Thomas Erikson Idiótákkal Körülvéve

Érezted már úgy, mintha senkivel sem lennél egy hullám-
hosszon? Vannak olyan ismerőseid, akik akkor sem értik

meg, mit akarsz mondani, ha már a képükbe ordítasz?
Ebben az esetben ez a könyv neked szól. Az Idiótákkal
körülvéve szórakoztató, olvasmányos és mindenekelőtt
rendkívül hasznos útmutató, ami színkódok alapján cso-
portosítja az embertípusokat.
Te például milyen színű vagy? Vajon impulzív, beszédes

sárga, aki élvezi, ha ő a társaság középpontja? Vagy rend-
mániás, analitikus kék, akinél még a törülközők is derék-
szögben állnak? Talán célratörő, öntudatos vörös, akárcsak
a vezetők többsége? Esetleg türelmes, csapatjátékos zöld,
amilyen Jézus is volt?
A szerző tudományos alapossággal, ugyanakkor érthető,

hétköznapi példák révén segít jobban megérteni embertár-
saidat, hogy könnyebben megtaláld az utat a másokkal
való harmonikus együttéléshez!
A könyv az alábbi kiadvány fordítása alapján készült:
Copyright © Thomas Erikson: Omgiven av idioter -

Hur man förstár dem som inte gár att förstá. Hoi Förlag, 2014.
Fordította: Patat Bence
Szerkesztette: Brassaí-Sipos András
Borítóterv: Tabák Miklós
ISBN 978-963 324 602-3
^fntral
Megjelent a Central Kiadói Csoport Kft. gondozásában

1037 Budapest, Montevideo u. 9.
Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók

és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja
Felelős kiadó: Szemere Gabriella
Felelős szerkesztő: Marosi László
Tördelés és tipográfia: Téglás Zoltán
Korrektúra: Havadi Krisztina
Nyomdai kivitelezés: Central Dabasi Nyomda Zrt.
Felelős vezető: Balizs Attila vezérigazgató
A könyvet megrendelheti az animuscentral.hu webáruházban.

Tartalom
ELŐSZÓ 5
BEVEZETÉS - Az ember, aki idiótákkal volt körülvéve 7
1. FEJEZET A kommunikációban a betogado a meghatározó tényező! 13
2. FEJEZET - Miért vagyunk olyanok, amilyenek? 19
3. FEJEZET - Bevezetés abba a rendszerbe, amelyet most kívánsz megtanulni 25
4. FEJEZET - A piros viselkedés 29
5. FEJEZET - A sárga viselkedés 41
6. FEJEZET - A zöld viselkedés 51
7. FEJEZET - A kek viselkedés 63
8. FEJEZET - Az érem átkozott másik oldala azaz senki sem tökéletes! 77
9. FEJEZET - Tanuljunk új dolgokat! 117
10. FEJEZET - A testbeszéd - avagy valójában miért számít az. hogy miképp nézünk ki? 121
11. FEJEZET - Egy valós példa 135
12. FEJEZET - Alkalmazkodás 141
13. FEJEZET - Hogyan közöljünk igazán rossz híreket, avagy a pozitív kritika is mégiscsak... kritika... 191
14. FEJEZET - Ki illik kihez - és tulajdonkeppen miért? 213
15. FEJEZET - írásbeli kommunikáció 221
16. FEJEZET - Mitől pöccennek be igazán? 227
17. FEJEZET - Stressztényezök és energiarablók, valójában mi a stressz? 235
18. FEJEZET - Rövid történeti áttekintés 251
19. FEJEZET - Hangok a valóságból 259
20. FEJEZET - Egy rövid teszt, amellyel felmerheted mennyit tanultál 285
21. FEJEZET - Záró példa a hétköznapokból 291

ELŐSZÓ
Ez a könyv azokból a tapasztalatokból született, amelyeket mintegy

harminc év alatt, különböző beosztásokban az emberekkel foglalkozva
gyűjtöttem. Dolgoztam ügyfélszolgálaton, az értékesítés, a telemarketing
területén; voltam vezető, tanár, igazgatósági tanácsadó; de értékesítési
oktatóként, coachként, előadóként és más minőségemben is több ezer
embert tanítottam. E szerepekben az a közös, hogy mindvégig emberek-
kel álltam kapcsolatban. A könyv tartalmának jelentős része azon alapul,
hogy miként értelmezem azokat a különböző elméleteket és modelleket,
amelyek azzal a bonyolult folyamattal foglalkoznak, hogyan értünk szót
másokkal.
Lehetetlen, hogy mindennel egyetérts, amit Idiótákkal körülvéve cím-
mel leírtam. Ez nem is volt célom, ugyanakkor minél nyitottabb vagy,
annál könnyebben be tudod majd fogadni az itt leírtakat. A világ tele van
olyan elméletekkel, modellekkel és módszerekkel, amelyek célja az embe-
rek közötti működőképes párbeszéd kialakítása. Én ezek közül egyet,
a DISA módszert választottam, de természetesen mások is léteznek.
A könyv olvasásának megkönnyítésére igyekeztem a lehető legkonk-
rétabban és leggyakorlatiasabban fogalmazni. Amint azt olvasás közben
bizonyára észreveszed majd, egyet-mást szándékosan leegyszerűsítet-
tem. Leginkább a kíváncsiságodat szeretném felkelteni azzal kapcsolat-
ban, hogy mi, emberek hogyan működünk.
Ebben a könyvben csupán a felszínt tudjuk megkaparni, pedig az
emberi viselkedés lenyűgöző világ. Hogy ezt miből gondolom? Ezt
a könyvet több mint 800000 ezer svéd olvasta már el, és 28 másik
országban adták vagy adják ki. Ezt nem kérkedésből mondom, mind-
össze annak megerősítéseként, hogy az emberi viselkedés lebilincsel
IIIOMAS ERIKSON 5
ELŐSZÓ
bennünket. Mindenütt. A világban nem újabb konfliktusokra van szük-

ség, hanem a közöttünk lévő különbségek megértésére. És valahol el kell
kezdenünk.
Kellemes olvasást!
Thomas Erikson
6 THOMAS ERIKSON
BEVEZETÉS
AZ EMBER, AKI IDIÓTÁKKAL

VOLT KÖRÜLVÉVE
igazán csak a gimnáziumban tudatosult bennem, hogy egyesekkel job-

ban kijövök, mint másokkal. Voltak olyan barátaim, akikkel könnyen
szót értettem. A beszélgetéseink során mindig megtaláltuk a megfelelő
szavakat, és minden zökkenőmentesen zajlott. Sosem voltak konflik-
tusaink, és valóban kedveltük egymást. Másokkal azonban meggyűli
a bajom. Amit mondtam, néha süket fülekre talált, és nem is igazán
értettem, miért.
Vajon min múlott az, hogy egyesekkel könnyebb volt beszélni, mások
viszont fafejűen viselkedtek? Ilyen fiatalon ez nyilván nem okozott szá-
momra álmatlan éjszakákat, de emlékszem néhány esetre, amely gon-
dolkodóba ejtett, hogy egyes beszélgetések miért folynak gördülékenyen,
míg mások jobbára el sem indíthatók - az én viselkedésemtől függet-
lenül. Ez érthetetlen volt számomra. Emlékszem, hogy megpróbáltam
ezeket az embereket különböző módszerekkel tesztelni. Ugyanazokat
a dolgokat igyekeztem több hasonló összefüggésben szóba hozni, csak
hogy lássam, milyen reakciót váltok ki ezzel. Néha pontosan úgy alakult,
ahogy reméltem: érdekes vita bontakozott ki. Más esetekben semmi sem
történt: az emberek úgy bámultak rám, mintha egy másik bolygóról jöt-
tem volna, és néha én magam is így éreztem.
Fiatalon a legtöbb dolog nagyon egyszerűnek tűnik. Minthogy a baráti
körömben bizonyos személyek normálisan reagáltak, automatikusan
IIIOMAS ERIKSON 7
BEVEZETÉS
ők voltak a jó emberek Akikkel nem értettem szót, azokkal követke-

zésképpen valami gond volt. Miféle más magyarázat lett volna? Hiszen
én mindvégig ugyanaz voltam! Némelyekkel tehát egyszerűen valami
baj volt. Tőlük kezdtem távol tartani magam, mivel nem ismertem ki
magam rajtuk. Ha tetszik, nevezhetjük ezt ifjúkori naivitásnak, ami
pedig mulatságos következményekkel járt. Ahogy teltek az évek, ez
- sajnos - megváltozott.
Az élet ment tovább, munkával, családdal, karrierrel, és bizonyos embe-
reket továbbra is a jó és értelmes kategóriába soroltam be, míg másokról
úgy véltem, egyáltalán semmit sem fognak fel.
Egyszer, huszonöt éves koromban találkoztam egy férfival, aki saját
vállalkozást működtetett. Sture hatvan év körül járt, és jó néhány évvel
korábban maga hozta létre és építette ki a cégét. Azt a feladatot kap-
tam, hogy készítsek vele interjút egy tervezett projekt előtt. Arról kezd-
tünk beszélgetni, hogyan működnek a dolgok a vállalkozásában. Sture
egyik első megjegyzéseként kijelentette, hogy idiótákkal van körül-
véve. Emlékszem, felnevettem ezen, mivel viccesen hangzott. Ő azon-
ban komolyan gondolta, amit mondott. Vörösre vált az arca, miközben
magyarázta, hogy az A osztályon dolgozó egész bagázs tökéletes idióták-
ból áll. A B osztályon csak tökfejek vannak, akik nem fognak fel semmit.
És akkor a C osztályról még egy szót sem szólt! Azok ugyanis a leg-
rosszabbak: az ott dolgozók annyira tökkelütöttek, hogy Sture azt sem
értette, reggelente egyáltalán hogyan jutnak el a munkahelyig.
Minél tovább hallgattam őt, annál inkább úgy éreztem, hogy van
ebben a történetben valami rendkívül különös. Megkérdeztem tőle,
tényleg úgy gondolja-e, hogy idiótákkal van körülvéve. Rám meredt, és
kijelentette, hogy az alkalmazottai között nem sok az olyan, akit érdemes
lenne ott tartani.
Sture legtöbbször a munkatársai előtt sem rejtette véka alá, hogy mit
gondol. Egy pillanatig sem habozott valakit idiótának nevezni az ósszes
kolléga füle hallatára. Ezzel viszont azt érte el, hogy az alkalmazottak
8 THOMAS ERIKSON
BEVEZETÉS
kerülték. Senki sem mert vele leülni négyszemközt beszélgetni. Az egyik

telephelyen még figyelmeztető lámpát is felszereltek a bejáratnál. Diszk-
réten helyezték el a recepció fölött, és amikor Sture bent volt, vörösen
világított. Amikor viszont távol volt, zöld fényre váltott.
Mindenki tudott erről. A munkatársak, de az ügyfelek is automatiku-
san vetettek egy pillantást a lámpára, hogy tudják, mire számítsanak, ha
átlépik a küszöböt. Amikor a lámpa vörösen világított, egyesek egyszerűen
sarkon fordultak, hogy majd egy megfelelőbb időpontban térjenek vissza.
Mint tudjuk, amikor az ember fiatal, tele van jó ötletekkel. Ezért
feltettem az egyetlen kérdést, amely azonnal felvetődött bennem: Ki
alkalmazta azt a sok idiótát? Tisztában voltam azzal ugyanis, hogy
a többségüket maga Sture vette fel. Sőt Sture is tisztában volt vele, hogy
tisztában vagyok vele. Tudniillik burkoltan azt kérdeztem: Ki is akkor itt
a legnagyobb idióta?
Sture kihajított. Később hallottam, hogy legszívesebben előkapta
volna a puskáját, és lepuffantott volna.
Az eset gondolkodóba ejtett. Adva van egy ember, aki hamarosan
nyugdíjba vonul. Nyilvánvalóan ügyes vállalkozó, és a saját üzleti szakterü-
letével kapcsolatos tudása révén rendkívüli megbecsülésnek örvend. Ám
igazából nem tud bánni az emberekkel, nem igazodik el a munkatársain.
Akiket pedig nem lehet megérteni, azok következésképpen mind idióták.
Azonnal észrevettem, mennyire tévesen gondolkodik. Sture nem
fogta fel, hogy mindvégig magából indult ki, és mindenkit, aki nem
úgy működött, mint ő, idiótának tartott. Olyan kifejezéseket is használt,
amilyeneket bizonyos embertípusokra magam is szoktam néha: rohadt
tökfejek, korlátolt íróasztalhuszárok, nyomorult barmok és üresfejű
parasztok. Én azonban sosem hívtam senkit idiótának, még ha egyes
embertípusokkal akadtak is nyilvánvaló problémáim.
Rendkívül ijesztő volt belegondolni, hogy valaki úgy éli le az életét,
hogy mindvégig azt érzi: olyan emberek veszik körül, akikkel nem lehel
együttműködni. Ezzel saját lehetőségeinket is hihetetlenül korlátozzuk.
9 T H O M A S ERIKSON
BEVEZETÉS
Belenéztem a tükörbe. Könnyű volt meghozni a döntést.

Nem akarok olyan lenni, mint Sture!
Egy vele és néhány szerencsétlen kollégájával tartott, rendkívül rossz
hangulatú megbeszélés után összeszorult gyomorral ültem be a kocsiba.
A beszélgetés teljes kudarcba fulladt. Mindenkit felzaklatott.
Akkor és ott határoztam el, hogy megtanulom azt, ami talán a leges-
legfontosabb: hogy miként működnek az emberek. A döntést tettek
követték. Először is azt próbáltam megfejteni, hogy miképp érthetem
meg azokat, akik kezdetben nehezen érthetőknek tűnnek. Hogy egyesek
miért olyan halkszavúak, és másoknak miért nem áll be soha a szájuk,
némelyek miért mondanak mindig igazat, míg mások soha. Hogy a kol-
légáim egy része miért érkezik mindig pontosan, míg mások folyton
elkésnek. Hogy bizonyos embereket miért kedvelek jobban másoknál.
Izgalmas tapasztalatokra tettem szert, és amióta elindultam ezen az úton,
más ember lettem. A megszerzett tudás révén emberként, barátként,
munkatársként, szüleim gyermekeként, férjként és gyermekeim apjaként
is egyaránt megváltoztam.
Ez a könyv az emberi kommunikáció sokféleségét mutatja be.
Mindannyiunknak vannak tapasztalatai emberekről, és mindannyi-
unknak van fogalma arról, hogyan működik a kommunikáció.
De miképp tanulhatunk meg igazán ügyesen bánni a különböző
embertípusokkal? Természetesen különböző módszerek léteznek erre.
A legáltalánosabb bizonyára az, hogy elkezdünk kutakodni a témában,
és megtanuljuk az alapokat. Attól azonban, hogy elsajátítjuk az elmé-
letet, még nem válunk világszínvonalú kommunikátorrá. Ezen a téren
csak akkor tehetünk szert ténylegesen működő tudásra, ha alkalmazni
is kezdjük az ismereteket. Pontosan úgy, ahogy biciklizni tanulunk: csak
akkor működik a dolog, ha már felültünk a biciklire. Csak akkor jövünk
rá, mit is kell csinálni.
Azóta, hogy elkezdtem tanulmányozni az emberek működését, és
valóban a különbségek megértésére törekszem, már egyáltalán nem
10 THOMAS ERIKSON
BEVEZETÉS
vagyok annyira kategorikus, és senkit sem ítélek el csak azért, mert nem
olyan, mint én. Hosszú évek óta sokkal türelmesebb vagyok azokkal,
akik a szöges ellentéteim. Azt azért nem állíthatom, hogy soha nem
keveredem konfliktusba, ahogy azt sem próbálnám elhitetni veled, ked-
ves olvasó, hogy sohasem hazudok, de manapság mindkét dologra csak
igen ritkán kerül sor.
Köszönettel tartozom Sturénak azért, hogy felkeltette érdeklődése-
met a téma iránt. Nélküle talán ez a könyv sem jött volna létre.
Hogyan bővítheted ismereteidet? Kezdetnek elolvashatod ezt a köny-
vet. Az egészet, és nem csak az első három fejezetet. Aztán pedig elin-
dulhatsz ugyanazon az úton, amelynek én húsz évvel ezelőtt nekivágtam.
Nem fogod megbánni, ezt megígérhetem.
Ha e könyv elolvasása után egyáltalán nem tanultál semmi újat, ígé-
rem, hogy visszafizetem az árát.
Thomas Erikson
viselkedéstudós, előadó és író
11 THOMAS ERIKSON
1. FEJEZET
A KOMMUNIKÁCIÓBAN A BEFOGADÓ
A MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐ!
Különösen hangzik? Hadd magyarázzam meg! Abból, amit mondtál valaki-

nek, aki aztán azt átszűrte a referenciakeretein, az előítéletein és az előzetes
álláspontján, végül csak a felfogott üzenet marad. A befogadó különböző
okokból egészen máshogy értelmezheti azt, amit közölni akartál, mint
amilyennek te szántad. A befogadás természetesen attól függ hogy kihez
beszélsz, de a mondanivaló csak nagyon ritkán jut célba pontosan abban
a formában, ahogyan a te fejedben megszületett
Lehangoló azt érezni, hogy milyen kevés befolyásunk van arra,
mit fog fel az üzenet címzettje. Akármennyi észt próbálsz is beleverni
a másik ember fejébe, végső soron nem sokat tehetsz. Persze ezt kihívás-
nak is tekintheted. Elvégre nem lehet minden egyszerű. Nem tudsz vál-
toztatni azon, hogyan működik a befogadó. A legtöbb ember mindennek
ellenére tudja, hogy milyen viszonyulást vár el másoktól, és érzékeny is
erre. Hatékonyabbá teheted a kommunikációdat azáltal, hogy alkalmaz-
kodsz ahhoz, hogy mások milyen viszonyulást várnak el.
MIÉRT OLYAN FONTOS EZ?

Azáltal, hogy mások számára - hozzájuk igazodva - biztonságos kom-
munikációs közeget teremtesz, segítesz nekik abban, hogy megértsenek
téged. A befogadó az energiáját a megértésre fordíthatja ahelyett, hogy
tudatosan vagy tudat alatt a te kommunikációdra reagálna.
IIIOMAS ERIKSON 13
1. FEJEZET A KOMMUNIKÁCIÓBAN A BEFOGADÓ A MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐI
Mindannyiunknak rugalmasnak kell lennünk ahhoz, hogy változ-

tatni tudjunk kommunikációs stílusunkon, és azt ki is tudjuk igazítani,
amikor a tőlünk különböző emberekkel beszélünk. Tudniillik az is igaz,
hogy bármilyen módját választjuk is a kommunikációnak, egyénként
mindig kisebbségben leszünk. Akárhogyan viselkedjünk is, a többség
mindig másképpen működik. És a többiek mindig többen vannak.
Soha nem indulhatsz ki saját magadból. A jó kommunikátort mindig
ez a fajta rugalmasság és a mások szükségleteinek értelmezésére való
képesség jellemzi.
Ha felismered és megérted mások viselkedési stílusát és kommu-
nikációjának módját, előre fogod tudni, hogy az adott személy várha-
tóan hogyan reagál különböző helyzetekben. Ez a tudás egyszersmind
jelentősen növeli azt a képességedet is, hogy szót érts a szóban forgó
személlyel.
TÖKÉLETES RENDSZER NEM LÉTEZIK!

Szeretnék egyértelművé tenni valamit. Ez a könyv egyáltalán nem törek-
szik a teljességre azt illetően, hogy mi, emberek hogyan kommunikálunk
egymással. Nem létezik olyan könyv, amely képes lenne erre, minthogy
az a sokféle jelzés, amelyet folyamatosan bocsátunk ki magunkból, sem
fér bele egy könyvbe. Még ha a testbeszédet, a férfiak és a nők párbeszéde
közötti különbséget, a kulturális eltéréseket és a különbségek meghatáro-
zásának összes egyéb módját is figyelembe vennénk, akkor sem tudnánk
mindent leírni. Hozzávehetjük a pszichológiai szempontokat, a grafoló-
giát, az életkort és az asztrológiát, de akkor sem kapnánk száz százalékig
teljes képet.
Ugyanakkor épp ez benne a csodálatos. Az emberek nem Excel-
táblázatok szerint működnek. Nem tudunk mindent kiszámítani. Túl
bonyolultak vagyunk ahhoz, hogy teljes mértékben feltérképezzük
magunkat. Még a legegyszerűbbek, a legműveletlenebbek, a mércénk
szerinti legalacsonyabb szinten állók is sokkalta bonyolultabbak, mint
14 THOMAS ER1KS0N
1. FEJEZET A KOMMUNIKÁCIÓBAN A BEFOGADÓ A MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐ!
amit egy könyvben ki lehet fejteni. Ám ha megértjük az emberi kommu-

nikáció alapjait, a legsúlyosabb ballépéseket elkerülhetjük.
ÉS EZ MÁR TART EGY IDEJE!

„Látjuk, mit teszünk, de nem értjük, miért tesszük Ezért aztán annak
alapján ítéljük és becsüljük meg egymást, amit saját tetteinkből látunk."
Ezek Carl fung pszichoanalitikus szavai. Életünk dinamikáját
a különböző viselkedések adják, hiszen minden ember viselkedik vala-
hogy. Bizonyos magatartásokban magunkra ismerünk, másokban azon-
ban nem, és azokat nem is értjük meg. Mint tudjuk, emellett különböző
helyzetekben mindannyian eltérő módon viselkedünk, ami környeze-
tünkből örömöt vagy ingerültséget válthat ki.
E tekintetben tulajdonképpen nem létezik helyes és helytelen viselke-
dés, és a legtöbb viselkedési forma elfogadható. Nem létezik sem megfe-
lelő, sem nem megfelelő magatartás. Az vagy, aki vagy, és igazából nincs
értelme azon elmélkedni, miért van ez így. Akármilyen vagy is, az jó.
Mindegy, hogyan viselkedsz, mindegy, milyennek látnak, jó vagy így.
Persze az észszerűség határain belül.
Én ilyen vagyok, rendben?

A világok legjobbikában egyszerű volna csak annyit mondani: én ilyen
vagyok, és ez jó, hisz ezt olvastam egy könyvben is. És ugye jó lenne, ha
nem kellene erőszakot tenni a személyiségünkön? Ha mindig azt tehet-
nénk, és úgy viselkedhetnénk, ahogy éppen tetszik? Pedig megteheted.
Úgy viselkedhetsz, ahogy csak akarsz. Mindössze meg kell találnod hozzá
a megfelelő helyzetet.
Két helyzetben lehetsz igazán önmagad:
• Az egyik az, amikor egyedül vagy a szobában. Olyankor nem számít,

hogyan beszélsz, vagy mit teszel. Senkit sem sért, ha káromkodsz
THOMAS ERIKSON 15
vagy ordibálsz, vagy csak ülsz néma csendben, és eltöprengsz az élet

nagy kérdésein. Egyszerű, nem?
• A másik helyzet, amikor önmagad lehetsz, az, amikor a szobában
mindenki pontosan olyan, mint te. Mire is tanított bennünket anyu-
kánk? Bánj másokkal úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.
Kitűnő tanács, és jó szándékú. És működik is - mindaddig, amíg
mindenki olyan, mint te. Csak annyit kell tenned, hogy írsz egy listát
az összes ismerősödről, akik minden helyzetben pontosan azt érzik,
azt gondolják, és azt teszik, mint te. Már csak fel kell kutatni őket, és
összejárni.
Minden más esetben jobbnak tűnhet, ha megérted, hogyan értelmezik,

amit mondasz, és megtanulod, mások hogyan működnek. Azt hiszem,
nem okozok nagy meglepetést, ha azt mondom: a legtöbb ember, akivel
találkozol, nem pont olyan, mint te.
Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél volt. És monda Isten: Legyen
világosság! És lőn világosság.
Hihetetlen, ugye, mekkora ereje lehet a szavaknak? Az viszont vál-
tozó, ki hogyan válogatja meg a szavait, és hogyan használja őket. Amint
az a könyv címéből is kiderül, a szavakat különbözőképpen lehet értel-
mezni. Amikor pedig nem a megfelelő szavakat használjuk, akkor esetleg
idiótának tartanak minket.
Idiótákkal körülvéve - vagy mégsem?

Várjunk csak! Hogy is van ez? Valamikor útközben a következő hasonlat
jutott eszembe: a viselkedés olyan, mint egy sebességváltó. Minden sebes-
ségre szükség van. Mert ahogy egy sebességváltó esetében is, ugyanaz
a sebesség néha jó, néha rossz. Egyesben el lehet indulni az autóval - ötös-
ben nehéz lenne. Néha viszont az egyes a rossz - például százas tempónál.
Vannak, akik tiltakoznak az ellen, hogy az embereket különböző
személyiségtípusokba soroljuk. Talán te is egyike vagy azoknak, akik
16 THOMAS ERIKSON 16
1. FEJEZET A KOMMUNIKÁCIÓBAN A BEFOGADÓ A MEGHATÁROZÓ TENYEZO!
szerint nem szabad az embereket így kategorizálni, beskatulyázni. Pedig

mindenki ezt teszi. Néha talán máshogy, mint én ebben a könyvben,
ám mindannyian észrevesszük, hogy különbözőek vagyunk. Ez tény, és
szerintem ezt pozitívan is lehet hangsúlyozni, ha megfelelő módon tesz-
szük. Nem megfelelően alkalmazva minden szerszám káros lehet. Nem
annyira a szerszám a fontos, hanem inkább az, hogy ki használja.
Az itt leírtak egy részét a Személyes Fejlődés Intézetétől (IPU) vet-
tem át. Nem felejtek el köszönetet mondani Sune Gellbernek és Edouard
Levitnek, hogy nagyvonalúan megosztották velem tapasztalataikat és
képzési anyagaikat. Tekintsd e könyvet bevezetőnek az emberi viselke-
désbe és párbeszédbe! A többi már rajtad múlik.
BÁRMENNYIRE FURCSÁNAK TŰNIK IS: ELVILEG MINDEN NORMÁLIS.

A VISELKEDÉS...
... viszonylag kiszámítható.

De:
• A hasonló helyzetekre mindenki megszokásból reagál.
• Lehetetlen megjósolni minden lehetséges reakciót azok bekövetkezte
előtt.
... valamilyen mintába illeszkedik.
• Gyakran következetes módon reagálunk. Ezért tiszteletben kell tarta-
nunk egymás viselkedésmintáit. És meg kell értenünk a sajátjainkat...
... változó.
• Érdemes megtanulnunk figyelmesen hallgatni, cselekedni, nyíltan
beszélni, gondolkodni, azaz mindig azt tenni, ami éppen aktuálisan
fontos. Mindenki képes alkalmazkodni.
... megfigyelhető.
• Meg tudjuk figyelni, és meg tudjuk érteni a viselkedés legtöbb for-
máját anélkül is, hogy amatőr pszichológusok lennénk. A miéjJ^gij^-.j,
mindenki el tud gondolkodni.
IIIOMAS ERIKSON
MIStg*
... megérthető.
• Meg tudjuk érteni, mások miért érzik és teszik azt, amit éreznek és tesz-
nek - az adott pillanatban. A miérteken mindenki el tud gondolkodni.
... egyedi.
• A mindannyiunk számára közös feltételek ellenére minden ember
viselkedése egyedi, csak rá jellemző. Boldogulj úgy, ahogy neked jó!
... megbocsátható.
• Ne irigykedj, és ne panaszkodj - segrt, ha beszélsz róla. Tanulj meg
toleránsnak és türelmesnek lenni magaddal és másokkal szemben is!
18 THOMAS ERIKSON 18
2. FEJEZET
MIÉRT VAGYUNK OLYANOK,

AMILYENEK?
Hogyan alakulnak ki a viselkedési formák? Miért annyira mások

a különböző emberek? Jó kérdések! A válasz röviden: örökölt tulajdon-
ságok és a környezet. Felnőttkori magatartásunk alapjai már születésünk
előtt kialakulnak. Viselkedésünket örökletes vérmérsékleti és jellembeli
tulajdonságok befolyásolják, és ezek már a génstádiumban is elindítanak
egy folyamatot. Ennek pontos működéséről a kutatók még mindig vitat-
koznak, abban viszont megegyezhetünk, hogy fontos szerepet játszik.
Nemcsak a szüléinktől, hanem az ő szüleiktől is öröklünk vonásokat, sőt
eltérő mértékben más rokonoktól is. Bizonyára mindannyian hallottunk
már olyat, hogy úgy beszélünk, vagy úgy nézünk ki, mint valamelyik
nagybátyánk vagy nagynénénk. Én gyerekkoromban Bertil bácsikámra
hasonlítottam - a vörös hajam tehette. Megmagyarázni, hogy ez gene-
likailag hogyan lehetséges, rengeteg időbe telik. Egyelőre szögezzünk le
annyit, hogy ez az örökség képezi az alapját viselkedésünk alakulásának.
Mi történik, miután világra jöttünk? A gyermekek többnyire impulzí-
van, bátran, mindenfajta gátlás nélkül születnek. A gyermek azt csinálja,
amit akar. Azt mondja: „Nem, nem akarok!" vagy „De igen, tudok!" És
leljesen meg van győződve arról, hogy bármit meg tud tenni. A szülők
persze nem mindig erre a spontán és néha teljesen zabolátlan magatar-
tásra vágynak. És egy csapásra megkezdődik az átalakulás: az eredetiből
legjobb/legrosszabb esetben valami másnak a másolata válik.
IIIOMAS ERIKSON 19
2. FEJEZET MIÉRT VAGYUNK OLYANOK, AMILYENEK?
MILYEN HATÁSOK ÉRIK A GYERMEKEKET?

A gyermek alapvetően kétféle módon tanul. Vagy az elégedetlenségből és
rosszkedvből keresi az utat az elégedettségbe és vidámságba, vagy pedig
a legáltalánosabb tanulási módszer, az utánzás útján sajátítja el az új dol-
gokat. Utánozza, amit maga körül lát, és gyakran az azonos nemű szülő
válik az utánzás mintájává. (Ez semmiképp nem a folyamat teljes körű
ismertetése, hiszen e könyv nem arról szól, hogy milyen hatást gyakoro-
lunk a gyermekeinkre.)
ALAPVETŐ ÉRTÉKEIM
Az alapvető értékek annyira mélyen gyökereznek a jellememben, hogy
aligha lenne értelme megpróbálnom változtatni rajtuk. Ezeket gye-
rekként a szüleimtől tanultam, vagy még kiskoromban az iskolában
sulykolták belém. Az én esetemben ezek a tanulj, szerezz jó jegyeket
az iskolában, és ha megnősz, jó munkád lesz, illetve a verekedni csúnya
dolog különböző változatait jelentették. Az utóbbinak köszönhetően
például nem emelek kezet másokra. Harmadikos koromban vere-
kedtem utoljára, és jól emlékszem, alulmaradtam. (Iszonyú erős lány
volt.)
Egy másik fontos alapvető felfogás, hogy minden ember ugyanany-
nyit ér. Mivel a szüleim gyerekkoromban mindvégig erre neveltek, sosem
fogok egy embert a származása, a neme vagy a bőrszíne alapján megí-
télni. Mindannyian egy sor ilyen alapvető értéket hordozunk magunk-
ban. Ösztönösen tudjuk, mi helyes, és mi nem az. Ezeket az alapvető
értékeket senki sem veheti el tőlünk.
ATTITŰDÖK ÉS MEGKÖZELÍTÉSEK
A következő réteget az attitűdjeim jelentik. Az attitűd nem teljesen
egyezik meg az alapvető értékkel. Voltaképpen minden olyan szem-
lélet, viszonyulás, amelyet saját élményeim alapján alakítottam ki,
jobbára az általános iskola végén, a gimnáziumban, az egyetemen,
20 THOMAS ERIKSON
az első munkahelyen szerzett tapasztalatokból levont következtetés.

Mindazonáltal későbbi élmények is alakíthatnak ki attitűdöket.
Egy nőrokonom mondta egyszer, hogy nem bízik az eladókban.
Bizonyára nem ő az egyetlen, aki ezzel a sajátos attitűddel viseltetik
az eladók iránt, de az ő esetében ez vicces formát öltött. Semmit nem
tudott úgy megvenni, hogy ne vigye vissza. Akár pulóverről, kanapéról
vagy autóról volt szó: a beszerzési folyamat nem ért véget a vásárlással.
Minden tényt meg kellett vizsgálnia, és mindennek utána kellett járnia.
De bármennyire felkészült is előre, a vásárolt dolgot utólag visszavitte.
Segítségül szolgálhat ez az egyszerű modell

• ipu - a személyes fejlődés intézete
21 THOMAS ERIKSON
Miután észrevettem ebben a szabályszerűséget, megkérdeztem tőle, miért

csinálja, és ekkor megindokolta attitűdjét: az eladók 85 százaléka csaló.
Az sem sokat számított, amikor közöltem, hogy én is üzletkötő vagyok.
Mind a mai napig nem tudom, hogy a 85 százalékba tartozom-e, esetleg
a szerencsés fennmaradó 15 százalékhoz sorolhatom-e magam. A lényeg
az, hogy ezen az attitűdön lehet változtatni. A rokonomat feltehetőleg
tényleg becsapták néhányszor, és ezért nem bízott meg többé az eladók-
ban. Ha azonban kellően sok pozitív élmény éri az embert, a hozzáállás
megfordítható.
Ml MINDENNEK AZ EREDMÉNYE?
Összességében az alapvető értékeim és az attitűdjeim is befolyásolják
a viselkedésemet. Ezek együttesen alkotják alapvető magatartásomat, azt
a valódi személyt, aki a leginkább lenni szeretnék. Az alapvető magatar-
tás az, amelyet teljesen szabadon, mindennemű külső tényező befolyá-
sától mentesen gyakorolhatok
Nyilván érted már, mi ebben a kihívás: mikor mentesülünk teljes
mértékben a külső hatásoktól? Amikor különböző kontextusokban cso-
portokkal vitatom meg ezt a kérdést, rendszerint abban egyezünk meg:
álmunkban.
De az emberek különbözőek. Egyesek nem törődnek senkivel. Ők
mindig magukat adják, mivel sosem gondolkodtak el azon, milyennek
látják őket mások. Minél erősebb az öntudatod, valószínűleg annál job-
ban alkalmazkodsz a környezetedhez.
VALÓJÁBAN MIT LÁTNAK BELŐLEM MÁSOK?

A külvilág leggyakrabban az alkalmazkodó magatartást látja. Azt érzé-
kelik, hogy az egyes emberek miként értelmeznek egy adott helyzetet, és
annak alapján milyen viselkedés mellett döntenek Ez az a maszk, ame-
lyet felveszünk, hogy beleilleszkedjünk az adott helyzetbe. És természe-
tesen több különböző maszkunk is lehet. Egyáltalán nem szokatlan, ha
22 THOMAS ERIKSON
van egy munkahelyi és egy otthoni. És esetleg még egy az anyósékhoz.

liz itt nem egy haladó pszichológia-tanfolyam: legyen elég annyit meg-
állapítanom, hogy különbözőképpen értelmezzük a dolgokat, és annak
alapján cselekszünk.
A környezetem tényezői alapján döntök - tudatosan vagy tudat alatt
egy bizonyos magatartás mellett. Nem állítom, hogy ezzel az egyszerű
magyarázattal az ember viselkedésmintáit alkotó összes tényezőt feltár-
lam, bevezetőnek azonban megteszi.
így viselkedünk. Nézd meg a következő képletet:
MAGATARTÁS =f(Sz x Kt)
• A magatartás a Személyiség és a Környezeti tényezők függvénye.

• A magatartás az, amit meg tudunk figyelni.
• A személyiség az, amit megpróbálunk kiszámítani.
• A környezeti tényezők azok, amiket befolyásolni tudunk.
Következtetés: Valamilyen módon állandóan befolyásoljuk egymást.

A trükk abban áll, hogy megpróbáljuk felfedezni, mi rejtőzik a felszín alatt.
IIK1MAS ERIKSON 23
3, FEJEZET
BEVEZETES ABBA A RENDSZERBE,

AMELYET MOST KÍVÁNSZ MEGTANULNI
A könyv végén találsz egy leírást a rendszer létrejöttének hátteréről, de

mivel valószínűleg szeretnéd belevetni magad a legérdekesebb részébe
- hogy miként működik a dolog a gyakorlatban nyugodtan folytasd
az olvasást.
Amint látod, a viselkedéstípusoknak négy fő kategóriája létezik, ez
a könyv pedig arról szól, hogyan ismerheted fel őket. Az egyes színekről
IIIOMAS ERIKSON 25
3. FEJEZET BEVEZETÉS ABBA A RENDSZERBE, AMELYET MOST KÍVÁNSZ MEGTANULNI
ANALITIKUS DOMINÁNS
• Lassú reakció • Gyors reakció
• Maximális törekvés a szervezettségre • Maximális törekvés az irányításra
Minimális érdeklődés Minimális érdeklődés a kapcsola-
a kapcsolatok iránt tokon belüli óvatosság iránt
• Történelmi időkeret Aktuális időkeret
Óvatos cselekvés Közvetlen cselekvés
Hajlam a beavatkozás elutasítására Hajlam a tétlenség elutasítására
STABIL INSPIRÁLÓ
• Nyugodt reakció Azonnali reakció
• Maximális törekvés a kapcsolatra Maximális törekvés mások bevonására
• Minimális érdeklődés a változás iránt Minimális érdeklődés a rutin iránt
• Aktuális időkeret Jövőbeli időkeret
• Támogató cselekvés Impulzív cselekvés
• Hajlam a konfliktus elutasítására Hajlam az elszigetelődés elutasítására
olvasva bizonyára hamarosan arcok jelennek meg előtted. Néha a saját

arcodat fogod látni.
Azok közül, akikkel találkozol, sokan rendelkeznek olyan tulajdon-
ságokkal, amilyenekre néha te is vágynál, sőt olykor még irigyled is eze-
ket az embereket. Nyilvánvalóan tLidnak valamit, amit te nem. Lehet,
hogy a piros emberhez hasonlóan határozottabb szeretnél lenni, vagy azt
kívánod, bárcsak a sárgához hasonlóan könnyebben szót értenél idege-
nekkel. Esetleg szeretnél kevesebbet stresszelni, és lazán venni a dolgo-
kat, mint a zöld, valamint átláthatóbb jegyzetekre vágysz, ami meg a kék
számára természetes. Ebből a könyvből megtanulhatod, hogyan legyél
te is ilyen vagy olyan.
És persze fordítva is működik. Olyasmiről is fogsz olvasni, ami esetleg
ráébreszt arra, hogy túl sűrűn dirigálsz másoknak, amire a pirosak haj-
lamosak. Vagy túl sokat beszélsz, ami a sárgákra jellemző. Előfordulhat,
hogy nagyon is lazán veszel mindent, és semmiben sem akarsz részt
venni, ami a zöldek gyenge oldala. Vagy pedig a kékekhez hasonlóan
mindennel szemben gyranakvó vagy, és kockázatot látsz mindenben.
26 THOMAS ERIKSON
3. FEJEZET BEVEZETÉS ABBA A RENDSZERBE, AMELYET MOST KÍVÁNSZ MEGTANULNI
Megtanulhatod, hogyan vedd észre saját csapdáidat, és mit tegyél, hogy

elkerüld őket.
Akármit olvasol és veszel is észre, bátran jegyzetelj, húzz alá szöveg-
részeket, tégy meg mindent, hogy megkapd, amire szükséged van.
PIROS SÁRGA ZÖLD KÉK

DOMINÁNS INSPIRÁLÓ STABIL ANALITIKUS
Aktív Excentrikus Türelmes Utánajáró
Ambiciózus Meggyőző Megbízható Óvatos
Erős akaratú Verbális Készséges Rendszeres
Céltudatos Nyitott Összeszedett Pontos
Problémamegoldó Pozitív Szeretetre méltó Alapos
Tettre kész Empatikus Kitartó Logikus
Versenyszellemű Optimista Figyelmes Hagyományos
Erőteljes Kreatív Barátságos Távolságtartó
Kíváncsi Spontán Óvatos Objektív
Közvetlen/Egyenes Fogékony Támogató Maximalista
Kezdeményező Inspiráló Végrehajtó Módszeres
Határozott Figyelmet Segítőkész Kutató
Türelmetlen igényel Hűséges Szabálykövető
Makacs Érzékeny Tapintatos Strukturált
THOMAS ERIKSON 27
4. F E J E Z E T
A PIROS VISELKEDÉS
HOGYAN ISMERJ FEL EGY IGAZI ALFA-HÍMET, MAJD MIT TEGYÉL, HOGY
NE ÁLLJ AZ ÚTJÁBA?
Hogy mit csináljunk? Csináljuk úgy, ahogy én mondom! Most!
Hz az a személyiségtípus, amelyet Hippokratész az emberi vérmérsékle-
tekről szóló elméletében kolerikusnak nevezett. Az idegen szavak szó-
tára szerint a szó jelentése: lobbanékony, heves vérmérsékletű, ingerlékeny.
Hűha. A pirosat hamar észrevesszük, minthogy a legcsekélyebb erőfeszí-
test sem teszi arra, hogy leplezze, ki is ő.
A piros dinamikus és motivált egyén. Olyan céljai vannak az élet-
ben, amelyeket mások nehezen éreznek a magukéinak. E nagyra törő
célok elérése lehetetlennek tűnik. A pirosak mindig többre törekszenek,
egyre keményebben nyomulnak előre, és szinte sosem adják fel. Saját
képességeikbe vetett hitük megingathatatlan. Valódi meggyőződésük,
hogy elvileg bármit el tudnak érni - csak kellően keményen kell dol-
gozniuk érte.
A viselkedésükben sok piros vonást mutató emberek feladatorientál-
tak, extrovertáltak, és élvezik a kihívásokat. Gyorsan hoznak döntése-
ket, továbbá könnyen vállalnak vezető szerepet és kockázatot. Általános
nézet, hogy a pirosak vezető típusok. Örömmel veszik át az irányítást, és
a frontvonalra állnak. Annyira motiváltak, hogy akkor is előrejutnak, ha
valami az útjukba kerül. Alaphangulatuk versenyhelyzetben tökéletes.
IIIOMAS ERIKSON 29
4. FEJEZET A PIROS VISELKEDÉS
Ezért nem szokatlan, hogy egy ügyvezető igazgató vagy egy elnök visel-
kedésében sok a piros elem.
A verseny e formája mindenben benne van, amivel a piros foglalko-
zik. Vélhetőleg nem teljesen igaz, hogy folyton vetélkedni és versenyezni
akarnak, de ha adódik a lehetőség, hogy nyerjenek valamit: miért ne?
Hogy mit lehet nyerni, nem is mindig fontos, de maga a versenyhelyzet
arra készteti a pirosakat, hogy minden rakétát begyújtsanak.
Pelle, egy korábbi szomszédom annyira szeretett versenyezni, hogy új
dolgok iránt kezdett érdeklődni. Jómagam szeretek kertészkedni, ezért sok
időt töltök odakint. Nem így Pelle, de amikor már elégszer hallott elismerő
megjegyzéseket a szép kertemről, megelégelte a dolgot. Egyik kerti projektbe
kezdett a másik után, mindvégig ugyanazzal a teljesen nyilvánvaló céllal:
hogy engem lepipáljon. Felesége megdöbbenésére Pelle új virágágyásokat
ásott, számtalan csodálatos növényt ültetett, a gyepet pedig golfpálya-szín-
vonalúra egyengette. Ahhoz, hogy lendületben tartsam, csak annyit kellett
tennem, hogy megfenyegettem: még több növényt szerzek be. Hamarabb ért
a helyi kertészetbe, mint hogy kimondhattam volna: „szerencsétlen lúzer".
A pirosakat más viselkedési jegyeikről is felismered. Ki beszél a leg-
hangosabban? A piros. Ki hadonászik kézzel-lábbal, amikor magyaráz
valamit? A piros. Ki válaszol elsőként a kérdésekre? Megint csak a piros.
Egy amúgy kellemes ebédnél ki formál kategorikus véleményt bármilyen
témáról? A piros. És kinek jut eszébe egy egész földrészt elítélni egyetlen
tévéműsor alapján? A pirosnak.
A pirosak társaságában mindig történik valami. Nem bírnak nyug-
ton ülni. Az inaktív idő számukra időpocsékolás. Az élet rövid, legjobb
nyomban munkához látni. Felismered ezt a típust? Mindig rohan. Lépj
félre, mert indul!
Nálunk aztán tényleg mindenki őszintén elmondhatja a véleményét...

A pirosaknak nem okoz gondot nevükön nevezni a dolgokat. Konkrét
kérdésekben gyakran kertelés nélkül megmondják a véleményüket. Nem
30 THOMAS ERIKSON
5. FEJEZET A SÁRGA VISELKEDÉS
érzik szükségét annak, hogy üres frázisokba csomagolják a dolgokat. Ha

lámád egy gondolatuk, arról azonnal értesülünk. A legtöbb témáról van
véleményük, és azt gyorsan és hatékonyan meg is osztják.
Gyakori észrevétel, hogy a pirosak roppant őszinték, mivel ki merik

mondani a véleményüket másoknak. Ők maguk nem értik, miről van
szó. Hiszen csak megmondták, hogy is áll a dolog.
Ha olyanra van szükség, aki némi extra energiát hoz, jól jöhet, ha egy
piros személyt vonunk be a csapatba vagy a projektcsoportba. Ha mások
már régen feladták, ők akkor is fáradhatatlanul erőlködnek tovább - már
amennyiben elhatározták, hogy sikert érnek el. Az érdektelen vagy értel-
metlen feladatokat a piros semmibe is veheti.
Én úgy nevezem ezt a jelenséget: igyekezz, vagy iszkolj! Ha a feladat kel-

lően fontos, a piros tűzön-vízen át végrehajtja. Ha úgy érzi, hogy nincs
értelme, a teendő a kukában landol.
A P I R O S A K többnyire ilyennek látják magukat:
f' 1
r ™ 1 Versenyszellemű Idötudatos
1
Határozott Meggyőző
Ambiciózus r Erős akaratú
Eltökélt ^ Céi-udatos J
r Eredményorientált
^
^ J L J
És szerinted? De jobb azonnal továbbmenni - padlógázt neki!
IIIOMAS ERIKSON 31
Lehet nyerni valamit? Akkor benne vagyok!

A pirosak tehát szeretnek versenyezni. Nagyra értékelik a versengés kissé
antagonisztikus voltát, azt, amikor olyan sportágban győznek, amely
csak a piros ember tudatában létezik - legyen szó kártyajátékról, a leges-
legjobb parkolóhely megtalálásáról, vagy a Szent Iván-éji játékos ötpróba
megnyeréséről, noha a feladatok lényege az ismerkedés, és noha a többi
résztvevőt nem is igazán a verseny érdekli. A piros számára ez természe-
tes, mivel győztesnek tekinti magát.
Hadd említsek egy példát. Dolgoztam egy cégnél, amelynek igazgatója
piros volt. Energikus, hatékony ember, rendkívül dinamikus. Senki nem tar-
tott olyan rövid megbeszéléseket, mint ez az igazgató. A verseny volt a gyenge
pontja. Fiatalon floorballozott, és ezen a munkahelyen már az ő belépése
előtt is minden tavasszal igen népszerű floorballbajnokságot szerveztek.
Természetesen muszáj volt részt vennie. Előtte egyik igazgató sem
csatlakozott, de ez nem jelentett gondot számára. A probléma abban állt,
hogy amint kézbe vette az ütőt, mintha kicserélték volna. A verseny lázá-
tól hajtva feldöntött mindenkit, aki csak az útjába került.
Ez néhány éven át így folytatódott, mígnem valaki szólni mert neki,
hogy egy kicsit túl durván küzd - elvégre nem véresen komoly a játék.
Az igazgató nem értette. Elővette a legutóbbi meghívót, amelyen az állt:
floorballbajnokság. A bajnokság a versenyre utal, versenyezni pedig azért
versenyzünk, hogy nyerjünk. Ilyen egyszerű.
Versenyzett a forgalomban, a floorballpályán, az üzletben. Számára
egyetlen terület sem volt olyan jelentéktelen, hogy ne csináljon versenyt
belőle. Még magát is próbára tette, hogy milyen gyorsan tud kiolvasni
egy könyvet. Azt, amit mi kikapcsolódásként teszünk, ő versennyé ala-
kította. Szerinte óránként száz oldalt simán el lehetett olvasni.
Kiderült az is, hogy a felesége megtiltotta, hogy memóriajátékot játsz-
szon az öt- és hatéves gyerekeikkel. Mivel sokkal jobb memóriájuk volt,
és valóban sokkal jobban játszottak nála, többnyire ők győztek, ő meg
ingerültségével komolyan megfélemlítette a gyerekeit.
32 THOMAS ERIKSON
Mielőtt arra gondolnál, hogy ez egy ellenszenves fickó, nézzük meg,

m ilyen szándékok vezérlik! Ez a fajta intenzív és versenyközpontú visel-
kedés sokszor felbosszant másokat, mivel úgy vélik, hogy mások ura-
lására és elnyomására irányul. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnének.
Ritkán voltak igazán gonosz szándékai. Ő csak győzni akart.
Ez az egyik legnagyobb kihívás a pirosak számára. Határozott szemé-
lyiségük nemritkán dühít másokat.
A könyv későbbi részében kifejtem majd, hogyan kezelhetjük ezeket
az egyéneket, de annyit már most elárulhatok, hogy nagyon könnyen.
AZ IDŐ PÉNZ!
A pirosak sietnek. Gyerünk tovább!
A pirosak számára a gyors a jó szinonimája. Ha egy megbeszélésen ülsz,
es egyszer csak azt látod, hogy az egyik résztvevő valami mással foglal-
kozik, lehet, hogy egy piros emberről van szó, aki elvesztette az érdek-
lődését. Ha jobban megnézed, észreveszed: gondolatai máshol járnak.
Például a megvitatandó folyamat következő fázisánál. A pirosak agya
ugyanis olyan gyorsan jár, hogy jóval mások előtt továbblépnek.
Kevés dolog zavarja jobban a piros embert, mint a lassúság. Ha egy
megbeszélés vagy vita hosszúra nyúlik, könnyen félbeszakítja, hogy
megkérdezze, valóban szükséges-e tovább húzni. Hiszen már húsz perce
erről beszélünk. Az isten szerelmére, elvégre csak néhány milliós befek-
tetésről van szó. Ennyire nehéz ez?
Ha jobban belegondolunk, gyakran igazuk van. Amikor a csoport
többi tagja nehezen jut dűlőre, a piros ember gyakran bármilyen döntést
kész meghozni a továbblépés érdekében. Ha piros ember is van a csapat-
ban, semmi sem húzódik a végtelenségig. Végső soron mindig jobb, ha
valamit csinálunk, mint ha semmit. Nem igaz?
Ennek előnye nyilvánvaló. Olyan emberekről beszélünk, akik sosem
pazarolnak időt olyasmire, ami nem visz előbbre. Amint egy feladat nem
kellően egyértelmű, vagy túl sok időt igényel, a piros ember gondoskodik
IIIOMAS ERIKSON 33
róla, hogy a projekt - akár átlagos feladat, akár házépítés - során mind-
végig megmaradjon a tempó. Haladni kell!
Nagyjából tizenöt éve kezdtem el dolgozni egy kisebb, tízfős tanácsadó
cégnél. Olajozottan működő, vállalkozó szellemű, lendületes üzletmenetű
szervezet volt. Hatékonyságuk egyik oka a piros alapító személyiségében
rejlett. Björn számára semmi sem ment elég gyorsan. Egyetlen megbeszé-
lés sem tartott a feltétlenül szükségesnél tovább.
Második vagy harmadik hete dolgoztam az új munkahelyemen,
amikor egy dugóban ülve megcsörrent a mobilom. A kijelzőre pillantva
láttam, hogy Björn keres. Felvettem, és - ahogy a céghez való belépésem
kor kioktattak - beleszóltam: jó napot kívánok, majd bemutatkoztam és
elmondtam a cég nevét.
Türelmetlenül félbeszakított egy kérdéssel.
Kerestél? Nem, feleltem, majd levegőt vettem, hogy folytassam. Erre
már nem jutott időm. Oké, mondta, majd kinyomott.
Nyolc másodperc.
Bántó? Nos, akkoriban még nem is ismertük egymást. Bevallom,
akkor zavart egy kicsit. Három hete voltam a cégnél, a főnök hív, ráadá-
sul meglehetősen nyers hangon.
Miután jobban megismertük egymást - én pedig rájöttem, hogy Björn
piros -, megkérdeztem, miért volt olyan nyers a telefonban. Amellett,
hogy természetesen nem is emlékezett az esetre, azt mondta, feltehetőleg
csak annyit akart tudni, hogy kerestem-e. Miután úgy tűnt, hogy nem,
nem volt miért tovább beszélnünk. Nem rá vallott volna, ha vicces meg-
jegyzésekre vagy hosszas búcsúzkodásra pazarolja az időt.
Ennek az embernek a munkabírása ugyanakkor jóval meghaladta az
átlagosat. Björnnek egy közönséges munkanapon több mindenre jutott
ideje, mint a legtöbbünknek. Mind a mai napig megőrizte kivételes
képességét, hogy minden üres időt kihasználjon. Nincs olyan ötperces
szünet, amelybe ne tudna bepréselni egy e-mailt, egy telefonhívást vagy
egy jegyzőkönyv áttekintését. Kívülről úgy tűnhet, hogy fölöslegesen
34 THOMAS ERIKSON
hajszolja a hatékonyságot. A piros ember azonban megveti a tétlenséget.

A dolgoknak történniük kell. Ehhez tegyük hozzá az állandó időszűke-
érzetet is.
A HATÁR A CSILLAGOS ÉG - VAGY MÉGSEM?

A piros ember számára a realista költségvetés gyáva költségvetés. Ha
nem feszítjük magunkat kimerülésig, akkor nem teszünk elég erőfeszí-
lést. Az ambíciók határa rendszerint a csillagos ég, mivel a pirosak imád-
ják a nehéz feladatokat - elvégre ennek a típusnak éppen az a lényege,
hogy képes kezelni a nehéz helyzeteket és kihívásokat.
Amikor a piros viselkedésű ember célokat tűz ki maga elé, több min-
den is történik. Kezdetnek például tudni akarja, hogy egy adott felada-
lol mennyire jól lehet elvégezni a lehető legkedvezőbb feltételek mellett.
I la mind a tizenkilenc paraméter optimális, ráadásul még beleadunk
egy kicsit, fenomenális eredményt lehet elérni. Ez azt jelenti, hogy
e szint alatt minden érdektelen, hiszen bizonyíthatóan legalább a hal-
va ny lehetőség megvan arra, hogy célba jussunk. Ezenkívül ha valaki
másnak már sikerült teljesítenie a lehetetlent, a piros ember fejében el
is dőlt a dolog.
Semmi sem lehetetlen - csak egy kicsit tovább tart. Ezt a kifejezést
valószínűleg egy piros ember találta ki.
Persze az is fontos, hogy mit akarunk elérni. Nem elég például egy
képtelen értékesítési költségvetést rögzíteni. Ha ugyanis a piros ember
nem szeret eladni, akkor rá se hederít a költségvetésre. Mivel lehetőleg
minden döntést maga hoz meg, valószínűleg nem hagyja magát olyas-
mire rábeszélni, amihez nincs kedve. De ez nem is probléma.
A pirosak nagyobb elvárásokat támasztanak magukkal szemben,
mint bármely más színűek. És mindig készek keményen dolgozni.
Azt nem merném állítani, hogy senki sem dolgozik olyan keményen,
mini a pirosak, de azt igen, hogy a piros ember bárkinek igazi kihívója
lehet.
IIIOMAS ERIKSON 35
A pirosak ambícióit nem szabad összetéveszteni a hatalomvággyal.

Számukra nem okoz gondot hatalmi pozícióba helyezkedni, elvégre
köztudott, hogy nem félnek. Nem riasztja őket, hogy a csúcson egyedül
vannak, és fúj a szél. Fütyülnek rá. A hatalom azonban nem önmagában
vett cél. Jól jön viszont annak, aki szeret önálló döntéseket hozni, és nem
akar másokra várni.
Előfordulhat, hogy a piros embernek nemigen van tekintélye. Az biz-
tos, hogy erőteljes az egója, de a státusznak és a tekintélynek számára
nincs olyan értéke, mint a többi színű ember számára. Ennek egyszerű
az indoka. A piros jobbára magasról tesz mások véleményére. O ugyanis
nem értük, hanem önmagáért létezik.
MOST JÓL FIGYELJ: MEGMONDOM ÉN, HOGY IS VAN EZ!

A piros ember tehát mindent belead. Ha van véleménye, azt akarja, hogy
mi is csatlakozzunk hozzá, és minden porcikájával ezért küzd.
Egyszer jelen voltam egy nagyobb megbeszélésen, amelynek részt-
vevői nem nagyon ismerték egymást. Tanácsadók gyűltek össze, hogy
megvitassanak egy esetleges együttműködést. Ez éppen egy gazdasági
visszaesés idején történt, és mindannyiunkat aggasztott a megbízások
elmaradozása. Az elnök megérkezésére várva az asztal körül minden-
féléről szó esett.
Az asztal egyik végén Elisabeth ült, akinek mindig határozott véle-
ménye volt mindenről. Egyszer csak magabiztos tekintettel kijelentette,
hogy számítások szerint az X cég bevétele a recesszió ellenére továbbra is
hetente hatszázmillió körül lehet. Egy tucatnyi tanácsadó - mind maga-
san képzett és gondolkodni képes, intelligens ember - egyetértőleg bólo-
gatott. Gondolj csak bele - hatszázmillió! Hetente\
Miközben Elisabeth kifejtette, hogyan kellene megoldani a tanács-
adók helyzetét, egy kicsit elgondolkodtam a számokon. Nem szóltam
semmit, mivel fogalmam sem volt az információ eredetéről. Igaz is lehe-
tett, de akár hamis is. Őszintén: nem tudtam. Miközben arra vártam,
36 THOMAS ERIKSON
hogy hivatalosan is elkezdődjön a megbeszélés, nekiláttam kiszámítani,

hogy a heti hatszázmillió mennyire jön ki egy évben - nem volt elég
s/éles a papír az eredmény leírásához.
A megbeszélés után választ kaptam a bennem felmerült kérdésekre.
T axiba ültem, épp a következő megbeszélésre tartottam, amikor a sofőr
bekapcsolta a rádiót. A hírekben bemondták, hogy az X cégnek becslé-
sek szerint heti nyolc-kilenc millió a jövedelme. Rájöttem, hogy Elisabeth
a hírekből szedte az adatot. De az is egyértelművé vált, hogy a heti nyolc-ki-
lenc millió sokkal reálisabb, mint az a hatszázmillió, amit ő említett.
De várjunk csak! Mi is történt valójában? Miért nem reagált senki?
A teremben meg sem próbálta senki megkérdőjelezni Elisabeth infor-
mációit. Vajon miért?
Azért, mert annyira meggyőzőnek tűnt! Határozott és összeszedett
volt az arckifejezése, a számok említésekor a legkevésbé sem remegett
meg a hangja.
A pirosak így működnek. Ha hisznek valamiben, akkor úgy adják az
emberek tudtára, mintha az lenne az egyedüli igazság. A rendet kedvelők
most talán úgy vélik, hogy ez csalás, hiszen már tudjuk, hogy az X cég
hetente nem hatszázmilliót, hanem csak nyolcmilliót keresett.
Nekem viszont meggyőződésem, hogy Elisabeth valóban elhitte azt,
amit mondott. Nyilvánvalóan valamit félreértett. Vagy talán nem törő-
dött a részletekkel. A lényeg: annyira meggyőzően hangzott, amikor kije-
lentette, hogy az X cég - hetente - kétévnyi jövedelmet kasszírozott be,
hogy mindannyian elfogadtuk.
Vagy, hogy egy jó barátomat idézzem: Ezt kétféleképp lehet megoldani
az én módszerem szerint, illetve rosszul
A többit magad is kitalálod...
CSAK A DÖGLÖTT HAL ÚSZIK AZ ÁRRAL

A pirosak úttörő szelleműek és erős akaratúak És ha már itt tartunk, miért
nem tesszük hozzá, hogy eredményorientáltak, valamint határozottak is.
IIIOMAS ERIKSON 37
Nekik nem elég, ha csak azt teszik, amit mindenki más. Az pedig, hogy
valami nehéz, számukra nem azt jelenti, hogy le kell tenni róla.
A pirosak nem félnek dönteni. Amikor mindenki más habozik, töp-
reng, és a kockázatokat mérlegeli, a piros meghozza a legvitathatóbb
döntést. A pirosak hajtóereje gyakran rendkívül erős. Ha elhatároztak
valamit, akkor teljes gőzzel kell haladniuk előre.
Rettenthetetlenségük okán olyasmit is meg mernek tenni, ami máso-
kat tétovázásra késztet. Ez gyakran olyankor derül ki, amikor eldurvul
a helyzet, és ők nem félnek meghozni a kemény vagy bonyolult döntése-
ket. Nem véletlen, hogy sok a piros vállalkozó. A jelenlegi gazdaságban
új céget indítani - különösen új üzleti ötlet alapján - nem gyáváknak
való műfaj. Nem árt, ha a hajtóerőt éppen a vezető képviseli. Az előre-
lépéshez erős szellem szükséges, annak felismerése, hogy a kockázatok
hozzátartoznak a hétköznapokhoz, és hogy kora reggeltől késő estig
keményen kell dolgozni - éveken keresztül. A pirosak ezt kezdettől fogva
átlátják, és egyáltalán nem riasztja őket.
Olyasvalaki re volna szükség, aki jól képvisel egy bizonyos ügyet a tár-
sasházban? Meggyűlt a bajotok az áramszolgáltatóval, aki szerint a mérő-
vel semmi gond? Esetleg az a vállalkozó, aki a tetőt javította, és beszerelte
az új liftet, trehány munkát végzett, és most nem vállalja a felelősséget? Te
magad telefonos ügyintézők és info@ kezdetű e-mail-címek falába ütkö-
zöl, és már éppen feladnád, amikor hirtelen eszedbe jut a második emeleti
szomszéd. Ő eléggé piros, nem? Nem ő volt az, aki a múltkori közgyűlésen
szembe mert szállni a közös képviselővel kedvenc témája, a szemétszállítás
ügyében? De igen, ő az.
Vond be a második emeleti fickót a folyamatba, és meglásd, mozgásba
lendülnek a dolgok. Talán motiválnod kell egy kicsit, elmagyarázva, hogy
ő is nyerhet rajta. El fogja indítani az ügyeket. És ezek jó eredménnyel
fognak zárulni. A slendrián vállalkozó újra felbukkan. A második eme-
leti fickónak pedig nem fog álmatlan éjszakákat okozni, ha valaki meg-
haragszik rá.
38 THOMAS ERIKSON
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a pirosak erősségei gyakran

igen erőteljesek. Rendkívül egyértelműen kommunikálnak, és a piros
magatartás felismeréséhez nem kell sokáig vizsgálódni. Természetesen
sok piros ember idővel megtanulta visszafogni magát, de ez rendszerint
nem tart sokáig. Ha szabadjára engedik őket, mindenképp tövig nyom-
ják a gázt...
SEMMIVEL SEM VOLT JOBB RÉGEN.

FELEJTSD EL, MÉGHOZZÁ GYORSAN!
A piros ember nem ragaszkodik az álláspontjához, ha meggyőzik arról,
hogy létezik jobb megoldás. Gyorsan vág az esze, és nem jelent számára
gondot, hogy felülvizsgálja a nézeteit. Ennek az az egyik előnye, hogy ha
nincsenek saját ötletei, nem veti el másokéit. Abból indul ki, hogy min-
dent érdemes szemügyre venni, ami előbbre viszi a dolgokat.
A döntések néha túl hamar születnek, de a folyamatos változtatási
szándék erőteljes dinamikát és rugalmasságot eredményez. Ha valami túl
régóta - mondjuk már több hete - nyugalomban van, a piros egyetlen
mozdulattal beindítja. Ez másokat zavarhat, ha viszont a piros embert
kérdezzük meg, miért változtatott azon, ami valójában jól működött,
lehet, hogy azt feleli: mert volt rá módom.
Persze vannak ennek árnyoldalai is. A pirosak másoknál hamarabb
belefáradnak az elért eredményekbe, és a környezetük nem tudja, mire
számítsanak. Mire a zöldek és kékek kezdenek hozzászokni az új szerve-
zethez, és úgy érzik, átlátják, hogyan kellene működnie, a pirosak már
a következő lépést vázolják.
Vajon ez jó vagy rossz? Szerinted?
ÖSSZEGZÉS A PIROS VISELKEDÉSRŐL

Nos, mit gondolsz? Ismersz piros embereket? Vannak ilyenek a környe-
zetedben? Ha alaposabban meg szeretnél ismerni néhány híres piros
embert, mindig beugorhatsz Donald Trumphoz, Arnold Schwarzeneg-
IIIOMAS ERIKSON 39
gerhez vagy Darth Vaderhez. De említhetjük Barack Obamát vagy akár

Teréz anyát is.
Igen, őt. Ha belegondolsz, Teréz anya mi mindent vitt véghez, ahhoz
milyen erő kellett, és kikkel kellett szót értenie - nevezetesen a világ
vezetőivel -, hogy elérje, amit akar, akkor te is biztos belátod, hogy rend-
kívül céltudatos és erőteljes személyiség volt. Jellegzetes piros profil.
40 THOMAS ERIKSON
§. FEJEZET
A SÁRGA VISELKEDÉS
HOGYAN ISMERD FEL AZT, AKI NEM KÉT LÁBBAL ÁLL A FÖLDÖN -
ÉS MIT TEGYÉL AZÉRT, HOGY VISSZARÁNTSD A VALÓSÁGBA?
Ki csinálja meg ezt a klassz munkát? Én benne vagyok!
Kijutottunk a Hippokratész szerinti szangvinikus típushoz. Milyen szi-
nonimák felelnek meg ennek a típusnak? Optimista, életigenlő, esetleg
szenvedélyes? Egyesek szerint a lehetőségek embere... mit gondolsz
erről? Mindenesetre mindezek kitűnően illenek a sárga viselkedésre.
K/.ek azok az emberek, akik rajonganak az életért, és akik mindig talál-
nak módot arra, hogy élvezzék is azt. Az élet egy buli, és a sárgák ezt
a lehető legjobban ki akarják használni. Őket az élteti, hogy jól érezzék
magukat, és szünet nélkül nevessenek. És miért is ne? Elvégre valahol
mindig süt a nap.
Ismersz olyanokat, akik akkor is a napfényt veszik észre, amikor min-
denki más sötét felhőket lát? Találkoztál már olyannal, aki akkor is tud
nevetni, ha hónapok óta egyetlen jó hírt sem hallani? Akkor egy sárga
emberrel találkoztál. Csodálkoztál már valaha egy bulin, hogy miért
csoportosul mindenki egy ember köré? Hát, a kör közepén egy sárga
ember áll, és szórakoztatja azokat, akik szórakozásra vágynak. A sárga
gondoskodik arról, hogy a hangulat a tetőfokára hágjon, és hogy min-
denki jól mulasson. Amikor viszont véget ér a vidámság, akkor továbbáll
egy másik helyre, ahol jobb a hangulat.
IIIOMAS ERIKSON 41
A sárga embert könnyű felismerni. Ő az, aki egyfolytában szövegel.

Ő az, aki kérdések feltevése helyett válaszokat ad. Gyakran olyan kérdé-
sekre is, amelyeket senki sem tett fel. Ő az, aki a kérdésre egy olyan sztori-
val felel, amelynek talán köze sincs a dologhoz. De ez nem is fontos, mivel
ő jó kedvre derít. Ezenkívül rendíthetetlenül pozitív attitűdje miatt nem is
tudsz rá sokáig haragudni.
Azt is merném állítani, hogy a sárgák népszerűbbek másoknál. Hogy
mondhatok ilyet? Nézd csak meg magad! A sárgák szórakoztatók, jó
hangulatot teremtenek, és mindig mulatságos dolgok történnek körü-
löttük. Tudják, hogyan keltsék fel és tartsák ébren mások érdeklődését.
Azt folyton éreztetik velünk, hogy fontosak vagyunk. Egyszerűen remek
hangulatot teremtenek.
Ugyanakkor a sárgák az érzelmek emberei is. A pirosakhoz hasonlóan
ők is szeretnek gyors döntéseket hozni, de azokat ritkán tudják észérvek-
kel alátámasztani. Valószínűbb, hogy azt felelik: Ezt éreztem helyesnek.
És valóban: a megérzéseket nem szabad alábecsülni. Egyes tanulmányok
szerint a megérzések gyakrabban helyesek, mint gondolnánk. De itt most
nem ilyen megérzésekről van szó, hanem olyan döntésekről, amelyek leg-
inkább azért születnek megérzésből, mert nincs mögöttük elég érv.
Van egy sárga nővérem. Annyira bájos, hogy soha egyetlen negatív
megjegyzést sem hallottam róla. Soha. Bármennyire részrehajló vagyok
is, tény, hogy nem találkoztam még olyannal, aki azonnal ne kedvelte
volna meg. Egészen rendkívüli képessége, hogy mindenkivel szót ért,
akivel csak dolga akad.
Marita sok szórakoztató dolgot mond. Ezek egy része annyira külö-
nös, hogy néha meg kell kérdeznem, hogy is gondolta. Többnyire nevetve
válaszol: Gondoltam? Nem gondoltam semmit!
Sok tekintetben felszabadító érzés elmenni hozzá és a férjéhez,
Leifhez. Az a szinte felfoghatatlan képességük, hogy mindenben meg-
látják a jót, annyira csodálatos, hogy bennem is felszabadítja a köny-
nyedséget. Náluk mindig vidám és jókedvű vagyok. Hosszú éveken át
42 THOMAS ERIKSON
töprengtem, mi lehet ennek az oka, és arra a következtetésre jutottam,

hogy a sárga viselkedés egyszerűen fertőző.
11 a azt mondom a nővéremnek: Úgy látszik, esni fog, azt feleli: Nem hiszem.
I'cciig éppen most ered el az eső, mondom, és kimutatok az ablakon.
I 'lsötétiilt az ég még mennydörgés is lesz. Igen, feleli erre, de aztán kisüt
ii nap! Várj csak, majd meglátod.
Aztán nevet. Megint. Miközben odakint minden nő a kertben tesz-
vesz, ő a kanapén ül, és végtelenül jól szórakozik. Én és a többiek pedig
kqiLelenek vagyunk megállni, hogy ne nevessünk vele együtt.
MINÉL TÖBBEN VAGYUNK, ANNÁL VIDÁMABBAK LESZÜNK,

ÉS A TE BARÁTAID AZ ÉN BARÁTAIM IS...
Azok, akiknek a viselkedésében sok a sárga vonás, a kapcsolatok lét-
rehozására összpontosítanak. Extrovertáltak, és rendkívül meggyőzőek
(uiluak lenni. Könnyen lelkesednek, elragadtatják magukat, és színesen
In-szélnek érzelmeikről másoknak, nemritkán vadidegeneknek is.
I sárgák bárkivel szóba elegyednek. Egyáltalán nem félénkek, a legtöbb

embert kedvesnek találják. Még az idegeneket is közelinek tartják: olyan
ismerősöknek, akikkel még nem volt alkalmuk megismerkedni.
jellemző észrevétel, hogy a sárgák nagyon pozitívak, mivel egyfolytában mo-

solyognak és nevetnek. És kétségtelenül ez a sárgák egyik legnagyobb erős-
ége. Optimizmusuk verhetetlen. Mások megjegyzéseire, miszerint a világ
.1 pokol felé halad, gyakran az a válaszuk: De milyen szép útközben a kilátás!
\ pirosakhoz hasonlóan a sárgáknak is rengeteg az energiájuk. A leg-

több dolog érdekli őket, és a sárgák a legldváncsibb emberek, akikkel
valaha találkoztál. Számukra minden, ami új, az izgalmas, és energiájuk
]o része arra megy el, hogy például új módszereket találjanak egy feladat
megoldására.
IIIOMAS ERIKSON 43
Mitgotidolsz, kik kapják a legtöbb karácsonyi képeslapot? A sárgák. Kiknek

szerepel a legtöbb ember a mobiljuk telefonkönyvében? Pontosan: a sár-
gáknak. Kiknek van a legtöbb Facebook-ismerősük? Látom, már érted:
a sárgáknak. Mindenütt vannak barátaik, és zseniálisan tartják a kapcsola-
tot minddel, hogy ekképpen is tájékozottak maradjanak. A sárgák ugyanis
tudni akarják, hogy mikor mi történik. Részt akarnak venni az események-
ben, és gondjuk van rá, hogy minden egyes bulin ott legyenek.
többnyire ilyennek látják magukat:
Lelkes
M Elragadó Meggyőző
1
Extrovertált Inspiráló Optimista
M fc mk
Rugalmas • Nyitott Kreatív
J k
Spontán
II Könnyed Kommunikatív
Úgy látom, máris nagyon lelkesít a dolog. Nézzük hát meg alaposabban
a részleteket!
HÁT NEM FANTASZTIKUS? IMÁDOM!

