodálatos kislány - mondta a váratlanul el bukkanó n vér. -
Er s, mint a bors. Mr. Houseman sajnálja, hogy nem találkozhat
önökkel, de az otthonából riasztották, mikor Andrét behozták, s most
bepótolja az elmaradt alvást.
Laura csak csendben ült, s hagyta, hogy anyja beszéljen. A n vér
kivezette az id s asszonyt a folyosóra, majd csendesen azt mondta:
-Mr. Houseman megengedte, hogy elmondjam maguknak, mi tör-
tént. Nagyon furcsa baleset volt. Az ablaktörl lapát épp a két agyfél-
teke között hatolt át... - A n vér a homloka fölött, a koponyája köze-
pére mutatott. - ...Itt. A homloklebenyben nem sok kárt tett, de felsér-
tette az agyvel kampót.
Ez a szó semmit nem mondott Laura anyjának.
- Tulajdonképpen ez az agy legbels bb része - magyarázta a n -
vér, észrevéve az asszony zavarát. - Ez ritkán sérül, mivel általában a
homloklebeny károsodik el ször. Ebben az esetben viszont fordítva
történt, s ez rendkívül szokatlan. Az arcának egyébként semmi baja.
A szélvéd minden bizonnyal összetört, még miel tt André elérte
volna. Maradni fog egy sebhely a fején, de a haja majd eltakarja.
- Nos, akkor mi lesz Andrével? Rendbe jön? Mit mondjak a lá-
nyomnak?
A n vér habozott.
- Egyel re nem tudunk ezekre a kérdésekre válaszolni. De Mr.
Houseman feltételezi, hogy a mozgás- és beszédközpont nem sérült
meg.
- Feltételezi? De akkor mit tud biztosan Mr. Houseman?
A n vér megért en bólogatott. Szemmel láthatóan nem haragudott
a kitörés miatt.
- Egy agysebész sem tudja megmondani, milyen eredménnyel jár a
beavatkozás. Ez csak id vel derül ki. Néhány nap múlva már sokkal

39
több mindent tudunk, de egyel re nem szeretnénk jóslatokba bocsájt-
kozni. Nagyon sajnálom.
- De akkor mit mondjak a lányomnak? - er sködött Laura anyja. -
Miért nem tudott ez a Mr. Houseman egy kicsit várni?
- t is nagyon aggasztja a dolog, higgye el, kérem! Azt mondta, az
els dolga az lesz ma reggel, hogy a könyvtárban felkutat minden iro-
dalmat, ami az agykampóra korlátozódó agysérülésekkel kapcsolatos.
Az az igazság, hogy nálunk alig fordultak el hasonló esetek.
- Úgy érti, egy sem, igaz!?
A n vér tétován bólintott.
-André sérülése rendkívül különös - ismerte be. - Nem tudjuk,
mivel állunk szemben, de azt tudjuk, hogy minden t lünk telhet t
megteszünk a kislányért... Ezt megmondhatja a lányának.
A baleset alapvet en megváltoztatta Laurát. A mellé kirendelt szo-
ciális munkás ezt érzékelte, s meggy zte a rend rséget, hogy ne in-
dítsanak eljárást ellene és hagyják nála a lányát.
Laura vállalta tettének következményeit, s noha még csak huszonöt
éves volt, ezután csupán André érdekeit tartotta szem el tt. Hátat for-
dított David családjának és gazdag barátainak; divatos ruháit odaaján-
dékozta egy szeretetszolgálatnak, és visszament a tanítóképz f isko-
lára, hogy befejezze tanulmányait. Elhatározta, hogy David tekinté-
lyes örökségét kizárólag Andrére fordítja. Talán egyszer rábukkannak
a gyógymódra. Addig is eltartja magát, és t le telhet en támogatja
Andrét a David t kéje után fizetett kamatokra támaszkodva. Mr.
Houseman-nek az volt a véleménye hogy André vidéken éljen, s ne
legyen kitéve a városi élet z rzavarának, ezért Laura vett részletre
egy kis házat a surrey-beli Durstonben, a West Sussex-i határ közelé-
ben, és ezután kisegít tanárként dolgozott a környez falvakban. Ha-
marosan is felvette azt a sivár, falusi életmódot, amit korábban min-
dig kigúnyolt. Viszont ez volt a legjobb Andrének, s csak ez számí-
tott.
Mára megszerette a vidéket: a kanyargós utakat, a fényszórók elé
behajló, sötét bokrokat, a fel-felvillanó rókaszemeket és az úton riad-
tan átszaladó nyulakat. Hiba volt Szingapúrba menni, noha el re tud-
ta, hogy az lesz. A hosszú repül út és a város zsivaja túl sok volt
Andrének. Mindenesetre, nem fog még egyszer hasonló hibát elkö-
vetni.
- Hát nem csodálatos újra itthon lenni, André?
André nem válaszolt; némán figyelte, ahogy a megvilágított út elt -
nik az Austin motorháztet je alatt.
-Jó volt újra látni Imogent, igaz? Ezzel együtt, fogalmam sincs,
hogy bírja ki a n vérem azt a helyet. Forró, párás, és ráadásul a nap
egész évben ugyanakkor kel és nyugszik. Tizenkét óra nappal, tizen-
két óra éjszaka. Nincsenek évszakok. Borzasztó unalmas lehet! Gon-
dolj csak arra, hogy nekünk itt van a tavasz, amit már alig várunk.
Szerinted ugyanazok a fecskék jönnek vissza az idén is? Jeff Harcourt
azt mondja, öt nyárnál nem jönnek többször.

40
 A tíz év alatt Laura kifejlesztette annak technikáját, hogyan fecseg-
jen szinte megszakítás nélkül, ha és André magukban vannak.
-A beszéd rendkívül fontos, Mrs. Normanville - hangsúlyozta Mr.
Houseman egy évvel a baleset után. - Akkor is beszélnie kell André-
hoz, ha nem felel. Mindent megért, és ami még fontosabb, nem érzi
elszigetelve magát.
Miközben beszélt, szeme sarkából a visszapillantó tükröt nézte, kü-
lönösen a hosszú egyenesekben. Az az újságíró kétségkívül megpró-
bálta elolvasni a b röndjein lév címkét. Laura biztos volt benne,
hogy nem láthatta, de arra meg volt az esély, hogy követi Heathrow-
tól fogva. Mennyire megvetette azt a férfit, amiért arra kényszerítette
Andrét, hogy mondogassa az id t. Micsoda képmutató alak volt! De
vajon miért engedelmeskedett André olyan szívesen? Hiába ismétel-
gette neki hat éven át, hogy nem szabad ilyet csinálni, semmit sem
ért el vele? Mindenesetre, André nem okozott ekkora felfordulást, mi-
óta... Laura kizárta elméjéb l azt a szörny esetet, mikor egyszer
megütötte a lányát. Hat év gyakorlás elegend id volt ahhoz, hogy a
fájdalmas emlékeket gondolatban átugorja.
Senki sem követte az Austint.
A helységjelz táblák ismer ssé váltak. Witley, Godalming, Plais-
tow, Northchapel. A nevek már önmagukban is megnyugvással töltöt-
ték el Laurát. Angliának ezt a részét elkerülte a fejl dés. A közelben
nem volt autópálya, s az Opeljeikben, Fordjaikban a tengerpartra
igyekv vakációzók nem vállalták azt a „fáradságot", hogy lefordulja-
nak a f útról, és felfedezzék ezt a varázslatos világot. Az Austin elha-
ladt Jacko kávéházának elsötétített ablakai el tt; az épületet egy sa-
lakkal, hamuval felszórt tisztás választotta el az úttól, amit teherau-
tók, buszok és motorkerékpárok gyalultak simára. Egy mérfölddel ké-
bb egy fából készült buszmegállót hagytak maguk mögött, melynél
gyakrabban álltak meg szerelmespárok, mint buszok.
Laura lelassított. Hiába lakott itt már tíz éve, nagyon kellett figyel-
nie, hogy túl ne menjen a Durston Wood-i leágazáson, ami megbújt
az Erd felügyel ség jóvoltából idetelepített, ám a helyt l idegen, ma-
gas luc- és tujafeny k között. Éjszaka könnyedén el lehetett véteni a
keresztez dést. Laura ráfordult a lakótelep felé vezet útra, s fékezett,
hogy ne zökkenjen nagyot az autó a lassítón. Az aszfaltból kiképezett
és az úton keresztben húzódó döccen akár egy tank rugóit is eltör-
hette, ha túl gyorsan mentek rá.
Durston Wood - a Durston nev falu külterületén található lakóte-
lep - alig hasonlított angliai társaira. Az egykori földbirtokos nem
egyetlen vállalkozónak adta el a területet, aki egy halom egyforma,
kulcsrakész házat húzott volna fel, hanem negyedhektáronként vált
meg t le. Ennek eredménye az lett, hogy Durston Wood a különböz
építészeti stílusok különös keverékévé vált: volt itt ötszobás, k vel
burkolt villa, és robusztus, lapos tetej , nagy verandájú, skandináv
jelleg kunyhó. A legtöbb régi faháznak hatalmas teteje volt, melyet
a környez erd szilfáiból készült zsindellyel borítottak. Minden ház
távol állt az úttól, s mind különbözött egymástól; ennek ellenére, az

41
egész olyan benyomást keltett, mintha az apró lakótelep az t körül-
ölel si erd része lenne.
Laura háza - csinos, háromszobás, szilfagerenda-vázas épület -
egy mellékutcában állt, megbújva a burjánzó feny k között. Az Aus-
tin fényszórói tucatnyi apróságot világítottak meg, amik megnyugtat-
ták Laurát, miközben ráfordult a hosszú fel hajtóra. Például Oscar,
André jól táplált nyula is ott ült hátsó lábain a vackában. Minden a
helyén volt. Semmi újdonság, változás, ami nyugtalanította vagy meg-
rémisztette volna Andrét. Laura megállította az autót a cédrusfából
készült garázs el tt, és behúzta a kéziféket.
- Itthon vagyunk - mondta inkább magának, mint Andrének. Rá-
mosolygott a lányára, és megszorította a kezét. - Úgy t nik, Oscar
nem fogyott. Fogadni merek, hogy Janice kétszer annyi ételt adott
neki, mint amennyire szüksége van. De végre itthon vagyunk, kicsim.
Most már minden rendben lesz.

8
Kuvaiti-iraki határ, Mutlah Ridge

Nurit nem annyira a helikopter rotorjának kopácsolása, mint inkább

az Apache homoksz jellegzetes zúgása ébresztette fel. Míg nem
került szembe az A-10-es „varacskos disznókkal", a harci helikopte-
rekt l félt leginkább. Ezek uralták az éjszakát; alacsonyan repültek,
követték a vízfolyások és völgyek vonalát, így az egyenetlen talaj le-
tompította motorjuk hangját. Képesek voltak rá, hogy észrevétlenül
odasettenkedjenek egy tankhadosztályhoz, s félelmetes t zerejükkel
megsemmisítsék. Ez volt a különbség a mostani háború és az Irán el-
len vívott hosszú, elkeseredett küzdelem között. Az iráni háború ide-
jén mindkét fél szüneteltette a földi hadm veleteket éjszaka. Az új el-
lenségek azonban nem ilyenek voltak. Az amerikaiak és a britek ural-
ták az éjszakát. Páncélozott járm veik - mintha csak kísértetek volná-
nak - kivilágítatlanul kóboroltak a sivatagban. Anélkül, hogy látni
vagy hallani lehetett volna ket, körbe-körbe jártak, és váratlan irány-
ból támadtak. Mennyi esélye volt a túlélésre egy rült, megalomániás
despota parancsoksága alatt álló hadseregnek a NATO hader i ellen,
akiket megfelel eszközökkel és kiképzéssel felkészítettek arra, hogy
szembeszálljanak a rettegett szovjet fegyverekkel, s ráadásul nemcsak
nappal, hanem szünet nélkül, huszonnégy órán át?
Nuri tizenöt év óta volt hivatásos katona, s a hadsereg egyik leg-
hosszabb ideig szolgáló kurdja volt. Túlélte a nyolc évig tartó ira-
ki-iráni háborút, s közben kétszer sebesült meg. Már csak három éve
volt addig, hogy tisztes jutalom mellett leszereljen, mikor 1988-ban a
légier gáztámadást indított szül faluja, Halabji ellen, s ott pusztult
két n vére. Egészen eddig azt az álmát dédelgette, hogy autószerel -
helyet nyit Halabjiban, s t talán meg is n sül. A barbár támadás
hatására azonban meggondolta magát. Úgy döntött, kitölti a szolgálati

42
 idejét, felveszi a jutalmat, és minden pénzét, tehetségét arra fordítja,
hogy kurd társaiból egy önálló gerillacsapatot hozzon létre. A leg-
utóbbi csatavesztés során azonban mindannyian meghaltak, s Nuri
tudta, a régóta beígért jutalomból sem lesz semmi. Mostantól kezdve,
hosszú évekig, megszálló csapatok lesznek Irakban, akik aligha tart-
ják tiszteletben egy legy zött sereg katonájának szerz dését.
Megpróbálta megnyomni a világításgombot olcsó kvarcóráján, ám
zsibbadt ujjai nem engedelmeskedtek. Khalidot természetesen feléb-
reszthette volna. A fiatalember ugyanis azzal szokta elkápráztatni tár-
sait, hogy fejb l megmondja az id t. Végül aztán sikerült megnyom-
nia a gombot, és leolvasnia a számokat.
Húsz perccel múlt éjfél. Sem a hold, sem a csillagok nem látszot-
tak az égen. Semmi sem tudott áthatolni az ég olajkutak fekete füst-
jén, mely halotti lepelként borult a tájra. A h mérséklet nappal is alig
lépte túl az éjszaka megszokottat. A szél iránya megfordult, s a Mut-
lah felé szálló láthatatlan füst csípte Nuri szemét. A kuvaiti nyersolaj
gazdag volt sóban és kénben, így az ég olaj a leveg oxigénjével
összekeveredve kloridot és kén-dioxidot hozott létre. A mérges gázok
szintje a leveg ben magas volt, de nem veszélyesen; az igazi ve-
szélyt a nehézfém darabkák belélegzése jelentette, ami évek múlva
rákot okoz.
Nuri aggódva nézett két alvó bajtársának alaktalan halmára. Szánal-
mas állapotuk - dühöng szomjuk, kínzó éhségük és es áztatta ruhá-
juk - ellenére el tudtak aludni, s noha forgolódtak, csak tizenöt óra
elteltével keltek fel. Elcsigázott testüknek az alvásra volt leginkább
szüksége. Már egy hónapja szinte megállás nélküli bomba- és rakéta-
támadásoknak voltak kitéve. Különös, hogy végül ott találtak pihen -
helyre, ahol el leg a legvadabbul tombolt a háború. Délre véget ért
a mutlah-i öldöklés, és az amerikai légier bombázói elhagyták a
helyszínt.
A helikopter elt nt a távolban. Nuri feszülten figyelt, miel tt meg
mert mozdulni. Észak fel l id nként géppuskaropogás hallatszott. Le-
het, hogy Basra elesett? És ha igen, mennyi id re van még szükségük
az amerikaiaknak és a briteknek, hogy Bagdadot is bevegyék? Ki gon-
dolta volna, hogy a britek ennyi év után visszatérnek Mezopotámiá-
ba? Az iskolában tanult arról, hogy az angolok heves támadásokat in-
dítottak a kurdok ellen a világháború után. Nuri tartott t le, hogy a
Bagdad birtoklásáért folytatott küzdelem különösen kegyetlen lesz.
Sohasem félt a harctól, de most örült, hogy nem kell részt vennie
benne. Ha elmenekülhetne ebb l a felfordulásból, legalább esélye
lenne arra, hogy az életéb l hátra lév éveket a szül földjén töltse,
távol Szaddam Husszein sötét árnyától. Talán a britek ezúttal figyel-
men kívül hagyják a törökök érzékenységét és a kurdok iránt érzett
gy löletüket, s belemennek a független Kurdisztán létrehozásába.
Megkerülve Khalidot odament Kezhez, és gyengéden megrázta.
A fiatal újonc Halabji ugyanabból a részéb l származott, mint Nuri,
aki ismerte a fiú szüleit, s megígérte nekik, hogy különös gonddal
ügyel majd rá.
43
 - Kez! - suttogta, s újból megrázta.
Kez megmozdult, és valamit motyogott. Hatalmas k esett le Nurí
szívér l. Egy szörny pillanatig azt hitte, hogy a fiút maga alá gy rte
a nélkülözés és a megpróbáltatások.
- Kez! Elmegyek és szerzek utánpótlást. Érted?
Kez ajka megmozdult, de nem jött ki rajta hang. Khalid felült és
kérd tekintettel nézett az id sebb férfira.
- Vigyázz Kezre! - mondta kurtán. - Hamarosan visszajövök.
- Hadd menjek veled! - kérte Khalid.
- Ne légy ilyen gyáva! - förmedt rá Nuri a fiatalemberre, de aztán
rögtön meg is bánta kitörését. Khalidot semmiképp sem lehetett gyá-
vasággal vádolni. A csaták hevében is tökéletesen ura maradt a tank-
nak, s t, úgy t nt, kimondottan élvezi a veszélyt.
- Nem vagyok gyáva, Nuri - könyörgött tovább Khalid, és beleka-
paszkodott Nuri zubbonyába. - Ha a közeledben maradok, szeren-
csét hozok neked.
Nuri tudomást sem vett Khalid kérlelésér l. Félretolta a fiatalem-
bert, felmászott a domb tetejére, és a sziklás perem mentén óvatosan
kidugta a fejét. Borult volt az ég; nem remélhették, hogy vége szakad
a pokoli, csontig hatolóan hideg szélnek és es zésnek. Ég járm vek
hátborzongató fénye töltötte be az éjszakát, ahogy a vasszerkezetek
kusza halma különböz színekké olvadt össze, mintha csak egy szür-
realista festmény kísérteties megelevenítése volna. A helikopter, ami-
nek Nuri hallotta a hangját, már egymérföldnyire volt t lük, és er s
reflektorfénnyel pásztázta a földet, valószín leg csak azért, hogy elri-
assza a beduin fosztogatókat.
Nuri jól ismerte a beduinokat és a többi nomád síita arabot, akik a
hatalmas kiterjedés Majnoon-mocsárban éltek, a Tigris és az Eufrá-
tesz folyó találkozásánál. Képesek voltak rá, hogy az éj leple alatt
nesztelenül odalopakodjanak akár a legéberebb katonához is, elvág-
ják a torkát, ellopják a fegyvereit, majd visszahúzódjanak az éj sötét-
jébe anélkül, hogy egy apró zajt is okoznának. Nuri jól ismerte ezt a
területet. Gyalogos katona volt az 1980-as, Fao-félszigeti dönt ütkö-
zetben, melynek során végül ki zték az irániakat arról az 1986-ban
elfoglalt földsávról, ami az irakiak egyetlen kijárata volt a tengerre.
Nuri nem tudta, de a Nyugatot az irániak el retörése ejtette pánikba.
Amint iraki területre léptek, semmi sem állhatta útjukat, hogy meghó-
dítsák Kuvaitot és Szaúd-Arábiát. A Nyugat Szaddam Husszein sze-
mélyében látta azt a véd bástyát, ami gátat vethet a síita fundamenta-
lizmus elterjedésének, s ennek okán gyakorlatilag nem tudott olyan
fegyvert és felszerelést kérni, amit ne kapott volna meg.
Nuri kiválasztott egy olyan helyet, ahol nem esett rá a közelben
lángoló teherautó árulkodó fénye, majd lemászott a dombról, és hasra
vágta magát egy bucka mögött. Egy darabig figyelt, nem tudván, mi-
lyen ördögi eszközei vannak az amerikaiaknak a sötétség megfigyelé-
sére. Úgy döntött, a várakozástól nem lesz nagyobb biztonságban, így
elrohant a kil tt kocsik és teherautók sötét rakása felé. A hirtelen er -

44
 feszítést l alaposan megcsappantak amúgy is gyér tartalékai, de a két-
ségbeesés és az elszántság továbbösztökélte.
Talált egy dzsip furgont. Nuri nem érzett részvétet a kormányra zu-
hant iraki ezredes iránt, akinek egy repesz szinte leszakította a fejét.
Az ilyen gazfickók l tték hátba egységének embereit, akiknél felme-
rült a dezertálás szándékának gyanúja. Kíméletlenül elbántak a kur-
dokkal, különösen a keresztény kurdokkal. Nuri kivett a hátsó ülésr l
egy AK-47-es puskát, a hozzávaló tölténytárakat pedig zubbonyának
zsebébe rakta. Úgy döntött, megtartja a fegyvert, noha els sorban
nem ilyesmit keresett. Ugyanígy járt el a keszty tartóban talált, és a
Kuvaiti Bankból származó polietilén dobozzal is, melyben egy vastag
köteg, ropogós 100 dolláros bankjegy lapult. Nem volt ideje ízlelget-
ni azt az érzést, hogy több pénze van, mint amennyit életében valaha
is látott. Ha megtarthatná, legalább nem lenne szüksége a jutalomra.
Egy Chieftain lakókocsi volt a következ célpontja. Odabent olyan
er s benzinszag volt, hogy nem merte használni az öngyújtóját, ám
egy ég SA-9-es Gaskin aknavet l elég fény sz dött be a törött
ablakokon keresztül. A lakókocsi tetejének csak a közepe szakadt le,
így a járm oldalfalaira szerelt berendezések sértetlenek maradtak.
A legértékesebb „lelet" egy teli, tízliteres víztartály volt. Nurit annyira
elhagyta az ereje, hogy a víz felét ki kellett öntenie, mire a szájához
bírta emelni. Mohón ivott; a víz lecsorgott a zubbonyára, de nem tett
kárt az anyagban, mivel egyébként is át volt ázva. A kiszáradt torkán
leguruló édes italtól kitisztult a feje. A beépített szekrény tele volt ér-
tékes zsákmánnyal. Talált egy karton Mars csokoládét; széttépte a pa-
pirt, és a csoki java részét belegyömöszölte a zsebeibe. Bedugaszolta
a víztartályt, és kimászott a lakókocsiból. Szerzeményeivel megpakol-
va felküzdötte magát a domb tetejére, majd a túloldalon lecsúszott a
búvóhelyükhöz.
Khalid most az egyszer nem mosolygott, mikor Nuri visszaért. Ag-
godalmasan mutogatott Kezre, és valamit hadarni kezdett, míg Nuri
dühös pofonja el nem hallgattatta. A két férfi felültette eszméletlen
bajtársát. Nuri teletöltött egy m anyag poharat vízzel, és Kez ajkához
tartotta. A fiú feje el rebukott, és a víz az állára csorgott. Nuri Kez
nyaka köré kulcsolta a karját, hogy hátrabillentse a fejét. Ekkor vette
észre, hogy bajtársa nyakán nem tapintható pulzus. Kétségbeesetten
széttépte Kez anorákját és zubbonyát, majd fülét a fakó mellkashoz
nyomva, feszülten figyelt. Néhány másodperc múlva felegyenesedett,
de feje lehajtva maradt a reménytelenségt l és bánattól. Egy darabig
némán meredt régi barátainak fiára, majd el rehajolt és arcon csókol-
ta. Semmit sem tehetett most már a fiúért, csak annyit, hogy könnyei-
vel feladta neki az utolsó kenetet.
 9
Rijád

Bár jelentéktelennek t nt, hogy Max Shannon aznap reggel rosszul

zárta be kocsijának ajtaját, ez a hiba végül megváltoztatta az életét.
Mivel az ajtó félig nyitva maradt, a bels világítás egész nap égett, és
lemerítette az akkumulátort. A Toyota önindítója még néhányszor
megforgatta a motort, de aztán meg sem moccant. Miközben átkozta
ostobaságát, Max visszament a szálloda halljába. Este 10 óra volt.
A háború aznap ért véget, s a hallban tolongtak a repül térre siet ,
taxira váró újságírók. A legtöbb hírlapszerkeszt tudatában volt, mi-
lyen költségeket halmoztak fel riportereik - az alkoholtilalom ellené-
re is -, s most hazahívták ket amilyen gyorsan csak lehet.
A zsurnaliszták tréfálkoztak, nevetgéltek, s legtöbbjük alig várta,
hogy eszméletlenre ihassa magát, amint a repül gépe felszáll. Londi-
nerek álltak rt a videoberendezésekkel megrakott teherautók mellett.
A taxisok sok pénzt kerestek a szálloda és a Khalid király repül tér
közötti gyors fuvarokkal.
Max a hallból felhívta az autókölcsönz t, és közölte velük, milyen
balszerencse érte a kocsit. Megígérték, hogy rögtön intézkednek. Max
terve az volt aznap estére, hogy elmegy az Intercontinental Szállóba,
és megkóstolja a fejenként 150 riálba kerül gy zelmi vacsorát. Steve
Ramsay és a Védelmi Minisztériumban dolgozó kollégái is ott lesz-
nek.
Taxit akart hívni, de aztán úgy döntött, nincs kedve sem a nagy la-
komához, sem Steve Ramsayhez meg a többi polgári alkalmazotthoz.
Az irakiak megsemmisít vereségét követ en eufórikus hangulat lett
úrrá az egész városon. Ünnepségeket tartottak Rijád-szerte. Max az-
nap reggel megpróbált dolgozni a Brit Hader k Közel-keleti F hadi-
szállásán, de hamarosan feladta. Visszament szállodai szobájába,
ahol írt egy részletes beszámolót, majd telefaxon feladta Leo Buller-
nek. Mostanra már joggal lehetett volna éhes, de mégsem volt az. Hi-
deg volt az este; úgy döntött, érdemesebb elsétálnia a Shoula bevá-
sárlóközpontba, ahol majd bekap egy hamburgert és egy kávét, aztán
korán ágyba bújik.
Egy megrakott, üzemanyag-utántölt repül gép húzott el alacso-
nyan a feje fölött, amint elindult.. Max szinte ügyet sem vetett a ma-
gasba kapaszkodó Lockheedekre, s már az alvásban sem zavarták,
noha a légifolyosójuk épp a szálloda fölött volt. Megállás nélkül száll-
tak fel a rijádi légitámaszpontról már egy hónapja, hogy üzemanyag-
gal támogassák a hatalmas háborús er feszítéseket. Ezúttal észak felé
szállították az üzemanyagot a hazatér páncélozott és gépesített had-
osztályoknak. A háború alig huszonnégy órája ért véget, de H. Nor-
man Schwarzkopf tábornok rettegett hadi gépezete máris hátramenet-
be kapcsolt.
46
 Max bement a Shoula bevásárlóközpontba, ami tömve volt fekete
fátyolba burkolózott, tömött szatyrokat cipel asszonyokkal. Néhá-
nyukat a férjük is elkísérte. Néhány évvel ezel tt a férfiaknak és a
knek még külön kellett vásárolniuk. A dolgok kezdtek megváltozni
Szaúd-Arábiában, és a csendes forradalom f erejét a n k képviselték.
Nem sokkal azután, hogy Max az országba érkezett, rendkívüli ese-
mény szemtanújává vált: több szaúdi n Cadillacet vezetett egy kon-
vojban a Malek Fahed úton. A férfi vezet k tülkölve adtak hangot fel-
háborodásuknak. Kiderült, hogy ötven szaúdi asszony szervezte a fel-
vonulást, tiltakozásul egy törvény ellen, mely megtiltotta a n knek az
autóvezetést. A Hyattben lakó újságírók nagy dilemmában voltak, mi-
vel ha kritizálták a szaúdi életmódot, könnyen bevonhatták a vízumu-
kat. Végül a sajtóközpontban úgy döntöttek, hogy a sztori túl jó ah-
hoz, hogy félretegyék, s mindannyian megírták róla a cikket, megkoc-
káztatva, hogy a szaúdiak kipenderítik az egész nyugati újságíróhadat
az országból. A szaúdiak aztán úgy döntöttek, nem alkalmaznak re-
torziót, és a sof rjeiket elbocsájtó asszonyok is visszaadták a férfiak-
nak a volánt.
Max felment a rámpára, mely egy bels szök kút körül, félkörívben
vezetett az emeletre. Csalódottan látta, hogy Rijád legjobb kávéházá-
nak teraszán angol és amerikai katonák tolonganak az asztalok körül.
A lehet legnagyobb lármával iszogatták Coca-Coláikat és 7-Upjaikat.
- Kevesebb, mint két órán belül - jelentette ki ordítva egy walesi
katona - Szent Dávid napja lesz. Ennyi id alatt még ti, jenki barbá-
rok is meg tudjátok tanulni „a harlech-i emberek" cím dalt. Isten bo-
csássa meg, de az angoloknak is megengedjük, hogy bekapcsolódja-
nak, ha ismerik a szöveget. - A walesi olyan zeng bariton hangon
kezdett énekelni, amit Max is szívesen hallgatott volna, ám az ameri-
kai légier pilótáinak humorosnak szánt fütyölése elhallgattatta.
Max úgy látta, a kávézóban nincs üres hely, és amúgy is rosszul
érezte volna magát makulátlan egyenruhájában a csatatérr l jöv ka-
tonák között. Épp elindult volna, mikor az Egyes Számú Lovasság
egyik rmestere barátságosan a vállára tette a kezét, és leültette egy
székre.
- Hé, barátom, ne szégyelld magad! Van itt b ven hely még az „ál-
vitézeknek" is.
A következ néhány perc alatt máris vidám beszélgetésbe kevere-
dett a katonákkal, s rájött, hogy szívesen hallgatja történeteiket. Mint
minden katona, k is eltúlozták saját szerepüket a háborúban, mely
Szaddam Husszein vereségét eredményezte. A 354-es Harcászati Re-
pül sszázad pilótája például azzal büszkélkedett, hogy részt vett a
Mutlah Ridge-i vadászatban.
- Hülyeségeket beszélsz, Danny - szólt közbe egy tengerész szá-
zados. - Egy órával ezel tt még azt mondtad, hogy volt ott egy vacak
T-55-ös, amit nem tudtál kil ni.
- Frászt! - tiltakozott Danny Kappelhof. - Én csak annyit mondtam,
hogy az a rohadt T-55-ös az istennek sem akart felrobbanni. Mintha
csak Popeye spenótját ették volna az irakiak a tankban.
47
 Maxet rögtön érdekelni kezdte a dolog, de nem mutatta.
- Elpusztíthatatlan T-55-ös? - kérdezte.
Danny bólintott, s ivott egy kortyot a kólásdobozból. Épp meg akart
szólalni, mikor egyik bajtársa közbevágott.
- Csak szerencsések voltak, hogy pont a te kancsi szemed elé ke-
rültek, Danny.
Danny Kappelhof kezdett dühös lenni.
- Hányszor mondjam még el nektek, ti tökfejek - tiltakozott -,
hogy két szar Mavericket l ttem ki rá. Kett t!
-A kis Danny két, százezer dolláros, önirányító rakétát l tt el a
semmibe.
- Hé, Danny, ha az irakiaknak hadihajóik lettek volna, azokat sem
találtad volna el?
- Hogy történt, Danny? - kérdezte csendesen Max.
Danny gyanakodva nézett az angol férfira. Egész más dolog a cs -
döt mondott fegyvereket a honfitársai el tt szidni, s egész más egy
britnek beszámolni róla. Viszont a britek is alaposan kivették a részü-
ket a támadásból: az alacsonyan repül Tornadóikkal jókora csapást
mértek az ellenségre.
- Én is ott voltam kedden a mutlah-i vadászaton.
Max bólintott.
- Hallottam róla. Jó munkát végeztetek, fiúk.
-Ja - mondta lakonikusan, miközben eszébe jutottak a darabokra
szaggatott n k és gyerekek. Szerette volna eszméletlen részegre inni
magát. - Kurva jó munkát végeztünk.
- Mesélj a tankról!
Danny megvonta a vállát, mintha csak egy rossz álmot akarna le-
rázni magáról.
- Kil ttem rá egy pár AGM 65-ös Deltát, miközben a sivatag felé
menekült, de szerencséje volt. Hihetetlen szerencséje. Mindkét raké-
ta felrobbant, miel tt célba talált. Még egyetlen lövedéket sem lát-
tam, ami így ment volna szét. Olyan hangjuk volt, mint a mennydör-
gésnek. Többször nem l hettem, mert lejárt az id m.
- Valaki biztosan eltalálta - szólt közbe egy másik pilóta. - Semmi
sem jutott ki Mutlahból. Minden elpusztult.
- Nem volt valami szokatlan jel a páncéltornyán? - érdekl dött tár-
gyilagos hangon Max.
- Mint mondjuk egy kör, rajta vörös félhoddal?
- Nem... valami más.
- Mégis, mi?
- Nos... Egy fehér horogkereszt, csak éppen megfordítva.
Danny újabb kortyot akart inni a kólájából, de ehelyett lerakta a
dobozt az asztalra, és Maxre bámult.
- Ezt meg honnan a pokolból tudod?
 10
Dél-Anglia

Bármennyire mélyen is ásta be magát Lloyd ágya rétegei közé, hogy

megszabaduljon az id eltolódás okozta fáradtságtól, semmi sem
nyomta el az egykori raktárépület nappali sürgés-forgásának zaját.
El ször a földszinti díszletkészít höz hozott f részelt deszkákat egy
uszály a Temzén. Az si beemel daruk egész délel tt nyikorogtak,
csattogtak, s amikor befejezték, a Lloyd lakása alatti emeleten dolgo-
zó hajóács ipari f részei zendítettek rá. Dél körül a rozoga épület túl-
só végében lév zenei stúdió üzent hadat a méter vastag falaknak.
Lloyd feladta a reménytelen küzdelmet. Lezuhanyzott, megborotvál-
kozott, majd felmelegített magának egy gyorsfagyasztott lasagnát a
mikrohullámú süt n. Az étel fagyos, kemény közepe - melyet csak ak-
kor vett észre, mikor nekiállt megenni - semmivel sem tette jobbá a
hangulatát. Talán anyjának mégis igaza volt: itt az ideje, hogy meg-
tervezze az életét.
Fejhallgatóján Fleetwood Macet hallgatott, de a stúdióból jöv za-
jok végül el zték otthonról a délután közepén.
Miss Millicent Dyson, a paróka- és színházijelmez-készít , apró
helye el tt kartondobozokat hajtogatott szét, majd belepréselte a
keskeny, macskaköves út szélén sorakozó kukákba. Pedáns, sz hajú
asszony volt - savanyú, akár a joghurt, nyelve éles, mint a borotva,
egyébként pedig teljesen süket.
-Szörny ember - panaszkodott, miközben Lloyd segített neki az
utolsó dobozt is belegyömöszölni a szemetesbe - ez a maga kövér,
csöves barátja. Az agyamra megy a stúdiójával.
Lloyd arra gondolt, hogy Millicent Dyson szókincse némi felfrissí-
tésre szorul; manapság már senki sem használta a „csöves" kifejezést.
-Csodálom, hogy valamit is hall, Miss Dyson - válaszolta. Az
asszony ügyesen olvasott szájról, ezért Lloydnak nem is kellett volna
lassan beszélnie, de udvariasságból mégis így tett.
- Érzem a rezgéseket - csattant fel Miss Dyson. - Tudja, a legtöbb
érzékszervem azért még m ködik.
- Rik említett valami olyasmit, hogy elvisznek t lük egy pultot. -
mondta távozóban Lloyd.
- Inkább t kellene innen kipenderíteni - méltatlankodott Miss
Dyson. - Mondjuk egy Scud rakétával. Egyes emberekben nincs sem-
mi belátás. Maga a közös képvisel , beszéljen vele, különben kényte-
len leszek panaszt tenni a ház tulajdonosánál.
- Megyek, szólok neki - ígérte meg Lloyd. Otthagyta az asszonyt,
és elindult a ház túlsó végén lév bejárat felé. Itt találta meg a kövér,
izzadó Rikki Steadmant, aki két másik férfi társaságában arról próbált
meggy zni egy Neve kever pultot, hogy férjen ki a szélesre tárt ka-
pun, mert fel akarják tenni az ott várakozó teherautóra.
49
 -Azt hittem, süket a vén szatyor - magyarázkodott Rikki, miután
Lloyd tolmácsolta neki Miss Dyson panaszát.
- Azt mondja, érzi a rezgéseket.
-Mondd meg neki, ha nem volna ilyen csúnya, én is szívesen
megrezegtetném - morogta Rikki. -Tíz percen belül kész leszünk.
Lloyd némileg átfogalmazva közölte Rikki válaszát Millicent
Dysonnal, majd elgyalogolt a Tudomány alig száz méterre lév szer-
keszt ségébe. A magazinnak egy apró, a nyolcvanas évek vörös tég-
lás, álpalatet s stílusában épült irodaház földszintje adott otthont. Pa-
píron, az épület beleolvadt a régi raktárak közé, a valóságban azon-
ban úgy nézett ki, mintha Legóból készült volna.
Della Smith, a magazin portása, felnézett monitorjából, amint
Lloyd kinyitotta az üvegajtót és belépett. A harmincéves n magabiz-
tossága és nyugalma abból fakadt, hogy már két tönkrement házassá-
gon és több sikertelen kapcsolaton volt túl.
- Helló, Lloyd. Megkaptuk a telefaxot, hogy hamarabb jössz vissza.
Nem sikerült jól a szingapúri út?
A n kedvelte a sz kéket, és különösen kedvelte Lloydot. Az em-
berek gyakran összekeverték vele született nyíltságát a könnyelm -
ségre való hajlammal, ám a felszín alatt Lloyd nagyon is kemény em-
ber volt. Nem volt tanácsos ujjat húzni vele.
-Szingapúr csak id pocséklás volt - dünnyögte Lloyd, miközben
átnézte a Della asztalán talált leveleket. Régebben saját titkárn je
volt, de egy évvel ezel tt komoly létszámleépítésre kényszerült. Most
Della egyedül végezte el a titkárn , a portás és az eljárón munkáját,
t kezelte a hirdetésekb l befolyó pénzeket is. Nehéz id k jártak
még az ilyen apró, havonta megjelen magazinra is, noha el fizetési
listája és a hozzá érkez kritikus hangvétel olvasói levelek azt su-
gallták, hogy ez a Királyi Természettudományi Akadémia és a Massa-
chusettsi Tudományos Intézet nem hivatalos szócsöve. A Tudomány-
nak az volt a szerencséje, hogy egy tehet s cég tulajdonát képezte,
így képes volt túlélni a pangó gazdasági helyzetet és a 15 000-re
csökkent példányszámot. Mindez azonban nem akadályozta meg a
cég vezet ségét abban, hogy Lloyddal különféle költségmegtakarító
intézkedést hajtassanak végre.
- Egy darabig az irodámban fogok dolgozni, Della. Hivatalosan
azonban még nem vagyok benn. Borzalmas volt a repül út, s azóta
még nem tudtam magam rendesen kialudni. Úgy érzem magam, mint
egy alvajáró. Ha valaki be akar hozzám jönni, figyelmeztesd, hogy
alig vagyok „beszámítható". Ráadásul a fallabda-partneremet is el-
vesztettem. Sarah elt nt valami megbízatás nyomában.
- Értem, Lloyd. Kérsz egy kis kávét? Az én igazi kávémból?
Lloyd tudta, hogy Della a saját zsebéb l fedezi a kávé árát. Rossz
hangulata ellenére kipréselt magából egy halovány mosolyt.
- Attól el tudnám felejteni a szexuális zaklatásról vallott elveimet, s
csinálhatnék valami szívb l jöv t.
- Ebben az esetben - válaszolta Della, miközben felállt - rögtön el
is készítem. A zaklatással elboldogulok. De az olyan tisztességtelen

50
ajánlat, mint például, hogy legyek a fallabda-partnered, már kemé-
nyebb dió.
Ezen mindketten nevettek. Év désük mindig felvidította Lloydot.
Bement a porta mögött lév apró irodájába, és elolvasta a leveleket,
melyeket Della a figyelmébe ajánlott. Semmi olyan nem volt, ami ne
várhatott volna. Lloydnak most sokkal sürg sebb dolgokon járt az
esze.
Eszébe jutott, hogy mikor még f szerkeszt -helyettes volt, a lap te-
hetséges gyerekekr l közölt egy cikket - úgy öt évvel ezel tt, bár eb-
ben nem volt biztos. Átnézhette volna a régi számokat tartalmazó fió-
kokat is, de a számítógép gyorsabb volt. Miután belépett az adatbá-
zisba, és egy pillanatra megnézte, hogyan áll a magazin következ
száma, begépelte a „tehetséges gyerekek" szöveget, és kerestetni
kezdte a témakört a komputerrel. Több sor is megjelent a képerny n,
s amelyikben szerepelt ez a kifejezés, villogni kezdett, majd a gép ki-
írta a hozzá tartozó évfolyamot, számot és oldalt. Lloyd módszeresen
dolgozott; id rendben hívta be a számokat, és alaposan átnézte mind
az olvasói leveleket, mind pedig a cikkeket. Semmi lényegeset nem
talált, kivéve a „parafenomén" szót.
Della csendben bevitte a kávét, de a férfi annyira beletemetkezett a
munkájába, hogy észre sem vette. A n már jól ismerte Lloydot és az
szabadnapjait, melyek id nként szabad hetekké nyúltak.
Lloyd felhívta Gary Peppert a házi telefonon.
- Gary! Van ebben az országban parafenomén szakért ?
- Csodagyerekekr l olvasol?
-Aha. Átlapoztam a magazin régebbi számait, de úgy t nik, min-
den szakért amerikai.
- Van egy, de most nem jut eszembe a neve. Adj tíz percet!
Gary öt perc múlva hívta vissza Lloydot.
- Edward Prentice. Gyermekpszichiáter. Magánpraxist folytat, de
szerz dés alapján gondozza az Epsom melletti Horton Manor Gyer-
mekklinikán az autista gyerekeket. Megadjam a telefonszámát?
- Légy szíves!
Gary megmondta, majd figyelmeztette:
- Mike szerint az egyik megsz nt testvérmagazinunk öt évvel ez-
el tt írt róla és a munkájáról egy cikket. Prentice-nek ez annyira nem
tetszett, hogy még be is akarta perelni ket. Kicsit rigolyás, de a leg-
jobb.
- Keszty s kézzel fogok bánni vele - ígérte meg Lloyd.
- De úgy is csak nagyon óvatosan - tette hozzá szárazon Gary. -
Úgy hallom, annyira vacakul sikerült a szingapúri utad, hogy még
most sem tértél magadhoz.
- Kösz az információt, Gary.
Lloyd gyorsan véget vetett a beszélgetésnek; városi vonalat kap-
csolt a telefonján, majd tárcsázta Edward Prentice számát. Egy titkár-
vette fel a kagylót.
- Prentice úr rendkívül elfoglalt ember - mondta ingerülten. - Je-
lenleg is egy tanácskozáson vesz részt. Míg vissza nem jön, nem tu-

51
dok önnek id pontot adni. - Ez úgy hangzott, mintha automatikusan
elvesztené az állását, ha egyedül szervezne meg egy találkozót a f -
nökének. Lloyd meggy zte, hogy az ügy nem t r halasztást. - Rend-
ben van, Mr. Wheeler. A legkorábbi id pont jöv hét kedd, tizennégy
óra. Igen, március ötödike, kedd. De hétf n még hívjon vissza.
Lloyd megköszönte, és letette a telefont.
A francba! Gy lölt várni.

11
1991. március 1., péntek

A delfin váratlanul megvonaglott. A mozdulattól kilazult néhány az

agyába beültetett elektródák közül. Noha az állat eszméletlen volt,
er teljes farokúszójával vadul csapkodott, s levert egy orvosi m sze-
rekkel teli tálcát a földre. A 486-os Viglen számítógépet is csak Leo
Buller asszisztensn jének gyors közbelépése mentette meg a pusztu-
lástól. Helen Frost elhúzta a guruló számítógépállványt a m asztal-
tól, de ennek során újabb elektródák jöttek ki a delfin agyából. A n
aggodalomtól elkerekedett szemmel nézett f nökére.
- Sajnálom, Leo.
- A francba, Helen! - dünnyögte Leo, miközben gyors mozdulatok-
kal próbálta visszarakni az elektródákat. - Számítógéphez könnyebb
hozzájutni, mint egy delfinhez.
A monitoron a delfin szívdobbanásait jelz fényes vonal szabályta-
lanná vált. Helen visszatett az állat oldalához egy leesett, nedves szi-
vacsot.
- Ösztönös reakció volt.
Leo elfojtott egy káromkodást. Magas, szikár, tudós alkatú férfi volt,
aki rendkívül ritkán mutatta ki az érzelmeit. Tökéletesen uralkodott
magán - még akkor is, ha egy ilyen fontos kísérlet sikerült félre.
-Adunk neki néhány percet, hogy stabilizálódjon. Nem a maga hi-
bája volt, Helen, amit tett, hanem az emberi agy kudarca. - Megnyo-
mott egy gombot az adrenalint szabályzó készüléken, s közben fe-
szülten figyelt. - Még mindig számítanunk kell rá, hogy vészhelyze-
tekben az ösztön a racionális gondolkodás felé kerekedik. A hard-
ware-ünkbe befészkel dött vírust még a négymillió éve tartó evolúció
sem bírta elpusztítani. A maga istene, Helen, sohasem fordított nagy
gondot a kutatásra és fejlesztésre.
Helen nem dühödött fel. Katolikus volt ugyan, de az együtt töltött
hosszú id alatt rájött, hogy Leo nem azért piszkálja hite miatt, mert
valami kéjes örömet talál benne, hanem mert egyszer en nem értette,
hogyan hihet Istenben egy gondolkodó, értelmes ember.
Leo levette keret nélküli szemüvegét, s míg szórakozottan megtö-
rülgette, szemét meresztgetve figyelte a szívm ködést jelz monitort.
Negyvenkilenc éves volt, és már arra a szintre jutott, hogy szemésze
képtelen volt lépést tartani egyre fokozódó rövidlátásával.
52
Eltelt egy perc. A delfin légzése és szívverése visszaállt a normális
szintre, ezért Leo újrakezdte az állat agyvel kampójának - a bels
agy legprimitívebb részének - vizsgálatát. Irányított fényvillanásokat
alkalmazott, s közben mérte az agy reakcióit. Helen megérezte a tu-
dós feszültségét, és nem szólt egy szót sem. A monitoron figyelte,
ahogy az injekciós t lassan becsúszik a helyére, és felszippant a
fecskend be egy parányi hormont. Leo felnézett a mikroszkópból, és
gy zedelmes félmosoly ült ki az arcára.
Megcsináltuk, Helen!
- Ez egy hormon?
Leo bólintott.
-Valószín leg a melatonin egyik fajtája, vagy valami nagyon ha-
sonló. Ki gondolta volna, hogy ezt tenyészteni lehet az agyvel kam-
póban, egy kis fényinger segítségével? Elképeszt . - Visszahúzta az
injekciós t t, lezárta mindkét végét, majd beletette egy dréncs be.
Hátrad lt, és nevetni kezdett. - Jegyezze fel ezt a napot a naptárába,
Helen, hogy annak idején majd elmesélhesse az unokáinak: jelen
volt egy új rovarirtószer felfedezésénél, mely elpusztította a föld szí-
nér l a fert zéseket terjeszt szúnyogokat.
Hogyan fog m ködni?
- Ha az új hormonnal megzavarjuk a biológiai órájukat, az zavart
okoz a szaporodásukban is.
Helen elmosolyodott.
- Ha így nem is válik be, Leo, legalább feltalált egy nemi izgató-
szert, ami viszont igazán m ködik.
- Micsoda?
Helen a kábult delfinre mutatott. Az állat pénisze abnormális nagy-
ságúra n tt, és átfurakodott a ráborított nedvtároló szivacsokon.

12
Egy órával azután, hogy Helen elment, Leo az els emeleti irodában
ült - amit Maxszel közösen birtokoltak -, és jegyzeteket készített. Ki-
merült volt, s noha már majdnem éjfél volt, a munkáját be kellett fe-
jezníe. Csak mikor már a jelentése összefoglalásához ért, akkor kez-
dett el tte derengeni, milyen jelent s felfedezést tett. Odament az
ablakhoz, s miközben összeszedte gondolatait, az öböl partjára kikö-
tött csónakok fényeit bámulta.
Általában élvezte a dorset-i hegyfokon álló, hatalmas gránittömbök-
l épült villa csendjét és magányát, noha id nként el fordult, hogy a
katonaság lenti l tere hatalmas zajt csapott. A Kimmeridge Házat a
múlt században építtette egy kereskedelmi hajóflotta tulajdonosa. Ké-
bb szálloda lett bel le, ami azonban a rossz vezetés miatt tönk-
rement. A háború alatt a hegy lábánál elterül nagy kiterjedés terüle-
tet l szerek tárolására használták, s épp egy évvel ezel tt történt itt
egy baleset, mikor a kertész kiásott egy régi, fel nem robbant aknát. A
villa harminc szobájában most irodákat, laboratóriumokat, egy gép-

53
 helyet és a Számítógépes Tanácsadó tíz alkalmazottja számára egy
könyvtárat rendeztek be. Az épület egyik szárnyát lakhatóvá tették; itt
rendezkedett be Max és a felesége, de egy kisebb lakrész jutott Leó-
nak is.
Visszament az íróasztalához, és megpróbált tömör mondatokat fo-
galmazni. A fene enné meg ezt a helyet! Olyan, mintha egy Daphne
du Maurier regényb l lépett volna ki. Leo szerette volna felhívni né-
hány régi, bizalmas amerikai barátját, hogy elújságolja nekik a csodá-
latos hírt. Beszélni akart. Szüksége volt valakire, akivel megoszthatta
a gondolatait. Még az is eszébe jutott, hogy Maxnek telefonálja meg
a híreket, de túl fáradt volt kiszámolni, mennyi lehet az id Rijadban.
Különben is, Maxet csak az olyan agyvizsgálatok érdekelték, aminek
a hadászatban is hasznát veheti, mint például egy optikai célpontfelis-
mer rendszernek.
A Leo által kifejlesztett infravörös-lézeres agyvizsgáló módszer az
agy minden részénél tökéletesen m ködött, kivéve az agyvel kampót
- a bels agy legprimitívebb és egyben legkevésbé ismert területét.
Bármennyire is óvatosan járt el, az agyvel kampó megvizsgálására
tett kísérletei mindig katasztrofálisan végz dtek. Mintha egy küls er
azt hajtogatta volna:
- Eddig, s ne tovább!
Leo azonban nem hitt Istenben. Az agy egy hihetetlenül bonyolult
gép volt; idegek és vegyületek összessége. És hasonlóan a többi gép-
hez, parányi részeit mesterséges úton is létre lehetett hozni - ahogy
azt a Számítógépes Tanácsadó már többször is sikerrel megmutatta.
Max Shannon és Leo Buller volt a cég tulajdonosa, és a vállalkozás
nagy pénzeket hozott. Leo agykutatásai és Max elektronikai géniusza
már több mint száz szabadalmat eredményezett. Öt évvel ezel tt
egyszer beszédfelismer mikroprocesszorral kezdték a vállalkozást,
de ezt hamarosan továbbfejlesztették és kiegészítették: közös kutatá-
saik eredményeként létrehoztak egy hanggenerátort, mely a modern
repül gépeken tájékoztatta a legénységet a várható meghibásodások-
ról és veszélyekr l. Max Shannon tervezte a mikroprocesszort, Leo
Buller pedig a hozzávaló software-t, mely azon az elven alapult, aho-
gyan az agy fogadja és reagál a külvilágból érkez ingerekre. A kez-
deti nagy siker f ként annak volt köszönhet , hogy Max inkább köl-
tött sok pénzt egy jó szabadalmi ügyviv re, minthogy leragadjon a
gyártásnál.
- Mi tudósok, újítók és üzletemberek vagyunk; ebben a sorrendben
- hajtogatta Max, mikor társak lettek. - Mi nem mérnökök vagyunk,
akik a gyártásban dolgoznak. Mérnökb l rengeteg van. Japán lakossá-
gának a fele mérnök. Apró m helyeink lesznek, ahol el tudjuk állíta-
ni a prototípusokat, de ennél jobban nem folyunk bele a gyártásba.
Semmi értelme arra fecsérelni az id nket, hogy egy valamib l csinál-
junk rengeteget, mikor inkább újabb dolgokat kellene létrehoznunk.
A mi termékeink a szabadalmak lesznek. Ahelyett, hogy magunk
gyártanánk, licenceket adunk el, hogy mások jobb egérfogókat készít-
hessenek.
54
 Leo örült ennek; legalább kezdett l fogva tudta, Maxnek is az a vá-
gya, hogy gazdag és híres legyen. Leo ambíciói azonban még ennél is
tovább mentek: pályafutása kezdetén a Nobel-díjról álmodozott. Mi-
kor a kaliforniai Stanford egyetemen sikeres kísérleteket végzett - az
agy „üzenetviv i", vagyis a monoaminok és peptidek szerepét vizs-
gálta az emléktárolásban - fel is merült a Nobel-díj elnyerésének le-
het sége. Leo géniusza f ként abból fakadt, hogy agya képes volt há-
romdimenziós képeket alkotni a molekulák és vegyületek bonyolult
külcsönhatásairól. Rendkívüli elméjében, fénytelen agyszövetei -
ahogyan ezeket egy elektronmikroszkóp mutatta - idegek és elektro-
mos töltések eleven hálózataivá váltak.
Felfelé ível pályafutása azonban derékba tört Amerikában, mikor
egy televíziós show-m sorban tehetségtelen kontárnak nevezte Istent,
mivel szerinte az evolúció id pocsékló és reménytelenül lassú meg-
közelítése a fejl désnek.
Az evolúció nem más, mint a „próba szerencse" módszer leg-
ügyetlenebb alkalmazása -jelentette ki. - Nem ad lehet séget az ész
kibontakozásának. Ha mi is úgy terveztük volna a repül gépeket,
ahogyan Isten tervezte a Föld lakóit, az rhajóknak most lenne egy el-
csökevényesedett második szárnypárjuk, mivel ragaszkodtunk volna a
kétfedeles elgondoláshoz.
Egy jeles evangélista lelkész megbírálta a véleményét, mire Leo le-
tépte az ingét, és a mellbimbóira mutatott.
- Ha megmondja, hogy ezeknek mi hasznuk van, talán megtérek a
maga Istenéhez.
Két évtizeddel ezel tt John Lennon ugyanilyen tévesen mérte fel a
viszonyokat, aminek az lett a vége, hogy a szólásszabadságot istenít
amerikaiak hatalmas máglyákat raktak a Beatles lemezeib l. Bár ké-
bb Leo beismerte, hogy nem lett volna szabad feszült idegállapot-
ban a kamerák elé állnia, ez nem akadályozta meg a farizeusok hadát
abban, hogy elégessék a könyveit és cikkeit. Amerikai felesége is el-
vált t le, s t azt is megakadályozta, hogy id nként meglátogassa kö-
zös gyermeküket. Ezt követ en nem volt más választása, mint hogy
visszajöjjön Angliába, és elfogadja Max ajánlatát.
Leo úgy érezte, csapdába esett. Huszonéves korában maga is részt
vett a nukleáris fegyverek elleni tüntetéseken, s naivan azt hitte, mun-
kájával az emberiséget szolgálja. Most azonban, Max társaként, leg-
bb feladata az emberek és gépek, pontosabban emberek és pusztító
gépek kölcsönhatásainak tisztázása volt.
- Abban még senki sem ment tönkre, hogy olyan újabb és nagyobb
durranásokat okozó szerkenty ket eszelt ki, amivel mások életét ki-
olthatja, viszont a gyógyszerkutatás egyenesen vezet a bukáshoz. -
Max rendszerint ezzel szerelte le Leót, mikor az felvetette, hogy több
energiát kellene fordítaniuk a társadalom számára is hasznos dolgok
létrehozására. Maxnek ebben is tökéletesen igaza volt: a fegyverek
fejlesztéséb l rengeteg pénz folyt be.
Ezt támasztotta alá a kétszemélyes Mamba tank példája is. Az
egyik laborban állt a modellje: egy lapos, ijeszt külsej vashalom,

55
 melyben mindössze a vezet nek és a l szeresnek volt elég hely. Még
csak a tervezés fázisában járt a jöv századnak szánt gép, de a Mam-
ba által megtestesített elgondolás máris kiváltotta a Védelmi Miniszté-
rium érdekl dését.
A mostani legfontosabb munkájukat egy repül gép-szimulátor je-
lentette, mely a Kimmeridge Ház f termében kapott helyet. Ez volt a
leglényegesebb része annak a kutatási programnak, melybe a két férfi
minden energiáját beleölte. Egy repülésirányító rendszert akartak lét-
rehozni, ami úgy m ködne, mint az emberi agy, csak sokkal gyorsab-
ban. Ahhoz azonban, hogy az agyhoz hasonló mesterséges intelligen-
ciát teremtsenek, el ször - természetesen - tökéletesen meg kellett
ismerniük az agy m ködését. A gond csak az volt, hogy Max inkább
szerette volna hasznosítani Leo még be nem fejezett kutatásainak
eredményeit, mint megvárni a végelemzést.
Leo ásított és az órájára nézett. Néhány perc volt éjfélig. Húsz
évvel ezel tt éjszakákon át tudott dolgozni, s meg sem kottyant neki.
A telefon csörögni kezdett, s Leo halkan felsóhajtott. Biztosan Helen
lesz az, hogy megmondja, útközben hazafelé lerobbant a kocsija;
vagy Max felesége akarja megkérni, hogy csavarja feljebb a központi
tést.
De tévedett - Max hívta.
- Max! Ez biztosan valami telepátia. Épp fel akartalak hívni. Fan-
tasztikus eredményt értünk el...
- Ne haragudj, Leo - vágott közbe Max -, de ez most várhat. Vala-
mi fontos dolog történt. Szükségem van itt rád, amilyen gyorsan csak
lehet.
Leo fejében cikáztak a gondolatok.
-Menjek Rijádba? Hiszen a háború véget ért. Különben sincs sza-
úd-arábiai vízumom.
-Majd lesz. Figyelj! Holnap vidd el az útleveledet, két fényképet
és a születési anyakönyvi kivonatodat a szaúd-arábiai nagykövetség
vízumosztályára. Azonnal ki fognak neked állítani egy katonai vízu-
mot.
- Igen, de, Max, fantasztikus ered...
- Nem érdekel! - mondta Max, olyan szelíd hangon, ami megré-
misztette Leót. - Ez most sokkal fontosabb. Rendkívül fontos. Minden
ezen múlik. Tehát: holnap Belgrave tér, útlevél, születési anyakönyvi
kivonat és két fénykép. Csak néhány napig kell itt lenned. Majd tele-
fonáld meg, mikor érkezik a géped, és kimegyek eléd a reptérre.
Rendben?
- Mir l van szó, Max?
- Majd elmondom, ha itt leszel. Nem telefontéma.
Leo feladta. Maxszel képtelen volt ellenkezni.
- Rendben. Holnap felhívlak Londonból, ha mindent elrendeztem.
- Helyes - válaszolta elégedetten Max. - És még egy dolog, Leo.
Hozz magaddal szalmakalapot! Kezd itt az id melegedni.
 13
Dél-lrak

A két ápolatlan, koszos férfi a kecskék által letaposott ösvényt követ-

ve gyalogolt a szürke, kopár domboldalon, mintha csak kóbor dervi-
sek lennének - és Nuri épp ezt a látszatot akarta kelteni. Egyenruhái-
kat hosszú köntösre cserélték. A finom kelméb l készült ruhák újak
voltak, mikor Mutláhban rábukkantak, ám azóta a sáros út során pisz-
kossá és kopottá váltak. Nuri a köntöse alá rejtette az AK-47-est. Ha-
sonlóan jártak el az er s, m szálas hátizsákokkal is, amiket a mene-
kül irakiak nyilván egy kuvaiti üzletb l emeltek el. Nuri lábán egy
csodálatos, texasi b rcsizma díszelgett. Maga is tudta, hogy ostobaság
új csizmát felvenni, mikor hosszú gyalogút áll el ttük, de annyira
büszke volt rá, hogy képtelen volt ellenállni a kísértésnek. Khalidtól
eltér en Nuri szegény családból származott, ahol ilyen luxust nem
engedhettek meg maguknak; míg be nem sorozták, sohasem látott há-
jon belül hidegvíz-csapot. A csizmák kényelmetlenségét az az ötven
darab százdolláros sem enyhítette, amit begyömöszölt a lábai mellé.
Kezdetben a pénz érintése jó érzéssel töltötte el, mostanra viszont fel-
törte a lábát. Khalid givát viselt - nehéz, de kényelmes, tevesz rb l
sz tt lábbelit, amit a hagyományos gondolkodású, folyammenti ara-
bok még mindig el nyben részesítettek a világszerte divatos edz ci-
vel szemben.
Az éjszaka dermeszt en hideg volt, de szerencsére nem esett az
es . Khalid az arca köré tekerte piros pöttyös keffiyeh-t, majd a fején
megigazította a fekete, tevesz rb l készült aagalját. Kurd lévén nem
volt hozzászokva a hagyományos arab fejfed höz, de elismerte hasz-
nosságát, mivel éjszaka melegen tartotta a fejét, nappal pedig megóv-
ta a naptól - nem mintha az utóbbi id ben sokszor látták volna a na-
pot. Száraz, sivatagi körülmények között az egyszer , de hathatós ru-
hadarab kiválóan megsz rte a homokot, mocsaras helyen pedig meg-
védte az arcot a szúnyogoktól.
Lassan felmentek a meredek emelked n. Nem néztek sem jobbra,
sem balra; csak a köves, egyenetlen talajt figyelték. Nuri ragaszkodott
hozzá, hogy rendkívül óvatosak legyenek. Egy kibicsaklott vagy törött
boka most végzetes lehetett. Ha az irakiak találnak rájuk, lelövik
ket, mint katonaszökevényeket; ha az amerikaiak találnak rájuk, le-
lövik ket, mint kémeket; ha egy beduin horda talál rájuk, lelövik
ket, mint csalókat, mivel ez volt a síita arabok módszere, akik bete-
gesen gy lölték az iraki szunnitákat. Bizonyára nem érdekelte volna
ket, hogy a két vándor keresztény kurd.
A két katona két éjszakán át gyalogolt, s csak nappal aludtak a
kecskepásztorok kunyhóiban. Csokoládén, datolyán és mazsolán él-
tek. Noha Nuri kezdetben rajongott a Mars csokoládéért, mutlah-i
újabb portyázásai során válogatósabb lett, s ennek eredményeképpen

57
most sokkal jobb állapotban voltak, mint mikor elindultak. Ráadásul a
hangulatuk is jó volt. Nuri korábbi elkeseredése Kez halála miatt nem
tarthatott sokáig Khalid társaságában. A sz ke fiatalember vidámsága
elpusztíthatatlannak bizonyult, s képes volt minden balszerencséb l
viccet csinálni. Nuri egyfajta apai, védelmez odaadással viseltetett a
szellemi fogyatékos ifjú ember iránt. Kezdett rájönni, hogy Khalid
egyszer lelke mentes mindenféle rosszindulattól; noha Khalid nagy
lelkesedéssel indult vissza a szül földjére, Nuri gyanította, ez inkább
abból a vágyból fakad, hogy újra találkozhasson a családjával, nem
pedig abból, hogy Szaddam Husszein ellen harcolhasson.
Khalid kés bb érkezett a kuvaiti frontra. Akkor lett a tank legénysé-
gének tagja, mikor az el vezet összetörte a kezét egy motorcse-
rénél. A tank legénységének másik három tagja kezdetben gyanakvás-
sal fogadta Khalidot, egy szellemi fogyatékos veszélyforrást jelentett.
Rendkívüli tehetsége, amivel a tankot vezette, és nyílt, vidám termé-
szete miatt azonban hamar befogadták. Mindenki megkedvelte Khali-
dot, aki egyébként kiváló b vész is volt, és különböz trükkökkel
szórakoztatta ket az unalom hosszú órái alatt, míg várták, hogy el-
kezd djön a háború. Amikor ez bekövetkezett, Khalid hihetetlen sze-
rencsesorozata ejtette ámulatba társait. Hiába bombázták ket a B 52-
esek, hiába l tték ket a tengerr l, egy bomba vagy lövedék sem csa-
pódott be tankjuk rejtekhelyének közelébe.
Amikor páncélos csapattestük többi egysége látta a megvetett kurd
legénység hihetetlen szerencséjét, parancsot kaptak, hogy hagyják el
a helyüket - ám az odaérkez új tank hamarosan találatot kapott.
A szárazföldi hadm veletet megel utolsó légitámadás idején jól
bevehet helyre állíttatták T-55-ösüket, de ezt is megúszták. Ugya-
nez történt a szárazföldi csaták során is - egyetlen ellenséges lövedék
sem talált célba, bár néhány közülük veszélyesen közel robbant fel.
Mutlah-nál még az amerikaiak félelmetes, önvezérlés tankelhárító
rakétái is id el tt robbantak. Ennek ellenére, még Khalid rendkívüli
szerencséje sem tudta megakadályozni, hogy a korosodó T-55-ösb l
ki ne fogyjon a gázolaj.
A vándorok felértek a domb tetejére, és egy szusszanásnyi id re
meghúzták magukat egy szélt l védett hasadékban. Messze dél felé
látták az Al Ahmad-i olajkúttüzek pokoli ragyogását. Nuri kioldotta te-
xasi csizmájának f jét, miközben Khalid kövekb l kialakított egy
védett helyet a kemping-gázpalacknak és a kannának. Nuri kíváncsi
volt rá, hogy jobb-e a vétel ilyen magasban, ezért kivette a zsebéb l
apró rádióját. A készüléken csak az URH-sávot lehetett fogni, így
semmi haszna nem volt, különösen, hogy az elemek is szinte teljesen
lemerültek. Nurinak többször is megfordult a fejében, hogy eldobja,
végül azonban úgy döntött, ha északabbra érnek, van rá esély, hogy
ködni fog. Bekapcsolta, és megpróbált egy állomást keresni rajta.
Bászra még mindig nem sugárzott, de ez nem is volt meglep , hiszen
a Shatt-al-Arab víziút legfontosabb kiköt je jelent s célpontjává vált a
bombázóknak. Bagdad sugárzott, de annyira halkan, hogy hiába
emelte Nuri a feje fölé a rádiót, képtelenség volt megérteni bel le

58
bármit is. Végül bejött egy állomás, ami valamivel er sebb volt. Nuri
ezt még sohasem hallotta. Nagyon keveset értett angolul, az ameri-
kai akcentust viszont felismerte.
Khalid! Mit mondanak?
Khalid abbahagyta a teakészítést, és figyelt.
- Vége a háborúnak - mondta egyszer en, majd elvigyorodott. -
iraki és amerikai tábornokok aláírták a fegyverszünetet egy sátorban.
Nuri elképedt. Lehetséges, hogy egész Irakot lerohanták ilyen rövid
id alatt? És ez azt is jelenti, hogy szül földje felszabadult?
Khalid a füléhez nyomta a hangszórót, hogy jobban hallja az egyre
halkuló adást, de az elemek lemerültek, miel tt újabb adatokat tudha-
tott volna meg a híradásból.
Szaddam Husszein túl sokat ordítozott, és elnémította a rádiót -
tréfálkozott.
Nuri azonban nem értékelte a viccet. Dühében elhajította a rádiót
az éjszakába.
Leültek, hogy megigyák Khalid teáját, de közben Nuri agya lázasan
dolgozott. Fogalma sem volt, mihez kellene most kezdeniük. Aztán
vá r a t l a n ul meghallották kelet fel l, Bászra irányából a puskaropogás
semmivel sem összetéveszthet hangját. Nuri felpattant, és a sötét
dombokra meredt. Ha t zszünet van érvényben, miért harcolnak? Mi
folyik itt egyáltalán?
Megitták teáikat, visszapakoltak hátizsákjaikba, és folytatták mene-
tüket észak felé. Két órával kés bb megálltak egy útelágazásnál, és
Nuri egy irányt segítségével meghatározta helyzetüket. A Mutlah-
ban talált nagylépték térkép gyakorlatilag használhatatlannak bizo-
nyult, de nem volt másuk.
-A bal oldali ösvény a bászrai úttal ellentétes irányba vezet -
mondta Khalid.
- Biztos vagy benne?
Ostoba kérdés volt, Khalid tájékozódási készsége olyan volt, mint a
szerencséje - sohasem hagyta cserben.
Khalid elmosolyodott, s miközben hevesen bólogatott, néhány da-
tolyát dugott a szájába.
- A bal oldali ösvény távolodik az úttól.
Az enyhén balra kanyarodó utat választották. Nurinak minden oka
megvolt, hogy elkerülje az autópályát. Ha az amerikaiak nem is l -
nék le kémekként ket, nem akart hónapokat, esetleg éveket tölteni
egy hadifogoly-táborban. Szül földjének szüksége volt rá.
A józan ész azt diktálta, hogy az amerikaiak nem zhették ki ilyen
rövid id alatt az iraki hader ket Kurdisztánból, hiszen Bush elnök
többször is hangoztatta: nem akar újabb vietnami jelleg háborút. En-
nek ellenére, az amerikaiak azt hangsúlyozták, hogy addig nem nyug-
szanak, míg Szaddam Husszein hadigépezetét teljesen el nem pusz-
títják. Nuri egyetlen célja most csak az volt, hogy hazajusson. Ha
Szaddam Husszein csapatai még mindig megszállva tartják szül föld-
jét, akkor megvalósítja eredeti tervét, és felkelést szervez, amivel ki-
zhetik Kurdisztánból a megvetett irakiakat. Korábban, az ilyen törek-

59
vések kezdett l fogva kudarcra ítéltettek. Szaddam Husszein rendkí-
vüli kegyetlenséggel verte le a lázadásokat, s t addig ment, hogy el-
gázosította azokat a falvakat, ahol a felkelésnek csak a gyanúja is fel-
merült. Az elvetemült despota Nuri n véreit is így ölte meg. A Mut-
lah Ridge-i borzalom viszont arról tanúskodott, hogy az amerikaiak
félelmetes t zereje kétségkívül fel rölte Szaddam Husszein hadsere-
gét. Nuri imádkozott, hogy így legyen, de aggodalmai ezzel nem
sz ntek meg. A Szaddam Husszein személyét körülölel legendák
szerint a férfi elpusztíthatatlan.
- Emberek - mondta csendesen Khalid, miközben Nuri visszatette
az irányt t hátizsákja zsebébe.
Volt valami a fiatalember hangjában, ami rémülettel töltötte el Nu-
rit. Megfordult, s szíve a torkában dobogott. Hasztalan lett volna el-
lenállni. El ször azt hitte, hogy nagyjából öten lehetnek, de amint kö-
zelebb értek, látta, hogy legalább kétszer annyian vannak a fekete le-
pelbe burkolózott beduinok. Szemük és puskáik csöve vészjóslóan
csillogott a sötétben. Kísérteties volt, ahogy alakot öltöttek az éjszaká-
ban, és körbevették ket.
- Túl közel vannak ahhoz, hogy m ködjön a szerencse - jegyezte
meg kifejezéstelen hangon Khalid, mintha csak Nuri gondolatban fel-
tett kérdésére válaszolna.
Egy hangos kattanással bekapcsolt zseblámpa fénye vet dött Nurira
és Khalidra. A beduinok vezére gyorsan beszélt, és olyan tájszólás-
ban, amit Nuri nem értett.
- Kurdok vagyunk - mondta határozottan Nuri, mivel biztos volt
benne, hogy a beduinok ezt megértik. - Keresztény kurdok - hangsú-
lyozta.
A fénycsóva az arca felé fordult, és elvakította.
- Kurdok? - fröcsögte egy hang a zseblámpa mögül.
- Kurdok - er sítette meg Nuri Magyarázkodni akart, de a beduin
figyelmeztet en rámordult, és elhallgattatta. Hátizsákját durván lerán-
tották a válláról. Kutató kezek gyorsan megtalálták az AK-47-est is.
Hevederét kikapcsolták, és a földre dobták. Nuri hallotta, hogy Khalid
is hasonló bánásmódban részesül. Tiltakozni akart, de rájött, hogy fel-
esleges lenne.
A horda halkan tanácskozni kezdett. Váratlanul egy másik hang
szólalt meg a fény mögül.
- Mi a nevetek?
Nuri nem akart hinni a fülének. A kérdést kurd nyelven tették fel!
A férfi akcentusából ítélve a mosuli területr l származott. Nuri sietve
el akarta mondani, kik k, honnan jönnek, de a hang félbeszakította.
- Helyes. A barátod is kurd? - A fénycsóva visszament Khalidra,
aki gyorsan meghajolt és csókokat dobott láthatatlan közönségének,
mintha csak a zseblámpa színházi reflektor lenne. A váratlan el adás
röhögést váltott ki, ám inkvizítoruk nem értékelte a viccet, és megis-
mételte a kérdést.
- Kurd vagyok - jelentette ki Khalid. Megmondta a nevét, s hogy
honnan származik.
60
 - Velünk jöttök - mondta a kurd nyelven beszél hang.
Nuri és Khalid felvette hátizsákját, majd a csapat libasorban elin-
dult a meredek bal oldali ösvényen. Kilenc tagja volt a bandának:
mind magas, szálas, s elegánsan, szinte n ies bájjal lépkedtek. Nuri
nem tudta eldönteni, melyik férfi lehet a honfitársa; mind gondosan
elrejtette arcát fekete keffiyeh-je mögé, s egyikük sem válaszolt a kér-
déseire. Khalid megpróbált tréfálkozni az egyik arabbal, de az rövid
úton figyelmeztette, hogy maradjon csendben. A fiatalember elhallga-
tott, id nként azonban képtelen volt megállni, hogy fel ne nevessen,
különösen mikor olyan részhez értek, ahol az ösvény leszakadt. Ahe-
lyett, hogy a sziklás falnak támaszkodva, óvatosan kikerülte volna a
földomlást, hihetetlenül ügyesen, k l k re ugrándozott, s közben
kinyújtott mutatóujjait a füléhez tartotta, mintha csak egy hegyi kecs-
ke volna.
- A barátod egy kicsit üt dött - jegyezte meg a kurd nyelven be-
szél beduin Nurinak, s Nuri egyetértett vele.
Két órán át gyalogoltak szótlanul, gyakran az ösvény szélén - el -
vigyázatosságból, hogy elkerüljék az aknákat. Az arabok kizárólag je-
lek útján „társalogtak" egymással. Nuri rájött, hogy milyen rátermett
gerillák a Majnoon-mocsár arabjai.
A talaj emelkedett és puhává vált. A térképb l Nuri megtudta, hogy
az Eufrátesz és a Tigris találkozásánál lév , hatalmas kiterjedés mo-
csárvidékhez értek, ami beborította egész Dél-lrakot.
Fél óra múlva a menetelés határozottan nehézzé vált; Nuri új csiz-
mája mélyen belesüppedt a puha, ragadós sárba. A lépések nyomán
keletkez apró gödröket a víz mohón megtöltötte, s felzavarta a szú-
nyogokat, amik aztán népes rajokban repkedtek körülöttük. Khalid
még szorosabban tekerte feje köré kheffiyeh-jét, s szemének csak egy
keskeny nyílást hagyott. Hamarosan egy kákával borított területre ér-
tek, melynek mélyre nyúló gyökerei felszívták az alacsonyan fekv
talajból a vizet, s míg nem jött az áradás, a föld szárar és kemény
maradt. A káka hajtásai frissek, zöldek voltak, melyek kés bb, mire
eljött az sz, magasabbra n ttek, mint egy ember. Ennek ellenére, a
folyó homok uralta a területet, s egyszer elhaladtak egy elsüllyedt te-
herautó mellett, aminek a teteje alig néhány centiméterre nyúlt ki a
sárból. Az alaktalan mocsáron át nem vezetett jól látható ösvény, de
Nuri tudta, hogy nem véletlenül jönnek erre. Csak az arabok ismerték
annyira a veszélyes lápvidéket, hogy büntetlenül átvághassanak rajta.
1987-ben Nuri kénytelen volt éjjel-nappal dolgozni, mikor az iraki
hadsereg utat épített nyugat fel l, a mocsáron át, hogy legyen min
szállítani a nehézfegyverzetet a Fao-félszigeten tanyát vert irániak ki-
füstölésére. A vállalkozás azonban csúfos kudarcba fulladt. Egyszer
négy, katonákkal és l szerrel megrakott teherautót nyelt el a sár.
A gyenge holdfényben tompán csillogó vízhez értek. Egy-két hónap
múlva, ha a Khalid és Nuri messze északra lév szül földjén, az Ana-
tóliai-hegységben megolvad a hó, a Tigris és az Eufrátesz vize hatal-
mas, több száz négyzetkilométerre kiterjed árterületté változtatja ezt
a helyet.
61
 Két férfi - hosszú botok segítségével - félretolt egy úszó nádszige-
tet, és el nt egy keskeny bárka. Nurinak felcsillant a szeme, hogy
nem kell tovább gyalogolniuk. A mocsári arabok ezt az srégi, kenu-
szer alkalmatosságot használták arra, hogy árukat szállítsanak Bász-
rába, miel tt a Shatt-al-Arab víziút megépült. A bárka nagy volt, leg-
alább tíz méter hosszú. Nurinak és Khalidnak intettek, hogy üljenek
le egy gépházfedélhez hasonló lemezre, de kiderült, hogy alatta te-
her- és személyautó-akkumulátorok voltak, s ezek szolgáltatták a jár-
er forrását. Amint eloldották a csónakot, az er s egyenáramú mo-
tor dohogva életre kelt, és hamarosan tizenkét csomós sebességre
gyorsította a bárkát. Szinte teljes csendben, gyorsan haladtak a fekete
vízen.
Fél óra múlva a kormányos csökkentette a sebességet, és egy csa-
tornalabirintusba irányította a járm vet. Id nként kísérteties kék fény
nt fel el ttük. Áthaladtak egy oszlopok tetejére kifeszített háló alatt,
majd egy stéghez értek. A háló nagyjából harminc négyzetméteres te-
rületet fedett le. Alatta - kör alakban elrendezve - nagy, katonai vá-
szonsátrak álltak. A kör belsejében közös étkez helyet alakítottak ki:
alumínium kempingasztalokat szedtek szét és fektettek a földre, majd
díszes párnákat raktak melléjük. A különös kék fény ultraibolya, szú-
nyogirtó lámpáktól származott, amiket oszlopokra akasztottak, és
amik folyamatosan pattogó hangokat adtak ki, ahogyan elektromos
áramot vezettek zümmög áldozataik rajaiba. Több asszony is ült -
pletykákon csámcsogva - a vacsora maradékai körül. Az ételek egy
modern, gurítható állványra szerelt grillsüt n készültek. Amikor a csa-
pat kiszállt a bárkából, a n k elhallgattak, s kíváncsian bámulták Nu-
rit meg Khalidot.
- Üdvözlünk benneteket a táborunkban. Az én nevem Nidel.
A két jövevény megfordult. A kurd levette a fejér l keffiyeh-jét.
A frissen borotvált arcú, hidegkék szem férfi nagyjából egyid s volt
Nurival. Kezet rázott mindkett jükkel a kurdok szokásos barátságos
módján. Nidel bemutatta ket a csapat többi tagjának is, de egyszerre
képtelenség volt megjegyezni a sok furcsa nevet és arcot. Kiderült,
hogy a kormányos a vezér; egy magas, éber tekintet férfi, kinek fel-
en európaias külseje arról árulkodott, hogy török vér folyik az
ereiben. Meghajolt, majd miután Nidelhez hasonlóan is kezet fo-
gott velük, a bámészkodó asszonyok felé fordult, és arabul hadarva
parancsokat osztogatott nekik.

14
1991. március 2., szombat

A répával és édeskrumplival felszolgált báránysült volt az els igazi

étel, amit Khalid és Nuri hónapok óta evett. A második és harmadik
repetát is farkasokként gy rték le, miközben a többiek keresztbe ve-
tett lábbal üldögéltek körülöttük, és az asszonyok készítette kávét

62
szürcsölgették. A két vándor már korábban megmosakodott, megbo-
rotválkozott, és tiszta ruhát kapott. Az étkezés alatti beszélgetésnél
Nidel tolmácskodott, így ez nehezen és döcögve indult el, de Nuri és
Khalid legalább annyi újdonságot hallott, mint amennyit mesélt. Ni-
del besorozott katona volt, ám 1988 márciusában dezertált, mikor
meghallotta a hírt, hogy szül városa, Halabji esztelen mustárgáztá-
madás áldozatául esett.
- Halabjiban laktál? -vágott közbe meglepetten Nuri.
- Igen, a régi sz nyegbazár mellett, az Arbut úton - felelte Nidel. -
És te?
- Qarában.
A közös szenvedések összekapcsolták a két férfi sorsát. Mindketten
felidézték megpróbáltatásaikat. Nurinak nem volt családja. Szülei már
korábban meghaltak, maga nem n sült meg, szeretett n vérei pedig
Odavesztek a borzalmas légitámadás során. Nidel otthona közelebb
volt a város központjához, ennek következményeként családjának
mindhárom generációját elérte a vég, így feleségét és két gyermekét
is. Amint eljutott hozzá a megtorlás híre, dezertált, és csatlakozott a
síita mocsári arabokhoz, akik nagy hasznát vették a katonaságnál
szerzett tudásának. Nidel kulcsszerepet játszott több, irakiak ellen in-
tézett rajtaütés el készítésében is. felelt a bárka akkumulátorainak
köd képességéért, s valóságos hadikenukká alakította ket.
- Ragyogó ötlet - lelkesedett Nuri. - Bárhová eljuthattok velük.
A mocsárvidékeken mi annak idején kétélt eket használtunk, de a
nád állandóan eltömítette a motor szívónyílásait. Nem volt megbízha-
tó járm vünk. A ti bárkáitok viszont alacsonyabbak, mint a káka, így
a radar sem veszi észre ket.
A vezér bólogatott, miközben Nidel tolmácsolt. Ezután a magas
arab Nurira és Khalidra nézett, s egyenesen hozzájuk intézte szavait.
A tábor többi tagja helyesl en bólogatott.
-Ali azt javasolja, csatlakozzatok hozzánk és harcoljatok velünk -
tolmácsolt Nidel.
Nuri összevonta a szemöldökét.
- Kik ellen lehet most harcolni?
-Természetesen Szaddam Husszein ellen.
- De t és a hadseregét már eltiporták.
Kisebb felbolydulás támadt, miután Nidel lefordította Nuri szavait a
vezérnek.
- Nem hallottátok a híreket? - kérdezte aztán a tolmács. - Az
ENSZ-csapatok abbahagyták az el renyomulást. Baszrában felkelés
za jli k - valószín leg az északi részén -, de a szövetségesek semmit
sem tesznek, hogy segítsenek nekünk. A franciák kis híján bevették
Bagdadot, de visszahívták ket.
Khalid nehezen tudta követni a beszélgetést, de a hír hallatán még
is megdöbbent, s abbahagyta a mosolygást. Nuri dühösen pattant
fel.
- De hát az lehetetlen! Azt akarjátok mondani, hogy az amerikaiak

63
miután összeszedtek egy akkora hader t, amivel eltiporhatják Szad-
dam Husszeint, most hirtelen megálltak?
Nidel bólintott.
- Ez hihetetlen!
- De igaz - mondta szomorúan Nidel. - Ami Szaddam Husszein
megsemmisítését illeti, a tankjainak csupán a kétharmadát veszítette
el. Így még mindig maradt neki több mint ezer. Odaveszett még né-
hány repül gépe, és egy-két helikoptere. Az amerikaiak és a többiek
pedig sietnek haza, amilyen gyorsan csak lehet.
Nuri magába roskadt. Az ízletes étel, amit az imént evett, a kétség-
beesést l emészthetetlen, hideg gombóccá vált a gyomrában. Khalid
sok mindent nem értett meg, de barátja csüggedését igen. Megfogta
Nuri karját.
-Északon talán most meggyengült a hadsereg - kockáztatta meg
Nidel. - Van rá esély, hogy sikerrel járna most egy felkelés.
- Szaddam veszélyes, mikor fél - vágott vissza keser en Nuri. -
Ilyenkor szokott gázt bevetni. Ez olcsó és hatékony.
- Akkor mit akarsz csinálni, Nuri?
- Mi mást lehetne csinálni, mint hazamenni és harcolni. Köszönjük
Alinak az ajánlatot, de inkább hazatérünk. Akárcsak te, én is jó kikép-
zést kaptam. Csatlakozom a kurd felszabadítási mozgalomhoz, és
harcolok.
- Harcolunk - visszhangozta Khalid, s szélesen elvigyorodott.
Nidel aggodalmas pillantást vetett a fiatalemberre.
- t is magaddal viszed? - kérdezte óvatosan.
Nuri rájött, mire gondol Nidel, és óvóan Khalid vállára tette a ke-
zét.
- Igen. Szerencsét hoz nekem.
- Az értékes árucikk - jegyezte meg minden meggy dés nélkül
Nidel, ám Nuri szembeötl szeretete a fiatalember iránt meghatotta.
A vezér a szájához emelte ujjait. Mindannyian elhallgattak, és az
étkezés utáni mosogatást végz asszonyokat is leintették. Az éjszaka
csendjében csak a békák brekegését és egy benzingenerátor halk zú-
gását lehetett hallani. Felhangzott a Nurinak és Khalidnak már isme-
s távoli puskaropogás.
- Bászra - mondta egyszer en Nidel. - Elkeseredett harc folyik.
Még éjszaka is. Vannak ott kapcsolataink. Tegnap még azt hitték a síi-
ták, hogy gy zni fognak. Elvágták - a mi segítségünkkel - a Köztársa-
sági Gárda utánpótlási vonalait. A britek azonban szabadon engedtek
kétezer hadifoglyot, s ezzel Szaddam Husszein kezébe adtak egy két-
ezer f s er sítést. A helikopterek elkezdték szállítani az utánpótlást,
és az amerikaiaknak eszük ágában sincs beavatkozni. - Nidel elhall-
gatott és figyelt. - Hamarosan vége lesz.
Nuri megrázta a fejét; megpróbált valami értelmet kihámozni ebb l
az rületb l.
- Mi lehet otthon? - kérdezte.
Nidel megvonta a vállát, és a földre szegezte tekintetét.

64
 - A hírek szerint szórványos harcok folynak Mosulban és Arbilban,
de a felkel k rosszul szervezettek. Nem sok esélyük van.
- Csatlakozni akarunk hozzájuk - mondta zordan Nuri.
Nidel együttérz en bólintott. Megértette honfitársa érzéseit, s nem
is próbálta eltéríteni a szándékától. A többiekre pillantott, s arabul
kezdett hozzájuk beszélni.
Mint a legtöbb kurd, Nuri is tudott arabul (az iskolákban betiltották
a kurd nyelv tanítását), de ebb l a folyammenti tájszólásból alig értett
valamit. De akármit is mondott Nidel, az annyira felb szítette Alit,
hogy egyszer csak felpattant, és kérdésekkel kezdte ostromolni; úgy
nt, a válaszok nem vidították fel. Ennek ellenére lassan lecsillapo-
dott, és intett az egyik asszonynak, aki odavitt neki egy Icom rádió
adó-vev t. Miután néhány szót váltott a készüléken egy mély, tilta-
kozó hanggal, visszament a helyére, s újból Nidellel kezdett beszél-
ni. A kurd figyelmesen hallgatta, s közben a két vendég felé fordult.
- Döntés született, hogy segítünk nektek hazajutni - mondta kurd
nyelven. - Túl veszélyes lenne, ha az úton mennétek. Mukharabat
ügynökök és informátorok vannak mindenütt. Ráadásul felrobbantot-
ták az összes nagy hidat. Egyszer bb és biztosabb a folyón közleked-
ni. Egy Umm Qasr-i keresked szárított halat szállít Bagdadba; moto-
ros bárkákon, mivel a sok leszakadt híd miatt nem lehetne biztonsá-
gosan irányítani egy uszályt. A bárka legénységének fogtok segíteni,
míg Bagdad közelébe nem értek. Bagdadba viszont ne menjetek be!
Túl kockázatos lenne.
Ali hirtelen közbevágott, és egy halom kérdést tett fel.
-Van személyazonosságitok? - kérdezte Nidel, miután a vezér el-
hallgatott.
Nuri megrázta a fejét.
- Mindent a tankban hagytunk.
- Pénzetek van?
- Egy kevés - ismerte be ravaszul Nuri. - Találtunk pár amerikai
dollárt Mutlah-ban. A halott tisztnek már nem volt rájuk szüksége.
Nidel fanyarul elmosolyodott.
-A személyazonosságitokat rendezni tudjuk, de darabja 500 dol-
lárba fog kerülni. Ki tudjátok fizetni?
- Azt hiszem, igen - válaszolta óvatosan Nuri.
- Ha elértétek Dél-Bagdadot, az lesz a legjobb, ha kurd üzletembe-
reknek adjátok ki magatokat. Ez ott nem megy ritkaságszámba, és
senki sem fog csodálkozni, hogy észak felé akartok utazni. Marad
elég pénzetek, hogy nyugati ruhát vásároljatok magatoknak? Az a le-
het legjobb útlevél. A kurd vagy síita öltözék az öngyilkossággal ér
fel.
- Lesz elég pénz - felelte Nuri, s mivel gyorsan témát akart váltani,
azt kérdezte: - Milyen távolságra van innen Bagdad vízen? - Tudta,
hogy szárazföldön több mint ötszáz kilométer, s az út gyakorlatilag
párhuzamosan futott a Tigrissel; a folyó viszont tele volt kanyarral.
- Hatszáz kilométer.
A hír megdöbbentette Nurit, de vigyázott rá, hogy ne látszódjon

65
rajta. Hatszáz kilométert megtenni egy bárkán, felfelé a folyón, mikor
a tavaszi áradás kezd dik, nem volt épp az ínyére. Az utazás leg-
alább két hétig el fog tartani.
- A Tigris még nem árad - jegyezte meg Nidel, mintha csak olvas-
na Nuri gondolataiban. - A csónak csak két nap múlva indul, úgy-
hogy b ven lesz id tök kipihenni magatokat. Egyébként is szükség
lesz Polaroid képekre rólatok az okmányokhoz.
Nuri elismer en fejet hajtott, és köszönetet mondott házigazdájuk-
nak. Mást nemigen tehetett, bár nem állt szándékában két hetet elfe-
csérelni. Ha háború lesz, ott akart lenni minél hamarabb.

15
Rijád

Max felnézett az íróasztalára kiterített m holdas fényképekb l.

- Nos, hol vannak a Mutlah Ridge-i felvételek, Steve?
-Mutlah?
- Egy halom katonai járm vet l ttek ki ott.
- Csak nem feltételezed, hogy odáig eljutott a tank?
Max rámosolygott Ramsayre. Nem állt szándékában továbbadni, amit
Danny Kappelhof mesélt neki a mutlahi, elpusztíthatatlan T-55-ösr l.
- Én soha semmit nem feltételezek, Steve. Ezt már illene tudnod.
Én mindig biztosra megyek. Nos, hol vannak a mutlahi fényképek?
Ramsay kényelmetlenül izgett-mozgott, és lenézett a Kuvaitról ké-
szült légi felvételekre. A képfelbontásuk annyira jó volt, hogy inkább
ntek egy ezer méter magasan szálló repül gép felvételeinek, mint
egy rben kering m holdénak. A képeket KH-11-es Keyhold katonai
megfigyel m holdak készítették, melyek egy elnyújtott ellipszis
alakú pályán keringtek. Amikor legközelebb értek a Földhöz - a pe-
rigeum fázisában - kétszáz kilométerre közelítették meg a felszínt.
A rájuk szerelt fényképez gépek olyan képeket készítettek, melyeken
akár egy tíz négyzetcentiméter kiterjedés tárgyat is fel lehetett ismer-
ni - így nem okozott gondot egy T-55-ös tank azonosítása.
- Az amerikaiak rendkívül rejtélyesek Mutlah Ridge-dzsel kapcso-
latban - ismerte be Ramsay. - Mindössze annyit sikerült kiderítenem,
hogy senkinek sem akarják megmutatni a képeket. Legalábbis egyel -
re. Mindenesetre, nagyon kicsi az esélye, hogy a T-55-ös eljutott
Mutlahig.
- Akkora szerencsének is nagyon kicsi az esélye, hogy több ártal-
matlan 120 milliméteres NRT lövedéket l jenek ki rá -jegyezte meg
Max szárazon. - Rendben van, Steve, belátom, hogy a te hírforrásaid
is sz kösek, ezért személyesen járok utána a mutlahi ügynek.
Ramsay megdöbbent.
- Kuvaitba akarsz menni?! Ez képtelenség.
- Miért?
- Mert képtelenség.
66
 Max összeszedte a fényképeket, és wisszarakta ket a tartójukba.
-Te alábecsülöd a képességeidet, Steve. Ha ilyen képekhez hozzá
tudsz férni, nem okozhat gondot, hogy elintézz egy kuvaiti utat ne-
kem.
- Kényes ügy.
- Korántsem annyira, mint azzal vádolni a Királyi Beszerzési Hiva-
talt, hogy bóvli munícióval látja el bátor fiainkat. Ha én is részt ve-
szek a vizsgálatban, milyen jó lesz, ha majd azt mondhatom, min-
denki teljes odaadással m ködött együtt velem.
A polgári alkalmazott tisztában volt vele, hogy alulmaradt.
- Ha a neveltetésem és a jó modorom engedné, tudod mit monda-
nék most neked, Max?
Max felnevetett.
- Gazember?
- Pontosan.

16
A felfújható m babának, amivel Henry Wilt birkózott egy Tom Shar-
pe ponyvaregény borítóján, duzzadt, bíborvörös mellbimbói voltak, s
ez sértette a mosolygó, szaúdi vámos érzékenységét, miközben felfor-
gatta Leo Buller poggyászát.
- Nagyon sajnálom, uram - mondta, s letépte a regény borítóját. -
Az efféle dolgok nem engedélyezettek Szaúd-Arábiában.
Leo visszafojtott egy rövid viszontválaszt. Már az is két órába telt,
hogy a Khalid király repül tér érkezési oldalán idáig eljusson. Ez id
alatt neheztelése - amiatt, hogy Max elvonja a munkájától - parázsló
dühvé fokozódott. Általában egy óra elegend volt átjutni a vámon,
most azonban lelassította a British Airways 767-es járata utasainak
ügyintézését a szaúdiak azon döntése, hogy minden egyes számító-
géphez négy tisztet rendeltek, akik mind másképpen akarták kezelni
a kett s, arab-angol billenty zetet.
- Van engedélye ezt a fényképez gépet használni, uram?
- Nem is tudtam, hogy szükség van rá - mondta h vösen Leo. -
De azt hiszem, hogy a brit hadsereg szerezni fog egyet.
-Szaúd-Arábiában még a lélegzetvételhez is engedély kell - je-
gyezte meg váratlan humorral a vámos. Melegen rámosolygott Leóra,
s továbbengedte a magas, görnyedt hátú férfit, aki a tömegen keresz-
tül elindult a Próféta szent földje felé.
Max a repül tér el tt várt Leóra, ahol a taxisok prédára les éjjeli
lepkékként nyüzsögtek a reflektorok fényében.
- Nem örülök neki, hogy iderángattál - mondta Leo, tudomást sem
véve Max felé nyújtott kezér l. - Nem sokkal azel tt, hogy telefonál-
tál, kapcsolatot fedeztem fel a látóideg és az agyvel kampó között.
Max elvette Leo b röndjét.
- Ismerhetnél már annyira, hogy tudd, nem hívnálak ide, ha nem
valami fontos dologról lenne szó.
67
 - És ami még bosszantóbb: két órámba került, hogy átjussak ezen
az átkozott bürokrácián. Két órába!
- Én figyelmeztettelek.
- És széttépték a könyvemet, amit a Heathrown vettem.
Max elnevette magát.
-A Magánnyomozót is betiltották, mivel tiszteletlen hangon be-
szélt a szaúd-arábiai királyi családról.
Leo felmordult, és rosszallóan méregetni kezdte Max makulátlan
egyenruháját.
- Miért van rajtad ez a hülye gönc? Úgy tudtam, hogy a háború
már véget ért.
- Erre van az autó.
Leo elindult Max után. Miközben átmentek az úton, felnézett a sö-
tét égre, és egy világ d lt össze benne. Régebben azt olvasta valahol,
hogy Rijád a világ legforróbb f városa, s rendkívül alacsony a leveg
páratartalma; arra számított, hogy itt majd zavartalanul csodálhatja a
Tejutat. Ezzel szemben az ég felh s, borult volt.
- Pocsék id nk van mostanában - válaszolta Max munkatársa kér-
désére. - A helyiek az olajkúttüzeket okolják érte.
- Láttam ket a repül gépr l. Dante is valami ilyesmit álmodhatott
meg.
- Te többet láttál, mint én - mondta kurtán Max, miközben kinyi-
totta a Toyota központi zárját, és berakta Leo b röndjét a hátsó
ülésre.
- Akkor én miért vagyok itt? - faggatta Leo, miután beült a kocsiba.
Most, hogy véget ért a repül út, dühe kezdett elpárologni.
Max kihajtott a parkolóból.
- El ször is, Leo, kérlek hidd el, nagyon sajnálom, hogy iderángat-
talak. De az az igazság, valami olyasmire bukkantam, amihez szüksé-
gem van a segítségedre.
Leo meglepetten pillantott útitársára. Az effajta beismerések egyál-
talán nem voltak jellemz ek rá.
- Egy elpusztíthatatlan iraki tankról van szó - mondta Max, miköz-
ben egy pillanatra sem vette le a szemét a reptéri beköt utakról. - De
inkább majd a szállodában beszélek róla.
A rijádi út hátralev részén lényegtelen dolgokról társalogtak.
A széles autópálya sima burkolata nagy sebességre csábította sof rö-
ket. Az út jól ki volt világítva, s kés éjszaka lévén, gyér volt a forga-
lom. Tizenöt perccel azután, hogy elhagyták a repül teret, Max ráka-
nyarodott az egész várost megkerül körgy re. Elhaladtak egy Patri-
ot légvédelmi rakéta ismer s, fekete halma mellett.
-Volt elsötétítés, mikor az irakiak Scudokat kezdtek l ni? - kér-
dezte Leo, miközben érdekl déssel figyelt egy égbe nyúló, fényárban
úszó, gomba alakú víztornyot.
Max az utasára pillantott, aki próbálta megérteni a város különös,
„a pénz nem számít" jelleg építészetét.
- Nem nézted a híreket a televízióban?
- Nem nagyon. Nem értem rá - magyarázta Leo. - Azon ritka al-

68
kalmakkor, mikor mégis bekapcsoltam a TV-t, egy pasas állandóan ar-
ról beszélt, hogy mi történhet, s nem arról, hogy valójában mi törté-
nik. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen ember a világon, aki a múlt
hónapban nem volt a TV-hez láncolva.
- Talán ez a kis pihen jót is tesz neked, Leo. Túl sokat dolgoztál
az utóbbi id ben. Szerinted mi haszna lehet az elsötétítésnek egy bal-
lisztikus rakéta ellen?
- Nem sok - ismerte be Leo. - De emlékszem, egyszer terveztünk
valamit az irakiaknak, úgy négy évvel ezel tt; egy olyan eszközt,
amit az Al Hussein rakétáikra szereltek fel és fényérzékel vel m kö-
dött. Ha jól emlékszem, azt mondtad, ha Teheránban nincs elsötétí-
tés, a berendezés a város kell s közepébe fogja irányítani a robbanó-
fejet.
-Jobb, ha hallgatsz az iraki munkánkról - mondta csendesen Max.
Mostanában jobb volt leépíteni az iraki kapcsolatokat.
Leo elnevette magát. Szerette ugratni Maxet - rajta kívül ez senki-
nek sem sikerült. Szócsatáik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy sike-
res csapattá váljanak, mivel egymás ötleteit gyakorta ízekre szedték.
Miel tt eldöntötték, hogy a kutatási pénzeket mire fordítják, a terve-
zeteknek komoly próbákat kellett kiállniuk. Ritkán fordult el , hogy
vitáik nyílt ellenségeskedésbe fulladjanak - de ha igen, azt Leo leg-
többször társa humortalanságának tudta be. Mindenesetre, Max végül
mindig a maga feje után ment - és most is igaza volt abban, hogy
óvatosan kezelte az Irak számára végzett tanácsadói munkát; az é-
szak-iraki Mosulban segítették az önirányító fegyverek kutatását és
fejlesztését. Az irakiak annak idején jó vev k voltak; legtöbbször
azonnal fizettek. De akkor még busás pénzügyi támogatást kaptak a
hálás szaúdiaktól, akik Szaddam Husszein elhúzódó háborúját az irá-
niak ellen, a veszélyes síita fundamentalizmus gátjának tekintették.
A Toyota megállt a Hyatt Regency szálloda el tt.
-Megérkeztünk - mondta Max. - Az enyém mellett lév szobát
foglaltattam le neked. Az utóbbi napokban gyorsan kiürült a szálloda.

17
A Hyatt fürd köpenye úgy állt Leo nyurga alakján, mintha csak egy
gyapjúból készült ejt erny t vett volna fel. Max szobájában gubbasz-
tott az ágy szélén, és feszülten nézte a televíziót. A videomagnó a
Jack Roper százados Réme és az iraki T-55-ös között lezajlott csata
felvételeit játszotta le.
- Nos, mi a véleményed? - kérdezte Max, mikor a végére ért a sza-
lag. Kíváncsian meredt a társára.
- Nézzük meg még egyszer!
Max visszapörgette a szalagot, és újra lejátszotta a rövid jelenetet.
- Mi kellene, hogy legyen a véleményem? - kérdezte Leo a jelenet
végén. Belekortyolt a kólájába.
- Hát nem nyilvánvaló?
69
 - A villanások nyilvánvalóak, a következtetéseid viszont nem.
-Az isten szerelmére, Leo! Mit akarsz még? Három rakétát l nek
ki rá, és a tank sértetlenül megússza.
- A józan ész azt diktálja, hogy a Rémet vaktöltényekkel szerelték
fel.
Max dühösen felpattant.
- Ez ostobaság! Nem háborús körülmények között, nagy tömegben
gyártott lövedékekr l van szó. A 120 millimétereseket kis szériában
állítják el , és a gyártás minden szakaszában szigorú ellen rzésen
mennek keresztül. A Királyi Fegyvergyár kényesen ügyel arra, hogy
egyetlen hibás töltény se kerülhessen ki t lük.
Leót ez nem hatotta meg.
- Szerintem csak egy módon lehet igazán megbizonyosodni róla,
hogy jók-e a lövedékek: ha kilövik ket. És a hadsereg éppen ezt csi-
nálta.
- És mi van az A-10-es pilótával? Két Maverick mondott cs döt a
T-55-össel szemben. Kett !
Leo elnyúlt Max ágyán, s összegy rte az élére hajtogatott leped -
ket.
-Na és? Hány millió rakétát, bombát, lövedéket és még isten se
tudja mit dobtak le, l ttek ki és robbantottak fel az elmúlt öt hét so-
rán? Te csak rábukkantál néhányra, ami nem m ködött. Nagy ügy!
- Olyan rakétákról és lövedékekr l beszélünk, amik ugyanazzal a
tankkal szemben vallottak kudarcot.
-Azt nem tudhatod, Max. Az a kereszt bármire utalhat. Valószín -
leg az egységük jele. Több száz tank szaladgálhat ugyanilyen kereszt-
tel.
- Nem egységjel - mondta Max, hangjában némi bosszúsággal.
- Ellen rizted?
- Naná.
Leo nyelt egyet, s elgondolkodva figyelte munkatársát.
- És téged ismerve, nyomozásba fogtál, s kiderítetted, pontosan mit
is jelent a kereszt.
Max bólintott. Volt annyira jó színész, hogy ne mutassa ki a zava-
rát, de Leo mégis észrevette.
- Nos, akkor mit jelent a megfordított horogkereszt, Max?
- Valójában ez Hitler horogkeresztje megfordítva, de eredetileg a
szerencse jele volt az si, indomezopotámiai hitvilágban. A szanszk-
rit nyelvben a horogkereszt egyet jelent a szerencsével.
Az információ nem ny gözte le Leót. Felült, és dühösen meredt
Maxre.
- Ez is csak az én igazamat bizonyítja, te idióta! Az istenért - azért
kellett félbehagynom egy életbevágóan fontos munkát, hogy megnéz-
zek egy vacak keresztet, ami errefelé legalább olyan gyakori, mint a
teveszar? Ha szétnézel, legalább száz ilyen iraki tankot láthattál vol-
na!
- Mint már említettem, nem festették rá több száz tankra vagy akár-
milyen iraki járm re, mivel ennek magam jártam utána - mondta fa-

70
gyosan Max, miközben igyekezett meg rizni a nyugalmát. Már hoz-
zászokott, hogy társa id nként rendkívül nyers. - Meg vagyok róla
gy dve, hogy valaki a SAAD 16-nál kifejlesztett egy olyan berende-
zést, ami megsemmisíti a becsapódó rakétákat és lövedékeket.
Leo felhorkant.
- Azok a barmok még egy filmet sem tudnának el hívni küls se-
gítség nélkül.
Volt köztük néhány egészen tehetséges mérnök - jegyezte meg
Max. - Kerhan, Hailid és még egy pár.
Egyiptomiak voltak, és Szaddam Husszein pokollá tette ott az
életüket. Mindet el zte Irakból. Mi másért harcoltak volna a mi olda-
lunkon?
Max bólintott.
Ebben igazad van. Valószín tlen, hogy az irakiak kifejlesztettek
volna bármilyen rakétaelhárító berendezést is. De mégiscsak különös
véletlen, hogy egy A-10-es Thunderbolt és egy Rém ugyanannál a
tanknál mond cs döt. Az irakiaknak van valamijük, Leo, és nekünk
tudnunk kell, hogy mi.
Leo egy pillanatra gondolkodóba esett.
- Rendben. Tegyük fel, hogy az irakiak valóban kiötlöttek valamit.
A kutatásokra kapott ötvenmilliárd dolláros segítséggel semmi sem le-
hetetlen. De ha van is valamilyen védelmi eszközük, gondolod, hogy
pont egy rozoga T-55-ösre szerelnék fel, ami akkor gurult le a szere-
inszalagról, mikor mi még gyerekek voltunk? Dehogyis tennének ilyet
- a Köztársasági Gárda igényt tartott volna rá a T-72-esekhez.
- Talán ez volt a prototípus.
- De nem kockáztatták volna meg, hogy az ellenség kezébe kerül-
jön.
Max elhallgatott. Leo jogos érveket sorakoztatott fel, épp azokat,
amik korábban már t is aggasztották. Megrázta a fejét.
- Lehet, hogy igazad van, Leo. Nem is tudom, mit gondoljak. Az
A-10-es pilótája biztos volt benne, hogy semmi bajuk a Maverickjeik-
nek, és a videoszalag is cáfolhatatlan bizonyítékkal szolgál.
-Mindenesetre, szerintem már elkéstünk. A hírszerzés emberei
kétségkívül ráálltak az ügyre.
- Nem - mondta hevesen Max. - Én vagyok az egyetlen, aki tud az
A-10-esr l és a Rémr l is. Lehetetlen, hogy más is rájöjjön az össze-
függésre, különösen mivel az amerikaiak hanyatt-homlok igyekeznek
haza. Egyébként, téged és engem hatalmaztak fel arra, hogy elfogad-
ható magyarázatot találjunk a rakéták kudarcára. Senkinek sem sza-
bad megtudnia, mire gyanakszunk.
- Mert lehet, hogy pénz van benne?
- Pontosan.
Leo megvonta a vállát.
- És most mihez kezdünk?
- Holnap a Királyi Légier egyik gépével elvitetjük magunkat Ku-
vaitba, és megkeressük azt a tankot.
 18
Kuvait,
1991. március 3., vasárnap

Leo döbbenten bámulta a Királyi Légier Herculesének ablakából a

szaúd-arábiai sivatagot. A több ezer keréknyom mellbevágó látványát
csak a váratlanul felbukkanó nap elnyújtott sugarai enyhítették. A ke-
leten fekv Wadi-al-Batini széles földnyelv és a messze nyugatra el-
nyúló Samiyah-sivatag puha homokja között egy tízmérföldes sávon
végig keréknyomok húzódtak. Olyan messzire értek, hogy az alacso-
nyan szálló gépr l nem is lehetett a végüket látni; volt ott a tankok és
önjáró puskák mély, mintás nyomától kezdve a többi számtalan hadi
járm kerékvágásáig minden. A sivatagot teljesen behálózták, mintha
csak a hatalmas kiterjedés szürkésbarna homok istenek rendez pá-
lyaudvara lenne.
- Mi a szar? - próbálta Leo túlkiabálni a hangszigetelés nélküli fül-
kében a repül gép négy motorjának zúgását. Feltápászkodott hátrafe-
lé fordított üléséb l, s átverekedte magát a földre dobott szalmazsá-
kok között, hogy jól láthassa a hihetetlen mennyiség keréknyomot,
ahogy a semmibe vesznek a gép el tt, a horizont felé.
Max odament hozzá, és valamit beleüvöltött a fülébe. Leo kezdte
sajnálni, hogy nem kísérte figyelemmel a híreket. Tisztában volt vele,
hogy az Irak és Kuvait felé el renyomuló acélarmada nagy volt, de
nem is sejtette, hogy ennyire. Egyszer en minden képzeletet felül-
múlt. Miközben el rebámult, észrevett egy színtelen vonalat a távol-
ban: teherautók haladtak kelet felé a tengerpartra. Egy perccel kés bb
látta, hogy nem hétköznapi konvoj. A menet vége belenyúlt a kuvaiti
olajkúttüzek szétterül fekete füstjébe. Volt valami különös a teherau-
tókon. Néhány másodpercig tartott, mire rájött, mi is az: minden jár-
l eltávolították a szélvéd t, így a felkel napnak nem volt mir l
visszaver dnie. Leo szerint a teherautók olyanok lehettek éjszaka,
mint a „láthatatlan légió".
Áthaladtak Khafji határvároson, ahol február elején egy iraki táma-
dó csapat olyan vadul és szívósan harcolt, hogy a szövetséges had-
er k kénytelenek voltak átgondolni az egész öbölháborúval kapcsola-
tos stratégiájukat.
Néhány perccel kés bb megpillantották Kuvait várost, ahogy a Her-
cules oldalra d lt a Perzsa-öböl felett, és felkészült, hogy leszálljon a
város déli részén lév repül térre. Els ránézésre nem sok minden
látszott a várost megszálló irakiak fosztogatásából. A távoli víztor-
nyok és az emír pompás Dasman-palotájának hagymakupolái sértet-
lennek t ntek. A város déli részén azonban, az Al Ahmadi ég olajku-
takat világos pontok jelezték, s északon, Sabriyahnál pokoli fények
villantak el a fekete füstgomolyag alól.

72
 A barátságos rmester, aki a helyére kísérte a két férfit Rijádban, új-
ból megjelent.
-Tíz perc múlva földet érünk, uraim - kiáltotta, és az ülések felé
mutatott. Megvárta, míg a civil utasok leülnek, majd visszament a pi-
lótafülkébe.
Leo belepréselte nyurga alakját az ülésébe, és becsatolta négypon-
tos biztonsági övét. Hátrafordított ülések és megfelel biztonsági
övek - a polgári légitársaságok tanulhattak volna egy-két dolgot a biz-
tonságról a Királyi Légier l.
A Hercules kiengedte a futóm veit és a fékszárnyait. Lejjebb eresz-
kedett, miközben a leszállópálya rémiszt sebességgel közeledett.
Egy pillanatra felt ntek a jelz fények, s a 75 000 kilogramm súlyú re-
pül gép ijeszt huppanással és rázkódással földet ért. A négy Allison
turbópropelleres hajtóm halk zúgása bömböléssé fokozódott, ahogy
teljes er vel hátramenetbe kapcsoltak, és meglep en rövid id alatt
megállították a hatalmas Lockheedet. A gép nem ment le a leszálló-
pályáról. A hajtóm veket rögtön leállították, és egy reptéri vontató
húzta le a nagy gépet a gurulópályára. A kocsi sof rje aggódó pillan-
tásokat vetett hátrafelé, miközben átkormányozta a repül t a bomba
ütötte krátereket borító acél lapok felett.
A hajmereszt landolástól Leo arra a következtetésre jutott, hogy a
polgári légitársaságok finomabban kezelik a gépeiket, mint a hadse-
reg. Oldalra pillantott útitársára, s magában jót szórakozott Max el-
gyötört arckifejezésén.
Az rmester ismét megjelent.
-Sajnálom, uraim - menteget zött vidáman -, de takarékoskod-
nunk kell a leszállási távolsággal, míg az összes lyukat rendesen be
nem tömik. A múlt héten még komoly csata dúlt itt.
Az utasfülke ajtaja kinyílt. Amint kiléptek a gépb l, rögtön Leo és
Max szemébe ötlött, mekkora pusztítás érte a repül teret. Az irányító-
torony ablakai betörtek, oldalfalain pedig puskagolyók nyomai ékte-
lenkedtek. Az épület közepén egy tüzérségi lövedék - valószín leg
100 milliméteres - ütött lyukat. A többi épület sem úszta meg keve-
sebb sérüléssel; az utasváró kiégett, egy kisebb házat pedig gyakorla-
tilag földig romboltak. A kerítés tövében T-72-esek - a szovjet fegy-
vergyárak legfélelmetesebb tankjainak - elfeketedett roncsai álltak.
Kett nek felrobbant a páncéltornya, s még most is füstölgött. A leglát-
ványosabb azonban a British Airways 747-esének kibelezett roncsa
volt a reptér távoli sarkában.
A BA149-es járat úgy feküdt a betonon, mintha csak egy félig meg-
evett bálnasült maradéka volna. A szerencsétlenül járt gép múlt év
augusztusában érkezett a kuvaiti reptérre, épp azon az éjszakán -
szinte abban az órában -, mikor az országot lerohanták. 1961-ben,
Kuvait els iraki megszállása idején a Brit Külügyminisztérium el re
figyelmeztette a légitársaságokat a várható veszedelemre; közel har-
minc évvel kés bb, 1990 augusztusában nem tettek közzé hasonló fi-
gyelmeztetést, mivel alig volt rá esély, hogy a gépet fel lehessen
használni a követség személyzetének kimenekítésére. A BA149-es

73
 utasait és legénységét az irakiak túszul ejtették. És most, nyolc hónap-
pal kés bb, számos brit katona lefényképeztette magát az egyik ásító
turbina peremén állva, mely furcsa módon ép maradt.
Leo és Max kitért egy csapat katona útjából, akik bemásztak a Her-
cules rakterébe, és hozzáfogtak, hogy kipakolják a szállítódeszkákat.
A kapott tanácsokat megfogadva, mindkét férfi hozott magával a szál-
loda konyhájából egy napra való élelmet. Kuvaitban kétségbeejt hi-
ány volt mindenb l, még ivóvízb l is. Max undorodva fintorította el
az orrát, mikor megérezte az ég olaj átható szagát.
Egy szaúd-arábiai rendszámú és számos jelz zászlóval felszerelt
Nissan Prairie érkezett oda hozzájuk. A sof rje a N i Hadtest egyik
csinos, fekete hajú, feszes egyenruhát visel rmestere volt. Max elis-
mer en mérte végig, ahogy kinyitotta a Nissan ajtaját.
- Mr. Shannon és Mr. Buller? - kérdezte közép-angliai akcentussal.
Leo és Max kezet fogott a lánnyal, majd megmutatták a Beszerzési
Hivatal kék igazolványát. Miután az rmester alaposan áttanulmá-
nyozta, a két férfi beült az autó hátsó ülésére, és elhajtottak. Sof rjük
Caroline Morgan rmesterként mutatkozott be, s közölte, hogy ittlé-
tük alatt lesz a kísér jük.
- Gyorsan áthajtunk a városon - magyarázta. - Észak fel l me-
gyünk be Kuvaitba, bár a hely némileg emlékeztet a Vadnyugatra,
ugyanis a rend rségnek még nem sikerült a lakosságtól az összes
fegyvert elkoboznia. Ne ijedjenek meg, ha puskalövéseket hallanak.
Így szoktak üdvözölni bennünket. De ha esetleg baj történne, én be-
szélek arabul, ezért is lettem a kísér jük. Mindenesetre, nem hiszem,
hogy van okunk bármiért is aggódni. Mostanában nagyon népszer ek
vagyunk itt.