Ha valami jellemző a sárga viselkedésre, akkor az a határtalan optimiz-
mus és lelkesedés. Jókedvüket kevés dolog tudja hosszú távon elrontani.
A sárgák egész lénye egyvalamire irányul: a lehetőségek és a megoldások
megtalálására.
A sárgákat Hippokratész szangvinikus típusnak nevezte, ami nyelvileg
egyszerűen optimistát jelent. Tulajdonképpen semmi nem okoz problémát
számukra. Minden megoldódik. Mintha nem tartozna ide, hogy a világ
éppenséggel tele van gondokkal és bajokkal. A sárgák rendíthetetlen
44 THOMAS ERIKSON
l'O/itivitással örvendeztetik meg a környezetüket, gyakran vidám felkiál-

l .1 sokkal és szórakoztató viccekkel.
Nem tudom megmondani, honnan származik a sárgák energiája, de
minden esetben arra irányul, hogy jól érezzék magukat, és hogy együtt
k gyenek másokkal. Mindenkit be kell vonni, és a sárga ember senkinek
sem hagyja, hogy lógassa az orrát.
Micke, egy jó barátom sárga típus, és az élete az átlagosnál több meg-
próbáltatást tartogatott számára. Elhagyta a felesége, a gyerekeinek prob-
lémái voltak az iskolában, és többször is elveszítette a munkáját, mivel
1 munkáltatói csődbe mentek. A számát sem tudom, hányszor karam-
bi ilozott, hányszor törtek be hozzájuk, és lopták el értékes tárgyait. Néha
ilig merem felvenni a telefont, ha látom, hogy ő hív. Őszintén szólva
Micke a legpechesebb ember, akivel valaha találkoztam.
Ám az a különös benne, hogy mindez a jelek szerint sosem szegi ked-
vel. Természetesen elszomorodik, amikor a gondok jelentkeznek, d j úgy
líinik, képtelen sokáig levert maradni. Szinte mindig pezseg és zsizseg.
Kmlékszem egy esetre fiatal korunkból. Éppen akkor vásárolt meg
egy öreg Alfa Rómeót: egy kétüléses, kétajtós kocsit, amely erősen rozs-
tl isodott - már az is csoda volt, hogy nem esett szét. Micke egy pár hétig
i írhatott a kocsival, amikor nekiütközött egy lámpaoszlopnak, és nem
hírt kimászni a vezető oldali ajtón. Utólag aggódva faggattam arról, mi
loi lént, és hogy megsérült-e. Mit felelt erre?
Minden rendben ment! Hiszen volt még egy ajtó!
AZ OPTIMIZMUSTANÁCSADÓ ÚJRA LESÚJT. AZTÁN MEGINT

M ivei a sárgák ennyire pozitívak és vidámak, sok örömöt és melegsé-
gc l árasztanak a környezetükben is. Fékezhetetlen optimizmusuk révén
hatékonyan törnek le minden ellenállást.
És ki tudna haragudni, ha valaki folyton a kedvező mozzanatokat
t ineli ki? Hogyne inspirálna bennünket egy olyan ember, aki nem haj-
landó félig üres, csak félig teli poharakat látni?
IIIOMAS ERIKSON 45
Az egyik ügyfelem, Marianne, egy gyógyszercég értékesítési igaz-

gatója. Lassan küzdötte fel magát a cégen belül az úgynevezett sza-
márlétrán. Főnökei és kollégái egyetértenek abban, hogy sikereit
egyetlen dolognak köszönheti: annak a képességének, hogy inspirálja
környezetét.
Néhány alkalommal beültem vele az üzletkötőkkel tartott megbeszé-
lésekre. Magamat is elég jó motiválónak tartom, de amikor Marianne
beindul, megemelem a kalapom. Néhány perc alatt megemelkedik a pla-
fon, és ha arra kérné az üzletkötőket, hogy ugorjanak ki az ablakon, való-
színűleg megtennék. Az ötödik emeletről is. Marianne szájából ugyanis
minden olyan nagyszerűnek hangzik.
Jó ötlet kiugrani az ablakon! Meg tudjuk csinálni. Ugorjunk!
A csoport pedig habzás nélkül utánaugrik. Marianne egészen egye-
dülálló abban, hogy optimizmusával és derűlátásával nagy tettekre ösz-
tönzi az embereket - egyszerűen azáltal, hogy a negatívumokat nem
láttatja velük. Puszta inspiráció révén elképzelhetetlen szintre emeli az
emberek önbizalmát.
Egyszer láttam, hogyan kezelt egy dühös ügyfelet, akivel állítása sze-
rint nem megfelelően bánt a cég. Mint kiderült, Marianne számára ez
nem okozott gondot. Pusztán azzal, hogy folyamatosan mosolygott az
ügyfélre, és nem figyelt oda negatív megjegyzéseire, a férfi dühét halvány
mosollyá, majd hangos nevetéssé változtatta. Hogy miképp csinálta? Azt
hiszem, ő maga sem tudná megmagyarázni a folyamatot. Egyszerűen
természetesen jött belőle.
Ml TÖRTÉNIK, HA MINDENT MEGFORDÍTUNK?

Nem létezik náluk találékonyabb; akkor is meglátják a megoldást, ami-
kor senki más nem. Egyedülálló képességük, hogy addig csűrik-csavar-
ják a dolgokat, amíg tovább nem tudnak lépni. Röviden szólva: mindent
a feje tetejére állítanak. A hagyományostól eltérően gondolkodnak.
Nevezzük, ahogy akarjuk: gondolkodásuk nem sablonokat követ.
46 THOMAS ERIKSON
Minden gyorsan zajlik: a sárga ember fürge észjárású, ezért néha

nehéz követni. És időnként még nekik is gondot okoz elmagyarázni,
hogy a nemritkán vad ötleteikkel mi is a céljuk.
Egy jó barátom, Rob szereti az otthonát szépítgetni. Minden érdekli,
,i m i a lakberendezéssel vagy kerttervezéssel kapcsolatos. Gyanítom, hogy
i ilkon jobban szeretne teljes munkaidőben lakberendezéssel foglalkozni,
mintsem a tényleges munkájával.
Magam is láttam, de mindenekelőtt a feleségétől hallottam, hogy
megy ez náluk. Rob körbesétál a kertben. A felesége eközben elkezd szá-
molni tíztől visszafelé. Ez mindig bejön. Mire héthez ér, Rob megszólal:
/ )nígám, van egy ötletem.
Azt hiszem, ennek több oka is van. Egyrészt Rob képekben gon-
dolkodik. Egyszerűen „látja" maga előtt a dolgokat, jóval azelőtt, hogy
létrejönnének. Másrészt merész: nem fél kipróbálni új dolgokat. Vagy
beszélni róluk - rendszerint már az ötletek felfedezésével egy időben.
Én is dolgoztam egy sárga típusú emberrel, aki nem tudott úgy
,ii menni az utcán, hogy ne jusson eszébe néhány igazán elgondolkodtató
u/.leti ötlet, csak azáltal, hogy körbenézett. Hogy ez miképpen lehetséges?
Nem tudom. Hosszú ideig kérleltük, hogy írja össze a javaslatait, ami pedig
ezután történt, arra a hiányosságokról szóló fejezetben még visszatérek.
A sárga embert az is segíti, hogy voltaképpen nem ismer korlátokat.
Amikor alkot valamit, bátran kilép a megszokott keretekből. A keretek
egyébként korlátot jelentenek, a sárgákat azonban ez nemigen zavarja.
Meggyőző bizonyítékok igazolják, hogy a sárga emberek fel sem fogják,
I iogy léteznek határok.
Ha új javaslatokhoz vagy ötletekhez segítségre van szükséged - for-
dulj az általad ismert legsárgább emberhez. Ha elakadtál a gondolkodás-
ban, új szemszögből szeretnél megvizsgálni egy régi problémát - beszélj
egy sárgával. Nem biztos, hogy a felvetődő ötletek egyszersmind kivite-
lezhetők is - a realizmus nem szerepel a sárgák térképén -, de az egyik-
ből kialakulhat a másik, és máris találsz valamit, ami működik.
HIOMAS ERIKSOM 47
HAVAT ELADNI A PINGVINEKNEK, HOMOKOT A BEDUINOKNAK...

Hatalmas energiájuknak és optimizmusuknak köszönhetően a sárgák na-
gyon meggyőzőek tudnak lenni. Könnyen magukkal sodorják az embert,
mivel lehetőségeket és megoldásokat látnak ott, ahol mások csak akadályokat.
Azt mondják, van különbség a meggyőzés és a rábeszélés között, és sok
sárga ember bizony néha átlépi a kettő közötti határt. Ám gyakran minden
rendkívül jól hangzik. A sárgák igazi mesterei annak, hogy a nyelv segítsé-
gével megnyerjék maguknak az embereket.
Ha már a nyelvnél tartunk: amint azt a Testbeszéd című fejezetben is
leírom, a legtöbb sárga intenzíven és sokféleképpen gesztikulál. Ez pedig
azt eredményezi, hogy erőteljes benyomást hagynak bennünk.
De ez náluk nem csak az energián és az akaraton múlik. A sárgák
kifejezésmódja máris meggyőz bennünket. Nemritkán képszerűen
beszélnek, ezért a halláson kívül más érzékszerveinkre is hatnak. Ami
pedig gyakran az egész testben érezhető benyomást kelt.
A sáigák között sokan - tudtukon kívül - kitűnő szónokok Ösztönösen
érzik, hogy ethoszuk, az üzenet hordozója ugyanolyan fontos, mint maga
az üzenet. Ezért ügyelnek arra, hogy hozzád mint egyénhez közel jussa-
nak. Sok esetben úgy, hogy odalépnek, és kezet ráznak veled. Személyesen
váltanak veled néhány szót. Éreztetik veled, hogy fontos vagy.
Állítólag Bili Clinton elnök zseniális volt ebben. Az emberek már
a puszta jelenlététől is rendkívül elismertnek és megbecsültnek érez-
ték magukat. Azzal a fajta kisugárzással rendelkezett, amely sok sárga
embernél természetes. Láthatóan érdekelte a másik ember, és tehetsége
volt ahhoz, hogy azokat a kérdéseket tegye fel, amelyektől a másik való-
ban fontosnak érezhette magát. (Hogy végül ez vezetett-e a sliccproblé-
mához, azt nem tudom, de az egy másik történet.)
EGY CSOMÓ EMBERT ISMEREK. IGAZÁBÓL MINDENKIT

Ha a sárgáknak nem engedik meg, hogy ápolják a kapcsolataikat, lassan,
de biztosan elsorvadnak és meghalnak. Elismerem, ez talán túlzás, de
48 THOMAS ERIKSON
gondolj bele: már a sárga viselkedés meghatározásában is szerepel a kap-

csolatteremtési képesség.
A sárga vonzereje az inspirációban rejlik. Egész egyszerűen inspirál-
lak a környezetüket, aminek a legjobb módja a kapcsolatépítés. A sárga
ember tudja, hogy az üzleti életben a kapcsolatok kiemelkedően a leg-
loniosabbak. Ha az ügyfeled egyáltalán nem ismer, nehéz dolgod lesz
liannerre is elindulni.
A sárgák mindenkit ismernek. Mindenki másnál több ismerősük
van. Mindenkit kedvelnek. A sárga embernek nem kell különösebben jól
ismernie valakit ahhoz, hogy a barátjának nevezze. Rájuk valóban érvé-
nyes az újtestamentumi fordulat kifordított igazsága, vagyis: aki nincs
i < liink, ellenünk van helyett: aki nincs ellenünk, az velünk van. Ne feledd
.i/l sem, hogy amikor a pirosak megkérdezik, mit kell csinálni, a sárgákat
valószínűleg az érdekli, ki fogja csinálni. A közös vállalkozás szempont-
éiból ez döntő jelentőségű. Ha a csapat vagy a csoport nem működik,
a sárga nem fogja jól érezni magát benne. Ahhoz, hogy érvényesüljön,
működő kapcsolatokra van szüksége.
ÖSSZEGZÉS A SÁRGA VISELKEDÉSRŐL

M i i gondolsz? Találkoztál már valaha igazán sárga emberrel? A világból
Ismert példa az ifjabb George Bush. Aranyköpéseit megőrzi a történe-
U m, pedig csak szabadon, tiszta szívből beszélt. És ki felejtené el, hogy
egy csúcstalálkozó közepén nekiállt Angéla Merkel vállát masszírozni?
I n e mondanám, hogy teret ad a spontán ötleteknek. Tele van az inter-
néi az elszólásaival, de a sárgákkal már csak így van. Valósággal ontják
magukból az aranyköpéseket.
Egyértelmű sárga vonásokkal rendelkezik például Steve Martin, Jim
( nrey és Han Solo. Próbálj csak meg a szavukba vágni...
I I I O M A S ERIKSON 49
6. FEJEZET
A ZÖLD VISELKEDÉS
AKIK MIATT OLYAN NEHÉZ VÁLTOZTATNI A DOLGOKON.

ÉS HOGYAN LEHET MEGKERÜLNI ŐKET?
Hogy is kéne ezt? Ugye, nem sürgős?
A /öld típusú ember a leggyakoribb, így gyakorlatilag mindenütt talál
I',D/hatsz vele. A legegyszerűbben úgy magyaráznám el, ki is ő valójában,
li.i az összes szín atlagaként határoznám meg. Ezt ne negatívumként fogd
lel, csak gondold végig, mivel jár. Míg a pirosak stresszes teljesítmény-
hajhászok, a sárgák kreatív bulikirályok, a kékek pedig maximalista
I xcel bajnokok, a zöldek kiegyensúlyozottabbak. A fenti szélsőséges
személyiségvonásokat kitűnően kiegyensúlyozzák. Hippokratész fleg-
matikusnak nevezte ezt a típust. Az aztékok földembernek hívták őket.
A Microsoft Word szinonimái szerint: egykedvű, közönyös, halvérű,
unott, közömbös, érdektelen, szenvtelen.
1.7, csak ténymegállapítás: nem lehet mindenki szélsőséges, különben
semmire sem mennénk. Nem lehet mindenki vezetőtípus, hiszen akkor
nem lenne kit vezetni. Nem lehet mindenki kedélyes szórakoztató, hi-
szen akkor nem lenne kit mulattatni. Ha pedig mindenki pedáns ellenőr
lenne, nem lenne mit ellenőrizni.
I '.z azt jelenti, hogy a zöldek nem úgy emelkednek ki, mint a többiek -
ami viszont nyugalmat biztosít egy-egy helyzetben. Míg a piros és a sárga
,i legmagasabb fordulatszámon jár, a zöld jóval nyugodtabb tempót diktál.
IIIOMAS ERIKSON 51
Miközben pedig a kék leragad a részleteknél, a zöld inkább azt próbálja

kideríteni, hogy melyik a jó irány.
Ha van zöld barátod, ő sosem feledkezik meg a születésnapodról.
Nem fog irigykedni a sikereid miatt, továbbá nem fogja elvenni előled
a teret a saját sztorijaival. Nem próbál meg lepipálni, és nem hajszol és
nyaggat folyton az egyre újabb és szigorúbb elvárásaival. Ha hasonló
helyzetbe kerültök, nem a vetélytársat látja benned. Nem veszi át az irá-
nyítást, ha nem kap rá felhatalmazást. Nem fog továbbá...
Egy pillanat - fút át talán az agyadon. Egy csomó mindent nem csi-
nál. De akkor mit csinál?
Nem vitás, hogy a zöldek passzívabbak a többieknél. Nem annyira
motiváltak, mint a pirosak, nem annyira leleményesek, mint a sárgák,
és nem annyira rendezettek, mint a kékek. Egyszerűen olyanok, mint
a legtöbb ember.
Éppen ezért könnyű velük. Engedik, hogy önmagad légy. Nincs sok
elvárásuk, és fölöslegesen sohasem lármáznak. A zöld vonásokkal ren-
delkező gyermekekre mondják, hogy angyalok. Esznek, amikor kell,
alszanak, amikor kell, és megírják a leckét, amikor kell.
De nem csak ennyiről van szó. A zöldek nem sértenek meg másokat,
egyáltalán senkit sem akarnak bántani, és nem tiltakoznak, ha a főnök
furcsa döntést hoz. (Nyilvánosan legalábbis nem. A kávéautomatánál
más lehet a helyzet, de erről majd később.) Többnyire a beilleszkedésre
törekszenek, ami kiegyensúlyozottabbá teszi őket. Kitűnően meg tudják
nyugtatni például az ingerült sárgákat. És ügyesen felmelegítik a kékeket,
akik időnként kissé ki tudnak hűlni.
Rendszeresen összejárunk egy családdal, amelyben a férj sárga, szíve-
sen szerepel és kerül a középpontba, vicces játékokat talál ki, és ha lehet,
minden kérdést maga válaszol meg. Mi, a többiek vagyunk a közön-
sége, ő pedig sosem hagyja el a színpadot. A felesége zöld. Nyugodt,
összeszedett és végtelenül laza. Miközben a férje (szintén középkorú)
körbe-körbe ugrándozik és ökörködik, ő nyugodtan üldögél és nevetgél.
52 THOMAS ERIKSON
I .egalább annyira jól szórakozik, mint a többiek. Ha megkérdezik tőle,

hogy nem fárasztja-e néha a férje idétlenkedése, nyugodtan válaszol: de
hiszen olyan jól szórakozik.
Ez jellegzetesen zöld vonás. A zöldek rendkívül toleránsak mások eltérő
viselkedésével szemben. Kezd tisztulni a kép? A zöldek azok, akikre talán
nem is szoktál gondolni. Azaz: a többség.
NÉHÁNY EGYSZERŰ VONÁS

A zöldek a kedvesség mintaképei. Ha egy segítő kézre van szükséged, rájuk
számíthatsz. Kifejezett kapcsolatemberek, akik minden tőlük telhetőt elkö-
vetnek egy kapcsolat megmentéséért. És egy életen át energiát áldoznak rá.
Számon tartják a születésnapodat, a férjedét, a feleségedét, a gyerekeidét
stb. Nem lepne meg, ha azt is tudnák, mikor született a macskád.
Általános észrevétel, hogy a zöldek figyelnek oda a legjobban az emberre,

és ez igaz is. A zöld embert mindig jobban érdekli más, mint saját maga,
es ha véletlenül mégis érdekelné saját maga, álmában sem akarná kimu-
latni. Zöldekkel meglehetősen gyakran találkozni a közszférában, ahol
nem a saját hasznukat lesik, hanem másokon segítenek.
Kitűnő csapatjátékosok is egyben. A csapat, a csoport, a család mindig az

egyén elé kerül, és hozzáteszem, hogy a zöldekből álló társadalom min-
dig gondját viseli a betegeknek és az elesetteknek. A barátot nem hagy-
jak cserben, bármikor fel lehet hívni őket. A vállukon mindig kisírhatja
magát az ember.
A változás nem a legerősebb oldaluk, bár számukra az sem teljesen ide-

gen. Ha motiválni tudod őket, és elegendő időt hagysz nekik, a zöldek is
hajlandóak kipróbálni új dolgokat. De ami most van, azt ismerjük - azt
viszont nem, hogy mi lesz. Hogy úgy mondjam: a fű nem szükségsze-
rűen zöldebb a szomszédban.
IIIOMAS ERIKSON 53
A ZÖLDEK többnyire ilyennek látják magukat:
Nyugodt Megbízható
Figyelmes Türelmes
Kiszámítható Csapatjátékos
Tapintatos Gondoskodó Megértő
Ugye, jól hangzik? Nézzük most meg részletesebben!
A LEGJOBB BARÁT A VILÁGON!

Amint már mondtam, a zöldek természetükből fakadóan barátságos embe-
rek. Amikor azt mondják, hogy őszintén aggódnak érted, biztosra veheted,
hogy álmatlan éjszakáik vannak miattad. A sárgákhoz hasonlóan kapcsolat-
emberek. A zöldek mások iránti érdeklődése mindig valódi és igazi.
Ha egy csoportban valaki felteszi a kérdést, hogy tud-e valaki segí-
teni, a zöld nem rohan hanyatt-homlok előre, azt kiáltva: Majd én! Előbb
körülnéz, és ha senki más nem jelentkezik, akkor ő megteszi. Hogy miért?
Mert nem akar cserben hagyni. Tudja, hogy rosszul éreznéd magad, ha
nem segítenének neked, és akkor is a barátja segítségére siet, ha máskü-
lönben passzív maradhatna.
Még mindig emlékszem arra a fiatal nőre, akivel egy tanácsadó cég-
nél dolgoztam az évezred elején. Maja bizonyára egy kicsit kék is volt, de
elsősorban zöld. A problémája nyilvánvaló volt: amikor valaki segítséget
kért, ő máris ugrott. Minden egyes alkalommal.
Az íróasztala alig látszott a sok munka alatt, de végül mindent meg-
oldott. Mindig bízhattunk a segítségében, és abban is, hogy elintézi, amit
54 THOMAS ERIKSON
6. FEJEZŐ A ZÖLD VISELKEDÉS
mi elfelejtettünk. A recepcióba ültettük be, mivel így az új ügyfeleket

<_ loször az ő kedves és meleg mosolya fogadta. Sosem feledkezett meg
a kávéról, megigazítgatta a kanapé párnáit, számon tartotta, hogy mióta
varakoznak az ügyfelek.
Maja figyelmét sosem kerülték el a születés- és névnapok sem -
meg a házastársaké és a gyerekeké sem. Rendszeresen küldött diszkrét
e maileket, amelyekben emlékeztetett bennünket, stresszes tanácsadó-
kat, hogy a családunkkal is foglalkoznunk kell. Persze mi is odafigyel-
tünk rá, de kedvessége és figyelmessége révén még közelebb éreztük őt
magunkhoz. Mindez természetes volt számára, és amikor kértük, hogy
magával is foglalkozzon, szinte megsértődött. Rólunk akart gondos-
kodni, egyszerűen ettől érezte jól magát. Nyilván mindennek vannak
licitárai, és Majánál mindig is fennállt a veszélye annak, hogy valaki visz-
s/aél a jólelkűségével.
Az asztalnál ülve felvetődik a kérdés, hogy kér-e még valaki kávét.
Míg a más színűek valószínűleg üres bögréjüket a kávégéphez viszik,
«i zöld odahozza az egész kannát, hogy töltsön mindenkinek.
Mindenkivel jóban akar lenni, ezért még annak is próbál segíteni,
akit nem kedvel különösképpen. Különben - mint tudjuk - veszekedés
lehet belőle.
A legtöbbekről jót feltételez. És bizalommal fordul mások felé - oly-
kor megtörténik, hogy ez rosszul végződik, de ez is inkább a környeze-
terői árul el valamit, mintsem a zöld emberről. Ő olyan jóindulatú, hogy
ülőnként vissza is élnek a jóságával.
Az egyik barátom, Lasse, ilyen igazi, testi-lelki jó barát. Nem számít,
hogy mennyi a dolga, ha valakinek segítségre van szüksége, ő azonnal ott
terem, és segédkezik. És mások teendőit végezve néha a saját feladatairól
is megfeledkezik.
Hétvégén a gyerekeket - a sajátjait és másokét - szállítja, ahová kell.
Segít másoknak költözködni, kérés nélkül is kölcsönadja a szerszá-
mait. Ha az ember felhívja, hogy kipanaszolja magát, meghallgatja, és
6. FEJEZET AZOLDVISELKEDES
bármikor meghív egy kávéra, még ha éppen ő vágyna is egyre. Ez persze

rengeteg idejét felemészti, de a zöld ember élvezi ezt.
HA AZT MONDTA, HOGY ELINTÉZI, AKKOR ÚGY IS LESZ

Ha a zöld ember kijelenti, hogy elvégez egy adott feladatot, biztosra
veheted, hogy el is végzi. Amennyiben rajta múlik, hogy teljesíti-e, akkor
teljesíteni fogja. Nem a lehető legrövidebb idő alatt, de körülbelül akkor
fog felbukkanni az inboxodban az anyag, amikorra vártad. A zöldek
nem akarják, hogy azon kapják őket, hogy nem teljesítenek, mivel azzal
másoknak okozhatnak gondot. És minthogy jó csapatjátékosok, semmi
olyat nem akarnak tenni, amivel a csapatot hozzák zavarba. A csapat az
én elé sorolódik, és jelentheti a céget, a csoportot, a focicsapatot vagy
a családot. A zöldek számára természetes, hogy mindenki másra odafi-
gyeljenek, és meggyőződjenek a hogylétükről.
Vitatható, hogy a zöldekkel miért működnek ilyen jól a dolgok. Néha
egyszerűen arról van szó, hogy nem szeretik a konfliktusokat. Többnyire
azonban az a szándék vezérli őket, hogy a környezetüket boldognak és
elégedettnek lássák Ha meg tudnak örvendeztetni egy jól elvégzett
munkával, akkor meg is teszik. A másoknak való megfeleles a zöldeknél
hajtóerővé vált. Magától jön, és nem igényel erőfeszítéseket. Ráadásul
mindezt nagy-nagy nyugalommal teszik, ami a környezetük stressz-
szintjét is csökkenti.
NEM AKARUNK KELLEMETLEN MEGLEPETÉSEKET,

JŐ ELŐRE TUDNI, HOGY Ml FOG TÖRTÉNNI
A zöld emberről tudod, hol találod meg. Ha beállítottad egy sarokba,
biztosra veheted, hogy ott is marad. Egyes szervezetekben alapelvárás,
hogy bízni lehessen a munkatársakban, viszont a kreativitás és a lele-
ményesség nem tartozik a leginkább kívánt tulajdonságok közé: olyan
emberekre van szükség, akik értik, miben áll a munka, és azt egy rakás
nem kívánt, önálló kezdeményezés nélkül el is végzik.
56 THOMAS ERIKSON
Ilyenkor zöldeket vesznek fel. Ők alkotják azt a stabil magot, amely

megcsinálja, amit mondanak neki. Nincs bajuk a parancsok elfogadásá-
val - mindaddig, amíg kedvesen fogalmazzák meg őket. Akkor érzik jól
magukat, ha érzik a stabilitást, és bizonyos kiszámíthatóságot tapasztal-
nak a munkahelyen. Vagy otthon. Vagy a társasházi lakóközösségben.
Vagy a fociklubban.
Gondolj magadra! Amikor odakint kemény szelek fújnak - akár gazda-
sági visszaesésről, akár új főnökök érkezéséről van szó a csoporton belül
.1/ összes lehetséges érdekes viselkedést láthatjuk. A pirosak természetesen
oda sem figyelnek az üzenetre, hanem elrohannak, és azt teszik, amit sze-
rintük tenni kell. Ha éppen nem ordítják le a vezetést, mivel egyáltalán
nem tetszik nekik a döntés. A sárgák haladéktalanul heves vitákba bocsát-
koznak, és a történtekről alkotott véleményüket mindenkinek kifejtik, aki
l sak él és mozog. Ők munka helyett lámpaoltásig vitáznak A kékek letele-
pednek, és félmillió kérdést fogalmaznak meg, amelyekre még senki nem
ismeri a választ.
És a zöldek? Hogyan viselkednek? Ők morognak. Ha a vezetés-
nek sikerült úgy intéznie, hogy a biztonságérzetüket ne veszélyeztesse
komolyan, zsörtölődés nélkül teszik tovább a dolgukat. Mennek tovább,
amerre a forgalom halad. Fölösleges sok szót fecsérelni rá. Jobb folytatni,
amit elkezdtünk. És ez tényleg megkönnyíti a dolgokat. Később még
visszatérek rá, hogyan lehet a zöldeket irányváltásra késztetni; minden-
esetre, ha arról van szó, kitűnően kezelhető szinten tartják a hangulatot.
Mindig tudhatod, ez az ember hogyan válaszol bizonyos kérdésekre,
mivel nem gyakran változtatja az álláspontját.
Néhány évvel ezelőtt Greger coacha voltam. Greger éveken át ügy-
vezető igazgatóként dolgozott egy irányítócsoporttal, amely részben
/öld középvezetőkből állt. Űj ötletek bevetésekor szeretett játszani egy
kicsit. Kis cetlikre előre felírta, melyik személytől milyen válaszra számít.
Anna: nem. Stefan: igen. Bertil: talán. Minden alkalommal bejött. Greger
ismerte őket, és tudta, hogyan reagálnak majd a javaslataira.
Ez sárgákkal sosem sikerülne. Ők még maguk sem tudják, hogyan

reagálnak, amikor ott elöl kinyílik az a nagy ajtó. Izgalmas - persze, az.
De hosszú távon megterhelő a környezet számára. Zöld munkatársak
mellett viszont nem kell aggódnod.
KICSODA? ÉN? ÉN NEM VAGYOK FONTOS. FELEJTS EL!

FIGYELJ INKÁBB A TÖBBIEKRE!
A zöld egyén számára mindig a csoport az első. A csapat előbbre való az
énnél. Ezt ne felejtsd el! Ez alapvető igazság a zöldek számára, és célszerű
nem túlságosan megkérdőjelezni. A munkacsoport, a csapat, a klub vagy
a család a zöld ember számára egyaránt fontos. Gyakran saját igényeiről
is lemond, ha a csoport megkapja, amire szüksége van.
Most talán arra gondolsz, hogy a csoport is emberekből áll, és ha
minden egyes egyén igényeit kielégítik, akkor a csoport egésze is jól érzi
majd magát. Előfordulhat, de a hangsúly mindig is a közösségen lesz,
nem pedig az egyénen. A zöld megközelítés szerint, ha a csoport jól van,
az egyének is jól érzik magukat.
Ebben szerepet játszik a zöldek mérhetetlen figyelmessége is: a kör-
nyezetükben mindenkire tekintettel vannak Néha többek között ezért
nehéz egyértelmű választ kicsikarni a zöld emberből, mivel mindenki
másnak egyaránt próbál megfelelni.
Hadd meséljek el egy meglehetősen szemléletes történetet. Évekkel
ezelőtt egy vasárnap felhívott telefonon egy kollégám, Kristoffer, akit
tulajdonképpen nem ismertem igazán jól. Néhány hónapja dolgoztunk
együtt, és nem igazodtam még el rajta.
Amikor tehát felhívott azon a vasárnap délelőttön, meglepetten vet-
tem fel a telefont. Láttam, hogy ki hív, de fogalmam sem volt, mit akar-
hat ilyenkor. Vidáman üdvözölt, és megkérdezte, mit csinálok éppen.
Akkoriban vettem új házat, azt újítottam fel éppen. Kristoffer persze meg-
kérdezte, mit terveztem arra a vasárnapra, és pontosan emlékszem, azt
feleltem, hogy aggaszt a kazán. Tél eleje volt. A hőmérséklet fagypont alá
58 THOMAS ERIKSON
cselt, és az egyik keringetőszivattyú nem működött rendesen. Közelgett

•i tél, és azon töprengtem, vajon hogy fogja bírni a kemény fagyokat.
Zöld típus lévén KristofFer egy sor kérdést tett fel, majd jó tanácsok-
kal is ellátott. Elmondta, hogy korábban neki is hasonló kazánja volt,
ezenkívül ismer egy szerelőt, aki talán rá tudna nézni a szerkezetre.
Természetesen érdekelt a dolog. Elbeszélgettünk egy darabig, és egyre
kíváncsibb lettem, vajon igazából miért hívott fel.
Megkérdezte, hol lakom. Megmondtam a címet, mire megígérte,
liogy felírja egy papírra, és odaadja az ismerős szerelőnek. Aztán csak
ugy mellesleg megkérdezte, nem terveztem-e, hogy aznap bemegyek
a varosba. Húsz kilométerre laktam az irodától, és azon a vasárnapon
nem szándékoztam dolgozni. Ezt meg is mondtam Kristoffernek.
Még egy darabig beszélgettünk, majd kerek perec megkérdeztem
lole, mit akart valójában. Erre kibökte, hogy az iroda előtt áll egy szál
pólóban, kizárta magát, amikor leszaladt ebédért. A hőmérőre pilla itat-
tam. Mínusz két fok volt, szállingózott a hó. Már legalább tizenöt perce
beszélgettünk. Kocsiba ültem, és megmentettem a fagyhaláltól.
Mindenki más fontosabb. A zöld ember egyszerűen sosem kér semmit.
PONTOSAN ÉRTEM, AMIT MONDASZ

Azt mondják, a zöldek introvertáltak, azaz csak a belső világuk aktív,
lízt azt jelenti, hogy csupán azért, hogy beszéljenek, nem beszélnek. Ha
.1/ ember csendesebb a környezeténél, természetes, hogy nyitva tartja
a fülét. A zöldek pedig figyelnek. Érdekled őket, ahogy az ötleteid is.
Tényleg odafigyelnek arra, amit mondasz. Ellentétben a pirosakkal,
akik csak akkor figyelnek, ha valamit nyerhetnek rajta, illetve a sárgák-
kal, akik egyáltalán nem figyelnek (még ha ezt alapvetően tagadják is),
a zöldek meghallgatják, amit mondasz. Valóban van fülük az emberi
problémákra. Nem biztos, hogy megoldási javaslatokkal tudnak szol-
gálni, de nem eresztik el a fülük mellett, amit mondasz. Ezt ne keverd
össze az egyetértéssel, sem a megértéssel!
IIIOMAS ERIKSON 59
Valószínűleg eddig megpróbáltad összerakni a kirakós játék elemeit.

Hová illeszkednek a különböző színek? Milyen munka felelhet meg az
egyiknek vagy a másiknak? Ezek természetes kérdések, még ha nem
is léteznek egyszerű válaszok. Amikor különböző szervezeteknél ilyen
kérdésekkel foglalkozom, gyakran felvetődik, hogy vajon a pirosak és
a sárgák-e a jó üzletkötők. Minden bizonnyal ők. A zöldekről azonban
sokszor megfeledkeznek. Az üzletkötőknek azt tanítjuk, hogy kevesebbet
beszéljenek, és figyeljenek jobban arra, amit a vevő mond - márpedig
a zöldek természetükből fakadóan ezt teszik.
Néhány évvel ezelőtt dolgoztam coachként egy üzletkötő, Helena
mellett. Zöld volt, és rendkívül szelíd. A többség nem értette, hogyan
boldogul ebben a kemény szakmában. Nekem viszont van egy elmé-
letem. Helena egyszer arról mesélt, hogy egy kemény konszernigaz-
gatóval kellene találkoznia, akit mindenki nagyon tisztel. A cégnél
senkinek sem sikerült eladnia neki semmit, de Helena némi coachingot
követően úgy döntött, tesz egy próbát. És sikerült is egyeztetnie egy
találkozót vele.
Már az étterem előtt egymásba ütköztek. A komor konszernigazgató
a hatvanas évekbeli amerikai kocsiján gördült be a parkolóba. Az autó
szépen ragyogott, és nyilvánvalóan nagyon különleges volt. Helena csak
annyit tudott mondani: wow\
Szereti a kocsikat? kérdezte az igazgató, még mielőtt bemutatkoz-
hattak volna egymásnak. Helena bólintott. A férfi aztán mesélt neki
az autóról, arról, hogy mennyit költött a felújítására, a lakkozásról,
a felnikről és a motorról. Megmutatta neki, hogy néz ki a motorház-
tető alatt, Helena pedig csak hümmögött és bólogatott, azt remélve,
hogy a férfi nem tesz fel kérdéseket, mivel egy Fordot sem tudna meg-
különböztetni egy Chevrolet-től. Nem szakította félbe az igazgatót,
csak figyelt. Onnan már sétagalopp volt. Leültek, és a férfi látni akarta
a szerződést. A legmeglepőbb az volt, hogy Helena azonnal üzletet
kötött. Hogy ezt hogyan érte el? Nos, azzal, hogy semmi mást nem
60 IIIOMAS ERIKSON 60
Icli, csak hallgatott és figyelt. Mire az étel megérkezett, az igazgató már

il i is írta a szerződést.
ÖSSZEGZÉS A ZÖLD VISELKEDÉSRŐL

Nos. Vannak zöldek a családodban? Eléggé valószínű.
Zöld vonásokkal rendelkező emberek többek között Gandhi, Nicole
kidman, Michelle Obama és Luké Skywalker. És persze Jézus. Ő aztán
jól tudta, hogyan kell másokon segíteni.
IIIOMAS ERIKSON 61
7. FEJEZET
A KÉK VISELKEDÉS
MIBŐL TUDHATOD, HOGY EGYESEK MINDIG

IS LÉHŰTŐNEK FOGNAK TARTANI?
Miért csináljuk ezt? Készült erről valamiféle elemzés?
A négy szín közül az utolsó érdekes figura. Valószínűleg találkoztál már
vele. Nem csap nagy hűhót, csupán szenvtelenül figyeli, hogy mi tör-
lőink körülötte. Míg a zöld ember inkább hagyja magát sodortatni az
.11 ral, a kéknek mindenre kész válasza van. A háttérben elemez: katego-
i izál, értékel, elbírál.
I la ellátogatsz valakihez, és ott minden glédában áll, biztosra vehe-
led, hogy egy kék ember otthonában jársz. Minden fogason névtábla,
hogy a gyerekek is tudják, hová akasszák a kabátjukat. A hűtő ajtaján
hathetes időszakokra leosztott vacsoratáblázat a kiegyensúlyozott táplál-
kozás céljából. Ha körülnézel a szerszámai között, mindennek megvan
.i maga helye, és semmi sem hiányzik. Miért nem? Mert a kék barkács-
i Mester mindent visszatesz a helyére.
A kék pesszimista is, illetve bocsánat: realista. Meglátja a hibákat, és
észreveszi a kockázatokat. O a melankolikus, akivel bezárul a kör. Mélabús,
keserédes, szomorkás, gyászhangulatú - a Microsoft Word szerint.
IIIOMAS ERIKSON 63
7. FEJEZET A KÉK VISELKEDÉS
BOCSÁNAT, DE EZ NEM TELJESEN STIMMEL...

Mindannyiunknak van ilyen barátja. Képzeld csak el: egy étteremben
ülsz a legjobb barátaiddal. Macskákról, fociról vagy űrrakétákról beszél-
gettek. Valaki elejt egy kósza megjegyzést. Talán a piros barát azt állítja,
hogy Christer Fuglesang háromszor járt a világűrben, vagy a sárga jelenti
ki, hogy gyerekkorában Christer Fuglesanggal egy háztömbben lakott
Váxjőben.
A kék barát megköszörüli a torkát, és visszafogott hangon közli, hogy

Christer Fuglesang csak kétszer járt az űrben, és a második alkalommal
ő emelte meg a legnagyobb súlyt (csaknem 800 kilót) a súlytalanság álla-
potában, különben pedig nem is Váxjőben nőtt fel, de még talán csak
nem is Smáland megyében, hanem Nackában, királyi fővárosunk mel-
lett. Ezenkívül, teszi hozzá a jó barát rezzenéstelen arccal, mivel Christer
2009-ben, a második űrutazásakor már ötvenkét éves volt, aligha kerül
sor a harmadik űrutazására. Ennek valószínűsége ugyanis meglehetősen
alacsony. Kevesebb mint 5,74 százalék
Jobb, ha feladjátok, fiúk. Ez a pali egyszerűen állatira képben van. Nem

csinál belőle nagy ügyet, ugyanakkor úgy tálalja a tényeket, hogy lehe-
tetlen megkérdőjelezni őket. Tudja, honnan származnak az adatok, és el
is tudja hozni a könyvet, hogy bizonyítsa.
így van ez a kékekkel. Mielőtt kinyitnák a szájukat, többnyire már utána-

néztek a dolgoknak. Gugliztak, elolvasták a használati utasítást, és teljes
körű beszámolóval tudnak szolgálni.
Ám egyfontos dolog, ha a kérdés nem merül fel, nem biztos, hogy a kék
barát bármit is szól a témáról. Nem érzi ugyanis szükségét annak, hogy
mindenkinek megmutassa, mennyit tud. Persze a kék ember sem tudhat
mindent, az lehetetlen. Abban viszont, amit mond, többnyire megbízhatsz.
64 THOMAS ERIKSON
A KÉKEK jobbára ilyennek látják magukat:
Alapos Gondoskodó
í 1
Logikus
r j Minőségorientált
Módszeres f «- 1[ — J
Rendszeres ^ Részletorientált ^J ^ Szerériy
I szrevetted? Hát persze. A tulajdonságokat ezúttal betűrendbe soroltam

amit a kék ember nagyra értékel. Gondot jelenthet viszont, hogy a követ-
ki /ő oldalakon nem mindhez fűzök megjegyzéseket. Azoknak a kekek-
in. k, akik ezt olvassák - és akik feltehetőleg már feljegyezték a margóra,
hugy utana kell nézniük a honlapomon, találnak-e magyarázatot e hiá-
nyosságra -, csak annyit szeretnék mondani: nem akarom, hogy a szük-
ségesnél több fát vágjanak ki miattam.
I Iogy micsoda? A részletek? Tessék:
NEM VOLT EBBEN SEMMI KÜLÖNÖS - CSAK A MUNKÁMAT VÉGZEM

1 Iogy lehet szerény valaki, aki mindig mindent jobban tud? A dolog
természetesen a szemlélőn múlik, de valóban mértékletességre vall, ha
valaki akkor sem fölényeskedik, ha a legtöbb kérdésre tudja a választ.
Az igazán kék ember nemigen érzi szükségét annak, hogy a barikádok
tetejére álljon, és verje a nagydobot - vagy a mellét -, csak hogy egyértel-
művé tegye a világ számára, ki is az igazi szakértő. Jobbára az is elég, hogy
o maga tisztában van azzal, ki tudja a legjobban.
Nem gondolom, hogy ez csak pozitívan hatna: többször is kerül-
tem olyan helyzetbe, hogy egy csomó emberrel konkrét problémákat
IIIOMAS ERIKSON 65
próbáltunk közösen megoldani. Két óra elteltével előrelép egy kék ember,
és közli a választ. Számára a kérdés sosem jelentett problémát. Jól tudta,
hogy állnak a dolgok, és mivel a kékek gyakran nem látják az összké-
pet, nem mindig cselekszenek. Előfordult, hogy megkérdeztem, miért
nem szólt semmit, ha egyszer látta, hogy van egy megoldandó probléma.
A felelet pedig néhány alkalommal az volt: senki sem kérdezett.
Egy ilyen megjegyzés könnyen felzaklatja az embert. Ugyanakkor
meg tLidom érteni őt. Az, hogy őt nem kértük fel a vitában való részvé-
telre, leginkább az én gondom. Ő tudta, hogy tudja a választ, és beérte
ennyivel.
Az sem indokolt, hogy ujjongva tapsoljunk a kéknek, vagy felhívjuk
a pódiumra, ha zseniálisan megoldott egy hatalmas feladatot. Az üdvrival-
gás persze önmagában nem árt. A kék biccent egyet, nyugtázza a dicséretet,
átveszi a díjat, majd visszatér az íróasztalához, ahol hozzálát a következő
feladathoz. De közben talán azon töri a fejét, mire ez a nagy felhajtás -
hiszen csak a munkáját végezte.
NE HARAGUDJ, DE EZT HOL OLVASTAD? ÉS MELYIK KIADÁSBAN?

A kék embert ritkán zavarja, ha túl sok adat áll rendelkezésére, és sok az
apró betűs szöveg. A válasz a részletekben rejlik, mondta valaki, és úgy
képzelem, az a valaki kék ember lehetett.
Nincs az az apró részlet, amely nem érdemel figyelmet. A kék ember
számára a hányavetiség nem opció.
Álljunk csak meg! - gondolod most magadban: ha valaki nem tanul-
mányozza a legapróbb részleteket, az nem azt jelenti, hogy trehány az
illető. Ha viszont kék embert kérdezel meg erről, szerinte igenis azt
jelenti. Ha valaki nem ért meg mindent, az egyenértékű azzal, hogy
semmit sem ért. És mit nyerünk a slendriánsággal? Hogyan lehet
megindokolni?
Nem lehet. Mondd csak a kék embernek, hogy ne törődjön az új szerző-
dés részleteivel, az utolsó harminc bekezdést nyugodtan ugorja át - úgysem
66 THOMAS ERIKSON
l.n t.ilniaznak semmi érdemlegeset nagyon különösen néz majd rád, és

elgondolkodik magában a mentális képességeiden. Rendszerint nem szól
egy szót sem. Inkább ügyet sem vet arra, amit mondasz. Inkább egész éjjel
i 1>i en marad, hogy az ügy összes részletének utánajárjon.
Néhány évvel ezelőtt megpróbáltam eladni egy vezetői programot
egy csomagolóipari cég ügyvezetőjének. Kétség sem fért hozzá, hogy kék
ember volt. Az e-mailjei körülményesekés szárazak voltak, első találko-
zónkra pedig ötven percet szánt. Nem egy órát, nem háromnegyedet,
lunem ötven percet. (Volt oka rá: a találkozó után ebédelni készült, az
ebédlő hatpercnyire volt. Erre és egy körülbelül kétperces vécészünetre
kellett még időt szakítania.)
Első találkozónkon a tárgyalóasztal meghatározott sarkába, egy
konkrét székre ültetett le. Nem kérdezte meg, nehezen találtam-e oda
'•gyébként nehezen, a cégnek lehetetlen címe volt sem kávéval, sem
leával nem kínált. Bemutatkozáskor nem mosolygott. Gondosan szem-
ügyre vette a névjegyemet.
A cég igényeinek áttekintése után közöltem, hogy visszamennék az
irodámba, hogy összeállítsak egy ajánlatot. Az íróasztalomnál aztán
elloprengtem, hogyan is lássak hozzá. Az ajánlataim általában tíz-tizen-
két oldalasak voltak. Tudtam, hogy az itt nem lesz elég. Megerőltettem
hál magam, és sikerült harmincöt oldalt összeszednem.
Papíron juttattam el hozzá az anyagot, mivel a kék ember számára az
n ott és nyomtatott szónak nagyobb a súlya, mint a kimondott szónak
vagy a digitális formának. Néhány héttel később felhívtam telefonon.
I nlekes bevezető volt, mondta az ügyvezető, kész tovább vizsgálni a dol-
got. Megkaphatná az ajánlatot is? Valójában ezt kérdezte:
Van még anyag?
Emlékszem, megvakartam a fejemet. Az ajánlatban nézetem sze-
mit egészen jól leírtam a programot. Minden egyes bekezdésnek volt
s/erepe, egyértelmű célja és egyértelmű jelentése. Szolgáltam némi hát-
tér- információval, hivatkozásokkal és irodalomjegyzékkel is.
IIIOMAS ERIKSON 67
Üzletkötőként nem szabad feladni, így hát hozzáláttam, és majd

beleszakadtam. Másodszorra nyolcvanöt oldalt hoztam össze: minden
pontot kétórás intervallumokra bontottam, még több háttér-informá-
ciót zsúfoltam bele, példákkal a gyakorlófeladatokra, elemzőeszközök-
kel, mintákkal, mindennel. Az ilyen szintű részletektől egy sárga ügyfél
elhányta volna magát.
Elégedetten küldtem át az egész vackot.
Több hét múlva beszéltünk újra. Érdeklődtem, készen áll-e meghozni
a döntést. Elvégre igazán tekintélyes anyag áll a rendelkezésére.
Van még anyag? - kérdezte.
Hmm. Ezúttal el akart jönni az irodánkba. Másfél órán át ültünk
a tárgyalóasztal ugyanazon oldalán, és végignéztük az ajánlat... tarta-
lomjegyzékét. Az általános feltételeket (értsd: az apró betűset) felnagyí-
totta A/l-es formátumra, és minden egyes bekezdés tele volt kérdésekkel
és megjegyzésekkel. Utána fapofával közölte, hogy rég nem volt ilyen jó
megbeszélése. Ám valójában azt akarta megtudni:
Van még anyag?
Útjára bocsátottam, majd leültem, és jó darabig törtem a fejem. Még
anyag? Postára adtam a képzés teljes iratanyagát (ez még az e-tanulás és
a virtuális osztálytermek ideje előtt történt), a legalább háromszáz oldal
a vezetés öt területéről szóló tizenöt napos képzés minden negyedórás
elemére kiterjedt.
Ez volt az összes anyag: szerepelt benne a kávészünetek időpontja,
a képzés során az egyes résztvevőknek felteendő kérdések, még a terem
berendezése is, minden. Esküszöm, nem maradt ki semmi.
Gondoltam, ha ezt lenyomom a torkán, akkor végre elégedett lesz.
Egy hónappal később megkérdezte, van-e még anyag.
Nem volt.
Általános félreértés, hogy a kékek képtelenek döntést hozni. Ez nem
igaz. Esetemben nem arról volt szó, hogy az ügyvezető halogatta a dön-
tést, vagy nem tudta elhatározni magát. Egyszerűen nem érezte szükségét
68 THOMAS ERIKSON
7. FEJEZET A KEK VISELKEDES
annak, hogy döntést hozzon. Magát a döntéshozatalhoz vezető folyama-

tot sokkal érdekesebbnek találta. És valóban csak azt akarta tudni, hogy
van e még anyag.
MIÉRT KELL EGYESEKNEK ANNYIT ALUDNIUK A DOLOGRA,

HOGY AZ EMBER VÉGÜL MÁR AZT HISZI,
TELI ÁLOMBA MERÜLTEK?
A fenti példa a kékek egy másik fontos tulajdonságát is szemlélteti.
Általában nagyon óvatosak. Rendszerint biztosra akarnak menni. Míg
egy piros vagy sárga ember akár vakon is belevág valamibe, a kék kivár,
es gondolkodik még egy kicsit. Elvégre lehetnek még figyelembe vehető
u nyezők, nem igaz? Cselekvés előtt a mélyére kell nézni a dolgoknak.
Van egy régi vicc arról, hogy ki a legjobb jogász. A poén szerint az,
ikinek nincs keze, mert akkor az illető nem tudja a kezét feltartva azt
mondani: egyfelől, másfelől viszont.
Ez különbözőképpen nyilvánulhat meg. Tény, hogy a kék ember szá-
nura az út fontosabb, mint a cél - ebben a piros szöges ellentéte. Ez per-
sze azt eredményezheti, hogy nem születik döntés, egyben azt is jelenti,
hogy a kékek ritkán vállalnak nagy kockázatot. Abban bizonyára meg-
egyezhetünk, hogy a kockázatvállalás kerülése kiszámítható életet bizto-
sii Nem mondok semmit arról, mennyire izgalmas és inspiráló lehetne,
csupán tényeket állapítok meg.
A kék ember néha azért is vonakodhat belevágni valamibe, mert
nem tudja felmérni a kockázatokat. Találkoztam egyszer egy kék üzlet-
kötővel, aki eredendően mérnök volt, és elmélete szerint lehet, hogy
i legjobb üzlet az, amelyet az ember nem köt meg. A kockázatértékelés
összetett kérdés, és ki tudja, milyen veszélyek leselkednek ránk? A kék
ember ezt rendszerint úgy oldja meg, hogy fejlett rendszert épít fel,
amely kezeli az esetleg felmerülő rizikókat. Három ébresztőórát állíta-
nak be. Két órával előbb indulnak el, holott egy is eleg lenne. Kirándulás
előtt, reggel kétszer is átnézik a gyerekek hátizsákját, pedig előző este
IIIOMAS ERIKSON 69
ők csomagoltak be, és éjjel senki nem nyúlt a zsákokhoz. Még egyszer

megtapogatják a zsebüket, hogy valóban ott van-e a kulcs. És persze ott
van. Hol lenne máshol?
Az előnyök nyilvánvalók A kékeket nem érik olyan meglepetéssze-
rűen a váratlan események, mint a többieket. És hosszú távon rengeteg
időt takarítanak meg.
NEM SZÁMÍT, HOGY KÖNNYEBB. HISZEN NEM JÓ!

Nem szabad, hogy hiba történjen. Valójában csak ennyit kell mondani.
Egyedül a minőség számít.
Amikor a kék ember azt észleli, hogy fennáll a gyengébb minőség
kockázata, lassít a tempón. Meg kell vizsgálni a dolgot. Miért romlott
a minőség?
Az általánosítás kockázata ellenére merem állítani, hogy sok mérnök
határozott kék vonásokat mutat. Alaposak, rendszeresek, tényorientáltak
és minőségtudatosak. Nem tudhatom biztosan, de például a japán Toyota
autógyár feltehetőleg jó néhány kék mérnököt alkalmaz. Felfogásuk sze-
rint mindig öt kérdést kell feltenni a minőség biztosítására. Azt monda-
nám, ez jellegzetesen kék megközelítés. (Amellett, hogy a japán mentalitás
igen hosszú távú és meglehetősen kék.)
Valaki egy olajfoltot fedez fel a padlón. A piros megközelítés az lenne,
ha lehordanák a legközelebb álló embert, majd ráparancsolnának, hogy
törölje fel a foltot. Egy sárga ember meglátja a foltot, majd el is felejti, és
két nappal később meglepetten újra elcsúszik rajta. A zöld is látja a foltot,
és egy kicsit összeszorul a gyomra amiatt, hogy ez gondot okoz. Semmi
sem történik.
A kék ember viszont felteszi magában a kérdést: Hogy került ide
a folt? A válasz talán az, hogy valamelyik csomagolás nem zár jól. Ez
a válasz a kék ember számára természetesen nem kielégítő. Miért nem
zár jól a csomagolás? Mert rossz minőségű. Hogy kerülhet a gyárunkba
rossz minőségű csomagolás? Úgy, hogy kiadták a beszerzési osztálynak,
70 THOMAS ERIKSON
liogy takarékoskodjon. Egész egyszerűen olcsó csomagolásokat vásárol-

lunk a jól zárók helyett. De ki kért bennünket arra, hogy takarékoskod-
junk a minőség rovására? És így tovább. A probléma talán megoldódik.
I ísetleg kapunk egy listát arról, mi nem ment jól, de konkrét lépések nem
I (írténnek.
A megoldás végső soron talán az lenne, hogy vizsgáljuk felül a beszer-
zési stratégiánkat, ahelyett hogy csupán feltöröljük az olajfoltot a padlóról.
Mindezzel arra akarok kilyukadni: a kék ember nagyon messzire kész
elmenni azért, hogy minden százszázalékosan tökéletes legyen.
A kékek azt is mondhatják, hogy ha nekik kell elvégezniük a feladatot,
akkor rendesen meg kell csinálniuk. És fordítva: ha egy feladatot nem
érdemes rendesen elvégezni, akkor egyáltalán nem érdemes elvégezni.
Mivel a kékek többnyire nehezen hazudnak, mindig szóvá teszik az álta-
luk felfedezett hibákat - akkor is, ha azzal magukat hozhatják kellemet-
len helyzetbe.
Tisztán emlékszem, hogy gyerekkoromban milyen viták folytak a szü-
leim között.
Időnként más helyre költöztünk, és jobbára el kellett adni az ingat-
lant, ami sok teendővel járt. Természetesen apám - a mérnök - vállalta
magára a feladatot, és ő mutatta meg a házat az érdeklődőknek.
Anyám mindig mérgelődött, hogy apám minden egyes bejárást azzal
vezetett be, hogy megmutatta a ház összes hibáját és hiányosságát. Néhol
beázások látszottak, és esetleg a kanapé mögött kissé mállott a festék.
Miért mondod el? - csodálkozott anyám. Mivel itt-ott vannak hibák -
felelte apám. De hát éppen a leendő vevőknek kell megmutatnod őket?
Lehet, hogy akkor nem veszik meg a házat!
Apám nem értette a problémát. Amellett, hogy rendkívül becsületes
és őszinte ember volt, képtelen volt eltitkolni az általa ismert hibákat.
Elvégre voltak hiányosságok. El tudta fogadni, hogy ezekkel az üzletek-
kel sosem jártunk igazán jól. De legalább feltárta a valós helyzetet. Mert
így kell, így helyes.
IIIOMAS ERIKSON 71
HA A TEREP NEM EGYEZIK A TÉRKÉPPEL, AKKOR A TEREPPEL VAN BAJ

A kek ember számára a logikus és észszerű gondolkodás nagy erény.
Felejtsük el az érzelmeket, amennyire csak lehetséges, és százszázaléko-
san a logikát alkalmazzuk! Természetesen a kékek sem tudják kizárni az
érzelmeiket - senki sem tudja -, de szeretik azt állítani, hogy észérvek
alapján döntenek. Nagyra értékelik a logikus gondolkodást, de könnyen
lehangolja őket, ha valaki nem az ő példájukat követi. Márpedig a lehan-
goltságnak semmi köze a logikához - az érzelmekhez annál több.
Kevesen képesek végtelenszer és pontosan ugyanúgy megismételni
ugyanazt a munkafázist, mint a kékek. Egyedülálló képességük, hogy
pontról pontra kövessék az utasításokat anélkül, hogy megkérdőjeleznék
őket - már ha megértik, és kezdettől fogva jónak látják.
Hogy lehet, hogy képesek rá? Nos, logikus. Ha egy módszer bevált,
akkor minek változtatni rajta? Míg a sárga vagy a piros embernek új
módszerek jutnak eszébe csak azért, mert kimerült, a kék ember mind-
annyiszor ugyanazt ismétli.
Érdekes példa erre, hogy ki hogyan szereli össze az IKEA-bútorokat.
Ha van útmutató, természetesen azt kell elolvasni, mielőtt munkához lát
az ember. A pirosak, mivel feltehetőleg az vezérli őket, hogy ők ezt amúgy
is tudják, elkezdik a különböző elemeket összecsavarozni és -szögelni
anélkül, hogy megnéznék, mi van meg a csomagban. A sárgák mindent
feltépnek, majd lelkendeznek, hogy milyen jó lesz, ha a helyére kerül
a bútor - a jövőben élnek, és már tisztán látják maguk előtt az új komód
képét a hálószoba fala előtt, rajta a nagymama terítőjével és egy vázányi
szépséges tulipánnal. Kissé összevissza illesztik össze a darabokat, min-
denféle erőlködés nélkül. Oda teszik a csavart, ahol logikusnak tűnik,
majd áttérnek a szekrény egy másik részére. Egy zöld barkácsoló a hatal-
mas dobozt a falnak támasztja, és iszik egy kávét. Nem kell sietni sehová.
Mit csinál a kék? Kétszer is elolvassa az utasításokat, mindent alapo-
san szemügyre vesz, ellenőrzi, hogy az új komód minden egyes oldala
megfelel-e a leírásban szereplő képeknek. Ezt követően enyhén nedves
72 THOMAS ERIKSON
de nem vizes - ronggyal gondosan letörli az egyes elemeket, mivel

valószínűleg porosak. Megszámolja a csomagolásban lévő csavarokat,
hogy ne a végén derüljön ki, esetleg hiányzik valami. Ha pedig megma-
rad valami, képes mindent elölről kezdeni.
A kéknek kicsit több időbe telhet összeállítani a komódot, de cserébe
biztosra veheted, hogy az örökre egyben marad.
AZ ÖRDÖG A RÉSZLETEKBEN REJLIK

Néhány éve felújítottam a verandát. Mivel szeretek kézi munkát végezni
- ami éppen az ellentéte annak, hogy napközben csak beszélek elha-
tároztam, hogy magam csinálom meg. Legalábbis egy részét. Apám, aki
akkoriban jóval hetven fölött járt, felajánlotta a segítségét, tudván, hogy
nincs sok szabad időm.
Úgy is lett. A munka megfelelő elvégzéséhez kavicsot kellett szétte-
ríteni egy nagyobb területen. Apám a kavicsot szállító teherautó előtt
érkezett. Hozott magával egy külön kavicshordásra tervezett talicskát
meg egy különleges lapátot, amelyet ő szokott ilyen célra használni. Nem
értette, mit akarok én az egyszerű lapátommal. Hiszen mindenki tudja,
hogy az ilyesmihez különleges lapát kell.
Megérkezett a teherautó, és egy jókora hegyet halmozott fel a kocsi-
bejárón zúzott kavicsból. Többnapnyi talicskázás jelent meg a lelki sze-
memi előtt, és ez őszintén szólva kissé lehervasztott. No de készen álltam
megfelelni a kihívásnak.
Apám pedig? Tenyerébe vett egy kevés kavicsot, megszagolta, tapo-
gatta, mérlegelte a minőségét. Egy mordulás után - amit legalábbis én
jóváhagyásnak értelmeztem - nekilátott szemrevételezni a dombot.
Kézzel megmérte a magasságát, megbecsülte az átmérőjét. Megkér-
deztem, mit csinál. Nem felelt, csak számokat motyogott.
Egy nyolcvan magas, öt méter átmérőjű, a dőlésszöge, hm... Fél perc
után kibökte, hogy 8,75 és 9,25 köbméter közötti kavics van a bejárón,
bizalmasan közöltem vele, hogy kilenc köbméter. Pontosan.
IIIOMAS ERIKSON 73
Apám kétkedve kérdezte, honnan tudom. A kocsira mutattam. Ott

áll a teherautón, mondtam.
Apámat ez csak mérsékelten nyűgözte le. Megkérdeztem, meg akarja-e
számolni a kavicsokat. Ő azonban úgy ítélte meg, hogy nem szükséges.
Órákon átjárt körbe, hordta, tömörítette, gereblyézte a kavicsot, nagy
tömegeket mozgatva, mígnem úgy vélte, hogy minden olyan, amilyen-
nek lennie kell. Vízmértéket, ingát, vizet, minden rendelkezésre álló esz-
közt bevetett, hogy semmi hiba ne legyen.
A háztól számítva méterenként pontosan 1 fokos dőlésszöget kellett
kialakítani. Hogy miért? Ez áll a könyvben. Apám építészmérnökként
tudja, mit tanítanak azoknak, akik minden áldott nap ezzel foglalkoznak
Méterenként egy fok. Akkor annak egy foknak kell lennie. Pontosan. Ki
tudja, milyen rémes következményei lehetnek, ha valaki elnagyolja?
Felhívom a figyelmedet az egy fok és a néhány fok közötti különbségre.
Az előbbi pontos, az utóbbi igen homályos. Néhány fok. Ha rosszul sül
el a dolog, akár két fok is lehet belőle. Az egyfokos és kétfokos dőlésszög
között pedig gigantikus, nem kevesebb mint száz százalék a különbség!
(Ebben nem is maga a történet vicces, hanem az, hogy amikor apám
olvasott róla a könyv első kiadásában, úgy vélte, nem pontosan így tör-
tént. Több ponton is helyesbítette az élményeimet, és úgy emlékezett, hogy
a teherautó nemcsak kilenc, hanem tizenkét köbméteres volt. Különben
pedig úgy gondolja, hogy ő nem csak kék, amiben azért lehet valami.)
És így van ez mindennel. Ha felmerül egy műszaki jellegű kérdés az
otthoni tévével, az autóval, a mikrohullámú sütővel vagy a mobiltelefonnal
kapcsolatban - elő a használati utasítás megfelelő fejezetével! Itt van, tes-
sék, feleli apám. Miért gondoljátok, hogy ezt írják, ha nem ezt kell csinálni?
Mit lehet erre mondani? Hogyan indokolja meg az ember, hogy nem
azt teszi, amit az utasításban mondanak? Képtelenség olyan érveket fel-
hozni, amelyeket az igazán kék ember elfogadna. (Apám az éjszaka köze-
pén is megáll a piros lámpánál, még ha tíz kilométeres körzetben csak
ő közlekedik is. Mert ez a szabály.)
74 THOMAS ERIKSON
Nyilvánvaló e hozzáállás komoly értéke. A kék embert sosem fogják

becsapni, mindig azt kapja, amiért fizetett. Ez belső nyugalommal tölti
el, mivel tudja, hogy mindennek alaposan utánanézett.
Ha ismersz kék embereket, bizonyára egyetértesz velem. Rendes
körülmények között nagyon nyugodtak és kiegyensúlyozottak. Ez talán
azzal függ össze, hogy annyira jól átlátnak mindent.
BESZÉLNI EZÜST, DE HALLGATNI ARANY!

A kékek befelé fordulók. Témánál vagyunk Már itt abba is hagyhatnám.
A 7 altalam ismert kék emberek közül sokan egyetlen szót sem szólnak
fölöslegesen. Ez van. Ez azt jelenti, hogy nincs mondanivalójuk? Nincs
veleményük? Egyáltalán nem, csak nagyon, nagyon introvertáltak.
A kékek azok a nyugodt, igazán stabil egyének, akiket az aztékok a ten-
gerrel, a víz elemével hoztak párhuzamba.
Kívülről nyugodtak, de a felszín alatt bármi folyhat. A befelé forduló
bizonyosan nem egyenértékű a hallgataggal, azt jelenti: aktív belső életet
cl De ennek a következménye persze a hallgatagság.
Általánosságban az a tanácsom, hogy figyeljünk oda, ha a kékek
beszélnek Többnyire ugyanis átgondolták, mit akarnak mondani.
Hogy miért olyan hallgatagok? Többek között azért, mert a sárgákkal
il lentétben nincs rá igényük, hogy hallassák a hangjukat. Nem zavarja
őket, ha egy sarokban ülnek, és senki nem látja, és nem is hallja őket.
I nkább megfigyelők, mint központi szereplők Szép csendben elfoglalják
a helyüket egy embercsoport szélén, és mindent megfigyelnek, megje-
gyeznek ami elhangzik.
És ne feledd: a hallgatagság a kék ember értékrendje szerint pozití-
vum. Ha nincs mit mondanod: maradj csöndben.
ÖSSZEGZÉS A KÉK VISELKEDÉSRŐL

Mindent tudsz már a kékekről? Találtál belőlük néhányat a közvetlen
környezetedben? Valódi kék Albert Einstein, Bili Gates és Kevin Costner.
IIIOMAS ERIKSON 75
Ahogy Ingemar Stenmark is. És ott van Björn Borg. A svéd miniszter-
elnök is kéknek tűnhet, de ez csak a látszat. A piros oldalát azzal leplezi,
hogy államférfit játszik. Nyugodt fölény, semmi sem zökkenti ki. A svéd
bank elnöke is jellegzetes kék típus. Bármennyit bírálják is azért, mert
nem csökkenti jobban a kamatokat, ő nyugodtan magyaráz.
76 THOMAS ERIKSON
8. FEJEZET
AZ ÉREM ÁTKOZOTT
MÁSIK OLDALA - AZAZ
SENKI SEM TÖKÉLETES!
ERŐSSÉGEK VS. GYENGESÉGEK - AMIRŐL OLYAN NEHÉZ BESZÉLNI

Ahogyan e könyv címe is utal rá, vannak körülöttünk olyan emberek,
akiket megérteni kevésbé kedvező körülmények között - khm... - igazi
kihívás lehet számunkra. Mások viselkedését egyáltalán nem tudjuk fel-
fogni, akármilyen legyen is a helyzet. És azokkal a legnehezebb, akik
nem olyanok, mint mi, mivel ők nyilvánvalóan helytelenül viselkednek.
8. FEJEZET AZ ÉREM ÁTKOZOTT MÁSIK OLDALA - AZAZ SENKI SEM TÖKÉLETES I
Kezdenek egyértelművé válni a különbségek...

Úgy sejtem, már nagyjából látod a különböző színek közötti eltéré-
seket. A 77. oldalon lévő ábra egy példával szolgál arról, hogy miben
különböznek. Egyesek ügyorientáltak, mások a kapcsolatokra összpon-
tosítanak. Két csoport gyorsan cselekszik, a másik kettő megfontol-
tabb. A kisebb-nagyobb hétköznapi félreértések pedig nemritkán ebből
adódnak. Visszatérek még ezekre a dolgokra, mindazonáltal már most
igyekszem árnyalni az egyes színek által képviselt különböző alapvisel-
kedésekről kialakult képet.
Nem gondolom, hogy a könyv elején említett, a szememet felnyitó
Sturéhez hasonlóan te is idiótáknak neveznéd az embereket, de ha őszin-
ték vagyunk, mindannyian álltunk már értetlenül egy-egy megjegyzés
előtt, vagy amikor valaki viselkedése szöges ellentétben állt azzal, amit
mi tettünk volna.
Ennek a gondolatmenetnek az alapja az, hogy mindig igazam van,
de ez ugye azt jelenti, hogy ilyen esetben a másiknak automatikusan
tévednie kell. Fogós kérdés. Egy bölcs ember mondta, hogy attól, hogy
igazad van, én nem feltétlenül tévedek. Egyesek tévedéseire és hiá-
nyosságaira pedig különösen felfigyelünk. A gyermekpszichológusok
szokták mondani, hogy a gyermekeink viselkedésében az zavar ben-
nünket a legjobban, amiben magunkra ismerünk, és amit ugyanakkor
szeretnénk „eltüntetni". Egyébként pedig ki dönti el, hogy mi a helyes,
és mi a rossz?
Jöjjön egy igazi közhely!

Senki sem tökéletes. Nocsak, ez egy igazi klisé. Valóban kevés a tökéle-
tes ember, az olyan, akinek semmilyen hibája vagy hiányossága nincs.
Fiatalon olyan példaképet kerestem, aki a mentorom lehet az életben
- egy teljesen hibátlan férfi vagy nő -, de nem találtam ilyet. És később
sem. Ez van! El kell fogadni tökéletlenségünket, és ebből az állapotból
kell kihoznunk a legjobbat.
78 THOMAS ERIKSON
8. FEJEZET AZ ÉREM ÁTKOZOTT MÁSIK OLDALA - AZAZ SENKI SEM TÖKÉLETES!
Ugyanakkor viszont valóban hibákról és hiányosságokról beszélünk

olyankor, amikor valakit idiótának tartunk? Vagy egyszerűen csak nem
ismerjük ki magunkat az illetőn? Az a tulajdonság, amely bizonyos helyze-
tekben jól jöhet, máskor teljesen haszontalannak bizonyulhat. Szeretnélek
emlékeztetni arra, hogy a kommunikációban többnyire a befogadó a meg-
határozó tényező. Az emberek olyannak látnak, amit felfognak belőlem.
Mindegy, hogy valójában mi volt a szándékom.
Jó módszer, ha áttekintjük, hogy az ellentétes beállítottságúak hogyan
vélekednek egyik vagy másik viselkedésről. Ha ki tudjuk csalogatni belő-
lük az igazságot, akkor jó úton járunk. Mint mindig, most is az önis-
meretről van szó. Ami bizonyos esetekben kiváló tulajdonság, kiélezett
helyzetben teherré válhat, bármiről legyen is szó.
Az alapviselkedések gyors áttekintése

A pirosak tehát gyorsan és szükség esetén örömmel átveszik az irányí-
tást. Megmozgatják a dolgokat. Ha azonban túlságosan belelendülnek,
hajlamosak mindent ellenőrizni, főnökösködni, és olykor lehetetlen szót
érteni velük. És folyton mások tyúkszemére lépnek.
A sar szórakoztatóak, könnyedek tudnak lenni, és bármely tár-
saságban feldobják a hangLilatot. Ha azonban korlátlan teret kapnak, az
összes oxigént elszívják mások elől, senkit nem engednek szóhoz jutni,
és történeteiknek kezd egyre kevesebb köze lenni a valósághoz.
A barátságos zöldekkel könnyű szót érteni, mivel simulékonyak
és kedvesek. Sajnos néha túlságosan képlékenyek és homályosak. Aki
sosem foglal állást, azt végül nehéz kezelni. Nem tudjuk hová tenni őket.
A döntésképtelenségük megöli a környezet energiáját.
Az analitikus kékek nyugodtak, összeszedettek, és meggondolják, mit
mondjanak. Az a képességük, hogy megőrzik a hidegvérüket, kétség-
kívül irigylésre méltó tulajdonság azok számára, akik erre képtelenek.
Ivritikus gondolkodásuk azonban gyanakvásba és a környezet megkér-
dőjelezésébe csaphat át. Olyankor mindent koromsötéten látnak.
THOMAS ERIKSON 79
A következő szakaszban arról lesz szó, amit az egyes viselkedésfor-

mák gyengeségeinek nevezhetnénk. Ez természetesen igen érzékeny
terület, és könnyen félreérthető. Amikor egyének coachaként dolgozom,
általában itt kutyulódnak össze a dolgok. Ha tehát tovább olvasod, ne
feledd, hogy sok minden a szemlélő szemszögén múlik. Kinek van igaza,
és ki téved? Azokat a viselkedéseket, amelyekről beszélek, a környezet
érzékeli ilyen módon, még ha annak, aki kinevettette magát, egészen
más volt is a szándéka.
A különböző színekkel kapcsolatban csak abban vagyok biztos, hogy
mind másféleképpen állnak a kérdéshez. A pirosak és a sárgák hajla-
mosak felnagyítani az erősségeiket, és úgy gondolni, hogy nincsenek is
gyengeségeik. Erőteljes egóval rendelkeznek, és sikerük nagyrészt vél-
hetőleg annak tudható be, hogy nem ragadnak le a hibáknál és hiányos-
ságoknál, hanem folyton a lehetőségeket és a jó híreket keresik. Magától
értetődő, hogy ez hosszú távon nem tartható.
A zöldek és a kékek velük ellentétben a gyengeségeiket túlozzák el, és
egyes esetekben megfeledkeznek az erősségeikről. Ennek nyilvánvalóak
a következményei. Ha a zöld vagy kék embernek pozitív visszajelzést
adunk, néha immúnisnak tűnnek azzal szemben, és témát váltanak: arról
beszélnek, mi sült el rosszul. Ez természetesen rendkívül improduktív.
Kezdhetjük?
ILYENNEK LÁTHATJÁK MÁSOK A PIROSAKAT

Ha másokat kérdezel a pirosakról, talán egészen más képet kapsz róluk,
mint amilyet ők sugároznak magukról. Micsoda meglepetés! Saját
tanulmányaim szerint a pirosak több idiótával vannak körülvéve, mint
a többiek. Sokan egyetértenek azzal, amit eddig olvastál a pirosakról, de
más véleményeket is hallottam. Utóbbiak többnyire akkor hangzanak el,
amikor a piros ember nincs a szobában, mivel tartanak heves vérmér-
sékletétől. Mindig azt hangoztatja, hogy az igazat akarja hallani, hosszú
évek óta hajtogatja, hogy Mondd meg, mit gondolsz. De ha megtesszük,
80 THOMAS ERIKSON
hirtelen egy túlfűtött vitában találjuk magunkat arról, hogy mi igaz, és

mi nem. Ezért amit most fogsz olvasni, az sok piros ember számára teljes
újdonság, tudniillik ezen a téren kevesen tudunk sikereket elérni. Túl sok
energiát igényel.
Tulajdonképpen logikus a dolog. Egyesek ugyanis azt mondják, hogy
a pirosak harciasak, arrogánsak és önzők. Hajthatatlannak, türelmetlen-
nek és utasítónak is látják őket. És ez még nem minden: egyesek önké-
nyesnek, kontrollmániásnak és agresszívnak találják őket.
Nem értek egyet vele, de hallottam már a piros viselkedést az ember-
leien Hitler-profilként is emlegetni. A kép hirtelen nem is olyan hízelgő.
A született vezető a legrosszabb oldaláról mutatkozik meg.
Elöljáróban hadd jegyezzem meg: a fentiek egyike sem feltétlenül
/.ivarja a piros embert, mivel ő inkább ügyorientált, mint kapcsolatori-
entált. Különben meg mindenki más téved. De a rend kedvéért vizsgál-
ni k meg, mit mond róla a környezete.
Miért tart minden ilyen rohadtul sokáig? Nem tudnál igyekezni egy kicsit?
Nos, mit mondhatnék? Azt, aki kész bármilyen szabályt áthágni csak
azért, hogy előbbre jusson, nemigen lehet másnak nevezni, mint türel-
metlennek. Amikor a megszokott szolgálati út túl hosszú időt vesz
igenybe, a piros ember átugrik néhány szintet, és egyenesen ahhoz for-
dul, aki a döntést ténylegesen meghozza.
Az első példa, ami eszembe jut, szép fővárosunk forgalma. Bizonyos,
hogy a volán mögött sok stockholmi valamivel sietősebb az országos
állagnál - erről statisztikák is tanúskodnak. Mivel azonban a piros visel-
kedésről beszélünk, egy jó néhány évvel ezelőtti kollégámról szeret-
nék mesélni. Björnnel mindketten főleg autóval közlekedtünk, a város
határain belül is. Tömegközlekedéssel egyszerűen túl sokáig tartott az
utazás. Björn jogosítványát időnként bevonták, aminek oka kétségkívül
1/ volt, hogy a sebességkorlátozásokkal szemben valamelyest liberális
álláspontra helyezkedett.
THOMAS ERIKSON 81
Jóval a városon kívül lakott, és a belvárosban lévő irodánkhoz vezető

nagyjából harminc kilométeres utat egy jobb reggelen negyven perc
alatt megtette. De csak egy jobb reggelen! Az út máskor másfél órát is
eltartott.
Björn csak nagy ritkán érezte úgy, hogy a forgalomhoz kell igazodnia.
Úgy vélte, nem indokolt, hogy minden egyes közlekedési szabályt betart-
son. A táblákon olvasható számokat - hetven, kilencven stb. - inkább csak
ajánlásoknak tekintette. Őrá nem vonatkoztak. Elvégre azoknak szólnak,
akik nem tudnak vezetni!
Egyszer néhány kollégánkkal egy csésze kávé mellett a királyi fővá-
ros igen súlyos közlekedési helyzetéről vitatkoztunk az irodában. Úgy
éreztük, Stockholmot nemsokára valamiféle szívinfarktus éri. Björn nem
értette, miről beszélünk. Teljesen másképp látta a helyzetet, mint mi,
többiek. Velünk ellentétben úgy vélte, hogy a forgalom egész rendesen
áramlik. Amikor alaposabban kikérdeztük, kiderült, hogy jobbára a busz-
sávban közlekedik. Végig. Vagy húsz kilométeren keresztül. Hiszen úgy
sokkal gyorsabb. Björn azt is állította, hogy ez rendben van, a buszsávra
elő lehet fizetni. Ő ugyanis ezt teszi, havonta körülbelül 1200 koronájába
(kb. 35 000 Ft) kerül.
A rendőrség nagyjából havonta állította meg, de megérte. Gondolj
bele, mennyi időt takarított meg! A fenti összeg tehát a bírságoknak felelt
meg. Björn ezt jó üzletnek találta.
Ez a történet jól szemlélteti a piros viselkedés működésmódját. A töb-
biekhez hasonlóan ők is tudják, hogy nem helyes megszegni a szabályo-
kat, de mivel így gyorsabban közlekednek, mégis megteszik. A pirosak
megrögzött szabályszegők. De szeretnék ismét emlékeztetni a szándé-
kukra: el akarják végezni a feladatot.
A pirosaknak nem okoz gondot levágni egy-két kanyart, ha arról van
szó, hogy meg kell oldani valamit. És azáltal, hogy nagyvonalúan kezelik
a szabályokat és előírásokat, ténylegesen gyorsabban haladnak. Azt is
merem állítani, hogy a piros ember gyakran olyan gyors, hogy ha menet
82 THOMAS ERIKSON
közben hiba merül fel, van ideje még egyszer elvégezni a feladatot. Mi,
többiek ugyanakkor sosem tudhatjuk, mi fog történni.
Nem ordítok! Nem vagyok dühös!

Mivel a pirosak kommunikációja szókimondó és egyenes, sokan agresz-
s/.ívnak találják őket. Ez tulajdonképpen logikus is, ugyanakkor ez a nézet
attól függően változik, hogy éppen ki szembesül a pirosak erőteljes állás-
pontjával. Svédországban például nem annyira elfogadott a konfrontatív
magatartás, mint például Németországban vagy Franciaországban. Nem
.1II ítom, hogy ezekben az országokban több a veszekedés, de részben
inasként szemlélik a konfliktusokat.
Gondolj csak bele! Számos munkahelyen közhelynek számít: fontos,
hogy mindenki őszintén elmondhassa a véleményét. Mit értünk valójá-
ban ez alatt? Úgy értelmezhetjük, hogy legyünk őszinték egymáshoz, és
hátran mondjuk meg a véleményünk, nem igaz? Nyílt és egyenes párbe-
szédet szeretnénk. Ez remek, a nyílt kommunikáció a fontos kérdésekről
elengedhetetlen a szervezeten belüli hatékonysághoz. Azt hiszem, ennek
észszerűségét te is belátod.
Ki az tehát, aki természeténél fogva képes az egyenes kommuniká-
cióra? Vagy ugyanannak az elfogadására anélkül, hogy megsértődne?
A válasz: senki. Elvileg.
A pirosakat leszámítva, persze. Számukra ez nem is kérdés. Hisz nyil-
vánvaló, hogy mindenki megmondja a véleményét, nem? Sokan terhes-
nek érzik elviselni, hogy az igazságot folyton az orruk alá dörgöljék, ha
nehezükre esik elfogadni azt.
Vedd észre, hogy nem minősítek semmit helyesnek vagy helytelen-
nek: csupán megállapítom, hogy különbözőek vagyunk.
Akkor miért érezzük a piros viselkedést néha fenyegetőnek és harci-
asnak? Talán azért, mert a pirosak nem adják fel elsőre? Mert szívesen
erveinek és vitáznak apróságokon is, ha azokat fontosnak ítélik meg?
Mert könnyen megemelik a hangjukat, rámeresztik másokra a szemüket,
THOMAS ERIKSON 83
vagy az asztalra csapnak, ha éppen olyan kedvük van? Mert alkalman-

ként meglehetősen durván fejezik ki magukat?
Képzeld el az alábbi forgatókönyvet:
Kaptál egy feladatot, amelyre napokat, esetleg heteket áldoztál. Utána
magad is tétovázol: sikerült-e teljesíteni a megbízást? Olyan jó lett e az
eredmény, ahogy tervezted? Merjed-e megmutatni a megrendelőnek így,
ahogy van, esetleg kérj visszajelzést olyasvalakitől, akiről tudod, hogy
őszintén válaszol majd?
így is teszel. Éppen arra sétál egy piros ember, és rászánod magad.
Tisztában vagy azzal, hogy a kolléga - házastárs, barát, unokatestvér,
szomszéd - őszinte lesz hozzád. Őszinte véleményt kérsz tőle. Némi
büszkeséggel a hangodban mutatod meg a munkádat, lépésről lépésre
haladsz végig rajta. A piros ember észrevétlenül türelmetlenné kezd
válni, mivel már tudja, mi lesz a válasz, egyébként pedig fárasztja, hogy
ilyen sokáig beszélsz.
Egyetlen kézmozdulattal elhallgattat, majd megszólal: Nem tűnik
valami jónak. Egyáltalán nem tetszik, amit csináltál. Igazából baromi rossz.
Meglep, hogy ennél jobb nem tellett tőled. Szerintem kezdd újra az elejétől!
Aztán távozik, és nem is gondol többet a dologra. Te pedig ott ülsz,
a teljes megsemmisülés érzésével. És tökéletesen mindegy, hogy te magad
milyen színű vagy.
Túloznék? Ilyen a valóságban nem történhet meg? Ha azt hiszed,
ilyen rosszindulatú emberek nem léteznek, akkor még sosem találkoztál
igazi piros emberrel. Vágy pedig azok a pirosak, akiket ismersz, megta-
nulták, hogyan ne legyenek őszinték.
Gondolj bele! Mi a célja, hogy valakit ennyire ledorongoljanak? Mi
volt a piros ember szándéka? Az, hogy pontosan teljesítse, amire kérted.
Ugyanis őszinte véleményt kértél tőle1
Mondd meg, mit gondolsz, mondtad. Esetleg még azt is hozzátetted:
Nem leszek dühös/szomorú/csalódott/öngyilkos. Készülj fel, gondolja magá-
ban a piros ember, mert most megkapod. Azáltal, hogy őszinte véleményt
84 THOMAS ERIKSON
kértél tőle, te magad taszítottad magad az „ingoványba". Te biztosan kimá-

szol belőle, de a többiek? Velük mi lesz?
Tanácsadóként számtalanszor elmagyaráztam már, hogy ha a piros
ember egy számára fontos kérdés - amiben nem hajlandó engedni -
megoldásába mindent belead, akkor viharos szelekre számíthatsz. Ha
tartasz a konfliktusoktól, akkor ne hozd magad ilyen helyzetbe! A piro-
saknak nincs gondjuk a konfliktusokkal. Talán tudatosan nem szítják
őket, de azért néha jólesik egy kis üdítő vita, nem igaz? Végtére is az csak
egy másik módja a kommunikációnak.
Tipp: Ha egy piros emberrel keveredsz konfliktusba, a legrosszabb,
amit tehetsz, ha visszakozol. Ez a taktika komoly gondot okozhat szá-
modra. De erről is bővebben később.
Mit műveltek ti ott? Látom ám, mit (nem) csináltok!

Mit jelent valójában a kontrollszükséglet? Leegyszerűsítve úgy fogalmaz-
hatunk, hogy a kontrollszükséglet az a jelenség, amikor valakinek arra
van igénye, hogy ellenőrzése alatt tartson, vagy uraljon egy helyzetet,
amelyben akár csoportok, akár egyének szerepelnek. Annak, akinek
kontrollszükséglete van, többnyire nagyon nehezére esik alkalmaz-
kodni egy csoporthoz/helyzethez, és különböző stratégiákat dolgoz ki
ennek elkerülésére. Ilyenkor szokásos viselkedés, hogy az adott személy
a beszélgetés során sosem hallgat, félbeszakítja a többieket, hogy a saját
nézeteit részesítse előnyben, és így uralja a beszélgetést.
A pirosak rendkívül kontrollálónak tűnhetnek, de inkább csak a kör-
nyezetükben lévő embereket akarják a felügyeletük alatt tartani, mint-
sem az összes részletet. (Azzal ugyanis nem vádolhatjuk a pirosakat,
hogy túl aprólékosak.) A piros ember számára ugyanakkor fontos lehet,
hogy éreztesse a kontrollt mások ténykedése fölött, és hogy tudja, bizo-
nyos kérdésekben hogyan járnak el.
Valójában úgy érzik, egy kicsit többet tudnak másoknál. És minthogy
a piros ember azt érzi, ő tudja a legjobban, ellenőriznie kell a többieket,
THOMAS ERIKSON 85
hogy a helyes irányba haladjanak. A piros ember számára ez azzal az

előnnyel jár, hogy eléri, amit akar. A hátránya nyilvánvaló: mások úgy
érzik, hogy kontrollálják őket. Egyesek úgy vélik, jó az, ha valaki más
hozza meg a döntéseket, és viszi a marsallbotot - mások korlátozva érzik
magukat, és menekülőre fogják.
Jó néhány éve dolgoztam egy cégnek, amelynek középvezetője egy
egészen piros nő volt (egy kicsit kék is - lásd a kék viselkedésről szóló
szakaszt.) Amikor feladatokat bízott a kollégáira, kissé mulatságos hatást
keltett. Rendszerint nem jelentett számára gondot, hogy lemondjon
dolgokról, sőt élvezetes feladatokat is ügyesen delegált, ami pedig sok
vezetőnek nehezére esik. Mivel azonban piros volt, rendkívül gyor-
san gondolkodott és cselekedett. Ez konkrétan azzal járt, hogy miután
kiadott egy bizonyos feladatot, egy darabig kivárt, majd ha nem történi
semmi, akkor nekilátott, és maga végezte el a tennivalót. Amikor aztán az
érintett kolléga az elvégzendő feladatok listáján eljutott a kérdéses pontig,
általában azt vette észre, hogy a munkát már el is végezték. Nota bene:
A határidő még nem járt le!
Mivel e középvezető piros-kék volt, természetesen sokkal jobban látta
el a feladatot, mint az a kolléga, aki még hozzá sem fogott. A piros a gyor-
saságot, a kék a jó minőségű kivitelezést jelenti. Sajnos a kolléga lassú-
ságára vonatkozó bírálat sem váratott magára: mivel a főnök kék része
ügyelt a részletekre, a piros része pedig nagy örömmel kritizált, ezért rop-
pant keménynek találták És ez átvezet bennünket a következő szakaszba.
Persze, hogy törődnék veled, ha egy kicsit érdekesebb lennél

Találkoztál valaha olyan emberrel, akinek egyáltalán nincsenek érzel-
mei? Nem - sejtettem. Ismétlem: a pirosak nem jellegzetesen kapcso-
latemberek. Ezzel mindaddig nincs is baj, amíg az, akivel kommunikál,
ugyanarra figyel. Ám ha a piros ember egy kifejezett kapcsolatember-
rel, például egy sárga vagy zöld típussal beszél, nagyon ridegnek vagy
embertelennek tűnhet.
86 THOMAS ERIKSON
Hadd szemléltessem ezt egy általam megtapasztalt példával!

Volt egy korábbi kollégám, akit mindig is nagyra tartottam (ahogy
latod, a pozitívval kezdem, nehogy valaki tévesen úgy gondolja, hogy
nem kedvelem a szóban forgó személyt - ez jellegzetes svéd tulajdonság),
e.s akit szakemberként, de barátként is nagyra becsültem. Igen: megint
a híres Björnről van szó.
Néhány éve nehéz időket éltünk át a cégnél. Az ősz kemény és fárad-
ságos munkával telt: hosszúra nyúltak a napok, késő estig dolgoztunk,
nemritkán még hétvégén is. Elnyűttük magunkat, elnyűttük egymást,
elnyűttük a családunkat. A cégnél a legtöbbünk teljesen kivolt. Igazán
megérdemeltünk egy nyugodt és erőt adó karácsonyi szünetet.
Elmentünk egy japán étterembe, levettük a cipőnket, és párnákra
ii I tünk, kezünkben egy-egy pohárka szakéval. Svéd módra az étlap néze-
getése közben fél szemmel azt figyeltük, a többiek mit rendelnek. A leg-
többen persze nem akartunk olyat rendelni, amit más nem eszik.
Björnt leszámítva. Ő gyorsan átfutotta az étlapot, majd közölte, mit
választott. Ezzel végzett is, és hamar megunta, hogy mi, többiek nem tud-
tunk dönteni. Hogy ne unatkozzon, elindított egy beszélgetést. A lányom
az idő tájt váltott iskolát, és Bjöm érdeklődni kezdett.
Hogy sikerült az iskolaváltás? Hogy érzi magát a kislány?
Meglepett a figyelmessége a lányom iránt, és vidáman mesélni kezd-
tem. Körülbelül húsz másodperc múlva észrevettem, hogy Björn tekin-
tete elkalandozik. Körbe-körbenézelődött az étteremben, olyan képpel,
amit így értelmeztem: minek meséli ezt nekem?
Majd mosolyogva rám nézett, és így szólt: Ismersz. Tudod, milyen
vagyok. Nem akarok erről többet beszélni! És máris áttért valami másra.
Normál esetben azt gondolná az ember, hogy ezen megütközöm,
sőt talán meg is sértődöm. Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen? Főleg
akkor, ha arról beszélnek neki, amiről ő maga érdeklődött?
Ez vajon azt jelenti-e, hogy Björn ennyire szenvtelen, hogy magas-
mi tesz másokra? Egyáltalán nem. Azt jelenti, hogy ugyanannyira
THOMAS ERIKSON 87
érdeklődő, mint mások, csupán amint rájött, hogy a lányom jól van,
egyszerűen elvesztette az érdeklődését. A rá jellemző módon közölte,
hogy a kommunikációs csatorna lezárult. Ahelyett, hogy csak bólogatott
és hümmögött volna, és úgy tett volna, mint akit érdekelnek a többé-ke-
vésbé érdemi részletek, kerek perec kimutatta és megmondta, mit érez.
Ne feledd, hogy értelmezésekről beszélünk! A viselkedés mögötti
szándék egy dolog, az pedig, hogy befogadókként hogyan értelmezzük,
egy másik. Személy szerint jót nevettem az egészen, mivel elég jól isme-
rem Björnt. Tudom, hogy eszébe sem jutna bárkit tudatosan megsérteni.
Az, hogy időnként belegázol mások lelkébe, egyszerűen csak úgy alakul.
Hiszen ő az egyik legmelegszívűbb és legnagyvonalúbb ember, akivel
valaha találkoztam. Csak ismerni kell ahhoz, hogy megértsük.
Mit gondolsz, mi lett volna a helyes válasz az iskolaváltást firtató
kérdésre?
Jól.
Ennyi elég lett volna.
Ha egyedül vagyunk, az erőt jelent, és én vagyok közöttetek a legerősebb

Az egoista szó a latin ego szóból származik, amelynek jelentése: én. Az
én énem következésképpen az én egóm. Nyelvileg tehát úgy döntöttünk,
hogy egyenlőségjelet húzunk az erős egójú és az önző emberek közé.
Természetesen rengeteg önző és egoista ember van a környezetünk-
ben. Csak úgy hemzsegnek Mielőtt továbblépnénk, szeretnélek emlékez-
tetni, hogy az általunk tapasztalt viselkedésekről és nem szükségszerűen
tényleges tulajdonságokról beszélünk.
Ha megfigyeljük, hogyan kommunikál a piros ember, megértjük, miért
tartják sokan önzőnek.
• Úgy gondolom, hogy e mellett a javaslat mellett kell döntenünk.

• Én azt a megbízást választom.
• Én így látom a dolgot.
88 THOMAS ERIKSON
• Van egy jó ötletem.

• Az én módszeremmel, vagy rosszul csináljuk?
Tegyél hozzá egy éles pillantást, határozott testbeszédet, és máris olyas-

valakit látsz magad előtt, aki eléri, amit akar. Harcolni fog az érdekeiért.
Mindenkinek el fogja mondani, aki hallani akarja, hogy ő ezt jól tudja.
Ami zavaró lehet, például a zöldek számára, hogy a pirosak egyes szám
első személyben beszélnek. Tudatukat az én foglalja el. Ebben alapvetően
megegyeznek a sárgákkal, akik szintén erőteljes egóval rendelkeznek.
De megtanultunk odafigyelni egymásra, tudjuk, hogy egyedül nem
vagyunk erősek, hogy az életben maradáshoz szükségünk van egymásra.
A követendő minta az együttműködés, és ezt már több mint két évtizede
prédikálom. Ezért véljük önzésnek, ha a pirosak csak magukról beszél-
nek. Hiszen bebiztosítják a maguk előnyeit, mielőtt másoknak segítené-
nek. Akár másokon is átgázolnak, ha azzal előbbre tudnak jutni. Talán
nem tudatosan teszik mindezt, de az eredmény ugyanaz.
Épp ezért a vitákból legtöbbször a pirosak kerülnek ki győztesként.
Ezt a beszélgetés természetes elemének tekintik. Mindig ők tudnak min-
dent a legjobban, és bátran azt állítják, hogy mindenki más téved. Ez
a viselkedés illik az egójukhoz. Ennek következtében barátokat veszíte-
nek el, az emberek nem kedvelik őket, elzárják előlük az információkat,
és senki nem akarja bevenni őket a csapatba. Ha pedig ők észreveszik
ezt, könnyen lehet, hogy mindenkit leidiótáznak.
Két éve részt vettem egy vacsorán, amelyen hatan ültünk az asztalnál.
Egy zöld-kék típusú férfi nehézkesen elmondta, hogy nem érzi jól magát:
nem tud eleget tenni annak a felelősségnek, amelyet a munkaadója rótt
rá; megterhelő munkája nyomasztja, és éjszakánként rosszul alszik. Ez
pedig még jobban nyomasztotta, mivel tisztában volt azzal, hogy ha
nem tud újra rendesen aludni, még nehezebben fog teljesíteni a mun-
kahelyén. A felesége mellette ült, és próbálta elrejteni könnybe lábadó
szemét. Senki sem érezte magát kellemesen a teremben. Az asztalnál
THOMAS ERIKSON 89
r
ülők néhány bátorító megjegyzést tettek, finoman puhatolóztak a férfitól,

hogy vajon miként változtathatna ezen a terhes helyzeten. Mindannyian
a tőlünk telhető legnagyobb megértést tanúsítottuk iránta.
Az asztalnál ülő egyetlen piros férfi végül megelégelte, és lényegében
lehordta a szorongatott helyzetű és stresszes szerencsétlent.
Kristálytiszta elemzést adott: Szerintem túl sokat panaszkodsz. Hiszen
megkapod a fizetésedet. Én sosem voltam beteg, és azt gondolom, hogy az
emberek általában túl sokat nyavalyognak. Én sosem kerülnék ilyen hely-
zetbe, és szerintem össze kellene szedned magad.
Ennyit arról a vacsoráról. A hangulat aznap este persze nem oldódott
fel többé.
Mondjuk ki őszintén: j ellemzően a pirosak vannak idiótákkal körülvéve.
ILYENNEK LÁTHATJÁK MÁSOK A SÁRGÁKAT

Viccesek, szórakoztatóak, és szinte elképesztően pozitívak. Teljesen. De
ismétlem: ez sokak egyéni értelmezése. Ha másokat kérdezel a sárgákról,
talán részben eltérő képet kapsz majd róluk. Sokan egyetértenek azzal,
amit eddig olvastál, de más észrevételeket is hallasz. A legviccesebb, ha
a kékeket kérdezzük.
Ők azt mondják, hogy a sárgák önzők, felületesek és túlságosan maga-
biztosak. Némelyek úgy vélik, hogy túl sokat beszélnek, és nemigen hall-
ják meg amit nekik mondanak. Tegyük hozzá, hogy dekoncentráltak és
hanyagok. Máris nem olyan hízelgő a kép.
Ha ezt a sárga ember meghallja, két dolog történhet: vagy komolyan
elszomorodik, és vérig sértődik, vagy vad érvelésbe kezd. Attól függ.
A vicces az, hogy idővel a sárgát nem is zavarja annyira a dolog. Részint
azért, mivel, ugye, nem is nagyon hallja meg, részint pedig azért, mert
az egyes pszichológusok által szelektívnek nevezett memóriával rendel-
kezik. Egész egyszerűen megfeledkezik a nehezebb dolgokról, és pozi-
tív szemlélete révén könnyen elhiteti magával, hogy nincsenek hibái és
hiányoságai.
90 THOMAS ERIKSON
Lássuk, mivel kell vesződniük a sárgáknak anélkül, hogy annak min-

dig a tudatában lennének.
Hahó, van itt valaki? Most megtudhatjátok, mi történt velem!

Kíváncsiak vagytok, igaz?
F. fejezet elején utaltam rá, hogy a sárgák nagyon jól kommunikálnak.
Lzt most szeretném megismételni: a sárgák nagyon jól kommunikálnak.
A hangsúly a nagyon szón van. A többi szín a közelébe sem jut annak
a könnyedségnek, amellyel a sárga ember megtalálja a megfelelő szava-
kat, kifejezéseket, elmesél egy-egy történetet. Annyira lazán, egyszerűen,
zökkenőmentesen jön belőle, hogy lenyűgözi az embert. Közismert,
hogy a többség nem szeret mások előtt beszélni. Elkezd hevesen dobogni
a szívük, izzad a tenyerük, és halálosan félnek attól, hogy nevetségessé
válnak. A sárgák számára ez ismeretlen jelenség. Szóba sem jön, hogy
kinevettessék magukat, és ha ez a valószínűtlen esemény mégis bekövet-
kezne, mindig el lehet ütni egy újabb szórakoztató anekdotával.
De a sárga túl is lőhet a célon. Bármiben vagy is jó, mindig van egy
határ, ahol abba kell hagyni. A sárgák számára - különösen azok szá-
mára, akik nem rendelkeznek kellő önismerettel -, nem létezik ilyen
határ. Eszükbe sem jut visszafogni magukat: ha mondanivalójuk van,
azzal előhozakodnak. Az más lapra tartozik, hogy esetleg senki más nem
tartja fontosnak a mondandójukat.
A sárga ember is azt teszi, amit a többség: azt műveli, amihez tehet-
sége van. Márpedig neki a beszélőkéje jó. Számtalan példát találni olyan
sárgákra, akik egy beszélgetésben az összes oxigént elszívják mindenki
elől. Ha ezzel társul még a másikra való odafigyelés hiánya, érdekes
(értsd: egyoldalú) kommunikáció alakul ki.
Sokakat rendkívül ingerel ez a féktelen szóáradat. Nemritkán ego-
centrikusságnak tekintik, ha valaki sosem tud csendben maradni.
A szószátyár, dumás, szófosó, bőbeszédű kifejezések valószínűleg mind
a sárgákkal összefüggésben jöttek létre.
THOMAS ERIKSON 91
Számtalanszor éltem át a következőket: emberek ülnek az igazgató-

ság asztala körül. A teremben lévő legnagyobb kutya közli az álláspont-
ját, legyen szó akármiről. Aztán mindenki szót kap, és a sárgák mind
megerősítik a véleményt, ugyanazt ismételgetve, esetleg más szavakkal.
(A nők számára hangsúlyozom, hogy tudom: ez inkább a férfiakra jel-
lemző, mint a nőkre.) Vajon miért teszik ezt? Nos, részint azért, hogy
jelezzék egyetértésüket, részint pedig azért, mert az adott dolgot mind-
annyian sokkal jobban meg tudják fogalmazni.
Néhány évvel ezelőtt egy irányító testületben a csoportdinamikát
tanulmányoztam. Éppen akkor lett új mobiltelefonom, amelyben talál-
tam egy szórakoztató funkciót: a stopperórát. A segítségével rögzíteni
tudtam, ki és mennyit beszél a csoportban.
Érdekes tények sorjáztak egymás után. A szobában a vezérigazgató
és hét legközelebbi munkatársa ült. Közöttük az igazi sárga, Peter, az
értékesítési igazgató a napirenden szereplő 19 pontból egyet jegyzett.
Figyeld csak meg az arányt: 1:19. Ez nagyjából a napirend 5,3 százalé-
kának felel meg.
Az ülést a vezérigazgató nyitotta meg, de rövidesen határozott minta
kristályosodott ki. Peternek a napirend minden egyes pontjáról volt véle-
ménye. Nyomogattam a stopperórát, és elképedtem azon, amit láttam.
Az idő 69 százalékában ő beszélt. Igen. Tényleg. A többi hét embernek,
köztük a vezérigazgatónak is csupán 31 százalék jutott.
Ha te magad sárga típus vagy, talán már tovább is lapoztál a szöveg-
ben, mivel magadra ismertél, és úgy érzed, hogy ez nagyon rossz példa
volt. A többiek pedig azon tűnődnek, hogyan lehetséges ez. Úgy, hogy
a sárgák minden nehézség nélkül fejtik ki álláspontjukat, véleményüket
és jó tanácsaikat, függetlenül attól, hogy tudnak-e bármit is a témáról
vagy sem. A sárga ember nagyvonalúan viszonyul saját képességeihez.
Amikor megszületik egy ötlet az agyában, azonnal kinyitja a száját.
A pirosakról azt mondják, hogy számukra a gondolat és a tett egy
és ugyanaz. A sárgákról az lenne a felvetésem, hogy náluk a gondolat és
92 THOMAS ERIKSON
a beszéd függ össze. A sárgák nemritkán teljesen feldolgozatlan anyagot

bocsátanak ki a fejükön lévő nagy nyílásból. Persze lehet, hogy átgon-
dolják, de többnyire azért nem ez a helyzet. Egészen megdöbbentő, de
mindez szinte kivétel nélkül nagyon jól hangzik. A sárgák kitűnően elő
tudják adni a mondandójukat, olyannyira, hogy az mindig csodálatosan
hangzik. Ha nem ismered az adott személyt, és mindent készpénznek
veszel, amit mond: az súlyos hiba.
A sárga ember jobbára szórakoztató és inspiráló, és amint már koráb-
ban említettem, másokat is uj ötletekre képes ösztönözni. Ám egy beszél-
getés során jól oda kell figyelni, hogy mikor vesz levegőt, és gyorsan
közbe kell szúrni egy-egy megjegyzést. Vagy egyszerűen le kell zárni
a megbeszélést.
Tudom, hogy katyvasznak néz ki, de van rendszer a káoszban!

A sárga ember nemigen ismeri be a hanyagságát. Pedig számára nem
természetes, hogy rendben tartsa a dolgait. A strukturált munkavégzést
például unalmasnak tartja. Azt jelenti számára, hogy valamilyen sémába,
keretek közé kell szorítania magát. Ha a sárga valamitől viszolyog, az az,
ha egy fix rendszer irányítja.
A megoldás neki az, ha a dolgok többségét fejben tartja - ami lehe-
letlen. Nem lehet mindent megjegyezni. A sárga ezért elfelejt ezt-azt,
a környezete pedig hanyagnak gondolja. A megbeszélt időpontokról
megfeledkezik, leadás előtt nem ellenőriz mindent még egyszer, mivel
ha egyszer fejben végzett a feladattal, akkor nem tér vissza rá. Halad
tovább előre. A következő teendőre ugrik. Mással foglalkozik.
Részletek. Amikor például le kell adni egy munkát, talán célszerű
ügyelni a részletekre. A sárgák nem szeretnek bíbelődni a részletekkel.
Azt is merném állítani, hogy nem érdeklik őket. Nagy ecsetvonásokkal
dolgoznak.
A sárgák általánosságban jók abban, hogy beindítsák a dolgokat.
Leleményesek, és kreativitásuk révén gyakran fognak bele különböző
THOMAS ERIKSON 93
projektekbe. A befejezés viszont már nem annyira az erősségük. Egy fel-

adat százszázalékos lezárásához olyan koncentráció szükséges, amivel
a sárgák ritkán rendelkeznek Ráunnak és továbblépnek. Mi, többiek pedig
trehánynak tartjuk őket. Ők maguk úgy érzik, ez is elég. Az isten szerel-
mére, minek fennakadni apróságokon? Hiszen végül is egész jó lett! Ha
kilógnak a szálak a pulóverből, vagy a dokumentum hemzseg az elütések-
től, az nem olyan fontos, mint új dolgokat kitalálni.
És ez egy sor más területen ismétlődik. Van néhány ismerősöm, akik
képtelenek kezelni az időt. Mindig vidámak és lelkesek, amikor új ötle-
tekkel hozakodnak elő, de időoptimisták. Mindegy, hogy milyen idő-
pontot beszéltek meg, ők sosem érnek oda. Hét óra, fél nyolc vagy nyolc:
nincs jelentősége. Úgyis elkésnek Amikor pedig beszélni kezdenek róla,
a háromnegyed órás késésüket szépen lealkudják alig negyedórára.
Nemsokára pedig már maguk is elhiszik ezt. Nem számít - mi, többiek,
örömmel várunk rájuk, mivel jelenlétükkel feldobják a vacsorát.
Tényleg tudok zsonglőrködni - az összes labdával egyszerre!

Beszélnünk kell egy kicsit arról, hogy a sárga típus nem képes hosszú
ideig koncentrálni. Állandóan nyitott az új benyomásokra. És ez a hátrá-
nya annak a hihetetlen nyitottságnak, amellyel a sárgák az új dolgokhoz,
ötletekhez és benyomásokhoz viszonyulnak. Hiszen annyi az újdonság!
És mivel az új a jó szinonimája, az a legjobb, ha folyamatosan tör-
ténnek dolgok, különben sárga barátunk figyelme hamar elkalandozik.
Nem képes végighallgatni az egész történetet, a hátteret, pláne az összes
olyan részletet és adatot, amelynek ugyanakkor nagy jelentősége lehet.
Számára ez nem érdekes, nem összpontosít tovább rá.
Hogy mit csinál ilyenkor? Egyszerű: valami mást. Feldob egy újabb
labdát. A labdákkal az a gond, hogy egy ideig talán a levegőben tudja
tartani őket, viszont a megfelelő időben nem képes a megfelelő helyre
rakni őket. Ehelyett kimegy a helyiségből, és a labdák - mint az érett
gyümölcsök -, valaki más fejére potyognak. Egy megbeszélésen esetleg
94 THOMAS ERIKSON
elkezd játszani a mobiljával, a számítógépével, vagy cseveg a szomszédjá-

val. Kezdetben halkan, úgy gondolva, hogy senki sem vesz észre semmit.
Ez persze nem igaz: mindenki mást eléggé idegesít. Ha viszont senki
nem szól semmit, akkor folytatja. Ebben a tekintetben a sárgák egészen
olyanok, mint a kisgyerekek. Ügyesen feszegetik a határokat. Addig nem
hagyják abba, amíg valaki dühbe nem gurul, és le nem torkollja őket.
A sárgák pedig természetesen megsértődnek. Hiszen ők csak...
Az, hogy hamar elunják magukat, jóval komolyabb következmé-
nyekkel is járhat, mint hogy a megbeszéléseken kissé zavaróan viselked-
nek. A hétköznapi, triviális dolgok, például az ügyintézés és a nyomon
követés nem az erősségük. A legtöbb sárga ember általában tiltakozna
ez ellen. Saját felfogásuk szerint ők az ilyesmit is mesterien művelik. De
ha jobban megnézzük ezt a nyomonkövetés-dolgot, komoly veszélybe
kerülhet például egy projekt végrehajtása.
Új projekt - szuper! Egy új és dinamikus, érdekes emberekből álló
csoport összeállítása: pipa! A folyamat elindítása, jövőképek és kon-
cepciók kidolgozása: viccelsz? Már kész is van! Úgy dolgozni az ele-
jén, mint egy őrült, hogy minden kellő lendületet kapjon? Naná. De
aztán? Annak nyomon követése, hogy mi történik, vagy mi nem törté-
nik a projekt ideje alatt, az már elég fárasztó. Olyan, mintha hátrafelé
tekingetnénk, ami kényelmetlen, és képtelenség is. A sárga ember nem
képes elég hosszú ideig koncentrálni ahhoz, hogy komolyan nyomon
követhesse a folyamatot. Inkább meggyőzi magát arról, hogy meg kell
bízni az emberekben.
Vicces dolog történt, amikor egy kereskedelmi tévécsatorna üzlet-
kötői körében dolgoztam coachként. Egy női üzletkötővel, egy ügyes,
jelentős üzleteket kötő lánnyal beszélgettem. Feltártunk néhány hiányos-
ságot a személyiségprofiljában - miután harciasan próbált meggyőzni
arról, hogy akár a rossz dolgok is lehetnek jók és egy tervet készültünk
összeállítani arról, hogyan léphet tovább a személyiségfejlődésben.
Már az első pontnál összeomlott a dolog: mikor kezdje el?
THOMAS ERIKSON 95
Aznap nem foghatott hozzá, mivel már délután három óra múlt.
Másnap pedig egy sor megbeszélése volt. Marad hát a következő hét.
Akkor viszont elutazik. Talán a rákövetkező héten, majd meglátjuk.
Már azelőtt elvesztette a meccset, hogy egyáltalán elkezdte volna.
Én! Én!! ÉN!!!

A sárgák nem feltétlenül önzőbbek másoknál, de mindig azt a látszatot
keltik. Hogy miért? Nagyrészt azon múlik, hogy miképp zajlik a pár-
beszéd. Ők alapvetően hajlamosak csak magukról beszélni: ha mások
nem elég érdekesek és izgalmasak, a sárgák félbeszakítják őket, és valami
sokkal érdekfeszítőbbre terelik a szót - nemritkán saját magukra.
Emlékszem egy üzletkötőre, akivel az évezred elején, egy gyógy-
szercég konferenciáján találkoztam. Gustav a sárga viselkedés minden
kevésbé előnyös oldalát fel tudta vonultatni - a gond az volt, hogy
erről egyáltalán nem volt tudomása. Nagyon ritkán beszélt másról,
mint saját magáról és saját ténykedéséről, és úgy viselkedett, mintha
nem én, hanem ő vezetné a konferenciát. Megvannak a módszereim
a hozzá hasonló figurák kezelésére. Mégis nagyon érdekes tanulmá-
nyozni őket egy ideig, mígnem aztán az első szünetben négyszemközt
finoman helyreteszem őket, néhány jól megválogatott szóval illetve
a viselkedésüket.
Néhány példa: valahányszor feltettem egy kérdést a csoportnak, Gustav
válaszolt. Gyorsan, frissen, erőteljes elköteleződését jelezve - csakhogy
elég gyakran összevissza hadovált. Egész egyszerűen azonnal kimondta,
ami az eszébe jutott Nyilvánvalóan képtelen volt magában tartani a gon
dolatait, csak úgy dőlt belőle a mondanivaló. Amikor a kezemmel jelez-
tem, hogy szeretném meghallgatni a kollégáit is, behajolt a látóterembe,
és tovább szövegelt.
Amikor aztán a teremben ülő konkrét embereknek címeztem a kér-
déseimet - nevükön szólítva őket -, megint csak Gustav válaszolt.
Döbbenetes, nem? Jó darabig beszélt, majd megkérdezte Sventől: Ugye
96 THOMAS ERIKSON
ezt akartad mondani, Sven? Sven többnyire csak csóválta a fejét. Miért
engem kérdezel? Már megszokta ugyanis. És Gustav egész délelőtt nem
hagyta abba, mígnem aztán rendre utasítottam.
Senkit nem engedett szóhoz jutni, és amit mondott, azt szerinte kész-
pénznek kellett volna venni. Elszívta a többiek elől az oxigént, és meg
sem fordult a fejében, hogy vajon a másik tizenkilenc ember mit mond-
hatna. Az volt a vicces, hogy a teremben mindenki tisztában volt azzal,
mi történik, de egyikük sem mert szembeszegülni Gustawal. Lemondó
tekintettel néztek rám, abban reménykedve, hogy nekem majd sikerül
elhallgattatnom.
Az ebédnél lelkesen, mindenki hallatára közölte, hogy szerinte nagyon
jo a konferencia. Valójában a csoport túlnyomó része már a hangjától is
rosszul lett. Nehezen viselték...
Ezt még életemben nem hallottam - máskülönben emlékeznék rá!

I hí valami határozottan igaz a sárgákra, az biztosan, hogy odafigyelésben
nem túl jók. Ne kerteljünk: egyenesen pocsékok. Sok sárga típus, aki-
vel találkoztam, azt állította, hogy nagyon is figyel - erre a vitathatatlan
tényre természetesen szórakoztató példákat is felhozva -, éppen csak az
emlékezetével van baj. Ügy érzik, hogy mindent kitűnően felfognak, ám
az agy raktárpolcai felé vezető úton... egyszerűen elveszítik.
Nem, nem az emlékezetről van szó. Inkább arról, hogy a sárga típust
gyakran nem érdekli, amit a másik mond, mivel ő sokkal jobban el tudná
mondani. Nem koncentrál, elkalandozik, mással kezd foglalkozni. Nem
hallgatni akar, hanem beszélni.
Eléggé gyerekesek is abban az értelemben, hogy leginkább azt csi-
nálják, ami élvezetes. Ha egy beszámoló vagy történet, akár csak egy
átlagos beszélgetés unalmas, becsukják a fülüket. Természetesen létezik
rá gyógymód: válts át szórakoztatóbb retorikára, és talán sikerül fenn-
tartanod sárga barátod, partnered vagy kollégád érdeklődését. Ha vala-
mivel élvezetesebben tudod előadni a mondanivalódat, egy kicsit tovább
THOMAS ERIKSON 97
marad. A retorika elvégre nem a beszéd művészete - inkább az a művé-

szet, hogyan vegyünk rá másokat, hogy meghallgassanak bennünket.
Ha van olyan barátod, akit az eddigiek alapján sárgaként azono-
sítottál, akkor pontosan tudod, miről beszélek. A mondatod köze-
pén kinyitja a száját, és valami teljesen másról kezd beszélni. Nem jó
a memóriája? Dehogyis: egyszerűen túl hosszú lére eresztetted a mon-
dandódat. Persze, ha a rossz memória is bekerül a képbe, akkor nem
lesz könnyű dolgunk.
A társadalom számos igazán sikeres egyénisége gyakran az átlag-
nál jobban tud hallgatni. Nem beszélnek olyan szívesen, mint ami-
lyen szívesen hallgatnak másokat. Tudják, mit tudnak, és azt is, hogy
a tanuláshoz egyszerűen be kell fogniuk a lepényiesőjüket, és meg kell
hallgatniuk, mit mondanak mások. Ez az ismeretszerzés egyik módja.
A sárgáknak ezt jobban meg kell érteniük, ha nem akarják, hogy telje-
sen reménytelennek gondolják őket. Vagy hogy megrekedjenek szemé-
lyes fejlődésükben. Meg kell például hallaniuk azt az üzenetet, amelyet
ebben az utolsó szakaszban vázoltam fel. Ha nem hajlandók elfogadni,
csupán azért, mert kellemetlen és talán unalmas, sosem fognak tanulni
semmit.
ILYENNEK LÁTHATJÁK MÁSOK A ZÖLDEKET

Mit gondolnak mások - a más színűek - a zöldekről? A kép vegyes.
Amellett, hogy rendkívül kedvesnek, barátságosnak és gondoskodónak
találják őket, léteznek más vélemények is. Mit kezdjen az ember olyas-
valakivel, aki konfliktuskerülésből igent mond, holott nemet gondol?
Honnan tudhatjuk, mit gondol valójában?
Különösen a pirosaknak és a sárgáknak okoz gondot az, amit én
csendes ellenállásnak nevezek: amikor valaki hallgat, ahelyett hogy kerek
perec megmondaná a véleményét. Egyes zöldek viszont mégiscsak színt
vallanak - az érintett háta mögött. A zöldeket ezért egyesek nem tart-
ják őszintének. Pedig csak az vezérli őket, hogy elkerüljék a konfliktust.
98 THOMAS ERIKSON
A zöldek általánosságban mindig a legrosszabbra számítanak, ezért haj-

lamosak sunnyogni.
Aztán itt van a változásra való hajlandóság. A zöldek belátják a vál-
lozás szükségességét, mégis elutasítják, ezert a környezetük úgy tekint
rájuk, mint akik fanyalognak minden változás miatt, önteltek, csökönyö-
sek, érdektelenek és közönyösek. Mint mindig, ezek ismét csak a külvilág
értelmezései. Ha pirosakat kérdezünk meg, mit gondolnak erről, súlyos
igazságokat zúdítanak rájuk.
A fafejűség sosem erény!

M it kezd az ember azzal, aki sosem változtat a véleményén? Soha - még akkor
sem, ha a tények is amellett szólnak, hogy ideje más útra térni. Amikor az az
akarat győzedelmeskedik, hogy a kitaposott ösvényen kell továbbhaladni.
A zöld és a kék típus között az a különbség, hogy míg a kék további
információkat vár a tárgyban, a zöld arra vár, hogy elüljön a dolog.
C) ugyanis nem változtat az álláspontján. Lecövekelt valami mellett, és
nem hajlandó engedni. Hogy miért? Mert nem szokása.
Gondolj csak bele: talán egész eddigi életedre szükség volt ahhoz,
hogy kialakítsd az ételben lévő veszélyes koleszterinnel, az űrutazásról
vagy Britney Spearszel kapcsolatos nézetedet. Erre jön egy fazon, és
közli, hogy az eddigi véleményedet cseréld le az övére.
Nem fog menni. A zöldek talán azt várják, hogy rájuk törjön a meg-
lelelő érzés. Ha pedig ez nem történik meg, hát... sokszor bizony nagyon
türelmesek.
Hadd meséljek egy fiatalemberről, egy olyan család gyermekéről,
amelyet hosszú ideje jól ismerek. A srác elég jól teljesít az iskolában,
nincs gond a jegyeivel. Sok barátja van.
Elöljáróban megjegyezném, hogy ha fiatalokról - ez esetben egy
kamaszról - beszélünk, óvatosnak kell lennünk. Személyiségük vagy jel-
lemük még nem alakult ki teljesen. A fiataloknak még sok mindent kell
tanulniuk az életről. Benyomásaik még nem véglegesek.
THOMAS ERIKSON 99
8-FEJEZET AZ ÉREM ÁTKOZOTT MÁSIK OLDALA AZAZ SENKI SEM TÖKÉLETES!
Akkor hát mi a gond?

Ennek a fiatalembernek megvannak a maga elképzelései arról, hogy
mi helyes, és mi nem. És a világ legdrágább kincséért sem változtatna
a nézetein. Legyen szó olyasmiről, amit egy barátja mondott neki, amit
a tévében látott, vagy amiről az iskolában hallott. Amint az adott infor-
máció vagy elképzelés, bárhonnan származzon is, rögzül a tudatában,
attól kezdve megingathatatlan. Mindegy, milyen tényeket vezetnek
elő a szülei, vagy hogy milyen vehemenciával tálalnak neki bizonyí-
tékokat - neki megvan a maga elképzelése. Az sem számít, ha vala-
minek a veszélyeit hangsúlyozzák - ő úgy gondolja, mindennek nincs
jelentősége.
Képzeld csak el! Ismerteted az összes ismert tényt, a srác pedig azt
feleli, hogy érti. Egyetért azzal, hogy logikusan hangzik. Csakhogy ő nem
hajlandó változtatni az álláspontján. Ezt egyesek fafejűségnek neveznék.
Hogy ez min múlik? Jó kérdés. Azzal függhet össze, honnan szárma-
zik az első információja. Ha egy barátja azt állítja, hogy a szemétszállí-
tással ugyanolyan jól lehet keresni, mint frissen végzett orvosként, egyre
megy, hogy ez igaz-e, vagy sem. Ha ugyanaz a barátja azt mondja, hogy
segédmotoros kerékpárral közlekedve három üveg erős sör megivása
után sem kapcsolhatják le az embert a rendőrök, akkor ez lesz az igazság,
még akkor is, ha tények alapján tudjuk, hogy ez nem igaz.
Ha ez a srác arról értesül, hogy a matekot egy kicsit komolyabban
véve szuper munkalehetőség vár rá, az igazsággá válik. Amennyiben ez
az információ a legjobb barátjától származik, akkor egyszerűen igaznak
kell lennie. Ha a zöld ember határozottan vagy kifejezetten megbízik
valakiben, az adott ember szava számára törvény. Ezért könnyű kihasz-
nálni a zöldeket, mivel hajlamosak kissé naivak és jóhiszeműek lenni. És
némelyek ezzel sajnos visszaélnek.
Kétség nem fér hozzá: ez a csökönyösség néha erősség is lehet. Ha
viszont a környezet pusztán makacsságként értelmezi, akkor csak baj
lehet belőle.
100 THOMAS ERIKSON

Minek erőlködni? Végül is nincs semmi, amiért érdemes lenne aggódni

Mivel nem látszanak valamilyen komolyabb elköteleződés jelei - némi
közönyösség tapasztalható: a zöldek körülnéznek maguk körül, és
kivárják, mit tesznek a többiek -, könnyen az a benyomásunk alakul-
hat ki, hogy a zöldeket nem igazán érdeklik a dolgok. Gyakran tényleg
ez a helyzet. Inkább passzívak, mint aktívak, és ez a viselkedésükben is
megnyilvánul. Nem sok minden történik e téren.
De mit számít ez? Ha az ember otthon marad, abból nem lehet baja,
nem igaz? A zöldek ugyanakkor nem veszik észre, hogy mások akarnak
tenni valamit. Feltételezik, hogy mások is úgy gondolkodnak, mint ők,
és tovább hevernek a kanapén. Megelégszenek a semmittevéssel. És min-
den, ami kizökkentheti őket ebből a helyzetből, fenyegetővé válik. Az
eredmény pedig? Még nagyobb passzivitás.
Hallottam egyszer, ahogy egy piros-sárga főnök lelkesedés nélküli
és a munkájuk iránt érdektelen emberekként írta le az alkalmazottait.
Zavarta, hogy akárhogy próbálta is őket ösztönözni-ösztökélni, nem
moccantak el a rajtkőről. Egy sor ötletet vázolt nekik - köztük rendkívül
érdekeseket is -, de nem történt semmi. A zöldek esetében ez könnyen
előfordulhat. Ugyanolyan gyorsan felismerik a jó ötleteket, mint mások
- ám míg például a piros kollégák továbbrohannak a stafétabottal, a zöl-
dek csak ülnek és várnak. Gyakran arról van szó, hogy azt várják, törjön
rájuk a megfelelő érzés, és mindaddig, amíg az elmarad, nos... inkább
nem tesznek semmit.
Ez a főnök egyenként behívatta az alkalmazottait, és megkérdezte
tőlük, mit gondolnak a cégről. Aggasztotta a lelkesedés jeleinek nyil-
vánvaló hiánya. Néhány, már nem épp fiatal férfi kerek perec közölte,
hogy nem látnak semmi olyat, amiért érdemes volna lelkesedni.
A főnököt ez rendkívül felzaklatta. Mindenfélével próbálkozott, de
a reakció teljesen elmaradt.
De ez egy házasságban is megtörténhet. Elvégre mindenre létez-
nek sztereotípiák. Például hogy egyes nők a csendes, erős típusokhoz
THOMAS ERIKSON 101

vonzódnak. Ezzel nincs is baj. Ám ha a nő az esküvő után ráébred, hogy

a férfiban a csendességen és az erőn kívül más nem talál, lehet, hogy már
nem annyira boldog. Amikor pedig terveket sző, és a férfi azt feleli, hogy
nem érdekli, összezavarodik. És még nagyobb terveket sző. A férfi meg
egyre keményebben kapaszkodik kedvenc foteljének karfájába.
Ez a paradoxon. Minél nagyobbak a tervek, a zöldek annál kevésbé
lelkesednek értük. Ők nyugalomra és csendre vágynak.
Egy példa: húsz éve írok szépirodalmat, és bíztam benne, hogy egy
szép nap majd kiadják a műveimet. A családban mindenki tudott erről.
Nem csináltam belőle nagy ügyet, de nem is rejtettem véka alá az am-
bícióimat. Több rokonom kitűnően titkolja érdeklődését és lelkesedését.
Egy hozzám közel álló zöld ember tisztában volt azzal, mennyire fontos
számomra, hogy érvényesüljek e téren. Többször is beszámoltam neki
az almomról, kifejtve, hogyan érezném magam, ha valóban sikerülne.
Ennek ellenére nem igazán érdeklődött afelől, hogyan alakul a dolog.
Talán ötévente megjegyzett annyit, hogy ne vegyem annyira komolyan,
mert csak csalódni fogok. Amikor pedig olyasmit mondtam, hogy pél-
dául: Idén össze fog jönni, küzdök érte, mint az állat, hogy összejöjjön!,
ezt a választ kaptam: Jaj, mennyit dolgozol! A sok munka a zöldek legna-
gyobb ellensége, mivelhogy munka. Az ő felfogásuk szerint mindennek
könnyűnek kell lennie.
Ez a fajta közönyösség és az elköteleződés hiánya képes letörni még
a legtetterősebb ember lelkesedését is. Nekem is mások felé kellett for-
dulnom, hogy legyen eleg energiám a további küzdelemre. A zöld ember
ezt nem érti meg. Ő nem akarja, hogy az emberek elköteleződjenek,
mert az csak munkát jelent. Inkább csak üldögéljünk, és ne csináljunk
semmit.
így lesz a homályos gondolatból homályos kijelentés...

A zöldek érzékeny kérdésekben nem szívesen nyilatkoznak meg. Nekik
is ugyanúgy megvan a véleményük és a felfogásuk, mint másoknak,
102 THOMAS ERIKSON

ele nem szeretik világgá kürtölni. Az oka egyszerű: könnyen ramazúri

lehet belőle.
Ez azzal a következménnyel járhat, hogy homályosan fogalmaznak.
Az, hogy nem fog menni, náluk inkább úgy hangzik: úgy tűnik, vannak
bizonyos kihívások a teljesítéssel kapcsolatban. Természetesen mindkét
mondat ugyanazt jelenti: nem készülünk el időben. A kevésbé egye-
nes kifejezésmód viszont kisebb kockázattal is jár. Ha valaki egyértel-
műen kijelent valamit, akkor felelősséget is kell vállalnia érte. Az pedig
kellemetlen.
A zöld ember inkább a biztosat választja, mint a bizonytalant.
Homályos kijelentései révén felelősséget sem vállal az adott kérdésért.
Ha bizonytalan, nem akarja kockáztatni a jó hírét. Hiszen ha nem áll
ki valami mellett, akkor valami ellen sem nyilvánított véleményt. Ugye,
hogy nem hangzik valami logikusan? Ha viszont zöld típus vagy, ponto-
san érted, miről beszélek. Egyszer találkoztam egy nővel, aki kijelentette,
hogy neki pontosan az a véleménye, mint a többieknek. Kérdeztem már
őket...?
De vajon a zöldeket csak azért találjuk homályosnak, mert meg akar-
ják kímélni másokhoz fűződő kapcsolataikat? Nem, egyáltalán nem.
Csupán arról van szó, hogy a zöldek nem annyira precízen fogalmaz-
nak, mint a többi szín. Míg egy piros típus azt mondja, hogy gyűlöli az
ABBA-dalokat, a zöld úgy véli, hogy vannak jobb együttesek is. Míg
egy kék kijelenti, hogy a múlt kedd délelőtt - a kávészünet - óta 3,65
kilót fogyott, a zöld csak annyit közöl, hogy az utóbbi időben leadott
néhány kilót.
Ez azon is múlik, hogy a zöldek nem annyira ügyorientáltak, mint
a pirosak és a kékek. A zöldek nem úgy nyilatkoznak a tényekről, mint
ők. Inkább kapcsolatokról és érzésekről beszélnek, ennélfogva pedig
nehezebb pontosan fogalmazni. Elvégre hogyan mérjük meg az érzelme-
ket? Pontosan tizenkét százalékkal jobban szeretlek, mint a múlt hónap-
ban? Aligha.
THOMAS ERIKSON 103

Tudom, hogy most rögtön változtatnom kellene ezen -

de azért még egy/(jó) ideig gondolkodom rajta
Ez itt az igazán nagy buktató. Ha változásokat akarsz elindítani egy
olyan csoportban, amely több zöld emberből all - sok sikert hozzá. Ha
nagyobb változásról van szó, érdemes fontolóra venned, hogy egyáltalán
megéri-e a fáradságot. Ha pedig sürgős is a dolog, akkor nyugodtan elfe-
lejtheted az egészet. A zöldek agyában ugyanis ez játszódik le:
• Tudjuk, hogy mink van, de nem tudjuk, mink lesz.

• Régen jobb volt.
• Mindig is így csináltam.
• A fű a szomszédban sem zöldebb.
Ismerős? Nyilvánvaló, hogy nem minden változás pozitív, de hát...!

Nem állítom, hogy a fenti megnyilatkozások mindig kifogásolhatók, ám
amikor valóban szükség van változásokra, akkor nagyon veszélyesek
lehetnek.
Klasszikus - tudom, immár kissé elcsépelt - kérdés, hogy a csalá-
don belül milyen gyakran váltogatják a helyüket az emberek a regge-
linél. Korábban ezt gyakran megkérdeztem azokban a csoportokban,
amelyekkel találkoztam. Sokan nevetve mondták, hogy azért oda ülnek,
ahová szoktak, mert így alakult ki. És persze néha én is teszek ilyet. De
ha valaki rámutat, hogy ez vagy az megrögzött (akár rossz) szokásommá
vált, kezdek vele valamit. A zöldek viszont nem változnak.
Ha megfigyeljük, hogyan reagál egy zöld ember erre a kérdésre, meg-
értjük, hogy ez problémát jelent. Láttam már olyat, hogy felnőtt embe-
rek elsápadnak, és a homlokukat törölgetik már annak gondolatáia is,
hogy az asztal másik oldalára kell ülniük. Sőt, dolgoztam is egy ideig egy
férfival, Sunéval, akinek annyira megcsontosodott rutinja alakult ki az
ebédlőben, hogy amikor valamiért kizökkent a szokásos rendből, egész
nap búskomorság ült rajta. Sune kedvenc helye egy tábla alatt volt. Ott
104 THOMAS ERIKSON

ült minden ebédnél, heteken, hónapokon és éveken át. Mindig ugyan-

azon a széken.
Ha az ebédlőbe belépve azt látta, hogy a helye foglalt, szinte lemere-
vedett. Ha kellően gyorsan magához tért, akkor előfordult, hogy a pót-
helyére ült le, egy nem ngyanolyan jó, de elfogadható helyre, az egyik
ablak közelébe. Ha ott kellett elfogyasztania a levesét, egész ebéd alatt azt
a kollégát fixírozta, aki ellopta az „ő" helyét. Persze soha nem szólt sem
mit, csak zsörtölődött egész nap. Ez máskülönben a zöldek egy másik
kitűnő képessége: a frusztrációt befelé fordítják, és látványosan rosszul
érzik magukat. Ám ha a póthelye is foglalt volt, Sune visszavonult, és
a napja teljesen tönkre volt téve.
Hadd meséljek még egy példát! Megboldogult anyám - örökké hiá-
nyozni fog; mindig szeretni fogunk, drága Anyukánk -, aki nemigen lehe-
tett más, mint zöld típus, mindig kész volt segíteni, vigyázott az unokákra,
amikor kellett, főleg amikor még kicsik voltak. Különösen arra a péntek
estére emlékszem, amikor a feleségemmel éppen vacsorára vártak a bará
taink. Hetekkel korábban leegyeztettem anyámmal az időpontot, tudván,
hogy időre van szüksége, hogy mentálisan felkészüljön a dologra.
A vacsora napján jelentkezett a vendéglátónk felesége: a férje megbe-
tegedett, és a találkozást el kell halasztani. Felhívtam anyámat, és elmond-
tam neki, mi történt. Továbbá azt is, hogy otthon maradunk. Elhallgatott.
Értésére adtam, hogy ettől függetlenül szeretném, ha átjönne, mivel
a gyerekek is szívesen találkoznának a nagymamájukkal.
Anyám habozott. De akkor hogy lesz? - kérdezte. Azt feleltem, hogy
pontosan úgy, ahogy eredetileg terveztük. A csomagját már összepa-
kolta, a vendégszobában megágyaztunk neki, ez remek alkalom lesz arra,
hogy együtt legyünk egy kicsit. Tétovázott: Hiszen egész más lesz: hiszen
otthon vagytok. Nem tetszett neki, és gondolkodási időt kért. Megígérte,
hogy visszahív.
Valójában mi volt anyám gondja? Elvégre neki semmilyen változást
nem jelentett az egész. Péntekről szombatra ugyanúgy nem otthon aludt.
THOMAS ERIKSON 105

Az unokáival ugyanúgy találkozhatott. Viszont mentesül a felelősség

alól, mivel megpróbáltam beadni neki, hogy majd mi a gondját viseljük
ahelyett, hogy ő viselné a mi gondunkat.
Ez teljesen új helyzetet teremtett. Hiszen otthon vagyunk. És ez volt
a probléma. Hogy én és a feleségem otthon maradunk. Lehet, hogy anyám
már kinézett magának egy műsort a tévében. Esetleg valami különlegeset
akart készíteni a gyerekeknek. Talán - nem tudom. Ő ugyanis nem mon-
dott semmit, így nem tudhatjuk biztosan. A változás azonban elég nagy
volt ahhoz, hogy külön gondolkodási időt kérjen.
(Végül aztán eljött. Jópofa - feltehetőleg az ő nemzedékére jellemző -
melléksztori: fél ötkor mentem érte. Megkérdezte, hogy miért ilyen későn
jöttem. Azt feleltem, hogy öt órára ígérkeztem, következésképpen fél órá-
val hamarabb érkeztem. Mire ő, hogy már négykor készen volt.)
Még életemben nem voltam ilyen dühös,

de az ég szerelmére, el ne mondd valakinek!
Ez a zöld viselkedés másik nagy dilemmája. Őszintén rosszul érzik
magukat, ha veszekedniük kell. Ez a konfliktusoktól való viszolygás egy
sor más „kihívást" is jelent számukra, például: makacsságot, homályos
beszédet, idegenkedést a változásoktól. Mivel a zöldek kifejezett kapcso-
latemberek, számukra semmi sem fontosabb annál, hogy megőrizzék
a kapcsolatok épségét. A gond az, hogy ez a módszer nem működik.
A konfliktusokat kétféleképpen szemlélhetjük. Választhatjuk a har-
móniaközpontú megközelítést, vagyis azt, hogy harmóniára törekszünk
Ilyenkor minden az egységre irányul. A megegyezés önmagában vett
céllá válik. Ez szükségszerűen azt jelenti, hogy aki konfliktust teremt, az
kellemetlen krakéler. A konfliktusok rossz vezetésre, rossz kommunikáci-
óra, diszharmóniára utalnak. Ezért hát fojtsuk el a konfliktust, és tegyünk
úgy, mintha nem is létezne. Elvégre ki állna szóba egy krakélerrel?
Találkoztam egyszer egy női coachcsal, aki érdekes metaforát hasz-
nált erre a viselkedésre. Azt mondta, ez olyan, mintha a vacsoraasztalnál
106 THOMAS ERIKSON

ülve egy levágott jávorszarvasfejet bámulnánk. Tudod, nagy aganccsal,

körülötte legyekkel, meg minden. Mindenki látja, hogy ott a szarvasfej,
de senki sem szól semmit. Továbbadják a tálat a szarvas két agancsa
között, és úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Végül valaki esetleg
megkérdezi, hogy véletlenül nem egy jávorszarvasfej van-e az asztalon.
Mindenki ellenkezik. Aztán valaki a társaságban megszólal, hogy vala-
mit csinálnunk kellene vele! Ez az ember hinti el a nyugtalanság mag-
vát, mivel most már kezdenünk kell valamit ezzel a kellemetlen, levágott
jávorszarvasfejjel. Nem tudott volna csöndben maradni?
A viselkedéstudomány mára már magasabb szintre jutott. Az a törekvés,
hogy mindenki mindenkor és mindenben értsen egyet, olyan utópia, amit
nem is érdemes célul kitűzni. Mert végül még jön valaki, aki felemeli azt
a fedőt, amely hosszú időn át olyan jól és hermetikusan lezárta az ellenté-
teket - akkor pedig mi történik? Nézzétek csak, mi ez itt? Messziről bűzlik.
A harmóniaközpontú megközelítés végül óhatatlanul konfliktushoz vezet.
A másik szemlélet szerint ennek az ellentéte a konfliktusközpontú
megközelítés. Ez röviden annyit tesz, hogy elfogadjuk a konfliktusokat,
sőt azt is, hogy létezésük természetes. Nincsenek olyanok, akik mindig
mindenben egyetértenek.
A konfliktusközpontú megközelítés lényege az, hogy a legapróbb
nézeteltérésekkel is azonnal foglalkozunk, amint észleljük őket. A piro-
sak és bizonyos sárgák ezt természetesen művelik. Ha észrevesznek vala-
mit, ami nem működik, nyomban közlik, hogy nem működik. Ez azt
jelenti, hogy a problémákat már egy korai szakaszban meg lehet oldani.
A kérdést mindenesetre az előtt kell kezelni, mielőtt a rothadó jávorszar-
vas bűze terjengeni kezd.
A konfliktusközpontú megközelítés legtöbbször harmóniát teremt.
A zöld ember azonban erről hallani sem akar. Minden tőle telhetőt
elkövet annak a hamis érzetnek a fenntartásáért, hogy mindenki egyet-
ert. Elvégre jobb, ha mindenki egyetért, nem igaz? Nem lenne szebb
a világ, ha konfliktusok nem is léteznének?
THOMAS ERIKSON 107

8 . F i i r z n AZ fl<f M AIKO/OTT MÁSIK 01 DMA AZA7 SENKI SEM TÖKÉLETES!
Vegyünk egy mindenki számára ismerős helyzetet. A munkahelyün-

kön egy megbeszélésen ülünk. Mondjuk, tíz ember van jelen. Növeld,
vagy csökkentsd a számol, hogy jobban bele tudd élni magad a hely-
zetbe! Valaki - a főnök vagy akárki - éppen most fejezte be a prezentá-
cióját, és kíváncsian várja a többiek véleményét. Érdeklődve néz körbe,
és visszajelzéseket remél.
Ha vannak a helyiségben pirosak vagy sargak, kifejtik véleményü-
ket a vázolt javaslatról. A pirosak dicsérő vagy bíráló szavakkal illetik
A sárgák a javaslattal kapcsolatos saját gondolataikat ismertetik. Pár kék
biztosan feltesz néhány kérdést.
Mit tesznek a zöldek? Az égvilágon semmit. Belesüppednek a székbe,
és felszívódnak benne. Csak akkor szólalnak meg, ha közvetlenül nekik
szegeznek egy kérdést. Nyugtalanul pillantgatnak körbe, és remélik, hogy
valaki megmondja, mennyire hülye ötlet is ez. A csoport túl nagy ahhoz,
hogy az eltérő nézeteknek hangot adjanak. Ha valami igazán drámai
vagy negatív véleménynek adnának hangot, azzal minden szem rájuk
szegeződne, márpedig az nem fog megtörténni. Ha őszintén elmondják
a véleményüket, akkor heves vita tör ki, és mivel egy zöld ember nem
szeretne részt venni heves vitákban - még a helyiségben sem akar jelen
lenni -, egész egyszerűen csöndben marad.
Hogyan reagál erre a felszólaló? Azt gondolja, hogy mindenki egyetért,
nem igaz? Nem is sejti, hogy a jelenlévők fele szerint ez a legnagyobb ökör-
ség, amit valaha hallottak Amikor pedig kiderül az igazság - mert előbb
vagy utóbb bizony kiderül -, vajon mi történik? Pontosan: konfliktus.
Mert biztosra veheted, hogy mi fog elhangzani a kávéautomatánál
vagy a cigarettaszünetben: az igazság. A zöldek ugyanis úgy tudnak
megszabadulni a bennük felgyűlő nyomástól, hogy mások háta mögött
mondják meg a magukét. Elégedetlenségüknek kisebb, két-három fős
csoportokban adnak hangot. Ez jól megy nekik. Mindaddig, amíg nem
érzik magukon a tekintetedet, kibeszélnek, ráadásul úgy, ahogy egy zöld
embertől sohasem várnád...
108 THOMAS ERIKSON

ILYENNEK LÁTHATJÁK MÁSOK A KÉKEKET

Még a legmaximalistább kékeket is érheti bírálat: lehet szó arról, hogy
emberkerülők, defenzívek, maximalisták, visszafogottak, finnyásak,
szőrszálhasogatók, tétovázók, konzervatívok, önállótlanok, kétel-
kedők, gyanakvók, lassúak, távolságtartók és hűvösek. Jaj! Ezeknek
az aktakukacoknak a rossz jellemvonásairól elég hosszú listát lehet
összeállítani.
Pedig alapvetően azért lendülnek bele nehezen a dolgokba, mert
nagyon alaposan fel akarnak készülni. Mindenben rejlenek kockáza-
tok, a kékek pedig a részletek megszállottjai. Sose tegyél sok kék embert
egy csoportba. A jövő századig is eltervezgetnek anélkül, hogy egyetlen
kapavágást is ejtenének.
Emellett sok kék embert rendkívül kritikusnak és már-már
gyanakvónak tartanak. Semmi sem kerüli el a figyelmüket, és olykor
hajlamosak észrevételeiket egészen érzéketlenül közölni. Abban meg-
egyezhetünk, hogy kitűnő minőségben dolgoznak, de a dolgok több-
ségével kapcsolatos szőrszálhasogató, kritikus hozzáállásuk a környezet
hangulatát veszélyesen alacsony szintre képes csökkenteni. A kékek rea-
listának tartják magukat, miközben valójában - mindenki más szemé-
ben - pesszimisták.
Ami helyes, annak tökéletesen helyesnek kell lennie, különben teljesen téves
Szögezzük le rögtön az elején! Az összpontosítást az adatokra és rész-
letekre túlzásba lehet vinni. Van egy határ, amikor már nem érdemes
tovább kutakodni. Emlékszel még az ügyvezető igazgatóra, aki vezetői
tréninget tervezett vásárolni? Nem jutott tovább a rajtkockánál.
Mivel a kékeknek éppen az efféle részletek ismeretére van szükségük,
a környezetükben ez gondot okozhat. A többiek, akik talán beérik az elég
jó szinttel, egyszerűen nem bírják végighallgatni a sok kérdést és a vég-
telenül akadékos kukacoskodást. Márpedig a kék ember tudja, hogy az
elég jó sohasem elég jó.
THOMAS ERIKSON 109

Szeretem csinosítgatni az otthonomat, átalakítani a berendezést, fel-

tenni egy-egy újabb tapétát. Néhány éve lecseréltük a konyhát, és ugyan
a család is sokat segített, elég sok mindent egyedül csináltam. Dolgoztam,
törtem magamat, és amikor elkészültem, nagy elégedettség töltött el.
Szerintem laikusként kitűnő munkát végeztem.
Benézett hozzánk egy barátom, Hans. Nagyon intelligens fickó, és jó
régóta ismerjük egymást. Tisztában volt vele, hogy mennyit fáradoztam,
és hogy elégedett vagyok magammal.
A konyhába belépve nyugodtan körbenézett, majd megszólalt: Új
konyha? Szép. De mintha ez a szekrényajtó ferdén állna.
Való igaz, nem örültem ennek a megjegyzésnek. Hans viszont ész-
revett egy hibát, és a tökéletesség iránti igénye miatt nem tudott szemet
hunyni fölötte. Ezenkívül nem kifejezetten kapcsolatember, így nem állta
meg, hogy ne említse meg. Bírálata nem közvetlenül nekem szólt, hanem
annak, amit én készítettem. Nevezetesen a ferdén álló szekrényajtónak.
Az aprólékosság sokféle formában is megnyilvánulhat: lehet, hogy
az adott személy nem bírja elviselni, hogy a papírkupacok ferdén állja-
nak az íróasztalon, vagy tizenötször átír egy e-mailt, hogy igazán töké-
letes legyen, vagy éppen órákat tölt egyetlen Excel-táblázattal vagy egy
PowerPoint-prezentáció tökélyre csiszolásával.
Sosem fejeznek be semmit. Egyre több a tennivaló

Tartottam egyszer egy viselkedéstudományi képzést egy csoportnak,
amelynek minden tagja ugyanabban a helyiségben dolgozott. A csoport
nagyjából húsz főből állt. Az első délután kiosztottam az írásbeli doku-
mentációt arról az elemzésről, amelyet előzőleg minden egyes személy-
lyel elkészítettem. Mindannyian egyre nagyobb lelkesedéssel olvastak
magukról, és a többségük meglehetősen elégedettnek tűnt.
Egyetlen hölgyet leszámítva. Őt végtelenül bántotta az elemzés. Ugyanis
teljesen tévesnek találta. Miután tisztáztam vele, hogy megvitathatjuk-e
a dolgot a csoport előtt, megkérdeztem, mivel nincs megelégedve.
110 THOMAS ERIKSON

Sok mindennel, ami valójában nem igaz rá, közölte. Az elemzésből

például az olvasható ki, hogy ő állítólag pedáns. Holott egyáltalán nem
az. Halk kuncogást hallottam a teremben. A kollégái szemlátomást tud-
tak valamit, amit ő nem.
Megkérdeztem, szerinte mi lehet az oka, hogy az elemzés alapján
ő pedáns. Fogalma sem volt róla. Számára az egész teljes rejtély volt.
Konkrétan haszontalan eszköznek találta.
Miután rájöttem, hogy a nő kék típus, óvatosabban bántam az állítá-
sukkal. Nem volt szabad, hogy szó szerint vegye, amit mondok. Elvégre
én csak egy tanácsadó vagyok, aki alig húsz éve dolgozik ezzel az eszköz-
zel. Mit tudhatok én valójában?
Megkértem inkább, hogy említsen egy példát arra, hogy nem
pedáns. Nem gond, egy csomó példával tud szolgálni, közölte. Például
van három gyereke, mindnek három-három legjobb barátja. Amikor
este hazaér, annyi cipő hever az ajtó előtt, hogy csak a térdét magasra
emelve tud bemenni. Azzal kezdi, hogy kirázza a szőnyegeket, és ren-
det rak a cipők között. Elmagyarázta, hogy a negyvenötösöket teszi
legbelülre, mivel azok a fiúk mennek haza legkésőbb, így ez tűnik
a legészszerűbbnek, a legkisebb cipőket pedig az ajtóhoz közel rakja,
szépen sorba.
Aztán kimegy a konyhába. Ott pedig mit lát? Morzsákat mindenütt.
A sok gyerek szendvicset eszik, és a konyha háborús övezetre hasonlít.
Húsz percbe telik mindent rendbe rakni, elpakolni, kiporszívózni, letö-
rölni az asztalt és a munkalapot. Csak ezután veszi le a kabátját, és pihen
le egy kicsit.
Hogy ő? Pedáns? Ugyan már!
A kollégái fetrengtek a nevetéstől. A nő körbepillantott, és nem értette,
mire ez a nagy derültség. El sem tudta képzelni, hogy mindebben egy
szemernyi pedantéria is lenne.
A történetben az a vicces, hogy ugyanezzel a nővel néhány évvel
később egészen más okból ismét találkoztam. Megölelt, és közölte, hogy
THOMAS ERIKSON 111

a viselkedéséről szóló elemzés száz százalékban helyes volt. Döbbenten

kérdeztem meg, hogyan jutott erre a megállapításra.
Kiderült, hogy egy ideig a táskájában hordta az elemzést, és észrevett
dolgokat, amelyek helyeseknek bizonyultak, majd egyesével kipipálta
a lista pontjait. Végül mindet kipipálta. Tetszett neki az elemzés. Igazából
fantasztikus eszköznek találta.
Nem ismerlek, úgyhogy tarts három lépés távolságot!