19
Morgan rmester padlóig nyomott gázzal döngetett végig Kuvait szé-
les, teleszemetelt sugárútjain. A városban egyetlen jelz lámpa sem
ködött, s t több keresztez désb l hiányoztak is, ám ez cseppet
sem zavarta a n t; villogott, nyomta a dudát, és csak ment tovább.
A mosolygó, integet gyalogosok engedelmesen ugráltak félre az út-
jából. A legtöbb férfi AK 47-esekkel volt felfegyverezve. A géppuská-
kat hajlított tölténytáruknál fogva a fejük felé emelték, s gy zedelme-
sen integettek a száguldó Nissan után. Egy tizenkét év körüli fiú egy
modern, AKS-74-es puskával hadonászott. Egy fekete fátyolos, vész-
jósló tekintet asszonynál egy halom RCD-5-ös kézigránát volt, az
öve alá dugva. Morgan rmester visszaintegetett, majd hirtelen félre-
rántotta a kormányt, hogy kikerüljön egy csapat gyereket, akik ég
autógumikkal játszottak. Automata fegyverek ropogása jelezte a Nis-
san útját, ahogy áthajtott a lerombolt városon, az összeomlott épüle-
tek és kifosztott üzletek között, melyek vasrácsait leszakították s a jár-
dára dobták.
A két utas egész úton némán ült. Hálásak voltak a lánynak, hogy

74
megállás nélkül fecseg, így nekik nem kellett véleményt mondaniuk a
városban dúló, józan ésszel fel nem fogható állapotokról.
- Az irakiak feldúlták Kuvaitot miel tt visszavonultak - mondta
Morgan rmester. - Elvittek mindent, ami mozdítható. Talán csak a
mamáiknak akartak szerezni valami emléket a nagy vereségr l, nem
tudom, de még az üzletek cégtábláit is elvitték.
A Nissan rákanyarodott az észak felé vezet 8-as autópályára. Az út
négysávossá szélesedett, ám a küls és a leállósávot kiégett teherau-
tók és tankok foglalták el. Egy iraki T-72-es az út mentén sorakozó
hatalmas villanyoszlopok egyikébe rohant bele, és a karcsú póznát
csupán az elektromos vezetékek mentették meg a felborulástól. A két
férfi alaposan megnézett minden T-55-öst, ami mellett elhaladtak.
Egyszer Max meg is állította a sof rt, hogy szemügyre vehesse egy
T-55-ös páncéltornyát, mely csövével belefúródott a földbe, s olyan
volt, mint egy óriási nyalóka. Futólagos vizsgálat után visszament a
Nissanhoz, s folytatták útjukat - ahogy a sajtó kés bb elnevezte - a
Pokol Autópályáján.
A középs elválasztó sáv menti, magasba nyúló lámpák hétközna-
pisága éles ellentétben állt az eléjük táruló látvánnyal, hasonlóan az
út feletti közlekedési táblákhoz, melyek kijelölték a Bagdadba, Bász-
rába és Umm Qasrba vezet , megfelel sávokat. Ezek mind a béke -
bármennyire is törékeny béke - jelei voltak, mely egykor Kuvait és
Irak között fennállt.
Az üzletek és bevásárlóközpontok egyre ritkábbak lettek, s csinos,
ápolt kert lakóházaknak adták át a helyüket. Különös módon a há-
zak sértetlennek t ntek.
- Néhány helyet békén hagytak az irakiak - válaszolta Caroline
Leo kérdésére. - Furcsa, nemigaz? Ne kérjék, hogy megmagyarázzam
az iraki gondolkodásmódot! Senki sem érti ket. - Egy, a Vadnyuga-
tot életre kelt vidámpark felé mutatott. - Azt a helyet teljesen kifosz-
tották. Elvitték az összes pénzbedobós m vadlovat, amivel korábban
a gyerekek játszottak. Egyszer en csak kiszakították ket a helyükr l,
az irányító berendezéseket pedig otthagyták. Még a minigolfpályát is
elvitték. rület!
A városból kivezet út követte az öböl vonalát, majd észak felé ka-
nyarodott. A gyenge napsugarak áttörtek a komor felh kön, s vissza-
tükröz dtek a tenger vizén. Francia idegenlégiós t zszerészek csapa-
tai dolgoztak a parton, hogy óvatosan el ássák az irakiak által telepí-
tett olasz gyártmányú aknák millióit. Az el került bombák sárga m -
anyag dobozokban, szabályos halmokba rakva várták a megsemmisí-
tést. Távolról gyerekjátékoknak t ntek.
-Azt hittem, hogy itt majd mindent beborít az olaj -jegyezte meg
Leo. A visszapillantó tükörben észrevette Morgan rmester keser
arckifejezését.
- A sajtó eltúlozta az olajkiömlés mértékét - mondta. - Legna-
gyobb része elpárolgott, ami pedig nem, az nem volt sokkal több,
mint amennyi egyébként is beleömlik az öbölbe. A szaúd-arábiai par-
ton volt egy kétmérföldnyi szakasz, ahol súlyos helyzet alakult ki, s

75
 az összes újságíró ott készített felvételeket. A vicc az egészben az
volt, hogy azt nem is az irakiak csinálták, hanem egy tartályhajóból
szivárgott ki. A szaúdi n k most ott takarítják fel az elpusztult tengeri
madarakat. Szinte ez az egyetlen dolog, ahol igénybe vesszük a segít-
ségüket.
- Az els áldozat - jegyezte meg szárazon Max.
- Micsoda? - kérdezett vissza Leo.
- Háborúban az els áldozat az igazság - fejtette ki Max. - Na-
gyon kiábrándultnak t nik, kisasszony. Remélem, a felettesei el tt
nem így beszél.
A lány váratlan kitörése mindkét férfit meglepte.
- Sokan kiábrándultak közülünk, mióta Kuvaitba jöttünk - mondta,
miközben dühében egyre jobban szorította a kormányt. - Tavaly au-
gusztusban csak a palesztinok harcoltak igazán az irakiak ellen. Elke-
seredetten küzdöttek, míg a kuvaitiak olyan gyorsan menekültek Sza-
úd-Arábiába, ahogy csak légkondicionált limuzinjaik bírták. Most pe-
dig a kuvaitiak pokollá teszik a palesztinok életét, csak azért, mert
Jasszer Arafat Szaddam Husszeint támogatta. A legtöbb Kuvaitban él
palesztin els sorban kuvaitinak vallja magát, mivel ez az otthonuk.
k nem foglalkoznak Arafattal, mint ahogy korábban sem foglalkoz-
tak vele. A palesztinok azok, akik életben tartották Kuvaitot. k al-
kotják a diplomások és köztisztvisel k derékhadát; k foglalkoznak
kereskedelemmel. Egy átlagos kuvaiti még az orrát sem tudja egyedül
kifújni. Mindössze egyetlen dologban tehetségesek: hogyan lehet mi-
nél több házat vásárolni Kuvaiton kívül. Bármit megtennének az or-
szágért, csak ne kelljen itt lakniuk. Tudják, hogy ezek a hálátlan
mocskok képesek háromszáz dollárt kérni egy brit polgári alkalmazot-
tól egyetlen éjszakáért a Sheratonban? Nincs sem víz, sem áram, sem
lift. És mégis háromszáz dollár egy éjszaka!
Morgan rmester ezután sért dött hallgatásba burkolózott, s csak a
vezetéssel tör dött. Érezte, hogy túl sokat beszélt - nem mintha meg-
bánta volna. Három hónap múlva férjhez megy, és semmi köze nem
lesz a hadsereghez.
Mostanra a Nissan már egy magasabban fekv területen járt, így az
öblön túlról teljesen nyugodtnak látszó Kuvait város körvonalai csil-
logni kezdtek az egyre er söd napfényben. A meleg azonban nem
tartott sokáig, mivel elérték a Sabriyah melletti ég olajkutak hatal-
mas füstfelh jét. A napfény különös zöldes árnyalatot vett fel, ahogy
az út egyre magasabbra vezetett, s az autópálya szélét még több félre-
tolt járm roncs tarkította. Egyszer csak homokszín re festett, brit ka-
tonai autókkal találkoztak. Morgan rmesternek le kellett lassítania,
hogy ki tudja kerülni a Királyi Mérnökség kettes sorokban parkoló te-
herkocsijait. Egy felfegyverzett tizedes intett nekik, hogy álljanak
meg.
- Ez volt a Kobalt Célterület - jegyezte meg a lány, miközben a
térképet böngészte. Az ablakon át odaadta a kék igazolványokat a
férfinak, de az tudomást sem vett róluk.
- Sajnálom. Az utat lezártuk - jelentette be.
76
 - Ezek az urak a Katonai Beszerzési Hivatal tudósai - magyarázta
Morgan rmester. - Azért jöttek, hogy felbecsüljék a fegyverekben
esett kárt.
- Sajnálom, rmester. Szigorú utasítást kaptam. Senki sem lépheti
át ezt az ellen rzési pontot.
- Ez képtelenség - mondta csendesen Max, és kidugta a fejét az
ablakon. - Egyenesen Angliából jöttünk. Az igazolványainkat a Brit
Hader k Közel-keleti F hadiszállásán állították ki Rijádban. Nézze
meg a pecséteket, kérem!
A tizedes tisztelettudó pillantást vetett az egyenruhás angolra, és
szemügyre vette az igazolványokat. Nem tudta, mi tév legyen. Egy
Range Rover állt meg a Nissan mögött. Ajtónyitás és -csapódás hallat-
szott. A tizedes szemmel láthatóan megkönnyebbült, s viszonozta a
frissen borotvált arcú rnagy tisztelgését.
- Valami baj van, tizedes? - kérdezte az rnagy.
- Ezeknek az emb... Ezeknek az uraknak BHKK-s igazolványuk
van, uram.
Ezúttal az rnagyon volt a sor, hogy megvizsgálja az iratokat.
- Létfontosságú, hogy beléphessünk erre a területre - mondta nyá-
jasan mosolyogva Max. - Alapos, részletekbe men kutatást kell vé-
geznünk. Ez mind el van készítve...
- Igen, biztos vagyok benne, hogy így van - mondta udvariasan az
rmester. - A baj csak az, hogy túl gyorsan változnak itt a dolgok, így
a jobb kéz nem tudhatja, mit csinál a bal.
-Akkor mire ez az egész felhajtás? - kérdezte követel zve Leo. -
Mi ez a nagy titok?
Az rnagy kezdte kényelmetlenül érezni magát.
- Nincs titok, uram. Annyi az egész, hogy el készítjük a terepet a
sajtó fogadására. Gondoskodnunk kell róla, hogy minden rendben le-
gyen. L szerek, meg az ég tudja micsoda, van itt mindenfelé szét-
szórva.
- Mi fegyverszakért k vagyunk - mondta Max. - Tudunk vigyázni
magunkra.
- Van maguknál fényképez gép?
- Persze.
Az rnagy rövid gondolkodás után döntött.
- Nos, rendben. Hagyják a fényképez gépeket és az összes ilyen
berendezésüket Roberts tizedesnél, s akkor bemehetnek. majd
gondját viseli mindennek.
Maxet kis híján cserbenhagyta állandó mosolya.
- Sajnálom, de szükségünk van a kamerákra. Éppen ezért jöttünk
ide.
Az rnagy elindult Range Roverje felé.
-Sajnálom, uraim. Vagy itthagyják a felszerelésüket, vagy nem
mehetnek át.
Maxnek és Leónak nem volt más választása, mint elfogadni az
ajánlatot. Roberts tizedes alaposan átkutatta a járm vüket. Max és
Leo csak a vizeskulacsokat, a szendvicseket és a jegyzetfüzeteket vi-

77
 hette magával. Maxt l még a zsebszámológépét is elvette a tizedes, s
a távcsövet is csak morogva engedélyezte. Ezután intett Morgan r-
mesternek, hogy továbbmehet.
A Nissan felküzdötte magát az emelked tetejére, majd megállt.
- Istenem! - sóhajtotta a lány, s hangja megbicsaklott a döbbenet-
l. - Fogalmam sem volt róla, hogy ilyen lesz. Nem is sejtettem...
Max némán ült, míg Leo is csak egyetlen rövid mondatot bírt kipré-
selni magából:
- A rohadt életbe!
Az eléjük táruló látvány sokkolta, megbénította érzékeiket, ugyan-
akkor kényszerítette ket, hogy csukják be a szemüket vagy fordulja-
nak el. Kevesebb, mint egy hét telt el azóta, hogy Danny Kappelhof a
8-as autópálya fölé repült A-10-esén. A borzalmas mészárlás vele
kezd dött; bár mostmár véget ért, a füstölg roncsok távolba nyúló
kusza halma annyira eleven, annyira mellbevágó volt, hogy a Nissan
utasai számára Mutlah egyenl volt a világtörténelem legiszonyato-
sabb tragédiáival. A legendák születéséhez ködös emlékek és kifakult
fényképek kellettek, nem pedig Technicolor élességben látszó kil tt -
a Spar áruházak feliratát visel - teherautó, vagy egy Hertz Buick,
vagy egy szitává l tt John Deere traktor, vagy egy APC tank, melynek
kiégett roncsa még mindig ontotta magából a h t. A jóslatok nem vál-
tak be. Hazudtak. A hátborzongató valóságot a Királyi Mérnökség JCB
exkavátorokkal igyekezett eltüntetni az út mentén sietve kiásott, hatal-
mas gödrökbe.
Max kinyitotta a Nissan gurulóajtaját, és rálépett a naptól egyre me-
legebb, fekete kátrányútra. Leo követte.
- Nem tudom, mennyi id re lesz szükségünk - mondta Max Mor-
gan rmesternek. - Azt hittem, pár óra elég lesz, de... ezt elnézve...
lehet, hogy csak kés bb érünk vissza.
A sof r bólintott. Arca sápadt volt, ujjai pedig elfehéredtek, ahogy
teljes er vel szorította a kormányt, mintha csak a rugalmas m anyag-
tól várna megnyugvást.
-Az ellen rzési pontnál várok majd magukra. Azt hiszem, jólesne
most egy csésze tea. - Egy pillanatra még sof ri tehetsége is cserben-
hagyta; miközben fordult, az autó sebességváltója reccsent egyet, és a
motor lefulladt. Újra beindította a Nissant, és elindult visszafelé.
- Nos... Akkor hol kezdjük? - kérdezte Leo. Hangja szokatlanul fe-
szült volt.
Max nem válaszolt. Kivette a távcsövet a tokjából, és végignézett
vele a roncstelepre emlékeztet úton. Csakúgy, mint a roncstelepen,
itt is egy keskeny, megtisztított sáv vezetett keresztül a pusztítás kö-
zepén. Minden kil tt, kiégett busz, teherautó és személykocsi vonzot-
ta a tekintetet, ám Maxet csak a katonai járm vek érdekelték: PT-76-
os kétélt , oldalán tátongó lyukkal; nem érdekes. A távcs tovább-
ment. Páncéltorony nélküli T-72-es; nem érdekes. Keréktárcsáin álló
Zil teherautó, melynek elfeketedett abroncsai még mindig füstölögtek
- még kísértetiesebbé téve az égett gumiszagot és a csendre halotti

78
 lepelként rátieleped szürke füstöt; nem érdekes. Egy T-55-ös. Max
távcsöve megálIt.
- Találtam egyet - dünnyögte. - Meg még egyet.
-Jobb, ha rajzolunk egy térképet a területr l, míg itt vagyunk a
magasban -javasolta Leo.
Max bólintott.
-Jó ötlet.
A következ húsz percet azzal töltötték, hogy megkerestek minden
tankot, amit a domb tetejér l látni lehetett. Leo rajzolt egy vázlatos
térképet, és egy-egy kereszttel bejelölte a tankokat.
- Ennyi elég lesz egyel re - mondta Max, miután találtak húsz tan-
kot. - Gyere! Fogjunk hozzá!
Leo izzadni kezdett, miközben a járm veket kerülgették. Azon t -
dött, miért van az, hogy Max mindig frissnek és üdének látszik.
Néha a tankok roncsaiból sugárzó h annyira er s volt, hogy kényte-
lenek voltak felmászni az utat szegélyez kavicsos emelked re. Míg
mentek, halk, átható zúgás hallatszott, s Leo képtelen volt rájönni a
forrására.
Hamarosan találkoztak a Királyi Mérnökség hantoló egységével.
A katonák markológéppel ástak egy mély gödröt, s az aljára vászonba
tekert holttesteket fektettek. A maszkot visel , felismerhetetlen férfiak
gondosan helyezték el a hullákat, melynek inkább a helytakarékos-
ság, mintsem a kegyelet volt az oka. Lehetetlen volt megállapítani,
hány rétegben fekszenek a halottak a gödör mélyén, de a felpuffadt
holttestek szellentettek, sóhajtottak, valahányszor a katonák rájuk lép-
tek. Egy tiszthelyettes elektronikus m szerrel jelölte be noteszán az
árok pontos helyét. Valahogy stílszer nek t nt, hogy a világ els
komputervezérelte mészárlás áldozatainak tömegsírját ne fejfák, sír-
kövek vagy könnyek jelöljék, hanem egy m holdas tájoló berende-
zés. A mély gödör száraz homokja id vel mumifikálni fogja a nyomo-
rúságos maradványokat, így néhány ezer év múlva talán Mutlah lesz
az egyetlen hely, ami segít a régészeknek a környék történetének fel-
tárásában.
A Királyi Mérnökség emberei csendben tették a dolgukat, ügyet
sem vetettek az idegenekre. A legtöbb nyaláb túl kicsinek t nt ahhoz,
hogy egy ember beleférjen, néhány pedig egészen apró volt. Az
egyikb l elfeketedett, pici kéz nyúlt ki vádlóan, ám egy rúgás azon-
nal eltüntette a szem el l.
- Sz zanyám! - mondta elfúló hangon Leo. - N ket és gyerekeket
temetnek.
Az amerikaiak egy szabályhoz mindig ragaszkodtak: el ször a n -
ket és a gyerekeket! Az nem számított, ha a sajtó meglátja az iraki ka-
tonák holttesteit. Csak az volt a fontos, hogy meg rizzék Mutlah
Ridge legendáját, míg végül olyan mítosszá nem válik, amit a pilóták
büszkén mesélnek majd elkerekedett, csodálattól csillogó szem uno-
káiknak.
-Az irakiak kuvaiti n ket és gyerekeket ejtettek túszul - mondta
közömbösen Max, miközben Leo térképét tanulmányozva tovább-

79
 ment az út mentén. Rámutatott egy páncéltorony nélküli T-55-ösre. -
Próbáljuk megkeresni a páncéltornyát. Nem lehet túl messze. -
A tank elégett legénysége koponyáinak visszataszító vigyora látszólag
nem zavarta Maxet. Leót viszont igen. Nagyon is.
Leo csak most döbbent rá, mit l származik az a különös zúgó
hang: a legyekt l. Közeledtükre fekete rajokban szálltak fel, majd te-
lepedtek le, amint távolabb mentek.
Az eldeformálódott acélhalmot, mely valaha a páncéltorony volt,
úgy húsz méterrel arrébb találták meg; fejjel lefelé feküdt a homok-
ban, mintha csak egy hátára fordított tekn c volna. Max benézett alá,
majd megrázta a fejét.
-Semmi - mondta. - Egy száz milliméteres Chobham-páncéllal
megúszta volna.
A következ négy tank ugyanilyen volt. Leo letelepedett egy felfor-
dult teherautó mellé, és megtörölgette a homlokát. Nyurga alakja so-
ványabbnak t nt, mint valaha, szemben Maxszel, aki meg rizte nyu-
godtságát és frissességét. Kinyújtotta a kezét.
- Ott, jobbra is van egy. Egy pótkocsi mellett.
A teherautó és a vontatmánya jóformán rátekeredett a T-55-ösre;
olyan volt, mint egy szerelmes gép szenvedélyes ölelése.
Leo egészen addig nem vette észre a sof r elfeketedett - az abla-
kon kilógó - kezét, míg végig nem simított a hátán. A férfi önkéntele-
nül felüvöltött.
Max megfordult, s közömbös pillantást vetett a kézre és munkatár-
sa hamuszürke arcára.
- Mi a baj, Leo?
Leo elhúzta a száját, s átbújt az incselked kéz alatt.
- Ide hallgass, Max! Hát nem látod, hogy itt semmit sem fogunk ta-
lálni? Miért nem t nünk el innen?
Max kifejezéstelen arccal méregette a társát,
- Ha nyitva tartjuk a szemünket, találni fogunk valamit, Leo.
- Borzalmas ez a hely.
Max végignézett a félelmetes pusztítás maradványain.
- Borzalmas. De ilyen az élet, Leo. Ha a gyomrod nem bírja a há-
borút, miért foglalkozol fegyverek tervezésével?
-Az isten szerelmére, itt nem harc volt, hanem mészárlás! Kegyet-
len mészárlás.
- Mi a különbség, Leo?
Leo mindig is tudott Max érzéketlenségér l. Az üzleti életben ez
el nyt jelentett, ezért örült annak, hogy Max intézi a pénzügyeket.
De ez egészen más volt.
- Ott n ket és gyerekeket temetnek.
- Na és?
- Az isten szerelmére, Max, hát ennyi nem elég?
Max ráült egy l szeres ládára, amib l kilenc milliméteres lövedé-
kek potyogtak a homokba, és el vette a kulacsát. Ahelyett, hogy a ku-
lacsból ivott volna, töltött egy kis vizet egy bögrébe, s olyan élvezet-
tel kortyolgatta, mintha csak valami finom bor lenne.
80
 - Szerinted az emberi életek értékét rangsorolni lehet, nemigaz,
Leo?
- Hova a francba akarsz kilyukadni?
Max egy játékautomatára mutatott, ami a teherautó hátuljáról
esett le.
- Ülj le, Leo! Igyál egy kis vizet. Kezd meleg lenni.
Leo rátelepedett a félkarú rablóra, és jót húzott a kulacsából. Max
egy Pontiac hátsó lökhárítójára mutatott. Egy matrica volt rajta: GYER-
MEKEK VANNAK A KOCSIBAN. TARTS BIZTONSÁGOS KÖVETÉSI
TÁVOLSÁGOT! A nagy szedán hátuljába belerohant egy katonai jár-
. Az ütközést l leszakadt a lökhárító, és különös szögben meredt
az ég felé.
- Mit mond neked ez a matrica azokról az emberekr l, akik a ko-
csijukra ragasztották?
- Én ideggyógyász vagyok, nem pedig lélekbúvár - dünnyögte Leo.
- Mi a fenét kellene mondania?
-Azok az emberek, akik megvették ezt a levonót, Allah-fél nek
vagy istenfél nek tartják magukat. Elszörnyülködnének, ha megtud-
nák, hogy hozzájuk hasonló emberek rizték Auschwitzot vagy Bel-
sent. Ez a matrica azt sugallja, hogy k többre értékelik egy gyerek
életét, mint egy feln ttét. Gondolj arra, hogy te is elborzadtál és meg-
vetend nek tartottad a n k és gyerekek legyilkolását. De vajon való-
ban az-e? Szabad-e az emberi életet rangsorba - méghozzá igen ve-
szélyes rangsorba - állítani? Hiszen ezt tették a nácik is a zsidókkal
és a cigányokkal.
- Védtelen n kr l és gyerekekr l van szó! - csattant fel Leo. Soha
nem állhatta Max pusztán ésszer érveit.
Max bólintott.
- Vagy úgy. Tehát az emberi élet értéke attól függ, mennyire képes
megvédeni magát? Ha egyszer elfogadod, Leo, hogy minden élet
egyenl , az olyan érzés lesz, mintha egy fátylat vennének el a sze-
med el l. Látni fogod, mennyire hamis a gyerekmolesztálókat holtra
ver gyilkosok erkölcsisége. És minden bizonnyal kételkedtél Richard
Neal erkölcsében is, mikor azt mondta, minden lehetséges módon
igyekeznek a polgári áldozatok számát a minimumra szorítani, és
hogy elégedett az eddig elért eredményekkel. - Max a körülöttük
lév pokoli látványra mutatott. - Ilyen a háború, Leo. Ilyen lesz a
jöv században is. Az a középkori felfogás, hogy csak a katonákat
ölik meg, elavult. Az ellenség polgári lakossága a kard, a katonaság
pedig a penge.
Max váratlanul felállt, és felvette a hátizsákját. Magában fortyogott,
s Leo nem tudta, hogy dühe vajon ellene irányul-e.
-Gyere! Keressük meg azt a tankot! - Megállt, és egy sértetlen
Mercedes turistabusz felé bökött. Még az ablakai sem törtek be. -
Próbálj meg felmászni rá, Leo, és nézz körbe! Általában a hátuljukon
van létra.
Létra nem volt, de az utasok ajtaja nyitva maradt. Leo kíváncsian
ment fel a lépcs n. A napfény különös mintákat rajzolt a busz belse-

81
jére, melyek elmosódottá tették a körvonalakat és megzavarták a sze-
met. Leo el ször azt hitte, mindenfelé szétszórt, tarka mosnivalókat
lát, ám hamarosan rádöbbent, mik is azok valójában. A felismerést l
felfordult a gyomra. Az alaktalan maradványokból és a vérrel átitatott
rongyokból még azt sem lehetett megállapítani, hogy n k-e vagy férfi-
ak. Az egész húsmassza valami kísérteties orgiáról festett csendéletre
emlékeztetett. A furcsa, elmosódott napfény megvilágította egy férfi
arcát. Félig lehunyt szemhéja alól Leót bámulta, s kajánul vigyorgott.
Leo felnézett, s rájött, miért fest ilyen sajátos mintákat a nap. A busz
tetejét széltében-hosszában lövedékek szaggatták át. Nem olyan kis
csinos lyukak voltak, amiket gyakran látott a televízióban, egy-egy
észak-ír öldöklést követ híradásban, hanem recés szél , ököl nagysá-
gú nyílások; és több száz volt bel lük.
Mozgást érzékelt a lábánál. Valami hozzáért a bokájához. Lené-
zett, s lassan kinyúló ujjakat látott, ahogy megpróbálják megfogni a
cip jét. Az ujjak vékonyak és fehérek voltak. Egy n kezéhez tartoz-
tak. Fojtott nyögés hallatszott. Leónak már az is elég szörny volt,
hogy valaki egy héttel a vérontás után még élt; az, hogy ráadásul még
t is részesévé akarja tenni ennek a borzalmas eseménynek, már túl
sok volt. A beavatkozás - például segítségért rohanni a katonai bázis-
ra - Leo számára azt jelentette volna, hogy ezután sajátos érzelmi
szálak kötik Mutlahhoz. Ezt pedig nem akarta. Nem akart semmi
olyasmit tenni vagy mondani, ami megakadályozta volna az emlékek
elhalványulását. Ha beavatkozik, is részesévé válik ennek a félel-
metes pusztításnak.
Kikecmergett a buszból, és elrohant a d nék felé, a távoli tenger
irányába. A tenger szinte hívta magához. Tiszta volt és romlatlan.
Hallotta, hogy Max utánakiált, de csak szaladt tovább, noha nem ide-
való cip i beleragadtak a homokba. Elérte egy d ne tetejét, s kis hí-
ján felbukott, ahogy leszánkázott a túloldalán. Mutlah elt nt a szeme
el l, de még itt is volt egy katonai járm . Abbahagyta a futást, egyik
kezével nekitámaszkodott, és kiadta magából a reggelijét. A kulacsa
után nyúlt, de keze annyira remegett, hogy majdnem elejtette, miköz-
ben letekerte a kupakot. Egy hosszú korty megszabadította száját az
undorító ízt l, ám lelki szemei el tt még mindig ott lebegett a busz
belseje és a felé nyúló vékony, fehér kéz.
Istenem! Hagyd, hogy elfelejtsem! Kérlek, hagyd, hogy elfelejtsem!
- Remek, Leo. Remek - hallatszott Max hangja. Leo kinyitotta a
szemét. Max széles vigyorral az arcán közeledett felé. Szokatlan volt
Maxet ennyire elégedettnek látni. - Kíváncsi voltam, miért rohantál el
ilyen hirtelen.
Leo rájött, hogy a járm , aminek támaszkodik, egy tank.
Egy T-55-ös.
Páncéltornyára, széles ecsetvonásokkal egy megfordított horogke-
resztet festettek.
 20
Max összehasonlította a T-55-ös páncéltornyán lév horogkeresztet
az Alan Dearborn tizedes videoszalagjáról készített fényképpel. Töké-
letesen egyformák voltak. Max lassan megkerülte a tankot, s észrevet-
te, hogy mindössze a bal oldali lánctalp és a feszít kerék sérült meg,
melybe több sorozat urániumlövedék fúródott. A T-55-ös nem hagyta
el a lánctalpát - ami pedig gyakran el fordult -, s ez arra utalt, hogy
állt, mikor a találat érte.
-Alig van rajta sérülés - jegyezte meg Max, miután befejezte a
vizsgálatot. - Még ez a géppuska is ép. Rendben, nézzük meg a bel-
sejét! - Ezzel gyorsan felmászott a tankra, majd segített Leónak is fel-
kapaszkodni. Max benézett a parancsnoki fülkébe. Senki sem halt
meg ott, s ez örömmel töltötte el - ugyanis nem akarta makulátlan
egyenruháját vérrel bepiszkítani.
- Ha van valami különleges berendezés odalent, lehet, hogy rob-
ban, ha hozzáérsz - figyelmeztette Leo, miközben Max leereszkedett
a fülkébe.
Max helyesl en bólogatott.
- A mi munkánk tele van kockázatokkal, Leo - jegyezte meg, és el-
nt.
Apró termetének köszönhet en, nem okozott gondot feltérképezni
a tank felszerelését. Csalódottnak érezte magát. Semmi lényegeset
nem talált: sem modern fegyvereket, sem szokatlan célzóberendezé-
seket. Ezt a T-55-öst még azokkal a viszonylag korszer svájci táv-
csövekkel sem szerelték fel, amiket a Khafjinál elfogott iraki tankok-
ban találtak. Ez egy rendkívül szokványos és rendkívül elavult T-55-
ös volt - alig különbözött a Brit Hadtörténeti Múzeumban rzött, má-
sodik világháborús T-34-est l. Az el készített l szeres dobozok tele
voltak 100 milliméteres lövedékekkel. A tank nemigen bocsátkozott
sokszor harcba.
- Találtál valamit? - kérdezte Leo, miközben lenézett a fülkébe.
-Semmit - válaszolta kurtán Max. Ellen rizte a vezet helyét a
tank elejében. Ott sem bukkant semmi érdekesre.
Leónak megakadt a szeme egy fából készült, Henri Winterman szi-
varos dobozon. Egy elektromos kábel mögé szorult be. A dobozból,
egy lánc végén, ezüst Szent Kristóf szobor lógott ki. Leo érte nyúlt, és
kiemelte a dobozt. Nehéz volt.
- Megtaláltam a titkos fegyvert, Max.
Max gyorsan odanézett, ám cseppet sem vidult fel a láncon himbá-
lózó Szent Kristóf láttán.
- Ha szerinted ez vicces, akkor nagyban különbözik a humorérzé-
künk.
- Szerintem ez nem vicces, hanem különös.
Max kimászott a nyíláson, és leült Leóval szemben, a tank tetején.
- Mi a különös Szent Kristófban?
83
 - Az irakiak mohamedánok, nemigaz?
- Nem mind. Van sok keresztény és zsidó közösség Irakban, s már
több száz évvel ezel tt is volt. Nem hallottál róla, mekkora h hót
csaptak, mikor egy zsinagógát lebombáztak? Noha Szaddam Husz-
szein rovására rengeteg dolog írható, az nem, hogy üldözi a más val-
lásúakat. csak annyira mohamedán, amennyire a többi mohame-
dán elvárja t le. Még Mekkába is csak egyszer zarándokolt el.
Míg Max beszélt, Leo kinyitotta a szivaros dobozt. Családi fényké-
pek és gondosan összehajtogatott, arabul írt levelek voltak benne.
- Egyszer en nem értem - mondta Max. - Ez az a tank. Kétség
sem férhet hozzá.
Leo nem figyelt. A papír min sége meglep en jó volt. A levelek ál-
lapotából ítélve nyilvánvaló volt, hogy többször is elolvasták és gon-
dosan rizték ket. Néhányhoz boríték is tartozott, melyek bélyegei
egy arab férfit ábrázoltak, de nem Szaddam Husszeint. Sa'd bin Abi
Waqqas volt az, Mezopotámia despotikus uralkodója, akihez Szad-
dam Husszein szívesen hasonlította magát.
Leo megnézte a fényképeket is. Az els n drága, nyugati ruhákat vi-
sel , mosolygós anya és apa volt, akik egy tízévesforma, komoly te-
kintet fiú kezét fogták. Leót meglepte, hogy arab létére a fiúnak, any-
jához hasonlóan, hihetetlenül sz ke haja volt, szemben a jól szabott
öltönybe öltözött apával, akinek határozottan fekete. Szeme vidáman
csillogott. Tehet sek voltak, s élvezték az életet. A második fénykép
még nagyobb meglepetést szolgáltatott. Ugyanott és ugyanakkor ké-
szült, mint az els , csak más szögb l, így pontosan meg lehetett hatá-
rozni a helyszínt.
Mindkét kép a londoni Westmínster-hídon készült, háttérben a Par-
lamenttel.
Több fotó is volt: az egyik egy bank el tt készült, ahol a család egy
Jaguar coupé körül állt. A bank cégtáblája elárulta, hogy a Kurd Nem-
zeti Befektetési Bank londoni fiókja. Számos fénykép egy határozot-
tan angolnak t kertben készült. Az egyik fotó az apát ábrázolta,
ahogyan büszkén áll Jaguarja mellett, egy elegáns háztömb el tt. Az
autó eltakarta a ház bejáratánál lév felirat els szótagját, így csak
annyi látszott bel le: INGHAM KLUB. Az utolsó képen az anya egye-
dül volt. Mosolyogva nézett a lencsébe; pamutruhájában karcsúnak,
csinosnak t nt, s sz ke haját fekete szalaggal kötötte hátul copfba.
- Nézd csak meg ezeket! - szakította félbe Leo Max gondolatme-
netét.
Max minden lelkesedés nélkül vette szemügyre a képeket.
- Nos, mi a véleményed, Max?
- Mi lenne? Az, hogy az egyik iraki katona tehet s volt, s még azt
is megengedhette magának, hogy Angliába menjen nyaralni. Érdekes.
Leo megrázta a fejét.
- Szerintem nem az a férfi volt a tankban, aki a képeken szerepel.
Hanem a fiú. Nézd meg jobban a parkolóban álló kocsik és a Jaguar
rendszámát! Legalább tíz évvel ezel ttiek. Az a fiú most úgy húszéves

84
lehet. Elég id s ahhoz, hogy behívják vagy tartalékos állományban
tartsák, nem gondolod?
Max bólintott.
- Lehet. De jobb, ha most mindent visszateszel a helyére. Ez hadd
legyen a hadsereg gondja. Majd k elintézik, hogy a Vörös Félhold
mindent visszajuttasson a fiú családjának.
Leo azonban nem hallotta Maxet. Egy levélre meredt, ami még
mindig egy írómappában volt.
- Te jó ég! - dünnyögte. - Ez angolul van.
Max elvette t le a levelet, és elolvasta.

KEDVES ANDY!
A VÖRÖS FÉLHOLD ELJUTTATTA HOZZÁM A LEVELEDET, DE A
BOMBÁZÁS MIATT CSAK HÁROM HÓNAPOS KÉSÉSSEL. NEM
MONDHATOM MEG, HOL VAGYOK, MINDENESETRE NAGYON
ÖRÜLÖK, HOGY HALLOTTAM FEL LED. MOST MÁR ÉN IS TU-
DOK MENNYDÖRGÉST CSINÁLNI, AHOGY TE MUTATTAD, S
GYAKRAN BEMUTATOM A TENISZLABDÁS TRÜKKÖT IS. ÚJRA
KEZD DÖTT A BOMBÁZÁS, ÚGYHOGY CSAK HOLNAP FEJEZEM
BE A LEVELET...

A sorok a lap tetején kezd dtek, s nyilvánvaló volt, hogy a levélíró

többet is akart írni. Az egész levél gondosan megrajzolt nagybet kb l
állt, mintha a fiú nem lett volna hozzászokva a latin bet s, folyamatos
íráshoz. Max átlapozta az írómappát, de nem volt benne semmi más.
Újból elolvasta a levelet, és felnézett Leóra. Szokásos der s arckifeje-
zésének nyoma sem volt.
- „...most már én is tudok mennydörgést csinálni, ahogy te mutat-
tad,.." - dünnyögte. - Istenem, Leo! Az A-10-es pilótája épp ezt
mondta a Maverickjeir l. Mennydörgés! És a Rém legénysége szerint
is mennydörgésszer hangot hallottak, mikor megtámadták a T-55-
öst.

21
Dél-Irak

Hihetetlennek t nt, hogy a magas orrú bárka két oldalán elvonuló la-
pos, kietlen, éjszakai sötétségbe burkolózó sumér táj ötezer évvel
ezel tt, a fáraók els dinasztiájának idején, az emberi kultúra els
központja volt, noha a tizenöt méteres járm , amin Nuri és Khalid
utazott, gyakorlatilag semmiben sem különbözött azoktól a csónakok-
tól, melyeket a civilizáció hajnalán használtak a Tigris eme folyásán.
Még a háromszög vitorla is - bár ezt most bevonták, mivel egy régi
Kelvin TVO motor tolta dohogva a csónakot a folyón fel - ugyan-
olyan volt, mint amilyeneket a kuti, ninivei és opisi romok falrajzain
ábrázoltak. Babilon gazdagjai itt és az Eufráteszen szállították a sely-

85
 met, aranyat, ékszereket és f szereket Keletr l, valamint a keményfát
Észak-Afrikából.
Negyven évszázaddal ezel tt a nagy uralkodó, Hammurapi alapoz-
ta meg a térség stabilitását, mely lehet vé tette a rendkívüli gazdag-
ságot hozó kereskedelmet. foglalta írásba Babilónia si törvényeit.
A máig fennmaradt ékírásos táblák az élet minden területét szabá-
lyozták: a kereskedelmet és foglalkoztatást, a házasságot és öröklést;
a könyvtárak, az egyetemek és az iskolák m ködését, valamint a pol-
gárjogokat, melybe a n k egyenl sége is beletartozott. Kés bb, a hó-
dítások és más küls behatások megváltoztatták a terület arculatát;
despotikus uralkodók alatt, hosszú id kre sötétség borult a birodalom-
ra. Egy sötét korszak sem ért fel azonban azzal, amit a legutolsó des-
pota hozott Babilonra. Egy korábbi uralkodó sem bánt ilyen barbár
módon saját népével, egy törtetése, kapzsisága, önteltsége, kegyetlen-
sége sem sodorta ekkora veszélybe az országot.
A folyóparti falvakra, tanyákra sötétség borult, s csak néhány olaj-
mécses pislákolása vagy házi generátorról m köd lámpa fénye törte
át az éjszakát. A környék er veit sorra lebombázták. A szivattyúte-
lepek nem m ködtek, ami azt jelentette, hogy a falvak és városok
csatornái egyenesen a folyóba ontották a szennyvizet. A bal parton
volt a Bászra és Bagdad közötti autópálya, mely közvetlenül a folyó
mentén vezetett a f város, majd észak felé kanyarodva, Kurdisztán
felé. Nuri meglepetésére, az autópályán nagy volt a forgalom. Nap-
közben f ként katonai járm vek közlekedtek: raktárakból el hozott,
vadonatúj teherautók, páncélozott személykocsik, önjáró lövegek és
a Tízes Számú Páncélos Hadosztály jelzését visel T-72-eseket szállí-
tó trélerek. Mind dél felé tartottak, hogy eltiporják a síita lázadást.
Úgy t nt, Szaddam Husszein félelmetes hadigépezetének még min-
dig vannak tartalékai. Jelent s volt azonban a polgári forgalom is: fel-
ntek a buszok, autók, s t még néhány, élénk szín re festett sárvé-
bagdadi taxi is.
Nuri gondolatait a motor zúgásának hirtelen elhalkulása és a kor-
mányosfülkében lév kapitány kiáltása szakította félbe. Az arab el re-
mutogatott, egy újabb híd alaktalan maradványai felé, melynek a tar-
tópillérek közötti része az alapos bombázás során leszakadt, és bele-
hullott a Tigrisbe. Egy vezeték végén csüng autófényszóró jelentette
az egyetlen „irányfényt", mely megvilágított egy háromszög alakú
nyílást az elroncsolódott rész és a pillér között. Nuri megfogott egy
csónakcsáklyát, és texasi bakancsával megpiszkálta Khalid hálózsák-
ját.
Egy óráig tartott, míg átevickéltek a bárkával a híd alatt, ugyanis
el ttük már több vízijárm is várt, hogy megbirkózzon a nyílással.
Kétségtelen volt, minél északabbra érnek, annál több hasonló id -
veszteséggel kell majd számolniuk. A leszakadt híd mögött egy pon-
tonhíd állt, mely nem volt más, mint két folyami uszály között átível
acél sínpár, aszfaltdarabokkal leborítva. A közepét egy gépi hajtású
csörl vel meg lehetett emelni, hogy ne akadályozza a vízi forgalmat.

86
A szövetségesek által lerombolt minden fontosabb hidat hamarosan
pótolták ezekkel az egyszer , ám zseniális átjárókkal. Ha légitámadás
fenyegetett, az uszályokat szétválasztották, majd arrébb vitték, így
gyakorlatilag nem lehetett megsemmisíteni ket.
Mikor újból elindultak, Nuri halkan tárgyalni kezdett Khaliddal.
Úgy döntöttek, kiszállnak a csónakból, ha elérik Amarahot.
- Ha másképp nem megy - válaszolta Nuri Khalid kérdésére -, van
annyi pénzünk, hogy taxival menjünk Mosulig. Úgyis megbolondult a
világ, legalább mi is beállunk a sorba.

22
Dél-Anglia,
1991. március 5., kedd

Harminckét éves korában Lloyd Wheeler szinte korlátlan mennyiség

energiával rendelkezett, s tíz év múltán visszatekintve, maga is elá-
mult azon, mennyi munkát tudott egyszerre elvégezni. Délig el zetes
tanácskozást tartott a magazin júniusi számáról, engedélyezte a szám
vázlatát, találkozott egy bankigazgatóval, h séges Compaqján gépelt
egy javaslatot, miszerint költségkímélési megfontolások alapján meg
kellene szabadulni három lízingelt autótól, s t még arra is maradt
ideje, hogy átírja a félbeszakadt szingapúri útról szóló cikkét. Mint
mindig, ha sok dolga volt, most is az íróasztala mellett fogyasztotta el
az ebédjét: egy Della által készített csirkehúsos szendvicset és egy
anyag csésze ízetlen kávét. Mindeközben jóváhagyott néhány el -
terjesztést. Mostanában ritkán ment le ebédelni a munkatársaival a
közeli étterembe.
Lloyd hihetetlen munkabírásának köszönhette kinevezését a Tudo-
mány élére, miután el dje elhunyt szívinfarktusban. Egy év, s még
el rébb lép. Szüleit, kötelességtudóan, minden hónapban egyszer
meglátogatta jól jövedelmez , mez gazdasági felszereléseket áruló
boltjukban, Oxford mellett, s még élvezte is, ha segíthet nekik a pult
mögött. Anyja helytelenítette avantgárd jelleg , raktári lakását - meg
volt róla gy dve, hogy tele van patkányokkal - és gyakorta változó
barátn it. Er s akaratú asszony volt, s határozott véleménye szerint
ideje lett volna fiának „megállapodni" - ám ez a szó Lloydban rémü-
letet keltett.
Tizenkét óra harminckor hagyott egy cetlit Dellának, miszerint Lo-
tus Super Sevenjén elindult Epsom felé, de rádiótelefonon elérhet
lesz. A kocsija is azon dolgok közé tartozott, amit anyja helytelení-
tett: szerinte öreg volt, zajos, sz k és ráadásul egy vagyonba került a
biztosítása. Természetesen minden szempontból igaza volt, bár ha
megtudja, mennyit is ér, kétségkívül még jobban el szörnyülködött
volna. Lloyd már gyerekkorában eldöntötte, hogy egyszer szerez ma-
gának egyet, mikor Patrick McGoohant nézte „A rab" cím tv-soro-

87
zatban, ahogy minden vasárnap este végigdöngetett apró sportkocsijá-
val London belvárosán és George Markstein íróasztalára csapta a le-
mondását.

23
Ted Prentice - aki gy lölte, ha Edwardnak szólítják, mivel hivalkodó-
nak tartotta ezt a nevet - alacsony termet , szókimondó, maró humo-
rú férfi volt, és csapzott fehér hajától öregebbnek t nt, mint hatvan-
éves, noha valójában ennyi id s volt. Legalább olyan képzett pszi-
chiáter volt, mint amilyen gyorsan szerzett magának ellenségeket -
ezen képességeit egyébként nap mint nap igyekezett továbbfejleszte-
ni. Az Egészségügyi Minisztérium új pénzügyi szakembereire szíve-
sen utalt a „faszari könyvel k" kifejezéssel, ami az utóbbi tehetség
térnyerésére utalt. Lloyd rögtön szimpatikusnak találta, noha nem
örült neki, hogy a riportot a Horton Manor Gyermekkórház hatalmas
udvarán kell elkészítenie. Remélte, hogy a hosszú autózás után kicsit
felmelegedhet egy kellemes f tött irodában.
- Muszáj kint lennünk - morogta Ted Prentice, miközben leült egy
apró, beton futballpálya közelében lév padra. - Azok a lelki terroris-
ták, akik ezt a helyet m ködtetik, egy egész záradékot szenteltek a
szerz désemben a pipámnak. Kezdetben nem bántottak, mivel
megígértem, hogy csak füvekb l készült dohányt szívok. Hat hónapig
tartott az ostobáknak, míg rájöttek, hogy minden dohány f l ké-
szül. Mindenesetre, az egyetlen ok, amiért belementem ebbe a talál-
kozóba az, hogy alázatos bocsánatkéréssel tartozik nekem, azok után,
amiket rólam írt.
- Erre ne is számítson! - mondta Lloyd az orvos mellett állva. -
El ször is, azt a cikket nem én írtam. Másodszor pedig, egy olyan ma-
gazinban jelent meg, ami már tönkrement.
- Nincs bocsánatkérés?
- Nincs.
- Rendben. Akkor el is mehet. - Az id sebb férfi továbbtömködte a
Condor dohányt a pipájába.
- Én nem azért jöttem, hogy megalázkodjam, hanem mert a parafe-
noménekr l akarok magával beszélgetni. Nem a hiúságát kívánom le-
gyezgetni, de az az általános tévképzet, hogy maga az egyik legfonto-
sabb szaktekintély.
-A legfontosabb szaktekintély - helyesbített Prentice, miközben
egy öngyújtóval tüzet csiholt a pipájába. - Jobban teszi, ha leül.
Lloyd így is tett, noha jobban szeretett volna sétálni. Széldzsekije
és vékony nadrágja nem márciusi id re készült, biztos volt benne,
hogy perceken belül megfázik. Ezzel szemben Prentice, aki kora
alapján Lloyd apja lehetett volna, azok közé a lehangolóan kemény-
kötés emberek közé tartozott, akik sohasem érezték a hideget és
minden reggel hidegvizes zuhanyt vettek.
- Nos, mit akar tudni az idióta parafenoménokról?
88
 - Azt hiszem, én nem használnám ezt a szót - vágott vissza Lloyd,
miközben érezte, hogy a riport rosszul kezd dik.
Prentice felnevetett.
- Naná, hogy nem használná. Mert magának is átmosták az agyát a
lelki terroristák, akik lealacsonyították a nyelvünket. Az „idióta" ré-
gebben bevett orvosi szakkifejezés volt, míg néhány nagyokos nyel-
vész össze nem csinálta magát a szó hallatán. Manapság Amerikában
villamosszékbe ültetik azokat, akik ki merik mondani azt, hogy
„béna" vagy „vak". „Fizikailag károsult" vagy „látásában hátrányos
helyzet " - ezek azok az orwelli kifejezések, amit a gy lölet vessz -
paripáinak lovagjai az emberekre akarnak kényszeríteni. Az „idióta
parafenomének" kifejezést Langdon Down használta el ször a múlt
században. - Összevont szemöldökkel Lloyd felé fordult. - Gondo-
lom, hallott már róla?
- írta le el ször a róla elnevezett Down-kórt.
Az orvos helyesl en dünnyögött. Mondani akart valamit, de a pá-
lyára seregl tolószékes gyerekek zaja belefojtotta a szót. Barátságo-
san viszonozta integetésüket.
- Ez a szokásos keddi focimeccs. Lehet, hogy maga is érdekesnek
fogja találni.
A gyerekek ötf s csapatokban, meglehet sen zajosan és er szako-
san kezdtek játszani. Egy nagy, kemény, léggömbszer labdát irányí-
tottak a tolókocsikkal. Tíz és tizenhárom év közöttiek voltak. Fogyaté-
kosságuk ellenére - néhányan még a fejüket sem tudták megfelel en
tartani - mindannyian rendkívül jól szórakoztak. A csapatokat úgy
osztották el, hogy nagyjából egyenl képesség gyerekek kerültek
mindkett be. Gyakran hallatszott az alumíniumkerekek ütközésének
csattanása, s id nként megállt a játék, míg az összegabalyodott toló-
kocsikat szétválasztották. Minden ilyen szünet a közönség hangos fü-
tyülését és kiáltozását vonta maga után.
- Én maradtam egyedül, aki máig az idióta parafenomén kifejezést
használja - jegyezte meg Prentice, miután a játék félbeszakadt. -
A többiek nem merik. A szépít kifejezések korában élünk: a gondo-
latrend rség tanácskozásokra jár, s keresi a nem kívánatos gondolko-
dás megnyilvánulásait; az Igazságügyi Minisztérium által fizetett helyi
közegészségügyi hatóságok pedig átalakítják a nyelvünket. A szavak
eszközök. Down idejében az „idióta" elfogadott orvosi szakkifejezés
volt, és azokat jelölte, akiknek harminc vagy az alatti az IQ-juk. De
csak merd manapság használni ezt a szót! A nagyokosok hordái le-
csapnak rád, és beiskoláznak a legközelebbi Nelson Mandela To-
vábbképz Intézetbe. Éppen ezért a „parafenomén-kór" kifejezést
használjuk. Ez távol tartja t lünk a bürokratákat. - Felnevetett, szem-
mel láthatóan nem tör dve a szavait rögzít magnóval, amit Lloyd
kettejük közé helyezett. - Nos, mit akar tudni a parafenoménekr l,
Mr. Wheeler?
-Mindent, amit csak lehet. Láttam a BBC dokumentumfilmjét Ste-
phen Wiltshire-r l, és nagyjából ennyit tudok a témáról, bár magam
is írtam egyszer egy cikket az autista gyerekek kezelésér l.
89
 Az egyik csapat gólt ért el, s a közönség - akik közül többen szin-
tén tolókocsiban ültek - lelkesen ujjongott.
Doktor Prentice beleszippantott a pipájába.
- Stephen Wiltshire rendkívüli fiú. De nem az egyetlen. Ott van
például Richard Wawro. Ha meglátja a képeit - egyszer en észbon-
tóak! Harminc körüli az IQ-ja, gyakorlatilag vak, és mégis briliáns
szénrajzokat készít bármir l, amit a tv-ben vagy fényképen lát. Több
ezer rajzot csinált már, de egyt l egyig, mindre emlékszik. Margaret
Thatcher is kapott egy eredeti Wawro-gy jteményt. És ott van még a
leghíresebb parafenomén, Leslie Lemke. Amerikai. Vak. Szellemileg
reménytelenül visszamaradott. Ennek ellenére Leslie bármit eljátszik
a zongorán, amit akár csak egyszer is hall. És nem pusztán tökélete-
sen eljátssza, hanem saját improvizációival ki is egészíti, tökéletesíti.
A zenében zseniális. Szellemi fejlettségét tekintve viszont gyerek. Re-
pertoárja kimeríthetetlen. Minden dallamra emlékszik, amit valaha is
hallott. És ott van még Nick Mollart, aki egy magánnyomozó irodá-
ban dolgozik Londonban. Negyven az IQ-ja. Nem képes egyedül
enni, viszont fejb l tud több mint tízmillió telefonszámot és lakcímet
- mindet, ami benne van az angol telefonkönyvekben. Ha mond neki
egy nevet és egy lakcímet, rögtön rávágja a telefonszámot. Ha mond
neki egy telefonszámot, máris közli a nevet és a címet. Ha arra kéri,
mondja meg azokat a számokat, amik nem szerepelnek a telefon-
könyvben, neki ez sem akadály. Ez akkor hasznos, mikor régi telefon-
számokra van szükség. Ha az új telefonkönyvben irányítószámok is
szerepelnek, azokat is fújja. Még arra is képes, hogy a postai irányító-
számok alapján felsorolja a telefon-el fizet ket. És ez még nem min-
den - ugyanezt meg tudja csinálni a választópolgárok nyilvántartásá-
val is. És ott vannak még, akik a naptárral vagy a villámokkal tudnak
bánni. Szeretne eggyel találkozni?
A kérdés váratlanul érte Lloydot. Miel tt válaszolhatott volna, Pren-
tice odakiáltott egy gyereknek:
- Paul! Gyere ide egy percre!
Egy aranysz ke hajú, kilencévesforma fiú kivált a néz seregb l, és
elektromos tolókocsiján elindult a pad felé, ahol Lloyd és Prentice ült.
-Vannak tehetséges parafenomének. ket csodagyerekeknek hív-
juk - mondta Prentice. - Paul csodagyerek.
Lloyd kezet fogott a fiúval, és barátságosan rámosolygott. Felt nt
neki, hogy Paul tekintete is ugyanolyan üres és közömbös, mint And-
réé volt.
- Paul a naptárakhoz ért - magyarázta Prentice. - Bármilyen dátu-
mot mond neki, tudni fogja, hogy a hét mely napjára esett. S t,
oda-vissza is tud b vészkedni a naptárral. Például ha megkéri, hogy
párosítsa össze az 1066-os év minden péntekjét a megfelel dátum-
mal, azt is fújni fogja. Vagy meg tudja mondani, milyen napokra esik
húsvét az elkövetkezend egymillió évben. Ha nekem nem hisz, az
irodámban van egy számítógép.
Lloydnak eszébe jutott, hogy Compaqja a hátizsákjában van, S el -
halászta.
90
 - Van benne öröknaptárprogram? - kérdezte Prentice.
- „Sidekick" - válaszolta Lloyd, miközben kinyitotta a gépet és be-
kapcsolta. A „Sidekick" hasznos háttérprogram volt, mely tárolta a ta-
lálkozók id pontjait. Egyebek között azt is lehet vé tette, hogy az el-
foglalt menedzser kétszáz évre el re - vagy éppen kétszáz évre
visszamen leg - különböz dátumokat jelöljön meg.
Paul türelmesen várt, míg Lloyd behívta a képerny re a naptárprog-
ramot.
- Rendben, Paul. Milyen napra esett 1856. március 19-e?
- Szerdára - válaszolt kurtán Paul.
- Helyes, Paul.
A fiú üres arckifejezését szégyenl s mosoly váltotta fel.
Lloyd ezután a születésnapját adta meg Paulnak.
- 1960. június 20.?
- Hétf - vágta rá rögtön Paul.
- Kiváló, Paul.
Paul mosolya széles vigyorrá változott.
Lloyd visszapörgette a számítógép naptárát, és a huszadik század
els napját választotta ki.
- 1901. január 1.?
- Kedd.
Lloyd megfeledkezett a hidegr l. Viszonozta a fiú vigyorgását, aki-
nél nyilvánvaló volt, hogy szívesen fitogtatja különleges tehetségét.
- Helyes. Milyen napra esik a következ évszázad els napja?
2001. január 1.?
- Hétf .
Lloyd kipróbált még tíz másik dátumot. Paul minden esetben rög-
tön mondta a helyes választ, amint Lloyd közölte az id pontot. Rend-
kívüli el adás volt.
Prentice is feltett egy kérdést:
- Hány másodperc van száz évben, Paul?
Ezúttal a fiú csak rövid szünet után felelt. Szorosan behunyta a sze-
mét, majd azt mondta:
- 3 155 760 000 másodperc, ha egy évet 364,25 napnak veszünk.
- Számjegyenként sorolta el az eredményt, s utána szemmel látha-
tóan örült Prentice meleg ölelésének. Az orvos köszönetet mondott a
fiúnak, majd visszaengedte a többiekhez.
- Elképeszt - mondta Lloyd, és hitetlenkedve megrázta a fejét,
miközben a fiú visszament tolókocsiján a barátaihoz.
- De ha azt kérdezem t le, mennyi kett meg kett , leblokkol és
izgatottá válik.
- Ilyen hihetetlen fejszámolásokra képes, de összeadni mégsem
tud? Hogy lehet ez?
- Azt nem mondtam, hogy nem tud összeadni. A legtöbb parafeno-
ménhez hasonlóan, Paul sem tud mit kezdeni az absztrakciókkal. Ha
magától kérdezném, mennyi kett meg kett , máris azt válaszolná:
„négy", s nem kérdezne vissza, hogy mi az a kett meg kett . De a

91
 napok, hónapok és évek nem elvont dolgok, úgyhogy Paul tud bánni
velük.
- És hogyan csinálja? - kérdezte Lloyd, miközben a barátaival be-
szélget Pault figyelte. - Kiszámolja a dátumokat vagy megtanulta az
egész naptárt?
- Ha tanulná, akkor csak vagy kétszáz évvel tudna dolgozni. Nem
- kiszámolja. Maga is látta, hogy csak rövid tétovázás után mondta
meg, hány másodperc van egy évben.
- Helyes volt a válasz?
- Ó, igen. Mint hallhatta, még a feltételeit is meghatározta az ered-
ménynek. Ha másik évszázadot adtam volna meg, pontosan kiszá-
molta volna a szök éveket.
- Miért olyan biztos benne, hogy nem az emlékezetét használja?
Gondolom, már maga is feltette neki ugyanezt a kérdést, különben
nem tudhatná a választ.
Prentice megrázta a fejét.
- Paulnak szinte egyáltalán nincs emlékez tehetsége. Ha egy tál-
cán elé rak négy tárgyat, majd elveszi el le ket, utána egyet sem fog
tudni megnevezni. Ennek ellenére agya gyorsan dolgozik - elképesz-
en gyorsan, még a többi csodagyerekhez képest is. Mégis, ahogy
maga is látta, le lehet lassítani az ilyen ostoba kérdésekkel, mint hogy
hány másodperc van egy évszázadban. S t, még ennél is jobban le
lehet lassítani.
- Hogyan?
-A húsvéttal kapcsolatos kérdésekkel. A húsvét id pontja minden
évben más, a katolikus egyház bonyolult szabályai szerint állapítják
meg, melyet 325-ben, a Niceai Tanácskozáson léptettek életbe. Való-
jában annyira bonyolult, hogy két egymást követ évben akár egy hó-
nappal is eltolódhat a húsvét dátuma. Szóval, Paulnak annyira hiá-
nyoznak a húsvétot érint számolások, mint egy púp a hátára. Ha azt
kérdezné t le, milyen napra esik húsvét egymillió év múlva, azt való-
szín leg hosszú ideig számolná.
- Mennyire hosszú ideig?
- Úgy tíz másodpercig. De legfeljebb tizenötig.
Lloyd elnevette magát. Egyre szimpatikusabbnak találta Prentice-t.
- Tulajdonképpen Paul a második parafenomén, akivel találkoz-
tam.
- Ki volt az els ? Ismerem az összes angliai esetet.
Lloyd elmesélte neki, hogyan találkozott Andrével a szingapúri já-
raton, s hogy a kislány meg tudta mondani a pontos id t.
Prentice rögtön érdekl dést mutatott.
- Hogy hívták?
- Andrének.
- Mi volt a teljes neve?
-Azt nem sikerült megtudnom.
- És maga még újságírónak nevezi magát? - förmedt rá Prentice, és
újból meggyújtotta a pipáját. - Ismer sen hangzik az André név. -
Homlokát ráncolva törte a fejét. - Nem, nem jut eszembe. Az a baj,

92
 hogy öregszem. Egy kislány, aki megmondja a pontos id t. Két szem-
pontból is rendkívüli.
- Miért?
Prentice elmagyarázta, hogy a parafenoménok között gyakori a ki-
vételes m vészi és zenei tehetség, viszont olyan, aki az id t tudja
megmondani, rendkívül ritka. Maga Prentice is csak egyetlenegyr l
tudott. Ugyanígy a n nem parafenoménokból is hallatlanul kevés
volt.
- Csupán egy olyan parafenoménnel találkoztam, aki az id t tudta
megmondani, de az sem n volt, úgyhogy nagyon szeretném megis-
merni ezt a bizonyos Andrét. Azt tanácsolom, keresse meg.
- Szándékomban áll. Mióta találkoztam vele és most önnel, a téma
felkeltette az érdekl désemet.
- És fogalma sincs róla, hol lakhat?
- Nincs - felelte Lloyd, majd látván Prentice megvet arckifejezé-
sét, védekezésképpen hozzátette: - Az anya nem örült neki, mikor a
kislány megmutatta, mi mindent tud. Az az igazság, hogy nagyon be-
pipult rám, és elvette t lem a gyereket, még miel tt túl sok mindenre
rájöhettem volna.
- Ostoba asszony. Mint maga is látta, minden parafenomén szereti
fitogtatni a tudását. Magabiztosakká válnak, s t, id nként fels bbren-
nek érzik magukat, de ez nem árt. Így legalább el bújnak a csiga-
házból, és bizonyos kapcsolatteremt képességeket is elsajátítanak.
Stephen Wiltshire és Leslie Lemke is akkor a legboldogabb, ha rajzol-
hat vagy játszhat. Kegyetlenség elfojtani vagy tudomáson kívül hagyni
ezeket a képességeket. A híres parafenomének is akkor „virágoztak
ki", ha szeretteik támogatták, bátorították ket.
Lloyd beszámolt az orvosnak André zavart lelkiállapotáról, mely a
heathrow-i leszálláskor vált igazán súlyossá.
- Abban a pillanatban, mikor a repül gép megállt, a kislány elájult.
Én vittem le a gépr l. Földet érés után egy villám kis híján belecsa-
pott a Boeingbe, de André már korábban rosszul volt.
Az orvos morogva válaszolt:
- Valószín leg a szokásos napirendjének megváltozása zaklatta fel.
Szingapúr nagyon messze van. Az állandóság és a megszokás rend-
kívül fontos az autista gyerekeknél. - A futballpálya felé intett. -
A meccset egész évben, hetente kétszer, ugyanabban az id pontban
játsszuk. Ha rossz az id , akkor a tornateremben. Sohasem marad el.
A két férfi néhány másodpercig csendben figyelte a játékot.
- És hogyan csinálják? - kérdezte végül Lloyd. - Hogyan tudnak
olyan dolgokat csinálni, ami számunkra lehetetlennek t nik?
Prentice felsóhajtott,
- Évekig tartana, míg elmagyaráznám. El ször is, tisztán kell látni,
hogy a parafenomének nem csodagyerekek. Autisták, kiknek agya
nem megfelel en fejl dött anyjuk méhében, ezért alapvet en más-
képp m ködik, mint a miénk. A méhben a nemi hormonok is rendkí-
vül összetett hatással vannak az agyra, s ez az oka annak, hogy a leg-
több parafenomén férfi. Vannak, akik szerzik a betegséget - els sor-

93
 ban balesetek során. De ez annyira ritka, hogy nem is érdemes be-
szélni róla. A legtöbb parafenoménkóros nem ilyen.
Az orvos egy pillanatra elhallgatott.
- De maga arra kíváncsi, hogyan csinálják. Most, hogy beszélek
magához, az agyam bal féltekéje dolgozik. Különböz hangokat adok
ki, a maga agya pedig értelmezi ket. A beszédet, a nyelvtani szabá-
lyokat, az értelmezést, mind a bal agyfélteke végzi. A bal a logika, a
rendszer és a szabályszer ség féltekéje. Sorozatos bemen ingerek.
Sorozatos kimen ingerek. Ha egyszerre többen beszélnek magához,
összezavarodik, mivel párhuzamos adatokat kell feldolgoznia, holott
agya csak egymás utáni ingerek befogadására képes. Másfel l viszont,
az agy alig-alig kihasznált jobb félteke a látásért és a m vészi hajla-
mokért felel s. Tekintélyes tartalékokat rejt magában, melyet a tudo-
mány csak napjainkban kezd feltárni. Maga is bizonyára tudja, hogy
hallatlanul sok mindent tudunk az agy struktúrájáról, a funkcióiról vi-
szont jóformán semmit. Ha száz, különböz m sorokat sugárzó tele-
víziót nézne egyszerre, a jobb félteke így is azonnal észrevenné, ha
az egyik monitoron rossz a kép. Viszont ha száz dallamot hallgatna, s
az egyiket hamisan játszanák, a bal féltekének g ze sem lenne róla.
A magnetofon egy kattanással kikapcsolt. Lloyd megfordította a ka-
zettát.
- Persze - folytatta Prentice -, amiket most mondok, az a problé-
ma leegyszer sítése. Id nként a bal félteke úgy dönt, hogy nem tud
megbirkózni egy feladattal, s ilyenkor néhány funkciót átvesz a jobb
félteke. Ez akkor fordul el , ha úszni, biciklizni vagy autót vezetni ta-
nulunk, vagy éppen új számítógépes programot próbálunk meg hasz-
nálni. Órákig kínlódunk, annyira túlterheljük a bal féltekét, hogy az
már nem bírja tovább, s akkor egyszer csak, hoppá! Hirtelen minden
egyszer vé válik, s nem gy zünk csodálkozni, hogy el ször miért
nt olyan nehéznek. A jobb félteke m ködésbe lépett. A tanulás fo-
lyamata nem más, mint rávenni a jobb féltekét arra, hogy vegyen át
bizonyos, a látással és érzékeléssel kapcsolatos funkciókat. A bal fél-
teke a rendért és a szabályszer ségért felel s; a jobb félteke a m vé-
szi hajlamokért és a z rzavarért, mely lehet vé teszi számunkra,
hogy összetett feladatokat automatikusan végezzünk el. Általában
nem választhatjuk meg, agyunk melyik részét használjuk. Hátrányai
ellenére a bal félteke az uralkodó.
- A parafenomének pedig f ként a jobb féltekét használják - koc-
káztatta meg Lloyd.
Doktor Prentice bólintott.
- Igen, tulajdonképpen igen. S t, kismértékben az akaratuk is befo-
lyásolja ennek használatát. Tegyen egy apró kísérletet, miel tt ma
este lefekszik aludni. Ismételgesse önmagának, hogy egy bizonyos
id pontban - a megszokottól eltér en - fel akar kelni. A bal félteké-
nek sok tennivalója van, míg alszunk; a napközben felhalmozódott
nem kívánatos emlékeket törli, a fontos adatokat pedig átvezeti a
hosszú távú memóriába. Err l jut eszembe, ha az agyunk hatékonyab-
ban m ködne, valószín leg nem is kellene aludnunk – hasonlóan

94
egyes parafenoménekhez. Na most, mivel a „felkelés parancs" az éj-
szakai funkciókat végz bal félteke útjában van, az átkerül a jobb fél-
tekébe. És hogy mi az eredmény? Fel fog ébredni a kért id pontban,
mivel m ködésbe hozott egy hormont a kisagyban, mely a cirkadián
ritmusát - vagyis a bels biológiai óráját - felügyeli. Mindannyiunk-
ban ott van a parafenomén, Mr. Wheeler.
A riport Prentice irodájában ért véget. Az orvos adott egy halom
fénymásolt lapot Lloydnak, melyr l úgy gondolta, érdekes lehet.
- Vigye el ezt is, de majd kérem vissza! - Átadott Lloydnak egy
VHS videókazettát. - Ez a Négyes Csatorna dokumentumfilmje. Az az
alapítvány támogatta, amit maga annyira elítélt. A címe: „Apró agy -
óriási teljesítmény". Úgy hat éve sugározták. Az egész országból ke-
restünk hozzá parafenoméneket, meghallgattunk közülük vagy har-
mincat, de a filmben végül csak páran szerepelnek. A Waterloo pá-
lyaudvaron béreltük ki a London Weekend Television egyik stúdióját,
hogy minél kevesebb útiköltséget kelljen kifizetnünk.
- Voltak köztük n nem parafenomének is?
Prentice homlokát ráncolva gondolkodott, miközben a pipájából ki-
verte a hamut.
-Már elég sok id eltelt azóta... Igen, a meghallgatáson volt egy.
De nem jut eszembe a neve. Az anyja azt mondta, hogy mennydör-
gést tud csinálni.
- Micsoda?
Prentice halványan elmosolyodott.
- Mi is kételkedtünk benne, mindenesetre bevezettük a stúdióba.
-És?
Az orvos felhorkant.
- Volt már valaha a London Weekend Televisionnek ebben a régi
stúdiójában? Higgye el, a Waterloo pályaudvar nem a világ legcsen-
desebb helye. Megcsináltuk a tesztet a kislánnyal, de nem hallottunk
mást, csak zenét meg a hangosbemondót. Az anyja esküdözött, hogy
csak távoli, nagyon halk mennydörgéseket tud csinálni. Megtérítettük
az útiköltségeiket, és hazaküldtük ket. Csak az id nket vesztegette -
noha ezzel nem volt egyedül. Nézze, ha egy igazi sztorit akar, keres-
se meg azt az iraki fiút, akit szerepeltettünk a filmben. Khalid al Kar-
ninak hívják. Már én is próbáltam azóta kapcsolatba lépni vele, de
nem sikerült.
- Mi olyan különleges benne? - kérdezte Lloyd.
- is meg tudta mondani az id t, mint a maga Andréje, de ezen-
kívül volt még egy elképeszt képessége, amit több okból sem tud-
tunk felhasználni a dokumentumfilmben. Meglepetett bennünket is,
de még jobban az édesanyját.
- És mi volt az?
Prentice beletúrt íróasztalának fiókjába, és el vett egy fénytelen la-
texszel bevont, furcsa labdát.
- Mit gondol, mi ez?
Lloyd megforgatta kezében a labdát. A közepe táján körök és pon-

95
 tok voltak a gumiba égetve. Egy apró lyuk épp akkora volt, hogy a
mutatóujja beleférjen. A különös labda belseje sz rösnek t nt.
- Fogalmam sincs. Valami fajta baseball-labda? Vagy gyakorló kri-
kettlabda? És mire való a lyuk?
Prentice felmordult.
- Közel jár az igazsághoz. Valójában ez egy teniszlabda, amit az
iraki parafenomén kifordított. A lyukat a Dunlop egyik mérnöke vág-
ta. Elismerte, hogy ez tényleg az labdájuk. Azok a körök és pontok
a gyártási sorozatot jelölik, melyeket az önt mintákba vésnek bele.
Egy pillanatra csend töltötte be a helyiséget.
- Most csak ugrat - mondta halkan Lloyd.
- Nem.
Lloyd a fény felé fordította a lyukat, és megnézte a labda belsejét.
Látta a sz rös meltonszövetet, mely rendszerint kívül volt.
- Ezt nem tudom elhinni. Azt akarja mondani, hogy az a fiú megfo-
gott egy hétköznapi teniszlabdát, és ezt csinálta vele?
- Igen.
- És hogyan csinálta? Azt mondta: abrakadabra?
- Nézze, én nem hibáztatom magát. A stúdióban mi is meg vol-
tunk rökönyödve. Akkor kezd dött az egész, mikor az egyik gyerek
talált egy dobozt, tele teniszlabdával, és elkezdték dobálni. Épp Kha-
lid édesanyjával beszélgettem, mikor a fiú odajött az egyik labdával.
„Ki tudom fordítani" - mondta. - Prentice bólogatott, miközben
összeszedte az emlékeket. - Elkezdtük ugratni emiatt, mire bedü-
hödött és a falhoz vágta a labdát. Az egyik fiú elkapta és ideadta ne-
kem. Maga most ezt a labdát tartja a kezében.
- Elképeszt - dünnyögte Lloyd.
- Néhány perc múlva a kamera el tt is megismételte. Egy órával
kés bb azonban kudarcot vallott. Nem tudta még egyszer megcsinál-
ni, s ett l nagyon bepipult.
- Volt ennek valamilyen befolyása az id mondó képességére?
- Egyáltalán nem. Majd meg fogja látni az el adását a szalagon.
Lloyd a kezében lév labdára meredt, miközben agya lázasan dol-
gozott a feladaton, hogyan lehetne egy apró lyukat vágni a labdán,
majd ezen keresztül kifordítani. Feladta. A józan ész azt diktálta,
hogy ezt egyszer en képtelenség megcsinálni.
- És ezt nem vették be a filmbe? - kérdezte hitetlenkedve.
Prentice újra megtömte a pipáját.
- A Négyes Csatorna a parafenoménekr l - a tehetséges autista
gyerekekr l - akart m sort készíteni, akik képességeiket kamera el tt
is be tudják mutatni. Olyan képességekr l volt szó, melyek kivétele-
sek, de valódiak. Nem lehet kétségbe vonni ket. Az ember nézheti,
ahogy rajzolnak, hallgathatja, ahogy zenélnek, vagy zsebszámológé-
pen ellen rizheti, ahogy fejben számolnak. De teniszlabda-kifordítás?
Manipulatív parafenomének? Uri Geller, aki lepecsételt üvegburába
zárt kanalakat hajlít, Dale Rothman, aki a kamera el tt varázsol át ék-
szereket egy páncélszekrényb l a zsebébe? Ez már súrolja a termé-
szetfölötti érzékelés és a telekinesis határát. - Elvette Lloydtól a te-

96
niszlabdát és rámeredt. - A mentális parafenoménségre van magyará-
zat, a manipulatív parafenoménségre nincs.
- És ez a Khalid a kamera el tt csinálta a trükköt?
- Csak akkor egyszer. A szalag végén rajta vannak azok a részek,
amiket kivágtunk a filmb l. Ne feledje, kérem majd vissza. Kezdek
kifogyni a kazettákból.
Lloyd köszönetet mondott, s megígérte az orvosnak, hogy visszavi-
szi a szalagot. A két férfi kisétált a parkolóba.
- Szándékában áll megkeresni azt az id mondó kislányt? - kérdez-
te Prentice, miközben Lloyd bemászott Lotusának volánja mögé.
A fiatalember bólintott.
- Mindenáron.
- Nos, ha sikerül megtalálnia, én is szeretnék találkozni vele.
- Megteszek minden t lem telhet t. El bb azonban meg kell talál-
nom. De ha rá is bukkanok, még mindig ott van az anyja.
- Meg kell találnia - mondta Prentice váratlan hévvel. - Az az iraki
id mondó valószín leg már nem él. Szegény fiú! Lehet, hogy a maga
id mondó parafenoménja az egyetlen a világon. Nagyon különlege-
sek. k nem számolnak fejben, nem ismernek trükköket a naptárral,
és nincs káprázatos emlékez tehetségük. Egy id mondó parafenomén
alapvet en más - szinte bele sem mer gondolni az ember. k érzik
és megértik az id és a tér végtelenségét. Mintha csak a Világegyetem
pulzusán tartanák a kezüket. Az id az egyetlen kapocsunk a Terem-
téssel. Talán k a kiválasztottak - k azok a bölcsek, akik segítenek
nekünk megérteni az Id és a Világegyetem kezdetét... vagy az azt
megel korokat.

24
Lloyd hazaindult az autóján, s útközben átgondolta a riportot. Kis hí-
ján még megfagyott lábáról is megfeledkezett. Váratlanul hangos tül-
kölés zökkentette ki ábrándozásából. Meglepetésére Wappingben ta-
lálta magát, ahol automatikusan megállt az ismer s közlekedési lám-
páknál, mivel itt rendszerint nagy volt a forgalom. Ezúttal viszont üres
volt az út, s a jelz lámpa zöldet mutatott...
Zavartan elindult, s elt dött, milyen hibákat véthetett még Ep-
somtól idáig. Áthajtott vajon a piroson? Túllépte vajon a megengedett
sebességet az A3-ason? Tisztában volt vele, hogy minden sof r id n-
ként „robotpilótaként" vezet, ám ez a kifejezés nem magyarázta meg,
miként m ködik a szem-agy-kéz összhangja. Miképp lehet az, hogy
egy órán át autózott az Epsom és London közötti úton, a s , esti for-
galomban, s mégsem emlékszik másra, csak a gondolataira.
Valójában ijeszt volt ebbe belegondolni.
 25
Már majdnem este tizenegy óra volt, mire Lloyd befejezte a munká-
ját, és hazament a lakásába. Otthona sötét volt, s egy cseppel sem ba-
rátságosabb, mint egy elhagyatott vágóhíd. Sarah távolléte miatt üres-
nek t nt. megvárta volna ébren, s a t zhely fel l sült hús illata töl-
tötte volna be a lakást. A vacsora alatt megbeszélték volna, hogy telt
a napjuk, megnéztek volna egy filmet a tv-n, vitatkoztak volna a leg-
utóbbi fallabdameccsükr l és szerelmeskedtek volna, miel tt egymás
karjaiban álomba szenderülnek. Lloydnak hiányzott Sarah. Szinte el-
viselhetetlenül.
Vacsorára sajtos szendvicset evett. Reggel elfelejtette kivenni a ke-
nyeret a h l, így az el re felszeletelt, kemény cipót késsel kellett
újradarabolnia. Berakta egy percre a mikrohullámú süt be, majd leült
a nappalijában. Miközben a tv-t nézte, megpróbálta jó étvággyal enni
fagyos vacsoráját. Éjfélre elege lett a televíziós tudósokból, akik Szad-
dam Husszein végzetét elemezték, s ezalatt újra megvívták a háborút.
Bár ott volt nála Prentice doktor kazettája, friss elmével akarta átrágni
magát rajta. Nehéz napja volt, elfáradt; jó ötletnek t nt korán lefeküd-
ni.
Miel tt elaludt volna több réteg , Sarah nélküli ágyában, eszébe
jutott Ted Prentice kísérlete, s többször elismételte magának, hogy
hajnali fél ötkor fel kell kelnie - ez az id pont megfelel nek t nt,
ugyanis ilyenkor mindig mélyen aludt.
André különös zöld szemér l álmodott. El tte lebegtek, meredten,
félelmetesen. Kezdetben távolodtak, majd egyre közelebb kerültek.
A zöld szivárványhártya addig n tt, míg kikerült Lloyd látóteréb l, s a
kislány hatalmas pupillái maguk alá gy rték a férfi tudatát. A fekete-
ség elnyelte, s váratlanul az rben találta magát, ahogy a Tejútrend-
szer csillagaitól és az univerzum végtelen galaxisaitól körülvéve sétál.
Rémülten nézett körül, s rádöbbent, hogy a táguló Világegyetemet
látja, ahogy egyes csillagok közelednek, mások messzebb kerülnek.
Az id az univerzum kell s közepén lév furcsa, narancssárga ragyo-
gás felé úszott, majd egyre sebesebben távolodott t le, s Lloyd rájött
- az alvók bölcsességével -, hogy ez a Nagy Bumm epicentruma: a
Teremtés helyszíne.
Aztán hirtelen felébredt. Az álom kiment a szeméb l, s izzadt. Fü-
lében lüktettek az erek. Behunyta a szemét, de a sötétség elrémisztet-
te. Újra kinyitotta, s rájött, hogy a narancssárga ragyogás nem más,
mint az utcai nátriumg zlámpa tompa fényének visszaver dése a rak-
tár lakkozott födémgerendáin.
A francba - micsoda borzalmas álom! Mit ehetett este, hogy ezt ér-
demelte? Torka kiszáradt, ezért lelökte magáról a pokrócát, kiment a
konyhába, és ivott egy kis tejet az üvegb l. Amint becsukta a h -
szekrény ajtaját, tekintete az órájára vet dött.
Hajnali 4 óra 34 volt.
98
 A kísérlete! 4:34! Ez azt jelenti, hogy pontban fél ötkor ébredt fel.
Mindannyiunkban ott van a parafenomén, Mr. Wheeler.
Lloyd leült a reggeliz pult mellé, s megpróbálta összeszedni a gon-
dolatait. A kezében lév tejesüveg hidegsége bátorítóan hatott rá.
rület! Mindenki kísérletezett már vele egyszer-egyszer, hogy „éb-
reszt re állította" biológiai óráját egy szokatlan id pontra.
Igen. De ez nem megbízható módszer, és mégis pontban fél ötkor
ébredtél fel.
Aztán Lloydnak eszébe jutott, mit mondott Dr. Prentice búcsúzóul.
Mintha csak az univerzum pulzusán tartanák a kezüket. Az id az
egyetlen kapcsuk a teremtéssel. Talán k a kiválasztottak - k azok a
bölcsek, akik segítenek nekünk, hogy megismerjük a világegyetem és
az id kezdetét... vagy az azel tti korokat.
Anélkül, hogy tudta volna, mit csinál, ismét meghúzta az üveget, s
érezte, ahogy a hideg tej legurul a torkán. A kezére nézett, s látta,
hogy remeg.
Ostoba érzés kerítette hatalmába; alaptalanul, mégis érthet en. Vé-
gül is egyedül volt, s egy rossz álom felzaklatta. Ráadásul ilyen hajna-
li órán az ember kedélye is mélypontra süllyed, s a józan ész sem
siet segíteni...
Lloydot a félelem kerítette hatalmába.

26
Dél-Irak,
1991. március 6., szerda

Willie Mellish - a Királyn Saját Skót Határ reinek tizedese - számá-

ra borzalmas volt a háború, s úgy t nt, a béke sem hoz változást.
A legnagyobb ellenség a homok volt. Nem az az igazi homok, amit
a szüleivel tett görögországi nyaralásai során megismert, hanem olyan
apró szem , melyet a szél minden hasadékba befújt. Utána követke-
zett az es , ami a homokot ragacsos, sárga sárrá változtatta, s ez szin-
tén mindenhová befurakodott. És ott volt még a soha véget nem ér ,
süvít szél, mely kifújta a nedvességet a talajból, s újra homokká vál-
toztatta. Az ellenségek sorában ezután az unalom következett - mivel
mégsem lehetett egész álló nap olvasni. No meg az újságírók. Néha
az ember idegeire mentek. A legkevesebb gondot a felügyelete alá
helyezett ezerkétszáz iraki hadifogoly jelentette. k többé már nem
is számítottak ellenségnek; mindenesetre Willi miattuk volt itt, s nem
Bahrainban, ahol társai alkoholos mámorban ünnepelték a gy zelmet.
Willie a vállára vetette a köpenyét, s miközben a borult eget
kémlelte, azon t dött, hogy agyon kellene l nie magát, ha újból
esni kezd. Mogorván végignézett irakiain, s rágyújtott egy cigarettára.
A legközelebb lév foglyok sóvárogva bámulták a cigit, de Willie már
megtanulta, hogy nem szabad kínálgatnia ket. Egy m szakis brigád
szögesdrót-akadályokkal körülkerítette a tábort, ám a tekercseket

99
annyira széthúzták, hogy a nagy rések miatt gyakorlatilag semmilyen
haszna sem volt. Egy héttel ezel tt az alkalmi hadifogolytábor még
nem volt más, mint egy fehér szalaggal megjelölt óriási földdarab,
melyet az irakiak nem hagyhattak el.
Willie egy nagyjából kétszáz négyzetméteres területet rzött a siva-
tag közepén. A foglyok m anyag takarókat kaptak, hogy védekezze-
nek az id járás viszontagságai ellen. Ha esett az es , bebújtak alájuk,
ha elállt, rájuk ültek, hogy ne legyenek sárosak. Elgyötört had benyo-
mását keltették; szemük beesett a - hónapokig tartó tengeri- és légitá-
madások okozta - kevés alvástól, és soványak voltak, mivel nem kap-
tak rendesen enni. Legtöbbjüknek megfelel ruhája sem volt; üveg-
zöld anorákokat viseltek, melyek átáztak, ha esett az es - s még a
színük sem illett a sivataghoz -, lábukon pedig olcsó bakancsokat
hordtak, melyek talpa levált, ha nedvesség érte ket. Néhány túlhaj-
tott katonaorvos még mindig talált olyan hadifoglyot, akiknek a lábá-
ba belel ttek feletteseik, nehogy dezertáljanak.
Willie számára felfoghatatlan volt, hogyan bánhatnak ilyen kegyet-
lenül a katonákkal. A szerencsétlen flótásoknak még dögcéduláik sem
voltak, így a britek a kórházakban használt, csuklóra csatolható m -
anyag azonosítási kártyákkal látták el ket. Borzalmas megpróbáltatá-
saikról szemük árulkodott, noha már jobban néztek ki, mint mikor
Willie el ször látta ket. Napi ételadagokat kaptak - melyek a repü-
gépeken felszolgált hidegételekre emlékeztettek, s a hozzávaló
használati utasítást arabul írták; b ven volt friss víz a matrachoz ha-
sonló tartályban, ami küls re olyan volt, mint egy, a strandokon látha-
tó, felfújható gumikastély.
Az irakiak kezdetben kínosan érezték magukat brit hadifogságban.
Legtöbbjüket szegény családi háttérb l hívták be a hadseregbe, ahol
azt hitték, hogy a hitetlenek mohamedánokat esznek; a szaúdiak - az
arab testvéreik - foglyai szerettek volna lenni. Mostanra már beletö-
dtek sorsukba, bús csoportokban ültek a m anyag takarókon, s hal-
kan beszélgetve, aggodalmasan kémlelték az eget, nem kezd-e esni.
Többen aludtak - bepótolva az el hónapban elmaradt pihenést.
Néhányan értettek angolul, k gyakran megpróbáltak beszédbe ele-
gyedni Willie-vel. Most azonban megérezték borongós hangulatát, és
békén hagyták.
Willie eljátszott a gondolattal, hogy visszamegy a sátrába, és készít
magának egy csupor teát. Azzal legalább egy óra eltelne. El ször élet-
re kellene keltenie a gázég t, vagyis kitisztítani a homokot a fúvókák-
ból; s ráadásul az az átkozott por még a vizeskulacs kupakja alá is be-
férk zött. Korábban már megpróbálta átcsorgatni a vizet a teasz n
- melyet anyja küldött utána -, ám a nedves homok finom szemcséi-
nek a papír nem jelentett akadályt. A bögre kitisztítása is nagy gon-
dokkal járt, mivel mosogatószivacsa megtelt homokkal - hasonlóan
teafilterjeihez. Bármennyire is óvatos volt, végül mindig szemcsés
teát ivott. Isten a megmondhatója, milyen hatással lesz ez majd a fo-
gaira.
Willie-nek a béke nem hozott nyugalmat.
100
 Még egy óra, és megérkezik a váltás. De akkor sem fog tudni mást
csinálni, mint olvasni. Willie korábban nem olvasott sokat; most vi-
szont falta az adományok között garmadával érkez ponyvákat. Az
ottthoniak végtelen nagylelk sége meglepte, egyszersmind meghatotta
Willie-t. Egy dolog vigasztalta még: az, hogy kényelmesen tudott ol-
vasni, mivel sikerült egy amerikai tábori ágy birtokába jutnia. Az
amerikaiaknak kiváló, alumíniumvázas tábori ágyaik voltak, melye-
ken - magasságuk folytán - akár ülni is lehetett. Ezzel szemben a brit
hadsereg húsz centi magas, „Szafari" nev tábori ágyai belesüppedtek
a homokba, s az ember ülepe átázott, ha nem tett maga alá sátorla-
pot. A Sunday Times meg is írta, hogy nagyjából 19 000 amerikai tá-
bori ágy került a többi szövetséges birtokába (lopás révén), s az ame-
rikaiak nem különösebben örültek ennek.
Egy dél fel l érkez járm zúgása hangzott fel. A Nissan Prairie
tet -csomagtartójára egy hangszórót szereltek.
Ez is egy újabb tévés stáb lesz, akik a hadifoglyokon akarják legel-
tetni a kameráikat. Egy híradós stáb egyszer már kis híján nagy bajba
keverte Willie-t. A múlt héten egy híres, sz ke hajú riporter bukkant
fel, egy operat r és hangmérnök társaságában. Ez még akkor történt,
miel tt a tábor építése befejez dött, s az irakiak feltartott kézzel sé-
táltak a területen. Willie távol tartotta az operat rt amennyire csak le-
het, ugyanis a szabályok értelmében nem lehetett közeli képeket ké-
szíteni; s a britek nem akarták, hogy a genfi konvenció megsértésével
vádolják ket, miszerint a hadifoglyokat nem szabad megalázó hely-
zeteknek kitenni. Willie azonban alábecsülte a modern zoomlencsék
teljesítményét. Aznap este a világ TV-híradói arról mutattak közeli ké-
peket, hogyan csókolgatják a hálás iraki hadifoglyok a híres, sz ke
hajú riporter kezét. Végül még az is kiderült, hogy a riporter nem a
szövetségesek megállapodásának megfelel en dolgozott, s t, még-
csak megfelel akkreditálási okmányai sem voltak. Mivel Willie állt
legközelebb a t zhöz, égette meg magát a legjobban, s azóta óva-
tos volt az újságírókkal.
Willie egy parkolóhely felé irányította a járm vet, mely kell en tá-
vol volt a tábortól. A Nissan egy nagy rakás fegyver mellett állt meg -
a puskákat és a lövedékeket a környékr l gy jtötték össze, illetve a
foglyoktól kobozták el. Az autót a n i hadtest rmestere vezette, de
az utasok civilek voltak - egyikük egyenruhába bújt álcivil. Haját rö-
vidre nyírták, s barátságos, meleg mosolyt vetett Willie-re, akit vi-
szont ez egyáltalán nem hatott meg.
- A Beszerzési Hivatal tudósai vagyunk, Rijádból - magyarázta
Max, miközben átadta Willie-nek az igazolványaikat. - Egy iraki tank
legénységét keressük, és ezért átfésülünk minden hadifogolytábort.
Fel kell tennünk néhány kérdést a harckocsijukra szerelt különleges
berendezésr l. Természetesen nem kötelez válaszolniuk; nem alkal-
mazunk er szakot. Egyszerre akarunk szólni hozzájuk a hangosbeszé-
n, tehát szeretnénk, ha bemehetnénk a járm vel a táborba.
Az igazolványok rendben voltak, fényképez gépeket nem rejtettek
el a kocsiba, így Willie nem emelt kifogást. Intett az összeeszkábált

101
kaput rz közlegényeknek, s a Nissan behajtott, majd megállt a kerí-
tés közelében. A latrinán lév k megérezték, hogy valami készül, és
el jöttek a vászonparavánok mögül. Még az alvók is felébredtek és
felültek. A Nissan megjelenése félbeszakította megszokott napirend-
jük szörny egyhangúságát. A járm köré gy ltek, s várták, hogy tör-
ténjék valami.
Mivel már két napja járta a táborokat Max Shannonnal és Leo Bul-
lerrel, Caroline Morgan rmester kidolgozott egy mindenhol el adha-
tó beszédet. Willie és a közlegények gyanakvó tekintetét l kísérve
felült az autó tetejére - kezében a hangosbeszél mikrofonjával -, és
folyékony arabsággal szólította meg a hadifoglyokat. Elmagyarázta,
hogy a Kuvait és Bászra közötti autópályán, egy T-55-ösben találtak
egy Khalid al Kharninak címzett levelet. Azt is hozzátette, hogy Kha-
lid néhány személyes tárgya is a birtokukba került, s szeretnék neki
visszaadni. Egy holttestet sem találtak a tankban vagy a közelében,
így valószín nek t nt, hogy a legénység megadta magát. Vajon a fog-
lyok között van? S ha nem, valaki tudja, mi történhetett vele?
Miközben beszélt, intett Leónak és Maxnek, akik a fejük fölé tartot-
tak egy poszter méret re nagyított, a megfordított horogkereszt jelzé-
T-55-ösr l készült fényképet.
- Ünnepélyesen szavamat adom rá, hogy sem Khalidnak, sem baj-
társainak nem esik bántódása - fejezte be Morgan rmester a beszé-
det. - Mindössze ezek az urak szeretnének társalogni vele. Itt fogunk
beszélgetni, ahol mindenki láthatja, mi történik.
Komor, sötét tekintetek bámultak vissza kifejezéstelenül Morgan
rmesterre. Ugyanez történt az el táborokban is; a hadifoglyok
vagy nem bíztak bennük, vagy nem értették, miért akarják fogva tar-
tóik egyik bajtársukat kiválasztani. Kétségtelen, sok hadifogoly része-
se volt azoknak a titokban tartott kuvaiti zaklatásoknak, melyekre
csak most kezdett fény derülni. k inkább szemlesütve várták, hogy
eljöjjön a hazatelepítés, ami minden bizonnyal nem várat már soká
magára.
Egy, a Nissantól úgy húsz méterre álló alak felemelte a kezét.
- Én ismerem Khalidot - mondta lassan, de helyes angolsággal.
Max és Leo összenézett, majd intettek a férfinak, hogy jöjjön köze-
lebb. Húszéves lehetett; magasabb volt bajtársainál, s hiányzott arcá-
ról az irakiak között kötelez bajusz. Honfitársaihoz hasonlóan alak-
talan nadrágot és túlméretezett anorákot viselt, melynek nagy zsebei
kidudorodtak a beléjük pakolt rengeteg édességt l. Bizonytalanul mo-
solygott az újonnan érkezettekre. El ször nem akart beszállni a Nis-
sanba, de mikor Leo hátrafordította az els üléseket, meggondolta
magát. Leült a hátsó ülésre, szemben a két angollal. Morgan rmester
a nyitva hagyott ajtónál állt, hátha szükség lesz arab tudására. A hadi-
foglyok csendben körbevették az autót, és bebámultak az ablakokon.
Leo el vett egy jegyzetfüzetet, és bekapcsolt egy kazettás magnót.
Megnézte az iraki m anyag azonosítási kártyáját, lejegyezte a rajta
lév számot, s csak utána fordította minden figyelmét a hadifogolyra.
Leo feladata az volt, hogy a testtartás, mimika és arckifejezés apró,

102
ám nehezen elrejthet jeleit lesse, melyek elárulják, ha az illet nem
mond igazat. Tapasztalt volt az ilyesfajta megfigyelésben, s biztosra
vette, hogy a kulturális különbségek nem befolyásolják értékítéletét.
- Mi a neve? - kérdezte Leo, s barátságosan mosolygott, a hadifog-
lyot megnyugtatandó. Az iraki aggodalmas arckifejezése azt súgta
Leó-nak, hogy most már jobban szerette volna, ha el tte meg sem
szólal. Pedig az valójában örült, hogy a magas, sovány férfi szólította
meg; szimpatikusabbnak találta, mint a másikat, akinek rövidre nyír-
ták a haját, s egyenruhája tele volt tiszti rangjelzésekkel.
- Adnan Barhadin.
Leo leírta úgy, ahogy hallotta.
- Magát besorozták, Adnan? - kérdezte Leo.
Adnan bólintott. Leo úgy vélte, középosztálybeli családból szár-
mazhat, s feltett néhány kérdést róluk. Az egyszer kérdésekkel meg
akarta nyugtatni a fiatalembert. Mikor befejezte, bólintott Maxnek, aki
komolyabb dologra tért rá.
- Ismerte Khalid al Kharnit?
- El ször maga mondja meg: bajban van Kahlid?
- Szó sincs róla - mondta Max. - Erre a szavamat adom.
Az iraki kutató tekintettel nézte Max állandó mosolyát, s úgy dön-
tött, talán mégiscsak megbízhat a férfiban.
- Nos, akkor ismerte Khalidot? - faggatta tovább Max.
- Távolról. Ugyanabban a páncélos hadtestben voltunk. Csak ké-
bb érkezett.
Max kinyitotta a szivarosdobozt, amit Leo talált a T-55-ösben.
Megmutatta a családi fényképeket a fogolynak.
- Khalid rajta van ezeken a képeken?
Az iraki megnézte a fotókat.
- Ó, ezt a képet már láttam. - Rámutatott a fiúra. - Ez Khalid. Sok-
kal fiatalabb rajta, mint a valóságban.
- A haja még mindig sz ke?
A hadifogoly halványan elmosolyodott. Kezdett megnyugodni.
- Igen. Sokszor... vicceltünk vele...
- Ugratták?
- Igen. Ugrattuk miatta. Keresztény kurd volt, de anyja és apja Bag-
dadban élt. Azt mondta nekem, van egy nyári lakjuk északon. Van
még egy pár hozzá hasonló kurd. Nagyon sápadtak. És sok a pénzük.
- Az apjának mi volt a foglalkozása?
- Igazgató volt. Egy bankban. Fontos ember, azt hiszem.
- Hát, annyi pénze volt, hogy Angliában nyaraljon - jegyezte meg
Leo, miközben el vett egy fényképet, ahol a család mögött a west-
minsteri palota látszott a háttérben.
Adnan a magas férfira pillantott, és megrázta a fejét.
- Láttam már ezt a képet... Khalidnak két otthona volt... Nem, há-
rom. Bagdadban és Londonban lakott, de volt egy családi házuk Kur-
disztánban is.
- Mikor lakott utoljára Londonban?
Az iraki elgondolkodott, majd megrázta a fejét.
103
 - Mostanában. Úgy emlékszem, azt mondta, januárban, de nem
vagyok biztos benne.
- Ez év januárjában?
- Azt hiszem, igen.
Leo jegyzetelt.
Max taktikát változtatott.
- Miért festette a horogkeresztet a tankra?
Adnan mosolya ezúttal nem volt félénk.
- Nem festette a horogkeresztet. Hanem mi - mondta arab ak-
centussal.
Max halvány mosolya egy pillanatra még fakóbb lett.
- Miért?
- Mert szerencsés volt.
- Miért volt szerencsés?
Leo látta, hogy a kérdés zavarba hozta Adnant. Az iraki Morgan r-
mesterre pillantott, s olyan gyorsan kezdett arabul hadarni, hogy Max
képtelen volt követni.
- Mert szerencsés volt - tolmácsolta a n . - Honnan tudhatnám,
hogy miért? Mindig azt hajtogatta, hogy az ellenség t nem tudja el-
kapni. Allah áldása volt rajta. ... - Morgan rmester abbahagyta a
fordítást, s feltett egy kérdést Adnannak. A férfi válaszképpen megütö-
gette a fejét.
- Bolond volt? - próbálkozott Max. - Szellemi fogyatékos?
- Szellemi fogyatékos - válaszolta az iraki. - Igen, ez a helyes szó.
De jó tankvezet volt. Nagyon gyors. Pontos. Tökéletesen ura volt a
tanknak. A legénység tagjai imádták. A tank parancsnoka imádta.
Mindannyian imádtuk. Mivel szerencsés volt, azt hittük, mi is része-
sülünk bel le.
Max tekintete megkeményedett, s a fiatal iraki félrenézett.
- A tisztjei kedveztek neki? A tankja nem kapott valamilyen külön-
leges berendezést?
El ször úgy t nt, az arab mulatságosnak találja a kérdést. Aztán
szomorúan megrázta a fejét, ami beszédesebb volt, mint bármilyen
válasz.
- A tisztünk tikriti volt, ha érti mire gondolok.
- Tikrit Szaddam Husszein szül városa - magyarázta Morgan r-
mester. - A tikritiek bálványozzák, s k kapják a legjobb állásokat. -
Az rmester meglep dött volna, ha tudja, hogy Max az iraki kormány
vendégeként egyszer a város legelegánsabb szállodájában lakott.
Max egy pillanatra elhallgatott. Elindult egy nyomon, s mégsem ju-
tott sehová. A magnetofon csendesen zúgott. A férfi el vette Khalid
félbehagyott levelét, s megmutatta Adnannak.
- Tud angol szöveget olvasni?
- Nem.
- Ki az az Andy?
- Kicsoda?
-Ebben a levélben Khalid egy Andy nev valakinek kezdett írni,
de nincs rajta cím. Ki az az Andy?
104
 - Nem tudom.
-Talán egy angol?
- Nem tudom.
Max a bólogató Leóra pillantott. A hadifogoly igazat mondott. Max
kissé el rehajolt, s várt, míg az arab minden figyelmét felé nem fordí-
totta.
- Khalid tudott trükköket csinálni? - Megismételte a kérdést lassú,
de helyes arabsággal, hogy a hadifogoly tökéletesen megértse.
Max és Leo mindketten észrevették az iraki váratlan nyugtalansá-
gát. Nyílt fiatalember volt, aki nem tudta könnyedén elrejteni az ér-
zelmeit. Adnan körbenézett a kocsi ablakán bebámuló bajtársain.
- Trükköket? Nem értem.
Morgan rmester tolmácsolni kezdett, de Max félbeszakította, mi-
közben egy pillanatra sem vette le a szemét Adnanról.
- Szerintem nagyon is érti, Adnan... Vagy tévedek?
A fiatal iraki megérezte a mosolygó, szürke szemek mögötti ke-
ménységet. Úgy vélte, nem lenne tanácsos bármit is eltitkolni ezel l
a férfi el l. Kezdte megérteni, miért olyan jó katonák az angolok. k
nem ordítottak, nem bántották az embereiket. Nem volt rá szükségük.
Hiszen ki merné megtagadni az engedelmességet ett l az átható szür-
ke szemt l.
- Khalid tudott trükköket csinálni? - ismételte meg Max.
A hadifogoly habozott.
- Trükköket?
Morgan rmester mondott valamit arabul az irakinak, mivel nem
akarta, hogy a fogoly kényszerítve érezze magát.
- Igen - ismerte be végül. - De nevetni fognak.
- Nem fogunk nevetni. - A szürke szem könyörtelenül meredt Ad-
nanra. - Miféle trükkök voltak?
- Meg tudta mondani az id t, öö... nélkül. - A karórájára mutatott.
- Ha megkérdeztük, mennyi az id , megmondta. Sohasem tévedett.
- Más trükk?
- Nem volt.
Leo megköszörülte a torkát.
- Más trükk? - ismételte meg Max. Nem nyugtázta Leo jelét, de
hangja megkeményedett.
- Tudott... tudott mennydörgést csinálni - jött a tömör válasz.
Leo abbahagyta a jegyzetelést. Elgondolkodva bámulta a hadifog-
lyot.
- Miféle mennydörgést? - kérdezte Max tompa hangon.
- Hát... mennydörgést.
- Hangos mennydörgést? Halk mennydörgést? Távolit? Közelit? -
Leo ismerte már annyira Maxet, hogy megérezze hangjában a feszült-
séget.
-Távoli mennydörgést. Hangosat és hosszút. De nem sokszor csi-
nálta. Néha csak figyelt, s azt mondta nekünk, hogy maradjunk
csendben. És akkor meghallottuk a mennydörgést. Azt mondta, bár-
mikor tud mennydörgést csinálni. Mi csak nevettünk rajta. Egy nap

105
mondtam neki, hogy csináljon mennydörgést. És akkor csinált egy
nagy mennydörgést. Rendkívül hangosat. Azt hittük, hogy az ameri-
kai hajók l nek.
- Mi mást tudott még?
Néhány másodpercig Adnan habozott, majd tekintete ismét találko-
zott a kemény, szürke szemmel, s be kellett látnia, semmit sem lehet
eltitkolni a rövidre vágott hajú angol el l. Kicipzározta hatalmas ano-
rákjának egyik zsebét, benyúlt a mélyére, s el vett egy sima, matt szí-
, gumi felület labdát.
-Teniszlabda - mondta. - Az én teniszlabdám. Khalid hozzávágta
a falhoz, majd megszerezte a leveg ben - mi is a helyes szó?
-Elkapta?
- Igen, elkapta a labdát, és visszaadta nekem. Így nézett ki.
Max elvette a labdát, megvizsgálta, összenyomta, majd megmutatta
Leónak is. Méretre, súlyra olyan volt, mint egy teniszlabda, s t a ru-
galmassága is megfelel nek t nt.
A minden szempontból tökéletes teniszlabdával csak egy gond
volt.
Ki volt fordítva.

27
Dél-Anglia

Jól sikerült ez a nap.

Andrét még nem várták vissza a szingapúri út után a Candice Webb
Kisegít Iskolába, s az oktatási hivatalnak sem volt pillanatnyilag
szüksége taner re. Laurát általában aggasztotta, ha nem volt munkája,
ám ezúttal úgy döntött, hasznossá teszi szabadidejét.
Anya és lánya a tél pusztításainak helyreállításával töltötte a napot.
Megmetszették a túlburjánzó gyümölcsfákat; nyes késekkel megtá-
madták és néhány méterrel visszaszorították a nagy kert végében tért
nyert feny ket; lekenték kreozottal a kerítést; kipótolták a melegház
néhány kitört üvegtábláját; majd kitisztították a nyúl és a csirkék ólját.
Alkonyatkor, André nagy örömére, Laura tüzet gyújtott. A kislány szí-
vesen szórta a szemetet a lángokba, s figyelte az ég felé röpköd pa-
razsakat. Laurának többször is figyelmeztetnie kellett, hogy ne álljon
túl közel.
-Zuhanyozzunk le! - mondta Laura, miután befejezték a munkát.
Már besötétedett, s a t z fényében végezték el a takarítás végét. Laura
kis dombbá gereblyézte a zsarátnokot. - Mindketten füst szagúak va-
gyunk. Utána pedig pirítóst készítünk a t znél. Mit szólsz hozzá?
- Zuhanyozzunk! - egyezett bele André. - Húsz perc és... harminc
másodperc múlva pedig kezd dik a „Szomszédok".
Laura összevonta a szemöldökét. Nem szerette, ha André fitogtatja
id mondó képességét, még ha csak ilyen burkolt formában is.

106
 -Sohasem kezdik id ben, s te mindig felizgatod magad emiatt -
jegyezte meg.
- Nem kell pirítós - mondta André csendesen.
- Miért nem, Andy?
- Szerda.
Hát persze! Szerda. Laura csalódottnak érezte magát. Remélte,
hogy a fél világ beutazása és az ezzel járó kellemetlenségek után
André megfeledkezik a dátumról. De nem... Az ostobasága volt, ha
azt hitte, hogy így lesz. Ahol id vel kapcsolatos dologról volt szó, ott
André soha, semmir l nem feledkezett meg. A szerdák különleges he-
lyet foglaltak el a kislány életében.
- Nehéz napod volt ma, Andy. Rengeteget segítettél. Nem volna
kedved ma este inkább velem maradni?
Laura várakozásának megfelel en, André nem hagyta, hogy meg-
fosszák a szerda estét l. A kislány megrázta a fejét, s szigorúan mére-
gette anyját.
- Szeretnék elmenni.
Laura, csalódottságát leplezend , elmosolyodott, s magához ölelte
a lányát.
-Természetesen elmehetsz - mondta, miközben bementek a ház-
ba. - Tudod, mit? Kis id be telik, míg a víz megmelegszik, addig csi-
nálok valami gyors ételt a mikrohullámúban, s utána együtt lezuhany-
zunk.
Már legalább hat hónapja nem zuhanyoztak együtt. Miután tavaly
megjött a kislány hosszasan késleked , els menstruációja, nem szí-
vesen vette, ha anyja látja. Ez nem volt túlságosan felt , de Laura,
aki teljesen ráhangolódott André érzelmeire, rádöbbent, hogy a kis-
lánynak több magánéletre van szüksége. Ám Andrének ezúttal nem
volt kifogása, ugyanis el ször anyja vetk zött le és lépett be a zu-
hanyzófülkébe.
Laura ellentétes érzések közepette szappanozta be lánya testét.
Megdöbbent, mennyit fejl dött André ez id alatt; tudta, hogy melle
gömbölyödik, de nem is sejtette, hogy ennyire, és a kislány szemé-
remsz rzetének apró pelyhei is s , fekete pamaccsá változtak. Lau-
ra b ntudatosan nyomta el afeletti dühét, hogy a természet fiatal n vé
alakította a lányát. André nem volt többé gyerek, s Laura tudta, hogy
a „kislányát" körülvev szeretetet és tör dést meg kell változtania
André fejl désének megfelel en.
- Vasárnap el kell mennünk Guilfordba egy pár új melltartót venni
- mondta Laura vidáman, miközben úgy fordította a zuhanyzórózsát,
hogy André kapja az összes vizet.
- Fájni fog?
- Nem.
-A tieid borzalmas nyomokat hagynak - mondta André, s ujjával
végigsimított egy vörös csíkon anyja rekeszizmán.
Borzalmas - ez új kifejezés volt André szókincsében. Te jó ég, mi-
lyen gyorsan változik, s nemcsak biológiailag. Laura felnevetett, és
bekente samponnal lánya hosszú, fekete haját. Már alig várta, hogy

107
 megszáríthassa és kikefélhesse; mindig csodálta a szinte varázslattal
határos ragyogását.
-Magamnak mindig olcsót vásárlok. A tieid a legjobbak lesznek -
a legeslegjobbak.
- Anya, magadnak miért nem a legjobbakat veszed?
Az ártatlan kérdés félelemmel töltötte el Laurát. Ez volt az els al-
kalom, hogy André „anyának" szólította, s nem „anyucinak". És ez
volt az els alkalom, mikor megkérdezte Laurát, miért veszi neki a
legjobb holmikat. A gyermekpszichológusnak, aki minden hónapban
meglátogatta André iskoláját és vizsgálatokat végzett, igaza volt: And-
ré gyors változásnak indult.
- Az elmúlt három hónapban tíz ponttal lépett el rébb a Vineland
társadalmi érettség skálán, Mrs. Normanville. Szókincsében már há-
romszáz szó szerepel, vagy talán még több. Intelligenciahányadosa is
egyre magasabbra kúszik. Igazán kivételes fejl désen megy keresztül.
Akkor Laura nem értett egyet a pszichológus véleményével, mond-
ván, hogy André sohasem mutat érzelmeket, csak ha felborul a
megszokott napirendje, vagy ha valami nincs a helyén.
- Szerintem akkor jön el a változás ideje, ha mosolyogni kezd - je-
lentette ki határozottan Laura. - Sohasem mosolyog. Sohasem nevet.
Néha sír, de... sohasem fogja meg a kezemet, sohasem viszonozza az
ölelésemet.
Laura hangjában nem volt keser ség, s ez arra késztette a pszicho-
lógust, hogy alaposan végigmérje a fiatal anyát, és elt djön azon,
vajon miért mond ilyen szívesen ellent neki. Tapasztalatai szerint az
autista gyerekek szülei kétségbeesetten kapaszkodtak a fejl dés leg-
halványabb jeleibe is. Kivétel nélkül mind reménykedtek benne,
hogy csemetéjük betegsége csupán id leges.
- Nem akarja, hogy javuljon André állapota, Mrs. Normanville?
- Dehogynem, természetesen.
Laura válaszának hevességéb l a pszichológus arra következtetett,
hogy kijelentésének épp az ellenkez je igaz. Talán szüksége volt lá-
nya fogyatékosságára, hogy az elfogadja szeretetét és odaadását; azt a
szeretetet és odaadást, mely a b ntudatból fakadt. A pszichológusnak
egyszer egy olyan anyával volt dolga, aki még hároméves korában is
szoptatta kisfiát. Az anya leküzdhetetlen szükséget érzett, hogy tejet
adjon. Laura talán attól félt, ha Andrének nem lesz szüksége a szere-
tetére, a szeretet elapad - csakúgy, mint az anya teje. Talán az
asszony életének egyetlen célja maradt csupán: szeretetet adni. Az
ilyen esetek, sajnos, nem voltak ritkák, és mindig rémülettel töltötték
el a pszichológust.
Laura leültette Andrét a hálószobájában, a drága, Elizabeth Anne
fésülköd asztal mellé, s addig kefélte a haját, míg meg nem jelent a
varázslatos csillogás. Gyermekként Laura mindig ilyen hajat szeretett
volna magának, s most, ha nem is sajátjaként, de tulajdonképpen
hozzájutott. Miközben Andrét fésülte, belefogott véget nem ér mo-
nológjába, mely sohasem maradt el, ha egyedül voltak; mivel már

108
egy évtizede egyedül viselte gondját a kislánynak, szinte reflexsze-
en ömlött bel le a szó.
- Csodálatos, mi mindent megcsináltunk ma. El ször azt hittem,
kénytelenek leszünk felfogadni Jeff Harcourtot, hogy irtsa ki azt a
dzsungelt a kert hátuljában, és tudod, milyen sok pénzt kér. Talán
meg kellene javíttatnunk vele a kapálógépet, s akkor termelhetnénk
ott krumplit. Ne mozogj, drágám!
André el renyúlt, s ujjával végigsimította a fésülköd asztalon álló,
ezüstkeretes fényképet, ami Khalidról készült. Az egyszer mozdulat
aggodalmak sorát indította el Laurában. Khalid és André mindig
hosszú kerékpártúrákra ment, valahányszor a kurd fiú Durston Wood-
ban tartózkodott, s Laura egészen idáig úgy tekintette ket, mint két
szellemi fogyatékos gyereket, akik jól kijönnek egymással. De Khalid
már nem volt gyerek; szülei kétségbeesésére, elérte azt a kort, hogy
behívják katonának. És ahogy az imént látta, André is lassan ifjú
hölggyé érett. Lehetséges, hogy és Khalid...? Nem! Ez elképzelhe-
tetlen. Laura ki zte elméjéb l a kellemetlen gondolatot.
- Azok a feny k valószín leg igen savassá tették a földet ott hátul
- fecsegett tovább -, úgyhogy csupán a burgonya él meg, hacsak nem
várunk az ültetéssel. Holnap áshatnánk egy gödröt a konyhakertben,
ahová babot kellene telepítenünk. Istenem! Hogy repül az id ! Ha
nem kezdjük el hamarosan a veteményezést, le is késhetünk róla. Mi
a baj, drágám, összecsomósodott a hajad?
Laura hagyta, hogy André maga fésülje ki a csomót, s közben kinyi-
totta a ruhásszekrény ajtaját. André minden ruhája rendkívül jó min -
ség darab volt. A Durston Wood-i kisebb gyerekek édesanyjai ver-
sengtek André levetett ruháiért. Laura el vette lánya kedvenc Lacoste
melegít jét és Reebok edz cip jét.
- Nem - mondta André, miközben Laura leterítette a ruhát az
ágyra.
Úgy t nt, Laura meglep dött.
- Mi a baj, drágám?
- Szoknyát! - mondta André.
Laura megdöbbent. André eddig még imádta a tréningruhát.
- Szoknyát akarsz felvenni, drágám? Rendben, semmi akadálya. -
Visszament a szekrényhez, és el vett egy hosszú, skótkockás szok-
nyát.
- Nem - mondta André. Odament a szekrényhez és leakasztott egy
fehér, rövid szoknyát.
-André, drágám. Ezt már nem veheted fel. Tavaly még jó volt, de
kin ttél bel le azóta. Túl rövid, nem való biciklizni.
André azonban tudomást sem vett anyja kérlelésér l. Belelépett a
szoknyába, és felhúzta a csíp jére. Abban a pillanatban Laurának egy
húsz évvel azel tti emlék jutott az eszébe.
Laura! Megtiltom, hogy felvedd azt a szoknyát! Frank! Szólj rá a lá-
nyodra! Úgy akar menni a házibuliba, mint egy utcalány!
Anyja még nagyobb megdöbbenésére, André el vette azt a fehér
kasmírpulóvert, amit Laura Sally Freemannek szándékozott ajándé-

109
kozni a jöv tavaszi „szekrénykitakarítás" alkalmával. André, anélkül
hogy bármit is alávett volna, belebújt a pulóverbe, s miközben a tü-
körben nézegette magát, néhány hajtincset kihúzott a pulóver magas
nyaka alól.
Ha azt mondom, hogy vegyél fel melltartót, akkor fel is fogod ven-
ni, kislányom! Azt akarod, hogy a fiúk téged bámuljanak?! Igen, azt
akarod?!
A különbség most csak annyi volt, hogy André nem csíp re tett
kézzel dacolt anyja akaratával. A dac ugyanis érzelem, s André csak
akkor mutatott érzelmet, ha izgatott volt.
Szent isten, gondolta Laura. Hogy fogok vele boldogulni? A tükör-
ben elkapta André pillantását, s zavara ellenére kipréselt magából egy
meleg mosolyt. Laura segítségére a tapasztalat és az az elhatározás
sietett, miszerint évekkel ezel tt megfogadta, hogy sohasem fog And-
rére kiabálni, mint ahogy anyja tette vele.
- Csinos vagy, André. Nagyon csinos. Fordulj csak meg!
André megfordult.
Te jó ég! Ha ebben biciklizik, a szoknyája felcsúszik a combja fölé,
s ráadásul a bugyija is jóformán teljesen átlátszó. Laura megölelte a
lányát.
- Fantasztikusan nézel ki, Andy. Ha Jacko kávézójánál meglátnak,
el fognak ájulni. De megtennél nekem egy szívességet, drágám? Egy
nagy-nagy szívességet?
André nem válaszolt.
- Hideg lesz az éjszaka. Anorákban halálra fogsz fagyni. Anya ked-
véért vegyél fel egy hosszú, cipzáras b rkabátot, jó?
- Melyiket?
- A sz rmeszegélyeset, amin kapucni is van. Még csak egyszer volt
rajtad. Csinos kis kabát. - Laura érezte, hogy André el akarja tolni
magától, és jobban megszorította. - Kérlek, Andy! Aggódnék miattad.
Ezt pedig nem akarod, ugye?
André megrázta a fejét.
- És megígéred, hogy egyszer sem veszed le?
- Jackónál meleg van.
- Tudom, de ígérd meg, kérlek, hogy nem veszed le!
Ezúttal André engedett, s bólintott. Laura úgy érezte, gy zött.
- Mondd, hogy megígéred!
- Megígérem - felelte Andy tompa hangon.
Laura megnyugodott, és elmosolyodott. Ha Andyt beprogramozta
valamire, biztos lehetett benne, hogy megtartja az ígéretét.

28
Fújt a szél aznap este, mikor André kitolta tízsebességes, Dawes ver-
senybiciklijét a garázsból. Laura aggodalmasan nézte a hajlongó fe-
ny ket és az eget, miközben becsukta a garázs ajtaját. A meteoroló-
giai szolgálat nem jósolt es t, ám a Sussex Weald nyugati végénél

110
lév , az északi és déli dombvonulat közötti, apró, lapos földterület-
nek id nként külön id járása volt.
André türelmesen állt és tartotta a kerékpárt, míg Laura újra meg-
nézte, hogy a sz rmekabát be van-e állig cipzárazva, s hogy a fény-
visszaver csíkok megfelel en rögzítve vannak-e.
-Minden megvan, drágám?
- Pénz - mondta André. Bement a házba, és Laura táskájából kivett
egy piros tárcát, amib l kizárólag a kislány kiadásait fedezték. Egy tíz-
fontos és egy vastag köteg ötvenfontos bankjegyet talált benne. Min-
det beletömte a zsebébe. Ez volt a heti költ pénze. Amikor kiment,
Laura megölelte.
- Érezd jól magad, drágám! Ugye kilencre itthon leszel, s
megígéred, hogy telefonálsz, ha esni kezd?
-Megígérem - felelte közömbösen André, s hangsúlyában semmi
sem jelezte, hogy szeretne már indulni. Elköszönt Laurától, felkap-
csolta a lámpát, s végigpedálozott a hosszú felhajtón.
Laura aggodalmasan nézett utána, mint ahogy tette ezt azel tt is,
az év minden szerdáján. A bicikli hátsó lámpájának fénye hihetetle-
nül egyenletes volt - noha a dinamó általában ingadozó feszültséget
adott le. Tavaly karácsonykor, mikor Khalid velük volt és Laura meg-
vette Andrének a biciklit, mindenkit meglepett, milyen könnyedén
mesterévé válik a kislány a járm nek. Karácsony els napján Sam
Crittenden kis híján megfulladt a pulykasültt l, mikor meglátta Andrét
a kertje fal kerítésének tetején biciklizni. A kislány a fiatal kurdnak
akart imponálni. A fal egy sor téglából épült és a tetejére egy V alakú,
beton fed lapot tettek. Míg Sam nem látta Andrét a fal tetején pedá-
lozni, az Erdészeti Bizottságtól kapott nyugdíjába is lefogadta volna,
hogy ilyesmi lehetetlen.
- Lehet, hogy szellemi fogyatékos - jegyezte meg a feleségének -,
de ahogy biciklizik... Laurának fel kellene léptetnie a cirkuszban.
Laura bezárta a ház bejárati ajtaját, és visszament a nappaliba.
A kandalló fényében aranyszínben pompáztak a fényes, szurokfeny
padlódeszkák. A szobát egyszer en rendezték be - a három darabból
álló bútorzat már akkor is régi volt, mikor Laura kilenc évvel ezel tt
megvette a N egylet kiárusításán. Az ágytakarók és a függönyök
ugyanabból az anyagból készültek - Laura ezeken próbálta ki el ször
szabászi képességeit, egy használt Singer varrógép segítségével. Ko-
pottak ám tiszták voltak, hasonlóan a feny l készült ebédl asztal-
hoz és székekhez, melyeket Laura alaposan megsikált és Solignum-
mal lekent. Az öreg, katódsugaras, Hitachi tévé képe már rég szürké-
vé vált, s a színszabályozó gombot teljesen fel kellett tekerni. Az
André szobájában lév televízió egy krémszín , elegáns Bang és
Olufsen készülék volt.
Laura nyitva hagyta az ajtót, hogy meghallja, ha csörög a telefon.
Újabb rönköt dobott a t zre, s megpróbált tévét nézni, de képtelen
volt odafigyelni. Szórakozottan végignyomogatta a csatornaváltó
gombokat. Gy lölte a szerdákat. Ezen a napon a külvilág behatolt
gondosan megépített elefántcsonttornyába, és elvette t le Andrét.
111
 Nem lett volna szabad belemennie, hogy megvegye Andrénak a bi-
ciklit, de Laura képtelen volt bármit is megtagadni a kislányától. Nem
mintha André valaha is követel zött volna. Ha olyasmit látott a kira-
katban, ami tetszett neki, megállt és elkezdte bámulni. A Dawes bi-
ciklit akkor látta meg a Halford áruház kirakatában, mikor a karácso-
nyi bevásárlást intézték Guilfordban. Egy héttel kés bb Laura kinyitot-
ta a piros pénztárcát, és megvette a kerékpárt.
Alig egy hét telt el az új évb l, s André jelezte, hogy szeretne
egyedül elmenni Jacko kávézójába. A kamionsof rök füstös tanyája
úgy két mérföldre volt Durston falutól. srégi flippergépeivel, via-
szosvászonnal megterített asztalaival és harsogó wurlitzerével a helyi
gyerekek kedvenc esti találkozóhelyévé vált; jobban kedvelték, mint
a Durstoni Ifjúsági Házat, hiába tömték ezt tele pingpongasztalokkal
és tollaslabda-pályákkal.
- Hadd menjen! - mondta Sally Fielding, mikor Laura a szomszéd-
ba ment tanácsért. - Egy kis függetlenség nem fog neki ártani. Az én
Janice-em is odajárt annak idején. Jacko és Freda nem enged meg
semmi ostobaságot.
- De este akar menni, Sally. Egyedül, biciklivel.
- Na és? Járda van egészen odáig. És ahogy Andy biciklizik... nos,
nem is értem, miért aggódsz. Nézd, tudom mit jelent az isten háta
mögött élni. Nekem is évekbe telt, míg megszoktam, hogy Janice és
Simon elment. A gyerekeknek azonban némi függetlenségre van
szükségük, különben, ha feln nek, teljesen magadra hagynak.
- André máskor gy löl minden változást - dohogott Laura -, most
pedig ezt akarja csinálni.
- , Laura. A gyerekek megváltoznak. Még az Andréhez hasonló
gyerekeknek is fel kell n niük. Hadd menjen! Semmi baja sem eshet
Jackónál - csak helyi gyerekek járnak oda, s tudod, hogy k is
mennyire féltik Andyt.
Laura vonakodva, de igazat adott Sallynek, s André els esti kirán-
dulása minden gond nélkül lezajlott. Ezentúl a kislány a szerda esti
biciklitúrákat bevette a megszokott napirendjébe.
Laura újabb rönköt dobott a t zre. Nyírfa volt. Pillanatok alatt el-
égett. Laura panaszkodott emiatt Jeffnek, de a férfi azt mondta, hogy
most a nyírfákon a sor - a forgószélben kid lt gesztenyék és tölgyek
ugyanis már kis híján elfogytak. Laura elmosolyodott. Tíz évvel eze-
tt a fákat mindössze két szempont alapján különböztette meg: az
egyik csoportba tartoztak azok, amik karácsonyfára hasonlítottak, a
másikba pedig azok, amik nem. Ma már annyira megismerte ket,
hogy azt is tudta, melyik hogyan ég.
Mikor a BBC 1 kilenc Órai híradója megkezd dött, kiment az ud-
varra, és felnézett az égre. A szél elállt. Arcára es cseppek hullottak,
s azon t dött, hogy el menjen-e kocsival Andréért. Jacko és Freda
nem bánná, ha ott maradna a bicikli éjszakára. Hirtelen azonban os-
tobának érezte magát, s visszament, hogy megnézze a híradót. Meg-
próbálta tudomáson kívül hagyni azt a csiklandozó érzést a tarkójá-
ban, ami azt súgta, valami baj történt.
 29
André a Jacko kávézó el tti pepsi-colás táblához támasztotta a bicikli-
jét és odaláncolta. Benyitott az ajtón, majd belépett Jacko és Freda
füstös, éjszakai birodalmába, ahol a napi sültek maradékaiból készült
szendvicseket kínáltak a bejáratnál, melyeket két kézzel kellett fogni,
ha az ember nem akarta, hogy a zsíros anyag az ölébe potyogjon.
Napközben a kávézóban magas koleszterintartalmú ételeket szolgál-
tak fel a Guilford és Chichester közötti útvonalon járó teherautósof -
röknek. Jacko kávézója tulajdonképpen csak egy koszfészek volt, de
népszer koszfészek, különösen azon gyerekek körében, akik túl ki-
csik vagy túl közismertek voltak ahhoz, hogy a helyi kocsmákban
igyanak.
Ma este úgy tucatnyian lehettek, köztük két, vad külsej ka-
masszal, Dabber Younggal és Greaser Evansszel. A motorosok fekete
rruháit viselték, és felváltva játszottak egy ütött-kopott flipperen.
Amint André belépett, az ismer s lányok mosolyogva üdvözölték.
A lányok mellett ül pattanásos fiúk viszont tudomást sem vettek róla;
André túlságosan különleges volt ahhoz, hogy figyelmükkel tüntessék
ki. Ha valaki mégis megszólította, az bizton számíthatott rá, hogy hi-
telét veszti a többiek körében.
Freda arcára szikrázó mosoly ült ki, mire André a pulthoz ért -
melynek legnagyobb részét egy sziszeg , g zt okádó, króm borítású,
gázlánggal melegített monstrum foglalta el, ami egyetlen perc alatt
képes volt akár tíz liter teát is csersavvá f zni.
- Helló, kicsi Andy! Máris szerda van, ugye? Hogy repül az id !
A szokásosat hozzam?
André bólintott, de addigra Freda már fel is bontott egy üveg lan-
gyos Coca-Colát, és beletett egy szívószálat. Elvette a tízfontost, majd
beleszámolta André tenyerébe a visszajárót. Ha valaki más fizetett
volna tízfontossal egyetlen italért, Freda alaposan ledorongolta volna,
de Andrével más volt a helyzet.
- Parancsolj, kicsim. Jó hideg van odakinn, mi?
André bólintott. Letette az italát egy üres asztalra, a két motoros
mellett, majd odament a wurlitzerhez. A bedobott egyfontos érméért
hat számot játszott a gép. André benyomta a 13-as és a 18-as közötti
gombokat, anélkül hogy a címkéket elolvasta volna. Múlt héten a 7-
es és a 12-es közötti gombokat használta, a jöv héten pedig a 19-es
és a 24-es közöttieket fogja kiválasztani. Így m ködött André rendsze-
re. A Dire Straits a Telegraph Roadot kezdte bejárni, mikor André
visszament az. asztalához és leült. Dabber és Grease er feszítéseit
figyelte, ahogy megpróbálják legy zni a flippert. A két kamasz tünte-
en hátat fordított a lánynak. André Normanville - na ne!
Freda könyökével oldalba bökte Jackót. Neki is feleségéhez hason-
ló testalkata volt - túlsúlyos -, azzal a különbséggel, hogy kétnapos
borosta éktelenkedett az arcán, s olyan morózus hangulatban volt,

113
hogy a közegészségügyi ellen r is inkább messze elkerülte a piszkos,
légylepte fogadót. Jacko épp egy Dualit kenyérpirítót igyekezett meg-
javítani. Miután darabokra szedte, nem tudta, hogyan is kellene újra
összerakni.
- Mi van?
- Itt van André. Nézd csak meg a kabátját!
Jacko kikukucskált a teaf csillogó dombja mögül. A kislány hát-
tal ült neki. Hosszú b rkabátja kis híján a zsíros linóleumot seperte.
- Mi van vele?
Dabber és Grease azt hitte, Jacko ket nézi, ezért valamivel fino-
mabban kezdték kezelni a flippert.
- Mi az, hogy mi van vele? Mindig szép ruhákban jár, de ez a ka-
bát igazi b rb l van. Az anyja biztos több száz fontot fizetett érte.
Jacko megvonta a vállát, és visszament a kenyérpirítóhoz.
- Azt szeretném tudni, hogyan telik rá tanári fizetésb l? - dohogott
Freda.
- Én meg azt szeretném tudni, hogy a francba kell összerakni a ke-
nyérpirítót! - morgott Jacko az orra alatt.
Váratlanul heves perpatvar tört ki az egyik asztalnál, egy popmaga-
zin Jason Donovan poszterének „tulajdonjoga" körül. Jacko figyel-
meztet bömbölése azonban elég volt, hogy lecsillapítsa a kedélye-
ket. Senki sem mert Jackóval vitatkozni.
Nyolc óra harminckor André megitta a kóláját, és vett egy másikat.
Visszament az asztalához, és tovább nézte a csilingel flipper villogó
eredményjelz jét.
- Szerintem csíp téged, Dab - dünnyögte Greaser.
- Kapd be! - dühöngött Dabber, miközben egy pillanatra sem vette
le a szemét az acélgolyóról, és rülten nyomkodta a karok gombjait.
Meleg volt a kávézóban, és André kényelmetlenül érezte magát a
hosszú, sz rmeszegélyes kabátban. Noha megígérte anyjának, hogy
nem veszi le, az nem azt jelentette, hogy a cipzárját sem húzhatja le.
Levette magáról a fényvisszaver csíkokat, és kinyitotta a kabátját.
Greaser rákönyökölt a flipper üvegtetejére, és tenyere mögül oda-
szólt Dabbernek.
- Ne nézz oda, de szerintem ez a Normanville liba akar nekünk
mondani valamit.
Dabber elvesztette az utolsó golyóját is, és Andrére pillantott, mi-
közben úgy tett, mintha csak a faliórát nézné meg. Gyorsan meghúzta
kólásüvegjét, hogy leplezze megdöbbenését.
-A mindenit! - dünnyögte, miközben újra az eredményjelz felé
fordult. - Van lába. És nem is rossz.
- S t, dudája és puncija is.
Dabber újabb közömbös pillantást vetett André felé. A lány rövid
szoknyája - mely felcsúszott a combjára - és a sz k pulóver alátá-
masztotta Greaser megfigyelésének helyességét.
- A rohadt mindenségit, Grease! mégiscsak szellemi fogyatékos!
- Na és? Tizenhat éves. A keféléshez nem kell ész.
Dabber nem tudta, mit válaszoljon erre. Szeme sarkából ismét a

114
lányt figyelte. André nem ket nézte, hanem az eredményjelz re me-
redt. De még így is, ahogy ott ült, szétvetett lábakkal, szoknyája jófor-
mán a nyakában... Egy nagy kefélést megért, ezt nem tagadhatta
senki.
- Szerinted sz z még? - kérdezte Greaser.
- Biztos, hogy az.
- Megkeféljük?
-Aha.
Greaser és Dabber mindent együtt csinált. Mindketten egy közeli
surreyi faluban laktak, Witleyben. Mindketten ugyanabban a raktár-
ban dolgoztak Guilfordban. Mindketten Z1000-es Kawasakin moto-
roztak. Mindketten az 1989-es readingi popfesztiválon voltak el ször
lánnyal, ráadásul ugyanazzal, ugyanabban az órában, ugyanabban a
sátorban. Greaser volt köztük a vezér, s hajszállal értelmesebb is volt,
mint Dabber.
- Ha elmegy, megyünk mi is - döntötte el. - Majd vigyázunk,
hogy ne legyen felt . Aki a következ körben magasabb pontszá-
mot ér el, az megy el ször.
A parkoló fel l kétütem motorok hangos zúgása hallatszott.
- A francba, megjöttek a robogósok - morogta Greaser.
A helyi hatodik osztályosok szedett-vedett csapata nyomult be a ká-
vézóba, és zajosan a pult köré gy ltek.
André becipzározta a kabátját, felhajtotta az italát, és elment.
Fredát lefoglalta egy, a visszajáró körül kialakult vita. Mire sikerült
az ellentéteket tisztáznia, és felvette az összes rendelést, észrevette,
hogy André elment, s a Greaser-Dabber páros is felszívódott. Ez volt
a baj azokkal a nagy motorokkal; ha úgy akarták, olyan csendesen jár-
tak, akár egy kísértet - eltér en a zajos, kis fingógépekt l, amikkel ez
a robogós banda érkezett.