Te is csináltál már ilyet. Én is. Mindannyian jártunk már így. Odalépsz
egy rokonszenvesnek tűnő emberhez, és elkezdesz beszélni erről-arról,
abban a hitben, hogy kellemesen eltársalogtok majd egymással. Egy idő
után azon veszed észre magad, hogy csak te beszélsz. Ha ezenkívül sárga
jellemvonásaid is vannak, talán azt is megállapítod, hogy különös szü-
netek jelentkeznek a párbeszédben. Ha egyáltalán beszélhetünk párbe-
szédről. Talán azt is felfedezed, hogy a másik nyugtalanul feszeng, ezzel
jelezve, hogy nem kíván részt venni ebben a beszélgetésben.
Mi történik itt? Hiszen csak a tegnapi meccsről beszéltél, vagy arról,
mit csinált a család a nyáron, vagy hogy hová utaztok a szünetben. Van
valami probléma?
Igen, van. Ez az ember ugyanis nem szívesen beszélget idegenekkel.
Egy pillanat - gondolod talán. Három hónapja együtt dolgozunk, és
mostanra nem kellene, hogy gondot okozzon, ha megkérdezem, hogy
hívják a kutyáját. Ennek a fickónak azonban egészen széles a szemé-
lyes tere, fizikai és pszichológiai értelemben egyaránt. Nagyon jól kell
ismernie valakit ahhoz, hogy megnyíljon. Nem úgy, mint a pirosnak, aki
kiadja magaból, ami csak kikívánkozik belőle, és nem úgy, mint a sárgá-
nak, aki a legrejtettebb titkait is kikotyogja, feltételezve, hogy mindenkit
érdekelnek, vagy mint a zöldnek, aki kisebb társaságban és ellenőrzött
körülmények között személyes hangot üthet meg.
A kék embernek nincs szüksége csevegésre. Könnyen olyan
benyomást kelthet, hogy nem is törődik másokkal, mivel nem ápolja
112 THOMAS ERIKSON

a kapcsolatait. Dehogynem, törődik ő, csak más az igényszintje, mint

a többieknek. Jól elvan magában és szűk családi körben.
Ez nyilvánvalóan azzal a következménnyel jár hogy, hűvösnek és
távolságtartónak gondolja. A kék típusnak egyértelmű térre van szük-
sége, amit különösen a sárga és zöld emberek ridegségként értelmezhet-
nek. Ezért nevezik ők a kék barátjukat fajankónak. A kékek könnyedén
lehangolhatnak bennünket. Miért olyan rideg és elutasító ez az alak?
Egyáltalán ügyet sem vet rám?
Jobb a biztos, mint a bizonytalan. Ha lehet, háromszor győződj meg róla

Egy családi barátunk nem tudott úgy kilépni a házból, hogy ne elle-
nőrizze, a kulcsot valóban betette a táskájába, pedig a bejárati ajtó felé
indulva mindig ez volt az utolsó mozdulata.
Amikor a nyolcvanas években egy bankfiókban dolgoztam, mege-
sett, hogy emberek fél órát álltak sorba csak azért, hogy meggyőződje-
nek róla: a bankautomata által kiírt egyenleg valóban stimmel. Hosszas
várakozás. Egyező adatok. Egyező egyenleg. De sosem lehet tudni. Jobb
ellenőrizni. Kétszer is. Ha lehetett volna háromszor, ők minden bizon-
nyal azt is megtették volna.
Miből fakad ez a kontroll iránti igény? Miért nem tudnak megbízni
a kékek abban, amit mások mondanak? A mástól hallott információk-
ban? A válasz: természetesen meg tudnak. De ha maguk is utánanéznek,
akkor aztán tényleg minden kockázat kiküszöbölhető, nem igaz? Mégis
úgy áll a dolog, hogy nem bíznak meg másban. Utána kell nézniük. Fel
kell írni, rendesen dokumentálni kell.
Ne feledd, hogy ismét csak arról a viselkedésről beszélünk, amelyet
a környezet észlel. Egy kék ember mindent még egyszer ellenőriz, mivel
mindent lehet még egyszer ellenőrizni. Ha már minden lehetőséget
kimerített, csak döntést kell hozni.
Egy jó barátom szorgalmasan használja az Excelt. De nem úgy, mint
mi, mások. Ennek a fickónak van egy különleges módszere. Készít egy
THOMAS ERIKSON 113

képletet, és beviszi az összes adatot. Mielőtt a fontos fájlokat elküldené

a nagyfőnököknek, a zsebszámológépén mindent ellenőriz.
Hogy miért?! Ha ezt elmeséled egy piros típusnak, az illetőt örökre
idiótává nyilvánítja. Mondd el egy sárgának: halálra fogja nevetni magát.
De minden kék ember azonnal megérti, miről van szó.
Elméletileg előfordulhatnak hibák az Excelben is. Még akkor is fél-
recsúszhat valami, ha az ember maga vitte be a képletet. Jobb biztosra
menni.
Hogy mit gondol erről a környezete? Olvasd el a következő részt!
Az ember csak saját magában és a saját szemében bízhat

Az Excelre is gyanakvó fickónak természetesen nem könnyű megértetnie
másokkal, miért is kételkedik mindenben és mindenkiben. A környe-
zetében sokaknak megvan a véleményük arról, hogy mindent örökké
kétszer és háromszor ellenőriz - azt is, amit maga készített, és azt is, amit
mások. Piszkosul dühíti őket, hogy ténykedése egyértelműen azt jelzi:
nem bízik meg bennük.
Ráadásul ez azzal is jár, hogy minden rettenetesen sokáig tart.
Túlórázással ez kezelhető, viszont a kapcsolatok rovására mehet. Milyen
érzés odamenni valakihez, és beszámolni neki egy esetleges áttörésről,
ha az illető első dolga az, hogy mindent ízekre szedjen, és minden egyes
pontját megkérdőjelezze?
Ha ugyanis kellő ideig keressük a hibákat, akkor mindenben találunk
belőlük.
És az sem elég, ha igazunk van. A kék ember előtt bizonyítanunk
kell. Ha egy konkrét területen belül tekintélynek ismer el minket, akkor
jobban hallgat majd ránk. De az odáig vezető út rögös lehet.
Számos képzést és előadást tartottam e témában, és a bonyolult kér-
déseket jellemzően mindig mérnökök, műszaki üzletkötők és pénzügyi
ellenőrök teszik fel. Esetleg adójogászok. Ők gyakran rendelkeznek kék
vonásokkal, és nem tudom lenyűgözni őket. Az, hogy húsz éve ebből
114 THOMAS ERIKSON

elek, számukra még nem jelenti azt, hogy tudom, miről beszélek. (Jusson
eszedbe a nő, akit pedantériával vádoltak.)
Pusztán annyit tehetünk, hogy elfogadjuk, hogy a bizonyítás igénye
e személyek esetében jelentősebb. A tények ugyanis megmaradnak - ha
kellően felkészült vagyok, bizonyítani tudom, hogy amit mondok, igaz.
F.s idővel megbíznak majd bennem.
THOMAS ERIKSON 115

9. FEJEZET
TANULJUNK ÚJ DOLGOKAT!
HOGYAN SAJÁTÍTSUK EL AZT A MÓDSZERT, AMELY RÉVÉN

FELISMERHETJÜK A KÜLÖNBSÉGEKET AZ EMBEREK MŰKÖDÉSÉBEN?
Az új ismereteket nem mindig könnyű befogadni. Talán egyszerű, de
nem könnyű. Sok mindent kell tenni, olvasni, tanulni. Mivel kezdje az
ember? Szinte mindig a személyes érdeklődés dönt. Természetesen köny-
nyebb időt szánni arra, amire kíváncsi vagyok, és ami érdekel, ebben
nincs semmi különös.
Bennem az a felismerés keltette fel a tanulás iránti vágyat, hogy Sture mit
gondol az emberekről - nevezetesen a könyv elején idézett megállapítása,
miszerint mindenki idióta. De hosszú évekbe telt, mire ezeket az ismereteket
elsajátítottam. Könyveket olvastam, képzéseken vettem részt, különböző terü-
leteken minősíttettem magam. Emellett több ezer napnyi képzést tartottam,
így középkorú férfiként kezdem úgy gondolni, hogy elég jól értem, hogyan
működnek az emberek. Pedig feltehetőleg csak a felszínt kapargattam meg.
Ha végtelen mennyiségű időnk lenne, nem lenne gond

És sokáig tartott. Talán nem rendelkezem azzal a természetes ösztönnel,
mint sokan mások. Nem tudom. Sok mindent tudok azonban a pedagó-
giáról és arról, hogyan tanulunk új dolgokat. És az embereknél nehezen
tudnék fontosabb témát találni. Bármi legyen is a munkád, bárhová ves-
sen is az élet - mindig találkozni fogsz más emberekkel.
IIIDMAS ERIKSON 117

9. FEJEZET TANULJUNK ÚJ DOLGOKAT!
Lehetsz például:
• Alkalmazott, aki kollégákkal dolgozik együtt.

• Üzletkötő, akinek ügyfelekkel van dolga.
• Projektvezető, aki nem felettesként, mégis irányít másokat.
• Vezető, aki az alkalmazottaival dolgozik.
• Középvezető, aki alatt és fölött egyaránt vannak
emberek a szervezeten belül.
• Vállalkozó, aki maga szerzi a megbízásait.
• Szülő, aki kamaszokat nevel.
• Férj, akinek felesége van.
• Feleség, akinek férje van.
• Focicsapat kapitánya.
• A helyi iskolai egyesület elnöke.
Annak a tudásnak, amelyről beszélek, korlátlan a felhasználási területe.

Mások megértése mindig is döntő tényező lesz abban, hogy zökkenő-
mentesen elérjük céljainkat az életben, akármiről legyen is szó.
Vess egy pillantást a következő oldalon található ábrára! Nem új
modellt mutat be, de sokat elárul arról, hogy miként alakul át az elméleti
tudás valódi készséggé. Örülök, hogy most ezt a könyvet olvasod. Kitűnő
módja annak, hogy hozzákezdj a tanuláshoz. Ám számodra az hozhat
majd igazi eredményt, ha a könyvben lévő elméleti tudást valamiképpen
hasznosítani tudod.
Hogyan megy ez manapság?

Többek között ezért tartok évente számtalan szemináriumot és előa-
dást erről a témáról. Azért, hogy a hallgatóság legalább az 50 százalékos
szintet elérje. De ez nem elég. A résztvevők aktív részvétele is szükséges
hozzá. Ezt egy átgondolt módszertanra épülő, fejlett oktatási program
révén érem el. De a továbblépéshez ennél is többre van szükség.
118 THOMAS ERIKSON

9. FEJEZET TANULJUNK LIJ DOLGOKAT!
Célom egyértelmű: szeretném, ha minél többen értenék ezt - azért,

hogy minél több konfliktLis elkerülhető legyen. Alapvetően semmi bajom
a konfliktusokkal, jobbára nem zavarnak, mivel tudom kezelni őket. Ám
amikor az emberek többet pusztítanak és rombolnak, mint amennyit épí-
tenek, úgy vélem, más úton célszerű továbbhaladni. Az élet sokkal több
annál, mint hogy tanuljunk a hibáinkból. Ezek közül sokat el kellene tud-
nunk kerülni.
TANULÁSI MODELL
Általában emlékezni szoktunk részvételünk szintjére
EGY NYELV, AMELY UGYANOLYAN, MINT BÁRMELYIK...

Az, amiről beszélek, a színek vagy hivatalos nevén az IPU - a Személyes
Fejlődés Intézete szerinti DISC-nyelv; ugyanúgy lehet elsajátítani, mint
bármely másik nyelvet. Ha tanultál németül vagy spanyolul az iskolá-
ban, tudod, miről van szó. Egy dolog magolni a dolgozatírás előtt. Más
viszont meg is szólalni az adott nyelven. Nem elég a tudásunkat évente
felfrissíteni a nyaralás előtt. Ha igazán tudni akarsz spanyolul (az ételek
THOMAS ERIKSON 119

9. FEJEZET TANULJUNK ÚJ DOLGOKAT!
éttermi megrendelesen túl is), ha véletlenül egy spanyolba botlanál

odahaza, gyakorolnod is kell a spanyolt. Romlékony áru. Nem lehet
megúszni a dolgot.
Természetesen e könyv elolvasása után nekivághatsz a világnak, és
bátran kísérletezhetsz azokkal, akikkel találkozol. Ezt javaslom is neked.
Az jelenti majd a kihívást, ha kezdetben néha rosszul tippelsz, és kelle-
metlen helyzetek állhatnak elő.
120 THOMAS ERIKSON

10. FEJEZET
A TESTBESZÉD - AVAGY VALÓJÁBAN

MIÉRT SZÁMÍT AZ, HOGY MIKÉPP
NÉZÜNK KI?
HOGY IS NÉZEL KI?

Bevezetés
Fontos tényező, hogy milyen a különböző színűek testbeszéde. Sok egyéb
mellett testbeszédet is használsz a társaiddal kommunikálva, ami igencsak
hasznos. Ezt a testbeszédet aztán elemezni is lehet. De felmerül a kérdés:
vajon képesek vagyunk-e eljátszani, hogy olyanok vagyunk, amilyenek
valójában nem is? A tudomány még nem jutott megállapodásra erről.
Vizsgáljuk meg alaposabban a testbeszédet!
A testbeszéd a nonverbális kommunikáció minden formáját jelenti,
akár tudatos, akár tudattalan. Egyéntől és embercsoportoktól függően
eltérések mutatkoznak a testbeszédben. Testbeszédünk szociális és kultu-
rális jelölőként is működik, annak ellenére, hogy vannak közös biológiai
gyökereink.
Nyelvünk mintegy 100 ezer szóból áll, amiből az átlagemberek
5 ezret használnak rendszeresen. A hétköznapi beszédben ebből talán
csak ezret. Összehasonlításképpen: egyes kutatók szerint a testbeszéd
csaknem 700 ezer jelből áll. Persze a számokon lehet vitatkozni, de nem
is ez a lényeg, hanem az, hogy sokkalta több jel létezik, mint amennyiről
tudomásunk van.
Nem elemzek részletesen minden jelet, de a különböző profilokból
kiindulva érdekes megvizsgálni a különbségeket. Azt azért ne feledd,
IIIDMAS ERIKSON 121

10. FEJEZET A TESTBESZÉD - AVAGY VALÓJÁBAN MIÉRT SZÁMÍT AZ, HOGY MIKÉPP NÉZÜNK KI?
hogy a testbeszédünket jelentősen befolyásolhatja a kedélyállapotLink,

a helyzet, valamint az, hogy éppen biztonságban vagy veszélyben érez-
zük-e magunkat.
Testtartás
Laza, természetes, de nem túl löttyedt testtartásunkkal azt a benyomást
keltjük másokban, hogy nem vagyunk híján a kellő önbizalomnak. Az
összeroskadt tartást ugyanakkor levertségként vagy csalódottságként
értelmezhetik. Az egyenes gerincű, kissé merev testtartást az emberek
a dominancia jeleként, azaz a környezettel szemben a tisztelet elvárá-
saként foghatják fel. De az is lehet, hogy az adott személy egy katonai
akadémián tanult.
Tekintet
Tekintetünket sokféleképpen használjuk. Az ide-oda cikázó tekintet álta-
lában arra utal, hogy az adott ember valahol egesz máshol szeretne lenni.
Mások úgy neznek a szemünkbe, hogy nem is pislognak. Ez teljesen
más benyomást kelt. Azt mondják, hogy a hazugok nem állják az ember
tekintetét, és attól függően, hogy jobb- vagy balkezesek, az egyik vagy
másik sarok felé pillantgatnak. Mivel azonban ezt a hazudósak is tudják,
a legmegátalkodottabbak megtanultak mások szemébe nézve hazudni.
Szóval semmi sem magától értetődő. (Biztosabb támpontot jelent, hogy
ha valaki indokolatlanul a tarkóját tapogatja, akkor hazudik.) Ha valami
furcsa vagy kellemetlen, sokan az arcuk elé kapják a kezüket. Ha pedig
el kell gondolkodnunk, gyakran lehunyjuk a szemünket.
Fej és arc
Másokkal beszélgetve vagy bólogatunk, vagy rázzuk a fejünket, attól
függően, hogy egyetértünk-e vagy sem. Ha kifejezetten érdekel egy
vita, néha oldalra billentjük a fejünket, úgy figyelünk A gondterhelt-
séget többnyire az jelzi, hogy az ember lógatja a fejét, vagy ráncolja
122 THOMAS ERIKSON

10. FEJEZET A TESTBESZÉD - AVAGY VALÓJÁBAN MIÉRT SZÁMÍT AZ. HOGY MIKÉPP NÉZÜNK KI?
a homlokát. Ha meglepődünk valamin, gyakran felhúzzuk a szemöl-

dökünket, ha pedig valami nincs az ínyünkre, az orrunkat ráncoljuk.
Csupán az arcunk 24 különböző izmot rejt, és ezeket rengetegféleképpen
kombinálhatjuk.
Kéz
Igen, ez egy igazi „klasszikus". Mennyire kell megszorítanunk annak
a kezét, akit üdvözlünk? Egy átlagos kézfogás rengeteget elárulhat az
emberről. A lagymatag és erőtlen kézfogás nemritkán behódoló szemé-
lyiségre utal, ha tehát nem ilyen vagy, hasznos lehet, ha kicsit erősebben
szorítod meg a másik kezét. Az erőteljes kézfogás ugyanakkor vélhetőleg
az adott személy határozottságát jelzi. Aki túl erősen fog kezet, az való-
színűleg az előbbi kategóriába tartozik, csakhogy az utóbbiba szeretne.
Az ökölbe szorított kéz ritkán jelent jót, többnyire az agresszió jele. Az
ideges emberek a ruhájukat igazgatják, hajszálakat vagy cérnaszá'akat
szedegetnek róla. Ez sokszor arra utal, hogy masra szeretnének figyelni.
A hátratett kéz általában hatalmat és biztonságot fejez ki.
Emlékszel, mit írtam az imént a hazugságról? A hazug ember köny-
nyen elárulja magát, ha tenyerét a mellkasára - leginkább a jobb oldalra,
a szíve fölé - helyezve zaklatottan felsóhajt, amikor hazugsággal vádol-
ják Hogy én hazudok? Hogy mondhatsz ilyet? A mozdulat célja az őszinte
szándék megerősítése, de fölöslegessége és eltúlzottsága miatt azonnal
felhívja magára a környezet figyelmét: itt valami nem stimmel.
Személyes tér
Nagyon fontos, hogy mindenkinek van személyes tere, mivel minden-
kinek szüksége van egy olyan területre, amely csak az övé. Ez a tér lehet
például az a távolság, amennyire másokat megközelítünk beszélgetéskor.
A személyes tér nagy általánosságban 0,5-1 méter, a szociális tér pedig
1 -4 méter. Személyes téren azt értjük, amely például két, egymást ismerő
ember kommunikációjakor észlelhető. A szociális tér az idegenekkel való
THOMAS ERIKSON 123

kommunikáció során mutatkozik meg. Ez azonban kultúránként jelen-

tősen eltérhet. Nálunk, északon a személyes tér jóval nagyobb, mint pél-
dául a Földközi-tengeri régióban.
NA ÉS MIT KEZDJÜNK MINDEZZEL?

Hogyan jelenik meg mindez a különböző viselkedésekben? Nyilvánvaló,
hogy a testbeszéddel kapcsolatos „közismert" tények nem mindenkire
érvényesek. Néha talán igaz, hogy aki ferdén néz felfelé, hazudik -
hacsak nem balkezes. Akkor ugyanis jobbra pillantgat. A különbségek
egyik példája a bizonytalanság. A bizonytalan zöld ember hátrafelé dől.
A bizonytalan piros előrefelé, mert azzal oldja a bizonytalanságot, hogy
megpróbálja dominálni a beszélgetést. A következő oldalakon további
példákkal szolgálok az eltérésekre. Ha lehet, figyeld meg a valóságban is,
hogy észreveszed-e az alábbi viselkedési formákat. De ne feledd, hogy
a testbeszéd rendkívül egyéni. Léteznek ugyan általános kifejezések,
amelyek a világ minden részén mindenkire érvényesek. Egyik ilyen jel-
legzetes terület az arc: a megvetést például a világ minden táján hason-
lóan fejezik ki -, de olyan sok az eltérés, hogy e képességed csiszolásához
muszáj tanulmányoznod embertársaidat is. A következő rövid részek
csupán iránymutatásként szolgálnak.
PIROS VISELKEDÉS
Ezt a néhány egyszerű elvet érdemes észben tartani a pirosakicai kap-
csolatban:
• Távolságot tartanak másoktól.

• Erős a kézfogásuk.
• Hajlamosak előredőlni.
• Közvetlen szemkontaktust alkalmaznak.
• Dominanciát kifejező gesztusokat használnak.
124 THOMAS ERIKSON

Amint korábban már említettem, a pirosak gyakran egyértelmű és jel-

legzetes testbeszéddel bírnak. Egy piros embert rendszerint messziről
lel lehet ismerni.
Egy nagyobb tömegen áthaladva nyüzsgő, ácsorgó, egymással beszél-
gető embereket látunk, vagy olyanokat, akik éppen azt figyelik, mi ez
a nagy felhajtás. Tegyük fel, hogy egy olyan téren nézelődsz, ahol hem-
zsegnek az emberek Ha jól figyelsz, észreveszel egy embert, aki len-
dületesen átvág a téren, ügyet sem vetve arra, hogy mások az útjában
állnak. Tekintetét egy távolabbi pontra szegezve gond nélkül átnyomul
a téren. Nem tér ki mások elől, hanem őket kényszeríti a félrehúzódásra,
f eltehetőleg határozott és erőteljes léptekkel halad. Azt várja, hogy min-
denki más kitérjen az útjából.
Amikor először találkozol egy piros emberrel, általában némi távolságot
tart. Nem szívélyes, hanem erőteljes kézfogással üdvözöl. Számíts rá, hogy
a piros - akár férfi, akár nő - egy kicsivel erősebben szorítja meg a kezedet,
csakhogy jelezze, ki a főnök. (Bizonyos kutatások ezt alfa-hím-viselkedés-
nek nevezik, de a nőknél ugyanúgy előfordul. A piros ember igényli, hogy
megmutathassa: vele számolni kell.)
A fülig érő mosolyt felejtsd el. A piros sokszor szigorú arcot vág,
különösen ha üzleti találkozóról van szó. De társasági kontextusban is
bizonyos távolságot tart. Egy piros ember nem fog a nyakadba ugrani
(legalábbis józan állapotban - alkohol hatása alatt bármi megtörténhet).
Ha felpörögnek az események - márpedig a pirosak jelenlétében ez
rendszerint hamar bekövetkezik - a piros ember az asztal fölé hajol, és
határozottan érvel az ügy mellett. Meglehetősen direkt szemkontaktust
tart, nem vonja el a tekintetét. Ami a hatalom nyelvét illeti, a pirosak
kezdettől fogva aktívak. Jobb, ha felkészülsz erre!
Arra is számíts, hogy a piros ember viszonylag visszafogottan bánik
a gesztusokkal, ám az általa használt mozdulatok jellemzően dominan-
ciára utalnak Egy piros ember szívesen mutat másokra. Nem igazán
zavarja, hogy nem szép dolog másokra mutogatni, ő vagy egy ujját, vagy
THOMAS ERIKSON 125

¥ 10. FEJEZET A TESTBESZÉD - AVAGY VALÓJÁBAN MIÉRT SZÁMÍT AZ, HOGY MIKÉPP NÉZÜNK KI?
az egész kezét használja hozzá. Az is általános, hogy a tenyerét lefordítva

mutat rád. Ha ki akarod próbálni, kérj meg valakit, hogy mutasson rád
így, aztán döntsd el, milyen érzés.
Azt is egyértelműen észreveheted, hogy a pirosak készek bármikor
félbeszakítani - igaz, ezzel nincsenek egyedül. Szaporán veszik a levegőt,
hogy megtalálják a rést a beszélgetésben. Ha túl sokáig kell várniuk, nagy
hangon közbevágnak, és egyszerűen átveszik a szót.
Hang
Mit mondhatunk a hangjukról? Többnyire erős. Ezeket az embereket jól
halljuk, mivel nem vonakodnak megemelni a hangjukat, ha az szükséges
ahhoz, hogy meghallgassák őket. Persze a pirosakat is sok minden idege-
sítheti és nyugtalaníthatja, de ez legtöbbször nem hallatszik. A hangjuk
nemigen remeg meg.
Ez a pirosak egyik titka. Akármi folyjon is a háttérben, a piros meg-
győzően hangzik. Nem dadog, nem habozik. Mondja, ahogy jön. Ha nem
halljuk meg, meg is ismétli. Csak még hangosabban. És célba ér.
Beszéd- és cselekvési tempó

Mint azt már említettem, a piros ember mindig siet. A gyorsaság szá-
mára egyet jelent a jóval. Ez a beszédre és a cselekedetekre is igaz.
Mindent száguldó tempóban végez. Mivel a pirosak közül sokan a sikert
sebességben mérik, a lovak közé csapnak. Ha pedig ki kell igazítani az
irányt, tesznek néhány hirtelen kanyart.
SÁRGA VISELKEDÉS
Ezt a néhány egyszerű elvet érdemes észben tartani a sárgákkal kapcso-
latban:
• Szívesen érintenek meg másokat.

• Lazák és szórakoztatóak.
126 THOMAS ERIKSON

• Barátságos szemkontaktust tartanak.

• Kifejező gesztusokat használnak.
• Gyakran egészen közel húzódnak másokhoz.
A sárga ember testbeszéde gyakran nagyon nyitott és vonzó. Állandóan

mosolyognak, olyankor is, amikor valójában nincs is min mosolyogni.
Gyakran tréfálkoznak, és nagyon lazák tudnak lenni. Egy sárga ember
könnyen elterül egy olyan szomszéd kanapéján is, akit alig ismer. De
ez jellemző rá. Amikor egy adott helyzetben jól érzi magát, az azonnal
meglátszik rajta. Olyan, mint egy nyitott könyv.
A piros viselkedéssel való parhuzam főként a tempóban mutatkozik
meg. A sárgák gyorsan és jellegzetesen mozognak. Sokszor rendkívül
erős magabiztosságot sugároznak.
A személyes tér relatív. Míg egyesek nem szeretik, ha mások túl közel
jönnek hozzájuk, a sárgák szívesen húzódnak nagyon közel. A sárgák
liível-fával ölelkeznek, mindegy, hogy kiről van szó, férfiról vagy nőről.
Minden azon múlik, hogy éppen aznap hogyan érzik magukat, és milyen
a kedvük.
Gyakori, hogy mások ilyenkor hátrálni kezdenek, amitől a sárgák
nagyon elszomorodnak. Pedig nem is mindig jut el az ölelésig a dolog.
1 egyszerűbb érintésről is lehet szó: kezüket a karunkra teszik, rácsap
nak a combunkra - anélkül, hogy mindez bármi mást jelentene, mint
a sárga ember szavainak megerősítését. Amit ugyanis ő természetesnek
és spontánnak gondol, azt mások kacérságnak foghatják fel. És ennek
persze csúnya vége is lehet...
Egyébként pedig rengeteget viccelődik, és nem hervad le a mosoly az
arcáról. A szemkontaktus nem jelent gondot: szoros, vidám és kedves.
Hang
A sárga ember hangjából szüntelenül határozott lelkesedés árad. A sár-
gák nagyon lelkesek. (Ha pedig nincs kedvük valamihez, akkor meg
THOMAS ERIKSON 127

sem jelennek.) Messziről hallani őket: nevetés, vidámság. Lelkesedés.

Öröm. Energia.
A sárgák általánosságban könnyen azonosulnak másokkal. Vagy
száz százalékban egyetértenek, vagy egyáltalán nem. Ez a hangjukon is
hallatszik: magassága emelkedik és süllyed, tempója, ereje és intenzitása
változó. Általában dallamosan beszélnek.
Akármilyen érzés fogja el a sárga embert, azt rögtön észre lehet venni
a hangján is.

Tempó. Nem a cselekvés formáját jelenti, mint a pirosak esetében, de
határozottan fokozott tempó. Találkoztál már valaha olyannal, aki annyira
sietett elmondani valamit, hogy szinte megbotlott a saját szavaiban? Való-
jában csak a tervezettnek a felét tudja elhadarni. Csupán sejteni lehet,
mire gondol, néha viszont teljesen követhetetlen. A sárgák szája nem tud
lépést tartani a mondandójukkal. És az agyukkal sem.
ZÖLD VISELKEDÉS
Ezt a néhány egyszerű elvet érdemes észben tartani a zöldekkel kapcso-
latban:
• Lazák, és közel jönnek.

• Módszeresen cselekszenek.
• Szívesen hátradőlnek.
• Nagyon kedves szemkontaktust használnak.
• Az apró gesztusokat kedvelik.
A zöld ember mozgása gyakran - de nem mindig - visszafogott. Töké-

letes harmóniában a testbeszédük laza, nyugalmai és bizalmat sugároz.
Nem tesznek heves mozdulatokat, fejüket és kezüket nem dobálják. Min-
dent szép nyugodtan csinálnak.
128 THOMAS ERIKSON

Gesztusaik többnyire aprók, kisebb társaságnak szólnak. A zöldek

nagyobb körben nem érzik annyira jól magukat, olyankor inkább bezár-
kóznak, és nehezen megközelíthetőknek tűnnek. Taglejtéseik jobbára
elárulják őket. Próbálják palástolni ugyan igazi érzéseiket, de ez nem
mindig sikerül nekik. Ha kizökkennek az egyensúlyból, vagy szoronga-
tóit helyzetben érzik magukat, az rögtön meglátszik rajtuk.
Egy asztalnál ülve számíthatsz rá, hogy a zöldek hátradőlnek, ha csak
lehet. Ez valamelyest paradoxon, mivel tulajdonképpen nem okoz gon-
dot nekik, hogy mások közelébe kerüljenek. A sárgákhoz hasonlóan ők
is szívesen érintenek meg másokat. Ez rendben is van mindaddig, amíg
ismerik azt, akit megérintenek. Óvakodj viszont attól, hogy hozzáérj
egy zöld emberhez, ha nem adja jelét, hogy kellőképpen ismer téged,
könnyen átlépheted a határt. Személyes terüket megvédik.
Ha egy piros ember mozog a helyiségben, azt többnyire észre lehet
venni. Mivel a zöld e tekintetben a piros ellentéte, annyit mondhatok,
hogy a zöld a diszkréciót becsületbeli ügynek tekinti. Rendszerint meg-
próbál észrevétlen maradni.
Hogy miért? Nem akar a középpontba kerülni.
A zöld ember arca szinte mindig kedves. Ha nem, akkor is semle-
ges. Erőltetett vigyorgásra vagy túláradó üdvözlésre ne számíts tőlük.
Általában kivárnak egy kicsit. De egész más a helyzet, ha a zöld embert
ismered is. Ha úgy véli, jó barátok vagytok, roppant bensőséges viszony
alakulhat ki. Ám ha úgy tekinti, hogy még csak most ismerkedtetek meg,
akkor bizony várni kell egy kicsit.
Hagyd, hogy a zöld ember menjen oda hozzád. Ne erőltesd rá magad!
Idővel, ha már megbízik benned, el fog lazulni, és természetesen fog
viselkedni.
Hang
A zöld ember hangja sosem erős, nem valószínű, hogy túlharsogja a cso-
portot. Sőt, erőlködnöd kell egy kicsit, hogy meg is halld. Még ha egy
THOMAS ERIKSON 129

nagyobb csoport előtt szólal is fel - amennyiben nincs választása, erre

is képes akkor is úgy beszél, mintha hárman ülnétek egy asztal körül.
Néha úgy tűnik, mintha a teremben ülő többi száz embert észre sem
venné. Hangereje általában halk, és időnként nehéz hallani, mit mond.
A hangja viszont mindig lágy és melegséget sugároz. A tempója las-
sabb, és egyáltalán nem annyira sokszínű, mint például a sárga típus
esetében.

A zöldek általában alacsonyabb tempót diktálnak a cselekedeteikben,
mint a pirosak és a sárgák, de annyira talán nem lassúak, mint a kékek.
A sebességnek önmagában nincs értéke számukra. Ha a túlságosan felfo-
kozott tempó azzal a veszéllyel jár, hogy például az osztályon belül rom-
lik az együttműködés, a zöld lassítani fog. Mindegy, milyen határidőket
kell betartani. Mindig az a legfontosabb, hogy az emberek hogyan érzik
magukat.
KÉK VISELKEDÉS
Ezt a néhány egyszerű elvet érdemes észben tartani a kék típussal kap-
csolatban:
• Ha lehet, másokat távol tart magától.

• Vagy áll, vagy ül.
• Testbeszéde gyakran zárkózott.
• Közvetlen szemkontaktust alkalmaz.
• Taglejtések nélkül beszél.
A kék ember testbeszédét úgy lehet könnyen jellemezni, ha azt mondjuk

nincs neki ilyen.
Igaz, ez így kissé sarkított megfogalmazás. Valójában úgy éltem,
hogy a kék embernél nem sok mindent lehet értelmezni. Sem az arca,
130 THOMAS ERIKSON

sem a teste nem árul el sokat. Amikor üzletkötőkkel beszélgetek a test-

beszédről, azt szokták mondani, hogy egyeseket képtelenség értelmezni.
\ mikor erre megkérdezem, hogy olyan emberekről van-e szó, akik
szinte mozdulatlanul ülnek, és az arcizmuk sem rándul, az üzletkötők
hevesen bólogatnak, és furcsállják a jelenséget.
Feltételezem, hogy a kékekről beszélnek Ugyanakkor magának a jel-
legzetes testbeszédnek a hiánya is árulkodó lehet.
A kékek közül sokan képesek rezzenéstelen arccal közölni drámai
híreket is. Én magam is hallottam, amikor egy kék főnök bejelentette,
hogy a részleget bezárják, és tervet kell kidolgoznunk háromszáz alkal-
mazott leépítésére. Mindeközben arcának egyetlen izma sem rándult
lölöslegesen.
Azt hiszem, ez lehet az oka annak, hogy a kékekről sokan azt tartják,
nincsenek érzéseik, pedig ez természetesen nem igaz. Hadd emlékez-
lesselek ismét arra, hogy a kék ember introvertált, azaz érzelmi élete
többnyire a felszín alatt zajlik
Ez a másik irányban is érvényes. Egyszer, jó néhány évvel ezelőtt lát-
tam egy kereskedelmi tévében, amikor egy nő ötmillió koronát nyert egy
műsorban. A kamerák mögött hallani lehetett férje örömujjongását, de
a nő egy halvány mosolyt leszámítva csak ült mozdulatlanul. A műsorve-
zető nevetett és hadonászott, és egy pillanatra elgondolkodott az ember
azon, hogy ki is nyert valójában. A nő csak annyit mondott: Köszönöm,
ez remek volt. Alig mozdult meg. Pedig nem hiszem, hogy már eleve
milliomos volt. Csak kék típus. Azt hiszem, legbelül aránylag elégedett
volt az eredménnyel. Tervezem, hogy felhívom a tévécsatornát, és meg-
kérdezem, megvan-e még a felvétel, ugyanis annyira szemléletes.
Ha a kékeket nagyobb közönség előtt látjuk beszélni, az mindig tel-
jesen egyértelmű. A zöldekhez hasonlóan nem érzik szükségét annak,
hogy a középpontban legyenek. A különbség annyi, hogy míg a zöld
ember szeretné, ha elnyelné a föld, a kék ember ott áll. Mozdulatlanul,
merev arccal próbálja lelkesíteni a tömeget.
THOMAS ERIKSON 131

Egy másik ismertetőjel, hogy a kékek viszonylag nagy személyes

teret igényelnek. Gyakran kényelmesebben érzik magukat, ha a többi-
ektől némi távolságot tartanak. Ez persze attól is függ, mennyire ismerik
a másikat, mindenesetre a tér esetükben sokkal nagyobb, mint például
a sárgák esetében. Ha mások túl közel mennek hozzájuk, a kékek testbe-
széde kissé zárkózottá válhat. A távolságtartást a lábak és a karok össze-
kulcsolásával is jelzik.
Amini korábban már említettem, a kékek kevesebbet mozognak
a többieknél. Amikor állnak, nyugton maradnak. Nemigen imbolyog-
nak, és nem járkálnak. Akár egy egyórás előadást is megtartanak egy
helyben állva. Amikor ülnek, nagyjából mindvégig ugyanabban a póz-
ban maradnak. A látvány a nyugalom szóval jól jellemezhető.
Ez azzal is jár, hogy nem sokat gesztikulálnak. Képzelj inagad elé egy
sárga embert: egy igazán extrovertált, pozitív figurát - aztán képzeld el
az ellenkezőjét. Hántsd le róla az összes fölösleges mozgást (a kék szerint
a többség ilyen), és máris kezd megjelenni előtted a kép. Valaki úgy írta
le őket: kőarcúak.
Némelyeknek gondot okozhat, hogy a kékek rendszerint egyene-
sen az ember szemébe néznek. A szemkontaktus számukra nem jelent
problémát.
Hang
A kék ember hangja, ha nem is gyenge, de legalábbis fegyelmezett és
visszafogott. Nem csap nagy hűhót maga körül. Rendszerint higgadt
benyomást kelt. Általában megfontolt. Mintha minden egyes szót pati-
kamérlegen kellene lemérnie, mielőtt kiejti a száján.
A kék ember hangjában többnyire nem sok a variáció, vagy egyáltalán
nincs. Nagyjából mindig ugyanolyan. Mindegy, hogy a tévéműsort olvassa
fel, vagy a választási győzelem után intéz köszönőbeszédet a nemzethez.
Különösebb ritmus és dallam nélkül beszél, a leírtakat követi. A zenészek
ezt nehezen szokták viselni. Szerintük nincs meg a kellő folyása.
132 THOMAS ERIKSON


I .assú. Legalábbis a többiekhez képest. Egy piros vagy akár sárga ember
gyakran hangsebességgel beszél. A kék egész más tempót követ. Tart,
ameddig tart. A sebesség lényegtelen.
Nemrégiben találkoztam egy meglehetősen kék fiatalemberrel, aki
elmondta, hogy bármibe kezdjen is, az nagyon sok időbe telik. Nem csi-
nált belőle nagy ügyet, egyszerűen kijelentette, hogy így van.
THOMAS ERIKSON 133

11. FEJEZET
EGY VALÓS PÉLDA
A CÉGES BULI, AVAGY HOGYAN ÉRTSÜK TELJESEN FÉLRE EGYMÁST?

Sok-sok évvel ezelőtt a bankszektorban dolgoztam. Sok tekintetben érde-
kes munka volt, még ha a bankfiókban néha egészen merevnek éreztem is
magam. De sokat tanultam abból, hogy sokféle embertípussal találkoztam,
és abból az időből sok mulatságos megbeszélést tudok felidézni. A legér-
dekesebb megállapításokra azonban a kulisszák mögött tettem szert.
Az egyik legemlékezetesebb élményem abból a bankfiókból szárma-
zik, ahol a kilencvenes években dolgoztam, egy sor sztereotipikus figu-
rával együtt. Egyesek személyiségprofilja egészen egyértelműen látszott.
Voltak kifejezett kékjeink, és nyilvánvaló zöldjeink meg sárgáink. És
persze egy piros főnökünk.
Tavasszal hosszabb időn át rengeteget dolgoztunk, sokan betegesked-
tek, és az ügyfelek miatt is komoly nyomás nehezedett ránk A kollégák
fáradtak, morcosak és ingerlékenyek lettek A túlfeszített munkát először
egy sárga tanácsadó elégelte meg. Az egyik nap a pihenőszobába belépve
közölte, hogy elég a sok búvalbélelt ábrázatból. Valami élvezetesre van
szükségünk, és ő már tudja is, mi lesz az.
Találnunk kellett egy célt, valamit, amire várhatunk. Egy céges buli majd
mindent rendbe hoz! Lelkesen számolt be arról, hogy ki is nézett már egy
konferenciaközpontot a várostól 30-40 kilométerre, ahová elmehetnénk
egy hétvégére, és kipihenhetnénk magunkat. Van klassz fürdőrészlegük,
THOMAS ERIKSON 135

11. FEJEZET EGY VALÓS PÉLDA
edzőtermük, kényelmesek a szobák, és az étterem a legmodernebbek, leg-

menőbbek egyike. Ezenkívül egy ismerősének az ismerőse révén ismeri
a tulajdonost, és feltehetőleg potom áron megkaphatnánk az egészet.
Kíváncsian várta, mit szólunk az ötlethez.
Mi, többiek először csak néztünk rá, nem tudván, komolyan gon-
dolja e, mivel gyanítottuk, hogy a tulajdonost egyáltalán nem is ismeri.
Fülig érő szájjal hadart tovább, és egy sor érdekes javaslattal állt elő, hogy
mi mindent csinálhatnánk ott: játszhatnánk, társasozhatnánk, pezsgő-
fürdőzhetnénk, és persze este bulizhatnánk egy nagyot.
Élénk vita kezdődött, és többen is kitűnőnek találtuk az ötletet.
A piros bankigazgató körbepillantott, és érezte, hogy a beosztottai pozi-
tívan értékelik a dolgot. Hála az égnek, érzékelte, hogy fáradtak és kime-
rültek vagyunk, és némiképp viszonozni akarta erőfeszítéseinket. Ott
helyben meghozta a döntést. Ötpercnyi vita után kijelentette, hogy lesz
buli, és megígérte, hogy állja a számlát.
A sárga nőre pillantott, és megkérdezte, vállalja-e a szervezést. Elinté-
zi-e a szükséges telefonhívásokat, és lefoglal-e mindent. A nő erre hosszas
köntörfalazásba fogott, és a végtelen halandzsával csupán azt próbálta
leplezni, hogy valójában úgy gondolta, ő már megtette a magáét azzal,
hogy előhozakodott az ötlettel. A piros főnök egy kézmozdulattal elhall-
gattatta. Mögötte a kanapén zöldek egy csoportja ült, abban a sarokban,
ahol mindig. Mind a megszokott helyükön ültek, így a főnöknek meg sem
kellett fordulnia, hogy a nevükön szólítsa őket. Egyesével megkérdezte
tőlük, hogy tudnának-e segíteni. Mindannyian igent mondtak, valójában
anélkül, hogy tudták volna, mire kérték őket. A piros főnök bólintott,
majd kiment a helyiségből. Ő ezzel végzett is. Amint felállt, a kérdést elin-
tézettnek tekintette.
Üdvrivalgás tört ki, és a piros és sárga viselkedésprofilúak egymás
szavába vágva beszéltek. A sárga tanácsadó különösen lelkes volt, és
tovább reklámozta az ötletet, noha a döntés már megszületett. Egyre
vadabb javaslatokkal állt elő, hogy milyen bulit szervezzünk. Emlékszem,
136 THOMAS ERIKSON

megemlítette az álarcosbált, és már a tógabulinál tartott, amikor valaki-

nek végre sikerült beléfojtania a szót.
Egyvalaki azonban némán ült az egyik sarokban. A kék hitelügyinté-
zőnk aggódó képet vágott. Amikor mindenki elcsendesedett egy kicsit,
hangosan megkérdezte: - De hogy jutunk el oda?
Az egészből csak annyit hallott meg, hogy a konferenciaközpont 30-40
kilométerre van a várostól, és a problémák kezdtek egymásra rakódni.
Komoly logisztikai kihívás mutatkozott. Autóval megyünk? Vagy taxival?
Ivsetleg buszt akar bérelni a bank? Egyáltalán hogy lesz ez? Véget nem érő
aggodalmak sorjáztak a fejében. Keresztbe fonta a karját, és összeszorí-
totta az állkapcsát.
A sárga nő kifakadt, és azonnal leteremtette: hogy lehet ennyire nega-
tiv? Ő előállt a világ legjobb ötletével, a kék fickó pedig mindent lerom-
bolt a rengeteg bonyolult kérdésével. Mi lenne, ha egyszer az életben neki
is lenne sajátjavaslata? Hogy képzelte, hogy jutunk majd oda? A férfinak
nem volt kész válasza, csak jelezte, hogy sokféle lehetőség létezik. Ő nem
tudott dönteni, és véleménye sem volt. Csak abban volt biztos, hogy az
egész rendkívül zavaros. Az egész buli igencsak bizonytalan talajon áll.
A helyzetet a csoport zöld tagjai mentették meg azzal, hogy felaján-
lották: kocsival jönnek, és szívesen elvisznek mindenkit. Öt autó elég is
lesz, és megígérték, hogy mindent elintéznek. Ez a bejelentés némiképp
megnyugtatta a kedélyeket, és a sárga nő ismét győztesnek érezhette
magát. Megmentették a buliját.
Mindenki nagyon várta a bulit, és arra jól emlékszem, hogy a sárga
tanácsadó el sem jött, mivel kiderült, hogy már volt programja. Talán
egy esküvőre volt hivatalos azon a hétvégén. Vagy egy rokon ötvenedik
születésnapjára. De akár mindkettő is lehetett egyszerre.
Ml TÖRTÉNHET A CÉGES BULIN, HA NEM FIGYELÜNK ODA ELÉGGÉ?

Magán a bulin izgalmas dolgok történtek. Amiről most beszámolok,
tirra tudományos magyarázattal nem tudok szolgálni, de később sokszor
THOMAS ERIKSON 137

tapasztaltam hasonló viselkedésmintákat. Azt hiszem, némi kutatás

révén érdekes bizonyítékokat lehetne találni az elméletemre.
Tudjuk, hogy az alkohol hatással lehet az emberre. Azt is tudjuk,
hogy különböző emberekre különböző hatása van. Eddig semmi külö-
nöset nem mondtam. Ha egy pillanatra eltekintünk attól, hogy termé-
szetesen az alkohol mennyisége is számít, és feltételezzük, hogy átlagos
hatásról beszélünk, és másnap senki sem ül autóba, érdekes mintákat
fedezhetünk fel.
Több sárga típus is dolgozott a bankfiókban. Az egyéni ügyfelekkel
foglalkozók mind a négyen nagyon sárgák voltak Ök már kezdettől
fogva jókedvűen, pozitívan szórakoztatták a többieket. Nekik nem kel-
lett ahhoz alkohol, hogy merjenek „kigombolkozni", és hogy önmagu-
kat adják A felajzottságuk és energiájuk révén igazából könnyen olyan
benyomást kelthettek, hogy folyamatosan be vannak csiccsentve. És
valószínűleg úgy is tekintettek az életre, mint egyetlen hosszú bulira,
amelynek túlnyomórészt viccesnek és szórakoztatónak kell lennie.
Az az érdekes, hogy ha alkohol kerül a szervezetünkbe, ennek egy
része el is illanhat. Az említett céges bulin azt figyeltem meg, hogy a buli
közben a négy sárga ügyintéző közül három elhallgatott. Ahogy emel-
kedett a hangulat és ezáltal egyes elfogyasztott italok mennyisége, ők
visszavonultak, és emlékszem, hogy az egyik fickó leült a kinti lépcsőre,
egy pohár borral a kezében. Megkérdeztem, mi a gond. Nagyon halk
volt, és azon tűnődött: mi értelme az egésznek? Minek erőlködni? Hiszen
valójában senkitől sem kap érte köszönetet. Talán az lenne a legjobb, ha
felmondana. Vidám kollégám merengő pesszimistává vált.
Érdekes módon a kék hitelügyintézőt odabent találtam meg a terem-
ben, amint éppen az asztalon táncolt és vicceket mesélt. Azelőtt és azóta
sem hallottam olyan durván zaftos poénokat. Amikor megkérdeztem
a kollégáit, mit ivott, csak a vállukat vonogatták, és közölték, hogy ha
egyszer belejön, akkor mindig ilyen. Ha aznap este láttam volna először,
azt hittem volna, hogy ő a sárga az irodában.
138 THOMAS ERIKSON

Mintha a sárga és a kék viselkedést cserélt volna egymással. Mind-

ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy egy igazán jó bulihoz
józan sárgák és kissé kapatos kékek kellenek. De mint mondtam, ez
nincs tudományosan alátámasztva.
Igazán akkor lett érdekes a dolog, amikor összefutottam a rendszerint
meglehetősen mogorva piros bankigazgatóval. Egy pohár whiskyt tartott
a kezében, és a zöld ügyintézők csoportjával beszélgetett. Közölte - igaz,
kissé nehezen érthetően -, hogy valójában nem olyan kibírhatatlan, és hogy
mindannyiukat nagyon kedveli. Amikor az irodában elveszti a türelmét,
nem szabad mellre szívni, nem sértésnek szánja, és nem kell félniük tőle.
Hirtelen megnyílása azt váltotta ki, hogy a hat zöld ember - két férfi és
négy nő, immár szintén az alkohol hatása alatt - őszintén elmondta, mit
gondol róla: felháborítja őket a viselkedése, és kijelentették, hogy ő a leg-
rosszabb főnök, akivel valaha dolguk volt. Mindannyian legalább húsz
éve dolgoznak a fiókban, és még akkor is ott lesznek, amikor ő már nem
erről vajon mit gondol? Szinte szó szerint sarokba szorították, és alapo-
san lehordták. A piros főnök elmenekült, és elsőként távozott a buliból.
Furcsa módon a pirosak és a zöldek is viselkedést cseréltek egymás-
sal. Emlékszem, hogy egy különös meglátással hagytam ott a bulit: az
alkohol megváltoztatja az embereket, az viszont még érdekesebb, hogy
milyen módon.
Hétfőn a fiókban minden visszatért a rendes kerékvágásba. A sár-
gák előadták legújabb vicceiket, a kék fickó azonban meg sem mukkant.
A főnök morcos tekintettel nézett mindenkire, a zöldek meg csak a falat
bámulták, amikor megjelent. Helyreállt a rend.
Ismétlem: nem tudom bizonyítani, így hát kénytelen leszel magad
tanulmányozni a jelenséget. Hívd el a barátaidat valahová például egy
péntek este, és pontosan érteni fogod, miről beszélek. Csak mértékkel
a7. alkohollal!
Ezt követően vizsgáljuk meg, hogyan vagyunk kénytelenek alkalmaz-
kodni egymáshoz azért, hogy előrelépjünk
THOMAS ERIKSON 139

12. FEJEZET
ALKALMAZKODÁS
HOGYAN KEZELJÜK AZ IDIÓTÁKAT, VAGYIS AZOKAT,

AKIK NEM OLYANOK, MINT Ml?
ligyszer azt mondta valaki (igaz, hogy gúnyos mosollyal az arcán, de ak-
kor is), hogy az intelligencia meghatározása: ha egyetértesz velem, akkor
i ntelligens vagy. Amennyiben viszont nem értesz velem egyet, akkor nyil-
vánvalóan idióta vagy.
Feltételezem, hogy kellően intelligens vagy ahhoz, hogy helyesen
crtelmezd ezt a kijelentést. De komolyra fordítva a szót: bizonyára mind-
annyian eltűnődtünk már azon, hogy egyes emberek miért olyan értet-
lenek. Amint azt a bevezetőben említettem, fiatal koromban gyakran
megdöbbentett, hogy látszólag rendkívül intelligens emberek néha töké-
letes idiótaként tudtak viselkedni. Nem azt látták, amit én. Egyesek úgy
mondják: nem volt meg a szükséges intellektuális rugalmasságuk - de csak
azért, mert túl jólneveltek ahhoz, hogy az idióta szót a szájukra vegyék.
Szóval az emberek szemmel láthatóan különbözőek. És akkor?

Mit kezdjünk azzal, hogy az emberek ennyire különbözőek? Hogy
egészen eltérő módon reagálnak és működnek? És vajon lehet valaki
egyszerre többféle személyiség? Érdekes kérdés. És vajon, ha tudnánk
olyanok lenni, mint egy százszázalékos kaméleon, jó lenne kipróbálni?
Számunkra, emberek számára az a természetes, hogy olyanok vagyunk,
THOMAS ERIKSON 141

12. FEJEZET ALKALMAZKODÁS
amilyenek, azaz az alapviselkedésünket mutatjuk. Ám számos külön-

böző okból úgy érezhetjük, hogy alkalmazkodnunk kell a környezetünk-
höz. Sokat hallani arról, hogy rugalmasságra és alkalmazkodóképességre
van szúkségünk ahhoz, hogy megálljuk a helyünket különböző helyze-
tekben, és szót értsünk a sok különböző embertípussal. A fogalom külön
nevet is kapott: EQ (érzelmi intelligencia) vagy szociális kompetencia.
Ahhoz, hogy győzzük ezt az állandó alkalmazkodást, fontos, hogy tuda-
tában legyünk annak: az alkalmazkodás erőfeszítéseket és rengeteg ener-
giát igényel.
Természetes állapotunk az, amikor az alapviselkedésünket mutat-
juk. A „természetellenes" viselkedés az állandó alkalmazkodás és „meg-
felelés", amihez képesség, gyakorlás és energia kell. Ha nem vagyunk
biztosak abban, hogy mi a „helyes" ha gyakorlatlanok vagyunk, vagy
nincs elég energiánk ahhoz, hogy betöltsük azt a szerepet, amel) et adott
esetben helyesnek vélünk, megijedünk, elbizonytalanodunk, és gyakran
feszültté válunk. Ezáltal pedig további energiát veszítünk, aminek követ-
keztében az alapviselkedésünk még láthatóbbá válik. Amivel talán ala-
posan meg is lepjük a környezetünket, amely megszokta, hogy általában
hogyan is viselkedünk.
Egy tökéletes világban

A világok legjobbikában mindenki önmaga lehet, és már kezdettől fogva
minden jól működik. Mindenki mindenben egyetért, és konfliktusok
egyáltalán nem léteznek. Ez a hely létezik, a neve: Utópia. Tehát nem
ilyen egyszerű a dolog. Amint azt a könyv elején jeleztem: ha azt hiszed,
hogy meg tudsz változtatni másokat, nagyot fogsz csalódni. Meglepne,
ha bárkit meg tudnál változtatni.
Akármelyik típusba tartozol - piros, sárga, zöld vagy kék, vagy több
szín kombinációja - mindig kisebbségben maradsz. A többiek nagy-
részt mások lesznek, mint te. Bármilyen tökéletes vagy is, nem tartoz-
hatsz egyszerre minden típusba. így hát kénytelen vagy alkalmazkodni
142 THOMAS ERIKSON

12. FEJEZET ALKAI MAZKODÁS
másokhoz, akikkel dolgod akad. A kommunikáció gyakran arról szól,

hogyan alkalmazkodunk másokhoz.
De várjunk csak egy kicsit! - gondolod talán magadban. Ez így nem
igaz. Igenis lehetek önmagam. Valójában soha nem alkalmazkodtam sen-
kihez, és ez kitűnően működött. Ennek révén jutottam el idáig az életben.
Tökéletesen igaz.
Természetesen mindenki kiindulhat magából. Ez nem probléma. De
11c számíts arra, hogy mindenki máshoz is eljut az üzeneted. Ha elfo-
gadod, hogy az emberek többsége nem fogja fel, amit mondasz, akkor
semmi gond.
Akkor is csinálod, ha nem gondolsz rá

Egyébként pedig már most is alkalmazkodsz, még ha nem gondolsz
is rá. Folyamatosan alkalmazkodunk egymáshoz. Ez része a szociális
játéknak, az örökkön zajló látható és láthatatlan kommunikációnak Egy
olyan rendszert ajánlok a figyelmedbe, amely többnyire működik. Nem
kell kockáztatnod, sem találgatnod. Kezdettől fogva a megfelelő alkal-
mazkodást választhatod. De ne feledd: csak többnyire. Ugyanis tökéletes
rendszer nem létezik.
Azok között, akikkel találkozom, vannak olyanok, akik egyáltalán
nem szeretnek alkalmazkodni. Szerintük ez őszintétlen és manipulatív
dolog. De ismét hangsúlyozom: mindig dönthetsz úgy, hogy nem teszed.
Egy valós példa

Elmesélek egy megtörtént esetet egy férfiról, akivel évekkel ezelőtt egy
képzésen ismerkedtem meg. Rokonszenves és igen kedvelt magánvállal-
kozó, aki a szakterületén komoly sikereket ért el. Ez a férfi - nevezzük
Adrianónak - rendkívül sárga típus, igazi vizionárius, nagyívű tervekkel,
amelyek hébe-hóba meg is valósultak.
Adriano azelőtt sosem elmélkedett vagy töprengett el azon, milyen is
ő valójában, és hogy mások milyennek látják. Nem adódott rá alkalma.
THOMAS ERIKSON 143

Valaki rábeszélte, hogy jöjjön el erre a képzésre, és nem igazán tudta,

mire számítson.
A nap témája éppen az volt, amiről olvasol: az egész napos workshop
keretében a különböző viselkedési profilok megértésén dolgoztunk. Az
ebédszünet után láttam Adrianón, hogy valami zavarja. Arca elkomo-
rodott, testbeszéde rendkívül zárttá vált. Miközben haladtam tovább, és
részletesen elemeztem a különböző profilokat, egyre jobban belesüllyedt
a székébe, és szemlátomást máshol jártak a gondolatai.
Megkérdeztem, mi baja.
Majd felrobbant. Kifakadt: Ez így nem jó! Fel vagyok háborodva!
Hogy kategorizálhatom így az embereket? Elméleti skatulyákba szu-
szakolom be őket? Kiderült, hogy egyáltalán nem volt ínyére, hogy min-
denféle más emberekhez alkalmazkodjon. Nem mintha úgy gondolta
volna, hogy mindenki másnak kell őhozzá alkalmazkodnia. Nem: az
zavarta, hogy ezt a maga és mások manipulációjaként értelmezte, ami
pedig nem tetszett neki. Egyáltalán nem.
A csoport több más tagjával együtt tudni szerettem volna, hogy mi
az igazi problémája. Adriano úgy vélte, hogy nem lehet így kategorizálni
az embereket. Hogy nem helyes egy csomó modellt alkalmazni. Hogy
életveszélyes nem az érzésekre hallgatni.
Valaki közölte vele, hogy neki kellene igazán odafigyelnie, mivel csak
úgy vonzza magához a konfliktusokat. A vita rövidesen elszabadult, és
fél óra múlva kénytelen voltam időt kérni.
Megértettem Adriano feldúltságát, és nagyra értékeltem, hogy szóvá
tette a dolgot. Az zavarta, hogy ez így nem működhet: hiszen ha mindenki
alkalmazkodik a másikhoz, akkor senki sem marad önmaga. Az ő felfogá-
sában pedig az lenne a legnagyobb hazugság - ha nem lennénk önmagunk.
Van ebben valami. Ugyanakkor mindig van választásunk. Minél
többet tudunk meg másokról, annál könnyebb meghozni bizonyos dön-
téseket. Belemenjúnk a játékba, vagy járjuk a saját utunkat? A döntést
mindig nekünk kell meghoznunk.
144 THOMAS ERIKSON

Adriano ezenkívül mélységesen megbántódott amiatt is, hogy én

mint a terület szakértője részletes leírást adtam róla, és példákat hoztam
lel arra, hogy szerintem ő hogyan működik. Amikor kézbe kapta azt az
i'lemzőeszközt, amelyet egyének leírására használunk, elhallgatott.
A történet szerencsés véget ért, mivel leültünk megbeszélni a dolgot.
Megtanultam, hogy óvatosabban kell bánnom az ismeretek felhasználásával.
Milyen gyakran követünk egy adott mintát anélkül, hogy biztosan tudnánk,
működik-e?
Nincs tökéletes rendszer. Mindig vannak kivételek. Jusson eszedbe, amit
a könyv elején mondtam: ez a módszer az ember számára olyan, mint
i gy kirakós játék valamely darabja. Bizonyosan nagy és fontos darabja,
de távolról sem az egész kép.
Az alkalmazkodásról szóló szakaszt két részre bontottam. Az egyik
i és? azzal foglalkozik, mit érdemes tenned azért, hogy valóban szót érts
.1 másikkal - ha igazán célt akarsz érni, az illetőt jó kedvre akarod derí-
teni, és éreztetni akarod vele, hogy megérted. A másik rész arról szól,
mit tehetsz azért, hogy az adott embereket magad mellé állítsd. Hiszen
jz, hogy az egyes profilok mit akarnak, nem feltétlenül egyezik meg az
előrelépés legjobb módjával.
Ha jól döntesz, komoly eredményeket érhetsz el.
THOMAS ERIKSON 145

HOGYAN ALKALMAZKODJ A PIROS VISELKEDÉSHEZ?

Mit vár tőled egy piios ember?
Tedd, amit mondtam, amilyen gyorsan csak lehet - és ha lehet, még gyorsabban!!
Ha pirosakkal beszélgetsz valamiről, egyet fognak érteni egymással
abban, hogy a legtöbb ember túl lassú. Túl lassan beszélnek, nehezen
térnek a tárgyra, továbbá túlságosan lomhán és nem kellő hatékonyság-
gal dolgoznak. A pirosak világában minden tul sok időbe telik.
Ne feledd, hogy mit mondtam a pirosak viselkedéséről, a türelmet-
lenségükről, arról, hogy azonnal akarnak eredményt. Ha valaki egész
álló nap csak csűri-csavarja a dolgokat, az őrületbe kergeti a piros típust.
A gondolat és a tett egységet alkot. Gyorsan kell csinálni. Ha a pirosak ki
nem állhatnak valamit, az a véget nem érő vita. Kihozza őket a sodrukból.
Következtetés: Ha a piros ember tempójához akarsz alkalmazkodni:

igyekezz! Növeld a sebességet! Beszélj és cselekedj gyorsabban! Pillants
gyakran az órára, ahogy a piros is teszi. Ha feleannyi idő alatt végezhetsz
a megbeszéléssel, akkor végezz is! Ha egy piros ember is ül a kocsidban,
nem lesz rosszul attól, ha kissé túlléped a megengedett sebességet. (Ha
viszont túl lassan mész, előfordulhat, hogy át akarja venni a kormányt.)
Akarsz mondani valamit? Akkor ne az orrod alatt dünnyögj!

A pirosak egyenesen a tárgyra térnek, és azokkal érzik jól magukat, akik
szintén képesek rögtön előállni azzal, amit akarnak. Ha tudod magadról,
hogy szereted kerülgetni a témát, mielőtt rátérnél, akkor nehezen fogsz
szót érteni a piros emberrel. Ő ugyanis hamar ráun a szócséplésre, és
felismeri, ha egy dumagéppel van dolga.
Megszokott dolog, hogy mielőtt rátérnénk magára a problémára, szót
ejtünk a hátteréről. Esetleg a megoldás hátteréről is.
Felejtsd el! Nem fog működni.
146 THOMAS ERIKSON

Következtetés: Ha ki akarod vívni a piros ember teljes figyelmét,

mellőzd a sallangokat!
Rendkívül fontos, hogy egyértelmű legyél. Döntsd el, mi a monda-
nivalód lényege, és azzal kezdd! Mondjuk, a legutóbbi éves beszámolót
akarod ismertetni. Először is közöld, mi áll az utolsó sorban - a piros
ugyanis csak erre vár. Aztán majd úgyis rátértek a részletekre.
Egy szót se szólj fölöslegesen! De ügyelj arra, hogy alaposan ismerd
a hátteret. Kérdések ugyanis felmerülhetnek. Ha a piros bizonytalan-
ságot érzékel rajtad, keményen rákérdez a tényekre.
Az írásos anyagokat is célszerű tömören és mindenekelőtt átte-
kinthetően elkészíteni. Csak semmi hosszú disszertáció egy olyan
szerzőtől, aki a saját hangját szereti hallgatni. Mellesleg egy szalvéta
hátoldalára is lehet ajánlatot írni. Én is tettem már ilyet.
Egyáltalán nem érdekel, mit csináltál a nyaralás alatt

A pirosak a mában élnek. Ami történik, az itt és most történik. Ez
azt is jelenti, hogy egyedülálló képességük van arra összpontosítani,
ami éppen napirenden szerepel. Ennek megfelelően viszont a pirossal
beszélve a tárgyra kell szorítkoznod. A kreativitással és az új ötletekkel
nincs baja, ezeket mindig nagyra értékeli, mindaddig, amíg előrevisznek.
I la azonban úgy érzi, hogy teljesen eltértél a tárgytól, és lényegtelen dol-
gokról beszélsz, közel a konfliktus.
Egy piros ember számára az a leghatékonyabb, ha tisztázzuk, mi a fel-
adat, majd elvégezzük. Egyszerű, nem?
Következtetés: Szorítkozz a tárgyra! Ennek legjobb módja, ha ala-

posan felkészülsz, mielőtt leülsz egy piros emberrel megbeszélni
valamit.
THOMAS ERIKSON 147

Amennyiben úgy érzed, hogy egy érdekes beszélgetés közben egy

másik gondolatod támad, írd fel, és a megbeszélés végén kérdezz rá,
hogy felvetheted-e. Ha nem, kérj egy új időpontot.
Ha egy piros vonásokkal rendelkező ember megkérdezi, hány
óra van, a pontos idővel válaszolj. Ne azt mondd, hogy van még
időnk Azt majd ő dönti el. Ne meséld el, hogyan készül az óra. És
újra emlékeztetlek: ne feledkezz meg a tempóról! Egy piros ember
számára a sebesség egyet jelent a hatékonysággal.
Ne feledd: ez üzlet!
Az üzleti életben üzleti hozzáállást tanúsítani - ez egyáltalán nem hang-
zik nagy kunsztnak, ugye? De gondolj csak bele! Ha üzletkötő vagy, fel-
tehetőleg részt vettél már egy sor értékesítési képzésen, ahol azt tanultad,
hogy ki kell alakítani a kapcsolatot az ügyféllel. Meg kell ismerni. Meg
kell nyerni magadnak.
Ez jó tanács. Tedd ezt! Építs ki annyi kapcsolatot, amennyit csak
szükségesnek találsz. Csak pirosakkal ne próbáld meg! Ha egy olyan
piros emberrel ülsz le megbeszélni valamit, akivel azelőtt nem találkoz-
tál, aligha kezdhetnéd rosszabbul, mint hogy megkérdezed, hol lakik,
hol volt nyaralni, vagy hogy mit gondol a tegnapi meccsről. Számára
ennél nincs lényegtelenebb. Nem csevegni vagy kapcsolatokat építeni
jött. Azért van itt, hogy üzletet kössön. Az igazán piros személyeket
kifejezetten provokálja, és akár agresszívvá is teszi, ha észreveszik, hogy
valaki barátkozni próbál velük
A piros nem azért van ott, hogy haverkodjon. Egyetlen célja van:
hogy üzleteljen. Nem kizárt, hogy - képletesen - kihajít, amennyiben
behízelgően vagy nyájaskodóan személyes hangnemet próbálsz megütni
vele. Ő maga el sem tudja képzelni, hogy ilyesmit tegyen, és inkább te is
tartózkodj ettől.
148 THOMAS ERIKSON

És ne hízelegj a piros embernek, hacsak nem ismered jól. Könyörögve

kérlek: a bókokat hagyd otthon!
Következtetés: Paradox módon a pirosaknak a legkönnyebb eladni

valamit. Jó üzletet tudtok kötni, mindössze annyit kell tenned, hogy
belépsz hozzá, ismerteted a javaslatodat, és várod az ajánlatát. Ne
foglalkozz a tegnapi meccsel. Ne törődj vele, hogy előző héten láttad
a szupermarketben. Ő úgysem látott téged.
Ha a piros ember bízik benned, és eldöntötte magában, hogy
értelmes ember vagy, akiből haszna lehet, akkor már lehet, hogy
elkezd autókról, hajókról vagy a kormány legutóbbi bejelentéséről
beszélni. Akkor te is megteheted. De csakis akkor! És ne lepődj meg,
ha a megbeszélés egy mondat közepén ér véget. Amint a piros kiszo-
cializálta magát, egy szempillantás alatt lezárja. De nem miattad.
Csak mert megunta a beszélgetést.
Nem igazán tudod? Akkor mihez kezdjek veled?

['alán ellentmondásnak tűnhet, de a piros ember tőled is határozottságot
vár. Igaz, hogy gyakran minden fontos döntést ő akar meghozni, de azt
egyáltalán nem kedveli, ha tétova emberekkel van dolga. A hezitálás egy-
szerűen nem ébreszt benne bizalmat. A nem könnyű megmondani, attól
Jügg és nem is tudom, mit mondjak erre jellegű megjegyzések a pirosakat
csak felidegesítik.
Ha van véleményed - ki vele! A piros annak alapján ítél meg, hogy
mennyire vagy határozott. Persze figyelj oda rá, de legyen véleményed.
Különben gyengének tűnsz, és a részvényeid értékét ez a tulajdonság
nem növeli.
Gondolj arra, hogy mindannyian kedveljük azokat, akikben magunkra
ismerünk. A piros ember nem minden nap találkozik más pirossal, ami-
kor pedig úgy alakul, pozitív meglepetésként éri. Egy hasonszőrű ember!
THOMAS ERIKSON 149

12 IbJLZET ALKALMAZKODÁS
Csodálatos! Láttam már olyan pirosakat, akik szinte dörzsölték a tenye-

rüket egy heves vita előtt.
Következtetés: Szemrebbenés nélkül közöld az álláspontodat. Lehet,

hogy végül engedned kell belőle, de ne hagyd magad könnyen.
A piros ember gyakorta csörömpöl, dobbant egyet a lábával, felemeli
a hangját, akár az öklét is rázza. Nem szokatlan, hogy e viselkedés
láttán mások meghátrálnak. Elvégre nem nagy öröm, ha kiabálnak
az emberrel, nem igaz?
Nos, a legrosszabb, amit tehetsz, az, hogy meghátrálsz, és hagyod,
hogy lehengereljen. Ha megengeded a piros embernek, hogy lehen-
gereljen, egy hallatlan fontos dolgot veszítesz el a szemében: a tiszte-
letet. Ha pedig nem tisztel, akkor elevenen fel is fal. És újra meg újra
átmegy rajtad az úthengerrel, mígnem teljesen kiszorulsz a pályáról.
A továbbiakban nem kell veled számolni. A kispadra kerülsz.
A legjobb, amit tehetsz, az, hogy beállsz a vihar epicentrumába,
és közlöd, hogy téved. Ha a piros ember rájön, hogy nem adod meg
magad, egy pillanat alatt meggyőzhető. Már amennyiben tudod,
hogy miről beszélsz.
Munkakerülök kíméljenek! Pihenni ráérünk majd a sírban

Ha a főnököd piros, keményen dolgozik, talán keményebben, mint
bárki, akivel valaha találkoztál. Egyszerre több vasat is tart a tűzben, és
a történéseket tökéletesen az ellenőrzése alatt tartja.
A piros el tudja fogadni, hogy elsőre nem minden sikerül jól. Az
viszont egyértelmű elvárás - hogy azt ne mondjam: követelmény -
a részéről, hogy keményen dolgozz. Légy tehát szorgalmas és igyekvő,
amennyiben lehetőséged van rá, bátran vállalj túlórákat. Korántsem
arra buzdítalak, hogy munkamániássá válj - az életben más is létezik
a munkán kívül -, a piros főnök szempontjából viszont ez első osztályú
150 THOMAS ERIKSON

i ulajdonság. Ha a kemény munkád révén érzékeli az elkötelezettségedet,

nagyra fog értékelni.
Következtetés: Bizonyítsd, hogy keményen dolgozol. Nem kell foly-

ton a piros ember irodájába rohangálnod, és beszámolnod róla, hogy
tegnap este legalább fél tizenkettőig bent voltál - nem biztos, hogy el
fog ájulni tőle. Lehet, hogy inkább megkérdőjelezi, hogy egy átlagos
feladatra valóban indokolt volt ennyi időt áldozni. Érdemes viszont
időről időre beszámolnod arról, mit csináltál, és - tömören - ismer-
tetni erőfeszítéseid eredményét.
Kezdeményezz bátran! Tégy javaslatokat olyasmire is, amire a piros
ember nem kért. Mint mindig, állj készen a küzdelemre. Kedvelni
fogja a talpraesettségedet.
Figyeld csak meg a fenti mondat megfogalmazását. Nem azt
írtam, hogy kedvelni fog téged a talpraesettségedért, hanem ezt,
hogy kedvelni fogja a talpraesettségedet. Meglehet, hogy a piros
főnök kedvel téged, ilyen is előfordul, de sok kedveskedésre és dicsé-
retre ne számíts tőle.
A TÉNYLEGES VISELKEDÉSED - MIT TEGYÉL,

AMIKOR PIROSAKKAL VAN DOLGOD?
Merthogy nem olyan egyszerű, hogy csak alkalmazkodnod kell ahhoz,
amit a piros ember elvárna tőled - akkor ugyanis megadnád magad.
Egy sor egyéb dologra is figyelned kell, ha valamiféle eredményt akarsz
elérni. Mivel a pirosaknak is vannak hibáik és hiányosságaik, csak sze-
met hunynak fölöttük, jobb eredményt érhetsz el, ha tudod, hogyan
teheted. Az alábbi néhány pont összegzi, hogy mire figyelj.
THOMAS ERIKSON 151

Részletek... már alszom is...

A piros ember alapvetően nem szeret elmélyedni a részletekben. Az
unalmas, és sok időt emészt fel. Ebből adódóan a pirosak hajlamosak
nem törődni az apróságokkal.
Mivel a cél mindig fontosabb, mint az oda vezető út, a piros nagyjából
bármit megtesz a kívánt cél elérése érdekében. Figyelmen kívül hagyni
az elemzéseket? Leragadni az apró részleteknél? Ezek biztosan nem jel-
lemzik a pirosak természetét.
Következtetés: Ha valóban segíteni akarsz a piros embernek abban,

hogy végső soron jobb munkát végezzen, megpróbálhatod bebizo-
nyítani neki, hogy a részletek ismeretének is van értéke. Magyarázd
el, hogy az eredmény jobb, a haszon pedig nagyobb lesz, ha odafigyel
a folyamat néhány apró, de fontos részletére.
Készülj fel a szuszogásokra, sóhajokra és arra, hogy általánosság-
ban vonakodik meghallgatni a tanácsaidat. De ha okosan érvelsz,
követni fogja őket. A piros ember köztudottan ügyesen feszegeti saját
maga határait, mindaddig, amíg ez eredményre vezet.
Hamar, de nemritkán rosszul...

Amint már korábban is többször írtam, a piros ember világában több-
nyire minden sürgős. Azt pedig magad is belátod, ez milyen kockázato-
kat hordoz. A padlógáz jó ötletnek tűnhet, de csak akkor, ha mindenki
más is bent ül a kocsiban. A pirosak általában elsuhannak a többiek
mellett, ugyanakkor mérgelődnek, hogy a többiek nem bírják a tempót.
A piros embernek kell valaki, aki megállítja egy pillanatra, és megér-
teti vele, hogy a többiek nem mind fogták fel a helyzetet olyan gyorsan,
152 THOMAS ERIKSON

mint ő. Minthogy a munka minden fázisát semmiképp sem fogja Ludni

egyedül elvégezni - még ha azt gondolja is, és vélhetőleg meg is próbál-
kozik vele kénytelen együttműködni a csapatával.
Bizonyára hallottad már a hamar munka ritkán jó kifejezést.
Következtetés: Hozz fel példát olyan esetekre, amikor időt vesztettetek

a túl nagy rohanás miatt. Mutass rá, milyen kockázatokkal jár a túlzott
sietség. Magyarázd el, hogy mások nem tudják tartani a lépést, és ha
lehet, tedd egyértelművé, hogy jó lenne, ha mindenki tudná, miről
szól a projekt. Ne add fel! Közöld, hogy még ő sem bír egyedül min-
dent megcsinálni. Kényszerítsd rá, hogy várja be a többieket!
Utólag hozd szóba a dolgot, és mutasd meg neki egyértelműen,
hogy milyen előnyei származtak a tempó visszafogásából.
Tegyünk próbát még ki nem próbált dolgokkal, és meglátjuk, hogy sikerül

Tényleg megpróbáljuk? A pirosak nem aggódnak a kockázatok miatt.
Közülük sokan kifejezetten keresik a rizikós helyzeteket, csupán az izga-
lom kedvéért. Egyébként pedig: amit mi, a többiek kockázatos viselke-
désnek fogunk fel, az számos piros számára nem is kockázat.
A pirosaknak ugyanakkor szükségük van valakire, aki képes egyen-
súlyba hozni az előnyöket és a hátrányokat. A hátrányok persze unal-
masak, ezért a piros ember sokszor nemes egyszerűséggel fütyül rájuk.
Mivel a kockázatvállalás nagysága gyakran a részleteken múlik, nagyjá-
ból a fenti példa érvényesül.
THOMAS ERIKSON 153

Következtetés: Segíts a piros embernek a kockázatok felmérésében

azzal, hogy nem téveszted szem elől a tényeket. A tényekből és ada-
tokból érteni fog. Mivel nem szívesen néznek hátrafelé - az öreges és
fárasztó dolog -, hanem a jelenre és a jövőre figyelnek, jól jöhet egy
kis hagyományos tapasztalatcsere.
Hozz fel példákat olyan korábbi helyzetekre, amelyek veszélyesek-
nek bizonyultak Lehet szó üzleti kockázatokról, sisak nélküli síelésről
vagy a főnök leidiótázásáról. Támaszd alá tényekkel, és kérd meg az
illetőt, hogy gondolja meg kétszer is, mielőtt elvállal egy újabb meg-
bízást a feltételek ismerete nélkül.
És mint mindig: ha igazad van - az isten szerelmére, ne hagyd magad!
Nem azért vagyok itt, hogy haverkodjak veled. Vagy bárki mással
Amint az mostanra már kiderült számodra, a pirosak nem kimondottan
a kapcsolatokra összpontosítanak. De mint tudod, ez nem mindenkire
érvényes. A piros ember sokféle módon ápolhatja a kapcsolatait, ám
gyakran éri az a bírálat, hogy a magánéletben is ő diktálja a feltételeket.
Általános probléma, hogy a környezete úgy érzi magát, mintha
átment volna rajta egy úthenger. Igencsak ritka, hogy ez a piros ember
szándéka - egyszerűen csak így alakul. Ahol fát vágnak, ott hullik a for-
gács, és így tovább.
A pirosakban néha nem tudatosul, hogy mások azért fordulnak el
tőlük, mert kerülik a velük való konfliktusokat. Ez azzal jár, hogy a piro-
saktól lényeges információkat zárhatnak el. Azt még talán nem veszik
rossz néven, ha nem hívják meg őket a pénteki sörözésre, de ha fontos
döntésekből kihagyják őket, azt már nehezebben viselik Legrosszabb
esetben ez azt eredményezheti, hogy gyanakodni kezdenek a környeze-
tükben lévő emberekre, hogy tudatosan visszatartják a fontos informá-
ciókat: a hatalmi harc innen már pillanatok kérdése.
154 THOMAS ERIKSON

Következtetés: A piros embernek rá kell ébrednie, hogy a helyzet tel-

jes megismeréséhez a másokhoz való alkalmazkodáson keresztül vezet
az út. Lehet, hogy ezt sosem gondolta végig, csak magára és a saját
dolgaira koncentrált. Ám annak felismerése révén, hogy senki sem
boldogul egyedül, rábírható, hogy álljon meg egy pillanatra, és tény-
legesen is törődjön másokkal.
Ha a piros ember belátja, hogy sokak számára fontos, hogy beszá-
moljanak a gyerekük első fogáról, a bérelt nyaraló berendezéséről és
álmaik hajójáról, akkor képesek figyelmesen hallgatni, és részt venni
a beszélgetésben. Ha pedig egy piros ember veszi az adást, kinyílik
egy ajtó. Talán még meg is tudhatsz róla valamit.
Miféle nyámnyila alakok vagytok? Ennyit igazán kibírhatnátok, az istenit!

Egész egyszerűen rohadtul ki tudnak akadni - ezt világosabban nem lehet
megfogalmazni. A vérmérsékletük folytán időnként el-elcsattan egy-egy
durvább megjegyzés, ami a környezetükben sok fejfájást okoz. Ők észre
sem veszik, számukra egy kis kiabálás is a kommunikáció egyik módja.
Senki sem szereti a tankmentalitást, de nem teszi szóvá. Amikor
a piros ember rálép a másik tyúkszemére, szépen a tudtára kell adni,
hogy ezt nem lehet. Ártatlan képpel úgy tesz majd, mintha nem értené,
miről beszélsz. Titkon pedig azt gondolja: vagány dolog, hogy egyesek
félnek tőle.
Következtetés: Az efféle viselkedésre azonnal reagálj! Semmiféle

durvaságot ne tűrj el, hanem egyértelműen és határozottan közöld:
nem fogadsz el faragatlan megjegyzéseket, sem gonoszságokat, sem
kéretlen dühkitöréseket. Követeld meg, hogy felnőtt módon visel-
kedjen, ha pedig elveszíti a béketűrését, távozz a helyiségből. Fontos:
sose engedd, hogy az akaratát csupán ordítozással érvényesítse.
THOMAS ERIKSON 155

Ne feledd azonban, hogy a piros számára ez a módszer - a kiabá-

lás és toporzékolás - hosszú éveken át működött. Feltehetőleg már
gyerekkorában is ki tudott csikarni magának előnyöket a hangos-
kodással. A családja vélhetőleg már egészen fiatal korában megta-
pasztalta robbanékony vérmérsékletét. És mérget vehetsz rá, hogy
a patáliát elkerülendő bedobták a törülközőt Nagyon kevés ember
szembesítette őt ezzel, ebből adódóan a csendesebb hangnem meg-
követelése még hangosabb tiltakozást válthat ki belőle. A piros ember
mindennél jobban utálja, ha vissza kell vennie a hangjából.
HOGYAN ALKALMAZKODJ A SARGA VISELKEDESHEZ?

Mit vár tőled a sárga ember?
Ugye. milyen jól kijövünk egymással?

A sárgák alapvetően nem félnek a konfliktusoktól. Ha valami ellenük
irányul, komolyan ki tudnak kelni magukból. Mégis inkább a kellemes
és kedélyes hangulatot kedvelik. A sárga ember köztudottan akkor érzi
igazán jól magát, ha mindenkivel jóban van, és odakint süt a nap.
Ugyanakkor nagyon érzékeny lehet arra, hogy az emberek éppen
jókedvűek-e vagy sem. Ha egy csoportban rossz a hangulat, és árad belő-
lük az agresszió, egyáltalán nem érzi jól magát.
Következtetés: A sárga ember akkor működik a legjobban, amikor

éppen jó kedvében találjuk. Olyankor kreativitása a csúcson van, és
árad belőle a sok pozitív energia. Érdemes ezért arra törekedned,
hogy meleg és barátságos légkör vegye körül.
Mosolyogj sokat, merj tréfálkozni és nevetni! Hallgasd meg a hülye
vicceit, nevess vele a gyerekes megjegyzésein, egész egyszerűen add
alá a lovat, hogy könnyed és vidám legyen.
156 THOMAS ERIKSON

Ha így teszel, jobban fog kedvelni, és hallgatni rád. Abból pedig

baj nem lehet. Egy rosszkedvű sárga ember ugyanis nem igazán kel-
lemes társaság.
Megkértem valakit, hogy intézze el ezt a csekélységet -

csak nem emlékszem, ki volt az
őszintén megvallva a sárga ember érdeklődését nem egyszerű fenn-
tartani. Az ilyen kollégát, ügyfelet, barátot vagy szomszédot rengeteg
minden untatja. Ha biztosra akarunk menni, és az illetőt gyorsan és
hatásosan el akarod altatni, bombabiztos tipp, ha egy csomó részlettel
hozakodsz elő. Ne tedd! A sárga ember nem tud mit kezdeni a részle-
tekkel. Csak unni fogja az egészet. Nemcsak hogy el fogja felejteni, miről
beszélsz, úgy is fogja gondolni, hogy ezekre a részletekre semmi szüksége
sincs. A sárga ember erőssége nem az apróságokban, hanem az elnagyolt
ecsetvonásokban rejlik. Bátran kérj meg egy sárga embert, hogy vázolja
lel a következő tíz évre szóló elképzeléseit, arra viszont ne kérd, hogy
elmondja, hogy jutunk el odáig.
Következtetés: Ha fenn akarod tartani a sárga ember figyelmét,

a lehető legnagyobb mértékben hagyd ki a körítést. Kezdd mindig
a legfontosabb kérdésekkel! Nagyon klassz, hogy tudod, hogyan kell
összerakni az új zenelejátszó rendszert, de ezzel ne fáraszd a sárga
barátodat. Számára érdektelen. Ő azt akarja tudni, hogy lehet leját-
szani rajta a legújabb slágerlistát.
Ebben pontosan olyanok, mint a pirosak - ha nem rosszabbak.
A sárgáknak nincs türelmük ahhoz, ami nem működik. Segíts nekik!
De vésd eszedbe, hogy nem érdekli őket, hogyan működnek a dol-
gok. Azt akarják, hogy működjenek. Ne vedd elő a használati utasí-
tást! Nem fogják elolvasni.
THOMAS ERIKSON 157

Nekem csak a megérzés kell - az mindig működik

Ha mindig kapnék öt koronát, valahányszor egy sárga ember azzal indo-
kolja a teljes mértékben őrült döntését, hogy helyesnek érezte, a legelő-
kelőbb éttermekbe járhatnék enni. Létezik egy tanulmány, amely szerint
egyesek jobb döntéseket hoznak, ha megérzés alapján cselekszenek.
A sárgák szeretik ezt a tanulmányt idézni. Helyesnek kell érezniük Meg
kell kóstolniuk. A sárga ember könnyedén eltekint a tényektől mindad-
dig, amíg megmarad a jó érzése. Ne értsd félre: a sárga ember is megérti,
hogy egyesek a tényekre kíváncsiak, és hogy ez fontos. Ő nem hülye.
Csak nem érdekli. Az érzéseire akar hallgatni.
Ha egy sárga embertől vársz döntést, tedd félre az Excel-táblázatot,
amennyire csak mered, hajolj előre, és széles mosollyal kérdezd meg tőle:
Milyen érzésed van ezzel kapcsolatban?
Érteni fogja. És megkapod a választ.
Következtetés: Fogadd el, hogy a sárga ember az érzéseire hallgat.

Elég széles a biztonsági zónája, és nem túlságosan fél a kockázatok-
tól. Alkalmazkodj ehhez! Közelebb kerülsz hozzá, ha megmutatod,
hogy te is mersz az érzéseidre hallgatni. Bármennyire tévesnek gon-
dolod is, mégis ez az út vezet a sárga ember szívéhez. Magára fog
ismerni benned. A legjobb barátod lesz. Rátok ragyog a nap.
Ez a kocsi csak prototípus? Ezt a koncepciót korábban még

nem próbálták ki! Még senki nem csinált ilyet? De izgi!
Míg a piros ember a gyorsaságra koncentrál, a sárga inkább az újdonsá-
gokra. Az új egyet jelent a jóval, ezt minden sárga tudja. És miért is ne?
Kreativitás, valamint új találmányok nélkül minden fejlődés megállna,
nem igaz?
Bizonyára mindannyian szeretnének, ha a hétköznapjainkban lenné-
nek mérsékelten izgalmas mozzanatok. Talán csak az a kérdés, ki hogyan
158 THOMAS ERIKSON

határozza meg, mi az „izgalmas". A sárga számára az új jelenti az izgal-

mat. Ők az úgynevezett early adopters, azaz az új dolgokat rendszerint
az elsők között próbálják ki. Nézd csak meg, ki öltözik a legújabb divat
szerint, ki választja elsőként az új és lehetőség szerint különös autómo-
dellt. Ki veszi meg a legújabb iPhone-t?
Hogy hogyan lehetnek tisztában mindezzel7 Ne tőlem kérdezd. Felte-
hetőleg a munkaidejük egy részét arra áldozzák, hogy naprakészek legye-
nek érdekes dolgokkal kapcsolatban. De az új munkamódszereket és új
értékesítési koncepciókat is korán bevezetik. Hiszen annyira klasszak!
Következtetés: Hagyd, hogy a sárga ember a legújabb dolgokkal

foglalkozzon! Akkor mindig nagyon jókedvű lesz. Ha egy sárga
embernek akarsz eladn i valamit, használd a prototípus, új fejlesztés,
még soha nem használták kifejezéseket. Potenciális ügyfeled rá fog
harapni.
Ezt még senki nem alkalmazta? Akkor ki kell próbálni!
Kedvelni fog, mert olyan izgalmas és érdekes - és mindenekelőtt
olyan innovatív - vagy. Töltsd fel magad rengeteg energiával, mert az
állandó naprakészség megerőltető lehet. De milyen kellemes ismerős
leszel! A sárgák imádn i fognak. Csak készülj fel rá, hogy tanácsadó-
ként gyorsan túladnak rajtad, ha találnak valakit, aki esetleg még
újabb dolgokat ismer.
Érdekesnek tűnsz. Nem akarod tudni, én ki vagyok?

Mostanra nyilvánvalóan kiderült már: a sárgák szeretik a többi embert.
Akkor működnek a legjobban, ha igazán sok emberrel vehetik körül
magukat. Természetesen a sárgák sem kedvelnek mindenkit, aki az
útjukba akad, de a legtöbbnek valóban adnak egy esélyt.
Mindössze annyit kell tenned, hogy ugyanolyan nyitottnak mutat-
kozol, mint a sárga típus. Ha túlzottan zárkózott vagy titokzatos vagy,
THOMAS ERIKSON 159

kényelmetlenül fogja érezni magát veled. Miért nem válaszolsz, ha meg-

szólít? Miért nem nevettél a kutyájáról szóló vicces sztorin? Miért nem
tud rólad semmi személyeset? Mi az álmod? A nem megfelelő kontaktus
erőteljes bizonytalanságérzetet kelthet benne, és kapcsolatotok úgy nem
fog pozitív irányba fejlődni. Ha piros vagy kék típus vagy, érdemes ala-
posan átgondolnod, ez hogyan sikerülhet. Persze csak, ha akarod.
I
Következtetés: Ajánlkozz fel! Mutasd ki, hogy megközelíthető vagy,
mosolyogj sokat, ügyelj arra, hogy a testbeszéded nyitott legyen.
Amikor a sárga ember megkérdezi, hol nőttél fel, ne csak annyit
felelj, hogy Sundsvallban. Mondd el azt is, hogy pontosan hol lak-
tatok, hogy melyik futópályára jártál kocogni, hogy ismered a hot
dogos fickót és a H&M-ben dolgozó egyik eladólányt.
Lehet, hogy kicsit fölöslegesnek tűnik, de mindenképpen célszerű
érdeklődést mutatnod a sárga személye iránt. Nyilvánvalóan nehéz is
lesz nem megtudni róla dolgokat, mivel az illető önként is beszámol
mindenféléről. De a kíváncsiságodat mindenképp mutasd is ki.
És ne feledd, hogy a sárgák rendkívüli módon vevők a hízelgésre.

AMIKOR SÁRGÁKKAL VAN DOLGOD?
Ahhoz tehát, hogy a sárgák megőrizzék jókedvüket, szőrmentén kell
simogatnod őket. Egy idő után nyilvánvalóvá válik a probléma: nem
tudnak elég eredményt produkálni. Megfigyeltem már, milyen, amikor
sárgák egy csoportja valamilyen problémára keres megoldást. Egymás
szavába vágnak, és nagyon jól elvannak, ha pedig megkérdezi az ember,
hogy megy a dolog, a válasz: prímán! Pedig nem haladnak semmit.
Ahhoz, hogy valóban menj velük valamire, többre van szükség, mint
160 THOMAS ERIKSON

a jó hangulat megteremtésére. Ha pedig már ráhangolódtál a frekvenci-

ájukra, a következőkre érdemes figyelned:
Látszólag figyel, vagy tényleg figyel? Nagy különbség!

Meg kell mondani kerek perec: kétségkívül a sárgák figyelnek oda rád
a legkevésbé. Ezt rendszerint nem ismerik el, mivel már maga a kifejezés
is azt sugallja, hogy valami negatívról van szó. És sok sárga ember való-
ban olyannak tartja magat, aki figyel a másikra. Hogy ezt honnan sze-
dik, nem tudni, mivel egész egyszerűen nem igaz. Persze léteznek olyan
sárga személyek, akik figyelnek - de csak akkor, amikor nekik megfelel.
Vagy ha már megtudták a beszélgetésből, amit akartak. Normál esetben
viszont: nem.
Nem hallgatni akarnak. Hanem beszélni. A legtöbb sárga úgy gon-
dolja, hogy mindent sokkal jobban ki tud fejezni. A gond csak az, hogy
nem hallják meg, mit mondanak a többiek.
Következtetés: Ha sárgákkal van dolgod, kénytelen vagy megtenni

bizonyos dolgokat. Mindegy, hogy a házastársaddal a nyári szabad-
ságról vagy egy kollégával az aktuális projektről beszélgetsz, szük-
séged van egy tervre. Alaposan fel kell készülnöd. Tudnod kell, mit
akarsz mondani, és előre fel kell készülnöd, hogy mit akarsz elfogad-
tatni. Rá kell bírnod a vidám sárga embert, hogy konkrét válaszokat
adjon a kérdéseidre, és ki kell szedned belőle, hogy igen, négyre ott
leszek, ahogy megígértem, vagy természetesen pontosan azt fogom
mondani az ügyfélnek, amit megbeszéltünk.
THOMAS ERIKSON 161

De - nagy DE! - ha fontos dologról van szó, kénytelen vagy

emlékeztetni mindenre, mivel a sárga ember mindebből semmit
sem jegyez fel magának. Már ha nem sikerül rávenned arra is, hogy
írja be a naptárába. Az lenne a legjobb. Ám minden egyéb esetben
számíthatsz rá, hogy amit mondtál, az egyik fülén be, a másikon ki.
Semmi gond - gyorsan megy!

Ők időoptimisták - ez van. Persze, lehet gyorsan haladni a munkával,
de csak ritkán annyira gyorsan, amennyire a sárga ember gondolja. Ez
azzal függ össze, hogy ő egyszerűen képtelen tervezni és struktúrát vinni
az életébe. Magam is dolgoztam olyanokkal, akik úgy képzelték, belefér
a napjukba nyolc találkozó, két nap alatt végezni lehet az egész konyha
felújításával, vagy hogy fél óra alatt át lehet vágni Stockholm belvárosán
- egy áprilisi hétfő reggelen.
Ez a sárgák optimizmusának jellegzetes megnyilvánulása. A prob-
léma nyilvánvaló. Képtelenség mindenre időt szakítani, amire a sárga
szeretne, elsősorban azért, mert eleve nem gondolta át, egy-egy konkrét
feladat megoldása mennyi időbe telik. És még ha másokat megkérdez
is, meddig tart, nem figyel oda rájuk, és amúgy is rossz választ adnak.
Különben meg maga tud mindent a legjobban.
Az is gondot okoz, hogy nem bír nekikezdeni a dolgoknak, amikor
kellene. Nem ismersz olyat, aki kivesz egy nap szabadságot, hogy kifesse
a hálószobát, de délután háromkor még ki sem nyitotta a festékesdo-
bozt? Ezt még előbb megcsinálom. Nincs ebben semmi rosszindulat,
mindössze teljesen képtelen reálisan szemlélni egy olyan egzakt dolgot,
mint amilyen az idő. Miközben valóban úgy érzi, hogy az ő készletei
kimeríthetetlenek.
Egy közelmúltbeli vacsora jut eszembe, amelyet néhány sárga bará-
tommal fogyasztottam el. Az étteremben másfél órára foglalták az
162 THOMAS ERIKSON

asztalokat, ami azt jelenti, hogy ha valaki 25 percet késik, akkor lemarad
az előételről és a desszertről is. Nem jut rá idő. A párommal negyedórá-
val hamarabb érkeztünk - mindkettőnk profiljában van némi kékség.
Leültünk az asztalhoz, és vártunk. Telt az idő. Negyven perccel később,
huszonöt perccel a megbeszélt időpont után megérkeztek a többiek,
kedélyesen viccelődve azon, hogy megfeledkeztek az időről. Éppen csak
leadtuk a rendelést, megettük a főételt, és fizettünk is, a következő ven-
dég már várta az asztalát. A dologban az a különös, hogy amikor utólag
felidézzük az esetet, ők úgy emlékeznek, hogy alig néhány percet késtek.
Egyszerűen kitörölték az agyukból, hogy a vacsorából fél órát kihagytak.
Következtetés: Minden időpontot gondosan rögzíts a sárga emberek-

kel! Egyeztessétek óráitokat. Közöld vele egészen egyértelműen, hogy
a repülőgép 20.00 órakor felszáll, és ha nem ér oda, lemarad. Mondd
meg: ha a gép indulása előtt két órával nem áll a ház előtt, szívinfark-
tusban fogsz meghalni. Tedd hozzá, hogy nagyon mérges leszel rá. És
hogy a barátságotok mehet tönkre az örökös bénázás miatt.
Ha a vacsora 7-kor kezdődik, hívj mindenkit akkorra, a sárgá-
kat viszont fél hétre. Akkor is utoljára érkeznek meg. Rendkívül jó
kifogásokkal állnak majd elő. Számíts színes beszámolókra. Készülj
fel arra is, hogy a sárgák határozottan tagadják majd, hogy időopti-
misták lennének. Azt állítják, hogy igenis tisztában vannak az idővel.
Csak hát történt valami menet közben.
Mintha egy bomba robbant volna fel itt...

A legrendetlenebb íróasztalok, amiket valaha láttam, mind sárga embere-
kéi voltak. A monitoraik úgy tele vannak ragasztva cetlikkel, hogy a képer-
nyőt is alig látni. A legkaotikusabb garázsok és a legzsúfoltabb padlások is
a sárgáké. De ez még csak az, ami látszik is. Kérj csak meg egy sárga nőt,
hogy mutassa meg a naptárát. Vagy a táskáját. Netán a ruhásszekrényét.
THOMAS ERIKSON 163

Ne ijedj meg! Rengeteg furcsa dolgot fedezhetsz fel, és ha van benned némi
kékség is, számos magyarázatot találsz majd arra is, hogy miért van az,
hogy néha bármi megtörténhet. És ez még mindig csak a fizikai valóság.
A találkozókat el kell halasztani, vagy elfelejtik őket, eltűnnek dolgok,
a parkolóban egész autókat nyel el a föld. Kulcsok nyomtalanul elvesz-
nek. Sok sárga emellett a hétköznapjait is teljes mértékben képtelen
megtervezni. Egymás után ötször is elmennek az üzletbe, minden alka-
lommal néhány dologért, mivel nem írják fel, mit kell venniük. Ez vagy
azon múlik, hogy úgy érnek oda, hogy nem tudják, mire van szükségük,
vagy azon, hogy szerintük tizenkilenc dolgot nem nehéz megjegyezni.
(Ne feledd, hogy a sárgák igen nagyvonalúak a saját képességeikkel kap-
csolatban. Ha valaki meghallgatja őket, szívesen a tudtára adják, hogy az
ő memóriájuk a legjobb a világon, és sosem felejtenek el semmit.)
Következtetés: Ha valóban segíteni akarsz egy sárga embernek, gon-

doskodj arról, hogy valamelyest rendet tartson a dolgai között. Segíts
neki egy egyszerű rendszer összeállításában. Ha bevásárolni mentek:
írd fel te, hogy mit kell venni. A társad vagy barátod ugyanis a felét
el fogja felejteni.
Alakíts ki számára némi struktúrát! Ne feledd, hogy a tábláza-
tokhoz és ellenőrzőlistákhoz hasonló segítségre leginkább a sárgák-
nak van szükségük Paradox módon ezt gyűlölik a legjobban. Nem
akarják, hogy bármilyen olyan rendszert „rájuk erőszakoljanak",
amit nem maguk választottak. Légy diplomatikus! Ha túl kemény
vagy, erőteljes reakciókat válthatsz ki belőlük: Muszáj mindent ilyen
rohadtul kockafejűen csinálni? Fasiszta államban élünk, vagy mi?
A legfontosabb, hogy jól nézzünk ki. Mindig!

Én, én, én. A sárgáknak - akárcsak a pirosaknak - erős az egójuk, ehhez
kétség nem is férhet. Szeretik, ha figyelnek rájuk, és azon vannak, hogy
164 THOMAS ERIKSON

w
mindenki másnál hamarabb a történések epicentrumába kerüljenek.

Amennyiben pedig az események középpontjába kerülnek, ők élvezik
a legjobban. Minden fény a sárga barátodra irányul, aki mindenkinél han-
gosabban, illetve gyorsabban beszél, és azonnal nagydobra veri: itt van.
Minden fény rám irányuljon! Nézzetek, hallgassatok, szeressetek! Nyil-
vánvaló ennek a hátránya: senki másnak nem jut tér. Számtalan beszél-
getés azzal ér véget, hogy a sárga egyén hangosan és harsányan saját
élményéről számol be, vagy véleményének ad hangot. Bármiről legyen is
szó - háborúról, éhínségről, fogyásról, autókról, főnökökről, kertészke-
désről - a sárga ember mindig elő tud rántani egy történetet, amelynek
ő a főszereplője. Ha nem tud ilyet, akkor kitalál egyet.
A sárgák gondolataikat gyakran az én szóval vezetik be. Én szeret-
nék, énszerintem, én tudom, én majd... Ez természetes. Kedvelik a többi
embert, de egyvalamit még jobban kedvelnek: saját magukat.
Következtetés: A sárgáknak rá kell ébredniük, hogy rajtuk kívül

mások is jelen vannak a helyiségben. Nem szabad megengedni,
hogy mindenki más elől elszívják a levegőt. Valakinek - akinek kellő
bátorsága és kitartása van hozzá - a tudtukra kell adnia, hogy máso-
kat is hagyniuk kell szóhoz jutni.
Ám ezt nem lehet egy másokkal folytatott beszélgetés közepén
elmagyarázni. Ügy nem fog célba érni az üzenet. A sárga ember komo-
lyan megbántódhat az efféle kritikától. Olyasmit érezhet, hogy min-
denki más csak magára gondol. Az efféle visszajelzést diszkréten kell
közölni, pozitív módon. Egy kicsit attól függ, mennyire sárga az az
ember, akire gondolsz éppen.
És egyvalamire készülj fel: könnyen összeveszhettek. Kockázatai
vállalsz tehát ezzel. Rendkívül kevéssé hízelgő azt hallani, hogy az
ember önközpontú és egoista. A sárgák felfogják, hiszen nem hülyék.
Csak ugy vélik, hogy téves az elemzés. Úgyhogy lesz ezzel munkád.
Vagy válassz másik barátot!
THOMAS ERIKSON 165

Sok beszédnek sok az alja

A félreértések elkerülése végett legjobb, ha egyenesen a tárgyra térek.
A sárgák néha többet beszélnek, mint amennyit dolgoznak. Előszeretettel
beszélnek arról, hogy mi mindent kell csinálniuk, ahelyett hogy elvégez-
nék a feladatot.
Persze sok olyan ember létezik, aki nehezen lendül bele a dolgokba,
főleg, ha unalmas feladatokról van szó. A sárgáknak viszont igazán
nehezükre esik elrugaszkodni a startvonalról, ha valamit nyűgnek érez-
nek. Akár egy elégedetlen ügyfelet kell felhívni, akár a teraszt kell befe-
jezni, akár a gyógyszertárba kell elmenni. Ha unalmas és fárasztó, nem
lesz belőle semmi. Számtalan fantáziadús kifogással fognak előállni,
hogy miért nem teszik meg.
Mivel a sárgák időtávlata többnyire a jövő, többet beszélnek róla,
mint amennyi energiát áldoznak arra, hogy el is jussanak oda. Tele van-
nak őrült tervekkel és esztelen fantazmagóriákkal - s minthogy hango-
san gondolkodnak, a környezetük azt hiszi, hogy történik majd valami.
Hű, milyen remekül hangzik!
Következtetés: Ahhoz, hogy segíts a sárga barátodnak gondoskodj

róla, hogy az ásót a földnek nyomja, és el is kezdjen ásni. Noszogasd, de
csak óvatosan! Kicsit úgy kezeld, mintha egy gyerekről lenne szó. Légy
kedves, de határozott. Ha azt veszi észre, hogy megpróbálod irányítani
és igazgatni, meggyűlhet vele a bajod. A sárgák ugyanis gyűlölik azt az
érzést, hogy irányítják őket. Kétségkívül nekik van a leginkább szük-
ségük segítségre ahhoz, hogy belelendüljenek valamibe, még sincs az
ínyükre. Szabad lelkek, és senkinek sem engedelmeskednek.
Ezért hát diplomatikusnak kell lenned. Finoman és tapintatosan
magyarázd el, milyen értéke van annak, ha elvégzi a feladatot, most
hogy már tudjátok, mit kell tenni. Szánj rá némi időt, hogy megér-
tesd vele, hogy a népszerűsége tovább nőhet, ha sikerül elkészülnie.
Mindenki szeretni fogja, és még jobban kedvelik majd, mint valaha.
166 THOMAS ERIKSON

Egyszerűnek hangzik? Egyszerű is. Csak a saját ellenállásod kell

leküzdened, hogy ilyen nyilvánvalóan simogasd valaki egóját. De
működni fog!
Látom, hogy mozog a szád de egy szót sem hallok abból amit mondasz
Ez az oda nem figyelés egyik alcíme is lehetne, mivel a kettő összefügg.
Valljuk be őszintén: mindannyian követünk el hibákat. És még ha nem
igazi hibákról van is szó, aligha létezik olyan dolog vagy ember, amin
vagy akin nincs mit javítani.
Ez mindenki számára - még egy sárga ember számára is - egyér-
telmű. A sárgák egészen konkrét viták esetén egyet tudnak érteni azzal,
hogy másoknak igazán össze kell kapniuk magukat, erőt kell venniük
magukon, át kell gondolniuk a ténykedésükét. Még azt is elismerik, hogy
nem léteznek tökéletes és hiba nélküli emberek. Ez eddig rendben is van.
A gond akkor merül fel, ha ezeknek a sárgáknak azt adjuk az értésükre,
hogy nekik is volna miben javulniuk. Ez ugyanis konfliktust szül, főleg,
ha a bírálatnak nyilvánosan adunk hangol.
A sárgák nehezen viselik a kritikát. Nem kedvelik, mivel nem kelt jó
benyomást. Gondolj bele, van valaki, akinek nem tetszik minden, amit
ők tesznek és mondanak! Ültem már le kettesben sárgákkal, hogy sze-
mélyes visszajelzést adjak a profiljukról. Minden rendben zajlik mind
addig, amíg a Tökéletesítendő területek címhez, azaz a gyengeségekhez
nem érünk.
Ha nem is veszünk össze, de a helyiségben legalábbis megfagy
a levegő. Hamarabb felhúzzák a védőfalakat, mint hogy ki tudnánk
mondani: „rossz önismeret". A sárga ember legbelül tudja, hogy vannak
gyenge pontjai, csak éppen nem kíván beszélni róluk.
THOMAS ERIKSON 167

Következtetés: Ha a sárga embernek akarsz negatív visszajelzést

adni, kitartónak, roppant kitartónak kell lenned. Teremts kellemes
légkört a helyiségben, és ahhoz, hogy az üzenet célba érjen, ponto-
san el kell találnod, melyik számára a megfelelő szint.
Persze bánhatsz az illetővel olyan keményen, amennyire csak
tudsz, hogy igazán felrázd, móresre tanítsd, megadd neki, ami kijár.
De nem ajánlom. Inkább többször térj vissza a dologra!
Légy egyértelmű! Készülj fel minden elképzelhető adattal, hogy
állításodat alá tudd támasztani. A sárga embernek különös tehetsége
van a manipulálásra. Ha azt veszi észre, hogy a bírálatot komolyan
gondolod, és a továbbiakban is oda fog figyelni a kérdésre, a leg-
nagyobb sebességbe kapcsol, hogy letérítsen a pályádról. Ügyesen
ködösít. Vigyázz, nehogy eltévedj a félhomályban!
Figyelj arra is, hogy valóban választ kapj a kérdéseidre. És hogy
megértse az üzenetet. Kérd meg, hogy írja is le, amit mondtál, majd
ismételje meg a visszajelzést.
A következő megbeszélésen vázoljatok fel egy cselekvési tervet.
És akkor sikerült annyit elérned, amennyit egy sárga emberrel el
lehet érni. Ha folytatod, fennáll a veszélye, hogy elfogy az energiád.
Még valami: pozitív visszajelzés esetén ez nem történik meg.
A sárga ember hamarabb felugrik a vonatra, mint gondolnád.
168 THOMAS ERIKSON

HOGYAN ALKALMAZKODJ A ZÖLD VISELKEDÉSHEZ?

Mit vár tőled egy zöld ember?
Jó érzéssel kell eltöltenie, különben eléggé- rossz érzés,..

A biztonság mindig fontos marad. Egy zöld ember gyakran aggódik
amiatt, hogy mi minden történhet. Nem szereti a bizonytalanságot, és
ezt úgy oldja meg, hogy a fejére húzza a takarót. Ha valami nem látszik,
akkor nem is létezik. Ha túl nagy a bizonytalanság, a zöld nem akar jelen
lenni. Stabilitásra törekszik, és hallani sem akar vad szerencsejátékokról.
De hát - gondolod talán magadban - a világ veszélyes hely. Végtelenül
sok veszély leselkedik ránk. Bármi romba dőlhet. Tönkremehet a kap-
csolatom, megbetegedhetek, elhagyhat a férjem vagy a feleségem, a gye-
rekeim idiótának tarthatnak. Elveszíthetem a munkámat, a főnököm
egyetérthet a gyerekeimmel, zűröm támadhat egy csomó emberrel.
Karambolozhatok a munkába menet, sőt igazából egyetlen kis szálkától
is meg lehet halni, ha megakad a torkomon.
Ettől annyira veszélyes az élet. Bármi megtörténhet. Coachként
a hosszú évek során sok olyan zöld emberrel találkoztam, akik azt
mondták, hogy ez a sok lehetséges veszély szinte megbénítja őket. Nem
tudnak kiszállni a kockázatok és tévképzetek gondolati körhintájából.
Lemerevednek, nem képesek cselekedni. Mivel egyébként sincs igényük
arra, hogy egy csomó foglalatosságot találjanak maguknak, a legegysze-
rűbb, ha otthon maradnak. Az otthon biztonságos melegében.
Több mint száz évvel ezelőtt nem a zöldek vándoroltak ki Amerikába.
Ők le sem ültek volna a hajón, hiszen ki tudja, mi történik útközben? És
ha valaki túléli is magát a hajóutat a Föld másik oldalára, ki tudja, lesz-e
ott miből megélni? Elvégre lehet, hogy azok a történetek, miszerint az
összes svéd sikeres és gazdag lett, az utolsó szóig kitalációk. És ha valaki
talál munkát és fedelet a feje fölé - ki tudja, jó lesz-e? Mi lesz, ha még
nyomorúságosabbra fordul a sorsa, mint odahaza Svédországban? Azt
tudjuk, mink van, de hogy mink lesz, arról még csak sejtésünk sincs.
THOMAS ERIKSON 169

Az én saját - így utólag nehezen bizonyítható - elméletem szerint Svéd-

országot elsősorban pirosak és sárgák hagyták el. És az otthon maradottak
között talán nagyobb arányban maradtak a zöldek és a kékek, mint ameny-
nyien egyébként lettek volna.
Következtetés: Fogadd el, hogy ez az ember nem úgy gondolkodik,

mint te. Fogadd el, hogy a félelem ugyanannyira, vagy esetleg még
jobban motiválja, mint bármi más. Jelezd neki, hogy kész vagy meg-
hallgatni, miért is aggódik. Ilyeneket pedig ne is mondj: Nincs miért
aggódni. Ez nem működik, mivel a félelem valós. És a kijelentés egyéb-
ként nem is igaz. Rengeteg dolog miatt lehet aggódni. Mindannyian
aggódunk, csak a zöld több minden miatt.
Segíts inkább zöld barátodnak szembenézni az ismeretlentől való
félelmével. Vedd rá, hogy annak ellenére is haladjon tovább, ha vala-
mit rossznak érez. Ahogy gyerekként megtanultunk úszni, óvatos
lökésekkel előbbre tolhatod.
Amikor a barátod azt feleli, hogy a túloldalon sem zöldebb a fű,
végy egy nagy levegőt, és folytasd a munkát .
Nem történt semmi

Biztosan emlékszel, hogy említettem már a zöld ember passzivitását.
A proaktív, igyekvő hozzáállás, az aktív életmód mind csak megzavarja
a nyugalmat. A zöld ezeket nem tudja értékelni. Nem villanyozza fel,
ha állandóan új ötletekkel hozakodsz elő, hogy mi mindent lehetne
csinálni.
A zöldek akkor érzik magukat a legjobban, ha nem kell aktívnak len-
niük. Péntek este hazamennek, és mivel teljesen kimerültek abban, hogy
egész héten át igyekeztek a lehető legkevesebbet teljesíteni, ki kell pihen-
niük magukat. Találkoztam olyan zöldekkel, akiktől több erőt vesz el az,
hogy mentesüljenek a munka alól, mint az hogy, elvégezzék.
170 THOMAS ERIKSON

Nyilvánvaló, hogy ez a környezetre nézve milyen következményekkel

jár. A zöldek nem szeretik, ha a hétvégéjük zsúfolásig tele van programok-
kal. Számukra minden - az anyós meglátogatása, egy piknik megszer-
vezése, a fiuk elkísérése a fociedzésre, a garázs kitakarítása, a szomszéd
meghívása vacsorára - megterhelő, ami nemritkán azzal végződik, hogy
mindebből semmi sem lesz. A zöldek bekúsznak a radar alatt és eltűnnek.
Csendre és nyugalomra van szükségük ahhoz, hogy azt csinálják, amiben
a legjobbak. A csendtől és nyugalomtól érzik jól magukat.
Következtetés: Nekünk, többieknek egy bizonyos szintig tisztelet-

ben kell ezt tartanunk. Bele kell képzelnünk magunkat a helyükbe:
mekkora stresszt okozhat számukra, hogy állandóan aktivizálni
kénytelenek magukat, folyton ugrásra készen kell állniuk. A 2010-
es évek társadalmában ezt senki sem értékeli. Ez azt jelenti, hogy
a tisztán zöld emberek nem találják a helyüket. Végighallgatják, hogy
mások mi mindent csináltak a hétvégén, merre jártak, és hogy az
egyik bonyolult projektet zárják le a másik után. A zöldek ebből csak
a stresszt érzékelik.
A megoldás az, ha hagyjuk, hogy a zöldeknek meglegyenek
a csendes, nyugodt, inaktív időszakaik. Ők így működnek. Ez nem
jelenti azt, hogy egész életükben ülhetnek a fenekükön, de szüksé-
gük van arra, hogy bőven jusson idejük - a semmittevésre.
Egyáltalán hová megyünk? Nem vagyok képben...

A zöldek számára a stabilitás és a kiszámíthatóság értékes tényezők. És
ha belegondolsz, teljesen logikus: jó tudni, mi fog történni. Bizonyára
mindannyian valamilyen mértékben kontrollfüggők vagyunk. Tudni
akarjuk a dolgokat. A zöldek esetében ez a függés rendkívül erős. Míg
a piros azt kérdezi: mi, a sárga arról érdeklődik: ki. Míg a kék azt tuda-
kolja: miért, a zöld azt szeretné tudni: hogyan.
THOMAS ERIKSON 171

Egyszerűen ki akarja deríteni, mi a terv. Milyen intézkedésekre és

lépésekre kerül sor? Mikor esedékes? Egyáltalán mire lehet számítani?
Nézz csak körül otthon! Ki az, aki sosem ül más helyre a reggelinél?
Tudom, hogy sokan közülünk a szokások rabjai vagyunk, de ha elfogla-
lod azt a széket, amelyet már régóta a zöld használ, az egész életét zava-
rod össze, és egy falat sem megy le a torkán.
A kiszámíthatóság iránti igény azonban ennél tovább terjed. Bármire,
ami akár csak halványan is emlékeztet a változásra. A mai társadalmunk-
ban az egyeden állandó dolog a változás. Semmit sem lehet kiszámítani,
minden a saját tengelye körül forog, és örökké új formákban jelenik meg.
A zöldek mindezt rendkívül nyomasztónak élik meg.
Következtetés: Mivel a zöld ember nemigen fog saját ötletekkel elő-

állni, neked és nekem kell magunkra vállalnunk a tervezést. De ez
talán nem is baj. Megkönnyíthetjük a helyzetet, ha minden egyes
megteendő intézkedést és lépést elmagyarázunk Egész egyszerűen
felvázoljuk, mi fog történni. Ahelyett, hogy közölnénk: vendégeket
hívtam a hétvégére, talán azt is elmondom, hogy Lena és Lasse jön át
este, háromfogásos vacsorát készítünk, előételt, főételt és desszertet,
és elintézem a főételt, a zöld házastársamat pedig a desszert elkészí-
tésére kérem, amely így és így fog kinézni. Elmagyarázom, ki mit
szerez be. Ki veszi meg a bort, ki vásárol új virágokat, és így tovább.
Talán még azt is hozzáteszem, hogy a zöld házastársam mikor végzi
el a maga részét. És ki tudja, esetleg a virágüzlet pontos címét is fel-
írom arra a listára, amelyen pontosan rögzítjük, mit kell beszerezni.
Túlzásnak tűnik? Egyáltalán nem. Ne feledd, hogy a zöldek nem
a kezdeményezés világbajnokai. Fogd fel a családodat úgy, mint egy
vállalkozást: nem mindenki ugyanazt csinálja, mivel mindenki más-
ban jó. Ha te jobb vagy a kezdeményezésben, akkor legyen az a te
reszortod. De ügyelj rá, hogy a zöld házastársad is benne legyen.
Máskülönben fennáll a veszélye, hogy kisurran a hátsó ajtón.
172 THOMAS ERIKSON


AMIKOR ZÖLDEKKEL VAN DOLGOD?
Rendben - most már tudod, milyen hozzáállást várnak tőled a zöld bará-
taid. Az eredmény egy nyugodt és kellemes kapcsolat lesz, és hosszú
éveken át jó barátok maradtok. Klassz, ugye? De itt nem érhet véget a tör-
ténet, mivel időnként neked is lesznek ötleteid - hacsak nem vagy magad
is teljesen zöld típus. És célszerű megismerned néhány megfelelő stratégiát
ahhoz, hogy lendületbe hozd stabilitásra vágyó barátodat.
Muszáj mindenen veszekedni? Ehh. Megyek lefeküdni

Ezt már említettem, de erre a kérdésre több tintát kell szánnunk. A zöl-
dek semmiféle konfliktust nem bírnak. Amint a vita kiéleződik, vagy
a nem megfelelő pillanatban ráncolod össze a homlokodat, ők meghát-
rálnak. Minden potenciális konfliktussá válhat, ami a zöldek számára
nagyon rossz állapot. Magukba zárkóznak, némaságba és passzivitásba
burkolóznak.
Sok-sok évvel ezelőtt tartottam egy értékesítési képzést, amelyen
üzletkötőkkel kellett gyakoroltatnom a személyes hatékonyságot. Az
egyikük folyton a mobiljával játszott, és amikor - nyugodtan és kedve-
sen - megkértem, hogy az SMS-eit a szünetben intézze el, teljesen beme-
revedett, és többé meg sem szólalt. Nem felelt a kérdésekre, és a vitákban
sem vett részt. A nap hátralévő részében egyszer sem vette a kezébe a tol-
lat. Dühösen meredt rám, és amikor megkérdeztem, hogy mi a baja, csak
a vállát vonogatta.
Tőle kaptam talán életem legrosszabb értékelését. A többi öt nap
ellenére számára ez a nap volt a döntő, és nagyon lehúzott. Még soha
nem találkozott ennyire udvariatlan és hozzá nem értő előadóval. Ügy
érezte, hogy hátba döftem. Ez persze teljesen indokolatlan reakció volt,
különösen azok után, hogy megbeszéltük: munka közben nem játszunk
a mobilunkkal. De ez nem számított - ez a fickó mégis úgy érezte, hogy
megtámadtam, és azzal az egy eszközzel büntetett, amivel tudott: teljes
THOMAS ERIKSON 173

passzivitással. Utólag felhívtam telefonon, és szembesítettem a dologgal.

Akkor elismerte, hogy gyerekesen viselkedett, és - ebben szinte biztos
vagyok - bocsánatot is kért.
Következtetés: Ha van véleményed a zöld emberről, jól fontold meg,

hogyan közlöd vele. Ha bírálni akarod, akkor ügyelj rá, hogy ket-
tesben legyetek. Győződj meg róla, hogy beszélgetőtársad megérti:
továbbra is kedveled, de úgy érzed, hogy jobban együtt fog tudni
működni a csoporttal (csapattal, családdal, egyesülettel), ha változ-
tat bizonyos dolgokon. Ne kérdezd meg, mit tudna tenni, hanem
konkrét dolgokat kérj tőle. Lehet, hogy magától is tud ezekről, de
rendszerint nem akarja ő irányítani a beszélgetést - irányítsd te, ha
már ez olyan baromi fontos.
Régen jobb volt. Sokkal jobb!

Amikor a változásokról beszélünk, az egyik kedvenc gyakorlatom az,
hogy megkérem a csoportot: álljanak fel azok, akik félnek a változások-
tól. Előfordul, hogy valaki feláll, de jobbára senki sem mozdul.
Hogy miért? Mert tudjuk, hogy változnunk kell, a jelenhez kell alkal-
mazkodnunk. Elvégre nem ismerhetjük el, hogy nem szeretjük a válto-
zásokat. De ennek az elfogadása csak intellektuális szinten történik meg.
Ezért hát csendben ülünk tovább, azt bizonyítva, hogy itt aztán egyetlen
olyan ember sincs, aki ellenezné a változásokat. És különben is: senki
más sem áll fel.
A következő kérdésem az: ki gondolja úgy, hogy a csoportban vannak
olyanok, akik félnek a változásoktól? Megkérem azokat, akik így gon-
dolják, hogy álljanak fel. Hirtelen az egész csoport felpattan, és derülten
tekinget körbe. Akkor hát valójában kik azok, akik nem szeretik a vál-
tozásokat? Válasz: a többiek. És mivel a többiekről van szó, nekem nem
kell tennem semmit.
174 THOMAS ERIKSON

A probléma általános. A lakosság többségének legdominánsabb jel-

lemzője a zöld. Ez a fő oka annak, hogy a változásokat nem fogadjuk tárt
karokkal. Minden iíjdonság eleve rossz, és erőteljesen fel kell lépni ellene.
Mind közül a hirtelen változások a legrosszabbak. Minél gyorsabban
következnek be, annál rosszabb. így aztán minél gyorsabban pörög a tár-
sadalom kereke, annál nehezebb dolguk van a változások ellenzőinek. Ezt
újabb és újabb jelentések támasztják alá. A sárgák és a pirosak állandóan
változtatásokat tervelnek ki, a többségben lévő zöldek és kékek pedig pró-
bálják tartani velük a lépést. Mindeközben a stressz-szint folyamatosan nő.
Következtetés: Ha valamilyen változást akarsz elfogadtatni a zöld

emberrel, kénytelen vagy jó adag türelemmel „felszerelkezni" A folya
matot apró darabokra kell bontanod, és néhány hetet rá kell szán-
nod a meggyőzésre, az elfogadtatásra és a háttér alátámasztására.
Részletesen be kell mutatnod a folyamatot, és be kell látnod, hogy
senki sem jegyzetel, következésképpen újra meg újra végig kell ven-
ned, míg az üzenet célba nem ér.
Lehetőséget kell biztosítani a csoport számára, hogy kipuha-
tolja az egyetlen lehetséges megoldást. Ha ráéreznek, nyert ügyed
van. De hosszú és rögös út vezet odáig. Pontosan tudnod kell, hogy
merre haladsz, és folyamatosan emlékeztetned kell magadat, hogy
miért vállalod magadra e terhet. Ha piros típus vagy, elvileg naponta
érzel majd vágyat arra, hogy egy úthengerrel hajts át a csoporton,
de ebben az esetben akár a céget is bezárhatod - aligha kell magya-
ráznom, miért. Pedig azzal időt takarítanál meg, és sok fájdalomtól
kímélnél meg mindenkit.
Valakinek át kell vennie a kormánykereket, ha nem akarunk elsüllyedni

Mondjuk ki őszintén: a zöld viselkedés önmagában nem kifejezetten veze-
tői tulajdonság. Nem utolsósorban amiatt, hogy a vezetői szerep sokszor
THOMAS ERIKSON 175

az előző rész témájáról - a változásról - szól. Szerencsére ez nem azt jelenti,

hogy nincsenek jó zöld főnökök - jócskán van belőlük -, de nem teremnek
minden fán. Nem lépnek elő úgy, mint a pirosak és a sárgák.
És kényelmes dolog nem vállalni felelősséget. Azt hiszem, mindany-
nyiunkban van egy adag lustaság. Felszabadító érzés, ha nem kell gon-
dolkodnunk, nem kell döntést hoznunk, és csak sodródhatunk az árral.
Persze ez erősen függhet a körülményektől, a zöldek azonban ezt művé-
szi szintre emelték Ők semmiféle felelősséget nem akarnak vállalni,
mivel az: a) konfliktushoz vezethet, ha valaki nem ért egyet a döntéssel,
b) egy csomó munkával járhat, ami nem lehet jó. így hát, amíg csak
lehet, sunnyognak.
A felelősség nyomasztó, és ahhoz, hogy meg tudjunk felelni neki,
belső erőre és külső motivációra egyaránt szükség van. Ugyanakkor ez
egyben az érettség mércéje is, és ott kezdődik, hogy felelősséget válla-
lunk magunkért és az életünkért. A zöldek (és időnként persze a többi
típus is) hajlamosak mindent másokra kenni. Egy régebbi, távoli isme-
rősöm még listát is vezetett azokról a dolgokról, amelyekért másokat
okolhat arra az esetre, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő szeretné.
Hibáztatta a kormányt, az ellenzéket, az adókat, a munkáltatóját, a ver-
senyhelyzetet, a tanulmányait, a szüleit, a férjét és a gyerekeit. Néha az
időjárás volt a hibás. Mindenért mást okolt, önmagát sosem.
Hogy mit nyert ezzel? Nem tudom. Nem kellett felelősséget vállal-
nia. Mivel mindig egy más tényező felelt ezért vagy azért, sosem kel-
lett foglalkoznia a problémával és ténylegesen változtatnia a dolgokon.
Emlékszem, hogy megkérdeztem tőle, hogy lehet, hogy ő nem szerepel
a listán, de gyanítom: nem értette a kérdést.
A zöld ember mérhetetlen passzivitást tud mutatni, és ez hamar
gondot okozhat. Ha senki sem evez, és nem veszi át a kormánykere-
ket, akkor a világ összes imája sem segít. A zöld ember pedig csak
ül és várja a segítséget. Rendszerint jön valaki és segít, ezért végül is
megmenekül.
176 THOMAS ERIKSON

Következtetés: Ha egy zöldekből álló nagyobb csoporttal előrelépést

akarsz elérni, be kell látnod, hogy át kell venned az irányítást, meg
kell ragadnod a kormánykereket, és bizonyos esetekben neked kell
nyeregbe ülnöd. A zöldeket mint csoportot hiába is próbálnád arra
kérni, hogy oldják meg a feladatot, mivel ha te nem indítod el őket,
maguktól meg sem moccannak.
A „De az ég szerelmére, felnőtt emberek" hozzáállás nem műkö-
dik. Persze, hogy felnőttek ők, de ha olyan alapvető kérdésről van
szó, mint a döntéshozatal, akkor gyerekekké válnak. És ez nagyrészt
azon múlik, hogy egyszer régen meghozták azt a döntést, hogy nem
hoznak döntést. így hát valakinek a sarkára kell állnia, és meg kell
szabnia az irányt.
Tedd meg, méghozzá most! De azért... légy óvatos!
HOGYAN ALKALMAZKODJ A KÉK VISELKEDÉSHEZ?

Mit vár tőled egy kék ember?
Jobb mindent kezdettől fogva alaposan végiggondolni

A kék ember aprólékosan felkészül. Ha adott időben, adott helyen kell
találkoznotok, biztosra veheted, hogy ott lesz. A kék ember minden
anyagot végigolvas, mindent a legapróbb részletekig kielemez, és a meg-
bízással kapcsolatban kész bármit megvitatni. Van alternatív terve, és
még pótterve is.
A kék ember mindenre gondolt. Neked is célszerű így tenni

Kéknek lenni egy kicsit olyan, mint bevonulni a hadseregbe. Nincs mel-
lébeszélés. Ha defektet kapsz, jobb, ha előre felkészülsz rá. Arra az esetre
is legyen terved, ha a pótkereked is kidurranna. A kék ember kritikus
THOMAS ERIKSON 177

kérdésekkel is előáll, ha csak annyit mondasz: így van, és kész. A beléd

vetett bizalom viszont a legközelebbi találkozótokig kissé megtépázódhat.
Következtetés: Ügyelj arra, hogy tudd bizonyítani: utánajártál a dol-

goknak, és felkészült vagy. Ha például egy kék ügyfél vagy döntés-
hozó megkérdez valamit - húzd elő a megfelelő mappát a táskádból.
Ne csinálj belőle nagy számot, hogy tudod a választ. Ez a legkeve-
sebb, amit elvár.
És legalább ilyen fontos, hogy ha nem tudod a választ: mondd
meg egyenesen, hogy nem tudod. Ne kezdj el mellébeszélni, csak
hogy kimássz a helyzetből. Ha a kék ember rájön, hogy ködösítesz
- márpedig rájön -, könnyen kieshetsz a pikszisből. Nem a legjobb
megoldás, ha arra kényszerülsz, hogy másnap visszamenj, de min-
denképpen jobb, mint blöffölni.
Egy ismerős autókereskedő szokta mondani, hogy amikor kék
vevőkkel akad dolga, akkor már kezdettől fogva tudja, hogy az ügy-
fél nála jobban ismeri az adott autótípust, mivel neki kereskedőként
akár ötven típusról is képben kell lennie. A kék ügyfelek nem azért
tesznek fel kérdéseket, hogy megtudjanak valamit, hanem azért,
hogy megerősítést kapjanak mindarra, aminek már utánanéztek
A kereskedő ezért nem is próbál meg úgy tenni, mintha mindent
tudna. Ha nem tudja a választ, beismeri, majd utánajár a dolognak.
A kék ügyfél bizalmát egyedül így lehet megnyerni.
Nem azért vagyunk itt, hogy csevegjünk, és jól érezzük magunkat

Egy munkakapcsolat esetében ez nyilvánvaló. Maradj a munkánál!
Koncentrálj a mindenkori feladat megoldására! A kék embert egyáltalán
nem érdeklik a személyes preferenciáid, vagy hogy mit gondolsz az autó-
járól, a lakásáról, a kedvenc sportágáról vagy akármiről, aminek nincs
köze a munkához. Ő azért van ott, hogy dolgozzon. Punktum.
178 THOMAS ERIKSON

Emlékszem, öt vagy hat találkozó után azt gondoltam egy nagy cég
személyzeti igazgatójáról, hogy már ismerem. Túlléptünk azon a fázi-
son, hogy minden alkalommal pusztán csak kezet rázzunk, és már azt
is tudta, hogy iszom a kávét. A hetedik találkozó alkalmával eszembe
jutott, hogy megkérdezem, mit csinált a szabadsága alatt. Nem tudom,
mi jött rám. A tekintete először kiüresedett, majd nyugtalanul ugrált
ide-oda. Felemeltem a kezemet, és mondtam valami marhaságot, hogy
helyrehozzam a tévedésemet. Én sem meséltem el, mit csináltam a sza-
badságom alatt. Még körülbelül négy további találkozón voltunk túl,
amikor óvatosan közölte, hogy szilveszterre Thaiföldre utazik a család-
jával. így nyílt meg.
Következtetés: Szorítkozz a feladatra! Dolgozz ellenőrzőlistákkal,

amelyeken tárgyi kérdések szerepelnek, és amelyeket a kék emberrel
együtt tudsz kipipálgatni. Ha sárga típus vagy, valamennyire tegyél
le a spontaneitásról. Sőt, tedd félre, amennyire csak lehet. Kénysze-
rítsd rá magad, hogy egyszerre csupán egy dologgal foglalkozz. Ne
feledd azt sem, hogy a kék ember csak ritkán vagy egyáltalán nem
fogja megkérdezni, hogy hogy vagy, és nem érdeklik a személyes
problémáid. Te se érdeklődj a személyes hogyléte felől. Már maga
a szó is árulkodó:
Személyes. Magánügy. Nincs közöd hozzá. Idővel majd megnyí-
lik, ha akar. Nem arról van szó, hogy nem kedvel téged, egyszerűen
csak előbb dolgozni akar. Fogadd ezt el, és rendben lesz minden!
Ide nem kellenek nagy víziók. Maradj a földön, légy szíves!