30
André hátsó lámpájának nyoma sem volt az erd n átvezet , hosszú,
sötét f úton. Greaser el ször azt hitte, hogy a lány az Erdészeti Fel-
ügyel ség egyik aszfaltozott ösvényén indult el, ám ekkor Dabber
észrevette a vörös fényt, úgy kétszáz méterrel el ttük; André az út-
menti ösvényen kerekezett. Felmentek a f re, s nagy gépeiket ügye-
sen átkormányozták a szegélyen keresztül az ösvényre. Ahogy köze-
ledtek, fényszóróiktól világítani kezdtek André fényvisszaver csíkjai.
A lány minden bizonnyal hallotta és látta ket, ennek ellenére ugyan-
abban a tempóban pedálozott tovább, nem nézve se jobbra, se balra.
A két kamasz alacsonyabb sebességfokozatba kapcsolt, s közrefogták
Andrét; Greaser belülr l, Dabber kívülr l.
- Szia! - kiáltotta Greaser, miközben bukósisakján felhajtotta a ros-
télyt.
André felépillantott, és tovább tekerte a pedált.

115
 - Gondoltam, ideje lenne egy kicsit jobban megismerni egymást -
mondta Greaser. - Téged Andrének hívnak, ugye?
Az ösvény keskenyebbé vált, s Dabber motorjának spoilere meg-
lökte Andrét. A bicikli megingott, s miközben André megpróbálta
visszanyerni az egyensúlyát, nekiüt dött Greaser gépének. A kor-
mányrúd eltalálta a Kawasaki tükrét.
- Hé! - kiáltotta Greaser. - Ne karcold össze a motoromat, te liba!
Dabber elévágott Andrének, s a bicikli els kereke nyikorogva sú-
rolta végig a motor spoilerét. A lány gyorsan fékezett, s leugrott a ke-
rékpárról, miel tt elveszítette volna az egyensúlyát. A kamaszok meg-
álltak, és letámasztották motorjaikat. Nem vették le a gyújtást, s a
lámpák is égve maradtak. A precízen hangolt gépek csendesen duru-
zsoltak a sportos kipufogón keresztül.
- Gondoltuk, neked is lenne kedved egy vérbeli motorozáshoz -
mondta Greaser. André felé nyújtotta a kezét, megsimogatta a haját,
és az ujjára tekert egy tincset. - És utána pedig... - befejezetlenül
hagyta a mondatot, és elmosolyodott. - Te is elviszel engem és Dab-
bert egy körre. - André rezzenéstelen arccal meredt rá. Talán éppen
ezt akarta. Talán szerette a keménységet. - Mit gondolsz, Dab? Sze-
rintem ez így tisztességes. Mi is elvisszük egy körre, is elvisz ben-
nünket egy körre.
Dabber elvigyorodott. Az el ttük álló kaland gondolatától máris
erekciója volt.
- Nagyon is tisztességes, Grease.
Greaser elengedte André haját, s lehúzta a cipzárt a lány kabátján.
Nagyfogú cipzár volt, könnyen járt. Greaser a lány combjára tette a
kezét, s végighúzta az ujját a lábai között. André továbbra is némán
meredt rá, hideg, közömbös szemével, melyek zöld csillogásától
Greaser kezdte kényelmetlenül érezni magát. Te jó ég, gondolta, s
hirtelen dühös lett önmagára. Egy szellemi fogyatékos. Mi a büdös
francot akarnak k egy szellemi fogyatékostól?
- Liba! Hülye liba!
Dabber túlságosan megdöbbent ahhoz, hogy elkapja Andrét. Grea-
ser utána vetette magát, de megbotlott a bicikliben és elesett.
- Kapd el! - üvöltötte, de André már az ösvényen szaladt. Mire a
kamaszok felültek a gépeikre és utána fordították a fényszórókat, a
lány már elt nt.
Dabber meglátta az Erdészet Bizottság traktorainak készült utat,
ahogy elmentek mellette.
- Grease! - kiáltotta, miközben megfordította a Kawasakit a kes-
keny ösvényen.
Greaser látta társát elt nni az erd ben, és utánadöngetett. Teljes
gáznál a Kawasaki motorok jellegzetes, élesen dübörg hangot adtak
ki. A sötét, néma feny k között vezet , traktoroknak és vontatóknak
tervezett kövesút alig volt három méter széles. André hollétér l fény-
visszaver csíkjai árulkodtak. Úgy világítottak száz méterre a motoro-
sok el tt, mintha csak csalogatnák ket: „gyertek, kapjatok el".
Greaser visszakapcsolt, gázt adott, és elhúzott Dabber mellett. Ki-

116
pufogóik hangja visszaver dött a fákon. Hirtelen a fényszórók csóvá-
jában felt nt a szaladó lány és az ösvényen keresztbe rakott feny tör-
zsek halma, ami elállta a menekülés útját. Az Erdészeti Felügyel ség
szállítói keményen dolgoztak, hogy rendbehozzák az 1987 októberé-
ben pusztító hurrikán és a tavalyi kisebb viharok rongálásait.
André váratlanul letért az ösvényr l és bevetette magát a feny k
közé, épp miel tt Greasernek sikerült volna elkapnia a haját. A fiú ká-
romkodott, és André után fordította a motorját. Dabber utolérte. Le
kellett lassítaniuk, hogy ki tudják kerülni a lámpáik fényében el buk-
kanó s n ültetett fákat. Tapasztalt motorosok voltak, s ez az út
amúgy sem sokban különbözött azoktól a közlekedési bólyáktól, ami-
ket a motorosvizsgán könnyedén kerülgettek ki. Egy bozótot azonban
Greaser túl kés n vett észre, s motorjának üvegszálas spoileréb l jó-
kora darabot tört le. A fiú káromkodott, egyenesbe hozta a motort, s a
kerekek száraz t leveleken pörögtek.
André megcsúszott és elesett. Lassan feltápászkodott, és továbblo-
holt. Kimerült; szíve vadul kalapált. A motorok közvetlenül mögüle
jöv dübörgésének hangja megtöltötte az erd t. Valahányszor átug-
rott egy kanálist, sikerült néhány méteres el nyre szert tennie, de né-
hány másodperc múlva összeesett a fáradtságtól, s üldöz i máris a
nyomában voltak. Az ide-oda cikázó fénycsóvák kórházfehérre festet-
ték az André el tti aljnövényzetet, s a lány megpillantott egy vastag
drótkerítést, egy mély kanális túlsó oldalán. A kerítés három méter
magas volt, s André tudta, sem ereje, sem ideje nem lenne megmász-
ni.
Miközben lába megcsúszott a kanális sáros partján, szembefordult
üldöz ivel; vékony alakja kitárt kabáttal, sárral befröcsköl dött lábbal
állt a két motor pokolian er s halogénlámpáinak fényárában.
- NE! - sikította, miközben elvesztette az egyensúlyát, és hátrazu-
hant. - MINDEN ROSSZ! MINDEN ROSSZ!

31
A robbanás megremegtette Jacko kávézóját és kitört néhány ablakot.
Jacko tudott fürge is lenni, ha szükség volt rá. Úgy vetette ki magát a
pult mögül, mintha csak puskából l tték volna ki, s els ként ért a fo-
gadó el tti parkolóba. A robbanást hangos mennydörgés követte,
mely hosszabb ideig tartott, mint amit Jacko valaha is hallott. Lassan
azonban távoli robajjá halkult, mintha csak egy elrepül Concorde-tól
származna.
A különös fény dél felé világította be az eget - noha a hosszú, fé-
lelmetes mennydörgés épp az ellenkez irányból jött. Freda közvetle-
nül férje mögött állt, körülöttük pedig a hangosan lármázó ifjú vendé-
gek.
-A mindenségit! - nyögte Jacko. - Úgy t nik, a Tanner telepítés-
nek vége.
- Gázrobbanás? - kérdezte az egyik robogós, miközben felpattant

117
kétütem járgányára, és lenyomta a berúgó kart. Az összes gyerek iz-
gatottan készült felderíteni a robbanás okát.
- Ez nem gázrobbanás volt - mondta Jacko, s egy pillanatra sem
vette le a szemét a fényr l. - Inkább egy dunsfoldi repül gép.
- Ugyan már, Jacko! - jegyezte még Freda. - Honnan veszed?
Nézz csak oda! Mintha egy fénysugár lenne.
Jacko felnézett; világítógázok halványuló fénye húzott csíkot az éj-
szakai égre, a távoli fák pislákoló ragyogása és egy másik hely közé,
ahonnan a különös mennydörgés származott.
- Repül gépt l van - jelentette ki komoran Jacko. - Szegény flótá-
sok!

32
Rob Jones erdészeti felügyel nek is ugyanez volt a véleménye, mi-
közben felmászott a t ztoronyba; egy dunsfoldi repül gép vagy földet
éréskor vagy felszálláskor rázuhant a Tanner telepítésekre. Különös -
mindig azt hitte, hogy a dunsfoldi British Aerospace repül tér éjszaka
nem üzemel. És a robbanást követ mennydörgés vajon miért tartott
olyan sokáig? Furcsa.
Rob még sohasem mászott fel a toronyba sötétben. Szerencséjére,
nem kellett felmennie egészen a megfigyel állásig; amint a tizenöt
éves feny k koronái fölé került, jól belátta az egész területet. Úgy fél
mérföldre dél felé, a f út irányában t z pislákolt a fák között. Ha eléri
a növények fels bb, gyantás részeit, semmi sem állhatja útját annak a
több millió font érték feny erd rész pusztulásának, mely a széles el-
lent zsávok közé kerül.
Volt azonban valami a t z keletkezése körül, amit Rob nem értett.
Hunyorított, hogy jobban lásson, de a jelenség nem változott: hal-
vány fény - mintha csak egy lemerült elemlámpa fénye lenne - vilá-
gította be az eget a t z irányából. Rob hiába meresztette a szemét, a
ragyogás gyorsan elhalványult. Egyik kezével elengedte a létrát, és a
zsebéb l el vette Telecom Ebony márkájú hordozható rádiótelefon-
ját. Mellkasával nekitámasztotta a létrának, és felhívta a durstoni
rend rséget. Miközben ügyetlenül a füléhez tartotta a kagylót, és hall-
gatta, ahogy a telefon kicseng, látta, amint a különös fehér fénycsóva
teljesen elt nik.

33
A hatalmas robbanás és a távoli, visszhangzó mennydörgés ki zte a
Durston Wood-i polgárokat a televízió el l az utcára.
-Valakinek a gázpalackja lehetett, nem gondolod? - kérdezte Lau-
ra Sally Fieldingt l. maga is gyakran aggódott a garázsban lév
nagy gázpalack miatt. A lakótelepet ugyanis nem látták el vezetékes
gázzal.
118
 - Nem hiszem - felelte kétkedve Sally, miközben az eget kémlelte
a hang irányában. A házakat körbeölel fák lehetetlenné tették, hogy
bármit is lásson. - Emlékszem, gyerekkoromban egyszer láttam, ami-
kor egy kempingben felrobbant egy gázpalack. Hangos, nagy durra-
nás volt. Nem pedig mennydörgés, vagy ahhoz hasonló.
Valaki el hozott egy hordozható rádiót, és megkereste rajta a „Me-
gye Hangját", de ott csak zenét sugároztak.
- André már biztosan hazafelé biciklizik - mondta Laura, és aggo-
dalmasan megnézte az óráját. - Elé kellene mennem...
- Semmi baja nem eshet -jelentette ki Sally. - Hányra kell hazaér-
nie?
- Fél tízre.
- Az a pár perc késés nem számít - mondta gyakorlatiasan Sally. -
Adj még neki egy fél órát! Ha akkor sem lesz még itthon, érte mégy,
én pedig ügyelek a telefonodra.
Laura válaszát elnyomta a f út fel l hallatszó szirénák hangja.
A következ tíz percben újabb szirénák üvöltöttek a távolban. Id vel
az emberek, nem tudván, mi történik, elunták magukat, és lassan
visszaszivárogtak a házaikba.
- Menj be te is, és hagyd abba a nyugtalankodást! - parancsolt rá
Sally Laurára. - Még van öt perce, hogy itthon legyen, és különben is,
biztosan a tüzet nézi, vagy akármi legyen is az.
Laura elköszönt, s még épp id ben ért be a házba, hogy a konyhai
rádión meghallja a surreyi és West Essex-i határon, Durstonben tör-
tént különleges robbanásról szóló híradást. Teát akart készíteni, mikor
odakintr l zajt hallott. Kinyitotta az oldalajtót. André a garázs falához
támasztotta a biciklijét. Gyönyör b rkabátja összepiszkolódott, el-
szakadt, s a kislány csupa sár volt. Csillogó zöld szemével hunyorított
a hirtelen fényben.
- Andy! Drágám! Mi történt?
André kiszabadította magát anyja öleléséb l, és bement a konyhá-
ba. Egyenesen a mosogatóhoz lépett, és töltött magának egy pohár vi-
zet. A neonlámpa fényében Laura megkönnyebbülve látta, hogy lá-
nyának semmi baja. Össze akarta szidni, de rájött, hogy ez teljesen
céltalan volna; a nyugodtság volt a legjobb orvosság. Segített André-
nek levenni az elszakadt kabátot.
- Nos, mi történt, Andy?
- Nem hallom.
Laurát páni félelem fogta el; eszébe jutott, hogy egyszer már aggó-
dott André hallásáért, egy hangos durranást követ en.
- Hogy érted azt, hogy nem hallasz? Mi történt? - Laura felemelte
a hangját: - Mi történt?
- Elestem a biciklivel.
- Megütötted magad?
Semmi válasz.
Laura megismételte a kérdést, hangosabban. André megrázta a fe-
jét, s miközben megitta a vizet, szeme sarkából anyját figyelte. Mikor
Laura odahajolt hozzá, lekuporodott a mosogató mellé. A mozdulat

119
megrémítette az asszonyt, noha nem mutatta. Tízéves kora óta André-
nek nem volt miért félnie anyjától; a baleset óta Laura odaadó, önzet-
len szeretettel vette körül lányát. Ez alól egy kivétel volt, egyetlen al-
kalom, mikor André tízéves volt. Akkor is, Laura rövid dühkitörése
szándékos volt, s azóta sohasem ragadtatta ilyesmire magát.
A félelem, ami akkor André szemében tükröz dött, ismét megje-
lent. Laura megrázta a fejét. Nem... Ez képtelenség. Magához húzta
Andrét és megölelte.
- Hallottad azt a hangos durranást és mennydörgésszer zajt úgy
húsz perccel ezel tt? Biztosan hallottad.
André bólintott.
- És a szirénákat?
André ismét bólintott.
Laura enyhén megrázkódott a megkönnyebbülést l. Hát persze.
A robbanás, vagy bármi is volt az, meg a t zoltók és rend rök vad
szirénázása megrémítette a kislányt. Mi mástól eshetett volna el a bi-
ciklivel? Hiszen máskor sohasem esett el vele. Ez is biztosan meg-
ijesztette.
- Ó, drágám! Biztosan nagyon megijedtél, s anya még jobban rád
ijeszt azzal, hogy kiabál veled. Kérlek, ne haragudj rám! - Szorosan
magához húzta a kislányt, míg azt nem érezte, hogy a törékeny test-
l elszáll a feszültség. Homlokon csókolta Andrét - és meglátta a
megpörköl dött hajtincseket. André selymes, fekete hajában helyen-
ként világosbarna, megperzsel dött csomók éktelenkedtek. Eltolta
magától a lányt, s észrevette, hogy a szemöldökei is megégtek.
- Andy... A hajad és a szemöldököd megpörköl dött.
- Megpörköl dött?
- Megégett!
- A kerti t z.
Hát persze. Laurának eszébe jutott, hogy aznap délután Andy ra-
kott a t zre. Túl közel állt hozzá, mikor a parazsak repkedtek. Mégis,
valami nyugtalanította.
-Mikor a zuhanyzás után megfésültem a hajadat, nem láttam,
hogy a hajad és a szemöldököd megégett volna.
- Kerti t z - ismételte meg André. - Túl közel.
Laura felsóhajtott. Nem tudta, mire vélje a dolgot. André mindig
igazat mondott, és Laura szerette ennek okát abban látni, hogy André
alapvet en szinte lány; jobb volt ezt hinni, mint belátni: André nem
bír akkora intelligenciával, hogy hazudni tudjon. Különben is, mit
számított ez? Az volt a fontos, hogy André épségben hazaért. Laura
elmosolyodott, és megsimogatta a lánya haját.
- Mindenesetre, ilyen állapotban nem te leszel Anglia szépe. Enge-
dek neked fürd vizet. Úgy t nik, egy hosszú „áztatás" most nem árta-
na neked. Gyere, kisasszony! Levesszük a ruháidat.
Fél órával kés bb André az ágyában feküdt, és a tévét nézte. Amint
Laura kiment a szobából, felhangosította a készüléket.
Majd mindjárt megbeszélem ezt vele, gondolta Laura, miközben
kinyitotta a mosógép fedelét. André bepiszkított szoknyáját, pulóverét

120
és alsónem jét hozzárakta a hét során összegy lt szennyeshez, majd
el vette a sz rmeszegélyes b rkabátot. Közelebbr l megvizsgálva,
nem is t nt olyan súlyosnak a kár. A sár lejön, a szakadás pedig egy
varrás mentén keletkezett, így volt rá esély, hogy rendbe lehet hozni.
De akkor Laura hirtelen észrevett valamit, amit l úgy érezte, mint-
ha hideg, nyirkos kéz markolna a szívébe. Lábából kiment az er , s
rögtön le kellett ülnie egy konyhai székre. Keze annyira remegett,
hogy kis híján elejtette a kabátot.
Kérlek, Istenem, ne! Mondd, hogy nem igaz! Képtelen lennék az
egészet újra kezdeni! Pang az ország - ezt a házat senki sem venné
meg. És szeretek itt lenni. Mindketten szeretjük ezt a helyet. Boldo-
gok vagyunk itt. Kérlek, ne rontsd el! Kérlek!
A baleset óta eltelt keser évek azonban megtanították Laurával,
mennyire hasztalan imádkoznia. Nem volt olyan küls er , amihez
fordulhatott volna. Mint mindig, André biztonsága most is rajta és
csakis rajta múlott, s azon, hajlandó-e a szükséges lépéseket megten-
ni, bármennyire is kényelmetlenek legyenek azok. Ez a gondolat
adott neki er t, hogy felálljon, s a halion át bemenjen André szobájá-
ba, kezében az árulkodó kabáttal. Kinyitotta az ajtót. A televízió
bömbölése fogadta.
André anyja felé fordult, ahogy ott állt az ajtóban. Tekintete a ka-
bátra vet dött, és tudta. A televízió távkapcsolóján megnyomta a „né-
mító" gombot. A hirtelen beállt csönd drámai volt. Laura maga elé
tartotta a kabátot, anélkül hogy egy lépést is tett volna az ágy felé.
Szemében könny csillogott, mikor megszólalt.
- A sz rmeszegély is megpörköl dött, Andy. Látod? Megégett. Dél-
után pedig nem volt rajtad ez a kabát, vagy tévedek?
André szeme elkerekedett a rémülett l.
Laura bement a szobába, és megállt az ágy mellett. Ezúttal a düh
úgy tört ki bel le, mint egy víz alatti vulkán.
- VAGY TÉVEDEK?
- Muszáj volt! - sikította André. Ledobta magáról a takarót, s mi-
közben a térdén ugrált fel-le, öklével a párnát csépelte. - Muszáj!
Muszáj! Muszáj! Muszáj! Muszáj!
- MIÉRT?
Laura megfogta Andrét, és a hátára fektette.
- MIÉRT?
- Bántani akartak! - kiáltotta André.
- Kik?
- Két fiú. A kávézóból. Követtek.
Laura úgy érezte, elájul. André elegáns fésülköd asztala felé for-
dult, és elvette a hajkefét. A mozdulattal azonban leverte Khalid be-
keretezett fényképét, ami a földre zuhanva darabokra tört.
André kétségbeesetten felsikoltott. Arcát a párnába temette, és ke-
servesen sírni kezdett. Laura meghökkent. Egyik döbbenet követte a
másikat. Ledobta a kefét, és gyengéden megérintette a lányát.
André sírt. El ször a baleset óta, el ször csecsem kora óta, sírt.
 34
Amarah, Dél-Irak

Amarah modern, kozmopolita város volt, ahol a folyammenti arabok

dialektusát nagyon kevesen beszélték, s ahol Nuri és Khalid kezdte
magát jobban érezni - a csatornákba tisztítatlanul folyó szennyvíz el-
lenére.
Az els keresked , akivel a két utazó összefutott az egyik zsúfolt,
sötét sikátorban, egy pénzváltó volt. Dolláronként háromdínáros
uzsoraárfolyamon átváltott Nuri pénzéb l kétszáz dollárt. Mikor Nuri
tiltakozott, a ráncos, öreg arab csak megvonta a vállát, és kijelentette,
hogy a hallgatásnak ára van: észrevette ugyanis Nuri tárcájában a ma-
radék köteget. A tanulópénz kifizetése után Nuri óvatosabb lett; több
pénzváltóhoz is odament, s egyszerre csak száz dollárt váltott át.
Összesen ezer dollár érték dinárt tömködött köpönyege zsebébe, s
végre mehettek vásárolni, anélkül hogy gyanút keltettek volna.
Kiköt i rakodómunkásból átvedleni üzletemberré körültekint ter-
vezést igényelt. El ször vettek két közepes méret b röndöt, melyek-
be belerakták a holmijaikat, köztük Nuri texasi csizmáját, amit min-
denképpen meg akart tartani. A jó szolgálatot tett hátizsákokat bele-
dobták egy szemetesbe - két mezítlábas fiú rögtön kiemelte ket, s
örömükben ugrándozva, elt ntek velük egy sikátorban. Egy borbély
megnyírta Nuri ápolatlan haját és szakállát.
Rábukkantak egy fedett udvarra, ahol cipészek javítottak és árultak
különböz féle lábbeliket, az egyszer szandáloktól kezdve a hagyo-
mányos, kézi munkával készült, ékkövekkel díszített cip kig. Nuri ki-
választott két pár fekete b rcip t és két vékony pamutzoknit, majd
addig alkudozott, míg méltányos árért el nem vihette ket. Ezután
egy török szabó ráigazított két különös vásárlójára egy-egy könny öl-
tönyt. Öltözéküket fehér ing és divatos nyakkend tette teljessé. Nuri
gondosan ügyelt rá, hogy új ruhájuk ne legyen túl drága. A többi
szükséges holmi - alsónem k, fogkefék és egyéb egészségügyi felsze-
relések - beszerzése könnyen ment.
Az Amarah óvárosának utcáira ér két jól öltözött férfinak nem kel-
lett tartania attól, hogy utánuk fordulnak az emberek. Egyikük ala-
csony és tömzsi volt, a másik magas, sz ke, s látszólag állandóan mo-
solygott. Nuri meglehet s büszkeséggel szemlélte tükörképét egy áru-
ház kirakatában. Még sohasem volt öltönye, s t, a katonai egyenruha
kivételével, ez volt az els alkalom, mikor nyugati jelleg öltözéket
viselt.
Leintettek egy taxit, ami elvitte ket az elegáns, négycsillagos Iris
szállodába. Az épület az Amarah északi részén lév kertvárosban állt,
a Tigris széles folyásának partján. A taxisof r javasolta, hogy ide jöjje-
nek, mivel a szállodának saját áramfejleszt és víztisztító berendezé-

122
se volt. A hosszú út miatt a viteldíjon felül két dinár benzinhozzájáru-
lást is kellett fizetniük.
A szállodaportást jobban érdekelte a hordozható televízióján látha-
tó futballmeccs, mint a bejelent lapok, amiket Nuri kitöltött. A szobá-
ért el re kellett fizetni, de a férfit egyáltalán nem lepte meg a felé
nyújtott százdolláros bankjegy. Mivel Amarah folyómenti város volt,
lakói gyakorlatilag az összes keleti pénzt ismerték, és az amerikai
dollár használata is meglehet sen elterjedt volt. Noha az arabok gy -
lölték az amerikaiakat, ez a fizet eszközükre nem vonatkozott. A por-
tás, anélkül hogy levette volna szemét a képerny l, megnyomott
egy gombot a pult túloldalán, és odahívta a hordárt.
A régi krimikben mindig van egy baljós külsej ember a szállodák
halljában, aki újságja mögül lesi a bejelentkez vendégeket. Az Iris
halljának egyik kényelmes fotelében ül , hamuszürke öltönyös férfi
nem t nt különösebben félelmetesnek, és Paris Match-ot olvasott. Ál-
talában nem is csellengett szállodákban, és idegenek után sem lesel-
kedett. Valójában arra várt, hogy végre megjöjjön a munkatársa. Min-
demellett, Nuri és Khalid balszerencséjére a férfi épp a hallban ült,
mikor bejelentkeztek. Megvárta, míg az új vendégek elindulnak a
szobájuk felé, majd odament a pulthoz. A portás ezúttal el zéke-
nyebb volt, és kikapcsolta a televíziót. Kifizet volt udvariasan bán-
ni a mukharabati titkos rend rség ügynökeivel.
A portás megmutatta az új vendégek bejelent lapjait, s gyorsan
fénymásolatokat is készített róluk. A férfi Nuri százdollárosát is alapo-
san megvizsgálta. Udvariasan köszönetet mondott a portásnak,
visszaadta a pénzt, és kisétált a napfényre.
Talán nincs semmi gond, de az ember sohasem lehet elég óvatos.
1989. augusztus 18-án hatalmas robbanás történt Bagdadtól ötven ki-
lométerre délre, az Al Hillah-i szilárdf anyag-gyártó üzemben. Az-
óta megkülönböztet figyelem fordult egy másik, távoli központ, Rifa
felé. Rifához Amarah volt a legközelebbi város. Az Observer újságíró-
ja, Farzad Bazoft korábban kérdez sködött Rifával és Al Hillahhal
kapcsolatban, s t egy angol ápolón társaságában még a robbanás
színhelyén is látogatást tett. Több külföldi újságíró is járt Al Hillah-
ban, de egy sem mutatott érdekl dést Rifa iránt; éppen ezért k még
éltek, míg Bazoft az életével fizetett a kíváncsiságáért.
Ett l fogva megszigorították a biztonsági intézkedéseket Amarah
körzetében. Általában az Iris szálloda új vendégeit egyszer volt el-
len rizni: felhívták Bagdadot, ahol a Mukharabat központi IBM szá-
mítógépe üzemelt. Nemrégiben azonban egy eltévedt bomba meg-
rongálta a komputert, így most az adattároló szalagokat be kellett táp-
lálni a Törökországon keresztül Franciaországból érkezett Bull számí-
tógépbe. Ily módon valószín nek t nt, hogy jó id beletelik, mire
megtudják, ki is valójában a két idegen.
 35
Dél-Anglia,
1991. március 7., csütörtök

A munka zaja töltötte be a Tudomány szerkeszt ségét, mikor Lloyd

megérkezett. Hírek szerint, el éjjel hatalmas meteorit csapódott
be az Erdészeti Felügyel ség egyik telepítésébe, a surreyi és West Es-
sex-i határon, Durston közelében. A f irodában Lloyd kollégái egy te-
levízió köré gy ltek, hogy megnézzék a Sky News helyszíni tudósítá-
sát a Tanner telepítésben végbement pusztításról. A képek azt a fran-
cia légibemutatót juttatták Lloyd eszébe, mikor egy Airbus lezuhant
és hatalmas területen végigszántott egy feny erd n.
Gary Pepper nagyon szerette volna megírni a sztorit, ám Lloyd el-
vetette az ötletet.
- Hadd csemegézzenek most a bulvárlapok! - jelentette ki. - Mi
majd akkor írunk egy elfogulatlan cikket, ha az eset már nem lesz
szenzáció.
- De semmi nyoma a meteoritnak, Lloyd - jegyezte meg Gary. -
Valami különös dolog történt Durstonben.
-Semmi sem lehet olyan különös, hogy kifizessük azt a számlát,
amit ti egy félnapos kiküldetés után hoztok - mondta kurtán Lloyd. -
A hírügynökségek tudósítását majd a „Címszavakban" rovatban közöl-
jük le. Ha egy hónap múlva is érdekl dést kelt a dolog, akkor mi is
megírjuk. A Tudomány bulvárlap, de ha te ezt hiszed, rossz helyre
jöttél. - Ezzel Lloyd sarkon fordult és bement az irodájába. Nem vág-
ta be maga mögött az ajtót - az nem az stílusa -, de elegend er -
vel zárta be ahhoz, hogy a többiek tudják, ki a f nök.
Az irodájában volt egy kétkazettás videomagnó. Bekapcsolta, hogy
készítsen egy másolatot Ted Prentice szalagjáról. Úgy döntött, miel tt
hozzáfog szokásos napi teend i elvégzéséhez, megnézi a felvételt.
„Az apró agy - óriási teljesítmény" cím huszonöt perces, igen tár-
gyilagos dokumentumfilmet a Négyes Csatorna számára készítette
egy független produkciós iroda, a Mindway Films. A kazetta tokjára
ragasztott címke szerint hat évvel korábban, 1985-ben sugározták el -
ször. Ted Prentice-t gyártásvezet ként tüntették fel. Több figyelemre
méltó parafenomén képességeit vizsgálták: Tommy Jeffersonét, egy
tízéves fiúét, aki különleges zenei tehetséggel volt megáldva, hason-
lóan egy amerikai parafenoménhez, Leslie Lemke-hez; ketten villá-
mokat tudtak el idézni; egy fiú egy kétszáz éves id skálán tudott
számításokat végezni a naptárral; és végül ott volt a tizenöt éves, sz -
ke, iraki fiú, Khalid al Arni, aki meg tudta mondani az id t. Biztosan
az az id mondó parafenomén, akir l Ted Prentice mesélt.
Lloyd újból lejátszotta a szalagnak ezt a részét. Az iraki fiú éppen
olyan képességekkel rendelkezett, mint André: tökéletesen meg tudta
mondani a pontos id t. A szalagon fiatalabbnak látszó Ted Prentice

124
kijelentette, hogy az el napok során több kísérletet is végzett Kha-
liddal, és ez id alatt a fiú semmilyen órához sem férhetett hozzá. En-
nek ellenére, valahányszor megkérdezték t le az id t, másodpercre
pontosan meg tudta mondani. A dokumentumfilm hitelessége kedvé-
ért, szülei beleegyeztek, hogy a fiút huszonnégy órán át egy ablakta-
lan szobában tartsák, ahol végig a kedvenc rajzfilmjét, a Tom és Jerryt
nézte egy zártláncú monitoron. Minden második órában megkérdez-
ték t le az id t, s az összes válasza helyes volt.
A film utolsó kockái peregtek le a képerny n. Az irodai televízió
képe villogni kezdett, majd megjelent rajta egy széken ül , idegesnek
látszó fiú. A kamera el tt felt nt a csapó táblája, rajta a fiú nevével és
különleges képességével.
Lloyd szerette volna megnézni, mit vágtak ki Ted Prentice-ék a m -
sorból, de az eddig eltelt harminc perccel már így is sokat pazarolt a
Tudomány idejéb l. A film végén a telefax leveleket kezdett kidobál-
ni magából; Della ki-be járt egy halom papírral a kezében, és a kollé-
gák is id nként beleskel dtek az ajtaján, majd elsomfordáltak, látván,
hogy f nökük nem ér rá. Lloyd átkozta a rá háruló felel sséget. Dühí-
tette, hogy épp arra nem ér rá, amivel a legjobban szeretne foglalkoz-
ni. Kikapcsolta a televíziót, s a videomagnó halkan továbbcsévélte a
szalagokat, ahogy lemásolta Dr. Prentice kazettáját.

36
Amarah, Dél-Irak

Mire Khalid megmutatta Nurinak, mi hogyan m ködik a szállodai

szobában, az id sebb férfi úgy döntött, Amerika talán nem is annyira
pocsék hely, mint ahogy azt az újságok és a televízió megpróbálta el-
hitetni vele. Az az ország, ahol kitalálták a váltakozó er sség zu-
hanyt és az egykarú hideg-meleg vízszabályzó csapot egyáltalán nem
lehetett rossz hely.
Nuri reggel hatkor ébredt, lezuhanyzott, majd újra visszafeküdt.
Három órával kés bb - mikor Khalid még mélyen aludt - kiugrott az
ágyból, ismét lezuhanyzott, majd visszabújt a szaténtakaró alá. Mivel
ilyen luxusban még sohasem volt része, nagyon élvezte. Ha ágyba
bújt, alig várta, hogy zuhanyozhasson, ha zuhanyzott, alig várta, hogy
ágyba bújhasson. Egyszer csak rossz gombot nyomott meg a televízió
távkapcsolóján, és a CNN közel-keleti hírei kezdtek teljes hanger vel
bömbölni a készüléken. Khalid felébredt.
- Bocs - mondta vidáman Nuri, miközben egy sz ke üstök lustán
kiemelkedett a takaró alól. - Csak ismerkedem a szobával. Lehet,
hogy te hozzá vagy szokva az ilyen életmódhoz, de én nem. Bár ha
gyakorolnám, azt hiszem, én is hozzá tudnék szokni. - Ezzel felkelt
az ágyról, és elment lezuhanyozni. Tizenöt perccel kés bb jelent
meg újra, miután bekente magát minden fellelhet samponnal és tus-
fürd vel.
125
 - úgy illatozol, mint az anyám - jegyezte meg mosolyogva Khalid.
- Nem tudom, hogy ezt sértésnek vagy bóknak szántad-e. Nem is-
merem az anyádat - felelte Nuri, miközben kritikus szemmel vizsgál-
gatta frissen nyírt szakállát a tükörben.
- Nagyon kedves hölgy.
Nuri éles pillantást vetett társára a tükörben, s meglátta fájdalmas
arckifejezését. A fiatalember - megszokott jó kedvén kívül - ritkán
mutatta ki érzelmeit, s családjáról sem beszélt szinte soha.
- Lehet, hogy a szerencsédet a családodtól örökölted, Khalid.
- Nem hiszem. Nuri... - habozott, majd gyorsan kibökte: — Nuri!
Megyünk Bagdad közelébe?
- Kikerüljük Bagdadot - válaszolta Nuri. - Nidel azt mondta, Bag-
dad túl veszélyes lenne nekünk.
- A szüleim Bagdadban élnek. Szeretném meglátogatni ket.
Az id sebb férfi meglep dött.
- Én úgy tudtam, hogy Kurdisztánban laknak.
- Nyáron igen. Van egy csinos villánk a Duhok melletti tónál. De
most Bagdadban tartózkodnak. Van egy házuk Mansourban.
Nuri elnémult. Bár sohasem járt Bagdadban, Mansourról már hal-
lott. Kellemes kertváros volt a lóversenypálya közelében, s a gazdag
bagdadiak laktak ott; a Mercedesek és az úszómedencék számát a
szomszédok közötti versengés határozta meg, s Szaddam Husszein
séges tikritijei is itt vásároltak fillérekért hatalmas telkeket. Ennek
ellenére ki volt zárva, hogy elmenjenek Mansourba. Nurinak csak
vázlatos tervei voltak arra vonatkozóan, hogyan jutnak Kurdisztánba,
de ez szándékos volt, hiszen képtelenség lett volna mindent el re
megtervezni; úgy kellett cselekedniük, ahogy épp a körülmények en-
gedték. Öngyilkossággal ért volna fel, ha két kurd katonaszökevény -
bármennyire is jó álruhában és hamis papírokkal - bemerészkedik
Bagdadba.
El ször el akarta vetni az ötletet, ám eszébe jutott, mi mindent
megtenne, hogy láthassa a családját, ha volna, s meggondolta magát.
Khalid vállára tette a kezét, s szeretetteljesen megölelte.
- Nálatok is ilyen szobák vannak?
- Sokkal jobbak.
-Akkor máris indulunk Bagdadba.
A Khalid szemében megcsillanó boldogság szinte elfeledtette Nuri-
val a rájuk leselked veszélyt.

Kés n reggeliztek meg a szálloda éttermében. Khalid megmutatta Nu-

rinak, hogyan kell kiszolgálnia magát a büfében; hogyan kell a ke-
nyérpirítót használni, s hogyan kell a kávéautomatából el csalogatni
az italt. Kés bb Nuri kikérdezte a szálloda el tt várakozó taxik egyik
sof rjét, s a kapott információkért tíz dinárt adott cserébe. Visszament
a hallba, ahol Khalid már várt rá.
- Az lesz a legjobb, ha veszünk magunknak egy használt autót -
jelentette be Nuri. - Egyre lejjebb megy az áruk, mivel az emberek
teherkocsikat vásárolnak, hogy egyenesen vidékr l szerezhessék be a

126
 szükséges élelmiszereket. Most nincs benzinkorlátozás, csak éppen
hiány, ami végül is egyre megy. Mindenesetre, a legtöbb keresked
tele tankkal árulja a kocsikat;, s ad hozzá még egy pár kannával rá-
adásként.
Khalid szeme felragyogott.
-Ugye megengeded, hogy vezessek, Nuri? - kérdezte sóváran
Khalid.
Nuri elnevette magát, s hátbaveregette társát.
- Nem is próbálnálak megakadályozni benne.
Kijelentkeztek a szállodából. Egy segít kész taxisof r elvitte ket
egy használtautó-keresked höz, ahol Nuri kifizetett 750 dollárt egy
tízéves, tiszta, jól karbantartott Ford Escortért, melynek gumijai is
rendben voltak. Tizenöt perccel a pénzügyi m velet után a Tigris bal
partján vezet gyors autópályán száguldottak. A nemrég véget ért há-
borúra csupán egyetlen jel utalt: egy légitámadás áldozatául esett ki-
sebb híd. Jelentéktelen átjáró lévén, nem építettek helyére uszályok-
ból pontonhidat, ezért néhány vállalkozó szellem csónakos összefo-
gott, s járm veikre deszkákat fektetve, építettek egy csónakhidat. Az
autósoknak öt dinárt kellett fizetniük az átkelésért.
Khalid egyenletes, száz kilométer óránkénti sebességgel hajtott ke-
resztül a lapos, unalmas, ám termékeny vidéken. Gyorsabban is ment
volna, ha Nuri nem emlékezteti, hogy takarékoskodjon az üzem-
anyaggal. Nem mintha nem lett volna benzin, hiszen útközben el-
mentek több üzemel kút mellett is, de az autókeresked figyelmez-
tette ket, hogy a f út mentén egyesekkel kivételeznek a kiszolgálás
során, s az akadozó ellátás észak felé még rosszabb. Khalid helyette-
sítette a m szerfalból hiányzó rádiót, s egy angol dalt énekeit teljes
hanger vel. Nuri úgy látta, Khalid éneklését még talán meg tudná
szokni, de el zéseit semmiképpen. Többször is azon kapta magát,
hogy nem létez pedálokat nyomogat, miközben Khalid, ide-oda ci-
kázva, a legkisebb réseken is átpréselte a kocsit. Ugyanez volt a hely-
zet a T-55-össel is: a fiatalember tévedhetetlen pontosággal számolta
ki és hangolta össze az id t, a sebességet és a távolságot.
-Kérlek, Khalid! - könyörgött Nuri egy hajmereszt csata után,
amit a fiatalember egy húszkerek kamionnal szemben nyert meg.
A teherautó sof rje elnyújtott, dühös tülköléssel díjazta Khalid tettét.
- Nincs rá szükségünk, hogy megbüntessenek gyorshajtásért.
- Egy Peugeot-t próbálok lerázni - magyarázta mosolyogva Khalid.
- Ez nem autóverseny.
- Követ bennünket, mióta eljöttünk a szállodából. A sof r tegnap
is, ma is ott ült a hallban.
- Micsoda? - Nuri megfordult, és meglátott egy kék szedánt úgy fél
kilométerrel mögöttük. Az is megel zte a teherautót, s tartotta a távol-
ságot. - A kék 408-as?
- Ugyanaz a fickó - mondta Khalid még mindig vigyorogva. - Két-
szer is ott volt a hallban. Követett bennünket az autókeresked höz, és
még mindig itt jön utánunk.

127
A fiatalember szellemi fogyatékossága el ször ébresztett dühöt Nu-
riban.
-Te üt dött! Miért nem szóltál?
- Nem volt rá szükség. Neki nincs olyan szerencséje, mint nekem.
Miel tt még Nuri válaszolhatott volna, gyorsan meg kellett kapasz-
kodnia, ahogy Khalid váratlanul letért az autópályáról egy keskeny,
aszfaltozatlan mez gazdasági útra, mely kelet felé vezetett egy kuko-
ricatáblán keresztül.
- Ez nem jött be - morgott Nuri, mikor meglátta, hogy a Peugeot
még mindig követi ket. Nagyon aggódott. Ha Khalid igazat mondott,
és a sof r valóban ott volt a szálloda halljában, akkor alig lehetett két-
séges, hogy a Mukharabat ügynöke.
Az út emelkedni kezdett, majd a domb túloldalán meredek lejt -
ben folytatódott. Az elhagyatott kukoricatáblát itt már nem lehetett
látni az autópályáról. Khalid gyorsított, majd a lejt távolabbi részén
csinált egy ügyes kézifékes fordulót; így belátta az egész utat a kocsi
oldalablakából, melyet gyorsan letekert, mire a Peugeot felt nt a
domb tetején. A szedán úgy háromszáz méterre állt meg az Escorttól.
Néhány másodpercig semmi sem történt. Aztán a sof r kiszállt a ko-
csijából, s feléjük bámulva megállt. Az AK-47-es géppisztoly nem na-
gyon illett hamuszürke öltönyéhez, ám Nuri biztos volt benne, hogy
a férfi fantáziáját nem mozgatja meg a divat.
A Peugeot sof rje az Escort felé intett. Mivel ez nem hozta meg a
várt eredményt, lassan elindult az autó felé. Ahogyan a géppisztolyt
tartotta, nyilvánvaló volt, hogy használni is tudja. Ráadásul a legújabb
5,45 milliméteres modell volt nála, melynek újfajta huzagolása révén
még kisebb lett a szórása, s egy közepes képesség céllöv is halálos
pontossággal tudta használni. Ha a férfi elég közel ér, könnyedén ki-
lyuggathatná az Escortot és utasait.
- Na jól van! Most már indulj! - csattant fel Nuri, mivel azt hitte,
Khalid csak azért állt meg, hogy id t nyerjen. Ha most elindulnának,
több másodperc is beletelne, míg a férfi visszarohanna a kocsijához.
Khalid azonban továbbra is a Peugeot sof rjére meredt. - Indulj már!
- kiáltotta Nuri, s hangjában félelem csengett. - Ne hagyd, hogy kö-
zelebb érjen!
A férfi váratlanul feléjük iramodott, majd fél térdre ereszkedett, s
rájuk emelte az automata fegyvert. A távolság és az er s napfény elle-
nére Nuri meglátta a torkolattüzet. Miközben hangosan szidta Khali-
dot félelmetes ostobaságáért, kivetette magát az Escortból és arrébb
gurult a földön. Hogy minél kisebb célpontot szolgáltasson, talpával
fordult a fegyveres felé.
 37
Dél-Anglia

Mikor eljött az ebédid , Lloyd nem csatlakozott a fogadóba igyekv

nagy népvándorláshoz, hanem az irodájában maradt, hogy megnézze
a Ted Prentice szalagjáról készült felvételt. A kétkazettás Panasonic
videomagnó ezúttal is olyan másolatot csinált, amit lehetetlen volt
megkülönböztetni az eredetit l. A távkapcsolóval addig pörgette a
szalagot, míg fel nem t nt a sz ke iraki fiú. A kép tizenéves, izgatott
gyerekek csoportját mutatta, ahogy zajosan toporogtak egy szobában.
Lloyd kimerevítette a képet, és elolvasta a Prentice-nél tett látogatása
utáni, sietve papírra vetett megjegyzéseit. A London Weekend Televi-
sion stúdiójában készítették a m sort, a Waterloo pályaudvaron.
Lloyd megnyomott egy gombot a távkapcsolón. A szalag elindult..
A kamera távolról vette fel a fal mellett ül , m anyag csészékb l kor-
tyolgató, beszélget szül ket, kiknek gyerekei közben hangosan civa-
kodtak és rohangáltak a stúdióban. Néhány gyerek vak volt. A csapó
jelezte a következ felvételt, s megjelent a képen a „vallató székben"
idegesen izg -mozgó iraki fiú.
A stúdióvezet csendet kért. Amint megkapta, csak a távoli hang-
szórók zaja hallatszott, ahogy bejelentették egy portsmouth-i vonat
indulási helyének megváltozását.
Ted Prentice nem látszott a képen, de a hangja felismerhet volt.
- Anyukád szerint meg tudod mondani az id t, Khalid. Így van?
A tizenéves fiú egyenesen belenézett a kamerába, és bólintott.
-Tessék azt mondani, hogy most, én pedig megmondom, mikor
volt a „most".
- Rendben, Khalid. Felkészültél?
A fiú idegesen bólintott.
- Mennyi az id ... most?
- Egy-egy-öt-hat és tíz másodperc.
-Tizenegy óra ötvenhat perc és tíz másodperc - kiváló, Khalid.
Felvétel leáll! Rendben, menj vissza édesanyádhoz, és a stúdióvezet
mondani fog neked valamit.
Lloyd el repörgette a szalagot. Azt a jelenetet kereste, ahol Khalid
kifordítja a teniszlabdát. Prentice biztosította afel l, hogy a szalagon
van. A vége felé találta meg.
A sz ke fiú a kezében tartotta a labdát, és bizonytalanul elfordult a
kamerától. A háttérb l gyerekzsivaj hallatszott, ahogy egymást taszi-
gálva megpróbáltak a képbe kerülni, mit sem tör dve a bosszúsnak
stúdióvezet vel.
A fiú ügyetlenül a kamera felé dobta a labdát. Amikor a kép élessé
vált, jól látszott, hogy hétköznapi teniszlabda.
- Mire hármat számolok, dobd a labdát a falhoz. Rendben?
Khalid aggodalmasan bólintott. A háttérb l egy n i hang szólt hoz-

129
zá kurd nyelven, s a fiú megnyugodott. A kamera optikája szélesebb
látószögre váltott.
- Egy... kett ... három...
Az iraki fiú er sen nekivágta a labdát a falnak, de egy radiátor elté-
rítette, miközben visszapattant. Egy hosszú fekete hajú kislány ugrott
érte.
A lány váratlan felbukkanása arra késztette Lloydot, hogy felkapja a
távkapcsolót és kimerevítse a képet. A négyfejes videomagnó kivá-
lóan m ködött. Noha a mozgás gyors volt, a televízió képerny jére
vetített kép éles, tiszta maradt, és nem „ugrált". Lloyd abban a pilla-
natban állította meg a szalagot, mikor a kislány ujjai kezdtek ráfonód-
ni a labdára. Megnyomta a lejátszógombot, s a gép kockáról kockára
kezdte mutatni a jelenetet, mintha csak állóképek sorozata volna.
A lány hat évvel fiatalabb volt - esetlen tízéves -, de a vállát sepr ,
dús fekete hajat senki máséval nem lehetett összetéveszteni. Hason-
lóan az élénkzöld szemhez.
Lloyd rábukkant Andrére.

38
Nuri megpróbálta beásni magát a puha talajba, hogy megvédje magát
a Mukharabat ügynök AK-74-esének elkerülhetetlen golyózáporától,
ám a sorozat nem jött.
Feje fölött egy lövedék süvítését hallotta, amit egy hatalmas csatta-
nás és fülsiketít , több másodpercig tartó mennydörgés követett. Fel-
emelte a fejét, és az Escort alatt az ügynök Peugeot-ja felé kémlelt, de
a felszálló portól nem látott semmit. Az Escort jobb els ajtaja nyitva
volt, mióta kiugrott a kocsiból.
Azzal a meggy déssel, hogy Khalid meghalt, odakúszott az els
kerékhez és kikukucskált a lökhárító mögül a Peugeot irányába.
A fegyveres férfinak nyoma sem volt. Gyors pillantást vetett a kukori-
catábla felé, de a növények még túl kicsik voltak ahhoz, hogy elrejt-
sék Khalidot, hacsak nem talált magának egy mélyebb üreget. Nuri
azt hitte, hogy a láthatatlan fegyveres épp rá céloz és tüzelni készül.
Hangosan felkiáltott:
- Ne l jön! - Ezzel kezét magasan a feje fölé emelve felállt.
Semmi sem történt. Lassan megfordult, s rettegve várta, hogy a ku-
koricatáblából felt njön a Mukharabat ügynök, az AK-74-est felé for-
dítva. Senki mást nem látott azonban, csak Khalidot, aki vigyorogva
bámulta a kocsi szélvéd jén keresztül. A fiatal kurd kimászott a kor-
mány mögül, és a Peugeot felé mutatott.
- Mi történt? -. nyögte ki döbbenten Nuri, miközben még mindig
riadtan kutatta szemével a táblát. A szél és a felh k különös, tarka
mintákat rajzoltak a hullámzó kukoricára. Nurit minden egyes szín-
változás vagy árnyék megrémítette.
- Elment - mondta Khalid közönyös vállvonogatás kíséretében.
- Micsoda?
130
 - Kifogott rajta a szerencsém.
Nuri Khalidra bámult.
- Szerencse? Mir l beszélsz? Olyan hangja volt, mint egy bombá-
nak.
- És mennydörgésnek.
Nuri feladta, hogy valami értelmet is kihámozzon abból, amit a tár-
sa mondott, és elindult a Peugeot felé. Az ügynöknek nyoma sem
volt, de megtalálta az AK-74-es tölténytárának maradványát. A m -
anyag doboz félig megolvadt, mintha csak egy tompa, vörösen izzó
fejszével vágták volna ketté.
- Felrobbant a géppisztoly - kiáltotta, s megmutatta Khalidnak a
megolvadt m anyagot. - Hallottam már ilyenr l. A tölténytár meg-
szólalásig hasonlít az igazihoz, csak éppen robbanóanyag van benne.
- Éles pillantást vetett Khalidra. - Nem hittem volna, hogy ilyesmi le-
hetséges, de mégis úgy t nik, kitart melletted a szerencse. Ha ez egy
mukharabatos, akkor valószín leg köztük is vannak árulók. - Nuri el-
hallgatott, és homlokát ráncolva körbenézett. - De hová t nt?
- Nagy durranás volt - mondta Khalid. Hirtelen komoly lett. -
Nuri, mondani akarok neked valamit.
A szokatlan hangsúly hallatán Nuri meglepetten fordult társa felé.
Ezúttal Khalid nem mosolygott.
- Rendben. Hallgatlak.
A fiatalember arra a helyre szegezte tekintetét, ahol a fegyveres el-
nt. Nehezen találta a megfelel szavakat.
- Nekem mindig szerencsém van.
- Ezt nem kétlem.
- De ez nem csak ennyib l áll. A jöv ben, veszély esetén, mindig
maradj a közelemben!
- Sohasem hagynálak magadra, Khalid. Ezt te is tudod.
- Nem err l van szó... Kiugrottál a kocsiból.
A megjegyzés feldühítette az id sebb férfit.
- Naná, hogy kiugrottam! Nem akartam, hogy kil jenek, mint egy
agyaggalambot.
Az er lködésben, hogy megértesse magát, Khalid a homlokához
dörzsölte öklét.
- Nem tudom jól kifejezni magam. Ha akkor Abbi a tankban ma-
rad, még most is élne.
Nurinak eszébe jutott az a pillanat, mikor tisztjüket egy amerikai
vadászgép darabokra szaggatta.
—Arra gondolsz, mikor elment üzemanyagot szerezni?
- Igen. Próbáltam maradásra bírni, de nem hallgatott rám. Nuri, az
én szerencsém az nem pusztán szerencse.
Nuri szeretett volna elt nni a környékr l, amilyen gyorsan csak le-
het, még miel tt egy farmert odavisz a kíváncsisága. Elfordult, de
Khalid váratlanul elkapta a karját, és megszorította. Nuri még soha-
sem látta - általában érzések nélküli - társát ennyire feldúltnak.
- Kérlek, Nuri! Ha megint veszélybe kerülünk, maradj a közelem-
ben!
131
 A megszokott üres tekintetnek, amit Nuri a fogyatékos elme bi-
zonyságának tudott be, nyoma sem volt. Az id sebb férfi megérezte,
hogy a könyörg szemek mögött van egy másik Khalid, aki kétségbe-
esetten próbál tudtára adni valamit, amit nem tud szavakba önteni.
- Mindig a közelemben kell maradnod!
Nuri megvonta a vállát.
-Jól van, Khalid.
- Ígérd meg!
Ez az egész kezdett gyerekessé válni. Nuri úgy látta, jobb, ha a hu-
moros oldaláról nézi a dolgot.
- Rendben, megígérem.
Khalid elengedte Nuri karját. Az üres mosoly visszatért az arcára, s
vidáman bólogatott.
Nuri újból a területet kezdte kémlelni. Arra számított, hogy meglát-
ja az ügynök szétszóródott maradványait, de nem volt ott semmi.
Tudta, hogy léteznek hihetetlenül nagy erej robbanóanyagok, mint
például a Semtex B, de azt nem hitte volna, hogy van olyan anyag,
amib l egyetlen tölténytárnyi mennyiség elegend egy feln tt ember
atomokra bontásához. Ám a Mukharabat-ügynök, illetve elt nte, arról
tanúskodott, hogy mégiscsak van ilyen.
Benézett a Peugeot-ba, s megkönnyebbülve látta, hogy nincs benne
rádió adó-vev . Valószín nek t nt, hogy senki sem tudja, merre jár
az ügynök. A kocsiban nem volt semmi, ami elárulta volna a sof r ki-
létét; sem személyes holmik, sem okmányok. Már ez is arra utalt,
hogy üldöz jük Mukharabat-ügynök volt. A Peugeot kulcsai benne
voltak a gyújtáskapcsolóban. Nuri bezárta az autót, a kulcsokat pedig
beledobta egy öntöz csatornába. Ez minden bizonnyal lelassítja a
dolgokat, ha a kocsira rátalálnak. Az ügynök munkatársai azt fogják
hinni, hogy maga zárta be az autót és elment valahová.
- Gyere! - kiáltott rá Khalidra. - T njünk el innen!
Ezúttal Nuri nem bánta, hogy Khalid gyorsan vezet. Az id sebb
férfi csak akkor nyugodott meg, mikor már száz kilométer választotta
el ket az ügynök különös elt nésének színhelyét l.

39
Dél-Anglia

A baj csak az, gondolta Graham „Yorkie" Barr nyomozó rmester,

hogy manapság mindenki olyan kirobbanóan boldog. Felemelte a bal
lábát. A sár gusztustalanul csüngött gumicsizmájáról, s a mozdulattól
jobb lába még mélyebbre süppedt az undorító ingoványban. A surreyi
erd ben történt robbanás nyomán (miért nem robbant néhány száz
méterrel délebbre, West Sussexben?) mindenki felzúdult és titkos
fegyverraktárról kezdett beszélni. Yorkie katonai egysége tisztában
volt vele, hogy a robbanást nem bomba, de még csak nem is titkos
fegyverraktár okozta. A bombák ugyanis mély gödröt hagytak maguk

132
után a földben, repeszekkel borították be a körülöttük lév területet,
megtépázták a fák ágait, s csak a csupasz törzset hagyták meg. A
bombák mindenféle ronda dolgot m veltek, ennek ellenére nem dön-
töttek ki fákat a robbanás epicentruma felé, és nem egy hosszú egye-
nes vonal mentén pusztítottak, mint egy lezuhanó bombázó repül -
gép.
És még egy dolog: a bombák nem okoztak tüzet, legalábbis a sza-
badban nem. Ennek dacára a körülötte lév elfeketedett, kid lt fe-
ny k t zr l tanúskodtak, hasonlóan a sárhoz, amiben kezdett elsüly-
lyedni. Az Erdészeti Felügyel ség pánikba esett, és két megye összes
zoltóját ideirányította, akik több millió liter vizet zúdítottak a terü-
letre. Ennek eredményeként, az egész átkozott erd mer ingovánnyá
vált, így nemigen volt rá esély, hogy megtalálják a bomba nyomait
ebben a sártengerben, ha egyáltalán bomba volt.
Yorkie az elpusztított sáv elejére (vagy éppen a végére) küzdötte
magát. A meredek lejt lábánál egy magas drótkerítés állt. Yorkie
visszanézett a sávon a kocsija felé, mely az Erdészeti Felügyel ség
egyik srégi Land Roverje mögött állt. A szeméhez emelte videoka-
meráját, és készített egy rövid felvételt. A vágás úgy ötven méter szé-
les és legalább kétszáz méter hosszú volt. Yorkie rádió adó-vev je a
hívójelét kezdte sípolni. A surreyi rend rség Mount Browne-i f hadi-
szállása akarta tudni, hogy nem bukkant-e valami új dologra.
- Nem - felelte Yorkie fáradtan.
- Biztosan örömmel hallja, hogy a Belügyminisztérium és a hadse-
reg küld oda valakit. Vétel.
A hadsereg t zszerészei és a Belügyminisztérium szakért i még az
éj folyamán átfésülték a Tanner telepítést, majd nappal helikopterr l
figyelték a terepet. Azóta is ott zúgtak a magasban, mint a lekvárt ke-
rülget darazsak.
- Már így is túl sok a dolgom - válaszolta Yorkie.
- Hamarosan levonulunk. Tudna fogadni egy bizonyos Gordon
Walters professzort a londoni egyetemr l? Már útban van. Húsz per-
cen belül ott lesz magánál. Vétel.
Yorkie beleegyezett, hogy megvárja a professzort. Átverg dött a sá-
ron a kocsijához. Rob Jones, az erdész, kimászott Land Roverjéb l, és
odament hozzá.
- Épp most kereste valaki, és a munkája után érdekl dött.
- Fogadni merek, hogy el bb-utóbb megtalál - jegyezte meg kese-
en Yorkie, miközben berakta a kamerát Escortja hátsó ülésére, és
levetette a csizmáját. - Egy nap, Rob, valaki, aki kevésbé megért és
kevésbé szeretetre méltó, mint én, az orrára fog koppintani, ha rajta-
kapja, hogy a rend rségi rádióadásokat hallgatja.
- Két witleyi motoros elt nésér l beszéltek. Tegnap éjjel nem men-
tek haza. Utoljára Jacko lebujában látták ket. Biztos ételmérgezés-
ben pusztultak el, s most ott fekszenek valahol egy árokban.
-Azt hiszem, én nem bánnám, hogy haza kell menni, ha Witley-
ben laknék - jegyezte meg Yorkie. - Hamarosan jön egy nagyfej a
londoni egyetemr l. talán meg tudja mondani, mi történt.
 40
Közép-Irak

Nuri halkan káromkodott, mikor meglátta maguk el tt a katonai ellen-

rzési pontot. Minden észak felé tartó járm vet leállítottak az osztott
pályás úttest padkájára. Az igazoltatásokat a Köztársasági Gárda ked-
venc játékszere felügyelte: egy Toyota kisteherautóra szerelt, 12,7
milliméteres nehéz géppuska, mely tökéletesen alkalmas volt a civil
lakosság megfélemlítésére. Szerencsére a fegyverek után kutató kato-
nák gyorsan elvégezték a vizsgálatot. Tükrökkel megnézték a kocsi
alját, a csomagtartót, az ülések alatti üregeket, a motorteret, s a két
kurd Escortja már mehetett is tovább.
Néhány kilométerrel távolabb kiderült, mi a katonák éberségének
az oka. Az út egy síita falu füstölg romjai mellett vezetett, amit kö-
rülvett a Köztársasági Gárda tüzérsége. Véres holttesteket dobáltak
részvétlenül egy ment autóba. Egy gyalogátkel t jelz tábla mellett
egy n lába hevert. Ezúttal Khalid nem mosolygott. A két férfi csend-
ben hajtott tovább.
Kés délután volt, mire elérték a Tigris és a Shatt-al-Hai összefolyá-
sánál fekv Kutot. Az út hátralev része eseménytelenül telt. Megtan-
koltak egy Elf kútnál, ahol Nurinak a rendes ár kétszeresét kellett
fizetnie a benzinért. Egy Szaddam Husszein fénykép alatt büszke fel-
irat hirdette, hogy a tölt állomás azon a helyen épült, ahol 1916-ban
a Brit Hadsereg huszonegyezer embert vesztett a török csapatokkal
szemben.
A két szökevény, amennyire csak lehetett, megtisztogatta öltönyét
a benzinkút modern mosdójában. Szerencsére a kukoricatábla földje
elég száraz volt, így az öltönyöknek semmi bajuk nem esett. Nuri vett
a kutastól egy egyszer térképet - az iraki-iráni háború kezdetén
ugyanis az összes rendes térképet kivonták a forgalomból -, és úgy
döntöttek, nem mennek be Kut si városába, hanem rákanyarodnak a
körgy re, ahol, ha majd megállnak egy Wimpy gyorsétkezdénél, át-
tanulmányozhatják a térképet is. Százhúsz kilométerre voltak Bagdad-
tól.
Az autópálya továbbra is a Tigris mentén vezetett, ám a sík terüle-
ten nem követte a folyó kanyargó vonalát.
- Hat óra körül kell beérnünk a városba, amikor csúcsforgalom van
- érvelt Nuri, miközben szája tele volt dupla hamburgerrel. - Akkor
kisebb az esélye az útlezárásoknak. Tudod, hogyan lehet eljutni a
szüleid házához?
- Odatalálok - ígérte meg Khalid, miközben magába gy rte juhar-
szirupos palacsintáját, és boldogan elmosolyodott. Hamarosan talál-
kozni fog szeretett édesanyjával és édesapjával. A pult mögött rádió
bömbölt, s a hírekben egy kormányhivatalnok az ország ellenségei-

134
ként bélyegezte meg a kurdokat, majd bejelentette, hogy hamarosan
újabb korlátozó intézkedéseket foganatosítanak velük szemben.
Nuri megette a hamburgerét, és elgondolkodva nézett társára.
- Khalid! Igaz, szereted a szüleidet?
A fiatalember bólintott.
- Nagyon.
A rádióban beszél hang most már szinte tombolt. Nuri körbené-
zett az étteremben. A vendégek jól öltözöttek, tehet sek voltak; való-
szín nek t nt, hogy tikritiek is vannak köztük. A középs asztalnál
családi összejövetelt tartottak, fánkkal és turmixszal ünnepelték az
egyik gyerek születésnapját. Az út túloldalán, egy szemétlerakóhely
mellett, fekete köpenybe öltözött parasztasszonyok állították fel egy-
szer bódéikat, hogy háztartási holmijaikat eladva élelmiszert vehes-
senek. Nuri áthajolt az asztal fölött, s halkan megszólalt:
- Szeretnél náluk maradni?
- Természetesen. - A fiatalembert meglepte a kérdés.
-Tudod, hogy mi katonaszökevények vagyunk?
Khalíd szélesen elvigyorodott.
- Szerencsés katonaszökevények.
- Legalábbis eddig azok voltunk. De tudod, mi történik, ha rajta-
kapják a szüleidet, hogy egy katonaszökevényt rejtegetnek? Még ak-
kor is, ha az a fiuk?
- Az apám gazdag ember. Sok barátja van.
-Apád kurd! Jelenleg nincsenek barátai. Használd a füledet és
figyelj!
-Mire figyeljek?
- A rádióra.
Khalid egy darabig hallgatott, de a heves kirohanás semmivel sem
csökkentette merev mosolyát és együgy önbizalmát.
Nuri elnyomta vágyát, hogy megrázza a fiút és kizökkentse álomvi-
lágából. Gyorsan felállt, miközben dühös volt a társára, dühös volt a
többi vendégre, az út túloldalán lév parasztasszonyokra, az étterem
Amerika-majmolására - mindenre.
- Gyere! - mondta kurtán. - Mennünk kell!

Egész délután autóztak. A forgalom s bb lett, ahogy a beköt utak

egyre nagyobb számban ontották a járm veket. A katonai ellen rzési
pontoknál is jobban megválogatták az átkutatandó kocsikat. Az Es-
cortnak többször is intettek, hogy továbbmehet, s Nuri ebb l arra kö-
vetkeztetett: az els ellen rzési pontról rádión továbbadták az autó
rendszámát. Elhajtottak az autópályát szegélyez , lerombolt Salman
Pak iparterület mellett - eddig ez volt a legszörny bb mementója a
szövetségesek bombázásainak. Az autópálya el bb két-, majd három-
sávossá szélesedett.
Már csak egy óra maradt sötétedésig, mikor ráhajtottak a Dora
gyorsforgalmi útra, és maguk mögött hagytak két óriási, Szaddam
Husszeinr l készült falragaszt, ami a város déli határát jelezte. Nuri
keser gy lölettel kevered félelmét azonban nem a despotát ábrázo-

135
ló két hatalmas poszter okozta, hanem maga a város neve, melyet
arab és latin bet kkel egyaránt felírtak egy gigantikus, kivilágított táb-
lára.
Ez volt az a város, mely brit segítséggel, generációkon keresztül
brutális elnyomást vezetett be Nuri népével szemben. Ebben a város-
ban kapták a parancsot a könny , gyakorló repül gépek, hogy mus-
tárgázbombákat dobjanak szül városára, Halabjára, 1988-ban. Ötezer
ember halt meg, köztük szeretett n vére. Ez a város volt Mezopotá-
mia legendás f városa, ahol a hetedik században több mint kétezer
közkönyvtár volt, s ahol a tudósok feltérképezték az eget és feltalálták
a számtant. Ebben a városban sz tte Seherezádé ezeregy meséjének
fonalát. Ebben a városban voltak azok az aranykupolák, minaretek,
mecsetek, melyeket az egész világ csodált. Egykor neve egyet jelen-
tett a felvilágosultsággal és tudással. Ma ez a név gy löletet és félel-
met keltett.
Bagdadba értek.

41
Szaúd-Arábia

A Rémb l leadott NRT lövedék becsapódott a T-55-ösbe. A robbanás

hangja épp akkor ért el a megfigyel kig, amikor a megpördül pán-
céltorony elérte röppályájának tetejét, s nagy porfelh közepette bele-
fúródott a földbe, úgy húsz méterre a tanktól, mely lángba borult a
becsapódás pillanatában.
A Rém parancsnoki nyílásában álló Jack Roper százados összefonta
mellkasa el tt a karját, s némi elégtétellel nézte az ég tankot.
-Azt hiszem, uraim - jelentette ki a három civil megfigyel nek,
akik távcsövön keresztül nézték a T-55-öst -, most már elmondhat-
juk, hogy diadalmaskodott az igazság.
A kísérletre Dahraintól néhány kilométerre került sor, ahol a Hetes
Számú Páncélos Hadosztály tankjai és felszerelései várták, hogy bera-
kodják ket a Németországba men szállítójárm vekbe. A T-55-öst
Kuvaitból hozták, még miel tt az amerikai páncélosoknak sikerült
volna megkaparintaniuk múzeumuk számára.
A Rém vezet ülését elfoglaló Alan Dearborn tizedes vegyes érzel-
mekkel nézte a T-55-ösb l felszálló fekete füstöt. Odament egy t z-
oltó, és habbal próbálta elfojtani a lángokat. Az, hogy most eltalálták
a tankot, nem magyarázta meg, miért nem sikerült megsemmisíteniük
a csatamez n. Az egész érthetetlennek t nt.
Leo Buller letette Max távcsövét. Úgy t nt, szögletes, sovány alakja
a levertségt l még jobban meggörnyedt. A lángokat és a felszálló füs-
töt akarta legkevésbé látni. Ezek ugyanis arra utaltak, hogy a sérthetet-
len T-55-össel kapcsolatos, különös eseménysorozatra csupán egy
magyarázat adható - és ezt a magyarázatot képtelen volt elfogadni.
Jonah van Elkmann rült volt, nemigaz? hitt abban, hogy az em-

136
ber elméjének telekinetikus energiája van - és ezzel magyarázta az
Uri Gellerhez hasonló emberek kanálhajlító képességét. Mindemel-
lett Van Elkmann számos kérdésben megkérd jelezte az emberi agy
funkcióival kapcsolatos modern elméleteket, melyek születéséhez
maga Leo is nagyban hozzájárult. Ily módon Leónak a háta is borsó-
zott attól a gondolattól, hogy egész életében rossz nyomon járt. Ez
olyan volt, mintha a pápának mutatnának cáfolhatatlan bizonyítékot
arról, hogy Krisztus nem is létezett. Leo esetében a cáfolhatatlan bi-
zonyíték egy kifordított teniszlabda volt, melyet a rijádi szálloda pán-
célszekrényében helyeztek biztonságba. Egyetlen reménye az volt,
hogy a teniszlabda hamisítvány - de valami mégis azt súgta, nem az.
- Köszönjük a közrem ködését, százados - mondta Max.
A tank parancsnoka lenézett az örökké mosolygó, apró termet tu-
dósra, s elt dött azon, vajon miért t nik okosabbnak két társánál.
Bólintott. - Örülök, hogy segíthettem, Mr. Shannon. Öö... Mr. Ram-
say, beszélhetnék önnel?
A polgári alkalmazott kérd tekintettel fordult a tiszt felé, aki hü-
velykujjával a Látszatvilág monitor miniat r kameráit rejt bemélye-
dés felé bökött.
- Ha önök a Beszerzési Hivatalnál úgy döntenek, hogy újabb Ré-
meket rendeljek a Vickerst l, javaslom, hogy Mr. Shannon és Mr.
Buller Látszatmonitorával is szereltessék fel ket. A GPS navigációs
berendezéssel együtt háborút lehet velük nyerni.
- Figyelembe fogjuk venni a javaslatát, százados - felelt fagyosan
Stephen Ramsay.
A tiszt morgott valamit, majd beleszólt a mikrofonjába:
- Vezet !
- Uram?
- Van elég üzemanyagunk, hogy visszamenjünk Németországba?
- Nem hiszem, uram.
- Nem baj, Dahrainig még biztosan eljutunk. - Tisztelgett Ramsay-
nek, Maxnek és Leónak. - Viszontlátásra, uraim.
A Rém dízel motorja felb gött. A harckocsi lánctalpai zajosan moz-
gásba lendültek, és a tank elindult az út felé, porfelh t hagyva maga
mögött.
A három civil beült a Nissanba, és a sof r odavitte ket a T-55-ös-
höz. Miután vízzel lemosták a habot, néhány percig a roncsot vizsgál-
gatták. Max magára hagyta a szétroncsolódott bels részt nézeget
Ramsayt, és odament Leóhoz, aki kétségbeesetten meredt a földön
hever páncéltoronyra. A magas férfi meg sem fordult, mikor Max ár-
nyéka a páncéltoronyra vet dött.
- Ne is tör dj vele, Leo!
Leo nem válaszolt azonnal. Megérintette a megfordított horogke-
resztet, mintha csak azt remélné, hogy az si, mágikus er k valaho-
gyan beleszállnak az ujjaiba és választ adnak a kérdéseire. Felegye-
nesedett, és megrázta a fejét.
- Nem tudom, Max. Százszor is végiggondoltam mindent, de nem
áll össze a kép. Kell lennie valaminek...
137
 Max a páncéltoronyhoz támasztotta aktatáskáját. Ismerte már
annyira Leót, hogy tudja, mikor nem szabad noszogatni. Érezte, hogy
társa vívódik valamin, amit nehezen tud elfogadni.
- Hallottad már a telearrestare kifejezést? - kérdezte végül Leo.
- Nem.
- Nem, persze hogy nem. Ostobaság volt megkérdezni. Nem is tu-
dom, hogyan jutott az eszembe.
- Akkor mondd meg, mit jelent az, hogy telearrestare.
- A manipulatív parafenoméneket hívják telearrestaréknek.
- Kiket?
- Húsz évvel ezel tt egy agykutató ostoba cikket írt egy autista fiú-
ról, aki - a kutató szerint - meg tudta állítani a tárgyakat.
- Nem inkább mozgatni tudta a tárgyakat? Tudod, szellemidézés,
telekinesis meg hasonlók.
- Ennél valamivel bonyolultabb az ügy.
Max felült a páncéltoronyra, és intett Leónak is, hogy kövesse a
példáját. A forró napon ülve, a két férfi Ramsayt figyelte, ahogyan
fényképeket készít a füstölg T-55-ösr l.
- Mi volt a fickó neve? - kérdezte Max.
-Jonah van Elkmann. Öt évvel ezel tt halt meg, és rült elméletei
is a sírba szálltak vele. Elkmann szerint a jelenlegi világegyetem ter-
mészetellenes állapotban van. Elfogadta, hogy a világegyetem az
egyesb l a többes felé halad, hiszen számára magától értet volt,
hogy minden, ami a világban létezik, a nagy robbanás el tti segy-
ségb l ered.
- Jó neki - jegyezte meg szárazon Max.
- De szerinte ezen stömeg szök sebességének sokkal nagyobb-
nak kellett volna lennie, mint a fényének, ami azt jelenti, hogy a vi-
lágegyetem tágulását eredményez nagy robbanás természetellenes
esemény volt. Más szavakkal, egész létezésünk természetellenes,
vagy ha úgy tetszik, abnormális, s csak a világegyetem közepén lév
szupernehéz tömeg nyugalomban lév részecskéire illik a „normális"
jelz .
- Van benne igazság - ismerte be Max. - A fekete lyukak szök se-
bessége nagyobb, mint a fényé, s épp ezért nem láthatjuk ket, hi-
szen nem verik vissza a fényt. S ez az oka annak is, hogy semmi sem
hagyhatja el a fekete lyukakat.
- És az összes fekete lyuk, a galaxisok milliói, a csillagok milliárd-
jai, mind egy hatalmas szupertömegb l kezd dtek. És az volt a világ-
egyetem természetes állapota. A nagy robbanásnak nem lett volna
szabad megtörténnie.
- De mégis megtörtént. Különben te és én nem ülnénk itt a páncél-
torony tetején. Igazam van?
- Igen - hagyta rá kedvetlenül Leo. - Van Elkmann mindenkit l el-
tér módon vélekedett a manipulatív parafenoménekr l. Szerinte k
képviselik a rendet, és amit csinálnak, az nem más, mint a tömeg
visszarendezése eredeti állapotába, vagyis a teremtés pillanatának ál-
lapotába.
138
 Max törte meg az ezután beállt csendet:
- Úgy látom, hasonló érzelmeket táplálsz Van Elkmann iránt, mint
amilyet Egon Roney táplálhat a McDonald's és a Burger King iránt.
A magas férfi vonakodva elmosolyodott és bólintott.
- És mégis, a világ McDonaldokkal, Burger Kingekkel és az ven-
dégeikkel van. tele. - Max mintákat rajzolt a lábával a homokba, mi-
közben kifejtette gondolatait. - Van Elkmann-nak számos tekintetben
igaza volt. A matematika nyelvén szólva, a világegyetem természetes
állapota nem más, mint egy - a hatalmas gravitációs er következté-
ben szabályos gömb alakú - szupernehéz fekete lyuk. A nagy robba-
násnak teljesen egyenletesnek kellett volna lennie ahhoz, hogy egy
tökéletesen szabályos világegyetem szülessen, ahol az egyforma ki-
terjedés galaxisokban egyforma méret csillagok vannak és a fejl -
dés ugyanazon fokán állnak. Az univerzumnak, bármerre nézünk is,
ugyanazt a képet kellene mutatnia minden irányban. A valóságban
azonban ez nem így van. Apró egyenetlenség csúszott a nagy robba-
násba, ami az id k kezdete óta egyre csak n , s ez eredményezte a
mái világ kaotikus állapotát. Számunkra a bizonytalanság elve szolgál
erre magyarázatul. A bizonytalanság elve - ami már beépült a fizika
tudományába is - azt mondja meg, miért különbözik minden egy-
mástól. - Max elmosolyodott. - És ennek az eredménye, hogy most
két eltér külsej , eltér gondolkodásmódú fickó egy páncéltorony te-
tején ül, a sivatag közepén.
- És azon t dik, hogyan tovább - tette hozzá Leo.
- Tévedsz. Én tudom, mi lesz a következ lépésünk.
Leo a hideg szürke szem felé fordult.
- Na, mi?
- Azt hittem, ez nyilvánvaló. Az agy feltérképezésére tett kísérlete-
iddel már bebizonyítottad, hogy lehetséges mesterséges idegpályákat
létrehozni, melyek átveszik az agy kognitív, mozgási és látási funk-
cióit. Most találtunk egy olyan funkciót, amit ha sikerül mestersége-
sen el állítanunk, milliárdokat kereshetünk vele... És sikerülni fog,
Leo.
-Te meg rültél.
Max arcára könnyed mosoly ült ki.
- Mikor kiötlöttem, hogy az arcfelismer rendszeredet bele kellene
építeni egy mikroprocesszorba, akkor is épp ezt mondtad. Most pedig
a célfelismer szabadalmunk hozza a legtöbb pénzt.
- Az isten szerelmére, Max! Én delfinekkel kísérletezek, melyeknek
néhány agyfunkciója megegyezik az emberével. Ezt az eljárást még
sohasem próbáltam ki emberen, mert túl veszélyes. És különben is, a
kísérlethez el bb találni kellene egy manipulatív parafenomént.
Max kinyitotta az aktatáskáját, és el vette a kifordított teniszlabdát.
Hat doboz cigarettáért vette meg az iraki hadifogolytól. A két férfi né-
hány másodpercig némán meredt a labdára.
-Ott van például Khalid al Karni, aki ezt csinálta - jegyezte meg
Max.
Leo felhorkant.
139
 - Minden esély megvan rá, hogy már halott.
- Igaz - helyeselt Max -, de még mindig ott van a titokzatos Andy.
És b beszéd hadifoglyunk szerint Khalid szülei januárig Londonban
laknak. Már próbáltam érdekl dni utánuk, és megtudtam, hogy egy
bizonyos Al Karninak titkos telefonszáma van. Ez önmagában is arra
utal, hogy London környékén laknak, úgyhogy nem lesz különöseb-
ben nehéz megtalálni ket.
- Lehet - mondta Leo. - De egy valamit tisztáznunk kell, Max, itt
és most. Jelenlegi állapotában nem fogom az agyvizsgáló eljárásomat
emberen alkalmazni. Túl veszélyes.
Max nyájasan elmosolyodott, és felállt. Ha eljön az ideje, majd
megpróbálja befolyásolni Leót, de addig semmi értelme.
- Befejeztük itteni munkánkat - mondta -, úgyhogy akár haza is
mehetünk. Nem mondhatom, hogy túlságosan sajnálom.
- Én sem - jegyezte meg Leo.
Max összevonta a szemöldökét.
- Egy valami nem hagy nyugodni, Leo. A mennydörgésszer hang,
amit a Rém legénysége hallott a lövedék robbanásakor. A „varacskos
disznó" pilótája is hasonlóról számolt be, mikor csütörtököt mondtak
a rakétái. Az iraki hadifogoly pedig azt mondta, hogy Khalid tud
mennydörgést csinálni. Azon t döm, vajon mi köze lehet a menny-
dörgésnek ehhez az ügyhöz.
Max megérezte, hogy Leo feszültté vált. A magas férfi a távolba
meredt.
- Valami baj van, Leo?
- Semmi.
-Jobb, ha elmondod.
Leo felnézett Maxre, s meglátta a könnyed mosoly mögötti ke-
ménységet.
- Nem fontos.
- Szerintem az.
Leo tisztában volt vele, felesleges megpróbálni bármit is eltitkolni
Max el l. Újból és újból visszatérne a témára, s dühít mosolyával
addig nyaggatná, míg ki nem szedné bel le, amit tudni akar.
- Csak eszembe jutott valami. Néhány évvel ezel tt egy n állan-
dóan leveleket irkált nekem a lányáról, Angliából. Egy fejsérülést kö-
vet , szerzett parafenoméniáról volt szó. Azt állította, hogy a lánya
tud mennydörgést el idézni.
- Érdekes - jegyezte meg tárgyilagosan Max.
-Ez akkor történt, mikor Amerikában voltam. Olvasott rólam egy
cikket, és azt hitte, hogy én tudok segíteni a lányán. Ostobaságnak
tartottam az állításait, ezért nem is tör dtem vele.
- A leveleket remélem megtartottad.
- Mindig kapok rültekt l leveleket. Legtöbbjüket kidobom.
Max újra elmosolyodott. A dühít , önhitt mosoly arra utalt, hogy
alig bírja pórázon tartani mérgét. Amikor megszólalt, hangja csendes
volt, szinte lemondó. Mintha az egész ügy nem is lenne fontos.
- Nos, akkor reménykedjünk, hogy ezúttal nem így jártál el.
 42
Dél-Anglia

- Meteorit - jelentette ki Gordon Walters professzor az elpusztult

Tanner telepítés közepén állva. Tudomást sem véve a farmernadrágjá-
ra fröcsköl dött sárról, szeméhez emelte Canonját, és készített né-
hány képet a kid lt feny kr l. - A tévéseknek ezúttal igazuk volt. -
Úgy sugárzott bel le a lelkesedés, mint egy megolvadt reaktorból a
radioaktivitás.
Yorkie dünnyögött valamit. Az képzeteiben az egyetemi pro-
fesszorok görnyedt öregemberek voltak, akik kopott kardigánt visel-
tek, s gyönyör lányuk mindenhová elkísérte ket. Nem hordtak sem
farmert, sem garfieldes pólót, s nem is úgy beszéltek, mint Károly her-
ceg.
- Ebben az esetben - jegyezte meg -, nem kellene egy kráternek
maradnia utána?
- Ah! Jó kérdés.
Yorkie szerint a kérdés nem egyszer en jó volt, hanem egyenesen
kiváló. De ezúttal nem viselte a garfieldes pólót.
-Egyik dél-angliai szeizmográfiai intézet sem jelentett szokatlan
rengéseket - tette hozzá homlokát ráncolva a professzor.
A két férfi átverg dött a sáron, a pusztítás végénél lév meredek
lejt höz.
- Úgy t nik, elégett a légkörben, még miel tt becsapódott - mond-
ta a professzor, miközben ujjai között egy maroknyi sarat nyomko-
dott. - A legtöbb meteorit nem nagyobb, mint egy kavics. Ötezer ki-
lométert tesznek meg másodpercenként, és naponta több ezer kerül
be a légtérbe, de még jóval azel tt elégnek, hogy a földre zuhanná-
nak. Én ezt a kisbolygók kategóriájába sorolnám. Nagyjából húsz mé-
ter átmér lehetett, mikor bekerült a légkörbe.
- Olyasmi, mint ami Szibériát szántotta fel a századfordulón? -
kérdezte Yorkie. Nagy rajongója volt a BBC2 ismeretterjeszt soroza-
tainak.
A fiatalember beledugott egy pálcát az ingoványba.
- Tunguznál valószín leg üstökös csapódott be. Úgy hét kilométer-
rel a föld felett felrobbant, s egy ezer négyzetkilométeres területen ki-
döntötte a fákat. Ennek ellenére semmi nem maradt utána, még egy
kráter sem. Ó... - Bal kezével belenyúlt a sárba, és kihalászott vala-
mit, amir l Yorkie - egészen addig, míg a professzor zsebkend jével
meg nem tisztogatta - azt hitte, egy darab pala. Tompán fénylett.
- Mi ez? - kérdezte Yorkie, érzékelvén a tudós visszafojtott izgal-
mát.
- Meteorüveg. Ebben az esetben megüvegesedett agyag. Az er s
okozta. Fantasztikus. Nem csoda, hogy nem jeleztek földrengést.
Jól gondoltam. A meteorit, egy pillanattal azel tt, hogy becsapódott

141
volna, elégett, s a felszabaduló h elég volt ahhoz, hogy ezt véghez-
vigye.
- De akkor ezek az átkozott fák miért mutatnak felénk? - kérdezte
Yorkie, miközben a kid lt feny kre mutatott.
A professzor zavartnak t nt.
- Engem is ez nyugtalanít - ismerte be. - Szerintem az történhe-
tett, hogy a meteorit ionizálta maga körül a leveg t, vákuum keletke-
zett, s amit most látunk, az annak az eredménye, hogy a leveg hihe-
tetlen er vel és sebességgel igyekezett megtölteni a légüres teret.
- Ez nem hangzik túl meggy en.
- Miért nem? Ez a jelenség meglehet sen gyakori. A mennydörgés
nem más, mint a leveg gyors beáramlása a villám nyomában kelet-
kez vákuumba.

43
Bagdad, Közép-Irak

A lemen nap fényében Nuri és Khalid meglátta az egy hónapig tartó

Szövetséges-bombázások eredményét. A kuvaiti és dél-iraki csatame-
ket leszámítva, csupán néhány lerombolt híd és elsötétített város
emlékeztetett az Öböl-háborúra. Itt, az ipari centrumban viszont
egész gyártelepeket pusztítottak el. Noha az utolsó, Bagdad ellen in-
dított légitámadás óta már két hét telt el, a romokból még most is füst
kígyózott az ég felé. A legnagyobb meglepetést azonban a légvédel-
mi ütegek okozták, melyek mellett halomban álltak a Jordán Hadse-
reg feliratot visel l szeres rekeszek. Amerre a szem ellátott, három-
csöv puskák néztek az elsötétül ég felé - azt bizonyítván, hogy
Szaddam Husszein nem túlzott, mikor Bagdadot a világ legjobban vé-
dett városának nevezte.
A megváltozott városkép és a sok útelterel tábla megzavarta Khali-
dot, s ennek következtében rossz helyen tértek le a körgy l. Sad-
dam Cityben - Bagdad egyik legszegényebb negyedében - kötöttek
ki, ahol a nyomorúságos emeletes házak között, a hepehupás úton
szennyvíz folyt; és ahol a fekete köpenyek hasadékán kibámuló, kife-
jezéstelen n i arcok teljes reménytelenségr l árulkodtak. Az elegáns
öltönyt visel két férfi felé irigy pillantásokat vetettek, s fiatal lányok,
fiúk szólították le ket. Egy kitartó lány belekapaszkodott a kocsi ajta-
jába, s szétnyitotta a ruháját, hogy megmutassa még fejl désben lév
mellét. Azt állította, hogy tizenegy éves - ami valószín leg igaz lehe-
tett -, s hogy még sz z - ami valószín leg nem. A forgalom id nként
cammogássá lassult, mivel a sof rök különös óvatossággal vezették
tükörsima gumijú autóikat a gödrös úton. Egy defekt könnyen végleg
mozgásképtelenné tehette a kocsikat.
Elhaladtak a kormány egyik élelmiszer-segélyeket osztó teherautója
mellett. Hosszú, szánalomra méltó sor állt el tte. A férfiak rizst, cuk-
rot és konzerveket nyomtak a kinyújtott, mohó kezekbe. Nem volt

142
 rend. Az er szakosabbak átverekedték magukat a tömegen, és dupla
fejadagot kaptak, miközben a gyengék és a kisgyerekek kezéb l el-
vették az ételt, vagy beletaposták a földbe. Amikor hirtelen elfogyott
az élelmiszer és a férfiak felhajtották a teherautó platóját, a sof r pe-
dig beindította a motort, senki sem panaszkodott, senki sem kiabált.
Azok az asszonyok, akiknek nem volt szerencséjük, némán beletö-
dve balsorsukba, visszaszivárogtak a kivilágítatlan mellékutcákba.
Lejjebb az utcán egy csapat gyerek sárral teli kanálisban játszott. Né-
hányuk lába már kezdett meggörbülni - ami az angolkór els jele.
Ezen a helyen a kolerajárvány is bármikor kitörhetett.
A városközponthoz közeledve Nurinak felt nt, hogy a Kadamija
mecset körüli sz k sikátorokba visszatértek a málhásállatok. Legtöbb-
jük t zifát cipelt, s oldalra kinyúló terhük végigseperte a falakat és a
régi, pántos ajtókat. A Tigris menti rakpart (melyet a britek építettek a
tavaszi áradások elvezetésére) pálmafáit kivágták az olajukért, s a
megmaradt csonkok szuvas fogakként meredtek ki a földb l. Hálóing-
hez hasonló ruhát visel , vak koldusok sorakoztak a korlát mellett, és
kinyújtott karral kéregettek.
Ennek ellenére, alig háromszáz méterre innen, vakító fényben
pompázott a városközpont. A sötét külvárosokban használt t zifa füst-
je beborította Bagdadot, ám ez mit sem csökkentett a centrum csillo-
gásán. A luxus eme szigete - ahogy Nuri megtudta Khalidtól - az Aba
Nawas utca volt, a Tigris bal partján, a lerombolt Július 4-e híd köze-
lében. Tele volt elegáns éttermekkel és éjszakai bárokkal. Ezeken túl
fényes áruházak és bazárok sorakoztak, melyek kirakatát roskadásig
megtöltötték a kereskedelmi embargón átjutott kamerák, ékszerek és
a Távol-Keletr l származó, modern, elektronikus bóvlik. Bagdad öt-
ezer éven át állt a Keletet és Nyugatot összeköt kereskedelmi utvo-
nalak központjában, és ennek hagyománya oly er s volt, hogy most,
alig két héttel az Öböl-háború befejezése után, máris kisebb motoros
bárkák rajai özönlötték el Bagdad kiköt it. Az árukkal megrakott csó-
nakok els sorban Kuvaitból érkeztek... A Közel-Keleten nem keverték
össze a politikát az üzlettel. Még a hosszú, elkeseredett iraki-iráni
háború idején sem szakadtak meg a két ország közötti kereskedelmi
kapcsolatok - olyannyira, hogy a teheráni és bagdadi fegyvercsempé-
szek továbbra is üzleteltek egymással.
Amint elhaladtak az Al Rasheed szálloda mellett - melyen, a város
kereskedelmi központjához hasonlóan, nem hagyott nyomot a hábo-
rú -, már kezdtek gyülekezni a Toyoták, BMW-k és Mercedesek. Tik-
ritieket, a családtagjaikat és hozzájuk csapódott potyázókat hoztak,
hogy megvacsorázhassanak a szálloda Ishatar éttermében, illetve
hogy kés bb szórakozhassanak az Ezeregy Éjszaka diszkóban.
- Ki kell innen jutnunk - mondta feszengve Nuri, mikor egy újabb,
tülkölést l hangos dugóba értek.
Khalid megpróbált kilesni az emeletes Routemaster buszok mögül,
melyek egykor London utcáit rótták.
-Valószín leg lerombolták az összes hidat, Nuri. Valahogy át kell

143
 mennünk a folyón. A házunk a nyugati parton van. A buszmegálló is
a másik oldalon van, úgyhogy kell lennie egy hídnak.
- Akkor kövesd a buszt! - csattant fel bosszúsan Nuri.
A hatalmas autótömeg észak felé kígyózott a széles Rashid úton,
mely párhuzamosan futott a Tigrissel. Nem lehetett balra fordulni -
Khalidnak igaza volt, az összes hidat lerombolták: a Jumburiyaht, az
Ahrart, a Sinakot és a Rushatat. Kés bb azonban sikerült átjutniuk egy
pontonhídon, s amint keresztezték a mosuli vasútvonalat, Khalid vég-
re be tudta tájolni magát. Fél óra múltán már a Mansouri üzleti ne-
gyed széles, jól karbantartott utcáin autóztak, ahol m ködött a közvi-
lágítás és kivilágított követségek sorakoztak. A környéket a katonaság
egyik szállítható generátora látta el elektromos árammal, melyet egy
helyi parkban állítottak fel, hogy az állandó zúgás a lehet legkisebb
mértékben zavarja csak a lóversenypálya környéki angol típusú házak
lakóit. Az egyik különösen nagy villa hibiszkuszkertje fényárban
úszott, s egy szök kútból vastag sugárban lövellt a víz az ég felé.
- Miért kellett az amerikaiaknak lerombolniuk az összes er vet?
- panaszkodott Nuri. - Milyen megfontolások vezethették ket? Nyil-
ván k is tisztában voltak vele, hogy minden katonai bázisnak és hír-
közl központnak saját áramforrása van. Tudniuk kellett: hiszen min-
den generátor amerikai gyártmányú. Csupán a szegényeket sújtotta a
háború.
Dühös hallgatásba burkolózott, s Saddam City szennyvíz áztatta ut-
cáira gondolt és a sok ezer gyerekre, akik biztosan nem fogják túlélni
a következ telet. A szövetségesek azt állították, hogy Szaddam
Husszein tömegpusztító fegyvereit akarják megsemmisíteni, ezzel
szemben a legrégebbi és legveszélyesebb fegyvereket adták a despota
kezébe: az éhséget és a betegséget.
- Ez a mi utcánk - mondta izgatottan Khalid, miközben befordult
az Escorttal egy sz k utcába, melyet nemrégiben ültetett pálmafák
szegélyeztek. Rámutatott egy k oszlopra szerelt, magas, kovácsoltvas
kapura. - És az a házunk. Miért nem m ködnek a reflektorok, hiszen
apám annyira büszke a kertjére.
- Ne állj meg! - kiáltott rá Nuri, mikor meglátta, hogy a házra sö-
tétség borul. Khalid tiltakozni kezdett, de Nuri félbeszakította: - A
szomszédoknak nem kell megtudniuk, hogy itt vagy.
- De k a barátaink.
- Csináld azt, amit mondok!
Khalid száz méterrel túlment a házon, és Nuri utasításai szerint, két
utcai lámpa között, egy árnyas résznél állt meg. Bezárták a kocsit, és
csendben visszagyalogoltak a házhoz.
A kapu nyitva állt. Bementek, és végigsétáltak az enyhén emelked
fel hajtón a fehér házhoz, melyet európai stílusú nyeregtet fedett és
az emeletén erkélyek voltak. Az utcai lámpák gyér fényében látták,
hogy valami nincs rendben: a dupla garázs elektromos m ködtetés
ajtaját felfeszegették, s természetellenesen, elgörbülve csüngött le a
tartórudakról; a lenti ablakok egy részét betörték, a többit leszakítot-

144
ták a keretr l. A legbaljóslatúbb azonban a tölgyfából készült bejárati
ajtó volt, melyet egyetlen sarokvas tartott és kitárva állt.
-Maradj itt! - parancsolt a fiatalemberre kurtán Nuri. Khalidnak
nem kellett kétszer mondani; megállt és a házat bámulta. Állkapcsa
mozgott, de szó nem jött ki a száján.
Nuri átpréselte magát a betört ajtó mellett, és megállt a hallban,
hogy szeme megszokja a félhomályt. Orra viszont rögtön megérezte
a szagot. A kuvaiti latrinák és a Saddam City-beli utcák b ze volt ez.
A házba nem egyszer en betörtek, hanem meg is rongálták. A cédrus-
fa padlódeszkákon tett lépései visszhangoztak, de még légzését is
visszaverték a falak, mikor belépett egy helyiségbe, amit Nuri a nap-
palinak gondolt. Nem volt ajtó, s a sz nyegleszorító kapcsok kampós
végei beleakadtak a cip jébe, ahogy átlépte a küszöböt.
Nagy, ízlésesen elrendezett szoba volt. A végében, a konyha mel-
lett, ebédl részt alakítottak ki, melyet egykor vékony, alabástromfal
határolt - mostanra azonban ezt lerombolták. Minden értéket elvittek,
még a légkondicionáló berendezés kondenzátorát is leszakították.
Csupán egy fehér márványból készült kandallóutánzatot hagytak ott,
de azt is félig lefeszítették a falról.
Miközben Nuri körbenézett a tönkretett szobában, eszébe jutott,
hogy gyerekkorában, Halabjiban sokszor játszott bújócskát a rég elfe-
ledett perzsa hercegek, hercegn k - sírrablók és régészek által kifosz-
tott - temetkezési helyén. Akkoriban gyakran elt dött, milyenek le-
hettek a sírkamrák, mikor még tele voltak kincsekkel. Most is ugyan-
ez foglalkoztatta. Az otthona nem sokban különbözött egy kunyhó-
tól; még sohasem járt ehhez fogható házban, s azon töprengett, ho-
gyan élhettek egykor a lakói. Az volt az érzése, hogy boldogan, mivel
Khalid mindig büszkén és szeretettel beszélt a szüleir l. A ház meg-
semmisült pompája és az irigység, gy lölet, kapzsiság szülte vanda-
lizmus némiképp Babilon katasztrófáját jelképezte - mely egykor az
emberi civilizáció központja volt.
A kifosztott konyhában kiderült, honnan ered a borzalmas b z.
A csempézett falra barna anyaggal a következ arab nyelv feliratot

ÉLJEN SZADDAM HUSSZEIN!

Az ismeretlen falfirkáló nem is választhatott volna megfelel bb
anyagot egy ilyen jelmondat kiírására.
Nuri kijött a házból. Khalid pontosan ugyanazon a helyen állt, ahol
hagyta. Még mindig a fehér homlokzatot nézte, s úgy t nt, nem hal-
lotta meg társa lépteit. Nuri megsajnálta a fiatalembert. Szerettei el-
vesztésén túl, az otthon pusztulása méri a legnagyobb csapást az em-
berre.
- Ugye nincsenek itt, Nuri?
- Nincsenek.
- Hol vannak?
-Sajnálom, Khalid, de nem találtam üzenetet. Semmi sincs oda-
benn. - Khalid el relépett, de Nuri megfogta a karját. - Semmi sincs

145
 odabenn - ismételte meg erélyesebben. - Semmi! A házat teljesen ki-
fosztották. Érted?
Barátja hangsúlyának éle lassan eljutott Khalid tudatáig. Tétován
megrázta a fejét.
-Akkor is szeretnék bemenni, Nuri. Ez az otthonom.
Nuri megért en bólintott. Belenyúlt zakója zsebébe, és el vett egy
öngyújtót.
- Lehet, hogy szükséged lesz rá.
Khalid belépett a hallba. A félhomályban is látta, mekkora szeren-
csétlenség érte az otthonát. Anyjáért kiáltott, azt remélve, hogy gyor-
san el jön a konyhából, ám Khalidnak csupán saját hangja válaszolt,
ahogy visszaver dött a csupasz falakról. Anyja, apja és otthona min-
dig csillapítólag hatott háborgó elméjére. És most egyszerre minden-
nek vége. Felment a lépcs n, hogy megnézze a szobáját, ahol bizto-
san semmi sem változott. Ágyba bújik, magára húzza a takarót, s ad-
dig meg sem mozdul, míg anyja haza nem ér.
Kinyitotta szobája ajtaját, s kétségbeesett kiáltás szakadt fel bel le.
Semmi sem maradt meg, csupán néhány ruhája, szétszórva a földön.
Akárki is fosztotta ki beépített szekrényét, még a réz ruhafogasokat is
elvitte.
Szorongva nézett körül, és közben könnyek gy ltek a szemébe.
A földön egy egykor ezüstkeretes fénykép hevert. Felemelte, és meg-
nézte a lányról készült színes képet. Hosszú, fekete haja volt, ívelt
szemöldöke és zöld, igéz szeme, mely egyenesen a fényképez gép-
be nézett, és semmilyen érzelemr l nem árulkodott.
-André - mondta Khalid gyengéden a fényképnek. Az ajkához
szorította, s érzelmei különös csatornáiból könnyek törtek el . Emlé-
kei Angliába vitték, ahol hosszú biciklitúrákra ment a surreyi erd -
ben. Néhány héttel ezel tt, az év elején kerékpározott utoljára André-
vel, de mégis úgy t nt, mintha egy emberölt telt volna el azóta. Bár
elvesztette a lány leveleit, most már megvolt a fényképe. Belecsúsz-
tatta bels zsebébe, és lement a lépcs n a bejárati ajtó felé, ahol Nuri
várt rá.
Az id sebb férfi épp meg akarta szidni Khalidot, amiért olyan so-
káig maradt, de észrevette, hogy társa elnéz mellette. Nuri megpör-
dült. Egy egyenruhás, sötét alak figyelte ket a kapuból. Az úton egy
rend rautó állt - Nuri nem hallotta, mikor érkezett, biztosan leállítot-
ta a motorját, miközben idegurult. Khalid felordított és a férfi felé ve-
tette magát, aki azonnal kinyitotta pisztolytáskáját és felemelte fegy-
verét.
 44
Dél-Irak

Noha Willie Mellis tizedes tudta, hogy hetvenkét órán belül már úton
lesz hazafelé, lelkibékéje mégis pillanatok alatt elpárolgott. és Ian
Hunter közlegény körgalléros es kabátban - mint két khakiszín Dra-
kula - álltak a sz nni nem akaró záporban, és nézték a sivatag északi
részéb l el fényszórókat. A hadifogolytábort jelz szögesdrót
kerítés túloldalán a húsz iraki rab is látta a fényeket. Az alvó bajtársa-
kat felébresztették, és mindannyian a teherautókonvojt bámulták. A
rájuk vet fényben, arcuk sem reménykedésr l, sem félelemr l
nem árulkodott, hanem inkább csak beletör dést tükrözött. Néhányan
megnézték olcsó, m anyag szíjú óráikat. Tudták, hogy tíz perc múlva
már nem lesznek foglyok.
Az els teherautó, néhány száz méterre a tábortól, megállt, s a töb-
biek is követték példáját. A dízelmotorok zakatoltak, a fényszórókban
megcsillantak az es cseppek, és vártak.
Hét perc volt még hátra.
- Ennek semmi értelme - dohogott Hunter közlegény. - Csak így,
egyszer en elengedni ket. Százhúsz kipihent, jól táplált embert.
- És itt vannak még a felszereléseik is - tette hozzá Willie, miköz-
ben fejével egy rakás sisak és kézifegyver felé bökött - l szeres lá-
dákba rakva, legalább húsz tonnát nyomtak. A központban megígér-
ték, hogy elszállítják, de erre azóta sem került sor.
A hadifoglyok lassan a kerítéshez gy ltek, ahol a két katona állt.
Öt perc.
- Ennek semmi értelme - ismételte meg Hunter közlegény.
Willie számára azonban nagyon is sok értelme volt. Az rség
hosszú órái alatt rákapott arra, hogy Franz Kafkát olvasson. A hamaro-
san bekövetkez rültség mögött rejl nyakatekert logikát a cseh író
is jól megértette volna. A Genfi Konvenció megkövetelte, hogy a ha-
difoglyokat engedjék haza a háború után, amilyen gyorsan csak lehet;
Willie tábora azonban iraki földön volt, tehát a Brit Hadsereg nem
tett mást, mint kivonult a területr l, hátrahagyva a foglyokat. Elvileg a
rabok már otthon voltak;-elvileg még mindig az Iraki Hadsereg szol-
gálatában álltak. És éjfélkor újra iraki parancsokság alá fognak kerül-
ni.
Délután Willie kihallgatott két tisztet, akik a fogolyátadás rültsé-
gér l beszélgettek.
- Az a baj - mondta a százados -, hogy a brit külügymisztérium
saját gyermekének tekinti Irakot. Ezt az országot k hozták létre a hú-
szas években, a Török Birodalom felbomlása után, és most nem akar-
ják, hogy a háború miatt felszabdalódjon.
-És mi most úgy segítjük Szaddam Husszeint, hogy átadunk neki
százhúsz embert - válaszolta Willie felettese.
147
 -Az angol politikacsinálók szerint Szaddam Husszeinnek vége -
jelentette ki a százados. - De Iraknak meg kell maradnia. Minden-
képpen.
Az els teherautó motorja váratlanul felb gött, és félbeszakította
Willie gondolatait. Döcögve, billegve elindult felé az egyenetlen
úton. A többi járm vet is sebességbe tették, és a harminc ponyvatet s
teherautóból álló konvoj mozgásba lendült. Az els teherautó egy új,
szovjet gyártmányú Zil volt. Megállt a két katona mellett, és egy ala-
csony, barna b , egyenruhát visel férfi ugrott ki a vezet fülkéb l.
A Néphadsereg ezredese volt. Mivel az es köpenyekt l nem láthatta
a két brit r rangjelzését, tisztelgett nekik.
- Az embereinkért jöttünk, uram - jelentette be tökéletes angolság-
gal.
Ebben a pillanatban, észak fel l, hatalmas robbanás hangja töltötte
be a sivatagot. Az iraki összerezzent, és feszengve rámosolygott Wil-
lie-re. Az órájára pillantott, s úgy t nt, amit azon lát, visszaadja az
önbizalmát.
- Éjfél van, uram.
Willie és Hunter közlegény szó nélkül szétbontotta a szögesdrót
kerítés egy darabját. Ez volt a jel. A vezet fülkék ajtajai kinyíltak,
majd becsapódtak. Valaki arabul kezdett beszélni a volt hadifoglyok-
nak, egy hordozható hangosbeszél n keresztül. Az emberek lassan
elindultak, de mindenféle lelkesedés nélkül. Néhányan kétségbeesett
arccal fordultak a brit katonák felé, akik az együtt töltött id során ki-
vívták a bizalmukat. Arckifejezésükb l ítélve, úgy érezték, elárulták
ket. Willie igyekezett kerülni vádló tekintetüket. Néhány iraki kato-
na a kézifegyverek halmát nézegette. Lenéz en lökték félre a sártól
piszkos puskákat, és láncot alkotva elkezdték a hátsó teherautók pla-
tójára rakodni a l szeres ládákat.
Willie és Hunter közlegény néhány percig nézte a teherautókra fel-
kapaszkodó embereket, aztán rájöttek, nincs miért maradniuk. Kikap-
csolták a hordozható generátort, és berakták a Land Roverjükbe. Wil-
lie vezetett a felszabadult Kuvait felé.
A barna b iraki tiszt nézte, ahogy az autó fényei eltávolodnak a
szitáló es ben, és megvet en köpött egyet a felázott homokra.

45
Bagdad

- Hazma! - kiáltotta Khalid. - Én vagyok az! Khalid! - Meg akarta

ölelni a rend rt, ám az durván eltolta magától.
- Tedd a kezedet a fejedre! - parancsolta.
- De Hazma!
- Tedd, amit mondok!
A fiatalember elszomorodott, és úgy tett, ahogy mondták.
A rend r Nuri felé fordította pisztolyát, aki épp a hibiszkuszbokrok

148
közé akarta vetni magát. Amikor azonban a rend r egy er s fény
zseblámpával az arcába világított, helyzete nyilvánvalóan reményte-
lenné vált, így Nuri letett a tervér l, s a fejére tette a kezét, még mie-
tt felszólították volna rá.
- Most pedig; gyere ide!
Nuri elindult, majd megállt Khalid mellett.
- Hazma! - nyöszörögte Khalid. - Én vagyok az.
A rend r kikapcsolta a zseblámpát, ráakasztotta az övére, majd
pisztolyával a kocsi felé mutatott.
- Beszállni!
Nuri és Khalid beült hátulra, a rend r pedig az anyósülésre. Bekap-
csolta a bels világítást, és egy darabig gyanakvó szemmel vizsgálgat-
ta foglyait. Egyid s lehetett Nurival; borostás arcán vágásnyomok ék-
telenkedtek, mintha életlen, eldobható borotvát használna. Bajuszát
viszont gondosan megnyírták. Nurinak kétsége sem volt afel l, hogy
az els ülés támlájának takarásában a pisztoly csöve egyenesen rá irá-
nyul. A rend rtiszt tekintete váratlanul megenyhült, ám továbbra is
éber maradt. Lassan visszatette a pisztolyt a táskájába.
- Mit keresel itt, Khalid? Azt hittem, meghaltál.
Khalid hirtelen beszélni kezdett, egymás után tette fel a kérdéseket,
anélkül hogy a rend rnek hagyott volna id t válaszolni, és csak akkor
hallgatott el, mikor a férfi ráparancsolt, hogy fogja be a száját.
- Nos - mondta a rend r -, mit keresel itt, és miért nincs rajtad
egyenruha?
-Találkozni akartam a szüleimmel. Hol vannak, Hazma? Kérlek,
mondd meg!
Nuri megismételte a kérdését Nurinak is.
-A mosuli f hadiszállásra igyekszünk.
- Civil ruhában?
- Azt vettük fel, amit találtunk. Mindenünk odaveszett.
- Katonaszökevények vagytok. - Ez inkább kijelentés volt, mint
kérdés.
- Nem volt honnan megszöknünk - mondta egyszer en Nuri. - Az
egész hadosztályunk felbomlott. Megvertek bennünket.
A rend r egy pillanatra elhallgatott. Fekete szeme Khalid felé for-
dult.
-A szüleid azt hitték, hogy meghaltál. Nem volt rajta a neved a
Vörös Félhold listáján, amit az amerikaiak és az angolok adtak ki.
- Mi is azt hittük, hogy meghalunk - jegyezte meg szárazon Nuri.
A rend r tudomást sem vett a közbeszólásról.
- Kérlek, Hazma, mondd meg, hol vannak a szüleim!
-Azt a parancsot kaptuk, hogy minden kurdot össze kell gy jte-
nünk - mondta éles hangon a rend r.
- De hisz k mindig lojálisak voltak! - kiáltotta Khalid. - És hoz-
zád is mindig jók voltak.
Nuri meglepetten nézett társára. Khalid általában nehezen találta a
megfelel szavakat, most viszont elkeseredésében hihetetlen ékesszó-
lásról tett tanúbizonyságot.
149
 - Öt nappal ezel tt parancsot kaptunk rá, hogy vigyük el ket -
mondta közömbösen Hazma. - Másnap értük jöttünk, de addigra már
elt ntek. Étel, takarók, ékszerek, pénz, kocsi - minden elt nt. - Baju-
sza alatt halvány mosoly jelent meg. - Valaki bizonyára szólt nekik
el re.
- Ki fosztotta ki a házat? - kérdezte Nuri.
Hazma megvonta a vállát.
- Bárki lehetett. A kurd tulajdon nincs biztonságban. A Hablaék há-
zát is kifosztották. Egyébként k is elmenekültek.
- Tikritiek -jelentette ki vadul Nuri.
- Nem hinném - válaszolta nyugodt hangon a rend r, majd éles
pillantást vetett Khalidra. - Tudod, hová mentek a szüleid?
Khalid bólintott.
- Hogyne, persze. Elmentek...
- Ki ne mondd! - csattant fel dühösen a rend r, és felemelte a ke-
zét.
A fiatal kurd elhallgatott, és megbántott arckifejezéssel bámult a
rend rre.
Hazma kinyújtotta a kezét.
- Adjátok ide a papírjaitokat!
Nuri habozott. A rend r ismerte Khalidot, így hamis papírjaik még
nagyobb bajba keverhették ket. De mi lehetett ennél nagyobb baj?
Vonakodva el vette bels zsebéb l a papírokat, és átadta a férfinak.
A rend r alaposan megvizsgálta ket. Kinyitotta a kocsi keszty tartó-
ját, félretolt néhány papírt és jegyzetfüzetet, majd el vett egy gumi-
bélyegz t. A lehajtott keszty tartó-fedelet használva alkalmi íróasztal-
nak, átlapozta az igazolványokat, beléjük írt valamit, majd lepecsétel-
te. Az összehajtogatott papírokat visszaadta Nurinak.
- Beleírtam, hogy jelentkeztetek a rend rségnél, és engedélyt kap-
tatok, hogy északra utazzatok - mondta Hazma. Némi bosszúsággal
elhárította Nuri hálálkodását, és kiparancsolta ket a kocsiból. Átcsú-
szott a kormány mögé, és beindította a motort. Miel tt elindult, lete-
kerte az ablakát. - Azt tanácsolom, hagyjátok el Bagdadot, amilyen
gyorsan csak lehet. - Kemény arcára halvány mosoly lopózott. - Sok
szerencsét! - Mintha csak dühös lenne magára, amiért megszánta
ket, keményen felpörgette a motort és hirtelen kiengedte a kuplun-
got.
- Hazma szólt a szüleimnek - mondta Khalid, miközben a rend r-
autó távolodó fényeit nézte.
- Gondoltam - válaszolta Nuri. - Jobb, ha azt tesszük, amit mon-
dott.
Megfogta Khalid karját, és lassan visszasétáltak a kocsijukhoz.
 46
Dél-Anglia,
1991. március 8., péntek

Lloyd megrökönyödött. Er sen a füléhez szorította a telefonkagylót.

- Nincsenek jegyzetek? - kérdezett vissza. - Egyetlenegy sem?
-A Mindway Films kis cég volt, és úgy három évvel ezel tt tönkre-
ment - magyarázta Ted Prentice. - Minden irat a zúzdába ment. Biz-
tos benne, hogy ugyanezt a kislányt látta a repül gépen? A gyerekek
sokat változnak hat év alatt.
Lloyd az irodai televízió képerny jére meredt. Ott állította meg a
szalagot, ahol a képen André látszott, egy széken ülve, szemben a ka-
merával.
- A csapó táblájára azt írták: „André Normanville - mennydörgés".
Néhány képen az anyja is látszik. alig változott.
-Most már emlékszem rá - mondta rövid szünet után Prentice. -
Igen, Laura Normanville. Látta a hirdetésünket és telefonált. Azt
mondta, a lánya mennydörgést tud el idézni, úgyhogy ket is elhív-
tam a próbára. Leültettük a gyereket a kamerával szemben, és meg-
kértük, hogy csináljon mennydörgést. Nem sikerült, úgyhogy elbú-
csúztunk t le. Akkor vajon miért nem mondta, hogy a lánya id mon-
dó? Nem értem.
Amikor Lloyd megnézte a sikertelen kísérletr l készült próbafelvé-
telt, is ugyanezt a kérdést tette fel magának.
- Ha megtalálom, meg fogom kérdezni t le - ígérte meg.
- Remélem, sikerül rábukkannia - mondta mogorván Prentice. -
Mint már említettem, az id mondó parafenomének különlegesek. Át-
kozottul dühít, hogy kiengedtem egyet a kezem közül.
Lloyd megígérte a pszichiáternek, hogy tájékoztatja a fejlemények-
l, és letette a telefont. Miközben visszahelyezte a készüléket, a vi-
deomagnó „megunta", hogy ilyen sokáig kell kimerevítenie a képet,
és az automata id mér kikapcsolta a gépet. Ennek eredményekép-
pen a televízió a Sky News híradót kezdte mutatni, akik huszadjára
vetítették azokat a légifelvételeket, melyek az Erdészeti Felügyel ség
egyik surreyi telepítésében történt pusztításról készültek. Egy újabb
kép a kitört ablakaikat javító durstoni lakosokat mutatta.
Lloyd gondolataiba merülve bámulta a képerny t. Félretolt néhány
lektorálásra váró cikket, és megkereste azt a listát, amire felírta a vi-
deokazettán található érdekes képeket és a hozzájuk tartozó számlá-
lóállásokat. Odapörgette a szalagot, ahol André a stúdió sarkában ült,
anyja társaságában. A következ kép az egymással beszélget Andrét
és az iraki fiút, Khalid al Karnit mutatta. Hang nem volt, de André
élénknek látszott - elevennek, s egyáltalán nem úgy viselkedett,
ahogy egy tízéves autistától elvárható. Egy pillanatra a kamera felé
fordult, s úgy t nt, szinte ragyog zöld szeme.
151
 Bárcsak volna hang!
André próbafelvételeihez volt is. A csapó táblája látszódott, ahogy
elhúzzák a kamera el l, s felt nt André; nyugodtan ült egy zsámo-
lyon, s betegnek látszott. A háttérb l beszélgetés és távoli zene hal-
latszott - ez utóbbi valószín leg a pályaudvar hangszóróiból; Pren-
tice panaszkodott is emiatt.
- Minden rendben, André? - kérdezte Prentice valahonnan a kame-
ra mögül. Hangja kedves, bátorító volt.
André bólintott.
- Anya azt mondja, tudsz mennydörgést csinálni. Megmutatod ne-
kem is?
André ismét bólintott.
- Számoljak háromig?
Újabb bólintás.
A stúdióvezet csendet kért, de ez alig-alig csökkentette a nagy
alapzajt.
- Egy... kett ... három...
André becsukta a szemét, és az összpontosítástól eltorzult az arca.
A háttérb l egy hang bejelentette, hogy azonnal indul a portsmouthi
vonat, ám mennydörgésnek nyoma sem volt.
-Megpróbáljuk még egyszer, André? - kérdezte Prentice, még
mindig a kamera lencséinek látószögén kívülr l.
A jelenet háromszor megismétl dött, ugyancsak eredmény nélkül.
Az utolsó felvétel is Andrét mutatta, ahogy elkapta Khalid falhoz
vágott teniszlabdáját. A felvétel végén a stúdióvezet látszódott, aki a
kamera elé tartotta a kifordított teniszlabdát.
Lloyd gondolataiba temetkezve ült, majd támadt egy ötlete, és fel-
hívta Rikki Steadman stúdióját. Halvány esélyt látott rá, hogy a hang-
mérnök tud segíteni.

47
Közép-Irak

Nuri és Khalid id vel már egészen simán vette az útlezárásokat és

gépjárm -ellen rzéseket. Mindketten kiszálltak az autóból, még mi-
el tt felszólították volna rá ket, Nuri átadta az okmányokat, Khalid
pedig kinyitotta a csomagtartót. El zékenységük arra engedett követ-
keztetni, hogy számos ellen rzési ponton átjutottak már, minden
gond nélkül. Nuri úgy vélte, ett l nagyobb bizodalmuk lesz bennük a
vizsgálatot végz rend röknek és katonáknak.
A Kirkuk felé vezet úton, Bagdadtól ötven kilométerre lév útlezá-
rás azonban más volt, mint az el ek, ugyanis itt minden járm vet
visszafordítottak. A mogorva katonákat nem érdekelték az okmányok,
nem kutatták át a kocsikat, és nem kérdezték az utasok úti célját.
Mindössze annyi segítséget adtak, hogy egy nehézkesebb teherautó-
sof r helyett megfordították a nagy, platós járm vet a keskeny úton.
152
 - Kirkuk le van zárva - felelte egy tizedes Nuri udvarias kérdésére,
miközben elvette a felé nyújtott cigarettát.
-Vajon miért?
A katona megvonta a vállát.
- Úgy hallottuk, hogy a kurdok szervezkednek Kirkukban és Arbil-
ban.
Nuri agya lázasan dolgozni kezdett. Kirkuk egy olajban gazdag te-
rület központjában feküdt, Kurdisztán határán, északkelet felé. Még
északabbra terült el Arbil, mely kétszázezres, kormányellenes lakos-
ságával, mindig is a lázadások melegágya volt. Kirkukban hatalmas
laktanyákat építettek, azzal a feladattal, hogy védjék a Jordániába
men olajvezetékeket. Hivatalosan az olajvezeték most nem m kö-
dött, ennek ellenére a laktanyák tele voltak katonákkal, s harci heli-
koptereket is kaptak; az a hír járta, hogy olajat szállítanak Jordániába
fegyverekért cserébe. Ezt a területet tanácsos volt békeid ben is elke-
rülni, de Nuri terve az volt, hogy elmennek Tikrit felé, ahonnan
megpróbálnak az északnyugatra fekv Mosulba eljutni - itt volt
ugyanis a kurd ellenállási mozgalom egyik központja. Ha Kirkuk ve-
szélyes volt, ez még fokozottabban érvényes volt Tikritre. Ez volt
Szaddam Husszein szül városa, és legfanatikusabb követ inek ottho-
na; Irakban minden fontos posztot tikritiekkel töltöttek be.
- Ha el akarnak jutni északra, vissza kell fordulniuk Tikrit felé -
mondta segít készen a katona. - Lehet, hogy ott nyitva vannak az
utak, bár nem mernék megesküdni rá.
Nuri megköszönte a tanácsot, visszaült az Escortba, és szólt Khalid-
nak, hogy forduljon meg.
Tikrit!
Nos, eddig sem sz kölködtek a veszélyekben. Talán az sem lesz
rosszabb, mint amiken eddig keresztülmentek.
Khalid nem tudott rögtön megfordulni, meg kellett várnia, míg egy
hat, nyitott teherautóból álló konvoj elhaladt mellette; a katonák nem
állították meg ket, rögtön intettek, hogy mehetnek tovább. Platóju-
kon világossárga JCB-k voltak - az exkavátorok ásókanalait és hidrau-
likus kitámasztólábait leengedték, hogy stabilan álljanak a zötyköl
platókon. Egyik JCB-nek sem volt rendszámtáblája, s mind újnak t nt.
- Ezekre miért van szükség? - kiáltotta Nuri a katonának.
A katona megvonta a vállát.
- Gondolom, az utakat javítják velük. Sok kárt okoztak a bombázá-
sok északon.
Útközben visszafelé újabb északra tartó JCB-kkel és hatalmas Inter-
national buldózerekkel találkoztak. A rengeteg, szemmel láthatóan
vadonatúj, széles bordázatú gumiabroncsokkal felszerelt JCB kotró-
gép látványától Nuri kényelmetlenül kezdte magát érezni. Vajon mi-
ért van szükség ennyi exkavátorra, és a szállítójárm veknek miért van
katonai rendszámuk?
 48
Dél-Anglia

Boldogabb id kben Rikki Steadman jól felszerelt zenei stúdióját

gyakran felkeresték neves együttesek, reklámügynökségek és profi de-
mofelvételekre vágyó, feltörekv popénekesek. A recesszió azonban
mindennek véget vetett; Rikki már akkor is szerencsésnek mondhatta
magát, ha egy héten csupán három alkalomra ki tudta adni a stúdiót.
A pangás eredményeként bevételei er teljesen visszaestek, s alig tud-
ta kifizetni a részletre vásárolt szintetizátorok, kever pultok és több
sávos magnók kamatait. Nehézségei ellenére Rikki, aki a hatvanas
években a hippik közé tartozott, szívesen segített barátainak, de csak
akkor, ha hangmérnöki tehetségére volt szükség, és azt kell en méltá-
nyolták is. Miközben Lloyd videokazettáját nézte és hallgatta, fájdal-
mas arckifejezése arról árulkodott, hogy már megbánta nagylelk sé-
gét.
- A francba, Lloyd! Ez egy olyan felvétel másolatának a másolata,
amit egy vacak, hangszigetelés nélküli stúdióban vettek fel. Ráadásul
úgy t nik, mintha a St. Pancras pályaudvaron készült volna, ahol be-
hallatszik a hangosbeszél .
- Majdnem talált, Rik. A Waterloo pályaudvaron készült.
Rikki visszapörgette a szalagot arra a részre, ahol André próbafelvé-
tele kezd dött.
- Helyes gyerek - jegyezte meg.
- Azóta még helyesebb lett - felelte Lloyd.
- Szóval, szerinted mennydörg hangot kellene hallanunk ebben a
zajban. Mennydörgést említettél, igaz? Az alacsony frekvenciájú han-
gokat marha nehéz elkülöníteni.
- Neked sikerülni fog, Rik - mondta Lloyd. Tudta, hogy egy kis hí-
zelgés mindig megteszi a hatását az egykori hippire.
Rikki megvonta a vállát.
- Nos, lehet, hogy találok valamit. De a néhány száz Hertz alatti
hangok ki vannak zárva... Túl sokat kérsz, öregem.
- Próbáld meg, Rik, kérlek!
Rikki hozzálátott a munkához. Az analóg felvételt rávitte egy digi-
tális magnóra, hogy a számítógépet is használni lehessen az elemzés-
ben. Egy egér segítségével kitörölte a monitoron megjelen összes
felesleges hangot. A hangok képeivel dolgozott, noha id nként feltet-
te fejhallgatóját, hogy ellen rizze tevékenysége eredményét.
- Figyelj csak, Lloyd, ott lenn valami bujkál. - Egy s , cikcakkos
mintára mutatott. - Valószín leg egy metrószerelvény. - Visszapör-
gette a számítógéppel feldolgozott digitális szalagot, és benyomta a
lejátszógombot.
Prentice hangja töltötte be az apró helyiséget. Tisztán és élesen

154
hallatszott, miközben a stúdió és a Waterloo pályaudvar háttérzaja
diszkrét zúgássá csökkent.
- Minden rendben, Andy?
Rövid csend.
-Anya azt mondja, tudsz mennydörgést csinálni. Nekem is meg-
mutatod?
Szünet.
- Számoljak háromig?
Újabb szünet.
- Egy... kett ... három...
A stúdió hangfalaiból olyan er vel tört el a visszhangzó menny-
dörgés, hogy Lloyd valósággal érezte az arcán a megmozduló memb-
ránkúpok lökéshullámait. A hihetetlen morajlás néhány másodpercig
tartott, aztán lassan elhalkult - de nem úgy, mintha elvesztené az ere-
jét, hanem mintha óriási sebességgel távolodna a leveg ben.
A felvétel véget ért.
- Egy jó er sít vel kitölthetnénk az röket, de így sem rossz - je-
gyezte meg foghegyr l a hangmérnök. - Tudod mit, Lloyd, öreg ha-
ver! Ha ismét összefutsz ezzel a gyerekkel, kérdezd meg helyettem,
hogyan csinálta.

49
- Mrs. Normanville?
Laura egy pillantással végigmérte az igazolványát felmutató Barr nyo-
mozó rmestert és a társaságában lév egyenruhás rend rn t. Yorkie
észrevette az asszony szemében hirtelen felvillanó rémületet, ám ezt
pusztán az egyenruha hatásának tudta be. Mindenesetre megjegyezte.
Egyébként ismerte Laurát.
- Igen?
- Barr nyomozó rmester vagyok, pedig Williams tizedes. Rutin
ellen rzést tartunk a faluban két helyi, motoros fiatalemberrel kapcso-
latban, akik szerda éjjel elt ntek. Bemehetünk?
- Sajnálom, de semmit nem tudok...
- Utoljára szerda éjjel látták ket Jacko kávézójában, egy flipperrel
játszottak. Tudjuk, hogy az ön lánya is ott volt aznap este. Talán be-
szélgetett velük, vagy esetleg meghallhatta, mit terveznek. Válthat-
nánk vele egy pár szót, kérem?
Laura már tíz év óta védelmezte Andrét a külvilágtól, s ez id alatt
elsajátított bizonyos fortélyokat. Tudta, ha most tiltakozna, felébresz-
tené a rend rök gyanakvását. Ezért inkább kitárta az ajtót, s barátsá-
gos mosolyt vetett a két tisztre.
- Hogyne, természetesen. Jöjjenek be! - A rend röket a nappaliba
vezette be.
-Azt hiszem, mi már találkoztunk, Mrs. Normanville - mondta
mosolyogva Yorkie.
-Valóban? Nem emlékszem...
155
 - Ó, van annak már öt éve is. Akkoriban még egyenruhában jártam
házról házra, mivel az öreg részeges Crabbie Howard egyik éjjel egy
nagy tivornya után elt nt.
Laura gyorsan elmosolyodott.
- Á, igen! Olyan régen lett volna? - Kinyitotta az erkélyajtót, és ki-
kiáltott: - Andy! Egy hölgy és egy úr szeretne beszélni veled.
Yorkie és kollégája nem láthatta, hogy Laura figyelmeztet pillan-
tást vetett lányára, mikor az belépett a szobába.
-Valamit tudnia kell, Barr rmester - mondta Laura, miután mind-
annyian leültek. -André...
- Igen, tudjuk - vágott közbe a rend rn . - Ne aggódjon, Mrs.
Normanville, mi megért...
- Honnan tudják!? - csattant fel Laura, de máris megbánta hevessé-
gét.
- A szomszédok mondták.
Laura bólintott és megfogta André kezét.
-Andy, ez a két rend r szeretne feltenni neked néhány kérdést.
Válaszolj nekik anya kedvéért!
- Szia, André - mondta Yorkie, és rámosolygott a lányra. - Lenne
kedved segíteni nekünk?
André a rend rn egyenruhájáról a kérdez felé fordította merev
tekintetét. Yorkie-t zavarta a kifejezéstelen szempár.
- André, ismered Jacko kávézóját, igaz?
André anyjára nézett, hogy egy kis biztatást kapjon, majd bólintott.
-Jacko és Freda azt mondja, ott voltál szerdán este. Így volt?
- Minden szerdán odajár - mondta Laura, látván André üres tekin-
tetét. - Sajnálom, rmester, de Andrének nemigen van id érzéke.
Yorkie el vett egy fényképet, mely nemrég készült a Kawasakikon
ül Dabberr l és Greaserr l.
- Láttad ezt a két embert a kávézóban, André? - El renyújtotta a
képet, de a lány meg sem próbálta elvenni t le és jóformán meg sem
nézte, ennek ellenére bólintott.
- Nézted, ahogy játszanak a flipperrel? - Yorkie olyan mozdulatot
tett, mintha a gép karjainak gombját nyomogatná.
- Igen - szólalt meg el ször André.
- Beszéltél velük?
- Nem.
Yorkie zsebre vágta a fényképet, és belenézett a jegyzetfüzetébe.
Jacko és Freda biztos volt benne, hogy André nem beszélgetett az el-
nt fiatalokkal.
- Láttad ket kimenni a kávézóból?
- Nem.
- Hamarabb jöttél el, mint k?
Úgy t nt, ez a kérdés zavarba ejtette Andrét.
- Jacko és Freda ezt biztosan tudja, nem igaz? - kérdezte Laura.
- Új vendégek érkeztek, így k nem láthatták, Mrs. Normanville. -
Yorkie megismételte a kérdést Andrének, ám az eredmény ugyanaz
volt. - Nos, köszönöm, André... és önnek is, Mrs. Normanville. Azt

156
hiszem, nincs rá szükség, hogy tovább zaklassuk önöket a kérdé-
seinkkel.
- És most hogyan tovább? - kérdezte Laura.
Yorkie megvonta a vállát.
- Nem sokat tehetünk. Mindketten nagykorúak. Mindkett jüknek
van pénzük, és úgy ismerik ket, mint akik szó nélkül elt nnek, ha
úgy jön ki a lépés.
A két rend r visszament a jár rkocsihoz.
- Észrevettél valamit? - kérdezte Yorkie a rend rn t, miközben be-
kapcsolták biztonsági öveiket.
A tizedes megrázta a fejét.
- Az asszony sem szemmel, sem mozdulattal nem jelzett a lány-
nak. Csak akkor avatkozott közbe, ha André bizonytalan volt vagy za-
varba jött.
- Semmi más nem t nt fel?
- Nem. Miért, kellett volna?
Yorkie beindította az autót.
- Az asszonyt nem érdekelte a motorosok neve. Nem is próbálta
megnézni a fényképeket. Eddig mindenki tudni akarta a legapróbb
részleteket is. Szerintem ez furcsa. És az is, hogy semmit sem kérde-
zett az öreg Crabbie Howard elt nésér l.
- Te komolyan fel tudsz idézni egy olyan arcot, amit egyetlenegy-
szer láttál, öt évvel ezel tt?
- Ó, igen - válaszolta Yorkie, és felengedte a kuplungot. Minden
arcot megjegyzett.
A házban Laura a könnyeivel küszködött, miközben magához ölel-
te és arcon csókolta Andrét.
- Ügyes voltál, drágám. Anya nagyon büszke rád. Mégsem kell el-
költöznünk. Hát nem csodálatos?
Laura gondolatai elkalandoztak, és visszavitték tíz évvel korábbra,
1981-be, alig pár hónappal a baleset utánra...

Laura a Solent-csatorna fölé magasodó domb oldalán ült egy pokró-

con, és nézte, ahogy lánya eldob egy botot Senatornak. Szinte hihe-
tetlennek t nt, hogy még egy év sem telt el a baleset óta. André gyó-
gyulásának sebessége mindenkit meglepett, köztük Mr. Housemant,
az Atkinson Morley kórház agysebészét is.
Senator, Laura anyjának barátságos labradora, levágtatott a lejt n,
hogy elkapja a botot, még miel tt az földet ér, majd visszaloholt And-
réhez. Meleg, szi délután volt; nyoma sem volt felh nek az égen, s
a kékségb l egy elkésett, láthatatlanul magasan szálló pacsirta dala
jutott el hozzájuk. Ilyen körülmények között szinte elképzelhetetlen-
nek t nt, hogy bármi rossz is történjen velük - a baleset mintha csak
egy rémálom lett volna.
, David azonban már nem volt Laura oldalán, nem ölelte át a dere-
kát, és hüvelykujjával nem próbált a mellével játszadozni - noha eb-
ben korábban az sem zavarta, ha nem voltak egyedül. Utoljára a San-
down Park-i üget n ült így a füvön, mikor David gy ztes lova öt az

157
egyhez fizetett - és ez jó ürügyül szolgált arra, hogy mindannyian
pezsg t igyanak. A barátok körben állították le autóikat; a csomagtar-
tók nyitva maradtak, s mindenfelé fedeles kosarak hevertek. A futa-
mok között nevetgéltek, fecsegtek. McArdle-ék mindent nagystíl en
csináltak; magukkal hozták komornyikjukat is, aki itt közös inassá
vált: tette fel a pénzt a lovakra, s míg a következ futamra vártak,
kaviárt és hideg csirkesültet szolgált fel. Laurának eszébe jutott, hogy
egyszer megbotlott a pokrócban, s mindenki nagy derültségére csupa
majonéz lett az arca. Mindenki imádta Andrét. Aranyos kislány volt,
állandóan nevetett. Lindsay McArdle kis napsugarának nevezte. Min-
denki azt hajtogatta Davidnek és Laurának, hogy mennyire szerencsé-
sek...
Laura visszaintegetett Andrének, és tovább bámulta a csillogó víz-
folyást. A Solent-csatornát vitorlák tarkították - a hajótulajdonosok ki-
használták az utolsó meleg napokat, miel tt el kell tenniük vitorlásai-
kat télire. Blake-ék jachtja, a Takapuna is ott volt valahol lent. Vagy
mintha azt mondták volna, hogy 81-82 telén elmennek a Bermu-
dákra?
De miért is jutottak eszébe? Laurát egyáltalán nem érdekelte, mi-
hez kezdenek a jachtjukkal, vagy hogy kit hívnak meg Nadinariék kö-
vetkez nyáron a dél-franciaországi villájukba; vagy hogy Cordelia
Smythson-Wattnak a gyémántkeresked vel kötött házassága kibír-e
még egy évet. Egyikük sem küldött még egy lapot sem a baleset után.
Annak az életmódnak egyszer s mindenkorra vége. Daviddel együtt
az is odaveszett. Ahogy Laura visszagondolt életének e rövid, ám ese-
ményekben gazdag szakaszára, b ntudatot kezdett érezni a történtek
miatt. Ostobasága és önzése volt az oka mindennek, s éppen ezért
nehezebben is tudta elviselni a lelkifurdalást. Megbékélni ezzel a
ntudattal nehezebbnek bizonyult, mint új életet kezdeni; régi éle-
tét teljesen félredobta, meg sem próbált annak maradványaira épít-
kezni.
- Anyuci!
André most sokkal közelebb volt, s a botot feldobta magasan az
égbe. Egy ötéves gyerek játszott a kutyájával a füves domboldalon; tá-
volról senki sem vette volna észre, hogy a kislány sohasem nevetett
vagy mosolygott.
Laura integetett. Nagy becsben tartotta a hétvégéket, amikor is min-
den idejét Andrének szentelhette. Hétköznapjait lefoglalta a ports-
mouth-i Tanítóképz F iskola, melynek befejezéséig még egy éve
volt hátra. Anyja házában laktak, Petersfieldben. Apja egy évvel aze-
tt meghalt, húga, Imogen pedig Londonban lakott legújabb udvarló-
jával, és azt tervezte, hogy férjhez megy, majd Szingapúrba költözik.
A nagy családi házban tehát rengeteg hely volt - és anyja szívesen vi-
selt gondot Andrére.
- Anyuci! - André alig néhány méterre volt t le, és egy apró faágat
lóbált, amit Senator hozott neki oda; a kutya ugyanis nem szerette a
csupasz botokat. Senator ugatott, körbe-körbe rohangált, és megpró-
bálta elkapni a faág végét.
158
 Laura ismét integetett. Terveket sz tt a jöv vel kapcsolatban, s így
minden elviselhet bbé vált. A f iskola után venni akart egy házat ab-
ból a pénzb l, amit apja és David hagyott rá. Ha csak a felét ki tudja
fizetni, a jelzálogkölcsön részleteinek törlesztésére már maga is képes
lesz. Nem akart hatalmas villát, hanem csak egy kis falusi házikót,
ahol az emberek megért ek lesznek és óvni fogják Andrét. Olyan he-
lyet szeretett volna, ahol anyja közelében maradhat, s az sem okoz
túl nagy gondot, hogy kocsival elmenjen Ivor Houseman magánren-
del jébe.
Kezdetben minden második héten elvitte Andrét az orvoshoz, most
már csak havonta egyszer. Minden látogatás alkalmával ugyanazt kér-
dezte:
-Javult André állapota? Van rá remény, hogy egyszer teljesen fel-
épül? - Az orvos válasza minden alkalommal bizakodó volt.
- Biztos vagyok benne, Mrs. Normanville, hogy a század végére
olyan magas színvonalra jut el az agysebészet, hogy az idegregenerá-
ciós m tétek mindennaposak lesznek. Ha eljut odáig a tudomány,
minden bizonnyal lesz egy kórház, ahol Andrét is meg tudják gyógyí-
tani. Most azonban Andrének mindenekel tt szeretetre van szüksége;
szeretetre, megértésre és biztos háttérre.
André elejtette a faágat és hátraesett.
- Andy! - korholta Laura. - Az a bot túl nagy. Nem találtál valami
kisebbet?
A kislány tudomást sem vett anyjáról, és újra forgatni kezdte az
ágat.
Ivor Housemannek, a tudomány jöv beli fejl désével kapcsolatos
bizakodó álláspontja halvány reményt adott Laurának, és meger sítet-
te elhatározásában, hogy David pénzéb l semmit sem használ saját
céljaira. Mind Andrét illette meg - az utolsó pennyig. A kamatokkal
és kamatos kamatokkal a t kének meg kell duplázódnia az évszázad
végére, még akkor is, ha közben mindent megvesz Andrének, amire
csak szüksége van.
André fájdalmas sikolya zökkentette ki gondolataiból.
-Anyuci!
Laura felnézett. A faág, amivel André játszott t le néhány méterre,
egyenesen felé repült.
- Anyuci!
A bekövetkez hatalmas mennydörgés és az azt követ lökéshul-
lám olyan er s volt, hogy Laura egy pillanatra megemelkedett a föld-
l és arrébb repült. A mennydörgés hamarosan eltávolodott, de Laura
nem érzékelte a csendet - megkínzott dobhártyái továbbra is tiltakoz-
va zúgtak. El ször azt hitte, a fülsiketít zaj egy lezuhant repül gép-
l származik. Lassan összeszedte magát, és kinyitotta a szemét.
Senator dühös ugatást mímelve rohangált ide-oda és André kö-
zött; André a füvön ült, és kezével betakarta a fülét. Laura nagy nehe-
zen feltápászkodott, de rögtön el is veszítette az egyensúlyát, ahogy
kínzó fájdalom hasított fülébe. Néhány másodperc elteltével megpró-
bált odamászni Andréhez. Mondani akart valamit, de mivel nem hal-

159
lotta saját hangját, szája képtelen volt megformálni a szavakat. Arra
számítván, hogy valami lezuhan az égb l, óvóan a lányára vetette
magát. Másodpercek, percek teltek el. Fülének zúgása lassan éles
csengéssé enyhült, s kezdte hallani Senator veszett ugatását. Miután
felült, a labrador azonmód a nyakába ugrott és boldogan nyalogatta
az arcát. Laura felsegítette Andrét is. A kislány nem látszott rémült-
nek, s t, élénkzöld szemében különös t z égett.
Laura megvizsgálta, nem esett-e Andrének baja, majd körbenézett.
Furcsamód minden nyugodtnak t nt. Az ég kék volt, a csatorna csillo-
gott és a láthatatlan pacsirta még mindig énekelt. Mindössze egy mé-
teres sugarú, elfeketedett földdarab árulkodott arról, hogy valami
nincs rendjén. Laura felállt és szemügyre vette a megégett területet.
A homok tompa, üveges anyaggá vált, mely visszaverte a fényt, s et-
l olyan volt, mint egy úszómedence felszíne. Laura megérintette.
Meleg volt, de ez a naptól is lehetett. André lassan belecsúsztatta a
kezét az övébe.
- Azt hiszem - mondta bizonytalanul Laura -, egy hajszálon múlt,
hogy a villám belénk csapjon.
- Andy durranást csinált - jelentette ki André.
Laura elmosolyodott, s megrázta a fejét abban a reményben, hogy
ett l elmúlik fülének csengése. Ha el nem is múlt, valamelyest csök-
kent, bár az sokkal jobban aggasztotta, hogy André hallása nem káro-
sodott-e. A kislány azonban vidáman, felszabadultan ráncigálta Sena-
tor nyakörvét.
-Azt hiszem, ideje hazamennünk, kisasszony. Megnézzük, hogy
nagyi elkészítette-e már a teasüteményeket. Hová t nt a bot? - kér-
dezte Laura, s szétnézett, hogy megkeresse a faágat, mely kis híján el-
találta. A fadarabnak azonban nyoma sem volt. - Hol van az a nagy
bot, Andy?
- Odalett a nagy durranásban - felelte egykedv en André...
Az év során André két másik alkalommal is tanúbizonyságát adta
mennydörgés-el idéz képességének, és ez meggy zte Laurát arról,
hogy bármi baja is legyen lánya agyának, az annyira alapvet , annyi-
ra nyilvánvaló, hogy könnyedén meg lehet gyógyítani. Telefonhívá-
sokkal, látogatásokkal kezdte ostromolni Ivor Housemant, ám ez nem
vezetett eredményre, f ként amiatt, hogy a férfi nem hitt neki, s mert
André képtelen volt el idézni a jelenséget pusztán akaratból. Csak
váratlan kétségbeesés tudta el hozni a fülsiketít mennydörgéseket.
Ivor Houseman hozzáállása nem csüggesztette el Laurát, s inkább
el fizetett minden újságra, mely az ideggyógyászattal foglalkozott.
Elolvasta a parafenoménekr l és különleges képességeikr l szóló cik-
keket, s ezekb l megtudta, hogy a manipulatív parafenomének ritkák,
s akik mégis azt állítják magukról, hogy azok, legtöbbször csalók.
A Brit Orvosi Hetilap egyik írása beszámolt Leo Buller küszöbön
álló hazatérésér l Angliába; mivel a tudós agykutatással foglalkozott,
Laura írt neki egy levelet, az újság címére. Tudatta vele, hogy szerinte
lánya manipulatív parafenomén, Russel Freemanhez, az amerikai te-
lekinetikushoz hasonlóan. Válasz azonban nem érkezett. Laura ké-

160
 bb még többször is próbálkozott, és csak akkor hagyott fel vele, mi-
kor végül Buller küldött neki egy kézzel írt levelet, melyben udvaria-
san megkérte, hogy ne fecsérelje az idejét. Volt egy ohiói parafeno-
mén specialista, aki érdekl dést mutatott, de sajnos néhány levél-
váltás után meghalt.
1985 elején meglátott egy hirdetést a Surreyi Apróban, mely arra
kérte a parafenomén gyerekek szüleit, hogy hívjanak fel egy londoni
számot. Néhány napba is beletelt, mire Laura összeszedett annyi bá-
torságot, hogy telefonáljon, de akkor is kis híján lecsapta a kagylót,
amint meghallotta, hogy lánya a televízióban fog szerepelni. Amikor
azonban a Mindway Films képvisel je megtudta, hogy André lány,
nem pedig fiú, s egy baleset során vált parafenoménné, olyan hévvel
kezdte gy zködni Laurát, hogy végül beleegyezett, és elmentek a
próbafelvételre.
A próbafelvétel gyászos kudarca után Laura megbánta, hogy nem
követte kezdeti megérzéseit. Kéz a kézben léptek ki tízéves lányával
a Waterloo pályaudvar el csarnokába.
- De én tényleg csináltam durranást, anyuci - mondta André, meg-
érezvén anyja bosszúságát.
Laura sohasem tudott sokáig dühös lenni Andrére. Letérdelt és
megigazította a kislány ruháját.
- Hát persze, hogy csináltál, drágám - mondta, s biztatóan meg-
ölelte Andrét. - Anyuci nem mérges rád. Menjünk vásárolni! Renge-
teg üzlet van errefelé. Ez egy nagy város, sokkal nagyobb, mint Guil-
ford. Veszünk neked egy új télikabátot. Utána pedig elmegyünk,
megnézünk egy új filmet, a Csillagok háborúját, aztán eszünk egy Big
Macet. Van kedved hozzá?
Néhány órával kés bb, egy kellemes londoni este után, a Waterloo
pályaudvaron felültek az utolsó portsmouthi gyorsvonatra, majd le-
szálltak Witleyben; Laura ugyanis itt állította le a kocsijukat. Ez a tá-
voli, vidéki állomás esett legközelebb Durston Woodhoz. Miközben
végighajtottak a sötét, kanyargós utakon, Laura belefogott szokásos,
véget nem ér fecsegésébe.
- Emlékszel arra a helyes, iraki fiúra? Hogy is hívták? Olyan furcsa
neve volt...
- Khalid al Karnin - mondta csendesen André.
Laura meglep dött. Mer ben szokatlan volt Andrétól, hogy közbe-
szóljon, ha beszélt. Talán mégiscsak igaza volt annak az orvosnak,
aki azt javasolta: annyit beszéljen Andréhez, amennyit csak lehet.
- Úgy van, drágám, Khalid. Egyébként beszélgettem az anyukájá-
val is, azt hiszem Sajiinak hívták. Csinos volt, igaz? Néhány heten-
ként vissza kell menniük Bagdadba. Azt kérdezte, nincs-e kedved le-
velezni Khaliddal, hiszen a meghallgatáson olyan jól kijöttetek egy-
mással. Levelez társak lehetnétek.
Egyenes útszakaszhoz értek. Laura jobban megnyomta a gázpedált.
-Minden hónapban írtok egymásnak, s elmesélitek, mit csináltatok
közben. Olyan lesz, mint a napló, amit az iskolában kell írnotok.
Akár azt is lemásolhatod és elküldheted Khalidnak. Ideadták a bagda-

161
di címüket. Egyébként van még egy tóparti házuk Észak-Irakban és
egy lakásuk Svájcban. Biztosan nagyon gazdagok. A levelez társak
persze csak ritkán találkoznak, de Khalid és a szülei évente többször
is eljönnek Angliába, úgyhogy...
-ANYUCI!
Az úton sötét árny t nt el . Laura tövig nyomta a féket. A kerekek
leblokkoltak és csikorogva csúsztak az aszfalton. Az asszony minden
igyekezetével azon volt, hogy egyenesbe hozza az autót.
Kérlek, Istenem, ne engedett, hogy még egyszer megtörténjen!
Ezúttal nem hagyta, hogy a kocsi lesodródjon az útról. Felengedte
a féket, és az autó újra kormányozhatóvá vált. Miközben így tett, szí-
ve a torkában kezdett dobogni, s ez azt súgta, hogy képtelen lesz ki-
kerülni az el tte dülöngél részeg embert.
Váratlanul hatalmas mennydörgés hallatszott, amit vakító fény kö-
vetett. A részeg ember elt nt, miközben az autó, megfarolva, megállt
az út közepén. Égett gumi szaga töltötte be az Austin utasterét. Laura,
mit sem tör dve füle csengésével, kiugrott a kocsiból. Meg volt róla
gy dve, hogy a férfi átrepült az autó felett és meghalt.
Nem mentem gyorsabban nyolcvannál. Ez nem sok ezen az úton.
Miközben visszarohant az úton, már szinte látta magát a vádlottak
padján. Mi lesz vele, ha börtönbe zárják? És mi lesz Andrével?
Az út üres volt. A férfi biztosan belezuhant az árokba. Ó, nem -
ilyen sötétben semmit sem lehet látni!
Visszaszaladt a kocsihoz, és megfordult vele; a fényszórók így az
utat pásztázták. A fényben el ntek a vádló, fekete féknyomok. A tá-
volból egy tanyasi kutya ugatása hallatszott, ám semmi más nem utalt
rá, hogy rajtuk kívül bárki is lenne a környéken.
Biztosan részeg volt, ha így dülöngélt. Ha megtalálom, a rend rség
meg fogja vizsgálni a vérét. Semmi baj nem lesz. Semmi baj nem le-
het.
Valamit észrevett az utat szegélyez sövény tövében, de csak egy
anyag szatyor volt. Olyan nagy erej lett volna az ütközés, hogy a
férfi átrepült a sövényen a mez re? Nem - az lehetetlen.
- Elment. A durranás elvitte a bácsit.
Laura fél térdre ereszkedve kémlelte az árkot. Felnézett Andrére,
akinek csak a sziluettje látszódott az autó vakító fényében.
- A durranás elvitte a bácsit - ismételte meg.
Laura feltápászkodott és megragadta André vállát.
- Andy, mi a csodáról beszélsz? - Laura alig tudta fékezni dühét.
-A bácsi elment.
- Elment? Hová? Mondd meg, hová ment!
- A kezdetekhez.
- Micsoda!?
- A kezdetekhez.
Laura rádöbbent, hogy a kocsijuk veszélyes helyen áll, ezért legu-
rult vele az út szélére, egy tanya kapuja elé.
- Andy! - mondta csendesen, mennydörgést csináltál?
André bólintott.
162
 - Azért, mert ott volt az az ember?
A kislány ismét bólintott.
Laura nem akarta feltenni a következ kérdést, mivel tartott a vár-
ható választól, de mégis hallani akarta.
- És hol van most a férfi?
Az utastéri világítás fényében a zöld szem mereven szegez dött
Laurára.
- Elment.
- Úgy érted, meghalt? - Az asszony hangja kétségbeesésr l tanús-
kodott.
- Nem halt meg. Elment.
- Hová?
- A kezdetekhez.
Laura csikorgatni kezdte a fogát. Minden önuralmára szükség volt,
hogy nem ordítson Andrére.
- Minek a kezdetéhez, Andy?
- Az id kezdetéhez.
-Id ?
- Id . A harmadik sípszó tizenegy óra ötvenegy percet és tíz má-
sodpercet jelez. Bip... bip... bip... A harmadik sípszó tizenegy óra öt-
venegy percet és húsz másodpercet jelez. Bip... bip... bip... A har...
- Hagyd abba! - Laura megragadta André vállát és er sen megráz-
ta. - Úgy érted, meghalt!?
- Nem halt meg. Elment - helyesbített André.
- Ó, Istenem! Ez borzasztó, Andy! Mit tettél!?
- Mennydörgést csináltam - felelte egyszer en André.
Laurának valahogy sikerült elvezetnie az Austint Durston Woodig.
Andrét rögtön ágyba dugta, majd visszament a garázsba, hogy köze-
lebbr l megvizsgálja az autót. Semmi nyoma nem volt az ütközés-
nek, csupán a régi karcolások és horpadások látszódtak. Az els lök-
hárítón volt egy bemélyedés, mely úgy t nt, mintha megolvadt volna,
ám ez sem volt felt . Csupán az egyik els sárvéd n látszódott jól,
hogy tönkrement a festés. Laura megnézte a foltot közelebbr l, és
úgy t nt, ezt is h okozta. Gyorsan átkutatta a garázs polcait, és el -
vett egy doboz polírozó szert, melyet egy másodkézb l vásárolt h -
gép „renoválásához" használt. Hozzáfogott a sárvéd felújításához.
Ötperces alapos dörzsölés után a festés újra régi fényében pompázott.
Csak oldalról nézve lehetett látni, hogy valami nincs rendben vele.
Miközben dolgozott, Laurának volt ideje rendszerezni a gondola-
tait. Leginkább az a kényszer felismerés foglalkoztatta, hogy akár el
is vehetik t le Andrét különös képessége miatt; belegondolni is rossz
volt, mi lett volna, ha a ma esti események után bemutatják Andrét a
televízióban. Laura most el ször mérlegelte komolyan lánya menny-
dörgés-el idéz képességét; a hatalmas csattanást, a leégett füvet, Se-
nator veszett ugatását és füle csengését, mely órákig nem múlt el. Mi-
ért nem jutott soha eszébe, hogy ez veszélyes? Meg kell majd gy z-
nie Andrét, hogy nem szabad többé mennydörgést csinálnia. De ho-
gyan? Hogyan lehet egy 40 körüli intelligenciahányadosú gyereket

163
 meggy zni arról, hogy valamit nem szabad? Ha öt évvel ezel tt el-
kezdte volna a szoktatást, talán lenne esély - mint ahogy egy csecse-
t rászoktatnak, hogy ne piszkítsa össze az ágyát. De André már tíz-
éves volt.
Ijesszen rá? Az vajon beválna?
Olyan szörny megrázkódtatásnak kellene kitenni Andrét, melyt l
többé gondolni sem merne rá, hogy mennydörgést csináljon.
Mire Laura bezárta a garázst és visszament a házba, eldöntötte, mi-
lyen módszert fog alkalmazni. Szomorú volt, hogy meg kell tennie,
de még szomorúbb lett volna, ha elveszik t le Andrét.
André szobájából kihallatszott a televízió hangja, melyben egy éj-
szakai filmet adtak. Laura kinyitotta az ajtót, bement, s lánya felépil-
lantott ágyából. Életbevágóan fontos beszélgetés várt anyára és lányá-
ra. Laura kikapcsolta a TV-t, és a fésülköd asztalról felvett egy hajke-
fét.
- Andy! - mondta csendesen. - Soha többé nem szabad mennydör-
gést csinálnod. Soha többé. Megértetted?
A kislány a térde köré fonta kezét, és elkezdett el re-hátra hintázni.
-A harmadik sípszó tizenkét óra harmincegy percet és tíz másod-
percet jelez.
Laura tett egy lépést lánya felé.
- Megértetted?
A kislány szemében gyötrelem tükröz dött, de félelem nem - öt év
szeretet és gondoskodás után ez természetes is volt. Sikoltani sem
akart - mivel ahhoz érzelmek kellettek volna. André sohasem sírt, ne-
vetett vagy mosolygott. De emlékezett. És Laura eltökélt szándéka
volt, hogy amíg csak André él, erre az éjszakára emlékezzen.
- Vedd le a hálóingedet!
André tovább hintázott, s közben különös hangokat hallatott.
- Vedd le a hálóingedet!
André kibújt Laura Ashley hálóingéb l, s összehajtogatta, ahogy
anyja korábban mutatta neki. Meztelenül állt meg Laura el tt, s egy
pillanatra sem hagyta abba a furcsa nyöszörgést. Szinte hihetetlennek
nt, hogy ebben a sápadt, sovány testben ilyen szörny , titokzatos
er k lakoznak. Talán nem lehetett ki zni bel le, mint egy démont; de
el lehetett némítani.
Laura a lábával a szoba közepére húzta a fésülköd asztalt, s köz-
ben még er sebben megmarkolta a hajkefét. A zsámolyra mutatott.
- Hajolj el re!
André földbe gyökerezve állt, s sötét szemével hitetlenked pillan-
tást vetett anyjára.
- Azt mondtam, hajolj el re!
André letérdelt a zsámoly mellé, s úgy tett, ahogy anyja mondta.
Öt perccel kés bb Laura kitámolygott a fürd szobába, és a mosdó-
kagylóba hányt. Keze annyira remegett, hogy még a hidegvizes csa-
pot is alig bírta kinyitni. Fogmosópohara segítségével kiöblítette a
száját, vizet fröcskölt az arcára, majd visszabotorkált hálószobájába,
miközben jóformán azt sem tudta, hol van, vagy mit csinál. Ruhástul

164
végigd lt az ágyán, s az sem zavarta, hogy nem törölte meg a kezét.
Könnycseppek gördültek le az arcán, és rácsöpögtek az ágytakaróra.
Kérlek, Istenem, bocsáss meg, de meg kellett tennem.
Néhány perc múlva már elég er snek érezte magát ahhoz, hogy
felkeljen, s odalopakodott André ajtajához. Egy hang sem jött belülr l
- nem mintha másra számított volna. Visszament a szobájába, levet-
zött és lefeküdt. A hajnali madarak kórusa már megszólalt, mire
nagy nehezen elaludt.
A helyi sajtó nagy port kavart az elt nt férfival kapcsolatban, ám
hamarosan mindenki elfelejtette.
A sorsdönt 1985-ös éjszakát követ években Laura gondoskodott
róla, hogy André, a körülményekhez képest, normális életet éljen.
Sz k baráti köréhez mindössze Khalid és szülei csatlakoztak. Sajii,
Hamet és a fiuk gyakori vendéggé vált Durston Woodban, s az sem
volt ritka, hogy Khalid Lauráéknál maradt, mikor szüleinek váratlanul
vissza kellett menniük Bagdadba. Irak hosszú évek óta hadban állt
Iránnal; sohasem beszéltek róla, de kurdok lévén gy lölték Szaddam
Husszeint, s mindent megtettek, hogy Khalidot ne szippantsa magába
a despota hadigépezete. Sohasem említették senkinek: hatalmas ösz-
szegeket fizettek azért, hogy Khalid nevét lehagyják a sorozólistákról.
Az iraki fiú öt évvel volt id sebb Andrénél, s szellemi fejlettségben
is felülmúlta. A különbségek ellenére, úgy t nt, jól megértik egymást
- legalábbis Laura így látta; Andrénél ugyanis lehetetlen volt meg-
mondani, mikor talál valakit szimpatikusnak, ám az sok mindent el-
árult, hogy Khalid társaságában semmi jelét nem adta szomorúság-
nak. Együtt jártak sétálni, ugyanazokat a Tom és Jerry rajzfilmeket
nézték, s Khalid kedvéért André elképeszt mutatványokat hajtott
végre a biciklijével. Egyetlen igazi különbség volt közöttük: míg André
sohasem nevetett, addig Khalid arcáról sohasem hervadt le a mosoly.
1991 elején, az Irak és a szövetségesek közötti háború kitörésének
küszöbén a Kurd Befektetési Bank londoni fiókját be kellett zárni.
A brit kormány türelmes volt. A bank és az ügyfelei szemben álltak
Szaddam Husszeinnel, ezért a pénzintézet nyitva maradhatott és te-
vékenységét sem állították le, viszont felszólítottak minden iraki ál-
lampolgárt, hogy térjen haza, különben deportálás és internáló tábor
vár rá. Khalid édesanyja könnyek között mesélte el Laurának, hogy
férje, egy küldöttség élén elment a brit belügyminisztériumba, ám ké-
résüket visszautasították. Arra hivatkoztak, hogy k kurdok, s nem ira-
kiak, de erre azt a választ kapták, hogy Kurdisztán nem szuverén ál-
lam, s legnagyobb része Irakhoz tartozik. Haza kellett tehát térniük.
- Sohasem akaratunk Irak részévé válni - mondta Sajii utolsó Durs-
ton Wood-i látogatása alkalmával. - Az angolok csikarták ki, hogy
Kurdisztán iraki tartomány legyen az els világháború után. És mikor
az seink, köztük nagyapám, fellázadtak a bagdadi uralom ellen, az
angolok katonákat és repül gépeket küldtek Kurdisztánban, hogy se-
gítsenek az irakiaknak lemészárolni bennünket. A britek több hadjára-
tot vezettek ellenünk ebben a században, mint bármely más nemzet.
Laura megpróbálta megnyugtatni a zaklatott asszonyt, amennyire

165
 csak t le telt. Az öt év alatt, ami els , Waterloo pályaudvari találko-
zásuk óta eltelt, közeli barátokká váltak. Rengeteg dolog kötötte ket
össze.
- Megtennéd, hogy gondját viseled Khalidnak, míg ez a borzalmas
kuvaiti ügy véget nem ér? Kérlek, Laura! Szaddam Husszeinnek ez a
háború a véget jelenti - mondta, majd váratlan hevességgel hozzátet-
te. - Fellázadunk és elsöpörjük!
- De a Belügyminisztérium azt mondta, mindannyiótoknak menne-
tek kell.
- Nem zhetik el Khalidot, hiszen még gyerek. Boldog lenne, ha
itt maradhatna veletek!
-Sajii! - mondta csendesen Laura. - Khalid huszonegy éves. Az
angol törvények értelmében már három éve nagykorú. Nem részesül-
het különleges bánásmódban.
- Khalid tartalékos. Kuvaitba fogják küldeni.
-Dehogy fogják, Sajii. Mi hasznát vennék? Tudom, hogy maga-
sabb az IQ-ja, mint Andrének, de...
- Laura, ezt te nem érted. Már évek óta pénzzel tömjük a bagdadi
sorozóközpont egyik tisztjét, hogy ne hívják be Khalidot. Az alapki-
képzést így is meg kellett csinálnia, s ráadásul a tisztet is áthelyezték.
Hamet nemrégiben kapott egy telefaxot, hogy Khalidnak be kell vo-
nulnia.
- És nem lehetne elintézni, hogy angol internáló táborba zárják?
- Azt hiszed, nem próbáltuk? - csattant fel az asszony. - De azt
mondták, ennek jogi akadályai vannak. Szerintem az angolok gy lö-
lik a kurdokat. Mindig is gy lölték. Rá sem hederítettek, mikor ötezer
kurdot gázosítottak el Halabjiban. Továbbra is kereskedtek Szaddam
Husszeinnel...
Sajii sírva fakadt, s Laura odament hozzá, hogy megvigasztalja.
- De nálatok itt maradhatna, Laura - könyörgött Sajii könnyeivel
küszködve. - Itt nyugalom van. Senki sem tudná meg. Fizetnénk érte.
Laura arra gondolt, mi lenne, ha a rend rség menekültek után kez-
dene szimatolni. Talán észrevennék, hogy Khalidnak és Andrének ha-
sonló különleges képességei vannak. Talán azzal a részeg emberrel is
kapcsolatba hoznák, aki egy éjjel, útban hazafelé a kocsmából, el-
nt. Ezt a kockázatot Laura azonban nem merte vállalni, s bár-
mennyire is gy lölte magát emiatt, azt felelte Khalid édesanyjának:
- Nem lehet, Sajii... Nagyon sajnálom, de ezt nem tehetem meg.
Sajii, aki eddig a padlóra meredt, most Laurára emelte kisírt sze-
mét. Szép asszony volt, mindig ízléses, európai ruhákat viselt, s noha
közel járt az ötvenhez, b re sima maradt. Szemében inkább bánat,
mintsem rosszallás tükröz dött.
- Nézd, Laura, nekünk csak van. Akartunk több gyereket is, de
nem lehetett. Mikor újra terhes lettem, komplikációk léptek fel... De
ezt egyszer már elmeséltem neked.
- Sajii, te is tudod, hogy megtenném, ha volna rá lehet ségem; de
nincs. Különben sem lesz háború. Szaddam Husszein be fogja látni,
hogy semmiképp sem gy zhet.
166
 Sajii felállt, és elfordult Laurától, így az nem láthatta, hogy újból
sírni kezd.
-Te nem értheted meg az arab gondolkodásmódot, Laura. A nyu-
gati világban senki sem értheti meg. De ez nem is a ti hibátok, hanem
a mi tragédiánk. - Odament az ajtóhoz, s kurd nyelven kiáltott vala-
mit Khalidnak, aki épp azt mutatta meg Andrének, hogyan tud egyen-
súlyozni egy álló kerékpáron.
Kés bb André megfogta anyja kezét, s együtt nézték, ahogy Sajii
kifarol a BMW-jükkel a felhajtóról.
- Khalid hazamegy? - kérdezte André.
- Igen, hazamegy.
Két nappal kés bb egy televíziós híradás a heathrowi repül téren
sorban álló irakiakról mutatott képeket. Egy pillanatra felt nt Hamet
és Sajii is, akik sápadtan, megviselten rakták poggyászaikat a szállító-
szalagra. Khalid is velük volt.
Mosolygott, mint mindig...

50
1991. március 9., szombat

Harry Mathison harminc éve volt magánnyomozó, s ez id alatt ké-

bbi ügyfeleivel számos különös helyen beszélte meg a rábízandó
feladatokat, de a Waterloo pályaudvar várótermének kávézójában
még soha. Az is el fordult már, hogy furcsa megbízásokat kapott, de
ez a mostani mindet felülmúlta. Felnézett jegyzetfüzetéb l, s meglát-
ta Mr. Simmonds szomorú, ám kemény, szürke szemét.
-Ez egy költséges vállalkozás lesz, Mr. Simmonds, úgyhogy néz-
zük meg, hogy mindent jól megértettem-e. Tehát azt akarja, hogy ké-
szítsek fényképet minden londoni lakóházsor kapujáról, melynek a
neve „-ingham Court"-ra végz dik. És szüksége van ezeknek a lakó-
házsoroknak a címeire is. Így van?
- Így, Mr. Mathison. A fénykép, amelyet egy pillanatra megláttam,
a feleségem retiküljében, róla készült a szeret je háza el tt. Ha újra
látnám, felismerném. Eltökélt szándékom, hogy megtalálom és vissza-
szerzem a feleségemet. Nagyon szeretem.
- Hosszadalmas munka lesz.
- Gondolom, megvan önnek egész London választói listája.
Harry nem válaszolt. Soha nem avatott be senkit a munkamódsze-
reibe, különösen nem egy idegent, aki álnevet adott meg és nem volt
hajlandó elárulni a lakcímét. Elt dött Mr. Simmondsról. Hamuszür-
ke öltönyt és kincstári nyakkend t viselt, mely jól illett katonás test-
tartásához. Talán megsértették az önérzetét? Talán igen, talán nem.
-Olyan lakóházsorokat kellene megnéznie, mint a Fellingham
Court vagy Nottingham Court, majd sorrendbe rakva, egy listát kelle-
ne róluk készíteni - folytatta Mr. Simmonds. - De biztos vagyok ben-
ne, nincs rá szükség, hogy tanácsokat adjak.
167
 - Valóban nincs - mondta egykedv en Harry.
-A tanácsi tulajdonú házakat nem kell megnéznie - tette hozzá
Mr. Simmonds. - Csak a középosztály és a tehet sebb rétegek házai
érdekelnek. Amennyire láttam, igen elegáns volt. Holnaptól kezdve
mindennap felhívom a rádiótelefonján, hogy be tudjon számolni az
eredményekr l. Virágnyelven kell majd beszélgetnünk. Felesleges
mondanom, hogy a rádiótelefon-vonalak nem biztonságosak.
- Így van - mondta Harry.
- Elképeszt , mennyi olyan olcsó lehallgatókészüléket lehet ma-
napság kapni, melyeknek a hullámsávja kilencszáz megától a giga-
hertzekig terjed.
Harry nem szólt semmit. is gyakran használt ilyen berendezése-
ket vezeték nélküli és rádiótelefonok lehallgatására.
- Ha valami olyasmire bukkan - folytatta Mr. Simmonds -, ami a
leírása alapján ígéretesnek t nik, fel fogok jönni Londonba a fényké-
pekért.
-Ha akarja, el is küldhetem - ajánlotta fel Harry. Szerette tudni
ügyfelei címét.
- Erre nincs szükség. Szívesen járok Londonba - még ilyen hajnali
órában is. Szeretném, ha gyorsan végezne a munkával. Kapcsolatba
léptem a cégével, s megtudtam, hogy hat emberrel dolgozik. Azt aka-
rom, hogy állítsa rá mindet erre az ügyre. - Arcára visszatért szokásos
réveteg mosolya. - Ha megmutatom Edith-nek, mennyire elszánt va-
gyok, vissza fog jönni hozzám.
Harry nem akarta elvállalni a munkát. Valami b zlött körülötte. És
különben sem találta szimpatikusnak ezt a mindentudó, katonás ala-
kot meg a rövidre nyírt haját és a bosszantó mosolyát. Tudta, hogyan
lehet t le könnyedén megszabadulni.
- Napi ezerötszázba fog kerülni, Mr. Simmonds, beleértve a közve-
tett forgalmi adót és a kiadásokat. Mivel nem tudom, mikor ér véget a
megbízatás, s azt gyanítom, hogy ön álnevet közölt velem, ráadásul
még a címét sem hajlandó megadni, kétnapi díjat el re kérek.
Mr. Simmondsnak szeme sem rebbent. El vette eredeti Gucci
pénztárcáját, s kiszámolt bel le harminc, 100 fontos bankjegyet.
- Szerencsés napja van, Mr. Mathison. Háromezer fontot kap kész-
pénzben, s még csak számlát sem kell adnia róla. És itt van még há-
romezer, mivel azt akarom, hogy rögtön hozzáfogjanak a munkához.
- Megitta a kávéját, és felállt. Könnyed mosolya váratlanul elt nt, s
helyére fagyos tekintet lépett, melyt l a magánnyomozó kényelmetle-
nül kezdte érezni magát. - Sok szerencsét, Mr. Mathison! S kérem, ne
higgye, hogy balek vagyok, csak azért, mert ilyen nagy összeget átad-
tam magának. Meglehet sen ostoba feltételezés lenne.
- Nem szeretem, ha fenyegetnek, Mr. Simmonds.
- Én sem szeretek fenyeget zni, de néha nem megy másképp.
Ezúttal nyilvánvalóan nincs erre szükség, hiszen meg vagyok róla
gy dve, hogy maga a legjobb.
Mr. Simmonds kilépett a kávézóból, s az állomás el csarnokán ke-

168
resztül odament egy telefonfülkéhez. Leo Bullert hívta fel a Kimme-
ridge Házban.
- Mi újság, Leo?
- Max! Átnéztem az összes átkozott akták, tíz évre visszamen leg.
El re tudtam, hogy csak id pazarlás lesz. Miel tt elhagytam Angliát,
nagytakarítást rendeztem - semmi értelme nem lett volna egy halom
papírt átvinni a tengerentúlra. Biztos vagyok benne, hogy nem tartot-
tam meg egy olyan n leveleit, akit idegbajosnak hittem.
Max hangot akart adni elégedetlenségének, de rájött, ez nem ve-
zetne eredményre.
-Jól van, Leo. Akkor reménykedjünk abban, hogy az én módsze-
rem beválik.
- Egyébként nálad mi újság?
- Kicsit drágán, de beindult a gépezet - felelte Max. - Húsz perc
múlva indul a vonatom, így talán lesz rá id nk, hogy még ma befe-
jezzük a kísérleteket. Nemsokára találkozunk.

51
Közép-Irak

Nuri és Khalid kivételesen hosszan tartó szerencsesorozata véget ért;

alig három kilométerre egy olajlámpával világított, légy lepte samma-
rai motelt l, ahol egy meglehet sen kényelmetlen éjszakát töltöttek.
El nap úgy döntöttek, hogy hamar lepihennek, s másnap frissen,
üdén folytatják útjukat. Most a dauri leágazást keresték, hogy kikerül-
hessék Tikritet.
Még mindig észak felé tartottak, csak éppen a Tigris keleti partján;
útjukat balról srégi földsáncokra épült sárviskófalvak határolták,
jobbról pedig a pálmafákkal szegélyezett, Bagdad és Mosul közötti
vasútvonal. Az út emelkedett, s ahogy továbbhaladtak, a táj némi-
képp megváltozott. A távolban, keletre már látták a Jabal Hamrin-i
sárga dombokat, s felt nt maga Tikrit is, mely a Tigris és az Eufrátesz
közötti termékeny föld végét jelezte. Szaddam Husszein szül városán
túl a dombok hegyeknek és völgyeknek adták át helyüket. Azon a te-
rületen feküdt a két utazó otthona.
Khalid, mint mindig, gyorsan vezetett, s sorban hagyta le a szintén
Tikrit felé tartó katonai járm veket. Nuri nem szólt semmit. Arra gon-
dolt, hogy Khalid merészsége egyfajta védettséget nyújt nekik; nincs
olyan ép elméj lázadó kurd vagy katonaszökevény, aki erre az útra
merészkedne.
Elértek a dauri leágazáshoz, de egy tábla jelezte, hogy csak katonai
járm vek térhetnek le itt az autópályáról.
- Menj tovább! - kiáltotta Nuri, mikor Khalid lelassított, és le akart
fordulni.
- De nem mehetünk be Tikritbe, Nuri!

169
 - Nincs más választásunk. Ez a térkép semmire sem jó. A követke-
leágazásnál elkanyarodunk, akárhová is vezet.
Khalid elgyötört pillantást vetett társára, és gyorsított. Nuri feszül-
ten tanulmányozta a térképet; nem tudta, hogy a Nyugati-sivatagot át-
szel szaggatott vonalak aszfaltozott utakat vagy kecskék által lejárt
ösvényeket jelölnek-e. Legh bb vágya az volt, hogy minél északabbra
jussanak, ahol csatlakozhatnak egy gerillacsapathoz. Ha elérik a he-
gyeket, biztonságban lesznek. Bárcsak lenne egy Land Rover jelleg
terepjárójuk! Talán tudnának lopni egyet.
Hangos kürtszó zökkentette ki Nurit az ábrándozásból. Megdöb-
benve látta, hogy Khalid megel zött egy katonai szállítójárm vet,
melyet az Elnöki Gárda Egyes Számú Harckocsi Zászlóaljának jele és
zászlaja díszített. A járm platóján egy álcázó festéssel felújított
T-72-es állt. Khalid jobbra rántotta a kormányt, így sikerült id ben
visszahúzódnia a sávjába egy szembejöv , vadul villogó és tülköl
teherautó el l.
- Te semmib l sem tanulsz?! - csattant fel Nuri. - Lassíts! Ne kelts
felt nést!
- De annyian vannak, Nuri! Így nem jutunk sehová!
Állítását alátámasztandó, egy újabb szállítójárm t nt fel el ttük.
Khalid gázt adott, s minden baj nélkül megel zték a lassú teherautót.
Mikor Nuri meghallotta a robbanást, els gondolata az volt, hogy
rájuk l ttek. Aztán meglátta a motorháztet körül felszálló füstöt, s
arra gondolt, aknára futottak - az azonban eszébe sem jutott, hogy
Khalid egyik esetben sem tudta volna visszanyerni uralmát az autó
felett.
-A motornak vége - jelentette ki Khalid, miközben a lassuló jár-
vel lehúzódott a poros padkára. Amint a kocsi megállt, felnyitotta
a motorházfedelet, s Nuri kiszállt, hogy megnézze, mi a baj. G z és
kipufogógáz keveréke csapott ki a motortérb l, miközben megemelte
a fedelet. Forró víz öntötte el az alkatrészeket, eláztatva az elektro-
mos berendezéseket.
Khalid is kiszállt, s mindketten búsan bámulták a motort. Nuri fenn-
hangon káromkodott.
- Mi a baja, Nuri? - Khalid ragyogó sof r volt, ám m szaki érzéke
gyakorlatilag egyenl volt a nullával.
- Szétment a hengerfejtömítés. - Az id sebb férfi dühödten beleök-
lözött a sárvéd be, s hangosan átkozta balszerencséjüket. - Mihez
kezdjünk?
- Vegyünk egy másikat - javasolta Khalid.
Nuri kísértést érzett, hogy szájon vágja Khalidot.
- Remek ötlet. Intsd le az egyik kocsit, és ajánld fel a sof rjének,
hogy megvesszük. - Nurinak le kellett fognia Khalid kezét, hogy ne
kövesse ezt a tanácsot; tudhatta volna, hogy csak az idejét pazarolja,
ha gúnyolódni próbál a fiatalemberrel. - Hülye! Csak ugrattalak. Óva-
tosan kell bánnunk a pénzzel. Te maradj itt, én pedig stoppal vissza-
megyek Sammarába. Hátha találok egy szerel t, aki hajlandó ide el-
jönni.
170
 - Ne! Kérlek, Nuri! - könyörgött. - Együtt kell maradnunk.
- Nem hagyhatjuk itt a kocsit rizetlenül. Jó gumik vannak rajta. El-
lopnák. Érted?
Khalid nem értette, s kétségbeesetten kapaszkodott társa zakójának
ujjába.
- Együtt kell maradnunk, Nuri! Különben odalesz a szerencsénk!
- Már is odavan, vagy te nem így látod? - jegyezte meg dühösen
Nuri. Észrevette a tankszállítót, ami elé Khalid nem sokkal ezel tt be-
vágott. - Tégy úgy, mintha a motort javítanád! - rivallt rá a fiatalem-
berre, s közben a motortér felé hajolt.
Mindketten odaadóan nézegették a tönkrement Escort alkatrészeit,
s szándékosan tudomást sem vettek a nagy, katonai teherautóról, ami
lassan elment mellettük. Váratlanul a légfékek jellegzetes, hangos szi-
szegése hallatszott, s a járm lehúzódott a padkára, majd megállt.
A vezet fülke ajtaja kinyílt, majd becsapódott.
- Hol van most az a híres szerencséd? - suttogta Nuri.
Közeled lépések hangját hallották, majd öblös, vidám nevetést.
- Megfogant az átkom - mondta egy hang. - Bár engem is meglep,
hogy ilyen gyorsan.
Nuri úgy tett, mintha csak most venné észre a teherautósof rt. Fel-
nézett, bárgyún elmosolyodott, s épp bocsánatot készült kérni a kato-
nától, mikor észrevette, hogy nem is katona, hanem egy olajos ove-
rallba öltözött, köpcös, borostás, mosdatlan civil. A férfi alig leplezett
ellenszenvvel nézegette Nuriék elegáns öltönyét.
- Bocsánattal tartozunk magának a történtekért - mondta Nuri,
megkönnyebbülve, hogy nem egy elnöki gárdistával van dolga.
- Kis híján leszorított az útról - mondta vádló hangon a sof r.
- Egy találkozóra siettünk. - Nuri megvonta a vállát, és az Escortra
mutatott. - De most már mindegy.
A sof r közelebb ment, és megnézte a motort.
- Mi a baja?
-Szétment a hengerfejtömítés - magyarázta Nuri. - Nem ismer
egy szerel t Sammarában, aki megjavítaná? Idegenek vagyunk erre-
felé.
A sof r felnevetett.
- Olyat ott nem talál, viszont Tikritben van egy jó m hely, ahol ta-
lán tudnak segíteni. Manapság nehéz alkatrészhez jutni, hacsak nincs
elég pénzük.
Nuri jó színész volt. A rettegett város említése sem hervasztotta le
arcáról a nyájas mosolyt.
- Köszönjük. Majd megpróbáljuk elvitetni valakivel magunkat.
- Ha akarják, én elvontatom a kocsit - ajánlotta a sof r, miközben
a tank alól el húzott egy olajos kötelet. Nuri tiltakozását elhárította. -
Ez nekem nem gond. Amúgy is arrafelé megyek. Gy zelmi ünnepet
tartanak, ezért kellenek a tankok. - Rávigyorgott Khalidra. - Vontat-
ták már valaha is?
Khalid hevesen bólogatott.
- Igen. Képzett vezet vagyok.
171
 A sof r morgott valamit, majd a tankot tartó egyik bilincshez rögzí-
tette a vontatókötelet.
-Az út végig emelkedik, úgyhogy nem lehet gond. De csak semmi
el zés, rendben?
- Rendben - egyezett bele Khalid, nem értvén a sof r viccét.
Amikor elindultak, Nuriból megkönnyebbült sóhaj szakadt fel.
- Tudod, egy szörny pillanatra azt hittem, megmondod neki, hogy
a hadseregben képeztek ki.
Khalid homlokát ráncolva összpontosított, hogy feszesen tartsa a
vontatókötelet.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lett volna, Nuri.
Nyomorúságos helyzetük ellenére Nuri önkéntelenül is elmosolyo-
dott. Mindketten elcsendesedtek. Nuri kinézett az ablakon. Szíve egy-
re gyorsabban vert, ahogy a közlekedési táblák lassan visszaszámlál-
ták a Tikritig hátralév kilométereket. Már csak két kilométerre voltak
a várostól, mikor a teherautó megállt egy magányos, düledez vá-
lyogviskó mellett, mely egykor kerékgyártó m hely volt. El tte egy
kifakult tábla állt, rajta a tulajdonos nevével és egy „American Express
hitelkártyát elfogadunk" felirattal. Az omladozó épület oromfalára egy
alakra szabott, hatalmas Szaddam Husszein posztert ragasztottak.
A sáros m helyudvaron egy jó állapotban lév , tízéves Nissan Blue-
bird állt, ablakában 1000 dínáros árcédulával. Az srégi viskó meg-
ereszkedett ajtajai tárva-nyitva voltak. Látni lehetett, hogy odabenn
számos öreg kocsi vár javításra.
-Szerencsénk van - lélegzett fel Nuri. - Nem kell bemennünk a
városba.
A teherautósof r kioldotta a vontatókötelet, majd miután elhárította
Nuri hálálkodását és a felajánlott pénzt, továbbfolytatta útját.
A két férfi belépett a sötét m helybe, s megkeresték a tulajdonost,
aki egy furgonban aludt. A barna b türkmén piszkos, olajos köpö-
nyeget viselt, s legalább olyan mogorva volt, mint amilyen alacsony.
-Jöjjenek vissza egy óra múlva! - csattant fel, mikor Nuri óvatosan
megrázogatta a vállát.
- Segítségre van szükségünk. Lerobbant a kocsink.
- Akkor az nem fog elszaladni.
- Kint áll.
Miközben orra alatt dünnyögött valamit, a türkmén kimászott a fur-
gonból, és gyanakodva végigmérte a két idegent.
- Egy Ford Escortról van szó. Tönkrement a hengerfejtömítése -
magyarázta Khalid.
- Nincs hengerfejtömítésem.
Ez persze nem volt teljesen igaz, ugyanis a m hely kormos falainak
rozsdás szögein fürtökben lógtak a hengerfejtömítések.
A szerel kinézett az ajtón, s vetett egy pillantást az út túloldalán
álló Escortra.
- Ehhez a modellhez nincs alkatrészem.
- És nem hozathatna egyet?

172
 - Egy hétbe is beletelik, mire Ankarából ideér. De ha meg akarják
várni, rengeteg szálloda van a városban.
Nuri még a gondolatától is irtózott, hogy egy tikriti szállodában
töltsön egy hetet.
- Maguk kurdok? - kérdezte a szerel .
- Üzletemberek vagyunk -felelte Nuri. Fejben kiszámolta, mennyi
pénze maradt. - Sürg s üzleti ügyben kell északra utaznunk. Mit
szólna, ha elvinnénk a Nissant?
A türkmén megvonta a vállát.
- Ezer dinár. Se több, se kevesebb.
- Négyszáz amerikai dollár - mondta Nuri. - És az Escortot is meg-
tarthatja.
A szerel még gyanakvóbbá vált. Nuri attól félt, túlságosan nagyvo-
nalú ajánlatot tett. A türkmén ravasz szeme összesz kült.
- Dollár? Dollárral fizetnének?
- Üzleti kapcsolatban álltunk Kuvaittal, még a bajok el tt - mondta
egykedv en Nuri, s közben mereven nézte a türkmént. Szerette volna
tudni, mi a mostani átváltási árfolyam a dollár és a dinár között. Egy
üzletembert l ugyanis elvárható, hogy ilyesmivel tisztában legyen.
- Készpénz?
- Készpénz - egyezett bele Nuri.
- Hatszázötven dollár.
- Négyötven.
A szerel a m hely olajos padlójára köpött.
- Ennyit fizettem én is a kocsiért.
Nuri közömbösen megvonta a vállát, s elindult az ajtó felé.
- Rendben. Más m helyek is vannak Tikritben.
- Ötszáz.
Nuri úgy tett, mintha mérlegelné az ajánlatot, majd lassan bólin-
tott.
-Áll az alku.
A két férfi kezet fogott.
- A kocsi rendben van? - kérdezte Nuri.
- Igen, de el bb a pénzt akarom látni. - A türkmén el renyújtotta a
kezét, s szemében kapzsiság csillogott.
Nuri kicipzározta zakója bels zsebét, s ujjaival kiszámolt öt, száz-
dolláros bankjegyet. A szerel már így is elég gyanakvó volt, mi lett
volna, ha meglátja a vastag köteg pénzt. A türkmén kikapta Nuri ke-
zéb l a bankókat, s gyorsan a fény felé tartotta.
- Ezek jó pénzek - mondta mosolyogva Nuri.
A szerel dünnyögött valamit, majd betömködte a pénzt a köpenye
zsebébe.
-Várjanak a kocsijukban, míg el készítem a Nissan papírjait. Tíz
perc.
- Ezernyolszáz köbcentis - mondta izgatottan Khalid, miközben
beült az Escort volánja mögé. - Er sebb, mint ez a kocsi, Nuri.
Nuri épp be akart szállni az autóba, mikor észrevette a m helybe
vezet telefonvezetéket. Az épület annyira lerobbant volt, hogy Nuri-

173
nak meg sem fordult a fejében, hogy telefonja is lehet. Gyanakvását
felkeltette azonban, hogy a szerel rögtön elt nt, amint átjöttek az
úton. Visszament a m helybe.
- Nuri... Együtt kell... - Nuri dühös legyintéssel félbeszakította
Khalid tiltakozását, és a fiatalember aggodalmas tekintettel nézte,
ahogy társa elt nik a sötét m helyben.
A m hely hátuljában lév ajtón keresztül hallotta, hogy valaki tü-
relmetlenül nyomkodja a telefonvillát. Lábujjhegyen ment tovább. Az
ajtó egy sötét helyiségbe vezetett, mely egyaránt szolgált irodaként,
konyhaként és hálószobaként; a türkmén egy papírokkal teleszórt író-
asztal mellett ült, háttal az ajtónak.
- Halló! - mondta a türkmén. - Kapcsolja nekem a rend rséget!
Fontos...
Nuri gyorsan körbenézett, valamilyen fegyver után kutatva, miköz-
ben a szerel idegesen dobolt ujjaival a telefonon.
- Figyeljen jól! Innen telefonálok, a...
A türkmén nem tudott többet mondani. Fuldokló hangot adott ki,
majd elejtette a kagylót. Kezével a nyakára tekert kilométeróra-spirál
után kapkodott. Hihetetlen er vel küzdött, lábával felborította az író-
asztalt, de Nuri teljes súlyával ránehezedett és leszorította a földre.
Nuri észrevett egy csillagkulcsot. Gyorsan felvette. A krómozott szer-
szám éppen belefért a bowden végén lév hurokba, az áldozat tarkó-
jánál. Négy er s tekerés, és a huzal megfeszült: belevágott a türkmén
nyakába és elzárta a légcsövét. Rugkapálózásának ereje rohamosan
csökkent. Négy görcsös rándulás, és vége volt.
Nuri nem vesztegette azzal az idejét, hogy megbizonyosodjon
róla, a férfi meghalt-e. Felkapta a telefonkagylót, elnézést kért a téves
hívásért, majd megszakította a vonalat. Gyorsan átkutatta a felborult
íróasztalról leesett dolgokat, és megtalálta egy borítékban a Nissan
papírjait és kulcsait. A halott férfi köpenyéb l visszavette a százdollá-
rosokat, majd a rozoga polcokon keresett egy megbízható észak-iraki
autóstérképet, és eltette a zsebébe. Végül a türkmén holttestét berakta
a furgon hátuljába, és zsákokkal letakarta. Így maradt egy vagy két -
legfeljebb három - órájuk, hogy elt njenek, mire felfedezik a holttes-
tet.
Lassan kisétált a m helyudvarra, miközben maga is meglep dött
lélekjelenlétén. Hiába, a B-52-esek és A-10-esek bombázásai után
ez az ügy jelentéktelen volt.
- Hozd a holmijainkat! - kiáltotta Khalidnak.
Miközben átrakodták szegényes poggyászaikat a Nissan csomagtar-
tójába, Nuri megnézte az üzemanyagszintet, s megkönnyebülve látta,
hogy a tank tele van. Még egyszer átkutatták a m helyt és gazdag
zsákmánnyal távoztak - találtak egy tízliteres, katonai marmonkan-
nát, tele benzinnel, és több liter motorolajat. Mindet berakták a cso-
magtartóba.
Khalid beült a Nissanba, és megforgatta a kormánykereket.
- Nem játszok, Nuri, csak megnézem, m ködik-e a kormány.
Nuri széthajtogatta a térképet, és ráterítette a kocsi motorháztet re.
174
 Khalid abbahagyta a játszadozást az autó kezel szerveivel.
- Irány a Nyugati-sivatag, Nuri?
- Nem kockáztathatunk meg több útlezárást. Az engedély, amit a
rend r barátod írt, erre a kocsira nem érvényes. A francba... Keresztül
kell mennünk Tikriten. - Ujja megállt egy hatvan kilométeres kiterje-
dés tavon, mely t lük nyugatra feküdt, a Tigris és az Eufrátesz kö-
zött. A Tharthar-medencét megkerül út a gy lölt város északi részén
kezd dött.
Khalid félt bemerészkedni Szaddam Husszein szül városába.
- Muszáj, Nuri?
- Muszáj, különben vissza kellene mennünk Bagdad felé. Még egy-
szer azonban nem jutnánk át azon a rengeteg útlezáráson. - Össze-
hajtogatta a térképet és beült Khalid mellé. - Induljunk!

52
Dél-Anglia

A sziklák ezercsomós sebességgel száguldottak Leo felé. Ilyen elké-

peszt tempó mellett, mely kétszerese a hang sebességének, a pilóta
alatt elterül szavanna csupán sárgásbarna foltnak látszott, s csak egy-
egy pillanatra váltak kivehet kké az id nként elsuhanó falvak házai-
nak tetejei.
-Célpont azonosítva, apa - közölte egy édes gyerekhang. Leo lá-
nyának komputerizált hangja volt, akit igen ritkán látott, mióta Kali-
forniában derékba tört a házassága és a karriere. Egy nap minden ka-
tonai pilótát szeretteinek hangja fog irányítani, mely nagyban csök-
kenteni fogja a stressz miatti tévedések lehet ségét.
A vizuális azonosítási rendszer és a hozzákapcsolt radar letapogatta
a sziklát, megtalálta a célpontot, és a repül gép m szerein keresztül
jelzett. A gép éles szögben ráfordult a hasadékra.
- Tizenöt kilométer. Célpont befogva, apa.
A hihetetlenül nagy sebesség miatt az apró rés úgy tágult ki, mint
egy er s fénynek kitett fényképez gép automata írisze. Leo egy alag-
útba jutott, ahol az acélajtók nyitva álltak.
A célpontot körülvev fehér négyzet vörös hatszöggé változott.
- Tíz kilométer. Rakéta kilövésre kész, apa.
A számítógépet teljes automatikára kapcsolták, beleértve a rakéták .
kilövését is. A lövedékek elrugaszkodtak a vadászgépr l, és elhúztak
a tátongó alagút vége felé, ám Leo már nem látta célba érésüket.
A botkormány ágyéka felé vágódott, és a beton er dítmény kicsúszott
látóteréb l. A nehézkedési er t mér m szerek vörösen villogtak, ám
Leo sok ilyen repülést hajtott már végre, s tudta, hogy a kék ég hirte-
len felt nése így is túl lassan következett be. Hatalmas robbanás rázta
meg a pilótafülkét. A m szerek leálltak, a monitor elsötétült, s a mo-
torok sivítása abbamaradt - nem fokozatosan halkult el, egyszer en

175
 félbeszakadt. A hirtelen beállt csend és a vizuális ingerek hiánya za-
varba ejt volt.
Leo hátrahúzta a fülke m anyag fedelét. A repül szimulátort moz-
gató állvány kilencvenfokos szögben állt meg, így Leót ülésének tám-
lája tartotta. Megnyomta a „törlés" gombot, ami a kardáncsuklós áll-
ványt visszavitte vízszintes helyzetbe. Kikapcsolta a biztonsági övét,
levette Látszatvilág sisakját, s kérd tekintettel nézett a laboratórium
túlsó sarkában, az irányítókonzol mellett ül Maxre. A laboratórium
valaha a Kimmeridge Ház dísztermeként szolgált; a Burroughs mini
számítógépeket a zenekari pódiumon helyezték el, az idomtalan re-
pül szimulátort pedig a terem közepén, ahol egykor a hosszú ebédl -
asztal állt. A csillogó, modern gép furcsán hatott az ódon, tölgyfa bo-
rítású falak között.
- Nos? - kérdezte Leo, miközben nyurga alakját lassan kihámozta
a pilótafülkéb l. Magassága nem tett lehet vé akrobatikus mozgást.
Max elfordította tekintetét az irányítókonzolról.
- Egy ezredmásodperccel lassabb volt, mint kellett volna.
- A fene egye meg! Mindössze kétezred másodpercet tudtunk lefa-
ragni?
- Egy sziklát is majdnem lefaragtál - ugratta Max, miközben pe-
dáns kézírásával valamit bejegyzett a repül szimulátor naplójába.
Magában azonban dühöngött. Ok ketten és az alkalmazásukban álló
technikusok csoportja komoly eredményeket értek el az agyi funkciók
mesterséges utánzásában, de az igazi siker még mindig váratott ma-
gára. Id nként úgy t nt, nem tudnak eleget tenni a Védelmi Miniszté-
riummal kötött szerz désben meghatározott fejlesztési és kutatási fel-
adatoknak, hacsak nem sikerül valami komoly áttörést elérniük az
agy feltérképezésében és megértésében.
- Attól tartok, Leo - dünnyögte Max -, hogy a delfinagyon alapuló
vizuális felismer rendszer lehet ségei korlátozottak. Mindig ugyan-
azokba az akadályokba ütközünk. Egyre több energiát emészt fel,
hogy egy kicsit is javítsunk az eredményen. Lassan kezd rutinmunká-
vá válni, s szerintem ezt Stevens és Harding is el tudná végezni, mi
pedig fontosabb dolgokra koncentrálhatnánk.
-Max, nem engedhetjük ki a kezünk közül ezt a munkát. Ez szá-
munkra az élet sava-borsa.
-Egy olyan védelmi rendszer pedig, mint amilyen annak a T-55-
ösnek volt, egyenesen habos torta lenne.
- Ezt komolyan gondolod, Max? A világ gyorsan változik. A Szov-
jetunió az összeomlás szélén áll. A harmadik világ országai kénytele-
nek az Egyesült Államok mögé felsorakozni, mivel az oroszokhoz
már nem fordulhatnak...
- A világ egyre bizonytalanabbá válik - vágott közbe Max. - Ha a
szovjet köztársaságok önállókká válnak, a nukleáris monopólium
megsz nik. És az is csak id kérdése, hogy a dél-afrikai négerek ráte-
gyék a kezüket a dél-afrikai fehérek nukleáris fegyvereire. Gondold
csak el, mi lenne, ha a törzsi háborúkat nagy hatótávolságú, atom
robbanófejekkel ellátott Bull rakétákkal vívnák.
176
 - Erre nem gondoltam - ismerte be Leo.
- Senki más sem gondolt rá. Három éven belül már Pakisztánban is
föld alattti robbantásokkal fognak kísérletezni. Egy muzulmán bombá-
val sikerülne néhány régi sérelmet elsimítani, nem gondolod? Az a lé-
nyeg, Leo, hogy a világ egyre veszélyesebbé és bizonytalanabbá vá-
lik. Ha valaki egy olyan véderny t árulna, amivel azt az öbölbeli
T-55-östt felszerelték, sok pénzt kereshetne vele. .
Leo szigorú pillantást vetett munkatársára. Noha Max halkan be-
szélt - mint mindig -, acélszürke szeme keményen csillogott.
- Te sohasem adod fel, igaz, Max? Azt hittem, ezt az ügyet már le-
zártuk a repül gépen. Nincs manipulatív parafenoménünk. S ami
bennünket illet, az az átkozott teniszlabda akár hamisítvány is lehet.
Max belenyúlt a zsebébe, és el vette a T-55-ösben talált levelet,
majd felolvasta:
- Kedves Andy! A Vörös Félhold eljuttatta hozzám a leveledet, de a
bombázás miatt ez három hétbe telt. Most már én is tudok mennydör-
gést csinálni, ahogy mutattad, s gyakran bemutatom a teniszlabdás
trükköt is. Újrakezd dött a bombázás, ezért csak majd holnap feje-
zem be a levelet. - Max gondosan összehajtogatta a papirost, és
visszatette a zsebébe. - Most már én is tudok mennydörgést csinálni,
ahogy mutattad - ismételte meg. - Kétségkívül van egy manipulatív
parafenoménünk, Leo. Lehet, hogy ez az Andy egyel re még nincs itt
velünk, de ez csak id leges állapot. Hamarosan erre is sor kerül.
Leo dühösen ökölbe szorította a kezét.
- De ha itt is lesz velünk, gondolod, hogy kísérletezni fogok vele?
Abba akár bele is halhat.
Max könnyed mosolyát semmi sem hervaszthatta le.
- Ismerlek már annyira, Leo, hogy tudjam: meg fogod tenni.

53
Észak-Irak

Tikrit külterülete éppen olyan volt, mint a többi iraki városé: végelát-
hatatlan, szürkésbarna vályogházak és -üzletek sorakoztak a keskeny
utcák mentén, s a különbség csupán az volt, hogy itt legalább tízszer
annyi Szaddam Husszein-portrét aggattak a falakra. A f teret egy ha-
talmas, rombusz alakú emlékm uralta, s minden oldalára Szaddam
Husszeinr l készült fényképeket ragasztottak. A kétezer éves hagyo-
mányokra támaszkodó iraki építészetnek sikerült elérnie, hogy az em-
lékm egyfajta kecsességet sugározzon, s emiatt a szemlél hajlamos
volt megfeledkezni arról a brutalitásról, amit valójában jelképezett.
Egészen más volt, mint azok a szigorú, gótikus épületek, melyek Hit-
ler és a Harmadik Birodalom gy zelmeinek állítottak emléket.
Nuri a szeme sarkából figyelte az emlékm vet, miközben Khalid
sodródott a járm vek áradatával, a tér szélén. Ez a város volt Szad-
dam Husszein hatalmának f támasza, s ezt szimbolizálta az emlék-

177
 . Ha a szövetségeseknek sikerült volna jobban megérteniük az
arab gondolkodásmódot, a tér a legfontosabb célpontjaikhoz tartozott
volna. Az, hogy a várost érintetlenül hagyták a bombázások, Szad-
dam Husszein hívei számára azt a képzetet keltette, hogy vezet jük
legy zhetetlen.
- Lerombolhatnánk ezt az izét, Nuri - mondta közömbösen Khalid,
Mivel a forgalom leállt, üresbe tette a sebességváltót.
Nuri a társára pillantott.
- Nem is lenne nehéz - felelte komoran. - Csak halálvágy és né-
hány kiló robbanószer kellene hozzá.
- Úgy értem, hogy én le tudnám rombolni - helyesbített Khalid.-
Ahogyan azt az embert is elpusztítottam.
- Te csak tör dj a vezetéssel! - válaszolta Nuri.
A forgalom újból elindult.
- Meg tudnám tenni, Nuri.
- Hogyan?
- Ugyanúgy, ahogy megöltem azt az embert, aki követett bennün-
ket.
Nuri mormogott valamit. Néha képtelenség volt szót érteni Khalid-
dal.
- De neki robbanószert tettek a puskájába.
- Nem a puska - mondta egykedv en Khalid -, hanem én öltem
meg.
Nuri visszagondolt a Mukharabat-ügynök különös halálára és a hi-
hetetlen szerencsére, mely egy pillanatra sem hagyta ket cserben az
Öböl-háború során. Vitatkozni akart társával - de mi értelme lett vol-
na? Igazából Nuri maga sem tudta, mit higgyen.
Mikor kiértek a városból, mindketten úgy érezték, most már némi-
képp fellélegezhetnek. A Mosult jelz táblák egyre s bbé váltak, s
ez megnyugtató volt, noha Irak negyedik legnagyobb városa, ezért te-
kintélyes létszámú katonaság állomásozott itt. A két utazó számára
azonban fontosabb volt, hogy ez a hely jelezte Kurdisztán déli hatá-
rát, ahol az honfitársaik voltak többségben, s könnyen barátokra lel-
hettek.
Megálltak egy koszos, útmenti fogadónál, ahol megettek egy ízet-
len, de tápláló báránysültet.
- Ha észak felé tartotok, ne menjetek be Mosulba! - figyelmeztette
ket egy üzemanyagszállító autó kurd sof rje, mikor meghallotta
Nuri tájszólását. - Mosul nem jó hely. Mindenütt ott vannak a köztár-
sasági gárdisták, s akit gyanúsnak találnak, letartóztatják. Bajinál men-
jetek rá az olajvezeték mentén vezet útra, induljatok el nyugat felé,
majd ötven kilométer után, a qaddisiyai nagy vízier nél fordulja-
tok északnak! Sivatagi út, de jó állapotban van.
Nurinak nem állt szándékában megbeszélni terveit egy idegennel,
mindenesetre megköszönte a barátságos sof rnek a tanácsot. Bajinál
Khalid lefordult az autópályáról, s nekivágtak az elhagyatott, poros
országútnak, mely a használaton kívül helyezett, Amman és Kirkuk
közötti olajvezeték mentén haladt.
178
 A Tigris-völgy gazdag term földjeit hamarosan felváltották a Jazirah
nagy kiterjedés , öntözött, gyapottermel vidékei. A sík vidéket csak
helyenként szaggatták meg kopár, sárga dombok - s ez arra utalt,
hogy az egész terület sivatag lenne, ha a vállalkozó kedv , szorgal-
mas parasztok nem kezdik el már évszázadokkal ezel tt a földet meg-
velni. Terményeikb l muszlint állítottak el ; a puha tapintású, fá-
tyolszer anyag valójában Mosulról kapta a nevét.
Kés délutánra az út keskeny, gidres-gödrös „ösvénnyé" romlott, s
ez, meg Nuri heves ösztökélése arra késztette Khalidot, hogy csök-
kentse a sebességet. Az út menti falvak egyre ritkábbá és szemmel
láthatóan szegényesebbé váltak, ahogy a term földek sivatagosabb,
dombosabb részeknek adták át a helyüket. Errefelé gyapot helyett in-
kább búzát és más gabonaféléket termesztettek; közel jártak a szíriai
határhoz. A Hamadnál kezd Nyugati-sivatag itt próbálta visszahó-
dítani elvesztett területeit.
Az út egyenessé vált, s zöldell kukoricaföldeken vezetett keresz-
tül.
Khalid el remutatott.
- Odanézz, Nuri! - Hangjából izgatottság sugárzott.
Két lány utazott egy vidám szín re festett, szamár vontatta szeké-
ren, melyet korai termés burgonyával raktak meg. Lehetett bennük
valami különleges, ugyanis Khalid lelassított, mikor megel zte ket.
A választ az öltözékükben kellett keresni; hosszú, gazdagon díszített,
fekete vászonruhát viseltek, melyet az arab ruháktól eltér en - úgy
varrtak meg, hogy tökéletesen illjen a lányok fiatalos alakjára. Az öl-
tözék, szabásában, hasonlított az európai jelleg hálóingekre.
A lányok különlegesek voltak. Nagyon különlegesek.
Kurdok.
Magasak, büszkék, rátartiak voltak, bár a kisebbik szégyell sen rá-
mosolygott a két utazóra, mikor azok elmentek mellettük. A szél in-
cselked en ráfeszítette a vékony, szénfekete vásznat a lányok mellé-
re. Az id sebbik fogta a kantárt. Egyenesen el renézett, s úgy tett,
mintha tudomást sem venne a két férfi rajongó pillantásairól.
- Itthon vagyunk, Nuri! - ujjongott Khalid, miközben öklével a kor-
mányt verte.
- Csak vezess tovább! - válaszolta epésen Nuri, mivel magának
sem merte beismerni, mennyire üdít en hat rá a két lány látványa.
Továbbhajtottak az alkony egyre s bb félhomályában.
Amint felértek egy domb tetejére, Nuri ráüvöltött Khalidra, hogy
álljon meg.
- Vedd le a gyújtást! - dörrent rá, s letekerte az ablakát.
Khalid úgy tett, ahogy Nuri mondta. Mindketten figyeltek. Távoli
fegyverropogást és egy helikopter rotorjának tompa ta-ta-taját hallot-
ták.
- Állj be a kocsival a fa alá! - sziszegte Nuri.
Khalid lehajtott az útról, és megállt egy elhagyatott mandulaültet-
vény félig kiszáradt, lekonyuló ágai alatt. Nuri kiugrott a kocsiból, és
a szürkül eget kezdte kémlelni. A mandulaültetvény nyújtotta fede-

179
zék teljesen hasznavehetetlen volt; ilyen fényben bármely helikopter-
pilóta észrevehette a Nissant. Nuri feltépte a Khalid fel li ajtót, és jó-
formán kiráncigálta a fiatalembert a kormány mögül.
- Gyere! Itt kell hagynunk a kocsit.
Belevetették magukat a fák közé, legurultak egy meredek lejt n, és
meghúzódtak egy félig kiszáradt öntöz csatorna mocsaras medrében
burjánzó nádasban.
Nuri megkönnyebbülten sóhajtott, mikor felnézett és látta, hogy
ezúttal jobb rejtekhelyre akadtak.
- És most mihez kezdjünk, Nuri? - suttogta Khalid.
- Megvárjuk, míg elmegy a helikopter. - El vette a zsebéb l az au-
tós térképet. Amennyire ki tudta venni, két kilométerre voltak egy
Afan nev falutól. Úgy tervezte, itt fognak megszállni éjszakára.
A láthatatlan gép hangja mélyebbé és er sebbé vált. Alacsonyan re-
pült és feléjük tartott - noha Nuri nem mert felnézni, hogy err l meg-
bizonyosodjon. Egy szörny pillanatra azt hitte, hogy elhúz a fejük
fölött és lelapítja a nádast, amiben megbújtak. De még ha a nádas
érintetlen is marad, ha a helikopter legénysége infravörös távcsöveket
használ, minden bizonnyal kiszúrják a szökevényeket. A gép azon-
ban feljebb emelkedett, néhány pillanatig mozdulatlanul lebegett,
mintha csak a tájat kémlelné, majd észrevett valamit, és elindult az út
felett, amerr l a két dezert r jött.
-A lányok! - kiáltotta Khalid. - Meglátták a lányokat. - Megpró-
bált felállni és elrohanni, ám Nuri megfogta a lábát és lerántotta.
- Itt maradunk.
- De mi lesz a lányokkal? Segítenünk kell nekik.
- Itt maradunk, és nem hagyjuk el a fedezékünket - sziszegte Nuri,
miközben leszorította Khalidot a földre. - Nem fogják ket bántani.
A helikopter azonban támadásra készült, s Nuri rájött, hogy a lá-
nyok ellen. A rotor csattogó hangja megsz nt, mintha csak leszállt
volna a földre. Néhány perccel kés bb úgy rémlett Nurinak, sikoltást
hall, de nem volt benne biztos. Khalid is hallotta, és csendesen nyög-
décselni kezdett, de ezúttal nem próbált meg elszaladni. Negyedóra
múlva váratlan géppuskaropogás hasított a leveg be.
- Nem! - sírt Khalid. - Nem! Nem! Nem!
Újabb géppuskaropogás.
A turbinák felb gtek, és a láthatatlan helikopter elindult vissza Afan
felé. Hamarosan azonban a gép hangja elhalkult, ahogy csökkentette
a magasságot és lebukott egy hegy mögé. Akárcsak az el bb, a roto-
rok ismét leálltak. Úgy t nt, a helikopter leszállt.
Most már szinte teljesen besötétedett. Nuri intett Khalidnak, hogy
menjen utána. El bújtak rejtekhelyükr l, s kimásztak a csatorna med-
rének túloldalán. Hason kúsztak a bokrok alatt, s épp akkor értek egy
domb tetejére, mikor lövöldözés kezd dött.
Két kilométerrel alattuk terült el a kicsiny falu, Afan, mely szinte
nem volt más, mint néhány egymáshoz közel épült tanyasi ház. A két
lány nyilván itt lakott. Az épületek a közelben leszállt helikopter ke-
res lámpáinak hideg, halogén fényárában úsztak. A lassan forgó rotor

180
felkavarta a port, s ett l úgy t nt, mintha t zijáték füstje borítaná be a
falut.
A lövöldözés abbamaradt. A helikopter turbinái felb gtek. A gép
megemelkedett, s az er s fény a propeller kavarta homokvihart kezd-
te pásztázni. Egy kísérteties árny t nt fel a távolban; úgy t nt, a por-
felh ben keres rejtekhelyet. A helikopter több csöv puskáiból fény
tört el , s az árny mozdulatlanná dermedt. A gép feljebb szállt, úgy
háromszáz méter magasra, s a nyugati égbolt vörösen izzó hátterében
kirajzolódtak körvonalai.
Nuri káromkodott:
- Super Frelon harci helikopter.
Valójában csapatszállító gép volt, ám a lényegen ez mit sem vál-
toztatott: a gyilkoló masina Szaddam Husszein tulajdonát képezte -
noha maga a gép Franciaországból, a távcsövek Svájcból, a rakéták és
bombák pedig Angliából származtak, s az Egyesült Államok jóindula-
ta tette lehet vé, hogy végrehajtsa halált hozó küldetését. A helikop-
ter lefelé fordította orrát, és elindult kelet felé. Amikor elt nt a távol-
ban, Khalid megpróbált feltápászkodni, de Nuri elkapta a bokáját, és
visszarántotta a földre.
-Segítenünk kell nekik, Nuri!
- Nem indulhatunk el sötétben. Itt maradunk reggelig.
- Nem mehetnénk vissza a kocsihoz?
- Ha maradtak ott infravörös távcsövekkel felszerelt katonák, a mo-
tor h je azonnal magára vonja a figyelmüket. Itt maradunk, és al-
szunk. Amint feljön a nap, körülnézünk.
A sötétség fagypont alatti h mérsékletet hozott, s visszakergette a
két férfit a Nissanhoz. Amint megszabadultak a csíp s szélt l, Nuri
úgy érezte - a hosszú, kimerít nap után - képes lesz aludni, ám az
éjszaka java részét mégis azzal töltötte, hogy a Nissan m szerfalát
bámulta. Noha több évig szolgált a hadseregben, s ez id alatt szá-
mos akcióban vett részt, a türkmén autószerel megöléséhez semmi
sem volt fogható, s rettegett attól, mi várja ket reggel Afanban.

54
Dél-Anglia,
1991. március 10., vasárnap

Laura, a többi vasárnap reggelhez hasonlóan, korán ébredt, mivel a

hétvégi mellékletekkel kilós súlyúra növelt Sunday Times hangos puf-
fanással repült házának küszöbére. Valaha lustálkodással töltötte a
reggeleket, de nemcsak vasárnap, hanem a hét többi napján is. Ilyen-
kor szerelmeskedtek Daviddel; minél mozgalmasabb volt az el éj-
szakai parti, annál szenvedélyesebb volt a szerelmük. Édes-keser
emlékek tolultak fel Laurában...
Nem!
Lerúgta magáról a takarót, és kiugrott az ágyból. A tagadás önosto-

181
rozásának részévé vált, s tizenegy év után szinte ösztönösen jött
Id nként azonban úgy t nt, szükségletei már nem bírják tovább a kor-
látozást, s ilyenkor az a kényelmetlen érzése támadt, hogy vasakarata
hamarosan cs döt mond... Kopott, szürke pizsamájára húzott egy há-
lóinget, behozta az újságot, majd kiment a konyhába, hogy készítsen
magának egy csésze teát.
A döbbenett l a lélegzete is elállt, mikor a konyhaasztalon meglá-
tott egy csokor szegf t egy vázában. El tte egy boríték hevert. Laura
keze remegett, miközben kinyitotta a borítékot, és el vette a házila-
gos készítés üdvözl kártyát.
SOK BOLDOG ANYÁKNAPLYÁT KÍVÁN A VILÁG LEGARANYO-
SAB ANYUKÁLYÁNAK ANDRÉ NORMANVILLE.
Laura leült, s elolvasta a suta kézírással, piros fictollal írt levelet.
Minden bet alja természetellenesen egyenes volt, mintha André egy
vonalzót használt volna sorvezet ként - korábban Laura már több-
ször elmagyarázta Andrének, hogyan csinálja, de a kislány képtelen
volt alkalmazni. Laura újból és újból elovasta az egyszer levélkét, s
úgy érezte, megfullad a feltoluló érzelmekt l. Nem a helyesírási hi-
bák indították meg, s nem is az, hogy André kiírta a teljes nevét, ha-
nem hogy ez volt az els levél, amit a kislány segítség nélkül írt.
A Khalidnak írt levelek közös - sokszor egész estét betölt - er feszí-
tések eredményeként születtek. „Talán segítettek neki az iskolában?"
tette fel magának a kérdést Laura. De nem - ez azt feltételezné, hogy
André el re gondolkodott, s a tudatos tervezés felülmúlta a kislány
képességeit. És mégis, a bizonyság arra, hogy André képes el re gon-
dolkodni, kellemes illattal töltötte be a konyhát. Honnan vett vajon
pénzt a virágra? Talán a szerdánként kapott, tízfontos zsebpénzéb l
tett félre? Az el ekhez hasonlóan azonban, a takarékoskodás is ter-
vezést igényelt - s az az André, akit ismert, még azt sem értette
volna meg, mi az az anyák napja, s hogy mire való.
Laura a kezébe temette az arcát és sírva fakadt, bár maga sem tudta
pontosan, miért: a lánya ajándéka miatt érzett örömt l, vagy az And-
rében végbemen alapvet változásoktól, melyet a csodálatos szeg-
k jelképeztek. André minden bizonnyal kikereste a telefonkönyvb l
egy helyi virágüzlet számát, s úgy rendelte meg a szegf ket, hogy
egyedül legyen itthon, amikor meghozzák. Ráadásul szépen elren-
dezte ket, készített egy üdvözl kártyát, ráírt egy néhány soros leve-
let, és úgy intézte, hogy Laura, meglássa mindezt, amint felkel. Más
szavakkal, André rendkívüli szervez készségr l tett tanúbizonyságot.
A Candice Webb iskolában a pszichológus korábban azt mondta,
hogy André fejl dik, ám ez nem fejl dés volt - hanem rohamos javu-
lás.
Váratlanul azonban egy egészen másféle gondolat hasított Laura el-
méjébe, s ez a döbbenetet szörny rettegéssé változtatta.
Mi lesz, ha André egyéb képességei is hasonló fejl désen mennek
keresztül?
Mikorra várható a következ „esemény"? Mikor fedezik fel a ható-
ságok André különleges képességét, és veszik el t le - hiszen meg

182
kell védeniük a társadalmat Andrét l. Egy külön kórtermet fognak
neki berendezni, s nyugtató injekciókkal fogják telenyomni, ameddig
csak él.

55
A salisburyi Rózsa és Korona bár zsúfolásig telt. Harry Mathison meg-
látta Mr. Simmondsot az egyik asztalnál, és egy korsó barna sörrel fel-
fegyverkezve óvatosan keresztül nyomakodott a koraesti tömegen,
egyik kezében az aktatáskáját tartva, a másikban pedig a sört.
-Jó estét, Mr. Simmonds!
Max felnézett az újságjából és szélesen rámosolygott.
- Mr. Mathison - percre pontosan érkezett. Ön egy megbízható
ember.
- Ezért fizet, Mr. Simmonds - felelte Harry és leült. A fene enné
meg - nem csoda, hogy ezt a digót otthagyta a felesége. - Mondja,
ez a képesség, amivel az embereket dühíti, magától jött, vagy úgy fej-
lesztette ki?
Max nevetett és felhajtotta gintonikját.
- Reméljük, hogy az én képességeimet felülmúlja az ön ma-
gánnyomozói tehetsége. Amit a telefonba mondott, úgy értelmeztem,
hogy meglehet sen jó munkát végzett.
- Eddig tizenöt lakótömböt találtunk, aminek a neve ,,-ingham Co-
urt"-ra végz dik.
- Kiváló.
Harry kinyitotta az aktatáskáját és egy nagy borítékot adott át Max-
nek.
- A fiúk kénytelenek voltak vakuval fényképezni a bejáratok több-
ségét. Sajnálom, de maga akart gyors eredményeket, úgyhogy egész
éjszaka dolgozniuk kellett.
- Lehet, hogy gyorsak az eredmények, de eddig kiábrándítóak -
mondta Max miközben gyorsan átnézte a képeket. - De ne kesered-
jen el - remekül dolgozik. Csak így tovább.
- A címek a képek hátára vannak felírva.
- Vagy úgy? - mondta Max könnyedén. - Alapossága leny göz.
- Ezek a házak mind közel vannak London központjához - felelte
Harry és közben azon gondolkozott, hogy furcsa kliense szándékosan
hergeli-e, vagy csak kedves akar lenni. Azt gyanította, hogy inkább az
el bbi a helyzet. - Még tizenvalahány másikat is találtunk távolabb.
Holnap ilyenkorra befejezzük a munkát.
Max felállt és a hóna alá gyömöszölte a borítékot.
- Köszönöm, hogy ilyen alapos, Mr. Mathison. Eddig kiváló mun-
kát végzett. Holnap felhívom, hogy megbeszéljünk egy újabb találko-
zót - valahol az irodája közelében. Északra megyek, így aztán lehet,
hogy kés lesz, mire visszaérek.
Harry megvonta a vállát.
- Sajnálom, hogy nem maradhatok tovább csevegni önnel, de elég-

183
 gé elfoglalt ember vagyok - mondta Max. Kisétált a bárból, magára
hagyva a dühöng Harry Mathisont.
Max nem akart a parkolóban megállni, ezért néhány utcával távo-
labb hagyta a BMW-t. Nem akarta, hogy a magándetektív az ablakon
kinézve leolvassa a rendszámtáblát - ugyanis biztos volt benne, hogy
hozzá tud férni a rend rség számítógépének adataihoz. Mint mindig,
Max most is mindent el re kigondolt.
Miután meggy dött róla, hogy senki sem követi, beült a BMW-
be és újra végignézte a fotókat. Az egyik különösen jókedvre derítet-
te, de szokásos, körültekint módján inkább nem hozta ezt a detektív
tudomására. Összehasonlította a londoni lakásuk el tt álló Al Karnin
családról készült képet Harry harmadik fotójával. Semmi kétség: a be-
járati ajtó ugyanolyan, a virágágyások is, csakúgy mint a felirat a
homlokzaton. Minden stimmelt. Harry Mathison képén az épület tel-
jes neve olvasható volt: Tushingham Court.
Megfordította a fényes lapot. Tushingham Court címe meglehet -
sen jó környéket jelzett. Max úgy érezte, végre elindult valamerre.
Biztos volt benne, hogy a hét végéig a kezei közé kaparintja a rejté-
lyes Andyt, a manipulatív parafenomént, akinek segítségével nagy va-
gyonhoz juthat.

56
Észak-Irak

A szamár még mindig felszerszámozva állt az élénk szín re festett

szekér el tt. A derékig ér kukoricában legelészett, mit sem tör dve
az óvatosan közelít két emberrel.
A lányoknak nyoma sem volt, de a hatalmas körben lelapult kukori-
ca és a körb l V alakban kiinduló két csapás mindent elárult. A Super
Frelon leszállt és kiokádott magából legalább húsz embert, akik a két
irányban menekül lányok után vetették magukat. A vetésre írt törté-
net annyira világos volt, hogy még Khalid is el tudta olvasni.
- Itt már semmit nem tehetünk. Gyerünk a faluba - mondta Nuri
csöndesen.
- Nem, meg kell találnunk ket - határozottsága ellenére a félel-
met is érezni lehetett Khalid hangjában.
- Valószín leg elrabolták ket. Csinos lányok voltak.
- De nem mindig csinálják azt, ugye, Nuri?
Nuri hallott már történeteket kurd lányokról, akiket helikopterrel el-
raboltak, a leveg ben meger szakoltak, aztán háromszáz méter ma-
gasból ledobtak. Egyszer látta is egy ilyen áldozat összezúzott marad-
ványait - de nem akart vitába bocsátkozni társával.
- Te menj arra, én pedig megnézem ezt a csapást - mondta Khalid,
ez egyszer magához ragadva a kezdeményezést. - Meg kell tennünk.
Miel tt Nuri ellentmondhatott volna, a fiú már el is indult az egyik

184
csapás mentén, miközben a korai reggeli napsütésben megcsillant sz -
ke haja.
Nuri körülbelül kétszáz méteren át követte a neki kijelölt nyomo-
kat. Nagyon hirtelen értek véget. A másik lány nyilván gyorsabban és
messzebbre futhatott, mert Khalid még mindig távolodott a zöld veté-
sen át.
Azok, akik már tapasztalták, tudják milyen az, amikor az emberi
elme valami iszonyattal - valódi iszonyattal - találja magát szemben,
de nem szívesen beszélnek róla, mert nem akarnak kegyetlennek t n-
ni. A szem belekapaszkodik bármibe, ami arra utal, hogy nem sz nt
meg a normális világ. Nuri esetében most ez egy feketerigó volt, ami
a lelapított kukorica szélén férgek után kutatott. Fel-le szökellt a szá-
rak között, figyelmesen hallgatózva, miel tt lecsapott volna hegyes
cs rével. Aztán ott voltak a szélben hullámzó kukoricamez váltako-
zó világos és sötét árnyalatai, a reggeli nap és a felh foszlányok az
égen...
Kérlek, Uram - tedd meg nem történtté!
Tizenévesként volt egy balesete: egy barátja mopedjével. Átrepült a
kormány fölött és eltört a bokája. Ennek ellenére valahogyan talpra
küzdötte magát és megjavította a motort - ekkora volt az igyekezete,
hogy katasztrófával szembetalálkozva helyreállítsa a normális állapo-
tot. Az Irán elleni háborúban látta egy bajtársát, amint megpróbálta
visszatömködni egy halott társa kiömlött bels ségeit.
Nuri er szakkal visszafordította tekintetét a meztelen lányra. A há-
tán feküdt, szétfeszített lábakkal. Teste természetellenes T bet t for-
mált. Lehetetlen volt megmondani, hogy volt a fiatalabb vagy az
id sebb a lányok közül, mert arcát teljesen felismerhetetlenné tették
a kilenc milliméteres lövedékek. Mellét durván levágták, valószín leg
egy bajonettel. Nuri tudta, hogy miért. A Fao hadjárat idején volt egy
tiszt, aki módfelett büszke volt dohányzacskójára - egy furcsa, barna,
ráncos b rzacskóra, amit egy zsineggel kötött össze.
- Kurd csöcs - dicsekedett, és megpörgette az ujjai körül, ha valaki
megkérdezte, mi az. - Hetekig frissen tartja a dohányt. A jenkik csi-
náltak ilyeneket az indiánháborúk idején.
Egy héttel kés bb, egy különösen heves csatában, kihasználta az
alkalmat, hogy hátba l je a tisztet.
Most másodpercekig képtelen voltmegmozdulni. A nap rásütött a
szörny látványra, s Nuri meglátta a lány szeméremsz rzetén a meg-
dermedt spermát. Alatta egy kis tócsa alvadt vér gy lt össze, ahol az
egyik katona belevágott a testbe és megpróbálta eltávolítani a klito-
riszt, hogy eltegye emlékbe.
Nuri egy kiáltásra fordult meg. Khalid rohant felé és arcán patakzot-
tak a könnyek. Nuriba kapaszkodva sírt és abba az irányba mutatott,
ahonnan jött.
- Úgy néz ki, mint Andy! - kiáltotta kétségbeesetten. - Annyira ha-
sonlít Andyre!
Miel tt Nuri megkérdezhette volna, hogy ki az az Andy, Khalid
meglátta a másik lányt. Felnyögött és letérdelt mellé. A szörny se-

185
bekkel nem tör dve magához ölelte az élettelen testet és ringatni
kezdte, miközben a lelke legmélyéb l jöv sírás rázta.
Nuri lenézett rájuk, és arra gondolt, hogy legalább van valaki, aki
elsiratja a szerencsétlent; a falujában aligha hagytak bárkit is életben.

57
Dél-Anglia

Az Erdészeti Felügyel ség kövezett útja mentén parkoló kocsik között

ott volt Barr f felügyel Escortja is. Laura ösztöne azt súgta, hogy for-
duljon meg, és menjen vissza a f útra. Er sen megszorította André
kezét. Az utóbbi napok eseményei azonban megtanították jobban vé-
delmezni Andyt, s mivel okosabbnak t nt továbbmenni, végül úgy
döntött, hogy nem fordul vissza. A durstoniak többsége már elment
megnézni a meteor helyét; gyanús lenne, ha nem osztozna kíváncsi-
ságukban.
Továbbsétáltak az úton. A hideg keleti szél meg-megrázta az út-
menti fenyvest. Mindkét n erdei sétához öltözött: Laura egy kopottas
hosszú, André pedig egy bárányb r kabátot viselt. A keskeny úton
egy újonnan felállított sorompóhoz értek. Nyitva állt, mellette pedig
egy kis zöld lakókocsi parkolt. Rob Jones jelent meg az ajtajában.
-Jó napot, Laura... Andy.
- Jó napot, Rob. Azért jöttünk, hogy megnézzük, hova esett a me-
teor, ha szabad.
-Semmi gond. Csak ezeket a minden lében kanalakat kell távol
tartanom. A környék nyüzsög az ilyen egyetemistafélékt l. Jó lenne,
ha végre már hazamennének és végre elkezdhetnénk rendet rakni -
intett a kezével, hogy menjenek. - Még körülbelül kétszáz méter.
Maradjanak a köteleken kívül, ha odaérnek. - Andrére kacsintott, de
a lány üres tekintettel nézett vissza rá. Furcsa kölyök. Attól a zöld
szemt l mindig a hideg futkározott Rob hátán.
A két n elérkezett arra a helyre, ahonnan az el szerdán André
elmenekült Dabber és Greaser el l.
- Ez az, Andy? - kérdezte Laura teljesen fölöslegesen. Miközben
szemügyre vette a letarolt erd t, azon igyekezett, hogy hangján ne le-
hessen érezni a rémületet.
- Igen - André hangjában nyoma sem volt félelemnek, de kezének
er söd szorítása elárulta feszültségét. Talán megérezte anyja érzel-
meit.
- Semmi baj, Andy drágám, nincs mit l félned.
De nagyon is sok volt oka félni. A képek, amelyeket a tévében és a
rádióban látott, nem készítették fel arra, amivel itt szemben találta
magát. Olyan volt, mintha egy hatalmas borona szántott volna végig
a fákon, óriási, csúnya sebet ejtve az erd n. A fák kérgét is lehántotta,
felfedve nyers húsukat. Az 1987-es hurrikán jelent s károkat okozott
a környékbeli erd ségekben, de ehhez a kis helyen koncentrálódó

186
pusztításához nem volt fogható. A helyszínt az ólmos felh kön áttör ,
lemen nap furcsa fénye világította meg, és baljós, komor ragyogással
vonta be a környéket.
Néhány fiatalember és n dolgozott a pusztítás kezdeténél, máshol
pedig ócska ruhákba öltözött rend rök kutattak a led lt fák között.
A széles sávban lecsupaszított földet a csapás közepén keresztül-ka-
sul fehér szalagok hálózták be, négyzetrács alakban. Jól kitaposott ös-
vény vezetett az épen maradt fákon keresztül a pusztítás széléig, amit
útjavításnál használt zászlók és bóják sora is jelzett. A színes m -
anyag lapok vidáman lebegtek a koratavaszi szélben, mintha csak ki-
gúnyolnák Laura növekv félelmét. Az ösvényt követve egy tisztásra
értek, közel az ott dolgozó társasághoz. A diákok egy fehér szalagok
által körülvett négyzetet vizsgáltak egy finom rácsozatú szita és egy
motoros szivattyú segítségével. Miután a sarat keresztülnyomták a szi-
tán, a szivattyút a következ csoporthoz vitték, a többiek pedig meg-
vizsgálták a szitán fennakadt darabokat. A kis csillogó törmeléket az-
tán élénk szín , számmal jelölt zacskókba tették. A nagy sár és a
rossz körülmények ellenére a diákok szemmel láthatóan jól megter-
vezett rendszer szerint dolgoztak.
- Mit csinálnak? - kérdezte Laura a legközelebb álló diáktól.
-Összegy jtjük az összes meteorüveget - felelte az. Meghagyták
nekik, hogy udvariasak legyenek a helybeliekkel.
- Meteorüveget?
A diáik kihalászott egy golflabda nagyságú csillogó k darabot az
egyik zacskóból és odaadta Laurának, aki kíváncsian megnézte. Színe
és jóformán fénytelen ragyogása olyan volt, mint egy frissen eltört
kovak é.
- Megüvegesedett agyag - magyarázta a diák. - A meteor által ki-
bocsátott h okozta, amikor az égitest vaporizálódott, vagy más szó-
val elégett.
- Úgy érti, hogy a meteor az agyagból üveget csinált?
-Pontosan. Ha összegy jtöttük az összes meteorüveget, ki tudjuk
számítani a kibocsátott energiát, abból pedig megközelít leg meg le-
het mondani, mekkora volt a meteor az elégés pillanatában.
Laura elkezdte megszámolni a m anyag zacskókat, de feladta; több
tucat volt.
- Úgy látom, jó sokat találtak - jegyezte meg, és remélte, hogy
csak egy kíváncsi érdekl nek látszik.
- Eddig körülbelül négy tonnát. A legnagyobb részét már elvitték.
Amit lát, az csak a mai termés. A legutolsó becslés szerint a robbanás
energiakibocsátása tíz tonna TNT-ével volt egyenl .
Laura a diák felé nyújtotta a k darabot, remélve, hogy kezének re-
megését a hidegnek tulajdonítja.
- Hagyja csak, megtarthatja - mondta a diák. - Egy ilyen kis darab
nem számít az eredményben.
Laura megköszönte és a kabátzsebébe süllyesztette a megüvegese-
dett k darabot. Ahogy visszasétáltak az ösvényen, átnézett a led lt
fák között kutató rend rökre, s észrevette, hogy Barr f felügyel is

187
köztük van. A rend r szintén meglátta ket, és nézte, ahogy végig-
mennek a tisztáson. Laura megszorította lánya kezét és a szokásos,
véget nem ér fecsegésre kényszerítette magát.
-Amint hazaérünk, Andy, fel kell hívnom a busztársaságot, hogy
holnap a rendes id ben vegyen fel az iskolabusz. Reméljük, hogy
ködik az üzenetrögzít jük. Emlékszel, mennyi bajunk volt az
áramszünet idején? A kék ruhádat akarod felvenni, amit Szingapúrban
vettem neked, vagy inkább jobb alkalmakra akarod tartogatni? Jobban
meggondolva, azt hiszem, az még most nem elég meleg, úgyhogy ta-
lán jobb ha megmaradsz a szoknya és a blúz mellett még egy pár hé-
tig. Egyébként azt hiszem, kiveszem a hét többi részét is, és végre
rendbe rakom a kertet. Ez azt is jelenti, hogy lesz id m elkészíteni az
összes kedvenc ételedet. Ugye, jó lesz drágám?
Közeledtek az erdei úthoz. Laura érezte, hogy a rend r pillantása
szinte a hátába fúródik. Ráadásul ott volt az a kemény golyó is a zse-
bében, ami állandóan figyelmeztette André félelmetes képességeire.
Az ég elsötétült, amint az ólmos felh k elzárták a rést, amin a napsu-
garaknak korábban sikerült keresztülfurakodniuk, s az éles keleti szél
is meger södött. Laurát rossz el érzet kerítette hatalmába: André
keze szokatlanul hidegnek t nt. Laura tudta, hogy csak képzel dik,
de az ég, a szél és lánya jeges érintése azt adta hírül, hogy ami ez-
után jön, az csak rosszabb lesz.
És ami még rosszabb, úgy érezte, a szél is suttog valamit.

58
Észak-Irak

Nuri tévedett: maradtak túlél k Afanban. Mind a hatan kortól ráncos

öregasszonyok voltak. Egy pajta távoli végében bújtak meg. Egyikük
csendesen jajveszékelt férje holtteste fölött, és ez fedte fel rejtekhe-
lyüket. Nyöszörögni kezdtek a félelemt l, amikor Khalid félrehúzta
az ajtót, de Nuri rögtön anyanyelvükön szólt hozzájuk, hogy eloszlas-
sa rettegésüket. Tágra nyílt szemmel figyelték az idegeneket, de egyi-
kük sem szólalt meg, s a cs rb l sem próbáltak elmenekülni.
Tyúkok és csirkék futottak szét el ttük, miközben a falu többi lakó-
ja után kutattak. Egy modern, k l épült ház szépen gondozott
konyhakertjében találtak rájuk - valószín leg egy jómódú családé le-
hetett a porta. A fal el tt felsorakoztatva l tték le ket, körülbelül har-
minc férfit, n t és gyereket, bár a véres halmok és kiálló végtagok
alapján pontosan nem lehetett megszámolni. Nuri óvatosan megfordí-
totta egy n testét; dühös légyrajok szálltak fel róla. Tudta, mire szá-
míthat, még miel tt az élettelen szem rámeredt volna: az egyik férfi
levágott nemi szervét a szájába tömték.
A két férfi némán bámulta az esztelen pusztítást. Fenn a magasban
egy pacsirta éneke töltötte meg a mozdulatlan, tiszta leveg t. Nem
messze t lük egy kecske tépkedte halkan a füvet.
188
 - Miért, Nuri?
Nuri nem tudta mit mondjon, s Khalid megismételte a kérdést.
- Nem tudok felelni az ostoba kérdéseidre! - kiáltott fel hirtelen
Nuri. - Honnan tudjam mi jár a fejükben? Kérdezd meg t lük!
Nagyon szomjas volt. Odament a falu közepén álló kúthoz, és
megpróbálta beindítani a szivattyút. Nem történt semmi. Persze, a
gazemberek tönkretették a generátort - mindig ezt csinálták. Szükség
esetére volt egy kar is a kúton. Néhányszor lenyomta a kart és érezte,
hogy a szivattyú megtelt. Víz hullott a tenyerébe.
- Ne! Ne igyál! - A parancsot kurd nyelven kiáltották.
Nuri felnézett. Az egyik, vénségt l meggörbült hátú öregasszony
merészkedett ell a pajtából. Egy botra támaszkodva csoszogott Nuri
felé. A beton fed lappal letakart nyílásra mutatott, amin Nuri állt.
- Kinyitották,, és valami port szórtak bele.
Nuri megszagolta az ujjain keresztülcsorgó vizet. A gyenge szag
gyermekkori emlékeket idézett fel, a mandulás süteményekét, amiket
anyja sütött.
A kutat ciánkálival mérgezték meg.
El nt Khalid, és társára, majd az öregasszonyra nézett.
- Ne igyál a vízb l! - figyelmeztette Nuri, majd hozzátette. - Ne
haragudj, hogy rád förmedtem.
De a fiú már elfeledte kitörését. El ször az öregasszonyra meredt,
aztán a kútra.
- Mi baja a víznek, Nuri?
Arca még a szokásosnál is sápadtabb volt. Úgy t nt, a benne lév
feszültség bármelyik pillanatban kitörhet.
- Megmérgezték.
Az öregasszony megfordult és visszacsoszogott a pajtába, ahol
most már az összes asszony jajgatott. Khalid egy ideig nézte a távolo-
dó asszonyt, aztán Nurihoz fordult.
- Itt kell maradnunk egy ideig. Segítenünk kell nekik. El kell temet-
nünk a halottakat és ételt kell szereznünk nekik. Muszáj megtennünk.
Nuri nem válaszolt, hanem a betonlapra bámult. Felnézett a barát-
jára és meglátta fájdalmas könnyeit. Legalább valaki sír ezekért az
emberekért. Ami t illeti, azok után, amiket ezen a napon látott, már
nem volt ereje vitatkozni, vagy akár csak józanul gondolkozni. Végül
bólintott.
- Maradunk - egyezett bele.

59
Barnsley, Észak-Anglia,
1991. március 1l., hétf

A Dunlop Slazenger cég f mérnöke, egy joviális, pocakos yorkshire-i

férfi, büszke volt a gyárra és szívesen végigvitte a vendéget a gyártó-
sor minden egyes állomásán. A legtöbb látogatótól eltér en ez a jól

189
fésült alak, aki teljesen váratlanul telefonált ide, pénzt ajánlott a rövid
túráért. A mérnök azon gondolkodott, vajon Mr. Simmonds már ezzel
a nyájaskodó mosollyal született-e.
-A teniszlabdák gyártásához nem kell különösebben fejlett techni-
ka. A ragacsos, gumiszer anyagot kikeverik, félgömb formába öntik,
majd a darabokat összeillesztik, s közben s rített leveg vel túlnyo-
mást hoznak létre bennük.
- Érdekes - préselte ki magából Max, és azt remélte, hogy a túra
hamarosan véget ér. Látogatásának igazi oka aktatáskájában lapult.
- Ezután a labdák egy automatikus min ség-ellen rzésen mennek
keresztül, aminek során megvizsgálják a súlyt, a nyomást és a rugal-
masságot. Aztán g zöléses eljárással megtisztítják és kártolják ket,
amit l a most már sárga labdák elnyerik jellegzetes bolyhosságukat.
Végül rájuk nyomják a Dunlop Fort márkajelet és túlnyomásos dobo-
zokba csomagolják ket.
- Hát ennyi volna, Mr. Simmonds - mondta a mérnök. - Van kér-
dése?
- Néhány - mondta Max. - Beszélgethetnénk valahol?
A két férfi belépett egy kis irodába. Max kinyitotta az aktatáskáját
és az iraki hadifogolytól szerzett kifordított teniszlabdát az asztal má-
sik oldalán ül mérnök felé nyújtotta.
- Mit mond ez magának? - kérdezte.
A mérnök megforgatta a kezében a labdát.
-Ez a mi labdabels nk miel tt... - félbehagyta a mondatot és
összevonta szemöldökét. A labdán látható apró gy ket és gödröcs-
kéket vizsgálta. - A mindenit - motyogta. - Ez tiszta rület. - Nagyí-
tó után kutatott a fiókban és közelebbr l is megvizsgálta a labdát.
Max türelmesen várt.
- Látja ezeket a gy ket és gödröket, Mr. Simmonds? Ezek a mi
jeleink, amik az önt formákon vannak. Ezek elárulják, hogy mikor
készült a labda, ebb l pedig megtudhatjuk, hogy kinek adtuk el.
- Én is erre gondoltam - felelte Max.
- De a gumi belsején kellene lenniük. Ahhoz, hogy egy labdát el-
len rizhessünk, félbe kell vágnunk.
- Én azt hiszem, hogy ezt a labdát kifordították - mondta Max szá-
razon. - Ez az igazi oka annak, hogy itt vagyok. Azt akarom megtud-
ni magától, hogy valódi Slazenger-e vagy sem.
A mérnök hirtelen elmosolyodott.
- Kétlem. Mi igyekszünk a belsejükkel befelé gyártani ket. - Hir-
telen azonban eszébe jutott valami, s a mosoly elt nt az arcáról. - Ha
komolyan beszél, ketté kell vágnom.
- Tegye, amit jónak lát.
A mérnök ismét a fiókhoz fordult és egy szikét vett el . Max köze-
lebb húzta a székét és feszülten figyelte, ahogy a férfi, a labdát er sen
megszorítva, belevág a gumiba. A kiszök leveg halk süvítése hallat-
szott.
- A bels rendben - morogta a mérnök. - Volt benne túlnyomás.
Keresztülvágta a gumit, és f részel mozdulattal egy kis kört met-

190
szett ki bel le, ami az asztalra esett. A labda feszít erejét l megsza-
badulva a kis gumidarab felvette eredeti formáját és a sárga bolyhos
rész került a küls ívre.
-A fenébe - motyogta a mérnök. Felvette a gumit és közelr l is
megvizsgálta.
- A jelekb l ítélve a labda valódi? - Kívülr l Max meg rizte szoká-
sos jéghideg nyugalmát, de belül remegett az izgalomtól.
A mérnök nem válaszolt azonnal. Megigazította az asztali lámpát,
megvizsgálta a labda belsejét, majd kisujjával belenyúlt a lyukba.
A rövid vizsgálat elegend nek bizonyult.
- Honnan származik ez a labda,, Mr. Simmonds?
- Ebb l a gyárból, gondolom.
- Hm... - A mérnök a nagyítóval még közelebbr l megvizsgálta a
gumidarabkát. Körmével megkaparta a bolyhos felületét. - Különle-
ges meltont használunk a labdáinknál, ett l olyan kiválóak. A szálak
gyapjú és m anyag keverékéb l készülnek, illetve gyapotból. Nézze
meg!
Max a könyökére támaszkodva megvizsgálta a gumit a lámpa fé-
nyében. Azonnal észrevette a kétfajta szövet közötti különbséget.
- Szóval bizonyosan valódi?
- Semmi kétség, Mr. Simmonds.
- Lehetséges-e labdát hamisítani úgy, hogy valódi Dunlop anyago-
kat használnak?
- Lehetetlen. - A mérnök fürkész en nézett a vendégre. - Nem ez
az els eset, hogy valaki ilyen labdát hozott vissza ebbe a gyárba.
Max udvarias mosolya egy pillanatra sem t nt el.
- Milyen érdekes. Szeretnék err l többet megtudni.
-Maga megmondja, hogyan akadt erre a labdára, Mr. Simmonds,
és én is megmondom magának az igazat. Áll az alku?
-Áll - mondta Max, mivel nem látta okát, miért is ne mondhatná
meg, amit tud. - Nemrég érkeztem haza a Közel-Keletr l. Egy arabbal
cseréltem cigarettáért.
Egy darabig csend volt, majd a mérnök felvette a labdát és újból
vizsgálgatni kezdte.
-Ami azt illeti, még sohasem láttam egyetlen ilyet sem - vallotta
be. - És még most sem hiszek a saját szememnek sem. De az el döm
mesélt egy ugyanilyen labdáról, amit ellen rzésre hoztak be neki. De
ez már öt-hat éve lehetett. Én három éve vagyok itt.
- Most hol van az el dje?
- Tavaly halt meg.
- Tehát mit árulnak el a kódjelek? - folytatta Max a kérdez skö-
dést.
A mérnök figyelmesen nézte az apró gy ket és gödröcskéket,
majd néhány számot jegyzett le. Felvette a telenfonkagylót, felolvasta
a számokat, és kérte, hogy azonosítsák. Miközben várt, az ujjaival az
asztalon dobolt és az el tte hever furcsa labdára meredt. Akit felhí-
vott; hamarosan szolgáltatta a kért adatokat.
- Rendben - jó. Tudjuk, hogy ki adta fel a rendelést...? Rendben -

191
jó. Viszlát - visszatette a kagylót, és nyugodtan vendégére nézett. -
Nem tudom, hogy ez segít-e, Mr. Simmonds, de az azonosító szám
bizonyosan a mienk. A labda egy három évvel ezel tti exportból
való.
- Hová exportálták?
- Egy nagykeresked nek, Bagdadba.