A kék barátaid nem építenek légvárakat. Két lábbal állnak a földön, és
használják a kritikai érzéküket annak eldöntéséhez, hogy egyes dolgok
reálisak, vagy sem. Ha esetleg unalmasnak, gyanakvónak vagy egyene-
sen pesszimistának gondolod őket, ők maguk csak realistának tartják
THOMAS ERIKSON 179

magukat. A valóságot akarják ismerni, nem arra kíváncsiak, milyen

lenne, ha álmokat vagy víziókat kergetnénk.
Emlékszem egy esetre abból az időből, amikor még a bankvilágban
dolgoztam. Egy új projektet készültünk elindítani, és elterveztem, hogy
a csoportomat páratlan eredmények elérésére ösztönzöm majd. Amikor
végül kellően nagy feneket kerítettem a víziónak, kitört belőlem, hogy
ott fogunk majd állni a hegy tetején, és végignézünk a piacon, amelyet
meghódítottunk Mindannyian, fent a hegy csúcsán! Hűha! Míg a sárga,
piros és bizonyos zöld kollégáim mosolyogtak és lelkesedtek, a kékek
csak annyit szóltak: Nem látjuk magunkat odafent. Hogy jutunk oda?
Ha a kék ember szemében a terv őrültnek tűnik, akkor nem fog bízni
benne. Fölösleges az érzelmekre játszani, vagy megpróbálni túl vad ötle-
tekkel előhozakodni. Reális elképzelésekre van szükségük, különben
nem fogadják el.
Következtetés: Gondold át, mit akarsz mondani, miről akarod megy-

győzni a kék embert. A víziókat tedd félre! Azon is eltűnődhetsz, milyen
nyelvezetet használj. Ugord át azt az inspiráló szöveget, amire a sárgák
meg a pirosak vevők. Szorítkozz a tényekre, és fogalmazz egyértelműen!
Ha olyan ötleted van, amelyet korábban még nem próbáltak ki, pró-
bálj észszerű célokat kitűzni. Ne mondd, hogy három hónapon belül
uralni fogjátok a piacokat, vagy hogy a srácok megnyerik a bajnok-
ságot, holott eddig az összes meccsüket elvesztették. Csak azt éred el
vele, hogy hülyének néz. Ha már kiderült számodra, hogy sárga szín is
van a profilodban, gondolj át mindent alaposan. A kék felé lejtő pályán
kell érvényesülnöd És csak óvatosan a túlságosan heves gesztusokkal!
Részletek - csak a tények számítanak

A tények fontosak - hogy azt ne mondjam, nagyon fontosak. Ha azt
akarod, hogy az üzeneted valóban eljusson a kék emberhez, ügyelj arra,
180 THOMAS ERIKSON

hogy nagyon alapos légy. A felületességet - azaz a részletek ismeretének

hiányát - nem nézi jó szemmel.
Nem egy üzletkötőt dobtak már ki amiatt, mert a részletkérdésekre
nem tudtak felelni. És ne feledd: nem az a lcnyeg, hogy a részletek meny-
nyire fontosak egy döntés szempontjából. Talán semmi jelentősége annak,
hogy a vállalkozásodat mikor alapították. A kék döntéshozó viszont tudni
akarja. Ráadásul pontosan. Ha azt a kérdést teszi fel neked, hogy meny-
nyibe kerül egy bizonyos termék, ne azt feleld, hogy körülbelül 7000
koronába. Inkább mondd: 6950-be. Ez már pontos válasz. A kék embert
jobban érdekli a pontos ár, mint az alacsony ár. Lehet, hogy alkudni akar,
de pontosan akarja tudni a költségeket.
Következtetés: Még ha fennáll is a veszélye, hogy szőrszálhasogatónak

tűnsz, készülj fel alaposan. Ha úgy gondolod, hogy igazán jól felké-
szültél, nézd át az anyagot újra. Bizonyosodj meg róla, hogy a világon
mindenre tudsz válaszolni. Fogadd el, hogy ennek az embernek talán
több adatra van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezze magát.
Add meg neki a részleteket, hogy továbbléphessetek. Mindig szeretne
majd mélyebbre ásni. De ezáltal megadhatod neki a nyugalmat, és
remélhetőleg elégedetté is teszed.
A minőség mindenekelőtt!
A kék embert a minőség hajtja. Minden más csak utána következik.
Hibázni nem lehet. Ez mindenekelőtt abból a mélyen gyökerező vágyá-
ból ered, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. A kék ember rosszul
érzi magát, ha nem végezheti munkáját kitűnő minőségben. És ennek
semmi köze ahhoz, hogy valójában milyen minőségre van szükség. Csak
arról szól, hogy őszerinte milyennek kell lennie.
Ez természetesen rengeteg időt igényel. Az előnye viszont nyilván-
való: ha rögtön jól csinálja az ember, akkor nem kell újrakezdenie. Ami
THOMAS ERIKSON 181

az időtakarékosságnak valóban jó módja. De mivel a kék ember nem

órákban, napokban vagy hetekben gondolkodik - hanem inkább hóna-
pokban és években -, nem érzékeli ezt a problémát. Ő minőséget akar,
az pedig időbe telik. Ez ilyen egyszerű.
Következtetés: Ne légy felületes, mert az a rossz minőségről árulko-

dik Óvakodj az olyan negatív megjegyzésektől, hogy a kék ember
túl sok időt fordít a minőségre. Használj olyan kifejezéseket, mint
például alapos ellenőrzés, gondosan átvizsgálják, a minőség fontos-
sága. Add a kék ember tudtára, hogy neked is fontos, hogy az, amit
csináltok, jó legyen.
Ez azt jelenti, hogy egy kék emberrel való megbeszélés előtt nagyon
alaposan fel kell készülnöd Ő annak alapján ítél meg, hogy milyen
minőséget nyújtasz. Nem annak alapján, hogy mennyire vagy vicces,
vagy kiket ismersz, vagy hogy milyen finom vacsorákra hívod meg.
Mindez semmit sem számít, ha közben felületes vagy. Ha elkészültél
egy feladattal, ellenőrizd még egyszer. És ha lehet, még egyszer. Kérj
meg valakit, hogy nézze át. Csak ezek után jött el az ideje, hogy kék
kollégádat is bevond a dologba.

AMIKOR KÉKEKKEL VAN DOLGOD?
Ha mindig csak a kék ember kezdeményezésére várnánk, az olyan lenne,
mintha jól behúzott kézifékkel autóznánk. Ö - mint ismerős, barát vagy
partner - egyszerűen szereti behúzni a kéziféket. A te feladatod lehet,
hogy újra kiengedd. De ne az legyen az első, hogy jobban beletaposol
a gázba. Inkább keresd meg a megfelelő kart, amellyel a kéziféket kell
kiengedned Néhány ötlet e témában:
182 THOMAS ERIKSON

Hogyan kezeljük és építsük a kapcsolatokat

gördülékenyen - és főleg: miért?
Mint mindenki másnak, a kék embernek is vannak érzései, és nagyra
értékeli az embereket. Csak nem úgy tűnik. Mivel nagy érzelmi viha-
rokra tőle sosem számíthatunk, hűvös benyomást kelt. Nincs számot-
tevő mimika, nincsenek gesztusok, nem nyilvánítja ki az érzelmeit.
Nem mutat érdeklődést mások iránt, kizárólag az aktuális témáról lehet
beszélni vele. Egy könyvelőirodában vagy a cégen belüli fontos probléma
megoldásakor ez helyes hozzáállás. Viszont valahányszor más emberek
- különösen sárgák vagy zöldek - is érintve vannak, a kék ember távol-
ságtartása meglehetősen fárasztó tud lenni. Egyszerűen nem látja be,
hogy mások nem ugyanúgy működnek. Az. emberek érezni akarják, hogy
van közük ehhez az emberhez. Nem robotoknak akarják érezni magukat.
Következtetés: Magyarázd el neki, hogy másoknak is vannak érzé-

sei. Hozd fel példaként, hogy teljesen szükségtelen volt szóvá tennie
a szomszéd új házának összes hibáját és hiányosságát. Értesd meg
vele, hogy nem kell állandóan kritikus észrevételeket tennie. Beszélj
arról, hogy másoknak nagyon rosszul eshet, ha kritizálják a lakásu-
kat, az autójukat, a férjüket és a gyerekeiket. Tedd egyértelművé, hogy
a „csak az igazat mondtam" nem jó kifogás. Nem az igazat mondta.
Azt mondta, amit egy bizonyos dologról gondolt vagy képzelt.
Kérdezz rá, milyen értéket jelent, ha állandóan kritikus megjegy-
zéseket tesz mindenre. Ez nem könnyű feladat, mivel úgy fogja látni,
hogy tévedsz. Merthogy minden joga megvan ahhoz, hogy rámu-
tasson a hibákra és hiányosságokra; ha észrevesz egy hibát, nem tud
szemet hunyni fölötte.
Könnyen lehet, hogy az lesz a feladatod, hogy megértesd vele:
ellehetetleníti a helyzetét.
THOMAS ERIKSON 183

Áss még mélyebbre, le a talajvízig - és még lejjebb

Hallottad már, amikor a kék ember beszámol egy érdekes esetről, amely
vele történt meg? Mondjuk, defektet kapott az autópályán. Azzal kezdi,
hogy a Sony márkájú óraja egy perccel korábban csörgött, lévén csü-
törtök, amikor is egy kicsit tovább szokott gargarizálni Listerine-nel
- a zölddel, mivel a Fogyasztó Magazin 21. számában közzétett ízteszt
egyértelműen kimutatta, hogy az a legjobb. Reggelire két hétperces tojást
és kávét fogyasztott. A Lavazza újfajta pörkölésű kávéját nem igazán
kedveli. Mintha a babszemek legalább kilenc százaléka sérült lenne, ami
alapján eltűnődött: vajon ennek milyen hatása van a kávé minőségére?
Aztán kiment az újságért - kedvenc lapjának volt egy akciója, amelyben
a három hónapos előfizetést 18 százalék engedménnyel adták A posta-
ládánál arról beszélgetett a szomszéddal - aki a jelek szerint egy másik
újságot járat -, hogyan lehet a legjobban ápolni a gyepet szeptemberben:
van egy érdekes honlap, amely különböző őszi trágyákkal foglalkozik,
nagyon izgalmas...
Mielőtt még eljutna az autópályáig, letelt az ebédidő. Te pedig elme
rengsz, hogy mire pazaroltad el az ifjúságodat. Az a helyzet ugyanis,
hogy ha az igencsak introvertált kék ember elkezd beszélni, akkor nem
bírja abbahagyni. Mindenről be kell számolnia. És sajnálatos módon...
mindenre emlékszik
Következtetés: Ez esetben magától értetődő, hogy kénytelen vagy

közbelépni. Kicsit ugy áll a dolog a kék emberrel, mint a sárgával:
például egy beszélgetés során a megfelelő irányba kell terelni. Mi
a cél? Mi a lényeg? Mire akar kilyukadni? Az ő esetében viszont nem
kell köntörfalaznod. Kék barátod egyáltalán nem olyan érzékeny,
mint a sárga. Elviseli, ha közlik vele, hogy túl körülményes. Talán
elszomorítja, hogy képtelen vagy értékelni ezt a sok érdekes apró
részletet, de inkább azért, mert a jelek szerint nem ép az elméd, nem
pedig azért, mert úgy gondolja, hogy összetűzésbe keveredtetek
184 THOMAS ERIKSON

Nyugodtan fejtsd ki: vannak határai, hogy mennyi részletre van

szükség egy projektben. Nem kell tudnunk négy tizedesjegy pon-
tossággal, hogy a bérleti díj jövőre hány százalékkal fog emelkedni.
A becsléshez a százalékra kerekített szám is elég. De mindez kötéltánc,
mivel az igazság gyakran a részletekben rejlik. Ha viszont azt látod,
hogy szükségtelenül ástok lefelé a talajvíz felé, húzd be te a kéziféket.
Rómát sem egy nap alatt építették fel - jó munkához idő kell
A kapkodás a hanyag embereknek való. Igyekezz! - mondhatjuk ezt
a kékeknek, de arra a fülükre nem hallanak. A sebesség nem önmagában
való cél. Sőt, stressz hatására sok kék ember csak még jobban visszafogja
a tempót, mivel most aztán különösen nincs idő hibázni, Jobb igazán
alapos munkát végezni, elkerülendő az időrabló javításokat.
Ennek ellenére néha kapkodni kell, nem utolsósorban a gyorsuló
ütemű társadalmunkban, sietni kell a munkahelyre, sietni kell a munka-
helyen, sietni kell a munkából haza. Sietni kell az iskolába, az óvodába,
igyekezni kell a forgalomban, az üzletben - mindenütt kapkodás megy.
Rendszerint nem buzdítok olyan viselkedésre, amely a stresszel össze-
függő betegségekhez vezet. Néha azonban muszáj igyekezni, hogy le ne
maradjunk. A kék embert ez látszólag teljesen hidegen hagyja. Ő szépen
dolgozik a saját tempójában, és nem törődik azokkal, akik kiégnek körü-
lötte. Ők ugyanis csak magukat hibáztathatják.
Következtetés: Nyugodtan és módszeresen beszélj a kék embernek

arról, hogy a jövő héten gyorsabb tempóra lesz szükség. Magyarázd
el részletesen, hogy miért olyan fontos. Közöld, hogy már csak 38
órátok van a munkára. Azt pedig jól kell felhasználni. Utalj az ügy
egészére. Adj neki egy valós indokot arra, hogy miért cselekedjen az
ösztöneivel szemben.
THOMAS ERIKSON 185

Az egészet bátran támaszd alá azzal, hogy a hosszú távú tervre

hivatkozol. Attól ugyanis nem lehet eltérni, és ahhoz, hogy ne sodor-
juk veszélybe, tartani kell a következő határidőt. Ha például a lakás
felújításáról van szó, célszerű lehet előre rögzíteni, mikorra kell elké-
szülnie mindennek Ha az anyósék négy hét múlva érkeznek, hát
akkor érkeznek. Számítsd ki, hány órát lehet fordítani a munkála-
tokra. Határozd meg a kiemelten fontos tevékenységeket. Ügyelj rá,
hogy a kék ember is tartsa be a terv rá eső részét, azaz amint elkészült
a feladatával, haladjon tovább. Különben fennáll a veszélye, hogy
további öt órán át vacakol a részletekkel, holott annyi időtök nincs.
Persze ha a világ minden ideje a tiétek, az más.
Ha benne van a könyvben, akkor nyilván igaz!

Nem hallgathatunk a megérzéseinkre? Próbáld feltenni ezt a kérdést
a tisztán kék embernek - meglátod, mi történik. Olyan ez, mintha egy
vegánt arra kényszerítenél, hogy fókákat mészároljon le. A megérzés szö-
ges ellentétben áll a racionális gondolkodással, és a kék ember számára
ennél idegenebb dolog nem létezik
De várjunk csak ez azt jelenti, hogy sosem hallgathatunk a meg-
érzéseinkre? A kékeknek is van úgynevezett hetedik érzékük, „orruk"
arra, hogy mi a jó. Csakhogy nem bíznak meg benne. Hiszen téved-
het. A megérzéssel ugyanis semmit sem lehet bizonyítani. Csak a tények
számítanak És az sem biztos, hogy e tények elegendők. Lehetnek más
tények, amelyeket legalább annyira érdekes kiértékelni.
Következtetés: Közöld a kék barátoddal, hogy ha nem állnak rendel-

kezésre tényadatok, és ennek ellenére muszáj továbblépni, dönthet
az alapján, hogy mit érez jónak Lehet szó munkáról vagy a legfi-
nomabb ételről egy még teljesen ismeretlen étteremben. Jelezd
186 THOMAS ERIKSON

világosan és egyértelműen a kék embernek, hogy kénytelen tenni

valamit, ha nem akar éhen maradni. Mutass rá, hogy jobb valamit
tenni, mint semmit.
Nyugodtan beszélj arról, hogy logikus az érzéseinkre hallgatni,
ha egyszer nem áll rendelkezésünkre az összes tényadat. Magyarázd
el, hogy a minőség mindenképpen majdnem tökéletes lesz - talán
csak 95,3 százalékos, de akkor is -, és hogy ebből levonhatja a tanul-
ságot. Segits neki kiszámítani a kockázatokat. De lépjetek tovább!
Itt döntések születnek

Mivel a kék ember úgy érzi, hogy a döntés kevésbé fontos, mint a dön-
téshez vezető út, könnyen elakadhat. Rendkívül alapos adatgyűjtés,
valamint az összes letező feltétel aprólékos elemzése után azonban végül
elérkezik az igazság pillanata: a döntéshozatal. Fennáll a kockázata, hogy
a helyzet holtpontra jut. Egyfelől... Másfelől...
Néhány éve megismerkedtem egy projektvezetővel, aki éppen új
autót készült vásárolni. Nyolc hónap alatt tizenhat különböző márká-
val ment próbavezetésre. Több mint ötven modellt tesztelt különböző
kombinációkban: különböző motorokkal, karosszériákkal, váltókkal,
felszerelésekkel, mindenféle színben. Mindent kipróbált. Szövethuzatot,
bőrhuzatot. Benzinest és dízelt. Automata és kéziváltóst. Számításokat
végzett a fogyasztásról, az értékcsökkenésről, és a kereskedőknek külön-
féle kimutatásokat adott át értékelés céljából. Hosszas tépelődés után
végül egy Volvo V70-est vett, Svédország legnépszerűbb autóját, az
akkoriban legelterjedtebb ezüstmetál színben. Abban az évben a svéd
autósajtóban az volt a legtöbbet tesztelt modell. Azt gondolná az ember,
hogy az olvasottak alapján is dönthetett volna.
Miért csináltad? - kérdezte tőle mindenki. Miért ne? - kérdezett
vissza.
THOMAS ERIKSON 187

Segíthetsz a kék embernek. Nyomd a kezébe a kirakós döntő jelentő-

ségű darabját. Finoman és óvatosan próbáld a megfelelő irányba - vagy
legalább bármilyen irányba - terelni.
Következtetés: Figyelj oda, mikor akad meg a folyamat. Például ha

egy új alkalmazottat kell felvenni, előállhat az a helyzet, hogy végül
két egyformán erős jelolt marad. Eddig minden rendben zajlott,
a kék ember mindvégig pontos információkat küldött e-mailben, és
mindenkit minden fontos lépésről tájékoztatott. Az eljárást betűről
betűre követte.
Ahhoz, hogy történjen is valami, lásd el a döntéshozót megfe-
lelő információkkal, hogy dönteni tudjon valamelyik jelölt mellett.
Szorítsd rá, hogy hozzon döntést. Emlékeztesd arra, hogy közeleg
a határidő. Jelezd neki, hogy ha nem juttok döntésre, a minőség fog
csorbát szenvedni. Magyarázd el, hogy mindent alaposan áttekin-
tettetek, és bármelyik jelöltet választjátok is, minden lcockazatot
kiküszöböltetek.
ÖSSZEFOGLALÓ
Most már van némi fogalmad arról, hogyan kezeld a különböző színű
embereket ahhoz, hogy elérd, amit szeretnél. Először az a fontos, hogy
ráhangolódj a másik ember frekvenciájára, és alkalmazkodj hozzá. Ezzel
elnyered a bizalmukat, és magukra ismernek benned.
A főszabály tehát az, hogy a piros emberrel szemben püos viselkedést
mutassunk, a sárgával szemben sárgát, a zölddel szemben zöldet, es végül
a kékkel szemben kéket. Hiszen ez egyszerűnek hangzik, gondolod talán
magadban. Az igazi mutatvány viszont az, amikor te például sárga típus-
ként a kék emberhez vagy kénytelen alkalmazkodni. Ehhez gyakorlatra
lehet szükség attól függően, hogy te magad milyen színű vagy, mennyire
ismered magadat, és hogy mennyire szeretnél elérni valamit egy adott
188 THOMAS ERIKSON

embernél a hétköznapokban. Adriano példáját bármikor követheted -

lehetsz továbbra is önmagad.
A következő lépés az, amikor elkezded elterelni az illetőt a mellékvá-
gány felől. Amint láttad, minden színnek megvannak a maga nyilvánvaló
gyengeségei. Egy kék ember segíthet például egy sárgának abban, hogy
legyen konkrétabb, a sárga pedig talán rá tudja venni a kéket, hogy lazít-
son és viselkedjen spontánabban.
Még ha esetleg klisének hangzik is: a dolog kulcsa az együttműkö-
dés, az egymásra való odafigyelés. Ezzel nyilván eddig is tisztában voltál,
de ez áll a végkövetkeztetés hátterében, és a fentiekben megtanulhattad,
hogyan érd el.
THOMAS ERIKSON 189

13. FEJEZET
HOGYAN KÖZÖLJÜNK IGAZÁN

ROSSZ HÍREKET, AVAGY
A POZITÍV KRITIKA IS
MÉGISCSAK... KRITIKA
A KIHÍVÁS: KERTELÉS NÉLKÜL MEGMONDANI VALAMIT...

Ki szeret rossz híreket hallani? Nem sokan. Néha azonban ilyeneket is át
kell adni. Elvégre a környezetünkben nem mindig a tervek szerint ala-
kulnak a dolgok, és ezt olykor neked kell közölnöd valakivel. Vélhetőleg
a piros típus a legalkalmasabb arra, hogy olyasmit tálaljon, amit senki
sem hall szívesen. Meglehetősen érzéketlenül adja a tudtodra, hogy éppen
most rúgtak ki, majd megkérdezi, hogy kérsz-e tejet a kávédba. Ravasz?
Egyáltalán nem. Csupán már elvégezte a feladatot.
Persze van különbség rossz hír és rossz hír között. Más dolog beszá-
molni arról, hogy most halt meg a nagymamád, és megint más komoly
személyes kritikát megfogalmazni. Az előbbi mindig nagyon nehéz, és
a hírt senki sem fogadja jól. Az utóbbi, a negatív visszajelzés azonban
a befogadóra szabható, és hozzáigazítható, hogy könnyebben célba jusson.
A visszajelzések önmagukban hatalmas területet jelentenek. Sokak-
nak okoznak gyomorgörcsöt.
De nem csupán visszajelzést adni bonyolult - a jelek szerint elfogadni
sem épp egyszerű. Ami tulajdonképpen furcsa, hiszen az utóbbi csupán
abban áll, hogy ülünk és befogadjuk. De aki már kapott visszajelzést ugy,
hogy utána távozott a helyiségből, tudja, hogy néha megszólalni is nehéz.
A nem megfelelően közölt vélemény csak fejfájást okoz. Olykor pedig
a mi frekvenciánk van rosszul behangolva a visszajelzés befogadására.
THOMAS ERIKSON 191

13. FEJEZET HOGYAN KÖZÜLIÜNK IGAZÁN ROSSZ HÍREKET, AVAGY A POZITÍV KRITIKA IS MÉGISCSAK... KRITIKA
Sok általam megismert főnök ezt úgy oldja meg, hogy egyszerűen
nem ad visszajelzést. Ha nem tudjuk, hogyan kell akár pozitív, akár nega-
tív visszajelzést adni, akkor mellőzzük. Talán nem szorul magyarázatra,
hogy ez nem megoldás.
Vannak hátrányai, ha valaki csak a munkáját végzi...

Évekkel ezelőtt egy kollégám, Micke hosszú időn keresztül jóval az átlagon
felül teljesített. Mindannyiunk közül ő tartotta a legjobban a költségvetést.
Ő nyert minden értékesítési versenyt, és az ügyfelek rendkívül megbecsül-
ték. Szabályosan özönlöttek hozzá a desszertesdobozok és a borosüvegek.
Mit tesz az ember egy ilyen kollégával? Ügyel rá, hogy maradjon. így
is lett. A főnökeként ki akartam mutatni, hogy milyen nagyra értékelem.
Ezért hát felhívtam a feleségét, és mindent előkészítettem. Egy pénteken,
rögtön ebéd után behívtam a csoportot a tárgyalóba. Kiállítottam Mickét
a többiek elé, és elmondtam, hogy hallatlanul nagyra értékeljük, és az
egész csoport szeretné, ha tudná, mennyire örülünk, hogy a mi csapa-
tunkba tartozik. Arra kértem, hogy a nap hátralevő részében ne dol-
gozzon, vigye el a feleségét vacsorázni és moziba, és hozzátettem, hogy
én állom a költségeket. A kezébe nyomtam egy ötszázkoronást - sejt-
heted, hogy ennek már jó néhány éve - és két mozijegyet. A bébiszitter
már el volt rendezve, szóval: nyomás! Ujjongtunk, és hurrát kiabáltunk,
megölelgettük-megpuszilgattuk.
Micke egy szót sem szólt. Csak utólag.
Félrehívott, és életem egyik legnagyobb letolását kaptam tőle. Hogy
tehettem ezt vele? Kiállítom huszonhét ember elé, akik mind őt bámul-
ják! Elképesztő! Ő csak a munkáját végzi. Megígértette velem, hogy ilyet
soha többet nem csinálok. Még egy hétig haragudott rám.
Micke zöld típus volt. Mond ez neked valamit?
192 THOMAS ERIKSON

13. FEJEZET HOGYAN KÖZÖLJÜNK IGAZÁN ROSSZ HÍREKET, AVAGY A POZITÍV KRITIKA IS MÉGISCSAK... KRITIKA
Létezik a visszajelzéssel szemben kialakított immunitás is

Sokféle módon adhatunk nem megfelelő visszajelzést. Próbáld ki az
alábbiakban bemutatott néhány példát, ha jobban szeretnéd csinálni.
Az a vicces, hogy nagyjából ugyanolyan jól működik, akár pozitív, akár
negatív visszajelzésről van szó. Egyesek az előbbivel, mások az utóbbival
szemben immúnisak. Úgy döntöttem, hogy én a negatív visszajelzésre
koncentrálok, mivel rendszerint az a nehezebbik Ha azt már sikerül
közölnöd, feltehetőleg a pozitív is menni fog.
Az alábbi tanácsok a magánéletben is ugyanúgy működnek, mint
a munkahelyen. Mindössze annyit kell tudnod, hogy milyen színű a cél-
táblád. így általában azzal kezdd, hogy elemzed a helyiségben lévők szí-
neit. Ha ez megvan, már csak munkához kell látnod. Mit kell elérni? Azt,
hogy a visszajelzés célba jusson, azaz elérje a célját: a változást. Az egész
előző fejezetet - amely arról szól, hogy mások hogyan érzékelik a külön-
böző színeket - helyére tudod tenni, ha tudod, hogyan tedd. A következő
rész éppen erről a hogyanról szól.
ÍGY ADJ VISSZAJELZÉST - SZOKÁS SZERINT

A PIROSAKKAL KEZDÜNK HA MERSZ...
A jó hír: a piros embernek negatív visszajelzést adni nem igényel külö-
nösebb tehetséget. Mindössze egy azbesztruhára és tűzálló hajra van
szükséged. Mert szinte mindegy, mit csinálsz, a szoba hőmérséklete
meg fog emelkedni. Ha számítasz erre, akkor nem lesz nagy gond. Ha
viszont a piros ember nem reagál az általad mondottakra, akkor van
okod aggódni. Vagy azért, mert ügyet sem vet rád és a mondandódra,
vagy azért, mert nem érzi jól magát. Többnyire azonban az alábbi forga-
tókönyvek egyike játszódik le, szóval fogd meg erősen a kalapodat.
THOMAS ERIKSOM 193

Ne csomagold be a dolgokat, ha nem muszáj!

Hadd fogalmazzak rögtön egyértelműen: ha piros emberrel közölsz kri-
tikát, az a legegyszerűbb, amit tehetsz, hogy kerülöd a tompítás minden
formáját. Már az is kihívás, hogy egyáltalán célba juttasd az üzenetet,
hiszen a piros típus meg van győződve arról, hogy neki van igaza, te
pedig tévedsz.
Sok-sok évvel ezelőtt a piros viselkedést vitattam meg üzletkötők egy
csoportjával. Többségük sárga volt. Hamar megértették, miben áll a piros
viselkedés, és a legpirosabb ember, aki az eszükbe jutott, a főnökük, az
értékesítési igazgató volt. Tapintatlannak, ridegnek, teljesen érzéketlen-
nek manipulatívnak, az eredményekkel kapcsolatban kérlelhetetlennek,
rosszkedvűnek, túlságosan impulzívnak írták le, és még egy csomó más,
kevéssé hízelgő jelzőt aggattak rá. A csoport komolyan aggódott, mivel
arra gyanakodtak, hogy a főnök az egész személyzetet gyűlöli. Igaz, hogy
nagyon keményen dolgozott, és ezért tisztelték De mivel néha fejlesz-
tési javaslatokat kért, és mivel azt, ami nem illett a saját elképzeléseibe,
rendre visszadobta, sosem jutottak előbbre. Emellett pedig minden tény-
kedésüket részletesen ellenőrizte. Talán azért dolgozott annyit. Az egész
valóban aggasztónak hangzott, és úgy tűnt, hogy ha nem változik semmi,
az üzletkötői csapat rövid időn belül darabokra hullik.
Behívtam az értékesítési igazgatót, és elmagyaráztam neki, mit mon-
dott a csoport. Egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatott, ám különösebb
nyugtalanság nem látszott rajta. De a reakciója érdekes volt. Miután elme-
séltem neki, hogy a húsz üzletkötője - a személyes céljainak eléréséhez
szükséges legfontosabb erőforrások - szerint ő egy érzéketlen és agresszív
barom, így felelt:
„Hiszen ez csak egy csomó példa. Ez nem rólam szól. Az ő képessé-
geik hiányával van gond. Ha keményebben és jobban dolgoznának, nem
lenne szükség arra, hogy ilyen szigorúan ellenőrizzem őket."
Amikor elmagyaráztam, hogy ingerlékenysége nyugtalanítja a cso-
portot, és elbizonytalanítja az üzletkötőket, azt válaszolta, hogy erről
194 THOMAS ERIKSON

nem ő tehet. Elvégre az ingerlékenység nem gyengeség - sőt, kifejezet-

ten erősség! Ha ő is úgy piszmogna, mint mindenki más ennél a cég-
nél, akkor sosem mennének semmire. Ha viszont gyorsabban végeznék
a dolgukat, akkor talán ő is megnyugodna egy kicsit, és nem bánna velük
olyan szigorúan. De ez nem róla szól. Hanem róluk.
Hozz fel nagyon konkrét példákat - ne halandzsázz!

A hibás - mint a pirosaknál oly sokszor - a környezet volt. Mert a piro-
sak ugyan ügyesen a kezükbe veszik a dolgokat, ám bűnbakokat is gyor-
san találnak. Jusson eszedbe a versenyszellem, amely állandóan ott lapul
a felszín alatt. Én úgy értettem szót ezzel a férfival, hogy a problémát
ízekre szedtem, és konkrét példákra mutattam rá.
Elmagyaráztam neki, hogy amikor például péntek este kilenckor felhí-
vott egy üzletkötőt, hogy az egyik ügyfélről bonyolult kérdéseket tegyen fel
neki, azzal az üzletkötő egész hétvégéjét elrontotta. Nem volt értelme azt
mondani, hogy az üzletkötő rosszul érezte magát, vagy hogy nem tudott
aludni, mivel ezt a főnököt az ilyesmi nem érdekelte. Nem az ő felelőssége,
hogy ki hogy érzi magát. Azt viszont megértethettem vele, hogy az illető
hétfő reggel a mentális feszültségtől teljesen kimerülten érkezett a mim
kába. Ezért nem tudta rendesen ellátni a feladatait. Aznap nem adott el
semmit. Azáltal, hogy rávettem az értékesítési igazgatót, hogy egyértelmű
válaszokat adjon, sikerüli beláttatnom vele, hogy az eredmény romlása
neki jelent majd gondot. Hirtelen lett is miért átgondolnia a dolgot.
Szorítkozz a tényekre!
Ez az egyik trükk Ne feledd, hogy a piros embert nem igazán érdeklik
mások érzései és véleménye: a tényeket nézi, és szereti megoldani a dolgo-
kat. Kiváló problémamegoldónak tartja magát, én pedig a csoport sikeré-
nek egyetlen kulcsává neveztem ki őt. Ez jól illett az egójához. Úgy tekintett
magája, mint a nagy vezetőre, akinek a vezetői képessége teremti majd
meg az ágazaton belüli teljes erőfölényt.
THOMAS ERIKSOM 195

Készülj fel a háborúra!

Lépésről lépésre, példáról példára haladtam végig vele az üzletkötői csa-
pat róla kialakított véleményén. Az értékesítési igazgató minden esetben
tiltakozott, és kivétel nélkül határozottan érvelt az ellene irányuló bírálat
ellen. Ő csak a munkáját végezte. Minden példánál ugyanazt kellett meg-
ismételnem: mindegy, hogy ő mit gondol, mindaddig, amíg az üzletkötők
így látják, addig ez problémát jelent. Szitkozódott, kiabált, és inkompe-
tenciával vádolt. Közölte, hogy soha többé nem fog engem megbízni. Sőt
azok után, hogy ilyen indokolatlan támadásnak tettem ki, senki mástól
sem fogok megbízást kapni. Nekem befellegzett a szakmában.
Az én módszerem az efféle orkánok kezelésére az, hogy nem vagyok
hajlandó felvenni a kesztyűt. Hátradőltem a székemen, és vártam, hogy
elüljön a vihar. Egy ilyen helyzetben a legrosszabb, amit tehetsz, az, hogy
részt veszel a műsorban, magad is ordibálni kezdesz, és vered az asztalt.
Akkor teljesen eluralkodik rajta az a természetes ösztön, hogy ő minden
helyzetben győzedelmeskedik. A következő lépés nem létezik a tudatá-
ban. Fütyül rá, hogy másnap is találkozunk. Akkor is győzni a kai', ha
az a kapcsolatunk végét jelenti. Rá se hederít a következményekre, az
agresszivitás lesz úrrá rajta, és valódi háború tör ki. A piros ember képes
a fejébe venni, hogy megsemmisít téged.
Ha viszont nem szállsz be a játékba - ahogy én sem tettem -, köny-
nyen túllehetsz rajta. így hát csak ültem nyugodtan, és amikor végre
lehiggadt, egyszerűen rátértem a következő pontra; egyetlen szóval sem
jeleztem, hogy a szövegelése és ordítozása bármilyen hatással is lenne
rám. Lépésről lépésre megmutattam, hogy a viselkedése milyen hatást fejt
ki a csoportra. És lassanként kezdte belátni, hogy ha el akarja érni a célját,
akkor kénytelen türtőztetni magát. Hogy nyugodtabbnak kell lennie az
emberekkel, hogy nem szabad túl nagy elvárásokat támasztania velük
szemben - és önmagával szemben sem -, hogy a projektet elvileg így nem
is lehet befejezni, hogy célszerű megvárnia a határidőt, ahelyett hogy már
a határidő előtt egy héttel kéri a teljesítést, csak azért, mert unatkozik
196 THOMAS ERIKSON

Kérd meg az illetőt, hogy ismételje meg, amit mondtál!

Kívülről valószínűleg egy erőszakos vitának tűnt az egész, de tudtam,
hogy valódi változást érhetek el - ha nem adom fel. így hát azt tettem,
amit mindenki másnak is ajánlok, aki negatív visszajelzést próbál adni
egy piros embernek: megkértem a piros embert, hogy ismételje el, miben
állapodtunk meg. Kérd meg te is, hogy ismételje meg, miben állapod-
tatok meg.
Az értékesítési igazgató pedig kénytelen volt engedelmesen (mivel
engem a vezérigazgató bízott meg, és ezt mindketten tudtuk), pontról
pontra végigvenni velem, hogy a jövőben bizonyos helyzetekben hogyan
fog eljárni. És még ha felfogta is, hogy igazam van, képtelen volt bedobni
a törülközőt. Az egyik jelentéktelenebb pontot kihúzta a listáról, és
egyértelműen jelezte, hogy ez számára győzelem. Bizonyos értelemben
mégiscsak győzött.
Következtetés
Készülj fel rendkívül alaposan, és meg se próbálj negatív visszajelzést
adni a piros embernek, ha aznap nem érzed magad elég erősnek.
Nagyon magabiztosnak kell lenned, így jól válaszd meg a megfelelő
pillanatot. A piros ember mindig erős, mindig tele van önbizalom-
mal, számára tehát mindegy. Ha kell, egy szempillantás alatt harcba
száll. És számíts rá, hogy megpróbál elégtételt venni. Összevissza fog
vádaskodni, csak hogy úgy érezze, övé az adu ász.
Ne sétálj bele a csapdájába!
T H O M A S ERIKSOM 197
ÍGY ADJ VISSZAJELZÉST A SÁRGA EMBERNEK -

HA VAN HOZZÁ TÜRELMED...
A sárgák sok mindenben ügyesek. Többek között szeretik változtatgatni
a dolgokat. Ha lehet, állandóan. És azt gondolná az ember, hogy a visz-
szajelzések jó alkalmat teremtenek arra, hogy változtassanak azon, amin
van mit javítani. A negatív visszajelzés elvégre tökéletes módja annak,
hogy kiderítsük, mi szükséges a magasabb szintű teljesítmény eléréséhez.
A sárgáknál azonban ez nem igazán így működik.
Pontosabban: egyáltalán nem így működik. A sárgák valóban pozití-
van viszonyulnak a változásokhoz, de az ötletnek tőlük kell kiindulnia.
A külső visszajelzés nem mindig hullik termékeny talajra.
Az egyik jó barátom, Janne, zseniálisan tudja mulattatni az embereket.
Nincs az a társaság, amelyet ne lenne képes felvidítani, ha kap elég teret
hozzá. A sztorijai rendszerint kitűnőek, és egy vacsora alatt olyan sűrűn
követik egymást, hogy az ember belepusztul a nevetésbe. Egyik poént
mondja a másik után, és rendkívül szórakoztató az egész. Janne tényleg
vicces, ehhez nem fér kétség.
De - és ez egy fontos „de" - mindenki mástól elveszi az oxigént. Senki
más nem jut szóhoz mellette. Ha valaki megpróbál közbeszólni, Janne
félbeszakítja és túlharsogja, mivel bennünket nem beszélgetőtársnak,
hanem inkább a közönségének tekint. Idővel aztán elhalkul a nevetés, és
kezd kényelmetlenné válni a helyzet. Mi, akik ismerjük Jannét, tudjuk,
hogy ő szeretne állandóan a középpontban lenni, másoknak több időbe
telik, mire átlátnak rajta.
Egy vacsoránál odáig jutott a dolog, hogy az emberek elkezdték
leszólni Jannét a háta mögött. Kellemetlennek éreztem ezt, így elhatá-
roztam, hogy kézbe veszem a dolgot.
198 THOMAS ERIKSON

Számíts rá, hogy elkezd másról beszélni.

Készíts tervet - és ragaszkodj hozzá!
Először is fel kellett készülnöm. Nem működött volna, ha csak leülök
Jannéval, és őszintén beszélek neki a problémáról. Átvette volna a szót,
és leterelt volna a pályáról. Lehet, hogy ez egy jó sztori alapja lehetne?
Elhatároztam hát, hogy egy sor konkrét példát hozok fel neki. Azt is
feljegyeztem, hogy a viselkedése milyen hatást gyakorol az emberekre.
Ezenkívül megpróbáltam megjósolni a kifogásait.
így is lett. Egyszer segített nekem köveket kirakni a kertbe, és utána
izzadtan, kimerülten ültünk egy-egy üveg sörrel a kezünkben. Éppen egy
spanyolországi utazásáról mesélt, arról, hogy mennyire félt, hogy zátonyra
fut a hajó, amely kivitte őket a kis szigetre, ahol két éjszakát töltöttek.
(A feleségétől tudtam, hogy nem is hajóval mentek, hanem egy helyi kis-
repülőn.) Figyeltem, mikor áll meg levegőt venni.
- Janne - szólaltam meg. - Beszélnünk kell egy komoly problémáról. Túl
sokat beszélsz. És handabandázol is. Tudom, hogy amit most mondtál, nem
igaz, mert beszéltem Lénával, ő mondta, hogy repülővel mentetek a szigetre.
Ennek gátat kell vetni, különben meggyűlik a bajod az emberekkel.
Janne úgy meredt rám, mintha meghibbantam volna. - Egyáltalán
nem beszélek sokat - felelte, kissé meglepődve. - És ha mégis, akkor az
az oka, hogy sok a mondanivalóm. Emlékszem, hogy egyszer...
Felemeltem a kezem az arca előtt, és integetni kezdtem neki. Erre
elhallgatott. Azonnal áttértem a következő lépésre.
Hozz fel sok konkrét példát - kérj mindre visszaigazolást!

- A múltkori buliban a vacsoránál az idő több mint felében te beszéltél.
Mértem az időt. Két órán át be nem állt a szád.
- Nevettetek - felelte, meglehetősen keményfejűen.
- Eleinte igen. De ha jobban figyeltél volna, észrevetted volna, hogy
csak kezdetben. Utána viszont hallottam, hogy többen is eléggé negatí-
van vélekedtek arról, hogy állandóan neked kell a középpontban lenned.
THOMAS ERIKSOM 199

Erre Janne nagyon felbőszült. - Milyen hálátlanok! Szórakoztatom

őket, és mi a hála? Csak nekem támadnak! Hátba döfnek egy tőrrel!
- Én nem minősítem azt, amit mondtak - feleltem csak megállapí-
tom, hogy szerintük túl sokat beszéltél. Érted, mire gondolok?
Hihetetlenül fontos, hogy visszaigazolja ezt az üzenetet. Nem lehet
ugyanis megoldani azt a problémát, amit nem ismerünk el. Mit tett
Janne? Konokul bólogatott. Arra gondoltam, ez mégiscsak jól kezdődik.
Aztán valami nagyon különös dolog történt.
Tudd, hogy a füle feltehetőleg ki van kapcsolva...

- Megértem, hogy megunták - mondta. - Igazad van. Meg kell újulnom.
Túl sokszor szedtem már elő ezeket a régi sztorikat. Abba kell hagynom
önmagam ismétlését.
A homlokomhoz kaptam. Janne nem értette meg a lényeget.
Azt feleltem: - Semmi baj a sztorijaiddal. Csak a mennyiségüket kel-
lene csökkenteni. Csak minden harmadikat meséld el. Háromból kettőt
hagyj ki! Az a gond, hogy túl sokat beszélsz, és nem az, hogy ismétled
magadat. Hagynod kell szóhoz jutni az asztalnál ülő többi hét embert is.
Janne azonban nem figyelt, újabb sztorit kezdett el mesélni, csak
hogy kiderítse, hallottam-e már. Megint el kellett ismételnem az egészet,
és újra kértem tőle a visszaigazolást.
Magyarázd el neki, hogy nem a személyével van baj - csak a viselkedésével!

A sárga embert nehéz kritizálni, mert sértésnek veszi. Ha nem minden
rózsaszín kacagás, akkor valami gond lehet. A sárga ember azt hiszi, hogy
hirtelen ellenségek lettetek. Janne is így reagált. Tíz centivel arrébb húzó-
dott, amivel egyértelműen jelezte felindultságát. így hát úgy viselkedtem,
mint a kisgyerekekkel szokás. Elmagyaráztam neki, hogy mint talán leg-
jobb barátomat továbbra is nagyra értékelem, és hogy nagyon viccesnek
találom. Csak annyit szeretnék, hogy egy kicsit fogja vissza a szöveget,
mert túlzásba vitte. Legalább tízszer elismételtem, hogy nagyon kedvelem.
200 THOMAS ERIKSON

Sajnos Janne szörnyen nehezen hallja meg, amit mások mondanak,

így kénytelen voltam emlékeztetni arra a sok mindenre, amit együtt csi-
náltunk, és arra is, hogy rettenetesen fontos nekem. Még az új autóját is
megdicsértem, és gratuláltam a választásához. Egyszerűen csak mani-
puláltam. Lassanként felengedett, és a testbeszéde is kevésbé defenzívvé
vált.
Készülj fel erőteljes védekezőmechanizmusokra!

Fennáll a mártírkomplexus kockázata
De még ez sem volt elég. Janne ilyen megjegyzésekkel folytatta: engem
senki sem szeret, mindenki más sokkal szórakoztatóbb, azt hittem, vicces-
nek tartotok. És persze a szokásos védekezőmechanizmusokkal: ő csak
életben tartotta a bulit. A többiek mind hallgattak, és unalmasak vol-
tak. Mi szórakoztató egy introvertált tökfejben? És egyáltalán miért
gond az, ha valaki sokat beszél? Tulajdonképpen nagyon jó tulajdonság.
Megjegyeztem, hogy amellett, hogy minden teret elfoglal, a mások által
hagyott űrt is kitölti.
Egy konkrét példa: a legutóbbi vacsora alkalmával Janne feleségének,
Lénának ötször tettek fel különböző kérdéseket, és mindannyiszor Janne
válaszolt. Végül már szinte nevetségessé vált az egész. Jannén kívül min-
denki észrevette. A felesége már meg sem szólalt.
- De hiszen ő olyan lassan reagált! Én meg tudtam a választ!
Janne nem értett semmit. Vagy tudatosan adta a nehéz felfogásút.
Kérd meg az illetőt, hogy ismételje meg, amiben megállapodtatok!

Majd térj vissza a kérdésre, amint lehet!
Elméletben ez könnyebb, mint a gyakorlatban. A beszélgetésünk utáni
két találkozásunk alkalmával nagyon igyekezett. Egyszer egy egész bulit
szótlanul ült végig. Ez nyilván gyerekes reakció volt. Egyébként meg
nyilvánvaló volt, hogy majd szétveti a frusztráció. Ha nem beszélhetett,
olyan volt, mintha megvonták volna tőle az oxigént. A legjobban pedig
T H O M A S ERIKSOM 201
az dühítette, hogy az asztal körül senki sem kérdezte meg, hogy miért
nem szól egy szót sem. Nem látták, hogy miattuk csinálja az egészet?
Az történt, hogy a felesége kezdett többször megszólalni, és a kelle-
mes társaságát értékelték is.
Némi idő után Janne visszatért a régi önmagához. Ez volt a legegy-
szerűbb. Nem tapasztalta a hallgatás közvetlen hasznát. Lena pedig ismét
feledésbe merült. Janne esetében fontosabbnak tartottam a barátságun-
kat annál, mintsem hogy megpróbáljam megváltoztatni a viselkedését.
Soha többé nem hoztam szóba a dolgot, de néha tartok egy-egy Janne-
szünetet. Egyszerűen ki kell pihennem őt.
Következtetés
Valójában a sárgákat a legnehezebb megváltoztatni, ellentétben
azzal, amit rugalmasságuk és kreativitásuk alapján feltételeznénk.
Nem igazán hallják meg, amit az ember mond nekik, és rendszerint
csak szabad akaratukból változtatnak valamin. Te annyit tehetsz,
hogy a szájukba adod a szavakat.
Érdemes észben tartani: a kellemetlen érzésekre is érvényes, hogy
a sárgák emlékezete gyenge. Még ha borzalmasan érzik is magukat a kri-
tika miatt, az is hamar a feledés homályába merül. Egész egyszerűen
mindent elnyomnak, ami terhes. Ezért ha egy ideig elviseled a sóhajto-
zást és morgást, sőt esetleg a könnyeket, haladhatsz tovább a célod felé:
a változás felé, amelytől mindketten jól érzitek majd magatokat.
Türelemmel és kitartással végül célt érsz majd.
202 THOMAS ERIKSON

ÍGY ADJ VISSZAJELZÉST A ZÖLD EMBERNEK - DE JÓL GONDOLD MEG!

Ezt a részt legszívesebben átugranám. Az kérded, miért? Egyszerű
a válasz. Egy zöld embert bírálni kegyetlenség lehet. Rosszul érzik magu
kat, és többé nem akarnak részt venni semmiben. A rendszerint gyen
gébb egójuk gyakran erőteljes önkritikát gyakorol. Az ember pedig nem
akarja tetézni a bajaikat.
Egy dolgot ne felejts el: különbség van az önkritika között és aközött,
hogy teszünk-e valamit egy ügyért. Sok zöld ember csak hányódik az
életben, és azt kívánja, bárcsak másként lenne sok minden. De ritkán
van meg bennük a hajtóerő, hogy ezért tegyenek is valamit. így aztán
elégedetlenek maradnak Néha úgy gondolom, hogy az elégedetlenség
önmagában véve is cél. Ez is egy módja annak, hogy felhívjuk magunkra
a figyelmet, hogy némi hatalomra tegyünk szert. Sok olyan zóld embert
ismerek, aki azáltal irányít és ural a családjában mindent és mindenkit,
hogy egyáltalán semmit sem hajlandó csinálni. A pszichológusok ezt
találó kifejezéssel passzív agresszivitásnak nevezik.
Ha mégis szeretnél visszajelzést adni egy zöld embernek, az alábbi-
akban javaslok néhány módszert, amely beválhat. Csak arra ügyelj, hogy
ha belekezdesz, igazán szánd el magad rá.
Hozz fel konkrét példákat - használj szelíd szavakat!

Természetesen konkrétnak lenni mindig hasznos. Itt az a különbség,
hogy a zöld ember tényleg oda is figyel, ami az előbbi két színről nem
mondható el. A zöld ember meghallja, amit mondasz, és rosszulesik
neki. De konkrétnak kell lenned, és úgy kell eljárnod, mint a piros ese-
tében - csak épp fordítva.
Míg a piros embernek hiába mondod, hogy rosszul érzed magad
a viselkedésétől, vagy hogy másoknak ez vagy az elrontja a kedvét, a zöld
esetében ez válik be a legjobban. Utóbbi számára fontosak a kapcsolatok,
és senkit nem akar megbántani. Manipulatívnak tűnhet, de ha egy adott
viselkedés elszomorít, feldühít vagy elkedvetlenít: mondd meg! A zöld
THOMAS ERIKSOM 203

ember minden érzékszervével észleli a lelkiállapotodat, és ha mersz

egyértelműen fogalmazni, fel is fogja, amit mondsz.
Feleslegesen ne csomagold be a mondandódat - használj szelíd szavakat!

Fő az egyértelműség. Ha csak egy szemernyi emberség is van benned,
észreveszed, hogy a zöld ember a negatív kritika hatására egyre inkább
magába roskad. Ha közlöd a partnereddel, hogy az állandó sportolás és
focinézés miatt ugy érzed, hogy elhanyagol, és nem szeret, látni fogod,
mennyire rosszul érinti, amikor leesik a tantusz. Fontos, hogy ilyenkor
ne hátrálj meg, és ne tompítsd a kijelentésedet olyasféle megjegyzésekkel,
hogy azért nem olyan vészes a dolog, vagy igaz, hogy én meg festeni járok.
Merj egyértelműen fogalmazni, és térj egyenesen a tárgyra.
Mindössze megfelelő módon kell tálalnod. Egyértelműen, de szelíden.
Egy vállra helyezett kéz is elég lehet annak jelzésére, hogy továbbra is
barátok vagyunk, csak ez vagy az a viselkedésed gondot jelent nekem.
Igazad van - olyan hülye vagyok!

Teljes behódolás. Amikor elmondod, hogyan érzed magad a zöld visel-
kedése miatt, a sárga mártírkomplexus egyik változatát tapasztalhatod.
A zöld ember könnyen térdre hull, és mindenfélének elmondja magát.
Nemritkán kijelenti, hogy soha többé nem tesz ilyet. Néha elkerülhetetlen
az erőteljes meghunyászkodás, kicsordulhat egy-két könnycsepp is. A zöl-
dek azzal alázzák magukat, hogy további érveket hoznak fel arra, hogy
értéktelenek és hülyék. A jelenlétedben még hetekig behúzzák a nyakukat,
és megpróbálnak a kedvedben járni mindenfélével, aminek a dologhoz
semmi köze.
Ismerek egy férfit, akivel közölte a felesége: gyűlöli, hogy minden
áldott este ugyanabban az időben a számítógépén játszik, de csak azért,
mert mindig ezt csinálja (a szokás hatalma). A férfi beismerte, hogy ez
gyermekded, fölösleges és költséges szokás. (Havonta komoly összege-
ket költött digitális karakterek vásárlására valamelyik nagyobb stratégiai
204 THOMAS ERIKSON

játékhoz.) Megfogadta, hogy sokkal jobban odafigyel majd a felesége

igényeire. Minden elképzelhetőt megígért, hogy kárpótolja őt sajnálatos
viselkedéséért. A rá következő fél évben sietett haza a munkából, hogy
még azelőtt elkészítse a vacsorát, hogy a felesége nekiláthatna. Hetente
egyszer virágot vett a nejének, és kérés nélkül megmasszírozta a lábát.
Nagyon kedves, és nagyra értékelendő - azt leszámítva, hogy azt nem
tette meg, amire a felesége kérte, nevezetesen nem hagyott fel a számító-
gépes játékokkal. Ezt az apró részletet ugyanis nem tette a magáévá. Azt
sosem ígérte meg, hogy abbahagyja.
Magyarázd el egyértelműen, hogy nem a személyével van baj,

hanem a viselkedésével!
Mint a kisgyerekek esetében: apa nagyon szeret, kicsikém, de ha fagyit
eszel, leszállnál a kanapéról? A sárgákhoz hasonlóan itt is az a gond,
hogy mit okoz e rossz visszajelzés a kapcsolatunkban. Ezt a problémát
könnyedén megoldhatod, ha rövid időn belül jó hírekkel és pozitív visz-
szajelzéssel szolgálsz az illetőnek. Nem elég annyit mondani, hogy csak
egy bizonyos feladat nem jött össze. Tevőlegesen is ki kell mutatnod,
hogy nem fogadsz bérgyilkost ellene. A zöld csak abban bízik, amit csi-
nálsz, abban nem, amit mondasz.
Kérd meg az illetőt, hogy ismételje meg, amiben megállapodtatok -

majd mielőbb térj vissza a kérdésre!
Észrevettem, hogy a zöldek nem mindig jegyzik fel, amit az ember mond
nekik. Ezért hasznos lehet, ha egyeztetitek, hogy a beszélgetés alatt min-
denki mindent ugyanúgy értett-e. Ha például azt szeretnéd, hogy egy
kollégád jobban igyekezzen tartani a határidőket, győződj meg róla,
tényleg megértette-e, hogy a határidőkről van szó. Könnyen előfordul-
hat, hogy ő úgy képzeli, valami másról beszélsz.
Mindennapos dolog, hogy az ember ahhoz méri mások viselkedését,
hogy ő maga hogyan viselkedne az adott helyzetben. És mivel a zöldek
THOMAS ERIKSOM 205

maguk is hajlamosak homályosan fogalmazni, könnyen az a benyomá-

suk támadhat, hogy valójában valami másról beszélsz. Ö ugyanis sosem
tér egyenesen a tárgyra, így azon töri a fejét: vajon igazából mivel nem
vagy megelégedve?
Győződj meg róla, hogy egyetértetek a probléma mibenlétéről. És térj
vissza a kérdésre. Elvégre arról van szó, hogy változtatni kellene valamin,
hogy másfajta viselkedést szeretnél látni tőle. A zöldek pedig ezt rend-
szerint úgy oldják meg, hogy... nem tesznek semmit.
Ügyelj arra, hogy a ti csoportotokban ne így legyen!
Következtetés
Ha van benned emberség, márpedig, gondolom, van, akkor talán
furdalni kezd a lelkiismeret, és úgy érzed, hogy túl keményen bántál
a zöld emberrel. Én is emlékszem egy esetre, amikor leszidtam egy
kolléganőt a bankszektorban, mivel véleményem szerint nem azt tette,
amit kellett volna. Erre úgy reagált, hogy teljesen kiborult, és két napig
nem jött dolgozni. Rosszul éreztem magam emiatt, és amikor utólag
megbeszéltük a dolgot, kiderült, hogy nem konkrétan azokat az ada-
tokat kértem tőle. Csak feltételeztem, hogy ugyanarra gondol, mint én.
Készséggel elismerem, hogy akkoriban gyakorlatlan főnök vol-
tam, és nem túl hatékony. Ezért követtem el a klasszikus hibát: a hely-
zetet a saját szemüvegemen keresztül szemléltem, és egész egyszerűen
kiakadtam, amikor az ő szemüvegén keresztül valami más látszott.
Miután rájöttem erre, elszégyelltem magam. A kolléganő nekibú-
sult, és nagy ívben került engem. Ennek következtében hosszú ideig
a köszönésen kívül alig mertem hozzászólni. Ő meg azt tette, amiben
a zöldek jók: összehúzta magát, és a rendes feladataiból még keveseb-
bet végzett el.
Sok zöld ember ösztönösen érzi, hogy mikor célszerű különö-
sen lazára vennie a tempót. De ez a kolléganő ezúttal túlzásba esett:
gyakorlatilag egyetlen feladatát sem végezte el, mivel érezte rajtam
206 THOMAS ERIKSON

a határozatlanságot, és nem lepne meg, ha egyszerűen csak kihasz-

nálta volna a lelkiismeret-furdalásomat, hogy mentesüljön a munka
alól. Teljesen kicsúszott a kezem közül. Végül kis híján elbocsátották
amiatt, hogy nem végzi el a munkáját, és komoly kritikát kaptam
a főnökömtől azért, mert nem léptem közbe időben.
Ügyelj, nehogy te is elkövesd azt a hibát, amit én. Ne hagyd eldur-
vulni a dolgokat! idejekorán kezeld a problémát! Adj negatív vissza-
jelzést! Még az életedben jelen lévő, kedves zöldeknek is.
ÍGY ADJ VISSZAJELZÉST A KÉK EMBERNEK -

DE ELŐBB EGY FIGYELMEZTETÉS!
Mielőtt eszedbe jutna negatív visszajelzést adni egy kék embernek, az ég
szerelmére, győződj meg róla, hogy tudod, miről beszélsz! Hadd emlé-
keztesselek arra, hogy a kék ember pontosan tudja, mit csinált, és tisz-
tában van a részletekkel, nálad is jobban. Ezért ügyelj arra, hogy ismerd
a tényeket, még mielőtt eljutnál a gondolatig. Az alábbiakban arról olvas-
hatsz, hogyan adj visszajelzést, de a legnagyobb munkát annak kiderítése
jelenti, hogy valójában mi történt.
Hasznos lehet egyeztetni több érintettel, és dokumentálni álláspont-
jukat meg az általuk közölt tényeket. A kék ember mindent és minden-
kit képes majd idézni, és mindig bizonyítani tudja majd, hogy helyesen
cselekedett - hiszen azért járt el úgy. Ha ugyanis nem lett volna helyes,
nem úgy járt volna el. Ezért még a megbeszélés időpontjának rögzítése
előtt fegyverkezz fel állig!
Hozz fel konkrét, részletes példákat, lehetőleg írásban!

Nem elég az afféle homályos megfogalmazás, hogy például szerintem
túl lassan dolgozol, lennél szíves gyorsítani a tempón? Ez így túlságosan
általános. Mindegy, hogy igazad van, vagy sem: a „túl lassan" kifejezés
szigorúan véve semmit sem jelent. Ki mondja ezt? Mihez képest lassan?
THOMAS ERIKSOM 207

1 3. M J L / I r HOGYAN KÖZÖUÜNK IGAZAN HOSSZ HÍREKET, AVAGY A POZITÍV KRITIKA IS MÉGISCSAK... KRITIKA
konkrét, helytálló példákkal kell előrukkolnod, amelyeknek vala-

mennyi részletet is tartalmazniuk kell. Olyasmit mondj, hogy például
a legutóbbi projekt 16,5 órával elhúzódott. Majd tedd hozzá ennek a követ-
kezményét. Az ügyfélnek nem számlázhatjuk le ezt a 16,5 órát, ezért a nye-
reségünk 20 625 euróval csökkent.
Ez már olyan üzenet, amelyet a kék ember fontolóra vehet. Ha
ugyanezt egy sárga embernek adod elő, ő elhányja magát, a kék szá-
mára azonban mindez rendkívül fontos információ. És mivel részletes
visszajelzésre van szükség, nehéz lenne egy beszélgetés során közölni.
Ezért mindent rögzíts írásban. A hibás számítás lehetőleg legyen meg
Excel-formátumban, az sokat könnyít a helyzeten. Mivel a kékek némi
gyanakvással viszonyulnak ahhoz, ha valaki túl sokat beszél, az írott szó
automatikusan igazabbnak hat.
Ezért írj le mindent, amit mondanál, de mindent ellenőrizz kétszer.
És meg is kérhetsz valakit, hogy nézze meg a számokat, mielőtt leegyez-
tetnéd a megbeszélést a kék „csigával", nem?
Ne vedd túl személyesre a hangnemet, hacsak nem ismeritek

egymást nagyon jól
Meglehet, hogy a sárga vagy a zöld főnök megveregeti a kék ember
vállát, és személyes hangot üt meg vele egy olyan megbeszélés előtt,
amelyen erőteljes negatív visszajelzést kíván adni neki. Ennek egyszerű
az oka: tudják, hogy ők maguk is roppant negatívan reagálnának, ha
valaki nekik rontana a kritikával, minden előzetes puhítás nélkül. Nem
követhetsz el nagyobb hibát, mint hogy így bánsz a kék kollégával. Csak
gyanakvást kelt benne, és nem fog úgy figyelni, ahogy szeretnéd.
Gondolj bele, mit tenne a piros ember. Leegyeztetné a megbeszélést,
helyet foglalna, és átnyújtaná a papírt, rajta a negatív eredménnyel. (Ha
létezik ilyen papír. Ha egy szomszédnak kell visszajelzést adni arról, hogy
átfújja a szél a faleveleket a telkedre, átnyújthatsz neki egy zsák falevelet
azzal, hogy számolja meg.) A piros ember azonban nem csomagol be
208 THOMAS ERIKSOM

semmit. Egyenesen a tárgyra tér. Rendszerint nem okoz gondot neki

arról beszélni, hogy egy adott hozzáállás nem megfelelő.
Szorítkozz a tényekre!
A következtetés egyértelmű: ha szót akarsz érteni a kék emberrel, szo-
rítkozz a tényekre. Valahányszor furdalni kezd a lelkiismeret, és arról
beszélsz, hogy mennyire nagyra értékeled, csak összezavarod. Számára
nem lesz egyértelmű, mit akarsz mondani. Az ő egóját nem kell simo-
gatni, és könnyedén átlát azon próbálkozásodon is, hogy becsomagold
a kritikát. Szorítkozz hát a tárgyra!
Ne alkalmazd a svéd főnökök és vezetők körében népszerű, nevezetes
szendvicsmódszert, miszerint egy súlyos üzenet (pl. túl sok ügyfelet veszí-
tettél, pluszköltségeket okoztál, nem készültél el időre, udvariatlan voltál
Berittel a recepción) tompítására és enyhítésére pozitív dolgokat is kell
mondani (pl. megbecsült munkatársunk vagy, többnyire helyesen cselek-
szel, néha semmilyen hibát sem követsz el, rendkívül kedvellek).
A dicséret-kritika-dicséret felépítésű szendvicsmódszerrel az a gond,
hogy senki sem érti meg az üzenetet. Mit akartál valójában mondani?
A kék ember számára ez különösen nehezen értelmezhető, mivel az,
amibe becsomagolod a közlendődet, a kapcsolatról és talán az érzelmek-
ről szól - azaz nem a munkáról. Ne feledd, hogy a kék ember nem azért
van ott, hogy a barátod legyen, hanem hogy dolgozzon. Beszéljetek erről!
Nyugodtan kérdezd meg, van-e javaslata, min lehetne javítani. Hasz-
nálj olyan szavakat, mint például minőség, kiértékelni, elemezni, nyomon
követni. Olyan nyelvezetet használj, amilyet ő szokott. Akkor sokkal
könnyebben szót értesz vele.
Készülj fel a molekuláris szintű viszontkérdésekre!

Természetesen nem fogja kapásból elfogadni, amit mondasz. És ugye
indokolt is lehetőséget adni egy kollégának, hogy kérdéseket tegyen fel,
nem igaz? Fennáll a veszélye, hogy olyan terjedelmű viszontkérdésekkel
THOMAS ERIKSOM 209

szembesülsz, amitől magadat érzed majd gyanúsítottnak. A kérdések

kiterjedhetnek az általad adott visszajelzés minden egyes mozzanatára.
Ezt honnan veszed? Ki mondta? Hogy jött ki ez az eredmény? Hol
van leírva, hogy így kell lennie? Hogy lehet, hogy ezt az információt sehol
nem találom meg az intraneten? Miért vártál eddig ezzel a visszajelzés-
sel? Láthatnám az anyagokat? Hol találom a számlázást szabályozó szer-
ződést? Tényleg nem számlázhatunk le még 16,5 órát? Nem fordult elő
ilyesmi korábban?Emlékszem egy ügyfélre, akinek négy évvel ezelőtt...
Nem biztos, hogy az összes kérdésre tudsz válaszolni, így hát döntsd
el, milyen mélységig vagy hajlandó elmenni. Bármikor kijelentheted,
hogy így van, és kész, most pedig menj vissza dolgozni. Ez a legrosszabb,
amit tehetsz, legalábbis ha továbbra is élvezni szeretnéd a kék ember
bizalmát. Ezzel csak azt bizonyítod ugyanis, hogy nem vagy tisztában
mindennel.
Kérd meg az illetőt, hogy ismételje meg, amiben megállapodtatok -

majd idővel térj vissza a kérdésre!
Amikor a vezetésről tartok szemináriumokat, gyakran előkerül a visz-
szajelzés kérdése. Ez rendkívül bonyolult téma, nagyrészt amiatt, mert
amikor visszajelzést adunk (és persze amikor kapunk) hagyjuk, hogy
az érzelmeink vezessenek bennünket. Rendszerint ugyanazt a tanácsot
adom, ami a többi színre is érvényes. Kérd meg a kék kollégádat, hogy
ismételje meg, amiben megállapodtatok. Meg kell győződni róla, hogy
ugyanazt látta és hallotta, mint te.
Nagy valószínűséggel mindent többé-kevésbé szó szerint ismétel
majd meg, de az is gyanítható, hogy ha homályosan fogalmaztál, vagy
túlságosan arra koncentráltál, hogy kíméld a kapcsolatotokat, az üzenet
nem jutott el hozzá. Azt nagyon is megérti, hogy meg kell ismételnie,
amiről tudja, hogy az ő szájából akarod hallani. De ez nem azt jelenti,
hogy a negatív visszajelzésedet relevánsnak tartja. Lehet, hogy teljesen
más világban él.
210 THOMAS ERIKSON

A túllépett időkeretre vonatkozó példa ravaszai álcázott csapda.

Mivel az ügyfélnek elvégzett projekt értékét csak az ügyfél határozhatja
meg, a minőség rendkívül fontos. Ha - a kék ember mércéje szerint -
hanyag munkát végzünk, akkor attól az ügyféltől nem kapunk több meg-
bízást. A kiesett bevétel talán nem költség? Hogy tarthatod az időt ennyire
fontosnak? Mindebből logikusan arra következtethetsz, hogy fogalmad
sincs semmiről.
Ha azonban tudod, hogy igazad van, nem csak úgy érzed - térj vissza
a kérdésre valamivel később, és győződj meg róla, hogy a kék ember
a megfelelő úton halad.
Következtetés
Nehéz kritizálni egy maximalistát. Ő tudja, mi a legjobb, és nem
változtatja meg a véleményét csak azért, mert a te névjegyeden vélet-
lenül egy menőbb beosztás szerepel. Ezért nagyon alaposan fel kell
készülnöd. Ennyi az egész.
Azt se feledd, hogy bár a kék ember esetében nehéznek bizo-
nyulhat a visszajelzés célba juttatása, neki nem okoz gondot mások
kritizálása. Jusson eszedbe, hogy mások összes hibáját észreveszi, és
esetleg a te tévedéseidre is akkor fog rábökni, amikor a legkevésbé
számítasz rá. Nem kifejezetten azért, mert bosszúvágy hajtja, hanem
mert egyszerűen... hanyag vagy.
THOMAS ERIKSOM 211

14. FEJEZET
KI ILLIK KIHEZ -
ÉS TULAJDONKÉPPEN MIÉRT?
A CSOPORTDINAMIKA LEGSZEBB FORMÁJA

A rövid válasz az, hogy a lehető legjobb dinamika eléréséhez a csoport-
nak az összes színből kell összeállnia. Egy ideális világban minden szín-
ből ugyanannyi állna rendelkezésünkre. A sárga előáll egy új ötlettel,
a piros meghozza a döntést, a zöld végrehajtja, a kék pedig biztosítja
a minőséget, és kiértékeli az eredményt.
De egyáltalán nem állítható, hogy mindig ez a helyzet. Nemritkán
sárga embereket találunk azokban a beosztásokban, amelyek inkább
a pirosalehoz illenének. A legrosszabb esetben olyan posztokra sikerült
bedumálniuk magukat, amelyek igazából kék viselkedést igényelnének.
Rengeteg példát lehet felhozni olyanokra, akik nem a megfelelő szék-
ben ülnek, és ez részben abból ered, hogy nem rendelkeznek a munká-
juk ellátásához szükséges természetes adottságokkal. Emellett mindez
a különböző emberek motivációin is múlik. Mindenkit más motivál, és
adott helyzetekben el is távolodhatnak az alapviselkedésüktől.
THOMAS ERIKSON 213

14 I U L Z t T KI ILLIK KIHEZ ES TULAJDONKEPPEN MIÉRT?
•o
E
o
<o
xu
E
Hogyan állítsuk hát össze a csapatunkat? Nézd meg a fenti ábrát. Ezen
könnyen áttekinthető módon láthatod, hogy bizonyos kombinációk
miért működnek jobban, mint mások. Ha új embereket tervezel felvenni
a csapatodba, ebből indulhatsz ki.
Amint látod, a különböző színek eltérő mértékben illenek egymás-
hoz. Ismét csak rengeteg a kivétel, de ha feltételezzük, hogy a csoport
egyetlen tagja sincs tisztában viselkedésmintájával, ezért különösebb
önismerettel sem rendelkezik. Két ember rendszerint akkor tud köny-
nyen együtt dolgozni, ha például a testük hasonló tempóban működik
Természetes kombinációk
A fenti ábrát szemügyre véve láthatjuk, hogy a kék és a zöld megfelelő
kombináció lehet, és egyikük számára sem jelent túlzott megterhelést.
214 THOMAS ERIKSON

14. FEJEZET KI ILLIK KIHEZ - ÉS TULAJDONKÉPPEN MIÉRT?
Feltétlenül magukra ismerhetnek egymásban, ami a higgadtságot és

a megfontoltságot illeti. Mivel mindketten introvertáltak, mindketten
biztonságban érzik magukat a másik mellett. Egyikük sem épít légvára-
kat, mindig két lábbal állnak a földön. Nem stresszelnek, hanem hagynak
időt maguknak, hogy elmélyüljenek a dolgokban. Előfordulhat, hogy
nehezen hoznak döntést, a meghozott döntéseket viszont feltehetőleg
alaposan átgondolják.
Hasonlóképpen a piros és a sárga szintén gond nélkül összeillik, mivel
mindketten csípőből akarnak lőni, és továbblépni a folyamatban. Mind-
ketten határozottak és excentrikusak, és mivel verbális típusok, könnyen
megtalálják a megfelelő szavakat. A beszélgetések során ugyan másra
koncentrálnak, de a párbeszéd ettől függetlenül folyik tovább. Mind-
ketten magasra teszik a mércét, és fürgén jár az agyuk. A sárgákból és
pirosakból álló csapat gyors tempót diktál, és mivel egyértelműen jelzik,
hogy mit akarnak, nagy tettekre ösztönzik a környezetüket is. A kihívás
vélhetőleg abban áll, hogy a piros ember a sárgát túl bőbeszédűnek tart-
hatja, de mivel egyikük sem az odafigyelés világbajnoka, akkor kapcsol-
nak ki, amikor akarnak.
Egymást kiegészítő kombinációk

Hasznos lehet megfigyelni a másik tengelyt is, és hogy a különböző színek
mire helyezik a hangsúlyt. A kékek és a pirosak egyaránt ügyorientáltak.
Ugyan a pirosakat jobban érdekli a cél, mint maga a folyamat, és noha
a kékeket jobban érdekli a célhoz vezető út, mint maga a cél, de legalább
ugyanarról beszélnek. Mindketten a munkának szentelik magukat, és nem
sok időt szánnak a fociról vagy a lakberendezésről folytatott csevegésre -
talán az ebédidőt leszámítva. Elvileg jól kiegészítik egymást. Autós ana-
lógiával élve: a piros a gáz, a kék a fék, a vezetéshez pedig mindkettőre
szükség van. Az a trükk, hogy ne tapossunk egyszerre a két pedálra.
Hasonló logikát követve lehet a zöld embert a sárga mellé tenni.
Noha eltérő ütemben dolgoznak, de mindketten érdeklődnek egymás
THOMAS ERIKSON 215

iránt. Mindketten érdekesnek és fontosnak találják az embereket. Az

egyik a nyugalmat, a másik a szórakozást kedveli. Egyértelmű, hogy
hasonló dolgokra összpontosítanak. A zöld hagyja, hogy a sárga annyi
teret foglaljon el, amennyit csak akar. Az egyikük beszél, a másikuk
hallgat. Ez elvileg jól működik. Ezenkívül a zöldek ügyesen le tudják
nyugtatni a hisztérikus sárgákat, akik időnként elrugaszkodnak a földtől.
A folyamatban egyikük sem fog megfeledkezni az emberi tényezőről.
Jóllehet fennáll a veszélye, hogy nem áldoznak elegendő időt a fela-
datra, de nagyon jól fogják érezni magukat. Felmerül az a kockázat is,
hogy a környezetük szerint nem teljesítenek semmit, csak szórakoznak.
Továbbá mivel mindkettőjüknek nehezükre eshet nemet mondani, talán
nem célszerű túl sok pénzt bízni rájuk.
Nehéz kombinációk
Létezik ugyanakkor két igen bonyolult kombináció is. Ez nem azt jelenti,
hogy ők képtelenek együtt dolgozni - viszont bizonyos kihívásokat figye-
lembe kell venni. Az egyik megoldás az, ha mindketten jóval alaposabb,
mélyebb önismeretre tesznek szert.
Tekintsd meg a következő táblázatot!
Az egyes színek alatti jobb oszlopba azok a jellemzők kerültek, ame-
lyeket az illető saját maga észlel a profiljában - a jó és pozitív dolgokat.
A bal oldali oszlop pedig azt mutatja, hogy kevésbé kedvező körülmé-
nyek között az illető ellentéte mit érzékelhet. Biztosan hallottál már
olyanról, hogy valakit dögunalmas fickónak tartanak, ám amikor talál-
koztál az illetővel, nagyon érdekes embernek találtad, akinek sok izgal-
mas dolog lapul a tarsolyában. Akkor hát kinek van igaza, és ki téved?
Attól függ, kitől kérdezed.
A probléma a különböző színek ellentétében keresendő. A pozitív
kép azt fejezi ki, hogy az érintett profil milyennek látja magát. A negatív
kép azt mutatja, hogy mások milyennek érzékelik az adott embert. Mást
és mást látunk.
216 THOMAS ERIKSON

KÉK - ANALITIKUS PIROS - DOMINÁNS
Kritikus Igyekvő Rámenős Erős akaratú

Határozatlan Megfontolt Szigorú Független
Korlátolt Komoly/Kitartó Durva Ambiciózus
Finnyás Igényes Domináns Határozott
Moralizáló Módszeres Kemény Hatékony
ZÖLD - STABIL
Makacs Támogató Egoista Inspiráló

Bizonytalan Tisztelettudó Manipuláló Ösztönző
Meggyőzhető Szolgálatkész Ingerlékeny Lelkes
Függő Megbízható Fegyelmezetlen Drámai
Esetlen Kellemes Akadékoskodó Excentrikus
ÉS VANNAK KONKRÉT PROBLÉMÁK IS!