60
Dél-Anglia

- Ugyan már, Linda - tiltakozott Lloyd a telefonban. - T led vártam a

legkevésbé, hogy ilyen mereven ragaszkodj a szabályokhoz.
- Nem tehetem, Lloyd. A társaság szabályai nagyon szigorúak. Ti-
los neveket és címeket kiadni.
-Az autista gyerekekr l szóló cikkemhez is rengeteg információt
adtál - emlékeztette Lloyd.
- Mert a látogatásodat engedélyezte a bizottság - válaszolta a tit-
kárn csíp sen. - Akárhogy is, ez a lány...
- André Normanville.
- André Normanville. Lehetséges, hogy a szülei nem is tagjai a tár-
saságnak. Az összes autista gyereknek csak a hatvan százalékát tart-
juk nyilván.
-Az anyja középosztálybeli, és te magad mondtad, hogy a közép-
osztálybeli szül k legtöbbje tag. Nem?
- De - ismerte el Linda. - De akkor sem adhatok ki címeket.
- Én nem címeket akarok, Linda - csak egy címet. André Norman-
villét.
- Nem.
- Tudom, azért vagy dühös, mert a múltkori vacsora után nem pró-
bálkoztam veled.
Linda nevetett.
- Akkor lettem volna dühös, ha bármit kezdeményeztél volna.
Lloyd más módszert választott.
- Akkor hogy juttatom vissza a kölyöknek a kifest könyvet?
- Milyen kifest könyvet?
- A kifest könyvet, amit a repül gépen felejtett - felelte Lloyd ka-
pásból. - Drága. Csak félig van kiszínezve. Szeretném visszaadni
neki. Tudom már. Add meg az iskolája címét, én pedig majd elkül-
döm a titkárn nek, és megkérem, hogy adja oda neki. Err l mi a véle-
ményed? Most nehogy azt mondd, hogy a szabályok tiltják, hogy a
speciális iskolák nevét és címét megadd, mert azt nem hiszem el.
- Nem tiltják - mondta Linda bizonytalanul.
- Kérlek, Linda. Gyönyör könyv. Biztos, hogy a kiskölyök egészen
oda lesz, ha visszakapja.
A titkárn egy kicsit habozott, miel tt megadta magát.
- Rendben - felelte beletör dve. - Mi is a neve?
192
 Lloyd megmondta és lebet zte. Egy számítógép billenty inek csat-
togását hallotta. Aztán szünet következett.
- Megtaláltad? - kérdezte reménykedve.
- Ezt nem mondom, de ha a könyvet elküldöd a Candice Webb Kí-
sérleti Iskola címére, Billinghurstbe, akkor jó esély van rá, hogy
visszajut a törvényes tulajdonosához. Ez egy magániskola. Az egyik
legjobb az országban. Ennyi elég?
Lloyd lejegyezte az információt.
- Linda?
- Igen. Tudom - imádsz.
-Szenvedélyesen - jelentette ki Lloyd diadalmasan. Egy csókot
küldött neki a telefonon át, és letette a kagylót.
Következ hívása Ted Prentice-nek szólt. Be akart neki számolni a
Rikki Steadman stúdiójában tett látogatásáról és a digitális módszer-
l, melynek segítségével ki lehetett venni a videószalagon lév
mennydörgést.
- Biztos, hogy mennydörgés volt, Ted - vonta le a következtetést
Lloyd. - Nagyon gyenge és távoli, de végig ott volt a szalagodon.
- Kíváncsivá tettél - ismerte be a pszichiáter.
- Rik felvételének egy másolatát elküldtem postán - folytatta
Lloyd. - Holnap kell megkapnod. A másik dolog: megtaláltam And-
rét, vagy legalábbis megtaláltam az iskolát, ahová jár. Rögtön indulok
oda, hogy lássam, amikor az anyja érte jön és aztán kövessem ket
hazáig.
Prentice felmordult:
- Csökönyös egy alak vagy te, Lloyd. Nem is értem, miért nem a
bulvársajtónak dolgozol.
-Mert akkor állandóan olyan szemét disznókba akadnék, mint
amilyen te vagy - vágott vissza az újságíró. - Majd tájékoztatlak a fej-
leményekr l.
Letette a kagylót és egy részletes, Dél-Angliát ábrázoló térkép ta-
nulmányozásába kezdett. Egy vastag filctollal körülbelül húszmérföl-
des sugarú kört húzott Billinghurst köré. A kör magába foglalt néhány
telefonkörzetet. A következ lépés az lett volna, hogy minden körzet
telefonkönyvében megnézze a Normanvilleket. De jobban kedvelte
a közvetlen akciókat.
Délután két óra volt. Ha a forgalom engedi, elérhet Billinghurstbe
egy óra alatt.

61
Észak-Irak

Nuri és Khalid délre befejezte a szörny munkát, amit el nap

kezdtek el. Az egyik, immár lakatlan házban eltöltött álmatlan éjsza-
ka után nem voltak olyan állapotban, hogy keményen dolgozzanak,
mégis egész délel tt megállás nélkül gürcöltek. Egy nagy gödröt ástak

193
 a temet ül szolgáló tisztás szélén és a konyhakertb l odaszállították a
holttesteket egy traktor után kötött kocsin.
Nuri elment megkeresni azt az öregasszonyt, aki figyelmeztette,
hogy a vizet megmérgezték. A pajtában találta meg: a többi túlél vel
együtt a betonkemény földön ült és teát ivott. Fejkend vel keretezett,
kifejezéstelen, ráncos arcok figyelték, ahogy az asszony felé közele-
dett.
- Elkészültünk, eltemethetjük ket - mondta.
Az asszony bólintott és lehajtotta a fejét.
- A férjeket és feleségeket, az anyákat és gyerekeket egymás mellé
akarjuk fektetni. Szükségünk van a segítségetekre.
Nuri talpra segítette az asszonyt és megkereste a botját. Kimentek a
napra. Nuri megtudta t le, hogy a neve Sheena, és a falut azért tá-
madták meg, mert az irakiak biztosak voltak benne, hogy a kurd láza-
dók egyik vezet je idevalósi.
Az öregasszony egyt l egyig azonosította a holttesteket. Csak akkor
árult el érzelmeket, mikor az utolsóhoz értek, egy körülbelül ötven-
éves férfihoz. Könnyei azonban ekkor is némák voltak - eltér en a
pajtabeli társai rülettel határos, hangos jajgatásától.
-A fiam - mondta röviden. Megpróbálta méltósággal viselni gyá-
szát, de lába cserbenhagyta. Nuri segített neki leülni egy farönkre. El-
tartott néhány pillanatig, míg az asszony újra meg tudott szólalni. -
Az háza volt, ahová vitték ket. Aztán hallottuk a lövéseket.
-Az a modern ház? - kérdezte Nuri. Intett Khalidnak, hogy kezdje
betemetni a gödröt.
Az öregasszony bólintott és közben figyelte, ahogy föld a mozdu-
latlan testekre hullik.
-Jó állása volt Bagdadban, és csak ritkán jött haza. Sohasem tud-
tuk, mikor várhatjuk. t keresték a katonák. Ismerték. Hallottam a
tiszteket beszélgetni. De senki nem árulta el - büszkeség volt a hang-
jában. - Senki. Ezért mindenkit megöltek.
- De valaki elárulta - mondta Nuri. - Másképp honnan tudhatták
volna, hogy ide kell jönniük?
Az asszony megrázta a fejét.
- Nem tudom. Egész nap a fiammal és a feleségével voltam. Övé
az egyetlen telefon a faluban, és senki más nem használta.
- De igen?
Az öregasszony egy pillanatig gondolkodott, aztán bólintott.
-Telefonált a barátainak Ankarába. Fél órával kés bb jött a heli-
kopter.
Lehallgatták a telefont - gondolta Nuri. Egy m szakis rmester
mondta neki egyszer, hogy a kurd falvak telefonvonalait automatiku-
san ellen rzik. Az öregasszony fiának, a lázadók tagjaként, ezt tudnia
kellett volna. Vagy ostoba volt - vagy nagyon sürg s volt az üzenet.
Nuri kezébe vette az asszony munkától megviselt kezét.
- Bosszút állunk a fiadért, Sheena. Mindannyiukért bosszút állunk.
Megígérem. - Üresen hangzott az ígéret, de semmi más biztató nem

194
jutott eszébe. Rámosolygott. - Jobb lesz, ha segítek a barátomnak,
mert dühös lesz.
- Ha maradtok éjszakára, aludjatok a fiam házában. Az kényelmes.
Nuri rámosolygott, hogy megköszönje, és felsegítette.
A két férfi délután végzett a gödör betemetésével. Szomjukat egy
es vízgy jt ben talált vízzel oltották, miután felforralták, hogy el-
pusztítsák a benne tekerg moszkitólárva-rajokat. Az er feszítést l
kimerülten, sajgó izmokkal mindketten elnyúltak a földön.
- Továbbmenjünk? - kérdezte Khalid.
- Gondolom, ez után inkább a lázadókhoz akarsz csatlakozni és
nem a szüleidhez.
-Igen, de el bb ezeken az embereken kell segítenünk, Nuri. Itt
kell maradnunk és gondoskodnunk kell róluk.
Nurit rosszullét környékezte az ásás puszta gondolatától is, bár azt
is tudta, hogy ostobaság volna útra kelni ilyen kimerült állapotban.
Egy jó vacsora - sok zöldség volt a faluban - és egy kiadós éjszakai
alvás, rendes ágyakban, helyreállíthatta volna a hangulatukat. No
meg egy fürd s egy új ruha sem ártott volna, különösen az aznap el-
végzett munka után. Úgy döntött, megnézi a házat, amir l Sheena
beszélt, és fáradtan talpra állt. Lábával meglökte Khalidot, de a fiata-
lember mélyen aludt.
Nuri belépett a házba és meglepve tapasztalta, hogy nem rabolták
ki. Még a tévé és a videó is a helyén volt, pedig ezeket mindig elvit-
ték. A tiszteknek biztos jó okuk volt rá, hogy ne engedjék kifosztani a
szobákat.
A válasz a nappaliban volt egy kis asztalon. Egy ép telefon.
A Mukharabat automata rögzít i, természetesen figyelni fognak. Fi-
gyelni minden lázadóra, aki visszatér a faluba, és telefonálni próbál a
törökországi sejteknek.
Kitépte a zsinórt a falból, a telefont pedig széttörte a kandallón.
Összegy jtötte a zsinórokat meg a törött m anyag darabokat, és egy
szekrényfiókba gyömöszölte ket.

62
Dél-Anglia

A Candice Webb Kísérleti Iskoláról kiderült, hogy egy nagy, homokk

homlokzatú épület, Billinghurstt l nagyjából egymérföldnyire, a ka-
nyargós A272-es út mentén. Mivel nem volt biztos benne, hogy a ta-
nításnak háromkor vagy fél négykor van-e vége, jól odalépett a Lotus-
nak, és már három el tt tíz perccel megérkezett.
Egy legel kapujánál állt le, ami nem volt éppen a legkiválóbb
megfigyelési pont, ám a diszkréció szempontjából valószín leg a leg-
jobb egy iskolásfiúkat és -lányokat távcs vel szemmel tartó fiatalem-
ber számára.
Öt perccel három el tt n k vezette autók kezdtek érkezni. Elt ntek

195
az épület mögött, majd újra felt ntek, immár csemetéikkel a fedélze-
ten. Egyiket sem André anyja vezette. Lloyd megfigyel pontja el tt
egy koros, harmincüléses busz haladt el, amin a „Guildford Busztársa-
ság" felirat díszelgett. A busz befordult az iskola bejárata elé. Iskola-
busz? Elég nagy ostobaság volt t le, hogy erre nem gondolt. Eltöpren-
gett rajta, hogy kövesse-e, vagy várjon-e tovább, hátha felbukkan a
lány anyja. És persze azt a lehet séget sem lehetett figyelmen kívül
hagyni, hogy André még nem kezdett el újra iskolába járni.
Az autóbusz újra felt nt és megállt az iskola kapujában. Várta,
hogy ráhajthasson a gyér forgalmú útra. Zajongó gyerekekkel volt
tele. Lloyd gondosan beállította az élességet a távcsövén, miközben a
busz lassan araszolt el re. Egy pillanatra meglátott egy ismer s arcot,
épp miel tt a busz kifordult volna az útra. A távcsövet az ülésre dob-
ta, elindult a busz után és biztonságos távolságból követte.
Mint ahogy egy iskolabusztól elvárható, ez is végigjárta Nyugat-
Sussex és Surrey összes mellékútját: keresztül Wisborough Greenen,
Northchapelen és Plaistown. Amikor a busz megállt, hogy letegyen
egy-egy gyereket, Lloyd mindig lassított és lemaradt. Egyik gyerek
sem André volt. Húsz mérföld után úgy t nt, már senki nem maradt a
buszon. A járm átlépte a két grófság határát - immár tizedszer,
amennyire Lloyd meg tudta számolni - és egy Durston nev kis falu-
ban gyilkolta a sebességváltót. Durston - olyan egykocsmás falu volt,
ahol még az az egy is bezárt.
Durston?
Miért volt ez a név ismer s? Az út egyenessé vált és keresztülvá-
gott az Erdészeti Felügyel ség jövedelmez , ám a talajt károsító
komor fenyvesein, amelyek közvetlenül az út két oldalán húzódtak.
A busz gyorsított, és így tett Lloyd is. Annyira igyekezett zsákmányát
látótávolságon belül tartani, hogy alig vette észre a két egyenruhás
rend rt, és az általuk felállított útakadályokat. Lloyd káromkodott és
beletaposott a fékbe, miközben a rend rök közömbösen tovább intet-
ték a buszt, ami hamarosan el is t nt egy kanyarban. Lloydnak nem
volt szerencséje. Letekerte az ablakot, és mire az egyik rend r odaért,
megfelel en szelíd ábrázatot vett fel.
- Remélem nem szundikált a kormánynál, uram?
- Ebben az autóban senki sem szundikál.
A rend r jól megnézte a klasszikus sportautót, és azon t dött,
vajon mennyit érhet.
- Hát ezt elhiszem, uram.
A másik rend r egy újabb kocsit intett le. Az beállt Lloyd mögé.
- Gyakran jár ezen az úton, uram?
- Nem. Nem emlékszem, hogy valaha is jártam volna erre.
- Múlt szerda este a környéken tartózkodott, uram? Március hatodi-
ka volt, öt napja.
- Nem. Egyáltalán nem.
A rend r ISMERI EZEKET A FÉRFIAKAT? feliratú papírlapot adott át
neki Dabber Young és Greaser Evans fényképével és személyleírásá-

196
 val. A harmadik fotón egy Kawasaki Z-1000-es volt, mellette két rend-
számtáblával.
- Ez a két motoros elt nt múlt szerda este, uram - magyarázta a
rend r. - Ha látja ket vagy a motorokat, hálásak lennénk, ha felhív-
ná azt a telefonszámot. Elnézést, hogy feltartottam.
Lloyd továbbment, miközben magában dühöngött. Mikor a rend-
rök már nem láthatták, felgyorsított, de az iskolabuszt sehol nem lát-
ta. Egy körforgalomhoz ért, ami amúgy is csekély esélyeit a semmivel
tette egyenl vé, így aztán úgy döntött, hogy hazafelé veszi az irányt.
Aztán eszébe jutott valami. Nem tudta, hogy miért de valami a tu-
datalattijában azt súgta, hogy ennek köze volt a kirakósjáték-darab-
hoz, ami olyan reménytelenül megoldhatatlannak t nt. Megállt és rá-
diótelefonján felhívta a szerkeszt séget, majd megkérte Dellát, hogy
adja Gary Peppert.
- Gary! Lloyd vagyok. Csináltál valamit a meteorral kapcsolatban,
ami múlt héten csapódott be Surreyben?
- Te mondtad, hogy ne.
-Tudom mit mondtam, Gary. De semmi kétségem, hogy szaglász-
tál.
- A londoni egyetem várhatóan a jöv héten ad ki egy el zetes je-
lentést.
- Hol csapódott be?
- Surreyben.
- Igen, ezt én is tudom, te ökör. Surreyben hol?
- Egy Durston nev isten háta mögötti helyen. Ne kérdezd, hogy
voltam-e már ott. Mindent le fogok tagadni és azt fogom mondani,
hogy csak barátok vagyunk.
Lloyd felnevetett.
-Durston eszembe juttatott valamit. Alig kétmérföldnyire vagyok
le. Még úgy egy óráig világos lesz, úgyhogy gyorsan körülnéznék.
Gary elmagyarázta, merre menjen, és hozzátette:
- Mondd az erdésznek, hogy az egyetemr l jöttél. Nem ellen rzik.
Lloyd megköszönte a segítséget és letette a kagylót. Gary utasításait
követve minden nehézség nélkül megtalálta az erd be vezet köve-
zett utat. Senki nem volt a sorompó melletti lakókocsiban, így aztán
egyenesen továbbhajtott és egy kisteherautó mögött parkolt le, ott
ahol a pusztítás kezd dött.
A leszálló szürkületben sem látszott kisebbnek az eldugott erd -
részt ért katasztrófa. Egy sáros farmert és egy garfieldos „Gy lölöm a
hétf ket" feliratú pólót visel férfi támaszkodott a teherautónak. Ami-
kor Lloyd elindult felé, a férfi befejezte a beszélgetést rádió adóvev -
jén. Lloyd megmutatta a sajtóigazolványát és bemutatkozott.
- Gordon Walters - mondta a pólótulajdonos vidáman és megrázta
Lloyd kinyújtott kezét. - Mindig örömmel nyilatkozok a Tudomány-
nak. Én vagyok itt a felel s mindenért, de már kezdem megbánni.
- Miért? - kérdezte Lloyd, miközben egy pillantást vetett a távol-
ban dolgozókra. - Azt hittem, bárki a fél karját odaadná ha egy mete-
orbecsapódást vizsgálhatna.
197
 - Nos, biztosan én is így lennék vele, ha azt hinném, hogy ez egy
meteorbecsapódás vagy üstökösrobbanás helye volna - ismerte el
Walters professzor bánatosan. - De súlyos kétségeink támadtak.
A meteorbecsapódási elméletet ki lehet zárni, mert nincs kráter, és
múlt szerdán nem észleltek szokatlan szeizmografikus lökéseket sem.
Az üstökösmag-robbanás teóriája is dugába d l, mert a kár túlságosan
kis helyen keletkezett és egyetlen teleszkóp sem regisztrált egyetlen
üstököst sem a Föld közelében. De ami igazán letaglózó, az a h ki-
bocsátás, ami a becsapódásnál vagy ki tudja minél keletkezett. Meg
akarja nézni a mai meteorüveg-termést? - Válaszra sem várva lehaj-
totta a kocsi oldalát és a nejlonzsákokra mutatott.
Lloyd kiválasztotta az egyik legnagyobb megüvegesedett agyagda-
rabot és szemügyre vette. A rög akkora h nek volt kitéve, hogy majd-
nem keramikus állagúvá vált.
- A háttérsugárzás?
- Hála istennek, semmi különös - mondta a professzor. - Külön-
ben arról menne a vita, hogy itt valaki felrobbantott egy maszek hid-
rogénbombát. És ez semmivel sem lenne flúgosabb, mint néhány má-
sik elmélet, amit vizsgálunk.
- És melyik a legflúgosabb?
- Az egyik az enyémek közül.
- Éspedig?
A professzor habozott.
- Nem veri nagy dobra?
- Nem - bólintott Lloyd.
- A legtöbb bizonyíték azt támasztja alá, hogy itt valami nem érke-
zett, hanem elment. És az a valami, ami elhagyta ezt a rohadt boly-
gót, marhára sietett.
- Valami elképzelés arról, mi lehetett?
-Semmi. Nincs semmi támpontunk.
Lloyd még maradt tíz percig, és akkor indult el, amikor a diákcso-
port visszament a kisteherautóhoz. Pár perccel azután, hogy újra kiért
a f útra, meglátott egy tipikus út menti olcsó büfét, és úgy határozott,
hogy egy kávé nem ártana. Túl korán volt még, a kocsmák még zárva
voltak, így ez volt az egyetlen hely, ahol hozzá lehetett jutni a helyi
pletykákhoz.
Jacko éppen a törött szél , m anyaggal borított asztalokat törölte le
egy gyanús kinézet , csatornalészagú rongydarabbal, amikor Lloyd
belépett az üres kávézóba.
- Egy kávét és egy sajtos szendvicset kérek - adta fel a rendelést,
és leült egy száraz asztalhoz. Csalódott, hogy nem volt más vendég.
Jacko morgott valamit és úgy döntött, letörli a paradicsom formájú
ketchupos üvegekr l a rájuk ragadt szószt. Vendégl jének íratlan sza-
bályai szerint a vendégeknek a krómozott teaautomata sziszeg oltára
elé járulva kellett feladniuk a rendelést. A pult mögé ment és egy per-
cig ott foglalatoskodott, majd felt nt, kezében egy csésze szénfekete
kávéval és egy hatalmas szendviccsel. Ezeket a konyham vészeti re-
mekeket lecsapta Lloyd elé.
198
 - Épp most voltam a meteorbecsapódásnál - mondta Lloyd és óva-
tosan beleharapott a szendvicsbe. A töltelék a konyham vészet ékes
példája volt - egy el re felvágott valamib l készült, aminek a színe,
anyaga és íze olyan volt mint a szappan. Szétnyitotta a szendvicset és
arra a következtetésre jutott, hogy a vajat, ha vaj volt egyáltalán, fes-
tékszóróval vitték fel.
- Biztos hatalmas volt a csattanás... múlt szerdán, ugye?
-Jó nagy csattanás - felelte Jacko mogorván és el vett egy bulvár-
lapot. - Kitörte néhány ablakomat. Ha megtalájják, ki csinálta, hát
megkapja a számlát.
Lloyd megkóstolta a kávét és le volt ny gözve: szép teljesítmény
egy vendéglátó-ipari egységt l, ha még 1991-ben is háborús pótkávét
szolgál fel. Körülnézett a fabódéban. A zsírpecsétes, 50-es évekb l
származó Coca-Cola-, Tizer- és 7-Up-poszterek valószín leg jó pénzt
érnének, ha meg lehetne ket tisztítani és leszedni a falról. Egy jóval
frissebb poszter is volt, amit láthatólag ketchuppal ragasztottak fel: az
elt nt motorosokról szóló rend rségi szórólap felnagyított változata.
- És milyen volt a csattanás?
- Mint egy csattanás - morogta Jacko, és a hetedik oldalt vizsgálta.
- Nem egy jó n , egyáltalán. Túl sovány.
- Rövid, robbanásszer , vagy inkább hosszabban elnyúló mint a
mennydörgés? - kérdez sködött tovább Lloyd.
Jacko felsóhajtott. Egy újabb londoni seggfej, aki nem fogja békén
hagyni. Mostanában sok kellemetlenkedett itt: ételt, italt rendeltek és
a sült tojás széle miatt panaszkodtak.
- Olyasmi volt, mint a mennydörgés, csak tovább tartott. Még ak-
kor is hallottuk, mikor kirohantunk.
Lloydnak teljesen váratlanul eszébe jutott a villám, ami majdnem
belevágott a Boeing 747-esbe a Heathrown. Olyan érzés volt, mint
amikor a korábban minden logikát legy darab hirtelen tökéletesen
beleillene a kirakós játékba.
- Maga is valami egyetemi nagyokos? - kérdezte Jacko.
Lloyd biztosította, hogy nem. Mikor letette a csészét, észrevette,
hogy remeg a keze.
- Hülye tejfelesszájú ökrök - morogta Jacko. - Nem tudnak azok
semmit. Lementem tegnap. Láttam, hogy ott tökölnek a hülye szitáik-
kal meg nejlonzsákjaikkal. Marha egyszer , hogy mi történt. Ki kéne
hogy szúrja a szemüket.
- Akkor maga szerint mi történt?
Jacko átmutatott az úton.
-A dunsfoldi reptér nincs négymérföldnyire. A Harrierek ott rep-
kednek egész nap. Nem?
- De - bólintott Lloyd.
- Egy leesik az erd ben. Kényszerleszállást hajt végre, csak titokba
tartsák, mert fenn kiverik a balhét. Rossz reklám, érti? Szóval kiugra-
nak szépen, megcsinálják, az meg szépen felszáll és elmegy. A csat-
tanás az, amikor átlépi a hanghatárt. Egyszer .

199
 - Egyszer - visszhangozta Lloyd, elismeréssel adózva a kávézótu-
lajdonos logikájának.
Jacko izmos karjával a pultra támaszkodott.
- Azt a z rzavart odaát nem olyan csinálta, ami jött. Kizárt. Hanem
olyan, ami ment - marha egyszer .

63
Észak-Irak

A vérvörös, megduzzadt nap már lemenni készült a nyugati hegyek

fölött, mikorra végeztek a temetéssel. A traktor után egy csomó desz-
kát kötöttek, és hogy elegyengessék az óriási halmot, fel-alá végig-
húztak a hosszú síron. Kés bb majd fejfákat is lehet felállítani. Ideig-
lenes megoldásként a földnek átadott harmincöt lelket egy-egy k da-
rabbal jelezték, amelyekre az öregasszony írta fel a neveket.
Khalid felfigyelt a héjákra. Egész nap a fejük felett köröztek, mert a
vér szaga idevonzotta ket, de a két férfi nem tör dött velük. De most
a madarak találtak valamit délre. Szélesre tárták szárnyaikat, hogy fé-
kezzék mohó ereszkedésük lendületét.
- A lányok - suttogta Khalid. - Róluk megfeledkeztünk!
- Holnap elhozzuk ket - felelte Nuri. Már nem érdekelte más,
csak hogy f zzön egy kis krumplit és bemásszon a franciaágyba a
házban.
-Most kell megtennünk, Nuri. Majd használjuk a szekerüket. Hol-
nap pedig nekikezdünk kutat ásni.
Nuri felmordult:
- Hozd el ket te, ha annyira lelkes vagy.
- Légy szíves, Nuri. Együtt kell maradnunk.
Nuri bólintott.
- Rendben. Induljunk.
Egy óra múlva tértek vissza a faluba, a szamarat a kantárjánál ve-
zetve; már sötétedett. A csinos kis szekér a lányoké volt; valahogy ke-
gyeletteljesnek t nt, hogy utolsó útjukon nem kellett megosztaniuk
senkivel. Amikor közel értek a faluhoz, Khalid egy füstoszlopra muta-
tott, ami az egyik házból emelkedett a magasba. Sheena bicegett felé-
jük, benézett a kocsiba és éles hangon felkiáltott. Egy asszony t nt fel
a pajta ajtajában. Amikor meglátta a kocsit, hangosan feljajdult és fel-
éjük rohant. A holttesteket látván, kiáltása hosszú, kétségbeesett jaj-
veszékelésbe csapott. Hajlott kora ellenére a holttestekre vetette ma-
gát, magához ölelte ket és mellét verve a sötéted égre kiáltotta gyá-
szát. A többi n is el jött a pajtából és a házból. Amikor meglátták a
kocsit, térdre hullottak és könyörg kezüket a magasba tartva csatla-
koztak a megkínzott panaszhoz.
-Az unokái - mondta Sheena érzelem nélkül. - Azt hittük, meg-
menekültek.

200
 Mint korábban, könnyei most is némán folytak le ráncoktól baráz-
dált arcán, de nem törték meg bels tartását, amely felemel en jelké-
pezte népe bátorságát és erejét.

64
Dél-Anglia

Maxet kifárasztotta a Dunlop-gyárban tett látogatása utáni hosszú au-

tózás, de ahhoz elég éber maradt, hogy ne feledkezzen meg szokásos
óvatosságáról. BMW-jét egy mellékutcában hagyta, az utcai lámpák-
tól távol, és egy negyedmérföldet gyalog tett meg.
Tushingham Court egyike volt azoknak a kis, külvárosi lakótöm-
böknek, amelyek a hatvanas években jelentek meg, amikor az ingat-
lanügynökségek elkezdték hármasával-négyesével felvásárolni az Ed-
ward-korabeli házakat, melyek ugyan jól illettek a tájhoz, de egyetlen
tömböt építeni a helyükre még jobban mutatott a pénzügyi egyenleg-
ben. A szép környék, az ápolt kertek, a kivilágított parkoló és a zárt-
láncú videorendszer arra utalt, hogy meglehet sen vastagnak kell len-
ni, ha valaki itt akar lakást bérelni. Volt egy kis el tér, házi telefon-
nal, amib l kiderült, hogy a tömbben négy szinten tizenhat lakás van.
Max megnyomta a portás cseng jét. Egy alacsony, szürke emberke je-
lent meg.
Max szélesen rámosolygott és elmondta, hogy Mr. Al Karnit keresi.
- Sokáig kell várnia - mondta a portás és ügyesen eltette a tízfon-
tost, amit Max adott neki. - Irakiak. Kurdoknak mondták magukat.
Valamikor az év elején kipaterolták ket az országból.
- Az „ k" a férjet meg a feleségét jelenti?
- Hamet al Karnit, a feleségét és a fiukat, Khalidot. Kedves kölyök.
Kedves emberek. Soha semmi gond nem volt velük.
- Olyan nehéz ma jó bérl ket találni - sóhajtott Max.
A portás megvonta a vállát.
- Engem nem zavar. Egy évre el re kifizették a bérleti díjat és az
egyéb költségeket.
Max gyorsan kapcsolt.
- Akkor a lakás még mindig az nevükön van, Mr...?
- Straw. Benny Straw. Pont úgy ahogy hagyták.
- Aha. Hát ez mindent megmagyaráz, Benny. A feleségemet felhív-
ta Mr. Al Karni, hogy megkérjen, becsüljem fel a képeit. Biztos azt
hitte az asszony, hogy innen telefonált. Mr. Al Karni azt mondta, ta-
lán eladja ket. Lehetséges volna, hogy gyorsan körülnézzek a lakás-
ban?
Benny már éppen mondani akarta, hogy az lehetetlen, de Max
újabb két tízfontosa meggy zte, hogy mégiscsak lehetséges. Bement
a lakásába és egy kulcscsomóval tért vissza. Max követte az els
emeletre. A portás nehezen boldogult a 11-es lakás ismeretlen zárai-
val. Kett volt az ajtón: egy hagyományos egyfuratos és egy spanyol,

201
 háromszoros csapfuratos. Amikor a portás végre kinyitotta az ajtót,
Max észrevette, hogy a sarokvas zongoratípusú és az ajtó egész
hosszában húzódik. Ebbe a lakásba szinte teljesen lehetetlen lenne
betörni. Másrészt viszont, Benny földszinti lakását gyerekjáték volna,
és semmi kétség nem volt afel l, hogy az üres lakások kulcsait egy fo-
gason tartja.
Max belépett a lakásba. Drágán, de egyszer en volt berendezve.
Úgy becsülte, hogy a falisz nyegek és a perzsasz nyegek többet ér-
nek a lakásnál, és jóval öregebbek is. A szoba középpontjában egy
alacsony, kör alakú teázóasztal állt, melynek kézzel készült réz borí-
tása a fényezés hiánya miatt kezdte elveszíteni patináját. Az egyetlen
modern darab egy magas szekrény volt: ebben volt a tévé meg a hifi-
berendezés, és a polcain ott voltak a családi fotók is. A lakás még
egy mindennel felszerelt modern konyhából, egy egyszer fürd szo-
bából és két alig berendezett hálószobából állt. Egyetlen kép sem volt
a falakon.
- Úgy látszik, magukkal vitték a képeket - jegyezte meg Benny,
amikor visszatértek a nappaliba. Egyetlen pillanatra sem vette le a
szemét Maxr l mióta beléptek a lakásba.
- Nagyon úgy t nik, Benny - felelte Max. Egy ezüstkeretes, gyerek-
zsúron készült színes fénykép felkeltette az érdekl dését, bár óvako-
dott ezt kimutatni. A szembenlév falra mutatott.
- Nagyon értékes képeknek kell lenniük, ha drágábbak azoknál a
falisz nyegeknél. Miel tt eladják az ilyen sz nyegeket, úgy „érlelik"
ket, hogy tevéket és kecskéket engednek rájuk. Szagolja meg és
megérti, mire gondolok.
A portás megszagolta a sz nyegeket.
- Olyan dohos szagú.
- Az igazi falisz nyeg jele - felelte Max és a kabátzsebébe csúsz-
tatta a fényképet.
Megköszönte Benny Strawnak a segítséget, és visszament a kocsijá-
hoz. Fél mérföld után megállt és megvizsgálta zsákmányát. A fénykép
egy gyerekzsúron készült, egy étteremben. A T-55-ösben talált fotó
alapján felismerte Khalidot. Ezen a képen id sebb volt; Max tizenhét-
re becsülte. Az anyja, aki fiához hasonlóan sz ke volt, jóakaratúan
mosolygott a háttérben, de Maxet a többi gyerek érdekelte. Egy kivé-
telével mind nevetett, és mindannyian az étteremlánc fényes sárga
jelvényét viselték, amire egy filctollal rá volt írva a nevük:
Alan, Stacy, Khalid, Andy.
Andy volt az egyetlen, aki nem nevetett. volt legközelebb a
fényképez géphez, és egyenesen a lencsébe nézett.
Max a BMW keszty tartójába csúsztatta a fényképet, a kifordított
teniszlabda mellé.
Szóval a rejtélyes Andy egy lány, ráadásul egy fiatal lány.
Érdekes.
Természetesen még el kell látogatnia Tushingham Courtba, hogy
átkutassa a lakást, de Benny Straw figyelmes jelenléte nélkül. A fióko-
kat minden bizonnyal érdemes megnézni.
202
 Max következ megállója egy fogadó volt az Edgware Roadon,
ahol Harry Mathison átnyújtott neki egy halom fényképet. A nyomo-
zó természetesen egy kis vörös heringet rendelt.
- Kiváló, Mr. Mathison - lelkesedett Max egy jellegtelen roehamp-
toni lakótömb fölött. - Egészen bizonyos, hogy ide szökött a felesé-
gem. Felbecsülhetetlen segítséget nyújtott.
- Maradt egy kevés visszatérítend pénz az összegb l, amit kifize-
tett - mondta Harry Mathison. - Ha tehát megadná a címét...
- Hívja meg az embereit egy italra, vagy adja az id s magándetek-
tívek segélyalapjába, vagy akárhogy hívják is ezt maguknál - mondta
Max nagyvonalúan. - Köszönöm, Mr. Mathison, els osztályú munkát
végzett.
Egy órával kés bb Max délnyugat felé tartott az M30-ason, fárad-
tan, de jókedv en. A kimerít nap sikerei önbizalommal töltötték el.
Most már csak napok kérdése, hogy Leóval megtalálják Andyt, és fel-
mérjék különös er it.
És kihasználják ket.

65
1991. március 12.

A Komputeres Tanácsadó repül gép-szimulátorában eltöltött tíz perc

nem változtatott Stephen Ramsay beteges sápadtságán. Inkább még
öregített is öt évet a hivatalnokon.
- Figyelemre méltó - motyogta bizonytalanul az asszisztensnek,
aki elhúzta a pilótafülke tetejét és kisegítette. Az irányítógombok el tt
ül Maxnek sikerült megállnia, hogy nevessen látogatója szemmel
látható zavarán és helyet csinált neki a széles m szerfal el tti széken.
- Kilencszáz csomó, a célpont megsemmisítve és a támadó repül -
gép sértetlen - jegyezte meg Max. Elküldte az asszisztenst és amikor
egyedül voltak, hozzátette:
- Ahogy a hirdetés mondja, célon vagyunk.
- Hát igen, de még sok célt be kell fogni - mondta Ramsay marón.
- Nagyon jó, Max. Nem tagadom, nagy hatást tett rám.
- Tehát nem valószín , hogy lesznek gondok a negyedéves támo-
gatással kapcsolatban?
- Egyáltalán nem.
- És a következ két negyedév?
- Az új pénzügyi évben? Igen. Pénz van, és biztosan tudok is sze-
rezni.
- Remek - Max szélesen elmosolyodott. - Ez azt jelenti, hogy a
legjobb kutatóinkat állíthatjuk erre a témára, ez pedig lehet vé teszi,
hogy Leo és én egy teljesen új munkába fogjunk.
Ramsay arca aggodalmassá vált.
- Egy új KF-terv költségeit meg kell szavazni, Max.
- Úgy gondoltam, hogy a mi saját forrásainkból fedezzük ket.
203
 - A maga forrásaiból, Max.
Max felnevetett.
- Bocsásson meg, Steve. Mindig megfeledkezem a felesége része-
sedésér l a Komputeres Tanácsadóban... Mondja, gondolt már arra,
hogy korábban visszavonuljon az üzlett l?
Ramsay az utóbbi id ben alig gondolt másra. Bólintott.
- Ötvenöt körül szeretnék - öt éven belül. De ez nagy érvágást je-
lentene a nyugdíjamon.
- A Honvédelmi Minisztérium el fog veszteni egy kiváló kutatási és
fejlesztési igazgatót - jegyezte meg Max és közben felt nés nélkül,
de figyelmesen vizsgálta Ramsayt.
- Max, mi a fenét forgat abban a csavaros eszében?
- Mit szólna, ha azt mondanám, hogy a részesedése - bocsánat, a
felesége részesedése - a cégben öt év múlva néhány milliót fog érni?
- Azt mondanám, hogy meg rült.
- Érthet . Most egy kis agytorna, Steve. Mi lenne a megvalósult ré-
ges-régi sci-fi álom a hadiiparban?
- Egyáltalán nem értem, hogy mir l beszél.
Max szürke szeme mereven nézte.
- Gondolkodjon, Steve. A sci-fi irodalomban van egy nagyon hasz-
nos találmány, ami már évek óta létezik. Már gyerekkoromban is léte-
zett. Mi ez?
-A halálsugár?
Max bólintott.
- És ez a lézertechnika legújabb eredményeit figyelembe véve már
nincs is messze. Valami más eszébe jut?
Ramsay úgy érezte, hogy a beszélgetés az abszurditás határát súrol-
ja, és ezt meg is mondta, de Max nem tágított.
- Rendben van - mondta Ramsay. - Ha ragaszkodik a gyerekes já-
tékaihoz - az er fal.
Max elmosolyodott.
- Nyert. Egy védelmez , de láthatatlan fal, ami elhárítja a rakétá-
kat, repeszeket, golyókat - bármit. Hasznos találmány, nem gondol-
ja?
- Majd 2050 körül beszélgessünk róla, Max.
- Beszélgessünk róla most.
A hivatalnok keményen Maxre nézett. Általában megérezte, mikor
a szürke szem a bolondját járatta vele, de most nem. Biztos, hogy
nem komolyan beszél?
- Van ennek valami köze az elpusztíthatatlan T-55-öshöz?
- Csak ehhez van köze. Figyeljen jól, Steve.
Max öt percig beszélt. Összefoglalta Leo elméletét a manipulatív
parafenoménekr l és arról, hogyan lehetne az idegsebészet legújabb
eredményeinek felhasználásával mesterséges idegi rendszereket, mes-
terséges intelligenciát kifejleszteni és így utánozni különleges adottsá-
gukat. Megmutatta látogatójának a teniszlabdát és elmondta a történe-
tét, de Andy felkutatásáról egy szót sem ejtett.

204
 - Fantasztikus - mondta Ramsay és visszaadta a labdát. - De talál-
nia kell egy manipulatív parafenomént.
- Mondjuk, hogy egyet már lenyomoztunk, és ez legyen elég.
- Ebben az országban?
- Lehetséges - mondta Max rejtélyesen.
A f hivatalnok éles pillantást vetett rá.
- Ugye komolyan beszél?
-Olyan találmányokról beszélgetünk, Steve, amik a részvényei ér-
tékét nem millió, hanem milliárd fontokra növelhetik. - Max szünetet
tartott és enyhén elmosolyodott vendége döbbent arckifejezésén. -
Azt hiszem, a 2050-es becslése kissé téves. 1997-re m köd képes és
bejegyezhet rendszerünk lehet, ha befogjuk a szánkat, gyorsan cse-
lekszünk és azonnal.

66
Ted Prentice-re nem gyakorolt nagy hatást Lloyd lakása.
-Tipikus újgazdag-lakás - jelentette ki és rosszalló arckifejezéssel
méregette a lakkozott padlódeszkákat. - Átkozott legyek, ha nyugodt
lelkiismerettel tudnék élni, miután azért rúgtak ki több ezer dokk-
munkást, hogy egy átalakított raktárban lakhassak.
- Fontos társadalmi funkciót töltenek be, mert olcsó épületeket biz-
tosítanak kisvállalkozások számára - felelte Lloyd a konyhai rész fe-
l, ahol a mikrohullámú süt ben lasagnát sütött.
- Mint ez a n , aki idejön?
- Igen. Nagyon szép t led, hogy annak ellenére eljöttél, hogy ilyen
kés n szóltam.
Prentice tartózkodóan morgott valamit és megnézett egy kölcsön-
zött videokazettát. A klasszikus sci-fi volt: 2001, rodüsszeia.
-Hát, mivel csak ma este tud eljönni... Mindig ilyen szemetet
szoktál nézni?
Máskor Lloyd egyb l az ízlése védelmére kelt volna, de most fel
akarta szolgálni a vacsorát.
- Oké, Ted. Készülj fel, hogy átéld besz kült életed idei legna-
gyobb élményét. Kész van.
Az ebédl asztalánál ültek és az ablakon át látták a folyón zajló for-
galom fényeit.
- Fagyasztott étel - mondta és gyanakodva bökdöste az elé rakott
ételt.
- Már nincs megfagyva.
- A fagylalt az egyetlen étel, aminek helye van a fagyasztóban.
- Ez egy drága lasagna az ínyencek áruházából - magyarázta Lloyd
és megtöltötte a borospoharakat.
A pszichiáter megízlelte az ételt és vonakodva elismerte, hogy jó.
- Az a bajod, Ted, hogy ahogy öregszel, úgy válsz egyre besz kül-
tebbé. Veszélyes dolog a te munkádban, ahol állandóan új fogalma-
kat és elméleteket találnak ki.
205
 Prentice csak morgott valamit, megkóstolta a bort és csalódottan ta-
pasztalta, hogy ízlik neki.
-A legutóbbi elmélet szerint egy manipulatív parafenomén felel s
a surreyi meteorbecsapódásért?
-A londoni egyetem szerint nem meteorbecsapódás volt. És nem
is üstökösmag-robbanás - felelte Lloyd. - Ami azt illeti, nem tudják
mire vélni.
- Nos, láttam a pusztítást a tévében. Ilyet parafenomén nem tudna
csinálni. Túl sok olcsó fantasztikus filmet néztél.
- De ki tudnak fordítani teniszlabdákat -jegyezte meg Lloyd.
- Igaz, de mi értelme lenne lerombolni egy erd t?
- Mi értelme van teniszlabdákat kifordítani?
- Mert az kézzelfogható bizonyítéka a lehetetlen végrehajtásának.
- Prentice kezdett izgalomba jönni. - Kid lt fák esetében lehet szó
természeti okokról, hurrikánokról, meteorokról, üstökösökr l. De a
teniszlabdánál, amit Khalid kifordított, nem. Az létezik - a logika és a
józan ész ellenére. A kid lt fák nem ellentétesek egyikkel sem.
- Te a nagyságrend és nem az elv alapján érvelsz - mondta Lloyd,
aki élvezte a beszélgetést, mert elindította az gondolatait is. - Elfo-
gadod a kifordított teniszlabdát, de a kidöntött fákat nem. Én mind a
kett t láttam. Az érveid arra a lányra emlékeztetnek, aki házasságon
kívüli fiát azzal vélte igazolni, hogy az nagyon kicsi. Ha egyszer meg-
szegik a világegyetem elfogadott törvényeit, a nagyságrend nem szá-
mít. Megszegték ket és kész.
Prentice hirtelen felnevetett. A bor kezdte oldottabbá tenni.
- Értem, mit akarsz mondani. De én azt hiszem, hogy a nagyság-
rend nagyon is fontos. Egy teniszlabdát a kezébe vehet az ember, de
egy erd t nem.
- Szóval azt mondod, hogy egy manipulatív parafenoménnek a ke-
zében kell tartania valamit, ha át akarja alakítani?
-Azt hittem, hogy ez nyilvánvaló... - Prentice félbehagyta, mert
valami az eszébe jutott. - A fenébe - motyogta.
Lloyd érdekl dve figyelt barátját. A pszichológus láthatóan küszkö-
dött a koncepcióval, ami nehezen fért a fejébe.
- Kis probléma van az elméleteddel? - érdekl dött Lloyd.
- Nagy probléma - ismerte be Prentice borúsan. Végzett az adagjá-
val és elutasította Lloyd kínáló mozdulatát. - Zavar, ha rágyújtok?
Huzatos ez a lyuk, úgyhogy nem marad meg.
- Csak bátran.
Prentice megtömte a pipáját és meggyújtotta. A mozdulatok id t
adtak neki, hogy rendezze gondolatait.
- Lehet, hogy mást gondolsz, de nem vagyok sz klátókör . Mindig
hajlandó vagyok belátni, ha tévedtem. Van egy manipulatív zseni, aki
most Angliában él: Uri Geller, egy izraeli milliomos. A vagyonát bá-
nyászati tanácsadóként szerezte. Megmondja a bányatársaságnak, hol
ássanak, ha mondjuk kadmiumot keresnek. Ásnak, és puff - kadmiu-
mot találnak.
Lloyd úgy emlékezett, hogy már korábban is hallotta a nevet.
206
 - parafenomén?
Prentice mélyet szívott a pipájából és megrázta a fejét.
- Nem. Nagyon intelligens és kedves ember. Miel tt látnok-talaj ku-
tató lett volna, már a hetvenes években híressé vált, kanál hajlítgatás-
sal. Egy régi barátom, egy producer a BBC-nél, elhatározta, hogy be-
bizonyítja, Uri Geller csaló. Tényleg meg akarta csinálni, úgyhogy fo-
gadott egy üvegfúvót, hogy egy ezüstkanalat belezárjanak egy üveg-
cs be. Még az üvegfúvót is lefilmezte, ahogy csinálta. Hogy növelje a
felhajtást, a m sor kezdetéig még egy huszonnégy órás biztonsági r-
séget is állíttatott a cs mellé.
Uri Gellert behozták a stúdióba és udvariasan körülírták neki, hogy
van egy kanaluk, amit sehogy sem tud meghajlítani, és hogy a játék
véget ért. A m sorvezet el vette a csövet. Geller megvizsgálta - ide-
oda forgatta és megkérte a kamerát, hogy közelítsen rá. Sokk, rémü-
let, általános megdöbbenés és a stúdióközönség ovációja közepette a
közeli felvételek azt mutatták, hogy az a nyomorult kanál félbehajlott
az üvegben. Még nagyobb volt a siker, amikor felajánlotta, hogy ki-
egyenesíti a kanalat. A m sorvezet nek tízmillió néz el tt szét kel-
let törnie az átkozott csövet, hogy hozzáférhessen a kanálhoz. A ka-
nál gyártójának képvisel je, akit meghívtak a stúdióba, igazolta, hogy
a kanál eredeti. Ezután a barátom vidékre költözött, hogy rózsákat ne-
veljen és beszélgessen velük.
Lloyd mosolygott.
- És Uri Geller egyszer sem érintette meg a kanalat?
- Úgy van. Az adás után hallottam, hogy a légitársaságok nem örül-
tek, ha velük utazott, mert azt képzelték, hogy álmában elgörbítheti a
benzincsöveket. És valószín leg meg is tudta volna csinálni. A lényeg
az, hogy a manipulatív tehetségek nem ismeretlenek, csak ritkák. Ta-
lán van valami furcsaság az agyuk felépítésében - senki sem tudja.
- Furcsaság - ismételte meg Lloyd. - Na, végre egy pontos orvosi
meghatározás. Nem is hittem volna, hogy valaha ilyet is hallok egy
profitól.
Prentice el ször megsért dött, aztán elnevette magát.
- Szeretünk úgy tenni, mintha mindent tudnánk. De az igazság az,
hogy inkább ahhoz értünk, hogy felismerjük és osztályozzuk a pszi-
chogenetikus jelenségeket, anélkül hogy igazából megértenénk, mi is
történik az emberi agyban.
- Más szavakkal, semmit nem tudunk?
- Ennek ellenére a semmit nem tudásból meglehet sen egzakt tu-
dományt csináltunk - válaszolta Prentice. - De ez meg fog változni.
Új módszereket dolgoznak ki az idegi pályák feltérképezésére - PET-
berendezések és EFSZT...
- EFSZT? Az mi?
Prentice újragyújtotta a pipáját.
-Egy fotonkibocsátású számítógépes tomográfia. Ez egy olyan
módszer, amely alacsony radioaktív sugárzású gázoknak az agyba jut-
tatása révén lehet vé teszi, hogy az egyes neuronokat és axionokat
ködés közben pontosan és folyamatosan fel tudják térképezni. Fel-

207
építést, kémiai változásokat, elektromos változásokat - mindent felje-
gyeznek.
- Veszélyesen hangzik.
- Minden behatolásos térképezési módszer veszélyes, de az EFSZT
különösen az. Csak állatokon használják. De én nem bánom, hogy
sokkal több értelmes állaton végeznek kísérleteket, például delfine-
ken, amiknek a miénkhez hasonló agya van, mint amennyit valaha is
beismernének. A világot lassan elárasztják az olyan bolondok, akik
meg vannak róla gy dve, hogy az állatok fontosabbak, mint az em-
berek.
Lloyd eltakarította az edényeket és készített egy kávét.
-Ma miért nem figyelted André Normanville iskoláját? - kérdezte
Prentice.
- Úgy volt, hogy fogom, de egy csomó dolog összejött a szerkesz-
ségben - felelte Lloyd. - Végül is van egy újság, amit szerkeszte-
nem kell. Néhány holnapi találkozómat elhalasztottam, úgyhogy ha-
mar elszabadulok. Bármennyire érdekel is a dolog, a munkámnak kell
az els nek lennie. - Az órájára nézett. - Miss Dyson tíz percen belül
itt lesz. Próbálj meg kedves lenni hozzá. is tud olyan akadékosko-
dó lenni, mint te.
- Honnan vetted az ötletet, hogy egy ajakleolvasót használj?
Lloyd a videokazettára mutatott.
- A filmb l, amit szemétnek neveztél... Teljesen felhúztam magam,
amikor hazaértem tegnap: a barátn m már elment - hétf nként fal-
labdát szoktunk játszani - a tévém sor pocsék volt, ezért elmentem
és kivettem a 2001-et, az egyik kedvencemet. Az egyik jelenetben
két rhajós egy tervet beszél meg, hogy kikapcsolják az rhajó kom-
puterét, de nem tudják, hogy a komputer tud szájról olvasni...
Megszólalt a kaputelefon.
- Ez a félelmetes Miss Dyson lesz - mondta Lloyd. - Természete-
sen nincs értelme felvenni.
Fürgén leszaladt a csigalépcs n, hogy üdvözölje az új vendéget.
Prentice felállt, amikor az alacsony, sz asszony belépett a lakásba és
kezet fogott vele.
-Mire ez az egész videofilmnézés? - követelt magyarázatot, ami-
kor a bemutatkozásokon túlestek. Letelepedett a kanapéra, és helyte-
lenít leg a homlokát ráncolta a lakás nyitott elrendezése láttán. - Is-
ten tudja, hogy bírja ezt a helyet. Olyan lehet itt lakni, mint egy áru-
házban.
- Szerintem is így van - er sítette meg Prentice, hogy kifejezze ro-
konszenvét. Érdekelték az olyan emberek, akik kifejlesztettek valami-
lyen különleges képességet, hogy legy zzék velük született vagy ki-
alakult hátrányukat. A n hangja, bár tiszta volt, mégis különösen
csengett, mert nem hallhatta önmagát. Bizonyos szótagokat alig ész-
revehet en, de rosszul hangsúlyozott, amit l beszéde kissé durvább-
nak t nt, mint amilyen valójában volt. Még arra is ügyelt, ne legyen
nyilvánvaló, hogy szájról olvas, olyannyira, hogy a mozdulat, amely-

208
 lyel a beszél felé fordult a figyelmes hallgató udvarias és természe-
tes mozdulatának látszott. Hihetetlennek t nt, hogy hangok nélkül él.
- Csak néhány percnyi szalag, Miss Dyson - magyarázta Lloyd, mi-
közben kávét öntött a vendégnek és egy kis adag rumot is töltött hoz-
zá. - Néhány gyerek beszélget rajta, de nincs hang. Szeretnénk tudni,
hogy mit mondanak. Mit csináljunk? Lejátsszak néhány másodpercet,
és meglátjuk, mennyit ért meg bel le?
Miss Dyson kihörpintette a kávéját és fejével a televízió felé intett.
- Oké. Gyerünk.
Lloyd már korábban betette a kazettát a magnóba, a memóriába pe-
dig betáplálta azokat a részeket, amik érdekelték. Bekapcsolta a tévét,
felvette a magnó távirányítóját és ellen rizte, hogy Prentice készen
áll-e a jegyzetfüzettel. Lejátszotta azt a részletet, amin Khalid beszél
Andréhez. Közepes távolságból vették fel, és a két gyerek nem a ka-
merába nézett.
-Állj! - mondta Miss Dyson parancsolóan néhány másodperc
után. - A lány háttal van a kamerának. Ha egy kicsit pontosabban fo-
galmazott volna, magammal hoztam volna a kristálygömbömet.
- Csak annyit tegyen, amennyit lehetséges, Miss Dyson - mondta
Lloyd türelmesen, és amikor elkapta Prentice tekintetét, alig tudta
megállni, hogy el ne nevesse magát.
- A fiú azt mondta: „A nevem Kalid." Szörny , hogy milyen neve-
ket adnak manapság a szül k a gyerekeiknek.
- Khalid - magyarázta Lloyd. - Kh-val írják. Külföldi.
- Nem is hittem, hogy angol - vágott vissza Miss Dyson. - Akár-
hogy is, a lány biztos kérdezett valamit, mert szünet volt. Aztán a fiú
azt mondta: „Tizenöt éves vagyok. És te milyen id s vagy?" A kinéze-
te nem számít, a beszédéb l is meg lehet mondani, hogy nem az an-
gol az anyanyelve.
Prentice némi meglepetéssel nézett az asszonyra. El rehajolt, hogy
jelezze neki, beszélni akar.
- Ezt ajakleolvasással meg tudja mondani, Miss Dyson?
A n gyorsan felé fordította a fejét, hogy elkapja, mit mond.
- Persze. Ha angol lenne az anyanyelve, csak annyit mondott vol-
na: „Tizenöt." Ha valaki süket, Mr. Prentice, olyan jeleket is észre-
vesz, amelyekre a hallóknak nincs szükségük. Játssza le a következ
részletet.
Lloyd lejátszott néhány másodpercet, addig a részletig, amikor
Khalid nevetett valamin, amit André mondott. A férfiak kérd tekintet-
tel fordultak Millicent Dyson felé.
-A fiú azt kérdezte. „Miért vagy itt?" És ahogy maguk is látták, a
lány válaszát mulatságosnak találta. Aztán azt mondta: „Ki hallott már
mennydörgés-csinálásról? Csak Isten csinál mennydörgést." Tovább,
kérem.
A következ felvételen az operat r egy kissé elmozdult és így And-
ré profilját is behozta a képbe.
- Tekerje vissza ezt a részt és játssza le újra - mondta Miss Dyson,

209
 de így sem volt jó. - A lány haja útban van, a fiú arca pedig profilban.
Profilból nagyon nehéz az ajakleolvasás. A következ t.
Lloyd továbbtekert néhány jelenetet, amelyekhez volt hang, köztük
azt is, amin André elkapja a falról visszapattanó teniszlabdát, amit
Khalid dobott.
- A, ez az, ami igazán érdekel minket, Miss Dyson.
A kép megváltozott: André és Khalid egymás mellett ültek két, fal
mellett álló székben. Khalid egy normális teniszlabdát tartott a kezé-
ben és megmutatta Andrének. Ez volt az a részlet, amir l Lloyd és
Prentice úgy gondolta, Khalid itt akarja megtanítani Andrét az újon-
nan felfedezett fantasztikus képességére, amivel ki tud fordítani egy
teniszlabdát.
- Túl messze van a kamera - tiltakozott Miss Dyson. - Ezt nem tu-
dom elolvasni.
- Ha megpróbálná, nagyon hálásak lennénk. Ez nagyon fontos.
A fiú meg akar tanítani valamit a lánynak, és nekünk tudnunk kell,
mit.
- A kamera túl messze van, a világítás pocsék, k meg folyton mo-
zognak.
- Kérem, Miss Dyson.
A n valamit motyogott magában. Felállt és átült egy karosszékbe,
ami közelebb volt a tévéhez.
- Játszd újra, Sam! - adta ki a parancsot.
Lloyd visszatekerte és újra lejátszotta a néma jelenetet. Prentice tü-
relmetlenül pöfékelt, ahogy múltak a másodpercek.
- Még egyszer!
A n felsóhajtott, miután Lloyd harmadszor is lejátszotta a részle-
tet.
-Azt hiszem, a lány valami olyasmit mond, hogy ez könny ... De
nekem nem könny . Szerintem nem rendesen formálja a szavakat. Á!
Állj!
André arca megmerevedett a képerny n.
-Azt hiszem, most mondott valamit, hogy a labdát két kézbe kell
fogni és összeszorítani. Játssza le újra!
Lloyd újraindította a részt.
Miss Dyson közel hajolt a képerny höz és hevesen bólogatott.
- Amennyire ki tudom venni, azt mondta: „Úgy van... Valami... va-
lami... Ez könny , Khalid. Tartsd a kezedben így... Igen, így... Most
préseld össze, és gondold visszafelé az id t." És ezután csak ezt ismé-
telgette. „Gondold visszafelé az id t. Gondold visszafelé az id t."
- Gondold visszafelé az id t? - visszhangozta Lloyd. - Biztos ben-
ne?
- Persze hogy nem vagyok benne biztos - csattant fel Miss Dyson.
- Nem hallotta, mit mondtam az el bb? Úgy látszik, de nem mernék
rá megesküdni - megállt és megvet en nézte a két férfit. - Maguk
még a testbeszédb l sem értenek semmit. Ha engem kérdeznek, az a
fiú nem tanít semmit a lánynak - az tanítja t.
Egyszerre jutott eszébe ugyanaz a gondolat Lloydnak és Prentice-

210
nek. A n re bámultak. visszanézett rájuk, aztán az órájára pillan-
tott.
- Ha végeztek a buta játékaikkal, itt az ideje, hogy elmenjek
aludni.
Lloyd s köszönetnyilvánítások közepette az ajtóhoz kísérte Miss
Dysont. Visszatért a székéhez és Prentice-re nézett.
- Úgy látszik, tévedtünk Khalidot illet en -jegyezte meg.
Prentice felemelte tekintetét a televízióról, és bólintott. Hangja fur-
csán fojtott volt, amikor megszólalt.
-Azt hiszem, Lloyd, jobb lesz, ha minél el bb megkeresed ezt a
Normanville lányt.

67
1991. március 13., szerda

Huszonnyolc évesen Denis Foxley atya nem volt ugyan Nyugat-Sus-

sex legfiatalabb papja, de volt a legelszántabb, hogy sikeres legyen.
Önmagát sem kímél lelkesedéssel vetette bele magát minden fel-
adatba. Ezek közül az egyik az volt, hogy a Candice Webb Kísérleti
Iskolában katolikus hittanórákat tartott. Istennek hála a csoport vi-
szonylag kevés - hat - hiperaktív gyerekb l állt. Karácsony óta tartot-
ta az órákat, és már kezdett velük jóban lenni. A gyerekek kezdték
megszeretni, annyira, hogy a tizennégy éves Michael Thomas már
nem csapkodta az asztalt, Carol Rogers nem kezdett el sikítani, ha rá-
nézett, és Jenny Carson - egy tizennégy éves kislány, aki a szerveze-
tének túlzott tesztoszterontermelésével szemben alkalmazott hormon-
kezelés ellenére nemileg túlfejlett volt -, leszokott arról, hogy felrán-
gassa a blúzát. És ezek a gyerekek az egyszer bb esetek közé tartoz-
tak az iskolában!
Persze színészi képességeivel nyerte meg a csoportot. Nem felolva-
sott a Bibliából, hanem nagy átéléssel alakítva az egyes szerepl ket,
el adta a jeleneteket. Különösen büszke volt fellengz s Heródesére,
ami éppen lekötötte a gyerekek figyelmét, ahogy fel-alá járkálva le-
hordta Keresztel Szent Jánost; a gyors szerepváltásokat hang- és test-
tartásváltások kísérték. Jó színésznek tartották a John Sessions iskolá-
ban, de nem voltak illúziói: a diákok csak úgy figyelték, mint egy b -
vészt, és gyakorlatilag ugyanabból az okból. A közvetít kötötte le
ket és nem az üzenet.
- Hol van hát ez az Isten? - követelt választ Heródes a fogolytól.
Gyors helyzetváltoztatás.
- Mindenütt - jelentette ki Keresztel Szent János.
- Hah! - kiáltott fel Heródes, és szemét Peter Carderre szögezte,
aki a jelenet kiváltotta izgalomban izgett-mozgott a széken. - Hol
van? Peter asztala alá bújt? - Az autista fiú és a többiek nagy örömére
Denis atya látványosan Peter asztala alá nézett.
Mikor felegyenesedett, kellemetlen érzéssel vette tudomásul, hogy

211
 egy gyerek nem csatlakozott a jókedvhez. Mint mindig, André Nor-
manville most is némán és mozdulatlanul ült vasalt szoknyájában,
makulátlan selyemblúzában, és nagy, fényes szeme láttán a pap meg-
lehet sen ostobán érezte magát.
Olyan volt ez a szem, mint ablak egy börtönön, amelyben egy két-
ségbeesett jelzéseket adó feln ttet egy értelmi fogyatékos lány agyába
zártak. Nem volt katolikus, de az anyja ragaszkodott hozzá, hogy más
keresztény nevelést is kapjon.
- Vajon Carol tolltartójában van? - dörögte Heródes.
- Nem! - sikoltotta Carol jókedv en és majdnem elejtette a tolltar-
tót, miközben meg akarta menteni a dühöng Heródest l.
- Akkor hol van ez a te Istened? - mennydörögte a helytartó.
- Andy bújtatja! - kiáltott közbe valaki.
A gondolat, hogy Andrét is belevegye a játékba, megrémítette De-
nis atyát. Gyorsan szerepet váltott.
- Isten mindenütt jelen van. Mindenkit lát. Mindent és mindenkit
szeret - jelentette ki Szent János dacolva Heródessel.
Egy gúnyos Heródes t nt fel újra.
- Akkor mutasd meg nekem. Mutasd meg, hol van.
- mindenütt jelen van. Most is velünk van. Vigyáz ránk!
- És hol van az a mennyország?
- Mindenütt - deklarálta Szent János.
- Nem - mondta André hirtelen. - Rossz. Minden rossz.
Denis atya annyira meglep dött, hogy elfelejtette, melyik szerepl -
nél is tartott. Feladta inkább a játékot, és nyájasan Andrére mosoly-
gott.
- Ne haragudj, André, mit mondtál?
A zöld szem rátapadt. Denis atya megismételte a kérdést.
André megrázta a fejét.
- Minden rossz.
- Mi rossz, André? - kérdezte a pap gyengéden.
- Nem mindenütt.
Istenem, gondolta Denis atya. Végre az egyikük kapisgál valamit.
Lehet, hogy eltorzulva ér el hozzá az üzenet, de legalább elér.
A többiekr l megfeledkezett egy pillanatra, azok pedig szokatlanul
csendben maradtak, mintha megérezték volna, hogy még Denis atya
el adásánál is szórakoztatóbb esemény következik.
- Úgy érted, Isten nincs jelen mindenütt?
A lányt láthatóan kellemetlenül érintette a váratlan figyelem. Pillan-
tását egy pillanatra sem véve le a papról, bólintott.
- Akkor szerinted hol van Isten?
- Nem itt. Nem mindig.
Denis atya letérdelt, hogy egyenl kként társaloghassanak. Némi iz-
galommal konstatálta, hogy itt van egy lány 60-asnál alacsonyabb IQ-
val, aki képes elvont dolgokat felfogni.
- Akkor hol?
- Ott, ahol az id kezd dik.
Ennél sokkal elvontabbat nehezen lehetett volna elképzelni. A pap

212
küls leg nyugodt maradt. Az utóbbi id ben rengeteg cikk jelent meg
a The Tablet cím teológiai folyóiratban azt vitatva, hogy vajon Isten
jelen volt-e a világegyetem azon pontján, ahol az srobbanás és a te-
remtés történt - az úgynevezett egységességnél. Egy szerz utalt egy
elméleti állításra, miszerint ott keletkezett az id , és feltevése szerint
a mennyország is ott van jelen fizikailag. Kiadtak egy olyan cikket is,
amelyben egy jeles tudós rabbi azt vetette fel, hogy Isten szellemi
koncepcióját az ember hozta létre és eleve hibás. Ha az srobbanás-
ban nem volt semmi szellemi, miért lett volna ilyen a folytatás, érvelt
a rabbi. Nem m szerekkel és kísérletekkel kell Isten után kutatni, ha-
nem imákkal. A fizikai fundamentalisták gy zelmi tort ültek.
- És hol van az a hely, ahol az id kezd dik? - tette fel a kérdést
Denis atya, és már átkozta is magát, amikor kiejtette a szavakat.
Atyáskodóan hangzott, pedig nem állt szándékában.
De André válaszában nem volt sem teológia, sem filozófia. Tekinte-
tét felfelé fordította, mintha gondolkozna, és az ajtó fölött a plafonra
mutatott.
- Ott - mondta egyszer en. - Arra.
A folyosón megszólalt a tanítás végét jelz cseng , és kiváltotta a
szokásos kiabálást és asztalcsapkodást. Az iskolabusz bekanyarodott
az udvarra és egyenetlenül ketyeg dízelmotorral megállt az ablak
alatt. Denis atya felállt és a lányra mosolygott.
- Kár, hogy nincs id nk folytatni, André.
A lány a papra függesztette a tekintetét.
- A pontos id t az Acurist támogatja. A harmadik sípszó két óra öt-
venhat percet és tíz másodpercet jelez... bip... bip... bip...
Milyen kár, gondolta Denis atya sajnálkozva. Néhány felemel pil-
lanatig azt hitte, hogy sikerül beférk znie az üres tekintet és a lány
lelkét féltékenyen rz mozdulatlan agy mögé, amely nem engedte
hozzá sem t, sem Istent. De csak rövid felvillanása volt ez az érte-
lemnek - kínzóan rövid id re kinyílt egy zár, ami azonban újra szo-
rosra zárult.

68
Laura feladta a küzdelmet a lucfeny rönkjével. Mozgott ugyan, de
nem volt hajlandó kijönni, akárhogy is rángatta el re-hátra. Ez is
olyan munka volt, amit Jeff Harcourt tíz perc alatt el szokott végezni,
és aztán kér érte egy ötöst. De megtanulta, hogy jobb fizetni Jeffnek,
bármennyire faragatlan is, mint a szomszéd férjek szívességeit elfo-
gadni, akik mindent megcsináltak volna ingyen - és aztán maradtak
volna néhány órát teázva és bókolva, abban a reményben, hogy így
megtalálják az utat a hálószobájába. Ezért volt rossz özvegynek lenni
egy kis közösségben - és persze a feleségek is gyanakodtak rá, mert a
ragadozót vélték benne felfedezni. Nem, az volt a helyes, bár kissé
költséges politika, ha Jeff Harcourtot fogadta fel az olyan munkákra,
amit maga nem tudott elvégezni. Ráadásul a nagydarab, barátságos,

213
alkalmi munkákból él fickó soha nem mutatta a legkisebb érdekl -
dést sem iránta, de ami azt illeti, egyetlen más n iránt sem. Életének
nagy szerelmei nem két lábon, hanem két keréken jártak.
Laura bement a házba, felhívta Jeffet és elmagyarázta neki a hely-
zetet.
- Meg tudom csinálni, Mrs. Normanville. Még világos van.
Laura felnevetett.
- Úgy érti, hogy jól jönne egy kis pénz estére a kocsmába.
-Abbahagytam a piálást, Mrs. Normanville - mondta Jeff vidáman.
- Ki kell fizetnem az új motort.
- Még egy, Jeff? Hanyadik ez már az idén?
- Á, de ez egy igazi gyönyör ség. Egy Kawa.
- Kawa?
- Egy Kawasaki. Tíz percen belül ott leszek a fejszével és a baltá-
val. Oké?
- Oké, Jeff. És köszönöm. - Laura a konyhába ment és nekilátott a
vacsora el készítésének. A rádió órájára pillantott. Délután három
volt. Andy harminc percen belül itthon lesz. A pokolba - szerda van.
Andy ilyenkor megy el Jacko büféjébe.
Laura leült a konyhaasztalhoz, fejét a karjára hajtotta, és megvitatta
magában, hogy mi legyen a teend . A múlt szerdai félelmetes esemé-
nyek emlékére lúdb rözni kezdett a háta a rémülett l. Andy ma is
biztosan elmegy. A szerda esték bevett programjává váltak. Laura tud-
ta, hogy ha igazán akarná, meg tudná akadályozni hetenkénti kirucca-
násait, de ez keser séget okozna a kislánynak. Másrészt viszont Laura
érezte Barr f felügyel gyanúját, amikor eljött kérdez sködni az el-
nt motorosokról. Biztos, hogy kikérdezte Jackót és mindenki mást is
a múlt szerdáról, és biztosan rájött, hogy Andy minden héten ugyan-
akkor megy el oda. Lehet, hogy megfigyelés alatt tartja a helyet. Ha
André ma este nem megy el Jackóhoz, a változás csak még jobban fo-
kozhatja a gyanút. A legokosabb elengedni.
Laura felállt és odament a zöldséges ládához. Néhány fonnyadt
hagyma terpeszkedett benne, ami hirtelen az erd ben ledöntött fe-
ny k széles sávjára emlékeztette.
Ezúttal olyan er vel támadt fel benne a rémület, hogy a fürd szo-
bába kellett rohannia, ahol hevesen hányni kezdett.

69
Észak-lrak

- Vigyázz!
De Nuri kiáltása elkésett. A kút falai beomlottak és derékig betemet-
ték Khalidot. Nuri hasra feküdt és lenyújtotta a kezét társának. Khalid
megragadta a segít kezet és kiszabadította magát. Szerencsére a talaj
száraz volt és homokos. Aznap délután ez volt a negyedik omlás.
Amikor egy nappal korábban elkezdtek ásni, egy négyzetméternél

214
alig nagyobb területen kezdtek neki, úgyhogy a hely éppen csak ah-
hoz volt elegend , hogy egy ember ásson és megtöltse a vödröt föld-
del. A legutolsó omlás után a gödör kétszer akkora alapterület volt,
és még mindig csak három méter mély,
- Ennek semmi értelme - fakadt ki Nuri hevesen. - Már két napja
csínáljuk ezt. Amilyen gyorsan ásunk, úgy omlik be a fal. Ebben a
tempóban egy hónapba is beletelik, mire elérjük a vizet.
Khalid kimászott a gödörb l és tágra nyílt, néma szemmel nézte a
barátját.
- Mi lenne, ha fadarabokat használnánk, hogy tartsák a falat?
- Dúcoljuk alá?
- Igen.
Nuri felsóhajtott és körülnézett. Két öregasszony az út mellett a
falu felé vonszolta magát. Hajlott hátukon egy rúd volt keresztbe vet-
ve, amin két ötliteres m anyag kanna lógott. Ezeket kétkilométernyire
töltötték meg, a vízmosásnál, ahol meg Khalid elbújt a helikopterek
el l. Az asszonyok el ször a tyúkok és kecskék itatóiba öntik majd a
zavaros vizet, aztán két másik asszony a vállára veszi a kannákat, és
újra elindul a vízmosáshoz.
Nuri mostanra már sajnálta a faluban eltöltött id t. Ez az átkozott
kút, amit itt ástak a mez szélén, biztonságos távolságra a mérgezet-
l, több id t vett igénybe, mint gondolta. észak felé akart menni,
hogy a lázadókhoz csatlakozzon. Khalid félbeszakította a gondolatait.
- Hogy dúcoljuk alá a kutat?
Nuri dühösen a házak felé intett. Mind hagyományos kurd stílus-
ban épült: vályogtégla falak tartották a fa tet gerendákat.
- Mondd meg te, hogy milyen anyagot használjunk! Deszkák kelle-
nek, te szerencsétlen kretén!
Khalid a kútásás feladataira összpontosított, így nem vette észre a
sértést. Arca hirtelen felderült.
- Ott a m hely a házban, amiben alszunk. Az deszkákból van. És
ven van szerszám is, amivel felvághatjuk.
Nuri már automatikusan tiltakozni akart, amikor rájött, hogy Kha-
lidnak igaza van. A ház mellett volt egy drága, el regyártott elemek-
l készült m hely, feny deszka falakkal.
- Oké - mondta rosszkedv en. - Nézzük meg.

70
Dél-Anglia

Az iskolabusz pontosan azon az útvonalon haladt, mint hétf n, egye-

sével-kettesével lerakva a gyerekeket a nyugat-sussexi és surreyi fal-
vakban. Lloyd tisztelettudó távolságban követte Lotus Super Sevenjé-
ben és lassított, hogy ellen rizze a leszálló gyerekeket, majd gyorsí-
tott, ha a busz elt nt egy kanyarban. Az út túl keskeny volt az el zés-
hez, úgyhogy Lloyd állandó jelenléte nem kelthette fel a sof r gyanú-

215
ját. Huszonöt percbe telt, míg elértek Durstonba, ahol a rend rök hét-
n megállították. Fél mérfölddel kés bb a busz jelzett és megállt egy
buszmegállóban. Lloyd lehúzódott az út szélére és megállt néhány
méterrel egy beköt út el tt, ami a tábla szerint Durston Woodba ve-
zetett.
Egy lány szállt le a buszról és elindult felé. Nem lehetett eltévesz-
teni a magas, nyúlánk alakot. Utoljára a Heathrow csomagvárójában
látta Andyt. Az azóta eltelt rövid id alatt mintha elt nt volna esetlen-
sége; most kecsesen mozgott. A ruhái tették persze: egy magasra
gombolt, jól szabott hosszú kabátot viselt besz kített derékkal, ami
kifinomult, elegáns küls t kölcsönzött neki és kiemelte magasságát.
Egy motorkerékpár közeledett a lány háta mögött. A motoros meg-
látta Andyt. Felpörgette a motort, a Kawasaki pedig azt a jellegzetes
éles, pattogó hangot hallatta, amikor alacsonyabb sebességfokozatba
teszik. A motoros az útszéli f re irányította a gépet. André ahelyett,
hogy megfordult volna, úgy látszott felkiált. Kezét a fülére szorította
és kétségbeesetten térdre hullott.
Hirtelen úgy t nt, mintha a leveg megtelt volna pozitív ionokkal.
Kék szikrák pattantak ki Lloyd ujjhegyeib l, amikor a kilincs után
nyúlt. Kiugrott a kocsiból és a lány felé rohant. A motoros már keve-
sebb mint húszméternyire volt Andrétól és lassított.
- André, ne! - kiáltotta Lloyd. - Ne! Semmi baj!
A lány Lloydra nézett. Arcán a kétségbeesés halvány felismeréssé
változott. Pontosan ebben a pillanatban fülsiketít reccsenés hallat-
szott, majd egy hatalmas léglökés mint egy elefánt rúgása érte Lloyd
hátát és André elé lökte a f re. A lökés majdnem kirántotta a motoros
kezéb l a kormányt. A motor billegett, miközben igyekezett vissza-
nyerni az uralmát fölötte, de végül kénytelen volt elfektetni és leugra-
ni róla. Az üvegszál légterel mély árkot szántott a puha f be; a láb-
tartó eltalált egy rönköt és a motor megpördült. Végül a lánytól alig
egyméternyire állt meg, még járó motorral és forgó hátsó kerékkel.
Lloyd fél térdre küzdötte magát. Els gondolatai a lány körül forog-
tak, de az esés miatt elakadt a lélegzete és néhány másodpercig kép-
telen volt megmozdulni. Felnézett és látta, hogy a motorosnak semmi
baja, és annak ellenére, hogy a hátizsákjában még egy balta és egy
fejsze is volt, szerencsésen esett. André mellett állt, és talpra segítette
a lányt.
- A fenébe - mondta. - Sajnálom, Andy. Nem akartalak megijesz-
teni. Tudtam, hogy az id zítés nem a legjobb, de nem hittem, hogy
ekkora visszgyújtást okozhat - felpillantott Lloydra. - Maga rendben
van?
Lloyd felállt.
- Azt hiszem - felelte, de kutyául érezte magát. - Hát maga?
- Igen. Semmi bajom - mondta Jeff Harcourt nyugodtan. - Nem ez
volt az els eset, hogy elestem. És nem is az utolsó.
Körülbelül harmincöt éves lehetett, és tapasztalt motoros, mert gya-
korlatilag lesétált a motorról, amikor elvesztette fölötte az uralmat.

216
Úgy nézett ki, mint egy öreged hippi. Lloyd úgy becsülte, hogy ka-
landja a motorokkal a hetvenes években kezd dhetett.
Egyesült er vel segítettek Andrének talpra állni és letörölték kabát-
járól a füvet és a földet. A lány a semmibe meredt; vagy nem fogta
fel, vagy nem érdekelte a két férfi segít készsége. Mikor Jeff meggy -
dött róla, hogy semmi baja, levette hátáról a zsákot, felállította a
motort és kikapcsolta a gyújtást. Gyorsan megvizsgálta a gépet.
- Úgy t nik, rendben - jegyezte meg. - Egy ilyen néha tönkreteszi
a kipufogót, de a japánok elég jól megcsinálták, azt hiszem. - A hom-
lokát ráncolta a f ben húzódó mély nyomok láttán. - Biztos nekimen-
tem valaminek, de nem látok semmit.
- Kompakt - mondta hirtelen Andy, amikor felismerte Lloydot.
-Helló Andy - felelte Lloyd és rámosolygott a lányra. - Minden
rendben? Jól vagy?
-A francba. Nem m ködik a világítás - mondta Jeff és dühösen
piszkált egy kapcsolót. - Szóval ismeri Andyt?
Lloydnak sikerült kipréselnie egy bágyadt mosolyt.
- Igen. Ismerjük egymást, igaz Andy?
-Akkor tegyen meg nekem valamit. A nevem Jeff Harcourt. Vigye
haza Andyt, és mondja el Laurának, mi történt! Éppen hozzá igyekez-
tem, de most már nem tudok elmenni, mert nincs világításom. - Jeff
visszavette vállára a hátizsákot. - Haza kell mennem megcsinálni.
Mondja meg Laurának, hogy holnap ugyanakkor elmegyek. Rendben?
- Megjegyeztem - felelte Lloyd. Gyengéden megfogta André kai-
ját és az autóhoz vezette. Jeff felült a motorra és elfordította az indító-
kulcsot. A motor hangjára Andrén gyenge remegés futott át.
- Semmi baj, André - mondta Lloyd nyugtatóan. - Ostobaság volt,
hogy hátulról így rád ijesztett. Mindenki megijedt volna. Különösen
egy ilyen nagy motortól.
Kinyitotta a bal oldali ajtót, helyet csinált az ülésen, és a lány be-
ült.
- A közelben laksz, Andy?
- Arra - nyugodtan ült és a Durston Wood-i útra mutatott. Lloyd
bekapcsolta a lány biztonsági övét, beindította a motort és befordulta
telepre. A Lotus kemény rugózásának nem nagyon tetszettek az útra
rakott lassítok. Máskor felkeltette volna az érdekl dését a házak fur-
csa, nem angolos keveréke, de most agya azzal a szörny gyanúval
küzdött, amire a két elt nt motoros és a közeli, meteoritnak tulajdoní-
tott pusztítás utalt.
- Hányas szám?
- Tizenhat - mondta Andy és az útra mutatott, ami a házukhoz ve-
zetett.
A tizenhatos számú ház egy rövid zsákutca végén állt. A gerenda-
vázas épületet vörös-, luc- és feketefeny k vették körül, néhány min-
denütt megtalálható nyírfa és k ris, ami jól bírta ennek a vidéknek a
rossz földjét. Lloyd a kocsifeljáróra fordult és azon gondolkodott, ho-
gyan fog megbirkózni Laura Normanville ellenségességével. Jól emlé-

217
 kezett a dühre, ami a szemében csillogott, mikor a szingapúri gépen
észrevette, hogy André a pontos id t mondja neki.
- Kompakt? - érdekl dött André. Figyelmesen nézte a férfi.
Lloyd nevetett.
- Mindenhová magammal viszem.
A ház ajtaja kinyílt és Laura lépett ki rajta. Viseltes, b farmer és
nem túl tiszta, testhez tapadó póló volt rajta, amiben jobban nézett
ki, mint azokban az elhanyagolt ruhákban, amikben utoljára látta.
Kár, hogy haja abba a nevetséges kontyba volt fonva. Laura a homlo-
kát ráncolva a Lotus felé lépett. André kikapcsolta a biztonsági övet
és kiugrott.
- Anya! Itt van Kompakt!
Azt hiszem, tényleg izgatott, gondolta Lloyd. Kinyitotta az ajtót és
kiszállt.
- Jó napot. Örülök, hogy újra látom.
A n szemében jól látszott a feszültség.
- Maga - majdnem kiköpött. - Mit csinál a lányommal?!
- Volt egy kis baleset, amikor André leszállt a buszról.
- njön el innen! Hogy merészelt idejönni?
- De...
Laura fenyeget en felé lépett.
- Ha nem megy el azonnal, hívom a rend rséget.
Lloyd nem akart durva lenni, de a n viselkedése nem hagyott sok
választást. El vette a kocsiból a két elt nt motorosról szóló szóróla-
pot. Azt várta, hogy Laura szemében megjelenik a félelem, még mi-
el tt szétnyitná, de semmit nem látott.
- Azt hiszem, maga talán tudja, mi ez.
- Egy rend rségi szórólap. Na és?
- Kompakt - ismételte meg Andy.
- Menj be, Andy - mondta Laura élesen.
- Kompakt!
- Csináld, amit mondok!
André az ösvényen a konyhaajtóig ment és onnan figyelte a két fel-
ttet.
Laura Lloyd felé fordult. Kezdeti dühe elmúlt; acélos nyugalom és
ravaszság lépett a helyére, amivel annyi éven át védte Andyt.
- Mit akar, Mr. Wheeler?
- Eszébe jutott a nevem.
- Soha nem felejtem el a tolakodó embereket. Mondja el, mit akar,
és menjen.
-Több mindent akarok kérdezni. El ször is ott van egy hatalmas
területen elpusztított erd , alig egymérföldnyire innen. Aztán két el-
nt motoros és egy Jeff Harcourt nev fickó, akit majdnem ugyanez a
sors ért néhány perccel ezel tt. - Lloyd a zavar jelei után kutatott a
arcán, de semmit nem látott. Az, hogy ilyen egyenesen nézett
vissza rá, felkeltette benne a kételyt, hogy talán egy nagy hibát követ
el. Vagy így volt, vagy ez a n egy rendkívül tehetséges színész.

218
 - Jeff? - kegyeskedett valami érdekl dést mutatni. - Mi történt? Va-
lami baja esett?
- Semmi, köszönhet en annak, hogy arra jártam. A motor hangja
megijesztette Andyt. Egy Kawasaki - sokatmondóan a szórólapra mu-
tatott. - Azt hiszem, tudom, miért.
- Miért?
- Bejöhetek? Csak egy percre.
Laura egy pillanatig habozott. Aztán felsóhajtott és kinyitotta az aj-
tót.
-Jöjjön be, ha muszáj, de nincs sok id m.
Lloyd követte a házba. A konyha barátságos, otthonos volt, köze-
pén egy t zhellyel, ami olyan nagy volt, hogy minden bizonnyal a
házat építették köré. Az egyik falnál egy kissé viseltes walesi konyha-
szekrény állt; repedéseiben még lehetett látni a festés maradványait.
Az asztal és a székek úgy festettek, mintha az ócskapiacról mentették
volna ki ket; ez utóbbiakat párnák tették kényelmesebbé. Lloyd orrát
a házi konyha gazdag illatai rohanták meg, és eszébe juttatták, hogy
milyen régen látogatta meg a szüleit.
- Kompakt - mondta André.
Lloyd a lányra mosolygott.
- Szeretnél vele játszani?
André bólintott.
- Akkor menj és hozd be, Andy. Hátul van a kocsiban, a padlón.
Laura tiltakozásra nyitotta a száját, amiért Lloyd bizalmasan a ke-
resztnevén szólította Andrét, de miel tt megszólalhatott volna, a lá-
nya a múlt vasárnapi virágvásárlásnál is különösebb dolgot m velt.
Miel tt a kocsihoz ment volna, gyorsan és szinte oda sem figyelve át-
ölelte a betolakodó nyakát és megcsókolta az arcát.
Lloyd is meghökkent, de nem annyira, mint Laura, mivel nem
volt tisztában vele, hogy ez mennyire szokatlan a lánytól. André
visszatért, kezében a hordozható számítógéppel és a 2001 kazettájá-
val, amit Lloyd azzal a szándékkal dobott a kocsiba, hogy visszaviszi
a kölcsönz be. André elkezdte kihúzni a komputer tokjának cipzárát.
- Talán jobb lenne, ha bevinnéd a nappaliba, vagy a hálószobádba
- javasolta Lloyd. - És a kazettát is megnézheted. Nagyon jó film. -
Kényszeredetten Laurára mosolygott, miközben André elt nt a számí-
tógéppel és a szalaggal. - Vennie kellett volna neki egy komputert
Szingapúrban.
- Túl sok dolgom volt - felelte Laura h vösen, miközben biztos
volt benne, hogy André furcsa viselkedésének hatása nem látszott
meg rajta.
Megölelte és megcsókolta! Megcsókolt egy idegent, engem pedig a
hosszú évek alatt egyetlenegyszer sem!
- És most is sok dolgom van - tette hozzá sokatmondóan. - Meg
kell csinálnom a vacsorát.
- Leülhetek?
Nem mondta ki a szavakat, amik már a nyelvén voltak, hanem
megvonta a vállát.
219
 - Kérem.
Lloyd leült a konyhaasztalhoz és közben vetett egy pillantást a
konyhaszekrényen lév telefonra. A címkén nem volt szám; nyilván
titkos. A telefontársaság figyelmeztette a titkos telefonszámmal ren-
delkez el fizet it, hogy hagyják üresen a címkét, de azért voltak
módszerek, amikkel meg lehetett tudni a számot.
- Azt hiszem, egy csésze tea mindkett nknek jót tenne.
Laura lenyelte a nyelvére kívánkozó szavakat. Te jó ég - ennek a
gazembernek van b r a képén. De a félelem attól, amit tudni látszott,
mérsékelte forrongó dühét. Minél hamarabb elmondja, amit akar, an-
nál hamarabb meg tud t le szabadulni. A külvilágot képviselte, ami
be akar hatolni az éveken át kialakított csendes, elzárt világába -
azzal fenyegetve, hogy összezúzza azt. Már korábban is törte azon a
fejét, hogy elköltözik a faluból, de az ezzel járó problémák még el-
gondolni is nagyok voltak: válság idején eladni a házat; megszakítani
André oktatását és mindennapjait; új munkát találni... És ráadásul el-
tüntetni a nyomokat - reménytelen lenne. A külvilág mindig megta-
lálná és a maga érzéketlen módján keresztültörne páncélzatának leg-
jelentéktelenebb résén is. Keményen megszorította a teáskanna fülét,
hogy úrrá legyen keze remegésén. Nem! Miért kellene menekülnünk?
-Szóval miért érdekli André? - kérdezte halkan, anélkül hogy
megfordult volna.
- Ahogy már mondtam - tudok a két elt nt motorosról. És azt is tu-
dom, hogy Andy képességeinek közük van hozzá.
Laura hirtelen rájött, hogy mit kell tennie. Meg kell ölnie a férfit -
ezt a betolakodót. A pár másodperc alatt, mialatt hátat fordított Lloyd-
nak, mindent kitervelt. Megöli, és ha sötét lesz, a hullát kiviszi a
kocsiba. A kocsit és a holttestet elrejti valahol közel az erd ben, az-
tán visszajön Andréért. André el tudja majd tüntetni a kocsit és a hul-
lát is.
Laura felnevetett, de nem csengett vidámság a hangjában.
- Igazán? És azt hiszi, bárki is hinne magának?
Egy nagy konyhakés a jobb kezét l nem messze hevert. Harminc
centi borotvaéles, rozsdamentes acél. Ha megfordul, jobb keze a férfi
bal oldala felé fog esni. Pontosan a szívébe szúrja a pengét.
- Nem. De nem is akarom elmondani senkinek - felelte Lloyd.
- De maga újságíró.
Ujjaival a kés felé közelített.
A n furcsa nyugalma aggasztotta Lloydot.
- Hát igen. De kérem, higgyen nekem, Laura...
Laura! A gazember még a keresztnevemre is rájött!
- ...szavamat adom, hogy nem fogom...
Kifizet dtek a barátn jével vívott fal labdacsaták. Reflexei elég
gyorsak voltak, hogy el tudja kapni Laura jobb csuklóját - de még na-
gyobb súlya és ereje sem volt elegend , hogy ellenálljon a n rült
lendületének. Félrefordult, kicsavarta fels testét, és közben er sen el-
lökte magától a n t. A kés pengéje mélyen belefúródott a feny desz-
ka falba, éppen csak Lloyd válla fölött. A n megpróbálta kihúzni, de

220
elvesztette egyensúlyát, és Lloyd túl gyors volt. Szorosan fogta Laura
csuklóját és er sen megcsavarta, hogy lefejtse az ujjait a kés nyelér l.
A n kissé felnyögött a fájdalomtól, és szabad öklével a férfi arcába
akart ütni. Lloyd megpörgette, hogy a háta kerüljön feléje, és mindkét
karjával átölelve, az oldalához szorította a kezét. Ha rugdosódni pró-
bált volna, lelkiismeret-furdalás nélkül visszarúgott volna, sokkal er -
sebben.
- Ide figyelj, te hülye kurva - suttogta rekedten a fülébe Lloyd. -
Csak ketten tudunk Andyr l, és nem fogjuk elmondani senkinek! Ér-
ted? Nem fogjuk elmondani senkinek! És most az isten szerelmére,
viselkedjen okosan!
- Ez fáj! - mondta gy lölködve.
- Helyes. Egy kis fájdalom a legjobb, hogy az agy koncentrálni tud-
jon. Most a székhez fogom vinni és ott elengedem. Ha megint meg-
próbálkozik valami trükkel, komolyan mondom, úgy megütöm, hogy
egy hétre kórházba kerül. Nincsenek aggályaim, ha olyan n ket kell
megütni, akik késsel támadnak rám. Világos?
Úgy látta, hogy Laurából már elszállt a harci kedv, de nem akart
semmit a véletlenre bízni. A székbe lökte, a falból kihúzta a kést és
megfenyegette vele a n t.
De ez nem volt szükséges. A n t nézte, hevesen ziháló tüd vel,
miközben néma könnyek csorogtak végig az arcán. Furcsa módon
alig keltettek zajt az összecsapás alatt. Lloyd a nyitott ajtón keresztül
hallotta a lézerágyúk fojtott hangját: André alaposan megnehezítette a
gonosz Egronok életét.
Lloyd hirtelen megsajnálta a n t. volt az, aki betolakodott Laura
meghitt, jól védett, feny fa konyhaszekrényekb l és szárított fokhagy-
mafüzérekb l épített világába, és az ismeretei és jelenléte fenyeget-
ték azzal, hogy tönkreteszi az életét és elveszi t le a lányát. Nem
csoda, hogy megtámadta. A kést letette a szárítóra és egy bögrébe vi-
zet öntött neki. Azt várta, hogy majd kiüti a kezéb l, de elfogadta.
Leült, hogy a n ne érezze olyan fenyeget nek, de a széket közel
húzta hozzá, hogy el tudja kapni, ha kell.
- Figyeljen, Laura - kezdte halkan. - Kérem, ne féljen t lem. Higy-
gye el, jót akarok. Tényleg segíteni szeretnék. Könyörgöm, higgyen
nekem.
- Nincs szükségem senki segítségére - a feltör könnyek miatt csak
nehezen sikerült kipréselnie magából a szavakat.
- Én azt hiszem, igen. Nem tudom, mióta harcol azért, hogy nor-
mális életet biztosítson Andrének, de...
- Nem... nem tudja - vágott vissza Laura felidézve iménti önma-
gát. - Senki nem tudja. De ez engem nem érdekel. Egész életemben
vigyázni fogok Andyre, ha kell...
Felegyenesedett és Lloydra nézett. Vad tekintet jelent meg a sze-
mében.
-Mit tud a múlt szerdáról? Mit tud bebizonyítani? Semmit! Úgy-
hogy hagyjon minket békén!
-Laura! Én nem akarok bebizonyítani semmit. De abból, ami

221
majdnem megtörtént Jeff Harcourttal, ki tudom találni, mi történhe-
tett.
A n felemelte a fejét és ránézett. Most már jobban uralkodott ma-
gán.
- Mi történt vele?
Lloyd elmondta.
- Esett valami baja? - szakította félbe Laura, ezúttal csakugyan ag-
gódva. - Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha...
- Nem, semmi baja, de nem hinném hogy akkor is ez lenne a hely-
zet, ha nem kiáltok Andyre. azt hiszi, hogy a motorjával volt a baj.
Tényleg egészen szokatlan volt. Közvetlenül a dörrenés el tt az egész
leveg mintha megtelt volna statikus elektromossággal. Hatalmas po-
zitív töltés: szikrák ugráltak az ujjaim és a kocsi között, amikor ki-
szálltam. Az egész nagyon különös volt. Tud róla, hogy már korábban
is megtörtént ez Andyvel?
Laura figyelmesen nézte.
- Megesküszik, hogy nem mondja el senkinek?
- Igen. Van valaki azonban, aki tudja - Ted Prentice. volt a pro-
ducere annak a tévém sornak, aminek az el készítése során meghall-
gatták Andyt is. Tudom, hogy hallgatni fog.
Annyi magányos év után Laurának nehezére esett megbízni bárki-
ben is, de rájött hogy nemigen maradt más választása, mint megbízni
ebben a megtéveszt en szelídnek látszó, nagydarab emberben.
-A statikusság - emlékeztette Lloyd. - Emlékszik ilyesmire ko-
rábbról is?
Laura megrázta a fejét és újra ivott a vízb l.
- Nem, semmi ilyesmire, statikusságra nem. - Habozott. Nehéz
volt így beszélni Andréról - felhagyni egy megrögzött szokással. -
André... változik. Múlt vasárnap virágot vett nekem anyák napjára. És
az el bb... Az el bb... Megcsókolta magát. Nem tett ilyet, mióta... -
fájdalmas volt felidézni az emlékeket, de még fájdalmasabb elmonda-
ni ket.
Lloyd azt gondolta, hogy talán közelsége zavarja - Laura pedig leg-
nagyobb rémületére azt vette észre, hogy már sajnálja az egészet.
Ne! Ne hagyd, hogy becsapjon a halk hangjával meg a megért vi-
selkedésével vagy az ígéreteivel! ellenség. Harcolnod kell ellene,
különben elviszi Andyt.
Lloyd megérezte a hirtelen hangulatváltozást.
- Talán csinálhatnék egy kis teát - javasolta.
Máskor rémülettel töltötte volna el a gondolat, hogy más használja
a konyháját, de most lelkében óriási volt a z rzavar: egyik fele ké-
szen állt arra, hogy foggal-körömmel harcoljon ezzel a betolakodó-
val, másik fele pedig hatalmas megkönnyebbülést érzett, hogy végre
megoszthatja valakivel a problémáit. Végül bólintott.
- Minden ott van a mosogató feletti szekrényben. A kanna tele van.
Lloyd bekapcsolta az elektromos teáskannát, keresett két csészét és
letette ket az asztalra. Miközben arra várt, hogy felforrjon a víz, el-
mondta Laurának az egész történetet, attól kezdve, hogy a szingapúri

222
 járaton felkeltette az érdekl dését André id mondó képessége, egé-
szen a Ted Prentice-nél, Epsomban tett látogatásáig. Itt megállt, hogy
elkészítse a teát, majd elmondta a többit is.
- Szóval André tényleg csinált mennydörgést a meghallgatáson? -
szakította félbe Laura, amikor Rikki Steadman eredményeir l beszélt.
Lloyd elvigyorodott.
- Ted Prentice bocsánatot szeretne kérni ezért. B nösnek érzi ma-
gát miatta. Andy még mindig fordít ki teniszlabdákat?
- Nem. Azt soha nem is tudta. Az Khalid volt. Sajii fia. A meghall-
gatáson találkoztunk és barátok lettünk, k irakiak - kurdok. A bel-
ügyminisztérium kiutasította ket az év elején.
- Emlékszik, hogy a meghallgatás el tt egy operat r járt körbe és
felvételeket csinált a gyerekekr l?
Laura bólintott.
- Azt hiszem. Azért, hogy hozzászoktassa ket a kamerához.
- Nos, az ajakleolvasó, aki megnézte a szalagot, amin Andy és
Khalid beszélget, úgy véli, hogy Andy volt az, aki megmutatta Khalid-
nak, mit kell csinálni a teniszlabdákkal.
-André nem tud teniszlabdákat kifordítani. Ezt soha nem csi-
nálta.
-Talán nem - mondta Lloyd elgondolkodva. - Az ajakleolvasó
figyelmeztetett is, hogy nem tudja százszázalékos bizonyossággal
megmondani, mir l beszélgettek. Talán Andy ébresztette fel a Khalid-
ban bújkáló tehetséget?
Laura elfintorította az arcát.
- Ha csak teniszlabdákat tudna kifordítani, nem lennénk ekkora
bajban.
- Úgy gondolja, hogy megölte azt a két motorost? - Lloyd látta,
hogy félelem jelenik meg a n szemében és azt kívánta, bárcsak ne
lett volna ilyen nyers.
- Maga mit gondol?
- Nem tudom, mit gondoljak, Laura - ismerte be Lloyd. - Ami za-
var, az az, hogy az összes parafenomén, akir l eddig olvastam, csak
egy különleges képességgel rendelkezett. Meg tudják mondani az
id t, vagy csillagászati számításokat végeznek, vagy fejben kiszámol-
nak mindent, lejátszanak bármilyen zenét, vagy a legkisebb részletig
képesek felidézni bármilyen szöveget. De Andrének két külön képes-
sége van: meg tudja mondani az id t és képes mennydörgést csinálni,
ami ledönt egy erd t. Két képesség, hacsak nincs közöttük valami
összeköt kapocs - és én nem látok ilyet. Ráadásul n i parafenomén
- és ez is nagyon ritka.
- Ez azért van, mert szerzett módon az - mondta Laura halkan.
- Tessék?
Hosszú szünet volt, miel tt Laura válaszolt volna. Mikor megszó-
lalt, hangja mély volt és feszültség bujkált benne.
- Nem született autistának. Az én ostobaságom, miatt lett az.
-Jól tudok hallgatni - biztatta Lloyd egy újabb hosszú szünet után.
A süt órája hirtelen sípolni kezdett.
223
 -A vacsora után kell néznem - mondta Laura és felállt. - Köszö-
nöm, hogy hazahozta Andrét, Mr. Wheeler.
-Úgy köszönheti meg, ha Lloydnak szólít.
is felállt, és az agya sebesen dolgozott, hogy kigondoljon vala-
mit, amiért újra eljöhet.
- Azt hiszem, legjobb lesz visszaszerezni Andyt l a gépet. Teljesen
belefeledkezett.
- Vennem kell neki egyet.
Lloydnak hirtelen eszébe jutott valami.
- Ne újat vegyen, Laura. Most, hogy egy csomó cég tönkremegy,
árveréseken az eredeti ár töredékéért vehet els osztályú gépeket.
Nézze, Putneyben minden csütörtökön tartanak ilyen árverést. Csü-
törtök mindig csendes nap a szerkeszt ségben és még úgyis sok sza-
badságom van, úgyhogy miért ne jöhetnék el magáért holnap és me-
hetnénk el körülnézni? Egésznapos programot csinálhatnánk bel le.
Laura bizonytalannak látszott.
- Még gondolkodnom kell rajta. Hozom a számítógépét.
Andrét az ágyon találta, ahol zord eltökéltséggel püfölte a Compaq
billenty it. A számítógép hangszórójából áradó, szinte folyamatos
apró robbanások azt jelezték, hogy a „StarGlider" gonosz Egronjai
sok rhajót és alighanem sok csatát is elvesztettek.
Lloyd vita hangjait hallotta. Felkapta a telefont és leütötte a 175-ös
számot - a British Telecom vonalellen rz számát. Egy számítógép-
pel generált n i hang válaszolt neki, megmondva az állomás számát.
Elraktározta az emlékezetében és visszatette a kagylót. Laura egy perc
múlva visszatért és bocsánatkér en nézett rá.
-A StarGliderrel játszik. El lehet menteni a játékot, mint ahogy mi
el tudjuk menteni a BBC-ken az iskolában?
- Ö... Nem. Ha kikapcsolják a gépet, újra kell kezdeni a játékot.
Laura a homlokát ráncolta.
- A fenébe.
- Miért, mi a baj?
-Azt mondja, hogy elérte az ötödik szintet és nem akarja abba-
hagyni.
Lloyd hitetlenkedve nézett rá.
- Az ötödik szintet? Az lehetetlen.
- Az én lányom nem hazudik, Mr. Wheeler.
- Nem, persze hogy nem - mondta Lloyd gyorsan. - Csak az a
helyzet, hogy én soha nem tudtam túljutni a harmadik szinten. - Hir-
telen elvigyorodott. - Nézze - semmi probléma. Van itt egy lerob-
bant büfé. Jackóé. Hétf n kipróbáltam. Harapok egyet, aztán visszajö-
vök a gépért, mondjuk egy óra múlva. Nem hiszem, hogy annál to-
vább is képes lesz játszani. Rohadtul nehéz a harmadik szint után to-
vább játszani.
Laura halványan elmosolyodott.
- Nem hagyhatom, hogy Jackónál egyen. Már így is túl sok terheli
a lelkiismeretemet. - Egy kicsit habozott. - Nem akar velünk vacso-
rázni?
224
 Alig ejtette ki az invitáló szavakat, szinte nem is hitte el, hogy t le
származnak.
- Á, nem is tudom...
Akkor oké - élvezd Jacko vacsoráját. De hangosan nem ezt mond-
ta. Hallotta magát, amint ezt mondja:
- Marhahússzeletek és vese, háromnak is b ven elég.
- Maga csinálta?
Szabadulj meg t le, te hülye kurva!
- Hát persze. Volt egy kis id m. Örültem, hogy f zhetek valamit.
De van egy bökken ... - a konyhaszekrényen álló, kis fekete-fehér
tévé felé bólintott a fejével. - Öt harminckor végig kell ülnie a Szom-
szédokat.
Lloyd vigyorgott.
- Ez nagyon kedves magától, Laura. Azt hiszem, egy kis marhahú-
sért és veséért képes lennék végigülni egy óra Des O'Connort is.
Laura együtt nevetett Lloyddal. Nagyon csinos volt, amikor neve-
tett.

71
Észak-lrak

Nuri egy ásóval elsöpörte a homokos földet a fazsalu mögül és egy

kalapáccsal beverte a helyére a deszkát. Felegyenesedett és újrakötöt-
te a szalagot a fején, amit az izzadság ellen viselt. Ezután biztonságo-
san rögzítette a deszkát a m hely tetejér l szerzett zsindelyekkel.
Meleg volt a kútban, a munka pedig kimerít . Felnézett a feje fölött
hat méterre lév négyzetre, ahol a fény beáramlott a gödörbe. A desz-
kák és a rajtuk keresztbe fektetett gerendák elég rozogának t ntek, de
valójában er sek voltak. Khalid ötlete jónak bizonyult: a m hely
deszkái két centi szélesek voltak és jó néhány évig kitartanak majd.
Újra nekifogott, hogy szétverje a félig megkövesedett homokot.
Még fél óra munka, és aztán Khalid jön le a gödör aljára. A talaj im-
már puha volt és engedelmes a beszivárgó víz miatt; a házban talált
nadrágra és csizmára is fröccsent bel le. De ez nem volt nagy
öröm: a víz megnövelte a föld súlyát, amit fel kellett húzni a gödör-
l.
A tompa rezgést a lábával érezte meg és megállt, hogy hallgatóz-
zon. A kút falai megremegtek és feler sítették a különös zajt.
Nehéz teherautók fenyeget dübörgése volt.

Khalid a félig elpusztított m hely tetejének gerincén ült, és a szöge-

ket húzta ki a gerendákból, amikor meghallotta, hogy az egyik öreg-
asszony kiabál. Felnézett. Magas megfigyel helyér l jól látta a porfel-
t és azt, ami okozta. Rémülten ugrott le a tet l és az új kutat jel-
földhalom felé futott.
- Nuri! - kiáltotta. - Katonai teherautók!
225
 Társa feje pontosan ebben a pillanatban t nt fel a hevenyészett lét-
ra fölött. Már korábban kitervelték, mit csináljanak, és Khalidot rémü-
lete ellenére sem kellett figyelmeztetni rá. Mikor meglátta Nurit, a
legközelebbi pajta felé fordult és szétrebbentette az útjában kapirgáló
tyúkokat. A Nissant az agyagtégla épület egyik árnyékos zugában rej-
tették el egy halom szalma alá, orrával a kijárat felé. Szinte egyszerre
ugrottak be a kocsiba: Khalid a vezet ülésbe, Nuri pedig az utas he-
lyére, ahonnan felvette a géppisztolyt. Khalid megfogta az indítókul-
csot. A tervük egyszer volt: ha katonák bejönnek a pajtába, Khalid
beindítja a motort és egyenesen kihajt az ajtón, ki a faluból, Nuri pe-
dig közben kilövi a teheratók kerekeit.
Komoran, hevesen dobogó szívvel vártak. Idegeik pattanásig feszül-
tek, szemük a pajta bejáratára szegez dött, és hallgatták, ahogy a dí-
zelmotorok zaja egyre közelebb ér. Khalid elfordította a kulcsot, hogy
kioldja a kormányzárat. A keményre döngölt föld megremegett. Nuri
megkönnyebbülten úgy vélte, hogy ezek nehéz teherautók, nem csa-
patszállítók.
Egy terepszín re festett, szovjet gyártmányú szállítójárm haladt el
a pajta bejárata el tt. A motorja alacsony fokozatban dübörgött a falu-
ban. Nuri el ször azt hitte, hogy a hernyótalpas járm , amit szállít,
egy tank.
- Egy buldózer! - suttogta Khalid tágra nyílt szemmel.
A második szállítójárm is elhaladt el ttük. Ennek szállítmánya is
egy világossárga International buldózer volt. A járm vek zaja lassan
elveszett a távolban, de a kerekek által keltett remegést még sokáig
lehetett érezni.
Amikor körülbelül egy kilométerre becsülte a teherautók távolsá-
gát, Nuri letette a géppisztolyt a padlóra és óvatosan kiment a napra.
A szeme fölé emelte a kezét, és figyelte, ahogy lassan felkapaszkod-
nak az északi dombokra.
- Mit akarnak a buldózerekkel? - kérdezte Khalid mellette.
Nuri megrázta a fejét.
- Nem tudom.
Aztán eszébe jutottak a markolók és a buldózerek, amiket vasúton
szállítottak észak felé.
Valami jelent s dolog történik, vagy fog történni hamarosan a szü-
földjén. Félelem zárta körül jeges ujjakkal a kurd szívét.

72

Dél-Anglia

A Laura barátságos konyhájában elköltött vacsora sikeresnek bizo-

nyult, nagyrészt azért, mert úgy látszott, Lloyd elfelejtette, hogy ven-
déglátója milyen közel állt hozzá, hogy megölje, alig egy órával ez-
el tt.
Könnyed modora életet hozott Andréba; a lány alig vette le róla a

226
szemét. Egyszer még valami mosolyféle is megjelent az ajkán az
egyik vicce hallatán. Ez a reagálás meglepte Laurát és világosan fel-
fedte, hogy mennyire hiányzott lánya életéb l egy apa. Lloyd nem tu-
dott róla, de volt az els férfi, aki Laura konyhájában vacsorázott.
Amint végeztek az evéssel, André száguldott is vissza a szobájába és
folytatta az aljas Egronok elleni csatát.
- Ne túl sokáig, kisasszony - kiáltott utána Lloyd. - Anyád hamaro-
san ki akar dobni.
- Nem sokáig, Lloyd - ígérte meg André.
- Ezt a nevet jobban szeretem, mint a Kompaktot - jegyezte meg
Lloyd. - Az nem áll jól nekem.
André pozitív reagálása Lloyd barátságos figyelmeztetésére újabb
meglepetést jelentett Laurának ezen az amúgy is meglepetésekkel teli
napon. André mindig anyjával együtt gyanakodott az idegenekre, de
Lloyddal szembeni viselkedése arra mutatott, hogy most már saját íté-
letei vannak. Laura tudta, hogy a kislány visszafordíthatatlanul egyre
távolabb kerül t le, de nem volt benne biztos, hogy örül-e neki vagy
sajnálja.
- Ez igazán nagyon kedves volt magától, Laura. Hónapok óta nem
ettem ilyen jót - mondta Lloyd bocsánatkér en. - De nem akarok
visszaélni a vendégszeretetével.
Laura figyelmesen nézte, és úgy látta, hogy komolyan gondolja.
- Ne aggódjon - mondta és el vett két kávéscsészét. - Andy szer-
da esténként lerázza magáról a szül i pórázt és elmegy itthonról.
- Hová megy?
Laura mindkét csészét megtöltötte.
- Jacko odújába.
Lloyd felnevetett.
- Nem túl kényes.
- Errefelé nem nagyon mehetnek máshová a fiatalok.
Lloyd komoly hangnemre váltott, tudván hogy veszélyes talajra lép.
- Múlt szerdán is oda ment?
- Igen.
- Lehet, hogy ma nem akar kimenni?
- Ki fog - mondta Laura határozottan.
-Meséljen a balesetr l. Hány éves volt Andy, amikor történt? -
kérdezte Lloyd óvatosan.
Laura éles pillantást vetett rá.
- Eddig mennyi mindent ásott el az újságírói módszereivel?
- Mindent elmondtam, amit tudok. Kérem, mondja el!
Laura lassan kevergette a kávéját. Ez id t adott a gondolkodásra. Jó
megfigyel . Ha nem mondod el neki, úgyis rájön másképp, akkor
meg nem mindegy?
- 1980-ban történt. Daviddel egy buliban voltunk...
- David?
- A férjem. sokkal többet ivott, mint én, ezért én vezettem...
Lloyd látta a fájdalmat a szemében, és mondani akarta neki, hogy

227
hagyja abba, de megérezte, hogy a n beszélni akar, és így csendben
maradt, nem szólt semmit.
- Andy hátul ült. Ötéves volt. Azok a biztonságos gyerekülések
még nem voltak olyan elterjedtek, mint manapság...
A következ harminc percben az egész történetet elmondta. Na-
gyon keveset hagyott ki. Elmondta, hogy milyen szörny volt együtt-
élni a kett s b nnel, hogy volt a felel s férje haláláért és lánya ször-
ny fejsebeiért. Beszélt az er feszítéseir l, hogy lányának a lehet
legnormálisabb életet biztosítsa, és az orvosoknál tett megszámlálha-
tatlanul sok látogatásról - egyéneknek és intézményeknek küldött le-
velek tucatjairól. Felidézte azt az alkalmat, amikor Andy el ször
használta különös er it: egy kutyának dobott fadarabot tüntetett el.
Csak akkor habozott, amikor a witleyi állomásról való hazatérésüket
mesélte el a londoni tévés meghallgatás után. Semmi értelme nem
volt növelni a veszélyt azzal, hogy beszél Lloydnak az elt nt ember-
l. Ráadásul még hat év után sem volt képes szembenézni azzal az
emlékkel - az egyetlen alkalommal -, amikor szándékosan fájdalmat
okozott Andrének.
Zavart csend támadt, amikor befejezte a beszédet; Lloyd kávéja ki-
lt. Igyekezett kitalálni valamit, amit mondhatna, amikor Andy vo-
nult be a konyhába, kezében a becsomagolt Compaqkal. Indulásra
készen állt: meglep en elegáns volt hosszú, sz rmeszegélyes b rka-
bátjában, ami Lloyd becslése szerint legalább háromszáz fontba ke-
rült. Elvette a gépet Andyt l és úgy döntött, hogy eljött a távozás ide-
je. Még egyszer megköszönte a vacsorát - és nagy örömére Laura be-
leegyezett, hogy elmegy vele számítógépet venni Andrének. Meg-
egyeztek, hogy másnap délel tt tizenegykor bejön érte.
Útközben hazafelé azon t dött, hogy sokkal többet ért el, mint
amennyir l álmodni mert volna. Most azonban már nem írhatja meg
tervezett cikkét a parafenoménekr l: ez árulás lenne. Egy pillanatra
sajnálta, hogy túlságosan belekeveredett; az, hogy elfogadta Laura va-
csorameghívását, meggyengítette hivatástudatát. Aztán eszébe jutott,
hogy milyen jó volt látni, ahogy a Des O'Connorról szóló szánalmas
tréfáján nevet, és úgy döntött, hogy hivatástudatának pontosan ilyes-
fajta meggyengítésekre van szüksége.

73
Barr f felügyel megállította kocsiját Jacko parkolójában, közel az
épületb l kisz fényekhez, hogy jól lássa a vendéget érkezését
és távozását. Nevetéssel és viták hangjával keveredve George Mi-
chael dübörgött a párás ablakokon túlról. Kocsijától nem messze egy
sor T bet vel díszített Honda és Suzuki állt - mopednél alig nagyob-
bak -, és volt néhány bicikli is. Mikor az ember látja, hogy milyen
népszer ez a piszkos kis bódé itt az erd ben, arra kell gondolni,
hogy a helyi önkormányzatok valamit elrontottak a drágán épült ifjú-
sági központjaikkal, gondolta Yorkie.
228
 Balra fényt látott. Egy biciklista közeledett felé, profin kerülgetve az
úton lév lyukakat. André Normanville volt az - az ok, amiért itt volt.
A tócsákkal teli parkolón úgy jött végig, hogy a gumi egy cseppet sem
lett vizes. Barr f felügyel elismer en nézte, noha már az egyik
szomszéd is mondta, hogy remekül tud egyensúlyozni két keréken.
Leeresztette az ablakot és figyelte a lány útját a Dawes versenybicik-
lin, ami biztos belekerült néhány száz ficcsbe.
A büfé elé ért és fékezett. Aztán olyasmit csinált, amit a rend r ad-
dig csak cirkuszban látott. Megállt, de ahelyett, hogy letette volna a
lábát, a pedálokon tartotta, tökéletesen egyensúlyozva a mozdulatlan
kerékpárt. Alig több mint két méterre volt, mégis úgy látszott tudo-
mást sem vesz róla - ám Barr f felügyel biztosra vette, a lány tudja,
hogy a kocsiban ül és t figyeli. Gyanúja beigazolódott, amikor a lány
lelakatolta a biciklit és felegyenesedett. Néhány másodpercig far-
kasszemet néztek. A belé fúródó mindentudó zöld szem kifejezéste-
len volt, a rend r mégis úgy érezte, hogy gúnyolódik vele. Elkapta a
tekintetét, de nem a b ntudat miatt, hanem azért, mert ahhoz volt
kedve. George Michael feler södött, amikor a lány belépett a füstös
helyiségbe anélkül, hogy visszanézett volna.
Barr f felügyel gondolkodóba esett. Meg volt róla gy dve, hogy
a lány nem fog megjelenni - nem mintha az bármit bebizonyított vol-
na, vagy akár az ellenkez jét. A kellemetlen igazság az volt, hogy
Yorkie nem tudta mit higgyen. El ször Crabbie Howard t nik el, tök-
részegen, aztán meg két motoros.
Amikor átkerült a civil ruhásokhoz, azt hitte, hogy ezzel valahogy
csalhatatlan megérzések is járnak majd. Nos, megérzésekben nem is
volt hiány, de a baj az volt, hogy négy év civil ruhás tapasztalat azt
bizonyította, hogy kilencvenkilenc százalékuk korántsem volt csalha-
tatlan, a maradék egy százalék pedig semmit nem ért bizonyíték nél-
kül. Felsóhajtott és a térdére húzta a jegyzettömbjét. Több mint ötven
eset volt a lapon. Dabber és Greaser elt nésének esete a sor legaljára
fog kerülni és ott is fog maradni. Két él , lélegz ember, akiket egy
zöld szem , értelmi fogyatékos, csodálatos egyensúlyérzékkel rendel-
kez lány egyszer statisztikává változtatott - és semmit sem tehe-
tett ellene.

74
1991. március 14.

Egy órával azután, hogy elküldte Andrét az iskolába, Laura csak üldö-
gélt és semmire nem tudott odafigyelni - pedig lett volna jó néhány
teend je. A Lloyd Wheelerrel történt tegnapi találkozás nyugtalanítot-
ta. Hogy lehetett b r a képén - így nyomozni utána? És a végén
még vacsorát is adott neki! Kész rület - mint az is, hogy beleegye-
zett, hogy ma elmegy vele. Még csak nem is egyszer bevásárlásról
volt szó, hanem kirándulásról, ebédr l, beszélgetésr l meg a többi

229
apróságról és kötelességr l, amik nélkül nagyon is jól megvan. Tíz
éven át tökéletesen elboldogult egyedül, úgyhogy bizonyára meg tud
venni egy számítógépet egy férfi segítsége nélkül is... Legszívesebben
felhívta volna, hogy lemondja az egészet, de már negyed tizenegy
volt - már biztosan úton van. Emlékezett, hogy rádiótelefonja is volt,
de isten tudja, hol van a névjegykártyája.
Negyed tizenegy! Te jó ég! Akkor sietni kell!
A fürd szobába rohant és lezuhanyozott. Az is probléma volt, hogy
mit vegyen fel. Hirtelen ötlett l vezérelve kinyitotta ruhásszekrényé-
nek bal oldalát, amire még soha egy pillantást sem vetett, és sze-
mügyre vett néhány ruhát, ami még a régi, boldog id kb l maradt
meg. A rúd végére voltak akasztva, de volt köztük egy tengerkék, tisz-
ta gyapjú ruha, fehér gallérral. Elég egyszer volt ahhoz, hogy korta-
lan, és elég rövid ahhoz, hogy újra divatos legyen. David egyik ked-
vence volt - és még most is tökéletes állt.
Furcsa, hogy a súlya alig változott tíz év alatt. Eddig erre nem gon-
dolt, mert nem számított... A harisnya, bár ritkán vett magának, nem
okozott gondot, mert Andrének tucatnyi volt viseletlen. Enyhe b ntu-
datot érzett, amikor felvette - de majd átteszi a pénzt az fekete
pénztárcájából a pirosba, amiben a lánya pénzét tartotta. Cip - egy
egyszer viselt pár, fehér, magas sarkú, mely valaha alkalmi ruházatá-
nak volt része. A sarok gondot jelentett: a baleset óta nem viselt ma-
gas sarkút. Kísérletképpen tett néhány óvatos lépést, és úgy ítélte, el-
boldogul vele.
Te jó ég - úgy viselkedek, mint egy tizenéves az els randevún.
Kritikusan megszemlélte magát az öltöz asztal tükrében. A konty-
nak mennie kell...
Öt perccel kés bb, miután haját egyenesre fésülte és némi - Andy
szobájából zsákmányolt - sminket rakott fel, megpillantotta magát lá-
nya földig ér tükrében, majdnem elájult a döbbenett l. Valaki olyat
látott magával szemben, akir l azt hitte, rég halott: a gy löletes
asszonyt, aki megölte a férfit, akit szeretett, tönkretette a lányát és
megfosztotta az apjától. Els gondolata az volt, hogy letépi magáról a
ruhát - de a kocsifeljáró fel l egy nagy teljesítmény motor hangját
hallotta, és megállította a kezét.

75
Nemcsak Lloydot döbbentette meg Laura átváltozása. A magas, ele-
gáns n , aki lesétált a várakozó világossárga Lotushoz, nagy izgalmat
okozott a szomszédos házak függönyei mögött is, ahol jól ismerték
Laurát, mióta Durston Woodba költözött.
Lloyd magához tért, és kiugrott a kocsiból, hogy kinyissa az ajtót
Laurának.
- Fantasztikusan jól néz ki, Laura - kiáltott fel, és hirtelen tudatára
ébredt, hogy csak szokásos nadrágjában és pulóverében van. Nem
számított erre, de örömmel töltötte el és hízelgett is neki. Majdnem

230
megmondta Laurának, mennyivel jobban néz ki konty nélkül, de az-
tán úgy döntött, hogy az már túlmenne az udvariasság határán.
Laura melegen rámosolygott; a férfi nyilvánvaló csodálata sokat
segített, hogy csökkentse b ntudatát. Évek óta nem mondott bókol
neki senki - most pedig még egy kis izgalmas élvezetet is okozott,
amikor észrevette, hogy Lloyd elismer en nézi a lábát, miközben be-
szállt. A régi, elnyomott Laura, aki a hosszú évek alatt hiába küzdött
elismerésért és megbocsátásért, végre úgy érezte, valami elkezd dött.

76
Max nem volt olyan ügyetlen, hogy gyanúsan viselkedjen. Nem csú-
szott lejjebb az ülésben, és nem csinált semmi hasonló ostobaságot.
Persze, jobban örült volna, ha Tushingham Courttól távolabb parkol-
hat le, de kénytelen volt folyamatosan figyelni a helyet. Nem aggó-
dott túlságosan; az emberek ritkán nézik meg a parkoló autókat, és ez
alól Benny Straw, Tushingham Court portása sem volt kivétel.
A portás öreg Ford Escortja a lakásokhoz tartozó parkolóból t nt
el , és a szürke kis ember óvatosan körülnézett, miközben Max nyu-
godtan ült a BMW-ben a londoni szakmai telefonkönyvet lapozgatva.
A portás kifordult az útra, elment Max mellett, elérte a kanyart és el-
nt - s ugyanebben a pillanatban Max kiugrott a BMW-b l, felkapta
az aktatáskáját és bezárta az ajtókat. A központi zár motorjai egyszer-
re kattantak, amikor a távirányítón megnyomta a gombot. Jól megcsi-
nálták ezeket az ügyes kis szerkezetek, és Maxet ez elégedettséggel
töltötte el. Minden elégedetté tette, ami tökéletesen m ködött. Mint
például sötétkék öltönye, aktatáskája és magabiztos modora: ezen a
környéken ez a volt tökéletes álca. Viselj tornacip t, farmert és bom-
berdzsekit egy ilyen helyen, és máris hívják a rend rséget.
Átment az úton, felhúzott egy glaszékeszty t, és belépett Tushing-
ham Court kis el terébe. A biztonsági kamera komolytalan volt. Mint
általában, ezt is túl magasra állították; emiatt a betör k magasságát
nehéz volt megállapítani - pedig ez az egyik legfontosabb informá-
ció, amire a rend rségnek szüksége van az azonosításhoz.
Max megnyomta a portás cseng jét. Már tegnap óta figyelte a laká-
sokat, és tudta, hogy Benny Straw egyedül él, de ha még egyszer el-
len rzi, abból nem lehet baj. Várakozás közben megvizsgálta a zárat.
Els látogatása alkalmával, amikor Benny Straw beengedte Al Karniék
lakásába, megtudta, hogy a lakások bonyolult zárakkal vannak bizto-
sítva. De nem a portásé. Benny Straw zárja egy egyszer Yale volt, az
ajtó pedig gyenge feny deszkákból készült. Csak az idejét veszteget-
né, ha kivenné a feszít vasat az aktatáskájából. Max alacsony, de jó
felépítés volt a rendszeres edzések jóvoltából, és a hadseregben el-
töltött évek alatt nagy jártasságra tett szert a gyilkolásban.
Az ajtó az els próbálkozásra kinyílt. Az ajtódeszkának semmi baja
nem lett - a zárból egyszer en kiesett két csavar, amiket kés bb

231
könnyedén vissza lehet majd csavarni, és így nyoma sem marad a be-
hatolásnak. De el ször a legfontosabb dolgokat kellett elintéznie.
Egy széket tolt az ajtó elé és gyorsan körülnézett. Az el szobából
öt ajtó nyílt. A két hálószobából a kisebbik irodaként szolgált - ez
volt Tushingham Court agyközpontja. A régi, lehajtható tetej íróasz-
tal nyitva állt, rajta számlák és nyugták hevertek. A falak mentén pol-
cok sorakoztak, rajtuk ecsetekkel, felbontott festékes- és lakkosdobo-
zokkal meg szerszámokkal.
Pillantása egy fekete-fehér monitorra esett, amelybe a kinti kamera
képe futott be. Megkönnyebbülésére, videomagnó nem volt. A nap-
paliban volt egy visszajátszó monitor a tévé tetején, de a földön lév
videomagnó még csak nem is volt hozzá csatlakoztatva, így nem is
kellet ellen rizni. Ha össze lettek volna kötve, meg kellett volna néz-
nie a végét; nem lett volna jó, ha a rögzítik a képét.
Visszament az irodába. A szerencséje továbbra is kitartott: a kul-
csok nem egy széfben voltak, hanem amint remélte, egy házilag ké-
szült táblán lógtak, a lakások számával megjelölt kis kampókon. Max
felmászott egy félig szétszerelt f nyíróra, és levette a 11-essel jelölt
kulcsot. Elhagyta a lakást, és az ajtót egy kis újságdarabbal támasztot-
ta ki. Kettesével vette a lépcs ket, és kinyitotta Hamet al Karni lakásá-
nak ajtaját.
Benny Straw hárommérföldnyire járt Tushingham Courttól, amikor rá-
jött, hogy Mrs. Ridley ablakának méreteit elfelejtette megnézni. Ma-
gában káromkodott. Már majdnem úgy döntött, hogy nem tör dik az
üveggel és folytatja az útját, de aztán eszébe jutott: megígérte Mrs.
Ridleynek, hogy a hétvégén megcsinálja a kitört ablakot, és ha meg-
tartja a szavát, húsz fontot biztosan jó kapna.
A fene egye meg a hülye fajtáját, minek hagyta nyitva az ablakot a
szélben? Tényleg azt hitte, hogy az a rohadt kanári visszajön? Való-
szín leg már valamelyik környékbeli macska gyomrában emészt dik.
Megfordult az Escorttal, és elindult vissza Tushingham Court felé.

77
Laurát kezdeti ellenérzései ellenére kellemes meglepetés érte, mert
remekül érezte magát Lloyd társaságában. Annyi év függetlenség alatt
elfeledkezett arról, hogy milyen kényelmes tud lenni, ha valaki más
hozza meg a döntéseket. A csodáló pillantások, amelyeket és a Lo-
tus vonzott, a régi napokra emlékeztették Daviddel és a Porschével.
Különös, hogy nem fájt az emlék - talán azért, mert Lloyd olyan mu-
lattató volt.
Az árverésen a férfi tanácsát megfogadva egy gyakorlatilag új IBM-
kompatibilis Systems PC-re licitált, a legújabb színes monitorral és
winchesterrel együtt. Az eredeti ár tizedéért kapta meg. El ször vásá-
rolt André számára használt holmit, de ez ésszer nek t nt.
Lloyd megfigyelte, hogy a gépért készpénzben fizetett egy piros tár-

232
cából, ami tele volt húsz- és ötvenfontosokkal. A Virgin cégnél vásá-
rolt játékprogramokért szintén a piros tárcából fizetett. Amikor azon-
ban a vendégl ben elköltött ebéd után ragaszkodott hozzá, hogy
fizessen, meglep dve látta, hogy a pénzt egy fekete tárcából vette
el , amiben nagyon kevés pénz volt.

78
Max gyorsan dolgozott. Ösztöneire hagyatkozva úgy döntött, hogy
nem foglalkozik a nagy hálószobával: az asztal fiókja tele volt ugyan
iratokkal, de a legtöbbje arabul volt... Bármikor visszajöhet értük, ha
lesz ideje.
A fiú szobája biztatóbbnak látszott. Egy fiókos szekrényben néhány
angol nyelv gyerekkönyvet talált: úgy t nt, Khalid az összes könyvet
megkapta ebb l a sorozatból, ami valaha is megjelent. A legalsó fiók-
ban vázlatokat talált tankokról, motorbiciklikr l és autókról - szabad-
kézzel készült ceruzarajzok voltak - és némelyik meglep en jó. Fi-
gyelmesen végignézett mindent, semmit nem hagyott ki. Erezte, hogy
egyre közelebb jut ahhoz, hogy megtudja, hol keresse a titokzatos
i parafenomént, Andyt. A rajzok címeiben a gondosan rajzolt nagy-
bet k azt a levelet juttatták az eszébe, amit Leóval találtak az iraki
T-55-ösben és amit már kívülr l tudott:

KEDVES ANDY,
A LEVELEDET A VÖRÖS FÉLHOLD HOZTA MEG, ÉS A BOMBÁ-
ZÁS MIATT HÁROM HÉTIG TARTOTT, MÍG IDEÉRT. NEM MOND-
HATOM MEG, HOL VAGYOK, DE NAGYON ÖRÜLÖK, HOGY
HALLOK FEL LED. MÁR ÉN IS TUDOK MENNYDÖRGÉST CSINÁL-
NI AHOGY MUTATTAD, ÉS MÉG MINDIG GYAKRAN BEMUTA-
TOM A TENISZLABDÁS TRÜKKÖKET. MEGINT ELKEZDTEK BOM-
BÁZNI ÚGYHOGY HOLNAP FOGOM BEFEJEZNI A LEVELET...

Egy átkötött dosszié szalagjával babrált. Utálta ha keszty ben kel-

lett dolgoznia, de túl nagy volt a tét, hogy megkockáztassa levenni.
Annak idején a Lethersdale Farmon talált egyetlen ujjlenyomat veze-
tett a nagy vonatrablás résztvev inek letartóztatásához. De annak a
rablásnak a két és fél milliós zsákmánya csak morzsa ahhoz képest
amennyit ez az akció hozhat.
Egy levél csúszott a földre. Max fölvette. Gyerekkéz írta, éretlen kis
köröket téve az „i" bet kre pont helyett.

ANDRÉ
NORMANVILLE
DURSTON WOOD 16
ALFOLD MELLETT
SURREY RH14 0PN

233
 KEDVES KHALID
ANYU AZT MONDTA, HAZAMENTEK. ÍME A NAPLÓM, ERR L A
HÉTR L.

Max nem olvasta tovább. A levelet zsebre vágta, mindent visszatett

úgy, ahogy talált, és bezárta a lakást. Visszatért a portás lakásába és
némi kétségbeesett keresgélés után a rendetlen konyhában talált né-
hány gyufaszálat - melyet betehetett a zárba, a csavarok helyére -, az
irodában pedig egy csavarhúzót. A leesett zárszerkezet és a csavarok
után kutatott a földön, amelyek, mint minden földre hullott csavar,
engedelmeskedtek Murphy törvényének és elérhetetlen sarkokba gu-
rultak, amikor három lépéssel odébb, a monitor képerny jén meglát-
ta, hogy Benny Straw éppen megáll az autójával a f bejárat el tt.
Max a csavarok helyére nyomta a gyufaszálakat és levágta a végü-
ket. Egyik kezében a zárszerkezetet tartotta, a másikkal pedig meg-
próbálta betekerni a csavart. Végül sikerült. Meghúzta a csavart, és a
másikhoz akart látni, amikor lépéseket hallott az el térb l. Visszaug-
rott az irodába és meglátta Benny Straw Escortját a képerny n.
Kulcs fordult a zárban és az ajtó kinyílt. Max hallotta, ahogy Benny
meglepetten felkiált, amikor a félig megjavított zár a földre esett.
Benny belépett az irodába és meglepetten pislogott Maxre.
- Helló - mondta Max kedvesen és er sebben fogta a csavarhúzót.
- Sajnálom, öregfiú, de attól tartok, nem mentél elég messzire.

79
André hálószobájának túláradó n iessége mellbevágta Lloydot, ami-
kor a számítógépet becipelte. Miközben Laura helyet csinált a fekete
íróasztalon, Lloyd gyorsan körülnézett: egy pazar pokróccal leterített
dívány, süpped s sz nyeg, egy Bang és Olufsen márkájú televízió és
videomagnó, valamint egy hifitorony képezte a helyiség berendezé-
sét. A földt l a plafonig ér beépített szekrény ajtaja nyitva volt, lát-
hatóvá téve a szép ruhák és finom fehérnem k tömkelegét, drága ci-
ket és csizmákat. Ennek ellenére nem volt túlzsúfolt a szoba; a
pasztellszín tapéta és a függönyök harmóniája, a rejtett világítás arra
utalt, hogy bels építészt alkalmaztak a tervezéshez. Sarah-nak is tet-
szett volna. Lloyd Laura hálószobája el tt is elment, amikor behozta a
komputert. Az egyszer faágy és a fonott sz nyeg éles ellentétben állt
ezzel a luxussal.
- Meg tudod csinálni, mire Andy hazaér? - kérdezte Laura.
Lloyd bedugta a billenty zet vezetékét a f egységbe és egy kon-
nektort keresett.
- Megteszem, amit lehet - mosolygott. - Néha szemét meló tud
lenni egy PC elindítása.
Talált egy konnektort egy sz ke hajú fiatalember fényképe mögött:
Khalid volt az, felismerte a meghallgatáson készült felvételr l.

234
 - Hozzálátok a vacsorához - mondta Laura, és elindult kifelé. -
Remélem, szereted a báránybordát.
- Nem élhetek vissza a vendégszereteteddel kétszer egymás után.
Laura visszafordult és kezét a férfiéra tette.
- De igen, és fogsz is, Lloyd. Gondolom, otthon babon és pirítóson
élsz, most, hogy a barátn d otthagyott.
Lloyd felnevetett. Laura ebéd közben kérdésekkel bombázta a ma-
gánéletér l.
- Bab-e meg pirítós? - mondta megjátszott yorkshire-i tájszólásban.
- Nem addig a, kislány - az vóna csak a luxus. A vacsorám f részpor-
ral t tött hurka, mellé meg hónapos szaft, kenyérhaj, oszt utána még
kitörlöm a tányért - remekül utánozta a klasszikus „Gyerekkorom-
ban" Monty Python-jelenetet, és Laura a nevetést l könnyes szemmel
ment ki a konyhába.
Végül beindította a gépet, de a korábbi tulajdonosok teljesen letö-
rölték a winchestert, még az operációs rendszert is. Mire újra instal-
lálta a DOS-t és konfigurálta a rendszert, Jeff Harcourt megérkezett és
elkezdett hadakozni a kertben a feny fa rönkjével.
Laura dugta be a fejét az ajtón:
- Van kávé, ha pihenni akarsz egy kicsit.
-Jó ötlet - mondta Lloyd és követte a konyhába.
Laura átöltözött, ami érthet , gondolta a férfi, de azt már sajnálattal
látta, hogy a konty is visszakerült a helyére.
A mosogató mellett állva a kávéját iszogatta és Laurával beszélge-
tett, miközben a n a zöldségeket tisztította. A konyhaablak a kertre
nyílt, ahol Jeff Harcourt dolgozott a gyengül fényben. Tegnapi bal-
esete semmi nyomot nem hagyott rajta. André a gyepen biciklizett,
még mindig iskolásruháját viselve. A kerekek mély nyomokat hagytak
a puha talajban, úgyhogy Laura kinyitotta az ablakot és rászólt, hogy
maradjon az utakon.
- Borzasztó tud lenni azzal a biciklivel - panaszkodott Lloydnak,
amikor becsukta az ablakot. - És még én mondtam neki, hogy ne za-
varjon, amíg nem végeztél.
- Te jó ég! - Lloydnak elállt a lélegzete.
Laura követte döbbent tekintetét és felnevetett. André most a kes-
keny kerítésfal tetején volt, nagyon lassan hajtott és tapasztaltan ug-
ratta át a kerekeket a tavalyról maradt elszáradt növények maradvá-
nyain.
-Mondtam neked, hogy borzasztó tud lenni. Régebben ezzel ha-
lálra rémítette a szomszédokat meg engem, de most már hozzászok-
tunk.
A lány most egy olyan részhez ért, ahol a fal megfagyott és szét-
mállott, s csak egy nagyon keskeny párkány maradt a kerekeknek;
André mégis hibátlan pontossággal haladt keresztül a málladozó sza-
kaszon.
- Még sohasem láttam hasonlót - jelentette ki Lloyd.
- Dehogynem - felelte Laura. - Még nem láttad azokat a hegyi bi-
ciklis kölyköket a tévében.
235
 - Soha nem esik le?
- Nem bizony. Bár jót tenne neki.
Lloyd megitta a kávéját.
-Jobb lesz ha folytatom - mondta és elindult kifelé. - Még tíz
perc.
Leült a számítógép elé, és írt néhány segédprogramot, hogy
könnyebben belehessen tölteni a játékokat - az átlagos PC-k operáci-
ós rendszere körülbelül olyan felhasználóbarát, mint egy sarokba szo-
rított patkány. Már majdnem kész volt, amikor hallotta, hogy Jeff Har-
court és André belép a konyhába. Miután Laura kifizette Jeffet és el-
búcsúzott t le, anya és lánya néhány percig a konyhában maradt be-
szélgetni. Mint mindig, most is f leg Laura beszélt. Vidámnak és ele-
vennek t nt a hangja. Lloyd minden játékot megvizsgált, hogy jól töl-
tötte-e be a gép. Aztán valami mozgást látott a szekrényajtón lév tü-
körben. André volt az, a nyomában Laurával, aki látni akarta, milyen
érzésekkel fogadja lánya az új szerzeményt.
- Helló, Lloyd - mondta André. Amennyire kifejezéstelen hangjá-
ból meg tudta ítélni, a lány örült neki.
- Szia, Andy. Tetszik a számítógép, amit anya vett? Jó, mi?
André mellé állt és a színes monitort vizsgálta.
- Nagy - mondta közömbösen.
- Nagy, és sokkal könnyebb használni, mint az én laptopomat.
Nem örülsz?
A lány nem válaszolt.
Csalódottság jelent meg Laura arcán.
- Magatokra hagylak vele - mondta halkan és visszament a kony-
hába.
Lloyd azon t dött, vajon hány hasonló csalódást kellett átélnie
az évek során. André mellette állt és figyelte, ahogy befejezi a se-
gédprogramokat.
- StarGlider? - kérdezte.
- A többi játék között van, amit anya vett ma neked. Nagyon sze-
rencsés vagy, kisasszony. Nekem senki nem vett ilyesmit sráckorom-
ban.
A lány nem válaszolt, hanem, nyilvánvalóan nem tör dve jelenlé-
tével, levetette a szoknyáját, a blúzát és a harisnyáját. Lloyd els gon-
dolata az volt, hogy kimegy a szobából, mint ahogy meg is tette vol-
na, ha André a fehérnem jét is leveti, de aztán inkább maradt, és to-
vább beszélt, nem zavartatva magát.
- Rögtön betöltöm a StarGlidert, Andy - jegyezte meg könnyedén,
és megkönnyebbült, amikor a lány egy melegít be bújtatta hosszú és
meglep en formás lábát. Nem is volt olyan esetlen - csak nagyon
magas és karcsú. ,
- Itt van egy botkormány és egy egér, ezekkel sokkal könnyebb lesz
játszani.
Megmutatta neki, hogyan kell használni ket. Nem okozott neki
problémát megérteni, hogy az egérrel az asztalon tett vízszintes moz-

236
dulatok a képerny n függ leges mozdulatoknak felelnek meg, mint
ahogy a botkormány egyszer mozgásai sem jelentettek gondot.
- Nagyon jó, Andy - mondta, amikor a lány az egeret használva
szétl tt egy tankot az egyik háborús játékban. - Tudod, jó néhány
munkatársam már lemondott arról, hogy valaha is normálisan tudja
használni az egeret.
Már nem lep dött meg ösztönös ügyességén. Lassan egy elmélet
kezdett benne kialakulni, miszerint Andrének különleges tehetsége
van a térbeli érzékeléshez. Azonnal otthon érezte magát bármiben,
aminek köze volt a térbeliséghez és a mozgáshoz. Azt nem tudta,
hogy ennek mi köze volt a többi képességéhez, de meg volt az a kel-
lemetlen érzése, hogy van egy közös nevez - valami annyira alap-
vet , hogy majd a fejét veri a falba a vaksága miatt, ha egyszer vélet-
lenül rábukkan.
A lány mellette állt és figyelmesen nézte, ahogy a gyári lemezr l
átmásolja a StarGlidert a winchesterre. Elindította a programot, és a
monitoron megjelent a StarGlider fényes, színes bevezet képe. And-
ré örömében felkiáltott és átölelte Lloyd nyakát. Nem annyira a szán-
dékosan provokatív mozdulat ijesztette meg Lloydot, amellyel a lány
a mellét az övének nyomta, hanem a szenvedélyes, bár ügyetlen és
tapasztalatlan csókja. Még a nyelvét is megpróbálta bedugni a szájá-
ba.
A rohadt életbe! Most mit csináljak?
Határozottan eltolta magától, a lány pedig látta a szeméb l, hogy
haragszik.
- Ilyet nem szabad csinálnod, Andy - mondta szigorúan és megfe-
nyegette az ujjával. - Ki tanított meg így csókolózni?
A zöld szem közömbös maradt.
- Barát.
Valószín leg egy helybeli fiú - gondolta -, aztán meggondolta ma-
gát amikor látta, hogy a lány Khalid bekeretezett fényképére néz.
Ebédnél Laura beszélt az Al Karni családhoz f viszonyukról és
arról, hogy Khalid milyen gyakran járt náluk - legutóbb nem sokkal
azel tt, hogy az összes irakit kiutasították az országból.
- Hálából - mondta André.
Kicsit megölelte, hogy lássa, nem haragszik.
- Egy puszi az arcra elég. Vagy mondd, hogy köszönöm. És még
egy dolog, Andy: nem szabad úgy levetk zni, ahogy te csináltad, ha
egy idegen is van a szobában.
- Nincs idegen.
Mintha egy kis szemrehányás lett volna máskor színtelen hangjá-
ban.
- De én az vagyok. Ha anyun kívül valaki más is van a szobában,
ne vetk zz le el ttük. Soha többet. Érted?
A lány bólintott.
Lloyd furcsán nézett rá. Örült és egy kicsit meg is lep dött, hogy
mekkora el rehaladást ért el a vele folytatott kommunikációban.

237
 Aztán eszébe jutott Laura meglepetése, amikor André megcsókolta t,
miután megengedte neki, hogy használja a Compaqot.
- Ezt a sok mindent anyu vette neked. Nem gondolod, hogy meg
kellene neki köszönni? Megölelni és adni neki egy puszit?
A lány egyre csak t nézte. Lloyd mindent megadott volna érte, ha
megtudhatná, mi jár a fejében.
- Gyerünk, Andy - mondta határozottan, az ajtó felé fordította és
gyengéden meglökte. - Menj és köszönd meg anyunak.
A lány kiment a konyhába. Lloyd a winchesterre másolta a mara-
dék játékprogramokat és néhány perccel kés bb bement a konyhába,
hogy visszahívja Andyt, és megmutassa neki a komputer használatát.
Laura egyedül volt, a t zhely mellett állt. Nem fordult meg, amikor
belépett, ezért odament hozzá, s látta, hogy könnyek folynak végig
az arcán. Rögtön tudta, mi a baj. Vagy inkább éppen ellenkez leg.
Megölelte a derekát és megszorította - ez nem az óvatos próbálkozá-
sok ideje volt. Örömmel látta, hogy nem próbált meg ellenállni.
- Megköszönte... - suttogta Laura. - El ször...
Lloyd magához szorította.
- Nem szabad hibáztatnod. Soha nem értette meg. És te mondtad,
hogy anyák napjára vett virágot. Csak egy kis bátorításra volt szük-
sége.
Laura bólintott.
-Gondoltam, hogy te voltál. Bejött, megölelt és megcsókolt. Ilyen
sok év után... Nem mintha valaha is vártam volna hálát. Azt érdem-
lem meg a legkevésbé. De amikor téged megcsókolt tegnap... - habo-
zott, nem találta a szavakat. - Jó hatást teszel rá, Lloyd. Talán meg-
fosztottam a helyes nevelést l... Talán újra férjhez kellett volna men-
nem...
Lloyd szerette volna megcsókolni a nyakát: az az ostoba konty
megkönnyítette volna. De a visszautasítástól való félelem miatt nem
tette.
- Butaságot beszélsz. Kedves és szeret anyja van - akit l a leg-
jobb nevelést kapta a világon. - Szavai újra megríkatták Laurát. A férfi
letépett egy papírtörülköz t a hengerr l, és gyengéden megtörölte a
arcát. - Ejnye, kislány. Csak egy papír zsepkend m van e. Többre
nem telik a pínzemb l.
Laura hirtelen rámosolygott.
- Nagy bolond vagy te, Lloyd Wheeler. Hogy köszönhetem meg
neked valaha is?
- Megengeded, hogy bemutassam neked és Andynek Ted Pren-
tice-t? Újra találkozni szeretne Andyvel és bocsánatot kérni a meg-
hallgatás miatt.
- Nincs miért. Végül is örültem, hogy nem használták fel Andyt.
Akkoriban szerettem volna a nyilvánosságot, hátha sikerül találni va-
lakit, aki meg tudja gyógyítani. De most már kezdem megérteni, hogy
még legalább tíz évig lehetetlen gyógymódot találni rá.
- Soha nem szabad feladni a reményt.

238
 -Tíz év után egyre könnyebben megy... Rendben - megengedem,
hogy összehozd a találkozót.
- Elnézést, ha túl kíváncsiskodó lennék, de van Andynek fiúja?
Érezte, hogy Laura megmerevedik.
- - Istenem, dehogy. Miért kérdezed?
-És Khalid?
Kicsit habozott, miel tt felelt volna.
- Együtt voltak gyerekek. Együtt játszottak, együtt bicikliztek. Min-
dent együtt csináltak, amit a gyerekek csinálni szoktak.
És valószín leg néhány olyan dolgot is csináltak együtt, amit nem
lett volna szabad, gondolta Lloyd.
- Nem könnyen teremt kapcsolatokat - folytatta Laura védekez en.
- Elég nehéz volt kialakítani a kett nk kapcsolatát. És ahogy hallom,
Jackónál is alig beszél a többiekkel. Csak bemegy, hallgatja a wurlit-
zert és a fél zsebpénzét kólára költi. Miért kérdezed?
Lloyd megvonta a vállát.
- Csak úgy. Olyan helyes kölyök, csak érdekelt.
Kérdés: Hogyan mondod meg egy anyának, hogy a még a szélt l is
óvott, tizenhat éves lánya lehet hogy már nem sz z. Válasz: sehogy.
El ször is: lehet, hogy tévedsz; másodszor: nem számít, hacsak a
lány nem terhes; harmadszor: semmi közöd hozzá. Úgyhogy csukd
be a szád és ne szólj egy szót sem.

80
Benny Straw tiltakozásra nyitotta a száját, de Max túl gyors volt. Az
egykori katonatiszt pontosan tudta, mit kell tennie. El relépett, meg-
fogott egy gyér szürke hajcsomót és hátrarántotta a férfi fejét. Aztán
alulról felfelé meglendítette a kezét. A hosszú csavarhúzó áthatolt
Benny állkapcsán, keresztülment a szájpadláson - ahol a csont a leg-
vékonyabb - és behatolt az agyba. A mozdulat olyan er s volt, hogy
amikor a csavarhúzó hegye elérte a koponya tetejét, majdnem fel-
emelte a földr l Benny Straw-t.
Leo Buller egyszer azt mondta Maxnek, hogy az emberi agy meg-
döbbent en nagy károsodást is kibír anélkül, hogy a tulajdonosa bele-
halna. Max még soha nem ölt csavarhúzóval - a kést kedvelte, mert
az gyors és csendes -, ezért nem bízott semmit a véletlenre. Megfog-
ta Benny kabátjának szárait, hogy talpon tartsa és a portás állkapcsát
támasztékul használva el re-hátra mozgatta a csavarhúzót. De nem
volt rá szükség: Benny Straw nem fuldoklott, rúgott vagy küzdött:
meghalt. Támadójának egyetlen döfése végzett vele.
Max mindkét kezével megragadta a csavarhúzó nyelét, összeszedte
erejét és felemelte Benny testét, ami úgy lógott rajta, mint egy tetem
a vágóhídi kampón. Visszavitte a nappaliba és ledobta egy ócska fo-
telba a tévé elé. Kirántotta a csavarhúzót, amit l a portás feje el rebu-
kott, mintha csak bólintott volna. Max meglep dött, hogy milyen ke-
vés volt a vér - csak néhány csepp hullott a halott piszkos alsóingére.
239
Lehet, hogy a csavarhúzó hatásosabb, mint a kés; az biztos, hogy
könnyen ment. Ellen rizte az öltönyét: patyolattiszta volt. Úgy vélte,
hogy áldozatának szíve azonnal megállt. Egy tökéletesen kivitelezett
gyilkosság.
Ez tetszett neki.
Visszament az irodába és kihúzta az íróasztal fiókjait. A rend rség
azt fogja hinni, hogy a betörés és a gyilkosság egy profi munkája volt
- ami bizonyos értelemben igaz is. Talált egy perselyt, tele aprópén-
zekkel. A gyilkos fegyverrel kinyitotta és egy maréknyi pénzdarabot
szétszórt a szobában. Megmerevedett, amikor kintr l lépteket hallott,
de aztán a léptek eltávolodtak. Megcsörrent a telefon is, de az üze-
netrögzít bekapcsolt és elintézte a hívást. Megcsinálta a zárat és
még egyszer gondosan körülnézett, hogy nem feledkezett-e meg vala-
mir l. A monitoron a parkoló üres volt. Max arra gondolt, milyen iro-
nikus, hogy a biztonsági kamera a b nt segíti. Kilépett a lakásból, és
bezárta maga mögött az ajtót.
Kisétált az útra és közben azon gondolkodott, hogy látja-e valaki a
lakásokból - de nem aggódott túlságosan, és eszébe sem jutott körül-
nézni. Az csak bajt hozna rá. Néhány évvel korábban volt egy film az
ITV-n, a címe Elefánt volt. Nem volt valami nagy film; igazából csak
néhány Észak-Írországban történt gyilkosság megfilmesítése volt. Az
id nagyrészt azzal ment el, hogy a kamera a merényl útját követte
a gyilkosság színhelyére. A gyilkosok minden esetben átlagos kinéze-
emberek voltak, akik átlagos utcákon sétáltak, átlagos boltokba és
átlagos irodákba nyitottak be, aztán kivették zsebükb l a fegyvert és
tartalmukat áldozataikba ürítették. Aztán sarkon fordultak, és megis-
métl dött a korábbi átlagos jelenetsor - átlagos utcákon hazasétáltak
átlagos otthonaikba. Nem ugráltak árnyékból árnyékba, nem voltak
menekül autók, csikorgó kerekek és nem volt zene. Csak átlagos,
hatásos gyilkolás. És egyetlen járókel sem figyelt fel rájuk; pont úgy,
ahogy Maxre sem figyelt fel senki.
Elért a kocsijához, beült és levette a keszty jét. Kés bb majd elége-
ti ket, de egyel re a keszty tartóba kerültek. Megnézte a térképet és
kiválasztott egy útvonalat Durston Woodba. Aztán gondosan össze-
hajtogatta a térképet és beindította a motort.
Nagyon sikeres nap volt, és még nem volt vége.

81
Lloyd segített Laurának leszedni az asztalt, amikor André megjelent
az ajtóban. A küszöbön állt és Lloydot nézte, de nem szólalt meg.
- Valami baj van, Andy? - kérdezte Laura.
- Játék megállt - felelte, zöld szemét nem véve le Lloydról.
- Melyik? - érdekl dött a férfi.
- Repül s játék.
- Úgy látszik, lefagyott - mondta Lloyd és megtörölte a kezét. -
Némelyik repül szimulátor csúnyán viselkedik.
240
- Nézz utána - mondta Laura - Addig én ezt befejezem.
Lloydnak nem állt szándékában újra egyedül maradni Andréval a
lány hálószobájában.
-Talán jó lenne, ha neked is megmutatnám, hogy kell újraindítani
a gépet - mondta könnyedén Laurának. - Nem leszek mindig kéznél.
Laura mintha mondani akart volna valamit, de aztán meggondolta
magát és bólintott.
-Oké.
Mindhárman André szobájába mentek. Lloyd leült a számítógéphez
és elmagyarázta a két n nek, hogyan kell újra bekapcsolni a gépet és
elindítani egy programot. Az iskolában, ahol Laura tanított, volt né-
hány BBC komputer, így ismer s volt neki a dolog. André azonban
elunta magát. Betette a kazettát a képmagnóba és leült az ágyára fil-
met nézni. Richard Strauss Imigyen szóla Zarathustrájának dallamai
töltötték be a szobát.
-A 2001 - jegyezte meg Lloyd Laurának, miközben azt mutatta
meg, hogyan kell alkönyvtárat csinálni a winchesteren és hogyan kell
bele file-okat másolni.
- Kíváncsi vagyok, mit ért meg bel le. A vége engem összezavart,
mikor el ször láttam.
- Rossz!
Laura és Lloyd megdöbbenve nézett fel Andrére. A lány a tévé kép-
erny jére meredt és szemmel láthatóan magánkívül volt.
- Mi a baj, Andy? - kérdezte Laura.
- Rossz! - André hirtelen felugrott és közelr l nézte a tévét. - Min-
den rossz! - kiáltotta. - Rossz! Rossz! Rossz!
Megkínzott arckifejezése pontosan olyan volt, mint amikor a szin-
gapúri járat földet ért a Heathrow-n. Laura gyorsan reagált. Hosszú
évek tapasztalata megtanította rá, hogy az azonnali cselekvés meg
tudja akadályozni a roham kirobbanását. Gyorsan karjába vette a lá-
nyát, és kedvesked szavakat suttogott neki, de hangja nem állította
meg a hirtelen feltör könnyeket. Andréb l megdöbbent en rövid id
alatt lett fiatal n l szeretetre és védelemre szoruló kisgyermek. Lau-
ra intett Lloydnak, hogy kapcsolja ki a tévét. A képerny n éppen a
film gyönyör nyitó képsora pergett, amelyen a Nap, a Föld és a Hold
varázslatos vonalban állt, s a Nap felemelked ben, növekv félhold
alakban meleget és fényt hozott gyermekeinek - a Naprendszer boly-
góinak.
Lloyd megállította a magnót és kikapcsolta a tévét. A két n höz for-
dult. André még mindig anyja vállára borulva zokogott. Laura gyen-
géden ringatta és közben a haját simogatta. A zokogás lassan elhal-
kult.
-Erre van szüksége, ha ilyesmi történik - mondta Laura halkan. -
Meg kell szüntetni azt, ami felizgatja, és becézgetni, bátorítani kell.
Ez mindig hat.
Lloyd kivette a kazettát a magnóból, és a homlokát ráncolta.
- De miért izgatja fel egy film?
- Nem tudom. Eddig nem történt ilyesmi.
241
 Egy gondolat villant át Lloyd agyán.
- Hacsak... Nem - ez ostobaság.
Laura ránézett, miközben még mindig a lánya haját simogatta.
- Hacsak mi?
- Hülyeség. Nem valószín , hogy egy hiba a filmben így feliz-
gatná.
- Mi a csodáról beszélsz?
- A 2001 elején van egy hiba. Nem is annyira hiba - inkább a m -
vészi szabadság érvényesítése. A nyitó kép a bolygókkal a puristák
szerint nem teljesen helyes, mert a Nap az állatövi síkon kívül t nik
fel.
Laura értetlenül nézett rá.
- Mi a csodáról beszélsz? - ismételte meg.
Lloyd elgondolkodva elmosolyodott.
- Felejtsd el, elkalandoztam. - Letérdelt a két n mellé. - Lassan
elcsendesedik.
- Erre van szüksége. Hogy megöleljék és biztonságban érezze ma-
gát.
- A szingapúri járaton miért nem sikerült?
Az emlék fájdalmat hozott Laura tekintetébe.
- Nem tudom - vallotta be. - Ez mindig is aggasztott.
Lloyd nagyon gyengéden megérintette André vállát. A lány reakció-
ja mindkett jüket megdöbbentette. Hirtelen elengedte Laurát, Lloydra
vetette magát és belekapaszkodott. Laura tekintete kett s érzelemr l
tanúskodott: André még soha nem fordult ilyen állapotában senki
máshoz, csak hozzá. De a lány remegése megsz nt, megnyugodott és
ez számított igazán.
Lloyd érzelmei is zavartak voltak, miközben magához szorította a
most már elcsendesült lányt. De egy gondolat világosan kiemelkedett
a többi közül: ha volt valami, amiért érdemes élni, akkor az nem
más, mint osztozni Laurával ennek a furcsa lánynak a védelmében a
durva, ellenséges, értetlen világgal szemben.

82
Már majdnem éjfél volt, amikor Max Godalmingnál ráfordult az
A281-es útra és követte az útjelz táblákat Plainstow felé. Negyed óra
múltán kanyargós vidéki utakon találta magát, ahol a jelz táblák alig
észrevehet magasságban voltak tölgyfa oszlopokra er sítve, nyilván
a hintók kocsisainak kedvéért. Kétszer is megállt, hogy ellen rizze a
térképet, mire megtalálta Durston Woodot.
Nem hajtott be a telepre, hanem megállította BMW-jét egy névte-
len utca végén, a többi kocsi mellett, a házak sora el tt. Bezárta az
autót és határozott, gyors léptekkel elindult. Egy nézel környékbe-
li ingázónak t nhetett, aki egy kés esti egészségügyi sétát tesz.
A séta több id t vett igénybe, mint gondolta, mert a 16-os szám
egy kis utca végén volt, amit el ször nem is vett észre. Közvilágítás

242
nem volt ebben a kis utcában - ami nagy el ny. S ami még jobb, a
ház maga is sötétbe burkolózva állt egy hosszú kocsifeljáró végén.
Hátránya azonban ennek is volt, mégpedig hogy nem tudta kivenni
az elrendezését, csak ha közelebb ment.
Lelassította a lépteit és mérlegelte a lehet ségeket. Elmenni egé-
szen a házig kockázatos - de a jó tévézésbe belefér a kiszámított koc-
kázat. És neki csak egy rövid felderítésre volt szüksége.
Elindult a kocsifeljárón - és meglátta Lloyd Lotus Super Sevenjét.
A környék választói listája csak egy szavazásra jogosultat jelzett a
Durston Wood 16 alatt - Laura Normanville-t. Lehetséges, hogy egy
nek ilyen kocsija van? Valószín tlennek tartotta. Hirtelen fények
gyúltak a ház halljában és kinyílt a bejárati ajtó. Max lábujjhegyen
egy bokor mögé osont.
Egy n i hang jó éjszakát kívánt egy férfivendégnek.
A fenébe! Ez azt jelenti, hogy a kocsi a látogatóé. Max gyorsan és
hangtalanul elhátrált a kocsi közeléb l, ügyelve arra, hogy az autó
mindvégig közte és a beszélget pár között maradjon. Fél térdre
ereszkedett egy fagyalsövény mögött, és várt. A föld szerencsére nem
volt saras, de érezte, hogy a nedvesség átszivárog az öltönyén.
A fenébe!
Pontosan hallotta minden szavukat.
- Remek nap volt, Lloyd - mondta a n . - Köszönök mindent, amit
Andyért tettél.
- Semmiség - felelte a férfi. - Igazán nekem volt öröm. De attól fé-
lek, a kocsi fel fogja ébreszteni.
Laura nevetett.
- Alszik, mintha fejbe vágták volna - nem fog felébredni semmire.
Minden nálad van? A kazetta?
- Minden itt van épségben. - Szünetet tartott. - És Laura - holnap
els dolgom lesz, hogy felhívom Ted Prentice-t. Tudom, hogy na-
gyon szívesen találkozna Andyvel - valószín leg néhány napon belül
el akar majd jönni. Rendben van?
Max hallotta a vidámságot a hangjában.
- Rendben.
Nem volt csók az ajtóban. Egy barátságos intés és egy pár „viszlát"
után a férfi beszállt a kocsiba és beindította a motort.
Max bebújt a fagyaisövény közé, ahogy a Lotus végigtolatott a ko-
csifeljárón. Most várjunk és nézzük meg, melyik a n hálószobája.
Néhány perc múlva az egyik szobában kialvó fény megválaszolta a
kérdést. Ezután már egyszer volt megállapítani, melyik André háló-
szobája. A tejüveg ablak nyilván a fürd szobáé; a helyiség, aminek a
falán lefolyók vezettek keresztül, csak a konyha lehetett. A nappali a
ház másik oldalán volt - erre az erkélyajtó utalt. Csak a bal oldali ab-
lak lehetett a gyerek hálószobájáé. A házat beton vette körül a fal tö-
vében - nincs homok, így a lábnyomok miatt sem kellett aggódni.
Óvatosan egészen a házig lépkedett és bicskájával megvizsgálta az
ablakkeretet. Egy er s nyomás elég volt, hogy a kés éle majdnem há-
rom centire behatoljon a fába. Egyre jobb.
243
 Max visszament a kocsijához és eltöprengett a tapasztaltakon. A
hely eldugottsága nagy el ny persze, de André Normanville elrablása
így is gondos tervezést igényel. Minden apróságot el re kell látni.
Az ilyen kihívásokat szerette.

83
1991. március 15.

Peter Barber közegészségügyi ellen r volt és éppen azt kívánta, hogy

valami más, biztonságos foglalkozást választott volna, mondjuk hibás
kézigránátok szerelését. Kicsavart testtartásban állt egy létra tetején,
félig bebújva a Kimmeridge Ház falburkolatának egyik sötét, sz k
nyílásába. Max és a titkárn lent állt és a létrát tartotta, de akár el is
vehették volna, mivel annyira szorosan fogta a rés. Hogy még
rosszabbb legyen, a gázmaszk lassan megfojtotta, a véd szemüveg
pedig egyre jobban bepárásodott. Mindent egybevetve, nem volt va-
lami jó közegészségügyi ellen rnek lenni.
Valahogy sikerült az állával a lámpát a gyanús szigetel falra irányí-
tania. Valami ellenszenves rostos anyagot vizsgált, amit az el bb vett
ki a szigetel falból a csipeszével. Eddig csak egyszer látott ilyet egy
lepecsételt Petri-csészében, még a tanfolyamon. A csészét úgy adták
egymásnak a diákok, mintha bomba lett volna. Megtörölte a szem-
üveg belsejét, és úgy látta, hogy a szálak határozottan kékes szín ek.
Ez rossz hír. Meglökte a lámpát, hogy mélyebbre bevilágítson a fabur-
kolat alá. A szigetel oldalán a következ felirat állt: DÉL-RHODESI-
AI TERMÉK.
Ez még rosszabb.
A máskor oly egyszer mozdulatot, amivel a szálakat a m anyag
zacskóba dugják és lepecsételik, most az eltökéltségnek a természet
fölött aratott diadalának érezte.
-Lemegyek! - kiáltotta a lentiek figyelmeztetéséül. Porfelh t ka-
varva kihátrált a résb l és a helyzethez méltó komolysággal lejött a
létrán.
- Nos? - kérdezte Max.
Peter levette a maszkot meg a szemüveget, és felmutatta a m a-
nyag zacskót. A mintát az íróasztal lámpája alá tartotta és megvizsgál-
ta.
- Azt hiszem, rossz hírek, Mr. Shannon. A szigetel anyag bizo-
nyosan kék azbeszt.
- A fenébe - sóhajtott fel Max. - Ez nem az én szakterületem, szó-
val veszélyes?
- Nagyon veszélyes. Ez afrikai krokidolit azbeszt - a legrosszabb faj-
ta. A szálak nemcsak allergiát okozhatnak, hanem tüd rákot és me-
sothelomiát is.
- Az mi? - kérdezte Helen Frost aggódva.
- A mesothelomia? Tüd daganat. Kérem, ne aggódjanak - a burko-

244
lat szorosan zár, úgyhogy nem valószín , hogy a szálak kiszabadul-
tak. Visszamegyek az irodámba, Mr. Shannon, és elküldöm a cégek
névsorát, melyek foglalkoznak kék azbeszttel. Teljes vizsgálatot kell
végezni. - Felnézett a falburkolatra. - Lehet persze, hogy csak egye-
dül ott használtak kék azbesztet. De közben az összes itt folyó mun-
kát fel kell függeszteni.
Max a súlyos helyzetnek megfelel en, aggodalmasnak látszott.
- Meddig tart, mire megjön a közegészségügyi igazolás?
- Nehéz megmondani. Egy hét. Két hét.
Max káromkodott.
- Ilyen rövid id alatt lehetetlen átvinni máshová a laborokat és a
felszereléseket. - Egy pillanatig gondolkodott, majd úgy t nt, határo-
zott. - Nincs mit tenni, be kell zárnunk. - A titkárn höz fordult. - Ké-
rem, ne felejtse el, Helen. Mondja meg mindenkinek, hogy ebéd után
rakjanak el mindent és menjenek haza, és hétf ig ne is jöjjenek
vissza. Mondja meg nekik, hogy majd jelentkezem, és hogy termé-
szetesen teljes fizetést kapnak.
-Azonnal, Mr. Shannon. - Helen elment, hogy közzétegye az
örömhírt.
- Nagyon örülök, Mr. Shannon, hogy ilyen felel sségteljesen visel-
kedik - mondta Peter. - Így nem kell hatósági kiürítési határozatot
küldenem.
-Talán a feleségemnek küldhetne egyet, hogy végre elköltözzön
egy motelbe - mondta Max elkeseredetten. - Nem kellene valami hi-
vatalos figyelmeztetést kitenni a kapura?
- Meglesz - ígérte Peter.

Leo Butler ebéd után jött be az irodába. Az ablakhoz lépett és lené-

zett az üres parkolóra.
- Olyan ez a hely, mint egy hullaház - morogta maga elé.
- Nagyszer - mondta Max, fel sem nézve az el jegyzésekb l,
amiket a zsebszámítógépébe táplált be. Társa viselkedéséb l rájött,
hogy valami nyomja a lelkét. Nem kellett hozzá zsenialitás, hogy ki-
találja, mi az. - A kis fortélyom remekül sikerült, nem gondolod? Mi-
énk a ház a héten, és senki nem sejti. Lehetne ennél jobb?
- Egy vagyonba fog kerülni.
- Ez a baj ezzel az országgal - felelte Max. - A beruházási kedv
hiánya.
- Én ezt nem csinálom tovább.
- Ha úgy akarod.
Leo megfordult és lenézett a társára, aki zavartalanul dolgozott to-
vább a számítógép billenty zetén. Uramisten - Max Shannon néha
dühít tud lenni.
- Mi az ördögöt jelent az, hogy „ha úgy akarom"?
- Pontosan azt.
-Az isten szerelmére, Max - emberrablásról és gyilkosságról van
szó. EFSZT-s agyvizsgálatot fogunk alkalmazni, méghozzá különösen
veszélyes izotóppal.
245
 - Ami gyors és pontos eredményeket hoz.
- Ami húsz évet hoz!
Max kinyitotta az egyik fiókot és el vett egy nyomtatványt. A tudós
bizalmatlanul kezdte böngészni.
- Mi ez?
- Olvasd el, Leo. Az együttm ködés felbontása. Te kérted, hogy le-
gyen ilyen záradék - most felhasználhatod. Mivel a te hozzájárulásod
az együttm ködéshez szellemi volt, és nem anyagi, elsétálhatsz a
végkielégítéssel, és többé semmilyen kötelezettséged nincsen.
- Szükséged van rám, Max.
Max nyájasan rámosolygott.
- Nos, bizonyosan szükségem lesz valakire, ha te már nem leszel a
partnerem. Valakire, mint mondjuk Nils Perelmann.
Gy lölt riválisának neve hallatán Leo elsápadt a düht l. A svéd
neuropatológus egyszer megel zte a melatonin receptorok diszfunk-
ciójáról szóló publikációjával - ami nemzetközi elismertséget hozott
neki, és ami még sokkal fontosabb volt, legalábbis Leo számára, b -
kez juttatásokat a kutatásokra a La Roche-t l. Itt volt az ideje hogy
megmutassa Maxnek, hogy nem d l be a blöffjeinek, és hogy nem
manipulálhat mindenkit úgy, ahogy csak akar.
- Perelmann nem szívesen dolgozna egy egyenruha számára, úgy-
hogy gondold meg még egyszer, Max.
Max felsóhajtott, a papírjai között kutatott, majd egy faxot adott át
társának. Perelmanntól jött. A svédet nagyon érdekelte Max óvatos
ajánlata, és azt írta, hogy készen állna bármikor Londonba repülni to-
vábbi megbeszélésekre.
A fax kiesett Leo kezéb l. Újra legy zték. A világméret gazdasági
visszaesés hatására véget értek azok az id k, amikor egy magafajta
jónev tudós egyszer en besétált egy egyetemre és professzori kated-
rát vagy tanszéket kapott, meg a vele járó pénzeket. Elkapta Max mo-
solygó tekintetét.
-Ma este - mondta és barátságos hangja ellenére érezni lehetett
benne a nem is nagyon rejtegetett gy zelmet.
- Ma este! Ilyen hamar?
- Ma este - ismételte meg Max.
Leo megfordult és szó nélkül kiment a szobából. Max felemelte a
faxot és csodálattal nézett rá. Tervezés - ez a lényeg. Ne hagyj ki
semmilyen részletet. Egyszer részleteket, mint például - Nils Perel-
mann egy igazi faxának számát és aláírását felhasználva - fénymáso-
lóval készíteni egy hamis üzenetet. A fénymásolatot aztán bele lehet
tenni a faxba, és a készülékben lév másoló segítségével az ered-
mény úgy néz ki, mint egy eredeti fax, faxpapíron.
Ilyen egyszer .
Max biztos volt benne, hogy a terv többi része is így fog m ködni.
 84
Lloyd korán kelt, kilencre bement az irodájába, és egyik els dolga az
volt, hogy felhívja Ted Prentice-t.
- És mire várunk? - mordult fel Prentice. - Gyere el értem!
Miután felhívta Laurát, hogy megkérdezze, nem bánja-e, hogy egy-
más után kétszer is felborítják a napjukat, Lloyd beszállt a kocsiba, s
elindult az epsomi Horton Manor Gyermekklinikát érintve Durston
Woodba.
Mikor odaértek, Ted Prentice hangosan panaszkodott, hogy a Lo-
tusban nincs f tés és megkockáztatta azt a véleményt, hogy aki ilyen
kocsit vesz, annak több a pénze, mint az esze. Laura azonnal meg-
kedvelte. Olyan ember volt, akib l szinte sugárzott az önbizalom; és
úgy t nt, Andrének is tetszik. Lloyd örömmel látta, hogy Laura már
nem viseli a kis kontyot. Remélhet leg nem is fogja többé.
Tipikus Asperger-szindróma, gondolta Prentice, amikor találkozott
Andrével: a kifejezéstelen arc, s ahogy keresztülnézett rajta, mintha
csak egy néhány méterrel mögötte lév pontra bámulna, mind erre
utalt. Csonka mondatok, az egyes szám els személy elhagyása szin-
tén - bár ez a legújabb tanítási rendszer nagyokosai szerint elfogad-
ható, úgynevezett panelbeszéd. Mindent egybevetve jó kommuniká-
ciós képességekkel rendelkezett André. Enyhén volt autista. Prentice
azonban pontos felmérést akart, és ehhez a tízperces kávézás és felü-
letes csevegés nem volt elég.
- Mrs. Normanville, vigye el Lloydot egy fél órára sétálni itt a kör-
nyéken - javasolta Prentice. - Jót fog tenni neki. Ez a sápadt egész-
ségtelen színe azért van, mert mindenféle pocsék ételen él.
- Fallabdában bármikor tönkreverlek - vágott vissza Lloyd.
- Eddig mindig ott voltam Andyvel a felméréseken - mondta Laura
kétked en.
- Itt az ideje, hogy szakítson ezzel a szokással, Mrs. Normanville -
mondta Prentice és Andrére kacsintott. - Ne aggódjon, tizenéves lá-
nyokkal egyedül maradni nem rémít meg egy ilyen vén krampuszt,
mint én.

85
Max a vásárlással elégedetten hajtott vissza a Kimmeridge Házba.
A Ford Granada kombiknak jók a menettulajdonságaik, és ezek meg-
rzésére az el tulajdonos is gondosan ügyelt. Jobban szeretett vol-
na sötétebb szín t, de a bordó is megtette. El ször természetesen ala-
posan megvizsgálta a kocsit, és tízpercnyi heves szópárbaj után még
ezer fontot le is alkudott az árából. Tíz percet utazott taxival a keres-
kedésig - legjobb, ha nem helyben vásárol - és készpénzben fizetett,
használt ötvenesekkel, miután hamis nevet adott meg a keresked -

247
nek. Ezután nehéz lesz megtalálni az autót, Leo egy teherautót java-
solt - Leónak, persze fogalma sincs az egészr l. Éjszaka egy felirat
nélküli teherautó szinte kereste a bajt: a legtöbb megyében a rend r-
ség rutinszer en megállította ket. És a kombiban b ven volt hely,
hogy elrejtsenek benne egy elaltatott gyereket.
Kihasználta a forgalmi dugót, hogy a zsebszámítógépébe bejegyez-
ze a vásárlást. A gépben volt egy speciális adattörl program, amit
írt, s amit három gomb lenyomásával azonnal el lehetett indítani.
Nemcsak kitörölte a könyvtármegjelöl ket, ami azt jelentette, hogy
az adatokat kés bb vissza lehetett hívni, hanem felülírta a teljes
RAM-ot is. Végignézte az aznap elvégzend feladatokat. Jobban sze-
rette volna, ha több idejük marad, ám ha Leo úgy dolgozik egész nap,
mint most, akkor még van is egy órájuk feleslegben.

86
Némán sétáltak. Lloyd nem akart csevegni, mert megérezte Laurának
a lánya iránt érzett aggodalmát. Kiértek a f útra és negyedmérföldnyit
mentek Jacko kávézója felé. Aztán Laura úgy döntött, hogy itt az ide-
je visszaindulni.
- Hagyjunk még néhány percet Tednek - javasolta Lloyd, amikor a
buszmegálló mellé értek. Jeff Harcourt esésének nyomai még mindig
látszottak a f ben. A megállóban leültek és Lloyd a szexuális tárgyú,
késsel bevésett feliratokon nevetgélt.
-A vidéki graffiti tovább tart, mint a városi jegyezte meg. - Késsel
nagyobb kárt lehet okozni, mint festékszóróval.
Laura körülnézett és halványan elmosolyodott.
-Az itteniek a Durston Wood-i ifjúsági klubnak hívják.
Lloyd nevetett.
- El is hiszem. Ahol a kondásfiúkból disznók válnak.
- Ezért vagyok annyira anyáskodó Andrével. Annyira sebezhet .
Lloyd már majdnem kérdez sködni kezdett a két motoros fel l, de
aztán meggondolta magát.
- Érthet - felelte. - Ha ezek a deszkák beszélni tudnának...
- Hát a feliratok alapján tudnak is.
Ezen mindketten nevettek.
- Az igazság az - mondta Lloyd óvatosan -, hogy én is aggódom
egy kicsit Andy miatt.
Laura furcsán nézett rá.
- Miért?
- Nehéz elmondani.
- Arra gondolsz, hogy beléd zúgott?
Lloyd meglepetten nézett rá.
- Te tudsz róla?
-Ne légy ostoba, Lloyd - persze hogy tudom. Nem vagyok vak.
Teljesen ártalmatlan dolog. Lassan feln .
- Azt hiszem, már feln tt.
248
 Megérezte a n hirtelen hangulatváltozását és azt kívánta, bárcsak
ne hozta volna fel ezt a témát.
- Hogy érted ezt? - faggatta Laura.
- Aznap, mikor hazahoztuk a számítógépet, levetk zött, pedig én
is a szobában voltam. Nem kért, hogy menjek ki, s t még csak lehe-
ségem sem lett volna rá.
Úgy t nt, Laurát nem idegesíti a dolog.
- Igen - gondoltam, hogy így történt. És?
- Megmondtam neki, hogy ez nem helyes. Az a lényeg, hogy
egyáltalán nem látszott rajta, hogy zavarná a dolog. - Habozott. - És
meg is csókolt.
- Engem is - mondta Laura. - Te noszogattad. Egy puszi, hogy
megköszönje a számítógépet. Na és?
- Ez nem olyan volt, mint egy puszi - mondta Lloyd komolyan.
- Akkor milyen?
A fenébe!
- Hát... Mint egy feln tt csók.
- Mennyire feln tt?
- Megpróbálta a nyelvét beledugni a számba.
Laura felállt.
- Nos - mondta röviden -, többre jutott, mint én.
Lloyd egy lépéssel lemaradt. Laura sietve haladt el tte.
- Ne harapd le a fejem, Laura, de eszedbe jutott már, hogy talán,
esetleg, Khalid és Andy kapcsolata túlment a testvéri szereteten?
Durston Wood felé tartottak. Laura gyorsabb Tempóra váltott, mint-
ha ezzel el tudná zni azt, ami nem akarta békén hagyni.
- Szerették egymást - mondta védekez en. - De ez természetes.
Öt éve ismerték egymást.
- De van még valami, amit nem mondtál el.
Laura lassított.
- Úgy érzem, üvöltenem kéne veled, és követelnem, hogy meg-
mondd, mire célozgatsz. Azért vagyok dühös, mert igazad van. Kha-
lid utoljára két hónapja volt nálunk. Januárban. Nem sokkal azel tt,
hogy el kellett hagyniuk az országot. Mikor visszajöttem a bevásárlás-
ból Guildfordból, tréfálkoztak, nevetgélve törülgették egymást a kö-
zös zuhanyozás után. Nem próbálták meg eltitkolni, így annak fog-
tam fel, aminek látszott - egy ártatlan élménynek. Most már nem va-
gyok benne olyan biztos. És lehettek más alkalmak is. Lehet ségük
volt b ven.
- És André szed tablettát? - kockáztatta meg a kérdést Lloyd, jól
tudva, hogy ez milyen veszélyes. Felkészült a legrosszabbra, de a várt
reakció elmaradt. Laura csak megrázta a fejét és Lloyd tekintetét ke-
rülve felgyorsította a lépteit.
Alig hallható moraj dübörgött végig a tájon, ami lehetett menny-
dörgés is, de mély és alig észrevehet volt, mint egy lemezjátszó re-
csegése. A megmagyarázhatatlan hang Lloyd ajkára forrasztotta a
szót, s megdermedt. Egy pillanatig arra gondolt, hogy talán csak kép-

249
zelte a különös zajt, de Laura is hallotta. Lloyd megragadta a karját,
amikor a n futni kezdett volna.
- Mérföldekre volt innen, Laura.
- Nem - a házból jött! - Kiszabadította magát és elszaladt.

87
Észak-Irak

A m hely egyik fala és a tet nagy része elt nt: a deszkákat elf ré-
szelték és aládúcolták velük a kút falait.
Khalidnak, hogy hozzáférjen egy másik falhoz, el kellett mozdíta-
nia egy nehéz munkapadot. El ször a fiókokat vette ki: els osztályú
szerszámok voltak bennük - mint ahogy els osztályú volt a m hely
is, amit leromboltak. Duhok közelében lév , tengerparti házuk m he-
lyét juttatta eszébe, ahol télen a motorcsónakot tartották. Júniusban,
amikor a hó és a hideg már csak emlék volt, mindig ott töltötte a hét-
végét, és segített a szüleinek rendbe rakni a házat a közelg nyár
el tt. Különösen szerette a m helyt, a festék és az olaj szagát, no
meg az örömet, amit a csónak motorjának feltöltése és az ülések kici-
pelése okozott. Mindig izgalmas volt ez az id szak: a meleg lusta
nyár közeledtét jelentette, távol Bagdad fullasztó h ségét l.
A pad tetejét régi újságok és szerszámok borították, de Khalid nem
vette le ket; a pad a fiókok nélkül már elég könny volt, hogy meg-
mozdítsa. Amikor eltolta a faltól, egy zöld drótot vett észre. Egy pilla-
natig értetlenül nézte, aztán rájött, mi az. Követte a zsinórt az újság-
papírok alá, félretolta ket, és megtalálta.
Egy telefon.
Persze nyilván nem m ködik. Mióta a bombázások elkezd dtek,
nehezen tudott szüleinek telefonálni...
Megfogta a kagylót. Igazi volt - nem játék. Visszafojtotta lélegzetét
és felemelte. A búgó hang a fülében azt jelentette, hogy m ködik.
Tud majd telefonálni a szüleinek! Hallja majd a hangjukat! Minden
újra rendben lesz.
- Khalid! - hallatszott Nuri hangja a m hely el l. Khalid olyan
nagy zajjal csapta le a kagylót, hogy biztos volt benne: barátja meg-
hallotta. Éppen hogy csak el tudta dugni a készüléket az újságpapírok
alá, mikor Nuri belépett.
- Hol vannak a deszkák? - kérdezte követel zve. - Vártam és
figyeltem, de nem hallottam a f rész hangját.
-Már csinálom is, Nuri - mondta Khalid sietve, és felkapott egy
szöghúzó kalapácsot.
Vidáman hozzálátott a munkához: szögeket húzott ki és deszkákat
részelt.
Ma este, mikor Nuri elalszik, fel fogja hívni a szüleit.
 88
Dél-Anglia

Laura berontott a nappaliba és egy szempillantás alatt felmérte a hely-

zetet. Ted Prentice nyugtatni próbálta Andrét, aki hason feküdt a ka-
napén, zokogott és öklével rjöngve verte a karfát.
- Rossz! - kiáltotta. - Mind rossz! Minden rossz! A pontos id t az
Accurist támogatja. A harmadik sípszó...
Laura félrelökte Prentice-t az útból, és átölelte kétségbeesett kislá-
nyát. Fejét melléhez szorítva ringatta, és a halántékát simogatta.
- Minden rendben van, drágám. Itt van anyu. Semmi baj. Nincs mi-
l félned.
Lloyd azt várta, hogy André görcsös rángása lassan elmúlik, de a
roham ijeszt ereje nem akart csökkenni. Vékony karja anyja nyakára
fonódott, és kétségbeesetten kapaszkodott bele. Néhány pillanatig
úgy is maradt, miközben Laura gyengéden simogatta a haját, és becé-
, biztató szavakkal árasztotta el - amelyeknek szemmel láthatóan
semmi hatásuk sem volt.
- Mi történt? - kérdezte Laura számonkér en.
Prentice nem válaszolt, ehelyett Lloydnak szegezett egy kérdést,
amit az meglehet sen nevetségesnek talált.
- Van egy földgömb a házban?
- Egy mi?
- Egy földgömb! A Föld térképe, amit egy gömbre nyomtattak!
Uramisten, talán rajzolnom kell egyet?
- A szomszédoknak van - felelte Laura. - De miért...
- Melyik szomszédnak? - sürgette Prentice. - Melyik oldalon?
Gyerünk, asszonyom!
-Azon az oldalon! - Laura egyik kezével gyorsan mutatta az
irányt.
- Menj és hozd el! - adta ki a parancsot Lloydnak.
- Micsoda?
- Menj és hozd ide a földgömböt! Ne bámulj ott, mint egy szamár!
Siess!
Lloyd engedelmeskedett. Kirohant a házból, és felszáguldott Sally
Fieldingék házához. A n látta, hogy jön, mert kinyitotta az ajtót,
még miel tt Lloyd a kopogtatót használhatta volna. Lloyd két perc
múlva már Lauránál volt egy kis m anyag földgömbbel a kezében.
Prentice elvette t le, leemelte a tartójáról, és letérdelt André elé.
- Andy! - kiáltott rá. - Figyelj rám! Ez az, amir l beszéltem!
- Semmi értelme kiabálni vele -tiltakozott Laura.
- Ezt hadd döntsem el én. Andy! Nézd, mi van itt neked. Nézd!
Prentice hátrad lt és várt, maga elé tartva a földgömböt, mint vala-
mi békeajándékot. André végül kissé elfordította a fejét az anyja mel-
lér l. Laura kifésülte a szeméb l a haját és mindhárman látták, hogy

251
 mereven nézi a földgömböt. Prentice most már lágy hangon szólt
hozzá.
- Látod, Andy? Minden úgy van, ahogy ígértem... Nézd meg!
A lány láthatóan kezdett megnyugodni, miközben tekintetét to-
vábbra is a földgömbre szegezte.
- Fogd meg, Andy. - Ezúttal még lágyabb volt a hangja. Atyai mó-
don beszélt, mint az otthonban a parafenomén kisfiúval, jutott Lloyd
eszébe.
André nem vette le a szemét a földgömbr l, s t még csak nem is
pislogott. Kibontakozott anyja öleléséb l, és óvatosan a gömb felé
nyúlt. Olyan volt, mintha újra csecsem lett volna, akit hipnotizál egy
csillogó játék.
-Vedd el, Andy... A tiéd.
Prentice bátorítóan mosolygott. Megfogta André kezét és rátette a
földgömbre. A lány nem állt ellen, Lloyd és Laura pedig csodálkozva
figyelt. Az átalakulás a csodával volt határos: a lány másodpercek
alatt visszatért a hisztéria sötét, magányos mélységeib l, és már majd-
nem mosolyogva nyújtotta ki másik kezét a gömbért. Amikor Prentice
megfogta a lány karját és rányomta a tenyerét a gömb felületére, And-
ré szeme felragyogott az örömt l.
- Ez az? - kérdezte vékony, ijedt hangon.
Prentice melegen rámosolygott.
- Ez az. Gyönyör , nemigaz?
- Gyönyör - ismételte meg André. Szeme smaragdzölden ragyo-
gott. Letörölte a könnyeit és már tette is vissza a kezét a földgömbre,
mintha az a pillanatnyi id alatt el akart volna t nni.
- Mit tett vele? - suttogta Laura.
- Megmutattam neki az igazságot - felelte Prentice, miközben egy
pillanatra sem vette le a tekintetét a lányról. - Valamit, amit még
soha senki nem mutatott meg neki, mert azt hitték, túl ostoba, hogy
megértse. Átkozott kísérleti iskolák és jóakaró szül k! Istenemre, sok
mindenért kell felelniük.
- Nem sok értelme van annak, amit mondasz, Ted - jegyezte meg
Lloyd.
Prentice megvet en nézett a fiatalemberre.
- Néhány pillanatra megzavarodtál, Lloyd. Ez a szeretetre méltó
fiatal hölgy viszont nemcsak évekig tartó megzavarodottságot élt át,
hanem rettegést is. Olyan rettegést, amit te soha fel nem foghatsz. -
Figyelme újra André felé fordult. - Hadd mutassam meg, hogy most
hol vagy, Andy.
A kislány egy pillanatra megijedt, de aztán hagyta, hogy a pszichiá-
ter megfogja a mutatóujját és Dél-Angliára irányítsa.
- Pontosan itt. Látod, hogy az ujjad majdnem az egész országot be-
takarja? Ha ez igazi lenne, most mindannyian sötétben lennénk... Hol
van ennek a talpa?
Lloyd odavitte a földgömb talpát. Prentice elvette t le, anélkül
hogy mosolygó tekintetét levette volna Andrér l.
- Hadd mutassam meg, hogy van felszerelve.
252
 André aggodalmasan nézte, ahogy Prentice elveszi t le a földgöm-
böt, majd figyelt, miközben a férfi visszacsavarta a helyére és meg-
nézte, hogy könnyen forog-e.
- Látod, hogy pörög, Andy? Emlékszel mit mondtam, mennyi id be
telik míg egyszer körbefordul?
- Egy nap - felelte Andy. - Csak egy nap lehet, mert különben
minden rossz.
Visszavette a földgömböt és védelmez en a melléhez szorította.
Prentice furcsán rámosolygott Laurára, aki hitetlenkedve nézte a lá-
nyát.
-Azt hiszem, új földgömböt kell vennie a szomszédoknak, Mrs.
Normanville. Andy nem fog t le megválni.
Megérintette a lány arcát.
- Mit gondolsz, jól mutatna az öltöz asztalodon?
A lány bólintott.
- Akkor menj és próbáld ki.
André felállt és az ajtóhoz ment, miközben úgy szorította magához
a földgömböt, mint egy, a gólvonal felé rohanó rögbijátékos a labdát.
Megállt és visszanézett Prentice-re. Ajka mozgott, mintha kipróbálná
a mondatot, miel tt kiejtené.
- Köszönöm - mondta bátortalanul. - Most már minden rendben
van.
Ezzel elment, s otthagyott két döbbent feln ttet meg egy dühös Ted
Prentice-t.
Laura lassan ingatta a fejét; még most sem tudta elhinni és felfogni,
amit látott.
-Meg kellett volna értenie - mondta Prentice nyugodtan. - Elég
sok ideje volt, és a megoldás összes kulcsa ott volt maga el tt. Tíz év,
ugye, annyi telt el a baleset óta?
- Mit kellett volna érteni? Milyen megoldást? - követelte a választ
Laura. - Hálás vagyok azért, amit tett, Mr. Prentice, legalábbis az len-
nék, ha tudnám, mi volt az.
Prentice leült a kanapéra. Zsebéb l el vett egy noteszt és végigné-
zett benne néhány oldalt, miel tt felnézett Laurára.
-Vegyük sorjába a megoldás kulcsait. Lloyd elmesélte nekem,
amikor a múlt hónapban el ször találkozott Andyvel a szingapúri re-
pül n. - Lloydra pillantott. - Így volt?
Lloyd bólintott.
Prentice újra Laura felé fordult.
- De mi történt odafelé? Andy akkor is így megzavarodott?
Laura bólintott.
- El ször minden rendben volt, de az út során egyre rosszabbul
lett. Mire Szingapúrba értünk, teljesen hisztérikussá vált. Egy hétbe
telt, mire túljutott rajta - és aztán visszafelé megtörtént ugyanaz.
- Szegény kölyök - mondta Prentice halkan. - Szegény kis kö-
lyök... Biztosan azt hitte, hogy eljött a világvége.
- Megmondaná, hogy mi ez az egész? - kérdezte Laura.
- Az ön lánya, Mrs. Normanville, tökéletes tér- és id érzékkel ren-

253
 delkezik, ezenkívül a mozgásérzékelése is kivételes. Tisztában volt
ezzel?
-Tanár vagyok, Mr. Prentice. Mindig is tudtam, hogy Andynek ki-
váló a térérzékelése.
Prentice megvet en nézett rá.
- Ez majdnem mulatságos lenne, ha nem lenne olyan tragikus. Az
ég óvja gyermekeinket a tanárképz iskoláktól, amiknek százszázalé-
kos tehetségük van a szakzsargonhoz és nullaszázalékos tehetségük a
dolgok megértéshez. Azt mondtam, hogy Andynek tökéletes az érzé-
kelése. Ami néhány perccel ezel ttig hiányzott bel le, az a dolgok
megértése volt, mert mostanáig senki nem vette magának a fáradsá-
got, hogy elmagyarázza neki. Csak arra a földgömbre volt szüksége.
Nem veszi észre, hogy vannak összefüggések Andy képességei kö-
zött? Ahogy másodpercnyi pontossággal meg tudja mondani az id t;
az egyensúlyérzéke; ahogy számítógépes játékokkal játszani tud és
ahogy mennydörgést tud csinálni. - Szünetet tartott és egyikr l a má-
sikra pillantott. - André képes stabilizálni a világegyetem káoszát.
Megérti a teret és az id t, és ami ennél is több, én hiszek benne,
hogy képes visszaküldeni az anyagot az id kezdetéhez, nem úgy,
hogy megmozdítja, hanem úgy, hogy megállítja a mozgását!
Döbbent csend volt a nappaliban.
- A megoldás kulcsai végig itt voltak - folytatta Prentice. - Legnyil-
vánvalóbb az, ami Szingapúrban történt. A város majdnem pontosan
az Egyenlít n van, ahol a Föld forgása a leggyorsabb - óránként ezer
mérföld -, és Andy ezt pontosan érezte!
Laura álla leesett a meglepetést l.
- Ezen a szélességi fokon a forgás sebessége feleakkora. Itt néhány
dekával nehezebbek vagyunk, mint az Egyenlít n. Elvitte Andyt Szin-
gapúrba egy magas szélességi fokról, ahol a föld forgása viszonylag
lassú és amihez egész életében szokva volt. És amikor ahhoz hozzá-
szokott, visszahozta ide. Hirtelen az egész világegyetemr l alkotott
képe megváltozott. A világ a szó szoros értelmében forgott körülötte!
El tudja képzelni, micsoda szörny élményeken ment keresztül az
alatt a két repül út alatt? Megpróbálta a Föld forgási sebességének
változását kiegyenlíteni a gép mozgásával, de amikor a gép megállt a
földön, az egész világ a feje tetejére állt.
Hosszú csend következett. Lloydnak eszébe jutott: elmondta Pren-
tice-nek hogy a lány pontosan abban a pillanatban ájult el, amikor a
gép megállt. Prentice jegyzetfüzetébe pillantott.
- Ahogy David Frost mondogatta annak idején valami ostoba tévés
vetélked ben: „a megoldás kulcsa a kezében van". Nos valóban ott
volt. Lássuk ket sorrendben... Lloyd, ugye te azt mondtad, hogy
Andy könnyedén tudta használni a térrel és háromdimenziós mozgás-
sal kapcsolatos komputerjátékokat, mint például a repül gép-szimulá-
torokat?
- Nemcsak hogy használni tudja ket - remekül ért hozzájuk.
Prentice bólintott.
- Ez várható is. Különleges érzékelése nem egyszer en jó - annyi-

254
 ra éles, hogy gyakorlatilag a játék el tt jár. Agyának egy része való-
szín leg annyira felgyorsítja az érzékelését, hogy a külvilág lelassul
hozzá képest. Kiváló autóversenyz válna bel le.
- Ezért tud olyan hihetetlen bravúrokat bemutatni a biciklijével? -
kérdezte Lloyd.
- Ez is hozzá tartozik - mondta Prentice. - Lehet, hogy nem ren-
delkezik olyasmivel, amit tökéletes egyensúlyérzéknek nevezhet-
nénk, de csodálatos tehetsége van a térérzékeléshez, ami különleges
bravúrokra teszi képessé. Nagyon figyelemreméltó ifjú hölgy, Mrs.
Normanville. Ha az én lányom lenne, büszke lennék rá.
Szavai megindították Laurát. A hosszú évek alatt rengeteg orvoshoz
vitte el Andrét, de egyik sem dicsérte meg vagy mondta azt Laurának,
hogy szerencséje van; egyik sem beszélt úgy a képességeir l mint te-
hetségr l és egyik sem tett ilyen óriási lépést André megértése felé.
- Nem is tudom, hogyan köszönjem meg, Mr. Prentice... - mondta
halkan. - Olyan sokat tett értünk.
Prentice megvonta a vállát.
- Talán segítettem egy keveset.
- Közelebb jutottunk, hogy megértsük Andy manipulatív tehetsé-
gét?
A doktor megrázta a fejét.
- Nem, Lloyd. És kétlem, hogy valaha is meg fogjuk érteni.
El ször Lloydra nézett, majd Laurára.
- Gondolom, a mennydörgés hangjára rohantatok vissza.
Lloyd helyeselt.
- Mondtam neki, hogy a leveg is anyag. A szél, amit az arcán
érez, olyan apró részecskékb l áll, amik túl kicsik ahhoz, hogy látni
lehessen ket. - Szomorúan elmosolyodott. - Nem vártam, de megér-
tette. Rábeszéltem, hogy tüntessen el, hacsak néhányat is a légkör
molekulái közül. És mégis milyen csendes, de rémiszt dörgés volt az
eredmény... Nagyon figyelemreméltó. - Tréfásan Laurára mosolygott.
- Akkor lett dühös, amikor azt mondtam neki, hogy a Föld gömböly .
Ezt képtelen volt felfogni. Tehát... Remélem, megbocsátott, Mrs. Nor-
manville.
Laura visszamosolygott rá.
- Igen, persze. De azt még szeretném tudni, hogy gyógyítható-e az
állapota. Akárhányszor kérdeztem, mindig ugyanazokat a válaszokat
kaptam: majd egyszer; talán valamikor a jöv ben. Ez így ment éve-
ken át. Azt szeretném tudni, mikor lesz a jöv l jelen?
- Most már boldogabb lesz, hogy ért mindent maga körül - jegyez-
te meg Lloyd.
- Talán - felelte Prentice és a földet nézte. - De attól, hogy értjük
a hullámvasút m ködését, még nem lesz kellemesebb utazni rajta.
De van egy másik probléma is... Egy nagyon nagy probléma. - Laurá-
ra nézett. - Mindig elítéltem és a jöv ben is el fogom ítélni az olyan
szül ket, akik megpróbálják elfojtani parafenomén gyermekük tehet-
ségét. Legtöbbjük szereti mutogatni a tehetségét, és az a kegyetlenség
tet foka, ha ezt megtiltják nekik. Csodálkozásunk látványa nagy elég-

255
 tétel nekik, és sokat segít abban, hogy ne érezzék magukat kire-
kesztve.
Habozott. Mostanáig, tapasztalatára támaszkodva, önbizalommal
beszélt, úgyhogy amit mondott, teljesen ésszer nek és vitathatatlan-
nak t nt. De most ismeretlen terepre merészkedett, s csak az ösztö-
neire hagyatkozhatott.
- De ebben az esetben, Laura - mondta - ...hívhatom Laurának?
Ebben az esetben - azt hiszem - helyesen tette, hogy igyekezett le-
beszélni Andrét arról, hogy használja manipulatív képességeit. Meg-
mondani az id t, biciklizni és számítógépes játékokat játszani - ezzel
semmi gond... De a többi. Ha kiderülne, mi történt azokkal a motoro-
sokkal... - befejezetlenül hagyta a mondatot.
- De meg lehet gyógyítani? - faggatta tovább Laura.
- Úgy érti, m téttel?
- Igen.
A pszichológus megvet en felhorkant.
-Az idegsebészek egymást túllicitálva próbálnák meggy zni, hogy
lehetséges. De azokat a fajankókat csak az érdekelné, hogy mit l
ilyen André, meg az, hogy nyomtatva lássák a nevüket. Újabban ki-
fejlesztettek néhány veszélyes, behatolással járó idegpálya-térképezé-
si módszert. Nem - els sorban a gyerek érdekét kell szem el tt tarta-
ni. Gyerek? Hah! Inkábbb fiatal n . André most boldog. Van otthona,
szeret és megért anyja, anyagi biztonságban él - vagy legalábbis
én így látom. Kiváló szociális képességei vannak, amik, ahogy mond-
ja, fejl dnek is. Ha autista volt is, most már biztosan nem az. Tudnék
olyan gyerekeket mutatni, akik a saját világukban élnek és a külvilág-
ról egyáltalán nem vesznek tudomást. Andy egyáltalán nem iIyen.
Nem er szakos; csinos és tiszta - nem nyáladzik és nem vizel be. Én
azt mondanám, hagyják t békén. Kiválóan végezte a dolgát, Laura.
Senki sem lehetett volna jobb anya.
Laura legszívesebben megölelte volna.
- És a szexualitás? - kérdezte vonakodva. Lloydra nézett. - Túl
gyorsan megjelent. Ezt hogyan kezeljem?
Prentice egy pillanatra elgondolkozott.
- Igen - korlátozott énképpel rendelkez gyermekek nem minden
esetben képesek úgy viselkedni, amit a mi világunk elfogadhatónak
nyilvánít. Nyilvánosság el tt magukhoz nyúlnak...
- Nos, ilyesmit André nem csinál - mondta Laura kimérten.
- Ez azt mutatja, hogy van énképe. Tíz évvel ezel tt a válasz egy-
szer lett volna - szedjen tablettákat. De ez ma már aligha megfele-
... Ne aggódjon, Laura. Ez nem olyan nagy probléma. De ha meg-
változik a viselkedése, fel tudok írni egy hormonkezelést. - Szemét
Laurára szögezte. - A legfontosabb dolog, hogy folytassa, amit már
éveken át is ösztönösen csinált. Hagyja, hogy megmondja az id t,
játsszon komputerjátékokat és csináljon trükköket a biciklin ...De töb-
bé ne csináljon mennydörgést és ne használja manipulatív képessé-
geit.
* * *
256
 - Nem bánod, ha olyasmibe ütöm az orrom, ami nem rám tartozik? -
kérdezte Prentice útközben vissza Epsomba.
-De.
- Mindegy, így is megteszem. Milyen kapcsolat van közted és az
anya között?
- Semmi közöd hozzá. - Lloyd sebességet váltott, hogy megel z-
zön egy teherautót.
- Nem sóvárogsz egy gazdag özvegy után?
- Én nem sóvárgok senki után. Honnan veszed, hogy Laura gaz-
dag?
Az id sebb férfi felsóhajtott. Megpróbálta meggyújtani a pipáját a
száguldó kocsiban, de aztán feladta.
- Kiábrándítasz, Lloyd. Azt hittem, hogy egy olyan éles szem fir-
kász, mint te, észreveszi, hogy az ifjú hölgy ruhásszekrénye jó né-
hány ezer fontjába belekerült az anyjának. A cip je a legjobb márká-
jú, legalább kétszáz fontba került, a Head melegít is legalább annyi-
ba. rület, de így van. Olyan világban élünk, ami rengeteg pénzt öl a
tervez k beteges ötleteibe. Mindegy, az, hogy gazdag vagy szegény,
nem számít. Vonzó, okos n . Szükséged van valakire, aki megakadá-
lyozza, hogy olyan ostobaságokra költsd a pénzedet, mint például ez
az autó. De ha közelebb kerülsz hozzá, vagy csak jó barátok marad-
tok, a gyerek mindenképp problémát fog okozni. Teljesen beléd esett.
- Gyerekszerelem - mondta Lloyd lekicsinyl en.
Prentice felsóhajtott.
- Nevet adsz a problémának, és azt hiszed, hogy megoldottad.
- Te mondtad Laurának, hogy ez nem jelent gondot - jegyezte meg
Lloyd hidegen. Nem tetszett neki ez a beszélgetés.
- Gondolkoztam. A legtöbb serdül lány tisztában van az úgyneve-
zett gyerekszerelmével - de ez Andynél sokkal komolyabb. Már van
erotikus élménye - egy szeret felkeltette az érzéseit. Azt hiszem,
már nem sz z.
Prentice megfigyel készsége megdöbbent volt.
- Honnan veszed? - kérdezte Lloyd.
-Már láttam ilyet. A szex bonyolult lehet egy autista gyereknek,
aki nem képes ellen rizni az érzelmeit. Andy érzelmei viszont olya-
nok, mint egy bomba - a robbanás valószín leg a legközelebbi férfi
felé fog irányulni, aki kedvességet és szeretetet mutat iránta. Ha bár-
milyen kapcsolat kialakul közted és Laura között, egy darabig nagyon
óvatosnak kell lennetek. A lány bármilyen közeledését nagyon fino-
man kell visszautasítani, hogy ne érezze visszautasítottnak magát.
Lassan kibújik a csigaházból és nem szeretném, ha ez visszafordulna.
Két év alatt talán kialakíthatsz benne valamilyen b ntudatot, és ett l
majd felhagy vele, bár ebben nem vagyok biztos.
-Ami lényegében azt jelenti, hogy diplomatikusan kell viselked-
nem - vágott vissza Lloyd.
Prentice sóhajtott és az ízlésének egy kissé túl gyorsan elszágul-
dó tájat nézte.
- Bárcsak ilyen könny lenne - mondta szomorúan.
 89
Max megvizsgálta az er s deszkákat, amikkel Leo a Kimmeridge Ház-
ban lév lakása ablakait beszögelte, és vidáman elmosolyodott.
- Kit , Leo. Természetesen többnyire er sen el lesz kábítva,
úgyhogy kicsi a veszélye, hogy megpróbál elszökni.
Leo nem szólt semmit. Eddig nehezen tudta elhinni, hogy Max ko-
molyan gondolja ezt az rült és veszélyes tervet. De ahogy most el-
nézte, amint figyelmesen betáplálja az adatokat abba a nyomorult
zsebszámítógépbe, kezdett rájönni, hogy társa halálosan komolyan
gondolja a dolgot. Ami kevés kétely maradt, azt elsöpörte Max követ-
kez kérdése.
- Ellen rizted a kazánt?
- Az isten szerelmére, Max! Te tényleg...
- Ellen rizted? - Max hangja veszélyesen szelíd volt.
- Nem.
- Akkor légy szíves, Leo.
- Max - ezt nem tehetjük! Egy gyerek!
- Egy gyerek az emberiség biztonságának jöv jével szemben, Leo
- mosolygott Max. - Persze ha ki tudsz minket törölni az emlékezeté-
l, amikor végeztünk... De mivel azt mondtad, hogy ezt nem tudod
garantálni, most kénytelenek vagyunk ellen rizni a kazánt és a sz -
ket. - Az ajtóhoz ment. - Megcsináljuk együtt.
A Számítógépes Tanácsadó elektromos gyújtású argongázas ipari
kazánját két évvel korábban állították be a földszinti laboratóriumba,
hogy molibdénb l magas feszültség szigetel prototípusokat állítsa-
nak el . Azóta inkább szemétéget ként alkalmazták, és a majdnem
háromezer fokos h mérsékletét kihasználva szabadultak meg a fölös-
legessé vált alkatrészekt l és az id nkénti delfinhulláktól.
Max kinyitotta a nehéz, kör alakú ajtót és felesége egyik elefánt-
csont szobrát a fémlapra tette, miközben Leo a maximumra tekerte a
gombokat. Max becsapta az ajtót és bólintott. Leo megnyomta a gyúj-
tógombot.
Tompa zaj hallatszott a kazán kamrájából, amikor a gázég k életre
keltek. Izzó fehér fény ömlött ki az ellen rz ablakon át. Egyetlen
percnyi égés elegend volt, hogy a szobor - molekuláira bomolva -
elt njön.
Leo kikapcsolta az ég ket, majd miután a biztonsági berendezés je-
lezte, hogy a h mérséklet biztonságos fokra esett vissza, Max kinyi-
totta az ajtót. A szobornak semmi jele nem volt. Max nevetett és sze-
retetteljesen megveregette a kazán oldalát.
-Mindig gondoltam, hogy egyszer még hasznos lesz. Figyelemre
méltó vadállat. Még a fogakat is eltünteti.
 90
André babáit szám zték az ágyáról. Mr. Chips, az óriás panda túl
nagy volt, hogy a szekrény aljára kerüljön, ezért megszégyenít mó-
don az ágy alá szorították be; a többiek - Kermit, két Garfield és egy
Fritz nev tacskó - a sötétben hervadoztak. Az egyedüli túlél Min-
nie Mouse volt, aki egy cipzár segítségével minden éjjel császármet-
széssel megszülte André hálóingét vagy pizsamáját. A betolakodó a
Sally Fielding által adományozott földgömb volt. André az ágyban
ült, s a földgömböt melléhez szorítva a tévét nézte, amikor Laura be-
jött, hogy jó éjszakát kívánjon.
Kinyújtotta a karját, hogy megölelje az anyját. Bár soha nem mo-
solygott, Laura érezte a lány elégedettségét, amikor magához ölelte.
- Lloyd marad?
Lloyd Laura kérésére tért vissza, miután elvitte Ted Prentice-t a
Horton Manorba, és hármasban eltöltöttek egy boldog, nyugodt estét.
Laura megrázta a fejét.
- Nem. Mindjárt kidobom. - Figyelmesen vizsgálta a lányát. - Sze-
reted Lloydot, ugye?
André hevesen bólintott.
- Neki kívánhatok jó éjszakát?
- Hát persze, drágám.
Lloyd hamarosan belépett.
-Csak egy pillanatra - mondta vidáman. - Anyu ki akar dobni.
Mindenki korán ágyba bújik. Hé, te - olyan szép vagy, majd megesz-
lek.
André térdre ugrott egy újabb öleléshez és talán egy kissé túl lelke-
sen nyomta a mellét Lloyd testéhez. De az ilyen kezdeményezések
már nem riasztották meg a férfit, és ahogy Ted Prentice tanácsolta,
óvatosan kiszabadította magát, és adott egy puszit az orrára. André
olyan boldog volt, hogy szinte majdnem mosolygott.
- Holnap jössz, Lloyd?
-Nem lehet, angyalom. Sok dolgot kell elvégeznem. De anyu
meghívott vasárnapra vacsorázni, úgyhogy akkor találkozunk.
Lloyd megállt az ajtóban. André ismét magához ölelte a földgöm-
böt és nagy, lelkes szemmel t figyelte.
- Viszlát, szépségem.
- Viszlát Lloyd.
André lehalkította a televíziót és az el szobából besz csen-
des beszélgetésre figyelt. Két perccel kés bb hallotta, hogy becsukó-
dik az ajtó.
Vasárnap. Két napot kell várni.
Felhangosította a tévét, amikor Laura visszajött, és leült az ágyára.
- Ne nézd túl sokáig, drágám. Így is mozgalmas napunk volt. Kérsz
altatót?
- Nem.
259
 - Hát én beveszek kett t. Nem akármilyen nap volt ez. Végre egy
boldog nap!
- Boldog nap - értett egyet André. - Most már minden rendben
van.
Laura megfogta a lánya kezét.
- Hallgass ide, André. Ma az az aranyos Ted Prentice megkért,
hogy csinálj mennydörgést.
A lány közömbösen nézett vissza rá.
- Azt hittem, nem baj.
- Nem is volt az. Nem vagyok mérges. De soha többet nem szabad
csinálnod. Soha-soha többé. Erted?
- Akkor se, ha Lloyd kéri?
- nem fogja kérni. De még ha kéri, akkor is meg kell ígérned,
hogy soha többé nem csinálod. Ha megteszed, csúnya emberek el-
vesznek anyutól és bezárnak egy nagy, hideg szobába, és akkor en-
gem soha nem látsz többet.
- Soha nem látom Lloydot?
-Soha senkit nem fogsz újra látni. Akkor megígéred, hogy soha
többé nem csinálsz mennydörgést?
André bólintott.
- Mondd: „Megígérem, hogy soha többé nem csinálok mennydör-
gést." Kérlek, mondd, drágám.
- Megígérem, hogy soha többé nem csinálok mennydörgést.
Laura magához húzta és megcsókolta.
- Jó kislány vagy, drágám.
André hirtelen a tévére mutatott.
- Ruhák, amilyeneket Sajii mutatott.
A kés esti híradóban a polgárháborúra készül kurd családokról
volt szó. A következ képsor egy észak-iráni kiképz táborban imád-
kozó lázadó csoportot mutatott. A kommentátor szerint Szaddam
Husszein legy zött és demoralizált hadserege nem lehet ellenfele egy
nagy, heves kurd felkelésnek. Aztán archív felvételek következtek,
amiken iraki helikopterek lázadóállásokat támadtak az 1988-as felke-
lés során. Alig több mint két héttel kés bb, az 1991-es elvetélt felke-
lés és a hegyekbe menekül kurdok tragédiája töltötte meg a világ
híradóit.
- Szörny , hogy min mentek keresztül - mondta Laura és azon
gondolkozott, vajon mennyit ért meg az egészb l André. - Azok a
menekülttáborok Törökországban vannak - és a törökök gy lölik
ket. Sajii mondta nekem, hogy a kurdok nem használhatják a saját
nyelvüket Törökországban.
- De k angolul beszélnek és templomba járnak.
- Ez azért van, mert Hamet és Sajii keresztény kurd.
-És Khalid?
- Khalid is.
Laura figyelmesen nézett a lányára, de kevés érzelem látszott rajta.
André hosszú, finom ujjaival megforgatta a földgömböt.
- Nem találom a világon, hogy hol laknak.
260
 - Kurdisztánt? - kérdezte Laura. - Nem, nem is fogod. Irakhoz tar-
tozik, meg más országokhoz is. Hadd mutassam meg! - Megfogta
André mutatóujját, és Észak-Irakra irányította. - Ott. Az Kurdisztán.
Ahol Hametnek és Sajiinek nyaralója van északon - Törökország kö-
zelében. Látod Törökországot?
- Mindig imádkozok értük, miel tt elalszok.
Laura megcsókolta.
- Én is, drágám. - Megérintette a földgömböt. - Akarod, hogy az
öltöz asztalra tegyem?
André er sebben szorította magához új talizmánját.
- Nem. Fogom.
Laura el akarta t le venni, de aztán meggondolta magát. Mit szá-
mít, hogy André jobban szeret egy földgömböt a babáinál? A Ted
Prentice jóvoltából beállt változás csodálatos volt; a jöv most már
kevés félelmet tartogatott. De az elvesztegetett évek feldühítették.
Magában az orvosokat és az úgynevezett szakért ket átkozta, akik
mindössze nagykép kijelentéseket tettek lánya betegségér l de sem-
mit mást. Ted Prentice néhány perc alatt nemcsak hogy felfedezte, mi
kínozza Andrét, hanem a megoldást is megtalálta. Ez annyira igazság-
talan volt.
Újra megcsókolta André arcát és felállt. Ezek az átkozott újfajta há-
lózsákok lehetetlenné tették, hogy az anyák, elidegeníthetetlen jogu-
kat gyakorolva, betakarják a gyermekeiket.
- Mindegy, ki vagyok fáradva. Hosszú volt a mai nap, úgyhogy ko-
rán lefekszem. Ne hangosítsd fel túlságosan a tévét. Jó éjszakát, drá-
gám.
-Jó éjszakát, Anya.
André a tévére irányította a távirányítót és hangosabbra vette. Van-
nak dolgok, amik sohasem változnak - gondolta Laura.

91
- Pótkerék? - kérdezte Max, ujját a megbízható zsebszámítógépen
tartva.
- Rendben.
- Ellen rizd a nyomást.
-Szerintem rendben van - tiltakozott Leo és majdnem beverte a
fejét a Granada csomagtartójának nyitott ajtajába, amikor felegyene-
sedett.
- Légy szíves, ellen rizd a nyomást, Leo -mondta Max.
Leo morgott, de engedelmeskedett.
- Két bar - jelentette.
- Jó. Úti takarók. Kett .
- Úti takarók. Kett . Mind jelen és rendben.
- Keszty k. Fekete. Gyapjú. Két pár.
- Keszty k. Fekete. Gyapjú. Két pár. Ez nem katonai akció, Max.

261
 - De a sikere attól függ, hogy úgy csináljuk-e - felelte Max. - Jó.
A járm vel végeztünk. Most lássuk a szállítmányt!
A két férfi feltépte a Granada csomagtartójának padlóján hever
nagy kartondobozt. Egy gyógyszerészeti szállítócég kézbesítette.
A Számítógépes Tanácsadónak jó híre volt, ezért a rendeléseket min-
dig pontosan kézbesítették.
Max kiemelt egy kis gázpalackot. Egy pillanatra kinyitotta a szele-
pet és óvatosan beleszagolt a kitör gázba.
- Gondolom, ez a jobb altatógázaik közül való.
A szelepre egy adaptert csavart, amire egy méternyi hosszúságú,
vékony m anyagcs volt er sítve.
- Reméljük, hogy a lány csukott ajtónál alszik.
El vett egy zacskót, melynek mindkét oldalán átlátszó hólyagok
voltak, s melyekben egy-egy lapos, vörös lemez lapult. Úgy néztek
ki, mintha hermetikusan lezárt rulettkerekek lettek volna.
- Ha közelr l megnézed, meglátod a horgokat - felelte Max Leo
kérdésére. - Lassan engedi ki a hatóanyagot, de hatásos nyugtató. Ha
a nyakadra ragasztod, egy ilyen adag hat órán át kábulatban tart.
- Hogyan tápláljuk a lányt, amíg megcsinálom a térképezést? Két
napig is eltarthat.
Max egy másik kartondobozra mutatott.
-Az a szerkezet majd gondját viseli az összes életfunkciónak. De
ez meg várhat - az úton ezek kellenek, és még néhány szerszám.
- És mikor indulunk?
Max megnézte a számítógépet.
- Éjfélkor indulunk. Az akció kezdete Durston Woodban kett óra
harminc perckor lesz. A lány akkora már biztosan mélyen alszik.

92
Észak-Irak,
1991. március 16., vasárnap

Khalid ébren feküdt és az éjszaka hangjait figyelte. Nyitva hagyta az

ajtót, hogy hallja Nuri lélegzését. Teste alvásért kiáltott és minden
izma sajgott az egész napos kemény munkától, de er szakkal ébren
tartotta magát.
Végre befejezték a kutat. A hálás asszonyok, az afani mészárlás túl-
él i, aznap este felhúzták az els vödör tiszta vizet a kútból és ün-
neplésként megsütöttek jótev iknek egy kecskét. Amint feljön a nap,
úton lesznek Nurival.
Khalid a biztonság kedvéért éjfélig várt, és csak ekkor mászott ki az
ágyból. A bakancsot kivéve - amit most vett fel -, a munkaruhájában
volt. Nuri ragaszkodott hozzá, hogy felöltözve aludjanak, hátha per-
cek alatt kell menekülniük. Hallgatózott Nuri ajtajánál. Halk horko-
lást hallott.
Khalid meggyújtott egy gyertyát és kilopakodott a hideg éjszakai le-

262
veg re. A Nissan a szabadban parkolt, élelemmel, vízzel és ruhák-
kal megrakva. A m hely romjaihoz ment. Az épület lebontásának
vége felé nagy gondot fordított rá, hogy a telefon épségben és rejtve
maradjon. Most levette róla az újságpapírokat és felemelte a kagylót.
A telefon vonalat adott. Még mindig m ködött. Remegett az ujja, s a
szívverése felgyorsult, amikor leütötte a Duhok közeli házuk telefon-
számát. Most már bármelyik pillanatban meghallhatja apja hangját.
De a telefon csak csengett és csengett.
Talán mellétárcsázott? Nem valószín . Három telefonszám volt szí-
vébe vésve: egyik a bagdadi lakásuké, a másik a duhoki házuké. Min-
denesetre visszatette a kagylót és újra tárcsázott. Az eredmény ugyan-
az volt. A szülei talán vendégségbe mentek? Sok barátjuk volt. Fél óra
múlva újra megpróbálja.
Leült, hogy várakozzon, de túl izgatott volt ahhoz, hogy észreve-
gye, milyen hideg a felh tlen éjszaka.

93
Dél-Anglia

Max id beosztásához képest ötperces késésben voltak.

Két óra harmincötkor fordultak be Durston Woodba. A Ford bekanya-
rodott a tizenhatos számhoz vezet útra és megállt. Max benyomta a
kézifék gombját és úgy húzta be, hogy a fogak ne keltsenek zajt.
A ház - csakúgy, mint a többi - sötét volt. Durston Wood dolgos
népe kihasználta a pihen id t.
- Kár, hogy a fiúja ma nem jött el - jegyezte meg Max, amikor ész-
revette, hogy a Lotus nem áll a kocsifeljárón.
Leo megdörzsölte a szemét.
- Miért kár?
Max felsóhajtott.
-Te soha nem gondolkozol, igaz, Leo? Mit csinálnak általában a
szerelmesek éjszakánként?
- Szeretkeznek?
- Pontosan. Kimerít foglalatosság. Az elváló párok általában mély
álomba zuhannak.
A két férfi kiszállt a kocsiból és félig nyitva hagyták az ajtót. Fekete
ruhát és fekete keszty t viseltek. Max kinyitotta a csomagtartó ajtaját.
Korábban óvatosságból megolajozta a mozgó részeket, így alig volt
hangja. A szükséges darabokat egyenként az alá az ablak alá hordták,
amit Max André hálószobájának vélt. De biztosra kellett mennie.
Elemlámpájával egy antennakábelre világított, mely egy lyukon ke-
resztül átment az ablakkereten. A függöny és az üveg között, az ab-
lakpárkányon egy magányos játékbaba hevert, Max azonban a tökéle-
tességet szerette a tervezésben, így bekapcsolta az er sít t és a fülébe
dugta a hallgatókat. Ezután megnedvesítette a mikrofon tapadókorong-
ját és er sen az üvegre nyomta. Feszülten figyelt, és lassan felcsavarta

263
az er sít hangosító gombját. A zúgás, amit hallott, a hálószoba hát-
térzaja volt, melyet a párkány alatti radiátorból felszálló meleg leveg
okozott. Az er sít öt négyzetcentiméteres oszcillátormonitorján a
hullámok a háttérzajnak megfelel en táncoltak. Max lejjebb vette a
hanger t, míg a hullámok a vonal alá nem süllyedtek - a mozdulat
nyomán új hullámok jelentek meg a képerny n; ezek hangját a füle
már nem érzékelte. Szemével és fülével egyszerre figyelt, aztán a fej-
hallgatót átadta Leónak, és a képerny t is felé fordította. Leo ellen-
rizte a szabályos id közönként váltakozó hangokat és bólintott.
- Szabályos lélegzés. Valaki alszik. Biztos, hogy hálószoba.
- A valószín sége, hogy hálószoba, csak nagy - suttogta Max. -
Nem biztos.
Megmozgatta az antennakábelt a lyuknál, ahol átment az ablakke-
reten. Nem lehetett precíz szerel , aki csinálta; a lyuk kétszer akkora
volt, mint kellett volna, így rendkívül egyszer volt a gázpalack m -
anyag csövét benyomni a kábel mellett. Arra számított, hogy fúrógé-
pet is kell majd használnia, de így nem volt rá szükség. Gy zedelme-
sen Leóra mosolygott.
- Figyeld, mikor gyorsul fel a légzés. Az arra utal, hogy a gáz hatni
kezd - suttogta Max. - Oké?
Leo bólintott.
Magára er ltetett nyugalma ellenére Max nem tudta elrejteni keze
remegését, mikor kinyitotta a gázpalack szelepjét.
Az altatógáz halk sziszegéssel beáramlott André szobájába.

94
Észak-Irak

Khalid nem értett a modern telefonok újrahívó gombjához. Nagy

gonddal ismét lenyomkodta a szülei számát. Mint korábban, most is
kicsengett, de senki nem vette fel.
Öt percig hagyta, hogy csengjen, aztán feladta. Már vissza akart
menni aludni, amikor eszébe jutott a harmadik szám, amit szintén kí-
vülr l tudott. Zsebében André fényképe után kutatott. Mindig szép
volt, de most a gyertya fényében különösen annak látszott. Megérin-
tette a haját, és eszébe jutott az utolsó alkalom, amikor találkozott
vele.
- Andy... - suttogta a fényképnek.
Újra felvette a telefont. A hangszóró biztatóan jelezte, hogy van
vonal. Ez természetesen sokkal hosszabb szám volt, de pontosan
maga el tt látta a számsort. El ször a két nullát kell leütnöd, hogy a
központ tudja, külföldre akarsz telefonálni. Aztán várni kell a nemzet-
közi vonalra, majd tárcsázni a 44-et, Anglia hívószámát. Aztán hívni
kell a...
 95
Dél-Anglia

A megcsörren telefon hangja majdnem megsüketítette Leót. Átkozó-

dott és kirántotta füléb l a fülhallgatókat.
- A pokolba - morogta. - Ki telefonálhat ilyenkor?
Max abban a pillanatban elzárta a szelepet, amikor a telefon meg-
szólalt. Gyorsan kihúzta a lyukból a csövet, és a gázpalackot egy fa-
gyalbokor alá dugta. Lehajolva elrejthette arcát Leo el l. A váratlan
telefon kellemetlen meglepetés volt.
- Nem tudom - mondta nyugodtan. - De várnunk kell. Jobb lenne,
ha csendben maradnál.
- Addig nem kell, míg az a rohadt telefon el nem hallgat.
De a telefon nem hallgatott el.
Háromméternyire - az ablaka alatt a következ lépésen töpreng
két férfitól - André mozgolódni kezdett. A konyhában cseng telefon
hangja lassan áthatolt álma falán. Ösztönösen a mellette fekv föld-
gömbje után nyúlt és a melléhez szorította. Hideg gömböly sége fur-
csa volt, de bátorítást adott a sötétben.
A telefon egyre csak csörgött. Azon t dött, hogy anyja vajon mi-
ért nem veszi fel. Úgy gondolta, már elég régen cseng a készülék ah-
hoz, hogy a hívó feladja a reményt. Biztos volt benne, ha felkelne, a
csörgés abbamaradna.
De nem maradt abba; egyre csak csengett, s bár két ajtó tompította,
az éles, követel hang olyan volt, mint egy síró csecsem . André
felült és lábát egy sz rös hógolyóra emlékeztet prémes papucsba
dugta. A konyhába csoszogott, s közben feljebb húzta a pizsamanad-
rágját. Biztos volt benne, hogy a telefon abban a pillanatban elhall-
gat, amint hozzáér a kagylóhoz.
Azon ritka alkalmaktól eltekintve, mikor a pontos id t hívta, hogy
saját bels óráját ellen rizze, alig használta a telefont. Utoljára akkor,
amikor a virágokat rendelte anyák napjára. Ha csengett a telefon,
szinte soha nem vette fel, egyszer en azért, mert a hívások általá-
ban nem neki szóltak. Anya mindig az utolsó négy számot mondta
csak be, amikor felvette a kagylót, ezért André is pontosan így tett,
majd hozzátette:
- André Normanville vagyok.
Érthet en nem sokat tudott a telefonokról. Fogalma sem volt róla,
hogy a nemzetközi hívásokat digitálisan feler sítik, s emiatt a külföldi
hívók hangja szinte hihetetlenül er ssé és tisztává válik.
- Andy! - tört rá a hang. - Halló! Itt Khalid beszél!
André felkapta a fejét.
-Khalid? Khalid! - sikolya keresztülhatolt Európán és Ázsián. Lá-
bából kifutott az er . Khalid három szava elég volt hozzá, hogy ki-

265
 váltsa azt a hirtelen nedvességet, amit legutolsó találkozásukkor ujjai
és ajka váltott ki.
- Khalid! Khalid! Khalid!
Képtelen volt akár csak egy értelmes mondatot is kinyögni, és nem
vette észre, hogy kiabál.
- Andy, drágám. Ne kiabálj! Légy szíves, ne kiabálj! Jól hallak.
André úgy érezte, hogy a feje szét akar robbanni. Könnycsatornái és
vaginája megtelt nedvességei. Testében a kétségbeesés és a szexuális
eksztázis csatázott, és a kétségbeesés került ki gy ztesen. Öklével
szinte eszét vesztve verte a konyhaszekrényt, miközben küzdött,
hogy agyát rákényszerítse a benne forgószélként kavargó érzések sza-
vakba öntésére. Megviselt agya megbirkózott a lehetetlen feladattal -
egy vakító pillanatra fellobbant benne a világosság és lehet vé tette,
hogy megmaradt önuralmával kimondja:
- Khalid! Szeretlek!
-Andy... annyira hiányzol.
- Hol vagy?
- Irakból telefonálok. Érted?
Agya lázasan dolgozott. Tegnap még nem értette volna, de ma már
igen.
- Irak! Igen! Igen! Rajta van a világomon!
-A szüleim tóparti házába megyek. Megvannak a képek amiket
adtam?
- Igen - a tó - kiáltotta André. - Irak!
-Most mennem kell, Andy. Valaki meghallhat, mert túl hangosan
beszélsz. Veszélyes. Meg akartak ölni a háborúban.
A hangjából érezhet félelem a kín újabb viharát szabadította el
André már amúgy is megviselt agyában. Khalid mindig nevetett. Soha
nem félt. És most gy löletes emberek meg akarják ölni! Biztos nem
hazudik, neki nem.
-Khalid!
- Szeretlek, Andy. Mindig szerettelek. Viszontlátásra, Andy.
A lány a tévén látott archív felvételekre gondolt, amin a helikopte-
rek gyilkolták a kurdokat. Nem értette meg, hogy a felvételek évekkel
korábban készültek. Számára most történtek - a helikopterek Khalidot
üldözték és t akarták megölni.
- Khalid! Khalid!
De a vonal megszakadt.
André meggyötört szívvel a földre csúszott. Újra és újra a süket te-
lefonba kiabálta, zokogta Khalid nevét. Lábával felrúgott egy széket,
de a fizikai fájdalom nem tudott keresztültörni elkínzott agyának el-
len rizetlen zavarán.
Laura így talált rá.
 96
Észak-Irak

Valaki más is hallotta Khalid hívását.

A Mosul külvárosában parkoló nagy, légkondicionált felderít teher-
autóban Ali Hasszán a Szabad Kurdisztán Rádió adására várt. Az áll-
ványon tornyosuló berendezések közül a VHF sávot vizsgáló készülé-
kek azonnal jeleznék, ha az ultrarövid hullámon új frekvencia jelen-
ne meg. Az irányt akkor már másodperceken belül meg lehetne talál-
ni. Kés volt már, nem valószín , hogy a lázadó adó most kezdjen
sugározni. Az Icom vev kijelz jén azonban a jelek folytatták véget
nem ér köreiket. Volt még néhány rádióvev az állványon, amelyek
a számukra kijelölt sávokat ellen rizték.
Még a telefonok is némák voltak, de ez ebben az id pontban ter-
mészetes is volt. Az amerikai teherautót egy vastag kábel kötötte
össze a postai elosztóval, ami összegy jtötte a terület összes vonalát,
miel tt a mosuli digitális központba érkeztek volna.
Ali Hasszán ásított és egyenként megropogtatta az ujjperceit. Leg-
alább csinált valamit. Azon gondolkozott hogy készít magának még
egy kávét. Hátha az egy kicsit felfrissíti. Újra ásított.
Unalom. Unalom. Unalom.
Milyen más volt az el hét, amikor és az egész technikai cso-
port délen volt, hogy részt vegyen a siíta lázadás letörésében. Most a
megvetett kurdok következtek. Eddig csak néhány kisebb összecsapás
volt, de hamarosan eljön a nagy leszámolás ideje. A f hadiszálláson
azt beszélték, hogy a páncélosok észak felé tartanak. Nem oszlopok-
ban - az felt nne az amerikai kémm holdaknak -, hanem egyesével,
kettesével. Még Ali teherautóját is lefestették, hogy úgy nézzen ki,
mint valami bútorszállító. A térképen látható zászlók tanúsága szerint
jó néhány csatlakozott hozzá az elmúlt napokban. A kurd területek
kommunikációját teljes mértékben ellen rizték. Ali tudta, hogy ami-
kor felhívják az Irakot legnagyobb megpróbáltatása idején hátba dö-
k elleni dics séges hadjáratra, nem fog habozni.
A Teac-felvev riasztója megszólalt. Ali átlökte a kerekes széket a
szemben lév magnóhoz. A felvételt jelz lámpa világított és az óriá-
si tekercsek forogtak. Er sen kellett figyelni, hogy az orsók mozog-
nak-e, mivel a magnó nagyon lassan rögzített. Az ötszáz vonal egyi-
kén amelyet ez a felderít teherautó ellen rzött, valaki két nullát tár-
csázott, hogy nemzetközi kapcsolást kérjen. A hívó és a hívott szám
megjelent a Packard-Bell monitoron. A hívott szám el tt két négyes
állt. Valaki az ellenséges Egyesült Királyságot hívja.
Ali begépelte a hívó fél számát és néhány másodpercig várnia kel-
lett, míg a számítógép megtalálta az el fizet nevét és címét.
Az Afan név t nt fel. Egy falu.
Csak egyetlen telefon-el fizet volt Afanban. Ali néhány napja már

267
találkozott a nevével és a címével: egy lázadókkal kapcsolatba
hozható kurd volt. Valaki nem elég alaposan hajtotta végre a paran-
csot. Nem látta semmi szükségét, hogy belehallgasson a beszélgetés-
be. A hívás egy ellenséges országba ment, és ez elég volt.
Felemelte piros telefonkagylóját.

97
Dél-Anglia

A két fülhallgatót megosztva, és az er sít t felhangosítva, Leo és Max

egyaránt hallotta a Durston Wood-i házban lezajlott dráma minden
szavát.
- Irakba kell menni! - kiabálta André. - Kell! Kell!
- Andy - kérlelte Laura. - Nem mehetünk Irakba. Ott háború volt.
Láttad a tévében, az isten szerelmére - más nem is volt benne!
- Segíteni kell Khalidnak! - dühöngött André. - Kurdisztándba kell
menni!
- Légy szíves, Andy - nem segíthetünk rajta. Nem tehetünk sem-
mit, csak imádkozhatunk! Semmit!
- Téged nem érdekel!
A vita hangosabb lett, amikor anya és lánya belépett a hálószobá-
ba. Egy hang arra utalt, hogy a lány az ágyra vetette magát. Elfojtott
zokogás, majd az anya hangja hallatszott, sokkal közelebbr l:
- Igenis érdekel, Andy. Nagyon aggódom, hogy mi történik mind-
hármukkal - Hamettel, Sajiivel és Kha...
- Nem aggódsz! Gy löllek! Gy löllek!
- Majd reggel beszélünk róla, Andy. - A n hangja felettébb szá-
raznak t nt.
Hallották, hogy a n kimegy a szobából. Max növelte a hanger t.
A lány bent maradt - az elfojtott hangokból ítélve a párnájába sírt.
A háttérben egy szekrényajtó kinyílt, majd becsukódott; egy csapot
rövid id re megnyitottak. Aztán a n visszajött.
- Vedd be ezeket, Andy - segítenek elaludni.
- Nem!
A veszekedés újrakezd dött és a lány egyre azt kiáltozta, hogy
„Kurdisztándba" kell menniük. Egyszer csak vége lett - egy hangos,
er s csattanást hallottak. A lány hisztériája gyorsan rémült nyöször-
géssé csöndesedett.
- Beveszed ezeket, és mind a ketten lefekszünk! Nyeld le!
Nyelés hangjai.
- Mindet!
További nyelések.
- Most pedig feküdj le!
Ágynem suhogás.
A n hangja eltávolodott.

268
 - Mindjárt jobb. És ha még egyszer meghallom, hogy b gsz ma
este, akkor el veszem a hajkefét, bármilyen nagy is vagy már!
Megfélemlítve jött a válasz:
- Ne, anyu... Légy szíves.
-Akkor aludj el!
Kattanás. A fény kialudt a függöny körül.
Az ablak alatt guggoló két férfi egymásra nézett és továbbra is fe-
szülten figyelt. A lány még tíz percig zokogott. Néha Khalidot emle-
gette, néha pedig azt, hogy „Kurdisztándba" kell menni. Újabb tíz
perc múltán elcsendesedett; ismét megjelentek a szabályos hullámok
az er sít apró képerny jén.
Max felállt és kinyújtóztatta tagjait. A ház ismét sötét volt és csen-
des. Leo a zajokat hallgatta, Max pedig újra betolta a m anyag csövet
az ablakkereten át, és megnyitotta a gázpalack szelepét.

98
Észak-Irak

El ször Nuri hallotta meg a közelít a helikopterek fenyeget hangját.

Több mint kett - jóval több mint kett . Khalid szobájába rohant és
felrázta.
- Helikopterek! Menekülnünk kell! Gyerünk! Mozogj!
Egy perccel kés bb a két férfi kibotorkált a házból és felkapaszko-
dott a kocsira. A falu fölötti eget reflektorok világították be. Az egyik
öregasszony jajgatni kezdett. Khalid egy másodpercet késlekedett a
motor beindításával, Nuri ezért ráüvöltött és tehetetlenségében a m -
szerfalat verte. A motor beugrott. A Nissan hátsó kerekei kipörögtek
és kék füstöt kavartak, miel tt belekapaszkodtak volna a talajba. Az
autó el relódult, a fara pedig táncot járt, mert Khalid a második foko-
zatban alaposan rálépett a gázra.
- Északra - kiáltotta Nuri a szélvéd n át mutatva az irányt. Elha-
gyott kunyhók sötét árnyai száguldottak feléjük. Khalid jobbra-balra
forgatta a kormányt. Nekiment egy pajta szélének, de az autó nem
lassított. A fordulatszámmér mutatója a pirosba ért, miközben a kilo-
méteróra elérte a százat.
- Felrobbantod a motort, te kretén!
De Khalid már harmadikba is kapcsolt, és a bucka felé irányította a
kocsit. Az út kiegyenesedett, amikor kiért a faluból, és Khalid még
jobban felgyorsított. A bucka tetején egy pillanatra mind a négy kerék
elhagyta a földet. A motor fordulatszáma felszökött, majd újra visz-
szaesett, ahogy a kerekek visszazuhantak az út vágataira és gödreire.
Nuri éppen üvölteni akart valamit a felfüggesztésr l, amikor meglátta
el ttük a reflektort és a helikoptert. Egy felszántott mez n szállt le az
út széle közelében. Reflektorának fénye elárasztotta a Nissant. Kato-
nák ugráltak ki bel le, teljes harci felszerelésben; a fény hosszú, gro-
teszk árnyékokat rajzolt eléjük miközben szétszóródtak. Géppiszto-

269
lyaikat a vállukhoz emelték. Az egyik letérdelt és egy aknavet t vett a
vállára.
Nuri felkészült egy kézifékes fordulóra, mert biztos volt benne,
hogy Khalid ezt fogja tenni. De ehelyett a fiatalember a katonák felé
fordította a kormányt, visszaváltott kettesbe és padlóig nyomta a gáz-
pedált.
- Mi a fenét csinálsz? - kiáltott rá Nuri, amikor a kocsi a puha föld-
re ért. Nem hitt a szemének: Khalid vigyorgott! Ez az imbecillis hülye
fülig ér szájjal vigyorgott!
-Szerencse kell! - kiáltotta vissza Khalid. Bekapcsolta a kocsi
fényszóróját és reflektorra állította. A halogén lámpák elvakíthatják a
katonákat, de a kocsit semmiképp sem téveszthetik el. A helikopter
felemelkedett és néhány kilowattnyi vakító fehér fénnyel vonta be az
autót. Amint a katonák a vállukra emelték a fegyvereiket, Nuri újra
azt a különös félelmet érezte, amit már egyszer átélt, mikor Kuvaitból
menekültek a tankban. Úgy érezte, a leveg megtelik elektromosság-
gal; szakálla, kezének sz rzete és hajszálai hirtelen megmerevedtek.
A katonák húsz méter távolságból tüzet nyitottak.
A mennydörgés hangja úgy csapott le Nuri dobhártyáira, mint egy
155 milliméteres tarack hangja elsütéskor. A szörny megrázkódtatás
valamit eltört - az oldalsó szélvéd hullott darabokra - és kificamítot-
ta az állkapcsát. Úgy t nt, a zaj nem akar elülni. Teste egyik oldalról
a másikra vágódott, amint a kocsi megpördült, de mégis úgy érezte,
mintha az t le függetlenül lebegne. Aztán a kocsi zúgása és a heli-
kopter hangja eljutott eltompult érzékeihez. A villanás, ami elvakítot-
ta, színes, táncoló ábrákat hagyott maga után a retináján. Becsukta a
szemét, hogy megszabaduljon t lük, de a támadásuk nem hagyott
alább és szinte széttépte az agyát.
Mikor látása kitisztult, azt várta, hogy Khalid halott testét a kor-
mányra borulva látja majd, élettelen lábával a gázpedálon. De a fiú
egyenesen ült. Nuri arra gondolt, hogy a halál új élettel ajándékozta
meg, de elvette az eszét. Hála istennek, sötétség vette ket körül.
A kocsi rázása megváltozott, amikor elhagyták a mez t, úgy rémlett,
éneklést hall. Er szakkal újra kinyitotta a szemét, és hitetlenkedve
meredt a gödrökkel teli útra, amit gyorsan nyelt a száguldó kocsi orra.
Éneklés!
Khalid volt az. Megbökte Nuri oldalát és szélesen elvigyorodott.
-Jó nagy adag szerencse volt, mi?
Nuri válaszát elnyelte a helikopter turbinájának váratlan zaja. A ref-
lektorok ötven méterrel a Nissan elé világítottak, és egyenesen felé
tartottak.
 99
Dél-Anglia

A két férfi pontosan tudta, hogy mit kell tennie. Szótlanul és fölösle-
ges mozdulatok nélkül dolgoztak.
Az ablak nem volt túl er sen beillesztve a keretbe. Max óvatosan a
zár tolókája alá csúsztatta a hajlékony m anyag lapot és megemelte,
Leo pedig oldalra nyomta a kissé kinyíló ablakot. A retesz kicsúszott
a vájatból és ezután Max már ki tudta nyitni az ajtót. Félretolta a füg-
gönyt és elemlámpájával az ágyra világított.
Id sebb és csinosabb, de ugyanaz a lány volt, akit Tushingham
Court el tt fényképeztek le. Az altatógáz gyorsan elt nt a szobából,
miután az ablakot kinyitották. A lány megmozdult. Max tudta, hogy
gyorsan kell dolgoznia. Leo egy takarót terített az ablakpárkányra és
segített neki hangtalanul a szobába mászni.
Az ágyhoz ment és megfordította Andrét. Különös, hogy nem babá-
val, hanem egy földgömbbel alszik. Pompás haja szétterült a párnán
és szabadon hagyta a nyakát. Az öntapadó nyugtatóról Max már le-
vette a papírt és csak er sen rá kellett nyomni a lány nyakára. Az ere-
deti terv az volt, hogy egyszer en elrabolják a lányt és elt nnek, de
Max elég rugalmas volt, hogy a váratlan lehet ségeket kihasználva
módosítson tervein. A lehet séget most az André és az anyja között
kitört veszekedés jelentette.
Félrehúzta a ruhásszekrény ajtaját és meglep dött a jó min ség
ruhák nagy választékán. A szekrény alján talált egy nagy skótkockás
utazótáskát, és gyorsan alsónem ket, farmernadrágokat, zoknikat, egy
melegít t, egy pár edz cip t, pulóvereket és pólókat gyömöszölt
bele. Egy hosszú, prémes galléros b rkabáttal együtt kiadta Leónak.
Elégedetten, hogy összeszedett minden ruhát, amit egy otthonról el-
szök lány összeszedne, figyelmét most már Andrére irányította.
A pizsamanadrágot könnyen le tudta róla húzni, de a kabát nehe-
zebben ment, mert olyan er sen fogta a földgömböt. Max er szakkal
szétnyitotta az ujjait. A lány mély öntudatlansága ellenére halkan fel-
nyögött, s t még újra meg is akarta ölelni a gömböt. Mikor már mez-
telen volt, Max rájött, hogy a lány sokkal érettebb, mint ahogy gon-
dolta. Teljesen feln tt, ami azt illeti. Er sen becsavarta a másik taka-
róba és felemelte. Tehetetlen súlya alatt egy kissé megtántorodott, de
elbírta. Az ablakon keresztül kiadta Leónak és kissé könnyebben lé-
legzett, amikor látta, hogy társa befektette a Granada hátuljába.
-Jó lenne, ha ideadnád a földgömböt, úgy látszik, nagyon ragasz-
kodik hozzá - suttogta Leo.
Max megvonta a vállát és odaadta neki a földgömböt.
Körülnézett a lány hálószobájában. Rend volt. Nagyon jó, ha André
rendes lány... Megigazította a párnát, visszanyomkodta a leped t és
elsimította a hálózsákot. Ezután összehajtogatta a pizsamáját és gon-

271
dosan visszatette a cipzáras Minnie Mouse-ba. Mit vinne még magá-
val egy hazulról elszök lány?
Pénzt.
Malacperselynek vagy pénzesdoboznak nyomát sem látta a szobá-
ban. Halkan megbeszélte a helyzetet Leóval a nyitott ablaknál. Amit
most tervezett Max, az eltérés volt a tervt l. Kockázatot jelentett, de
úgy ítélte meg, hogy olyan, amit érdemes vállalni. Ki akart menni a
hálószobából.
- Ne maradj sokáig - suttogta Leo aggodalmasan.
Max szerencséje kitartott. Elemlámpájával rögtön rátalált a n tás-
kájára a kanapén, abban a pillanatban, amikor belépett a nappaliba.
A fekete pénztárcában csak néhány egyfontos érmét talált, de a piros
meglepte: húsz- és ötvenfontos bankjegyekkel volt teletömve. Bele-
markolt és a zsebébe gy rte, amit kivett, de minden mást úgy hagyott
ahogy talált.
Még egyszer, utoljára gyorsan körbepillantott a lány szobájában.
Az elemlámpa fénye megakadt egy gyöngyház dobozos szépítke-
készleten. Max arra gondolt, hogy vajon a benne lév hajkefe
ugyanaz-e, mint amit l annyira megijedt André, mikor anyja megfe-
nyegette... Ha ez volt az, akkor hasznos lehet, ha rá akarják venni az
együttm ködésre.
Felvette az egész készletet, tükröstül, fés st l, és az ablakhoz
ment.