Igen komoly kihívás egy piros és egy zöld embert egymás mellé ültetni,
hogy oldjanak meg egy feladatot. Ha a munka jól működő együttműkö-
dést igényel, hamar problémák állnak elő. A zöld ember kezdetben meg-
lehetősen passzív, különösen a pirossal összehasonlítva, aki már azelőtt
nekiveselkedik, hogy figyelmesen meghallgatta volna az utasításokat.
Míg a zöld még mindig úgy látja, hogy küzdelmes feladat lesz a saját
részét elvégezni, a piros nagy dérrel-dúrral már hozzá is kezdett.
A piros fölöttébb kritikusan viszonyul a zöld folytonos nyavalygá-
sához, hogy mennyi a dolga. A zöld viszont úgy látja, hogy a piros egy
agresszív fajankó, aki sosem figyel oda a másikra. Kedvező körülmé-
nyek között azonban mégis működhet a dolog. A zöld ugyanis általá-
nosságban együttműködésre törekszik, ez az erőssége. Sok más emberrel
együtt tud dolgozni, mivel szükségtelenül nem veszi el előlük a teret. És
tulajdonképpen van némi logika abban, ha egy piros és egy zöld embert
T H O M A S ERIKSON 217
14 I U L Z h l KI ILI IK KIHLZ ÉS TULAJDONKÉPPEN MIÉRT?
ültetünk össze. A piros szeret utasításokat adni, a zöldnek pedig több-

nyire nincs baja azok elfogadásával.
Marston elmélete (lásd később!) alapján ugyanakkor megállapíthat-
juk, hogy a legnagyobb kihívás egy sárga és egy kék embert arra kérni,
hogy dolgozzanak együtt. Ha nem rendelkeznek kellő önismerettel,
akkor az első perctől fogva komoly feszültség alakul ki. A sárga ember
beleveti magát a feladatba, holott még sejtelme sincs, hogy mit és hogyan
kellene tenni. Nem olvassa el az utasításokat, és nem figyel arra sem,
hogy mi az egész célja. Nagy hangon szövegel arról, micsoda izgalmas
feladatot kaptak. Eközben a kék ember végigolvas minden hozzáférhető
anyagot a témáról. Egy szót sem szól, csak ül egy helyben. Nagyjából
mozdulatlanul: gondolkodik.
A sárga úgy tekinti majd, hogy a kék a legunalmasabb fafej, akivel
valaha találkozott. A kéket viszont zavarni fogja a sárga folytonos csivi-
telése. A sárga vég nélküli pörgésétől felmegy benne a pumpa. A sárgát
komolytalan dumagépnek találja, aki semmilyen figyelmet nem érdemel.
Amikor pedig a sárga belátja, hogy nem sikerült maga mellé állítania
a kéket, még jobban erőlteti. Legrosszabb esetben megpróbálja elbűvölni
a kéket, ami viszont teljes kudarchoz vezet. Mindketten elvonulnak duz-
zogni egy-egy sarokba, ám más-más okokból.
A megoldás: az önismeret.
AKKOR HÁT MIT TEGYEK, HA NEM TUDOM, KIVEL VAN DOLGOM?

EGYSZERŰ! LÉGY ZÖLD!
Elvégre nem mindenkin egyszerű kiigazodni, és nem mindenkit egy-
szerű értelmezni. Ha egy adott személy egyszínű, akkor e könyv elol-
vasása után nem lesz gondod vele. Nyilvánvaló lesz, de te tudod majd,
hogy mit kell tenned.
Egy tisztán piros vagy sárga embert nem lehet mással összetévesz-
teni. De a tisztán zöld vagy kék embert is könnyen felismerheted, ha
tudod, mire figyelj.
218 THOMAS ERIKSON

Amint már említettem, statisztikailag a lakosságnak csupán körül-

belül öt százaléka egyszínű. Mintegy nyolcvan százalékukban két szín
keveredik, a többiben három. Senkiben sincs négy, legalábbis az általam
használt eszköz szerint.
A „kétszínűek" is viszonylag könnyen felismerhetők A gyakori kom-
binációk a tengelyek mentén jönnek létre: kék-piros, piros-sárga, sár-
ga-zöld vagy zöld-kék.
Természetesen előfordul, hogy ugyanabban az emberben ellentétes
tulajdonságok is megtalálhatók. Nem kevés sárga-kék emberrel találkoz-
tam már. Ezzel nincs is gond, csak kevésbé általános. Igazán szokatlan
viszont a kifejezetten piros-zöld kombináció. Hogy miért van így, azt
nem tudom.
Találkoztam egyszer egy nővel, aki középvezetőként dolgozott egy autós
cégnél. A maga módján határozott és erős volt, ugyanakkor rendkívül
figyelmes is. Valóban odafigyelt a kollégáira, ami különös hatásokat váltott
ki. Többek között gyorsan el tudta veszíteni a türelmét. Legendás kirohaná-
sai voltak. Amikor aztán lehiggadt, mindent elkövetett azért, hogy enyhítse
túlkapásainak hatását, és helyreállítsa a károkat. Igazán rosszul érezte magát
amiatt, hogy egyeseknek úgy nekiment, ám olykor nem tudta visszafogni
magát. Két ellentétes erő között őrlődve igen közel került a kiégéshez.
A háromszínű emberek értelmezése mindig bonyolult. Ha valakit
nehéz elhelyezni a térképen, az amiatt is lehet, hogy három színből áll.
Viselkedése mindig az adott helyzettől függ.
Ha olyan emberrel van dolgod, akin egyáltalán nem igazodsz ki,
a legjobb tanács, amit adhatok, az, hogy csukd be a szád, és nyisd ki
a füled. Amennyiben bizonytalan vagy, egyszerűen viselkedj zöld módon.
Időnként megjegyzi nekem valaki, hogy egyik-másik emberen képtelen-
ség kiigazodni - hiszen nem csinál semmit. De a nagyfokú passzivitás is
egyfajta viselkedés. És most már tudod, hogy feltehetőleg melyik színre
gondol az, akiről azt mondja, hogy szinte meg sem mozdul. A kék visel-
kedésről árulkodik.
THOMAS ERIKSON 219

15. FEJEZET
ÍRÁSBELI KOMMUNIKÁCIÓ
AMIKOR NINCS IDŐ TALÁLKOZNI,

ÉS E-MAILBEN KOMMUNIKÁLUNK VAGY IRÁNYÍTUNK...
írásban sok mindent elárulunk magunkról. A különböző színek nagyon
eltérően fogalmaznak. Egyesek sok időt fordítanak arra, hogy megfele-
lően fejezzék ki magukat, mások rövidre fogják. Ha van lehetőségünk
elolvasni valakitől egy hosszabb szöveget - jelentést, beszámolót, leve-
let vagy akár az újságnak írt olvasói észrevételt rengeteg támpontot
kapunk. Az írott szövegből igen gyakran megállapítható a szerző színe.
Ha valaki szűkszavú, akkor írásban is lehet az. És fordítva.
Ha mindössze egy e-mailből tudsz kiindulni, akkor be kell érned
azzal. Tegyük fel, hogy egy ügyféllel levelezel. Kellőképpen fel akarsz
készülni. Nézd meg jól, hogy néz ki az e-mail! Tényszerű? Van benne
bármilyen személyes vonás? Rövid és tömör, vagy inkább kissé spon-
tánnak tűnik? Ezek az apró jelek mind olyan fontos jelzések, amelyeket
felhasználhatsz. Mint mindig, itt is rengeteg kivétel van, ám mégis létez-
nek olyan minták, amelyekre érdemes figyelni. Az alábbiakban néhány
példát mutatok ezekre.
THOMAS ERIKSON 221

l b . FFJL/tT ÍRÁSBELI KOMMUNIKÁCIÓ
Feladó: kristian.jonsson@teamcommunication.se
Címzett. Cina.cinasson@coco.net
Tárgy: Megbeszélés
Megbeszélés holnap 11-kor. GYERE IDŐBEN!
/K
Mit gondolsz? K. a nagybetűk használatával vajon kiabál? Nem biztos.

Lehet, hogy csak hangsúlyozni akarta a megbeszélés időpontjának fon-
tosságát. Talán éppen sietett valahová. Más kérdés, hogy a címzettet
zavarhatja ez a stílus. De mint mindig, a piros embert ez hidegen hagyja.
Az ég szerelmére, ő csak egyértelműen akart fogalmazni.
Hogyan reagálj: Válaszolj villámgyorsan! Röviden és tömören. Például
egyszerűen csak ennyit: OK
222 THOMAS ERIKSON

15. FEJEZET ÍRÁSBELI KOMMUNIKACIO
>!
r cina.cinasson@coco.net
Címzett:
Tárgy: (
\
Megbeszélés!
Hahó, Cina! Mi a helyzet? Voltál tegnap a meccsen?

Láttam, hogy Lasse kiment. Magára öntötte a kávét,
azt hittem, becsinálok a röhögéstől! © Nézd meg a képet,
amit felraktam a Facebookra! Egyébként gondoltam, hogy
üljünk le holnap ebéd előtt, és beszéljünk arról az ügyfélről,
ha neked is jó. Tizenegy körül?
Csá!
Krille
Címzett: cina.cinasson@coco.net
Tárgy; f ~ Megbeszélés!
Hoppá! Elfelejtettem csatolni a képet! Itt jön! ©
Krille
A sárga ember írásban is nagyon spontán és könnyen fejezi ki magát.

Áradnak belőle a vidám felkiáltások, és mindaz, amit éppen megfele-
lőnek érez. Lásd a szociális csacsogást szegény Lasséról és a kávéjáról.
A jóízű nevetésre akarja felhívni a figyelmet.
Hogy mit válaszolj? Nem sürgős, de azért ne felejts el visszajelezni,
különben bizonytalanság támadhat. Viszonozd a szívélyességét. És ne
felejtsd el megköszönni a vicces képet, és megemlíteni, hogy hangosan
nevettél rajta...
THOMAS ERIKSON 223

15 FEJEZET ÍRÁSBELI KOMMUNIKACIO
Címzett: cina.cinasson@coco.net
Tárgy: Megbeszélés
Szia Cina!
Csak emlékeztetni akartalak a holnapi 11 órás megbeszélésre.
Remélem, továbbra is megfelel neked. Lesz valami a kávé
mellé, hozok sütit otthonról. Szép napot!
Üdvözlettel:
Kristian
Lágyabb és személyesebb hangnem. Kristian feltehetőleg többször is

átnézte ezt az e-mailt, hogy meggyőződjön róla: nincs benne semmi fél-
reérthető. Némelyek bántónak találhatják, ha emlékeztetik őket a jóval
korábban egyeztetett megbeszélésre, így jobb biztosra menni, hogy sem-
mit sem lehet félreérteni.
És hogy miként válaszolj erre a kedves e-mailre? Te is légy személyes
és kedves. Köszönd meg a levelet. Nem muszáj örvendezned a süti miatt,
de ha mégis megteszed, bajod nem lehet belőle. Nyugodt légy, és a meg-
beszélésen se stresszelj!
224 THOMAS ERIKSON

15. FEJEZET ÍRÁSBELI KOMMUNIKÁCIÓ
Feladó: kristian. j o n s s o n @ t e a m c o m m u n i c a t i o n . s e
Címzett cina.cinasson@coco.net
Tárgy: Megbeszélés!
Jó reggelt, Christina
Nagyra értékelném, ha az ügyfelünkkel tartandó holnapi
megbeszélés előtt áttekintenéd az ügyben hozott
elvi döntés alapját képező háttér-információkat.
Csatolom a tárgyra vonatkozó három dokumentumot.
Üdvözlettel:
Kristian Jonsson
+ 46704808080
kristian.jonsson@teamcommunication.se
Dátumok és IT stratégia- Hírlevél

résztvevők.xls frissítés-EGMT.doc 2014-ll-27.doc
Az eredeti meghívást már régen elküldték, de erre már bizonyára rájöttél,

nem igaz? És valószínűleg beállítottak hozzá egy emlékeztetőt, hogy egy
nappal korábban figyelmeztesse a résztvevőket a megbeszélésre. Az e-mail
szövege tárgyilagos, személyességnek nyomát sem lehet felfedezni benne.
Annyit megjegyez ugyanakkor, hogy kívánatos alaposan felkészülni.
Hogyan válaszolhatsz a legjobban a kék e-mailre? Igazold vissza, hogy
megkaptad a levelet és a fájlokat. Jelezd, hogy az anyag átolvasása után
esetleg teszel még fel kérdéseket. Ne feledd, hogy a feladó feltételezi, hogy
mindent figyelmesen elolvasol.
THOMAS ERIKSON 225

16. FEJEZET
MITŐL PÖCCENNEK BE IGAZÁN?
A VÉRMÉRSÉKLET MINDENT ELÁRUL AZ EMBERRŐL

E könyv végén egy kis „történelmi" leckével szolgálok. Arról a négy vér-
mérsékletről, amelyekkel Hippokratész leírta az e könyv tárgyát képező
eltéréseket.
Egy adott személy vérmérsékletéből le lehet vonni bizonyos követ-
keztetéseket. Vérmérsékleten nem mindig azt értem, hogy ki hogyan
dühödik be, hanem hogy miként reagál különböző történésekre. Más
IIIOMAS ERIKSON 227

16. FEJEZET MITŐL PÖCCENNEK BE IGAZÁN?
szóval jellemnek is nevezhetnénk. Azt is megmutathatja, hogy egyáltalán

kívánnak-e tenni bármit, és hogy megtalálják-e a megfelelő energiát.
A düh remekül és nagyon izgalmas módon fedi fel adott személy
színét. Persze ez a helyzettől is függ. Ami az egyiket felzaklatja, a másikat
a legkevésbé sem. Fontos és árulkodó jelekkel ismerkedhetsz meg, ha
elolvasod, ki hogyan reagál arra, amikor kellemetlen dolgok történnek
körülötte. Ezek segítségével aztán könnyedén rájössz, hogyan folytasd az
elemzést. Hadd mutassak egy példát a gyors diagnózisra:
A TETVES ROHADT ÉLETBE!

Az egyszerűség kedvéért hasonlítsuk a különböző vér-
mérsékleteket poharakhoz. A piros temperamentuma ese-
tében egy kupicát javasolnék. Talán most azt kérdezed: miért,
hiszen alig fér bele valami?
Valóban, és sok piros ember így működik Nem sok kell
hozzá, hogy kijöjjenek a béketűrésből, és dührohamot kapja-
nak. Lehet szó közlekedési dugóról, fel nem vett telefonhívásról,
arról, hogy valaki túl lassan halad a mozgólépcsőn. Esetleg,
hogy nem sikerül érvényesíteni az akaratukat. Hogy valaki
egyszerűen korlátolt. Ne feledd, hogy a pirosak gyakran
idiótákkal vannak körülvéve. A piros embernek rengeteg
alkalma van felidegesíteni magát. Sok pirosnak az az erőssége,
hogy a dühkitörés révén megszabadul az ingerültségétől és az esetle-
ges agressziótól. Egy ideig mérgelődnek és hangoskodnak. Egyszerűen
kiürítik a kupicát, ami nem igényel sok időt, mivel nem fér bele sok.
(Nem arról beszélek, hogy mi, a környezetük hogyan éljük meg ezt.)
Ennek előnye, hogy a dühük többnyire hamar elszáll. A piros ember
ritkán marad mérges hosszabb ideig. Kiadja magából, amit akar, aztán
továbblép. Igaz, hogy ezzel sokakat összezavarhat, de ez az ő problémá-
juk A piros ennyivel letudta a dolgot. Aztán megint történik valami
felháborító, és ismét felcsattan. Újra meg újra.
228 THOMAS ERIKSON

Képzeld el, hogy fogod a kupicát, és kiöntöd a tartalmát az íróaszta-

lodra. Nem kellemes, de kezelhető. Fel lehet törölni.
És ez a lényeg: a poharat ugyanolyan gyorsan meg lehet tölteni, ahogy
ki is lehet üríteni. Meg is történik. A pirosak vérmérsékletét sokan kiszá-
míthatatlannak tartják: bármikor robbanhatnak.
Szerintem azért nem ennyire vészes a dolog. Ha ismerjük a szóban
forgó embert, akkor tudjuk, mi váltja ki belőle a dühkitörést.
Fontos azonban tudni a pirosakról, hogy ők mindezt nem dühöngés-
ként élik meg - ők csak elmondták a véleményüket, esetleg kissé han-
gosabban. Ismétlem: ez csak a kommunikáció egy formája. A zöldek
könnyen azt hihetik, hogy a pirosak már egy vélemény kifejtésére is dühbe
gurulnak. Sok múlik azon, mit érzékel a befogadó fél. Általában sokan
visszakoznak, mivel dührohamra számítanak. Egyértelmű, hogy ez milyen
következményekkel jár. A pirosak sok visszajelzésről maradnak le amiatt,
hogy folyton hagyják kicsapódni a biztosítékot.
RETTENETESEN FEL VAGYOK HÁBORODVA!

HALLOD, AMIT MONDOK?
A vidám sárgák is kijönnek a sodrukból - ne hidd,
hogy nem. Noha általában végtelenül pozitívak, és teli
vannak optimizmussal, igencsak heves a vérmérsékle-
tük. A pirosakhoz hasonlóan aktív emberek, és renge-
teg hatás éri őket. Ezért aztán rengeteg mindenre kell
reagálni. Ha pedig gyorsan jár az ember agya, és a nyelve
nem teljesen engedelmeskedik, abból baj lehet. Nincs
mindig átgondolva, mi tódul ki azon az elülső nyíláson.
Mivel a sárgák nagyon expresszívek, ugyanakkor az
érzelmeiket is erőteljesen fejezik ki, a hőmérséklet növeke-
dése előre látható. Aki figyel, annak nem okoz gondot felfedezni, mikor
szakad el a sárga ember cérnája. Tekintete szúrósabbá válik, gesztusai
hevesednek, felemeli a hangját. Mindez fokozatosan következik be.
THOMAS ERIKSON 229

Ha a piros vérmérséklet olyan, mint egy kupica, a sárgát egy egyszerű

tejespohárhoz hasonlíthatjuk. Ebbe már több fér, és jól látszik, mennyi
van benne. Lassan emelkedik a szint, és az éber szemlélő könnyedén
észreveszi, mikor telik be a pohár.
Mi történik, ha fogjuk ezt a pohár tejet, és kiborítjuk az íróasztalodra?
Jóval nagyobb áradást okoz, mint amikor a kupicát döntöttük fel, nem
igaz? Több fontos papír is elázik, és a feltörléséhez többre van szükség egy
hagyományos papírtörlőnél.
Viszont a helyzetet továbbra is kezelni tudjuk. Ez a vérbő kirohanás is
orvosolható anélkül, hogy súlyos következményekkel járna.
A sárga ember vérmérsékletének előnyei is vannak Öt zavarja egy
kicsit, hogy kiabált valakivel a környezetében: a kollégájával, a család-
tagjaival, a szomszédjával vagy veled. Ezért amikor legközelebb találkoz-
tok, még nagyobb erőfeszítéseket fog tenni érted. Furdalja a lelkiismeret,
amit egy piros ember ritkán tud értelmezni.
Ha az adott ember véletlenül a piros és a sárga szín kombinációja, a vita
komolyan eldurvulhat. Ilyenkor hatalmas egó van jelen, és nem tudni,
hová fajul a dolog. Megeshet, hogy a szóban forgó ember a hajtóerőitől és
motivációs tényezőitől függően akár abszurd módon is hajtogatja a véle-
ményét. A tisztán sárga emberek egója sok mindenben akadályozhatja
őket. Előnyük viszont, hogy gyenge memóriájuknak köszönhetően nem
igazán haragtartók. Hamar elfelejtik, hogy egyáltalán volt valami gond,
ami miatt a zöldek és kékek igencsak furcsának találják őket.
230 THOMAS ERIKSON

ÓVAKODJ EGY TÜRELMES EMBER

HARAGJÁTÓL. DE TÉNYLEG!
Ismered ezt a régi mondást? Annak, aki
megfogalmazta, feltehetőleg egy zöld ember
járt a fejében. Egyáltalán nem biztos, hogy
szemtanúja voltál már, hogy milyen, amikor
a zöld ember elveszti a türelmét. Előfordulhat,
hogy jó barátod, a kedves és jószívű ember, akivel soha nem keveredtél
igazi vitába, még soha nem mutatta ki a düh legcsekélyebb jelét sem.
Ez vajon azt jelenti, hogy ő egyáltalán nem is képes dühbe gurulni?
Dehogyis. Csak azt jelenti, hogy mindent más irányba terel. Befelé.
A zöld ember vérmérsékletét egy négyszáz literes söröshordóhoz
tudnám hasonlítani. El tudod képzelni, hány kupica tartalma fér el
benne? Apránként tölthetjük, tölthetjük, tölthetjük, és mér a fenekét
sem lepi el. Sok zöld emt i pontosan így működik. Egyre csak t 'lik,
telik, de közbe - szól semmit. Ez nagyrészt azzal függ össze, hogy
nem akarnak konfliktusba keveredni, de azzal is, hogy képtelenek nemet
mondani. Egyszerűen belemennek mindenbe, mivel az a legegyszerűbb.
Ez vajon azt jelenti, hogy a zöldeknek nincs is saját véleményük?
Egyáltalán m, nekik is ugyanúgy van véleményük mindenről, mint
akárk' másnak Csak nem mondják meg. És gyakran ez a gond. Ettől
telik meg a hordó. A zöld ember hétről hétre elfogadja, hogy egyik igaz-
ságtalanságot érzékeli - figyelj a megfogalmazásra: érzékeli - a másik
után. Évekbe telhet, mire a hordó megtelik
Most fogjuk ezt a hordót, emeljük fel, és borítsuk a tartalmát az író-
asztalodra.
Mi történik? Mindent eláraszt. A hordóban lévő víz nemcsak az asz-
talodon lévő dolgokat sodorja el, hanem magát az asztalt, és vele együtt
téged is. Nincs, ami megállítsa. Zúdul ki minden.
Azt mondod, hogy nem lettem kész időre? Igen? Micsoda? A múlt héten
azt mondtad, hogy nem dolgozom eleget. Mondok én neked valamit... Egy
THOMAS ERIKSON 231

éve megígérted, hogy új irodát kapok, de nem lett belőle semmi. Amikor
felvettek ide, 1997-ben, ugyanezt hallottam, de elmondanék valamit...
Ilyenkor minden előkerül. Vigyázz, nehogy te pattantsd ki a szikrát!
A probléma átfogó jellegű. A zöldek nem engedik ki a gőzt, hanem
visszafogják az érzéseiket, hogy ne okozzanak vitát, és ne lógjanak ki
a sorból. De ők is ugyanúgy éreznek és tapasztalnak mindent, mint bárki
más. Csak nincsenek meg a természetes eszközeik arra, hogy kiadják
magukból. Mi, a környezetükben élők annyit tehetünk ez ügyben, hogy
megkönnyítjük a dolgukat. Feltehetünk nekik kérdéseket, és figyelhe-
tünk a jelekre. Észrevehetjük testbeszédükben a cáfolatot. Teremtsünk
olyan környezetet a zöld ember számára, amelyben nem érzi magát
kényelmetlenül, ha elmondja a véleményét, és nem kell túlzott mérték-
ben visszakoznia a szokásos álláspontjához képest. Máskülönben min-
den frusztrációt befelé irányít. És már tudjuk hogy az efféle stressz mit
tehet az emberrel.
Van egy elméletem, amelyet ugyan tudományosan nem tudok alá-
támasztani, mindenesetre gyanítom, hogy ez lehet a zöldek kiégésének
fő oka. Addig hordozzák magukban a nyugtalanságot, a szorongást és
a haragot, hogy végül belebetegszenek Ez valós probléma, amelyet rend-
kívül komolyan kell venni.
^ 7 NA UGYE, MEGMONDTAM. NAGYOKOSOK MINDEN TÉREN

Korábbi, bankszakmabeli pályafutásom során egy rend-
kívül stresszes időszakban hallottam egyszer egy meg-
jegyzést a kék emberekről. Mindannyian éjt nappallá téve
dolgoztunk, és sokan kimutatták erőteljes érzelmeiket.
Érezni lehetett a levegőben a feszültséget.
Mindennek a közepén ott ült a hitelellenőrünk. Arcizma
sem rándult. Sosem mutatta ki, ha stresszes volt. Arca semmiről sem
árulkodott, és gesztusai ugyanolyan mérsékeltek és visszafogottak voltak,
mint mindig. Míg mi szinte lóhalálában, állva ebédeltünk, ő kihasználta
232 THOMAS ERIKSON

mind a hatvan percet, és nyugodtan fogyasztotta el az ételt. Mintha

semmi sem zökkenthetné ki a nyugalmából.
Ekkor megszólalt az egyik sárga-piros kollégám: Nem normális.
Nincsenek érzései.
Ez akkor logikusan hangzott. De ha belegondolunk, nem lehet igaz.
A kékeknek egyszerűen csak kevesebb igényük van a kommunikációra,
mint a zöldeknek. Ezért nem is kommunikálnak annyit. A kék ember
is bizonyos dolgokat befelé irányít. A fürge észjárásúak rögtön felteszik
a kérdést, hogy vajon a kékeket is ugyanúgy veszélyezteti-e a kiégés, ahogy
a zöldeket. Egyáltalán nem. Nekik ugyanis külön módszerük van a stressz
kordában tartására.
Metaforikus értelemben a kékek söröshordója ugyanakkora, mint
a zöldeké, de alapvető különbség van közöttük. A hordó aljára egy prak-
tikus kis csap van felszerelve. E csapnak köszönhetően a kék ember ren-
delkezik egy szeleppel, amelyen kiengedheti a hordó tartalmának egy
részét. Tetszése szerint szabályozhatja tehát a nyomást.
Ezenfelül a hordó is ereszt. Nincs megfelelően szigetelve, és többnyire
csöpög. A kék ember elégedetlenségét apró morgások formájában engedi ki
Nézd már, valaki elejtette a tollát! Jellemző, most nekem kell mindent
megcsinálnom. Szokás szerint én kaptam a legunalmasabb feladatot. Itt
semmi rend sincs. Jellemző.
És ez így megy tovább. Az apró szúrások a környezetében mindenkit
érintenek, de mi jobbára csak visszafogott mormogást észlelünk belőlük.
Nagy lángok nem gyulladnak. Mi ezt örökös nyavalygásként értelmez-
zük, pedig igazi elégedetlenségről van szó. És mivel a kék ember önma-
gában nem elég tevékeny, inkább csak morog a dolgok miatt, ahelyett
hogy tenne is valamit. Lehet szó arról, hogy másoknak is látniuk kellene,
amit ő lát, hogy nincs felhatalmazása arra, hogy intézkedjen, vagy hogy
csupán rossz a kedve. Az ő számára mindez jó módszer arra, hogy kor-
dában tartsa a stresszt. így a hordót sosem kell más íróasztalára borítani,
és elkerülhetők az igazán súlyos katasztrófák.
THOMAS ERIKSON 233

A dohogás kezelésére az a legjobb mód, ha viszontkérdéseket teszünk

fel. Kérd meg, hogy hozzon fel példákat. Kérj jobbító célú javaslatokat.
Előfordulhat ugyanis, hogy a kék ember megoldotta a rejtélyt, mindössze
egy egyenes kérdésre van szükség ahhoz, hogy előálljon a megoldással.
MILYEN KÖVETKEZTETÉSEKET LEHET MINDEBBŐL LEVONNI?

A fenti apró megfigyelések alapján hamar meg tudod állapítani, milyen
típusú emberrel van dolgod. Figyeld meg, hogyan reagál a stresszre és
a nyomásra.
Ugyanakkor ne feledd, hogy nincs tökéletes rendszer. Ezek csupán
jelzések, és csak egy-egy színre vonatkoznak. Ahogy korábban írtam,
a különböző helyzetek eltérő viselkedést válthatnak ki. Általánosságban
igaz, hogy minél fontosabb valami adott ember számára, annál erőtelje-
sebb reakciókat vált ki belőle.
Figyeld meg magadat! Ha valaki megsérti a szomszédodat, talán
úgy gondolod, hogy igazságtalanság volt, de nem csinálsz belőle nagy
ügyet. Ha viszont a feleségedet sértegeti valaki, akkor rendesen felkapod
a vizet. Ez csak egy példa, de rengeteg fokozat létezik, amin érdemes
elgondolkodni.
234 THOMAS ERIKSON

17. FEJEZET
STRESSZTÉNYEZŐK
ÉS ENERGIARABLÓK.
VALÓJÁBAN Ml A STRESSZ?
Egy dolog a düh. A stressz viszont más. Néha összefüggenek, de nem

mindig. A stressz némelyeket felmérgesít, másoknak a düh okoz stresszt.
Ha a stresszről van szó, gyakran gondolunk arra az érzésre, hogy túl
sok a teendőnk, és túl kevés az időnk. Nincs elég idő mindent elvégezni
a munkahelyen, ugyanakkor például kellene időt szakítani a testedzésre
is, arra, hogy találkozzunk a barátainkkal, hogy együtt legyünk a csa-
ládunkkal, és különféle szabadidős tevékenységekkel is foglalkozzunk.
Fontos tisztában lenni azzal, hogy azt a stresszt, amelytől hosszabb
időn át rosszul érezzük magunkat, gyakran nem az időhiány okozza.
Akkor is stresszesek lehetünk, ha van elég időnk, de úgy érezzük, nyo-
más nehezedik ránk, és nagy elvárásokat tapasztalunk azzal kapcsolat-
ban, hogy mit és hogyan kellene csinálnunk.
A nyomás, a követelmények és elvárások stresszt okoznak, és ettől
levertnek érezhetjük magunkat, tehetetlenné válhatunk, alvási nehéz-
ségeink alakulhatnak ki, vagy különféle testi fájdalmaink léphetnek fel.
Leegyszerűsítve: a stressz érzete akkor alakul ki, ha nagyobb követelmé-
nyeket és elvárásokat tapasztalunk, mint amiket képesek vagyunk kezelni.
A KÜLÖNBÖZŐ EMBEREK ELTÉRŐ MÓDON REAGÁLNAK A STRESSZRE:

MICSODA MEGLEPETÉS!
Komolyra fordítva a szót: mindannyian másként reagálunk a stresszre.
Különböző emberek ugyanazt a történést eltérő módon élhetik meg,
THOMAS ERIKSON 235

17. FEJEZET STRESSZTENYEZOK ÉS ENERGIARABLÓK. VALÓJÁBAN Ml A STRESSZ?
és ugyanaz az ember hasonló történéseket eltérő módon élhet meg.

Szerepet játszhatnak ebben például a korábbi élményei, illetve az, hogy
aktuálisan hogyan érzi magát.
Ha az ember kipihent, és jól érzi magát a bőrében, a sok munkával
járó kemény munkahetet talán kihívásnak éli meg. Ha azonban fáradt és
levert, ugyanazt a hetet rettenetesen fárasztónak érezheti.
Vajon hogyan befolyásolja a kommunikációs stílus a stressz mérté-
két? Egyszerűen megfogalmazva nincs köze a stresszküszöbhöz, azaz
ahhoz, hogy mennyi stresszt viselsz el. Inkább arról árulkodik, hogy
mi okoz számodra stresszt, és hogy feltehetőleg hogyan reagálsz rá.
Korábban említettem már a hajtóerők fogalmát, azaz hogy reggelente
mi késztet arra, hogy kimásszam az ágyból, munkába siessek, és belead-
jak némi extra energiát. Ez a könyv nem foglalkozik ezzel a szemponttal,
de természetesen könnyű belátni, hogy stresszt okoz számunkra, ha azt
tapasztaljuk, hogy túl sok időt áldozunk teljesen téves dolgokra.
Ha felismered saját legfőbb stressztényezőidet, elkerülheted a csapdá-
kat. Sok stressztől mentesülhetsz, ha tudod, mit tegyél. És fenntarthatod
a csoport termelékenységét.
Az alábbiakban dióhéjban ismertetek néhány tényt, amelyek talán
hasznodra válnak. Gondolkodj el saját aktuális helyzeteden! Légy tisztá-
ban azzal, hogy a stressz gyakran rabolja az energiánkat. Tagadhatatlan,
hogy akkor dolgozunk a legjobban, amikor bizonyos fokú harmóniát
tapasztalunk.
A következő fejezetet némi iróniával fogalmaztam meg, és figyelmez-
tetlek, hogy úgy is fogadd!
236 THOMAS ERIKSON

17. FEJEZET STRESSZTÉNYEZŐK ÉS ENERGIARABLÓK. VALÓJÁBAN Ml A STRESSZ?
A PIROS VISELKEDÉS STRESSZTÉNYEZŐI

Ha valamilyen okból stresszt szeretnél okozni egy piros embernek,
önbizalmának visszafogása céljából próbálkozhatsz az alábbi módszerek
valamelyikével.
Foszd meg minden tekintélyétől!

A piros ember számára komoly megpróbáltatást jelent, ha nem vehet
részt a döntéshozatalban. Részint úgy gondolja, hogy jobb ötletei vannak,
részint pedig úgy érzi, hogy egyszerűen neki kell irányítania a projektet.
Ne érj el semmiféle eredményt!

Ha nem érünk el semmit, meglehet, hogy minden munkánk hiábavaló.
Ennek felismerése a piros emberből erőteljes stresszreakciót válthat ki,
és ilyenkor jobb, ha a környezete óvakodik tőle. Bűnbakokat keres majd.
Számolj fel minden kihívást!

Ha minden túl könnyedén megy, unalmassá válik a dolog. A piros visel-
kedés egyetlen dolgot mér: azt, hogy az illető mennyire képes kezelni
a problémákat és a komoly kihívásokat. Utóbbiak hiányában a pirosak
ösztönzése megszűnik. Passzívakká válnak, és úgy érzik, nincs tennivaló-
juk. Olyan tempóra tudnak lelassítani, amelyen aztán nehéz változtatni.
Pocsékold az időt és az erőforrásokat, és dolgozz a lehető legkisebb

hatékonysággal!
Az üldögélés és semmittevés az időpocsékolással egyenlő. Nem mintha
feltétlenül ezt tennénk, de ha nem használjuk ki maximálisan az időt, az
a piros szemében időpocsékolásnak tűnhet, a főnök szempontjából pedig
különösen. Őt feltehetőleg a szervezet hatékonysága alapján ítélik meg.
THOMAS ERIKSON 237

Intézd úgy, hogy minden rutinszerűvé váljon!

A mindennapos, monoton feladatok a piros halálát jelentik. Egyszerűen
dögunalmassá válik minden. Nem tudnak összpontosítani, és valami más
teendőt találnak maguknak. A rutinmunka nem az erősségük. A részle-
tekre nem képesek ügyelni, és ezt tudják is. Az unalmas rutinfeladatokkal
másoknak kell foglalkozniuk, mivel a piros ember úgy gondolja, hogy
jobban átlátja a nagy egészet.
Kövess el egy halom ostoba hibát!

Egy dolog a hiba, az ostoba hiba azonban más. Az döbbenetesen fölösle-
ges. Ha a piros felismeri, hogy a környezete agyatlan, attól meg tud őrülni.
Miért nem fogják fel, hogy mit kell csinálniuk? Ennyire bonyolult ez?
Ne engedd, hogy másokat ellenőrizzenek!

A piros embernek igen komoly kontrolligénye lehet. És ez nem holmi
részletek vagy adatok ellenőrzésére terjed ki. Embereket akar az ellenőr-
zése alatt tartani. Mit csinálnak, hogy csinálják, és így tovább. E kontrol]
nélkül a piros ember frusztrálttá válik.
Rendszeresen mondd nekik, hogy fogják vissza magukat, vagy csökkent-

sék a hangerejűket!
Elönti őket a méreg, amikor mások azt mondják rájuk, hogy dühösek,
holott nem is azok. Az igaz, hogy mindig is hevesebbek az átlagnál, de
ez nem azt jelenti, hogy mérgesek. Ez az állítás viszont igazán fel tudja
dühíteni őket.
MIT TESZ A PIROS EMBER, HA STRESSZES, ÉS ÚGY ÉRZI,

NYOMÁST GYAKOROLNAK RÁ?
Mindent másokra ken. Tekintve, hogy a piros ember nemritkán idió-
tákkal van körülvéve, nem esik nehezére bűnbakokat találni. És köny-
nyen elvetheti a sulykot, ha valakit le akar hordani akár csak azért, mert
238 THOMAS ERIKSON

összemaszatolta magát. Azt tanácsolom, hogy ilyenkor jól vigyázz, mert

megégetheted magad.
A pirosak mindig igényesebbek másoknál. Nagy elvárásaik vannak
magukkal szemben, és tőled is sokat várnak. Stressz hatására pedig rend-
kívül aktívakká és követelőzőkké válhatnak. Még a szokásosnál is jobban.
A csoport többi tagja arra számíthat, hogy a piros kolléga kizárja őket
a világából. Magába zárkózik, belemerül a feladatba, és még keményeb-
ben dolgozik. Ne feledd, hogy a harag ott lapul közvetlenül a felszín alatt,
így vigyázz, mire vállalkozol a közelében.
TUDOK-E SEGÍTENI A PIROSAKNAK A STRESSZ KEZELÉSÉBEN?

Ha van hatásköröd utasításokat adni, egyszerű a válasz. Kérd meg, hogy
szedje össze magát. Ez tényleg működik. A stresszes helyzetekben azzal
is megkönnyítheted a piros ember dolgát, hogy hazaküldöd, és meg-
mondod neki, hogy végezzen valamilyen fizikai tevékenységet. Küldd el
futóversenyre, és hagyd, hogy levezesse az energiáját valami olyasmivel,
aminek a csoport számára nincs jelentősége. Mire visszatér, a haragja
nagyrészt elszáll.
THOMAS ERIKSON 239

A SÁRGA VISELKEDÉS STRESSZTÉNYEZŐI

Ha a sárga embernek akarsz valamilyen okból stresszt okozni, az alábbi-
akkal próbálkozhatsz, hogy kibillentsd az egyensúlyából.
Tégy úgy, mintha láthatatlan lenne!

Ugye emlékszel, mi a sárgák hajtóereje? Nézz rám! Itt vagyok! Ha ki aka-
rod zökkenteni az egyensúlyából, egyszerűen tégy ugy, mintha észre sem
vennéd. Ha nem látod, nem is létezik. Ezáltal úgy érzi, semmibe veszik,
és ügyet sem vetnek rá, ami garantáltan stresszessé teszi.
Jelentsd ki, hogy rendkívül szkeptikusan állsz az egészhez!

Akiben sok a kétely, az egyszerűen nagyon negatív, ami a sárgák szá-
mára stresszt okoz. Ők pozitívnak és fényesnek akarnak látni mindent,
és még az átlagos realistákat is vészmadaraknak tartják. A pesszimizmus
és a negativitás minden lelkesedést kiöl a sárgákból, és hatalmas nyomás
alá helyezi őket.
Tedd a munkát a lehető legnégyszögletesebbé!

A sárga ember a piroshoz hasonlóan viszolyog a rutintól, a repetitív
munkafeladatoktól és a kész sablonoktól. Szívesen dolgoz ki terveket,
amiket aztán ő maga képtelen követni. Kényszerítsd rá egyik saját terve-
det, és meglátod, hogy sárga barátod (immár ellenséged) arcán stressz-
kiütések jelennek meg.
Gondosan szigeteld el a csoport többi tagjától!

Talán nem is létezik rosszabb, mint amikor nincs kivel beszélni. Mivel
a sárgák késztetést éreznek arra, hogy beszéljenek, kell valaki, aki meg-
hallgatja őket. A halálnál is rosszabb büntetés, ha bezárják az embert
egy irodahelyiségbe, amelyben egyetlen íróasztal áll. Olyan, mintha
Szibériába deportálnák
240 THOMAS ERIKSON

Közöld, hogy komolytalan dolog a munkahelyen nevetgélni!

Semmi viccelődés, semmi humor? Ez talán valami temetkezési iroda?
Ezt a megjegyzést kaptam egyszer egy sárga embertől, aki úgy látta,
hogy nekünk, tanácsadóknak nincs időnk tréfálkozni. A sok komolyság
nagyon stresszessé tette, és még a próbaidő lejárta előtt kilépett a cégtől.
Erőltesd, hogy előre gondolja át a dolgokat!

A spontaneitás elnyomása olyan, mint amikor rászorítjuk a fedőt
a lábosra, ha a tej ki akar futni. Nem sikerülhet. Rettenetes felbolydu-
lást okoz, és mindenkit érint, amikor a sárga ember - nagy hangon -
mindenkit bevon a stresszspiráljába. És érdemes felkészülni: ha a sárga
ember stresszes, azt észre lehet venni - abban biztos lehetsz!
Folytonos nyavalygás és morgás apróságok miatt

Az örökös konfrontáció rendkívül idegölő. Ez némiképp paradoxul
hangzik, mivel a sárgák nem tartanak úgy a konfliktustól, mint a zöl-
dek. A túl sok vita azonban megzavarja a vidámság és pozitivitás iránti
vágyukat, ami pedig stresszt okoz. A veszekedést elviselik, de ha túl sok
van belőle, kijönnek a formájukból, és elveszítik megszokott fényüket.
Tégy a nyilvános megszégyenítésért!

Az a sárga ember, aki mások hallatára kap negatív visszajelzést, nem
nyújt szép látványt. Ennyi elég ahhoz, hogy soha többé ne álljon szóba
veled. Emellett erőteljes védekezőmechanizmusokat is beindítasz, és egy-
általán semmit sem fogsz elérni nála.
THOMAS ERIKSON 241

MIT TESZ A SÁRGA EMBER, HA STRESSZES, ÉS ÚGY ÉRZI,

Készülj fel arra, hogy a szokásosnál is jobban előtérbe helyezi magát.
Az egója miatt nem teheti meg, hogy ne fújja fel magát még nagyobbra,
mivel ellensúlyoznia kell, hogy nem érzi jól magát. Ezért tevékenyen
keresi a figyelmet, amitől jobban lesz. A kockázat annyi, hogy túl sokat
beszél a megbeszéléseken, és a kapcsolattartás során minden teret elfog-
lal, valamint saját magát állítja konkrétan mindennek a középpontjába.
Talán nem gondoltad, hogy lehetséges, de fennáll a veszélye, hogy
túlzottan és irreálisan optimistává válik. Ugyanis nem volt még részed
igazi kihívásban, ha nem próbáltál még kezelni egy igazán stresszes sárga
embert. Olyan vad terveket képes kiötleni, amelyekben ő maga sem
hihet. De számára ez természetes.
TUDOK-E SEGÍTENI A SÁRGÁKNAK A STRESSZ KEZELÉSÉBEN?

Engedd meg nekik, hogy szervezzenek egy bulit. Igényük van arra, hogy
társasági keretek között találkozzanak emberekkel. Erre akár sürgető
szükség is lehet. A sárga ember nagyon mélyre tud süllyedni a saját
bajába, ha hagyjuk, hogy túl sokáig stresszben éljen. Ha rosszul néz ki
a helyzet, vesd fel egy sörözés, egy buli vagy akár egy egyszerű BBQ-
parti ötletét. Nem kell nagyon extrának lennie, de legyen gondod rá,
hogy a sárga ember kellemesen érezze magát. Gondoskodj róla, hogy
tényleg szórakozni lehessen!
242 THOMAS ERIKSON

A ZÖLD VISELKEDÉS STRESSZTÉNYEZŐI

Ha zöld embereket szeretnél valamilyen okból felhergelni, az alabbi kel-
lemetlenkedéseket javaslom.
Vond meg tőlük a biztonságérzet minden formáját!

Adj nekik olyan feladatokat, amilyeneket még sosem csináltak, és ha
lehet, ne magyarázz el semmit. Ugyanakkor várd el e feladatok tökéletes
végrehajtását. Hagyd őket magukra olyan megbeszéléseken, amelyeken
emberek indokolatlan követelményeket támasztanak. Ne támogasd őket,
ha egy beszélgetés hevessé válik. Küldj rájuk egy dühös piros embert.
A stressz bombabiztosán megérkezik.
Hagyj rájuk egy rakás elvarratlan szálat!

A megoldatlan feladatok és elvarratlan szálak rendkívül zavaróak. A zöld
emberek tudják, hogy miképp függenek össze a dolgok, és ha nem értik
a folyamat működését, rosszul érzik magukat. A befejezetlen projektek,
a megkezdett, de véget nem érő dolgok igazán idegesítik a zöldeket. Ez
az oka, hogy a sárgák zseniálisan fel tudják stresszeim őket.
Akaszkodj rájuk egyfolytában!

Ha a zöld ember számára nem biztosítják a személyes teret, ha nem tud
visszahúzódni a világ elől, akkor nagyon stresszessé válik. Kedveli ugyan
a többi embert, de szüksége van arra is, hogy olykor egyedül legyen. Ha
nincs lehetősége erre, teljesen leblokkolhat.
Villámgyors változások
és indokolatlan irányváltások
Ez a pirosak és a sárgák specialitása. Hirtelen döntések, amelyeket nem
is mindig indokolnak meg. A zöldeket zavarja, ha váratlan és gyors vál-
tozásokra kényszerítik őket, ez teljes közönybe sodorhatja őket. A leg
rosszabb változás az, amit reggel jelentenek be, és amit egy ellentétes
THOMAS ERIKSON 243

értelmű utasítás követ, éppen amikor a zöld már kezdene elgondolkodni

rajta. Semmi sem marad a régiben.
Lennél olyan kedves elölről kezdeni?

Ha valamit újra kell csinálni, az egyet jelent az elmarasztalással. Ha újra
el kell végezni a feladatot, annak csak az lehet az oka, hogy elsőre nem
sikerült. Ami ugye negatív visszajelzés. Ezt továbbgondolva az követke-
zik, hogy mint ember nem vagyok elég jó, ami természetesen rendkívüli
stresszt okoz. Nem szeretnek engem itt.
Idehallgass, nem lehet mindenben egyetérteni!

A munkacsoporton vagy családon belüli nézeteltérések óhatatlanul stresz-
szel járnak Konfliktusokról van szó, és az ilyesmi csak a bajkeverőkre jel-
lemző. A legfontosabb csoporton, a családon belüli összezördülések pedig
igazán súlyosak. A zöldek olyankor azt sem tudják, mihez kezdjenek
Kényszerítsd őket a reflektorfénybe!

A zöldek semmiképp sem szeretnének egy nagyobb társaság középpont-
jába kerülni. Nagyobbnak a háromnál több főből álló csoport értendő,
hacsak a zöld nem ismeri mindannyiukat nagyon jól. Rendkívül szeren-
csétlen dolog ilyen elvárásokat támasztani a zöldekkel szemben, mivel csak
a papírjukra fognak meredni. Mindenki látja, hogy kényelmetlenül érzik
magukat, és a csoport többi tagja is stresszessé válik. Ebből jó nem sülhet ki.
MIT TESZ A ZÖLD EMBER, HA STRESSZES, ÉS ÚGY ÉRZI,

Távolságtartóvá, már-már hűvössé válik. Testbeszéde lemerevedik és
bezár, és ha te vagy a kiváltó tényező, egyértelműen jelzi, hogy nem
akar veled szóba állni. Egyes zöldek akár határozott érzéketlenséget is
kimutatnak Rideggé és elutasítóvá válnak olyanokkal szemben is, akiket
rendszerint nagyon kedvelnek.
244 THOMAS ERIKSON

Minden ténykedésüket tétovázás jellemzi. A stressz elbizonytalanítja

a zöldeket, félnek, hogy hibáznak. Ez előfordulhat a munkahelyen, de
otthon is. Ha a gyerek megbetegszik, a zöld ember passzívvá válhat, csak
figyeli az eseményeket, attól tartva, hogy hibát követ el. Ezenkívül magát
okolja a helyzetért, és teljesen magába is zárkózhat.
A munkahelyen kissé másképpen is viselkedhet. Attól függ. Sok zöld
ember csökönyösen ragaszkodik az álláspontjához, és azzal provokálja
a környezetét, hogy semmin sem hajlandó változtatni. Még akkor is vona-
kodhatnak cselekedni, ha belátják, hogy egy adott helyzet már nem tartható
fenn. Furcsának tűnhet, de a zöld emberen úrrá lesz a szokásos makacsság,
és ez akadályozza meg, hogy tegyen valamit.
TUDOK-E SEGÍTENI A ZÖLDEKNEK A STRESSZ KEZELÉSÉBEN?

Engedd meg nekik, hogyne csináljanak semmit. Hagyj nekik időt az üres-
járatra, a kertészkedésre, az alvásra vagy más kikapcsolódásra. Elküldheted
őket moziba - nem nagyobb társasággal, hanem esetleg teljesen egyedül
vagy a kezükbe nyomhatsz egy könyvet, amelyet két napba telik kiolvasni.
Tényleg nem akarnak csinálni semmit. Tedd ezt lehetővé számukra, amíg
a stressz el nem múlik. És akkor visszatér a megszokott énjük.
THOMAS ERIKSON 245

A KÉK VISELKEDÉS STRESSZTÉNYEZŐI

Ha egy kék embert akarsz valamilyen okból felhergelni, próbáld minden
téren zavarni a köreit.
Te nem tudod, miről beszélsz

Azt hinné az ember, hogy a kékek nem fogják fel személyesen a bírálatot.
Amennyiben viszont az teljesen légből kapott - legalábbis szerintük -,
és alaptalannak vélik, akkor nagyon zavarhatja őket. Nem mintha tarta-
nának a konfliktustól, vagy ellenségekké válnátok, hanem mert a tökéle-
tesség iránti érzékük csorbát szenved.
Spontán döntést hoztunk a vezetőségben

A változásokkal nincs gond, mivel a kék ember nem gondolja, hogy
bármi is tökéletes lenne. Viszont meg kell ismerkednie a változás indí-
tékaival. Ha valami nem szerepel a tervben, akkor terven kívül van, ami
pedig a gyenge struktúrára utal - ami igencsak sajnálatos. És elkerülhe-
tetlenül fejfájást okoz.
Tényleg nagyon bizonytalannak tűnik, de azért folytassuk...

Mindenben rejlik bizonyos mértékű kockázat. A kék ember mindenütt
kockázatokat lát. Ha egy piros ember azt találná mondani, hogy kocká-
zatos ejtőernyő nélkül kiugrani a gépből, a kék ember azt mondja, hogy
új fűnyírót is kockázatos vásárolni. Az ember ugyanis nem tudja, mi
történhet. És minél gyorsabb a tempó, annál nagyobbak a kockázatok.
Na, nézd csak, itt az egész rokonság, és be sem jelentkeztek!

Rend és fegyelem. Munkavégzés nyugodt tempóban, konyhafelújítás az
egyértelműen meghatározott terv szerint. Ha hirtelen betoppan a fele
rokonság, minden a feje tetejére áll. A kék embert nem szabad kitenni
meglepetéseknek. Mivel ő talán a saját terveit sem közölte teljes mérték-
ben, komoly összeütközésekre kerülhet sor.
246 T H O M A S ERIKSON
17. FEJEZET STRESSZ1ÉNYEZÓK ÉS ENERGIARABLÓK. VALÓJÁBAN Ml ASTKESSZ?
Hoppá, mi is történt itt voltaképpen?

A hibákat tökfejek és hanyag emberek követik el. A kékek nem hibáznak,
így amikor mi, többiek elrontunk valamit, és ezáltal megzavarjuk a kékek
terveit, előfordulhat, hogy egyszerűen becsapják az ajtót, és becsukják
a fülüket. Nem akarják hallani, hogy a projekt befuccsolt, csak folytatják
a maguk részét - még ha arra esetleg már nincs is szükség.
Te elfajzott aktakukac!
Neked semmi fantáziád nincs? Ebben most egy kicsit rugalmasnak kell len-
nünk. Ez kitűnő indítás ahhoz, hogy a kék ember lába alól kicsússzon
a talaj. A szabályok és előírások megszegőit a kékek gyanakvással figyelik,
és rövid pórázon tartják őket. Ha a kék ember rájön, hogy egy olyan szer-
vezet karmai közé került, amely fütyül a szabályokra, jelentős ellenállást
válthat ki belőle.
Kockáztatnunk kell egy kicsit

A fenti pont egyik variációja. Ami helyes, az helyes, és minden az előké-
születeken múlik. Ez egy könyvben is szerepel. Ha tehát adott kék ember
i
idő híján nem tud felkészülni a maga - néha rendkívül körülményes -
módján, megjelenik a stressz. A kék ember a spontán ellentéte, és képte-
lenség belőle választ kihúzni, ha nem mélyült el a témában. A válaszához
annyi fenntartás kapcsolódik, hogy aligha lehet felhasználni.
Túlságosan emocionális emberek

Na ne! Az érzelgősség kifejezetten kellemetlen. Csöpögős, kényelmet-
len, és a kék ember ezt nem szereti. A logika a fő, és ha ezt nem veszed
figyelembe, a kék ember komolyan nehezményezi. Hátrébb húzódik, és
sosem felejti el, hogy te egy emocionális ember vagy, aki nem úgy hasz-
nálja az agyát, mint ő a sajátját.
THOMAS ERIKSON 247

ÉS MIT TESZ A KÉK EMBER, HA STRESSZES, ÉS ÚGY ÉRZI,

Túlságosan pesszimistává válik. Igazán. Rosszabb lesz, mint valaha.
Hirtelen mindent feketében kezd látni, és akár depresszióba is zuhan-
hat. Gyakori, hogy közönyössé válik. Már semmit sem talál érdekesnek.
Mindannyiunkra vészjósló próféciák várnak. Emellett kibírhatatlanul
szőrszálhasogatóvá is válik. Stressz hatására sokan megszaporázzák lép-
teiket, hogy le ne maradjanak A kék nem ilyen. Ő behúzza a féket, mivel
most aztán igazán nincs idő a hibákra. A környezetében lévők átfogó
kritikára számíthatnak. A kék ember egyszer csak az összes apró hibát
szóvá teszi, amit felfedez - márpedig ezekből sok van. A kék ember elvi-
selhetetlen okostojássá tud válni.
TUDOK-E SEGÍTENI A KÉKEKNEK A STRESSZ KEZELÉSÉBEN?

A kék embernek egyedüllétre van szüksége. Időre és térre, hogy gondol-
kodjon. Mivel elemezni akarja a helyzetet, és érteni akarja az összefüg-
géseket, ehhez biztosítani kell számára az időt. Adj neki elegendő teret,
és végül visszajön majd. Ha azonban túl mélyre süllyed a depresszióban,
talán konkrétabb segítséget kell felajánlanod neki.
Következtetés: Mit tanulhatunk abból, ha azt vizsgáljuk hogy a külön-

böző emberek miként viselkednek stressz hatására?
Egyértelmű a tanulság: a stressz a legtöbbek számára negatív, viszont
az egyén normál viselkedését és fellépését felerősíti. A piros ember még
keményebb és agresszívebb lesz a környezetével, a sárga ember még
szétszórtabbá és strukturálatlanabbá válik, a zöld még a szokásosnál is
passzívabb és érdektelenebb lesz, a kék pedig teljesen magába zárkózik,
és a szőrszálakat olyan vékonyra hasogatja, hogy szabad szemmel nem
is látszanak.
A legfontosabb, hogy elkerüljük mások fölösleges hergelését. Gondo-
lom, már magadtól is tudod, de hasznos lehet áttekinteni, hogy melyik
248 THOMAS ERIKSON

profil számára mi okoz stresszt. A nyomásgyakorlás egy piros ember

esetében nem vált ki olyan stresszt, mint a zöldre vagy a kékre. Éppen
ellenkezőleg, a pirosra azért kell nyomást gyakorolni, hogy erőt nyerjen.
Ha minden rendben halad, csak elunja magát.
Meghatározó a helyzet, a profil, te magad, a napszak, a munkaterhe-
lés mértéke, a csoport, az időjárás - rengeteg dolog. Használd a szemedet
és a füledet, és meglásd: ragyogóan fog menni.
THOMAS ERIKSON 249

18. FEJEZET
RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
TULAJDONKÉPPEN SEMMI
SEM VÁLTOZOTT. MINDIG IS ILYENEK VOLTAK AZ EMBEREK
Az eddig olvasottak háttere
Ebben a fejezetben azt magyarázom el, hogyan alakult ki az a kutatás,
amely e könyv alapját képezi. Ha nem érdekel a történelem, a múltra való
hivatkozások, a kutatás meg az effélék, amik ki tudja, mennyi időt vesz-
nek el az amúgy sűrű életedből, nyugodtan kihagyhatod. A többiek szá-
mára - régen így gondolkodtak az emberek: minden kultúra szükségét
érezte, hogy kategorizálja az embereket. A kőkorszaki fázisból kilépve
és emberként már többet gondolkodva a Földön mindenütt észrevették,
hogy az emberek sokfélék. Minő meglepetés!
Valójában azonban mennyire is különböznek egymástól az emberek?
És milyen módot találtak ennek leírására? Vélhetőleg ugyanannyi mód-
szert lehet találni, ahány kultúra létezik a Földön. Néhány példát azért
bemutatok.
Melyik ókori görögöt vesszük elö? Hippokratészt?

Hippokratészi tekintjük az orvostudomány atyjának, aki a Krisztus
előtti negyedik században élt. A többi akkori orvossal ellentétben ő nem
volt babonás. Úgy vélte, hogy a betegség a természetből és nem az iste-
nektől származik. Ügy gondolta például, hogy az epilepsziát egy agyi
THOMAS ERIKSON 251

18. FEJEZET RÖVID TORTENETI ÁTTEKINTÉS
blokk okozza. Mára ez köztudott, de akkoriban forradalmi elképzelés-

nek számított.
A humorálpatológia, azaz a négy testnedvre vonatkozó tan a négy vér-
mérséklettel függ össze. A vérmérséklet Hippokratész szerint azt határozza
meg, hogy alapvetően miként reagálunk. Hogy milyen a személyiségünk,
vagy - az eredeti jelentés szerint - a kedélyállapotunk. A vérmérsékletünk
irányítja tehát a viselkedésünket.
Akkor vagyunk egészségesek, ha a vér, a sárga epe, a fekete epe és
a nyák egyensúlyban van. Amikor például hányunk, köhögünk vagy izza-
dunk, a testünk egy vagy több ilyen anyagtól igyekszik megszabadulni.
A kholé görög szó, és sárga epét jelent. A kolerikus embert ezért a sárga
epe vagy a máj iranyítja. Hevesek és lobbanékonyak lévén, a kolerikusok
néha megijesztették a környezetüket vad viselkedésükkel. A kolerikus szót
forróvérűnek is fordíthatnánk.
252 THOMAS ERIKSON

18. FEJEZET RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
A latin sanguis szó vért jelent. A szangvinikus típust a vére, a szíve

irányítja. Kreatívak és fesztelenek, pozitív hangulatot keltenek maguk
körül. Vérbők, ezért optimisták és könnyedén kedélyesek. A szangvini-
kus szinonimája az optimista.
A flegmatikusokra az agyuk gyakorol jelentős hatást. Maga a flegma
szó pusztán nyákot jelent. Ennek állaga sűrű, ez jellemzi a flegmatikus
vérmérsékletét. A flegmatikus egyszerűen lassan mozdítható ember.
Végezetül a melankolikus emberben a fekete epe került túlsúlyba
- a görög melaina kholé kifejezés az epében lévő fekete epefolyadékot
jelenti -, és ezért gyakran borongós és komor hangulatúnak találták.
A melankolikus közkeletű szinonimája a pesszimista.
Ennyit Hippokratész elméletéről.
A természeti nép, amelynek naptára miatt 2012-ben az egész világ

visszafojtotta lélegzetét: az aztékok
Az aztékok a tizenharmadik századtól néhány száz éven át éltek Közép-
Mexikóban. Indiánok voltak, természeti nép. Többek között arról ismer-
tek, hogy 2012-re tették a világvégét - mivel időszámításuk ott ért véget.
(Minthogy ez nem következett be, az az elmélet született, hogy elfogytak
a kellően nagy kőtömbjeik, amelyekre az említett naptárt felvéshették
volna.)
Akárhogy is volt, amikor az embereket különböző kategóriákba pró-
bálták sorolni, olyasmit használtak fel, amit jól ismertek - a négy elemet:
a tüzet, a levegőt, a földet és a vizet. A különböző kedélyállapotok leírá-
sára mind a mai napig alkalmazzák a négy elemet, de senki sem tudja,
hogy valóban az aztékok használták-e őket elsőként. Azt viszont tudjuk,
hogy használták őket: láthatjuk a tőlük maradt nagy kőtömbökön.
A tűzemberek olyanok, amilyenre a nevük enged következtetni: lob-
banékonyak, indulatosak, kissé forrófejűek. Harcos típusok, akik az aka-
ratuk érvényesítésére kardot is rántottak. Vezetőtípusok.
THOMAS ERIKSON 253

A levegőemberek másmilyenek voltak. Ők is céltudatosak, de sokkal köny-

nyedebbek. Megjelentek, mint egy friss szellő, és egy kicsit felkavarták a port.
A földemberek a faluért, a közösségért dolgoztak. A stabilitást és a biz-
tonságot testesítették meg. A tartós dolgok létrehozásáért, a jövő építésé-
ért voltak jelen.
És a vízemberek? Az aztékok rendkívül tisztelték a vizet mint elemet.
A víz mindent el tud sodorni, ami az útjába kerül, de üvegbe is lehet tölteni,
ha tudjuk, hogyan tegyük. A vízemberek nyugodtan és békésen figyelték az
eseményeket.
Amint látod, a felosztás meglehetősen emlékeztet Hippokratész elmé-
letére - csupán ugyanazokat más névvel illeti.
William Moulton Marston - avagy miért alkalmazható a színelmélet

kizárólag a mentálisan egészséges emberekre?
William Moulton Marston dolgozta ki a szisztolés vérnyomástesztet,
amelyet a csalások feltárására irányuló egyik kísérletben alkalmaztak.
254 THOMAS ERIKSON

18. FEJEZET RÖVID TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
A felfedezés nyomán született meg a korszerű hazugságvizsgáló.

Marston ugyanakkor népszerű pszichológiai esszéket is írt. 1928-ban
jelentette meg Normális emberek érzelmei című munkáját, amelyben az
egészséges emberek viselkedésmintái közötti különbségeket vizsgálta.
Korábban Jung és Freud is a mentálisan instabil emberekről közölt
tanulmányokat, így Marston egyfajta úttörő volt, aki kidolgozta a később
DISC-modellnek nevezett elmélet alapjait. Magát a DISC fogalmat azon-
ban csak néhány évvel később, Walter Clarkes vektorelemzése nyomán
vezették be. Amint azt láthattad, ez az emberi kommunikáció különböző
típusainak kategorizálására szolgáló modell. Marston kut atása sokak szá-
mára fontos megállapítások végtelen forrásává vált azzal kapcsolatban,
hogy mennyire vagyunk képesek megérteni önmagunkat.
Marston talált egy módszert az emberek különbözőségének kimuta-
tására, s megállapított néhány határozott eltérést. Ez utóbbiakon alapul
az a modell, amely könyvünk témáját képezi. Jelenleg az alábbi kifejezé-
sek használatosak:
• a dominancia (D): az aktív magatartás barátságtalan környezetben,

• a befolyásolás (I): az aktív magatartás barátságos környezetben,
• a stabilitás (S): a passzív magatartás barátságos környezetben,
• az alkalmazkodóképesség (C): a passzív magatartás barátságtalan
környezetben.
Manapság már világszerte a DISC-profil kifejezést használják, a modell-

ben szereplő négy szó angol eredetijének zárójelek közé tett kezdőbetűi
alapján. Marston angolul a compliance szót használta, ami állhatatossá-
got, alkalmazkodóképességet jelent. Én a könyvben az analitikus képes-
ség kifejezéssel éltem, mivel alkalmasabb az adott típus leírására.
Az egyén dominanciája azt mutatja, hogyan közelíti meg az illető
a problémákat, és hogyan kezeli a kihívásokat. Ez azonban az egyetlen
mérhető jellemző. A befolyásolás arra utal, hogy az adott személy szeret
THOMAS ERIKSON 255

hatással lenni másokra. Az e vonással rendelkező ember állandóan meg

akar győzni másokat. Kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy míg
a dominancia a cselekvésről, a befolyásolás az interakcióról szól.
A stabilitás mértékét alapvetően az határozza meg, hogy adott sze-
mély mennyire fogékony a változásokra. A nagy stabilitásigény alacsony
változási hajlandóságot jelent, és fordítva. Ez természetesen több konkrét
viselkedésmintához vezet el. Például: „régen jobb volt".
Végezetül az analitikus képesség jelzi, mennyire hajlandó valaki
követni a szabályokat és előírásokat. Ebből is több, egymással összefüggő
tulajdonság vezethető le. Itt vannak azok, akik nem fogadják el, hogy
hiba csúszik egyes dolgokba. A minőség a fontos!
A fenti ábra azt mutatja, hogy az egyes tényezők mit mérnek

® ipu - a személyes f e j l ő d é s intézete
Amint azt bizonyára észrevetted, a színek nem fontosak, csak arra szol-
gálnak, hogy a rendszert nem ismerők számára megkönnyítsék annak
elsajátítását.
256 THOMAS ERIKSON

18. FEJEZET RÖVID TÖRTENETIATTEKINTES
Marston valamikor az 1930-as években hagyott fel a téma kutatásá-

val. Úgy tűnik, más foglalkoztatta. Eredményeit sokan felhasználták, és
olyan eszközt alakítottak ki belőle, amelyet az elmúlt 35 évben a legfris-
sebb adatok szerint mintegy ötvenmillió ember használt fel. Az ameri-
kai Bili Bonnstetter például rendkívül értékes munkát végzett az egész
rendszer elemzését segítő eszközök létrehozása céljából. Sune Gellberg,
az IPU (A Személyes Fejlődés Intézete) alapítója hozta be az eszközt
Svédországba, és azóta vezető szerepet játszik számos elemzőeszköz
kidolgozásában, amelyek alkalmazási területe szinte végtelen.
(Ha többet szeretnél tudni az IPU tevékenységéről, esetleg magad is engedélyt

szereznél az eszköz alkalmazására, látogass el a www.ipu-pmfilanafys.se
oldalra.)
Azonban ne feledd: elméletileg nincs különbség elmélet és gyakorlat

között. A gyakorlatban azonban mégis van.
Ismertettem a Marston által meghatározott négy fő jellemzőt, de ne
feledd, hogy a legtöbbünk több szín kombinációjából épül fel.
THOMAS ERIKSON 257

19. FEJEZET
HANGOK A VALÓSÁGBÓL
Az Idiótákkal körülvéve negyedik svéd kiadásának fordítását tartod

a kezedben. Azért írtam meg e könyvet, mert különböző kontextusok-
ban, előadások, képzések stb. kapcsán gyakran tették fel nekem a kérdést:
hol lehet erről többet olvasni? Eddig mindig azt kellett válaszolnom,
hogy nem lehet. Aztán megírtam a könyvet, és te már el is olvastad.
íróként mindig tudni szeretné az ember, hogy mit gondolnak az
emberek az írásáról. Mivel szépirodalmat is írok, tudom, mennyire fáj-
dalmas lehet megtudni az igazságot, de szeretem kihívások elé állítani
magam. Ezért interjút készítettem négy teljesen eltérő profilú emberrel
arról, hogyan látják a rendszert, illetve a hétköznapjaikat annak fényé-
ben, hogy milyen színt képviselnek. Figyeld meg azt is, hogyan válaszol-
nak a kérdésekre, ne csak azt, amit konkrétan mondanak. Feltehetőleg
ebből is tanulhatsz valamit.
Helena egy kb. 50 fős magánvállalkozás ügyvezető igazgatója.