100
Észak-Irak

Ha a Nissant üldöz helikopter gépágyúkkal is fel lett volna szerelve,

a helyzet egészen más lett volna. A gép azonban csak egy Chilében
átalakított Bell 205-ös csapatszállító volt, és nagyon kevés fegyverzet-
tel szerelték fel. Az ajtóban álló két katonának aligha volt esélye,
hogy megtartsa magát a helikopteren és pontosan tüzeljenek a ka-
nyargó Nissanra. A jobb oldalon álló katonának egyszer jó lehet sége
lett volna, amikor a helikopter egy kissé lemaradt és oldalt fordult, de
a hátsó szélvéd l visszaver fény elvakította.
A pilóta más taktikával próbálkozott. Lejjebb engedte a gépet, és a
kocsi után indult. Lefelé jól látott a lábánál lév ablakon át. A heli-
kopter jobb oldali talpának hegyes, sílécszer en felhajtott végét a ko-
csi hátsó szélvéd jéhez irányította, és el re lódította a gépet. A talp
áttörte az üveget.
- Csinálj valamit! - kiáltotta Nuri, miközben a hátsó szélvéd szin-
te felrobbant, mint egy bomba, és a darabjai elárasztották a kocsi bel-
sejét.
- Próbálok gondolkozni! - kiáltotta vissza Khalid, miközben a kor-
mánnyal birkózott.
A Bell turbinájának hangja elnyelte a talp hangját, ahogy végigsú-

272
rolta és -tépte a Nissan tetejét. A helikoptert tizenöt katona és a fel-
szerelésük szállítására tervezték; elméletileg így lehetséges volt, hogy
felemelje a Nissan hátsó kerekeit, amit l a kocsit nem hajtaná tovább
el re semmi. Lehetséges volt, de csak akkor, ha a pilóta elég ügyes,
elég jól van kiképezve, és ami a legfontosabb, van egy másodpilótája,
aki el refigyel. Pontosan abban a pillanatban, amikor Khalid gyorsí-
tott, a helikopter rotorlapátjai belevágtak egy trafóház acélrácsozatá-
ba. Nem volt nagy a ház, se nem túl masszív, de nem is kellett annak
lennie. A rotorlapátjaitól megfosztott helikopter pilonja kiszakadt a
helyéb l. A hátsó rotor eltört, így a forgó kompresszor energiája köz-
vetlenül a gép testét rázta meg. A bukdácsoló helikopter közvetlenül
a Nissan mögött zuhant le és a megpördül roncsát elnyelte a felrob-
banó benzin izzó fénye.
-Most nem kellett szerencse - kiáltotta Khalid gy zedelmesen. -
Most mit csináljak, Nuri?
Néhány másodpercbe beletelt, amíg Nuri le tudta venni a szemét a
halványuló ragyogásról. Fejét el refordította.
- Csak menj tovább - adta ki a parancsot. Nehéz volt a szíve. Sze-
rencséjük nem tarthat sokáig. Eddig azért tartott, mert voltak papírjaik
és senki nem kereste ket. De mostantól kezdve más lesz a helyzet:
az Északi Hadsereg félelmetes különítményesei fogják ket üldözni.

101
Dél-Anglia

Lloyd André hálószobájának küszöbén állt és mindent jól megnézett.

A gondosan elrakott ágyat; az egymás mellé tett sz rös papucsokat; a
sz nyegpadlón játszó korai napsugarakat; a terhesen vigyorgó Minnie
Mouse-t; a nyitott ajtót. Laura a karjába kapaszkodott és belemélyesz-
tette a körmeit.
- És ruhák is t ntek el?
Laura bólintott. A körmei még mélyebbre nyomódtak.
- Egy utazótáska, tiszta alsónem . Ruhák...
- Milyen ruhák?
- Néhány melegít . Egy kabát. Ésszer ruhák. És néhány kevésbé
ésszer .
Lloyd élesen rápillantott.
- Mennyire ésszer tlen?
- Egy szoknya és egy pulóver, ami tavaly volt jó rá. Már oda kellett
volna adnom a jótékonysági vásárra.
- És a rend rség hol van? Ha én ide tudtam érni egy óra alatt, ak-
kor a rend rség miért nem?
- Mert nem hívtam ket.
- De a telefonban azt mondtad...
- Azt azért mondtam, hogy megakadályozzam, hogy te hívd ket,
miel tt ideérsz - szakította félbe Laura.
273
 Lloyd a szemébe nézett és látta, hogy sírt.
- Miért?
- Mert elszökött.
- Nos, ez nyilvánvaló, de miért tett ilyet, Laura? Olyan boldognak
nt, amikor elmentem. - Visszaemlékezett, milyen provokatívan
nyomta hozzá André a mellét, és azon gondolkozott, nem volt-e túl
heves az elutasítás. Elég gyengéd volt, de a fiatal lányok érzelmei ki-
számíthatatlanok.
Követte Laurát a konyhába, és leült, miközben a n teát készített.
- Csinált korábban is ilyet?
- Soha.
-Talán én mondtam vagy csináltam valamit? - gondolkodott han-
gosan.
Laura csészéket és csészealjakat tett az asztalra és mindkett jüknek
töltött a teából. Leült Lloyddal szemben. Arca feszült volt az aggoda-
lomtól, de most már uralkodott az érzelmein.
- Nem, nem te vagy az oka, Lloyd. Történt valami azután, hogy el-
mentél.
Elmondta a telefonhívást és az azt következ veszekedést.
- A rohadt életbe - mormogta Lloyd. - Magával vitte a földgömböt
is?
- Hát persze. És miután elmentél, arra használtam, hogy megmu-
tassam neki, hol van Kurdisztán.
Egy gondolat jutott Lloyd eszébe, ami komikus lett volna, ha a
helyzet nem annyira komoly.
- Azt hiszed, hogy megpróbál Észak-Irakba menni?
Laura kiitta a teáját. Remeg kezével egy keveset kiöntött a csésze-
aljra. Lloyd megfogta a kezét.
- André nagyon egyszer en látja a dolgokat, Lloyd. Van egy A pont
és van egy B pont. Hogy az egyikb l eljuss a másikba, a lehet legrö-
videbb úton kell haladnod.
-Akkor lehet, hogy mégsem olyan rossz a helyzet, mint amilyen-
nek látszik? - mondta Lloyd. - Elmondjuk a rend rségnek, és k meg
figyelni kezdik a Csatorna kiköt it.
Érezte, hogy Laura hirtelen megmerevedik. Kemény eltökéltséggel
nézett rá.
- Nem akarom elmondani a rend rségnek. Érted?
- De...
- Nem!
-A két motoros miatt? Soha nem tudnák bebizonyítani...
Laura aggodalmán áttört a harag.
- Nem is kellene - megmondaná nekik. Nem szokott hazudni.
- De nem kérdeznék err l, Laura.
Laura haragja n tt.
- Figyelj! A rend rség elkapja Andyt Newhavenben vagy Folkes-
tone-ban, vagy valami hasonló helyen. Tudják, hogy kicsoda, ezért
kapcsolatba lépnek az itteni rend rökkel. Mindig így csinálják. Van

274
 egy helyi detektív, akir l tudom hogy gyanít valamit. Kikérdezné An-
dyt, pedig mindent elmondana...
- És mi van ha elmondja? Autista. Gondolod, hogy a rend r kocká-
ra tenné a karrierjét...
- Nemcsak a két motorosról van szó - öt évvel ezel tt is volt va-
laki.
Lloyd letette a csészéjét és Laurára meredt. A n további bátorítás
nélkül elmondta, mi történt a részeggel, amikor kés éjjel hazafelé
tartottak az állomásról.
- És soha nem találták meg - fejezte be.
A földre nézett. Háta meggörnyedt, és úgy látszott, cserbenhagyja
az ereje. Mikor Lloyd mellé vitte a székét és átölelte, minden elszánt-
ság elszállt bel le. A férfira támaszkodott és némán sírt.
-Annyira félek, Lloyd... Annyira félek... El fogják venni t lem, el-
megyógyintézetbe rakják, és egész életében nyugtatókon tartják, mint
valami... Vagy valami még rosszabbat tesznek vele...
- Senki sem fog ilyesmit csinálni.
- Ígérd meg, hogy nem mégy a rend rségre... ígérd meg - kérlek!
- De...
- Kérlek ígérd meg nekem!
- Rendben - egyezett bele vonakodva Lloyd. - Megígérem. De ak-
kor mit csináljunk? Egy egyedül csavargó gyerek... Nem ijesztgetni
akarlak, Laura, de szembe kell nézned vele - valaki megtalálhatja,
és...
- Senki nem élne vissza a helyzettel.
Naivitása feldühítette Lloydot.
- Dehogynem, te ostoba asszony! Az isten szerelmére, nézz szem-
be az igazsággal - ne várd meg, míg túl kés lesz. Mit gondolsz, a
motorosok mit akartak t le? Ártatlan bújócskát játszani? Le akarták
tépni a ruháját, szétfeszíteni a lábát, és felváltva meg akarták dugni!
A szándékos sokkterápia m ködött, de nem úgy, ahogy Lloyd akar-
ta. Laura a hálószobájába menekült, és bevágta maga mögött az ajtót.
Ha arra várt, hogy Lloyd majd idegesen kopog és megkérdezi, hogy
jól van-e, akkor tévedett.
A férfi a szobába rontott és megragadta, miel tt az ágyra vethette
volna magát. Megpördítette a tengelye körül és megrázta.
- Gazember! - mondta Laura gy lölettel. - Mocskos, szadista vad-
állat!
- Azért mondtam, hogy sokkoljalak. De attól még igaz! Pénztelen
csinos lányok védte...
- Van pénze!
Lloyd meglep dött és elengedte.
-Mennyi?
- Elég, hogy ne kerüljön bajba.
- Mennyi?
- Kilencszázhuszonöt font.
- Micsoda?

275
 - A táskámból vette ki a pénzt. Mindig nyilvántartom, mennyi van.
Ennyi hiányzik.
- Ilyen sokat lopott el? A fenébe - ez mindent megváltoztat.
Laura dühösen kitört:
- Nem lopta el! Ez az pénze. És ezt is tudja.
- Mi a fenének járkálsz ilyen sok készpénzzel?
- Nézd, ez az én életem és neked semmi közöd hozzá!
- Oké, elnézést kérek - mondta Lloyd békít leg. - Azzal nem ol-
dunk meg semmit, ha egymásnak esünk. De ha ekkora összeg van
nála, az mindent megváltoztat.
-Az országot nem tudja elhagyni. Nincs útlevele - az enyémmel
utazott Szingapúrba. Az pedig még mindig a fiókomban van. Ellen-
riztem.
- Nem tudja elhagyni az országot? - visszhangozta Lloyd. - Annyi
pénzzel persze hogy el tudja hagyni az országot. Új ruhákat tud ven-
ni, öt évvel id sebbnek látszhat. Rendben - egy repül téren talán
nem lenne könny a dolga, de egy kiköt ben semmi gondja nem
lesz. Kis szívességek árán rá tudna venni egy kamionsof rt, hogy ki-
csempéssze az országból. Jézusom, Laura, utaztál mostanában kom-
pon? Manapság gyakorlatilag nincs is ellen rzés az EK-tagok között!
Ebben a pillanatban akár egy komp fedélzetén is lehet, úgyhogy mi a
fenét akarsz csinálni?

102
Észak-Irak

A hajnal els fényei megjelentek a keleti égbolton, amikor a kocsi be-

ért a széles, erd s völgybe. Nuri nagyon megkönnyebbült. Legalább
már nem voltak nyílt terepen, ahol az infravörös kamerákkal felszerelt
helikopterek kilométerekr l észrevehették az autót. A völgy kiszéle-
sedett és hamarosan egy óriási, kísérteties gyümölcsfa-ültetvényen ha-
ladtak keresztül. Az egyenes sorokban ültetett fák lombjait muszlin-
nal borítottak be, hogy megvédjék ket a fagytól. A déli lejt n sziba-
rackok és szilvák termettek, az északi oldalon pedig szabályos sorok-
ban a kevésbé kényes körték és almák. A hajnali derengésben már
láttak embereket - néhányuk kurd ruhát viselt -, ahogy szedték a gya-
potot, és óvatosan zsákba rakták.
Nuri szólt Khalidnak, hogy álljon meg. Útbaigazítást kért egy csa-
pat beszélget lánytól. A lányok egy fogadóba küldték ket, ami
egész nap nyitva volt, hogy el tudja látni az óriási szövetkezet mun-
kásait.
Az Al Fathan-i fogadós egy hatalmas termet , nagyhasú, jókedély
kurd volt. Pompásan illatozó kávéval és frissen sütött kenyérrel szol-
gálta ki ket és széles mozdulatokkal tette le eléjük. A cigarettafüstös
termet földm vesek töltötték meg - a szegényebb északi falvakból ér-

276
 kezett kurdok, akik a szövetkezet munkásszállásain laktak. Zajos, jó-
kedv társaság volt és a két utazó otthon érezte magát közöttük.
- A legújabb hír az, hogy a hadsereg lezárta Mosult, Kirkukot és
Arbilt - mondta a fogadós és izmos karjával a pultra támaszkodott. -
Senki nem mehet be vagy ki az engedélyük nélkül.
A hír megriasztotta Nurit.
- Miért? Harcok folynak?
- Nem hevesebben, mint máskor. De mindenki úgy gondolja, hogy
hamarosan történni fog valami. Tegnap Mosulban jártam áruért. Szin-
te látni lehetett a feszültséget.
- A rádió nem mondott semmit? - kérdezte Nuri.
A fogadós megrázta a fejét.
- A török tévét is tudjuk fogni m holdon. De semmi. - A megvetett
törökök említésére elfordította a fejét és belesercentett a köp csészé-
be. - Nem tudjuk, mi történik. Van egy lázadó rádióadás a 104-es
frekvencián, ami néha sugároz. Felhívásokat közöl, hogy az önkénte-
sek csatlakozzanak a milíciához. De valószín leg fent vannak a határ-
nál, és annyit tudnak, mint mi. Csak azt tudjuk, hogy valami nagy do-
log készül.
- Nagy amerikai légibázisok vannak Törökországban - mondta
Khalid. - Néha átrepülnek a szüleim háza fölött. Nem hagyják, hogy
bármi történjen.
A fogadóst ez nem hatotta meg.
- De miel tt bármit csinálnának, engedélyt kell kapniuk a törökök-
l. Szerinted a törökök azt mondanák, oké, ha az amerikaiak meg
akarnának védeni minket? Még jobban gy lölnek minket mint, Szad-
dam Husszein.
- Nekünk el kell jutnunk Duhok közelébe - mondta Khalid rövi-
den,
Nuri rúgása az asztal alatt elkésett. Vajon hányszor mondta már
Khalidnak, hogy nem szabad elárulniuk a végs úti céljukat?
- Felejtsd el - mondta a fogadós.
- A szüleim ott vannak - tiltakozott Khalid. - Van egy szép nyara-
lójuk a tó partján.
A fogadós megvonta széles vállát.
-Ahhoz, hogy odajussatok, a f utakat kell használnotok. Lehet,
hogy semmi bajotok nem esne. De lehet, hogy mégis. Nagy katonai
mozgósításokról beszélnek - nemcsak helikopterekr l. Legjobb, ha itt
maradtok - szerezzetek munkát az ültetvényeken. Most nagy szükség
van munkásokra. Megmutatják, mit kell csinálni. A fizetés pocsék, de
biztonságban lennétek a munkásszállóban. Maradjatok, amíg véget
nem ér a veszély, és csak azután menjetek északra.
Nuri körülnézett, de senki nem tör dött velük. A fogadós kövér fe-
lesége egy régi tranzisztoros rádiót próbált behangolni.
- Nem maradhatunk.
- Tegyétek azt, amit akartok.
- Van más út is Mosul körül?
-Van valami útféleség, ami Tall 'Afarba vezet. Keresztülmegy né-

277
 hány gyümölcsligeten - tulajdonképpen egy mez gazdasági út. A he-
gyekben azonban veszélyes: régen selyemút volt, s csak árvízkor
használták. Egyes részei ma már jobban hasonlítanak kecskék által ki-
taposott ösvényekhez. Négykerék-meghajtású kocsival talán oké.
- Készen állunk, hogy kipróbáljuk.
A fogadós elfordult, hogy megszidjon egy türelmetlen vendéget,
aztán visszafordult Nurihoz.
- Itt maradhattok néhány éjszakára. Egy éjszaka három dinár. Hol-
nap rajzolok nektek egy térképet.
Nuri csapdát szimatolt, akármennyire elképzelhetetlennek t nt is,
hogy egy kurd elárulhatja ket. De napok óta tartó menekülés után
már nem bízott meg senkiben, csak önmagában és Khalidban.
- Szeretnénk ma elindulni.
A fogadós hasa rengett a nevetést l.
- Szemmel láthatóan jót tenne nektek egy kis alvás. Nem bírnátok,
ha most tovább kellene mennetek... Frissnek és ébernek kell lenne-
tek, higgyétek el, barátaim - veszélyes út, de eljuttok rajta északra. Itt
maradtok ma és holnap. Pihentek, két éjszaka kialusszátok magato-
kat, és hétf n reggel elindultok a térképemmel.
- Miért akarsz két napig itt tartani minket? - kérdezte Nuri könnye-
dén.
A fogadós meglepettnek látszott.
- Nyilván mind a ketten keresztények vagytok, nemigaz?
-De.
-A biztonságotokra gondolok, barátom. Holnap lesz a ramadan
els napja. Nagyon kevés ember fog járkálni napközben. A legtöbben
komolyan vesszük az els napot - ezért ha utaztok, felt ek lesztek.
De a második nap - talán nem olyan felt .
Nuri megnyugodott és elmosolyodott.
- Megfeledkeztem róla - ismerte be.
A fogadósné hirtelen kiabálni kezdett, hogy csend legyen. A terem
elcsendesült és minden szempár a rádió felé fordult. Egy bemondó
beszélt. Elnöki rendelettel éjfélt l éjszakai kijárási tilalmat rendeltek
el a harmincötödik szélességi foktól északra. Bárki, akit a következ
napokban napnyugta és napkelte között a szabadban találnak, ki lesz
téve annak a veszélynek, hogy figyelmeztetés nélkül lelövik.
- Pont a ramadan kezdetekor - mordult fel a fogadós. - A disznó
el ször meg akar törni minket, aztán elpusztítani... Szóval egy szoba,
barátaim? Kényelmes. Csak három dinár. Igen?
- Rendben - egyezett bele Nuri.
- Fejenként.
- Rendben.
- És két dinár az ételért.
- Rendben.
- Fejenként.
- Jó.
- És egy dinár a térképért.
- Megbeszéltük.
 - El re fizetve.
A fogadós kétségkívül igazi kurd volt, és mélyen tisztelte a kurd ha-
gyományokat; Nuri tudta, megbízhat benne.

103
Dél-Anglia

André kinyitotta a szemét és a fölé hajoló halálfejszer arc láttán fel-

sikoltott.
Leo letette az ágy mellé a narancslét és siet sen visszavonult.
- Felébredt - mondta fölöslegesen Maxnek.
- Azt hiszem, én is kiabálnék, ha a te arcodat látnám meg el ször
egy hosszú alvás után - jegyezte meg Max. - Kívánj sok szerencsét.
Kedves mosoly ömlött szét az arcán, amikor határozottan bement a
Kimmeridge Ház-beli lakása vendégszobájába.
Az ágyhoz ment és barátságosan Andrére mosolygott.
- Andy, drágaságom. Remélem már jobban érzed magad. Hánytál
néhányszor az éjszaka. Épp most mondtam anyunak a telefonba, és
azt felelte, lehet, hogy túl sok altatót adott be neked az éjszaka. -
Odahúzott egy széket, s közben mosolya egy pillanatra sem hagyta
el. - Mindent megpróbáltunk, hogy felébresszünk, de feladtuk. Sza-
vamra, kisasszony, te aztán tudsz aludni.
André zavarodottan nézett rá. Tekintete körbejárt az idegen szo-
bán, majd visszatért Maxre.
- Nem az én szobám - mondta gyenge hangon.
- Ez az én vendégszobám - mondta Max vidáman. - Nem ártana
újratapétázni, nem gondolod?
- Nem otthon.
- Hát aligha maradhatsz otthon és mehetsz Kurdisztánba, nemigaz?
André szemei tágra nyíltak.
- Kurdisztándba?
Max megveregette az állát.
-Azután a balhé után, amit tegnap csináltál? Hát persze, hogy
mégy. Anyu felhívott és megkért, hogy vigyelek el. Aggódott, hogy
nagyon felkavart a dolog. Az volt a baj, hogy mikor megérkeztem
hozzátok, nem tudtunk teljesen felébreszteni. Anyu régi barátja va-
gyok. Leo - az a csúnya fickó, aki úgy megijesztett az el bb - az üz-
lettársam.
André felkönyökölt. A takaró lecsúszott róla, és lenézett kék mele-
gít jére. Max kinyújtotta az egyik kezét.
- A nevem Max. Remélem, barátok leszünk, Andy.
A lány el ször a kinyújtott kézre nézett, aztán a szürke, mosolygó
szemre. Bár anyja folyamatos figyelmeztetései miatt óvatos volt az
idegenekkel, most mégis úgy döntött, hogy tetszik neki a barátságos
férfi. Kis habozás után elfogadta a kinyújtott kezet.
- Inni - mondta.
279
 Max odaadta neki a narancslét, és figyelte, ahogy André egy hajtás-
ra megissza. A lány egy pillanatra sem vette le róla nyugtalanító te-
kintetét. Max furcsának találta, hogy a hihetetlenül zöld szem valaho-
vá a háta mögé néz.
- Gondolom, kiszáradt a torkod. Az enyém is mindig ki szokott
száradni utazás után. Az ágy kényelmes?
- Anyu barátja?
- Úgy van, Andy - felelte Max kedvesen mosolyogva. - Utoljára
azon a partin láttalak az étteremben. Emlékszel? Alannel, Stacyvel,
Peterrel és persze Khaliddal - a zsebébe nyúlt és megmutatta az Al
Karniék lakásából lopott képet. - Persze nem hiszem, hogy emlékszel
rám.
A lány üres tekintete választ adott a kérdésére.
- Kurdisztánd? - kérdezte végül.
- Anyunak túl sok a dolga, ezért engem kért meg, hogy vigyelek el.
Nagyon aggódott az éjszakai veszekedés miatt, és helyre akarja
hozni.
- Meglátogatjuk Khalidot?
- Persze.
- Hametet és Sajiit?
- Igen.
Úgy látszott, sokáig tart, míg felfogja. Továbbra is keresztülnézett
rajta zöld szemével. Aztán mintha csak valami kattant volna, és olyas-
mi történt, ami még a zavarba hozhatatlan Maxet is meglepte. André
rávetette magát és karjával átölelte a nyakát.
- Kurdisztándba megyünk! - kiáltotta. - Meglátogatjuk Khalidot!
- Úgy van - nevetett Max, és is megölelte a lányt.
- Mikor? Mikor? Mikori - Izgalma gátak nélkül tört fel a felszínre.
- Két nap múlva - Max komollyá vált és eltolta magától. Most jól
figyelj rám, Andy! - Megvárta, míg a lány teljesen rá nem figyelt. -
Mivel én fogom a gondodat viselni, anyu azt mondta, hogy mondjam
meg neked, mindent úgy csinálj, ahogy én mondom. Érted?
- Igen! Igen! Igen! Meglátogatjuk Khalidot! - Újra megölelte Ma-
xet, mintha attól félne, hogy elt nik.
Leo jelent meg a hálószoba ajtajában és elgyötört arccal lenézett
rájuk. Max rávigyorgott André válla fölött és szeretetteljesen megpas-
kolta a lányt.
- Gyerekjáték lesz, öregem - mondta maga elé.
Diadal csillant meg a szemében. Jobban alakultak a dolgok, mint
terveiben remélni merte volna.

104
Észak-Irak

Nuri álmatlanul feküdt a fogadós szalmával és lósz rrel tömött zsák-

ján. Khalid lélegzésének lassú ritmusára próbált koncentrálni, azt re-

280
mélve, hogy majd az elálmosítja, de hasztalan. Az utolsó kurd felke-
lés járt az eszében, és hogy milyen brutálisan fojtották el mustárgáz-
zal. Elpusztult családjára gondolt.
Khalid, az örök optimista, azt a hiú reményt dédelgette, hogy a
szövetségesek sohasem fogják hagyni, hogy az ilyen atrocitások meg-
ismétl djenek, de Nuri tisztábban látott. A Nyugat pusztán és egysze-
en csak azért vállalta magára, hogy ki zi az irakiakat Kuvaitból,
mert az olajellátását féltette; a kurdokkal senki nem tör dött. De még-
is, hátha most másképp alakulnak a dolgok. A lázadók önkénteseket
toboroznak a rádióban, és az emberek nagy örményországi és libano-
ni kiképz táborokról beszélnek. Honfitársai most jobban szervezettek
voltak, mint bármikor ezel tt. El fogja vinni Khalidot a szüleihez, az-
tán csatlakozik a felkel khöz.
Miközben ébren feküdt, nehéztüzérség távoli dörgését vélte hal-
lani.

105
Dél-Anglia

Laura követte Lloydot a hallba.

- Szeretném, ha maradnál ma este, Lloyd.
Lloyd számított erre, és úgy döntött, hogy nem megy bele a játékba.
Arra azonban semmi szükség nem volt, hogy ezt durván adja Laura
értésére. Megcsókolta az arcát.
-Jobb, ha hazamegyek, Laura. Nincs fogkefém és nem szeretnék
Andy ágyában feküdni.
Látta, hogy ez ostorcsapásként érte.
- Nem is vártam volna, hogy az ágyában aludj - mondta halkan.
Lloyd nem válaszolt.
Laura bosszúsan elpirult.
-Tizenegy éve nem volt kapcsolatom férfival. Nem könnyíted meg
a helyzetemet.
-Miért kellene? Azért akarod, hogy itt maradjak, hogy ne hívhas-
sam a rend rséget. A szavamat adtam, hogy nem fogom. Nyilvánva-
ló, nem bízol bennem, és elhatároztad, hogy jobb belátásod ellenére
cselekszel: felhasználod a testedet, hogy biztosítsd az engedelmessé-
gemet. Nem a legjobb alapja egy kezd kapcsolatnak, még tizen-
egy év után sem.
Megpróbált Laura mellett az ajtóhoz menni, de az eléállt.
- Kérlek, Lloyd. Ez nem igaz! - Megfogta a kezét és felnézett rá.
Szemében inkább düh, mint könyörgés volt. - Nem akarom használni
a testemet, ahogy te mondtad. Csak nem akarok egyedül lenni.
- Pedig hozzá kell szoknod, Laura.
Lehet, hogy túl kegyetlen volt; amint kiejtette, meg is bánta a sza-
vait, de nem akart visszakozni.
- Nem vagy túl megért , Lloyd.
281
 - Úgy van - nem vagyok az. Nem értem miért nem mégy a rend r-
ségre, és f ként azt nem értem, miért hagytam magam belekeverni az
egészbe. Megígértetted velem, hogy nem értesítem a rend rséget, ez-
zel az én felel sségem véget ért. Ezt neked kell megoldanod, Laura.
Én megtettem, amit lehetett. Hívj fel, ha meggondoltad magad!
Lehajtott tet vel tette meg az utat Londonig: a jéghideg leveg se-
gített tisztán látni. Gyötörte, hogy nem volt-e túl könyörtelen Laurá-
hoz. Végül arra a következtetésre jutott, hogy helyesen cselekedett.
Egy óránál alig került többe, míg hazaért a lakásába, és ezalatt a rádi-
ótelefon néma maradt. Ez segített meggy zni önmagát, hogy a leg-
jobb, ha elfelejti az egész szomorú ügyet.
Nehéz döntés volt, de megkönnyebbült utána. Ebben segített neki
Sarah hívása is - amit az üzenetrögzít n talált - miszerint nagyon hi-
ányzik neki és hogy vasárnap hazajön. Amikor azonban megpróbált
elaludni a hideg ágyban, ijeszt képek jelentek meg el tte, s képtelen
volt másra gondolni, mint arra, mi történhet éppen abban a pillanat-
ban a rémült, kedves, zöldszem gyerekkel.

106
1991. március 17., vasárnap

- Egyik újságban sincs semmi hír róla - mondta Max és a News of the
Worldöt az újsághalomra dobta. - Egyik rádióban vagy tévében sem
volt, de még a teletexteken sem. - Megpördült a forgószéken, és ön-
elégült arccal Leóra nézett. - Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy ez a
kis trükk jól bevált. A rend rség úgy kezeli, mint egy problémás tiné-
dzsert, aki meglépett egy veszekedés után. Ami ket illeti, a mi kis kí-
sérleti nyulacskánk nem más, mint egy újabb adat a statisztikákban.
Leo leplezetlen gy lölettel nézett rá.
- Neked is csak ennyi, nem?
Max zavartalanul mosolygott.
- Ideje felkelteni. Majd meglátjuk, hogy állnak a morális aggályaid,
ha meglesznek a befektetésünk eredményei, jó?

André szoknyája felcsúszott, amikor leült Max mellé, és el nt

hosszú, formás combja. Nem húzta le a ruha szélét, hanem a föld-
gömböt védelmez en magához ölelve Leót nézte. Tekintete inkább
bizalmatlan volt, mint ijedt, mivel a kedves, sz hajú, mosolygós
férfi, aki megígérte neki, hogy elviszi Kurdisztánba, szintén az irodá-
ban volt.
Max barátságosan rámosolygott és gyengéden André karjára tette a
kezét.
- Jobban érzed már magad, Andy?
André bólintott, és örült, hogy az alacsony férfi ül mellette és nem
a magas, akinek olyan volt az arca, mint egy halálfej.

282
 - Nem akarsz inkább melegít t venni? Fázni fogsz ebben a szok-
nyában, amikor kikapcsol a f tés.
- Nem. Szeretem. Ne mondd meg anyunak.
Max nevettett.
- A mi kis titkunk marad, nemigaz, Leo?
- Még egy kis titok - mondta Leo, és a hangja elég dühös volt ah-
hoz, hogy a lány ijedten nézzen rá.
- Khalid azt mondta nekem, hogy te meg tudod mondani az id t -
mondta Max könnyedén és melegen a lányra mosolygott. - Igaz ez?
André bólintott.
- Megmondanád nekem az id t?
A lány zavartnak látszott.
- Anyu... idegeneknek nem.
Max el rehajolt és kezét Andyére tette. A lány hátrah költ, de
megnyugodott, mikor észrevette, hogy nem akarja elvenni t le a föld-
gömböt.
- De én nem vagyok idegen, ugye, Andy? Együtt fogjuk megláto-
gatni Khalidot. Hosszú utat teszünk meg együtt, nemigaz?
A lány újra Leóra nézett és bólintott.
- Akkor mondd meg nekem az id t, Andy - mondta lágy, rábeszé-
hangon. - Ne tör dj Leóval. Nem tehet róla, hogy ilyen csúnya.
A lány lehajtotta a fejét és hintázni kezdett a székben, mintha egy
bels aggályát próbálná legy zni.
- Gyerünk, Andy... Biztos, hogy meg tudod mondani az id t?
Felnézett Maxre; kedves viselkedése és mosolya felbátorította.
-A pontos id t az Accurist támogatja. A harmadik sípszó kilenc
óra harminc percet jelez... bip... bip... bip... A pontos id t az Accurist
támogatja. A harmadik sípszó kilenc óra harminc percet és tíz másod-
percet jelez... Bip... bip... bip... A harmadik sípszókor...
André tovább folytatta, és az sem zavarta, hogy Max feltárcsázta a
pontos id számát. Egy pillanatig figyelt, majd Leónak adta a kagylót.
A tudós arcán csodálkozással vegyes döbbenet jelent meg, ahogy a
lányt és a telefont egyszerre hallgatta.
- Teljes szinkron - motyogta és visszaadta a kagylót Maxnek. -
Fantasztikus. Egyszer en fantasztikus.
- A harmadik sípszóra... - André megállt, amikor a kedves férfi fel-
emelte a kezét.
- Nagyon ügyes, Andy. Szavamra, nagyon okos lány vagy.
Úgy látszott, André megörül a bóknak.
Max elégedett volt az eddigiekkel. Kezdetnek jó. S t kiváló.
- Nagyon szereted azt a földgömböt. Nem akarod megmutatni?
André er sebben ölelte magához.
- Nem.
- Miért szereted ennyire?
Üres tekintet volt a válasz, ezért Max megismételte a kérdést.
- Mindent helyrehoz.
- Mit hoz helyre, Andy?
A lány megpörgette a gömböt a tengelye körül.
283
 - Középen gyorsabban megy - felelte. - Mindent helyrehoz.
A két férfi zavartan nézett egymásra. Max nem értette a dolgot.
- Középen gyorsabban megy? - töprengett.
- Azt hiszem, azt akarja mondani, hogy a Föld forgási sebessége az
Egyenlít n a legnagyobb - kockáztatta meg Leo.
Max felragyogott.
- Igen... persze. Igaz ez, Andy? A Föld gyorsabban forog középen?
- Szingapúr gyors - mondta André.
- Voltál Szingapúrban?
- Igen. Gömb - a Föld ott gyorsan megy.
- Mert pont középen van. Tudtad ezt?
A lány a földgömbre nézett.
- Igen. Most már.
- Mintha érzékelné a Föld forgási sebességét - mondta Leo és nagy
érdekl déssel nézte Andyt.
Max bólintott és nem vette le a szemét a lányról.
- Ezt vártuk... Mit tudsz még, Andy?
- Egyensúlyozni a biciklimen.
- Ezt mindannyian meg tudjuk csinálni.
-Állva. Mikor nem mozog.
Max könnyedén megérintette André csuklóját. Ezúttal nem húzta el
a kezét.
- És a mennydörgés, Andy?
A lány hintázni kezdett; a kérdés láthatólag felizgatta.
- Nem. Nem tudok.
- Menj ki, Leo!
- Mit akarsz csinálni?
- Beszélgetni Andyvel. Úgy látszik, nem kedvel téged, úgyhogy
menj ki.
A tudós elhagyta az irodát. Max érezte a lány megkönnyebbülését,
mikor az ajtó becsukódott mögötte. Elé húzta a széket, így most egy-
mással szemben voltak és a térdük majdnem összeért.
- Jobb így, Andy?
A lány bólintott és Maxre nézett. Nagy szemében zavar látszott.
- Nem szabad mennydörgést csinálni.
Max megpaskolta a karját.
- Fázol, Andy?
- Kicsit.
A férfi a lány combjára ejtette a kezét.
- Nincs rajtad harisnya.
A selymes b r érintése nem érdekelte különösebben Maxet, annál
inkább a lány reakciója. Kissé megmozdult és lehajtotta a fejét, hogy
hosszú haja eltakarja az arcát.
- Szeretnéd, hogy felmelegítselek egy kicsit?
Nem jött válasz. Max gyengéden végighúzta ujjait a lábán a szok-
nya széléig, és érezte a kis remegést, ami végigfutott a lány testén.
Maxet nem izgatta fel a dolog, de mozdulatai szándékosan voltak ér-
zékiek - ez a játék, egy magányos lány megzavarodott érzelmeivel

284
 Max szemében nem volt más, mint laboratóriumi kísérlet. Az ember
kiadott egy impulzust és aztán figyelmesen megvizsgálta az impul-
zusra érkez reakciót. Érdekes reakciók voltak, mint például a lány
kapkodó leveg vétele; összezáródó és kinyíló ujjai, amik hagyták,
hogy a földgömb a földre guruljon; szorosan lehunyt szeme; és az
összeszorított fogak. Meglep en gyorsan érkeztek a reakciók kezének
finom mozdulataira. Kiváló. Kiváló.
- Khalid azt mondta, hogy tudsz mennydörgést csinálni. Igazat
mondott?
Alig észrevehet , apró bólintás volt a válasz. Az ujjak alattomosan
a térdéhez vándoroltak, majd vissza a szoknya szegélyéhez, amit l a
lány libab rös lett.
- De idegenek kedvéért nem szívesen csinálod?
Max gondosan ápolt körmei egy kissé er sebben mélyedtek a b r-
be. Nem nagyon, de ahhoz eléggé, hogy jól észrevehet piros nyo-
mokat hagyjanak, s hogy a lány lélegzete elakadjon, a combjában pe-
dig ellazuljon a feszültség, amit l a lába egy kissé szétnyílt. Valami
furcsa és fenyeget készül dött benne, mint amikor a nyomás felhal-
mozódik egy szök kút elzárt csapja mögött.
- De én nem vagyok idegen, igaz, Andy? - A hangja kellemes sut-
togás volt, mégis úgy csikorgott a lány lelkében, mint mikor a resze-
t végighúzzák a bádogon. - Nem idegen... Nem idegen...
- Nem idegen - felelte André.
- Ez jó?
A lány bólintott; a férfi gyengéd érintése érzékeny b rén eddig nem
tapasztalt, pörg kaleidoszkóppá változtatták André érzelmeit.
Az ujjak kínzó lassúsággal feljebb vándoroltak, és a lány önkéntele-
nül el rébb csúszott a székben. Aztán hirtelen elérték céljukat; a sze-
lep kinyílt. A lányból halk sikoly tört el . A férfira vetette magát, át-
ölelte a nyakát, fogait a vállába mélyesztette és zihálás rázta, miköz-
ben teste fékezhetetlenül remegett a kitör melegség közepette, amit
a kutató, kínzó ujjak engedtek szabadon.

A satnya f ben, ott, ahol a Kimmeridge Ház kerítése véget ért a szik-
latet nél, három alak lépkedett, jól bebugyolálva a fehér tajtékokat
vet La Manche-csatorna fel l fújó jeges szél ellen.
-Átkozott rültség ilyen id ben kijönni - morgott Leo és felhúzta
kabátjának csuklyáját.- A 22-es kaliber pisztoly hidegen és alaktala-
nul lapult a zsebében. Egy videokamera táskája lógott a válláról.
- Azt mondta, hogy bent nem biztonságos - felelte Max. Nagyka-
bátja alatt egy golyóálló mellény is volt rajta. A mellény legfontosabb
anyagát adó abalatív m anyagból és szénszálas hálóból készült leme-
zek a Számítógépes Tanácsadó által szabadalmaztatott eljárással vol-
tak összeillesztve.
- És nem mondta meg, miért? - érdekl dött Leo.
Max nevetett.
- Lefogadom, hogy sem érti, miért, de mi majd kitaláljuk. Mind-

285
 egy. Mi van ha meglát minket valaki? Három ember sétál egyet, ez
aligha gyanús.
Elérték a biztonsági kerítést és követték Lulworth Cove irányában.
A tenger a szikla alját csapkodta. Ezen a részen nem volt homokos
part; a tenger apálykor és dagálykor is a sziklákra zúdult. André vidá-
man felkiáltott, és egy nyúl után szaladt, ami azonnal elt nt egy üreg-
ben.
- Egész boldognak látszik. Ügyesen elterelted a figyelmét arról az
átkozott földgömbr l.
Max mosolygott és nem szólt semmit.
André a két férfi felé szaladt, és hosszú b rkabátját csapkodta a
szél. Max javaslatára melegít t vett fel. Úgy közelített hozzájuk, hogy
Max oldalára kerüljön. Megfogta a kezét és ránézett, Leóval mit sem
tör dve.
-Melletted öregnek érzem magam, kisasszony - nevetett Max. -
És alacsonynak. Azt hiszem, tényleg magasabb vagy nálam.
- Ma megyünk Kurdisztándba?
- Nem ma, Andy. Hamarosan.
- A tóparti házba?
- A tóparti házba - egyezett bele Max.
André meglátott egy újabb nyulat, és már ott sem volt.
- Úgy látszik, megkedvelt téged - mondta Leo.
- Szeretetre méltó ember vagyok, Leo. Te pedig egy ronda vén
kecske, aki megrémíti a fiatal lányokat.
- Mi van ezzel a tóparti házzal?
- Khalid szüleinek nyaralója Észak-Irakban. Sajnos nem vették fel,
mikor telefonáltam. Arra gondoltam, hasznos lenne, ha André újra
hallaná Khalid hangját.
Leo meglep dött.
- Kinyomoztad a számot?
- És a címet.
- De a nemzetközi központ nem ad meg címeket.
Max felsóhajtott.
- Te soha nem tervezel el re, ugye Leo? Elfelejted, hogy van né-
hány magas szint kapcsolatunk Irakban a SAAD 16 szerz dés mi-
att... Andy!
A lány visszafutott Maxhez vadul csapkodó kabátjában. Mind a hár-
man megálltak egy pad közeléban.
- Itt jó lesz, Andy? - kérdezte Max.
- Csináljak mennydörgést?
- Igen... Ahogy megígérted.
André arcáról elt nt az öröm. Megrázta a fejét.
- Miért nem? - kérdezte Max és egy pillanatra sem t nt el arcáról a
mosoly.
A lány gondolkozott és a délutáni napra nézett.
- Túl korán. Huszonegy perc múlva csinálok mennydörgést.
Max megölelte André vállát. A lány megörült a gesztusnak és neki-
támaszkodott.
286
 - Miért nem most, Andy? - Mint mindig, most is barátságos és biz-
tató volt a hangja.
André a földre mutatott.
- A durranás rosszfelé menne. Nem az égbe.
- Akkor hová?
- Le. A földbe.
A két férfi értetlenül ráncolta a homlokát. Leültek a padra. Innen
csodálatos volt a kilátás.
- Menj, nézd meg a kilátást, Andy - adta ki Max a parancsot, és
megveregette a kezét.
A lány elment a korláthoz és a tengert nézte.
-Szerinted ez mit jelent? - kérdezte Max. - A durranás a földbe
menne? Furcsa.
Leo egy pillanatra elgondolkozott.
- Talán... Nem, ez túl nevetséges...
Üzleti kapcsolatuk elején megegyeztek, hogy elmondhatják egy-
másnak gondolataikat és ötleteiket, bármilyen bizarrak legyenek is
azok, anélkül hogy a másik kinevetné.
Max türelmesen várt.
- Lehet, hogy rültségnek hangzik, de azt hiszem, egy rbeli, rög-
zített viszonyítási pontról beszél - mondta lassan Leo. - Ha most csi-
nál mennydörgést, bármi legyen is az, a földre fog esni. De ha várunk
húsz percet, addigra a Föld elfordul annyit a tengelye körül, hogy a
viszonyítási pont a horizont fölé kerüljön. Van ennek értelme?
Max bólintott. Rá jellemz nyájassága nem hagyta el, de valami
szokatlan izgalom érz dött a hangjában.
- Igen... Helyes, Leo, nagyon is sok értelme van. Andy...
A lány megfordult és t figyelte.
- Nem csinálnád meg most azt mennydörgést?
- Ne várjak?
- Ne. Sok mindent kell még csinálni, miel tt összepakolnánk, hogy
Kurdisztánba menjünk.
Kiszámított megjegyzés volt. Maxnek csak ki kellett ejtenie a b vös
szót: „Kurdisztán", s ezzel biztosította André együttm ködését.
- Csinálok mennydörgést - egyezett bele André. Legyezni kezdte a
leveg t az arca el tt. - Mozgatni a leveg t.
Max nem igazán értette, mir l beszél a lány. Felvett egy követ, és
megmutatta Andrének.
- Ez jó lesz a mennydörgéshez?
A lány kételkedve nézte.
- Túl nagy.
Leo kibányászott egy még kisebb kavicsot a f l és megmutatta
neki. André megmérte a súlyát.
- Még mindig túl nagy. Túl zajos.
Jézusom, gondolta Leo. Elkapta Max tekintetét, aztán felemelt egy
kis kvarckavicsot, ami alig volt nagyobb, mint a körme. André meg-
nézte.
- Nem. Még mindig túl nagy.
287
 Meglátott valamit a rövid, szélt l nyomorított f ben.
- Cigarettavég! - kiáltott fel. Kettétörte a filtert, és kis, kemény go-
lyóvá gy rte. Odaadta Maxnek. - Dobd fel a leveg be, Max!
- Nem túl kicsi, Andy? Jó lesz, ha így pöckölöm? - Hátát fordította
a szélnek és kinyújtotta a karját. A tenyerében lév kis papírgolyó
mellé odatette másik kezének mutató- és hüvelykujját.
André egy kissé feljebb fordította a férfi tenyerét, hogy a golyó ma-
gasabb pályán szálljon.
- Így - mondta. - Távolabbra megy.
- Oké. Mit csináljak? Számoljak háromig?
- Számolj háromig - felelte André.
Leo kihúzta táskájának cipzárját, és kivette a videokamerát. Né-
hány lépést hátrált, és befogta ket a keres ben.
- Túl kicsi, hogy követni tudjam.
- Próbáld meg - mondta Max csíp sen. Bátorítóan a lányra mo-
solygott. - Kész vagy, Andy?
- Kész.
- Háromig számolok... Egy...
Leo a kamera keres jére figyelt.
- Kett ...
A keres ben hirtelen eltorzult a kép. Úgy érezte, mintha a sz rszá-
lak hátul a nyakán forró t kként szurkálnák. Kinyitotta a száját, hogy
megállítsa Maxet, de elkésett.
- Három!
Max körmei hallható kattanással értek hozzá az összegy rt filter-
hez. A golyó felrepült és a szél oldalra vitte. Az id t és a dátumot jel-
számok megbolondultak a kamerán - rülten peregtek nullától ki-
lencig.
Hatalmas csattanás hallatszott, olyan nagy, hogy mind a két férfi
azt hitte, megsüketül. A csattanást követ lökéshullám mindhármukat
hátratántorította. Max elvesztette az egyensúlyát és leült. Látta, hogy
André aggódva kiabál valamit, de semmi mást nem hallott, csak a
csengést a fülében. A videokamerát a lökés kicsavarta Leo kezéb l, és
néhány méternyire eldobta. Hatalmas széllökés jött, ami mindannyiu-
kat a földre szögezte.
De ez semmiség volt ahhoz képest, ami ezután következett. Max
megpróbált felállni, de valami tompa dübörgést érzett a földön ke-
resztül. Olyan volt, mint a síneken ülni, és hallani de nem látni,
ahogy jön az expressz. A rémiszt zaj egyre hangosabb lett. Hirtelen
a pokol egy vékony lángnyelve tört el ferdén a földb l, alig néhány
méternyire t lük. A megdöbbent kitörés - a t z, a dübörg gázok és
a megolvadt anyag - nem tartott három másodpercig sem, de mind-
hármuknak úgy t nt, hogy a rémiszt látvány sokkal tovább el ttük
volt. A fehéren izzó lángnyelv váratlanul kialudt, mintha egy hegesz-
elzárt volna egy szelepet. Hirtelen csend lett - eltekintve fülük
csengését l, amit még az els óriási lökés okozott. A plazmaszer
lángnyelv elt nt, csak napszúrásszer érzést hagyott maga után az ar-
cukon.
 107
- Te jó isten - motyogta Leo. Feltápászkodott, és arra a pontra nézett,
ahol a föld egy pillanatra megnyílt, felfedve a bolygó köpenye alatt
dühöng pokoli kohót. Arcán a félelem és a csodálat keveredett.
Max már talpon volt. Szemében diadal csillogott.
- Sikerülni fog, Leo! Sikerülni fog!
Tekintetét az égett f l Andrére fordította, aki összegömbölyödve
feküdt. Letérdelt és megérintette a vállát. A lány abban a pillanatban
átölelte és rémülten kapaszkodott belé.
- Nem akartam! Nem akartam! Túl korán!
Max óvatosan kiszabadította magát a szoros ölelésb l és felsegítet-
te a lányt. Megállíthatatlanul remegett és kétségbeesetten próbálta
visszatartani a könnyeit, amelyek hirtelen patakként törtek fel, és ka-
bátjára csorogtak. Max el re-hátra hintáztatta, és halk, becéz szava-
kat mondott neki. Leo figyelte ket, és gy lölte önmagát, hogy hagyja
ezt a kedves, naiv gyereket kitenni az kapzsi kíváncsiságuknak. És
persze a legrosszabb még hátra volt... Abban a pillanatban elhatároz-
ta, hogy nem csinálja végig a terv többi részét. Találnia kell majd va-
lamilyen módot, hogy Andrét elvegye Maxt l és visszavigye az anyjá-
nak, bármi lesz is a következménye.
-Sajnálom, Max - mondta André gyenge, halk hangon, mikor a
könnyei elapadtak. - Megpróbáltam, hogy kicsi legyen.
- Nincs miért bocsánatot kérni, Andy. Nagyon jól csináltad. Na-
gyon büszkék vagyunk rád, nemigaz, Leo?
Leo nem válaszolt. Felvette a kamerát, a megégett f höz ment és
letérdelt. A megperzsel dött felület kell s közepén volt egy lyuk.
Óvatosan megvizsgálta, mintha csak azt várta volna, hogy újra kitör
mint egy gejzír. Egy golflabda már nem fért volna bele a lyukba. Az
arcán érezte, hogy meleg száll fel bel le. Mutatóujjával megtapogatta
a belsejét, és azonnal vissza is húzta. Egy árnyék hullott rá. Max volt
az.
- Sima - jelentette ki Leo. - És még mindig forró.
Felállt. Tíz éve nem dohányzott már, de most mégis úgy érezte, jól-
esne egy cigaretta.
- Tehát szerintünk mi történt?
- Kérdezd meg a gyereket!
-Tudod, mi történt, Andy?
- Kis golyó visszament, ahol az id kezd dik, de a Föld útban volt.
Max el ször Andrére meredt, aztán az ártalmatlan, bogárnagyságú
üregre. Mindkét férfi rádöbbent, hogy a lány egyszer kijelentése
olyan dolgokat hordoz magában, amelyeket elgondolni is félelmetes.
Max szólalt meg el ször.
- Érted mi történt, ugye?
Leo bólintott.
- Azt hiszem, Max.
289
 - Ellenanyaggá változtatta azt a filtert. Gondolj bele, micsoda lehe-
ségek az energia hasznosításában!
- Nem hiszem.
- Micsoda, nem hiszed? Láttad, mi történt!
Leo megrázta a fejét.
- Erre gondoltam én is el ször. Annak lenne értelme, ha az anyag
és ellenanyag energiává változna, miközben kioltják egymást. De azt
hiszem, amit André csinál, az sokkal mélyebb átalakulás. A világ-
egyetemben káosz uralkodik. André rendet hoz létre.
Max elküldte Andrét, hogy üljön le a padra. A két férfi a tengert
nézte.
- Halljuk, Leo.
- Szerinted most milyen gyorsan haladunk?
- Mire gondolsz? A Föld keringési sebességére a Nap körül?
-Arra is - felelte Leo. - A Föld óránként százezer kilométeres se-
bességgel kering a Nap körül. Ez nagyjából huszonnyolc kilométer
másodpercenként. Gondolj bele ebbe a sebességbe, Max. Hu-
szonnyolc kilométer másodpercenként! Mi persze nem érezzük, mert
vele együtt mozgunk. De ha feltesszük, hogy valami megáll? Valami
olyan kis dolog, mint egy összegy rt cigarettasz ? Akkor mi történ-
ne?
Max bólintott. Leo jó vágányon haladt.
- Jó gyorsan hagyná el a bolygót.
- Pontosan.
- A papírgolyó nagy tömeggel rendelkezne - jegyezte meg Max. -
De számítások nélkül is, valami azt súgja, hogy másodpercenként hu-
szonnyolc kilométer nem lenne elég egy ekkora durranáshoz, mint
amit az el bb átéltünk.
- Igaz - értett egyet Leo. - És másodpercenként háromszázezer ki-
lométer? Majdnem fénysebesség?
Max némán állt, miközben lassan kapiskálni kezdte, mi mindent je-
lent, amit a társa mondott. A gondolat félelmetes volt - szinte elkép-
zelni is szörny -, mégis világosan látta, mire céloz Leo.
- A pokolba - motyogta. - A legtávolabbi galaxisok távolodási se-
bessége... Körülbelül a fénysebesség háromnegyede!
- Úgy van - felelte Leo. Egy pillanatig gondolkozott. Amikor meg-
szólalt, gondosan válogatta meg a szavait, mintha tudományos cikket
írna. - A legtávolabbi általunk látható galaxisok a fényét megközelít
sebességgel távolodnak t lünk. Következésképp, azokban a galaxi-
sokban a megfigyel k úgy érzékelik, hogy mi is ugyanekkora sebes-
séggel távolodunk t lük. A világegyetemben minden anyag minden
egyes részecskéje attól a helyt l távolodik, ahol az srobbanás történt
húszezermillió évvel ezel tt... Minden részecske, kivéve azokat, ami-
ket André küldött vissza az id kezdetéhez...
Néhány fizikus úgy véli, hogy a világegyetem tágulása egy bizo-
nyos id után lelassul és megáll, aztán pedig az egész folyamat meg-
fordul, és az univerzum önmagába zuhan. Akkor az id meg fog áll-
ni, visszafelé fog futni és minden anyag egy hatalmas fekete lyukká

290
fog összeállni - ami a világegyetem természetes, rendezett állapota.
Amit mi ismerünk most, az rendezetlenség - káosz. A valószín tlen-
ség elve irányítja.
Max izgalma n ttön-n tt, miközben Leo beszélt. A korláthoz lépett
és megfordult, hogy szembenézzen a társával, és türelmetlenül ütö-
gette a tenyerét. Leo még sosem látta ilyen izgatottnak.
- Tehát mi történt a filterrel? Keresztülment a Földön?
-A fene tudja, Max. Nem vagyok fizikus. Úgy gondolom, hogy -
energiává változott, mire elérte a Föld kérgét. A nyomás lezárta a lyu-
kat, abban a pillanatban, hogy létrejött... Másrészt lehet, hogy a Föld
magja volt, amit az imént láttunk. - Valami eszébe jutott. - Max -
csak gondolj a lehet ségekre! Megvizsgálni a bolygó magmájának
energiáját!
- Ellen rzés! - csattant fel Max. - Tudnunk kell, hogy mekkora el-
len rzést tud gyakorolni. Semminek nincs lehet sége ellen rzés nél-
kül! Meg is csináljuk a vizsgálatot.
Megfordult és odakiáltott a lánynak.
- Andy! Gyere ide!
André Max felé közelített. Elbizonytalanította a férfi változása. Az
állandó kedves mosoly elmúlt. A helyére kemény tekintet lépett, ami
megrémítette.
- Mutasd meg neki, Leo.
- Max. Nem hiszem, hogy...
- Mutasd meg!
Leo vonakodva el vette a hosszúcsöv pisztolyt, ami már korábban
is nyomta a zsebét és a lelkiismeretét. André szeme kitágult, amikor
meglátta.
- Tudod mi ez, Andy? - kérdezte Max.
A lány boldogtalanul bólintott.
- Mutasd meg neki a golyót.
Leo benyúlt a kabátzsebébe és megmutatta Andrének a golyót.
- A pisztoly ezeket lövi ki - mondta Max nyersen. - Embert öl. Leo
kilövi rám a golyót, te pedig meg fogod állítani a mennydörgéseddel.
Érted?
A lány zöld szeme kikerekedett a félelemt l.
- Nem! Nem szabad!
Maxnek nem volt kedve a vitához. Er sen megfogta Andrét a vállá-
nál és a tenger felé fordította.
- Itt állj. Meg ne moccanj!
- Nem szabad - mondta könnyes szemmel.
Max intett Leónak, hogy menjen távolabb. A két férfi úgy állt fel,
hogy hárman egy tízméteres egyenl szárú háromszöget formáltak.
Úgy néztek ki, mint egy frizbizéshez készül család. Leo úgy állt,
hogy félig a lány felé fordult. Jobb karja az oldalánál lógott, a pisz-
tolyt a föld felé tartva.
- Háromra - adta ki a parancsot Max. Bosszús arcot vágott André
könnyei láttán. -Akarsz Kurdisztánba menni, vagy nem?
André bólintott. - Nem akarom, hogy lel jenek.
291
 - Nem fognak, ha megállítod a golyót. Ha meghalok, akkor Leo
visz el Kurdisztánba. Igaz, Leo?
- Ha te mondod - morogta Leo.
A lány rémülten nézett az id sebb férfira. Be akarta csukni a sze-
mét; Khaliddal akart lenni; anyjával és Lloyddal akart lenni; bizton-
ságban akarta magát érezni. És mindenekfelett el akart futni ett l a két
férfitól. Ez könny lett volna, mégsem mozdult, mert félt a következ-
ményekt l és megrémült attól a gondolattól, hogy a halálfejarcú férfi
kezei között végezheti.
- Helyes - mondta Max, és Leo felé fordult. - Háromra. Egy...
Leo felemelte a karját és Max mellére irányította a pisztoly csövét.
Hallotta, hogy a lány kétségbeesetten felzokog. Ebben a pillanatban
megkérdezte önmagától, hogy kinek a halálát viselné el inkább a lel-
kiismerete. Az esküdtszék talán enyhe ítéletet hozna, ha minden nyo-
morúságos tényt a tudomásukra hoznak. Saját tudományos jöv je töb-
bé nem nagyon érdekelte. Egy börtönbüntetést el tudna viselni, de sa-
ját lelkiismeretének súlyát nem... Meghozta a döntést, és máris job-
ban érezte magát.
- A szél - figyelmeztette Max.
De Leo már kissé megigazította a pisztolyt.
- Kett ...
Leo ujja er sebben szorította a ravaszt, de a cs nem mozdult el a
célról. Mindig is jó lövész volt. Max arca ezúttal meggyötörtnek lát-
szott. Talán belelátott társa gondolataiba. Remek - hadd szenvedjen
az érzéketlen gazember.
-Ne! Ne! Ne! - kiáltotta André. - Minden rossz! MINDEN
ROSSZ!
Leo el renyújtott kezén megmerevedtek a finom sz rszálak, és aj
már ismer s t szúrások futottak végig a karján - de ez nem változta-
tott a célon. A pisztoly pontosan Max mellére irányult.
- Három!
Leo karja egy fokkal feljebb mozdult. Épp eléggé, hogy Max feje
kerüljön a célba. Meghúzta a ravaszt.
Ez volt életének utolsó mozdulata.

108
Lloyd általában szeretett vasárnap délel ttönként dolgozni az irodá-
ban. Néma telefonok mellett és állandó félbeszakítások nélkül jó sok
munkát el tudott végezni. Emellett ilyenkor képes volt elterelni a gon-
dolatait más dolgokról. Kora délutánra végzett az összes levéllel, kifi-
zetett néhány - már az el hónapban esedékessé vált - számlát, és
kijelölte, hogy milyen sajtótájékoztató címén tartott potyázásra kell
elmennie májusban.
Mikor az intenzív munkával végzett, bekapcsolta a televíziót, hogy
legyen valami háttérzaj, mialatt a legújabb kiadványokat és szabadal-
mi kérvényekr l szóló jelentéseket olvassa. A földi csatornák vasár-

292
nap délutáni er s politikai felhangja idegesítette; dühít , hogy a hét-
végéken eltörlik a szokásos híradókat és sose lehet tudni, hogy mikor
mondanak híreket. Átkapcsolt a Sky Newsra és egy kiemel filctollal
a kezében leült, hogy elolvasson egy fontos szabadalmi lapot. Scott
Chisholm szimpatikus, bajuszos arca jelent meg a képerny n - olyan
volt, mint egy kim velt csapos -, és felolvasta a rendes órai híreket.
- ...épp most érkezett hír egy robbanásról egy katonai gyakorlóte-
rep közeléb l, a dorseti tengerpartról. Egy angol tudós meghalt...
Lloyd bekarikázott egy bekezdést az értékelésb l.
- ...Egy másik tudós sérülésekkel és horzsolásokkal úszta meg a
balesetet. Katonai szakért k vizsgálják az esetet. Az eddigi eredmé-
nyek szerint lehetséges, hogy egy, a háborúból megmaradt bomba
okozta a robbanást, bár értetlenül állnak az el tt, hogy a közelben se-
hol nem találtak krátert.
A filctoll megállt egy félig befejezett kör közepén.
- A Honvédelmi Minisztérium képvisel je kizárta, hogy a tudós ha-
lálát egy eltévedt lövedék okozta volna. Amint további értesüléseket
szerzünk, közöljük önökkel...
Lloyd felkapta a telefont és hívta Laurát.

109
- Igazán, kisasszony - biztosította Max a n vért, aki ellátta az arcát -,
semmi bajom. Nagyon kedves.
És hogy bebizonyítsa igazát, felállt a ment kocsi lépcs jér l.
- Le kell vetnie a kabátját, hogy rendesen megvizsgálhassuk -
mondta az orvos szigorúan.
Max mosolygott.
- Tényleg semmi bajom. Sokkal rosszabbat is túléltem már, higgye
el.
- Különleges alakulat, így van, Mr. Shannon? - kérdezte a nyomo-
zó. A weymouth-i jegyz nél utánanézett az összes fontosabb kör-
nyékbeli üzletembernek.
Max megtapogatta az ezred nyakkend jét. A csomó éppen hogy
csak látszott a kabát fölött.
-Valóban, Mr. Treloar. Ciprus, Áden és egy év Borneóban.
Furcsák ezek a katonák, gondolta a rend r. A haverját most robban-
tották át a mennyországba, ez meg olyan nyugodt, mintha mi sem
történt volna.
A dorseti rend rség egyik narancssárga csíkos Range Rovere bukdá-
csolt keresztül a füvön és állt meg a többi kocsi mellett. Egy csapat új-
ságíró és operat r a korlátnál állt, és a felfújható kutatócsónakok küz-
delmét figyelték a szirt lábánál kavargó veszélyes vizeken. A közel-
ben egy szalagokkal körbevett terület terült el. Treloar otthagyta a n -
vért és a doktort gy zköd Maxet, és csatlakozott egy katonai aknász
teherautó körül kialakult forró hangulatú, rögtönzött konferenciához.

293
 A Királyi Lövészezred egy rmestere védte az igazát az aknászegység
kapitányával szemben.
-A mi adataink szerint, uram, ezeket a területeket 1950-ben meg-
tisztították minden éles bombától, amikor a katonai minisztérium
eladta a Kimmeridge Házat. Azóta minden lövést a tengerre adtak le.
- A tenger valóban elég nagy célpont, rmester - jegyezte meg a
kapitány -, de biztos benne, hogy mindig eltalálják?
A vita eléggé elmérgesedett és a rend r nagy érdekl déssel hall-
gatta.
- Tehát mi a végs következtetése? - vágott közbe Treloar a kapi-
tányhoz intézve a kérdést.
- Úgy t nik, hogy a környéken a föld nagy h hatásnak volt kitéve
- felelte a kapitány. - Nagyon valószín , hogy egy ittmaradt háborús
foszfor- vagy magnéziumbomba okozta. Valami ilyesmi. De ne kér-
dezze, hogy miért nincs kráter.
Treloar bólintott. Nem ez volt az els eset, hogy l szert találtak a
környéken és nem is az utolsó. Húsz évvel korábban, a Nugent-jelen-
tés után, a Honvédelmi Minisztériumot meggy zték, hogy nyissák
meg a sétányokat a közönségnek. Bár a katonák alaposan végigvizs-
gálták a partot, a sétálók még mindig akadtak éles bombákra. De ritka
volt, hogy egy ilyen felrobbanjon. Még ritkább, hogy magánterületen
találják és hogy emberéletet követeljen.
- Szóval nem hiszi, hogy lövöldöz barátainknak köze van hozzá?
- Határozottan nem, Mr. Treloar.
A rend r kérd en tekintett az rmesterre.
- Én is így látom - mondta a katona. - Hiányozna egy darab a szik-
lából, ha egy modern akna lett volna.
- Rendben - mondta a Treloar. - Ennyit akartam tudni. Balesetként
fogjuk kezelni az ügyet.
A Range Rover sof rjéhez fordult.
- Van valami?
- Épp most fújtam le a keresést, Mr. Treloar. Túl veszélyes bekül-
deni a csónakokat a szirt alá. Egy már fel is borult. Azt javasolnám,
hogy néhány napig tartsuk megfigyelés alatt a partvidéket. Egy halász-
hajó valószín leg úgyis megtalálja a holttestet, ha Weymouthnál nem
vetné partra a víz.
- Ez elég meggy en hangzik - mondta Treloar. - Köszönöm,
hogy kiugrottak, uraim. Azt hiszem, mindannyian visszatérhetünk a
vasárnapi ebédhez.
Felment a kis emelked n, hogy tájékoztassa a sajtót.

110
André nem látta, mi történt.
Amikor Max kimondta a „hármat", rémülten felkiáltott és a földre ve-
tette magát, felkészülve a fülsiketít robbanásra. Szerencsére egy mé-
lyedésbe esett. Az óriási légnyomás mohón szívta magához a b rka-

294
bátját, de sértetlenül hagyta. A mennydörgés hatalmasat dörrent, az-
tán lassan elhalt a távolban. Mikor félve felemelte a fejét a mélyedés
széle fölé, Maxet látta, ahogy tántorogva talpra áll. A csúnya, halálfej-
arcú férfinak, aki meg akarta ölni, nyoma sem volt.
Lassan felderengett benne, milyen szörny séget tett. Ugyanolyan
borzasztó mennydörgést csinált, mint ami régen megállította anyu ko-
csija el tt azt az embert és ami nem olyan rég megmentette a moto-
rosoktól. Max nagyon dühös lesz; anyu nagyon dühös lesz. A rend r,
aki eljött kérdez sködni, aztán meg Jackónál figyelte, el fog jönni egy
nagy fekete autóval és elviszi.
-Andy! - Max kiáltását elvitte a szél. Arca és homloka felszakadt,
és vér csöpögött a szemébe. Vakon botorkált a lány felé.
André pánikba esett. Talpra ugrott és lerohant a lejt n. Fogalma
sem volt, hogy hol van, de ösztönösen elfordult a nagy háztól, mikor
elérte az utat. Kirohant a kapun, keresztül mászott egy legel keríté-
sén és tovább futott a sáros, rossz úton. A sár a melegít jére fröcs-
csent, de egyre csak futott. Tíz perc múltán annyira kifulladt, hogy
meg kellett állnia. Nekitámaszkodott egy sziklának, elakadó lélegzet-
tel és hevesen dobogó szívvel. Visszanézett, de senki nem követte.
Néhány perc múlva kipihente magát annyira, hogy körül tudjon
nézni. Az utat a domb oldalába vágták. Párhuzamosan futott a tenger-
rel, és követte a meredek szirt vonalát. A dombon birkák legeltek a
sovány földb l itt-ott kiálló gránitsziklák között. A tenger t le jobbra,
félmérföldnyi távolságban volt.
Figyelmesen hallgatózott, de csak a sirályok sivítását és a birkák pa-
naszos bégetését hallotta. Hideg, éles szél fújt, az ég komor és fenye-
get volt, ami csak növelte félelmét. Összehúzta kabátja cipzárját és
haját betömködte a prémes csuklyába. Mikor fagyott keze elkezdett
felmelegedni a zsebében, kezdte magát jobban érezni.
Éppen el akart indulni, amikor a rémület újra lecsapott. Valami lát-
hatatlan közeledett. Éles süvítést és egy mély hangot hallott, mintha
valami a leveg t csapkodná. Kétségbeesetten nézett körül: körülbelül
százméternyire balra t le egy nagy gránitsziklát látott, ami mintha az
egész domboldalt tartotta volna. Felrohant a sziklához és bemászott
egy kiálló párkány alá.
Néhány másodperccel kés bb egy Sea King helikopter jelent meg.
Alacsonyan repült a tengerpart felé, a völgy vonalát követve. Olyan
volt, mint azok a helikopterek, amelyek a kurdokat üldözték a tévé-
ben, de ez most t kereste. André olyan kicsire húzta össze magát,
amilyenre csak tudta. Hallotta hogy a helikopter a tengerpart fölött
lebeg, de túlságosan félt ahhoz, hogy meg is nézze. A zaj gyorsan kö-
zeledett. Átment fölötte, olyan alacsonyan, hogy biztos volt benne,
észrevették. De a turbinák és a rotorlapátok hangja elt nt a távolban.
Tizenöt perc telt el addig, míg André összegy jtött annyi bátorsá-
got, hogy kimerészkedjen a szikla alól - de éppen amikor elindult le-
felé a lejt n, közeled járm vek hangja kergette vissza búvóhelyére.
A ment és a két rend rautó a sáros úton a tengerpart felé száguldott

295
és hamarosan elt nt a távolban. Könnyek öntötték el André szemét.
El ször a helikopter, aztán meg rend rautók. Szörnyen egyedül érez-
te magát és fázott.
- Anyu - sírt -, nem akartam. Nem akartam...
De Laura nem volt ott, hogy feleljen könyörgésére; nem voltak
gyengéd kezek, sem kedves, biztató szavak. Alatta a nedves föld, fö-
lötte a durva, mohával borított gránit. Nyomorúságának kiáltásait el-
vitte a jeges szél, s csak a sirályok meg a birkák válaszoltak rá.

111
- Az isten szerelmére, lassíts már! - kiáltotta Laura és igyekezett meg-
érteni az egyik helyi adó híreit, melyet sikerült befogni a kocsi rádió-
ján.
Lloyd lelassította a Lotust a megengedett sebességre. Az utóbbi egy
órában nyolcvan mérföldet tettek meg.
-A Kimmeridge Ház! - kiáltotta hangosan Laura, hogy Lloyd is
meghallja a zajos menetszélt l. - Azt mondják, hogy a Kimmeridge
Házhoz tartozó földön, Lulworth Cove közelében történt. Hol tartod
a térképeidet?
- Az ülésed alatt - felelte Lloyd és máris újra kilencvennel mentek.
- Az ajtó zsebében van egy helyi útikönyv. Indulás el tt tettem be az
irodában.
-Meg fognak büntetni - figyelmeztette Laura, miközben a dorseti
térkép után kutatott.
- Radardetektor van a m szerfal alatt.
- Ezek már évek óta nem jók. - Talált egy turistatérképet a dorseti
tengerpartról és nagy nehezen sikerült szétnyitnia. - Mi volt az utolsó
város?
- Wimborne.
Lloyd Laurára nézett. A kétórás út során, mióta felvette, többnyire
néma csendben ült. Lloyd úgy vélte, aligha aludhatott túl sokat az el-
múlt éjszaka.
- Körülbelül tizenöt mérföldnyire vagyunk Lulworth Cove-tól -
mondta Laura. - Bere Regisnél fordulj balra.
Lloyd lassított egy kanyargós szakaszon.
- Nézd meg, az útikönyv említi-e a Kimmeridge Házat.
Laura visszagy rte a térképet - azzal sem tör dve, hogy rendesen
összehajtsa. Végignézte a könyv névmutatóját. Általában émelyegni
kezdett, ha autóban olvasott, ám most sokkal feszültebbek voltak az
idegei annál, hogy ilyesmivel tör dni tudjon.
- Megtaláltam. Van itt egy térkép. A parton hárommérföldnyire
nyugatra Lulworthtól. Durdle Door közelében. Jó - elég eldugottnak
látszik.
- Biztos vezet oda út.
- Van egy kanyargós vonal, ami mintha Lulworth Cove-ba vezetne,

296
bár ez nagy lépték térkép. Nem lehet nehéz megtalálni. West Lul-
worth egy falu. David és én néha...
- Néha mi? - kérdezte Lloyd mikor utasa hangja elnémult.
- Semmi... Bere Regis három mérföld a legutolsó tábla szerint.

112
Max gyorsan cselekedett, mikor a rend rség, a ment és a katonák el-
mentek. A katasztrofálisan sikerült kísérlet nem befolyásolta azon ké-
pességét, hogy világosan tudjon gondolkodni és terveit az új helyzet-
hez tudja igazítani. Most nem volt id , hogy társa halálán gondolkod-
jon - Leo helyettesíthet . Ami azt illeti, a bagdadi egyetemen találko-
zott is egy briliáns idegsebésszel, amikor utoljára Irakban járt. Max
biztos volt benne, hogy Leo részletes feljegyzéseivel és az idegtérké-
pezési felszereléssel folytatni lehet a kutatást. De el ször meg kellett
találnia Andrét, és ami még ennél is fontosabb, meg kellett szabadul-
nia a holmijától, hátha a rend rség találja meg el bb, és a lány el-
mondja az egész történetet.
Max visszarohant a házba, összegy jtötte a lány ruháit és begyö-
möszölte a kazánba. Az id t tizenöt percre állította be a gépen, és
gyorsan visszaállította a lakását olyanra, mint amilyen André érkezése
el tt volt. Aztán fogott egy Zeiss távcsövet és kinyitotta a Land Rover
garázsát. Elég régi kocsi volt, de jól nézett ki, mert Max újrafestette
fehérre. Ami most számított, az a terepjáró négykerék-meghajtása volt
és a Rolls-Royce Gypsy motor, amelyek kiválóan alkalmassá tették a
hegymenetre.
Már régen nem használták. Maxet is majdnem kizökkentette szoká-
sos rendíthetetlen nyugalmából azzal, hogy nem akart elindulni. Vé-
gül beindult a motor. Gyorsan a f kapuhoz hajtott, de annyira nem
gyorsan, hogy egy véletlen megfigyel gyanúját felkeltse. Mikor túlju-
tott a legel kerítésén, letért az útról és egyenesen felfelé indult a me-
redek lejt n. A kerék néha megcsúszott a puha talajon, de a differen-
ciálm mind a négy kereket mozgásban tartotta. Birkák bégettek tilta-
kozva és menekültek közeledtére. Bár egy helyen még a Land Rover-
nek is meredek volt a lejt és Maxnek vissza kellett tolatnia, egyre
csak fölfelé ment. Határozottan tartott a Hambury-csúcs tetején lév
háromszögelési oszlophoz, ami félúton volt a Kimmeridge Ház és
Lulworth Cove között. Százhatvan méteres tengerszint fölötti magas-
ságával ez volt a környék legmagasabb pontja, s minden irányba kivá-
ló kilátást nyújtott. Az ég borult volt, de a leveg nem volt párás. Biz-
tos volt benne, hogy a sziklacsúcsról a környéken semmilyen mozgás
nem kerüli el a figyelmét.

Lloyd gyorsan keresztülhajtott a Wool nev álmos falun.

-Ott! Ott! - Laura hevesen a B3071 feliratú tábla felé integetett.
Lloyd bekanyarodott az útra és felgyorsított.

297
 - Milyen messze van még? - kérdezte.
- Körülbelül négymérföldnyire. Ó, kérlek, Uram, add, hogy le-
gyen az és add, hogy megtaláljuk. Kérlek, Uram! Kérlek! - Elhallga-
tott, mintha elszégyellte volna kitörését. Aztán megfogta Lloyd kezét
és megszorította, gyengéden, hogy ne zavarja a vezetésben. - Sajná-
lom, Lloyd... Igazán udvariatlan voltam, hogy még meg sem köszön-
tem a segítségedet. Olyan kedves t led, hogy ennyi gondot a nyakad-
ba veszel.
Lloyd ránézett és bátorítóan elvigyorodott.
- El ször találjuk meg, aztán majd követelem a jutalmat.
Laura - aggodalma ellenére - halványan elmosolyodott.

Tízpercnyi lassú felfelé kapaszkodás után Max felért a tet re és leállí-

totta a Land Rover motorját. Hideg szél csapta meg, mikor kinyitotta
az ajtót. A meleg motorháztet nek támaszkodva állt és a környéket
pásztázta a távcs vel. A lencsék és prizmák tökéletesen éles képet
mutattak, némi színeltéréssel. A távcs közel járt a tökéletességhez,
amit Max mindig is nagyra értékelt.
West Lulworth, alig egymérföldnyire alatta, szinte teljesen kihalt
volt. Az öbölben néhány halász dolgozott a keskeny, kavicsos partra
kihúzott hajóján. A Lulworth Cove Hotel néhány rendíthetetlen ven-
dége a szélt l védett teraszon üldögélt. A völgy mélyebben fekv ré-
szeit a tulajdonosok nyáron parkolónak használták. A falutól nyugatra
terültek el, s most ezek is üresek voltak. Szép napokon nyüzsögtek
rajtuk a jól fizet kempingez k és az autóik.
Mozgást vett észre. Odafordította a látcsövet és egy Lotus Super Se-
vent látott, ahogy a West Lulworth-i zsákutcába viv kanyargós úton
haladt. Ugyanaz a kocsi volt, amit csütörtök este látott Laura Norman-
ville háza el l kitolatni.
Újabb mozgásra figyelt fel. Kissé lejjebb fordította a távcsövét. Egy
alak t nt fel egy pillanatra, félig a sziklák takarásában, körülbelül fél-
mérföldnyire Lulworth irányában, majd elt nt egy mélyedésben. Max
türelmesen várt, és arra irányította a távcsövet, ahol várható volt fel-
bukkanása. Aztán meglátta a lányt. Nem lehetett eltéveszteni a csap-
kodó kabátszárnyakat.
André!
Úgy látszott, is észrevette a Lotust, mert hevesen integetve futni
kezdett lefelé a lejt n a völgybeli parkoló felé.
Max beugrott a Land Roverbe, és is elindult a lejt n, egyenesen a
lány irányában.

Lloyd megállt a parkoló el tti kis körforgalomban. Belépni tilos! tábla

tiltotta a további utat az öböl bejáratához.
-A fenébe! Biztos nem vettük észre a házhoz vezet leágazást -
dühöngött.
Laura a parkoló túlsó végére mutatott.
- Ott van egy út, ami úgy látszik, arrafelé megy.

298
 - Lehet - felelte Lloyd. Begyújtotta a motort és behajtott a parko-
lóba.

- Anyu! Lloyd! - kiáltotta André. Nehezen tudott futva talpon marad-

ni, mert a lejt meredek volt, a f pedig nedves. Kiváló megérzését
azonban itt is kamatoztatni tudta és nem vesztette el egyensúlyát. Egy
vízszintes szakaszon csúszkálva megállt, hogy csíp re tett kézzel kili-
hegje magát. Az autó gyorsan felé közeledett a völgyben. Biztosra
vette, hogy meglátták, de akkor miért nem integetnek neki vissza?
A metsz délnyugati szél egy másik motor hangját sodorta felé.
André megpördült. Eleget látott, hogy újra rohanni kezdjen, bár még
nem tudta rendesen kifújni magát.
A kocsi olyan volt, mint azok a dzsipszer autók, amiket a rend r-
ség használt. Úgy negyedmérföldnyire lehetett t le, és egyenesen felé
tartott a hepehupás lejt n. Látta, hogy a Lotus megáll egy farm kapu-
jánál. Egy ismer s alak szállt ki a kormány mögül.
- Lloyd! - próbált meg André kiabálni. - Lloyd! - De kétségbeesett
kiáltásai alig voltak elfulladt zihálásnál többek.
Lloyd káromkodott, amikor megvizsgálta a mellmagasságig ér
acélkaput és rajta a lakatot. Ha felpillantott volna, kétszáz méterre
meglátta volna a karjaival szélmalomként csápoló, felé rohanó Andrét
és a negyedmérföldnyire lév , t üldöz Land Rovert. De gyorsan
visszafutott a kocsihoz, anélkül hogy felnézett volna.
-Át tudod törni? - kérdezte Laura, amikor Lloyd beszállt és le-
nyomta a kuplungot.
- Egy alumíniumból készült kocsiban? Viccelsz? Mind a ketten
meghalnánk.
Megfordult a kocsival és kipörg kerekekkel elindult a visszafelé.
- Lloyd...! Anyu...!
-Lloyd! Állj meg! - kiáltotta Laura a motor zúgásánál hangosab-
ban.
Parancsoló volt a hangja, és Lloyd engedelmeskedett. Fékezett és
kérd en nézett rá.
- Nézd - mondta Laura meggy hangon -, semmi értelme így
száguldani. Soha nem találjuk meg azt a helyet. Próbáljuk megkér-
dezni abban a hotelben...
André a kapura borulva zokogott. Elkésett - nem látták meg. Ami-
kor azonban úgy kétszáz méternyire járt, hirtelen kigyulladtak a gyor-
sító Lotus féklámpái. Megállt! A rend rségi dzsip most már csak há-
romszáz méternyire volt és gyorsan közelített.
André meggyötört lábával átvetette magát a kapun és majdnem
összerogyott a sárban. Összeszedte magát és vakon a Lotus felé bo-
torkált - pontosan akkor, amikor a kocsi elindult és gyorsítani kez-
dett. Semmi esélye nem volt, hogy elérje, hacsak nem csinál valami
kétségbeesettet. Valamit, amire csak képes... Valamit amihez er -
sen kell koncentrálni és olyan pontosnak kell lenni, amit még életé-
ben nem próbált. Ezt csak nyugodt idegállapotban lehetett megkísé-
relni, ezért megállt és igyekezett minél er sebben összpontosítani.
299
 A Lotus már a parkoló közelében járt, amikor egy út melletti kapu
faoszlopának fels tizenöt centimétere hirtelen fülsiketít robbanással
felrobbant el tte. Ablakok törtek be a hotelben és a környez háza-
kon. A hatalmas légnyomás úgy megrázta a kocsit, hogy Lloyd lába
lecsúszott a gázpedálról a fékre.
-Jézusom! - kiáltotta, miközben a motor lefulladt.
- Anyu! Anyu! Lloyd!
Lloyd és Laura egyszerre hallották meg a kétségbeesett kiáltást.
Megfordultak és látták, hogy André feléjük rohan.
Max nem habozott. Pontosan az acélkapu közepének irányította a
Land Rovert. Az ütközés ereje elegend nek bizonyult, hogy korhadt
zsinórként törje szét a rozsdás láncot és letépje a kapuról a csapsze-
geket. A kapu kivágódott.
Laurának alig volt ideje felegyenesedni, amikor kiszállt a kocsiból,
mert André máris a karjába vetette magát.
- Anyu! - kiáltotta hisztérikusan. - Egy rend r kerget!
Laura felnézett és meglátta a feléjük száguldó fehér Land Rovert.
Gyorsan betuszkolta Andrét a Lotus sz k hátsó ülésére, aztán maga
is bemászott utána.
- Gyerünk! - kiáltott rá Lloydra és megölelte retteg lányát. - Az a
Land Rover t üldözi!
Lloyd látta a tükörben a rohanó terepjárót és beletaposott a gázba,
miközben emberek szaladtak el a házakból.
Max fékezett és lelassított. Tudta, hogy az úton nincs esélye elkap-
ni a Lotust, úgyhogy akár hagyhatja is elmenni. Végül is tudta, hol la-
kik a lány. Megállt a parkoló bejáratánál. Férfiak rohantak felé és az
ablakokban mindenütt fejek jelentek meg.
- Maga szerint mi volt ez? Egy régi akna vagy egy hangrobbanás? -
kérdezte egy öregember.
-Szerintem egy Tornado - felelte Max. - Rohadt pilóták. Sokkal
kijjebb kellene gyakorolniuk a tengeren. Írni fogok a honvédelmi mi-
nisztériumnak.
- Én is - jelentette ki a másik. - A szemetek betörték az összes ab-
lakomat.

Már kétmérföldnyire voltak Lulworth-tól, mire André rendbe jött

annyira, hogy képes legyen összefügg en beszélni. Még mindig gör-
csösen Laurába kapaszkodott és teljesen az elmúlt néhány nap ese-
ményeinek hatása alatt állt..
- Kurdisztándba menni! Kurdisztándba menni! Segíteni Khalidnak!
Könnyek között újra és újra megismételte a követelést, miközben
remeg testét igyekezett minél mélyebbre befúrni Laura meleget adó
karja közé.
- Persze, elmegyünk Kurdisztánba. Persze. Persze. - Laura beszéd
közben André sáros haját simogatta és csókolgatta.
- Ígérd meg! Ígérd meg! Ígérd meg! KÉRLEK, ANYU!
- Persze hogy megígérem, Andy. Most már biztonságban vagy, drá-
gám. Véget ért.
300
 Lloyd várt, amíg André elcsendesedett.
- Kurdisztánba? Komolyan gondolod?
- Hát persze hogy komolyan gondolom - torkollta le Laura. Elhall-
gatott. Amikor újra megszólalt, hangja észrevehet en meglágyult. -
Sajnálom, Lloyd. Nincs jogom, hogy leszidjalak, de soha nem teszek
neki olyan ígéretet, amit nem akarok betartani.

Mikor a békés lulworth-i polgárok visszatértek otthonaikba, Max meg-

vizsgálta a kapuoszlopot. A hiányzó rész elégett, és egy sima, matt
felületet hagyott maga után. Olyan volt, mintha lef részelték és aztán
legyalulták volna. De ami igazán felkeltette az érdekl dését, az az
volt, hogy a lány tökéletesen ura volt képességeinek.
Pontosan látta, mi történt. A lány hirtelen megállt és az arcához
emelte a kezét, mintha er sen koncentrálna. Az oszlop abban a pilla-
natban felrobbant. Körülbelül százméteres távolságból a lány képes
volt különleges er it egy meghatározott tárgyra irányítani.
Ellen rzés - ez mindennek a lényege.
Visszament a Land Roverhez és azon töprengett, mi legyen a kö-
vetkez lépés. Mint mindig, most is logikusan és analitikusan gondol-
kodott, semmit nem bízott a véletlenre. Mivel minden lehet séget fel-
térképezett, a mostani balsiker csak kisebb kellemetlenségnek számí-
tott. Ezután biztosra megy - valahogy ki kell csempésznie a lányt az
országból. Veszélyes, de lehetséges. Aztán hirtelen felnevetett és kor-
holta magát, hogy nem jött rá rögtön, pedig annyira nyilvánvaló.
Eszébe jutott a Durston Woodban kihallgatott veszekedés anya és
lánya között, és hogy azóta miként fejl dött a Kurdisztánba való uta-
zás André rögeszméjévé. Nyilvánvaló, hogy most mi fog történni. Ez
után a kis idegösszeomlás után biztos megteszi neki az anyja, hogy
kiviszi a lányát az országból.
Egy nevetést engedélyezett magának, miközben beindította motort.

113
Észak-Irak,
1991. március 19., kedd

A fogadós megrázta Nuri vállát.

- Indulnotok kell, barátom.
A fogadós hangjából kihallatszó aggodalom teljesen felébresztette
Nurit.
- Mi a baj?
- Figyelmeztettek az egyik munkásszállásról. A rend rség két férfit
keres, akik kiraboltak egy tikriti autószerel m helyt. A tulajdonost
megölték. A katonák pedig egy afani támadásból megmenekült embe-
reket keresnek.
Nuri meg sem várta, míg a fogadós befejezi. Kiugrott az ágyból és
megrázta Khalidot.
301
 - Mennyi az id ? - kérdezte Nuri és gyorsan felhúzta a csizmáját.
- Négy óra harminckét perc tíz másodperc.
A fogadós a lámpa gyenge fényénél az órájára pillantott. Nem el -
ször találkozott Khalid különleges képességével.
- Egyszer, majd ha véget érnek ezek a zavaros id k, visszajössz és
elmondod nekem, hogy csinálod -jegyezte meg.
- Rendes t led, hogy figyelmeztettél bennünket - mondta Nuri és a
kabátjába bújt.
A fogadós megvonta a vállát.
- Dupla balszerencse, hogy a rend rség és a hadsereg egyszerre
keres benneteket. Megvan a térkép?
Nuri a zsebébe nyúlt és el vette a fogadós által rajzolt térképet.
Egy részletes térkép másolata volt. A fogadós vörössel berajzolt egy
utat, ami észak felé tartott, elkerülte a városokat és a f utakat, ahová
feltehet en összpontosították a katonákat és a tüzérséget.
- A kijárási tilalom még érvényben van napkeltéig - figyelmeztette
ket a fogadós. - Ne használjátok a lámpát - piszkos ujjával a térkép-
re mutatott. - És nagyon kell figyelnetek a Zab torkolatánál. - Két fo-
lyó összefolyására mutatott. - Itt kezd dik. De ha azon túljuttok, on-
nan már könny az út. Sok szerencsét, barátaim.
Harminc perccel kés bb, miután gyorsan befalták a reggelijüket és
kifizették a számlájukat, Nuri és Khalid már észak felé tartott a Mosul
környéki gyümölcstermel vidéken. A Nissan f tését a maximumra
állították, de nem sokat használt, mert a jéghideg éjszakai leveg aka-
dálytalanul áramlott be a helikopter által kitört ablakokon.
- A következ elágazásnál - mondta Nuri.
Khalid egy pillanatra felvillantotta a reflektort és gondolatban feltér-
képezte a rövid id re felt útszakaszt. Lassan pirkadni kezdett,
vagyis erre a trükkre már nem sokáig volt szükség, de egyel re még
kellett, ha gyorsan akartak haladni a földúton. Még egy villantás és
meglátta az elágazást.
Az elhagyatott út, amire rákanyarodtak, még rosszabb állapotban
volt, mint amin eddig haladtak. A kocsi kerekei egyik gödörb l a má-
sikba ugráltak.
- Ha tönkremegy egy kerék, élve megnyúzlak - fenyeget zött
Nuri, miközben az ajtó kapaszkodóját markolta.
Khalid rávigyorgott és lassított.
Az út egyre rosszabb lett. Hét órára, mikor megálltak egy kicsit pi-
henni, még csak negyven kilométert tettek meg a fogadótól. A táj
azonban jelent sen megváltozott, és ismer ssé vált a két férfi számá-
ra. Immár a Mosuli-hegyvidéknél jártak, ahol a Tigris rengeteg mel-
lékfolyója mély völgyeket vágott a puha mész- és homokk sziklákba.
Ezek voltak a hatalmas kiterjedés Anatóliai-hegység olajban gazdag,
déli nyúlványai, az iraki-iráni-török határ mentén. Egy meredek
domb lábánál álltak meg. Négy kilométerrel távolabb egy f út rövid
szakaszát lehetett látni - valószín leg a Mosul-Mardin autópályát.
Éppen indulni készül dtek, amikor hirtelen mély dübörgést hallot-
tak. Rémülten néztek egymásra, és felkapaszkodtak a lejt n a s

302
 fenyvesbe. A helikopterrotorok mély hangját visszaverték a kopár
domboldalak, ezért nehéz volt megmondani, merre lehetnek. Khalid
látta meg ket el ször, és megmutatta Nurinak. Három Super Frelon
közeledett lassan, alacsonyan, a buja növényzet völgy vonalát kö-
vetve. Az elnyomás hosszú évei alatt a kurdok megtanulták gy lölni
és rettegni ezeket a gépeket. A legtávolabbi kis hegyi faluba is pilla-
natok alatt el tudták vinni egy egész harckocsioszlop t zerejét. A tur-
binák hangja nem halkult el, mikor a helikopterek egybeolvadtak a
szürke éggel. Nuri rájött, hogy miért, amikor Khalid megint a leveg -
be mutatott - újabb három helikopter t nt fel, és szintén észak felé
haladtak.
- Mi történik, Nuri? - kérdezte Khalid félelemmel a hangjában.
Ekkor hat, lassan haladó szállítójárm t nt fel a völgyben futó autó-
pályán. Mindegyik egy-egy G5-ös, 155 milliméteres aknavet t vonta-
tott maga után - olyan ágyúkat, amelyek képesek az ötvenkilós HE
aknákat több mint negyven kilométerre eljuttatni. Igazi elrettent
fegyverek voltak ezek a hegyvidéken, ahol a helikopterekr l lehetett
irányítani a t z irányát és távolságát.
- Nem minket keresnek - mondta Nuri vadul. - Szaddam Husszein
mindent északra küld. Katonákat, nehéztüzérséget, a légier t - min-
dent. Nincs esélyünk.
- De az amerikaiak megállítják, ugye, Nuri?
Nuri keser en elmosolyodott és átölelte fiatal társa vállát. Arra gon-
dolt, hogy biztos a szülei járnak a fejében.
- Hát persze hogy megállítják.
Remélte, hogy meggy volt a hangja.
A Tikritben lopott benzinnel feltöltötték a tankot és továbbindultak.
Khalid vezetett, miközben Nuri a térképet tanulmányozta. A folyó,
amit követtek, hirtelen elfordult, és egy meredek szakadékban zúgva
alábukott. Az út a hegy oldalába vágva vezetett tovább, ám leomlott
szikladarabok eltorlaszolták.
-Valahol eltévedtünk - mondta Nuri dühösen. - Ez nem az az út,
amir l a fogadós beszélt.
Khalid kimutatott a szélvéd n.
- Nézd csak, Nuri! Nyomok vannak a sziklákon. Néha teherautók
járnak erre. Mégiscsak ez lesz az az út.
Mindketten kiszálltak a kocsiból és odamentek a sziklákhoz. Nuri
látta, hogy Khalidnak igaza van. Ez volt az az út. Amir l azt hitte,
hogy sziklaomlás, valójában útjavítás volt - egy besüppedt szakaszt
töltöttek fel ilyen kezdetleges módszerrel. Az út a javított rész mögött
már nem volt más, mint egy két méter széles alig kitaposott csapás.
Újra a térképre nézett. Ha pontos volt, márpedig eddig annak bizo-
nyult, akkor ez az út, aminek nekivágni készültek, tizenöt kilométe-
ren át kanyargott a hegyek között.
Felnyögött és a lenézett az alattuk tízméteres mélységbe lehulló fo-
lyóra. Tíz méter semmiség. A térkép nem adott meg magasságokat,
de ahogy az út kanyargott, nem lett volna meglep , ha a legmaga-
sabb pontja néhány száz méterrel följebb lenne. Amikor lenézett, va-

303
lami a nyakába csöppent. Felfelé fordította tekintetét A fenébe! Nem
volt elég csúszós a talaj már így is?
Es !
Csendesen káromkodott.
Már csak ez hiányzott nekik.

114
Van, Kelet-Törökország

Laura a török légitársaság 737-esének ablakához nyomta az orrát és

azt kívánta, hogy bárcsak befejezné már a gép a körözést a csillogó
Van-tó felett és leszállna. A kapitány megszüntette a túlnyomást és a
gépet átjárta a gyógyvizes tóból felszálló jellegzetes lúgos szag. Meg-
látta a felkel napot, amelynek sugarai fehéren csillogtak az Anató-
liai-hegység komor csúcsainak haván. Utastársai körülbelül százötve-
nen voltak, többségében férfiak. A légitársaság nem tör dött a do-
hányzó és nem dohányzó részek elkülönítésével a belföldi járatokon.
Ilyen körülmények között a „passzív dohányos" kifejezés elvesztette
értelmét: a török cigaretták esetében mindenki aktív dohányos volt.
Andrére pillantott, nincs-e valami baja. Ezúttal nem voltak hisztéri-
kus jelenetek, bár a kislány hányt, mikor az ankarai leszállás el tt fel-
ébredt - de ezt Laura az utazást megkönnyít tablettáknak tulajdoní-
totta. Most csendben ült közte és Lloyd között, és egy kis földgömböt
szorított magához, amit Lloyd vett neki. Egy Kelet-Törökországról szó-
ló képeskönyvet nézegetett, amit megtöltöttek a Trója, Pergamon és
Epheszosz romjairól készült fényképek. Laura arra gondolt, hogy nem
is Görögország, hanem Törökország volt a klasszikus hellenisztikus
kultúra központja. A lány egyik kedvenc képeslapját használta könyv-
jelz nek, ami egy Duhok közeli, kis mesterséges tó partján álló villa-
sort ábrázolt - ez a luxus lakótelep a gátat épít vízügyi társaság és
egy kurd üzletember közrem ködése révén jött létre. André hosszú
mutatóujja néha áhítatosan megérintett egy x-szel jelölt villát. A ké-
peslap alatt Khalid fényképe volt, amit mindig megnézett, ha úgy
gondolta, hogy senki nem figyeli.
Laura arra gondolt, hogy milyen csinosan fest André az újonnan
vett élénkpiros dzsoggingban. Az el napi siet s bevásárlókörút
eredményeként mindannyian ugyanazt az élénk szín meleg ruhát vi-
selték. Lloyd józan megfontoltsága nélkül könnyen pánik vezérelhette
volna az el készületek. A legnagyobb csata afölött folyt, hogy ráve-
gyék Lloydot, fogadja el, hogy Laura fizeti az útiköltségét is.
André megérezte, hogy anyja t figyeli. Felnézett a könyvb l és rá-
mosolygott. Laura megfogta a kezét és gyengéden megszorította.
Megörült, amikor André viszonozta a gesztust. Semmi kétség - André
szökése jelent s változást hozott a személyiségébe. Hisztérikus roha-
ma azonnal megsz nt a kocsiban, amikor megígérte neki, hogy el-
mennek Kurdisztánba. Azután egész úton aludt. Azóta csak akkor ré-

304
mült meg és húzódott vissza a csigaházba, ha arról kérdezték, mi tör-
tént Dorsetben és hogyan került oda. Máskor mindig boldog volt, és
elmosolyodott arra a gondolatra, hogy újra láthatja Khalidot.
- Hagyjuk rá - mondta végül Laura Lloydnak. - Majd elmondja,
amikor jónak látja.
Lloyd erre azt felelte, hogy a rend r a Land Roverben biztosan felír-
ta a rendszámát, de ha mégsem, akkor is, hány sárga Lotus Super Se-
ven szaladgál az országban? Csak órák kérdése, hogy elmenjenek
hozzá szaglászni.
Aztán mégsem jöttek, s az André elt nése körüli kérdések megvála-
szolatlanul maradtak.
A 737-es motorjainak hangja elmélyült. Lloyd ásított és az órájára
nézett.
- Öt óra harminc - mondta André.
A két feln tt meglep dve nézett Andrére.
- Mi történt az Accurist által támogatott id vel meg a többivel? -
érdekl dött Lloyd.
André lebiggyesztette az ajkát.
- Butaság. Abbahagytam.
- Most a londoni id el tt járunk - mondta Lloyd és megpaskolta
André karját. - De az ne zavarjon. Jó hasznát vesszük majd, ha az
otthoni id t akarjuk tudni.
A másodpilóta valamit bemondott törökül, ami néhány fiatalabb
utast az oldalukra vonzott, s kezüket szemük fölé tartva a ragyogó,
hófödte csúcsokat nézték. A pilóta megismételte mondatait angolul
is, és még a sokat látott és sokat utazott Lloyd sem tudta megállni,
hogy ne próbáljon meg egy pillantást vetni az Ararátra.
- Nem hiszem, hogy innen meglátjuk Noé bárkáját -jegyezte meg
Lloyd tréfásan.
Morajt hallottak, amikor a gép kiengedte a kerekeit. Laura hirtelen
rájött, hogy milyen közel vannak a hó takarta utak és házak. A hó fur-
csán festett a minareteken és a hagymakupolás templomokon; benne
mindig az a kép élt, hogy délibábként emelkednek a forró sivatag
fölé.
A landolás rendkívül jól sikerült: finom döccenéssel értek földet.
- Hölgyeim és uraim, üdvözöljük önöket Vanban - mondta a be-
szédes másodpilóta néhány török mondat után. - A küls h mérsék-
let mínusz tíz fok. Már érezni lehet a tavaszt a leveg ben, de buszok
várnak odalenn, hogy a repül tér épületébe szállítsák kedves utasain-
kat.

Noha már elintézték a formalitásokat Ankarában, a török bürokrácia

megkövetelte, hogy a belföldi járatokon érkez külföldi állampolgá-
rok útlevelét a vani repül téren is ellen rizzék. Laura felnyögött. Már
tizenhárom órája utaztak, és nem kívánt mást, csak azt, hogy minél
el bb lefeküdhessen egy hotelben és aludhasson.
- Semmi gond - mondta Lloyd és megfogta André kezét, hogy se-
gítsen Laurának. - Alig vagyunk tucatnyian.
305
 Nem kellett sokáig várniuk; a határ r éppen csak kinyitotta az útle-
veleket, már csukta is be ket, olyan gyorsan, hogy annyi id alatt
képtelenség lett volna bármilyen részletre is felfigyelni. Ennek ellené-
re megtalálta a három nevet, amit keresett; Laurát, Lloydot és Andrét
várta. Mikor az utolsó külföldivel is végzett, elment és jelentette felet-
tesének, hogy a három személy megérkezett. A f nöke megköszönte
és felemelte a Mosulból kapott faxot. Csak fel kellett hívnia egy szá-
mot és jelentenie a trió érkezését. Miközben tárcsázott, azon töpren-
gett, hogy valaki csak a pénzét szórja-e, vagy valóban befolyásos.

Lloyd fölöslegesen aggódott amiatt, hogy egy mohamedán országban

ramadán idején nehéz lesz taxit találni. A repül tér apró épülete el tt
egy egész zsivajgó had várta az utasokat: csomaghordók, kilimet -
helyi kurd takarót - kínáló turbános árusok - és taxisof rök verseng-
tek az újonnan érkezettek kegyeiért. Törökországban elválasztották
egymástól az államot és az egyházat, ami azt jelentette, hogy ha vala-
ki gyorsan akart sok pénzt keresni a vallási ünnepek idején, ezt sza-
badon megtehette.
Gyakorlatilag elrabolta ket egy török, aki két fiát arra alkalmazta,
hogy megkaparintsák az utasok csomagjait: miel tt Laura és Lloyd til-
takozhatott volna, csomagjaikat már fel is kötözték egy ütött-kopott
Mercedes tet -csomagtartójára. A kocsinak belül kecskeszaga volt.
A harmincperces út, amelynek során láthatták a kompkiköt t, a stadi-
ont, a híres vani sziklát és az oszmánok által elpusztított régi város
néhány romját, végül a modern Bükyük Hotel el tt ért véget, ahol a
mosolygó sof r százezer lírájától szabadította meg Laurát. Ez még a
font négyezer lírás árfolyamát figyelembe véve is zsarolással ért fel,
de Laura és Lloyd túl fáradt volt és megfélemlítette ket a furcsa kör-
nyezet, ezért nem vitatkoztak.
A guildfordi utazási iroda segít kész alkalmazottai jó munkát vé-
geztek. Két kényelmes, jól f tött, egymásba nyíló ajtóval is rendelke-
szomszédos szoba várta ket a második emeleten.
-Annyira ki vagyok merülve, hogy gondolkodni sem bírok, míg le
nem zuhanyzom és nem alszok legalább négy órát -jelentette ki Lau-
ra. El ször beparancsolta Andrét a fürd szobába, majd kibújt a nad-
rágjából. Észrevette, hogy Lloyd figyeli és gyengéden áttuszkolta az
egyágyas szobába.
- Azt hittem... - kezdte Lloyd.
-A történtek után nem akarom, hogy André egyedül aludjon. Meg-
érted, ugye?
- Nem igazán - felelte Lloyd pajkosan. - Arra gondoltam, hogy
most megkaphatom a jutalmamat. Vagy elfelejtetted?
Laura megrázta a fejét és mosolygott.
- Nem - természetesen nem. Nagyon kedves vagy, de amíg ez az
rült kirándulás véget nem ér, még csak gondolni sem akarok egy új
kapcsolatra. Egyszer en nem bírok el többet. Túl fáradt vagyok ahhoz
is, hogy normálisan gondolkozzam. Megértesz?
A férfi mosolygott.
306
 - Hát persze.
Magához húzta, hogy egy puszit nyomjon az arcára, ám Laura át-
ölelte a nyakát, és szájon csókolta. Miel tt bármit is tehetett volna, a
gyengéden áttolta a másik szobába.
- Neked is aludnod kell, Lloyd.
Melegen rámosolygott, majd becsukta az ajtót.

115
Észak-Irak

Khalid kit sof ri képességei mentették meg ket. Megérezte, hogy

a kocsi hátsó kerekei megcsúsznak az es l síkossá vált homokos ta-
lajon és pontosan annyi gázt adott, amennyivel megakadályozhatta,
hogy a kocsi oldalt a szakadékba zuhanjon. Az autó el relódult. Az
úton szanaszét hever sziklák alaposan megrázták a kocsit, s Nuri be-
verte a fejét a tet be. Megragadta az ajtó feletti kapaszkodót és gör-
csösen fogódzkodott, miközben Khalid egy újabb sziklaomláson kelt
át. Az es szünet nélkül verte a hatalmas köveket, azokról pedig a ha-
talmas vízcseppek a betört ablakokon át bezúdultak a kocsiba. A szik-
lára és a fémre csapódó víz átláthatatlan ködbe burkolta az autót, így
Nuri nem láthatott le a szurdokba. Fogalma sem volt, milyen mély le-
het, de mivel már fél órája kapaszkodtak felfelé a meredek úton, na-
gyon mélynek kellett lennie. Az ablaktörl nek az oldalán semmi
haszna nem volt - fel-le járt anélkül, hogy akár egy pillanatra is meg-
tisztította volna az es l.
-Csak nyugodtan - motyogta magának, és villámgyorsan a m -
szerfalhoz nyomta a lábát, amikor a kocsi ismét megcsúszott egy ki-
csit. Egy szikla nekivágódott Khalid oldalán az ajtónak és végigkarcol-
ta. A fiú egy pillanatra levette a szemét az útról, és Nurira vigyorgott.
- Ijeszt , mi?
Kiabálnia kellett, hogy hallani lehessen a motor zúgásától, illetve a
szikla és a fém idegtép csikorgásától.
Nuri nem válaszolt. Mikor elindultak, az ókori népek kitartását cso-
dálta, akik belevájták az utat a sziklába, hogy a selyemút a Zab-folyó
áradásakor is járható legyen. Most már csak imádkozott, újra és újra,
hogy ez a pokoli utazás mihamarabb véget érjen. A térkép lecsúszott
az ülés mellé, de még csak gondolni sem akart rá, hogy megke-
resse.
Az es olyan hirtelen állt el, mint ahogy jött. Nuri most tisztán látta
az alattuk húzódó pompás szakadékot. Megremegett, behunyta a sze-
mét és ezúttal azért imádkozott, hogy újra rázendítsen az es .
-Javul! - kiáltotta Khalid és vidáman el remutatott.
Egy kissé kiszélesedett az út el ttük, mert mélyebben vágták a szik-
lába. Nuri rémületére ezt Khalid arra használta fel, hogy gyorsítson,
Éppen kiáltani akart, hogy ne tegye, amikor kövek és víz áradata zú-

307
dult a kocsira és kitépte Khalid kezéb l a kormányt. A szélvéd han-
gos reccsenéssel elrepedt és egy pillanat alatt átláthatatlanná vált.
Nurinak már volt tapasztalata betört szélvéd kkel. Öklét gondolko-
dás nélkül a törött üvegbe vágta, amit l sok száz hófehér szilánk
hullott a motorháztet re és az ölébe. De elkésett: bár a szélvéd egy
kis területen sértetlen maradt Khalid el tt, mégsem látott tökéletesen.
A másodperc néhány fontos töredékéig nem vette észre, hogy az autó
eleje a mélység felé néz. Hogy a katasztrófa teljes legyen, a dönt
pillanatban elkövetett egy érthet , de végzetes hibát: amikor a kocsi
megpördült, nekiütközött egy kiálló sziklának és a lába lecsúszott a
fékpedálról. Gyorsan újra beletaposott.
Csakhogy az nem a fékpedál volt.
A Nissan motorja feldübörgött. A hátsó kerekek, híg iszapot fröcs-
kölve a sziklákra, vadul kipörögtek, a kocsi pedig vakon megugrott a
szurdok széle felé. Az els kerekek át is jutottak a peremen, s az
autó középen, a karosszérián egyensúlyozva állt meg a szakadék fö-
lött. A hátsó kerekek felemelkedtek az útról. Bármelyik pillanatban a
mélységbe zuhanhattak.
Khalid elfordította a slusszkulcsot, hogy leállítsa a motort, és holt-
sápadt arccal Nurira nézett. Még ez az apró mozdulat is elegend
volt ahhoz, hogy a finoman kiegyensúlyozott kocsi veszélyesen bil-
legni kezdjen.
- Most mit csináljunk, Nuri?
- Ne mozogj! - mordult rá a férfi, miközben rettegést l tágra nyílt
szemmel bámulta a szürke eget a motorháztet felett. - Ne is léle-
gezz!
A csend is rémiszt volt. Khalid a kilincsre tette a kezét.
- AZT MONDTAM, NE MOZOGJ!
-Valamit tennünk kell, Nuri.
- Most szükségünk van a szerencsédre.
-Majdnem sikerült - nyöszörögte b nbánóan Khalid. - Sajnálom,
Nuri.
- Gondolkoznunk kell!
Néma csendben ültek. A metsz , jeges szél átfújt a kitört szélvéd -
kön és bölcs ként ringatta a kocsit. Újra hevesen kezdett esni az es .
Nuri hirtelen rájött, hogy az egyetlen reményük az lehet, ha sikerül
valahogy hátrébb vinniük a Nissan tömegközéppontját. Lassan, na-
gyon lassan, maga mellé engedte a jobb karját és az ülést beállító kar
után tapogatózott.
Kutató ujjai nem találták meg a kart. Talán ha el rébb hajolna...
Nem! Akkor testsúlya is el rébb kerülne. A jeges es egyenesen az
arcába vágódott, amit l alig látott, és szinte képtelen volt józanul
gondolkodni.
- Hátra kell vinni a súlyt - mondta rekedten és rémülten tapasztal-
ta, hogy még a beszéd energiája is kimozdíthatja a kocsit veszélyes
egyensúlyából. - Nézd meg, hogy hátra tudod-e dönteni az ülésedet.
Nagyon lassan mozogj. Ne vitatkozz - csináld!

308
 Khalidnak sikerült megtalálni az ülésbeállító kart. El ször rosszfelé
tekerte.
- A másik irányba! - szisszent fel Nuri.
Khalid teste apránként hátrafelé d lt, ahogy eltekerte a kart. A Nis-
san hátsó része lesüllyedt.
- Most told magad hátra!
Eddigre már mindkettejük kabátja átázott és testükhöz tapadt.
Khalid óvatosan kinyújtotta a lábát és hátramászott.
-Jól van, jól van - mondta Nuri, amikor érezte, hogy a kocsi hát-
rébb billen egy kicsit. Megkockáztatta, hogy el red l és megkeresi az
ülése beállító karját. Ezúttal megtalálta. Hátradöntötte az ülést,
amennyire lehetett, és is hátratolta magát Khalid mellé. Egymás
mellett feküdtek és a tet t nézték. A kocsi most már stabilabbnak
nt, s a szél sem hintáztatta annyira.
- És most, Nuri?
- Megpróbálom kinyitni a hátsó ajtót.
Ujjai megtalálták a kilincset. Az ajtó kinyílt, amikor meghúzta. Ha-
talmas megkönnyebbülést érzett, de ezzel még nem értek véget a ba-
jok. Mintha csak félelmeit akarta volna meger síteni, a küszöb, ami a
kocsi és a kettejük súlyát tartotta, az oldalán elkezdett behorpadni.
Nuri hirtelen rádöbbent, hogy nem gondolt minderre.
- Ki tudod nyitni a csomagtartót?
-Azt hiszem, igen, Nuri.
A csomagtartót nyitó fogantyú a vezet ülés és az ajtó között volt a
padlón. Khalid megtalálta és óvatosan meghúzta. Mindketten hallot-
ták, hogy kattan a csomagtartó zárja, és a rugók kinyitják a tet t.
- Jó. Jó - mormogta Nuri. - Most lássuk az én ajtómat.
Lábával óvatosan kinyitotta, de érezte, hogy az autó súlypontja
rossz irányba mozdul el. Csak néhány centi méternyire tudta kinyitni
az ajtót, mert megakadt egy k ben.
Az es egyre csak esett rájuk meg az els ülések elé, a sz nye-
gekre.
- Próbáld meg a tiédet - mondta Nuri.
Az autót Khalid oldalán nyomták meg jobban a sziklák, az ajtó
mégis a legkisebb mozdulatra kinyílt.
- Oké - mondta Nuri és egy kissé könnyedebben lélegzett. - Most
pedig csináld a következ t: el ször dugd ki a fejed a kocsiból, de
közben vigyázz, hogy a súlyod mindig a hátsó kerék fölött maradjon.
Sok k van az autó körül?
Khalid megnézte.
- Igen, sok - felelte, és egy kicsit még el is vigyorodott.
Nuri a nyelvébe harapott. Semmi értelme, hogy kiabáljon a fiúval.
- Egyenként vedd fel ket - anélkül, hogy kiszállnál! - és dobd be
a csomagtartóba. Amennyit csak tudsz. Ne hagyd abba, amíg nem
szólok. Érted?
- Persze, Nuri - persze.
Az es szünet nélkül zuhogott tovább. Ez olyan problémát okozott,
amit még az általában gyors gondolkodású Nuri sem ismert fel.
309
 Khalid óvatosan kifarolt a hátsó ajtón és közben igyekezett testsú-
lyát a keréken tartani. Megfordult és félig felült, hogy elérhessen egy
nagy követ. A Nissan hintázni kezdett, a küszöbök még jobban össze-
rogytak. A zuhogó es patakokban folyt végig sáros talajon a szaka-
dék széle felé.
- Ne túl nagyot! - figyelmeztette Nuri, amikor meglátta a követ,
amit Khalid felemelt. - Kicsikkel kezdd!
- Nagyobbakkal gyorsabb, Nuri. - Ezzel Khalid a csomagtartóba
dobta a kis szikladarabot.
A lökés nem volt nagyobb, mint amikor gödörbe mennek az úton.
De a szélvéd n át bejutott víz túlsúlyával együtt az elrozsdásodott
küszöbök nem bírták el. A rozsdás fém úgy gy dött össze, mint az
alumíniumfólia. A szakadék szélér l föld- és k darabok szakadtak le
és hulltak le a mélybe. A kocsi az egyik oldalon el recsúszott és el -
rebillent, miközben a fém élesen megcsikordult a sziklán.
- Nuri! - kiáltott fel Khalid. Amikor az autó felemelkedett, kiesett
a sziklára. Kétségbeesetten próbálta lábát beleakasztani az ajtóba, de
sarkaival nem talált támasztékot. Az öml es n át, egy pillanatra
meglátta barátja rémült arcát a hátsó szélvéd n keresztül. Khalid el-
gurult a csúszó autó el l és gyorsan megfordult, hogy elkapja a hátsó
lökhárítót. Sikerült megfognia, de az súlya nem tarthatta vissza a
kéttonnás autót, aminek a súlypontja most már jóval túl volt a szaka-
dék szélén. A fém hangos csikorgással csúszott a kövön, ahogy a kü-
szöbök kettétörtek. Hirtelen mintha felemelkedett volna a csomagtar-
tó, de ez csak azért volt, mert a kocsi egész karosszériája lefelé for-
dult.
Khalidot is maga után rántotta volna, ha nem engedi el a lökhárítót.
- Maradj itt, Nuri! - kiáltotta. - Maradj!
A hátsó tengely is túljutott a szakadék szélén és a kocsi elindult le-
felé.
- Maradj! Maradnod kell!
Hasra feküdt és lenézett a mélybe. A kocsi hátborzongató kecses-
séggel siklott lefelé, amíg húsz méterrel lejjebb neki nem csapódott a
hegy oldalának. A kerekek, az ajtók, a csomagtartó teteje és más al-
katrészek mind leszakadtak róla, ahogy látványosan bukfencezve utat
vágott magának a s növényzetben. Végül úgy kétszáz méterrel a
rémülten figyel Khalid alatt megállt.
A várt robbanás elmaradt. Csak az amerikai filmekben szerepl au-
tók szoktak izzó t zgolyóvá válni, ha lezuhannak egy szikláról.
- Nuri - nyöszörgött Khalid az es ben. - Velem kellett volna ma-
radnod.
 116
Van, Kelet-Törökország

Mikor Bruno Keran Laurára, Lloydra és Andrére mosolygott, viselke-

désében semmi nem árulta el, hogy cége, a Keran Tours, a tönk szélé-
re jutott. Ami azt illeti, ebben a pillanatban Van két kereskedelmi
bankja azon vitatkozott, hogy vállalkozásának melyik részét falják fel
el ször. Keran alacsony, sötét b , negyven körüli férfi volt. Ami fe-
kete hajából megmaradt, azt hátrafésülte és beolajozta, amit l a feje
úgy nézett ki, mint egy olívabogyó.
- De hiszen van két Land Roverje odakint, amit jelenleg senki nem
használ - mondta Laura.
Keran elgondolkodva figyelte az angol n t. Képzeletben levetk z-
tette, mint minden külföldi n t. Nagyon csinos, mint a lánya. A lány
t figyelte nagy zöld szemmel, úgy t nt, olvas a gondolataiban.
- Ramadán van, Mrs. Normanville. A sof rjeim nem dolgoznak
ilyenkor.
Elég jól beszélt angolul ahhoz, hogy meggy vé tegye a hazugsá-
got. Valójában egyetlen idegenvezet -sof r sem dolgozott neki, mert
nem fizette ki a bérüket.
Nem Keran hibája volt, hogy idegenforgalmi vállalkozása rosszul
ment. 1987-ben az egész világon bemutattak egy csodálatos felvéte-
lekb l álló, japán televíziósorozatot a selyemútról, ami turisták özö-
nét vonzotta a világnak erre a gyönyör szép, de elfeledett tájára. Az
iraki határ azonban csak egy ugrásra volt innen, túl a Cilo Dagi-hegy-
ségen, és az Öböl-háború véget vetett a virágzásnak.
- Akkor miért nem visz el minket maga?
-Sürg s üzleti ügyeket kell itt elintéznem - mondta Keran sajnál-
kozva. Ezúttal igazat mondott. Egy ötezer literes tartálykocsit akart
venni, hogy olajat importáljon Kirkukból. Mivel Özal elnök hízelegni
akart az ENSZ-nek és lezáratta az Irakból érkez vezetékeket, az új,
kerekeken gördül vezeték gyorsan nagy üzletté vált. A törökök Mo-
sulban két dollárt fizettek hordónként az olajért és tíz dollárért adták
el a török olajtársaságoknak. Ha az embargó folytatódik, vagyonokat
lehet keresni.
- Rendben van Mr. Keran - mondta Laura határozottan. - Talán
bérbe vehetjük három napra az egyik Land Roverét?
- Hová szeretnének menni?
- Duhokba - itt van a határ másik oldalán, Irakban. A térképeink
szerint körülbelül száz mérföld...
Irak említése kellemetlenül érintette Kerant: a bankok bírói végzés-
sel megtiltották neki, hogy vagyontárgyait kivigye az országból. Ebbe
a járm vek is beletartoztak. Villámgyorsan gondolkozott, hogy hihet
kifogást találjon ki.

311
 -Talán nehezen lehet átjutni a hegyeken? - kérdezte Lloyd, látván
a török habozását. - A repül l nem sok havat láttunk.
- Nem, nem - felelte Keran gyorsan. - Az út Duhokba Concurcán
át vezet. Nem f útvonal, és az iraki oldalon nem is mindig vannak
határ rök.
- Rossz az út? - faggatta tovább Lloyd.
- Nem. Néhol keskeny, de meg lehet vele birkózni.
-Akkor miért nem tud elvinni minket? - kérdezte Laura. Megfogta
az útikönyvet. - Eszerint Duhok már több mint tíz éve a kurd auto-
nóm területhez tartozik. Majdnem teljes önkormányzattal rendelke-
zik. Ha Irakkal nincs gond, akkor mégis, mi a baj?
- Nagyon sajnálom, de ramadán idején mindig felfüggesztem az
iraki biztosításomat. Kicsi az igény ilyenkor, talán megérti.
- Ez nevetséges - mondta Laura türelmetlenül. - Rendben van, Mr.
Keran. Megvesszük az egyik Land Rovert.
Keran nem volt ostoba. Úgy tett, mintha habozna, noha nagyon,
kellett volna neki az a készpénz a tartálykocsira.
- Ez attól függ, milyen valutája van, s hogy tud-e készpénzben
fizetni - felelte óvatosan.
- Angol font megfelel?
A ravasz török a körmeit vizsgálta.
- Azt hiszem, meg fogunk egyezni, Mrs. Normanville.
Harminc perccel kés bb a hármas kilépett Keran irodájából az Ipek
Yolu, a selyemút nyüzsg forgatagába és leintettek egy taxit. Kétszáz
méterrel odébb a Mukharabat-ügynök észrevette ket, és felrázta kurd
taxisof rjét.

Laura els dolga, amikor visszaértek a hotelbe az volt, hogy felhívja

Hamet számát. De mint korábban, most sem vették fel.
- A fenébe! - csapta le a kagylót.
- Ha ez egy nyaraló, nem lehet, hogy télre kihúzták a telefont? -
tette fel a kérdést Lloyd.
- Akkor miért cseng ki mindig?
- Ez azért van mert a csengést a központban generálják - felelte
Lloyd. - Amit te hallasz, az nem a hívott telefon csengése - soha
nem az. - Andrére nézett, aki az ágyon feküdt és egy könyvet olva-
sott. Halkra fogta hangját. - Mi lesz, ha nem lesznek otthon, mikor
holnap odamegyünk?
- Egyszer . Hagyunk egy üzenetet és megszállunk egy duhoki szál-
lodában.
- De csak egy éjszakára, Laura. Nekem szerkesztenem kell egy új-
ságot.
- Egy éjszakára - egyezett bele Laura.
 117
Észak-Irak

Khalidnak egy órába telt, mire lemászott a szurdokba és keresztültör-

te magát a s növényzeten, a Nissan maradványaihoz.
A sárban csúszkálva, óvatosan közelítette meg a roncsot, mert tar-
tott attól, amit találni fog. A völgy védettebb volt a szélt l, de a jeges
es cseppek mintha apró t szúrásokként csaptak volna le rá.
A kocsi utasteréb l csak a tet maradt meg épen. Az autó termé-
szetellenesen laposnak látszott, mert az ajtóoszlopok összerogytak.
Az egyik gyönyör texasi csizma, amire Nuri oly büszke volt, kilógott
a roncsból - mintha diákok ztek volna bizarr tréfát egy próbababá-
val.
-Nuri?
Néma csend.
Közelebb mászott.
- Nuri? Én vagyok az, Khalid.
Csend, csak a szél nyögött halkan.
Khalid félelemt l reszketve megérintette a kinyúló bokát és gyor-
san vissza is húzta a kezét. Az arcán lecsorgó könnyek elkeveredtek a
most már havas es vel. Maga sem tudta, meddig állt ott, kavargó gon-
dolatokkal, a végs kig kétségbeesve amiatt, hogy a barátja meghalt.
Egész életében óvták és gondoskodtak róla. Még a hadseregben is
voltak olyanok, akik megkedvelték és védelmezték. Most azonban
senkije sem maradt.
- Anya! Apa! - kiáltott fel.
Csak a szél felelt: ami most már havat hozott.
Végül a hideg és a hó vette rá, hogy megmozduljon. Mikor megfor-
dult, hogy elinduljon, egy kis fehér négyzet vonta magára a tekintetét.
A kocsi alatt hevert a sárban. Lehajolt érte, hogy felvegye. Egy sötét
hajú, zöld szem lányt ábrázoló színes fénykép volt, amit feldúlt bag-
dadi szobájából mentett ki.
André! Drága, édes, gyönyör André! segíteni fog. A hosszú
évek alatt, mióta ismerték egymást, mindketten érezték, hogy a lány
sokkal hatalmasabb er kkel rendelkezik mint .
Gondold visszafelé az id t, Khalid. Gondold vissza az id t a kez-
detéig. Az id kezdetéig.
Neki köszönhette, hogy túlélte a háborút, s most még nagyobb
szüksége volt rá, mint bármikor. Végtelennek t percekig nézte a
képet, miel tt óvatosan a zsebébe csúsztatta volna.
Most már nagyon hideg volt. A h mérséklet az éjszaka közeledté-
vel rohamosan csökkent és a talpa alatt a sár már keményedni kez-
dett. Elfordult a roncstól és tántorogva elindult a völgyben.
 118
1991. március 18., szerda

Egy héttel azel tt történt, hogy a borzalmak utóhatása - kurdok ezrei-

nek menekülése Törökországba és Iránba - megtöltötte a világ hír-
adóit.
Minden csendesen kezd dött, egy felh tlen kora reggelen, amikor
egy magányos helikopter felemelkedett a hideg, kristálytiszta leveg -
be a mosuli katonai légibázisról és elindult észak felé.
Háromszáz méter magasból a mesterséges tó déli partján elterül
villák és bungalók kék csempéj úszómedencéi hívogatóan csillogtak
a reggeli nap fényében. A helikopter árnyéka áthaladt a feny k között
kiépített golfpálya fölött, majd ereszkedni kezdett. Egy kilométer tá-
volságban, a telepre vezet egyetlen út mentén egy markológép
hosszú, keskeny árkot ásott egy gránátalma-ligeten keresztül - nyil-
ván víz- vagy telefonvezetéket fektettek le. Ketten még játszottak is a
golfpályán. Minden teljesen hétköznapinak t nt - de a helikopter
hangjának hallatán az emberek kifutottak a kertekbe és kezüket sze-
mük fölé tartva aggódva kémlelték az eget. Az 1988-as felkelés idején
az iraki hadsereg több mint kétezer kurd várost és falut pusztított el.
Ez a vidék az 1977-es zavargások óta békés volt s az 1988-as harcok-
ban sem vett részt, de az irakiak visszatértét l való félelelem mégsem
sz nt meg.
Anwar Tulfah öblös nevetése töltötte be Max fejhallgatóját, miköz-
ben a tábornok lemutatott a szaladgáló alakokra.
- Ezek a gyáva nyulak, ha csak meghallanak egy helikoptert, máris
összeszarják magukat - mondta megvet en. Alacsony, zömök férfi
volt. Maxhoz és a pilótához hasonlóan is nehéz kabátot, és két nad-
rágot viselt a hideg ellen. A helikopter nem viselt katonai jelzéseket.
-Melyik ház az? - kérdezte Max. Nem kellett felemelnie a hang-
ját, mert a fejhallgatón és a mikrofonon keresztül beszéltek egymás-
sal.
Az iraki tiszt a combján fekv térképre nézett és lemutatott az
egyik plexiablakon keresztül.
- Az ott, a legnagyobb hajóval és mólóval.
Max megkereste a kikötött jachtot és bólintott.
- Jó tervet eszelt ki - mondta a tábornok elismer en. Leny gözte
Max egyszer , de ügyes módszere a telep nyomok nélküli kiürítésére,
jól kigondolt terv volt, és a tábornok többé nem csodálkozott azon,
hogy ennek a mosolygó, az arabot lassan, de jól beszél angolnak,
miért van annyi befolyásos barátja. Biztosra vette, hogy alkalmas id -
ben meg fogja tudni, mire szolgál ez a furcsa akció.
- Híres vagyok a körültekintésemr l - felelte Max. - Ne feledje,
hogy én is ott akarok lenni.
A tábornok megvonta a vállát.
314
 - Szüksége lesz egy gázmaszkra.
- Elhoztam a sajátomat - mondta Max és megveregette sokat látott
Adidas táskáját. - Mindig velem van, ha Irakba jövök.
A tábornoknak tetszett a tréfa és nevetett. Megnyomott egy gombot
az Icom rádió adó-vev n és néhány gyors arab mondatot mondott a
mikrofonba. Amikor befejezte, megérintette a pilóta vállát és hüvelyk-
ujjával dél felé bökött.
A helikopter megd lt. A földön figyel k úgy látták, hogy a rotorla-
pátok szivárványszín ellipszissé válnak a napfényben, s a turbina
hangja lassan elhalt a távolban. Egy új és fenyeget bb hang t nt fel
helyette, amit sokan ismertek a környékbeliek közül: a Super Frelo-
nok rotorjainak mély kelepelése és turbináinak éles sivítása.
A két helikopter hirtelen megjelent a szélfogó feny sor fölött, a
golfpálya keleti végén. A vezérgép a telep széle felé közelített, majd
ledobott egy lisztbombát. A magasba emelked óriási fehér felh
elérte a kívánt hatást: az emberek rémülten futottak be házaikba. Még
a golfozók is elmenekültek a pályáról, s felszerelésüket hátrahagyva
rohantak otthonaik felé. Néhány másodperc múlva garázsajtók csa-
pódtak ki és autók motorjai indultak be. A családok bezsúfolódtak a
Mercedesekbe, BMW-kbe és Peugeot-kba, amiket - éppen egy ilyen
eshet ségre számítva - már korábban megpakoltak biztonsági tartalé-
kokkal. Két perccel kés bb. A háztet kre szitáló finom, fehér szem-
csék már a menekül konvoj által felvert porral keveredtek.
Az els kocsi egy kék Mercedes volt. Egy napszemüveges, sötét ha-
jú, középkorú férfi vezette. A másik ülésen rémülten ült felesége, egy
csinos, sz ke asszony. k voltak Hamet és Sajii - Khalid szülei. Ha-
met gyorsított a keskeny úton - de hamarosan fékeznie kellett, mert
egy markoló keresztbefordult el tte, és megállt. Köztársasági gárdis-
ták ugráltak le a markoló mellett álló teherautó platójáról, teljes fel-
szerelésben, AKS-74-es géppisztolyokat szorongatva.
- A kulcsokat hagyják a kocsiban és szálljanak ki! - üvöltött a sza-
kasz parancsnoka, egy kapitány. Egy hangosbeszél volt a kezében.
Néhányszor megismételte a parancsot.
A kocsik Hamet mögött magálltak, de a kurd bankárnak már elege
volt az egyenruhába bújt útonállókból. Hirtelen vak düh öntötte el.
Azok után, amin a családja keresztülment, nem fogja ellenállás nélkül
odaadni mindenét ennek a mocskos szemétnek. Megragadta az egyet-
len, szinte lehetetlen esélyt a menekülésre. Gázt adott, oldalra forgat-
ta a kormányt és az útpadkára hajtott. A kocsi ajtóit végigkarcolta a
markoló lapátja. Két katona kénytelen volt félreugrani az útjukból.
A százados mozdulatai gyorsak voltak, de pontosak. Kibiztosította
a gránátot és átdobta a távolodó Mercedes fölött, úgy hogy a kocsi út-
jába essen. A gránát pontosan az autó alatt robbant; oldalra lökte a
kocsit és szétroncsolta a benzintankját. Az autó azonnal fényes t z-
gömbbé változott, és orral egy öntöz csatornába csúszott. Néhány
másodpercen belül a kocsi festése is lángolni kezdett. A kapitány a
legközelebbi autó utasaira vigyorgott. Használhatta volna a fegyverét
is, de ez hatásosabb bemutató volt.
315
 A családok rettegést l elfehéredett arccal szálltak ki a kocsikból.
Összesen körülbelül negyvenen lehettek, férfiak, n k, gyerekek egy-
aránt. Egy sz rmekabátos n védelmez n ölelt magához egy csecse-
t. A férje tiltakozni próbált az egyik katonánál, miközben a megfé-
lemlített csoportot a frissen ásott árok szélére terelték. A katona vála-
szul hatalmasat ütött a halántékára a géppisztoly tusával. Néhányan a
századosnak könyörögtek; mások letérdeltek és imádkoztak; voltak,
akik átölelték egymást; néhányan pedig sokkos állapotban a semmibe
néztek, a tó túlpartja felé. A baba megérezte anyja kétségbeesését és
sírni kezdett. Anyja gyengéden elringatta. Egy földig ér kabátot vise-
n valamit rejtegetni próbált. A százados megfordította és szétnyi-
totta a kabátot. Amikor lenézett, egy tizenhárom év körüli, anyja ru-
hájába kapaszkodó lány halálra rémült tekintetével találkozott. A tiszt
hátralépett és intett két emberének.
- Ne! - kiáltotta az asszony arabul, mikor a katonák elvonszolták a
lányát. Megpróbált az irakiak arcába ütni, de egy gyomorra mért ke-
gyetlen ütést l kétrét görnyedt. A gárdisták egy m anyag zsinórral
hátrakötözték a lány kezét és bedobták egy Peugeot hátsó ülésére.
A katonák a százados egyetlen parancsszavára felsorakoztak az
úton. Mikor l ni kezdtek, a markoló vezet je felvette fülvéd jét és
Bic öngyújtójával rágyújtott egy Rothmans cigarettára. A lövések, me-
lyeknek zaja egy rövid id re elnyelte a lány kiáltásait, egyenesen az
árokba lökték az áldozatokat.
Néhány másodperc alatt véget ért a mészárlás. A százados végigsé-
tált a tömegsír mellett és ha mozgást látott, l tt. Munkájával elégedet-
ten, eltette a pisztolyát, és figyelmét a kocsiban hisztérikusan zokogó
lány felé fordította. A gárdisták, akik elvonszolták, tudták, mit kell
tenniük. Vigyorgó bajtársaiktól körülvéve durván kiráncigálták a ko-
csiból, és letépték róla a ruháit. A lány vadul kapálózó lába csak nö-
velte a katonák izgalmát. Mikor már meztelen volt, felemelték, szétfe-
szítették a lábát és úgy vitték körbe az emberek, mint amikor a pap
körbekínálja az ostyát a gyülekezetnek. A szertartás tizenöt percig tar-
tott, aminek során a lány rémült és megkínzott sikoltozása egy pilla-
natra sem maradt abba, s csak élesebbé vált, amikor az egyik katona
megpróbálta levágni a bal mellét. A lány azonban még nem volt elég
fejlett; a véres b r egyre kicsúszott a kezéb l. Undorral feladta.
A százados volt az utolsó. Különleges oka volt rá, hogy mindig
legyen az. A lány elájult, de az 1988-as tapasztalatokból tudta,
hogy ez nem számít. A lányt tartó katonák úgy fordultak, hogy meg-
könnyítsék a dolgát. Behatolt és érezte, hogy a lány melegsége körbe-
zárja, mint egy puha száj. Er sen megragadta a nyakát és hüvelykuj-
jait a légcsövére nyomta. A pontos id zítés fontos volt a tökéletes
eredményhez, de a tiszt nagy tapasztalatokkal rendelkezett. A lány
kezdett magához térni. Szeme kinyílt. Rettegést l és fájdalomtól tágra
nyílt szemmel nézett a századosra. Lába megmerevedett és rugdosni
kezdett, amit l az t tartó katonák kissé megtántorodtak. A százados
felnyögött és mélyebbre nyomult. Az els rándulások egymás után

316
jöttek. Er sebben szorította a lány torkát. A légcs úgy vonaglott ujjai
alatt, mint egy kígyó; érezte, ahogy lassan bezáródik. Rekedt hang
hagyta el a lány száját. A halál görcsös rohamai a férfias izmok
mennyei vonaglása közepette érkeztek, és elmosták a százados öntu-
datát. Hátravetette a fejét és egy hangos, kimerült kiáltást hallatott,
mintha a szerencsétlen, haldokló lány rajta keresztül távozott volna a
mennybe. Az isteni izomrángások fokozatasan elvesztették erejüket
és megsz ntek.
Véget ért.
A nadrágját gombolva hátralépett és az árok felé fordította a fejét.
A lány élettelen testét anyjáéra dobták. A százados a fejébe eresztett
egy golyót, mivel biztos akart benne lenni, hogy meghalt. Megfelel-
tek Allah törvényének: nem lehetett kérdéses, hogy a lány nem volt
sz z, amikor kivégezték. Intett a markoló vezet jének, aki elpöckölte
a cigarettavéget, és nekilátott a géppel betemetni az árkot.
- Az Audi az enyém - mondta a százados az embereinek. - A töb-
bit kisorsolhatjátok magatok között.
A Mercedest l eltekintve sikeresnek tartotta az akciót. A lisztbom-
batrükk bevált: a lakókat nem kellett kihajtani a házaikból és nem
kellett feltúrni a szobákat a kocsikulcsokért; a kurdok mindent meg-
csináltak kivégz ik helyett, még sírjukhoz is maguktól mentek el. Jó
terv volt. Egyszer és hatásos. Azon töprengett, vajon ki találhatta ki.
A gárdisták szinte eszüket vesztették az örömt l új szerzeményeik
láttán. Néhányan szeretettel simogatták a kocsik csillogó karosszé-
riáit, mások beültek a kormányhoz és gyerekesen a motor hangját utá-
nozták. Szélesen vigyorogtak új ingóságaikra, amelyekért egyébként
egy életen át kellett volna dolgozniuk.
- Oké - mondta a százados a hangosbeszél be, amikor a markoló
befejezte szörny munkáját. - Gyerünk.
Beült új Audija kormánya mögé és elfordította a kulcsot. A kifino-
mult motor alig hallható dorombolása szinte szexuális izgalomba
hozta. Szinte bele sem mert gondolni, hogy ez a csodálatos gép most
már az övé. Csodálattal nézte a finom m szerfalat, és ujjait végigfut-
tatta a kipárnázott kanyarulatokon, mintha egy lány b rét ízlelgetné,
miel tt meger szakolja. Egy kazetta állt ki a magnóból. Halk katta-
nással csúszott be a helyére, amikor megnyomta. A Blaupunkt mag-
nón kigyulladt a Dolby-lámpa és a négy hangszóróból a Beatles éne-
kelt: All You Need is Love - csak szeretetre van szükséged. A kapi-
tány feltekerte a hanger t, hogy mindenki tudja, milyen remek autója
van. Amikor a kocsik elindultak, a kibelezett és füstölg Mercedest
széles ívben kikerülték, nehogy a roncsból áradó hatalmas h ség
megperzselje a finom festést.
A markoló vezet je a lapáttal a mez re gurította a Mercedes ma-
radványait. Visszatolatott az útra, menetközben eltörölve a mély vája-
tokat a földben. Mire végzett, olyan volt, mintha a kocsi már hónapok
óta ott állt volna.
A százados lassított, amikor az út elkanyarodott a tó szélén. Sajnál-

317
kozva nézett vissza a házakra. A fia örült volna valamelyik motorcsó-
naknak, de szigorú parancsot kapott, hogy a házakat békén kell hagy-
nia.

Egy hat kilométernyire fekv dombtet tetején, egy álcázott megfigye-

pontról Max és a tábornok a brit hadseregben rendszeresített táv-
csöveken keresztül figyelte a távolodó konvojt. Mögöttük két, még
kámzsa nélküli, kommandós egyenruhát visel technikus karabinere-
ket illesztett a helikopter talpai közé. A gépet hálóval takarták le,
hogy elfedjék formáját. Az egyik technikus jelentette, hogy a kapcsok
a helyükön vannak, mire a két férfi bebújt a háló alá. Max megvizs-
gálta a kapcsokat és ellen rizte a távirányító m ködését, ami az és
a pilóta ülése közé volt feler sítve. A karabinerek hangos kattanással
nyíltak ki, amikor megnyomta a gombot.
- Kit . Kit - mondta helyesl en. - Most feltehetik a tartályt.
Hárman kellettek hozzá, hogy az ötszáz literes gáztartályt a kap-
csok közé ügyeskedjék. Egy bombára emlékeztetett, mert az egyenes
esés érdekében stabilizáló szárnyakkal látták el és az orrát lekerekítet-
ték. A tábornok felismerte a tartály típusát - honfitársai fejlesztették ki
a földet éréskor szétrobbanó rezervoárt -, de az oldalára írt jelek is-
meretlenek voltak számára.
- Mi ez a gáz? - kérdezte Maxet.
- Ciklopropán. A világ leggyorsabb altatója. Csak egyetlen szippan-
tás, és a hatás azonnali. Az amerikaiak SWIK-nek hívják.
- Veszélyes?
-Alig használják, mert olyan átkozottul illékony - bár ebben itt
robbanásgátló van. Én azonban mégsem bízom benne. Ezért ragasz-
kodtam hozzá, hogy kikapcsolják a gázt és a villanyt a telepen.
- Ez megtörtént - felelte a tábornok.
Maxnek nem volt ellenére, hogy segítsen a technikusoknak tartani
a tartályt, amíg a kapcsok össze nem zárultak körülötte. Egy kissé iz-
zadt, mikor felegyenesedett.
- Legalább ezerkétszáz méter magasból kell ledobniuk - figyel-
meztette Max. - A terv sikere attól függ, hogy a helikoptert ne tartsák
fenyeget nek. Érti? Ez nagyon fontos.
- Majd utasítani fogom a pilótát - felelte a tiszt. Kíváncsian nézett
a helikopter alá akasztott bombaszer szerkezetre. - Láthatatlan gáz?
- Teljesen.
- Hány embert tudna megölni ez az egy tartály? .
- Egyet sem - felelte Max. - Ez a lényeg. A ciklopropán altató.
A leggyorsabb a világon.
Az iraki tiszt felhorkant. A nem mérgez gázok kevéssé érdekelték.
Max újra szeméhez emelte a távcsövet és az üdül telepre irányította.
Az egyik kertben ruhák száradtak egy forgó szárítón; egy másikban ta-
licska és kerti szerszámok hevertek a füvön. A nyitott garázsajtóktól
eltekintve teljesen mindennapi volt a kép.
Max elégedett volt.
A csapda készen állt.
 119
Inkább a hideg, mintsem a domboldalon felfelé araszoló járm vek
zaja ébresztette fel Khalidot görcsös álmából. A hidegt l megbénult
ízületekkel, mozdulatlanul feküdt, és megpróbált rájönni, hogy hol
van. Emlékezett, hogy az el délután elindult a Nissan roncsától.
Fogalma sem volt, hogy mennyi ideig vagy milyen messzire ment, de
meglehet sen nagy távolságnak kellett lennie. Az út közel volt, mert
hallotta a közeled járm veket.
Kinyitotta a szemét - de azonnal be is csukta, mert az éles napfény
elvakította. Lassan azonban hozzászokott, és megpróbálta felmérni a
környez tájat. Elfordította a fejét és rozsdát látott. Mindenütt rozsda
volt: fölötte, mellette, s t még a kezén is - mikor a szeméhez emelte,
hogy eltakarja a napot.
Minden eszébe jutott; egy, az út mentén hever , kiégett teherkocsi
kibelezett roncsában volt. Az ülések borítása is elégett, aminek követ-
kezményeképp most mindenütt rozsda borította Khalidot. Megmasszí-
rozta a nyakát és óvatosan felemelte a fejét. A m szerfal rozsdás
maradványai fölött GM-szállítójárm vek hosszú sorát látta küszködni
az emelked vel. A tiszta, reggeli leveg t megtöltötték a rosszul beál-
lított, keményen dolgozó dízelmotorok kipufogógázai.
Nem számolta meg a kocsikat - semmi értelme nem lett volna. Az
viszont kíváncsivá tette, hogy bár a sof rök egyenruhát és gárdista jel-
zéseket viseltek, a szállítmány mégis világossárga markológépekb l
állt. Mindegyiken buldózerlapátok voltak el l-hátul. Nurival sok ilyen
munkagépet láttak az elmúlt néhány nap során. Az egyetlen logikus
magyarázat az volt, hogy egy új katonai út épül északon.
Várt, amíg az utolsó járm is elt nt, aztán merev tagokkal lemá-
szott a vezet fülkéb l. Egy kis tisztás szélén állt, amit a kanyargós út
körülölelt. A tisztáson kövér saláták teremtek, néhol közvetlenül az út
mellett. A napsugarak kellemesen meleget hoztak, de a leveg h -
mérséklete még így is nagyon hideg volt - mint azt hamarosan ta-
pasztalnia kellett, amikor egy katonai terepjáró el l a roncs mögé
bújt.
Most mit tegyen? Mit tehet? Életében el ször magának kellett dön-
tenie a sorsáról. Azon gondolkozott, hogy stoppoljon-e, de az veszé-
lyes lett volna. A Nap elárulta, merre van észak, noha egy bels ösz-
tön ezt a Nap nélkül is megsúgta volna.
Most üres volt az út. Miközben leverte immár viseltes, saras kabát-
járól a rozsda nagy részét, arra a következtetésre jutott, hogy ez nem
a mosuli autópálya, hanem az a hegyi mellékút, amit Nuri el akart
érni az el nap.
Khalid kétségbeesetten összegörnyedt, eltakarta arcát és panaszo-
san felkiáltott, amikor halott barátjára gondolt.
-Velem kellett volna maradnod - zokogta. - Mondtam, hogy ma-
radj velem.
319
 Egy közeled járm hangja zökkentette ki kétségbeeséséb l. Letö-
rölte a könnyeit és a roncs mögött maradt, amíg a katonai teherautó
el nem haladt. Énekl katonákkal volt megtömve.
Megpróbált megenni egy káposztát, de kiköpte, mert kemény és
keser volt. Elindult. Aztán rájött, hogy nincs pénze. Nem jutott eszé-
be, hogy bármit is kiszedjen a Nissanból, de ha eszébe is jutott volna,
képtelen lett volna végigkutatni Nuri ruháit a pénztárca után. Meg-
nézte a zsebeit és talált egy húszdollárost meg némi aprót. A szerze-
mények jobb kedvre derítették, ráadásul a nap is egyre melegebben
sütött, és kiszívta csontjaiból az éjszaka hidegét.
Egy répával, paszternákkal és krumplival megrakott, ütött-kopott
Cherokee csörömpölt felé. Nyikorogva megállt felemelt hüvelykujja
láttán.
Egy öreg farmer vezette piszkos, rosszul megkötött turbánban és vi-
seltes munkaruhában. Csipás, fekete szeme gyorsan -tet l talpig fel-
mérte a sz ke stoppost. Ritka a sz ke iraki.
- Sammelbe viszem az árut - mondta szárazon kurd nyelven.
Khalid szíve megdobbant.
-Sammel! - kiáltotta. - Az csak tíz kilométerre van a házunktól.
Milyen messze van innen?
- Egy órára. Ha segítesz lepakolni a piacon, elviszlek. Rendben?
- Rendben! - kiáltotta Khalid, beugrott a sof r mellé és belecsapott
kinyújtott tenyerébe.
A Cherokee elindult és Khalid boldogan d lt hátra az ülésben. Még
ma délel tt találkozni fog szeretett szüleivel. Megint vízisíelni fog a
két évvel ezel tt kikönyörgött jacht mögött; horgászni; lustálkodni az
úszómedence partján. Be fog járni Sammelbe, ahol megvásárolják a
szabadban elköltött vacsorák kellékeit. Meg fogják hívni a barátaikat
inni, hasist szívni és hajnalig pletykálni.
Minden megint rendben lesz.

120
Bár reggel hatkor indultak el Vanból, dél volt, mikor Lloyd megállítot-
ta a Land Rovert a jellegtelen iraki határátkel épületénél. Hatórás ki-
merít autózás után jutottak el a Zab egyik piszkos mellékfolyójához,
ami a határt jelölte. Ez volt Törökország elhagyatott hátsó ajtaja a Kö-
zép-Keletre: Hakkariban, ahol kávézni álltak meg, ezerhétszáz méter-
rel voltak a tengerszint felett. Azóta az út kígyózva kanyargott fel a
hegyekbe és háromezer méterre vitte fel ket. Néha teli tartálykocsik-
kal találkoztak, amik csak nagy nehézségek árán boldogultak a hajt -
kanyarokban. Mindegyikre póttartályokat szereltek, de olyan siet sen
hegesztették össze ket, hogy a fekete iraki nyersolaj kicsöpögött a
rossz útra. Ha a tartálykocsik nem lettek volna, Lloyd gy zhetett vol-
na a Laurával folytatott vitában, és a mardini f úton mentek volna át
Irakba. Laura azonban úgy érvelt, ha a tartálykocsik meg tudják tenni
ezt az utat, akkor a Land Rovernek sem okozhat gondot. Ráadásul a

320
 Keran által adott térkép szerint err l a duhoki útról lehett lefordulni a
Paradise-telepre, ahol Khalid szüleinek a nyaralója állt.
A Land Rover küls h mér je mínusz tizenöt fokot mutatott, a na-
pon mégis meglep en meleg volt. Laura és André kinyújtóztatták a lá-
bukat, miközben a barátságos vámtiszt megvizsgálta útleveleiket és
lepecsételte a vízumot. Lloyd örült, hogy megpihentetheti a karját - a
Land Roverben ugyanis nem volt szervokormány. Az iraki szemmel
láthatóan vonakodott elfogadni a felé nyújtott húszdollárost, Lloyd
pedig nem er ltette a dolgot. A tiszt az olajfoltokra mutatott és tört
angolsággal figyelmeztette ket, hogy vigyázzanak.
- Istenem - a leveg szinte szúr, mikor lélegzel és mégis meleg
van a napon - panaszkodott Laura, miközben Andrével visszamásztak
a Land Roverbe.
- Kurdisztán! - mondta André és izgatottan ugrált a hátsó ülésen.
- Kurdisztánban vagyunk!
Laura megfordult és rámosolygott.
- Örülsz, drágám?
André hevesen bólintott.
- Hamarosan találkozunk Khaliddal.
- Ne reménykedjen túl hamar, kisasszony - mondta Lloyd, amikor
elindultak. - Telefonon nem sikerült ket elérni.
A lány izgalmát azonban semmi sem h thette le.
- Itt van. Nagyon közel. Mennyi még, anya?
Megint az „anyát" használja, gondolta Laura miközben megnézte a
térképet.
- Légvonalban körülbelül harminc mérföld. Mondjuk ötven mér-
föld, mert az út kanyarog.
Húsz kilométer múltán, a meredek, agyagos domboldalak között
kanyargó út lejteni kezdett. A kerekek néha megcsúsztak az olajfolto-
kon, de az út csak enyhén lejtett, ezért a csúszások nem okoztak kü-
lönösebb gondot. Egyre melegebb lett: a h mér nulla fölé emelke-
dett, majd elérte a tíz fokot. A táj léleköl en unalmas volt: szürke
sziklákkal teleszórt domboldalak sorakoztak a kocsi mindkét oldalán,
és növényzetnek sehol semmi nyoma nem volt - az az érzésük tá-
madt, hogy egy végtelen walesi palabányán autóznak keresztül.
Bevettek egy kanyart, és a látvány, amely eléjük tárult, úgy hatott
érzékszerveikre, mint egy színpompás t zijáték.
Kislánykorában Laurát egyszer elvitték A titkos kert cím filmre.
A film fekete-fehér volt, egészen addig, amíg egy szürke falon ki nem
nyílt egy szürke ajtó. Abban a pillanatban el nt egy gyönyör kert,
és a film színes lett. Ugyanaz az érzés kerítette most is hatalmába
Laurát.
- Állj! - kiáltotta. - Légy szíves, állj meg, Lloyd!
De fölösleges volt kiáltania, mert Lloyd már lassított is. Mind a hár-
man kiszálltak a kocsiból és a csodálatos látványt nézték.
- Gyönyör ... Gyönyör - suttogta André.
Valóban az volt. A ragyogó napfényben úgy t nt, az el ttük fekv
táj a végtelenbe nyúlik. Kétezer méterrel alattuk gyümölcsligetek te-

321
rültek el, virágaik mint színes tömjén lebegtek a völgyek felett. Grá-
nátalma-, szilva-, szibarack-, sárgabarack- és cseresznyefák - mind
hozzáadtak valamit a pasztellszínek tobzódásához, amelyek elkápráz-
tatták a szemet változatosságukkal. Közvetlenül alattuk a teraszos lej-
ket látták, amelyeket hétezer évvel ezel tt alakítottak ki el ször,
amikor az ember áttért a vadászó-gy jtöget életmódról a földm ve-
lésre. A megm velt birtokok között elszórva, több száz tell kiemelke-
körvonalait lehetett felfedezni, amelyek annak az els próbálko-
zásnak a csendes nyomait rejtették, amellyel az ember el ször pró-
bált meg civilizált közösségeket létrehozni és sírboltokat építeni,
hogy legy zze a halandóságot. Ebb l a magasságból látni lehetett a
nagy telleket összeköt si, régen elt nt utak halvány nyomait. Az
el ttük elterül táj sibb volt, mint az írott történelem. Jobbra t lük a
Tigris ezüst szalagja látszott, itt már elválva n vérét l, az Eufráteszt l.
A folyó Közép-Anatólia hegyvidékének megolvadt havától felduzzad-
tan hömpölygött, magával hozva a tápanyagokat és a termékeny
löszt, amely több generációnak biztosított itt b séget. Mindezek fölött
az azúr ég feszült, melynek kékségét csak néhány felh zavarta meg.
-Te jóságos ég, ez csodálatos - sóhajtott fel Laura. Felhúzta ano-
rákja csuklyáját, hogy Lloyd ne vegye észre a könnyeit. Érezte, hogy
André ujjai a kezébe csúsznak és megszorítják.
Igen - a magad módján te is arra gondolsz, amire én, igaz, drá-
gám? Arra gondolsz, milyen tragikus, hogy egy ilyen gyönyör vidé-
ket, a föld kincseiben ilyen gazdag tájat gy lölet és háború tép szét.
Laura ujja remegett, amikor el remutatott.
- Valahol ott lenn volt az Édenkert.
Lloyd meglep dött.
- Ezt nem tudtam - ismerte be. - A mitológia valahogy kimaradt az
iskolában.
Csak nézz rá, ember! Hol lehetett volna máshol?
Egy Törökország felé tartó olajszállító tülkölése zökkentette ki Lau-
rát az álmodozásból. El vette a térképet a Land Rover oldalzsebéb l
és betájolta a Tigrishez.
- Nézzétek - mutatott le a völgybe. - Látjátok, ahol az a folyó ki-
szélesedik? Az lehet az tavuk... Igen - az kell hogy legyen - arra
van. Az a nagy város Duhok, a kis város pedig biztosan... - ellen riz-
te a térképen -...Sammel! Sajii ott szokott bevásárolni.
Hatalmas robaj gördült végig a fákkal borított hegyeken.
- Nem én voltam - mondta André felháborodottan, amikor mind-
ketten ránéztek.
-Vihar készül dik valahol - mondta Lloyd nem túl magabiztosan.
Sehol nem látszott viharfelh .
A visszhangos dörrenések újra keresztülgörögtek a csodálatos tá-
jon. A meleg leveg fehér füstfelh ket emelt a magasba a kisváros fö-
lött.
- Gyerünk - mondta Laura siet sen és visszaterelte ket a terepjá-
róhoz. - Egy órán belül ott leszünk.
Elkapta Lloyd tekintetét, amikor beültek.
322
 - Nem mennydörgés volt, ugye?
A férfi megrázta a fejét.
- Nem.
- To make famine when abubdance lies on the land.
- Tessék?
- Shakespeare szonettjei is kimaradtak az iskolában?
- Igen - felelte Lloyd és beindította a motort. Arra számított, hogy
Laura megrémül, de ehelyett inkább dühösnek látszott.
A zaj, amit hallottak, fegyverekt l származott. Nagy fegyverekt l.

121
Nem volt figyelmeztetés.
A 155 mm-es aknavet lövedéke süvítve csapott le Sammel zsúfolt pi-
acterére és acél repeszek százait szétrepítve felrobbant. A véres pusz-
títás úgy terjedt a becsapódási pont körül, mint a hullámok a vízbe
dobott k körül. Keresked k, tömött m anyag szatyrokat cipel
asszonyok, új játékaikat szorongató izgatott gyerekek, öszvérek estek
áldozatul - a repeszek senkit és semmit nem kíméltek. Egyik pillanat-
ban a békés kisváros még az évszázadok óta megszokott tevékenysé-
get folytatta, a következ ben azonban már élettelen és megcsonkított,
vonagló emberi testek és kiabálás töltötte be a piacteret.
Khalidot az utolsó zsák krumpli mentette meg, amit lepakolt az
öreg farmer kisteherautójáról. A zsákba vágódó repesz ereje a földre
lökte. Miel tt még az emberek jajgatni kezdtek volna, a második
akna is becsapódott a piacot körülvev modern kis irodaépületek
egyikébe. Az épület megemelkedett majd összeomlott, és meger sí-
tett vasbetonból készült falai a szomszédos boltokra omlottak. A har-
madik robbanás a Cherokee els kerekéhez vágta Khalid fejét, miköz-
ben megpróbált talpra állni.
Forgott vele a világ. Újabb aknák csaptak le üvöltve a városköz-
pontra. Mindenfelé épületek omlottak össze. A hatalmas, halált osztó,
földet renget robbanások között a sebesültek, haldoklók vel trázó
kiáltásai töltötték meg a teret. A öreg farmer lefejezett teste Khalidra
esett. Második kísérletére sikerült nagy nehezen megállnia a vért l sí-
kos si utcaköveken. Vakon el renyújtotta a karját és ujjai megakad-
tak a kocsi kormányában. Ez végre valami kézzelfogható dolog volt a
körülötte széthulló világban. Páni rémületében bemászott a kormány
mögé, és kitörölte szeméb l a farmer vérét. Bár még mindig kábult
volt a fejét ért ütést l, mégis sikerült beindítani a kocsit.
A pusztítás, amit a szélvéd n keresztül látott - a túlél k jajgatása, a
véres rongydarabok a felborult gyümölcsösládák között, az összed lt
épületek és a földet renget becsapódások - zavaros horrorfilm koc-
káiként peregtek le a piszkos üveg másik oldalán. Sebességbe tette a
váltót és elindult a mészárláson keresztül. A kerekek néha vörössé
válva, tehetetlenül pörögtek a vért l iszamóssá vált kövezeten, aztán
újra megkapaszkodtak és elindultak.
323
 A benzinkutat találat érte. Az akna a földalatti tartályban robbant
fel, és a t z tovább növelte a pusztítást. Egy nagy virágbolt kirakatai
betörtek, és a halottakra, haldoklókra bizarr viráges hullott. Khalid
agyának egy kis része sikeresen birkózott meg érzékszervei felboly-
dult állapotával, és átkormányozta a teherautót a lángokon. Nekiütkö-
zött egy Fiat Pandának, de a Cherokee lökhárítói oldalra lökték a ki-
sebb kocsit. Remek vezet i képességeinek köszönhet en sikerült to-
vábbhaladnia, s csak azzal tör dött, hogy menjen, az iránnyal nem.
Egy emelked lassította le rohanását. Balról, homályosan sárga folto-
kat látott. Hátulról néhány lövés csapódott be a vezet fülkébe és tá-
vozott a szélvéd n keresztül. Egy - az utasülésen keresztül behatolva
- széttörte a kilométerórát. Khalidot immár könnyei vakították el.
A robbanások egyszer csak megmagyarázhatatlanul megsz ntek és
nem jöttek többé az aknák. Meg akart állni, de olyan hevesen rántotta
meg a kormányt, hogy a rakományától megszabadult teherautó meg-
pördült az útszéli porban. Egy fa került elé. Beletaposott a fékbe, de a
lökhárító nekicsapódott a fa törzsének, pedig el rebukott a kor-
mányra. Néhány másodpercig úgy maradt, arcán könnyek csorogtak
le vizelett l már amúgy is nedves nadrágjára.
-Velem kellett volna maradnod, Nuri! - kiabálta és öklével a kor-
mányt verte. - Velem kellett volna maradnod!
Panaszos, kétségbeesett zokogására a madarak csiripelése vála-
szolt. Percek múltak el, mire képes volt felemelni könnyáztatta arcát
és körülnézni. A Nap átforrósította a fülke tetejét. Megkereste a fo-
gantyút és letekerte az ablakot. Amikor kitisztult a feje, rájött, hogy is-
meri ezt az utat: talán valamilyen robotpilóta vette át az irányítást
rült menekülése alatt. Vagy így, vagy hihetetlen szerencséjének kö-
szönhet en, a megtámadott városból a szülei háza felé vezet útra
került.
Innen majdnem az egész kisvárost belátta. A központból sötét füst-
oszlop szállt fel és a távolban hallotta a ment autók szirénáit. A sárga
folt, amit látott, óriási International buldózerek és markolók oszlopa
volt, mely óriási hernyóként megállíthatatlanul haladt a domboldalon
a város felé.
Az els buldózer hirtelen oldalra fordult és keresztültörte a házsor
els házának falát. Egy markoló követte a kavargó porfelh be. Hatal-
mas kerekei összetiporták a romokat, lapátja ledöntött minden még
épen maradt falat: bútorok, ágyak, televíziók - minden összetört rop-
pant súlya alatt. A többi gép alakzatba rendez dött, mintha egy tánc-
verseny résztvev i volnának. S füstfellegeket eregettek, amint a
sof rök kemény munkára fogták ket. Egyesült er vel keresztültörtek
egy kis ipari terület el re gyártott elemekb l készült házain. A vé-
kony, préselt alumíniumlapok meghajlottak, miel tt kártyavárként
összeomlottak volna a könyörtelen gépek el tt. Kiáltásokat hallott;
emberek rohantak ki az utcára, a vezet knek könyörögtek, néhányan
dacosan, kezüket rázva az acél monstrumok elé álltak, mások esdek-
en az égre kulcsolták kezüket. De mindhiába: azokat, akik nem ug-
rottak el, az acél lapátok szétzúzták.
324
 Az élénksárga pusztító gépek sora elt nt a porban, Khalid továbbra
is hallotta munkájuk zaját. Most vált dermeszt en világossá, miért lát-
tak Nurival annyi munkagépet észak felé szállítani: buldózerekkel és
markolókkal sokkal hatásosabban és olcsóbban lehet a kurd városokat
földig rombolni, mint bombákkal és aknákkal.
Khalid iszonyattal hunyta be a szemét. Ha nem esett volna pánik-
ba, talán fel tudta volna használni a szerencséjét, hogy megmentse a
várost. De korábban mindig voltak vele barátok és bajtársak; egy ba-
rát társasága mindig megkönnyítette, hogy koncentrálni tudjon. Most
egyedül volt. De nem sokáig. Felvidult, mikor eszébe jutott, milyen
közel vannak a szülei. Beindította a motort és eltolatott a fától. A h
dühösen felszisszent és fehér g z szállt fel bel le egy lyukból. De ez
most nem számított.
Már majdnem otthon volt.

122
Max megállította a bérelt BMW-t a ház el tt és kiszállt. Nem nézett
az autóra, mert világospiros volt, s ezt a színt gy lölte, de Bagdadban
aligha lehetett válogatni. A ház bejárati ajtaja nyitva volt. Adidas tás-
kájával a vállán belépett, majd a tágas halion át a nappaliba sétált.
Megcsodálta Al Karniék ízlését. Szép ház volt, mindenütt márvány-
padlóval, fehér falakkal és sok ablakkal, amelyek úgy voltak elrendez-
ve, hogy a tóra a legszebb kilátás nyíljon. Az ezüstös damaszttal borí-
tott bútorok hívogatóan kényelmesnek látszottak. Elgondolkodva néz-
te Khalid falon függ színes fényképét. A fotós felülr l világította
meg, hogy hangsúlyozza a fiú sz ke haját. Ha Andrét elfogták, érde-
mes lenne átkutatni utána az országot, már ha túlélte a kuvaiti vissza-
vonulást. Ha két manipulatív parafenomén lenne a birtokában...
Megnyomott egy kapcsolót, hogy ellen rizze, csakugyan kikapcsol-
ták-e az áramot. Nem bízott az iraki alaposságban.
Az ételszag a jól felszerelt konyhába vonzotta. Az asztal két sze-
mélyre volt megterítve. Miután ellen rizte, hogy a gázt is elzárták, le-
hajtotta a süt ajtaját és megvizsgálta a f tt krumplival, répával és
paszternákkal körített báránylapockát. Mennyire angolos. És még me-
leg is. Húsz perc múlva ehetetlen lenne; kár lenne hagyni, hogy ve-
szend be menjen.
Keresett egy kést és vágott magának egy vastag szeletet a húsból,
majd tett mellé egy kis zöldséget is a tányérra. A bárpulton volt egy
palack elfogadható vörösbor, de inkább egy hideg Gravest válasz-
tott a h szekrényb l. Mivel most már kellemesen meleg volt a szél-
l védett völgyben, zsákmányával a teraszra ment, és nekilátott szo-
kásos étvágyával felfalni. Ezüst ev eszközök és ropogós, fehér szalvé-
ta. Nem volt oka kapkodni; a mellzsebére feler sített adóvev figyel-
mezteti, amikor a fehér Land Rover a telep felé vezet útra fordul.
Adidas táskáját a keze ügyében tartotta. Egy miniat r légz készülék
volt benne egy kis, s rített leveg t tartalmazó palackkal, ami körülbe-

325
lül tíz percre elegend tartalékot jelentett. A táskában ezen kívül he-
lyet kapott egy Smith and Wesson revolver is.
Azon töprengett, hogy vajon kénytelen lesz-e megölni a lány anyját
és az útitársát; úgy látta, hogy sajnos ez elkerülhetetlen. Egy kicsit ag-
gódott a gáz miatt. Nem volt túlságosan elégedett a helikopterrel, de
képtelen volt jobbat kitalálni a rendelkezésére álló rövid id alatt.
A tábornok teljesen megbízott a pilóta képességében; semmi kétsége
nem volt afel l, hogy pontosan le tudja dobni a tartályt nagy magas-
ságból is. Persze mozdulatlan tárgyról könnyen lehet pontosan céloz-
ni; ilyenkor nincs szükség bonyolult ballisztikai számításokra, mint a
gyorsan mozgó repül gépeknél. Csupán a szelet kellett figyelembe
venni - bár aznap szélcsend volt. A stabilizáló szárnyak biztosították,
hogy a tartály egyenesen zuhanjon lefelé, még akkor is, ha kétezer
méter magasból ejtik le. Max elhatározta, hogy újra meger síti Tulfah
tábornokban, hogy magasan kell repülni. Felnézett a felh tlen égre és
kigombolta pilótainge fels gombját. Finom pára szállt fel a mozdu-
latlan tóról. Szokatlanul meleg volt, de a kés március még Angliában
is szokott váratlanul jó id t hozni.
A bárányhús kit volt.

123
Lloyd egy kissé lejjebb tekerte a Land Rover ablakát, hogy több leve-
jöjjön rajta keresztül.
- Átkozott meleg van - morogta. - Érdekes, alig néhány órája meg
majdnem halálra fagytunk.
-Több mint kétezer métert jöttünk le azóta - mondta Laura a tér-
képet tanulmányozva. - Tudtad, hogy a hegyek, amiken átjöttünk kö-
rülbelül négyezer-ötszáz méter magasak?
- Feleakkorák mint az Everest - jegyezte meg Lloyd. - Két és fél
mérföld. Te jó ég - nem csoda, hogy hideg volt fenn.
Az útjuk si öntözött területek mellett vitt el, melyeket intenzív
velés alá fogtak. Emberek hajoltak a növények fölé, és nem tör d-
tek a terepjáróval.
- Mennyi még, anya?
Laura a térképre nézett.
- Hat kilométer. Már majdnem ott vagyunk.

A Cherokee h víz nélküli, túlmelegedett motorja végül leállt, ami-

kor már csak egy kilométerre volt a telepre vezet úttól. Khalid lehú-
zódott az út szélére és megpróbálta újraindítani a kocsit, de az önin-
dító csak hangosan, tiltakozva kattogott, mikor elcsavarta a kulcsot.
Miután tett egy reménytelen kísérletet, hogy betolja a kocsit és a be-
sült dugattyúkat kiszabadítsa, ráébredt, mennyire kellemetlen érzés,
hogy összevizelte magát Sammelben. Levetk zött - csak a nadrágját
és az inget hagyta magán - aztán elindult gyalog. A nedves nadrág
idegesítette, bár a melegben gyorsan száradt. Megszaporázta lépteit,

326
mikor rájött, hogy milyen közel van már. Mire a beköt úthoz ért, er -
sen izzadt, de túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy tör djön vele. Mi-
kor a távolban meglátta a házak kis csoportját az apró tavon túl, izga-
tottan felkiáltott és futni kezdett.

Max megtörölte a száját a hófehér szalvétával. Kiváló ebéd volt; kár,

hogy nem volt mentaszósz hozzá - hiába nem lehet minden tökéle-
tes. Adóvev je jelzett. Szájához emelte a miniat r mikrofont és beje-
lentkezett.
- Egy fiatalember fordult be a beköt útra - mondta Tulfah tábor-
nok, ügyelve arra, hogy lassan beszéljen arabul.
Max ivott egy kicsit a borból és közben villámgyorsan gondolko-
zott.
- Gondolja, hogy egy kertész?
-Lehetséges. Gyalog van. Talán valamelyik környékbeli farmról
jön. Gyakran használnak ilyen alkalmi munkást, hogy szépen tartsák
a kertjeiket.
- Elintézem, ha szükséges - felelte Max. - A Land Rover hol van
most?
- Err l a pontról nem lehet látni az utat, de nem lehet messze. Ne
aggódjon, barátom - mindannyian a helyünkön vagyunk.
Max hallotta, hogy a háttérben beindul egy turbina és elégedettség
töltötte el.

Khalid megállt és a kiégett Mercedest nézte. Valahogy ismer snek

nt, és ez leh tötte vidám hangulatát. Miközben lassan a roncs felé
közelített, rájött, hogy a bel le áradó h nem lehet a nap melege.
Tudta azt is, hogy a kocsikon, amelyeknek leégett a festése, már
egyetlen éjszaka is finom rozsda keletkezik a harmattól.
Szívverése felgyorsult. Öt méterre volt az autótól és arcán érezte a
séget. A talpa alatt még a föld is a kocsi forróságát sugározta. Min-
den furcsán mozdulatlan és csendes volt, bár a gránátalmafák ágai a
kocsi teteje fölött különös táncot jártak a h ségt l vibráló leveg ben,
mintha csak megkínzott lelkek integet karjai volnának.
A kocsit h ség és er s szagok vették körül: égett festék, PVC, b r
és olaj szaga. És volt még egy szag, amit a kuvaiti szörny menekü-
lésb l ismert: az égett emberi hús édeskés szaga. Ebben a pillanatban
rájött, hogy mi volt olyan ismer s a kocsin. Nem minden égett el a
zben. Az arab és római bet k az els rendszámtáblán egy kissé
megolvadtak ugyan, de olvashatók maradtak.
Az apja kocsija volt.
És amikor közelebb kúszott s meglátta odabenn a félig elégett ke-
zek és lábak összevisszaságát, rájött a szörny igazságra.

- A Land Rover most fordult rá a beköt útra - hallatszott Tulfah tá-

bornok recseg hangja a kis adóvev hangszórójából. - A helikopter
pilótája készen áll a felszállásra.

327
 - Kit - mondta Max. - Ne feledje - parancs, hogy a lehet leg-
magasabbra emelkedjen.
- Utasítottam rá, hogy el ször függ legesen emelkedjen fel, mi-
el tt a célra megy - biztosította a tábornok.
- Kit - felelte Max. - Mondja meg neki, hogy lépjen a gázra,
mikor kiadom a parancsot.
Az iraki tiszt nevetett. Tetszettek neki az angol tréfái.
Max visszacsúsztatta a mikrofont az ing zsebébe. Kihúzta az Adi-
das-táska cipzárját és a Smith and Wesson a kabátzsebébe vándorolt.
A légz készüléket a nyakába vette. Mozdulatai nyugodtak és szaksze-
ek voltak; gondolatai, mint mindig, tiszták és logikusak. Semmi ér-
telme nem volt felhúzni a maszkot és pocsékolni a leveg t: ráért az
utolsó pillanatig várni. Ivott még egy pohár bort és átnézett a tó fölött.
A víz felett lebeg pára egyre vastagodott és még csak egy szell sem
rezdült sehol.
A mai nap különlegesen meleg lesz.

- Lloyd! Állj meg! Ott van Khalid!

Lloyd beletaposott a fékbe, amikor André felkiáltott, de a lány kiug-
rott a kocsiból, még miel tt az megállt volna. Bukdácsolt, csetlett-bot-
lott a porban, de csodálatos módon visszanyerte egyensúlyát, és a
Mercedes-roncs mellett guggoló sz ke hajú fiatalemberhez rohant.
- Khalid! Khalid!
A fiú felállt, arcán teljes értetlenség tükröz dött. Miel tt felfoghatta
volna, hogy mi történik, André a karjába vetette magát, olyan heve-
sen, hogy majdnem hanyatt lökte.
- Ó Khalid - kiáltotta André és könnyek patakzottak az arcán. - Én
vagyok az! Én vagyok az! Most már minden rendben van.
Laura elindult a boldogan ölelkez pár irányába, Lloyd pedig utá-
nafutott és elkapta a karját.
- Hagyd ket - mondta halkan.
- De...
- Nem - hagyd ket.
Határozott volt és szorítása egyetlen pillanatra sem engedett, mi-
közben visszavezette a terepjáróhoz.
Khalid és André egymással szemben térdeltek és csókokkal árasz-
tották el egymást, megfeledkezve a h ségr l, ami a Mercedesb l
áradt feléjük.

Max szokásos nyugalma annyira közel járt az összeomláshoz, hogy

elfeledkezett arról, hogy arabul kell beszélnie.
- Hol a fenében vannak? - kiabálta a mikrofonba.
- Innen nem tökéletes a rálátás - felelte a tábornok, sejtve, hogy
mit kérdezett Max. - De az biztos, hogy ráfordultak a beköt útra.
A helikopter most szállt fel.
- Mondja meg a pilótának, hogy még ne közeledjen. Ne felejtse -
amilyen magasra csak tud. Csak akkor van értelme ledobni a gázt, ha
a lányt gyorsan el tudjuk elintézni!
328
 - Talán megálltak beszélgetni a fiúval?
- Úgy nézett ki, mint egy kurd? - kérdezte Max.
- Azt hiszem, igen. Sz ke volt. Csak kurd lehet.
-Sz ke! - Max gondolatai sebesen száguldottak. Mint mindig,
gyorsan el nyére változtatta hátrányt.
- Ez a másik lehet. Elkaphatjuk mind a kett t!
- Nem értem - mondta Tulfah tábornok.
De Max már a zsebébe dugta az adóvev t és a BMW felé rohant.

Lloyd ötvenméternyit visszatolatott az úton. Lehúzódott a padkára,

így Khalid és André egy bokor takarásába került. Az út szélén puha
volt a föld, mintha nem régen temettek volna be egy gödröt. A pár a
kocsi mellett annyira el volt foglalva egymással, hogy észre sem vet-
ték a Land Rover távozását.
- Miért csináltad ezt? - követelt magyarázatot Laura.
- Itt van egy kis árnyék. Kezd rohadt meleg lenni.
Laura megfogta a kilincset, de Lloyd odahajolt és megállította.
- Hadd legyenek néhány percig egyedül.
- Ó, az isten szerelmére - felelte Laura. - Kisgyerekkoruk óta is-
merik egymást. Szeretik egymást - de csak mint két testvér.
Lloyd beletúrt a hajába. Tényleg kezd meleg lenni.
- Néha azt hiszem, Laura, hogy vak vagy és ostoba. Vagy talán
nem tudsz szembenézni az igazsággal? Sokkal több van köztük. Lát-
tad, hogy csókolták meg egymást; láttad, milyen volt André, miel tt
megígérted neki, hogy idehozod. Mindig nála van a fiú fényképe.
Nyilvánvaló, hogy szerelmes belé.
Laura nem felelt.
- Mikor dobták ki ket Angliából? Január els hete körül?
- Nagyjából igen.
- És Khalid meg André egyedül voltak?
Ez fájt. Laura szeme tágra nyílt.
- Mi a fenére céloz...
- Figyelj! - vágott közbe Lloyd és felemelte a kezét.
- Mintha egy autó közeledne.
- És még valami más is!
Mindketten hallották a közeled helikopter hangját.

Max is hallotta a helikoptert, miközben gyorsított. Felkapta az adóve-

t.
- Tulfah! Maga idióta! A pilótája túl alacsonyan van!
- A maximális kétezer-ötszáz méteres magasságon van - tiltakozott
a tiszt.
- Ne mondja nekem! Hallom a hangját! Mondja meg neki, hogy
még ezer méterrel feljebb kell mennie. Adja ki a parancsot, hogy
emelkedjen!
- Megfeledkezik arról, hogy itt jóval a tengerszint felett vagyunk -
felelte Tulfah tábornok. Kezdett elege lenni az angol parancsolgatásá-

329
ból. - Már eleve ezerötszáz méter magasról indultunk. Nem mehet
feljebb!
Max magában káromkodott. Súlyos taktikai hibát követett el. Nem,
még rosszabbat. Megfeledkezni a tengerszint feletti magasságról, ez
több mint hiba - hatalmas baklövés. De mint mindig, agya már vil-
lámgyorsan dolgozott egy újabb terven, hogy a károkat csökkentse.
Meglátta Khalidot és Andrét a Mercedes mellett és a fékre taposott.
- Változik a terv! - kiáltotta az adóvev be. - Mondja meg a pilótá-
nak, hogy dobja a tartályt az autóroncs mellé a mez n!
- Hallja magát - felelte Tulfah tábornok. - Össze vannak kapcsol-
va. Igen! Jelenti, hogy látja ket!
Max felhúzta a légz készüléket és elcsavarta a s rített leveg csap-
ját.

- Nyugalom, magasan van - mondta Lloyd. A Land Rover ajtaján ki-

hajolva, kezét a szeméhez emelve figyelte a helikoptert. - Egy francia
Alouette.
Laura a világospiros BMW-re mutatott.
- Lloyd! Az a férfi gázálarcot visel!
Max ötvenméternyire volt t lük. Megállt a kocsival és kiugrott be-
le.
- Tartály kioldva - jelentette a tábornok.
Andrét l eltér en Khalid ismerte a helikoptereket. Kiszabadította
magát a lány ölelésb l és felnézett. Csak egy pillanatra látta az Alout-
te-t, mert André újra magához húzta. Ez legalább nem egy nagy, kato-
nai gép volt. Noha magasan szállt, lassított és ez megrémítette Khali-
dot.
- Ne, Andy! - mondta rekedten miközben viszonozta viharos csók-
jait. - Az a helikopter lassít.
Ezúttal határozottan eltolta magától és felnézett. Kiáltás hagyta el
az ajkát, mikor meglátta a tiszta égb l lezuhanó tartályt. A másodperc
töredéke alatt megsemmisíthette volna, de elkésett. André nem látta a
tartályt; azt hitte, Khalid kiáltása a helikopternek szólt.
- Jézusom! - kiáltott fel Lloyd. - Ledobott egy rohadt bombát!
Kiugrott a Land Roverb l és futni kezdett Khalid és André felé, mi-
el tt Laura bármit is tehetett volna.
Az Alouette alapanyagát képez kilencszáz kiló alumínium, acél,
anyag és a pilóta vére, szövetei megsz ntek létezni a Föld légteré-
ben. Távozása rt hagyott maga után a légkörben, s csakúgy, mint a
villám esetében, a leveg itt is beáramlott, hogy megtöltse a vákuu-
mot. A molekulák akkora er vel ütköztek egymásnak, mint két egy-
másba rohanó expresszvonat. A keletkez hang egy kitör vulkánéval
ért fel.
André rémülten felkiáltott és térdre esett, várva a tettét követ
gyors, szörny és biztos büntetést.
A mennydörgés hatalmas zaja és André kiáltása miatt, Khalid a
dönt pillanatban nem tudott koncentrálni, s a tartály tíz méterre szü-
lei kocsijának roncsától földet ért.
330
 Max már majdnem a pár fölött állt, amikor a gáz kiszabadult a le-
veg be. Ahogy a ciklopropán hatalmas felh je kitört a tartályból, a
gyors kiterjedés következtében leh lt. Ezáltal párává s rítette a leve-
ben található vizet, s így, egy óriási ködfelh formájában, láthatóvá
vált.
Lloyd a robbanás pillanatában hasra vetette magát. Mikor felnézett,
látta, hogy körülbelül húszméternyire van a terjed gázfelh l.
Ahogy a mozdulatlan leveg ben kavargott és egyre feljebb kapasz-
kodva eltakarta a Napot, olyan volt, mint egy rosszindulatú szörny.
A h ség mentette meg ket: a talajból és a kiégett autóból felszálló
meleg leveg miatt a gáz nem ereszkedett le a földig. A talaj és a
felh alsó széle között, egy rétegben tiszt leveg maradt.
- Andy! - kiáltotta Lloyd miközben el regörnyedve feléjük futott. -
Ne állj fel! Ne állj fel!
De figyelmeztetése elkésett. André talpra ugrott és a feje elt nt a
gázban. Két lélegzetvétel elég volt. Öntudatlanul összeesett. Egy lö-
vés dörrent, furcsa tompított hanggal a köd alatt. A bal lábában érzett
hirtelen fájdalom miatt Lloyd felkiáltott és a földre esett, miközben
Max, aki a légz készülékben úgy nézett ki, mint egy groteszk szörny,
a gázfelh n keresztül Andréhoz rohant. Kezében a revolverrel meg-
próbálta felemelni a lányt, de látta, hogy mindkét kezére szüksége
van, és zsebre vágta a pisztolyt.
Nem tudatos szándék, inkább a véletlen gátolta meg Khalidot ab-
ban, hogy felálljon. Látta, hogy a gázálarcos alak a vállára emeli And-
rét. Rávetette magát. A vak düh rült er t kölcsönzött neki: ez a gáz-
álarcos idegen megölte az szeretett Andréját... A lány öntudatlan
teste a földre zuhant, mert a fiú támadásának hevessége ledöntötte
Maxet a lábáról és letépte róla a maszkot is. A két test összekapasz-
kodva tusakodott egymással, s közben elgurultak a roncstól, ahol a
gáz a legmagasabban lebegett a föld felett.
Miközben viaskodtak, Max keze beleakadt egy k be. Sikerült fel-
emelnie és lecsapni vele Khalid fejére. De amikor elgördült mell le,
látta, hogy támadója csak megszédült, ezért igyekezett gyorsan el -
kapni a revolvert a zsebéb l. Hogy kiszabadíthassa ruháját Khalid ke-
zéb l, fel kellett állnia. Egyfajta elégtételt érzett, amikor golyót eresz-
tett a fiú fejébe; a lövedék, ahogy áttörte a koponyacsontot, letépte
Khalid haját. Max ekkor döbbent rá, hogy nincs rajta a maszk. A gáz-
nak, melyet ostobán beszívott, butánszaga volt, és Max életében most
jutott legközelebb a pánikhoz - az öntudatlanság azonban szörny
gyorsasággal megérkezett.
Lloyd odamászott a hátán fekv Andréhoz. Nem volt id megnéz-
ni, hogy lélegzik-e. Most csak az számított, hogy el tudja vinni err l a
pokoli helyr l minél el bb. Megragadta hónaljánál fogva, és vonszol-
ni kezdte. Aztán meghallotta a motor hangját és megfordult, hogy
megnézze mi az. A Land Rover bukdácsolt felé az egyenetlen talajon.
- ÁLLJ MEG!
Laura engedelmeskedett a figyelmeztetésnek és Lloyd heves intege-
tésének. Mindent látott a tartály fel robbanásától kezdve. A borzalmak

331
kevesebb mint egy perc alatt játszódtak le. Mikor látta, hogy André a
földre zuhan, ösztöne azt diktálta, hogy odarohanjon, de józan esze
beláttatta vele, hogy annak senki nem látná hasznát, ha megöletné
magát. A gáz most már gyorsan oszlott - az egyre vékonyodó ködin-
dák felfelé kanyarogtak és végül elt ntek a meleg leveg ben.
Lloyd fel sem nézett, csak vonszolta tovább André eszméletlen tes-
tét a terepjáró felé. Változtatott a módszeren: megfogta a lány egyik
csuklóját, pedig a térdén és alkarján csúszott el re, mint ahogy a
katonák másznak a szögesdrót alatt. El remászott, aztán maga után
húzta a lányt. Kétségbeejt en lassú m velet volt, amit a Laurának
szánt gyakori figyelmeztetései még tovább lassítottak. De Laura végül
ezek ellenére sem bírta sokáig. Lehajtott fejjel, bukdácsolva feléjük
rohant.
- Mondtam, hogy ne gyere közelebb! - kiabált rá Lloyd.
- Oszlik a gáz. Nézd. Meg...? - a rettenetes szó nem jött ki a tor-
kán. - Meghalt?
- Nem tudom.
- Lélegzik!
Laura karjaiba vette a lányát és védelmez en magához ölelte.
-Andy, kicsim... Most már minden rendben van.
Mutatóujját a lány nyakára tette.
- A pulzusa normális, és a légzése is!
Lloyd felnézett. A gáz teljesen elt nt.
- Azt hiszem, altatógáz volt.
Bizonytalanul felállt, és eltorzult az arca, amikor testsúlya a bal lá-
bára nehezedett. Laura látta, hogy a vér átáztatta a nadrágját.
- Meg kell hogy nézzem.
- Nincs rá id . El kell t nnünk innen.
Arra fordult, ahol Max és Khalid hevert a földön. Nem kellett köze-
lebb mennie, hogy lássa, a sz ke fiatalember meghalt.
Közösen felemelték Andrét és befektették a Land Rover hátsó ülé-
sére.
-Te foglalkozz vele - adta ki a parancsot Lloyd és becsúszott a
kormány mögé. - Én vezetek.
- Menni fog?
- Nem tudnék állni, ha csontot ért volna. Nem hiszem, hogy ko-
moly.
Amikor kiértek a beköt útról és újra a f úton haladtak, Lloyd képes
volt világosabban gondolkodni. André állapota viszonylag jó volt, így
Laura elfogadta Lloyd javaslatát, miszerint a lehet leggyorsabban
hagyják el az országot és ne keressenek kórházat. Miután az irakiak
elvesztettek egy helikoptert, valószínek t nt, hogy jelent s er ket
mozgósítanak a keresésükre, de legalább egy órába kerül, míg elkez-
dik.
Mikor a döntést meghozták, Lloyd a padlóig nyomta a gázpedált.

Az összes altató közül a ciklopropánnak vannak a legkellemetlenebb

utóhatásai - amint ezt Max is tapasztalta, mikor megpróbált felállni.
332
Tántorogva lábra állt, de a fájdalomtól összegörnyedve azonnal térdre
is esett és hányni kezdett. Háromszor állt talpra és háromszor esett
vissza öklendezve. Néhány percig eltartott, míg képes volt tör dni a
külvilággal.
Se a lánynak, se a Land Rovernek nem volt nyoma. Az órájára né-
zett és nyugtalanul látta, hogy negyed óráig feküdt eszméletlenül.
A fenébe! Mostanra már tizenöt mérföldre lehetnek. Az ingzsebéhez
nyúlt. A kis adóvev szerencsére még mindig oda volt akasztva. Ki-
húzta és megpróbált a billenty kre koncentrálni. Sikerült felfedeznie
a hívógombot és remeg ujjal megnyomta. Tulfah tábornok hangja
azonnal válaszolt és magyarázatot követelt.
- Elmenekültek - felelte Max.
- Mi volt az a dörgés és mi történt a helikopterrel?
Max érezte, hogy újra elönti a hányinger. A világ vadul forgott kö-
rülötte és üres gyomra hiábavalóan próbált megszabadulni nem léte-
tartalmától. Leült és a fejét a kezére hajtotta. Hatalmas er feszíté-
sébe került, hogy a hangja normálisnak hangozzék.
-A helikopter lezuhant. Figyeljen... A török határ felé fognak
menni - arra amerr l jöttek. Meg kell ket állítania.
- Azon az úton nincsenek csapataink. Azt a parancsot kaptuk, hogy
maradjunk távol a határtól. Nem akarunk összet zéseket a törökök-
kel.
Mostani állapotában Maxnek nehezére esett az iraki tiszt helyett
gondolkodni.
- Rendben - akkor lépjen érintkezésbe a határ rökkel.
Tulfah tábornok türelme fogytán volt. Ez az angol csak bajt okoz.
- A határ rök nem tartoznak a hatásköröm alá. Engedélyre lesz
szükségem Mosulból. Egy órába fog kerülni, talán kett be.
Max becsukta a szemét.
- A Super Frelonok - küldje azokat utánuk.
- Nyugaton hajtanak végre egy akciót. Visszahívhatom ket, de
egy órába telik, mire ideérnek.
Max veszélyesen közel járt ahhoz, hogy elveszítse az önuralmát.
-Akkor lépjen velük kapcsolatba, tábornok - mondta szelíden. -
És hozza ide ket minél el bb, a fedélzetükön ciklopropán-tartályok-
kal. Én pedig addig elindulok a lány után magam.
Az adóvev t a zsebébe dugta és minden erejét összeszedve a ko-
csi hoz futott.

124
A kanyargós hegyi úton Lloyd kénytelen volt egyesbe kapcsolni, de
magas fordulaton tartotta a motort, és így tartani tudta a negyven kilo-
méteres sebességet.
-Tönkreteszed a motort - kiáltotta Laura túlharsogva az er lköd
motor zaját.

333
 Lloyd egy kissé felengedte a pedált, hogy a fordulatszámmér mu-
tatója visszaessen a vörös tartományból.
-Tartanunk kell a sebességet! - szólt hátra a válla fölött. - Nincs
esélyünk, ha utánunk jön abban a BMW-ben.
- Magához tér - kiáltotta Laura izgatottan. - Kicsim, minden rend-
ben van. Anyu veled van. Biztonságban vagy.
Egy kanyar után egy nagy, felirat nélküli, fekete dízelfüstöt okádó
tartálykocsi t nt fel el ttük. A hatalmas, ovális tankot és a rajta lév
létrát rászáradt fekete réteg fedte; egyedül a csapok voltak tiszták -
valószín leg azért, mert azt minden alkalommal használni kellett, ha
az olajat kiengedték. Alul mind a két oldalon póttartályokat szereltek
fel. A sof r a legalacsonyabb fokozatban kapaszkodott felfelé a mere-
dek lejt n. A keskeny úton lehetetlen volt megel zni, pedig a hatal-
mas járm csak lépésben haladt el ttük. Lloyd beállt a kamion mögé
és az ablakon kihajolva figyelte, hogy van-e el zési alkalom. Aztán
engedett Laura kérésének és lemaradt egy kicsit, mert a teherautó ki-
pufogógáza beáramlott a terepjáróba.
Tíz perc múltán Lloyd minden gy lölete a tartálykocsira irányult,
bár tisztában volt vele, hogy a sof r nem tehetett mást, mennie kel-
lett. Ha megáll, semmi esélye nem lett volna, hogy túlterhelt járm -
vét újra elindítsa.
Az út egy kissé kiszélesedett. Lloyd éppen az el zéshez készül -
dött, mikor André hányni kezdett és ez elvonta a figyelmét.
- Ne foglalkozz velünk! - szólt rá Laura. - Csak a vezetésre figyelj!
A bal oldali sziklafal hirtelen elt nt és egy fenyeget , korlát nélküli
mélység nyílt az út mellett. Lloyd látta a háromszáz méterrel alattuk
kanyargó utat. Egy piros autó száguldott er lködés nélkül felfelé a
meredek emelked n, és a hajt kanyarokban kék füst szállt fel a kere-
kei alól.
A BMW volt.
- Laura! Mögöttünk van! Három-négy mérfölddel lehet utánunk!
Meglátta Laura fehérre vált arcát a tükörben.
- Utol fog érni minket?
- Biztos hogy utolér. És a gazembernek pisztolya van - tehetetlen-
ségében a kormányt akarta verni. - Andy nem intézhetné el?
- Megint elájult. Kórházba kell vinnünk, Lloyd.
-Az isten szerelmére, asszony, mindannyiunknak kórházra lesz
szükségünk, ha ez a szemét utolér minket!
Az emelked megsz nt és az út kiszélesedett. A tartálykocsi meg-
kínzott motorjának hangja megváltozott, amikor a sof r feljebb kap-
csolt.
- Támadt egy ötletem! - kiáltott fel Lloyd.
Kiment az olajszállító mellé és a fényszórókat meg a dudát hasz-
nálva, er szakosan megel zte. Amikor elment mellette, rájött, hogy
milyen hosszú a járm , s hogy miért nem akart a sof r lehúzódni a
kapaszkodás közben. Kétszáz méterrel megel zte a kamiont, majd
megállt egy sziklából kirobbantott pihen ben. Kiugrott a terepjáróból
és az útra bicegett. A lábában érzett fájdalmat átkozva, hevesen inte-

334
 getett a tartálykocsi sof rjének. Az óriás járm a légfékek hangos szi-
szegése közepette megállt. A rosszul beállított motor kattogva zúgott.
Csodálkozó, szakállas arc nézett le rá és véres nadrágjára. A sof r
mondani kezdett valamit törökül.
- Nem értem - felelte Lloyd. - Beszél angolul?
A sof r bejárta egész Közép-Európát, és annyira ismert néhány
nyelvet, hogy a vám- és díjszabásokat meg tudja beszélni.
- Egy kicsit csak.
- Baj van a kocsinkkal. Elvinné a lányomat meg a feleségemet Tö-
rökországba? Hátha elromlik az autó. Megfizetjük.
A sof r tapasztalt volt az alkudozásban. Ahogy az idegen aggódva
vissza-visszanézett az úton, abból nyilvánvaló volt, hogy bajban van-
nak. Hogy miféle bajban, az t nem érdekelte, de olyan embereknek
látszottak, akik tudnak fizetni, és így érdekelte a dolog.
- Ha több ember van a kocsin, több üzemanyag fogy - jegyezte
meg.
Máskor Lloyd ezt a megjegyzést nevetségesnek tartotta volna, mert
az üzemanyag fele felhasználatlanul füstölgött el a kipufogón keresz-
tül.
- Száz dollárt adunk. Amerikai dollárt - érti?
- Százötven dollárt nagyon jól megértek.
- Rendben.
Ezzel visszarohant a Land Roverhez és gyorsan elmagyarázta a ter-
vét Laurának. Közös er vel a tartálykocsihoz vitték a jóformán eszmé-
letlen Andrét. A sof r segített beemelni a lányt a vezet fülke hátsó ré-
szébe, az ágyra.
-A lányom nehezen bírja az utazást - magyarázta Lloyd, miköz-
ben átadott három darab ötvendollárost a sof rnek.
A sof r megértette. Együttérz en mosolygott, miközben zsebre tet-
te a pénzt. Laura visszament a Land Roverhez a táskájáért és az érté-
keikért, aztán visszasietett és elfogadta a sof r segít kezét a felka-
paszkodáshoz. Bevágta az ajtót és aggódva lenézett Lloydra.
- Majd vigyázok, hogy minden rendben menjen - ígérte.
Lloyd a hegyek felé intett, amik még el ttük álltak.
- Tíz percre lesz szükségem - talán még annyira sem. Oké -
mondd neki, hogy mehet.
Laura szólt a sof rnek és a kamion csikorgó váltóval elindult, feke-
te füstöt köpve Lloyd arcába. A férfi a korláthoz ment és lenézett. In-
nen kiváló kilátás nyílt az útra. A délutáni nap egyszer csak megcsil-
lant egy szélvéd n. Kezéb l napellenz t formált a szeme fölé: a vilá-
gospiros BMW volt, körülbelül egy mérfölddel hátrébb az úton. Be-
mászott a Land Roverbe, beindította a motort és közepes tempóban
elindult a tartálykocsi után. Két perc múlva a BMW megjelent a
visszapillantó tükörben.
A gáz utóhatásaként jelentkez szörny fejfájás ellenére Max érez-
te, hogy fellelkesül, mikor meglátta a Land Rovert. A vakító fájdalom
a szeme mögött megnehezítette a gondolkodást, de lehetetlenné nem
tette; szokásos, mindenre számító módján mérlegelte annak esélyét,

335
 hogy a lány magához tért-e. Még ha ébren is volt, állapota valószín -
leg nagyon rossz lehetett, így nem tudhatta használni ellene figyelem-
re méltó er it.
Ilyen távolságból nem látta rendesen a Land Rover utasait. Kissé
felgyorsított. Mikor zsákmánya az egyik kanyarba fordult, a nap pon-
tosan a megfelel szögben esett rá. Csak a férfit látta. Ami azt jelen-
tette, hogy a lány valószín leg feküdt a kocsiban. Töprengett, vajon
hol lehet az anyja, és arra a meggy désre jutott, hogy a lányát
ápolja, ezért nem lehet látni.
Leengedte az ablakot. A meleg leveg kiszippantotta a hideget a
BMW belsejéb l. Nem - ne itt, mondta magának, és felhúzta az abla-
kot. A korlát nélküli út túl veszélyes volt. Esze ágában sem volt kil ni
a gumit, hogy a Land Rover lezuhanjon a szakadékba.
A pisztolyt beszorította az ülés mellé, ahonnan alkalomadtán gyor-
san el vehette.
Lloyd egyenletes sebességgel haladt, mert nem akarta utolérni a
tartálykocsit. Körülbelül nyolcszáz méterrel járt el tte és a ritka egye-
nesekben id nként látta is. Lloyd nem értette, mire vár a BMW.
Az egyik kanyar után egy hosszú, kátyúkkal tarkított egyenes útsza-
kaszhoz ért, mely egy völgy oldalán haladt - emlékezett rá, hogy
jövetben is áthaladtak ezen a részen. Az útépít k durva tömböket fa-
ragtak az el zés számára kiszélesített útszakaszoknál kirobbantott
sziklákból és félelmetes szalagkorlátot alakítottak ki bel lük az út
szélén. Egy pillanatra meglátta a füstfelh be burkolózó tartálykocsit,
ahogy küszködik a hosszú emelked n. Imádkozott, hogy Laura és
André akkor is biztonságban legyenek, ha nem sikerül a terve.
Ideális, gondolta Max, és óvatosan felgyorsított. Az egyenes hosszú
volt - nem kellett rohanni.
A rossz úton a kerekek er sen rángatták a kormányt Lloyd kezében.
Az utat szegélyez k kockák közelebb kerültek egymáshoz. Emléke-
zett rá, megjegyezte Laurának, hogy bár gyakran vannak kiszélesíté-
sek, ezen az úton nem szívesen tolatna, még keveset sem, ha talál-
koznának egy szembejöv kamionnal. A tükörbe nézett. A BMW
négyszáz méterrel lemaradva követte. Jobban megfigyelve látta, hogy
közeledik. Agya magasabb fokozatba kapcsolt, mint amiben a Land
Rover volt. Kétszáz méterrel el tte volt egy különösen nagy k kocka,
aminek korábban nekiment valami, amit l egy kicsit elmozdult és be-
lógott az útra. Ráadásul kanyarban volt, úgyhogy néhány pillanatra el-
nhetett a BMW el l.
Most vagy soha.
Miután döntött, már csak a feladatra koncentrált. Az id zítésen állt
vagy bukott a terve. El ször: kinyitni az ajtót; másodszor: üresbe ten-
ni a váltót; harmadszor: nekivezetni a kocsit a kiálló sziklának.
Az id zítés nem sikerült tökéletesen, de elég jó volt. Amikor a
Land Rover az emelked n megállt, kiugrott bel le és jó lábával sike-
rült belöknie az ajtót, aztán bevonszolta magát a szikla mögé. Mire
megfordult és kinézett rejtekhelye pereme mögül, a terepjáró egyre

336
nagyobb lendülettel visszafelé gurult. Egy szikladarabot végigsúrolt és
visszalök dött a keskeny út közepe felé.
Max fejfájása miatt egy másodperccel lassabb volt, mint kellett vol-
na. Amikor meglátta a felé tartó Land Rovert, az els gondolata az
volt, hogy a sof r tolat. Mire ráébredt, nincs benne senki, és irányítás
nélkül egyre gyorsabban száguld, már csak kétszáz méterre volt t le
és ide-oda csapódott - el ször a sziklafalhoz aztán a k kockákhoz.
A fém élesen csikorgott a sziklán és az ütközések betörték az ablako-
kat, de nem törték meg terepjáró lendületét.
Max hátramenetbe vágta a sebességváltót. A motor felzúgott, a hát-
só kerekek füstöltek, a kocsi pedig megugrott hátrafelé. Hátra kellett
fordulnia az ülésben, hogy irányítani tudja az autót, amit l feje úgy
megfájdult, mintha az idegek lándzsákként fúródtak volna az agyába.
A kiszélesített szakaszig még nyolcvan méter volt...
Hatvan méter...
Ötven méter...
Egyetlen pillanatra sem merte levenni a tekintetét az útról. Csak
hallotta, hogy a Land Rover közeledik hozzá, miközben az egyik ol-
dalról a másikra csapódik, mint a korong a légpárnás fociasztalon.
Tíz méter. Rátaposott a fékre és belekapaszkodott a kormányba.
A BMW blokkolásgátló fékje rendkívül jól m ködött hátramenetben
is; a kerekek nem álltak meg és ennek eredményeként, inkább sze-
rencsével mint tudással, Maxnek sikerült a kocsi végét a kiszélesített
részbe kormányozni. Balszerencséjére azonban az autó orra kifelé
perdült.
A Land Rover a BMW elejének ütközött, száznyolcvan fokban
megpörgette és nekivágta a sziklafalnak. Az ütközés deformálta a ka-
rosszériát, amit l a szélvéd kirepült a helyéb l. Az ajtó olyan er vel
csapódott egy kiálló sziklának, hogy Max úgy érezte, kész csoda,
hogy nem ütötte át a fémet és zúzta össze t.
A Land Rover elérte az egyenes elejét és kecsesen átsiklott az út
széle fölött. Ballisztikus ívet követve elt nt.

125
- Kérem - könyörgött Laura a sof rnek. - Álljon meg!
- Ha megállok itt, sose megyünk megint - tiltakozott a sof r. - Meg-
állok most és tönkreteszem kuplungot ha megpróbálom elindítani! Öt
kilométer az út lefelé megy. Sok völgy a határ mellett. Akkor megál-
lok. Ami megígéri. Ami mindig megtartja a szavát. - Egy sor Polaroid
fényképre mutatott, amik a szélvéd re voltak felragasztva. - A hat
gyerekem életére esküszöm. Oké?
- Oké - egyezett bele Laura aggodalmasan és újra André felé for-
dult, aki ismét hányni készült.

Lloyd kimászott a sziklatömb mögül és némi elégtétellel nézett vissza

az úton. A trükk sikerült: se a BMW-nek, se a Land Rovernek nem

337
volt jele. A bal lábában növekv fájdalom nem engedte, hogy sokáig
tartson az öröme. Rémülten látta, hogy nadrágja újra átnedvesedik: a
seb újra vérezni kezdett.
A lábát a sziklára tette és némi er lködés után sikerült széttépnie a
nadrágot a küls varrás mentén. Els látásra a seb a sok vér miatt ve-
szélyesebbnek látszott, mint amilyen valójában volt. A friss vér le-
mosta a már megalvadtat. Alatta egy csúnya, de nem túl mély vágást
talált a lábikrája hátsó részén. Lába, bár fájt, elbírta a súlyát, ezért úgy
gondolta, hogy izmot nem ért a lövés. A zseb béléséb l egy ügyetlen
kötést eszkábált a sebre, hogy elállítsa a vérzést.
A tartálykocsinak nyomát sem látta. Imádkozva azért, hogy Laurá-
nak sikerüljön rábeszélni a sof rt, hogy álljon meg, elindult.

Az ütközést követ csöndben Max majdnem elvesztette a fejét. Ajtója

nekiprésel dött a sziklafalnak. Kimászott a másik oldalon és néhány
méternyire elfutott, hogy egy szikla legyen közte és a BMW között,
ha a kocsi kigyulladna. Két perc eltelt és semmi nem történt.
Óvatosan közelebb ment és megvizsgálta a kocsit. Siralmas állapot-
ban volt. A hozzá közelebb es oldalon az elüls karosszéria gyakor-
latilag teljesen leszakadt és rágy dött a kerékre, a másik oldalhoz
pedig még hozzáférni sem lehetett. De ami legfontosabb, olaj- vagy
benzinszivárgásnak semmi jele nem volt és nem is érzett benzinsza-
got sem. Max mindig is csodálta a BMW gyártóit - megfeleltek a tö-
kéletest keres igényeinek -, és most megmentették az életét és ver-
senyben tartották. Ennek azonban most volt egy hátránya is: a ka-
rosszéria még ebben a rozzant állapotban is megdöbbent en er s ma-
radt. Az emel t feszít vasként használva, félórányi izzasztó munka
árán sikerült csak a karosszériát lefejteni a kerékr l, miközben a dél-
utáni nap egyenesen rá sütött.
A csalódás akkor érte, mikor levette a kereket és a tönkrement gu-
mit. A tengely, amely a kereket és a tárcsaféket tartotta, kilazult, az
els futóm pedig eltört. Mire a pótkereket feltette az inge teljesen át-
nedvesedett és kellemetlenül a hátára tapadt.
Még egyszer megvizsgálta a kocsit, majd óvatosan az útra hajtott
vele. Az els futóm hangosan kattogott és ezt a kormány rángatásán
is érezni lehetett, de a fékek m ködtek - bár a kocsi veszélyesen im-
bolyogni kezdett, ha túl nagyot fékezett. Azok után ami történt, kész
csoda volt, hogy BMW egyáltalán képes volt elindulni. Arra gondolt,
hogy vajon hány autó bírta volna ki az összeütközést a tankszer
Land Roverrel.
Óvatosan húsz kilométerre növelte a sebességet. Az els kerék zaja
elhalkult a nagyobb sebességnél. A hiányzó szélvéd helyett megtette
a napszemüveg is. Nagyon óvatosan harmincra növelte a sebességet.
Úgy t nt, minden rendben. Arra a következtetésre jutott, hogy anya
és lánya fel kéredzkedhettek a tartálykocsira, amit el ttük látott.
Elhaladt egy sziklára festett jelzés mellett, ami szerint Törökország
negyven kilométerre volt. Csak huszonöt mérföld. Sietnie kell. A me-
netszél az arcába csapott, mikor egy kicsit még nagyobb sebességet

338
csiholt ki az összetört BMW-b l. Magában felnevetett: a szélvéd nél-
kül könnyebben fogja tudni majd használni a revolvert.

Laura megborzongott. A nap lebukott a Cilo-hegység csipkézett hegy-

csúcsai mögé. Ami ránézett, majd a fekhelyen hever Andrére. Meg-
érintette a rázkódó m szerfalra tapadókoronggal feler sített magas-
ságmér t.
- Háromezer méter. Napon kívül hideg. Takarók az ágy alatt. Ad-
jon egyet a kicsinek.
Laura megköszönte és a legkevésbé büdös takarót André köré te-
kerte. Nagyon megkönnyebbült, mert a dízelmotor állandó zúgása el-
lenére az utolsó hányási rohama óta André aludt és nyugodtan léleg-
zett. Laura kihajolt az ablakon és Lloydot kereste, hiába. A táj meg-
változott. A növényzet itt már nem élt meg és a tartálykocsi még lé-
pésben is alig haladt a komor, palaszürke völgyben. Az állandó felfe-
lé kapaszkodásnak sehol nem látszott a vége.
Ami felkiáltott és a tet nyílás felé mutatott.
- Ott jobban lát.
Laura felnyúlt, elcsavarta az ajtó fogantyúit és kinyitotta. Ami
figyelte, ahogy az asszony a kapaszkodók segítségével kimászik.
Azon töprengett, miért néz ki annyi fiatal európai n úgy, mintha
éhezne. Semmi hús nincs rajtuk.
Laura félig kimászott a nyíláson és visszanézett az úton. A magas-
ból, a tartály fölött meglátta Lloydot, aki háromszáz méterrel mögöt-
tük megpróbált sántikálva futni az út közepén. Látta, hogy eltépte a
nadrágját és egy véres kötést kötött a lába köré. Észrevett valamit mö-
götte. Gyorsan kimászott a vezet fülke tetejére, onnan pedig a tartály
gerincén húzódó, korláttal ellátott gyalogjáróra, és elfutott a végéig.
Letérdelt a rázkódó, vibráló vasra, levette a kabátját és hevesen inte-
getni kezdett. Lloyd látta és sikerült is kicsit felgyorsítania, de abból,
ahogy megtántorodott és megbotlott az út gödreiben, nyilvánvaló
volt, hogy már közel jár az összeeséshez.
Laura meglátta, amint a lenyugvó nap megcsillan egy piros kocsin
körülbelül két kilométerrel mögöttük. Visszamászott a vezet fülkébe,
és miel tt Ami tiltakozhatott volna, kinyitotta az ajtót és lelépett a
lépcs re. A tartálykocsi olyan lassan ment, hogy egyszer en leléphe-
tett az útra, aztán megvárta, amíg az óriási utánfutó elhalad mellette.
Visszafutott Lloydhoz. A magasság és a közeled éjszaka miatt nö-
vekv hideg ellenére a férfi sz ke haja izzadtan tapadt kíntól eltorzult
arcára.
- Gyerünk, Lloyd - biztatta, és derekát átölelve segített neki. - Egy-
re közelebb vagy hozzá.
- Nem... tudod... rávenni... hogy lassítson... megálljon?
- Fél, hogy ha megáll, nem tud újra elindulni. Túl van terhelve.
Lloyd megállt, majd elakadó lélegzettel és hevesen ziháló mellel
el regörnyedt. Friss vércsík futott le a lábán. Laura azon gondolko-
zott, hogy vajon mennyi vért vesztett.

339
 - Nem szabad megállnod! - kérlelte. - Az a piros autó követ min-
ket.
- Micsoda? - kapta fel a fejét Lloyd. - De hát én lelöktem az útról!
Felegyenesedett és visszanézett. A BMW jóval mögöttük volt, és ki-
esni készül els kerékkel küszködött az emelked vel. Az összetört
autó azonban így is gyorsabban haladt, mint a tartálykocsi.

Max látta, amint azok ketten bicegve futni kezdenek és zordan elmo-
solyodott. Jól tippelt - a lány a tartálykocsiban volt. A BMW eleje
csattogott és bukdácsolt, de megkockáztatta, hogy a megviselt futó-
vet még egy kicsit nagyobb sebességnek tegye ki.
Az adóvev hívást jelzett. Err l teljesen meg is feledkezett. Kihúzta
a zsebéb l és beleszólt, hogy vette a hívást.
- A két Super Frelon már megérkezett a körzetbe - mondta Tulfah
tábornok.
- Gázzal felszerelve?
- Mindegyiken két tartály. Hol van most?
Max megmondta.
- Egy tartálykocsi van el ttem és rajta van a lány. Mondja meg a pi-
lótáknak, hogy az a célpontjuk. Én ott leszek mögötte, hogy jelez-
zem.
Hosszú szünet után érkezett meg a tábornok válasza.
- Húsz perc múlva ott lesznek.
- Húsz perc múlva! - csattant fel Max. - Tudja, milyen közel va-
gyunk a határhoz?
- Sajnálom - felelte az iraki. - Nem rajtam múlik, hogy a helikop-
terek gyorsabban repüljenek, mint a maximális sebességük.
Max dühösen tette vissza az adóvev t a zsebébe. Mint mindig,
most sincs semmi haszna bel le, ha másokra támaszkodik. Az összes
jelenlegi probléma abból származott, hogy kontárokkal volt körülvé-
ve, akik soha semmit nem gondoltak végig. Hozzá nem értésük miatt
most itt volt a világ tetején, egy összetört autóban, egy tartálykocsit
üldözött, és nem tudta, hogyan szerzi meg a lányt anélkül, hogy ve-
szélynek tegye ki magát, ha a lány magához tért.
Egy kicsit még jobban a gázra lépett. A futóm panaszos zajai fel-
er södtek, a kormány pedig megrándult. Ostobaság lenne várni a he-
likopterekre. Ráadásul a pilóták valószín leg el fognak tévedni. Leg-
jobb, ha utoléri a tartálykocsit. Biztosra vette, hogy sikerül megolda-
nia ezt a problémát is. Eddig még mindig sikerült.

126
Laura felsikoltott, mikor Lloydnak nem sikerült elkapnia kinyújtott ke-
zét. A férfi bukdácsolni kezdett és végül elesett. Laura leugrott a ka-
mion lépcs jér l és kirántotta a kerekek útjából. Egy másodperccel
kés bb a tartálykocsi óriási kerekei összezúzták volna.

340
 -Sajnálom, Laura - zihálta, miközben a kocsi elhúzott mellettük.
- Mintha gumiból lenne a lábam.
A n talpra rántotta. Mostanra Lloyd már úgy elgyengült, hogy állni
is alig tudott.
- A létra! - mondta Laura és a tartálykocsi végére mutatott. - Abba
belekapaszkodhatsz. Nem baj, ha lecsúszol róla.
Tántorogva a kamion után indultak. A kipufogóból áradó rosszul
elégett üzemanyag füstjében köhögtek és fulladoztak, ezzel is fokoz-
va helyzetük nyomorúságát. Laura elkapta a létra legalsó fokát, de
annyira csúszós volt a rajta lév olajos piszoktól, hogy kicsúszott a
kezéb l. Újra próbálkozott és ezúttal er sebben megszorította. Lloyd
kezét a létra felé tolta és nekivágta a tenyerét a vasnak.
- Szorítsd meg! - kiáltotta.
Lloyd ujjai nem akartak engedelmeskedni.
- Kapaszkodj, Lloyd! Kapaszkodj!
A férfi már közel állt az ájuláshoz. Lába részegen taposta a gödrök-
kel teli utat, mintha nem is tartozna hozzá, de Laura sürgetése és a hi-
deg acél érintése végül rávették az ujjait, hogy szorosan megkapasz-
kodjanak a létrafokban.
-Most a másik kezeddel is! - kiáltotta Laura. A füst marta a sze-
mét, úgyhogy alig látta, mit csinál. Meg akarta fogni Lloyd kezét, de a
férfi segítség nélkül is meg tudta szorítani a vasat. Lába a földet seper-
te, de szerencsére a kezében még volt er . Laura segítségével sikerült
felemelnie lábát az útról, és rátennie az olajkiereszt csapokra.
Laura visszanézett és látta, hogy a BMW már egy mérföldnél is ki-
sebb távolságra van. Még a kiesni készül kerekekkel is csak néhány
perc, míg utoléri ket.
- Fel kell másznod a tartály tetejére! - kiáltotta Lloyd fülébe. - Ott
van egy kis járdaféle, abba belekapaszkodhatsz. Ott biztonságban le-
szel.
Tartotta a férfi súlyát, miközben az egyik, majd másik kezével is
egy fokkal feljebb kapaszkodott.
- Ez az... Ez az... - bátorította Laura.
Újabb néhány fok. Most már Laura is felállhatott a csapokra és vál-
lával megtámasztotta férfi fenekét.
- Pihenj! Nem kell sietni.
Lloyd megfogadta a tanácsát és egy kicsit kifújta magát. Most, hogy
már nem kellett futnia, valamivel világosabban tudott gondolkozni.
Kinyitotta a szemét. Hála istennek, a feje már nagyjából a gyilkos fe-
kete füst fölött volt. Érezte, hogy Laura keze a létrafokokra irányítja a
lábát. Néhány nekirugaszkodás, és a feje a tartály fölé emelkedett.
Becsukta a szemét és emberfeletti er feszítéssel felhúzta magát a te-
re.
Mikor végre biztonságban érezte magát, az oldalára d lt és szétve-
tett tagokkal hevert a keskeny gyalogjárón, mint egy zsinóroktól meg-
fosztott marionettbábu. Nem tör dött a hátához ér jéghideg vassal,
és hálásan szívta be a friss leveg t. Laura feje bukkant fel mellette.

341
 - Ne mozogj, amíg nem érzed, hogy képes vagy rá - figyelmeztet-
te.
- Nem is terveztem.
Máris jobban érezte magát, bár ez csak arra volt jó, hogy eszébe
juttassa fájdalmas sebét a lábán.
- Andy?
-Alszik.
Ami kiáltott rájuk. A sof r szakállas arca a tet nyílásból nézett felé-
jük. Két kezét a szájához tette.
- Jól vannak mind a ketten?
Laura bólintott és bátorítóan intett is.
A tartálykocsi elindult oldalra, és Ami nyomban el is t nt, hogy
egyenesbe hozza.
- El tudsz menni a fülkéig?
Lloyd megfordította a fejét. A gyalogjáró mérföld hosszúnak lát-
szott. Bólintott és ügyetlenül kúszva, vércsíkot húzva maga után, elin-
dult.
Mikor Max kétszáz méternyire volt a tartálykocsitól, úgy döntött,
hogy elérkezett a kockázatos, de dönt kísérlet ideje. Egyik kezével
er sen megfogta a kormányt és igyekezett legalább a nagy gödrökt l
megkímélni a kocsi kerekeit. Alacsonyra célzott a pisztollyal. A n a
kamion végén a létrába kapaszkodott. Biztosan meghallja a lepattanó
lövést, s akkor könnyedén leugorhat és el refuthat a vezet fülkébe,
hogy figyelmeztesse a lányát.
Feltéve hogy a lány olyan állapotban van, hogy használni tudja az
er it...
Lövés dördült. A golyó elsüvített Lloyd feje fölött. Megfordult és ki-
áltott Laurának, hogy is másszon fel, de a n intett és elt nt a sze-
me el l. Lloyd úgy gondolta, hogy leugrott és el rerohant a vezet fül-
kébe.
Max káromkodott és elejtette a pisztolyt, amikor a kerék egy mély
gödörbe futott. A kormányt egyre nehezebb volt tartani; most már
mind a két kezére szüksége volt. De a kísérlet sikerült. A n nem fu-
tott el re; a lány nyilván még mindig nem tért magához, tehát semmi
oka nincs arra, hogy ne intézze el el ször a n t.
Ebben a pillanatban a tartálykocsi felért a hosszú emelked tetejére
és gyorsulni kezdett. Ami jól ismerte az utat. A völgy itt elkeskenye-
dett, de az út néhány kilométeren elég sima volt ahhoz, hogy feljebb
kapcsolhasson és pihentethesse egy kicsit a túlhevült motort.
Laura inkább dühös lett mint rémült a lövés hallatán. A nagy csa-
pok a lába alatt ötletet adtak neki. Er sen kapaszkodva a létrába,
megpróbálta elfordítani az egyik kereket. Meg sem moccant. Megpró-
bálta a másik irányban is. Váratlan könnyedséggel fordult el, ennek
dacára semmi nem történt, még akkor sem, amikor egészen ütközésig
nyomta a kart. Benézett a csap alá, és meglátta az akasztópecket meg
a leng biztonsági láncot. A pecek láthatóan nem illeszkedett pon-
tosan, mert olaj szivárgott a csavarmenetek körül, és az útra csorgott.

342
 A fülek meglehet sen rossz állapotban voltak - úgy t nt, kalapáccsal
vagy hasonló szerszámokkal szokták leszedni.
Ekkor vette észre a kalapácsot, melyet egy kapoccsal er sítettek a
kocsira. Lenyúlt érte, s azt tapasztalta, hogy a kapocs szárnyas csavar-
jai könnyen engednek.
Max rájött, hogy mit tervez a n . El halászta a revolvert, gondosan
célzott és meghúzta a ravaszt. Pontosan abban a pillanatban, amikor
a kakas lecsapott, a kocsi hevesen megrándult és a golyó messze el-
kerülte a célt. Max káromkodott és újra próbálkozott, de túl nagy volt
a távolság közte és a tartálykocsi között. Közvetlen közelr l kellett
megölnie a n t.
Labilis helyzetét tekintve, nem is volt meglep , hogy Laura els
ütése nem talált. Úgy érezte, hogy a nehéz szerszám kis híján kirántja
a kezét a helyéb l, de mégis sikerült újra meglendítenie. Ezúttal az
ütés telibe találta a csavar fülét. A csavar félig elfordult, amit l azon-
ban a pecket sokkal nehezebb volt elérni.
Max úgy döntött, hogy ideje sutba dobni az óvatosságot. Beletapo-
sott a gázba és a BMW el reugrott, mint egy betöretlen musztáng.
Száz méter... Hetvenöt... Ötven...
A rézfej kalapács tompa puffanással csattant a füleken. A pecek
ezúttal teljesen megfordult. A menetek mellett mindenfelé olaj spric-
celt szét. Laura homlokáról a szemébe csorgott a fekete folyadék, és
elvétette a következ ütést.
A BMW húsz méterre volt a tartálykocsitól, amikor a tengely meg-
viselt maradványai feladták az egyenl tlen küzdelmet, és hirtelen
megroppantak. A kerék el rerepült, a kocsi oldala pedig a földre ro-
gyott. Szikrák repültek fel az útról. Már nem volt értelme fékezni,
ezért Max gyorsítani igyekezett. A megmaradt kerékkel tudott annyira
kormányozni, amennyire neki kellett.
Egyik kezével a létrába kapaszkodva, a másikban pedig a kalapá-
csot tartva, Laura kétségbeesetten próbálta kitörölni a szeméb l az
olajat a karjával. Félig sikerült is, és egy újabb csapást mért a pecek-
re. Az ütés talált. Az olaj hevesebben kezdett spriccelni. Laura keze
és karja is csupa olaj lett, amit l a kalapács kicsúszott a kezéb l. Fel-
nyögött és utánakapott, de hiába. Teljesen elvakulva az olajtól, le-
nyúlt és az ujjaival tapogatózott. A pecek még mindig a helyén volt.
Kezének minden erejét megfeszítve sikerült egy újabb fél fordulatot
kicsikarnia bel le.
Max meglátta a lehet séget és rálépett a gázra. A kocsi el relódult
és a motorháztet nekicsapódott a tartálykocsi végének, néhány cen-
tire Laura ujjai alatt. Laura rémülten felkiáltott.
Ami hallotta az ütközést, de nem tör dött vele. Amúgy is annyi kü-
lönös dolog történt már a fuvar során. Azon gondolkozott, hogy vajon
sikerülne-e még ötven dollárt kiszedni ezekb l a furcsa idegenekb l,
azon a címen, hogy a tartálykocsiján ugrabugrálnak.
Az ütközés ereje letépte a BMW motorháztetejét és láthatóvá tette
a h lemezeket. A tet leesett oldalra a porba. Max néhány méter-
nyire lemaradt, aztán újra támadott. A BMW megugrott, majd ismét

343
visszahullott az útra, mint egy verseny motorcsónak a hullámokon.
A fed alól kispriccel olaj olyan volt mint egy groteszk fekete virág.
Laura érezte, hogy a pecek megint fordult egy kicsit.
Az isten verje meg! Már le kellett volna jönnie! Le kellett volna!
Az ütközés ereje a BMW-t a tartálykocsi alá lökte, és beszorította a
masszív acélelemek közé. A személykocsi els felfüggesztése az asz-
faltot súrolta.
Max félig felállt az ülésb l, és kihajolt a szélvéd helyén. Laura ke-
vesebb mint két méterre küszködött t le, olajos hajjal és arccal; nem
láthatta a férfit. Végül is kár. Max nekitámasztotta testét a szélvéd ol-
dalának és gondosan megcélozta a n fejét. Nem véthette el - ilyen
közelr l nem.
Még egy fél fordulat.
Istenem - jöjjön már le!
Max meghúzta a ravaszt.
Az acélpecek hirtelen elrepült Laura kezei közül, mintha egy óriás
nyúlt volna le érte és vette volna el. A hatalmas olajoszlop pontosan
mellbe találta Maxet és visszalökte az autóba. Laura félig nyitott sze-
mével látta, hogy a combnyi vastag fekete sugár kevesebb mint tíz
másodperc alatt az ablakokig megtölti a kocsit.
Amikor a terhük hirtelen lecsökkent, a tartálykocsi rugói meg-
könnyebbültek és megemelkedtek. A BMW kiszakadt a kamion szorí-
tásából. A futóm vek, amelyeknek most a megnövekedett súlyt is el
kellett volna viselniük, egy mély gödörbe futottak és a kocsi fehér
szikraes közepette megpördült. Laura kitörölte a szeméb l az olaj
nagyját, elzárta az olajcsapot és kidülledt szemekkel nézte munkája
eredményét.
A BMW megállt. Miközben távolodott, mozgást látott benne. Max
volt az, aki megpróbált menekülni, de elkésett. A t z lassan kezd -
dött, de amikor a lángok elérték a benzint, az olajjal együtt gyorsan
növekv tüzes gömböt formáltak, melynek lángjai átütöttek a s fe-
kete füstoszlopon.
Ami észrevette a hirtelen ragyogást a tükörben és megállt. Leugrott
a fülkéb l és megszemlélte az ég BMW-t. Egy olajos kísértet közelí-
tett felé. A n hangján beszélt hozzá.
- Hol van Lloyd?
A sof r tátott szájjal bámult Laurára. Felkiáltott és elrohant mellet-
te. Újabb kiáltást hallatott, amikor meglátta az olajat okádó nyílást.
Elzárta csapot és felmászott a létrára, hogy megnézze az ellen rz
ablakokat, melyek a tartály négy részének tartalmát jelezték.
- Ezer liter! - jajgatott és a tartály oldalát verte az öklével. - Félig
kiengedte a középs szakaszt! Ez b n!
Ami remekül beszélt angolul amikor profitról és veszteségr l volt
szó - jelen esetben ez utóbbi hozta meg ékesszólását.
- Megveszem magától - mondta Laura fáradtan. - Hol van Lloyd?
- Literenként ötven centért?
- Literenként ötven centért - egyezett bele Laura.
Ami lecsillapodott.
344
 - Nem akar még egy kicsit kiengedni? Árengedményt adnék.
Lloydot a gyalogjáró végén találták meg, a vezet fülke közelében
kiterülve, ájultan a kimerültségt l.
Harminc kilométernyire az egyik Super Frelon pilótája meglátta
Max halotti máglyájának magasba emelked füstoszlopát és rádión ki-
adta a parancsot a másik helikopternek az irányváltoztatásra.

127
Ami jól fel volt szerelve oldószerekkel az olaj eltávolítására. Laura
megtisztálkodott a fülke kis csapjánál, és máris jobban érezte magát.
Ezután Lloyd sebe felé fordította a figyelmét, és Ami els segély-dobo-
zának tartalmát használva, kitisztította. Miel tt elindultak volna, a ba-
rátságos sof r ragaszkodott hozzá, hogy f zzön nekik egy teát. A tea
nem volt forró, mert ezen a magasságon a víz alacsony h mérsékle-
ten forrt fel, de két nagy bögre után Lloyd sokkal jobban érezte ma-
gát. André még mindig aludt, beburkolva a pokrócba és összegömbö-
lyödve, mint egy embrió.
Laura az elvonuló tájat nézte. A kietlen holdbéli táj komorságát egy
rövid id re feloldotta a lemen nap fénye, amikor a tartálykocsi kiért
egy völgyb l. Lloydnak pattogott a füle és észrevette, hogy a magas-
ságmér a m szerfalon ötezer métert mutat. Kételkedett a pontossá-
gában, de az aligha volt kétséges, hogy magasan voltak. Megpróbált
visszaemlékezni a térkép adataira. Hasznos lett volna megtartani, de
most már valahol egy szakadék mélyén hevert, a Land Rover roncsai
között.
-Törökország öt kilométer - közölte Ami, mintha csak olvasna a
gondolataiban.
- Lesz valami probléma a határon? - kérdezte Laura.
A sof r a szakállába nevetett.
- Ilyenkor senki nincs szolgálatban.
Az út lejteni kezdett és egy néhány száz méteres szakadék mellett
futott. Laura elfordította a tekintetét. A tartálykocsi vezet fülkéjének
megvolt az a hátránya, hogy magasabb volt, mint az út szélére állított
sziklatömbök - nem mintha olyan sok lett volna bel lük. Az út még
rosszabb állapotban volt itt, mint lenn, ahol Maxet utolérte a végzete.
Ami kihasználta az egyenes utat és második sebességbe váltott.
Amikor a motor hangja halkabb lett, Lloyd hallani vélt valamit. Szólt
Aminak, hogy álljon meg. A sof r vonakodott, de Lloyd hangjában
volt valami, ami miatt engedelmeskedett. Lloyd óvatosan leereszke-
dett a fülkéb l és az út széle felé bicegett, ahol a k tömbök között
széles rés tátongott. Er sen figyelt. A jeges szél süvített és nyögött a
puszta sziklák fölött.
Laura csatlakozott hozzá.
- Mi a baj, Lloyd?
- Figyelj!
Laura figyelt; rotorok és turbinák távoli dübörgését hallotta. Valami

345
furcsa volt a zajban; egyszer fel hangosodott, máskor elhalkult, néha
pedig teljesen el is t nt.
- Egy helikopter - mondta halkan Laura.
- Helikopterek - javította ki Lloyd, és a völgy mélyül árnyékait
vizsgálta. - Két egyforma, abból ítélve, ahogy a hangjuk néha kioltja
egymást.
Egyszerre látták meg ket. Körülbelül hatszáz méterrel alattuk re-
pültek, szorosan a völgy meredek, sziklás oldalai mellett.

- Jézusom... - mondta Lloyd. - Frelon harci helikopterek!

Megragadta Laura kezét és amilyen gyorsan csak tudott visszasánti-
kált a tartálykocsihoz.
Ami látta, hogy elindulnak felé és beindította a motort.
- Bajban vannak? - szólt le, Lloyd elborult arckifejezését látván.
- El tud-e érni a határig öt perc alatt?
-Azt hiszed, minket üldöznek? - kérdezte Laura aggodalmasan,
miközben segített Lloydnak visszamászni a vezet fülkébe. Mindket-
ten lélegzet után kapkodtak a ritka leveg n tett er kifejtés után.
- Biztosan - felelte Lloyd és becsusszant az ágyra, óvatosan, ne-
hogy felébressze Andrét. Az alvó lányra nézett. - Talán jobb lenne,
ha felébresztenéd.
Laura megrázta a fejét.
- Nem.
Lloyd hitetlenkedve nézett rá.
-Az isten szerelmére, Laura! Most nincs id aggályoskodásra.
Azok a helikopterek bármelyik pillanatban felérhetnek. Fel kell kelte-
nünk.
- Ez nem aggályok kérdése - vágott vissza Laura dühösen. - Adtam
neki két altatót. Ha fel akarod kelteni, megpróbálhatod, de nem aján-
lom.
Vitájuk hirtelen véget ért, amikor alig harminc méternyire t lük az
egyik helikopter az út fölé emelkedett, mint egy Hádészból felbukka-
nó bosszúálló szörny. Turbináinak üvöltése és a rotorok éles zaja hal-
latán Ami felugrott az ülésben és törökül káromkodni kezdett. A tar-
tálykocsi elindult oldalra és végighúzta az egyik sziklát, a csikorgással
is növelve a hangzavart. Lloyd meglátta a helikopter oldalára szerelt
Gatling-géppuskákat és a talpára er sített tartályokat - aztán váratla-
nul elt nt a szemük el l. A hang olyan hirtelen sz nt meg, mintha va-
laki egy gombnyomással kikapcsolta volna. A helikopter azonban ha-
marosan újra felemelkedett, egy pillanatra ismét elárasztotta robajával
a kopár tájat, aztán megint elt nt.
Szinte ugyanabban a pillanatban megjelent kétszáz méterrel
odébb; legalábbis úgy nézett ki, amíg Lloyd rá nem jött, hogy ez a
másik helikopter. Ez is ugyanolyan gyorsan elt nt, mint ahogy megje-
lent. Az egész egy furcsa tragikomédiára kezdett hasonlítani;
Mikor az els helikopter újra felemelkedett, Lloyd jól megnézte a
csapkodó rotorokat. Valami furcsa volt bennük, amit nem értett. Az-
tán a két gép egyszerre jelent meg és egyszerre is t nt el, mint két

346
 összeszokott komédiás. Ekkor jött rá, mi a baj a rotorlapátokkal: telje-
sen elfordítva álltak. Vagyis amikor el recsaptak nem élükkel érték a
leveg t, hanem lapjukkal, hogy minél nagyobb felhajtóer höz jussa-
nak. A rotorlapátok vége elérte a hangsebességet; a különös recsegés
az apró hangrobbanásokból származott.
Várta, hogy a helikopterek felt njenek, és beigazolják gyanúját, de
semmi nem történt.
-Talán pihennek - mondta Laura akaratlan humorral, ugyanis arca
fehér volt a félelemt l.
-Talán megpróbálnak megijeszteni minket - jegyezte meg Ami a
válla fölött. Miután kezdeti rémülete elmúlt, az egész bizarr el adás
alatt egyenletes tempóban vezetett tovább.
- Álljon meg egy percre! - kiáltotta Lloyd.
- Maga meg rült!
- Nem - semmi gond. Állj!
Lloyd izgalmában megfeledkezett a lábáról. Leugrott a fülkéb l,
felállt és az út szélére sántikált. Egy sziklának támaszkodva lenézett
és gy zedelmes mosoly jelent meg az arcán. Aztán nevetni kezdett.
Laura arra gondolva, hogy talán a ritka leveg ártott meg neki, leug-
rott és oda ment mellé.
- Nézd! - mutatott lefelé Lloyd izgatottan.
Laura tekintete követte az ujját és meglátta a két Frelont, körülbelül
háromszáz méterrel alattuk. Dél felé haladtak.
- Miért hagyták abba? - kérdezte. - Átléptük a határt?
Lloyd nevetett és magához ölelte.
-A magasság miatt van! A legtöbb helikopter maximális repülési
magassága nem sokkal több mint négyezer méter! A rotorjaik nem
tudják tovább emelni ket. Ez a kett rohadt jól bírta, hogy idáig fel-
jött. Els lecke, ha valaha is helikopterek üldöznek - indulj a hegyek-
be.
Laura mosolygott és viszonozta a férfi ölelését.
- Megpróbálom nem elfelejteni - ígérte.
- Hé, maguk ketten!
Megfordultak. Ami felháborodottan hajolt ki a vezet fülke ablakán.
- Azt hittem, Törökországot akarják. Innen két kilométer.
Kéz a kézben visszasétáltak a tartálykocsihoz.
Lassan mentek, megérezték egymás gondolatát, de nem akarták be-
széddel megtörni a pillanat varázsát.

Epilógus
Szabad Kurdisztán,
március 20., kedd

A mosuli nemzetközi repül tér határ re újra megnézte a fiatal n szü-

letési dátumát.
- Valami baj van? - kérdezte a n .
347
 A határ r felnézett az útlevélb l és pillantása újra találkozott a n
érdekes zöld szemével, melyt l már korábban is határozottan kelle-
metlenül érezte magát. Tekintetét a mellette álló nyugodt, sz ke kis-
fiú felé fordította. szinte ember volt, ezért kimondta, amit gondolt.
- Bocsásson meg, de túl fiatalnak látszik ahhoz, hogy... - a megfe-
lel szó után kutatott. Ha azt mondja, hogy túl fiatalnak látszik ah-
hoz, hogy kilencéves fia legyen, lehet hogy megsérti; olyan könnyen
meg lehet sérteni valakit, ha az ember nem a saját nyelvén beszél.
A kurd szókimondást nem mindig értékelték, bár neki volt joga ellen-
rizni, hogy a fiú, aki a n útlevelével utazik, valóban az fia-e. -
Szép fia van - mondta végül és a srácra mosolygott.
- Még fiatalabb voltam, amikor született - mondta a n élesen, de
méreg nélkül.
A határ r lepecsételte az útlevelet és kellemes kurdisztáni tartózko-
dást kívánt nekik. Következ kliensei amerikaiak voltak; a rá várako-
zó sor az épület egész hosszában húzódott. Kurdisztánban tényleg vi-
rágzik a turizmus.

A Hertz autókölcsönz alkalmazottja, egy angolul tökéletesen beszé-

lány, a legtöbb ügyfelet gyorsan felmérte, de ez az elegáns, fekete
hajú n a drága fekete szoknyában és kabátban kifogott rajta. Amex
platinakártyával fizetett, aktatáska viszont nem volt nála, tehát való-
szín leg nem üzletasszony. Azon töprengett, hogy a fiú vajon a fia
vagy az öccse. Felt en hasonlítottak egymásra, bár a fiú sz ke haja
valahogy nem illett a képbe. Mosolygott, mikor a n aláírta a bérleti
szerz dést.
- Egy Nexus kabrió lesz - mondta vidáman. - Kicsit még hideg
van, ezért rajta hagytuk a tetejét. De kés bbre jó id t mondanak. Ha-
marosan nagyon meleg lesz.
Néhány lépcs vezetett le a parkolóhoz,- ahol a kocsit át lehetett
venni. A fiú megfogta anyja kezét, hogy támogassa, mert tudta, hogy
egyensúlyérzéke még nem jött rendbe teljesen.

A nap eloszlatta a reggeli ködöt, mire a fiatal n lefordult a körgy -

l és ráhajtott a Mosul és Zakho közötti autópálya küls sávjára.
Nem sietett és a középs sávban rohanó kamionokat egy kissé félel-
metesnek találta. Ez volt az els útja külföldön egyedül. Anya persze
nagy veszekedést rendezett miatta, különösen akkor, amikor közölte,
hogy a fiút is magával viszi.
- Ez az apja hazája, anya. Menni akar; joga is van hozzá. Akár-
hogy is, viszem és kész.
- De még kell hat hónap, hogy teljesen rendbe jöjj.
- Jól vagyok annyira, mint amennyire életemben bármikor is le-
szek. Úgyhogy légy szíves hagyd abba a veszekedést. Már döntöt-
tem.
A fiú csendben ült mellette és tágra nyílt szemekkel nézel dött -
mindent megfigyelt.
- Mindenki szép autóval jár, anyu - jegyezte meg és az út menti

348
olajkutakra mutatott. - Szerencséjük van - soha nem fog elfogyni a
benzinjük.
A n nevetett és megborzolta a fiú haját.
- Keresd meg a napszemüvegemet, tökmag. Kezd nagyon sütni a
nap.
A fiú anyja táskájában kutatott. Kinyitotta a Leitz szemüveget és az
orrára tette, a szárait pedig a fejkötés alá igazította. Érintése gyengéd
és figyelmes volt, mint egykor az apjáé.
-Jobb?
- Mmm... Sokkal.
Egy kicsit nyugodtabb lett. Napszemüveggel kényelmesebb volt a
vezetés. Az er s napfény aggasztotta, csakúgy mint a néha jelentkez
fejfájások, de ezek egyre ritkábbak lettek, ahogy az Atkinson Morley
kórház idegsebésze megjósolta. A m tétet végz csapat elégedett volt
a fejl désével.
Fél órával kés bb a sammeli elágazásnál lefordult az autópályáról
és behajtott a virágzó kisvárosba. Minden új volt itt; a mecseten kívül
egyetlen épület készült 1991 el tt. A piac zsúfolt volt; két kört tettek
a zsivajgó tér körül, mire a fiú felfedezett egy parkolóhelyet egy Ca-
dillac és egy Discovery között.
A fiú ragaszkodott hozzá, hogy zárja be a kocsit a távirányítós
központi zárral. Beléptek egy hatalmas virágüzletbe, ahol ezernyi vi-
rág er s illata fogadta ket. A bolt polcait roskadásig megtöltötte a
minden képzeletet felülmúló virágkiállítás: volt ott minden, az árvács-
káktól kezdve a gyönyör , színes csodafeny kig és varázslatos mur-
vákig.
Találtak egy eladót, aki beszélt egy kicsit angolul. Figyelmesen
hallgatta a n kérését és megígérte, hogy egy óra múlva már visszajö-
hetnek érte. A n az Amex platinakártyával fizetett.
Sétáltak egyet a téren. Leültek egy kávéház teraszán és üdít t ren-
deltek. Hangosbeszél kön mondtak valamit arabul, ami után a piacté-
ren minden tevékenység abbamaradt. A keresked k nem kereskedtek,
megvárakoztatták a vásárlókat, késlekedtek a visszajáróval, a boltok
pedig bezártak. Egy láthatatlan imám rövid imát mondott. A különös
csend folytatódott azután is, hogy a hangszórók elhallgattak.
- Mi történik, anyu? - suttogta a fiú.
A n a szájához emelte az ujját.
Két perccel kés bb hirtelen újrakezd dött a szokásos élet.
A fid értetlenül nézett.
- Mi történt?
- Nem tudom, kicsim. De azt hiszem, hogy tiszteletadás volt a régi
rossz id k emlékének.
- Ezért vagyunk itt, ugye anyu? Tiszt... Tisztel... - alulmaradt a
hosszú szóval szemben.
A n váratlanul a homlokát ráncolta.
- Mi a baj anyu?
A feszültség elt nt az arcáról. Lenézett az órájára és rámosolygott a

349
fiúra, aki pedig arra gondolt, hogy anyja mindig gyönyör volt, de kü-
lönösen akkor, ha mosolygott.
- Arra próbáltam gondolni, hogy mi az id . Régen mindig tudtam.
Hirtelen felállt és megfogta a fiú kezét.
- Gyere. Már biztosan kész vannak a virágok.

Megváltozott az id . A délel tti napsütés komor szürkeségre váltott,

mire befordultak a tóparti telepre vezet beköt útra.
Lelassított, megelégedve azzal, hogy a kocsi lépésben guruljon vé-
gig a sima aszfalton.
Természetesen történtek változások. Ennyi év után ez elkerülhetet-
len volt. A golfpálya tizennyolc lyukra b vült és elfoglalta a gránátal-
maliget helyét; néhány csoport játékos most is a mez n volt. Érdekes,
hogy a jólét mennyire golf rültekké tette a kurdokat. A tavat most
szép, gondozott kertek vették körül, és egy klubház is épült a golfpá-
lyához, nagy parkolóval. A gazdagság csalhatatlan jele is ott volt: egy
helikopter-leszállópálya.
A fiú elcsendesedett. Még sohasem volt itt, mégis úgy érezte, isme-
ri ezt a helyet.
- Itt, anyu?
- Majdnem.
Az út egy kissé elkanyarodott. Körülbelül egy kilométernyire meg-
látta a házakat. Több volt, mint amennyire emlékezett. Néhány lapos-
tet n csontfehér gerendák várták, hogy befedjék ket.
- Lehúzhatom már a tet t, anyu?
- Ahogy akarod. De úgy érzem, vihar készül dik.
A fiú megnyomta a gombot és a kocsi teteje ügyesen hátrasiklott a
tartójába. A h vös, légkondicionált leveg elszökött és a délután vi-
har el tti, fülledt leveg je telepedett a két vándorra.
- Nézd csak.
A fiú kimutatott a szélvéd n.
Száz méterrel el ttük egy élénk szín folt volt az út mellett. Egy fe-
hér Renault parkolt a padkán, és a sof rje, egy sötét öltönyös fiatal-
ember lehajtott fejjel állt mellette. El tte egy majdnem egy méter ma-
gas, fehér emléktábla emelkedett, amelyet szinte teljesen eltakartak a
virágok. A n halkan a padkára kormányozta a kocsit és intett a fiú-
nak, hogy úgy szálljon ki, hogy ne vágja be az ajtót. Megfogta a ke-
zét. A magányos gyászoló mellé álltak és elolvasták a negyvenegyné-
hány nevet, melyet arab és római írással is belevéstek a csillogó fehér
be.
A férfi mondott valamit kurd nyelven és két névre mutatott.
- Sajnálom - felelte a n lassan. - De nem értem.
. - A szüleim - mondta a férfi egyszer en, angolul. - Minden évben
eljövök ide ezen a napon.
- Úgy tudtam, senki sem élte túl.
- Én a... - A megfelel szó után kutatott, de nem találta. - Én
anyám n vérénél voltam - mondta végül.
Néhány pillanatig némán álltak. Az idegen jó napot kívánt nekik és

350
visszament az autójához. A fiú megvárta, míg a Renault elhajtott, az-
tán félretolt néhány szegf t és ujjaival a nevek között kutatott.
- Apu? - kérdezte és anyjára nézett.
A n bólintott. Arca elborult a keserédes emlékek hatására.
- És a két név fölötte apu anyjáé és apjáé.
A fiú gyengéden végigfuttatta ujjait a neveken. Elolvasta a dátumot.
- Ma március huszadika van. Vagyis pontosan tíz éve.
- Napra pontosan tíz éve - felelte az anyja. - Majdnem órára pon-
tosan tíz éve. Hozzuk a virágokat.
Kinyitotta a kocsi csomagtartóját. A tavaszi virágok finom illata ki-
szabadult.
- Írsz valamit a kártyára, anyu?
- Írj te valamit.
A fiú egy pillanatig gondolkozott, aztán ezt írta:
Apunak. Sok szeretettel.
Aggodalmasan nézett a munkájára.
- Neked nem hagytam helyet.
A n megborzolta sz ke haját.
- Nem baj. Te mindent elmondtál.
Kiemelték a virágokat a csomagtartóból és gondosan elrendezték
ket az emlékm el tt. A fiú meglepetésére anyja nem akart sok id t
tölteni a k el tt. Kézen fogta és visszamentek a kocsihoz. A n ki-
nyitotta a táskáját és kivett egy iridiumtelefont. Megnyomta a memó-
riagombot. A kagylót szinte azonnal felvették, amikor a m holdas
kapcsolat létrejött Angliával. Megígérték, hogy várni fogják a hívását.
- Halló, Lloyd. A küldetés teljesítve... - egy darabig hallgatott, az-
tán felnevetett. - Nem. Nem - jól vagyok. Mind a ketten jól vagyunk.
Rosszabb vagy, mint anya.
- Halló, Lloyd! - kiáltotta a fiú. A n nevetett és gyengéden össze-
csípte a fiú száját.
-Ahogy hallottad - zajos, mint mindig. Beszélhetek anyával? -
Hallgatott, aztán gyorsan válaszolt. - Nem. Nem. Ne keltsd fel. Add
át üdvözletemet. Mondd meg neki, hogy jól vagyunk. Néhány óra
múlva felhívlak. - Csókot lehelt a telefonba, aztán odaadta a fiának
egy zajos búcsúzásra. A fiú nagyon szerette Lloydot.
Visszatette a telefont a táskájába és becsukott szemmel hátrad lt.
Büszke volt arra, amit elért.
Távoli mennydörgés hallatszott, Fenyeget en visszhangzott a ko-
mor égen, majd lassan beleolvadt a néma csendbe.
Azokra a napokra gondolt, amikor még tudott mennydörgést csi-
nálni.
Most már békében élt a világgal, önmagával, családjával és persze,
mindenekel tt szeretett fiával. Agyának azokban a mély rekeszeiben,
melyek egykor z rzavarral és félelemmel voltak tele, most édes nyu-
galom uralkodott.
A viharos napok véget értek.