Leginkább piros, egy kis adag sárgával, zöld és kék nélkül
Mit gondolsz erről az eszközről? A DISC-nyelvről?
Úgy tűnik, hatékony eszköz arra, hogy elkerüljük a félreértéseket. Hamar
megértettem, miről van szó, azt hiszem, lehetne rövidebb - akár fele
ilyen hosszú. Én tömörebben fogalmaztam volna meg a szöveget. Nem
szeretem az ismétléseket. De biztosan lehet használni. Például minden
THOMAS ERIKSON 259

la iiii/i i iianííukavalősagbol
kollégámnak adtam egy példányt karácsonyra, és kértem, hogy olvassák

el. És szinte mindannyian el is olvasták.
Mi a legfontosabb, amit gyakorlati ismeretként kaptál belőle?

Hogy többé nem kell kerülgetnem a dolgokat, mint macska a forró kását.
Az alkalmazottaim most már tudják, hogy egyáltalán nem egy gonosz
despota vagyok, hanem csak piros típus. Felfogják, hogy nem dühös
vagyok, csupán céltudatos. A legérdekesebb a kék viselkedés volt. Nem
is gondoltam volna, hogy ennyire másképpen látják a dolgokat, mint én.
Meg hogy önmagában a folyamat fontos nekik Ezért kell nekik annyi idő.
Egyéb?
Semmi. De, mégiscsak, a sárgákról. Az elmúlt években sokat törtem rajtuk
a fejem. Hogy mennyit dumálnak. Van egypár ilyen ismerősöm. Csak
szövegelnek, fújják az arcodba a meleg levegőt, de valójában nem sokat
mondanak. A szomszédom például. Állandóan terveket szövöget, de soha
nem lesz belőlük semmi. Engem persze ez nem izgat, de a felesége biztos
megőrül tőle. A cégemnél pedig nyilvánvaló, hogy a sárgák nem érnek el
túl sokat. De szerintem ez nem nagy gond. Egy kicsit jobban megfeszítem
a hüvelykszorítót, és jobb teljesítményt követelek. Ha ettől elkámpicsorod-
nak, azzal együtt tudok élni. Nem azért vagyunk ott, hogy jópofizzunk.
Milyenek a tapasztalataid a zöld viselkedéssel kapcsolatban?

Hát igen. Tudod... (Helena hosszú szünetet tart, néz ki az ablakon.)
Természetesen rájuk is szükség van. Hűségesek és kötelességtudók. De
őszintén szólva... nem gondoltam volna, hogy a hátam mögött kibe-
szélnek Pedig így van. Észrevettem, hogy zseniálisan terjesztik a plety-
kákat. A legkisebb apró változtatásra is elindul a szóbeszéd a kávézóban.
Hol erről, hol arról spekulálnak. Többnyire teljesen tévesen, helytelen
feltevésekből kiindulva. Egyszerűbb lenne, ha közvetlenül hozzám jön-
nének a kérdéseikkel, nem? Elvégre mi olyan nehéz azon, hogy bemenj
260 THOMAS ERIKSON

19. FEJEZET HANGOK A VALÓSÁGBÓL
a főnökhöz és feltedd a kérdéseidet? Tudhatják, hogy mindig őszintén

válaszolok, úgyhogy ez az aknamunka tényleg nagyon feldühít. Nem is
tudom, hányszor elmondtam már, hogy ebben a cégben mindenki sza-
badon elmondhatja a véleményét. Senki sem hallja meg ezt?
Szerinted min múlik, hogy nem hallják meg azt a kérésedet,

hogy őszintén mondják el a véleményüket?
Persze biztos attól tartanak, hogy dühbe gurulok. És korábban sosem
gondoltam arra, hogy azt hiszik, dühös vagyok, csak mert néha fele-
melem a hangomat, vagy szúrós szemmel nézek valakire, pedig az csak
azt jelenti, hogy hangsúlyozni akarom, hogy amit mondok, az fontos.
(Szünet.) Nem érdekel, hogy a beszélgetés hevessé válik, sokat akarni
egyáltalán nem ugyanaz, mint dühösnek lenni. De nyilvánvalóan
újdonság volt nekem, hogy az emberek meghátrálnak az elől, aki sokkal
erősebb náluk. Csak azt nem értem, hogy történhet ez meg felnőtt embe-
rekkel. Erről nem szól a könyv.
Úgy gondolod, éretlen viselkedés, ha valaki nem mondja el, mit gondol?
Hogy éretlen-e? Inkább őszintétlennek mondanám. Körülbelül olyan,
mint amikor egy gyerek vonakodik bevallani, hogy ő dézsmálta meg
a chipszeszacskót, holott megtiltották neki. De hiszen látom, hogy ott járt
- akkor mi értelme tagadni? Ez az, amit nem tudok felfogni. Ismerd el,
hogy hibáztál! Annyira nehéz az? Ismerd el, mit tettél, vagy mit nem tet-
tél, hogy továbbléphessünk. Ez a sumákolás viszont... az őrületbe kerget.
Értem. Nézzük meg a többi színt! Azt mondtad, a legkönnyebben

a kékekkel boldogulsz, igaz? Viszonylag könnyen a sárgákkal. Mi a helyzet
más piros emberekkel, akiknek hozzád hasonló a profiljuk?
Többnyire semmi bajom velük. Úgy látom, tesszük a dolgunkat. Van egy
igazgatóságunk, amely rajtam kívül öt tagból áll. Azt mondanám, hogy
közülük három piros. Illetve... várj csak! Két piros meg egy piros-sárga.
thomas e r i k s o n 261
Egy kék is van - az ellenőr. Az utolsó pedig... nehéz megmondani. A víziók

érdeklik, ugyanakkor nagyon koncentrál a részletekre. Lehet valaki sárga
és kék egyszerre?
Igen. Eléggé gyakori kombináció.

Ezek szerint az igazgatóságban zöld nincs is?
(Nevet.) Nincs.
Szerinted általánosságban hogyan működik a piros viselkedésed?

Hát, mielőtt elolvastam volna a könyvet, és elemeztem volna a profilo-
mat, nem sokat gondolkodtam ezen. Nem igazán foglalkoztam vele. De
minél többet olvastam, annál inkább beláttam, hogy a pályafutásom alatt
tapasztalt problémák egy részét én magam okoztam. Az csak egy dolog,
hogy nem tudom, valójában mi az emberek véleménye. Az viszont sosem
tűnt fel, hogy egyesek félhetnek is a magatartásom miatt. Persze sokszor
érzékeltem felbolydulást, amikor túl gyors és meggondolatlan döntéseket
hoztam, de csak azért, mert túl sokat akarok. Természetesen tisztában
vagyok azzal, hogy bizonyos dolgokat jobban át kell gondolnom, mielőtt
döntök valamiről, mégis megtörténik. Támad egy ötletem - hopp! És
még ebéd előtt végre is hajtom.
Milyen következményekkel járhatnak a meggondolatlan döntések?

Tudnál néhány példát említeni?
Rengeteget. (Nevet.) Egyszer úgy vállaltam el egy munkát, hogy a fize-
tés kérdését nem is tisztáztuk. Kiderült, hogy heti 60 órát is kellett dol-
goznom egy fillér tólórapótlék nélkül. Egyszer felvettem valakit, akiről
kisült, hogy teljesen használhatatlan. Nem kértem tőle referenciákat,
csak feltételeztem, hogy tudja, mit beszél. Kiderült, hogy sem az ága-
zatot, sem a terméket nem ismeri. Igazi széltoló volt. Sajnos sok pén-
zünkbe került, mire végül aztán sikerült megszabadulnom tőle. Sokba.
Milliókba.
262 THOMAS ERIKSON

Ez nem hangzik valami jól. És mi a helyzet a munkán kívül?

Hogyan kezeled a személyes kapcsolataidat?
Ott még kevésbé gondolkodom. Viszont ez egy kicsit mulatságos is. Meg-
mutattam ezt a könyvet a férjemnek, és megkértem, hogy olvassa el. Nem
tette meg, egyszerre persze túl nagy falat volt, de bejelöltem egyes része-
ket, és ragaszkodtam hozzá, hogy elolvassa őket.
A piros viselkedésről?
A piros viselkedésről. És részben el is olvasta. Minden valószínűség szerint
ráismert a feleségére. Nevetgélt rajta, jobban belegondolva viszont nem
sok mindent mondott róla.
Voltak észrevételei a zöld viselkedéssel kapcsolatban?

Nem.
Hogyan működtök együtt? Csapatként?

Hogy hogyan működünk együtt? (Hangos nevetés.) Elmondom, mit kell
tenni, ő pedig megteszi. Még mielőtt elkészülne vele, találok neki újabb
elintéznivalót, és odaküldöm. Aztán felhergelem magam azon, hogy még
nem készült el. De ő még életében semmit sem fejezett be. Ezen sokat
nevetünk. Hogy rendetlenséget csinálok, de őt okolom érte. Nem lehet
könnyű dolga.
Értem. Szerinted a piros viselkedéseddel kapcsolatban

melyek a legkomolyabb kihívások?
Egyes embereknek végtelenül hosszú idő kell ahhoz, hogy a legegyszerűbb
döntéseket is meghozzák, és ez hihetetlenül fel tud bosszantani. Tudom,
hogy gyors vagyok, egyesek viszont felfoghatatlanul lassúak. Mindegy,
hogy a magánéletről vagy a munkáról van szó. Például: eldöntöttük, hogy
veszünk egy régi karosszéket a ház egyik részébe. Mivel én sokat dolgozom,
megállapodtunk, hogy a férjem... (Helena ekkor felhúzza a szemöldökét,
THOMAS ERIKSON 263

és lassan mosoly ül ki az arcára.) Szóval megállapodtam, hogy ő utánajár

a dolognak. Körülnéz a neten, árveréseken, használtcikk-kereskedések-
ben, és így tovább. De nem történt semmi! Amikor két nappal később
rákérdeztem, még mindig nem jutott semmire! így aztán másnap, amikor
ebédidőben a vécén ültem, találtam öt alternatívát, és elküldtem neki. És
amikor öt óra múlva hazaértem, még mindig semmi! Kiakadtam, ő meg
bezárkózott a pincébe.
Oké, remek példa, köszönöm. Mennyi ideje vagytok házasok?

Tizennégy éve. Véletlenül ismerkedtünk össze. Azt szoktam mondani,
hogy az vonzott benne, hogy ha kell, be tudja fogni a száját, - és ez még
mindig igaz. Időnként azért szeretném, ha magától is kezdeményezne,
és véghezvinne dolgokat. Azt sosem kérdeztem, hogy ő mi érdekeset
talált bennem.
De hogyan rendezitek a konfliktusaitokat, ha ö zöld, te pedig piros vagy?

Hogy hogyan rendezzük? Azt hiszem, igazából nincs sok konfliktusunk.
Alapvetően többnyire én veszekszem vele, ha van valami, ő pedig nagyon
magába tud roskadni néha.
Azt hogy érted, hogy magába tud roskadni?

Napokon át lógatja az orrát, és úgy néz ki, mintha a világ minden baja
őrá nehezedne. Általában tudomást sem veszek róla, össze szokta szedni
magát. Néha viszont megelégelem a fancsali képét, és megkérdezem, mi
baja. Szembesítem a helyzettel.
(Szünet.)
Mi történik ilyenkor?
Hogy mi történik? Hát... azt mondja, hogy nincs semmi gond. Hogy
minden szuper. Pedig nem így van. Mindig is könnyen kiigazodtam rajta
az arckifejezései alapján, messziről látszik, ha valami baja van. Az a gond,
264 THOMAS ERIKSON

hogy nem ismeri el, ha dühíti valami. Ami többnyire azt jelenti, hogy én
tettem, vagy mondtam valamit, amin mérgelődik. Mindössze az a gond,
hogy nem emlékszem semmire. Találgatnom kell. Ami teljesen lehetet-
len. Legtöbbször egy jelentéktelen, futólag elejtett megjegyzésről van
szó, amit én azonnal elfelejtek, amint kimondtam. És ha nem találom
ki, miről van szó, még jobban megorrol rám. Ez hetekig is tarthat. Nem
tudom felfogni, hogy bírja.
És hogy léptek tovább, ha nem sikerül rendezni a dolgot?

Már ha szabad megkérdeznem.
Hát, besöpörjük a szőnyeg alá. Azaz én elfelejtem az egészet, mivel nem
is tekintettem konfliktusnak, a férjem pedig elraktározza a „konfliktust"
egy magánarchívumba, amelyről csak ő tud. Mostanra már nyilván tel-
jesen betelt az a polc.
(Helena eltűnődik egy pillanatra, aztán folytatja.) Tudod, mindig
megszidtak azért, hogy elmondtam a véleményemet, hogy a saját uta-
mat jártam. Sosem simultam be sehová. Már gyerekként is követtem
el hülyeségeket, kockázatokat vállaltam. Tulajdonképpen utólag örülök
neki, hogy vállaltam kockázatokat, elvégre így elértem valamit. De biztos
fárasztó volt.
Szerinted milyen előnyöd származott abból,

hogy másoknál jobban mertél kockázatokat vállalni?
Ha csak ülünk egy helyben, és töprengünk, az nem vezet sehová.
Mindegy, milyen hatalmas terveket szövögetsz, ha nem valósítod meg
őket. Néha nem tudtam, merre haladok, de ez sosem akadályozott sem-
miben. Rengeteg akadályba ütköztem, csődbe mentem, elveszítettem
a munkámat, meg ilyesmi. Nem volt kellemes, de mindez kellett ahhoz,
hogy jussak valamire. Úgy látom, nem az számít, hogy mennyit tudsz,
hanem az, hogy mit csinálsz. És ebben mindig is jó voltam. Csináltam
dolgokat.
THOMAS ERIKSON 265

19. h ü t / E T HANGOK A VALOSAGBOL
Mit tanácsolnál azoknak, akiknek veled van dolguk? Mit tartsanak észben?
(Szünet.) Hogy ne ijessze meg őket, ha néha egy kicsit „erőszakos"
vagyok. Ne hátráljanak meg csak azért, mert felemelem a hangom. Hogy
attól még nem vagyok mérges, ha... időnként keményen lépek fel. De
azt is, hogy ők is szóhoz juthatnak. A férjemmel gyakran beszélgetünk
arról, mennyire különböző módon közöljük a mondandónkat. Míg ő tíz
percen keresztül ismerteti a hátteret, és csak akkor tér rá a lényegre, én
azonnal a közepébe vágok. Lehet, hogy némi háttér-információt is adok,
ám feltehetőleg inkább nem. De az emberek gondoljanak arra, hogy úgy
is lehet dolgozni, hogy nem szövegelünk folyamatosan. A feladatra össz-
pontosítsák az energiájukat sok egyéb helyett. Csevegni a szabadidőnk-
ben is lehet.
Hákan az egyik nagy kereskedelmi televíziónál értékesíti a hirdetési időt.

Leginkább sárga, némi zöld beütéssel. Kék és piros szín nincs benne.
Mit gondolsz erről az eszközről? A DISCnyelvről?
Igazán szuper! Hihetetlenül jó eszköz, legszívesebben minden ember
figyelmét felhívnám rá. Az elemzésben is teljesen magamra ismertem!
Nem tudom elhinni, hogy 24 kérdésből mennyire pontos válaszokat
lehet kapni arról, hogyan működöm. Állati. Megmutattam az elem-
zést az összes ismerősömnek, és hangosan nevettünk rajta. A könyvet
is jórészt elolvastam, mindenekelőtt a sárgára vonatkozó részeket. Nem
értek egyet mindennel, de sok mindennel igen.
Mivel értesz egyet a leginkább a sárga viselkedéssel kapcsolatban?

Azzal, hogy mi, sárgák nagyon kreatívak és találékonyak vagyunk.
Mindig ezt mondták nekem. Hogy elképesztően jól oldok meg bonyo-
lult problémákat, mivel máshogy közelítem meg a megoldásokat, mint
mindenki más.
266 THOMAS ERIKSON

Hogy érted azt, hogy máshogy?

Einstein mondta egyszer, hogy egy problémát nem lehet ugyanazzal
a gondolkodásmóddal megoldani, amivel azt létrehoztuk. Valahogy így.
És én is pont így gondolom. Ezért a problémákat mindig új, friss szem-
mel közelítem meg. Ha az ügyfeleim elégedettek valamivel, akkor ezzel
biztosan: hogy e téren nagyon kreatív vagyok. És az is igaz, hogy egy-
szerűen meg tudom nyerni magamnak az embereket. Mindig is nagyon
könnyen szót értettem az emberekkel, ez igazából természetes adottság.
Rengeteg embert ismerek, ez mindig így volt. És abban is jó vagyok,
hogy egy nagyobb csoport előtt beszéljek. Már az iskolában is én voltam
a diáktanács elnöke, és gyakran az egész iskola előtt szólaltam fel.
Az egész iskola előtt?

Igen, úgy értem, az összes diák előtt. Illetve igazából nem a szó szoros értel-
mében az összes előtt. Jó, többnyire az évfolyamom, a kilencedikesek el 3tt.
De mindig jó volt a hangulat, és az embereknek tetszett. Azóta is így van.
Legtöbbször engem jelölnek ki szóvivőnek különböző kontextusokban.
Tudnál említeni néhány példát?

Ó, hogyne. Például a tanfolyamokon. A csoportmunkánál. Mindig
nekem kell beszámolnom. És jól is sikerül. Mindig is könnyen át tudtam
adni az információkat. Az ügyfelekkel tartott megbeszéléseken. Ha töb-
ben képviseljük a céget, én viszem a szót.
A többiek mit gondolnak erről?

Hogy semmi gond. Örülnek, hogy megússzák. Elvégre sokan nem köny-
nyen találják meg a megfelelő szavakat, ahogy azt te is biztos tudod.
Pszichológus vagy, igaz? Ismerek egy lányt, aki pszichológus. Egy bör-
tönben dolgozik, nagyon érdekesnek tűnik. Ő szokta mesélni, hogy egy
csomó rab borzalmasan érzi magát. De hát nem is csoda. Én nem bír-
nám ott bent. Hú, milyen lehet!
THOMAS ERIKSON 267

1 9 . 1 U L Í E T IIANGOK A VALOSAGBÓL
Nem pszichológus vagyok, hanem viselkedéstudós.

Volt valami az elemzésben, amit nem értettem: a fejlesztendő területek.
Mire gondolsz?
Az áll benne, hogy gyorsan hozok döntéseket, és ez igaz is. De azzal nem
értek egyet, hogy nem gondos elemzésen alapulnak. Éppen ellenkezőleg:
én nagyon is analitikus alkat vagyok. Például mindig alaposan utánajá-
rok a dolgoknak. Mielőtt döntést hoznék valamiről, egy csomó ténynek
utánanézek. Szóval az elemzés egyáltalán nem stimmel.
Értem. Van még más is, ami nem stimmel?

Hogy amikor kritizálok valamit, azt túl bőbeszédűen teszem. Ez egyál-
talán nem igaz. Valójában nagyon tömören szoktam fogalmazni. Mivel
tudom használni a nyelvet, nem tudok azonosulni ezzel a megállapítás-
sal. Meg hogy nem ismerem alaposan a tényeket. És többnyire érzésből
cselekszem. Ami igazából nem is rossz, hanem inkább jó dolog.
Jobb tehát érzésből cselekedni, mint a tények alapján?

Pontosan. Hiszen mi, emberek emocionális lények vagyunk. Természe-
tesen több érzelmet viszünk a dolgokba. Én különösen. Ebben tényleg jó
vagyok. Hogy megfelelő módon használjam a megérzéseimet. Sokaknak
ugyanis egyáltalán nincsenek is megérzéseik.
Ez bizonyára igaz. Szerinted meg lehet tanulni használni a megérzéseket?

Nem. Ez olyasmi, ami velünk születik, vagy van, mint nekem, vagy
nincs. Akkor reménytelen.
Szóval mindazok, akik nem tudják megfelelően használni

a megérzéseiket, azok reménytelenek?
Nem, nem reménytelenek. Nem úgy értettem.
268 THOMAS ERIKSON

Azt mondtad, hogy reménytelen,

ha valaki nem tudja használni a megérzéseit.
Jó, talán túloztam. De azzal egyetértesz, hogy fontos!
És soha nem kell visszafogni az érzelmeinket, és inkább a logikára hallgatni?

Dehogynem, persze. A logikus és racionális gondolkodás nagyon is fon-
tos. Mindig is így gondoltam. Meg kell nézni, mi működik, és meg le-
het tanulni. Azt hiszem, ez könnyebb az olyanoknak, mint én, akik egy
ideje már a területen vannak. Jó néhány éve vagyok üzletkötő. Én látom
a különbségeket. Tudom, mi mindent kell figyelembe venni.
Sajnálom, de egy kicsit összezavarodtam. Nem azt mondtad az előbb,

hogy csak a megérzés számít? Hogy fér össze a kettő?
Kiforgatod a szavaimat. Sosem mondtam, hogy a logikát nem kell hasz-
nálni. (Hdkan keresztbe fonja a karját a mellén, és összeszorítja az ajkát.)
Én azt mondom, hogy megérzések alapján kell cselekedni. (Szünet.) Meg
a tények alapján.
A könyv elolvasása után milyen gyakorlati ismeretekkel gazdagodtál?

Hogy a kékek baromi unalmasak. Igaz, ezt már eddig is tudtam. Csak azt
nem tudtam, hogy kékek. De ezek a nyamvadt aktakukacok... emlék-
szem egy projektre, amit el kellett végeznünk. Igazából semmi bonyo-
lult nem volt benne, korábban is csináltunk hasonlót. Egy különleges
értékesítési mód egy teljesen új termékterületen. Igazából csak gyorsan
le kellett volna nyomni az egészet, de volt a csapatban egy pár kék fickó.
Rátermettek voltak, tájékozottak meg minden, de a munkához csak nem
kezdtek hozzá. Tervezgettek, listákat írtak, számításokat végeztek, és
részletek után kajtattak. És nem történt semmi.
Lehet, hogy nem tudtak olyan jól bánni a megérzéseikkel?

Ezt hogy érted?
THOMAS ERIKSON 269

Szóval nehezedre esik kékekkel együttműködni?

Nem bírják tartani velem a lépést, ennyi az egész.
Amióta megtanultad ezt az új rendszert,

a magánéletedben láttad-e bármi hasznát?
Nem. Olyan vagyok, amilyen mindig is voltam. Ez így jól működik.
Rengeteg haverom van. Híresen jó házibulikat szervezünk. A szomszé-
dok utána hónapokig arról beszélnek.
Szóval a szomszédokat is áthívjátok? Ez nagyon kedélyesen hangzik.

Dehogyis, az ég szerelmére! Halálosan unalmasak.
Akkor miről beszélnek? Ha ott sem voltak a bulin?

(Szünet.) Hát ez az. Jó kérdés. Hahaha!
Mit tanácsolnál azoknak, akiknek veled van dolguk?

Mit tartsanak észben?
Akiknek velem van dolguk?
Igen, szóval mit szeretnél, hogyan viselkedjenek körülötted az emberek?

Megmondom. Lazítsanak egy kicsit! Ne vegyék olyan véresen komolyan
az életet. Elvégre csak egyszer élünk. Ezt nem lenne szabad elfelejteni,
többet kellene erre gondolni. Hogy engedjük el magunkat, és hogy azért
szórakozzunk is. És ne akadjunk meg mindenféle csekélységnél. Lépjünk
tovább! Ne rekedjünk meg mindenben. Én nem rekedek meg. Szerintem
fontos, hogy jól érezzük magunkat.
Rendben, te így gondolod. De milyen tanácsot adnál annak,

aki találkozik veled? Milyen fogadtatást vársz tőle?
Mosolyogjon. Egy mosollyal sok mindent el lehet érni.
270 THOMAS ERIKSON

És a munkában? Ott milyen fogadtatást vársz el?

Ezt mondtam. Egy mosolyt. A többi megy magától.
Oké. Elvégre nincsenek tökéletes emberek. Mindannyiunknak vannak

hibái és hiányosságai, és nem kellemes ilyesmiről beszélni.
Szerinted mik a te gyenge pontjaid?
Tudod, én nem így gondolkodom. Én mindig a pozitív dolgokra össz-
pontosítottam, hogy kiemeljem és megerősítsem azt, ami jól működik.
Ha mindenki csak azon törné a fejét, hogy mi nem működik, akkor soha
nem végeznénk el semmit, nem igaz?
Ez logikusan hangzik, de minden viselkedésnek vannak gyenge pontjai,

nem? Ezek aligha tűnnek el attól, hogy nem beszélünk róluk.
Nem így értem. Úgy értem, hogy ne a negatívumokra koncentráljunk.
Inkább a pozitívumokat vegyük észre. Van körülöttünk elég pesszimista
ember, nem? Vegyük csak például a zöld típust. Minden nyugtalanítja,
mindenben veszélyeket lát. Úgy értem, nem lehet egyfolytában szoron-
gani valamiért. Az nem működik. Van egy szomszédom, ő mindentől
fél. Különösen, ha valami újról van szó, amiben én viszont jó vagyok.
Néha azt gondolom, hogy a saját árnyékától is megijed. Vagy ott vannak
a kékek. A kockázatvadászok! Számukra minden kockázat. Még ha előre
ismerni lehet is az eredményt, őket akkor is a kockázatok foglalkoztatják.
Számomra ez teljesen felfoghatatlan.
Teljesen igaz, amit mondasz. A zöldek nemigen hajlanak arra, hogy vál-
toztassanak a dolgokon, a kékek pedig leragadnak például a kockázatok
elemzésénél. A piros viselkedésnek milyen gyenge pontjait veszed észre?
Olyanok, mint egy tank. Kétségkívül leginkább ez jut eszembe. Sokan
közülük kifejezetten faragatlanok. Igaz, hogy eredményorientáltak meg
minden, de attól még nem kell durvának lenni. Egyik-másik néha hihe-
tetlenül kurtán tud reagálni. Tudod, küldesz egy hosszú, kedves SMS t,
THOMAS ERIKSON 271

mire a válasz: OK. Nem sok idő hozzátenni még pár szót, nem kerül
semmibe, és az emberek pozitívabbak lesznek. Én mindig nagyon ügye-
lek rá, hogyan fejezem ki magam.
Akkor hát kielemezted a pirosak, a zöldek és a kékek gyenge pontjait.

Szerinted a sárga viselkedés terén is van mit fejleszteni?
Háááát... nyilván az önismereten múlik. Önismeret nélkül egy kicsit
bajos a dolog. (Szünet.)
Konkrétabban mire gondolsz?

Ha például egy adott ember nem igazán figyel oda a másikra, de nem
tud róla, akkor a beszélgetés furcsa irányt vehet. Néha viszont nem lehet
csak némán hallgatni. Sokszor úgy érzem, hogy bizonyos megbeszélése-
ken kénytelen vagyok átvenni a vezető szerepet, hogy történjen valami
A hihetetlen lendületemnek köszönhetően többnyire nagyon jól is sül
el a dolog.
Értem, szóval egyes sárgák megtanulhatnának jobban odafigyelni

másokra. És veled mi a helyzet? Szerinted neked vannak gyenge pontjaid?
(Igen hosszú szünet támad.)
így kapásból semmi sem jut eszembe.
Elisabeth zöld típus, enyhe kék beütéssel. Alkalmazkodó viselkedésébe

leheletnyi sárga szín is vegyül, piros azonban egyáltalán nem. A megyei
önkormányzatnál dolgozik.
Élvezetes volt részt venni ebben a kísérletben. Már eleve sok mindent
tudtam magamról, de azt hiszem, most minden még egyértelműbbé vált.
Már tudom, hogy a pirosak szerint makacs és kissé óvatos természetű
vagyok. De rendszerint azt akarom, hogy mindenki egyetértsen. Fontos
nekem az együttműködés. Szerintem mindenkinek így kellene éreznie.
272 THOMAS ERIKSON

Van valami, amit konkrétan magaddal viszel az Idiótákkal körülvéve című

könyv elolvasása után?
A könyvet a fiamtól kaptam a születésnapomra. Ö nagyon rendes, min-
dig hoz valamit, pedig megmondtam neki, hogy nem kérek ajándéko-
kat. Filip munkanélküli, és nincs sok pénze, de figyelmes. Hosszú időbe
telt, mire belekezdtem a könyvbe. Igazából egy kicsit nehezen lendültem
bele, leginkább azért, mert folyton félbeszakított valami. De ahogy bele-
jöttem, roppant élvezetesnek találtam. Sok vicces példával. Egyébként
olvastam más, szépirodalmi könyveidet is. Nagyon izgalmasak, csak
ijesztőek. Felolvastam a férjemnek a színeire vonatkozó részeket, és sokat
nevettünk rajtuk
Milyen színűnek látod?

Ó, ő sárga. Meg kék. Egyszerre. Az lehet?
Igen. Lehet. Mi volt annyira vicces?

Hát például az, hogy mennyire időoptimista. Mindig azt hiszi, hogy sok-
kal több mindenre van ideje, mint valójában. Ha pedig készülünk vala-
hová, akkor elkésünk. Három perccel a vendégek érkezése előtt áll be
a zuhany alá. Ilyesmik. Akkor, majdnem harminc évvel ezelőtt ez tetszett
is egy kicsit. De nem számít. Ő az én Tommym.
Milyen gyakorlati ismeretekre tettél szert?

Hogy remekül kijövök a zöldekkel, ami jó, hiszen sokan vagyunk! Tet-
szett, amit a zöldekről írtál, az, hogy mindig gondoskodunk egymásról.
Ez fontos. így kell tennünk. A fejlődés nem ebbe az irányba halad, az az
érzésem, hogy mindenki egyre önzőbbé válik, szerintem azonban hosszú
távon ez nem maradhat így. Aztán sokat olvastam a sárga típusról, a fér-
jemről, meg a kékről, a nővéremről. Ö eléggé kockafejű. Nagyon merev,
és némiképp közönyös is.
THOMAS ERIKSON 273

19 11)1 /hf HANGOK A VALÓSAGBÓL
Kivel szemben közönyös?

Velünk, másokkal szemben. Sosem kérdezi meg, hogy van az ember, még
a születésnapomon is alig hív fel.
Alig? Ez azt jelenti, hogy fel sem hív a születésnapodon?

De, felhív. Csak úgy érzem, mintha inkább kötelességből, mintsem valódi
törődésből tenné. És néha nagyon kritikus tud lenni. Pár éve Tommy
lecserélte a konyhánkat. Megérkezett Eivor - a nővérem -, és az első dolga
az volt, hogy leszólta Tommy munkáját.
Hogyan szólta le?
Hát, szóval, az egyik első mondata az volt, hogy az egyik ajtó ferdén áll.
És nem állt ferdén?

De, ferdén állt. De miért kellett neki ezt kiemelnie? Elvégre Tommy hete-
ken át dolgozott a konyhán, és rögtön alaposan ledorongolták mindenért.
Szóval a nővéred nem csak az ajtót kritizálta?
(Elisabeth megrázza a fejét.)
Mit tudsz mondani a pirosakról?

Hát... a maguk módján jól elvannak.
(Szünet.)
Ezt hogy érted?

Természetesen nagyon hatékonyak. Sokat visznek véghez. És gyorsak.
Néha azt kívánom, bárcsak bennem is több lenne ebből, de nincs. Olyan
vagyok, amilyen.
Mégis úgy gondolod, hogy néha jó lenne egy kicsit pirosnak lenni?
Persze. De az ember olyan, amilyen. És a pirosak elég... kemények.
274 THOMAS ERIKSON

Milyen értelemben kemények?

Hát, bizonyos helyzetekben kicsit érzéketlenek. A mi osztályvezetőnk
is eléggé piros. Nagyjából bármit az ember fejéhez vág. Márpedig egy
sebésszel rettenetesen nehéz. Ügy dirigál az embereknek, ahogy csak akar.
És rád ez milyen hatással van?

Megterhelnek a konfliktusok. Teljesen nem lehet elkerülni őket, tudom
én, de nehéz, ha mindig mindenki vitatkozik.
Szóval mindig mindenki vitatkozik?

Talán azért nem mindenki. És persze nem is mindig. De nem működik
a dolog. Nem működik a kommunikáció. Rossz a hangulat, a vezetés pe-
dig nem törődik vele. Sokan tényleg rosszul érzik magukat. Tavaly én is
voltam betegállományban.
Beszéltél erről a főnököddel?

Öt éve megpróbáltuk. Nem sokat ért. Egy ideig jobb lett a helyzet, de
aztán minden visszatért a régi kerékvágásba.
Értem. Most hogy érzed magad?

Megvagyok. A munkahelyen jó a csapat, ami fontos. Összetartunk. So-
kan régóta dolgoznak ott. Nem akarnak váltani.
Mit gondolsz a saját színedről? Milyen zöldnek lenni a többi szín között?
A pirosak jelentik a gondot. Ők ugyanis nem kedvelnek bennünket,
zöldeket, pedig mi sokkal többen vagyunk. Panaszkodnak ránk, a saját
fülemmel hallottam. Sok mindent mondanak rólunk, és indokolatlanul
bántanak bennünket.
Ezt hogy érted? Tudnál említeni egy konkrét példát?

Konkrét példát? Bizonyos dolgokat nem is kell kimondani. Egyszerűen
THOMAS ERIKSON 275

tudjuk, és kész. Érezni lehet, ha valaki elégedetlen. Szinte benne van

a levegőben.
Azt mondtad, hogy a főnököd piros típus, ugye?

Nem a közvetlen, hanem az osztályvezető. Vérvörös.
Ezt miből lehet tudni?

Hát mert az. A napnál is világosabb. Gyorsan jár, gyorsan beszél. Nagy
elvárásai vannak. Természetesen céltudatos. Kőkemény. Megszorításokat
vezetett be.
Ha valaki megszorításokat vezet be, akkor kőkemény?

Annak kell lennie.
Na, és milyen a viszonyod ezzel a főnökkel?
Nem tudom. Személyesen soha nem beszéltem vele. De tudni lehet.
Tudni lehet?
Hallottam másokról, akiknek bajuk volt vele.
Mi történt?
Többeket komolyan kritizált például azért, mert későn ernek be.
Behívatta őket. De engem nem. Én pontos vagyok.
Szóval néhányan nem tartották be a munkaidőt,
és ezért kritika érte őket?
Szabályosan lebaltázta őket.
Mit mondott?
Nem voltam ott, így nem hallhattam, de azt mondta, hogy ez elfogad-
hatatlan.
276 THOMAS ERIKSON

Szerinted rendben van, ha valaki későn jár be dolgozni?

Nem, nincs rendben.
Nem a főnök dolga, hogy szóljon,

ha valaki nem tartja tiszteletben az ilyesmit?
Gondolom, hogy igen. De minden attól függ, hogy teszi.
Kiabált és ordítozott?
Nem, de azt mondta, hogy ez elfogadhatatlan, és ha az illető ismét késve
érkezik, akkor figyelmeztetést fog kapni.
Hányszor késett el a munkából?

Ó, hát sosincs bent időre.
Nos, jó. Szerinted mit tartsanak észben azok, akikkel a hétköznapi

életben találkozol? Milyen fogadtatást vársz tőlük?
Hát, jó lenne, ha az emberek megértenék, hogy az ember szeretne egy
kis nyugalmat. Hogy nem akar egyfolytában mindent megváltoztatni.
És tudom magamról, hogy szeretem megismerni az embereket, mielőtt
a munkáról kezdünk beszélni. Meginni egy kávét, elbeszélgetni velük,
így kellemes, aztán dolgozhatunk, és ott nagyon lojális vagyok.
Egyéb?
Igen, nekünk, zöldeknek nem erősségünk a konfliktus. Egy kicsit jobban
meg kell tanulnunk kezelni.
THOMAS ERIKSON 277

1U. I LJl7.tT HANGOK A VALOSAGBOL
Stefan kék közgazdász, egy több európai irodában jelen lévő, hatalmas
konszern központjában dolgozik. Azt állítja magáról, hogy piros vonások
is vannak benne, ám ez az elemzésből nem tűnt ki igazán. Sárga és zöld
színt nem talál a viselkedésében.
Nagyon érdekes koncepció. Úgy tűnik, a kutatás egészen hosszú ideje
foglalkozik ezzel a kérdéssel, amit izgalmasnak találok. Korábban is talál-
koztam már ennek az eszköznek egy másik formájával, abban különböző
betűkombinációk szerepeltek. Érdekes lenne összehasonlítani a két modellt.
Igaz, hogy többféle eszköz is létezik. A legtöbb ugyanazon

a kutatáson alapul, és idővel különböző irányba fejlődtek tovább.
Ez közöttük a legpontosabb.
Megbízhatóság vagy validitás szempontjából?
Mindkét szempontból. Ajánlom, olvasd el Marston könyvét, a Normális

emberek érzelmeit. Milyen következtetéseket vontál le ebből a könyvből?
Krdekes volt, ahogyan felépült. Először írt a pirosról, azután a sárgáról,
a zöldről és a kékről. Aztán ezt a szerkezetet követte az egész könyvben,
rétegenként. Ami nagyon jó, mert az ember nem fárad bele egy adott
szín olvasásába. És észrevettem, hogy minden színről szinte ugyanannyit
írt, ami szerintem igazán lenyűgöző. Vajon hogy sikerült neki?
Ami a viselkedésmintákat illeti, eddig mit tanultál belőle?

Hogy az emberek különfélék. Ezt persze korábban is tudtam, de érdekes
látni, hogy milyen módon. És a könyv jó példákkal is szolgált. Különösen
érdekes volt például az, amit a piros színről olvastam.
Pontosan mire gondolsz?

Hogy egyfolytában hajtja őket valami előre. Van egy kollégám, aki pon-
tosan ilyen. Mindig rohan előre, mindig ő az első a sorban. Lenyűgöző
278 THOMAS ERIKSON

gyorsasággal hoz meg döntéseket. Persze sokszor hibázik is, de hamar

rájön, szóval szerintem ez nem óriási probléma.
Hogyan tudsz együttműködni a pirosakkal?

Szerintem egészen jól. Igaz, hogy mint mondtam, sokszor felületesek, de
ettől el lehet vonatkoztatni. Az én szerepem többnyire annak biztosítása,
hogy tartsuk magunkat a tervhez, ami nem igazán a pirosak erőssége. Ők
másban jók. Sokszor ügyesen improvizálnak, aminek néha alábecsüljük
a jelentőségét. És bátrak is.
Úgy tűnik, nincsenek nagy gondjaid a piros viselkedéssel, igaz?

Nincsenek. Persze attól függ, mit értesz „nagy gond" alatt, de alapvetően
nincs nagy bajom velük. Azt hiszem, nekik jóval nagyobb gondot jelen-
tenek az olyanok, mint én.
Ezt hogy érted?

Például én mindent rendben akarok tartani. A hibák elfogadhatatlanok.
Elvégre egy pénzügyi szerepet látunk el, és arról kell gondoskodnunk,
hogy az éves beszámolóba megfelelő adatok kerüljenek. Itt nincs helye
semmiféle hibának. És ez nyilvánvalóan aprólékos hozzáállást követel
meg. Ha jól értettem, a pirosakat nem érdeklik a részletek, márpedig
az én munkám nagyrészt azokból álL Roppant súlyos következményei
lehetnek, ha hanyagul kezelem a tizedesjegyeket. Ilyesmi egyszerűen
nem történhet meg.
Értem. És a többi szín? Hogyan tudsz együttműködni például a zöldekkel?

Elég jól. Mindketten - legalábbis a könyv szerint - introvertáltak vagyunk,
ami szerintem pozitívum. A munkára tudunk figyelni ahelyett, hogy
csevegnénk.
(Szünet.)
THOMAS ERIKSON 279

De a zöldek szeretnek csevegni, nem?

Igen. Én persze nem. Ha nem a munkáról van szó. Arról beszélhetünk
hosszasan is. Hogy melyik folyamatot válasszuk, hogyan biztosítsuk
a minőséget, és így tovább. A zöldekben azt nem szeretem, hogy haj
lamosak lógni. Gyakori, hogy nem az íróasztaluknál ülnek, és munka
helyett valami mással foglalkoznak, ami persze mindent lelassít. Ez prob-
lémát jelent.
Ezt általános problémának látod a munkahelyeden?

Igen.
Mit tettél a probléma orvoslása érdekében?

Semmit.
Miért nem?
Nem az én dolgom. A vezetőség feladata.
Megemlítetted a vezetésnek?
Nem.
Akkor lássuk, hogy jól értettem-e. Egyesek lógnak, ezért késtek

a munkával. Te ezt észrevetted, ellenben nem tettél semmit azért,
hogy változtass a helyzeten, igaz?
Igen.
Hogy lehet ez?

Ez a vezetőség problémája. Nekem nincs hatásköröm arra, hogy bármit
tegyek e téren.
Mit tennél, ha lenne hatásköröd?

Ez egy hipotetikus kérdés.
280 THOMAS ERIKSON

19. FEJEZET HANGOKA VALOSAGBOL
Tegyük fel, hogy valós.

De nem valós. Az ilyen kérdések nem érdekelnek. Nem pályáznék ilyen
pozíciókra, következésképpen nem tudom, mit tennék.
Csak puszta kíváncsiságból - ha a főnököd a tanácsodat kérné ebben

a kérdésben: az egyik kolléga nem végzi rendesen a dolgát...
Mit tanácsolnál neki?
Csak így hipotetikusan?
Igen.
Megkérném a főnököt, hogy gyakrabban ellenőrizze az illetőt. Adjon
visszajelzést arról, ami nem jól működik, és követelje meg, hogy az illető
változtasson a helytelen hozzáállásán.
Rendben. Beszélhetünk egy kicsit a sárga viselkedésről?

(Stefan keresztbe fonja a karját a mellén, és bólint.)
Mit gondolsz a kifejezetten sárga viselkedésű emberekről?

Ez egy kicsit problémás. Azt szeretné az ember, hogy sokkal komolyab-
ban vegyék a dolgokat. Elsősorban a munkát. Értem én, hogy jól akar-
ják érezni magukat a munkahelyen is, de akkor el kell különíteni időt
az ilyen dolgokra. Munkaidőben nem lehet összevissza ökörködni. Az
a legrosszabb, hogy folyton mászkálnak, és a szövegelésükkel mindenkit
megzavarnak. Én is sokszor nagyon szórakoztatónak találom őket, de
a munkahely munkahely, a szabadidő meg szabadidő. Aztán itt van az
is, hogy nem képesek átlátni a tényeket. Szerintem a ténykérdésekben
nagyon rendetlenek. A legtöbb dolgot túlságosan könnyedén veszik.
Ez pedig túl sok rendellenességgel jár. Mi lenne például, ha egy szigo
rúan véve sárga ember lenne az ellenőrünk? Azt sem tudná, mire kell
figyelnie. Az igazi gond viszont az, hogy sokszor olyasmit mondanak,
ami nem igaz. Például, hogy utánanéztek bizonyos részleteknek, holott
THOMAS ERIKSON 281

egyáltalán nem. Vagy hogy nem felületesek, noha a vak is látja, hogy
azok. Ez rendkívül idegesítő.
Megismerkedtél már valaha egy sárga emberrel úgy igazán?

Hogy lehetne azt elkerülni? Hiszen mindenféle gátlás nélkül bárkinek
előadják az egész élettörténetüket. Nyilvánvalóan azt hiszik, hogy érde-
kel bennünket a nyaralójuk, a kutyakölykeik vagy a kisgyerekük fogzása
vagy az öccsük új halászhajója. Pedig nincs, ami kevésbé érdekelne.
De hogyan keresed a sárgák társaságát?

Miért kellene keresnem? Megjegyeztem a tesztben lévő egyik kérdést. Azt
hiszem, a 24-es kérdés volt.
Hogy kivel töltöd a szabadidődet?
Pontosan. Az esetemben egyszerű a válasz. Kerülöm a sárgákat.
Miért?
Nem bírom elviselni őket. A sírba kergetnek az örökös szövegelésük-
kel. Nem bírom hallgatni az ömlengésüket. Képtelenség megtudni, hogy
van-e köze az igazsághoz annak, amit mondanak, és engem ez idegesít.
Állandóan halandzsáznak, és az ember a végén azt sem tudja, ki kivel
van. Az egyik sógorom többször is mesélt az új munkájáról. De minden
alkalommal mást mond róla. Megkérdeztem, mi a beosztása, mivel nem
értem, hogy ténylegesen mivel foglalkozik, de olyankor mindig nagyon
homályosan válaszol. Egyszer megkérdeztem, hogy fejlődik a cég, mire
hosszas blabla következett, hogy nemsokára világszabadalmat jegyeztet-
nek be valamire. De hogy hogyan, vagy hogy milyen tanulmányok vagy
kutatások alapján, az nem derült ki. Reménytelen.
Lehet, hogy nem tudta a választ?
Akkor megmondhatta volna, hogy „nem tudom". Ez nem olyan nehéz.
282 THOMAS ERIKSON

Ehelyett egy csomó dologról hadovált, amire egyáltalán nem voltam

kíváncsi.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akiknek a hétköznapi életben dolguk

akad veled?
Jó kérdés. Hogy tartsák tiszteletben a szakmaiság követelményeit, azaz
ne pazarolják az értékes munkaidőmet olyasmire, aminek nincs köze
a munkához. Hogy készüljenek fel alaposan, ha kérdésekkel fordulnak
hozzám. Ahhoz, hogy helyes választ tudjak adni, sok háttér-informáci-
óra van szükségem.
Végül egy egyenes kérdés.

Igen?
Melyek a leggyengébb pontjaid?

Hadd gondoljam át. Néha túlságosan leragadok a részleteknél. Ezzel tisz-
tában vagyok. Szerintem a munkában ez nem baj, de a magánéletben
problémát jelenthet.
Miért?
A feleségem eléggé piros típus. Szerinte lassú vagyok, és részben igaza
is van. Aztán a természetemnél fogva gyanakvó vagyok az új ötletek-
kel kapcsolatban. Nem mintha képtelen lennék a változásra, de abban is
problémát látok, amiben nem feltétlenül van. A döntések meghozatala
szorongást okoz nekem. Néha nehezen szánom el magam. Kellene egy új
tévé, mert a régi már alig működik. De annyi különböző típus létezik, és
nem volt időm alaposan utánanézni, a feleségem szerint pedig elmehe-
tünk, és tíz perc alatt vehetünk egyet. És ha az nem jó? Honnan tudjam,
hogy megfelel-e az igényeinknek? Elvégre komoly beruházásról van szó.
Úgyhogy egyelőre be kell érnünk a régivel.
THOMAS ERIKSON 283

Esetleg egy utolsó megjegyzés?

Ahogy már mondtam, érdekes koncepció. Meg fogom rendelni Marstontól
a Normális emberek érzelmeit.
284 THOMAS ERIKSON

20. FEJEZET
EGY RÖVID TESZT, AMELLYEL

FELMÉRHETED, MENNYIT TANULTÁL
Ha akarod, próbára teheted a tudásodat. Tekintsd élvezetes dolognak,

amit aztán az ismerőseiden is letesztelhetsz. Valójában mennyit tudtok
arról, hogyan működnek az emberek? Remélem, hogy a válaszok érdekes
vitákat generálnak majd - akár a következő projektindító megbeszélé-
sen, akár otthon, a vacsoraasztalnál.
1. Melyik profilkombináció jut 2. Melyik profilkombináció tud

könnyen megállapodásra könnyen együtt dolgozni?
szociális kérdésekben? • Zöld és bármelyik másik
• Két Sárga • Két Sárga
• Két Piros • Két Piros
• Sárga és Piros • Kék és Piros
• Kék és Zöld • A fentiek mindegyike
• A fentiek mindegyike
THOMAS ERIKSON 285

.20- FEJEZET EGY RÖVID TESZT, AMELLYEL FELMÉRHETED, MENNYITTANULTÁL
3. Melyik típus akar minden 7. Melyik típus akar több tesztet elvé-
esetben a projekt vezetője gezni vagy további információkat
lenni? gyűjteni, mielőtt döntést hozna?
• Piros • Piros
• Sár«a •
• Zöld • Zöld
• Kék • Kék
4. Melyik típusból lesz a legjobb 8. Melyik ember esetében

sebész? számíthatsz arra, hogy mindig
• Piros pontosan érkezik?
• Sárga • Piros
• Zöld • Sárga
• Kék • Zöld
• Kék
5. Melyik élvezi a legjobban, ha
beszédet kell tartania? 9. Melyik ember nem tartja be
• Piros következetesen a szabályokat
• Sárga a munka elvégzése során?
• Zöld • Piros
• Kék •
• Zöld
6. Melyik tudja legtöbbször, • Kék
hogy hová mentette el a főnök
e-mailjét? 10. Melyik ember hajlik a legin-
• Piros kább új dolgok kipróbálására,
• Sarga ha az segíti a munkát?
• Zöld • Piros
• Kék • ga
• Zöld
• Kék
286 THOMAS ERIKSON

20. FEJEZET EGY RÖVID TESZT, AMELLYEL FELMÉRHETED, MENNYIT TANULTÁL
11. Melyik ember emlékszik 15. Melyik típus akar a legújabb

a leghosszabb ideig divat szerint öltözni?
a személyes kritikára? • Piros
• Piros • Sárga
• Sárga • Zöld
• Zöld • Kék
• Kék
16. Melyik típus kedveli
12. Melyik veszi a legjobban a legjobban az új kihívásokat?
a szívére a személyes kritikát? • Piros
• Piros • Sárga
• rga • Zöld
• Zöld • Kék
• Kék
17. Melyik típus alkot
13. Melyik a legkevésbé a leggyorsabban ítéletet
szervezett, ugyanakkor tudja, másokról?
hogy hol találja meg, amire • Piros
szüksége van? • sárga
• Piros • Zöld
• Sárga • Kék
• Zöld
• Kék 18. Melyik profilkombináció
alkotja a legjobb csapatot?
14. Melyik típus hajlamos arra, • Két Zöld
hogy mindenről maga • Két Piros
akarjon dönteni? • Sárga és Piros
• Piros • Kék és Zöld
• Sárga • Az összes szín kombinációja
• Zöld
• Kék
THOMAS ERIKSON 287

.20- FEJEZET EGY RÖVID TESZT, AMELLYEL FELMÉRHETED, MENNYITTANULTÁL
19. Feltehetőleg melyik típus 22. Melyik típus figyel oda

beszél a legtöbbet? a legjobban másokra?
• Piros • Piros
• lár^a • iárga
• Zöld • Zöld
• Kék • Kék
20. Melyik típus fogadja el 23. Melyik típus nem mulasztja el
a leggyorsabban az új elolvasni az utasítások utolsó
ötleteket? pontját?
• Piros • Piros
• r^a • sárga
• Zöld • Zöld
• Kék • Kék
21. Melyik típus delegálja másra 24. Melyik a leggyakoribb típus
a feladatot, majd végzi el saját az ismeretségi körödben?
maga? • Piros
• Piros • iárga
• Sárga • Zöld
• Zöld • Kék
• Kék
A válaszokat a könyv végén találod.
288 THOMAS ERIKSON

20. FEJEZET EGY RÖVID TESZT, AMELLYEL FELMÉRHETED, MENNYIT TANULTÁL
A 24. kérdéssel az a célom, hogy elgondolkozz az alábbiakon:

A munkahelyeden talán nem mindig választhatod meg, kivel dolgozol
együtt. A kollégák adottak, mindegy, hogy te választottad őket, vagy
sem. Többnyire abból az anyagból kell dolgozni, ami rendelkezésre áll.
De vajon a munkán kívül, ahol magad dönthetsz, kivel töltöd az időt,
milyen típusú emberekre esik a választásod? Olyanokra, akik hasonlí-
tanak rád, vagy esetleg olyanokkal jársz össze, akik viselkedése éppen
szöges ellentétben áll a tiéddel?
Természetesen itt nincs helyes vagy rossz válasz, egyszerűen érde-
kes ezen elgondolkodni: kit választunk, ha mi választhatunk? És hogyan
választjuk ki azt a partnert, akivel együtt töltjük életünk hátralévő részét?
Vajon a tükörképünket vagy éppen az ellentétünket keressük? Igazán
izgalmas kérdés, ugye? Tartsd nyitva a szemed!
Lépjünk tovább!
Nos, lassan itt az ideje, hogy összefoglaljuk az eddigieket. Mielőtt azonban
megtenném, elmesélem egy érdekes, néhány évvel ezelőtti kalandomat.
THOMAS ERIKSON 289

21. FEJEZET
ZÁRÓ PÉLDA
A HÉTKÖZNAPOKBÓL
A VILÁGTÖRTÉNELEM TALÁN LEGSZEMLÉLETESEBB CSOPORTMUNKÁJA

Néhány évvel ezelőtt egy konferencián a fejembe vettem, hogy elvégzek
egy kísérletet egy távközlési cég vezetőiből álló csoporttal. A résztve-
vők értelmes szakemberek voltak, kétségtelenül mindannyian sikeresek
a maguk területén. Kiváló eredményekkel végeztek, és mindannyiukra
fényes karrier várt. Már korábban meghatároztam valamennyiük kom-
munikációs profilját: kitöltöttek egy önértékelési kérdőívet, amely fel-
tárta, milyen kommunikációs stílus jellemző rájuk. Tehát már elvégeztük
az elemzésüket.
Csoportokra osztottam a főnököket olyan módon, hogy mindenki
magához hasonló profilú emberekkel dolgozzon. Úgy képzeltem, így
könnyen meg tudnak majd egyezni, mivel tökéletesen meg fogják érteni
egymást. Összesen húsz fővel dolgoztam. A csoportoknak a Piros, a Sárga,
a Zöld és a Kék neveket adta m - valahogy mégiscsak el kellett nevezni őket.
Kiosztottam a feladatokat. Egy erre a célra kitalált problémát kellett
megoldaniuk, amely egyrészt a munkakörükhöz kapcsolódott, másrészt
együttműködést igényelt. Egy órát kaptak rá. Minden csoport jókedvűen
fogadta az utasításokat, és hozzáláttak, hogy lepipálják a többi csoportot.
Én leültem, és közben mással foglalkoztam.
A csoportok már dolgoztak egy ideje, amikor körbejártam, hogy
megnézzem, mi zajlik az egyes csoportok szobáiban.
THOMAS ERIKSON 291

21. FEJEZET ZÁRÓ PÉLDA A HÉTKÖZNAPOKBÓL
A Piros csoportban nagy hangon vitatkoztak. Hárman álltak, és min-

den eszközt beveteltek saját igazuk alátámasztására. Kettő csak kiabált,
miközben a negyedik úgy döntött, hogy egyedül lát munkához. Nem
zavartatva magát a hangos konfliktustól, egy méterrel arrébb úgy kör-
mölt, hogy a tolla csak úgy izzott.
Amikor megkérdeztem, hogy minden rendben megy-e, hirtelen min-
denki elhallgatott, és mind a négyen meglepetten néztek rám.
Minden rendben nálatok? - ismételtem meg nyugtalanul a kérdést.
Baromira - felelte az egyik hangoskodó morcosan. - Mindjárt készen
vagyunk.
Otthagytam őket, és továbbmentem. A Sárga csoport is lázasan tevé-
kenykedett. Szinte tapintani lehetett az energiát a helyiségben. Javában zaj-
lott a munka. Hangos vita folyt, mindenki a saját álláspontjáról igyekezett
meggyőzni a többieket. Míg a pirosak teljesen ki voltak kelve egymásra, itt
mindenki mosolygott. Két sárga a táblánál küzdött a felületért, egy harma-
dik éppen egy mulatságos anekdotát mesélt, amely egyáltalán nem tartozott
a tárgyhoz. Én is nevettem, mert annyira vicces volt. Az ötödik sárga főnök-
figurákat rajzolt egy papírlapra, és e-maileket küldözgetett a mobiljáról.
Továbbálltam, hogy benézzek a Zöld csoporthoz is. A teremben
különös csend uralkodott. Mindenki suttogva beszélt, illetve inkább
csak hallgatott. A helyiségben ülőket teljes egészében a stabilitásra és
biztonságra való törekvés jellemezte. Öt főnök csendben ülve hallgatta
az egyik kollégájukat, aki megható módon számolt be arról, hogy a télen
tragikus módon kimúlt a kutyája végelgyengülésben. A férfinak továbbra
is nagyon hiányzott a társa.
Az utolsó főnök már felvázolt néhány javaslatot arról, hogyan oldhat-
nák meg a tőlem kapott feladatot, ám minden javaslat kérdőjellel záró-
dott. További észrevételekre volt szüksége, de úgy tűnt, hogy kénytelen
lesz külön kérni ezeket. Zavarban volt.
Továbbmentem. Az utolsó csoportnál, a Kéknél szinte abszurd csend
fogadott. Komolyan aggódni kezdtem, miután három percig ültem
292 THOMAS ERIKSON

közöttük, és egyetlen szót sem szóltak. Biztos, hogy a felszín alatt komoly
gondolkodás zajlott, de valódi kommunikációról nem lehetett beszélni.
Egy nő csendben újraolvasta a feladatot, az ajka mozgott. Megkér-
deztem, van-e szükségük segítségre ahhoz, hogy el tudjanak indulni.
Válaszképpen néhány tétova bólintást kaptam. Nemsokára azonban
mélyreható megbeszélés kezdődött. Alaposan a végére akartak járni
a dolgoknak. Nyilvánvaló volt, hogy arról vitatkoznak, amiről kell, ám
rendkívül részletekbe menően. Az egyeztetés sokáig arról szólt, hogy
miként tervezzék meg a munkát.
Lopva az órámra pillantottam. Már az idő fele lejárt, de még semmi
konkrét eredmény nem született. Több javaslat is felvetődött, de a töb-
biek formaságokra hivatkozva nyomban elvetették. Mindent patikamér-
legen próbáltak vizsgálni, és rendre összehasonlították az előnyöket és
a hátrányokat. Nem az volt a fontos, hogy elkezdjék a munkát, hanem
hogy minden rendben és helyesen történjen.
Magukra hagytam őket, és visszatértem a nagy tárgyalóba.
Az idő lejárta előtt megérkezett a Piros csoport, diadalittas mosollyal
az arcán. Elégedetten gratuláltak egymásnak, hogy elsőként végeztek:
egyértelműen ők nyerték meg a versenyt.
A többi három csoportot nekem kellett visszahívnom. A Sárga cso-
portot volt a legnehezebb visszatessékelnem. Kétszer is be kellett men-
nem hozzájuk, mire végre helyénvalónak találták, hogy megjelenjenek.
Ketten a mobiljukon beszéltek, egy harmadik pedig időközben kávét és
aprósüteményt is beszerzett.
Amikor minden csoport visszatért, annak rendje és módja szerint
mindannyiukat beszámoltattam.
A Piros csoport büszkén lépett fel a pódiumra. A feladat számukra
hamar igazi versennyé vált: noha egy órát kaptak, 30 perc alatt végez-
tek. Az idő hátralevő részében körbetelefonálták a kollégáikat, hogy
ellenőrizzék, értelmesen használják-e ki az idejüket. A prezentációjuk
hatásos volt, megfelelően strukturált, és alaposan végiggondolták. Már
THOMAS ERIKSON 293

a beszámoló megkezdése után harminc másodperccel kiderült azonban,

hogy a Piros csoport egy egészen más feladatot oldott meg, egyáltalán
nem azt, amit én kértem.
Amikor megkérdeztem, hogy rendesen elolvasták-e az utasításokat,
mindannyian nagy hangon érvelni kezdtek. Az egyik férfi magabizto-
san kijelentette, hogy úgy döntöttek, a valósághoz igazítják a feladatot.
Valójában briliáns módon oldották meg. Tapsra számítottak, ám miu-
tán az ováció elmaradt, a csoport tagjai megvonták a vállukat, és leültek
a helyükre. Egy másodperc múlva a csoport nőtagja elővette a mobilját.
Egy életbe vágóan fontos SMS-t kellett haladéktalanul elküldenie.
Ezután a Sárga csoport került sorra. Három nőből és két férfiból
állt. Mindannyian mosolyogtak, és egészen előre álltak. Ki kezdje?
Rövid egyeztetés következett, majd a bájait bevetve az egyik nő ragadta
magához a kezdeményezést. Azonnal belevágott a lebilincselő témába,
és abba, hogy az elmúlt órában milyen izgalmas vitákat folytattak. Egy
darabig arról beszélt, mennyire inspiráló volt a gyakorlat, és elmondta,
hogyan fogja majd felhasználni újonnan szerzett tapasztalatait, amikor
visszatér a munkahelyére. Igazán szórakoztató módon adta elő mondan-
dóját, mindenki nevetett. Én is jól mulattam a nő beszámolóján, főleg
azért, mert egyetlen célja volt: leplezni, hogy a csoport nem oldotta meg
a feladatot. A Sárga csoport ennek ellenére tapsot kapott, nagyrészt az
előadásuk rendkívül szórakoztató volta miatt.
A Zöld csoporton volt a sor. Időbe telt, mire mindenkit sikerült fel-
tessékelni a pódiumra. Míg a Sárga csoport versengett, hogy ki legyen
az első, a Zöld csoport zavarban volt. Mindenkinek ki kell mennie? Ki
számoljon be a munkáról? Én? Nem neked kéne? A hat résztvevő legalább
fele olyan látványt nyújtott, mintha fájna a gyomra. Noha ez volt a leg-
nagyobb csoport, úgy érezték, mindenki őket figyeli.
Senki sem vette át az irányítást. Egy idő után, halk egyeztetéseket
követően az egyik férfi vette magához a szót. Lényegében a tábla felé for-
dulva állt, visszafogott hangon beszélt, és többször is nyugtalanul a társai
294 THOMAS ERIKSON

felé fordult támogatásért. Észrevételeit olyan óvatosan fogalmazta meg,

hogy a mondanivalója menthetetlenül elsikkadt. Egyre kétségbeesetteb-
ben pillantgatott sorstársaira.
A gyakorlat célja annak igazolása volt, hogy egy csoport sem állhat
azonos típusú egyénekből, és hogy az egyetlen járható út a sokszínűség.
A beszámoló végeztével - természetesen a Zöld csoport sem oldotta meg
a feladatot, noha a Sárga csoportnál messzebbre jutottak - megkérdez-
tem, hogy a csoporton belül mindenki egyetért-e az elhangzottakkal.
A szerencsétlen szószóló azt felelte, hogy valószínűnek tartja, hogy
a legtöbben nagyjából egyetértenek. Megkérdeztem a csoportot is, és
mindannyian egyetértőleg bólogattak. A csoport tagjai közül legalább
négyen morcos képet vágtak, keresztbe fonták a karjukat a mellükön, és
úgy közölték, hogy tökéletesen egyetértenek. Az egyik nő mérges pillan-
tásokat vetett a szószólóra. De csakazértis egyetértett.
Végezetül kivonult a Kék csoport, és az előre megbeszélt módon ábé-
cérendben álltak ki egy sorba. Arne áttekintette az utasításokat, és rámu-
tatott néhány pontra, amelyek a feladatot nehezen áttekinthetővé tették.
Többek között észrevételei voltak az általam kiosztott dokumentum
mondatszerkezeteivel - a legtöbb időt azzal töltötte, hogy a helyes alak
nem a kollega, hanem a kolléga, még ha elvileg m i n d k é t forma helyes is,
és már az első oldalon két nyelvtani hibát is felfedezett.
Azután Bérit került sorra, aki csaknem molekuláris szinten elemezte
azt a struktúrát, amelyben dolgoztak, de Arne kétszer is félbeszakította,
jelezvén, hogy néhány apróság pontosításra szorul. Amikor Kjell vette
át a szót, még mindig nem jártunk a feladat megoldásának a közelében
sem. Örjan sem oszlatta el a kérdéseket, és amikor Stefan végül beje-
lentette, hogy több időre van szükségük erre a feladatra, káosz tört ki
a teremben.
A Piros csoport nyomban leidíótázta a Kéket, a Sárga csoport úgy
vélte, hogy ehhez fogható szánalmas dolgot még sosem láttak, a Zöld
csoporton pedig csak az látszott, hogy feszengenek az egész műsor alatt.
THOMAS ERIKSON 295

Következtetések
Az a legszerencsésebb, ha egy csoport különböző típusú emberekből áll.
Ez az egyetlen módja annak, hogy a csoport értelmes dinamikára tegyen
szert. Ezt valójában mindenki belátja. Ennek ellenére a legtöbb szervezet,
amellyel találkozom, az alkalmazottak felvételekor figyelmen kívül hagyja
ezt az alapvető követelményt. A főnökök olyan embereket választanak ki,
akik pontosan olyanok, mint ők maguk, azzal, hogy rajtuk legalább ki
fognak igazodni.
Egyesek ezt flftfl-élménynek nevezik. Én inkább jaj ne-élménynek
nevezem.
Ez a könyv arról szólt, hogy az imént leírt csoportmunka miért végződött

a már látott eredményekkel, és mit lehet tenni a hasonló esetek elkerülé-
sére. Remélem, élvezettel olvastad, és részese voltál egy olyan utazásnak,
amelyek során megismerhetted, hogyan működnek az emberek, mitől
egyformák, és miben különböznek egymástól. Ugyanis mindannyian
különbözőek vagyunk. Jó, talán nem mindannyian. De sokan meglehe-
tősen különbözünk egymástól. Hogy pontosan mennyire, arra magad
fogsz rájönni, ha nyitva tartod a szemed. A többi csak rajtad múlik!
A 20. fejezet kérdéseinek megoldásai:

1. Két sárga 2. Zöld és bármelyik másik 3. Piros 4. Kék 5. Sárga 6. Kék 7. Kék
8. Kék 9. Piros 10. Sárga 11. Zöld 12. Sárga 13. Sárga 14. Piros 15. Sárga
16. Piros 17. Piros 18. Az összes szín kombinációja 19. Sárga 20. Piros 21. Piros
22. Zöld 23. Kék 24. Nincs általános válasz, ahogy nyilván magad is rájöttél.
296 THOMAS ERIKSON

Thomas Erikson kommunikációs szakértő,
nemzetközi hírű előadó és író. Az elmúlt
tizennyolc évben tréningjei során több
mint ötezer ügyfelet segített hozzá, hogy
még jobb, önmagát ismerő vezető legyen.
Előadásaival rendszeresen járja Európát,
ügyfelei közé olyan nagyvállalatok tar-
toznak mint, a Coca-Cola, a Microsoft,
a Volvo vagy az IKEA. Svédországban él
krimiíró feleségével, Christinával, és két
tinédzser fiukkal.

Thomas Erikson Idiótákkal Körülvéve

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Thomas Erikson Idiótákkal Körülvéve

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Érezted már úgy, mintha senkivel sem lennél egy hullám-

hosszon? Vannak olyan ismerőseid, akik akkor sem értik

Te például milyen színű vagy? Vajon impulzív, beszédes

A szerző tudományos alapossággal, ugyanakkor érthető,

Copyright © Thomas Erikson: Omgiven av idioter -

Fordította: Patat Bence

Szerkesztette: Brassaí-Sipos András

Borítóterv: Tabák Miklós

ISBN 978-963 324 602-3

Megjelent a Central Kiadói Csoport Kft. gondozásában

Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók

Felelős kiadó: Szemere Gabriella

Felelős szerkesztő: Marosi László

Tördelés és tipográfia: Téglás Zoltán

Korrektúra: Havadi Krisztina

Nyomdai kivitelezés: Central Dabasi Nyomda Zrt.

Felelős vezető: Balizs Attila vezérigazgató

A könyvet megrendelheti az animuscentral.hu webáruházban.

BEVEZETÉS - Az ember, aki idiótákkal volt körülvéve 7

1. FEJEZET A kommunikációban a betogado a meghatározó tényező! 13

2. FEJEZET - Miért vagyunk olyanok, amilyenek? 19

3. FEJEZET - Bevezetés abba a rendszerbe, amelyet most kívánsz megtanulni 25

4. FEJEZET - A piros viselkedés 29

5. FEJEZET - A sárga viselkedés 41

6. FEJEZET - A zöld viselkedés 51

7. FEJEZET - A kek viselkedés 63

8. FEJEZET - Az érem átkozott másik oldala azaz senki sem tökéletes! 77

9. FEJEZET - Tanuljunk új dolgokat! 117

11. FEJEZET - Egy valós példa 135

12. FEJEZET - Alkalmazkodás 141

14. FEJEZET - Ki illik kihez - és tulajdonkeppen miért? 213

15. FEJEZET - írásbeli kommunikáció 221

16. FEJEZET - Mitől pöccennek be igazán? 227

17. FEJEZET - Stressztényezök és energiarablók, valójában mi a stressz? 235

18. FEJEZET - Rövid történeti áttekintés 251

19. FEJEZET - Hangok a valóságból 259

21. FEJEZET - Záró példa a hétköznapokból 291

Ez a könyv azokból a tapasztalatokból született, amelyeket mintegy

bennünket. Mindenütt. A világban nem újabb konfliktusokra van szük-

AZ EMBER, AKI IDIÓTÁKKAL

igazán csak a gimnáziumban tudatosult bennem, hogy egyesekkel job-

ők voltak a jó emberek Akikkel nem értettem szót, azokkal követke-

kerülték. Senki sem mert vele leülni négyszemközt beszélgetni. Az egyik

Belenéztem a tükörbe. Könnyű volt meghozni a döntést.

Különösen hangzik? Hadd magyarázzam meg! Abból, amit mondtál valaki-

MIÉRT OLYAN FONTOS EZ?

Mindannyiunknak rugalmasnak kell lennünk ahhoz, hogy változ-

TÖKÉLETES RENDSZER NEM LÉTEZIK!

amit egy könyvben ki lehet fejteni. Ám ha megértjük az emberi kommu-

ÉS EZ MÁR TART EGY IDEJE!

Én ilyen vagyok, rendben?

Két helyzetben lehetsz igazán önmagad:

• Az egyik az, amikor egyedül vagy a szobában. Olyankor nem számít,

vagy ordibálsz, vagy csak ülsz néma csendben, és eltöprengsz az élet

Minden más esetben jobbnak tűnhet, ha megérted, hogyan értelmezik,

Idiótákkal körülvéve - vagy mégsem?

szerint nem szabad az embereket így kategorizálni, beskatulyázni. Pedig

BÁRMENNYIRE FURCSÁNAK TŰNIK IS: ELVILEG MINDEN NORMÁLIS.

... viszonylag kiszámítható.

MIÉRT VAGYUNK OLYANOK,

Hogyan alakulnak ki a viselkedési formák? Miért annyira mások

MILYEN HATÁSOK ÉRIK A GYERMEKEKET?

az első munkahelyen szerzett tapasztalatokból levont következtetés.